Kassai Lajos: Lovasíjászat

8/6/2019 Kassai Lajos: Lovasíjászat

http://slidepdf.com/reader/full/kassai-lajos-lovasijaszat 1/44

Alapvetően két embertípusvan, a kérdés embere és afelelet embere. A kérdésembere az állandóankutató, tapasztalni,

megismerni akaró ember.A felelet embere pedig aztmondja, vallása mármindenre megadta aválaszt, és visszavonul ahitének megfelelőrítusokba. Az én életemmintha mindkettőttartalmazná. Én mindent kiakartam próbálni, és aztmondtam, csak az ostobákakarnak a mások kárántanulni, és nincs fontosabbaz egyéni tapasztalásnál. Atudás az egyedüli kin-csünk, amit nem vehetnekel tőlünk, és egyben alegarisztok-ratikusabbdolog is a világon. Most,

hogy elértem életem delét,egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögötthagyva a kérdések és avágyak kínzó dzsungelét.Sokkal több az elfogadás,mint a változtatni akarásbennem. A lovasíjászat,ami egykor táltoslovonrepített térben és időben,ma már egyre inkább egyrítus számomra, keretetadva hétköznapjaimnak,életemnek. Egyszerre jelenti számomra atudományt, a művészetetés a vallást. Megpróbáltama józan ész-^W retámaszkodva a lehetőlegtöbbet megtudni erről a

tevékenységről, majd ké-pességeimhez mértenmű-vészieirtférnutatni, ésmi->? re eljutottam idáig,azt vettem észre, hogy hi-

temmé vált. ( i

KASSAI LAJOS

LOVASÍJÁSZLAT

© Kassai Lajos, 2001,2002, 2003 Borítóterv© Nóvák Erik, 2001,2002, 2003

Fotó © Bogár Csaba (címlap)© Birtalan Zsolt © RévészRóbert

Dee-Sign Kiadó, Budapest Felelőskiadó: a Kiadó igazgatója

ISBN 963 86134 1 6

Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., DebrecenFelelős vezető: György Géza vezérigazgató

file:///D:/TOR/EBOOK/KassaiLajos_Lovasijaszat/KassaiLajos_Lovasi...

44 2011.07.23. 21:30



ég nem jártam iskolába, mikor édesanyám felolvasta nekemGárdonyi Géza: A láthatatlan ember című könyvét.Nemcsak magam előtt láttam az eseményeket, hanemrészese, szereplője voltam a történetnek. Mondanom sem

kell, hogy számtalan epizódot költöttem magamnak.

Igen, őseink, a hunok a világ legnagyobb lovasíjászai. Vad vágták,tajtékzó lovak, feszülő íjak. Micsoda érzés! Olyan akartam lenni, mint ők.Félelmetes, halált megvető bátorságú harcos, egy igazi sasíjász. Hát nem isvolt fűzfa vagy mogyoróbokor, ami mellett úgy mentem volna el, hogy nenéztem volna meg tüzetesen, van-e olyan hajtása, amiből íjat tudnékcsinálni. íj készült akkoriban még a vödör füléből is, mindenből, amirugalmas volt, és amit meg tudtam hajlítani. Az őrület nem csillapodottiskolás éveim alatt sem. Nagyapám mindig azt mondta: „Ne ezzel fog-lalkozz, ebből majd nem tudsz megélni!"

Nem emlékszem rá, hogy valaha is tévedett volna, ezt az egy esetetkivéve.

íjkészítő lettem. Meg akartam csinálni a rettegett honfoglaló magyaroklegendás reflexíját, aminek hadisikereik jelentős részét köszönhették azakkori Európa legfegyelmezettebb és legképzettebb lovasíjászai.

Cs. Sebestyén Károly fedezte fel, hogy a honfoglalás kori sírokbólelőkerült csontdarabok az íj markolatát és szarvát erősítették, majd Dr.Fábián Gyula rekonstruálta természetes anyagok felhasználásával az íjat.

Szakítottam a hagyományos módszerrel, és azt mondtam, hogy nem azősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. Gyerekkorom óta

rajongtam ezért a formáért. Képes voltam deszkából kifaragni, amitermészetesen használhatatlan volt, de gyönyörködhettem az alakjában.így hát, gondoltam, a külső legyen a régi, és használjuk fel alegmodernebb anyagokat és technológiákat. Elsőként gyártottam avilágon sorozatban merevszarvú reflexíjakat. Az íjaim gyakorlatilagelnyűhetetlenek, műszaki paramétereik szélsőséges időjárásikörülmények között is állandóak.

Eddig három világrekord született velük. Celestino Poletti barátomOlaszországban megdöntötte az addigi 24 órás világrekordot, több mint13.000 lövést adott le. Rendkívüli teljesítménye

9


44 2011.07.23. 21:30



után rögtön kijelentette, hogy jövőre saját világrekordját fogjamegdönteni. Ami a következő év augusztusában meg is történt, több mint17.000 lövéssel. Elképesztő! Ha belegondolunk, 24 órán keresztül szintemegállás nélkül kellett lőnie. O egy igazi harcos, lelkes tanítványom alovasíjászatban.

A harmadik világrekord az én nevemhez fűződik. Váltott lovakon, 12órán át megállás nélkül lovasíjásztam, de erre még visszatérek.

A lovasíjászat bölcsője Belső-Ázsia, itt készültek a legjobb íjak, az ak koriidők legmodernebb technológiájával. A szkíták rövid íjakat használtak,egészen kicsi, háromélűre öntött bronz nyílhegyekkel ellátott nyilakkal.Hérodotosz részletesen ír róluk. Könnyen összekeverhetnénk azokkal aleírásokkal, amelyeket Amerika síkságain élő indiánokról jegyeztek le. Deez nem véletlen, az archaikus ember világszemlélete az egész foldonugyanaz, minél régebbre megyünk vissza az időben, annál tobb a

hasonlóság. Az az izzasztó kunyhó, amit Hérodotosz leírásaiból aszkítáknál olvasunk, teljesen megegyezik az indiánok által használttal.Szertartási elemeiben és funkciójában is. Nekem sem Amerikába, semBelső-Ázsiába nem kell elmennem, hogy ilyenekkel találkozzak. Ha aztmondtam, az íjfeszítők népeinek bölcsője Ázsia, akkor a Kárpát-medence alüktető szíve. Elég felpattannom valamelyik lovamra, hogy egy rövidebbtúra során szkíta, hun, avar és honfoglalás kori magyar településeknyomait találjam. A temetőkből pedig százával kerülnek elő nyílhegyek,íjcsontok és megannyi fegyver. A Kárpátok gyűrűjétől körülölelt síkság alegnyugatabbi terület, ami még alkalmas a nomád állattartásra.

Ütközőpont kelet és nyugat között, kultúrák és népek olvasztótégelyeidőtlen idők óta. Az itt élőket nem kímélték a történelem viharai.Hurrikánként söpörtek rajtuk végig. Minden rog harcok, csaták,emberfeletti küzdelmek nyomait viseli. Mítoszok, legendák és népmesékőrzik az íjfeszítők népének történetét. Van valami sajátos rezgése éskisugárzása ennek a földnek, amit eddig sehol a világon nem éreztem, ésúgy hiszem, nem is bírnám sokáig nélküle.

Ahhoz, hogy az íjat jól meg tudjam csinálni, rengeteg kutatómunkára voltszükségem, hiszen nem pusztán egy tárgyat akartam lemásolni, hanem

általa felszínre hozni múltunk egy darab-

ját. Múzeumokba, ásatásokra és könyvtárakba jártam. Sok kiváló régész éstörténész lett a barátom, akik segítették munkámat, így nemcsak az íjaklettek egyre tökéletesebbek, hanem egyre többet tudtam meg egykorihasználóik életmódjáról, hitéről és hétköznapjairól.

íjaik anyagát tekintve nagyon hasonlóak voltak. Vázszerkezetük juharból készült. Ez a fa hajlékony, jól bírja a rezgéseket ésfeszültségmentes. Még a modern laminált íjaknál is ezt használják mind amai napig. Külső felére állati inakból (amik kollagén rostokból állnak: egyrost egy sejt) ragasztották rá azt a réteget, melynek az íj megfeszítése soránnyúlnia kell. Belső felére pedig szarulemez került. Ennek az anyagnak az atulajdonsága, hogy gyorsan nyeri vissza eredeti alakját (nagy a restrukciósképessége). Feladata a megtámasztás az íj megfeszítésekor. A külső,inakból készült réteg nyúlik, a juhar, a semleges szál, mint hordozószerepel, a szaru pedig zömítődik. Hajlékonyság, hosszú húzás, gyorsaságés nagy lőtáv a jellemzője.

A szkíta íjakat a hunok fejlesztették tovább, anyagszerkezetük nemváltozott, de merev szarvak kerültek a végére. Ezek jelentősége, hogyerőkarként működve megnövelik az íj sebességét és a húzás hosszát. Apici szkíta bronz nyílhegyeket a hunok hatalmas háromélűre kovácsoltacél hegyei váltották fel. Megjelentek a hosszú aszimmetrikus íjak éselindult a lovasíjászok áradata a Kárpát-medencébe. Áldozati üstjeik,gyönyörű ékszereik, fegyvereik tömegével találhatóak meg hazánkban.

A következő hullámban érkeztek az avarok. Kora-, közép- és későavaríjakat különböztetünk meg a szarvak íveltsége alapján.

László Gyula professzor szerint a késő avarok már a kora magyarokvoltak. Nézetét az íjak technikai fejlődése is alátámasztja. Zamárdiban egyhatalmas avar temető feltárásai folytak, egy alkalommal én is részt vettema munkálatokban. Az elhunytakat mindig kelet-nyugati tájolássalmegásott sírokba temették, úgy, hogy kelet felé néztek. A harcosok lábánálegy hatalmas gödröt ástak, ide rántották be az elhunyt lovát teljesfelszerelésével, nyereggel, lószerszámmal, majd egy íjász a halottiszertartás során homlokon lőtte. Az összeroskadt állatot így földelték elnéhai gazdájával, aki minden fegyverét, rengeteg aranyat, élelmet vittmagával a hosszú túlvilági útra.

Elmondhatatlan érzés volt, amikor egy ilyen ló koponyáját tartottam akezemben, melynek homlokcsontjából egy hatalmas

1 1

háromélű nyílhegy ágaskodott ki. Fájdalom nélküli, azonnali halált

okozott az áldozati állatnak.

Akkoriban rengeteget kísérleteztem. Mi a legmegfelelőbb arány a hajló

részek és a merev szarvak között? Melyik az ideális szarvallás-szög?Megpróbáltam végigkövetni a belső-ázsiai íjak technikai fejlődéstörténetét.Tucatjával készültek a fegyverek. Atuto erejüket, a nyilak roncsoló hatásátkülönböző anyagokon próbáltam ki (deszkalapok, rétegelt lemez, bőr,láncing, nyers és száraz csontok, különböző vastagságú acéllemezek).Merőleges találati szög esetén képes volt bezúzni a katonai páncélsisakotis. Mmel nagyobb a hegy tömege, annál nagyobb az átütőerő. Legnagyobbroncshatást a háromélűre kovácsolt nyílhegyekkel lehetett elérni. Azt asereget, amely ilyen fegyverekkel volt felszerelve, tökéletesen kiképezve alovasíjászatra, lehetetlen volt megállítani. Kortársaik így beszélnek ahunokról: „Magas hegyekről alasu-völtő, egyre erősebbé és g yorsabbá válóforgószél."

A 370-es évek közepe táján az alánok néztek farkasszemet a hunokkal.Biztonságban érezték magukat, hiszen edzett, felkészült, bátor harcosokvoltak és ráadásul egy hatalmas folyam, a Volga hömpölygött a kéthaderő között. A hunok úgy keltek at a Volgán, mintha az ott sem lenne.Ellenségeik még magukhoz sem tértek, mikor már jégesőként hulltak acélt sosem tévesztő nyilak és elsöpörték az alán haderőt.

Szinte ki sem derül az ég, mikor újabb viharfelhők gyülekeztekvalamivel nyugatabbra. Balambér lendítette csatába az akkori világ

legjobb hadigépezetét, hogy nyilaik záporával úgy söpörjék el a keleti-gótErmanarik haderejét, mint megáradt folyó a gátat Nyilaiknál csak hírükrepült sebesebben. Európában mar mindenki egy eddig még soha nemlátott, félelmetes haderőről kezdett suttogni. Athanarik a vizigótok királyaabban a tévhitben, hogy megállíthatja a fergeteget, a Dnyeszter nyugatipartjára sietett, ahol körülsáncolta magát és megerősítette táborát. Néhánycsendes nap után, egy ködös hajnalon nyilak sivítasa verte fel a tábort. Avizigótok mindössze azt látták a gomolygó ködön át, hogy számukralótávolon kívül apró, tüzes lovak hátáról íjászok röpítik feléjük nyilaikat.Mire a nap felkel, a felszálló köddel együtt távozott az utolsó vizigót lelkeis.

A hun férfi sátorban született és lovon halt meg, a lovaglást és az íjászatotgyerekkorában kezdte. Ez a harcmodor egy életfor-

mához kötött, ezt nem lehet közepes eredménnyel csinálni. Ha a harcosnem éri el a megkívánt szintet, sokkal nagyobb veszélyt jelent sajátmagára, mint ellenségeire. Ezért kiképzésük szakadatlan folyt, az állandócélba nyilazásokat a nagy közös vadászatok váltották fel. A gyerekek

kezdetben halra, apróvadra, aztán nagyvadra nyilaztak, majd távol kelletttartaniuk a jószágtól a ragadozókat. A téli pusztán sok volt a farkas, azállatok őrzése állandó éberséget követelt. Alig pelyhedzett álluk, márisátestek az első tűzkeresztségen. Életükkel fizettek hibáikért.

Egy lovasíjásznak kiképzése során meg kell tanulnia előre, oldalra éshátrafelé lőni, vágtató ló hátáról célba venni 180 fokos szögben mindent, acélpont magasságától és mozgási irányától függetlenül. Balkezesek a jobbszárnyon helyezkednek el, és a kör lezárul. Pontos lövést egy 50 m sugarúkörben lehet nagy biztonsággal leadni. Ez igazából közelharcnak számít alovasíjászat szemszögéből. A nagy távolságra leadott lövéseket úgygyakorolják, ez maximálisan 250-300 m , hogy levernek két cölöpöt, és aközéjük kifeszített kötélre lőnek.

Mongóliában ezt még, mint sportot, mind a mai napig gyakorolják,persze már csak ló nélkül. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy aharcos megtanulja az ellenséges sorokat kilőni. Tévedés lenne azt hinni,hogy nagy távolságba úgynevezett szórt lövéseket adtak le, „ahogy esik,úgy puffan" alapon.

Ezzel a módszerrel a parancsnak megfelelően egy kiválasztott sortkoncentrált tűz alá tudtak venni. Az íj maximális lőtávon is képes nagyátütő erővel becsapódni, agyonvágni egy lovat vagy átütni egy vértet.Ugyanis az optimális kilövési szög 45 fok, ilyenkor nagyon magasra repül a

nyíl, helyzeti energiája megnő,' hiszen magasról zuhan a célba. Hozzá kellmég vennünk a vágtató ló sebességéből adódó, a támadás során előreleadott lövésnél keletkező mozgási energiát. Ha a vágtató ló sebessége50km/h, ez olyan mértékben megnöveli az íj átütő erejét, hogy a győzelemmár akkor is biztosítva van, ha az ellenség ugyanolyan hatásfokú íjakkalvan felszerelve, de nyilait álló helyzetből lövi ki. Ezt az előnyt úgy lehetkihasználni, ha a sereg egy állandó forgó mozgást végez. Ezért találó,amikor forgószélhez hasonlítják a hun haderőt. A balszárny állandóanhelyet cserél a jobbszárnnyal, úgy forog, mint egy malomkerék, és lassan,de biztosan lisztté őrli a szemben álló felet. Az előrerohanásnak meg kelltorpanni, mielőtt az ellenséges nyilak lőtávon belül érnek, hirtelenirányváltás történik jobbra, és visszahelyezkedés a harc-

13


44 2011.07.23. 21:30



vonal mögé. Nincs az a haderő, amit egy ilyen támadás ne bomlasztanafel. Ha ez megtörtént, két lehetőség van: az ellenség megfutamodik, vagyelkeseredett támadásba kezd. Bármi is történjék, az a lovasíjásznakkedvez. Számukra csak egy a fontos: mindenáron el kell kerülni a frontálisütközést, ugyanis a könnyű felszerelésű lovas végveszélybe kerülhet egyhirtelen ratoro nehézlovassággal vagy nehézfegyverzet gyalogsággalszemben. Ha mindez, mondjuk erdős részen, mocsaras területen, akadá-lyokkal tűzdelt terepen történik, nehezen kerülhető el a vereség.

A taktika tehát a következő: nem kell fejjel a falnak menni. Pontoshelyzetfelismerés, gyors döntés, a parancsok maradéktalan, egyemberként történő végrehajtása, és a győzelem a lovasíjászoké. .

Nézzük a többi helyzetet. Ha az ellenség kezd felőrlődni a nyilakzápora alatt, egysége felbomlik, és végső elkeseredésében rátör alovasíjászokra. Ha a csata helyét és idejét jól választottak meg, akkor ameneküléshez elég hely áll rendelkezésre. Ilyenkor kerül sor az üldözőklenyilazására a nyeregben megfordulva. A pozíció tiszta, ha az üldözőnehéz fegyverzetű, nem képes tartani a tempót, a gyakorlott lovasíjászbevárja, akár 4-5 méterre is, és ha kell, a páncél résein keresztül is talállegalább annyi helyet, amin egy nyílhegy befér, vagy egyszerűen kilöviüldözője lovat. Egy bukás a csatamezőn teljes fegyverzetben még akkorsem tartozik a leányálmok közé, ha a földre bukott harcoson nem vág-tatnak át saját társai. A menekülés színlelése addig tartott, amíg voltüldöző.

De lássunk egy eredeti forrást, hogyan ír a magyarok harcmodorárólBölcs Leó bizánci császár:

VIII. 57. Jobbára a távolból való harcban és a cselvetésben lelikkedvüket, továbbá az ellenség bekerítésében, a színleg valómeghátrálásban, visszafordulásban, s a taxisok (katonai alakzatok)megszaggatásában.

VIII. 58. Ha egyszer ellenfelüket megszalasztani sikerült, a többitmásodrendűnek tartják, kíméletlenül szorítják, s az üldözésen kívülegyébre sincs gondjuk.

Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak s a többi népek amérsékelt üldözéssel s az ingó jószág rablásával, hanem addig-addigüldöznek, míg csak az ellenséget teljességgel meg nem bomlasztották. Serre minden utat, módot felhasználnak.

Röviden összefoglalva: a lovasíjász harcmodor egy életformáratámaszkodik, ami a nomád állattartás. Soha semmilyen más nép nemtudta hatékonyan alkalmazni. A haderő minden időjárási körülményekközött meg tudta őrizni mozgásképességét, sem forróság, sem a fagyoknem tudták ebben gátolni. Nem létezett számukra természeti akadály.

899. szeptember 24-én a magyarok átkeltek a Brenta folyón, Berengárseregének meglepődni sem volt ideje. A királynak csak néhány testőrévelsikerült megmenekülnie.

907-et írunk, mikor német haderő indult a magyarok kiirtására. El is jutottak Pozsonyig, itt kapták az első felszólítást a Kárpát-medence gyorselhagyására, amit sietve teljesítettek is. Mármint az a néhány harcos, akitúlélte. Július 4-én a magyar hadigépezet a Duna jobb partján lendülttámadásba, hogy nyilaik zápora örök álmot hozzon ellenségeikre, mégmielőtt Ditmár érsek feladta volna rájuk az utolsó kenetet.

Luitpold a folyam túlpartján biztonságban érezte magát a katonáival. Amagyar haderő még aznap éjjel átúsztatott és az itt állomásozok semkerülhették el sorsukat. A maradék Ennsburgig futott, ahonnét a gyermekLajos királynak is menekülnie kellett a magyarok bosszúja elől.

Alig telt el 300 év, és a magyarok mintha egykori önmagukkal néztekvolna szembe. 1241. április 11-én a mongolok Batu kán és testvére, Sejbanvalamint Szübeetej vezetésével átkeltek a megáradt Sajón. IV Bélát kiválótestőrei csak életük árán tudták kimenteni egy tönkrevert seregből.

A hun birodalom fénykorában a kínai nagyfaltól a Rajnáig terjedt. Amagyarok Bizánctól Brémáig vezették hadjárataikat. Ha csak Bulcsú 954-esútvonalát nézzük, akkor végigment a mai Ausztria, Németországterületén, Franciaországban egészen Lionig, majd Észak-Olaszországonkeresztül jött haza. Januárban kelt át az Alpokon és 8 hónap leforgása alatt5. 000 km-t tett meg. Egészen rendkívüli teljesítmények lótól és embertől.A hadvezetés briliáns volt, olyan vezérekkel, akik a harc minden részletétismerik. Ellenségeik hatalmuk alatt oroszlánokból bárányokká szelídültek.Bukásuk után pedig hiénákká váltak, első dolguk epébe mártott tollaikkala történelem átírása.

Annyi hiteltelen zagyvaság, amit ezekről a népekről írtak, még sohasenkiről nem született. Ammianus Marcellinus csak hírből ismerte ahunokat, életében nem látott egyet sem, mégis az ő álta-

la leírt sületlenségek kerültek be a nyugati történetírásba, ahol olyanmértékben rögzültek, hogy a mai napig ez a meghatározó aközgondolkodásban.

Hiszek őseim kultúrájában, és tudom, életmódjuk talán örökre eltűnt,

de egykor ők voltak a sztyeppék királyai, és ha többre nem is vagyokképes, legalább egy gyémántot bemutatok koronájukból.


44 2011.07.23. 21:30



A 80-as évek végén a Fábián testvérek, Szőllősi Antal és még / % Í°néhány lelkes íjász kezdte lerakni a terep- és ^^^^ vadászíjászat alapjait,

olyan sikerrel, hogy ez a sport JL JL hazánkban mély és kiirthatatlangyökereket eresztett. Rövid, de eredményes pályafutásomat én is ebben aszakágban kezdtem. Igazi hőskor volt, kitűnő társaság, jó hangulatútalálkozók. Engem viszont a gyalogíjászat nem elégített ki, ésellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kipróbálhassam az általam gyártotthonfoglalás kori magyar íjat lóhátról. Csakhogy ennek egy aprócskaakadálya volt: még életemben nem ültem lovon. Mégis ha akkormegkérdezte volna valaki, hogy tudok-e lovagolni, magabiztosan vágtamvolna rá a választ, hogy igen.

Miért? Mert egész életemben úgy éreztem, hogy tudok, csak mégsohasem próbáltam. Biztos voltam benne, ha lóra ülök, azonnal mennifog. Elmentem hát egy lovasiskolába. A fedett lovardában egy ló keringettfutószáron a lovász körül, amire mi kezdők felváltva ültünk fel. Úgyéreztem, megfojt ez a légkör. Egy alkalom is elégnek bizonyult ahhoz,hogy rájöjjek, számomra nem ez az út vezet a lovasíjászat irányába.Szerencsére volt néhány barátom, aki rendelkezett lóval, és én folyton anyakukon lógtam. Ezek közé tartozott Cseppentő Attila is, aki sokatsegített kezdeti botladozásaim időszakában. Akkoriban ő volt az egyetlenember az ismeretségi körömben, aki hasonlóképpen gondolkodott őseinklovaskultúrájáról, mint én. A későbbiekben neki köszönhetően szilárdultmeg a nomád hagyományőrzés Opusztaszeren.

Az a tévhit, hogy tudok lovagolni, annak az érzésnek a félreértésébőlfakadt, miszerint valami olthatatlan vonzalom és szenvedély fűz ehhez acsodálatos élőlényhez, ami végigkíséri életem azon hátralévő szakaszát,amikor még képes leszek felülni a hátára. (A fennmaradó rövidke, jelentéktelen részt aligha fogom az élet m egjelöléssel illetni.)

Lovastudásomat azokból a pillanatokból gyűjtöttem össze, amiket kétesés között a lovon töltöttem. Paládi Vince barátom nagyon sokszorkölcsönadta a lovát, Pajkost, ezt a kissé önfejű paripát, aki mellett nem sokgondom volt az útvonal megtervezésével, és azt a problémát is, hogymikor és hol fogunk megállni, teljesen levette a vállamról. Ha vágtábanmentünk egy erdei úton, és neki, mondjuk, kedve szottyant berohanni afák közé, engem magától értetődő módon az ágak téptek le a hátáról.

Gyakorta vonszolt úgy maga után, hogy valamelyik kengyelbe

szorult a lábam. A tereplovaglásnak ezen fajtája roppant kényelmetlen.Hirtelen ritmus- és irányváltásai tették izgalmasabbá egyhangú túráimat,még abban az esetben is, ha síkos, csúszós volt az út. Ilyenkor általábanrámzuhant a ló. A gyönyörű zselici tájból csak akkor érzékeltem valamit,ha fejjel belefúródtam. Imádnivaló kis paci volt, jól egészítette ki enyhén

szólva hiányos lovastudásomat. Egy alkalommal mindennapi, megszokotttúránkat teljesítettük, a jól bevált módszerrel: teljes erőmből húztam akantárt, aminek hatására ő általában egy picit gyorsított. A könnyemen át,amit a menetszél csalt ki a szememből, egy völgy körvonalai kezdtekkibontakozni, majd hűséges társam hirtelen megállt. A jóleső halálfélelemegy utolsó hulláma hideg zuhanyként futott végig a hátamon, hogy mégabban a pillanatban helyet adjon egy olyan érzésnek, amit még soha neméreztem.

A völgy, amibe berohantunk, egy zsákutcában végződött. Nincstovább, a lónak már nem volt hova mennie, hacsak nem akart a meredekdombra felrohanni. Tőle teljesen szokatlan módon nyugodtan állt, énpedig próbáltam valamihez hasonlítani azt, amit átéltem. Ilyet csak akkorérez az ember, ha megtalálja helyét a világban.

Hát én megtaláltam, ez az én völgyem.Ha kinyújtom karjaimat, szinte elérem oldalait, nem látok ki belőle, és

engem sem láthat itt senki. Egy világ a világban, egy Kárpát-medence aKárpát-medencében. Nincs túl közel és nincs túl távol, nem kicsi és nemnagy, és van benne egy hatalmas pozitív mágnes, melynek lelkem anegatív pólusa. Naponta vissza kellett térnem.

Akkoriban még derékig ért a gaz, az erdők a bozóttól járhatatlanok

voltak és a laposabb területeket nádas borította. Legelső lépésként aterület gazdáját kerestem meg, a Bárdudvarnoki Állami Gazdaságot. Márhallottak tevékenységemről, és odaadták a 15 ha területet bérleménybe,amit aztán később sikerült megvásárolni. Mezőgazdasági művelésre ameredek domboldalak miatt alkalmatlan volt, de legelőnek kiváló. Bővenvolt hely a lovaglás gyakorlására, lovasíjász pálya építésére és a meredekoldalak terepíjászatra csábítottak. Elég volt bevágni egy rézsűt valahova,és már lehetett is gyakorolni az íjászatot.

Nem tartozom azon emberek közé, akik a természet legyőzésének jelszavát tűzik a zászlajukra. Egy ilyen völgy önálló élőlény, amitbarátjának, társának tekinthet az ember rövid földi ittartózkodása idejére.Távozásakor pedig úgy kell elhagy-

nia, mintha sosem járt volna itt, élni anélkül, hogy maradandó, jóvátehetelen sebeket okozott volna. Figyelni kell a szeleket, vizeket, anövényeket, az állatok és emberek mozgását. Merről fújnak a szelek, merrefolyik a víz? Mi van, ha sok a csapadék, és mi van, ha nagy a szárazság?Hol olvad el először a hó, és hol marad meg legtovább? Merre járnak alovak, és hol fekszenek le legszívesebben? Merre legelnek éjszaka és merrenappal? Hova mennek, ha esik, és hova bújnak a nyári nap égető sugaraielől? Mit csinálnak az emberek, honnét jönnek be, és merre mennek ki?Hol állnak meg spontán beszélgetésre, hol raknak tüzet, hol íjásznak alegszívesebben? Milyenek a fák, milyen ízű a gyümölcsük? Milyen illatotáraszt a legelő tavasszal, nyáron és ősszel? Milyen érzést kelt bennem adombtető, mit érzek a völgyben, és milyenek gondolataim a vizes,alacsony területeken?

Négy év elégnek bizonyult ahhoz, hogy mindent alaposan megfigyeljek.Kitisztítottuk az erdőket és a legelőket, létrehoztunk egy 14 célos terepíjászés egy futóvad lövő pályát, valamint egy lengőcélt. Elkészült a lovasíjászpálya is a völgy belsejében, ugyanis addig csak kívül gyakoroltam.Alaposan megfigyeltem az emberek mozgását, a spontán csoportosulásoka völgy egy adott pontján történtek. Ide kell építeni azt az épületet, ami azeső és a tűző nap ellen megvéd. Grácz Antal, kitűnő építész barátomálmodta meg azt a deszkapavilont, ami leginkább egy leeresztett szárnyúsashoz hasonlít, aki a fiókáit védi. Kora ősszel fogtunk hozzá az építéshezés már szállingózott a hó, mire befejeztük. Tökéletesen illeszkedik a tájbaés fejezi ki azt a szellemiséget, amit a lovasíjászat képvisel. Alig vártam a

hónap első szombatját, ilyenkor ugyanis nyitott a völgy, bárki eljöhet, hogyvégignézzen egy versenyszerű lovasíjász edzést vagy gyakorolja az íjászatvalamelyik válfaját. A legnagyobb elismerés az volt, hogy az emberek úgyvették birtokukba, mintha mindig is ott állt volna a természet részeként.Kitűnően szolgálja az íjászat gyakorlati oktatását. Ugyanis a tudásmegszerzésének a legjobb módja, ha a hely szellemisége megegyezik amegszerzendő tudás szellemiségével. Minél nagyobb a harmónia, annálhatékonyabb a tanítás.

Az alapok elsajátítására megszületett a legalkalmasabb épület. Mostmár a magasabb szellemi építkezés helyszínét kellett megtalálni, amitermészetesen nem lehet más, mint egy jurta, melynek bejárata délre kell,hogy nézzen. Ez már szűkíti a lehet-


44 2011.07.23. 21:30



séges helyek számát. Az erre legalkalmasabb terület az egyik déli lejtőnvan, az északi széltől védve és kitárulkozva a déli nap sugarainak. Ennekaz épületnek kell a legmagasabban állnia az összes többihez képest.Elhatározásomat arra a megfigyelésre alapoztam, miszerint az önfeledt játékok, a nagyobb csoportosulások mindig a legalacsonyabb területekentörténtek. Ellenben, ha a beszélgetések a meghitt bizalom és magasabbszellemiség jegyében zajlottak, erre mindig a magasabb helyeken kerültsor.

Jó példa erre az az általános gyakorlat, mikor leállítom az edzést, és atanítványok azt a feladatot kapják, hogy széledjenek szét és keressenekegy olyan helyet, ahol egyedül lehetnek. Merüljenek el gondolataikban,keressenek egy célt, ami lehet közel vagy távol, lehet egy vakondtúrásvagy egy lapulevél és adjanak le rá egy lövést, a gyakorlatnak sem a helye,sem az időtartama nincs meghatározva, majd jöjjenek vissza ésszámoljanak be élményeikről. A pavilontól mindenki felfelé indul el.

Az emberi lélek és a természet csak ösztönös, tudattalan pillanataibanérdemes a tanulmányozásra, mikor semmilyen nyomás nem nehezedik rá.Csak ilyenkor válik érthetővé igazi lényege. Az így nyert tapasztalatokatazok tisztaságánál fogva használhatjuk fel, építhetjük életünkbe ésválhatnak cselekedeteink mozgatórugóivá.

Miután megtaláltam az erre legalkalmasabb helyet, kivágattam azoldalból egy 15 m átmérőjű kör alakú síkot. Hatalmas seb éktelenkedett avölgy testén, amit a természet hamar begyógyított. Egyöntetű pázsit nőttrajta és már bele is olvadt környezetébe. Három év múlva sikerültmegvásárolnom egy 150 éves eredeti kazah jurta vázszerkezetét. Néhánybarátom segítségével állítottuk fel először a kéregét (a jurta oldala). Ezt hétrács alkotja, amik harmonikaszerűen összecsukhatók és kinyithatók,őseink így könnyen tudták szállítani lovon, tevén és szekéren, ahogy eztörténik mind a mai napig Belső-Ázsia pusztáin. A rácsokat alkotórészeket bőrszegecsek fogják össze. A nyersbőrt langyos tejbe és kefirbeáztatják, majd így húzzák a lécek furataiba és kötik össze azokat. Ezmegszilárdul, és rendkívüli erővel tartja össze a rácsot. Az így nyertelemeket lószőr kötéllel kötötték össze, úgy, hogy egy 6,5 m átmérőjű köralakult ki, melynek déli oldalán egy szépen faragott és díszített ajtó kapotthelyet. A rácsokat alkotó lécek mindegyike úgy van meghajlítva, hogy a

jurta oldala a talajtól indulva kap egy kis ívet befelé, majd egy nagyobb ívkövetkezik kifelé, és a tetején megint egy befelé

hajló rész van. Az alsó és felső ívbe kerülnek be azok a kötelek, amik ahajlékot, mint abroncsot fogják össze, és erre nehezedik minden terhelés,ami a tetőszerkezet súlyából adódik. Ha ezek közül a kötelek közül akárcsak az egyiket is elvágnánk, építményünk darabokra hullana. A kupolafelrakása úgy történik, hogy valaki azt egy villás fával felemeli, mégpedigúgy, hogy a kereszt a négy égtáj felé mutat. Addig kell tartania, amígannyi tetőtartó lécet nem rögzítettek, hogy a kupola önfenntartóvá válik.Ilyenkor középen el lehet engedni. 110 darab léc kerül lószőr köteleksegítségével a helyére. A tartószerkezet piros, a kupola kék színűre vanfestve. Az eredeti jurták takarása nemezből készült, én az enyémremesteremberekkel varrattam egy belsőt vászonból, egy külsőt olyananyagból, ami nem engedi át a vizet. A kupola, ami egy 2 m átmérőjű kör,nyitva marad. Erre kerül egy négyzet alakú vászon, négy sarkánál kötéllelrögzítve. Ha napos idő van, valamelyik kötelet eloldjuk, és a vásznatlehúzzuk a kupoláról. Alul körbe felhajtjuk egy tenyérnyire a szegélyt, így

a meleg levegő távozik a felső nyíláson át, hogy alulról hűvös légáramkerüljön a helyére.

Középen van a tűztér, a bejárattal szemben helyezkedik el a szentély,amit egy szépen faragott életfa jelenít meg, itt van a vezető helye, tőle jobbra a férfiak, balra a nők helyezkednek el. Őseinknél az ülésrendnekszigorú szabályai voltak: hogy ki hol ült a jurtán belül a vezetőhöz képest,azt rangja, méltósága határozta meg. Ez vetült ki a település szerkezetéreis, és a csatában elfoglalt helyzetét is ez befolyásolta.

Mongóliában a századfordulón nem egy nézeteltérésnek szolgáltattaalapját, ha valaki közelebb építette a jurtáját a vezéréhez, mint azt rangjalehetővé tette volna. Természetesen az ülésrendnek ma is szabályaivannak. Szintén a vezetőé a főhely és hozzá a legmagasabb lovasíjászfokozatot betöltők ülhetnek a legközelebb. Balra a nők, jobbra a férfiakfoglalnak helyet.

Minden ember, sőt mondhatjuk, minden élőlény számára fontos, hogy azélet áttekinthető legyen, és mindig azok a dolgok gyötrik meg a legjobban,amiket nem ért. Az ember másik általánossága, hogy modellezi az őtkörülvevő világot, mégpedig olyannak, amilyennek látja. A mai emberfigyelmét a részletek kötik le, gondolkodásmódjában a „vagyok", az

„igenek és a nemek" a meghatározók, nem pedig az „ések". Valami vagyédes, vagy sós, vagy jó, vagy rossz, vagy szép, vagy csúnya, vagy erős,vagy

gyenge, stb. Ez sarkossá, szögletessé teszi a gondolkodást, és miután ígylátja, így is modellezi. Szögletes házak, bennük szögletes bútorok, szépnégyzet alakú szántóföldek, katonás sorrendben búza, zab, kukorica, stb.táblák. A kiirtott erdők helyére is mértani pontossággal egyenlő sor- és

tőtávolságra kerülnek vissza a fák. Ez a gondolkodásmód soha nem látottmagasságokba képes emelni a tudományokat, de megnyomorítja azegyszerű, hétköznapi emberek lelkületét.

Én a világot kereknek látom, számomra az emberekben van jó és rosszis, az erőseknek is vannak gyengeségei, és a gyengéknek is vannakerősségeik. Nem szeretem azt, ami túl édes és nem szeretem azt, ami túlsós, és a legjobb hely, hogy mindezt elmondjam, egy szép kerek jurta amaga rendezett világával.

A lovasíjász pálya megépítésénél fontos a napot és a szelet figyelembevenni.

Az én pályám a völgy belsejében, teljes szélcsendben van, így azedzések zavartalanul folyhatnak. A nap szempontjából alegszerencsésebb, ha a pálya kelet-nyugati irányú, a cél pedig az északioldalán van, így az edzések során sohasem süt szemünkbe a nap és anézőket sem zavarja. Már évek óta lovasíjásztam, mikor először lemértema pályát. 90 m hosszú, 3 x 30 m-es szakaszból áll. Síkjától 9 m-re vanelhelyezve a 3 darab 3 köregységes tábla, melynek átmérője a pályahosszának egy százada. A méreteket és a szabályokat egy önfeledt játékhozta létre.

Kevés szabály és nagy áttekinthetőség jellemzi. Egy kifinomultrendszer, melyben minden mindennel összefügg. A lovak egy töltésenfutnak, így soha nem áll meg lábuk nyomában az esővíz. A 90 m-espályának van egy 30 m-es rávezető szakasza, ami ívével egy kis tavat ölelát, a végén pedig egy meredek rész, ami könnyíti a lovak megállását. A célkörül egy magas töltés kapott helyet, ami a mellélövéseket fogja meg.

A vizek tanulmányozásához sok gödröt ástam az alacsony területekenés éveken át figyeltem azok vízállását, csakúgy, mint esőzésekkor acsapadék útját. Őseink ártéri vízgazdálkodást folytattak, ami azt jelenti,hogy évente kétszer kiöntötték a folyók és elárasztották a sík vidékeket. Alegelők bővelkedtek fűben, folyóink pedig halban. A hegyekből legördülőcsapadékot a lombok alatt lévő erdei talaj, mint szivacs fogta fel, és lassanengedte tovább a folyókba, amik természetesen kanyarogtak a síkságokon.Akkora gátjuk volt, amit hordalékuk emelt, a vízszint

ingadozása minimális volt és a víz egyenletesen terült szét nagyterületeken.

Az erdőirtásokkal eltűnt a szivacsos erdei talaj, a lezúduló csapadékkéslekedés nélkül rohan a folyókba, amiket időközben leszabályoztak,

levágták természetes kanyarulataikat. így egyre magasabb gátakat kellemelni az árvizek ellen. Kevés eső esik a síkokra, a folyók már nem lépnekki medrükből, jó masszív, magas gátakat építettünk nekik. A víz gyorsanhalad át az alföldön, így a Kárpát-medencében drasztikusan csökken avízszint. Fennáll a sivatagosodás veszélye.

Ez a negatív példa indított arra, hogy megfogjam a vizet. A völgykijáratában ásattam egy mély árkot, ezzel elvágtam a víz földfelszín alattvezető útját. Majd a domboldallal párhuzamosan 2 m mély, 8 m széles és60 m hosszúságban folytattam. A terület gyorsan feltelt vízzel, így kaptamegy 60 x 50 m-es tavat, aminek a legmélyebb pontja több mint 2 m. Fölötteásattam egy patkó alakú, 3 m mély lóúsztatót, ahol nyaranta rendszeresengyakoroljuk a lóval való úszást. A tavakat betelepítettem hallal, nyáronkitűnő az úszásra, télen pedig a jégen, korcsolyáról lehet gyakorolni azíjászatot.

A tavak jelentősen megemelték a terület vízszintjét, és pozitívanbefolyásolták annak mikroklímáját. A lovaim vették először birtokba, úgydöntöttek, hogy kizárólag tóvizet fognak inni. Azóta nem hajlandóak akútvízből oltani szomjukat, nyáron pedig hatalmasakat pancsolnak asekély részeken.

Számtalan vízimadarat sikerült megfigyelnem, vadkacsák, gémek,daruk és békára vadászó gólyák jelentek meg. Ásattam egy gémeskutat is,

a forrásvíz egy homokrétegből tört fel, jéghideg és kristálytiszta.Sikerült létrehoznom egy 20 x 40 m-es lovardát, amit 30 cm magasan

feltöltöttem homokkal. Ez a hely szinte nélkülözhetetlen a lovakkiképzésében és a lovaglás oktatásában.

A völgy bejáratánál volt egy régi tanyaépület, istállóval. Mikor aterületet sikerült megvásárolnom kihoztam lovaimat, akik eddig aházamnál, a faluban voltak. Ezt csak ideiglenes megoldásnak tartottam,sem nekem, sem lovaimnak nem tetszett. Naponta kétszer szaladtam ki,hogy ellássam őket, ez 6 km futást jelentett szakadó esőben, hóesésbenvagy fagyban. Mire kiértem, beleizzadtam a ruhámba, ami rajtam száradtmeg. Több ezerszer tettem meg a távolságot a falu és a völgyem között,szívemben állandó szorongással, hogy vajon rendben találom-e magukrahagyott állataimat.


44 2011.07.23. 21:30



Álmaimban már kezdtek kibontakozni annak a háznak a körvonalai,ami megment mindennapi aggodalmamtól. Ahová - vállalva az önkéntesszáműzetés édes magányát - vissza tudok vonulni zajos századomtól, éstökélyre tudom fejleszteni a lovasíjászatot. Tíz év kemény munkája voltmár mögöttem, mikor Grácz Antal építész barátom, aki azt a gyönyörűdeszkapavilont is tervezte, formába öntötte ábrándjaimat. Itt sem lettelkapkodva semmi, a hely már rég ki lett választva a völgy bejáratánál,ahonnét az egész terület belátható. A gazda szeme hizlalja a jószágot.

Anti, aki ugyanazt a szellemiséget követi, amit én, olyan házattervezett, amit úgy vettem birtokba, mintha mindig is ott éltem volna.Ami kicsi, szép, ami egyszerű, jó alapelvet követ. Télen egy nagycserépkályha dorombol a nappaliban, aminek van egy kis kemence része,ahová bedobok néhány szem krumplit és már kész is a reggeli, mireellátom a lovaimat. A padlástérben kapott helyet egy céltábla, amire ahideg téli hónapokban tudom gyakorolni az oldástechnikát. Akárhova lép

az ember, íjakba és nyilakba botlik. Kardok, tegezek, mindenütt múltunkapró darabjai.

Nyári estéken a padlástér ablakának kiugró párkányán gubbasztvagyönyörködtem a lenyugvó nap hatalmas, vörös korongjában, és addignéztem a domb oldalán legelésző lovaimat, amíg azok szürke foltokkéntnem olvadtak egybe az éjszaka sötétjével. Féltem, hogy csak álmodom azegészet. Hihetetlen volt számomra, hogy mindazt, amire vágytam, megtudtam valósítani, s hogy egész eddigi életem önfeledt és öntudatlanküzdelem volt, és csak most ébredtem öntudatomra. Tudom, ki vagyok, éshogy mi dolgom a világban. Újult erővel és soha nem látott lendülettelfolytattam edzéseimet. Mintha életem egyetlen nagy háború lenne, ésminden nap egy-egy mindent eldöntő utolsó csata. Világra hoztam egysportot, és úgy küzdök érte, ahogy csak egy anya képes a gyermekeéletéért.

Egyedüllétemben hatalmas nyugalom és csend vesz körül, és ha ilyen akülvilág, a lélek kezd zajongani. Az emlékek áradata tör rám, gondolatok,kérdések csaponganak elmémben, mint partmenti hullámok a sziklán. Mihajt? Mi ez a tűz, ami bennem izzik, micsoda erő az, ami képes voltcsaládomtól is elszakítani, akiknek hiánya mély barázdát szántszívemen?!

Nagyapám mesélte, hogy gyerekkorában hatalmas májusfákatállítottak, kérgét lehántották és finomságokat kötöttek a csúcsára. Őmászott a legmagasabbra, de a tetejét még zsírral is bekenték,

így mielőtt hozzáérhetett volna a süteményhez, amit szinte már ujjahegyével megérintett, lecsúszott a földre. Azt mondta: „Latod, kisfiam,ilyen volt az egész életem. Mielőtt elértem volna azt, amiért küzdök, jöttegy világháború vagy egy forradalom, és en ugy csúsztam le céljaimbeteljesedéséről, mint az a kisgyerek a májusfáról."

Ki tudja, hány generáció beteljesületlen vágyai törtek most a felszínre.Hogy alakult ki ez az érzékeny kapcsolat a völgy és köztem? Miért

érzem úgy, hogy én már egyszer végigéltem mindezt? Mintha regmúltszázadokból cipelném magammal mindazt, amit tudok. Létünk nagykérdései állandóan foglalkoztatnak és gyötörnek bennünket, s csakbölcsességünk menthet meg attól, hogy azt merjük hinni, bármelyikre istudjuk a választ.

27


44 2011.07.23. 21:30



lérkezettnek láttam az időt, hogy saját lovat vegyek. ElmentemKaposvárra a Pannon Agrártudományi Egyetemre és elmondtamelképzelésemet az akkori szakágvezetőnek. Miután közöltemvele, hogy mennyi pénzt sikerült erre a célra összekuporgatnom,

a hasát fogta a nevetéstől, majd azt mondta: óriási szerencsém van.Holnap visznek a vágóhídra hat angol telivért, akik kiöregedtek aversenypályáról. Az egyiket meg tudod venni kilóra, azért az összegért,amit a vágóhíd fizetne.

Kimentünk a karámba, hogy megnézzük a szerencsétleneket. A szívemszakadt meg a látványtól. Lelkileg, fizikailag összetört lovak egy kiscsoportja állt szorosan egymás mellett. Attól féltem, ha kiveszem azáltalam kiválasztottat, a többi el fog dőlni. Ködös elképzeléseim alovasíjászatról szertefoszlottak. Mégis úgy éreztem, legalább az egyikethaza kell vinnem. Már nem is érdekelt semmi, csak hogymegmenthessem. Az üzletet gyorsan nyélbe ütöttük. Megszabadultamcsaládom teljes készpénz vagyonától és haza szállítottam a lovat.

Engem már amúgy is hülyének néztek ezzel a lehetetlen hóborttal,hogy íjkészítéssel foglalkozom, de most, hogy meglátták a lovamat, ezbizonyossá is vált mindenki számára. Szegény pára mind a négy lábárasántított és a nyakán egy hatalmas seb éktelenkedett. Mindenszabadidőmet vele töltöttem, és hamarosan a család kedvence lett.Szabadon mozoghatott az udvarban. Néha kiengedtem a ház elé, azárokpartra legelni, nem ment el soha. Nagyokat kirándultunk együtt, úgy,hogy kötőféken vezettem. Egyre szorosabb kapcsolat alakult ki köztem ésaz állat között. Rengeteget tanultam tőle, de megtanultam ápolni és gon-dozni is.

Teltek-múltak a hetek és a hónapok, és megtörtént a csoda. Állapotaegyre javult, sérülései begyógyultak, megszűnt a sán-tasága, és mireelérkezett az idő, hogy felüljek a hátára, már elválaszthatatlan barátságfűzött bennünket egymáshoz.

Akkoriban madarat lehetett volna velem fogatni az örömtől. Sikerültmegmentenem a vágóhídtól és felgyógyítanom ezt a gyönyörű jószágot. Alovas számára fontos, hogy felmérje, szimpatikusak-e egymásnak a lóval.

A szimpátia nagyon érdekes dolog. Figyeljük csak meg sajátmagunkon, vannak emberek, akik első látásra szimpatikusak, és vannak,

akik egyszerűen taszítanak bennünket. Ez természetesen az állatokra is jellemző. Vannak, akiket megugat a kutyánk, és

31

vannak, akiket szeretettel, farkcsóválással fogad. Ugyanez a helyzet alovakkal is. Nézzük csak meg őket a legelőn. Kialakulnak aszétbonthatatlan barátságok és a kiengesztel-hetetlen ellentétek közöttük.Vannak, akik magányosan legelésznek, mindig külön a többitől. Vannak,

akik leválaszthatat-lanok a társaságtól. Vannak félénk visszahúzódók éshatalomra törők.Soha ne feledkezzünk meg ló és lovasa viszonyáról. Ez tény, amit el

kell fogadnunk, és csak ezen az elfogadáson belül változtathatunk, eztsohasem léphetjük át. Sokan kérdezik tőlem, hogyan kell felkészíteni egylovat a lovasíjászatra. Először ismerjük meg egymást! Tudok-e figyelni rá,mit értek meg a jelzéseiből, gesztusaiból? Mennyire figyel rám a ló,mennyire fogad el, ki a domináns, én vagy ő? Az, hogy a hátán ülök, mégnem jelent semmit. Igazán jó lovas csak az lesz, aki együtt tud működni alóval, érti a jelzéseit, fel tudja reálisan mérni viszonyát az állattal, nemcsak fizikai, lelki kapcsolatra is képes, amit oda-vissza tud működtetni. Amegfelelő időben a megfelelő dolgot cselekszi.

A lovak belovaglásáról nem akarok írni, hiszen ebben a témábanmegszámlálhatatlan mennyiségű könyv látott már napvilágot, jobbnál jobb szerzők tollából. Amivel részletesen kívánok foglalkozni, az a lovakspeciálisan a lovasíjászatra való felkészítése.

Amennyiben szabad tartásban vannak lovaink, és a betanításra várólovunk még csikó korában kerül hozzánk, ajánlom a következő módszert.Minden újoncot nagy érdeklődéssel fogad a ménes. Csikónkat aligvesszük le a lószállítóról, már egymásnak is esnek a ménes idősebb és

tapasztaltabb tagjaival. A kíváncsiság és az erőviszonyok felmérése egyhónapig is eltart. Vannak olyan szerencsétlen állatok, akiket istállóbantartanak, még mielőtt hozzám kerülnének, ezek immunrendszere éserőnléti állapota sokkal gyengébb, mint szabadtartásban élő társaiké.Lelkileg sérültek és visszamaradottak. Ezeknél a lovaknál a ménesbe valóbeilleszkedés sokkal tovább tart. Érdemes megfigyelnünk viselkedésüklegapróbb részleteit, hogyan próbálnak hatalomra törni, vagy éppenhogyan hunyászkodnak meg erősebb társaik előtt. A szocializációidőszaka teljes jellemrajzot ad újonc lovunkról. Néhány hét elteltével akedélyek megnyugszanak, kialakulnak a barátságos és az ellenségesviszonyok, nekünk pedig elegendő információ lesz a kezünkben, hogymunkánkat elkezdhessük. Néhány nap f utószárazás után, amikor már az

alapgyakorlatokat nyugodtan hajtja végre, kiválasztom azt a lovat aménesből, amelyikkel legszívesebben barátkozik, és felnyergelem. Azújoncot pedig egy futószáron utána kötöm, majd elindulunk egy túrára.Miután kedvelik egymást, szívesen fogja követni, kezdetben lépés, majd

ügetés és jöhet a vágta. Először csak az úton, később irány az erdő, abozótos, a nádas, be a faluba, az emberek közé, aztán következhetnek asüppedős, vizes terepek, patakok, tópartok. A lovak társas lények, szeretikkövetni egymást, ezt a tulajdonságukat kell kihasználni. Amennyibencsoportos edzés van és a kezdő lovasíjászok lépésben haladnak végig apályán, és folyamatosan lövik a célt, az újdonsült csikók utánuk szoktakmenni, teljesen önszántukból, de segíthetünk is nekik, úgy, hogy vezetjükőket a többiek után. Ajánlatos íjászedzéseinkre is magunkkal vinni őket,amikor lövünk, tartsuk lovunkat rövid száron, majd együtt menjünkbegyűjteni a nyilakat. Kezdetben minden lövésnél fel fogják kapni afejüket, de aztán megnyugszanak, és úgy sétálnak majd velünk, mint egykiskutya. Ezek egyszerű játékok, de jól elő tudjuk általuk készíteni a lovatkésőbbi feladataira.

íjat ló hátáról csak akkor használhatunk, amikor az már tökéletesen bevan lovagolva. Kezdő lovasíjászok gyakran esnek abba a hibába, hogytürelmetlenségüknél fogva túl korán viszik lovukat a lovasíjász pályára, ésott kezdik az íjhoz szoktatni. Ilyenkor az történik, hogy a ló megijed aszokatlan gyakorlattól, majd kezelhetetlenné válik a pályán. Nehéz lesz azelején rávezetni, le akar lépni a lövés pillanatában, a végén pedig nem akarmegállni. Ilyen rossz kezdés után már nehéz visszaszoktatni a lovat.Legfontosabb szabály, hogy a ló a pályán való egyenletes vágtábantörténő-végighaladását és az íj használatát teljesen elkülönítve tanulja meg,mindkét dologra nagy hangsúlyt fektetve. A már jól belovagolt lovatrendszeresen kell a pályán futtatni, legyen ez mindennapos gyakorlat,legalább néhány vágta erejéig. Engedjük meg neki, hogy megismerkedjena környezettel, fölfelé vágtassunk, visszafelé pedig sétáljunk vele a célhoz,érintsük meg, csapjunk rá, járjuk körbe, mintha nyilainkat gyűjtenénkössze, majd ismét vágta és séta visszafelé.

Jól végeztük munkánkat, ha lovunk a pálya elején magától beugrik ballábra vágtába, a pályán egyenletesen halad, majd a végén nyugodtanmegáll. Ezt követően engedjük el a kantárt, és csak akkor használjuk, hafeltétlenül szükséges. Lovagoljunk minél többet úgy, hogy mindkétkezünk szabadon van.


44 2011.07.23. 21:30



Haladjunk nagyon következetesen, lépésről lépésre, ha valami még nemmegy, szánjunk rá több időt. A kapkodás és következetlenség súlyoshibákhoz vezet.

Ha idáig eljutottunk, végezzünk gyakorlatokat. Emeljük fel karjainkat,mintha íjat feszítenénk, forduljunk előre, oldalra, hátra. Mindezt úgy,hogy súlypontunk ne változzon. A lovat pályára való szoktatásával egyidőben kezdjük megismertetni az íjjal. Menjünk túrákra, törjünk le egygallyat, majd óvatosan mutassuk meg neki, nyúljunk előre a feje mellé jobbról és balról, lépésben haladva, lassan végezzük a gyakorlatot.

Mondanom sem kell, a pálca használata fenyítőeszközként szigorúan

tilos.Az állat számára természetessé kell válnia, hogy lovasa eszközt

használ. Használjunk egyre nagyobb ágakat, fogjunk kezünkbe egyruhadarabot. Kössünk színes szalagokat egy botra, de ha lovunk megijed,

azonnal hagyjuk abba, nyugtassuk meg és térjünk vissza az előzőgyakorlathoz. Mindig csak lépésről lépésre. Vegyünk kezünkbe egy nylonzsákot, mutassuk meg neki, kezdjünk vele csapkodni. Talán ez a zörgő,susogó hang a legijesztőbb a ló számára, ha ezt is jól tűri, jöhet akövetkező gyakorlat. Hangsúlyozott az óvatosság.

Következő gyakorlatunkhoz kérjünk segítséget. Lovunkon ülvedobáljunk labdát egymásnak, először csak oldalra, majd hátra, végül a lófeje fölött. Ha már ezt is megszokta, kérjük meg partnerünket, hogyfinoman dobja meg a lovat a labdával, a szü-gyét, a farát, a fejét. Fontos,hogy lovunk az érintéseket, az esetleges ütéseket is megszokja. Kezdőlovasíjászoknál gyakorta előfordul, hogy előre lövéskor a ló nyakához éraz íj szarva, hátralövéskor pedig megcsapja a farát. Egy rosszul felkészítettló ilyenkor megugorhat és máris ott a baleset.

Mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy milyen gyakorlatokat eszelki. Ha betartja a fokozatosságot, olyan lovat fog kiképezni, aki mindenkörülmények között megőrzi nyugodt-ságát. Tapasztalni fogjuk, hogy alovak hozzáállása teljesen változó. Vannak olyan nyugodt állatok, akiknekegy hét teljesen elég, és bármit megtehetünk velük, még fát is vághatunk ahátukon. Másoknál pedig hónapokra van szükség, és mégis lesznek olyangyakorlatok, melyeket nem lesz hajlandó elfogadni. Nem tudunkbármilyen lóból lovasíjász lovat faragni, és ezt nem árt, ha figyelembevesszük még a vásárlás előtt.

íjat csak akkor foghatunk a kezünkbe, mikor lovunk már min-

denféle tárgy használatát jól tűri. Azért kell ennek a legutolsó állomásnaklenni, mert ettől már nem szabad, hogy megijedjen. Ehhez a tárgyhozsemmilyen negatív élménye nem kötődhet. Akkor építettük fel jól akiképzést, ha az íj használata az előző gyakorlatokhoz képest lényegesvisszalépést jelent a ló irányába kiváltott stressz szempontjából.Készítsünk heti edzésterveket. Kezdjük a bemelegítést a lovardában, majdmenjünk ki egy rövidebb túrára, miközben valamilyen eszközthasználunk. Másnap kezdjünk ismét a lovardában egy alaposbemelegítéssel, a tanultak ismétlésével, majd menjünk a lovasíjász pályára,ott végezzük az éppen aktuális gyakorlatainkat, természetesen íj nélkül. Atempót, a gyakorlatok nehézségi fokát igazítsuk minden esetben lovunkképességeihez, soha ne követeljünk tőle túl sokat, de igyekezzünk elkapniazt a pillanatot, amikor lehetőségünk van a továbblépésre.

Az így kiképzett lóval, aki már tökéletesen dolgozik velünk a pályán,és az íj használatát teljesen megszokta, kezdhetünk íjászni a lovasíjász

pályán. Először oldalra adjunk le lövéseket, majd előre, oldalra és hátra,mehetnek a hármas sorozatok. A lovasíjászat előtt végezzünk alovardában bemelegítést, a pályán soha ne használjunk íjat az elsővágtában, hagyjuk, hogy lovunk meggyőződhessen róla, hogy a pályakörül minden rendben van-e. Egy megfeszített íjjal vágtató lovas ki vanszolgáltatva lovának, ha egy ilyen pozícióban ugrik meg, baleset iselőfordulhat. Ezért csak akkor szabad íjászni, ha már többször nyugodtanvégighaladtunk a pályán.

Nem történt ez másképpen Bellával sem, így hívták az én vágó-hídrólmegmentett, 16 éves angol telivér kancámat. Nála érzékenyebb ésfélénkebb állatot azóta sem láttam. El sem tudom mondani, mennyitürelmet, következetességet tanultam tőle. Repültek a hónapok, éselérkezett a várva-várt pillanat.

A völgyem bejáratánál volt egy földút, itt tanítottam egyenes vonalú,egyenletes vágtára. Az út mellé odagörgettünk egy nagy körbálát, célgyanánt. Fogtam az íjamat, elvágtattam mellette és belelőttem. Az élményleírhatatlan volt számomra. Nem terhelhettem túl lovamat, napi 15-20vágta után abba kellett hagynom, annak ellenére, hogy legszívesebbenreggeltől estig ezt csináltam volna.

Néhány hét után azonban hiányérzetem támadt. Mindig csak oldalróllőttem, és úgy gondoltam, meg kellene próbálni szemből

és a lovon megfordulva, hátrafelé is. Végiggondolni nagyon egyszerűvolt, de végrehajtani rendkívül nehéznek bizonyult. Egy vágtában csakegy lövést tudtam leadni, és annak ellenére, hogy a bála nagy volt, mégisnagyon ritkán találtam el. Heteken át gyakoroltam, és úgy éreztem,semmit nem haladtam előre. Ha őseim ennyit tudtak volna, nem foglaltákvolna imába nevüket: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket."

Egy dolgot azonban észrevettem. A lovak számára kifejezetten jó ez a

sport.150 m vágta, majd visszasétálunk. Kitűnő kondicionáló edzés, ha

gyakorlatainkat laza talajon hajtjuk végre, a lábát is kíméli, tüdejét, szívétpedig folyamatosan erősíti.

Bella erőnléti állapota a lovasíjász edzések megkezdése ótafolyamatosan javult.

Világossá vált számomra, ennek a sportnak nincs szüksége speciálisantenyésztett, milliókat érő lovakra. Egy megfelelően felkészített állatszámára nem jelent komoly nehézséget napi 20-25 vágta.

Terhelést a szó fizikai értelmében nekem sem jelentett, de a feladat,hogy vágtából eltaláljam a célt, akkoriban szinte megoldhatatlannak tűnt.Problémám azokban az időkben mindössze a lóval és az íjjal volt.

Több éve íjásztam már eredményesen, jó néhány versenyt nyertemterepíjászatban, de be kellett látnom, az a nyugati típusú angolszászrendszer, amit idáig gyakoroltam, használhatatlan a lovon. Asportlovaglásban használt stílussal sem lehet mit kezdeni. Rengetegedzés, kínlódás, és zsákutcába kerültem. Abbahagytam mindent, nem

fogtam íjat a kezembe, és nem ültem lóra.Felejteni akartam, mindent elfelejteni, amit idáig tanultam. Nem

gondoltam volna, hogy felejteni sokkal nehezebb, mint megtanulnivalamit.

Mi, európaiak állandóan nyüzsgünk, agyunk nem áll meg egy pillanatrasem. Vagy a múlt sérelmein rágódunk, vagy attól rettegünk, hogy mit hozszámunkra a holnap. Elménk meg van terhelve idejétmúlt tradíciókkal ésa modern élet feszültségeivel. Nem tudunk örülni a jelennek, pedig ez azegyedüli létező realitás.

Számot kellett adnom eddigi tevékenységemről, saját magamnak,ítélkeznem kellett magam felett és az ítéletet végre kell ett hajtanom.

Egész eddigi tevékenységem arra irányult, hogy kitaláljak

valamit, de kitalálni csak hazugságot lehet. Mert minden, amit az emberkitalál, az hazugság. Nem kitalálni kell a dolgokat, hanem megtalálni.Szemlélővé kell válni, keresővé, tanúvá, mert az igazság az öröktől fogvalétezik.

Mit akarok hát? Lovasíjászni? Ha lovasíjászni akarok, akkor meg kelltalálnom a lényegét, nem szabad a részletekben elvesznem, mert nemlátom a fától az erdőt.

A magot kell meglelnem, a makkot, amiből a tölgyfa kihajt,gyökereivel szilárdan a talajba, lefelé, ágaival pedig fölfelé, az ég felé tör.

Mi az, ami jobban kifejezné a lovasíjászatot, mint a kentaur?Véleményem szerint a kentaurt a görögök őseinkről, a szkítákrólmintázták. De rajzolhatta bárki bárkiről, tökéletesen fogalmazta meg alovasíjászat lényegét. Csípőtől lefelé eggyé kell válni a lóval, minthatestünk, lényünk egy része lenne. Az ösztönök, a nyers erő, a dinamika, azélet feltartóztathatatlan ereje és mindaz az emberből, amit azokból azidőkből cipel magával, mikor még szerves része volt a világnak. Egy ésoszthatatlan az őt körülvevő természettel.

Az íjász pedig úgy jelenik meg ebben az összefüggésben, mint azértelem, a józan ész, az útját kereső ember a tomboló, sodró világban.Olyan harmóniában van a lovas a lóval, hogy az íjat feszítő felső testeszinte teljesen különválik alsó testétől, ami tökéletesen elnyeli éskiegyenlíti a ló vágtájából adódó elmozdulásokat. Nyilát halálosbiztonsággal tartja a célra feszítve, várva a megfelelő pillanatra, a vágtaugrás felső holtpontján, a lebegés rövid fázisában történő oldásra.

Azt hiszem, ezzel sikerült megfognom a dolog lényegét. Az ember

számára két irányba lehetséges kitekinteni az őt körülvevő világra.Megfigyelővé, szemlélővé válva megismerni, majd elfogadnitörvényszerűségeit, és cselekedeteit ehhez igazítani.

A lovasíjászatban a ló jelenti a külvilágot, a vele való kapcsolatonkeresztül nyerhetünk betekintést a bennünket körülvevő un iverzumba. Azíj pedig egy lehetséges út bensőnk hihetetlen mélységei felé. Ez afelismerés tette lehetővé számomra, hogy túljussak azon a holtponton,ahová kerültem. Megtaláltam azt az utat, amin életem hátralevő részében járnom kell. Göröngyös, akadályokkal tűzdelt és magányos, de az enyémés tudtam, csak a halál lesz képes erről eltéríteni. Úgy éreztem, egyszerrekell két irányba haladnom, megismernem a világot, ami körülvesz ésmegismerni azt, ami bensőmet alkotja.


44 2011.07.23. 21:30



Newton azt mondta: „Azért láttam messzebbre, mert egy óriás vállánálltam." Az emberiség nagyon hosszú utat tett meg, eddigi élete soránsokféleképpen látta a világot és benne önmagát. Alapjában véve azonbankét nagy kultúrát hozott létre: a keletit és a nyugatit. A nyugati létrehoztaa tudományos gondolkodást, nagy tudósai és felfedezői vannak. Ennek aviláglátásnak köszönhető az a technikai civilizáció, ami körülveszbennünket. Nyugat meghódította az anyagi világot, és a rabszolgájávávált. Kelet az ellenkező irányba indult el és belevetette magát a lélekmélységeibe. Nekik nem voltak tudósaik, de voltak megvilá-gosodottaik.Azt mondták, az anyagi világ csak illúzió, és azon törték a fejüket, hogyantudnának neki hátat fordítani. így vált osztályrészükké a lélek gazdagságaés a fizikai nyomor, míg a nyugat az anyagi világ tobzódásában teljesenelszegényedett lelkileg.

Nézzük meg, hogyan tükröződik ez a felismerés az íjászaton keresztül.

Nyugat létrehozza az olimpiai í jászatot , ami rendkívüleredménycentrikus. Felhasználja a technika legújabb vívmányait,stabilizátorok, különböző célszerkezetek és még mi minden, ami ahatékonyságot növeli. Soha nem lőtt még az ember ilyen nagy távraennyire pontosan. Egy nagy kérdőjel azonban mindig ott marad: mekkoraérdem jut az íjásznak és mekkora a technikának. Keletet leginkább a zeníjászat, a kyudó képviseli. A lényeg itt a belső harmónia elérése. Bonyolultrítusok, rengeteg külsőség jellemzi, egyáltalán nem eredménycentrikus.

íjász pályafutásomat nyugati stílusban kezdtem, majd Japánban,Kamakurában tanultam zen íjászatot. Mindkét megközelítést nagyraértékelem, és rengeteget tanultam mindkettőtől. Ennek köszönhető az afelismerésem, hogy a világot mind anyagi, mind lelki irányba érdemes, sőtazt hiszem, hogy meg kell ismerni. A lovasíjászaton keresztülfogalmazódik meg bennem az a törekvés, hogy egyszerre kell haladnunkazon az úton, ami önmagunk belsejébe és a külvilágba visz. ígytükröződik a lovasíjászat filozófiája a kentaurban.

A nagy törvényszerűségek megértése nem okoz problémát, anehézségek a mindennapi gyakorlásnál kezdődnek. De most, hogy láttama lényeget, legalább tettem egy lépést ezen az úton.

A legfőbb feladat az volt számomra, hogy az íjászatot és a lovaglást

külön tanuljam meg és gyakoroljam mindaddig, amíg készség szintjénnem működik. Gondoljunk arra, mikor bicikliz-

ni tanultunk, milyen nehéznek tűnt a feladat, mekkorákat estünk,megtalálni az egyensúlyt két keréken minden figyelmünket lekötötte.Miután már megtanultuk, automatizmussá vált, soha nem figyeltünk márarra, hogyan találjuk meg az egyensúlyt, hogy ne dőljünk fel. Az egészolyan magától értetődővé vált. Az automatizmusok teszik lehetővészámunkra, hogy egy bonyolult folyamat végrehajtása közben figyelmünkszabaddá tudjon válni.

Mi más lehetne hát a cél a lovaglásban, mint eljutni erre a szintre.Mindenféle nyerget használtam eddig, amerikait, sport és katonainyergeket, de úgy gondoltam, ahhoz, amit én akarok elérni, szőrén kellkezdenem. Érezni akartam a ló testét, az izmait, ahogy izzad, ahogylélegzik, részévé akartam válni. Fel is tört a ló, úgy, ahogy kell, hetekenkeresztül véreset vizeltem, a hatalmas esésektől minden porcikám sajgott,a fájdalom részévé vált az életemnek, de nem szenvedtem. Nézzük csak

meg, mely dolgok gyötörnek meg életünkben. Ha kötelességből,kényszerből cselekszünk, mennyire fárasztó, unalmas, kibírhatatlan afeladat, és hogy repül az idő, ha a megpróbáltatást mi magunk tűztükcélul.

Gyerekkoromban unokatestvéremmel, Attilával sokat játszottunkegyütt. Egyszer egy homokos partoldalban találtunk egy elhagyottrókalyukat, és elkezdtünk azon ábrándozni, milyen jó lehetett annak arókacsaládnak, aki itt lakott. Milyen jó lenne megnézni, milyen a belsejeegy ilyen kis barlangnak. Elszaladtunk a közeli szemétdombra, a kacatokközött találtunk egy lyukas lábast, egy fém lámpaernyőt és egy nagy,törött nyelű merőkanalat, és már neki is álltunk az ásásnak, mint avakondok. Felváltva tudtunk csak dolgozni, annyira tágítottuk ki a lyukat,hogy éppen beleférjünk. A teljes tavaszi szünet ráment, minden napkapartuk az agyagos homokot. A szünet végére akkorára tágítottuk abelsejét, hogy ha egymás után bemásztunk, belül már mind a kettenelfértünk, összegörnyedve. Nagyon büszkék voltunk művünkre, majdnéhány perc múlva, mint két üregi nyúl kimásztunk barlangunkból éshazamentünk. Másnap pedig kezdődött az iskola.

Lelkesedésből, önfeledt játékból hegyeket képes az embermegmozgatni, a kötelességből, kényszerből végrehajtott munka pedig

megtöri lelkileg és fizikailag. A szenvedés nem jár törvényszerűen együtta fájdalommal. A sebek és sérülések gyor-

san gyógyulnak, szervezetünk pedig hozzászokik a terheléshez ésfolytathatjuk utunkat a következő akadállyal, mindig a legnagyobbellenállás irányába haladva.

A lovasíjászatban az a követelmény a lovagló technikával szemben, hogya felsőtest váljon teljesen függetlenné az alsótesttől, aminek tökéletesenkell követni a ló mozgását. Mikor már a szőrén lovaglás jól mentelkezdtem különböző gyakorlatokat. Miután én jobb kezes vagyok, tehátaz íjat a bal kezemben tartom, elkezdtem a bal vállamra koncentrálni. Aztképzeltem, hogy ha a vállam meg tudná karcolni a levegőt, akkor annakegy egyenes vonalnak kéne lenni, vagy ha kitartanám a karomat oldalsóközéptartásba, és egy pohár vizet vinnék, akkor annak nem lenne szabadkilötyögnie. Ezeket a gyakorlatokat legnehezebben ügetésben lehetmegoldani, tehát ügetésben kell a legtöbbet g yakorolni.

Ahhoz, hogy a lovaglás rutinná váljon, legalkalmasabbak atereplovaglások. Minden évszaknak megvan a maga szépsége ésnehézsége. Fel kell mérnünk lovunk képességeit, például eső után, sároscsúszós talajon. Figyeljük meg, hogy télen jeges, havas utakon hogyanmászik fel egy meredek partra, és hogyan ereszkedik le. Mit tesz hirtelenirányváltáskor és megállásnál. Mennyire tudok együttműködni vele,minden körülmények között megtartva a ritmust és az egyensúlyt.

A két legfontosabb képesség, a ritmus- és az egyensúlyérzék, ezeketállandóan fejleszteni, gyakorolni kell. Kitűnően alkalmas erre a magyarnépi tánc, nagyszerű gyakorlatok egész tárházát vonultatja fel. A

lovasnépek táncaiban tökéletesen tükröződik vissza ez a kultúra. Nézzükcsak meg a kozák táncokat, dinamikus lábmunka és fenséges felsőtest jellemzi, jól jeleníti meg a lovasíjászat lényegét.

Természetesen ahhoz, hogy a lovaglás reflexszé váljon, nem volt elégBella. Ahogy anyagi lehetőségeim engedték, folyamatosan bővítettemlóállományomat. Először csak olyan lovat érdemes vásárolni, ami már bevan lovagolva, de ha már eleget tudunk, próbálkozhatunk csikókbelovaglásával. Ne felejtsük el a legfontosabb szabályt. Kezdőnek profi ló,profi lovasnak kezdő ló. A tanulás folyamatában elengedhetetlen, hogyminél több lóval ismerkedjünk meg. Tapasztalni fogjuk, hogy ugyanazt agyakor-

latot mindegyik másként fogja megoldani, egyéniségénél és testiadottságánál fogva, és ehhez nekünk mindenkor alkalmazkodnunk kell.

Akkoriban sokat gyakoroltam azokat a testhelyzeteket, amik a lövéstszimulálják. A legegyszerűbb oldalra lőni, ez az ülésben semmilyen

változtatást nem igényel, az előre és a hátrafordulás viszont annál többet.Ezért lovaglás közben szinte állandóan gyakoroltam. Úgy kell elfordulnicsípőtől fölfelé, hogy az alsó test rátapadva a lóra kövesse annakmozgását. A legnehezebb a hátrafordulás, így könnyen ki lehet esni azegyensúlyból és a ritmusból. Próbáltam hátrafordulva minél nagyobbtávokat megtenni, mindaddig, amíg meg nem szoktam. Kitűnő gyakorlataz is, ha kinézünk magunknak egy tereptárgyat, ami előttünk van, majdmintha íjat feszítenénk, felemeljük karjainkat, és végig követjük ebben atartásban, míg mögénk nem kerül.

A kutyáim rendszeresen elkísértek túráimra. Magyar agaraim voltak,néha egy, néha kettő, gyorsak, mint a villám és kitartóak. De gyakranvittem magammal vezeték lovat is, lenyűgözött természetességük éscsodálatos mozgásuk. Rengeteget játszottunk, fogócskáztunk, mentünkárkon-bokron, nádason. Csodáltam kifinomult érzékszerveiket. Vágtattaméjszaka a vak sötétben, én nem láttam semmit, de ők kitűnőentájékozódtak. Előre jeleztek mindent, ha ember, vagy ha valamilyen vadvolt a közelben. Ahogy elődeink mondták, a veszélyt érezni kell, amikormár látod: késő. Fáradhatatlanságuk, szívósságuk példa volt előttem,elkényeztetett, gyönge emberi lénynek éreztem magam mellettük. Télitúráinkon lovaim lehelete a szügyükre fagyott, kutyáim olyantermészetességgel gázoltak bele a jeges folyóba, mintha termálvíz lenne.

Sokat tanultam, tapasztaltam tőlük, de egyvalamit nem láttam soha.Szánalmat nem éreztek önmaguk iránt. Egy állat tud félni, meg tud ijedni,de sohasem sajnálja önmagát.

A lovaglóstílus akkor jó, ha természetességet sugall, természetesek pedigakkor tudunk lenni, ha minél több időt töltünk a természetben. Túráimsorán előszeretettel mentem bele rázós helyzetekbe, ennek megfelelőenhatalmasakat estem, és megtanultam, a helyes lovagló technikaelsajátításánál csak egy dolog fontosabb, jól kell tudni esni.

Tanulmányozásra legalkalmasabbak a részegek és a kisgyerekek, azonegyszerű tulajdonságuknál fogva, hogy öntudatlanok. Cselekedeteiketnem befolyásolja semmilyen belső


44 2011.07.23. 21:30



kényszer, reflexszerűen hajtják azokat végre, így túlélési képességüknagymértékben megnő. Nem hagyhatók figyelmen kívül azok a lelkifolyamatok sem, amik ilyen esetben lejátszódnak. A legrosszabb, amitörténhet, hogy a lovas fél a lótól. Itt minden olyan ember figyelmétfelhívom, aki szereti ezt a sportot, arra, hogy soha ne erőltessünk senkit aló hátára, és az olyanokkal is legyünk nagyon körültekintőek, akikminden áron fel akarnak ülni. Az az ember, aki fél a lótól, lelkileg feszült,és ha a lélek feszült, akkor a test is merevvé, feszültté válik, és minden,ami merev, kemény és rugalmatlan, az törik. A lovak kitűnőemberismerők, a legelső, amit felmérnek a hátukon ülőkről, az a félelemés a bizonytalanság, és ezt könyörtelenül ki is használják. Ezentapasztalatok ismeretében gyakorlataink során időt kell szakítanunk azesések megtanulására. Erre legalkalmasabb egy jó homokos lovarda. A lóitt futószáron megy, lovasa pedig megpróbál különböző módokon jobbrólés balról leugrani, először lépésben, majd ügetésben, aztán vágtában.

Gyakorlatainkat akkor építjük fel helyesen, ha azok jól szimulálják azéletszerű helyzeteket, és adott esetben segítségünkre lehetnek. Használjuklovunkat szimmetrikusan. Fel kell tudnunk rá ugrani íjjal a kezünkben jobbról és balról, és ugyanígy szálljunk is le. Ezek a gyakorlatok jól fogják jellemezni erőnléti szintünket. A lovaglás nem igényel komolyabberőnlétet, rugalmasságot, nem jelent nagy terhelést az ember számára.Ezekre a tulajdonságokra egy esetleges baleset során lesz szükség.

A legfőbb alapelv, amihez tartanunk kell magunkat: mindig a legjobbatreméld, és mindig a legrosszabbra készülj. Felkészültségem és az, hogynem volt bennem félelem, tette lehetővé, hogy hatalmas eséseimet kisebbsérülésekkel túléljem. Olyan helyzetekbe mentem bele akkoriban, amiknélkülözték a józanságot, de én mindig megengedtem magamnak azt aluxust, hogy őrült legyek. Ugyanis azt hiszem, addig nem lehetünképelméjűek, amíg nem voltunk őrültek. A tudás megszerzésének legfőbbforrása a tapasztalás. Kövessünk el annyi hibát, amennyit csak tudunk, desoha ne kövessük el ugyanazt kétszer. Annyi időt töltöttem lóháton, hogyalkatom, mozgásom kezdett megváltozni és az egész reflexemmé vált.

Az autópályán száguldtam kocsimmal, amikor az előttem haladó jármű elkezdett lassítani. Válaszreakcióként súlypontomat hátravittem,majd merev derékkal nyomást gyakoroltam az ülésre, ezzel egyidőben

egy erőteljes mozdulattal magam felé

kezdtem húzni a kormányt. Legnagyobb megdöbbenésemre az autómnem lassított, hanem teljes sebességgel rohant az előttem álló felé. Hirtelenbeletapostam a fékpedálba, a gumik csikorogtak és füstöltek, majd azutolsó pillanatban, néhány centire az előttem állótól sikerült nekem ismegállni. Elérkezettnek láttam az időt, hogy újra íjat fogjak a kezembelóháton.

Kezdő lovasíjászok számára a legfontosabb feladat, hogy a lovaglást ésaz íjászatot egymástól elkülönítve kell tanulniuk! Legyenek kreatívak,törekedjenek az életszerű helyzetekre, haladjanak következetesen, lépésrőllépésre és csak akkor alkalmazzák a kettőt együtt, mikor már külön-különmindegyik ösztönszerűvé vált.


44 2011.07.23. 21:30





Úgy, ahogy a lovaglásnál, az íjászatnál is az automatizmus, azösztönszerű végrehajtás a cél. Erre pedig a legalkalmasabb az íj vonalbahúzása, amikor a karok vállmagasságban vannak, a fix pontot, ahúzáshossz végét a lapockák zárása jelenti. Az összes lovasíjászábrázoláson ez a technika látható. A gyakorlatok részleteit nekem kellettkidolgoznom, de ez lehetetlen lett volna anélkül, hogy netanulmányozzam és ne használjam őseim kultúráját. Rengeteg ábrázolástnéztem át részletesen, sokuknál látható volt, hogy a vesszőket az íjhozmarkolják, megfigyelhető volt a helyes tartás és a megfelelőlovaglótechnika. A legkézenfekvőbb persze az lett volna, ha rögtön eztkezdem másolni, de ez akkor nagyon nehéznek, szinte lehetetlennek tűnt,de a vége mégiscsak ez lett.

Az íjászatban a legnagyobb problémát az jelenti, hogy szánalmasanrossz technikával is célba lehet lőni. Sőt, minél primitívebb egy technika,annál gyorsabban lehet felületes eredményeket elérni. A nehézségek a

középszint elérésénél jelentkeznek. Itt kimerülnek a tartalékok, a fejlődéspedig megáll, úgy torpan meg, mintha egy kőfalba ütközött volna.Továbblépés csak akkor lehetséges, ha a megfelelő következtetéseketlevonva újra kezdjük a tanulást, teljesen az alapoktól. Erre csak nagyonkevesen képesek, ugyanis elménk a saját törvényeinek megfelelőenminden körülmények között alátámasztja saját hiedelemrendszerét.Ragaszkodunk szokásainkhoz, még akkor is, ha kiderül róluk, hogyrosszak. Az életem célja és értelme a lovasíjászat tökélyre fejlesztése. Hakell, a pokol fenekére is elmegyek érte. Ha észrevettem, hogy rossz úton járok, ami számtalanszor előfordult, mindig képes voltam kidobni a régit, jóllehet fogcsikorgatva, de újra tudtam kezdeni, a nulláról indulva.

Első gyakorlatainknál ne használjunk íjat, álljunk be a tükör elé és tegyükoldalsó középtartásba karjainkat. Figyeljünk arra, hogy azokvállmagasságban legyenek. Ezt addig gyakoroljuk, amíg tükör nélkül istökéletesen végre tudjuk hajtani. A következő lépésünk (jobb kezesekesetében, akik az íjat bal kézben tartják): hajlítsuk be jobb karunkat abba apozícióba, mintha egy íjat feszítenénk szegycsontunkra, majdegyenesítsük ki, mintha könyökünknél egy forgástengelyen alá lennetámasztva. Ezeket gyakoroljuk, amíg nem működik reflexszerűen.

Használjunk tükröt, de vigyázzunk, ne szokjunk hozzá, nem magunkatkell nézni, hanem magunkba kell néznünk. Szerezzünk egy vödröt,

fülét szereljük le, kössünk helyébe madzagot, rakjunk bele homokot(ahogy erősödünk, egyre többet), fogjuk meg azzal a három ujjunk utolsópercével, mellyel az íjat feszítjük. Emeljük fel magunk mellé egyenestartással, karunkat lelógatva lazítsuk el minden izmunkat, csak a háromujjúnkban lehet feszültség, laza csukló, könyök és váll. Idézzünk magunkelé egy téli tájat, ahogy a fenyveserdőben egy fenyőágra esik a hó, majdterhe alatt egyszercsak meghajlik, a hó lecsúszik róla, és abban apillanatban engedjük el a vödröt. Ha ezeket a gyakorlatokat tökéletesenvégre tudjuk hajtani, a kezünkbe foghatunk íjat.

Álljunk a céltábla elé két-három méternyire, merőlegesen, váll-szélességűterpeszben, egyenes gerinccel. Tegyünk egy nyilat az idegre,vállmagasságig emeljük karjainkat, úgy, hogy az íjat tartó kezünk a tábláramutat. Feszítsük meg az íjunkat, úgy, hogy vonalba húzzuk, karjainkvállmagasságban, a vessző velük párhuzamos, vízszintes, lapockáink

zártak. Tekintetünket fordítsuk el a céltól, és ne törődjünk azzal, hovalövünk. Figyeljük meg önmagunkat belülről, izmaink feszítőerejénekazonosnak kell lennie az íj feszítő erejével. Törekedjünk az erők tökéletesegyensúlyára. Gondoljunk az előbb leírt fenyőgallyra, és engedjük el azideget, itt a két energia ellentétes irányú mozgást fog kiváltani. A nyíl előrerepül, vele ellenkező irányba terhétől megszabadulva lendül hátra a feszítőkarunk, így kerül mindkét kéz oldalsó középtartásba. Minél több időttöltünk az oldás gyakorlásával anélkül, hogy céloznánk, a későbbiekbenannál gyorsabban fogunk fejlődni. Amikor már tökéletesen megy,fordíthatjuk tekintetünket a cél irányába. Következő gyakorlatainknálfigyeljük a légzésünket és az általa kiváltott lelki folyamatokat. Az íjmegfeszítésével azonos tempóban szívjuk be orrunkon át a levegőt, tartsukbent, majd oldás után lassan, a szánkon át engedjük ki. A légzés egykapocs az akaratlagos és a független között. Ez azt jelenti, hogy képesekvagyunk ritmusát szabályozni, de tőlünk függetlenül is működik. Egykapu, mely belső világunk felé vezet. A belégzés feszültségnöveléssel jár, akilégzés ennek csökkenésével. Ahogy szívjuk magunkba a levegőt,telítődünk energiával, ahogy kilégzünk, csökkentjük. Figyeljük meg,mennyi feszültség halmozódik fel bennünk, miközben megfeszítjükíjunkat, belégzünk, megtartjuk az íjat és a levegőt, majd oldunk.

Hadd tegyek itt egy kis kitérőt. A magyar nyelv annyira töké-

letesen adja vissza a lelkiségét ennek a folyamatnak, hogy leegyszerűsítiérthetőségét a magyar ember számára. Az íjat feszítjük, és mi is feszülttéválunk, az íj húrját mi idegnek nevezzük ugyanúgy, mintidegrendszerünket. Pattanásig feszítjük az ideget, pattanásig feszítjük azidegeinket- vagy éppen másokét. A dekoncentráltságra azt mondjuk,

szétszórtak vagyunk, a szórásképet, szétszórtságot ugyanúgy jelezzük azíjászatban is. A hirtelen ért fájdalomra azt mondjuk: belénk nyilai. Amagyarságnak egykor legfontosabb fegyvere az íj volt, harcmodora pediga lovasíjászat. Nyelvünkben, mentalitásunkban mind a mai napig sokatmegőriztünk ebből.

Térjünk vissza eredeti témánkhoz. Ha a test feszült, a lélek is feszülttéválik, ha a lélek feszült, a test is feszültté válik, ezzel egymásra hatnak afolyamatok. Az íj megfeszítése feszültséggel jár, a belégzés feszültséggel jár, a célra koncentrálás, főleg, ha még tétje is van, mondjuk egy verseny,szintén feszültséggel jár. Iszonyatosan nagy szellemi terhelés ez, amelyegyetlen pontra, az oldás pillanatára koncentrálódik. Ezért nem győzömhangsúlyozni: az íjászatban legfontosabb és mindennek az alapja a helyesoldástechnika. A lövéskor fellépő terhelés nagyon sok íjászra káros hatástgyakorol. A legáltalánosabb hiba az oldáskényszer, ez azoknál jelentkezik,akik nem bírják elviselni a lövés pillanatát megelőző lelki terhelést.Miután az oldás egy önfeledt mozdulat, ezt nem tudják befolyásolni, ésakaratuktól függetlenül hajtják végre.

A lovasíjászatban ez hatványozottan jelentkezik, hiszen a környezetihatások nagy mértékben nőnek. Kiválthatja a lónak egy ritmusváltása, a

vágta ugrás bármelyik fázisa, a lőoszlop bevillanása. Felhívom a figyelmetarra, hogy egy probléma keletkezése minél korábbi, annál nehezebben javítható. Ezért a tanulás fázisai legyenek egymástól jól elkülönítve.Először jöjjön az oldástechnika, majd a célzás és végül a lőgyorsaságfejlesztése. A hibák elkerülésének legjobb módszere a tudatosság, mindenmozdulatunkat tudatosan hajtsuk végre, váljunk önmagunk szemlélőjévé.Hassunk a tudatalattira a tudatosság révén és az önkéntelenre aszándékosság révén. Foglalkozzunk azzal, ami elérhető számunkra, aztánbízzuk magunkat a természetre.

Az íjásznak meg kell tanulnia figyelmét a célra irányítani. Ilyenkortudata olyan, mint a rezzenéstelen víztükör. Képzeljünk el egykristálytiszta hegyi tavat, üde zöld fenyvessel körülvéve,

teljes szélcsendben. A víz felszínén olyan élesen tükröződik vissza a tájképe, hogy megkülönböztethetetlen az eredetitől. Az íjász tudatában ilyenélesen kell a célnak megjelennie. Most nézzük meg hegyi tavunkat, mitörténik akkor, ha egy enyhe szellő csal apró hullámokat felszínére. Azaddig tökéletes tükör hirtelen darabokra törik. így válik tudatunk tajtékzótengerré gondolataink viharában. Gondoljuk végig magányosedzéseinken, önfeledt játékként megélve a gyakorlatainkat. Milyenkönnyedén hajtjuk azokat végre, és mennyi görcs, feszültség van bennünkegy versenyen, minél nagyobb a tét, annál nagyobb az izgalom.

Az izgalom pedig kapkodóvá tesz. A kapkodás hibákkal jár, és ahibáink kiszolgáltatottá tesznek bennünket. Vészhelyzetben ugyanissohasem akaratunk szerint cselekszünk, ilyenkor tudatalattinkprogramozottsága az irányadó. Az íjászatnak nagyon nagy irodalma van,és sokan tanítják. Számtalan bugyuta ötlettel találkoztam már arravonatkozóan, hogyan csendesíthetjük el elménket. Ha példával akaromillusztrálni elképzelésüket, úgy álltak a dologhoz, mintha a világossághozelőször el kellene tüntetni a sötétséget, majd behozni a fényt, pedig asötétség a fény hiánya. Ha világosságot akarsz, gyújts fényt, és ha megakarsz szabadulni az álomtól, ébredj fel! Az elme nem lehet békés, mertlényege a feszültség. Az elme, mint entitás nem létezik, csak gondolatokléteznek. Mi hát a megoldás? Lépj ki az elméből, hagyd el! Azelmenélküliség nem azt jelenti, hogy nem tudod elmédet használni,hanem azt, hogy elméd nem tud téged. Ezt pedig úgy tudodmegvalósítani, ha tudatossá válsz, megfigyelővé, szemlélővé, ez az útvezet a belső ürességig. Ilyenkor válik technikád olyan tisztává, mint a

kristály.Annyit beszéltek már az emberek az önmagukkal folytatott harcról.

Önmagunk legyőzése a legnagyobb feladat, mondták, és egyre többenkezdtek hinni benne. En erre azt mondom, egy problémának rosszoldalról történő megközelítése. Ne avatkozz be az elmédbe, csak légytanú. Ez a gondolkodásmód az íjászaton, mint gyakorlati rendszerenkeresztül egy új dimenzióba viszi használóját. A sportnak pedig új utakatteremt, felszabadítva azokat a szellemi erőket, melyek Csipkerózsika-álmukat aludták ezen a területen.

Mint már leírtam, az összes feszültség, minden hiba az oldásbancsapódik le. Ne lépjünk tovább, míg nem gyakoroltuk eleget, de senki nehiggye, hogy addig nem léphet tovább, amíg nem tanulta megtökéletesen, mert én még nem láttam senkit, aki


44 2011.07.23. 21:30



idáig eljutott volna, ezt mi mindnyájan csak gyakoroljuk. Az embernektörekednie kell a tökéletességre, ez az az irány, amerre haladnunk kell. Dehogy elérhetjük-e? Ez örök kérdés számunkra. Én szeretnék egyszervágtából egy tökéletes sorozatot leadni, de ez eddig még nem sikerült.Megígérem, ha sikerülni fog, azonnal abbahagyom a lovasíjászatot, mertazon túl már nem lesz miért gyak orolnom.

Képzeljük azt, hogy horgászunk és egy nagyon nagy hal akad ahorgunkra, a zsinórunk pedig túl vékony. A legkisebb hirtelen mozdulat,egy rántás elszakíthatja és fogásunk máris elillant. Ez a mi nagy halunk alovasíjászat, a vékony zsinór pedig gyakorlataink, melyek általeljuthatunk célunkig. Legyen hát mindig elég türelmünk, ne akarjunkhirtelen túl sokat, mert könnyen el szakadhat.

Amikor már érezhetővé vált az oldástechnika gyakorlásánál, hogymegfogtuk annak lényegét, felfűztük egy hajszálvékony fonálra, óvatosanlépjünk tovább. Helyezzünk el egy célt vállunk magasságában, legyen ez

egy 30 cm átmérőjű korong. Azért kell vállmagasságban elhelyezni, hogya vonalba húzást, amit az oldásnál is gyakoroltunk, töretlenül tudjuktovább folytatni. Keressük meg azt a távot, amiről biztosan eltaláljuk, éskezdjünk el gyakorolni. Majd elindul egy tánc, lépjünk hátra és lőjünk, haeltaláltuk, lépjünk még hátrébb. Ha nincs találat, azonnal lépjünkközelebb.

Kezdő íjászok gyakran esnek abba a hibába, hogy rögtön az elsőlövéseket nagy távolságról adják le. Mi számít nagy távnak? Ahonnét nemtalálják el a célt. így szakítják el vékony zsinórukat nagyon sokanvégérvényesen. Hogy miért? Mert a távolsággal egyenes arányban nő apszichés teher, és hol csapódik le a feszültség? Az oldásban! Képzeljük el,hogy egy deszkát fektetünk a földre, és azt a feladatot kapjuk, hogymenjünk végig rajta. Ugyan kinek okozna ez problémát, ki mondaná azt,hogy ez egy veszélyes és megoldhatatlan feladat? Akkor most ezt adeszkát helyezzük el két öt méteres állvány között. Azok a természetesmozdulatok, amik az imént jellemeztek bennünket, görcsössé, merevvéválnak a bennünk levő szorongástól. Ekkor helyezzük el deszkánkat kéttízemeletes ház között. Azok az emberek, akik a földön fekvő deszkánteljes magabiztossággal sétáltak végig, most a közelébe sem fognak menni.Pedig a deszka méretei nem változtak semmit.

Így nehezedik az íjászra is a távolság növelésével egyre na-

gyobb teher és teszi bizonytalanná azt a technikát, ami közelrőltökéletesen működik. Hogyan tudjuk megőrizni technikánkmagabiztosságát? Úgy, hogy nem engedjük meg magunknak azt a luxust,hogy mellé lőjünk. Erre a célra azért használok 30 cm átmérőjű korongot,mert a lovasíjász cél belső köre is ekkora, és azért nincsenek rajtaköregységek, hogy bennünket a találat értéke se zavarjon meg. Valakivagy eltalálja, vagy nem, vagy előre lép, vagy hátra. Nagyobb távokrahasználjunk nagyobb átmérőt, de a lényeg a biztos találat. Ez teszbennünket magabiztossá, és ez teszi technikánkat szilárddá.

Arra a kérdésre, hogy hogyan kell célozni, én mindig nagyon részletes,és mindent átfogó választ szoktam adni: SEHOGY. Tudom, hogy nem eztvárták, de így van. Ahhoz, hogy ezt el tudjam magyarázni, egy évtizedetelőre kell ugranom az időben.

Jelenlegi tudásom lehetővé teszi, hogy a 90méteres pályán 6 másodpercalatt menjek végig lovammal, a tempó itt több mint 15 méter

másodpercenként. A három lövés leadására kevesebb, mint 5 másodperc jut. Ha valaki még mindig nem értené, miért nem célzok, akkor annakelmondom. Egész egyszerűen azért, mert nincs rá idő. Itt válik érthetővé aharcművészet fogalma. Csak a cselekvés létezik! Nincs gondolkodás, ahelyzet elemzése, töprengés, csak a színtiszta cselekvés. Ugyanis aharcban nincs idő gondolkodni. A céltárgy megjelenése azonnali reakciótvált ki, a lövést. Talán most már az is kezd érthetővé válni, miért mondomazt, hogy lépjünk ki elménkből. Egész egyszerűen azért, mert ebben aszituációban már amúgy sem tudunk mit kezdeni vele.

Amikor már a sík pályán való lövészet jól megy, hozzáfoghatunk aterepíjászathoz. Ennek lényege, hogy megtanuljuk a szintkülönbségekbőladódó nehézségeket helyesen kezelni. Tudnunk kell meredeken fölfelé éslefelé lőni, vagy úgy, hogy az ágak sűrűjében, az erdőben elhelyezettcélunk alig látható. Ennek gyakorlására egy kitűnő terepíjász pályátépítettem tizennégy céllal, melyek mindegyike különbözik a másiktól,nincs két, egyforma testhelyzetből leadható lövés. Ez az első olyangyakorlat, mely már egészen életszerű, és igazán jó szórakozást nyújt azíjásznak. Megtöri az alapgyakorlatok monoton sulykolásából adódóegyhangúságot. Pedig ezek nélkül nincs eredmény, nagyon sokanrövidítik le ezt a hosszú utat és teszik lehetetlenné a továbbjutást maguk

számára.Azzal a példával szoktam élni, hogy tanítványaim egyénisége

a talaj, az alapgyakorlatok pedig annak az épületnek az alapját jelentik,amit együtt fogunk létrehozni. De senki ne higgye, hogy néhány mocsárbabevert cölöpre fellegvárat fog építeni. Minél erősebb az alap, annálnagyobb házat rakhatunk fölé. A terepíjászat vezet be bennünket abba afolyamatba, mikor nem tudunk az eddig tanult „tiszta" testhelyzetből lőni.

Következő gyakorlatunk legyen a forgásból lövés. Lényege annak ahelyzetnek a felidézése, mikor a lovas szemből, oldalról és hátrafelé ad lelövéseket. Álljunk a céllal szembe, amit vállunk magasságában olyantávolságra helyezünk el, hogy találatunk biztos legyen. Próbáljunk úgyrálőni, hogy felsőtestünket csípőtől fölfelé csavarjuk a megfelelő tartáseléréséig, felidézve azt a helyzetet, mintha lovon ülve adnánk le lövéstelőre, majd forduljunk 90 fokot oldalra, ez a már megszokott merőlegesbeállás a célra. Majd forduljunk újabb 90 fokot, és harmadik lövésünketadjuk le hátra.

Ennek a gyakorlatnak a továbbfejlesztésére építettem egy pályát éscsináltam egy falovat egy vékony gerendából, mely olyan magasságbanvolt elhelyezve, hogy ha ráültem, lábaim nem értek le róla. Nagyonkényelmetlen volt és nehéz volt rajta megtartani az egyensúlyt. A célokatpedig úgy helyeztem el, hogy azok a lehető legjobban közelítsék meg azéletszerű helyzetet, mintha lovon ülve kellene előre, oldalra és hátrafor-dulva lőnöm, itt már figyelnem kellett az egyensúlyra, kezdő lovasíjászokgyakorta előforduló hibája, hogy rossz testhelyzetükkel kibillentik lovukataz egyensúlyból, amit az a maga módján próbál helyrehozni, ezáltal pediglovasát billenti ki a lövés pillanatában a célratartásból. A falovon történőgyakorlás nagy segítséget jelentett számomra abban, hogy egy instabil

testhelyzetben meg tudjam őrizni technikám tökéletességét, figyelveegyensúlyom megtartására.

A következő gyakorlataim a mozgásból leadott lövések voltak. Ezeklényege a megfelelő ritmusban történő oldás gyakorlása. Elindultam a célfelé, egyenletes, határozott léptekkel és folyamatosan lőttem, figyelvearra, hogy sem mozgásom egyenletessége, sem célratartásom neváltozzon. Majd megfordultam és a céltól távolodva adtam le lövéseket,hátrafelé. Ezt rengeteget kell ismételni lépésben és futásban is.

Ezután következnek a guggolásból leadott lövések. Ezek lényege afelső holtpontban történő oldás megtanulása. Guggolásba lefelé haladvatöltünk, fölfelé haladva célra feszítjük

íjunkat, a felső holtponton pedig lövünk, és már guggolunk is le.Kezdődik minden elölről, háromszor egymás után. A gyakorlat nagysegítségünkre lesz a ló hátán megtalálni a vágtaugrás felső holtpontját, ésebben a helyzetben lőni.

Ezek a gyakorlatok teremben is kitűnően használhatók, jólegészíthetjük ki vele téli edzéseinket, amikor a hideg miatt nem tudunklovasíjászni. Télen a tavam befagyott jegén korcsolyáról lövök, úgy, hogya lovasíjász célt beviszem a jégre. Teljes erőmből nekiindulok, majd ahogyazt lóhátról is teszem, gyors tempóban lövöm elölről, oldalról és hátulról.Kitűnő gyakorlat, jól fejleszti a helyes tartást és az egyensúlyt, alkalmazvaa lovasíjászatban kidolgozott szabályokat önálló sportként is működhet.Nehezíthetjük azzal, ha minden lövés előtt csinálunk egy guggolást.Rengeteg módszer van még ezen kívül. Itt csak az alapokat ismertettemdióhéjban, a további részletek bemutatására az edzőtáborok hivatottak, demindenkinek a kreativitására van bízva, hogy mit tesz még hozzá.

Eddig olyan gyakorlatokkal foglalkoztunk, ahol a cél mozdulatlan és mimozgunk, most térjünk át azokra, ahol a cél mozog. Elsőnek a futóvadlövést ajánlom. Erre a célra egy bálamadzagokkal kitömött zsákothasználok, mely egy csigakerék segítségével lejtős pályán mozog.Kitűnően fejleszthető vele a lőgyorsaság és a céltárgy követése. Kezdőlovasíjászok ugyanis rendszeresen lőnek mellé, mert nem veszikfigyelembe, hogy lovuk sebességéből adódóan mindig elé kell célozni.Ezek a hibák jól javíthatók egy f utóvadlövő pályán.

Ezt követi a lengőcél, ehhez a játékhoz egy labdát használok, mely egy

négy méteres zsinóron lóg. Ezt olyan nyilakkal lövöm meg, melyek végénegy gumigolyó van. A találattal lengésbe jön a labda, és az mindig újhelyzet elé állít a következő lövés leadásánál.

A felsorolást a koronglövészettel zárom, mely mind közül alegnehezebb.

Fontos a lövésszám! Az az optimális, ha egymás után csak háromnyilat lövünk ki, függetlenül attól, milyen távolságra van a cél. Alegrosszabb, amit egy kezdő megtehet, hogy ennek a többszörösét löviegymás után ugyanarra a célra. Hogy miért? Mert a monotonitáslehetőséget ad a belealvásra, megtöri az éber tudatot, a harmadik lövésután már automatikussá válik a folyamat. Könnyű eltalálni az így bemértcélt, ez sokakat félrevezet, és

arra a következtetésre jutnak, hogy nagy távra pontosan tudnak lőni. Nefelejtsük el, az életszerű helyzet mindig csak egy lövést tesz lehetővé, ésmindig csak ez számít. Az igazi tudás egy távra egy lövésből mérhető le,

Az edzésprogramok megtervezésénél fontos azok gyakoriságának ésidőtartamának helyes alkalmazása. Kezdők számára heti három alkalom alegmegfelelőbb. Fontos szabály, hogy ne erőltessük meg magunkat. Addig


44 2011.07.23. 21:30



ez a gyakorlat közelíti meg legjobban a lovasíjászatot, ugyanis ebben asportban soha nincs két egyforma helyzet. Valami mindig változik, vagy atávolság, vagy a sebesség. íjászedzéseinken ezt figyelembe kell vennünk,és ha már a megfelelő szintet elértük, használjunk egyszerre több vesszőt.Ennek a módját „Az erő" című fejezetben fogom részletesen leírni.

Kedves Olvasó! Most kérem, vegye szemügyre ezt a könyvet, amitkezében tart, nézze meg méreteit, nagyságát, súlyát, a papír minőségét, abetűk típusát. Amit lát, azt nevezzük formának, és amit olvas, aztnevezzük tartalomnak, így válik az anyag a szellemiség hordozójává.Ahhoz, hogy hozzájussunk, meg kell ismernünk a betűket, meg kelltanulnunk olvasni. Nem lehet ez másképpen az íjász esetében sem. Rá kell jönnie, milyen szellemiséget rejt íja, és meg is kell ismernie. Nagyon sokhosszú aszimmetrikus íj került elő a Kr. utáni 400-as évekből, sokanmagyarázták, hogy miért volt olyan, amilyen. Különböző elméleteketgyártottak keletkezésének okairól. Ezek azok az emberek, akik mindig

csak a formát látják és képtelenek az általa rejtett tartalom felderítésére.Racionális tudatállapotukban próbálják egy mitikus vagy egy mágikustudatállapotban élő archaikus ember életének mozgatórugóit megérteni.Könyvtárszobából tanulmányoznak egy szerves kultúrát, mégpedig úgy,hogy az egészet részekre szedik.

Figyeljünk meg egy vágtató lovasíjászt. A harmónia, az erők tökéletesegyensúlya látható mozgásában. Hunyorítsunk rá, nézzük csak akörvonalait, hibátlan szimmetria jellemzi. Ettől csak az az eset tér el, haaszimmetrikus íjat használ. Ilyenkor sziluettjében egy felfelé irányuló erőis megjelenik, érzékeltetve használója törekvését az égiek felé, egymagasabb szellemiség irányába.

Számomra az íj lelki kapcsolat is. Általa kezemben egy kulcsot tartok,mely a spiritualitás kapuját nyitja. Út a koncentráción át a meditációba.Megtanultam irányítani gondolataimat, és ez sokat segített az íjászatgyakorlásában. Aztán megtanultam íjászni, és ez sokat segített abban,hogy irányítsam gondolataimat, és jól használjam elmémet.

gyakoroljunk, amíg az nem jelent olyan mértékű terhelést, ami akövetkező edzésen hátrányt jelenthet (izomláz, húzódások, vízhólyag azujjakon, stb). Miután ezt már megszoktuk, növelhetjük a gyakoriságát, ahét minden napjára tűzzünk ki egy számunkra megfelelő időpontot, és ezttartsuk be. Kezdők számára a legmegfelelőbb az egy alkalomra jutó nagylövésszám. Miután megszereztük az alapokat, íjásszunk egyszerrekevesebbet, de növeljük az alkalmak gyakoriságát. Amennyiben egy napegy órát tudunk gyakorlásra szánni, ezt lehetőségeinkhez képest osszuk elkét vagy három alkalomra. (Pl.: reggel fél óra, este fél óra, amennyibenmunkánk lehetővé teszi, az ebédszünetben is lehet húsz percet íjászni.) Eza módszer különösen verseny előtt kedvez. Lényege a versenyállapot, atökéletes szellemi ráhangolódás, a maximális koncentráció rövid időnbelüli elérése, valamint annak feltérképezése, mennyi időre és milyenlövésszámra van szükség ahhoz, hogy csúcsformánkat a verseny idejéretudjuk a legmagasabb szinten tartani. Ha egy napot nem gyakorolsz, észre

fogod venni, ha két napot nem gyakorolsz, észreveszi a mestered, hahárom napot nem gyakorolsz, mindenki más észreveszi.

Az edzésen leadott lövések számát csak egyvalami múlhatja felül: amegfelelő szellemi ráhangolódás. Gyakorlatainkat tökéletesen ébertudatállapotban kell végrehajtani, ellenőrzésünk és megfigyelésünk alatttartva minden mozdulatot, izmaink minden rezdülését. Elménket megkell gátolnunk abban, hogy akár csak egy pillanatra is elkalandozzon, réstnyitva egy önfeledt, kontroll nélküli mozdulatnak. A koncentráció teszilehetővé számunkra, hogy feltérképezzük belső világunkat, megismerjükelménket, a benne lejátszódó folyamatokat, és felfedezzük azt, ami azontúlmutat. Ez egy lehetséges út a meditáció felé, de ahogy ezt márkorábban is leírtam, tudatosan kell hatni a tudatalattira és szándékosan azönkéntelenre. Az aprólékosan kidolgozott részletek teszik lehetővészámunkra, hogy a lövés pillanatában egésszé álljon össze a kép, anélkül,hogy tudatában lennénk annak, hogy mi történik.

Ez a módszer, amit kidolgoztam, a lovasíjászatot szolgálja, úgy vanfelépítve, hogy gyakorlója számára lehetővé tegye vágtató ló

hátáról a pontos lövést. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak lovasíjászokhasználják, sőt egyre nagyobb azon íjászok száma, akik az én stílusomatválasztják, anélkül, hogy valaha is felülnének a lóra. Számukra önállóversenyszámokat dolgoztam ki, ahol a gyorsaságnak épp olyan jelentősszerepe van, mint a találatok pontosságának. Ezt aztán igazán sokangyakorolhatják, egyszerűségénél és olcsóságánál fogva, így lehetőség vanarra, hogy nagyobb tömegből legyenek kiválasztva a legtehetségesebbek alovasíjászatra.


44 2011.07.23. 21:30



A z a kezdő, aki idáig eljutott, elsajátította a megfelelő lo-/% vagló- ésíjászstílust, birtokában van az alapoknak, öt-/"̂ ^ vözheti az eddig

tanultakat, kezdheti a lovasíjászatot. JL. JL De ne lepődjön meg azon, hanem fog menni mindjárt elsőre. Ugyanis nincs semmilyen módszer, ami avizet helyettesíteni tudná az úszásoktatásban. Ez volt az az észrevétel,melyet első esetlen próbálkozásaim után leszűrtem, pedig úgy éreztem,kellőképpen fel vagyok készülve a feladatra. Biztosan ültem a lovat,villámgyorsan és aránylag pontosan lőttem, de ló hátáról kilőtt nyilaimrendre célt tévesztettek. Lőgyorsaságom lehetővé tette, hogy szemből,oldalról és hátrafelé is nyilazzak, de találataim fordított arányban álltakfanatikus lendületemmel. A hiba helyrehozható, ha tudjuk annak az okát,de nekem nem kevés fejtörést okozott, míg rájöttem. A kezdő legnagyobbproblémája, hogy nem tud egyszerre a lóra is és az íjra is figyelni. Vagy acélra koncentrál, és akkor kiesik a ritmusból, vagy a lóra, és ilyenkor azíjászat szorul háttérbe. A helyes lövést egy vágtaugrás felső holtpontján, alebegés egy rövid ideig tartó pillanatában tudjuk leadni.

Természetesen a fent elmondottak akkor igazak, ha mindez egybe esika tökéletes célratartással és oldással. A tanuló legelső lovasíjász gyakorlatalegyen a megfelelő ritmusban leadott lövés ismétlése. Mikor eztfelismertem, azonnal átalakítottam a pályát. Száz méteren öt nagyszalmabálát helyeztem el és csak oldalra lőttem. Nem törődtem semmimással, csak hogy lövéseim a megfelelő ritmusban adjam le. A báláknagyok voltak és mindössze kilenc méterre a pályától. Öt lövés öt találat.Sikerélményem óriási volt, nem akartam abbahagyni edzéseimet, ésmásnap már alig vártam, hogy elkezdjem. Néhány hónap után el lehet jutni odáig, hogy a lövés reflexszerűen a vágtaugrás felső holtpontjántörténjen. Aztán jöhetnek a szemből és hátrafelé leadott lövések, egy vágtaés ötször ugyanaz a mozdulat.

Kezdett kamatozni az az erőfeszítés, amit a lőgyorsaság fejlesztésébeöltem. Enélkül ugyanis lehetetlen elérni azt az ismétlésszámot, amilehetővé teszi a gyakorlatok ösztönszerű végrehajtását. A cél a pontostalálat, de ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, sokat kell gyakorolni.Minél gyorsabb valaki, annál kevesebb az üresjárat a lovon, és annálhatékonyabb a tanulás. Mellesleg nincs szánalmasabb látvány, mint egylassú és pontatlan lovasíjász. A villámgyorsan és nagy pontossággal

végrehajtott gyakorlat a cél. A támadásnak olyannak kell l enni,

mint mikor egy malomkő tojásra zuhan. Beosztottam edzéseimet, hogymindhárom irányba megfelelő lövésszámot adjak le. Aztán megtörtem amonotonitást, és rengeteget játszottam úgy, hogy nem előremeghatározott sorrendben adtam le a lövéseimet. Majd meghagytam aközépső bálát, és visszatértem eredeti elképzelésemhez, miszerint egy célt

egy vágtából három oldalról kell meglőni.

Gyerekkoromban sok időt töltöttem nagyszüleimnél. Közelükben volt egyrendező pályaudvar. Kilestük, mikor nincs ott senki, és megpróbáltunkmegtolni egy magányosan álló tehervagont. Nekitámaszkodtunk ahányancsak voltunk, lábainkat nekifeszítettük a vasúti sín talpfáinak, és teljeserőnkből toltuk, hogy még szemeink is kigúvadtak. Olyan érzés volt,mintha egy tízemeletes ház betonfalát akarnánk elmozdítani. Ésegyszercsak megindult egy millimétert, majd egy centit, lassan kezdettmozgásba lendülni. Bebizonyítottuk a világnak, hogy milyen erősekvagyunk. Sok apró kölyök, de képes egy hatalmas vagont megmozdítani,és amikor már gurul, szaladhatunk is mellette. Alig kell erőt kifejteniahhoz, hogy lendületét megtartsa. Hatalmas tettet hajtottunk végre,rettenetesen büszkék voltunk magunkra. Csak a vasutasok őrjöngtek, mega szüleink, meg a közelben lakók, meg a járókelők. Az igazság az, hogymindenki, aki látta, és még azok is, akik csak hallottak róla. Csak nekünk jelentett örömet és boldogságot.

Valami nagyon hasonlót éreztem edzéseim során is. Örömmelcsináltam minden eddigi gyakorlatot, de a jelenlegi úgy viszonyult azelőzőekhez, mint a szőlő kapálása ahhoz a pillanathoz, mikor hűvös tokaji

bort kortyolunk legjobb barátaink társaságában. Az első nagy szüretminden lovasíjász életében az első mesterfok, mikor már többségébenmind a három lövés talál és már „csak" a találatok pontosítása van hátra.Ez az, amikor úgy érezzük, létrejött valami és önálló életre kelt,átadhatjuk magunkat a gyakorlásnak. Ha a győzelemért küzdesz, a játékból munka lesz. Ellenben ha a cselekmény maga válik lényegessé,akkor ünnepelsz.

Hát én ünnepeltem! Élveztem minden percet, amit a völgyemben alovasíjászattal töltöttem. Nyári edzéseimet reggel korán kellett kezdenem,hogy mire felmelegszik az idő, be tudjam fejezni. Fürödtem a felkelő napsugaraiban, és teljes odaadással végeztem gyakorlataimat, vagy a késődélutáni órákban

kezdtem, és akkor fejeztem be, mikor már nem volt látható a cél. Érzésbőllőttem, és a tompa puffanások jelezték találataimat. A sötétben vagygyenge látási viszonyok között végzett gyakorlataim hasznosnakbizonyultak, kitűnően fejlesztik képességeinket. Eső után, mikor a pályafel volt ázva és csúsztak a lovak, mozgásuk teljesen kiszámíthatatlan volt,

állandóan korrigálni kellett a célratartást, ami hihetetlenül nehézzé tesziaz edzést. Hasonló hatású a viharos szél, ami le akarja fújni vesszőnket azíjról és eltéríti a röppályát is. Az arcunkba csapódó szél ad megfelelőinformációt a helyes lövési szög megválasztásához. De talán mindennehezítő körülmény közül a téli hideg a legrosszabb. Ilyenkorelgémberednek ujjaink, lőgyorsaságunk lelassul, a meleg ruha viselésepedig korlátoz a mozgásban. De tél után jön a tavasz, és aki nem fél anehézségektől, állja a megpróbáltatásokat, behozhatatlan fölényre teszszert azokkal szemben, akik minden körülmények között a könnyebbmegoldást keresik. Kihívásnak éltem meg minden olyan helyzetet, amigátolt gyakorlataim végrehajtásában, ki akartam próbálni magam mindenhelyzetben, hogy pontosan fel tudjam térképezni mindenkori tudásomat.Edzéseimről naplót vezettem, feljegyeztem minden találatot, ezekbőlpedig grafikont szerkesztettem, amin jól követhető volt a fejlődésem.Óriási adatmennyiség halmozódott fel az idők során, ami nagysegítségemre volt az edzésprogramok kialakításában. Kezdett kialakulni apálya, a célt a vágta vonalától kilenc méterre raktam le oldalt. Ez bizonyulta legmegfelelőbbnek, az ilyen szögben leadott lövés nem veszélyezteti alovat. Kényelmesen előre és hátra tudok fordulni anélkül, hogy acélratartás során elakadnék az íjammal. Valamint, ha többen gyakorolnak,

biztonságban vannak mindazok, akik a pálya elején vannak és azok is,akik a végére értek. A cél magassága akkor ideális, ha annak közepe apálya síkjától két méter magasan van. Ez nagyon fontos, ugyanis haalacsony, az íjász nem tud vonalba húzni, tartása rossz lesz, egyensúlyiállapota labilis. Ha túl magasan, akkor pedig nem győzzük megkeresnimellélőtt nyilainkat, amik a magas röppálya miatt nagyon messzirerepülnek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy lovasíjásznak nemkell egy ettől eltérő célt eltalálnia, épp ellenkezőleg, a leglehetetlenebbhelyzetben is találatot kell elérni. De ne felejtsük el, mindig a könnyebbfelől kell a nehezebb irányába haladnunk, és nincs fontosabb, mint a jóalapozás. Egy rosszul megválasztott célra történő gyakorlás könnyen

tartáshibákhoz vezet, amik a későbbiekben nehezen javíthatók. Ellenbenegy jól felépített rendszer után könnyen tehetünk kitérőt bármilyenirányba.


44 2011.07.23. 21:30



em láthatunk bele egy másik ember fejébe, így csaktalálgathattam, vajon mire gondolhat az a falumbéli, aki aztlátja, ahogy egyik lovamat szőrén ülöm meg, a másik egykötélen az övemhez van kötve. Mellettem két magyar agár,

kezemben az a kantár, amit madzagból készítettem, az íjam és annyi nyíl,amennyit csak hozzá tudtam fogni. Csattogó paták a betonon, a lovaknyerítése és szünet nélkül ugató kutyáim, akik minden házőrző társukbabelekötöttek, míg végig nem mentünk a falun. Azt hiszem, talán jobb,

hogy az emberek gondolatai koponyájuk árnyékában maradhattak.Ami pedig engem illet, egyre inkább úgy éreztem, hogy egyadminisztrációs hiba folytán kerültem a XX. századba. Ez volt egyedülimentségem arra az árnyalt különbségre, ami környezetem és jómagamközött körvonalazódott. Egy szép napon azonban megtört a jég, néhányfaluval arrébb lovasversenyt rendeztek, és a lelkes szervezők meghívtak,hogy mutassam be tudományomat. Több sem kellett, lóra pattantam ésmár vágtattam is. Világos volt számomra, hogy a bemutatóra való felkéréscsak egy rejtett üzenet. A valóság ugyanis az, hogy a szomszéd falutvérszomjas ellenség támadta meg, gyilkolnak és fosztogatnak. Nemtévesztett meg az sem, hogy az akadálypályán két, egymásra helyezettkörbálán három céltábla van elhelyezve. Jól tudtam, hogy azok nemcéltáblák, hanem halálos ellenségek, és minden találatommalártalmatlanná teszek egyet. Harcolok, ha kell, utolsó csepp véremig,minden nyílnak találnia kell, és nem létezik számomra semmi más, mint afeladat tökéletes végrehajtása. Küzdelmemet a közönség tapssal jutalmazta, és ezzel olyan folyamat vette kezdetét, ami hadjáratokvégeláthatatlan sorába torkollott.

Ezzel egy időben Kaposvár valamelyik iskolájából eljött hozzám egytanár és felkért, tartsak diákjainak egy rendhagyó történelem órát.Rögtönöztem egy bemutatót, majd megismertettem a honfoglalás korifegyvereket, nyerget, lószerszámot lelkes hallgatóságommal. Történelemóráimnak nagy sikere lett, csakhamar az ország minden részéből jöttek aziskolák. Rengeteget tanultam a diákoktól, megfigyelhettem a különbözőgenerációk viselkedését, reakcióikat. Miután minden korosztálymegfordult nálam az elmúlt kilenc évben, az óvodáktól az egyetemekig,kézzelfoghatóvá vált számomra a jelenlegi iskolai rendszer rombolóhatása. Megdöbbentő az az átváltozás, ahogy azok a csillogó tekintetekelveszítik fényüket, megszűnik a vágy az új keresé-

sére, a kihívásokra, a világ megismerésére. Egy évtized az iskolapadbanelég a kreativitás szinte teljes kiölésére. Az eltompulás nem az időmúlásának, hanem az oktatásnak a következménye. Rengetegetdolgoztam azon, hogy a diákok a kultúrát ne információként, hanemélményként kapják, próbáljanak ki mindent, amit csak lehet, legyenek ők aközpont, és ne az a rendszer, ami körülveszi őket. A tanár felelősségeroppant nagy, hiszen a rossz és a jó pedagógus egymással ellentétes

tátva, maradt a csodálkozástól. Az acélok szikráztak az összecsapásnál, apajzsok behorpadtak a mázsás ütések alatt, méterekre hátra dobva avédelme mögé rejtőzködőt. A bemutató után egy életre szóló barátságalakult ki köztünk, sokat tanultam tőlük, legfőképpen azt, hogy abemutatónak tükrözni kell a kor hangulatát. Szükség van szépkosztümökre, azokra a külsőségekre, amik magukon hordják ahagyományőrzés jeleit.


44 2011.07.23. 21:30



foglalkozást művel. A történelem órák lehetőséget adtak nekem arra is,hogy megtanuljam kifejezni gondolataimat, fel tudjam mérnihallgatóságom érdeklődési körét, és témámat ehhez igazítsam. Ennek atudásnak a megszerzéséhez legalább öt évre volt szükségem, és bevallomőszintén, kezdetben nagyon nehezen ment, sokat okoskodtam ésfegyelmeztem, és ami a legrosszabb, mindenkitől elvártam az érdeklődést.Ezen a pályán pedig a legfontosabb az egyhangúság elkerülése, ugyanisazt vallom, hogy a felmérések által közzétett tíz perc az az idő, amíg egyunatkozó gyerek képes figyelni. Ellenben ha sikerül érdeklődésétfelkelteni, szinte levakarhatatlan a témáról.

Bemutatóimat ebben a szellemben építettem fel. Lovasíjászattalkezdtem, kosztümben és korhű felszereléssel, majd a dobófegyverek,kelevéz, balta, tőr vágtató ló hátáról történő célbadobása következett, azegész úgy, mintha egy csata elevenedne meg a nézők szeme láttára. Eztkövetően mindenki felülhet a lovardában egy kis kör erejéig a lóra, majd

kipróbálhatják az általam használt fegyvereket. A nézőből lassan aktívszereplő válik. Majd ezután leülünk a jurtában egy beszélgetésre, erre azidőre már mindenkiben megfogalmazódott néhány kérdés a tör-ténelemmel kapcsolatban.

Történelem óráimra csak hét közben jutott idő, mert a hétvégéimetlefoglalták azok a bemutatók, amikre az ország szinte minden részébőlkaptam meghívást. Vásároltam egy lószállítót, elkészítettem egyhordozható célt és jártam az országot. A legkülönfélébb rendezvényekenléptem fel, íjászversenyek, lovasversenyek, majálisok, stb.

Egyszer a közeli kisvárosban tartott bemutatót a Szent GyörgyLovagrend, Cseke László vezetésével. Elmentem, hogy megnézzem őket.Kis számú nézősereg állta körül a páncélba öltözött gyalogos harcosokat,kétkezes pallosok, bárdok, láncos buzogány, lándzsa volt a fegyverzetük.Rövid bemutatkozás és ismertető után olyan lendülettel estek egymásnak,hogy a szám

Olaszországba már együtt utaztunk. Miután nem tudtam megoldani alovam kiszállítását, ígéretet kaptam, hogy kapok egy erre a célramegfelelően felkészített lovat. Az első meglepetés akkor ért, amikorfelültem a hátára, és kezembe fogtam az íjat.

A ló szinte sokkot kapott a látványtól. Egy átlagos európai sportló volt,hozzászokva ahhoz, hogy a lovas mindkét kezével a kantárt fogja. Az íjmegjelenése a látóterében rettenetesen zavarta. Egy hatalmas lóvásárfűrészporos, homokkal felszórt porondján pörögtünk, forogtunk. Nemtudom melyikünk izzadt jobban, a ló vagy én, de mindkettőnkrőlrendesen folyt a veríték. Lesz, ami lesz, gondoltam, és vágtábaugrasztottam, aztán megpróbáltam leadni egy lövést.

A lovaknak általában kétféle reakciójuk van arra, ha rájuk dobják akantárt. Hirtelen megtorpannak, vagy vadabb vágtába kezdenek. Az énragyogó paripám felváltva produkálta mindezt, úgy, hogy mindjárt azelső próbálkozásnál fejjel belerohantunk egy, a csarnok mennyezetét tartó

oszlopba. A ló és én könnyebb sérülésekkel megúsztuk, de az íjamdarabokra tört. Mire vendéglátóim közölték, jó, akkor ennyi elég is lesz,legközelebb a bemutatóra kapom meg a lovat. Mindnyájan tudtuk, hogyez őrültség, de teljesen mindegy volt. Ennek a lónak a felkészítése hetekigis eltartott volna, ha egyáltalán lett volna belőle valami. A bemutatómlényege pedig, hogy vágtából egy célra elölről, oldalról és hátulról adok lelövést, mindezt hat másodpercen belül.

Alaposan bevertem a fejem abba a vas oszlopba, de ez még nem voltelég ahhoz, hogy a legcsekélyebb lehetőségét is lássam e produkciómegvalósításának. Meghátrálni viszont soha eszembe sem jutott. Énezeket a produkciókat nem bemutatóként éltem meg, számomra ezmindig harcot, kihívást jelentett. Soha nem érdekelt más, mint az, hogyhogyan tudom egy adott szituációból a maximumot kihozni. Összedugtukhát a csoporttal a fejünket, és a következőre jutottunk. Egy célzott lövést lefogok adni még akkor is, ha a lovam hátraszaltót ugrik közben. Ebben azesetben viszont nincs értelme ezt egy táblára lőni , a látvány

71

annyira banális. Eldöntöttük, hogy szereplője leszek a gyalogos lovagokcsatajelenetének. A küzdelem egy drámai pontján berontok a színfalakmögül, és a negatív hőst akkor lövöm mellbe egy gumivégű nyíllal,amikor az éppen le akar sújtani az előtte földön heverő, védtelen lovagra.Mindkét kezével markolva kétkezes pallosát a feje fölé emeli. Fontos voltaz időzítés, a lövésnek akkor kell a vágtató ló hátáról elcsattanni, mikor apallos a magasba lendül, és nyitottá válik Brazil hatalmas mellkasa.Miután arcát nem védte semmi, inkább a hasára céloztam az övmagasságában. A ló helyből ugrott vágtába, olyan sebességgel, hogy anyakára kellett dőlnöm, hogy le ne csússzak róla. A tempó csak akkorfokozódott igazán, amikor egy hirtelen mozdulattal ledobtam a kantárt,majd célra feszítettem az íjamat. Itt kezdődött lovam bakkecske címűmagánszáma. Egyetlen óriási ugrással lendült a magasba. Ahogy repült afelső holtpont felé, tekintetem látómezejéből kezdett eltűnni minden.Figyelmem ellenségem megcsillanó sárgaréz övcsatján fókuszálódott, felsőholtpont, oldás, és már süvített is egy feltartóztathatatlan nyíl a kiszemeltcél felé. Nem tudom, minek örültem jobban, a célzott lövésnek, vagy hogysikerült megmaradni tomboló lovam hátán. Egy biztos, a siker óriási volt,a közönség hatalmas tapssal jutalmazta produkciónkat. A helyzetrendkívül életszerű volt. Ellenfelem kezéből kiesett a pallos, orra bukott,majd visítva fetrengett a földön.

Színészi teljesítményéről akkor azt gondoltam, kicsit túljátssza aszerepét, de haláltusája nagy tetszést váltott ki a közönségből. A valóságazonban az, hogy ebben a szituációban semmi megját-szás nem volt. Eztakkor tudtam meg, amikor Brazil a szokottnál is élénkebb piros fejjel ésenyhén görnyedt testtartásban közölte velem a nyíl becsapódásánakhelyét, ami az öve alatt eg y arasszal volt.

A legfőbb tanulság, amit leszűrtem, hogy soha többet nem vállalokbemutatót mindaddig, míg nem győződtem meg a ló alkalmasságáról, ésmindenhova viszem saját lovamat, ahová csak lehet. Több bemutatót isvégrehajtottunk, mindegyik sikerült. Az egyik alkalommal egy tapasztaltoperatőr vette filmre a jelenetet. Kamerájával úgy állt önkéntes áldozatommögé, hogy a képernyőn jól látszott annak háta és én, ahogy vágtatok és

lövök. A nyíl végigkúszott a képernyőn és csattant a harcos mellén, amitőla kard kiesett a kezéből és nagy lendülettel hátrabukott. A jelenetrendkívüli erővel lendítette mozgásba gondolataimat,

óriási lehetőség lenne feldolgozni a lovasíjászatot filmen. Ugyanis apusztai népekről, lovasíjászokról még nem látott napvilágot ilyenprodukció. Feltehetően a megfelelő szakértelem és a történelmi ismerethiánya miatt. Amiket eddig láttam a hunokról szánalmas fércmunkákvoltak, jobbik esetben lovon és nem gyalog, bunkós botokkal harcoltak, éstermészetesen nyersen és vértől csöpögve ették a húst. Az Európábankiadott ismeretterjesztő irodalom sem különb. Nagy százalékát a túláradórosszindulat, ennek a kultúrának a lefokozása jellemzi, nélkülözve ahitelességet.

Megszületett bennem egy elképzelés egy olyan ismeretterjesztő filmről,amely hitelesen mutatja be ezt a harcmodort és életformát, és közelebbviszi az embereket az objektívebb értékeléshez. Bemutatóimmalvégigjártam Európát, és nem kellett sok ahhoz, hogy felmérjem azokat akülönbségeket, amik a két kultúra között feszülnek.

A korábbiakban már leírtam, hogy mennyire fontosnak tartom a keletiés nyugati gondolkodás eredményeit és azt a folyamatot, hogy mindkétpólus számára hozzáférhetővé váljon a felhalmozott tudás. A magammódján bemutatóimmal és azzal, hogy teljes odaadással tanítom ezt aharcművészetet, próbálok hozzájárulni ehhez a folyamathoz. A sportkezdett különválni a bemutatóktól, hétköznapjaimat rendszeresgyakorlással töltöttem lovasíjászpályámon. A bemutatókra viszont márnem vittem céltáblát, hanem bábokat készítettem, és ezekből építettem felegy ellenséges sereget. Az volt a célom, hogy közönségemet közelebbvigyem az életszerű helyzethez. Ez a produkció mind nézőimnek, mindpedig nekem sokkal izgalmasabb volt. Innét már csak egy ugrás volt atényleges harc teljes megközelítése.

A Szent György Lovagrend jól bevált harcosaival kezdtükrekonstruálni a csatajeleneteket. Megfelelő védőfelszerelésben végeztünktámadásokat egymás ellen. Rengeteg gyakorlati tapasztalatot szereztünkígy a kísérleti régészet számára. A lovasíjász akkor tud aleghatékonyabban harcolni, ha megfelelő tér áll rendelkezésére, nemvéletlenül Belső-Ázsia a szülőföldje ennek a harcmodornak. Kerülni kell aközvetlen fizikai kontaktust. A nagy sebességgel és rövid ideig tartó

rohamok a legcélravezetőbbek. Abban az esetben, ha a gyalogosokszálfegyverekkel vannak felszerelve és taktikájuk lényege a kézitusa, alovasíjász olyan fölényre tesz szert, hogy a küzdelem egy macska-egér játékhoz hasonló. Lőgyorsaságom lehetővé tette, hogy

73


44 2011.07.23. 21:30



három ellenfél hat másodpercen belül találatot kapjon. Méterekre rájuktudtam rohanni, ilyenkor pajzsaik sem nyújthattak megfelelő védelmet, afelső testüket védő harcosoknak ellőttem a lábát. Az így orra bukottnakkét másodperc múlva csattant a hátán a következő lövés. Természetesennagyon ügyeltünk a biztonságra, acélsisakok, sodronyingek, és vastagruházat védte a lovagokat, én pedig mindössze 30 Ibs-os íjat használtam,nagy, gumi végű nyilakkal.

Nagyobb nehézséget jelentett, ha a gyalogosok dobó fegyverekkelrendelkeztek. Ebben az esetben ugyanis nekem hatósugarukon kívülkellett maradnom. Az egyéni harcmód ilyen alkalmazása rendkívülnehéz, ugyanis a célzott lövéseket nagy távolságból kellett leadnom.Ebben az esetben az életszerűséget úgy értük el, hogy teniszlabdávalpróbáltak eltalálni és abban az esetben, ha túl közel kerültünk egymáshoz,ez sikerült is. A leg-látványosabbak a lovas összecsapások voltak. IttLezsák Levente barátomat kértem fel segítségül, aki kitűnő kaszkadőr.

Találataimat rendkívül látványos, hatalmas esésekkel tette életszerűvé.Minden variációt elpróbáltunk, üldöztem és hátba lőttem, oldalról, kerekpajzsába adtam le lövést, elé kerültem, majd megfordulva, a nyeregbőlnyilaztam a mellére célozva. A látvány fokozása érdekében egy kerekacélpajzs külső felét kemény kartonnal vontuk be, ebbe rendes acélhegyűnyilat lőttem, miközben mellé vágtattam. A következő gumivégű nyílvolt, ez a mellén csattant, amitől Levente hátrabukott, kezéből kiesett apajzs és egy látványos esést hajtott végre a vágtató ló h átáról.

Sok gyakorlatot hajtottunk végre, aminek a tapasztalatszerzés volt acélja, de közönség előtt is bemutattuk. Ezek már inkább cirkusziprodukciónak számítottak. Bemutatóim nem bizonyultak hiábavalónak.Rengeteg tévé- és rádióriport készült, újságcikkek jelentek meg rólam, amifelkeltette az emberek érdeklődését az új sportág iránt, és egyre többenkerestek meg azzal a szándékkal, hogy tanulni szeretnének.

indenki számára adva volt egy lehetőség, és ez így van minda mai napig, minden hónap első szombatján el lehetlátogatni a völgybe. Meg lehet tekinteni a versenyszerűedzéseket, kipróbálni az íjakat, és aki kedvet kap,

rendszeresen visszajárhat. Ezt a szolgáltatást az keltette életre, hogy az

íjászat hazánkban akkoriban még nagyon gyerekcipőben járt. Még csaknéhányan gyakorolták ezt a csodálatos sportot, és természetesen kevesenvoltak azok is, akik megfelelő szakmai színvonalon tudták volna tanítani.Erre a megfigyelésre alapozva nyitottam ki a völgyem kapuját azok előtt,akik tőlem vásároltak íjat, de nem volt lehetőségük az íjászat szakszerűgyakorlására. Fontosnak tartottam, hogy az íjat ne csak eszközkéntkezeljék, hanem kapjanak lehetőséget arra, hogy megismerkedhessenekannak történelmi hátterével és kultúrájával is. Úgy gondoltam, hogy majdnéhány alkalommal eljönnek, aztán mindenki megy tovább a sajátelképzelései szerint. De nem ez történt. Az érdeklődők köréből kialakultegy baráti társaság, akik rendszeresen visszajártak ezekre a nyílt napokra.Már több, mint tizenkét éve gyűlünk össze minden hónap első szombatjána völgyben, de engem ez a nap még mindig nagy izgalommal tölt el. Úgytekintek tanítványaimra, mint a saját családomra, és alig várom már, hogyújra lássam őket. Erre a szolgáltatásra bárki eljöhet, de aki a közösségbe isbe akar kerülni, akkor jár el helyesen, ha nem ront ajtóstól a házba.Számtalan kitűnő sportoló nőtt már itt fel úgy, hogy egyszerűkíváncsiskodóként kezdte, de kellő időt adott magának a beilleszkedésre,és társainak arra, hogy befogadják.

Minden nyitott napot két órás munkával kezdünk, ez lehet példáulszénagyűjtés, rőzsehordás, a pályák gereblyézése, stb. Az együtt végzettmunkának nagy közösségformáló ereje van, valamint lehetőséget ad azátmenetre a XX. század nyüzsgő, túlhajszolt világából az íjászat nyugodt,belső világába. Segítségével kialakul egy fegyelmezett légkör, ami azoktatás elengedhetetlen része, hiszen a legkisebb rendbontás, oda nemfigyelés is balesethez vezethet, amit eddig sikerült elkerülnünk. Mire amunkák véget érnek, a lányok megterítenek a jurtában, abból az élelem-ből, amit mindenki magával hozott, és amit együtt fogyasztunk el,miközben megbeszéljük a további programot, majd sor kerül azedzésekre.

A napi gyakorlatokat vetésforgószerűen hajtjuk végre, így mindenkielég időt tölthet el a különböző p ályákon. A céllövő

íjászat a pavilonból történik, ennek lényege a helyes tartásra, légzésre valófigyelem. A gyakorlatokat itt a többiektől elkülönítve, csendes, nyugodtkörülmények között lehet végrehajtani. Ezután olyan sík pályakövetkezik, ahol egy beállásból négy különböző távolságra levő cél lőhető

közösségi természetüknél fogva hihetetlen mértékben meggyorsítjákszellemi érésünket. Hiszen nem egyéni sorsunk a lényeges, hanem amiezen túlmutat. A nyílt napok nem csak a tanulásra adnak lehetőséget,hanem arra is, hogy tapasztaltabb tanítványaim elkezdhessenek tanítani.


44 2011.07.23. 21:30



(30-40-50-60 m). A gyakorlat lényege a térérzékelés fejlesztése. Eztkövetően kerül sor a forgásból, guggolásból, és különböző egyensúlyihelyzetekből történő lövések leadására. A lényeg itt az egyensúly és alőgyor-saság fejlesztése. A következő a futóvad lövés, a cél 30 m-engördül végig, és segíti a mozgásban levő tárgyak eltalálását. Ezután jön alengőcél, itt a céltárgy mozgása már összetettebb, mint az előzőnél, de alényeg ugyanaz. A felsorolást a koronglövészet zárja, ami kitűnőreflexeket és nagy lőgyorsasá-got igényel. Rengeteg olyan csoportosgyakorlat van, amin mindenki egyszerre tud részt venni. Ilyen az, amikorkifeszített zsinórra nagy távolságból (150-200 m) adunk le lövéseket, vagybábokból építünk fel egy ellenséges sereget, amit mindnyájan egyszerreveszünk tűz alá. A kedvelt játékok közé tartozik az is, amikor a lovardaközepére lerakunk egy futball labdát, majd a négyzet mindkét végérefeláll egy-egy csoport, meghatározott számú, gumivégű nyilakkal. Afeladat nyíllövésekkel az ellenfél térfelére juttatni a labdát. Népszerű játék

még az íjász párbaj. Itt egyszerre két íjász áll föl, egy-egy emberalakosbábuval szemben, és a feladat három gyors lövés leadása. A győztesmarad, a vesztes helyére pedig jön a következő íjász. Igen gyakranhasználjuk a terepíjász pályát. A tizennégy cél egy 5 hektáros, ligeterdős,dombos területen van elhelyezve. Amennyiben ezeket a szabadtériprogramokat az időjárás nem teszi lehetővé, egy fedett lőtér áll arendelkezésünkre.

Akik rendszeresen járnak ezekre a nyílt napokra, és beilleszkedtek atársaságba, valamint lovagló tudásuk lehetővé teszi számukra,bekapcsolódhatnak a lovas edzésekbe. Télen túrák, alaki gyakorlatok, éslovasbirkózás segíti előrehaladásukat. Tavasztól őszig pedig aversenyszerű edzésekre kerül sor a lovasíjász pályán.

Egy biztos, aki becsületesen végigcsinál egy ilyen nyílt napot, azkellemesen elfárad, mire leülhet az esti tábortűz mellé. Itt szoktukmegbeszélni a nap eseményeit és tapasztalatait, és gondoljuk végig azelkövetkező feladatok végrehajtásának módját.

A közösségben cselekedeteinkkel, érzéseinkkel, gondolatainkkal olyanhatásokat tudunk átadni egymásnak, amelyek

A tudás megszerzésének ugyanis csak az egyik módja a tanulás, a másik atanítás. Úgy aránylik az egyik a másikhoz, mint a belégzés a kilégzéshez.Ha a tanítvány elért egy szintet, elkezdhet tanítani. Egy kezdőbentermészetesen mindenki a saját hibáját fedezi fel először. Ez l ehetőséget adarra, hogy egy adott problémát egy másik ráközelítésből is lásson,fejlődését nagymértékben felgyorsítva.


44 2011.07.23. 21:30



öbb év munka és önfeledt játék állt már mögöttem, és lassanelkezdtek kibontakozni a sportág körvonalai. Összeállt egybiztonságosan működő pálya, ami lehetővé tette a mindennapigyakorlást és mérhetővé a fejlődést. Ami nagyon tetszik az

íjászatban, hogy teljesen objektíven méri a teljesítményt, a találatokpontszáma jelzi a tudást, és ez alapján jön létre egy rangsor. A sport azegyetlen dolog a világon, ami képes mérhetővé tenni a különbséget emberés ember között. Segítségünkre lehet az önmagunkról alkotott képobjektívebb megformálásában, és megkímélhet bennünket önmagunktúlzott alábecsülésétől és túlbecsülésétől is.

A pálya hosszát a völgyem méretei határozták meg, így lett 90 m, acéltáblák átmérője ennek egy század része, azaz 90 cm. A következőproblémát az jelentette, hogy középről mindhárom tábla lőhető, megkellett hát határozni, hogy az elsőt csak egy szabályos előre lövéssel,lehetőleg minél messzebbről, az oldalsót csak oldalról és a hátsót is minélmesszebbről, hátrafordulva lehessen lőni. Sok fejtörést okozott, mígmegtaláltam a megfelelő megoldást. Három egyenlő részre osztottam apályát, így lett 3 x 30 méter, harmincméterenként egy-egy oszlopot ástamle a pálya bal oldalára. így a szabály tiszta és áttekinthető lett, ugyanis azelső tábla az első és második lőoszlop között lőhető, a középső a másodikés harmadik lőoszlop között a hátsó pedig a harmadik és a negyediklőoszlop között.

Egy dolog volt még hátra, megtalálni azt a módszert, ami lehetővé teszi alovak sebességéből adódó különbségek objektív értékelését. Ugyanisminél gyorsabban halad végig a lovas a pályán, annál nehezebb a pontostalálatok elérése, viszont sokkal életszerűbb egy lassan vágtatólovasíjásznál, aki ugyan pontosabb, de erre több ideje is van. A cél agyorsaság és a pontosság. Ennek megfelelően dolgoztam ki azt arendszert, aminek a lényegét két fotocellás kapu és egy elektronikusidőmérő alkotja. A lovas egy rávezető szakaszon elindul vágtában, majd ateljes sebesség elérése után lép át a kilencven méteres pálya kezdetét jelzőkapun.

Azt a szintidőt, ami alatt végig kell haladnia a lovasnak a pályán, 16

másodpercben határoztam meg. Aló másodperc fölött végrehajtottgyakorlat már nagyon lassú, nem tükrözi azt a szellemiséget, melyet egylovasíjásznak követnie kell, valamint ez az idő lehetővé teszi a táblánkéntikét vessző kilövését is, és

83

megfelelő biztonságban indulhatnak gyerekek, és a sportban még kevésrutinnal rendelkező kezdők. Az elektronika 16 másodpercről visszafelékezd el mérni, abban a pillanatban, ahogy a versenyző belép a kapun,majd megáll a kilencven méteres pálya elhagyása után. Az óráról

leolvasható a megtakarított idő, melyet hozzáadunk a találatokból elértpontszámhoz.Differenciálni kellett a találatok értékét is. A legkönnyebb oldalról

leadni a lövést, 9 m-ről egy 90 cm átmérőjű táblába. Itt a három köregységértéke kintről befelé haladva 1; 2; 3 pont. Nehezebb a szemből leadottlövés, a pontérték itt 2; 3; 4 pont. Legnehezebb talán a hátrafelé leadottlövés, és ezt a pontok megoszlása is tükrözi: 3; 4; 5 pontot lehet elérni.

Az érthetőség kedvéért most nézzünk egy futamot. A lovasíjászrávágtat a pályára, átlépve a fotocellás kapun elindítja az órát, aszázadmásodpercek könyörtelenül pörögnek visszafelé. Töltés,célratartás, majd a megfelelő ritmusban kb. 30 m-re a céltól lead egylövést, ami a tábla szélébe csapódik és 2 pontot ér. Villámgyors újratöltés,célrafeszítés, oldás, találat a második tábla közepébe, 3 pont. Gyorsújratöltés, visszafordulás és a második lőoszlop elhagyása után lövés ahátsó táblába, a nyíl a második köregységbe csapódik, értéke 4 pont. Avessző táblába csattanásától még 2 mp és a lovas kilép az elektronikuskapun, melynek érzékelője megállítja az órát, az időmegtakarítás 7, 24 mp.Most pedig lássuk az eredményt, a találatokból 8 pont, az időből 7, 24 ezösszesen 15, 24 pont. A versenyen három bemelegítő futam állrendelkezésre, majd kilenc értékelhető, ezek összpontszáma adja averseny értékelését.

A rendszer készen állt, elérkezett az idő az első versenymegrendezéséhez. Kezdett felnőni egy olyan gárda, aki már alkalmas egyilyen megmérettetésre. Nagyon fárasztó és rendkívül tanulságos volt azelső alkalom. Ezt is, mint mindent, tanulni kellett. Én ekkorra márrengeteg rendezvényen voltam, mint résztvevő, de ez volt az első, amitszerveztem. Szerettem volna itt is valami újat létrehozni, ugyanis zavartaz a légkör, ami az olimpiai sportokat veszi körül. Úgy adják és veszik asportolókat, akár a lovakat, minden a pénz körül forog, a versenyzők élőreklámtáblákká váltak. Az üzleti szellem olyan mértékben uralja asportokat, hogy az már kezd visszataszítóvá válni. Elképzelhetetlenszámomra az a kép, hogy a pályán korhű kosztümben, harci színekrefestett lovakon vágtató lovasíjász mögött hatalmas posztereken mosószer,szárnyas betét és férfi arcszesz

reklámok jelenjenek meg, ami jól jövedelmez, de agyonvágná azt alégkört, amiért egy életen át küzdöttem. Legyen hát újra az ember aközpont, a világra rácsodálkozó, a világot megismerni akaró, a játszó, aküzdő ember, és nem engedem meg a völgyemben, hogy bármi másra

terelődjön a figyelem, öncélúvá, magamutogatóvá téve a legemberibbtörekvéseket.A versenyeket mindig május harmadik szombatján és szeptember

harmadik szombatján rendezzük meg. A völgyet gyorsan kinőtték ezek arendezvények, a legtöbb induló ötven fő volt, reggeltől estig tartott amegmérettetés, utána leültünk, hogy megbeszéljük a sportág jövőjét. Arraaz elhatározásra jutottunk, hogy egy időpontban egyszerre több helyenrendezzük meg a versenyeket.

Az Alföldön Horváth György, a Felvidéken pedig, ami Trianon ótaSzlovákiához tépett területe hazánknak, Bíró Gábor, majd a későbbiekbena csapathoz csatlakozva Petraskó Tamás, Kisroz-vágyon a Bodrogközbenvállalta magára a rendezvény lebonyolítását, összegyűjtve a környéklovasíjászait. Sokan kerestek fel azzal a szándékkal, hogy ennek a nemessportágnak a terjesztésével kívánnak foglalkozni, de sajnos rengetegenakadtak fönn a rostán. Leggyorsabban azok hullottak ki, akik ettől vártákmeggazdagodásukat. Elképzelésük koporsóját a sportban valófelületességük eresztette jeltelen sírjukba. Voltak olyanok is, akik csak akülsőségekig jutottak el, ezeknek az első homlokukon gyöngyözőizzadságcsepp szökőárként mosta el fellángolásuk halovány lángját. Azeddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy csak azok képesek talpon maradni,

akik saját lovakkal, területtel és pályával rendelkeznek, és kellőelhivatottságot éreznek a lovasíjászat szellemisége iránt. Több évig tartószívós munkával elérték, hogy az emberek köréjük gyűljenek. Ők nemválasztás vagy szavazás útján kerültek pozíciójukba, hanem kiválasztód-tak annak betöltésére. Ők a kagánok, ők alkotják a kaganátust, alovasíjászat legfelsőbb szervezeti felépítését. A sportágat érintő ügyekbenés abban a kérdésben is, hogy ki csatlakozhat a kaganátushoz döntést csakaz ő hozzájárulásukkal lehet hozni. Kagán az lehet, aki rendelkezik aharmadik tanuló fokozattal. Ezt követően rendezhet három versenyt,azonos időpontban a tavaszi és őszi versenyekkel, ahol minimálisan kilencindulónak kell lennie. A rendezvényekről részletes tájékoztatást kelladnia, fotók, videók, stb. formájában. Ezt követően kerül sor a kaganá-tusszavazására, és amennyiben pozitív eredmény születik, egy

85

új kagánt fogunk felavatni. Ettől kezdve a nála megrendezésre kerülőversenyek eredményei beleszámítanak a hivatalos nemzetközirendszerbe.

területi adottságainál és az emberek mentalitásánál fogva. Európában ésaz Egyesült Államokban sokkal többet kell küzdeniük azoknak, akik megakarják honosítani ezt a sportot. Nehézségeik vannak a területtel, a


44 2011.07.23. 21:30



Kezdett kialakulni egy jól működő forgatókönyv a versenyeklebonyolítására. Cey-Bert Róbert barátom, aki a GasztronómiaiVilágszervezet elismert szaktekintélye, élete jelentős részét eleinkételeinek, szokásainak felkutatására szánta, végigjárva egész Ázsiát. Ohozta annak az áldozati ételnek a receptjét, amit szarvashúsból, egyrégészeti lelet alapján rekonstruált hun áldozati üstben főzünk meg averseny előtti napon. Az üst eredetijét tőlem nem messze, Hőgyészen, aKapós völgyében találták meg.

A versenyzők korhű öltözetben és fegyverzetben ülnek be a jurtábaeste hét órakor, hogy közösen fogyasszuk el az áldozati ételt. A rítusok,szertartások katalizátorként működnek az Istennel való találkozásban,vagy teszik lehetővé az átmenetet egyik tudatállapotból a másikba,lehetőséget adva az elmélyülésre belső világunkban és megmozdítani ahétköznapi, „ülve rohanó" társadalom előtt rejtett tartalékait. Fontosnaktartom, hogy a folyamatok belülről induljanak kifelé, és ne csak a felszínt

érintsék, ugyanis mi értelme lenne a XXI. század küszöbén élő embernekősi ruhákban járni, vágtató ló hátáról célba lőni, ha csak nem az, hogyezek a gyakorlatok lehetővé tegyék számunkra az élet egy olyanaspektusának a megismerését, amit jelenlegi civilizációnk eltakar.

A rendezvény dinamikája akkor jó, ha a verseny előtti napvisszafogottságot, elmélyültséget tükröz, olyan, mint a vihar előtti csend.Az energiák begyűjtése, egy nagy belégzés, hogy másnap, a versenynapján a kilégzés, a belső energiák robbanásszerű felszínretörése kövesse.Lovainkra harsány színekkel ősi szimbólumokat festünk, befonjukfarkukat és sörényüket. A völgyben dobok döngenek, hangoscsatakiáltások kíséretében. A versenyt harci gyakorlatok követik, közöslovasíjász rohamok, egy bábukból felépített sereg ellen, majd buszkasi,lovasbirkózás következik. Eközben összesítik a pontszámokat, és sor kerülaz eredményhirdetésre. A délutáni órákban ülünk ismét a jurtába egyközös étkezésre, ahol részletesen kielemezzük az egyéni szerepléseket és averseny minden pillanatát. Majd a zenészek következnek, az önfeledtszórakozás, az éjszakába nyúló táncház, keretet adva és lezárva arendezvényt.

A Kárpát-medence az a hely, ahol a leggyorsabb a fejlődés,

hivatalokkal, stb. Olyan falakat kell áttörniük, amik Magyarországon nemléteznek. Ennek ellenére Európa szinte minden országából és az EgyesültÁllamokból is szép számmal akadnak jelentkezők. Az USA-ban két kitűnőember, Dávid Gray és Edwin Gilbert, tettek nagy lépéseket a sportágtengeren túli terjesztésében. Dávid fáradságot és időt nem kímélveszervezte meg, hogy számomra megfelelő lovakat készítsenek fel, éspályát építsenek. Szervezőmunkáját csak vendégszeretete múlta felül,neki köszönhető, hogy az amerikai nép jól szervezett bemutatók kereteinbelül ismerkedhetett meg ezzel az új sporttal.


44 2011.07.23. 21:30



ontosnak tartottam, hogy a versenysport mellett megjelenjen egyolyan rendszer is, aminek segítségével az egyén fejlődése isnyomon követhető. A pontrendszer a következőképpen alakult30; 60; 90 a három tanuló fokozat és 120; 150; 180 a három

mesterfok.így lett különválasztva a sport és a harci művészet. Aki a harcos útját

járja, sokkal összetettebb tudás megszerzését tűzi ki célul, mint egysportoló. Itt a legfontosabb jelszó, a teljesítmény, sohasem mehet azerkölcs rovására.

A tanuló pályafutását valamelyik kagánnál kezdi, aki (ahogy azt már akorábbiakban leírtam) saját területtel, pályával és a tanításhoz megfelelőszámú lóval rendelkezik.

Vizsgázni csak a völgyben lehet, a tanítvány által kiválasztott lóval,versenyen csak sikeres vizsga után lehet indulni.

A tanuló első fokozat megszerzéséért vizsgát ismételni egy verseny

kivárása után lehet.Tanuló második fokozat megszerzésétől sikertelen vizsga esetén a

tanulónak egy versenyen ismételten meg kell lőnie a megszerezni kívántfokozathoz szükséges pontszámot, csak ezek után jelentkezhet ismétvizsgára.

Tanuló I. fokozat: A kezdő csak a kagán javaslatára jelentkezhet vizsgára,amennyiben megfelelő tudással rendelkezik az első fokozatmegszerzéséhez, valamint felkészülési idejét szorgalmas munkával ésrendszeres edzéssel töltötte. A lovasíjászat köré épülő és annakfenntartását szolgáló gazdaságban képes tevékenyen részt venni, éslegalább egy versenyen segédként közreműködött. Ez a felkészülési időszükséges ahhoz, hogy társai zavarása nélkül, biztonságban hajtsa végrefeladatát. Az első tanuló fokozattal rendelkező lovasíjászok kaftánja kékszínű, a lovasíjász övre felkerülő vereten a keleti Zodiákus állatai közül akígyó és a disznó látható.

Tanuló II. fokozat: A tanulónak legalább egy versenyen 60 pont felettkell lőnie, ezután jelentkezhet vizsgára. A második tanuló fokozattalrendelkezők kaftánja zöld színű, az övve-retükön a sárkány és a kutyalátható.

Tanuló III. fokozat: A tanulónak legalább két versenyen 90 pont felettkell lőnie, ezt követően jelentkezhet vizsgára. A harmadik tanulófokozattal rendelkezők kaftánja bordó színű, az övvereten a nyúl és akakas látható.

Mester I. fokozat: Az első mesterfok eléréséhez legalább

három versenyen kell 120 pont felett teljesíteni, és ezt követően lehet jelentkezni a vizsgára. A tanulónak itt két különböző sebességű lóval kellbizonyítania. Gyors lovon három lövéssel, lassú lovon minimálisan öt,vagy ennél több lövéssel kell 120 pont felett teljesítenie. Az első mesterfokozattal rendelkezők kaftánja fekete színű, övveretükön a tigris és a

majom látható.Mester II. fokozat: A második mesterfok megszerzéséhez háromszorkell versenyen 150 pont felett lőni, a vizsgán gyors és lassú lovakon, azelső mesterfokozat megszerzéséhez hasonló feltételek mellett 150 pontfelett kell teljesíteni. Sikeres vizsga esetén vörös színű kaftánt ölthetnekmagukra a második mester fokozattal rendelkezők, az övveretükön abivaly és a kecske látható.

Mester III. fokozat: A harmadik mesterfok eléréséhez három versenyenkell 180 pont felett teljesíteni, ezt követően lehet vizsgára jelentkezni, ahollassú és gyors lovon egyaránt el kell érni a 180 feletti pontszámot. Aharmadik mester fokozattal rendelkezők kaftánja sárga színű, azövveretükön a patkány és a ló l átható.

A szimbólumrendszer kidolgozásához, mely a mindenkori tudást tükrözi,természetesen megint őseimhez kellett visszakanyarodnom példáért.Viseletükben az öv volt az a tárgy, ami rangjukat, társadalmi helyzetüket jelezte. A női övekről leolvasható volt, hogy viselője asszony vagy mégleány, van-e gyermeke, hány fiú és hány lány, stb. A fiú az övét férfivá,harcossá avatása után kapta meg, és egy életen át tükrözte rangját.Kézenfekvő volt számomra, hogy az övön kell elhelyezni azokat aszimbólumokat, amik jelzik a lovasíjász pályafutásának állomásait. PapGábor barátomat kértem fel, hogy dolgozza ki a jelrendszer elméletialapjait. Keresve sem találhattam volna olyan embert, aki járatosabb nála aszerves műveltségben. A keleti Zodiákus egymással szemben lévőállatjegyeit javasolta, precesszióban haladva. így jön létre a tizenkettőbőlhat. Három tanuló és három mesterfok. A versenyen elért harmadik helyszimbóluma egy lófej, a másodiké ló és sólyom, az elsőé pedig acsodaszarvasunk, agancsai között a napkoronggal. Ez egy évben csakegyszer, a szeptemberi verseny kiértékelése után kerülhet az övére annak,aki dobogós lett. Pap Gábor Csathó Pált javasolta az övveretekmegtervezésére, aki feleségével együtt, részletesen kidolgozott mindenábrát, és a megfelelő szakemberekkel le is

gyártatta. Nem győzök eléggé hálás lenni óriási segítségükért, melynélkül a lovasíjászat kétségkívül szegényebb lenne.

Ezzel felkerült az i betűre a pont, létrejött egy minden részletébenalaposan kidolgozott rendszer, ami kizárólag gyakorlati tapasztalatokraépült. A születése pillanatában érezhető volt az újszülöttön, hogy még

csecsemő korában kinövi a völgyet, gyermekkorában bejárja Európát, ésfelnőtté válva már az egész világ ismerni fogja.


44 2011.07.23. 21:30



A hogy a közösségi gyakorlatok a személyiséget, úgy a /% magányosedzések az egyéniséget hivatottak fejleszteni. Az, amit én edzőtábornak

nevezek, azt jelenti, JL JLhogy tanítványaim velem együtt gyakorolnak.Egyszerre négy emberrel foglalkozom, így elegendő időt és figyelmet

tudok rájuk fordítani.Mikor megnyitottam a völgyet, és lehetővé tettem az edzőtáborokat,

megdöbbenve tapasztaltam, hogy a jelentkezők többsége nem tudta, mirevállalkozik. Jóllehet lélekben készen álltak, de nem bírták a fizikaiterhelést. Néhány órás szőrén lovaglás feltörte a feneküket, pár ezer

lövésnél vízhólyag nőtt az ujjukon, sérüléseiktől és a fáradtságtól nemtudtak eljutni a koncentráció megfelelő szintjére. Két-három nap után lógóorral elcsoszogtak a völgyből. Kidolgoztam egy fizikai tesztet, ami kiszűriazokat a jelentkezőket, akik alkalmatlanok a feladatra. 10 km terepfutás,majd rögtön utána két óra szőrén ügetés megállás nélkül a lovardában,majd 500 lövés leadása 20 m-ről egy 60 cm átmérőjű körbe. Tanítványaimazonnal végrehajtották a feladatot, nekik ez nem okozott problémát. Atovábbi jelentkezők pedig már tudták, mire kell felkészülniük. Azedzőtábor mindazok számára nyitott, akik rendelkeznek lovasíjászvizsgával, és végrehajtották a fizikai tesztet, ez alól a szabály alól csak akülföldről érkező tanítványok kivételek. Ok a nagy távolság miatt ritkántudnak a völgyben megjelenni. Számukra az első alkalom még csaktájékozódás jellegű, nekik több időre van szükségük, hiszen rájuk ittminden az újdonság erejével hat. Vannak, akik kalandnak élik meg, hogybepillantást nyerhetnek a lovasíjászat sajátos világába, és vannak, akiknekfeltett szándéka a sportág alapjainak saját hazájukban történő lerakása.

Történjen bárhogy is, az erőnlét mindenki számára nagyon fontos! Egyhaladó lovasíjásznak napi 50-100 vágtát kell megtennie ahhoz, hogy azautomatizmusok kialakuljanak, és ösztönszerűvé váljon a mozgás.Mindezt teljesen éber tudatállapotban, kontrollálva minden mozdulatot.Amennyiben gyakorlataink közben kialszik a tudatosság lángja,mozdulatainkban keletkezhet hiba, amit nem veszünk észre. Agyunkpedig mechanikusan rögzít mindent, függetlenül attól, hogy az használójaszámára jó vagy nem. Elménk nem működik együtt velünk magától, erremeg kell tanítanunk. Sok tanítványom panaszkodott már, hogy rengetegetgyakorol, mégsem jut előre. Miután megnéztem gyakorlataikat, felhívtamfigyelmüket, hogy

rossz a technikájuk. Egész egyszerűen rossz technikát tanultak meg.Ilyenkor a továbblépés rendkívül nehéz, hiszen rengeteg időt és energiátöltek bele a rossz megtanulásába. Minél keményebb az anyag, amitmegkarcolunk, minél mélyebb a barázda, annál nehezebben javítható asérült felület. Bármennyire is fárasztó az állandó önkontroll, egyedül ezvezet bennünket célba, minél jobb az erőnlétünk, annál kevesebb az esélya mechanikus, oda nem figyeléssel történő ismételgetésre.

Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem azokban az időkben, amikor az

akkor, ha majd jó mester akar lenni, ugyanis nem tudok mit kezdeniazokkal, akik a táv felét tűzik ki célul. Nehéz lenne felsorolni azokat adolgokat, amitől a tanítás sikeres, de van valami, ami sosem hiányozhat,és ez a humor. Bármennyit is küzdött a tanítvány, ha legalább napontaegyszer nem fogja a hasát a nevetéstől, nekem hiányérzetem támad. Nincsszánalomra méltóbb látvány, mint azok a szellemi iskolák, ahol az emberhosszas keresgélés után sem talál egy olyan arcot, amely mosolyogna.Vigyázzunk, a komolyság betegség!


44 2011.07.23. 21:30



amerikai hadseregben tanítottam, egy-egy edzésen volt afrikai, ázsiai, éseurópai ember, különböző korú férfiak és nők. Megpróbáltam mindenkiszámára a saját útját megmutatni. Mindenki egyéniségének megfelelőenkapta a feladatokat és az iránymutatást, ugyanis a tanításban nem tűröksemmilyen sablont. Úgy gondolom, hogy mi mindnyájan egy nagy körtalkotunk, és a középpontba akarunk eljutni. Jóllehet a cél közös, mégismindenki más pontján áll a körnek, így törvényszerűen más utat is kellbejárnia.

Az edzőtábor akkor jó, ha gyakorlataink úgy hömpölyögnek, mint egyfolyam, amit a fegyelem gátjai tartanak medrében. A fegyelem irányáttekintve kettőt ismerünk, a kívülről jövőt és a belülről kifelé hatót. Avölgy rendezett világa és fegyelmezett légköre hat a tanítványra,létrehozza belső fegyelmét, megteremtve mester és tanítvány kényesegyensúlyát a tapasztalatok állandó áramlásában és az érzelmeklüktetésében.

A kívülről jövő fegyelem olyan, mint egy tojás héja, keretet ésbiztonságot ad mindaddig, amíg a benne fejlődő fióka csontváza meg nemerősödik. A csontváz pedig olyan, mint a belső fegyelem, ha már elégerős, nincs szükség többé a héjra. Ha a tanítvány nekilát a fegyelemtojáshéjának feltöréséhez, mielőtt még megerősödött volna a csontozata,hibát követ el. Ha a mester túlzottan szilárddá, áttörhetetlenné alakítja ahéjat, fiókái sohasem nőnek fel. Nézzünk csak körül alaposan a világban,hány szülő nem hagyta felnőni a gyermekét. Hány vezető hozott létreolyan rendszert, ahol a beosztottak örök döntésképtelenségre vannakkárhoztatva. A természet pedig milyen könnyedén megoldja. A fióka erejetökéletes harmóniában van a tojáshéj szilárdságával. A jó mester éstanítvány mindig követik a természet törvényeit, így elérik céljaikat.

Egyszer egy kezdő lovasíjász azt mondta nekem, hogy szeretne jótanítvány lenni. Én erre azt válaszoltam, keressen meg


44 2011.07.23. 21:30



A völgy úgy ölel körül, mint az anyaméh, távol tartva belse-/% jétől avilág zaját, csak a madarak csicsergése és a tücs-Á~ kök ciripelése hallatszik.

Lassan közeledek lovammal a JL. JL. pálya rávezető szakaszára. Horkatapasztalt állat, több éve használom már lovasíjászatra. Emlékszem, milyenijedős csikó volt, és micsoda energiák törtek benne felszínre felnőttéválásakor. Úgy megy a pályán, mintha zsinóron húznák. Minden erejétbeleadja a vágtába, mintha életéért küzdene. Történhet körülötte bármi, őegyenesen halad a cél felé. Bármennyire is próbálom egyenletessé tenni agyorsulását, ő valósággal berobban a pályára. Hátsó lábai, mint acélrugóklökik el a talajtól, méterekre röpítve a sarat az eső után felázott pályán. Ötmázsa tömör izom feszül a kanyar meredek falának, úgy bedőlve, hogykezemmel megérinthetném a talajt, és már rajta is vagyunk a pályán.Elengedem a kantárt, és villámgyors mozdulattal ráhelyezem az idegre azelső nyilat. Mozdulataim teljes harmóniában vannak inaszakadtából

vágtató lovam mozgásával, a tempó több mint 12 m másodpercenként.Tekintetem az első céltábla közepén fókuszálódik, az íj 33"-on feszül,lapockáim zárása jelzi a húzáshossz végét. Ügy kell a nyilat a céltárgyközepén tartani, mintha oda lenne szögezve. Egyszerre kell figyelni acélratartásra és a lovaglásra. Lélegzetem visszafojtom, nem lehet feszültségbennem, csak annyi izom dolgozhat, amennyinek feltétlenül muszáj. Alegkisebb felesleges izomtónus is képes kibillenteni az egyensúlyból, vagyaz oldás pillanatában félrelökni nyilam. A ló elérte maximális sebességét, agyorsulás végét egy enyhe előre-bukás jelzi, amit azonnal kompenzálnikell. Létrejön egy pillanatnyi stabilitás, amit lovunk légzése mégmegzavarhat egy egész kicsiny ritmusváltással. Minden számít, alegcsekélyebb elmozdulás elég ahhoz, hogy a nyilunk célt tévesszen. Avágtaugrás felső holtpontján egy jól begyakorlott automatizmus lép életbe.A jobb kéz ideget feszítő ujjai hirtelen elernyednek, az alkartehetetlenségénél fogva hátralendül. A dolog részemről lezártnaktekinthető, nyilam már a maga útját járja, időm sincs az eredménykonstatálására, ugyanis 1,5 másodperc van hátra a következő lövésig.Tekintetem már a következő tábla közepén van. Koncentrációm mindig acél mögött fókuszálódik, soha nem a felületen, ez nagyobb mélységet ésstabilitást ad az oldás pillanatában. Töltés, célratartás, lövés. Itt nincskivárás, egy mozdulattá olvad össze minden. Hozzá kell szoknunk, hogysemmilyen érzelmi reakció ne kísérje a lövést, ez megzavarhatja lelki

egyensúlyunkat. Az a nyíl, ami már a célba csapódott, átlép egy újdimenzióba, a múltba. Azon se törjük a fejünket, milyen lesz a következőlövés, mert az meg a jövő. Törődjünk csak a jelennel, koncentráljunk teljeserővel az adott pillanatra. Harcoljunk úgy, ahogy a kacsa úszik, a felszínfelett mozdulatlan és kifejezéstelen, de a víz alatt veszettül evez.

Vigyáznom kell, hogy a teljes felsőtest kövesse a célt, így lassan ésegyenletesen kell fordulnom, a ló súlypontján maradva. Figyelemreméltók azok a hatások, amelyek a lovasíjászt érik a pályán valóvégighaladás során. Az első lövés leadásánál igyekszünk minél közelebbkerülni a lőosz-lophoz, így a pálya elején az az érzésünk, mintha rengetegidő állna rendelkezésünkre a lövés leadásáig. Az idő azonban rohamosanés könyörtelenül fogy, úgy érezzük, mintha egyre szűkülőkeresztmetszetű csőbe futnánk. Ez a hátra lövésnél változik, itt afordítottja történik az előzőknek. A pálya első szakaszában folyamatosanközeledünk az optimális lövés leadásának pontjához, előtte még bővenvan időnk, de utána már nincs. Hátralövésnél viszont igyekszünk rögtön alőoszlop elhagyása után lőni, erre előtte természetesen nincs lehetőségünk,utána ugyan még bőven van, de itt már egyre távolodunk a céltól, ésesélyünk is egyre kevesebb a pontos találatra. Van a célnak egy szívóhatása, mintha be akarná szippantani az íjászt. Ez minden íjászsportbanmegfigyelhető, de legszembetűnőbben a lovasíjászatban jelentkezik. Azíjász annyira koncentrál az első célra, kidőlve lováról, mintha a lövéspillanatában egy Y-elágazáshoz értek volna, a ló halad tovább a pályán, őpedig mintha nyilával együtt repülne a cél felé. Ez a hátralövésnél olyanerővel jelentkezik, mintha a cél le akarná rántani az íjászt a ló hátáról.

Hihetetlen mennyiségű információ és életérzés, belezsúfolva mindösszehét másodpercbe. Ha ezek után megkérdezné valaki, hogy miértlovasíjászom, az lenne a válasz, hogy egyszerűen azért, mert kell.

Akkor most ragadjunk meg egy problémát, ami természetesenkérdések lavináját fogja elindítani. Lehet-e egyidőben egyszerre kétdologra figyelni? Minden jótanuló kisdiák rögtön vágja rá a választ, hogynem. Amennyiben ez igaz, akkor nem lehet lovasíjászni. Márpediglovasíjászni lehet. A felszínen valóban csak egy dologra tudunk egyszerrefigyelni, vagy a lovaglásra vagy a célratartásra. Alaposan megfigyeltemedzéseim minden pillanatát, és a következőt vettem észre. Agyunk elsőráközelítés-ben hol az íjra, hol a lóra koncentrál, tanulásunk pedig aváltások

gyorsaságát növeli egy szintig. A folyamat ugyanis idáig érzékelhetőegyszerű, hétköznapi megfigyeléssel. Ahogy előrehaladtam a sportban, aváltások közti idő egyre rövidebb lett, de volt olyan is, hogy eltűntelőttem, és nem tudtam nyomon követni az eseményeket. Olyan volt afolyamat, mint egy búvópatak, ami valahol hirtelen eltűnik, ki tudja,

milyen utakon jár a föld alatt, majd váratlanul ismét felszínre tör.Első dolgomnak azt tekintettem, hogy létrehozzak egy megfigyelőt,

ami mint egy objektum működik szubjektív világomon belül. Több évbelső utakon eltöltött munkája után úgy éreztem, sikerült létrehoznom.Ezt az érzést hamarosan a kijózanodás követte, ugyanis az igazság az,hogy nem létrehoztam, hanem megtaláltam. Létezik bennem egymegfigyelő, ami úgy látszik, lényem szerves része, és ha már egyszerráakadtam, nem akartam elveszíteni, annyira hasznosnak bizonyult.Lenyűgözött belső világom bonyolultsága és megdöbbentett, mennyiredarabokban van minden. Érzelmek, racionalitás állandó versenyben, holaz egyik kerekedik felül, hol a másik. Úgy gondoltam, fel kelltérképeznem, majd valamiféle rendszerbe állítanom mindezt, és az, amitén most megfigyelőnek nevezek, nagy segítségemre lesz munkámban. Afolyamatok a meditáció irányába sodortak. Csodáltam a keleti bölcseket,ahogy lótuszülésben, mozdulatlanul elmélkednek. Hozzájuk képest azeurópai valósággal izgága ember. Nos, én még az európaiak között isizgágának számítok, aki nem bír akár csak egy percig is nyugodtanmegülni a fenekén. Arról nem is beszélve, hogy képtelen lennéklótuszülésbe tekerni állandó lovagláshoz szokott görbe lábaimat. Azáttörést én nem a mozdulatlanságban, hanem a féktelen dinamikában

találtam meg. Igyekeztem feltárni saját teljesítőképességem határait.Gyorsaság, pontosság és kitartás lett a jelszavam. Elkapni a lövés önfeledtpillanatát, ami talán mérhetetlenül rövid idő, majd ismételni százszor,ezerszer, tízezerszer egy életen át. Megfigyelni, ami történik, majd arészeket egésszé összerakni, ez az én egyéni utam. Érdekeltek azok arendszerek, amik tudatunk felszíne alatt működnek, anélkül, hogyműködésük egészére közvetlen rálátásunk lenne.

Amikor elérhetővé vált számomra a lézertechnika, első dolgom az volt,hogy rászereljem a nyílvesszőre, olyan módon, hogy amikor a vágtaközben megfeszítem az íjamat, az apró vörös pont a céltáblára vetüljön.Addigi sikereim titkát abban láttam, hogy tökéletesen ülöm ki a lóvágtáját, így az íjat célra tudom tar-

tani anélkül, hogy az jelentősen elmozdulna a lőlapról, majd a megfelelőpillanatban oldok, és nyilam már repül is a céltábla közepébe. Ennek afeltételezésnek a biztos tudatában ültem lovamra lézerszerkezettel ellátottnyilammal, majd vágta, célrafeszítés és az események tátott szájjal történő

évezredek óta, mint egy lavinát görget maga előtt, „Hátha jó lesz mégvalamire!" felkiáltás kíséretében. Senki nem lehet tisztában a lét nagykérdéseivel, és igazából ezek a dolgok nem is önthetők szavakba. Éppenezért senkinek nem áll jogában egy másik ember világnézetét


44 2011.07.23. 21:30



konstatálása követte kudarcba fulladt próbálkozásomat. Ugyanis alézerpontot nemhogy a tábla közepén, de annak egy méter sugarú körébensem tudtam megtartani, úgy cikázott, mint a villám, anélkül, hogy csakegy pillanatra is megállapodott volna valahol. Ebből a kísérletből kiderült,hogy már az égadta világon mindent tudok a lovasíjászatról, kivéve azt a jelentéktelen apróságot, hogy mi módon repül a nyíl a céltábla közepébe.A legnagyobb tanulságot az jelentette számomra, hogy anélkül, hogy józan rálátásom lenne a problémára, agyam mégis könnyedén oldja megezt a nem mindennapi feladatot. Az az érzésem volt, hogy én csakelkezdem a gyakorlatot, aztán valami átvesz, és többé már nem én vagyok.Rengeteget kotorásztam elmém felszínén, de most kiderült, nem tudtammélyen a belsejébe nézni, pedig minden, ami lényeges, ott történik. Ittlapulnak lényünk igazi mozgatórugói, itt van, aki cselekszik, mikor mimár nem vagyunk képesek, és olyan energiák, melyeknek csak egytöredéke is képes erőnket megsokszorozni.

Az emberek mindig a technika legmagasabb vívmányaival próbáljákmagyarázni saját működésüket, tudniillik így mindenki számára érthető.Megépítik az első telefonhálózatokat, és rögtön elkezdik hajtogatni, hogyaz emberi idegrendszer pont ilyen inger- ingerület információközvetítésére alkalmas. Persze egy fenét olyan, de így mindenki megérti.Amikor kifejlesztik a számítógépeket, és egyre korszerűbb és korszerűbbtípusokat gyártanak, elkezdik magyarázni, hogy az agyunk is épp úgyműködik, mint egy számítógép, épp úgy lehet programozni,információkat bevinni, rossz emlékeket törölni, stb. Persze egy frászt olyanaz agyunk, mint egy számítógép, de így mindenki megérti. Ez agondolkodásmód kezd mély gyökereket ereszteni az emberről alkotottkép kialakulásában, amit én rendkívül károsnak tartok. Hiszen önmagunklefokozásáról van szó. Agyunk még akkor sem hasonlítható semmilyengéphez, ha csak felszínes funkcióit vesszük alapul, és akkor még holvannak a lélek mély rejtelmei, szerteágazó és összetett kapcsolata az egészuniverzummal. Az ember óriási tudásra tett szert eddigi létezése során,ezt csak a hülyeségnek az a halmaza múlja felül, amit

megkritizálni, sőt megtámadni hitéért. Amire józan lehetőségünk van, aza dolgok megkérdőjelezése, az állandó válaszok helyett a kérdések újrafogalmazása, és ha valami rosszul működik a hagyományokban, javítsukki. A vak hitet pedig hagyjuk meg azoknak a szerencsejátékosoknak, akikképesek kockára tenni mindent valami ismeretlenért.

Olyan voltam, mint egy sportoló, csak a márkás tornacipő és a divatos jogging hiányzott rólam, na meg a homlokpánt. A gyakorlatok vég nélkülisulykolása, az edzésprogramok kitervelése, a megfelelő táplálkozáskialakítása kötötte le minden időmet. Miközben, mint már annyiszoréletem során, megint kezdtem érezni, új utakat kellene keresnem.Megtalálni azt a pontot, amin keresztül áttörhetek a jelenlegi rendszeren,úgy, hogy az eddig elért értékeket megtartsam és hozzáépítsek valamiegészen mást.

Isi egy Yana törzsbeli indián volt, akit a halál széléről szedtek összeKalifornia nádasaiban. Saxton T. Peope-ra bízták, hogy javítsa fel egészségi

állapotát, aki amellett, hogy orvos volt, kitűnő íjász is. Isi állapotafolyamatosan .javult, és egyre elmélyültebb barátság alakult ki a két emberközött. Egy szép napon meghívta az indiánt egy közös íjászatra. Nagyvárakozással tekintett a megmérettetés elé, hiszen ő az íjászatot, mintsportot művelte, Isi pedig a létfenntartás elengedhetetlen eszközénektartotta, lévén hogy vadászatból élt. Saxton kitűnően lőtt, majd az indiánkövetkezett, nyilai nem hagytak nyomot a lőlapon, mert rendre célttévesztettek. Elég különös egy olyan embertől, aki mindennapimegélhetését köszönhette az íjászatnak. Ahogy telt az idő, az indiánállapota egyre jobb lett, majd lehetőséget kapott egy vadászatra, sajátkészítésű íjával. A zsákmányszerzést rítusok előzték meg,megmosakodott, még száját is kimosta, bedörzsölte testét füvekkel, amikközömbösítik szagát, majd keresett egy megfelelő helyet, ahol szoborrádermedt és várt akár fél napig is. Nyilai sosem tévesztettek célt, mindenelé kerülő vadat lelőtt.

A történetből az derült ki számomra, hogy a koncentrikus körökkelellátott céltábla semmilyen ösztönzést nem jelentett számára. A vaddalviszont olyan kapcsolatba került, ami megváltozott tudatállapotában egyközvetlen cselekvést indított el, a

tökéletes lövést. Azok a barlangrajzok körvonalazódtak lelki szemeimelőtt, amelyeket az ősemberek festettek barlangjaik falára, megelevenítvevadászataikat, az állatokon bejelölve a sebezhető pontokat. Szinte láttamextatikus táncaikat, melyek előzményei a vadászatnak, a harcnak éssegítik felkészülésüket a megmérettetésre. Eszembe jutottak a kínaikrónikák hun sasíjászokról szóló történetei, akik a kor spirituális szintűharcosai voltak, és égre emelhették íjukat.

Táltos királyunk, Szent László legendája hasonló történetet mesél el.

„Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László

királyhoz futott, mindenki tőle várt segítséget. Mint a ju hok a jópásztorhoz, úgy tódultak a király sátrához. Szent László pedig Istenhezkönyörgött, tőle várt segedelmet. Isten egy éjszaka álmot küldött akirályra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta neki:>Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkülbocsásd ki nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. <Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából,felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt.

A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálatátütött.

A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól,s ezt azóta is Szent László füvének n evezi a nép."

így maradt meg egy legenda a nép ajkán, és teszi érthetővé számunkra,mit jelent egy spirituális harcosnak égre emelnie az íját.

Kedves íjász Olvasóim! Gondoljanak vissza, hányszor érezték már alövés előtti pillanatban, hogy nyiluk biztosan célba csapódik, és azesemények szinte álomszerűén követték az elképzelést. Ez pusztán avéletlen játéka lenne, vagy a megfelelő oldás egy megváltozott

tudatállapotban történik? Eleget íjásztam már ahhoz, hogy meg tudjam

ítélni, a lövés pillanata egy önfeledt lelki állapot. Igen, de egészenpontosan mit jelent az, hogy önfeledt? Mi történik az énnel, amikorkilépek belőle, és hol vagyok, amikor nem vagyok bent? Japánban a zenmesterem egy jó lövés leadása után mindig azt mondta, hogy most ő lőtt,nem én. Úgy képzeltem, ha sikerül fényt derítenem ezeknek a lelki

folyamatoknak a mozgatórugóira, megtalálom azt az áttörési pontot, amitannyit kerestem. Első lépésként tanulmányoznom kell a megváltozotttudatállapotokat, mik azok a lelki folyamatok, melyek kiiktatják az egót.Az orgazmus annyira erős élmény, hogy minden más lelki folyamatotlefed. A halálfélelem is azonnal blokkolja az egót. A magyar nyelv azt aszót használja, hogy lélekjelenlét, megőrizzük lelkünk jelenlétét. Furcsa,hogy pont a szerelem és a halálfélelem az, ami mindenki számára elérhetőtapasztalatok tömegét nyújtja az ilyen irányú kutatáshoz. Választásomtermészetesen a két dolog közül arra esett, ami egy férfi számára alegkevesebb veszéllyel jár.


44 2011.07.23. 21:30



sszrevettem, hogy felfokozott stresszhelyzetben, pl. egy veszélyesközlekedési helyzet, vagy egy nagy bukás a lóval mennyire tisztalelkiállapotba hoz. Az agyban működik egy automatizmus, amirögtön kikapcsolja az egót, és helyébe lép valami nagyon tiszta

tudatállapot, ami hihetetlen sebességgel veszi át az irányítást. Teljesenönkéntelenül taposunk a fékbe, vagy rántjuk el a kormányt, hogy néhányperccel később felidézve az eseményeket, rácsodálkozzunk sajátteljesítőképességünkre.

A jó lövés leadásának a pillan atában is valami hasonlót éreztem, persze

ilyenkor a hatás sokkal gyengébb. Kilépek az egóból, és ettől kezdveminden tisztább, harmonikusabb. A megoldás kézenfekvő. Mesterségesenkell belépnem ebbe a tudatállapotba, és nem maradhat el a biztos találat.Két irányban indultam el. Az egyik az volt, hogy szándékosan hoztammagam stresszhelyzetbe, azzal a céllal, hogy minél jobban megismerjemmagát az érzést. A másik pedig, megpróbáltam utánajárni, vajon hogyműködhettek az archaikus emberek rítusai, és használhatók-e egyáltalánegy ma élő ember számára. Ezzel pedig az volt a tervem, hogymegtaláljam azt az utat, ami elvezet abba a tudatállapotba, ami az íjászszámára a legmegfelelőbb.

A mesterséges stresszhelyzet előidézése nem okozott problémát,egyszerűen hozzákötöttem magam a lóhoz. Nem használtam zablát,kantárt, csak egy kötőfék volt a fején, ehhez egy erős kötelet kötöttem, amásik felét pedig az övemhez. Ez egy rendkívül kiszolgáltatott helyzet alovas számára, hiszen csak csekély mértékben tud hatást gyakorolni alóra. Állandó figyelmet, önkontrollt igényel, ami rendkívül fárasztó.Számtalanszor előfordult, hogy egy erőteljes vágta után nem volt hajlandómegállni, gyakorta rohantunk így erdőben, fák között fékevesztettlovammal. Természetesen sohasem használtam nyerget. Ilyenkor éreztema halál fagyos leheletét, ami olyan mértékben hűtötte le fejemet és forralta

fel véremet, hogy általa beléptem a színtiszta cselekvés birodalmába.Megfigyeltem, ahogy agyam kikapcsol minden olyan működést, amiesetleg elvonhatná figyelmemet a helyes cselekvésről. Egészen meghatóvolt, ahogy az életemért küzd. A fájdalomérzés nullára csökken, asérülésekről csak jóval a vészhelyzet elhárítása után vesz tudomást azember.

Egy dombélen vágtattam, amikor hirtelen megcsúszott a lovam, éshatalmasat buktunk. Én még be sem fejeztem az esést, amikor ő márfelpattant és vonszolni kezdett. 10-15 m megtétele

után elszakadt az övem, amihez hozzá volt kötve. Még aznap kicseréltemegy vastag katonai bőrszíjra, ezzel elvágtam az utolsó esélyt is arra, hogyilyen olcsón megússzam.

Rengeteg embert tanítottam meg lovagolni és szerettettem meg velük alovasíjászatot, de soha nem történt komolyabb sérülés. Sokban segített az,hogy saját magam akartam megtapasztalni a veszélyt, megismerni avégleteket, hogy aztán az így szerzett tapasztalataimat csokorba gyűjtveátadhassam másoknak. Egy mesternek pontosan kell felmérnie azokat ahatárokat, amíg még elmehet a tanításban. Egyszerre kell törekednie arra,

visszafelé. Rengeteg hasonló helyzetet éltem meg, és sok tapasztalatotgyűjtöttem az események részletes kielemzésével. A halálhelyzet azonnalkikapcsolja az egót, tiszta tudatállapotot teremtve meg ezzel, ez az elsőfázis. Ennek a lényege, hogy minden felszín alatt tárolt információ azéletösztön rendkívüli erejével és gyengítetetlenül váljon azonnalicselekvéssé. Felfedeztem egy nagyon fontos dolgot. Ez a rendszer csakakkor működik, ha van használható tudás a felszín alatt. Amennyibennincs, ahhoz a lifthez hasonló, amely utasok nélkül megy fel a tizedikemeletre, kinyílik az ajtó, és nem száll ki senki, a fülke teljesen üres.


44 2011.07.23. 21:30



hogy tanítványai ne burokban nőjenek fel, és ennek ellenére alegcsekélyebb veszélyt is el kell hárítania fejük felől, kényesenegyensúlyozva a tapasztalás és a biztonság borotvaéles mezsgyéjén.

Volt olyan eset, hogy kénytelen voltam felbuktatni a lovam. Télenvágtattam a faluból völgyem irányába, a fagyos földre esett friss havon.Megpróbáltam lassítani, hogy balra lekanyarodhassak a területemre, deehelyett ő inkább gyorsított, és olyan sebességgel száguldott a következőfalu felé, hogy a könnyeim kijöttek a menetszéltől. Balról egy meredekpart, jobbról egy ligetes rész, hatalmas fűzfákkal. Amennyiben adomboldalnak rohanok, megsérülhet a lovam. Ha az erdőbe, annakellenére, hogy a fűz puha fának számít, úgy éreztem, egy 60 km/hsebességnél bekövetkezett frontális ütközés esetén én ezt nem fogomszámottevően érzékelni. A falu, ami felé vészesen közeledtünk,kovácsoltvas kerítéseivel, beton villanyoszlopaival és kőfalaival nem aztaz érzetet sugallta, hogy megérkezésem esetén gondolataim sötét

viharfelhői egy csapásra szerte fognak oszlani. Mi történik, ha emberekvannak az utcán? Ennek a felismerésnek a megjelenésével szinte azonnalcselekvésbe léptem. Mindenki azt tesz magával, amit akar, de abban apillanatban, ha embertársaira, környezetére akár csak a legkevesebbveszélyt is jelenti, rögtön megálljt kell p arancsolnia magának.

Ekkor már a betonúton futottunk. Rövidre fogtam a kötőfékhezrögzített kötelet, enyhén előre hajoltam, majd abban a pillanatban, ahogyelső lábai elhagyták a talajt egy erőteljes mozdulattal balra rántottam afejét. Ettől teljesen kibillent az egyensúlyából, és ebben az instabilállapotban lépett vissza a hótól síkos betonra. így vágódtunk bele a hóbaés csúsztunk 8-10 m-t. Most én voltam a gyorsabb, a hátára pattantam,mielőtt eljutott volna az agyáig, hogy mi is történik, és már mentünk is

Ilyenkor a stressz, amelynek feladata a tiszta tudat megteremtése, azellenkezőjébe csap át, tökéletes káoszt teremtve, kétségbeesett kapkodásbavagy bénult mozdulatlanságba hajszolva az embert. Észrevettem azt is,hogy létezik olyan program, amely tőlünk függetlenül került oda,egyszerűen ott van, és kész. Ennek a forrásáról nem sikerült ez idáigkiderítenem semmit, csak elképzeléseim vannak. Ez a könyv pedig csaktényeket közöl, olyan tapasztalásokat, amik megtörténtek velem. Nemszeretnék abba az általános hibába esni, amit manapság egyre többenelkövetnek, miszerint ködös elképzeléseiket a világról, annakmozgatórugóiról, tényként teszik közzé. Az ember elől semmi nincselrejtve, minden elérhető és megszerezhető számára a józanság határainbelül, de aki azt hiszi, hogy egy hétvégi tanfolyam, egy jólinformált guruvezetésével elég mindehhez, az téved. Különös volt felfedezni, hogymennyi használható tudás van bennem, amihez semmi közöm, nem énépítettem be. Észrevettem azt is, hogy ez nagyon célirányos. Szinte

teljesen arra a területre korlátozódik, ami a lovasíjászatot öleli át, és egycsomó olyan területe van az életnek, amihez nem rendelkezem ilyen belsőprogrammal. Ezt nagyon lényeges gondolatnak tartom, mert mindenember számára elsődlegesen fontos saját képességeinek feltérképezése, éséletének, céljainak ehhez történő igazítása. Amennyiben ez sikerül, azilyenre szokták azt mondani, hogy egyszerűen erre született. Egyképesség megléte és tökéletesítése sajnos nem jár együtt azzal, hogy azélet más területein is használható legyen.

Vannak emberek, akik félnek a lótól. Én mindig úgy éreztem, nekemdolgom van ezzel az állattal, ennek ellenére töredelmesen beismerem, ahalálhelyzetekben bennem is volt félelem. Mindvégig kísértett ez az érzés,de sohasem volt olyan erős, hogy befolyásolt volna. A bátorság nem afélelem hiánya, hanem ennek

115

az érzésnek a tökéletes kontrollálása, és nincs olyan, hogy bátor ember.Vannak helyzetek, amikben bátrak vagyunk, és vannak olyanok is, aholgyávának bizonyulunk. Számtalanszor kerestem a halál társaságátlovaimon nyargalva, a rettegés legcsekélyebb érzése nélkül, deszánalmasnak és elesettnek éreztem magam hazámtól távol, Tokió vagyNew York emberdzsungelében.

Elképzelésem az volt, hogy egy tiszta íjásztechnikát építek be olyanmélyen a tudatomba, amilyen mélyen csak lehet. Majd szándékosanprodukálok olyan tudatállapotot, amire eddig csak a felfokozottstresszhelyzet volt képes. Úgy vágtatok lovammal végig a pályán, mint avillám, és úgy csapok le a célra, mint egy sólyom. A három célzott lövést 5másodperc alá szorítva, megváltozott tudatállapotban a feladatvégrehajtására fordítva minden mozdítható energiámat.

Nagyon sokszor esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, biztos tudás

birtokosai vagyunk. Minden tanítványom figyelmét felhívom arra,bármilyen bizonytalan helyzet alakul ki, azonnal dobja el íját és nyilait,amit a kezében tart. Mindenki számára érthető okokból, egy esetlegeseséskor potenciális veszélyforrás lehet. Ezt meg is érti mindenki, és márannyiszor elmondtam, hogy fel sem tételeztem magamról, hogy egy adotthelyzetben másként fogok cselekedni.

Egy szép napon egy kóbor kutya szegődött mellém, és kísértmindenhová, mint az árnyék, kijött velem edzéseimre is. Miutánbefejeztem a gyakorlást, leszálltam a lóról, hogy összegyűjtsem célttévesztett nyilaimat, természetesen a szokott módon hozzá voltam kötve.Majd miután végeztem, jobb kezemben tartva íjamat és nyilaimat, balkézzel a ló sörényébe kapaszkodtam, majd egy lendülettel felugrottam ahátára. Ebben a pillanatban a kutya nekiugrott a lónak, ami ettől hirtelenmegugrott. Lendületemnél fogva átestem a túloldalára, úgy, hogy azövemhez kötött kötélen át ellenkező irányba csavartam a ló fejét, ami alehetetlen helyzetből úgy próbált szabadulni, hogy folyamatosan rúgott éstaposott, miközben én a lábai alatt hevertem. Az érzés olyan volt, minthaegy úthenger és egy cséphadaró kereszteződése ment volna át rajtam, miresikerült végre felállnom és megnyugtatnom lovam. Akkor vettemelképedve észre, hogy íjamat és nyilaimat még mindig görcsösenszorítom.

Találtak már olyan vízbefúltat, aki még halálában is görcsösenszorította aktatáskáját. A kapaszkodási ösztön olyan erős, hogy könnyenokozhatja még a halálunkat is. Ez az eset megtanított

arra, hogy óvatosabban bánjak azzal a szóval, hogy tudok valamit, ésmásokkal szembeni elvárásaimat is ehhez igazítsam. Valamintmegerősített abban a törekvésemben, hogy íjásztechnikámat ilyen mélyrekell bevinnem, helyet szorítva neki alapvető ösztöneim körében.

Körülbelül egy évig tartott ez a kísérletsorozat, hogy lovamhoz voltamkötve. Kisebb sérülések persze akadtak. Előfordult, hogy néhány hétigsántítottam, vagy nem tudtam a célnak megfelelően használni valamelyikkaromat. Mégis úgy éreztem, szánalmasan csekély árat fizettem azokért atapasztalatokért, amiket ilyen módon sikerült begyűjtenem. A halálnálnincs biztonságosabb dolog a világon, ugyanis azt az embert, aki mármeghalt, semmilyen veszély nem fenyegeti. Minél inkább keresi valaki abiztonságot, annál inkább halott, és minél inkább szembe mer nézni akihívásokkal, annál inkább él. A nagy felfedezések, egy új szint elérése,egy hatalmas csúcs meghódítása mindig a racionalitás áttörésével

kezdődik.Pici gyerek voltam, és az asztal alatt játszottam a konyhában, majdbelefeledkezve elfoglaltságomba, hirtelen felálltam, és rettenetesenbevertem a fejem. Azonnali reakcióként tört fel belőlem a sírás, majdéletemben először gátat szabtam ennek az akkorra már feleslegessé váltautomatizmusnak. Talán soha nem éreztem magam annyira erősnek, mintakkor. Legyőztem valamit önmagámon belül, hatalmat éreztem spontánfeltörő érzelmem felett, és nem hagytam kiszolgáltatni n eki magam.

Gyerekkorom legszebb vakációit Igáiban, egy fürdőhelyen töltöttem,szüleim fáradságos munkával felépített nyaralójában. Zsolti barátommalállandóan a vízben lubickoltunk, kész csoda, hogy nem nőttekúszóhártyák az ujjaink közé. Velünk volt barátom nővére, Ági is. Őtermészetesen egy egészen más kasztot alkotott, mint mi, két véznatizenéves kölyök. Ági ugyanis gyönyörű, hozzánk képest érett nő volt,hibátlan testi adottságokkal. Csodálatos barna bőre, vállára omló szőkehaja és világító kék szeme úgy elkápráztatott, hogy a napba inkábbnéztem, mint rá. A mozgása mint egy párducé, a vízben pedig úgy úszott,mint egy delfin. Szemem sarkából mertem csak figyelni, ahogy gumi-matracán napozott, miközben lágy hullámok ringatták habtestét. Majdodafordult hozzám és azt mondta: - Nincs kedved velem együtt úszni agumimatracon? - Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna, ehelyettóvatosan körülnéztem, vajon ki az a szerencsés. Azt tapasztaltam, hogykörnyezetem meredten rám

bámul, pillantásaikkal félreérthetetlenül közölve, nekem szól a felszólítás.Zavaromat és a körém telepedő csendet csilingelő hangja törte meg: - Na,nincs kedved velem jönni? - Én? Hát ki vagyok én hozzá képest, ésodaülhetek mellé a gumimatracra, és ezt az egész strand látni fogja majd?Összeszedtem minden bátorságomat, besétáltam emellé az istennő melléaz alig derékig érő vízbe, és odakuporodtam lábaihoz. Ő lágymozdulataival evezni kezdett a medence túloldala felé, ahol már többmint 2 m mély volt a víz. Majd egy bájos, ám határozott mozdulattal lerú-gott maga mellől. Nem tudtam, a szégyentől süllyedek-e olyan gyorsan,vagy egyszerűen a gravitáció miatt, de hamar ott voltam a medencefenekén. A dologhoz hozzátartozik, hogy egyáltalán nem tudtam úszni,mi mindig csak a sekély részén játszottunk a víznek. Most mi a fenétcsináljak? Kezdjek el veszettül csapkodni és könyörögjek segítségért, hogy

hogy nem adja fel. A testemet legyőzheti, de a lelkemet nem. Szorította anyakamat, de én fogamat csikorgatva visszafogtam minden olyanreakciót, ami fájdalmamat jelezte volna. Az ájulás szabadított meg kínzógyötrelmemtől és ringatott édes álomba. Magamhoz térésemkor az elsőkép egy fehérköpenyes ember arca volt, aki fölém hajolt, és valamiorrfacsaróan büdös anyagot nyomkodott az orromhoz. Az eset utánegyáltalán nem éreztem úgy, hogy legyőztek volna, sőt erőt és hatalmatéreztem önmagam fölött.

Egy kitűnő felvidéki lovasíjász tanítványom, Varga Sándor kérdezteegyszer, mi a véleményem arról, hogy rendkívül rossz, gödrös, buckásterepen vágtat, hogy majd orra bukik lova, miközben ő fittyet hányvamindenre megfeszített íjával forog előre és hátra. Kíváncsian várta aválaszomat, mert eddig akárkinek mesélte el, mindenki azt mondta, hogy


44 2011.07.23. 21:30



húzzon ki? Ezt a szégyent! Inkább itt maradok a medence alján, ésmegvárom, míg ősszel leengedik a vizet. Túl sokáig nem tudtam kitartanielső pillanatra legjobb megoldásnak tűnő elképzelésem mellett, mertidőközben elfogyott a levegőm. Elrugaszkodtam a medence aljáról,beleadva minden erőmet, a felszínen vettem egy mély lélegzetet, és mármerültem is le. így csak egy rövid ideig hallhattam azt a harsány röhögést,ami szánalmas erőlködésemet követte, és már rugaszkodtam is újra. Aművelet kezdett rutinná válni, majd megpróbáltam evező mozdulatokat isvégrehajtani, és egyre inkább közeledtem a part felé. Mire elértem, kezdettaz az érzésem támadni, hogy megtanultam úszni. Sikerült megintáttörnöm valamit, amit racionalitásnak neveznek. Valamint ez az esetnagyban hozzájárult ahhoz is, hogy ezt a csodálatos női nemet kissémérsékeltebben kezdjem csodálni. Mindkét tapasztalatomat sokatkamatoztattam életem során.

Maradandó élmény az a cselgáncs verseny is, amikor egy országos

döntőben az egyik legjobb barátom lett az ellenfelem, és a harmadikhelyért vívtam vele harcot. Rengeteget edzettem Lacival, és jól tudtam,hogy sokkal erősebb és technikásabb, mint én. Ismertem azokat a cseleit,amik elől sohasem tudtam kitérni, és ő kivétel nélkül mindig legyőzött.Egyszercsak ott álltunk a tatamin egymással szemben a döntőben. Némidulakodás után egy jól begyakorlott dobást hajtott végre, amitől én úgynyekkentem a szőnyegre, mint egy liszteszsák, és már szorította is anyakamat. Tudtam, hogy le fog győzni, és azt is, hogy tehetetlen vagyokellene, de az ember egyvalamit mindig megtehet. Azt,

nem normális. - Én sem mondhatok mást, te egy hülye vagy, de monddmeg nekem, mi köze van annak az embernek, aki a világ legjobblovasíjásza akar lenni, egy normális emberhez?

A nnak ellenére, hogy rengeteget tanultam azokból a pillana-/% tokból,melyeket tudatalattim feneketlen mélységeiből ^^^^ sikerült elcsennem,

mégis úgy éreztem, ez még kevés az JL JL üdvösséghez. Eddigikísérleteimet azzal a példával lehetne bemutatni, mintha valaki úgyszeretné megismerni Michelangelo Dávidját, hogy meghatározott szögből,adott erővel teniszlabdákat lő a szoborra, majd a labdák visszapattanásiszögéből és energiájából kapott eredmények alapján próbálnárekonstruálni a remekmű eredeti alakját. Ez után a megállapítás után nemvolt kérdéses számomra, hogy továbbhaladásom érdekében érdemes más


44 2011.07.23. 21:30



utakat is kipróbálnom. Az archaikus ember tudatállapotai kezdtekfoglalkoztatni, a történelemből, legendákból jól ismert táltosok révülései.Az extázis talán valami hasonló érzés lehet a lövés pillanatához. Több időtlehet ebben az állapotban eltölteni, és jobban megfigyelhetők azok a lelkifolyamatok, melyekről eddig csak villanásnyi benyomásaim voltak.

Az íjászatnak minimálisan 25000 éves múltja van, mégis mindösszeötven éve jelentek meg olyan kiegészítő felszerelések az íjon, mint akifutó, a célszerkezet, a stabilizátorok, stb. Ezt megelőzően az úgynevezettösztönös íjászat létezett. Ez azt jelenti, hogy 25000 éven át mindenkiönmagán belül kereste a megoldást, ami a pontos lövés leadásához vezet,és mindössze ötven éve keresi azokat a lehetőségeket, amik a felszerelésrehelyezik a nagyobb hangsúlyt. Ezzel rátapintottam a modern emberdilemmájára. Eletének súlypontját önmagán kívülre helyezi, boldogságátaz anyagi világ birtoklásában keresi, felbontva ezzel önmaga és az őtkörülvevő világ harmonikus viszonyát. A belső utak mindig nagyon

fárasztóak és időigényesek, mégis célravezetőbbek és hasznosabbakbármilyen más mankónál.

Ahhoz, hogy ebbe az irányba induljak, szükségét éreztem egysámánnak, táltosnak, aki rendelkezik az ősi praktikákkal, aki bevezet arévülés rejtelmeibe. A problémát csak az jelentette számomra, hogy ha maMagyarországon eldobsz egy követ, biztosan egy misztikus köntösbeöltözött természetgyógyászt, egy főtáltost, vagy egy sámánt találsz fejen.Természetesen ezzel együtt jó néhány kiváló gondolkodású, józan emberúszik szemben a dilettantizmus mindent elsöprő áradatával.

Ebből a rövid helyzetfelismerésből is teljesen világossá vált számomra,hogy rengeteg kuglófot kell megennem azért a kis

mazsoláért. Első lépésként vegyük sorra életünk azon pillanatait, melyektúllépnek a hétköznapiságon, anélkül, hogy lázasan próbálnánkmagyarázatokat gyártani a jelenségek működésére.

A róka

Ahogy az már lenni szokott, a felkelő nap sugarai lovasíjász pályámontaláltak. Az akácerdő zsenge lombjain átszűrődő fény lassan kúszottfelfelé a szemközti domb lankáján. Vágta, villámgyors lövések, majd sétavisszafelé. A koncentrációt mindig ellazulás követi, megadva a gyakorláshelyes ritmusát, a túlfeszített húr ugyanis elpattan.

Egy célt tévesztett vesszőmet keresve lettem figyelmes a pálya fölöttidomboldalon éktelenkedő, hatalmas földhányásra. Nem volt számomrakérdéses, hogy egy rókacsalád ütött tanyát birtokomon. A földtúrásteljesen friss volt, a patinás főbejárat mellett egy szolid hátsó kijárat kapotthelyet.

Teltek a napok, társbérlőim a családtervezéssel, én pedig alovasíjászattal voltam elfoglalva. Azért annyi időm mindig volt, hogy akonyhai hulladékból nekik is juttassak valamennyit. Azt, hogy ötletemetértékelték, mi sem bizonyította jobban, mint hogy a felkínált táplálékmásnapra mindig eltűnt. Egy szép napon, miközben lovamon visszafelésétáltam a pályán, az üregből elővillanó szempárra lettem figyelmes,tekintetünk egyre többször találkozott. Kis idő elteltével az egész családott süttette a hasát a reggeli nap sugaraival. Kicsattantak az egészségtől,szinte szikrázott élénkvörös bundájuk a napsütésben. Magányos edzéseimrendszeres szemlélőivé váltak, de gyakorta találkoztunk a völgy máspontjain is, mindig nagyon óvatosak és távolságtartóak voltak, deelviselték társaságomat.

Egyik reggel velem jött Koppány, hűséges társam, egy tigriscsíkosmagyar agár. A falu és a,völgyem közötti két kilométeres szakaszthasználtam bemelegítésre, lépés, ügetés, vágta, így mire a pályára értem,már fel voltam készülve lovammal együtt, hogy teljes lendülettelállhassunk neki az edzésnek. Az odavezető úton mint nagy párnákterültek el a ködfoltok az alacsonyabb részeken, a harmatcseppek pediggyöngyszemekként szikráztak a mezőn. Az egész rókacsalád ott

somfordált a völgy bejáratánál, mint valami fogadóbizottság. A két szülőés a két kölyök megdöbbenve tapasztalták, hogy nem vagyok egyedül. Ahalálfélelem fagyos lehelete dermesztette jéggé azt a pillan atot, ami-

kor a ragadozók tekintete hirtelen találkozott. Aztán a következőszemvillanásnyi időben a gyilkos ösztönök lángtengere borított elmindent. A jelenet úgy hatott a völgy nyugalmára, mint forró üveglaprafröccsenő hideg víz, éles szilánkokra törte az idillt. Az eseményekleírhatatlan sebességgel pörögtek, erre csak az képes, akinek cselekedeteitnem lassítják gondolatai. (A harcban nincs idő gondolkodni.) Mint azidegről elpattanó nyíl csapott le agaram a hozzá közelebb eső két kölyökreés anyjukra. A válaszreakció sebessége semmiben nem tért el azüldözőétől. 180°-os fordulat, és rohanás az életért, a biztonságot nyújtóüreg irányába. Ezzel egy időben indult meg a rókapapa, a legcsekélyebbtétovázás nélkül, a nála háromszor nagyobb ellensége irányába. Szándéka jól felismerhető volt. Élete árán is el kell terelni kutyám figyelmét azanyáról és kicsinyeiről, amíg azok biztonságba nem érnek. A terv sikerült,az önfeláldozás meghozta eredményét, az agár felhagyva a kicsinyeküldözésével, teljes lendülettel az útját keresztező hím után vetette magát.

Ekkor mélyedtek sarkantyúim lovam oldalába, patái magasra rúgták afeltépett gyepet, így eredtem nyomukba, szinte késlekedés nélkül. Azegyenes szakaszok kutyámnak kedveztek, de mielőtt elérte volnaáldozatát, az olyan hirtelen változtatott irányt, hogy majd orra bukott, ígytért ki a tűhegyes tépőfogak halálos szorítása elől. Az erdő széléig tudtamüldözni az üldözőt, itt a sűrű lombok meggátoltak a további hajszában.Szerencsére agaramat is. Dolgavégezetlenül somfordált vissza a bozótból,nem kis megkönnyebbülésemre.

A vörös rókaprém egy igazi harcost takart, a helyzet gyors felismerése,a cselekedetek ehhez történő igazítása és azok halált megvető bátorsággalvaló végrehajtása jellemezték.

Aló

Aki eltölt egy kis időt lovak társaságában, hamar felismeri, hogy nemtudnak beszélni. Valamivel több idő eltöltése után felfedezhetjük sajátosgesztusrendszerüket. Kommunikációs készségük azon a szinten tetőzik,ami feltétlenül szükséges lét- és fajfenntartásukhoz. Még több időelteltével bekerülhetünk lovaink közösségébe. Az itt betöltött pozíciónkatdominanciánk határozza meg. (Vigyázzunk, mert azonnal bemérik az

alacsony státuszt, és könyörtelenül elbánnak vele!) Egyszercsak elkezdkialakulni egyfajta empátia. Indulataiknak vagy félelmeiknek jól

látható külső jelei is vannak. De éhségük és szomjúságuk olyan erősensugárzik ki lényükből, hogy az már külső jelek nélkül is fogható. Mindigszomjúságot éreztem, mielőtt megitattam volna őket, és elképzelhetetlenlenne megreggeliznem, mielőtt lovaimnak adtam volna takarmányt. Voltrá eset, hogy dohos szénával etettem őket, mert a tél elzárt a külvilágtól,

és rövid ideig silány minőségű takarmányon kellett élniük. Soha nem fájtmég a gyomrom annyit, mint akkor, olyan intenzíven éltem meg mindenvelük kapcsolatos érzést.

Egyszer egy éjszaka mintha segélykiáltás hasította volna kettélegmélyebb álmomat. Nem tartozom azon emberek közé, akik álmatlanulforognak ágyukban, mellettem akár ágyút is lehet sütögetni. Akkor mégisúgy pattantam föl, mintha áram ütött volna meg, és rohantam az istállóba.Lovam olyan lehetetlenül próbált lefeküdni, hogy beszorult a vályú alá,miközben a kötél a nyakára tekeredett, és már az utolsókat rúgta.

előre egy óriási tömeg, az agancs. A fejem előrebukását acélsodronyerősségű inak gátolták meg olyan erővel, mintha koponyám kőfalbaütközött volna, amiről a tehetetlenségi erő úgy törte le az agancsot, mintkényes porceláncsésze fülét egy acélkalapács.

Az élmény sokkszerű volt, még néhány pillanatig nem tudtam, ki

vagyok, majd lassan, bizonytalan léptekkel elindultam a vízmosásirányába. Az agancs, véres rózsájával ott hevert a patáktól felkapáltföldön.

Az ölyv

A tavasz olyan erővel támadt a gyengülő télnek, hogy az éj leple alatt azösszes rügy felrobbant és levelek bújtak belőlük elő, mint megannyi égremeredő sóvár tekintet, üde zöldre festve a tájat.


44 2011.07.23. 21:30



Villámgyorsan elvágtam a kötelet, és mellső lábainál fogva hanyattfekvéséből oldalára rántottam.

A szarvas

A ropolyi erdőben sétáltam, és gyönyörködtem a pasztellszínekbenpompázó lombok között átszűrődő őszi napsugarakban, mikor halkmorajlásra lettem figyelmes. Az erdei félhomály és a távolság csak asziluettjét tette érzékelhetővé annak a 30-40 szarvasból álló csordának,amely a szemközti domboldalon inaszakadtában rohant, ködszerűenszétterülő porfelhőt hagyva maga után. Ekkora iramban és ilyenméltósággal csak szarvas képes futni, hatalmas agancsát, mint koronáttartva a fején. Útjukat hirtelen mély vízmosás keresztezte, amelyenmegtorpanás nélkül repültek át. Ekkor mintha lassított film kockáikezdtek volna peregni előttem, és egy furcsa érzés kerített hatalmába.Mintha egy szarvas költözött volna belém, bizonytalanná téve számomraazt az érzést, vajon szemlélője vagyok-e az eseménynek vagy szereplője.Egyszerre láttam a távoli félhomályban kirajzolódó szarvas körvonalait, éséreztem izmaimban elrugaszkodását a talajról. Ezt a lebegés rövidpillanata követte, amilyet csak álmomban, repülés közben szoktam érezni.Majd mintha négykézlábra zuhantam volna, éreztem, ahogy talajt fog aszakadék túloldalán. Ettől pattanásig feszültek nyak-és hátizmaim, majdhirtelen mintha tarkón vágtak volna, lendült

Kende, négy éves gidrán paripa, mintha ma reggel ébredt volna téliálmából, és legfőbb vágya az lenne, hogy inasza-kadtából fusson, nem isfutott, úgy repült, mint egy kalitkából szabadult sas. Agaram tudott csaklépést tartani velünk, aki a pálya szélén rohant mellettünk, valahányszorvágtának lendítettem lovam. Nem tudtam lőni, a menetszél majd kitéptekezemből nyilam, a pálya végén pedig alig tudtam megállítani ezt afékevesztett paripát.

Gyerekkoromban éreztem ilyet, mikor a Balaton partján széttártukkarjainkat és mellünkkel nekitámaszkodtunk a szélnek. Szállni szerettünkvolna mi is, mint a sirályok, magunkba szívni a tavaszt és felemelkedni,mint egy léggömb. Könnyűnek és erősnek képzeltük magunkat.

Pontosan tudtam, mindhárman ugyanazt érezzük, a kutyám, a lovamés én repülni szerettünk volna. Visszafordítottam paripám a pálya elejére,majd elengedtem. Három nyilat repítettem a cél irányába, aztán hagytamtovább vágtatni. Mint egy hegyi kecske, úgy ugrott fel a völgyet

körülölelő meredek dombra, aztán neki a pusztának, elengedtem a kantártés széttártam karjaimat, és üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért.Kutyámon kívül, aki jobbról mellettem megnyúlt testtel suhant az üdezöld gyepen, úgysem hallotta más.

Ekkor, karnyújtásnyira tőlem, egy hatalmas ölyv siklott mellém. Sosemfogom elfelejteni üveggyöngy-tiszta hatalmas szemét, ahogy tekintetünktalálkozott, széttárt szárnyai mozdulatlanok voltak. Úgy tűnt, mintha azégre lenne festve, csak tollait borzolta a szél. Hosszú métereken át siklottvelem párhu-

zamosan, és követett, mint egy árnyék, azt az érzést keltve bennem,mintha egy hatalmas tengerjáró úszott volna mellém a nyílt óceánon,miközben én egy kis ladikon hánykódok ,és vigyáznom kell, hogyhullámai nehogy felborítsanak.

Igen, aki közülünk repülni tud, az ő, nemcsak hogy repülni tud, uraljaa levegőt. Aztán lassan elfordította a fejét, szárnyai követtékméltóságteljes mozdulatát, még láttam fodrozódó tollait a nyakán, aztáneltűnt a semmibe. Lovam irama is csökkent, megfogtam a kantárát, aligértem hozzá és megállt. Csak lihegésünk verte fel a puszta csendjét.

Körülöttünk minden nyugodt volt, halálosan nyugodt.

A sólyom

Az ölyv még sokáig érdeklődésem középpontjában állt, lenyűgözöttsajátos vadásztechnikája. A fácánt úgy ejti el, hogy mögötte és alattarepül, így áldozata számára láthatatlan marad, majd egy hirtelenmozdulattal fölékerül, és könyörtelenül lecsap.

Úgy éreztem, számomra ez a legkövethetőbb taktika. Háttérbenmaradni, majd megvillantani a lovasíjászat csillogó pengéjét, és még

mielőtt beszennyeződne, villámgyorsan hüvelyébe dugni. Ez azelgondolás jól tükrözte akkori lelkiállapotomat, gyenge voltam még ésbizonytalan abban, hogy elhatározásomat, miszerint a lovasíjászatot avilággal megismertessem, véghez tudom-e vinni.

Jól tudtam, ehhez egy sólyom szelleme kell, de a példa még hiányzott,mert nem tudtam elképzelni, hogy lehet egy harcos egyszerre látható ésláthatatlan.

Késő ősz volt már, a völgyet álmosító nyugalom és csend ölelte körül.Hatodik órája folytattam az aznapi lovasíjász gyakorlataimat. Az edzésinkább meditatív, mint lendületes, koncentrált légkörben zajlott.Visszafelé sétáltam a pályán, teljesen ellazult állapotban, és egy galambotbámultam, aki könnyed mozdulattal szállt le a tópartra, és nagyokatkortyolt a vízből. Majd, miután szomját oltotta, ugyanolyan lágymozdulatokkal emelkedett fel, mint ahogy leszállt, anélkül, hogyösszetörte volna tükörképét a víz felszínén. Akkor hirtelen olyan hangralettem figyelmes, ami leginkább egy nyíl süvítéséhez hasonlított, majd egyszívdobbanásnyi idő elteltével közvetlen mellettem egy sólyom suhant el,egyenesen a galamb irányába. Néhány méterrel előttem csapottáldozatába, mint a mennykő. Egy tompa puffanás, és a

galamb élettelen teste zuhanni kezdett, de még mielőtt földet ért volna, asólyom eltűnt a semmibe, ahonnét jött. A mozdulatlan, vérző tetemrepedig hópihékként hullottak saját tollai.

129


44 2011.07.23. 21:30



6

A nyílt napok, minden hónap első szombatján, egyre több /% embertvonzottak. Jöttek az ország minden részéről ^̂ ^̂ kíváncsiskodók,

kirándulók, és jó néhányan, akik az JL. JL íjászatot választottáksportjuknak. Először bemutatót tartottam, majd elkezdtem tanítani, ésrengeteget beszélgettünk a világ dolgairól. Az egyik alkalommal szokásosbemutatómat tartottam, amikor az egyik szemlélődő elégedetlenkednikezdett. Bármit csináltam, leszólta, a völgy hangos véleménynyilvánítá-saitól harsogott. Úgy éreztem, túllépi a józanság kereteit, és ezzel mások isígy voltak, mert lassan kezdtek eloldalogni mellőle az emberek, és

csakhamar magányos szigetet alkotott a nézőtér közepén.Ez egy nagy nulla, amit csinálsz, legalább tennél akadályokat apályára, és akkor lőnél, amikor a ló átugorja.

Rengeteg hasonló ötlete volt még arra, hogyan tudnám ezt adögunalmas produkciót, miszerint egy teljes erőből vágtató lóról 6másodperc alatt három célzott lövést adok le ugyanarra a célra, számára isizgalmasabbá tenni.

Egyetlen szabály van, ami gátat szabhat mindennek, ami nem áll arealitás talaján. „Csak arról beszélj, amit meg tudsz csinálni, vagy megtudsz mutatni."

Belláról már írtam. O volt az a ló, akit a vágóhídról mentettem meg, ésaz ő segélykiáltása ugrasztott ki éjszaka az ágyamból. Nyugodt éskiegyensúlyozott állat volt, érzékeny lelki kapcsolat fűzött bennünketössze. Befejeztem bemutatómat, leszálltam a hátáról, és odaléptemkritikusomhoz. Azt mondtam neki: - Az ember sokféle sportot alakított ki,amit lovon hajt végre. Lehet ugratni, lehet lovastornázni és díjlovagolni. Alovasíjászat mindössze annyi, hogy íjjal kell vágta közben találatot elérniés hidd el, hogy ez nem könnyű feladat. De itt van a lovam és az íjam,próbáld meg, és akkor magad is megg yőződhetsz róla.

Kritikusom arcán látszott, hogy valami olyasmi történt, amire nemszámított. Felült a lóra, kezébe adtam íjamat, és akkor valami olyantörtént, amitől meg az én szám maradt tátva. Ez a ló, aki mindenkiszámára a nyugalom megtestesítője volt, és szinte családtagnak számított,minden átmenet nélkül úgy vágta hanyatt magát, hogy alig győztükemberünket kirángatni alóla. Hosszú időnek kellett eltelnie, mirekisántikált a völgyből, én pedig ott maradtam egy darabokra törött íjjal ,amit ki tudja, miért, felvittem a padlásra, és aztán el is felejtettem atörténteket.

Néhány évvel később jutottam arra az elhatározásra, amit a

korábbi fejezetekben már leírtam, miszerint őseink misztikus hitvilága, asámánizmus irányába kellene kutakodnom, hogy a tudatállapotokat ebbőla szempontból is meg tudjam vizsgálni. Pap Gábor barátomnakelmeséltem, hogy keresek egy olyan embert, aki ebben segítségemre lehet,mire ő azt mondta, tud valakit, Somogyi Istvánnak hívják. Elsőgondolatom az volt, hogy már rohanok is hozzá, aztán az jutott eszembe,először próbára kellene tenni. Mi van, ha ez is egy kókler a sok közül?Felmentem a törött íjért a padlásra, amit azóta már vastagon lepett a por,

István elmondta elképzelését a szertartásról. Tűzről, holdról, csillagokról,alsó és felső világról beszélt. Meggyőző volt számomra, de az az igazság,hogy egy árva szót sem értettem abból, amit mondott. Ügy gondoltam,semmi különbség nincs egy sportra való felkészülésben, edzésprogramokmegtervezésében, és abban, hogy teszek egy rövid kiruccanást amásvilágra. Akkor még azt hittem, eddigi élettapasztalatom nagyhasznomra lesz ezen az úton. Mérnöki precizitással terveztem megminden ezirányú lépésemet, a mit, a hogyant, és a mi lesz akkor, ha...


44 2011.07.23. 21:30



letisztítottam és odaadtam Gábornak. Nem szóltam róla semmit, csak arrakértem, adja át Istvánnak, és ha meg tudja határozni eltörésénekkörülményeit, keresni fogom a lehetőséget az együttműködésre.

A válasz nem késett sokat. István elmondta, hogy igen aktívanfoglakozik őseink hitvilágával és gyakorolja a sámánizmust. Egy kiscsoportot is gyűjtött maga köré, de most meg kell várniuk a csillagokkedvező állását és akkor dobolni fognak. Néhány hét után találkoztunk.Megdöbbentő dolgokat mesélt a néhány éve lezajlott eseményről, fülig érta szám az örömtől, és azonnal munkának láttunk. Elmondtam, hogyszeretném megismerni azokat a beavatásokat, amin egy harcos esett át, ésminél többet szeretnék hasznosítani ezekből a tapasztalatokból alovasíjászatban. Véleménye szerint létezett egy olyan beavatás, ami ahalálba vitte át a harcost, majd visszahozta, melynek során a beavatottbepillantást nyert a túlvilági létbe, és miután tapasztalathoz jutott, nemfélt többé. Ahogy ezt Shakespeare írja: „A valóság nem rémít úgy, mint

képzelt borzadály". Ugyanis a legfontosabb a halálfélelem legyőzése, mertaki fél a csatában, az a félelmével küzd és nem az ellenséggel.

Egyre több olyan könyv lát napvilágot, ahol emberek mesélik el, hogymegélték saját halálukat, akár egy autóbalesetben, akár a műtőasztalon, ésmiközben képzett orvosok küzdöttek az életükért, ők kiléptek fizikaitestükből, és kívülről látták mindezt. Egy dologban azonban mindnyájanhasonlítottak egymáshoz. Ez az élmény gyökeresen megváltoztatta addigifelfogásukat a világról. A dolog kézenfekvőnek tűnt, hiszen rengetegellenerő hat ránk önmagunkon belül, ami hátráltatja a feladat tökéletesvégrehajtását.

Milyen jó lenne, ha találnék valami módszert a lámpaláz legyőzésére, aversenyen való izgalom kiküszöbölésére. így minden energiámat agyakorlatra tudnám összpontosítani.

Utólag bevallom, az egész nem ért semmit.Egy közös barátunkkal futottam össze, teljesen véletlenül. Örömmel

újságolta, hogy épp Istvánhoz megy, mert lesz nála egy dobolás. Úgygondoltam megnézem, és elmentem vele. Hosszú volt az út a hegyekközött megbúvó kis házig. Mellette tisztás, amit vastagon lepett a hó,közepén tábortűz lobogott. István néhány segítőjével elkezdett dobolni, ésfurcsa mozgással körbejárni a tüzet. Az egész kissé teátrális volt, nem isbeszélve arról, hogy lábaim lefagytak a latyakos hóban, és nem soktartotta, hogy fogaim is el kezdjenek vacogni. Aztán egy számomra meg-foghatatlan pillanatban az a dobszó, amit idáig kívülről hallottam, minthabelsőmből kezdett volna szólni. Még láttam az embereket a tűz körül, ahegyek hófödte csúcsait, de már nem érzékeltem belőlük semmit, nemfáztam, és a külvilág lassan kezdett teljesen megszűnni. Mint egy örvénykapott el valami furcsa erő, és járta át minden porcikámat. Úgy éreztemmagam, mint egy legóbábu, amit egy játékos kisgyerek a legapróbb

alkotóira szed szét. Mint egy nagy ház, amelyben kellemes meleg van,lakói a Karácsonyra készülnek, és a doromboló kályha mellett ott áll afeldíszített fenyőfa. Hirtelen kinyílik az összes ajtó és ablak, és a huzatkisöpör mindent, a karácsonyfát az összes szaloncukorral, a szőnyeget, abútorokat, még a tapétát is a falakról, csak a csupasz vakolat marad. Sohanem éreztem még ennyire meztelennek és üresnek magam. Sírtam volna,ha lettek volna könnyeim, de már azok sem voltak. Úgy szűnt megmindaz, ami vagyok, mint egy pislákoló gyertya lángja a hurrikánban.

Majd hirtelen megfordult a szél, és repült vissza minden a házba, atapéták a falakra, egy kicsit más volt a minta és a színek, tisztábbak voltaka szőnyegek és a bútorok is, a kályhában belobbant a tűz, fényevisszamosolygott a falakról. Halottam, ahogy dobog a szívem, és mirefeleszméltem, már mindenki eltűnt a tisztásról. Egyedül álltam a hóban,és meredten bámultam a pislákoló tüzet.

A rengeteg idő, amit völgyemben gyakorlással töltöttem, néhameditatív tudatállapotban érzékelhetővé tette számomra az erőt.Leginkább egy folyóhoz hasonlít, és úgy gondoltam, a közepére kellevickélni, itt a legerősebb a sodrás. A széleken benyúló gyökerek, éleskövek, nádas, lapályos részek, de a közepén hatalmas erő visz magával.Azt hiszem, mindenkinek megvan a maga folyója, de sokan akadnak fenna gyökereken, dagonyáznak a nádasban, vagy próbálnak az árral szembenúszni. Pedig gondolataink és hitünk ereje képes életünk csörgedezőpatakját folyammá duzzasztani, amennyiben harmóniában van a világotmozgató erőkkel. Éreztem, hogy megtaláltam életem folyóját, erre márvoltak külső jelek, de ilyen erős belső tapasztalásom még nem volt soha.

Eddigi megfigyeléseim alapján minden jel arra utalt, hogy az erőneknincs előjele, magyarul nincs jó és rossz erő, az erőt mi magunk formáljukazzá, ami, pusztító világégéssé vagy üde, zöld oázissá egy sivatag

közepén. Ebből következően nincs külső igazság sem, és nincs ítélet sem,csak következmény.

Ezek után már kértem Istvánt, hogy hadd vegyek részt én isvalamelyik szertartáson, ő készséggel megadta a segítséget.

Néhány héttel később tizen- tizenöten kuporogtunk egy szobában, őelmondta, hogy van egy társuk, aki nagyon beteg, próbáljunk valamilyenformában segíteni neki. Néhány perc csönd, majd ütni kezdte a dobját,amiből olyan erő áradt, hogy egész testemben éreztem a lüktetését.

Kiléptem a házból, egy gyönyörű fehér ló várt a kijáratnál, fel-pattantam a hátára, ő pedig elrúgta magát a talajról és repülni kezdett. Fölaz erdei tisztásról a fák fölé, majd a hegyek fölé, a város irányába. Afenyőillatot hamarosan a füstös városi levegő váltotta fel. Olyan közelsuhantunk a házak tetejéhez, hogy kezemmel megérinthettem volna akéményeket. Majd hirtelen leszálltunk egy utcára Pesten, a Bazilikakörnyékén. Megcsapta az orromat a hatalmas kapualjakból áradó dohosszag, és már be is léptünk az egyik lépcsőházba. Lovam patái csattogtak akopott műmárvány lépcsőn, miközben én óvatosan nekifeszítettem lábamaz oldalának, nehogy elakadjak a kovácsoltvas korlátban. Megtorpanásnélkül belépett az egyik emeleti lakásba, úgy, hogy mellső lábaivalbeszakította az ajtót. Az előszobában balra befordultunk egy kis konyha

helyiségbe, ott feküdt a szerencsétlen egy kopott ágyon. Szétrohadthasfalán át láthatóak voltak kilógó belei, és orrfacsaróan büdös volt.Lehajoltam fölé, jobb kezemmel

megmarkoltam mellén a ruháját, és magam elé rántottam a nyeregkápára.Úgy hevert rajta, mint egy zsák. A ló pedig a tőle megszokotthatározottsággal lépett ki velünk a csukott ablakon, keretét kiszakítva afalból. Alattunk téglatörmelékek és üvegcserepek csattantak a betonon, mipedig egy gyorslift sebességével emelkedtünk a város fölé.

A várost úgy takarta be valami szürkés köd, mint egy kupola. Ezt azanyagot az az érzés szülte életre, amit akkor érzünk, amikor hosszasansétálunk az emberektől zsúfolt utcán, és egy arcot sem látunk, amimosolyogna. Innét annak is el kell takarodnia, aki egészséges. Irány avölgy!

Kellemesen fagyos szél borzolta lovam hófehér sörényét. Alattunkforgalmas autópályák, majd a Balaton megcsillanó tükre, Somogyvárfanyar romjai, a Kapós ezüst szalagja, a Zselic lankái. Lovam anélkül szálltle a völgyben a gyepre, hogy egy fűszál is meggörbült volna. Végre

megérkeztünk. Úgy örültem a látványának, mintha hosszú száműzetésbőlkerültem volna haza. Eddig rendben is volnánk, de most mi a fenétcsináljak? Megküzdök a betegséggel! A gondolatra már külön is vált egysötét, takonyszerű anyag a szerencsétlen testétől, én pedig olyannyílzáport zúdítottam rá, amilyen a való életben elképzelhetetlen lettvolna. Az a sötét trutyi meg csak nyelte be a nyilakat, mint megolvadtaszfalt a kavicsot, anélkül, hogy a legcsekélyebb nyoma is maradt volna.Ennyire szánalmasnak és hülyének még sohasem éreztem magam, demegértettem a tanítást. Sohasem szabad valami ellen küzdeni! Küzdenicsak valamiért lehet. Nem a betegség ellen kell harcolni, hanem azegészségért. A harcban pedig az ellenfeleink csinálnak belőlünk győztest,azáltal, hogy veszítenek. Akkor most lássuk, dereng-e még valami élet aszerencsétlenben? A gondolatra megjelent a haldokló mellett valami lény.Úgy gondoltam, hogy a lelke lehet, valamilyen állat formájában.Leginkább egy madárhoz hasonlított, de felismerhetetlenül rosszállapotban volt. Mi lenne, ha odaadnám a völgyem, az íjamat, vagy hafelülhetne a lovamra, talán kedvet kapna az élethez. De csak álltunk, ésnéztük egymást a néma csendben, tekintete egyszerre tükrözött közönytés lemondást.

Újra hallani kezdtem a dob egyre közeledő hangját, éreztem

elgémberedett végtagjaim sajgását, és kinyitottam a szemem. -Meg foghalni. - motyogtam magam elé.

A fiú néhány héttel később gyomorrákban húnyt el.A látomások világa olyan hely, ahová úgy érkezik az utazó,

hogy nem beszéli a nyelvet, és térképe sincs. Kivéve, ha egy jólinformáltmisztikus iskola fel nem készíti minderre. Ez a módszer egyszerre teszi azutat kiszámíthatóan biztonságossá, és veszi el az utazó lehetőségétmindentől, ami egyéni. Úgy gondolom, ezt a világot mi teremtjük meg

magunk számára, benépesíthetjük szörnyekkel, varázsolhatjuk virágoskertté, de lehet éppen a nagy semmi is.

Jónéhány kalandos út állt már mögöttem, és egyre több tapasztalathalmozódott fel erről a furcsa, megfoghatatlan világról. Az álom és arévülés közötti legfontosabb különbség szerintem az, hogy az utóbbinakaktív szereplői vagyunk, szabad akaratunk van a cselekvésben. De annakellenére, hogy ezt a világot mi teremtjük meg és népesítjük be, vannakszigorú törvényei, nem valósítható meg minden elképzelés.

középkori piactér nyüzsgő forgatagában. Hibátlan fekete lovon ült, termetemagas, karcsú volt, arcvonásai pedig finomak. Egy intelligens, fiatal férfi,brutalitásnak a nyomai sem látszottak rajta. Biztosan ülte a lovat, balkezében a kantár, jobb kezében pedig egy hosszú, vékony nyelű,

tűhegyesre kovácsolt acélheggyel ellátott kopja. Olyan kecsesen tartotta,mintha egy szál virág lett volna a kezében. Két lábra emelte lovát, és még alevegőben felém fordította, majd ugyanezzel a mozdulattal mellemnekszegezte kopjáját, és vasalt patkók csattanása nyomta el a zsibvásár zaját.Az emberek úgy rebbentek szét utunkból, mint a sár, mikor egy husánggalnagyot csapunk egy tócsába. A sarkantyúm finom érintésére bal lábravágtába ugrott a lovam, a kantárt a nyakára dobtam, bal kezem felajzottíjamért, jobb kezem egy sastollas nyílért nyúlt. Egy mozdulattal kattant a


44 2011.07.23. 21:30



Számtalanszor ütköztem falakba, amikor a fizikai síkon jól beváltmegoldást erőltettem, és meggyőződésemmé vált az is, hogy ez a játéknem jár következmények nélkül. A lelki síkon lejátszódó folyamatoknaktörvényszerű fizikai következményeik vannak, de a rendszer olyanösszetett, és én olyan kevés időt töltöttem el itt, hogy csak sejtéseimlehetnek ezzel kapcsolatban. Egy biztos, csodákra képes, és bele is lehetdögleni.

Teltek a hónapok, és a halállal vívandó harcom még hátra volt.Minden, ami eddig történt, úgy érzem, fontos volt számomra, de sohasemaz történt, amire számítottam. Ez a látomás is, amire már régótakészültem, úgy tört rám, mintha egy lavina söpörne el és temetne magaalá.

Egy hollófekete lovon ültem, teljes fegyverzetben, veretes övemrőlíjam, nyilakkal teli tegezem és kardom lógott le. Jobb csuklóm finommozdulata a kantáron megpörgette a lovat alattam, féktelen dinamika a

rezzenéstelen fegyelem alá rejtve, ez Buda, a telivér ménem. A felismerés jóleső érzését valami olyan iszonyatos megdöbbenés kísérte, hogybeleremegett a testem. Ez a legsötétebb középkor legsötétebb bugyra.Fájdalmas emlékek törtek bennem felszínre a korral kapcsolatban. Talánegy előző élet méltatlan gyötrelmei, a kínhalálba fulladt józan ész fellán-golásának leheletfinom lenyomata. De a borzongás minden felszínre törnikészülő élménynek gátat szabott, és én az voltam megint, mint régen, egymindenre elszánt harcos, egy ragadozó érzékszerveivel. Már éreztem a jelenlétét, átható tekintetét, ahogy méreget, aztán lassan felé fordítottam afejem és összecsattant két szikrázó tekintet, egy emberektől zsúfolásigmegtelt

nyíl foka az idegre, és már feszült is az íj, mint egy széttárt szárnyú sólyom.Megvártam, míg egész közel ért hozzám, és a melle közepébe repítettem anyilam. A kovácsolt vas hegy tompa puffanással szakította be vértjét, ésnyitott utat elszálló lelkének. Még elvágtatott mellettem, kopjája a balvállam súrolta, de ekkor ő már halott volt. Nem néztem hátra, leszálltamlovamról, és elindultam egy sikátor felé. Hirtelen borotvapengekénthasított belém a felismerés, hogy követ. Ebbe bárki beledöglött volna, de őnem. Ő a halál m aga, és már éreztem is tarkómon fagyos leheletét.Egyenletesen mentem tovább, sarkantyúi csengése érzékeltették velemközeledő lépteit, majd egy kis törés a ritmusban, és éreztem, ahogykétkezes pallosa fejem fölé emelkedik. Villámgyorsan léptem bal térdemrehátra, előrántottam kardomat, és a hónom alatt felcsúsztatva a pengét ahasába döftem. A mozdulat csiszolt, rendkívül gyors, és teljesen felesleges.Már tudtam, hogy képtelen vagyok megölni. Teste a hátamra bukott,amitől egyre nagyobb nyomást éreztem, a teher k ezdett egyre

elviselhetetlenebb lenni. Recsegtek csontjaim a halál szorításában.Ordítottam volna fájdalmamban, de már annyi levegőm sem volt, hogysuttogjak valamit. Éreztem, ahogy kifacsarja belőlem az élet utolsó leheletétis, megszűnt a testem, már nem i s éreztem semmit. Elszálltak a gondolatok,az érzelmek utolsó foszlányai is. Ami pedig megmaradt, az számomra mártúl volt a tapasztalhatón. A lélek nevet adtam neki. Minden energiámatösszegyűjtöttem, és ez a borzalmas nagy erőfeszítés mindössze arra voltelég, hogy résnyire elmozdítsa szemhéjamat. A beszűrődő fény leírhatatlanmegkönnyebbüléssel töltött el. Aztán

139

éreztem, ahogy dobbant a szívem, és lassan a tüdőm is megtelt levegővel.Nem tudom meghatározni, mennyi időt töltöttem mozdulatlanul, hanyattfekve, de újszülöttként csodálkoztam rá minden tárgyra, ami körülvett.Megbuktam. Úgy éreztem, olyan helyre kerültem, ahol még semmikeresnivalóm. Ennek megfelelően felkészületlenül ért minden, összevoltam törve, és el voltam keseredve, de örülhettem, hogy ennyivelmegúsztam.

Ez után a kudarc után újra kellett mérlegelnem mindent. Az tény, hogyrengeteg tapasztalatot gyűjtöttem és hogy gondolkodásmódom a világdolgaival kapcsolatban megváltozott, de ez még kevésnek bizonyultahhoz, hogy a magam elé kitűzött célt elérjem. A tapasztalás cselekvésséérlelődésére még egy évet kellett várnom. Ez az a korszaka voltéletemnek, mikor lovaimhoz kötöttem magam. Továbbá ekkor fedeztemfel, miután jobb kezes vagyok és bal kezemben tartom az íjat, így a célmindig a bal oldalamon van, hogy ebbe az irányba jobban tudok figyelni.Önkéntelenül mindig úgy helyezkedtem, hogy a megfigyelés tárgya tőlembalra legyen. Az aszimmetriát megbontandó elkezdtem szál- ésdobófegyverekkel is gyakorolni. Kezdetben karddal vagdalkoztamvágtató ló hátán, majd lándzsát dobtam, baltát és tőrt. Az utóbbi kettőnélfontos a ritmus- és a térérzék. Jónéhányszor a térdemre vagy a mellemrepattant vissza a száguldó ló hátáról eldobott balta, nem kis sérüléstokozva, de végre kezdett a jobb oldal is működni. Ezt még nem tartottamelégnek, és vettem egy jobb oldali kormányú Alfa Romeo 75-öst.Hónapokig téptem vele az aszfaltot, és minden kanyart bevettem vele, jóval a sebességhatár felett. Kivéve egyet. Természetesen ez volt az utolsó,mert a kocsim pozdorjává tört. Ennek ellenére én úgy szálltam ki aroncsból, hogy a hajam szála sem görbült. Úgy látszik, a halál senkit semkerül jobban, mint azt aki keresi a társaságát.

A látomás egy év után tért vissza újra. Egy kedves arcú ember álltvelem szemben, mozdulatlanul a nyugalmat árasztó csendben. Majdlassan, ám határozott léptekkel elindult felém. Ahogy közeledett, vonásaikezdtek megváltozni, tekintete olyan félelmetessé vált, hogy egypillanatra meghűlt az ereimben a vér. Egyre határozottabb ésfolyamatosan gyorsuló léptekkel közeledett felém. Szétnyílt pofájánkicsordult a nyál, izzó szemei a dögvészt és pusztulást sugároztákkoponyája sötét üregéből. Aszott bőrén foszlányokban lógott rothadtruhája, orrfacsaró bűze áthatott mindenen. Elindultam felé. Karjait úgyemelte

felém, mintha meg akarna fojtani. Én még egyet léptem előre, és átöleltem,mellemhez szorítottam mellkasát, és arcomat nyálkás pofájáhozsimítottam. Karjaim egymáshoz értek, és ölelték a lágy szellőt, ami a halálhelyén maradt.

Elgondolkodtató volt számomra, és a nagy felfedezés erejével hatott,hogy a meséknek ez a látszólagos világa mennyi objektivitást tartalmaz.Nem pusztíthattam el a betegséget úgy, hogy lenyilaztam, nemküzdhettem meg a halállal úgy, hogy én kerüljek ki győztesen, és mimindent nem tehettem még meg látomásaim világában. De mindigbeismertem, hogy hibáztam, és hogy én vagyok az, akinek változnia kell.Úgy gondolom, hogy ezek a gyakorlatok leírhatatlan mértékben segítettékelő morális fejlődésemet. Rámutatva arra a fontos szabályra, hogy egylépést a misztika irányába több lépésnek k ell megelőznie a moralitás terén.

A sok történés közül még egyet meg kell, hogy említsek. A legutolsót,mely ezt a színes, tarka mesét lezárja. Elmondani ugyan semmit semtudok róla, mert a semmiről ugyanúgy nem lehet beszélni, mint amindenről. De hát a tisztesség úgy kívánja meg, hogy legalábbmegemlítsem azt, amelyik mind közül a legfontosabb volt. Hát ennyi!


44 2011.07.23. 21:30




44 2011.07.23. 21:30



iután kiolvastam néhány izgalmas könyvet, és váltottamnéhány szót a könyvtárossal, kiléptem a szellemvilág óriásiolvasóterméből, és egyszer és mindenkorra becsaptammagam mögött az ajtót.

Imre barátom, akit elsősorban fejlett esztétikai és kritikai érzékéértkedvelek, számos előnyös tulajdonsága mellett rendelkezik még egy jakcsordával is Észak-Mongóliában. Vele terveztem egy közös látogatást azőshazába, lóhátról üldözni a csordát támadó vérszomjas farkasokatmínusz harminc fokban. Mitől dobbanna meg jobban egy érző férfiúiszív? Vissza a gyökerekhez.

Téli edzéseim ennek megfelelően a hóban történő le-föl vágtatás jegyében zajlottak. A teljesen fehérbe öltözött egyhangúságot úgy törtükmeg lovammal, hogy néha teljes testfelülettel belevágódtunk a hóba, és aztméterekre eltoltuk, elővillantva alóla a legelő zöld gyepét vagy akerékpárút betonját. Magyarul nagyokat estünk. Az egyik után éreztem,hogy nagyon megrándult a nyakam, és meghúzódott a vállam, amitől a jobb kezem alig tudtam használni. Ez is csak olyan, mint a többi, majdrendbe jön, gondoltam magamban, de az állapotom egyre romlott, majdegy reggel, ébredés után, pokoli fájdalmat éreztem jobb karomban, ésmegértem kiszállni az ágyból. A következő éjszakát már álmatlanultöltöttem, ha lefeküdtem, fájdalmam olyan mértékben fokozódott, hogyrögtön fel kellett kelnem. Alvás nélkül és a csodavárás reményével telteknapjaim. A betegségek terén nem volt túl sok tapasztalatom, az influenzákés náthák engem mindig elkerültek, és életemben nem fájt még a fogam.Öt napig vergődtem, majd külső segítséghez fordultam. Orvosok,természetgyógyászok és egyéb jóakarók ötleteitől zúgott a fejem.Injekciók, gyógynövénypakolások, akupunktúra, ráolvasás, minden voltmár, az állapotomban történő változást kivéve. Tudom, sohasem kerestemaz élet könnyebbik oldalát, de az igazság az, hogy ennél szebb karácsonyiünnepeket is el tudtam volna képzelni magamnak. Dr. Karácsony Ferenc,kitűnő orvos barátom vette kezébe elhalványulni látszó életem fonalát, és

javasolt még egy orvost. Ő megvizsgált, és megröntgeneztette a nyakamat.Mikor elém tették a felvételt és megnéztem, csak egyetlen reményemmaradt, hogy ez nem az én nyakamról készült, mert ha igen, akkornagyon nagy bajban vagyok. Nem fogják elhinni, az a röntgenfilm, ami anyaki csigolyákat úgy ábrázolta, mintha azok véletlenszerűen egymásradobált használt autógumik

lennének, rólam készült. Azonnal átküldték egy MR vizsgálatra. Ez volt apurgatórium nyolcadik napja. A részletes felvételeken jól látható volt,ahogy az ötös és hatos nyaki csigolya el van mozdulva, és palacsintáválapította a közöttük elhelyezkedő porckorongot, melynek szilánkjabeleállt a jobb kéz mozgatására hivatott idegbe. Szerencsémre éppenakkoriban tartott konferenciát az ország túloldalán egy orvosokból,természetgyógyászokból álló csoport. Itt jelen volt jónéhány kiválósága agerinccel foglalkozó specialistáknak. Feri barátom közbenjárására az egyikszállodai szobában tartottak egy gyors konzíliumot, megvizsgálva engem,és az eddig összegyűlt leleteimet.

Röviden megbeszélték a tapasztalataikat, majd felém fordultak.- Nézze, fiatalember! Ez egy konok nyaki csigolyasérv. A porckorong

széttört, és az a zselés anyag, ami a rugalmasságát biztosítja, kifolyt, aletört porc pedig elvágta a jobb kezét mozgató ideget. A folyamatot ahhoztudnám hasonlítani, mint mikor a fogkrémet kinyomja a tubusból, és azt,amit kipréselt a tubussal már nem tudja visszaszívni.

- Mi a megoldás? - kérdeztem.- A lehető legrövidebb időn belül meg kell műteni, különben teljesen

lebénulhat a jobb keze, de lehet, hogy a lába is.Az egyik legjobb sebészt javasolták az operációra. Én késlekedés nélkül

felvettem vele a kapcsolatot, és megbeszéltünk egy időpontot, amikor

fogadni tud. ő is alaposan megvizsgált, és jelentős izomsorvadástállapított meg a karomban. A műtét körülményeiről elmondta, hogy acsípőmből vesznek ki egy darabot, és ezzel pótolják a csigolyából hiányzórészt, majd mindkét csigolyát egy platinalemezzel egymáshoz rögzítik.Már nem emlékszem, hogy a vizsgálat pontosan mikor történt, de a követ-kező hét kedd reggelét jelölte meg az operáció időpontjának.

Most jutottam először gondolkodási időhöz, eddig ugyanis azesemények örvényként sodortak magukkal. Úgy éreztem, most márminden információ a kezemben van, és nekiláthatok az eseményekaprólékos feldolgozásának. Az autópályán jöttem hazafelé, és az volt azérzésem, hogy úgy távolodok eddigi életemtől, mint a szembe jövő autóka zsúfolt forgalomban. A fogkrémes tubuson járt az eszem. A kép ugyanisannyira vizualizálható, ahogy kinyomjuk belőle a krémet, hogy agyamcsak e körül forgott, mint egy régi lemezjátszó elakadt tűje a lemezen.Majd hirtelen egy felcsattanó gondolat vágta oldalba

ezt a rossz gramofont, a tű egy nagyot sercent, és azt mondta, hogy azember nem egy fogkrémes tubus. Levettem a sanszgallért a nyakamról, ésúgy vágtam a hátsó ülésre, csak úgy csattant. Vettem egy mély lélegzetet,a kifújt levegőben ott volt még némi keserűség, de ez volt az első alkalom,hogy jelenlegi életszakaszom síkos talaján meg tudtam állni, és fel tudtamegyenesedni. Hazaérkezésemkor újra részletesen átgondoltam mindenfizikai síkon lezajlott eseményt, és hozzáláttam a lelki dimenzióban történtfolyamatok elemzéséhez. Azt kellett felfedeznem, hogy rengeteg hibátkövettem el. A magam elé kitűzött feladat nem állt arányban belsőerőtartalékaimmal. Ennek kompenzálására egy fanatikus lendület söpörteel a belső érzékelés vészcsengőit. (A fanatizmus mindig valaminek atúlkompenzálása.) Az egyik legrosszabb dolog, amit szervezetünk ellenelkövethetünk, az a huzamos időn át tartó erőnk feletti teljesítményre valókényszerítése. Azért ne felejtsük el, hogy a kiugró eredmények szintekizárólag így születnek. Mi hát a megoldás? A határok idejében történőfelismerése, életünk helyes ritmusának beállítása. Fejlődni lehet, de nemlehet egyenletesen, néha kicsit meg kell állnunk. De nem csak azért, hogykipihenjük fáradtságunkat, hanem azért is, hogy legyen időnk kilépni azadott élethelyzetünkből, és legyen időnk megvizsgálni, helyesen cselek-szünk-e, és hogy jó úton járunk-e. Ezáltal nagy mértékben le tudjukcsökkenteni a ránk leselkedő betegségek és balesetek számát.

Makacs voltam, úgy is mondhatnám, hogy nyakas, ami pedig kemény,az törik. Őszintén szólva legfőbb ideje volt annak, hogy kitörjön anyakam. Be kellett látnom, hogy hibáztam, és ennek vállalnom kell akövetkezményeit. Az élet nagy krízishelyzeteiből való kilábalást mindigegy józan értékeléssel kell kezdeni, és csak az elfogadáson belül lehethozzálátni az óvatos változtatásokhoz. A műtétről úgy gondoltam, hogyez a durva beavatkozás fizikai szinten is rögzítené a lelki síkon bekövetke-zett merevséget, ördögi örvénnyé alakítva életem folyóját.

Felhívtam hát az orvost telefonon, elnézést kértem tőle, és lemondtamaz operációt. Ezek után már nem volt más dolgom, mint hogy rábízzammagam a Jóistenre. Döntésemet követően állapotom folyamatosanrosszabodott, a jobb lábam is elkezdett fájni és zsibbadni. Aztánbekövetkezett valami alig észrevehető fordulat, és egészségem javulnikezdett. Felépülésemben nagy segítségemre volt egy kitűnő sportorvos,Dr. Lángfi György, ő

147


44 2011.07.23. 21:30



minden izmot és inat ismer az emberi szervezetben. Olyan össze-függésekre hívta fel a figyelmemet, melyekről eddig nem volttudomásom.

Három hónap telt el a baleset óta. Kint még mindig hideg volt és havaseső esett. A szobában, erőnlétem javítása céljából végzett gyakorlatokatmár untam, de kint még nagyon hideg volt, így hát kirepültem Afrikába.Itt kezdtem el úszni és futni. Mikor hazaértem, már elég erőt éreztemmagamban ahhoz, hogy megkezdjem lovasíjász edzéseimet.Természetesen csak gyerekíjat tudtam használni, a normális erősségű íjramég egy évet várnom kellett. Tudtam, hogy sokat hibáztam, és hogy sokattanultam kudarcaimból, de ahogy újra ott ültem a lovamon, íjjal a

kezemben, azt is tudtam, hogy javíthatatlan vagyok, és hogy alovasíjászattól csak a halál lesz képes elszakítani.

ényszerpihenőm elég időt adott arra, hogy a lovasíjászat

edzéselméletét és módszertanát újra értékeljem, és a hibákbóltanulva, lehetőségeimhez képest javítsak rajta. Ekkor jelentek mega kiegészítő sportok, nyújtó és lazító gyakorlatok a felkészülésben.

Lovasíjászni tavasztól őszigc

kell, amíg az időjárás engedi. Nyáron lehetőleg

a reggeli és a késő délutáni órákban, elkerülve a tűző nap sugarait. Az ősziés tavaszi edzéseket egészítsük ki terepfutással, nyáron pedig úszással.Akkor, amikor lovasíjászunk, ne tegyünk be talajíjászatot is gyakorlatainkközé, ezt hagyjuk meg a téli hónapokra, illetve esőnapokra. Ezzel el tudjukkerülni az íjfeszítő izmok túlterhelését. A télen végzett súlyzós edzésekhivatottak az íjászat aszimmetrikus terheléséből adódó elváltozásokkompenzálására. Fontos az edzések előtti alapos bemelegítés, valamint anyújtó és lazító gyakorlatok mindennapi végrehajtása. Ezeket igyekeztem alovasíjászat közben végrehajtani, így jelentős időt tudtam megtakarítani.Miközben visszafelé sétáltam a rajtvonalhoz, állandóan lazítógyakorlatokathajtottam végre. Egyre több időt tudtam megállás nélkül edzeni, speciáliserőnlétem folyamatosan javult. Az állandó, tudatos önkontroll pedigmeghozta gyümölcsét, mély álomba merültem.

Hajnalban a harmatcseppek igazgyöngy szőnyegén vágtattamlovamon, és a derengő reggeli párától elázott nyilakat lőttem a célba. Alucskos tollakról szétfröccsenő víz szinte csíkot húzott a levegőben. Majd

hirtelen azt vettem észre, hogy a nap égető sugarai festik vörösre arcomat,körülöttem minden recseg a szárazságtól, a domboldal sárgára aszottlankája pedig a szomszéd falu déli harangzúgását veri vissza.

Almomban éberen, ébren álmodva teltek napjaim. Úgy olvadt szét azidő, mint édes méz a reggeli teában. Mennyit kerestem ezt az érzést, úgykergettem, mint egy kisfiú, aki pillangót akar fogni a rét virágszőnyegén.A csodálatos rovar cikázva repül, mint mikor papírlapot kap fel a szél,majd hirtelen egy illatozó virágra száll. A gyermek utoléri, még liheg afutástól, darabos mozdulatokkal nyúl felé, hüvelyk és mutatóujja középróbálja fogni, de a lepke hirtelen felrebben, a fiú pedig bukdácsolvaszalad utána.

Ez a pillangó most itt volt a kezemben. Két markomat összezárvatartottam, vigyázva törékeny szárnyaira. Éreztem, ahogy a testéről leválófinom por csillámokkal szórja be kezemet. Minden porcikámat a változásszele járta át, és vártam a pillanatot, hogy teljes erőmből nekifeszülhessekegy új kihívásnak. Furcsa,


44 2011.07.23. 21:30



végletes kettősség jellemezte akkori életemet. Elkészült a házam, a völgyegy utolsó ölelésre tárta ki karjait felém, kiszakítva a XX. századnyüzsgéséből.

Ezzel egyidőben már rengeteg ember vett körül. Kíváncsiskodók, jobban tudók, hűtlen barátok, kitartó ellenségek, kétszínű szeretők, ésnéhány igaz barát. Ekkora zsivajban pedig nem lehet pillangót fogni, attólféltem, le sem fog tudni szállni. A réten már alig maradt virág, és ezekmindegyikére legalább egy pár bakancs jutott. Tanítottam én boldog-boldogtalant, mindenkit, aki megkért rá, örömmel és fáradhatatlanul.Most viszont felmerült bennem a kétely, hogy folytassam-e tovább. Atanítást pedig abban a szent pillanatban kell abbahagyni, amikor annaklétjogosultsága egy emberben megkérdőjeleződik. Nincs nagyobb csapás,mint egy bizonytalan vezető. Ennek romboló erejét csak egy fanatikusdiktátor képes felülmúlni, aki mindent jobban tud mindenkinél.

Úgy vágtam be tehát a völgy szélesre tárt kapuját, csak úgy durrant,

kirekesztve minden halandó lelket. Tanítványaim közül voltak, akikmegharagudtak rám, voltak akik nem, de mindenki értetlenül bámult azúj helyzetre. Kérdésükre, hogy mikor nyitom meg megint, nem tudtamválaszt adni. Lehet, hogy egy hónap múlva, lehet, hogy soha.

Több év távlatából visszagondolva azokra az időkre, kellemes érzés fogel. Fél évig volt zárva a völgy, nyitásakor pedig minden tanítványom ottvolt, aki számított. Ki lettek rekesztve, magukra lettek hagyva, de együttmaradtak. Aligha tudok felemelőbb érzést elképzelni annál, mint látni azt,hogy az általam létrehozott rendszer nélkülem is működik.

De lássuk, mi is történt a zárt ajtók mögött, hogy fonta a magánybársonyos hálóját körém.

Az edzések rítusokká, a gyakorlatok álomszerű képződményekkéváltak. Természetesen megint, mint már annyiszor, a határok kezdtekérdekelni. Mennyi ideig tartható fenn egy ilyen tudatállapot, és mennyirebefolyásolja hatékonyságomat. Úgy gondoltam, meg kellene próbálni 12órán keresztül megállás nélkül, váltott lovakon lovasíjászni. Amegmérettetést a következő év júniusára terveztem, így még több, mintfél év állt rendelkezésemre a felkészüléshez. A 12 órás időtartam, úgygondoltam, megfelelő lesz, teljesítményben pedig a 120 pontos átlagottűztem ki célul, ami az első mesterfok. A rendelkezésemre álló 11 ló

mindegyikéről meg kell, hogy lőjem ezt a szintet, függetlenül

attól, hogy borús-e az idő, vagy éget a nap. Ez aztán igazi kihívás lesz,gondoltam, és belevetettem magam a munkába.

Lelki szemeim előtt őseink csatái zajlottak, napkeltétől napnyugtáigtartó véres küzdelmek, ahol nemcsak a kitartásnak, a robbanékonyságnak,hanem a lankadatlan reflexeknek is óriási szerepe volt. Nem volt olyannap, hogy ne képzeltem volna magam valamelyik csatatérre. Annakellenére, hogy egyedül voltam, egy pillanatig sem voltam magányos.Képzeletem benépesítette a völgyet bajtársakkal és halálos ellenségekkel.Úgy folytak össze a nappalok és az éjszakák, hogy már alig tudtamkülönbséget tenni álom és valóság között.

A maratoni terhelésekben volt már némi tapasztalatom. Balaton-átúszások, hosszútávfutások, dunai evezőstúrák, kerékpár túrák tömegeállt mögöttem. Úgy gondolom, az élet mindenkit megpróbál, „akinek sokadatik, attól sok váratik" alapon. De igazán csak azok szerencsések, akik amegpróbáltatásaikat maguk választják, és szabják akkorára, amekkora

csak rájuk fér. Ötletekben az én életem nem szenvedett hiányt, alighagytam a sorsnak valamit.

Ilyen kellemes élmények egyike a Kinizsi 100-as túra is. Erre amegmérettetésre május első felében kerül sor, és a feladat 100 kmmegtétele a Pilisben, 24 óra alatt. Néhány százan tolongtunk a rajtnál,türelmetlenül várva az indulásra. Majd délelőtt 8 órakor kezdetét vette eza „testet és lelket felüdítő kis kirándulás". Mire elértük az első állomást,már kétszer mosott el bennünket az éltető májusi eső, a meredek lejtőkön afenekünkön csúsztunk egészen a völgy aljáig, cipőnkre olyan makacsulragadt az agyag, hogy képtelenek voltunk levakarni. A pihenőhelynekkijelölt völgy bejáratánál hatalmas tábla lelkesítette az elcsigázott önkénteskis cserkészek csapatát: MÁR CSAK 75 KM VAN HÁTRA. Ez a tréfás kisfelirat a társaság több mint felénél okozott súlyos lelki defektet.Lelkesedésük egyébként sem valami keményre pumpált autógumija mostegy hatalmas durranással laposra eresztett. Majd talán jövőre, sziszegtékösszeszorított fogaik között, és felszálltak valamelyik buszra, egyszer smindenkorra véget vetve túlméretezett önkéntes szenvedéseiknek. Mipedig nyeltünk egy nagyot, és folytattuk utunkat a célig.

A hosszú távú terheléseknek megvan a maguk technikája. Túl azon,hogy egyik lábunkat a másik elé helyezzük, váltogatva a jobbot és a balt,

mindenki kidolgoz magának valamilyen lelki gyakorlatot, melymegkönnyíti a kínzó, monoton terhelés

153

elviselését. A legkézenfekvőbb, ha részletekre osztjuk a távot, és csak egyszámunkra jól látható és elérhető célra koncentrálunk: a következőkanyar, hegytető, vagy éppen egy távoli patak. így lelkünk megszabadul ateljes táv nyomasztó terhelésétől.

Számomra ez kissé unalmasnak bizonyult. Én szeretek játszani és

képzelődni. Azt találtam ki, hogy testem és lelkem egymástól független,koponyám üregében pedig biztosan van egy csöndes, nyugodt hely,ahova lekuporodhatok, elszigetelődve testem lüktető zajától. Sikerültmegfigyelővé, szemlélővé válnom, láttam egy embert, aki egy hegyremászik föl, szaporán dobog a szíve és zihál a tüdeje, feltörte lábát a cipő,és fázik a vizes ruhától. Mindent érzékeltem, éreztem a fájdalmat, de nemszenvedtem, ez a zug, ahová kerültem, el volt szigetelve a létezés mindengyötrelmétől.

A lovasíjász edzéseimen is ezt éreztem, én csak elkezdtem agyakorlatot, aztán többé már nem én voltam. A különbség persze óriási, alovasíjászat rendkívüli koncentrációt követel. Nincs két egyforma helyzet,az állandó élénk figyelem elkerülhetetlen. Vagy mégsem? Számtalanszorhajtottam végre a gyakorlatot úgy, hogy nem éreztem azt, hogy részeselennék. Bizonyára felfedezte már a kedves olvasó azt a hatalmasellentmondást, ami az éber tudatállapot hangsúlyozásából, majd hirtelenegy álomszerű, megváltozott tudatállapot megéléséből adódik. Jelenlegitudásom számomra sem teszi lehetővé ennek a talánynak a megfejtését,de tapasztalati tény, hogy így működik. Lehetséges, hogy az emberiségtudatállapotában egy korszakváltáshoz közelít, eléri az értelem határait éstúllép rajta, és az, ami ezután következik, egy művész tudatállapotához

fog majd hasonlítani.Az egyéniségnek egyre kimagaslóbb szerepe van korunkban, az

archaikus emberrel szemben ma mindenki önmagát keresi. Egyrenehezebb az emberi közösségek fenntartása. A nemzeti sajátosságokviharos sebességgel tűnnek el, olvadnak össze és válnak valami színtelenötvözetté. Ezzel egyidőben szakad le a spiritualizmus a jól kidolgozott éskellőképpen megcsontosodott vallási keretekről. Soha nem száguldozottmég ennyi önmagát prófétának kikiáltó futóbolond a világban, mintnapjainkban. Egyik szemük a transzcendenciák irányába kémlel, másikpedig dagadó erszényüket lesi. Az elénk táruló kép egyszerre kaotikus ésnevetséges. Mégis úgy érzem, nem lehet egy kézlegyintéssel az asztal alásöpörni. A jelenleg kialakuló helyzet egy kígyótojáshoz hasonlatos. A héjmég szilárd és sértetlen, de az áttetsző

hártyán keresztül már jól kirajzolódik egy új él őlény körvonala.Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztattak hosszú felkészülésem alatt,

majd elkezdtem átgondolni a tényleges feladat végrehajtását. Úgyszámoltam, 10-12 ember segítségére feltétlenül szükségem lesz.Felnyergelni, bemelegíteni a lovakat, villámgyorsan begyűjteni a kilőtt

nyilakat, írni a pontokat, stb. Meghívtam minden tanítványomat ésbarátomat a megmérettetésre. Azt tapasztaltam, ötletemet kedvezőenfogadták, és nagy érdeklődést tanúsított iránta mindenki. Kár lenne ittmegállni, gondoltam, és írtam egy levelet tervemről a Guiness Rekordoklondoni központjának. Válaszukból kiderült, hogy hozzájárulnakelképzelésemhez, megadták a feltételeiket, és megígérték, hogy hitelesítikrekordomat, ami az első lesz lovasíjász kategóriában a világon. Ezek utánmeghívtam az összes médiát Magyarországon, szintén jeleztékegyetértésüket, és részvételükről biztosítottak. Egy kisebb szenzációkörvonalai kezdtek kibontakozni, én pedig úgy éreztem, sikerül akellemeset összekötni a hasznossal. Elérkezettnek láttam az időt, hogyhírül adjam a világnak egy új sport megszületését, a rekordot pedig remekalkalomnak tartottam erre a célra.

Kezdett minden összeállni, a tavaszi versenyen, amit minden májushamadik szombatján tartunk, könnyedén lőttem a második mesterfokot,ami több mint 150 pontot jelent.

Majd elérkerzett a nagy nap, június 6. Hajnali öt órakor Bogát nevűlovamon ért az álom. Azt álmodtam, hogy lovasíjászom, semmire nemvolt gondom, a fáradt lovakat frissekre cserélték, nyilaimat gondosanösszeszedték, és írták pontjaimat. A hajnali ködöt a tűző nap sugarai

hamarosan feloszlatták, amitől a hőmérő higanyszála 35 °C-ig kúszott fel,de ebből én már nem éreztem semmit, ahogy nem éreztem fáradtságot ésfájdalmat sem. Az élmény leírhatatatlan volt. Van életemnek néhány olyanepizódja, amire szívesen emlékszem vissza, ez mindenképpen ezek közétartozik. Senki ne gondolja, hogy bármiféle monotonitás a lovasíjászatbanszóba jöhet. Ez itt teljesen ki van zárva. Nincs két egyforma vágta,mindegyik új helyzet elé állít, nem is beszélve arról, hogy folyamatosanváltottam a lovakat. A gyorsakról hármakat, a lassabb lovakról ötöketkellett lőnöm, hogy a magam elé kitűzött átlagot mindegyikről elérjem. Aleggyorsabb lovakat a végére hagytam. Ezek 6,5-7 másodperc alattsöpörtek végig a pályán, hatalmas porfelleget hagyva maguk után.Ezekről pontjaim átlaga 150 pont fölé emelkedett. Barátaim lelkes

155


44 2011.07.23. 21:30



tábora hatalmas tapssal jutalmazott minden futamot. Egyszer-csakszóltak, hogy vége. Délután 5 óra volt.

A 286 futamból összesen 4238,18 pontot gyűjtöttem össze, melynekátlaga több, mint 133 pont. Boldog voltam, hogy sikerült végrehajtanom amagam elé kitűzött célt. Bekerültem a Guiness Rekordok könyvébe, a jelen levő tévétársaságok pedig hírül adták a világnak, hogy egy új,dinamikusan fejlődő sportág keresi helyét a már meglevő sportágakközött. Tanítványaim emeltek le a lovamról, és dobáltak a levegőbe,örökké hálát érzek lelkesedésükért. Még két órának kellett eltelnie azébredésig, addig semmit nem érzékeltem a megpróbáltatás hatásaiból.Aztán mintha tarkón vágtak volna, olvadt ólomként zúdult rám egyévtized minden felhalmozott fáradtsága. Az igazat megvallva, a táncosünnepségen már nem mutattam túl nagy aktivitást.

156

gy éreztem, ez a rekord mind a sportágban, mind az énéletemben jelentős állomás volt, és egyben egy korszak zárásátis jelentette. A világban nincs olyan folyamat, amit avégtelenségig lehetne fokozni, ha pedig ezt erőltetjük, biztosak

lehetünk abban, hogy az ellenkezőjébe fog átcsapni. Azáltal, hogy egyre

gyorsabban szaladunk a mókuskerékben, nem fogunk belőle kijutni. Egyproblémát nem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, ami aztlétrehozta.

A továbblépéshez, mint már annyiszor, új utakat kellett keresni.Kezdetben a gyakorlatok monoton sulykolása által jutottunk tovább, majda tudatosság mindent bevilágító fénye vezetett bennünket, hogyelérkezzünk a szemünket nyugtató félhomályba, és álmaink repítsenektovább.

Gyakorlataink közlekedési eszközök szellemi érésünk kacskaringósútjain. Ha autónkkal elértük a tengert, ne hajtsunk bele a vízbe, hahajónkkal elértük a szárazföldet, ne vonszoljuk magunk után a parton.Használjuk a megfelelő szellemi szint eléréséhez a megfelelő eszközöket.Aki ezen az úton jár, azt veszi észre, hogy magasba vezető létrája fokaiegyre távolabb vannak egymástól, egyre nagyobbakat kell lépnie, ésakkor ér az út feléhez, ha már a 90%-át megtette.

A tudás megszerzésének folyamata a gyertyakészítéshez hasonlít. Avékony kanócot belemártjuk a forró viaszba, majd kivesszük, ésmegvárjuk, míg lehűl. Majd újra mártjuk, gondosan figyelve a megfelelőritmusra. így keletkezik egyre több réteg, és válik egyre vastagabbá.

Aki a 150 pontot meglövi, már elég vastag gyertyát tart a kezében. Túl

van a kezdeti gyerekbetegségeken, és még sosem futott akkora zátonyra,hogy végleg elsüllyedt volna. Több, mint egy millió lövés ésmegszámlálhatatlan vágta van már mögötte. Továbbjutása pedig attólfügg, hogy képes lesz-e mindezt ellökni magától, oda tudja-e tartanigyertyáját a feledés hősugárzója elé, megvárva, míg a melegtől az utolsócsepp viasz is lecsordul és csak a vékony gyertyabél marad a kezében.Ugyanis az erő, aminek a megszerzése szükséges a továbbjutásunkhoz,csak olyan kanóchoz tapad, amiről mi magunk olvasztottuk le az eddigitudásunk viaszát. Tulajdonságánál fogva kerüli a jó vastag gyertyákat, ésazokat a kanócokat is, amelyek még soha nem voltak viaszba mártva.Ezeket hiába is tömködnénk az erő fortyogó tégelyébe, nem fog rájuktapadni. Magyarul, ha valaki úgy kezdi el mesélni élményeit az erőről,hogy az árcédula még

159

ott fityeg az íján, számíthat rá, hogy a hátán fogom eltörni. Építsünkszalmabálából egy 3 m széles és 3 m magas falat. A legjobb, ha ezt egypajtában, vagy valamilyen más zárt épületben csináljuk. így bármilyen

leteinket, de akkor, amikor belső látásunkat, érzékelésünket akarjukfejleszteni, nem árt, ha megválogatjuk, mit eszünk. Segítségképpen leírom,mi az, ami számomra bevált, ugyanis az emberek annyira sokfélék, akkora


44 2011.07.23. 21:30



időjárási körülmények között lehet majd használni. Kartonpapírbólvágjunk ki 10-20 cm átmérőjű köröket, színük lehetőleg világosbarna vagyvalamilyen nem rikító pasztellszín legyen. Ezekből a korongokból 8-10darabot helyezzünk el, lehetőleg rendezetlenül úgy, hogy a bálákbólkészített fal aljára és a tetejére, a jobb és a bal oldalára is kerüljön.

Első gyakorlatainkhoz használjunk egy 25# erősségű íjat, 12 darabvesszővel, álljunk az előzőekben leírt cél elé, mintegy 8-10 m-re, ésfigyeljünk arra, hogy ne lőjünk kétszer egymás után ugyanarra akorongra. Edzésenként minimum 100 lövést adjunk le, és ezt napontalegalább háromszor ismételjük meg. Semmi másra ne figyeljünk, csak azerőre, a megfeszített íj ereje tökéletes harmóniában kell, hogy legyen azáltalunk kifejtett erővel. Azért kell az íjnak gyengének lenni, mert így azerőfeszítés nem tudja elvonni figyelmünket. Hetek és hónapok telnek el,miközben össze-vissza fogunk lövöldözni, figyelünk mindenre, mert mégfogalmunk sincs, mit keresünk. Majd akiben megvan a megfelelő kitartás,

azt fogja észrevenni, hogy a megfeszített íjban levő vesszőnek valamifurcsa kisugárzása van, olyan, mintha egy neoncső lenne, ami halványanvilágít. Ez persze csak ritkán fordul elő, aztán hosszú időre eltűnik. Mipedig úgy fogjuk keresni ezt az érzést, mint egy tűt a szénakazalban. Nemfogjuk tudni, mit csináltunk jól, amikor megjelent, és mit csináltunkrosszul, amikor eltűnt. Olyan, mint egy nyitott kalitka, amibe madarunkhol berepül, hol elszáll, kényére-kedvére. Egy biztos, amikor előszörfedeztem fel ezt a furcsa érzést, úgy eredtem a nyomába, mint egy véreb.Hasztalan keresése pedig úgy elkeserített, hogy kevés tartott vissza attól,hogy ne törjem féktelen dühömben darabokra íjamat. Majd mikor újrarátaláltam, úgy éreztem, mintha szárnyaim nőnének, és repdesnék aboldogságtól, mint egy angyalka, glóriával a fején. Ezek az élményekpersze nem tartottak sokáig, és olyan ritkák voltak, mint a fehér holló. A jel annyira gyenge, olyan megfoghatatlan, hogy fejlesztenünk kell hozzáérzékelésünket.

A táplálkozásról eddig még nem írtam, pedig rendkívül fontos. Úgygondolom, az ember vegyes táplálkozású. Egyaránt képes húson ésnövényeken is élni, ahogy tettem ezt én is. A nagy fizikai terhelések alatt ahús gyorsan pótolja energiaszükség-

különbségek vannak életmódokban, hogy a legnagyobb őrültségkijelenteni az egyedül üdvözítő szabályt. Többféle módszert dolgoztak kiannak megállapítására is, hogy mi az ideális testsúly egy magassághozviszonyítva. Nincs ideális testsúly! Az a méret a legmegfelelőbb, amibenszervezetünk jól működik és mi is jól érezzük magunkat saját bőrünkben.Valószínűleg a mai ember halálfélelme fokozta tömeges hisztériává az„egészséges táplálkozást". így egy újabb betegséget sikerült létrehoznia, az„egészséges táplálkozást".

Számomra mindig az adott élethelyzet a meghatározó abban, hogymennyit és mit eszem. Rendszeresen végzek böjtöket, ez mind a testre,mind pedig a szellemre jótékony hatású. Helyesen hajtjuk végre, ha nemhatározzuk meg előre időtartamát, hanem addig csináljuk, amígteljesítményünkben nem érzünk csökkenést. Ezek után fokozatosantérjünk vissza. Évente kétszer ajánlom, ősszel, a téli edzésre valóátálláskor, és tavasszal, a nyárira való felkészüléskor. Jól lehet általa egy

korszakot lezárni és egy újat nyitni. Az erő keresésének ideje alatttartózkodjunk minden káros szenvedélytől, valamint a hústól, cukortól,sótól és fűszerektől. Aztán ha már állandó vendégünk lesz kis madarunk,ettől kezdve már csak egy dologra kell figyelnünk, rá. Ő fog jelezninekünk mindent, és ha nem tetszik neki, amit csinálunk, sarkon fordul éselhagy minket. Mi pedig visítani fogunk, mint a kismalac, és megteszünkbármit, csak visszajöjjön. Amennyiben jól végezzük dolgunkat, a madáregyre többet lesz vendégünk, és ha el is megy, ne görcsöljünk, végezzükgyakorlatainkat teljes odaadással.

Az eleje a legnehezebb, felpörögni a megfelelő szintre. Amikor mégKaposváron dolgoztam, mindig kerékpárral jártam be a munkahelyemre.Ez napi 20 km-t jelentett. Egyszer pont akkor értem egy buszmegállóba,amikor indult a busz. Besoroltam mögé, és elkezdtem veszettül taposni apedált. A tüdőm majd kiszakadt, a szemeim előtt pedig a kipufogógázhatására karikák táncoltak. A hatalmas jármű tolta maga előtt a levegőt,nekem pedig sikerült szélárnyékban maradnom, mindaddig, amíg elégközel voltam hozzá. A játék rettenetesen megtetszett, és szenvedélyemmévált. Minden busszal vagy kamionnal megpróbáltam kikezdeni, úgylestem rájuk, mint egy dögkeselyű, és

161

ha kibírtam a gyorsulást, már szívtak is magukkal, ha nem, letépett a szélmögülük.

Ez a lényeg, a teljes odaadás. Ha nem vetettem volna bele mindenenergiámat a pedálozásba, lemaradtam volna, és most szegényebb lennékegy tapasztalattal. Nincs elkeserítőbb, mint egy olyan tanítvány, aki mégsoha életében nem csinált semmit teljes odaadással. Itt nem elég az 50%, a99% is kevés. 100% kell. Minek csúszni-mászni egy életen át, amikorrepülhetünk is. Ma már ilyeneket kérdeznek tőlem: - Ha jól fogoklovasíjászni, meg tudok élni majd belőle? - Fogalmam sincs, hogy megtud-e belőle élni, én csak azt tudom, hogy belehalnék, ha nem tehetném.

íjászat közben néha érezzük a vesszőnek a kisugárzását, néha pedig alövés pillanatában megjelenő erő apró hullámzását, lökését. Ez már jó jel,valami megmozdult. Lassan célra tartjuk az íjat, folyamatosan elkezdjükfeszíteni, ezzel egyidejűleg beszívjuk a levegőt, szigorúan alhasi légzéstalkalmazva. Amikor elértük a húzáshossz végét, nem rögzítjük amozdulatot, nem engedjük, hogy bármilyen más izom is belépjen afolyamatba. Ez egy olyan mérlegállás lesz, amikor azt érezzük, hogyhúzzuk is meg nem is, csak az erőre figyeljünk, és oldjunk. A mozdulatakkor lesz tökéletes, ha az oldást végző karunk ugyanolyan lendülettelcsapódik hátra, mint amilyennel a nyíl előre. Aki a helyes technikárafigyel, az nem fogja érezni az erőt, aki pedig az erőre figyel, annak atechnikája tökéletes lesz. Ezért érdemes meglőni a 150 pontot, mielőtthozzáfognánk ezekhez a gyakorlatokhoz, mert addigra már mindenautomatikus, figyelmünket pedig már nem kötik le a részletek. Azérzékelés még nagyon halvány, de egyre többször villan be. Olyan lesz,mint egy iránytű, az íjat tartó és az ideget feszítő kéz között jelenik meg, acél pedig az északi pólus. Ebben a pillanatban oldunk, és már süvít isnyilunk valamelyik korong közepébe. Itt hívom fel a figyelmet, hogysemmiképpen ne használjunk koncentrikus körökből álló, hagyományos

céltáblát, ez rettenetesen megzavarhat bennünket ebben a fázisban.Lényeges az állandó mozgás, lövés felfelé, lefelé, jobbra és balra. Tartsukállandó mozgásban iránytűnket, így egyre jobban fogjuk érezni aprókilengéseit és irányát.

Edzéseinket akkor építettük fel helyesen, ha a lövések 90%-áterőlködés nélkül hajtjuk végre, ugyanis a túlzott koncentráció kifáraszt, és jelentős visszaeséshez fog vezetni. Lőjünk lazán ötvenet, ésösszpontosítsunk, kihasználva minden erőnket, 15-20

lövésre. Majd megint lőjünk lazán ötvenet, ezt napjában háromszor. Anéhány téli hónap bőven elég lesz, tavasszal térjünk vissza a lovasíjászedzésekhez, és ősszel álljunk neki újra. Olyan lesz, mintha elölrőlkezdenénk, aztán kis idő múlva megmozdul az erő, és újra fogjuk éreznihalvány jelenlétét. Érezzük apró hullámzását az oldás pillanatában,érezzük, ahogy az íjat támasztó és feszítő kezeink között megjelenik.Először csak olyan hosszan, mint a vessző, majd ha elég közel állunk (8-10m), ki tudjuk nyújtani a célig. Olyan érzés lesz, mintha egy rudattartanánk, és ott tudnánk vele kotorászni a célon, megérinthetnénk annakközepét. Később érzékelni fogjuk, hogy jóval túlmutat a célon, avégtelenbe tart, feszítő ujjainknál sem ér véget, hanem ellenkező iránybanszintén a végtelenbe vész. Úgy tudjuk elképzelni, mintha gumikötél lenne,ami valahol jóval a cél mögött van rögzítve, átjön annak közepén az idegetfeszítő mutató és középső ujjunk között, és valahol jóval mögöttünk vanrögzítve a másik vége. Az oldás pillanatában pedig mintha elvágnánk, éskét részre szakadna, a cél irányába haladó rész a nyilunkat röpítené előre,a mögöttünk levő rész pedig az oldást végző karunkat rántaná hátra. Azíjat tartó kezünk teljesen kiesik érzékelésünkből, mintha ott sem lenne,csak az erő létezik. Ez lesz az az érzés, amit a továbbiakban követnünkkell, és ha ezerből egyszer teljesen átéljük, az már azt jelenti, hogy nagyotléptünk előre.

Az íjászat gyakorlásához négy teljesen egyforma hun íjat használok,csak az erejükben van különbség: 25-30-35-40 lbs. Olyanok, mint egyzongora billentyűi, mindegyik más hangon szólal meg. Használatukmeggátol abban, hogy a technikám rugalmatlanná, merevvé váljon,azáltal, hogy nem teszi lehetővé szervezetemnek egy megszokottterhelésre való ráállását. Tanulásomat semmi sem gyorsította meg jobban,mint ez a felismerés, és rávezetett arra, hogy csak az erőt figyeljem. Egyedzésen belül is több íjat használok. Természetesen a bemelegítéshez a

leggyengébbet, majd haladok felfelé, és ha fáradtságot érzek, rögtönvisszalépek. Annak ellenére, hogy ezzel a módszerrel többszöröséreemelhetjük a napi lövésszámot, teljes biztonsággal elkerülhetők azizomzatra, izületekre ható túlterhelések, valamint folyamatos, kirobbanóerőnlétet tudunk elérni.

Rengeteg olyan gyakorlat van, ami eredményességünket nagymértékben növeli. Néhány példa: Álljunk a céltábla elé egy

karnyújtásnyira, majd azzal a kezünkkel, amelyikben az íjat szoktuktartani, érintsük meg a célt. Nyitott tenyerünket helyezzük a közepére,majd engedjük le karunkat. Miután többször megismételtük, álljunk 8-10méterrel hátrébb, és anélkül, hogy megmozdulnánk, gondolatban hajtsukvégre a gyakorlatot. Idézzük fel magunkban a cél tapintását, a felületminőségét. Miután többször megismételtük, álljunk ismét közel a célhoz,és érintsük meg a valóságban is. Hasonlítsuk össze érzéseinket. A lényeg a

földigiliszták tűntek el feneketlen begyében. Annak ellenére, hogy nagyonsiettem, szokásomhoz híven mindig csak akkor fejeztem be a gyakorlást,ha az utolsó lövéssel meg voltam elégedve, ami a kapkodás miatt azIstennek sem akart összejönni. Mikor végre sikerült, felszedtemfelszerelésemet, felhúztam a kesztyűm, és már lóbáltam is egy kövéregeret ennek a kis szárnyas fejvadásznak. A jól ismert gesztus láttán márrepült is felém, miközben én összeráncolt szemöldökkel pillantottam


44 2011.07.23. 21:30



játékosság, gyakorolhatjuk az utcán, sétálás közben, gondolatbanmegérinthetünk bármit, a stoptáblát, egy kéményt, egy parkoló autókerekét, egy szellőzőnyílást a tűzfalon, vagy egy szál virágot a réten.Mindig nyitott tenyérrel és csak egy pillanatra érintsük meg, a simogatásérzését keltve. Gyakorolhatjuk lovaglás és autóvezetés közben is, olyantárgyakon, melyek érdeklődésünket felkeltik. A simogatás a fontos, nekezdjük a távolságot méricskélni, és eszünkbe ne jusson lőni. Egy lágy ésszeretetteljes érintés, és már mehetünk is tovább.

Hosszú időnek kell eltelni, míg a morzsákból összerakott tudástvágtató ló hátán is tudjuk kamatoztatni. Ebben a folyamatban nagysegítséget nyújthat egy jó mester, vagy egy véletlenszerű felismerés.

Kedvenc állataim egyike a varjú. Jónéhány alkalommal került hozzámsérült vagy fészkéből kiesett fióka. Ezeket felneveltem, és elengedtemvagy megtartottam. A betanított példányokat vittem az edzéseimre, ésamíg én gyakoroltam, ők gubbasztottak egy közeli fa ágán, vagy

gyűjtögették az apró férgeket a réten. A nap végeztével elkezdtemveszettül károgni, mire kis kedvencem fölreppent és leszállt a kezemre.Ilyenkor kapott egy egeret jutalomból, és már vágtattunk is hazafelé.Rengeteg élményem fűződik ezekhez a rendkívül intelligens kisvarjakhoz. Leírhatatlan az az érzés, amikor elengedsz egy madarat, őelrepül, ponttá zsugorodik a távolban, majd hívó szavadra visszajön ésleszáll a kezedre. Természetesen ez nem történik mindig így.

Kedvenceim egyike volt Á, egy gyönyörűszép dolmányos varjú.Karomon ült, míg kivágtattunk a völgybe, és amikor megérkeztünk,elengedtem. Á leszállt a rétre, és két pofára tömte a tücsköket ésbogarakat. Aznap még rengeteg dolgom volt, így sietnem kellett azedzéssel, hogy idejében hazaérjek. Amíg visszafelé haladtam a pályán,szemem sarkából mindig figyeltem ezt a kis terminátort. Hatalmas szőröshernyók és arasznyi

órámra. Jézus, el fogok késni! Ebben a pillanatban madaram vett egyenyhe kanyart, és a közeli diófa egyik kiszáradt ágán landolt. Láttam,ahogy ez a kövér disznó kényelmesen elhelyezkedik. Hatalmas csőrévelbenyúl először jobb, majd bal szárnya alá, begyén felborzolja tollait,megrázza fejét, majd behúzott nyakkal félálomba pislantja szemeit.Bambán előre meredő, bárgyú tekintetéből leolvasható volt, nem hogy akezemre nem fog odarepülni, de egy lépést sem fog tenni. Ehelyett alsóajkát lefittyentette, amitől résnyire nyílott koromfekete csőre. Szárazágakból rögtönzött hotelszobája ajtajára ezzel a félreérthetetlen mozdu-lattal rakta ki a „Ne zavarjanak!" feliratú táblácskát. Ez aztán mindennek ateteje, a legnagyobb arcátlanság, amit kiszolgáltatott helyzetembenelkövethet ellenem. Éreztem, ahogy agyamat elönti a vér, amitőlkoponyám üregében olyan sötét lett, hogy alig láttam ki a saját fejemből.

- El fogok késni, te dögkeselyű! - ordítottam torkom szakadtából.Bambán rám meredő tekintetéből a következő volt leolvasható: - Mit

ordibál ez a hülye! így nem tudok nyugodtan aludni.Na most aztán elég! Letörök egy ágat és leverem ezt a halálmadarat,

addig püfölöm, amíg olyan lapos nem lesz, mint egy palacsinta. Nem voltolyan cifra káromkodás, amit dühömben ne vágtam volna a fejéhez.Amennyiben szitkozódásaim záporesőként hullottak volna rá, annyi tollsem maradt volna rajta, mint egy grillcsirkén. Aztán lassan kifogytam akáromkodásból, és csak ültem a lovamon, kezemben egy kiguvadt szeműegérrel. El voltam fáradva, keseredve és késve. Most már mindegy, gon-doltam magamban. Egy madár nyugalma győzedelmeskedett tajtékzódühömön.

Úgy látszik, a feszültségnek vannak határai, míg a nyugalomhatártalan.

Az ellenállás véges, míg az ellent nem állás végtelen.

164 165

Ezek a gyöngyszemek akadtak fenn a tanulság rostáján, mikor átszűrtemrajta az eseményeket. Közben a lemenő Nap sugarai felrajzolták a diófaárnyékát a domboldal gyepszőnyegére, egy nyugodtan ülő madárral azágán. Ahogy a nagy vörös korong bukott a horizont alá, úgy közeledettfelém az árnyék. Egyszercsak megmozdult, majd hallottam szárnyaicsattanását, és már éreztem is karmai szorítását a kezemen.

Ez a kis varjú tanított meg arra, hogy aki kapcsolatba szeretne kerülniaz erővel, csak egyetlen dolgot tehet, nyitottá válik számára.

Amikor egy kezdő először vesz íjat a kezébe, az utasítások rendkívülegyszerűek: enyhe, vállszélességű terpesz, a könyökök vállmagasságban,stb., stb. Aztán minél magasabb szintet ér el valaki a lovasíjászatban, ezeka fajta direkt instrukciók egyre ritkábbak. A tanulás görcsös kezdeti

lépéseit az automatizmusok olajozott végrehajtása követi. Akoncentrálást, a tudatosságot egy álomszerű állapot váltja fel, ahol acselekvő megszűnik, és csak a cselekmény él tovább. így vezet elbennünket a gyakorlatok tökéletes elsajátítása a belső lényegmegértéséhez.

Amikor először vetődött fel bennem, hogy megírjam tapasztalataimat,úgy képzeltem, hogy majd akkor állok neki, ha már mindent tudok erről atevékenységről. Ez a gondolat csak azt bizonyította, mennyi naivitás voltbennem a kezdetek kezdetén. Ma már tudom, hogy az útnak nincs vége.Az ember ugyan jelölhet ki állomásokat, de ez persze nem ugyanaz. Alegnehezebb feladat megmondani egy tanítványnak, hogy az útnakmelyen jár, nincs vége, és ha ez irányba kérdezősködik, a mester csak egydolgot tehet, azt mondja neki, hogy menjél! Menjél!

Valahányszor visszatekintek a múltba és számot adok eddigitevékenységemről, mindig megdöbbent, hogy mennyi felesleges dolgotcsináltam. Ma már persze olyan egyszerűnek tűnik minden. Csak felülökaz egyik lovam hátára, és kényelmes vágtában tizennégy másodperc alattvégigmegyek a 90 méteres pályán. Ez alatt az idő alatt nyolc célzott lövéstadok le, és fogalmam sincs, hogy mit csinálok közben.

Ha ezek után vannak, akik kedvet kaptak hozzá, akkor csinálják így,vagy csinálják egészen másként.

A lapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet /% embere.

A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztal-A""^ ni, megismerni

akaró ember. A felelet embere pedig azt JL JL mondja, vallása mármindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba.Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartampróbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni,és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk,amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisz-tokratikusabb dolog is avilágon. Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam,magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal


44 2011.07.23. 21:30



több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, amiegykor táltoslovon repített térben és időben, ma már eg yre inkább egy rítusszámomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelentiszámomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józanészre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről,majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottamidáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.

169

TARTALOM

A múlt 7

A völgy 17

Aló 29

Az íj 45

Lovasíjászat I. 61

Bemutatók 67

Nyílt napok 75

A verseny 81A vizsga 89

Edzőtábor 95

Lovasíjászat EL 101

Halálélmények 111

Érintések 121

Látomások 131

A baleset 143

A rekord 149

Az erő 157


44 2011.07.23. 21:30



Documents

Kassai Lajos: Lovasíjászat