erettsegizz.com Érettségi tételekKözépkori város

A középkori város tétel

Az ókor maradványai

A Nyugat római Birodalom városai elsősorban a pat ríciusok lakóhelyei voltak.Tereik, épületeik, a fórumok, a termák, az arénák és a színházak azarisztokrácia közéletét szolgálták. A birodalom összeomlása után azújjászerveződő társadalmak előkelői e terekkel és épületekkel nem tudtak mitkezdeni. Nem versenyezhet tek az ant ikvitással sem technikai, sem szellemitéren, mások voltak az igényeik is.

Így hát vagy együt t éltek a romokkal, vagy a legfőbb célnak, a védekezésnekmegfelelően alakítot ták át az egykori városokat . A legtöbb ókori városmenedékhellyé változot t .

Hol alakultak ki a középkori városok?

A középkori város olyan erődített helyeken alakult ki, amelyek közel feküdteka távolsági kereskedelem útvonalához. A kereskedőknek-biztonságukérdekében-szükségük volt a sánccal vagy fallal körülvet t helyekre, aholáruikkal együt t meghúzódhat tak. Áruik vonzot ták a környék kézműveseit ésjobbágyait .

A megerősítet t helyek közé tartoztak a püspöki székhelyek. A püspökségekaz egyházmegye közigazgatási központ jai voltak, s minden székesegyházrendelkezet t ereklyével, amely vonzot ta a zarándokokat , s velük együt t akereskedőket .

A biztonságra vágyó kereskedők a világi uradalmak várait szintén keresték.Amikor a régi falak közöt t i terület már szűknek bizonyult , a kereskedők afalakon kívülre költöztek, s lét rehozták a szintén fallal körülvet t külvárost .

Volt , hogy a kereskedők nem találtak a közelben püspöki székhelyet vagy másvárat . Ilyenkor gyakran építet tek kereskedőtelepet , útvonalakkereszteződésénél, kikötőkben, eltérő földrajzi tájegységek találkozásánál,folyók mentén. Vagyis azokon a helyeken, ahol az átmenő forgalom különösenélénk volt .

A középkori város és lakói

A kereskedők a megerősítet t helyeket kezdetben csak átmenet i szálláshelyülhasználták. Tömegesen érkeztek viszont olyanok is, akik állandó lakhelyetkerestek a falak mögöt t . Ezek a föld nélküli emberek az éhínség vagy aháború sújtot ta vidékekről menekültek, és mint a kereskedők alkalmazot tai-

elárusítók és raktárosok- tarthat ták fenn magukat . Ez az élet forma-amelykevesebb kötöt t séggel járt , és a földművelésnél könnyebb munkát jelentet t -hamarosan a jobbágyokat is megkísértet te. Egyre többen szöktek el atelkeikről, hogy kereskedelmi központokban éljenek. Magától értetődő, hogy af alvak kézművesei szintén az értékesítő helyekre vándoroltak. It t juthat takhozzá az iparűzéshez szükséges segédanyagokhoz, it t adhat ták el fölöslegesgyártmányaikat .

Sokan közülük végleg a falak közöt t maradtak. Velük egész iparágak-mintpéldául a posztókészítés - költöztek be a kereskedelmi központokba.

A benépesülő vár és a vásárhelynek ot thont adó külváros ekkorra már teljesenösszeolvadt .

A kommuna mozgalom

A kora középkori kereskedelmi és ipari központok egy-egy földesúr birtokánfeküdtek. Az egy helyre összegyűlt kereskedők és iparosok közösséget , azazkommunát alkot tak. (A kommuna a lat in communitas szóból ered, melynekjelentése: közösség.)

Szerették volna kivonni magukat az urak hatalma alól, hogy saját magukkezébe vegyék sorsuk irányítását.

A kereskedők hagyományos szabadságára, önigazgatására hivatkozvakezdték meg harcukat .

A városlakók szinte folytonos tevékenysége volt a biztonságot jelentővárosfalak erősítése. A falak építőanyagaira a malterkeverők, a falazók, azácsok, a pallérok f izetésére elő kellet t teremteni a pénzt , s a munkálatot megkellet t szervezni. A városlakók, azaz a polgárok ezért t isztségviselőkből állótanácsot (szenátust ) választot tak maguk közül, amely a falak építésétirányítot ta, s a városi közigazgatás egyéb feladatait ellát ta. A városi tanácsélén a polgármester állt.

A városfalak és a közcélú városi épületek (városházák, templomok, raktárak,vásárcsarnokok) költ ségeit adóból térítet ték, amit minden polgárra kivetet tek,s melynek összegét a vagyon arányában állapítot ták meg. A városi adóközcélú rendeltetése a földesúri adóhoz képest új jelenség.

Kommuna mozgalmak: A városi tanácsokat nemegyszer heves küzdelemután ismerték el a püspökök és a világi urak. A felkelések hulláma Itáliábólindult s át terjedt a Rajna völgyébe, majd Franciaországba. A sikerek utánavárosi tanácsok megalkot ták a városok alkotmányát, a városi jogokgyűjteményét . Ezekben a város szabadságot biztosítot t polgárainak aföldesúrral szemben, s törvényekkel szabályozta a város lakóinak életét . Aváros így kivált ságolt terület té vált , s ezért merőben különbözöt t a vidéktől. Avárosfal is ezt az elkülönülést hangsúlyozta (a védelmi funkció mellet t ).

A városok típusai

A nyugat i városfejlődés során a városoknak három t ípusa alakult ki. Azagrárváros lakói többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak. E városok zöme aföldesúr fennhatósága alat t maradt , s csak a bíráskodási önkormányzatotsikerült elnyerniük.

Az ipari és kereskedővárosok termékeit a város környékén-az úgynevezet tpiackörzetben - értékesítet ték. Ezek a városok általában kivívták a teljesönkormányzatot , s csak az uralkodónak f izet tek adót .

A legnagyobb városok a távolsági kereskedelemre berendezkedettvárosok voltak, amelyek szintén az uralkodók fennhatósága alá tartoztak.

Az utóbbi két várost ípusban a beáramló jelentős jövedelmek nagy társadalmikülönbségeket alakítot tak ki.

A céhek

Az új keletű középkori városokban hamar kialakult az a gyakorlat , hogy a városkézművesei a várost környező vidék parasztságának adták el termékeiket ,akik ennek fejében élelmiszereket szolgáltat tak a polgároknak. A városi ipartehát kezdetben csupán a város piackörzetének termelt : azaz a kézművesáruk megjelenési helye inkább a het ipiac, mint az országos vásár volt . Egy-egyiparág kézművesei a XII. sz-tól kezdve megkísérelték monopolizálni a városokzárt piackörzeteit . Az idegen árukkal szemben és a minőség védelmébenéppen ezért érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céhekkivált ságait a városi tanács is elismerte. A céhek elérték, hogy a városi piaconcsak a városi céhekbe tartozók értékesítet ték termékeiket , s lehetet lennétet ték a céhen kívüli kézművesek – a kontárok – működését .

A XIII. sz.-tól kezdve a céhek társadalmában megindult a hierarchizálódás. Acéhek tagjaiból álló céhgyűlés a céh élére – meghatározot t időre –céhmestert választot t , aki maga ítélkezet t a céhtagok peres ügyeiben. Őfelügyelte a céhtagok közös vagyonát , ő kezelte a céh irat tárát . Kötelezővévált a 6-11 évig tartó inaskodás. Az inas, aki a mestertől szállást és élelmetkapot t , valójában a céh szolgája volt . Az inasévek letelte után az inasfölszabadult : tagja let t a legények társaságának. A legények már bérezéstkaptak, ám nem dolgozhat tak saját számlájukra.