2
Kommunikációs funkciók és közlésmódok Mint minden beszédben, a nyilvánosság előtt tartott szónoklatban, előadásban is fontos szerepük van a kommunikációs funkcióknak. A kommunikáció, közlést, tájékoztatást, információcserét jelent valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével. Létrejöhet más élőlények között, csak gépek között, valamint gépek és emberek között is. A nyilvános beszéd, különböző műfajaiban, más-más módon érvényesülnek a kommunikáció funkciói (ismeretközlés, érzelemkifejezés, felhívás, kapcsolatteremtés, -tartás illetve -zárás, esztétikai szerep és metanyelvi funkció = értelmező funkció). A kommunikáció létrejöttéhez több tényezőre van szükség. Fontos tényezők a résztvevők, azaz feladó és címzett. Feladó = különböző nyelvi jelek segítségével üzenetet küld a címzettnek. Címzett = felfogja az üzenetet, értelmezi, és ha módja van rá, válaszol is. Ez utóbbi esetben a szerepek felcserélődnek, és a címzett válik feladóvá. Fontos tényezőkhöz tartozik még az üzenet, a kód, a csatorna, a közös valóság, a közös előismeret, a közös előzmények, a beszédhelyzet, a kapcsolat és a zaj. Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük. A kommunikációs folyamatban nyelvi és nem nyelvi kódokat használunk. A megfogalmazott üzenet a csatornán keresztül jut el a címzetthez. A hatékony kommunikációnak fontos feltétele a közös valóság, előismeret és nyelv. A közös előzmények pedig nagyban megkönnyítik a kommunikációt a felek között. A szöveg mindig egy adott beszédhelyzetben hangzik el, szóval a kommunikációnak mindig ott és akkor, az adott helyzetben van jelentése. A jelentésbe bele tartozik a helyzet külső és belső körülménye, partnerek viselkedése, és a köztük lévő kapcsolat. A kommunikációs folyamatot megzavaró, vagy az üzenetet torzító, eljutását a befogadóhoz gátló tényező a zaj, azaz kommunikációs zavar. A kommunikációs folyamat irányultsága szerint beszélhetünk egyirányú és kétirányú kommunikációról. Akkor egyirányú a kommunikáció, ha a folyamaton belül a hallgató nem töltheti be a beszélő, azaz a feladó szerepét. Egyirányú kommunikáció például az előadás, televízióadás, hírbemondás. Kétirányú a kommunikáció akkor, amikor a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél, például beszélgetés, vita, telefonálás. A kommunikáció típusait a szerint is megkülönböztetjük, hogy a partnerek milyen módon vannak jelen térben és időben. Ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a kommunikációban, azaz egy helyen és egy időben vannak jelen, akkor közvetlen kommunikációról beszélünk. Amikor a kommunikáció nem egy térben (pl. telefonálunk) vagy nem egy időben zajlik (pl. a levélre csak azután tudunk válaszolni, miután megkaptuk), akkor azt közvetett kommunikációnak hívjuk. Mindkét fajta kommunikáció lehet egyirányú és kétirányú is.

Kommunikációs funkciók és közlésmódok

Embed Size (px)

DESCRIPTION

nyelvtan tétel

Citation preview

Page 1: Kommunikációs funkciók és közlésmódok

Kommunikációs funkciók és közlésmódok

Mint minden beszédben, a nyilvánosság előtt tartott szónoklatban, előadásban is fontos szerepük van a kommunikációs funkcióknak. A kommunikáció, közlést, tájékoztatást, információcserét jelent valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével. Létrejöhet más élőlények között, csak gépek között, valamint gépek és emberek között is.A nyilvános beszéd, különböző műfajaiban, más-más módon érvényesülnek a kommunikáció funkciói (ismeretközlés, érzelemkifejezés, felhívás, kapcsolatteremtés, -tartás illetve -zárás, esztétikai szerep és metanyelvi funkció = értelmező funkció).A kommunikáció létrejöttéhez több tényezőre van szükség. Fontos tényezők a résztvevők, azaz feladó és címzett. Feladó = különböző nyelvi jelek segítségével üzenetet küld a címzettnek. Címzett = felfogja az üzenetet, értelmezi, és ha módja van rá, válaszol is. Ez utóbbi esetben a szerepek felcserélődnek, és a címzett válik feladóvá. Fontos tényezőkhöz tartozik még az üzenet, a kód, a csatorna, a közös valóság, a közös előismeret, a közös előzmények, a beszédhelyzet, a kapcsolat és a zaj. Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük. A kommunikációs folyamatban nyelvi és nem nyelvi kódokat használunk. A megfogalmazott üzenet a csatornán keresztül jut el a címzetthez. A hatékony kommunikációnak fontos feltétele a közös valóság, előismeret és nyelv. A közös előzmények pedig nagyban megkönnyítik a kommunikációt a felek között. A szöveg mindig egy adott beszédhelyzetben hangzik el, szóval a kommunikációnak mindig ott és akkor, az adott helyzetben van jelentése. A jelentésbe bele tartozik a helyzet külső és belső körülménye, partnerek viselkedése, és a köztük lévő kapcsolat. A kommunikációs folyamatot megzavaró, vagy az üzenetet torzító, eljutását a befogadóhoz gátló tényező a zaj, azaz kommunikációs zavar.A kommunikációs folyamat irányultsága szerint beszélhetünk egyirányú és kétirányú kommunikációról. Akkor egyirányú a kommunikáció, ha a folyamaton belül a hallgató nem töltheti be a beszélő, azaz a feladó szerepét. Egyirányú kommunikáció például az előadás, televízióadás, hírbemondás. Kétirányú a kommunikáció akkor, amikor a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél, például beszélgetés, vita, telefonálás.A kommunikáció típusait a szerint is megkülönböztetjük, hogy a partnerek milyen módon vannak jelen térben és időben. Ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a kommunikációban, azaz egy helyen és egy időben vannak jelen, akkor közvetlen kommunikációról beszélünk. Amikor a kommunikáció nem egy térben (pl. telefonálunk) vagy nem egy időben zajlik (pl. a levélre csak azután tudunk válaszolni, miután megkaptuk), akkor azt közvetett kommunikációnak hívjuk. Mindkét fajta kommunikáció lehet egyirányú és kétirányú is.Az emberi kommunikáció mindig nyelvi (verbális) és nem nyelvi (non verbális=nem verbális) jelek segítségével történik.A szövegek csoportosításának a szempontja az is lehet, hogy a szöveg élőszóban vagy írásban születik-e. Ugyanezt a témát másképpen fogalmazzuk meg beszélgetés keretében, mint például egy tudósításban leírva.A tömegkommunikáció a kommunikációnak azon fajtája, amely széles befogadó rétegnek közvetett és egyirányú módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével.A nyilvános beszéd legtöbbször közvetlen, egyirányú kommunikációs forma, ahol a hallgatóságnak csak korlátozottan van lehetősége visszajelzésre. A nyilvánosság előtti beszédnek különböző formái alakultak ki az idők során. Az ókori retorikák a beszédek három fajtáját tanították: tanácsadó beszéd (pl.: politikai); törvényszéki beszéd (pl.: vádbeszéd); és alkalmi beszéd (pl.: ünnepi beszéd).