Kübekháza Kurírkubekhaza.hu/kurir/200806.pdf2008. június 28. „Mert megmenti a segítséget kérô szegényt és a nyomorultat, akinek nincs segítôje” (Zsolt 72,12). VIII

2008. június 28. „Mert megmenti a segítséget kérô szegényt és a nyomorultat, akinek nincs segítôje” (Zsolt 72,12). VIII. évfolyam 5-6 . szám

Csak Miskának, vagy Miska bácsinak titulálták. Szorgal-mas ember volt. Mintha vala-mi népes családnak a gondja nehezedett volna a vállaira. Pedig nem is volt gyermeke. A felesége állandóan intette, hogy kímélje magát és a földiek mellett az odafelvalókkal is foglalkozzék. A szelíd kor-holásokat a legtöbbször szó nélkül hallgatta, aztán folytatta a megszokott életet.Két darab szőlője is volt, egész évben hordták tőle kisebb na-gyobb tételben a jó házi bort. A borkóstoltatásban Miska bácsi nem volt fukar. Vevőivel, bará-taival, vagy éppen vendégeivel szívesen elpoharazgatott órák hosszáig. Bő beszéddel ismer-tette a nemes szőlő kezelésének a módját és a jó megőrzésének a titkát. Előfordult, hogy a mér-tékletességről megfeledkezve annyit ivott, hogy utána be-teg lett, s majdnem belehalt. Egy alkalommal még orvost is hivatni kellett, mert olyan szívdobogás fogta el, hogy úgy érezte, a mellkasa azonnal szétszakad. Csak nyögött és jajveszékelt kétségbeesetten. Terka néni pedig igyekezett a lelkére beszélni, hogy változ-tasson ezen az életmódon, mert halál és örök kárhozat lesz a vége. Ilyenkor fogadkozott:Többet nem iszom! Sőt még a szőlőt is kivágom tövestől! – E fogadás azonban rövid éltű volt.Volt két kedvtelése. Tartott egy lovat és azt gyakran cse-rélgette. Ezért eljárogatott a környékbeli vásárokra, adta és vette a különféle korú pejkó-kat. Egyszer sikerült a vásár, máskor nem.A vásárban annyi emberrel összeismerkedett, hogy még a hetedik faluban is tudták, ki az a Jakab Miska.A másik kedvtelése a vadászat volt. Engedélye, puskája volt, vadász társai bőven. Leginkább vasárnapra tervezték a vadá-szatot. A borospince nedűjéből jól fölhangolták magukat, és úgy indultak. Nekivágtak a vadonnak, sárban, olykor zord időben is, amikor még a kutyát sem verték ki a házból. De legalább valami eredménye

lett volna!…Miska bácsit majdnem tíz esztendeig ismertem, de nem emlékszem, hogy egy elgém-beredett nyulat, vagy egy beteg fácánt elejtett volna. A felesége ilyenkor korholta is:- Látod? Egész nap áztál, fáztál a semmiért. Ha velem jöttél volna a gyülekezetbe…, amit ott hallhattál volna!Miska bácsi az ilyen mulasz-tásokat azzal igyekezett pó-tolni, hogy hallgatta a rádiós istentiszteleteket. Amikor aztán olyan igazságokat hallott, me-lyeket még Terka néni sem élt igazán, nem átallotta, felhívta a fi gyelmét:- No asszony, hallod? Ez ne-ked szólt! Mindig prédikálsz, és most hallhattad, hogy ma-gad sem mindenben élsz úgy, ahogy egy hívő asszonynak kellene! –Önmagát megnyugtatva tovább-ra is maradt az, aki addig volt. A hívőket szerette és becsül-te. Sok rágalommal szemben még védelmezte is őket. Kérte feleségét:- Terka, vendéget hozzál a gyülekezetből! Ha a prédi-kátorotok ott lesz, hívd meg hozzánk ebédre! Mondd meg néki: tisztelem és várom!- Jó, de akkor délután néked is illik eljönni a gyülekezetbe. Tu-dod, hogy mindig hívni szokott és illetlen, ha visszautasítod. – Előfordult néhányszor, hogy engedve szívélyes hívásomnak, eljött a délutáni, vagy az esti istentiszteletre és az ott hallott igazságokat ismét Terka néni fejére olvasta:- Megint hallottad ugye, hogy kell élni a hívőknek? … Látod, folyton nekem prédikálsz, néha magadnak is prédikálhatnál!Terka néni kerülte a vitatkozást, lenyelte Miska bácsi vádaskodó szavait. Sok könnyes imádsága mégsem maradt hatástalan, mert Miska bácsi leszokott a dohányzásról és kerülte a csúnya beszédet is. Gyakran együtt olvasták a Bibliát. Sőt, Miska bácsi este és reggel az ágya elé térdelt és hangtalanul imádkozott. Terka néni többször is elmondta.- Úgy szeretném hallani, va-jon mit imádkozik… de nem akarom megkérdezni, nehogy megszégyellje magát és ab-bahagyja.Egy ünnepi alkalommal vá-ratlanul egy kis fúvószenekar érkezett a gyülekezetbe. Isten-

tisztelet végén az imaház előtt is eljátszottak egy-két éneket. Az egyik ez volt: „Térj magadhoz, drága Sion…” Miska bácsi a borospince felé tartott, hogy bort vigyen fel az ebédhez. A zenére megállt a kert közepén. Hallgatta az ismerős éneket, mintha csak egyedül neki szól-na, s így beszélt magához:- Miska, ez neked szól! Mintha téged kérnének: „Térj magad-hoz, Jakab Miska! Van még néked Istened…” Hát meg is térek. Nem tétovázok tovább. Szegény feleségem, súlyos betegsége alatt is hányszor mondta: Miska, Miska! Mi lesz veled, ha én meghalok, téged pedig megtéretlenül ér a halál? Hogy állsz meg az Úr előtt?! Nem! Így nem maradok.Délben Terka néni a zenészek közül vendéget hívott. Miska bácsi azt sem tudta, hogyan kedveskedjen nékik. Kínálgatta őket a jó borral, de azok egy kortyot sem fogadtak el. El-lenben udvariasan meghívták Miska bácsit a délutáni isten-tiszteletre. Vonakodás nélkül készült és mentek együtt. Él-vezettel hallgatta a zenét, még inkább az Igét. Hazafelé menet megígérte, hogy rendszeresen fog járni az imaházba. Elér-zékenyülve így nyilatkozott a feleségének:- Valóban, ez az igazi boldog élet! Be kell látnom, hogy csak az ilyen életnek van értelme. Mától kezdve én is ezen az úton akarok járni! – Terka néni nagyon örült férje jó elhatáro-zásának.Sajnos, a barátok meg a va-dászat hamar keresztülhúzták Miska bácsi jó elhatározását. Nem volt ereje ellenállni a kísértéseknek, és továbbra is megmaradt régi életében.Alig egy-két esztendő múltán lesújtó hírt hallottam Miska bácsiról. Egy barátjával a szom-széd községből személykocsin hazafelé tartottak, egy éles kanyarban összeütköztek egy szembejövő teherautóval és a helyszínen mindketten ször-nyethaltak.Mindenkit mélységesen meg-döbbentett a tragikus hír. Nagy részvéttel temették el mind-kettőjüket. Kórházi kezelésem miatt nem vehettem részt a végtisztességen, noha Terka néni nagyon szerette volna.A baleset színhelyén egy fekete vaskereszt. Virágtartójában Ter-ka néni szép virágai. A kereszt

mellett elhaladva Miska bácsit látom magam előtt. Terka néni-ben pedig többször felvetődik a kérdés:- Hogy áll meg férjem az Úr előtt? … Kapott-e kegyelmet? … Nyert-e üdvösséget? …Nehéz hiteles és megnyugtató választ adni. Jobb, ha az Úr Jézus fi gyelmeztetését idejében komolyan vesszük: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tud-játok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mt. 25:13.).

Nemeshegyi Gyula

Külső állomáson teljesítettem szolgálatot, mikor egy napon az asszony, aki mint segítő állt mellettem, így szólt hozzám:– Egy távoli faluban él a nagy-anyám. Nem mennél el hozzá és beszélnél vele, hogy megtalálja Jézust, mielőtt meghal? Több fi atal is van ott, akik még sem-mit sem tudnak Jézusról. Útrakeltem, eljutottam a falu-ba, s a nagymamát hamarosan megtaláltam. Mikor elkezdtem vele Jézusról beszélgetni, egy fi atalasszony lépett a szobába, aki bizonyára szintén a házhoz tartozott. Barátságosan köszön-töttem, de aztán láttam, hogy más asszonyok is jönnek, sőt néhány gyermek is van velük. Hogy fi gyelmüket megragad-jam, így szóltam:– Ó, nektek aztán sok gyerme-ketek van! – Meglepetésemre azonban csak egy lány volt közöttük. Gúnyos nevetés volt a felelet, és az egyik asszony megjegyezte:– Lehetne több is.– No, és hol vannak a többiek? – kérdeztem.– Eltettük őket láb alól. – hang-zott a válasz. Megrettenve el-hallgattam. Láthatóan örültek rémüle-temnek, s egyik a másik után kezdte mesélni, hány gyerme-ket ölt meg. Az egyik asszony hetet sorolt fel. A házhoz tar-tozó fi atalasszony is többet. Borzasztóan rám telepedett az asszonyok súlyos tévelygése és valósággal megrendített. Arról már korábban hallottam, hogy kínai asszonyok megölik a leányaikat, mert azoknak

semmi értékük nincs, de ilyen szörnyűségekkel még nem ta-lálkoztam. Mikor ezeknek a szerencsét-len teremtéseknek a bűnösök Megváltójáról akartam beszélni, a ház ifjú asszonya félbesza-kított:– Ilyesmiről ne beszélj nekünk! Én még fi atal vagyok, messze a halál. Menj az öregasszonyhoz, mondd el annak. Ő fog előbb meghalni. Szomorúan válaszoltam:– Egyáltalán nem tudod, med-dig élsz; neked is beszélni akarok Jézusról. Hosszú utat tettem meg, hogy falutokba jöjjek és megmutassam nektek a Szabadítót. De semmire sem mentem vele. Csaknem kidobott a házból, úgy feldühödött. Mon-danivalóm senkit nem érdekelt, egyedül az öregasszonyt; ő viszont olyan öreg volt, hogy szinte alig tudta felfogni, mit beszélek.Szomorúan, dolgom végezetlen távoztam. Megpróbáltam a faluban másokhoz eljuttatni az üzenetet, de mindenütt ugyanaz a nyomasztó légkör uralkodott. Bánatosan odébbálltam és kér-tem az Urat:– Beszélj Te velük Uram! En-gem nem fogadtak be, rám nem hallgattak.Mikor már vagy három napja otthon voltam állomásunkon, a velem dolgozó asszony meg-kérdezte:– Voltál ugye nagyanyám fa-lujában?– Igen – feleltem –, talán hal-lottál valamit?– Bizony – felelt izgatottan –, rettenetes dolog történt. Emlékszel még arra a fi atal-asszonyra, aki nagyanyámmal egy házban lakik? Valószínűleg beszéltél is vele. Képzeld, már el is temették!– Micsoda? – kérdeztem meg-rettenve. Már eltemették? Éppen vele akartam Jézusról beszél-ni, de ő keményen elutasított, semmit nem akart hallani. Mi történt vele?Segítőm elmondta, hogy alig távoztam el, a fiatalasszony súlyos beteg lett. Állapota olyan hirtelen romlott, hogy számolni kellett a halállal. Lázas, önkívületi állapotban hirtelen felkiáltott, és a szoba sarkába mutatva velőt rázó hangon sikoltott:– Jönnek, jönnek! A gyermekek, akiket megöltem, jönnek! Ide-jönnek az ágyamhoz és visznek

a Pokolba!Két napig tartott ez az állapot, míg végül irtózatos kínok között kiszenvedett. Elbeszélés közben fülemben csengett a fi atalasz-szony hangja: „Én még fi atal vagyok, messze a halál.” Segítőmtől még megtudtam, hogy halála után az asszony arckifejezése annyira megvál-tozott, hogy aki látta, rémülten húzódott el:– Hisz ez olyan, mint maga az Ördög. Zárjátok le a koporsót, hogy ne lássuk!Nem árt, ha az otthoniak meg-tudják, mi minden történik idekint, hogy okuljanak be-lőle. „Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is.” (Gal 5,7) Jézus mindenkin könyörülni akar. Ő „azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. (Luk 19,10) De milyen szomorú, ha valaki elutasítja a Meg-váltót és megveti a felkínált kegyelmet! Milyen rettenetes az ilyen ember halála! Milyen borzasztó lehet tudni, hogy a Pokolba kerül!Isten nagyon hangosan szólt az egész faluhoz. A fi atalasszony haláláról mindenki értesült, és eltöprenghettek rajta, hogy ha meg nem térnek, hasonló sorsra jutnak. Pál azt írja a Római levélben: „Avagy nem tudjá-tok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az enge-delmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmes-kedtek; vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?” (6,16)Akinek életünkben szolgálunk, halálunkkor az jön értünk.Ha az Ördögnek szolgáltunk, lelkünket – amikor szemünk lehunytuk – az ő szolgái viszik a Pokolba. De ha elfordul-tunk a bűn útjától és az élő Jézus Krisztusban való hitet megragadtuk, akkor halálunk idején az Ő követei jönnek értünk és az örök dicsőségbe vezetnek bennünket. Milyen nagy a különbség!A döntés rajtunk múlik. Az Égben csak „önkéntesek” lesznek, - de a pokolban is.

Elisabeth Seiler Fogadják szeretettel azelgondolkodtató írásokat:

Dr. Tóth Ágnes

Gyermekgyilkos asszonyok

Két megtörtént esetMiska,

ez neked szól! A borzalmak utánjött a csoda!

Kovács Zoltán lett a Centrum vezetôje Hat érvényes pályázó közül Kovács Zoltán negy-

vennyolc éves szegedi szociális munkást választotta Kübekháza Képviselô-testülete a Szociális Centrum vezetôjévé.

3. old.

Félezren az egészséghéten Félezer helyi lakos vett részt a három hetes egészséghéten, amely keretében szûrôvizsgálatokat és prevenciós jellegû elôadásokat tartottak.

4. old.

Elballagtak kicsik és nagyokMájus végén az óvodások, júniusban az iskolások vettek búcsút intézményeiktôl. Ôsztôl hárommal gyermekkel nô az óvodába és változatlan marad az is-kolába járó gyerekek száma.

4. old.

Isten éltesse Kübekháza legifjabb polgárait!

Márkucz Tamásszül. 2008. március. 31.

Súly: 3560 grHossz: 51 cm

Anya: Babilai ReginaApa: Márkucz Tamás

Pintér Zsoltszül. 2008. január.16.


Anya: Pintér ÉvaApa: Szabó ZsoltTestvére: Melinda

Bálint Ádámszül. 2008. április 13.


Anya: Nagy BeátaApa: Bálint Rudolf

Testvérei: Zsófi , Dóra

Muzslay Titanillaszül. 2008. március 18.


Anya: Buza HenriettaApa: Muzslay GáborTestvérei: Patrícia,

Szebasztián, Alex, Henrik

AZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAPAZ ÖNKORMÁNYZATI HAVILAP

Kübekháza Kurír Kübekháza Kurír Kübekháza Kurír

KÜ

BE

KH

ÁZA • KÜBECK

HA

USE

N

* 1843 *

Aki bajban van, kiált; mi mást tehetne? Kiáltását Isten meghallgatja; kell ennél több? Ha szûkölködöl, olvasóm, kiálts azonnal, mert ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Ne barátaid fülébe kiálts, mert még ha tudnak is segíteni rajtad, csak azért tehetik, mert Isten késszé tette ôket rá. A legjobb egyenesen Istenhez fordulni, szóljon kiáltásunk közvetlenül hozzá! A legrövidebb út az egyenes út: fuss azonnal az Úrhoz, ne keress közvetítôket.Gyakran így szólsz: Sajnos, nincs barátom, aki segítségemre lehetne!” Nos, annál jobb. Így kétszeresen is indokolt, hogy Istenhez fordulj: mint szûkölködô és mint akinek nincs segítôje. Kétszeres a bajod, könyörögj kétszeresen. Földi szükségleteid teljesítését is kérheted Istentôl, mert neki gondja van gyermekei földi javaira is. Ami pedig a szellemi szükségleteidet illeti, amik mindennél sokkal jobban tudnak hiányozni, az Úr sóvárogva várja kiáltásodat, hogy megszabadíthasson és bôségesen megajándékozhasson.Szegény barátom, fordulj a végtelenül gazdag Istenhez! Magadra maradt barátom, tá-maszkodj az Ô segítségére! Engem Ô soha nem hagyott cserben, biztos vagyok abban, hogy téged sem fog cserbenhagyni. Jöjj hozzá koldusként, és Ô nem utasítja el kérésedet. Jöjj, és egyedül csak az Ô irgalmában bízzál! Gondolod, hogy az Úr Jézus, a Király enged téged elveszni? Csak nem felejtetted el, hogy Ô Király?

C. H. Spurgeon „Isten ígéreteinek tárháza” c. könyvébôl

Telve Isten iránti bizalommalA z e l s ô o l d a l i r ö v i d I g e s z a k a s z m a g y a r á z a t a :„Mert megmenti a segítséget kérô szegényt és a nyomorultat, akinek nincs segítôje” (Zsolt 72,12).

Juray Miklósné egy évtizede ta-nítja zenére és a zene szeretetére a kübeki gyerekeket. A település érdekében végzett szolgálatáért Kübekháza Képviselô-testülete az idén neki adományozta leg-nagyobb elismerését, a település díszpolgári címét, a vele együtt járó arany pecsétgyûrût és az adományozó díszoklevelet. A díszpolgári cím átadásakor a polgármester Kübekháza lakói nevében köszönte meg a tanárnô önzetlen szolgálatát, amelyet nemcsak a gyerme-kek, hanem a falu érdekében is végzett.Solymosi Lajosné interjúit és falunapi összeállítását a lap 2. oldalán olvashatják.

Juray Miklósnét választottákKübekháza díszpolgárává

Közel kétmillió forintos pályázatot nyert el az Önkormányzat a közelmúltban munkahely-teremtésre, amely keretében július 1-jétôl három hónapra hét regisztrált munkanélküli személy foglalkoztatása válik lehetôvé. Az Önkormányzatnak a projekthez kétszázezer forint önrészt kell biztosítania. – tájékoztatta lapunkat Kucsera Istvánné alpolgármester a foglalkoztatási projekt menedzsere.

Kétmillió munkahelyteremtésre

jött a csoda!jött a csoda!A borzalmak utánA borzalmak után

jött a csoda!jött a csoda!

Ó, Krisztusom, óráról-órára világosabban látom, hogy a Te utad az én utam, és nem találom meg az utamat, hacsak nem a Te utadra lépek.Így már a saját érdekemben is a Te utadon kell járnom. Ha magamévá teszem akaratodat, megszabadulok a puszta önérdektôl.Szeretlek Téged, szeretek mindenkit, szeretem magamat. Ámen. (E. Stanley Jones)Mai Ima

Bensôséges ünnep keretében, május 23-án adták az Egészségügyi és Szociális Centrum második ütemeként elkészült Szociális Centrumot, amely július 1-jétôl Szeged és kistérsége tagintéz-ménye lesz. A pályázati forrásból és önkormányzati önerôbôl készült beruházás átadásáról összeállításunk a lap 3. oldalán.

Évrôl-évre egyre nagyobb sikerrel rendezik meg kübekházi fi atalok a VW & Audi Nem-zetközi Autóstalálkozót. Június 21-én, szombat 13 óra körül mintegy ötszáz gépjármû lepte el ismét a falu kicsinek bizonyuló fôterét, ahol számtalan színes programban volt része az autós barátoknak.

Átadták a környék legmodernebbSzociális Centrumát

Ötszáz autó dübörgötta kübeki fôtéren Ismét nagy sikerrel rendezték meg a VW & Audi autós találkozót

Tarján Herminamagyar állampolgár lett A Vajdaságbeli Péterrévérôl 1991-ben települt Magyarországra a Tarján család. Kilenc évre rá pedig Kübekházára. A honosítási eljárást még 2006-ban indították, amelynek eredményeként a

családból elsôként Tarján Herminát fogadta Sólyom László köztársasági el-

nök magyar állampolgárrá. Hermina június 11-én tette le állampolgári esküjét polgármesterünk elôtt.


vennyolc éves szegedi szociális munkást választotta Kübekháza Képviselô-testülete a Szociális Centrum vezetôjévé.


vennyolc éves szegedi szociális munkást

Két új sírhalom domborul a kübeki temetôben.Egymástól távolabb ugyan, de közeli családtagokat bo-rítanak a hantok. Ilonka férjét és édesanyját.Idén május 3-án éjszaka megcsörrent a telefon. A kórházi

kezelôorvos közölte a borzalmas hírt, hogy pár perce meghalt a férje. Ilonka összeomlott. Gyermekei és családja igyekezett vigasz-

talni az asszonyt, miközben ôk is vigaszra szorultak. Har-

minckilenc év házasság ért véget aznap éjszaka. A hatvanegy éves korában

elhunyt Mag Józseftôl mély részvét mellett, rengetegen

vettek búcsút. Családtagok, egykori munkatársak, barátok, szomszédok. Még tartott a temetés utáni vendéglátás, ami-

kor újra megcsörrent a telefon. Ismét egy orvos és ismét egy fájdalmas hír: meghalt a kórházban fekvô édesanyja is! Belegondolni

is szörnyû: egy héten belül elveszíteni férjet és édesanyát! Nem csoda, hogy az asszonynak az

élettôl is elment a kedve…Mag Józsefné Ilonkával a borzalmak után azonban valami csoda is történt!

Errôl olvashatnak az 5. oldalon.

Hangulatos falunappal ünnepelt Kübekháza

Kübekháza érdekében végzett egy évtizedes, önzetlen szolgá-latáért – egyhangú szavazással - díszpolgári címet adományo-zott Kübekháza Önkormány-zati Képviselô-testülete Juray Miklósné zenetanárnônek. A magas rangú elismerés átvé-telét követôen beszélgettünk a kitüntetettel. - Éppen ötven éve, hogy a bé-késcsabai zeneiskolából eljöttek

a mi községi iskolánkba, hogy gyerekeket toborozzanak. Har-madik osztályos voltam akkor. A tanító néni azt kérte tôlük, hogy engem hallgassanak meg. Mivel otthon állandóan szólt a rádió, én a „ Gyere ülj kedves mellém…” slágerrel felvételiztem. Ennek az lett az eredménye, hogy besoroltak hegedût tanulni; mondván, ha már ilyen „jó fülû” a gyerek. Szeptemberben kaptam egy ki-csike, kézzel faragott hangszert. Míg ki nem nôttem, lelkesen és egyre szebben húztam rajta a vonót. Tanárok jöttek-mentek, csak én maradtam hûséges a ze-netanuláshoz egészen érettségiig, amikor Szegedre felvételiztem a Tanárképzô Fôiskola Ének-Zene Szakára, meg a Konzi hegedû-fôtanszakra.- Egyszerre mindkettôbe?- Igen és mindkét helyre fel is vettek. Egy-két évig párhuza-mosan jártam, persze mellette kórusokba, koncertekre, operába is, hiszen tizennyolc éves koromig kevés lehetôségem volt magamba szívni a zenét.

- Akkor ideje korán belecsep-pentél a hajtásba.- Huszonkét évesen, diplomával a hónom alatt siettem haza, hiszen vártak rám. A régi iskolámban kezdtem éneket tanítani. Mind-addig, amíg a végzôsként szövôdô szerelem miatt Szegedre vissza nem húzott a szívem.- Nem jó az embernek egye-dül!- Férjem lett, csak állásom nem. Egy óvodában kezdtem a tan-évet. Kislányom születése után csak helyettesítettem, majd kis-fiam kétéves koráig csak otthon énekelgettem gyermekdalokat. A régi tanárnôm nyugdíjba vo-nulása után lettem szakvezetô tanár. Több mint egy évtizedig készítettem fel a fôiskolásokat vizsga-tanításaikra. - Utána merre tovább?-A nyári szünet utolsó napján szóltak, vállaljam el a megüresedô ének-zene tagozatos osztályok tanítását a Csongor téri Álta-lánosban. Kéttucat esztendeig dolgozhattam emelt óraszámban gyerekekkel, így lehetôségem

volt a Színház és a Szabadtéri gyermekkórusát összeválogatni. Egy évtizeden keresztül szinte minden darabban részvettünk. A Carmentôl a Háry Jánosig. Hollandiától Franciaországig külföldi turnékra jártunk, híres rendezôk, karmesterek mellett dolgozhattunk. Egyszer csak az Önkormányzat összevonásra ítélte az iskolánkat.- Ekkor jött a szikra?- Igen. Mikor nyáron új helyre kerültem, létrehoztam a Harmó-nia Mûvészeti Iskolát, hiszen pedagógusként úgyis minden délután a legtehetségesebbekkel zenélgettem, hiszen volt egy vonós kamarazenekarunk. Rendszerváltás elôtt már Karácsonyi koncerteket tartottunk, gyerekoperákat vit-tünk színre, például Britten: „Kis kéményseprôjét” a Városháza Muzsikáló udvarában.- Ekkortájt kezdtek új mûvészeti képzések gyökeret ereszteni, ugye?- Mindig vágyódtam vidékre, ötletem a régi zenebarát Tóth Klári igazgatónô mellett támogatásra

talált. Itt Kübekházán!- Jó döntés volt!- Felsorolni is lehetetlen meny-nyi sikerélményhez jutottunk az itteni gyerekekkel! A különbözô hangszereket tanító kezdô taná-rok vagy fôiskolások a „kezem alatt” maguk is megérezhették az együttmuzsikálás nagyszerû élményét.- Valóban sok szép dolog köt ide téged és köt bennünket hozzád.- A zenélés, a zenetanulás mellett voltunk színházi elôadásokon, mo-ziban, hajókiránduláson, Gyulán Erkel szülôházában, a nagyob-bakkal Izsákon bulizni, fagyizni, majd Bécsben az Adventi vásáron. Nem múlhatott el esemény a falu gyerekeinek zenés közremûködése nélkül. Például Habsburg Ottó fogadása, a mázsaház, a kápolna, a körforgalom avatása, az újszü-löttek köszöntése, a szülôk bálja; a didergô, de lelket melengetô bensôséges Karácsonyokig ren-geteg mindent csináltunk.- Közösségi életedet hogyan tudtad összeegyeztetni a családi

életeddel?- Arra ügyeltem, hogy a sok-sok bevállalt közéleti feladatom elé so-roltam a családom. Úgy érzem, az a tanár tudja nagyon szeretni más gyermekét, aki szereti a sajátjait is. Mindig igyekeztem teljességgel ellátni a munkám, de csak a férjem és a két gyermekem gondja-baja után! Anyaként legalább olyan elvárásaim voltak magammal szemben, mint pedagógusként a mögöttem álló harminchat év alatt. Közben elszaladt az idô, a gyerekeim is felnôttek. Tündi lányom – aki tanította a kübeki gyerekeket is – két diplomája után most védi meg a doktori címét. Tomi fiam családot alapít. Én pedig amíg lehet zenélek, zenélek, mert a zene az életem…Juray Miklósnét harmincöt éves szegedi pedagógusi munkássága elismeréséül a Szegedi Nemzeti Színházban tartott pedagógus napi ünnepségen Dr. Botka László polgármester „Szolgálati Emlékéremmel” tüntette ki.

A gyász leírhatatlan fáj-dalom. Fôleg, ha közelijét veszíti el az ember. De bor-zalmas belegondolni abba, ha egyszerre ketten is távoz-nak a szûk családból. Mag Józsefné Ilonka alig két hónapja élete tragédiáját szenvedte el… De történt vele valami csoda is…- Valóban szörnyû napokat, heteket éltem át. Teljesen összetörtem. Sokan pró-báltak vigasztalni, felrázni. Jól esett az együttérzés, de fájdalmaimon nem tudtak enyhíteni. Apa temetése után eljött hozzánk a polgármester, hogy kifejezze együttérzését. Elég sokat beszélgettünk az elmúlásról és arról, hogy Isten meg tudja az embert sebezni, de Ô az, aki be is kötözi. Egy könyvet is kaptam. A „Gyász és Vigasz”-t. Könnyes szemmel olvastam ki. Sokat jelentett. Aztán egy május végi este ismét felkeresett. Épp a kertben dolgoztunk. Érdeklôdött állapotom felôl. Anikó lányom azt mondta Robinak: „Csinálj vele vala-mit!” „Éppen azért jöttem” – volt a válasz, majd elmondta, hogy van Biatorbágyon egy „Magyar Belmisszió” (www.mbb.hu), amely ötven éve mûködik. Sok ezer embernek – köztük már húsz kübekinek, neki és a feleségének is – sokat nyújtott már. Kérte, hogy – ha úgy gondolom - menjek el a június eleji nôi hétre. Hiszi, hogy használni fog nekem is.- Sokat kel let t gyôz-ködnie?-Nem, nem. Még Öcsi, a fiam – aki Olaszországban

él – is bíztatott, nem beszélve Anikóról, aki látta remény-telen állapotomat. Másnap közöltem, hogy megyek.- Mit várt a csendes héttôl?- Talán annyit, hogy valami-vel jobb lesz az állapotom. Rám férne – gondoltam -, de ekkor még álmodni sem mertem róla, hogy valóságos csodákat élek majd ott át.- Hogy-hogy?- Kübekrôl négyünket vitt június elején a polgármes-ter. Kotlárné Mezôfi Szilvit, Kovács Jenônét Erzsikét, valamint Robi édesanyjának a Mezôhegyesen élô húgát, Icut. Már útközben is jól elbe-szélgettünk, ott pedig nagyon jól összebarátkoztunk. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy milyen helyen voltunk. Már a megérkezésünkkor is különösen nagy szere-tettel fogadtak bennünket: „Megjöttek a Kübekiek!” – mondták örömmel. Nagyon kellemes volt már az elsô benyomás is. Csend, béke, nyugalom. Gyönyörû hegyek-kel körbezárt kis helyen van a központ. Kulturált szobák, gyönyörû elôadóterem. Na-gyon meghitt volt minden. Miután polgármesterünktôl elköszöntünk, kipakoltunk. Nyomban megismerkedtünk gyôri asszonyokkal, lányok-kal és késôbb az ország más részébôl érkezettekkel is szó-ba elegyedtünk. Sok barátsá-got kötöttünk.- Egyáltalán, ki mehet oda?- Bárki, aki többet szeretne az életétôl. Volt ott mindenféle ember. Katolikusok, refor-

mátusok és evangélikusok is. Egyébként van nôi és férfi csendes hét és házaspáros hét is. Mindenki mehet a meghatározott idôpontokban, csak be kell jelentkezni jó elôre, mert nagyon sok az érdeklôdô. Egyébként telje-sen ingyenes, semmiért nem kellett fizetni. - Öt napig voltak?- Elröpült gyorsan! Szívesen maradtunk volna valameny-nyien még tovább is. Sôt ha lehetne, én már holnap visszamennék! – mondja mosolyogva Ilonka.- Ne vicceljen! Miért?- Mert egy örök életre szó-ló ajándékot kaptam ott. Az öt nap alatt a Bibliából különbözô asszonyok törté-netét vettük, aztán kis csopor-tokba saját élethelyzetünkbe illesztettük be azokat. Már az is megdöbbentett, hogy több ezer évvel ezelôtt is azokkal a problémákkal küszködtek asz-szonyok, családok, mint most

mi. Rövid idô alatt rádöbben-tem, hogy én is lehetnék egy némelyik asszony közülük. Sok helyen ismertem ma-gamra. De nem voltam ezzel egyedül. A kübeki társaimat és másokat is szíven találtak az igék. Csütörtökre az egyik lelki-gondozónál idôpontot kértem. Késô estébe nyúlóan, vagy két órát beszélgettünk. Ketten voltunk mi földiek, de ott volt Isten is, akitôl bocsánatot kértem bûneimért, mulasztásaimért, aggodalmas-kodásomért, ugyanis megvi-lágosodott elôttem egy csomó minden. A pár nap alatt olyan békességem lett mindenben, még a gyász feldolgozásában is, amilyenre gondolni sem mertem. - Ez tényleg csoda!- Amikor még Szabadkán él-tem gyerekként, piacra menet anyukámmal mindig betértünk a szentmisére. Szüleimtôl val-lásos neveltetést kaptam. A családunkban még katolikus

esperes is volt. De most már tisztán látom. Nem a vallásos neveltetés számít! - Hát akkor mi?- Attól, hogy valaki vallásos, még nincs örök élete! Attól, hogy templomba jár vasárna-ponként, de nincs a szívben jelen Jézus, az becsapja saját magát. Nem az számít, hogy ki van megkeresztelve; ki katolikus, református, vagy evangélikus. Csak az szá-mít, hogy az ember még az életében töredelmes szívvel leborul-e Jézus elé; ôszintén és hittel kér bocsánatot és befogadja Ôt a szívébe. Aki azt gondolja magáról, hogy jó ember és bûntelen, azon nincs segítség! Négy teljes nap kellett nekem is, hogy megértsem mindezt. Négy nap után viszont átadtam a szívem, és akkor valami csodát éreztem! Azt, hogy el-töltött a boldogság. Mások is hasonlókról számoltak be. - Látom magán!- Maga is látja? A fôorvosom is azt mondta ma délelôtt, hogy „ne haragudjon, de nem látszik magán, hogy kettôt temetett el.” A boltban mások is mondták. Sokan érdeklôdnek, látva engem, hogy meséljek, milyen volt. Mindenkinek ajánlom! Robi biztosan örömmel visz el bár-kit, csak szóljanak neki! - És ez maga szerint min-denkinél így mûködik?- Csak annál, aki ôszinte. Annál igen. Aki megtart, vagy elhallgat magában valami titkot, vagy képmutató és nem tárja ki a szívét teljesen Isten elôtt, annál nem. Ô tôlünk akarja hallani a bûnbánó sza-

vakat. Akkor megbocsát és elkezdi az embert vezetni. De kérdezze meg például Mezôfi Szilvit. Ô is teljesen kicserélôdött! Ma már csillog a szeme és nevet. Bocsána-tot kért az Úrtól, elfogadta a kegyelmet és valósággal kivirult. Persze ez nem jelenti azt, hogy most már nincs nehézség az életünkben. De van, azonban tudjuk, hogy az övéit mindenbôl kivezeti és megsegíti az Úr, és az Ô gyermekeinek minden a javukra szolgál. Szeretettel gondolok férjemre és édes-anyámra. Hiszem, hogy ôk már az Úrnál vannak. Sok esetben egy nagy betegség kell ahhoz, hogy a kemény emberi szív megtörjön. Az én életemben nem betegség, hanem két nagyon fontos em-ber, életembôl való távozása kellett ahhoz, hogy megtör-jön az én kemény szívem. Ma már látom Istennek azt a nagy szeretetét, ahogyan gondot viselt és visel reám és ahogyan engem is használni akar. Ma már ismét boldog vagyok és nem érzem célta-lannak az életem. Ma már újra élek! Nagyon hálás vagyok Istennek mindenért. És ez egy olyan jó érzés! - Fantasztikus! Akkor te-hát nem bánta meg, hogy elment?- Dehogy bántam! Sôt! En-gem megmentett és meg-ajándékozott ott az Isten, amelyért egész életemben hálás szeretnék neki lenni! Csak egyet nagyon sajnálok. Azt, hogy ötvenhét év telt el az életemben Ô nélküle...

emma

Bárdos FerencSegíteni kihívás magamnak, ma-gamért a családomért, a faluért, de nem az elismerésért.Sokan vannak, akik ígérnek és nem tesznek semmit, vannak, akik kritizálnak, de nem mondják meg, hogyan kellene jobban csinálni. Én nem ígértem eddig sem és ezután sem, csak teszem a dolgom. Így érzem jól magam. Köszönöm az elismerést, de számomra elég egy vidám vállveregetés is köszö-netként. Évi két-három napnak minden falubélinek bele kellene férnie az idejébe, hogy tegyen saját magáért, a családjáért és a környe-zetéért, amelyben él. Együtt lehet még szebbé, még otthonosabbá tenni Kübekházát. Családomon és rajtam nem múlik!

Gál IstvánNyolc évvel ezelôtt, 2000 augusz-tusában költöztünk Kübekházára. Mint ahogyan sokan, én is kétkezi munkásként kezdtem a pályámat. Sokat dolgoztam közösségben, így a társadalmi munka soha nem volt számomra idegen. Mindig is szívesen vettem részt benne. Ôszintén mondom, nagyon meg-lepett az elismerés, mert nem

számítottam rá. A közösségért végzett munka nekem nem teher, szívesen részt vállalok benne és a legnagyobb „fizetség” a jól végzett munka öröme. Mert ez a dolog nem rólam, hanem róluk szól: a közösségrôl. Igen, nagyon büszke vagyok a kitüntetésre és minden-kinek köszönöm, aki érdemesnek talált rá.

Kiss JózsefKilenc évvel ezelôtt megkértek, hogy legyek egy lelkes kis kübeki fôzôcsapat tagja. Azóta tart a társadalmi munkám. Minden al-kalommal jó társaságban lehetek. Látom, hogy településünk fejlôdik, ez büszkeséggel tölti el a szívemet. Arra gondolok, hogy édesapám is mennyire büszke lenne arra, hogy a fia háttérmunkásként a települése fejlôdésén fáradozik. Ô már nem lehet közöttünk, így a stafétát én viszem tovább, s remélem, még nagyon sokáig részt vehetek ebben a hangulatos munkában. Másoknak is kellene szerepet vállalniuk a közösségi munkálatokban. Ôszintén mon-dom: felüdülünk benne!Kuczora Péterné1964-óta élek Kübekházán. De

még a gyerekkorom rövid ideje is ide kötött, mert az elsô és a második osztályt is itt jártam. Sze-retem az embereket, sok kübekházi munkatársam volt huszonhét éven keresztül. Kilenc–tíz éve, kértek meg arra egy-egy rendezvény-nél, hogy legyek a szervezôk segítségére. Szükség volt rám, szívesen segítettem és azóta is szívesen segítek. Megleptek az elismeréssel. Nagyon jól esett, de én e nélkül is mindig segítek, amíg az egészségem engedi.Szeretem, ha ez a kis falu szép és arra kérek mindenkit - a fiatalokat is - hogy vigyázzunk reá!

Mihók LajosnéKöszönöm Kübekháza Képviselô-testületének a megtiszteltetést, hogy Kübekházáért Díjat kaphat-tam. Ôszintén, nagyon jól esett! Miért segítek a rendezvényeken? Mert egyszerûen szeretem. Néhai férjem sok-sok éven keresztül nagyon sok rendezvényen fôzött. Nagy lelkesedéssel, odaadással, szeretettel dolgozott. Sokszor én is segítettem, kikérte a véleményem. Talán az ô szeretete vonzott, hogy most én is segítségére legyek a falunknak. Az évek alatt nagyon jó

kis társaság verbuválódott össze. Örömmel megyek, s jó érzés, hogy szükség van rám.

Németh IstvánnéMagam és családom nevében nagyon köszönöm az elismerést. Az egész családunkra jellemzô volt az állandó szervezés, nyüzsgés. Édesanyámtól láttam, mit, hogyan kell csinálni. A kirándulások, színházlátogatások szervezési munkáit Tôle tanulhattam meg. Fiaim születése után, a Szülôi Munkaközösség tagjaként jöttek

az állandó és változatos feladatok. Jelenleg a Kübekházáért Közala-pítvány elnöke vagyok és ebben a munkakörben is nélkülözhetetlen az állandó nyüzsgés. Boldog va-gyok, hogy látom: falunk jelentôs változásokat él meg napjainkban, a sok-sok önzetlenül dolgozó kübekházi lakos segítségével. Szívesen és hálás szívvel teszem a dolgom a falu fejlôdéséért.

Szûcs GyörgynéElôször is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy Kübekházáért

Díjban részesülhettünk. A csalá-dom eddig is sokat segített abban, hogy a falunkért munkálkodjak. Nyugdíjas éveimben mindig szíve-sen vállaltam és vállalok társadalmi munkát, azért, hogy településünk fejlôdjön, szépüljön, gyarapodjon. Hálás köszönetem fôzôcsapatunk minden tagjának, hogy együtt sok nevetés és viccelôdés közben tehetjük a dolgunkat, miközben látjuk munkánk eredményét is. Jóérzéssel tölt el a falu szolgálata, hírnevének öregbítése, de számom-ra fontos a jó társaság is.

Juray Miklósné a falu új díszpolgára

Ma már látom Istennek azt a nagy szeretetét…- mondja Mag Józsefné

Közéletben való részvételükért heten részesültek Kübekházáért Díjban

Napsütéses idôvel kezdôdött május 24-én a kétnapos falunap. A szombat reggeli határnyitást követôen - ahol többek között Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyûlés elnöke szólt a határ-menti együttmûködés szükségességérôl - az árnyat adó fôtéri fák alatt folytatódott a program. Nagy érdeklôdés kísérte a bográcsokban fôtt „jókübeki” körömpörköltet.Szép számmal gyûltek össze az óvodások és az ôket követô iskolások mûsorára is, miközben a legki-sebbeknek rajzversenyt, a nagyobbaknak állatszépségversenyt rendeztek.A Grimask Színház fellépése elôtti percekben hirtelen felhôszakadás rontott a fôtérre. A hûs esô után a Péter & Pán ének- és gitárduó fellépése kezdte felmelegíteni a hangulatot, amelyet Josh & Jutta, az est sztárvendégei robbanásig fokoztak. Méltóságteljesen zajlott a Kübekháza Díszpolgára, a Kübekháza Tiszteletbeli Polgára és a Kübekházáért Díjak átadó ünnepsége. Payer András elôadása nem csak az idôsebb korosztályt mozgatta meg, hanem a fiatalokat is, akik még a tûzijáték alatt is ropták a táncot.Vasárnap reggel kilenc órakor már nagy volt a nyüzsgés a Petôfi téren. A gyönyörû napsütéses idô kedvezett az „Ízek utcája – utcáink ízei” fôzôverseny résztvevôinek. Az elôkészületek alatt a zsûri tagja instrukciókkal látták el a verseny résztvevôit. Piroska Szuchovszky svéd lakótársunk, a zsûri elnöke tréfásan svédül; Soddu Tonino olasz lakótársunk olaszul, míg Iren Faludy ausztrál lakótársunk angolul ismertette a pörköltfôzô-verseny szabályait. Igazi happening alakult ki a verseny közben. Az egész teret a pörköltek ínycsiklandó illata töltötte meg.A végeredmény alapján, a Fô utca csapata gyôzedelmeskedett. Nagy tapsot kapott a gyôztes csapat és az ôket követô többi díjazottak, valamint a különdíjasok is. Soddu Tonino olasz zsûritag-lakótársunk „ria, ria, Hugaria-jára” a csapatok is éljenzésbe kezdtek.A tér másik oldalán, az önkormányzat bérelt vízi-foci pályáján már reggel óta folyt a bemelegítés. Délután a kübekházi lányok és asszonyok csapata mérte össze elsôként a tudását. Ôket négy férficsapat követte. A helyi öregfiúk, két ifi csapat és Óbéba (Románia) csapata.Az elsô díjat az asszonyok; a férfiak küzdelmében pedig Óbéba csapata vihette haza. Jó mûsorok és sok bemutató-program zajlott a két nap alatt, amelyet forgóhintások, dodzsemesek és ugrálóvárasok kavalkádja is színesített.

Gál István

Harminc éve a lakosság szolgálatában

SÍRKÔKÉSZÍTÉSgránitból, mûkôbôl, fényezett kivitelben is,

folyamatosan változó forma- és színválasztékból.

Sírkövek szakszerû felújítása, gépi tisztítása,épületek mûköves munkái megrendelhetôek.

Rugalmas árképzés.

D. Szabó Istvánkôfaragómester

Hódmezôvásárhely, Jókai u. 20.(62) 220-798, (30) 911-5752

Katalógus megtekinthetô: Mihók József Kübekháza, Árpád u. 120.

Az oldalt szerkesztette és az interjúkat készítette: Solymosi Lajosné

Urnaparce l laa temetôkertbenKübekháza Önkormányzata a temetôkertben urnaparcellát alakított ki. A kétszemélyes urnasírhely – az akció keretében - mindössze bruttó 102.000 Ft-ért vásárolható meg. A síremlékek akár egy összegben, akár öt havi részletben fizethetôk ki. Szerzôdéskötés a teljes vételár, vagy az elsô, minimum 20.400 Ft-os törlesztô-részlet kifizetésével lehetséges a Polgármesteri Hivatalban.

D r á v a - p a r t i s z i v á r v á n ySok kisgyermek számára marad hosszú ideig emlékezetes az a május eleji kirándulás, amelyet gyönyörû országunk dél-du-nántúli lankáin tettünk. Hetekkel elôtte készültünk, bújtuk az útikönyveket, fürkésztük a térképet. Elképzeltük az erdôket, a hegyeket, a folyókat, s vártuk, hogy átkelhessünk a Dunán, túrázzunk a Mecsekben és hajókázzunk a Dráván. Május 2-án, a kora reggeli induláskor senki sem volt álmos, hisz a gazdag program már csábított az útra bennünket… S mi maradt a legemlékezetesebb, a legszebb: a madárfüttyös Gemenci-erdô vagy az öreg, még ma is mûködô vízimalom? A zegzugos cseppkôbarlang? A régi korokat idézô siklósi vár, vagy talán a mókás-zivataros barangolás a Dráva-mentén? Esetleg a rej-telmes Pécs a kilátóval? Valószínûleg mindenkinek más és más, illetve talán egészében az a három vidám nap! A pályázati

úton nyert kirándulás megvalósulását nagyon sokan támogatták. Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki segítséget nyújtott ahhoz, hogy a harmincöt gyermek felejthetetlen él-ményekkel, emlékekkel térjen haza. Köszönjük támogatását Kübekháza Önkormányzatának, amely átvállalta az autóbusz teljes költségét. Köszönjük a kedvezményesebb tarifáit a Tisza Volánnak; Ratkai Imrének és a Szegedi Kistérségnek, a Gaz-dakör tagjainak, helyi vállalkozóknak és lakosoknak (Babilai Istvánné, Bereczki Sándor, Hajnal József, Hamvai Kovács Imre, Juhász Gábor, Kiss Attila, Mihók Tamás, Mraznicza Béla, Nacsa Sándorné, Puskás Szilveszter, Szekeres Ferenc) az önzetlen anyagi és tárgyi támogatását.

Erdélyi Mariann

Ilonka itt még a Kereszt és a csoda elôtt. Háttérben a biatorbágyi Missziós Központ

Átadták a Szociális Centrumot

Május 23-án pénteken, a falunapot megelôzô este adták át a település Egész-ségügyi és Szociális Centrumának második ütemeként elkészült Szociális Cent-rumot. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács pályázatából és Kübekháza Önkormányzata önerejébôl készült Szociális Centrum július 1-jétôl a Szegedi Kistérség tagintézménye lesz. Errôl nemrégiben döntöttek Kübekháza honanyái és honatyái, illetve a Szegedi Kistérség polgármesterei.A nagyszámú érdeklôdô elôtt, bensôséges, családias megnyitót más telepü-lések önkormányzati vezetôi, a kistérség szakmai szervezeteinek képviselôi is megtisztelték. Nikodémusz Miklósné, a Centrum munkatársa köszöntötte a jelenlévôket. Beszédében emlékeztetett arra, hogy 1988. augusztus 15-óta mûködött idôsek napközije a Polgármesteri Hivatal szárnyában mind a mai napig. Ma délben, húsz év után kis ünnepség keretében bezártuk kapuit, hogy egy új, modern, Szeged kistérségének legjobban felszerelt intézményét adhas-suk át. – mondta.Kónya Tünde a kistérség Szociális Szolgáltató Központjának vezetôje beszédé-ben bátor, példaértékû lépésként értékelte az Önkormányzat erôfeszítését annak érdekében, hogy egy helyre integrálva, modern, nyugat-európai színvonalú szolgáltató központot hozott létre. A vezetô elmondta, hogy a központ a jövôben nemcsak az egészségügy és a szociális ágazat területén lesz a falu szolgálatára, hanem ôsztôl egyfajta „kulturális központként” is funkcionálni fog.Ratkai Imre a Szegedi Kistérség ügyvezetô igazgatója beszédében a kistérségi társulásokat, összefogásokat nevezte a jövô útjának, amelyben a Szegedi Kis-térség országos viszonylatban is élenjár. Az igazgató is példaértékûnek nevezte Kübekházának a falufejlesztés terén tett erôfeszítéseit, hogy az egészségügy és a szociális szféra területén egy ilyen komoly integrációt hajtott végre. Németh Istvánné, a Kübekházáért Közalapítvány elnöke is az összefogás szükségességérôl beszélt. A közalapítvány is részt vesz a falu fejlesztésében. Mint elmondta, az elmúlt hónapokban például az óvodai parketta és parkettázás költségeit vállalták magukra, de minden egyes közösségi megmozduláson jelen vannak. Az elnök bejelentette, hogy a Közalapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy a Szociális Centrumot egy plazma televízióval ajándékozza meg, amelyet már el is helyez-tek a könyvtárszobában. A részvevôk elismerô tapsát követôen, utolsóként a polgármester szólt a résztvevôkhöz, aki mindenek elôtt megköszönte Istennek és a falu lakóinak a centrum építése során megnyilvánult támogatásukat, majd név szerint felsorolta azokat a magánszemélyeket és vállalkozókat, akik ki-vették részüket a munkálatokból. Dr. Molnár Róbert kiemelte: ha energiánkat a munkára fordítjuk, annak mindig eredményei lesznek. Ha széthúznánk, az mindig veszteséggel járna. Kübekháza a reá is nyomasztó teherként rakódó magyar gazdasági helyzet ellenére is azért sikeres, mert képes az összefogásra és mert nagyon sok önzetlen, a faluért tenni akaró lakója van. Istennek legyen hála értük! – fejezte be gondolatait a polgármester, majd a nemzeti szalag átvágására Radics Bence önként jelentkezô óvodásnak és Novák Ferencné nyugdíjas lakótársunknak nyújtotta át az ollót, mondván: ez is jelképezi azt, hogy az elkészült épület nemcsak idôsek napközije, hanem minden korosz-tálynak – így a kicsiknek is - helyet adó intézmény lesz a jövôben.

Kübekháza Önkormányzati-Képviselô-testülete elmúlt ülésén nyolc igen szavazat és egy tartózkodás mellett hat jelölt közül a szegedi Kovács Zoltán szociális munkást választotta a Szociális Centrum vezetôjévé, aki június 18-tól munkába is állt. - Isten születésnapi ajándékának tekintem az új munkahelyemet, hiszen június 19-én töltöttem be negyvennyolcadik évemet. Nagycsaládba születtem, emiatt nem lehetett szó egy ideig továbbtanulásról. Szûcs szakmát tanultam, majd gimnáziumban érettségiztem. Katonai éveket fegyvernélküli szolgálatban töltöttem. Közel voltam Budapesthez és bejárhattam a TIT Szabadegyetemére, ahol többek között Reisinger János irodalomtör-ténész Bibliai témájú elôadásait és Földes Imre zenetudós zeneirodalomba való bevezetô elôadásait hallgathattam. Ezek az élmények meghatározták érdeklôdésemet. Huszonhat éves koromban fogadtam el Jézus szabadítását és megkeresztelkedtem. Huszonnyolc évesen nôsültem. Feleségem, Hajnalka építész-technikus, három gyermekünk van. Helga 19 éves orvostan-hallgató, Dénes 15 éves a Radnóti Miklós Gimnázium matematika tagozatára jár, Norbi pedig 12 éves. Tíz évet a saját mûhelyemben, mint bedolgozó dolgoztam, mialatt a Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskola ének-karvezetés szakán vendéghallgató voltam, amely felkészített a gyülekezeti zenei szolgálatra. Ezzel párhuzamosan hat évig tanultam magánéneket a Szegedi Zeneiskolában. Nagyon szép, gazdag évek voltak Az eredeti szakmámnak a Bokros csomag vetett véget 1993-ban. Munkanélküli lettem és ezért új

szakmát kellett tanulnom. Vámügyintézô lettem. A munkanélküli kilenc hónap után tíz évet kereskedelemben, ügyfélszolgálaton

dolgoztam, ahol szerettem megoldani a vevôk gondjait. Itt éreztem igazán, hogy nekem sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok, mint a profi t. Egy pszichiáter barátom ültette a fülembe a bogarat, amikor azt mondta, hogy: „Zoli, mi-ért nem tanulsz tovább?” Nem voltam nyugodt, amíg be nem adtam a felvételi jelentkezésemet a fôiskola szociális

munkás szakára. Isten így terelgetett a segítô szakma felé. Az iskola ideje alatt négy órában ápolóként dolgoztam, mert

idôs anyósomat is ápolni kellett. 2007 év végén a Baptista Sze-retetszolgálat segítôket keresett, hogy ebben a régióban

is el tudja kezdeni munkáját. Ekkor úgy éreztük a barátainkkal, hogy nekünk is feladatunk van és

csatlakoztunk a Szeretetszolgálat munkájához. Sok rászoruló emberen segítettünk. Örömmel értesültem a kübekházi álláslehetôségrôl és reménykedve indultam a pályázaton. Úgy gondoltam, ha Isten itt akar látni és használni, akkor ezt a munkát nekem szánta. Nagyon boldog voltam, amikor ezt a lehetôséget megkaptam. Ilyen szép munkahelyi környezetben öröm lesz dolgozni az emberekért, és úgy érzem az

elsô napok után, hogy a kollegáim is nagyon elkötelezettek a munkájuk iránt. Szeretnék minél több rászoruló embernek segíteni, mert ahol ilyen beruházást tesz a falu a lakóiért,

ott Ôk nagyon fontosak és megbecsültek. Ehhez a munkához kérem Isten segítségét és

áldását! – mondta lapunknak Kovács Zoltán, a Centrum frissen kinevezett vezetôje.

Kovács Zoltánt választottáka Szociális Centrum vezetôjévé

kilenc hónap után tíz évet kereskedelemben, ügyfélszolgálaton dolgoztam, ahol szerettem megoldani a vevôk gondjait. Itt éreztem igazán, hogy nekem sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok, mint a profi t. Egy pszichiáter barátom ültette a fülembe a bogarat, amikor azt mondta, hogy: „Zoli, mi-ért nem tanulsz tovább?” Nem voltam nyugodt, amíg be nem adtam a felvételi jelentkezésemet a fôiskola szociális




csatlakoztunk a Szeretetszolgálat munkájához. Sok rászoruló emberen segítettünk. Örömmel értesültem a kübekházi álláslehetôségrôl és reménykedve indultam a pályázaton. Úgy gondoltam, ha Isten itt akar látni és használni, akkor ezt a munkát nekem szánta. Nagyon boldog voltam, amikor ezt a lehetôséget megkaptam. Ilyen szép munkahelyi környezetben öröm lesz dolgozni az emberekért, és úgy érzem az




Istvánné, a Kübekházáért Közalapítvány elnöke is az összefogás szükségességérôl beszélt. A közalapítvány is részt vesz a falu fejlesztésében. Mint elmondta, az elmúlt hónapokban például az óvodai parketta és parkettázás költségeit vállalták magukra, de minden egyes közösségi megmozduláson jelen vannak. Az elnök bejelentette, hogy a Közalapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy a Szociális Centrumot egy plazma televízióval ajándékozza meg, amelyet már el is helyez-tek a könyvtárszobában. A részvevôk elismerô tapsát követôen, utolsóként a polgármester szólt a résztvevôkhöz, aki mindenek elôtt megköszönte Istennek és a falu lakóinak a centrum építése során megnyilvánult támogatásukat, majd név szerint felsorolta azokat a magánszemélyeket és vállalkozókat, akik ki-vették részüket a munkálatokból. Dr. Molnár Róbert kiemelte: ha energiánkat a munkára fordítjuk, annak mindig eredményei lesznek. Ha széthúznánk, az mindig veszteséggel járna. Kübekháza a reá is nyomasztó teherként rakódó magyar gazdasági helyzet ellenére is azért sikeres, mert képes az összefogásra és mert nagyon sok önzetlen, a faluért tenni akaró lakója van. Istennek legyen hála értük! – fejezte be gondolatait a polgármester, majd a nemzeti szalag átvágására Radics Bence önként jelentkezô óvodásnak és Novák Ferencné nyugdíjas lakótársunknak nyújtotta át az ollót, mondván: ez is jelképezi azt, hogy az elkészült épület nemcsak idôsek napközije, hanem minden korosz-

kilenc hónap után tíz évet kereskedelemben, ügyfélszolgálaton Istvánné, a Kübekházáért Közalapítvány elnöke is az összefogás szükségességérôl beszélt. A közalapítvány is részt vesz a falu fejlesztésében. Mint elmondta, az elmúlt hónapokban például az óvodai parketta és parkettázás költségeit vállalták magukra, de minden egyes közösségi megmozduláson jelen vannak. Az elnök bejelentette, hogy a Közalapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy a Szociális Centrumot egy plazma televízióval ajándékozza meg, amelyet már el is helyez-tek a könyvtárszobában. A részvevôk elismerô tapsát követôen, utolsóként a polgármester szólt a résztvevôkhöz, aki mindenek elôtt megköszönte Istennek és a falu lakóinak a centrum építése során megnyilvánult támogatásukat, majd név szerint felsorolta azokat a magánszemélyeket és vállalkozókat, akik ki-vették részüket a munkálatokból. Dr. Molnár Róbert kiemelte: ha energiánkat a munkára fordítjuk, annak mindig eredményei lesznek. Ha széthúznánk, az mindig veszteséggel járna. Kübekháza a reá is nyomasztó teherként rakódó magyar gazdasági helyzet ellenére is azért sikeres, mert képes az összefogásra és mert nagyon sok önzetlen, a faluért tenni akaró lakója van. Istennek legyen hála értük! – fejezte be gondolatait a polgármester, majd a nemzeti szalag

kilenc hónap után tíz évet kereskedelemben, ügyfélszolgálaton dolgoztam, ahol szerettem megoldani a vevôk gondjait. Itt éreztem igazán, hogy nekem sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok, mint a profi t. Egy pszichiáter barátom ültette a fülembe a bogarat, amikor azt mondta, hogy: „Zoli, mi-ért nem tanulsz tovább?” Nem voltam nyugodt, amíg be nem adtam a felvételi jelentkezésemet a fôiskola szociális




csatlakoztunk a Szeretetszolgálat munkájához. Sok rászoruló emberen segítettünk. Örömmel értesültem a kübekházi álláslehetôségrôl és reménykedve indultam a pályázaton. Úgy gondoltam, ha Isten itt akar látni és használni, akkor ezt a munkát nekem




Társadalmi munkások S i k e r e s p á l y á z a t b ó lfûkasza és kiegészítôi

Elmúlt lapszámunkban már említést tettünk arról, hogy Rác László, Hegedûs Zoltán és Lakatos Kálmán lakótársaink társadalmi munkája révén is szé-pülhetett a Szociális Centrum. A sor nem zárult le, ugyanis Fürdök Mátyás és Kiss Károly lakóink segítô munkája mellett, a centrum ebédlôjének asztalterítôit és szalvétáit Süli Istvánné, függönyeit Csabainé Mihók Hedvig varrta. A centrum térfi gyelô-rendszerét dr. Kátai Tibor háziorvos építette ki. A megnyitó hangosítását pedig Gál István végezte. Az épületben talál-ható festményeket két egykori lakótársunk, Bakó Béláné Szepesi Anna és Boldizsár József festômûvészek készítették. Szintén társadalmi munkában. Köszönjük a település érdekében végzett munkájukat!

A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a „Parlagfû-mentes Magyarországért” Tárcaközi Bizottság által kiírt pályázaton a parlagfûvel fertôzött területek fi -zikai mentesítésére alkalmas, nagy teljesítményû fûkaszát és alkatrészeit, védôálarcot, légzésvédôt, acélbetétes cipôt és kesztyût nyert el az Önkormányzat kétszázötvenezer forint értékben.

Az Óbébai u. 222 sz.kertes ház

sürgôsen eladó.Érdeklôdni

Szirovicza GábornálMinden nap18 óra után.

Negyedik alkalommal köszöntötték

a kübeki babákat Elballagtak a véndiákok

Búcsú az ovitól

Május 29-én a frissen átadott Szociális Centrum mozi-termében rendezték a már négy éve hagyományos babaköszöntôt, amelyre a 2007-ben született tizenegy baba és szülei kaptak meghívást. A megjelent gyermekeket és szüleiket a polgármester köszöntötte, majd a második osztályosok rövid kis mûsorral kedveskedtek számukra.Szabó Krisztina védônô – a szokásához híven – sajátkészítésû „Jancsi és Juliska” fakanálbábbal, gipszképpel kedveskedett a tavaly született babáknak, míg a polgármester egy szál virággal köszönte meg a szülôi áldozatvállalást. Az ajándékozást követôen az önkormányzat vendégül látta az ünnepelt gyermekeket és szüleiket. A sorrendben negyedik babaköszöntô traccspartival és kúszó-mászó kavalkáddal zárult.

Tizenegy diák intett búcsút június 14-én iskolájának. A bensôséges és egyedül álló zenei beté-tekkel tarkított ünnepségen a hetedik osztályosok búcsúztak társaiktól. A színvonalas mûsoruk végén – késôbb szélnek eresztett - kék luftballonokat nyújtottak át az elballagóknak, szemléltetve azzal az iskola falai között gyorsan elrepült nyolc évet. A polgármester is elköszönt a ballagóktól. Beszédében Dr. Molnár Róbert megköszönte a szülôknek, a diákoknak, hogy a kübeki iskolát választották. Elmondta, hogy most tágra nyílik az ajtó a diákok elôtt. Tágra és egy széles útra, amelyen bizony sokan járnak, de ha boldogok akarnak lenni az életben, akkor nem a világ diktálta úton, a széles úton kell járniuk, hanem a keskeny úton, amely lemondásokkal jár, de amely a boldogság és a szeretet útja. „Isten akkor áld meg benneteket, ha ezen az úton jártok!” – mondta, majd emléklapot, egy könyvet és virágot nyújtott át minden ballagó diáknak. Konkolyné Bárkányi Ibolya igazgató beszédében az együtt töltött szép napokra emlékezett. Kiemelte a tudás, a tenni akarás fontosságát, ugyanakkor kérte a szülôket, hogy továbbra is erôsen fogják gyermekeik kezeit, mert új közegben, sok változás éri ôket, amelyek lehetnek jók, de lehetnek rosszak is. Az ünnepség végén az elballagott diákok dallal és virággal köszönték meg szüleik gondoskodását és támogatását. Szeptembertôl közülük hárman gimnáziumban, ketten középiskolában, hatan pedig szakképzô iskolában folytatják tanulmányaikat.

Május 31-én kirepült a Százszorszép Óvodából az a tizenegy kisgyermek, akik szeptember 1-jétôl kezdik meg iskolai tanulmányaikat. A szülôk, hoz-zátartozók részére rendezett kedves ballagó mûsorban a leendô iskolások számot adtak tudásukról, érettségükrôl. Az óvodások mellett Uhrinné Mi-hók Erzsébet óvónô is búcsúzott az intézménytôl, akinek a polgármester, az óvodavezetô és a Szülôi Közösség tagjai is megköszönték több mint két évtizedes, gyerekek érdekében végzett szolgálatát.A gyermekeket tortával és más fi nom-ságokkal, valamint apró ajándékokkal lepték meg. Szeptembertôl tizenhárom új óvodás érkezik az elballagott gye-rekek helyére.

Május 19-én kezdôdött és június 6-tal záródott az a nagyszabású három-hetes egészséghét, amely során komplex szûrôvizsgálatokat tartottak az Egészségügyi és Szociális Centrumban. A szûrôvizsgálatok toplistáját a nôgyógyászati szûrés vezeti, amelyen 76, a Kátai doktorék által szponzorált vérvételen 64-en, a csontsûrûség-vizsgálaton 40, a bôrgyógyászatin 34, az érsebészetin 33, a szemészeti és glaucoma vizsgálaton 28, a számító-gépes látásvizsgálaton 24, az önköltséges ultrahangos szûrôvizsgálaton 27, a spirometeres vizsgálaton 18, az ortopédiain 16, a smoker lyzer vizsgálaton 13, az urológiain 9 fô vett részt. Az említett szûrôvizsgálatok mellett vérnyomásmérésen, testzsír-mérésen, neuropathiás vizsgálaton, éhgyomros vércukorvizsgálaton összesen 76 fô jelent meg. A Szociális Centrum mozi-termében megtartott különbözô elôadásokon összesen 46 személy vett részt. Az önkormányzati támogatású, speciális havi szûrôvizsgálatok szeptemberben folytatódnak.

Az egészséghét támogatói voltak:Kübekháza Önkormányzata, Dr. Kátai Tibor és Katalin, Pfi zer, Schering-Ploug, ÁNTSZ, Prima Protetika Kft, Babilai Company, Bayer Schering Pharma, Replant Cardo, Kübekháza Polgárôrség, Pezomed Kft, Procter & Prima Protetika, MSD, AVON, Danone, Libresse, Teva, Zepter, Tupperware, MAVE, Lehóczky Attila, Forrai Sándorné, Dr. Molnár Róbert és Ági, Kucsera Istvánné, Vozárné Erika, Szente Varga Réka, Kiss Attila, Kiss Endréné, Nacsa Sándorné, Juhászné Jaksa Anikó, Visnyei Andrásné, Abigél Hotel, Tamás bácsi konyhája, Godzsák Zoltánné és Udvari Antalné. Az egészséghét lebonyolításában Szabó Krisztina védônô segítségére Batki Szokolai Nikolett, Kozma Anikó, Papp Valéria és Varga Erika volt.

Három 7 az egészségértFélezer kübeki vett részt a háromhetes szûrôvizsgálaton

Az óvoda fejlesztésének - pályázat melletti további - finanszírozására dekoratív „Tégla-jegy” kiadását határozták el az óvodás szülôk június 19-én megtar-tott összevont szülôi értekezletén. A 2.000, 5.000 és 10.000 Ft névértékû tégla-jegyeket bárki igényelheti az Óvodában, a Polgármesteri Hivatalban és a megbízott szülôknél. A „Tégla-jegyek” értékét csekken kell befi -zetni. A jegyekbôl bárki bármely névértékben, bármely mennyiségben vásárolhat. A jegyeket postai úton kapják meg a támogatók. A befolyó bevétel a felújítás költsé-geihez járul hozzá, hogy az óvoda minél elôbb minden szigorú elôírásnak megfelelhessen. A támogatók neveit az óvodában emléktáblán örökítik meg.

Kéri a lakók, támogatását:Kübekháza Önkormányzata,

a Százszorszép Óvodába járó gyermekek szüleiés az Óvoda pedagógusai

Legalábbis errôl tájékoztatta Kübekháza polgármesterét levelében az Invitel Zrt, hivatkozással arra az aláírásgyûjtésre, amelyet Kübekháza lakói a döcögô kübeki internettel kapcsolatos elégedettlenségük mi-att kezdeményeztek még a tavasz folyamán.A távközlési cég munkatársa leve-lében jelezte, hogy júliusban 2000 Ft-ot írnak jóvá a kellemetlenségek kárpótlásául a panaszos ügyfelek számláján. Bóta Ágnes arról is tá-jékoztatta polgármesterünket, hogy még június hónapban megemelik az ADSL sávszélességét, mert mint írja levelében „számunkra fontos a Kübekházán élô ügyfelek meg-elégedettsége.”

Alakul a kübekiInternet-sebesség

Tégla-jegy az óvodáért

Documents

Kübekháza Kurírkubekhaza.hu/kurir/200806.pdf2008. június 28. „Mert megmenti a segítséget kérô szegényt és a nyomorultat, akinek nincs segítôje” (Zsolt 72,12). VIII