XVI. évfolyam 4. szám Ára 0,50 EUR2018. áprilisKözélet i havi lap

KÜRTÖSss QQ t rr W kk

Az anyaországban véget értminden idõk legdurvább válasz-tási kampánya, mely olyan mély,egymásnak feszülõ társadalmi ésvilágnézeti ellentéteket hozott afelszínre, hogy egy jó idõnek kelleltelnie ahhoz, hogy a kedélyekegyáltalán megnyugodjanak. Anemzeti oldal megnyugvássalvette tudomásul, hogy kedvencpártszövetsége lehengerlõ gyõ-zelmet aratott, a vesztes oldalonszurkolók pedig kígyót-békáthazudva próbálják magyaráznia tehetetlenségüket, választásicsalást emlegetnek. Persze nemtudom elképzelni, amennyibena jelenlegi ellenzék nyert volna,akkor is evidens lett volna-e számukra, hogy csalás történt? Mi,felvidéki, de a Kárpát-hazában élõ magyar nemzettársaink is,csak kapkodtuk a fejünket, és egyre-másra félreugrottunk ahatárokon is át-átcsapó gyûlölethullámok elõl, nem sok sikerrel.Azt, hogy a magyarországi médiában egymásnak feszültek apolitikai erõk, még csak elfogadtuk (?) valahogyan, de meg-döbbenve tapasztaltuk, hogy a szlovákiai adófizetõk pénzébõlfenntartott közmédiáink is, hazug és aljas módon kapcsolódtakbele azon történésekbe, melybe maximum hírérték szintjén lettvolna joguk beavatkozni. A szlovákiai magyar egyetlen köz-szolgálati, magyar nyelvû Pátria Rádió kiemelkedõ szerepet ját-szott ebben a gusztustalan játékban, számunkra szinteérthetetlenül, hiszen a Felvidéken vajmi kevés szavazójuk vanaz anyaországi pártoknak. Szinte nem volt olyan nap, amikorliberális értelmiség, újságíró, szociológus, színész vagy éppenvolt kommunista titkosügynök (3/3-as) nem nyilatkozott volnaarról az „orbánista“ diktatúráról, mely szinte elviselhetetlenállapotokat teremt Magyarországon. Beszéltek a rádióban közelnégymillió???? mélyszegénységben élõ gyermekrõl és polgár-ról, az áldatlan mediális túlsúlyról, a katasztrofálisan elnyomottszólásszabadságról, az Európa-ellenességrõl, és hogy ez a dik-tatúra már olyan mértékû, hogy a fiatal generáció nem is maradaz országban, mert ez élhetetlen. A másik oldalon pedig az„igaz“ nyugati média, ahol persze sajtószabadság van, csaképpen azt nem lehet leírni, hogy muszlim, gyilkol, ha éppenkedve támad, vagy milyen az erõszaktevõknek a bõre színe,vagy éppen letiltják a Facebookon, ha valaki a nyugati no-gozónákról beszél,vagy egyáltalán hírét sem látni a francia vagy

német tüntetéseknek, mindentökéletes. Bértollnokok hada,tisztelet a kivételnek, okádtanapi szinten egyetlen magyarbetûkkel író napilapunk hasáb-jain is, hogy Orbánnak és rend-szerének buknia kell. Nem eztörtént. Persze mi nem sírunk.Örülünk. Kifejezetten tetszik,ahogy a magyar választók óriásitöbbséggel utasították el ezt ahangnemet, és gyõzött a józanész, és a sivalkodók téphetika hajukat, mert nem bírják el-fogadni azt a demokratikus vá-lasztásokon született eredményt,ami számukra nem teremtbabérokat. Furcsa dolog ez a

demokrácia. Csak akkor jó, ha éppen a gyõztesnek kedvez. Hanem, rögtön csalást emlegetnek. A magyarországi ellenzék, azEgyütt 2086, a Párbeszéd Magammal, a MaSzoP , a Ballik és aLehet Menni Pakolni vezetõi pedig sorra buknak ki Soros Gyuribácsi kegyeibõl, aki nagyon nehezen viseli el, hogy a mocskospénzén nem tud országokat irányítani mégse. Nehéz évekvárnak ránk, hiszen a betelepítés folytatódik. Nincs semmilyenkétségünk afelõl, hogy lehet még fokozni ezt az õrületet, ésfogunk még értetlenül állni az Unió azon döntései elõtt, hogyamíg egy volt keleti blokkban élõ nyugdíjas 50 évnyi keménymunka után kénytelen megélni 300 euróból, addig egyEurópába betelepülõ migránsnak ingyen lakás, szociális ellátás,telefon és havi legalább 1000 eurós támogatás jár, persze min-den egyes feleségével egyetemben, mert hát nálunk ugyemegengedett a többnejûség?

Visszatérve a szlovákiai magyar médiára, volna itthon ismirõl beszélgetnünk. Maffia és a kormány összefonódása, telek-spekulációk, jogtalanul kifizetett agrártámogatások, politikaikultúra, autópálya-biznisz, és persze itthon nincs mély-szegénység azon a keleten, ahol semmi sincs, ja, és perszenéhány jellem és karakter. De hát ez kit is érdekel? A bértoll-nokokat nemigen, hiszen ki is ágál a nagy demokraták és libsikközül a kenyéradó gazdik ellen? Senki. Mert ugye a szólás-szabadság csak addig jó, amíg az én igazamat hallom. Ha nem,akkor az már diktatúra. A szlovákiai magyar sajtó megint kiállí-totta magáról a szegénységi bizonyítványát. Immár végérvénye-sen!

Palócz

„A politikus nem egy felszentelt jószág, hanem választott szolga. A választó rájuk bízza egy időre a kisebb−nagyobb döntéseket, nekik pedig el kell számolni mindennel, mert a mi pénzünkkel gazdálkodnak. Ezért nembarátkozni kell velük, hanem tisztelettel, de kitartóan kérdezni.“

Kotroczó Róbert

Zászlót a magasba! Fel! Vidék!Egy elmaradt anyaországi kormányváltás margójára

2 Kürtös O k t a t á s - K u l t ú r a 2018. április

Nagyon sok víz lefolyt azóta az Ipolyon, hogy utoljára koptattam az isko-la padjait, de talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az iskola küldetésemára sem változott meg lényegesen. Tudást, lehetõséget adni a gyermekszámára, alkalmat, hogy megismerje saját képességeinek határait, és ha min-dez sikerül, a megfelelõ irányba elindítani a nagybetûs „Élet“ rögös útjain.Nincs ez másképpen egy nemzetiségi iskolában sem, azzal a különbséggel,hogy itt hatványozottan kell hogy elõtérbe kerüljön a nemzeti öntudatra valónevelés, az anyanyelv megtartásának fontossága, hiszen gyökerek nélkül azembert, különösképpen ezekben az idõkben, elfújja a szél, mint a szárazfalevelet.

Külön öröm számomra, hogy az ebben az évben megalapításának 60.évfordulóját ünneplõ Ipolynyéki Balassi Bálint Magyar Tanítási NyelvûAlapiskola életének alakításában már több mint negyed évszázad óta én istevékenyen részt vehetek. Ott voltam az ezredfordulón a névadásnál,tevékenyen kivettem a részemet a Szülõi Szövetség, majd az újonnan alakulóIskolatanács munkájában, de büszke vagyok a Balassi Emlékérem meg-alapítására is, s most polgármesterként is ott vagyok a mindennapokirányításában. Olyan ez az iskola nekem, mint az egyik gyermekem. Bár márfelnõtté vált, de azért mindig rajta tartom a szemem. Sokat gondolkodomazon, vajon mitõl jó egy iskola? Az iskolát elvégzõ tanulók tanulmányi ered-ményeitõl, a tanároktól, a felszereltségétõl vagy a közösségtõl, mely azt ere-jén felül is megtartja egy olyan nyelvhatáron, melynek felszívó ereje egyrenagyobb és nagyobb, és a kísértés - feladni mindezt egyik napról a másikra -naponta szembe jön velünk az utcán. Talán mindentõl egyben. Olyan világ-ban élünk, ahol a gyermeket, a szülõt, a tanítót naponta új benyomások,élmények érik, ahol az értékrend úgy változik, mint a kaméleon színe, s ahola modern társadalom, beleértve itt a mindenkori hatalmat, mindent megteszazért, hogy a jogait ismertesse a diákkal és a szülõvel, viszont a köteles-ségeibõl vajmi keveset kér számon. Naponta ömlik ránk a médiából és ahírszolgáltató eszközökbõl a sikeresség fontossága és mindenekfelettisége, apénz mindenhatósága és a karrier felsõbbrendûsége, miközben háttérbeszorul az egyén tehetsége, tisztasága, ragaszkodása a szülõföldhöz, ha-gyományokhoz, a közösséghez, melyben felnõtté vált, ahonnan elindult.Meddig fokozható a globalizmus, és valóban száguldunk-e egy új világrendfelé, ahol csak egy nagyon kis szûk elit rétegnek lesz alárendelve azemberiség.

Amikor az iskoláról beszélünk, mindenki emlékezetében megjelenik azépület, ahol az elsõ betûket rákarcolta az üres papírra. Amikor arrólbeszélünk, hogy meg kell védeni iskoláinkat, mint valami várat, az Egri csil-lagokból köszön rám vissza a gondolat, hogy a falak ereje nem a fallá építettkövek vastagságában rejlik, hanem a várat védõ vitézek, hõsökelszántságában, hitében, bátorságában. A 60 éves iskola mai ereje sem azépületben van, hanem azokban az egykoron itt tanuló emberekben, akik azéletben bizonyítottak. Akik nem fáradtak el a szolgálatban, még ha olykor-olykor meg is pihentek, akik mernek példaként szolgálni minden egyes tet-tükkel. Egy iskola nem csak kõ és fal, sokkal több annál. Egy mítosz, egytorony, egy vár, melybe ezer és ezer diák lelke épül bele. Egy új Déva vára,melynek tornyaiból szét lehet nézni, s látni lehet házat, hazát, szülõföldet.Hallani lehet, ahogyan az anyanyelvet széthordja a szél a palóc dombokközött. Mindent, ami nekünk fontos, embereknek, akik meg tudtukmagunkban õrizni lelkünk egy kis szögletében a diákot, egykori önma-gunkat, hogy néha játszani is tudjunk egy kicsit, legalább gondolatban. Istenéltessen minden generációt, mely tudást szerzett, s adott vissza a magáébólennek a közösségnek ebben az alma materben. Isten éltesse az ipolynyékiiskolát!

HB

Az iskolanemcsak kõ és

fal, lélek!60 éves azIpolynyékiAlapiskola

Fut az idõ, s mi vele futunk...

Bárdos Gyulának szeretettel, a hatvan évéért

Van úgy, hogy az ember nem mérlegel,amikor egy útra lép. Az elsõ lépések mégfélénkek, bátortalanok, mint a fészkébõlkirepült fecskék szárnypróbálgatásai. Aztán alépések egyre erõsödnek, már az út porát semfélik, majd visz a láb, mindig csak egy lépést,majd még egyet, még kettõt, és észre semvesszük, amikor lassan elfogy alólunk az út.Rosszul tette a Teremtõ, amikor nem adta megaz embernek, hogy a lelke együtt szórja el azéveket, a marék idõt, mint a test, mert míg aszív, az elme tervez, dolgozik, nem pihen,addig a természet teszi a dolgát, miért ne tenné.Istené a végsõ szó.

A naptár úgy hullatja oldalait, mint az õszifák, ki figyeli az órákat, napok tûnnek el, minta porszem, elvisz a szél mindent, minket is tán?Csak az idõ fut, bizony, barátom, sosem érjükutol, ennyi öröm nekünk is maradhat, haddfusson, ha kedve van. Vannak emberek, akik atudománynak szentelik életüket, bolygókatfedeznek fel, új elemeket, megtörik az atomotdarabjaira, vagy könyvet írnak, zenét sze-reznek, amit majd évmilliók múltán csillagokpengetnek az üstökösök fényes, hulló, arany-csóvás hárfáin. Megremeg majd akkor vajonIsten keze? Felemel-e az emlékekbõl egymaroknyi t , az emlékekbõl , amit hátra-hagyunk, mert vannak másfajta emberek is,nem tudósok, nem mûvészek, nem királyok.Csak EMBEREK, csupa nagybetûvel, aki szol-gálnak, reggeltõl estig, csendesen, nem tündö-kölnek, s magukból is csak annyit hagynak, amimajd pornak is kevés lesz. Tudom, tiltakoznál,hogy köszöntsünk, de a tisztesség nem enged,nekünk is jár ennyi, hogy megállítsuk egy perc-re az órát, mielõtt ez is kimarad az életünkbõl,mint annyi minden más, mert mindig mindenfontosabb önmagunknál, mert mindig mindenkimarad. Hát köszönjük Neked a szolgálatot, abarátságot, hogy itt taposod a port velünk, hogyott lehettünk együtt az úton a nagy sztrádákmellett, legalább mi köszönjük, akik ismerünk,mielõtt ez is végleg kimarad, kimarad, „mertsohasem ragyog, mert sohasem ragyog.“

Bort, búzát, békességet - még legalábbhatvan évet!!!

Hrubík Béla

Kürtös 32018. április O k t a t á s

Szlovákiában a pedagógusokmunkájának társadalmi elisme-résekén március 28-án ünneplik apedagógusokat. Ezen a napon szü-letett 1592-ben Johannes AmosComenius, a nemzetek tanítója. Õtekinthetõ az elsõ modern pedagó-gusnak. A pedagógusnap alkalmá-ból Molnár Barnabással, az Ipoly-

balogi Ipolyi Arnold Alapiskola igazgatójával beszélgettünk.- Kérnénk egy rövid bemutatkozást.- Molnár Barnabásnak hívnak, és idén töltöm be az 50. élet-

évemet. Az Ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola tanára vagyokimmár 28 éve. Mint iskolaigazgató a nyolcadik tanévemetkezdtem a 2017-es évben. Eredeti szakmám gépészmérnök, ezta végzettséget a Pozsonyi Mûszaki Egyetemen szereztem.Pedagógiai képesítést a Besztercebányai Bél Mátyás Egye-temen, matematikatanári oklevelet pedig a Nyitrai KonstantinFilozófus Egyetemen kaptam.

- Jelenleg hány tanulója van a tanintézményüknek? Milyenaz iskola felszereltsége?

- Intézményünket, az Ipolyi Arnold Alapiskolát jelenleg10 község 113 tanulója látogatja.A diákokat jól felkészült, szak-képzett pedagógusok tanítják és nevelik, akiknek szívügyük,hogy diákjaik jól felkészülten, tudással felvértezve hagyják elaz általános iskola padjait. Az oktatásban kihasználjuk az újtanítási módszereket, minden tantermünkben megtalálható amodern oktatáshoz elengedhetetlen interaktív tábla ultrarövidvetítési távolságú projektorral, számítógép interneteléréssel.Pedagógusaink a kor kihívásainak megfelelõen folyamatosantovábbképzéseken és szakmai pedagógiai napokon vesznekrészt, ahol nemcsak a korszerû eszközök használatát ismerhetikmeg, hanem a leghatékonyabb aktuális oktatási módszereket iselsajátíthatják. Tanulóink eredményesen kapcsolódnak be a kü-lönbözõ versenyekbe is. Hagyományosan szép sikereket érnekel a vers-, próza-, valamint mesemondó, képzõmûvészeti,történelmi, matematikai, sportversenyeken, pályázatokon.Lövészetben diákjaink kiemelkedõen jól szerepelnek nemcsakjárási szinten, hanem sokszor kerületi, országos, sõt nemzetköziversenyekre is eljutnak, s érnek el szép sikereket.

Iskolánkban mód nyílik diákjaink számára, hogy szabadide-jüket hasznosan töltsék, mégpedig úgy, hogy különféle szak-körök munkájába kapcsolódhatnak be. Az idei tanévben ezek akövetkezõk: asztalitenisz, énekkar, futball, játékosan szlovákul,lövészkör, mozgásjátékok, röplabda, sportkör, tánc-dráma szak-kör. A tanulás mellett nagy hangsúlyt fektetünk a gyerekek ma-gyarságának, hitének erõsítésére, ápolására. Az iskola falainbelül a számos kulturális esemény, koncert, elõadás, illetve aziskolán kívüli tevékenységeken, pl. a tanulmányi kirándulá-sokon vagy egyéb rendezvényeken való aktív részvétel mind-mind tanulóinknak a világról, szûkebb és tágabb régiónkrólalkotott képét, tudását, ismeretét gazdagítja. Iskolánkról éstevékenységünkrõl a: http://alapiskola.balognadiplom.sk/hu/weblapunkon kaphat a kedves olvasó bõvebb információt.

- A Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség járásielnökeként miként jellemezné az Ipoly mente magyar iskoláinakhelyzetét?

- Mint a Nagykürtösi járás SZMPSZ-elnöke 2015-ben egyfelmérést készítettem az elmúlt 10 év tanulói létszámának ala-kulásáról az egyes tanévekben. Az eredmény sajnos nagyonlehangoló volt. A 2005/2006-ostanévben járásunkban mégösszesen 624 gyermek járt magyar iskolába, ez a szám a2016/2017-es iskolaévre már közel a felére, 333-ra csökkent.Reményt keltõ viszont az a tény, hogy a 2017-es iskolaévbenmár néhány intézményben pici emelkedés volt érzékelhetõ,

vagy legalábbis nem csökkent a diáklétszám. Napjainkban ötteljes szervezettségû magyar alapiskola mûködik a járásban.Emellett két alsó tagozatos magyar iskola van, ezek egyházifenntartású intézmények. A járásban 11 magyar tanítási nyelvûóvoda található. A járásban nincs magyarul oktató szak-középiskola vagy gimnázium.

A gyereklétszám csökkenéséhez nagymértékben hozzájárula térség rossz gazdasági helyzete. Nincs munkalehetõség, a fia-talok emiatt elhagyják a térséget, nem maradnak a szülõföldön.Ez az egyik legnagyobb hátrányunk. Egyedüli lehetõség a meg-maradásra a fiatalok itthon tartása és otthonteremtéséneka támogatása lenne. Ezen a téren is történt elõrehaladás. Többönkormányzat is lakást épített fiatal családok részére, így támo-gatva õket, itthon maradásukat.

Egy másik jelenség sokkal nagyobb mértékben befolyásoljaaz iskolaválasztást az Ipoly menti kistérségben. Sok a vegyesházasság, és a vegyes házasságokban született gyerekek nagytöbbsége szlovák tanintézményekben végzi tanulmányait.Megfigyelhetõ az a jelenség is, hogy a jobb boldogulásreményében szlovák iskolába íratják a magyar óvodából elbal-lagó gyerekeket. Statisztikai adat arról, hogy hány magyar gyer-mek jár szlovák iskolába, nem áll rendelkezésünkre. A tanin-tézmények vezetõi egyetértenek abban, hogy a diáklétszámmegtartása, illetve kismértékû növekedése a ma és közel-jövõben elérhetõ reális cél. Abban is egyetértünk, hogy fontosaz önkormányzatok pozitív hozzáállása. A legfontosabb mégis afiatal családok támogatása, a fiatalok itthon tartása és a munka-helyteremtés lenne, mert ez a két alappillére az iskolák meg-maradásának is. Valahogy meg kellene állítani a régió elnépte-lenedését, mert amíg van gyerek, addig van iskola, és van falu is.

- Itt van az iskolai beíratások ideje. Hány elsõssel számí-tanak az új tanévben?

- Idén iskolánkban a 2018/2019-es iskolai év elsõ évfolya-mába a beíratás 2018. április 12-én lesz az iskola épületében. Abeiratkozási programunk keretében a negyedikeseink kismûsorral kedveskednek a jövendõbeli kiselsõseinknek. Eztkövetõen az iskolánk gyógypedagógusa alkalmassági tesztetkészít a gyermekekkel, melynek eredményérõl a szülõk aziskolánkban zajló életrõl készült bemutató megtekintésétkövetõen értesülhetnek. A frissítõ után az iskola tantermeivelismerkedhetnek meg, majd végezetül ajándékkal, valamint egyfrissen nyomtatott közös képpel kedveskedünk jövendõbelielsõseinknek és kedves szüleiknek. Reményeink és informá-cióink alapján 12-14 gyermekre számítunk, de természetesen eza szám csak szeptember 2-án, az iskolakezdéskor válik biztossá.

- Gyakori kérdés iskolai beíratások idején, miért írassukgyermekünket anyanyelvi iskolába?

- Hogy miért írassuk magyar nyelvû iskolába gyermekün-ket? Ennek több oka van:

* magyar nemzetiségû család vagyunk * otthon magyarul beszélünk * ezen a nyelven hallgattuk a meséket, tanultunk imádkozni * nagyszüleink, szüleink és mi is magyar iskolába jártunk* hogy gyermekünk ne felejtse el õsei nyelvét, mert a nyelv

is egy örökség, és az örökséget nem illik elpazarolni* mert a magyar iskola a legszínvonalasabb iskolák közé

tartozik, és jó alapokat adott* mert a magyar iskola pedagógusai nem csak szakmai

tudással, de szívvel is nevelnek, és családias környezetet biztosítanak a tanuló gyerekeknek

* megismertették õseink, nemzetünk történelmét * megtanították becsülni, értékelni és tisztelni õseinket * megtanítottak tisztelni és együtt élni más nemzetekkel * tanulmányainkat magyar középiskolában,

fõiskolán/egyetemen folytathatjuk

Pedagógusnapi beszélgetés Molnár Barnabás iskolaigazgatóval

Folytatás az 5. oldalon

K ö z é l e t - K u l t ú r a4 Kürtös 2018. április

A helyi Barátság Nyug-díjas Klub és a Csemadokalapszervezetének szerve-zésében március 25-én, va-sárnap a délutáni órákbankerült sor a templom elõttitéren a húsvéti vásárra és azezt követõ kiszehajtás ha-gyományának a feleleve-nítésére, amely az egyiklegelterjedtebb palócfölditavaszváró népszokás.

A legkisebbek mûsoraután elindult a menet azIpolyhoz. A felöltöztetettkiszét a lányok az ének alattfelváltva vitték. Falunkbana kiéneklés szövege ígyhangzik:

Haj ki, kisze, kiszõce, Gyûjj be sódar gömbõce.Varga Mári otthon ül,A kiszére pentõt szõ.Ha megszövi, megvarrja,A kiszére ráadja.- A kiszének van ruhája,Tele is van a ládája.

Vetkõztetés után: A kiszének nincs ruhája,Nincs is tele a ládája.Haj ki, kisze kiszõce,A másik határba.- Kivittük a betegséget,Behoztuk az egészséget.

-czm-

A második világháború utáni eseményeket a Felvidék vala-mennyi településén keservesen élték át. A sorsfordulókatilletõen az egyes helyeken azonban voltak némi eltérések,különbségek. Elõfordult, hogy egyes községekbõl például igennagy számban deportálták a lakosságot Csehországba, máshon-nan Magyarországra telepítettek sok embert. Aztán az ismegtörtént, hogy a kitelepítésre kijelölt személyek több falubanis itthon maradhattak. Nem volt ismeretlen a listák módosítása,a fehérlapok visszavonása sem. És említhetnénk a reszlovakizá-ciót is, ami alkalmanként mentesített egyeseket a lakóhelyükelhagyásától. De volt a deportáláson és a kitelepítésen kívül másvalami is, ami megbontotta a települések egységét, azokközösségét. Ez pedig a sok-sok belsõ telepítés volt. Az aláb-biakban Apátújfaluról adok egy vázlatos képet, pontosabbanegy ide vonatkozó részletet teszek közzé a 2014-ben megjelentfalumonográfiámból.

A helység 1945. 8. 15-i közigazgatási tanácsi jegyzõköny-vében Rimóczi András nevét írják kormánymegbízottként. Asaját kezû aláírást viszont ilyen formában találjuk: István JózsefRimóczi. Az ülésen felolvassák a járási nemzeti bizottság kör-levelét, mely a Szlovák Nemzeti Tanács Belügyi Hivatalánakegyik rendeletére hívja fel a figyelmet. Eszerint minden falubanmeg kell alakítani egy szûkebb körû bizottságot olyan céllal,hogy megvizsgálhassák a politikai és nemzetiségi megbíz-hatósággal kapcsolatos kérelmeket. A határozatok közt pedigazt olvassuk, hogy a község tisztességesen megünnepli augusz-tus 29-ét mint a „szlovák felkelés“ évfordulóját.

Az 1946-os dokumentumok közt találjuk (8/1946/Prez.)annak a hûségnyilatkozatnak, illetve eskütételnek a magyarnyelvû szövegét, melyet Apátújfalu elöljáróinak kellett leten-niük és aláírásukkal igazolniuk. A szöveg így hangzik:„Én....fogadom becsületemre és lelkiismeretemre, hogy mindighû maradok a Csehszlovák Köztársasághoz, az Õ népéhez és azÕ demokratikus rendjéhez. Az összes törvényeket be fogom tar-tani, és kötelességemet, mint községi bizottsági tag, a legjobbtudásom és lelkiismeretem szerint fogom teljesíteni. Alkal-mazkodni fogok a járási Národný výbor határozataihoz és aSzlovák Nemzeti Tanács határozataihoz. Összes ténykedésem-ben csak az állam és a nép érdekét fogom tekinteni.“ Az esküt akövetkezõ személyek írták alá (a neveket az aláírásnakmegfelelõen közöljük): Ondrej Rimóczi, Jozef Molnár, József

tot Rimóci, Jozef Grósschmid, Jozef Kosík, Michal Básti, Šte-fan Rimóczi, Jozef Siket, Ján Básti, József Siket.

Az 1947. máj. 13-iki ülésen a költségvetéssel foglalkozottRimóczi András, a helyi nemzeti bizottság elnöke, MaximilianFojtik annak titkára, valamint a többi tanácstag: Košik József,Grosšchmidt József, Rimoci István, Molnár József, BáštiMihály, Rimoci Antal és Bášti János. Az idézett nevek írásmód-jából is látható az a következetlenség, amely ilyen értelemben akort jellemezte. Különösen a magyar vagy német eredetûneveket igyekeztek eltorzítani: a Rimóczit Rimocira, aGrosschmidtet Grosšchmidtre, a Bástit Báštira stb. A jegyzõ-könyvben egyébként azt is rögzítik, hogy a háború alatt tönkre-ment a falu tûzoltószertára és hullaháza. A költségvetésben ezértaz elõbbi rendbetételére 60 000 koronát, az utóbbiéra pedig15 000 koronát biztosítottak.

1947. júl. 15-én a község tulajdonában lévõ földek bérbe-adását rögzítették. A négy katasztrális holdat kitevõ rétet aNagyrét dûlõben évi 4848 koronáért Molnár József vette bérbe.Az Apáti rétek dûlõben másfél holdat 1090 korona ellenébenRimóczi Mihály használt. A Tábla dûlõben Péter Imre bérelt évi1227 koronáért 2 kh szántót. A Csigátban 800 négyszögölnyilegelõt Hajnár András kapott meg 275 korona bérleti díjért.

Az 1947-es deportálások ezt a vidéket sem kerülték el.Különösen sok embert telepítettek ki a falu plébániaközségébõl,Lukanényérõl. Amikor 1947. jan. 21-én a plébánosnak, BúsJózsefnek is távoznia kellett, adatközlõim szerint (Zölleiné TóthRozália, 1943; Molnárné Rimóczi Jolán, 1935) az apátújfalusiJergyik Imre és felesége, Mária is vele mentek. Csatánál azon-ban a plébánossal együtt leugrottak a lassuló vonatról, ésMagyarországra szöktek. Vadkerty Katalin A deportálások c.könyvében olvassuk, hogy az Ipolyságról indult január 14-ikitranszportban apátújfalusiak is voltak. A január 21-iki IX. tran-szporttal (45 család, 123 személy, 8 gyermek) szintén szállítot-tak apátújfalusi lakosokat leszenyeiekkel és zsélyiekkel együtt.A célállomás a Plzeni járás települése, Pøeštice volt. (1996:130,132) A terv szerint Apátújfalu 27 gazdasági egységébõl kellettvolna kitelepíteni 25 öt és húsz hold közötti földdel rendelkezõgazdát, illetve 2 ötven hold feletti földbirtokost. Birtokukösszesen 327 holdra rúgott.

Április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja

A „felszabadálástól“ a deportálásokig és a kitelepítésekig Apátújfaluban

Folytatás a 14. oldalon

H ú s v é t i v á s á r é s k i s z e h a j t á s I p o l y h í d v é g e n

Kürtös 52018. április K ö z é l e t - O k t a t á s

Pásztor Béla, Veresegyház polgármestere 80 éves

Rendhagyó születésnapi ünnepségre került sor április 8-ánIpolybalogon, ahol Pásztor Bélát, Veresegyház polgármesterétköszöntötték felvidéki polgármester társai és barátai, 80.születésnapja alkalmából. Az ünnepségen, amelyet felvidéki tár-sai és barátai rendeztek a baráti kapcsolatok, a jó értelembe vetttársadalmi, politikai, gazdasági együttmûködés szelleménekápolói, mintegy ötven személy vett részt az Ipoly mentérõl ésVeresegyház önkormányzatából. Az ünnepi köszöntõt KuczmanIstván, Lontó polgármester mondta, aki beszédében kiemelte,hogy az ünnepelt több mint ötven éve áll a település élén, s ez-alatt Veresegyház az õ munkájának köszönhetõen egy falubólválik modern, közel húszezer embernek otthont adó várossá.A mûvészetek pártolója, az emberi kapcsolatok mûvésze. Afelvidéki, Ipoly menti polgármesterek számtalanszor megtapasz-talhatták segítõkészségét, ha tanácsért, támogatásért fordultakhozzá. Mindig szívvel-lélekkel a rendelkezésükre állt és áll, amiékes bizonyítéka felebaráti szeretetének, mélységes ember-ségének.

A hosszú éveken át tartó jó együttmûködés jegyében vele ésVeresegyház önkormányzatával, õszinte köszönetük, barátságukés szeretetük jeléül Kutak Adrien ipolysági kerámiamûvészNyomaid a homokban címû alkotásával ajándékozták meg. Azalkotás jelképesen utal arra a hatalmas munkára, amellyel olyannyomokat hagyott Veresegyház és a vele együttmûködõ tele-pülések, emberek életében, amelyeket az idõ egykönnyen nemfog kitörölni. Isten éltessen sokáig.

Balogh Gábor

Magas rangú magyar állami kitüntetések átadása

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfor-dulója alkalmából Magyarország pozsonyi rendkívüli ésmeghatalmazott nagykövete, Petõ Tibor az Áder János általodaítélt kitüntetéseket Dunaszerdahelyen adta át a kitüntetet-teknek, így Szigeti Lászlónak, Grendel Lajosnak, ÖllõsLászlónak, Jókai Tibornak.

Kiemelkedõ népmûvészeti munkásságának elismerése-ként Martin György-díjban részesült Takács András néptánc-kutató, a Csemadok nyugalmazott munkatársa, aki a díjatBudapesten vette át.

A Magyar Arany Érdemkeresztet adományozta a magyarállamfõ Huszár Lászlónak, a Szlovákiai Magyar MûvelõdésiIntézet igazgatójának „a felvidéki magyarság identitásának éshagyományainak megõrzését elkötelezetten szolgálókultúraszervezõ tevékenységéért“. A kitüntetett köszönõbeszédében leszögezte, hogy a népdalkörök, citerazenekarok,bábcsoportok, gyermekszínjátszók és mások nélkül bizonyáracsak „egy életet élne“. „Hiszen aki egy könyvet olvas azéletében, annak egy élete van, aki pedig többet, annak több.“

Paulisz Boldizsár újabb kitüntetéseA magyar Országház felsõházi üléstermében Esterházy

János emlékére tartottak ünnepséget Budapesten, melyenEsterházyt méltatták Kövér László, az Országgyûlés elnöke,Németh Zsolt, az Országgyûlés Külügyi Bizottságánakelnöke, Erdõ Péter bíboros, Molnár Imre történész, Esterházy-kutató. Az ünnepségen jelen volt Esterházy János lánya,Esterházy-Malfatti Alíz is, aki meghatódva mondottköszönetet mindazoknak, akik ápolják édesapja emlékét.

Ebbõl az alkalomból Marek Jedraszewsky krakkói érsek,aki tavaly szeptember16-án Esterházy János újratemetésénekfõcelebránsa volt és Paulisz Boldizsár, aki az alsóbodokiEsterházy-emlékhely létrehozója, vehette át idén az EsterházyJános-emlékplakettet és oklevelet, amelyet 1991 óta olyanszemélyeknek ítélnek oda, akik a felvidéki magyar közösségszolgálatában kiemelkedõ tevékenységet fejtettek ki, illetve amártír sorsú politikus szellemi örökségének megõrzéséértkiemelkedõ munkát végeztek. Az emlékplakettet a RákócziSzövetség és az Esterházy János Emlékbizottság adományoz-za.

Balogh Gábor

* Közép-Európában egy 15 milliós közösséghez tartozunk,olyan nemzethez, amelynek a nyelvét kb. 20 millióan beszélik

* olyan nemzet nyelvén tanulhat gyermekünk, aki a világnakszámtalan tudóst adott

* olyan nemzet nyelvén tanulhat gyermekünk, amely nyelv atöbbivel egyenrangú és hivatalos az Európai Unióban…

- Nem bánta meg, hogy nem maradt a mérnöki pályán?Nem. Elmondhatom, hogy a lehetõ legjobb döntés volt

részemrõl, hogy nem a mérnöki szakmát, hanem szüleimpéldáján felnõve a pedagógiát választottam. Az lehet, sõt biztos,hogy anyagi megbecsülés terén a mérnök messze lekörözi apedagógust, de a tanári szakma szépségét, azt hogy egyre na-gyobb felelõsség hárul a pedagógusra a gyereknevelés és oktatásterén, messze nagyobb és izgalmasabb kihívásnak tartom, mintaz eredetileg tanult szakmámat. Érdekességképpen ajánlom,hogy keressenek rá az interneten a „A világ tíz legboldogabbszakmája“ kifejezésre. Elárulom, hogy az elsõ helyen az isko-laigazgató áll. Na, ezért vagyok én iskolaigazgató.

- Köszönjük a beszélgetést.B.Gy.

Pedagógusnapi beszélgetés Molnár Barnabással Folytatás a 3. oldalról

6 Kürtös K u l t ú r a - K ö z é l e t 2018. április

15 éves fennállását ünne-pelte a Szlovák Nemzeti Mú-zeum - A Magyar KultúraMúzeuma Pozsonyban. Amúzeum megalapításának 15.évfordulója alkalmából ünnepitalálkozóra került sor március22-én a Brämer-kúriában.Jarábik Gabriella, a múzeumigazgatója köszöntõ beszédébenkiemelte az eltelt idõszak fordulópontjait, megköszönte mindazoknak,akik segítették õt ebben a munkájában. Beigazolódott, hogy az intézményvalóban a felvidéki magyarokról, a felvidéki magyaroknak szól, a felvidé-ki magyarokat szolgálja.

Bukovszky László, a Szlovák Köztársaság kormányának kisebbségikormánybiztosa átnyújtotta a Szlovák Kormány ezüst emlékérmét amúzeum munkájának elismeréséül és azon tevékenységéért, amelyet afelvidéki magyarság identitása megõrzése érdekében tesznek. Köszöntõtmondott még Branislav Panis, a Szlovák Nemzeti Múzeum vezérigazgató-ja, Rigó Konrád, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumánakállamtitkára, Praznovszky Mihály anyaországi irodalomtörténész, muze-ológus, aki értékelte azokat a kapcsolatokat, melyeket a múzeum azegyetemekkel, felvidéki és magyarországi intézményekkel kialakított.

Bemutatták azt a kiadványt, mely az elmúlt 15 évet foglalja össze,majd egy filmes bemutatóra került sor, amelyen emlékezetes pillanatokatmutattak be a múzeum életébõl. Azok részére, akik a múzeum munkájátsegítették ebben az idõszakban, Fekete Antal litográfiáját adták át jutal-mul, amely az Örökségünk címet viseli, és Petr Korbelár prágai kép-zõmûvész nyomtatta erre az alkalomra. Területi választmányunk is a jutal-mazottak között volt.

A rendezvényt Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke zárta.Beszédében hangsúlyozta, hogy a Csemadoknak azonosak a céljai amúzeummal: hagyományõrzés, örökségvédelem, a felvidéki magyarságkultúrájának, értékeinek felkutatása.

Balogh Gábor

15 éves a MagyarKultúra Múzeuma

Talán új szelek fújnak Zsélyben Mottó helyett: Fontossági sorrend az alkotásban: első az ötlet,utána van az ember, s csak utolsó a pénz.

Nálunk különbözõ alkalmakkor, pláne olykor,amikor meg kellene fogni az eke szarvát, tenni aközösségért, sokszor elhangzik, hogy nem lehet,nem érdemes, semmit sem lehet tenni, úgy se jön-nek el, itt ilyen a nép. No, azért ez nem egészen ígyvan, s akinek szeme van, láthatja is.

Például Kuris Pali egyszer vette a kapát, a ta-licskát, és kezdte takarítani azt az irdatlan szemét-telepet Sósárban. Keresett lelkes embereket, buzdí-tott, kéregetett, s az eredményt ma már mindenkilátja. De nem csak a szép kulturált környezet az,ami ott kialakult. A kétnyelvû közösség, ahol azemberek nem nézik le egymást, de kölcsönös meg-becsülésben mindenki olyan nyelven szól, ahogy atéma szerint épp az eszébe jut, az értékbenlegalább annyit jelent. Érdekes, de ugyanaz azember indítványozta és hozta össze a Csemadokalapító gyûlését is. És úgy mutatkozik, hogy abaljóslatú prognózis itt sem jött be, mert egymûködõ szervezet alakult a faluban, és mártevékenykedik is. A szervezet vezetõsége és lelkestagjai máris összehoztak egy ünnepélyt, ahol a zsé-lyi gyerekek magyar verset szavaltak, anya-nyelvünkön énekeltünk és megemlékeztünk. Ittismét lelkes emberek fogtak össze egy konkrét célérdekében. Nézzünk még tovább. A templomiéneklés egyre fejlõdik nálunk, mert van nekünkkántoruk, aki magas szintre emelte azt. Egyformánelvégzi a szlovák és a magyar szertartásokat is,mert õ a zenében kitûnõ, és emellett tökéletes két-nyelvû. Zsélyi, mint mi, akik beszédében sokszorelõfordul a „párky“ vagy „horèica“, és a zenegyakorlásától olyan messze vagyunk, mint azafrikai a jegesmedvétõl, azonban abban a néhaiszerény ministránsban, ahogyan Sorèík Pétertrégebben ismertük, volt gondolat és akarat.Most már szépen hangzik templomunkban apassió is, mert a zsélyi kántor az oktatást iskönnyed mosollyal, jól meg tudja oldani.

Nekem a húsvétban külön élményem volt,amikor olyan gitáros mise stílusban az alkalomraösszehozott vegyes kórus az orgona mellõl õszin-tén és lelkesen elzengte az ismert szép egyháziénekben, hogy: „Ne félj, mert megváltottalak...“Egy kicsit félve indultunk neki, mert nem voltunkbiztosak, hogy mit mond majd a plébános, habeleénekelünk az ünnepi misébe, de Kalmár Laciszólt, hogy õ majd ezt rendezi a pappal, és állta aszavát. Sokszorosította a szöveget, szervezte apróbát, és a siker nem maradt el.

Kedves olvasó, ebben a pár sorban nem di-csekedni vagy dicsérni akartam, de fõleg nekünk,zsélyieknek szerettem volna elmondani, hogy lehetés érdemes, csak kell egy ötlet, egy ember és talánfontos az összefogás. Biztosan igaza van HenryFordnak, akitõl az idézet származik: „Ha össze-jövünk, az a kezdet, ha összetartunk, az a haladás,ha összefogunk, az a siker“.

Az Isten áldása legyen azokon, akik a nemesmunkát elkezdték, és a mûködõ közösség érde-kében bármelyik poszton tesznek!

Bõhm András

Ahhoz, hogy egy kitûzöttnagy cél megvalósításához kö-zelebb kerülhessünk, sokszor akis lépések a legfontosabbak.Valami ehhez hasonló gondolatfogalmazódhatott meg falunkpolgármesterében, LestyánszkyViktorban is, amikor az elmúltnapokban Vácra utazott, hogytalálkozzon Szijjártó Péterrel,Magyarország külgazdasági éskülügyminiszterével. A rövidtalálkozó Rákos Szabolcsnak,falunk díszpolgárának köszön-hetõen valósult meg, és fõ célja az volt, hogy ezzel is megerõsítse azIpolyhídvég-Drégelypalánk közti híd megépítésének alapköveit.Polgármesterünk egy egyedi, 1617-ben festett kép másolatát adta át a mi-niszter úrnak, amely az akkori, két falut összekötõ hidat ábrázolja, ezzelegyütt a képhez csatolva iratként az Ipoly két oldalán elterülõ 19 falu pe-csétjét és polgármesteri aláírását, jelezve ezzel szíves együttmûködésükszándékát. Az újjáépített hidakra a mai idõkben is nagy szükség van, nemcsupán azért, hogy összekössenek két országot, hanem hogy összekössékkét ország egy nagy nemzedékét. A találkozó margójára: örömmeltudatjuk, hogy a besztercebányai megyei közgyûlés március 26-án egy-hangúlag elfogadta és támogatja az Ipolyhídvég-Drégelypalánk közti hídmegépítésének közös szerzõdését.

-Z.Zsu-

Félúton a siker felé, bizakodva

Kürtös 72018. április

Járási Nemzeti Ünnepség LukanényénAz esõs, borongós idõjárás ellenére szép számmal gyûltek

össze a megemlékezõk Lukanényén, hogy méltóképpen ünne-peljük meg a 170 évvel ezelõtti forradalmi eseményeket. 2018.március 15-én a járási nemzeti ünnepség szentmisével kezdõdött,mely alatt megismerhettük a helyi hõsöket és a vidék szerepét az1848/49-es események tükrében. A Gracza család több tagja isrészt vett a szabadságharcban, Gracza László síremlékénél ko-szorúval emlékeztek meg hõsiességérõl.

A mise után a templom melletti parkban folytatódott a megemlékezés, a 48-as emlékmûnél Kuzma Zoltán, Lukanénye pol-gármestere köszöntötte az ünneplõket, beszédek hangzottak el, felolvasásra került Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökéneklevele, melyet az ünnep alkalmából a határon túli honfitársaink részére írt. Üzenetében felhívta a figyelmet, hogy anyanyelvünketés kultúránkat védeni kell, továbbadni a következõ generációnak, hogy szabadon ünnepelhessünk a Kárpát-medence bármelymagyarlakta vidékén. Reményét fejezte ki, hogy az összefogás létrejön, a küzdelem nem lesz hiábavaló, következmények nélkülvállalhatjuk magyarságunkat.

A beszédek után koszorúzásra került sor, fejet hajtottak a hõsökelõtt többek között a helyi önkormányzat képviselõi, a CsemadokNagykürtösi Területi Választmánya és a Csemadok Nagykürtösijárásban mûködõ alapszervezeteinek jelenlévõ képviselõi, a járástelepüléseinek polgármesterei és a politikai pártok képviselõi is. A

koszorúzás alatt Híves Istvántárogatómuzsikáját hallhattuk.

Az ünnepi mûsorra a kul-túrházban került sor, a termetmegtöltötte a nagylétszámúérdeklõdõ, nemcsak a helyiek,hanem a környékrõl jövõ, sõtMagyarországról érkezõ ven-dégek foglaltak helyet. A színvonalas mûsor elsõ részében a helyi iskola tanulói mutattak bezenés-táncos mûsort, melyben a forradalmi lelkesedéstõl, a szabadságharc bukásáig megis-merhettük az események sorozatát. A mûsorban közremûködött a lukanényei citerazenekar,akik katonadalokból állítottak össze egy csokorra valót, igazi toborzóhangulatot keltve a

teremben. A mûsort a nõi éneklõcsoport zárta, akik dalaikban szintén a megmaradás és a folytonosság reményét fejezték ki:„Megtanulom, megõrzöm, tanítom, továbbadom. A szüleim nyelvét a gyermekeim hangján elkopni nem hagyom“. A zárógondo-lat is a közösséget és az összefogást éltette: „Mi egy vérbõl valókvagyunk“.

Az ünnepi szónoklatban is megjelent a küzdelem remény-sugara, a kudarc mellett ott van az újrakezdés lehetõsége is -emlékeztette az összegyûlteket az Ipoly Eurorégió HatáronÁtnyúló Együttmûködés titkára, a költõ, elõadómûvész Németh

Péter Mikola. Magával ragadó beszéde után tényleg azt érezhettük, hogy nincs lehetetlen. Az ünnepség végeztével vacsorával egybekötött beszélgetés vette kezdetét, ahol együtt örülhettünk egymásnak, magyaroknak,

valamint lehetõség volt támogatni a FUEN, MinoritySafePack elnevezésû polgári kezdeményezést, mely az európai õshonoskisebbségeket védelmezi, jogaikat megerõsíti.

Köszönet a szervezõknek, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának, a Csemadok Lukanényei Alapszervezetének ésLukanénye Önkormányzatának, hogy ilyen szép megemlékezésen róhattuk le tiszteletünket hõseink elõtt.

Simoncsics Sára

8 Kürtös 2018. április

„Kié e hon, ha nem a miénk?“Ipolyvarbó - Március 15. A világon sok embernek, sok nemzet számára csak

egy dátumot, az év egy napját jelenti, néhányan türelmetlenül talán már a tavaszeljövetelét várják e dicsõ napon. De a Kárpát-medence ölelésében él egy nemzet,amely számára e márciusi nap 1848-ban a függetlenség, a sajtószabadság, az emberijogok kivívásának kezdetét, az idegen uralom alól való felszabadulást jelképezi, és eza nemzet mi vagyunk, magyarok.

Az Ipoly Völgye Mikrorégió és Ipolyvarbó Község Önkormányzata, valamint aCsemadok helyi alapszervezete szervezésében került sor, hagyományainkhoz híven2018. március 15-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulójaalkalmából rendezett Kistérségi Nemzeti Ünnepségre Ipolyvarbón.

A megemlékezés a márciusi hõsök lelki üdvéért felajánlott szentmisévelkezdõdött, amelyet Cserey András plébános celebrált, majd a toborzó dallamai a helyimûvelõdési házba invitálták az ünneplõ közönséget, ahol „Kié e hon, ha nem amiénk?“ címmel ünnepi kultúrmûsorral folytatódott a megemlékezés, amelyet FagyasMarcel, Ipolyvarbó község polgármestere nyitott meg. A mûsorban közremûködtek aMikszáth Kálmán MTNY Alapiskola diákjai (ismét felejthetetlen élményt nyújtva aközönségnek), Agócs Sándor tárogatómûvész, a Tormay Cecile Irodalmi ésTörténelmi Társaság, ill. a nagycsalomjai citerások. Ünnepi beszédet mondott SkucziNándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyûlésének elnöke.

A színvonalas mûsor után felsorakozva, fáklyákkal a kezeinkben, katonadalokkíséretében indultunk a helyi temetõbe, hogy elhelyezzük a kegyelet koszorúit az 1848-49-es emlékmûnél, ill. Erdélyi János hon-véd sírjánál, és fejet hajtsunk a márciusi ifjak nagysága elõtt, majd a Kossuth-nóta eléneklésével zárult nemzeti ünnepségünk.

FM

ZsélyMéltó megemlékezés Zsélyben. A tavasz hozza az örömöket. A fényes napsugár

melegíti a testet, az ünnep pedig vidítja a lelkeket. Azt tudjuk, és belül valahol érez-zük is, hogy az ünneplés és az öröm a közösségben teljesülnek ki igazán. Ilyenben voltrészünk nekünk, zsélyieknek az idén március tizenötödike alkalmával. Az újonnanalakított Csemadok-alapszervezet kimondottan csipkedi magát. Összefogottmásokkal, és a magyarok nagy napjára egy méltó ünnepi megemlékezést hozott össze.A díszes felirat és az óriás kokárda elõtt egy kedves program zajlott le. Az buzdítóversek zsélyi gyerekek: Kálazy Linette, Kálazy Reynold, Petrovsky Norbert és ŠestákGyöngyi szájából hangzottak el, és hozták meg az ünnepi hangulatot. A résztvevõk tet-szését tovább két színvonalas énekszám növelte - ezek importszámok voltak - és pedigkedves vendégünk Lavrík Tiffany Ipolykérbõl és a szintén nagyra értékelt HlavácsRéka Ipolybalogról. A zsélyiek bõven megtapsolták õket, s csak egymás között sut-

togták: „hát mért nincs nekünk ilyen“. Volt, aki az iskolát hibáztatta, volt, aki a szülõket. Én azt gondolom, hogy is-is. A programota zsélyi férfikórus katonadalai zárták. Az ünnepi beszédet György Renáta mondta el, aki a zsélyi népnek találón jellemezte azünnep jelentését, és buzdította õket az aktív felelõs hozzáállásra az ünnephez, a tevékenységhez, nyelvünkhöz és kultúránkhoz.

Örvendetes, hogy szép számban jöttünk össze, de aminek én legjobban örültem, az az együttmûködés, az összefogás, ami meg-mutatkozott. A Csemadok, a Sósári Források Polgári Társaság, az MKP és a szervezeteken kívüli egyének is iparkodtak azon, hogyaz ünnep szép és méltó legyen. Csak várhatjuk, hogy rövidesen új meglepetés következik. Hiszen több olyan téma van, ami a múlt-ban el-elmaradozott, és kár volna, ha végleg elmúlnának.

-bás-

Ipolyhídvég1848. március 15-e, amikor is a magyar nép történelmi tavaszt élt meg, jelképpé

vált. Nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki, jelképezi.Ahogy március 15-ére emlékezünk, nem csak a múltra kell gondolnunk, hanem a jövõtis látnunk kell magunk elõtt. Hogy Széchenyi István szavaival éljek: „Múlton nyug-szik a jelen, s azon a jövendõ“. Amikorfeltûzzük a kokárdát ezen a napon, akkorezt büszkén tegyük, legyünk büszkékmagyarságunkra, hazaszeretetünkre ésazokra az õseinkre, akik szembe mertekszállni az elnyomó rendszerrel. Ipoly-hídvégen is március 18-án, vasárnap ko-

szorúzási ünnepséggel emlékeztek meg az 1848-as eseményekre. A megemlékezés avasárnapi szentmise befejeztével vette kezdetét a helyi templom elõtti téren.Tárogatón játszott Celeng József. Kovács Bettina elõadásában hallhattuk Sajó Sándor:Magyarnak születtem címû versét, majd falunk polgármestere, Lestyánszky Viktortisztelettel köszöntött mindenkit. Az ünnepségen tiszteletét tette és beszédet mondottCsáky Károly szlovákiai magyar író, helytörténész, aki jelenleg községünk, Ipolyhídvég monográfiáján dolgozik. Beszédébenrámutatott, mennyire fontos megtartanunk és továbbadnunk múltunk jelentõs történéseit, emlékeit.

Z.Zsu.

Kürtös 92018. április

A 170. évfordulóra emlékeztünk

Ó v á r b a n -márc ius 18 -áne m l é k e z t ü n kmeg az 1848-49-esszabadságharc ésforradalom 170

é v e

tör tén t eseménye i rõ l .Honvédeinkrõl , akik akékkõi századba voltakbesorozva, és teljesítettekszolgálatot a magyar hazavédelmében, a szabadság-harc emlékmûvénél emlé-keztünk. A téliesre fordultidõjárás, a reggeli hóesés

ellenére a környék önkormányzatai, a politikai pártokképviselõi, a civil szervezetek, a határontúlról érkezetttestvértelepülések delegációi, valamint a CSEMADOK járásiválasztmánya hajtott fejet a márciusi ifjak által indított szabad-ságharc, szabadságvágy megvalósulása, megvalósulásra valóigyekezet elõtt. A helyi Szent Erzsébet Egyházi Alapiskola diák-jai, a magyar tannyelvû óvoda, illetve a Szivárvány folklórcso-port gazdagította az ünnep hangulatát. Ezúton szeretnénk aközség önkormányzata és minden magyar érzésû ember

nevében köszönetet mondanimind a szereplõknek, mind avendégeknek, hogy elõadásuk-kal vagy csupán részvételükkelsegítettek méltóképpen megem-lékezni azokról az események-rõl , melyek 1848-49-bõl amába, a magyarság mai élet-körülményeire mutatnak, fejtikki hatásukat.

SZG

IpolynyékMárcius 15-e az

1848-1849-es forrada-lom és szabadságharckezde t e , a mode rn

parlamentáris Magyarországmegszületésének napja és aMagyar Köztársaság nemzetiünnepe. Ez a nap egy jelkép,a nemzet szabadságszeretetének ünnepe. Ezen a naponemlékezünk a bátor hazafiakra, Petõfi Sándorra, Jókai Mórra,Vasvári Pálra és barátaikra. Felidézzük magunkban a Nemzetidalt, amit Petõfi számos alkalommal elszavalt ezen a jeles

napon, és talán még a 12 pontról is megemlékezünk. Ezen a napon mi, felvidéki magyarok is büszkén tûzzük ki

mellünkre a piros-fehér-zöld kokárdát, büszkén vállaljuk ma-gyarságunkat. Nem történt ez máshogy Ipolynyéken sem, ahola március 16-án, pénteken a helyi kultúrházban került sor a

megemlékezésre. Fellépett Gyurász Ágnes, az ipolynyékióvodások, iskolások, Bodonyi András, a HagyományõrzõCsoport. Kicsik és nagyok együtt, hangosan, büszkénszavaltak, énekeltek a színpadon. Mert március 15. nem

egy egyszerûünnep, a sza-badságvágyü n n e p e , ahazaszeretetü n n e p e , am a g y a r s á gösszetar to-

zásának ünnepe és nem utolsó sorban a remény ünnepe. BCSE

Csáb Közel negyven fellépõvel emlékeztek CsábonMinden évben ünnepi programmal tisztelegnek Csábon az 1848-49-es

forradalom és szabadságharc emléke elõtt. Idén közel negyven szereplõmutatkozott be az alapiskola színpadán.

Az ünnepséget a helyi kórus és a zeneiskola énekkara nyitotta meg,majd az alapiskola diákjainak mûsorán keresztül beleélhettük magunkat aforradalmi eseményekbe. Ezt követte a mára már rendszeresenközremûködõ Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola csábi tagozatának zenésösszeállítása, melynek keretében Híves István, az iskola igazgatója isbemutatkozott klarinétjával. Az elsõ részt a Za•ko Veronika vezette Szeder

Kórus zárta csábi népdalokkal. Pihenésképpen egy rövid videóösszeállítást láthattunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharcelõzményeirõl és lefolyásáról, mely közben Baráz Ádám zon-goramûvész improvizált.

A program második részét Máth Bianka éneke nyitotta,akit Ádám zongorán kísért. Ezt követõn saját mûveibe isbetekintést adott: a Magyar anyag címû, zongorára írott kom-pozíciójából szólaltatott meg két tételt.

Zárásként meglepetéssel készültek a fellépõk. Az éneke-sekhez helyi zenészek is csatlakoztak, Zatyko Péter (ElánForever), Zagyi Nikolasz (Unlimited Soul) gitáron, Za•koErvin (SZEVÁM) pedig basszusgitáron. Több mint harmin-can adták elõ Bodonyi András Hazám és Tolcsvay László Nemzeti dalának feldolgozását.

A teljesen megtelt közösségi terem nagy tapssal köszönte meg a színvonalas mûsort a fellépõknek és a szervezõknek.Zatko Ervin

10 Kürtös 2018. április

Ipolybalog

Havas, hideg vasár-napon, 2018. március18-án emlékeztek megaz ipolybalogiak az1848/49-es esemé-nyekrõl. A szentmisétkövetõen, amelyen aszabadságért való küz-delem és gyõzelemfontosságáról hallot-

tunk, a temetõben álló kopjafánál hajtottak fejet a nemzetért küzdõkelõtt. Az MKP besztercebányai megyei képviselõje, Jámbor Lászlószólt az egybegyûltekhez, felhíva a figyelmet arra, hogy 170 évvelezelõtt nem féltek kiállni, nem féltek harcolni azért, amiben hittek.Az erre való emlékezéspedig fontos, mivel a már-ciusi ifjak tettei és elkö-telezettsége példamutatóa mai, elkényelmesedettvilágban.

Ezt követõen a kop-jafánál tették le a megem-lékezés koszorúit, fejethajtott Ipolybalog polgár-mestere és alpolgármestere, a Csemadok Ipolybalogi Alapszerve-zetének képviselõi, valamint Jámbor László. Az emlékezés soránközremûködött a Szent Korona Kórus és a Bukréta HagyományõrzõCsoport.

A megemlékezésezzel még nem értvéget, az Ipolyi ArnoldAlapiskolában fe l -állított színpadon aBoráros Imre Színházelõadásában láthattuk aHit és illúzió címû elõ-adást, elõtte köszöntõtmondott és a darabotbemutatta a szerzõ,

Csáky Pál európai parlamenti képviselõ.Köszönet a szervezõknek a méltó megemlékezésért!

Simoncsics Sára

IpolyszécsénykeA

CsemadokSzécsény-kei Alap-szervezeté-nek tagjain e m z e t iünnepünkalkalmábólengesztelõKeresztutat

végeztek március 16-án, a pénteki szentmise után aszabadságunkért elesett hõsökért és a magyarnemzetért ,majd már-cius 18-án, av a s á r n a p is z e n t m i s eután hagyo-m á n y o s a naz 1848/49-es magyarszabadságharc tiszteletére tíz éve állított kopjafánáltartották az ünnepi megemlékezést.

Az ünnepi gondolatok és a kultúrmûsor utána helyi Csemadok és MKP képviselõi elhelyeztékkoszorúikat, ezzel tisztelegve az elesett hõsök emlékeelõtt.

KÉ

Inám

Március 18-án megelevenedett atörténelem Inámban. Az 1848-1849-esforradalom és szabadságharc 170. év-fordulójára emlékeztünk, megtöltve amegemlékezõ ünnepséget hõsökkel,emlékekkel, felidézve a forradalom ésszabadságharc legfontosabb mozzanatait.

Az ünnepség résztvevõi, kitûzve azösszetartozás jelképét, a kokárdát, mely-nek három színe képviseli a három szentszót: „szabadság, egyenlõség testvéri-ség“, emlékeztek a márciusi ifjakra, amúltra, az ezeréves küzdelemre ahitünkért, hazánkért, függetlenségünkért.A rendezvény szónoka Régi Zsolt pol-gármester volt. Szónoklatában kiemelte,hogy 1848. március 15-e hatalmas pil-lanat volt, a nemzet pillanata. Mindenszív egyszerre dobbant, minden lélekegybefonódott egy csodálatos másod-percre. A több évszázadnyi elnyomásután a nemzet megtalálta önmagát.

Ezután Vámos Beatrix elõadásábanhallhattuk Vörösmarty Mihály Szózat c.költeményét. A mûsorban közremûködötta Csemadok Inámi AlapszervezeténekUnicum kórusa, elõadásában a Hon-foglalás c . dal mindenki t mélyen

megérintett. A mûsor után a koszorúzáskövetkezett, Régi Zsolt polgármester ésNagy Amália Csemadok-elnök helyeztékel a kegyelet virágait a honvédsíron azinámi temetõben. A színvonalas megem-lékezés a Csemadok Inámi Alapszerve-zete, valamint az Inámi Önkormányzatrendezésében valósult meg. Ez az ünnepévente lehetõséget teremt, hogy újramegfogalmazzuk kapcsolatunkat ma-gyarságunkhoz. És mint a résztvevõkszáma is mutatta, Inámban mi nem feled-jük a múltunkat, mert tudjuk, hogy csakösszefogással van esély a megmaradásra.Mindannyian arra törekszünk, hogy utó-daink is a magyar nyelv bûvöletében és amagyar szabadság eszméjével átitatvanõjenek fel. Dicsõség az õseinknek! Szépés gazdag jövõt utódainknak!

NM

Kõkeszi2018. március 18-án emlékeztek meg Kõkesziben

az 1848-as szabadságharcról a szentmise után a temp-lomkertben. A kopjafánál a helyi templomi énekkarPetrezsél Péter vezetésével Kossuth-nótákat énekelt,beszédett mondott Doncs Bojtos Katalin, a CSE-MADOK Kõkeszi Alapszervezetének elnöke, majdszavalat következett. Ezt követõen Kõkeszi pol-gérmestere és alpolgármestere megkoszorúzta a kop-jafát, végül a jelenlévõk együtt énekelték el KossuthLajos toborzóját.

DBK

Kürtös 112018. április K ö z é l e t - H i t é l e t

M i a f e l t ám a d á s ?

Évrõl évre húsvétkor aztünnepeljük, hogy Isten élõIsten, az élet Istene, az élõkIstene, aki közel jött ehhez avilághoz. Magához ölelte ezt avilágot és az embert: egy akartvelünk lenni. Megajándékozottminket az õ életével, benneélhetünk, benne élhetjük a fáj-dalmainkat, örömeinket, min-den percünket. Isten kitágítja aszívünket, beenged az õ tágas

világába. A feltámadást ünneplõ ember ezt a ténytünnepli. De mit jelentett az apostolok számára a feltá-madás, és mit je lent számunkra, modern korikeresztények számára?

Jézus feltámadása kapcsán három tényt kell vilá-gosan látnunk. Az elsõ, hogy a tanítványok nem vártákJézus feltámadását, meg sem fordult a fejükben, hogy ittvalami rendkívülinek kell történnie. Az emmauszitanítványok még húsvétvasárnap délelõtt elhagyjákJeruzsálemet, szégyenkezve, sietve hagyják el a várost,gondolva, hogy mindennek vége, minden eddigifáradozásuk fölösleges volt. Csalódottak: „Mi aztreméltük, majd õ váltja meg Izraelt.“ Minél hamarabbszeretnének elfelejteni mindent. Péter apostol is csaló-dott, „megyek halászni“ - visszatér a régi mesterségéhez,próbál õ is mindent elfelejteni. Tehát a tanítványok nemvárták Jézus feltámadását. Bennük minden összeomlott,és igyekeztek minél korábban elfelejteni Krisztust.

A második fontos tény, a zsidóság nem ismerte afeltámadás tényét, nem volt benne a kultúrájukban, nemvolt benne a vallási képzeletvilágukban. Elképzelhetet-len volt számukra, hogy ha valaki meghalt, új életretámadjon. Még pontos kifejezésük sem volt a feltámadásleírására, küzdenek a szavakkal, mikor Jézus feltá-madását próbálták elmondani és leírni. Két alapkife-jezést használt az õsegyház „az álomból való felébredés“- Krisztust Isten felébresztette, ill. „a fekvõ állapotból azálló állapotba való felkelés“ - Krisztus felkelt a halálból.Igazi szakkifejezés a feltámadásra nem volt. Tehát nemarról volt szó, hogy egy nagy élményt a meglevõ világ-képük, ill. szókincsük alapján értelmeztek, mert õk afeltámadást nem ismerték. Épp ellenkezõleg, egy olyanténnyel (a feltámadás tényével) találkoztak, melygyökeresen felforgatta az addigi vallási életüket.Újraértelmezték az Istenrõl alkotott képüket, az életrõl,az emberrõl alkotott képüket, új szavakat kellett létre-hozniuk. Minden megváltozott.

A harmadik fontos tény, hogy a megrettent apostolok,akik sorra menekültek Jeruzsálembõl, néhány hét múlvaújra ott vannak az életveszélyes városban, és tanúságottesznek a feltámadt Krisztusról - hirdetik, hogy Jézus él.Egy kivételével az életüket is feláldozzák ezért ahitükért.

Tehát Krisztus halála és a boldog húsvéti örömhírközött valaminek történnie kellett, ami megmagyarázzaa tanítványoknak e gyökeres átalakulását. Ez a valamiKrisztus föltámadása! És ez a tény megtanít minketmásként látni. Megtanít látni a világmindenség okát éscélját, az Isten szívét, amely feltárult a kereszten és afeltámadásban. És megtanít látni a saját életünk okát,célját, beteljesedését.

Balga Zoltán

Tisztelt Honfitársaim, keresztyén Testvéreim!A forradalom és szabadságharc 170. évfordulóján két rendkívül

hangsúlyos fogalmak kívánok kiemelni, melyek egymásra épül-nek, és meghatározzák 1848-at, és ma is meg kell hogy határozzákünneplésünket. A szeretetrõl és a szabadságról van szó.

A szabadságot szoktuk általában elsõ helyen kiemelni, de ottmégsem az áll. Az elsõ helyen a szeretet áll. Szeretet a haza irántés szeretet mindazok iránt, akik szintén szeretik a hazát. Március15. elsõsorban a haza és a hazafiak szeretetérõl szól. Ez a szeretetpedig egy ponton túl nem tûri az igazságtalanságot, az elnyomást,a megalázást, a rendetlenséget, a hazugságot és a hamisságot.Ennek a haza- és nemzetszeretetnek lett a következménye aszabadságért vívott közdelem, maga a szabadságharc.

Világosan lássuk tehát, hogy 1848. március 15-én a haza-szeretet és a magyar nép szeretete volt az, ami arra inspirálta azakkori hõsöket, hogy részt vegyenek ebben a nemes küzdelemben.Március 15-e azt üzeni, hogy a szabadság a szeretet követ-kezménye! Erre a szabadságra szükségünk van nekünk is, hogyanszüksége volt elõdeinknek és szüksége lesz gyermekeinknek ésunokáinknak.

Azóta eltelt 170 év, amiben volt szeretet és gyûlölet, voltszabadság és szolgaság. Amikor pedig most ünneplünk, fel kelltennünk a kérdést: hol is állunk ma mindezzel? A jelenben aztlátjuk, hogy bár ma is sok erõ és érdek feszül egymásnak itt, aKárpát-medencében, de végsõ soron szabadságban élünk. A 12pont nagyrészt ma már valóság. Amiért 1848-ban küzdeni kellett,az ma már része az életünknek. Sok mindenért lehetünk hálásak!

Ez a szabadság azonban törékeny, mert ma egyre inkább elsza-kad a szeretettõl. Amikor a szabadságot elszakítjuk a szeretettõl, ahaza és egymás szeretetétõl, akkor annak súlyos következményeilesznek. Ennek lesz a következménye az, hogy bár úgy tûnik, hogyszabadságban élhetünk, de a szeretet nélküli szabadság önzõvéválik, ami egyeseket felemel, másokat elnyom. Bár úgy tûnik,hogy szabadságban élünk, a szeretet nélküli szabadság kettõs mér-cével mér: amit nekem szabad, azt te nem teheted meg. Bár úgytûnik, hogy szabadságban élünk, a szeretet nélküli szabadságvégsõ soron egy újabb szolgaság kialakulásának elõszobája.

A Szentháromság Isten ezen a mai ünnepen elõször is arra hívjafel a figyelmünket, hogy az igazi szabadság mindig a szeretetkövetkezménye.

Fontos bevallanunk, hogy vannak sérelmeink, vannak hibáink,ahogy a mellettünk állóknak is, megkötöz a múlt, ami mindigürügy lehet arra nézve, hogy ne szeressünk, hogy ne változzunk,ne fogjunk össze közösen a hazáért.

De ennek ellenére a szeretet az egyetlen, ami hosszú távonkonzerválja a szabadságunkat. A szeretet azonban változásra hívmindnyájunkat: szeressük az igazságot, és gyûlöljük a hamisságot,szeressük a munkát, és kerüljük a semmittevést, szeressük azt anemzetet és hazát, amit kaptunk, és érezzük magunkénak, nelegyünk közömbösek a jelene és a jövõje iránt, szeressük magátIstent, és gyûlöljük azt, aki tõle el akar vonni.

Magunktól nem tudjuk szeretni se a hazát, se a másikat. Eztegyedül Jézus Krisztustól tanulhatjuk meg. Õ az egyetlen, aki márakkor áldozatot hozott értünk, amikor még semmit nem tettünk.

....Szabadságot szeretnénk? Akkor itt az ideje, hogy végre

komolyan vegyük és éljük azt a szeretetet, ami képes áldozatothozni, ami Jézus Krisztusban a miénk lehet! Aki a szabadságot alehetõ legtágabban kínálja és végsõ soron a halál szolgaságátólképes bennünket megmenteni! ÁMEN.

A szabadság konzerválásaelhangzott Lukanényén, az

1848-as szabadságharc és forradalom 170. évfordulóján /Részlet Molnár Ambrus református lelkipásztor ünnepi beszédébõl/

12 Kürtös 2018. áprilisK u l t ú r a

1967 óta a gyermekkönyveknemzetközi napjaként ünneplikáprilis 2-át, a nagy dán meseíróH.CH. Andersen születésnapját.Két Uherské Hradištì-i könyv-tárosnõ ötlete alapján pedig2000-tõl tartanak ezen a naponegy közös estét/éjszakát gyere-keknek több ország könyvtárai-ban, iskoláiban. Mára országunkban mintegykétszáz helyszínen több mint tízezer gyermektölti így közösen az estét olvasással, játékkal,beszélgetéssel. A program célja, hogy becsá-bítsák a gyerekeket a könyvek birodalmába,megszerettessék velük a könyveket, azolvasást, a könyvtárlátogatást.

Az idén mi is beneveztünk erre a nemesrendezvényre. A helyi könyvtár épületébenmárcius 23-án, délután 17 órakor összejöttek a gyerekek, ésizgatottan várták a történéseket. Az estét H.CH. Andersenéletének megismertetésével kezdtük. Elmondtuk, hogy aszegény családba született író már 11 évesen gyári munkáskéntdolgozott, és saját szórakoztatására bábszínházat készített,amelyben a maga írta meséket játszotta el. Ezek a történetek let-tek az alapjai a ma szinte mindenki által ismert meséknek.

Az idei est központi témája Andersen Rendíthetetlenólomkatonája volt. A mese meghallgatása után a gyerekekillusztrációkat készítettek a hallott mesérõl. Mivel mindenkitmás ragadott meg a mesébõl, a végeredmény egy szép képesmesekönyv lett. Majd közös pizzázás következett. A kézmûves-foglalkozáson, a közelgõ húsvéti ünnepek alkalmából, húsvéti

díszeket készítettek. Voltakvetélkedõk, fejtörõk és másjátékok, természetesen ezen azestén minden a mesérõl szólt.Majd késõ este levél érkezett,mégpedig glagolita /hlaholika/betûvel írva. A levél megfejtéseés lefordítása után kiderült, hogya falu valamelyik pontján kincs

van elrejtve, amit meg kell keresni. Így hát elis indultunk a kincs keresésére. Néhányrejtvény és logikai kérdés megfejtése után,amelyek segítségként szolgáltak, és mindigközelebb vezettek a rejtekhelyhez, végül rá istaláltunk a kincsre. Az éjjel folyamán voltmég zene, tánc és sok-sok mese. A közösreggeli után kiértékeltük az elmúlt estét/éjsza-kát, megnéztük a Hókirálynõ c. mesét, és

délelõtt 10 órakor, zsebünkben egy pár csokipénzzel a kincsbõl,elindultunk haza. A képek is igazolják, hogy jó szórakozás volt,amely egyben tanított is. Tanított a könyv és az olvasásszeretetére, a közös, értékes idõtöltésre. A programnak nagysikere volt, hiszen a résztvevõ gyermekek aktívan bekapcsolód-tak a tevékenységekbe. Bebizonyítottuk, hogy lehet jólszórakozni telefonok, táblagépek és világháló nélkül is.

Reményeink szerint az esemény hagyományteremtõ lehet,és bízunk benne, hogy a következõ év márciusában is egyhasonlóan sikeres és élménygazdag programot tudunk majdösszeállítani.

Kálazy Ingrid

Éjszaka AndersennelApátújfaluban

Már az év elejétõl izgalommal vártuka járásunkban vendégszereplõ moson-magyaróvári THEATRUM AD FLE-XUM színház beharangozott Csiki GergelyA nagymama címû romantikus komédiá-ját. Elmondhatnánk: kicsi színpad, nagyelõadása. A darab a színészek listájánfelvonultat valóban minden korosztályt, atartalom pedig a soha el nem évülõ téma- a SZERELEM és annak körülményei. Atörténet megfogott kicsit, nagyot, fiatalt,idõsebbet egyaránt, és olyan élménybenrészesítette õket, mely: „ha kimaradtvolna, kár lett volna érte..., ez egy nagyélmény volt..., irigylem az óváriakat...“szavakat ragasztott a közönség szájára.

Ugyan nem sztárszínészek, nem is amostani szlenggel „celebek“ hoztákszínre ezt az elõadást, ennek ellenére azutóbbi idõk egyik legszínvonalasabbelõadását élvezhette a nagyérdemû. A tár-sulat bizonyságot tett arról, hogy akultúráról nem beszélni kell, hanem aztmûvelni, a köznapi emberek közé kellvinni, mégpedig igényes változatban.Kifejezésre került olyan kívánság is,hogy a jövõben más darabbal, de ugyanitttalán még nagyobb közönség elõtt kop-tassák színpadunk deszkáit.

A több napig itt tartózkodó társulatmeglátogatta a sztregovai Madách-kas-télyt, és a család síremlékénél koszorúvalhajtott fejet. A Kisalföldrõl érkezõ emberszámára dombvidékes, zegzugos környé-künk már maga élménynek számít, hát-még a palócember egyenessége, vendég-szeretete és persze nem utolsósorbanszaftos palóc tájszólása. :

Büszkén mondhatjuk el, hogy ez avidék bár anyagiakban nem bõvelkedik,élmények terén, látnivalókban, történel-mében viszont párját ritkítja. Az idõ szû-kösség emiatt most csak Sztregováttudták megnézni, de a búcsúkor vendég-látó és vendég egyaránt kifejezte azonóhaját, hogy még többször visszavárják,ill. visszatérnek a Palócföld szívébe, mintahogy megannyiszor mi, óváriak mond-juk: Nógrád szívébe.

SZG

THEATRUM ADFLEXUM Óvárban

Kürtös 132018. április K u l t ú r a

Végh József író, helytörténész,a Magyar Kultúra Lovagja egyújabb kötetét mutatjuk be, amelyeta híres sajógömöri cigányprímás-nõrõl írt. Könyvéhez az anyag-gyûjtést egész Európa területérõlvégezte, sok múzeum, mûvészekés gyûjtõk segítették anyagaikkal e könyv megírását, minekkövetkeztében egy terjedelmes, közel négyszáz oldalas, kemény-kötésû, finom papíron nyomtatott sok színes képpel ellátott könyvállt össze, amely sok dokumentumot is tartalmaz.

Czinka Panna tizenöt évesen férjhez ment egy nagybõgõshöz.Férjével és annak két testvérével alakította meg azt a zenekart,mely a mai értelemben is legkisebb klasszikus felállásnak számít:prímás, kontrás, cimbalmos és bõgõs. Házasságából négy fiú ésegy leány született, késõbb õk vették át a zenekarban a sógorokhelyét. A források úgy tartják, hogy nemes Lányi János, Gömörmezõvárosának földesura fedezte fel páratlan tehetségét, s a közeliRozsnyóra küldte saját költségén, hogy taníttassa.

A szájhagyományban mindmáig meglévõ emlékezetéterõsítette, hogy legendája több irodalmi feldolgozást is nyert.Halálhírét a kor minden sajtófóruma világgá kürtölte 1772 február-jában. A hagyomány szerint zsinóros díszegyenruhájában,gyémántgyûrûivel temették el a nevezetes Amati hegedûjévelegyütt.

A könyv arra tesz kísérletet, hogy csokorba kösse mindazontörekvéseket, mely az irodalom, a képzõmûvészet, a zene, a film-és színházmûvészet eszközeivel hozzájárultak ahhoz, hogy CzinkaPanna emlékezete máig élénken éljen a köztudatban.

Balogh Gábor

Végh József :

Czinka Panna, a cigány Szappho

KK öö nn yy vv aa jj áá nn ll óó

Az igazat megvallva nem kértek fel ecikk megírására, de színházat kedvelõember lévén szeretném az olvasókkalmegosztani csodálatos élményemet, aminem mindennapos egy kis falu életében.A mai rohanó és anyagias világban na-gyon nagy dolognak tartom, hogy eljutotthozzánk Thália szekerén Csiky GergelyNagymama címû alkotása a moson-magyaróvári Theatrum Ad Flexum tol-mácsolásában. Mivel a darabot mégkorábban nem láttam és nem is ismertem,így még nagyobb volt bennem a várako-zás. Örültem annak is, hogy nem kellettórákat utaznom, hogy színházi élményei-met tovább gyarapítsam, hiszen a közel-ben hasonló lehetõségek sajnos nemsûrûn fordulnak elõ.

A Nagymama címû komédia a réginemesi világba repített el bennünket, aholfontos volt az etikett betartása, a fiatallányokat szigorú elvek szerint nevelõin-tézetben taníttatták, s a „nõ“ kegyeiért agrófi sarjak még párbajra is hívtákegymást. Az alkotás finom humora, érzel-mi gazdagsága váratlan fordulataival tel-jesen magával ragadott, és sikerültkizökkentenie a szürke hétköznapokból.Nyugodtan állíthatom, hogy ez nem min-den színházi elõadás során történik meg.Úgy gondolom, ezt az érzést visszaiga-zolta nemcsak a színházi látvány, de azodalátogató emberek is, hiszen a mûvégén állva, vastapssal köszönték megezt a csodálatos két teljes órát. Aztsajnálom, hogy amikor a függöny le-gördült, a színészek már nem láthatták asok csillogó szempárt, a sok mosolyt,örömet, amit az emberek arcáról olvas-hattak volna le.

Hazaérve eszembe jutott az a kép,amelyrõl még nagyszüleim meséltek.Régen a falu életében milyen nagy szóvolt, ha az emberek összegyûltek valaki-nél TV-t nézni. Lehet, hogy ez egy kicsitszélsõséges hasonlat, de valahol átélhet-tük mindezt, hiszen nem mindennapilehetõségnek voltunk részei. Azok pedig,akik ezt kihagyták, sajnálhatják, hogymegfosztották magukat egy csodálatosélménytõl, mert véleményem szerint adarab színvonala vetekedett egy fõvárosiszínház elõadásával. Köszönjük Theat-rum Ad Flexum!

Bagi Gábor

Thália szekereIpolyhídvégen

Író-olvasó találkozóra várták az érdeklõdõket az ináminyugdíjasok napközi otthonában 2018. március 7-én.Harmadik alkalommal látogatott el községünkbe a nagynépszerûségnek örvendõ Szomolai Tibor, termékenyszlovákiai magyar író. A rendezvény háziasszonya RégiAnikó volt. Igazi, minden szempontból különleges könyv-bemutató várta a könyvbarátokat. A szerzõ A KLÁN -MAFFIA ÉS POLITIKA A FELVIDÉKEN címûbestsellerét ismertette. A bemutatóból megtudhattuk, hogyez nem egy szokványos maffiaregény. A nemrég megjelentkönyvében a dunaszerdahelyi gengszterek, azaz a messzeföldön híres PÁPAY KLÁN emberei mellett felvonulnakpolitikusok, rendszerváltók, akik nagyban hozzájárultak egyjobb sorsra érdemes ország tönkretételéhez. Mesélt egysokkoló, brutális gengsztervilágról, amely 1999-ben adunaszerdahelyiek orra elõtt játszódott. Egy vérbeligengszterkrimi ez, ami szórakoztatja, sokkolja és egyszerreelbûvöli majd az OLVASÓT. A történetben felvázolta aVladimír Meèiar nevéhez fûzõdõ visszaéléseket,botrányokkal teli politikai hátteret is. A könyvbemutatóvalegybekötött író-olvasó találkozó ezután kötetlen beszél-getéssel folytatódott, az író személyisége, elõadásmódja,közvetlensége mindenkit elbûvölt, és rövid idõn belül csalá-dias hangulatot teremtett a könyvbemutatóval egybekötöttíró-olvasó találkozón. Amit az íróról tudnunk kell,Szlovákia legnagyobb gombafeldolgozó vállalatának tulaj-donosa, aki túl az ötvenen ragadott tollat elõször Eddighárom kötete jelent meg, az elsõ, eddigi legsikeresebb mûvea Felvidéki saga, ezt követte a Fáklyavivõ. Legújabbregénye A KLÁN, és legközelebbi terveiben a Cigányútonc. könyv kiadása szerepel. Regényeiben felvállalja, hogyezek önéletrajzi ihletésûek, témájukat a mindennapi életbõl,emberi sorsokból, emlékekbõl és elbeszélésekbõl meríti.

NM

Í r ó - o l v a s ó t a l á l k o z ó

14 Kürtös 2018. április

Tavasz a kertekben

S z a b a d i d õ - K u l t ú r a

A hosszú téli napok után végre megérkezett az igazi tavasz, sok napsütés-sel. Most kezdenek újjáéledni kertünk növényei, és az idõben, szakszerûenelvégzett kerti munkánkkal elõsegíthetjük, hogy egész évben szemetgyönyörködtetve fejlõdjenek.

Vethetjük folyamatosan a hónapos retket, nyári retket, céklát, velõ- éscukorborsót, étkezési répát.

Meleg idõben rendszeresen szellõztessük a fóliasátrat, üvegházat. Ápriliselején vessük el az õszi betakarításra szánt kései sárgarépát. Április közepétõlaz elõhajtatott korai burgonyát meleg, humuszban és tápanyagban gazdagföldbe ültethetjük. Ha száraz és meleg az idõ, a hónapos retket és a korai retketrendszeresen öntözzük, hogya gumók zsengék maradjanak, és a földibolhakártételét csökkentsük.

Folyamatosan vethetjük a tépõsalátát is. A korai fejes káposztát kiül-tethetjük a hónap elején, amennyiben a talaj meleg, és elég edzettek a palánták.

A kelbimbót is elvethetjük palántának, hogy a bimbók késõ õszig kifejlõd-jenek.

A cserépbe nevelt paprika- és paradicsomtöveket rakjuk szét a hidegágybavagy fóliaházba, hogy erõteljesen növekedhessenek.

Készítsük elõ a paradicsomágyásokat, és a hónap közepe felé kiültethetjükõket. A paradicsomágyásba forgassunk négyzetméterenként 5-7 kg érett trá-gyát. A zöldtrágya növényeket még hagyjuk a helyükön, ráérünk kiültetés elõttvisszavágni. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, komposzttal javítsuk a talajt.

A káposztalégy elleni védekezést már a kiültetéskor kezdjük el. A káposz-talégy április közepétõl rakja petéit a karfiol gyökérnyakára, ahol a kikelõlárvák befúrják magukat, így a növény nem fejlõdik megfelelõen.

Vethetünk még spenótot, spárgatököt, sóskát, kaprot és a korai csemege-kukoricát.

Ültethetjük a fejes saláta, a korai káposzta, a kelkáposzta, a karlábé és akarfiol palántáit.

Készítsük elõ a sárgadinnye, görögdinnye, cukkini ágyásait.Ha a korai burgonya hajtásai elérték a 10-15 cm-t, kezdhetjük a fel-

töltögetését.A hónap végén palántanevelésre elültethetjük a kései karalábé és

káposztaféléket, valamint az uborkát. A napsütéses, száraz idõben az ágyá-sokon megjelennek a földibolhák. A káposztaféléket veszélyezteti.Megelõzésképp rendszeresen öntözzünk, mivel a földibolha nem szereti anedves környezetet.

Ha hervadnak a saláták, nézzük meg, hogy nincs-e alattuk drótféreg. A drót-féreg (pattanóbogár lárvája) különösen kedveli a salátanövényt.

A hónap elején még ültethetünk bogyósokat, ha erre eddig nem voltmódunk. A bogyósok, valamint a gyümölcsfák koronája alatt óvatos talajlazításután most van az ideje a mustár, a csillagfürt vetésének zöldtrágyázás céljából,illetve talajtakarónak. Ha van már erjedt trágyalevünk, akkor azt most 1:5arányban vízzel hígítsuk fel, és a fák koronája alá, valamint a bogyósoktövéhez öntözzük ki. Ezt 14 nap múlva megismételhetjük. A fák virágzása utána jó terméskötés és a kezdeti fejlõdés érdekében a maradék trágyalevet mégegyszer 8 rész vízzel hígítsuk fel, és azzal öntözzünk. Ügyeljünk arra, hogyfánként, illetve bokronként egyszeri alkalommal 10 liternél többet ne öntöz-zünk ki. A zöldtrágyázásra vetett növényeket virágzás után vágjuk le. Utánacsalánlével öntözzük meg, vagy más, nitrogéntartalmú szerves trágyával dúsít-suk. -ber-

Járásunkban az idén 19. alkalommal ren-dezzük meg a magyarnóta-énekesek országosversenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk,hogy a magyar nóta népszerûsítését havila-punkban is vállaljuk azzal, hogy minden szá-munkban leközlünk majd egy-két nótát, melyekközt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevés-bé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerikmajd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagydalolják, akik nem, azok igyekezzenek eztmásoktól megtanulni és eldalolni.

Régi nóta, híres nóta

Tudjuk azonban, hogy a volt Kékkõi járásban 10349-en jelentkeztek reszlovakizációra. Ez a lakosság 93,9 százalékát tette ki.(Vadkerty, 1993:71) A kitelepítéseket ezért késõbb leállították. A lakosságcsere sem volt oly mérvû, mint más tájakon. AhogyanPopély Árpád is írja: „A lakosságcserétõl az Ipolyságot körülvevõ települések kivételével nagyrészt megkímélték az Ipoly men-tét.“ (http://www.foruminst.sk) A belsõ telepítés azonban Apátújfalut is érintette: Ksináról 12 családot, Horné Príbelcérõl négyettelepítettek ide. Az apátújfalusi kitelepítendõknek kijelölt magyarországi helyek közt (1947.dec.10.) szerepelt Nagylóc, Patvarc,Hugyag és Ipolyszög. Nagykovácsiba Apátújfaluból egy „fehérlapost“ telepítettek ki mindössze. (László, 2005:306)

A Nagykürtösi Járási Levéltárban található az a lista, melyet 1948. nov. 13-án állítottak össze (66/1948/prez.), s azok az apátúj-falusi fehérlaposok szerepelnek rajta, akik ki voltak jelölve a Magyarországra való kitelepítésre. A jegyzékben 45 család 187 tagjaszerepel. Ha mindez így realizálódott volna, a falut szinte meg kellett volna harmadolni. A kitoloncolandók közt szerepeltek azolyan családok, mint a: Bojtos, Bevíz, Rimóczi, Kosík, Molnár, Jergyik, Hecsei, Péter, Siket, Szegedi, Schmidt, Tóth, Zöllei, Básti,Szabó, Nászali, Hegedûs, Kapuszta, Karczag, Varga. Csáky Károly

A „felszabadálástól“ a deportálásokig és a kitelepítésekig ApátújfalubanFolytatás a 4. oldalról

Teliteljes ibolyaNyílik egy kis rózsafa tövében,

Arra mentem a múltkor,Éppen kilenc órakor a sötétben.Loptam egy kis csokorravalót,Kaptam is egy jó útravalót...

A kertésze megfogott,Jól összepirongatott a sötétben.

Zálogot vesz, aszongya,Kötényem adjam oda: a sötétben:

Jaj, kertész úr, ne bántson,Kötényemet nem adom a sötétben.

De erõsebb volt ám a legény,Csókja cuppant a szám közepén.

Bomoljon meg a dolga,Mit tehettem én róla a sötétben.

Találkozott a friss tavasz szívemben a nyárral,erdõ, mezõ, kicsi udvar tele van virággal,szívem, lelkem muzsikával, vidám kacagással,el nem múló szerelemmel, érted égõ vággyal.

De jó lenne úgy igazán a szemedbe nézni,és a nevem egy életre a szívedbe írni,úgy szeretném, ha eljönnél rózsa nyílásával,meglátod, hogy találkozol itt a boldogsággal!

Kürtös 152018. április O k t a t á s - K u l t ú r a

Nem mindennapi vendéget üdvözölhettünk április10-én az Ipolyi Arnold Alapiskolában. A Föld napjaközeledtével és az iskolában folyó környezettudatoséletmódra való nevelés keretében egy érdekes éstanulságos, vetítéssel egybekötött beszélgetés részeseilehettek az iskola felsõ tagozatos diákjai és tanáraik.

A komáromi Csukás László - aki búvár, búvároktató,víz alatti fotós és filmes egyben - tartott élménybeszá-molót, kiselõadást, ill. vetítette le saját filmjeit,melyeket itthon és külföldön készített. Az álmaimfolyója c. kisfilm a tõkési Duna-ág kristálytiszta vizét,élõvilágát, hangulatát mutatja be, amellyel az alkotótöbb díjat is elnyert különféle filmfesztiválokonCsehországban, Franciaországban, ill. Olaszország-ban. Vendégünk elmondta azt is, hogy részt vett avilághírû francia tengerkutató, felfedezõ, természet-védõ és filmrendezõ Jacques Cousteau kapitány általa Duna szlovákiai szakaszáról készült film forgatásánis. Az édesvízi búvárkodáson kívül alkalma nyílt ten-geri merülésekre is, mégpedig a Sínai-félszigetlegdélebbi pontján, ahol a Vörös-tenger csodálatosvízi világát, koralljait fényképezte és filmezte.Ezekbõl az élményekbõl és felvételekbõl szintén egylenyûgözõ természetfilm készült. Csukás Lászlósokoldalú személyiség, akinek bõséges tapaszta-lataiból sokat tanulhattunk, meríthettünk, és általaközelebb kerülhettünk egy rejtélyes, sõt titokzatos, degyönyörû világhoz.

-ná-

József Attila születésnapja már hagyományosan a magyarköltészet napja is egyben, amelyet a magyar nyelvterületen sokansokfelé sokféleképpen ünnepelnek meg. Azonban sehol sem marad-hat el a versolvasás, versmondás, hisz a költemények olvasása,megismerése egyik célja ennek a napnak. Az Ipolyi Arnold

Alapiskolában is ezek a tevékenységek voltak meghatározóak az ideiköltészet napján, megfûszerezve némi érdekességgel és a modern korvívmányaival. Az eseményre plakátot készítettek a kilencedikesek,majd a felsõ tagozat tanulói által kiválasztott kedvenc (vagy másmiatt fontos) versek utcára, lámpaoszlopra, kerítésre, folyosóra,ajtókra való „kiposztolása“ következett. Volt, aki még a versíráshoz iskedvet kapott, mások sorokra szabdalt verseket próbáltak összerakni,majd jót szórakozni az eredeti szöveggel való összehasonlítás után.Természetesen mindenkinek lehetõsége volt „legalább“ a versekolvasására, hisz az iskola folyosóját és környékét egy rövid idõreezek a „kiposztolt“ versek díszítik. A posztoljverset.hu oldalon pedigfelkerült az ipolybalogi iskola is a virtuális térképre.

-ná-

József Attila

KÉSZ A LELTÁR

Magamban bíztam eleitõl fogva -ha semmije sincs, nem is kerül sokbaez az embernek. Semmiképp se többe,mint az állatnak, mely elhull örökre.Ha féltem is, a helyemet megálltam -születtem, elvegyültem és kiváltam.Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,ki ingyen adott, azt szerettem érte.Asszony ha játszott velem hitegetve:hittem igazán - hadd teljen a kedve!Sikáltam hajót, rántottam az ampát.Okos urak közt játszottam a bambát.Árultam forgót, kenyeret és könyvet,ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.Nem dicsõ harcban, nem szelíd kötélen,de ágyban végzem, néha ezt remélem.Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.Éltem - és ebbe más is belehalt már.

1936. november-december

Április 11. - a költészet napjaEgy titokzatos világ nyomában

Vendégünk volt Csukás László, búvár

16 Kürtös 2018. április

Közéleti havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel BaloghGábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula, telefon: 0905/71 77 76.

Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Nekyjská 397/27. E-mail: csemadokntv@gmail .com.Telefon: 0907/85 62 96.Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,50 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének,esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.

K Ü R T Ö SK Ü R T Ö S

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta.

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának Facebook-profilja: https://www.facebook.com/csemadokNTV/A Csemadok honlapja: www.csemadok-hu.eu; A Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézet honlapja: csemadok.sk/intezet

Gyászol a pedagógustársadalom Meghalt Jókai Tibor, a Szlo-vákiai Magyar PedagógusokSzövetségének e lnöke ,melynek élére 2014-benválasztották. Pedagógusipályafutásának elejétõlkezdve bekapcsolódott aP e d a g ó g u s s z ö v e t s é gtevékenységébe , ma jdkésõbb a Kárpát-medenceipedagógusszövetségekkel

való együttmûködésbe is. Munkáját mindig nagy elánnal,odaadással végezte. Március 15-én, nemzeti ünnepünkalkalmából Dunaszerdahelyen átvehette a felvidéki magyaroktatás fejlesztése, valamint a Kárpát-medencei pedagógus-szövetségek közötti összefogás megerõsítése érdekébenvégzett példaértékû tevékenysége elismeréseként a MagyarArany Érdemkereszt kitüntetést. Mindössze 50 éves volt.

BG

A F Ö L D N A P J A

Eladó Balassagyarmaton, a vol t Ápri l is 4 . lakótelepen egy64 m2-es szigetelt, téglaépítésû, gázfûtéses 2,5 szobás I. em. lakás,mely tetõtér beépítésére is alkalmas. Irányár: 10,5 M Ft. Érdeklõdni:H-CS 10.00-16.00 óra között a 06-20/4138359 telefonszámon.

Az EurópaiN e m z e t i s é g e kFöderatív Uniója( F U E N )kezdeményezésea r r a i r á n y u l t ,hogy átfogó euró-pai uniós kisebbségvédelmi szabályozás szülessen azEurópai Unióban élõ több mint 50 milliós õshonos nemzetikisebbségekhez tartozó közösségek számára. Ehhez egymil-lió hiteles aláírást kellet összegyûjteni április 3-ávalbezárólag. Az aláírásgyûjtés sikerrel járt, az országkvótákattíz országban sikerült teljesíteni. Ennek alapján az EurópaiBizottságnak napirendre kell tûznie a javasolt jogalkotásokmegvitatását, és legkésõbb októberben be kell indulnia ajogalkotási folyamatnak, ami két évig is eltarthat.

Köszönjük mindazoknak, akik járásunkban aláírták akérdõíveket és azoknak is, akik gyûjtötték az aláírásokat,így õk is hozzájárultak a szlovákiai sikeres (68 619) aláírás-gyûjtés teljesítéséhez.

VILLÁM LEVENTE Ipolykeszin április 4-én lett 1 éves.

Ez alkalomból köszönti Õt szeretõ családja!

Kívánom, drága kis Csillagom, Kísérjen öröm és boldogság utadon.

Annyiszor nevess, ahányszor rád nézek, Adjon sok szeretet Neked az élet.

Vidáman nõj fel, légy egy kis angyal, Mosolyoddal hozz, csacsogj ajkaddal.

Te vagy családunk szeme fénye,A jó Isten vigyázza minden lépted!

Április 22-én tartják a Föld világnapját. 1970-ben a csillagászati tavaszelsõ napján, március 22-én indult útjára Amerikában az a kezdeményezés, hogyvédjünk meg Földünket, hiszen csak egy van belõle. Késõbb az ENSZjavaslatára áprilisban kapott helyet a naptárban.

Mára mindannyiunk szótárában helyet kaptak az olyan kifejezések, mintglobális felmelegedés, ökológiai lábnyom, szelektív hulladékgyûjtés, újra-hasznosítás. Gyermekkortól arra nevelnek bennünket, hogy a szemétnek akukában a helye, takarékoskodjunk a vízzel, gázzal, árammal, védjük a fákat, amadarakat, a minket körülvevõ természetet. Nagyon helyesen. Mindenhol azthalljuk, hogy olvad a jégtakaró, vékonyodik az ózonréteg. A szélsõségesidõjárás, a márciusi hóeséseket követõ sivatagi hõség mind azt mutatja, hogy aFöldünk bajban van. Akár az egyénrõl, akár közösségrõl van szó, mindenképpendicséretes, ha odafigyelünk szûkebb s tágabb környezetünkre. Nem is kell hozzások, talán csak egy kis odafigyelés. A Föld világnapján világszerte szerveznekprogramokat, kicsiktõl (rajzverseny, vetélkedõk, szabadtéri programok) anagyokig (szemétszedés, faültetõs rendezvények) mindenki megtalálja magánaka módot, hogyan segítsen tovább óvni bolygónkat.

Simoncsics Sára

K ö z é l e t