Logopédiai ellátás 1. Bevezető - fekete-bp10. · PDF fileFekete István Általános Iskola PEDAGÓGIAI PROGRAM logopédiai program 2 számítástechnikai eszközök, szakkönyvek,

Fekete István Általános Iskola PEDAGÓGIAI PROGRAM logopédiai program

1

Logopédiai ellátás

1. Bevezető

A pedagógiai gyakorlat a beszédhibás tanulók növekvő létszámát mutatja. A tiszta artikuláció, az anyanyelv megfelelő fejlettsége elengedhetetlen az olvasás - írástanuláshoz, valamint az ismeretszerzés beszéddel összefüggő eszközrendszerének elsajátításához. A NAT szellemiségét megvalósítva, nagy hangsúlyt helyezünk a logopédiai terápiás munkánkban az esélyegyenlőség fokozására, az egyenlőtlenségek felszámolására, és a tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák, képességek differenciált, játékos fejlesztésére. Iskolánkban a beszédfogyatékos és/vagy súlyos beszédészlelési és beszédmegértési zavarral küzdő tanulókat (BNO: F80.1-F81.9) a Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakvéleményei alapján logopédiai osztályokba iskolázzuk be, és számukra 1-8 évfolyamon gyógypedagógus-logopédus szakemberek biztosítják a javasolt terápiás fejlesztést.

2. A logopédiai munka feltételrendszere A. Legfontosabb jogi szabályozók: 138/1992. (X. 8.) Kormányrendelet A közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben. 1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 2/2005. OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek Óvodai nevelésének irányelve és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról 2007 évi LXXXVII. Törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény módosításáról B. Személyi és tárgyi feltételek A Fekete István Általános Iskola felmenő rendszerű logopédiai osztályoknak ad otthont. Alsó tagozaton valamennyi logopédiai osztály (max.15 fős) egy-egy főállású logopédust biztosít (heti kötelező óraszáma: 21), felső tagozaton pedig egy-egy osztály számára heti 10, 5 óra logopédiai foglalkozást biztosít. Az iskola tehát 6 főállású logopédussal biztosítja a beszéd-, nyelvi és részképesség-zavarokkal küzdő tanulók ellátását. (A normál osztályok beszédsérült tanulóinak logopédiai ellátására a kerület külön heti 11 órát biztosít, amit a Komplex Általános Iskolában működő logopédiai munkaközösség egy-egy logopédusa lát el.) A logopédiai terápiás tevékenység megvalósításához 4 jól felszerelt logopédiai szoba áll rendelkezésre. Folyamatos minőségi munkánk megvalósításához (fejlesztőjátékok,


2

számítástechnikai eszközök, szakkönyvek, stb.) részben az iskola biztosít egy elkülönített pénzügyi keretet, részben pedig az önkormányzat támogatására számítunk. Az alsó tagozatos tanulók logopédiai megsegítése a délelőtti órákban valósul meg- matematika, és idegen nyelv óra kivételével a tanórákról kiemelve „forgórendszerben”- egyéni, vagy kiscsoportos formában. A logopédiai osztályokban az osztályfőnök – a tanítói diplomán túl minden esetben valamilyen gyógypedagógiai irányultságú tanfolyamot végzett pedagógus (pl. fejlesztő pedagógia, Meixner – tanfolyam, diszkalkulia terápia, stb.) - tanítja az általános iskolai tananyagot. Nagyon fontos, hogy pedagógiai attitűdje elfogadó legyen, oktatási módszereit differenciáltan alkalmazza a felmerülő egyéni szükségletekhez igazodva és a logopédussal szorosan együttműködve, egymás munkáját kiegészítve biztosítsák a tanulók számára az iskolai készségek, és ismeretanyagok eredményes elsajátításához szükségek kulcskompetenciák elsajátítását. A logopédiai osztályok oktató, nevelő tevékenységében fontos szerepe van a délutáni napközis foglalkozásoknak, hiszen az ismeretek elsajátításában fontos szerepet betöltő ismétlés, gyakorlás, bevésés gyakran ekkor történik meg. A napközis tanítók munkája tehát igen jelentős a sajátos nevelési igények kielégítése szempontjából. Fölső tagozaton a logopédiai foglalkozásokra a tanítási idő után, délután kerül sor. Az osztályfőnök és a szaktanárok részéről szintén nagyon fontos a széleskörű differenciáló pedagógiai elméleti és gyakorlati ismeret, a nyelvi- és részképesség-zavarokhoz, egyéni szükségletekhez alkalmazkodó speciális módszertani megoldások alkalmazása, a számonkérésnél és értékelésnél a tanulók adottságainak figyelembe vétele, és nem utolsó sorban a rogersi - empátiás, elfogadó, megértő- attitűd. C. A logopédiai munkaközösség

Az eredményes egyéni megsegítés elengedhetetlen feltétele a szoros szakmai kapcsolat a fejlesztés valamennyi résztvevője között. A logopédusok és a logopédiai osztályokban dolgozó tanítók logopédiai munkaközösséget alapítottak. Folyamatosan törekszünk a terápiás tevékenység során föllépő problémák közös megoldására, esetmegbeszélésekkel, óralátogatásokkal segítjük egymás munkáját. Állandó célnak tekintjük a felső tagozatos pedagógus kollégákkal is a folyamatos kapcsolattartást. Nyílt órák keretében igyekszünk lehetőséget nyújtani a logopédiai munkába való szakmai betekintésre.


3

3. Alapelvek, célok

A logopédus a „beszéd-, hang-, nyelv- és kommunikációs zavarban szenvedő gyermekek” hátrányainak felszámolását speciális fejlesztéssel, nevelés-oktatással végzi. Az iskolai logopédiai munkát tartalmilag elsődlegesen a 2/2005. OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek Óvodai nevelésének irányelve és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról című dokumentum szabályozza:

A beszédfogyatékos tanulók iskolai fejlesztésének elvei

1. A beszédfogyatékos tanuló

Beszédfogyatékos az a tanuló, akinél veleszületett vagy szerzett idegrendszeri működési zavarok és a környezeti hatások következtében jelentős mértékű a beszédbeli akadályozottság. Ennek következtében átmeneti, illetve tartós zavarok léphetnek fel a nyelvi, kommunikációs és tanulási képességekben, a szociális kapcsolatok kialakításában. Az akadályozottság megmutatkozhat a beszédhangok helyes ejtésének, a beszédészlelés és -megértés zavaraiban, a beszédritmus sérülésében, a grafomotoros és a vizuomotoros koordináció éretlenségében, valamint az általános beszédgyengeséggel együttjáró részképesség-kiesésben. A különböző jellegű diszfóniák, a hangadás kóros elváltozásai szintén a beszédfogyatékosság körébe sorolhatók. A beszédfogyatékos tanulónál a fentiek - az egészen enyhe eltérésektől az érthetetlen beszédig - minden változatban előfordulhatnak. A súlyos beszédfogyatékos tanulónál a kommunikációs nehézségek miatt különböző másodlagos pszichés eltérések (magatartási zavar) alakulhatnak ki. A fenti tünetek együttesen tanulási akadályozottságot is kiválthatnak. Amennyiben a beszédfogyatékosság a kisiskolás kor kezdetére tartósan fennmarad, a tanuló a továbbiakban is folyamatos gyógypedagógiai ellátásra szorul. Az iskolai oktatás, a pedagógiai, logopédiai ellátás, valamint az egészségügyi rehabilitáció a beszédbeli akadályok jellegétől függ. Ezek az alábbiak szerint csoportosíthatók: a) megkésett beszédfejlődés, b) diszfázia, c) diszlália, d) orrhangzós beszéd, e) beszédritmus zavara (dadogás, hadarás), f) diszfónia, g) disarthria, h) mutizmus, i) diszlexia, j) diszgráfia, k) súlyos beszédészlelési és beszédmegértési zavar, vagy ezek halmozott előfordulása. A dadogás, a hadarás, a diszfónia serdülőkorban is jelentkezhet. Különös figyelmet érdemel ebben a korban a felnőtt beszédhang fokozatos kialakulásának óvó-segítő rendszere, ennek beépítése a pedagógiai teendők sorába.

a.) A halmozottan beszédfogyatékos tanuló


4

A beszédzavarok egy-egy tanulónál halmozottan is előfordulhatnak. A leggyakrabban a megkésett, illetve akadályozott beszédfejlődés, a komplex nyelvi fejlődési zavar jelenik meg a tünetek sokféleségével tarkítva. Nem ritka a megkésett/akadályozott beszédfejlődés-hadarás-dadogás együttese. Az iskolai szakaszban ennek olvasás-, írászavar-kihatása is megmutatkozik. A tünetek megjelenhetnek párhuzamosan, de előfordul a tünetváltás jól ismert jelensége is, amikor pl. a kiejtés javítását, javulását követően dadogás, hadarás lép fel. Ilyen esetekben a fejlesztési elvekre épülő terápiák tudatos alkalmazása a rehabilitáció döntő tényezője.

2. A beszédfogyatékos, beszéd- és nyelvi fejlődésben akadályozott tanulók iskolai fejlesztése

A.) A beszédfogyatékos, beszéd- és nyelvi fejlődésben akadályozott tanulók iskolai fejlesztésének alapelvei, célja és kiemelt feladatai A beszédfogyatékos tanuló iskolai fejlesztésében, speciális nevelési igényeinek kielégítésében elsőbbséget kell biztosítani az ép beszélő környezetben integráltan történő oktatásnak a különleges gondozási igény feltételeivel is rendelkező többségi általános iskolában. Ez biztosíthatja a tanulók számára a felfelé nivellálást segítő pedagógiai környezetet. Nagyon súlyos esetekben - főként az intenzív rehabilitáció érdekében - szükség lehet a beszédfogyatékos tanuló elkülönített - az e célra létesített gyógypedagógiai intézményben, osztályban történő - iskolai nevelésére, oktatására. Ennek időtartama azonban ésszerű időhatárok között átmeneti, a terápia eredményességétől függő, a család helyzetétől, terápiás együttműködésétől befolyásolt gyakorlat. A külön iskolákban törekedni kell arra, hogy a tanuló minél előbb visszakerüljön a többségi oktatásba, és különleges gondozása az intenzív rehabilitáció után, integrált oktatása mellett legyen biztosítva. a) A beszédfogyatékos tanulók fejlesztésében törekedni kell a pszichológiai és fiziológiai tényezők összhangjára, a személyiség és a beszédműködés kölcsönhatására, funkcionális összefüggésrendszerére. b) A fejlesztés legyen tudatos és tervszerű, melynek során a beszéd állapotának felmérésétől a terápiás terv meghatározásán át a tudatos módszerválasztáson túl a komplexitás és a folyamatkövetés is megvalósul. c) A módszerek megválasztásakor az életkor, a pszichikai sajátosságok, a beállítódás, az értelmi képesség, a beszédhiba típusának és súlyosságának, és a korrekció adott szakaszának figyelembevétele szükséges. d) A fejlesztésében meghatározó a sokoldalú percepciós fejlesztés, melynek során a kinesztéziás, a hallási, a látási, a beszédmozgási benyomások egymást erősítve fejlődnek. e) Fontos a transzferhatások tudatos kihasználása. Mivel a különböző beszédműveletek számos azonos, illetve közös elemből tevődnek össze, a fejlesztés a különböző átviteli megoldásokkal eredményesebbé tehető. f) A beszédfogyatékos tanulók nevelése, oktatása megköveteli az egyéni és csoportos foglalkozások változatos szervezeti kereteit. g) A súlyos beszédfogyatékos tanulók fejlesztése intenzív és folyamatos. h) A fejlesztést a szülők támogató együttműködése segíti. A terápiában - a minél gyorsabban automatizált jó beszédszint elérése érdekében - a tanulóval kommunikáló valamennyi felnőtt legyen partner.


5

B. Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai A tanulók iskolai fejlesztésének pedagógiai szakaszai megegyeznek a NAT-ban alkalmazott szakaszolással. A helyi tantervben a bevezető szakasz időtartamának megnövelése - általában az első évfolyam tananyagának két tanévre történő elosztásával - indokolt lehet.

C. A NAT alkalmazása A beszédfogyatékos tanulók nevelése-oktatása során a NAT-ban meghatározott fejlesztési feladatok és tartalmak megvalósítása általában lehetséges.

D. Kiemelt fejlesztési feladatok – a beszédhibás/SNI-s tanuló fejlesztésében törekedni kell a pszichológiai és fiziológiai tényezők összhangjára, a személyiség és a beszédműködés kölcsönhatására, funkcionális összefüggésrendszerére; – a fejlesztés tudatos és tervszerű; (felmérés, terápiás terv, folyamatkövetés); – a módszerek célszerű megválasztásának elve megköveteli a logopédiai gyakorlatban az életkor, a pszichikai sajátosságok, az értelmi képesség, a beszédhiba típusának és súlyosságának a figyelembevételét; – a logopédiai fejlesztő munkában meghatározó a sokoldalú percepciós fejlesztés; – a transzferhatások tudatos kihasználása; – a hatékony fejlesztés során a csoportra irányuló munka folyamatában ki kell alakítani az egyénre szabott terápiás programok megvalósításának a módját; – a beszédhibás tanuló fejlesztése folyamatos, intenzitása a beszédhiba típusának és súlyosságának függvénye; – a logopédusnak motiválnia kell a gyermeket/tanulót beszédhibája leküzdésére; – a logopédus szakszerű irányítása alapján szükséges a szülők és a gyermekkel/tanulóval kapcsolatba lévő pedagógusok (óvónő, tanító) aktív részvétele; – törekedni kell a személyiség és beszédműködés összhangjának kialakítására (pszichológiai, fiziológiai); – egyéni és csoportfoglalkozások szervezeti kerete és ezek váltogatása (egyénre szabott terápiás programok); – intenzív és folyamatos terápia – (ameddig szükséges, valamennyi évfolyamon); – a terápia segítse elő a NAT követelményeinek teljesítését. – és A részképességzavarral tanulók iskolai fejlesztése A részképességzavar tüneteit mutató tanulók iskolai fejlesztésének alapelvei A.) A részképességzavar A beszédfogyatékosság gyakori kísérő tünete a részképességzavar. A rehabilitációs célú órakeretben a tanulók fejlesztése egyéni terápiás terv alapján történik. A kialakulatlan részképesség jellegének megfelelően az iskolai oktatásban érvényesíteni kell a számonkérési, értékelési, esetleg - indokolt esetben, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság javaslata alapján - az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alóli mentesítés lehetőségét. - A részképességzavar tüneteit mutató tanuló egyéni fejlesztése, külön oktatása intenzív terápiás céllal szervezett átmeneti formának tekinthető, melyet csak súlyos állapotok esetén


6

célszerű alkalmazni, és amelynek célja, hogy a tanuló minél előbb visszakerüljön az őt integrálni képes környezetbe. - Az iskolai nevelés, oktatás során kiemelt feladat: – a) az egészséges énkép és önbizalom kialakítása, – b) a kudarctűrő-képesség növelése, – c) az önállóságra nevelés. B.) A fejlesztés kiemelt céljai, feladatai a.) Diszlexia, diszgráfia A diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó, intelligenciaszinttől független olvasási és helyesírási gyengeség. Hátterében a központi idegrendszer sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és környezeti okok különböző összefonódásai találhatók meg, valamelyik dominanciájával. Általában differenciálatlan az aktív szókincs, és gyenge a verbális emlékezet. A tanuló az új szavakat nehezen jegyzi meg, megmásítja, torzítja, jó értelmi képesség esetén új szót alkot helyette, vagy körülírja a fogalmat. Az olvasás tanulása során nehezen alakul ki a hang-betű kapcsolat, gyakori és makacs betűtévesztések fordulnak elő, a sorrendben átvetések tapasztalhatók, a hosszabb szavak áttekintése rendkívül nehéz. Hibás kombinációk, felületes akusztikus képzetek előhívása észlelhető. Nehéz a figyelem megosztása az olvasási technika és a szöveg tartalma között, pontatlan a toldalékok olvasása, lassú az olvasási tempó, gyenge a szövegértés. A súlyos olvasás-írászavar irreverzibilis, maradványtünetei a közép- és felsőfokú oktatásban, illetve a felnőttkorban is feltűnnek és fennmaradnak. Diszgráfia esetén az írómozgásokban, azok kivitelezésében jellemző a rossz kéztartás, az íróeszköz helytelen fogása, a görcsösség. Más tananyagokban való előrehaladáshoz viszonyítva nagyon lassú az írás megtanulásának folyamata. Az írómozgás egyenetlen, ritmusa és lendülete töredezett lesz, az optimális mozgássor csak nagyon lassan valósul meg, ezért fáradékonyabbak a diszgráfiás tanulók. A fejlesztés célja: Az olvasás-, írászavarok javításának feladata az iskolás korban, hogy kialakítsa a tanulóban az intellektusának és mindenkori osztályfokának megfelelő értő olvasás-írás készséget, fejlessze kifejező készségét, segítse az olvasás, írás eszközzé válását az ismeretek megszerzésében. A fejlesztés feladatai: a) a testséma biztonságának kialakítása, b) a téri és időrelációk kialakítása praktikus és verbális szinten, c) a vizuomotoros koordináció gyakorlása, d) a látás, hallás, mozgás koordinált működtetése, e) az olvasás, írás tanítása (szükség esetén újratanítása) lassított tempójú, nyújtott ütemű, hangoztató-elemző, szótagoló, a homogén gátlás elvét figyelembe vevő, valamint a vizuális és auditív észlelésre alapozó módszerrel, f) az olvasás, írás készségének folyamatos gondozása, fejlesztése a tanuló egész iskolai pályafutása alatt, g) a kompenzáló technikák alkalmazása valamennyi tantárgy tanulása során, h) az élő idegen nyelv oktatása speciális módszerekkel, auditív megközelítéssel, i) az olvasásképtelenség esetében a tanulás segítése a szövegek auditív tolmácsolásával, gépi írással, szövegszerkesztő használatának megtanításával és alkalmazásával.


7

b.) Diszkalkulia A diszkalkulia különböző számtani műveletek, matematikai jelek, kifejezések, szabályok megértésének, a számjegy, számkép felismerésének, egyeztetésének, grafikus ábrázolásának, a számok sorrendiségének, számneveket szimbolizáló vizuális alakzatok azonosításának nehézsége más iskolai teljesítmények (pl. olvasás, írás, idegennyelv tanulás) jó színvonala mellett. Hátterében általában valamilyen idegrendszeri sérülés húzódik meg, amelynek következtében zavart az érzékelés-észlelés folyamata, sérült a gondolkodás. Nehezítetté válik a szimbólumok felismerése és tartalmi azonosítása, akadályozott a fogalmak kialakulása, sérülnek a fogalmakkal végzett gondolkodási műveletek, a sor- és szabályalkotás, a téri és síkbeli viszonyok érzékelése, illetve zavart szenved az emlékezet és a figyelem. A diszkalkuliás tanulóknál általában hiányzik a matematikai érdeklődés, kialakulatlan a mechanikus számlálás képessége, a mennyiség-állandóság. Súlyos elmaradásaik vannak a matematikai nyelv használatában, a matematikai relációk verbális kifejezésében. A fejlesztés feladatai: a) az érzékelés-észlelés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás és a beszéd összehangolt, intenzív fejlesztése, b) a testséma kialakítása, c) a téri relációk biztonsága, d) a relációk nyelvi megalapozása, a matematikai nyelv tudatosítása, e) a szerialitás erősítése, f) segítő, kompenzáló eszközök használatának megengedése, g) a fogalmak, így a szám- és műveletfogalom kialakításakor a manipuláció előtérbe helyezése, a megfigyelés és a megértés érdekében a matematikai eszközök használata, a képi, vizuális megerősítés, h) a fokozott mennyiségű gyakorlás során az egyéni sajátosságokhoz igazított, megjegyzést segítő technikák, eljárások megtalálása alkalmazása. Tartalmi fejlesztés területei Anyanyelvi fejlesztés: – kooperációs készség megteremtése; – beszédhibák felszámolása iskoláskor előtt; (növeli a betűcseréket és a bizonytalan betűismeretet a beszédhiba); – szókincs- és kifejezőképesség fejlesztése; (alapozó szakasztól folyamatosan) – írás – olvasás elsajátításához az alapképességek kialakítása; (tiszta artikulációjú beszéd és tudatos figyelem elengedhetetlen); – beszéd tartalmi részének továbbfejlesztése; – mondatformák kialakítása; – szó- és mondatmegértést fejlesztő gyakorlatok; – dyslexia – prevenciós olvasástanítási módszer és tankönyvcsalád hatása; (Meixner: Játékház vagy Csabay: Lexi iskolás lesz); – hosszabb begyakorlási és érési szakasz szükségességének elfogadtatása; (hiányos készségek fejlesztése folyamatosan szükséges); – olvasás – szövegértés fejlesztése (olvasás technikájának segítése- szövegek értelmezése, megértése)


8

– az anyanyelvi fejlesztés az egész oktatási időszakban központi szerepű; (részképesség hiányok mindvégig tüneteket okoznak); – kifejezőkészség – az iskolai tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák fejlesztése; (hiányzó képességek együttes fejlesztése) – artikulált nyelvi magatartás segítése (közlő – tároló – felidéző képességek és a nyelvi szabályozók együttes fejlesztése) Művészetek - Testnevelés: – mozgásfejlődés elmaradásainak korrigálása; (nagy – és finommozgások speciális fejlesztése); – tempóváltások – ritmusok; (beszédfolyamat kialakítását segítik) – a ritmus szerepe (beszéd – mozgás – esztétikum) – téri orientáció és testséma fejlesztése; (testséma és arányok, esztétikum); – tájékozódás térben-időben; (biztos tájékozódási pontok kialakítása, tér-idő kapcsolata) – mozgás – ritmus – téri tájékozódás; (beszédkoordináció kialakulására hatnak); Élő idegen nyelv: – akusztikus módszer elsőbbsége; (vizuális tévesztések kikerülésének egyetlen lehetősége); – idegen nyelv értékelése alóli felmentés; (körültekintő, felelősségteljes döntés, konzultáció az érintett pedagógusokkal, szülőkkel). Informatika: – az iskolai informatikai tantervi ismeretekre alapozott tudás segítése; – speciális logopédiai szoftverek megismertetése; – betűfelismerés és biztonságos klaviatúra használatának kialakítása; – helyesírási javító program használatának alkalmazása / gyakorlása; – speciális logopédiai szoftverek önálló alkalmazása Pedagógiai irányelveink, módszereink - A tanítás/ tanulási folyamatban a legkisebb lépésekben való haladás elve, melyben minden apró mozzanat pontosan tervezett - Mindvégig hosszabb gyakorlási és bevésési idő biztosítása - Állandó, visszatérő ismétlés, állandó gyakoroltatás ( nem korrepetálás!) - Analóg gyakorlási sorok rendszeres, folyamatos jelenléte -Állandó motiváció elve: konnkrétumokhoz kötődő, manipulálható, sokféle szemléltetésre épülő tanítás - Mindig a konkrétumból indított lassú elvonatkoztatás - Mozgás és a finommotorika folyamatos fejlesztése - Pszichés megsegítése


9

- Iskolai kudarcoktól a különböző kompenzációs technikák elsajátításával segítjük őket. Ezáltal a másodlagos pszichés zavarok kialakulását is elkerüljük - A logopédia mellett a társszakmák segítségének igénybevétele; gyermekgyógyász, ideggyógyász, foniáter, pszichiáter, pszichológus, HRG-metodikában jártas gyógytestnevelő, konduktor, terapeuta - Speciális fejlesztő programok elsajátítása, alkalmazása (Sindelar, beszédészlelés-értés,Gósy) - A tanulók érdeklődését felkeltő korszerű oktatás (speciális olvasást segítő szoftverek, számítógépes programok)


10

4. A logopédiai osztályokban zajló fejlesztő tevékenység

A logopédiai osztályokba beiskolázott tanulók intenzív és tudatos terápiás megsegítése részben a tanórákba ágyazottan, speciális szükségleteikhez alkalmazkodó módszerek révén, részben pedig az egyéni vagy kiscsoportos logopédiai foglalkozásokon valósul meg. Az egyéni igényekhez igazodva egy-egy tanuló legalább heti 2 vagy 3 alkalommal vesz rész logopédiai foglalkozáson, de szükség esetén akár minden nap is sorra kerülhet.

A logopédus feladata a tanulók részképességeinek, beszéd-, és nyelvi állapotának felmérése; a megfelelő terápia kiválasztása és a szükséges területeken történő fejlesztés, a tanítóval szorosan együttműködve szükség szerint az anyanyelvi ismeretek, készségek elmélyítése, sokoldalú gyakoroltatása, a terápiába ágyazott személyiség- fejlesztés, a helyes önismeret kialakulásának segítése.

Kiemelt jelentősége van az év eleji és év végi szűréseknek, hiszen ezek biztosítják a státuszdiagnózis felállítását, de egyben folyamatdiagnosztikai és fejlesztődiagnosztikai célt is szolgálnak. A szűrések kiterjednek a beszéd alaki és tartalmi részére, az olvasás, írás, nyelvi helyesírás, szövegértés területeire, és a tapasztalatok összegzése alapján készítjük el az egyéni fejlesztési terveket, mely időről időre megszabja a logopédiai terápia irányát, s egyben megfogalmazza az osztályfoknak megfelelő tananyag elsajátításában való segítségnyújtás kiemelt feladatait is. Előforduló beszéd-, és nyelvi zavarok, részképesség-zavarok, valamint terápiáik ismertetése

A logopédiai osztályokban tanuló súlyos beszédsérült tanulók intenzív megsegítése többféle terápia komplex alkalmazása révén valósul meg. A terápiák megválasztása a szakvélemények, a szűrővizsgálatok eredményei alapján az egyéni szükségletek, lehetőségek mérlegelésével történik, a fejlődés folyamatos nyomon követése mellett, mindig az aktuális szükségletekhez igazodóan.

Fontos, hogy a logopédiai osztályban dolgozó logopédus megfelelően felkészült szakember legyen, hiszen láthattuk az előbbi fejezet adataiból is, hogy a legtöbb tanulónál nehezen körülírható nyelvi és részképesség-zavar halmozott előfordulásával találkozunk. Az alábbiakban az alkalmazott terápiák lényegi jellemzőit ismertetem. A BESZÉDÉSZLELÉS ÉS BESZÉDMEGÉRTÉS ZAVARA

A logopédiai osztályokban tanuló gyermekek többsége beszédészlelési és beszédmegértési zavarral, elmaradással érkezik az iskolába, és a probléma maradványtünetei később is fennállhatnak. A beszédészlelésnek és a beszédmegértésnek alapvető fontosságú szerepe van az iskolai ismeretek és készségek elsajátításában, ezért e két részképességterület fejlesztése állandó feladat. A GMP terápia elemeit a logopédiai foglalkozásokba és a tanórákba egyaránt beépítjük, valamint igyekszünk a szülőket is bevonni a fejlesztő munkába.


11

Tünetek A mindennapi kommunikációban megfigyelhető esetleges reakcióhiány, téves reakció, gyakori visszakérdezés beszédfeldolgozási nehézségekkel. Az olvasás-, írástanulás, helyesírás zavara, a memoriterek megtanulásának nehézsége, az idegen nyelv elsajátításának problémája, az olvasottak bizonytalan értése, a lényegkiemelés képtelensége, a látszólagos memóriazavarok és az általános tanulási nehézségek. Kompetencia A beszédészlelés és beszédmegértés folyamatának diagnosztizálását elsősorban logopédus, illetőleg gyógypedagógus végezze, aki az erre jogosító GMP-diagnosztikai és akkreditált terápiás tanfolyam tanúsítványával rendelkezik. A terápiát az említett tanúsítvánnyal rendelkező logopédus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, óvónő, tanító és tanár végezheti (egyénileg vagy csoportosan). Terápia Leggyakrabban alkalmazott terápia a Gósy- féle beszédészlelést és beszédmegértést fejlesztő módszer. A Gósy Máriáról elnevezett fejlesztődiagnosztikai eljárás a 3 évesnél idősebb és 12 évesnél fiatalabb gyermekek beszédértési és beszédmegértési teljesítményét (és az életkori „elvvárttól” való eltérést) mutatja százalékban kifejezve; fényt derít a zavar helyére, típusára, mértékére. A GMP vizsgálóeljárás különböző részfunkciók működését vizsgálja, így például a hallás, mondatazonosítás zajban, gyorsított, szűk frekvenciás, illetve természetes mondatok azonosítása, mondat-, és szövegértés (szófaji kategóriák, orientáció, tárgyas szerkezet, birtokos-, részeshatározós szerkezet, egyszerű tagadás, tagadás összetett mondatokban, egyszerű okhatározói szerkezet, ok-okozati viszony, időviszony, feltételes módú szerkezet), szekvenciális emlékezet (vizuális, verbális, szájról olvasás), kézdominancia, ritmusérzék, szókincs-aktivizálódás.

A súlyos beszédsérülések esetében a GMP-teszttel igen gyakran kimutatható beszédértés-, és vagy beszédmegértési zavar illetve elmaradás. A teszteljáráshoz kapcsolódó célzott fejlesztő terápia a napi gyakorlás eredményeképpen hatékony segítség az érintettek számára. Az egy-egy részfunkció fejlesztését célzó kidolgozott játékos feladatgyűjtemény egy-egy elemét a logopédiai terápiába beemelve segítjük a beszédészlelés és beszédmegértés fejlődését. Leghatékonyabb a terápia, ha az érintett gyermek családtagjai, elsősorban az édesanya is be tud kapcsolódni a fejlesztésbe, hiszen így a kreatívan alkalmazható, napi gyakorlást igénylő fejlesztő módszer az anya-gyermek kapcsolat erősödésének is teret enged, ezáltal a kognitív képességekre gyakorolt jótékony hatása mellett pszichés befolyása is jelentős lehet. Feladatok A fejlesztés menetét meghatározó tényezők: – a gyermek életkora; – az életkoron belül fontos, hogy óvodás vagy iskolás-e a gyermek; (hiszen a hétéves például lehet nagycsoportos, de lehet elsős is); – az iskolás gyermek milyen típusú iskolába jár; – beszédprodukció (van-e a gyermeknek és milyen beszédhibája); – a beszédészlelési és beszédmegértési zavar mértékének megállapítása/ismerete; – a következményes problémák jelenléte, mértéke; (pl. olvasási nehézség, helyesírási probléma); – a gyermek taníthatósága; (kooperációs készség, figyelem, türelem, motiváció); – a terápiát végző személye, ill. a terápia rendszeressége;


12

– a szülő hozzáállása; (hajlandó az otthoni fejlesztésre, hárít, bizonytalan). Értékelés, minősítés A terápiát mindig a diagnosztikának (GMP) kell megelőznie. Egyrészt, hogy pontos képet kapjunk a gyermek beszédfeldolgozási működéséről, a zavarok helyeiről, típusáról, mértékéről és együtt járásáról. Ennek ismeretében tervezhető a terápia. A kontroll a diagnosztikai tesztelés (GMP alkalmazás) megismétlése hat, de inkább tizenkét hónap elteltével.

PÖSZESÉG/DISZLÁLIA

A logopédiai osztályok tanulói között igen gyakori a beszédgyengeség tünetegyüttes, melynek egyik ismérve a kisiskolás korra is elhúzódó pöszeség, a szenzoros és/vagy motoros diszfázia tüneteinek kezelése fontos része a logopédiai terápiának. Az egyéni fejlesztési terv elkészítésekor, az órarendi beosztás megszervezésekor fontos mérlegelni, hogy mi a gyermek nyelvi zavarának vezető tünete.

A logopédiai foglalkozásoknak komplex célokat kell megvalósítaniuk, így az artikulációs zavarok terápiájában is fontos szerep kell hogy jusson például a verbális-, auditív-, vizuális-, szeriális emlékezet fejlesztésnek, a téri orientáció fejlesztésének, a szókincsbővítésnek, a nyelvi kifejezőkészség fejlesztésének, a grammatikai szabályok, és az aktuális nyelvtani ismeretek helyes alkalmazásának. Tapasztalataink szerint sok gyermek esetében a betűk ismeretének elsajátítása jelentős mértékben elősegíti az artikulációban felcserélt hangok helyes használatát. Különösen a szenzoros diszfáziás gyermekeknek jelent nagy segítséget egy újabb csatorna- a betű, mint vizuális jel- megismerése, így egy- egy hang rögzítése során olvasási gyakorlatokat is gyakran alkalmazunk. Ebből adódóan első osztályos gyermekeknél az egyes hangok javításának sorrendjében betűtanulás menetéhez is igazodhatunk Megnevezés (meghatározás) A pöszeség (diszlália) a beszédhangzók ejtésének, tisztaságának olyan zavara (ép hallás és ép beszédszervi beidegződés esetén), amelyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés. Ok, etimológia – a gyermek általános fizikai állapotának leromlása a különösen beszédfejlődés legintenzívebb szakaszában / különböző betegségek következménye; – a lassúbb ütemű pszichikai fejlődés; – a retardált, megkésett beszédfejlődés; – a fonematikus hallási differenciálás gyengesége; – a hallási emlékezet fejletlensége; – a motoros koordináció, különösen a finommotorika zavara; – a gyermek általános fejlődését akadályozó kedvezőtlen szociális miliő; – a szociális-kommunikációs kapcsolatok beszűkülése korlátozott nyelvi kódra; – a hibás beszéd utánzása; – nevelési hibák, például a gyermek helytelen kiejtésének preferálása; – utánzása a környezet részéről;


13

– organikus okok között szerepel a perifériás beszédszervek anatómia rendellenessége; (a szájüreg, a nyelv, a fogállomány, az állkapocs és az ajkak) Az artikulációs hibák jellege: – kihagyás; – torzítás: o fogközi/interdentális o fognyomásos/addentális o füttyszerű/stridens o oldalképzésű/laterális o nyelvháti/palatális o orrhangzós/nazális – hanghelyettesítés/felcserélt képzés Az általános, teljes diszlália esetében mindhárom előfordulhat, részleges diszláliánál azonban általában a hanghelyettesítés és a torzítás dominál. Az organikus eredetű diszláliát többnyire a torzítás különböző változatai jellemzik. Kompetencia A diszlália javítása logopédiai kompetencia, ami alatt az értendő, hogy a kialakult tünetek megszüntetése speciális szakképzettséget igényel. Terápia Cél A diszlália javításának célja, hogy a logopédus tiszta, a köznyelvi ejtésnormáknak megfelelő artikulációt alakítson ki, amely zavartalanul épül be a gyermek folyamatos, spontán hangos beszédébe. Feladatok – általános és részletes logopédiai vizsgálat; – szükség esetén szakorvosi vizsgálat; – szükség esetén pszichológiai vizsgálat; – a vizsgálati eredmények elemzése, az összefüggések értelmezése; – az egyéni terápiás terv meghatározása; – az egyes beszédhangzók előkészítése, fejlesztése/kialakítása, rögzítése és automatizálása, a spontán folyamatos beszédszintig bezárólag; – a beszédhibával együtt járó esetleges nyelvi-grammatikai zavarok korrigálása; – a beszéd általános fejlesztése; – a diszlexia szempontjából veszélyeztetett gyermekeknél prevenciós munka. Tartalom Eljárások, gyakorlatok – a mozgáskészség komplex fejlesztését szolgáló gyakorlatok; – a beszédhallás fejlesztése, az auditív emlékezet gyakorlatai; (hangminőségek differenciálása, a felsoroltak utánzása); – a hallási megkülönböztető képesség fejlesztése; (a hangzók jelfunkciójának tudatosítása); – fonémadifferenciálási gyakorlatok; – vizuális, taktilis és kinesztéziás érzékelési gyakorlatok; (háttérképességek fejlesztése);


14

– a beszédhangzók fejlesztése, kialakítása; (utánzás – indirekt – direkt módszer); – a kialakított hangok rögzítése; (mozgáskoordinációt is bevonva); – izoláltan: o ciklikus sorokban; o aciklikus sorokban; – „tiszta“ hangkapcsolatokat tartalmazó szavakban; – szavakban: 3 fonetikai helyzetben és mássalhangzó-kapcsolatokban; – a kialakított hang automatizálása; (játékos vagy tanulási szituációban); – mondatokban; – szövegben; (mondóka, ének, vers, prózai szöveg); – spontán beszédben; o kérdés-felelet; o elbeszélés – jelen, múlt, jövő idősíkokban; – társalgás különböző kommunikációs funkciókban; – szituációs játékok; Értékelés, minősítés A diszlália javítására irányuló logopédiai munka eredményét a gyermek beszédének önmagához viszonyított javulásával értékeljük. Tünetmentes: a gyermek beszédhibája megszűnt, beszéde tiszta, érthető, nyelvtanilag is helyes a spontán beszédben is. Lényegesen javult: a kijavítandó hangzók 80-90%-a kialakított, rögzített és automatizált. Beszéde nyelvtanilag helyes. Spontán beszédben még fejlődnie kell. Részben javult: a kijavítandó hangzók 40-50%-a kialakított, rögzített és automatizált. Beszéde nyelvtanilag még javítandó. Spontán beszédben még nem használja a kialakított és rögzített hangokat. Keveset javult: a kijavítandó hangzók 20-30%-a kialakított, rögzített és automatizált. Beszéde nyelvtanilag még javítandó. Spontán beszédben még nem használja a kialakított és rögzített hangzókat. Nem javult: a gyermek beszédében a felvételi szinthez képest nincs számottevő, értékelhető pozitív változás. Intenzitás A logopédiai terápia általában heti két órában tekinthető ideálisnak. Az ún. szinten tartáshoz otthoni, óvodai vagy iskolai odafigyelés esetén általában elegendő a heti egy alkalom. Súlyos beszédzavar esetén ugyanakkor intenzív foglalkoztatás szükséges. Ilyenkor ún. intenzív csoportok szervezésével, napi rendszeres logopédiai ráhatás szükséges.

ORRHANGZÓS BESZÉD Megnevezés (meghatározás)

Orrhangzós beszéd esetén az élettani nazális rezonancia kórosan megváltozik. Ez fokozódásban és csökkenésben egyaránt kifejeződhet. Az adott nyelv fonológiai rendszerétől függően változó a nazális hangzók mértéke. Nyílt orrhangzós beszéd esetén az élettanilag adott nazális rezonancia kórosan megnövekszik, és orrhangzós színezetet kapnak az orális hangzók is.


15

A zárt orrhangzós beszédre csökkent nazális színezet érvényes, az M, N, NY hangzók helyett homorgán orális mássalhangzók (zárhangok) képződnek: B, D, GY. A kevert típusú orrhangzós beszéd sajátossága, hogy mind a nyílt, mind a zárt forma jellemző jegyei megtalálhatóak benne. A kombinálódást jelzi, hogy az M, N, NY hangzók nazális rezonanciája csökken, vagy eltűnik, ugyanakkor az orális hangzók nazális színezetűek lesznek. A nazális kifejezés csak a normál hangszínezetre vonatkozik, míg a kóros helyes megjelölése orrhangzós. Ok, etimológia A nyílt orrhangzós beszéd kialakulását a lágyszájpad zavartalan záró működését gátló tényezők okozhatják. A szakirodalomban ez a szájpad-elégtelenség (velofaringeális inszufficiencia, VPI) kifejezéssel fedhető le. Organikus okai lehetnek veleszületettek és szerzettek. A leggyakoribb veleszületett okok a különböző típusú, kiterjedésű hasadékok. Ezek önmagukban, illetve szindróma részeként is előfordulhatnak. Szerzett tényezőként említhetőek, pl. a vezérlés zavarai, vagyis a bénulások, amelyek az idegrendszer különböző szintjein léphetnek fel. A veleszületett funkcionális okok közül megemlítjük a mentális károsodással, nagyothallással együtt megjelenőket, vagy a szerzettek közül, pl. a hegesedés, megszokás következményeként, részeként is előfordulhatnak. Rendszerezése (fajtái) A nyílt orrhangzós beszéd felosztása történhet az őt létrehozó egyik ok, a hasadék kialakulásának időpontja alapján. Elsődleges hasadék esetén (magzati élet 4–7 hete) a felsőajak, az alveolum, és a premaxilla lehet érintett. A másodlagos hasadék (magzati élet 7–12 hete) kiterjedhet a kemény szájpad hátsó részére, a lágyszájpadra és az uvulára. A zárt orrhangzós beszéd felosztásának alapja, hogy az eltérő képzést okozó tényező az orrban vagy az epifarinxban helyezkedik-e el. Ennek megfelelően beszélhetünk elülső és hátsó orrhangzós beszédről. A kevert típusú orrhangzós beszédnek ilyen felosztásai nem ismeretesek. Nyílt orrhangzós beszéd terápiája: A beszéd formai oldalának jellemzői: A légzés jellemzőiként említik, hogy a műtétet megelőzően a légvétel és a levegő kiáramlása egyidejűleg szájon-orron keresztül történik. A légzés ritmusa is megtörhet. A be- és kilégzés között nincs fiziológiai szünet. A mellkasi-hasi légzés aszinkronban van. Artikuláció, kompenzáció A kóros artikuláció kialakulásában: pl. a perifériális beszédszervek organikus eltérései, az aktív beszédszervek állapota, az esetleges centrális károsodás és következményei (pl. mentális károsodás, a mozgáskoordináció gyengesége a percepció fejletlensége), halláscsökkenés, a fogazat, illetve a harapás rendellenességei is szerepet játszanak. A kóros képzésnek többféle felosztása lehetséges: – a képzés helyének eltolódása; – a képzési mód megváltozása; – a torz ejtés típusa, színezete szerint. A hangok képzési helye a normál képzési területek mögé (kompenzációs képzés) tolódnak. A képzési hely hátratolódásán kívül jellemző lehet a kemény hangindítás, a hiperkinetikus hangképzés. Ezek diszfóniához és hangszalagcsomó kifejlődéséhez vezethetnek. A mimikai


16

izmok jellegzetes mozgása (arcfintor), az orrnyílások akaratlagos szűkítése (orrfintor), a felsőajak A folyamatos beszéd jellemzője: felemelése, a levegő orron át való eltávozását próbálja megakadályozni. – gyors; – összefolyó; – monoton; – bátortalan A beszéd tartalmi oldala A beszédfejődés, majd a mondatok megjelenése is késhet, azok hiányosak, agrammatikusak lehetnek. Halláscsökkenés is jellemző lehet. A mozgás és laterális dominancia sérülhet, a mozgás koordinációban „eltérés“, illetve „zavar“ lehet. Másodlagos tünetként a hasadékos egyénnél magatartási zavarok is felléphetnek. Kompetencia A hasadékosok korszerű gondozása csak széleskörű team összehangolt munkájaként képzelhető el, folyamatos kapcsolat fenntartása elengedhetetlen. A szakorvosok egyrészt a diagnózis felállításában, másrészt a szakképzettségüknek- kompetenciájuknak megfelelő gondozási feladatok ellátásában vesznek részt. – a legfontosabb szakorvosok: o ortodontus; o foniáter; o audiológus; o plasztikai (mikro) sebész; o szájsebész; o gyermek szakorvos; o genetikus; o gyermek neurológus; – a pszichológus az intelligenciaszint megállapításában és az esetleges személyiség zavarok feloldásában nyújt segítséget; – szakgyógypedagógus fejlesztő munkájára van szükség, amennyiben hallássérülés is fennáll; – a logopédus a beszédszint felmérését követően kezdi meg fejlesztő munkáját. Terápia Cél Gondozási keretben, team-munkában a habilitáció minél tökéletesebb megvalósítása, ami esztétikai és funkcionális eredmény elérését egyaránt jelenti. Döntő jelentőségű azonban, hogy az orvosi, majd logopédiai habilitáció minél korábban megindulhasson. Lehetőség szerint el kell érni, hogy a gyermek külsejében esztétikailag elfogadhatóan, iskolaéretten és időben kezdhesse meg iskolai tanulmányait. Mindezek zavartalan, magas szintű végzéséhez a gondozásban résztvevő logopédusnak tisztában kell lennie a hasadékosoknál megoldandó feladatok teljes skálájával. Feladatok A gondozás legideálisabb alapja a központilag rögzített nyilvántartás, amely a születés utáni orvosi bejelentési kötelezettségre épülhetne. Korai gondozási munka beindítása: – hallásvizsgálat;


17

– primer műtétek; – fogszabályozás; – a nyelés rendezése; (ma már a logopédiai munkának szerves része); – mozgásfejlesztés; – a beszéd-nyelvi fejlesztése; (nyelv minden szintjére ki kell terjednie); – az egyéb rendellenességek rendezése; (októl függően lehet orvosi feladat, pszichológiai és logopédiai feladat) Terápiás gyakorlatok – a légzésszabályozás gyakorlatai; – az auditív differenciálás gyakorlatai; – vizuális orientációs gyakorlatok; – ajak- és nyelvgyakorlatok; – hehezetes és magánhangzó-gyakorlatok; – az életkor sajátosságaiból függő gyakorlási módok; (egyéni és csoportos formában egyaránt); – a felnőtt előmutatását követő utánmondás; – Wulff-féle terápia teendői a műtét után: o 3–6 hónappal beszédlégző gyakorlatok; o 4–8 hónappal a hallásfejlesztés; o hangfejlesztés; o 6–12 hónappal a hanggyakorlatok; További logopédiai gyakorlatok: Előkészítő gyakorlatok a beszédszervek aktivizálására: o ajakizmok; o szájpad-izmok; o torok- és garatizmok aktivizálása; Ajakgyakorlatoknál fontos szempont: o az életkornak megfelelő játékosság; o a gyakorlatok nehézségi fokának figyelembevétele; o s az ajakmasszás időpontjának gondos megválasztása; állkapocs-gyakorlatok; nyelvgyakorlatok; a szájpadlás izmainak aktivizálása; műtött szájpadrész izmainak aktivizálása; a garatizmokat aktivizáló gyakorlatok; a megfelelő beszédlégzéshez szükséges izmok működésének rendezése: o külső gégeizmok gyakorlatai; o belső gégeizmok gyakorlatai A zárt orrhangzós beszéd terápiája: Organikus ok fennállása esetén orvosi feladat. Funkcionális formánál a logopédiai gyakorlatok intenzív és folyamatos végzése a döntő. Célja és feladata: – a lágyszájpad túlságosan feszes zárának lazítása; – a nazális rezonancia kifejlesztése; Prognózisa: – az organikus formánál jó; – a funkcionális hátterű esetekben a logopédiai munka eredménye függ:


18

o az intelligenciától; o a beszédszervek ügyességétől; o az akarattól; o a kitartó gyakorlástól. A kevert típusú orrhangzós beszéd terápiája: Ebben az esetben főleg a nyílt komponens etiológiájának tisztázása a lényeges. Az organikus ok megszüntetésének rendezése szakorvosi teendő. A funkcionális esetekben a nyílt orrhangzós színezetet logopédiai munkával kell megszüntetni. DADOGÁS Megnevezés (meghatározás) Dadogás a beszéd összerendezettségének zavara, amely a ritmus és az ütem felbomlásában és a beszéd görcsös szaggatottságában jelentkezik. Ok, etimológia A szerzők egy része szerint a dadogás organikus eredetű beszédzavar, amely létrejöhet öröklődéses vagy az idegrendszer működését befolyásoló sérülés következtében. Pszichoneurotikus eredetű dadogás Elméletek Agysérülés elméletű: – agyi dominancia elmélet; – biokémiai elmélet; A dadogás pszichogén elméletei: – viselkedéslélektani elméletek; – az előre feltételezett nehézség elmélet; – interakcionialista elméletek; Rendszerezése (fajtái) – élettani dadogás; – klónusos dadogás; – tónusos dadogás; – klonotónusos dadogás; – hadarásos dadogás; – dysarthriás dadogás; – hisztériás dadogás; Tünetek – légzés: nem megfelelően koordinált hasi és mellkasi légzés, a be- vagy a kilégzés elnyújtottsága, a kilégzés félbeszakadása belégzéssel, nem megfelelő levegőmennyiség felhasználása a beszédhez; – hangképzés: gégeizmok fokozottabb izomműködése a jellemző; – artikuláció: artikulációs hibák nem annyira az egyes hangzók formálásában, hanem inkább a hangzók egymáshoz kapcsolásánál jelentkeznek; – járulékos tünetek: önkéntelen mozdulatok, céltalan szemmozgások; – izomremegés, tenyérizzadás, elpirulás stb.; – mozgásos tünetek: együttmozgások, együttcselekvések; – töltelékszavak; – beszédfélelem;


19

Kompetencia A dadogás kezelésében elsősorban a logopédusnak van kompetenciája, de speciális esetekben a pszichológusnak és az orvosnak is. Adott esetekben nem a tünet, a dadogás, hanem a dadogás oka (organikus, pszichés) és a választott módszer (pedagógiai terápia, pszichoterápia, gyógyszeres kezelés) határozza meg a kompetenciát. Ideális esetben a diagnosztikai és a terápiás munkában mindhárom szakterület képviselője egyaránt részt vesz (team). Terápia Cél A logopédus a dadogó érzelmi életére és értelmi tevékenységére egyaránt ható, tervszerű munkával és logopédiai módszerekkel a lehetőségek határain belül alakítsa ki és rögzítse a folyamatos beszédet, az egyéni sajátosságoknak megfelelő beszédtempót és ritmust. Járuljon hozzá, hogy a kommunikációs zavar és az esetlegesen fellépő másodlagos tünetek megszűnjenek. Feladatok A feltárható okok, előzmények kiderítése. Különböző szakemberekkel történő együttműködés kiépítése és megtartása az egész terápia folyamatában. Egyéni terápia kialakítása. A test, ezen belül elsősorban a beszédszervek izomzatának lazítása, laza izomműködés kialakítása. A beszéd automatizált elemeinek technikai fejlesztése és javítása. A beszédszervi mozgások, légzés és hangadás koordinációjának kialakítása. A teljesebb kommunikációt eredményező beszédhez szükséges motivációk megteremtése. Önismeret és önértékelés fejlesztése. Tartalom A kezelés tartalmát minden esetben a kezelt életkora határozza meg. Eljárások, gyakorlatok – beszédtechnikai módszerek; – szuggesztió vagy hipnózis; – relaxáció; – viselkedésterápiák; – kognitív terápia; – feltáró pszichoterápia; – komplex terápiák; – zene/ritmikusmozgásra épülő terápia; – gyógyszeres kezelés Értékelés, minősítés Tünetmentes: folyamatos, gördülékeny, helyes ritmusú, alakilag és tartalmilag is ép beszéd. Az izomtónus megfelelő, együttmozgás nincs. Lényegesen javult: a kezelt a számára biztonságos környezetben tünetmentesen, jól beszél. Az együttmozgások megszűntek, a beszédfélelem oldódott. Részben javult: tudatosan képes az ellazulásra, együttmozgások ritkán jelentkeznek. Kötött beszélgetésekben megakadások nincsenek.


20

Keveset javult: az izmok tónusa feszes, görcsös. Az együttmozgások gyakorisága csökken. Vegetatív tünetek ritkán jelentkeznek. Nem javult: ellazulásra képtelen, az együttmozgásokban és a beszédállapotban nem történt változás. HADARÁS Megnevezés (meghatározás) A hadarás a beszéd azon súlyos zavara, amelyre jellemző a rendkívüli gyorsaság, a hangok, a szótagok kihagyása, a pontatlan hangképzés, a monotónia, a szegényes szókincs, s a személyiség sajátos „elváltozása“ Ok, etimológia A hadarás kialakulásában ma a multikauzalitás tekinthető leginkább elfogadott nézetnek. A hadarás öröklött, genetikailag meghatározott zavar. Az öröklés specifikus és nem specifikus (beszédgyengeség) formában jelentkezhet. Specifikus tendenciára utal a beszédzavar és az amuzikalitás együttes, gyakoribb mértékű előfordulása hadarók családjában. A nem specifikus típusa a veleszületett beszédgyengeség tünet együttese. Ebben a beszéd- és nyelvfejlődés zavarai kronológiai sorrendben így épülnek egymásra: – megkésett beszédfejlődés; – általános pöszeség; – diszlexia; – hadarás; – nyelvi zavar: o veleszületett diszpraxia; o a hallási diszkrimináció zavarai; – a lateralitás és az irányultság eltérései; – a zenei képesség fejletlensége További kutatások témája lehet annak megállapítása, hogy szerzett agyi károsodás következményeként felléphet-e hadarás. Amennyiben van ilyen másodlagos forma, úgy feltétlenül el kell választani az igazi hadarástól. Tünetek Külön ki kell emelni a figyelemkoncentráció gyengeségét és az „ösztökélési zavart“, mivel ezek a hadaró személyiségét döntően befolyásolják. A tünetek: – kötelezően megjelenők; – fakultatívan megjelenők A fakultatívak egyénibbé, szélesebb skálájúvá színezik a képet. A hadarás és a rárétegződött pszichikai tünetek egymással szoros kapcsolatban állnak. Pszichés tünetek: – a figyelmi működés sajátosságai; – a figyelem kihagyásai, szűk terjedelme; – a dekoncentráltság, mentális koncentráció gyengesége. – a gondolkodás jellegzetességei: erős közlésvágy A hadarás jellegzetes tünetei: – a figyelmetlenség;


21

– figyelemkoncentráció gyengesége; – felületesség; – ösztökélési zavar; – a hallási diszkriminációs készség zavara; Az intelligencia sajátosságai A hadarókra az átlagos, de még inkább a magas, sőt kiváló intelligencia a jellemző. A személyiség és a magatartás jellemzői Extra stabilitás-labilitás dimenziók és az ehhez járuló extravertált labilis tulajdonságok miatt könnyen elterelhető érdeklődés a jellemzőjük. Az eddig ismertetetteken kívül az extravertált stabil személyiséget jellemzőjegyek is érvényesek a hadarókra. Barátságosak, élénkek, társaságban gyakran hangadóak, beszédességük néha meghaladja a kívánt mértéket. Közismert könnyed, laza magatartásuk hátterében fegyelmezetlenség, a renddel, a rendszerességgel szembeni érzéketlenség áll. Önkontrolljuk nem reális, túlértékelik magukat. Továbbá – ép beszédűekkel összevetve– közléseik meggondolatlanabbak, viselkedésük gyakrabban kontrollálatlan. Nem jellemző rájuk a beszédfélelem okozta szorongás. A beszéd formai oldalának jellemzői: – kapkodó, egyenetlen légzés; – zönge nélküli hangképzés, habituális diszfónia; – az artikuláció eltérései, pontatlan, elmosódott a hangzóképzés; – extrém gyakoriságú ismétlés nagyrészt a szókezdő hangokat érinti; – az ismétlés szavakra, szólamokra is kiterjedhet; – (a dadogóktól eltérően náluk a magánhangzóknál léphet fel megakadás); – fokozott beszédtempó; – gyakran szabdaló szünetek; – monotónia; – amuzikalitás; (amely nem igényel változatos dallammintát); – az akusztikai percepció zavara; A beszéd tartalmi hiányosságai: – a szókincsszegénység; – a rövid szókapcsolatokat alkalmazó beszéd; – a diszgrammatizmus; – a verbális emlékezet hiányossága; – a gondolatrohanás, a felületesség; – a szövegalkotási folyamat zavara; Az olvasásban megjelenő tünetek – a beszédhez hasonlóan – az olvasás formai oldalát érintik. A hadaró kézírása, gépírása Az írás formai oldalának jellemzői: – olvashatatlanság; – csúnya, kusza írás; – áthúzások; – ékezethiány; – időtartam jelölési hiba; – betűk, szótagok, szavak kihagyása, felcserélése; – a szóvégek elhagyása; – a szóösszevonás; – ismétlések A hadaró gépírása az olvashatatlanságot kivéve a kézírással azonos tüneteket mutat.


22

A mozgás és lateralitás Hadarókra jellemző a mozgásos ügyetlenség. Dominanciájuk túlnyomóan baloldali, keresztezett vagy ki nem alakult. Ritmus és muzikalitás Rossz ritmuskészség az általános, nagyrészük nem képes a zenei elemek (ritmus, dallam) helyes alkalmazására, ennek ellenére az artikuláció pontatlansága éneklés közben megszűnik. Kompetencia A hadaró vizsgálata és kezelése egyaránt – a kompetencia körének megfelelő – team közreműködését kívánja meg. A logopédusokon kívül orvosok (foniáter, audiológus, neurológus), gyógypedagógus-pszichológus, nyelvész segítheti a korrekt differenciál-diagnózis felállítását és a speciális terápia megtervezését. Terápia Cél A hadarót nemcsak bevonni, hanem megtartani is nehéz a terápiában. A terápia típusának megválasztásakor vegyük figyelembe az életkort, a hadarás fajtáját, a tünetek kiterjedtségét, a hadaró személyiségét. Fontos cél a tünetek tudatossá tétele, s a hadaró aktív bevonásával annak felszámolása, vagy enyhítése. A terápia folyamán el kell érni, hogy a hadaró az ép beszédűekhez hasonlóan valósítsa meg a beszédfolyamat előkészítését és annak kivitelezését. A család – életkortól függő – bevonása a terápiába egyrészt a beszédzavar természetének megértését mozdítja elő, másrészt a személyiség rendezéséhez adhat segítséget. Tartalom Eljárások, gyakorlatok Miután a hadaró nehezen képes figyelmét összpontosítani, az órák anyaga legyen mindig változatos, egy-egy gyakorlattípus idejét csak fokozatosan növeljük. Fontos, hogy elérjük azt, hogy beszéd közben csak az éppen megformálandó gondolatra koncentráljon, annak ellenére, hogy további gondolatok tolulnak előtérbe, mert a közlés vágya erős. Ki kell alakítani a belső beszéd érettségének adott szintjét, amely ahhoz szükséges, hogy a mondanivaló kifejezésre késszé váljon. El kell érni a terápia során, hogy figyelmével a hadaró személy végigkísérje az egész folyamatot. Feladatok: – a személyiség rendezése; – a fegyelmezettebb magatartás kiépítése; – egyéni kezelési terv összeállítása; – a hadaró érdeklődésének reális mederbe terelése; – a beszéd-, a mozgás- és a ritmusgyakorlatok; – a figyelem fejlesztése; (a figyelemkoncentráció kiépítése a terápia elsőrendű feladata); – a beszéd terápiája, beszédtechnikai gyakorlatok; (a beszéd formai és tartalmi oldalának fejlesztésére egyaránt szükség van); – a légzés rendezése; – a hangadásnál a lágy hangindítás megteremtése; – az artikuláció hibáinak rendezése; – a beszédtempó csökkentése; – a monotónia megszüntetése; – a szókincs fejlesztése, színesítése; – a hadarók beszédének nyelvi rendezése;


23

– a mozgás és ritmus korrekciója; Értékelés, minősítés A prognózist sok pozitív és negatív tényező befolyásolhatja. A kezelés eredménye nagymértékben függ az intellektus, a jellem, a hadaró magatartása (a nyugtalanság rosszul befolyásolja a terápiát), a neuropszichológiai tünetek mennyiségétől. Ehhez feltétlenül hozzá kell venni az életkor szerepét. A beszédfejlődés idején fellépő ún. „fiziológiás“ hadarás esetében kedvezőek a kilátások, az a gyermek érésével megszűnhet. Ebben döntő szerepe van a környezet nyugodt, segítő magatartásának, amely nem értékeli túl a zavart. Gyermekeknél egyébként is kedvezőbb a terápia kilátása, mivel a tünetek még nem rögződtek. Idősebb beszédhibásoknál értelemszerűen nehezebb a tünetek befolyásolása. Tünetmentes: a kezelés eredményeként helyreállt a beszédfolyamat tempója, ritmusa és a beszéd dallama. Lényegesen javult: a folyamatos beszédben érvényesülnek a tempóváltások és a magyaros ritmus, hangfekvés és a dallam még monoton. Részben javult: az egész testre kiterjedő lazulás érzékelhető, a beszédlégzés gazdaságos, az alaphang állandó. A tempó fölött még nincs uralma. Sokat javult a beszéd érthetősége. Keveset javult: a lazító és légző gyakorlatokat csak a beszédterápiás órákon képes végezni, a tempó nem állandó. A beszédet még monotónia és ritmustalanságok jellemzik. Javult a beszéd érthetősége. Nem javult: A beszédtempó és a légzés változatlan, a hangképzés továbbra monoton, sok az artikulációs hiba. Intenzitás Miután hadaróknál pubertásos életkorú vagy felnőtt egyének kezelése jöhet szóba, nehéz meghatározni a terápia intenzitását. Heti egyszeri foglalkozásnál több rendszerint csak akkor valósul meg, ha a hadaró számára fontos cél eléréséhez a beszéd rendezettsége a feltétel. Időnként számítani lehet rendszertelen megjelenésére is. Kívánatos lenne, hogy a terápia kezdetén egyéni és csoportos kezelésben egyaránt részt vegyen.

DISZFÓNIA Megnevezés (meghatározás) A diszfónia az emberi hangfunkció zavara, amely a beszéd nyersanyagául szolgáló zöngeképzés, az ún. primer hang területére terjed ki. Jellemzője, hogy a diszfóniában szenvedők artikulációs műveletei szabályszerűen zajlanak le, de hiányzik, vagy torzult formában van jelen a zönge. A hang ezért dominánsan zörej jellegű, mely nem csengő. Ok, etimológia A hiperfunkcionális diszfóniát okozhatja a hang túlerőltetése (főleg bizonyos „hivatásos beszélő“ szakmákban, beszédtechnikai hiányosságok következtében). Gyakran a légzés és testtartás körébe eső funkcióproblémák váltják ki, de előfordul, hogy pszichoszomatikus okok rejlenek a hiperfunkcionális diszfónia hátterében. Az ún. elsődleges (primer) hipofunkcionális diszfónia okai különfélék lehetnek. Kialakulásában fejlődési, pszichoszomatikus, pszichoszociális hatások játszhatnak közre. Súlyos megbetegedés után testi gyengeség, hangszálműtétek után pedig a hangot óvó viselkedés következménye lehet. Gyakran találkozunk pszichés okokkal, illetve többféle ok kombinációjával.


24

A másodlagos (szekundér) hipofunkcionális diszfónia mindig egy azt megelőző hiperfunkció következménye. A mutációs hangadási probléma hátterében szintén multifaktoriális oki összefüggésekről van szó. Az organikus diszfónia okai is különbözőek. A gyakran előforduló hangszálcsomó előzményeként mindig kimutatható a hiperfunkcionális zavar. Ödémák, polipok, ciszták, sulcus glottidis és más organikus zavarok esetén az okok szerteágazóak: karcinóma gyanúja is felmerülhet, amennyiben a hangterápia eredménytelen. Tünetek A hiperfunkcionális diszfónia legjellegzetesebb tünete, hogy hangadáskor az izomtónus túlságosan feszes, túlerőltett, görcsös. Az izomtónus általánosan is megnövekedett, és jellemző a mellkasi légzés. A hipofunkcionális diszfónia jellemző tünete, hogy a hang levegős, erőtlen. A légzésnyomás és a hangszálak összjátékát zavarja a túl sok levegő, így nem zárnak jól a hangszalagok. A mutációs hangadás tünetei változatosak. A pszichogén hangadási probléma tüneteire jellemző az afónia, azaz teljes hangtalanság, vagy bármely más, eddig felsorolt hangfunkciózavar. Ilyenkor organikus ok nem áll fenn, mégis sérült vagy teljesen blokkolt a hangfunkció. Az organikus hangproblémák tünetei azonosak a hiper-, illetve hipofunkciós hangadási zavarokkal, általában súlyosabb formában jelentkeznek és a prognózis kedvezőtlenebb. Kompetencia A diszfónia javítása, korrigálása foniátriai, logopédusi kompetencia. Foniátriai közreműködés nélkül ritkán sikeres. Logopédiai terápia esetén elengedhetetlen az előzetes részletes foniátriai vizsgálat, a terápia során pedig a megfelelő folyamatos foniátriai-gégészeti kontroll. Terápia Cél A diszfónia javításának célja, hogy a logopédus a kellemes, belső harmóniát közvetítő, esztétikai és kedvező pszichés hatást keltő tiszta, egyéni beszédhangot alakítson ki, amely zavartalanul épül be a folyamatos, spontán hangos beszédbe. Feladatok – a hangadás funkciójának foniátriai kivizsgálása; – egyéni kezelési terv összeállítása; – az optimális hangadási légzés kialakítása; – a test egészére kiterjedő laza izomtónus kialakítása; – a hangszalagrezgés finom megindítása; – az egyénre jellemző alaphang kialakítása; – az egyénre jellemző hangfekvés kialakítása; Értékelés, minősítés Tünetmentes: a kezelés eredményeként helyreállt a beteg egyéni hangszíne, hangfekvése és a beszéd dallama. Lényegesen javult: a folyamatos beszéd gyakorlataiban érvényesül az egyéni hangszín, hangfekvés és dallam. Részben javult: az egész testre kiterjedő lazulás jellemzővé vált, a beszédlégzés gazdaságos, az alaphang állandó. A normális színezetű hangok beszédbe beépítése most történik. Keveset javult: a lazító és légző gyakorlatokat csak a beszédterápiás órákon képes végezni, az alaphang nem állandó. Nem javult: az izomtónus és a légzés változatlan, a hangképzés továbbra is préselten történik.


25

DISZLEXIA – DISZGRÁFIA

Az olvasás és írás rendkívül összetett folyamat, elsajátításuk több részképesség összehangolt működését igényli. Egy-egy részképesség működési zavara vagy érési késése különféle tanulási zavarhoz vezethet, akadályozhatja az iskolai készségek elsajátítását. Megnevezés (meghatározás)

Meixner Ildikó a diszlexiát elsősorban abban a különbségben tartja megragadhatónak, amely fennáll a gyermek tényleges olvasási szintje és az elvárható között: – a gyermek adottságai alapján elvárható olvasási szint; – a gyermek tanítása alapján elvárható olvasási szint; – az olvasás gyakorlására fordított idő alapján elvárható olvasási szint; (Meixner Ildikó – Weiss Mária 1966.). A pedagógia általánosan elfogadott definíciója szerint a diszlexia az iskolai teljesítmény és az intellektuális képességek szignifikáns eltérése, amelynek hátterében súlyos olvasási zavar található (Csépe Valéria, 2002). A pszichológiai magyarázatok elsősorban a tanuláshoz szükséges részképességek működési következményeként értelmezik a diszlexiát, különös tekintettel az olvasás megtanulásához szükséges képességek elégtelen, hiányos vagy zavart működésére. A részképességek körében is kiemelt jelentőségűek: – a beszédészlelés; – a beszédmegértés; – a hangzódifferenciálás; – a fonológiai tudatosság; – a figyelmi állapot; – az emlékezeti teljesítmények; – az észlelési szerveződés; – a szerialitás; – irányfelismerések; – orientációs képességek; – és más kognitív funkciók. A diszlexia jogi/adminisztratív meghatározása elsősorban a közoktatás rendszerében kezeli a fogalmat, a diagnosztikus folyamattól az ellátási kötelezettségig. Leírja és előírja a diagnosztikus folyamatot, továbbá azokat a speciális nevelési/oktatási szükségleteket, amelyekre a veszélyeztetett óvodáskorúak és a diagnosztizált diszlexiások jogosultak. A terminológiai rendezetlenség forrása, hogy még mindig nincs szakmai megállapodás arra vonatkozóan, lehet-e, szükséges-e az olvasás-, írásproblémák súlyosság szempontú vagy tulajdonság szempontú felosztása, és ha igen, akkor ez miként történjen. További probléma, hogy nem rendelkezünk tudományosan igazolt és gyakorlatban kipróbált sztenderdizált mérőeszközzel, amelynek alkalmazásával az olvasás- és írásprobléma súlyossága és kiterjedtsége megbízhatóan mérhető volna. Ebből adódik, hogy a diszlexia-diszgráfia vizsgálatában nincs egységesített vizsgálóeljárás és stratégia, hanem különféle szakmai műhelyek példáját követve történnek a vizsgálatok.


26

A Meixner-féle diszlexia-reedukációs módszer Az iskolai kudarcok, teljesítményzavarok hatékony megelőzését szolgálja a Meixner

Ildikóról elnevezett diszlexia- reedukációs módszer. A módszer jól alkalmazkodik a kisgyermekkori sajátosságokhoz, és a magyar nyelv jellegzetességeihez. Apró lépésekben halad, beépíti az ismétlést, sok manipuláltató eszközt alkalmaz, filozófiájának alapelve: „elfogadva követel” (Meixner Ildikó). Szótagoló, hangoztató módszer. A módszer olyan olvasás, és írástanítást takar, melynek állandó eleme a készségfejlesztés. A betűk tanításának sorrendje a homogén gátlás kialakulását megelőzi, a hasonló betűk differenciálása pedig a tananyag szerves része. A betűtanítást és a betűk differenciálását a logopédus végzi, frontális óra keretében. A terápia elemei: 1. készségfejlesztés valamennyi részképességterületen: téri orientáció, verbális-, auditív-, vizuális- figyelem, emlékezet, differenciálás, szeriális emlékezet fejlesztése, 2. betűtanítás, hármas asszociáció kialakításával: auditív, vizuális, akusztiko-motoros (a beszédmozgások tudatosításával, zöngésség megfigyelésével), 3. betűdifferenciálás, az előzőleg egymástól időben távol megtanított vizuálisan és/ vagy akusztikusan hasonló betűk összehasonlítása, 4. beszédfejlesztés, szókincsbővítés, mondatalkotások, 5. további fontos elem a rendszeres gyakoroltatás, a játékosság, és az egyéni szükségletek, haladási tempó figyelembevétele. Az írástanítás elnyújtottan történik, a betűk írását a finommotorika fejlesztése és az íráselemek gyakorlása előzi meg. A betűtanulás sorrendje szintén elkerüli a homogén gátlás kialakulását. Második osztálytól kezdődően a diszlexia- terápia kiscsoportos vagy egyéni formában zajlik. A terápiás foglalkozások lényeges részei: 1. részképességek fejlesztése; 2. betűdifferenciálás; - lényegi elemek kiemelése, a betűismeret elmélyítése, betűsor, szósor, mondatok olvasása, - analízis- szintézis gyakorlatok (betű-, szótag-, szó-, mondat-, szövegszintézisek) 3. írás; betűpótlások, másolás, szógyűjtések, mondatbefejezések, mondatalkotások, hangok időtartamának észlelése, jelölése, tollbamondás, önálló írás, 4. nyelvtani feladatok, beszédfejlesztés, szókincsbővítés, 5. olvasási gyakorlatok; hangos és néma értő olvasás fejlesztése, 6. nyelvi kreativitást fejlesztő játékok. Grafomotoros fejlesztés

Az írás folyamata rendkívül összetett kognitív pszichológiai és motoros részfunkciók összehangolt működése. A nyelvi-, és részképesség-zavarokkal küzdő gyermek körében gyakran előfordulnak olyan funkciózavarok, amelyek az írás elsajátítását nehezítik, ezért a grafomotoros készségek széleskörű fejlesztésére különösen első és második osztályban nagy szükség van. A fejlesztés egyik fontos elve a nagymozgásoktól a finommotorikáig haladás. A terápia a következő részterületeken és feladatformákban valósul meg: - nagymozgások fejlesztése, összerendezése, - testséma- fejlesztés, - helyes író-testtartás kialakítása, - térbeli és síkbeli tájékozódás fejlesztése, - finommozgások fejlesztése, kéz-, és ujjtornáztatás, manipuláltató feladatok, - helyes ceruzafogás, vonalvezetés, és ceruzanyomaték kialakítása, - betűelemek, betűkapcsolások gyakorlása, - íráskép rendezése,


27

Sok tanuló esetében felsőbb osztályfokon is szükség van az íráskészség további fejlesztésére, esetenként a diszgráfia kialakult tüneteinek kezelésére. A terápia ilyenkor a nyelvtani szabályok elsajátításának és alkalmazásának segítésével, a hangok időtartamának jelöléseire vonatkozó gyakorlatokkal is kiegészül. A grafomotoros fejlesztés elemei az első osztály kivételével általában egy-egy komplex terápiás órán belül, leginkább diszlexia-terápia mellett jelennek meg. Sindelar- terápia

Iskolánkban a logopédiai osztályok tanítói és logopédusai közül többen elvégezték a Sindelar- terápia koordinálásához szükséges tanfolyamot, így a fejlesztendő területek kijelölése után a terápia folytatását is megosztva végzik. Általában egy-egy készségfejlesztő órán, vagy a korrepetálások órakeretében történik a 10-10 perces gyakorlás. A Brigitte Sindelar osztrák pszichológus által kidolgozott módszer kognitív fejlesztő terápia; biztosítja a tanulást megalapozó kognitív képességrendszer gyengén funkcionáló részeinek (részképességeinek) szisztematikus gyakorlását. A terápia célja a tanulási zavar megelőzése, tüneteinek felismerése és a zavar elmélyülésének megakadályozása. Sindelar értelmezése szerint a tanulási és magatartási zavar fogalma a mentális lehetőség és az iskolai siker diszkrepanciája; heterogén rendellenességek összefoglaló elnevezése, tágabb értelemben minden olyan diszfunkció, ami az iskolai teljesítményt akadályozza. Szűkebb értelemben a kogníció részképességeinek specifikus, vagy általános zavara, melynek oki hátterében lehet neurogén tényező, minimális cerbrális diszfunkció (MCD), vagy pszichoorganikus szindróma (POS). Részképesség-gyengeség tünetei lehetnek iskolás korban például az olvasási, helyesírási, számolási készség alacsony szintje, egyenetlen figyelem-koncentráció, beilleszkedési zavar, grafomotoros ügyetlenség, gyenge szóbeli fogalmazási készség, diszgrammatizmus, stb. A Sindelar- kognitív fejlesztő program fejlődéslélektani és kognitív pszichológiai elméletekre épülő komplex módszer, mely a megismerés hat fontos területére terjed ki: a figyelemre, az észlelésre, az intermodális integrációra, az emlékezetre, a szerialitásra és a téri orientációra. Az Affolter elvét követő koncepció szerint a gyakorlást a „gyökereknél” kell kezdeni, azon a szinten, ahol még jól működik a kognitív képesség. A program megfelelő alkalmazásától a célzott részképesség minőségi változása várható, mely így stabilabb alapot jelenthet a korábban rosszul elsajátított ismeret, készség sikeres újratanulásához. A Sindelar-program két korosztály fejlesztését szolgálja: 5-7 éves óvodásokat, és első osztályosokat, illetve 7-15 éves általános iskolásokat. A program olyan komplex módszer, amelyben a fejlesztési diagnosztika koncepciójának megfelelően a feltáró, illetve a terápiás tervet kijelölő vizsgáló eljárás, a fejlesztési periódus és a hatékonyságot ellenőrző ismételt vizsgálat szerves egységet alkot. A vizsgálóeljárás alapvetően a minőségi elemzésre, a részképességek közötti összefüg-gésekre, kölcsönhatásokra helyezi a hangsúlyt, és a teljes kognitív képességprofil megis-merését célozza. A fejlesztési szakasz elindításakor, valamint lezárásakor készült vizsgálati képességprofilok összehasonlításával a gyermek önmagához viszonyított fejlődési szintje nyomon követhető. A terápia következetes szerkezeti rendjében az egyes részképességek fejlesztését szolgáló gyakorlatsorok elkülöníthető, önálló egységet alkotnak, ugyanakkor egymásra épülnek, és szervesen összefüggnek. A gyakorlás a fokozatosan nehezebbé válás és a komplexitás elvét követi. A programok struktúrája lehetővé teszi, hogy szükség esetén egyidejűleg két vagy három részképesség terápiája is megtörténjék. Ez esetben a foglalkozások szervezése ciklikus; egy napon azonban csak egyféle részképesség fejlesztése lehetséges, és a foglalkozás időtartama nem haladhatja meg az előírt 10 percet. A minimum 6-8 hónapot


28

igénybe vevő kognitív fejlesztő terápia egyik nagyon fontos elve a folyamatosság, ezért a foglalkozásokat naponta kell végezni. A programok gyakorlatai más fejlesztő eljárásokkal, például logopédiai terápiával is kombinálhatók. Értékelés, minősítés: Tünetmentes: Az összes betűt következetesen differenciálja, mind olvasásban, mind írásban. A szöveget néma olvasással és kérdések alapján fel tudja dolgozni. Hangos olvasásban megjelenik az értelemszerű hangsúlyozás. A legalapvetőbb nyelvtani szabályokat helyesen alkalmazza. Képes rövid elbeszélő fogalmazás megírására. Lényegesen javult: A tanult betűket következetesen differenciálja olvasásban és írásban is. Szövegben az összefüggéseket felismeri. Érti a legegyszerűbb nyelvtani kategóriákat. Rövid fogalmazást össze tud állítani. Részben javult: Betűtévesztéseinek egy része megszűnt. Legalább öt betűs szavakat szóképekben összeolvas. Az olvasott szöveget értelmezi. Tollbamondás után bővített mondatot tud írni, de diszlexiára jellemző hibákkal. Keveset javult: A gyermek olvasással kapcsolatos iskolai szorongásai oldódtak, ezek teljesítményének látszólagos emelkedésében megmutatkoznak. Nem javult: Betűtévesztései súlyosak és összetettek. Tollbamondás utáni írására a tévesztéseken túl szócsonkítások a jellemzők.


29

Documents

Logopédiai ellátás 1. Bevezető - fekete-bp10. · PDF fileFekete István Általános Iskola PEDAGÓGIAI PROGRAM logopédiai program 2 számítástechnikai eszközök, szakkönyvek,