KOVÁCS TAMÁS LÁSZLÓ - Emetamasemetamas.com/assets/uploads/2017/05/WEB-re-passuth... · Kovács Tamás László FEKETE, VÖRÖS, FEHÉR eletmu1-16a.qxp 12/10/2008 4:59 AM Page

KOVÁCS TAMÁS LÁSZLÓszobrász- és grafikusmûvész

1094 Budapest Tûzoltó u. 21. 2./20. • Mobil: +36-30-912-2551Tel./fax.: +36-1-216-4955 • E-mail: [email protected]

www.kttkbp.hu

eletmu1-16a.qxp 12/10/2008 4:59 AM Page 1

PASSUTH KRISZTINA:Kovács Tamás László

szobrász- és grafikusmûvész FEKETE VÖRÖS FEHÉR

Felelõs kiadó: KTTK családi könyvek 4.

A könyvet tervezte: Kovács Tamás László

Szerkesztés, nyomdai elõkészítés: Zámbó József

A fotókat készítette: Hamarits Zsolt

Német fordítás: Misch Ildikó és Volker Schwarz

A könyvet Szelei János † emlékére ajánlom

A könyv megjelenik 444 kézzel sorszámozott példányban

……../444

Nyomda: Croatica KHT. www.croatica.hu

Készült OCCS650 típusú gépen, 160 gr-os digitalcolour, mondi business papírra, varrott vászonkötésben

Felelõs vezetõ: Horváth Csaba

ISBN 978-963-06-3719-0



HOMMAGE À VASZILIJ. KANDINSZKIJ (240 X 240 CM)


Fekete-vörös: a forradalom szí-nei, az orosz konstruktivizmus emble-matikus színösszetétele. De legin-kább talán az oroszországi festõ-konstruktõr, El Liszickij nyelvezete apiros ékek, fekete háromszögek,fehér négyszögek öntörvényû világa.Színek és formák, amelyek egyúttalmagukba rejtik, s idõrõl idõre érvé-nyesítik a mozgás, a forgás, a repü-lés lehetõségét, a szárnyalás élmé-nyét. S noha a nyelvezet megterem-tõje, El Liszickij már több, mint egyfélévszázada halott, az, amit õ elkép-zelt, papírra vetett, képben, grafiká-ban, makettben megvalósított, azérvényét azóta sem vesztette el. Újés új formában, új és új változatbantámad fel újra, és korszerû alakot,formát ölt. A húszas évek utópiájama, a posztmodern korában ugyan-olyan aktuális, mint régebben volt,és számos mûvész számára azegyetlen lehetséges gondolkodás-módot jelenti. Ezek a mûvészek –legyenek festõk, szobrászok, grafi-

kusok, fotósok vagy akár építészek,közös nyelvet beszélnek, s ezen anyelven, az adott ikonográfia, az adottformarendszer segítségével – sza-vak nélkül is megértik egymást.

Kovács Tamás számára – akárcsaka többiek számára is – a húszasévek konstruktivizmusa alapvetõentámpontot, referenciát jelent, ahon-nan elindulhat, hogy a maga sajátszemléletét, stílusát kialakítsa. A ki-indulás, a referencia nem szûkül leegyetlen életmûre – még El Liszickijérevagy Alekszander Rodcsenkoérasem. Kortársaik, barátaik munkái-nak együttesébõl formálódik az ahomogén közeg, amit õk a magu-kénak tekintenek.

Utópia? Egyszerre a húszas évek, és saját

korunk utópiája, persze, már vala-melyest átalakított, áthangolt for-mában. El Liszickéjék generációjaazt hitte – s rövid ideig talán hihette

– 5 –

Kovács Tamás László

FEKETE, VÖRÖS, FEHÉR


is – hogy mûvészetük átformálja,újjáteremti majd a hétköznapokvalóságát, hogy átütõ ereje felül-emelkedik mindazon, ami esetle-ges, szegényes, vagy értéktelen. Amai fiatalabb generáció – KovácsTamás generációja – ezekben a szépelképzelésekben már nem hihet. Dehihet mindabban, amit születõmûve közvetlenül jelent: tiszta for-mavilágának erejében, redukcioniz-musának tisztaságában, megfogal-mazásának õszinteségében. A vilá-got már nem akarják megváltani –mert az úgysem hagyja magát –, sebben a törekvésben csak megbuk-ni, vagy tönkremenni lehet. De az õracionális szépségükben kiteljese-dett mûalkotások hozzátesznek-hozzátehetnek valamit az élethez, azéletünkhöz, amitõl az értelmesebbéválik.

Kovács Tamás tehát a húszasévek orosz konstruktivizmusából – snéhány azt színezõ elembõl – indulel, legyen az Jean Arp relief mûvé-szete, Alexander Calder mobiljavagy stabilja, Moholy-Nagy LászlóFénytérmodulátora, vagy azok amagyar mesterek, akiket ismer,vagy akiknek a munkásságát módjavan közelebbrõl, akár napi szinten istanulmányozni. (Fajó János, DargayLajos, és a már elhunyt Csiky Tibor)Írásaiban leginkább õket említi,mint példaképeit, de valójában az õrévükön, rajtuk keresztül, mesz-

szebbre, távolabbra tekint, az õmestereiket, példaképeiket a magá-évá teszi, s így mûvészi világképekitágul, gazdagabb lesz, miközbentökéletesen egységes, homogénmarad. Bizonyos elszántság, eltö-kéltség kell hozzá, hogy korunksokféle stílusáramlatának ziláltságá-ban, az egymást váltó áramlatoksodrásában ennél a konstruktivistaalapszemléletnél több évtizede ma-kacsul kitartson. Ez a közeg, amit õtudatosan választott magának, nemmindenki számára könnyen megkö-zelíthetõ, vagy könnyen elfogadha-tó. A meggyõzõdésen, az utópiszti-kus szemléleten túl nagyfokú mûvé-szettörténeti tájékozottságra, a hú-szas évek avantgardejának és azegyes stílusáramlatok és mesterekoeuvrejének igazi ismeretére vanszükség. Mi több, a puszta tárgysze-rû ismereten túl az a fontos, hogy amai mûvész (tehát Kovács Tamás)megértse, szellemileg és a gyakor-latban is magáévá tegye elõdeinekalkotásait, az általuk megalkotottmûvek vizuali-tásán keresztül szelle-miségüket is fel tudja fogni. Annak,hogy saját mûveit hibátlan konst-ruktivista felfogásban alkossa meg,elõfeltétele, hogy tökéletesen is-merje elõdeinek, El Liszickijnek,Rodcsenkonak, Katarzyna Kobronakés társaiknak irányzatát, a konstruk-tivizmus szellemi és társadalmimondanivalóját. Az irányzaton belül

– 6 –


tanulmányoznia kell azokat a konk-rét mûveket, amelyeket azután aleginkább magáénak vall, belülrõl,az alkotó szempontjából megért,majd a maga módján interpretál. Az interpretáció végeredményekéntszületik meg azután az õ alkotása,ami viszont a korábbiakhoz képestújat, egyedit nyújt.

Miben is áll ez az egyedi szemlélet?Kovács Tamás mûvészetének há-

rom vetülete, három nézete van: azegyetlen vonalból kialakított rajz, arelief, és a szobor. A három mûfaj, sa három mûfajhoz szükséges kü-lönféle technikai eljárások termé-szetszerûleg és világosan elkülönül-nek egymástól. Mindamellett úgytûnik, hogy idõben ezek a mûfajokmégsem válnak el, Kovács Tamásugyanabban a korszakban más ésmás technikával, más és más anyag-ban is megfogalmazza mondaniva-lóját. S ha a rajzok a plasztikáknáláltalában valamivel korábban is szü-lettek, grafikái mind a mai napigugyanolyan fontos szerepet játsza-nak, mint a térbeli alkotások.

Ugyanakkor a papírmunkák töké-letesen önálló érvényûek, más aszerepük, esztétikai hivatásuk, minta dombormûveké, vagy a szobroké.A rajzok hangsúlyozottan rajzok: amûfajból adódó lehetõségeket a vég-sõkig kihasználják. A redukcioniz-mus elvét tökéletesen érvényesítik:

a kompozíciók egyetlen, megszakí-tás és árnyékolás nélküli vonalbólalakulnak ki. Ez a finom, bámulatosbiztonsággal meghúzott vonal több-nyire félkört, kört, hullámívet vagykúpszerû alakzatot, esetleg három-szöget formáz, de mindig úgy, hogyaz alakzat nyitott maradjon Az egyesvékony vonalak nem térnek visszaönmagukba, nem zárják be a motí-vumot, hanem a centrumtól eltávo-lodva, különbözõ irányokba kifelé, apapír szélei felé vezetnek, mintegykitágítva, végtelenítve a teret.(Vonalakba zárt idõ, 2001.) Az egé-szen vékony vonalak törékenységéta nagyvonalúan odavetett élénk pi-ros foltok egyensúlyozzák ki, teszik

– 7 –

HOMMAGE À SIBELIUS 2001


játékossá. A rajzok könnyedsége,dekoratívitása, a laza piros foltokegyüttese egészen távolról a katalánJoan Miró képeit és grafikáit, deugyanígy az amerikai AlexanderCalder drótszobrait is felidézi, de in-kább csak ötletszerûen, távoli uta-lásként. Ezáltal a konstruktivizmusszigorú hegemóniája valamelyestmegtörik, a mûvek dekoratívabbá,oldottabbá válnak.

Ugyanakkor a rajzok másik cso-portja csak fekete-fehérre épít: azegységes tömör fekete alapba töré-keny fehér vonalak rajzolódnak, apozitív felületbe a negatív motívuméles határozottsággal vág bele. Itt, –

ha lehetséges – még tisztább a szer-kezet, még egyszerûbb és hatáso-sabb a kompozíció. (A repülés dina-mizmusa, 2006.) (44–52. old.)

Minden lehetséges narratív utaláseltûnik, s eltûnik a földi nehézkedéskényszere is. A feketébe beágya-zott, berajzolt vékony fehér vonalaktöbbnyire egy áttört, átlukasztott felü-letbõl indulnak ki és kifelé, a szabadtérbe áramlanak, minden kötöttségnélkül. A fekete felület aránytalanultöbb helyet foglal el a lapon, mint azáttört fehér motívum. A kompozíciómagját jelentõ, áttört, átlyuggatottfelület már közvetlen rokonságbanvan azokkal a fémplasztikákkal, ame-lyeket a mûvész az utolsó évekbenmegvalósított. A Repülés dinamiz-musa sorozaton kívül ez olyan mû-veknél is érvényesül, amelyek egyvékony tengelyre támaszkodnak, sígy nem lebegnek – hanem stabilanállnak a térben, akárcsak a mûvészfekete és fehér, ugyancsak áttörtplasztikái.

A papírmunkák harmadik cso-portjába azok a kompozíciók tartoz-nak, amelyek a fekete alapból éle-sen kirajzolódó fehér tondót alakíta-nak ki. Mintha a mûvész kivágottvolna egy fehér foltot, s azt helyeztevolna rá a fekete alapra, úgy, hogya kettõ élesen elválik egymástól. Afekete itt sokkal kisebb felületet töltki, mint a többi mûnél. A korongsziluett hatása fontos szerepet ját-

– 8 –

TÛRE FÛZÖTT VÉRCSEPPEK, 2000


– 9 –

HOMMAGE À BÉLA BARTÓK 2000


szik: a szûk térbe beszorított fehérfelület hatása erõteljes, annál inkább,mert a fehérbe feketével berajzoltvonalak még csak kiemelik a sziluetthatását. A tondókban (Hommage àJoan Miró, Napóra, Hajnal, Aphro-dite, 2006) (54–58. old.) a fekete,törékeny vonalak élénk piros, sárga,kék kisebb foltokkal: háromszögek-kel, trapézokkal, félkörökkel talál-koznak össze. A nagy felületekhezképest egészen kis méretû motívu-mok színei élénk, és ugyanakkor játé-kos hatást keltenek. A fekete, fehér,piros redukált színskála, az idõnkéntfelbukkanó háromszög vagy trapéz-motívumok El Liszickij húszas évek-beli grafikáira emlékeztetnek, ame-lyeken a piros háromszögek a kom-munista forradalom „vörös ék”-jeiként jelennek meg, (amelyeknekaz a funkciójuk, hogy „üssék a fehé-reket”, a velük szembenálló fehérekcsapatait). A piros-sárga-kék tisztaszínek együttese viszont nem hor-doz politikai tartalmat. Evvel szem-ben nemcsak Miro és Calder vilá-gát, hanem távolabbról még a deStijl mûvészeinek (Van Doesburg,Piet Mondrian, Van der Leck) tisztaprimer festõi világát is felidézi.Egyes motívumok, így a fehér ko-rongokban megjelenõ színes for-mációk mintha mozgásban lenné-nek, s mozgásuk többnyire követi akorong külsõ héját: így az egészkompozíció a forgás, a körkörös

mozgás érzetét kelti. A mûvek dina-mizmusa távolról Moholy-NagyLászló színház – terveinek és aFénytérmodulátor – rajzainak hatá-sára emlékeztet. A vonal tehát meg-mozdul, balról jobbra halad elõre,vagy önmagába fordul vissza. Moz-gása egy zárt, meghatározott körrekoncentrálódik, a kompozíció deko-rativitását az elszórt színfoltok mégcsak fokozzák. Mindez már arrautal, hogy a mûvész kilép a rajz, avonal meghatározta keretbõl, hogyalkotásainak többdimenziós létetbiztosítson.

Mielõtt még Kovács Tamás térbetervezett, behajlított, meggörbítettfelületeibõl fehér-fekete reliefjeimegszülettek volna, már 1997 elõtt,egy olyan megoldással kísérletezett,amely grafikái stílusától meglehetõ-sen eltért, a különbözõ alakzatúreliefek-assemblage-ok szakítottaka hagyományos négyzetes vagytéglalap formátummal, hogy helyet-tük háromszög, meghajló trapéz,vagy más, szabálytalan formátumotalakítsanak ki. A fekete alap érdekessziluettje eleve újdonságot jelent,ehhez még a fekete sík felett kifeszí-tett húrok (Hangolás 2, Kettõshangzat, 1995) vagy ingák (Inga-Pendulum, 1995) a konstruktiviz-mus nyelvezetét teszik magukévá. Avonal még itt is jelen van, de a vál-tozatos formájú síkidomok, vala-

– 10 –


mint a rájuk applikált különbözõobjektek már egy újfajta térszemlé-letrõl és anyag-orientáltságról tanús-kodnak. A mûvek elvontak, a termé-szetelvû szemlélettõl eltávolodnak,ugyanakkor egyes motívumaik ze-nei asszociációkat keltenek fel, ami-re címükben is utalnak. Az ingahosszú szára vagy a kifeszített húrokvonalrajza rokon a grafikák lineari-tásával. De egyúttal magába rejti akésõbbi reliefek tárgyszerû objekti-vitását, a kivágott formákat, az egy-más fölé helyezett rétegeket, az el-nyúló oválisokat, a rácsszerû textú-rát, az anyagok térbeli érvényesíté-sének különbözõ lehetõségeit. Ezeka térkompozíciók alapvetõen a konst-ruktivizmus szemléletében szület-tek, miközben legtöbbször megõriz-ték dekoratív, hajlékony, ovál- vagykör-formátumukat. Többféle kiutat,többféle lehetséges továbblépést issejtetnek, anélkül, hogy teljesenegyértelmûvé válnának.

A néhány évvel késõbbi, fémbõlhajlított, fehérre vagy feketére befes-tett reliefek sokkal egységesebb fel-fogásban születtek. Ami ambivalens-nek tûnt a korábbi assemblage-oknál,az tökéletesen homogén, tiszta amostani reliefek esetében. A kom-pozíció néha itt is tondó: a feketealapon megjelenõ fehér korong apapírmunkák kompozícióihoz iskapcsolódik. Úgy is felfogható, mint

– 11 –

HANGOLÁS 2 1995


azok térbeli továbbfejlesztése. Ottcsak a sík létezik, ami egy lineáriskompozíciót hordoz, itt viszont a va-lódi anyag valódi, háromdimenziósformát alakít ki. Az anyag (a koráb-bi reliefekkel ellentétben) itt nemkülönbözõ, egymástól eltérõ ele-mekbõl áll, hanem mindig ugyanaza hajlított fém, akár fehér színû,akár mélyfekete, akár laposabb,akár teljesen plasztikus, mindigugyanaz, s így sokkal erõteljesebb-nek, néha kifejezetten monumentá-lisnak hat. Az alapul szolgáló ko-rong általában nem marad egysé-ges felület: a mûvész egy másik ré-teget helyez rá, vagy megtöri, átlu-kasztja.

Így centrumában egy negatív térkeletkezik, aminek sziluettje a mûegésze szempontjából ugyanolyanfontossá válik, mint magának a ko-rongnak a sziluettje. Ez utóbbi néhanem teljes korong – egy-egy körsze-let hiányzik belõle, ami még csakérdekesebbé, dinamikusabbá teszia formát. Elõfordul, hogy a reliefmintegy kitör a számára rendelt le-határolt térbõl, s szinte megmozdul:az egymás fölötti rétegek elhajla-nak, felfelé, a magasba emelked-nek, miközben áttöri õket – ellenté-tes irányban – egy vékony, átlósanelhelyezett, fehér rúd, amelynek vi-lágító piros vége mintha égõ ciga-rettát idézne.

Elsõ pillantásra úgy tûnik, Kovács

– 12 –

KETTÕS HANGZAT 1995


Tamás reliefjeinek nem sok analó-giáját tudnánk felsorolni, minthaönmagukban állnának a szobrá-szatban. Valójában azonban vannakelõzményeik, ismertebb és kevésbéismert mesterek alkotásai. Így pél-dául Jean Arp fehér vagy pasztellszínekre festett reliefjei, amelyeknekazonban az anyaga eltérõ: festett favagy gipsz. Az anyag és a technikatermészetesen meghatározó azegész mû esztétikai összhatásaszempontjából is. Ezen túlmenõenArp kompozíciói sohasem kemény,hanem mindig puha formák, ellen-tétben Kovács Tamás határozottkontúrú, néha pengeszerûen élesformáival. Karakterisztikumaikatanyaguk, a fém alapvetõen megha-tározza. Míg Arp alkotásainak egyrészében benne rejtõzik a szürrealiz-mus is, addig Kovács Tamás mûvei-bõl a szürrealizmus ki van zárva.

Kovács Tamás reliefjeinek ton-doja, az egymásra helyezett koron-gok – Arp-on kívül – még az ör-mény származású, kevésbé ismert Tutundjian reliefjeire, a korongok-ból kiemelkedõ csészeformák együt-tesére is emlékeztetnek. Ez az össze-csengés nyílván kizárólag a véletlenmûve, hiszen Tutundjian harmincasévekbeli alkotásait még ott sem is-merik, ahol megszülettek: Párizs-ban.

Kovács Tamás görbülõ, meghaj-ló fehérre festett fémkompozíciói

– 13 –

INGA 1995


technikájukban, de szellemiségük-ben is legközelebb a lengyelKatarzyna Kobro nagyméretû fém-szobraihoz állnak. Kobro (akárcsakTutundjian) a harmincas években,töretlen konstruktivista felfogásbanalakította ki földön álló, monumen-tális hatású kompozícióit. Ezek re-dukált, minimalista felfogása, tisztasziluettje és erõteljes térhatása, egy-öntetû fehér (vagy szürke) színemegelõlegezi Kovács Tamás mint-egy hetven-nyolcvan évvel késõbbimûveit. Annyi különbséggel, hogyKobro konstruktivizmusa nem rejtimagában a változás, a mozgás le-hetõségét, míg Kovács Tamáséigen: nála az egymáson áthatoló,egymást átszelõ, síkok dinamiz-musról, belsõ feszültségrõl tanús-kodnak. Kovács konstrukciói nemállnak stabilan a földön, mint Kobroszobrai, sokkal kisebb méretûek, ésnem olyan monumentális hatásúak.Viszont sokkal változatosabbak,egymáson áthatoló formáik megle-põek, érdekesek.

Megint más megoldások jellem-zik Kovács Tamás fekete reliefjeit,amelyek közelebb vannak a klasszi-kus értelemben vett reliefekhez,mint a fehérek. A fekete korongraapplikált, esetleg meghajló, vagy akorong belsõ kontúrjához igazodóformációk tökéletesen kiegyensú-lyozott, homogén együtteseket te-

remtenek, amelyekben csak egy-egy felvillanó piros színfolt – egy-egy, az alapból kinyúló – rúd hegyehoz mozgást, feszültséget. A feketé-bõl feketén kiváló formák szinte tö-retlen monokromja leginkábbAlekszandr Rodcsenko feketemonokrom festményeinek hatásátidézi fel: ott a különbözõ festékkel,különbözõ ecsetekkel felvitt feketékbelsõ játéka a fekete árnyalatokolyan változatosságát teremti meg,amelynek gazdagsága reprodukció-ban egyáltalán nem érzékelhetõ.Kovács Tamás fekete reliefjei (Fá-zistér, Spirálgalaxisok, Hasadék,2007.) (66–68. old.) állnak a legkö-zelebb az orosz konstruktivizmus-hoz, mind anyagukban, mind for-mavilágukban tökéletesen újjáte-remtik a húszas évek orosz mûvé-szetének nagy felfedezéseit.

A színesre festett fémkonstrukci-ók másik változatát a lábon álló, há-rom dimenzióban létezõ szobrok je-lentik. Ezek Kovács Tamás oeuvre-jének jelentõs részét teszik ki. Kap-csolódnak a papírmunkák tondói-hoz, de ugyanúgy kapcsolódnak areliefekhez is. A kompozíciók ha-sonlóak, csak szabadon, kötetlenül,a térben helyezkednek el, és áttört,meggörbült felületeikkel, magasbatörõ „csápjaikkal” mintegy formál-ják a körülöttük levõ teret. Minderreúgy nyílik módjuk, hogy a mûvészmintegy lábra állítja, s ezzel a ma-

– 14 –


gasba emeli õket. Az áttört kompo-zíciókat vékony szár köti össze egy,a földhöz tapadó korong alakú talp-pal. Ez a megoldás teszi lehetõvé,hogy a formációk teljes változatos-ságukkal, minden irányban kibonta-kozhassanak, bonyolult szerkeze-tük, áttörtségük, pozitív és negatívterük egyaránt érvényesülhessen.Elsõ pillantásra mindjárt feltûnik asziluettek merész, meglepõ hatása,ami különösen a fekete kompozíci-óknál érvényesül: a sötét foltok kon-túrjai élesen rajzolódnak be környe-zetükbe. A meghajló, laposabb felü-leteket megtörõ, vagy hullámzóanmeggörbülõ fém rudak, tõrszerûenéles, vagy pengeszerûen elvékonyí-tott elemek egészítik ki. Az itt-ott el-szórt tûzpiros foltok a – többnyirediagonálisan elhelyezett – pálcákhegyét díszítik, s életet, elevenségetlopnak bele, s egyúttal megtörik afekete monokrom egyeduralmát.

A száron elhelyezkedõ kompozí-ció általában több részbõl, többelembõl áll össze, néha olyan ko-rongra emlékeztet, amelynek egykörcikkelye hiányzik, máskor pedigszétnyílik a korábban zárt forma, ésaz egyes elemek különféle irányok-ba elhajlanak, elfordulnak. A válto-zás, a mozgás képzete a szobrokhozszervesen hozzá kapcsolódik. (Ör-vény, Hommage à Lajos Kassák III.2007) (84–85. old.)

A Moholy-Nagy Fénytérmodu-látorának tiszteletére készült mûveka többi plasztikánál még sokkal bo-nyolultabb szerkezetûek. Ezek is tal-pon állnak, de az õket tartó szárszinte eltûnik a különbözõ, hozzájukkapcsolódó, több kavargó elemsokaságában, változatosságában.Moholy-Nagy l930-as Fénytérmo-dulátor- ának eszköztárából KovácsTamás átemelte a luggatott, áttörtfémfelületet. (Fénymodulátor I.Hommage à Moholy-Nagy, 2007)(89.old.) A meggörbített fémleme-zek raszterhálóra emlékeztetõ felü-lete egyrészt önmagában is dekora-tív, másrészt a rávetülõ, vagy rajtakeresztülszûrõdõ fénysugarakatmegtöri, s evvel egy második, virtu-ális valóságot teremt. AnnakidejénMoholy-Nagy lámpákkal (színeskörtékkel) világította meg kompozí-cióját, s így a virtuális kép is színeslett, s a mozgásnak megfelelõen át-meg átalakult. Kovács Tamás meg-marad a fekete-fehér, természetesárnyékhatásnál, konstrukciója semmozog, hanem stabil. Ennek ellené-re rendkívül változatos hatású. Nálaa mozgás irányát a félkörben meg-görbülõ fémelemek jelzik. Az erede-ti, l930-as Fénytérmodulátor szer-kezetére pedig az egymás fölötti,meghajlított vagy elcsúsztatott, ki-luggatott korongok utalnak. (Fény-modulátor II., III., Hommage àMoholy-Nagy, 2007) (90–91. old)

– 15 –


Kovács Tamás alkotásai nemmotorral mûködnek, tehát nem ki-netikus mûvek, mint Moholy-Nagyszerkezete. Nem krómacélból ésüvegbõl készültek, hanem festettfémlemezekbõl, színük nem ezüst,hanem alapvetõen fehér, néhányvilágítóan élénk piros folttal. Mind-ezen eltérésük ellenére koncepció-juk mégis rokon: a konstruktiviz-mus puritán, tárgyszerû szemléleté-bõl kiindulva egy látványos, ötletes,emberközeli mûvészetet teremte-nek, amelynek lehetõségei tágab-bak, mint a korábbi, húszas évekorosz konstruktivizmusának. Nin-csenek határok, – semmi sincs le-zárva – minden megkezdett vonalat

tovább lehet folytatni. Úgy tûnik, ahúszas évek konstruktivizmusa nemhalt meg, és nem vált eltemetett,csupán történeti értékû irányzattá.Ma is tovább él, új és új formábantámad fel. Kovács Tamás irányzatáta konstruktivizmus egy sajátos, makorszerû, aktuális változatának lehettekinteni, amely nemcsak interpre-tálja ezt a mûvészi hagyományt, ha-nem napról napra, a maga tehetsé-gével, alkotó- készségével és fantá-ziájával újjáteremti.

Errõl az újjáteremtésrõl tanúsko-dik grafikáinak, reliefjeinek és szob-rainak együttese: feketében, vörös-ben és fehérben.

2008. július Passuth Krisztina

– 16 –

DARGAY LAJOS ÉS KOVÁCS TAMÁS


Schwarz und Rot: die Farben derRevolution, die emblematische Farb-zusammensetzung des russischenKonstruktivismus. Die eigenartigeWelt der roten Keile, der schwarzenDreiecke und der weissen Quadrateist am ehesten die Sprache desrussischen Malers und Architekten,El Lissitzky. Farben und Formen,die die Möglichkeit und das Erlebnisdes Fliegens, der Bewegung undder Drehung in sich verbergen, sieaber von Zeit zu Zeit auch geltenlassen. Obzwar El Lissitzky, derSchöpfer dieser Sprache bereitsseit mehr als fünfzig Jahren tot ist,all das von ihm Vorgestellte, zuPapier Gebrachte, in Bild, Grafikund Modellen Verwirklichte hatnichts von seiner Geltung einge-büßt, steht immer wieder in immerneueren Formen und Varianten aufund nimmt eine moderne Gestaltan. Die Utopie der zwanziger Jahreist heute, im Zeitalter der Post-modernen genauso aktuell, wie

einst und bedeutet für zahlreicheKünstler die einzig mögliche Alter-native. Diese Künstler – ob Maler,Bildhauer, Grafiker, Fotogra-fenoder Architekten – sprechen diesegemeinsame Sprache und verstän-digen sich mit Hilfe der gegebenenIkonografie und des gegebenenFormsystems auch ohne Worte.

Für Tamás Kovács, wie auch fürdie anderen, bedeutet der Konstruk-tivismus der zwanziger Jahre grund-sätzlich Stützpunkt und Referenz,wovon ausgehend sie ihre eigenenAnsichten und ihren eigenen Stilentwickeln können. Dieser Aus-gangspunkt oder diese Referenzbeschränkt sich nicht auf eineinziges Lebenswerk – nicht einmalauf das von El Lissitzky oder Alexan-der Rodtschenko.

Deren Arbeiten und Ideologie,wie auch die von deren Zeitgenossenund Freunden bilden ein homoge-nes Umfeld, mit dem diese heutigenKünstler sich identifizieren können.

– 17 –

Tamás László Kovács

SCHWARZ, ROT, WEISS


Utopie? Es ist gleichzeitig eine Utopie der

Zwanziger und unseres Zeitalters,natürlich in einer etwas umgewan-delten, umgestimmten Form. DieGeneration von El Lissitzky dachte –und für eine kurze Zeit durfte sie essogar auch glauben – dass ihreKunst die Alltagsrealität umgestaltenund neuschöpfen könnte und dassdie durchschlagende Kraft ihrerKunst alles Zufällige, Ärmliche undWertlose überragen würde. Dieseheutige jüngere Generation, dieGeneration von Tamás Kovácskann an diese schönen Vorstel-lungen nicht mehr glauben. Sie

kann aber an all das glauben, wasihr gerade entstehendes Kunswerkdirekt aussagt: an die Kraft derklaren Formen, an die Reinheitseines Reduktionis-mus, an dieEhrlichkeit der Formu-lierung. Siewollen die Welt nicht mehr erlösen,– weil die Welt sich sowieso nichterlösen lässt. Bei einem solche Best-reben kann man nur stürzen odersich ruinieren.

Aber die in ihrer rationalen Schön-heit sich entfaltenden Kunstwerkekönnen etwas zum Leben, zu unseremLeben beitragen, um es sinnvollerzu machen.

Der Ausgangspunkt von Tamás

– 18 –

KRISZTINA PASSUTH, TAMÁS KOVÁCS UND JÁNOS FAJÓ


Kovács ist also der russische Kon-struktivismus der zwanziger Jahre,ergänzt von einigen zusätzlichenElementen, wie der Reliefkunst vonHans Arp, der Mobile oder Stabilevon Alexander Calder, wie desLicht-Raum-Modulators von LászlóMoholy-Nagy oder der Kunst derungarischen Meister, die er kenntund deren Tätigkeit er näher, sogarauf Alltagsebene studieren kann(wie zum Beispiel János Fajó, LajosDargay und der bereits verstorbeneTibor Csiky). In seinen Schriftenerwähnt er am häufigsten dieseKünstler als seine Ideale. Durch ihreHilfe blickt er aber weiter, indem erauch ihre Meister und Ideale seineigen nennt und auf diese Weiseseine künstle-rische Ideologie, diewährendessen vollkommen einheit-lich und homogen bleibt, ausbreitetund bereichert. Eine gewisse Ent-schlossenheit braucht man schon,um im Wirr-warr der vielen Stil-richtungen unserer Zeit, im mit-reißenden Fluss der wechselndenTrends bei dieser konstrukti-vistischen Grundideologie jahrzehn-telang stur auszuharren. Diesesbewusst ausgewählte Millieu istnicht für jedermann leicht beg-reifbar oder leicht zu akzeptieren.Außer einer Überzeugung und einerutopistischen Denkweise benötigtman hochgradige kunsthistorischeGewandtheit, die richtige Kenntniss

der Avangarde der Zwanziger, dereinzelnen Stilrichtungen und derOeuvren der Meister. Noch mehr.Außer einer puren Kenntnis derObjekte soll der heutige Künstler(Tamás Kovács also) die Kunst-werke der Vorgänger verstehen,praktisch und geistig erleben unddurch ihre Visualität auch ihregeistige Botschaft begreifen. Umseine eigenen Werke in einemfehlerfreien Konstruktivismus schaf-fen zu können, muss er als Voraus-setzung mit der geistigen undgesellschaftlichen Aussage desKonstruktivismus und mit dem Stilseiner Vorgänger, wie El Lissitzky,Rodtschenko, Katarzyna Kobro undanderen, völlig im Klaren sein.

Innerhalb des Trends muss er diekonkreten Kunstwerke studieren,die ihm am nächsten stehen, die ervon innen heraus, vom Aspekt desKünstlers versteht und später aufseine eigene Art und Weise inter-pretiert. Als Endergebnis seinerInterpretation entsteht dann seineigenes Kunstwerk, das, an den vo-rangegangenen gemessen, etwasneues, individuelles bietet.

Woraus besteht nun diese indi-viduelle Sichtweise?

Die Kunst von Tamás Kovács hatdreierlei Projektionen, dreierleiAnsichten: die von einer Linie ers-tellte Zeichnung, das Relief und die

– 19 –


Skulptur. Die drei Gattungen unddie dazu nötigen Techniken ste-chen voneinander natürlich undklar ab. Sie scheinen aber in derZeit nicht voneinander getrennt zusein. Tamás Kovács verfasst seineGedanken in ein und derselbenEpoche in verschiedenen Gattungenund mit verschiedenen Medien.Zwar entstanden die Zeichnungenmeistens etwas früher als die Plas-tiken, jedoch spielen die Grafikenbis heute noch eine ebenso wichtigeRolle, wie die dreidimensionalenArbeiten. Zugleich sind die Papier-arbeiten vollkommen eigenständigund haben eine andere Funktionund eine andere ästhetische Aufgabe,als die Reliefs und die Skulpturen.Die Zeichnungen sind betontZeichnungen: sie schöpfen diegattungspezifischen Möglichkeitenbis zum äußersten aus. Sie lassendas Reduktionsprinzip vollständiggelten: die Kompositionen entste-hen aus einer einzigen, ununterbro-chenen und unschattierten Linie.Diese feine, mit erstaunlicherSicherheit gezogene Linie formtmeistens einen Halbkreis, einenKreis, eine Welle, eine kegelartigeFormation oder eventuell einDreieck, wobei die Form immergeöffnet bleibt. Die einzelnen,dünnen Linien kehren nicht in sichzurück, schließen das Motiv nichtab, sondern führen, sich vom

Zentrum entfernend, in verschie-dene Richtungen hinaus, zumPapierrand, und dehnen auf dieseWeise den Raum aus, machen ihnendlos. (In Linien geschlosseneZeit, 2001). Großzügig hingewor-fene, hellrote Flächen gleichen dieZerbrechlichkeit der extrem dünnenLinien aus und bringen etwasSpielerisches mit sich. Die Leich-tigkeit und Dekorativität der Zeich-nung und der Gesamteindruck derlockeren roten Flächen erinnernaus der Ferne an die Bilder undGrafiken des katalanischen MalersJoan Miró, beschwören aber ebensodie Drahtskulpturen des Amerika-ners Alexander Calder herauf – ehernur als ein ferner Hinweis, als eineIdee. Dadurch bricht ein wenig diestrenge Hegemonie des Konstruk-tivismus auf. Die Arbeiten wirkendekorativer und gelöster.

Gleichzeitig basiert eine andereGruppe von seinen Zeichnungen aufdem Schwarz-Weiß-Effekt. Auf einemeinheitlich massiven, schwarzenGrund werden zerbrechliche weißeLinien gezeichnet, in die Positiv-fläche schneidet das Negativmotivmit scharfer Entschlossenheithinein. Wenn möglich ist dieKonstruktion hier noch sauberer,noch einfacher und effektvoller(Dynamik des Fliegens, 2006)(44–52. Seite). Alle eventuellen,narrativen Hinweise verschwinden,

– 20 –


– 21 –

SPIEGEL 2002


– 22 –

HOMMAGE À TATLIN 2002


ebenso verschwindet auch derZwang der irdischen Schwerkraft.Die ins Schwarze gebetteten, hi-neingezeichneten, dünnen, weißenLinien gehen meistens von einerduchbrochenen, durchlöchertenFläche aus und strömen ohnejegliche Gebundenheit in die Rich-tung des freien Raumes hinaus. Dieschwarze Oberfläche nimmt aufdem Papier unverhältnismäßig vielPlatz ein, viel mehr als das durch-brochene, weiße Motiv. Diesedurchlöcherte Fläche, die den Kernder Komposition bildet, steht schonin direkter Verwandtschaft mit denMetallplastiken, die der Künstler inden vergangenen Jahren schuf.Außer der Serie ’Dynamik desFliegens’ kommt das auch beisolchen Kunstwerken zur Geltung,die sich auf eine dünne Achsestützen und nicht schweben, son-dern stabil im Raum stehen, so wiedie schwarz-weißen, ebenfalls durch-löcherten Plastiken des Künstlers.

In die dritte Gruppe der Papier-arbeiten gehören die Kompo-sitionen, die ein weißes, aus demschwarzen Grund scharf hervors-techendes Tondo formen. Als wennder Künstler eine weiße Flächeherausgeschnitten und auf einenschwarzen Grund gelegt hätte, undzwar so, dass beides scharf vonein-ander getrennt wird. Das Schwarzefüllt hier eine wesentlich kleinere

Fläche aus, als bei den anderenArbeiten. Der silhouettenartigeEffekt des Rundbildes spielt einewichtige Rolle: die Wirkung derweißen Fläche, eingezwängt ineinen engen Raum, ist kraftvoll, umso mehr, als die aufs Weißeschwarz gezeichnete Linien dieSilhouettenartigkeit weiter betonen.In den Tondos treffen die zerbrech-lichen schwarzen Linien auf kleinere,lebhafte, rot-gelb-blaue Formen:auf Dreiecke, Trapeze und Halb-kreise (Hommage à Joan Miró,Sonnenuhr, Frühmorgen, Aphrodite,usw.) (54–58. Siete). Die, an dengroßen Flächen gemessen, winzigkleinen Motive leuchten in lebhaftenFarben und wirken verspielt. Die aufschwarz-weiß-rot reduzierte Farb-skala und die zeitweise auftauch-enden Dreieck- und Trapezmotiveerinnern an die Grafiken von El Lissitzky aus den 20er Jahren,wobei die roten Dreiecke für die„roten Keile” der kommunistischenRevolution stehen (deren Aufgabees ist, das Weiße, d.h. die Truppender gegnerischen Weißen zuschlagen). Die klare rot-gelb-blaueFarbeneinheit trägt dagegen keinenpolitischen Inhalt, beschwört aberdie Welt von Miro und Calder oder,etwas weiter hergeholt, die sau-bere, primär malerische Art der deStilj-Künstler (Van Doesburg, PietMondrian, Van der Leck) herauf.

– 23 –


Die einzelnen Motive, wie diefarbigen Formationen in denweißen Scheiben, scheinen sich zubewegen und ihre Bewegung folgtmeistens dem äußeren Rand derScheibe. Demnach weckt die ganzeKomposition drehende, kreiselndeBewegungseindrücke. Die Dynamikder Arbeiten erinnert fern an dieWirkung der Theaterentwürfe undder Licht-Raum-Modulator-Zeich-nungen von László Moholy-Nagy.Die Linie gerät also in Bewegung,geht vorwärts von links nach rechtsoder kehrt in sich zurück. IhreBewegung beschränkt sich aufeinen geschlossenen, bestimmtenKreis. Die verstreuten Farbfleckesteigern die Dekorativität der Kom-position. All das deutet darauf hin,dass der Künstler die linienbes-timmten Rahmen der Zeichnungüberschreitet, damit er seinenArbeiten ein mehrdimensionalesDasein verleihen kann.

Noch vor 1997, bevor die in denRaum geplanten schwarz-weißenReliefs aus gekrümmten, gebo-genen Flächen entstanden, experi-mentierte Tamás Kovács mit einerMethode, die vom Stil seinerGrafiken ziemlich abwich. SeineRelief-Assemblagen brachen mitdem traditionellen quadratischenoder viereckigen Format undnahmen statt dessen dreieckige,

gebogen trapezartige oder unregel-mäßige Formen an. Die merkwür-dige Silhouette des schwarzenGrundes war von vorneherein einNovum. Die dazugeordneten, überdie schwarzen Flächen gespanntenSaiten (Abstimmung 2, Doppel-akkord, usw. 1995 11. Seite) oderPendel (Pendel-Pendulum 1995 12.Seite) machten sich die Sprachedes Konstruktivismus zu eigen. DieLinie ist immer noch vorhanden,aber die abwechslungsreichenFormen und die darauf applizierten,verschiedenen Objekte zeugen voneiner neuen Raumauffassung undMaterial-Orientierung. Die Arbeitensind abstrakt, fern von der naturge-treuen Auffassung, doch einigeihrer Motive wecken musikalischeAssoziationen, auf die sogar ihrTitel hinweist. Die lange Stange desPendels oder die Linienzeichnungder gespannten Saiten sind ver-wandt mit der Linearität derGrafiken, gleichzeitig aber steckenin ihnen die gegenständlicheObjektivität der späteren Reliefs, dieherausgeschnittenen Formen, dieübereinandergelegten Schichten,die verzogenen Ovale, die gitterar-tigen Texturen, sowie die verschie-denen Möglichkeiten der räumlichenVerwendung der Materialien. DieseKompositionen entstanden grund-sätzlich im Zeichen des Konstruk-tivismus, wobei sie meistens die

– 24 –


– 25 –

HOMMAGE À RACHMANYINOV 2001


– 26 –

HOMMAGE À RODTCHENKO 2001


dekorative, biegsame Oval- oderKreisform beibehielten. MehrereAuswege, mehrere mögliche Fort-schritte lassen sich erahnen, ohnedabei völlig eindeutig zu werden.

Die aus Metall gebogenen, schwarzoder weiß bemalten Reliefs entstan-den ein paar Jahre später in einerviel einheitlicheren Auffassung. Wasbei den früheren Assamblagen alsambivalent vorkam, ist im Falldieser Reliefs völlig homogen undsauber. Die Komposition ist auchdiesmal oft ein Tondo: die weißeScheibe auf einer schwarzen Grund-lage verbindet sich mit der Kompo-sition der Papierarbeiten, kannsogar als ihre räumliche Weiterent-wicklung aufgefasst werden. Dortexistiert eine Ebene, die eine lineareKomposition trägt, hier bildet aberreales Material reale, dreidimensio-nale Formen. Das Material (imGegensatz zu den früheren Reliefs)besteht diesmal nicht aus unter-schiedlichen Elementen; es ist immerdas gleiche gebogene Metall, obweiß oder pechschwarz, ob flachoder ganz plastisch – immer dasgleiche, deshalb aber viel kraftvoller,manchmal ausgesprochen monu-mental wirkend. Die Grundscheibebleibt meistens nicht eine ein-heitliche Oberfläche: der Künstlersetzt eine weitere Schicht darüberoder durchlöchert, durchbricht sie.

In ihrem Zentrum entsteht so einNegativraum, dessen Silhouetteunter dem Aspekt des ganzenKunstwerkes genauso wichtig ist,wie die Silhouette der Scheibe.Diese Letztere ist oft nicht einmaleine ganze Scheibe, es fehlt je einStück davon; das macht aber dieForm noch interessanter und dyna-mischer. Oft kommt es vor, dassdas Relief aus dem abgegrenzten,ihm zugeordneten Raum quasiherausbricht und sich beinahebewegt: die übereinandergelegtenSchichten biegen und erheben sichnach oben, in die Höhe, währendsie aus der entgegengesetzten Rich-tung von einer dünnen, diagonalgesetzten, weißen Stange, deren rot-bemaltes Ende an eine brennendeZigarette erinnert, durchbohrt werden.

Auf dem ersten Blick scheinendie Reliefs von Tamás Kovács nichtallzuviele Analaloge zu haben undalleinstehend in der Bildhauerei zusein. Doch auch ihnen gingen dieArbeiten bekannter und wenigerbekannter Künstler voraus. Nehmenwir zum Beispiel die weißen oderpastellfarbenen Reliefs von HansArp, deren Material aber ein ande-res ist: bemaltes Holz oder Gips.Material und Technik sind natürlichentscheidend unter dem Aspekt derästhetischen Gesamtwirkung desWerkes. Überdies haben die Kom-

– 27 –


positionen von Arp nie harte,sondern immer weiche Formen, imGegensatz zu den manchmalmesserscharfen Formen mit hartenKonturen von Tamás Kovács.Solange in Arps Werken manchmaletwas Surrealismus steckt, ist derSurrealismus bei den Arbeiten vonTamás Kovács ausgeschlossen.Das Tondo bei den Reliefs vonTamás Kovács, die übereinander-gelegten Scheiben erinnern – außeran Arp – an die Reliefs des wenigerbekannten armenischen KünstlersTutundjian, an seine Tassen-For-men, die sich aus Scheiben erheben.Dieser Zusammenklang ist offen-sichtich und ausschließlich einZufall, da die Arbeiten von Tutund-jian aus den 30er Jahren nichteinmal dort bekannt sind, wo siegemacht wurden: in Paris.

Die gebogene, weißbemalte Me-tallkompositionen von Tamás Kovácsstehen in ihrer Technik aber auch inihrer Aussage den großformatigenMetallskulpturen des polnischenKünstlers Katarzyna Kobro amnächsten. Kobro (wie auch Tutun-djian) schuf seine monumentalen,auf dem Boden stehenden Kom-positionen in einer ungebro-chenkonstruktivistischen Auffas-sung inden 30er Jahren. Ihr reduzierterMinimalismus, ihre saubere Silhouetteund ihre kräftige Raumwirkung,sowie ihre einheit-lich weiße (oder

graue) Farbe bevorschussen dieetwa 70-80 Jahre späteren Werkevon Tamás Kovács. Mit demUnterschied, dass der Konstruk-tivismus von Kobro nicht dieMöglichkeit von Veränderung undBewegung in sich trägt, der vonTamás Kovács jedoch schon: beimihm zeugen die durchein-anderdrängenden, inein-ander schnei-denden Ebenen von Dynamik undinnerer Spannung. Die Konstruk-tionen von Kovács stehen nichtstabil auf dem Boden, wie dieSkulpturen von Kobro, sind vielkleiner und wirken nicht so monu-mental. Dafür aber abwechslung-sreicher, wobei die durcheinander-drängenden Formen überraschendund interessant sind.

Andere Lösungen charakterisie-ren wiederum die schwarzen Reliefsvon Tamás Kovács, die dem klas-sischen Relief viel näher stehen, alsdie weißen. Die Formationen, app-liziert auf eine schwarze Scheibeoder an der Innenkontur derScheibe ausgerichtet, bilden ausge-glichene, homogene Einheiten,wobei nur je ein aufblitzender, roter Farbpunkt, die Spitze eineraus dem Grund herausragenderStange, Bewegung und Spannungbringt. Das beinahe ungebrocheneMonochrom der schwarzen ausdem Schwarzen hervorgehobenen

– 28 –


– 29 –

HOMMAGE À NICOLAS SCHÖFFER


Formen lassen uns an die schwar-zen Monochrom-Gemälde von Alex-ander Rodtschenko denken: dasinnere Spiel des Schwarzen, auf-getragen mit unterschiedlichenPinseln, mit unterschiedlichem Farb-material, erzeugt bei Rodtschenkoeine so große Vielfalt der Schwarz-töne, welche bei einer Reproduk-tion überhaupt nicht wahrnehmbarsind. Die schwarzen Reliefs vonTamás Kovács (Phasen-Raum,Spiralgalaxis, Spalt) (66–68. Seite)stehen dem russischen Konstrukti-vismus am nächsten. In ihremMaterial, sowie in ihrer Formenweltkönnen sie die großen Ergebnisseder russischen Künstler der 20erJahre vollkommen neu schöpfen.

Eine andere Variante der bemal-ten Metallkonstruktionen bilden die stehenden, dreidimensionalenSkulpturen, die einen beachtlichenTeil des Oeuvres von Tamás Kovácsausmachen. Sie stehen mit denTondos der Papierarbeiten in Verbin-dung, ebenso aber auch mit denReliefs. Die Kompositionen sindähnlich, sind aber diesmal frei undungebunden im Raum platziert. Mitihren gebogenen, durchbrochenenFlächen und mit den nach obenragenden „Fühlern” formen siequasi ihre Umgebung um. Dazusind sie imstande, weil der Künstlersie auf ein Podest stellt und

dadurch in die Höhe hebt. Diedurchbrochenen Kompositionenverbindet ein dünner Stengelmiteinander, der in einem scheiben-förmigen, auf dem Boden haften-den Grund endet. Dieses Systemermöglicht, dass die Formationensich in ihrer vollen Variabilität nachallen Richtungen entfalten können,dass ihre komplizierte Konstruktionund ihr positiver und negativerRaum zugleich zur Geltung kommen.Bereits auf den ersten Blick fällt derüberraschende und mutige Effektder Silhouetten auf, besonders beiden schwarzen Kompositionen, beidenen die Konturen der dunklenFlächen scharf in ihre Umgebunghineinschneiden. Flache gebogeneTeile werden von gebrochenen odersich wellenartig neigenden Metall-stiften, von messerscharfen oderklingenähnlich verdünnten Elemen-ten ergänzt.

Die hier und da verstreutenfeuerroten Punkte schmücken dieSpitzen der meist diagonal plat-zierten Stäbchen, schmuggeln Lebenund Frische in das Kunstwerk undbrechen gleichzeitig die Hegemoniedes schwarzen Monochroms auf.Die Kompositionen, platziert auf einStäbchen, bestehen meistens ausmehreren Teilen, aus mehrerenElementen, die zum einen Mal aneine Scheibe mit einem fehlendenSegment erinnern, aber zum ande-

– 30 –


ren Mal deren vorher geschlosseneForm öffnet, wobei sich die einzel-nen Elemente in verschiedeneRichtungen verdrehen und verbi-egen. Die Veränderung, die Illusionder Bewegung verbinden sich orga-nisch mit diesen Skulpturen (Stru-del, Hommage à Lajos Kassák III.)(84–85. Seite).

Die zu Ehre des Licht-Raum-Modulators von Moholy-Nagy ange-fertigten Arbeiten haben eine nochkompliziertere Konstruktion als dieanderen Plastiken. Auch sie stehenauf einem Podest, doch das Ver-bindungsstäbchen verschwindet för-mlich in der Menge und Vielfalt derverschiedenen, turbulenten Elemente.Aus den Mitteln des Licht-Raum-Modulators von Moholy-Nagy, 1930entstanden, übernahm TamásKovács die durchlöcherten, durch-brochenen Flächen (LichtmodulatorI. Hommage à Moholy-Nagy) (89.Seite).

Die rasterähnliche Struktur dergebogenen Metallplatten ist in sichschon sehr dekorativ, sie brichtaber die darauffallenden oder durch-dringenden Lichtstrahlen und ers-tellt dadurch eine zweite, virtuelleRealität. Zu seiner Zeit beleuchteteMoholy-Nagy seine Kompositionmit bunten Lampen, so war auchdas virtuelle Bild farbig undveränderte sich immer wieder denBewegungen entsprechend. Tamás

Kovács bleibt beim natürlichen,schwarz-weißen Licht-Schatten-Effekt; seine Komposition bewegtsich nicht, sondern bleibt stabil,erzielt aber trotzdem eine äußerstabwechslungsreiche Wirkung. Beiihm deuten die halbkreisförmiggebogenen Metallelemente eineBewegung an. Auf die Konstruktiondes ursprünglichen Licht-Raum-Modulators weisen die übereinan-dergesetzten, durchlöcherten, ge-bogenen oder verschobenen Schei-ben hin (Lichtmodulator II., III.Hommage à Moholy-Nagy) (90–91Seite).

Die Werke von Tamás Kovácswerden nicht von einem Motorangetrieben, sie sind also keinekinetischen Arbeiten, im Gegensatzzu den Konstruktionen von Moholy-Nagy. Sie sind nicht aus Chrom-stahl und Glas gemacht, sondernaus bemalten Metallplatten. IhreFarbe ist grundsätzlich weiß miteinigen hellroten Flecken. Trotzdieser Unterschiede ist die Konzep-tion der Beiden sehr ähnlich: aufden puritanen, objektorientiertenAnsichten des Kon-struktivismusbasierend, schöpfen beide einespektakuläre, ideenreiche, menschen-nahe Kunst, deren Möglichkeitenbreiter angelegt sind, als die desrussischen Konstruktivismus derZwanziger Jahre. Hier gibt es keineGrenzen, nichts ist abgeschlossen,

– 31 –


jede Linie kann fortgesetzt werden.Es scheint so, dass der Konstruk-tivismus der Zwanziger nicht totund begraben und nicht nur vonhistorischer Bedeutung ist. Er lebtweiter und steht in immer neuererForm wieder auf. Die eigenartigeRichtung von Tamás Kovács kannals eine spezielle, zeitgemäße, aktuelleVersion des Konstruktivismus bet-rachtet werden, die diese künst-

lerische Tradition nicht einfach nurinterpretiert, sondern Tag für Tagdurch sein Talent, seine Schöp-fungslust und Phantasie neu er-schafft.

Über diese Neuschöpfung legenseine Grafiken, Reliefs und Skulp-turen Zeugnis ab: in Schwarz, Rotund Weiß.

Juli 2008. Krisztina Passuth

– 32 –


– 33 –

Grafikák2007

FORGÁS, (100 X 35 CM)

BUBORÉK, (68 X 38 CM)


– 34 –

HONOS ALIT ARTES, (43 X 43 CM)


– 35 –

EXITUS ACTA PROBAT (50 X 50 CM)


– 36 –

ÉLTÜNK ÉS MÛVÜNK A HALÁLÉ, (50 X 40 CM)


– 37 –

PER ASPERA AD ASTRA (40 X 35 CM)


– 38 –

FÜGGESZTETT TEREK (50 X 35 CM)


– 39 –

HOMMAGE À ALEXANDER CALDER (50 X 35 CM)


– 40 –

SZABADSÁG, EGYENLÕSÉG, TESTVÉRISÉG (50 X 35 CM)


– 41 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA X. (50 X 35 CM)

eletmu41-52.qxp 2/13/2008 7:25 PM Page 41

– 42 –

HOMMAGE À CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR (70 X 50 CM)


– 43 –

ZEN (70 X 50 CM)


– 44 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA I. (35 X 35 CM)


– 45 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA II. (35 X 35 CM)


– 46 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA III. (35 X 35 CM)


– 47 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA IV. (35 X 35 CM)


– 48 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA V. (35 X 35 CM)


– 49 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA VI. (35 X 35 CM)


– 50 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA VII. (35 X 35 CM)


– 51 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA VIII. (35 X 35 CM)


– 52 –

A REPÜLÉS DINAMIZMUSA IX. (35 X 35 CM)


– 53 –

IKER-CORPUS (50 X 35 CM)


– 54 –

HOMMAGE À J. MIRÓ (Ø 30 CM)


– 55 –

NAPÓRA (Ø 30 CM)


– 56 –

HAJNAL (Ø 30 CM)


– 57 –

APHRODITE (Ø 30 CM)


– 58 –

KÖZÉPPONT (Ø 30 CM)


– 59 –

Reliefek


– 60 –

(Ø 34 X 17 X 55 CM)


– 61 –

(Ø 34 X 17 X 55 CM)


– 62 –

PARADOX (Ø 34 X 15 CM)


– 63 –

ZÉRUSPONT-ENERGIA (Ø 21 X 45 X 27 CM)


– 64 –

TEREK SZINGULARITÁSOKKAL (Ø 21 X 28 X 34 CM)


– 65 –

KOZMOLÓGIAI ESEMÉNYHORIZONT (Ø 21 X 34 X 34 CM)


– 66 –

FÁZISTÉR (Ø 30 X 20 CM)


– 67 –

SPIRÁLGALAXISOK (Ø 30 X 15 CM)


– 68 –

HASADÉK (Ø 30 X 20 CM)


– 69 –

Szobrok


– 70 –

POZSONY III. (28 X 20 X 20 CM)


– 71 –

VÖRÖS IZZÁS II. (47 X 27 X 23 CM)


– 72 –

VÖRÖS IZZÁS I. (42 X 25 X 23 CM)


– 73 –

VÖRÖS IZZÁS I. (42 X 25 X 23 CM)


– 74 –

SZIMMETRIA (50 X 25 X 18 CM)


– 75 –

EGYMÁSNAK FESZÜLÕ ERÕK (52 X 24 X 24 CM)


– 76 –

SZINGULARITÁS (50 X 20 X 20 CM)


– 77 –

POZSONY II. (30 X 20 X 20 CM)


– 78 –

HOMMAGE À LAJOS KASSÁK II. (44 X 28 X 17 CM)


– 79 –

FLÓRA I. (50 X 20 X 20 CM)


– 80 –

HULLÁM (50 X 20 X 20 CM)


– 81 –

KOORDINÁTÁK (50 X 25 X 20 CM)


– 82 –

HOMMAGE À TIBOR CSIKY (31 X 17 X 20 CM)


– 83 –

HOMMAGE À LAJOS KASSÁK I. (31 X 15 X 20 CM)


– 84 –

ÖRVÉNY (55 X 17 X 17 CM)


– 85 –

HOMMAGE À LAJOS KASSÁK III. (45 X 25 X 21 CM)


– 86 –

FLÓRA II. (45 X 20 X 20 CM)


– 87 –

POZSONY I. (45 X 20 X 20 CM)


– 88 –

FÉNYMODULÁTOR IV. HOMMAGE À MOHOLY-NAGY (50 X 40 X 30 CM)


– 89 –

FÉNYMODULÁTOR I. HOMMAGE À MOHOLY-NAGY (41 X 29 X 30 CM)


– 90 –

FÉNYMODULÁTOR III. HOMMAGE À MOHOLY-NAGY (28 X 25 X 21 CM)


– 91 –

FÉNYMODULÁTOR II. HOMMAGE À MOHOLY-NAGY (29 X 30 X 27 CM)


– 92 –

GALAXISOK ÜTKÖZÉSE (130 X 42 X 34 CM)


– 93 –

HOMMAGE À STEPHEN HAWKING (72 X 37 X 37 CM)


– 94 –

FEKETE LÁNG (46 X 30 X 20 CM)


– 95 –

VÖRÖS IZZÁS III. (39 X 26 X 22 CM)


– 96 –

HOMMAGE À ROGER PENROSE (71 X 41 X 37 CM)


– 97 –

FEKETE HATTYÚ (66 X 53 X 41 CM)


– 98 –

A HOLOCAUST EMLÉKÉRE (100 X 100 X 100 CM)


– 99 –

HOMMAGE À JÁNOS BÓLYAI (100 X 100 X 100 CM)


A felsorolt emberek áldozatos munkájukkal, segítségükkel, pénzükkel támogatták szobraim és e könyvlétrejöttét. Ez úton is külön hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni mindnyájuknak:

Alasztics Béla • Birincsi Katalin • Di Pol Tamás • Dr Dura László • Dr Fekete László és feleségeDr Radó Ákos • Gavallér Csaba • Hamarits Zsolt • Hepp Ágnes • Horváth Csaba • Kerekes Zsuzsa

Máté Tibor • Mészáros Mihály • Misch Ildikó • Nemes Ferenc • Passuth Krisztina • Põcze GáborSugár S. András • Süllõs Gyula és felesége • Szelei János • Volker Schwarz • Zámbó József

Ferencvárosi Önkormányzatwww.dura.hu www.bhibank.comDarvas Képkeretwww.kepkeret.hu

www.croatica.hu www.hamaritsfoto.hu


Documents

KOVÁCS TAMÁS LÁSZLÓ - Emetamasemetamas.com/assets/uploads/2017/05/WEB-re-passuth... · Kovács Tamás László FEKETE, VÖRÖS, FEHÉR eletmu1-16a.qxp 12/10/2008 4:59 AM Page