Kommunikációs funkciók és közlésmódok

Mint minden beszédben, a nyilvánosság előtt tartott szónoklatban, előadásban is fontos szerepük van a kommunikációs funkcióknak. A kommunikáció, közlést, tájékoztatást, információcserét jelent valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével. Létrejöhet más élőlények között, csak gépek között, valamint gépek és emberek között is.A nyilvános beszéd, különböző műfajaiban, más-más módon érvényesülnek a kommunikáció funkciói (ismeretközlés, érzelemkifejezés, felhívás, kapcsolatteremtés, -tartás illetve -zárás, esztétikai szerep és metanyelvi funkció = értelmező funkció).A kommunikáció létrejöttéhez több tényezőre van szükség. Fontos tényezők a résztvevők, azaz feladó és címzett. Feladó = különböző nyelvi jelek segítségével üzenetet küld a címzettnek. Címzett = felfogja az üzenetet, értelmezi, és ha módja van rá, válaszol is. Ez utóbbi esetben a szerepek felcserélődnek, és a címzett válik feladóvá. Fontos tényezőkhöz tartozik még az üzenet, a kód, a csatorna, a közös valóság, a közös előismeret, a közös előzmények, a beszédhelyzet, a kapcsolat és a zaj. Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük. A kommunikációs folyamatban nyelvi és nem nyelvi kódokat használunk. A megfogalmazott üzenet a csatornán keresztül jut el a címzetthez. A hatékony kommunikációnak fontos feltétele a közös valóság, előismeret és nyelv. A közös előzmények pedig nagyban megkönnyítik a kommunikációt a felek között. A szöveg mindig egy adott beszédhelyzetben hangzik el, szóval a kommunikációnak mindig ott és akkor, az adott helyzetben van jelentése. A jelentésbe bele tartozik a helyzet külső és belső körülménye, partnerek viselkedése, és a köztük lévő kapcsolat. A kommunikációs folyamatot megzavaró, vagy az üzenetet torzító, eljutását a befogadóhoz gátló tényező a zaj, azaz kommunikációs zavar.A kommunikációs folyamat irányultsága szerint beszélhetünk egyirányú és kétirányú kommunikációról. Akkor egyirányú a kommunikáció, ha a folyamaton belül a hallgató nem töltheti be a beszélő, azaz a feladó szerepét. Egyirányú kommunikáció például az előadás, televízióadás, hírbemondás. Kétirányú a kommunikáció akkor, amikor a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél, például beszélgetés, vita, telefonálás.A kommunikáció típusait a szerint is megkülönböztetjük, hogy a partnerek milyen módon vannak jelen térben és időben. Ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a kommunikációban, azaz egy helyen és egy időben vannak jelen, akkor közvetlen kommunikációról beszélünk. Amikor a kommunikáció nem egy térben (pl. telefonálunk) vagy nem egy időben zajlik (pl. a levélre csak azután tudunk válaszolni, miután megkaptuk), akkor azt közvetett kommunikációnak hívjuk. Mindkét fajta kommunikáció lehet egyirányú és kétirányú is.Az emberi kommunikáció mindig nyelvi (verbális) és nem nyelvi (non verbális=nem verbális) jelek segítségével történik.A szövegek csoportosításának a szempontja az is lehet, hogy a szöveg élőszóban vagy írásban születik-e. Ugyanezt a témát másképpen fogalmazzuk meg beszélgetés keretében, mint például egy tudósításban leírva.A tömegkommunikáció a kommunikációnak azon fajtája, amely széles befogadó rétegnek közvetett és egyirányú módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével.A nyilvános beszéd legtöbbször közvetlen, egyirányú kommunikációs forma, ahol a hallgatóságnak csak korlátozottan van lehetősége visszajelzésre. A nyilvánosság előtti beszédnek különböző formái alakultak ki az idők során. Az ókori retorikák a beszédek három fajtáját tanították: tanácsadó beszéd (pl.: politikai); törvényszéki beszéd (pl.: vádbeszéd); és alkalmi beszéd (pl.: ünnepi beszéd).