” Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.”

M (Ézsaiás 52:7) M

11. évfolyam 3. szám • 2015. Szeptember • A Budapesti Svábhegyi Református Egyházközség lapja

Lelkipásztori üzenet

Õszi félelmeinkOlvasandó: Zsoltárok 56,4-5.

Lelkipásztorként, tanárként, de szülõ-ként is évek óta tapasztalom, hogy meny-nyi szorongás, aggodalom, félelem kísé-ri az új tanév kezdetét. Vannak diákok, akiknek augusztus elején se szabad meg-említeni az egy hónap múlva kezdõdõ szeptemberi iskolakezdést, mert össze-rándul a gyomruk.

Vannak szülõk, akik csak sóhajtoznak, ha a nyári szabadság ideje alatt eszükbe jut, mi mindent kell majd megszervezni-ük, elintézniük, megoldaniuk az õsz ele-jén. Gyerekek félnek az új tantárgyaktól, az új tanároktól – olykor a régiektõl is –, szülõk félnek a sok fronton való helytál-lás kihívásaitól.

Ám ennek az évnek az õszén egy más-fajta félelem is beköltözött sok felnõtt, és talán nem kevés gyermek szívébe is, még-pedig a jövõtõl való félelem. Hiszen a bõ egy éve egyre fokozódó menekült hullám számtalan kérdést vet fel a gondolkodó ember számára egész Európában, s per-sze hazánkban is. Ezek a kérdések pedig indokolt, vagy indokolatlan aggályokat, félelmeket szülnek.

Hogyan lehet, s lehet-e egyáltalán in-tegrálni azokat a tömegeket, amelyek országunk és földrészünk határain je-lenleg is beözönlenek? Mi lesz az öreg kontinenssel 10-20-30 év múlva? Mi lesz azzal a civilizációval, kultúrával, aminek a keretei között eddig éltünk? Kik fogják

E számunk tartalmábólLelkipásztori üzenet • 1

B

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖRGyülekezeti nap a közösség-

és parókiaépítés bizonyosságával • 3A maradéki református és katolikus

közösség svábhegyi látogatása • 5Kicsik és Nagyok együtt a Bizalom fényében • 6

Berekfürdõn a gyülekezettel • 10Az élet játéka • 12

Együtt zártuk, együtt nyitottuk a tanévet • 14

B

ÉLETÚTKomatáltól a katedráig • 15

B

GYEREKEKNEK • 20B

OLVASÁSRA AJÁNLJUK • 24

� d Örömmondó 2015. Szeptember 2015. Szeptember Örömmondó d �Lelkészi üzenet

megtermelni, és milyen munkából a mai 40-50 évesek nyugdíját? Lehet-e még, és meddig szabadon gyakorolni keresztyén hitünket? Az az érzésünk, hogy minél többet nézzük a híradásokat, minél több információ zúdul ránk, annál több kér-désünk támad, s annál nagyobb lesz ben-nünk a szorongás, a (közel) jövõtõl való félelem. Mit tehetünk hívõ emberként ebben a helyzetben? Lehet és kell intenzí-ven imádkoznunk a népek és törzsek bé-kéjéért, a világ vezetõinek bölcsességéért és cselekvõ képességéért, a háborúk és ül-döztetések elõl menekült embertársaink életéért.

Lehet és kell – anyagi áldozattal, vagy konkrét segítségnyújtással – támogat-nunk azokat a karitatív szervezeteket, amelyek Magyarországon is mindent elkövetnek azért, hogy a migránsok az emberhez méltó élet alapfeltételeiben részesüljenek. De ettõl az aggodalom és a félelem nem múlik el a szívünkbõl.

Tudjuk, hogy nekünk keresztyén em-bereknek az a hatalmas lehetõségünk, hogy személyes és élõ kapcsolatban le-hetünk azzal az Istennel, aki úr ma is minden látható és láthatatlan erõ felett. Annak az Úrnak lehetünk a drága áron, egyszülött Fia vérén megváltott gyerme-kei, akinek a tudta nélkül még egy veréb sem eshet le a fáról, s aki még a fejünk hajszálait is számon tartja. De ez a tudat, az a bizonyosság, hogy „nem a magamé, hanem az én hûséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok” (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet) a hét-köznapok során gyakran elhalványul ben-nünk, s elõtör a szorongás, a kétség. Hi-szen a hívõ embernek sincsenek kötélbõl az idegei, neki is van tûrõképessége, õ is ismeri a félelmet. A Biblia nem arra tanít,

hogy a hívõknek soha nincs okuk a féle-lemre, hanem arra, hogy a félelmeiknél nagyobb lehet bennük az a bizalom, ami a hatalmas Istenre néz, és tõle remél min-den jót.

Az 56. zsoltár írója, Dávid nem hazu-dik sem önmagának, sem Istennek, be-vallja, hogy fél. Hiszen sokan támadtak rá, hiszen ellenségei bosszút lihegnek elle-ne, hiszen szüntelenül elferdítik a szava-it, és lesben állnak, az életére törnek. De a hívõ ember itt, ezen a ponton, amikor mindezt megvallja Istennek imádság-ban, ekkor meríthet erõt az Úrba vetett bizalomból. „Ha félek is, benned bízom!” Mert mi nemcsak az ijesztõ valóság sok-koló tényeit, nem csupán a félelmetesnek tûnõ jövõ rémisztõ árnyait látjuk, hanem hit által láthatjuk a láthatatlanokat is. Is-ten hatalmát, erejét, dicsõségét, amit sem-mi és senki nem rombolhat le. Mi arra az Istenre nézhetünk, aki Jézusban jó pász-torunkká lett, akinek még a századik, el-veszett bárány is mindent megér, aki az egyetlen gadarai ördöngõsért is képes volt éjnek idején hajóra szállni és a vihart is le-csendesíteni, s aki maga is félt a golgotai átokhalál gyalázatától, mégis vállalta azt.

Aki Õbenne bízik, aki Neki engedel-meskedik, aki Õt követi, az sosem lesz egyedül. Sem az iskolában, sem a mun-kahelyén, sem egy betegágyon, de még a „halál árnyékának völgyében” sem. Az Jézussal együtt nézhet szembe a félel-meivel, s ezért elmondhatja: „Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?” Gyülekezetünk minden tagjának kívá-nom, hogy 2015. õszén is ez lehessen a hitvallásunk.

Berta Zsolt lelkipásztor

Visszapillantó tükör

Gyülekezeti nap a közösség- és parókiaépítés bizonyosságával

A június elsõ vasárnapján megrende-zett gyülekezeti délutánról gyermekko-rom templomkertje jutott eszembe: az „égig érõ” gesztenyefákkal, a bukszusok jellegzetes illatával és a bokrok ágait behálózó pókhálókon billegõ harmat-cseppekkel, az orgonabokrok között kanyargó, a parókiától és a kapuktól a templomajtókhoz vezetõ ösvényekkel. Itt, a Svábhegyen, a református templom kertjében igen fontos esemény volt a két évvel ezelõtti elsõ gyülekezeti nap, ami-kor is a bográcsban készülõ ebéd, majd az asztal mellett sok olyan új gyüleke-zeti tagot ismertünk meg közelebbrõl, akiktõl megtudhattuk honnan is ke-rültek hozzánk, mivel foglalkoznak. A hagyományteremtõ szándékkal meg-rendezett találkozóról az Örömmondó-ban Osváth Szabolcs írt cikket Az elsõ gyülekezeti nap krónikája címmel.

Hitünk ápolásában mindig fontos szerepet kapott a közösség építése. Az ügyeletes presbiterek már a június 7-ét megelõzõ vasárnapokon is a templomba belépõk kezébe adták a hirdetési lapot, amely a gyülekezeti napra hívta a testvé-reket. A szervezõk számára fontos volt, hogy minél többen részt vegyünk a gyü-lekezeti napon, ahová különösen várták azokat, akik az elmúlt évben vagy az idén csatlakoztak gyülekezetünkhöz az által is, hogy kitöltötték a kijáratnál található adatlapunkat, és egyetértettek a hátolda-lán található gyülekezeti küldetésnyilat-kozattal.

Vasárnap, a reggeli szeles, szomorkás idõ után az Úristen délre ragyogó nap-sütéssel örvendeztetett meg bennünket. Miközben a kertben, két bográcsban Kul-csár Attila valamint Szanyi Miklós saját receptje alapján készítette a gulyást, az is-

� d Örömmondó 2015. Szeptember 2015. Szeptember Örömmondó d �

tentisztelet után, az elõtérben elhelyezett asztalokon az asszonytestvérek fi nom sü-teményei fogadták a gyülekezeti ünnepre érkezõket. Az altemplomban folytatódott a gyülekezeti nap, ahol a már megterített asztaloknál egyházközségünk új tagjai mutatkoztak be. Lelkipásztorunk, Berta Zsolt mindegyiküknek emlékül egy kis ajándékot adott át, amely nem volt más, mint a templomkert egy-egy kövecskéje, rajta az új gyülekezeti tag nevével és egy bibliai igehellyel, az 1Pét 2,5-tel.

Közel hatvanan ültük körül az aszta-lokat, az ebéd elõtti imádság után mon-danom sem kell, hogy mindkét bogrács kiürült. Jutott mindenkinek a fi nom, íz-letes gulyásokból. A közös ebédet az asz-taltársaságoknál kialakult beszélgetések tettek még emlékezetesebbé. Ebéd után pedig Ónodi Szabó Lajos építész, temp-lomunk és a parókia épületének tervezõje vetített képeken bemutatta a leendõ pa-rókia terveit, és válaszolt az érdeklõdõk kérdéseire.

Noha olykor sok akadálya van an-nak, hogy a gyülekezeti tagok számára meghirdetett minden összejövetelen

részt vegyünk, és a Budapesti Svábhegyi Református Egyházközség lapjából, az Örömmondóból is sok mindent megtud-hatunk, akik kíváncsiak vagyunk a gyüle-kezet életére, sorsára, jövõjére, de ha gya-korolni, ápolni, erõsíteni akarjuk hitüket, érdemes minden közösségépítõ alkalmat kihasználnunk, mert az idõ gyorsan mú-lik. Hiszem, hogy az idei gyülekezeti nap sok testvérünknek adhatott lelki útra-valót, amely megerõsíthette a svábhegyi református közösséghez való tartozását a hétköznapokban is!

(Béres)

Visszapillantó tükör Visszapillantó tükör

A maradéki református és katolikus közösség budapesti (svábhegyi) látogatása

Maradék községbõl érkezett egy kisebb autóbusznyi küldöttség Budapestre jú-nius 26-28-ig vasárnapig, református lelkészük, Halász Dániel tiszteletes úr vezetésével.

Maradék a Duna délvidéki részén túl, a Duna-Száva közén található a Szerémség-ben, Karlócától, a törökkel történt béke-kötés helyszínétõl nem túl távol, Belgrád (Nándorfehérvár) és Pétervárad közti, szerb-magyar vegyes lakosságú község-ben, ahol nehéz sorsú, nyelvszigeti elzárt-ságban élõ, kb. 400 lelkes szórvány ma-gyar közösség, amely magyarságát máig megtartotta.

Idézem Schön György szervezõ levelét:„A maradéki kapcsolatnak több éves

elõzménye van, csak a legutóbbiakat sorolnám fel („a régi baráti kapcsolat Elemérrel, Szanyi Miklóssal, és még a to rontálvásárhelyi kapcsolat is ott van a régebbi elõzmények között...)

2011-ben és 2012-ben Pannonia Sacrás diákokkal voltunk Maradékon.

2013-ben a Városmajori Plébánia nagy-családosaival jártunk Maradékon (66 fõ)

2014-öszén a Jókais csoporttal (Kon-kolyék, Pálffyék, stb), egy 5 napos délvi-déki körút során jártunk Maradékon, és töltöttünk ott néhány felejthetetlen órát.

2015 januárjában sikeres jótékonysági estet rendeztek Budapesten a maradéki magyar oktatás megsegítésére.

2015 tavaszán a Városmajorban si-keres játékgyûjtési akciót szerveztünk a maradéki óvoda részére (ezeket célba is juttattuk).

Az ifjú maradéki lelkész, Halász Dá niel (Halász Béla délvidéki református püspök

úr fi a) 2 év alatt szépen elkezdte építeni a közösséget: iskolabusszal Újvidékre a magyar tagozatra küld néhány maradéki gyereket, magyar óvodát szervezett és ma-gyar anyanyelv-ápolást szervez.

Most rászánta magát, hogy egy ilyen (számukra óriási nagy) utat megszervez-zen. Tudtommal a Szerémségból ilyen utazásra évtizedek óta nem került sor. Tehát ez egy történelmi jeletõségû út volt.

Az ideutazás azt a célt szolgálja, hogy az elveszõben levõ maroknyi szerémsé-gi magyarság idelátogató képviselõinek ÉLMÉNYT adjunk. Szeretet-élményt, befogadást, barátkozást, együttlétet, ma-gyarság-, kapcsolat- és közösség élményt, és egy kis város-élményt.

Hiszek benne, hogy ez az õ megmara-dásukat segíteni fogja, és bizton állítom, hogy a mienket is...

Ez többet ér minden pénz- és könyv-adománynál. Abban is biztos vagyok, hogy mi is hasonló élményeket foguk kapni tûlük, ha nyitottak leszünk rá.”

Hozzánk a Svábhegyre szombat dél-után érkeztek a vendégek, ahol a temp-lomkertben láttuk õket vendégül egy bográcsos vacsorára, beszélgetésre, kö-zös éneklésre. Gyülekezetünk diakóniai gyûjtést szervezett számukra. Vasárnap a hívek részt vettek az istentiszteletünkön, az igehirdetés szolgálatát lelkészük, Ha-lász Dániel végezte köztünk, majd az al-templomi ebédet követõen, élményekkel gazdagon utaztak haza.

Igazi befogadó szeretetben volt részük. Ez úton is nagyon köszönjük a sok fel-ajánlást és segítséget az ittlétük sikeressé tételéhez.

� d Örömmondó 2015. SzeptemberÚtravaló 2015. Szeptember Örömmondó d �Útravaló

Kicsik és Nagyok együtt a Bizalom fényébenBerekfürdõ – nyári tábor

Ez évben július 1–5-ig gyûlt össze a Sváb-hegyiek apraja, nagyja a szokásos évi lelki-szellemi felfrissülésre, 2012 után ismét Berekfürdõn. E szép, csendes és a kü lönbözõ korosztályok igényeit fi gye-lembe vevõ környezetben – a Megbékélés Házában – alkalmunk nyílt az elcsende-sülésre,- ismereteink és önismeretünk mélyítésére a központi témánkban, mely – a bizalom volt.

Lelkipásztoraink vezetésével a Szent-írás tükrében elevenedett meg ez a foga-lomnál sokkal több, kapcsolatainkat-, cselekedeteinket meghatározó kisugár-zás, „õsbizalom”, mely az Atya által már a teremtéskor megadatott nekünk, s mely „tõkével” eleink és mi is oly sokszor nem tudunk élni, ill. elvesztegetjük, vissza-élünk vele. A Szentírás azonban mind-nyájunknak kínál „gyógymódot”, egészen

kicsiktõl – pólyás kortól – a szülõkön ke-resztül az érett felnõtt és az „õszbehajló” korig, lássuk hogyan éltük meg ezt az együtt töltött napokban. A szerdai talál-kozás fi nom ebéddel és az ezt követõ vi-dám szabadtéri ismerkedéssel kezdõdött, melynek frissességérõl az Osváth család gondoskodott. A szellemes játékban ve-zetésükkel Izrael 12 törzsére osztódtunk és 1-2 tulajdonságunk titkos megneve-zésével (papírcédulán) kellett egymást felismernünk, majd jöhetett a „torna” szójáték és a fi liszteusok üldözése (lufi pukkasztásokkal). Ezt követõen bevo-nultunk egy „spagetti torony” építésre, melyet – láss csodát – Osváthné Katalin csapata nyert meg 68 cm-s magassággal.

Mindnyájan nagyon élveztük ezt a gondosan, szellemesen megtervezett per-gõ délutánt, köszönet érte!

Visszapillantó tükör

Ezt követõen szabad program és fi -nom, meleg vacsora várt ránk és kez dõd-hetett az esti áhítat.

Mányi Dániel és csapata – fi atalok Dani bácsija – által összeállított új, ifjú-sági énekeskönyvbõl – borítóján temp-lomunk új, tornyos fotójával – kezdtük az éneklést, szokás szerint nagyszámú énekválasztással.

Az esti alapigék: 2 Mózes 3,14-15. ill. 4,1-17. versek voltak.

Láthattuk, nemcsak mi vagyunk sok-szor bizalmatlanok,- kishitûek Istennel szemben, hanem Mózes is az volt, Isten mégis megbocsátott neki, sõt alkalmassá tette a feladatra, és velünk is, ma is meg-cselekszi ezeket.

Az áhítatot követõen a mozgalmas napot egy – Bartók Júlia által megszerve-zett teaesttel zártuk – mely szintén nem volt „korhatáros”. A fi atalok játszottak és

a felnõttek is – a gondolataikkal a fi nom – házilag készített, hazulról hozott süte-ményeket lakmározva.

Másnap, 2-án a 8 órás reggeli imakö-zösség, és ezt követõ reggeli után 1030-kor közös énekléssel és imával kezdtünk, majd ezt követõen csoportokra tagozód-tunk és folytattuk központi témánk a „bi-zalom” együttes értelmezését, esetenként, – ha néha észrevétlenül is – megélését, megtapasztalását.

A csoportok jól elkülönültek egymás-tól:– a legkisebbek (0-3 évig) az édesanyák-

kal a Parti család köré csoportosultak,– az eggyel nagyobbak (4-6 évesek) Mányi

Dani bácsival– az iskolások Longa Annával és Osváth

Katalinnal éneklés és a kiválasztott bibliai szakaszok átbeszélése után ké-zimunkázással töltötték a délelõttöt.

Visszapillantó tükör

� d Örömmondó 2015. SzeptemberÚtravaló 2015. Szeptember Örömmondó d Útravaló

Igen szép alkotások születtek mindkét csoportban, amit aztán joggal dicse-kedve mutogatták a szülõknek. (királyi koronák, álarcok, rajzok, gyöngyfüzé-rek)

– A felnõttek két kb. egyenlõ csoport-ban, – lelkipásztoraink: Berta Zsolt és Korpos Orsolya által vezetve – folytat-ták a „bizalom” igei és emberi vonat-kozásaiban való elmélyülést – úgymint õsbizalom – a teremtéskor az Atyától adományozottan és a „bizalom” meg-jelenési, – kapcsolódási formái:

– Ember-ember között,– Ember- Isten között,– az Atya és a Fiú (Jézus Krisztus) között.– Láthattuk milyen törékeny az ember-

ember közti bizalom, kivétel talán az Anya (szülõ) – gyermek közti bizalom, mely magán viseli az Atyától kapott „õsbizalom” jegyeit.Az elsõ alkalommal a „bizalom” ki-

alakulását és kapcsolati formáit tekin-tettük át .

A következõ napokban a bizalom kitel-jesedését, annak gyümölcseit, lemérhetõ, megtapasztalható eredményeit boncol-gattuk az ige alapján. Mózes megtapasz-talja, hogy Isten mögéjük áll, – 10 csapás, a népét kihozza Egyiptomból (2 Mózes 13,20-22, 14,1-14), Dániel próféta a tü-zes kemencében – gyerekfoglalkozás. Esti fi lm (felnõtteknek): Lavina címmel, mely szemléletesen bemutatja a bizalom-vesztést, majd az újra visszakapaszkodást. Láthattuk Dávid és Jonathán (1 Sám. 19,1-10; 20,1-17,24-34.) kapcsolatában a bizalom kiteljesedését, Jonathán az éle-tét kockáztatta a barátjáért, mi meddig tudunk, merünk elmenni?

Játékos példa a „harangjáték” – be-csukott szemmel eldõlünk, vajon meg-fognak-e, megbízhatom-e a társaimban? Mi gátol minket az Atya és köztem lévõ

Visszapillantó tükör

bizalomban, esetleg bizalomvesztésben (73. zsoltár).

Az Atya – Fiú kapcsolat örök, megin-gathatatlan.

Nekünk ebbõl kell erõt merítenünk az életben, mindamellett külön jegyei is van-nak az ember-ember közti bizalomnak úgymint: tisztesség, szándék, képesség és ezek eredményeinek összessége.

Lsd. Stephen M.R.Covey és Rebecca R. Menrill: A bizalom sebessége – fa képe: gyökerek – tisztesség, törzs – szándék, jellem, ágak – képességek; levelek, gyü-mölcsök – eredmények.

Negatív példa: Anániás és Safi ra törté-nete – Ap.Csel. 5,1-11.

Isten elõtt nem állhatunk meg hazug-ságban, de van Krisztusunk, aki lemosta vérével hazugságainkat.

A mi eszközeink a beismerés, bocsá-natkérés, megbánás, majd megbocsátás a másiknak (1. Mózes 42-45.rész – József megbocsát testvéreinek).

Isten a felénk irányuló nagy kegyelmét a tékozló fi ú történetében tárja elénk. (Lukács 15, 11-24)

A sok-sok példa és magunkba tekintés után jó volt a záró esti tábortûznél való kitárulkozásunk, amiben sokat segített az Anna által kapott ige, amelyek a vallo-mások szerint, és ez én esetemben is így volt – „testreszabott” volt: „…tartsátok meg magatokat Isten szeretetében,várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.” Júd.21. és egy lány által hú-zott ige: „Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhata-tosságára.” 2.Thessz.3,5.

Az igazi nyári kánikulában felüdülést nyújtott délutánonként a Berekfürdõi strand vagy éppen a Tisza tavi Ökopark.

Ezért a lelki – testi felüdülésért Isten-nek hála, a szervezõknek és segítõknek pedig köszönetünk fejezzük ki. Köszönet Darvas Nikinek a pontos jegyzetelésért. Szeretettel, Nemes Károly – Karcsi bácsi

Visszapillantó tükör

� d Örömmondó 2015. Szeptember 2015. Szeptember Örömmondó d

Berekfürdõn a gyülekezettel2015. július 1-5.

Szerda reggel az egész család nagy iz-galom és sietség közepette elindult Berekfürdõre. Az odavezetõ út a nagy melegben még hosszabbnak és fárasz-tóbbnak tûnt. Elvittük magunkkal a ku-tyámat is, aki szintén nehezen bírta a 2 órás utat az autóban. Amikor megérkez-tünk fi nom, kiadós ebédet kaptunk. Az ebéd után Zs-bá (a Tiszteletes) kihirdet-te a délutáni programot. 3-kor Osváth Szabolcs vezetésével egy ismerkedõs já-tékban vett részt a gyülekezet. A játékos vetélkedõben csoportokra oszlottunk és így kellett különbözõ feladatokat teljesíteni. Amikor a játéknak vége lett, többen úgy döntöttek, hogy kipróbálják a berekfürdõi strandot.

Este vacsi után Zs-bá tartotta az esti áhítatot, amit képekkel színesített. Az áhítaton Mózes történetével foglalkoztak

a felnõttek, a kicsik és a nagyok pedig Dá-niellel. Az esti áhítatok nekem különösen tetszettek. Végül a nap zárásaként tartot-tunk egy teaházat.

Másnap egy reggelivel indítottuk a na-punkat, amit a délelõtti áhítat követett. Ezen a felnõttek és a gyerekek külön cso-portban voltak. A felnõtteket Orsi és ki más, mint Zs-bá vezette. A kisebb gyere-kekre Mányi Dani és pár anyuka fi gyelt, a nagyobbakra Longa Anna és Kis-Petik Kati. A délelõtti áhítat kb. délig tartott. Az ebéd fél 1-kor kezdõdött és 1-ig tar-tott. Ebéd után a terv az volt, hogy elme-gyünk autókkal a Tisza-tavi Öko Cent-rumba, Poroszlóra. Elég kevés jelentkezõ volt, de ennek ellenére egy kis csapat 3 autóval elindult a helyszínre. Nagyon sok érdekességet tudhattunk meg a Tisza élõvilágáról. Én, Orsi és természetesen Zs-

Visszapillantó tükör

bá együtt jártuk be az egészet. Néhol itt-ott eltévedtünk, hisz az Öko Centrumban meglehetõsen sok dolgot tekinthettünk meg.

Végül sor került egy kis hajótúrára is, ami gyönyörû volt. Nagyon sok madarat láthattunk a bakcsótól elkezdve a szürke gémig. Nekem ez a program volt az egyik kedvencem, annak ellenére, hogy 3 éve már jártam itt. Kicsit lekéstük a vacsorát, de ezt nem nagyon bántuk. Ezt követõen áhítat volt Zs-bá irányításával, illetve egy izgalmas fi lm, aminek a címe: „Lavina”.

Harmadnap reggelivel kezdtünk és délelõtti áhítattal folytattuk. Az ebédet követõen várt ránk a strandolás a bor-zasztó melegben. Sokat csúszdáztunk és játszottunk a felújított strandon, illetve a hideg fagyi sem maradhatott el. Ezen az estén Orsi tartotta az áhítatot, amit ezt egy közös, vicces játék követte. A ne-gyedik napot egy fi nom reggeli és egy dél-elõtti áhítat nyitotta.

Az ebéd után egyeztettük a progra-mot. Elvileg biciklitúra lett volna, de ez a tikkasztó hõség miatt elmaradt. Ezért egyértelmûen a strand gyõzött mindenkinél. A frissítõ strandolás után megvacsiztunk, majd Orsi megtartotta az utolsó esti áhítatot, amit egy közös tá-bor tûz követett, ahol mindenki elmond-ta, hogy milyennek érezte ezt a pár napot, és hogy érezte magát. Aznap este/éjszaka Majka és Curtis adott koncertet a stran-don, ezért nem tudtunk aludni. – Az utol-só napon már a pakolásé és a ké szü lõ désé volt a fõszerep, de nem maradhattak el az áhítatok és az ebéd sem. Ezt követõen már mindenki indult haza Budapestre.

Hát így ért véget ez a pár nap, ami sze-rintem mindenki számára egy lelki és egy testi feltöltõdés volt. Én nagyon élveztem és szerintem az összes 66 fõ is. Remélem, még sokszor eljutok ide, akár egyedül/ családdal/gyülekezettel.

Berta Bogi

Visszapillantó tükör

� d Örömmondó 2015. Szeptember 2015. Szeptember Örömmondó d �

Az élet játéka

Fent, Nógrád megyében, a Börzsöny lá-bánál van egy apró falucska, ami nyu-galmas csendjével és festõi szépségével igazi különlegesség. Rendezett házak, zöldellõ kertek és egy csillogó tó fogadja a kis, piros vonatról leszálló látogatókat, akik nem is hiszik, hogy csak alig 60 ki-lométert utaztak Budapesttõl. Augusz-tus elsõ hetében abban a szerencsében volt részünk, hogy ebben a környezetben, Berkenyén tölthettük el szokásos nyári ifi -hetünket, ami igazi feltöltõdés volt a résztvevõknek.

A hétfõi megérkezést követõen ellá-togattunk a szomszédos Nógrád faluba, ahol a várromnál játékkal töltöttük a dél-utánt. A kis csapathoz idén is csatlako-

zott négy határon túli fi atal, akik hamar megtalálták a közös hangot a budapesti ifi sekkel, így a játékokat mindannyian élvezték.

Eheti témánk maga az élet volt, mely-nek különbözõ szegmenseit tárgyaltuk a délelõttök során. Szóba kerültek a tár-sas kapcsolatok, a pénz, a szabadidõ és munka, melyekrõl mind érdemes beszél-ni – és melyekrõl sajnos hétköznapjaink során nem tudunk eleget beszélgetni. Orsi irányítása alatt, különbözõ játékos feladatok segítségével, mélyedhettünk el az élet komoly kérdéseiben, és így valódi beszélgetések kerekedtek ebédig. Az ifi sek elõtt sok döntés áll még, a következõ évek komoly kihívásokat tartogatnak számuk-

Visszapillantó tükör Visszapillantó tükör

ra, pont emiatt jó, hogy az ilyen heteken õszintén beszélhetnek nézeteikrõl, és megismerhetnek más véleményeket is.

Az esti áhítatok során a vak Bartimeus történetét tanulmányoztuk és bár a Bib-liában ez csupán egy rövid elbeszélés, Zsolt bácsi segítségével sokat tanulhat-tunk belõle önmagunkról és a minket körülvevõ világról. Minden este új üzene-tekkel gazdagodtunk, és szívünkbe vés-hettük, mennyire fontos odafi gyelnünk egymásra és embertársainkra.

A napokat izgalmas foglalkozások tet-ték még színesebbé, a fi atalok kipróbál-hatták, milyen a korongozás vagy éppen egy bõrdíszmûves tevékenysége. Kezeik alatt egyedi tálak, bögrék és gyertyatar-tók születtek, két nappal késõbb pedig igazán szép karkötõk és kulcstartók bõrbõl. A rekkenõ hõség miatt a héten kétszer is ellátogathattunk a váci strand-

ra, ahol kellemes délutánokat töltöttünk el. A gondtalan úszkálás után, szállásadó-ink jóvoltából, különleges, kemencében sült ételeket kóstolhattunk vacsorára. A kenyérlángos elõkészítésében boldo-gan segédkeztek az ifi s lányok is, így még jobban esett az étel, még egyedülállóbbak voltak az ízek.

A Berkenyén töltött hat nap nyu-galmasan és vidáman telt, könnyedén feltöltõdhettek a résztvevõk. Az délelõtti beszélgetések, az ebéd utáni szabadidõ és az esti fi lmnézések hangulata még sokáig elkísért és egy ilyen hét után nem is volt nehéz hazatérni. Egy olyan forró nyáron, mint, ami mögöttünk áll, igazi felüdülés volt kiszabadulni a fülledt városból és olyan kérdésekkel foglalkozni, melyek valójában mindennapjaink építõkövei.

Farkas Zsuzsanna

� d Örömmondó 2015. SzeptemberÚtravaló 2015. Szeptember Örömmondó d �Visszapillantó tükör

Együtt zártuk, együtt nyitottuk a tanévet

Minden tanév elején és végén, immár hagyományosan, hittanos gyerekekkel és szülõkkel telik meg a templom. A zsi-bongás és a lelkesedés – ami a tanév vé-gén talán kicsit nagyobb, mint az elején – örömteli, pezsdítõ a gyülekezet egészé-

nek. Errõl tanúskodott a tanévzáró is-tentiszteleten, hogy az ifjúsági zenekar vezetésével együtt énekelték és mutogat-ták idõsek és fi atalok, „emeld fel a kezed, és áldjad Õt”.

Évrõl-évre, a hit és erkölcstan órák fel-me nõ rendszerben való bevezetése által és az óvodai hittancsoportok növekedé-sével egyre több gyerekhez juthat el az evangélium, és Istennek hála, a gyerekek közül egyre többen jönnek el szülõkkel, testvérekkel az istentiszteletekre, a tan-órákon egyre kevesebbeknek kell külön elmagyarázni, hol is van az a templom, ahol Zsolt bácsi és Orsi néni a lelkész. Az idei tanévnyitónkon már a Harmath Arte-misszel kibõvült tanítói csapattal fogad-hattuk a gyerekeket, és imádkozhattunk, énekelhettünk együtt azért, hogy Isten Salamonhoz hasonlóan gazdagítson mindannyiunkat az alázatban, hûségben, bölcsességben, hitben, szeretetben.

Az istentiszteletek utáni szeretetven-dégség mindig jó lehetõség arra, hogy az újonnan érkezõket megszólítsuk, bevon-juk a közösségbe. Azokat pedig, akik már korábban is jártak nálunk, ismerõsként köszöntsük, és hívjuk más alkalmakra is. Arra kérek mindenkit, hogy a templo-mi alkalmakon kívül is „ismerjük meg”, szólítsuk meg egymást az utcán, a közért-ben, a postán is. Tartsuk számon, hoz-zánk tartozóként azokat a gyerekeket, szülõket, akik ilyen módon ránk bízat-tak. Hadd mondhassuk, énekelhessük mindenkinek, aki lát bennünket, „lássa meg a szemed az Üdvözítõt”. Lássák meg a közöttük lévõ szeretet által, hogy mi az Õ tanítványai vagyunk.

Korpos Orsolya

ÕSZ

Uram, búcsúzik az élet,mert a gyümölcsök megértek,meleg nyárnak vége lett.Elszáll a vándormadár is,és megborzong a virág is.Hullanak a levelekaranyszínû szemfödélnek.Egyre csendesebb az ének.De borongós ég alattmost az õszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,és elémírod az égenvándormadarak jelét,hogy mélyen szívembe rejtsem,vándorvoltom ne felejtsem,vándoroljak Tefeléd.Mind korábban itt az este.Megért a szõlõ gerezdje.Hadd mondjak, Uram, neked,mindezért dícséretet.

Köszönetet a ködért is,a lehulló levélért is,minden gyümölcsért a fán.Röptéért vándormadárnak.Hirdessétek, könnyû szárnyak,hogy van melegebb hazám!Át a ködön, át az éjenédes zengéssel kísérjendérbelepte rétekenõszi hálaénekem!

TÚRMEZEI ERZSÉBET

Komatáltól a katedráigInterjú Harmath Artemisszel

Az Örömmondó lapjain keresztül közelebbrõl is megismerhetik olvasóink a svábhegyi református gyülekezet tagjait is. Sorozatunkban ezúttal egy szellemi-lelki gazdagságot rejtõ ifjú édesanyával beszélgettem, miközben kisfi a, a kétéves Zsigmond a templom gyerekszobájában játszott. Harmath Artemiszt abból az apropóból is kerestem meg, mert a közelmúltban jelent meg harmadik könyve. Az elsõ címe Kacér romok, a második Weöres Sándorról szól, a harmadik az Es-küdj!. Alcíme: Amit egy nõnek feltétlenül tudni kell.

– A harmadik könyvére, az Esküdj!re hívta fel fi gyelmemet Ágai László presbiter, és arra gondoltam, milyen üzenetei lehetnek számunkra a szerzõnek, akire bizonyára a gyülekezeti tagjaink is kíváncsiak. De elõször a gyökerekrõl kérdezem…

– Ha szabad, rögtön összefûzöm a har-madik könyvemmel a választ, mert a csa-ládi körülményeim vezettek elsõsorban oda, hogy ezt a könyvet meg szerettem volna írni, mert az én családomban min-denki elvált. Felmenõim, nagyszüleim, szüleim, olyan generációkban, ahol ez nem volt szokás. A férjem családjában sem a legtökéletesebb családi minta mûködött, úgyhogy nekünk nagyon-nagy feladat volt megtalálni a párunkat, és családban, illetve házasságban élni. Az Esküdj! a házasság körüli ünnepekrõl szóló könyvem.

– Milyen emléket õriz szüleirõl?– Édesapámtól is és édesanyámtól is

nagyon sok életszeretetet kaptam, õk rendkívül tudnak örülni az élet apró dol-gainak is. Meglátják a szépséget is, és jó a problémamegoldó képességük, tehát nagyon gyorsan tudnak megoldást keres-ni és találni. Mindkettõjüktõl életvidám, társaságkedvelõ magatartást örököltem. Azon kívül a zene-, a mûvészet-, az iroda-

lom szeretetét. Szívesen voltam mindig kisgyerekek körében, sokat segítettem a családomnak, vigyáztam a gyerekekre, szerveztem nekik programot, és még so-rolhatnám a tõlük kapott kincseket.

– Hogyan teltek gyermekévei?– A második kerületben nõttem fel, ott

is szoros kapcsolatot ápoltam a szûkebb és a tágabb környezetemmel, részt vettem a közösségi akciókban. A már megszûnt Kosciuszkó Tádé zeneiskolába jártam, zongoráztam, a zene meghatározó volt az életemben. Késõbb viszont az irodalom felé vettem az ívet.

– Hol szerzett diplomát?– A Károli Gáspár Református Egye-

temen végeztem magyar szakon, az egye-tem fõiskolai karán hittanoktató szakon, és az ELTÉ-n doktoráltam irodalomtudo-mányból.

– Mióta publikál?– Az egyetemet roppantul szerettem,

a fi nnugrisztika kivételével minden tan-tárgyra szívesen készültem. Országos tanítási versenyen is részt vettem, és az OTDK-n, az Országos Tudományos Diákköri Konferencián kétszer is. Nagy megtiszteltetés és óriási élmény volt, hogy a másodikon egy zsûritag érdeklõdött, hogy megjelenhetne-e a versenymunkám

Életút

� d Örömmondó 2015. SzeptemberÚtravaló ÚtravalóÉletút

az Alföld-folyóiratban. Onnantól kezdve, azaz az egyetem utolsó évétõl publikálok rendszeresen.

– A doktori disszertációjában fõként Weö-res Sándor verseit elemzi. Mi vezette oda, hogy õt válassza?

– Ez is a családomból jön. Azt hi-szem, legtöbbünknél Weöres Sándornak – „gyer mekversei” miatt – már gyerek-korban ismerõsen cseng a neve. Weöres ritmusain, szókincsén nõttem fel, általá-nos iskolában már hallatlanul izgalmas-nak találtam egyéb mûveit is. Nemcsak a ritmikus verseit, ha-nem a mûfaji-érzelmi sokszínûséget, a já-tékosságot, ame-lyik mindhárom mûnemben megjele-nik nála. A gimnáziu-mi, illetve az egyetemi éveim alatt behatób-ban foglalkoztatott ez a sokszínûség, illet-ve hogy megismerjem, mi a titka Weöresnek, mitõl lehet ennyire élõ?. A mûveirõl szóló tanulmánykötetem elsõsorban a költészetére koncentrál, azon belül is sok olyan költeményre, ami nem került az irodalomtörténet, az iro-dalomtudomány fókuszába. Azt szeret-tem volna ezzel a könyvvel megmutatni, hogy mennyire friss ma is Weöres Sándor költészete, milyen kevéssé adjuk meg neki azt a rangot, ami járna neki. Ebbõl a célból kortárs költõk mûveivel vetettem össze az õ poétikáját, még pedig azért, hogy kitûnjön, hogy az a fajta innovatív szemléletmód, ami az övé volt, az máig is korszerûnek számít a fi atalabb nemze-

dékek költészetében. Amit ma sokakban kedvelünk, bizonyos költõi eljárásokat, vagy megszólalásmódot, az Weöresnél már megvan.

– Az irodalom területén jegyezte el magát, ez meghatározta a párválasztását is.

– Meghatározta, de nem így terveztem. Hozott az élet meglepetéseket. Például a páromat akkor ismertem meg, amikor azt gondoltam, hogy legalább egy évig férfi közelében sem leszek. Ugyanis elmentem Berlinbe kutatni, miközben egy család-

nál bébiszitterkedtem. Pont akkor találkoz-tam Jánossal egy né-met irodalmi rendez-vényen, ahová más miatt mentem el.

– Mikor határozták el, hogy itt fognak élni a Svábhegyen?

– Én biztos voltam abban, hogy Budán szeretnék élni, nekem már gyerekkoromban is meghatározó volt az itteni atmoszféra, a közösségeim. Házas-ságkötésünkkor kö-zös lakást kerestünk,

és így találtunk egy olyan albérletet, ami-be mind a ketten rögtön beleszerettünk. Kedves ismerõsök lakása volt ez a Béla ki-rály úton, baráti áron, ahol aztán közös életünket kezdtük. Aztán a gyermekek születése miatt lakást kellett váltanunk, a sok lépcsõ miatt nem tudtunk marad-ni. Pocak, kisbaba, babakocsi, ezt a hár-mat nem tudtam a hetven lépcsõfokon föl-le szállítani, kellett keresnünk egy másik lakást, amely babákkal, babako-csival könnyebben megközelíthetõ. Sokat imádkoztunk azért, hogy maradhassunk

2015. Szeptember Örömmondó d �

a környéken, és az édesanyám közelében, aki rengeteget segít nekünk. Amikor jöt-tek a gyerekek, gyermekes anyukákkal ismerkedtem meg. Rajtuk keresztül ide kötõdöm elsõsorban, a Svábhegyhez.

– Azóta van kapcsolata a svábhegyi refor-mátus gyülekezettel?

– A kapcsolatom több szálon indult. Bob Enet beosztott lelkészvolt az elsõ ka-pocs a gyülekezethez, hiszen õt gyerekko-romból, a református Tálentum táborból ismerem. A Tálentum egy tehetséggon-dozó tábor volt református fi ataloknak, ahová meghívásos alapon történt a rész-vétel. Ott megismertük egymás mûvészi kezdeményezéseit, aztán valaki folytatta a mûvészi pályát, valaki nem. Állapotosan már nem tudtam a Budai gyülekezetbe eljutni, ahová tizenkét évig tartoztam, és ahol a gyerekmisszióban tevékenyked-tem, úgyhogy ide kezdtem járni. Rögtön megtetszett, hogy kisgyermekesekre nyi-tott volt a gyülekezet, sokcsaládos prog-ramon részt tudtunk venni. Elõször az anyukákon, közülük is elsõ sorban Parti Juditon keresztül ismertem meg a gyüle-kezetet. Õk, a mamák szerveztek komatá-lat nekem, ami életem egyik felejthetetlen élménye volt. Vadidegen emberek állítot-tak be reggel 8-kor háromfogásos me-nüsorral, amikor én még a csecsemõvel a karomon próbáltam valahogy magam-hoz térni az „átmulatott” éjszaka után. Így ismertem meg sok kedves asszonyt, akikkel azóta is ápolom a kapcsolatot, és többekkel imádságban is hordozzuk egymást.

– Hogyan kapcsolódott be a gyülekezet éle-tébe?

– Az Úr így intézte… Nagyon lefog-lalt, hogy a két kicsivel, akik között csak egy év a korkülönbség, otthon túléljünk minden napot. Szép lassan könnyebb lett

a helyzetem, fõleg azzal, hogy tavasszal a templomhoz is közelebb költöztünk. Itt van udvarunk, minden közel van dupla-babakocsisan is, sokkal kényelmesebb lett az élet gyerekekkel. Közel vannak, ma-radtak azok a személyek, akik fontosak számunkra. Végre rendszeresen eljutunk az istentiszteletre. Lassan a lelkem is fel-szabadult, hogy megkérdezzem Istentõl, mi a szándéka velem. Így értettem meg, hogy igent kell felelnem arra a hívásra, hogy a Svábhegyen lehet gyerekeknek az Úr Jézusról beszélni. Két-három éve csak éneket tanítottam a piciknek a ba-ba-mama körön, miközben Ágoston fi am kendõben szunyókált a hasamon.

– Õsztõl a hitoktatást is elvállalta az iskolá-ban. Milyenek voltak az elsõ órák?

– Óriási élmény volt, így, anyukaként visszamenni a tanterembe. Tíz év után újra hittantanárként. Kezdõként lelki-ismeretesen készültem, imádkoztam, hogy mindig azt tudjam a gyerekeknek átadni, amit az Úr üzen nekem és rajtam keresztül nekik. Óriási felelõsségnek él-tem ezt meg, ami kicsit nyomasztott is ti-zennyolc-húsz évesen. Bármi, amit vagy, ahogy az Úrról mondok, az õbennük megmaradhat. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mondatokat ejtek ki a szá-mon. Hogy hogyan élek. És ki mondhatja magáról, hogy ismeri az Istent? De azt hi-szem, hogy a mindenféle, pozitív-negatív élettapasztalattal a hátam mögött, csa-ládanyaként úgy érzem, koncentráltab-ban tudok Jézusra mutatni, mert a sok tapasztalat bátrabbá tesz a hitvallásban

– Adódik a kérdés, Önt ki vezette Jézushoz?– Én gyerekkoromban tértem meg,

körülbelül 12 éves koromban, és magam kértem a keresztelésemet. A szüleim ak-kor még nem voltak hívõk. Édesanyám késõbb megtért a pasaréti református gyü-

Életút

� d Örömmondó 2015. SzeptemberÚtravaló 2015. Szeptember Örömmondó d Életút

lekezetben, és a hitben a legmeggyõzõbb példa lett a számomra. Engem annak idején Isten csodálatos világa vezetett az Úrhoz. Felnéztem a csillagos égre, és úgy éreztem, hogy ez nem lehet véletlen. Akkor el kezdtem kutatni, hogy ki le-het Isten. Még egészen kicsi koromban nõnemûnek képzeltem, talán nem vélet-lenül, hiszen édesanyám egyedül nevelt engem. A magyarszecsõdi református gyülekezetbe kerültünk, ahol Ferenczi Sándor lelkész beszélt nekem elõször Jé-zusról, illetve Budapesten Hegedûs Zsu-

zsanna, Hegedûs Lóránt püspök lánya, aki a gyermek istentiszteleten keresztül fordított Jézushoz. Mindig gitárral érke-zett, gyönyörûen énekelt, és az a szeretet, az az öröm, ami belõle áradt Jézus felé, azonnal megragadott. Rengeteg kérdé-sem volt, amit aztán a hittanórákon neki és testvérének, Hegedûs Gyöngyinek, illetve férjének, Balla Péter hittantaná-romnak tettem föl. Péter, aki azóta a Ká-roli Református Egyetem rektora, úgy emlékszik, hogy fogós kérdéseim voltak, melyek még õt is zavarba hozták. Nem adtam magam könnyen a hitnek, nem azonnal engedtem be Jézust a szívembe. Volt egy konkrét élményem, amit megté-résnek nevezek. Egy különleges túra so-rán ért engem. Édesanyám szervezett egy színjátszó kört Magyarszecsõdön, amely-hez a lelkészgyerekek is csatlakoztak. A próbák után összeállt az elõadás, és mi halványlila vászonruhában elindultunk egy echós szekérrel, amit póniló húzott, az akkor indult pápai református kollé-gium javára gyûjteni. A falvakban mindig óriási szeretettel fogadtak bennünket, elõadtuk a színdarabot, megismerked-tünk a helyiekkel, gyûjtöttük a pénzt, amit aztán átadtunk a pápaiaknak. Ezen az úton az egyik éjjel egy üres parókián szálltunk meg. Késõ este Ferenczi Sán-dor összehívta a csapatot a templomba. Körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét, és õ Jézust hívta közénk. Azt is mondta, hogy aki szeretné, elfogadhatja, hogy Jé-zus legyen az élete királya. De akkor Õ lesz a fõnök. Elénekeltük a református éneket: „Jöjj királyom, Jézusom, szívemet, íme, megnyitom…” Ezután az alkalom után úgy éreztem, valami történt, nem én cselekedtem, hanem az Úr megszólított, és azt várja tõlem, hogy õt fogadjam el az életem királyának.

ANGYALSZÁRNY-MINTÁS MENNYEZET…

Angyalszárny-mintás mennyezet(erre a stukkó szó kevés!)õrködik nyugtalan álmaink felett;lassít-csitít e város,ablakunkból – míg védve védszobánk, e gipszhímzéses menedék – éppen Luther, s Melanchthoniker-szobrára látok.Lehúzzák vállukata súlyos bronztalárok,így állnak itt:egy nagydarab és egy keszeg,komoly, istenes férfi ú;kezükben szent könyv,de olykor felnéznek titkonWittenberg egére,ahol fejük felettincselkedik-lebegegy-egy vidám felhõgyerek.

Wittenbergben, a Cranach-házban, 2014. július 24-én

PETRÕCZI ÉVA

– Gyermekeinek is beszél már Jézusról?– Komolyan veszem, hogy akár egész

kicsi gyermekkorban is meg lehet térni. Ágoston három éves, Zsigmond kettõ. Esténként az életükkel kapcsolatos dol-gokért imádkozom. Énekelni is nagyon szeretnek. De a saját gyerekeink elsõ sor-ban úgyis az életünket nézik, a tetteink-ben megjelenõ vagy azokból hiányzó hitet fogják fi gyelni. Nagy kihívás ez nekünk. Az édesanyám hite biztosan példamuta-tó lesz nekik, az elsõ Bibliájukat is tõle kapták.

– Van-e olyan kedves éneke, amely különö-sen a szívéhez nõtt?

– Az esküvõre választott énekünk, az „Áldjad én lelkem a dicsõség erõs kirá-lyát…” Még a Budai gyülekezetben ismer-tem meg Kovács Gergely lelkipásztort. Gergõ Hidegkútra ment lelkésznek, ezért ott volt az esküvõnk abban a pici temp-lomban. Jánosnak Debrecenhez kötõdtek református emlékei, Budapesten kereste a helyét, és Gergõ volt az a lelkész, akivel itt elõször tudott komolyan a hitrõl be-szélgetni a házasságra felkészítõ beszél-getésen.

– És van-e vezérigéje?– Az esküvõi igénk, azóta is az elsõ

helyen van, sokat forgatom magamban: „ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanazt cselekedjétek”.

– Utolsó kérdésem: milyennek látja a sváb-hegyi gyülekezetet?

– A komatállal kapcsolódtam igazán a gyülekezethez, tehát a közösséget fõ-ként a kisgyermekesek élethelyzetbõl lá tom. Az anyukákkal kölcsönös segítõ kapcsolatba kerültem, például ruhát cse-rélünk, fölhívjuk egymást, imádkozunk egymásért. A komatálazás is tovább foly-tatódott, mások is részesültek belõle. Nagyon jó, hogy a gyerekekkel együtt

jöhetünk, és együtt hallgathatjuk az igét a gyerekszobában, ahonnan a karzatra is kiléphetünk. A gyülekezet is nyitott a picikre. Pár nagyon jó személyes kap-csolatom van itt. Havonta egyszer nálunk van a baba-mama kör, öröm, hogy együtt imádkozhatunk az anyukákkal, a gyere-kekkel, és megnyithatjuk magunkat az igének, hogy megtudjuk, az Úr miben akar bennünket változtatni. Hasonló, meglehetõsen kiszolgáltatott élethely-zetben vagyunk mi mamák, és ez gyor-san növeli a bizalmat egymás iránt, ami ilyenkor életmentõ lehet. De nem csak anyáktól kaptunk itt segítséget. Többen fuvaroztak már bennünket rövidebb-hosszabb távon, vagy jöttek épp házhoz ezzel-azzal, mert én nem tudtam kimoz-dulni. Remélem, ezt a kölcsönös nyitott-ságot idõvel a gyülekezet egyre több tagja felé és felõl meg tudom majd élni!

– Így legyen! Köszönöm az interjút!

Béres L. Attila

ÚGY ÉLJ

Úgy élj, hogy az egész világFigyeli minden léptedet,Látja, hogy õszintébb, tisztább vagy,S kutatja békességedet.Úgy élj, hogy az egész világÍtéli minden léptedet,Látja, hogy nem egyedül vagy,S kutatja gyengeségedet.Úgy élj, hogy az egész világBenned, Jézust ítéli meg.Szemükben Õ nem több, csak az,Akinek te képviseled.

BÁLINT ZOLTÁN

Életút

�� d Örömmondó 2015. Szeptember 2015. Szeptember Örömmondó d �

Kedves Gyerekek!

Elkezdõdött a tanév. Panni az iskolában már egy hónapja jár a hittanórára, és most úgy döntött, elmegy abba a templomba is, amirõl már olyan sokat hallott. Segítsetek neki megtalálni az oda vezetõ utat!

Gyerekeknek

Óvodai hitoktatás

Normafa ÓvodaHétfõ: 15,30–16,00 – 1. csoport16,00–16,30 – 2. csoport

Õzike ÓvodaSzerda: 15,30–16,00 – 1. csoport

KIMBI óvodaPéntek: 15,30–16,00 – 1. csoport14,30–15,00 – 2. csoport

Iskolai hitoktatás

Jókai Mór Általános IskolaHétfõ: 11,45–12,25 – 3. osztályHétfõ: 12,35–13,20 – 1. osztályHétfõ: 13,25–14,05 – 2. osztályKedd: 11,45–12,25 – 6. osztályKedd: 12,35–13,20 – 7. osztályKedd: 13,25–14,05 – 5. osztályKedd: 14,15–15,00 – 4. osztály

SOTE Gyakorló Általános Iskola

Szerda: 10,00–10,45 – 1. osztály 11,00–11,45 – 7. osztály12,00–12,45 – 6. osztály13,00–13,45 – 2. osztály

Csütörtök: 10,00–10,45 – 3. osztály

Hittanórák rendje a 2015–16-os tanévben

Gyerekeknek

Panni most már látta a templomot, és azt gondolta, lerajzolja, milyen lehet a holdfényben. A rajzzal sajnos csak félig készült el. Fejezd be, és színezd ki helyette!

�� d Örömmondó 2015. SzeptemberÚtravaló 2015. Szeptember Örömmondó d ��Útravaló

Szeptember 27-én, vasárnap 10 órakor az Õrbottyáni Református Sze-retetotthon Tábita csoportjának tagjai és kísérõik lesznek vendégeink. Az isten-tiszteleten igehirdetéssel szolgál Csõry-Czinkos Gergely az otthon lelkipásztora. Az alkalom után közös ebéden veszünk részt vendégeinkkel.

Október 16-18. között õszi gyüleke-zeti hétvégét szervezünk a Vér tes ben lévõ Pusz t avámra, a Malomerdõ Panzió és Üdülõbe.

Október 31-én, szombaton 18 óra-kor gyülekezetünk templomában tartjuk

a Reformáció ünnepét a XII. kerület pro-testáns híveivel közösen. Az úrvacsora-osztással egybekötött istentisztelet után az altemplomban szeretetvendégséget tartunk.

November 15-én, vasárnap 10 óra-kor az istentisztelet keretében adunk hálát Istennek gyülekezetünk 20 évvel ezelõtti újraindulásáért.

November 20-22. között õszi ifjúsági hétvégét szervezünk gyülekezetünk ifi sei és konfi rmandusai számára a Galyatetõi Református Üdülõben.

Vasárnap 10 órakor: istentisztelet, ez-zel egy idõben gyermekistentisztelet és gyermekmegõrzés

Minden hónap elsõ hétfõjén, este 18,30-kor: presbiteri bibliaóra

Hétfõ (páros hét) ill. Kedd (páratlan hét) – 16,00: ifjúsági bibliaóra

Minden második héten kedden 9,30-kor: baba-mama kör

Minden második héten kedden 10,00-kor: nyugdíjas bibliaóra

Minden második héten kedden 18,00-kor: gyülekezeti bibliaiskola

Csütörtök 7,45–8,30: gyülekezeti ima-óra

Csütörtökön 18,00-kor: gyülekezeti bibliaóra

Gyülekezeti programjaink

Rendszeres gyülekezeti alkalmaink

Alkalmainkra és gyülekezeti programjainkra mindenkit szeretettel várunk!

ImatémákHálaadás Imakérés

Adjunk hálát Istennek: Hordozzuk imádságban:A szeptembertõl újra kezdõdõ hétközi gyü-lekezeti alkalmakért, a lehetõségért, hogy hét közben akár többször is együtt lehetünk testvéreinkkel és az Úrra fi gyelhetünk.

A baba-mama kör, az idõsek bibliaórája, a gyülekezeti bibliaiskola, a felnõtt és if-júsági bibliaórák és az imaóra alkalmait. Kérjük az Úr áldását az alkalomtartókra és a résztvevõkre.

Az új tanévért, az újból beinduló általános iskolai hitoktatás lehetõségéért.

Azokat a gyermekeket, akik az Úrral és a ke-resztyén hit alapjaival egyelõre csak az is-kolai hittanórákon találkozhattak, az õket nevelõ szülõket, családokat, akikben már megfogalmazódott az igény a hittel, vallás-sal való megismerkedésre.

Azokért a fi atalokért, akik ebben az évben kezdik meg felkészülésüket a konfi rmáció-ra. Köszönjük meg Urunknak azokat a csa-ládokat, akik gyermekeiket folyamatosan segítik és támogatják a hitre jutásban. Le-gyünk hálásak azért, hogy ebben az évben is indulhatott felnõtt konfi rmáció-elõkészítõ csoport.

Azokat a fi atal vagy már idõsebb embereket, akik már régebb óta járnak templomba, ol-vasnak Bibliát és vesznek részt gyülekezeti alkalmakon, de még nem konfi rmáltak. Kérjük Urunkat, hogy segítse õket minél elõbb olyan elhatározásra jutni, amelynek eredményeképpen a felnõtt konfi rmációra készülõk csoportja tovább bõvül.

A lehetõségért, hogy az õsz folyamán sze-mélyesen találkozhatunk és vendégül lát-hatjuk az Õrbottyáni Református Szeretet-otthon Tábita Csoportjának tagjait, hitük, derûjük, szeretetük, ragaszkodásuk minket is építhet.

A Tábita Csoport tagjait és az õket naponta segítõ, gondozó szolgálattevõket.

Úr Géza testvérünk életéért. Köszönjük meg Urunknak, hogy hosszú évekig tevékeny tagja lehetett a gyülekezetnek és még türe-lemmel viselt betegsége alatt is szeretetével támogatta családtagjai szolgálatait a közös-ségben.

Úr Géza testvérünk családját, szeretteit. Kérjük Urunkat, hogy szeretetével vigasz-talja és támogassa a gyászoló családot.

Fizikai erõnkért, egészségünkért, esetlege-sen azért, hogy gyengeségeinkben, beteg-ségeikben is biztos támasz, menedék, lehet Urunk oltalmazó szeretete.

Gyengeséget, betegséget hordozó testvérein-ket és az õket ápolókat, segítõket.

Bartók Julianna testvérünk gyülekezetünk-ben végzet szolgálataiért, munkájáért.

Bartók Julianna testvérünk további életét, kérjük Isten áldást új feladati, szolgálatai teljesítésére és családjára.

A nyári táborok áldásait, a kellemes idõjárást és környezetet, az alkalomtartók és szolgálattevõk felkészültségét, a találko-zások és beszélgetések lehetõségét Urunkkal és testvéreinkkel.

Az õszi gyülekezeti hétvégét.

Útravaló

�� d Örömmondó 2015. Szeptember

Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára!ÖRÖMMONDÓ

KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10.

WWW.REFSVABHEGY.HUUNICREDIT BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007

LELKÉSZI HIVATAL: 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10.H., K., CS.: 9:00–13:00

A LAPOT SZERKESZTETTE ÉS A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTORA SZERKESZTÕBIZOTTSÁG TAGJAI: ÁGAI LÁSZLÓ, DR. BERECZ ÁGNES,

BÉRES L. ATTILA, KONKOLY ELEMÉR, OLÁH EDITTÖRDELÉS: MADARÁSZ GYÖRGY

Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk.

Olvasásra ajánljuk

Lányok nevelése

Ajánlom minden lányos szülõnek. Olvasmányos, ugyanakkor tudo-mányosan sem elhanyagolható igényességgel megírt könyv. Ajándék-nak is kiváló, ha a családban vagy a baráti körben született kislány.A könyvben az alábbi kérdésekre találunk választ:� A lányok alapvetõen mások, mint a fi úk? Ha igen, másként is kell

nevelni õket?� Bárki is mondta, hogy a lányok „cukorból és szirupból” vannak, még

nem találkozott az én kamasz lányommal!� Apaként hogyan befolyásolhatom a lányom jellemét és döntéseit?

� Mint anya, szeretnék a lányom legjobb barátnõje lenni. Miért nem sikerül?� Tinédzser lányom mintha érzelmi hullámvasúton utazna. Az egyik percben lelkesen szeleburdi,

a másikban mogorva és visszahúzódó. Normális ez?� Hogyan járulhatnak hozzá a nagyszülõk lányunokájuk egészséges neveléséhez?� Hogyan hat a lányokra szüleik válása?

Sally Ann Wright / Carla Manea – 101 történet a Bibliából

101 napon át egy-egy történetet fedezhetnek fel a gyerekek ebben a színes pasztellképekkel illusztrált Bibliában. Akár maguk is olvas-hatják a teremtésrõl, az ószövetségi királyokról, Jézus születésérõl és a tanítványok izgalmas életérõl szóló beszámolókat, és mire a könyv végére érnek, megismerik a Szentírás legfontosabb részeit.

Ajánlott: 6–11 éves gyerekeknek