KALEIDOSZKÓPBARANGOLÁS A NAGYVILÁGBAN

VI.

A VERSEKET VÁLOGATTA ÉS FORDÍTOTTADABI ISTVÁN

2

TARTALOM

Előszó

LENGYELORSZÁGbelorusz

NADZEJA ARTIMOVICS (1946)(Oly közel volt...)(Váratlanul...)

JASA BURS (1929)Az énem (I. változat)Az énem (II. változat)BjelawezsaKözelből (I. változat)Közelből (II. változat)

ULADZIMIR HAJDUK (1933)Paraszt-művész

SZAKRAT JANOVICS (1936)FeleségemnekFélelem

MIHASZ SAHOVICS (1953)(Aki nem hisz semmiben sem...)(Bocsáss meg mindenért...)(repülünk repülünk...)(Szelek zúzzátok hamuvá a szíveket...)

ALESZ SZVISZJOK(Nektek is visszataszítóak...)Portré

kasubSTASZKÓW JAN (1926)

Ez a föld (Ta zemia)(Az éj sötétjét...) (Odmiéń nocë...)(Meleg szavak...)Kérés (Prosba)Az utolsó pillanat (Ostatny sztërk)A pillanatTél előtt (Przed zëmą)

JAN TREPCZYK (1907-1989)Tavasz (Zymk)

JAN ZBRZYCA (1929)Óriások kora (Czasë stôlëmów)

LEON ROPPEL (1912-1978)Merev szél (Stywny wiater)Kénköves vihar (Sarczësty sztorm)Vihar (Sztorm)Viharos szél (Sztormisty wiater)Szélcsend (Cysza)Könnyed szellő (Letkô bryza)Szellő (Bryza)Kemény szellő (Cwardô bryza)

ANTONI PIEPER (1917-1985)Hogyan keletkezett a borostyán (Jak powstôl bursztyn)

HERONIM DERDOWSKI (1852-1902)Józwo Ignacy Kraszewskinek (Józwowi Ignacemu Kraszewskiemu)

ALOJZY NAGEL (1930-1998 )A pokol neve (Miôno piekła)Az ősz ösvényei (Stegnami jeseni)Wojkasen sírjánál

3

LEON HEYNKE (1885-1939)Kis virág (Kwiôtk)

JAN KARNOWSKI (1886-1939)Kérdés (Prozba)

JAN WALKUSZ (1956)(Szemeid...) (Twoje oczë...)(Vedd a szavakat...) (Wez té słowa)Ajándék (Darënk)Fájdalmas kérés (Bolesny rachunk)Kérés (Prosba)Költőnek lenni (Bëc poetą)Szavaim (Słowa moje)Tengeri hullám

STANISŁAW JANKE (1956)(Ha Kasubföldön...) (Dzes na Kaszëbach)(Lovakról álmodom...) (Sniją mie sę konie...)Tűz az éjszakában (Odziń w nocë)Valaki (Nichtos)Várakozás (Żdanie)

KRYSTYNA MUZA (1972)(Kasubul gondolkodom és beszélek...) (Mëszlę i gôdóm po kaszëbsku...)(Minden pillanat jó...) (Kożdi czas je dobri...)A kő (Kam)Alvás előtt (Przed spikem)Csend a tengeren (Glada)Halászat (Połów)Kasub, nem-kasub (Kaszëba, nié-Kaszëba)Kenyérhéj (Skórka chleba)Tenger homokjával illatozol (A te woniôsz morsczim piôskem)

JERZY STACHURSKI (1953)(követed a szót...) (jidzesz za słowem)(Oly halkan szólsz mert szívünkben madarak fészkelnek...) (Gôdôsz tak cëcho bo ptôchë są w naszich sërcach...)A szó (Słowo)Olvasmány (Lektura)(már senki...) (ju nicht...)(az életünk fa...) (nasze żëcé to drzewo...)(egyre több bennünk az éj...) (corôz wicy w nas nocë...)(előttem a föld és terhe...) (przedé mną zemia i ji czężôr...)

WOJCIECH CEYNOWAAz élet

JERZY STENCELAjándék

JOANA GACKÒWSKÔ (1985)(Láttam...)Barátom (Drëchu)

JAN DRZEŻDŻONAz est (Wieczórk)

RÓMAN DRZEŻDŻON (1972)(A kertemben ülök...) (Jô sedzä w mòjim ògrodze)

LETTORSZÁGJĀNIS BALTVILKS (1944-2003)

(Boróka. Kövek...)(Értem, mindent értek...)(Köszönöm azt...)Üvegcserépgyűjtés

RITA BEBRE(Megengedtem a zenének...)

VILAJA BOKALOVA-RAMANESzavak önmagamhoz

4

MONTA KROMA (1919-1994)(Két-embernyi távolságból...) (Es tevi jūtu divu cilvēku..)(Tenger nincs...) (Jūras nav)

LAIMA LĪVENA (1943)Mint a folyóban a kő

AINA PĀVULĪTEA halász feleségeA házak érzelme: hársakA házak érzelme: civilizáció

VALDIS RŪJA (1928)A szív és a tenger

GUNARS SALIŅS (1924)Esőben StockholmbanHangverseny a DómbanRajongó

ELZA SŪDMALE (1922)(És ha mondanám is neked...)

JĀNIS SIRMBĀRDIS (1937)Néma csodák mellettAz élet színeit őrzöm

VILHELMINE URTANEA te házadNagyságBizalom

OJĀRS VĀCIETIS (1933-1983)(Az elszáradt levelek báljára...)(Ne szipogj!)StresszÓvakodjatok

ELZA VĒCIŅA(Csodálom a pocsolyát...)A csend ritmusaAz emberMondj nekem mesét

IMANTS ZIEDONIS (1933)(próbáljatok találni...) (pamēġiniet atrast)(mindegy hogy magányban...) (vienalga vienatnē)

LIBANONSZAMÍR FARHÁT

ÁlomJelenet

LIBÉRIAPATRICIA JABBEH WESLEY

Afrika (Africa)

LIECHTENSTEINHANSJÖRG QUADERER

(Az éjszaka...) (Aus)HANS-JÖRG RHEINBERGER

(szótagokat engedek ki...) (ich lasse silben)ILANA SHMUELI

(Szemtől szemben a tegnappal...) (Aug’ in Aug’ mit dem Gestern)az egyáltalán nem úgy van (es ist gar nicht so)(Az idő elvesztette a helyét...)(Sok-sok Múlt...)

GERHARD BECKJáték a tűzzel (Das Feuerspiel)

5

LITVÁNIAALIS BALBIERUS (1954)

(Az ősz nevében...)A romantika emléke

ALGIMANTAS BALTAKIS (1930)(Amim volt...)Ballada a három fivérrőlCsak egy napSzeretet és gyűlöletUtazások

VYTAUTAS BLOŽĖ (1930)(Gyermekeim, íme az én világom...)Síremléke saját magának

VAIDILUTĖ BRAZAUSKAITĖBorravaló

VALDAS DAŠKEVIČIUS (1961)(amikor tunguzkában...)(egy félisten...)(egy öreg japán költő...)

ROMAS DAUGIRDAS (1951)(Kedvesem...)Nullpont

ANTANAS DRILINGA (1935)A bolygó monológjaAmikor a virágokat már leszakítottákA szerelem órájaA szórólA szülőkA versHúszmillió egyKozmikus gyász-oratóriumKözelségAmikor visszajöttem (Kati sugarak)Szahara (Sachara)Valahol, tőlünk messze (Kažkur, toli nuo mūsų)A viharos tenger (Audringa jūra)

ANTANAS GAILIUS (1951)(esténként úgy fájnak az őszirózsák...)

LEONARDAS GUTAUSKAS (1938)A kis testamentumDaruEgy naptár lapjaiKakukkNégy kérdés

JULIUS JANONIS (1896-1917)A bohóc

EDMUNDAS JANUŠAITIS (1954)Következtetés

ANTANAS A. JONYNAS (1953) (Egyre kékülő szemeidbe...)(ha nem akarsz menni...)(Mire gondolsz kedvesem...)IsTalálkozásA részeg hold halálos bort keverAz enyém de a tiedEz győzelem de van

6

DONALDAS KAJOKAS (1953)Rózsák. Ősz.EgyedüllétÁlomgépezet

VYTAUTAS KARALIUS (1931)(Az öröm megállította az órát...)(Egy öregasszony ül egy körtefa alatt...)(Füsttel íródott fel az égre...)(Mennyi állat néz belőled?)(A homokban egy hal úszik...)(Mint állat az itatóhoz...) (Kaip žvėris į girdyklą)

RAMŪNAS KASPARAVIČIUS (1948)BluesDixielandSegíts

EDMONDAS KELMICKAS (1954)ÁlomIhlet

ROBERTAS KETURAKIS (1935)Az anyák (Motinos)Utolsó alkalommal (Paskutinįsik )Milyen sokat kérsz (Kiek daug tu prašai)

VIRGINIJA KUZMICKAITĖ(a sirály fehér szárnyán...)(Ha az ember...)

BRONIUS MACKEVIČIUS (1928)(A fák irigylik a madarak szárnyát...)

TAUTVYDA MARCINKEVIČIŪTĖ (1955)Mesterséges tó (Tvenkinys)

AIDAS MARČENAS (1960)Egy város fénye ősz elejénA favágó

MARCELIJUS MARTINAITIS (1936)(Te nem az én szemem látod...)

LAIMA MATONYTĖ(Megszürkült ó gobelinek...)

EDUARDAS MIEŽELAITIS (1919-1997)Ikarusz árnyaA nő (négy arckép)A földből

NIJOLĖ MILIAUSKAITĖ (1950-2002)(a vastag átlátszó jégtakarón...)(bárcsak kimondhatnám egyszer...)(beszaladtál...)(elhúzva a függönyt belépsz...)(kopasz fatörzs...)(meg akartál...)(milyen puha ágy...)(öröm, minden ok nélkül...)

VLADAS MOZURIŪNAS (1922-1964)Tengerparti strófákA föld igazságos(Miért cibálod...)(Találkozunk mi még...)Este-reggelVers a versrőlÁllomás

ONUTĖ NARBUTAITĖ(Ketyeg az óra...)

7

JUOZAS NEKROŠIUS (1935)Asszociációk

NORMANTAS PAULIUS (1948)Tokaji éjszakákGondolatokKiállítás Sárváron

GINTARAS PATACKAS (1951)(a házban ahol csak csillagok éltek...)Másolat-városokTél Amszterdamban

KORNELIJUS PLATELIS (1951)Egy kisvárosi mészáros történeteTej és paradicsom

LIUDAS PRANCIŠKUS(A folyó szelíden csókolja a földet...)(Tavaszi varjúfészkeket...)

VYTAUTAS RUBAVIČIUS (1952)A nő meg a holdA perononA szavak mágiájaÖnmagammalPengeSzabadságSzemtől szembe

VIKTORAS RUDŽIANSKAS (1957)(mondj le rólam...)

JURATĖ SUČYLAITĖ (1959)A holdfényben

VILIJA ŠULCAITĖ (1929-1992)(Így nem írnak verset...)Dallam az üvegen át

DANUTĖ VAŠKELAITĖ(A citromfa másodszor is kivirágzott...)Kötények

DANUTĖ ŽILAITYTĖ (1932)(A kertben öreg fák...)(Olyan szép a fényed...)A Nyeman

LUXEMBURGluxemburgi

JOSÉE KRATOCHWIL (1950)Átlátszó (Duerchsiichteges)Semmi (Näischt)

franciaJEAN PORTANTE (1950)

A gyertyaA hűségA könyvA titokEgy másik kérdésÉletrajz minimumAz éghajlat

JOSÉ ENSCH (1942)(Ez a hang mi meggyújtja az éjszakákat...) (Cette voix quie allume les nuits)

ANISE KOLTZ (1928)(Minden verset azért írunk...) (Chaque poème s’écrit)A költő (Le poete)Külső - belső (Interieur - Exterieur)

8

Charlotte-nakAz ember (l’homme)Az anya (La mere)Róma istenéhez (Au dieu de Rome)

németJOSÉE KRATOCHWIL (1950)

(Szerelmes ez a hajnal...) (Verliebt ist...)(Állat lenni...) (Ein Tier sein...)(Meleg a fa...) (Warm ist das Holz...)

HELMINGER (1953)(kimondhatatlan...) (unsagbar)

ROGER MANDERSCHEID (1933)Jámbor kívánság (frommer wunsch)Utolsó költemények

MACEDÓNIACANE JONOVSZKI

AblakÁlomKolostorSzó-nyíl

JOVAN KOTESZKI (1932-2001)(Van egy menekülés...)ForrásKenyérKőművesMelankóliaNővérekSétaSzerelem és halál

PANDE MANOJLOV (1948)Álmában érte a halálElmélkedésGyökérSzélSzocialista versUtasításArc (Лика)Kis veréb (Врапче)Fecskék (Ластовички)

MIHAIL RENDZSOV (1936)Félelem

MATEJA MATEVSZKI (1929)Eső (Дожд)

ATANASZ VANGELOV (1946)A virág mit nem nevezek meg

MADAGASZKÁRfrancia

RANAIVO (1914-1999)Vannak csókok (Il est des baisers)

MALAJZIAA. SAMAD SAID (1935)

Árnyék (Bayang)MASURI S.N.

A világ rejtélye (Rahsia Alam...)

9

MALAWIGEORGE mSUKU

Idő (Time)Könnyek Afrikáért (Tears for Africa)

MIKE SAMBALIKAGWA MVONAA hegyes Malawi szépsége (The beauty of Mountaneous Malawi)

MALDIV-SZIGETEKA. SHAREEF (1931)

Esély-vonat (Train of Chance)

MALISOUÉLOUM DIAGHO

A lélek, ami ég (L’âme qui brûle.)

MÁLTASTEPHEN CACHIA (1976)

A szemeidben láttam a hideg hold halálát (F’għajnejk rajt il-mewt tal-qamar kiesah)

MARIJ ELANATOLIJ TIMIRKAJEV

Augusztus (Август)

10

Előszó

A jelen kötet annak ellenére, hogy sokszor antológiának nevezem, egyáltalán nem tekinthetőantológiának, hiszen a verseket saját ízlésem szerint válogattam, legtöbbnyire azok közül aművek közül, amiket maguk a szerzők küldtek el nekem. A célom mindenekelőtt az volt,hogy bemutassam a világirodalom sokféleségét, és bebizonyítsam, hogy minden népnek,legyen számbelileg akármilyen kicsi, és tartsák sokan „primitívnek”, megvan a maga kultú-rája. Sokszor egy gazdaságilag, iparilag elmaradt nép irodalmi gyöngyszemeket hoz létre.Nem akartam semmiféle határozott téma, forma szerint válogatni.

A XX-XXI. század élő szerzőitől fordítottam, és legtöbbjükkel személyes kapcsolatom voltvagy van (úgy értve, hogy leveleztem, levelezek velük). Sajnos, az antológiám készítéseidején több költő meghalt, nem érhették meg, hogy a kész művet a verseik fordításával át-adjam nekik.

Nagyon kevés, korábban élt szerző művét is bevettem a kötetembe.

A fordításokat 99%-ban eredetiből készítettem, igaz olykor-olykor a szerző segítségét isigénybe vettem és a nem eredetiből készült fordításoknál is megtekintettem az eredeti művet.Igyekeztem mindig az eredeti formához - a tartalmi hűség mellett - hű maradni.

Amennyiben olyan nyelven író költő művét fordítottam, amit nem ismerek, azt mindenholmegemlítettem.

A válogatásom, mondhatni, végtelen, hiszen állandóan születnek újabb és újabb irodalmiművek, amiket érdemes megismerni, ezért előfordulhat, hogy a már ebben a kötetben szereplőországokból is lesznek még más költők.

Dabi István

11

LENGYELORSZÁG

12

belorusz

13

NADZEJA ARTIMOVICS(1946)

(Oly közel volt...)

Oly közel voltA partunk...Nevetett a napA juharok dúdoltakKeringőjét járta köröttünkA vénasszonyok nyaraArany levéllelZörgette ablakunkAz ősz...De tavasznak hittükAz őszt...Öröm lobogottA szemünkben

és házat és kertet

Rajzoltunk az azúr égre... egy nap egy árny szó

Elrabolta a napot a házat a kertet

Pedig oly közel voltA partunk...

(Váratlanul...)

VáratlanulVisszhang fut végigA rég kihalt erdőnVáratlanulVillámfény vakítjaEl szemedÉs egyszerre csakA hideg mohánMegpillantasz

14

Egy csöpp virágotamelynek volt bátorsága

kizöldülnilevelet hajtanibimbót eresztenivirágot bontani

Az esőA viharTápláljanedveivelMíg a kis virágA nap sugaraiban fürdikÉs készüla hosszú életre

15

JASA BURS(1929)

Az énem(I. változat)

Kihordtam a szívem alattaz emberségetmint a nőkméhükben a gyereketmost mutatom be az embereknekde a tömegbenezt súgja a fülembe:

A neveknek megvana korukaz elöregedetteknekmár más a jelentésükmás neveket fogunk adnimás elnevezéseketmás jelentéseketaz emberi mozdulatoknaka szavaknakés a tetteknek

Az énem(II. változat)

Kihordtam a szívem alattaz emberségetmint méhe gyümölcséta nőa tömegben vezetemés mutatom neki az emberekető pedig így szól:„az elnevezések márelévültekmegöregedtekmegváltozott a jelentésükúj neveketjelentéseketadunkaz emberi mozdulatoknakszavaknakés tetteknek”

16

Bjelawezsa

Szórj az arcomba havatszempilláimon hegyes zúzmaratüskékkezdek olyan lennimint egy fatörzsés annak az ágacsendembe csábítomaz őzek csapatáts értelmemmelaz ösztöneikbe hatolokhogy hosszú időkre lelassítsama golyó röptét

Közelből(I. változat)

Az útkereszteződésnélközelebb mentema barátaimhozés a levegőben megéreztema medúza nyálkásságátés ekkor rokonszenvezni kezdtemőszinte ellenségeimmel- ők jellemesek

Közelből(II. változat)

Az útkereszteződésnélodaléptema barátaimhozés medúza nyálkáját éreztemhirtelen a bőrömön

egyszerre rokonszenvesek letteka nyílt ellenségek -jellemesek

17

ULADZIMIR HAJDUK(1933)

Paraszt-művész

A magok hosszú útraKéredzkedtekArról álmodtakHogy mit dalol a kalász

Ujjaival mért kiMaroknyi életetNyugtalansággalÉs örömmel a szívében

A pacsirtákkal együtt örvendezettA napsugaraknak és a harmatnakMűvét a reménnyelIgazolta

18

SZAKRAT JANOVICS(1936)

Feleségemnek

Ne kívánd azt, hogy csak téged tiszteljelekés a szívem-lelkem csupán neked adjam! Ne kény-szeríts arra, hogy csupán a te mosolyod lássam éscsak annak örüljek végtelenül.

Hallod? Anyám ott zokog álmában a kemencepadkán.

Félelem

Nyújtsd a kezed, táncoljunk egyet! Legyünk vidámak,ha szól a zene. Csak azt ne mondd, hogy nincs hozzá kedved....

Megcsókollak. Simulj a mellemhez, hogy irigykedve nézzék afal mellett ülő vénasszonyok. Ne magyarázkodj, hogy szégyelledmagad! Elvesztettem miattad az eszem. Gyerünk a rozsföldre afészerek mögé! Ne játszd meg magad, Maris, hogy fázol!

19

MIHASZ SAHOVICS(1953)

(Aki nem hisz semmiben sem...)

Aki nem hisz semmiben sem- az belehalt a nemlétbe

A fű hisz a harmatban- hogy nőjön egyre nőjöna virág hisz a méhben- hogy elvigye a nektárta folyó hisz a vízben- hogy elmossa a partjait.

És te miben hiszel?Aki nem hisz semmiben sem

- az belehalt a nemlétbe.

(Bocsáss meg mindenért...)

Bocsáss meg mindenérta fájdalomért és a boldogságértüres nevetésemérta könnyekért a két szemedbenőszinte szerelmemértaz elfeledett napokért.

Bocsáss meg mindenért.Elmehetsz.Nem vádollak téged.A szerelmednek már vége,

az enyém még tart.Te balra indulsz

- én jobbra.Harc az élet,

amiben mindig veszítettem.Bocsáss meg mindenért.

20

(repülünk repülünk...)

repülünk repülünkhogy gyorsabbanhogy minél hamarabbegyre messzebbrepülünk odaahol köröttünk csak pusztaságahol még a visszhang is visszaverődikamíg nincs kinek a fülébe jussonrepülünkde magunk sem tudjukhogy ezeken a nyomokonmár évszázadokkal ezelőtt elhaladt az életamíg nem léteztek bohócokrepülünk a magasbarepülünk megállás nélkülelfeledve hogy Ikarusz nincs a Nap fölöttnem láthatta meg soha a görög partokat

(Szelek zúzzátok hamuvá a szíveket...)

Szelek zúzzátok hamuvá a szíveketés vessétek a tavaszi olvadásbahogy összekeveredjeneka földdela levegővela nappalés a vízzel zöldenkerüljenek be az erekbemint éltető csodaszerés hadd éljen szívvel a természet,ha az ember arra képtelen

21

ALESZ SZVISZJOK

(Nektek is visszataszítóak...)

Nektek is visszataszítóaka filiszterek - a kispolgárok

Tettetett modoruka hitük

Ti hiszteka hazátokban az élő emberekbena tudásbana barátságbanés a... szerelemben

Portré

Negyedrészt emberés negyedrészt pulykanegyedrészt kakasés negyedrészt bika

Már mindjárt(legalábbis én azt hiszem)igazi állattáválik ő.

22

kasub

23

STASZKÓW JAN(1926)

Ez a föld(Ta zemia)

Ennek a földnek a közepébőla hangodmelegítia talpamMadárcsapatokhúzzák össze ebben a melegbena szárnyukatA mélyben rejlik mindenami volt régenés vissza már nem térEzértnem akarokelutaznisehovaOda semami itt vanahol a távololy rövidés máshová sem

(Az éj sötétjét...)(Odmiéń nocë...)

Az éj sötétjétcseréld kia felfeléhozzád vezetőlépteimreÁllíts keresztetde ne Krisztusétaz ösvényünkreszemben velünkTegyél ránap égette fűszálakatamikor nem fújnak a szelekez lesza mi

24

végtelenegymás-feléfutásunk jeleÉs ha reszketőhúrra lelszmegtalálodebben az egypillanatbanaz egész életetaz elejét és a végét egyaránt

(Meleg szavak...)

Meleg szavakmint összekulcsolódó kezekés becézőkmint a kedves tekinteteszínesekmint a májusi zöldés egyszerűekmint a gyermeki mosoly

Ki nem fogadja ela szavakat- amik gyengédekmint a hullámpartra csapódásaés erősekmint vihar hatombol

Kérés(Prosba)

Ne jöjjönsenki velemés ne tapossaaz árnyékomEgyedül vagyokés egyedülakarok lenni abbanami a rendeltetésemEgyedülimádkozomévszázadosrózsafüzéremen

25

és egyedül szólokutolsó napomontüzeshangokatAkkorsenkise kövessenösvényemenEgyedül akaroklenniakár jóakár rosszangyal jönfutva értem.

Az utolsó pillanat(Ostatny sztërk)

Amikor egy ember elmegyaz olyan minthaegy húrpattanna elmint egy madáramelyik egy pillanatraelhallgatottszárnyával az égenAmikor egy ember eltávozikmintegy meredektópartokfordulnak el mint a rétekaz égtőlaz eke kőbe ütődikebben a pillanatbanés a szeleknek még egyszerössze kell számolnivalakilépteitAmikor egy ember elnémulörökrevilága legtávolabbizugábana nap minden bizonnyala legrövidebb pillantással kihunyde ezt látnisenki sem akarja

26

mertaz ehhez a pillanathozvezető ösvényét iski kell taposniaMárnincsaki ismét hamuthintenea fejéreÉs még mit mondhatnékaz egész világnakamikorebben az egyetlenpillanatbanörökre eltávozottaz Ember.

A pillanat

Ebben a rövidpillanatbantégedvárlaka rétemenamit megremegtetetta léptedVégül megállítodfélútona könnyetegyébkéntnem érne elhozzádEgyetlen pillanatbanrejlikmindentélés nyárimára kulcsolvaa rét elejéns a két kezedmiként a madarak szárnyaa vággyalversenytrepülve

27

Tél előtt(Przed zëmą)

Nézem a reggel fényébeöltözött napkeltétés állokNyugodt vagyokaz út szalagjánmintha onnanjönne feléma bizonyossághogyaz én földemena fák még fognakdalolnimindenkinekaki erre elhaladttegnapitt van maés eljön holnapa remény makacsságávalSehol sem lakika nap a tengerenhabár ottszületik a reggelés az estkihunyAz erdőm fölöttvendégeskedikminden árnyékés nyugalom vanitt állok lesbenaz ébredést várvaEzért itta fehér tél előtta tavaszt váromaz ébredő folyókatés a pacsirtalegelső dalát.

28

JAN TREPCZYK(1907-1989)

Tavasz(Zymk)

Nézzétek már, nézzétek,Virágzanak a rétek,Ahol nemrég a tél volt az úr,Tarka a mező, az ég azúr.Ránk most a tavasz nevet,Ránk most a tavasz nevet.

Vár az erdő s a liget,A sok fa mind integet,Arcunkat csapdossák zöld ágak,És felettünk madarak szállnak,Táncra hív a kikelet,Örömed most megleled.

29

JAN ZBRZYCA(1929)

Óriások kora(Czasë stôlëmów)

Kazimierz Skwierzyckihez

Mert egykor Ormuzdnak születtél,Más volt, lehet, a véleményed.Świętopełk isten akarta azt,Hogy egy fénysugártól felébredj.

A ködből kilépni akartál,Hogy az óriást te megöljed.Most úton lépdelsz, nem ösvényen,De ő már elfutott előled.

30

LEON ROPPEL(1912-1978)

Merev szél(Stywny wiater)

Kiszállt a tengerre most minden sirályA szél leheletével szárnyuk alatt,Már tudják a halászok, kire mi vár,S látják a vízen a madár árnyakat.

Mert a sirályban ott a halász lelke,Mi hal volt egykor, s most keresi a zsákmányt.Mindjük örök tengeri útra kelne,Bár sokszor a mélyben a halált látják.

A sirály, a tenger, a vitorlaJó barátok, tudnak egymásra várni.Együtt indulnak mindig jóban, rosszban,Soha el nem válnak, történjék bármi.

Kénköves vihar(Sarczësty sztorm)

Felüvöltött a tenger felől a vihar,Fák zokognak a parton derékba törve,Rémült sirályok repdesnek körbe-körbe,Sírnak, mert látják, a dűnék, a strand kihalt.

A mélyből szörnyek dugják elő pofájukat,Szájuk tátva, hajuk sótól összeragad,Torkukból fakadnak átkok, gyilkos szavak,Rángatózó fehér ujjuk mind ránk mutat.

Hogy magasba dobják, el hajót ragadnak,Vagy a mélybe húznak minden csónakot.Boldogok, ha a parton hever sok halottÉs a fenéken csak rozsdás roncsok vannak.

Örömünnepet is ülnek, ha sikerül,A tenger mélyén szól a zene, áll a bál,Hogy táncra hívják, minden sellő arra vár,És így vigadnak, amíg a szél el nem ül.

31

A tenger s a vihar összefogott, látod,Ritmusra villámlik, és az ég dörög,Miként lángok, lobognak fenn a villámok,S az élet tűzben lesz egységes és örök.

Vihar(Sztorm)

Körben sötét, komor az ég, támad vihar,A tenger királyként mintha élne,Fehér palástját ölti magára hamarÉs felhő-koronát tesz fejére.

Készülve fel a táncra kicsípi magát,Felpróbál ő tollat és ködöt,Mondják: csak miután kitombolta magát,Talál nyugtot a partjai között.

Hangol már a zenekara a viharnak,Van ki kottát töröl, más dudákat,Szólnak sípok, majd vadul a húrokba csapnak,A trombiták és flóták még várnak.

Hol kürtön át egész tüdejét kifújja,Hol nagybőgőként vadul mennydörög.A hullámok csapódnak újra meg újra,Mint tenger, az élet úgy hömpölyög.

Viharos szél(Sztormisty wiater)

Gyermeke ha születik a vízbe fúltnak,Nagy a vígság a tengerfenéken,Szól a dal, a halak trombitákat fújnak,E zaj, lárma messze száll az éjben.

A sellők csinálnak bölcsőt a csöppségnek,És fosszák a párnákba a tollat,Pólyának hínárt s más növényeket tépnek,S ő kis kezében borostyánt forgat.

32

Ki a napot hívja, elfedi egy másik,Hogy meg ne vakuljon ez a gyermek,A szél pajkosan légörvényeken játszik,A tündérek víg táncra kelnek.

Mikor eltűnik a hajnalcsillag reggelS az arcára fátylat borít a hold,A sok kimerült hullám is, ne feledd el,Aludni tér gyorsan mind, ki hol volt.

Szélcsend(Cysza)

Mikor közelg Szent-János napja,A szél búvik szénakazalba.

Könnyed szellő(Letkô bryza)

Nyugodt a tenger, mi se rebben,Felszíne, mint tükör, e percben,Minden tócsa, kis víz felszárad,Alszik a szél, talán fáradt.

Szellő(Bryza)

Ébredve a szellő nyitotta szemét,Réteken széna illatát vitte szét,S indult a tengerhez át hegyen-völgyön,Hogy annak hűs vízében megfürödjön.

33

Kemény szellő(Cwardô bryza)

A láthatáron új nap kél éppen,A hajnalcsillag fenn az égenUjjával cirógatja a szelet,Az meg hol elpirul, hol felnevet.

Beszívott ő levegőt jó sokat,S szólította a vitorlásokat,Hullámokat vert, a vásznat fújta,Tudta, így lesz gyors a hajók útja.

34

ANTONI PIEPER(1917-1985)

Hogyan keletkezett a borostyán(Jak powstôl bursztyn)

Amikor a szél északról feltámad,S a hajót vihar űzi, kergeti,A partra kicsap a tenger hulláma,Fut veszetten, a dűnét mind elnyeli.

Gôsk, a tenger istene feltűnik kékenÉs felszáll a legnagyobb hullámtarajra,Villáját a tengerbe ereszti mélyen,Csapásától döng a tenger partja.

Miközben vizet spriccel, a bajszát pödri,Hínárt, sást és egyebet lökdös félre,Verejtékét is a homokra önti,Ebből lesz a borostyán, sokak éke.

35

HERONIM DERDOWSKI(1852-1902)

Józwo Ignacy Kraszewskinek(Józwowi Ignacemu Kraszewskiemu)

Türelmes munkával utatNyitott nekünk maga.Éjüket világítja a napSok fényes sugara.

Most a deszkán is átnézünk,Bár mind vastag nagyon,És tudjuk, de meg nem értjük,Hogy születtünk vakon.

Megmutatni, hogy tisztelikItt a balti parton,Önnek ajánlni verseinkSzükségesnek tartom.

Szegény rímeim, kérem,Fogadja karjába,Nyújtom Önnek most szerényenHazánk oltárára.

Régi nyelv ez, ősi szavak,S meséi a nőknek,Átadnom most legyen szabadMindezt, uram, Önnek.

Hallja, mit sugall az Isten,S ezt tudjuk jól magunk,Külön utunk nekünk nincsen,Bár kasubok vagyunk!

36

ALOJZY NAGEL(1930-1998 )

A pokol neve(Miôno piekła)

Kövekbe dermedtszívek,a hold a haldoklástanúja...Csillagsereg zengia gyászéneket.Otthon csak hírt kapa nagyapaamit halkan olvas a csöppségeknek:„Tegnap még virágzottaz életma csak a Halál,Lucifer és a Pokolaz úrés a Pokol neve:S T U T T H O F.

Az ősz ösvényei(Stegnami jeseni)

A levelek lassanelájulnak,erejét veszti mindenpillanata bánat tengerébeveszve.

Fáradtanaz ősz ösvényeitjáromkimerülten,törlöm a naptárróla nyarakat,a nyári napokat.

Az óráróllerázoma betegséget s fájdalmat.

37

Wojkasen sírjánál

Doktor úr!Mélyen alszol,csak a sírodbólfigyelsz minketés a kasub nyelvet,amit kigyógyítottálaz érelmeszesedésből.

38

LEON HEYNKE(1885-1939)

Kis virág(Kwiôtk)

Kis virág a rétenKétségbeesve zokog.Mondd, mi bánt és mi fáj,Hogy sírj, mi az okod?

Méhecske szállt reám,Elvitte mind a mézem,S fullánkját belém döfte,Csípését most is érzem.

Ne sírj már, kis virágszál,Itt jön, nézd csak, a hajnal.Orcádról a könnyeketLetörli lágy ujjakkal.

39

JAN KARNOWSKI(1886-1939)

Kérdés(Prozba)

Pár kis virágot, pár leveletÖsszeszedtem én most neked,Amit ad nekünk a földünk,Gaz s bogáncs is lehet köztük,Hisz titokban az is megterem,Csokrom átadni mégis merem.

E pár virágot mind ismered,Mert mindegyik a te gyermeked,Itt nőnek fel a napunk alatt.És a gazok, mondd, honnan vannak?Talán a múzsák épp alhattak.

„Modra Struna”Wydawnictwo Morskie, Gdańsk, 1973

40

JAN WALKUSZ(1956)

(Szemeid...)(Twoje oczë...)

Szemeidellopták reggelaz ég kékjétemlékül mélyenbelém ivódtak

világítótornyokkéntjeleznekamikor tombolnikészül a vihar

(Vedd a szavakat...)(Wez té słowa)

Vedd a szavakatamiket számodra őrzök- olyanok minta tengeramikor vihar csitultánaz ég azúrjátringatjaés halksuttogás

Ajándék(Darënk)

Neked adomsohameg nem írtversembőla szavakatés...

41

a könnyekkel hullatottvirágokataz esteli ködötamitutolsósugarávalbecézetta tegnapi nap

neked adomaz álmatlanéjjelaz égrőllelopottcsillagfényt

- neked -tartogatomemlékezetembena villámtólreszketőfák zokogásátés a kősírokközé bújthófehérlucernaillatát

- sok mindent -adok még nekedszavaidért:- Te az enyém vagy!

Fájdalmas kérés(Bolesny rachunk)

Két szemedaz égbolt szegélyeés a nap körvonalai- rejtsd el előlemmert kiégetika szívem

42

Kérés(Prosba)

Egy szót se szóljhagyd itta nevetésed és a suttogásodvisszaa kék szemek fényétazoknak akik a homályon át haladnakNekem elégegy lépésés máris kezeddel érintedaz életetrászögezve a fára

Költőnek lenni(Bëc poetą)

Estefák suttogásátólijedtena májusi orgonaillatátólrészegenálmatlan éjszakaholdfényétőlmegvakulvaestiködbemerültgondolatokkal

az ezüstútonindulni akarokmielőttbeköszönt a nappalaz erők nappalaaminek ismeretlen a végemégisegy versszakbabelefér

43

Szavaim(Słowa moje)

A szavaimkenyérmorzsákdús kalászok szemeibőlés dalából

A szavaimarany mezők terméseami várjaaz arató kemény kaszáját

Szavak!A remény magjaiamiket hazánktermőföldjébe vetettekhogy nőjön belőlükkemény kalász

Tengeri hullám

Lassana távolbólnyomul előresúlyosantámadés csapódikmagasbacsapzúgódühekékzászlókéntfellobogés már-mára fenékrenyomjaa mélyből feltörőfehér virágokategyre közelebba parthozkarjait tárjafelmagasodik

44

majdújralezuhanhirtelenígyfokozódikharagjaés zúgbömböldobálja magáthánykolódikhol mérgébenelkékülvehol isméthófehérenfékezi könnyedénfutásátés tompánmint cséphadaróvalveria homokospartot

Jan Walkusz: „Kańta nôdzejë”,Zrzeszenie Kaszubsko-Pomorskie, Gdańsk, 1981

45

STANISŁAW JANKE(1956)

(Ha Kasubföldön...)(Dzes na Kaszëbach)

Antoni Pepliński plébánosnak

Ha Kasubföldönegy ilyen kis tóbasüllyedt a világminden egea költő így szólkicsi szülőföldemés érti a daláta virágokróla zúgó erdőkrőla kis tavakról

(Lovakról álmodom...)(Sniją mie sę konie...)

Lovakról álmodommeggyvörös fényképenamint az álombamerült rétenisszák a naplementétmeg átfázott vonatoksötét alagútjairólelmélkedő várótermekrőlmeg arról hogy a megtett útrólnincs visszatérés

46

Tűz az éjszakában(Odziń w nocë)

A hidegtől megdermedtfekete csíkonaz alvó ég alatta világ sötét vermébentűz lobogés egy kis emberszáraz gallyakat dob ráegy pillanatra csillagoknak tűnnek a szikráka világ sötét vermében

Valaki(Nichtos)

Itta ködbőlaz út szalagja alatttekintetem fénye feléjön valakielérte a halántékomés belemerült a feledésgömbjébe

Várakozás(Żdanie)

Nyári este kitárom az ablakoma visszatérés reményével telirémült tekintetembensápadt arcú falakazokon az éjjelekenkönnyedén lélegzik a falua vén malombannyári reggelen bezárommegizzadt ablakomamikor a város sikolya ébreszt

Stanisław Janke: „Ju nie jem motélnikem”,Zrzeszenie Kaszubsko-Pomorskie, Gdańsk, 1983

47

KRYSTYNA MUZA(1972)

(Kasubul gondolkodom és beszélek...)(Mëszlę i gôdóm po kaszëbsku...)

Kasubul gondolkodom és beszélekGyermekkorom óta dédelgetem e nyelvetEl nem menekülhet meg nem szökhetUtána futok és elkapomFogom tartom aggódvabetakarom és kitakarom Meg nem fagy! Mégis egyre ficánkol

(Minden pillanat jó...)(Kożdi czas je dobri...)

Minden pillanat jóDe legjobb ha mindenki alszikAkkor csak a tenger zúgA szív is halkabban dobogÉs a szendergés szentélyébenHirtelen nevethetnékem támad

A kő(Kam)

Szakállára támaszkodó fejalakú kőHaja a vízbe lógFélholt szemekkel ihletettenLesi az égbolton suhanó időtA kőfülek hallgatják a csobogástA tenger ujjai közt kagylók siklanak átMiközben arra vár hogy a kőhalántékokonVégigcsorogjanak a barna cseppek

Szakállára támaszkodó kőfej

48

Alvás előtt(Przed spikem)

Az este akasztott ember kötelehurkot vet a nyakadraszemeid találkára indultak az álommalfüledben tengeri csenddel zúg az öröklétaz ábrándokat szétteregeteda legnagyobbat a tükrös szekrénybe akasztodegy a küszöbön maradt szegényaz ajtót veri és zokogátlátszó melankólia ezüst lábakona szív húrján zenélaz álomig megőrzödés újabb ruhát varrsz nekireggel világosban a tükörben nézeddíszít-e téged ez az álom

Csend a tengeren(Glada)

Hogyan nevezzelekKipattanó rügyek csendjeVirágok jöttétől fulladozó földTakarékoskodni akarok a szavakban a zölddelAz álmok fűvész könyvébe jegyezni a füveketA sós homok illatát szívni magambaBorostyánrögökkel venni körülÜvegként átlátszóKék tetővel letakarniÉs üveggömböket aggatni ráHogy a világ felszínén tartsák a reményt

Halászat(Połów)

Amikor a tengerre készülsza hálóra és a halszemekre gondolszmég nem tudod fekete fátyolfedi el a lyukakatanyád könnyeifehér üveggolyókkéntörökre ráfagytak a hálóra

49

kiáltásod meg nem hallja senkihalászsapkád más világ előtt emeleda tenger óriás testes szorongatpatyolat vásznát nem ereszti

Azzal már mások vesződnekés halak helyett holttestet cipelnek

Kasub, nem-kasub(Kaszëba, nié-Kaszëba)

Dylan Thomas walesi voltde ettől még lehetett angol költőKochanowski hársfa alatt üldögélta kicsi országnak is van szívemely úgy szól mint igazi haranghiszen nem a nagyság - az ütés ereje számítmert a pici csengő is megmozgathatja a nagy harangokatne fogja be hát senki a fülét ha hallja a hírthallgassa mindenki ezt a tiszta hangotés eljön majd a nap amikor a világ piciny csengője megszólalmind az elfeledettek a feleszméltek és az élőkés ez lesz a világok világának a zenéje

Kenyérhéj(Skórka chleba)

Az ki verset akar?Olvasson a sorok közöttAki szavakat akar válasszon magánakAki imát akar nézzena szentképreAki kenyeret akar?Ne dobja el a héjátAki szomját oltani kívánjaNe temesse be a kutatAki virágkoszorút akarNe szaggassa le a leveleketAki vízbe fúlni akarIgyon amennyi beléje férA művész építsen palotátsóból homokból és vérből

50

Tenger homokjával illatozol(A te woniôsz morsczim piôskem)

Megtartottam a hangodhabár nem vagy ittelraktam minden emléketemlékszel mily rosszat tettem ősszeltested nyomát látom a rétenmég mindig a tenger homokjával illatozolidegen kagylókat feszegetsznaplándzsával lovagolsz tovade tudom ott vagy és nézelhol az erdőben elült a nevetésünkfélelemtől űzve nincs semmimcsupán az a kagylókban rejlő zenemeg a köveken szétfreccsenő hullámok suttogásaa partot csókoló szerelema sokszínű szétcsapódó moszatés az imént elsüllyesztett felesleges csónakmeg a víz ami tetőtől talpig átjár

Krystyna Muza: „Mamota”.Zrzeszenie Kaszubsko-Pomorskie, Gdańsk, 1983.

51

JERZY STACHURSKI(1953)

(követed a szót...)(jidzesz za słowem)

követed a szótmit egy papírlapon hagytálkeresed az utatigazad abbakapaszkodsz mint hajótöröttszorongatja önzőn törött hajója szélétbeszélgetsz a fávalmeggyőzni akarodhogy lesz még új tavasz

és elteszed a repedezett kérgetmég egy nyárra

(Oly halkan szólsz mert szívünkben madarak fészkelnek...)(Gôdôsz tak cëcho bo ptôchë są w naszich sërcach...)

Oly halkan szólsz mert szívünkben madarak fészkelnek A virágokszínüket váltogatjákA magasba törnek A föld táplálékra lemesszi távlatokat tár felaz emlékezet nádasaiban A napbanfonják az időfonalat

Tekintet-morzsa az elhajított fillér visszavárásaAmit átszámoltak még egyszerFelváltottak minden térenVakítja a vándorokatA hazugságot megszelídíti és a szavakon keresztül belénk hatolLelkifurdalást nem érezveA mellettünk elrohanó dolgokért Ennyi is elégépp ezen a asztalonAhol mindenek ellenére késsel kezdem a kenyérenaz elkövetkezendő napot

52

A szó(Słowo)

a nyelvünkben mindent megtalálszminden szónak megvan a maga formájamegvan mindenhiszen ki nem haltsőt meg is szépült

Olvasmány(Lektura)

este otthonlecsatolom csuklómról az órátés olvasoma tányéron felszeleteltkenyeretmint érdekes újságotés a távolban látomhogyan sülneka nappal még forró kemencéjébenaz órákutolsó cipói

(már senki...)(ju nicht...)

már senkisem intézi elaz évszak meghosszabbításáértírt kérvényemeta fák levetettékutolsó gyümölcsük és levelükés papírsárkányok szállnak máraz ősz pókhálójánami az első hóesés tépterövid szálankéntereszkedik aláa felébredt kéményekfagyos tarlójára

53

(az életünk fa...)(nasze żëcé to drzewo...)

az életünk faamit évkarikák gyűrűznekmint naptármely a nyár terméseit gyűjtiéppenvárja a színek őszi hálójátamibe beönthetia kertek összes gyümölcséta tücskök hirtelenabbahagyják utolsó daluk - az égenott van a hold

(egyre több bennünk az éj...)(corôz wicy w nas nocë...)

egyre több bennünk az éja kezedbőlfogok olvasni nekednézz ki az ablakonaz árny lopja a lámpák fényétaz ablakon túl lopakodik a holdminden szó mögöttegyre több bennünk az éj

(előttem a föld és terhe...)(przedé mną zemia i ji czężôr...)

előttem a föld és terheamit a vers kis barázdáiban tologatoka napot a legmagasabbdél-csúcsra emelema fénylő horizontonpapírmadarak szállnakamiket megérinthetnekaz ugaron heverő szántókezért a betűket csipegetikígy etetjük őketúj utak előtt

Jerzy Stachurski: „Té pokazëją na mnie”,Zrzeszenie Kaszubsko-Pomorskie, Gdańsk, 1980

54

WOJCIECH CEYNOWA

Az élet

A gondolataidbanpanasz és szenvedésmegvalósulatlan álmokszó szót követkérdések válasz nélkülörömre és feledésrekörülnézelegy pillanatra leülsz -sóhajtásnyi idő.

55

JERZY STENCEL

Ajándék

A nyugodt reggela remény ritmusáramintha szív dobognaés nyugatona véres láthatáregészen az égig emelkedikfelrepül mint egy madárés fáklyát gyújtaz embereknek

56

JOANA GACKÒWSKÔ(1985)

(Láttam...)

LáttamLáttam szerelmetRövid volt a lábaNem álmodtam

LáttamLáttam könnycseppetAmi forrón gördült lefeléA halántékon

HallottamHallottam sírástHalk zokogástA sarokban a falnál

ÉreztemÉreztem félelmetVajon mitől?- Nem tudom -

Barátom(Drëchu)

ElmészIsmét magamra hagyszIsmét lelöksz a feneketlen szakadékbaIsmét a négy fal között

Barátom,TénylegA barátom voltál,Lehet igen, lehet nemTalán nem...Vagy mégis,TalánValakiéNem az enyém

57

Csak üres szobaKihűlt teaA dalnak végeAz ablak nyitvaTompán doboló esőcseppek

Sem lehelet sem léptek koppanásaCsukott szemekből - csak könnycseppek

58

JAN DRZEŻDŻON

Az est(Wieczórk)

A csendes málnásbanEltévedt estMegszólaltatta arany harmonikájátÉs ránevetett az emberekreA vízparton ülve a vadludakkalGondolataiba mélyedtÉs kis aranyhalat tartottForró karjaibanAz emberek régóta mesélikHogy az est örömet hoz nekikA csecsemők is nevetnek a bölcsőkbenHisz megtudták amit kellettDe reggelre már el is felejtenekTéged est köd takarja beFehér karod és piros orcádMár rég elfelejtettékA tavak tenélküled csillognakA te könnyed szellőd nélkülMár nem hiányzol nekikHozzájuk el nem jösszMagasan a tó fölött viszed karodban a királylánytAki boldogan nevetÉs zöld koszorúját a lábunk elé dobtaSzoknyáját megmártotta a tó vizébenÉs az asztalon agyagkorsót hagyottAnya és apa éppen kávét ivottAmikor madarak vontattaHintódon elrobogtálKésőbb mesélték csak el nekemHogy itt jártál akkorTe képzeletbeli esti isten

59

RÓMAN DRZEŻDŻON(1972)

(A kertemben ülök...)(Jô sedzä w mòjim ògrodze)

A kertemben ülökA fák közöttÉs álomkép villant felA fejembenTéged láttalakS még mondanom kellHogy legyek a Te Világodban

60

LETTORSZÁG

61

JĀNIS BALTVILKS(1944-2003)

(Boróka. Kövek...)

Boróka. Kövek.A tenger közel.A felhőkhalakkal vannak tele.

Halakat fogdos az égen a sas. Hamarosan piros szamócák hullanak a réten.

Itt, északonkap erőre a lelkemmindaz után,ami volt.

És a leendő dolgok után isitt gyűjtök majd erőt.

(Értem, mindent értek...)

Értem, mindent értek,a páfránynakegyáltalán nincs virága.Na és?Tudom,éppúgy, mint te,mégis milyen szép.

62

(Köszönöm azt...)

Köszönöm azt,mi meg nem adatott -Köszönöm,hogyma reggelmehetekanélkül, hogy hallanámhogyan nőbennem a fű.

Üvegcserépgyűjtés

Ha már belefogtálvedd le lábadról a cipőd

Hiszen az üvegcserepeketcsak mezítlábszedheted össze

63

RITA BEBRE

(Megengedtem a zenének...)

Megengedtem a zenének,Hogy könyökömön, hátamon és a mellemen átBelém ömöljön, feltöltsön,De még nem szólok, bár zenével vagyok tele.

Megőrzöm magamban,Addig a percig,Amíg ujjongássá vagy zokogássá nem válik.

64

VILAJA BOKALOVA-RAMANE

Szavak önmagamhoz

Csábíts csak engem,csábíts be egy mesébe,mesélj álomba, csodába,

hinni fogok -

annyira,amennyire gyermekként nem hittem a halált,s amennyire sok mást hittem.

Hinni fogok.

Reggelig.A következő illúzióig.

65

MONTA KROMA(1919-1994)

(Két-embernyi távolságból...)(Es tevi jūtu divu cilvēku..)

Két-embernyi távolságbólérezlek. Távolabbról nem. Erről egygyűlésen győződtem meg. Hatávolabb ülök, csak látok.Ha ilyen közel, két székközött (ülhetnek is rajtuk, aznem zavar), akkor te fizikailagmegérintesz, ezerszeráthaladsz és visszatérsz.Két-embernyi távolságbólegyütt vagyunk.

(Tenger nincs...)(Jūras nav)

Tenger nincs.A tenger eltűnt.A nyolcadik emeletről nézvenincs semmi más -fehér fal,fehér lepedő.Minden ködben. Csend,nincs hullám,nincs sirály-rikoltás.Szellemek hónapja.Szellemek vesznek minket körül.Most felelnünk kell.Remegnünk kell.A távolból anya és apanéz rám.Be kell fejezni az elkezdett verset.Szellemek hónapja.Zemlikas.*

Monta Kroma: „Citi veidi”,Liesma, Rīga, 1988

* Zemlikas - a pogány letteknél olyasmi ünnep volt, mint most az amerikai Helloween.

66

LAIMA LĪVENA(1943)

Mint a folyóban a kő

egy csónak hasáranyárfalevelektapadtaka novemberi viharok ásta sötét sírban nyugszika Daugava fehér habján át himbálóznak a fák

a csónak mint az ajkakősszelálomba merülten

csikordul a kötélhasad a vitorla(álomban talán?)bennem vagy belém merülszmint a folyóba a kő

felébredek félig hideg hóval fedettenbennem vagykőgyökérhullám

67

AINA PĀVULĪTE

A halász felesége

A halász feleségea napra kitetteszáradni a halatés ő magaa ház előttülölbe ejtett kezekkel.

A halász feleségeálmábanaz ágya mellettszürkén hullámzik a tenger.

Most a tengera halszemekbentükröződik vissza.

Felállnahogy elmenjena dünéken átifjúsága csónakjáhozés megsimogassazöldes oldalát.

De sehová sem megy.Mily ostobaság!Itt kell ülni és néznijól száradnak-ea halak.

A házak érzelme: hársak

Amikor Liepajában a vén hársak istenükhöz távoznakés arra gondolunk: hogyan is vessük a tűzbeezt az ágas-bogas hársfaasszonyt,az égen mintha valakit űzneegészen a tenger mellett átrohanvalami villámféle, a bús őszi nap villódzó fénye.

68

Bár sárgán tartja még magát a légben a levél,és dolgos férfiak testén csurog a verejték,nyugodtan hevernek a tűzön a hársfahasábok,míg a kása már-már leég és a kéményben meséla méhekről, a mézről és a világ soráról a szél.

A házak érzelme: civilizáció

Oh, istenem, csak meg kell állni:oly sokat láthatunk.A sövényen egy rést vágniés megérteni, hogyan zárulnak össze a kultúr-rétegek.A temperamentumos népeknyugodt léptekkel elhaladnak,és a nyugodtak gondterhelt homlokkaltáncolnak és ujjonganaka világfa ágain.Lehull a fény és hamu borul reá.És megvadult ménes száguldEgyik néptől a másikig.Az emberi nyugtalanság feketén nyomul a szemekbe.Valahol befogtak egy csikót.Valahol felhangzik egy népdalés valahol - az ötödik napon - költő született.Reggeltől dalol a népnek,de estefelé már várja az út.És énekével tovafut.

69

VALDIS RŪJA(1928)

A szív és a tenger

A jövő tengerénél állok,Ami nincs is.Csak az ünnepélyes csend,Csak a megvetett ágyÉs te -Csöppnyi sirály -A feltárt szív.

Elég az erőd ahhoz,Hogy felfogdA zöld végtelent?Nem vagy túl közel,Hogy láthasd?

Így szólsz:A szabadban is fognakNőni még liliomok?Nem túl sok bennedAz eltaposott kutyatej keserűsége?NyugtalanságodatNem tápláljaA vén fatörzsek szomorú gyantája?

A hatalmas nap,Mint a boldogság,Szinte zsibong!A nagy óceánEgy kicsit mindig sós,Hiszen belé vegyülA mindennapi verejték.

A jövő tengerénél állok,Ami nincs is,De a tengeri hullámokA füstölgő partot öblögetveMár átcsapnak rajtam.

70

GUNARS SALIŅS(1924)

Esőben Stockholmban

Útra kelek az esőbenés csak megyek, megyek az esőben és gyorsan megértem,hogy nincs belőle kiút. Nincs kiútaz esőligetből, az esőerdőből, az eső-vadonból. Régen eltévedtem,régen átléptem az életemet, a születésemet.És anyám testét.Még messzebb van visszafelé. Messzebb. Hol vagyok?Csak az eső. Az eső. A kiúttalan.

Hangverseny a Dómban

Egy kéz. Kéz amely elutazott. Egy kéz amelyik 20 évvel ezelőtt Vorkutába utazott,elemi erővel orgonál,csupán a kéz,

amíg valaki lefagyott amputált lábávalcsupán a lábávalaz orgona pedáljána Sarkkörön túlról már 20 évehazafelé... hazafelé szalad.

Rajongó

Amikor 33 tavasz múltán hazatértés szobája ablakán széthúzta a függönyt,elakadt a lélegzete: ott állt ő - a rajongójamég a gimnáziumi évekből.Milyen sokáig is állt ott! 33 évig!33 éven keresztül az ablaka előttszellőrózsával a kezében.Pedig őa hatodik emeleten lakik.

71

ELZA SŪDMALE(1922)

(És ha mondanám is neked...)

...És ha mondanám is neked,Hogy nem kell mindent egy mércével mérni,Így felelnél önmagadnak:

Vannak percek, amelyek csillognak és vidámak, mint Mozart Ki éji zenéje;Van gyengédség, ami lefegyverzi a szíved, amikor belé hasítottak a büszkeség érdes pikkelyei;Van szerelem, ami sugárzó fénnyel kíván megitatni téged.

De mégis csakAz a visszfény a tükörbenA kétszínű tekintetben.

Csak a visszfényA tükörben.

72

JĀNIS SIRMBĀRDIS(1937)

Néma csodák mellett

Évmilliók távolábanmeglelem az embernyomát.

Segítenek ebben a régészek.

Itt,nézd, itt a tűz mellett ülés farkasbunda van a hátán.

Szőrös és szakállas,baltával nagy kezében,szarvas csontját szopogatjaés járatja a nyelvét.

Jaj, kegyelem, jaj,hiszen mond valamit!

A szavak gördülnek az ajkánmint a hömpölygő folyó fenekén a kövek,mint a gőzbuborékok a fortyogó üst fölött,mint szöcskék ugrálnaka réten.

Azt meséli,hogyan ment a vadászat,széltében-hosszában.

(Üres szavakat, ostobaságokat fecseg -Berzsenyi Uldis egy lett férfimondja évmilliók múltánszintén - talánszakállasan is, szőrösenés ifjan megőszülve nyúlik elő hosszan,mint megfejtetlen ókori írás,mint lökhajtásos utasszállítóaz égen.)

73

De nem hallom,csak látom,hogyan cuppog az ajkaival.Egy hang sem jut el hozzámés már a régészek semsegíthetnek ebben.

Előáshatunk mamutcsontokat,ősi emberi csontvázakat,széttört edények cserepeit.

De meg nem hallhatoda szót,amely leszökkent a nyelvről,nem vésték kőbe,hanem felröppent, mint pintyőke,a légbe.

Megtalálom az embernyomát,de hol keressem, nyelv,a te nyomodat?

(Köszörűkövem éles,turbékológalambocskám...)

az ember a tűznél,ja, kegyelmezzetek,valamit beszél!

A film színes, magával ragad,de néma,nem ismeri még a betűketaz a farkasprémes ős.

(De ha már ért valamit.Tudod is te azt!)

A mondott szó szétfoszlik az éterben,elpárolog az örökkévalóságban,miként a tűzből a füst,miként a szájból a lehelet,miként a halál percében a lélek.

Oly nehéz elmennia néma csodák mellett.

74

Hogyan simogassuk mega délibáb-nőt?

Hogyan oltsuk a szomjunka sivatag elpárolgott vizével?

De ő ott ül a tűznélés beszél,és beszél,és beszél.De a hangja hozzámel nem ér.

Elvész valaholaz évmilliók rengetegében.

Az élet színeit őrzöm

Tudom, a hétköznap az,amikor a világ színeiszürkés tónusokban játszanak.Tudom, a hétköznap az,amikor teszed, mit minden nap tenned kell,gondjaid és a családi tűzhely parazsa,ami reggel és este oly halovány.

Tudom, a hétköznap ez -de bennem szivárvány ível,de bennem csodás fények lobognak.A tűz húga vagyokaz Élet gazdag színeit őrzöm,amik a hétköznapok derén és poránmelegen és örömtelin hatolnak át,hogy a szerelem két szemévelnézzék a világot.

75

VILHELMINE URTANE

A te házad

Mint egy könnyű lábú kismadárA nagyvilágot jártam,Hogy nehéz házadbaBetévedjek bátran.

Megnyikordult az ajtó,Csikorgott a rozsdás zár.Ajkadon verejték cseppjeÉs tölgyfa ágy vár.

A barázdákban, mint szántasz,A napok gyűlnek egyre,Mint tavaly, a lábam húzomElnehezedve.

Szemrehányást nem teszek,Elfogadom az életet,Milyen jó is, hogy sárga virágokKözt élhetek.

Az asztalon kenyér,A családnak felszelem.Durva bőrbakancsban lépdel ittA boldogság s a szerelem.

Nagyság

Árad a tenger -CseppenkéntA folyóból,A patakból,Az érből.

Váll váll mellettÉn,Te,Ő -A népem.

76

Bizalom

Kertben sikló siklik,Fején aranykorona.Sajtárral kezébenNő indul oda.

Az ablakba tűzA hajnalpír.Az istálló ajtajaHalkan sír.

Törli kezét márTehenét megfejvén,Míg les a fehérbőlSiklónk feketén.

77

OJĀRS VĀCIETIS(1933-1983)

(Az elszáradt levelek báljára...)

Az elszáradt levelek báljárameghívtaktűznek.

A levelek égni akarnak.

Rendben.

ElégMinden.

Rendben.Csak lélek és az észnem tudja felfogni,hogy ezen a bálonmagam is elégek.

Az emberek nem értik,hogy ha elég minden,magaa tűz iselég.

(Ne szipogj!)

Ne szipogj!Úgyis át kell mennedezen a pallón

Ne sírj!A nedves pallócsúszós palló.

Ne hidd,hogy a túlsó partmaga átjön.

78

Ne reménykedj,hogy bárhová is eljutszanélkül, hogy rálépnéla túlsó partra.

És minden óraegy túlsó part.

Stressz

Az álmatlanságon átösszes hangerősítőjévela vén pamlag rugóinmár hányadszorjátszik velema stressz.

*

Bemondó,hány gyereke volt,amikor magas hangonvijjogó madarakként szállt fela földről?

Mennyien voltak,amikor olvasni kezdtea legfrissebb híreket?

És mennyien maradnak meg,amikorra ma befejezi?

*

Ismét...

Éppen akínzókamra mellettlakom.

Transzba esettsikolya reggeltőlestig.

79

Ki tudja, milyen vallomástakar kicsikarnia buta kamasza kismotorjából.

*

Tegnapbenzinnel öntött le egy macskátés felgyújtotta.

Elpocsékolta a benzinjegyet.Egyszerűbb lett volnafelakasztani.

*

Mahatan ütlegelnek egyetés egy vércseppliternyivérszomjatszült.

Oda kell menni,meg kell magyarázni -reggelig megfázhata hóban.

*

Gödrök.Gödrök.Gödrök.

Lom-szigeteka síkság közepén.

Hasítsátok széta konzervdobozokat,tapogassátok ki,nem fagyott-e még meg a föld -hogy ne fagyjon kiaz állami tulajdon is.

*

80

Az útszélen fekszike g yember.

T ö b bórával ezelőtthalt meg.

*

Nyögés...

A buta kamaszkipréselte a kismotorbóla vallomást.

*

Eljött,hogy megkérdezze az utata Botanikus kertig.

- Vitamin a szemeknek -mondta.

Az első pillanatban, miért,nem, egyáltalán nem láttam -megéreztem csupán a kezébena kést?

*

Semmi!Mellé!Talááált!

Villanykörte-robbanás!

Most természetesmegvilágításvan nálunk.

*

A csontokon átszörnyűsikoly!

81

A buta kamaszkipréseltea kismotorból a vallomást.

Nem bizonyultigaznak.

*

Mennyibe kerül az alma?Csak?Mert a kukac ingyen van?

*

Kilökted a verebet az ablakon -miért?Hogy leessen.Miért kellett leesnie?

Azért, hogy legyen már vége.

*

Mi süllyed a vízbe?

Görcsösen kapaszkodika szóba a szó,a gondolatba a gondolat,és mindrángvazuhan a mélybe.

Azért van így,mert sem a szónak,sem a gondolatnaknem jut soha az eszébe,hogy úszni tanuljona kétszínűség medencéjében.

*

Sár vagyok.

Nézzük csak -van-e hely,amit nem tudokbesározni!

Ti lennétek azok?

*

82

Az álmatlanságon átösszes hangerősítőjévelaz összes párnán,éven és eszméletlenségen átkarmola stressz.

Óvakodjatok

Óvakodjatok a kulcslyukaktól!

Ott kúszik be a hidegés nagy viharbana hó.

Ott leselkedika kíváncsiság gonosz szeme.

Ott lopakodik be kulcsotok rokonaa tolvajkulcs.

Nemcsaka bátorságotokatnyitja-zárja.

Ott lakika tihajthatatlanságotokkapzsiságotokzárkózottságotokés magányotok.

Óvakodjatok a kulcslyukaktól!

83

ELZA VĒCIŅA

(Csodálom a pocsolyát...)

Csodálom a pocsolyát,Bármily sekély és piciny,Visszatükrözi a mély és tiszta eget.

Csodálom az úton a gyökeret,Amit ezernyi láb tapos,De él tovább és táplálja a fát.

Csodálom a csírát,Ami nem szidja a földet, hogy oly sokáig rejtegette,Pedig az élete oly rövid,Hanem zölden és boldogan mosolyog a világra.

Csodálom a virágot,Ami csillogó szikráját nyújtja a nap felé,Mihelyt zizegve előbukkan.

A csend ritmusa

Hullottak rám a szavak.Jégesőként verték a fejem.Védekeztem, menekültem előlük,Amíg el nem értem a tengert.A tenger ősz haját fésülgette és melankolikusgondtelt tekintettel nézett és beszélni kezdett -a hangja lassan és mélyen csengett, mint anyám hangja.

- Fuss a jégesőtől - mondta.- A jégeső tönkreteszi a vetést, letöri a virágokat, leveri a gyümölcsöket, agyonveri az embert.A jégeső a halál nővére.Menj a csendhez!A csend az élet kezdete -Minden nagyság kezdete.Susog a kis makk csendjében született ezeréves tölgy.Zúg a csöppnyi forrás csendjében született Daugava és Volga.Dalol a szerelem csendjében született nagy Tagore.

Csendben mozog a fejünk felett a Mindenség, minden életet nagyszerű ritmusában hordoz.

84

Az ember

Az ember acélhíd,Amit a világ súlyaNem hajlít meg.Az ember gyenge virágszál,A legkisebb szellő is letöri.

Az ember porszem,A sok millió között elvész.Az ember Mount Everest -Ott csillog a messzeségen át.Az ember a hangyánál isKevesebbet tud tenni.Az ember képes megteremteniÉs átformálni a világot.

Mondj nekem mesét

Világ vándora,Meséld el nekem, amit láttálÉs amit nem láttál.Én mindent elhiszek.

Beszélj a ravasz krokodilról,Amely a sárga deltában lesi a csöpp madaratÉs a fekete kisfiút.De a fiúnak tetszik a krokodil,Mert szereti a veszélyt.

Mesélj a halakHibátlan és bölcs útjairól,Amiket egy ember sem ismer.

Mesélj az orchideáról,Kedves és buja illatáról,Szólj a kis orchideáról,Amelyik észrevétlen nyílik az örök árnyban.

Mesélj a sarki tenger fehér pingvinjéről,Amely a zöld jégen áll,Mint birodalma trónján a király.A jeget melegnek csak azért érzi.Mert az a szülőhazája.

85

Mesélj a boldogságról,Láttad-e egyáltalán?Ott trónol a hegyen túl aranyrokkájával a kezébenÉs bár egyre feléje haladunk,A hegy mindig elválasztja tőlünk.

Világ vándora, mondj nekem mesétMindenről, amit láttál,És arról is, amit nem láttál!Én elhiszek mindent.

Mindennél hihetetlenebb az élet.Nevetve és sírva olvassuk.Az első és utolsó lapot is,Amíg csak ki nem esik a kezünkből a könyv.

86

IMANTS ZIEDONIS(1933)

(próbáljatok találni...)(pamēġiniet atrast)

próbáljatok találnisemleges almát

mindegyik oly erősen harcola föld súlya ellenés súlyosan lehullik

ezek a zöld termésekarról tanúskodnakhogy semleges almáttalálni lehetetlen

(mindegy hogy magányban...)(vienalga vienatnē)

mindegy hogy magánybanegy és ugyanazon munkaamit csak egyedül végezhet

rajzoljátok le a napotami ott a magasban

és rajzoljátok hozzáaz összes sugarát

körötte a világmindegy hogy magányban

1975

Imants Ziedonis. „Ceļmallapas”,Liesma, Riga, 1983

87

LIBANON

88

SZAMÍR FARHÁT

Álom

Félig búza vagy,félig kismadár,én pedig a hajnal.Felkeltem a napot,hogy világítson,és megtisztítom a búzaszemeketés megmosdatom a kismadarat.

Jelenet

Egy öregasszony ott beszélaz ablak alattlenyugszik a napmajd reggelfelkel ismétés elsöpri a szavak morzsáit.

89

LIBÉRIA

90

PATRICIA JABBEH WESLEY

Afrika(Africa)

A tökötmost felráztákés a levemint pálmaborszétfolyta világtájain.

91

LIECHTENSTEIN

92

HANSJÖRG QUADERER

(Az éjszaka...)(Aus)

Az éjszakacsíkjai közüllázasantűnik fela Rajna

a völgyszívhangja

a tájaortája

(Poesie zum Tage - lap)

93

HANS-JÖRG RHEINBERGER

(szótagokat engedek ki...)(ich lasse silben)

szótagokat engedek kiaz ablakon hadd repüljeneka legtöbb néma maradcsak néha lesznekbelőlük szavakamik lebegveenyésznek ela távolban

(Poesie zum Tage - lapon)

94

ILANA SHMUELI

(Szemtől szemben a tegnappal...)(Aug’ in Aug’ mit dem Gestern)

Szemtől szemben a tegnappala szellemektől meghatvaszemtől szemben a most-tal:

egy élet

Porszem a nagyító alatttörténelem a pupillákban égetveszétzúzott fényérzékelő sejtek.

Zifferblatt, Heft 19/20, Vaduz 1999/2000

az egyáltalán nem úgy van(es ist gar nicht so)

az egyáltalán nem úgy vanaz másképpen vanteljesen másképpenés ismét úgyvan ahogyan van:- mindig másképpen

(Az idő elvesztette a helyét...)

Az idő elvesztette a helyétAz idő számára nincs helyAz idő számára nincs időSoha sincs időben az idővel

Egy Időtlenség virágzik

95

(Sok-sok Múlt...)

Sok-sok Múltalig egy kevés Jövő a maradék - Jelenhopp itt egy harapásnyi neked még elrágódhatsz rajta

96

GERHARD BECK

Játék a tűzzel(Das Feuerspiel)

Minden alkalommal, amikor tűzzel játszolmeghal benned valamivalami a gyengédségből ésvalami a háborúbólaz állat közelében maradszegy remegő mellen nyugalombanha a szél a te vágy-lakodbóla hamut forgatja, minden alkalommalegy új valami a kutyák elé lépnevetni akarunktréfálni akarunknem szomorkodnia következő tüzet biztosana mi bölcsőnkbe teszik

97

LITVÁNIA

98

ALIS BALBIERUS(1954)

(Az ősz nevében...)

Az ősz nevébenítélték golyó általi halálra a nyarat:

és utoljára hangzott fela villámok sortüze

vércseppek maradtaka nyárfákon a juharfákmegőszültek a bíborvörösbőlfelröppenő madaraka földre vetették a szárnyukat

pontosan három hónapiguralkodott az őszpontosan három hónap múlvafegyvertelenül megadta magáta tél fehér légióinak

senki sem bánkódottaz egykor kivégzett nyár után

A romantika emléke

Kalózok - karavellek - karavánokgyermekkorom elégett könyveimellek sirályaszülőföldem habzó teje

be nem járt tengerekelveszett szigetekpálmák - szelek - sivatagokmindenki előtt ismeretlen karavánokvonulnak a homokbanhogy összekaparjákgyermekkorom könyveinek hamuját

99

ALGIMANTAS BALTAKIS(1930)

(Amim volt...)

Amim volt,mindent szétosztottam.Megmaradta fáradtság és a bánat.

No megaz emlékek.

Ez az egész kincsem.Kedvesem!Ne kérd,Hogy osztozzam veled bánatomban.Osztozzunk inkábbaz emlékeken!...

Ballada a három fivérről

Köröskörül mindenfeléTombolt a háború.

- Én jó leszek,Ezért is elesem...

Megszólalt a másodikés puskáját rázta az ellenség felé:

- Én ádáz leszelés bátran halok meg...

A harmadik pedig csendbenelbújt mint egy kisegér.

A harmadik életben maradtés eltemette a másik kettőt.

100

Csak egy nap

A reggel úgy ébresszen minket,mint két ismeretlent...

Bátortalanul - mint legelőször -érintem meg meztelen válladat.

Tényleg:ki vagy te?Honnan jöttél a hajlékomba?Hol van a te otthonod?Egy szállodában,Ahol mindketten lakunk?

Nem tudom, még semmit sem tudok,A nevedet sem ismerem.Hogyan nevezzelek?

De tudom:kettőnknek csakegy nap adatott.

Estig többetmegtudunk egymásról,mint húsz év alattmegtudtunk.

Szeretet és gyűlölet

Számunkra csak azok élnek,akiket szeretünk,akiket gyűlölünk.

Csak őket látjuk,csak őrájuk gondolunk.Akkor is, ha már meghaltak.

S többieknekárnyékuk sincs.

101

Utazások

Nyugatra mentem.Tengerparthoz értem,És nem volt hová menni.

Keletre mentem.Hegyekhez értem,És nem volt hová menni.

Dél felé mentem.Homoksivataghoz értem.És nem volt hová menni.

Észak felé mentem.Jégfalhoz értem.És nem volt hová menni.

Magasba szálltam.Mélybe ereszkedtem.Mindenütt sorsdöntő határ volt.

Most a szívedben járok.Megyek egy évig, megyek több évig,de a végét el sem érem.

102

VYTAUTAS BLOŽĖ(1930)

(Gyermekeim, íme az én világom...)

Gyermekeim, íme az én világom:két szék, a szemüveg és emlékeim,rég leégett gyertya-versek,pár újság, kaktusz és az eső,olykor egy-egy tekintet egy könyvből,sose hallott zene és nem látott fény.

Néha emberek jönnek,sokan, de nem ismerem őket.Sok mindenről beszélnem kellene velük.

De jobb magammal beszélni.De jobb hallgatni.

Az embereknek csupán ezt hagyom:a fő, hogy legyenek igazak,mint a földben kicsírázó magvagy az ismeretlen hősökrőltanult mesék.

Síremléke saját magának

Lába alatt megreccsen a padló,Bejön, kabátját leveti.Az újságba lapoz.Súlyosak a lapok, mint minden a földön,Mint aggasztó magánya,Míg a felhőkarcolók közt bolyong.Két fia nem jött haza Koreából,Két unokája Vietnámból nem ad életjelt.Szívét egyre súlyosabban nyomja valami.Monumentális síremléke saját magának.

Kinek a nevét vésedA kőtömbbe, történelem?

S hullnak az emberek a földre,Mint a nyugalmat zavaró bombák.

103

VAIDILUTĖ BRAZAUSKAITĖ

Borravaló

Borravaló -nekem?

Azért, mertmanem hazudtamés nem beszéltemhangosan,azért, mertmeghaltam,mielőtt végigjátszottam volnaa szerepem,a könnyekért,amelyeka kabátod gallérjárahullottak...

Borravaló -nekem?Mert eloltottama lámpátés kimentem sétálniaz igaziesőbe...

Köszönöm...

A tenyeremen olyankevés, mint néhány könnycsepp.Mégis köszönöm.

104

VALDAS DAŠKEVIČIUS(1961)

(amikor tunguzkában...)

amikor tunguzkában lezuhant a világűrküldötte a meteorés fellángoltak a föld erdőiegy laboratóriumban megszületett egy robotaz ember fiajött hogy ítélkezzen az élők és a holtak fölöttés hirdesse királysága eljövetelétahová csak az elektronikus lelkeketviszi magával

(egy félisten...)

egy félisten a napon szikrázó páncélbanszállt le a repülő csészealjrólés hozzánk az egyszarvú-vadászokhoz így szóltfivéreim

de mi nem értettük a kozmikus szeretetetfélelmünkben barlangokba bújtunkés a szalamandrát kezdtük imádni

a félisten feltámadt a bermuda háromszögbenés várja hogy belezuhanjunka déli fénybehogy köszöntsük őt

(egy öreg japán költő...)

egy öreg japán költő macuo basiolégpárnás gyorsvonatoneltávozott a transzcendentális időbeés a beprogramozott térbe

a komputerek kiszámították hogy akkor jön visszaamikor a tizedik bolygó megközelíti a napotde még mindenütt divatban leszneka természet alkotta virágok

105

ROMAS DAUGIRDAS(1951)

(Kedvesem...)

Kedvesemte jóságosan amnesztiát adszaz én sántító gondolataimnakés átadod azokategy múzeumnakahol az ajtóbana terjedelmes prospektusoknakegy fajtiszta gyűjtője áll

a pusztaságnakbarokk bútorokat ajándékozolkitéped a gyökeretés visszaadodde nem nekem

talán éppen ezértzuhannak kilogrammsúllyala földrea minket elválasztókilométerekvagy méterekrégi cipőkhangjánnyöszörögve

Nullpont

oh te jó embermiért tetted be a galambdúcbaa szívedhiszen az nem dalolés ezértnem ijeszti el a kék égena sötét szitkokat

106

oh te szerény emberaki felmásztál a fapajzsraa hétköznapilag megtervezett tűzbennem úsztad meg a hősöks a túlzottan is igyekvő tűzoltók sorsátakik a tűzzel együtta kifejezést is lemosták az arcról

oh te bölcs emberátölelve az illatos rózsabokrotidegen gondolatokszagát szívod magadba

107

ANTANAS DRILINGA(1935)

A bolygó monológja

Én a ti bolygótok vagyok,Oh emberek.Az óceánok mélyébenKeltettelek ki titeketAzokból az őslényekből, amelyekben őseitekUtalásai élnek.Kihordtalak benneteket és megszültelek,Ilyen szépeknek -Apollóknak és Vénuszoknak -Lecsiszolt fehér márványtorzók vagytok,Akiknek a szíve olyan, mint a forró gömbvillám.Én neveltelek titeket,Hogy megérezzetek engem -És a tavaszomat és a telemetÉs a nappalomat és az éjfelemetÉs legyetek elragadtatva változatosságomtólÉs kiáltsátok:Szeretünk téged!Én a ti bolygótok vagyok.

Amikor a virágokat már leszakították

Barátaim,Fogtok majd emlékezni rámAzután,Amikor már minden virágot leszakítottak,És a fák nem nőnek tovább,És az égen megáll a nap,És a tengerek vize sem háborog,És én a part homokjává változom,Parányi homokszemmé;Barátaim,Fogtok emlékezni rámAkkor,Ha most is csak nagy ritkánEmlékeztek?

108

A szerelem órája

Szeretlek titeket.Oh ti, akikMár néhány évtizedeVelem együtt meneteltek,Oh ti, akikMinden nap a kezeteket nyújtjátokVagy akiknek hosszú évek múltán én szorítom meg a kezét,Akiknek az arca megváltozottÉppúgy, mint maga az élet -

Szeretlek titeket!Szeretlek titeket, akik a gyermekkorGondtalan messzi nyaraiból érkeztetek,Titeket, kis madarakat, akik ott daloltatokTeli torokkal az erdőszélen,Ugyanolyannak ismerlek benneteket,Habár már egyikőtöket sem, egyikőtöket semLátom itt magam mellett,Mégis érzem a szíveteket,Elkalandoztatok valamerre, elutaztatok a kacskaringós síneken,És a szívetek ott dobog örömötökben és bűnötökben,De még mindig elevenen, mintha lobogna a gyermekkori nyarakFényében

Szeretlek titeket.Habár már nem egy nevetKő jelöl a sírdombon -Milyen gyorsan, oh, milyen gyorsanÉs hihetetlenül és fájdalmasan és értelmetlenülJön az, amit az emberek egyszerűenTávozásnak neveznek.

Milyen gyorsan, oh, milyen gyorsan száradnak fel az arcon a könnyek,A szelek simogatjákA tavaszi piros tulipánt,Amit ha látunk, örömtelien mosolygunk,Mert az a tavasz jele, mert nyílnak a tulipánok, mert jönnek vissza a gólyák,Mert minden olyan, amilyennek lennie kell.Mert mi ismét magasan hordva a fejünk lépdelünk a szülőföldünkönÉs én szeretlek titeket.

Szeretlek titeket.

109

A szóról

A szó - olajágEgy galamb csőrében,A szó - távirat apa haláláról,A szó - szivárványA szerelmesek feje fölöttkora tavasszal.A szó - ki nem lőtt ágyúgolyóÉs feszült hallgatózás, amely a robbanástvárja egyre.A szó - csend.A szó - kígyó.A szó,Egyetlen szó!

A szülők

Egész életében nehezen éltAnyám,Egész életében nehezen éltApám,Talán azért, mert nehezen éltek,Szépen éltek.És én emlékszem és fogok emlékezniErre a szépenÉs együtt leélt hosszú életre.De istenem,Az ő egész hosszú életükbőlcsupán az én emlékezetemŐriz meg valamit???

A vers

Honnan jön A vers:A csillagos égről,A napos égről,A beborult égről,A te szemedből, az én szememből,A te jókedvedből, az én jókedvemből,Az utcáról, ahol lakunk,Az egész életünkből:

110

Fogadjuk őt,Óvjuk őt,Melegítsük a leheletünkkel,És sohase űzzük ki a házból,Az életből!

Húszmillió egy

A gyermekeinkNem emlékeznek már a háborúraA gyermekeinkKönyveket olvasnak a háborúrólA gyermekeinkÉs a föld sebe már begyógyult,Csak az emléke fáj;És mi magunk isMindnyájanOly gyakran kétkedveFutjuk át az újságokban leírt sorokat amik arról szólnak hogy valaholHáború dúl,Valahol a világ végén,És már senki sem tudja,És meg sohasem kérdi,Ki is voltAz az utolsóKözülükA húszmillió közül az utolsó,Aki elesett abban a háborúban.

Kozmikus gyász-oratóriumA hősi halált halt űrhajósok emlékére

1.

Ott is, ahol nincsenek istenek,Oldanak meg örök talányokat:Az űr mélyétFeltárjákA teleszkópok lencséi.De mi vanMég messzebb?A mélységnek is van vége?

111

Talán minden a kezdeteknél veszi a kezdetét?És a kezdet mélyeOtt vanA bioszféra falának a túloldalán?És a kezdetek mélyét,Azt is, ami olyannyira föld,Át kell helyezniAz ismeretlenség éjfelébe,Hogy megvilágosodjon?

2.

Különös -Az ember nagysága a halálával kezdődik.Különös -Az embert a halála átemeli a halhatatlanságba.A huszadik század dicsőségének obeliszkjénél állok,Ahol felsorakoznak az élő költők.

Sietve jegyzi egy ceruzavéggelEgy vékony füzetbeA verseit Musza Dzsalil,ÓlomszavaiVisszapattannak a vékony papírról,Szétzúzva a wehrmacht katonáinak sisakjátÉs fejét:A porladó koponyákból kihajtvaHimbálóznak az életsúlyúVirágok.

Frederico Garcia Lorca véres drámában mutatja beA főhősöket,Fegyveres bábokJárnak körben hátborzongató táncotÉs sehogyan sem találnak a költő szívébe,Mert ezen a kora reggelen nappá változott.Nevetséges:Ki is találna egy fénylő szívbe.És ezt jól érti a költőÉs folytatjaFájdalmasan vidám cigány dalát.A főhőst játszó színész nem tud lemenni a színpadrólElőszörÉs az ideje sohasem ér véget.Mert nem érhet véget a napsütés.

112

Nem szörnyű,Ha a költőnek nincs papírja:Fénysugárral írja az erődCementpadlójáraVytautas MontvilaHimnuszát a köztársasághoz.Az őrök kegyetlenül verik puskatussalA cella padlójátÍgy próbálva letörölni a fénysugárral írt betűket,De a cementpor között egyre felcsillannak.Akkor forró emberi vérrel öntik le a padlót,De a vér sem fedi el a szavakat.Ott maradnak a cementen -Kitörölhetetlenül, lemoshatatlanulA költő szavai.

A század dicsőséges obeliszkjénélSorakoznak fel lassan mind az élők:Húszmillióan vannak.Különös:HúszmillióHalálaHalhatatlanságotAdott.Ez volt a kezdet?

3.

Ez egy szokásos repülés volt,Milyennek is kellett volna lennie?Az ember ellenőrizte a berendezéseket,Begombolta a szkafandertÉs a helyére ülveTárgyilagosan így szólt:Felkészülni - egy!Ez egy szokásos repülés volt -A műszerek rögzítettek minden egyes érverést:Mindent kiszámítottak és lemértek -Mint megszoktákOlyan volt, mint egy hétköznapi információ egy hétköznapi dologról.De a bolygóEgyszerre megdermedt a csodálkozástól,Mert meglátta:A repülés egyenese a világűr mélyébe vezet -És ez már nem is voltHétköznapi, megszokott dolog.A bolygó visszafojtotta a lélegzetét,Mert az ismeretlen mindig halálos veszélyt rejt magában.

113

Ez egy szokásos repülés volt:Az ember a megszokott módon közölte, hogy hogyan érzi magát.Az emberiség közérzete azonban nem volt a megszokott:Visszafojtotta a lélegzetét,Mert meglepődött, hogy közelednek a kezdetekhez.

4.

Az emberiség jelenlétébenAz ember váratlanul tüzes nyílvesszőkéntVisszatért a földre.

Ez egy szokásos repülés voltÉs egy szokatlan visszatérés:A tüzes nyílvessző befúródott a földbe - szülőanyja méhébe.Sírtok.Talán a költők nem írnak több verset az obeliszknél?Sírtok.Talán a húszmillió nem áll itt sorban velünk?Sírtok.TalánEz azEmberElvesztette repülési képességét?Sírtok.Talán a visszatérés onnan, ahol már régóta nincsenek istenekNem visz közelebb a talány megoldásához?

Látom, hogyan világít az éjfél,Amit váratlanul tüzes nyílvesszők jártak át,És a mély mögött még egy mélység tárulkozik felA megismerés ugyanolyanVonzásával.

És megvetem a halált,Bár elismerem nagyságát és értelmét.

A tér -Amely vörös -Közepén,A zokogó tömegKözepénÁllEgy urna -Az idő és a tér érintkezési pontja.Egy urna -Mert be kell menni a vörös falba - a Jupiter vörös légkörébe.

114

Közelség

MiértTalálkozunk mi ilyen ritkánMiértFogjuk meg ilyen ritkánEgymás kezétMiértFeledjük el ilyen gyakranHogy egymás mellett élünkTe a bolygó túloldalánÉn ezen az oldalonÉs nekünk gyakrabban kelleneTalálkoznunk

Amikor visszajöttem(Kati sugarak)

Amikor majd visszajövök a tengerről,Nem kívánok semmi többet -Csak átölelni téged;Amikor jöttem vissza a tengerről,Nem kívántam semmi többet -Csak átölelni téged;Amikor visszajöttem a tengerről,Átöleltelek -De már nem voltál sehol.

Szahara(Sachara)

Minden, mint a tankönyvben,Mint a fényképen,Mint a térképen:Az egyik oldalon sárga láthatár -A sivatag,A másik oldalon kék láthatár -A tenger.A két láthatárra támasztva a kezemMegyek;Az egyik kezemet felhasítottaEgy cápa uszonya,A másik kezemet megégetteA Szahara homokja.

115

Megyek és a két láthatárra támaszkodvaKeresem a lényeget:Ez Afrika:Hol van a lelke?

A dombról jön lefeléEgy fehér turbános beduinKinyújtja a kezét,Mint én,Megtámaszkodik a két láthatáron,De azok meg nem sértik a kezét:Arcát Kelet felé fordítja,És imádkozik a Naphoz

Valahol, tőlünk messze(Kažkur, toli nuo mūsų)

Valahol, tőlünk messze halnak meg a madarak,És a fájdalom távoli visszhangjaiVisszaverődnek az égen.

Valahol, tőlünk messzeHúz ívet a félelem köde

És ereszkedik a fejünkre.

Valahol, tőlünk messze a szemek,Elviselhetetlen bizalmatlansággal teltek -

Mi lesz holnap.

Nekem nem mindegy, hogy ott, valahol, tőlünk messze,Hullanak a boldogság csillagai,

Mint hideg hamu.

Nekem nem mindegy, hogy ott valahol, tőlünk messze,Kiáltozva halnak meg a madarak,

És a Földön mankóval jár a Szenvedés.

És én nem érzek meleget,És én nem érzek igazi kényelmet,

Amíg ott, valahol, tőlünk messze, meghal az öröm.

116

A viharos tenger(Audringa jūra)

A delfinek a mélybe merültek,Csak sirályok kergetőznek a magasban,

És a távoli partról visszaverődő Hullámhegyek robbannak szét,

AhonnanA sorsom csillagátNézed.S amint hullám csapódik,A halántékomon érzemAz ajkad nedves érintését.

Antanas Drilinga: „Jūrų romansai”,VAGA, Vilnius 1980

117

ANTANAS GAILIUS(1951)

(esténként úgy fájnak az őszirózsák...)

esténként úgy fájnak az őszirózsákutazzunk el velencébe mondomott bánatosés kék az égés napégett arcú emberekcsónakokon járnak a házak közöttés énekelnekott nincs ősz

az újságban írjákhogy holnap ismég esős és hosszú lesz a napmint a görög hexameter sora

118

LEONARDAS GUTAUSKAS(1938)

A kis testamentum

I.

A napfogyatkozássalkiürül a városelhagyja őt a fiatal,ellentmondó csillag,nem hallja,hogyan b e s z é l g e t n e kaz örök gilisztákaz őszi földről,a gyerekek sorsáról,nem látja, hogyan emeljük fel szótlanula szél előtt, mint csigák,a remény csöpp, harmatos szarvait.

II.

Égnek a szent könyvekbőrborítóiés a drága kéziratokborítói,és a költők tenyere megkérgesedett,ég az éjszakahatalmas, száguldó,kék vasvonata.A forrás pedig csobog:át a szalmaszálakon,a tokhalak szálkáin,a kőgyökerekben,ezekben a szűk csatornákbanközelednek az elhervadtnyelvhez.

119

III.

Éjjelenként vén keresztekijesztgetik a gyereket,éjjelenként a temetőbena szent kövek között alszanaka falu részegei,a fenyők ágainalszanak a varjak.Azok, akik a földben vannaka nyírfák illatábanmég emlékeznek a méhrajokra,nem felejtik el,hogy milyen ritkaaz ötös orgonavirág,És mekkora szerencsét hoz.

IV.

A homokbanegymáshoz bújnak a falvak- szürke kócsagok -a homokbanhúzzák a szavakat- a tarka siklókat -a homokbana kemény gerendán- Stradivarin -ismét játszik a feketeHázi bajuszos - játsszaa régi betlehemi poémát.

V.

Íme a költő - a szó-tolvaj,amikor száll le a nap,csendben - a tükörbe:a földön más így lopni nem tudcsend-ben hal-kankönyvekből könyvekbőla szederrel benőttpogány sírdombról,a fekete földdé váltporosz királytól,a kőállványt,az aranyozott kocsit.

120

VI.

Isten galambja -olyan nagyon kék,apa ablakpárkányáraszállnak a galambok.Majd vándorlok a földön,egyre kisebb leszek,egyre kisebb leszek,mint nagyanya púpja.

VII.

Utolsó vers,láthatatlan,rejtett ösvénya szülőföld küszöbe alatt,legyél olvasható a vakok ujjainak,legyél érthető a világ más nyelvekenbeszélő füleinek,téli éjjelaz elhagyottaknak légyvarázslatos tűzŽiemaitija csendjébena Koponyák hegyén!

VIII.

Gondolj a halálra,ne feledkezz meggondolni a halálra,egyik nap se feledkezz meggondolni a halálra,gondolj a halálra,amit nem láttál,amit csak elképzelsz arra gondolj...

De mindig gondolj a szerelemre!

121

Daru

Daru,Vérfoltok a nyakadon.A sötét őszi mélybőlKi szólít téged?Daru, Grus,Minden ősszelElviszed magaddalA hitemet...

Egy naptár lapjai

Íme - hóvalBefújt foglyok.A téli ünnepnapok ígytépegetik le naptáram lapjait.

I. vajon sokáig fog hasonlítani a bölcs feje a tenger mosta kutyakoponyához?

II.vajon sokáigfogok álmodoznia kagylók közöttmint kis gyöngyvirága japán selyemről?

III.vajon sokáignem tudja még meg a halálhogy engem már nem véd a világés az eső felkészült hogy elmossaa vérfoltota könyv-mezőkön?

122

IV.mi fehérlik

mint égetett mésza feledés sírgödrében,mi szólal meg oly fájdalmasan,amikor villan a villám?

V.Ki parancsolt rám, hogy tépjem kihazámat a fekete liliomotki fente mega szó-sarlókata nyelvem meg a szívem?

VI. vajon mindeza kóborlás az erdőkben

és a leghalkabb titkos sugdolódzás a fűvel - csak nem ez a vak bolond sorsa?

VII.vajon tudnánk úgy írni mint a szélami a jéghegytetejéncsipkedi vagdossaaz eltévedt postagalambot?

VIII.A darvak talán -csak az őszi tűzvészneka megíratlan költeményeknek

a vágyamnaka halálomnak?

IX.talán a Szárnyatlanaki találkozikvelünk a határ fölöttfehérebb lesz nálunkhalandóbb lesz nálunk?

X.Nehéz-e elhitetni önmagunkkalhogy a napnyugtaa szabadság jelehogy nincs szükségnyomkereső kutyákra?

123

XI.a vágtató időemlékeztet-e méga h é t a r c útorinói lepelreés gyermekkoromra amikoraz esti miséken szolgáltam?

XII.Ki szórta szét a szegekethogy a vándormeztelen talpába szúródjanakmelyik gyermek hitte méghogy a halál előtt az életleveti madárszárnyait?

XIII.miért vannak örökkön ugyanazoka részeg muzsikusoka lakodalmakon és temetésekenmiért pont miértünkaz é l e t b e n m a r a d o t t a k é r timádkoznaktérden állva a hegedűk?

XIV.Holnapután megjelenik-e nyugatona bolondok hajójaa törékeny dióhéjés a hullám vadászatonnem vesz részt mindenki?

XV.felszáll-e a léleka sólyom utánés a homoktitokzatos zizegésenem árulja-e el a rejtekhelyünket?

XVI.miért fekete messziről a szedermiért szeder-feketemessziről a vérmiért hűl kitélen mint a napés ha kihűl miért feledkezik meg rólunk?

124

XVII.a jövő ténylegTasilia barlangjaiba bújikés tanult kutyák tépik szétakik eltűntek közülünk?

XVIII.azami lassan rozsdásodik a szigonyonaz én hidegvérű reményem fénye-evagy az álmommindig az úton?

XIX.vajon a lélekrémisztő hangjamint a fürj kiáltása -az a gyenge körvonalamely mentén röpülve kihunynakaz égi fények?

XX.lehet az eltévedtkis bolondaki önmagát keresi -csupán az én reményem

- - - -

VÁGD LE - dicsérni fog?KASZÁLD LE - sírni fog?ÍRD LE - élni fog?

Kakukk

Kakukk,Kakukk, Cuculus,Július közepéigNapjaimat számlálod: reggel, este a kút gémjén az ablak alatt - hogy lássalak.

125

Már sok éveUgyanaz: őszi éjjeleken a mennybe szállsz, el nem tévedsz a sötétben.

Emlékszem a dalraAmit néha daloltAz anyám:„Tarka szép kakukk,kakukkolok a fejednél.”

Négy kérdés

- Öröklét? Az öröklétről kevesebbet tudok, mint a vaskoszorúk, a darvak, amik ősszel hallják a kiáltását és az öreg hegedűs, aki a fény körmét f e n i .- Halál? Az egerek könyvei ismételgetik a nevét, de nem minden kuruzsló árulja el a titkát, létezik gravitációs erő, a fekete föld leküzdhetetlen vonzása.- Halhatatlanság? Ezeréves holló, amelyik mondhatna valamit, őrködik ma éjjel a költő fagyos holtteste mellett.- Költemény? A szárnyak nem halnak meg az emberrel együtt.

126

JULIUS JANONIS(1896-1917)

A bohóc

Színes sipka díszelg a fejemen,Vágok torz grimaszokat, s nevetek én,Látva, hogy a móka az én elemem,Hiszitek, nincs felhő életem egén?

Örömmel nézitek csillogó ruhám,De nem vagytok kíváncsiak szívemre,Bámultok a csörgődobokra bután,Miközben harag forr bennem ütemre.

A cirkuszba beültök teli hassalÁsítozni, de én mindig friss, vidámlegyek. Köszöntsétek fájdalmam tapssal,Mert ez nálunk pontosan így illik ám!

Azt gondoljátok, hogy a cirkusz engemCsábít, s a porondon könnyű a dolgom?Tévedtek, éhes vagyok, nincs kenyerem!Bár ti nem hiszitek, mégis elmondom!

Komor lett arcotok. Talán fületekBántja az igazság? Jó, már nem szólok,Csak dolgozom, tovább, azaz nevetek,Mert otthon vár a sok éhes kis torok.

127

EDMUNDAS JANUŠAITIS(1954)

Következtetés

A szópapagájokkihullanakfáradtszádbóla kiszáradt ágaz estenyugodtvérző folyamábazuhannem változik bagollyánéma maradegyenletesmint egy sík felület

oly jó lenne beszélni

az időnk gyökeret eresztett

128

ANTANAS A. JONYNAS(1953)

(Egyre kékülő szemeidbe...)

Egyre kékülő szemeidbe nézveegyre jobban láttam a beboruló egetés egyre inkább arra gondoltam nem lesz-e ottaz én lelkemnek nagyon kényelmetlen

(ha nem akarsz menni...)

ha nem akarsz menni -ne siessvárj és eljön

ha nem akarsz várni -ne siessúgy is megtörténik

(Mire gondolsz kedvesem...)

Mire gondolsz kedvesemamikor nevetsz tesemmire sem gondolszmire gondolsz kedvesemamikor sírsz teönmagadra gondolsz

129

Is

Az isten megsajnált és megvertakkor sírtam

ah, ha tudnám, mi a bűnömakkor talán a botot is megtalálnám

hiszen oly könnyű igazságosan élni

Találkozás

Akkor csütörtökön eljött hozzám egy szegényés elmesélte hogy átalakítja az eget

adtam neki harminc centetés ma éjjel nézem a csillagokat.

A részeg hold halálos bort kever

A részeg holdhalálos bort keveraz ittas csillagokmagas serlegekbe töltikígy folytatódikszegényes estélyünk

Az enyém de a tied

Az én kezem de a te homlokodaz én szavam de a te hallgatásodaz én ágyam de a te éjszakádaz enyém de a tied

130

Ez győzelem de van

Ez győzelem de van vesztés isa hajadban ott a két kezem szagaminden mellékutcában a lépteimés minden egyes turbékoló faminden egyes kés minden egyes dallam minden egyesreggel minden egyes telefonautomatade van vesztés is

131

DONALDAS KAJOKAS(1953)

Rózsák. Ősz.

a rózsábólkiröppentminden angyal rózsaillat árasztotta el az udvart

Egyedüllét

tó, a kavicsos partonlépked a szép éjjel

a vén fűz tükörképemélyebbre merül a vízben

Álomgépezet

sokáig mentemmost megálltamhadd menjen csak a szív

hadd menjenés tanúskodjonmintha ő lenne

a bűntényegyetlen tanúja„rókáról álmodtammost rövid fülűnyusziról fogok álmodni”így ébredmegtanul uralkodni álmain - könnyűés félelem nélkül

132

még akkor is ha esikha esikaz eső

legyen akár csütörtök

amikor az élet kommentárjaiérdekesebbek mint az élet

de átölel a szélés élnikell

majd eszedbe jut - mi leszmár előre az agyadba vésődik

és ismét meztelenmint a novemberi esőés ugyanúgy zuhogó

a Stief szelemint a sirályokatkitépi Nárcisz kezéből a halandó virágokat

a legtávolabbi jövő mihelyt csak beköszöntöttbezárul az ajtónem marad semmi rés

de talán semmisem szebb annálahonnan nincs kiút

már akkor felkiált bennünknagy tehetséggela rémületmielőtt megkóstolnádaz álom borátjusson eszedbe:

egy korty vidámságot hozmeg reményt de kettő -esztelenséget és nehéz mámort

akkoramikor már játszunka világgal

133

ésgúnyoljukazt

önkénytelenül isamígcsak kedvünk telik -oh istenemcsak a jávorfákban bízok

nem tárulkozom felmár úgy látszik a feltárulkozottaknak semnyitok ajtótnem azért mert ők nem vidámakhanem azért mert még egyre csakszégyentelenül vágyakoznak a vidámságra

becsületesebb dolog a jávorfákról szólnide érdemesebbaz angyalokról

mert aligha akad valaki akinem látta azokat és nem szólt hozzájukvagy nem hallotta Kaunas valamelyik méntelepén

akkor ki az ott aki egyedül jársaját kincsei -a szegénységmorzsák között?

talán ő -magányt rendelt magánaklelkeink kertjében

átgázolok az éjszakánhogy megtaláljama reggeltátgázolok a nappalonhogy eljussak azesthezegész idő alatt az illúziók hullámai hátána Vénusz-medence mellett -rögtön rögtön -mily nagyszerűen becsapott minket!egyik helyen a vidám szegénységmásutta szegény vidámság

134

Íme: még a szófolyamis hol elmossa hol lemossaa szavak értelmét

mintha minden csak azt szolgálnáhogy elrejtse a képzeltnélszörnyűbb elképzelhetetlent

de hogy szépen rejtse aztés a vágy is megmaradjonoh ti esti ájult furulyák!

nem mindenkinek van joga arrahogy elveszítse a reménytfel kell készülni rá

mert a virág még túl sokszorjuttatja az eszünkbe a testet vagy az álmot

vagy a lélektökéletes paródiáját

de nem a virágon át

„Amit látsz, az a vízben visszaverődő árnyék,Az nem élet: veled jött ide és csak veled van itt,És veled el is távozik, ha el tudnál egyszer menni”

oh szenvedély te késztetsz minket kiáltaninélküled élni nem tudunkveled élni tovább nem tudunk

a választás nehézde válasz: szeretni vagy szeretni

a világ elkerülhetetlen feltételde nem elegendő

mint az estébe borulóföldöntúli árnyak halmazaolyan az aki nem tudja hol tölti majd az éjszakát

135

mint az út - olyan üreshogy úgy tűnik nekimár önmaga sem létezik

mint a nő a mellékutcábólelhervadt szalagokkalés elvirágzott közönnyel

amikor már nagyobb élvezetvisszautasítani mint elfogadni

decsak nekik tűnik így?

szegények szegényekdeez az ő daluk

még nem voltak ajkakde csók már volt

de a csók mégártatlan volt mint egy puszi

de az a kő amit elhajítottálmintegy önnön bűnödüla palotádnak volt a sarokköve

most hol vannak azokakik még a szerelem órájában istávol vannak a szerelemtől

ők a hóviharbólnem azért jöttek hogy a halottat megtiszteljékhanem hogy kezük melegítsék a gyertyalángnál

mily édes dolog szeretni önmagammily édes dolog merni ezt megtenni

talán még jobban megsérteném az angyalokatha lehetőség nyílna arrahogy megsértsem őket

136

de túlzottan is szeretem önmagamhogy felizgatna engemha bántanám őket

ami a testnek az orgazmusami a léleknek a mennynekem önmagam szeretete

csak még jobban

ott egyedül vagyokde a magányban helytálltammint egy szörnyűséget leszolgáltam

legyen neked is bátorságodcsússz át azon a küszöbönmajd egy kicsit még lekopik

talán másoknakkönnyebb lesz győzedelmeskedni rajta

még a legkisebb mozdulat islehetegy nagy út kezdete

már sejtem:ami nem lehetaz fontosabb: én vagyok

„rókáról álmodtammost rövid fülűnyusziról fogok álmodni”

az irónia pediga lélek fáradtságának a virága

a te gyengéd de mű-virágodatolykor nehézmegkülönböztetni a naivitástól

akkor mivel mérjük mega szívben a szó törzséigfelfutó vért

hiszenelbújt a világ!

137

a zavaros véren átmeglátjukmihelyt átlátszóvá válik a szív

ezt nemcsak egyvalaki tudjade azzal hogy tudjákmindennek vége is van

és titkos csókjaikatamiket nem érintett még vízelsodorja a szél

oh volt virágok -amik életre keltekde elvesztették a létüket!

csak akkor hívjátok egymástha megegyeztetekés abban is - hogy visszakiáltotok

az egyezség sötétjében ismételgetitek aztami kellemes volt a testeteknekismételgetitek: lesni a prédára

aki hozzászokikaz ilyen szerelemhezannál az igazságot felváltja az igazságosság

annak a halál -csak félelmesfeltámadás az élők közül

ott a bukott angyal mellettbosszúra szomjazva suttogjátok:ő hozzánk tartozott

felismeritek testéta szív ibolyaszín szegélyéna kék és sötétvörös tollakról

de nem repüléshez használta tollaitcsupán kérvényeket írthogy mentsék meg a haláltól

és nem tudtakinek adja át azokat

138

magányában arra fülelthogy mi marad ha elhajít mindentamit el lehet hajítani

jaj jaj és megint csak a tehetetlenségeés nem az ereje nőtt imává

ha túl sokáig dalolunk a magányrólmaga is dalolni kezd

(oh mily szép kakas ohmily szép kakas oh milyenha egy gerberán át nézed!)

de az ok csak annak fontosaki tudja azt ishogy mit kezdjen a következménnyel

igyekszik értelmet adni nekide az értelemelárulja

az álom zsákutcájábanaz árulástáldozatnak hívják

szégyelli a tegnapota mát is szégyelli -annyira megrémült

megpróbál visszatérni

már nem kérdezi MIÉRTazt kérdeziHOGYAN

mondja: az egyetlen örök kérdés -

egészen végig

mintha ezutánmár elbúcsúzna az élettől

139

sejtemkinek kell ez

de aligha eza kapun át történő távozástiszteletteljes módja

ez inkábbcsak egyszerű kábítószer-élvezet

nem a reményt megleltekhanem a reményt elvesztettekszalonbeli összeesküvése

és így is távoznak fütyörészvemintegy csak arra gondolvahogy senki se vegye észre

félig szentélyfélig eltévedt zarándok

habozik:menjen továbbvagy várja meg a visszajövőket

azonbancsak az téved el aki tudjahogy merre vezet az út

akkor mára menny is labirintus

mily sok a tudósés mégsem téved el senki sem

a Játékos panelekbeszívott fogaivalvillogva alkudozik

néhazuhanás közben panaszkodnakhogy milyen ragadozó a test

140

de a lélek még nagyobb ragadozó

oh milyen könnyű belefojtaniezeket a szerencsétlen nimfákata szemek tavába

de a vízbe fúltnaknem elegendő csupán a szem a szemnekpedig nem elég a vízbe fúlt

„Bennem ott a vágyakozás, nyomorulttáa gazdagság miatt váltam”

oh jaj néha még ez istovább tarthatmint valóban tart

az alapvető jel:egy út és általában egy hangyaamelyik olyan mint amelyik már arra elhaladt

merre vezet az ismeretlen éshonnan már nem emlékezem

és nem is kellelegendő érezni csakhogy létezik az út

eza legtöbbamire képesek vagyunk

mindenmásmár nem is olyan fontos

maga az út semmagaaz út

mert élesen világít a szélés élni kell

141

mert ha nincs kiúta kiút ott vana kiúttalanságban

így emeli felaz egész pókhálóta légy csöpp szárnya

ott már nem kérdi hogy van-e különbséga meggyfa virágaés a meggyen ülő hópehely között

a vakító napsugarakörömtelien csillogtaka vén róka pihéin

sajnos ez is csak rövid ideig vonja ela beteg gyermek figyelmétaz alig érezhető de nem múló fájdalomról

mint a metafora:a pillanat megdermedt örvénye -Nárcisszusza a te Káliád

látnihogy már idősincs

mert az idő tényleg visszariasztanahogy az erőfeszítésekbőlbármit is megértsenek

vagy legalábbigazi unalmatkeltene

ezzel márel lehetne kezdeni

de mégseébreszd fel az értelmetamíg maga fel nem ébred

és ne küldd aludniamíg magától le nem csukódikaz őrségben kifáradt szeme

142

így tanítják a régi bölcsek -az önmagukat öblögető utolsó hidegnovemberi esők

néha már álmodnak arrólaki majd őróluk fog álmodni

te a szívemben a talajés a feneketlen szakadék közöttlebegő hajtás

hányszor igyekszem megteremteni tégedde csak akkor pillantalak megamikor te már megteremtettél engem

most nézed: ősz vanés sár de legyél tanú:még él az élet

beléd kapaszkodom -magányos vízbe fúltebben a víztömegben

mi az az eltűnés:ha létezik ilyesmicsak segít elviselni az öröklétet

minél rövidebb a pillanatannál hosszabb az útaz én két szememben

annál többa virágpor -a törött tükör pora

az esőszíneia tüköré a hóé

abba bármikor beleláthatjukmagunkat az éjszakák kristálycsillogásán -a sorsunkon keresztül

de most

143

de mostpróbáld meg leírnia szeretett nőt

majd meglátod milyen meddőerőfeszítés mindez

habár csak az ő képénekigazolása a költő de

„Hadd szeresse így ő is, így a szerelmet önmagadnakmeg nem nyered már soha”

a furulyák játékosságamár mindent elmondottorgona pedig nincs sehol

nem félekcsak nem nevezem ezt bátorságnak

a megálmodott ajtó nem nyílik kide honnan is támadt az a vágyamhogy gondosan begomboljam a kabátom

144

VYTAUTAS KARALIUS(1931)

(Az öröm megállította az órát...)

Az öröm megállította az órát:most élni fogok!A falon túl egy ember éltés a vén bánat-órákrugóit javítgatta.

(Egy öregasszony ül egy körtefa alatt...)

Egy öregasszony ül egy körtefa alatt,az öreg égbolt alatt,összefonva két öreg kezét.A gondolatok is öregek -új öregségetki nem találnak.

Csak a szél fiatal,ma született,és öreg nyelven susog.

(Füsttel íródott fel az égre...)

Füsttel íródott fel az égreez a hideg reggel,a jéggel a folyóba,a nappal az égbe.És én mibe?Milyen szembe,milyen ablakba?

145

(Mennyi állat néz belőled?)

Mennyi állat néz belőled?Csak a híres hármas -az oroszlán, a szamár, a róka?Hol a kecske a pallón?Hol a lékbe fagyott farkas?Te élsz -sőt ember vagy -miközben állat nevetkét szemedben.

(A homokban egy hal úszik...)

A homokban egy hal úszik.ahol úszik, ott a folyó.zátony - ahol megáll.

Ahol úszik, ott a felső folyás.ahol megfordul, ott a halál.a homokban úszik egy hal.miért hunyorog a nap?

(Mint állat az itatóhoz...)(Kaip žvėris į girdyklą)

Mint állat az itatóhozmegyek innia reggel hűvösébőls a napkeltéből.

A reggelből -minek még nincs ízesem meghatározott illata,még nincsenek nyomok.

A reggel olyan, mint a folyó.

Belegázolok,megpillantok két napot,és egyedül leszek,egyedülaz első madárdalig.

(Kéziratból)

146

RAMŪNAS KASPARAVIČIUS(1948)

Blues

Amikor kicsi voltam, kicsi,sokkal többet tudtam, mint most.Aoi!Tudtam, miért susognak a fákés miért folyik a víz.Oo!Most nem tudom.Nem tudom.Aoi!Miért fúj a szél,a víz miért folyik.Oo!Elszáll a szél,elfolyik a víz.Aoi!Folyik, egyre folyik,Száll, egyre száll.

Dixieland

16 taktus dobra

Eltűnt az éja holdfényben.Már elfeledtem.Egymagam.

A capella

Kihuny lassan a nap.Az alkonydúdolaz utcán.

147

„Eltörött a ruta szára,hallod-e te kisleány?Dalolni nem fogsz te márés nem szedsz már virágot...”

Bronz világ ez,ezüst világ, igen,ahol elhallgatnakfáradt gondolataink.

Újhold áll otta jegenyék fölött.Merre induljunk,mit meséljünk?

Klarinét

Az erdő szélénsárga a rozs,fenik már a kaszát,kelepel a gólya.

Ültem a megrakottszekér tetején,száraz kalászokszúrták a hátam.

Esténként -az erdő kék foga:nagyanyáink mesélneka Fehér Farkasról.

Harmatos bazsarózsa,a folyóra köd terül,pillanatnyi sejtelem:a gyermekkornak vége.

Nagybőgő

Én zavarba jöttem,a lány félreállt.Azt hittem,hogy elvétettem a ritmust.

148

A korai dixieland,a new orleansi stílus -rekedten krákog a puzon,de meg nem akad soha.

A tetőről cseppek hullanak.Miért vagyok egyedül?Holnap már vasárnap.Szomorkásan esik az eső.

Zokog a klarinét.A táncolók mind nevetnek.Magamhoz ölelem a bőgőtés lehunyom a szemem.

Trombita

Jöjj el, jöjj elsárga hajnalomba,amikor csillog a napa kürt nedves cseppjein.

Kóstold meg ajkamona réz csípős ízét,amikor a szemembarnán villan.

Nézzük a reggelzubogó patakot,a leveleken át hullósugarait a napnak,

a trombitahangokhoz hasonlóanhangosan, élesena szívbe hatolófényes napsugarakat.

Higgy, higgy a nappalnak,higgy a napnak,az ég oly közel,az ég kéken virágzik.

Kóstold meg ajkamona réz csípős ízét,amikor oly gyengédés néma az ajkam.

149

Klarinét

Szél lengette a nyírfákat,amíg a hold a néma füzek fölötta tóba hullattakönnyeit.

A tóparton kószáltam,boszorkányok fürödtek a tóban,csöpp gyerek voltammég nem értettem semmit.

„Eltörött a ruta szára,hallod-e te kisleány,soha ki nem hajt az már,dalolni sem fogsz te már...”

Hűvösek a hajnalok,talpam tarló szúrja,darvak V-je száll,figyeld Pitagorasz tételét!

Egyedül állok most,az integrál a dolgom,míg a klarinétott hever a polcon.

Színtelenés naiv ábrándok,verejték nélküli nappalokés álmatlan éjjelek.

Trombita

Egész napvilágos,egyenleteshang.

Egész napcsilloga kétszemem.

150

Egész napvilágosegyenletesfények.

Ne hidd,hogy lenyugodott a nap.Te higgy a csillagoknak,az esti csillagoknak.

Kóstold meg ajkamona réz csípős ízét,amikor a két szememhallgatag és jóságos.

A capella

Tavakon úsztunkés szigeteket találtunkszigeteket hol utakatszerelmes párok tapostak.

Megsavanyodott a sárga méza hagyma és az ananász között.Az utcán szivárvány ragyog,néger bluest visz a hátán.

Az őszi ködbenvén utcalámpák tántorognak -darvak, darvak...Darvak. Pitagoraszé Ibikaszé?

Harsona

A juharfák virágzásamint méhekzümmögése.

Zajgó terembena szívetekbefújomész nélküli boldogan.

„Eltörött a ruta szára,hallod-e, te kisleány,dalolni nem fogsz te márés nem szakítasz virágot...”

151

Visszatérnek a darvak.Áthatóan kiáltanakamint átrepülneka fejünk felett.

A kedves világ felett,aholaz erdőn túl kutyák ugatnakmert vendégek jönnek.

Code

Éjjela telihold alattvárjuka csivitelő reggelt.

Föld,a hajnalbanállunkés játszunk.

Föld,sajáthangunkkalszeretünk.

Segíts

Nem felejtettem elrövid életemet,a csendbenököllel verem a fejem.

Semmi érdemlegeset nem tudok -sem uralkodni, sem szolgálni,csupán örülni az arany középútnak.

Haddsétáljaka holdfénybena halkan csobbanó vízen.

152

Vágyom a szemedkedvesen jóságos fényét,a nyár derekán sütő napot.

Mint éjfélkortükörbenszemlélem önmagamVilniusbana hegyről.

153

EDMONDAS KELMICKAS(1954)

Álom

Taláncsak egy madár vagyok a vadász vállán,amikor a domb felé hajtja lovátés a szememről lehúzza a kötést -

Szállok,hallom, hogy kiált,de csaka réten át futó rókát látom,lecsapok,hallom, hogy kiált,de késő,látom, a vadász egyre közelebb,de megint a bőr, az izzadtság és a vér íze,megint szememre a kötésés az éjszaka érthetetlen kegye.

Ihlet

Miért vagy ilyen szomorú?Az eszme - az arc -ezüst serlegben láttam, amikor felhörpintettem az időt,csengő fülemmel hallottam a visszhangját...

Megcsókolom a távozóta legvékonyabb erek hálózatát,hiszen onnan jönnek ezek a szavak,eltűnnek a térben -ahol évszakok folyói zúgnak - a tűzön át.

154

ROBERTAS KETURAKIS(1935)

Az anyák(Motinos)

Az anyák nem mennek el.Az anyák élnek számunkra észrevétlenül.Az anyák élnek bár elfelejtettük őket.Az anyák élnek amikor újra megtaláltuk őket -Fehéren, könnyedén, mint a szeptemberi pókháló.

De aztán ismételgeted: ne menj el, de Ő elmegy, nem véve le a csuklódról száraz, fáradt ujjait.De aztán ismételgeted: jöjj vissza, emlék, de Ő elmegy, és eltűnik a hóviharok hidegében a kicsi, fagyoskodó fák között.

De aztán megkérdezed: hol lehet megtalálni Téged, amikor egyesek hallgatnak, mások utat mutatnak az elvirágzott lucernán át.

És amikor egyes-egyedül maradsz a legmagányosabb magányban, Ő bejön a bezárt ajtón és megérzed forró halántékodon a vékony hűvös ujjakat, és a suttogás forrón keserű : Mama; a suttogás olyan lesz, mint egy ima ésfelszabadulás: Mama, Mama, parányi, viharoktól megdőlt gondokkal virágzó üröm.Mama - - -

Utolsó alkalommal(Paskutinįsik )

Amikor utolsó alkalommal fogsz búcsúzni,Az ágy fejéhez tegyélEgy napsugár-szilánkot,Hogy egyetlen nyugodt remegésKísérjen el.

155

Amikor utolsó alkalommal fogsz búcsúzni,Nedvesítsd meg a homlokomA Nyéman vizével,Hogy el ne felejtsem,Hová kell visszamennem.

Amikor utolsó alkalommal fogsz búcsúzni,Csókold meg a szemem,Hogy láthassamA szerelmedet.

Milyen sokat kérsz(Kiek daug tu prašai)

Ha ideadnád nekem az árnyékodat a mosolyod csöpp sugarát kérném

Ha ideadnád nekem a hajad hűsét egyetlen egy szót kérnék

Bizalmat kérsz tőlem? Igen NemJóságot kérsz tőlem? Nem IgenAzt kéred hogy legyek a világosságod és a sötétséged a titkod és a fiatalságod az életed az örökléted a lélegzeted?

Ha ideadnád nekem a hajad hűsét

Milyen sokat kérsz pedig csak szerelmem van egyetlen szerelmem - neked

Robertas Keturakis: „Veidą matau”,VAGA, Vilnius, 1980

156

VIRGINIJA KUZMICKAITĖ

(a sirály fehér szárnyán...)

a sirály fehér szárnyánmint mérlegenmérd lea magánytésne kérdezősködj

PONTNEM LESZ

csakmásikútésmásikharcéstapasztalatlanság

A REMÉNYa napörökköncsapdossaazéletkövétegyre kisebbedik

(Ha az ember...)

H a azEMBERigaza fájdalom is igaz

157

d e h aigazság már nem l e s zbeírjuk a vörös könyvbea gyász kopottas betűivelmár nincssem igaz Embersem fájdalom

158

BRONIUS MACKEVIČIUS(1928)

(A fák irigylik a madarak szárnyát...)

A fák irigylik a madarak szárnyát,A madarak irigylik a fák gyökereit.Én, az emberMadárként szeretnémKörbeszállni a földgolyót,És amikor visszatérek,Az őseim sírkeresztjei alattFaként gyökerekkelNőni a földbe.

159

TAUTVYDA MARCINKEVIČIŪTĖ(1955)

Mesterséges tó(Tvenkinys)

I

Túl sok életet fojtottak beleA költészet tavába saját képe megalkotásához,Hogy azt mondjuk, hogy az, ami úszik (csillog,Károg, hápog, tátog vagy ezernyi másféleHuligán-hangon gúnyolódik) eltér önmagadTükörképétől a vízben - és ez a költészet.

II

TegnapIdecsapott a csúnyaság hulláma: fehér sportzoknibanA hosszú, zöld estélyi ruhához a liliomokKészültek felolvasni az egész tónakSaját verseiket.

III

A kijózanítóba kerültek mert túlzottan illatoztak.

IV

Nagy bankjegyekként zizegtek a kálmos levelei:A kenyér érdekelte őket a legjobban.

160

V

- Nem akarok más formákban élni - zizegett fel a pályakezdő nád lerázva magáról a kritikus érdes kezét - A Víza legtökéletesebb versem.

VI

Csak az olvasók néztek a tóba világos szemekkel,megpillantva a fenekén fekvő köveket -a könyveket, amiket egyszer majd, a vízbe mártva a kezüket becsuknak a költők sírjain.

VII

De milyen tóparti táj lehet meg gólya nélkül,Miután kifogott egy tucatnyi békát, amik a hasában franciául kuruttyolnak,Felkészítette fehér szárnyait hogy elvigye az új nemzedékeket a költészet tavába

Tautvyda Marcinkevičiūtė: „Medalionas”,Vaidoto Oškinio leidykla, Kaunas 1992

161

AIDAS MARČENAS(1960)

Egy város fénye ősz elején

I.

a legszebb őszizene reggelamikor a leveleket söprik

narancssárgába borultutca Chopinje

elhallgatnáméjjelig

II.

szemem ne repülj ela nyári madarakháromszöge után

a varjú - nézd csak -ősszel visszatér

III.

mennyire szomorú letthirtelen mindeniskolába menneka gyerekek

őszi virágok

IV.

fehér krizantémés fekete galambősz a piacon

162

V.

remélem régi barátaimmalfutok összeegy ilyen őszi napon

kávét iszomés cigarettázoma körbástya néptelen

VI.

a vén őszegy újságárus bódémellett sorban áll

a bánat minta halál előtt

VII.

nemrég még daloltamamikor virágoztak a gesztenyékmost dalolokés közben potyognak a gesztenyék

A favágó

estefelé amikor a szél iselállt amikor a szélelállt befejeztema munkát befejeztem a munkát

amikor a szél elálltcsend és nyugalom honolamikor a fejsze nem csattogamikor befejeztem a munkát

befejeztem a munkát hallgatózomhallgatózom elveszítvea hangom elveszítve a hangoma madár nem hagyja abba a dalát

163

MARCELIJUS MARTINAITIS(1936)

(Te nem az én szemem látod...)

Te nem az én szemem látodA horizontot látod -a föld és az ég közöttihatárt.

Te nem az én szavaimat hallod -saját gondolataidat hallgatod,amik szerinted mindigaz én hangomhozhasonlítanak.

164

LAIMA MATONYTĖ

(Megszürkült ó gobelinek...)

Megszürkült ó gobelinek,beporosodott kristályvázáklehelik az arcunkba a rothadásbűzét.

A cipőnk ott maradt a fűben,mezítláb lépdelünk át az életen -ünnepélyesen kihúzzák magukata polcunkon a könyvemlékművek.

A gyermekkorban olvasott betűk,a régen szétfoszlott szavakszüleink üres szobájábanaz igazukat hirdetik.

Becsukva magunk mögött az ajtótfutunk a fénylő nyári napba,az átlátszó nyári rétre,a köd borította tóhoz.

De ott a rothadás bűzea hajunkon és ujjainkon,meg nem álmodott álmunkban,mint az elmúlt időkjele.

165

EDUARDAS MIEŽELAITIS(1919-1997)

Ikarusz árnya

Magasba szárnyalIkarusz,De látja még a földHalvány felhő-palástját.

De látja mégmint kúszik a földönizmos testeés két szárnyakék árnyaizmos testeés két karjahatalmas kereszt.

Leláncolja mégkék árnyaProméteuszként a földhözérzi a bilincset -érzi izmos testes két karja súlyátvonzását a földnek.

Nyugta sincsárnya űzia messzi légbefel.

Vágya hajtjaegyre magasabbralent a földönegyre csökken egyre fogymajd elenyészik árnya.

Eltűnt szárnyakék árnyaa földrőls most látjakét szárnyaviszi mint pillangó

166

gyorsan libbenőóriás lepkeegyre magasabbra.

A bogarat a fény csalja.

Nem látja Ikaruszaz árnyát lentcsak a nap színes vásznánés a hőbena nap tüzébenelég maga Ikarusz.

De Ikarusz győzöttizmos testekét szép karjanagy keresztkéntszáll most isföldünk felett.

A nő(négy arckép)

Ilyen vagy a gondolataimban: Zöldellő fa alatt meztelen állsz, csak antik szobrok levele, de szép vagy, és miként az almafa ágaival, kezeddel, gyönyörű, keskeny ujjaiddal tartod a nap-almát, arany gombolyag, az élet arany fonala. Micsoda öröm alkotni! Előbb parány porszem, de már gömbölyű, mint az alma. Az alma gömbölyű, mint a föld. S a legkisebb szemből kihajt a fonál, összegombolyodik, kis gömb, alma, majd a világ. A kezedben ebből a gombolyagból nő ki az egész föld.Így állsz Dürer vásznán,te föld, egyszerű, bűnös nő,s ilyennek látlak álmaimban.

Ilyen vagy a gondolataimban: Égi kékség - fénylő, átlátszó. Megfejthetetlentisztaság átlátszó kékségében. Ábrándos szemekkel magasodsz, karodban a fiad tartod. Hogy lássa a csillogó ködben vezető keskeny utat. Orcádon béke és nyugalom

167

- útitársa asszonyoknak, amikor magzatuk ajkán felhangzik az első szó. Szenvedve várjátok. Büszkén tartod, mert te, oh, élet csírája, anya, gyermekkel jutalmazod a világot, elszenvedvén tengernyi kínt. Így adja a nap első sugarát a földnek. Ki megérez egy láthatatlan porszemet, mindent lát. Így tartja az asszony fiaként kezében az egész bolygót. És ezért neveztetik ő szentnek.Rafael képein így tartoda földet és a csöpp magot,s ilyennek látlak álmaiban.

Ilyen vagy a gondolataimban: Félig zárt ajkadon át felém suhan arany mosolyod, miként sötét felhőn áttör a nap sugara. Föld-szívemen átmelegedve kihajtanak a gondok között elfelejtett magok. És dacosan száll szádról a fészekből kiröppenő fecskéhez hasonlatosan a mosoly. És repül, harcolni a gondolatok átkos ellenségeivel.Így - Mona Lisaként - nevetszminden apró gyengeségünkön,s ilyennek látlak álmaimban.

Ilyen vagy a gondolataimban: Szürkéskék ködfátyol mögül korán reggel Afrodité újból elém libbent. Mozdulatlan és fehér márvány istennőalakját szobámban átlátszón finom, élő asszonnyá cserélte. Örök mozdulatlanságát elfeledve állt fehér márvány testtel, tavasz hajnali orgona illatával. Elgondolkodó szép arcát, félig nyílt ajka színét, lágyan domboruló mellét önkéntelenül a Hattyúk tava köd-fehér madaraihoz hasonlítom - mint földöntúli örök szépség hírnökét.Renoir képein ígylátlak téged mindigte földöntúli szépség!

És te valóban ilyen vagy! Álomban és ébren!

168

Minden nap más. Szépség - bölcsesség. Földi - földöntúli, bűnös és szent.

És te csak így kellesz nekem!

A földből

Minden,Mi a földünkön terem,Mind,Ki a földünkön él,A föld szülötte.

A földből bújt előA szürke rozsszem,A kis harangvirágÉs a zömök fatörzsÉs a fűA föld szülötte.

A földből bújt előA madárszárnyak íve- rajtuk nyugszik az égbolt -A szomjat oltó hűs víz,A forrás, a folyam eredete,A folyam, mely a tengerbe rohan.Az évszázadok óta zúgó tengerA föld szülötte.

A föld szülötteSzemem kék tava,Munkálkodó két érdes kezem,Csengő harang- szívem,S az agyamból kihajtó ágas-bogas gondolatA földből bújt elő.

169

A föld szülötteA piros, zöld, sárga, kék és a többi szín a vásznon,Az ajkak, zongorabillentyűk, húrok elbűvölő hangjai.Ha a föld azt akarja, hogy megnőjek,Megnövök,De ha úgy akarja,Pici maradok,Hiszen én mindigA föld,Csak a föld szülötteVoltam, vagyok és maradok.

Hát ez az igazság!Mindenki, aki már él,Vagy csak ezután születik,A földből bújik elő.Onnan hajt ki a szépség.Most is csírázik a szépség,Figyeld, belőle,A földből,A földbőlDugja ki csöpp fejét.

170

NIJOLĖ MILIAUSKAITĖ(1950-2002)

(a vastag átlátszó jégtakarón...)

a vastag átlátszó jégtakarón fekveoly hosszan nézelkoncentrálva egészen amélybe, hogy beleszédülsz

mit látsz ott, milyen világot

bárcsak ennyiév után újrabepillanthatnék ugyanabbaa napbaami fényes és oly csengő

hogy elolvashassam gondolataidat

(bárcsak kimondhatnám egyszer...)

bárcsak kimondhatnám egyszer

nyugodtan és mosolyogva

az énházam

(beszaladtál...)

beszaladtálnevetve, oly parány

egy nyári napon, pár évvel ezelőttaz életembe

és még mindig ott állsz

171

visszatartva lélegzeted, kimeresztve szemednézed, hogyan húzom kia babát: először a fejét, két kezét,törzsét és lábait: szervusz - mondja neked

nekedvarrtam

melledhez szorítodszótlanul, a naptólvégtelen élesen megvilágított körben

csodálatos csecsemő, sohasemleszel az enyém

(elhúzva a függönyt belépsz...)

elhúzva a függönyt belépsza sötét szobábanem hallható léptekkel

az alvót nézed

holdsugár

(kopasz fatörzs...)

kopasz fatörzs: alma egy sincs

de nyár van, savanyú-édess ismétlehullott egy csillag

és miért nem írt be oda senkimég egy nevet - egy csecsemőétaki eljöhetne

miért nem adta meg nekeda menny ezt az ajándékot

172

(meg akartál...)

meg akartálbetegedni

hogy isméthulljonlassan, nagy pelyhekben a hó

az ágybanDickenst olvasnád, míg felmegya láz, esteés málnát meg hársfateát itatnának veled

hogy ne kelljeniskolába mennibárcsakilyenvakációt adna neked most valaki

(milyen puha ágy...)

milyen puha ágya rózsaszínűen virágzó hangában

az esteledő égbolt alatt

egészen a fülemnélliheg a tenger

milyen illatozómilyen édes

(öröm, minden ok nélkül...)

öröm, minden ok nélkül

csak sós és nedvesszelek lüktetnek az erekbenés tábortüzek füstjével illatoznak

173

csak fűfonja át az egész kerítést

csak megrepeda húsvéti tojás

174

VLADAS MOZURIŪNAS(1922-1964)

Tengerparti strófák

A tenger üdvözletét hozza a szél,Tán egyszer csónakon jössz majd felém,A sötét hullámon csillagfény zenél...Látom, s kiáltok: A csillag az enyém!

Legyen meleg nyár, vagy fagyos, szeles tél,Jöjj, szeress, vigasztalj! Várlak én!A tenger üdvözletét hozza a szél,Tán egyszer csónakon jössz majd felém.

***

A parton pihen két fáradt csónak.Álmuk: úszni a messzi vízen.A magasból sirályok kiáltnak:Figyeljetek! A tenger üzen.

Ha itt élsz majd a tenger hűs partján,És a hullámzenét hallgatod,Te is messze szállsz az álmok szárnyán,S a vágyad: Repüljön csónakod.

A föld igazságos

Hegyráncok hósipkákkala gabonaföldek sakktáblái fölött.Városok -parányi dobozok tömege,kék folyó-erek,óceánok, tengerek.No meg a partok mentén a kikötők sora.

Ez a Föld, ami forog.Most Afrika látja a Napot,Majd Ázsia, Európa,hiszen a Föld forog...És amint nálunk az este lobban,Amerika felett kéken csillog az égbolt.

175

A Föld forog.Egyenletesen osztogatja a fényt,mert tudja,mindenütt egyformánkell a napsugár.

(Miért cibálod...)

Miért cibálod, ó te, szél, a fát?Mesélni mit kívánsz nekem?Az ősz takarja már utam, s figyeld,Ma csönd, ahol mesénk terem.

A nyár a tájat elkerülte tán,Nyomát semerre sem lelem,Szemembe csak eső szitál, hisz énSosem, sehol se könnyezem.

(Találkozunk mi még...)

Találkozunk mi még, Mondják a csillagok,A terek, az utcák, Ahol csak ballagok.

Találkozunk mi még, Súgja a Hold nekem,Amint lágy ezüsttel Vonja be bús fejem.

Találkozunk mi még, Szívem is így dobog.Távol hang kiáltja: Ez a ti sorsotok.

176

Este-reggel

1.

Este.Ismét játszanak bennem a színek és a hangok.A hosszú nap alig észrevehető ajándékai...Este.Furcsa mámor,Álom- és való-egyveleg...Este.Könnyebben ömlenek a verssorok,Maguktól jönnek a szavak.Titokzatos sötét alak suttog.Halászom a szavakat a sötétből,És máris glória ragyog a fejem körül!Isten vagyokÉs ördög!KirályÉs koldus!BölcsÉs bolond!GyávaÉs bátor!GondolkodóÉs fantaszta!Nem látok köztükSemmi különbséget.Minden én vagyok!A színek és hangok káoszábólÚj világot teremtek.Saját isteneimmel és ördögeimmel.Saját tárgyaimmal és látomásaimmal.

2.

Reggel.Az ezüstös harmatban mosdóGondolat ismét csillogni kezd,Mint a nap.Reggel.Újból tisztán látokMindent.Eltűnt a furcsa köd.Hallgatom a város csendjét,Amint új napra ébred.

177

Rengeteg ember.A trolibuszok szarvukat feltartvaÖkrökként elbődülnek.Szikrák pattognak...Lassan én is kimerészkedemE rohanó forgatagbaS egész napon át a városRitmusára élek.TudomMi a kötelességem.Mindenkinek,Így nekem isA fejem fölött szigorú grafikonok függnek.A tömeg parányi része lettem.Hozzájuk tartozom,Ők pedig énhozzám.Erőm megfeszítveVégzem megszokottMunkám.Ha tudnátok, mily öröm ez!Ha most kedvem kerekedne,Nem egykönnyen győznének leA csalfa szavak.Szomorú lennék,Mint a portás a gyárban,És csak az igazolványt felmutatókatEreszteném be.Nem léphetnének beKödbe burkolózóÉrthetetlen kifejezések.Megállítanám őket és így kiáltanék:„Vissza! Hiszen részegek vagytok!Nincs kedvem vesződni veletek!”

3.

Este azonban felgyulladnak a csillagokS ködlepel borít be mindent,Verseimet is,Könnyed köd csupán, átlátszó, lenge fátyol.

És én, gondtalan költő,Újból éjjeli vándorutamra indulok.

178

Vers a versről

1. Miért szenvedek?

Ha úgy lenne,Hogy itt a kezembenA szív,És a titkos gondolat -Miért sírnék,S önteném versbeA kínzó gondokat?

De vágyak,Mélyen rejlő vágyakTépik szívem és agyam.SzemembenMohó lángok, érzem -Nyugtalanság,MélabúÉs szégyen...

Dolgozom, írok...És néhaMár sikerült is egy-két nóta,De mellemben valami háborogS a születő daltMár-már megfojtja.

VillámkéntFusson átAz égenVersem,S ha lecsap.Gyújtson felMindent menten!

Tegye szélesebbéA széles vállakat,A madarak magasabbraSzálljanak tőle,S az ember járjon rajta,Mint hídon,Mi évszázadokatKöt össze.

179

Ezért hiszem,Alkotok valamit,Míg egy laponFirkálok,És betörök a szívbe,Ahol rejlenekAz álmok.

Ha úgy lenne,Hogy itt a kezembenA szív,És a titkos gondolat -Miért sírnék,S önteném versbeA kínzó gondokat?

2. A tenger dala

Sokáig rágta a földet,A gátnak oda-oda csapódott,Türelmes emberek építettek ráTurbinátÉs töltésselÁllták el útját.

A vízszint emelkedett.És a verejtékcseppektőlEgyszer csak kiáradtA nagy folyam.

Hullámokat vet a tenger,Veri a partot,Háborog,Várja a percet,Amikor víg dalraGyújthat végre.

Türelem, türelem, tenger!Ne siess,Várj még,Míg nagyobb nem leszel!Nem lesz könnyű dolgod,Vagy hagyod, hogy nevessenek rajtad?

És a tenger várt.Várt türelemmel,És hallgattaAz áramlatok szavát.

180

És hirtelen ezüstös sugarak alattDalába kezdett a tenger,Mert érezte,Sok dal rejlik már keblébenÉs ezutánÖrökkön énekelhet.

Hisz énekelniCsak így érdemes.

3. Cipők

Oh, cipő, cipő,vándor cipő,kopott, vén, a sarka ferde,sárban fürdő, vízben ázó,ócska, mocskos, esőverte.

Minket a sors csak üldöz, kerget,kérdve folyton- Jártál erre? -És titeket, mint két kis hajót,dob viharzó tengerekre.

Mindig jön a mentőcsónak,ha hisszük, erőnk már nincsen.Lyukas cipőmre jó barátomvastag talpat ver fel ingyen.

Az ajtón kilépve szólok énhebegve:- A bajszodat add!Ha híres leszek, megfizetek,adok kincset, aranyakat. -

Panaszra okom nincs is!ÉhségÉs a fagy nem ijeszt engem!A nagyvilágba műtalp nélkülmég el lehet talán mennem.

Az erdő sárga fái közt mostcsendben szövöm gondolatom,de nyomná csak lábam lakkcipő,verset nem írnék, jól tudom.

181

4. Udvariatlan replika

Barátom, minek köpködsz te egyre,És forgatod rosszallón szemed?Talán versem nem tetszik? Tedd le!Hisz hogy olvasd,Nem mondtam neked.

Valahogy nélküled is elélek,Ha már igazat nem adhatok!Jól tudod, a vad meggy is megérhet,Csak túl nagyok benne a magok.

De gondolom, vannak seregélyek,Kiknek a meggy is ízlik nagyon,Hát tudd meg végre, én értük élek,És verses szívem rájuk hagyom.

5. Aranyásó vagyok

Aranyásó vagyok.Nő láztól égveÁsok a mélybe, aranyat vágyón.Aranyásó vagyok,És évről évreA hegyek titkát látni vágyom.

Aranyásó vagyok.Az ásóm nohaFeltúrt már sok sódert és agyagot.A szerencse nem jártNálam még soha,Nyomot rajtam csak a nyomor hagyott.

Aranyásó vagyok.A nagy köveketNehéz kalapáccsal verem össze.Aranyásó vagyok.Meghalok, lehet,De a kincset meglelem előtte.

182

Állomás

Ember-tömegáll, ül,hever.Az állomásfüstötkever.

Ezek mennek,azokjönnek,más-más arcokmind köszöntnek.

Vonat rohan,elvisz minket.Új állomás,neked intek.

Szemaforok,szabad pályát!Örök utakszívünk várják...

183

ONUTĖ NARBUTAITĖ

(Ketyeg az óra...)

Ketyeg az óraszámolja a perceket

Nézem és látomegyre távolabb a búcsú perceNézem és látomegyre közelebb a találkozás perce

Fejem körül ott van a hangok könnyedÁtlátszó füstfelhőjeAz órát taszítja de vonzzaA te kezed

Itt élsz mellettemÉs mint könyvben olvasol a szívemben

Megrázom a fejemElűzöm a hangfelhőtÉs rád nevetek

Hiszen tudod -Ebben a könyvbenCsak egy szót találtam

184

JUOZAS NEKROŠIUS(1935)

Asszociációk

Ikarosz

Nem adatott megLátni Ikaroszt Kréta felett.Fél felszállni,Amikor vonyítanakA fantomok.

Antik szobrászat

Méhek másznakA lemorzsolódott karon átA szobor testébe.Mézet hordanak.Az antikóriás mellébenzümmög az élet.

Afroditék

AfroditékMég manapság isFürdenek az Adriai-tengerben,Fehér habFediAz isteni testeket,Angol katonák röhögnekBuján a parton.

Ciprus

CiprustKrokodilfogakHarapják ketté -Recsegnek ropognakAz antik csontok.

185

Akropolisz

Az AkropoliszIgazolja az igazságot.Az esztelenségÉsA szörnyűségÖrök,Mint a fényMeg a sötét.

Arcvonások

OdüsszeuszVonásaitSok járókelő arcánFelismerem.Oh?Hogyan pillantott rámPénelopé lánya.

Liliputok

Még a cipőtisztító isAz antikok testvére,Az arcokról a nemes lelkűség hirdeti:Csak a Liliputok hercegek.

A lépcsőn

Pihenj megAz AkropoliszLépcsőjén,A bolygónMégSötét van.

Várakozás

Görögország -Pénelopé -VárjaA vőlegényét.

186

Amfiteátrum

A történelem utáni vágyakozásÖntötte el a mellem,Amikor az üresAntikAmfiteátrumotNéztem.

Kecskék

FiúkLegeltettek egy kecskenyájat.Nem emlékszem:Melyik metszetről jöttek elő?

Mi szebb?

Mi szebbÉs lelkesültebb?ATHENEVagy a szobrásznak modellt állóGörög leány?

Olajfák

Az olajfákTürelmesen nézikA keserűÉs szegényes tájat.A világ galambjainakEgy-egy águkat nyújtják.

A lényeg

A madárLényege -A ráadásképpen elfütyültDal.

187

Éjszaka mindenfelé

Csillag világított,Egyetlen csillag!És olyan szomorú volt,Mintha a világonCsak énLennékMegA csillag.

A virágzásról

Az elmúlt nyárraEmlékezveA füzek isMeghasadnakA fagytól.

Baleset

MintGépkocsi-balesetetállják körüla szájtátiakAz Akropoliszt

A vak

A vakHoméroszLáttaAz emberiségLelkét.

A fonál

Az élet fonalaEgy gombolyagbólTekeredik,Aminek a neveA múlt

188

A tengerek

Az Adriai-tengerÁtölelt és megcsókolt minket.A Balti-tengervárt.

Ezektől szent

Áldd megA szemekben a fényt.Áldd megA szerelmet...EzektőlSzent az EMBER

Mi?

MiA legcsúnyább?A sárralBefröcsköltRózsa.

Felkiáltójelek

AthénFélhomályábanAz oszlopokMintFelkiáltójelek!!!!!!

Zene

SzirtakiRitmusáraTáncolnakAz olajfák.

189

Az emberekhez

Testvéreim!AnnyiraHasonlítunkEgymásra!Akkor mi az,Ami elválaszt minket?

Célszerűség

Nem láttamEltévedt madarat.A madarakÚtvonalai célszerűek,Mint az előérzetek

Tanács

FényévekkelMérjétekA versSorsát...

Anteus

ÉlniÉsNem érezniA kapcsolatot a földdel -A legnagyobb lehetőség,Hogy vétkezzünk.

Nem ugyanaz?

A szentjánosbogárÉs a szupercsillagVillódzása -Talán nem ugyanaz?

190

NORMANTAS PAULIUS(1948)

Tokaji éjszakák

Az erjedő bortól illatos,Bús csillagok kiáltásával,Gyermekkorom messzi emlékeivelTeli tokajihegyi éjA reggelbe süllyed.

Az aszúbor titkával,A kiszáradt hegy sóhajával,A tüzek fehér füstjével,És Jonathan Livingston sirály-szárnyánA reggelbe nő.

A Tisza makrancos tincseivel,Vén pincék penészével,A történelem suttogó szavával,Első szerelmem hajának színévelA reggelbe fehéredik.

Gondolatok

A létből kiszakított 34 négyzetméteren kívülSemmi tőkével sem rendelkezem,Egy pókkal üldögélünk az ablaküveg két oldalánÉs nézem a túl hosszú testet cipelő nőket.A világ láthatatlan formáivá átalakuló szürke köd,Bánatot, magányt, fájdalmat érzek csontjaimban.Szemben egy ázott virág prostituált arca.Sirályok csökkenő sebességeÉs üres, üres légdarab,Őrülten szoruló, fájó agyvelő...És mindezt folyó év szeptember tizenharmadikának hívják.

191

Kiállítás Sárváron

A sebesült januári hóban az ösvény el-eltűnik.Egyetlen szárnnyal csapdossa a varjú a téli levegőt.A lány, akivel nem találkoztam soha, de akit szerettemEgy bánattal csordultig telt éjjelen.Nagyapám elszáradt amerikai emlékeiMár ott nyugszanak a sírban. Nem messze halott apámtól.Az ablaküveg meg-megremeg.Elmúlt ősszel a kultúra szállingózó leveleiTakarták be kiállításomatEgy ősi magyar földvárban - Sárváron.

192

GINTARAS PATACKAS(1951)

(a házban ahol csak csillagok éltek...)

a házban ahol csak csillagok éltekűr van és csend a dulcineák kétkedő vére kihunytés a kiábrándulások szúja sem mászik az életspirálokonkövetelve a fajta fennmaradását

érthetetlen betűk gyűjteményein át szólnak a pergamen-kagylókde nem adják át gondolataikat a jóstehetségű bizalmi embereknekmint a kivételes kapus is hátára vetve zöld felöltőjétaz elcsépelt frázis után indul egy határtalan országban

az ünnepségek már véget értek az ünnepségeknek már vége

a házban ahol csak csillagok élteklelkiismeretesen kihirdették a léghuzatok moratóriumátés amikor az utolsó verejtékcsepp is befejezi titáni harcáta fekete villám ledobja magáról a vállrojtokatés a demokráciáért indul harcba

Másolat-városok

Ezer év telt elaz utolsó városokban,a másolat-városokban,amikben irgalmatlanul teltaz életema saját nevemet viselő utcákban,a gonoszság házaiban,ahol kegyetlenül nyikorog minden ablak.

Emberek ezreilopakodtak át a házamonaz elvesztett remény utánés zseblámpával világították megaz életidőtvisszatükrözőfekete számlapokat.

193

Emberek ezreigázoltak át a lelkemenaz elképzelt halál felé,a glicíniákszép és sárga virágainakhullása közepette.

A káplán fehérmiseruhájáraaz égből ereszkedett le egy kereszt,szokatlan tért nyitvaa bordák és a kulcscsontoka gerincoszlop és a medencecsont között.

Az óriás-városokés a szörny-városokrecsegve-ropogva zuhantaka felállított csapdákba,saját kultúrrétegeikbe,miközben az én két fáradt szememetlassan befedtea nemlét kék fátyla,de ez sem volt méga vég - - -

Tél Amszterdamban

Rubens egy patikában vesz magánakegy hullát.Az a kislány olyan, mintha agyagbóllenne.A patikus (ősz, fehér köpenyénszív alakú kiégett folt)illatos zöld papírba csavarjaés átnyújtva így szól:- Maestro, csukja be az ajtót -most olyan hideg van -egész télen mindenki náthás.Rubens zsebre dugja a kislánytaz összegyűrt számlák mellé.A pincében, a műtermében (ezerszer légyátkozott Amszterdam) egy vázába teszi,meglocsolja zöld és piros olajfestékkelés a kislány végremegérik az anatómiai tanulmányokhoz.

194

KORNELIJUS PLATELIS(1951)

Egy kisvárosi mészáros története

A kisvárosban megállt az idő,világos volt, mint egy atombombarobbanása után, a városban, mondhatjuk,csak árnyékok jártak,olyan bolond idő volt, a mészáros pedig,hogyan is érezhette magát a véres kezűmészáros, amikor köröskörülcsak fekete és fehér minden, oly teljesenfekete és fehér?

Harmincszor megcsókoltaa pléhkrisztus lábát,harmincszor megcsókoltaa bolond idő idegét,harmincszor megcsókolta ezt a szerkezetet,vasárnap, amikor a templomba ment.

A mészáros, amint az már illett, kövér volt,vörös, szőrös kezű, isten-félő. Büszke, derék ember volt a mészáros.

A kisvárosban minden fekete és fehér, az órák szemeibedagadtak, a mutatók eltörtek,a kisvárosban szörnyen szép volt minden,de mégsem az volt az igazi.

Lehetséges, hogy a város egyáltalánnem létezett, csak a szerkezetemeredezett - az égetten fekete vázaz atomrobbanás utáni fehér fényben -a városban akkor a teremtő uralkodott,rátéve az ujját, vagyisa két lába közé szorítva, mint egy rángatózó tyúkot,a városban majd dobálja magát a teremtés lelke.

Így dőltek le a házak,a gerendák lezuhantak, mint oszlopok,hirtelen falak képződtek,vagy éppen fordítva, és az emberek?Úgy jártak, mint az árnyak.

195

Hát a mészáros, két véres,szőrös kezével, isten-félelmével és kövérségével?

Állatokat hizlalt,hatalmas bárddal hasítottaaz izmokat, fazekakba csurgattaa vért, a szalonnátlapokban felhalmozta,a sonkát - mint sarkköveket,a csontokat - mint boltíveket és gerendákat,nem szólva a kolbászokról,a fasírozott finomságokról és a hurkákról,nem is beszélve a hulladékról.

A mészáros szerette a foglalkozását,mert szép és háláselfoglaltság volt csodálni hogyan hasíta bárd és a kés éle a húsbalétrehozva életünk csodás formáit,vágni és teremteni.

De milyen feketének is érezhette magát a mészárosa mi fehér kisvárosunkban,amikor köröskörül árnyékok jártak,önmagukkal etetvea kiéhezett órákat?

A mészáros egyedül volt,szörnyen és istenien egyedül saját kövérségében,ujjpercei elmeszesedtek és megkövültek a vákuumbanés harminc csókjaa pléhkrisztus lábánés harminc csókja a bolond idő idegénés harminc csókja a szerkezetenmegváltotta a kisvárosta pléhkrisztus tekintetében. -

És a mészáros vasárnaponkénttovábbra is járt a templombaés ott kedve támadt leköpnia teremtő sovány ujját(kedve támadt leköpnimindent a húsés a pléhkrisztus lába kivételével).

Ilyen volt a mi mészárosunk.Nyugodjék békében.

196

Tej és paradicsom

a nő hagyott egy cetlit: drágámvegyél két üveg tejet és kettőparadicsomot a férfi sokáig ábrándozotta konyhában a széken miután elolvastaa cetlit milyen fehér a tej a pohárbansűrű és fehérmint kedvese arcbőreajkán keresztül majd a gyomrába csurogezután fehér szalvétávalmegtörli a száját a paradicsom pedigpiros mint az ajka leve kispatakként fog végigcsurogni az állánmíg le nem törli fehér tenyerével(milyen nedvdús is a paradicsom!)a szemében majd felgyullad a fénytalán a fehér ruháját veszi felvagy a kockás szoknyát

ő pedig feltétlenül megveszia két üveg tejet és a kettőparadicsomot

197

LIUDAS PRANCIŠKUS

(A folyó szelíden csókolja a földet...)

A folyó szelíden csókolja a földetmit sem gondolva az eltévelyedett gyerekekrea zöld ködben fehér lovak isznak a folyóból

Semmire sem gondolvaegy meztelen nő térden állva a vízben a haját mossamég nem tudja hogy már anya

(Tavaszi varjúfészkeket...)

Tavaszi varjúfészkeketvernek le piros rudakkal a tűzoltóka központi tér tele igazságtalansággalés élettelen gyerekekés nyilvános ítélethozatal koszorúk nélkültavasszal amikor nem égnek a házakamikor a kávézó hölgyek is kimennek a térreés a tűzoltók mélyre szívják a füstöta téren átsietnek a már divatjamúlt költőkés maga a tavasz is olyan mint egy már kiolvasott könyvte sehová sem sietszamint a varjak sem sietnektavasszal belefáradva az életbe

198

VYTAUTAS RUBAVIČIUS(1952)

A nő meg a hold(Szilánk)

I.

Feküdtünk -így kellett lennie

hallottuk az éjszaka hadserege vonulta főutcán - mi itt maradtunka hold ott ült az ablakbana csend szavait hordozó szélelszundított az üvegen

te azt tetted amit az öröklét parancsolt nekedmegtenni - én hallgattam gondoltam - a hold - japán költészet suttogásod harmatcseppenként hullott a szemhéjamra gondoltam - a válás - japán költészetés még válaszolni is elfelejtettem

Te jobban átérezted a sorsod

II.

Kezdetben egy foltutána - kékes ajkakutána - keserű ajkak

egy tükör -vörös ajkak

199

III.

Inni akartunk egy kortyotte azt mondtad -éjfélkor ez olyan olcsó dologés elmentél

én ültemaz ablaknál ültem az ablaknálés ismételgettem önmagam mert nem tudtammi is vette most a kezdetét

te meg senkit nem csaltálmert nem csalhattál megmegbánás nélkül lakomáztunk mulatoztunk

IV.

Semmire sem kellett gondolnia reménytelenségaz ablaküveg hazugsága reggel ótacsörrenés

ez az elsőamit észrevesz a szemamikor a szívemnek a leheletedfelel

ne féljén semmit sem akarokmondani nekedhallgatni van kedvemcsak úgy

egy egyszerű eseményaz ítélkezőmúlt

200

V.

Egy kis verébvéresen az ablaknak

minden titokpróbáld csak meg kimondaniszéthullottaka kezek az ajkaka szobák

próbáld csak meg hangosanés mindenmint vér a szájból

VI.

Elbújtam féltemde nem a jövőtől

VII.

Milyen halkan jöttél bea szemem megnyugodott

sokáig hallgattálmajd azt mondtad - úgy érzem magammint Steller utolsó tehene

VIII.

Jövő nem létezhetettmennyit érzett az ajakmennyit haraptak a fogak - zúgott a vér elhasadt a kultúra lepedője kelet és nyugat között

IX.

A banalitásban keresni az igazi értelmet?Mindent összeszámolnak egyszer

201

X.

Semmi sem volt -most talán ezt gondolod

nem volt igazságde hazugság sem volt

XI.

A kitört ablakon átcsak a hómeg a hold

XII.

Oh testvéremhatalmasabb voltamikor minket kísért -válasz nélkül adta nekünkajándékba magát

XIII.

Sápadt fényült a hajadrate messze vagycsupán a tested hallani

XIV.

Milyen nehéz kinyitni a szemünkmilyen nehézbekapcsolni a reggelt

a tenyered túl hangoszúzd széta csend borotvájaitt csillog mellettünk

kivel rokonszenvez?A te ráncaiddalvagy az én arcommal

202

XV.

A reggel már elharapta a holdfényt én elmegyekte hallgatsza WC is elhallgatottörökre hallgatni fognem bújhatsz már el a csend elől

csapódik az ajtóköröskörül űrmint a szemekben

A peronon

Állomás ahonnanmár nincs idő elutazni

mint búcsú elolvad a nap

az arcodösszetörik

A szavak mágiája

Az üres utcánüres szélkergeti saját árnyékát

Önmagammal

A hidegen vörös fényjeges csenddéváltoztatja a szívet

egy pillantás a szembe

semmire sem irányítottmegüvegesedett gondolat -elállt az eső

203

Penge

A halál a szóban olyan,mint a hold visszatükröződéseaz éjszakában

Eltűnszés egy hang semcsillog már a szavak tengerén.

Szabadság

Kissé kinyitom a szemem - lassan feltűnik a világszélpróféta hirdeti az élet kezdetétkissé kinyitom a szemem -tekintetem áthatol a tengereken zúgnak a hegyekbúgnak a halak susognak az erdőkfelkelek -az égbolt kagylójában szelek rejtőznekfelkelek -vállamra vetem a keresztút lankájátés indulok vadásznia szívemet hallvaremegnek a városokfutnakhogy elrejtőzzenek a jövő csalitjaibanhallania hasadó horizontok reccsenésétmeghúzom a keresztutatén a feszültségés az idő nyílvesszőjévé válokami mindjárt eléri a vadat

204

Szemtől szembe

I.

A fáradt éjlehulltkifakult

a hajnalrózsaszínű ujjailefogták a szemem

II.

Hosszan zuhantmeghasadt a szívfelcsendülta szemekbena hajnal

utolsóez apillanat

205

VIKTORAS RUDŽIANSKAS(1957)

(mondj le rólam...)

mondj le rólammiként az egyetlenről szokás lemondani -könnyek és hisztéria nélkülha uralkodni tudsz magadon -akkor elmondhatod -Szerettem...

206

JURATĖ SUČYLAITĖ(1959)

A holdfényben

A telihold -vén postagalamb -leszáll az ágra.Átölelemezüst árnyad.Milyen nehéz kettétörni az életet -betenni egy kosárbaegy kanalat,egy szelet kenyeret,egy gerezd almátés örülni,hogy ennyi elég.

207

VILIJA ŠULCAITĖ(1929-1992)

(Így nem írnak verset...)

Így nem írnak verset.Kihűlt szívvel.Merülj le az élet mélyébe!Ha kell - százszor is támadj fel, majd halj meg újra!Ha kell - engedd, hogy gúnyoljanak!Így nem írnak verset,Hogy mindent megkapjunk, semmit sem adva.

Erre halad most is egy felhő.Mit visz?Repülő zaját vagy esőt?

Szeretni kell a földetÉs akkor a vers is hasonló lesz az emberekhez.

Dallam az üvegen át

Messzeség.Mint a fájdalom.Messzeség.Nyisd ki az örömnek a vénád!Fogadd el a vágyat!Nyisd ki a szememA tovafutó pillanatnak!Tarts vissza az emlékezetnek!

És ringass!És átölelve tüzes fejemMesélj!

Mesélj!

208

DANUTĖ VAŠKELAITĖ

(A citromfa másodszor is kivirágzott...)

A citromfa másodszor is kivirágzott.Távoli vidékekről jött el hozzánk,Hogy összekeverje itt az évszakokat...

Vagy csupán a kedvünkben próbál járnisok gyümölcsével, találékonyságával és illatával...

A messziről érkező napvendégrevetve minden nap fürkésző tekintetét...

Kötények

Mohából,Bimbókból,Gyökerekből, fakéregből,Levelekből, virágokbólKeverjünk ki festékeket...Így lesznek szépekA kötények!Táncolnak a tulipánok,A ruták és liliomok!A szivárványbanSincs ennyi szín.Hogy csillog, lobogA sok kötény a virágok között -„Virágzó mező” -Dicsekszik Čiurlionis.

209

DANUTĖ ŽILAITYTĖ(1932)

(A kertben öreg fák...)

A kertben öreg fák.Köd remeg.A ködben madarak ---Ez az otthonod.Vigyázz reámint a tűzre.Szeresd ezt a tájatmint a szíved.

(Olyan szép a fényed...)

Olyan szép a fényed,Hazám.Lelkem minden sóhajáttefeléd küldöm.A te kurgánjaidőrzik őseink álmait.A te madaraidszálldosnak pompás erdeink felett -Olyan szépek a gyermekeid,Hazám!Mint fények vonulnakát a rétenfőt hajtva előtted.------------------Az életért.

A Nyeman

Nagy csend honolnyugodt szemedben,egyetlen folyóm.Fűzfa ligeteidtitkokat rejtegetnek.És a sárga szigetek.

210

Szívem lesikékjeleidet.Mélyedben halak hallgatnak,nagyok, tarkák.Szétterülsz a lángokés a hűs szellők között.Csendben folydogálsznyugodtan a mezőkön át.Az emberek ujjukat merítve belédszentelik meg a vized.Folydogálj, Nyeman, folydogálj,add tovább a tengernekkék nyugalmadat!

211

LUXEMBURG

212

luxemburgi

213

JOSÉE KRATOCHWIL(1950)

Átlátszó(Duerchsiichteges)

A gyertya mellékesenforróvá teszi önnön halálát,gúnyosan világít a láng,nevet rajtam,az én halálomon,a mi kettőnk halálán halálunkon halálainkon.De hogyan is fejezhetjük ki többes számbanha én csak egyszer tudok meghalni.Vagy mi kettenmindketten hányszor élünk át valamit?Ez nem számít éssenki sem számítcsak a saját érdekeink.Vidáman vagy vadul lobog a lángaz egész, nem is sejtett idejében,mennyire átjárható ésmily hosszúnak látszik ez az időcske?Vagy tényleg csak egy parányi időcske?Most felkiáltok:„Ne hagyj el ma még!”Mindig ma van!

Semmi(Näischt)

A semmiátgurul az időkön,a semmi oly erős,azoknak, akik tudnak róla.Az órák olvadnak a fejben,de a világot ez hidegen hagyja.A nyomoktól olvadnak el,de a nyomok hidegen hátramaradnak.A semmi benyomul a tudatunkbaés visszahagyjaa semmi-tudatot.

(kézirat)

214

francia

215

JEAN PORTANTE(1950)

A gyertya

gyakran amikor esikgyertyát gyújtoka láng felnyúlik a sebigamikor kihunyaz eső újra hazudni kezd

így harcolnak a titánokés a seb eszik és iszikmint egy felhő két zivatar között

A hűség

az ajtók mint ismereteskeresztezik egymástbelépünk a házakbabelépünk az emlékezetbebelépünk az egyikbe a másikba

de az ajtók mint ismereteskeresztezik egymást

A könyv

átadtam neked egy könyvet s mondtamez az életazt mondtam neked átnyújtva a könyvetamit el nem olvastamez az életmondjuk nem mondjuktegyünk úgy mintha létezneaz egyiktől a másikig egy titkos út

216

átadtam neked egy könyvetés beléptem az illegalitásbaa könyv kézről kézre járés én egyre kérdemvajon az amelyiket neked adtamhasonlít-e arra amelyiket te átvetted

A titok

mindabból amit nekem adtakmeg nem őriztem semmités ha megkérdeznétek melyik útonjöttem el idáigfélnék elárulni az igazat

mindenkinek nekem is megvan a titkomelárulni hogy hogyan is jutottam el ideolyan mintha holdat hordanéka szívem helyén

egy pár cipő hevertaz ágy alattsenki sem húzza ki a cipőfűzőtsenki sem fordít figyelmeta számból kimászó pókra

Egy másik kérdés

mit láttam az ablakon túltudni akarod hogy mit láttamaz ablakon túlha tényleg tudni akarodtégy fel egy másik kérdéstpéldául kérdezd meg tőlem miértvan kint két világha te nem hiszedgyere s állj az ablakhozés engedd meg hogy most énkérdezzelek te mit látsz

217

amit én láttam nem az amit te látszkint két világ vanaz amit én az egyikben mondoknem hallható a másikbaníme ezt láttam az ablakon túl

Életrajz minimum

valami kihunytamikor felnyitottam a szememnem láttam sem a fehér lovatsem a kék hercegetde benn beszéltekés én a lelkem hét előadójáthallgattam

tudták-e hogy az éj sohasemnyeli el saját sötétjét

Az éghajlat

könnyű azt írnom meleg vanettől meg nem változikitt az éghajlat

nem az hogy túl hideg lenneez más valamiés éppen ez azami megengediazt írnom hogy meleg van

218

JOSÉ ENSCH(1942)

(Ez a hang mi meggyújtja az éjszakákat...)(Cette voix quie allume les nuits)

Ez a hang mi meggyújtja az éjszakákatés sohasem játssza meg magát...

Meglátod az elszórt márványta háborúk és a rózsák korátés a kövekét meg a tövisekét

És utána ez a hajnala te időd világosságábansemmi más minta mennynél nagyobblágy gyermeki koponya

José Ensch: „Dans les cages du vent”,Editions PHI, Echternach, 1997

219

ANISE KOLTZ(1928)

(Minden verset azért írunk...)(Chaque poème s’écrit)

Minden verset azért írunkhogy visszatérjen a csendbe

Ez az utolsó -

Ha túl közel jut a halálhozelveszti a visszavezető utat

A költő(Le poete)

(Le poète s’excuse auprès des mots)

A költő bocsánatot kér a szavaktólamiket felszippantmielőtt kiköpné azokategy fehér papírlapra

Bocsánatot kér a haragtólamit hozzácsatol a világ haragjához

(Lorsqu’il sculpte son poème)

Míg a versét fejszecsapásokkalfaragjaa nap megfeketítiaz idő visszatartja az óráitmint egy kutyafalkát

220

(Il retient le poème)

Visszatartja a versetmint a lélegzetét tartja vissza az ember

Tanuljon meg lélegeznimaga ellenére

(Le mot qu’il écrit)

A szó amit íregy másik szóvá válik

Vadállat-fogaicsattognak

Minden verskarmainak a nyoma

(Sa ligne de vie)

Az írásban zátonyra futaz élet-vonalaés ott elakadösszekeveredveminden vereségami benne rejlik

(En remontant)

A szavak folyamamikor felemelkedikegészen az első kiáltásigaz ige lezuhanmint egy meteor

(Nomade)

Nomáda szavaithomokszemtől homokszemig húzza

A sivatag a sivatagmegkínzatása

221

(Le poète allongé)

A versébenelnyújtózkodó költőálmatlanságban szenved

A teste számláljaa vers-ütéseket

Az ébredés jelezmint a bomba időzítő szerkezete

(Les mots adossés à la page)

Alapra támaszkodó szavakrejtegetik sebzett oldalukat

A tollából eredő népkihal mielőtt létezne

(Jour par jour)

Nap mint napkihívja a halált

Átfut rajtaa szavaival mint egy vihar

(Sa vie est sans archives)

Az élete nem ismer levéltárakat

Az amit mondcsak szavak álruhájábaöltözött csend

(Il tient le territoire...)

Fenntartjaa beszéd területétanélkül hogy fedezékbe vonulnaa leomló szavak elől

222

(Il n’avance plus)

Nem megy már tovább:

A szavak elhullanak mint a legyeka képek darabokra esnek

Hiábakínozza az alakokat és a színeket

A szájábanmegsokszorozódnak a fogak

(Le papier le rejette)

A papír visszautasítja

Behavazott síkságáta milliónyi belevésődött lábnyommalbeszennyeztea halál árnyéka

(Il traverse la langage)

Áthalad a nyelvenmint egy harcmezőn

Mihelyt megérint egy versetfelrobban

(Il exprime des choses)

Olyan dolgokat magyarázamik elkerülika szavakat

A verse arra tanítamit ő nem tud

(Son écriture)

Az írásateli bogokkal körbenszorongatja

223

Mint egy boavégignyúlik a laponés összezúzza

(Dans le blanc de ses poèmes)

Versei fehérjébenhaldoklik

Az ábécé betűibe öltözvemegy egészen a sírig

Külső - belső(Interieur - Exterieur)

(Si ma penchée touche)

Ha a gondolatom megérintegy tájat -az eltűnik

(L’homme)

Az emberakit mindig legyőzteka győzelmek közöttjegyzi fel vereségeit

(Tandis que les caravanes rentrent)

Miközben jönnek vissza a karavánokén leúszom a folyamokon és folyókon

Megmozdult a föld a testembentöbb gyereket már nem ad

(Les livres de ma bibliothèque)

A könyvtáram könyveiszorosan egymás mellettőrzik megsárgult lapjaikat

224

Megszelídített erdőami továbbra is átéli az évszakokategyformán reszketvea kivirágzásés a levélhullás előtt

(Tous les jours)

Minden napmeglegeltetem a testenaz agyonfáradt tehenethogy keressen magánakillatos füveket

(Quand je marche)

Amikor megyeka világmindenség megyvelem

Én a lépés vagyoka lépésben

Megyekhogy találkozzam önmagammal

(Accrochée)

Lélegzetemkínpadjárakifeszítvelógokaz űrben

(Le soir)

Estea férfi hazahajtjabivalycsordáját

Meztelen talpaivalcsapkodva a földetmegállítja a Napot

225

(Le berger avance)

A pásztor megy továbbhátán a nap

Botjára támaszkodvafigyeli a nyájatamint pusztulnak a birkák

(L’oiseau en plein vol)

A madár teljes sebességgelnekicsapódik a Napnakés összezúzza azt

A Paradicsom minden esteElég

(Chaque fois)

Minden alkalommalamikor más valakibőlén leszén mássá változom

(Où se trouve le lieu)

Hol van az a helyamit pótolni nem lehet?

Senki sem véd meg minketmegszokjuk a csendet

(Je vis en mourant)

Haldokolva élekélve halok meg

Messzirőlhallom késeket fennek

226

(Je m’endors sur les mots - )

Elalszom a szavakon -

A gyerekek nyársra húzvalassan forognakaz álmukban

Az éjszaka végtelen

(Dans les paroles)

A szavakbanhallgatom a csendet

A csendbenhallgatom a haláltés az újrakezdést

(A qui appartient le silence)

Kihez tartozik a csend?

Az én összetört hangomkopog az ajtón

(Pourquoi déranger les mots?)

Miért zavarjam meg a szavakat?

A számnem a szám

Anélkül hogy megkérdeznéa vér továbbra iskörben járaz érfalaim között

(Déjà le contrat)

A szerződésa testemmel márlejár

227

Egyenkénteltörlöm a lábnyomaimatbefedve azokat homokkal

(Animal du désert)

Sivatagi állatviszem a szomjúságotNaptól Napig

(Ma peau est couverte de dates)

A bőrömet dátumok borítják- régi előjegyzési naptár

Nézem hogyan vonul el az életaz erkélyem magasábóltanulmányozva a vasúti menetrendetbár fel nem szállok már vonatra

(Sans succomber au mirage)

Anélkül hogy a létezésdélibábjának áldozatává válnékátszelem a nemlétsivatagját

(Le monde s’est fait)

A világot a szó alkotjaés szedi darabokra

Minket a kőítél elamint újra felfed minket

(Il n’y a d’autre terre)

Nincs másik földmint ez a Föld -

Le fog nyelni minket

228

(Quelque chose)

A szavaimbanvalami a torkomat vágjaűz attól amit mondok

Beszélekés már nem hallom önmagam

Egy sivatagot viszeka másikba

és közben a szám megtelik homokkal

(La terre roule sous mes pas)

A Föld gurul a talpam alatthogy elveszítsem a lábam

Vigyen csak el engem az ördögel úgysem égek

(Morte)

Holtanaz életről fogok álmodnibefejezetlen arcomtiteket figyel

Charlotte-nak

(Je perds tous les paris)

Elvesztek minden fogadást

A szavak elbújnak a szavak előlAz idő elfelejti az időt

(Mon ombre se couche)

Az árnyam ott fekszikminden síronmint egy kutya

A halál szülte az időt

229

(J’ignore)

Nem tudomhogy rendben vagy rendetlenségbenélek-e

Ma tegnap van-evagy holnapvagy a kettő együtt

Az ember(l’homme)

(Ma peau sent)

A bőröm érzia nedves udvarokataz elhagyott mezőket

A világ széléretámaszkodom

Te nem vagy sehol

(in memoriam René Koltz)

(Je t’aime)

Szeretlekfarkast a farkasok közötta rőtvad erejévelharcolva bőröd ellenami az enyémhez ragad

(J’ai appris à mon ventre)

Megtanítottam a hasamathogy táruljon ki mint egy kapuamikor a te Napod kopogtathogy felfaljon engem

230

(Tu prononces mon nom)

Úgy ejted ki a nevemmint egy tóét

Megfosztottál a partjaimtóla vizeimen uralkodsz

(Comme un fauconnier)

Mint solymászváromhogy rám szállj

Kesztyűt hordokhogy védekezzema karmaiddal szemben

Minden érkezésedkorkikarmolsz egy darabota bőrömből

(Les mots roulent)

A szavak gurulnakközöttünkmint a csendkemény kövei

(Les reins brisés)

A súlyod alattösszezúzódott vesék

Minden éjjela te ágyadonöregedtem

(Dimanche des Rameaux)

Virágvasárnap

Te vagy a Krisztusdelíriumban lépsz be a városomba

Az ágyam fája leszamiből a kereszted készül

231

(Jour après jour)

Nap nap utánrendbe teszed a testemetamit a múlt már mos lemint holttestet

(Celui qui aime)

Aki szeretölni akarfelégetni egy földetami nem az övé

(Mon lit est à la fois)

Az ágyam egyszerrekísérleti teleptermészeti rezervátumvágóhíd

Az anya(La mere)

In memoriam Alix Mayrisch

(Ma mère morte est sans repos)

Az én holt anyám meg nem pihen

Harcol velemmint Jákob és az angyala

Nem jelölt meg engemMásabb vagyok mint egy nép

(Lavant le miroir)

Amikor mostam a tükröthogy letöröljemrégi arcaimatmegjelent az anyámé

232

Rátapadva az enyémrekészíti előmég egyszera jövőmet

Amikor mosom leés mosom le újból a tükröt

(J’ai occupé)

Elfoglaltamanyámszűk medencéjétahol a halál lebegettegyütt az örökkévalósággal

(Mon premier cri)

Az első kiáltásomvisszhangzott az övébenelordítva a haragom hogy megszülettemegy ragadozó tehéntejétől függően

Könyörtelenülkényszerített felnőni

(Mon corps est celui)

A testem az anyámteste

Az utcasarkokonaz álmai fotokópiáitosztogatom

(Ma mère apparaît )

Megjelent az anyám -

A mellén ringategy gyermekbetegségben szenvedőtejes köcsögöt

233

(J’ai usé mon père)

Kihasználtam az apámataz anyámata szeretőimet

Az évszázad egy mozdulataelég voltmegsemmisíteni őket

(Les seins de ma mère)

Az anyám melleszegekkel volt tele

Én csak szavakból és vérbőlgyúrt kenyér vagyok

(L’âme proscrite de ma mère)

Anyám száműzött lelkenekiütődik az ablaküvegnek

Túl sokáig kalitkába zárt madáregész élete folyamánaz én költeményeimet énekliaz ördögök lakomáin

Róma istenéhez(Au dieu de Rome)

(Où est Dieu?)

Hol az Isten?

A templomok falainaz ő robot-arcképeA HIÁNY

234

(Tous ont essayé)

Mindenki megpróbáltbeszélni az Istenhez

Egyik nyelv sem egyezikaz övével

A szánkban megrohadta tudás fájának a gyümölcse

(Chaque être)

Minden lénymagával viszi a titkáta halálba

De a temetők mélyénaz Istenek vitáznak az agyvelőrőlamit ezüsttálakbólfogyasztanak

(Lorsque Dieu présenta Eve)

Amikor Isten bemutatta Éváta hitvesénekÁdám így szólt:„Miért kellett megcsonkítanod -ezt a nőt örök idők ótaismerem

Egy másik világotmár benépesítettünk.”

(Dieu m’a ordonné)

Isten arra utasítotthogy tiporjam el a kígyót

Elevenen hordoma nyakam körül

235

Emeljétek fel az angyal árnyáttúl nehéza szempilláimon

Nem bocsátok meg neki

(Dieu a délaissé les vivants)

Az Isten elhagyta az élőkethogy szerelemmel szeresse a holtakat

Nekrofilletörli és újraírja a nevüket

(Je porte en moi)

Halott csillagokathordok magamban

És egy Krisztustaki beleőrült örök életébe

(Sur les autels)

Az oltárokonelrohadnak az isteneink

Ne az éghez tegyetek hozzámég egy egethanem a földhözmég egy földet

(De cette terre sauvage)

Erről a vad földrőleltávoztak az istenekés az embereket rábíztáka hozzájuk hasonlóbukott angyalokra

236

(Si Dieu me touche)

Ha az Isten hozzáméragyoncsapjaa villám

Anise Koltz: „Chants de Refus II”,Editions PHI, Echternach, 1995

237

német

238

JOSÉE KRATOCHWIL(1950)

(Szerelmes ez a hajnal...)(Verliebt ist...)

Szerelmes ez a hajnalönmagábamintha örökké tartanaBorzongoknézője maradok csupánhisz tudom mily rövidáltatom magam hogy érzembenne a reggelt, hogy örömmétárulkozikés már-már elhiszemhogy örökké fog tartani

(Állat lenni...)(Ein Tier sein...)

Állat lenniszörnyeteg-szenvedélyektől mentesenA gondolat-dzsungelbena taomindenek előttrost-vékonyan megcsomózott út

(Meleg a fa...)(Warm ist das Holz...)

Meleg a faa még nekem is idegen bőrömöna csomói is ott vannaka legbensőmbenNagyok, kicsik...Bárcsakfelszeletelhetnémhogy világosabban lássammint fában az évgyűrűketDe kisurrannakmint egerek.

Josée Kratochwil: „Trotz-dem Lyrik”Filou Verlag 1993.

239

HELMINGER(1953)

(kimondhatatlan...)(unsagbar)

kimondhatatlan a volta cella sötétje ölelésébenbeleégetve az árnyék-számegészen az erekbe amint mondta: a füstelőtáncolt az őr pipájából

Nico Helminger: „In eigener Säure”Editions PHIO, Echternach 1996

240

ROGER MANDERSCHEID(1933)

Jámbor kívánság(frommer wunsch)

1

a versemlegyenakkora

mint egy bélyegnégyszögletes

és a széleincakkozottegy pici

egyszobás lakás(nem urnanem urna)

valaholszeretnék

egyszerre márotthon lenni

2

szél legyena versembenkereszthuzatoda-vissza

fagyhavazás

legyen a versembenmég mindigakarok síelninehéz lesz

meglennemvers nélkül

mert énnem vagyok költő

aki egy versen kotlikaz ajtó előtt

a naponkint

241

elélnékide-oda

egész jólfeltévehogyő

egyfűszállenne

3

csak úgyzsebből

előrántaniegy versetbármilyent

és aztmeglobogtatnia levegőben

ejhaez lenne valami

a verseimetén lenyelem

hiszenöregkoromra

el isveszhetnek

4

micsodaegy vers?

az alma kereka magokat ki-

köpjüka járdára

egy angyallábaelé

a versnagyon gyakran

a parkfáin nő

méggyakrabban

242

alattaa fák

isbelenőneka talajba

5

aversegy

ejtőernyőa zsinegei között

akadt fenn a vénuszvagy

a merkur?vagy egy

a lábujj-körméigszépen formált

a normák szerintkifestettfelfújt

gumibábulebegett

ami a vállánad

helyeta

költőnek?

Utolsó költemények

1

éné nÉN

É Nén?

243

2

szemeket befüleket be

most vers születikegészen teli

kezet a szívremost születik egy igazi vers

metaforákkala belsejébenGenitivus úr

csak most születik még többVERS

3

énvagyoknekem

vanén

voltamén

leszekén

semmit sem tudokén

semmit sem akarokén

tudom márén

nem tehetemén

már akaromez

nem megyén

ezt nemengedhetem meg

énénelek

énírok

244

4

ki ad majdnekem szárnyakat?

ki teszengem dadogóvá?

az őrületfahajójában

fekszema füst-fecskék

szótagjait számoloma hold-borjú

egymaga legelmint egy futball-labdaa zöldben a meccs után

áruld elnekem a csendben

az éntitkomat

én vagyoka

lezuhanó űrsiklóa

szakadéka

kötéltáncosversenypálya a gyerekek

golyó-játékához

a körbe építettpálya

nagyon sokfiligránból

éskevesebb filigránból

semmibőlálló mag

körül

245

5

ohNap

tükörtojás az ég-serpenyőbenoh

sivatagok tojássárgájaoh

mindenség tisztviselőnőjea napi lenyugváshoz

jólfelkészített

forró fejoh

Napminden csillag tévedhetetlen

kancellárjaoh

női Pápaa te

fel- és le-utadnap nap után

s akkorez a kerekség

pirula és balzsama

galaktikus fejfájásraoh

Keleti Hölgy

6

bennkinn

közötte az üvegfalén ittén ott

nekem vanvagyokvoltamleszek

gondolkodom álmodomnem tudom

fekszemés nézek

és hallgatok és szagolokés érzek és esem

246

szakadatlanulés

esemesemesem

acsapdába

7

belülminden üreges

az élek lekerekítvefélhomály

csak ezek az ablaküvegekvernek vissza

egy darabka fénytmint a naptól

emlékvillámokegy eleven világból

megkockáztatom újra meg újraa vakrepüléstfejjel lefelé

alélegzetelállítót

lentről eddigaz egykori

tágasködtől nedves

mezőillata

247

MACEDÓNIA

248

CANE JONOVSZKI

Ablak

halkan nyíliktisztelettelelmozdul elmozdula fényegyre ott van benneés nagyapa szemeés a gyökeremképe

Álom

leszállni mint egy porszemmint madarak puha fészkemint halk suttogásmint kis emlék

benne maradtmint egy fehér hattyúegyedülhogy ujjaival megérintse az eget

Kolostor

a reggel - örömami a szívben hintázójátékra hasonlítaz este - emlékgondolod fent piroslikés lefelé törekszik elnehezedvea dél a vágytól tüzes tengerminden gyertyában annak lángja ég lea léptünknek olykorkolostor-súlya van

249

Szó-nyíl

mondja: verset írsz amikor az álmatlanságtól feketék a szemeid és mint a zeniten álló nap szomjúságot okoznakmondja: verset írsz amikor a dél - reggel, a reggel - éjszaka és a ceruza a fehér út fáradt vándoramondja: verset írsz amikor a csillagok - ablakok és az ég - gyermekszemmondja: verset írsz, szeretlek én nyíl vagyok én szó-nyíl vagyok hagyj engem békén

250

JOVAN KOTESZKI(1932-2001)

(Van egy menekülés...)

Van egy menekülésnehezebb mindenfajta zenénélVan egy gyerek aki port eszikés vízami felaprítja a holtakcsontjaités sziklákat formál belőlükVan egy kivert szemű embergyengédséget olvasés mint nagyszerű istenközeledik a szívhezVan egy mérgező világegy fehér világmint egy fehér lenvászonVan egy halálamelyik ott kotlik minden nyitott ajtóbanés mindenki hívőként dolgozikÉs van egy földegy fekete földamit három hold ugat megés egy csintalan kutya

Forrás

Te, aki mellettem folydogálszés mohó száddal nem érintesz meg engemfekete kövekből építeszamik a medremben erősítikiszapos feneked.Most nézem az árnyékomatamint pirosan elvirágzik.A hangod távolodik tőlemés az éhező kegyelemről szól,a véletlenről.

251

Te fehér vizű forrás vagy -széles a torkod,hidegek a lefektetett köveka napos oldalonés a titkos kapuk beárnyékolt ínyea szomjúságunk előttmind hideg.A földalatti rejtekhelyekről bukkansz előés folysz,folysz mint egy szigorú lány,aki néha fel tud hevülni,aki néha képes alázatosan viselkedni.

Kenyér

Néhány szóval feltárom a titkod,várlak téged, mint az év legmelegebb napját.Az asztalnál olyan közel vagyunk és egymáshoz tartozunkmint a Tejút, amiben egymáshoz tartoznak a csillagok.Ki kihez tartozik - egy ember meg egy kutya,félek az idegen, üldöző szemektől.Az édes fakéregösszehozott veled. A te keserű nevedrá van írva a kemény nyomokra a száraz földön.Kenyér! Kitárom a kaput és behívoma hamuszürke évektől éhes anyám,mint az éhes gyermekekvésik bele a tekintetüketabba a házba, amely az alapjaiig összedől.

Kőműves

Barátom, mesterem, testvérem!Hajolj le, csókold meg a földet és nézd meg magadkínos életedben. Az évek átvittek aréven mint kőművesta nap szalmából fontkoszorúval köszöntöttés a szőlő évétőllángba gyulladt a szíved,de te ott maradtál nehéz sóhajoddal,azzal a mély kő-csókkalami téged a földbe nyomott.

252

Melankólia

A föld nedvestenyerekre támaszkodik.A nyárfa a sziklánegy nagy talány.A házból egy könyörgőhang szólnedves harisnyát visel.Nem a kukoricánátdöfött szablyánjátszik a szél.Az eső vájja a kazlakat.

Nővérek

Elfelejtettükédes nővéreinketa fájdalmukkalami a mi halálunk volta szemeikkelamik a mi jóságaink voltaka hajukkalami a halálunk volt.Elfelejtettükédes nővéreinketaz emlékeinkdrágaköveit

Séta

Egy futás vanminden zenénél súlyosabbEgy gyerek van aki port eszikés egy vízamely felaprózza a holtakcsontjaités átformálja a sziklákatEgy ember van aki kiásott szemévelolvassa a gyengédségetés a szívhez közelítmint egy gyönyörű isten

253

Egyetlen káros világ vanfehér világmint a fehér lenvászonEgy halál vanami ott kopog minden nyitott kapunés egyre csak úgy tesz mint egy hívő asszonyÉs egy föld vanfekete földamit három hold ugat megmeg egy incselkedő kutya

Szerelem és halál

Beleveszünk a szerelembeén meg a lányreggeltől halálosdit játszunk.Az istenek elrejtőznekmeztelen szégyenünk elől.Szívünkből kimossuk a szívet,megfájdul nekünk a szabadon fekvő gabonaés vad szerelem vesz rajtunk erőtaz őszi esti tűzben.

Szülessetek! - a föld megszületikés mi is megszületünk, mint Éva,hosszú a hajunk,kössük át a sebeinketazoknak, akik szerelmetés halált játszottak estétől kezdve.Az őszi folyóban elhervad a fű.

A kövön folyik a víz,folyik az ég,lángokkal játszik a szél,zokog egy gyerek, egy föld, egy kő.

254

PANDE MANOJLOV(1948)

Álmában érte a halál

A jogaitól megfosztottkolhozparaszta földjéről álmodvahal meg.

Korábban azt mondták neki,hogy legyen közös az álom,közös a kenyér,közös a szerelem...

Senki sem mondta neki,szocialista Macedónia,senki sem mondta neki,hogy milyen lesz a halál.

Elmélkedés

Napnyugta előtt,amikor a párnára helyezem a lelkem,a nyugati erdőket nézemés a fenyőről elmélkedem:Milyen szép is azmielőtt az alkony leszálltára gondolnánk.

Gyökér

A föld szívétfaragvaa gyökérelfelejti a fényt.

255

Ősszelillatoznak a gyümölcsök,fagyos színekés korai halál.

Szél

Három napig cibált a szél:három napigizzott a parázsa falu sötétjében.

Szocialista vers

Új ára van a vajnak!Új ára van a kenyérnek!Új ára van a cukornak meg a sónak!Legyen!

Emelkedik a dollár árfolyama.A márka árfolyama emelkedik.Legyen!Az okmánybélyeg áraváltozatlan.

Az égbolt és a kenyér közötttartsátok fel a kezeteket:Ki szavaz mellette?Senki sem tartózkodik,senki sincs ellene!

Utasítása macedón bürokratához

Számold össze a szavazatokat, ha kell.Régen felemeltük már a kezünk.Számold össze az öregekét -ők a könnyű halálra szavaznak.

256

Aztán pedig - légy király!Vigyázz a hatalmadraés haldokolj örökké!

Nekem hagyd mega verseket:Versemmelfizetem meg az adót!

Arc(Лика)

Nézemsaját bőröm,a ráncokatés az összekuszált ereket.

Nézem magam a tükörben,megijedekaz embertől,az öreges arctól.

Nem azt nézem,a digitális géppelkészítettmai képet.

El kellene mennem,elfutnoma testtől,ami egy másik lelket rejteget.

Kis veréb(Врапче)

Kócosan,higanycsepp,reszketaz ágon.

Én a meleg szobábanérzem, a lelkemvalami rágja:a veréb-szomorúság.

257

Fecskék(Ластовички)

Szeptember van, és ez a kettőaz utolsó raj az ereszünk alatt.

Villám-nyomokkal az eső jósolja nekik: szelíd a halál amikor szeretik egymást.

Панде Манојлов: „Љубов и чемер”,Матица Македонска 2005, Скопје

258

MIHAIL RENDZSOV(1936)

Félelem

A széltől megsárgult a fa.A szívem elsötétült.

Nem űztetek engem éjfélig?

Csalogányok ugrálnak a házam fölöttA félelmem falon felfutó borostyánTűzvész az éjféli gályán.

Halljátok a hangotA szív titkos kamrájában?

Az éj aranyfelhőTi csillagok hamis utatMutattok nekem.

A csalogányok öngyilkosok lesznek az égen.

259

MATEJA MATEVSZKI(1929)

Eső(Дожд)

Szitál az esőmintha törékeny bogárkák járnánaka száraz leveleken

Sápadt kis lámpákremegneka tar ágakon

Tehát nem lesz úrrá az őszés az ujjaim alattaz idő levelei hullanakmint a kertben a falevelek

Lassan halomba gyűlnekmint a testem humuszaa gondolat az érzéseka földkéreg gyümölcse

És úgy tűnik ide-oda forognakaz ősszelaz esővelés az éji neszekkel

Матеја Матевски: „Липа”,Македонска Книга, Скопје, 1980

260

ATANASZ VANGELOV(1946)

A virág mit nem nevezek meg

Mint a királynak fényes palotákat gondoltam ki nekedés mivel az kevés voltháromszáz mestert hívtam hogy tavaszi időt kovácsoljanakés az is kevés voltmadárként még egy-egy dalt is felakasztottam mindenfára és azok magasra szálltak és háromszorosan daloltakés az is kevés voltmár nem tudomhogyan írjam le végtelenségedettanulmányozni kezdtelek

Így fedeztelek fel egy ismétlődő pillanatbanés így veszítettelek el

261

MADAGASZKÁR

262

francia

263

RANAIVO(1914-1999)

Vannak csókok(Il est des baisers)

Vannak hosszú csókok, mint az az első a sziklabarlangban;könnyed csókok, azok, amiket túl festett ajkakról lopok egy ölelésből szabadulva;futó csókok, mint elváláskor;mély csókok, amiket nyugodtan kapunk;gyengéd csókok, amiket derűs időben váltunk;madár-csókok, mint a szimbiózis;édes csókok, likőrös poharakból;szomorú csókok, a bánat pillanataiban;őrjöngés-csókok, miket remegve adnak;mennyei csókok, amikor kezeid az arcom simogatják és kék hajamba túrnak;de van egy álom-csók: a kibékülés.

264

MALAJZIA

265

A. SAMAD SAID(1935)

Árnyék(Bayang)

Csak afénybenlátszikaz árnyéka sötétbenelvész.

De hétlámpa hétsarkot keress ekkor szétfolyikaz árnyam -a túl nagy fénybeneltűnikaz árnyék.

Kuala Lumpur1985

A. Samad Said: „Balada hilang peta”,Dewan Bahasa dan Pustaka, Kementerian Pendidikan

Malaysia, Kuala Lumpur, 1990

266

MASURI S.N.

A világ rejtélye(Rahsia Alam...)

Nagy hullámok tornyosulvacsókolják a part ajkaitnem tudni - orkán ezs egy zátonyra dobott csónak,ahogy hull az esőömlik a vízés imát mormolvaárad a tenger;hová tűnteka homokos síkona szomjúság sikolyai?

1998. december 16.

„Dewan Sastera,” 2000. December

267

MALAWI

268

GEORGE mSUKU

Idő(Time)

Az idő a lélegzetA szívverésOlyan mint a szappanhabMi átfolyik az ujjak közöttMúló álomA múltat alkotóEltemetett tapasztalat.Az idő a halott évszázados csontjaiA fakuló régiségek,Az elfeledett évek relikviáiA folyó mi lefelé folyikAz örökkévaló hegyekenÉs kanyarogva tör fáradtan magánakUtat a zöld völgyek aljánAz idő szélMi vadul fújSzeszélyesen csapongvaS pusztulást hagy maga után.Az idő óraMi ketyegésével messze viszEl a józan észtőlEl a képzelet birodalmából.Az idő egy szörny mi a bensőnkbenElnyeli a babusgatott értékeketAz éjszakai rozsdaMi lassan szétmarja a szépséget -Lekoptatja a cukormázatLerántja a csillogó burkot;Az idő apály mi teleszórjaHolt kagylókkal a partokat.Emberi rőzseköteget égető tűzDe a haldokló zsarátnok sohasemVálik hamuvá -És egy szürke árny a légben.Minden perc egy csatornaMi létünk lényegétA mély tengerekbe sodorja -Halandó életünk feledésbe így merül.

(kézirat)

269

Könnyek Afrikáért(Tears for Africa)

Éjjel-nappal verejtékezve készítettek terveketNehéz küldetésükhöz hogy szétzúzzák az idegen uralmatTöbbségüket lelőtték vagy börtönbe vetettékA szerencsések önkéntes száműzetésbe vonultak koldusoknakDe a szabadságharc változatlanul folytatódottMajd feltámadt a változás szeleMi vad orkánná változva csak pusztulást hagyott maga utánA Super Mac Cap Town-i látogatásának visszhangjaSétakocsikázássá és vagy ujjongássá változott az erőDe a valódi szabadság csak köd a láthatáronAz utak összegabalyodása és szétválasztásaA fekete felhők és a szabadság elutasítottMindenkit aki versengett Salazárral és CaetanovalMindenkit aki csodálta Vervoedot és az apartheidetA többséget akik büszkék hogy felülmúlták HitlertA vértől vizelettől és haláltól bűzlő börtöncellákatAz Egyház csak az Isteni Műért felajánlott adományokat élvezteHallgatólagosan egyetértve azokkal megismétlődött a Duce kísérleteAz egoisták egyszerre az Isten mellé kirendelteknek érezték magukatA szavuk az ország törvényévé lett és a parlamentet kisajátítottákMinden mindenki az ő tulajdonukká vált beleértve a házakat feleségeketA következő napon semmiféle ellentétes hangot nem engedtek meg az országbanSemmiféle tiszteletet a papok és az Isten többi szolgája irántFizetett színlelés a vallás szentségével egyre hangosabban beszélnek az akcióikrólNéhány szektát törvényen kívül helyeztek a tagjaikat üldözték és Júdásokká tettékSemmiféle tapintat az egykor hittársaikkal szembenMindenki ellenség elhallgattatandó megsemmisítendőÉs határozatokat hoztak hogy megvilágítsák az utat a dzsungel törvénye feléÉjjel „kengurufarmokat” alapítottak éljenzések közepetteMinden ellenállót börtönbe vetettek hogy ott sorvadozzanakA családjukat otthontalanná tették egyszerű kitaszítottakká ítéltékÉs az Amnesty International törvényének a haszontalanságát láttákAz önkényes letartóztatások és gyilkosságok gyakoriságábanMinden emberi jogot elmozdítottak hála a hidegháborúnakA hatalommal bíró nemzetek eltervezték hogyan öljék meg a Sarki medvét az Ördög BirodalmábanAz emberiség ellen elkövetett saját bűneiket a fényűzésen és dicsőségen át észre sem vettékA korrupt és kegyetlen vezérek megbocsáthatatlan bűnök elkövetésére bujtogattakÉs az egy év folyamán ellopott milliókat idegen fővárosokban rejtették elEgyesek bérpalotákba invesztáltak Londonban Párizsban és Cannes-banAz elszomorodott pártok erőszakhoz folyamodtak hogy felszabadítsák önmagukatOliver Cromwell egyszer megtette kérdezzétek meg erről bármely angol történésztÉs 1917-ben a bolsevikok meghozták a fordulatot a saját terveik szerintA hidegháború utáni korszak még nem rózsakertA háborúk tovább folytatódnak és sohasem győznek akár csak egy napra sem

270

Ezekben az atrocitásokban a katonai kormány hasonlít a polgáriraSzínlelt választásokat tartottak hogy rászedjék régi barátaikatPénzt használtak készséges munkások felbérelésére hogy a választásban ők győzzenekKelet-Afrikában shauri yoko az örök veszteseknekÉs ugyanazok lelnek piacra máshol saját ügyességükkelA Nemzetközi Bizottságot fogatlan fogdmegekké téveAmint a választásokat „szabadnak és becsületesnek” nevezik a viták közepetteÉs egy rögtönzött bizonylatot nyújtottak át miközben elenyésznek a ritka levegőbenNincs semmi oka megmondani az igazat amit képtelenekVégül is a gazdáik elfogadniA zsebeik megteltek egy könnyű jól végzett munka utánS íme a védekezésük: „Egy afrikai sem tanulta még meg elismerni a veszteséget”Sokkal bölcsebbek azok a vezetőkMindig csak azt tervezve hogy hogyan lehet becsapni mindenkit és a szerető istenünketEgy egykor győzedelmes Swahili állam tapasztalatát felhasználvaMindig rászedve korábbi uraikat azokat a hiszékenyeketA média segítségével a kék égig emelve magukatKeresztül-kasul bebarangolva a kontinenst és kiáltoztak hogyA táskáikban ott lapulnak a Fekete Földrész felosztására vonatkozó tervekAz ajándékuk csak egy csapda a Sátán útja a kövér zsákmányért történő gyilkoláshozÉs hogy az Afrikai Egységért felhívás demokrácia nélkül csak üres fecsegésJaj azoknak akik demagóg bálványokat szólítanakAfrika egyszerűen utánozhatná Európa nagyságátDe a kezüket szennyező vérrel történő gazdagodást élvezikEljött az idő hogy eltöröljük azt a képet a negatív pózolástTöbbé már nem érdekelnek senkit sem a szörnyekké változott bálványokNincs már helye a demokratákat vádló despotáknakFújjon még egyszer a változás szele és vigye el a könnyeinketÉs az orkánok söpörjék el tőlünk a mocskot!

(Kézirat)

271

MIKE SAMBALIKAGWA MVONA

A hegyes Malawi szépsége(The beauty of Mountaneous Malawi)

A híres Misuku Hills-től a Mafinga Hills-igA Vipama Hillstől az előkelő Nyika Ng’anda dombjaiigA kiemelkedő Hora Hegységtől a hatalmas Holiday Viphya-igA Mlowe Hegyláncolattól itt-ott lefelé a Kandoli HegységhezAz örökzöld Dowa Hillstől a Mchinji csúcsokigA történelmi Ngala Yapakamwától a Nkhoma dombokigA masszív Dedza hegységtől Angoniland Mvai sziklás hegyéigA határtalan Dzonzi Hills-től a Sanjike Hills tornyaiigA „svájci” Kirkrange-től a lélegzetelállító Zomba PlatóigA vén Lisau dzsungeltől a Chiradzulu Hegységben található Mizimu-igA „romantikus” Ndirande Hegységtől a csipkézett Michiru Hills-igAz Előkelő Mulanje „lavinás” Mchesi Hegységétőla fehérre púderezett méltóságteljes Sapitwa-igÍme a szép Malawi

(kézirat a szerzőtől)

272

MALDIV-SZIGETEK

273

A. SHAREEF(1931)

Esély-vonat(Train of Chance)

Lassan megáll a vonat,Ez az idő, amikor fel kell szállni,Ha elmulasztod, minden a te hibádból történik,Elszalasztod az utolsó alkalmat,Mindenkinek szembe kell néznie, ez oly nehéz,Mondják, a szerencsével egyszer az életben,Kopognak az ajtódon,Nos, inkább kényelmesen készülj fel,Egy ellenállhatatlan erő hatása alatt,Amit mi sorsnak nevezünk,Különböző utakat nyit az különböző embereknek,Ha a megfelelő peronon állsz,A sorsod a győzelem,A tehetség - a sikerhez vezető hajtóerő.

(A. Shareef angol nyelven ír)

274

MALI

275

SOUÉLOUM DIAGHO

A lélek, ami ég(L’âme qui brûle.)

A lelkem ég a hatalmas feledés előtt, mi engem visszafogott.A lelkem ég, mert már nincs az a víz, ami oltotta a szomjat, az azt őriző pocsolyák

márfelszívódtak.

A lelkem ég az engem cserbenhagyó egész élet utáni vágyakozásban.A lelkem ég, mert a boldogság, mi fenntartotta, tovatűnt.

A lelkem ég, mert minden irány összekeveredett.A lelkem ég attól, hogy nem tudom kimondani, ami kimondandó.A lelkem ég Ténéré előtt, aki támasz nélküli fonalként húzódik.

A lelkem ég, mert az egész törzs szétválik, mint a horizont, ami egy alig láthatóvilág előttmegnyílik.

A lelkem ég, mert az emberi értékek már nincsenek.A lelkem ég, hogy megtalálja az egyenesen a mennyekbe vezető lépcsőt.

A lelkem ég, mert emlékszik a jobb, elveszett napokra. Szükség van a lelkemben éjszakára,keresve

a fényt a feneketlen alagút végén, az egész törzs lelkének a kiáltását,ami a

nyomor és feledés ellen harcol a végtelenség kapui előtt.A lelkem nyögdécsel az ellenség közeledtén, aki átvágja az ország minden határát, ami

a nomádok nyájait ringatta, a bájos homokhalmokkal teli síkságokat, én, mint egy eltévedt,a teljesen elpusztult

egyik bolygóról a másikra mentem. Oh, élettől bolond viharokban elveszettlelkek

Istene, csodáld a férfiak és a nők erőfeszítését, akik a túlélésért, a lélekért és a szellemértharcolnak,

vitáznak, hogy bele ne zuhanjanak a feledés káoszába.

(franciául író tuareg költő)

276

MÁLTA

277

STEPHEN CACHIA(1976)

A szemeidben láttam a hideg hold halálát (F’għajnejk rajt il-mewt tal-qamar kiesah)

A szemeidben láttam a hideg hold halálát,a vak fény villanásait a tóból, amimégis száraz maradt.

A szemeidben láttam a hideg hold halálát,a vadász nyilától átdöfött kis madarat,az életedben más tartalék nincs, csupána hangya-limonádé édessége,a rémült ördögfi csókja,a homokbőrén a hullám.

A szemeidben láttam a hideg hold halálát,egy bronzszoborzöld ajkaités szétlapult keléken az iszapot.

278

MARIJ EL

279

ANATOLIJ TIMIRKAJEV

Augusztus(Август)

Sárga kendőt kötött fejére a rozs,És ma az ég is sárgán nevet.Csodálkozva dörzsölöm a szemem -Augusztus van,Miközben szorgalmasan kaszálunk,Az ég peremén már nyugszik le a nap,Az a vörösségA hólyagokat juttatja eszembeŐsz apám érdes tenyerén...

Анатолий Тимиркаев: „Ÿмыр шырка” ,Книгам лукшо марий издательство,

Йошкар-Ола, 1981