Kovács Emese: Hiába tekerek

9 789632 367217

ISBN 978-963-236-721-7

2000

Ft

hiába tekerek

kovács emese

ková

cs e

mese

h

iába

tek

erek

Fotó

: Ben

de T

amás

Hétfőnként masszőr jön, a motoros futárunk nővére Sülysápról. Fejpénzt kap. Múlt pénteken háziorvost hívtunk, aki arról tartott előadást, mennyire káros az ülőmunka, felhívta a figyelmünket, hogy a mobiltelefon rákkeltő sugarakkal bombázza az agyat, ezért igyunk sok folyadékot és együnk meg mindent, ami zöld. Azóta kibővült a menzás kínálat: az oldalas mellé lehet párolt zöldséget is kérni. Kiépült egy egészségsarok a büfében: teljes kiőrlésű cso-kis kekszet és bio dobostortát kínálnak.

Kovács Emese 1976-ban született Budapesten, jelenleg is itt él családjával. A Hiába tekerek az első kötete.

Kovács Emese kisregénye tulajdon-képpen bridzsitdzsonszkodás. Egy harmincas lány szakítása, egyedül vergődése, lassú magára találása. Egy multialkalmazott szingli nő viszontagságai a zord élet hullá-mai közt. Nincs ebben semmi ér-dekes, megírták már százszor, de lehet, hogy százegyszer. De ez a novellákból építkező pici könyv mégis más. És ami mássá teszi, az a hangja. Gügyögés helyett cini-kusan bájos. Olcsó szívszorítás he-lyett nőiesen pimasz. Műkönnyek helyett úrilányosan önironikus. Néha csajosan könnyed, olykor kíméletlenül kőkemény, máskor arcpirítóan gúnyos vagy szív-bizsergetően szomorú. De mindig őszinte, szórakoztató és humoros. Szóval keserédes. Mint az igazi csokoládé!

Cserna-Szabó András

Ragacs

Irodánk kialakítása az amerikai modellt követi. Egy pesti office building negyedik emeletén, egy legfel-jebb harminc négyzetméteres szobában ülünk, heten. A nyílászárók biztonsági okokból be vannak csava-rozva, nyitott ablakok helyett légkondicionáló bizto-sítja az oxigént. Télen a meleget ontja, nyári kániku-lában dermesztő hideget fúj. De a levegővel együtt a szomszédos gyorsétterem szagait is beleheli a gép; a hét elején panírozott halkarika készül, a hétvégéhez közeledve hamburgerbe való húspogácsát sütnek, fá-radt olajszagban ülünk hétfőtől péntekig. A szellőzőn keresztül a legkülönbözőbb baktérium- és vírusmu-tánsok is beköszönnek, gondos gazdaként őrizzük őket. Kötő hártyánkon ugyanolyan lakályosan érzik magukat, mint a húgyhólyagunkban vagy hörgőink peremén.

hiaba 144oldal 2javitott.indd 74 2013.09.17. 11:02

Ragacs 75

Heten ülünk együtt, hét nő. Csupán a névje gyein-ken szereplő nevek és titulusok térnek el egymá séi-tól, minden másban hasonlítunk. Mindannyiunk két négyzetméter birtokosa. Ugyanolyan intelligens elosztású, elemes irodabútorunk van, operatív íróasz-tallal, három jobb és két bal oldali fiókkal. Laptop-jaink mellett kék színű lefűződossziék és a szokásos irodaszerek sorakoznak, kivéve az ollót, abból egy van, osztoznunk kell rajta.

A hét öt munkanapján reggel kilenctől este hétig közös az életünk. Mindenről tudunk: a rosszul sikerült randevúról, az otthoni parázs vitáról, a bárány himlő-járványról az oviban, az após csipkelődő megjegy zé-sei ről, az előző éjszakai tivornyáról, az odakozmált pu-dingról és a több napja tartó székrekedésről is. Nem marad észrevétlen az új melírcsík a hajban, a pörsenés a tarkón, a pillangó helyett szitakötőt imitáló bross a kabátgalléron. Óhatatlan a kopírozás. A ma egyedi-nek hitt hajpánt holnapra sokak fejét díszíti, az egyéni diétából fogyókúraverseny lesz, a szomszédos Zara ár-leszes darabjaiból mindnyájan ugyanazt halásszuk ki. Nem kell összebeszélnünk ahhoz, hogy többen ugyan-abban a színkombinációban érkezzünk – az idei favo-rit a rozsdabarna pinkkel. Először én viseltem, habár, gondolom, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.


Kovács Emese76

Hétből négy mobiltelefon biztosan ugyanazzal a csengőhanggal operál, hétből négy nő biztosan ugyan-azt eszi ebédre, hétből három egy időben menstruál. A közös helyiség faliszekrényében három pipere pöty-työs, kettő burberry mintás, kettő pedig pasztellszínű. Az enyémből legutóbb hiányzott egy tampon, tudom, ki vette el. A lengő tetejű szemetesbe ejtett pozitív terhességi teszt mindenkit beizzít: egymást lessük, ki hányszor pisil.

Ugyanazt a zenét hallgatjuk, legtöbbször az új Corrs- albumot, kívülről fújjuk az összes számot – ők dúdol-ják, én bosszankodom. Többször kérlelnek, magam is hozzam be a kedvencemet, a zenei ízlésemet még nem ismerik. Nem is fogják.

A terem közepén, a nyomtatón egy persely, Vanda ötlete volt, hogy tegyük ki, minden káromkodó tíz forintot dob bele. Csak az én pénzemet nyeli a büdös disznó. Minden hónap utolsó péntekén felkerekedünk és „leesszük” az erőszakolt adakozásból befolyt pénzt. Mivel hét éhes száj van és csupán én perkálok, csak a sarki főzelékfalóig jutunk.

Havonta, kéthavonta egyszer biztosan van egy név-nap vagy születésnap, amit nagy, szerető családként ünneplünk. Gyakori rendelés a Sacher és az oroszkrém; Pista bácsi, a szomszédos vajassütemény-bolt főcukrá-


Ragacs 77

sza tízszeletes, standard kiszerelést készít. „Ha minden-ki eszik, kevésbé hizlal.”

Külföldi utak alkalmával kötelező vásárfiát hozni, leggyakrabban wine and cheese partival köszöntjük a hazatérőt.

Ha valamelyikünkhöz férfi látogató érkezik, megáll az élet. A fülekhez telefonok tapadnak, pedig a vonal végén nincs hívó, a képernyőkön nyitott dokumentu-mokba halandzsa szöveg kerül, a serényen fogalmazott e-mailek címzettjei nem létező személyek. Minden érzékszervünket metszően élesre hegyezzük, beszip-pantjuk az összes elhangzó szótagot és gesztust. Finom receptorokkal érzékeljük a vendég és vendéglátó közti dialógus hangulatát: villámlátogatás után együttérzően sóhajtunk, ha a találkozó hosszúra nyúlt, irigyen furká-lódni kezdünk. Következtetéseink délutánra kikerül-nek a szóbeszéd-áramlatba, hogy megkezdjék önálló életüket.

Lüktető kommunában élünk. Mindennapos a cselszövés, a bosszú mindig bosszút

szül, a kiváltó ok gyakran még a harcban állók előtt is ismeretlen. Úgy kell az új, ragacsos hír, mint egy falat kenyér; ingerszegényebb időszakokban beszáradt ügyeken csámcsogunk, újraélesztjük a réges-régi sérel-meket. Jól ismert koreográfia: az elfojtott méreg hete-


Kovács Emese78

kig halmozódik, klikkekbe szerveződünk, kör emailben áskálódunk, az ellenséges csoportétól eltérő helyen és időben ebédelünk, végül egy jelentéktelen üggyel ki-robbantjuk a balhét, mindenki fröcsög, egyvalaki biz-tosan sírva fakad. Másnapra elül a vihar.

Ugyanahhoz a fogászhoz és nőgyógyászhoz já- runk, hajnalban az utca eleji edzőteremben egymás-ba botlunk, kifigyeljük a másik lejtőszögét a futógé-pen, a zuhanyozóban pedig egymás zsír- és szőrállo-mányát vizsgálgatjuk. Az irodába menet megállunk kifliért és kefirért, a kiskonyhában közösen elmaj-szoljuk őket.

Nincsenek tabuk, nem lehet kiszállni. Egy szakítás híre futótűzként terjed, mindenkit

megráz, közösen forralunk bosszút. Az egyéjszakás kaland utáni reggelen a cinkos összekacsintást a szom-széd szobában ülő, új pénzügyes sráccal nem csak a két érintett jegyzi.

Magától értetődő önkénnyel kezeljük az épp há-zon kívüli kollégáinkhoz befutó telefonhívásokat. Ha szimpatikus a hangja, felírjuk az üzenetet, ha nem, mélyen hallgatunk róla.

Amennyiben szorít a Párizsban vásárolt dressz, zsib vásárt hirdetünk, boldogan keresve neki új, méltó gazdát.


Ragacs 79

Délután hívást kapok. Egy fejvadász ismerősöm ke-res, állást kínál; nagynevű cég, magas beosztás, a mos-tani fizetésem másfélszereséért. Az iroda a budai zöld-övezetben van. Külön szobát kapnék, céges kocsit és tizenharmadik havi, fix bónuszt.

– Köszönöm, nem – mondom. – Jól érzem itt ma-gam.


Documents

Kovács Emese: Hiába tekerek