A TARTALOMBÓL

Adjunk hálát mindnyájan...

Én Istenem, legyek vidám...!

Egyházi hírekTemetõben voltam

Halottak napi imádság!

Kopjafaavatás

Ferihegyi találkozó

Kereszténység és kultúraAz egyház és a pszichológia feladatai...

Dávid Ferenc (monodráma) 1. rész

Akik elõttünk jártak...Fodor József

Unitárius portrékAz igazság globalizációja

– beszélgetés George Williams-sal

Egyházközségeink életébõl

Áprily LajosLASSÚ SZÁRNYON

Uram, a két szárnyam nehéz,hozzád emelkedni ma nem mer.Ne bilincselj meg és ne bántsnagy súlyoddal, a félelemmel.

Te nagy völgyedben ne legyekénekre béna, hitre gyáva.Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,mint kicsi koromban anyámba.

Hívott erõseid daloslakomáján mindig ne késsem.Kapudtól ne térítsen elutat veszítõ szédülésem.

Viharszeles mélyed felettmeredekedet bízva járjam,sziklafalon hajnalmadár,örömpiros legyen a szárnyam.

És hogyha mégis hullanéksugaradban vagy sûrû hóban,sohasem látott arcodatláthassam egyszer, zuhanóban.

56. ÉVFOLYAM 5. SZÁM2002. SZEPTEMBER–OKTÓBER

Kéthavonta megjelenõ folyóirat

2 UNITÁRIUS ÉLET

Laptulajdonos:Magyarországi Unitárius Egyház

Felelõs szerkesztô:Balázsi László

Fõszerkesztõ:Kászoni József

Fõszerkesztõ-helyettes:Léta Sándor

SZERKESZTÔSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.

Telefon/fax: 311-2801Terjeszti a Magyarországi Unitárius Egyház.

Elôfizethetô:egyházi központunkban személyesen,

vagy egyházi csekken.Évi elôfizetési díj: 1200,– FtEgyes szám ára 200,– FtMegjelenik kéthavonta.

Felelôs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842

Nyomdai elõkészítés:Kovács Gyula

Készült:az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben

Felelôs vezetô: Balogh Mihály

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu

Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõk vi-selik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nemérintõ rövidítések jogát.

Folyóiratunk minden páros hó-nap végén jelenik meg.

2002. október 10-én a magyar Ker-tész Imrének ítélte oda az idei irodal-mi Nobel-díjat a svéd Királyi Akadé-mia. Indoklásában kifejtette: „KertészImre munkássága azt kutatja, lehetsé-ges-e még az egyéni lét és gondolko-dás egy olyan korban, ahol az embe-rek csaknem teljesen a politikai hata-lom alávetettjeiként élnek”.

Kertész Imre 1929-ben született,14 éves korában megjártaAuschwitzot. 1948-ban érettségizettBudapesten. 1948–1950 között a Vi-lágosság, majd az Esti Budapest mun-katársa, 1951-ben gyári munkás volt,1953-tól szabadfoglalkozású író ésmûfordító.

Elsõ regénye a Sorstalanság többévi várakozás után jelenhetett csakmeg 1975-ben. A regény fõhõse egykamasz fiú, akit a náci haláltáborszörnyû tapasztalatai érleltek felnõtté.A Kaddis a meg nem született gyer-mekért (1990) folytatás is, válasz isaz elsõ regényre, amennyiben fõsze-replõje a gyermektelen és ezáltal be-fejezett sors mellett dönt. Írásainak fõtémája a XX. század szörnyûségestörténete, a gyûlölködés, a népirtás,az emberi lelkekben élõ embertelen-

ség. További mûvei: A nyomkeresõ,A kudarc, Detektívtörténet, Jegyzõ-könyv, Az angol lobogó (elbeszélés),Gályanapló, A holocaust mint kultúra(esszé), Valaki más: a változás króni-kája, A gondolatnyi csend, amíg a ki-végzõosztag újratölt. Mûveit többnyelvre lefordították.

1983-ban Füst Milán-díjat, 1989-ben József Attila-díjat, 1992-ben So-

Kertész Imre irodalmi Nobel-díjasros-életmûdíjat, 1996-ban Márai-díjatkapott. 1997-ben Kossuth-díjjal tün-tették ki. 1995-ben Brandenburgi Iro-dalmi Díjat, 1997-ben a lipcseikönyvvásáron nagydíjat kapott, elsõ-sorban a Sorstalanság címû mûvéért.1997-ben a német kultúra külfölditerjesztéséért megkapta a NémetNyelvészeti és Költészeti Akadémiafõdíját, a Friedrich Gundolf-díjat.2000 májusában Herder-díjjal, majdnovemberben a Die Welt címû németországos hetilap irodalmi díjával tün-tették ki. 2001-ben tagja lett a németBecsületrendnek (Pour le Mérite),amely a mûvészeknek adható leg-magasabb németországi kitüntetés.2002. október 9-én, eddigi életmûvé-ért, Hans Sahl-díjjal tüntették ki Ker-tész Imre írót Berlinben.

(MTI-hír az Internetrõl)

KÖZLEMÉNYTisztelt Adományozók!Tájékoztatjuk Önöket, hogy a 2001. évben felajánlott SZJA 1%-ára befolyt

összeget (1 394 697 Ft ) a Kuratórium döntése alapján a következõ célokrahasználtuk fel:Számítógép-vásárlásra összesen 750 e FtGyõri Unitárius Egyházközség 150 e FtKocsordi Unitárius Egyházközség 150 e FtDunántúli Unitárius Egyházközség 150 e FtHódmezõvásárhelyi Unitárius Egyházközség 150 e FtBartók Béla Unitárius Egyházközség 150 e FtEgyházi épületeken történõ felújításraés karitatív tevékenységre 650 e FtDebreceni Unitárius Egyházközség 80 e FtPestszentlõrinci Unitárius Egyházközség 80 e FtBudapesti Unitárius Egyházközség 80 e FtDuna-Tiszaközi Unitárius Egyházközség 80 e FtFüzesgyarmati Unitárius Egyházközség 80 e FtBeregi Unitárius Szórvány 40 e FtGyõri Unitárius Szórvány 40 e FtDunántúli Unitárius Egyházközség 40 e FtHódmezõvásárhelyi Unitárius Egyházközség 40 e FtBartók Béla Unitárius Egyházközség 40 e FtKocsordi Unitárius Egyházközség 50 e Ft

A támogatás összegét pályázat útján lehetett elnyerni.Az Unitárius Alapítvány Kuratóriuma köszöni mindazoknak a támoga-

tóknak a bizalmát, akik felajánlásukkal Alapítványunkat jelölték meg ked-vezményezettnek.

Dr. Beke Ildikó sk. Gergely Felicián sk.elnök titkár

UNITÁRIUS ÉLET 3

Adjunk hálát mindnyájan…Kedves Testvéreim,atyámfiai!Már az ókor embere felis-

merte, hogy minden áldásadója: Isten. Jóságát megkell köszönni, úgy, hogyadunk Neki abból, amit Tõlekaptunk. A legszebbet, a leg-jobbat, a legértékesebbet ad-juk. De hogyan jut el Isten-hez? Hogyan jut fel az égbe?A füst, az száll fel Hozzá.Nosza égessük el áldozatun-kat. Gondoljunk Mózes áldo-zatára, Kain és Ábel füstjé-re….

Ézsaiáson és Hózseásonkeresztül Isten kiáltása hal-latszik: Mire való nékem vé-res áldozataitok – megelégel-tem – Szeretetet kívánok énés nem áldozatot, Istennekismeretét mintsem égõ áldo-zatot!

Minden évben szeptember utolsó vasárnapja azunitárius hívõ ember számára az Õszi Hálaadásnapja. Lélekbõl fakadó imádságban hálát adunk ajó Istennek mindazokért a lelki, szellemi és anya-

gi javakért, melyekkel éle-tünket megáldotta. Ez õsziünnepen mi is áldozunk Is-tennek! Hogyan kell ezt matenni? Hálával!

Smiles angol gondolkodómondotta: „A hála érzete amûveltség fokmérõje. Lás-sam milyen hálás tudsz len-ni és megmondom ki vagy!”

Hálásnak lenni annyi,mint komolyan venni valaki,valami iránti kapcsolatun-kat. Ha hálásak tudunk len-ni szüleinknek, testvéreink-nek, barátainknak, mennyi-vel inkább hálásak kell len-nünk Istennel szemben, akiminden áldások adója.

Gyermekeinket, unokáin-kat arra tanítjuk, hogymondd szépen: Köszönöm!

Ezt tegyük mi is, felnõttkorban is. Köszönjük meg az életet Istennek! Mél-tóképpen csak hálaadással tudunk Istennek tet-szõ áldozatot bemutatni. Jó hírt hallunk, megol-dódnak gondjaink, segítséget kapunk, ezt mond-juk: Hála Istennek!

Ernest Psichari:

Hálaadás a hitértIstenem, nem akarok félni többé fényességedtõl,éppen most, hogy láttam világosságodat.Magamtól sem félek többé,mert tudom, hogy bennem élsz.Nem ismertelek téged,mert,,bizonyítani’’ akartalak.Most már ismerlek téged,mert nem akarlak,,bizonyítani’’.De tudom, hogy amikor nem ismertelek,te már akkor is bennem éltél,és nagy elhagyatottságom idején,amikor távol voltam szentségeidtõl,e hosszú éjszaka idején is velem voltál.Ennek a természetfeletti fényneka felkeltét készítetted elõ bennem.Istenem, megismertelek,egész egyszerûen azért, mert neked úgy tetszett,hogy megismerjelek.Elismerlek abban is,ami benned megismerhetetlen.….Ó, Istenem, bocsásd meg azt a nagy hazugságot,

amelyben eddig éltem.Nagyon jól éreztem magamban azt a bensõ erõt,

amely vezetett az életben,

de mégsem hozzád vezetett.Bocsásd meg azt a hálátlanságot,hogy nem azt akartam neked visszaadni,

ami bennem a sajátod volt,és hogy az ideáloktól dagadó vitorlák nem feléd

tartottak.Bocsásd meg azt a nyomorúságot,hogy hittem a szeretetben,anélkül, hogy a te szeretetedben hittem volna.Hogy hittem a törvényben,anélkül, hogy a te törvényedben hittem volna.És hogy hittem a jóságban,anélkül, hogy a te jóságodban hittem volna.Bocsásd meg nyomorúságomat,hogy a fény óceánját szemléltem,anélkül, hogy kimerészkedtem volna hozzád,és hogy az örökkévalóság partján tétováztam,

amelyet nekem ajándékoztál.Bocsásd meg azt a gõgöt,hogy téged tanulmányozni akartalak,

mielõtt szerettelek volna,és hogy olyan módon akartalak megismerni,

amely a valóságbanlényed megismerésének az akadályát jelentette.

Zsolt. 116.12-13

Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, mit velemtett? A hálaadás poharát fölemelem és azÚr nevét hirdetem.

Zsolt. 100.4

Menjetek be az õ kapuin hálaadással,tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákatnéki, áldjátok az õ nevét!

Zsolt. 95.2

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunknéki zengedezésekkel.

Zsolt. 69.31

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és ma-gasztalom hálaadással.

Mát. 26.26-27

Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, ál-dást mondott és megtörte, odaadta a tanítvá-nyainak és ezt mondotta: Vegyétek, egyé-tek…És vette a poharat és hálát mondott, oda-adta nekik, és ezt mondotta: Igyatok ebbõlmindnyájan;…

4 UNITÁRIUS ÉLET

Az sem mindegy, hogy hogyan hangzik el aj-kunkról e szó. Vannak, akik csak ennyit monda-nak: Hál istennek!

Sajnos, sokszor gépiesen hangzik ez a szó, nincsbenne érzés, nem lélekbõl fakad. Semmi hasznaennek.

Amikor azt mondjuk: Hála legyen Istennek, ak-kor gondoljunk rá és valóban érezzük is az irántavaló hálát.

Isten kijelentette a zsoltáríró által: Aki hálávaláldozik, az dicsõít engem!

Mondhatja azonban valaki: ilyen olcsó lenne Is-ten?! Egy-két köszönet, egy kicsi hála, néha? Skész a dicsõítés, máris megnyertük Isten kegyét,szeretetét? Ne gondoljuk, hogy ez éppen így van,mert aki valóban hálás Istennek az komoly kap-csolatot tart fenn Vele – hétköznapokon és ünnep-napokon egyaránt. A hálás szív megköszön min-den napot, minden órát; kenyeret, otthont, mun-kát, földet, kézfogást, virágot …

Milyen szép ünnep a hálaadás alkalma s mimégsem értékeljük eléggé, nem ünnepelünkannyira, mint más alkalmakat. Nem fogjuk fel,hogy éppen olyan fontos és nagy, mint karácsonyvagy húsvét ünnepe.

Nem azért mert az ünnep lett szegényebb,színtelenebb, hanem azért, mert mi emberek nemtudunk megfelelõen hálásak lenni.

Gondoljunk gyermekkorunk otthonaira, a sajátkenyerét elõteremtõ falusi emberre. A hálaadásnapja a kenyérért volt. Emlékezzetek, hogyan isvolt otthon? Legyen szátokban íze, orrotokban il-

lata a frissen sütött házi kenyérnek, amit édes-anyánk vagy nagyanyánk sütött a kemencében.Minden sütés hálaáldozat volt. Beledagasztotta atésztába az Istenhez küldött fohászát.

Megértjük, hogy aki hálával áldozik az dicsõítiIstent.

Csendüljön fel ajkunkon Dávid Ferenc éneke(énekeskönyvünk 43. éneke): Adjunk hálát mind-nyájan, hálás szívvel, vidáman.

A hála és köszönet Isten iránt idõtõl független,szívbõl fakadó, õszinte emberi megnyilatkozás.Sokszor nyomban a megtörtént esemény, siker,munka, eredmény után hálát mondunk. Máskorpedig egy megadott idõben, meghatározott naponösszesítve az elmúlt idõszakot, életet.

Nézzük munkánk sikerét, a bölcsõben a kis-gyermeket. Vegyük észre, hogy milyen régen nemvoltunk betegek, nem történt semmi baj velünk,vagy éppen most gyógyultunk fel és ezért a hálaérzete vonz a templomba, Isten elé.

Ady Endre: Isten iránti hálája jut eszembe:Te voltál mindig mindenben minden…/ Ma kö-

szönöm, hogy Te voltál ott, hol éreztem / Az élete-met. S hol dõltek, épültek az oltárok. / Köszönömaz én értem vetett ágyat, / Köszönöm neked az el-sõ sírást, / Köszönöm tört szívû édesanyámat, fia-talságomat, / És bûneimet. Köszönöm a kétséget,a hitet, / a csókot és a betegséget. / Köszönöm,hogy nem tartozok senkinek másnak, / csupán né-ked, mindenért néked.

Ámen.Léta Sándor

Gondviselõ Isten, Édes jó Atyánk!

Imára kulcsolt kézzel, gyermeki hangonszólítunk meg Téged. Szólunk Hozzád atemplom csöndjében a gyülekezet közössé-gében vagy otthonaink meghitt hangulatá-ban.

Lecsendesedik a zajos, háborgó lélek ésa kérõ, sokszor akaratos követelõ hang át-alakul hálaadó imává.

Jól esik egyesült szívvel, közösségi erõ-vel imádkozni, érezve, hogy nem vagyunkegyedül, lélekben sokan vagyunk, mert egyközösséghez tartozunk.

Áldozathozatalra hoztuk szívünk, csakmi nem használunk külsõ cselekedeteket,megnyilvánulást annak kimutatására,csendben önmagunkba szállunk és tisztalélekkel feléd fordulunk. Így tisztelünk té-ged.

Nincs is szebb, igazabb elismerés Elõt-ted, mint az egyszerû, tiszta emberi szív,az õszinte gyermeki lélek, amelyet felmu-

tathatunk elõtted és az emberek elõtt min-den képmutatás és tetszelgés nélkül.

Erre hív Jézus is: elõbb a lélek legyentiszta, és egész voltunk világos lesz.

Mégis hányszor állunk Elõtted gondter-helten, vitatkozó lélekkel, a holnap irántiaggodalommal.

Tudjuk, Téged nem lehet félrevezetni,becsapni, megtéveszteni. Te látod, ami azemberi lélek mélyén van. Ismered mirevan szükségünk még mielõtt kérnénk. Decsak akkor adod meg ha kérjük, és mi isannak érdekében cselekszünk.

Ezért állunk hálaadással Elõtted, érez-tesd meg, hogy velünk vagy, értünk mozga-tod a csillagokat az égen, vigyázol ránk, hatévelyegnénk, figyelmeztetsz.

Mint jó gyermek szüleinek köszönjükatyai mivoltodat és irántunk mutatott sze-reteted.

Fogadd el Istenünk szívünkbõl felfakadóhálánk és köszönetünk.

Ámen.

UNITÁRIUS ÉLET 5

„Én Istenem, legyek vidám...”(Beszélgetés Istennel verses gondolatok alapján)

Végtelen Szeretet, Örök Jó-ság, Mennyei Atyám!

„Így õsz felé, mikor a kerte-ket paskolja már a hûvös per-meteg, eszembe jut: egykor,mint kisfiú mennyit voltamilyentájt szomorú... „Mostsincs ez másként, amikormegfakul a táj, amikor füvek-ben, fákban megdermed avér, rezgõ nyárfákról hulldogála lomb. Pedig kibeszélhe-tetlen, megfogalmazhatatlangyönyörûségek között járok,és mindenhol csak azt fede-zem fel, hogy Te nevetsz min-denek mögött minden hang-ban, a színek zuhatagában Temosolyogsz le mindenekre.Õszi hervadásban járva aka-rok megbizonyosodni nagy ésmegmásíthatatlan igazságod-ról, hogy „az élet régibb a ha-lálnál”, s ha jönnek is boron-gós õszök, nincs megállás akörforgásban, a hangtalannávált erdõk újra dallamossálesznek, és zöld tengerré hul-lámosodik a kihalt táj, ha ki-bocsátod lelkedet, hogy meg-újuljanak mindenek, s a min-denekben mi is, gyermekeid:„...mégis szép a madárének /és mégis szép a tavasz, illat,fû, rög / s a kis méhecske én-nekem is zümmög / és élni,élni, élni akarok!” (Dsida Je-nõ). E biztatás, e boldog érzé-seket fakasztó tudat õszi har-mat-könnyeket felszárító hittéerõsödik életemben, mind-annyiunk életében, akiknekõszelõ naptárát úgy teleszór-tad a történelem gondviselõUraként, mint ahogy „zörgõlombbal, holt avarral” az uta-kat.

A hálaadás és köszönet ál-dott alkalmain megerõsöd-

tünk abban a hitünkben, hogynincs senki köztünk, akinekjoga lenne elmulasztani, elfe-lejteni kimondani drága anya-nyelvünk egyik legszebb sza-vát: „köszönöm”, és egészéletemet átívelõen gyermekialázattal vallani meg: „Ma kö-szönöm, hogy te voltál ott, /Hol éreztem az életemet / Shol dõltek, épültek az oltárok./ Köszönöm az énértem vetettágyat, / Köszönöm neked azelsõ sírást, / Köszönöm törtszívû édesanyámat, / Fiatalsá-gomat és bûneimet, / Köszö-nöm a kétséget, a hitet, / Acsókot és a betegséget. / Kö-szönöm, hogy nem tartozoksenkinek / Másnak, csupánnéked, mindenért néked.”(Ady Endre). Az ünnepekkelemlékeztetõ október Golgotá-ról Golgotára ûzött-hajtottsok-sok testvéremmel, akik-nek tudnunk kell, hogy hon-nan jöttünk és hová megyünke zavaros idõben. Áldott légyAtyánk, hogy szívünknek látá-sával ott állhattunk, oda me-hettünk, ahol keresztény-ma-gyar életünk élõ forrásvizétláttuk fakadni. Bár fájó ke-resztutakat járunk évrõl-évreaz õszi emlékezésekben, még-is reményvirágok magvait se-gíted elhinteni a keresztfák tö-vében, hogy egy tisztító télután boldog tavasz nyissontermõ-reményeket egy álmo-dó, örök-gyermek nép számá-ra,

Tudom Atyám, hogy „Örö-mök szállanak, / kedves fõkhullanak, / sírdombok málla-nak, / Egy-egy kéz, drága kéz,/ mindegyre elereszt, / min-dennap vereség, / mindennapúj kereszt... Szem mögött, szó

mögött / gondárnyék feketül”,de nem szabad bátortalannaklennem, mert „ködödben csil-lag ég, / gondodból fény te-rem” bármennyire is borús azõszöm, az õszünk. Szédülnömsem szabad, zuhannom semlehet, mert a szirten is rózsaágvigyázza lelkemet, s aholennyi aggódás, szépség veszkörül, ott ott van a megtartóGondviselés, ott vagy te, irgal-masságnak Istene.

Gondviselõ Atyám!

Megköszönöm az emléke-zések szívet-lelket melengetõélménysokaságát. Gyermek-koromból átörökített szomo-rúságomat, lelkemnek barnagyászát oszlasd el. Bár vanma is bõven, ami fájjon, mertnem lehet, még nem adatottmeg az, hogy ne kelljen sírniitt a Kárpátok alatt. Életem-nek, történelmünknek vagy éslégy a mindenható Ura. Add,hogy legyen meg mindig amindennapink, jusson mindigkét garasunk adni, és nekünkne kelljen kéregetni, koldulni,add,hogy jól essen mindig asírókkal sírni, tegyen boldog-gá mindig minden, ami szép,ne féljünk a szeretettõl, szeret-hessük azokat is, akik nemszeretnek, ne kívánjuk azt,amink nincs, lehessünk em-berek akkor is, amikor az em-berek nem akarnak embereklenni, tarthassuk meg a hitet,futhassuk meg a kicsik futásátés futva futhassunk az Érkezõelé, kiálthassuk ma is és hol-nap és holnapután és azutánis: Úgy legyen!

Úgy legyen, Atyám! Mind-örökké! Ámen.

(Sik Sándor után)

B. L.

6 UNITÁRIUS ÉLET

Egyházi hírek

Temetõben voltamNem egyedül. Sokan voltunk. Mert ilyenkor október

végén nagyon sokan elindulunk, nagyon sokan elindul-nak a temetõbe; van aki ténylegesen, valóságosan, vanaki csak az emlékezés útján a temetõk felé, irányábaveszi, vesszük utunkat. Ilyenkor, az évnek ebben a máremlített idõszakában, talán õsi szokás hajtja az embere-ket emlékezni szeretteik sírjához. Vagy a múlttal akar-nak egyesek találkozni? Vagy úgy érezzük, hogy talál-kozunk azokkal egy rövid idõre, akik már megérkeztekoda, ahova minden élõ ember közeledik? Mert akar-va-akaratlan minden lépés közelebb visz mindannyiun-kat a halálhoz, még ha tiltakozunk is ellene. Temetõbenjárva eszembe jutott: vajon ki gondol arra, hogy mindenlépésünkkel a halál felé megyünk? Az óra másodperc-mutatója kimérten kattan a kijelzett következõ vonal-kához, és jelzi, akkor is, ha nem mindig tudatosul ben-nünk, hogy ezzel is kevesebb lett életünk ideje. Az idõkönyörtelen, sosem áll meg, mindig tovább siet és viszbennünket is magával. Vajon jó ez így? Vagy nyugtala-nító és még tovább szaporítja gondjainkat ebben az ag-godalommal és félelemmel teljes világban és idõben?

A temetõt járók tömegében egyedül érzem magam.Itt, ezekben a temetõkben nem ismerek senkit, engemsem ismer senki. Vajon vannak-e, mint én, és ha igenkik és hányan, akik most az életrõl és halálról elmél-kednek, és erre gondolnak? Vagy talán abban gondo-lunk egyet, hogy olvasgatjuk a síremlékek feliratait...Itt nyugszik... élt..., és az illetõ születési és elhalálozá-sának az évszáma meghatározza a kort, amelyben élt.Így el lehet helyezni a holtakat a korban, amelyben él-tek. A történelem meg leírja, hogy milyen volt az a kor.

Több sírkõ megállít. Az egyiken csak ez a felirat:édesanyánk. És eltünõdök, mintha egy kidolgozott, asok munkától kicserepesedett kéz intene felém, amelyvalamikor kis, meleg gyermektesteket simogatott, asz-

talt terített az éhezõknek, kenyeret dagasztott, virágotültetett, ágyat bontott a fáradtaknak, majd mielõtt õmaga is nyugovóra tért, végighordozta tekintetét az al-vókon, aztán Isten nevével az ajkán maga is becsukta aszemét. És arra gondoltam: talán jó lenne tudni a kort,amelyben az édesanya élt. Vagy az édesanyák mindenkorban ilynek, és személytelenül tûnnek el a múlt ho-mályában?

Továbblépkedek, miközben figyelem a virágaikat vi-võk arcát. Vajon tudatában vannak-e annak, hogy apercmutató most is tovább pattan, és ha majd számuk-ra utolsót mozdul, nos akkor mi következik azután? To-vatûnõ, futó életünknek vajon mi a célja? Mert nem hi-szem, hogy ott áll meg minden, amikor a lelkész egy-egykoporsó, urna mellett kimondja a szót: elvégeztetett,vagy amikor azt írják fejfánkra: „Itt nyugszik!”. Ez csakegy állomás, aminek elérkeztéhez át kell szállni valamimás jármûre. Ez csak egy küszöb, amit mindenkinek átkell lépnie.

Eddigi életem alatt jártam már nagyon régi temetõk-ben, ahol az idõmarta sírköveken alig lehetett olvasni afeliratot, a róluk maradt emlékeket pár év pora nagyonhamar betakarta. A következõ nemzedék még – talán –hoz virágot, azután majd csak a mindent elborító gyomlepi be a süppedõ sírt. Miközben lent a föld alatt elvégzimunkáját a természet, és az Írás szavaival por lesz atest, csak néhány barna csont marad. De hiszem: Jaj,nem ez a vég! Továbblépkedve, mintha sötét lepel zu-hanna szemem elé, miközben egy kemény szó tolakodikelém, (elénk?): titok. Majd a homályból, ha jól körvona-lazódik, mintha egy kereszt, egy, fejfa, egy kopjafa tûn-ne fel a hívõ ember elõtt és ezt hirdeti: Az Isten szeretet,és aki szeretetben marad az Istenben marad, és az Istenis õbenne.

(–)

Halottak napi imádság!Életnek és halálnak Istene, Gondviselõ Atyánk!Életünknek ezen pillanata, évszaka figyelmeztet bennünket

arra, hogy mindannyian vándorai vagyunk a földi életnek. Élet-tel ajándékozol meg Istenünk, elindítasz a földi lét megharcolá-sára, megküzdésére, hogy aztán annak végén visszahívj magad-hoz. Így távozunk Hozzád e földi élet elmúlása után. Így távoz-tak sokan közülünk.

Minden év november elején az unitárius ember is megemlé-kezik halottairól. A halottkultusz egyidõs az emberrel, mert ben-nük a teremtõhöz, a gondviselõ Atyához visszatérõ testvéreinketlátjuk.

Megemlékezünk róluk, mert az ember nem tud felejteni. Kü-lönösen nem tudja elfelejteni szeretteit: élettársát, szüleit, gyer-mekeit, barátait. Haláluk után is ott élnek õk az élõk szívében,lelkében. S mint ilyenekkel szeret az ember idõnként lélekbenújból találkozni, tisztelettel adózni földi maradványaik elõtt.

Egyrészt szomorúsággal telik meg szívünk, mert nincsen kö-zöttünk az akit szeretünk, nem foghatjuk meg kezét, nem ölel-hetjük át, mint régen. Mélyen bennünk él az emlék és annakvisszaidézése fájdalmat okoz lelkünkben. Hozzád imádkozunkIstenünk ebben az emlékezésnek pillanatában. Te ki megsebzel,gyógyíts is be.

Másrészt reménységgel állunk meg e napon az élet és halálhatárkövénél. Hiszen csak egy állomás a halál, mely után unitá-

rius hitünk szerint egy újabb élet következik. A te országodbanvaló élet, ahol a Ézsaiás próféta szerint: „…az Úr lesz nekedörök világosságod és istened lesz ékességed. Napod nem megytöbbé alá és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök vi-lágosságod és gyászod napjainak vége szakad.” Ézs. 60,19-20

És titkolt reménységgel hisszük, hogy eltávozott testvéreinkmegállva Isten világossága elõtt ránk tekintenek, minket figyel-nek, és mint Istenhez közel állók, tesznek egy jó gondolatot ér-tünk „a mennyben”.

Mi is kérünk téged gondviselõ Atyánk, fogadd kegyelmesene földi életbõl eltávozott testvéreinket, mint hazatérõ gyermeke-ket, még akkor is ha tékozlók voltak, de megtértek és Hozzádtértek. A te kezeidbe ajánljuk életüket és a mi életünket is, merttudjuk, hogy ott vagyunk a legjobb helyen.

Áldd meg az emlékeket, törölt le a könnyeket és nyugtasdmeg a háborgó lelkeket.

Erõsítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mitõl fél-ni, rettegni: hiszen Pál apostol figyelmeztetõ és intõ szavait hall-gatva: akár éljünk, akár haljunk, tieid vagyunk. (Róma 14,8) éssem élet, sem halál semmi sem tud elszakítani a te szeretetedtõlIstenünk.

Ezzel a hittel és reménységgel állunk meg sírok mellett, hogyazon túl egy örökkévalóság vár. Ámen!

Léta Sándor

UNITÁRIUS ÉLET 7

KopjafaavatásA Budapest hegyvidék XII. kerületi Önkor-

mányzat és a Magyarországi Unitárius Egy-ház által, a Honfoglalási Emlékligetben, atordai országgyûlésen kimondott lelkiismeretiés vallásszabadság törvényének emlékére kop-jafát avattak.

Gergely Felicián bevezetõ szavai után, aki amûsort is levezette, elénekeltük a magyarhimnuszt. Dr. Mitnyan György, a XII. kerületpolgármestere mondott köszöntõ beszédet ésSzombatfalvi József, székelykeresztúri espe-res tartott megemlékezést.

Avatóbeszédet mondott Rázmány Csaba,magyarországi unitárius püspök, utána elhe-lyezték a koszorúkat az emlékoszlop tövében.

A Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (Székely-keresztúr) tagjai énekeltek és szavaltak, majd aszékely himnusz eléneklésével fejezõdött be az ün-nepség.

Mindazokkal, akiket érdekel, és szeretnék meg-nézni e kopjafát, tudatjuk, hogy a HonfoglalásiEmlékliget a XII. kerületben a Rácz Aladár u. ésFodor u. találkozásánál, a János Zsigmond utcakezdetén, az 53-as autóbusz végállomásánál, aHóvirág úti megállójánál található.

F

A továbbiakban közöljük Rázmány Csaba unitá-rius püspök avató beszédét.

Mielõtt belekezdenék rövid elmélkedésembe atordai országgyûlés nagy jelentõségû határozatáravonatkozóan, engedjék meg nekem, hogy a Ma-gyarországi Unitárius Egyház nevében tisztelettelés szeretettel köszöntsem a XII-ik kerület polgár-mesterét Dr. Mitnyan Györgyöt és munkatársait,akik az elmúlt évek során, átérezve a magyar ke-resztény értékek maradandóvá tételének szükség-szerûségét, a kerületben elõször utcát nevezve elróla, majd e mai napon kopjafát szentelve állítot-tak emléket az egyetlen magyar alapítású vallás,az unitárius vallás nagynevû támogatójának, Já-nos Zsigmond erdélyi fejedelemnek és magyar ki-rálynak!

Hankó Ildikó írta 1993. február 24-én egyik na-pilapunkban: „Jó lenne ha beleivódna a magyarköztudatba, hogy létezik egy olyan fogalom – a tü-relem –, melyrõl unos-untalan hallhatunk a rádió-ban, a televízióban, olvashatunk a sajtóban, bármegélését a közéletben sajnos igen sokszor nemtapasztaljuk, melynek törvénybe iktatásával ha-zánk nem csak Európát, hanem az egész világotmegelõzte, mégpedig abban a korszakban, amikormáglyán égették meg az „eretnekeket” (pl. Genf-ben Szervét Mihály spanyol reformátort) és Fran-ciaországban ezer számra mészárolták le a huge-nottákat, a kor francia protestánsait (Párizs,Szent Bertalan éjszakája, 1572 augusztusa). Örö-münkre szolgál, hogy az erdélyi magyar köztudataz 1568. január 6–13. napjain tartott gyûlést ma is„tordal országgyûlésnek” nevezi, aminek kiemel-kedõ voltát bizonyítja az a tény, hogy a múlt szá-zad végén Torda-Aranyos vármegye és Torda váro-

sa a Millenniumra, éppen ennek az Országgyûlés-nek festette meg azt a jelenetét, a kor neves festõ-jével, Kõrösfõi Kriesch Aladárral, amikor DávidFerenc az unitárius vallás megalapítója, JánosZsigmond fejedelem és az erdélyi rendek jelenlét-ében kihirdeti a vallási türelmet és a lelkiismeretiszabadságot. A törvény szövege, miszerint min-denki azt a vallást gyakorolja, mely hitével meg-egyezik, mert a hit Isten ajándéka, önmagáértbeszél, ezért szerintünk kommentálni felesleges,annál inkább azt idézni szükséges, annyiszor,amennyiszer arra szükség van”. (Id. bez.)

Sajnos, ezen az egész világra nézve óriási jelen-tõséggel bíró törvénycikkely ma nem szerepelegyetlen középiskolai tankönyvben sem, minthaaz nem büszkesége, hanem szégyene lenne a ma-gyar nemzetnek. E nagyszerû törvénynek köszön-hetõen, mi unitáriusok az elmúlt 434 év során arratörekedtünk, hogy gazdagítsuk egyetemes magyarkultúránkat és történelmünket, aminek eredmé-nyeként sikerült minden üldözés, mellõzés, ésagyonhallgatás ellenére is megmaradnunk, miköz-ben tiszteltük és tiszteljük ma is a többség hitét,miközben toleránsak voltunk és vagyunk a más-sággal, hogy így adjunk nyomatékot Jézus-követé-sünknek és Egy Istenbe vetett mélységes hitünk-nek.

Isten áldja meg e kopjafát, a tordal országgyûlésnagyszerû határozatának emlékeztetõjét, hogyigenis mi magyarok voltunk az elsõk, akik a legsö-tétebb korszakban nemcsak kimondani, de tör-vénybe mertük iktatni a vallási türelem és lelkiis-mereti szabadság törvényét.

Legyen ezen Honfoglalási Emlékliget mindenkeresztény ember emlékezési zarándokhelye, aholerõsödjön meg mindanynyiunkban a hit, a reményés a szeretet, valamint a szeresd az Istent és sze-resd az embert örök értékû jézusi tanítás!

Jelen pillanatban nagyon nagy szükség van ar-ra, hogy gondolatban, akaratban és cselekedetbenegyütt legyünk, mert csak így leszünk egységesekIstennek országot építeni a földi életben. Aki min-ket megoszt az lerombolja az õsi hagyatékot, akiminket egységben tart az tovább építi és gazdagít-ja e hitbeli nemzeti hagyatékot!

8 UNITÁRIUS ÉLET

Ferihegyi találkozóA Budapesti Határõr Igazgatóság Idegenrendészeti

Központjában, Ferihegyen október 3-án rendezték meg aHatárõrség Országos Parancsnoksága szervezésében azt atalálkozót, melynek kapcsán, a történelmi és kisegyházakképviselõi, továbbá a buddhista és az iszlám közösség ve-zetõi bepillantást nyerhettek az illegális bevándorlók valóvilágába. A dr. Timár Emil határõr alezredes vezette „te-repszemlén” többször is elhangzott, amit látunk, az „nemkirakat”, hiszen az Idegenrendészeti Fogda az EurópaiUnió mércéjével is magasan megállja a helyét. A polcokonkatonás rendben az ég felé nyúló ruhák látványa, az orvosiszoba felszereltsége, a „körlet” tisztasága törõdésrõl, szak-maiságról és emberségrõl vall. És hogy mennyire nem akülsõ szemlélõ ámítására létrehozott kirakat ez, ahol va-gyunk, visszaemlékszem az elmúlt évek szentestéinekmeghitt ökumenikus istentiszteleteire, melyek végeztévelKatona József határõr alezredes minden autóval nem ren-delkezõ lelkipásztort hazaszállított, és csak azután gondoltaz övéire.

Az Idegenrendészeti Központ elõdje, a Közösségi Szál-lás 1994-ben kezdte meg mûködését és lett „otthonává”napokra, hetekre vagy hosszú hónapokra, a szélrózsa kü-lönbözõ irányából érkezõknek – tudtuk meg Bendes Gyõ-zõ határõr dandártábornok elõadásából. Hazánk jelenlegtranzit országnak minõsül az illegális migráció tekinteté-ben, azonban az Európai Unióhoz történõ csatlakozásután, mint célállomás is megjelenik a népvándorlás tenge-lyében. A dandártábornoki beszámoló átfogóan és szemlé-letesen ismertette a Határõrség országos munkáját, képetfestve az idegenrendészeti eljárás alatt állók helyzetétérõlés etnikai hovatartozásáról.

A ferihegyi Idegenrendészeti Központ „lakói” az el-múlt évek során elsõsorban a Fekete Kontinensrõl, arabországokból, Ázsiából és Európából érkeztek. „A Határõr-ség olyan érzékeny szeizmográf, mely elsõként jelzi, a po-litikai és társadalmi változások következtében meginduló

illegális migrációt a világban” – mondta Timár Zoltán ha-tárõr alezredes, a Tájékoztatási Fõosztály vezetõje.

A rendszerint hamis úti okmányok tulajdonosai, egyjobb és emberibb jövendõ reményében hagyják magukmögött hazájukat. A menekültközpontok akár hónapokrais fogva tartó valóságában, a szebb világ utáni sóvárgó lá-tomás azonban délibábszerûen foszlik szét és lesz egyretávolibb. A kitoloncolástól való félelem, a kilátástalanságés a lelki besötétedés nyomasztó érzése telepszik a bennla-kókra. Ezért olyan fontos a menekült lelkek ápolása és azember segítése – vallási és felekezeti hovatartozástól füg-getlenül.

Dúzs József hõr. ezredes javasolta egy olyan megálla-podás létrejöttét, amely záloga lehetne az egyházak és aHatárõrség Országos Parancsnoksága közötti hosszú távúkapcsolatnak, amelyben az egyházak vállalnák a lelkigon-dozás szolgálatát, továbbá segítenének a hétköznapok mi-nõségi módon történõ megélésében. Gyülekezeteinkbentöbben rendelkeznek felsõfokú idegen nyelvtudással, akik-nek a tolmácsolásban nyújtandó önkéntes feladatvállalásanagy áldást és könnyebbséget jelentene a menekültek sok-színû, bábeli világában. Szeretnénk továbbá létrehozni egytöbbnyelvû könyvtárat is, amelyben igényes (lelki) iroda-lom áll az olvasni vágyók rendelkezésére. Szükség van aKönyvek Könyvére, a Bibliára, bármely nyelven. A mene-kültek rendszerint nem rendelkeznek elegendõ vagy az év-szaknak megfelelõ ruházattal. Helye van a társasjátékok-nak, sporteszközöknek és mindannak, ami alkalmas az idõemberhez méltó és tartalmas eltöltésére. Köszönöm Test-véreim támogatását azon „jövevények” nevében, akik át-menetileg a mi országhatárainkon belül élnek és léteznek.Segítségüket a következõ címre kérjük:

Repülõtéri Lelkészség2B terminál Kápolnája1675 Budapest–FerihegyPf.: 53.Tel.: 06 1 296-7899

Krasznai Andrea

Színházi meghívó

Az EVANGÉLIUMI SZÍNHÁZ2002. november 1-én, este 7 órakor

a Duna Palotában (Bp., V., Zrínyi u. 5.) mutatja beKossuth Lajos 200. és Illyés Gyula 100. születésnapja

alkalmából

Illyés Gyula: Fáklyalángcímû drámáját, két felvonásban, utójátékkal,

Udvaros Béla rendezésében,neves színészek közremûködésével.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a december 7-én,pénteken este 7 órakor kezdõdõ elõadásaz Unitárius Egyháznak van dedikálva.

Kérjük híveinket, hogy minél nagyobb létszámban jöjjenek el,hogy legyen ez az elõadás egy szép, emlékezetes találkozás

és együttlét.

UNITÁRIUS ÉLET 9

KERESZTÉNYSÉG ÉS KULTÚRA

Az egyház és a pszichológia feladatai a technológiaifejlõdés és globalizáció korában

„Hazádnak rendületlenül légy híve, ó, magyar,Bölcsõd az, s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.”

Vörösmarty Mihály

Kedves testvéreim, ünneplõ keresz-tény gyülekezet!

Kedves barátaim, nagyon köszönöm ameghívást, az alkalmat, hogy találkozha-tok és beszélhetek veletek. Szeretnékmegszólaltatni néhány gondolatot, amelymélyen kapcsolódik az én cseh és magyaretnikai örökségemhez. A mai napon anemzeti hovatartozásról és az identitásrólszeretnék nektek beszélni, úgy ahogy azaktuális az Egyesült Államokban és Ke-let-Európában. Az etnicitás igen gazdagtéma, de én a saját tapasztalataimról sze-retnék beszélni, ahogy azt lelkészként éspszichológusként megéltem. Az én cé-lom, hogy bemutassam, ahogy a pszicho-lógia, valamint a vallások és az egyháztámogathatják egymást, és közösen azegyént, hogy az könnyebben beilleszked-hessen a társadalomba, az emberi létkorlátai között.

A gyakorlati oldalát tekintve: az egy-házi tradíciókon belül, milyen tanácsotadhatunk közösségünkben híveinknek.Sokszor felvilágosításért fordulnak hoz-zánk, néha azért, mert tradícióikat akar-ják megõrizni. Minket nemcsak ezer mér-földek választanak el egymástól, de a kü-lönbözõ kultúra is és világnézetek. Bármi távol élünk a szülõföldtõl vagy õseinkszülõföldjétõl, de tudnunk kell a gyökere-inket, azt hogy milyen szokásokat, kultu-rális örökséget kell megõriznünk. A híressvájci pszichológus, Carl G. Jung mon-dotta, „bár az embereknek különbözõszokásaik, rítusaik vannak a közösségi tu-datuk, vagy öntudatlanságuk azonos.” Énremélem, hogy felfedezzük ezt a közösgyökeret, alapot, amely közelebb hozegymáshoz, nem eltaszít.

A szimbólumok ereje az önmegtar-tásban, az etnikai identitás megõr-zésében

„Amikor Babilon folyói mellett lak-tunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Azott levõ fûzfákra akasztottuk hárfáinkat.… Hogyan énekelhetnénk éneket az Úr-ról idegen földön?...”

Zsoltárok Könyve 137: 1-24

Elõször is Faludy Györgyöt idéznem,mert hiszek ennek a részletnek az igazá-ban, mert Faludy megragadta a nyelviszimbólumának lényegét, amely egység-be fogja az egyént, a kultúrát és szülõföl-det.

„Aztán beszéltem a magyar nyelvproblémáiról, mely minden egyébnél szo-

rosabban összeköt a szülõföldemmel.Leírtam, milyen mély megrázkódtatásért, amikor az egyik katonatársam aKodiak-ban levõ katonabázison aztmondta nekem, hogy angol nyelven be-széltem álmomban. A Fort Leonardwoodkatonai központban, amelyik a Missourierdõ közepében van, az egyik katona paj-tásom megállott mögöttem, amíg én egyverset írtam a gépen, és megkérdezte mi-ért nem angol nyelven írok. Akkor elma-gyaráztam neki, hogy amikor én kiejtemazt a szót wood (angol nyelven, ami ma-gyarul erdõt jelent), akkor az számomravalamilyen furcsa alakú sötét, sûrû zölderdõt jelent, melyben összefonódó fákvannak, és megfoghatatlan, ijesztõ sötét-ség uralkodik benne, mint a dzsungelben;másfelõl pedig, míg ugyanennek a szónaka magyar megfelelõjét ejtem ki, hogy er-dõ, akkor a Mátra hegység gyéren elszórt,karcsú fiatal fáit látom, melyek közöttlátni a kék eget, és a fák lábainál földi-eperbokrok és moha található. Még akonkrét szavaknak is más jelentõségükvan számunkra, nem is említve az olyanelvont fogalmakat, mint politikai párt,etika, életút, vallás vagy kötelesség.”(Faludy György) (Angol nyelvbõl fordí-totta Léta Sándor.)

Faludy a saját koráról és saját tapasz-talatairól ír: a nyelv szimbóluma a képze-letnek, impresszióknak, érzelmeknek ésgondolatoknak, ez köti az egyént a múlt-hoz és jelenhez... a nyelv segíti elõ, hogyönmagunkra összpontosítsunk, önazonos-ságunkra. A zsoltáríró rátapint a kérdésre,hogyan legyen boldog idegen környezet-ben. Itt a dal és a nyelv az önkifejezéseszköze. Ez nem könnyû ma sem, a ten-geren túlon sem. Az Amerikában élõ ma-gyarságnak sem könnyû, ahogy az ott élõtöbbi etnikumnak sem. A szülõföld elha-gyásával radikálisan megváltozott életstí-lusuk, amely megnehezíti az etnikai iden-titás megõrzését.

Sokan érezzük a tradíciók, szokásokhatását mindennapi életünkben. A tradíci-ók lélektani jelentõséggel bíró szimbólu-mok, amelyek a valláshoz, a mûvészetek-hez, a nyelvhez, az önkifejezéshez kap-csolódnak. A tradíció annak a kifejezõje,ami fontos az egyen számára, az egyén-nek a közösségen belül. Vannak kultúrák,amelyekbõl hiányoznak ezek a közösségiszimbólumok. Ilyen tradíció az zsidó kul-túrában az ifjú fiú vagy leány felnõttéavatása, vagy az amerikai indiánoknál,amikor a fiatal fiú elõször megy ki egye-

dül a vadonba. Ha visszatér, a közösségfelnõttnek tekinti és egyenrangú tagjalesz annak. A keresztény egyházakban alegfontosabb rítusok a keresztelés és akonfirmáció. Ezek mutatják meg azegyénnek, ki is õ tulajdonképpen, mit isvár el tõle a közösség.

A pszichológiai oldala a kérdésnek az,hogy ezek a szimbólumok segítenek azegyénnek az identitás kialakításában,megõrzésében. A tradíciók csak egy bizo-nyos kulturális kontextusban léteznek. Atradíciót meghatározza és behatárolja akultúra, bár az idõtlenség és az egyete-messég vágya fejezi ki azt az egyéni drá-mát, azt a feszültséget, ami az adott kö-rülmények és az egyetemesség között fe-szül. És ilyen kisebb, helyi képzõdménylehet maga az egyház, a templom, univer-zális, pl. az angol nyelv, amikor egy ha-talmas nemzetet köt össze. Nyelv nélkülelképzelhetetlen az egyedi és közösségifejlõdés is. A nyelv az összekötõ kapocs atársadalmon belül az egyedek között, azindividumok között. De az önkifejezésútja is. A nyelv összeköti az embereket,az azonos kultúrához tartozó egyedeket,mely egy lélektani jelenleg úgy ahogyFaludy látja vagy a zsoltáros. A nyelv alegfontosabb eszköz az identitás megõr-zésében, amikor a kulturális kontextusmegváltozik, amikor újak a kihívások.

Mi hogyan éljük meg ezt, amikor éne-kelnünk kell egy barátságtalan környezet-ben? Lassan Amerikában is mítosszá vá-lik a tétel: „az lehetsz, ami csak akarsz!”mert az etnikumok, a nemzeti kisebbsé-gek nap mint nap beleütköznek a fojtoga-tó szürkeségbe, mûveletlenségbe, gyökér-telenségbe. A mai amerikai életstílust aTOLERANCIA fémjelzi, bár ez nemmindig és mindenütt valósul meg a gya-korlatban. Az amerikaiak számára példaés irányadó lehetne Európa és benne a kisErdély, amely elõször adott példát a tole-ranciából, a tordai Edictummal.

A korai emigránsok Amerikába érkez-ve rájöttek, hogy nemcsak szülõföldjükethagyták hátra, de szokásaikat, sõt anya-nyelvüket is. Ez a kor szülte az olvasztó-kemence mítoszát. A körülmények arraösztönözték, hogy a bevándorlók miha-marabb megtanulják az angol nyelvet,hogy részesei lehessenek a nagy amerikaiálomnak. És nemzetek nemzetek utánegyre távolodtak saját kultúrájuktól, gyö-kereiktõl az asszimiláció jelszava alatt.Az emigránsok, hogy legyõzzék a min-dennapok nehézségeit, a bizonytalansá-

10 UNITÁRIUS ÉLET

got, a csalódottságot csak abban remény-kedhettek, hogy gyermekeiknek majdjobb lesz.

Mások viszont a családba menekültek,ahol kulturális tradícióikat ápolgatták, át-örökítettek. Így alakult ki Amerika maikulturális és etnikai sokszínûsége. NewYork állam szenátora D. P. Myoiniham„Az olvasztókemence és összeolvasztha-tatlan etnikumok” c. könyvében kijelen-tette, hogy „az olvasztókemence valójá-ban sohasem mûködött tökéletesen, mertéltetõ, megtartó szükség maradt a tradíci-ók érzése, az etnikai hovatartozás tudato-sítása.”

Manapság az élet az USÁ-ban közelsem a megálmodott. Az etnikai és faji tü-relmetlenség egyre nagyobb veszélyt je-lent az egyenlõség és szabadság elvérenézve. Hányan és hányan megtagadták ésmegtagadják identitásukat csak hogy be-fogadják õket?! Szomorúan hallottam,hogy egy ázsiai nõ plasztikai mûtétre je-lentkezett, csak hogy úgy nézzen ki, mintegy igazi amerikai. Még mosolyogni va-ló, ahogy egyes családok igyekeznekamerikainak nevelni gyermekeiket.

Bizonyára itt is mindenki hallott aKu-Klux-Klan-ról és a neonáci csopor-tokról, pl. szkinhedekrõl, azaz bõrfejûek-rõl. Az elmúlt év szeptemberétõl a mu-zulmán hitközpontok felégetése lett a ha-zafiasság egyik kifejezõje. Ahogy a lég-kör megváltozott, elharapódzott az ag-resszió, felszínre került a nacionalizmus,rasszizmus. A negatív szélsõségek: erõ-szak, intolerancia, elõítéletek. De a pilla-nat lélektana sugallja: meg kell szerveznia belsõ stabilitás érdekében a belsõ véde-kezést. Ugyanígy Kelet-Európában és kü-lönösen Romániában, ahol 18 nemzetiségél együtt, de a legszámosabb a magyar-ság, mindig van lehetõsége a nemzeti vil-longásnak. Vajon mi gátolja ennek kitöré-sét?

Szerintem az RMDSz és a non-guvernamentális szervezetek. A parla-menti képviselet. Az RMDSz vállalta fel1989-ben az erdélyi magyarság politikaiképviseletét, amely függvénye az inter-etnikus politikának és a jól mûködõ de-mokráciának. Jelenleg itt, Kelet-Európá-ban a magyarok és románok közösenmunkálkodnak a közös Európába jutásért.Catherine Lovatt 1999. szeptember 27-énaz interneten is megjelent cikke alapjánsok mai fiatalnak, akik nem élték meg akommunizmust, a nemzetiségi hovatarto-zás egyáltalán nem fontos, de annál in-kább az, hogy erdélyi születésû. „Szá-momra nem fontos a nemzetiség, mi er-délyiek vagyunk, ahol mindig is kevered-tek a kultúrák!” (Catherine Lovatt:Subjective Transylvania, 10. old.) Akommunizmus bukása után néhány or-szágban felütötte fejét a nacionalizmus,mások új identitást keresnek, de azegyensúlytartó, stabilizációs erõk mindigis a párbeszédekre épültek.

Összeolvaszthatatlan nemzetek: azintegritás és megmaradás

Az államokban nem minden amerikaiállampolgár rendelkezik elõítéletekkel bi-

zonyos etnikai csoportokkal szemben, so-kan megértik a pluralizmust, azaz a kul-turális sokszínûséget: sokak számára nema keveredés, az összeolvadás a lényeg,hanem a kultúrák békés egymás mellettélése. A kultúrák sokszínûsége kifejezõjeaz etnikai sokszínûségnek. Ez egészsége-sebb, mint a kultúravesztés. Napjainkegyháza és a pszichológusok számára azasszimiláció és szubkultúra szinte szino-nim fogalmak. Így az egyházi kongregá-ciók egy része is multikulturális. Egyreégetõbb valósága a szakemberek számá-ra, elismerni a kisközösségek létjogosult-ságát. Több mint tolerancia az a lélektanitréning, amely felkészít egyeseket a más-ság elfogadására. Ez az amerikai programa János Zsigmond korabeli Erdélyt juttat-ja eszembe, a Tordai Ediktum megszüle-tését.

Amerikában most kerülnek felszínreazok az intellektuális, lélektani karok,amelyek az értékvesztéssel, az identitás-krízissel járnak. Megfigyelések, tesztektámogatják manapság a bikulturalitás lét-jogosultságát. Eddig a nyugati kultúrák,fõleg az intolerancia pszichikai oldalávalfoglalkoztak. Csak tudományos leírásokszülettek, de gyakorlati megoldás nem.Mára a szakemberek megtanulták értékel-ni az anyanyelvet, az anyanyelvi kultúrát,a kulturális hagyományokat, ezeknek jel-képrendszerét, magatartásformáit, ame-lyeknek megõrzése egészségesebb a tár-sadalom számára, mint a gyökértelenség.A tudósok azt is megtanulták, hogy azegyszerû ember lelkileg kiegyensúlyozot-tabb, az életben biztosabb, ha tiszteljükmásságát, és úgy mentheti át etnikai iden-titását, hogy azt mások is elfogadjak, tisz-teljék. Sok Amerikában született ember-nek igen fontos és sürgõs lenne, hogy le-gyen etnikai hovatartozása, nemzeti büsz-kesége, hogy megtalálja saját gyökereit.Igaz, egyeseknek elég csak amerikainaklenni, de másoknak nem.

Mi többre vágyunk: Amerika ma isegy álom, a mi nevelõszülõnk, egy élet-mód, egy életszint, de nem egy etnikaifogalom. Egyesek nem akarnak amerika-nizálódni, ha ez az elnemzetlenítést jelen-ti. Nemzeti kisebbségnek lenni Ameriká-ban sem könnyû, elsõsorban mítoszokkalkell megküzdeni. Új szakemberek képzé-sével, lelkészek, pszichológusok elindu-lásával kezdõdik a probléma újszerûmegközelítése: meg kell érteni és megkell értetni, hogy a nemzetiségi hovatar-tozásnak pszichikai, intellektuális vetüle-tei vannak, amelyek elõsegíthetik azegészséges életmód kialakítását.

Lehet, hogy ez a tétel nem mindenamerikaira vonatkozik, de az emigránsoknagy részére igen, mert ezek keresik gyö-kereiket, azt az utat, amelyen megõrizhe-tik hagyományaikat, hogy megtarthassáklelki egyensúlyukat. Szerintem, a lel-kész-pszihológus szerint, elsõsorban azegyház kell szerepet vállaljon a kulturálissokszínûség megõrzésében: egy példa er-re, ahogy én, az unitárius lelkész egy kö-zösségi egyház lelkésze lehetek. MaAmerikában a közösségi életet megfojt-ják az úgynevezett egyéni szabadságjog-

ok, az a vágy, hogy mindenki maximáli-san kiélhesse egyéni lehetõségeit. Mamár tudjuk, azoktól várható erõszak ésintolerancia, akiknek nincs megfelelõkultúrájuk. Mi, az egyház, azért küzdünk,hogy megszabadítsuk az embereket, azegyént saját önzésétõl, kicsinyhitûségé-tõl, hogy elfogadhassa, ha valaki máskéntdicséri az Istent, más nyelvet beszél, vagymás a bõrszíne. Ezek olyan nagy különb-ségek, hogy megkeseríthetik napjainkat?Nem követhetnénk mi is annak az Er-délynek a példáját, amely János Zsig-mond alatt megvalósította a teljes hit-egyenlõséget? Az erdélyi Unitárius Egy-ház is ekkor kapott szabadságot a túlélés-re.

Ez a fajta lehetõség az, amely ápoljaálmainkat és megtartja kulturális öröksé-günket.

Az unitáriusok egy maroknyi nép volt,de megmaradt az évszázadok viharaibanis. Ilyen példák alapján válhat érthetõvénapjaink nagy problémája, a tradíció, va-lamit a tudomány és technika egyensúlya.Így lehetséges, hogy napjaink embere ke-resse Istent önmagában és embertársai-ban, felebarátaiban. Az egyház kell le-gyen az az eszköz, mely elõsegíti egymásmegértését és a gyökerek ápolását. Azegyház az az arany középút, amely száza-dokon át biztosította a fejlõdést. Bár azamerikai sajtó napjainkban kimondottanegyházellenes kampányt folytat, a fejlõ-dés ténye számos adattal igazolható, deaz egyház válsága nem.

Az Államokban az egyház elvesztettevezetõ szerepét a szekularizációval, a ma-terializmus megjelenésével, a rohamoskapitalista fejlõdéssel, amelynek ismertformái a világpiac, a világgazdaság, aglobalizáció.

A globalizáció: összezsugorodó vi-lágunk, növekvõ bevásárló köz-pontjaink

Ma az elõrehaladott technológia segít-ségével a föld bármely pontja elérhetõ: azinternet gyorsan és könnyen szállítja a hí-reket. A föld egyre kisebb, hisz a techni-ka hídja ma már összeköti a különbözõföldrészeket is. Egy nagyszerû dolog, soka haszna is, egy perc alatt megteremthetõa kapcsolat budapesti barátaimmal, és be-szélgethetünk. Az elektromos postát ispercek alatt megkapom, és ugyanilyengyorsan válaszolhatok is rá.

Másrészrõl viszont pont a technikaszorítja háttérbe a nemzeti öntudatot. Or-bán Viktor szavait idézve: „Fontos, hogya világ számára megmutassuk gazdasági-lag sikeres ország vagyunk, de a gazda-ság az egésznek és az életnek csak egydimenziója, és nem vagyok benne biztos,hogy ez a legfontosabb és az egyetlen cél.A gazdasági élet mellett nem törpülhet-nek el a magyar élet más dimenziói sem”.Nemcsak Magyarország a gyors változá-sok színtere, de az egész világ körülöt-tünk gyorsan változik. Már semmi semugyanaz a világon, mint ami volt néhányéve.

UNITÁRIUS ÉLET 11

Ez nemcsak a politikára és a gazdaság-ra érvényes, de a technikára és a jövõ di-menzióira is.

Ahhoz, hogy megteremtsük Magyaror-szág új imázsát nemcsak eredetiségre vanszükség, hanem meg kell felelnünk a vál-tozások adta kihívásoknak is. Igaz, kihí-vás nem az, hogy teremtsünk valami újata régi helyére, hanem hogy a régit építsükbe az újba. A nyelv és a kommunikációadottságait felhasználva, mi igyekszünkegységes egészet alkotni a jelenlegi mo-zaik kockákból.

Mit is jelent a globalizáció és a belépésaz Európai Unióba? Milyen kihívásokatjelent a globalizáció az identitással szem-ben? Lám megint az identitás kerülelõtérbe. Maga Orbán Viktor is felvetettea kérdést: „Ha helyesen értem, az írók na-gyobbnak látják a globalizáció veszélyétmintsem elõnyeit. A multinacionális cé-gek beözönlése a gazdaságba veszélyez-teti emberi közösségünk tradícióit és ahumánum értékeit, maga az élet technolo-gizálódik és hosszú távon csak egy radi-kális terv mentheti meg az emberiséget ésbenne a magyarokat.”

Az ellenállhatatlannak látszó homo-genizáció velejárói a szubkultúra, a nem-zeti hagyományok lemorzsolódása, a kö-zösségek szétzüllesztése, és az egyetlenértek az egyén marad és az egyéni sza-badságjogok. Nekem nincsen jogom má-sok nevében beszélni, ezért egyelõre csakhivatkozási pont a sokszínûség, a plurali-tás és az etnikai hovatartozás, amelynekfontos szerepe van napjaink problemati-kájában. Felfogni a probléma helyessége-it, meghatározó lehet abban, hogyan érté-keljük a jelenségeket vitákban, párbeszé-dekben, beszélgetésekben, és ez érvényesakár Kelet-Európára, akár az EgyesültÁllamokra.

„Én elfogadom a változást, de milymessze mehetek, amíg össze nem roska-dok alattuk” mondja a „Hegedüs aháztetõn” egyik szereplõje.

Egy nép lelki vezetõi meg kell lássákazt a nagy felelõsséget, amely a változás-sal jár.

Szükség van ehhez arra, hogy lemond-junk kulturális szimbólumainkról és tra-dícióinkról? Milyen messzire jutunk mi-elõtt beleroppanunk ?

A technopatológia: napjaink lelkiés tudatbetegsége

A fejlett technológia ellenére napjaink-ban továbbra is látjuk az emberi lét hiá-nyait; a technológia fejlõdésével a humánkérdések is egyre inkább háttérbe szorul-nak, szinte elszigetelõdünk egymástól.Hiányzik az egységes világnézet, a közösnyelvezet, maga az egységes humaniz-mus.

Jól hangzik a fülnek, de az ész meg-kérdõjelezi: a technika teremti meg szá-munkra azt a közösséget, amelyben egyé-niségünk is beleolvad? A tradíciókkalváltozatosabb tevékenységi teret biztosí-tunk. Igaz, mára a gyerekek elfelejtettékgyökereiket, a generációk már csak szépmesékként, mítoszokként adják tovább akulturális múlt élményeit, vagy akár a je-lent és a jövõt. Templomok és imaházakegyre több pontján a földnek, városon ésfalvakban elnéptelenednek és egyre többember bízik abban, amit lát és amit végesagyával felfog. Ebben a hitben a templo-mok egyre inkább kiürülnek, múzeumok-ká váln ak, ahol régi idõk mítoszait õrzik.Ezzel párhuzamosan, de szükségszerûenjön az egyéniségvesztés is. Kik vagyunkmi? – kiáltják gyermekeink. Hova letteknapjainkból a múlt mítoszai és meséi? Mimindannyian hittünk egy új mesében, ami

a haladásról és a világ egységérõl szólt.De elvesztettük önmagunkat. Igen magasárat fizettünk!

Amerikában különösen láthatjuk a lel-kek elhanyagolásának következményeités mint lelki vezetõk ennek megfelelõenmég jobban értékeljük a tradíciókat, akulturális, etnikai identitást, a szokásokat.És mindezeknek az egyensúlyát is szeret-nénk látni. Bár nem minden tradícióegészséges, nem minden szokás szüksé-ges, és nem minden kultúra idõszerû. Demindez nem jogosít fel arra, hogy le-mondjunk etnikai hovatartozásunkról.Azok számára, akik már az Államokbanszülettek, mint én is, a továbbiakban ismeg kell keresnünk az utat ahhoz, hogykifejezzük nemzeti hovatartozásunkat,akár magyarokról, akar csehekrõl vagyszlovákokról van szó. A magyarok szá-mára és fõleg az Erdélyben élõ magyarokszámára, illetve a magyar államiság hatá-rain kívül élõ magyarok számára is aján-latos, hogy ne áldozzák fel önmagukat.

Az Államokban a magyar származású-aknak sokféle lehetõségük van a szoká-sok és tradíciók ápolására. Így történe-tünk hasonló, gondjaink is, akár Ke-let-Európában akár az Óceánon túl.

Elképzelhetõ, hogy egyszer majd egyközös, boldog éneket zengünk az egészföldön, csak ne feledjék el a következõgenerációk sem, hogy „kik” és ”mik” va-gyunk, honnan jöttünk, „merre” tartunk?

Rev. Dr. Kucera D. Michaelunitárius lelkész

Edgebrook Community ChurchUnited Church of Christ, Chicago,

IL USA

Fordította Tatár Etelka,címzetes középiskolai tanár

Egy és egyetemes(One and universal)

Egy angol nyelven megjelent könyv ismertetése

Bostonban (USA) 2002-ben je-lent meg a fent említett könyv,amely imádságokat és elmélke-déseket tartalmaz.

Különleges és kiemeli másimádságos könyvek sorából az,hogy szerzõi 17 országból (Ame-rikai Egyesült Államok, Kana-da, Anglia, Új Zéland, ÉszakIrország, Németország, Spanyol-ország, Dánia, Csehország, Ma-gyarország, Románia, Srí Lan-ka, Fülöp-szigetek, India, Dél-Afrika, Pakisztán, Nigéria) va-lók. A könyvet 30 unitárius,

univerzalista és szabadelvû írta,és az 50 imádságon és elmélke-désen keresztül gazdagítani sze-retnék az emberi lelket.

John Midgley, az Angol Fõta-nács elnöke és ugyanakkor ekönyv szerkesztõje, reméli, hogyez a könyv „az olvasókat – habárföldrajzi, történelmi és tapaszta-latbeli különbségek választanakel – rávezeti annak megérté-sére, hogy részeseik valamilyenEGY-nek és EGYETEMES-nek.”

Léta Sándor

12 UNITÁRIUS ÉLET

Ószabó István(író, a Hajdú-Bihari Napló kulturális rovatának munkatársa)

Dávid Ferenc(monodráma) 1. rész

Idõ: 1568–1579

(A szövegrészek közt régi erdélyinépzene, Kallós Zoltán, Kobzos KissTamás felvételeibõl kiválasztott részle-tek hangzanak el.)

Bizony megismerem én, Heltaiuram, az én Krisztusomat. Örök erköl-csi törvényt õ alkothat nekem, senkimás. Meregethetik Ágoston gyermekeikanállal a tengert, átmerhetik a verem-be... Miért? Nem is gyötröm én márnyomorú fejemet azon. Új életet kezd-hetünk. Bárki Isten fiává lehet. Ebbenvan minden, amit Jézus mond nekünk.Vádolnak, megszaggattam üdvözítõnkköntösét, megtagadtam Krisztust. Amindenható látja lelkemet: õ tudja,hogy nem igaz. Mindent összezavarnak.Mózes törvényét Krisztus evangéliumá-val. Az ószövetségi egy Istent az újszö-vetségi Krisztussal. Az Atya hatalmátruháznák szegény, megfeszített szolgá-jára. Felcserélik a leendõt és a valót. Abetût és a lelket. A földit és az égit.Fekete posztóba, kamásliba öl-töztetnék magát a szent lelket is.Jézus útján virágaikat a mennye-kig szórnák. Nincs mennybenmás Isten, csak egy: a miAtyánk. Csorbát miért ejtenék énaz õ dicsõségén!?

A Biblia üzenete szent. A tu-datlan, egyszerû ember is meg-értheti. Nincs olyan ember, aki-nek az Isten annyi lelket ne adna,hogy a Szentírásból meg ne ért-hetné, mi szükséges az üdvösségé-re, Ez itt Erasmus görög-latin Újszö-vetsége. Itt van Sebastian Münster hé-ber-latin Ószövetsége. Ez SanctusPagninus 1541-ben Szervét jegyzeteivelkiadott latin Bibliája. Ez Luther Mártonnémet Bibliája. A magyar fordításokközül itt van Pesti Gábor Újtestamentu-ma. Sylvester János Újtestamentuma.Ez pedig itt a kezemben a kegyelmednyomdájából való legújabb. Én, amitlehetett, megvizsgáltam. Szóról-szóra,éjt nappallá téve, szüntelen vizsgáltam.Az Atya kijelentéseitõl idegent, az em-beri mesterkedés vaskos tévedéseitmegláttam ezekben. Sok ellentmon-dásra találtam. Hogyan hallgathatnékjó lelkiismerettel? Magam is képmuta-tók közül való volnék, ha amit belát-nom és felismernem az én Atyám ne-kem megengedett, hallgatással el akar-nám temetni.

A szegény, egyszerû szántóvetõ istudja: nem ildomos a szekér elé fele-más barmot fogni. Kétféle magotugyanazon helyen a földbe vetni. Újposztót az óhoz foltozni. Nem ildomoslélekbõl épült oltárhoz köveket faragni.Az örök életet, az örök boldogságot ke-ressük mi mind, Heltai uram. Ha eztmegtaláljuk az egy Atya Isten és JézusKrisztus ismeretében, mit bujdosunk azAntikrisztus útján? Ne másoktól várjuka mi életünk megjobbulását. Csak szel-lemünk elõrehaladásától, lelkünk tisztu-lásától várhatjuk azt. Legyen lelkünkkéa templom. Nem érzéketlen kõ az, nemkézzel csinált ház, ahol Isten lakik.Szentegyházunkat lélekben helyezzükvissza régi alapjára, melyet Jézus ésapostolai vetettek. Házak fognak égni?

Termõföldek vadulnak el? A hit lobogóialatt lesz ellensége ember az ember-nek? Krisztus halálakor is földrengés tá-madt: s Krisztus föltámadásakor lecsil-lapodott. Mi se féljünk hát! Ádám fiaiközt halálos gyûlölségben két isten, azAntikrisztus és az igaz Isten harcol a vi-lágért. Bizony mondom, most az igazemeltetik fel az emberi szívekben. Detúl sokat hallotta már: szóljon rám,Heltai uram. Mégis egy békétlen kutyavagyok én. Pedig jól tudom: végül abbaa verembe hull, amit saját magának ásvalahány magamfajta igazmondó.(Szünet után.) Látom, a fehérvári dis-

putációnkat új címlappal s bõvített elõ-szóval adta ki. Rosszakarói azzal vádol-ják majd, hogy csak nyereségvágybólhagyta el régi vallását. Meghallotta azidõk szavát. Hát a magyar Midász nemKálvin követõje immár? Többé nemMéliusz barátja?

Blandrata György! Barátom, arany-kor köszöntött ránk. Fölragyogott vala-mi, mint a sötétben kigyúlt csillag. Hol-nap talán egész Erdély vallásunkra tér.(Lelkesen.) Menjünk barátom, mint Is-ten regõsei, akik semmi jutalmat nemvárnak – csak hogy a jó emberek köré-jük gyûljenek. Ne féljünk! (Nevet.) Te-gyenek töviskoronát a fejünkre. Adja-nak kezünkbe nádjogart. Köpdössenekössze. Én mondom: trón vár ránk azAtya jobbján. Akik kõvel dobálnak megés a föld hatalmasai, örülni fognak haott majd lábunkhoz ülhetnek. MiótaTordán kimondtuk: minden prédikátorszabadon, meggyõzõdése szerint hir-detheti az evangéliumot, úgy vagyok,

mint az új reggelre ébredõ madár,mely a virradattal elfelejti a tegna-pot. Menjünk! Krisztus vére puháraáztatta a göröngyöt lábunk elõtt.A világ a hamarosan elkövetkezõvégsõ ítéletre vár. A meghomá-lyosult napnak, holdnak, csilla-goknak porrá kell lenniük: s az el-múltak után új világ támad. Mert arégi, mind a földön, mind a para-dicsomban a tisztátalan lélektõl

megfertõztetett. Még az Istenek an-gyalaiban is találtatott bûn és vétek.Mikor, ha nem most? Istenrõl töpren-kedik ma a porszem is. Minden, amiél, ami van a csillagok égboltja alatt.

Egész Erdély megmozdult. Akikre fel-néztünk, megcsaltak minket. Akikreüdvösségünket bíztuk, tévútra vezettek.Most az Úr más hadnagyokat szólít... Alegszentebb harcra hívott el. Igéje mel-lett általunk akarja megtartani az útrólletérteket. A Biblia hét pecséttel lezárt,elhozni vágyott istenországa fog mostmegnyílni nekünk. Barátom! Sok min-dent köszönhetek neked. Mindenek-elõtt Szervét Mihályt köszönöm. Szerv-éttel másodszor születtem meg. Addigminden hitvitát el kellett volna veszte-nem. Illett rám, amit kiáltoztak: az Ariusneve. Vitték is a hírt, hogy Kolozsváronkitojta a vipera, mint skorpiótojást, azókori háromságtagadók tudományát.

UNITÁRIUS ÉLET 13

(Szünet után.) Emlékszem, amikor elõ-ször találkoztunk... Jól megnéztem azelõkelõ családból való piemonteiGiorgio Blandratát... Királynõk, királyokorvosát. Az új hit elsõ hírhozóját Erdély-ben. Bizony, gyanakodtam. Megfordulta fejemben: talán a hit mennyei ügyek-ben utazó kalmárainak egyike ez is...Aki után Kálvin szimatolózik. Azt be-szélték, szülõhazádban is jótétemény-nek számított fát adni a máglyához,amelyen jelképesen megégettek. Ha ami János Zsigmondunk nincs, bilincs-be verve hurcolnak haza. Menjünk ba-rátom, ha azt kiáltoznánk is, hogy bo-londok vagyunk. Ha senki nem hallgat-na is ránk, prédikáljunk a kóbor ku-tyáknak, a szöcskéknek, a madaraknaka pusztán. Holnap a kiváló prédikátoriképességekkel megáldott Mélius Péter-rel szemben is gyõzni fogunk. Kifogyszavaiból. Vergõdni fog, mint a lépberagadt madár... Ha kell, az Ó- és Újszö-vetség valamennyi tanúbizonyságát föl-sorakoztatom. A Szentírás megfelelõrészét fogom hely és szöveg szerintemlékezetbõl idézni nekik valahány el-lenvetésükre. Értem én sokak búsulá-sát a mostani háborúságok miatt: deördögi mesterei munkálkodnak a kez-detektõl nagy buzgalommal közöttünk.Csodáik és erejük által félre vezetnek;elhitetik a népet. Bár irtózunk tõlük,mégis sokakat megszédítenek áltatá-sukkal. A sátán hatalma nagy! Isten he-lyének méltóságára törekszik. Nyomo-rult szolgáinak a képzelet végsõ határa-it érinti merészsége. Elõbb megfélemlí-tenek, majd az igazságot elhomályosít-ják. Nyilvánvaló hazugságról hitetik el,hogy jó. A végtelenségig ismétlik jelsza-vaikat. Egy percig sem hagynak nyug-tot. Gonosz kísértésük örökös és nemmúlik el; mivel jól látják õk is: a végte-lenségnek azon porszemén túl, amitnagynak hitt tudományunk, eszünk át-fogni képes, minden sötétségben ma-rad. (Szünet után.) Gyûlölöm én is aperlekedést Isten ügyében; de nem áll-hatok meg félúton, ha beleengedtemmagam ebbe a labirintusba. Jobbmegpróbálni a hitet és az írásokban va-ló ellenkezést jól észbe venni, most tu-sakodni azokkal, mint késõbb lelkiis-meretünkben megbotránkozni. Túl soktitkos tant rejtettünk már a csillogó me-sébe. Eleget merengtünk a Jelenésekkönyvén, a titkok felett. Könyvem igéjé-vel, gyertyám lángjával nem félemlíthe-tem meg a föld hatalmasait. Nem fo-gok elbújni a világ elõl. Sündisznókéntbegubózva. Az ember maradjon ember.A báránnyá üdvözülés: a tehetetlenség,a szánalmasság megdicsõülése. Kiszá-raszt engem, sorvasztja csontjaimat,agyvelõmet az üres égi manna: amennyei kenyér, mely a képzelet ková-szán dagadt. Krisztus és az apostolokellen is azt acsarkodták, hogy a békes-ség és az egyenesség megrontói. Amostani idõkben is így tesznek azok,

akik azt kívánnák, hunyjuk be szemün-ket, semmit se lássunk. Mondjon ellentbár az egész világ, zúgolódhatnak éskáromolhatnak ellenfeleim: nem kell abálvány tömjénes temploma, semmifé-le szemfényvesztõ palást... Nyilat lövöka szarvasra! Igen, azt! Mert futnia kellannak fürge lábakkal; az örömhírt vinni,a vigaszt az embereknek... de csak áll.Terebélyes agancsát nézi a víz tükré-ben. Kincsében gyönyörködik, amireérdemtelenné vált.

Wittenbergben, Melanchton lábai-nál, még ifjú deák koromban, egy na-pon a falhoz vágtam a Bibliát. Úgy igaz:sohasem tudtam fékezni hevessége-met. Istenem leszel én Uram, mond-tam, vagy nem lesz énnekem istenem.Elõttem egyformán gondoskodsz Teminden teremtményedrõl... A mi föl-szabdalt, szegény országunkról éppúgy,mint mások országáról. Minden nép-nek elküldted te kiválasztottjaidat.Szent királyainkban, legnagyobbjaink-ban nekünk éppen úgy, mint mások-nak. Szavaidat kiforgatták. Igazságodat

meghamisították. Segíts, hogy egyszermár véget vethessünk gonoszságaik-nak, mindenható Isten; különben ha-muvá, üszökké átkozlak tüzes lángosz-lopodban. Én nem tûrök a lelkem körülis rácsot. A bordák rácsait sem! A tûz-ben égjenek inkább: a máglya tüzén.

A magyar, a latin, a német nyelvmellett nem azért szereztem jártasságota héber nyelvben is, hogy kiforgassama Biblia szavait; ahogy kiforgatják s el-lenem fordítják ellenfeleim az én szavai-mat. Kígyót, békát, sátáni szolgaságotkiáltoznak rám. Ördögborda vagyok. Avarga fia. Pokol által felbujtott ördön-gös gazfickó. Sokan talán még azt is el-hiszik, hogy szarvaink vannak. S hogykeresztelõnkhöz vért használunk. Haszólnak hozzánk, sehonnai istennekmondják a mi Krisztusunkat, billogosistennek a kereszthalál sebei miatt. Tö-rökösséggel vádolnak; hogy vallásunk-kal Mohamednek készítünk utat. Ránk

fogják: zsidózók vagyunk. Mindentmegpróbálnának a vesztünkre.

Leraknám ezt a nagy terhet magam-ról, csak megszabadíthatnám a lelkiis-meretemet. Örökké kárhoztatni fogommagam vak bizakodásomért. A haláltorkába dobtalak, Alvinczi György. Fel-áldoztalak. Túl messze küldtelek: távolErdélytõl. Távol tõlünk. Veresmarti Illés!Jézus Krisztus nevében halálos ítéletethozó szánalmas gyilkosok! Hát a Sátánfiait küldtük mi közétek? Az érvek he-lyett a magisztrátus kardjához, erõszak-hoz folyamodtatok. Nagyharsánybanrátámadtatok hittársainkra. A szegényAlvinczit Buda török urának kezére jut-tattátok. Nem átallottátok halálát kíván-ni még azon az áron is, hogy a kivégzé-sért magas vérdíjat fizettetek. Hallottuk,Illés pap, csak kevesen múlt, hogy a tilemészárlásotokat is véghez nem vit-ték... Hogy drága ajándékokat adtatoknyomorult életetekért, s igen tiszteletreméltó és kegyes férfiak közbenjárásáravolt szükség. Nekünk is, Isten látja, Al-vinczi ártatlan véréért elég okunk lettvolna eljárnunk gyilkosainak megbün-tetéséért. Itt van kezemben a hatalmascsászárnak kék arab betûkkel írt levele,melyben bennünket arra indít. De miazt nem akartuk. Magyar ember idegenúrhoz nem viszi pörét. Gyûlölséges vé-tek az. Felségárulás.

(A levelet összegyûri.) Azért ne gon-dold, Illés pap, hogy olyan könnyenmehetsz el Alvinczi halála mellett. Nemfeledkezik el Isten az igaz vérrõl, az ár-tatlanok nyomorúságáról. Szegény Al-vinczi barátom! Miért nem futottál el teis? Vadászó farkasfélék közt nincs más:futni kell, inaszakadtan futni, amerre le-het... Vagy járultál volna bûntudatotmutatva eléjük. A meg nem tett vétketkellett volna megvallanod. A nem-bûntbûnödnek állítanod, csakhogy megsza-badulj. De tudom: a magadfajtaAlvincziak nem futnak el. Nem választ-ják soha a szégyent. Szánlak,Veresmarti Illés!. Hamar kétségbeesnekés bolondot cselekednek, akiket hitükdolgában gyötrelmek kínoznak. Epédetkifakasztották. Bosszúdat nem kerültékel. (Kiáltva.) Tébolyodott fiát sem dob-ja el a jó anya, hanem minden módonigyekszik meggyógyítani. Ugyanezt kel-lene tennetek nektek is tiszteteknél fog-va, az isteni ige parancsa szerint. Cso-dálkozunk a mi ellenfeleink kegyetlen-ségén; Tüzet, vasat kívánnak ellenünkalkalmazni. Máglyát. Akasztófát. Holott,ha még tévedtünk volna is, anya mód-ján kellene minket ápolniuk, gyógyíta-niuk... Mert mit használnak azzal, haminket ariánusoknak, vagy bárminekneveznek is? Isten igéjével gyõzzenekmeg minket; ne karddal és gyalázko-dással.

(A gyulafehérvári dóm harangjaszól.)

(Folytatás következõ számunkban)

14 UNITÁRIUS ÉLET

Lapok, folyóiratok, közlönyök, évkönyvek, naptárak stb.unitárius írói Magyarországon

AGLÁJA: Kelemen Lajos.

ARANYOSVIDÉK: Gyallay Pap Domo-kos.

ARCHEOLÓGIAI ÉRTESÍTÕ: SupkaGéza.

ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK: GeleiGábor.

BRASSÓI FÜZETEK: Tatár József.

BUDAPESTI HÍRLAP: Bedõ Béla.

BUDAPESTI NAPLÓ: Bedõ Béla.

BUDAPESTI SZEMLE: Supka Géza.

CSALÁDTÖRTÉNETI FÜZETEK: Ba-rabás István.

CSÁNGÓ NAPTÁR: Gyallay Pap Do-mokos.

CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP:Osváth Béla.

DÉLMAGYARORSZÁG: Osváth Béla.

EGYETEMES PHIL. KÖZL.: Botár Imre

ELLENZÉK: Gyallay Pap Domokos.

ELÕRE: Szent-Iványi Sándor.

ERDÉLYI GAZDA: Fekete Lajos.

ERDÉLYI ÍRÓK ÉS MÛVÉSZEK AL-MANACHJA: Éjszaki Károly.

ERDÉLYI LAPOK: Orbók Attila.

ERDÉLYI MÚZEUM: Kelemen Lajos,László Gyula.

ERDÉSZETI KÍSÉRLETEK: Fekete La-jos.

ERDÉSZETI LAPOK: Bedõ Albert, Fe-kete Lajos, Gyallay Pap Domokos.

ETHNOGRAPHIA: Gál Kálmán.

ÉLET: Bedõ Béla.

ÉLET ÉS IRODALOM: Osváth Béla.

ÉN ÚJSÁGOM: Péterfy Tamás.

FALVAK NÉPE: László Gyula.

FÕVÁROSI LAPOK: Éjszaki Károly.

FÜGGETLENSÉG: Borbély Andor.

GAZDASÁGI LAPOK: Fekete Lajos.

GUTTENBERG NAGY LEXIKON:Csiki Gábor.

HÍRADÓ: Fekete Lajos.

HITEL: Kelemen Miklós, László Gyula.

HUNNIA: Tatár József.

HUSZADIK SZÁZAD: Ormos Ede.

IRODALOMTÖRTÉNET: Osváth Béla.

JEL+IGE: Balázsi László, Kelemen Mik-lós.

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY: OrmosEde.

JÓ PAJTÁS: Bedõ Béla.

KAPU: Tatár József.

KARIKÁS: Ormos Ede.

KERESZTÉNY MAGVETÕ: BuzogányÁron, Derzsi Károly, Éjszaki Károly,

Huszti János, Józan Miklós, Szent-IványiSándor.

KÉVEKÖTÉS: Borbély Andor.

K. I. D. SZ.: Kelemen Miklós.

KISDEDNEVELÕK LAPJA: Gál Kál-mán.

KORTÁRS: Osváth Béla, Sánta Ferenc.

KORUNK: Buzogány Áron.

KOSZORÚ: Éjszaki Károly.

KOLOZSVÁRI KÖZLÖNY: BuzogányÁron.

KÉPES CSALÁDI LAP: Péterfy Tamás.

LANTOS MAGAZIN: Supka Géza.

LITERATURA: Orbók Attila, Supka Gé-za.

MAGYAR CSALÁD: Péterfy Tamás.

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZ-LATOK: Kelemen Miklós.

MAGYAR FELSÕOKTATÁS: KelemenMiklós.

MAGYAR FIGARO: Ormos Ede.

MAGYAR FÓRUM: Tatár József.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG: OrmosEde.

MAGYAR NEMZET: Tatár József.

MAGYAR NÕK LAPJA: Tatár József.

MAGYAR RENDÕR: Ágoston József.

MAGYARORSZÁG: Bedõ Béla.

MAGYARSÁG: Borbély Andor.

MAKÓI HÍRLAP: Ormos Ede.

NEMZETI NÕNEVELÉS: BuzogányAnna, Buzogány Áron.

NEMZETI TÁRSALKODÓ: KelemenLajos.

NÉPNEVELÕK LAPJA: Buzogány An-na.

NÉPTANÍTÓK LAPJA: Buzogány Áron,Gál Kálmán, József Dezsõ.

NÉPSZERÛ EGÉSZSÉGTAN: BarabásJózsef.

OTTHON: Éjszaki Károly.

ORSZÁG–VILÁG: Éjszaki Károly.

ORVOSI HETILAP: Filep Aladár.

ORVOSKÉPZÉS: Filep Aladár.

ORVOSOK LAPJA: Filep Aladár.

ÕSERÕ: Ágoston József.

PAPNEVELÕ INTÉZET ÉRTESÍTÕJE:Abrudbányai János.

PÁSZTORTÛZ: Gyallay Pap Domokos,László Gyula, Orbók Attila, Szent-IványiSándor.

PEDAGÓGIAI PLUTARCH: OrbókMór.

PEDAGÓGIAI ZSEBNAPTÁR: OrbókMór.

PESTER LLOYD: Bedõ Béla.

PESTI NAPLÓ: Ormos Ede.PESTI VIGADÓ: Buzogány Áron.REMÉNY: Botár János.TANULÓK LAPJA: Gál Kálmán.TELEKKÖNYV: Barabás István.TEMESVÁRI NAPLÓ: Ormos Ede.TERMÉSZET: Nadler Herbert.TISZATÁJ: Osváth BélaTÖRTÉNELMI TÁR: Odeschali Arthur.TURISTA KÖZLÖNY: József Dezsõ.SZÁZADOK: László Gyula, OdeschaliArtur.SZEGEDI JOGÁSZLAPOK: Ormos Ede.SZÉKELYSÉG: Gyallay Pap Domokos,József Dezsõ, Orbók Attila.SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY: ÉjszakiKároly.SZÉPLITERATURAI AJÁNDÉK: Kele-men Lajos.SZÍNHÁZTÖRTÉNETI ÉRTESÍTÕ:Osváth Béla.TORDAI EMKE EMLÉKKÖNYV: Bor-bély Sándor.ÚJ ÍRÁS: Sánta Ferenc.ÚJ NEMZEDÉK: Borbély Andor.ÚJSÁG: Borbély Andor.ÚJVILÁG: Bedõ Béla.ÚJ SZÁNTÁS: Osváth Béla.URÁNIA: József Dezsõ, Kelemen Lajos.VALÓSÁG: Osváth Béla.VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE: Ormos Ede.VÁSÁRHELYI SZÓ: Osváth Béla.VIDÉKI KÖLTÕK ALBUMA: PéterfyTamás.VIHARSAROK: Osváth Béla.VILÁGOSSÁG: Supka Géza.UNITÁRIUS EGYHÁZ: AbrudbányaiJános, Borbély Sándor, Csiki Gábor,Gálffy Ferenc.UNITÁRIUS ÉLET: ifj. Bartók Béla, dr.Ferencz József, Huszti János, KelemenMiklós, László Gyula, Nyiredy Szabolcs,Szász János.UNITÁRIUS KIS KÖNYVTÁR: DerzsiKároly.UNITÁRIUS ÉVKÖNYV: Bíró Lajos,Csiki Gábor.UNITÁRIUS ÉRTESÍTÕ: Ágoston Jó-zsef, Bíró Lajos, Borbély Andor, BotárImre, Buzogány Anna, Csiki Gábor,Enyedi Róbertné, dr. Ferencz József, Haj-dú Henrik, Józan Miklós, Rubin Péter,Veress Pál, Zsakó István.UNITÁRIUS KÖZLÖNY: Bedõ Albert,Borbély Sándor, Szent-Iványi Sándor.UNITÁRIUS NAPTÁR: AbrudbányaiJános, Austerlitz Vilmos.

Kelemen Miklós

UNITÁRIUS ÉLET 15

Akik elõttünk jártak...

Fodor József(1898. április 22–1973. október 7.)

Az unitárius költõkrõl indított sorozatban ezúttal egy olyanatyánkfia emlékét idézzük, aki három évtizeddel ezelõtt a ha-zai költõk reflektorfényében tündökölt, de csak nagyon keve-sen tudták, hogy erdélyi származású és Unitárius Egyházunk-nak tagja volt. Ez a költõ Fodor József.

Fodor József költõi mûködésének ideje a két világháborúés annak gyászos következményeinek idejére esett. Mivel ekövetkezményeknek egyik áldozata Egyházunk lett, érthetõ,hogy a létért való küzdelemben a költészettel nemigen tudottfoglalkozni. Ezért kerülte el figyelmünket az a Fodor József,akit 1923-ban Tóth Árpád így mutatott be: „A legnagyobbmagyar tehetségek egyikének ígérkezik. Erõs, dús fantázia,folyton hevülõ nagy szenvedély, természeti képek ritka mély-ségû átélése jellemzi mindensorát. Valamely sajátos, barokkpompa és zsúfoltság jelentkezik benne, melynek az elsõ ma-gyar képviselõje.” Verseit olvasva, József Attila ezt írja nõvéré-nek: „Van egy Valaki, akivel érdemes felvenni a nemes ver-senyt, különben az a Valaki nagy súlyával belém fojtja a szót.”(Kispéter András: Fodor Józsefrõl. Klny az Irodalomtörténet1977. 3. számából.)

Ez a költõ az említett erdélyi származású, unitárius FodorJózsef

Életrajzírói nyomán tudjuk, hogy Nagyilondán született ka-tona családban. Apja, Lõrinc földbirtokos, hivatásos katona,anyja Bereczkay Polixéna volt. Édesanyja korai elhalálozásá-val (1903) nagyanyja, Bereczkay Péterné sz. Préda Ida nevel-te. Tízéves kora óta a tordai Unitárius Gimnáziumban tanult.Itt szerzett 1916-ban érettségi bizonyítványt. Apja halála utánaz iskolából kimaradva a nagybuni jegyzõségen írnokkéntdolgozott, majd a hadi érettségi letétele után bevonult Besz-tercére, honnét Kolozsvárra került a tartalék zászlóaljhoz. Mi-vel önként jelentkezett frontszolgálatra, az isonzói frontra vit-ték, ahol 1917-ben megsebesült. 1918-ban, mint zászlós, aszékely hadosztályhoz vonult be. 1921-ben hadnagyi ranggalszerelt le.

Civil pályfutását a Pesti Hírlapnál kezdte. Késõbb költõ ésújságíróként az Estnek, a Pesti Naplónak, a Nyugatnak, az ÚjIdõknek, a Világosságnak, a Népszavának, az Újságnak és aFüggetlen Magyarországnak volt munkatársa.

Tagja volt az Irodalmi Tanács és az Élet és Irodalom szer-kesztõ bizottságának.

Hivatalos úton megfordult a Szovjetunióban, Olaszország-ban, Németországban, Bulgáriában és Romániában.

Természetrajongóként bebarangolta a Rózsadombot,Lágymányost és a Gellért-hegyet. Goda Gábor szerint e ba-rangolásai alatt születtek versei.

Gazdag tollú verselõként húsz kötet verse látott napvilá-got. Ezek: Lihegõ erdõk (1927), Falevelekre írd! (1930), Utó-hang (1936), Összhang nélkül (1938), Jelenések éve (1940),Összes versei (1942), Mérlegen (1945), Májusi kórus (1945),Ember és hang (1947), Boldog zendülés (1949), Idõk útján(1958), Országutak énekei (1960), Emberiség tanúja (1962),Magam nyomában (1965), Énekek napközben (1966), Te-remtõ nyugtalanság (1968), Nagy szelekben (1971), Végte-len menet (1973), Egy Planta énekei és más versek (1974),Tarts még ragyogás! (1978).

Írt még visszaemlékezéseket, cikkeket és tanulmányokataz alábbi címeken: A történelem sodrában (1961), Emlékek ahõs korszakból (1964), Emberek és az állomások (1969),Felkavart világ (1972), Egy költészet története (1975).

Ismert mûfordító is volt. A magyar irodalmat fõként az an-gol líra gazdagságával gyarapította. Fordított németbõl is, deültetett át magyar nyelvre szovjet és jugoszláv költõket is.

Az irodalomtörténet szerint Fodor József a helyüket nemlelõ, talajvesztett írók bizonytalan és kilátástalan életérzés-ének kifejezésre juttatásával emelkedett kortársai fölé. AmintKispéter András írta, költészete nem váltott ki szenvedélyesvitákat. Pályafutása kezdetétõl a végéig csak ígéret maradt.

A költészetben Ady utánzójaként jelentkezett, de hamar azönállóság útjára lépett. Nem volt népies költõ, de nem voltszürrealista sem. Költészete tükre volt a gazdag képalkotás-nak. Versei felszínre törõ vallomások voltak: ítélet önmagárólés a világról.

Érzésvilágát szenvedély, gyûlölet, harag, hit és áhítat jelle-mezte. Nyelv- és képlátása páratlan erejû volt. Barabás Tiborszerint hitt az értelem, a jóság és a szabadság minden zsar-noksággal lészámoló erejében. Ars poeticáját így fogalmaztameg: „Élni, hatni és küzdeni az emberiség javára.”

Fodor József költészete nem volt mentes a negatív bírálat-tól sem. Versei Kispéter András szerint sokszor érthetetlenek,ezért kulturális ismereteket igényeltek. Forgács Antal szerintegy-egy verse képlabirintus, hasonlatai fülledtek, képei disz-harmonikusak voltak. Verseibõl hiányzott a szelektáló képes-ség, ezért azok közhelyszerûek, túlbeszéltek és szétfolyóakvoltak.

A negatív bírálatok ellenére is igazi közéleti költõ volt.Kispéter András – az említett negatív bírálata ellenére is – Fo-dor hazájának a kultúrát, a szépséget és a mûvészetet tekin-tette. Vas István szerint történelmi és társadalmi ítéletébenmeglepõen józan volt. Nem politizált. Bár föllépett a fasizmusellen, de nem értett egyet a dogmatikus irodalompolitikávalsem. Nincsenek vallásos tárgyú versei, de költészetébõl nemhiányzott az Isten ítéletére apelláló önmagával való számve-tés sem.

Fodor József költõi nagyságáról kitüntetései tanúskodtak.Verseiért 1934-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták. 1959-bena Munka Vörös Zászló Érdemrendjével és 1970-ben a MunkaÉrdemrend aranyfokozatával ismerték el nagyságát.

Mint magánemberrõl följegyezték, hogy jól alkalmazko-dott az élet adta lehetõségekhez. Házassága azonban kevés-bé volt szerencsés. Háromszor nõsült. Elsõ felesége MayerIlus, a második Donát Klára, a harmadik dr. Sikó Zsuzsa or-vos volt. Gyermekei nem voltak. Harmadik felesége elõzõ há-zasságából származó gyermekeit nevelgette.

Bár gyermekkorában unitárius környezetben nõtt fel, és atordai Unitárius Gimnáziumban is egyházias nevelést kapott,a katonaság, majd a politika alakulása folytán nem tartottaszükségesnek az egyházi életben való részvételt. Azonban aFarkasréti temetõben az Unitárius Egyház szertartásával he-lyezték örök nyugovóra. Temetõ lelkésze Huszti János volt.

Kelemen Miklós

16 UNITÁRIUS ÉLET

Fodor József versei

A magyarral az emberért

Ezernyolcszáznegyvennyolc napjaitÉljük megint; gyökerén támadottFajták kemény rugaszkodását, kényszerûÉs ádáz szövetségét a pártoknak: a vészbenEgy-erõk konok, elszánt dacát: szent harcot ésHõsi vállalást!

Haza! nem voltam olcsóPrófétád soha! s kényes szívemA Világgal kacérkodott, egy emberiségRendjével, túl a parány érdekek,Elválasztó színek határán: Az EmberElõször – mondtam – s azutánA fajta. Oh fényes, szép, nagy, idõtlenÁlom! Oh közelibb tekintet, be magasLettél! Eszme! Mióta belédÁgyalva látom maradék szabadságÁrva végvárát, a szerényen is szabadot: ésBenned az Embert!

Európa hõs védnöke, török és tatárEllen utolsó láng! Hõs csapatokSzülõje, emelt karu! nagy lélek;Szív! Földedre ütni búsDaccal: ez a nagy ma! hõsMagyarságunk akarni: a szabadság!

Félelmetesen dobog az idõS a kényszer és a létparancs utolsóHívása hí: messzi vitt seregeid,Szavaid, álmaid hozd, költõ,Vissza! Anyád sikolya szól! A rögReszket. A nyelv sír. Mi volt, ne kérdd!De szabad szíved szabadJövõjéért küzdj: S ki avval egyetJelent ma bús-hõs-összeforradón:A Magyarral – az Emberért!

F

Magamhoz

Hívõ idõkbõl itt maradt,Zordon régiek utódja:Ember! el ne hagyd magad.

Ember, aki e testbenJársz, azzal, mit magadba foglalsz,Forrsz, s a külsõ világgal szembenÉrzed az akaratokatMagadban, függetlenül és ellenkezõnMindennel, mert nem alkuvó a teVilágod! el ne hagyd magad.

El ne hagyd magad, te, testbe zártSzikrája a mindenségnek,Sohsem zsibbadó, igazi,Ki burkodat a jobbért úgy tépedS alakítod magad mására,

Mint a káoszt a kiserkent elsõ tudatMaga körül formálta, erõlködõn –S így tennél te a világgal is!Ember, el ne hagyd magad.

Ellensúlyozva és lebegve,Lenyomva és magadtól nehezen,Nagy dús te! Kivált ez õszön, ezen:Midõn a lombok kifakadtak,Mint újmódi pillés virágok,Tarkán és irtózatosanFúvó jégszele közt a szenvedélynek –S meghalt csillagok csörögnekTetején száz eszmevilág-égnekS a nemesnek szívébõl vér szakad!Ember, el ne hagyd magad.

Míg a kezed nyúl és tapogat,Míg magadban érzed biztosanA nyüzsgõ, lázas, alakító kínokat,Kínlódj, vergõdj és zavarogj!Mint a tûzben elégett mártirok –S ki tudja, tán vérzõ, utolsó szavadLesz a világba dobott, elsõKáoszt bontó, erjesztõ –(S mint te alakítottad testedet:)A világot úgy megmásító öntudat!Ember, el ne hagyd magad.

F

Válogass ki engemmagamból

Válogass ki engem magamból,Nyúlj szétnyitott tenyerekkel belém,Hüvelyezd ki az én életemetValaki: ki tudod, ki vagyok én,Valaki, ki dolgaim búzájátLátod s ujjaid közt szétpergeted:Oh, Magtisztító, jöjj lelkembe,Te, igaz, kegyetlen önszeretet.

Nyúlj belém, kinyújtott ujjakkalÉs minden részvéttõl szabadon,Kinyitom csépelt magvas csûrjeimS csépletlen súlyosodó asztagom:Én nem tudom, mit termett ez a föld,Bérlõ vagyok itt s nem igaztudó –És ki tudja, e nagy parlagbólMi az igazi és mi a jó?

Bõséges kedvben azt kívánnám:Itt e gyümölcs, vedd és gazdagodj,Oh, önszeretet; – de minden magot,Ha nem igazi: a szélbe dobj!Légy hálás kedvû és kényeskedõS liszttelen burok, gyomos kaszatNe csábítsa, se túlos kívánásHüvelyezõ okos ujjadat.

UNITÁRIUS ÉLET 17

Unitárius portrék

Az igazság globalizációjaA fundamentalizmusról, a fenyegetettségrõl és az „amerikai materializmusról”

Bristolban, Virginiában szüle-tett, Utah államban nõtt fel. Ke-resztény kultúrmisszióra készülgyerekkorától. Svájci teológiaitanulmányai alatt ébred rá,hogy nem a térítés, hanem amegértés a célja. Eddigi életé-bõl negyven évet fordított Ázsianyelveinek és vallásainak megis-merésére. Tibet, Nepál, Japánés India után a szíve a világnakerre a tájékára is elvezette. Ahátizsákja bélésébe varrva vitt kia diktatúra által tiltott teológiaiírásokat és tanúvallomásokatErdélybõl Nyugatra. Indiában ésErdélyben az õsnyomtatványok,veszélyeztetett kéziratok megõr-zésére új, digitális módszert ve-zetett be, amelyet Indiában kor-mányprogram szintjére emeltek.

Mindez csak egy részeGeorge Williams tevékenységikörének, hiszen évtizedek ótadolgozik a vallások közötti pár-beszédért. Filmjei, könyvei általközvetítette például a buddhistaés a sinto vallásfelfogást a nyu-gati világ számára.

– Ez is a hídépítés egyikmódja – kezdi a beszélgetést.

– Honnan ered elhivatottsá-ga?

– Amerikai konzervatív-ke-resztény családban nõttem fel,ahol az élet minden lényegescselekedete a vallás körül for-gott. Õseim Nagy-Britanniából vándoroltak át az Újvi-lágba, édesapám és édesanyám is lelkész volt.

– Miért éppen a keleti vallások vonzották?

– Ázsia a vallásos kultúrák elképesztõen gazdag tár-háza, nagyon nehéz nyelvekkel, összetett mitológiával.De talán azért is, mert mindez az amerikai gondolko-dástól olyan távoli.

– Milyen szerepet tölt be a vallás és a vallásoséletforma jelenleg Amerikában?

– Az amerikai protestantizmusnak van egy olyan as-pektusa, amely megtartó és pragmatikus. Az úgyneve-zett amerikai gyakorlatiasság szintén a protestáns val-lás szellemébõl nõtt ki. De létezik a protestantizmusnakegy forradalmi elõremutató oldala is. Ez utóbbi nem afelforgatást jelenti, hanem azokat a törekvéseket, ame-lyek által jobbak lehetünk. Sajnos ezt a tiszta hangotigen könnyû erõvel elfojtani.

– Merre tartanak a világ nagy vallásai?

– A XXI. századot tekintve a fundamentalista tö-rekvések elõretörését figyelhetjük meg. Ám legyen szóa tiszta kereszténységrõl, az iszlámról vagy a budd-

hizmusról, a gond az, hogy ki-rekesztõek. Továbbá, hogy ezeka vallások önmaguk túlélése ér-dekében a béke vallásából azerõszakos megmaradás törvé-nyeit követõ vallásokká váltak.És a militáns fundamentalizmusaz, amely a békétlenséget segítielõ, bármilyen vallásról legyenszó. Ám korunknak van egy ez-zel ellentétes folyamata: a kü-lönbözõ vallások közötti együtt-mûködés és párbeszéd kibonta-kozása.

– Tudományos téren nyilvánkönnyebb ezeket a szálakatösszekötni, gondolok itt a kuta-tók párbeszédére vagy nemzet-közi konferenciákra. De ho-gyan történhet ez a hétköz-napokban?

– Visszaidézném egy megha-tározó élményemet. Nepálbantalálkoztam egy jezsuita szerze-tes tanárral, aki olyan szinten ésmélységben gyakorolta a budd-hizmust, mint a keresztény hitét.Harminc éve ez még különle-gességnek számított, ma márnem az, hogy két különbözõ val-lásban hisznek.

– Mibõl ered ez a lelki ésszellemi igény?

– Abból a felismerésbõl, mi-szerint ahhoz, hogy egy vallásértékes legyen, nem kell máso-kat kizárónak lennie. Igaz az is,

hogy az egyházak mint szervezetek nyilván nem nézikjó szemmel az említett jelenséget.

– Nem kevés türelmetlenséget tapasztalni a politi-kában is egymás vallásai iránt, amelyek aztán a kü-lönbözõ földrészeken kirobbant vagy kirobbantott há-borúkban brutális módon nyilvánulnak meg, áldoza-tai pedig gyakran ártatlan emberek.

– Ha emberek csoportjai vallási alapon egymástgyûlölik, vagy egymás ellen fordulnak, akkor bármilyenirányzatról van szó, eltérnek azoktól az eszméktõl,amelyek hitük lényegét és értelmét adják. Az a vallás,amely nem képes felülemelkedni a gyûlöleten, nemszolgál, hanem csak eszköze egy tõle idegen törekvés-nek.

– Mennyire ismerik fel a hívõ emberek a manipu-láció veszélyét?

– Egyre többen vágynak egy szeretõ, befogadó, abizalmat megszolgáló lelki közösség után, ahol spiritu-álisan, egyéni módon kibontakozhatnak. Egyúttal azilyen vallási közösségek a zálogát jelentik annak, hogykulturális és szellemi hagyományaikat megõrizhetik.

A múlt számunkban közöltük a GellérdJudittal készített beszélgetést. Ebben aszámunkban a férjével, George Williams-sal készített beszélgetést olvashatják.

George Williams vallástörténész. Dok-torátusát az Iowai Egyetemen szerezte1972-ben, India modern vallásainak té-májában. Professzori pályája nagy részéta Kaliforniai Állami Egyetemen töltötte.Számos filmet készített Japán vallásimozgalmairól. Ázsiai, európai és ameri-kai egyetemeken adott elõ. A BerkeleyStarr King unitárius teológia és a kolozs-vári protestáns teológiai intézet díszdok-tora. Több amerikai tudományos szerve-zetben töltött be vezetõ szerepet. A pécsiés szegedi egyetemeken az addigi feleke-zeti oktatás alternatívájaként bevezeti avallások akadémiai oktatását. Utóbb fe-jezte be a hindu mitológiáról szóló kézi-könyvét.

18 UNITÁRIUS ÉLET

– Kelet-Közép-Európában milyen tapasztalatokatszerzett a vallás óvó, megtartó erejérõl?

– Amikor a Ceausescu-rezsim idején elõször jártamRomániában, megdöbbentett a kisebbségben élõ ma-gyar közösségek szomorúsága, kiszolgáltatottsága, dü-he. Mindez a késõbbiekben a különbözõ felekezetekösszefogásává és erejévé vált, hogy nyelvüket és kultú-rájukat megõrizzék. Ezt az erõt több tekintetben hason-lónak éreztem ahhoz, mint amit Tibetben tapasztaltam.Személyes életemben fordulatot jelentett, hogy az er-délyi unitárius közösségek megmaradását, építkezésétszellemileg és anyagilag is segíthettem.

– Mi az, amit most errefelé annyira érdekesnek ta-lál?

– Ez rendkívüli föld. És én egy rendkívüli társadalmiátalakulás idején érkeztem ide elõször. Ha ez nemígy történik, lehet, hogy könyvtárakban dolgozó tudósmaradok. De az USA–Ázsia–Magyarország és Erdélyösszefüggésében tapasztaltam, mit jelent igazából aglobalizálódás.

– A Vallásszabadság Világszervezete (IARF), amely-nek ön az egyik meghatározó egyénisége, a közel-múltban Budapesten tartotta konferenciáját. Százévesmúltra tekinthetnek vissza. De képesek ezen túlmenõ-en erõt felmutatni az erõszak, a terrorizmus ellen?

– A gondolatok cseréje békés eszköz, ám a hatásanem mérhetõ azonnal. De nagy lépés az is, hogy kétévtizede a különbözõ nagy vallások közös szertartáso-kat rendeznek. Ezek az imaalkalmak nyilvánvalóannem képesek a konkrét terrorista cselekmények meg-elõzésére, nem is ez a feladatuk. De azért úgy érezzük,valamelyest sikerült hozzájárulnunk a békésebb köz-hangulathoz, például Írországban.

– Mi a véleménye arról a 2001. szeptember 11-iNew York-i tragédia utáni „keresztes háborús retori-káról”, amely szerint a megtorlás lényege a Jók har-ca a Gonosz ellen?

– A háborús vallás anakronisztikus, mert a civilizációhódító és uralkodó korszakát idézi fel, nem pedig azegyetemes vallásosságból táplálkozik. Eszerint az ural-kodó réteg istene elítéli az ellenfelet mint gonoszt, mertaz igazságot a magáénak vallja, a háborúzó erõszakotpedig isteni engedéllyel gyakorolja, hiszen úgy véli, dé-monokkal áll szemben. Szeptember 11. tragédiája al-kalmat adhatott volna Bush elnöknek és Amerikánakarra, hogy a figyelmet a globális igazságosság kérdéseifelé fordítsa. A döbbenetben és a gyászban az emberekegymásra találtak, a különbözõ fajú és vallású emberekegyütt imádkoztak. Ez volt az a nagy történelmi pilla-nat, amelyet a politikusoknak tovább kellett volna vin-niük és gondolniuk.

– Milyen értelemben?

– A stratégiát nemcsak a háborús ellenlépések je-lenthették volna. Szembe kellett volna nézni a föld né-peinek összességét érintõ problémákkal, a globalizáló-dás hátrányos hatásaival, veszélyeivel, és a harmadikévezredre tekintve felvázolni a békés fejlõdés és önkor-látozás új gazdasági és társadalmi irányait. Felmérhe-tetlen jelentõségû lett volna mindannyiunk számára, haez megtörténik. Ehelyett Bush elnök vallási kategóriák-ban beszél Irak ellen, keresztes hadjáratot emlegetanélkül, hogy ennek a történelmi hátterével tisztábanlenne. Mindez nemcsak további törésvonalakat okoz,hanem anakronisztikus.

– Az önállóan gondolkodó emberek hogyan véle-kednek errõl?

– Az amerikai nép ötven-ötven százalékban megosz-tott e kérdésben. Egyrészt egy olyan sokkot éltek át sa-

ját földjükön – a terrorizmus pusztítását –, amelyet ed-dig csak más országok ismertek és szenvedtek el évti-zedek óta. Ez viszont a vezetõkben félelmet és túlrea-gálást váltott ki. Ugyanakkor a progresszív értelmiségi-eknek az a véleményük, hogy Amerika nem engedhetimeg magának, hogy még több szegény országot az el-lenségévé tegyen... Egyre több egyházi közösség látjaezt így. A jelek és cselekedetek szerint a kormánynakés egy szûk körnek viszont az ellenségkép fenntartásaés a fegyveres támadások kiszélesítése az érdeke.

– Az utóbbiak támogatói mivel érvelnek?

– Azt mondják: ha nem értesz egyet az elnök politi-kájával, akkor nem vagy igazi hazafi. Ez veszélyes do-log. Hiszen aki más véleményen van, annak a kirekesz-tés veszélyével kell számolnia. De a megbélyegzés nemjó azért sem, mert általa megzavarják a haza iránti tisz-ta érzéseket.

– Azért a terrorizmust mégsem lehet emberbarátimódon kezelni.

– A terrorcselekményre adott eddigi válasz is csaksúlyosbította azt, amibõl mindez megszületett. Elma-radt a felismerés, hogy a ma végletesnek látszó ellen-téteket csak a globális igazságosságra való törekvésektámogatásával lehet feloldani.

– Mit ért globális igazságosságon?

– Megoldást kell találni a javak igazságos elosztásá-ra, világméretekben és a mindennapi életben egyaránt.Itt van például az „amerikai materializmus”, a fogyasz-tás kényszeres növelése. Mindenbõl többet használunkfel, mint amennyire ténylegesen szükség lenne. Amikorez szóba kerül, az a felelet: így szoktuk meg. Eközben aföld tartalékai kimerülõben vannak, és még nem tud-juk, miképpen gyógyítsuk az ökológiai egyensúlybanbekövetkezett ember által okozott károkat.

– Lehetséges ezen a civilizációs úton továbbhalad-ni?

– Változásnak kell bekövetkeznie. Nagyon közel vanpéldául az a társadalmi, gazdasági és kulturális káosz,amit a túlnépesedés jelent. India jelenleg csodálatoskorszakát éli, erõs középosztály, prosperitás és remény-ség jellemzi. De mint ottani tudós barátaim elõrevetí-tik, harminc év múlva mindez össze fog omlani, hiszenkétmilliárdan lesznek.

– Számos új „világmegváltó törekvés” próbáljamagához kötni és kihasználni az embereket. Sokanel is fordulnak a hagyományos egyházi élettõl ésszervezetektõl. Mi lehet a jövõ?

– Sokan aggódnak a fundamentalista törekvésekelõretörése miatt, de – mint említettem – a különbözõvallások közötti együttmûködés szintén óriási mérték-ben erõsödik. A megértés, a közös nyelv és a spirituálisértékek iránti igény igen intenzív keleten és nyugatonegyaránt.

– Hallottam egy meghatározást: egyetemes lelki-ség. Nemigen tudom, mit jelent. Megmagyarázná?

– Növekvõben van az úgynevezett nem vallásos spi-ritualitás. Egy olyan vallás, amely egyház nélkül létezik.Szemléletében más vallások elismerését és tiszteletétjelenti, gyakorlati értelemben a globális igazságosságratörekszik, a föld tartalékait, azok elosztását, az emberilétezést illetõen.

– Ha mindez már az ajtónkon kopogtatna, akkor iskésõ lenne.

– Ne siettessük az idõt. A jövõbe tekintõ lelkiség ál-talában egy-két évszázaddal elõzi meg a korát.

Kormos Valéria(Magyar Nemzet, 2002. augusztus 17.)

UNITÁRIUS ÉLET 19

Egyházközségeink életébõl

Budapesti Unitárius EgyházközségHa nosztalgiával gondolunk a nyári emlékekre, és ha

emlékeinkben nem igazán tudunk szabadulni a tovatûnõnyári napok kellemes idõtöltésétõl, mégis jó visszajönnirendeltetési helyünkre, ahonnan eltávoztunk, mert abban areményben tesszük ezt, hogy itthon, a gyülekezeti élet ke-retében újra találkozhatunk azokkal, akik számunkra fon-tosak, akik részére elmondhatjuk merre jártunk, hogyéreztük magunkat a nyári szabadságunk ideje alatt. Ezértis volt jó részt venni a szeptember 1-én, vasárnap tartottistentiszteleten, amely megadta annak a lehetõségét, hogyitt találkozzunk újra azokkal, akiket hetek, hónapok ótanem láttunk. E vasárnapi istentiszteletünkön lelkészünkalkalmi beszédet mondott a „veni sancti” (iskolai évnyitó)alkalmából. Új iskolai év, új valláserkölcsi nevelési idõ-szak, amely ünnepélyes keretek között vette kezdetét, deamelynek sok megoldásra váró feladattal kell majd meg-birkóznia a 2002–2003-as esztendõben. De hogy a legki-sebbek elõtt mindez rejtve legyen, ezért olyan hangulatotteremtettek hitoktatóink, hogy sem a kicsik, sem a nagyokszámára ne legyünk ünneprontóak. Muszka Ibolya, vezetõhitoktató köszöntõ beszédet mondott a gyülekezeti tagokelõtt, üdvözölve a legkisebbeket, majd nekik adta át a„szót”, a mikrofont, hogy verseikkel, dalaikkal köszönt-sék az új iskolai évet és a jelenlevõket egyaránt.

Szeptember 2-án az egyházközség lelkésze részérõl azM1 televízió két reggeli áhítatot rögzített, amelyet késõb-bi idõpontokban (október 7. és november 24.) sugároz azM1 és M2 adása.

Szeptember 8-án, istentisztelet után az egyházközségmegbízott gondnokával, Zoltán Csabával, egy presbiteré-vel, Kríza Dániellel, a pestszentlõrinci lelkésznõvel, SzászAdriennel és Kászoni József lelkésszel a gyõri egyház-község konfirmációi ünnepélyén vettünk részt. Az egy-házközség meghívásának eleget téve voltunk jelen azegyik legnagyobb rendezvényen, amelyet szeretetvendég-ség követett. Ebbõl az alkalomból került sor a konfirmáci-ói szertartásra, melynek keretében öt fiatal unitárius tetthitet vallásáról és vállalt kötelezettséget a jövõre vonatko-zóan arról, hogy hithûséggel és felelõsséggel gyakoroljamajd az õket megilletõ jogokat és kötelességeket. Jó alka-lom volt találkozni az ország különbözõ részein élõ, sõtaz ország határain kívül élõ unitáriusokkal, akikkel talánmindannyiunknak egy közös múltunk van, hogy a vallás-szabadság földjérõl költöztünk választott lakóhelyünkre.A lelkész házaspár és a gyülekezet vendégszeretetét meg-köszönve ezúton is hálás köszönetet mondunk kedvesmindannyiuknak.

Egyházközségünk lelkésze szeptember 11-én, a délutá-ni órákban vett részt az Akadémián megtartott Magyar ÚjAtlanti Kezdeményezés rendezvényén, amelynek egyikelõadója Orbán Viktor volt.

12-én délután, a parókián találkozott Kászoni Józsefegyházközségi lelkész Nagy-Rébék Ferenccel és MesterÉvával, akik tavaly kötöttek házasságot, amelyet követõ-en foglalták el helyüket Tallinban, Észtországban a nagy-követségen, ahol a házaspár megkezdte munkáját. Nagy-

Rébék Ferenc másodtitkári teendõket lát el, a felesége egyvárosi könyvtárban dolgozik. Egyházközségünkkel a fia-tal házaspár a nagy távolság ellenére is kapcsolatot tart.Gratulálunk a kinevezéshez, mindkettõjük munkájáhozsok sikert kívánunk.

14-én délelõtt az egyházközség több tagja szentendreiSkanzenben találkozott egy ott tartott egész napi rendez-vény keretében. A gyönyörû szép õszi nap csak fokozta ajó hangulatot, a kellemes idõtöltést. A kora délutáni órák-ban indultunk vissza otthonainkba, azzal az érzéssel, amitígy fogalmaz meg a zsoltáríró: „Jó az atyafiaknak együttlenni...”. Ha ehhez emberi okoskodással még hozzá aka-runk tenni valamit, akkor csak ennyit mondhatunk: jó bi-zony!

17-én délután 6 órai kezdettel tartotta meg az egyház-község az õszi idõszak elsõ presbiteri ülését a gyülekezetiteremben, amelyen többek között olyan dolgokról beszél-tek a jelenlevõk, mint a gyülekezeti teremhez tartozó vi-zesblokk felújításának a szükségessége, a konyha ajtajá-nak cseréje, a szószék felújítási munkálatainak elvégzéseés az ólomablakok megrendelésének kérdése.

18-án az M2 egy rövid homiliát rögzített lelkészünkelõadásában, amelyet a másnapi délelõtti adás közvetített.

Szeptember 21-én, szombaton került sor a nyárbúcsúz-tató magyarkúti rendezvényünkre, egész napos programkeretében. Azt lehet mondani, hogy ez a szabadtéri prog-ramunk már önmagát szervezi. (Azért ennek a hátterébenkomoly szervezési munka áll.) Míg az eddigiekben aNagy Ignác utcai templomunktól indultunk mikrobuszok-kal, személygépkocsikkal, autóbusszal, az idén csupán há-rom-négy személygépkocsi indult az épület elõl a leg-szükségesebb felszereléssel, mint: alapélelmek, kihan-gosító rendszer, hangszerek. Mindazok, akik jelen voltakezen a rendezvényen, személygépkocsikon vagy vonatonérkeztek Magyarkútra, illetve a verõcei állomásra, ahon-nan személygépkocsikkal szállítottuk az ingatlanra, a vo-naton érkezõket.

Megérkezésünket követõen hozzáfogtunk az elõkészí-tési munkálatokhoz, ami a lacikonyha felállítása volt elsõ-sorban, majd az önkormányzat által odaszállított székeket,asztalokat, padokat helyeztük el a képzeletbeli szenté-lyünkben, elõkészítve ezáltal a szabadtéri istentiszteletet.Pontban 12 órakor, vagyis a déli harangszó megkondulá-sakor vette kezdetét az istentisztelet, amelynek vezetõje,Kászoni József volt. Bibliát Brock Enikõ olvasott, az al-kalomszerû és modernnek hangzó homiliát pedig SzászAdrienne pestszentlõrinci lelkész mondta. A kántori teen-dõket Vadady Attila énekvezér látta el. Az istentiszteletetkövetõen került sor a debreceni Four Seasons énekegyüt-tes bemutatkozására. Nagy sikert arattak a lányok, akikegyforma könnyedséggel énekeltek 15–16 századi zenét,spirituálékat, vagy modern zenei feldolgozásokat. Fizetsé-gük a lelkesedés és taps volt, az utóbbiból bõven kijutottszámukra, oly annyira, hogy utoljára elhangzott dalaikatújból el kellett énekelniük. Õket követte László Viktória

20 UNITÁRIUS ÉLET

gimnazista, a BUE tagja, aki Barbra Streisand egy jól is-mert dalát, illetve Vadady Attila kántor egy szerzeményétadta elõ, szintén nagy sikerrel. A mûsoros részt követõenkerült sor a jól megérdemelt ebéd elfogyasztására, amigulyáslevesbõl, flekkenbõl állt és igencsak ízletesnek bi-zonyult, mert az elkészített eledelbõl nagyon kevés ma-radt. Ebéd után Muszka Ibolya és Bencze Margit hitokta-tók a gyerekekkel foglalkoztak, akik rajzoltak és kézmû-ves mesterségeket gyakoroltak. Az egek Ura is kedvezett„alattvaló szolgáinak”, mivel erre a napra nagyon szépidõt rendelt. Jó volt pihenni, beszélgetni, együtt lenni ezalkalomból a gyülekezeti közösségünk több mint száz tag-jával, és közben érezni azt, hogy ténylegesen nyárbúcsúz-tató ünnepély alkalmából vagyunk együtt. Ezen a helyenmondunk köszönetet mindazoknak, akik rendezvényünksikeréhez hozzájárultak: a bevásárlásoknál, a konyha irá-nyításánál, szállításnál egyaránt. Reméljük a tavaszkö-szöntõ ünnepélyen is mindannyian együtt lehetünk.

Szeptember 24-én a délelõtti órákban Horvay Benjáminés kíséretében utazó felesége, valamint hittestvérei láto-gatták meg egyházközségünket. Az Egyesült Államokbanélõ Béni bácsi az 1940-es években vándorolt a tengeren-túlra, és mint unitárius-univerzalista intenzív munkát vé-gezett az elmúlt években a Testvéregyházközségi Tanácstagjaként. Bevallása szerint jó volt újból itthon lennie,meglátogatva gyermekkori emlékeinek színhelyeit.

Szeptember utolsó vasárnapján, 29-én tartotta egyház-községünk az õszi hálaadás ünnepét. A templom zsúfolá-sig megtelt ezen a szép õszi ünnepünkön, és híveink nagyszámban vettek úrvacsorát. Istentiszteletünk keretében je-len voltak az Egyetemes Egyház volt és jelenlévõ fõgond-nokai is. Az egyházközség megbízott gondoka a hirdeté-seket követõen köszöntötte a lelkészségének 25. évfordu-lóját ünneplõ Kászoni József tiszteletes urat, aki ez alka-lomból vette át az egyházközség ajándékát, egy kristály-ból készült úrvacsorai kelyhet, amire egyházunk címereés két dátum volt gravíroztatva: 1977–2002. Lelkészünkszeretettel köszönte meg a megemlékezést, és köszönettelvette át a hívek ajándékát.

Október 4-én délután 6 órai kezdettel került sor az Er-délyi Magyarok Egyesületének székházában, a Molnár u.5. alatt arra a nagyszerû rendezvényre, amelynek meghí-vottja Gaál György unitárius író, tanár volt. Elõadásánakcíme: „Erdélyi unitárius iskolák”. A jól ismert kolozsváriíró közel másfél órás elõdásának ideje alatt ismertette azunitárius egyház szinte egész történetét azáltal, hogy be-mutatta a kolozsvári, a tordai, és a székelykeresztúri uni-tárius iskolákat. A rendezvényen Kászoni József lelkészvett részt.

Október 4-én délután került sor 2002 elsõ õszi szeretet-vendégségére, amelyet a templomban tartottunk. Meghí-vottaink Fodor Sándor kolozsvári író és felesége; FodorNagy Éva képzõmûvésznõ voltak. A templomi áhítatotkövetõen mutatta be Kászoni József az írót a jelenlevõkszámára, majd átadta a szót a kolozsváriak körében jól is-mert és népszerû szerzõnek, gyerekírónak, novellistának,elbeszélõnek, publicisztának. Nagy figyelem és érdeklõ-dés kísérte Fodor Sándor elõadását, aki beszédével elejé-tõl végig ébren tartotta a jelenlevõk figyelmét. Az írópublicisztikai kötetének gyûjteményébõl olvasott fel egyírást, melynek címe: „Hány nyelven szól az ördög?”, va-lamint A megálmodott ház címû novelláskötetébõl egymásik írás is felolvasásra került, melynek címe: „Két há-borús történet”; ezt követõen kötetlen beszélgetésre került

sor. A szokásos kérdés és felelet formájában sok olyandolog jött elõ, amely az író életével, munkásságával, vala-mint Kolozsvár múltjával és jelenével volt kapcsolatos. Azárbeszédet Kászoni József, a rendezvény megszervezõjeés házigazdája mondta. Ezt követõen került sor TokosZoltán, klasszikus gitármûvész 10 perces elõadására, amia templomi részt zárta. Végezetül a gyülekezeti terembenkerült sor Fodor N. Éva akvarell kiállításának a megnyitá-sára. A megnyitó beszédet Muszka Ibolya tartotta. A ren-dezvényt szeretetvendégség zárta, mely alkalommal 80személy részére Némethi Norbert és felesége pizzát ado-mányoztak. E helyen mondunk köszönetet fiatal testvére-inknek azért, hogy a rendezvény sikeréhez õk maguk ishozzájárultak.

Október 6-án istentisztelet keretében látta vendégülegyházközségünk a székelykeresztúri Dávid Ferenc Ifjú-sági Egylet tagjait, akik közel negyvenen voltak jelen bel-városi templomunkban. Gyönyörû mûsorral ajándékoztákmeg a jelenlévõket, melynek címe: „A harmadik évezredköszöntése”. Ezeréves történelmünknek legszebb dalai-ból, énekeibõl, prózai részeibõl adtak elõ nagy átéléssel.A közel negyven perces mûsorra istentisztelet után kerültsor. A fiatalok kíséretében jelen voltak: Szombatfalvi Jó-zsef esperes-lelkész és felesége, Fekete János, a székely-keresztúri Unitárius Gimnázium igazgatója, Andrási Be-nedek segédlelkész, gimnáziumi vallástanár, Czire Irmaés Varró Margit tanárnõk, a mûsor betanítói, Csáka Jó-zsef, Székelyeresztúr alpolgármestere, aki egyben az egy-házkör felügyelõ gondoka is. Az elõadást követõen a gyü-lekezeti teremben került sor a közös szeretetvendégségre.Köszönjük a jelenelévõ keresztúriaknak, a vendégszerep-lõknek, hogy ezt a vasárnapot mindannyiunk részére ün-neppé magasztosították.

SZERTARTÁSAINK

Keresztelés:

Szeptember 15-én Jánosi Tamás és Hajdu Emõke-Ilonagyermekét: Tamás-t; szeptember 28-án Tim Zoltán ésTrinfuly Katalin gyermekeit: Mártont és Rékát keresztel-tük. A megkeresztelt gyermekek életére Isten gazdag ál-dását kérjük.

Esketés:

Augusztus 31-én Rácz Viktor és Borszéki Andrea,ugyanaznap délután Fekete Csaba és Pilisi Nikoletta;szeptember 7-én Toronyi Bence és dr. Rozicska Éva;szeptember 21-én Tavlea David Vicente és Botka Katalin;október 5én Vághy Péter és Tóth Edina; október 6-án Dr.Ádám Attila és Kápolnai Eszter testvéreinket részesítettükesketési szertartásban. Adja Isten, hogy frigyük legyen azemberek elõtt kedves és az Isten által áldott.

Temetések:

2002 szeptember 3-án Pesztericz Ferencné sz. SzõkeRozália; szeptember 12-én dr. Daniel Lajosné sz. CsereyZsuzsanna; október 4-én Tóthpál Istvánné sz. SzentpáliIda; október 10-én Lõrinczy Éva testvéreinket búcsúztat-tuk. Gyászoló hozzátartozóiknak és szeretteiknek vigasz-talódást kívánunk.

(–)

UNITÁRIUS ÉLET 21

Torockó ünnepelt!Augusztus 25-én a kétszáz éves unitárius templom

fennállásának jubileumát ünnepelte a Székelykõ lábánál,festõi környezetben fekvõ Torockó.

Az élõ virágokkal kidíszített templom és az újjávará-zsolt orgona Májay Endréné tiszteletes asszony önfeláldo-zó, fáradtságot nem ismerõ szervezõmunkáját dicsérte.Köszönet érte.

Megható volt a torockói tiszteletes asszony, FerenczGáborné által betanított és vezetett gyermek- és felnõttkó-rus elõadása.

A hívek torockói népviseletben, öregek, fiatalok, fi-úk-lányok, gyermekek varázsolták viszsza az õsi Torockóhangulatát.

Az élmények, a megható találkozások fokozták az ün-nep lelkületét. A püspök úr, dr. Szabó Árpád jelenléte ésünnepi beszéde, Bartha Alpár, torockói származású lelkészúr ünnepi megnyitója, Ferencz Gábor tiszteletes úr záró-imája, fáradtságos szervezõ munkája megerõsített bennün-ket abban, hogy éljünk a világ bármelyik sarkában, a gyö-kerek visszahívnak. Otthon éreztük magunkat. HAZA ér-keztünk.

Köszönjük!Talán a szavaknál többet mondanak az ez alkalomból

készült fényképek, és amit sajnos nem tudunk bemutatni, aFelházi Ágnes-Judit, torockói származású festõmûvésznõalkotásait bemutató tárlat, amit a fõtisztelendõ püspök úr

nyitott meg.

Istentisztelet után a jókedvû közösség, a hazai éskülföldi vendégekkel együtt, szeretetvendégségenvett részt, amit az anyaországi Tápiógyörgye küldöt-tei készítettek. Este a gyönyörûen kivilágított temp-lom látványával búcsúztunk Torockótól.

Dr. Benczédi Lászlóné

Az aláíró szerénysége nem engedte meg azt, hogyelmondja: édesapjuk és édesanyjuk, Benczédi Domo-kos és felesége emlékére 1000 eurót ajándékoztak,amit a templom orgonájának felújítására használtakfel a torockóiak. Ehhez az összeghez járult hozzá 100euró összeggel a Budapesti Unitárius Egyházközség,amelyet torockói testvéreink szintén a fenti cél meg-valósítására fordítottak. (Szerkesztõ)

Bartók Béla Unitárius EgyházközségÖrömmel számolunk be arról, hogy az elmúlt két hónap

alatt két alkalommal történt kettõs keresztelés templo-munkban: szeptember 8-án és október 2-án. A 4 megke-resztelt közül 3 gyerek volt és 1 felnõtt keresztelés. Istengazdag áldása legyen a megkereszteltek életén.

Hálásan megköszönjük Elekes Hajnal presbiternõnkneka 10 db. énekeskönyv-borítót, melyeket Torockóról hozott,és most templomunkban az énekeskönyveket díszítik.

Szeptember utolsó vasárnapján úrvacsorával egybekö-tött Õszi Hálaadó istentiszteletet tartottunk, mely alkalom-mal a szószéki szolgálatot Rázmány Csaba püspök végez-te, az úrasztala mellett az ágendát Léta Sándor lelkész vé-gezte. A hívek szép számban vettek úrvacsorát.

Október 6-án istentisztelet keretében emlékeztünk megaz aradi vértanúkról és mindazokról, akik ártatlanul szen-vedtek és haltak meg az azt követõ idõszakban, csak azért,mert a szabadságért éltek.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy október amagyar hõsökre és áldozatokra való emlékezés hónapja.Tiszteletadás azok iránt, akik a szabadságért éltek és hal-tak. Emlékeztünk ártatlan emberekre, akik csupán ott vol-tak, ahol lenniük kellett, majd eltûntek az októberi és azazt követõ borzalmak során. Nemcsak az aradi tizenhá-romra gondolok és a Pesten kivégzett gróf Batthyány La-josra, hanem a több száz halottra és súlyos börtönbüntetés-re ítéltekre, Erdély utolsó katonai parancsnoka, KazinczyLajos tábornok kivégzésére október 25-én. Aztán ott van1956 Magyar Októbere, annak hõsei és mártírjai. És ne fe-ledjük október 31-ét sem, a Reformáció kezdetét, amely-nek végkimenetele az unitárius vallás és egyház megala-

kulásához és létrejöttéhez vezetett. Ha nem is pontosanoktóberben, de ennek is megvoltak a maga áldozatai.

Mindezek után nem hiába jön november eleje, a halot-takról való megemlékezés. Lám, van kikre emlékezni.

Megkezdtük a gyermekek részére a valláserkölcsi neve-lési órákat, és ez alkalommal is tisztelettel és szeretettelfelkérjük a szülõket, hogy szíveskedjenek minden hitokta-tásban részesülni kívánó gyermeket templomunkba elhoz-ni. A vallásórákat istentisztelet alatt tartjuk, hogy ezen idõalatt a szülõk nyugodtan bent tudjanak lenni a templom-ban.

Ugyancsak megkezdjük a konfirmációra való felkészí-tést is. Várunk minden 14-ik életévét betöltött gyermeket,hogy a felkészítésben részt vegyen és jövõ év tavaszán hi-térõl bizonyságot tudjon tenni a gyülekezet elõtt.

Felhívjuk minden érdeklõdõ figyelmét, hogy templo-munkban, a Hõgyes Endre utca 3. szám alatt, október26-án, szombaton délután 17 órakor megemlékezünkNyírõ József életérõl és munkásságáról. Elõadást tartMedvigy Endre irodalomkutató, a Magyarok Háza igazga-tója, a Szent László Akadémia dékánja. A megemlékezéstszeretetvendégséggel zárjuk, mely alkalomra minden ér-deklõdõt szeretettel meghívunk és várunk.

Ugyancsak itt szeretnénk tudomásul adni, hogy novem-ber 17-én, vasárnap 17 órai kezdettel templomunkbanszervezi meg a Dávid Ferenc Egylet éves rendezvényét,melynek szervezõje Dr. Nyiredy Szabolcs a Dávid FerencEgylet elnöke. Minden érdeklõdõt szeretettel meghívunk.

L. S.

22 UNITÁRIUS ÉLET

Dunántúli Unitárius EgyházközségSzeptember 22-én, Pécsen, Dr. Szepesi Veronika szek-

szárdi jogásznõ keresztelõjére került sor. Öröm számunk-ra az, hogy Vera aktívan próbál bekapcsolódni gyülekezetiéletünkbe.

Vera esete nem egyedi, marosvásárhelyi hosszabb tar-tózkodása során pécsi egyetemi kolléganõm, Parrag Juditis igénybe vette a keresztelési szertartást.

Örömmel „fedeztem fel” és látogattam meg az enyingiDr. László Miklóst, Afrikában is missziós szolgálatot tel-

jesítõ, tüdõgyógyász unitárius testvérünket. VillánybanDr. Pataki Rozália és családja látott vendégül. Kellemesmeglepetés volt számomra az, hogy Rozália nemrégen le-telepedett testvérében egykori óvónõmre bukkantam. Egyújabb háromtagú unitárius családdal gyarapodott gyüleke-zetünk. Rövidebb látogatást tettem Dombóváron is, Dr.Szabó Attilánál.

Istentiszteleteinket a szórványban és Pécsen rendszere-sen megtartottuk. A pécsi református gyülekezeti teremidõközönkénti foglaltsága miatt néha körülményes a hely-

szín és az idõpont igénybevétele. Problé-másabb talán az, hogy a kiküldött körleve-lek nem „hatnak” egyértelmûen. Többszörés többekkel is megesett az, hogy nem amegírt idõpontban tették látogatásukat.Nehéz hagyományt teremteni.

Ifjúsági találkozónk alkalmával vallá-sunk megismerésére fektettünk hangsúlyt.Itt kell megemlítenem azt, hogy a PécsiEgyetemi Lelkészség a megalakulás utániszóbeli és írásbeli kérésünkre sem vett betagjai közé. Legalábbis – amint azt a kato-likus kolléga mondta – egyelõre nem.

Alapítványunk bejegyeztetése apróbbhiánypótlások miatt kissé elhúzódik.

Október 19-én, Pécsen, a BudapestiUnitárius Egyházközség gondnokát ésgyülekezeti tagjait látjuk vendégül, no-vember 10-én délelõtt 10 órától tartandópécsi istentiszteletünket pedig a KossuthRádió egyenes adásában hallhatják.

Máté ErnõDr. Szepesi Veronika keresztelõje

FüzesgyarmatMozgalmas nyarunkat nem kevésbé mozgalmas õszelõ

követte egyházközségünkben. A július 28-i 100 éves év-fordulónknak óriási visszhangja volt. Nem csoda, hiszen aMagyarországi Unitárius Egyház legnagyobb ünnepe voltebben az esztendõben. Sok szép ismertetés, tudósítás je-lent meg az ünneprõl, és szeptember 17-én délután a Ma-gyar Televízió is közvetített a felvett mûsorból 20 percnyianyagot. Reméljük, hogy egyszer valahol a lemaradt hét ésfél óra is megtekinthetõ lesz, mert az az egész gyülekezetéletét mutatja meg, összefoglalva az elmúlt századot. Azünnepség anyagát, akárcsak az elõzõ években, gondosaneltettük irattárunkba, hogy a jövõ nemzedék is tudomástszerezzen élniakarásunkról.

Az egyházközség lelkészének és kántorának jócskánmegszaporodott a tennivalója a rájuk bizott szolgálatokmiatt, de semmilyen távolság nem állhatta útjukat a szere-tettel végzett hivatás teljesítésében.

Szeptember 1-én Debrecenben szolgáltunk, ahol elõké-szítettük a szeptember 15-i õszi hálaadási, úrvacsorás is-tentiszteletet. Szeptember 8-án Gyõrben szolgáltunk, aho-va Egyházunk küldöttjeként mentem a gyülekezet meghí-vására megünnepelni születésük 10. évfordulóját. Magasz-tos ünnepség volt az évforduló és az öt ifjú konfirmálásamintegy másfélszáz hívünk jelenlétében. Az élmény feled-tette a távolságokat.

Õszi hálaadásunk ünnepét öt alkalommal tartottuk megóriási távolságokat legyûrve.

Szeptember 15-én délután 3 órakor, miután Füzes-gyarmaton délelõtti istentiszteletet tartottunk, Debrecen-ben mondtunk hálát Istenünknek szerény gyülekezet rész-vételével. Szeptember 22-én délután 3 órakor Füzesgyar-maton megtartottuk a hitoktatói év ünnepélyes megnyitó-ját mintegy 45 érdeklõdõ jelenlétében. A gyermekisten-tiszteletet Hegyesi Barbara és Sipos Tündi hittanosok tar-tották felemelõ élményt nyújtva. A szeretetvendégség utánértékes tombolákat sorsoltunk ki, amiket híveink adtakvagy készítettek. A hittanra 14-en iratkoztak be a helybeli-ek közül. Meghirdettük, az elõzõ év sikerén fellelkesedve,a hittan- és templomlátogatás-versenyt. Reméljük, ez év-ben is sikeres lesz. A tényleges hitoktatást október elsõszombatján, délután 2 órakor kezdtük meg.

Szeptember 28-án Vásárosnaményban tartottunk úrva-csorával egybekötött hálaadási istentiszteletet, amelynekkeretében keresztelési szertartást is végeztünk. Szeptem-ber 29-én Füzesgyarmaton volt hálaadó istentisztelet, dél-elõtt 11 órai kezdettel szép számú gyülekezet keretében.Délután fél kettõkor a helybeli Idõsek Otthonában osztot-tunk úrvacsorát és tartottuk meg a hálaadás ünnepét. Dél-után fél négykor már Gyulán voltunk, hogy a helybeli éskörnyékbeli hívekkel megünnepeljük a hálaadás napját.

23 UNITÁRIUS ÉLET

Boldogsággal köszöntöttük körünkben a volt brassói lel-kész, Kõváry Jakab fiát, Zoltánt és feleségét, akik Békés-rõl kapcsolódtak be gyülekezetünk életébe. Kívánjuk,hogy érezzék jól magukat köztünk hitéletük megélésében.Hisszük, hogy szórványgyülekezetünk mind erõsebb éserõsebb lesz a reánk találó hívek bekapcsolódásával. Demi sem szûnünk meg keresni a szétszéledt nyájat, fõkéntazokat, akik Erdélybõl vándoroltak ki, hogy lelki otthonrataláljanak új otthonuk mellett.

Október 6-án emlékistentisztelet keretében idéztük megaz aradi 13 vértanú nagyszerû alakját a dicsõséges forrada-lom többi hõsével együtt. Felemelõ érzés volt a hittano-sokkal együtt kivonulni az emlékparkunkba és elhelyeznivirágainkat az aradi 13 vértanú kõoszlopán. Ugyanaznapdélután 3 órakor a debreceni templomunkban emlékeztünk48 hõseirõl. Innen 150 km-es száguldás után, 5 órára Bé-kés városába érkeztünk, ahol részt vettünk egy nagyobbszabású megemlékezésen Egyházunk nevében. Itt, felesé-gemmel az ünnephez méltó mûsort adtunk elõ. Jó voltmindhárom alkalommal idézni a nagy elõdök, hõseinkemlékét!

Október 8-án az Info Rádiónak interjúban ismertettemaz egyházközség történetét, a templomépítés történetét,amit azért kértek a rádió munkatársai, hogy az unitárius

egyházközség is bekerüljön azok közé a ritkaságok közé,amit érdemes e vidéket járva felkeresni, annak templomátmegtekinteni és életük iránt érdeklõdni. Reméljük, hogy afõvárosi és környéki érdeklõdõk eljutnak e tájra.

Október 10-én a helybeli Idõsek Otthona korszerûsítettrészét adták át a megyei vezetõk. Ezen az ünnepségen Ba-lázsi Lászlóné vett részt az egyházközség részérõl, akinekvezetésével a kis otthonbeli dalárda énekszámokat adottelõ. Szívügyünk az otthonbeli lelki gondozás, ahol mindenhónap utolsó vasárnapján lélekemelõ istentiszteleten ve-szünk részt és teljesítünk szolgálatot.

Õszi fáradozásainkba kellemetlen, szomorú hír vágottbele, pedig számíthattunk rá a napi híreket figyelve. Apapilak építésére beadott pályázatunkat az ille tékesekvisszadobták. Lesújtva vettük tudomásul a megokolni semtudott vissza utasítást. De nem adjuk fel. Reményik Sán-dor sorait tanuljuk meg imaként mormolgatni és közbendolgozni: „Éjszaka jön... / S ki éjben születik majd, mitcsináljon? / Dolgozzék, imádkozzék, türjön, várjon, / S asírba is reménysugárral szálljon / Ha könnyel sózott ke-nyerét megette. / MERT VÁLTOZNAK A CSILLAGOKFELETTE!”.

B. L.

Hároméves hitoktatói tapasztalataima beregi unitárius szórványban

A beregi unitárius szórvány (Mezõladány – Aranyos-apáti – Vitka – Vásárosnamény – Gergelyiugornya) tagjaizömmel kettõs kisebbségben élnek. Egyrészt a roma ki-sebbséghez tartoznak, másrészt prozelita unitáriusokkénta többségi kereszténység lelki nyomásának is ki vannaktéve. A szórványnak ez a része mintegy 18 családot teszki, amelyben igen jelentõs az Isten áldása (5–6 fõs csalá-dok), 15 év távlatában csak keresztelõkrõl és esküvõkrõlbeszélhetünk. A konfirmáltak száma évente 3–4 fõ. Ebbõlkövetkezõen az elmúlt 3 év alatt kis és nagy csoportbanfolyt hitoktatás a központi általános iskolában.

Három hitoktató (lelkész, 2 önkéntes) és egy segédok-tató végzett szolgálatot. Az iskola vezetõsége külön ter-met biztosított számunkra, mert örömmel vették, hogy acigánygyermekekkel is foglalkoznak, és a szülõk is igé-nyelték az unitárius hitoktatást. Sajnos egy éve szünetelaz iskolai hitoktatás, mivel nincs, aki felvállalja a fiatalo-kat. Néha eljönnek az istentiszteletekre, de érezhetõ, hogyifjúsági hiterõsítõ foglalkozásokra lenne szükségük. Ne-héz fegyelmezni magukat a felnõtt istentiszteleten, hiszmég nincsenek lelkileg és szellemileg felkészítve. Mind-ezek ellenére az õszi hálaadáson örömmmel tapasztalhat-tuk, hogy a hajdani hittanosok szép számmal megjelentek,mint kis hírnökök, hogy van remény, munkálkodik Istenszent lelke a gyülekezetben. Ha a szülõket le is köti azõszi munkálkodás, a betakarítás, a téli tüzelõ beszerzése,de elküldték a gyermekeket, hogy képviseljék Isten színeelõtt a családokat.

Általuk 11 család volt képviselve az õszi hálaadó isten-tiszteleten.

Különös érzés volt látni a volt hittanosokat, amintfennhangon mondják a Miatyánkot, és átszellemült arccaléneklik az ismerõs dallamokat. Eme felemelõ élmény ha-

tására megpróbálom összegezni hároméves hitoktatói ta-pasztalatomat.

A gyermek számára a hit felé vezetõ utat nemcsak a kétszülõ, hanem az egész család építi. A nagyszülõk, a test-vérek, de még a nagybácsik és nagynénik szerepe is fon-tos. A hitre való nevelés nem ér véget az általános iskolá-ban. A konfirmáció után is éppoly fontos a hitbéli tovább-lépés, a hitélet ápolása, mint az öregség és a csapásokpróbájába sodródó önmagunknak.

A gyermekhitet a kamasz levedli, a felnõtt hitét nemminden öregség teszi érett hitté. Az eddigi tapasztalatokalapján összegezném a hit kiépítésének fõbb lépéseit. Ötfõútvonalba rendezhetjük a gyermekek hit felé vezetõgondozását.

1. A tudatalatti formálása

A hit megalapozásánál a spontán, nem tudatos ráhatásaz eredményes. Sokan észre sem vesszük, hogy az elsõ éslegfontosabb tényezõ a példa. Négyéves korig a tudatalat-tiban a személyiség magvai megformálódnak. Ha a szülõigazságos és jóságos, tud uralkodni indulatain, akkor anyugalomnak, vidámságnak és békének a légkörét teremtimeg a gyermek lelkében. Ez a keresztény nevelés elsõlépcsõfoka. Nem a keresztény igazságok hírül adása, nemis valamiféle sajátosan keresztény alapigazságok közlése,és még kevésbé valamilyen egyházi magatartásformáravaló szoktatás. Az unitárius hit személyes döntés, amely-ben Jézust követve elfogadjuk az Atya hívását. A hívásértlehet imádkozni, ám a szabad döntést nem lehet kikény-szeríteni. Ezért a hinni tudásra kell nevelni gyermekein-ket. Ennek legjárhatóbb útja a keresztény életpélda. Agyermekek hitre való képtelenségükért a szülõk a felelõ-

24 UNITÁRIUS ÉLET

sek. Az otthon légköre igen fontos tényezõ a gyermek hit-életi fejlõdésében.

A tudatalatti formálásának második útja az apa- ésanyaeszmény olyan megvalósítása, hogy az út lehessenIstenhez. Éreznie kell a gyermeknek, hogy az apa és azanya törõdik vele, sokat tud, tekintély elõtte, aki jutalmazés büntet. Õk mondják meg, hogy mi a jó és mi a rossz.Istenképünk kialakításában tehát rendkívül fontos a szü-lõk szerepe. Sajnos a gyermek Istenképe annyira magánhordozza a szülõk hibáit, hogy késõbb ezt a képet – amitIstenrõl alkotott magának – még a legracionálisabb érve-lés hatására sem tudja, mint valóságot elfogadni. Annyiraeltorzulhat az Istenkép a szülõk hibáitól, hogy a serdülõérzelmileg egyenesbe is juthat, amikor átveszi a felelõsé-get, amit eddig Istenre hárított. Kamaszkorban ugyanis le-válik az apáról az Istenkép. Ma a gyermekek jelentõs ré-sze apa nélkül nõ fel. Sok kislánynál tapasztaltam, hogyanyjával együtt az apát olyan félvad nomádnak tartja, akiegy kicsit kivül áll a társadalmon. Úgyhogy a roma társa-dalomban a mai kórkép mellett az õsi matriarchátus ural-kodik. Ha még azt is figyelembe veszszük, hogy lényegé-ben több a vallásos anya, mint apa, érthetõ, hogy miérttárgyaltam részletesebben az apa- ésanyaeszményrõl.

Szorosan kapcsolódik mindehhez a harmadik tényezõ,a biztonságérzet kialakítása. Érezze a gyermek, hogy õtszeretik. A sok szeretettel megajándékozott gyermek hitemegalapozott. Nem majomszeretetrõl van szó, hanem azegymás iránti, megértõ, segítõ szeretetrõl. Egyik ismertetõjegye ennek, ha a szülõk fontosabbnak tartják a gyermekteljesítményénél az érzelmi kapcsolatokat. Nem a sikerél-mény hajszolása az igazán fontos, hanem az egymás sze-retete. Gondoljunk a tékozló fiúra...

Végezetül, nem jelentéktelen a gyermek tudatalatti vi-lágának a hitre való elõkészítésében az egyházi élménysem. Az istentiszteleteken való részvétel, az ott kapott po-zitív élmények (szép beszéd, éneklés, kedves megértõ hí-vek, szeretetvendégség).

A szépen díszített templom, gyülekezeti terem, az áhí-tatos légkör óhatatlanul nyomot hagy a gyermek lelkében.Mindez Istenélményhez vezet, és a közösség utáni vágyatébreszti a gyermekben. Türelemmel kell viseltetnünk agyermek iránt a szertartások alatt, hogy legyen ideje beil-leszkedni.

2. A hitre vezetõ út következõ csoportjaa tudatos érzelmi élet alakítása

Itt az elsõ helyen az egyházunk iránti rokonszenv fel-keltése áll. Ez már nem ösztönös ragaszkodás, hanem aszülõk szimpátiájának tudatos átadása. Virágot, süteménythoz a gyermek, pénzt tesz a perselybe. Kezd öntudatosod-ni benne, hogy ez a mi gyülekezetünk, a mi templomunk,a mi lelkészünk. Kialakul benne a lelkész iránti szimpátia,szeretet. Döntõ fontosságú, hogy mit hall otthon a papról.A gyermek óhatatlanul elárulja szülei érzéseit.

Még fontosabb a Jézus iránti szeretet ébresztése. Ezmég nem a hivõ szeretet, csak az elõbbiekhez hasonlóelõlegezett szimpátia. Õ jó, gyógyít, szereti a gyermeke-ket, amiért érdemes a barátaink közé sorolni. A képesBiblia, a karácsonyi jászolka, diafilmek és a Jézust jólszemléltetõ eszközök járhatóvá teszik a gyermeki lélekszámára ezt a hit felé vezetõ utat is.

A tudatos érzelmi élet hitre vezetõ útja a csendnek, alezárt közösség megbecsülése is. A cigány gyermek ter-mészete szerint lármás, mozgékony. Ezt természetesen fi-

gyelembe kell venni, de meg kell tanítani lélekben elcsen-desedni, odafigyelni, mert csak így érti meg az Isten hitrehívó szavát.

Egy csendes, megelégedett lelkû gyermek nem megy elakárkivel, nem ül akárki ölébe, tudja, hogy kitõl kapja azállandó és biztonságos szeretetet, és azt nem cseréli felpillanatnyi örömökért.

A hitre vezetõ út a vágy az isteniek után, a hitet meg-elõzõ áhítat. A kicsiny gyermek irracionális kötõdéseiközt nagyon szerencsés dolog, ha ott van az a vágy, hogyõ is élhesse a felnõtt atyafiak életét, imádkozzon, úrvacso-rát vehessen.

3. A harmadik csoportja a hitre vezetõ útnakaz értelem területén vezet

A világban való rendre és szépségre való utalások Istenjelenlétét tükrözik a gyermek számára is.

Talán legfontosabb út ezen a területen a valóság meg-szerettetése. A „hozzád menekülünk Uram” nem elfutásönmagunk és a világ elõl, hanem az örök valósághoz valófordulás. A valóság a gyermek számára sem mindig kelle-mes, de megtanulhatja, hogy felismerése és tudomásulvé-tele többet ér a mesék és ábrándok világába való menekü-lésnél. Törekednünk kell, hogy a gyermek szépnek lássa ahétköznapot, tudjon megköszönni egy pohár vizet is. Haaz érzelmeknél fontosnak tartottunk bizonyos lezártságot,itt annál lényegesebb a nyíltság, az önálló vélekedés.

Az ember lelki lény. Fontos tudatosítani a gyermekbena lélek, a lelkiismeret isteni erejét.

A 4. fõ út a hithez az akarat motiválása

Céltudatosságra kell nevelni a gyermekeket. Tudniakell a gyermeknek, hogy mit akar, és akarja és alkalmazzaa hozzá való eszközöket is. A gyermek, aki nem tanul megegy célt szolgálni, aligha lesz Isten szolgája.

A lemondásra nevelés is a hit felé vezetõ út. A csupaegészséges önzéssel telített kis vadócokat a társadalmiegyüttélés kedvéért úgy is lemondásra szoktatjuk. A ke-resztény élet nincs áldozat és kereszthordozási szándék ésképesség nélkül.

Az alkotó munkára való nevelés útja szoros kapcsolat-ban van az elõbbivel. Az alkotó munkára nevelt gyermektud egyéni felelõsséget hordozni, mert felelünk azért, amitmegalkottunk. Az ilyen gyermek tudja magát késõbb meg-valósítani Isten akarata szerint. A szeretetre nevelés azakarat motiválásának negyedik útja.

Nem elég, ha a gyermek tudja, hogy õt szeretik, de ta-nuljon meg adni, kedveskedni, gondoskodni, amennyireez tõle telik. Önmagunk fölé, Istenhez a szeretetben nõhe-tünk fel, de mielõtt elsajátítanánk ezt a belénk öntötterényt, elõbb az igazságot, a közösségi érzést, a jószívûsé-get és az örömszerzést kell megtanulnunk.

Befejezésül az ötödik fõútvonalat is nézzük meg, amelya hithez vezet

Ehhez kell talán a család részérõl a legtöbb okosság ésa legértelmesebb hit: kegyelmi ráhatásnak kitenni a gyer-meket. A hitelõzményekhez az Isten természetfeletti ráha-tásai is hozzá tartoznak.

Minden bigottság nélkül elmondhatjuk tehát, hogy acsalád a legáltalánosabb kegyelemeszközzel, az imádság-gal is jelentõsen építheti a gyermekek hit felé vezetõ útját.

Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink higgyenek, szeretnikell õket nagyon és imádkozni értük sokat.

Felhõs Szabolcs

UNITÁRIUS ÉLET 25

KocsordAz elmúlt hónapok

kiemelkedõ egyház-községi eseményei ajúlius 5-iki képviselõ-tanácsi gyûlésen kez-dõdtek. Ezen a jelenle-võ Jakab László gond-nok úr lelkiismeretétmélységesen elgondol-kodtatta az, hogy aPolgárdiban levõ el-néptelenedett templo-munk eladása miattszükségessé vált egyromos melléképület le-bontása. Emiatt csak abontási terv 300 000(!)forintba került volna.

Gondnok úr a gyûlé-sen ajánlatot tett, hogyodautazik, és közmun-kában helyrehozza azépületet. Utazásáért ésmunkájáért nem vár fi-zetséget, de kér 50 000Ft-ot a kocsordi templom meszelésére.

Fõtisztelendõ püspök úr elfogadta a felajánlást, ésmegbízta Máté Ernõ helybeli lelkészt, valamint KelemenAttila presbiter urat, hogy segítsenek a munka elvégzésé-ben.

Július 22-én Isten segítségével el is utaztunk Pol-gárdiba, ahol a segítséget a megbízottaktól is megkaptuk.Ezúton is köszönjük. Aznap és másnap sikerült lebontania romos részeket, utána pedig további romlás, beázás el-len megvédeni. Ehhez gondnok úr 3814 Ft értékben sze-get és nylonfóliát vásárolt. Költségét adományként aján-lotta fel. Már otthonról szerszámok sokaságával és egy jólkigondolt ötlettel jött a vállalását teljesíteni.

Miután Isten segedelmével szerencsésen hazaérkez-tünk, gondnok úr a benzinköltséget is megtérítette. Ado-mánya így 10 733 Ft-ra emelkedett.

Fõtisztelendõ püspök úr pedig 80 000 Ft-ra emelte azegyház hozzájárulását, amit hozzátehetünk az UnitáriusAlapítvány 40 000 Ft felújítási támogatásához, és felfris-síthetjük gyönyörû templomunk küllemét.

Kaptunk még 150 000 Ft támogatást az Alapítványtól,amibõl új számítógépet vásárolhattunk.

Végül további 10 000 Ft alapítványi támogatásból se-gélyezni tudtunk két unitárius árvát, Pindzsu Zoltánt ésTündét a beiskolázás megkönnyítésére.

Itthon és Nyíregyházán megtartottunk minden vasárna-pi istentiszteletet, és beindítottuk az iskolakezdésselegyütt a hitoktatást, melyre helyben beiratkozott 27 (16magyar és 11 cigány származású) növendék, valamint 6növendék a szórványokból.

Szeptember 22-énaz MTV felvételt ké-szített az adásuk ked-véért egy héttel elõre-hozott õszi hálaadó úr-vacsorás istentisztelet-rõl. Száz férõhelyestemplomunk teljesenmegtelt közönséggel.

Énekvezéri szolgálatfejében a MátészalkaiÁdám Jenõ Énekkarvendégszerepelt CsányiOttó karnagy, JakabLászlóné orgonista,Németh Istvánné ésBojer György szóló-énekes vezérszereplé-sével.

A kórus minden máselõadásának repertoár-jában számos unitáriusének hangzik el. Népestagsága õszinte tiszte-lõje egyházunknak.

Templomunkat nem elõször tisztelik meg vendégszerep-lésükkel. Tavalyelõtt végiglátogatták számos erdélyitemplomunkat, melyek kedvéért nyugati turistautazásrólkellett lemondaniuk. Ennek keretében Kolozsváron ésSzékelykeresztúron énekmûsort is adtak elõ gyülekezete-ink elõtt. Turistabuszuk szélvédõjét színes unitárius cí-merrel díszítették, mely azóta a kocsordi lelkészi hivatalnagybecsû ékessége.

A 22-én készült tévéfelvétel õszi hálaadás napján dél-elõtt 11 órától került adásba. Az istentisztelet énekrendjeez volt:

1. Kezdõ ének: 43. Adjunk hálát mindnyájan2. Derekas ének: 305. A Mi Atyánk énekes változata3. Közének: 24. Nagy Istenünk, tekints le ránk4. Úrvacsorai ének: 166. Jer az Úrnak asztalához5. Záró ének: 147. Szálljon buzgó, szálljon forró Hála

hozzád jó Atyánk.Prédikáció – ágenda textus: Mt. 26. 26–29. „Vette Jé-

zus a kenyeret, áldást mondott ... Azután vette a poharatés hálákat adott.”

Vendégünk volt Végh Mihály egykori kocsordi lelkészcsaládja, akik hozzátartozójuk elhalálozásának 20. évfor-dulójára adományozták az úrvacsorát.

Október 5-én, szombaton utolsó útjára kísértük és vég-tisztességben részesítettük Jakab Gyula 63 évet éltatyánkfiát, ifj. Jakab Gyula presbiter édesapját.

Isten adjon békés nyugalmat, üdvösséget jobblétreszenderült testvérünknek, aki 23 évi özvegysége alatt há-rom gyermekének édesanyja és édesapja is kellett legyen.Hátramaradottainak pedig Isten küldje el Szent Lelkénekvigasztaló könyörületét.

Nyitrai Levente

Kocsordi konfirmáció

26 UNITÁRIUS ÉLET

PestszentlõrincMint ahogyan már az

elõzõekben beszámoltunkróla, Petõ László testvérünksegítségével megújulhatotttemplomunk harangja. Áll-jon most itt röviden a ha-rang története, Molnár Já-nos gondnok és Szász Jánoslelkész visszaemlékezésealapján.

A háború sebei egyfor-mán látszottak és érzõdtekvárosokban és falvakban, aszívekben, de az emberekmár az újjáépítésen dolgoz-tak. Elõször a lakásokon,aztán a közösségi építmé-nyeken. A templomnak ek-kor még nem volt harangja,de a sors különös alakulásaúgy hozta, hogy a háború,amely számos templombanleszereltette és elvitte a ha-rangokat, ennek a gyüleke-zetnek meghozta.

A templomépítõ Petõ Ist-ván lelkész két fia, Pista ésLaci megbetegedtek tífusz-ban. A kétségbeesett szülõk fogadalmat tettek, hogyha fia-ik meggyógyulnak harang kerül a kicsi templom tornyá-ba. Hála Istennek a két fiú felgyógyult, és a szívvel-lélek-kel a gyülekezetért élõ lelkész hozzáfogott fogadalmánakteljesítéséhez. Minden erejével munkához látott. HangjaAusztráliáig is eljutott, mert odakerült fiatalok itt maradtszüleiknek nevében küldték adományukat. Ugyanígy se-gítettek az egyházközség hívei is, ki-ki lehetõségeihez ké-pest járult hozzá a harang elkészüléséhez, így néhány hó-nap alatt összegyûlt a pénz.

A felszentelés csodálatos ünnep volt. Dr. Csíki Gáborpüspöki helynök a magyarországi lelkészekkel együtt ál-dotta meg a harangot, majd a palástos lelkészek egymásután húzták meg azt. Az új harang végleg elûzte a háborútés bevezette a békességet.

Jó hír mindannyiunknak, hogy a magyar rádió terveiközött szerepel, hogy a jövõ év elsõ felében templomunk-ból is közvetítik a déli harangszót.

Az õsz beköszöntével ismét elindult az élet gyülekeze-tünkben.

Szeptember 8-án kis csapattal indultunk Gyõrbe, hogyrészt vegyünk a gyülekezet tízéves évfordulóján. Az ün-nepség felemelõ és megható volt. Jó volt találkozni isme-rõsökkel és megismerni új embereket. Hitet erõsítõ voltmeglátni, hogyan élnek és milyen lelkesen dolgoznak azegyházközség hívei a lelkészházaspár vezetésével a nehézkörülmények között is, hiszen számukra az, ami a legtöbbgyülekezet számára természetes, a templom épülete is

még csak álom egyenlõre.A jó Isten áldása kísérje to-vábbra is a gyülekezet épü-lését, növekedését!

Szeptember 21-én Ma-gyarkútra mentünk kirán-dulni. Ahogy eddig mindenalkalommal ismét jól érez-tük magunkat. Szerencséreaz idõ is gyönyörû volt. Afák között, a patak csörge-dezése mellett jó voltmegint rácsodálkozni az Is-ten által teremtett világ tö-kéletességére, hálát adni ér-te, együtt imádkozni, éne-kelni, beszélgetni.

Szeptember 22-én kerültmegrendezésre egyházköz-ségünk elsõ õszi rendezvé-nye. Ez alkalommal a deb-receni Four Seasons ének-együttest láttuk vendégül,akik reneszánsz, barokk éskortárs egyházi dallamok-ból és spirituálékból adtaknagy sikerû mûsort. A kon-cert után Gadácsi János, a

Magyar Rádió munkatársa nyitotta meg Sándor János er-délyi fafaragó kiállítását, akinek mûvei már bejárták azegész világot. A mester azon mûveit is elhozta, amelyekHannoverben a világkiállításon is bemutatásra kerültek. Akiállítás megtekintése után a szokásos borsos tokánnyal éspuliszkával láttuk vendégül a megjelenteket. Majd az egy-házközségünk asszonyai által elkészített sütemények elfo-gyasztására került sor. Sõt az érdeklõdõk erdélyi kerámiá-kat, kézimunkákat, szõtteseket, gyapjúruhákat is megte-kinthettek, vásárolhattak.

A rendezvényre a 2002-es Havanna-napok keretébenkerült sor, aminek köszönhetõen a kerület alpolgármeste-re, több intézmény vezetõje, illetve a lakótelepen, a kerü-letben élõk közül sokan velünk töltötték az estét. E prog-ramról több újság és a kerület televíziója is hírt adott. Sze-rencsére mindenki nagyon jól érezte magát, bemutatkozá-sunkat kedvezõen fogadták azok is, akik sokszor hiányol-ták templomunk részvételét a kerület életében. Köszönetmindenkinek, aki munkájával, segítségével, jelenlétévelhozzájárult e sikerhez.

Szeptember 29-én Õszi hálaadó istentiszteletre gyûl-tünk össze. Az ünnepség fényét emelte, hogy az Úraszta-lára tehettük azt a faragott tálcát, melyet Sándor Jánosadományozott egyházközségünknek.

Ezúton szeretnénk megköszönni kedves testvéreink ru-haadományait, amelyeket eljuttattunk a kerületi Vöröske-reszt szervezetéhez, akik hálásan fogadták azt.

Sz. A.

UNITÁRIUS ÉLET 27

A Heltai Gáspár Unitárius Könyvesboltajánlata:

A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája1918–1944

Péteri Pál: Róma régi és új templomai

Kalevala

Kovács Levente: A Marosvásárhelyi Székely Szinháztörténete

Egy magyar néptanító – Kárpáti János élete

Amerikai és kanadai magyar költõk hitvallása

Versek szebben – A klasszikus magyar líra válogatottkölteményei

Janovics Jenõ: A Hunyadi téri szinház

Hungarian Csángós in Moldavia

Virt László: Nyitott szívvel (Márton Áron erdélyi püspökélete és eszméi)

Enyedi Sándor: Rivalda nélkül

Magyar Világháló – a világban élõ magyarok ezredvégiüzenetei

Benkõ Elek: Erdély középkori harangjai és bronz ke-resztelõ medencéi

Dr. Balás Gábor: Székelyek útja a hargitai tájról

Gróf Teleki Pál gondolatai – Merjünk magyarnak lenni

Havadtõy Sándor: Vigasztaljátok népemet (A SzabadEurópa Rádióban elmondott prédikációk)

Dinnyés József: Dalaim könyve

Más ég, más föld – A Hetek költõinek antológiája

Duna-Tiszamenti szórványA szeptember utolsó hetében beállott gyakori esõzés

okán félve néztünk a szórványegyházközség hagyomány-ápoló õszi hálaadó istentisztelete elé, hiszen az idõjárásalakulása akadályt jelenthet a Kecskemét környékén élõunitáriusoknak a város központjában levõ EvangélikusEgyházközség gyülekezeti termében tartandó istentiszte-leten való megjelenésében.

Istennek hála, vasárnap (29-én) szép napra virradva,szép számmal jelenhettünk meg az istentiszteleten.

Az örömöt fokozta, hogy az idén keresztelt „kicsinyek”is megjelentek édesanyjuk és nagyszüleik társaságában.Az egyházközség E. K. T.-i tagja, Kisgyörgy Zsuzsanna(Szalontainé) és egyetemi hallgató leánya Veresegyházá-ról jövet – mint minden alkalommal – most is gépkocsi-jukkal vitték a lelkészi házaspárt Kecskemétre, és együttvettek részt az istentisztelet után a gondnok afia (Balázs)„Mihály” napi társas köszöntésén. Az istentisztelet aktuá-

lis tárgyú ünnepi beszédébõl tájékoztatást nyerhettünk anem mindig építõ napi politika és a jézusi szeretet-politi-ka közti különbségrõl, és megemlékezve a XVI. századijézusi politikát terjesztõ két erdélyi, a kolozsvári Heltai-és a gyulafehérvári Hoffhalter-nyomdáról, hallottunk a200 évvel ezelõtt született Aranyosrákosi Székely Sándor-ról és a 88 évvel ezelõtt elhalálozott unitárius írónõrõl,Fanghné Gyujtó Izabelláról is.

Az istentiszteletet a hívek adója 1%-ának az Egyház-nak juttatott befizetését megköszönõ püspöki körlevél fel-olvasása és egy kisiskolás leány szavalata zárta.

Annak is örvendve, hogy szeptember 27-én a Rádióvallásos félórájában a szórvány képviselõit is megszólal-tatta és 29-én a TV is unitárius istentiszteletet közvetítettKocsordról, elmondhatjuk, hogy az õszi hálaadó ünneplelki épülésünket szolgálta.

K.

MEGHÍVÓ

Dinnyés József daltulajdonos minden szerdán18 órától elõadóestet tart a Heltai Gáspár Uni-tárius Könyvesboltban (1054 Budapest, Alkot-mány utca 12.).

Hetente más mûsorral, más elõadókkal, CD-bemutatóval, elhangzanak zsoltárok, énekeltversek, népballadák. CD-k a helyszínen vásá-rolhatók.

Minden érdeklõdõt szeretettel meghívunk ésvárunk.

A mûsor:

November 6. Vascsillag– Buda Ferenc 23 verse

November 13. Lélektõl-lélekig – 1899–1949között írt versekbõl

November 20. A hónapforduló dalaiNovember 27. Kortársaim

– 32 vers 1949–1999December 4. … énekének …

– dalok kisiskolások részéreDecember 11. Hamszin éj – Izraelben élõ

magyar költõk verseiDecember 18. A hónapforduló dalaiDecember 25. A boldogító törvény – Szenci

Molnár Albert zsoltárfordításaAz összes hangfelvétel megvásárolható a Hel-tai Gáspár Könyvesboltban!Ismerkedjen a honlappal:http://dinnyes.euroastra.com.Érdeklõdni lehet a 06 1 342-4872 telefonszá-mon, vagy drótpostán: dinnyes@hungary.cc.

28 UNITÁRIUS ÉLET

H Í R E K100 évvel ezelõtt, 1902. október

12-én Kolozsváron ünnepélyes ke-retek között leplezték le nagy kirá-lyunknak, Mátyás királynak Fad-rusz János által készített lovas-szobrát. Az adományokból készültszobrot József Ágoston fõherceg, akirály képviselõje, a miniszterel-nök, a miniszterek, országgyûlésiképviselõk, az egyházak püspökei,megyék és városok küldöttei jelen-létében avatták fel. Ferencz Józsefkirály a leleplezés alkalmábólFadrusz Jánost a „III. osztályú vas-koronarend”-del, Nagy Lajos unitá-rius fõjegyzõt, ny. tanárt, aki a szo-bor állításának kezdeményezõje ésa szoborbizottság pénztárnoka volt„kir. Tanácsosi címmel”, Pákey La-jos építészmérnököt a „Ferencz Jó-zsef-rend lovagkereszt”-jével tün-tette ki.

A Mátyás-szobor leleplezése al-kalmából az E.I.T. díszgyûlést tar-tott, melyre meghívták a nemzetnagy íróját, Jókai Mórt. Az unitári-us kollégium dísztermében, melyetFerencz József unitárius püspök azIrodalmi Társaság rendelkezésérebocsátott, nagy közönség gyûltössze. Jókai beszédében többek kö-zött ezt mondta: „Templomban va-gyunk, az iskola falai között, me-lyet ihlet tölt be. Én, úgyis mint író,úgyis mint hazafi és politikus hir-detõje voltam mindig a szabadság-nak, mely a mûvelõdés terjesztésé-vel, a hazaszeretettel és istentiszte-lettel párosul. Ebben a törekvésem-ben legközelebb találtam magam-hoz az unitárius vallásfelekezetet,mely mindig elöljárt a hazafiságbanés a tudomány mûvelésében, smely bár nem tartozik a gazdag fe-lekezetek közé, a mûvelõdésnek eszép épületet emelte. Kívánom,hogy a felekezeti békesség kereté-ben a vallásfelekezetek versenyez-zenek az istentiszteletekben és aközmûvelõdés terjesztésében.” (Er-rõl az eseményrõl megemlékezetta Keresztény Magvetõ 1902. évXXXVII. kötetében.)

F

Dr. Szalay István címzetes ál-lamtitkár úr, az Országgyûlés Em-

beri jogok, kisebbségek és vallás-ügyi bizottságának 2002. szeptem-ber 25-i ülésén elhangzott, az egy-házakkal kapcsolatos megnyilatko-zásából idézünk. (Az egyházunk-nak megküldött jegyzõkönyvi kivo-natból.)

A „történelmi egyházak” kifeje-zéssel kapcsolatban az államtitkárúr megjegyzi: „… a kisegyház kife-jezést, ugyanúgy, mint a történelmiegyház kifejezést én erõteljesenrelative használom. … Hála Isten-nek a jogban nem is szerepel sem akisegyház, sem a történelmi egy-ház, vagy legalábbis csak nagyonmérsékelten. Explicite: törvénybenegyben sem. ”

Az egyházi ingatlanokkal kap-csolatban a következõket olvassuk:„… ha visszaadjuk az ingatlant, ezönmagában jó dolog, mert akkor ahelyére kerül, a tulajdonoshoz, mi-re az Európa Unióba be kell men-nünk, addigra a tulajdonviszonyoktisztázódnak.”

Az Unitárius Egyházzal kapcso-latban a következõket mondotta azállamtitkár úr: „... az állam egyet-len egyház, ha az a törvényekkelnem ütközik, életébe sem akar be-avatkozni, plusz kötelezettségetvállal. Ilyen plussz kötelezettségaz, hogy támogatja a hitéletet, aszociális életet, a kulturális életet,amennyiben az egyház közfeladatotlát el. Az viszont nóvum, hogy eb-ben a kategóriában egyezséget köt-het az állammal abban az esetben,ha valami neki nagyon fontos. Pél-dául az Unitárius Egyház szívesenkötne olyan megállapodást, amelykifejezné azt a tényt, hogy nemtudja a hitoktatóit vagy a lelkészeitMagyarországon képezni és ebbenaz állam nyújtson neki valamilyensegítséget. Vagy van olyan techni-kai minimum, amely alatt egy egy-ház sem mûködhet, és ezeket nemtudja a rendelkezésére álló jövede-lemforrásokból elõállítani. Ebbenaz esetben, mivel a hitéletet ki kellszolgálnunk, ilyen technikai mini-mumra megállapodást kötünk.”

F

Megszomorodott szívvel tu-datjuk, hogy 2002. augusztus14-én, Kanadában, életének91-ik évében elhunyt és lelkétvisszaadta Teremtõjének avargyasi báró DANIEL családlegidõsebb tagja

VARGYASI BÁRÓ DANIELBALÁZS.

Gyászolják: felesége, Hanna;gyermekei: Beata, Balázs,Hannelore; unokái: Adrian,Mathieu, Mike, Diane, Daniel,Charle; dédunokái: Maxence,Sabriel.

A Gondviselõ Isten adjoncsendes pihenést elhunyt testvé-rünknek, szeretteinek vigaszta-lódást!

F

2002. szeptember 21-én meg-halt

ifjabb BARTÓK BÉLÁNÉszületett Simay Judith.

Néhai fõgondnokunk hitveseéletének 95. évében adta visszalelkét Teremtõjének.

A Farkasréti temetõben férjemellé, szûk családi körben te-mették el.

Emléke legyen áldott!

F

Az elõzõ számunk 8-ik oldalántalálható cikk – A hit Isten ajándé-ka, a vallás emberi ügy – szerzõjé-nek neve helyesen: dr. Körös-pataki Kiss Sándor. Elnézést ké-rünk az elírásért.

(Szerk.)