FÜLE LAJOS: AKKOR JÖN ELHa fájni kezd majd, ami vagy, és ami nem vagy, bár lehetnél,majd ha bevallod végre, hogy sohsem voltál igaz keresztyén,ha fájni fog, hogy annyian vannak, kiket megejt a tévhit,s ajkadról értük száll ima, akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bûnné lesz a bûn, s a Golgotához sírva érsz el letenni ott mind keserûn,nem alkudva testtel és vérrel, majd ha hálát adsz Jézusért,s döntésed is végleg megérik, mert megtisztított az a Vér,akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel, kik õk, akik vetnek, aratnak,s közéjük állsz és nem leszel többé olyan fontos magadnak,mert látod már a tájat itt, amely aratásra fehérlik,s munkára lelkesít a hit, akkor jön el az ébredés itt.

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

SzeretetA ROMÁNIAI MAGYAR BAPTISTÁK LAPJA – ÚJ SOROZAT: XXI I I . ÉVF. – ALAPÍTÁSI ÉV: 1921

2012.JÚNIUS

6. sz.

Minden felnõtt és gyermekvágyik arra, még ha ezsokszor nem is annyira

tudatos, hogy valaki vigyázzon rá.Szeretjük azt, ha gondoskodnakrólunk, meghallgatnak bennünket ésemberszámba vesznek. Jézus Krisztus,amikor itt járt a földön, azt mondtatanítványainak, hogy ne aggódjanak,mert Õ a Jó Pásztor. Õ az, aki ismerminket, nehézségeinket, örömeinketés harcainkat. Õ az, aki nem csakminket ismer nagyon jól, hanemgyermekeinket is, akiket nekünk adottajándékba.

Jézus a legjobb pásztor, aki nemcsak a saját életét adta értünk, hanemÕ az, aki fizikai és szellemi életet adnekünk. „Te alkottad veséimet, te for-máltál anyám méhében. Magasztallaktéged, mert félelmes és csodálatosvagy; csodálatosak alkotásaid, és lel-kem jól tudja ezt.“ (Zsolt 139:13-14).

Minden egyes gyermek Isten külön-leges ajándéka a család, de a gyüleke-zet számára is. Felelõsek vagyunk azajándékba kapott gyermekekért. Egynap számot adunk arról, hogy mikéntviseltük gondjukat. Legközelebb, hagyermekek közzé megyünk, tekintsükrájuk úgy, mint Isten tulajdonaira.

Mint szülõk, és mint vasárnapiiskolai tanítók, megpróbáljuk gyerme-

keinket megvédeni a veszélyektõl.Viszont rájövünk arra, hogy képtele-nek vagyunk ebben a rohanó és bukottvilágban megtartani õket. Megnyug-tató gondolat, hogy Jézus Krisztusnem csak ismeri gyermekeinket,hanem éjjel–nappal vigyáz rájuk. Védiõket a veszélytõl – a „farkastól“ – ésmás béresektõl. Felajánlottuk márgyermekeinket Istennek? Nagyon sokaggodalomtól és fejfájástól óvnánkmeg magunkat, ha naponta tudatábanlennénk annak, hogy Jézus Krisztus aJó Pásztor, aki ismeri a báránykáit ésvédelmezi õket. „Én az Úr vagyok azõrizõje, minduntalan öntözgetem.Éjjel nappal õrzöm, hogy senki nebánthassa.“ (Ézs 27:3).

Sokszor úgy gondoljuk, hogyismerjük gyermekeinet, tudjuk, mirevan szükségük, mire gondolnak, mik avágyaik. Aztán egy idõ után rá kelljönnünk, hogy igazán nem is ismerjükõket. Jézus Krisztus ismeri õket. „Énvagyok a jó pásztor, én ismerem azenyéimet…“ (Jn 10:14). Õ ismeri alegjobban a gyermekeket, belsõ felé-pítésüket és szükségleteiket.

Jézus Krisztus az, aki megalkotottminket, aki ismer és vigyáz ránk. Õ az,aki ha szükséges, meg is fenyít.Mindent amit õ tesz, azt jól teszi.Minden cselekedetét, legyen az akár a

fenyíték is, a jóság jellemzi. Még abárányok is megérzik a pásztorukjóságát, amikor a botjával terelgetiõket, mennyivel inkább mi!

Az Õ jósága végtelen. A fenyítékIsten szeretetét mutatja. Ritka az agyermek, akit nem kell fenyíteni.Szeressük õket, de úgy, hogy jó útonmaradjanak! Ehhez pedig kell aszeretetbõl fakadó – nem indulatbólvagy haragból való – fenyíték. „Neveld a gyermeket a neki megfelelõmódon, még ha megöregszik, akkorsem tér el attól.“ (Péld 22:6).

A jó pásztor az, aki életet ad.Imádkozzunk azért, hogy adjon gyer-mekeinknek is bõvölködõ életet. Nefeledjük, hogy Jézus Krisztus gyerme-keinknek pásztor, de a mienk is!Mindnyájan a pásztorhoz tartozunk.Nem a magunkéi vagyunk, a gyerme-kek sem a mieink. Az övé, ajándékbakaptuk õket, hogy bölcsen és az õfélelmében neveljük mindegyiket,azért, hogy egynapon személyestalálkozásuk legyena Jó Pásztorral.

PARDI MATILD, a Vasárnapi

Iskolai Szövetség elnöke

Jézus a Jó Pásztor„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhoknem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszélesztiõket… Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogy az Atyaismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.” (Jn 10:11-12, 14-15)

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

Szeretet • 2012. június2 TUDÓSÍTÁS

Április 15-én, vasárnap, amagyarkéci magyar baptistaimaházban, hálaadó istentisz-

telet keretében emlékeztünk megSimon István baptista úttörõ éskerületi munkás életérõl. Az ének ésimádság után Veress Efraim helyilelkipásztor köszöntötte a többhelységbõl összegyûlt testvéreket.

Ezt követõen Kelemen SándorTomi ismertette Simon István élet-rajzát. Kiemelte az úttörõ példamutatóodaszánását a kezdetek viszontagsá-gos ugartörésében, valamint a meg-alakult közösségekben kitartássalvégzett munkáját. 82 éves korában isaktív lelkimunkás volt, aki addigvégezte az Úr munkáját, ameddig csakfizikai erõvel bírta. Simon István„Mutasd utad!“ c. versét SzecsánszkiMónika szavalta. Ezután FerencziBéla missziómunkás az 1Kor 11:58alapján mondott igei üzenetet, majdelénekelte Simon István egykorikedves énekét: Zúgó vihar ellenében. Id. Hubert Imre micskei testvér a Jn

3:3 alapján személyes emlékeit idéztefel. Dr. Simon József lp., Simon Istvándédunokájaként, az ApCsel 20:23alapján Pál apostol életének példájáttárta elénk. A mennyei cél érdekébenvaló lemondás Simon István életét isjellemezte.

Joe Pendleton amerikai lelki-pásztor a Zsolt 116: 12-19-vel köszön-tötte a testvériséget. Ezt követõenSzekrényes Pál lp., a népes Simoncsalád tágabb értelemben vett tag-jaként a 2Tessz 2:13-15-öt olvasta fel,és értékelte az örökségként kapott,Isten szerinti lelkületet.

Id. Szecsánszki Lajosné Asszony-vásárról mint dédunoka, a magvetõpéldázatáról mondott szavalatávalemlékezett meg a neves elõdigehirdetõi munkájáról. Ezután id.Lukács György testvér az 5Móz 32:7-et idézte, és Veress Efraim helyilelkipásztorral együtt elénekelte a„Valaki szolgált, sok jót tett“ címûéneket. Befejezésül hálaadó imákhangzottak el úttörõ testvérünk

példaadó szolgálatáért; azért is könyö-rögtünk, hogy legyen még számosméltó követõje.

Megemlékezésünk Simon Istvánsíremlékénél folytatódott. Az újsírkövet a körzet testvérisége emelte,Ferenczi Béla érszõllõsi misszió-munkás közremûködésével. Kezdõimát Kelemen Tibor érmihályfalvielöljáró mondott, ami után agyülekezetek képviselõi elhelyeztékaz emlékezés koszorúit. Gál Gyõzõérmihályfalvi lelkipásztor a 2Pét 1:10-11-et olvasva szólt az igébõl: SimonIstván példája nyomán arra kértbennünket, hogy újabb odaszánássalszolgáljuk feltámadt Megváltónkat.Befejezéskor Kelemen Sándor Tomi(Szalárd), Tripó István (Micske),Lippai János (Érszõllõs), Ráksi Imreés Varga István (Magyarkéc)imádkozott. Hála és dicséret a mimennyei Urunknak mindenért!

KELEMEN SÁNDOR TOMI,Szalárd

Megemlékezés Simon István baptista úttörõrõl és kerületi munkásról (1860-1941)

„Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az életük végére, kövessétek hitüket.“ (Zsid 11:7)

A magyarkéci temetõben Simon István (1861-1941) kírkövénél.

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

3 INTERJÚ

Gratulálunk a tanulmányai sikeresbefejezéséhez. Hogyan foglalná összeaz eltelt négy évet?

– Tóth Róbert (fotónkon): Mindenkezdet nehéz, így volt ez velem is. A nappali tagazotra egyedülikéntjelentkeztem, kérdéses volt, hogy egy-általán indulhatok-e, hiszen ilyen mégnem fordult elõ a teológián. Aztánhamarosan kiderült, hogy még hármanjelentkeztek a levelezõi szakra: VajdaMiklós, Rusu Sándor és PetyárLóránd, velük az Emanuel román bap-tista egyetem felvételi vizsgáján talál-koztam elõször. Meg is lepõdtem,mikor megláttam õket, mivel én vol-tam köztük a legfiatalabb, de késõbbjól összebarátkoztam velük.

Hamar befogadott az elõttem járónégy harmadéves is, mintha velük let-tem volna egy évfolyamban. KözülükDeák Zsoltot már ismertem, mivel egyévet együtt tanultunk Zilahon abibliaiskolában. Itt a teológián szoba-társak lettünk. Sokat segített, hogybeilleszkedjek az új környezetbe.Egymás által sokat formálódhattunkjellemünkben. A jövõben mindendiáktársammal szeretném ezt a barát-ságot ápolni és megtartani.

Szép emlékeim vannak a tanáraim-ról is, hálás vagyok, hogy megismer-

hettem õket. Köszönöm azt, hogy arengeteg elfoglaltságuk mellett igye-keztek minél több mindent megtaní-tani. Különösen értékelem a szintebaráti közvetlenségüket. A jövõben isszeretnék tisztelettel felnézni rájuk, stanulni tõlük, annak ellenére, hogy õkis emberek és nem tökéletesek.

Úgy gondolom, hogy ez a négy évjó lehetõséget adott nekem arra, hogyfejlõdjek nemcsak a tudományokban,hanem fõleg jellemben, ami nagyonfontos egy lelkipásztornak.

Feledhetetlenek maradnak ebbõl anégy évbõl a szolgálatok a különbözõgyülekezetekben, melyek során sokembert megismertem. Különösenértékes volt számomra a Nagyvárad-

belvárosi gyülekezet és a fiatalság,amely ott mûködik. Hatással voltak afejlõdésemre, jó volt velük együttszolgálni az Urat, és egymás hite általépülni – õk is nagyon fognakhiányozni.

Milyennek ígérkezik a nyár, aztánhogyan tovább õsszel?

– Egy kicsit nehéz errõl beszélni,mert sok minden még nem világoselõttem. Remélem, hogy az Úr vezettovább. Most lezárul egy szakasz azéletemben, és tovább kell lépnem.Szeretném, ha nemcsak én terveznéma dolgokat, akarom Istent engedni,hogy vezessen a nehéz döntéseimben.Az elsõ nagy feladat, hogy sikerüljönaz államvizsgám. Aztán nyáronszeretnék otthon lenni Varsolcon,kihasználva az idõt a szolgálatra és atanulásra, aztán meglátom, hogyanalakulnak tovább a dolgok. A vajda-hunyadi körzettõl kaptam meghívást alelkipásztori szolgálatra, viszont mégnem adtam választ. Hogy milyen leszaz õszöm, nagyban függ ettõl aválasztól.

Ha valamit nem kérdeztem, deszívesen elmondaná:

– Szeretném bátorítani mindazokat,akik elhívást éreznek a lelkipásztoriszolgálatra. Érdemes négy évetodaszánni a felkészülésre. Igaz, nemkönnyû megtenni az elsõ lépést. Istenad erre vezetést és erõt.

Szeretném megköszönni a varsolcigyülekezetnek, hogy imában és másdolgokban is támogattak engem.Köszönöm szüleimnek is, hogymindenben mellettem álltak.

Továbbá meg szeretném köszönniazon testvérek és gyülekezetektámogatását is, akik jó kedvvel adtakazért, hogy megfelelõ körülményekközött tanulhassak. Hálás vagyok azimatámogatásért, köszönöm a szere-tetbõl jövõ szavakat és bátorítást.

,,Uram, Istenem! Sok csodás tervetvittél véghez értünk, nincs hozzádfogható. Szeretném hirdetni éselmondani, de több annál, amit feltudnék sorolni.” (Zsolt 40:6)

Kérdezett: SZILÁGYI LÁSZLÓ

„Szeretném hirdetni és elmondani...”Tóth Róbert, a Teológia nappali tagozatának egyetlen negyedéves hallgatója

június végén kapja kézhez a diplomát.

Tóth Róbert végzõs teológiai hallgató

A szolgálatra való elhívásáról Tóth Róbert az alábbiakat mondottaVarsolcról érkeztem a Teológiára. Baptista családból származom. A gyüle-kezetünk egy kis közösség, amelynek 30 tagja van. Már gyermekkorombanéreztem egy belsõ késztetést a szolgálatra, amit majd megosztottammásokkal. Viszont késõbb kezdtem megfeledkezni, és gondolataimelterelõdtek errõl.

A megtérésem után szolgálatot bíztak reám a varsolci gyülekezetben,amelyek által az elhívástudatot Isten egyre inkább elmélyítette. Sokatsegítettek Varsolcon a jó ifjúsági alkalmak. Továbbá lehetõség adódott, hogylátogassam a zilahi hétvégi bibliaiskolát. Nagyon értékesnek tartom az otttanultakat. Formálódtam azok által is, akikkel ott megismerkedtem.

A bibliaiskolában még jobban világossá vált számomra, hogy igent kellmondom Isten hívására, és kell készülnöm a lelki munkára. Az ifjúságikonferenciákon és az imaéjszakákon még jobban megerõsödtem ebben azelhívásban.

2005. augusztus végén történt velem egy autóbaleset, Isten életben tartottbennünket, a ,,hajunk szála sem görbült meg“ – amit szintén üzenetnekvettem. Élénken emlékszem, amint a baleset után imádkoztam,megköszöntem Istennek az életet, és megígértem, hogy ha alkalom adódik,akkor jelentkezem a baptista teológiára – engedelmeskedem az õ akaratának.

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

4 TUDÓSÍTÁS

Tanítóknak és szülõknek szervezetthárom konferenciát a VasárnapiIskolai Szövetség a fenti témával, amitnagy érdeklõdéssel fogadtak, mertaktuális téma ez mindenkinek.

SzatmárnémetiAz elsõ konferenciát Szatmáron

tartottuk március 3-án, a szatmári ésszilágysági körzeteknek, kb. 100résztvevõvel. Szûcs Sándor lp.köszöntötte a résztvevõket, majdKovács Barna, GYEK missziónáriusbuzdított imára.

SzékelyudvarhelyA második konferenciát Székely-

udvarhelyen tartottuk április 21-én aszékelyföldi körzeteknek, több mint100 résztvevõvel. Boros Róbert lp.köszöntötte a résztvevõket, utánaPardi Félix lelkipásztor vezette azimaáhítatot. Mivel Boros Emilia acsaládjával elköltözik Székelyföldrõl,a találkozó végén 29 tanítóvalválasztást is tartottunk. Az új körzetifelelõs ifj. Máté Zoltánné Imola lett.

Nagyvárad-RogériuszNagyváradon, a rogériuszi imaház-

ban volt a záró alkalom április 28-án,a bihari, kolozsvári és bánsági körze-teknek, kb. 80 résztvevõvel, internetesközvetítéssel.

Mindhárom konferencián PardiMatild, a VISZ elnöke köszöntötte atanítókat és az érdeklõdõ szülõket. Ajátékos ismerkedõvel (Dobai Réka,

Sallai Mária vezették) és apró megle-petésekkel hamar feloldódott a han-gulat. Munkatársként fogadtuk egy-mást, hiszen együtt neveljük a ránkbízott gyermekeket és felelõsséggeltartozunk értük az Úrnak. A gyerme-keknek külön programot szerveztünk,érdekes játékokkal és kézimunkával.

Az elõadásokrólÉpítõ elõadást hallgattunk meg

Balla Annamária pszichológustól ésVeress Efraim lelkipásztortól. A szünet-ben sok kérdés gyûlt össze a hall-gatóktól, amikre a fórumon vála-szoltak az elõadók.

Balla Annamária röviden ismer-tette az internethasználat kezdetét,amint „belsõ hálózatként“ továbbítottaaz információkat az intézményekben.Tömören vázolta a technika gyorsfejlõdését: a rádió 38 év alatt szerzett50 millió felhasználót, a TV 13 év, az

internet 4 év, az Ipod-nak 3 év alatt,viszont a Facebook közösségi portál-nak 2 év alatt sikerült ez. Tehátmindenkinek elérhetõvé vált az inter-net, ezzel pedig a gyors információ-csere és kommunikáció.

Kutatók megállapították, hogy alegnagyobb hatást a fiatalokra azelmúlt 10 évben az internetes dolgokgyakorolták: blog, celebkultúra,digitális fényképezõgép, Facebook...

A számításteknika robbanásszerûfejlõdésével párhuzamosan nemváltoztak az ember alapszükségletei,ma is ugyanolyan biológiai, lelki,szociális és szellemi szükségleteivannak. Viszont változtak az élet-körülmények és a lehetõségek, ezértvan ma a gyermekeknek is mobiljukés számítógépjük. Ez nem baj, csaknagyon oda kell figyelni a gyermekekinternetezési szokásaira és telefon-használatára, mert általuk kitágul azéletterük és káros, romboló infor-mációk (okkult elemek, pornográfia,erõszak, stb.) birtokába juthatnak.

Megtudtuk, hogy a kábítószerhezhasonlóan, az internet használat is

Az internet hatása a gyermekekreVasárnapi Iskolai Szövetség – tavaszi konferenciák

Tanítók a nagyvárad-rogériuszi konferencián

VISZ, a tavaszi konferenciák logója

Tanítók a szatmárnémeti konferencián

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

5 VISZ TAVASZI KONFERENCIÁK

függõséget okozhat. Veszélyeztetettcsoportok: függõ személyiségek,alacsony szociális és érzelmi intelli-genciával rendelkezõk, elszigetelten,céltalanul élõk. A függõség tünetei:fáradékonyság, nyugtalanság, étvágy-talanság, álmatlanság, fejfájás, elszi-getelõdés, érzelmi sivárság, túlzottérzékenység, ingerlékenység és dep-resszió. Ha a szülõk észreveszik agyermeküknél ezeket a tüneteket,forduljanak szakemberhez. Türelem-mel, megfelelõ lelkigondozással éskezeléssel gyógyítható ez a betegségis, mint más függõség.

A függõség megelõzése: megter-vezni és ellenõrizni a gyermekinternetes tevékenységét (pl. napontamax. 1 óra számitógépezés vagy TV),legyen közös családi (munka, sport,stb.) és gyülekezeti tevékenység(gyerek-, és ifjúsági programok, ének-zeneórák). A tinédzsereknél nehezebbaz irányítás, de szeretettel és böl-csességgel jó irányba terelhetjük õket.

Az igehirdetésrõlVeress Efraim lelkipásztor a Préd 1:9-10, Dán 1:17 és Jób 31:1 alapján

tanácsolta a hallgatókat. Kihang-súlyozta, hogy Isten uralkodásrateremtette az embert, tehát uralkodniakell a virtuális világ felett is.Figyelemmel kell kísérni a gyermekekinternetezését, ezért a számítógép ne ahálószobájukban, hanem a nappalibanlegyen. Sõt, védhetjük õket a károsinformációktól, ha korlátozzuk a bejö-võ tartalmat a számítógépre telepítettszûrõ programokkal (védõrendszer,tûzfal). Viszont sok hasznos infor-mációt találhatnak az interneten, tehátnem kell lemaradjanak az ismeretben,de meg kell tanítani nemet mondani, abibliai Dánielhez hasonlóan.

Bátran vállalni kell a szülõi felelõs-séget ebben is. Idõt kell szánni a gyer-mekekre, foglalkozni velük sok oda-figyeléssel és istenfélelemmel.Ismertetni a veszélyeket (személyesadataik kiszolgáltatása, idegenekkelvaló csettelés, internetes vásárlás, stb.)és közös megegyezéssel szabályokatkell állítani (idõtartam, pozitív tarta-lom). Így felelõsséget érez a gyermekés a tinédzser is. A nevelés több, minta felügyelet. Mégis jönnek nehéz idõk,amikor a szülõ nem védheti ki a

negatív hatásokat. Ekkor segít az, haJóbhoz hasonlóan korábban hoztakegy közös döntést: „Szövetséget kötöt-tem a szemeimmel“. Így megelõzzük abajt. Ha késõbb mégis rossz iránybatéved a gyermek, vagy a fiatal, eszébejuttatja az Úr a szabályt, és van lehe-tõség a megtérésre!

KövetkeztetésEl kell fogadnunk a technika

fejlõdését. Nem kell kivonulni a világ-ból, hanem uralkodni az interneten éseszközként használni a jó dolgokközvetítésére. Mutassunk jó példátgyermekeinknek az internet kezelé-sében is! Vigyázzunk rájuk, imád-kozzunk értük és bízzuk az Úrra õket!A mai világban is érvényes az ÚrJézus fõpapi imája: „Nem azt kérem,hogy vedd ki õket e világból, hanem hogyõrizd meg õket a gonosztól.“ Jn 17:15)

Istené legyen a dicsõség ezekért azáldott alkalmakért és jó találkozá-sokért! Az Úr áldjon meg mindenszülõt és tanítót a gyermekek és afiatalok közötti szolgálatban!

SALLAI JAKABNÉ MÁRIA,VISZ titkár

„Játék meglepetéssel“ – pillanatkép a székelyudvarhelyi konferenciáról.

Veress Efraim

Balla Annamária Pardi Matild

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

6 TUDÓSÍTÁS

Mindig nagyszerû lehetõség,amikor olyan emberek lehetnekegyütt, akiket összeköt a közös munkairánt érzett felelõsség. Április 23-24-én a cigánymisszióban szolgálatotvégzõ lelkipásztorok és missziómun-kások közül lehettünk együtt 24-en.Isten csodálatos módon gondoskodottarról, hogy megfelelõ helyen éselõadókkal tartsuk meg konferen-ciánkat. A Margitta mellett találhatóholland-farmon a Hullsmann házaspárvárt bennünket. Jó volt vendégszere-tetüket élvezni és tudni azt, hogy azÚrban testvérek vagyunk, és a cigány-misszióban is közösen szolgálhatunk(rengeteg munkájuk mellett az egyikelõadásra õk is csatlakoztak hozzánk).

Bödõ Zoltán és Dan László test-vérek vezetése alatt folyt a konfe-rencia. Az aktuális kérdések meg-beszélése mellett sok lehetõségünkvolt az imádkozásra is. Bányai Jánosés Veress Efraim lelkipásztor testvérekimára buzdításai és lelkes szavai jótalajt találtak minden résztvevõ szívé-ben. Az egymásért elmondott imád-ságok mellett buzgó imádságokhangoztak el a cigányság megtéréséértés a hitben való megerõsödésükért. Jóvolt, hogy mindkét nap két cigánytestvér vezetett bennünket az éneklés-

ben: Algács Árpád és Orosz Miklóstestvérek. A Cigánymisszió Alapít-vány céljai között fontos helyenszerepel az, hogy nem csupán érettük,hanem velük együtt végezzük amunkát sokak megtéréséért.

Konferenciánkon három kiválóelõadást hallgattunk meg dr. EricBarrett testvérünktõl. Testvérünk ahívõ tudós ember elkötelezett életétéli. Ezen a konferencián beszélt a hités a tudomány kapcsolatáról, de szóltarról is, hogy a magyar területekenmilyen szolgálatot végez feleségévelés munkatársaival már hosszú évekóta. Mi is örömmel emlékezünk visszaaz elmúlt évekre, amikor közösen épít-hettünk cigány imaházakat Érseléndenés Szaniszlón. Üzenete most is azIstennek tetszõ, szolgáló életre valóbuzdítás volt. Felesége, RosemaryBarrett jó érzékkel szólt arról, hogymennyire fontos a feleségnek ismegtalálni a szolgálati feladatot a férjmellett. Örömünkre szolgált az is,hogy angol testvéreinkkel voltlehetõség kötetlen beszélgetésre.

Minden munkatársi konferenciaegyik fontos része a közös úrvacsora.Bödõ Zoltán testvér buzdítása nyománnagyon jó volt együtt részesedni az

emlékjegyekben. Örömmel énekeltünkés imádkoztunk és ebben a légkörbenindultunk vissza a missziómezõre, ki-ki oda, ahová Isten állította. Nagyon jóvolt átélni a közösséget egymással! A cigánymisszió munkatársai ésvezetõi, valamint a missziókerület és aszövetség vezetõi egyaránt szeretettelés bátorítással voltak egymás felé.

Nemcsak a lelki felüdülés, hanemaktív munka is folyt az együttlét alatt.Isten vezetésére figyelve került meg-szervezésre a nyári sátoros evangéli-zációs sorozat. Elõkészítettük a gyüle-kezeteinkben felnövõ gyerekek részérea gyermeknapi ajándékok szétosztásátis. Errõl a közel 2000 gyermek részéretörténõ örömszerzõ alkalmakról isszeretnénk majd tájékoztatni.

Ezúton is szeretnénk megköszönnia sok imádságot és bátorító szót min-den testvérnek. Kérjük a testvéreket,hogy hordozzák imádságban a cigánytestvéreink között szolgálatot végzõlelkipásztorokat és missziómunká-sokat, valamint azokat a testvéreket,akik önzetlen támogatása lehetõvéteszi a missziómunkát.

ALAPÍTVÁNYI HÍRNÖK

Erõgyûjtés a szolgálathoz!

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

7 BEMERÍTÉSEK

Ákos – Isten kegyelmébõl húsvétkor, április 8-án délután 21 fehérruhás állt az Úr és a gyülekezet színe elõtt. A többmint 300 hallgatónak Király Tibor nyugalamzott lelkipásztor testvér szólta a feltámadott Jézus evangéliumát. A bemerítést Szûcs Sándor lelkipásztor végezte. Nagy átéléssel és örömmel énekeltek a fehérruhások is, valamint aszatmárnémeti férfikar. Szólt az igébõl még Veress Imre tuzséri lelkipásztor testvér, Ivánitzki István, Nagy KaszaLõrinc és Fogarasi Dezsõ gyülekezeti vének. A három órás öszejövetel alatt megtapasztaltuk Isten kiáradókegyelmét (jó lenne a magyarok között is ilyen lelki ébredés, megújulás). A megtérésre való felszólításra többenjelentkeztek, viszamaradtak imádkozni és bûnt vallani. Az ünnep második napján folytatódott a lelki megmozdulás:a délelõtti öszejövetelt megnyújtották egy óra utánig, a bûnbánat könnyei voltak láthatóak sok résztvevõ arcán.Áldja meg az Úr a bemerítkezõket és a régebbi hívõket megújulással, ébredéssel. (Szûcs Sándor)

Kolozsvár – Örömmel ünnepeltünk április 15-éna kolozsvári gyülekezetben. Három fiatal tettbizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitérõl, amitalámerítéssel pecsételtek meg. Alkalmi igehirdetés-sel Borzási Pál, a lónai gyülekezet lelkipásztoraszolgált (Mk 1:1-15). Az alámerítést Bálint Pál, ahelyi gyülekezet lelkipásztora végezte. AdorjánJohanna, Alszegi Márta és Halmágyi Zsolt agyülekezetben nõttek fel. Az élet hajnalán szólítottameg õket kegyelmes Urunk, és hívta Jézus Krisztuskövetésére. Azt kívánjuk számukra, legyenekhûségesek elhívó Urukhoz és szabályszerûen har-colják meg a hitnek szép harcát, hogy jutalmuladassék nekik a gyõzelmi korona. (Bálint Pál)

Temesvár – A 126. Zsoltárral buzdított imára DemjénAttila tv. április 22-én, vasárnap délelõtt. Az igét KajczaJános tv., a nagyváradi roma gyülekezet lelkipásztorahirdette. Magyarul és cigányul üdvözölte az egybe-gyûlteket, és hangsúlyozta a Krisztusban nyert új életet.Majd felcsendült az „Eldõlt a szívemben“ kezedetûének. A Fogarasi házaspár bizonyságtétele következett,a bemerítést Kajcza tv. végezte. Kedves szolgálata voltegész délelõtt a Kajcza Róbert, Mezei Tihamér és társaiének-zenekarának. Az Úr áldja meg a roma népet, áldjameg gazdagon a Fogarasi családot, hogy valóban –ahogy az igehirdetõ tv. áldást kérõ imájában elhangzott– „fénykedjenek nemzetüknek, és a családjuknak, hogyminél többen róluk példát vegyenek“. (Mucsi B. János)

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

8 EMLÉKEZÉS

Simon István neve ma márkevésbé ismert; életútja ésszolgálata méltatlanul maradt

eddig a feledés homályában. Az Úráldott eszköze volt, úttörõ a magyarbaptizmus kezdeti fejlõdésében éskiteljesedésében. A kerületi munkásokelsõ generációjához tartozott KornyaMihály, Tóth Mihály, Sámsoni István,Alaffi Zsigmond és Kerekes Bálintkortársaként. Részt vállalt az ugartörésnehézségeiben, helyt állt a hatóságokáltal támasztott üldöztetések közepetteis. Az elveszettekért égõ szívvel jártaaz úttalan utakat esõben, sárban, a jegeshidegben-hóban és forró nyárban –községekben és falvakban – felkínálvaés hirdetve az Úrtól megnyert, számá-ra oly drága kegyelmet.

1860. április 2-án születettNyíracsádon, Szabolcs megyében.Egyszerû földmûves, reformátuscsaládból származott. Szülei neve:Simon István és Nagy Zsuzsanna.Szerény anyagi lehetõségeik miattiskolába nem járt, az írást és olvasástcsak felnõtt korában, megtérése utánsajátította el. Nagy Lídiával kötöttházasságot, akitõl három gyermekükszületett: István, József és Eszter.Házasságuk viszonylag rövid ideigtartott, felesége fiatalon elhunyt.

Simon István a hitet egyszeri hal-lásra nyerte meg. Mikor községükbenmegjelentek a hívõ igehirdetõk, egyalkalommal bottal és kõdarabbal fel-szerelve ment, hogy elkergesse õket.Mikor odaért a házhoz, ahol az Istenigéjét hirdették, leeresztette a követ ésbotot, a tanítás után pedig odament azigeszólóhoz, és bevallotta, hogymilyen szándékkal jött. Ugyanakkorazt is megvallotta, hogy az Úr Jézuskövetõje akar lenni. 1893. október 8-án, Bihardiószegen, Kornya Mihályáltal történt a bemerítkezése.

Az érmihályfalvi gyülekezet egyikalapító tagja lett, amelynek több mintkét évtizeden át vezetõje is volt.Gazdájával együtt Simon István„pénztárcája is megtért“, ugyanis attólkezdve rendszeresen adakozott külön-bözõ missziós célokra.

Ez idõben ismerkedett meg adiószegi származású Tasi Zsuzsan-nával. Másodjára is megházasodott,ebbõl a házasságból két lányuk szüle-tett: 1897-ben Julianna és 1901-benRóza. Második felesége 1908-ban, 32éves korában meghalt. 1910-ben, 50

éves korában harmadszor is meghá-zasodott, a magyarkéci özv. CsokmaiJánosné, született Bálint Zsuzsannátvette feleségül. Ebbõl a házasságbólnem születtek gyermekek.

Állandó lakhelyük 1915. elsõ feléigÉrmihályfalván volt. Annak az évneka második felében elköltöztek Ér-semlyénbe, és a falu melletti tanyánéltek. Földmûvesekként az uradalmigróftól bérelt földterületeket munkál-ták, az elsõ és második házasságbólszületett – idõközben felnõtt, de mégházasság elõtt álló – és velük élõ gyer-mekeikkel. A részes munka fejébenkapott termény biztosította a népescsalád megélhetését.

1919-ben Érsemlyénbõl család-jával Magyarkécbe költözött, a 95.szám alá. Az anyakönyvi bejegyzésszerint március 15-én lett a helyimagyar baptista gyülekezet tagja.Körzeti munkássá avatása hatvan éveskorában, 1920. október 16-án Micskéntörtént. Az avató bizottság tagjai voltak:Alaffi Zsigmond Fugyivásárhelyrõl ésKerekes Bálint Ippról. Attól kezdve,hogy megismerte, nem hagyta el azUrat – akkor sem, amikor megverték,és kikergették a községekbõl, melyek-ben késõbb az Úr kegyelmébõl gyüle-kezetet alapított. Fáradságot nem ismer-ve munkálkodott a nagy területrekiterjedõ körzetben, amely hûségesenvégzett munkája nyomán újabb ésújabb misszióállomásokkal és újonnanplántált gyülekezetekkel évrõl-évrebõvült.

1929. január 16-án egyesülési kon-ferenciát tartott a székelyhídi körzetküldöttsége ifj. Lakatos Lajos elnök,valamint a szilágynagyfalusi körzet

küldöttsége Szabó László elnök veze-tésével. Ebben a közös bizottságimunkában aktívan részt vett SimonIstván is.

Úttörõ munkásként és kerületielöljáróként szolgált a micskei kör-zetben. Az 1932-ben készült jegyzõ-könyvi feljegyzés szerint a következõtelepüléseken lévõ gyülekezetek tar-toztak hozzá: Szalárd, Hodos,Újfegyvernek, Ófegyvernek, Szent-jobb, Poklostelek, Micske, Tóti,Gálospetri, Magyarkéc, Érsemlyén,valamint újonnan indult és fejlõdõállomások: Szodoró és Dengeleg,1934-tõl pedig Vasad. Sokszor hetekighiányzott otthonról, mert vitte Istenigéjét faluról-falura, gyülekezetrõl-gyülekezetre. Részt vett az el nemismert magyar baptisták országosszövetségének munkájában. 1922.november 14-én jelen volt a RomániaiSzabad Baptisták Szilágynagyfalubantartott konferenciáján.

Szolgálati ideje alatt számos beme-rítésen szolgált a micskei körzetben ésazon kívül. 1934. július 1-jén SzabóLászló és Simon István 22 fehérruhástmerített be Ippon. Az évek soránnagyon sok fehérruhást merített be akövetkezõ helységek gyülekezeteibõl:Micske, Szalárd, Ófegyvernek, Újfegy-vernek, Szentjobb, Poklostelek, Tóti,Magyarkécz, Gálospetri, Endréd, Vasad,Hodos, Szodoró, Dengeleg, Érszõlõs,Ábrám, Ipp, Kémer, Ruzsa, Zovány.

Több imaház építésében vállaltrészt. 1930. május 4-én Micskén, majd1933-ban Magyarkécben az õ jelenlé-tében tartottak imaházmegnyitó ünne-pélyt. Kerületi elöljáróként nagy oda-adással és hûséggel végezte az Úrtól

Simon István (1860-1941) baptista úttörõ és kerületi munkás

��

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

9 TUDÓSÍTÁS

kapott megbízatást. 1932. április 14-én Ófegyverneken körzeti konferen-ciára hívta össze a gyülekezetek kép-viselõit. A testvérekkel fontos kér-dések megbeszélésére került sor:többek között meghatározták akörzetben az úrvacsora osztásának rend-jét, és elhatározták, hogy a jegyzõ-könyv egy-egy gépelt példányát eljut-tatják a micskei körzet gyülekezetei-hez. 1934. február 20-27 között jelenvolt a Bokor Barnabás és Dani Lajostestvérek által szervezett egyheteskörzeti bibliatanfolyamon, Szalárdon.

Munkálkodott az országban élõmagyar baptista testvériség teljesegységének az érdekében is. Ennekörvendetes eredményeként a micskeikörzet 1934. november 18-án tartott

értekezletén a körzet tizennégy gyüle-kezete és állomása elhatározta, hogy aNagyváradi Magyar Baptista Hit-községhez csatlakozik.

A 82 éves Simon István kerületimunkás igazolványa láttamozva voltaz 1941-es évre, 1940. december 31-énBokor Barnabás, a Romániai BaptistaSzövetség magyar osztálya, a Nagy-váradi Baptista Hitközség titkára által.Simon István utolsó gyülekezeti ige-szolgálata 82. életévében március 19-énÉrendréden volt, ahonnan végelgyen-gülés miatt jármûvön kellett hazaszállítani. Élete utolsó, rövidebb szaka-szában betegség miatt ágyba kény-szerült. Családja részérõl szeretetteljesgondozásban részesült, míg 1941.április 9-én haza nem hívta az Úr.

A Békehírnök 1941. május 25. számaa Magyarkécen megtartott temetésiistentiszteletrõl a következõket írta:„Nagypénteken helyeztük el az anya-földbe Simon István körzeti elöljárókifáradt testét 82-dik évében, melybõl50 éven át szolgálta az Urat. Teme-tésén ifjabb munkatársai, Dani L.,Kovács L., Hubert J. és Mátyus M. tv.-ek hirdették az igét a Jn 17:4 alapján.Hû gondozója, menye, felesége ésgyermekei kísérték utolsó útjára.Emléke áldott marad körünkben!”

Az Úr Jézus mondja: „Boldog az aszolga, akit az õ ura, mikor haza jõ, ilymunkában talál.“ (Mt 24:46). SOLIDEO GLORIA!

KELEMEN SÁNDOR TOMI, Szalárd

A TELEK résztvevõi a sarmasági imaházban.

Újra találkoztunk erdélyi szolgatár-sainkkal tiszántúli lelkipásztorok

és lelkimunkások. A XXII. TELEKkonferenciára és szolgálati hétvégérekerült sor idén, március 9-11. között.A szokott rendben zajlott a program.

Pénteken mindnyájan a szilágy-somlyói imaházban találkoztunk.Szombaton és vasárnap két helyszínenfolytatódott a konferencia: a Biharbanszolgálók Kiskerekiben találkoztak, aSzilágyságban szolgálók pedigSarmaságon. Vasárnap a beosztásszerint szolgáltunk a gyülekezetekben,majd este egy-egy imaházában zártukközös istentisztelettel a konferenciát.Egyik ilyen alkalom Értarcsán volt, amásik Szilágysomlyón.

Erdélyi testvéreinktõl nehéz, denagyon aktuális témát kaptunk, hogyabban tartsunk elõadást, elindítvaezzel építõ beszélgetéseket: A non-konformizmus (Eszt 3:8, Zsid 2:1), ésa szekularizáció (Róm 12:2, 1Jn 2:15-17) megnyilvánulása és következmé-nyei a magyar baptista gyülekezetekéletében. A témát megosztva FüstösGyula testvér és Steiner József testvérszolgált felénk a pénteki alkalmon.Mindketten mélyreható üzenetteltanítottak. Ezután többen is elmondtákgondolataikat, kérdéseket is feltettek,amelyek alapján szombaton folytattuka téma megbeszélését.

Én a Kiskerekiben zajlott alkalom-ról szólhatok, ahol aktív, sok kérdést

és hasznos gondolatot felsorakoztatóbeszélgetésünk volt; fontos kérdések,õszintén elmondott megtapasztalások,jó bibliai összefüggések kerültek elõ.„Az emberek megnyeréséért minden-kinek mindenné kell lennünk, viszontne szabjuk magunkat a világhoz,amelyben az általunk megszólítottakélnek. Ez a nehéz küldetés Jézus pél-dáját követve valósítható meg.“

Áldást jelentett szolgatársi körbenbeszélgetni, a gyülekezetekben szol-gálni. Isten kegyelmébõl folytatódjonez a találkozás!

TAKÁCS ZOLTÁN,a mátészalkai körzet lelkipásztora

TELEK – Három nap, egy nehéz téma

��

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

10 BÚCSÚZÁS

Tavasziasra hajló napsütésbenérkeztek az ócsai temetõ kápolnájáhozazok, akik szerették és akik tehették,hogy részt vegyenek a Sütõ testvértemetésén: Ócsáról, Magyarországkülönbözõ tájairól és Erdélybõl: aSütõ László tv. által pásztorolt gyüle-kezetekbõl, pásztorok, gyülekezetitagok, népes családi rokonság, barátokés ismerõsök.

Az istentiszteletet NemeshegyiZoltán helyi lelkipásztor vezette,énekekkel az ócsai baptista gyülekezeténekkara szolgált.

Kezdõ imádságot az érmihályfalvigyülekezet lelkipásztora, Gál Gyõzõtestvér mondott, igét hirdetett BorzásiIstván szilágyperecseni lelkipásztor aMal 3:13-18 alapján. A nekrológotNemeshegyi Zoltán lelkipásztor állí-totta össze és olvasta fel. A kápolnánálzáróimát Székely Béla Dániel magyar-kiskapusi lelkipásztor mondott.

Igen nagy tömeg sorakozott fel,amikor a sírhoz vonultunk, aholMészáros Kornél lelkipásztor, a MBEfõtitkára olvasott igét és szolgált a Jn11:25-26 alapján, hangsúlyozva, hogyamiképpen a bethániai családban nemvolt örökös az elválás, úgy most sem,az özvegy, a család és nemsokáramindazok viszontlátják Sütõ testvért,akik hiszik, hogy Jézus Krisztus afeltámadás és az élet. Az igeszolgálat

után a helyi lelkipásztor köszöntötte amegjelenteket a gyászoló család és agyülekezet nevében, majd közösenmondottuk el az Úrtól tanult imád-ságot.

A temetõkertbõl visszatértünk azimaházhoz, ahol szeretetvendégség-ben részesültünk (az imaház megteltvendégekkel), és folytattuk az elköl-tözött testvérünkre való emlékezést.

Both József (Tét), „Úgy emlék-szem rá, mint akinek mindig élõ igeiszolgálatai voltak. Nagyon szeretetténekelni, szerette a pásztorokkal valókapcsolattartást, igen nagy együtt-érzéssel viszonyult hozzájuk. Azalázat és az egyszerûség jellemezte,jól esik reá visszagondolni“.

Nagy Mihály (Medgyesháza): Akönyvek embere volt. Fiatal korábanszülõfalujában, Goroszlón, az ottanireformátus lelkész könyvtárából a leg-több jó könyvet átolvasta; volt egy kisszobája, ahol késõ éjszakáig olvasott.Goroszlón, majd a zilahi gyüleke-zetben is megbízták igehirdetéssel.Amikor a lelkipásztori avatásárakerült sor a kiskapusi körzetben, MikeBéla testvér a következõket mondotta:„Sütõ László testvért most avattuklelkipásztorrá, de õ Isten részérõl máreddig felavatott munkás volt, mi láttukés meggyõzõdtünk róla“.

Tõtõs János (Vecsés): Kedves emlé-

kek kötnek hozzá. Fiatal korunkban, aszilágysági gyülekezetekben sokszoregyüt hallgattuk az áldott emlékûDénes Ferenc lelkipásztor igehirde-téseit. Lelkipásztori szolgálatunkkezdetén többször is együtt végeztünktanulmányokat Veress Ernõ testvérszervezésében, mindezt akkor rejtõz-ködve. Az Entrust (BEE) könyveittanulmányozva, gyakran a Meszeshegységbe is kivonultunk, atanulmányokra.“

Nemeshegyi Zoltán, a helyigyülekezet lelkipásztora mondotta:„Szeretnék olyan nyugdíjas lelkipász-tor lenni, mint Sütõ László testvérvolt. Készségesen vállalt kisebb, vagynagyobb szolgálatot, míg egészségeengedte. Nem lehetett panasz szóthallani tõle sem a nehézségek, sembetegsége miatt.“

Az Úr 71 évet adott Sütõ Lászlótestvérünknek. A feltámadás remény-ségében emlékét õrzi: szeretõ felesége,fia, menye, leányai és vejei, és hatunoka, a gyülekezetek Erdélyben ésMagyarországon.

A Mennyei Atya vigasztalásátkívánjuk özvegyen maradt testvér-nõnk számára, a gyászoló családnak,az ócsai és mindazon gyülekezetnek,ahol Sütõ László lelkipásztorkéntszolgált.

TÕTÕS JÁNOS, ny. lp., (Mo.)

Sütõ László nyugalmazott lelkipásztor temetése február 21-én volt a magyarországi Ócsán

Sütõ László 1940. október 4-én született Magyargoroszlón, hívõ szülõk gyermekeként. Azelemi iskola elvégzése után asztalos szakmát tanult, melyben nagy szorgalommal dolgozott.Ifjú kora legszebb idejében, tizennyolc évesen kérte és fogadta el bûnei bocsánatát. Hitevallomására Dénes Ferenc lelkipásztor 1958. november 14-én Szilágyballán bemerítette. Amennyei Atya kirendelte számára a segítõtársat is Petkes Rebeka személyében, akivelházasságot kötött Goroszlón 1968. május 2-án. Házasságukat Isten öt gyermekkelajándékozta meg, akik születésük sorrendjében: Melinda, László, Rebeka, Katalin és Ágnes.

Sütõ testvér elhívatást nyert az Úrtól lelkipásztori szolgálatra és jelentkezett a bukarestiBaptista Szemináriumba. Sajnos akkor nem minden elhívatott jelentkezõt vehettek fel a szigorú létszámkorlát miatt.De akit az Úr szolgálatra hívott, annak ez sem lehetett akadály. 1977-ben a kiskapusi körzet lelkipásztorává avatták.Felesége elmondása alapján késõbb a Szeminárium igazgatója a nagy gyülekezet nyilvánossága elõtt kért elnézéstazért, hogy nem vették fel a teológiai hallgatók sorába. Természetesen az elhívott lelkipásztor minden lehetõségetmegragadott arra, hogy a szolgálat eredményessége érdekében hite mellé tudományt ragasszon. Nagyon alaposankészült az igehirdetésekre, szívesen alkalmazta a Biblia-tanulmányozó sorozatokat. Sokat evangélizált; nagyonszerette a fiatalokat és azok is õt; a mai napig emlegetik áldott szolgálatát, amelyet közöttük végzett.

1985-ben elfogadta az érmihályfalvai körzet meghívását, ahol nyugalomba vonulásáig szolgált. Erre az idõszakraesett a romániai forradalom, feljegyzéseiben ekkor a következõket írja: „1989. december 22-én két fiatalember jötta parókiára, arra kért, hogy azonnal menjek, mert fel akarják gyújtani a rendõrséget, ahol 24 rendõr tartózkodik ésegy utánfutó szalmát borítottak a bejárathoz, majd elengedték õket. Este körülbelül 1000-1500 ember elõtt a

Sütõ László (1940-2012)

Sütõ László életútja

(Fotó N.Z. lp. közvetítésével)

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

11 GONDOLKODÓ (1.)

református templom kertjébõl igét hirdettem, a Zsoltárokból idéztem: „a jövendõ a béke emberéé!“ (Zsolt 37, 37).Nem a bosszúállásé, nem az egymás nyakának esésé ez a várt nap. Ez a megbocsátás, a kibékülés napja.“

1999. július 11-én költözött Ócsára. Sütõ László testvért úgy ismertem meg, mint aki nem fél a munkától. Legyenaz sátor építés, vagy az éjszakai õrt állás – ezek is lehetõséget adtak a közösség építésére, a személyes kapcsolatokerõsítésére. Ha igehirdetésre kértem fel, vagy bármilyen szolgálatra – amíg egészsége engedte – mindig készségesenválaszolt. Örömmel vett részt a lelkipásztor-munkaközösségi alkalmakon is. Szívesen megosztotta tapasztalatait, denem panaszkodott sem a szolgálat nehézségei miatt, sem egészségi állapota miatt.

Megtiszteltetésnek tekintette, hogy egyházunk vezetõsége a kondorosi körzet gondozására kérte fel. Feleségévelegyütt nagy örömmel utaztak a szolgálati utakra. Elköltözése után tudtam meg, hogy élete vezérigéje Spurgeonnaka „Harmatgyöngyök és Aranysugarak“ c. elmélkedésébõl a születésnapjára kijelölt ige és az ahhoz fûzött magyarázatvolt: „világos lesz még este is“ (Zak 14, 7). Befejezésül egy részlet ebbõl az elmélkedésbõl: „Az Úr népe világosság-nak örvend még a halál óráján is, a hitetlenség remeg és retteg, az árny leszáll, az éj jön, az élet végéhez közeledik.Óh nem, kiállt a hit, éppen most van vége az éjszakának és felvirrad a valódi nap. Megjött a világosság, a halha-tatlanság világossága, Atyád arcának világossága. Tedd össze lábaidat ágyadon, nézd az üdvözült lelkek várakozóseregét! Angyalok visznek el téged. Élj boldogul szeretett lélek, te elvitettél, integetsz kezeddel. Óh, most leszvilágosság! A gyöngykapuk nyitva, az aranyutcák ragyognak a nemes jáspis csillogásától. Mi behunyjuk szemeinket,de te látod a láthatatlanokat, élj boldogul testvér, nálad már világosság van estvének idején, nálunk még nem.“

Összeállította és a temetésen felolvasta: NEMESHEGYI ZOLTÁN lp., Ócsa

Amikor az ember számolni kezd Istennel. Sokan úgygondolnak az istenhitre, mint egy teljesíthetetlen,elfogadhatatlan nyûgre, aminek semmilyen aktualitásanincs. Képi értelmezés szerint úgy gondolkodnak Istenrõl,mintha a trónon egy morózus aggastyán mereven ülne, amegértés egészen hiányozna belõle, nem ismerné „a maikor“ sajátosságait. Egy zsörtölõdõ, szeszélyes aggastyán,akinek könnyû a figyelmét kijátszani, és a szavait szintehallgatni is rossz. Ahogy Ádám elbújt elõle, úgy gondolják,hogy õk is elbújhatnak. Nemcsak helyileg bujdoshatunk,hanem elbújhatunk munkánk, napi teendõink mögé, hivat-kozhatunk rossz házasságunkra, a minket szüntelenülzaklató környezetünkre, ahonnan ki nem menekülhetünk.Robotolunk egy ördögi mókuskeréken, futunk, rohanunk,de a talaj is fut alattunk. Elõbbre nem jutunk. Célt nemérünk, hiába hajtunk. A céltalan hajszába nemcsakbeleizzadunk, szinte bele is õrülünk.

Szeretnék a balga feltételezésrõl akár egy teljes szakasztírni, de sajnos nem vagyok képes ezt a torzképetmegváltoztatni semmilyen érvvel. Azt viszont állítom,hogy a félreismerésnek ezt a rosszindulatot sem nélkülözõlátszatát már igen sok ember meg bírta változtatni.Fölismert Istenben egy szeretõ szívû, minden emberért alegnagyobb áldozatra kész, megértõ és mindenkit hazaváróLÉNYT. Az elmagánosodott, önmagába roskadó, sajátmagából is kiábrándult, meghasonlott mai ember nálaotthonra talált. Többé nem kerülte az Istent, hanem mindengondolata mélyén az õ véleményét kereste. Döntéseiben,véleménye megalkotásában, és minden egyes tettébenszámított Istenre. Törõdött a véleményével. Mint, akikegymást kölcsönösen szeretik, akart a kedvében járni. Nemokolta Istent a gondjaiért, nem átkozta többé, ahogygyermekkorában megtanulta a társaságától, vagy éppen aszüleitõl, hanem egyre mélységesebb vágyat érzett Istenután. Ahogy a minap egy orvosprofesszor mondta többszáz fõnyi hallgatójának: „Tíz évvel ezelõtt egy káromkodóemberbõl imádkozó emberré váltam.“

A fordulat éles és nagyon markáns. A fejfájdító kiszol-gáltatottságba belép egy új tényezõ: Isten. Megbocsátó,kiengesztelõdõ, célt, irányt mutató csodálatos hatalom. Az Istennel számoló életmód naponként szolgáltat azegyénnek olyan bizonyítékokat, hogy nem hiába veszikézbe a Bibliát, és nem üres idõtöltés többé az imádsága éskönyörögése Istenhez. Amikor az ember eljut az életbonyolult útjain Istenhez, feleszmél amikor Istenmegszólítja õt, amikor befogadja õt a szívébe, és egyszerremegváltozik minden az életében. Még talán a számvitel is.Hatni kezd egy mennyei szorzótényezõ. Elég lesz a kevés.Mindent hálásan fogad Istentõl. A haszontalan dolgokvásárlására, megszerzésére többé nem érez kényszert.Vasárnapjait nem kutyasétáltatással, gépkocsija javít-gatásával, vagy szupermarketben bámészkodással tölti,hanem alig várja az alkalmat, amikor Isten házába mehet,és hasonló gondolkodású társaival áldott közösségbendicsõítheti Istent. Olyan személyesen szól hozzá Istenigéje, mintha egy mennyben megírt levél borítékjátbontaná fel. Minden probléma megoldása egyszerûenkibontakozik elõtte.

Sokan azt hiszik, hogy egyelõre megpróbálkoznak Istennélkül, majd ha egyszer megöregednek, mint a nagymamaés a nagypapa, hát eljárnak imádkozni a templomba. Ottugyan kevés fiatalt találhatnánk, akivel megértenénkegymást. Istent tisztelni, imádni addig nincs is idõm“. A templom nem más, mint egy „nyugdíjas klub”. „Én mégerõs vagyok, munkaképes, ezért élni akarok! Amikorérzem, hogy közeledem a záróvonalhoz, majd elkezdekimádkozni.“

A latin nyelv már az ókorban használt egy mondást: „A halál biztos, az óra nem!“ Ez a nyomatékos igazságbizonyára mindenkire vonatkozik, még akkor is, ha azistenes életet bárki egy késõbbi aggastyán korára ütemezi.Mintha biztosan tudná, hogy van még ideje rá. Csakhogy,van-e? (folytatás a 15. oldalon.)Részlet dr. Szebeni Olivér: Mi a Biblia? c. tanulmányából

„A halál biztos, az óra nem!”

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

12 KITEKINTÕ

Egy kilenc éves kislány mezte-lenül szalad az úton a fényké-pezõgéppel szembe. Karjait

oldalt tartva egyensúlyoz és nagyonsír. Tõle jobbra egy nagyobb fiúrohan, bal oldalt és a háttérben kisebbgyerekek és felnõttek jönnek, megkatonák acélsisakban. A távolbanfekete füst gomolyog, teljesen elta-karva a lakott területet, ahonnan ezeka kicsik és nagyok menekülnek.

Negyven évvel ezelõtt, 1972.június 8-án készült a kép Dél-Vietnámban. A fotóriporter Nick Utvolt, aki ezért a felvételért az újságíróklegmagasabb nemzetközi kitüntetésétkapta meg: a Pulitzer-díjat.

Diákkorom rádiós híreire úgyemlékszem, mintha azok mindig avietnámi háború eseményeivel kez-dõdtek volna. Hallottam errõl a híresfotóról is, amely akkor világszerteerõs háború-ellenes érzéseket keltett,és nagyban hozzájárult a békekötés-hez, de látni csak jóval késõbb voltalkalmam, talán a televíziózás kezde-tén. Aztán a történet feledésbe merült.Tavaly nyáron, az amerikai Déli-Baptisták egy újságírója tudósítottKim Phuc-ról. Nagyon megörültem,hogy a „napalm-kislány“ él, és hogykeresztyén lett. Sõt, tavaly július 4-én,a baptisták által szervezett megbé-kélési konferencia elõadója voltHarrisonburg-ban, tudósított NormanJameson, az Associated Baptist Presscikkírója.

Azon a nevezetes napon a fotó-riporter, Nick Ut szállította kocsijávala kórházba a kislányt. Az orvosok,látva annak súlyos égési sebeit, csakcsóválták a fejüket, és mint remény-telen esetet „félre tették“. A szüleitaláltak rá három nap múlva a halottasházban. Szerencsére, az apuka egyikidõs barátjának a közbenjárására, aki akórházban dolgozott, kapott a kislányorvosi ellátást. Végül 17 operációtvégeztek rajta, mondotta Kim az elõa-dásában, a legutóbbit 1986-ban, de akövetkezményeket még most is érzi:„amikor az idõ változik, úgy fájnak akarjaim és a hátam, mintha késselvágnák“.

Tíz évvel azután, hogy a fotókészült, és hét évvel a háború befe-jezése után a németországi Der Sternmagazin szerkesztõje kezdett el érdek-

lõdni Vietnám bonninagykövetségén, hogy milett a kislánnyal és vajonegyáltalán él-e még?A vietnámi hatóságoknakvégülis két évébe került,amíg megtalálták, amiután élete újabb fordulatotvett. Pedig valamennyiremár „normális“ életetkezdett élni, beletörõdött,hogy csúnya égési sebeimiatt talán soha nem tud férjhezmenni, másrészt pedig orvosi tanul-mányokba kezdett. A hatóságokelvonták a tanulástól, és propaganda-szimbólummá formálták, akit lehetettmutogatni a külföldi sajtó elõtt. „Mélypontja volt az életemnek“ – mondottaKim hallgatóinak, „úgy éreztemmagam, mint a kalitkába zárt madár“.

A háború áldozataként amúgy isgyûlölte azokat, akik megsebezték, detudta, hogy ezt az érzést nem lehetcipelni mindörökké. És nem kapottbékességet mindaddig, amíg 1982karácsonyán, egy könyvtárban rá nemtalált a Bibliára. Megismerve a Szent-írást rájött, hogy Istennek bizonyosancélja van az õ életével is. Zaklatott lettJézus tanítását olvasva a megbocsá-tásról, és nem értette, hogyan lehet azellenségünket is szeretni. „Nem tudtammást csinálni, mint hogy imádkoztam.“Nem jött könnyen, de megtanulta,meg kell bocsátania, hogy szabadlegyen. Fokozatosan abbahagyta a„Miért én?“ kérdéseket, megtanulta a„higgy és engedelmeskedj“ parancsát,és hogy Istennél nincs lehetetlen. A panaszkodás helyett elkezdteszámba venni az áldásokat. Rájött,’72. június 8-án másokkal együtt õ ismeghallhatott volna, hiszen a napalm-bomba gyújtó anyaga 1200 fokoshõmérsékleten ég.

További orvosi kezelésben Német-országban részesült a Stern-magazintámogatásával. Késõbb Kim Puchkijutott Kubába spanyol nyelvet tanul-ni és hogy gyógyszerésznek képezzemagát. Tinédzserkori aggodalmára ispozitív választ kapott, mert egy viet-námi évfolyamtársa megkérte a kezét.Nászútra Moszkvába mentek, amely-nek a költségeit egy koreai közös barát-juk állta. A repülõúton visszafele, azegy órás Newfoundland-i reptéri

várakozás idején elhatá-rozták, hogy nem térnekvissza a kommunistaKubába, és kanadaimenedékjogot kértek.

Azóta Torontóban él-nek, mostmár két fiukkal.Az apuka kommunikációttanít olyan embereknek,akik beszédhibával küsz-ködnek. Kim-et pedignagy kitüntetés érte, az

UNESCO (az ENSZ nevelésügyi,tudományos és kulturális szervezete)jószolgálati nagykövetnek nevezte ki„a béke szolgálatáért“. Ugyanakkorlétrehozta a Kim-alapítványt a hábo-rúban megsérült gyermekek gyógyí-tására, önkéntes adományokból tartjákfenn magukat. „Szeretnék adnimásoknak ugyanúgy, amint én isnagyon sokat kaptam a gyógyulásomérdekében“ – mondotta Párizsban, azUNESCO ünnepségen. „Igen, meg-bocsátottam, de nem felejtek, annakérdekében, hogy ne történjenek megugyanezek a dolgok még egyszer“.

Valamikor rengeteg fájdalom-csillapítót használt, mondotta Kim atavaly nyári megbékélési táborban.Ahogy idõsödik, igyekszik kevesebbgyógyszert szedni, a fájdalmak elvi-seléséhez sokat imádkozik, tornával ésegészséges táplálkozással kiegészítve.Amennyire teheti, támogatja iskolák,árvaházak és kórházak építését olyanországokban, mint Uganda, Kenya,Kelet-Timor és Ghána.

Végül arra bátorította hallgatóit,hogy lássanak mást, többet, amikor avalamikori híres fotót szemlélik,amelyen a kilenc éves Kim Phuc fáj-dalmában és félelmében sikoltozvaszalad az úton: „Lássátok meg azt is,az a kislány a békéért kiált!“

(Sz. L.)

*A híres fotóriportot követõ évben az USA

teljesen kivonta csapatait, a két Vietnám

békeszerzõdést kötött, amit viszont 1975-ben a

kommunista Észak megszegett, lerohanta a

délieket, és ‘76-ban Vietnám Szocialista Köztár-

saság néven egyesült a két országrész.

*A napalm roppant nagy intenzitással égõgyújtó harcanyag. A töltet szétrobbanása után arészecskék a felületekre tapadva minden ég-hetõ tárgyat felgyújtanak. Használatát a nemzet-közi törvények ma már tiltják.

Kim Phuc, a „napalm-kislány“ története

„Meg kell bocsátanom, hogy szabad legyek“

Kim Phuc – az ABP-fotóa konferencián készült.

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

13 KÖZELKÉP

Mirjám sokadszorra is kissé félénken jönbe, szinte alig észrevehetõen köszön, demindjárt odaül a nagy szerkesztõségiasztalhoz és halkan mondja: „Kérek lapot,meg színesceruzát“. A szerkben többnyirepiros-sárga-kék meg fekete filctollainkvannak, úgyhogy ezekkel a színekkel, denagy buzgalommal festi tele virágokkal apapírját. A kislány most öt éves, a mellé-kelt illusztrációt a tavaly nyári vakációbankészítette, amikoranyukája többször ismagával hozta Nagy-váradra... Végh Erikatestvérnõ a tisztaság-ról gondoskodik aSzövetség irodáibanés a Szeretetnél.

A NEMZETKÖZI GYERMEKNAP alkalmából szeretettel köszöntjük gyülekezeteink gyermekeit!

A táborozási hetek dátumai – jelentkezni a szervezõknél lehet!

� Június 25-30., roma-gyermekhét (8-14 évesek),

szervezi Borzási Istvánné Márta: martaborzasi@yahoo.com, 0735500170. A táborozási díj 200 lej.

� Július 2-10., I. gyermekhét (8-14 évesek),

szervezi Pardi Matild: ebavisz@gmail.com, 0762356216. Táborozási díj: 300 lej.

� Július 12-20., II. gyermekhét (8-12 évesek),

szervezi ifj. Veress Ernõ: ernover@gmail.com, 0735502222. Táborozási díj: 300 lej.

� Augusztus 6-11: ifihét, szervezi Deák Zsolt (EMABISZ elnöke). A táborozási díj egységes: 230 lej. Aki hamarabb jelentkezik, annak van elsõbbségi joga a szobaválasztásban! Április 10-tõl lehet jelentkezni BorzásiDávidnál (EMABISZ gazdasági titkár): david.borzasi@gmail.com. A jelentkezés 50 lej elõleg kifizetésével válikérvényessé. A alábbi bankszámlára lehet átutalni az elõleget, gondoskodni kell arról, hogy pontos összeg érkezzenmeg (a kezelési költségeket is bele kell számítani, a visszamondott jelentkezéskor az elõleget nem adjuk vissza):Nume titular: Borzási Dávid, Nr. Cont. Banca Comercialã Românã, Sucursala Titulescu Braºov IBAN:RO06RNCB0059081370270001. Minden táborozó számára a családi orvosnak ki kell töltenie az orvosi igazolási ûrlapot (védõoltások listájával együtt).A táborozási hét kezdetekor az orvosi igazolást a táborozónak át kell adnia a Táborban tartózkodó egészségügyifelelõsnek. Az orvosi igazolást szabadon lehet fénymásolni, és le lehet tölteni az emabisz és a tábor honlapjáról is:www.emabisz.ro, www.hargitacamp.ro, ugyanakkor itt követhetõ a jelentkezés és a szobák lefoglalása is.

� Augusztus 6-11: III. gyerekhét (ifivel párhuzamosan) szervezi Kiss Ottó lp., 0735 501 672, részvételi díj: 200 lej.

� Augusztus 20-24., erdélyi magyar baptista lelkipásztorcsaládok hete, szervezi Budai Lajos lp.: lajevo@gmail.com

� Augusztus 24-29., Fiatal házasok hete, mottó: Élvezd az életet feleségeddel együtt életed minden napján.

Szervezi ifj. Erdõ Endre. Jelentkezni lehet Joó Erikánál: office@hargitacamp.ro, 0735 502 401.

� Szeptember 9., Székelyföldi gyülekezetek hálaadó napja.

� Szeptember 12-15., Mozgássérültek Orsz. Konf., érdeklõdni Kiss Ottó lp-nál: kottok@freemail.hu, részvétel: 130 lej.

Mindegyik táborozási turnus vacsorával kezdõdik és reggelivel zárul. Kérünk, imádkozzatok azért, hogy legyenek

megújulások, megtérések ebben az évben is. Köszönjük az anyagi és szellemi támogatást, nagy szükségünk van arra,

hogy Isten újra kiárassza áldásait erre a helyre!

Nagy szeretettel hívunk olyan fiúkat és lányokat, akik vakációjukból, szabadságukból 1-2 hetet tudnának szolgálni ezena missziós területen. Szükségünk lesz konyhai kisegítõkre, felszolgálókra, olyanokra, akik takarítást, mosást tudnakvállalni, segítenek az udvar, a virágok rendbetartásában. Fiúknak karbantartói munkák vannak, hangtechnika kezelése,sporteszközök felügyelete és még sok más! Ha úgy érzed, hogy ezeket a munkákat be tudod vállalni, vagy tudod, hogycsaládod más tagja szívesen jönne, bátran hívjatok telefonon, írjatok emailen. Hisszük, hogy Isten gazdagon megáldjaaz õszinte munkát. Isten áldását kívánjuk életetekre, Joó Zoltán és Erika, 0735 502 401, office@hargitacamp.ro

Hargita Keresztyén Tábor, ªos. Ciucului, Km 106, 535800 Vlãhiþa, Jud. Harghita. Weboldal: www.hargitacamp.ro

Olvasóink kérésére ismét közzétesszük a Hargita tábor nyári programját – vannak változások is!

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

AKIK HAZAMENTEK14

Január 25-én Bánffyhunyadon kísértük utolsó útjára OkosIstvánné, született Lovász Anna testvérnõt, aki életének

83. évében költözött az Úrhoz.Testvérnõnk 1929. november 11-énszületett Kalotaszentkirályon. Húszévesen adta át életét Megváltójának,majd be is merítkezett 1949. január 2-án Kolozsváron Dénes Ferenclelkipásztor által. Férjével, OkosIstvánnal 61 évet éltek boldog

házasságban és együtt szolgálták Urukat a Bánffyhunyadigyülekezetben, ahol férje évtizedekig gyülekezetvezetõvolt. Mivel gyermektelenek maradtak, a távolabbi család ésa gyülekezet pótolta számukra ezt az áldást, hiszentestvéreink is õszinte törõdéssel és szeretettel szolgáltakmind a család, mind a gyülekezet felé. Anna testvérnõéletének utolsó szakaszában gondozásra, ápolásra szorult,amit férje hûségesen és nagy szeretettel végzett mindvégig.Isten gondviselõket is rendelt melléjük életének ebben azidõszakában, Tamás Jenõ testvért és családját, akikigyekeztek testi és lelki támaszt nyújtani nekik a próbákidején is. A temetési istentiszteleten Isten vigasztaló igéjétmagyarul Péter István, a gyülekezet volt lelkipásztorahirdette a Zsolt 59:11a alapján: „Elõmbe jön az énkegyelmes Istenem“. Román nyelven Nicu Durcãupünkösdista lelkipásztor szolgált, majd a gyülekezetjelenlegi lelkipásztora, Oláh Lajos testvér szólt a hátramaradt özvegy férjhez és a gyászoló gyülekezethez a Zsolt91:14-16 és Zsolt 92:13-16 versei alapján.Isten adjon vigasztalást a gyászoló férjnek és családnak.

Február 7-én vettünk búcsút Bánffyhunyadon Vonó Ilonatestvérnõnktõl, aki 87 évet kapott Teremtõjétõl. Ilonatestvérnõ 1924. augusztus 25-én született Mérában. Hároméves korában költöztek Bánffyhunyadra, ahol iskoláitvégezte és ahol késõbb takarítónõként is dolgozott aLíceumban. 1946 április 20-án bemerítkezett. Nehéz ésküzdelmes volt az élete, de csendes, szerény életével mégishatalmasan tett bizonyságot Isten szeretetérõl. A gyász-istentiszteleten Igna Emil, a román baptista gyülekezetdiakónusa a Mt 25:14-30, Oláh Lajos lelkipásztor a Jn 14:1-3 és a 2Kor 5:1-10 alapján szólták a vigasztalásigéit. Isten vigasztalja a gyászoló családot.

Március 7-én kísértük utolsó útjára Bogdán Andrásné,szül. Bartha Erzsébet testvérnõt. 87 éves korban,próbákkal, betegségekkel nehezített élet után megbékéltszívvel pihent meg Megváltója karjaiban. A temetésiistentiszteleten Oláh Lajos lelkipásztor a kárhoztatásnélküli élet dicsõségérõl beszélt a Róm 8:31-39 alapján.Istené legyen a hála és a dicsõség, hogy van ilyen élet. Õadjon vigasztalást az özvegy férjnek és a gyászolócsaládnak. (O.L.)

Kõszegremetén április 22-én kísértük utolsó útjára özv.Bányai Endréné (szül. Henter Margit) testvérnõt, aki 84évet kapott Teremtõjétõl. 17 évesen fogadta el az Úr JézusKrisztust Urának és Megváltójának. 49 évet élt férjével,miután megözvegyült. Testvérnõnk sok szenvedésen mentát, de felkészülten várta az elköltözést. Utolsó útjára háromgyermeke, nyolc unokája, hét dédunokája, a kõszegremetei

testvérek, ismerõsök, jóbarátok kísérték el. A háználKovács József lelkipásztor testvér hirdette a vigasztalásigéjét a 2Kor 4:16-18 és a 2Kor 5:1-10 alapján, melybenvigasztalás, tanítás és figyelmeztetés hangzott el. Asírkertben Ivanitzki István tv. hirdette az igét a Zsid 9:27-28 alapján. Mind a háznál, mind a temetõben összevonténekkar szolgált. Az Úr vigasztalja és áldja meg agyászolókat. (Medgyesi Jenõ, Szatmárnémeti)

Mély fájdalom érte a zilahi Nagy családot február 23-ánéjszaka, amikor Nagy Berta (élt 67 évet): szeretett feleség,

drága édesanyánk, hosszú szenvedésután hazaköltözött. „Én az Atyátóljöttem, és eljöttem a világba; de mostelhagyom a világot, és az Atyáhozmegyek.“ (Jn 16:28) – ez voltédesanyám utolsó igéi közül az egyik,Áhítatos könyve itt maradt kinyitva, ésa könyvjelzõvel megjelölve. Az utóbbi

idõk második lakhelyére vitték elõször, a zilahi kórházba,majd onnan – testét itt hagyva – az õt hívó MennyeiAtyánkhoz ment. Temetése a városi kápolnától történt nagyszámú együttérzõ testvériség jelenlétében, ahol id. VeressErnõ testvér szolgált a Jel 14:13 alapján, majd Budai Lajoshelybeli lelkipásztor ismertette a nekrológot. A sírkertbenFazakas György lelkipásztor imájával kezdõdött azistentisztelet és Bándi Sándor ny. lp. igehirdetésévelfolytatódott az 1Jn 5:9-13 alapján. A gyászistentiszteletenszolgált a zilahi énekkar, amelynek évtizedekig tagja voltédesanyám és a fúvószenekar is. Hála a közel 68esztendõért, az életért, amit õ adott nekem és négytestvéremnek, az igékért, énekekért, imákért, az értünk valóaggódásaiért, könnyeiért, a hosszas beszélgetésekért,szeretetének számtalan megnyilvánulásaiért. „A szeretetsoha el nem fogy!“ (Fia, Nagy István lp., Szilágynagyfalu)

Április 21-én kísértük utolsó útjára Mohácsi Ilonatestvérnõnket Paptamásiba, akinek Megváltó Ura 83 évetajándékozott. Testvérnõnk a 60-as években tért meg,nagymamája a gyülekezetünk alapító tagja volt. Avigasztalás igéit Albert István Zsolt helybeli lelkipásztorszólta a 103. Zsoltár alapján, ami testvérnõnk kedvencigeszakasza volt, ezek alapján fogadta el az Urat. Atemetõkertben az 1 Kor 15:19-20 alapján vallottuk meg afeltámadásban vetett hitünket. Az Úr vigasztalja a gyászolócsaládot. (Albert István Zsolt)

Március 22-én temetési istentiszteletre gyûlt össze azerdõszentgyörgyi gyülekezet, amikor Székely Mihálytestvért elkísértük utolsó útjára. Testvérünk hirtelen halállal(agyvérzéssel) távozott az élõk sorából 72 éves korában.Habár váratlanul érte közösségünket, a családot és azismerõsöket a halálhír, hisszük, Misi testvér készen volt:10 évvel ezelõtt meghallotta és elfogatta az Úr Jézushívását és hûségesen követte. Nagyon szerette aközösséget, el nem maradt volna az összejövetelekrõl. Agyászszertatáson a kápolnánál igét hirdetett Dézsi István lp.a Préd 12,3-9 igék alapján és Rácz Dezsõ a pünkösdigyülekezet diakónusa. A temetõkertben a feltámadásüzenete az 1Kor 15,51-58 igék alapján szólt. Mindengyászoló szívnek Isten vigasztalását kívánjuk. (D.I.)

Szeretet • 2012. június� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

GONDOLKODÓ (2.)15

A viszontlátás reményében búcsúztunk Katona Jánostestvértõl április 20-án Vajdahunyadon. Katona János 1950.január 17-én született Kövesden,Szilágy megyében. Amikor öt évesvolt, a családja Vajdahunyadra köl-tözött. 1968-an fogadta el az Úr Jézustszemélyes Megváltójának, majd abbanaz évben be is merítkezett. Fiatalon avaskohászatban kezdett dolgozni.1972-ben feleségül vette KelemenJúliát, házasságukat Isten 2 gyermek-kel ajándékozta meg, valamint 7 unokával. Katona János avajdahunyadi baptista gyülekezet aktív tagja volt. 1990-tõl,miután a gyülekezet lelkipásztor nélkül maradt,gyülekezetvezetõi szolgálatot töltött be. 1995-ben diakó-nusként szolgált a körzetben, nagy szeretettel és hozzá-értéssel szavalt az Úr dicsõségére. 2003-tól Nagysze-benben, a Gyermekevangélizációs Közösség missziósközpontjában szolgált feleségével együtt, ez év márciusáig,majd visszaköltöztek Vajdahunyadra. Nem sokkal ezután, testvérünk kórházba került. Vágya azvolt, hogy az Úr hazavigye õt. Rövid szenvedés után,

április 18-án, 62 évesen költözött el a mennyei hazába.Isten adott neki erõt, hogy mindvégig kitartson, követendõpélda marad számunkra! A virrasztáson gyülekezetünkügyvezetõ lelkipásztora, Borzási Pál testvér a Jób 1:1-5alapján szolgált magyar nyelven, amit majd Máté Miklóslp. foglalt össze románul, felolvasva még a 2Tim 4:7 verset.Románul Popa Daniel lp. és Ficus Liviu testvér szolgált. Atemetési istentiszteleten Bálint Pál lp. az Ézs 57:1-2 alapjánmondott vigasztaló beszédeket, Zsargó János reformátuslelkész a 2Kor 5:1 alapján. Románul Beniamin Poplãceanszebeni lp. hirdetett igét (Jel 22:14, 19:9, 14:13). Énekkelszolgált az összevont énekkar, a GYEK munkatársai,valamint a román baptista gyülekezet énekkarának egycsoportja is. A nekrológot Bálint Pál lp. olvasta fel magyarnyelven, Kovács Barna testvér románra fordította. A teme-tõkertben Csontos József pünkösdi lelkipásztor az 1Kor15:31-et olvasta fel. Vigasztaló költeményt mondottBorzási Sándor Lupényból. A temetésre nagyon sokan eljöttek rokonok, ismerõsök,barátok – mind a városból, mind más helyekrõl is – kifejez-vén együttérzésüket a Katona család felé. Az Úr vigaszta-lását kívánjuk mi is a gyászolóknak! (Szekrényes Eszter)

Személyes megszólítottság – (Folytatás a 11. oldalról.)A megtért emberek közül nagyon sokan – idõs vagy ifjabbkorúak – gyakran így vallották meg nyilvánosan új életükkezdetét: „Váratlanul megszólított az Isten“. Az igehir-detésben talán. „Úgy kezdõdött, mint máskor. A szavakáradtak felém, és az antennám fokozatosan halványult.Hallottam mindent, de valami képtelen gát alakult kikörülöttem. Ez a gát egyre növekedett, áthatolhatatlanabblett, mint máskor. Szinte már rám települt az álom és una-lom lepett meg. Akkor váratlanul megszólított az Isten.“Elmondták, hogy olyan személyes volt a megszólítás, mintsoha azelõtt még. Pont arról volt szó, amirõl eddig senki-nek, soha nem beszéltek. A legnagyobb titokról hullott le alepel. Belsõ és rejtegetett részlet volt, és akkor lelep-lezõdtek. Úgy érezték magukat, mintha a terem közepénállnának mindenki elõtt. Ahogy körülnéztek, mindenszempár rájuk szegezõdött. Csak egyetlen rövid tõmon-datot fogalmaztak meg: „Igen, ez én vagyok.“

A szégyenkezés volt az elsõ érzelmük. Aztán kifakad-tak: „Ide én többé soha el nem jövök. Micsoda durvaszemélyeskedés!“ Végül kizárták annak lehetõségét, hogya személyesség valamilyen közvetítõ útján kaphatotthangot, nyerhetett kifejezést. És akkor valami olyan történt,mint a damaszkuszi úton Saullal, aki hallotta a nevét, bárnem hallotta, hogy ki szólította meg.

A megtérés a világon minden nap megtörténik. Százez-rek élik át. Az nem igaz, hogy a keresztyénség számbelileghanyatlik. Legfeljebb egy fajta felekezeti forma. Kína arrólhírneves, hogy a népesség a leggyorsabban növekszikabban a távol-keleti országban. Nem hivatalos, de annálszavahihetõbb statisztikusok állítják, hogy bár az ateistaállami szervek egyáltalán nem támogatják, a megtértemberek száma több, mint amennyi az élveszületõ csecse-mõk száma Kínában.

A Magyar Tudományos Akadémia vezetésében évtize-dek óta aktív személy, az ország egyik legkiválóbb tudósa,

aki három különbözõ nyelven a világ leghíresebbegyetemein gyakran tartott elõadásokat New YorktólMoszkváig, ezt mondta: „Az istenfélõ tudósok száma és azateistáké körülbelül fele-fele, vagy a hívõké kissé több.“ Eza magyar tudós minden nap imádkozik. A felesége aztmondta: „Amikor reggel a térdein látom, akkor szeretem alegjobban.“ Ez a kiemelkedõen jelentõs magyar tudós, hacsak nem kell külföldön töltenie egy hét végét, egy közepesnagyságú fõvárosi gyülekezetben minden vasárnap meg-található. Gyakran vallott lelki élményeirõl könnyesszemekkel. Ezt nem a rendszerváltozás óta teszi, hanem 12éves korától folyamatosan.

Sokszor a legjobb szándékkal szeretné az ember, talán asaját gyermekének a javát azzal szolgálni, hogy elmondjaneki, mint jutott élõ hitre. A gyermek meghallgatja. Ez máreredmény, csakhogy nem azt tekinti a hitvalló embereredménynek, ha meghallgatják. A gyermek hallgat, demégsem dönt Isten mellett. Az ember újra elmondja meg-térése történetét... Isten útja ebben a tekintetben kifürkész-hetetlen, és legkevésbé sem követi az ember igényét amagas számokra. Ami bárkinek sorsdöntõ, az a másiknakegy valószínûtlen mese. Akkor eredményes a bizonyság-tétel, a megszólítás, amikor az ember legkevésbé találjabizonyosnak. De akkor elkövetkezik.

E sorok írója koros ember. Egész életét az élõ hit és abibliai tudományok ismeretének szentelte. Kisgyermekkorában lépte át Isten házának küszöbét elõször azédesanyjával. Egy kellemetlenség következtében õ és azédesanyja is kifelé jövet sírtak, sõt zokogva fogadkoztak:„Ide többé soha nem jövünk!“ Azóta több évtized eltelt. Az édesanya haláláig, a fia a mai napig sem maradt el Istenházától és népétõl. Most boldog Istenben. Emlékeibenfelcsendül az egyik gyermekkori ének részlete:

„Jézus szeret engemet, A Biblia mondja ezt…“.

DR. SZEBENI OLIVÉR

„Jézus szeret engemet, a Biblia mondja ezt...”

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

16 Szeretet • 2012. júniusHIRDETÉSEK

Meghívó az Avasújvárosi Gyülekezet százéves jubileumára!Kedves testvéreim! 2012. szeptember 2-án tartjuk meg az Avasújvárosi Magyar BaptistaGyülekezet fennállásának 100. évfordulóját. Erre az ünnepélyre hívjuk az innen elszármazotttestvéreket. Délelõtt 10 órakor kezdjük az ünnepélyt, majd közös ebéd lesz a helyikultúrházban; délután folytatjuk az istentiszteletet. Szeretettel várunk mindenkit! Szûcs Sándor lp., Szatmárnémeti

Hadad – Simon János és Margit április 8-án ünnepelteházasságkötése 50. évfordulóját. Délben családi körben, délutána gyülekezetben is megemlékeztünk az elmúlt 50 évrõl.Testvéreink hálásak az Úrnak, hogy mindketten ebben az idõbenismerték meg az Urat, s hogy az Úr megáldotta õket 3 gyer-mekkel,10 unokával és 3 dédunokával. Köszöntötte õket fiuk,ifj. Simon János az 1Móz 2:18 és az 1Sám 7:12/b igeversekkel,

veje id. Szeredai Tibor a Zsolt 95:1-3-mal, unokája, ifj.SzeredaiTibor az 5Móz 8:2-6 és a Kol 3:15-17-tel, a többi unokáiszavalattal és énekekkel örvendeztették meg a nagyszüleiket.Balog Ferenc, a gyülekezet lelkipásztora a Zsolt 25:10 és az1Sám 7:12/b igéket olvasta fel és kívánt sok áldást az ünnepeltektovábbi életére. (Balog Ildikó)

Kiskõrös – Meghatóan kezdõdött április elsõ vasárnapján akiskõrösi gyülekezet istentisztelete: Boros Dávid lelkipásztorHajas Miklós testvért és kedves feleségét, Hajas Miklósnét –szül. Sütõ Eszter – köszöntötte 60. házassági évfordulójuk alkal-mából. Az ünepeltek a Szilágy megyei Krasznán kezdték közöséletüket és folytatták az Úr szolgálatát immár közösen. Miklósbácsi zenei talentumát hasznosítva több fúvószenekart alapított,énekkarokat tanított és vezényelt. Rendszeresen szolgált az igévelgyülekezeti elöljáróként és presbiteri tisztségében. Áldott 15 évettöltöttek az Aradi II. számú gyülekezetben. Közel 10 éve már, hogy gyermekeik után az óhazába költöztek ésbeépültek a kiskõrösi gyülekezetbe, amelynek ma is aktív tagjai.Házasságukat az Úr 6 gyermekkel, 22 unokával és 32 dédunoká-val áldotta meg. Életükre és házasságukra ráillenek a 23. Zsoltárversei: „Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életemminden napján...“. (Szomor Ferenc)

Értesítés – Elkészült a Szalárdi Magyar Baptista Gyülekezet honlapja, amely a www.szalard.ro cím alatt érhetõ el.Gazdag kép, audió, videó anyaggal, valamint hírekkel és aktualitásokkal várjuk látogatóinkat. A Szalárdi Magyar Baptista Gyülekezet hivatalos emailcíme: szalardibaptista@gmail.com

Hibaigazítás – A Szeretet májusi számában, az Akik hazamentek rovat felsõbányai gyászjelentésben elköltözötttestvérnõnk neve helyesen így olvasandó: özv. Hendrik Ilona.A májusi szám 12. oldalán közölt Imádkozz Szíriáért felhívásban közölt térkép aláírása helyesen a következõ: Szíria dél-nyugaton szomszédos Izraellel. – Kedves olvasóink szíves megértését kérjük! (A szerk.)

SSzzeerreetteett - kiadja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége

Elnök: Dr. Simon József. Felelõs szerkesztõ: Veress Efraim. Szerkesztõ-tördelõszerkesztõ: Szilágyi László. 410050 ORADEA, Str.: Gen. H. M. Berthelot 5, ROMANIA. E-baptifon: 0735 500 009, e-mail: szeretetlap@gmail. com

A lap internetes változata a következõ címen olvasható: www.magyarbaptista.comA szerkesztõség fenntartja a jogot, hogy a kéziratokat szükség szerint átdolgozza.

Nyomtatás: Imprimeria de Vest, Oradea. A lap megjelenik havonta. ISSN 1223-4605