Kenyai Titok

A kenyai titok –összefoglaló tanulmány a kenyai futókról

1

forrás:http://2.bp.blogspot.com

Szerkesztette: Czirják György


2

Bevezetés

A világ közép- és hosszútávfutásában az 1960-as évektől kezdve egyre jobban előre

törtek az afrikai sportolók. Különösen a kenyai futók értek el egyre nagyobb számban

kimagasló időket 800m-től maratoni távig. Első sikerüket a gyarmati szolgaságból alig 1 éve

felszabaduló Kenyai Köztársaság színeiben 1964-es Tokiói olimpián nyerték Wilson Kiprugut

személyében, aki 800m-en állhatott fel a dobogó 3.

fokára (1:45:9). Az igazi áttörés azonban a kenyai

atléták részéről az 1968-as mexikói olimpia volt, ahol a

sikert sikerre halmoztak 800m-től 10 000m-ig. Kipchoge

Keino és Naftali Temu voltak, akik megszerezték a

Kenyai Köztársaság első olimpiai aranyérmeit. Ettől

kezdve fölényük egyre nyomasztóbbá vált. Jogosan

merül fel a kérdés, hogy mi lehet az oka, hogy a világ

legjobb futóinak legnagyobb része innen, Kelet-

Afrikából, az emberiség bölcsőjéből kerül ki évről-évre.

Ennek jártunk utána felhasználva a kenyaiakról szóló

tudományos vizsgálatok eredményeit messze menően

támaszkodva Jürg Wirz svájci születésű, de már 9 éve

Kenyában élő atlétikai szakíró 2009. október 28-án

Budapesten elhangzott előadására.

forrás: www.sporting-heroes.net

forrás: assets.espn.go.com/i/eticket/20080716/photos/etick_eh_kenya03_850.jpg

Kipchoge Keino

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Mexik%C3%B3v%C3%A1ros_1968.gif&filetimestamp=20080423140600


3

Kik ők (az elit kenyai futók) valójában?

Ezek a kiváló kenyai atléták szinte kizárólag egy a Nagy Hasadékvölgy környékén élő 3 milliós

népességet számláló törzsből, a Kalendzsinektől származik, akik a teljes kenyai népesség

12%-a. Ez a népcsoport a világ népességének mindössze 0,0005%-t teszi ki mégis a világ

élvonalához tartozó atléták 50%-a innen kerül ki. Ez a nép testalkati tulajdonságában

évmilliók alatt alkalmazkodott a hosszú távú kitartó futáshoz. A Darwini természetes

szelekció az emberiség őskorában elvégezte azokat a feladatokat, melyek kialakították a

tökéletes hosszútávfutó alkatot eme népcsoportnál. Így a Kalendzsinek ma már teljes

mértékben uralják a világ atlétikáját a közép-és hosszútávfutásban.

A szakembereket régóta foglalkoztatta az a kérdés, hogy vajon a teljes kenyai

népesség hasonló alkati és genetikai adottsággal rendelkezik, vagy ez a kivételes képesség

csak szűk réteget a kalendzsineket érinti. Ennek kiderítésére egy nemzetközi kutatócsoport

Nairobiban a Kenyatta Egyetemen megvizsgált 404 kenyai futót valamint 87 nem sportoló

kenyai állampolgárt aszerint, hogy melyik kenyai népcsoportból származnak. A teljes kenyai

népesség, számos kisebb törzsre oszlik, mint pl. kikuju, luhja,luo, nilota, kamba, kiszí, meru,

maszáj, és kalendzsin. Ezek a

népcsoportok az ország

területén 7 nagy

tartományban vannak.

A megkérdezettek arra

válaszoltak, hogy melyik

tartományból származnak. A közel 500 főt arról is

megkérdezték, hogy

gyermekkorukban futva

jártak-e iskolába. A 404

futót két csoportra

bontották eredményességük

szerint. Így külön választották forrás: www.wikipedia.hu

a nemzetközi szintű atlétákat az

un. „második vonalhoz” tartozó futóktól. A vizsgálat eredménye szerint az átlag, nem

sportolók 20%-a származik a Hasadékvölgy tartományból. A „másod osztályú” futók 65%-a

míg a nemzetközi élvonalhoz tartozó csoport 81%-a jött erről a vidékről. Ezen belül a

Kalendzsin törzsből a nem sportolók 8%-a, a „másod osztályú” futók 49%-a a nemzetközi

eredményekkel rendelkező atléták 76%-a érkezett. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a nem

sportolók mindössze 22%-a futott az iskolába naponta, míg ez az arány a másod osztályú

sportolóknál 73%-ot, a nemzetközi futóknál 81%-ot ért el. A tanulmány bizonyította, hogy az

életmód és a környezet milyen nagy befolyást gyakorol a kenyai futók sikerességére.

http://www.wikipedia.hu/


4

Genetikai adottságok

Tudományosan elfogadott tény, hogy az állóképesség és az állóképességi sportokban

individuálisan elérhető teljesítmények 90%-ban öröklött képességek. A megfelelő edzéssel és

életmóddal a maradék 10%-ra lehet eredménybefolyásoló hatásunk.

Maximális oxigénfelvevő képesség (VO2max)

Mint az köztudott a hosszútávfutó teljesítmények egyik meghatározó tényezője az adott egyén oxigénfelvevő képessége. Ez pontosan annyit jelent, hogy az egyén percenként mennyi oxigént tud a légzése és a vérkeringése által a sejtekhez juttatni. A vérkeringésbe jutott oxigén a sejtmag nélküli vörösvértestekbe kerül. Az evolúció során azáltal, hogy a vörösvértestünk elveszítette sejtmagját, több oxigén molekula megkötésére vált képessé. Távolabbi őseink a hüllők vérében még sejmaggal rendelkező vörösvérsejtek voltak.

A szervezetünkben keringő vérmennyiségünk és ezáltal a vörösvértesteink száma nagyban meghatározza a percenkénti oxigénszállító kapacitásunkat. A jó közép- és hosszútávfutók relatív aerob kapacitása testtömegkilogramra vonatkoztatva 60-80 ml/perc. Ismerünk a sport világából extrém esetet pl. Björn Daehlie norvég sífutónál 90 ml/perc/kg értéket mértek, ami nagyban hozzásegítette kiemelkedő eredmények eléréséhez. A nőknél az eddigi legnagyobb érték 77 ml/perc/kg érték volt. forrás:http://www.olympic.org

A következő táblázat néhány élsportoló maximális oxigénfelvételi adatait mutatja:

Név Sportág/versenyszám VO2max

Björn Daehlie (NOR) Sífutás (50km) 90,0 ml/perc/kg

Miguel Indurain (SPA) Országúti kerékpár(5xTour győztes) 88,0 ml/perc/kg

John Ngugi (KEN) Mezei futás (5xVB, 5000m OB) 85,0 ml/perc/kg

Dave Bedford 10km futás egykori világcsúcstartó 85,0 ml/perc/kg

Steve Prefontaine Futó: 1 mérföld 3:54.6 84,4 ml/perc/kg

Lance Armstrong Országúti Kerékpár (7x Tour győztes) 84,0 ml/perc/kg

Joan Benoit Maraton futó (2:24:52) 78,6 ml/perc/kg

Bill Rodgers Maraton futó (2:09:27) 78,5 ml/perc/kg

Sebastian Coe (GBR) Középtávfutó (1 mérföld: WR) 77,0 ml/perc/kg

Grete Waitz Maraton futó (1980 WR) 73,0 ml/perc/kg

Frank Shorter Maraton futó 71,0 ml/perc/kg

Derec Clayton Maraton futó (WR 1969) 69,7 ml/perc/kg forrás: http://www.runningforfitness.org/faq/vo2.php

Björn Daehlie (NOR)

http://www.olympic.org/en/Multimedia-Player/All-Video/1992/02/08/lot4-daehlie-bjorn-cio-wm-high/


5

A kenyaiak esetében az a tény keltette fel a tudósok érdeklődését először, hogy a

Kalengin törzs élőhelye a 2000-3000m körüli tengerszint feletti magasságon fekvő Kelet-

afrikai magasföld. A magaslati levegő, mint tudjuk kevesebb oxigént tartalmaz mint

tengerszinten.

A levegő százalékos oxigéntartalma a tengerszint feletti magassággal a következőképp

csökken:

Magasság Tengerszint 1000m 2000m 3000m 4000m

Oxigén- Tart. % 20,94 18,5 16,2 14,3 12,6 forrás: Dr. Sipos Andrea: A magaslati edzés, Kiadó:OTSH Bp. 1994

Az 1968-as Mexikói olimpia atlétikai versenyei 2200m feletti magasságon zajlottak. A 2

arany érmet szerző Kipchoge Keino eredményességét a kutatók később a magaslati

életformához való tökéletes adaptálódásban látták. Azóta már számos kutatás fényt derített

a magaslati életforma és edzés biológiai, élettani hatására. A magaslaton jelentkező

oxigénhiányt szaknyelven Hypoxiának nevezzük, vagyis ilyenkor a szervezetünk számára

kevesebb oxigén jut a levegőből. A hypoxiás állapot serkenti a vese erythropetin termelését,

ami a vörös csontvelő vörösvérsejt termelését aktivizálja, mintegy ellensúlyozva az

oxigénhiányt. A csontvelőből kijutó, sejtmagját elvesztő vértestek bekerülvén a

vérkeringésbe segítik a hatékonyabb oxigénfelvételt. Összességében a magaslaton

huzamosabb ideig történő edzések megnöveli a szervezet oxigénfelvevő képességét,

valamint „bizonyos enzimatikus folyamatok hatására nő a vérből az izomzatba jutó oxigén

relatív térfogata.” forrás: Dr. Sipos Andrea: A magaslati edzés, Kiadó:OTSH Bp. 1994 9.old.

forrás: http://www.spiegel.de/international/world/0,1518,535096,00.html

Az 1970-es évektől kezdve a magaslati edzések jótékony hatását egyre szélesebb

körben kezdték alkalmazni kezdetben a fő versenyt megelőző néhány hétben, majd később a

felkészülés időszakában ismétlő jelleggel többször is. Az eredmények azt mutatták, hogy az

európai és más földrész elit atlétái a maximális oxigénfelvevő (VO2max) képesség terén

hasonló eredményekre képesek. Ezt alátámasztotta a koppenhágai Izomkutatási Központ

munkatársa, Prof. Bengt Saltin vizsgálati eredménye is, ahol dán és kenyai elit futók

oxigénfelvevő képességét mérte futószalagos méréssel. Következtetései szerint a kenyai


6

futók eredményessége nem magyarázható a magaslati

életforma hatására a vérben kialakuló vörösvértest

többletnek, hiszen megfelelő ideig történő magaslati

edzőtáborozás az európai futóknál is kiváltja ezt a fajta

alkalmazkodást.

A közelmúltban (2009) kenyai és német futók

vörösvértest mennyiségét – egészen pontosan az oxigén

szállításban rész vevő hemoglobin mennyiségét – , valamint a

teljes vértérfogatukat hasonlították össze német kutatók. A

vizsgálattal arra keresték a választ, hogy a magaslaton élő kenyai futók a huzamosabb ideig

tengerszinten való tartózkodása hogyan változtatja meg az említett paraméterek adatait. 10

kenyai futót (10km-es eredményük: 28:29 +/-00:28 perc), akik eddig 2090m tengerszint

feletti magasságon edzettek, 6 hétre „lehozták” edzeni Bayreuthba egy 350m magasságban

lévő edzőtáborba. A 6 hetes blokk elején megmérték a futók relatív hemoglobin tartalmát (

átl. 14,2 g/kg) és relatív vértérfogatukat (101,9 ml/kg). A tengerszinten való tartózkodás

végén az említett paraméterek a következőképp változtak:

A relatív hemoglobin tartalma a kenyai futóknak a 6 hetes blokk után 14,2 g/kg

értékről 13,4 g/kg-ra csökkent.

A relatív vértérfogatuk 101,9 ml/kg-ról …..ra csökkent

A VO2 max értékük 71,5 ml/kg/perc volt.

Tengerszinten edző német futók (10km-es eredményük: 30:39 +/- 00:24 perc) adataival

összehasonlítva a következő eredmények születtek: A német futók relatív hemoglobin

tartalma (14,0 g/kg) nagyobb értékeket mutatott a tengerszinthez adaptálódott kenyai

futókénál. A németek relatív vértérfogata is nagyobb volt, ami azt igazolja, hogy a kenyai elit

atléták oxigénszállító rendszere nem jobb – sőt, valamivel gyengébb – mint európai társaiké.

forrás: http://news.bbc.co.uk/sport2/hi/athletics/photo_galleries/3635895.stm

Prof. Bengt Saltin


7

Futógének nyomában!

Miután a kutatók számára világossá volt, hogy a kenyai futók sikerének hátterében

nem a magaslat hatására létrejövő vörösvértest többlet áll, így felmerült a kérdés: Vajon

van-e valamiféle speciális gén, ami meghatározza a jó hosszútávfutó képességeket. Abban

világosan egyet értettek a kutatók, hogy megfelelő genetikai adottság nélkül világszintű

eredményeket bármilyen edzés mellett sem lehet elérni. A sportbeli képességeket közel

90%-ban öröklött tényezők és mindössze 10%-ban környezeti tényezők (életmód, edzés)

befolyásolják.

A sprintereknél 2003-ban ausztrál kutatók bizonyították, hogy a jó rövidtávfutó képességhez megfelelő gén jelenléte szükséges. A tudósok szerint az ACTN3 jelzésű gén úgynevezett R-allélja teszi lehetővé, hogy hordozói szédületes vágtákat tegyenek meg. Ez az allél (génváltozat) kódolja az izomrostokban található alfa-aktinin-3 nevű fehérjét, amely az izmok gyorsabb és erőteljesebb összehúzódásáért felelős. Egészen pontosan ez a fehérje az izomrostok szarkomerének z-vonalában van és szerepet játszik az aktin filamentumok lehorgonyzásában. Az ACTN3-nak létezik egy másik változata is, az X-allél, amely viszont nem termel aktinint. A kutatók vizsgálódásaik során kimutatták, hogy a világ leggyorsabb embereinek 95 százaléka az R-allélból legalább egyet hordoz, 50 százalékuknál pedig az apai és az anyai allél is megtalálható. Az átlagemberek esetében ezek az értékek 72, illetve 30 százalék. A tudósok külön kiemelték, hogy az R-allél csakis a rövidtávfutóknál fordul elő nagyobb százalékban, a többi atléta esetében az R-allél előfordulásának valószínűsége az átlagemberéhez hasonló értéket mutat.

A gén szintű vizsgálatok kiemelkedő alakja Dr.

Yanis Pitsiladis fiziológus 2007-ben ausztrál kutatócsoporttal

Kelet- és Nyugat Afrikai atlétákat vizsgált, az ACTN3 R és X

alléljának gyakoriságát elemezve. Tudvalevő, hogy a Nyugat-

Afrikai fekete bőrű atléták alkata és izomzata a

rövidtávfutáshoz, míg a Kelet-afrikai futóké a

hosszútávfutáshoz alkalmazkodott az évmilliók alatt. A Kelet-

afrikaiak átlagban 50-60kg testtömegével szemben a nyugat-

afrikaiak 30kg-mal nehezebbek. Ennek oka valószínűleg az

éghajlati tényezőkben keresendő, hiszen az egyenlítő valamint

az északi - és déli szélesség 10foka közötti sávban az éghajlat

hatására kialakuló természetes növénytakaró eltérő módon

alakult ki. Míg Nyugat-Afrika nagy részét az említett sávban

összefüggő esőerdő, addig a keleti részt nyílt, füves szavannák

borították és borítják napjainkban is. Ez nagyban megváltoztatta a túlélési esélyeket és stratégiákat.

Az evolúció apró lépésekkel generációról generációra kialakította a kelet-afrikai népekben a

hosszútávfutás képességének javulását. Így a végeláthatatlan szavannákon a sikeres vadászatnak és

élelemszerzésnek nagyobb esélye volt. A kutatók a különbségeket genetikai szinten keresve úgy

gondolták, hogy szignifikáns eltérés lehet az ACTN3 gén X és R alléljának gyakorisága között a Kelet-és

Nyugat-Afrikai futók között, valamint az atléták és a nem sportoló kontroll csoport tagjai között. A

Dr. Yanis Pitsiladis


8

vizsgálat során a kutatók Etiópiából 198 nem sportolót és

76 élsportoló hosszútávfutót, Kenyából 158 nem sportolót

és 284 elit hosszútávfutót, Nigériából 60 nem

sportolót és 62 sprintert vettek elemzés alá. Az

eredmények meglepetésre azt mutatták, hogy a kenyaiak

és a nigériaiak között az X allél gyakorisága között

elenyésző különbség volt.

(a homozigóta XX arány mindössze 1%). Az etiópok

esetében magasabb (11%) gyakorisággal szerepelt az XX

homozigóta allélpár és a sportolók és nem sportolók között

nem volt szignifikáns különbség az allélgyakoriságban. A

vizsgálat továbbá rámutatott, hogy a nigériai atléták

sprintképessége és az R allél gyakorisága között

bizonytalan a kapcsolat, tehát a gyorsasági adottságoknak

nem ez a fő meghatározó faktora

Egyetemen azt vizsgálta, hogy van-e az afrikai

hosszútáfutókban speciális futógén. 3 évig gyűjtötte

Ethiópiából és Kenyából a legjobb elit hosszútávfutók

nyálát, hogy az ebből kinyert DNS minta alapján

választ adjon hipotézisére. forrás: www.photorun.net

A feltevések alapján az un. ACE-gén lehet az,

ami felelős a kenyai futók képességeiért. Az ACE gén az Angiotenzin konvertáló Enzim génje.

A vese által termelt szövethormon a Renin hatására a máj által termelt angoztenzinogén un.

angiotenzin I. –é alakul át. Az Angiotenzin I. tovább alakul a már említett Angiotenzin

Konvertáló Enzim (ACE) hatására Angiotenzin II-vé (AG II). Az AG II erős érszűkítő hatással bír,

így azt feltételezték, hogy a véreloszlás szabályozásában van nagy szerepe. Tehát extrém

terhelés hatására a végtagokba több vér jut. Ezáltal a versenyek alkalmával a magas

intenzitású zónában való futás kevesebb tejsav felszaporodással jár, amely mint tudott az

anerob (oxigén nélküli) energianyerés melléktermékeként halmozódhat fel az izomszövetben

illetve a vérben. Jürg Wirz budapeti előadásában megjegyzi, hogy a tudósok véleménye

szerint a 7000m magasságban is mozogni tudó hegymászók e speciális gén hatására képesek

ilyen teljesítményeket nyújtani. A kenyai futóknál a tejsav felszaporodás lassabb ütemű, ezt

Saltin is kimutatatta a dán futókkal végzett összehasonlításában. Pitsiladis vizsgálata során az

etióp maratonisták és az átlagos lakosság között talált szignifikáns különbséget az ACE-gén

aktivitása között, viszont a kenyaiak esetében ez nem volt kimutatható.

A genetikai szintű kutatások egyenlőre még nem bizonyították egy kifejezett

„futógén” jelenlétét az állóképességi sportolók genomjában, de Pitstiladis meggyőződése,

hogy van ilyen.


9

Az izomrostok

Régóta ismert tény,

hogy aktív mozgás-

szervrendszerünket alkotó

harántcsíkolt izomzatunkat 3

típusú izomrost alkotja. A

hosszú kitartó

munkavégzésre alkalmasabb

lassú izomrost (I.), mely

nevéből adódóan viszonylag lassabb izom összehúzódásra képes. Energianyerés

szempontjából előnyben részesíti az aerob folyamatokat, mely során szénhidrát és zsírt

használ előszeretettel energiaforrásul. Rostjai mitokondriumokban gazdag, mely a

szervezetünk „energiagyárát” képezi. A lassú izomrostot nevezik vörös izomrostnak is, mivel

vérellátottsága gazdagabb, mint a másik típusú gyors izomrostnak. A gyors izomrost a nagy

erőkifejtést igénylő rövid ideig tartó és ennek megfelelően anaerob energianyerést ( oxigén

nélküli) részesíti előnyben. A gyors izomrost munkavégzés szempontjából 2 csoportba

sorolható. Az egyik a gyors (robbanékony) glikolitikus (II.x) , melynek rendkívül kicsi az

állóképessége, igen kevés mitokondriummal rendelkezik és energiatermelés közben

melléktermékként tejsavat képez. Ez a fajta rosttípus az igazán jó sprinterekben található

meg nagyobb mennyiségben. A másik fajta gyors izomrost (II.a) aerob állóképessége

valamivel jobb, mint a gyors glikolitikus rost. Több mitokondriumot tartalmaz. A néhány

perces intenzív sportmozgások során vesszük ezt a rendszert leginkább igénybe.

Az átlag emberek izomzatában a lassú és gyors izomrostok aránya kb. 50-50%. A jó

sprinter alkatúaknál ez az arány a gyors rostok felé tolódik el, míg a jó hosszútávfutó

képességűek izomzatában a lassú izomrostok dominálnak. Az alábbi diagram a különböző

típusú emberek izomrost arányát mutatja


10

A mérési eredményekből azonnal kitűnik, hogy a világklasszis sprinterek izomzata

kevesebb, mint 20% lassú izomrostot tartalmaz, míg a maraton futóknál ez az arány pont

fordított. A II.x típusú izomrost nem is fordul elő náluk. Ennek oka: A két gyors izomrosttípus

megfelelő edzésinger hatására képes átalakulni egymásba. Tehát a gyors glikolitikus (II.x)

izomrostok aerob munkavégzés hatására átalakulnak a köztes II.a típusú izomrosttá. A

probléma csak akkor következik be, ha hosszabb edzéskihagyást követően a rostátalakulás

fordított irányba változik. Ez a sprintereknél jól is jöhet, ezért a versenyek előtti hosszabb

pihenő, még pozitívan is befolyásolhatja a rövid távú eredményeket. Extrém állóképességi

sportolóknál a gyors izomrostok minimálisan vannak jelen az izomzatban. Ezek is az aerob

terhelés hatására II.x típusúak.

Bengt Saltin már említett dán és kenyai futókon végzett széles körű vizsgálata kitért

arra is, hogy a két ország futóinak izomrost összetételében mutatkoznak-e valamilyen

különbségek. Az eredmény megdöbbentő volt. Kiderült, hogy a dán futók izomzatában

legalább olyan nagy %-ban van jelen a lassú izomrost, mint a gyors. E tekintetben a dán és

kenyai futók között nincs szignifikáns különbség.

forrás: www.photorun.net

Jelentős különbség mutatkozik viszont egy, a zsíranyagcserét befolyásoló enzim,

nevezetesen a HAD (3-hydroxyacyl CoA dehydrogenase) enzim aktivitása között. Ez az enzim

a zsírok lebontásának (B-oxidáció) egyik köztes lépését aktiválja, ezáltal segítve a zsírokból

történő energianyerést. a zsírok grammonként több, mint 2x több energiához juttatják a

működő izmokat, mint a szénhidrátok. Sajnos a szervezetünk szénhidrátraktára - amely az

izmokban és a májban tárolódik – véges. Egy állóképességileg jól edzett futó szénhidrát

raktára megközelítőleg 4-500 g. Ennek 1/5 része tárolódik a májban, nagy része viszont az


11

izmokban. Köztudott, hogy 1 g szénhidrát elégetésével 4 kcal energiához jut szervezetünk.

Tehát tisztán a szervezetünkben tárolt szénhidrátokból kb. 2000 kcal energiához juthatunk,

ami legfeljebb egy 2 órás futára lenne elegendő. Egy ilyen edzésmunka mellett a futó

regenerációs ideje nagy mértékben megnőne (48 óra). A zsírok a szervezetünkben szinte

korlátlan mennyiségben vannak jelen. Egy g zsír elégetésével 9 kcal energiához jutunk. A jó

zsírégető képességgel rendelkező futó

kevésbé meríti ki szénhidrát raktárait, így

hosszabb ideig képes teljesítménycsökkenés

nélkül fenntartani az adott intenzitást. Az

edzések közti regenerációs idő

lecsökkenésével képes a napi 2-3 alkalommal

végzett edzéseket végrehajtani, ami a kenyai

elit futóknál felkészülési időszakban általános

és elfogadott módszer.( A szerk.)

A különböző izomrostok mitokondrium

száma az egyik limitáló tényezője az aerob

energiatermelés hatékonyságának. Ez a kis

sejtszerv egy ovális alakú „energiagyár” , ami

a légzés által felvett oxigén segítségével

termel energiát. A mitokondrium fontos

jellemzője, hogy megfelelő inger hatására

növekedni és osztódni képes. Saját

fehérjetermelést irányító központtal, azaz

DNS-sel rendelkezik (mtDNS). A mtDNS kör

alakú, átlagosan 16 000 nukleotidpárból álló forrás: www.paul-tergat.net

DNS molekula. Más emlősfajok mtDNS-éhez

hasonlóan az emberi mtDNS is 13 fehérjét kódol, amelyek az elektrontranszport láncban és az ATP

szintézisben résztvevő enzim-komplexek részei, vagyis a hatékony aerob energiatermelést szolgálja.

Pitstiladis és munkatársai által a közelmúltban végzett vizsgálat kenyai elit futók és

kenyai átlag lakosság izomzatában megtalálható mitokondriumokat hasonlította össze. A

mitokondrium DNS-ének van egy jellegzetes szakasza, amelyet az őt alkotó dihidrouracil

alapján egyszerűen csak D-hurokként emlegetnek. Azért fontos ez a szakasz, mert itt

kezdődik a mtDNS újraszintézise, s itt nem működik a DNS-javító mechanizmus, valamint

nem találhatók gének, ellenben annál több a törzsfejlődés sok-sok

mutációját őrző eltérés a bázissorendben. A D-hurok különbözősége alapján a Földünk lakói

összesen 27 csoportra, úgynevezett haplocsoportokra oszthatók fel. A kenyai népcsoportok

az un. L haplocsoportba tartoznak. Pitstiladis vizsgálata arra keresett választ, hogy a kenyai

futók és az átlag lakosság mt DNS-ében a D-hurok L0 és L3 változata milyen gyakorisággal

fordul elő.

Paul Tergat

A kenyai hosszútávfutás legendája


12

A mérések során 70 nemzetközi szintű elit atlétát, 221 -az un. második vonalhoz

tartozó- országos szintű futót és 85 átlag kenyai embert hasonlítottak össze. Az eredmények

azt mutatták, hogy a futóknál (mindkét csoport) az L0 változat szignifikánsan nagyobb

arányban, míg az L3 változat alacsonyabb gyakorisággal fordult elő, mint a nem sportoló

átlag kenyaiaknál. A legnagyobb gyakorisággal az L0 változat a nemzetközi szintű elit

atlétáknál jelentkezett. Tehát az L0 a jobb adottságú kenyai futóknál nagyobb

valószínűséggel előfordul. így ez a változat – a vizsgálat konklúziójaként – összefüggésben

van a kiemelkedő kenyai hosszútávfutó eredményekkel.

A vizsgálatba bevont atléták a Nagy Hasadékvölgy (Rift Valley) területéről a

következő eloszlásban érkeztek:

Nem sportolók: 20%

második vonalhoz tartozók: 65%

Nemzetközi szintűek: 81%

A statisztika alapján világos, hogy a Nagy Hasadékvölgy területén élők genetikai adottsága a

legalkalmasabb a világszínvonalú hosszútávfutó eredmények elérésére.

http://journals.lww.com/acsm-

msse/Abstract/2009/01000/Mitochondrial_Haplogroups_Associated_with_Elite.14.aspx

http://www.mundoatletismo.com/Site/images/ndereba.jpg

Testalkat

Az emberi testalkat mérésére általánosan használt mutató a Testtömeg-index (body

Mass Index), ami a testtömegből és a testmagasságból kiszámított paraméter. Az

állóképességi sportokban, ahol a fáradással szembeni ellenálló képesség a döntő a magas

szintű sportteljesítmény elérésében kulcs fontosságú szerep juthat a testalkatnak. A nagyobb

Catherine Ndereba

http://journals.lww.com/acsm-msse/Abstract/2009/01000/Mitochondrial_Haplogroups_Associated_with_Elite.14.aspx

http://journals.lww.com/acsm-msse/Abstract/2009/01000/Mitochondrial_Haplogroups_Associated_with_Elite.14.aspx


13

izomtömeggel rendelkező sportolók ugyan nagyobb erőkifejtésre képesek viszont az

egységnyi idő alatti energia és oxigénfogyasztásuk nagyobb.

Bengt Saltin a dán és kenyai futók testtömeg-indexét összehasonlítva a következő

különbséget találta:

A felnőtt kenyai futók testtömeg-indexe 19,2 kg/m2 szemben a dánok 20,6-os

értékével. (Junior kenyai futóknál ez 18,6 kg/m2)

A kenyai futók 7cm-rel alacsonyabbak és 5kg-mal könnyebbek dán társaiknál.

A kenyai futók lábhossza kicsivel (5%) nagyobb mint a dán futóké.

A kenyaiak lábszára vékonyabb, ezáltal a szervezetüknek kevesebb oxigénre van

szükségük, ahhoz, hogy az izomszöveteket energiával ellássa. Mintegy 400g-mal

könnyebb a lábikra izmuk.

A kevesebb energiafogyasztása azt jelenti, hogy a Kalenjin törzs futói 10%-kal

gazdaságosabban futnak, így a szubmaximális terhelések alkalmával a tejsav

felszaporodás a vérükben kisebb mértékű, mint a dán futóké.

A már említett német kutatás – ahol tíz Kenyai futót, vizsgáltak egy 6 hetes

tengerszinten történő edzésblokk után- kiderítette, hogy a kenyaiak a 18 kilométer per óra

(3:20 perc/km) feletti sebességnél gazdaságosabban futnak - magyarázta a kutatócsapat

egyik tagja, Nicole Prommer. Az afrikaiaknak ugyanis bizonyos sebesség esetén kevesebb

oxigént használ el az izomzatuk. Ez nyilván azért alakult ki, mert az izomtömeg optimálisan

alkalmazkodott a hosszútávfutás okozta terheléshez.

forrás: http://www.sport-fitness-advisor.com/lactate-threshold.html


14

A Tejsavküszöb és a mitokondrium

Az állóképességi teljesítmények legmeghatározóbb élettani faktora a maximális

oxigénfelvétel (VO2max) mellett a tejsav küszöb (LT). Az az intenzitás, ahol a szervezetben a

tejsav keletkezésének és a vér útján a májba való elszállításának egyensúlya felborul. Így az

izomszövetben és a vérben a tejsav mennyisége felszökik. Két, azonos aerob kapacitással

rendelkező futó esetében a teljesítmény különbségét nagy mértékben az határozza meg,

hogy melyik versenyző tudja a maximális oxigénfelvevő képességének nagyobb %-át tudja

tartósan kihasználni, vagyis aerob energiatermelésre fordítani. Ez a gyakorlatban annyit

jelent, hogy nagyobb sebességnél van az egyéni anaerob küszöb értéke. Elit férfi futóknál ez

az érték 2:55 -3:00 perc/km-es sebességnél van, nőknél 3:15-3:20 perc/km-nél. Elit futók

esetében a maximális oxigénfelvevő képesség 70-80%-a az az intenzitás, ahol az individuális

anaerob köszön jelentkezik. Gyengébb edzettségű futóknál ez alacsonyabb %-on jelentkezik.

Ez a maximális pulzus 85-90%-án jelentkezik.

A kenyai futók alkati adottságukból kifolyólag más európai és amerikai futókkal

azonos aerob kapacitás mellett az egyéni laktát küszöb értékük a VO2max sebességük

nagyobb %-án jelentkezik, vagyis magasabb intenzitáson, sebességen.

Az aerob energiatermeléshez elengedhetetlen az izomrostok

A kenyai futók edzésmódszere

A kenyai futók központosított és rendszeres felkészítése az 1960-as években

kezdődött. Akkoriban az angol John Velzian és a kenyai Charles Mukora azt a feladatot kapta,

hogy készítse fel a kenyai atléta válogatottat az 1968-as mexikói olimpiára. Velzian mint

testnevelő és edző már korábban (1959)a gyarmati sorban lévő Kenyába érkezett, s mint

tanár végezte odaadó munkáját. Az ország 1963-as felszabadulását követően a két

szakember elkezdte munkáját az akkor még a hadsereg kötelékében lévő versenyzőkkel. A

siker átütő volt. Hamar kiderült, hogy Velzianék „kincsesbányára” leltek. Az 1968-as mexikói

olimpiáról 3 arany 4 ezüst és 1 bronz éremmel 800m-10 000m-ig a legeredményesebb

nemzetté nőtte ki magát a kenyai csapat.

A különböző ügynökök és a kenyai lakosság számára hamar világossá vált, hogy az ott

élő népesség valamiféle született tehetség birtokában van, amely a nehéz életkörülmények

között élő lakosság közül a felemelkedés, a jobb élet reményét válthatja ki. Különböző

menedzser cégek egymás után építették ki saját versenyistállójukat, ahol több nemzetközi

szintű kenyai futót neveltek ki. Ők építették fel a nagyobb kenyai edzőtáborokat, ahol a helyi

futók bentlakásos kollégiumokban élnek és egyetlen dologra kell koncentrálniuk: Az edzésre.

A leghíresebb edzőközpont Eldoretben működik. Itt nevelték ki a világklasszis kenyai atléták

99%-át.


15

Az 1976-os és az 1980-as olimpiát az afrikai országok bojkottálták, ami nem igazán kedvezett

a kenyai atlétika továbbfejlődésének. Ekkor (1980-ban) érkezett az országba a német

születésű testnevelő, edző és sportdiplomata Walter Abmayer és a fejlődő országok

sportágfejlesztő projektjének keretén belül (hazájában finanszírozták tevékenységét)

számos edzőképző tanfolyamot szervezett az ott élő sportszakembereknek és 5 év alatt

több, mint 500 új edzőt képezett ki. Köztük volt Mike Kosgei is, - a „ravasz róka” - aki 1985-

től 10 éven keresztül irányította a kenyai atléta

válogatottat. Leköszönése után 6 évvel 2001-től

2004-ig ismét a csapat élén dolgozott.

Kosgei 14 éves munkája alatt számos olimpiai-

és világbajnokkal dolgozott együtt. Rendkívüli

motiváló és taktikai érzékkel rendelkezett, s nagyon

odafigyelt tanítványai minden rezdülésére. Kosgei

véleménye eképp hangzott a kenyai futókról:

„A nyugati világban az emberek képtelenek

munka nélkül a túlélésre. Kenyában az atléták

legtöbbje időmilliomos. Naponta háromszor is jut

idejük edzésre… És a szó szoros értelmében éhesek….

forrás:http://exploringafrica.matrix.msu.edu

Amikor az európaiak vagy az

amerikaiak

edzenek, stopperórát használnak és

állandóan pulzust, szívritmust

ellenőriznek, úgy tűnhet az őket

szemlélőknek, hogy kifejezett munkát

végeznek…. Az afrikaiak elkezdenek

futni, többnyire elég lassan, s később

beleerősítenek, fokozzák az intenzitást.

Számukra ez az egész inkább játékszerű.

Ha egy-egy edzés nem sikerül, a kenyaiak http://home.online.no/~hanswerp/bilde2008/ngugi1.jpg

úgy fogják fel: ma nem voltam az igazi…

Ez a felfogás már a nagyapákkal kezdődött. Amikor őrizték a nyájat, időtöltésként

kedvelték a

birkózást. Szóval, amikor birkózol és az

John Ngugi

A 80-as évek meghatározó futója

Julius Kariuki

80-as évek meghatározó

3000m-es akadályfutója


16

ellenfél a földhöz teremt, azt nem úgy könyveled el, hogy legyőzött, hanem hogy ezen a

napon neked nem sikerült őt legyőzni…A kenyaiak ezt a fajta filozófiai felfogást vallják az

atlétikai pályán ma is.” (ford. Gallov Rezső)

Az elit kenyai férfi futók edzésmódszerét vizsgálta Billat és mts. (2003.) Azt találta, hogy az

elit kenyai 5-és 10 000m-es futók edzésük kb. 85%-át az egyéni laktát küszöb sebességük

alatt végzik.

Documents

Kenyai Titok