MAGYAR SZABVÁNY MSZ EN 60598-1 - lampatestek.uw.hulampatestek.uw.hu/MSZ EN 60598-1-nem hivatalos.pdf · MSZ EN 60598-1 2 T AR T AL O M JE G Y Z É K Oldal 0. F ŐFEJEZET: ÁLTALÁNOS

MSZ EN 60598-1 1

MAGYAR SZABVÁNY MSZ EN 60598-1

Lámpatestek 1. rész: Általános követelmények és vizsgálatok (IEC 60598-1:2008, módosítva)

Oktatási célra, nem hivatalos szöveg!

MSZ EN 60598-1 2

T A R T A L O M J E G Y Z É K

Oldal

0. FŐFEJEZET: ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS

0.1. Alkalmazási terület és tárgy …

0.2. Rendelkező hivatkozások …

0.3. Általános követelmények …

0.4. Általános vizsgálati előírások és felülvizsgálat …

0.5. A lámpatest alkatrészei …

0.6. Az IEC 60598-2 részeinek jegyzéke …

1. FŐFEJEZET: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. Általános rész …

1.2. Fogalommeghatározások …

2. FŐFEJEZET: A LÁMPATESTEK CSOPORTOSÍTÁSA


2.2. Csoportosítás az áramütés elleni védelem módja szerint …

2.3. Csoportosítás a por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni

védettségi fokozat szerint

…

2.4. Csoportosítás a lámpatest tervezett tartófelületének anyaga szerint …

2.5. Csoportosítás a felhasználási körülmények szerint …

3. FŐFEJEZET: JELÖLÉS


3.2. A lámpatestek jelölése …

3.3. Kiegészítő tájékoztatás …

3.4. A jelölések vizsgálata …

MSZ EN 60598-1 3

4. FŐFEJEZET: A LÁMPATESTEK SZERKEZETE


4.2. Cserélhető alkatrészek …

4.3. Vezetékutak …

4.4. Lámpafoglalatok …

4.5. Gyújtófoglalatok …

4.6. Sorozatkapcsok …

4.7. Csatlakozókapcsok és hálózati csatlakozók …

4.8. Kapcsolók …

4.9. Szigetelőbélések és védőcsövek …

4.10. Kettős és megerősített szigetelés …

4.11. Villamos csatlakozások és áramvezető részek …

4.12. Csavarok, (mechanikai) kötések és tömszelencék …

4.13. Mechanikai szilárdság …

4.14. Felfüggesztés és beállítóeszközök …

4.15. Gyúlékony anyagok …

4.16. Normál gyúlékony felületre szerelhető lámpatestek …

4.17. Vízkivezető-nyílások …

4.18. Korrózióállóság …

4.19. Impulzusgyújtók …

4.20. Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek. Rázási

követelmények

…

4.21. Védőernyő …

4.22. A fényforrásokhoz rögzített tartozékok …

4.23. Lámpatestjellegű adapterek …

4.24. UV-sugárzás …

MSZ EN 60598-1 4

4.25. Mechanikai veszély …

4.26. Zárlatvédelem …

4.27. Csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsok …

5. FŐFEJEZET: KÜLSŐ ÉS BELSŐ HUZALOZÁS


5.2. Hálózati csatlakozás és egyéb külső huzalozás …

5.3. Belső huzalozás …

6. FŐFEJEZET: Jelenleg nincs felhasználva

7. FŐFEJEZET: VÉDŐVEZETŐS ÉRINTÉSVÉDELEM


7.2. Védővezetős érintésvédelem …

8. FŐFEJEZET: ÁRAMÜTÉS ELLENI VÉDELEM


8.2. Áramütés elleni védelem …

9. FŐFEJEZET: POR, SZILÁRD TESTEK ÉS NEDVESSÉG BEHATOLÁSA

ELLENI VÉDELEM


9.2. A por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni védelem

vizsgálata

…

9.3. A nedvességállóság vizsgálata …

10. FŐFEJEZET: SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS ÉS VILLAMOS SZILÁRDSÁG,

ÉRINTÉSI ÁRAM ÉS A VÉDŐVEZETŐ ÁRAMA


10.2. Szigetelési ellenállás és villamos szilárdság …

10.2.1. Vizsgálat. Szigetelési ellenállás

MSZ EN 60598-1 5

10.2.2. Vizsgálat. Villamos szilárdság

10.3. Érintési áram, a védővezető árama és a villamos égés …

11. FŐFEJEZET: KÚSZÓÁRAMUTAK ÉS LÉGKÖZÖK


11.2. Kúszóáramutak és légközök …

12. FŐFEJEZET: TARTÓSSÁGI ÉS MELEGEDÉSI VIZSGÁLAT


12.2. A lámpák és az előtétek kiválasztása …

12.3. Tartóssági vizsgálat …

12.3.1. Vizsgálat …

12.3.2. Értékelés …

12.4. Melegedésvizsgálat (rendeltetésszerű működés) …



12.5. Melegedésvizsgálat (rendellenes működés) …



12.6. Melegedésvizsgálat (lámpaműködtető eszköz tekercseinek hibája) …

12.6.1. Hőkioldó nélküli lámpatestek vizsgálata …

12.7. Melegedésvizsgálat, tekintettel a hőre lágyuló műanyagból készült

lámpatestek lámpaműködtető eszközeiben vagy elektronikus eszközeiben

előforduló hibaállapotokra

…

12.7.1. A hőmérséklet-érzékelő szabályzó nélküli lámpatestek

vizsgálata

…

12.7.2. Az előtéten vagy a transzformátoron belül/kívül elhelyezett

hőmérséklet-érzékelő szabályzót tartalmazó lámpatestek

vizsgálata

…

MSZ EN 60598-1 6

13. FŐFEJEZET: HŐVEL ÉS TŰZZEL SZEMBENI ELLENÁLLÁS,

KÚSZÓÁRAM-SZILÁRDSÁG


13.2. Hővel szembeni ellenállás …

13.3. A lánggal és a meggyulladással szembeni ellenállás …

13.4. Kúszóáram-szilárdság …

14. FŐFEJEZET: CSAVAROS CSATLAKOZÓKAPCSOK



14.2.1. Hüvelykapocs …

14.2.2. Csavaros kapocs …

14.2.3. Csavaranyás kapocs …

14.2.4. Nyeregkapocs …

14.2.5. Kábelsarus kapocs …

14.2.6. Köpenykapocs …

14.3. Általános követelmények és alapelvek …

14.4. Mechanikai vizsgálatok …

15. FŐFEJEZET: CSAVAR NÉLKÜLI CSATLAKOZÓKAPCSOK ÉS

VILLAMOS KÖTÉSEK



15.2.1. Csavar nélküli csatlakozókapcsok …

15.2.2. Nem bontható kötések …

15.2.3. Bontható kötések …

15.2.4. Vezetékszerelvények …

15.2.5. Előkészítés nélküli vezetők …

MSZ EN 60598-1 7

15.2.6. Vizsgálati áram …

15.3. Általános követelmények …

15.4. Általános vizsgálati előírások …

15.4.1. A minták előkészítése …

15.4.2. Vizsgálóvezetők …

15.4.3. Többvezetős csatlakozókapcsok …

15.4.4. Többutas csatlakozókapcsok …

15.4.5. Vizsgálati mennyiség …

15.5. A belső huzalozás csatlakozókapcsai és kötései …

15.5.1. Mechanikai vizsgálatok …

15.6. Villamos vizsgálatok …

15.6.1. Az átmeneti ellenállás vizsgálata …

15.6.2. Melegítési vizsgálatok …

15.7. A külső huzalozás csatlakozókapcsai és kötései …

15.7.1. Vezetők …

15.8. Mechanikai vizsgálatok …

15.9. Villamos vizsgálatok …

15.9.1. Az átmeneti ellenállás vizsgálata …

15.9.2. Melegítési vizsgálatok …

A melléklet (előírás): Vizsgálat annak megállapítására, hogy egy vezető

rész áramütést okozhat-e

…

B melléklet (előírás): Vizsgálólámpák …

C melléklet (előírás): Rendellenes áramköri állapotok …

D melléklet (előírás): Huzatmentes burkolat …

E melléklet (előírás): A tekercsmelegedés meghatározása az ellenállás- …

MSZ EN 60598-1 8

változás módszerével

F melléklet (előírás): Réz és rézötvözetek forszírozott korrózióállóságának

vizsgálata

…

G melléklet (előírás): Az érintési áram és a védővezetőn átfolyó áram

mérése

…

H melléklet: (Jelenleg nincs felhasználva) …

I melléklet: (Jelenleg nincs felhasználva) …

J melléklet (tájékoztatás): A védettségi fokozatokat jelölő IP-számok

magyarázata

…

K melléklet (tájékoztatás): Hőmérsékletmérés …

L melléklet (tájékoztatás): Gyakorlati útmutató a jó lámpatesttervezéshez …

M melléklet (előírás): A kúszóáramutak és légközök meghatározása …

N melléklet (tájékoztatás): A normál gyúlékony felületre nem szerelhető, és a

hőszigetelő anyaggal való lefedésre nem alkalmas

lámpatestek jelölésének magyarázata

…

O melléklet: (Jelenleg nincs felhasználva) …

P melléklet (előírás): A jelentős UV-sugárzást kibocsátó fém-halogén

lámpás lámpatestek védőernyőinek abszorpciós

követelményei

…

Q melléklet (tájékoztatás): A gyártás megfelelőségének vizsgálata …

R melléklet (előírás): A módosított szakaszok jegyzéke, amelyek olyan

szigorúbb/kritikus követelményeket tartalmaznak,

melyek a termékek újravizsgálását teszik

szükségessé

…

S melléklet (előírás): A típusvizsgálatra benyújtott lámpatestcsaládok vagy

-sorozatok azonosítási követelményei

…

T melléklet (tájékoztatás): Hivatkozás a 0. érintésvédelmi osztályra …

U melléklet (tájékoztatás): Olyan lámpatestek kúszóáramútjai és légközei,

amelyek esetében nagyobb fokú igénybevételi

…

MSZ EN 60598-1 9

képességet lehet elvárni (III. impulzusállósági

kategória)

V melléklet (előírás): Beépített csavar nélküli védőérintkezővel ellátott, a

lámpatest házához vagy főrészének alkatrészeihez

közvetlenül csatlakozó sorozatkapcsok kiegészítő

vizsgálati követelményei

…

W melléklet (előírás): Hőre lágyuló műanyag lámpatestek alternatív

melegedésvizsgálata

…

ZA melléklet (előírás): Rendelkező hivatkozások nemzetközi kiadványokra

és az azoknak megfelelő európai kiadványokra

…

ZB melléklet (előírás): Különleges nemzeti feltételek …

ZC melléklet (tájékoztatás): A-eltérések …

Irodalomjegyzék …

1. ábra: Jelölések …

2. ábra: Csatlakozóvezetékkel (szabad vezetékvéggel) ellátott lámpatestek

sorozatkapcsának elhelyezése a szerelhetőségi vizsgálathoz

…

3. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték …

4. ábra: A 4.15. szakasz követelményeinek szemléltetése …


6. ábra: Por elleni védettséget vizsgáló készülék …

7. ábra: Készülék az eső- és freccsenő víz elleni védettség vizsgálatára …

8. ábra: Fecskendő a vízsugárral végzett vizsgálathoz …

9. ábra: A tekercshőmérséklet és a felerősítő felület hőmérséklete közötti

összefüggés

…

10. ábra: Golyós nyomókészülék …

11. ábra: Az elektródák elrendezése és méretei a kúszóáram-szilárdság

vizsgálatához

…

MSZ EN 60598-1 10

12. ábra: Hüvelykapcsok …

13. ábra: Csavaros és csavaranyás kapcsok …

14. ábra: Nyeregkapcsok …

15. ábra: Kábelsarus kapcsok …

16. ábra: Köpenykapcsok …

17. ábra: A villamos kötések szerkezete …

18. ábra: Példák rugós típusú, csavarnélküli csatlakozókapcsokra …

19. ábra: További példák csavar nélküli csatlakozókapcsokra …

20. ábra: A „felfűzött szerelés” és az „átmenő huzalozás” fogalmának

szemléltetése

…

21. ábra: Készülék a golyós ütővizsgálatokhoz …

22. ábra: Példák önmetsző, menetvágó és menetnyomó csavarokra (az ISO

1891-ből)

…


24. ábra: A hálózati csatlakozókapcsok kúszóáramút- és légközmérésének

szemléltetése

…

25. ábra: Ejtődob …

26. ábra: Vizsgálóáramkör a fényforrás behelyezése közbeni biztonság

ellenőrzéséhez

…

27.ábra: A fa gyulladási hőmérséklete az idő függvényében …

28. ábra: Példa a megengedett mértékű forraszanyag alkalmazására …

29. ábra: Vizsgálólánc …

30. ábra: Példa a menetnyomó csavar fémhoronyban való használatára …

31. ábra: Elektromechanikus csatlakozórendszer dugó/aljzat csatlakozással …

32. ábra: Legfeljebb 70 W-os fénycsöves lámpatestek vizsgálati kapcsolása …

C1. ábra: Áramkör az egyenirányító hatás vizsgálatához (csak egyes gyújtó

nélküli, kapacitív előtétekhez)

…

MSZ EN 60598-1 11

C2. ábra: Áramkör az egyenirányító hatás vizsgálatához (egycsapos lámpák

előtétjeihez)

…

C3. ábra: Áramkör az egyenirányító-hatás vizsgálatához egyes nagynyomású

nátrium- és fém-halogén lámpák esetében

…

D1. ábra: Példa a vizsgálóüreg kialakítására, ha a lámpatest különálló részekből

áll

…

D2. ábra: Megfelelő vizsgálódoboz kialakítása (hőszigetelt mennyezetekhez

készült) állítható lámpatestekhez

…

G1. ábra: Vizsgálati elrendezés: egyfázisú készülék csillagpontos TN vagy TT

rendszerben

…

G2. ábra: Mérőkapcsolás, érzékelés vagy reakció szempontjából súlyozott

érintési áram (minden II. érintésvédelmi osztályú, és az állandó

bekötésű I. érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez)

…

G3. ábra: Mérőkapcsolás, „hadd menjen” súlyozású érintési áram (hordozható, I.

érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez)

…

G4. ábra: Mérőkapcsolás, nagyfrekvenciás védővezető áramok szempontjából

súlyozva

…

K1. ábra: Hőelemek elhelyezése egy jellegzetes lámpafoglalaton …

V1. ábra: Feszültségesés vizsgálati elrendezés …

1.1. táblázat: A készülékek szükséges névleges impulzusállósági feszültsége …

3.1. táblázat: Jelölések …

4.1. táblázat: A csavarok nyomatékvizsgálatai …

4.2. táblázat: A tömszelencék nyomatékvizsgálatai …

4.3. táblázat: Ütőenergia és rugóösszenyomás …

4.4. táblázat: A lámpatestjellegű adapterek vizsgálata …

4.5. táblázat: A beállító szerkezetek vizsgálata …

5.1. táblázat: Bekötött, hajlékony vezetékek vagy zsinórvezetékek …

MSZ EN 60598-1 12

5.2. táblázat: A vezeték-tehermentesítők vizsgálatai …

9.1. táblázat: A szilárd testek behatolása ellen védett lámpatestek vizsgálata …

10.1. táblázat: A szigetelési ellenállás legkisebb értéke …

10.2. táblázat Villamos szilárdság …

10.3. táblázat: Az érintési áram, a védővezető árama és a villamos égés

határértékei

…

11.1. táblázat: Legkisebb távolságok (50/60 Hz) szinuszos váltakozó feszültségek

esetén (az M melléklettel együtt kell használni)

…

11.2. táblázat: Legkisebb távolságok szinuszos vagy nem-szinuszos

feszültségimpulzusok esetén

…

12.1. táblázat: A főbb alkatrészek legnagyobb hőmérséklete a 12.4.2. szakasz

vizsgálati feltételei mellett

…

12.2. táblázat: A lámpatestekben általánosan alkalmazott anyagok legnagyobb

hőmérséklete a 12.4.2. szakasz vizsgálati feltételei mellett

…

12.3. táblázat: Legnagyobb hőmérsékletek a 12.5.1. szakasz vizsgálati feltételei

mellett

…

12.4. táblázat: A lámpaműködtető eszközök rendellenes működési körülmények

mellett és a névleges feszültség 110%-án üzemelő tekercseinek

legnagyobb hőmérséklete

…

12.5. táblázat: A „D6” jelölésű lámpaműködtető eszközök rendellenes működési

körülmények mellett és a névleges feszültség 110%-án üzemelő

tekercseinek legnagyobb hőmérséklete

…

12.6. táblázat: A hőmérséklet túllépésének időbeli korlátozása …

14.1. táblázat: A kapocsnagyságok szerinti névleges vezető-keresztmetszetek …

14.2. táblázat: A legnagyobb áram szerinti névleges vezető-keresztmetszetek …

14.3. táblázat: A vezetők szerkezete …

14.4. táblázat: Csavarokra és csavaranyákra vonatkozó nyomatékértékek …

14.5. táblázat: A vezetőre ható húzóerők …

MSZ EN 60598-1 13

15.1. táblázat: A vezetők névleges értékei …

15.2. táblázat: A vezetőre ható húzóerők …

F1. táblázat: A vizsgálóoldat pH értéke …

G1. táblázat: Az e, n és p kapcsoló helyzete különböző érintésvédelmi osztályú

lámpatestek mérésénél

…

J1. táblázat: Az első jellemző számjeggyel jelölt védettségi fokozatok …

J2. táblázat: A második jellemző számjeggyel jelölt védettségi fokozatok …

L1. táblázat: Károsító hatások …

M1. táblázat: A kúszóáramutak és légközök meghatározása (lásd a 11.1.

táblázatot)

…

N1. táblázat: Útmutató abban a tekintetben, hogy mikor és hol kell a

lámpatesten vagy a hozzá mellékelt gyártói útmutatóban a jelet és

a magyarázatát használni

…

N2. táblázat: A melegedésvédelem működése …

Q1. táblázat: A villamos vizsgálatok legkisebb értékei …

U1. táblázat: Legkisebb távolságok (50/60 Hz) szinuszos váltakozó feszültségek

esetén.

III. impulzusállósági kategória

…

MSZ EN 60598-1 14

0. FŐFEJEZET: ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS

0.1. Alkalmazási terület és tárgy

Az IEC 60598 nemzetközi szabvány ezen 1. része a legfeljebb 1000 V hálózati

feszültségről működő, villamos fényforrásokat tartalmazó lámpatestek általános

követelményeit tartalmazza. E szabvány követelményei és vonatkozó vizsgálatai a

lámpatestek csoportosítására, jelölésére, mechanikai és villamos felépítésére

terjednek ki.

Ezen 1. rész mindegyik főfejezetét együtt kell olvasni a 0. főfejezettel és azokkal az

egyéb vonatkozó főfejezetekkel, amelyekre hivatkozás történik.

Az IEC 60598-2 egyes főfejezetei a legfeljebb 1000 V hálózati feszültségről működő,

jellemző lámpatesttípusok vagy lámpatestcsoportok követelményeit részletezik. Ezek

a főfejezetek a felülvizsgálat megkönnyítése céljából külön kerülnek kiadásra, és

igény esetén a szabvány további főfejezetekkel bővülhet.

Fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ezen 1. rész a biztonság valamennyi

(villamos, hőtechnikai és mechanikai) szempontjára kiterjed.

A Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) jelenleg tárgyalja a lámpatestek

fotometriai adatainak megadását, ezért ezek nem szerepelnek az 1. részben.

Ezen 1. részben azokra a lámpatestekre is vannak követelmények, amelyek olyan

impulzusgyújtókat tartalmaznak, amelyek névleges csúcsfeszültsége legfeljebb a

11.2. táblázat szerinti. Ezek a követelmények az előtétekbe beépített és előtétektől

független impulzusgyújtókat tartalmazó lámpatestekre is vonatkoznak. A

fényforrásokba beépített impulzusgyújtóval ellátott lámpatestek követelményei

megfontolás alatt vannak.

Ez a rész a lámpatestjellegű adapterekre is tartalmaz követelményeket.

Ez az 1. rész általában a lámpatestekre vonatkozó biztonsági követelményeket

tartalmazza. Az 1. rész célja olyan követelmény- és vizsgálati rendszer felállítása,

amely a legtöbb lámpatesttípusra általánosan alkalmazható, és amelyre az IEC

60598-2 részletes előírásai hivatkozhatnak. Ily módon az 1. rész önmagában nem

tekinthető valamely lámpatestre vonatkozó önálló szabványnak, és annak előírásai

MSZ EN 60598-1 15

csak az IEC 60598-2 megfelelő főfejezetei által meghatározott mértékben

vonatkoznak a jellemző lámpatesttípusokra.

Az IEC 60598-2 főfejezetei előírják, hivatkozva az 1. rész valamely főfejezetére, hogy

az 1. rész vonatkozó főfejezete milyen mértékben alkalmazható, a vizsgálatokat

milyen sorrendben kell elvégezni; valamint szükség esetén többletkövetelményeket

is tartalmaznak.

Az 1. rész főfejezetei számozási sorrendjének nincs különleges jelentősége, mivel az

egyes lámpatesttípusokra vagy -csoportokra vonatkozó előírások alkalmazásának

sorrendjét az IEC 60598-2 vonatkozó részei határozzák meg. Az IEC 60598-2

valamennyi része egymástól független, ezért nem tartalmaznak az IEC 60598-2

egyéb részeire hivatkozásokat.

Ahol az IEC 60598-2 részeiben az "IEC 60598-1 ... főfejezete szerint" kifejezéssel

hivatkoznak az 1. rész valamely főfejezete szerinti követelményekre, akkor ezt a

kifejezést úgy kell érteni, hogy az 1. rész ezen főfejezetének összes követelményére

vonatkozik, kivéve azokat, amelyek nyilvánvalóan alkalmazhatatlanok az IEC 60598-

2 adott része által meghatározott lámpatesttípusra.

Az IEC 60079 hatálya alá tartozó, robbanásbiztos lámpatestek esetében az IEC

60079 követelményein túlmenően (a megfelelő második rész kiválasztásával) az IEC

60598 követelményeit is alkalmazni kell. Az IEC 60598 és az IEC 60079 közötti

bármilyen ellentmondás esetén az IEC 60079 követelményei élveznek elsőbbséget.

Fel kell hívni a figyelmet a fényforrások működési követelményeit tartalmazó

szabványokra, amelyek magukban foglalják a „tájékoztatás lámpatest tervezéséhez”

alatti azon előírásokat; amelyeket a fényforrások helyes működtetéséhez kell követni;

bár e szabvány nem követeli meg a lámpatestek típusvizsgálati jóváhagyásának

részeként a fényforrások működési vizsgálatát.

A technika fejlődése miatt bekövetkező biztonsági változásokat a szabványokba

felülvizsgálatok és módosítások útján folyamatosan beépítik. A területileg illetékes

szabványosítási testületek a leszármaztatott szabványokban állást foglalhatnak

azokról a termékekről, amelyek a gyártó vagy a szabványosítási testület szerint

megfeleltek az előző szabványnak. Az állásfoglalások lehetővé tehetik azt, hogy az

ilyen termékeket meghatározott ideig a korábbi szabvány alapján tovább lehessen

gyártani, aminek a letelte után az új szabványt kell alkalmazni.

MSZ EN 60598-1 16

0.2. Rendelkező hivatkozások

E dokumentum alkalmazásánál a következőkben hivatkozott dokumentumok

nélkülözhetetlenek. Évszámmal ellátott hivatkozások esetén csak a hivatkozott

kiadványt szabad alkalmazni. Évszám nélküli hivatkozások esetén a hivatkozott

dokumentum legutolsó kiadását (beleértve a módosításokat is) kell alkalmazni.

IEC 60061, Lámpafejek és lámpafoglalatok, valamint a csereszabatosságukat és

biztonságukat ellenőrző idomszerek

IEC 60061-2, Lámpafejek és lámpafoglalatok, valamint a csereszabatosságukat és

biztonságukat ellenőrző idomszerek. 2. rész: Lámpafoglalatok

IEC 60061-3, Lámpafejek és lámpafoglalatok, valamint a csereszabatosságukat és

biztonságukat ellenőrző idomszerek. 3. rész: Idomszerek

IEC 60065:2001, Audio-, video- és hasonló elektronikus készülékek. Biztonsági

követelmények

IEC 60068-2-75, Környezetállósági vizsgálatok. 2. rész: Vizsgálatok. Eh vizsgálat:

Kalapácsos vizsgálatok

IEC 60079 (összes rész), Villamos gyártmányok robbanóképes gázközegekben

IEC 60083, Az IEC tagországokban szabványosított csatlakozódugók és

csatlakozóaljzatok háztartási és hasonló általános használatra

IEC 60085, Villamos szigetelés. Termikus értékelés és osztályozás

IEC 60112:2003, Szilárd szigetelőanyagok ellenőrző és összehasonlító kúszóáram-

szilárdsági indexeinek meghatározási módszere

IEC 60155, Fénycsőgyújtók

IEC 60227 (összes rész), Poli(vinil-klorid) szigetelésű vezetékek legfeljebb

450/750 V névleges feszültségig

IEC 60238:1998, Edison-menetes lámpafoglalatok

IEC 60245 (összes rész), Gumiszigetelésű vezetékek. Legfeljebb 450/750 V

névleges feszültségig

IEC 60269 (összes rész), Kisfeszültségű biztosítók

MSZ EN 60598-1 17

IEC 60320 (összes rész), Készülékcsatlakozók háztartási és hasonló általános

célokra

IEC 60357, Halogén izzólámpák (gépjárműlámpák kivételével). Működési előírások

IEC 60360, A lámpafej melegedésének szabványos mérési módszere

IEC 60364-4-41:2005, Kisfeszültségű villamos berendezések. 4-41. rész: Biztonság.

Áramütés elleni védelem

IEC 60384-14, Elektronikus berendezésekben használatos, állandó értékű

kondenzátorok. 14. rész: Termékcsoport-előírás: Állandó kapacitású, hálózatra

csatlakoztatható kondenzátorok elektromágneses zavarszűrésre

IEC 60400, Fénycsőfoglalatok és gyújtófoglalatok

IEC 60417, Berendezéseken használt grafikai jelképek

IEC 60432-1:1999, Izzólámpák. Biztonsági előírások. 1. rész: Volfrámszálas

izzólámpák háztartási és hasonló, általános világítási célokra 1)

1. módosítás (2005)

IEC 60432-2:1999, Izzólámpák. Biztonsági előírások. 2. rész: Volfrámszálas

halogénlámpák háztartási és hasonló, általános világítási célokra 2)


IEC 60432-3, Izzólámpák. Biztonsági előírások. 3. rész: Volfrámszálas

halogénlámpák (a gépjárműlámpák kivételével)

IEC 60449:1973, Feszültségsávok épületek villamos berendezéseihez


IEC 60529, Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott védettségi fokozatok (IP-

kód)

IEC 60570: 2003, Sínrendszerek lámpatestek villamos táplálására

IEC 60598-2 (összes rész), Lámpatestek. 2. rész: Egyedi követelmények

IEC 60598-2-4:1997, Lámpatestek. 2. rész: Egyedi követelmények. 4. főfejezet:

Általános célú, hordozható lámpatestek

1)

A 2.1 (2005) egybeszerkesztett kiadás az IEC 60432-1 (1999)-et és annak 1. módosítását is tartalmazza. 2)

A 2.1 (2005) egybeszerkesztett kiadás az IEC 60432-2 (1999)-et és annak 1. módosítását is tartalmazza.

MSZ EN 60598-1 18

IEC 60634, Vizsgáló hőforráslámpák (HTS-lámpák) lámpatestek

melegedésvizsgálatához

IEC 60662, Nagynyomású nátriumlámpák

IEC 60664-1:2007, Kisfeszültségű rendszerek villamos szerkezeteinek

szigeteléskoordinációja. 1. rész: Alapelvek, követelmények és vizsgálatok

IEC 60682, Kvarcüveglámpák lapított részének hőmérséklet-mérési módszere

IEC 60684 (összes rész), Hajlékony szigetelőcsövek

IEC 60695-2 (összes rész), A tűzveszélyesség vizsgálata. 2. rész: Izzóhuzalos

vizsgálati módszerek

IEC 60695-2-10, A tűzveszélyesség vizsgálata. 2-10. rész: Izzóhuzalos vizsgálati

módszerek. Izzóhuzalos vizsgálóberendezések és általános vizsgálati eljárások

IEC 60695-11-5, A tűzveszélyesség vizsgálata. 11-5. rész: Vizsgálólángok.

Tűlángos vizsgálati módszer. A berendezés, az igazolóvizsgálat elrendezése és

irányelvek

IEC 60838 (összes rész), Különféle lámpafoglalatok

IEC 60989, Elválasztótranszformátorok, takaréktranszformátorok, változtatható

transzformátorok és indukciós tekercsek

IEC 60990:1999, Az érintési áram és a hibaáram mérési módszerei

IEC 61032:1997, Személyek és szerkezetek védelme burkolással. Igazoló

ellenőrzési vizsgálatok

IEC 61058-1:2000, Készülékkapcsolók. 1. rész: Általános követelmények

IEC 61140:2001, Áramütés elleni védelem. A villamos berendezésekre és a villamos

szerkezetekre vonatkozó közös szempontok

IEC 61167, Fém-halogén lámpák

IEC 61184, Bajonett-lámpafoglalatok

IEC 61199:1999, Egy végükön fejelt fénycsövek. Biztonsági előírások

IEC 61249 (összes rész), Nyomtatott lapok és más összekötési struktúrák anyagai

IEC 61347 (összes rész), Lámpaműködtető eszközök

MSZ EN 60598-1 19

IEC 61347-2-9, Lámpaműködtető eszközök. 2-9. rész: A kisülőlámpák előtétjeinek

egyedi követelményei (a fénycsőelőtétek kivételével)

IEC 61558 (összes rész), Teljesítménytranszformátorok, tápegységek, indukciós

tekercsek és hasonló termékek biztonsága

IEC 61558-1:2005, Teljesítménytranszformátorok, tápegységek, indukciós tekercsek

és hasonló termékek biztonsága. 1. rész: Általános követelmények és vizsgálatok

IEC 61558-2 (összes rész), Teljesítménytranszformátorok, tápegységek, indukciós

tekercsek és hasonló termékek biztonsága. 2. rész: Egyedi követelmények

IEC 61558-2-5, Teljesítménytranszformátorok, tápegységek és hasonlók biztonsága.

2-5. rész: Borotvatranszformátorok és borotvatápegységek egyedi követelményei

IEC 61558-2-6, Teljesítménytranszformátorok, tápegységek és hasonlók biztonsága.

2-6. rész: Általános használatú biztonsági szigetelőtranszformátorok egyedi

követelményei

IEC 62031, Általános világításhoz használt LED-modulok. Biztonsági előírások

IEC 62035, Kisülőlámpák (a fénycsövek kivételével). Biztonsági előírások

IEC 62471, Lámpák és lámparendszerek fotobiológiai biztonsága

IEC 80416-1, Berendezéseken használatos grafikai jelképek alapelvei. 1. rész:

Grafikus jelképek kialakítása

ISO 4046-4: 2002, Papír, karton, papírpép és kapcsolódó fogalmak. Szótár. 4. rész:

Papír- és kartonfajták és átalakított termékek

0.3. Általános követelmények

0.3.1. A lámpatesteket úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy rendeltetésszerű

használatuk során biztonságosan működjenek, és ne jelentsenek veszélyt a

személyekre vagy a környezetre nézve. A követelmény teljesülését általában

valamennyi előírt vizsgálat elvégzésével kell ellenőrizni.

0.3.2. A lámpatest feleljen meg az IEC 60598-2 valamely részének. Ha egy adott

lámpatestre vagy lámpatestcsoportra az IEC 60598-2-nek nincs megfelelő része,

akkor az IEC 60598-2 leginkább alkalmazható részét útmutatóként lehet használni a

követelményekhez és vizsgálatokhoz.

MSZ EN 60598-1 20

Ha a lámpatest felépítése olyan, hogy az IEC 60598-2 két vagy több része is

alkalmazható, a lámpatest feleljen meg mindkét vagy valamennyi vonatkozó résznek.

0.3.3. A lámpatestjellegű adaptereket vizsgálati szempontból lámpatesteknek kell

tekinteni.

0.4. Általános vizsgálati előírások és felülvizsgálat

0.4.1. Az e szabvány szerinti vizsgálatok típusvizsgálatok. A "típusvizsgálat"

meghatározását az 1. rész 1. főfejezete tartalmazza.

MEGJEGYZÉS: E szabvány követelményei és tűrései a vizsgálati célra benyújtott típusvizsgálati

minta vizsgálatára vonatkoznak. A típusvizsgálati minta megfelelősége nem biztosítja a gyártó teljes

gyártásának megfelelőségét. A gyártás megfelelőségének biztosítása a gyártó felelőssége, és a

típusvizsgálaton túlmenően a rutinvizsgálatokat és minőségbiztosítást is tartalmazhatja.

0.4.2. A lámpatesteket 10 °C és 30 °C közötti környezeti hőmérsékleten kell

vizsgálni, kivéve, ha a szabvány 1. vagy 2. részének főfejezeteiben másképpen nem

írják elő. A lámpatesteket szállítási állapotban és a rendeltetésszerű körülményeknek

megfelelően felszerelve, a gyártó szerelési utasításának figyelembevételével kell

vizsgálni. A fényforrást (vagy fényforrásokat) el kell távolítani, kivéve, ha az(ok) a

vizsgálathoz szükséges(ek).

Hiányos belső huzalozás esetén a lámpatesteket az 1. rész követelményei

szempontjából nem lehet megfelelőnek tekinteni.

A vizsgálatokat általában egyetlen lámpatestmintán, vagy hasonló lámpatestek

típuscsaládja esetén a családban lévő tagok közül névleges teljesítményenként egy

lámpatesten, illetve a családból egy reprezentatív választékon kell elvégezni, a

gyártóval történt megegyezés szerint (lásd az S mellékletet). Ez a választék a

lámpatestet és minden olyan tartozékát is tartalmazza, amely a vizsgálat

szempontjából a legkedvezőtlenebb összeállítást képviseli.

Az IEC-irányelveivel összhangban az új IEC szabványok a biztonságra vagy a

működésre vonatkozó szabványokra vannak szétválasztva. A fényforrások

biztonsági szabványaiban a "tájékoztatás lámpatest tervezéséhez" alatti előírások a

fényforrások biztonságos működtetéséhez szükségesek; ezért ezeket a lámpatestek

e szabvány szerinti vizsgálatakor rendelkező előírásnak kell tekinteni.

Minden vizsgálati minta feleljen meg az összes vonatkozó vizsgálatnak. A vizsgálat

időtartamának csökkentéséhez és egyes roncsolásos vizsgálatok elvégzéséhez a

MSZ EN 60598-1 21

gyártó további lámpatesteket vagy lámpatestrészeket is vizsgálatra bocsáthat,

feltéve, hogy azok ugyanolyan anyagból készültek és ugyanolyan felépítésűek, mint

az eredeti lámpatest, és a vizsgálat eredménye ugyanaz, mintha az eredeti

lámpatesten végezték volna. Ha a megfelelőségre vonatkozó vizsgálat

"megtekintéssel" történik, akkor ehhez valamennyi szükséges igénybevételt is el kell

végezni.

Sínre szerelt lámpatestek esetén a gyártónak a lámpatesttel együtt egy megfelelő

sín-, csatlakozó- és adaptermintát is be kell szállítania a lámpatest

csatlakoztatásához.

Az összetett lámpatesteket a biztonsági követelmények szempontjából a

lámpatestrészek olyan összeállításában kell vizsgálni, amely a legkedvezőtlenebb

eredményt adja.

A lámpatestek egyes alkatrészei, mint például a csuklók, az emelő- és

süllyesztőeszközök külön is vizsgálhatók, feltéve, hogy ezen alkatrészek felépítése

olyan, hogy működésük nem függ a lámpatest egyéb részeitől.

A bekötött, hálózati csatlakozóvezetékkel való használatra szánt lámpatesteket a

lámpatestbe bekötött hajlékony hálózati csatlakozóvezetékkel kell vizsgálni.

Ernyővel való használatra szánt lámpatestek esetében, ha az ernyő nem a lámpatest

tartozéka, akkor a lámpatest gyártójának be kell nyújtania egy, a lámpatesttel együtt

használható jellegzetes ernyőt.

0.4.3. Felülvizsgálat és vizsgálatok

Ha a lámpatestnek e szabvány követelményei szerinti vizsgálatakor már van korábbi

vizsgálati jegyzőkönyve, akkor egy új vizsgálati minta és a korábbi vizsgálati

jegyzőkönyv együttes benyújtásával lehetőség van az e szabvány szerinti frissítésre.

A teljes típusvizsgálatot ilyenkor általában nem szükséges elvégezni, a terméket,

valamint a korábbi vizsgálati eredményeket elegendő csak az „R”-rel jelölt módosított

szakaszok és az R melléklet jegyzéke szerint felülvizsgálni.

MEGJEGYZÉS: Az „R”-rel jelölt módosított szakaszokat és az R melléklet jegyzékét a jövőbeli

módosítások/kiadások fogják tartalmazni.

MSZ EN 60598-1 22

0.5. A lámpatest alkatrészei

0.5.1. A lámpatesttel nem szerves egységet képező alkatrészek feleljenek meg a

rájuk vonatkozó IEC szabványoknak, ha vannak ilyenek.

Azokat az alkatrészeket, amelyek megfelelnek a vonatkozó IEC szabvány

követelményinek, és egyedi értékekkel vannak jelölve, csak abból a szempontból kell

ellenőrizni, hogy alkalmasak-e a használatban várható körülményekhez. A vonatkozó

szabvány által nem érintett alkalmazási körülmények tekintetében meg kell követelni,

hogy az alkatrészek feleljenek meg e szabvány vonatkozó, kiegészítő

követelményeinek.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a vonatkozó vizsgálatokkal kell

ellenőrizni.

A lámpatesttel szerves egységet képező alkatrészek a lámpatest részeként, ésszerű

mértékig feleljenek meg a rájuk vonatkozó IEC alkatrész-szabványoknak.

1. MEGJEGYZÉS: Ez nem jelenti azt, hogy a lámpatest jóváhagyása előtt az alkatrészeket külön meg

kell vizsgálni.

2. MEGJEGYZÉS: A különböző lámpatestfajták alkatrészeinek kiválasztására vonatkozó útmutatás

az L mellékletben található.

A lámpatestek belső huzalozása feleljen meg az 5.3. szakasz követelményeinek.

3. MEGJEGYZÉS: Ez nem zárja ki a szabványosított vezetékek használatát.

0.5.2. A vonatkozó alkatrészszabvány követelményeinek megfelelő és

rendeltetésszerűen használt alkatrészeket e szabvány követelményei szerint csak

akkor kell ellenőrizni, ha az alkatrészszabvány nem tartalmaz (e szabvány címsorát

fedő) követelményeket.

MEGJEGYZÉS: A megfelelőség igazolására egy érvényes vizsgálati jegyzőkönyv elegendőnek

tekinthető.

A lámpa- és gyújtófoglalatok ezenfelül feleljenek meg a vonatkozó IEC alkatrész-

szabvány idomszeres és csereszabatossági követelményeinek is, ha a lámpatestbe

való beépítést követően ezek alkalmazhatók.

Olyan csavar nélküli, beépített védőérintkezőt tartalmazó csatlakozókapcsokra

vonatkozóan, amelyek közvetlenül csatlakoznak a lámpatesthez vagy annak

valamely részéhez, a V melléklet tartalmaz egyedi követelményeket.

MSZ EN 60598-1 23

0.5.3. Azok az alkatrészek, amelyekre vonatkozóan nincs érvényes IEC szabvány, a

lámpatest részeként feleljenek meg e lámpatestszabvány vonatkozó

követelményeinek. A lámpa- és gyújtófoglalatok feleljenek meg ezenkívül a

vonatkozó IEC alkatrészszabvány idomszeres és csereszabatossági

követelményeinek is, ha azok alkalmazhatók.

MEGJEGYZÉS: Alkatrészek például a lámpafoglalatok, kapcsolók, transzformátorok, előtétek,

hajlékony vezetékek és zsinórvezetékek, és a csatlakozódugók.

0.5.4. Az e szabványnak való megfelelőség csak akkor áll fenn, ha a használat során

azonos műszaki jellemzőkkel rendelkező védőernyőt alkalmaznak.

0.6. Az IEC 60598-2 részeinek jegyzéke

2-1. rész. Általános célú, helyhez kötött lámpatestek

2-2. rész. Süllyesztett lámpatestek

2-3. rész. Közvilágítási lámpatestek

2-4. rész. Általános célú, hordozható lámpatestek

2-5. rész. Fényvetők

2-6. rész. Izzólámpás lámpatestek beépített transzformátorral

2-7. rész. Hordozható, kerti lámpatestek

2-8. rész. Kézilámpák

2-9. rész. Fényképészeti és filmtechnikai (nem professzionális) lámpatestek

2-10. rész. Hordozható lámpatestek gyermekeknek

2-11. rész. Lámpatestek akváriumokhoz

2-12. rész. Hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető éjszakai lámptestek

2-13. rész. Földbe süllyesztett lámpatestek

2-14. rész. Hidegkatódos, cső alakú kisülőlámpák (neoncsövek) és hasonló

készülékek lámpatestjei

2-15. rész. Jelenleg nincs felhasználva


MSZ EN 60598-1 24

2-17. rész. A színpadvilágítás, a televízió-, film- és fényképészeti stúdiók (belső- és

szabadtéri) lámpatestei

2-18. rész. Úszómedencék és hasonló létesítmények lámpatestei

2-19. rész. Szellőztetett lámpatestek biztonsági követelményei

2-20. rész. Díszvilágítási füzérek


2-22. rész. Tartalékvilágítási lámpatestek

2-23. rész. Törpefeszültségű, izzólámpás világítási rendszerek

2-24. rész. Korlátozott felületi hőmérsékletű lámpatestek

2-25. rész. Kórházak és egészségügyi létesítmények klinikai területein használt

lámpatestek

MSZ EN 60598-1 25

1. FŐFEJEZET: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. Általános rész

E főfejezet a lámpatestekre érvényes általános fogalommeghatározásokat

tartalmazza.

1.2. Fogalommeghatározások

E szabvány valamennyi főfejezetére a következő fogalommeghatározások

érvényesek; a fényforrásokkal kapcsolatos további fogalommeghatározások a

vonatkozó lámpaszabványokban találhatók.

A „feszültség” és „áram” kifejezések egyéb utalás hiányában effektív értékeket

jelentenek.

1.2.1. lámpatest (luminaire)

Készülék a lámpa vagy lámpák fényének elosztására, szűrésére vagy átalakítására.

A lámpákat magukat nem tartalmazza, de tartalmazza a lámpák felfogására,

rögzítésére és védelmére szolgáló valamennyi alkatrészt, és ahol szükséges,

áramköri elemeket a fényforrások hálózati csatlakoztatására szolgáló alkatrészekkel

együtt.

MEGJEGYZÉS: A lámpatesttel szervesen egybeépített, nem cserélhető lámpákat tartalmazó

világítótestet is lámpatestnek kell tekinteni, azzal a kivétellel, hogy a vizsgálatokat a szervesen

egybeépített lámpákon vagy beépített előtétes lámpákon nem kell elvégezni.

1.2.2. főrész (a lámpatest főrésze) [main part (of luminaire)]

A felerősítő felülethez rögzített vagy arra közvetlenül felfüggesztett vagy azon álló

rész (amely tartalmazhatja a fényforrásokat, a lámpafoglalatokat és a kiegészítő

szerelvényeket is).

MEGJEGYZÉS: A volfrámszálas izzólámpás lámpatestek esetében általában a lámpafoglalatot tartó

rész a főrész.

1.2.3. normál kivitelű lámpatest (ordinary luminaire)

Lámpatest az aktív részek véletlen megérintése elleni védelemmel, de a por, szilárd

testek vagy nedvesség elleni külön védelem nélkül.

1.2.4. általános célú lámpatest (general purpose luminaire)

MSZ EN 60598-1 26

Olyan lámpatest, amelyet nem különleges célra terveztek.

MEGJEGYZÉS: Általános célú lámpatestek például a függesztékek, egyes pontfénylámpák

(spotlámpák) és bizonyos felületre szerelhető vagy süllyesztett, helyhez kötött lámpatestek.

Különleges célú lámpatestek például a kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek, a

fényképészeti vagy a filmtechnikai alkalmazásra szánt lámpatestek vagy az úszómedencék

lámpatestei.

1.2.5. állítható lámpatest (adjustable luminaire)

Olyan lámpatest, amelynek a főrésze csuklók, emelő- vagy süllyesztőeszközök,

teleszkópcsövek vagy hasonló eszközök segítségével forgatható vagy mozgatható.

MEGJEGYZÉS: Az állítható lámpatest lehet helyhez kötött vagy hordozható.

1.2.6. lámpatest-alapegység (basic luminaire)

Az a legkisebb számú összeszerelt alkatrész, amely az IEC 60598-2 valamelyik

részének a követelményeit teljesíti.

1.2.7. összetett lámpatest (combination luminaire)

Olyan lámpatest, amely egy lámpatest-alapegységből és egy vagy több további

alkatrészből áll. Ezek az alkatrészek más alkatrészekkel helyettesíthetők, vagy más

alkatrészekkel különböző kombinációkban használhatók, és kézzel vagy

szerszámmal cserélhetők is lehetnek.

1.2.8. helyhez kötött lámpatest (fixed luminaire)

Olyan lámpatest, amely nem helyezhető át könnyen, vagy azért, mert a rögzítés

olyan, hogy a lámpatest csak szerszám segítségével szerelhető le, vagy mert a

lámpatestet nehezen elérhető helyen való használatra szánták.

MEGJEGYZÉS: A helyhez kötött lámpatesteket általában állandó hálózati csatlakozásra tervezik, de a

csatlakozás kialakítható csatlakozódugóval vagy hasonló eszközzel is.

1.2.9. hordozható lámpatest (portable luminaire)

Olyan lámpatest, amely a rendeltetésszerű használat során, a lámpatest villamos

hálózatra csatlakoztatott állapotában áthelyezhető.

MEGJEGYZÉS: Hordozható lámpatestek a bekötött hálózati csatlakozóvezetékkel és -dugóval

felszerelt fali lámpatestek, és az olyan lámpatestek, amelyek tartószerkezetükhöz szárnyas csavarral,

csíptetővel vagy akasztóhoroggal erősíthetők fel úgy, hogy a tartószerkezetükről kézzel könnyen

eltávolíthatók.

MSZ EN 60598-1 27

1.2.10. süllyesztett lámpatest (recessed luminaire)

Olyan lámpatest, amelyet a gyártója részben vagy egészben tartófelületbe történő

beépítésre szánt.

MEGJEGYZÉS: A fogalom a zárt üregben működtetett lámpatestekre és a felületbe – pl. felfüggesztett

álmennyezetbe – szerelt lámpatestekre egyaránt vonatkozik.

1.2.11. névleges feszültség (rated voltage)

A gyártó által a lámpatesten feltüntetett tápfeszültség vagy tápfeszültségek.

1.2.12. tápáram (supply current)

A lámpatest hálózati kapcsain folyó áram, miután a lámpatest állapota

rendeltetésszerű használatban névleges feszültségen és frekvencián állandósult.

1.2.13. névleges teljesítmény (rated wattage)

Azon fényforrások száma és névleges teljesítménye, amelyhez a lámpatest készült.

1.2.14. hálózati csatlakozóvezeték (supply cord)

A lámpatesthez rögzített, a tápellátást szolgáló külső hajlékony vezeték vagy

zsinórvezeték.

1. MEGJEGYZÉS: A lámpatest már eleve tartalmazhatja a bekötött hálózati csatlakozóvezetéket

vagy lehet azzal való csatlakozásra szánt, pl. X, Y vagy Z típusú csatlakozással.

2. MEGJEGYZÉS: Az a cél, hogy a szabvány 2. részének minden főfejezetét összhangba hozzák

ezzel a meghatározással; azonban ez akkor történik meg, amikor a 2. rész valamely főfejezetét egyéb

okokból megváltoztatják. Az átmeneti időszakban, ahol a 2. rész bármely főfejezetében „bekötött

hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték” szerepel, ott ez alatt „hálózati csatlakozóvezeték”-et kell

érteni.

1.2.15. aktív rész (live part)

Olyan vezető rész, amely rendeltetésszerű használatban áramütést okozhat. A

nullavezetőt e meghatározástól függetlenül aktív résznek kell tekinteni.

MEGJEGYZÉS: Azt a vizsgálatot, amely meghatározza, hogy egy vezető rész olyan aktív rész-e,

amely áramütést okozhat, az A melléklet tartalmazza.

1.2.16. alapszigetelés (basic insulation)

Az aktív részeken áramütés elleni alapvédelem céljából alkalmazott szigetelés.

MEGJEGYZÉS: Az alapszigetelés nem szükségszerűen tartalmazza a kizárólag működési célokra

használt szigetelést.

MSZ EN 60598-1 28

1.2.17. kiegészítő szigetelés (supplementary insulation)

Az alapszigetelésen túlmenően alkalmazott önálló szigetelés, amelynek célja, hogy

az alapszigetelés meghibásodása esetén védelmet nyújtson az áramütés ellen.

1.2.18. kettős szigetelés (double insulation)

Alapszigetelést és kiegészítő szigetelést is tartalmazó szigetelés.

1.2.19. megerősített szigetelés (reinforced insulation)

Az aktív részeken alkalmazott egyetlen szigetelési rendszer, amely a kettős

szigeteléssel egyenértékű áramütés elleni védelmet nyújt.

MEGJEGYZÉS: A „szigetelési rendszer” kifejezés nem jelenti azt, hogy a szigetelésnek egyetlen

homogén darabnak kell lennie. Tartalmazhat több réteget is, amelyek kiegészítő vagy

alapszigetelésként egyedileg nem vizsgálhatók.

1.2.20.

(Jelenleg nincs felhasználva)

1.2.21. 0. érintésvédelmi osztályú lámpatest (csak normál kivitelű lámpatestek

esetén alkalmazható) [class 0 luminaire (applicable to ordinary luminares only)]

Olyan lámpatest, amelyben az áramütés elleni védelem az alapszigetelésre épül.

Ez azt jelenti, hogy nincs mód a megérinthető vezetőrészeknek, ha ilyenek vannak, a

kiépített vezeték védővezetőjével való összekötésére, így az alapszigetelés

meghibásodása esetén a védelem a környezetre hárul. A 0. érintésvédelmi osztály

alkalmazására vonatkozóan lásd a T mellékletet, amely a vizsgálati követelmények

hivatkozásait tartalmazza.

1. MEGJEGYZÉS: A 0. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek lehet – a teljes alapszigetelést vagy

annak egy részét alkotó – szigetelőanyag-burkolata, vagy az aktív részektől legalább

alapszigeteléssel elválasztott fémburkolata.

2. MEGJEGYZÉS: Ha a szigetelőanyag burkolatú lámpatestnek a védővezetővel összeköthető belső

részei vannak, akkor a lámpatest I. érintésvédelmi osztályú.

3. MEGJEGYZÉS: A 0. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek lehetnek kettős vagy megerősített

szigetelésű részei.

4. MEGJEGYZÉS: Japánban a 0. érintésvédelmi osztály csak a 100 V – 127 V tápfeszültségről

üzemeltetett, normál kivitelű lámpatestek esetében alkalmazható.

1.2.22. I. érintésvédelmi osztályú lámpatest (class I. luminaire)

MSZ EN 60598-1 29

Olyan lámpatest, amelyben az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésre

épül, hanem további biztonsági óvintézkedéseket is tartalmaz oly módon, hogy

megfelelő eszközök vannak a megérinthető vezető részeknek a kiépített vezeték

védő- (földelő-) vezetőjével való összekötéséhez, amelynek következtében a

megérinthető vezető részek az alapszigetelés meghibásodása esetén sem válhatnak

aktívvá.

1. MEGJEGYZÉS: Hajlékony zsinórvezetékkel vagy vezetékkel való használatra szánt lámpatestek

esetében ez azt jelenti, hogy a hajlékony zsinórvezetéknek vagy vezetéknek védővezetőt kell

tartalmaznia.

2. MEGJEGYZÉS: Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestnek lehetnek kettős vagy megerősített

szigetelésű részei.

3. MEGJEGYZÉS: Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestnek lehetnek olyan részei, amelyeknek az

áramütés elleni védelmét érintésvédelmi törpefeszültségről (SELV) történő működtetéssel valósítják

meg.

1.2.23. II. érintésvédelmi osztályú lámpatest (class II luminaire)

Olyan lámpatest, amelyben az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésre

épül, hanem további biztonsági óvintézkedéseket, pl. kettős vagy megerősített

szigetelést is tartalmaz a védőföldelési lehetőségek vagy az üzembe helyezési

feltételek ismeretének hiányában.

1. MEGJEGYZÉS: Az ilyen lámpatest a következő kialakítási megoldások egyike szerinti lehet:

a) Olyan lámpatest, amelynek tartós és lényegében véve folytonos szigetelőanyagú burkolata

minden fémrészt takar, az olyan kisméretű részek kivételével, mint az adattáblák, csavarok és

szegecsek, amelyek az aktív részektől legalább a megerősített szigeteléssel egyenértékű

szigeteléssel vannak elválasztva. Az ilyen lámpatestet szigetelőburkolatú, II. érintésvédelmi

osztályú lámpatestnek nevezik.

b) Olyan lámpatest, amelynek lényegében folytonos fémburkolata van, amelyen belül mindenütt a

kettős vagy megerősített szigeteléssel egyenértékű szigetelést alkalmaznak. Az ilyen

lámpatesteket fémburkolatú, II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek nevezik.

c) Olyan lámpatest, amely a fenti a) és b) változatok kombinációja.

2. MEGJEGYZÉS: A szigetelőburkolatú, II. érintésvédelmi osztályú lámpatest burkolata a kiegészítő

vagy a megerősített szigetelés részét képezheti, vagy akár teljes egészében az lehet.

3. MEGJEGYZÉS: Ha a gyújtás elősegítésére, vagy elektromágneses kompatibilitási (EMC) okokból

földelést alkalmaznak, de az nincs összekötve megérinthető fémrésszel, a lámpatest még II.

érintésvédelmi osztályúnak tekinthető. A fényforrásokra vonatkozó IEC előírásoknak megfelelő

MSZ EN 60598-1 30

megérinthető fémrészeket és az egyéb, a rendeltetésszerű használat során alapvetően földeletlen és

megérinthetetlen fémrészeket nem kell olyan vezető részeknek tekinteni, amelyek áramütést

okozhatnak, kivéve, ha az A melléklet vizsgálatai igazolják azok aktív voltát.

4. MEGJEGYZÉS: Ha egy mindenütt kettős és/vagy megerősített szigeteléssel ellátott lámpatestnek

érintésvédelmi védő-csatlakozókapcsa vagy érintésvédelmi védőérintkezője van, akkor a lámpatestet

I. érintésvédelmi osztályúnak kell tekinteni. A helyhez kötött, II. érintésvédelmi osztályú, felfűzött

szerelésre szánt lámpatestnek azonban a nem a lámpatestben végződő védővezető villamos

folytonosságának fenntartása érdekében belső csatlakozókapcsa is lehet, feltéve, hogy ezt a

csatlakozókapcsot a megérinthető fémrészektől II. érintésvédelmi osztályú szigetelés választja el.

5. MEGJEGYZÉS: A II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek lehetnek olyan részei, amelyeknek

az áramütés elleni védelmét érintésvédelmi törpefeszültségről (SELV) történő működtetéssel

valósítják meg.

1.2.24. III. érintésvédelmi osztályú lámpatest (class III luminaire)

Olyan lámpatest, amelyben az áramütés elleni védelem érintésvédelmi

törpefeszültségű (SELV) tápláláson alapszik, és amelyben ezen érintésvédelmi

törpefeszültségnél nagyobb feszültség nem keletkezik.

1.2.25. legnagyobb névleges környezeti hőmérséklet (ta) [rated maximum

ambient temperature (ta)]

A lámpatest gyártója által megadott legnagyobb tartós hőmérséklet, amelyen a

lámpatest rendeltetésszerű feltételek mellett még működtethető.

MEGJEGYZÉS: Ez nem zárja ki a legfeljebb (ta + 10) °C hőmérsékleten való ideiglenes működtetést.

1.2.26. az előtét, a kondenzátor vagy a gyújtókészülék burkolatának

legnagyobb névleges működési hőmérséklete (tc) [rated maximum operating

temperature of the case of a ballast, capacitor or starting device (tc)]

Az a legnagyobb megengedett hőmérséklet, amely rendeltetésszerű működési

feltételek mellett, névleges feszültségen vagy a névleges feszültségtartomány

legnagyobb feszültségén, az alkatrész külső felületének tetszőleges pontján (jelölés

esetén a jelölt helyen) felléphet.

1.2.27. a fényforrást működtető eszköz tekercsének legnagyobb névleges

működési hőmérséklete (tw) [rated maximum operating temperature of a lamp

controlgear winding (tw)]

MSZ EN 60598-1 31

A gyártó által megadott legnagyobb tekercshőmérséklet, amelyen folytonos működés

esetén az 50/60 Hz-es lámpaműködtető eszköz várható üzemi élettartama legalább

10 év.

1.2.28. előtét (ballast)

A hálózat és egy vagy több kisülőlámpa közé kapcsolt olyan egység, amely

induktivitás, kapacitás vagy ellenállás, illetve ezek kombinációja útján főként a lámpa

(lámpák) áramának a kívánt értékre való korlátozására szolgál.

Tartalmazhat eszközöket a hálózati feszültség átalakítására és olyan kapcsolásokat

is, amelyek segítenek a gyújtófeszültség és az előfűtő áram előállításában,

megakadályozzák a hideggyújtást, csökkentik a sztroboszkóphatást, javítják a

teljesítménytényezőt és csökkentik a rádiófrekvenciás zavart.

1.2.29. önálló lámpaműködtető eszköz (independent lamp control gear)

Egy vagy több külön elemből álló, olyan kialakítású lámpaműködtető eszköz, amely

vagy amelyek a lámpaműködtető eszköz jelölése szerinti védettség mellett és

minden további burkolat nélkül a lámpatesten kívül különállóan is felszerelhető(k).

1.2.30. beépített lámpaműködtető eszköz (built-in lamp control gear)

Olyan lámpaműködtető eszköz, amelyet lámpatestbe való beépítésre terveztek, és

amely különleges óvintézkedések nélkül nem szerelhető fel a lámpatesten kívül.

1.2.31. szervesen egybeépített lámpafoglalat (integral lampholder)

A lámpatest azon része, amely a fényforrást tartja és villamos csatlakozást is

létrehozza, és amelyet a lámpatest részeként alakítottak ki.

1.2.32. előtéttartó (ballast compartment)

A lámpatestnek az a része, amelybe az előtétet beszerelik.

1.2.33. fényáteresztő bura (translucent cover)

A lámpatest azon fénykibocsátó része, amely a lámpák és más alkatrészek

védelmére is szolgálhat.

Ez a kifejezés a diffúzorokra, lencsepanelekre és hasonló, fényt irányító elemekre is

vonatkozik.

1.2.34. kiépített vezeték (fixed wiring)

MSZ EN 60598-1 32

Vezeték, amely annak a rögzített vezetékhálózatnak a része, amelyhez a

lámpatestet csatlakoztatják.

MEGJEGYZÉS: A kiépített vezeték bevezethető a lámpatestbe és beköthető a csatlakozókapcsokba,

beleértve a lámpafoglalatok, kapcsolók és hasonló alkatrészek csatlakozókapcsait is.

1.2.35. készülékcsatlakozó (appliance coupler)

Olyan eszköz, amelynek segítségével egy hajlékony vezetéket a lámpatesthez lehet

csatlakoztatni.

Két részből áll: érintkezőhüvelyekkel ellátott készülékcsatlakozó-aljzatból, amely a

hálózathoz csatlakoztatott hajlékony vezetékkel szervesen egybe van építve, vagy

ahhoz való hozzákapcsolásra tervezték; és érintkezőcsapokkal ellátott

készülékcsatlakozó-dugóból, amely a lámpatest szervesen beépített vagy

hozzárögzített része.

1.2.36. külső huzalozás (external wiring)

Általában a lámpatesten kívüli, de azzal együtt szállított huzalozás.

1. MEGJEGYZÉS: A külső huzalozás felhasználható a lámpatest tápforráshoz, más lámpatestekhez,

vagy valamilyen külső előtéthez való csatlakoztatására.

2. MEGJEGYZÉS: A külső huzalozás nem szükségszerűen halad teljes hosszában a lámpatesten

kívül.

1.2.37. belső huzalozás (internal wiring)

Általában a lámpatesten belüli, azzal együtt szállított olyan huzalozás, amely

összeköttetést nyújt a külső huzalozás vagy a hálózati csatlakozóvezetékek és a

lámpafoglalatok, kapcsolók és hasonló alkatrészek kapocsvégződései között.

MEGJEGYZÉS: A belső huzalozás nem szükségszerűen halad teljes hosszában a lámpatesten belül.

1.2.38. normál gyúlékony anyag (normally flammable material)

Olyan anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete legalább 200 °C, és amely ezen a

hőmérsékleten alaktartó és nem lágyul meg.

Példák: A 2 mm-nél vastagabb fa és faalapú anyagok.

MEGJEGYZÉS: A normál gyúlékony anyagok deformálódással és lágyulással szembeni ellenállása és

gyulladási hőmérséklete széleskörűen elfogadott, 15 perces vizsgálati időtartam alatt meghatározott

értékeken alapszik.

1.2.39. könnyen gyulladó anyag (readily flammable material)

MSZ EN 60598-1 33

Olyan anyag, amely nem sorolható sem a normál gyúlékony anyagok, sem a nem

éghető anyagok csoportjába.

Példák: Legfeljebb 2 mm vastag farostlemez és faalapú anyagok.

1.2.40. nem éghető anyag (non-combustible material)

Olyan anyag, amely az égést nem táplálja.

MEGJEGYZÉS: E szabvány szempontjából az olyan anyagokat, mint a fém, a vakolat és a beton,

nem éghető anyagoknak kell tekinteni.

1.2.41. gyúlékony anyag (flammable material)

Olyan anyag, amely nem felel meg a 13.3.2. szakasz szerinti izzóhuzalos vizsgálat

követelményeinek.

1.2.42. kisfeszültség (low voltage)

1.2.42.1. ELV (törpefeszültség) [ELV (extra low voltage)]

Olyan feszültség, amelynek értéke az egyes vezetékek között, vagy bármelyik

vezeték és a föld között nem haladja meg váltakozó feszültség esetén az 50 V

effektív értéket, lüktetésmentes egyenfeszültség esetén a 120 V-ot (az IEC 60449

szerinti I. feszültségtartomány).

MEGJEGYZÉS: A „lüktetésmentesség” szinuszos lüktető feszültség esetén megegyezés szerint a

10% effektív értéket nem meghaladó feszültséget jelent: a legnagyobb csúcsérték 120 V-os

lüktetésmentes egyenfeszültség esetén a 140 V-ot, 60 V-os lüktetésmentes egyenfeszültség esetén a

70 V-ot, 30 V-os lüktetésmentes egyenfeszültség esetén a 35 V-ot nem lépi túl.

1.2.42.2. SELV (érintésvédelmi törpefeszültség) [SELV (safety extra-low voltage

(SELV)]

Olyan ELV (törpefeszültség), amely a hálózati tápfeszültségtől az IEC 61558-2-6

szerinti, vagy azzal egyenértékű a primer és a szekunder áramkörei között

szigetelést tartalmazó biztonsági elválasztó transzformátorral van elszigetelve.

MEGJEGYZÉS: Különleges követelmények esetén, különösen akkor, ha az áramvezető részek

közvetlen megérintése megengedett, az 50 V effektív értékű váltakozó feszültségnél vagy a 120 V

lüktetésmentes egyenfeszültségnél kisebb feszültséghatárokat is meg lehet állapítani.

1.2.43. üzemi feszültség (working voltage)

MSZ EN 60598-1 34

Az a legnagyobb effektív értékű feszültség, amely névleges hálózati feszültség

esetén, a tranzienseket elhanyagolva, üresjárási állapotban vagy a rendeltetésszerű

működés során bármely szigetelésen felléphet.

1.2.44. típusvizsgálat (type test)

A típusvizsgálati mintán végzett vizsgálat vagy vizsgálatsorozat annak ellenőrzésére,

hogy egy adott termék felépítése megfelel-e a vonatkozó szabvány

követelményeinek.

1.2.45. típusvizsgálati minta (type test sample)

Egy vagy több hasonló egységet tartalmazó olyan minta, amelyet a gyártó vagy a

felelős forgalmazó típusvizsgálat céljára benyújt.

1.2.46. kézzel (by hand)

Szerszám használata nélkül.

1.2.47. csatlakozókapocs (terminal)

Olyan lámpatestrész vagy alkatrész, amely egy vezetővel való villamos

összeköttetés létesítéséhez szükséges.

Lásd a 14. és a 15. főfejezetet.

1.2.48. felfűzött szerelés (átmenő táplálás) [looping-in (feed through)]

Két vagy több lámpatest hálózati csatlakoztatásának olyan rendszere, ahol az egyes

tápáramvezetők be- és kivezetése ugyanazon a csatlakozókapcson történik.

MEGJEGYZÉS: A csatlakozókapocsba való bekötés megkönnyítésére a tápáramvezető elvágható

(lásd a 20. ábrát).

1.2.49. átmenő huzalozás (through wiring)

Olyan huzalozás, amely áthalad azon a lámpatesten, amely a lámpatestekből álló sor

összekötésére szolgál.

1. MEGJEGYZÉS: Egyes országokban az átmenő huzalozásban vezetékkötések kialakítása nincs

megengedve.

2. MEGJEGYZÉS: A lámpatest villamosan összeköthető az átmenő huzalozással, de attól független

is lehet (lásd a 20. ábrát).

1.2.50. gyújtókészülék (starting device)

MSZ EN 60598-1 35

Olyan készülék, amely önállóan vagy más áramköri elemekkel együttesen létrehozza

a kisülőlámpa begyújtásához szükséges villamos feltételeket.

1.2.51. gyújtó (starter)

Általában fénycsövekhez készült olyan gyújtókészülék, amely az elektródák

megfelelő előfűtését biztosítja, és az előtét soros impedanciájának segítségével

feszültséglökést hoz létre a lámpán.

1.2.52. impulzusgyújtó (ignitor)

Olyan gyújtókészülék, amely a kisülőlámpa begyújtásához szükséges

feszültségimpulzusokat hoz létre, de nem biztosítja az elektródák előfűtését.

1.2.53. sorozatkapocs (terminal block)

Szigetelőanyagú burkolatban vagy burkolaton elhelyezett, egy vagy több

csatlakozókapocsból álló összeállítás a vezetők közötti összekötés

megkönnyítésére.

1.2.54. kedvezőtlen körülmények között működő lámpatest (rough service

luminaire)

Különösen szigorú mechanikai bánásmód elviselésére tervezett lámpatest.

1. MEGJEGYZÉS: A lámpatest lehet:

– állandó jelleggel helyhez kötött, vagy

– szerkezeteken vagy állványzatokon ideiglenes jelleggel rögzített , vagy

– tartóállvánnyal vagy markolattal szervesen egybeépített kivitelű.

2. MEGJEGYZÉS: Az ilyen lámpatesteket általában ott használják, ahol a mindennapi életben

kedvezőtlen körülmények állnak elő, vagy ahol ideiglenes világítás szükséges, például építkezési

helyszíneken, ipari műhelyekben vagy hasonló helyeken.

1.2.55. elektromechanikus csatlakozórendszer (electro-mechanical contact

system)

A lámpatesten belüli olyan csatlakozórendszer, amely lehetővé teszi a

lámpafoglalatot tartó főrész villamos és mechanikai csatlakoztatását az

alaplemezhez vagy felfüggesztő eszközhöz.

Beállító eszközt is tartalmazhat.

MSZ EN 60598-1 36

A rendszer szolgálhat egyedi lámpatest-kialakítási célokra, vagy biztosíthatja

többféle típusú lámpatest csatlakoztatását is.

A 31. ábrán az 1.2.55. szakasz szerinti elektromechanikus csatlakozórendszer

látható. Az ilyen eszközre a 4.11.6. és a 7.2.1. szakasz követelményeit kell

alkalmazni.

Mivel a leírtak szerinti esetben a talprész és a szerelvénytálca egyaránt egyedi és

más eszközökkel nem csereszabatos, az alaplemezen nem szükséges feltüntetni a

villamos csatlakozás névleges áramát a 3.2. szakaszban előírtak szerint.

1.2.56. egyenáramú törpefeszültségről táplált fénycsöves lámpatest (extra-low

voltage d.c. supplied fluorescent luminaire)

Olyan lámpatest, amely legfeljebb 48 V névleges feszültségű, egyenáramú telepről

működik és olyan egyenáramú/váltakozó áramú invertert tartalmaz, amely

tranzisztorok segítségével állítja elő az egy vagy több fénycső táplálásához

szükséges energiát.

1. MEGJEGYZÉS: Az egyenáramú törpefeszültségről táplált fénycsöves lámpatestek a

tápfeszültségnél nagyobb feszültségeket hozhatnak létre, ezért az ilyen lámpatestek nem tekinthetők

III. érintésvédelmi osztályúnak. Az ilyen lámpatestek esetében áramütésveszéllyel lehet számolni, ami

ellen a lámpatest megfelelő kialakításával védekezni kell.

2. MEGJEGYZÉS: A 48 V-os érték megfontolás alatt van.

1.2.57. felerősítőfelület (mounting surface)

Épület, bútor vagy más szerkezet azon része, amelyre a lámpatest rendeltetésszerű

használat mellett bármilyen módon felerősíthető, felfüggeszthető, ráállítható vagy

elhelyezhető, és amelynek célja, vagy amelyet szánnak arra, hogy a lámpatestet

tartsa.

1.2.58. szervesen egybeépített alkatrész (integral component)

A lámpatest nem cserélhető részét képező olyan alkatrész, amely a lámpatesttől

elkülönítve nem vizsgálható.

1.2.59. beépített előtétes lámpák (self-ballasted lamps)

Lámpafejet, beépített fényforrást és a fényforrás gyújtásához és állandósult

működtetéséhez szükséges kiegészítő elemeket tartalmazó olyan egység, amely

tartós roncsolódás nélkül nem szerelhető szét.

MSZ EN 60598-1 37

1. MEGJEGYZÉS: A beépített előtétes lámpa fényforrása nem cserélhető alkatrész.

2. MEGJEGYZÉS: Az előtét a beépített előtétes lámpa és nem a lámpatest alkatrésze. Az egységet

élettartamának végén eldobják.

3. MEGJEGYZÉS: Vizsgálati szempontból a beépített előtétes lámpákat hagyományos lámpáknak

kell tekinteni.

4. MEGJEGYZÉS: Példák és további tájékoztatás az IEC 60972-ben találhatók.

1.2.60. lámpatestjellegű adapter (semi-luminaire)

A beépített előtétes lámpához hasonló egység, de kialakítása biztosítja a fényforrás

és/vagy a gyújtó cserélhetőségét is.

1. MEGJEGYZÉS: A lámpatestjellegű adapter fényforrása és/vagy gyújtókészüléke könnyen

cserélhető.

2. MEGJEGYZÉS: Az előtét nem cserélhető, és azt nem szükséges eldobni minden

fényforráscserekor.

3. MEGJEGYZÉS: A hálózati csatlakozáshoz lámpafoglalat szükséges.

4. MEGJEGYZÉS: Példák és további tájékoztatás az IEC 60972-ben található.

1.2.61. csatlakozódugóval egybeépített előtét/transzformátor (plug-

ballast/transformer)

Olyan előtét vagy transzformátor, amelyet a villamos hálózati csatlakoztatás céljából

egy csatlakozódugóval szervesen egybeépített burkolatban helyeztek el.

1.2.62. hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatest (mains socket-outlet-

mounted luminaire)

Olyan lámpatest, amelynek szervesen egybeépített csatlakozódugója villamos

hálózati csatlakoztatásra és egyben a lámpatest tartására is szolgál.

1.2.63. csíptetős lámpatest (clip-mounted luminaire)

Lámpatest, amelyet egy olyan rugós csíptetővel építettek össze, amelynek

segítségével a lámpatest egyetlen kézmozdulattal a tartófelülethez rögzíthető.

1.2.64. lámpa-csatlakozóaljzat (lamp connectors)

Olyan különlegesen kialakított érintkezőkből álló összeállítás, amely létrehozza a

villamos csatlakozást, de a lámpa tartását nem biztosítja.

1.2.65. hálózati csatlakozóaljzat (mains socket-outlet)

MSZ EN 60598-1 38

Olyan tartozék, amely érintkezőhüvelyeket tartalmaz a hálózati csatlakozódugó

hengeres vagy lapos csapjainak befogadására, és amely vezetékek vagy

zsinórvezetékek csatlakoztatására szolgáló csatlakozókapcsokkal is rendelkezik.

1.2.66. újrahuzalozható lámpatest (rewireable luminaire)

Olyan lámpatest, amelynek hálózati csatlakozóvezetéke általános célú

szerszámokkal cserélhető.

1.2.67. nem újrahuzalozható lámpatest (non-rewireable luminaire)

Olyan lámpatest, amelynek hálózati csatlakozóvezetéke általános célú

szerszámokkal nem távolítható el a lámpatest végleges tönkretétele nélkül.

1.2.68. lámpaműködtető eszköz(ök) (lamp control gear)

A lámpa működtetéséhez szükséges eszközök, például az előtétek, a

transzformátorok vagy feszültségcsökkentő konverterek.

MEGJEGYZÉS: A fogalom nem alkalmazható a lámpák kapcsolóeszközeire vagy a világításvezérlő

eszközökre, pl. a fényszabályzókra és a szürkületkapcsolókra.

1.2.69.

(jelenleg nincs felhasználva)

1.2.70. műlámpa (dummy lamp)

Olyan eszköz, amely az IEC 60061 szerinti követelményeknek megfelelő lámpafejjel

van összeépítve.

1.2.71. védőernyős lámpa (self-shielded lamp)

Olyan volfrámszálas halogénlámpa vagy fém-halogén lámpa, amelynek használata

esetén a lámpatestet az ultraibolya sugárzás vagy a lámpa szétrobbanása ellen nem

szükséges védőernyővel ellátni.

1.2.72. külső hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték (external flexible cable or

cord)

A bemeneti vagy a kimeneti áramkör külső csatlakoztatására szolgáló hajlékony

vezeték vagy zsinórvezeték a következő csatlakoztatási módok egyike szerint

rögzíthető a lámpatesthez, vagy szerelhető össze azzal:

MSZ EN 60598-1 39

– X típusú csatlakozás: A vezeték vagy zsinórvezeték csatlakoztatásának olyan

módja, ami lehetővé teszi a vezeték vagy zsinórvezeték könnyű cseréjét.

1. MEGJEGYZÉS: A vezeték vagy zsinórvezeték lehet különlegesen előkészített kivitelű, de az

csak a gyártótól vagy annak javító szolgáltatójától szerezhető be.

2. MEGJEGYZÉS: A különlegesen előkészített vezeték vagy zsinórvezeték a lámpatest

valamely részét is tartalmazhatja.

– Y típusú csatlakozás: A vezeték vagy zsinórvezeték csatlakoztatásának olyan

módja, hogy bármilyen cserét csak a gyártó, annak javító szolgáltatója vagy

hasonlóan képzett személy végezhet.

3. MEGJEGYZÉS: Az Y típusú csatlakozás normál vagy különleges hajlékony vezetékkel vagy

zsinórvezetékkel is használható.

– Z típusú csatlakozás: A vezeték vagy zsinórvezeték csatlakoztatásának olyan

módja, ami nem teszi lehetővé a vezeték vagy zsinórvezeték cseréjét a

lámpatest törése vagy tönkretétele nélkül.

1.2.73. funkcionális földelés (functional earthing)

Rendszeren, berendezésen vagy készüléken belül kialakított olyan helyi földelés,

amely a megfelelő működéshez szükséges, de nem képezi részét az áramütés elleni

védelemnek.

1.2.74. összekötővezeték (inter-connecting cable)

A lámpatest két fő része közötti olyan huzalozás vagy huzalozási összeállítás,

amelyet a lámpatest gyártója szállít, és amelyet a lámpatest részének kell tekinteni.

MEGJEGYZÉS: A huzalozási összeállítás különböző célú huzalozások kombinációját tartalmazhatja,

például tápfeszültségen keresztüli táplálás, földelés biztosítása, gyújtó és üzemi feszültségek adása,

és olyan huzalozást is, amely funkcionális összeköttetést biztosít. Példák az alkalmazási helyekre: a

lámpatest és a lámpaműködtető eszköz doboza, a felerősítő doboz vagy a sínrendszerhez kapcsolódó

érintkező.

1.2.75. érvéghüvely (ferrule)

Olyan mechanikai tartozék, általában egy merev cső, amelyet a vezeték

lecsupaszított végének összefogására használnak.

1.2.76. Impulzusállósági kategória (a korábbi megnevezés szerint:

„túlfeszültségi kategóriák”) [impulse withstand category (former term “overvoltage

categories”)]

MSZ EN 60598-1 40

A tranziens túlfeszültségi állapot leírására szolgáló számérték.

1. MEGJEGYZÉS: Az I, II, III és IV impulzusállósági kategóriák használatosak.

2. MEGJEGYZÉS: A következő magyarázat az IEC 60364-4-443:2007-ből származik:

443.2.1. szakasz: a) Az impulzusállósági feszültségek szerinti osztályozás célja.

2.1. MEGJEGYZÉS: A villamos létesítmények túlfeszültségi kategóriáit a szigetelések

összehangolása és a készülékeknek az ezzel kapcsolatos impulzusállósági feszültségek szerinti

osztályozása céljából határozták meg, lásd az 1.1. táblázatot.

2.2. MEGJEGYZÉS: A névleges impulzusállósági feszültség az az impulzusállósági feszültség,

amit a berendezés vagy annak része gyártója állapít meg, és ami szigetelésnek a

túlfeszültséggel szembeni ellenállását jellemzi (az IEC 60664-1 3.9.2. szakasza szerint).

b) Az impulzusállósági feszültséget a közvetlenül a hálózatról táplált berendezések

osztályozására használják.

A berendezések impulzusállósági feszültségét a névleges feszültséggel összhangban kell

megválasztani. Ennek célja az, hogy a működés folyamatossága és a meghibásodás

elfogadható kockázata szempontjából különböző berendezés-kategóriákat lehessen felállítani.

Egy adott osztályba tartozó berendezés kiválasztásával el lehet érni a szigetelés

összehangolását a teljes létesítményen belül, elfogadható szintre csökkentve ezzel a

meghibásodás kockázatát.

2.3. MEGJEGYZÉS: A tranziens túlfeszültségek a hálózati elosztó rendszereken keresztül

terjednek, és a legtöbb létesítmény esetén a végpont felé haladva nem csökkennek

számottevően.

1.1. táblázat: A készülékek szükséges névleges impulzusállósági feszültsége

A létesítmény névleges feszültsége a

V

A berendezés impulzusállósági feszültsége

kV b

Háromfázisú rendszerek

Közép-ponttal rendelkező egyfázisú

rendszerek

Berendezés a létesítmény eredeténél

(túlfeszültségi kategória IV)

Berendezés az elosztó és végső

áramkörökben (túlfeszültségi kategória III)

Készülékek és áramfogyasztó berendezések (túlfeszültségi

kategória II)

Különlegesen védett

berendezés (túlfeszültségi

kategória I)

- 120–240 4 2,5 1,5 0,8

230/400 277/480

- 6 4 2,5 1,5

400/690 - 8 6 4 2,5

1000 - 12 8 6 4

a Az IEC 60038 szerint. b Az impulzusállósági feszültség az aktív vezetők és a védővezető között lép fel.

MSZ EN 60598-1 41

1.2.77. áramkörök és áramköri jellemzők (circuits and circuit characteristics)

1.2.77.1. primer áramkör (primary circuit)

Közvetlenül a váltakozó áramú hálózathoz kapcsolódó áramkör.

Ide tartoznak pl. a váltakozó áramú hálózathoz való csatlakozást szolgáló eszközök,

a transzformátorok primér tekercsei, a motorok és egyéb terhelések.

[IEC 60950-1, 1.2.8.4. meghatározás]

1.2.77.2. szekunder áramkör (secondary circuit)

Olyan áramkör, amely nem áll közvetlen kapcsolatban a primér áramkörrel, és

amelynek energiaellátása transzformátorral, konverterrel vagy ezekkel egyenértékű

eszközzel, illetve teleppel történik.

[IEC 60950-1, 1.2.8.5. meghatározás]

Kivétel: Autotranszformátorok esetén a transzformátor megcsapolt részét, bár

közvetlen összeköttetésben áll a primer áramkörrel, a fenti értelemben szintén

szekunder áramkörnek tekintik.

MEGJEGYZÉS: Az ilyen áramkörökben a hálózati tranzienseket a megfelelő primer tekercsek

leosztják. Az induktív előtétek szintén csökkentik a hálózati tranziensek nagyságát. Ezért a primer

áramkör vagy egy induktív előtét után elhelyezkedő alkatrészek impulzusállósági kategóriája egy

fokozattal alacsonyabbra választható, lásd az U mellékletet.

1.2.78. Érintési áram (touch current )

Az emberi vagy állati testen átfolyó áram a létesítmény vagy berendezés egy vagy

több megérinthető részének megérintése esetén.

[IEV 195-05-21]

MEGJEGYZÉS: E szabvány értelmében az emberi testet a G2. vagy a G3. ábra szerinti áramkör

helyettesíti.

1.2.79. védővezető árama (protective conductor current)

A védővezetőben folyó áram.

MEGJEGYZÉS: Ez az áram hatással lehet az ugyanabba az áramkörbe kapcsolt áram-védőkapcsolók

működésére.

1.2.80. villamos égés (electric burn)

MSZ EN 60598-1 42

A bőrnek vagy valamely szervnek a rajta keresztül, vagy a felület mentén átfolyó

áram hatására bekövetkező megégése.

[IEV 604-04-18]

1.2.81. beállító eszköz (means of adjustment)

A lámpatestnek az a része, ami a fényforrástartó rész is lehet, és amely

nyilvánvalóan arra szolgál, hogy a felhasználó a lámpatest használata során pl. a

fénynyaláb irányának megváltoztatása céljából működtesse.

1.2.82. kartávolság (arms reach)

Az a hozzáférési zóna, ami kézzel, bármely irányban, segítség nélkül kézzel elérhető

egy olyan felület bármely pontjáról, ahol emberek szokásosan tartózkodnak vagy

mozognak.

[IEV 195-06-12]

MEGJEGYZÉS: Az IEC 60364-4-41 ábrával illusztrálja a hozzáférési zónát. Általánosságban ennek

magassága a padló felett 2,5 m, bármely vízszintes irányú kiterjedése pedig 1,25 m attól a helytől

számítva, ahol valaki tartózkodhat.

1.2.83. csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapocs (terminal

block with integrated screwless earthing contact)

Védőérintkezővel ellátott csatlakozókapocs, amely olyan egybeépített

védőérintkezővel vagy segédérintkezővel rendelkezik, ami felszerelés esetén további

szerelési művelet (pl. csavarozás) nélkül létesít kapcsolatot.

1.2.84. levehető vezeték (detachable cord)

Olyan, táplálást vagy összekötést szolgáló vezeték vagy zsinórvezeték, amely erre

alkalmas készülékcsatlakozó segítségével kapcsolódik a lámpatesthez.

MEGJEGYZÉS: A levehető vezeték könnyen cserélhető.

1.2.85. szerszám (tool)

Csavarhúzó, pénzérme vagy egyéb tárgy, amellyel egy csavar vagy hasonló

rözgzítőelem működtethető.

1.2.86. különlegesen előkészített vezeték (specially prepared cord)

MSZ EN 60598-1 43

Olyan hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték, amelynek egy másik, nem különleges

vezetékkel vagy zsinórvezetékkel történő helyettesítése veszélyt okoz, vagy a

biztonságot csökkenti.

MSZ EN 60598-1 44

2. FŐFEJEZET: A LÁMPATESTEK CSOPORTOSÍTÁSA


E főfejezet a lámpatestek csoportosításának leírását tartalmazza.

A lámpatesteket az áramütés elleni védelem módja, a por, a szilárd testek és a

nedvesség behatolása elleni védettségi fokozat, valamint a tartófelület anyaga

szerint kell csoportosítani.

2.2. Csoportosítás az áramütés elleni védelem módja szerint

Az áramütés elleni védelem módja szerint a lámpatesteket I., II. vagy III.

érintésvédelmi osztályba kell sorolni (a fogalommeghatározásokat lásd az 1.

főfejezetben).

A lámpatesteknek csak egyféle besorolása lehet. Például a beépített,

törpefeszültségű, védőcsatlakozóval ellátott, transzformátorral felszerelt lámpatestet

az I. érintésvédelmi osztályba kell sorolni, és az ilyen lámpatest valamely része még

akkor sem sorolható a III. érintésvédelmi osztályba, ha a lámpát tartalmazó rész

válaszfallal van elválasztva a transzformátort tartalmazó résztől.

A lámpatest jellegű adapterek feleljenek meg a II. érintésvédelmi osztályú

lámpatestekre vonatkozó valamennyi követelménynek, anélkül, hogy a II.

érintésvédelmi osztály jele fel lenne tüntetve rajtuk.

A lámpatestgyártó nem felelős az IEC 60598 szerinti megfelelőség további

fenntartásáért abban az esetben, ha a felhasználó az előírt fényforrástípust

lámpatestjellegű adapterrel cserélte fel, kivéve, ha a lámpatestet kimondottan

lámpatestjellegű adapterrel való használatra tervezték. A lámpatestjellegű adapter

gyártója viszont felelős azért, hogy megfelelő tájékoztatást adjon a felhasználási

korlátozások tekintetében.

MEGJEGYZÉS: A II. év. osztály jelét azért kell elhagyni, nehogy a jelet tévesen arra a lámpatestre

vonatkoztassák, amelyben a lámpatest jellegű adaptert használják.

2.3. Csoportosítás a por, a szilárd testek és a nedvesség

behatolása elleni védettségi fokozat szerint

A lámpatesteket az IEC 60529 szerinti „IP számozási” rendszer csoportosításának

megfelelően kell besorolni.

MSZ EN 60598-1 45

A védettségi fokozatok jeleit a 3. főfejezet tartalmazza.

A védettségi fokozatokra vonatkozó vizsgálatokat a 9. főfejezet tartalmazza.

1. MEGJEGYZÉS: A víz ellen tömítettként besorolt lámpatestek nem szükségszerűen alkalmasak víz

alatti működtetésre. Ilyen alkalmazásokra víznyomás ellen tömített lámpatesteket kell használni.

2. MEGJEGYZÉS: A lámpatesteket elsősorban az IP-fokozatok számjelével kell megjelölni, de

szükség szerint az IP-számok mellett további jelek is használhatók.

2.4. Csoportosítás a lámpatest tervezett tartófelületének anyaga

szerint

A lámpatesteket aszerint kell csoportosítani, hogy azok normál gyúlékony anyagú

felületekre való közvetlen felszerelésre, vagy csak nem éghető anyagú felületekre

való felszerelésre alkalmasak, a következők szerint:

Csoportosítás Jel

– normál gyúlékony anyagú felületekre való

közvetlen felszerelésre alkalmasak

Jel nem szükséges

– normál gyúlékony anyagú felületekre való

közvetlen felszerelésre nem alkalmasak

Az 1. ábra szerinti jel

MEGJEGYZÉS: A könnyen gyulladó anyagú felületek nem alkalmasak lámpatestek közvetlen

felszerelésére. Az elsődlegesen normál gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre

alkalmas lámpatestek követelményeit a 4. főfejezet, és a vonatkozó vizsgálatok tekintetében a 12.

főfejezet tartalmazza.

2.5. Csoportosítás a felhasználási körülmények szerint

A lámpatesteket aszerint kell csoportosítani, hogy azokat normál vagy kedvezőtlen

körülmények közötti felhasználásra szánták.

Csoportosítás Jel

– Normál felhasználásra szánt lámpatestek. Nincs.

– Kedvezőtlen körülmények közötti

felhasználásra szánt lámpatestek.

Van – lásd az 1. ábrát.

MSZ EN 60598-1 46

3. FŐFEJEZET: JELÖLÉS


E főfejezet azokat a tájékoztatásokat határozza meg, amelyeket a lámpatesteken fel

kell tüntetni.

3.2. A lámpatestek jelölése

A következő tájékoztatásokat jól olvashatóan és tartós kivitelben fel kell tüntetni a

lámpatesten (lásd a 3.1. táblázatot).

a) Olyan jelölés, amely fényforrások vagy egyéb cserélhető alkotóelemek cseréje

során látható legyen a lámpatest külső részén (a felerősítésre szolgáló oldal

kivételével), vagy olyan fedél mögött, amelyet fényforrások vagy egyéb

cserélhető alkotóelemek cseréje során és a fényforrás eltávolításakor le kell

venni.

b) Olyan jelölés, amely a felszerelés során látható legyen a lámpatest külső

részén, vagy olyan fedél, illetve alkatrész mögött, amelyet a lámpatest

felszerelésekor le kell venni.

c) Olyan jelölés, amely a fényforrással ellátott és a rendeltetésszerű használatnak

megfelelően összeszerelt és felszerelt lámpatesten a felszerelést követően

látható legyen.

Jelölések az előtéteken is feltüntethetők, feltéve hogy az előző a) és b) pont szerinti

feltételek teljesülnek. A részleteket a 3.1. táblázat tartalmazza.

3.1. táblázat: Jelölések

Az a) ponthoz tartozó jelölések A b) ponthoz tartozó jelölések A c) ponthoz tartozó jelölések

3.2.8. a Névleges teljesítmény 3.2.1–3.2.2. b 3.2.13. Megvilágított tárgyak d

3.2.10. Különleges lámpák 3.2.3. Környezeti hőmérséklet 3.2.14. Kedvezőtlen körülmények közötti működés

3.2.11. Hidegtükör 3.2.4–3.2.5. 3.2.20. Beállító eszközök

3.2.6. IP-szám

3.2.15. Tetőtükör 3.2.7. Típusjel

3.2.16. Biztonsági védőernyő 3.2.9. Jelek

MSZ EN 60598-1 47

3.2.18. Gyújtásra vonatkozó figyelmeztetés

3.2.19. Védőernyővel ellátott lámpa

3.2.22. Cserélhető, belső biztosító(k)

A normál gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre nem alkalmas lámpatestek vonatkozó jele

3.2.12. Kapocsvégződés

3.2.17. c Összekötött lámpatestek

3.2.21. A hőszigetelő anyaggal való lefedésre nem alkalmas (lámpatestek) vonatkozó jele

a 3.2.8. Névleges teljesítmény. Ha a kisülőlámpás lámpatesthez különálló működtetőeszköz tartozik, akkor a jelölést a következő utalás helyettesítheti: „A lámpa adatait lásd a működtetőeszközön”.

b 3.2.2. Névleges feszültség. Ha a kisülőlámpás lámpatest nem tartalmazza az előtétet, akkor a lámpatesten a hálózati feszültség helyett az üzemi feszültséget kell feltüntetni. Beépített transzformátort tartalmazó izzólámpás lámpatestek esetében lásd az IEC 60598-2-6 szabványt.

c 3.2.17. Összekötött lámpatestek. Helyhez kötött lámpatestek esetében ez a tájékoztatás alternatív lehetőségként a használati útmutatóban is megadható.

d 3.2.13. Megvilágított tárgyak. Csak a jelképet kell a lámpatesten feltüntetni. A jelkép jelentésének magyarázatát a lámpatesthez mellékelt használati útmutatóban kell megadni, de csak akkor, ha azt nem helyezték el a lámpatesten.

A 3.2.12. szakaszban hivatkozott védőföldelés jele a lámpatest helyett az előtéten is

feltüntethető, ha az előtét nem cserélhető típusú. A grafikus jelek magassága ne

legyen 5 mm-nél kisebb, de ha a jelölések céljára rendelkezésre álló hely kevés, a II.

és III. érintésvédelmi osztály jele legfeljebb 3 mm-ig csökkenthető. A külön vagy

együttesen, vagy a jelölések részeként megjelenő betűk és számok magassága ne

legyen 2 mm-nél kisebb.

Összetett lámpatestek esetén, ha a típusjelölések vagy a névleges értékek a

különböző összeállításokban eltérőek, akkor a főrész és az alternatív részek

megjelölhetők a típusjelöléssel vagy a névleges értékekkel, amelyik megfelelő,

feltéve, hogy a típus azonosítható és a teljes egység névleges értékei katalógusból

vagy hasonló dokumentumból megállapíthatók.

Az elektromechanikus csatlakozórendszert tartalmazó lámpatestek alaplemezén fel

kell tüntetni a villamos csatlakozás névleges áramát, ha a rendszer különböző

lámpatestfajták variálásával használható.

MSZ EN 60598-1 48

3.2.1. Származás jele (ez lehet védjegy, a gyártó azonosító jele vagy a felelős

forgalmazó neve).

3.2.2. Névleges feszültség(ek) V-ban. Az izzólámpás lámpatesteken csak akkor kell

jelölni, ha a névleges feszültség eltér a 250 V-tól.

A hordozható, III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteken a névleges feszültséget a

lámpatest külső részén kell feltüntetni.

3.2.3. ta legnagyobb névleges környezeti hőmérséklet , ha az a 25 °C-tól eltér (lásd

az 1. ábrát).

MEGJEGYZÉS: Az IEC 60598-2 egyes főfejezetei tartalmazhatnak kivételeket ezen általános

követelmény alól.

3.2.4. A II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek jele, ha alkalmazható (lásd az 1.

ábrát).

A hálózati csatlakozóvezetékkel ellátott hordozható lámpatestek esetében a II.

érintésvédelmi osztályú szerkezet jele, ha alkalmazható, a lámpatest külső részén

legyen.

Lámpatestjellegű adaptereken a II. érintésvédelmi osztály jelét nem szabad

feltüntetni.

3.2.5. A III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek jele, ha alkalmazható (lásd az 1.

ábrát).

3.2.6. A por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni védettség fokozatának

megfelelő jelölés (ha alkalmazható) az IP-számokkal történjen (lásd az 1. ábrát és a

J mellékletet). Ha az 1. ábrán az IP-számban X szerepel, az a példákban a hiányzó

számjegyet jelöli, azonban a lámpatesten mindkét vonatkozó számjegyet fel kell

tüntetni.

Abban az esetben, ha a lámpatest különböző részeire különböző IP-számok

vonatkoznak, akkor a lámpatest adattábláján a kisebb számot kell feltüntetni, még

akkor is, ha az IP20, míg a nagyobb számot a vonatkozó alkatrészen kell külön

jelölni. Ha ernyők vagy hasonló eszközök pl. egy IP20-as lámpatest védettségét a

felszerelés után magasabb fokozatúra emelik, akkor ezen az eszközön az IP20

jelölést a jelölés megsértése nélkül el kell takarni, úgy, hogy az eszközön az új IP-

érték legyen látható. A lámpatesthez mellékelt használati útmutatóban meg kell adni

MSZ EN 60598-1 49

a lámpatest különböző részeire vonatkozó IP-számok értelmezését. Különböző IP-

számoknak a lámpatest különböző részein vagy eszközökön való használata, az IP

védettség átminősítése például egy magasabb IP-osztályba csak a helyhez kötött

lámpatestek esetében alkalmazható.

A normál kivitelű lámpatesteken nem kell az IP20 jelölést feltüntetni.

3.2.7. A lámpatest modellszáma vagy típusjele

3.2.8. Azon lámpatípusnak vagy lámpatípusoknak a névleges teljesítménye vagy

lámpakatalógus szerinti jelölése, amely vagy amelyek működtetésére a lámpatest

készült. Ha a lámpa teljesítményének megadása önmagában nem elegendő, a

lámpák darabszámát és típusát is meg kell adni.

Az izzólámpás lámpatesteket a legnagyobb névleges teljesítmény értékével és a

lámpák darabszámával kell megjelölni.

A legnagyobb névleges teljesítmény jelölése egynél több lámpafoglalatot tartalmazó,

izzólámpás lámpatestek esetében a következő alakú lehet:

„n × MAX ... W”, ahol n a lámpafoglalatok száma.

3.2.9. Ha alkalmazható, a nem éghető anyagú felületekre való felszerelésre alkalmas

lámpatesteken fel kell tüntetni a megfelelő jelet (lásd az 1. ábrát). A jel magyarázata

szerepeljen a lámpatesten vagy a lámpatesthez mellékelt használati útmutatóban.

Lásd az N1. táblázatot. A jel mindegyik oldalának a mérete legalább 25 mm legyen.

3.2.10. Különleges lámpákra vonatkozó tájékoztatás, ha alkalmazható.

Ez a tájékoztatás elsősorban azoknak a nagynyomású nátriumlámpás

lámpatesteknek a jelöléseire vonatkozik (lásd az 1. ábrát), amelyek belső gyújtós

vagy külső impulzusgyújtót igénylő fényforrásokhoz készülnek, és ahol a

fényforrásokat az IEC 60662 szerint ugyanezekkel a jelölésekkel kell megjelölni.

3.2.11. Jel (lásd az 1. ábrát), ha alkalmazható, azokon a lámpatesteken, amelyek a

„hidegtükrös” lámpákhoz hasonló formájú fényforrásokhoz készültek, de amelyek

esetében a „hidegtükrös” dikroikus reflektorlámpa használata a biztonságot

csökkenti.

3.2.12. A Z típusú csatlakozás kivételével a kapocsvégződéseket meg kell jelölni

annak érdekében, hogy a fázis, a nulla és a védőföld azonosítható legyen, és a

MSZ EN 60598-1 50

lámpatest hálózati csatlakoztatásakor biztonságos és megfelelő működés valósuljon

meg.

A hálózati kapocsvégződéseket jelölő jelek, ha alkalmazzák őket, az IEC 60417

szerintiek legyenek.

A földelő kapocsvégződéseket az IEC 60417 szerinti megfelelő jellel kell megjelölni.

1. MEGJEGYZÉS: Megfelelő jelek az IEC 60417-ből: Föld [IEC 60417-5017 (2006-08)], Funkcionális

föld) [IEC 60417-5018 (2006-10)] és Védőföld [IEC 60417-5019 (2006-08)].

Az egyenáramú törpefeszültségű táplálás bekötésére használt vezetékek (szabad

vezetékvégek) színkódja vörös legyen a pozitív pólusú kapocsvégződéshez való

csatlakoztatás jelölésére, és fekete legyen a negatív pólusú kapocsvégződéshez

való csatlakoztatás jelölésére. A rögzített kapocsvégződéseket, ha vannak ilyenek, a

pozitív pólusú csatlakoztatás jelölésére „+” jellel, a negatív pólusú csatlakoztatás

jelölésére pedig „–” jellel kell megjelölni.

2. MEGJEGYZÉS: Kapocsvégződések találhatók vezetékeknél (szabad vezetékvégeknél),

csatlakozó- és sorozatkapcsoknál, valamint másik szerkezet csatlakozókapcsainál.

A bekötött, csatlakozódugó nélküli hálózati csatlakozóvezetékekkel szerelt

lámpatesteket olyan gyártói útmutatóval kell ellátni, amely a biztonságos bekötéshez

szükséges valamennyi tájékoztatást tartalmazza, például a vezetékerek nemzetileg

szabványosított színkódolásától való eltéréseket akkor, ha ez nem idéz elő veszélyes

helyzetet az üzembe helyezés, a használat vagy a karbantartás során.

3.2.13. A megvilágított tárgyaktól való legkisebb távolság jele (lásd az 1. ábrát), ha

alkalmazható, az olyan lámpatestek esetében, amelyek egyébként, például az

alkalmazott fényforrás, a reflektor alakja, a felszerelési mód állíthatósága, vagy a

szerelési útmutatóban megadottak szerinti felszerelési hely miatt a megvilágított

tárgyak túlmelegedését okozhatják.

A feltüntetett legkisebb távolságot a 12.4.1. szakasz j) pontja szerinti

melegedésvizsgálattal kell meghatározni.

MSZ EN 60598-1 51

A távolságot a lámpatest optikai tengelyében, a lámpatest vagy a fényforrás azon

részétől kell mérni, amely a megvilágított tárgyhoz a legközelebb van.

A legkisebb távolság jelét és jelentésének értelmezését is meg kell adni vagy magán

a lámpatesten, vagy a lámpatest használati útmutatójában.

3.2.14. Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek jele (lásd az 1. ábrát),

ha alkalmazható.

3.2.15. Tetőtükrös lámpákhoz készült lámpatestek jele (lásd az 1. ábrát), ha

alkalmazható.

MEGJEGYZÉS: Az általános célú izzólámpákra felerősíthető tetőtükrök a lámpatest vizsgálatára való

utalás nélkül nem tartoznak e szabvány alkalmazási területe alá.

3.2.16. A biztonsági védőernyőt tartalmazó lámpatesteket a következők szerint kell

megjelölni:

„A törött védőernyőt ki kell cserélni!” felirattal

vagy

jellel (lásd az 1. ábrát).

3.2.17. Az egymással összekapcsolható lámpatestek legnagyobb megengedett

darabszáma, vagy az a legnagyobb teljes áramfelvétel, amely a felfűzött lámpatestek

hálózati csatlakoztatását biztosító összekötőelemekkel létrehozható. A helyhez kötött

lámpatestek esetében alternatív lehetőségként ez a tájékoztatás a szerelési

útmutatóban is megadható.

3.2.18. Figyelmeztető jel vagy felirat az olyan, két végén fejelt nagynyomású

kisülőlámpák működtetésére tervezett, impulzusgyújtókkal ellátott lámpatestek és az

olyan két végén fejelt, Fa8 fejű, cső alakú lámpákkal ellátott lámpatestek esetén,

amelyek esetében a 26. ábra szerint mérhető feszültség meghaladja a 34 V

csúcsértéket.

a) Az IEC 60417-5036 (2002-10) szerinti figyelmeztető jel lámpacserekor látható

legyen. A jel értelmezését meg kell adni a lámpatesten vagy a gyártónak a

lámpatesthez mellékelt használati útmutatójában, vagy

b) a cserélhető impulzusgyújtó vagy a cserélhető kapcsolóelem, ha van,

foglalatának közelében a következő figyelmeztetést kell feltüntetni: „Figyelem!

MSZ EN 60598-1 52

Lámpacsere előtt a cserélhető eszközt el kell távolítani, majd a lámpacserét

követően újra vissza kell helyezni!”.

3.2.19. Biztonsági védőernyővel ellátott volfrámszálas halogénlámpákhoz vagy

biztonsági védőernyővel ellátott fém-halogén lámpákhoz készült lámpatestek jele

(lásd az 1. ábrát).

3.2.20. Ahol szükséges és nem magától értetődő, azonosítani kell a beállításra

szolgáló eszközöket.

MEGJEGYZÉS: A megfelelő jelölés történhet a mozgás irányát jelző jelekkel (pl. nyilak), leíró

szöveggel vagy színekkel.

3.2.21. A hőszigetelő anyaggal való letakarásra nem alkalmas lámpatestek jele (lásd

az 1. ábrát). A jel jelentését a lámpatesten vagy a lámpatesthez mellékelt gyártói

útmutatóban meg kell magyarázni. Lásd az N1. táblázatot. A jel mindegyik oldalának

a mérete legalább 25 mm legyen.

MEGJEGYZÉS: Figyelmeztetés és figyelmeztető jel szükséges, ha a lámpatest nem alkalmas

hőszigetelő anyaggal való letakarásra.

3.2.22. Cserélhető belső biztosítót tartalmazó lámpatestek jele (lásd az 1. ábrát az

IEC 61558-1-ből), ha alkalmazható. Az ilyen lámpatestek esetében ezenfelül meg

kell adni a biztosító névleges áramára vonatkozó tájékoztatást (A-ben vagy mA-ben).

Ha biztonsági szempontból lényeges a biztosító idő/áram karakterisztikája, akkor fel

kell tüntetni a biztosítónak a vonatkozó biztosító szabvány szerinti névleges értékét

és típusát a biztosító aljzaton vagy a biztosító közelében.

3.3. Kiegészítő tájékoztatás

Az előző jelöléseken túlmenően vagy a lámpatesten, vagy a lámpatest jellegű

adapteren, vagy a beépített előtéteken, vagy a lámpatesthez mellékelt gyártói

útmutatóban minden olyan tájékoztatást meg kell adni, ami a lámpatest megfelelő

üzembe helyezéséhez, használatához és karbantartásához szükséges, például:

A biztonsággal kapcsolatos írásos útmutató olyan nyelvű legyen, amely elfogadható

abban az országban, ahol a készüléket üzembe helyezik.

3.3.1. Összetett lámpatestek esetén az alternatív alkatrész megengedhető környezeti

hőmérséklete, érintésvédelmi osztálya, por, szilárd testek és nedvesség behatolása

MSZ EN 60598-1 53

elleni védettségi fokozata, ha az nem egyezik meg legalább a lámpatest

alapegységének értékeivel.

3.3.2. Névleges frekvencia, Hz-ben

3.3.3. Működési hőmérsékletek:

a) A legnagyobb tw névleges működési hőmérséklet (tekercs), °C-ban.

b) A legnagyobb tc névleges működési hőmérséklet (kondenzátor), °C-ban.

c) Az a legnagyobb hőmérséklet, amely a hálózati vezetékek szigetelésén és az

összekötővezetékek szigetelésén a lámpatesten belül, a rendeltetésszerű

használat legkedvezőtlenebb körülményei között fellép, ha ez a 90 °C-ot

meghaladja (lásd a 12.2. táblázat védőcső nélküli rögzített hálózati vezetékre

vonatkozó, c) megjegyzését). Az erre a célra használatos jel az 1. ábrán

látható.

d) A felszerelés során betartandó távolságtartási követelmények.

3.3.4. Olyan lámpatest esetében, amely csak nem éghető anyagú felületekre való

közvetlen felszerelésre alkalmas, de a vonatkozó jelölést (lásd az 1. ábrát) nem

tartalmazza, a lámpatesten vagy a gyártó útmutatójában figyelmeztető feliratot kell

elhelyezni arra vonatkozóan, hogy a lámpatest semmilyen körülmények között sem

szerelhető fel normál gyúlékony anyagú felületekre.

Felhasználási körülményeik miatt a sínre szerelhető adapteres lámpatesteknek meg

kell felelniük a normál gyúlékony anyagú felületekre felszerelhető lámpatestekre

vonatkozó követelményeknek.

3.3.5. Bekötési vázlat, kivéve, ha a lámpatest a táphálózathoz való közvetlen

csatlakoztatásra alkalmas.

3.3.6. Azok a különleges működési körülmények, amelyekre a lámpatest – beleértve

az előtétet is – alkalmas; például a lámpatestet felfűzött szerelésre tervezték-e vagy

sem.

3.3.7. Fém-halogén lámpát tartalmazó lámpatesteket, ha alkalmazható, a következő

figyelmeztető felirattal kell ellátni:

„A lámpatestet csak védőernyőjével kiegészítve szabad használni”.

MSZ EN 60598-1 54

3.3.8. A lámpatestjellegű adapter gyártója adjon részletes tájékoztatást az ilyen

eszközök felhasználási korlátozásairól, különösen akkor, ha a kicserélt fényforrástól

eltérő cserélhető fényforrás hőeloszlása vagy helyzete túlmelegedést idézhet elő.

3.3.9. Az előzőeken túlmenően a gyártónak szükség esetén tájékoztatást kell adnia a

teljesítménytényezőről és az áramfelvételről is.

Ohmos és induktív terhelésre egyaránt alkalmas csatlakozók esetén az induktív

terhelésre vonatkozó névleges áramértéket zárójelbe téve kell jelölni. Ez az érték

közvetlenül az ohmos terhelésre vonatkozó névleges áramérték után következzen. A

jelölés a következők szerinti lehet:

3(1)A 250 V vagy 3(1)/250, vagy 250

)1(3

1. MEGJEGYZÉS: Ez a jelölés összhangban van az IEC 61058-1-gyel.

2. MEGJEGYZÉS: A névleges áramértékek általában nem áramkörökre, hanem kizárólag csak a

lámpatest egészére vonatkoznak.

3.3.10. „Belső téri” használatra való alkalmasság, a vonatkozó környezeti

hőmérséklet megadásával.

3.3.11. Távvezérlő eszközökkel használt lámpatestek esetén azok a fényforrás

típusok, amelyekhez a lámpatest készült.

3.3.12. Csíptetős lámpatestek esetén figyelmeztető felirat, ha a lámpatest cső alakú

anyagra való felfogásra nem alkalmas.

3.3.13. A gyártónak meg kell adnia valamennyi védőernyő műszaki jellemzőit.

3.3.14. Ahol a megfelelő működéshez szükséges, a lámpatestet meg kell jelölni az

áramnem jelképével (lásd az 1. ábrát).

3.3.15. A lámpatestbe beépített minden csatlakozóaljzatra a gyártónak meg kell

adnia a névleges feszültség melletti névleges áramot, ha az a névleges értéknél

kisebb.

3.3.16. Tájékoztatás a kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestekről,

tekintettel a következőkre:

– IPX4 névleges értékű csatlakozóaljzatokhoz való csatlakoztatás;

– megfelelő felszerelés ideiglenes üzembe helyezéskor;

MSZ EN 60598-1 55

– megfelelő rögzítés a tartóállványhoz, még abban az esetben is, ha a

tartóállvány nem tartozéka a lámpatestnek, a lehetséges tartóállvány

legnagyobb magassága, és annak előírt stabilitása a lábak legkisebb

hosszának és számának megadása mellett.

3.3.17. Az X, Y vagy Z típusú csatlakozást tartalmazó lámpatestek esetében a

szerelési útmutatónak a következő tájékoztatások lényegét kell tartalmaznia:

– különlegesen előkészített zsinórvezetéket tartalmazó X típusú csatlakozások

esetén:

Ha az ilyen lámpatest külső, hajlékony vezetéke vagy zsinórvezetéke megsérül,

azt kizárólag csak a gyártótól vagy annak javító szolgáltatójától beszerezhető

különleges vezetékkel vagy zsinórvezetékkel szabad kicserélni.

– Y típusú csatlakozások esetén:

Ha az ilyen lámpatest külső, hajlékony vezetéke vagy zsinórvezetéke megsérül,

akkor a cserét kizárólag csak a gyártó, annak javító szolgáltatója vagy

hasonlóan képzett személy végezheti el a veszély kialakulásának elkerülése

érdekében.

– Z típusú csatlakozások esetén:

Az ilyen lámpatest külső, hajlékony vezetéke vagy zsinórvezetéke nem

cserélhető; ha a vezeték megsérül, a lámpatestet meg kell semmisíteni.

3.3.18. A normál kivitelűtől eltérő (védett), de PVC szigetelésű, bekötött hálózati

csatlakozóvezetékkel szerelt lámpatesteket a tervezett felhasználási körülményekről

tájékoztatással kell ellátni, pl. „Csak belső téri használatra”.

3.3.19. Olyan állandó csatlakoztatásra szánt lámpatestek esetében, amelyek

esetében a védővezetőn folyó áram 10 mA-nél nagyobb, a gyártó útmutatójában

világosan meg kell adni védővezetőben folyó áram értékét.

3.3.20. Azoknál a fali és állítható lámpatestek esetében, amelyeket kartávolságból

nem elérhető felszerelésre szántak, tájékoztatást kell adni a megfelelő felszerelésről,

pl: „csak kartávolságon kívül szerelhető fel”.

MSZ EN 60598-1 56

3.3.101. Ha a lámpatesthez nem tartozik sorozatkapocs, a csomagoláson szerepelni

kell a következőnek:

„Sorozatkapcsot nem tartalmaz. A felszereléshez szakképzett személy tanácsára

lehet szükség”.

3.4. A jelölések vizsgálata

A 3.2. és a 3.3. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel és a

következő vizsgálattal kell ellenőrizni:

A jelölés tartósságát a jelölés 15 másodpercen keresztül vízzel átitatott ruhadarabbal

végzett enyhe dörzsölésével, majd a száradást követően további 15 másodpercen át

benzinnel átitatott ruhadarabbal végzett enyhe dörzsölésével előidézett eltávolítás

próbájával, valamint a 12. főfejezet szerinti vizsgálatok elvégzése után

megtekintéssel kell ellenőrizni.

A vizsgálat után a jelölés maradjon olvasható, a jelölést tartalmazó címkéket ne

lehessen könnyen eltávolítani, és azok ne pöndörödjenek fel.

MEGJEGYZÉS: Az alkalmazott benzin legfeljebb 0,1 térfogatszázalék aromás tartalmú oldott

hexánból álljon, amelynek kauri-butanol értéke 29%, kezdeti forráspontja közelítőleg 65 °C,

száradáspontja közelítőleg 69 °C, fajlagos sűrűsége közelítőleg 0,68 g/cm3.

MSZ EN 60598-1 57

4. FŐFEJEZET: A LÁMPATESTEK SZERKEZETE


E főfejezet a lámpatestek általános szerkezeti követelményeit határozza meg. Lásd

az L mellékletet is.

4.2. Cserélhető alkatrészek

A cserélhető alkatrészeket vagy részegységeket tartalmazó lámpatestek olyan

kialakításúak legyenek, hogy elegendő hely legyen az ilyen alkatrészeknek vagy

részegységeknek a biztonság csökkenése nélküli és könnyen végrehajtható

cseréjéhez.

4.3. Vezetékutak

A vezetékutak legyenek simák és a vezetékek szigetelésének esetleges sérülését

okozó éles szélektől, varratoktól, sorjától és hasonlóktól mentesek. A vezetékutakba

ne nyúljanak bele olyan alkatrészek, mint például a fémből készült beállító csavarok.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, és szükség esetén a lámpatest szét-

illetve összeszerelésével kell ellenőrizni.

4.4. Lámpafoglalatok

4.4.1. A szervesen egybeépített lámpafoglalatok villamos biztonsági követelményei

csak a lámpafoglalattal és a fényforrással teljesen összeszerelt és rendeltetésszerű

használatra kész lámpatestre alkalmazhatók.

Továbbá a szervesen egybeépített lámpafoglalatok, ha azokat a lámpatestben

kialakították, feleljenek meg a vonatkozó lámpafoglalat-szabvány azon

követelményeinek, amelyek a fényforrás behelyezése közbeni biztonságra

vonatkoznak.

4.4.2. A huzalozásnak a szervesen egybeépített lámpafoglalat érintkezőihez való

csatlakoztatása minden olyan módszerrel megvalósítható, ami megbízható villamos

érintkezést nyújt a lámpafoglalat üzemi élettartama során.

4.4.3. A egymás utáni szerelésre szánt fénycsöves lámpatestek olyan kialakításúak

legyenek, hogy a fényforrás egy lámpatestsor középső lámpatestében a többi

lámpatest megbontása nélkül is cserélhető legyen. A többlámpás fénycsöves

MSZ EN 60598-1 58

lámpatestek esetében egyik fényforrás cseréje se csökkentse a többi fényforrás

biztonságát.

A 4.4.1–4.4.3. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel kell

ellenőrizni.

4.4.4. A felhasználó által beállítandó lámpafoglalatok legyenek alkalmasak a könnyű

és pontos beállításra.

A fénycsövek rögzített foglalatpárja közötti távolság feleljen meg az IEC 60061-2

vonatkozó szabványlapjában vagy (ha az IEC 60061-2 nem vonatkozik) a

lámpafoglalatot gyártó cég felszerelési utasításában előírtaknak. Az izzólámpák és

az egy végén fejelt fénycsövek foglalatai kellően rögzítve legyenek a lámpatesthez. A

lámpafoglalatok rögzítőeszköze kellő mechanikai szilárdsággal rendelkezzen annak

érdekében, hogy ellen tudjon állni a rendeltetésszerű használatban előforduló durva

kezelésnek. Ezek a követelmények egyaránt vonatkoznak a lámpatest gyártója és a

felhasználó által beállítható lámpafoglalatokra.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és, ha alkalmazható, a

következő mechanikai vizsgálatokkal kell ellenőrizni:

i) A behelyezett vizsgálófejjel ellátott fénycsőfoglalatokra 1 percen keresztül a

vizsgálófej középpontjában ható, következő értékű tengelyirányú nyomóerőt kell

kifejteni:

– 15 N a G5 lámpafoglalatok esetében;

– 30 N a G13 lámpafoglalatok esetében;

– 30 N az egy végükön fejelt fénycsövek lámpafoglalatainak (G23, G10q,

GR8 stb.) az esetében.

Egyéb lámpafoglalatok esetében az értékek megfontolás alatt vannak.

A vizsgálat után a lámpafoglalatok ne mutassanak károsodást és a köztük lévő

távolság feleljen meg az IEC 60061-2 vonatkozó szabványlapjában előírtaknak. E

vizsgálat céljára szolgáló vizsgálófejek feleljenek meg az IEC 60061-3 következő

szabványlapjaiban előírtaknak:

7006-47C-nek a G5 típusú lámpafoglalatok esetében,

7006-60C-nek a G13 típusú lámpafoglalatok esetében,

MSZ EN 60598-1 59

az egyéb lámpafoglalatok vizsgálófejei kidolgozás alatt vannak.

Az egy végükön fejelt fénycsövek lámpafoglalatain végzett vizsgálat után a

lámpafoglalat tartsa meg eredeti helyét és tartószerkezete ne mutasson olyan

maradandó alakváltozást, amelynek következtében a fényforrás

visszahelyezésekor ne a tervezett helyét foglalná el.

ii) Az Edison-menetes vagy bajonett lámpafoglalatok tartószerelvényeit 1 percig a

következő hajlító nyomatékkal kell vizsgálni:

E14 és B15 lámpafoglalatok esetében 1,2 Nm;

E26, E27 és B22 lámpafoglalatok esetében 2,0 Nm;

E39 és E40 lámpafoglalatok esetében 4,0 Nm.

A vizsgálat után a foglalat ne mozduljon ki eredeti helyzetéből, a

tartószerelvényen ne mutatkozzon maradandó alakváltozás, a visszahelyezett

fényforrás a tervezett helyzetében legyen.

4.4.5. Impulzusgyújtót tartalmazó lámpatestek esetén a gyújtóáramkör részét képező

lámpafoglalat érintkezői között fellépő gyújtófeszültség csúcsértéke ne legyen

nagyobb, mint a lámpafoglalaton megadott feszültségimpulzus-érték, vagy ilyen

jelölés hiányában ne legyen nagyobb, mint:

– 2,5 kV, ha a lámpafoglalat névleges feszültsége 250 V;

– 4 kV, ha az Edison-menetes lámpafoglalat névleges feszültsége 500 V;

– 5 kV, ha az Edison-menetes lámpafoglalat névleges feszültsége 750 V.

Impulzusgyújtót tartalmazó lámpatestek esetében a követelmény teljesülését a

10.2.2. szakasz impulzusvizsgálata során, a lámpafoglalat érintkezőin keresztül

fellépő feszültség mérésével kell ellenőrizni.

4.4.6. Edison-menetes lámpafoglalatot és impulzusgyújtót tartalmazó lámpatestek

esetében a gyújtóimpulzust továbbító vezetéket a lámpafoglalat középérintkezőjéhez

kell kötni.

A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.

4.4.7. A kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestekkel összeépített

lámpafoglalatok és csatlakozódugók szigetelőanyagú részei legyenek ellenállóak az

elszenesedéssel szemben.

MSZ EN 60598-1 60

A követelmény teljesülését a 13.4. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.

4.4.8. A lámpa-csatlakozóaljzatok feleljenek meg a lámpafoglalatokra vonatkozó

valamennyi követelménynek, kivéve azokat, amelyek a lámpa helyzetben tartására

vonatkoznak. A fényforrás tartását ilyen esetben a lámpatest egyéb alkatrészeinek

kell ellátnia.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és szükség esetén a 4.4.1–4.4.7. szakasz

szerinti vizsgálatokkal kell ellenőrizni.

MEGJEGYZÉS: A lámpa-csatlakozóaljzatok és lámpafoglalatok közötti különbség az IEC 60061

vonatkozó adatlapjaiból egyértelműen kitűnik.

4.4.9. Az eredetileg az egy végükön fejelt törpefeszültségű lámpákhoz kifejlesztett

fejeket vagy foglalatokat nem szabad az 50 V-nál nagyobb névleges feszültségű,

általános célú, volfrámszálas halogénlámpák működtetésére szánt lámpatestekben

használni.

MEGJEGYZÉS: Példák az ilyen törpefeszültségű szerelvényekre: G4, GU4, GY4, GX5.3, GU5.3,

G6.35, GY6.35, GU7 és G5.3.

A kizárólag csak (alumínium tükörrel ellátott) GU10 fényforrásokhoz készült

lámpatestekben csak GU10 foglalatot csak szabad használni.


4.5. Gyújtófoglalatok

A nem II. érintésvédelmi osztályú lámpatestekben lévő gyújtófoglalatok legyenek

alkalmasak az IEC 60155 szerinti fénycsőgyújtók befogadására.

II. érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez II. érintésvédelmi osztályú

szerkezetekhez való gyújtók lehetnek szükségesek.

II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetében, ha a lámpatest teljesen

összeszerelt, vagy fényforrás-, illetve gyújtócsere céljából nyitott állapotában a gyújtó

szabványos tapintóujjal megérinthető, akkor olyan gyújtófoglalatot kell alkalmazni,

amely csak olyan gyújtók befogadására alkalmas, amelyek megfelelnek az IEC

60155 szerinti, II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek gyújtóira vonatkozó

követelményeknek.


MSZ EN 60598-1 61

4.6. Sorozatkapcsok

Ha a lámpatest olyan csatlakozóvezetékkel (szabad vezetékvéggel) rendelkezik,

hogy külön sorozatkapocs szükséges a kiépített vezetékhez való csatlakozáshoz,

akkor a lámpatesten belül, vagy a lámpatesthez mellékelt dobozon belül, vagy a

gyártó által meghatározott módon, elég helyet kell biztosítani ennek a

sorozatkapocsnak.

Ez a követelmény a legfeljebb 2,5 mm2 névleges keresztmetszetű

csatlakozóvezetékekhez (szabad vezetékvégekhez) való sorozatkapcsokra

vonatkozik.

A követelmény teljesülését méréssel és próbaszereléssel kell ellenőrizni. Minden

egymással összekötendő két vezetőhöz egy sorozatkapcsot és megközelítőleg

80 mm hosszúságú kiépített vezetéket kell használni, amint az a 2. ábrán látható. A

sorozatkapcsok méretei a gyártó által megadottak, vagy ilyen adat hiányában

10 mm × 20 mm × 25 mm méretűek legyenek.

1. MEGJEGYZÉS: Nem rögzített sorozatkapcsok használata csak akkor megengedett, ha azok

olyan kialakításúak és úgy szigeteltek, hogy a 11. főfejezet szerinti kúszóáramutak és légközök a

sorozatkapocs minden helyzetében fennállnak, és a belső huzalozás károsodása kizárt.

2. MEGJEGYZÉS: II. érintésvédelmi osztályú lámpatest csatlakozóvezetékkel (szabad

vezetékvéggel) történő hálózati csatlakoztatása akkor fogadható el, ha valamennyi vonatkozó

követelmény teljesül.

4.7. Csatlakozókapcsok és hálózati csatlakozók

4.7.1. A gyakran állított I. és II. érintésvédelmi osztályú, hordozható lámpatestek,

valamint a gyakran állított I. és II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött lámpatestek

esetében megfelelő intézkedéseket kell tenni annak megakadályozására, hogy levált

vezeték vagy csavar miatt a fémrészek aktívvá váljanak. E követelmény minden

csatlakozókapocsra vonatkozik (a hálózati csatlakozókapcsokat is beleértve).

MEGJEGYZÉS: A követelmény a huzalozásnak a csatlakozókapcsok közelében történő rögzítésével,

a csatlakozókapcsok burkolatának megfelelő méretezésével, szigetelőanyagú burkolat

alkalmazásával vagy burkolaton belüli szigetelőbélés kialakításával teljesíthető.

A következő példák olyan módszereknek tekinthetők, amelyek hatékonyan megakadályozzák a

vezeték leválását:

a) a huzaloknak a csatlakozókapcsok közelében történő tehermentesítő szerkezettel való

megfogása;

MSZ EN 60598-1 62

b) a vezetőnek rugós típusú, csavar nélküli csatlakozókapoccsal történő leszorítása;

c) a vezetékérnek a forrasztás előtt a forrfülhöz való rögzítése, kivéve, ha rezgés hatására

előfordulhat a vezető törése a forrasztási hely előtt;

d) a huzaloknak megbízható módon történő egymáshoz csavarása;

e) a huzaloknak szigetelőszalaggal, védőcsővel vagy hasonló módon történő egymáshoz

erősítése;

f) a vezetékérnek nyomtatott áramköri lap furatán való átfűzése, visszahajtása és forrasztása, ha

a furat átmérője csak kis mértékben nagyobb a vezető átmérőjénél;

g) a vezetékérnek különleges szerszámmal a csatlakozókapocsra való biztonságos rácsavarása

(lásd a 19. ábrát);

h) a vezetékérnek különleges szerszámmal a csatlakozókapoccsal való összesajtolása (lásd a 19.

ábrát).

Az a)-h) pontok szerinti módszerek a belső huzalozásra, az a) és b) pont szerinti módszerek a

cserélhető, külső hajlékony zsinórvezetékekre vonatkoznak.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és azon feltételezés alapján kell

ellenőrizni, hogy egyszerre csak egy vezető válhat le.

4.7.2. A hálózati csatlakozókapcsokat úgy kell elhelyezni vagy burkolni, hogy ha a

vezetők bekötésekor a sodrott vezető egy elemi szála kiszabadul a

csatlakozókapocsból, ne jöhessen létre érintkezésveszély az aktív részek és a

használatra teljesen összeszerelt, vagy a fényforrás-, illetve gyújtócsere céljából

nyitott lámpatest szabványos tapintóujjal megérinthető fémrészei között.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a következő vizsgálattal kell

ellenőrizni:

Az 5. főfejezet szerinti legnagyobb keresztmetszetű hajlékony vezető egyik végéről a

szigetelést 8 mm hosszan el kell távolítani. A sodrott vezető egy elemi szálát

szabadon hagyva, a többit teljesen be kell helyezni a csatlakozókapocsba és azokat

rögzíteni kell abban. A szabadon maradt elemi szálat minden lehetséges irányban

meg kell hajlítani a szigetelés visszahúzása nélkül, de a válaszfalak körüli éles

meghajlítások mellőzésével.

Az aktív csatlakozókapocshoz kötött vezető szabadon hagyott elemi szála ne

érintkezzen megérinthető vagy megérinthető fémrészhez csatlakoztatott fémrésszel.

A védő-csatlakozókapocshoz kötött vezető szabadon hagyott elemi szála ne

érintkezzen aktív résszel.

MSZ EN 60598-1 63

E vizsgálatot nem kell elvégezni a vonatkozó IEC-szabvány szerint külön jóváhagyott

lámpafoglalatokon és az olyan alkatrészek csatlakozókapcsain, ahol a szerkezeti

felépítés módja indokolttá teszi a szabadon hagyott, rövidebb elemi szál használatát.

4.7.3. A hálózati csatlakozóvezetékek csatlakozókapcsai legyenek alkalmasak

csavarral, csavaranyával vagy hasonlóan hatékony eszközökkel való

csatlakoztatásra.

A csatlakozóvezetékek (szabad vezetékvégek) feleljenek meg az 5. főfejezet

követelményeinek.

1. MEGJEGYZÉS: Olyan lámpatestek esetében, amelyeket merev (tömör vagy sodrott) vezetőkkel

való bekötésre terveztek, a rugós típusú, csavar nélküli csatlakozókapcsok hatékony eszközöknek

tekinthetők, beleértve a védőcsatlakozót is. Hálózati csatlakozóvezetékek bekötésére használt ilyen

csatlakozókapcsok esetére a követelményeket jelenleg még nem dolgozták ki.

2. MEGJEGYZÉS: Hálózati csatlakozóvezetékkel történő csatlakoztatásra tervezett és legfeljebb 3 A

névleges áramú lámpatestek esetében a forrasztott, hegesztett, sajtolt és hasonló módon kialakított

kötések és a rátolható csatlakozók is hatékony eszközöknek tekinthetők, beleértve a védőcsatlakozót

is. Más hasonló csatlakozások a csavar nélküli csatlakozókapcsok, a szigetelés átszúrása, vagy a

szigetelés elmozdításával működő szorító kapcsok.

3. MEGJEGYZÉS: A 3 A-nél nagyobb névleges áramú lámpatestek esetében rátolható csatlakozók

csak akkor alkalmazhatók, ha a csatlakozás a csatlakozóhüvely használata nélkül is megvalósítható,

például olyan csavaros kötéssel, amely esetében a menetes furatot a csatlakozófül tartalmazza.

4.7.3.1. Hegesztési módszer és anyag

A vezető sodrott vagy tömör szerkezetű rézhuzal legyen. Vékony elemi szálak

esetén érvéghüvely használható.

A hegesztés módja csak ponthegesztés lehet.

MEGJEGYZÉS: Más hegesztési módozatok megfontolás alatt vannak.

Huzal és lemez összehegesztése megengedett, de a huzalok egymással való

összehegesztése már nem.

Hegesztett kötések csak Z típusú csatlakozások esetében használhatók.

A hegesztett kötések bírják ki a rendeltetésszerű használatban végzett mechanikai,

villamos és melegítési vizsgálatokat.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a következő vizsgálatokkal kell

ellenőrizni:

MSZ EN 60598-1 64

a) Mechanikai vizsgálat

A 15.8.2. szakasz vizsgálata szerint.

Ha a huzalozást vezeték-tehermentesítő rögzíti, a vizsgálatot nem kell

elvégezni.

b) Villamos vizsgálat

A 15.9. szakasz vizsgálatai szerint.

c) Melegítési vizsgálat

A 15.9.2.3. és a 15.9.2.4. szakasz vizsgálatai szerint.

4.7.4. Azok a nem hálózati csatlakoztatásra szolgáló csatlakozókapcsok, amelyekre

nem vonatkozik külön alkatrészszabvány, feleljenek meg a 14. vagy a 15. főfejezet

követelményeinek.

A lámpafoglalatok, kapcsolók és hasonló alkatrészek olyan csatlakozókapcsai,

amelyeket a belső huzalozás több vezetékének csatlakoztatására használnak, a

célnak megfelelő méretűek legyenek. Ezeket a csatlakozókapcsokat nem szabad a

külső huzalozás csatlakoztatására használni.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, valamint a 14. és a 15. főfejezet

vizsgálataival kell ellenőrizni.

4.7.5. Ha a külső huzalozás vagy a hálózati csatlakozóvezeték nem alkalmas a

lámpatest belsejében kialakuló hőmérsékleten való használatra, akkor a külső

huzalozásnak a lámpatestbe történő bevezetési helyénél vezetékcsatlakozást kell

kialakítani, és e pont után hőálló huzalozást kell alkalmazni, vagy olyan, a huzalozás

hőmérsékleti határértékét meghaladó, hőálló alkatrészeket kell a lámpatesthez

mellékelni, amelyek beburkolják a belsejükben elhelyezett vezetékszakaszt.


4.7.6. Ha a lámpatest üzembe helyezése vagy karbantartása során a villamos

csatlakoztatás többpólusú dugóval és aljzattal történik, a nem biztonságos

csatlakoztatás lehetőségét ki kell zárni.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a nem biztonságos csatlakoztatási

mód megvalósításának megkísérlésével, például a csatlakozódugó helyzetének

MSZ EN 60598-1 65

változtatásával kell ellenőrizni. A követelmény teljesülésének ellenőrzése során a

csatlakozódugóra bármely irányból legfeljebb 30 N nagyságú erőt kell alkalmazni.

4.8. Kapcsolók

A kapcsolók megfelelő névleges értékekkel rendelkezzenek, és úgy legyenek

rögzítve, hogy ne fordulhassanak el, és kézzel ne legyenek eltávolíthatók.

A hajlékony vezetékekbe vagy zsinórvezetékekbe iktatott kapcsolókat, valamint a

kapcsolós lámpafoglalatokat csak normál kivitelű lámpatestek esetében szabad

alkalmazni, kivéve, ha a kapcsoló por, szilárd testek vagy nedvesség behatolása

elleni védettsége összhangban van a lámpatest védettségi besorolásával.

Polarizált hálózaton való működésre tervezett lámpatestek esetében, ha a

lámpatestnek egypólusú be/ki hálózati kapcsolója van, a kapcsoló az aktív ágba vagy

abba az ágba legyen bekötve, amely más, mint a nullavezetőként jelölt ág.

A lámpatesttel összeépített vagy azzal szállított elektronikus kapcsolók feleljenek

meg az IEC 61058-1 követelményeinek.


4.9. Szigetelőbélések és védőcsövek

4.9.1. A szigetelőbélések és védőcsövek úgy legyenek kialakítva, hogy a kapcsolók,

lámpafoglalatok, csatlakozókapcsok, vezetékek és hasonló részek felszerelése után

megbízhatóan a helyükön maradjanak.

MEGJEGYZÉS: Önkeményedő gyanták, például epoxigyanták használhatók a bélések rögzítésére.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és kézi próbával kell ellenőrizni.

4.9.2. A szigetelőbéléseknek, védőcsöveknek és hasonló részeknek legyen

megfelelő mechanikai, villamos és termikus szilárdságuk.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, kézi próbával és a 10. főfejezet szerinti

villamos szilárdsági vizsgálattal kell ellenőrizni. A vezeték és a védőcső hőállóságát a

12. főfejezet szerint kell ellenőrizni. A 12. főfejezet 12.2. táblázata szerinti értékeket

túllépő hőmérsékletet elérő vezetékek burkolására használt hőálló védőcsövek

feleljenek meg az IEC 60684 szerinti követelményeknek, a kérdéses vezetéken mért

hőmérséklet figyelembevételével. A védőcső legyen ellenálló a vezetéken mért

MSZ EN 60598-1 66

hőmérsékletet 20 °C-kal meghaladó hőmérséklettel szemben, vagy feleljen meg a

következő vizsgálat során:

a) A védőcső három, egyenként kb. 15 cm hosszú vizsgálati mintadarabját a 9.3.

szakasz szerinti nedvességkezelésnek és ezt követően a 10. főfejezet szerinti

szigetelési ellenállás és villamos szilárdsági vizsgálatnak kell alávetni. A

mintadarabokon egy-egy alkalmas szigeteletlen rézvezetőt vagy fémrudat kell

átvezetni, majd a védőcsövek külső felületét fémfóliával kell burkolni úgy, hogy

a minták végénél ne tudjon átütés bekövetkezni. A szigetelési ellenállásmérést

és a villamos szilárdsági vizsgálatot a rézvezető/fémrúd és a fémfólia között kell

elvégezni.

b) A rézvezető/fémrúd és a fémfólia eltávolítása után a mintadarabokat 240 órán

keresztül olyan melegítőszekrényben kell tartani, amelynek hőmérséklete

T + 20 °C, ahol T a vezeték mért hőmérséklete.

c) A mintadarabokat hagyni kell szobahőmérsékletre lehűlni, majd újra el kell

végezni azok a) pont szerinti előkészítését.

Ezután a rézvezető/fémrúd és a fémfólia között el kell végezni a szigetelési

ellenállásmérést és a villamos szilárdsági vizsgálatot.

A követelmény teljesülését a 10. főfejezet 10.1. és 10.2. táblázata szerinti szigetelési

ellenállás és vizsgálati feszültségértékek figyelembevételével kell ellenőrizni.

4.10. Kettős és megerősített szigetelés

4.10.1. A fémburkolatú, II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetében hatékonyan

meg kell akadályozni:

– a felerősítőfelületek és a csak alapszigeteléssel ellátott részek, valamint,

– a megérinthető fémrészek és az alapszigetelés,

közötti érintkezést.

1. MEGJEGYZÉS: E követelmény kellő védelem esetén nem zárja ki a csupasz, szigetelés nélküli

vezetők használatát.

Huzalozás alatt a lámpatest belső és külső huzalozását, valamint a rögzített hálózati

vezeték huzalozását kell érteni.

MSZ EN 60598-1 67

A II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött lámpatestek olyan kialakításúak

legyenek, hogy az áramütés elleni védelem előírt módja ne csökkenjen a lámpatest

felszerelésének/üzembe helyezésének következtében, például fém védőcsővel vagy

a vezeték fémköpenyével való érintkezés miatt.

A fémburkolatú II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek aktív részei és teste közé

kondenzátort, a zavarszűrő kondenzátorok és a 4.8. szakasz szerinti

követelményeknek megfelelő kapcsolók kivételével, nem szabad kapcsolni.

A zavarszűrő kondenzátorok feleljenek meg az IEC 60384-14 követelményeinek, és

csatlakoztatási módjuk legyen összhangban az IEC 60065 8.6. szakaszával.

2. MEGJEGYZÉS: A megérinthető fémrészek és a belső huzalozás alapszigetelése közötti

érintkezést olyan védőcsövekkel vagy hasonló alkatrészekkel lehet megakadályozni, amelyek a

kiegészítő szigetelésre vonatkozó követelményeket teljesítik.


4.10.2. A kiegészítő szigetelés 0,3 mm-nél szélesebb illesztési hézagai ne kerüljenek

az alapszigetelés hézagával egy vonalba, a megerősített szigetelés hézaga ne

nyújtson egyenes vonalú hozzáférést az aktív részekhez.

A kettős vagy megerősített szigetelés 0,3 mm-nél nagyobb nyílásait úgy kell

megtervezni, hogy az aktív részeket ne lehessen megérinteni az IEC 61032

szabvány 9. ábráján látható 13. számú kúpos vizsgálótűvel.

MEGJEGYZÉS: A lámpatestekben a hatásos mesterséges szellőzés, vagy a víz elvezetése

érdekében lehet szükség arra, hogy a kettős vagy megerősített szigetelésen nyílásokat alakítsanak ki.

Ezenfelül a követelmény teljesülését az áramütés elleni védelem előírt módjával kell

biztosítani, a lámpatest IP-besorolásával összhangban.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és megfelelő vizsgálóeszközzel

(eszközökkel) végzett méréssel kell ellenőrizni, összhangban az áramütés elleni

védelem előírt módjával.

4.10.3. A II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek azon részeit, amelyek kiegészítő

szigetelésként vagy megerősített szigetelésként szolgálnak:

– vagy úgy kell rögzíteni, hogy komoly sérülés nélkül ne legyenek leszerelhetők;

– vagy helytelen pozícióban ne lehessen azokat visszaszerelni.

MSZ EN 60598-1 68

Ha a belső huzalozás kiegészítő szigeteléseként védőcsövet használnak, vagy ha a

lámpafoglalatban a külső vagy belső huzalozás kiegészítő szigeteléseként

szigetelőbéléseket alkalmaznak, akkor a védőcsövet és a bélést megfelelő módon

rögzíteni kell.


MEGJEGYZÉS: A fémburkolatok olyan lakréteggel vagy más, olyan réteget képező anyaggal való

belső elszigetelése, amely kaparással könnyen eltávolítható, nem tekinthető megfelelőnek. A

védőcsövek akkor tekinthetők megfelelő módon rögzítetteknek, ha csak töréssel vagy vágással

távolíthatók el, vagy ha azokat mindkét végükön megfogva rögzítették, vagy ha a belső huzalozáson

történő elmozdulásukat a szomszédos alkatrészek megakadályozzák. A bélések akkor tekinthetők

megfelelő módon rögzítetteknek, ha csak töréssel, vágással vagy a lámpafoglalat szétszerelésével

távolíthatók el.

Az olyan alkatrészek, mint például a kiperemezett és a lámpafoglalat közcsavarjának belsejében

bélésként használt szigetelőanyagú cső, akkor tekinthetők a külső vagy belső huzalozás kiegészítő

szigetelésének, ha csak a lámpafoglalat szétszerelésével távolíthatók el.

4.11. Villamos csatlakozások és áramvezető részek

4.11.1. A villamos csatlakozások úgy legyenek kialakítva, hogy az érintkezőnyomás

átvitele csak kerámián, tiszta csillámon vagy ezekkel legalább egyenértékű

jellemzőkkel bíró más szigetelőanyagon keresztül történjen, hacsak nincs a

fémrészekben kellő rugalmasság a szigetelőanyag esetleges alakváltozásának

kiegyenlítésére.


4.11.2. Önmetsző csavarok nem használhatók áramvezető részek összekötésére,

kivéve, ha a csavarok által összekötött részek egymással közvetlenül érintkeznek, és

a csavarokat lazulás ellen megfelelő eszközökkel biztosították.

A lágy vagy deformálódásra hajlamos fémből, pl. cinkből vagy alumíniumból készült

menetvágó és önmetsző csavarok nem használhatók áramvezető fémrészek

összekötésére.

A védőföldelés folytonosságának biztosításához lemezcsavarok is használhatók, ha

azokat a rendeltetésszerű használatban történő csatlakoztatás során nem kell

kicsavarni és minden csatlakozáshoz legalább két csavart használtak.


MSZ EN 60598-1 69

MEGJEGYZÉS: A csavarok néhány példájára lásd a 22. ábrát.

4.11.3. Azokat a csavarokat és a szegecseket, amelyek villamos és mechanikai

összeköttetésként is szolgálnak, lazulás ellen biztosítani kell. A rugós alátétek

megfelelő biztosítást jelentenek. Szegecsek esetén a nem kör alakú szár vagy

horony megfelelőnek tekinthető.

Hőre lágyuló kiöntőanyag csak akkor tekinthető megfelelő biztosításnak, ha a

csavaros kötések a rendeltetésszerű használatban nincsenek kitéve

forgatónyomatéknak.


4.11.4. Az áramvezető részek rézből, legalább 50% rezet tartalmazó ötvözetből vagy

ezzel legalább egyenértékű jellemzőkkel bíró anyagból készüljenek.

1. MEGJEGYZÉS: Alumínium vezetők esetében mindig egyedileg kell elbírálni az egyenértékűséget.

Ez a követelmény nem vonatkozik olyan csavarokra, amelyek lényegében nem

vezetnek áramot, mint például a csatlakozókapcsok csavarjai.

Az áramvezető részek legyenek korrózióállóak vagy a korrózió ellen megfelelően

védettek.

2. MEGJEGYZÉS: A réz és a legalább 50% rezet tartalmazó ötvözetek úgy tekinthetők, hogy teljesítik

ezt a követelményt.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és szükség esetén vegyelemzéssel kell

ellenőrizni.

4.11.5. Az áramvezető részek ne érintkezzenek közvetlenül a felerősítő felülettel

vagy fával.


4.11.6. Az elektromechanikus csatlakozórendszerek álljanak ellen a rendeltetésszerű

használatban előforduló villamos igénybevételeknek.

A követelmény teljesülését úgy kell ellenőrizni, hogy az elektromechanikus

csatlakozórendszert a gyakorlati használatnak megfelelő sebességgel 100-szor kell

működtetni (egy működésnek az érintkezés létrehozása vagy megszakítása számít).

A vizsgálatot névleges feszültségen, váltakozó árammal kell elvégezni. A vizsgálati

áram az elektromechanikus csatlakozórendszer névleges áramának 1,25-szorosa

legyen. A terhelés teljesítménytényezője közelítőleg 0,6 értékű legyen, kivéve, ha az

MSZ EN 60598-1 70

ohmos terhelésre eltérő névleges áramot jelöltek meg, amely esetben a

teljesítménytényező egységnyi legyen.

Ha a lámpatesten mindkettőt, az ohmos és induktív terhelést is jelölték, a

vizsgálatokat mindkét, egységnyi és 0,6 értékű teljesítménytényezővel el kell

végezni.

A vizsgálatok előtt és után az elektromechanikus csatlakozórendszert a névleges

áram 1,5-szeresével kell terhelni. Az egyes érintkezőkön keresztüli feszültségesés

ne haladja meg az 50 mV-ot.

E vizsgálatok befejezését követően az elektromechanikus csatlakozórendszer bírja ki

a 10.2. szakasz szerinti villamos szilárdsági vizsgálatot [de 1500 V-ra csökkentett

vizsgálati feszültség mellett].

A vizsgálat után a mintákon ne legyen észlelhető:

– a további használatot megakadályozó kopás;

– a burkolatok vagy határolók deformálódása;

– a villamos vagy mechanikai csatlakozások meglazulása.

Az elektromechanikus csatlakozórendszerek 4.14.3. szakasz szerinti mechanikai

vizsgálatát e villamos vizsgálattal egyidejűleg kell végrehajtani.

4.12. Csavarok, (mechanikai) kötések és tömszelencék

4.12.1. Azok a csavarok és mechanikai kötések, amelyek hibája a lámpatest

veszélyessé válását idézheti elő, álljanak ellen a rendeltetésszerű használatban

előforduló mechanikai igénybevételeknek.

A csavarok ne legyenek lágy vagy alakváltozásra hajlamos anyagból.

MEGJEGYZÉS: Ilyen anyagok például a cink, egyes alumíniumfajták és számos hőre lágyuló

műanyag.

A karbantartáskor működtetett csavarok ne legyenek szigetelőanyagból, ha

fémcsavarral történő kicserélésük hatására a kiegészítő vagy megerősített szigetelés

leromlik.

A védőföldelés folytonosságát biztosító csavarok, például az előtétek és más

alkatrészek rögzítőcsavarjai, feleljenek meg e szakasz első bekezdése szerinti

MSZ EN 60598-1 71

követelménynek, az előtétek esetében akkor, ha az előtétet rögzítő csavarok közül

legalább egynek mechanikai és villamos funkciója is van.

Az előtétet rögzítő csavar kicserélését nem kell karbantartásnak tekinteni.

A vezetéktehermentesítő eszközben használt szigetelőanyagú csavaroknak a

vezetékhez vagy zsinórvezetékhez való nyomódása elfogadható, és az ilyen

csavarok cseréjét sem kell karbantartásnak tekinteni.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, valamint az érintkezőnyomást átvivő

vagy feltételezhetően a felhasználó által megszorítandó csavarok és anyák ötszöri

meghúzásával és meglazításával kell ellenőrizni. A szigetelőanyagból készült

csavarokat és anyákat minden csavarlazítási művelet során teljesen el kell távolítani.

A vizsgálat folyamán ne keletkezzen olyan károsodás, amely a rögzítés vagy a

csavaros kötés további használatát megakadályozza. A vizsgálat után a

szigetelőanyagból készült csavarokat és anyákat továbbra is lehessen

rendeltetésüknek megfelelően használni.

A vizsgálatot megfelelő vizsgáló-csavarhúzóval vagy csavarkulccsal kell elvégezni a

4.1. táblázat szerinti nyomatékot alkalmazva, azoknak a vezetéktehermentesítő

eszközökben használt és közvetlenül a vezetéknek vagy a zsinórvezetéknek

nyomódó szigetelőanyagból készült csavaroknak a kivételével, amelyekre a

vonatkozó nyomatékérték 0,5 Nm.

4.1. táblázat: A csavarok nyomatékvizsgálatai

Nyomaték Nm

A csavar névleges külső menetátmérője

mm 1 2 3

legfeljebb 2,8 0,20 0,40 0,40

2,8 felett, legfeljebb 3,0 0,25 0,50 0,50






5,3 felett, legfeljebb 6,0 – 2,50 1,25

MSZ EN 60598-1 72






A csavarhúzó pengéjének alakja illeszkedjék a vizsgálandó csavarfejhez. A

csavarokat nem szabad hirtelen rántásokkal meghúzni. A burkolatok esetleges

károsodását figyelmen kívül kell hagyni.

A 4.1. táblázat 1. oszlopa olyan fémből készült, fej nélküli csavarokra vonatkozik,

amelyek meghúzott állapotban nem állnak ki a furatból.

A 2. oszlop:

– fémből készült egyéb csavarokra és anyákra; illetve

– olyan szigetelőanyagból készült csavarokra vonatkozik, amelyeknek

• hatlapú feje van, a szemközti oldallapok között a külső menetátmérőt

meghaladó méretekkel;

• szerelőkulcs befogadására alkalmas, hengeres feje van, a keresztirányú

sarkok között a külső menetátmérőt meghaladó mérettel;

• a külső menetátmérő 1,5-szeresét meghaladó hosszúságú, egyenes

horonnyal vagy keresztirányú hornyokkal ellátott feje van.

A 3. oszlop a szigetelőanyagból készült egyéb csavarokra vonatkozik.

A 4.1. táblázatban a 6,0 mm-nél nagyobb átmérőjű csavarokra megadott értékek

olyan acélcsavarokra és hasonlókra vonatkoznak, amelyeket főként lámpatestek

felszerelésére használnak.

A 4.1. táblázatban a 6,0 mm-nél nagyobb átmérőjű csavarokra megadott értékek

nem vonatkoznak a lámpafoglalatok közcsavarjára. Ezekre az IEC 60238 15.

főfejezetében meghatározott követelmények vonatkoznak.

E szakasz követelményei nem vonatkoznak a nyomógombos kapcsolók rögzítéséhez

használt, fémből készült anyákra.

MSZ EN 60598-1 73

4.12.2. Az érintkezőnyomást átvivő csavarok, valamint a lámpatestek felszerelésekor

vagy bekötésekor működtetett, 3 mm-nél kisebb névleges átmérőjű csavarok fémbe

csavarodjanak.

Azokon a csavarokon és csavaranyákon, amelyeket a lámpatest felszerelése vagy a

fényforráscsere alkalmával kell működtetni, a burkolatok, fedelek stb. rögzítésére

szolgáló csavarokat és anyákat kell érteni. Nem tartoznak ide a csavaros

védőcsövek kötései, a lámpatesteket a tartófelülethez rögzítő csavarok, az

üvegburák kézzel működtetett rögzítőcsavarjai vagy csavaranyái, valamint a

csavaros fedelek.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, valamint a lámpatest felszerelése vagy a

fényforráscsere alkalmával működtetett csavarok esetében a 4.12.1. szakaszban leírt

vizsgálat elvégzésével kell ellenőrizni.

4.12.3. Jelenleg nincs felhasználva

4.12.4. A lámpatestek különböző részei közötti csavaros és egyéb rögzített kötések

olyanok legyenek, hogy a rendeltetésszerű használat közben előforduló csavaró,

hajlító igénybevételek, rezgés stb. hatására ne lazuljanak meg. A rögzített karok és a

felfüggesztő csőingák legyenek biztonságosan rögzítve.

MEGJEGYZÉS: A kötések meglazulását megakadályozó eszközökre példák a forrasztás, a

hegesztés, az ellenanyák és a biztosító csavarok.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a biztosított kötéseknek legfeljebb a

következő nyomatékkal történő meglazítási próbájával kell ellenőrizni:

– 2,5 Nm a legfeljebb M 10 menetméret esetében vagy ennek megfelelő

átmérőknél;

– 5,0 Nm az M 10 feletti menetméret esetében vagy ennek megfelelő átmérőknél.

A lámpacsere során forgató igénybevételnek kitett lámpafoglalatok esetében a

követelmény teljesülését megtekintéssel és a biztosítócsavaros mechanikai kötések

meglazítási próbájával kell ellenőrizni. A vizsgálatot nem kell elvégezni azokon a

foglalatokon, amelyeket egynél több eszközzel rögzítenek a lámpatesthez (pl. két

rögzítőcsavarral). Az 1 percig az óramutató járásával megegyező és azzal ellenkező

irányban alkalmazott nyomaték értéke ne legyen több, mint:

– 4,0 Nm E40-es lámpafoglalatok esetén;

MSZ EN 60598-1 74

– 2,0 Nm E26-os, E27-es és B22-es lámpafoglalatok esetén;

– 1,2 Nm E14-es és B15-ös lámpafoglalatok esetén, (kivéve a gyertyalámpák

foglalatait);

– 0,5 Nm E14-es és B15-ös gyertyalámpa foglalatok esetén;

– 0,5 Nm E10-es lámpafoglalatok esetén.

A forgató hatásnak kitett egyéb foglalatok esetén az 1 percig az óramutató járásával

megegyező és azzal ellenkező irányban alkalmazott nyomaték az IEC 60061-2

szerinti legnagyobb visszatartási nyomaték kétszerese, de legalább 1,2 Nm legyen.

A nyomógombos kapcsolók rögzítésére használt eszközöket legfeljebb 0,8 Nm

nyomatéknak kell alávetni.

A vizsgálat alatt az ilyen csavaros kötések ne lazuljanak meg.

4.12.5. A csavaros tömszelencék feleljenek meg a következő vizsgálatnak:

A csavaros tömszelencébe olyan hengeres fémrudat kell helyezni, amelynek mm-

ben mért átmérője a tömszelence belső átmérője alatti, de ahhoz legközelebb eső

egész szám legyen. A tömszelencéket ezt követően megfelelő kulccsal meg kell

húzni úgy, hogy a kulcsra 1 percig a 4.2. táblázatban megadott nyomatékot kell

kifejteni.

4.2. táblázat: A tömszelencék nyomatékvizsgálatai

Nyomaték A vizsgálórúd átmérője

mm

Fém tömszelence Nm

Műanyag tömszelence Nm

Legfeljebb 7 6,25 2,5

7 felett, legfeljebb 14 6,25 3,25

14 felett, legfeljebb 20 7,5 5

20 felett 10 7,5

A vizsgálat után a lámpatest és a tömszelencék ne mutassanak károsodást.

MSZ EN 60598-1 75

4.13. Mechanikai szilárdság

4.13.1. A lámpatestek kellő mechanikai szilárdságúak és olyan szerkezetűek

legyenek, hogy a rendeltetésszerű használat közben várhatóan előforduló durva

kezelés után is biztonságosak maradjanak.

A követelmény teljesülését úgy kell ellenőrizni, hogy a mintára az IEC 60068-2-75

szerinti rugós működtetésű ütőkészülékkel vagy más, azonos eredményt adó

alkalmas eszközzel ütéseket kell mérni.

MEGJEGYZÉS: Eltérő módszerekkel elért azonos ütőenergiák nem szükségképpen adják ugyanazt a

vizsgálati eredményt.

A kalapács rugója olyan legyen, hogy a mm-ben mért összenyomásnak és a N-ban

mért kifejtett erőnek a szorzata, megközelítőleg 20 mm összenyomás esetén, 1000

legyen. A rugó legyen állítható azért, hogy a kalapács a 4.3. táblázat szerinti

ütőenergiával és rugóösszenyomással üssön.

4.3. táblázat: Ütőenergia és rugóösszenyomás

Ütőenergia Nm

Rugóösszenyomás mm

A lámpatest típusa

Törékeny részek

Egyéb részek

Törékeny részek

Egyéb részek

Süllyesztett lámpatestek, általános célú, helyhez kötött lámpatestek és falra szerelhető, hordozható lámpatestek

0,2 0,35 13 17

Hordozható asztali és álló lámpatestek, fényképészeti és filmtechnikai lámpatestek

0,35 0,50 17 20

Fényvetők, közvilágítási lámpatestek, úszómedencék lámpatestei, hordozható kerti lámpatestek és gyermekeknek készült lámpatestek

0,5 0,70 20 24

Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek, kézilámpák és díszvilágítási füzérek

Más vizsgálati módszerek

MEGJEGYZÉS: A lámpafoglalatokat és más alkatrészeket csak akkor kell újra vizsgálni, ha a lámpatest körvonalának vetületén túl kinyúlnak. A lámpafoglalatokat elölről soha nem kell újra vizsgálni, mivel a rendeltetésszerű használatban ezt a részt a lámpa takarja.

Törékeny részek például az üvegből készült és a fényt áteresztő olyan burkolatok, amelyek csak a por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása ellen nyújtanak védelmet, valamint a kerámiaanyagú és kisméretű olyan részek, amelyek a burkolatból legfeljebb 26 mm-re nyúlnak ki, vagy ha azok felülete nem haladja meg a 4 cm2-t.

A 4.21. szakasz szerint előírt védőernyőket törékeny részeknek kell tekinteni.

MSZ EN 60598-1 76

Azokon a fényáteresztő burákon, amelyek nem látnak el áramütés és/vagy UV-

sugárzás elleni védelmet és nem képezik részét a por, a szilárd testek és a

nedvesség behatolása elleni védelemnek sem, nem kell a vizsgálatot elvégezni,

valamint a fényforrásokon sem.

A mintát a rendeltetésszerű használatnak megfelelően egy merev falapra kell

felszerelni vagy arra ráállítani, a vezetékbevezető-nyílások szabadon hagyása, a

kitörhető nyílászárók kinyitása, és a burkolatrögzítő és hasonló csavaroknak a 4.1.

táblázatban megadott érték 2/3-ának megfelelő nyomatékkal való meghúzása

mellett.

Három ütést kell mérni a feltehetőleg leggyengébb pontra, különös tekintettel az aktív

részeket burkoló szigetelőanyagra és a szigetelőanyagú átvezetőhüvelyekre, ha

vannak ilyenek. A leggyengébb pont megtalálásához további mintákra lehet szükség.

Kétség esetén a vizsgálatot új mintán kell megismételni, amelyre csak 3 ütést szabad

mérni.

A vizsgálat után a minta ne mutasson károsodást, különösen:

a) az aktív részek ne váljanak megérinthetővé;

b) a szigetelőbélések és válaszfalak hatásossága ne csökkenjen;

c) a minta, besorolásával összhangban, továbbra is feleljen meg a por, a szilárd

testek és a nedvesség behatolása elleni védettségi fokozatának;

d) a külső fedelek maradjanak le- és visszaszerelhetők, e fedelek vagy

szigetelőbéléseik törése nélkül.

Az olyan burkolat törése nem kifogásolható, amelynek eltávolítása nem befolyásolja

károsan a biztonságot.

Kétség esetén a kiegészítő vagy megerősített szigetelésen el kell végezni a 10.

főfejezet szerinti villamos szilárdsági vizsgálatot.

A felületi kikészítés sérülését, az olyan kisebb horpadásokat, amelyek a

kúszóáramutakat és légközöket nem csökkentik a 11. főfejezetben előírt érték alá,

valamint az olyan kisebb részek leválását, amelyek nincsenek káros hatással az

áramütés, a por vagy a nedvesség behatolása elleni védelemre, figyelmen kívül kell

hagyni.

MSZ EN 60598-1 77

4.13.2. Az aktív részeket burkoló fémrészeknek legyen kellő mechanikai szilárdsága.

A követelmény teljesülését a 4.13.3–4.13.5. szakasz szerinti, vonatkozó vizsgálattal

kell ellenőrizni.

4.13.3. Olyan merev, egyenes tapintóujjat kell alkalmazni, amelynek méretei

megegyeznek az IEC 529 szerinti szabványos tapintóujj méreteivel. A tapintóujjat

30 N erővel kell a felületnek nyomni.

A vizsgálat alatt a fémrészek ne érintkezzenek aktív részekkel.

A vizsgálat után a fedelek ne deformálódjanak túlságosan, és a lámpatest továbbra

is feleljen meg a 11. főfejezet követelményeinek.

4.13.4. Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek

A kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek szilárd testek és nedvesség

behatolása elleni védettsége legalább IP54 legyen.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 9.2.0. szakasz vonatkozó

vizsgálatával kell ellenőrizni.

A kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek megfelelő mechanikai

szilárdsággal rendelkezzenek, és a rendeltetésszerű használatban előforduló

körülmények között ne boruljanak fel. Ezen túlmenően a lámpatest felerősítésére

szolgáló tartóállvány rögzítőeszközeinek kellő mechanikai szilárdsága legyen.

A követelmény teljesülését a következő a)-d) pontok szerinti vizsgálatokkal kell

ellenőrizni.

a) Helyhez kötött és hordozható (nem kézben tartott), kedvezőtlen körülmények

között működő lámpatestek

A lámpatest három mintadarabjának mindegyikére három ütést kell mérni

azokon a felületeken lévő, feltehetőleg leggyengébb pontokra, amelyek a

rendeltetésszerű használatban ütésnek lehetnek kitéve. A fényforrás (vagy

fényforrások) nélküli mintadarabot a rendeltetésszerű használatnak

megfelelően, egy merev tartófelületre kell felszerelni.

Az ütéseket a 21. ábrán megadottak szerint, egy 50 mm átmérőjű, 0,51 kg

tömegű acélgolyónak H (1,3 m) magasságból történő leejtésével kell létrehozni

a 6,5 Nm nagyságú ütőenergia eléréséhez.

MSZ EN 60598-1 78

A szabadtéri felhasználásra készült lámpatestek három mintadarabját ezenfelül

–5 °C ± 2 °C hőmérsékletre le kell hűteni és 3 órán keresztül ezen a

hőmérsékleten kell tartani.

Míg a minták ezen a hőmérsékleten vannak, ismét el kell végezni az

előzőekben meghatározott ütővizsgálatot.

b) Kézben tartott lámpatestek

A lámpatestet 1 m magasságból négyszer betonpadlóra kell ejteni. Az ejtéseket

négy különböző vízszintes kiindulási helyzetből kell elvégezni úgy, hogy minden

ejtés között a lámpatestet tengelye körül 90°-kal el kell fordítani. E vizsgálathoz

a fényforrásokat el kell távolítani, de a védőüvegeket, ha vannak, nem.

A 4.13.4. szakasz a) vagy b) pontja szerinti vizsgálatok után a lámpatest ne

mutasson olyan károsodást, amely a biztonságot és a lámpatest további

használatát károsan befolyásolja. Azok a részek, amelyek a fényforrást sérülés

ellen védik, ne lazuljanak meg.

MEGJEGYZÉS: Ezek a részek deformálódhatnak. A védőüveg vagy a fényáteresztő bura

törése figyelmen kívül hagyható, ha az üveg vagy a bura a fényforrás sérülés elleni védelmének

nem az egyedüli eszköze.

c) Tartóállvánnyal szállított lámpatestek

A fényforrást (fényforrásokat) a vizsgálat előtt el kell távolítani.

A lámpatest és az állvány ne boruljon fel a függőlegestől számított 6°-os

dőlésszögnél.

A lámpatest bírja ki a függőlegestől számított legfeljebb 15°-os szögből indított,

négyszeri felborításból származó ütéseket.

Az állványon lévő rögzítőeszközök álljanak ellen a lámpatest négyszeres

súlyának megfelelő és a legkedvezőtlenebb irányban ható erőnek.

Ha a vizsgálat során a lámpatest a függőlegestől számított 15°-os dőlésszög

mellett felborul, akkor el kell végezni a 12.5.1. szakasz szerinti vizsgálatot a

lámpatest gyakorlatban előforduló legkedvezőtlenebb felborult helyzetében, a

lámpatestet vízszintes felületre helyezve.

d) Ideiglenes használatra és állványra való szerelésre szánt lámpatestek

MSZ EN 60598-1 79

A lámpatest bírja ki a következő vizsgálatból származó négy ütést.

A fényforrást (fényforrásokat) a vizsgálat előtt el kell távolítani.

A lámpatestet alumíniumrúd segítségével beton- vagy téglafal mellett kell

felfüggeszteni. A rúd hossza a használati útmutatóban megadott lehetséges

állványhosszal egyezzen meg.

A lámpatestet fel kell emelni addig, amíg a rúd vízszintes helyzetbe nem kerül,

majd a lámpatestet hagyni kell szabadon esve a falnak ütközni.

A vizsgálat után a lámpatesten ne legyen a biztonságot károsan befolyásoló

változás.


4.13.6. A csatlakozódugóval egybeépített előtétek/transzformátorok és a hálózati

csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatestek megfelelő mechanikai szilárdsággal

rendelkezzenek.

A követelmény teljesülését a következő, a 25. ábra szerinti ejtődobban elvégzett

vizsgálattal kell ellenőrizni.

Az ejtődobot öt fordulat/perc fordulatszámmal kell forgatni, azaz percenként tíz ejtés

történjék.

A minták 50 cm magasságból, 3 mm vastag acéllemezre essenek, az ejtések száma

a következő legyen:

– 50, ha a minta tömege legfeljebb 250 g;

– 25, ha a minta tömege 250 g-nál több.

A vizsgálat után a mintán ne mutatkozzék károsodás e szabvány értelmében, de a

működésképtelenséget és az üvegbura bármilyen károsodását figyelmen kívül kell

hagyni. A mintából esetlegesen kitört kisebb darabok elhanyagolhatók, feltéve, hogy

az áramütés elleni védelemre nincsenek hatással.

A csapok deformálódását, a felületi bevonat sérülését és az olyan kis horpadásokat,

amelyek nem csökkentik a kúszóáramutakat és légközöket a 11. főfejezetben

megadott értékek alá, figyelmen kívül kell hagyni.

MSZ EN 60598-1 80

4.14. Felfüggesztés és beállítóeszközök

4.14.1. A mechanikai felfüggesztések kellően biztonságosak legyenek.

A követelmény teljesülését a megfelelő vizsgálattal kell ellenőrizni az alábbiakból.

„A” vizsgálat, minden felfüggesztett lámpatest esetében: Állandó, egyenletesen

elosztott, a lámpatest súlyának négyszeresével egyenlő terhelést kell adni a

lámpatestre olyan irányban, amely a rendeltetésszerű használat terhelési irányával

megegyezik. A terhelés 1 órán keresztül tartson. Ezen időtartam végén ne

következzék be a felfüggesztőrendszer alkatrészeinek észlelhető deformálódása.

Olyan lámpatestek esetében, amelyekhez kiegészítő rögzítőeszközök vagy

függesztőeszközök is tartoznak, mindegyiken el kell végezni a vizsgálatot.

Állítható felfüggesztés esetén a terhelést a tartóvezeték legnagyobb hossza mellett

kell alkalmazni.

„B” vizsgálat, mereven felfüggesztett lámpatestek esetében: A lámpatestre 1 percig

2,5 Nm nyomatékot kell alkalmazni, először az óramutató járásával megegyező,

majd az óramutató járásával ellentétes irányban. E vizsgálat során a lámpatestet a

rögzített részhez képest bármelyik irányba, egy fordulatnál nagyobb mértékben ne

lehessen elfordítani.

„C” vizsgálat, merev felfüggesztésű falikarok esetében: A vizsgálat részletei merev

felfüggesztésű falikarok esetében a következők:

a) Nagy igénybevételnek kitett falikarok (pl. ipari falikarok) esetében 1 percig a

falikar szabad végén, különböző irányokban, 40 N nagyságú erőt kell kifejteni a

falikar karjának a rendeltetésszerű használatnak megfelelő rögzítése mellett. E

vizsgálat során létrejövő hajlítónyomaték legalább 2,5 Nm legyen. A vizsgálati

erőhatás megszüntetését követően a falikar karja ne maradjon tartósan

elmozdult helyzetben, vagy ne deformálódjon olyan mértékben, hogy az a

biztonságot veszélyeztesse.

b) Kis igénybevételnek kitett falikarok (például lakásvilágítási falikarok) esetében

az a) ponthoz hasonló vizsgálatot kell végezni 1 percig, de 10 N erővel. E

vizsgálat során a létrejövő hajlítónyomaték legalább 1,0 Nm legyen.

MSZ EN 60598-1 81

„D” vizsgálat, sínre szerelt lámpatestek esetében: A lámpatest tömege ne haladja

meg a sín gyártója által ajánlott, azon legnagyobb terhelési értéket, amelyre a

lámpatest felfüggesztő eszközei még alkalmasak.

„E” vizsgálat, csíptetős lámpatestek esetében: A rendeltetésszerű használat melletti

legkedvezőtlenebb irányból a vezetéket hirtelen rántás nélkül 1 percig húzni kell. A

vizsgálat során a csíptetőt közönséges ablaküvegből készült, szabványos

„vizsgálópolcokra” kell csíptetni. Az egyik polc névleges vastagsága 10 mm, a

másiké az a legnagyobb érték legyen, amelyre a csíptetőt még rá lehet csíptetni. E

vizsgálat céljára a vizsgálópolc vastagságát a 10 mm többszöröseinek megfelelő

lépcsőkben kell növelni. 20 N húzóerő hatására a csíptető ne mozduljon el az

üvegen.

A csíptetős lámpatesteket ezenkívül egy polírozott, krómozott felületű, 20 mm

névleges átmérőjű fémrúdon is vizsgálni kell. A lámpatest saját súlya alatt ne

forduljon el, és a vezetékre ható 20 N húzóerő hatására ne essen le a rúdról. A

polírozott fémrúdon történő vizsgálatot nem kell elvégezni azokon a lámpatesteken,

amelyeket úgy jelöltek meg, hogy „nem alkalmas cső alakú anyagra való

felszerelésre”.

1. MEGJEGYZÉS: A vizsgálópolc vastagságának 10 mm-es lépcsőkben való növelésére a

legnagyobb vastagság eléréséhez azért van szükség, hogy megakadályozza annak a lehetőségét,

hogy a csíptetőt erővel kelljen a vizsgálópolcra rászorítani.

2. MEGJEGYZÉS: A legvastagabb vizsgálópolc fa és üveg rétegek kombinációjaként is előállítható,

feltéve, hogy azok a felületek, amelyeket a lámpatest csíptetője fog, üvegből vannak.

Feltéve, hogy a gyártó megfelelő útmutatót és/vagy módot nyújt a rögzítőeszközök

(nyílások, kengyelek stb.) nélküli, helyhez kötött lámpatestek vagy önálló

működtetőeszközök biztonságos üzembe helyezéséhez és használatához (lásd a

3.3. szakaszt), e készülékek úgy tekinthetők, hogy megfelelnek a szabvány

követelményeinek.

4.14.2. A hajlékony vezetékekkel vagy zsinórvezetékekkel felfüggesztett lámpatest

tömege ne haladja meg az 5 kg-ot. A függesztékeket tartó hajlékony vezetékek vagy

zsinórvezetékek vezetőinek teljes névleges keresztmetszete akkora legyen, hogy a

vezetőkben keletkező mechanikai feszültség ne lépje túl a 15 N/mm2 értéket.

MSZ EN 60598-1 82

A mechanikai feszültség számításakor csak a vezetők keresztmetszetét kell

figyelembe venni.

Ha a felfüggesztésre szánt lámpatest tömege meghaladja az 5 kg-ot, akkor a

lámpatest kialakítása vagy a hajlékony vezeték vagy a zsinórvezeték kialakítása

olyan legyen, hogy akadályozza meg bármilyen mechanikai feszültség keletkezését

a vezetőkben.

1. MEGJEGYZÉS: A követelmény olyan vezeték alkalmazásával is teljesíthető, amely megfelelő, a

mechanikai terhelést átvevő ereket is tartalmaz.

Az Edison-menetes vagy bajonett lámpafoglalatokhoz való csatlakoztatásra szánt

lámpatestjellegű adapterek tömege és effektív hajlító nyomatéka ne haladja meg a

4.4. táblázat szerinti legnagyobb értéket. A hajlítónyomaték értéke a lámpatestjellegű

adapter teljesen behelyezett állapotában, a lámpatestjellegű adapter érintkezőjének

(érintkezőinek) az Edison-menetes lámpafoglalat középérintkezőjével, vagy a

bajonett lámpafoglalat bevezető-nyílásával való érintkezési pontjára vonatkozik.

4.4. táblázat: A lámpatestjellegű adapterek vizsgálata

Adapterek

Lámpafoglalatok Legnagyobb tömeg Legnagyobb

hajlítónyomaték

E14 és B15 1,8 kg 0,9 Nm

E27 és B22 2,0 kg 1,8 Nm

2. MEGJEGYZÉS: Ezek az értékek biztonsági ráhagyás céljából kisebbek, mint azok, amelyekkel a

lámpafoglalatot általában vizsgálják.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és számítással kell ellenőrizni.

4.14.3. A beállító szerkezetek követelményei a következők:

a) A beállító szerkezetek és beállítóeszközök, például a csuklók, emelőcsigák,

beállítókengyelek vagy teleszkópos csövek olyan felépítésűek legyenek, hogy a

működtetés során a zsinórvezetékeket vagy vezetékeket ne nyomják össze, ne

csípjék be, ne sértsék meg, vagy ne csavarják meg a hossztengely mentén

360°-nál nagyobb mértékben.

MEGJEGYZÉS: Ha a lámpatestnek egynél több csuklója van, a 360°-os határérték minden

csuklóra vonatkozik, ha azok nincsenek túl közel egymáshoz. Minden esetet érdemében

egyedileg kell elbírálni.

MSZ EN 60598-1 83

A követelmény teljesülését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni:

A megfelelő vezetékkel vagy zsinórvezetékkel felszerelt beállító szerkezetet a

4.5. táblázattal összhangban kell működtetni. Egy működési ciklus alatt az egyik

szélső helyzettől a másikig, majd onnan vissza a kezdőpontig való mozgást kell

érteni. A mozgás sebessége ne okozza az eszköz észlelhető mértékű

felmelegedését, és ne haladja meg a 600 ciklus/órát.

Elektromechanikus csatlakozórendszerek esetén e vizsgálatot a 4.11.6.

szakasz szerinti villamos csatlakoztatási vizsgálattal egyidejűleg kell elvégezni.


A vizsgálat után a vezetőben lévő szálaknak legfeljebb 50%-a lehet törött, és a

hajlékony zsinórvezeték szigetelésén, ha van ilyen, nem lehet komolyabb

sérülés. A zsinórvezetéket vagy vezetéket a 10. főfejezet szerinti szigetelési

ellenállás és villamos szilárdsági vizsgálattal is ellenőrizni kell, amelyeknek a

zsinórvezetékek vagy vezetékek feleljenek meg.

A gömbcsuklókat és más hasonló szerkezeteket, amelyek esetében a

szorítóeszközök állíthatók, úgy kell vizsgálni, hogy a túlzott súrlódás elkerülése

érdekében a csuklók csak enyhén legyenek megszorítva. Ha szükséges, a

vizsgálat alatt a szorítófelületek újra beállíthatók.

Ha a beállító szerkezet hajlékony cső, e vizsgálat során az állítási tartomány

általában a függőlegestől mindkét irányban számított 135° legyen. Ha azonban

ehhez az állításhoz túlzott mértékű erő alkalmazása szükséges, a hajlékony

csövet csak addig a helyzetig kell hajlítani, ahol az még saját magát megtartja.

b) Kartávolságból elérhető beállító eszközzel rendelkező lámpatestek esetén a

rendeltetés szerinti működtetés a lámpatest stabilitásának csökkenése, a

szerkezet bármely részének deformálódása, vagy a 12.1. táblázat szerinti

hőmérsékletet meghaladó melegedés által okozott sérülés nélkül történjen.

A követelmény teljesülését a lámpatestnek a rendeltetésszerű használatban

várható kezelésével vagy működtetésével, és a 12.4. szakasz szerinti

hőmérsékletméréssel kell ellenőrizni.

c) Kartávolságon kívüli felszerelésre szánt lámpatestek esetén a beállítóeszközt

körülvevő, attól bármely irányban – a fénykéve kilépési apertúráját kivéve –

MSZ EN 60598-1 84

legfeljebb 5 cm-re lévő térrészben a kialakuló hőmérsékletek feleljenek meg a

12.1. táblázatban a beállítóeszközökre előírt értékeknek. Ugyanezek a

hőmérsékleti határok vonatkoznak azokra a beállítóeszközökre is, amelyeket a

lámpatest elhelyezése után a fénysugár megvilágít.

A követelmény teljesülését a lámpatest fénykibocsátó apertúrájának

beállításával és a 12.4. szakasz szerinti vizsgálat alatti hőmérsékletméréssel

kell ellenőrizni.

4.5. táblázat: A beállító szerkezetek vizsgálata

A lámpatest típusa A működési ciklusok száma

Gyakori állításra szánt lámpatestek, például rajzasztali lámpatestek

1500

Alkalmankénti beállításra szánt lámpatestek, például kirakati reflektorok

150

Csak a felszerelés/üzembe helyezés során történő beállításra szánt lámpatestek, például fényvetők

45

4.14.4. A teleszkópos csöveken átvezetett zsinórvezetékeket vagy vezetékeket nem

szabad a külső csőhöz rögzíteni. Megfelelő eszközökkel biztosítani kell, hogy a

vezetők a csatlakozókapcsoknál ne feszüljenek meg.


4.14.5. A hajlékony zsinórvezetékek vezetésére szolgáló görgők olyan méretűek

legyenek, hogy akadályozzák meg a zsinórvezetékek túlzott mértékű hajlítás miatti

károsodását. A görgőkben lévő vájatok legyenek jól lekerekítettek, a görgő átmérője

pedig a vájat aljában legalább háromszorosa legyen a zsinórvezetékének. A

megérinthető fémgörgőket földelni kell.


4.14.6. A csatlakozódugóval egybeépített előtétek/transzformátorok és a hálózati

csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatestek ne terheljék túlzott mértékben a

csatlakozóaljzatokat.

A követelmény teljesülését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni. A

csatlakozódugóval egybeépített előtétet/transzformátort vagy a hálózati

csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatestet a rendeltetésszerű használatnak

MSZ EN 60598-1 85

megfelelően egy olyan rögzített csatlakozóaljzatba kell helyezni, amely a

csatlakozóaljzat találkozási homlokfelülete mögötti 8 mm-es távolságban, az

érintkezőhüvelyek középvonalán átmenő vízszintes tengely körül el tud fordulni.

A kiegészítő nyomaték, amelyet azért kell alkalmazni a csatlakozóaljzatra, hogy a

találkozási homlokfelület síkja függőleges maradjon, ne haladja meg a 0,25 Nm-t.

A hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető, állítható lámpatestek esetében a beállítás

során a csatlakozóaljzatra kifejtett összes nyomaték értéke ne haladja meg a

0,5 Nm-t.

A vizsgálat során használt csatlakozóaljzat védőérintkezőjét (ha van) el kell

távolítani, kivéve, ha az aljzat olyan reteszelt érintkezőhüvelyeket tartalmaz,

amelyeket a védőérintkező-csap behelyezési művelete nyit meg.

4.15. Gyúlékony anyagok

4.15.1. Azokat a fedeleket, ernyőket és hasonló olyan egyéb alkatrészeket,

amelyeknek nincs szigetelési funkciójuk, és nem felelnek meg a 13.3.2. szakasz

szerinti 650 °C-os izzóhuzalos vizsgálatnak, kellő távolságban kell elhelyezni a

lámpatest hőt termelő olyan részeitől, amelyek az anyagot gyulladási hőmérsékletére

hevíthetik. Ezeknek a gyúlékony anyagból készült részeknek legyenek olyan

felerősítő- vagy rögzítőeszközeik, amelyek ezt a távolságot fenntartják.

Az említett hőt termelő részektől a távolság legalább 30 mm legyen, kivéve, ha az

anyagot olyan ernyő védi, amely a hőt termelő részektől legalább 3 mm távolságra

van elhelyezve. Ez az ernyő feleljen meg a 13.3.1. szakasz szerinti tűlángos

vizsgálatnak. Az ernyőn ne legyenek nyílások, magassága és hosszúsága legalább a

hőt melegített részek megfelelő méretével legyen azonos. Nem szükséges ernyőt

alkalmazni abban az esetben, ha a lámpatest hatásos védelmet nyújt az égő

cseppek lehullásával szemben.

MEGJEGYZÉS: E szakasz követelményeit a 4. ábra szemlélteti.

Hevesen égő anyagokat, pl. celluloidot, nem szabad használni.

E szakasz követelményei nem vonatkoznak a lámpatest belsejében használt

kisméretű alkatrészekre, pl. a vezetékrögzítő csiptetőkre és a műgyantával átitatott

papírból készült alkatrészekre.

MSZ EN 60598-1 86

Az elektronikus áramköröktől nem kell távolságot tartani, ha a rendellenes

körülmények között mérhető üzemi áram nem haladja meg 10%-nál nagyobb

mértékben a rendeltetésszerű körülmények között folyó áramot.

A lámpatestek elektronikus áramköreitől nem szükséges távolságtartás, ha

rendellenes üzemmódban a működési áram nem lépi túl 10%-nál nagyobb

mértékben a rendeltetésszerű állapotban fellépő áramot.

Nem szükséges távolságtartás a lámpatest olyan hőmérséklet-érzékelő szabályzót

tartalmazó részeitől sem, amely védelmet nyújt a fedelek, ernyők és hasonló

alkatrészek túlmelegedése ellen.

E szakasz követelményei nem vonatkoznak az IEC 61558-2 vonatkozó részének

vagy az IEC 60989-nek megfelelő, IP20 vagy nagyobb védettségű, saját burkolattal

ellátott transzformátorokra.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és a lámpatest rendellenes

működtetésével úgy kell ellenőrizni, hogy az előtét vagy transzformátor tekercsét

lassan és állandóan növekvő árammal kell terhelni addig, amíg a hőmérséklet-

érzékelő szabályzó működésbe nem lép. E vizsgálat alatt és után a fedelek, ernyők

és hasonló részek ne gyulladjanak meg, és a megérinthető részek ne váljanak

aktívvá.

Annak eldöntésére, hogy a megérinthető részek aktívvá váltak-e, az A melléklet

szerinti vizsgálatot kell elvégezni.

4.15.2. A hőre lágyuló műanyagból készült lámpatestek álljanak ellen az

előtétekben/transzformátorokban és az elektronikus eszközökben fellépő

hibaállapotoknak tulajdonítható melegedésnek úgy, hogy a rendeltetésszerűen

felszerelt lámpatestek ne jelentsenek veszélyt.

E követelmény a következő megoldások egyike útján teljesüljön:

a) Szerkezeti megoldások, amelyek biztosítják, hogy:

− a hibaállapotok során az alkatrészek a helyükön maradjanak, például

hőmérséklettől független tartószerkezet alkalmazásával;

− a lámpatestrészek ne tudjanak annyira túlmelegedni, hogy az aktív részek

megérinthetővé váljanak.

MSZ EN 60598-1 87

A követelmény teljesülését megtekintéssel és/vagy a 12.7.1. szakasz szerinti


b) Olyan hőmérséklet-érzékelő szabályzó alkalmazása, amely az

előtét/transzformátor és az elektronikus eszköz rögzítési pontjainak

hőmérsékletét és a lámpatest hőhatásnak kitett részeinek hőmérsékletét

biztonságos értékre korlátozza. A hőmérséklet-érzékelő szabályzó önmagától

visszakapcsoló hőkioldó, kézzel visszaállítható hőkioldó vagy hőbiztosító lehet.

A követelmény teljesülését a 12.7.2. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.

c) A lámpatestekben használt hőre lágyuló műanyagok legyenek alkalmasak arra

a legnagyobb felületi hőmérsékletre, amelyet a vonatkozó termékszabványnak

megfelelő termikusan védett előtétek használata enged meg.

A követelmény teljesülését a 12.7.2. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.

4.16. Normál gyúlékony felületre szerelhető lámpatestek

A normál gyúlékony felületre szerelhetőnek besorolt lámpatestek feleljenek meg a

4.16.1., 4.16.2. vagy a 4.16.3. szakasz egyikének.

1. MEGJEGYZÉS: Az N1. táblázat útmutatást ad arra nézve, hogy hol kell alkalmazni jeleket és

figyelmeztetéseket.

E szakasz követelményei nem vonatkoznak a saját burkolattal ellátott, pl. az IEC

61558-nak megfelelő IP20 vagy nagyobb védettségű transzformátorokra. A

lámpatestbe épített, az IEC 61558-2-5-nek megfelelő borotvatranszformátorok vagy

borotvatápegységek esetében a 4.16.1. szakasz követelményeit kell alkalmazni. Az

elektronikus lámpaműködtető eszközök és azok a kisméretű tekercsek, amelyek

ezekbe az alkatrészekbe be lehetnek építve, kivételt képeznek e szakasz

követelményei alól.

2. MEGJEGYZÉS: Példák a kisméretű tekercsekre a ferritmagos vagy nem lemezmagos tekercsek.

Ezek általában nyomtatott áramköri lapra vannak szerelve.

Lámpaműködtető eszközt tartalmazó lámpatestek esetében e követelménynek való

megfelelést a lámpaműködtető eszköznek a felerősítő felülettől való 4.16.1. szakasz

szerinti távolság betartásával, vagy a 4.16.2. szakasz szerinti termikus védelem

használatával, vagy a 4.16.3. szakasz előírásainak való megfeleléssel kell teljesíteni.

MSZ EN 60598-1 88

Lámpaműködtető eszközt nem tartalmazó lámpatesteket akkor kell e követelmény

szempontjából megfelelőnek tekinteni, ha megfelelnek 12. főfejezet előírásainak.

4.16.1. A lámpaműködtető eszközök a felerősítőfelülettől távol legyenek. A távolság

legalább a következők egyike legyen:

a) 10 mm, a lámpatest burkolatának anyagvastagságát is beleértve. Ez a távolság

a lámpatest burkolatának külső felülete és a lámpatest felerősítőfelülete között

legalább 3 mm-es légközt tartalmazzon a lámpaműködtető eszköz közvetlen

környezetében. További, legalább 3 mm-es légköz legyen a lámpaműködtető

eszköz burkolata és a lámpatest burkolatának belső felülete között. Ha a

működtetőeszköznek nincs burkolata, a 10 mm-es távolságot az aktív résztől,

például a lámpaműködtető szerelvény tekercseitől kell számítani.

1. MEGJEGYZÉS: A lámpatest burkolata a lámpaműködtető eszköz vetületének helyén

lényegében úgy legyen folytonos, hogy a lámpaműködtető eszköz aktív része és a

felerősítőfelület között ne legyen 35 mm-nél kisebb közvetlen elérési út, ellenkező esetben a b)

pont szerinti követelményt kell alkalmazni.

vagy

b) 35 mm.

2. MEGJEGYZÉS: A 35 mm távolság főleg kengyellel felszerelhető lámpatestekre vonatkozik,

ahol a lámpaműködtető eszköz és a felerősítőfelület közötti távolság gyakran 10 mm-nél sokkal

nagyobb.

A lámpatest mindkét esetben olyan kialakítású legyen, hogy a rendeltetésszerű

használatnak megfelelő felszerelés esetén minden szükséges légköz automatikusan

létrejöjjön.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és mérésekkel kell ellenőrizni.

4.16.2. A lámpatest tartalmazzon olyan hőmérséklet-érzékelő szabályzót, amely a

lámpatest felerősítő felületének hőmérsékletét biztonságos értékre korlátozza. Ez a

hőmérséklet-érzékelő szabályzó a lámpaműködtető eszköz külső alkatrésze vagy a

vonatkozó termékszabvány szerinti termikusan védett lámpaműködtető eszköz része

is lehet.

A hőmérséklet-érzékelő szabályzó önmagától visszakapcsoló hőkioldó, kézzel

visszaállítható hőkioldó vagy hőbiztosító lehet. (Ez utóbbi olyan hőkioldó, amely csak

egyszer működik, és ezután ki kell cserélni).

MSZ EN 60598-1 89

A lámpaműködtető eszközön kívüli hőmérséklet-érzékelő szabályzó ne legyen

dugaszolható típusú vagy más módon könnyen cserélhető kivitelű, és helyzete az

előtéthez/transzformátorhoz viszonyítva rögzített legyen.

MEGJEGYZÉS: Az előtéthez/transzformátorhoz történő ragasztás vagy hasonló módszer nincs

megengedve.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 12.6.2. szakasz szerinti vizsgálattal

kell ellenőrizni.

E szakasz követelményeit minden egyéb vizsgálat nélkül is teljesültnek kell tekinteni,

ha a lámpatest a vonatkozó termékszabványoknak megfelelő, jellel jelölt, "P

osztályú" termikusan védett előtéte(ke)t/transzformátor(oka)t, illetve legfeljebb 130 °C

hőmérsékletértékkel megadott jelű, adott hőmérsékletű, termikusan védett

előtéte(ke)t/transzformátor(oka)t tartalmaz.

A termikusan védett előtétek/transzformátorok jelével el nem látott, vagy a 130 °C-nál

nagyobb értékkel jelölt előtéte(ke)t/transzformátor(oka)t tartalmazó lámpatestek

feleljenek meg a 4.16.1. vagy a 4.16.3. szakasz követelményeinek.

4.16.3. Ha a lámpatest nem felel meg a 4.16.1. szakasz szerinti távolságtartási

követelményeknek, és nem tartalmaz a 4.16.2. szakasz szerinti hőkioldókat, akkor

olyan kialakítású legyen, hogy feleljen meg a 12.6. szakasz szerinti vizsgálatnak.

MEGJEGYZÉS: E követelmény és vizsgálata azon a feltételezésen alapul, hogy az

előtét/transzformátor meghibásodása során, például menetzárlat vagy testzárlat következtében az

előtét/transzformátor tekercshőmérséklete legfeljebb 15 percig lépi túl a 350 °C-ot, és ebből

következően a felerősítő felület hőmérséklete sem lépi túl 15 percnél hosszabb ideig a 180 °C-ot.

4.17. Vízkivezető-nyílások

A csepegő víz, esővíz, freccsenő víz és vízsugár ellen védett lámpatestek olyan

kialakításúak legyenek, hogy a bennük esetlegesen felgyülemlő víz ténylegesen ki

tudjon folyni, például egy vagy több vízkivezető-nyílás megnyitásával. A víz ellen

tömített lámpatesteken ne legyen vízkivezetési lehetőség.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 9. főfejezet vizsgálataival kell

ellenőrizni.

MEGJEGYZÉS: Tartófelület esetében a lámpatest hátoldalán lévő vízkivezető-nyílás csak akkor

hatásos, ha a lámpatest felépítése olyan, hogy a tartófelülettől, például a hátlapból kiemelkedő

távolságtartó elemek által, legalább 5 mm távolságtartást biztosít.

MSZ EN 60598-1 90

4.18. Korrózióállóság

MEGJEGYZÉS: Mivel a 4.18. szakasz és az F melléklet szerinti vizsgálatok roncsolással járnak,

azokat a 0.4.2. szakasz értelmében külön mintákon is el lehet végezni.

4.18.1. A csepegő víz, esővíz, freccsenővíz, vízsugár ellen védett, víz ellen tömített

és víznyomás ellen tömített lámpatestek olyan vastartalmú alkatrészeit, amelyeknek

a rozsdásodása a lámpatest biztonságát csökkentheti, megfelelő módon védeni kell

a rozsdásodás ellen.


A vizsgálandó alkatrészekről minden zsiradékot el kell távolítani. Ezt követően az

alkatrészeket 10 percig 10%-os, 20 °C ± 5 °C hőmérsékletű vizes ammóniumklorid

oldatba kell meríteni. Szárítás nélkül, de az esetleges cseppeket lerázva, az

alkatrészeket 10 percre olyan kamrába kell helyezni, amely 20 °C ± 5 °C

hőmérsékletű, telített nedvességtartalmú levegőt tartalmaz.

Ezután az alkatrészeket 100 °C ± 5 °C hőmérsékletű kamrába kell tenni, ahol

10 perces száradás után az alkatrészek felületén ne látszódjanak rozsdanyomok.

MEGJEGYZÉS: Az éles széleken lévő rozsdanyomokat, és a dörzsöléssel eltávolítható bármilyen

sárgás színű réteget figyelmen kívül kell hagyni.

A kisméretű spirálrugók és hasonló alkatrészek, valamint a kopásnak kitett, de nem

megérinthető alkatrészek esetében a zsírozás elegendő védelmet nyújt a korrózió

ellen. Az ilyen alkatrészeket csak akkor kell vizsgálni, ha a zsírréteg hatásossága

kétséges. Ilyen esetekben a vizsgálatot a zsírréteg előzetes eltávolítása nélkül kell

elvégezni.

4.18.2. A hengerelt rézből vagy rézötvözetű lemezből készült olyan érintkezők és

egyéb részek, amelyek meghibásodása a lámpatest veszélyessé válását

eredményezheti, a korróziós hatásoktól mentesek legyenek.

A követelmény teljesülését az F mellékletben megadott vizsgálattal kell ellenőrizni. A

vizsgálatra olyan mintákat kell használni, amelyeken más vizsgálatot még nem

végeztek.

4.18.3. A csepegővíz, esővíz, freccsenővíz, vízsugár, ellen védett, víz ellen tömített

és víznyomás ellen tömített lámpatestek alumíniumból vagy alumíniumötvözetből

MSZ EN 60598-1 91

készült alkatrészei korrózióállók legyenek, ha ezek korróziója a lámpatest

veszélyessé válását eredményezheti.

MEGJEGYZÉS: A korrózió elleni védelem tekintetében az L melléklet ad útmutatást.

4.19. Impulzusgyújtók

A lámpatestek impulzusgyújtói legyenek villamosan kompatibilisek a lámpatestben

lévő előtéttel.


4.20. Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek. Rázási

követelmények

A kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek kellő mértékben rázásállóak

legyenek.

A követelmény teljesülését a következő rázásvizsgálattal kell ellenőrizni.

A lámpatestet legkedvezőtlenebb helyzetében, de rendeltetésszerű használatának

megfelelően egy rezgéskeltő generátorhoz kell erősíteni.

A rázás iránya a legkedvezőtlenebb irányban hasson, a szigorúsági feltételek pedig a

következők legyenek:

Időtartam: 30 perc

Amplitúdó: 0,35 mm

Frekvenciatartomány: 10 Hz, 55 Hz, 10 Hz

Pásztázás sebesség: megközelítőleg egy oktáv/perc.

A vizsgálat után a lámpatestnek ne legyen a biztonságot károsan befolyásoló,

meglazult része.

4.21. Védőernyő

4.21.1. A fényforrás szétrobbanásának lehetséges kockázata miatt a volfrámszálas

halogénlámpákhoz vagy fém-halogén lámpákhoz készült lámpatesteket

védőernyővel kell ellátni. Volfrámszálas halogénlámpák esetében a védőernyő

üvegből legyen.

MSZ EN 60598-1 92

E követelmény nem vonatkozik a beépített védőernyős fényforrásokhoz készült

lámpatestekre, de ezeket a vonatkozó jellel kell megjelölni (lásd az 1. ábrát).

1. MEGJEGYZÉS: Azokat a fényforrásokat, amelyeket csak védőernyőt tartalmazó lámpatestekben

lehet használni, megfelelő figyelmeztető megjegyzéssel, vagy a csomagoláson a következő jellel kell

ellátni:

2. MEGJEGYZÉS:, Azokat a fényforrásokat, amelyek esetében nem szükséges a lámpatest

szerkezetéhez tartozó védőernyő, (beépített védőernyős fényforrások) a csomagoláson a következő

jellel látják el:

4.21.2. A lámpát tartalmazó üreg részei úgy legyenek kialakítva, hogy a szétrobbant

fényforrás darabjai ne veszélyeztessék a biztonságot.

4.21.3. A lámpatesten lévő minden nyílás olyan legyen, hogy a szétrobbant

fényforrás egyetlen darabja se tudja közvetlen úton elhagyni a lámpatestet (közvetlen

látósugár), beleértve a süllyesztett lámpatestek hátsó részét is.

4.21.4. A 4.21.1–4.21.3. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel

és a következő vizsgálatokkal kell ellenőrizni:

– a védőernyő feleljen meg a 4.13.1. szakasz szerinti ütővizsgálatnak úgy, hogy

az ütőenergia a 4.3. táblázatban a törékeny részekre előírt értékű legyen;

– a fényforrást tartalmazó üreg részei, ha szigetelőanyagból készültek, feleljenek

meg a 13.3.2. szakasz szerinti, a lánggal és meggyulladással szembeni

ellenállást ellenőrző vizsgálatnak.

1. MEGJEGYZÉS: E követelmény célja, hogy a fényforrás véletlen meghibásodásának vagy a

helytelen alkalmazásnak tulajdonítható veszélyek elhárításával javítsa a biztonságot. A meglévő,

védőernyő nélküli, nyitott lámpatestek nem szükségszerűen veszélyesek.

2. MEGJEGYZÉS: A 4.13.1. szakasz szerinti, a lámpatesteken külső irányból végzett ütésvizsgálat

szigorúbb követelmény, mint az a hatás, amelyet az üvegszilánkok valójában kifejtenek. Ezért az

utóbbi esetet megvalósító, egyedi vizsgálat nem szükséges. Az üvegből készült biztonsági ernyőt

MSZ EN 60598-1 93

felerősítő eszközök esetében, amelyeket kizárólag a lámpatest belsejének irányából ható ütések

elviselésére terveztek, a 4.13.1. szakasz szerinti vizsgálatot ebből az irányból kell elvégezni.

4.22. A fényforrásokhoz rögzített tartozékok

A lámpatestek ne tartalmazzanak a fényforrásokhoz rögzített olyan tartozékokat,

amelyek a fényforrások, a lámpafejek vagy lámpafoglalatok, a lámpatestek vagy

tartozékaik túlmelegedését vagy károsodását okozhatják.

A fénycsövekhez rögzített tartozékok csak akkor megengedettek, ha azokat a

lámpatest gyártója szállítja vagy hagyta jóvá. A fényforrás és a hozzá rögzített

tartozék együttes súlya ne legyen több, mint:

– 200 g G5 fejű lámpák esetén, és

– 500 g G13 fejű lámpák esetén.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, súlyméréssel és szükség esetén a

melegedés mérésével kell ellenőrizni.

MEGJEGYZÉS: Az izzólámpákhoz rögzített és e követelményeknek esetleg nem megfelelő tartozékok

például a tetőtükrök, a lámpák körüli reflektorok stb. Megengedhető alkatrészek például a könnyű

ernyőknek a lámpákhoz való rögzítésére szolgáló rugók és hasonló eszközök.

4.23. Lámpatestjellegű adapterek

A lámpatestjellegű adapterek feleljenek meg a II. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek valamennyi vonatkozó előírásának.

MEGJEGYZÉS: A II. év. osztály jelét azért kell elhagyni, nehogy a jelet tévesen arra a lámpatestre

vonatkoztassák, amelyben a lámpatest jellegű adaptert használják.

4.24. UV-sugárzás

A volfrámszálas halogénlámpákhoz vagy fém-halogén lámpákhoz készült

lámpatestek a fényforrás használata esetén ne bocsássanak ki túlzott mértékű UV

sugárzást. Beépített védőernyős fényforrások esetén ez a követelmény a fényforrás

konstrukciójából következően teljesül.

Az olyan volfrámszálas halogénlámpák és a legtöbb olyan fém-halogén lámpa

esetében, ahol védőernyő szükséges, bármilyen üveg használata elegendően kis

szintre csökkenti az UV sugárzást.

MSZ EN 60598-1 94

Egyes, nagy sugárzási szintet kibocsátó fém-halogén lámpák esetében a P melléklet

ír le olyan módszereket, amelyek az UV sugárzás kellő árnyékolását eredményezik.

MEGJEGYZÉS: Lásd a P melléklet A vagy B eljárását a hatásos sugárvédelem biztosításának

számítási módszerére vonatkozóan.

4.25. Mechanikai veszély

A lámpatesteken ne legyenek olyan hegyes pontok vagy éles szélek, amelyek az

üzembe helyezés, a rendeltetésszerű használat vagy a karbantartás során a

felhasználóra nézve veszélyesek lehetnek.


4.26. Zárlatvédelem

4.26.1. Megfelelő eszközökkel meg kell akadályozni az ellenkező polaritású,

szigeteletlen, megérinthető érintésvédelmi törpefeszültségű részeknek a biztonságot

károsan befolyásoló véletlen zárlatát.

MEGJEGYZÉS: Azoknak a III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek, amelyek különálló, pontosan

meg nem határozható érintésvédelmi törpefeszültségű tápegységről működnek, legalább egyik

vezetője szigetelt legyen. Ha nincs szigetelés, akkor a lámpatest gyártójának meg kell határozni az

érintésvédelmi törpefeszültségű tápegység legnagyobb, VA-ben kifejezett kimeneti teljesítményét,

pontos típusát, és a 4.26.2. szakasz szerinti vizsgálatot ezzel a transzformátorral/konverterrel kell

elvégezni.

4.26.2. A típusvizsgálati minta névleges terheléssel, a névleges feszültség 0,9–1,1-

szeresén működjön. A megérinthető szigeteletlen, érintésvédelmi törpefeszültségű

részek fölött a 4.26.3. szakasz szerinti vizsgálóláncot kell átvetni. A vizsgálólánc

végeit a következő, de legfeljebb 250 g súllyal kell terhelni:

(15·'X') g

ahol 'X' a vezetők között terheletlen állapotban mérhető, cm-ben kifejezett távolság.

A vizsgálólánc ne olvadjon szét és a típusvizsgálati minta egyik része se érjen el

olyan hőmérsékletet, amely meghaladja a 12.1. és a 12.2. táblázat szerinti értékeket.

4.26.3. Vizsgálólánc: Olyan kellő hosszúságú, bevonat nélküli fémből készült lánc,

amely a 29. ábra szerinti, és 63% Cu/37% Zn ötvözetből készült láncszemeket

tartalmaz. A lánc ellenállása 2,5 Ω/m ± 20% legyen akkor, amikor a lánc 200 g/m

terheléssel van megfeszítve.

MSZ EN 60598-1 95

MEGJEGYZÉS: A vizsgálólánc ellenállását minden mérés előtt ellenőrizni kell.

4.27. Csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsok

A csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsokat a gyártó által

meghatározott követelményeknek megfelelően kell felszerelni, hivatkozással e

szabvány V mellékletére.


MSZ EN 60598-1 96

5. FŐFEJEZET: KÜLSŐ ÉS BELSŐ HUZALOZÁS


E főfejezet a lámpatestek táphálózatra való villamos csatlakoztatására és belső

huzalozására vonatkozó általános követelményeket tartalmazza.

5.2. Hálózati csatlakozás és egyéb külső huzalozás

5.2.1. A lámpatesteket a következőkben felsorolt hálózati csatlakoztatási módok

valamelyikével kell ellátni:

MSZ EN 60598-1 97

– Helyhez kötött

lámpatestek

csatlakozókapcsok; csatlakozódugók csatlakozóaljzathoz való

csatlakoztatásra;

bekötött hajlékony vezetékek vagy zsinórvezetékek;

adapterek tápsínekhez való csatlakoztatásra;

készülékcsatlakozó-dugók;

csatlakozóvezetékek (szabad vezetékvégek):

számításba kell venni a nemzeti létesítési

szabályokat/gyakorlatot, amikor arról történik döntés, hogy

a csatlakozóeszköz mellékelve legyen-e vagy sem. Ha a

lámpatestet csatlakozóvezetékkel (szabad

vezetékvégekkel), hálózati csatlakozóeszköz nélkül

szállítják, a lámpatest gyártójának meg kell határoznia,

hogy milyen sorozatkapocs használható, amelynek meg

kell felelnie az EN 60998-2-1-nek vagy az EN 60998-2-2-

nek; tehát vagy az alkalmazandó sorozatkapcsot kell

meghatározni, vagy a következőket kell megadni:

– a csatlakozókapocs típusát (csavaros/csavar nélküli);

– a csatlakozókapcsok számát;

– a névleges feszültséget;

– a névleges csatlakoztatási képességet;

– a vezetővégek bármilyen szükséges előkészítését;

– a rögzítési módszert.

A 4.6., 4.7.1., 4.7.2., 4.10.1., 11.2., 12. és a 13.2. szakasz/fejezet követelményeit

alkalmazni kell.

– Hordozható

lámpatestek

hálózati csatlakozóvezetékek; csatlakozódugóval;

készülékcsatlakozó-aljzatok

– Sínre szerelt

lámpatestek

adapterek vagy csatlakozók

MSZ EN 60598-1 98

– Lámpatestjellegű

adapterek

Edison-menetes vagy bajonett lámpafej

A csatlakozódobozt és vezeték-tehermentesítő szerkezetet is tartalmazó,

hordozható, fali szerelésre tervezett lámpatestek bekötött hajlékony vezeték vagy

zsinórvezeték nélkül is készíthetők, ha a lámpatesthez szerelési útmutatót

mellékelnek.

Azoknak a lámpatesteknek a külső huzalozása, amelyek a gyártó útmutatása szerint

szabadtéri használatra alkalmasak, ne legyen PVC-szigetelésű.

1. MEGJEGYZÉS: Ausztráliában, Ausztriában és Japánban a PVC-szigetelésű vezetékek szabadtéri

használata elfogadott.

2. MEGJEGYZÉS: A falra szerelt lámpatest akkor tekinthető hordozhatónak, ha tartószerkezetére

szárnyas csavarral, csíptetővel vagy akasztóhoroggal erősíthető fel (lásd az 1.2.9. szakaszt).

3. MEGJEGYZÉS: Egyes országokban a hálózati csatlakozódugóval történő csatlakoztatásra szánt

lámpatesteket el kell látni hálózati csatlakozóvezetékkel és dugóval.

5.2.2. A hálózati csatlakoztatásra használt hálózati csatlakozóvezetékek, ha a

lámpatest gyártója beszerelte azokat, mechanikai és villamos tulajdonságaik

tekintetében legalább egyenértékűek legyenek a HD 21-ben és a HD 22-ben

megadottakkal, az 5.1. táblázat szerint, és minőségromlás nélkül álljanak ellen a

rendeltetésszerű használatban fellépő legnagyobb hőmérsékletnek.

5.1. táblázat: Bekötött, hajlékony vezetékek vagy zsinórvezetékek

Gumi PVC

Normál kivitelű, I. érintésvédelmi osztályú lámpatestek

H03RT-H H03VVH2-F H03VV-F

Normál kivitelű, II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek

H05RR-F H03VVH2-F H03VV-F

Normál kiviteltől eltérő lámpatestek H05RN-F –

Kedvezőtlen körülmények között működő, hordozható lámpatestek

H07RN-F –

MSZ EN 60598-1 99

MEGJEGYZÉS: 250 V-nál nagyobb hálózati feszültség esetén az előző táblázatban megadottaknál

nagyobb feszültségbesorolású vezetékek és zsinórvezetékek lehetnek szükségesek.

A megfelelő mechanikai szilárdság érdekében a vezetők névleges keresztmetszete

ne legyen kisebb mint:

– 0,75 mm2 normál kivitelű lámpatestek esetén;

– 1,0 mm2 egyéb lámpatestek esetén.

Ha a lámpatest 10/16 A-es csatlakozóaljzatot tartalmaz, akkor a hajlékony vezető

névleges keresztmetszete legalább 1,5 mm2 legyen.

5.2.3. Ha a lámpatest hálózati csatlakozóvezetéket tartalmaz, akkor azt a következő

módszerek valamelyikével kell a lámpatesthez csatlakoztatni:

– X típusú csatlakozás;

– Y típusú csatlakozás;

– Z típusú csatlakozás.

5.2.4. Az 5.2.1–5.2.3. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel és

szükség esetén a megfelelő hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték bekötésével kell

ellenőrizni.

5.2.5. A lámpatesteken belül Z típusú csatlakoztatásra kialakított kapocsvégződések

ne készüljenek csavaros kötéssel.

5.2.6. A vezetékbevezető-nyílások legyenek alkalmasak a védőcső, illetve a vezeték

vagy a hajlékony zsinórvezeték védőköpenyének bevezetésére úgy, hogy a

vezetékerek teljesen védve legyenek. A vezetékbevezető-nyílások a védőcső, a

vezeték, illetve a hajlékony zsinórvezeték bekötése után feleljenek meg a lámpatest

besorolásának megfelelő por vagy nedvesség elleni védelem fokozatának.

5.2.7. A merev anyagokon átmenő külső hajlékony vezetékek és zsinórvezetékek

vezetékbevezető-nyílásainak szélei legalább 0,5 mm sugárral, egyenletesen le

legyenek kerekítve.

Az 5.2.5–5.2.7. szakasz követelményeit megtekintéssel és kézi vizsgálattal kell

ellenőrizni.

5.2.8. Ha a II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek, az állítható lámpatestek vagy a

hordozható, nem falra szerelhető lámpatestek bejövő vagy kimenő hajlékony

MSZ EN 60598-1 100

vezetékét vagy zsinórvezetékét megérinthető fémrészeken vagy megérinthető

fémrészekkel érintkező fémrészeken vezetik át, akkor az átvezetőnyílást

egyenletesen lekerekített szélű, szigetelőanyagból készült, kemény átvezetőhüvellyel

kell ellátni, és azt úgy kell rögzíteni, hogy ne legyen könnyen eltávolítható. Az olyan

átvezetőhüvelyeket, amelyeknek anyaga feltételezhetően öregedésre hajlamos, nem

szabad éles szélű nyílásokban használni.

1. MEGJEGYZÉS: A „könnyen eltávolítható átvezetőhüvely” kifejezés az olyan átvezetőhüvelyt

jelenti, amely a lámpatest élettartama alatt mozgatás vagy gondatlan kezelés következtében

tartóhelyéről kihúzódhat. Elfogadott rögzítés például az ellenanya, a megfelelő ragasztóanyag, mint

például az önkeményedő gyanta vagy a jól méretezett, bepattintható eszköz.

2. MEGJEGYZÉS: Az öregedésre hajlamos anyagra ismert példa a természetes gumi.

Ha a lámpatest vezetékbemeneténél a hajlékony vezetékek vagy zsinórvezetékek

védelmére csöveket vagy köpenyeket használnak, akkor azok szigetelőanyagból

legyenek.

A fémből készült spirálrugók és hasonló eszközök még akkor sem tekinthetők

védőköpenyeknek, ha felületük szigetelőanyaggal van bevonva.


5.2.9. A lámpatestbe becsavarható átvezetőhüvelyeket helyzetükben rögzíteni kell.

Ha a rögzítés ragasztással történik, akkor a ragasztó önkeményedő műgyanta alapú

legyen.


5.2.10. A bekötött hálózati csatlakozóvezetékkel vagy egyéb külső hajlékony

vezetékkel vagy zsinórvezetékkel ellátott, vagy az azokkal való használatra tervezett

lámpatesteken legyenek olyan tehermentesítő eszközök, amelyek a vezetőket a

csatlakozókapcsokba való bekötés helyén húzás és csavarás ellen védik, és

amelyek burkolata a dörzsölődés ellen is védelmet nyújt. A húzás és csavarás elleni

tehermentesítés megvalósítási módja egyértelműen felismerhető legyen. Azon

lámpatestek esetében, amelyeket vezeték vagy zsinórvezeték nélkül szállítanak, a

vizsgálatokhoz a lámpatestgyártó által ajánlott legnagyobb és legkisebb méretű

alkalmas vezetékeket vagy zsinórvezetékeket kell használni.

A hajlékony vezetéket vagy zsinórvezetéket ne lehessen olyan mértékben benyomni

a lámpatestbe, hogy a vezeték vagy zsinórvezeték túlzott mechanikai vagy

MSZ EN 60598-1 101

hőigénybevételnek legyen kitéve. A vezeték vagy zsinórvezeték megcsomózása, a

vezetékvégek kikötése és hasonló megoldások nem használhatók.

A vezeték-tehermentesítő eszköz szigetelőanyagból készüljön, vagy rögzített

szigetelőbéléssel legyen ellátva, ha fennáll annak a veszélye, hogy a vezeték vagy

zsinórvezeték szigetelésének meghibásodása a megérinthető fémrészek aktívvá

válását okozhatja.

5.2.10.1. Az X típusú csatlakozású vezeték tehermentesítő eszközei olyanok

legyenek, hogy:

a) legalább egyik részük legyen a lámpatesthez rögzítve, vagy legyen annak

szerves része;

MEGJEGYZÉS: A vezeték-tehermentesítő eszköznek a lámpatesthez történő rögzítése vagy a

lámpatest általi tartása úgy értendő, hogy a huzalozás a helyén van és a lámpatest teljesen

összeszerelt állapotban van.

b) alkalmasak legyenek a különböző típusú hálózati csatlakozóvezetékhez úgy,

hogy megfelelően lehessen ezeket a vezetékeket a lámpatesthez

csatlakoztatni, kivéve, ha a lámpatesthez csak egyetlen típusú vezeték vagy

zsinórvezeték beszerelése engedhető meg;

c) ne károsítsák a hálózati csatlakozóvezetéket, és a rendeltetésszerű használat

közben előforduló meghúzás vagy lazítás esetén valószínűtlen legyen saját

károsodásuk is;

d) a teljes hálózati csatlakozóvezeték a védőburkolatával együtt, ha van ilyen,

alkalmas legyen a tehermentesítő eszközbe való beszerelésre;

e) a hálózati csatlakozóvezeték ne érjen hozzá a vezeték-tehermentesítő eszköz

szorítócsavarjaihoz, ha azok fémből készültek és megérinthetőek, vagy

megérinthető fém alkatrészekhez villamosan csatlakoznak;

f) a hálózati csatlakozóvezetéket ne rögzítse olyan fémcsavar, amely közvetlenül

a vezetéknek vagy a hálózati csatlakozóvezetéknek nyomódik;

g) a hálózati csatlakozóvezeték cseréjéhez ne kelljen külön e célra tervezett

szerszámot használni.

A hordozható vagy állítható lámpatestek esetében tömszelencék nem használhatók

vezeték-tehermentesítő eszközként, kivéve, ha valamennyi típusú és méretű hálózati

MSZ EN 60598-1 102

csatlakoztatásra használható vezeték és zsinórvezeték rögzítésére alkalmasak.

Labirintus típusú tehermentesítő eszköz akkor használható, ha kialakításából vagy

megfelelő jelöléséből adódóan nyilvánvaló, hogy milyen módon kell a hajlékony

vezetéket vagy zsinórvezetéket beszerelni.

A követelmény teljesülését az 5.2.10.3. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.

5.2.10.2. Y és Z típusú csatlakozások esetén a vezeték-tehermentesítő eszközök

megfelelőek legyenek.

A követelmény teljesülését az 5.2.10.3. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.

MEGJEGYZÉS: A vizsgálatot a lámpatesttel szállított vezetéken vagy zsinórvezetéken kell elvégezni.

5.2.10.3. A követelmény teljesülését megtekintéssel és a lámpatestre gyárilag

felszerelt vezetéken vagy zsinórvezetéken végzett, következő vizsgálatokkal kell

ellenőrizni.

A vezetőket be kell vezetni a csatlakozókapcsokba és a csatlakozókapcsok

csavarjait, ha vannak, csak annyira kell meghúzni, hogy a vezetők ne tudjanak

könnyen elmozdulni a helyükről.

A vezeték-tehermentesítőt rendeltetésszerűen kell használni, szorító csavarjait, ha

vannak, a 4.1. táblázat szerinti nyomatékérték kétharmadával kell meghúzni.

Ezen előkészítés után ne lehessen a vezetéket vagy zsinórvezetéket úgy benyomni

a lámpatestbe, hogy a csatlakozókapcsok közelében a vezeték vagy zsinórvezeték

elmozduljon, vagy mozgó részekkel vagy olyan egyéb alkatrészekkel érintkezzen,

amelyek a vezetők szigetelőanyagára megengedett hőmérsékletnél nagyobb üzemi

hőmérsékletet érnek el.

A vezetéket vagy zsinórvezetéket ezután 25-ször az 5.2. táblázatban megadott

értékű húzó igénybevételnek kell alávetni.

A húzást hirtelen rántás nélkül, alkalmanként 1 másodpercig kell végezni. E vizsgálat

közben mérni kell a vezeték vagy zsinórvezeték hosszirányú elmozdulását. A

vezetéken vagy zsinórvezetéken, a vezeték-tehermentesítőtől megközelítőleg 20 mm

távolságban, jelzést kell elhelyezni, mialatt a vezeték vagy zsinórvezeték ki van téve

az első húzásnak. A 25. húzás után a jelzés eltolódása ne legyen 2 mm-nél több.

Ezt követően a vezetéket vagy zsinórvezetéket az 5.2. táblázatban megadott értékű

forgatónyomaték-vizsgálatnak kell alávetni.

MSZ EN 60598-1 103

Az előző vizsgálatok alatt és után a bekötött vezetők ne mozduljanak el

észrevehetően a csatlakozókapcsokban, és a vezeték vagy zsinórvezeték ne

sérüljön meg.

5.2. táblázat: A vezeték-tehermentesítők vizsgálatai

Az összes vezető együttes névleges keresztmetszete

mm2

Húzóerő

N

Forgatónyomaték

Nm

Legfeljebb 1,5 60 0,15

1,5 felett, legfeljebb 3 60 0,25

3 felett, legfeljebb 5 80 0,35

5 felett, legfeljebb 8 120 0,35

5.2.11. Ha a külső huzalozás belép a lámpatestbe, akkor feleljen meg a belső

huzalozásra előírt vonatkozó követelményeknek.

A követelmény teljesülését az 5.3. szakasz szerinti vizsgálatokkal kell ellenőrizni.

5.2.12. A felfűzött szerelésű, helyhez kötött lámpatestek tartalmazzanak olyan

csatlakozókapcsokat, amelyeket a lámpatestet tápláló, de nem a lámpatestben

végződő hálózati vezetékek villamos folytonosságának fenntartására szántak.


5.2.13. A hajlékony, sodrott vezetők végei ónozhatók, de ne legyen rajtuk felesleges

mennyiségű forraszanyag, kivéve, ha megfelelő eszközök biztosítják azt, hogy az

összeszorított csatlakozások ne lazulhassanak meg a forraszanyag hidegfolyása

miatt (lásd a 28. ábrát).

MEGJEGYZÉS: E követelmény a rugós csatlakozókapcsok használatakor teljesül. A nyomócsavarok

lazulás elleni biztosítása nem megfelelő eszköz annak megelőzésére, hogy az ónozott sodratok

csatlakozása a forraszanyag hidegfolyása miatt ne lazuljon meg.

5.2.14. Ha a lámpatestet a gyártója csatlakozódugóval szerelte, akkor a

csatlakozódugó ugyanolyan villamos áramütés elleni védelemmel és ugyanolyan por,

szilárd testek és nedvesség behatolása elleni védelemmel rendelkezzen, mint a

lámpatest.

MSZ EN 60598-1 104

1. MEGJEGYZÉS: A vezetékre fröcsöntött dugók alkalmasnak tekinthetők a háztartási célú

használatra szánt, a közönségesnél magasabb IP védettségű lámpatestekhez.

Egyes országokban (Egyesült Királyság és Ausztrália), ahol a nemzeti előírások

megkövetelik olyan csatlakozódugó használatát, ami a behatolás ellen nem ad kellő

védelmet, a lámpatest gyártójának kellő útmutatást kell adni arra nézve, hogy a

hálózati csatlakoztatás során milyen módon lehet biztosítani a lámpatest

védettségével egyenértékű védelmet a por és nedvesség káros behatolása ellen.

A III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteket nem szabad olyan csatlakozódugóval

ellátni, amely az IEC 60083 szerinti aljzatba csatlakoztatható.

A III. érintésvédelmi osztályú, a lámpatesthez mellékelt biztonsági

szigetelőtranszformátorral szállított, legfeljebb 3 A névleges áramú, legfeljebb 25 V

váltakozó vagy 60 V egyenfeszültségű, legfeljebb 72 W teljesítményű lámpatesteken

a csatlakozódugók és aljzatok használata csak akkor megengedett, ha megfelelnek a

következő követelményeknek:

– a csatlakozódugókat ne lehessen behelyezni más feszültségű rendszerek

aljzataiba (az IEC 60083 szerint);

– a csatlakozóaljzatokba ne lehessen behelyezni más feszültségű rendszerek

dugóit;

– a csatlakozóaljzaton ne legyen védőérintkező.

2. MEGJEGYZÉS: Az ilyen egyedi csatlakozóaljzat-dugó rendszer esetében a 13. főfejezet szerinti

golyós nyomópróbát nem kell elvégezni.


5.2.16. A lámpatestbe beépített váltakozó áramú hálózati készülékcsatlakozó-

aljzatok feleljenek meg az IEC 60320 szerinti követelményeknek.

Az 5.2.13–5.2.16. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel kell

ellenőrizni.

MEGJEGYZÉS: Az IEC 60320 olyan egyéb kialakításokat is megenged, amelyek nem felelnek meg a

szabványlapnak.

5.2.17. Az összekötővezetékek, ha nem szabványos szigetelésű és

köpenykialakítású vezetékek felhasználásával készültek, védőhüvelyen, védőcsövön

MSZ EN 60598-1 105

vagy egyenértékű szerkezeten belül elhelyezett, olyan meghatározott huzalozási

összeállításból álljanak, amelyet a lámpatest gyártója készített el.

5.2.18. Az összes hordozható és helyhez kötött lámpatest, valamint a

csatlakozóaljzaton keresztüli hálózati csatlakoztatásra szánt összes lámpatest olyan

csatlakozódugóval legyen ellátva, amely a lámpatest besorolásának megfelelően

összhangban van az IEC 60083-mal vagy a regionális, illetve nemzeti

szabványokkal, ha az(ok) alkalmazható(k).

A követelmények teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.

5.3. Belső huzalozás

5.3.1. A belső huzalozást olyan megfelelő méretű és típusú vezetőkkel kell

kialakítani, hogy alkalmas legyen a rendeltetésszerű használatban előforduló

villamos teljesítmény kezelésére. A huzalozás szigetelése olyan anyagból legyen,

amely a biztonság csökkenése nélkül ellenáll annak a feszültségnek és legnagyobb

hőmérsékletnek, amelynek a megfelelő beszerelés és hálózatra kapcsolás során ki

van téve.

Ha az átmenő huzalozás céljára közönséges anyagú (PVC vagy gumi) szigetelésű

vezetékek használata megengedett, a vezetékeket nem kell a lámpatesthez

mellékelni, feltéve, hogy a beszerelés módja a gyártó útmutatója alapján egyértelmű.

Ha azonban különleges vezetékek vagy védőcsövek szükségesek, például a magas

hőmérsékletek miatt, akkor az átmenő huzalozást mindig gyárilag kell beszerelni. A

3.3.3. szakasz c) pontjának követelményeit csak az utóbbi esetben kell figyelembe

venni.

Zöld-sárga színű vezetékeket csak védőcsatlakoztatások kialakítására szabad

használni.

1. MEGJEGYZÉS: A szigetelésre vonatkozó hőmérsékleti határértékeket a 12. főfejezet táblázatai

tartalmazzák.

2. MEGJEGYZÉS: A 4.9.2. szakasznak megfelelő védőcsövek alkalmasak a szigetelés melegebb

pontjainak védelmére.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 12. főfejezet szerinti hőmérséklet- és

melegedésvizsgálatok után, a következő vizsgálattal kell ellenőrizni.

MSZ EN 60598-1 106

Ha a lámpatest csatlakozóaljzatot is tartalmaz, akkor ezt a gyártó által megadott

értékű terheléssel vagy, ha ez nincs megadva, névleges feszültségen a névleges

árammal kell terhelni.

Az állandósult állapot elérése után a feszültséget (a fényforrás típusától függően)

addig kell növelni, amíg 5% teljesítménynövekedés vagy 6% feszültségnövekedés

nem következik be.

Az új állandósult állapot elérése után a 12.4. szakasz követelményei szerint

ellenőrizni kell minden olyan alkatrésznek, vezetéknek stb. a hőmérsékletét, amelyet

a vezető saját melegedése befolyásolhat.

5.3.1.1. A kiépített vezetékhez közvetlenül, például sorozatkapcson keresztül

csatlakoztatott huzalozás esetén, és ha a hálózatról történő leválasztás külső

védelmi eszköz(ök)re épül, akkor a következők vonatkoznak:

2 A-nál nagyobb normál üzemi áramok esetén:

– névleges keresztmetszet: legalább 0,5 mm2,

– helyhez kötött lámpatestek átmenő huzalozása esetén: legalább 1,5 mm2,

– névleges szigetelési vastagság: legalább 0,6 mm (PVC vagy gumi) legyen.

2 A-nál kisebb normál üzemi áramot szállító, mechanikailag védett huzalozás esetén:

– névleges keresztmetszet: legalább 0,4 mm2,

– névleges szigetelési vastagság: legalább 0,5 mm (PVC vagy gumi) legyen.

A mechanikai védelem akkor tekinthető hatásosnak, ha extra szigetelést is

alkalmaznak azokon a helyeken, ahol a vezeték szigetelése károsodhat:

– kisméretű csövek nyílásaiban, ahol a vezetékeket a gyártási folyamat során

áthúzzák,

– ha a huzalozást olyan fémrész körül hajlítják meg szorosan, amely esetében

nem gondoskodtak különösen a szélek lekerekítéséről.

5.3.1.2. Ha a huzalozás olyan belső áramkorlátozó eszközön, például lámpaáram-

vezérlőeszközön, áramköri megszakítón, biztosítón, védőimpedancián vagy

elválasztó transzformátoron keresztül csatlakozik a kiépített vezetékhez, amely az

áramot legfeljebb 2 A-re korlátozza, a következők vonatkoznak:

MSZ EN 60598-1 107

– a legkisebb keresztmetszetet, amely 0,4 mm2-nél kisebb is lehet, a

rendeltetésszerű működési feltételek mellett folyó legnagyobb áram, és a

hibaállapotok során folyó áram időtartama és nagysága alapján kell

megválasztani, azzal összhangban, hogy a huzalozás szigetelésének

túlmelegedését minden körülmények között meg kell akadályozni;

– a legkisebb szigetelési vastagságot, amely 0,5 mm-nél kisebb is lehet (PVC

vagy gumi), a fellépő feszültség-igénybevétel alapján kell megválasztani.

5.3.1.3. Ha a II. érintésvédelmi osztályú lámpatestekben a belső huzalozásnak aktív

vezetője van, és a belső huzalozás rendeltetésszerű működési feltételek mellett

megérinthető fémrészekhez ér, a szigetelés legalább az érintkezési helyeken feleljen

meg a feszültség-igénybevételre vonatkozó, kettős vagy megerősített szigetelés

követelményeinek, például köpenyszigetelésű vezetékek vagy védőcsövek

alkalmazása útján.

5.3.1.4. Szigetelés nélküli vezetők csak akkor használhatók, ha megfelelő

intézkedésekkel biztosított a 11. főfejezet kúszóáramutakra és légközökre vonatkozó

követelményeinek betartása, figyelembe véve a 2. főfejezet szerinti áramütés elleni

védelem módját.

5.3.1.5. A biztonsági törpefeszültségű áramvezető részeket nem kell szigetelni. Ha

azonban szigetelést alkalmaztak, a szigetelést a 10. főfejezetben megadottak szerint

kell vizsgálni.

5.3.1.6. Olyan szigetelőanyagok alkalmazása esetén, amelyek szigetelési és

mechanikai tulajdonságai jobbak a PVC-nél vagy a guminál, a szigetelési

vastagságot az egyenértékű védelem megvalósulása alapján kell megválasztani.

5.3.2. A belső huzalozást úgy kell elhelyezni vagy védeni, hogy éles szélek,

szegecsek, csavarok és hasonló alkatrészek, illetve kapcsolók, csuklók, emelő és

süllyesztő eszközök, teleszkópos csövek és hasonlók mozgó részei ne rongálják

meg. A huzalozás a vezeték hossztengelye mentén 360°-nál nagyobb szögben ne

csavarodjon meg.

A követelmény teljesülését megtekintéssel (lásd a 4.14.4. és a 4.14.5. szakaszt is),

valamint a 4.14.3. szakasz vizsgálatával kell ellenőrizni.

MSZ EN 60598-1 108

5.3.3. Ha a II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek, állítható lámpatestek vagy a

hordozható, nem falra szerelhető lámpatestek belső huzalozása megérinthető

fémrészeken vagy olyan fémrészeken halad át, amelyek megérinthető fémrészekkel

érintkeznek, akkor a vezetékátvezető-nyílást szigetelőanyagból készült,

egyenletesen lekerekített szélű, kemény átvezetőhüvellyel kell ellátni, és azt úgy kell

rögzíteni, hogy ne legyen könnyen eltávolítható. Az olyan átvezetőhüvelyeket,

amelyeknek anyaga feltételezhetően öregedésre hajlamos, nem szabad éles szélű

nyílásokban használni.

1. MEGJEGYZÉS: A „könnyen eltávolítható átvezetőhüvely” kifejezés az olyan átvezetőhüvelyt

jelenti, amely a lámpatest élettartama alatt mozgatás vagy gondatlan kezelés következtében

tartóhelyéről kihúzódhat. Elfogadott rögzítés például az ellenanya, a megfelelő ragasztóanyag, mint

például az önkeményedő gyanta vagy a jól méretezett, bepattintható eszköz.

2. MEGJEGYZÉS: Az öregedésre hajlamos anyagra ismert példa a természetes gumi.

Ha a vezetékbevezető-nyílások egyenletesen lekerekített szélekkel rendelkeznek és

a belső huzalozást üzem közben nem kell mozgatni, akkor ez a követelmény a

különleges védőköpeny nélküli vezetékre húzott különálló védőköpeny használatával

vagy védőköpennyel egybeépített vezeték használatával teljesíthető.

5.3.4. A belső huzalozás csatlakozásai és kötései, az alkatrészeken lévő

kapocsvégződéseket kivéve, olyan szigetelőburkolatokkal legyenek ellátva, amelyek

hatásossága nem gyengébb a huzalozás szigetelésénél.

Az 5.3.3. és a 5.3.4. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel kell

ellenőrizni.

5.3.5. Ahol a belső huzalozás kilép a lámpatestből, és a lámpatest felépítése olyan,

hogy a huzalozás megfeszülhet, ott a külső huzalozásra vonatkozó követelményeket

kell alkalmazni. A külső huzalozásra vonatkozó követelmények nem vonatkoznak a

normál kivitelű lámpatestek olyan belső huzalozására, amelyeknek a lámpatesten

kívüli hossza nem haladja meg a 80 mm-t. A normál kivitelűtől eltérő lámpatestek

esetében minden burkolaton kívüli huzalozás feleljen meg a külső huzalozás

követelményeinek.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel, és ha vonatkozik, az 5.2.10.1.

szakasz vizsgálataival kell ellenőrizni.

MSZ EN 60598-1 109

5.3.6. Az állítható lámpatestek huzalozását szigetelőanyagból készült

vezetéktartókkal, csíptetőkkel vagy hasonló alkatrészekkel minden olyan helyen

rögzíteni kell, ahol a vezeték egyébként a lámpatest rendeltetésszerű mozgatása

során valamilyen, a vezeték szigetelésének sérülését okozó fémrészhez

dörzsölődhet.

5.3.7. A hajlékony, sodrott vezetők végei ónozhatók, de ne legyen rajtuk felesleges

mennyiségű forraszanyag, kivéve, ha megfelelő eszközök biztosítják azt, hogy az

összeszorított csatlakozások ne lazulhassanak meg a forraszanyag hidegfolyása

miatt (lásd a 28. ábrát).

MEGJEGYZÉS: E követelmény a rugós csatlakozókapcsok használatakor teljesül. A szorítócsavarok

lazulás elleni biztosítása nem megfelelő eszköz annak megelőzésére, hogy az ónozott sodratok

csatlakozása a forraszanyag hidegfolyása miatt ne lazuljon meg.

Az 5.3.6. és a 5.3.7. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel kell

ellenőrizni.

MSZ EN 60598-1 110

6. FŐFEJEZET

Jelenleg nincs felhasználva.

MSZ EN 60598-1 111

7. FŐFEJEZET: VÉDŐVEZETŐS ÉRINTÉSVÉDELEM


E főfejezet, ahol alkalmazható, a lámpatestek védővezetős érintésvédelmi előírásait

tartalmazza.

7.2. Védővezetős érintésvédelem

7.2.1. Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek azokat a fémrészeit, amelyek

megérinthetők a lámpatest felszerelt vagy nyitott állapotában a fényforrás/lámpa, a

cserélhető gyújtó cseréjekor, illetve tisztításkor, és fennáll annak a veszélye, hogy

ezek a részek valamilyen szigetelési hiba következtében aktívvá válhatnak, állandó

jelleggel és megbízható módon össze kell kötni a védőcsatlakozó-kapoccsal vagy a

védőérintkezővel.

1. MEGJEGYZÉS: Azokat a fémrészeket, amelyeket az aktív részektől a védőcsatlakozó-kapoccsal

vagy a védőérintkezővel összekötött fémrészekkel választottak el, és azokat a fémrészeket,

amelyeket az aktív részektől kettős vagy megerősített szigeteléssel elválasztottak el, e követelmény

szempontjából nem kell úgy tekinteni, mint amelyek szigetelési hiba esetén aktívvá válhatnak.

2. MEGJEGYZÉS: Ha a fényforrás a cseréje során eltörik, a törést e szakasz szempontjából nem kell

szigetelési hibának tekinteni, mivel a fényforrás ebben a vonatkozásában nem tekinthető a lámpatest

részének (az értelmezés érdekében lásd a 0.4.2. szakaszt és a 8.2.3. szakasz negyedik bekezdését).

A lámpatestnek azokat a fémrészeit, amelyek szigetelési hiba következtében aktívvá

válhatnak és amelyek nem érinthetők meg a lámpatest felszerelése után, de ki

vannak téve a tartófelülettel való érintkezésnek, állandó és megbízható módon össze

kell kötni a védőcsatlakozó-kapoccsal.

3. MEGJEGYZÉS: A gyújtók és lámpafejek földelése nem követelmény, de a lámpafejek földelése a

gyújtás elősegítése céljából szükséges lehet.

A védőcsatlakozások kis ellenállásúak legyenek.

A védőáramkör folytonosságának biztosítására önmetsző csavarok is használhatók,

feltéve, hogy a 4.12.1. szakasz szerinti követelmények teljesülnek.

Menetformáló csavarok használhatók a védőáramkörben.

Menetformáló csavarok fémhornyokban csak akkor használhatók a lámpatest

védőáramköri folytonosságának biztosítására, ha megfeleltek az ebben a

MSZ EN 60598-1 112

szabványban a védőcsatlakozásokra előírt valamennyi vizsgálatnak. Lásd a 30.

ábrát.

Ha az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestnek csatlakozókkal vagy hasonló

csatlakozóeszközökkel ellátott, bekötés nélküli, leválasztható részei vannak, akkor a

csatlakoztatás esetén előbb a védővezető, majd ezután az áramvezetők

csatlakozása jöjjön létre, bontás esetén előbb az áramvezetők, majd a védővezető

csatlakozása szűnjön meg.

Csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsok használata esetén a V

melléklet szerinti kiegészítő vizsgálatokat is el kell végezni.

7.2.2. Az állítható csuklók, teleszkópos csövek stb. felületei jó villamos érintkezéssel

biztosítsák a védőáramkör folytonosságát.

7.2.3. A 7.2.1. és a 7.2.2. szakasz követelményeinek teljesülését megtekintéssel és a

következő vizsgálattal kell ellenőrizni.

A védőcsatlakozó-kapocs vagy a védőérintkező és az egyes megérinthető fémrészek

közé kapcsolt, legfeljebb 12 V üresjárási feszültségű áramforrással legalább 10 A

erősségű áramot kell létrehozni.

A védőcsatlakozó-kapocs vagy a védőérintkező és a megérinthető fémrész közötti

feszültségesést meg kell mérni, és az áramértékből, valamint a feszültségesés

értékéből ki kell számítani az ellenállás értékét. Az ellenállás egyik esetben se

haladja meg a 0,5 Ω-ot. Típusvizsgálat során az áramot legalább 1 percig kell

fenntartani.

MEGJEGYZÉS: Hálózati csatlakozóvezetékkel ellátott lámpatestek esetén a védőérintkező a

csatlakozódugón, vagy a hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték táplálás oldali végén van.

7.2.4. A védőcsatlakozó-kapcsok feleljenek meg a 4.7.3. szakasz szerinti

követelményeknek. A csatlakozást véletlen lazulás ellen megfelelően biztosítani kell.

A csavaros csatlakozókapcsok esetében ne lehessen a szorítóeszközöket kézzel

meglazítani.

A csavar nélküli csatlakozókapcsok esetében ne lehessen a szorítóeszközöket

véletlenül meglazítani.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, kézi vizsgálattal és a 4.7.3. szakaszban

meghatározott vizsgálatokkal kell ellenőrizni.

MSZ EN 60598-1 113

MEGJEGYZÉS: Az általánosan használt áramvezető csatlakozókapcsok általában kellő

rugalmassággal rendelkeznek e követelmény teljesüléséhez. Egyéb kialakítások esetén különleges

megoldások lehetnek szükségesek, például olyan, kellő rugalmassággal bíró alkatrészek

alkalmazása, amelyek véletlenszerűen nem távolíthatók el.

Csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsok használata esetén a V

melléklet szerinti kiegészítő vizsgálatokat is el kell végezni.

7.2.5. Ha a lámpatest a hálózati táplálás céljára csatlakozóaljzatot tartalmaz, a

védőérintkező az aljzat szerves része legyen.

7.2.6. Ha a lámpatestet a hálózati tápkábelhez (kiépített vezetékezés) vagy a

táplálást szolgáló hálózati csatlakozóvezetékhez kell csatlakoztatni, a

védőcsatlakozó-kapocs a hálózati csatlakozókapcsok közelében legyen.

MEGJEGYZÉS: A lámpatestek X vagy Y típusú csatlakozásokat tartalmazhatnak.

7.2.7. A normál kivitelűtől eltérő lámpatestek esetében a védőcsatlakozó-kapocs

minden része olyan legyen, hogy a védővezetővel vagy bármely más fémrésszel való

érintkezésből származó elektrolitikus korrózió veszélye a legkisebb legyen.

7.2.8. A védőcsatlakozó-kapocsnak vagy a csavarja, vagy a másik része sárgarézből

vagy egyéb nem rozsdásodó fémből, vagy nem rozsdásodó anyaggal bevont felületű

anyagból készüljön és az érintkező felületek fémtiszták legyenek.

7.2.9. A 7.2.5–7.2.8. szakasz követelményeinek teljesülését megtekintéssel és kézi


7.2.10. Ha a felfűzött szerelésre tervezett, II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött

lámpatest a védővezető villamos folytonosságának fenntartására belső

csatlakozókapoccsal (csatlakozókapcsokkal) van ellátva, de a védővezető nem

végződik a lámpatestben, akkor ezt (ezeket) a csatlakozókapcso(ka)t kettős vagy

megerősített szigeteléssel kell a megérinthető fémrészektől elszigetelni.

Ha egy II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött lámpatest funkcionális célokra,

például felfűzésre, a fényforrás gyújtásának segítésére vagy a zavarszűrésre

védőcsatlakozót tartalmaz, akkor a funkcionális földelő áramkört kettős vagy

megerősített szigeteléssel kell az aktív részektől vagy a megérinthető fémrészektől

elszigetelni.


MSZ EN 60598-1 114

7.2.11. Ha az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestet hálózati csatlakozóvezetékkel

látták el, akkor ennek a vezetéknek legyen zöld-sárga színű védőere.

A hálózati csatlakozóvezeték zöld-sárga erét a lámpatest védőcsatlakozó-kapcsához

és az esetlegesen meglévő csatlakozódugó védőérintkezőjéhez kell csatlakoztatni.

Minden olyan belső vagy külső vezetőt, amely zöld és sárga színkombinációval

azonosítható, csak védőcsatlakozó-kapocshoz szabad kötni.

Hálózati csatlakozóvezetékkel ellátott lámpatestek esetén a csatlakozókapcsok

elhelyezése vagy a vezetőknek a csatlakozókapcsok és a vezeték-tehermentesítő

közötti hossza olyan legyen, hogy ha a vezeték vagy zsinórvezeték kicsúszna a

vezeték-tehermentesítőből, akkor előbb az áramot továbbító vezető feszüljön meg és

csak ezután a védővezető.


MSZ EN 60598-1 115

8. FŐFEJEZET: ÁRAMÜTÉS ELLENI VÉDELEM


E főfejezet a lámpatestek áramütés elleni védelmének előírásait tartalmazza. Annak

megállapítására, hogy egy vezető rész olyan aktív rész-e, amely áramütést okozhat,

az A melléklet szerinti vizsgálatot kell elvégezni.

8.2. Áramütés elleni védelem

8.2.1. A lámpatestek kialakítása olyan legyen, hogy azok aktív részeit ne lehessen

megérinteni, ha a lámpatestet a rendeltetésszerű használatnak megfelelően

felszerelték és bekötötték, valamint ha a lámpatest a fényforrások vagy a

(cserélhető) gyújtók cseréje céljából nyitva van, még akkor is, ha ez a művelet nem

végezhető el kézzel. Alapszigetelésű részeket a lámpatest külső felületén megfelelő

érintés elleni védelem nélkül nem szabad használni.

1. MEGJEGYZÉS: Az alapszigetelésű részekre példák a belső huzalozásra szánt vezetékek,

beépített működtetőeszközök stb.

A szabványos tapintóujjal ne lehessen hozzáférni az aktív részekhez, ha a

lámpatestet a rendeltetésszerű használatnak megfelelően felszerelték és/vagy

összeállították, ezenfelül a következő feltételek mellett:

– a hordozható és állítható lámpatestek esetén az alapszigetelésű részekhez a

szabványos tapintóujjal ne lehessen hozzáférni, és

– a kartávolságon belül elérhető fali lámpatestek esetében ne lehessen az

alapszigetelésű részekhez hozzáférni az IEC 61032 szabvány 1. ábrája szerinti,

50 mm átmérőjű próbatesttel.

2. MEGJEGYZÉS: E főfejezettel összefüggésben a fali lámpatestek hordozható lámpatesteknek

tekinthetők, ha felszerelésük és hálózati csatlakozásuk e szabvány 1.2.9. szakaszának

fogalommeghatározása szerinti.

A hordozható és állítható lámpatestekben használt lámpa- és gyújtófoglalatok, ha a

fentiek szerint megérinthetőek, feleljenek meg a kettős vagy megerősített szigetelés

kúszóáramutakra és légközökre vonatkozó követelményeinek és villamos szilárdsági

vizsgálatának.

3. MEGJEGYZÉS: A külső megérinthető felületekhez mért kúszóáramutaknak és légközöknek

felszerelés után kell fennállniuk.

MSZ EN 60598-1 116

4. MEGJEGYZÉS: A fenti követelmények teljesítésére vonatkozó információ a lámpa- és

gyújtófoglalatok esetében a gyártói tájékoztatóban található.

Az alapszigetelés megérinthető lehet a lámpa- vagy gyújtócsere céljából nyitott

lámpatestnél.

Ha egy beépítésre szánt alkatrész a teljesen összeszerelt lámpatest külső felületén

található, és megérinthető az 50 mm-es gömbbel, akkor feleljen meg az önálló

alkatrészekre vonatkozó követelményeknek (lásd az 1.2.29. szakaszt).

5. MEGJEGYZÉS: Ha egyedi szempontból más nem szükséges, e szakasz követelményei nem

vonatkoznak a saját szabványuknak megfelelő lámpa- és gyújtófoglalatokra.

Az áramütés elleni védelem a rendeltetésszerű használat minden lehetséges

felszerelési helyzete és módszere esetén, valamint az állítható lámpatestek minden

lehetséges beállítási helyzetében hatásos legyen, a gyártó által a használati

útmutatóban közölt korlátozások figyelembevételével. Az áramütés elleni védelem

akkor is hatásos legyen, ha a lámpatestről minden kézzel leszerelhető elemet

eltávolítottak, kivéve a fényforrásokat és a lámpafoglalatok következő alkatrészeit:

a) Bajonett lámpafoglalatok esetén:

1) a foglalatsapkákat (a csatlakozókapocs-fedeleket);

2) a palástokat.

b) Edison-menetes lámpafoglalatok esetén:

1) a foglalatsapkákat (a csatlakozókapocs-fedeleket) csak a vezetéket

megfogó típusok esetében;

2) a külső köpenyrészeket.

A helyhez kötött lámpatestek olyan fedeleit, amelyek egy kézzel végzett egyetlen

művelettel nem vehetők le, nem kell eltávolítani. A fényforrások vagy a gyújtók

cseréjekor eltávolítandó fedeleket azonban ehhez a vizsgálathoz is el kell távolítani.

6. MEGJEGYZÉS: Egy kézzel végzett egyetlen műveletnek kell általában tekinteni például a recézett

fejű csavarok vagy az ernyőtartó gyűrűk eltávolítását.

A nyomógombbal bontható, csavar nélküli csatlakozókapcsok által tartott hálózati

vezetőket e vizsgálathoz nem kell eltávolítani.

E követelmény nem zárja ki a burkolat nélküli, nyomógombos típusú

csatlakozókapcsok használatát. Ez azonban csak akkor megengedett, ha a

MSZ EN 60598-1 117

huzalozásnak az egységekből való kioldásához néhány egyéb művelet megtételére

is szükség van.

A cső alakú, mindkét végén fejelt izzólámpák működtetésére tervezett I. és II.

érintésvédelmi osztályú lámpatestek tartalmazzanak olyan kétsarkú

leválasztóeszközöket, amelyek fényforráscsere esetén automatikusan működésbe

lépnek. E követelmény nem vonatkozik arra (azokra) a lámpafej- és

foglalatkombináció(k)ra, amely(ek)nek a termékszabványai különleges

követelményeket tartalmaznak az áramütést okozható aktív részek

megérinthetőségére vonatkozóan.

Szigetelő tulajdonságaik alapján a lakk, a zománc, a papír és a hasonló anyagok

nem tekinthetők olyan anyagoknak, amelyek az áramütés és a rövidzárlat ellen

megfelelő védelmet nyújtanak.

A két végükön fejelt nagynyomású kisülőlámpákhoz tervezett, impulzusgyújtót

tartalmazó lámpatesteket a 26. ábra szerint kell vizsgálni.

Ha a 26. ábra szerint mérhető feszültség meghaladja a 34 V (csúcs)értéket, akkor az

impulzusgyújtó vagy csak akkor tudjon működni, ha a lámpát teljesen behelyezték,

vagy a lámpatesten legyen megtalálható a 3.2.18. szakasz a) vagy b) pontja szerinti

figyelmeztetés.

A cső alakú, a cső mindkét végén Fa8 fejet tartalmazó lámpákhoz tervezett

lámpatestek feleljenek meg a 3.2.18. szakasz szerinti jelölési követelménynek.

8.2.2. A hordozható lámpatestek áramütés elleni védelme akkor is hatásos legyen,

miután a lámpatestek állítható részeit kézzel a legkedvezőtlenebb helyzetbe

fordították.

8.2.3. Az áramütés elleni védelemre a következő kiegészítő követelmények

vonatkoznak:

a) A II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek azokat a fémrészeit, amelyek az

aktív részektől csak alapszigeteléssel vannak elválasztva, e főfejezet

szempontjából aktív részeknek kell tekinteni.

Ez nem vonatkozik a lámpafejeknek azokra az áramot nem vezető részeire,

amelyek megfelelnek a saját vonatkozó IEC biztonsági szabványaiknak.

MSZ EN 60598-1 118

A II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek fényforrásainak üvegburái esetén nem

gondoskodnak további védelemről az áramütés ellen. Ha az üvegből készült

előlapokat és az egyéb védőüvegeket a fényforráscseréhez el kell távolítani,

vagy ha azok nem bírják ki a 4.13. szakasz szerinti vizsgálatot, akkor e részeket

nem szabad kiegészítő szigetelésként használni.

b) Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestek bajonett fejű lámpákhoz készült fém

lámpafoglalatait földelni kell.

c) A III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek lehetnek olyan megérinthető,

érintésvédelmi törpefeszültségű áramvezető részei, amelyek megfelelnek a

következőknek.

− Közönséges lámpatestek esetén a terhelt feszültség ne lépje túl a

25 V effektív értéket (váltakozó feszültség), vagy a 60 V-ot

(lüktetésmentes egyenfeszültség). Ha a feszültség ennél nagyobb,

az érintési áram ne lépje túl:

− váltakozó feszültség esetén a 0,7 mA-t (csúcsérték);

− egyenfeszültség esetén a 2,0 mA-t.

− A terheletlen feszültség ne lépje túl a 35 V csúcsértéket (váltakozó

feszültség esetén) vagy a 60 V-ot (lüktetésmentes egyenfeszültség

esetén).

Ha a feszültség- vagy áramértékek az előzőkben megadottnál

nagyobbak, akkor az érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV)

áramkör legalább egyik vezetőjén legyen olyan szigetelés, amely

kibírja az 1 percig, 500 V feszültséggel végzett feszültségpróbát.

− a közönségestől eltérő lámpatestek névleges feszültsége ne legyen

nagyobb, mint 12 V effektív érték (váltakozó feszültség) vagy 30 V

(lüktetésmentes egyenfeszültség).

1. MEGJEGYZÉS: Ezek a határértékek az IEC 60364-4-41-ből származnak. Lásd e szabvány A

mellékletét is.

III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek csak SELV áramforráshoz történő

csatlakozás esetén használhatók.

MSZ EN 60598-1 119

2. MEGJEGYZÉS: PELV áramforrást jelenleg lámpatestekhez nem használnak. Ebből következik,

hogy a III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteken nem lehet védővezető csatlakozó.

8.2.4. A bekötött hálózati csatlakozóvezetékkel és csatlakozódugóval hálózatra

csatlakoztatott hordozható lámpatestek áramütés elleni védelme legyen független a

lámpatestet tartó felülettől.

8.2.5. A 8.2.1–8.2.4. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel, és

szükség esetén az IEC 61032 1. és 2 ábrája szerinti vizsgálóeszközzel végzett

vizsgálattal vagy a kérdéses alkatrész előírt különleges vizsgálóeszközével kell

ellenőrizni.

A vizsgálóeszközt minden lehetséges helyzetben, ha szükséges, 10 N erővel kell

alkalmazni. Az aktív részekkel való érintkezés jelzésére villamos indikátort kell

használni. A mozgatható alkatrészeket, beleértve az ernyőket is, kézzel a

legkedvezőtlenebb helyzetbe kell állítani. Ha ezek fémből készültek, akkor ne

érintkezzenek a lámpatest vagy a fényforrás aktív részeivel.

MEGJEGYZÉS: Ajánlott, hogy az érintkezés jelzése lámpa használatával történjen, és a feszültség

legalább 40 V legyen.

8.2.6. Az áramütés elleni védelmet biztosító fedelek és egyéb részek megfelelő

mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek, és megbízható módon úgy legyenek

rögzítve, hogy a rendeltetésszerű használattal ne lehessen előidézni lazulásukat.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, kézi vizsgálattal és a 4. főfejezet

vizsgálataival kell ellenőrizni.

Fali, hordozható és állítható lámpatestek esetén, ha a fedelek rögzítése nem

csavarral történik, és ha a fedelek eltávolításához a felszerelési/tartó felületre

nagyjából merőleges irányból erőhatás alkalmazása szükséges, a következő

vizsgálatot kell elvégezni:

A felszerelési/tartó felületre nagyjából merőleges irányból erőt kell alkalmazni. Az erő

nagysága 20 N legyen, ha a fedél levétele után az alapszigetelésű részek

hozzáférhetővé válnak. Ha aktív részek válnak hozzáférhetővé, akkor az erő

nagysága 80 N legyen.

A vizsgálat következtében a fedelek ne lazuljanak meg.

MSZ EN 60598-1 120

8.2.7. A 0,5 µF-nál nagyobb kapacitású kondenzátort tartalmazó (a következőkben

említett kivételektől eltérő) lámpatestek legyenek ellátva olyan kisütő eszközzel,

amely 1 perccel a lámpatestnek a névleges feszültségű áramforrásról történő

leválasztása után a kondenzátoron lévő feszültséget legalább 50 V-ra csökkenti.

A 0,1 µF-nál (vagy a 150 V-nál kisebb névleges feszültségű lámpatestek esetében

0,25 µF-nál) nagyobb kapacitású kondenzátort tartalmazó és a táphálózatra

csatlakozódugóval történő csatlakoztatásra szánt, hordozható lámpatestek, a

sínadapterrel csatlakoztatott lámpatestek vagy a szabványos tapintóujjal

megérinthető érintkezőket tartalmazó hálózati csatlakozóval ellátott lámpatestek

olyan kisütő eszközzel legyenek ellátva, amely a hálózatról történő leválasztás után

1 másodperccel a csatlakozódugó csapjai vagy az adapter/csatlakozó érintkezői

között fennmaradó feszültséget legalább 34 V-ra csökkenti.

A 0,1 µF-nál (vagy a 150 V-nál kisebb névleges feszültségű lámpatestek esetében

0,25 µF-nál) nagyobb kapacitású kondenzátort tartalmazó és a hálózathoz

csatlakozódugóval csatlakoztatott egyéb lámpatestek, valamint a lámpatestekre

felszerelt sínadapterek úgy süljenek ki, hogy 5 másodperccel a kikapcsolás után a

csatlakozódugó csapjai között mérhető feszültség ne haladja meg a 60 V effektív

értéket.

A 0.4.2. szakasz szerint, egyéb előírás hiányában, az IEC 60598 e részében

meghatározott vizsgálatokat fényforrással ellátott áramkörben kell elvégezni. E

szakasz esetében a fázisjavító kondenzátor maradékfeszültségének mérése során

az áramkörnek tartalmaznia kell a fényforrást, ha ez kedvezőtlenebb eredményre

vezet.

E követelményben említett maradékfeszültségeket csak egy lámpatest esetében kell

mérni, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a lámpatestet egy többtagú

lámpatestrendszer részeként kívánják üzembe helyezni.

A követelmény teljesülését méréssel kell ellenőrizni.

MEGJEGYZÉS: A kisütő eszköz (az összes lámpatestfajta esetében) a kondenzátorral kívül vagy

belül egybeépített, vagy a lámpatesten belül különállóan szerelt kivitelű lehet.

MSZ EN 60598-1 121

9. FŐFEJEZET: POR, SZILÁRD TESTEK ÉS NEDVESSÉG

BEHATOLÁSA ELLENI VÉDELEM


E főfejezet azokat a követelményeket és vizsgálatokat tartalmazza, amelyek a 2.

főfejezet szerinti csoportosítás alapján a por, a szilárd testek és a nedvesség

behatolása ellen védett, valamint a normál kivitelű lámpatestekre vonatkoznak.

9.2. A por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni

védelem vizsgálata

A lámpatest burkolata a lámpatest besorolásának és a lámpatesten feltüntetett IP-

számnak megfelelően kellő védelmet biztosítson a por, a szilárd testek és a

nedvesség behatolása ellen.

1. MEGJEGYZÉS: Az e szabvány szerinti, a por, a szilárd testek és a nedvesség behatolására

vonatkozó vizsgálatok a lámpatestek műszaki sajátosságai miatt nem teljesen azonosak az IEC

60529 szerinti vizsgálatokkal. Az IP számozási rendszer magyarázatát a J melléklet tartalmazza.

A követelmény teljesülését a 9.2.0–9.2.9. szakasz szerinti vonatkozó vizsgálatokkal,

egyéb IP-számok esetén az IEC 60529 szerinti vonatkozó vizsgálatokkal kell

ellenőrizni.

A második jellemző számjegy szerinti vizsgálatok előtt, az IPX8 kivételével, a

fényforrással (fényforrásokkal) ellátott lámpatestet be kell kapcsolni, és névleges

feszültségen az állandósult hőmérséklet eléréséig kell működtetni.

A vizsgálatokhoz használt víz hőmérséklete 15 °C ± 10 °C legyen.

A 9.2.0–9.2.9. szakasz szerinti vizsgálatok esetében a lámpatesteket a

rendeltetésszerű használatnak megfelelően fel kell szerelni, be kell kötni, majd a

legkedvezőtlenebb helyzetbe kell állítani, és végül a védettséget biztosító

fényáteresztő burákat, ha vannak, a lámpatestekre fel kell helyezni.

Ha a csatlakoztatás csatlakozódugóval vagy hasonló eszközzel történik, akkor ezt a

teljes lámpatest részének kell tekinteni és a vizsgálatokba be kell vonni. Ugyanez

vonatkozik a különálló működtetőeszközökre is.

MSZ EN 60598-1 122

A 9.2.3–9.2.9. szakasz vizsgálatai esetében a burkolatával történő felerősítésre

tervezett és a felszerelés után a felerősítő felületével érintkező, helyhez kötött

lámpatestet a lámpatest és a felerősítő felület közé helyezett, kifeszített fém

távolságtartó rács közbeiktatásával kell vizsgálni. A távolságtartó rács teljes mérete

legalább a lámpatest vetületével legyen egyenlő, és egyéb méretei a következők

szerintiek legyenek:

Hosszabbik nyílásméret 10 mm – 20 mm

Rövidebb nyílásméret 4 mm – 7 mm

A sodrony szélessége 1,5 mm – 2 mm

A sodrony vastagsága 0,3 mm – 0,5 mm

Teljes vastagság 1,8 mm – 3 mm.

Azokat a lámpatesteket, amelyek a víz leeresztésére vízkivezető-nyílásokat

tartalmaznak, úgy kell felszerelni, hogy a legalsó vízkivezető-nyílás legyen nyitva,

kivéve, ha a gyártó a szerelési útmutatójában másként nem rendelkezik.

Ha a szerelési útmutató szerint a csepegő víz ellen védett lámpatestet mennyezetre

vagy álmennyezetre kell felszerelni, akkor a lámpatestet egy olyan lapos tábla vagy

lemez felületére kell felerősíteni, amely 10 mm-rel túlnyúlik a lámpatestnek a

felerősítő felülettel érintkező, kerületi részén.

A süllyesztett lámpatestek esetében az üregben lévő részeket és az üregből

kiemelkedő részeket a gyártó szerelési útmutatójában foglaltak szerint, saját IP-

besorolásuknak megfelelően kell vizsgálni.

2. MEGJEGYZÉS: A 9.2.4–9.2.9 szakasz szerinti vizsgálatok esetében olyan dobozra lehet szükség,

amely az üregben lévő részeket takarja.

Az IP2X védettségű lámpatestek esetében a burkolat a lámpatestnek azt a részét

jelenti, amely a lámpatest fő részét, nem pedig a fényforrást vagy az optikai elemeket

tartalmazza.

3. MEGJEGYZÉS: Mivel a lámpatesteknek nincsenek veszélyes mozgó részei, az IEC 60529 által

előírt biztonsági szint teljesül.

A rendeltetésszerű használatnak megfelelően vezetékezett, hordozható

lámpatesteket a rendeltetésszerű használat legkedvezőtlenebb helyzetében kell

elhelyezni.

MSZ EN 60598-1 123

A tömszelencéket, ha vannak, a tömszelencére a 4.12.5. szakasz szerinti vizsgálat

során alkalmazott nyomaték kétharmadával kell meghúzni.

A fedelek rögzítőcsavarjait, az üvegburák kézzel működtetett rögzítőcsavarjainak

kivételével, a 4.1. táblázat szerinti nyomaték kétharmadával kell meghúzni.

A csavaros fedeleket olyan nyomatékkal kell meghúzni, amelynek Nm-ben kifejezett

számértéke 1/10-e legyen a csavarmenet milliméterben kifejezett névleges

átmérőjének. Az egyéb fedeleket rögzítő csavarokat a 4.1. táblázat szerinti nyomaték

kétharmadával kell meghúzni.

A vizsgálatok elvégzése után a lámpatest feleljen meg a 10. főfejezet szerinti

villamos szilárdsági vizsgálatnak, és a megtekintéses vizsgálat mutassa ki, hogy:

a) a por ellen védett lámpatestekben nincs olyan talkumpor-lerakódás, amely

villamosan vezető por feltételezése esetén a szigetelést lerontaná e szabvány

követelményeinek teljesülése szempontjából;

b) a por ellen tömített lámpatestek burkolatának belsejében nincs talkumpor-

lerakódás;

c) az áramvezető részeken, az érintésvédelmi törpefeszültségű részeken – ha a

terhelt feszültség meghaladja a 12 V effektív értéket, vagy lüktetésmentes

egyenfeszültség esetén a 30 V-ot – vagy a szigetelésen nincs olyan víznyom,

amely a felhasználóra vagy a környezetére nézve veszélyt jelenthet, például, ha

a víz a kúszóáramutakat a 11. főfejezet szerinti értékek alá csökkenti;

d) 1) A vízkivezető-nyílás nélküli lámpatestekbe ne jusson be víz.

MEGJEGYZÉS: A páralecsapódásból származó vizet nem szabad összetéveszteni a bejutott

vízzel.

2) A vízkivezető-nyílást tartalmazó lámpatestek esetében a vizsgálatok során

a vízbehatolás, a páralecsapódást is beleértve, megengedett, ha a bejutott

víz hatásosan ki tud folyni és nem csökkenti a kúszóáramutakat és a

légközöket a szabványban előírt legkisebb értékek alá;

e) nincs nyoma bejutott víznek a víz ellen tömített vagy a víznyomás ellen tömített

lámpatestek egyetlen részében sem;

f) a vonatkozó vizsgálóeszközzel nem lehet az aktív részeket megérinteni, ha az

első jellemző IP-számjegy 2;

MSZ EN 60598-1 124

a vonatkozó vizsgálóeszközzel nem lehet a lámpatest burkolatába behatolni, ha

az első jellemző IP-számjegy 3 vagy 4.

A 4.17. szakasz szerinti vízkivezető-nyílásokat tartalmazó lámpatestek és a

kényszerhűtés céljából szellőzőnyílásokat tartalmazó lámpatestek esetében a

vízkivezető-nyílásokon vagy a szellőzőnyílásokon keresztül nincs megengedve

a vonatkozó vizsgálóeszköznek az aktív részekkel való érintkezése, ha az első

jellemző IP-számjegy 3 vagy 4;

g) nincs nyoma víznek az olyan fényforrás bármely részén, amelyet a vonatkozó

fényforrás szabvány „Tájékoztatás lámpatest tervezéséhez” fejezete

értelmében a ráfreccsenő víztől védeni kell;

h) nem sérült, pl. repedt vagy törött az a védőernyő vagy üvegbura, amely a

biztonsághoz vagy a nedvesség behatolása elleni védelemhez szükséges.

9.2.0. Vizsgálatok

A szilárd testek behatolása ellen védett lámpatesteket (első jellemző IP-számjegy 2)

e szabvány 8. és 11. főfejezetének követelményei szerint, az IEC 60529-ben

meghatározott szabványos tapintóujjal kell vizsgálni.

MEGJEGYZÉS: Azokat a lámpatesteket, amelyeknek az első jellemző IP-számjegye 2, nem kell az

IEC 60529-ben meghatározott gömbbel vizsgálni.

A szilárd testek behatolása ellen védett lámpatesteket (az első jellemző IP-számjegy

3 és 4) (a tömítések kivételével) minden lehetséges ponton, az IEC 61032 szerinti C

vagy D jelű vizsgálóeszközzel kell vizsgálni a következő 9.1. táblázatban megadott

erők alkalmazásával:

9.1. táblázat: A szilárd testek behatolása ellen védett lámpatestek vizsgálata

Vizsgálóeszköz az IEC 61032 szerint

A vizsgálótű átmérője

Kifejtett erő N

Az első IP-számjegy 3 C 2,5 0,05

0,00

+− mm 3 ± 10%

Az első IP-számjegy 4 D 1 0,05

0,00

+− mm 1 ± 10%

A vizsgálótű vége a tű hosszára merőleges irányban, sorjamentesen legyen levágva.

9.2.1. A por ellen védett lámpatesteket (az első jellemző IP-számjegy 5) a 6. ábrán

láthatóhoz hasonló porkamrában kell vizsgálni. A porkamra köbméterenként 2 kg,

MSZ EN 60598-1 125

légáramlással lebegtetett talkumport tartalmazzon. A felhasznált talkumpor át tudjon

hatolni egy olyan négyzethálós szitán, amelynek névleges huzalátmérője 50 µm és a

huzalok közötti névleges szabad távolsága 75 µm. A port legfeljebb 20 vizsgálathoz

szabad felhasználni.

A vizsgálatot a következőképpen kell elvégezni:

a) A lámpatestet a porkamrán kívül fel kell függeszteni, és névleges feszültségen

az üzemi hőmérséklet eléréséig kell működtetni.

b) A bekapcsolt lámpatestet be kell helyezni a porkamrába, működésének a lehető

legkisebb mértékű zavarása mellett.

c) A porkamra ajtaját be kell csukni.

d) A talkumport lebegésben tartó ventilátort/szélgépet be kell kapcsolni.

e) 1 perc múlva a lámpatestet ki kell kapcsolni, és 3 órán keresztül hűlni kell

hagyni. Eközben a talkumport lebegtetni kell a kamrában.

MEGJEGYZÉS: A ventilátor/szélgép bekapcsolása és a lámpatest kikapcsolása közötti 1 perces

időköz azért szükséges, hogy a talkumpor már a kezdeti hűlés alatt is megfelelően lebegjen a

lámpatest körül, ami a kisebb méretű lámpatestek esetén igen lényeges. A lámpatestet kezdetben

azért kell az a) pont szerinti módon működtetni, hogy a vizsgálókamra ne melegedjen túl.

9.2.2. A por ellen tömített lámpatesteket (első jellemző IP-számjegy 6) a 9.2.1.

szakasz szerint kell vizsgálni.

9.2.3. A csepegő víz ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 1)

10 percig tartó, 3 mm/perces mesterséges esőnek kell kitenni, amely a lámpatest

tetejétől számított 200 mm-es magasságból függőlegesen essen.

9.2.4. Az esővíz ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 3)

10 percig vízzel kell permetezni a 7. ábra szerinti esőztető készülékkel. A félkör alakú

cső sugara a lámpatest méretével és helyzetével összhangban a lehető legkisebb

legyen.

A cső úgy legyen perforálva, hogy a vízsugarak a kör középpontja felé irányuljanak,

és a víznyomás a készülék betáplálási pontjánál közelítőleg 80 kN/m2 legyen.

A csövet 120°-os, a függőlegestől számított mindkét irányban 60°-os szögben

lengetni kell. Egy teljes lengés (2x120°) időtartama kb. 4 másodperc legyen.

MSZ EN 60598-1 126

A lámpatestet a cső forgástengelye fölött úgy kell elhelyezni, hogy a vízsugarak kellő

lefedettséggel érjék a lámpatest végeit is. A lámpatestet a függőleges tengelye körül

1 fordulat/perc sebességgel kell forgatni a vizsgálat alatt.

Ezen 10 perces szakasz után a lámpatestet ki kell kapcsolni, és hagyni kell

természetes módon lehűlni, miközben a vízzel való permetezést további 10 percig

folytatni kell.

MEGJEGYZÉS: Japánban elfogadott az IEC 60529 szerinti lengőcsöves vizsgálat és permetező

fúvókás vizsgálat.

9.2.5. A freccsenő víz ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 4)

minden irányból 10 percen át a 7. ábrán látható és a 9.2.4. szakaszban

meghatározottak szerinti permetező szerkezet segítségével kell vízzel permetezni. A

lámpatestet a cső forgástengelye alatt úgy kell felszerelni, hogy a vízsugarak kellő

lefedettséggel érjék a lámpatest végeit is.

A csövet majdnem 360°-os, a függőlegestől számított mindkét irányban 180°-os

szögben lengetni kell. Egy teljes lengés (2x360°) időtartama kb. 12 másodperc

legyen. A lámpatestet a függőleges tengelye körül 1 fordulat/perc sebességgel kell

forgatni a vizsgálat alatt.

A vizsgálandó készüléket tartó szerkezet rácskialakítású legyen, annak érdekében,

hogy a vízsugarakat ne verje vissza. Ezen 10 perces szakasz után a lámpatestet ki

kell kapcsolni, és hagyni kell természetes módon lehűlni, miközben a vízzel való

permetezést további 10 percig folytatni kell.

MEGJEGYZÉS: Japánban elfogadott az IEC 60529 szerinti lengőcsöves vizsgálat és permetező

fúvókás vizsgálat.

9.2.6. A vízsugár ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 5) ki kell

kapcsolni, majd közvetlenül ezután a lámpatestet 15 percig minden irányból vízsugár

hatásának kell kitenni. A vízsugarat egy tömlőre szerelt, a 8. ábrán látható alakú és

méretű fecskendővel kell előállítani. A fecskendőt a mintától 3 m távolságban kell

tartani.

A víznyomást a fecskendőnél úgy kell beállítani, hogy a szállított víz mennyisége

12,5 l/perc ± 5% (megközelítőleg 30 kN/m2) értéket érjen el.

9.2.7. Az erős vízsugár ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 6)

ki kell kapcsolni, majd közvetlenül ezután a lámpatestet 3 percig minden irányból

MSZ EN 60598-1 127

vízsugár hatásának kell kitenni. A vízsugarat egy tömlőre szerelt, a 8. ábrán látható

alakú és méretű fecskendővel kell előállítani. A fecskendőt a mintától 3 m

távolságban kell tartani.

A víznyomást a fecskendőnél úgy kell beállítani, hogy a szállított víz mennyisége

100 l/perc ± 5% (megközelítőleg 100 kN/m2) értéket érjen el.

9.2.8. A víz ellen tömített lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 7) ki kell

kapcsolni, majd közvetlenül ezután a lámpatestet 30 percig teljesen vízbe kell

meríteni úgy, hogy a lámpatest teteje felett legalább 150 mm magas vízmennyiség

legyen, a legalsó rész pedig legalább 1 m magas vízoszlop hatásának legyen kitéve.

A lámpatestet helyzetében a rendeltetésszerű felerősítő szerkezetével kell

megtartani. A fénycsöves lámpatesteket a vízszint alatt 1 m-re, vízszintes helyzetben

úgy kell elhelyezni, hogy a diffúzor felfelé nézzen.

MEGJEGYZÉS: A víz alatti működésre szánt lámpatestekre vonatkozóan ez az igénybevétel nem

elég szigorú.

9.2.9. A víznyomás ellen tömített lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 8) a

lámpa bekapcsolásával vagy egyéb megfelelő eszköz igénybevételével úgy kell

felmelegíteni, hogy a lámpatest burkolatának hőmérséklete 5 °C és 10 °C közötti

értékkel haladja meg a vizsgálótartályban lévő víz hőmérsékletét.

Ezt követően a lámpatestet ki kell kapcsolni, majd 30 perces időtartamra a

legnagyobb névleges merítési mélységnek megfelelő nyomásnál 1,3-szer nagyobb

víznyomásnak kell kitenni.

9.3. A nedvességállóság vizsgálata

Minden lámpatest legyen ellenálló a rendeltetésszerű használatban várhatóan

előforduló nedvességgel szemben.

A követelmény teljesülését a 9.3.1. szakaszban meghatározott nedvességállósági

vizsgálattal, majd az ezt közvetlenül követő, a 10. főfejezet szerinti vizsgálatokkal kell

ellenőrizni.

A vezetékbevezető-nyílásokat, ha vannak, nyitva kell hagyni. Ha a lámpatesten

kitörhető nyíláshelyek vannak, akkor azok közül egyet ki kell törni.

MSZ EN 60598-1 128

A kézzel leszerelhető részeket, például villamos alkatrészeket, fedeleket,

védőüvegeket stb. el kell távolítani és, ha szükséges, ezeket a lámpatest főrészével

együtt kell a nedvességállósági vizsgálatnak alávetni.

9.3.1. A lámpatestet a rendeltetésszerű használat legkedvezőtlenebb helyzetében

egy olyan nedvesítő kamrába kell behelyezni, amelyben a levegő relatív

nedvességtartalma 91% és 95% közötti. A levegő hőmérsékletét a vizsgálandó

minták elhelyezésére szolgáló összes helyen 1 °C-on belül, 20 °C és 30 °C közötti

tetszőleges „t” értéken kell tartani.

A vizsgálandó mintát a nedvesítő kamrába helyezés előtt „t” és (t + 4) °C közötti

hőmérsékletre kell hozni. A mintát 48 órán keresztül kell a kamrában tartani.

MEGJEGYZÉS: Legtöbb esetben a vizsgálandó minta hőmérsékletét úgy lehet a „t” és (t + 4) °C

közötti adott hőmérsékletre beállítani, ha a mintát a nedvességállósági vizsgálatot megelőzően

legalább 4 órán keresztül ilyen hőmérsékletű helyiségben tárolják.

A kamrán belüli adott körülmények megteremtése érdekében biztosítani kell a belső

levegő állandó áramlását és általában hőszigetelt kamrát kell használni.

A vizsgálat után a minta ne mutassa olyan károsodás jelét, amely e szabvány

követelményeinek teljesülését befolyásolja.

MSZ EN 60598-1 129

10. FŐFEJEZET: SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS ÉS

VILLAMOS SZILÁRDSÁG, ÉRINTÉSI ÁRAM ÉS A

VÉDŐVEZETŐ ÁRAMA


E főfejezet a lámpatestek szigetelési ellenállására, villamos szilárdságára, érintési

áramára és a védővezető áramára vonatkozó követelményeket és vizsgálatokat

tartalmazza.

10.2. Szigetelési ellenállás és villamos szilárdság

A lámpatestek szigetelési ellenállása és villamos szilárdsága legyen megfelelő.

A követelmény teljesülését, a korábban eltávolított alkatrészek visszaszerelését

követően, a 10.2.1. és a 10.2.2. szakasz szerinti vizsgálatokkal kell ellenőrizni a

nedvesítő kamrában vagy abban a helyiségben, ahol a vizsgálandó minták az előírt

hőmérsékletet elérték.

Ha van kapcsoló, az minden vizsgálat esetében bekapcsolt állapotban legyen, kivéve

a kapcsoló működtetésével elválasztott, aktív részek között végzett vizsgálatoknál.

A vizsgálatok során a következő alkatrészeket villamosan úgy kell leválasztani, hogy

az alkalmazott vizsgálófeszültségek az alkatrészek szigetelésére, ne pedig ezeknek

az alkatrészeknek a kapacitív vagy induktív, funkcionális elemeire jussanak. Ilyen

alkatrészek pl.:

a) a párhuzamosan kapcsolt söntkondenzátorok;

b) az aktív részek és a test közé kapcsolt kondenzátorok;

c) az aktív részek közé kapcsolt fojtótekercsek vagy transzformátorok.

Ha a szigetelőbéléseken vagy válaszfalakon nem lehet fémfóliát elhelyezni, akkor a

vizsgálatokat három olyan bélés- vagy válaszfaldarabon kell elvégezni, amelyeket a

lámpatestből távolítottak el. Ezeket két, egyenként 20 mm átmérőjű gömb közé kell

helyezni, majd a gömböket 2 N ± 0,5 N erővel egymásnak kell nyomni.

A tranzisztoros előtétek vizsgálati feltételei az IEC 61347 szerintiek legyenek.

1. MEGJEGYZÉS: Az aktív részek és a test, valamint a megérinthető fémrészek és a

szigetelőbélések és válaszfalak belső oldalán elhelyezett fémfólia közötti szigetelést a szigetelés

MSZ EN 60598-1 130

megkívánt jellegének megfelelően kell vizsgálni. A „test” kifejezés egyaránt jelenti a megérinthető

fémrészeket, a megérinthető rögzítőcsavarokat és a szigetelőanyagok megérinthető részeivel

érintkező fémfóliát is.

Az elektronikus működtetőeszközöket tartalmazó lámpatestek villamos szilárdsági

vizsgálatának végzése során a lámpatest tápfeszültségénél nagyobb névleges

lámpaáramköri feszültségek lehetnek jelen. Ezt a lámpaműködtető eszközön jelölt

Uout értékével adják meg. Ilyen esetekben a lámpaáramkör részein alkalmazott

vizsgálófeszültséget U értékének figyelembevétele helyett, a lámpaműködtető

eszközön jelölt Uout értékéből kell kiszámítani.

2. MEGJEGYZÉS: „U” = üzemi feszültség.

10.2.1. Vizsgálat. Szigetelési ellenállás

A szigetelési ellenállást megközelítőleg 500 V egyenfeszültséggel kell mérni

1 perccel a feszültség alkalmazása után.

A lámpatestek érintésvédelmi törpefeszültségű részeinek szigetelésénél a méréshez

alkalmazott egyenfeszültség 100 V legyen.

A szigetelési ellenállás ne legyen kisebb, mint a 10.1. táblázatban megadott értékek.

A II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetében az aktív részek és a test közötti

szigetelést nem kell vizsgálni, ha az alapszigetelés és a kiegészítő szigetelés külön

is vizsgálható.

10.1. táblázat: A szigetelési ellenállás legkisebb értéke

Legkisebb szigetelési ellenállás MΩ

Szigetelés

I. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek

II. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek

III. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek

Az érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:

a különböző polaritású áramvezető részek között

a a a

az áramvezető részek és a felerősítő felület között *

a a a

az áramvezető részek és a lámpatest fémrészei között

a a a

MSZ EN 60598-1 131

A tehermentesítő szerkezettel megfogott hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték külső felülete és a megérinthető fémrészek között

a a a

Az 5. főfejezet szerinti szigetelőhüvelyek

b b a

A nem érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:

a különböző polaritású aktív részek között

b b –

az aktív részek és a felerősítő felület között *

b b és c, vagy d –

az aktív részek és a lámpatest fémrészei között


a kapcsoló működtetésével különböző polaritásúvá válható aktív részek között



b c -



alapszigetelés SELV feszültségek esetén (a)

1

alapszigetelés SELV-től eltérő feszültségek esetén (b)

2

kiegészítő szigetelés (c) 2

kettős vagy megerősített szigetelés (d)

4

* Ehhez a vizsgálathoz a felerősítő felületet fémfóliával kell borítani.

A szigetelőbéléseket és válaszfalakat csak akkor kell vizsgálni, ha az aktív részek és

a megérinthető fémrészek közötti távolság a bélés vagy a válaszfal nélkül kisebb

lenne, mint a 11. főfejezetben előírt távolság.

A vezetékátvezetők, a vezeték-tehermentesítők, a vezetéktartók és csiptetők

szigetelését a 10.1. táblázattal összhangban kell vizsgálni és a vizsgálat során a

vezetéket vagy zsinórvezetéket fémfóliával kell burkolni, vagy azonos átmérőjű

fémrúddal kell helyettesíteni.

MSZ EN 60598-1 132

Ezek a követelmények nem vonatkoznak a hálózattal szándékosan összekötött

gyújtássegítő eszközökre, ha azok nem minősülnek aktív részeknek.

MEGJEGYZÉS: Az aktív részek vizsgálatával kapcsolatban lásd az A mellékletet.

10.2.2. Vizsgálat. Villamos szilárdság

A 10.2. táblázatban feltüntetett szigetelésre 1 percig olyan, lényegében szinuszos,

50 Hz vagy 60 Hz frekvenciájú feszültséget kell kapcsolni, amelynek nagysága a

10.2. táblázatban meghatározott értékű.

Kezdetben legfeljebb az előírt feszültségérték felét kell alkalmazni, majd azt

fokozatosan a teljes értékig kell növelni.

A vizsgálathoz használt nagyfeszültségű transzformátor esetében a kimeneti

csatlakozókapcsoknak a kimeneti feszültség megfelelő vizsgálófeszültségre történő

beállítását követő rövidre zárásakor a kimeneti áram legalább 200 mA legyen.

A túláramrelé ne oldjon ki, ha a kimeneti áram 100 mA-nél kisebb.

Ügyelni kell arra, hogy az alkalmazott vizsgálófeszültség effektív értékét ±3%

pontossággal kell mérni.

Arra is figyelmet kell fordítani, hogy a fémfólia úgy legyen elhelyezve, hogy a

szigetelés széleinél ne keletkezzen átívelés.

A megerősített és kettős szigetelést is tartalmazó, II. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek esetében ügyelni kell arra, hogy a megerősített szigetelésre alkalmazott

feszültség ne terhelje túl az alapszigetelést vagy a kiegészítő szigetelést.

A feszültségeséssel nem járó parázskisüléseket figyelmen kívül kell hagyni.

A vizsgálat alatt ne következzen be átütés vagy átívelés.

Ezek a követelmények nem vonatkoznak a hálózattal szándékosan összekötött

gyújtássegítő eszközökre, ha azok nem minősülnek aktív részeknek.

Az impulzusgyújtókat tartalmazó lámpatestek impulzusfeszültséggel igénybevett

részeinek villamos szilárdságát az impulzusgyújtó működtetésével kell vizsgálni,

annak igazolására, hogy a lámpatest szigetelése a huzalozás és a hasonló részek

tekintetében megfelelő.

Azokat a lámpatesteket, amelyek impulzusgyújtókat és olyan lámpafoglalatokat

tartalmaznak, amelyek a lámpafoglalat gyártójának útmutatója szerint a legnagyobb

MSZ EN 60598-1 133

impulzusfeszültség elleni védelmüket csak behelyezett lámpával érik el, úgy kell

vizsgálni, hogy a lámpafoglalatba műlámpát kell helyezni.

1. MEGJEGYZÉS: A műlámpát a típusvizsgálati mintával együtt kell szállítani.

2. MEGJEGYZÉS: E követelmény lehetővé teszi, hogy a lámpafej/lámpafoglalat kialakítása

elfogadható méretű maradjon akkor is, amikor az impulzusfeszültség olyan szintre emelkedik, amely

biztosítja a meleg kisülőlámpa azonnali visszagyújtását (például stúdiótechnikai alkalmazásoknál).

Az impulzusgyújtó(ka)t tartalmazó lámpatestet 24 órán keresztül a névleges

feszültség 100%-án üzemelő táphálózatra kell kapcsolni. Azokat az

impulzusgyújtókat, amelyek ez alatt az idő alatt meghibásodnak, azonnal ki kell

cserélni. Ezután a lámpatesten villamos szilárdsági vizsgálatot kell végezni a 10.2.

táblázatban meghatározott értékek alkalmazásával úgy, hogy a gyújtó valamennyi

csatlakozókapcsát (a védőcsatlakozó-kapcsok kivételével) egymással össze kell

kötni.

A kézi működtetésű, például nyomógombos impulzusgyújtókat tartalmazó

lámpatestek esetében a lámpatestet a névleges feszültség 100%-án üzemelő

táphálózatra kell kapcsolni, és teljes 1 órán keresztül "3 s be/10 s ki" kapcsolási

ciklusokban kell működtetni. Ehhez a vizsgálathoz csak egyetlen impulzusgyújtót kell

használni.

Azokat az impulzusgyújtót tartalmazó lámpatesteket, amelyekben az

IEC 61347-2-9-nek megfelelő és a jelölésük szerint kizárólag csak időkorlátozó

eszközzel ellátott gyújtókkal használható előtétek vannak, az előző vizsgálat szerint

kell ellenőrizni azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálati időtartam 250 ki/bekapcsolásból

álljon, 2 percig tartó kikapcsolási időszakokkal.

A villamos szilárdsági vizsgálat alatt ne következzen be átütés vagy átívelés.

Az elektronikus működtetőeszközöket tartalmazó lámpatestek villamos szilárdsági

vizsgálatának végzése során a lámpatest tápfeszültsége értékénél nagyobb

névleges lámpaáramköri feszültségek lehetnek jelen. Ezt a lámpaműködtető

eszközön jelölt Uout értékével adják meg. Ilyen esetekben a lámpaáramkör részein

alkalmazott vizsgálófeszültséget az U értékének figyelembevétele helyett, a

lámpaműködtető eszközön jelölt Uout értékéből kell kiszámítani.

MEGJEGYZÉS: „U” = üzemi feszültség.

10.2. táblázat: Villamos szilárdság

MSZ EN 60598-1 134

Vizsgálófeszültség V

Szigetelés

I. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek

II. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek

III. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek

Az érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:

a különböző polaritású áramvezető részek között

a a a

az áramvezető részek és a felerősítő felület között *

a a a

az áramvezető részek és a lámpatest fémrészei között

a a a


a a a


a a a

A nem érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:

a különböző polaritású aktív részek között

b b –

az aktív részek és a felerősítő felület között *


az aktív részek és a lámpatest fémrészei között


a kapcsoló működtetésével különböző polaritásúvá válható aktív részek között



b c -



alapszigetelés SELV feszültségek esetén (a)

500

alapszigetelés SELV-től eltérő feszültségek esetén (b)

2U ** + 1000

MSZ EN 60598-1 135

kiegészítő szigetelés (c) 2U ** + 1000

kettős vagy megerősített szigetelés (d)

4U ** + 2000

* Ehhez a vizsgálathoz a felerősítő felületet fémfóliával kell borítani.

** Ebben az esetben U a földelt nullavezetős táphálózat névleges feszültsége a fázis és a nulla között. A magyarázatot lásd az IEC 60664-1-ben.

10.3. Érintési áram, a védővezető árama és a villamos égés

10.3.1. A lámpatest rendeltetésszerű használata során esetleg fellépő érintési áram

vagy a védővezető árama a G melléklet szerint mérve ne haladja meg a 10.3.

táblázat szerinti értékeket.

10.3. táblázat: Az érintési áram, a védővezető árama és a villamos égés

határértékei

Érintési áram Legnagyobb határérték (csúcs)

Minden II. év. osztályú lámpatest, és a legfeljebb 16 A-es, védőérintkező nélküli aljzatba helyezhető csatlakozódugóval ellátott I. év. osztályú lámpatest

0,7 mA

A védővezető árama Tápáramok Legnagyobb határérték (effektív érték)

Egy vagy többfázisú csatlakozódugóval ellátott, legfeljebb 32 A-es lámpatest

≤ 4 A

> 4 A, de ≤ 10 A

> 10 A

2 mA

0,5 mA/A

5 mA

Állandó bekötésű I. év. osztályú lámpatestek

≤ 7 A

> 7 A, de ≤ 20 A

> 20 A

3,5 mA

0,5 mA/A

10 mA

Villamos égés Kidolgozás alatt

A követelmény teljesülését a G melléklet szerint kell ellenőrizni.

1. MEGJEGYZÉS: A váltakozó áramról működő elektronikus előtétet tartalmazó lámpatestek

szivárgóárama a lámpa nagyfrekvenciás működése miatt nagymértékben függhet a lámpa és a földelt

gyújtássegítő eszköz közötti távolságtól.

2. MEGJEGYZÉS: Az érintési áram és a védővezető áram mérésére vonatkozó további magyarázat

az IEC 60990-ben és az IEC 61140-ben (B melléklet) található.

MSZ EN 60598-1 136

11. FŐFEJEZET: KÚSZÓÁRAMUTAK ÉS LÉGKÖZÖK


E főfejezet a lámpatestekben betartandó kúszóáramutakra és légközökre vonatkozó

alapvető követelményeket tartalmazza.

1. MEGJEGYZÉS: Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az ebben a főfejezetben megadott

kúszóáramok és légközök abszolút legkisebb értékek.

2. MEGJEGYZÉS: A kúszóáramok és légközök mérési módját az IEC 60664-1 írja elő.

3. MEGJEGYZÉS: A bevonás, kiöntés vagy fröccsöntés segítségével elért, a szennyeződés elleni

védelmet szolgáló szigetelés összehangolás, vagy a szilárd szigetelés bevezetése tekintetében lásd

az IEC 60664-3-at.

11.2. Kúszóáramutak és légközök

Az M melléklet táblázatában felsorolt részeket egymástól megfelelő távolságban kell

elhelyezni. A kúszóáramutak és légközök ne legyenek kisebbek, mint a 11.1. vagy a

11.2. táblázatban megadott értékek.

A táblázatban megadott feszültségértékek közötti üzemi feszültség esetén a

kúszóáramutak és légközök értékét lineáris interpolációval kell meghatározni. 25 V

alatti üzemi feszültség esetén nincsenek értékek megadva, mivel a 10.2. táblázat

szerinti vizsgálati feszültség elegendőnek tekinthető.

Az ellenkező polaritású áramvezető részek közötti távolságok feleljenek meg az

alapszigetelésre előírt követelményeknek.

MEGJEGYZÉS: A szennyeződési fokozatok vagy a túlfeszültségi kategóriák tekintetében az IEC

60664-1 szabvány az irányadó.

A meghatározott legkisebb távolságok a következő jellemzőkön alapulnak:

– legfeljebb 2000 m tengerszint feletti magasságon történő használat;

– a szennyeződési fokozat 2, ahol rendeltetésszerű körülmények között csak nemvezető

szennyeződés fordul elő, de esetenként a nedvesség-lecsapódás hatására ideiglenes vezetésre

lehet számítani;

– II. impulzusállósági kategóriájú, vagyis kiépített hálózatból táplált energiafogyasztó készülék.

11.2.1. A követelmény teljesülését a lámpatest csatlakozókapcsaiba bekötött

legnagyobb keresztmetszetű vezetőkkel és azok nélkül végzett méréssekkel kell

ellenőrizni.

MSZ EN 60598-1 137

A kúszóáramutat megnövelő, bármilyen 1 mm-nél keskenyebb hornyot a horony

szélességével kell figyelembe venni.

Bármilyen 1 mm-nél kisebb légrést a teljes légköz számításánál figyelmen kívül kell

hagyni, kivéve, ha az előírt teljes távolság kisebb, mint 3 mm, ekkor a légrés

egyharmadával kell számolni.

A készülékcsatlakozó-aljzattal ellátott lámpatestek esetében a méréseket megfelelő

típusú, behelyezett készülékcsatlakozó-dugóval kell elvégezni.

A szigetelőanyag külső részein lévő réseken vagy nyílásokon átmenő távolságokat a

megérinthető felületekkel érintkező fémfóliával kell mérni. A fóliát a sarkokba vagy

hasonló helyekre az IEC 60529 szerinti szabványos tapintóujjal kell benyomni, de a

fóliát a nyílásokba nem szabad bepréselni.

A tartósan lezárt alkatrészek belső kúszóáramútjait nem kell mérni. Tartósan lezárt

alkatrésznek számítanak például a leforrasztott vagy kiöntött alkatrészek.

A 11.1. táblázatban szereplő értékek nem vonatkoznak azokra az alkatrészekre,

amelyeknek saját IEC-termékszabványuk van, de vonatkoznak az alkatrészeknek a

lámpatestben való felszerelési és megérinthetőségi távolságaira.

A hálózati csatlakozókapocsnál fennálló kúszóáramutakat a csatlakozókapocs aktív

részétől bármelyik megérinthető fémrészig, a légközt pedig a bejövő hálózati

huzalozás és a megérinthető fémrészek között kell mérni, azaz a legnagyobb

keresztmetszetű csupasz vezetőtől a megérinthető fémrészekig. A csatlakozókapocs

belső huzalozás felőli oldalán a légközt a csatlakozókapocs aktív részei és a

megérinthető fémrészek között kell mérni (lásd a 24. ábrát).

MEGJEGYZÉS: A légköz mérése azért eltérő a táphálózati és a belső huzalozású részeken, mert a

lámpatest gyártójának nincs befolyása arra, hogy az üzembe helyező a tápvezetékek szigetelését

milyen hosszan távolítja el.

Ha a kúszóáramutakat és légközöket vezetékátvezetőknél, vezeték-

tehermentesítőknél, vezetéktartóknál vagy csiptetőknél kell meghatározni, akkor a

mérést behelyezett vezetékkel kell végezni.

MSZ EN 60598-1 138

11.1. táblázat: Legkisebb távolságok (50/60 Hz) szinuszos váltakozó

feszültségek esetén (az M melléklettel együtt kell használni)

Effektív üzemi feszültség legfeljebb

V

Távolságok mm-ben

50 150 250 500 750 1000

Kúszóáramutak b

– alapszigetelés PTI a ≥ 600 0,6 1,4 1,7 3 4 5,5

< 600 1,2 1,6 2,5 5 8 10

– kiegészítő szigetelés PTI a ≥ 600 – 0,8 1,5 3 4 5,5

< 600 – 1,6 2,5 5 8 10

– megerősített szigetelés – 3,2 d 5 d 6 8 11

Légközök c

– alapszigetelés 0,2 1,4 1,7 3 4 5,5

– kiegészítő szigetelés – 0,8 1,5 3 4 5,5

– megerősített szigetelés – 1,6 3 6 8 11

a PTI (proof tracking index, a kúszóáramszilárdság ellenőrző értéke) az IEC 60112 szerint. b Kúszóáramutak, az egyenértékű egyenfeszültség a szinuszos váltakozó feszültség effektív

értékével egyenlő. c Légközök, az egyenértékű egyenfeszültség a váltakozó feszültség csúcsértékével egyenlő. d PTI ≥ 600 szigetelőanyag esetén az érték az alapszigetelésre vonatkozó érték kétszeresére

csökkenthető

MEGJEGYZÉS: Japánban a 11.1. táblázat értékei nem használhatók. Japánban a táblázatban

megadottaknál nagyobb értékek vannak előírva.

Az üzemi feszültségek közbenső értékeire vonatkozó kúszóáramút- és légközértékek

a táblázati értékek közötti lineáris interpolációval határozhatók meg. 25 V alatti üzemi

feszültségek esetén nincsenek előírt értékek, mivel a 10.2. táblázat szerinti vizsgálati

feszültség elegendőnek tekinthető.

Olyan alkatrészek kúszóáramútjai és légközei esetében, amelyek nem vesznek fel

energiát, vagy nincsenek földelve, ahol nem léphet fel elszenesedés, bármilyen

anyag esetén (a tényleges PTI-től eltérően) a PTI ≥ 600 anyagokra előírt értékeket

lehet alkalmazni.

MSZ EN 60598-1 139

Olyan kúszóáramutak és légközök esetében, ahol az üzemi feszültség 60 s-nál

rövidebb ideig van jelen, bármilyen anyag esetén a PTI ≥ 600 anyagokra előírt

értékeket lehet alkalmazni.

Olyan kúszóáramutak és légközök esetében, amelyekre nem rakódhat le por vagy

nedvesség, (a tényleges PTI-től függetlenül) a PTI ≥ 600 anyagokra előírt értékeket

lehet alkalmazni.

A szinuszos vagy nem-szinuszos impulzusfeszültségek esetében a legkisebb

távolságokat a 11.2. táblázat tartalmazza.

11.2. táblázat: Legkisebb távolságok szinuszos vagy nem-szinuszos

feszültségimpulzusok esetén

Az impulzus névleges csúcsfeszültsége kV

2,0 2,5 3,0 4,0 5,0 6,0 8,0 10 12

Legkisebb légköz mm-ben

1 1,5 2 3 4 5,5 8 11 14

Az impulzus névleges csúcsfeszültsége kV

15 20 25 30 40 50 60 80 100

Legkisebb légköz mm-ben

18 25 33 40 60 75 90 130 170

MEGJEGYZÉS: A 11.2. táblázat távolságai az IEC 60664-1 2. táblázatából származnak, inhomogén tér állapotok.

A kúszóáramutak ne legyenek kisebbek, mint a legkisebb előírt légköz.

Azoknál a távolságoknál, amelyek esetében a szinuszos feszültség, valamint a nem-

szinuszos impulzusok egyaránt jelen vannak, a legkisebb megkövetelt távolság ne

legyen kisebb a bármelyik táblázatban feltüntetett legnagyobb értéknél.

MSZ EN 60598-1 140

12. FŐFEJEZET: TARTÓSSÁGI ÉS MELEGEDÉSI

VIZSGÁLAT


E főfejezet a lámpatestek tartóssági és melegedési vizsgálataira vonatkozó

követelményeket tartalmazza.

12.2. A lámpák és az előtétek kiválasztása

E főfejezet vizsgálataihoz használt lámpákat a B melléklet szerint kell kiválasztani.

A tartóssági vizsgálat során hosszabb ideig a névleges teljesítményük felett

működtetett lámpákat nem szabad a melegedésvizsgálatokhoz használni. A

rendeltetésszerű működésre vonatkozó melegedésvizsgálat során használt lámpák

általában elfogadhatóak a rendellenes működésre vonatkozó melegedésvizsgálat

során is.

Ha a lámpatesthez külön előtét szükséges és azt nem szállították a lámpatesttel

együtt, a vizsgálatokhoz olyan előtétet kell kiválasztani, amely az átlagos gyártásra

jellemző, és megfelel az előtétre vonatkozó előírásoknak. Referenciafeltételek mellett

az előtéttel működtetett referencialámpa teljesítménye a névleges lámpateljesítmény

értékétől legfeljebb ±3%-kal térjen el.

1. MEGJEGYZÉS: A referenciafeltételekre vonatkozóan lásd a megfelelő IEC-termékszabványt.

2. MEGJEGYZÉS: A fényforrások vonatkozó működési szabványaiban a névleges teljesítmény még

„szerkesztési (objective)” teljesítményként lehet jelölve. Ez a szóhasználat e szabványok későbbi

kiadásaiban javítva lesz.

12.3. Tartóssági vizsgálat

Az üzemeltetés közben fellépő periodikus melegedési és hűlési viszonyok mellett a

lámpatest nem válhat veszélyessé, vagy nem hibásodhat meg túl korán.

A követelmény teljesülését a 12.3.1. szakasz szerinti vizsgálat elvégzésével kell

ellenőrizni.

12.3.1. Vizsgálat

a) A lámpatestet hőszigetelt, a környezeti hőmérséklet szabályozására alkalmas

eszközzel ellátott burkolatba kell szerelni.

MSZ EN 60598-1 141

A lámpatestet hasonló tartófelületre (és ugyanolyan működési helyzetben) kell

felszerelni, mint a rendeltetésszerű melegedésvizsgálat során (lásd a 12.4.1.

szakaszt).

b) A burkolaton belüli környezeti hőmérsékletet a vizsgálat alatt (ta + 10) °C

értéken kell tartani ±2 °C tűrésen belül. Ha a lámpatesten nincs más feltüntetve,

ta értéke 25 °C legyen.

A burkolaton belüli környezeti hőmérsékletet a K melléklet szerint kell mérni. A

lámpatesttől különállóan működő előtéteket szabad levegőn, de nem

szükségszerűen a hőszigetelt burkolaton belül kell felszerelni, és 25 °C ± 5 °C

környezeti hőmérsékleten kell működtetni.

c) A lámpatestet hét egymást követő, 24 órás ciklusban, összesen 168 órán

keresztül kell a burkolatban vizsgálni. A lámpatestre az egyes ciklusok első

21 órájában a következő d) pont szerinti tápfeszültséget kell kapcsolni, majd a

ciklusok további 3 órájában a tápfeszültséget le kell kapcsolni. A lámpatest

kezdeti melegedési időszaka az első vizsgálati ciklus részét képezi.

Az áramköri feltételek az első hat ciklusban a rendeltetésszerű működés

szerintiek, a hetedikben a rendellenes működés (lásd a C mellékletet) szerintiek

legyenek. A villamos motort (például ventilátort) tartalmazó lámpatestek

esetében olyan rendellenes körülményt kell kiválasztani, amely a vizsgálati

eredményeket a legkedvezőtlenebbül befolyásolja.

A 12.5.1. szakasz vizsgálata szerint rendellenesen nem működtethető

lámpatestek esetében a teljes vizsgálati időtartam 240 óra legyen (azaz

rendeltetésszerű üzemeltetés mellett 10 × 24 órás ciklus). Izzólámpás

lámpatestek esetén a vizsgálat időtartama minden esetben 240 óra legyen.

d) A működési időszakok során a nem törpefeszültségű izzólámpás lámpatestek

tápfeszültsége a lámpa névleges teljesítményének eléréséhez szükséges

feszültség 1,05 ± 0,015-szerese, volfrámszálas izzólámpás törpefeszültségű,

fénycsöves és más kisülőlámpás lámpatestek esetében (a névleges feszültség

vagy a névleges feszültségtartomány felső határának) 1,10 ± 0,015-szerese

legyen.

e) Ha a lámpatest működése meghibásodás miatt leáll, akkor a következők szerint

kell eljárni:

MSZ EN 60598-1 142

− Ha a lámpatest valamelyik része véletlenszerűen meghibásodik (a lámpát

is beleértve), a 12.4.1. szakasz g) pontjának útmutatásait kell alkalmazni.

− Ha a termikus védőeszköz az első hat ciklus alatt működésbe lép, a

vizsgálatot a következők szerint kell módosítani:

1) Ciklikusan működő védőeszközzel ellátott lámpatestek esetén a

lámpatestet hagyni kell lehűlni addig, amíg az eszköz vissza nem

kapcsol. Egyszer működő termikus védőeszközt (hőbiztosítót)

tartalmazó lámpatestek esetén az eszközt ki kell cserélni.

2) A vizsgálatot ezután a lámpatest fajtájától függetlenül a teljes

240 óra eléréséig kell folytatni az áramkör és a hőmérséklet oly

módon történő beállításával, hogy a védőeszköz még éppen ne

lépjen működésbe. A lámpatestet a vizsgálat szempontjából nem

megfelelőnek kell tekinteni, ha a beállítás során a lámpatest

névleges jellemzői alá kell menni a védőeszköz működésbe

lépésének megelőzéséhez.

− Ha a termikus védőeszköz a hetedik ciklus (rendellenes körülmények)

során lép működésbe, akkor a lámpatestet vagy hagyni kell lehűlni, vagy –

a csak egyszer működő eszköz esetében – a védőeszközt ki kell cserélni

és a vizsgálatot az áramkör és a hőmérséklet oly módon történő

beállításával kell folytatni, hogy a védőeszköz még éppen ne lépjen

működésbe.

MEGJEGYZÉS: Figyelemmel kell lenni arra, hogy ha a védőeszköz a hetedik ciklus (rendellenes

körülmény) során lép működésbe, akkor a kívánt védelem hatásossága bizonyítást nyert.

Intézkedéseket kell tenni a működés leállásának jelzésére. Az ilyen leállás

következményeként a tényleges vizsgálati időtartam ne csökkenjen.

12.3.2. Értékelés

A 12.3.1. szakasz szerinti vizsgálat után a lámpatestet és a sínre szerelt lámpatestek

esetében a sínt is és a sínrendszer alkatrészeit is meg kell tekinteni. A lámpatest

egyik része se váljék javíthatatlanná (a 12.3.1. szakasz e) pontja szerinti véletlen

meghibásodástól eltekintve), és az Edison-menetes műanyag lámpafoglalatok se

deformálódjanak. A lámpatest ne váljék veszélyessé és a sínrendszert se károsítsa.

A lámpatest jelölései maradjanak olvashatóak.

MSZ EN 60598-1 143

MEGJEGYZÉS: A lehetséges veszélyes állapotok tünetei a repedések, a megperzselődések és a

deformáció.

12.4. Melegedésvizsgálat (rendeltetésszerű működés)

A rendeltetésszerű működést megvalósító feltételek során a lámpatest részei

(beleértve a lámpát is), a lámpatesten belüli hálózati huzalozás vagy a felerősítő

felület ne érjenek el olyan hőmérsékletet, amely a biztonságot károsan befolyásolja.

Ezen túlmenően azok a részek, amelyeket a lámpatest működési hőmérsékletén

kézzel történő megérintésre, megfogásra, beállításra vagy megmarkolásra terveztek,

ne legyenek túl forrók e műveletek megtételéhez.

A lámpatestek ne okozzák a megvilágított tárgyak túlzott felmelegedését.

A sínre szerelt lámpatestek ne okozzák a felerősítésükre szolgáló sínek túlzott

felmelegedését.

A követelmény teljesülését a 12.4.1. szakaszban leírt vizsgálat elvégzésével kell

ellenőrizni. A sín hőmérsékletének mérésére vonatkozó vizsgálati feltételek az IEC

60570 szabvány 12.1. szakasza szerintiek legyenek.

Villamos motort tartalmazó lámpatestek esetén a motor a vizsgálat során

rendeltetésének megfelelően működjék.

12.4.1. Vizsgálat

A hőmérsékletet a 12.4.2. szakasz szerint, a következő feltételek mellett kell mérni:

a) A lámpatestet léghuzattól mentes, olyan burkolatban kell vizsgálni, amely

kiküszöböli a környezeti hőmérséklet túlságosan nagy változásait. A felületi

szerelésre alkalmas lámpatestet a D mellékletben leírt felületre kell felszerelni.

A D melléklet egy példát is ad a léghuzattól mentes burkolatra, de más

burkolattípusok is használhatók, amennyiben a kapott eredmények

megegyeznek a D mellékletben leírt burkolat használatával elért

eredményekkel. (A lámpatesten kívül elhelyezett előtétek esetében lásd e

szakasz h) pontját.).

A lámpatestet a hozzá tartozó és az erre a célra szánt huzalozással és a

szükséges tartozékokkal (például szigetelőcsövekkel) együtt kell a tápforráshoz

csatlakoztatni.

MSZ EN 60598-1 144

A csatlakoztatást általában a lámpatesthez mellékelt útmutató vagy a

lámpatesten elhelyezett jelölések szerint kell elvégezni. Ha a vizsgálat során a

lámpatest hálózati csatlakoztatásához csatlakozóvezeték szükséges, de a

lámpatest nincs ellátva azzal, akkor a csatlakoztatást az általános gyakorlat

szerinti jellemző vezetéktípussal kell elvégezni. Az ilyen vezetéket, amelyet a

lámpatest szállítási állapotában nem tartalmaz, a továbbiakban

vizsgálóvezetéknek nevezzük.

A hőmérsékletméréseket az E és K mellékletek szerint kell végezni.

b) A működési helyzet a melegedés szempontjából az a legkedvezőtlenebb

helyzet legyen, amely a működés során még ésszerűen elfogadható. A helyhez

kötött, nem állítható lámpatesteket nem szabad olyan helyzetben működtetni,

amelyet a lámpatest használati útmutatója vagy jelölése nem enged meg. Az

állítható lámpatestek esetében a megvilágított tárgyaktól való előírt távolságot

kell figyelembe venni, ha az a lámpatesten jelölve van, azoknak a

lámpatesteknek a kivételével, amelyek esetében nem intézkedtek a tetszőleges

helyzetben való mechanikai rögzítésről. Ilyenkor az esetleges reflektor pereme

vagy a lámpa 100 mm-re legyen a felerősítő felülettől.

c) A léghuzattól mentes burkolaton belül a környezeti hőmérséklet 10 °C és 30 °C

közötti, de lehetőleg 25 °C értékű legyen. A hőmérséklet ±1 °C-nál nagyobb

mértékben ne változzék a mérések alatt és az eredmények befolyásolásához

elég hosszú, megelőző időszakban.

Ha azonban a lámpa villamos jellemzői a hőmérséklettől függően változnak

(mint például a fénycső esetében), vagy ha a lámpatest névleges ta értéke

30 °C-nál nagyobb, akkor a léghuzattól mentes burkolaton belüli környezeti

hőmérséklet 5 °C-on belül ta értékű, de lehetőleg a ta-val megegyező értékű

legyen.

d) A lámpatestek vizsgálati feszültsége a következők szerinti legyen:

− Izzólámpás, nem törpefeszültségű lámpatestek: az a feszültség, amely a

vizsgálólámpa névleges teljesítményének 1,05-szorosát állítja elő (lásd a

B mellékletet) kivéve a vizsgálati hőforráslámpákat (HTS), amelyeket

mindig a lámpán jelölt feszültségen kell működtetni.

MSZ EN 60598-1 145

− Fénycsöves és más kisülőlámpás, valamint törpefeszültségű izzólámpás

lámpatestek: a névleges feszültség vagy a névleges feszültségtartomány

felső határának 1,06-szorosa.

− Motort tartalmazó lámpatestek: a névleges feszültség (vagy a lámpatesten

jelölt névleges feszültségtartomány felső határának) 1,06-szorosa.

Kivétel:

Az alkatrész tw jelű átlagos tekercshőmérsékletének és az alkatrész tc jelű

burkolati hőmérsékletének meghatározásához, a kondenzátorok kivételével, a

vizsgálati feszültség a névleges feszültség 1,00-szerese legyen. Ez a kivétel

csak a tekercshőmérséklet és a burkolati hőmérséklet mérésére vonatkozik, de

nem vonatkozik például az ugyanazon az alkatrészen lévő sorozatkapocs

hőmérsékletének mérésére.

A fénycsöves és más kisülőlámpás lámpatestekben működtetett

kondenzátorokat a tc jelöléstől függetlenül mindig a névleges feszültség 1,06-

szorosán kell vizsgálni.

1. MEGJEGYZÉS: Ha a lámpatest izzólámpát és fénycsövet vagy más kisülőlámpát vagy

motort is tartalmaz, akkor a lámpatest táplálásához ideiglenesen két külön tápforrás lehet

szükséges.

e) A mérés alatt és közvetlenül a mérés előtt a tápfeszültséget a vizsgálati

feszültség ±1%-án, de lehetőleg ±0,5%-án belül kell tartani. A mérést megelőző

időszak alatt tápfeszültséget a vizsgálati feszültség ±1%-án belül kell tartani, ha

az a mérést befolyásolhatja. Ez az időszak ne legyen kevesebb 10 percnél.

f) Méréseket nem szabad addig végezni, amíg a lámpatest termikusan nem

stabilizálódott, azaz, amíg a hőmérséklet-változás 1 °C/óra érték alá nem

csökken.

g) Ha a lámpatest működése hibás alkatrész miatt áll le (beleértve a fényforrás

meghibásodását is), akkor ezt az alkatrészt ki kell cserélni, és a vizsgálatot

tovább kell folytatni. A már elvégzett méréseket nem kell megismételni, de a

lámpatest működése a további mérések előtt állandósuljon. Ha azonban

veszélyes állapot áll elő, vagy ha valamelyik alkatrész típushibaként

használhatatlanná válik, akkor a lámpatestet úgy kell tekinteni, hogy a

MSZ EN 60598-1 146

vizsgálatnak nem felelt meg. Ha a lámpatestben egy védőeszköz működésbe

lép, akkor a lámpatestet nem megfelelőnek kell tekinteni.

h) Ha a lámpatesthez külön távműködtető eszközök/alkatrészek tartoznak, akkor

ezeket a gyártó útmutatójának megfelelően kell felszerelni és működtetni.

Minden alkatrész hőmérséklete feleljen meg a 12. főfejezet szerinti

határértékeknek.

Ha a távműködtető eszköz a lámpatestnek nem tartozéka, akkor a gyártónak a

rendeltetésszerű használatra jellemző működtetőeszközt kell rendelkezésre

bocsátania. A működtetőeszközt szabad levegőn, 25 °C ± 5 °C-os környezeti

hőmérsékleten kell működtetni. A működtetőeszköz hőmérsékletét nem kell

megmérni.

i) Ha kétség merül fel az izzólámpás lámpatestek vizsgálata során, akkor a

vizsgálatot vizsgáló-hőforráslámpákkal (HTS-lámpákkal) kell megismételni, ha

ez lehetséges. Azoknak a hőmérsékleteknek az esetében, amelyeket főleg a

lámpa fejmelegedése befolyásol, a vizsgáló-hőforráslámpával kapott értékek a

döntők. Azoknak a hőmérsékleteknek az esetében, amelyeket főleg a sugárzás

befolyásol, a világos burás, normál gyártású lámpával kapott értékek a döntők.

j) A 3.2.13. szakasz szerinti lámpatestek fénynyalábját a D mellékletben leírthoz

hasonló, matt feketére festett deszkából készült, függőleges felületre kell

irányítani. A lámpatesteket a felülettől a lámpatesten feltüntetett távolságra kell

felszerelni.

A vizsgálatok alatt meg kell mérni azoknak a szigetelőanyagú részeknek a

hőmérsékletét, amelyek a 13. főfejezet vizsgálataihoz szükségesek.

k) A két végükön fejelt fénycsövek lámpafoglalatainak melegedésmérésekor a

hőelem melegpontja a foglalatnak azzal a felületével legyen egy síkban

elhelyezve, amely a lámpafejjel szomszédos. Ha ez nem lehetséges, akkor a

hőelemet ehhez a ponthoz a lehető legközelebb kell elhelyezni, de a lámpafej

érintése nélkül.

2. MEGJEGYZÉS: Ajánlott, hogy a lámpatest gyártója a típusvizsgálati mintát már úgy készítse

elő, hogy a hőelem fel legyen szerelve a lámpafoglalatra. Általában csak egy lámpafoglalatot

kell ilyen módon előkészíteni.

MSZ EN 60598-1 147

l) A megfelelőség ellenőrzése során az átmenő huzalozást és a felfűzött

szerelésű huzalozást a vezeték mérete által megengedett legnagyobb

áramértékkel vagy a gyártó szerelési útmutatójában megadott áramértékkel kell

terhelni.

3. MEGJEGYZÉS: A következő országokban a melegedésvizsgálat során az átmenő

huzalozást és a felfűzött szerelésű huzalozást egyaránt a vezeték mérete által megengedett

legnagyobb áramértékkel kell terhelni: Kanada, USA.


A 12.4.1. szakasz szerinti vizsgálat során a hőmérsékletek egyike se haladja meg a

12.1. és a 12.2. táblázatban megadott vonatkozó értékeket (figyelembe véve ezen

szakasz a) pontjának engedményét), ha a lámpatest a ta névleges környezeti

hőmérsékleten működik.

Ha a vizsgálótérben a hőmérséklet ta-tól eltér, ezt az eltérést a táblázatokban lévő

határértékek alkalmazásánál figyelembe kell venni (lásd a 12.4.1. szakasz c) pontját

is).

a) A hőmérséklet ne haladja meg 5 °C-nál nagyobb mértékben a 12.1. és a 12.2.

táblázat szerinti értékeket.

MEGJEGYZÉS: Az 5 °C engedmény a lámpatesteken végzett hőmérsékletmérések

elkerülhetetlen bizonytalanságának figyelembevétele.

b) Az üzemeltetés során a lámpatest termikus anyagromlásra hajlamos részei ne

érjenek el olyan hőmérsékletet, amely az adott lámpatesttípus reális

élettartamának megfelelő határértékeknél nagyobb. A lámpatest főbb részeire

vonatkozó általánosan elfogadott értékeket a 12.1. táblázat, a lámpatestekben

elterjedten használt anyagokra vonatkozó értékeket a 12.2. táblázat sorolja fel.

Ezek az értékek az egységes értékelés érdekében vannak előírva. Máshol, más

anyagvizsgálati módszerek alapján, vagy más alkalmazásokra, ezektől kissé

eltérő értékeket is megállapíthatnak.

Ha a felhasznált anyagok a 12.2. táblázatban közölteknél nagyobb

hőmérsékleteket is elviselnek, vagy ha egyéb anyagokat használnak, akkor

ezeket az anyagokat nem szabad kitenni olyan hőmérsékleteknek, amelyek az

ezen anyagokhoz igazoltan megengedhető hőmérsékleteket meghaladják.

MSZ EN 60598-1 148

c) Ha a vizsgálóvezeték (lásd a 12.4.1. szakasz a) pontját) PVC-szigetelésű, akkor

ennek a hőmérséklete ne haladja meg a 90 °C-ot (lásd a 12.2. táblázat c)

megjegyzését a védőcső nélküli, kiépített tápvezetékre vonatkozóan), (vagy

mechanikai igénybevétel, például a vezeték megszorítása esetén a 75 °C-ot),

vagy a 3. főfejezet előírásainak értelmében a lámpatesten feltüntetett a

lámpatesthez mellékelt gyártói útmutatóban közölt magasabb

hőmérsékletértékeket. PVC szigetelésű vezeték (akár belső, akár külső

huzalozás) esetén a hőmérséklet még akkor se lépje túl a 120 °C-os

határértéket, ha a vezetéket kiegészítőleg a lámpatesthez mellékelt hőálló

védőcső védi. A védőcső feleljen meg a 4.9.2. szakasz követelményeinek.

12.1. táblázat: A főbb alkatrészek legnagyobb hőmérséklete a 12.4.2. szakasz

vizsgálati feltételei mellett

Alkatrész Legnagyobb hőmérséklet °C

Lámpafejek: A vonatkozó IEC lámpa-szabványban a előírtak szerint

Tekercsek tw jelölésű előtétekben vagy transzformátorokban

tw

Burkolat (kondenzátor, gyújtókészülék, előtét vagy konverter stb. esetén):

Ha tc jelölés van tc b

Kondenzátor számára, ha tc jelölés nincs 50

Tekercsek transzformátorokban, motorokban és hasonló eszközökben, ha a tekercs szigetelése az IEC 60085 szerint:

– „A” hőállósági osztályú anyag c 100

– „E” hőállósági osztályú anyag c 115

– „B” hőállósági osztályú anyag c 120

– „F” hőállósági osztályú anyag c 140

– „H” hőállósági osztályú anyag c 165

A huzalozás szigetelése: Lásd a 12.2. táblázatot és a 12.4.2. szakasz b) és c) pontját

A kerámia lámpafoglalatok érintkezői, valamint a lámpa- és gyújtófoglalatok szigetelőanyaga:

MSZ EN 60598-1 149

T1 vagy T2 jelöléssel (B15 és B22) d (IEC 61184) T1 esetén 165, T2 esetén 210

Egyéb, T jelölésű típusok

(IEC 60238, IEC 60400, IEC 60838 e és IEC 61184) T jelölés

Egyéb, T jelölés nélküli típusok

(E14, B15) (IEC 60238 és IEC 61184) 135

(E27, B22) (IEC 60238 és IEC 61184) (E26) 165

(E40)(IEC 238) (E39) 225

Fénycsőfoglalatok/gyújtófoglalatok és egyéb lámpafoglalatok T jelölés nélkül (IEC 60400 és IEC 60838 e)

80

Kapcsolók egyedi névleges értékekkel:

T jelöléssel T jelölés

T jelölés nélkül 55

A lámpatest egyéb részei (anyaguktól és alkalmazási módjuktól függően):

Lásd a 12.2. táblázatot és a 12.4.2. szakasz b) pontját

Felszerelési felület:

Normál gyúlékony anyagú felület 90

Nem éghető anyagú felület Nem kell mérni

Beállítóeszközök és környezetük f:

Fémrészek 70

Nemfémrészek 85

Spotlámpák által megvilágított tárgyak (lásd a 12.4.1. szakasz j) pontját):

90 (a vizsgálati felületen)

Sín (sínre szerelt lámpatestek esetében): A sín gyártója által megadottak szerint g

Hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatest és dugóval egybeépített előtét/transzformátor:

– a kézzel megmarkolt burkolati részek 75

– a dugó/aljzat érintkezési felülete 70

– minden egyéb rész 85

Cserélhető parázsfénygyújtók 80 h

MSZ EN 60598-1 150

a Különleges lámpák használatára utaló jelöléssel ellátott lámpatestek esetén, vagy ha a különleges lámpák használata nyilvánvaló, akkor a fényforrás gyártója által megadott nagyobb érték is megengedett. A volfrámszálas halogénlámpák lapított részének hőmérsékletméréséről az IEC 60357 és az IEC 60682 tartalmaz tájékoztatást. Ezek a mérések a lámpa működésének és nem a lámpatest biztonságának a megítéléséhez szükségesek. (Az egy végükön fejelt fénycsövek mentesülnek a rendeltetésszerű működés vizsgálati körülményei mellett végzett mérések alól, lásd a 12.3. táblázatot).

Ez nem vonatkozik az IEC 60432-2 alkalmazási területében meghatározott lámpákra. Ezek esetében az említett szabványnak a lámpatest tervezésére vonatkozó tájékoztatását kell betartani.

b Az alkatrész gyártója által jelölt vonatkoztatási ponton mérve.

c Az anyagok csoportosítása összhangban van az IEC 60085-tel és az IEC 60216-os sorozatával.

d A megfelelő lámpafej peremén mért hőmérséklet.

e A kétcsapos lámpafoglalatoknál kétség esetén az érintkezőkön végzett hőmérsékletmérések átlagát kell figyelembe venni.

f Nem alkalmazható a mennyezetre szerelt vagy mennyezetbe süllyesztett lámpatestekre. Ha egy lámpatest szerelési útmutatójában világosan benne van, hogy a lámpatesteket csak kartávolságon kívül szabad felszerelni, a beállítóeszközök hőmérséklethatárait nem kell alkalmazni.

g A sín hőmérsékletének mérési feltételeit lásd az IEC 60570 szabvány 12.1. szakaszában.

h Ez a hőmérsékleti határérték a működéshez szükséges, nem pedig a biztonsághoz ajánlott érték.

12.2. táblázat: A lámpatestekben általánosan alkalmazott anyagok legnagyobb

hőmérséklete a 12.4.2. szakasz vizsgálati feltételei mellett

Alkatrész Legnagyobb hőmérséklet °C

A lámpatesthez tartozó (külső és belső) huzalozás szigetelése b:

Lakkal impregnált, üvegszálas szilikon 200 a

Politetrafluoroetilén (teflon: PTFE) 250

Szilikongumi (mechanikailag nem igénybevett) 200

Szilikongumi (mechanikailag igénybevett, csak nyomásra) 170

Normál poli(vinil-klorid) (PVC) 90 a

Hőálló poli(vinil-klorid) (PVC) 105 a

Etilén-vinil-acetát (EVA) 140 a

MSZ EN 60598-1 151

A kiépített vezeték szigetelése (mint a rögzített vezetékhálózat része, nem tartozik a lámpatesthez) a:

Védőcső nélkül 90 c

A lámpatesthez mellékelt megfelelő védőcsővel 120

Hőre lágyuló műanyagok:

Akrilnitril-butadién-sztirol (ABS) 95

Cellulóz-acetát-butirát (CAB) 95

Polimetil-metakrilát (akril) 90

Polisztirol 75

Polipropilén 100

Polikarbonát 130

Poli(vinil-klorid) (PVC) (ha NEM villamos szigetelésre használt) 100

Poliamid (nylon) 120

Hőre keményedő műanyagok:

Ásványi töltésű fenol-formaldehid (PF) 165

Cellulóz töltésű fenol-formaldehid (PF) 140

Karbamid-formaldehid (UF) 90

Melamin 100

Üvegszállal erősített poliészter (GRP) 130

Más anyagok:

Műgyantával itatott papír/vászon 125

Szilikongumi (ha NEM villamos szigetelésre használt) 230

Gumi (ha NEM villamos szigetelésre használt) 70

Fa, papír, textil és hasonló anyagok 90

a 15 °C-kal kevesebb legyen olyan helyeken, ahol a szigetelés mechanikai igénybevételnek van kitéve, például ahol összeszorították vagy meghajlították azt.

b A vezetékekre vonatkozó előírások általában más hőmérsékleti határértékeket adnak meg, de azok az értékek folyamatos működés közbeni hőmérsékleteken alapulnak, eltérően a jelen előírásban megadott vizsgálati feltételektől.

MSZ EN 60598-1 152

c Ezek a hőmérsékletek az ebben a táblázatban megadott mesterséges vizsgálati feltételek, pl. a huzatmentes burkolat és a lámpatest névleges értékénél nagyobb vizsgálati tápfeszültség mellett, a lehető legnagyobb megengedett értékek. Lényeges megemlíteni, hogy számos országban, az európai létesítési szabványok [HD 60364 (384)] és az európai vezetékszabványok (HD 21) 70 °C-ra állapítják meg azt a legnagyobb hőmérsékletet, amit a PVC szigetelésű kiépített vezeték a rendeltetésszerű, folyamatos üzemben még képes elviselni.

12.5. Melegedésvizsgálat (rendellenes működés)

A rendellenes működési körülményeket megvalósító feltételek mellett (ahol

alkalmazható, de a feltételek nem modellezik a lámpatestben fellépő meghibásodást

vagy a helytelen alkalmazást) a lámpatest részei és a felerősítő felület ne érjenek el

túl nagy hőmérsékletet, és a lámpatesten belüli huzalozás se váljon veszélyessé.

MEGJEGYZÉS: A lehetséges veszélyes körülmények tünetei a repedések, a megperzselődések és a

deformáció.

A sínre szerelt lámpatestek ne okozzák a tartásukra szolgáló síneknek a túlzott

felmelegedését.

A követelmény teljesülését a 12.5.1. szakaszban leírt vizsgálat elvégzésével kell

ellenőrizni.

12.5.1. Vizsgálat

A 12.3. táblázatban felsorolt alkatrészek hőmérsékletét a következő feltételekkel

összhangban kell mérni:

a) A vizsgálatot akkor kell elvégezni, ha az üzemeltetés során a lámpatest e

szakasz 1), 2), 3) vagy 4) pontjában említett esetek szerinti rendellenes

állapotba kerülhet, és ha ez az állapot bármelyik alkatrész hőmérsékletét a

rendeltetésszerű működés során mérhető érték fölé emelheti (ebben az

esetben előzetes próbára lehet szükség).

Ha több rendellenes állapot lehetséges, akkor azt az állapotot kell kiválasztani,

amely a legkedvezőtlenebbül befolyásolja a vizsgálati eredményeket.

A vizsgálat nem alkalmazható a helyhez kötött, nem állítható izzólámpás

lámpatestekre, kivéve a 3) pont szerinti esetet.

1) Nem a helytelen használatból származó, lehetséges veszélyes

üzemeltetési helyzet; például, ha véletlenül egy állítható lámpatest rövid

MSZ EN 60598-1 153

ideig tartó és a lámpatest legkedvezőtlenebb pontjára ható, legfeljebb

30 N nagyságú erő hatására közel hajlik a felerősítő felülethez.

2) Nem a hibás gyártásból vagy a helytelen használatból származó,

lehetséges veszélyes áramköri állapot; például egy olyan áramköri állapot,

amely a fényforrás vagy a gyújtó élettartama végén következik be (lásd a

C mellékletet).

3) Különleges izzólámpához tervezett lámpatestben általános célú izzólámpa

alkalmazásából származó, lehetséges veszélyes üzemi állapot; például,

ha átmenetileg a különleges lámpát azonos teljesítményű, általános célú

lámpával helyettesítik.

4) A lámpa tápfeszültségének előállításához transzformátorral felszerelt

lámpatestek szekunder áramkörében (a transzformátort magát is

beleértve) keletkező zárlatból származó, lehetséges veszélyes áramköri

állapot.

A 2) pont szerinti vizsgálat csak a fénycsöves és más kisülőlámpás

lámpatestekre alkalmazható.

A 4) pont szerinti vizsgálatot rövidre zárt lámpafoglalattal kell elvégezni. A 4)

pont szerinti vizsgálat során a lámpából felszabaduló hő által a felerősítő

felületen előidézett melegedést az 1) pont szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni,

míg a transzformátorból felszabaduló hő által előidézett melegedést a foglalat

érintkezőinek rövidre zárása mellett kell mérni.

A villamos motort tartalmazó lámpatesteket lefogott forgórésszel kell

működtetni.

MEGJEGYZÉS: Egy vagy több motort tartalmazó lámpatestek esetén a vizsgálatot a

legkritikusabb állapot mellett kell végezni (lásd a C mellékletet).

A lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), f) h) és l) pontjaiban meghatározott

feltételek mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következők vonatkoznak:

b) A vizsgálófeszültség a következők szerinti legyen.

Izzólámpás lámpatestek: a 12.4.1. szakasz d) pontja szerint.

Fénycsöves és más kisülőlámpás lámpatestek: a névleges feszültség vagy a

névleges feszültségtartomány felső értékének 1,1-szerese.

MSZ EN 60598-1 154

Motort tartalmazó lámpatestek: a névleges feszültség (vagy a lámpatesten jelölt

névleges feszültségtartomány felső határának) 1,1-szerese.

Transzformátort/konvertert tartalmazó lámpatestek 4) pont szerinti

zárlatvizsgálatnál: a névleges tápfeszültség 0,9 és 1,1-szerese között, amelyik

a kedvezőtlenebb.

MEGJEGYZÉS Ha a lámpatest izzólámpát és fénycsövet vagy más kisülőlámpát, vagy motort is

tartalmaz, akkor a lámpatest táplálásához ideiglenesen két külön tápforrás lehet szükséges.

c) Ha a lámpatest működése hibás alkatrész miatt áll le (beleértve a fényforrást

is), akkor ezt az alkatrészt ki kell cserélni, és a vizsgálatot tovább kell folytatni.

A már elvégzett méréseket nem kell megismételni, de a lámpatest működése a

további mérések előtt állandósuljon. Ha azonban veszélyes állapot áll elő, vagy

ha valamelyik alkatrész típushibaként használhatatlanná válik, akkor a

lámpatestet e vizsgálat szempontjából nem megfelelőnek kell tekinteni.

Ha a lámpatestben lévő védőeszköz (például az egyszer vagy ciklikusan

működő hő- vagy árammegszakító) a vizsgálat során működésbe lép, akkor

végső hőmérsékletnek az elért legnagyobb hőmérsékletet kell tekinteni.

d) Ha a lámpatest (a hálózati kapcsokkal közvetlenül párhuzamosan kapcsolt

kondenzátoron kívül) más kondenzátort is tartalmaz, akkor ezt a kondenzátort a

C melléklet követelményein túlmenően rövidre kell zárni, ha a vizsgálati

feltételek során az azon eső feszültség meghaladja az öngyógyuló

kondenzátorok esetében a kondenzátor névleges feszültségének 1,25-szorosát,

vagy a nem öngyógyuló kondenzátorok esetében a kondenzátor névleges

feszültségének 1,3-szeresét.

e) Azokat a fém-halogén és nagynyomású nátriumlámpákhoz készült

lámpatesteket, amelyek a fényforrás adatlapja szerint az előtét, a

transzformátor vagy a gyújtókészülék túlmelegedését okozhatják, a C melléklet

b2) pontja szerint kell vizsgálni.


A 12.5.1. szakasz szerinti vizsgálat során egyik hőmérséklet se haladja meg 5 °C-nál

nagyobb mértékben a 12.3., 12.4. és a 12.5. táblázatban megadott, vonatkozó

értéket, ha a lámpatest ta névleges környezeti hőmérsékletén működik. Abban az

MSZ EN 60598-1 155

esetben, ha a vizsgálóburkolat hőmérséklete ta értékétől eltér, akkor az eltérést a

táblázatban megadott határértékek alkalmazásakor figyelembe kell venni.

12.3. táblázat: Legnagyobb hőmérsékletek a 12.5.1. szakasz vizsgálati feltételei

mellett

Alkatrész Legnagyobb hőmérséklet

°C

Egy végükön fejelt fénycsövek fejei A vonatkozó IEC-lámpaszabványban

előírtak szerint c

Tekercsek tw jelölésű előtétekben vagy transzformátorokban a Lásd a 12.4. és a 12.5. táblázatot

Tekercsek transzformátorokban, motorokban és hasonló eszközökben, ha a tekercs szigetelése az IEC 60085 szerint:

– „A” hőállósági osztályú anyag b 150

– „E” hőállósági osztályú anyag b 165

– „B” hőállósági osztályú anyag b 175

– „F” hőállósági osztályú anyag b 190

– „H” hőállósági osztályú anyag b 210

Kondenzátorburkolat:

– ha tc jelölés nincs 60

– ha tc jelölés van tc + 10

Felerősítő felület:

– A lámpa által megvilágított felület (a 12.5.1. szakasz a) 1) pontja szerinti állítható lámpatestek)

175

– A lámpa által melegített felület (az IEC 60598-2-4 4.12. szakasza szerinti hordozható lámpatestek)

175

– Normál gyúlékony anyagú 130

Nem éghető anyagú felület (jellel vagy figyelmeztető felirattal jelölt lámpatestek)

Nem kell mérni

Sín (sínre szerelt lámpatestek esetében) A sín gyártója által megadottak szerint

Hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatestek és dugóval egybeépített előtétek/transzformátorok kézzel megmarkolható burkolati részei

75

MSZ EN 60598-1 156

a Ha az előtéten nincs másképpen jelölve, a 12.4. vagy a 12.5. táblázat S4.5 oszlopában szereplő legnagyobb hőmérsékletértékeket kell alkalmazni.

b Az anyagok csoportosítása összhangban van az IEC 60085-tel és az IEC 60216-os sorozatával.

c A mérési pont(ok)ra és a hőmérsékleti határértékekre vonatkozó tájékoztatást az IEC 61199 C melléklete tartalmazza.

12.4. táblázat: A lámpaműködtető eszközök rendellenes működési körülmények

mellett és a névleges feszültség 110%-án üzemelő tekercseinek legnagyobb

hőmérséklete

Legnagyobb hőmérséklet °C

S állandó S4.5 S5 S6 S8 S11 S16

ha tw= 90 171 161 147 131 119 110

95 178 168 154 138 125 115

100 186 176 161 144 131 121

105 194 183 168 150 137 126

110 201 190 175 156 143 132

115 209 198 181 163 149 137

120 217 205 188 169 154 143

125 224 212 195 175 160 149

130 232 220 202 182 166 154

135 240 227 209 188 172 160

140 248 235 216 195 178 166

145 256 242 223 201 184 171

150 264 250 230 207 190 177

12.5. táblázat: A „D6” jelölésű lámpaműködtető eszközök rendellenes

működési körülmények mellett és a névleges feszültség 110%-án üzemelő

tekercseinek legnagyobb hőmérséklete

MSZ EN 60598-1 157

Legnagyobb hőmérséklet °C

S állandó S4.5 S5 S6 S8 S11 S16

ha tw= 90 158 150 139 125 115 107

95 165 157 145 131 121 112

100 172 164 152 137 127 118

105 179 171 158 144 132 123

110 187 178 165 150 138 129

115 194 185 171 156 144 134

120 201 192 178 162 150 140

125 208 199 184 168 155 145

130 216 206 191 174 161 151

135 223 213 198 180 167 156

140 231 220 204 186 173 162

145 238 227 211 193 179 168

150 246 234 218 199 184 173

MEGJEGYZÉS: A 30 vagy 60 naptól eltérő tartóssági vizsgálattal ellenőrzött lámpaműködtető

eszközök esetében a vonatkozó IEC-termékszabvány (2) egyenletét kell használni annak a

legnagyobb hőmérsékletnek a meghatározására, amely az elméleti tartóssági vizsgálat kétharmadával

egyenlő napok számának felel meg.

(Az S állandó és használatának magyarázatát a vonatkozó IEC termékszabvány adja

meg.)

12.6. Melegedésvizsgálat (lámpaműködtető eszköz tekercseinek

hibája)

Ezek a vizsgálatok csak az olyan normál gyúlékony felületre szerelhetőnek besorolt

lámpatestekre vonatkoznak, amelyek olyan lámpaműködtető eszközöket

tartalmaznak, amelyek sem a 4.16.1. szakasz távolságtartási követelményeinek nem

felelnek meg, sem a 4.16.2. szakasz szerinti termikus védelemmel nincsenek ellátva.

E szakasz követelményei nem vonatkoznak az elektronikus előtétekre, és az olyan

kisméretű tekercsekre, amelyek ezekben az alkatrészekben találhatók.

12.6.1. Hőkioldó nélküli lámpatestek vizsgálata

MSZ EN 60598-1 158

A lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), f) h) és l) pontjaiban meghatározott

feltételek mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következő feltételeket is alkalmazni kell.

A lámpatestben lévő lámpaáramkörök 20%-a, de legalább egy lámpaáramkör

rendellenes körülmények között működjön (lásd a 12.5.1. szakasz a) pontját).

Azokat az áramköröket kell kiválasztani, amelyek a legnagyobb termikus hatást

gyakorolják a felerősítő felületre. A többi lámpaáramkört rendeltetésszerű feltételek

mellett, névleges feszültségről vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb

feszültségértékéről kell működtetni.

A fenti feltételek mellett (rendellenes állapotban) működő áramköröket a névleges

feszültség (vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb feszültségértékének)

0,9, 1,0, és 1,1-szereséről kell működtetni. Amikor a három vizsgálati feszültség

mindegyikénél beállt az állandósult állapot, meg kell mérni a legnagyobb

tekercshőmérsékletet és a felerősítő felület bármely részének legnagyobb

hőmérsékletét.

A szűrőtekercset tartalmazó, váltakozó áramról táplált, elektronikus

működtetőeszközzel ellátott fénycsöves lámpatestek esetében meg kell határozni azt

a feszültséget, amely mellett az üzemi áram a névleges értékű. A szűrőtekercset

ezen felszültség 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett kell működtetni. Amikor a három

vizsgálati feszültség mindegyikénél beállt az állandósult állapot, meg kell mérni a

legnagyobb tekercshőmérsékletet és a felerősítő felület bármely részének

legnagyobb hőmérsékletét. E vizsgálat során a lámpaműködtető eszköz többi része

és a fényforrás ne működjék.

A követelmény teljesülését a következők szerint kell ellenőrizni.

a) A felerősítő felület hőmérséklete ne haladja meg a 130 °C-ot, amikor a

lámpaáramkör(ök) rendellenes körülmények között a névleges feszültség 1,1-

szeresén működik (működnek).

b) A névleges feszültség (vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb

feszültségének) 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett mért hőmérsékletekből a

lineáris regresszió képletével meg kell határozni a felerősítő felület

hőmérsékletének azt az értékét, ami 350 °C-os előtét/transzformátor

tekercshőmérséklet mellett lép fel. Ha a 0,9-szeres és az 1,1-szeres

koordinátáknál a tekercshőmérséklet különbsége 30 K-nél kevesebb, akkor egy

MSZ EN 60598-1 159

negyedik pontot is fel kell venni, amelynek koordinátái: tekercs ta, felerősítő

felület ta. A grafikonon ábrázolt pontokon át meg kell húzni a legjobban

illeszkedő egyenest. A 350 °C előtéttekercs hőmérséklethez tartozó becsült

felerősítő felület hőmérséklet ne legyen 180 °C-nál nagyobb.

MEGJEGYZÉS: ta a lámpatest névleges ta értéke.

c) A sínre szerelt lámpatestek esetében a sín egyik része se mutasson veszélyes

elváltozási tüneteket, például repedést, megperzselődést vagy deformációt.

12.6.2. Az előtéten vagy transzformátoron kívül elhelyezett hőmérséklet-érzékelő

szabályzóval felszerelt lámpatestekre, és a 130 °C feletti értékkel jelölt jelű, adott

hőmérsékletű, termikusan védett előtétet tartalmazó lámpatestekre vonatkozó

vizsgálat.

A lámpatestet a 12.6.1. szakaszban meghatározottak szerint kell a vizsgálathoz

előkészíteni.

Az előző feltételek mellett működtetett áramköröket a tekercsen átfolyó, lassan és

folyamatosan növekvő árammal addig kell terhelni, amíg a hőkioldó működésbe nem

lép. Az időközök és az áramnövelések olyanok legyenek, hogy amennyire csak a

gyakorlatban lehetséges, hőmérsékleti egyensúly alakuljon ki a tekercshőmérséklet

és a felerősítő felület hőmérséklete között.

A vizsgálat alatt folyamatosan mérni kell azon felület legmelegebb részének a

hőmérsékletét, amelyre a lámpatestet felerősítették. A hőbiztosítókat tartalmazó

lámpatestek vizsgálata ezzel befejeződik.

Kézzel visszaállítható hőkioldókkal felszerelt lámpatestek esetében a vizsgálatot

háromszor kell megismételni, a vizsgálatok között 30 perces szünetet tartva. Minden

30 perces szünet végén a kioldót vissza kell állítani.

Automatikusan visszaálló hőkioldókkal felszerelt lámpatestek esetében a vizsgálatot

addig kell folytatni, amíg a felerősítő felület hőmérséklete nem állandósul. Az

automatikusan visszaálló hőkioldót az adott feltételek mellett háromszor kell

működtetni az előtét ki- és bekapcsolásával.

MEGJEGYZÉS: Azokon a kiegészítő transzformátorokon, amelyeket saját burkolatukkal együtt nem

vizsgáltak, ezt a vizsgálatot el kell végezni, mivel ezeket a jellemzőket az alkatrészszabvány szerint

nem vizsgálták.

MSZ EN 60598-1 160

A követelmény teljesülését a következők szerint kell ellenőrizni:

A vizsgálat alatt a felerősítő felület egyetlen részének a hőmérséklete se haladja meg

a 135 °C-ot és ne haladja meg a 110 °C -ot akkor, amikor a védőeszköz

visszakapcsolja az áramkört (visszakapcsoló típusú védőeszköz esetében), a

következő kivétellel:

Vizsgálat közben, a védőeszköz bármelyik működési ciklusa alatt, a felületi

hőmérséklet meghaladhatja a 135 °C -ot, feltéve, hogy azon pillanat, amikor a felületi

hőmérséklet először meghaladja a határértéket és a 12.6. táblázatban feltüntetett

legnagyobb hőmérséklet elérésének pillanata közötti időtartam nem haladja meg a

táblázatban feltüntetett értéket.

12.6. táblázat: A hőmérséklet túllépésének időbeli korlátozása

A felerősítő felület legnagyobb hőmérséklete

°C

135 °C feletti hőmérséklet fellépésének legnagyobb

időtartama min

180 felett

175 és 180 között









0

15

20

25

30

40

50

60

90

120

A vizsgálatok után a következőket kell alkalmazni:

A hőbiztosítók és a kézzel visszaállítható hőkioldók esetében a felerősítő felület

részeinek legnagyobb hőmérséklete a vizsgálatok közben ne haladja meg a 180 °C-

ot, vagy az automatikusan visszaálló hőkioldók vizsgálata során a 130 °C-ot.

A vizsgálat után a sínre szerelt lámpatestek esetében a sín egyik része se mutasson

veszélyes elváltozási tüneteket, például repedést, megperzselődést vagy

deformációt.

MSZ EN 60598-1 161

12.7. Melegedésvizsgálat, tekintettel a hőre lágyuló műanyagból készült

lámpatestek lámpaműködtető eszközeiben vagy elektronikus eszközeiben

előforduló hibaállapotokra

Ez a vizsgálat csak azokra a hőre lágyuló műanyagházas lámpatestekre vonatkozik,

amelyek nincsenek ellátva a 4.15.2. szakasz szerinti, a hőmérséklettől független

mechanikai tartószerkezettel.

MEGJEGYZÉS: Ez a vizsgálat nem vonatkozik a saját burkolattal rendelkező, az IEC 61558

sorozatnak megfelelő önálló transzformátorokra, és az IEC 61347 sorozatnak megfelelő, saját

burkolattal rendelkező önálló működtetőeszközökre.

12.7.1. A hőmérséklet-érzékelő szabályzó nélküli lámpatestek vizsgálata

12.7.1.1. Fénycsőelőtét(ek)et tartalmazó, legfeljebb 70 W lámpaterhelésű

lámpatestek vizsgálata

Három a lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), és h) pontjában meghatározott

feltételek mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következőket is alkalmazni kell:

A vizsgált előtétet (ez az a lámpatest belsejében lévő előtét, amely a lámpatest

felépítéséből adódóan a legnagyobb hőhatással van a rögzítési pontokra, a felerősítő

felületre és a hozzáférhető részekre) a 32. ábra szerint 4 órára közvetlenül a

névleges feszültség 1,1-szeresére kell kapcsolni (előkészítő időszak).

Ha a lámpatest belsejében egynél több előtétet használnak, ezek közül csak egyet

kell rendellenes állapotban vizsgálni; a többit a névleges feszültség 1,1-szerese

mellett rendeltetésszerűen, az áramkörbe kapcsolt megfelelő lámpákkal kell

működtetni (a vizsgálat végéig).

Az első előkészítő időszakot követően a vizsgált előtét feszültségét a névleges érték

20%-ával meg kell növelni, és 15 percig így kell hagyni. Ha ezalatt az előtét nem

hibásodik meg, akkor a feszültséget 10%-os lépésekben, 15 perces időközökben

ismételten meg kell növelni, amíg az előtét tönkre nem megy.

Ügyelni kell arra, hogy a vizsgálattal nem érintett áramkörök feszültsége a

hibaállapot következtében ne növekedjen (ennek ellenőrzésére az előtét áramát

mérni kell). Az előtét meghibásodása után a lámpatestet hagyni kell a környezeti

hőmérsékletre lehűlni.

MSZ EN 60598-1 162

Az elektronikus előtétekre és a bennük lévő kis tekercsekre ezek a követelmények

nem vonatkoznak.

A W melléklet alternatív módszert tartalmaz e szakasz vizsgálataival szemben. A

referencia módszer a 12.7.1.1. szakasz szerinti.

MEGJEGYZÉS: A meghibásodási vizsgálat elvégzéséhez védelmet kell használni a tápáramkörben,

de ez ne befolyásolja a vizsgálat eredményét.

Mivel a vizsgálat során nagy áramok fordulhatnak elő, a vizsgálati áramkört

megfelelően védeni kell (lásd az előző megjegyzést). Gondoskodni kell arról, hogy a

védelem ne legyen hatással a vizsgálat kimenetelére, és a vizsgálat végén az előtét

menjen tönkre; és arról is gondoskodni kell, hogy ez a meghibásodás az előtét

tekercsének megszakadása miatt következzen be. Lásd a 32. ábrát.

20 A-es (az IEC 60269 szerinti villamos jellemzőkkel rendelkező) biztosító

használható.

A vizsgálat után a lámpatest megtekintésével kell ellenőrizni, hogy az alkatrészek a

helyükön maradtak-e.

A lámpatest burkolatának azok a részei, amelyek az áramütés ellen védenek,

továbbra is nyújtsanak védelmet az aktív részeknek a 8. főfejezet szerinti

szabványos tapintóujjal történő megérintésével szemben.

12.7.1.2. Kisülőlámpás, (70 W-nál nagyobb) fénycsöves, 10 VA-nál nagyobb

teljesítményű transzformátoros lámpatestek vizsgálata

Ezeket a lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), f) és h) pontjában meghatározott

feltételek mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következőket is alkalmazni kell:


rendellenes körülmények között működjék (lásd a 12.5.1. szakasz a) pontját).

Azt az áramkört (azokat az áramköröket) kell kiválasztani, amelyek a legnagyobb

termikus hatást gyakorolják a rögzítési pontra és a megérinthető részekre. A többi

lámpaáramkört rendeltetésszerű feltételek mellett, névleges feszültségről kell

működtetni.

A rendellenes állapotban működő áramkört (áramköröket) a névleges feszültség

vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb feszültségértékének) 0,9, 1,0 és

1,1-szereséről kell működtetni. Az állandósult állapot elérése után meg kell mérni a

MSZ EN 60598-1 163

legnagyobb tekercshőmérsékletet, valamint a rögzítési pontok és a termikus

szempontból leginkább érintett alkatrészek legnagyobb hőmérsékletét. Az

elektronikus előtétekben lévő kis tekercsek hőmérsékletét nem kell mérni.

A környezeti hőmérsékleten és a névleges feszültség (vagy a névleges

feszültségtartomány legnagyobb feszültségének) 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett

mért hőmérsékletekből a lineáris regresszió képletével meg kell határozni a felerősítő

felület és az egyéb hozzáférhető részek hőmérsékletének azt az értékét, ami 350 °C-

os előtét/transzformátor tekercshőmérséklet mellett lép fel. Ha a 0,9-szeres és az

1,1-szeres koordinátáknál a tekercshőmérséklet különbsége 30 K-nél kevesebb,

akkor egy negyedik pontot is fel kell venni, amelynek koordinátái: tekercs ta,

felerősítő felület ta. A hőre lágyuló műanyagon ezután el kell végezni a 13.2.1.

szakasz szerinti golyós nyomópróbát a lineáris regresszióval meghatározott

hőmérsékleten, de legalább 75 °C-on. A benyomódás átmérőjét meg kell mérni, ez

ne legyen 2 mm-nél nagyobb.

1. MEGJEGYZÉS: Ez egy hibaállapotban történő vizsgálat, amelyre a 13.2.1. szakasz 25 °C-os

vizsgálata nem vonatkozik.

2. MEGJEGYZÉS: ta a lámpatest névleges ta értéke.

12.7.1.3. legfeljebb 10 VA teljesítményű, szerkezetileg zárlatbiztos

transzformátoros lámpatestek vizsgálata

A 12.7.1.2. szakasz vizsgálati módszere szerinti meghibásodásos vizsgálatot el kell

végezni a legfeljebb 10 VA teljesítményű transzformátorokon; az első 4 órás időszak

végén a szekunder tekercset rövidre kell zárni.

A zárlati áramot a transzformátor meghibásodásáig kell fenntartani; azokat a saját

burkolattal rendelkező transzformátorokat (pl. tartalékvilágítási inverter), amelyek

bizonyítottan megfelelnek a rájuk vonatkozó biztonsági szabványnak, az e szakasz

szempontjából vizsgálat nélkül megfelelőnek lehet tekinteni.

A vizsgálat után a lámpatest megtekintésével kell ellenőrizni, hogy az alkatrészek a

helyükön maradtak-e.

A lámpatest burkolatának azok a részei, amelyek az áramütés ellen védenek,

továbbra is nyújtsanak védelmet az aktív részeknek a 8. főfejezet szerinti

szabványos tapintóujjal történő megérintésével szemben.

MSZ EN 60598-1 164

Mivel a vizsgálat során nagy áramok fordulhatnak elő, a vizsgálati áramkört

megfelelően védeni kell (lásd a 12.7.1.1 megjegyzését). Gondoskodni kell arról, hogy

a védőeszköz ne legyen hatással a vizsgálat kimenetelére, és a vizsgálat

eredményként létrejöjjön a transzformátor tönkremenetele.

12.7.2. Az előtéten vagy a transzformátoron belül/kívül elhelyezett

hőmérséklet-érzékelő szabályzót tartalmazó lámpatestek vizsgálata

A lámpatestet ehhez a vizsgálathoz a 12.7.1.2. szakasz első három bekezdésében

meghatározottak szerint kell előkészíteni.

A rendellenes állapotban működő áramköröket a tekercsen átfolyó, lassan és

folyamatosan növekvő árammal addig kell terhelni, amíg a hőmérséklet-érzékelő

szabályzó működésbe nem lép.

Az időközök és az áramnövelések olyanok legyenek, hogy amennyire csak a

gyakorlatban lehetséges, hőmérsékleti egyensúly alakuljon ki a tekercshőmérséklet

és a rögzítési pontok, valamint a termikusan leginkább érintett részek hőmérséklete

között. Vizsgálat közben folyamatosan mérni kell a vizsgált helyek legnagyobb

hőmérsékletét.

Kézzel visszaállítható hőkioldókkal felszerelt lámpatestek esetében a vizsgálatot

hatszor kell megismételni, a vizsgálatok között 30 perces szünetet tartva. Minden

30 perces szünet végén a kioldót vissza kell állítani.

Automatikusan visszaálló hőkioldókkal felszerelt lámpatestek esetében a vizsgálatot

a hőmérsékleti egyensúly beálltáig kell folytatni.

A transzformátorokon végzett vizsgálatokra vonatkozóan lásd az IEC 61558-1

15.3.5. szakaszát is. A transzformátorokon kívül elhelyezett hőmérséklet-érzékelő

szabályzókat az IEC 61558-1 20.4., 20.5. és a 20.6. szakasza szerint kell vizsgálni.

A rögzítési pontok, és a termikus szempontból leginkább érintett megérinthető pontok

hőmérsékletét fel kell jegyezni. A hőre lágyuló műanyagon ezután el kell végezni a

13.2.1. szakasz szerinti golyós nyomópróbát a feljegyzett hőmérsékletek

legnagyobbikán, de, de legalább 75°C-on. A benyomódás átmérőjét meg kell mérni,

ez ne legyen 2 mm-nél nagyobb.

1. MEGJEGYZÉS: Ez egy hibaállapotban történő vizsgálat, amelyre a 13.2.1. szakasz vizsgálata és

további 25 °C-os vizsgálata nem vonatkozik.

MSZ EN 60598-1 165

2. MEGJEGYZÉS: A (12.7. szakaszban említett) „rögzítési pontok” egyaránt jelentik az alkatrészek

rögzítési pontjait és a lámpatestnek a felerősítő felülethez kapcsolódó rögzítési pontjait.

3. MEGJEGYZÉS: A (12.7. szakaszban említett) „megérinthető rész” a lámpatest burkolatának külső

felületét jelenti.

4. MEGJEGYZÉS: A 12.7. szakasz követelményei szerint a megérinthető részeken végzett mérések

kizárólag a lámpatest/alkatrész rögzítésére szolgáló részekre, vagy az e szabvány 8. főfejezete

szerinti aktív részek véletlen megérintésével szemben védőgátat jelentő részekre korlátozódnak.

5. MEGJEGYZÉS: A vizsgálat során a hőre lágyuló műanyag alkatrész legmelegebb pontját kell

mérni. Ez pont gyakran a lámpatest burkolatának belső felületén, és nem a külső felületi részeken

található.

6. MEGJEGYZÉS: A 12.7. szakaszban megadott anyaghőmérsékleti határértékek a mechanikai

terhelésnek kitett és a mechanikai terhelés nélküli anyagokra egyaránt vonatkoznak.

7. MEGJEGYZÉS: Az N melléklet alkalmazása során a 4.15. szakasz követelményeit is figyelembe

kell venni.

MSZ EN 60598-1 166

13. FŐFEJEZET: HŐVEL ÉS TŰZZEL SZEMBENI

ELLENÁLLÁS, KÚSZÓÁRAM-SZILÁRDSÁG


E főfejezet a lámpatestek szigetelőanyagból készült, bizonyos részeinek hővel és

tűzzel szembeni ellenállására, valamint kúszóáram-szilárdságára vonatkozó

követelményeket és vizsgálatokat tartalmazza.

A nyomtatott áramköri lapok esetében az IEC 61249 követelményeire kell hivatkozni.

13.2. Hővel szembeni ellenállás

Az áramütés ellen védelmet nyújtó, szigetelőanyagból készült külső részek és az

áramvezető részeket vagy az érintésvédelmi törpefeszültségű részeket helyükön

tartó szigetelőanyagú részek kellően hőállóak legyenek.

A golyós nyomópróbát nem kell alkalmazni a lámpatestek kiegészítő szigetelést

nyújtó, műanyagból készült részeire.

13.2.1. A követelmény teljesülését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni:

A vizsgálatot nem kell elvégezni a kerámiaanyagú részeken vagy a huzalozás

szigetelésén.

A vizsgálatot olyan melegítőszekrényben kell elvégezni, amelynek a hőmérséklete

25 °C ± 5 °C-kal nagyobb a vonatkozó alkatrész 12. főfejezet szerinti

melegedésvizsgálata (rendeltetésszerű működés) során meghatározott üzemi

hőmérsékleténél. A melegítőszekrény hőmérséklete az áramvezető részeket vagy az

érintésvédelmi törpefeszültségű részeket helyükön tartó részek vizsgálata esetén

legalább 125 °C, más részek esetén legalább 75 °C legyen.

A vizsgálandó alkatrész felületét vízszintesen kell elhelyezni, és erre a felületre egy

5 mm átmérőjű acélgolyót kell 20 N erővel rányomni. E vizsgálat céljára alkalmas

készülék a 10. ábrán látható. Ha a vizsgálat során a felület meghajlik, akkor azt a

részt, amelyre a golyó a nyomást gyakorolja, alá kell támasztani.

1 óra eltelte után a golyót a mintáról el kell távolítani, és a mintát 10 másodpercig

hideg vízbe merítve le kell hűteni. Ezután meg kell mérni a benyomódás átmérőjét,

amely ne haladja meg a 2 mm-t.

MSZ EN 60598-1 167

13.3. A lánggal és a meggyulladással szembeni ellenállás

Az áramvezető részeket vagy az érintésvédelmi törpefeszültségű részeket

helyzetükben megtartó, szigetelőanyagú részek, és a villamos áramütés ellen

védelmet nyújtó, szigetelőanyagú külső részek álljanak ellen a lángnak, és ne

gyulladjanak meg.

A kerámiától eltérő anyagok esetében a követelmény teljesülését a 13.3.1. vagy a

13.3.2. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni, amelyik vonatkozik.

13.3.1. Az áramvezető részeket helyzetükben megtartó, szigetelőanyagú részek

legyenek ellenállóak a következő vizsgálatok során:

A vizsgálandó alkatrészeket az IEC 60695-11-5 szerinti tűlángos vizsgálattal kell

ellenőrizni. A vizsgálólángot 10 másodpercig kell alkalmazni a mintának azon a

helyén, ahol a legmagasabb hőmérséklet előfordulása várható. Szükség esetén ezt a

helyet a 12. főfejezet melegedésvizsgálata során kell meghatározni.

Az égés a vizsgálóláng eltávolítása után legfeljebb 30 másodpercig tartson és a

mintából lehulló bármilyen égő csepp ne gyújtsa meg a minta alatt lévő

alkatrészeket, vagy a minta alatt 200 mm ± 5 mm-re vízszintesen kiterített, az ISO

4046-4 4.187. szakasza szerinti selyempapírt.

E szakasz követelményeit nem kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a

lámpatest hatásos védelmet nyújt az égő cseppek lehullása ellen.

13.3.2. Az aktív részeket helyzetükben nem tartó, de az áramütéssel szemben

védelmet nyújtó, szigetelőanyagú részek és az érintésvédelmi törpefeszültségű

részeket helyzetükben tartó, szigetelőanyagú részek legyenek ellenállóak a

következő vizsgálat során:

Az egyes részeket 650 °C-ra felfűtött, nikkel-króm izzóhuzallal végzett vizsgálatnak

kell alávetni. A vizsgálókészülék és a vizsgálati eljárás az IEC 60695-2-10-ben

meghatározottak szerinti legyen.

Az izzóhuzal eltávolítása után a minta bármilyen lángolása vagy izzása

30 másodpercen belül szűnjék meg, és az égő vagy megolvadt cseppek ne gyújtsák

meg a minta alatt 200 mm ± 5 mm-re vízszintesen kiterített, az ISO 4046-4 szabvány

4.187. szakasza szerinti egyrétegű selyempapírt.

MSZ EN 60598-1 168

E szakasz követelményeit nem kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a

lámpatest hatásos védelmet nyújt az égő cseppek lehullása ellen, vagy ha a

szigetelőanyag kerámia.

13.4. Kúszóáram-szilárdság

A normál kivitelű lámpatestek kivételével, a lámpatestek azon szigetelőrészei,

amelyek áramvezető részeket vagy érintésvédelmi törpefeszültségű részeket

helyzetükben megtartanak, vagy ilyen részekkel érintkeznek, elszenesedésnek

ellenálló anyagból készüljenek, kivéve, ha azok por vagy nedvesség ellen védettek.

13.4.1. A követelmény teljesülését a vizsgálati minta három helyén, a következő


A kerámiából készült alkatrészek kivételével a követelmény teljesülését az IEC

60112 szerinti kúszóáram-szilárdsági vizsgálattal kell ellenőrizni, a következők

figyelembevételével:

– Ha a mintadaraboknak nincs legalább 15 mm × 15 mm nagyságú sík felületük,

akkor a vizsgálat csökkentett méretű sík felületen is elvégezhető, ha a vizsgálat

alatt a folyadékcseppek nem folynak le a mintadarabról. A folyadékcseppeket

azonban nem szabad mesterséges módszerekkel a felületen tartani. Kétség

esetén a vizsgálatot ugyanolyan anyagú, azonos gyártási eljárással készült, és

az előírt méretekkel rendelkező, különálló próbadarabon kell elvégezni.

– Ha a mintadarab vastagsága 3 mm-nél kisebb, legalább két mintadarabot kell

egymásra helyezni úgy, hogy együttes vastagságuk legalább 3 mm legyen.

– A vizsgálatot a mintadarab három helyén, vagy három mintadarabon kell

elvégezni.

– Az elektródák (lásd a 11. ábrát) platinából készüljenek és a vizsgálathoz az IEC

60112 szabvány 7.3. szakasza szerinti, A vizsgálóoldatot kell használni.

13.4.2. A mintadarab a PTI 175 ellenőrző feszültségén meghibásodás nélkül álljon

ellen 50 cseppentésnek.

A vizsgálat eredménye nem megfelelő, ha a mintadarab felületén az elektródák

között kialakuló átvezető útvonalon legalább 2 s-ig 0,5 A vagy nagyobb áram folyik,

és ennek következtében a túláramvédelmi relé működésbe lép, vagy ha a

mintadarab a túláramvédelmi relé kioldása nélkül meggyullad.

MSZ EN 60598-1 169

Az IEC 60112-nek az erózió meghatározására vonatkozó 9. fejezetét nem kell

figyelembe venni.

Az IEC 60112 5. fejezetének a felületkezelésre vonatkozó 2. megjegyzését nem

kell figyelembe venni.

MSZ EN 60598-1 170

14. FŐFEJEZET: CSAVAROS CSATLAKOZÓKAPCSOK


E főfejezet a lámpatestekbe beépített, csavaros csatlakozókapcsok követelményeit

tartalmazza. A követelmények a csavaros csatlakozókapcsok minden típusára

vonatkoznak.

A csavaros csatlakozókapcsokra a 12–16. ábra mutat példákat.


14.2.1. Hüvelykapocs (pillar terminal)

Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt furatba vagy üregbe vezetik be, ahol

azt a csavar vagy a csavarok szárának vége alatt szorítják meg. A szorítóerő vagy

közvetlenül a csavar szárának vége által, vagy olyan közbenső szorítóelemen

keresztül fejthető ki, amelyre a nyomóerőt a csavar szárának vége gyakorolja.

Hüvelykapcsokra a 12. ábra mutat példákat.

14.2.2. Csavaros kapocs (screw terminal)

Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt a csavar feje alatt szorítják meg. A

szorítóerőt vagy közvetlenül a csavar feje, vagy közbenső rész, például alátét,

szorítólemez vagy a vezető kicsúszását megakadályozó szerkezeti elem fejtheti ki.

A csavaros kapcsokra a 13. ábra mutat példákat.

14.2.3. Csavaranyás kapocs (stud terminal)

Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt az anya alatt szorítják meg. A

szorítóerőt közvetlenül vagy a megfelelő alakú anya vagy közbenső rész, például

alátét, szorítólemez, vagy a vezető kicsúszását megakadályozó szerkezeti elem

fejtheti ki.

Csavaranyás kapcsokra a 13. ábra mutat példákat.

14.2.4. Nyeregkapocs (saddle terminal)

Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt nyereg alatt szorítják meg két vagy

több csavar, vagy anya alkalmazásával.

Nyeregkapcsokra a 14. ábra mutat példákat.

MSZ EN 60598-1 171

14.2.5. Kábelsarus kapocs (lug terminal)

Olyan csavaros vagy csavaranyás kapocs, amelyet kábelsarunak vagy sínnek

csavarral vagy anyával történő megszorítására alakítottak ki.

Kábelsarus kapcsokra a 15. ábra mutat példákat.

14.2.6. Köpenykapocs (mantle terminal)

Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt a nyílás aljához az anya alatt

megfelelően kialakított alátét, zárt anya esetén központi csap szorítja le, vagy az

anyától a nyomás átvitele – a nyílásban lévő vezetőre – egy azonosan hatékony

elem segítségével történik.

Köpenykapcsokra a 16. ábra mutat példákat.

14.3. Általános követelmények és alapelvek

14.3.1. E követelmények a vezetékek vagy hajlékony zsinórvezetékek rézvezetőinek

csak szorítás általi csatlakoztatására szolgáló, legfeljebb 63 A áramerősségű,

csavarszorítású csatlakozókapcsokra vonatkoznak.

Ezek a követelmények nem zárják ki a 12-16. ábrán mutatott típusoktól eltérő

csatlakozókapcsokat.

14.3.2. A csatlakozókapcsok eltérő kialakításúak és különböző alakúak lehetnek:

ezek többek között felölelik azokat a csatlakozókapcsokat, amelyekben a vezetőt

közvetlenül vagy közvetve a csavar szárának vége alatt rögzítik, azokat a

csatlakozókapcsokat, amelyekben a vezetőt közvetlenül vagy közvetve a csavarfej

alatt rögzítik, azokat a csatlakozókapcsokat, amelyekben a vezetőt közvetlenül vagy

közvetve a csavaranya alatt rögzítik, és azokat a csatlakozókapcsokat is, amelyeket

kizárólag kábelsarukkal vagy sínekkel történő használatra terveztek.

E követelmények alkalmazásához az alapelveket a 14.3.2.1–14.3.2.3. szakasz

tartalmazza.

14.3.2.1. A csatlakozókapcsok alapvetően csak egyetlen vezető rögzítésére

szolgálnak, bár az egyes csatlakozókapcsok által rögzítendő vezetők széles

tartományának tulajdoníthatóan, a csatlakozókapcsok néhány esetben alkalmasak

lehetnek két olyan vezető rögzítésére is, amelyek névleges keresztmetszete azonos.

Ebben az esetben a vezetők együttes keresztmetszete kisebb legyen annál a

MSZ EN 60598-1 172

legnagyobb keresztmetszetnél, amelynek befogadására a csatlakozókapcsot

tervezték.

A csatlakozókapcsok bizonyos típusai, főleg a hüvelykapcsok és a köpenykapcsok,

alkalmazhatók felfűzve történő szerelésre is, ha azonos vagy különböző névleges

keresztmetszetű, illetve szerkezetű, két vagy több vezetőt kell csatlakoztatni. Ilyen

esetekben az ebben a szabványban előírt kapocsnagyságok nem mindig

alkalmazhatók.

14.3.2.2. A csatlakozókapcsok általában a vezető különleges előkészítése nélkül is

alkalmasak a vezetékek és a hajlékony zsinórvezetékek csatlakoztatására, de

bizonyos esetekben beavatkozás szükséges a kábelsaruval történő csatlakoztatás

vagy a sínhez történő csatlakoztatás megvalósításához.

14.3.2.3. A csatlakozókapcsokra olyan számozási rendszert fogadtak el, amely a

csatlakozókapocs által befogadható vezetők névleges keresztmetszetein alapul. E

besorolási rendszer szerint minden csatlakozókapocs alkalmas az IEC 60227-ben

vagy az IEC 60245-ben megadott névleges keresztmetszet-tartományon belüli

vezetők három egymást követő méretének befogadására.

Egy kivétellel a vezetők mérete minden tartományon belül, a csatlakozókapocs

nagyságának növekedésével, egy mérettel nagyobb lesz.

Az egyes csatlakozókapcsokhoz megállapított vezetők névleges keresztmetszeteit a

14.1. táblázat adja meg, amely azt a legnagyobb vezetőátmérőt is tartalmazza,

amelyet minden egyes csatlakozókapocs képes befogadni.

A csatlakozókapcsok a megadott névleges tartománynál kisebb keresztmetszetű

vezetők rögzítésére is használhatók, ha a vezető rögzítése kellő nagyságú szorítóerő

alkalmazásával történik a megfelelő villamos és mechanikai összeköttetés

biztosításához.

14.1. táblázat: A kapocsnagyságok szerinti névleges vezető-keresztmetszetek

Hajlékony vezetők Merev vezetők, tömör vagy sodrott

Kapocs-nagyság Névleges

keresztmetszetek mm2

Legnagyobb vezetőátmérő

mm

Névleges keresztmetszetek

mm2

Legnagyobb vezetőátmérő

mm

0 a 0,5 0,75 1 1,45 – – – –

MSZ EN 60598-1 173

1 b 0,75 1 1,5 1,73 0,75 1 1,5 1,45

2 1 1,5 2,5 2,21 1 1,5 2,5 2,13

3 1,5 2,5 4 2,84 1,5 2,5 4 2,72

4 c 2,5 4 6 3,87 2,5 4 6 3,34

5 2,5 4 6 4,19 4 6 10 4,32

6 4 6 10 5,31 6 10 16 5,46

7 6 10 16 6,81 10 16 25 6,83

a Merev vezetőkhöz nem alkalmas. 0,4 mm2 keresztmetszetű hajlékony vezetőkhöz alkalmas (lásd az 5.3.1. szakaszt).

b 0,5 mm2 névleges keresztmetszetű hajlékony vezetőkhöz is alkalmas, ha a vezető vége önmagához vissza van hajlítva.

c Néhány különleges szerkezetű, 6 mm2 névleges keresztmetszetű hajlékony vezetőhöz nem alkalmas.

14.3.3. A csatlakozókapocs tegye lehetővé a 14.2. táblázatban megadott névleges

keresztmetszetű rézvezetők megfelelő csatlakoztatását és a vezetőtér legalább olyan

méretű legyen, ahogy azt a 12., 13., 14. vagy a 16. ábra megadja, amelyik megfelelő.

Ezek a követelmények nem vonatkoznak a kábelsarus kapcsokra.

14.2. táblázat: A legnagyobb áram szerinti névleges vezető-keresztmetszetek

Hajlékony vezetők Merev vezetők tömör vagy sodrott

A kapcson átfolyó legnagyobb áram

A

Névleges kereszt-metszetek a

mm2

Kapocs-nagyság

Névleges kereszt-metszetek a

mm2

Kapocs-nagyság

2 0,4 0 – –

6 0,5 – 1 0 0,75 – 1,5 1

10 0,75 – 1,5 1 1 – 2,5 2

16 1 – 2,5 2 1,5 – 4 3

20 1,5 – 4 3 1,5 – 4 3

25 1,5 – 4 3 2,5 – 6 4

32 2,5 – 6 4 vagy 5 b 4 – 10 5

40 4 – 10 6 6 – 16 6

63 6 – 16 7 10 – 25 7

MSZ EN 60598-1 174

a Ezek a követelmények nem vonatkoznak azokra a csatlakozókapcsokra, amelyeket a lámpatestek különböző alkatrészeinek olyan vezetékekkel vagy zsinórvezetékkel történő összekötésére alkalmaznak, amelyek nem felelnek meg az IEC 60227-nek vagy az IEC 60245-nek, ha e szabvány egyéb követelményei teljesülnek.

b A 4-es nagyságú csatlakozókapcsok nem alkalmasak néhány különleges szerkezetű, 6 mm2 névleges keresztmetszetű, hajlékony vezetőhöz, ezért ilyen esetekben 5-ös nagyságú csatlakozókapcsot kell alkalmazni.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és az előírt legkisebb és

legnagyobb keresztmetszetű vezetők bekötésével kell ellenőrizni.

14.3.4. A csatlakozókapcsok tegyék lehetővé a vezetők megfelelő csatlakoztatását.

A követelmény teljesülését a 14.4. szakasz összes vizsgálatának elvégzésével kell

ellenőrizni.

14.4. Mechanikai vizsgálatok

14.4.1. A hüvelykapcsok esetében a szorítócsavar és a teljesen bedugott vezető

vége közötti távolság legalább a 12. ábrán megadott értékű legyen.

A szorítócsavar és a vezető vége közötti legkisebb távolság csak azokra a

hüvelykapcsokra vonatkozik, amelyeken keresztül a vezető nem tud áthaladni.

A köpenykapcsok esetében a kapocs rögzített része és a kapocsba teljesen bedugott

vezető vége közötti távolság legalább a 16. ábrán megadott értékű legyen.

A követelmény teljesülését, a 14.2. táblázatban megadott legnagyobb

keresztmetszetű tömör vezető teljes behelyezése és rögzítése után, méréssel kell

ellenőrizni.

14.4.2. A csatlakozókapcsok kialakítása vagy elhelyezése olyan legyen, hogy se a

tömör vezető, se a sodrott vezető elemi szála ne tudjon kicsúszni a rögzítőcsavarok

vagy a csavaranyák meghúzása közben.

E követelmény nem vonatkozik a kábelsarus kapcsokra.

A kizárólag a (külső) kiépített vezetékhez történő állandó csatlakoztatásra tervezett,

helyhez kötött lámpatestek esetében e követelmény csak a tömör vagy merev,

sodrott vezetők használatára vonatkozik. A vizsgálatot merev, sodrott vezetőkkel kell

elvégezni.


MSZ EN 60598-1 175

A csatlakozókapcsokba a 14.3. táblázatban megadott szerkezetű vezetőt kell

bekötni.

14.3. táblázat: A vezetők szerkezete

A sodratban lévő elemi szálak száma és névleges átmérője

(n × mm) Kapocsnagyság

Hajlékony vezetők Merev, sodrott vezetők

0 32 × 0,20 –

1 30 × 0,25 7 × 0,50

2 50 × 0,25 7 × 0,67

3 56 × 0,30 7 × 0,85

4 84 × 0,30 7 × 1,04

5 84 × 0,30 7 × 1,35

6 80 × 0,40 7 × 1,70

7 126 × 0,40 7 × 2,14

A csatlakozókapocsba való bedugás előtt a merev vezetők elemi szálait ki kell

egyenesíteni, a hajlékony vezetők elemi szálait pedig egy irányba úgy kell

megcsavarni, hogy megközelítőleg 20 mm hosszon egy teljes, egyenletes

elcsavarodás jöjjön létre.

A vezetőt a csatlakozókapocsba az előírt legkisebb távolságra, vagy ha nincs előírt

távolság, akkor addig kell bedugni, amíg az a csatlakozókapocs hátsó oldalán éppen

ki nem áll. A vezető helyzete olyan legyen, amely a leginkább elősegíti az elemi szál

kicsúszását. Ezután a rögzítőcsavart a 14.4. táblázat megfelelő oszlopában

megadott nyomaték kétharmadával meg kell húzni.

A hajlékony vezetők esetében a vizsgálatot meg kell ismételni egy olyan új, másik

vezetővel is, amelynek elemi szálai a korábban említett módon, de ellentétes

irányban vannak megcsavarva.

Vizsgálat közben a vezető egyetlen elemi szála se csússzon ki a rögzítőelem és az

oldalirányú kicsúszást megakadályozó szerkezeti rész közötti résen.

14.4.3. Az 5-ös kapocsnagyságig bezárólag a csatlakozókapcsok tegyék lehetővé a

vezető különleges előkészítés nélküli csatlakoztatását.

MSZ EN 60598-1 176

E követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.

MEGJEGYZÉS: A „különleges előkészítés” kifejezés a vezető elemi szálainak kiegészítő ónozását,

kábelsaruk alkalmazását, szemek hajlítását stb. jelenti, azonban nem tartozik ide a vezető

újraformázása a csatlakozókapocsba való bevezetése előtt, vagy a sodrott vezető megcsavarása a

vezetővég egyesítése céljából.

A hajlékony vezető előónozott elemi szálainak melegítés útján, további ón alkalmazása nélkül történő

egyesítése nem tekinthető különleges előkészítésnek.

14.4.4. A csatlakozókapcsok megfelelő mechanikai szilárdságúak legyenek.

A vezetők megszorítására szolgáló csavarok és anyák ISO metrikus menetűek

legyenek. A külső huzalozás csatlakozókapcsai ne szolgáljanak semmilyen más

alkatrész rögzítésére, azzal a kivétellel, hogy azok belső vezetőket is rögzíthetnek,

ha ezek elhelyezkedése kizárja saját elmozdulásukat a külső vezetők

csatlakoztatása során.

A csavarok ne legyenek olyan fémből, amely lágy vagy deformálódásra hajlamos,

mint például a cink vagy az alumínium.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 14.3.3., 14.4.6., 14.4.7. és a 14.4.8.

szakasz vizsgálataival kell ellenőrizni.

14.4.5. A csatlakozókapcsok korrózióállóak legyenek.

A követelmény teljesülését a 4. főfejezet szerinti korrózióállósági vizsgálattal kell

ellenőrizni.

14.4.6. A csatlakozókapcsokat a lámpatesthez vagy a sorozatkapocshoz kell

rögzíteni, vagy más módon helyzetében meg kell tartani. A rögzítőcsavarok vagy

csavaranyák meghúzása vagy lazítása során a csatlakozókapcsok ne mozduljanak

el, a belső huzalozás ne legyen feszítésnek kitéve, valamint a kúszóáramutak és

légközök ne csökkenjenek a 11. főfejezetben előírt értékek alá.

Ezek a követelmények nem jelentik azt, hogy a csatlakozókapcsok kialakítása

megakadályozza azok elfordulását vagy elmozdulását, de minden mozgást kellő

mértékben korlátozni kell annak érdekében, hogy e szabvány követelményei

teljesüljenek.

A kiöntőanyag vagy műgyanta alkalmazása csak akkor tekinthető megfelelő

védelemnek a csatlakozókapocs lazulásával szemben, ha a kiöntőanyag vagy

MSZ EN 60598-1 177

műgyanta a rendeltetésszerű használat során nincs mechanikai igénybevételnek

kitéve, és hatásosságukat nem befolyásolja károsan az a hőmérséklet, amelyet a

csatlakozókapocs a 12. főfejezet szerinti legkedvezőtlenebb körülmények között elér.

E követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és a következő vizsgálattal kell

ellenőrizni:

A csatlakozókapocsba a 14.2. táblázatban megadott legnagyobb névleges

keresztmetszetű, merev rézvezetőt kell behelyezni. A csavarokat és csavaranyákat

alkalmas vizsgáló-csavarhúzóval vagy csavarkulccsal ötször kell meghúzni és

meglazítani a 14.4. táblázat megfelelő oszlopában vagy a 12., 13., 14., 15. vagy a

16. ábra megfelelő táblázatában megadott nyomatékértékek közül a nagyobbik

értékű nyomatékkal.

14.4. táblázat: Csavarokra és csavaranyákra vonatkozó nyomatékértékek

Nyomaték Nm

Névleges menetátmérő

mm I. II. III. IV. V.

2,8-ig bezárólag 0,2 – 0,4 0,4 –

2,8 felett 3,0-ig bezárólag 0,25 – 0,5 0,5 –



3,6 felett 4,1-ig bezárólag 0,7 1,2 1,2 1,2 1,2



5,3 felett 6,0-ig bezárólag – 1,8 2,5 3,0 3,0



10,0 felett 12,0-ig bezárólag – 4,0 – – 8,0

12,0 felett 15,0-ig bezárólag – 5,0 – – 10,0

A vezetőt a csavar vagy a csavaranya minden meglazítása után meg kell mozgatni.

MSZ EN 60598-1 178

Az I. oszlop olyan fej nélküli csavarokra vonatkozik, amelyek a csavar meghúzásakor

nem állnak ki a furatból, továbbá olyan egyéb csavarokra is, amelyek nem húzhatók

meg a csavar átmérőjénél szélesebb pengéjű csavarhúzóval.

A II. oszlop a zárt anyás köpenykapcsok olyan csavaranyáira vonatkozik, amelyeket

csavarhúzóval húznak meg.

A III. oszlop olyan egyéb csavarokra vonatkozik, amelyeket csavarhúzóval húznak

meg.

A IV. oszlop olyan csavarokra és a köpenykapcsok anyáitól eltérő, olyan

csavaranyákra vonatkozik, amelyeket a csavarhúzótól eltérő eszközzel húznak meg.

Az V. oszlop azoknak a köpenykapcsoknak a csavaranyáira vonatkozik, amelyek

esetében a csavaranyát a csavarhúzótól eltérő eszközzel húzzák meg.

Ha a csavarnak a csavarhúzóval való meghúzáshoz horonnyal ellátott hatlapú feje

van és a III. és a IV. oszlop értékei különböznek, akkor a vizsgálatot kétszer kell

elvégezni, először a IV. oszlopban megadott nyomatékot a hatlapú fejre alkalmazva,

majd ezután egy másik mintakészleten a III. oszlopban megadott nyomatékot

csavarhúzó útján kifejtve. Ha a III. és a IV. oszlop értékei azonosak, a vizsgálatot

csak csavarhúzóval kell elvégezni.

A vizsgálat folyamán a csatlakozókapcsok ne lazuljanak meg, és ne lépjen fel olyan

károsodás, például a csavarok törése vagy a fejhornyok, menetek, alátétek vagy

kengyelek rongálódása, amely a csatlakozókapcsok további használatát károsan

befolyásolja.

Köpenykapcsok esetén a jellemző névleges átmérő a horonnyal ellátott menetes

csap átmérője. A vizsgáló-csavarhúzó pengéjének alakja illeszkedjen a vizsgálandó

csavar fejéhez. A csavarokat és a csavaranyákat nem szabad lökésszerűen,

rántásokkal meghúzni.

14.4.7. A csatlakozókapcsok a vezetőt fémfelületek között, megbízhatóan szorítsák

meg.

Kábelsarus kapcsok esetén a kapocs rugós alátéttel vagy azzal legalább

egyenértékű lazulás elleni biztosítással legyen ellátva, és a rögzítőtéren belüli felület

sima legyen.

MSZ EN 60598-1 179

Köpenykapcsok esetén a megbízható érintkezés érdekében a vezető számára

kialakított tér alját enyhén le kell kerekíteni.

A követelmény teljesülését megtekintéssel és a következő vizsgálattal kell

ellenőrizni:

A csatlakozókapcsokba a 14.2. táblázatban megadott legkisebb és legnagyobb

névleges keresztmetszetű merev vezetőket kell bekötni, a kapocscsavaroknak a

14.4. táblázat megfelelő oszlopában megadott nyomaték kétharmadával történő

meghúzásával.

Ha a csavarnak horonnyal ellátott hatlapú feje van, akkor arra a 14.4. táblázat III.

oszlopában megadott érték kétharmadával egyenlő nyomatékot kell alkalmazni.

Ezt követően mindegyik vezetőt a 14.5. táblázatban, N-ban megadott értékű

húzóerőnek kell alávetni. A húzóerőt hirtelen rántások nélkül, a vezető számára

kialakított tér hossztengelyének irányában, 1 percig kell kifejteni.

14.5. táblázat: A vezetőre ható húzóerők

Kapocsnagyság 0 1 2 3 4 5 6 7

Húzóerő (N) 30 40 50 50 60 80 90 100

A vizsgálat során a vezető észrevehetően ne mozduljon el a kapocsban.

14.4.8. A csatlakozókapcsok úgy szorítsák meg a vezetőt, hogy az jelentősen ne

károsodjon.

A követelmény teljesülését a 14.2. táblázatban megadott legkisebb és legnagyobb

névleges keresztmetszetű vezetők egyszeri bekötése és bontása után, a vezetők

megtekintésével kell ellenőrizni. A vezető rögzítésére alkalmazott nyomaték a 14.4.

táblázatban megadott érték kétharmadával legyen egyenlő.

Ha a csavarnak horonnyal ellátott hatlapú feje van, akkor az alkalmazott nyomaték a

14.4. táblázat IV. oszlopában megadott érték kétharmadával legyen egyenlő.

Megjegyzés: A vezetők jelentősen károsodtak, ha mély vagy éles benyomódások láthatók rajtuk.

MSZ EN 60598-1 180

15. FŐFEJEZET: CSAVAR NÉLKÜLI

CSATLAKOZÓKAPCSOK ÉS VILLAMOS KÖTÉSEK


E főfejezet a külső huzalozásnak a lámpatestbe való bekötésére és a belső

huzalozás legfeljebb 2,5 mm2 keresztmetszetű tömör vagy sodrott rézvezetőinek a

lámpatesten belüli rögzítésére szolgáló, csavar nélküli csatlakozókapcsok és

villamos kötések követelményeit tartalmazza.

A csavar nélküli csatlakozókapcsokra és villamos kötésekre néhány példát a 17., a

18. és a 19. ábra mutat. További példák az IEC 61210-ben találhatók.


15.2.1. Csavar nélküli csatlakozókapcsok (screwless terminals)

Villamos áramkörökben csavarok nélkül, mechanikus eszközökkel történő

csatlakozások létrehozásához szükséges alkatrészek.

15.2.2. Nem bontható kötések (permanent connections)

Olyan kötések, amelyeket ugyanazzal a vezetővel csak egyszer lehet megvalósítani

(például huzalrácsavarás vagy huzalsajtolás).

15.2.3. Bontható kötések (non-permanent connections)

Olyan kötések, amelyek lehetővé teszik a vezetékszerelvények vagy a vezetők

többszöri csatlakoztatását és bontását (például a tűs vagy lapos, és a rátolható

csatlakozók vagy egyes rugós típusú csatlakozókapcsok).

15.2.4. Vezetékszerelvények (lead assemblies)

Olyan vezetők, amelyek rendszerint nem bontható kötéssel, kiegészítő

alkatrészekkel vannak felszerelve.

15.2.5. Előkészítés nélküli vezetők (non-prepared conductors)

Különleges előkészítés vagy kiegészítő alkatrészek nélküli vezetők. A vezető

felfedésére azonban a szigetelés eltávolítható.

MEGJEGYZÉS: A „különleges előkészítés” kifejezés a vezető elemi szálainak kiegészítő ónozását,

kábelsaruk, lapos és rátolható csatlakozók alkalmazását, szemek hajlítását stb. jelenti, azonban nem

MSZ EN 60598-1 181

tartozik ide a vezető újraformázása a csatlakozókapocsba való bevezetése előtt, vagy a sodrott

vezető megcsavarása a vezetővég egyesítése céljából.

A hajlékony vezető előónozott elemi szálainak melegítés útján, további ón alkalmazása nélkül történő

egyesítése nem tekinthető különleges előkészítésnek.

15.2.6. Vizsgálati áram (test current)

A csatlakozókapocsra vagy a kötésre a gyártó által megadott áram. Ha a

csatlakozókapcsok valamely alkatrésznek a részei, akkor a vizsgálati áram az

alkatrész névleges árama legyen.

15.3. Általános követelmények

15.3.1. A csatlakozókapcsok vagy kötések áramvezető részeit a következő anyagok

egyikéből kell készíteni:

– réz;

– legalább 58% rezet tartalmazó ötvözet hidegen alakított alkatrészekhez vagy

legalább 50% rezet tartalmazó ötvözet egyéb alkatrészekhez;

– olyan egyéb fém, amely a korrózióval szembeni ellenállás és a mechanikai

tulajdonságok szempontjából nem rosszabb a réznél.

15.3.2. A csatlakozókapcsok és kötések kellő nyomóerővel úgy szorítsák meg a

vezetőt, hogy az jelentősen ne károsodjon.

A vezetőt fémfelületek között kell megszorítani. A legfeljebb 2 A névleges áramú

áramkörökhöz azonban a csatlakozókapcsok tartalmazhatnak egy nemfémes

felületet is, ha a 15.3.5. szakasz követelményei teljesülnek.

A szigetelést átszúró csatlakozókapcsok vezetékág-csatlakozás létrehozására csak,

lámpatestek érintésvédelmi törpefeszültségű áramköreiben, vagy egyéb

lámpatestekben nem bontható és nem újrahuzalozható kötésekként fogadhatók el.

MEGJEGYZÉS: A vezetők jelentősen károsodtak, ha mély vagy éles benyomódások láthatók rajtuk.

15.3.3. A csatlakozókapcsok kialakítása olyan legyen, hogy a vezetőnek a kapocsba

történő megfelelő behelyezése után a vezető végének további benyomódását egy

végelzáró akadályozza meg.

MSZ EN 60598-1 182

15.3.4. A csatlakozókapcsok legyenek alkalmasak „előkészítés nélküli” vezetők

befogadására, a vezetékszerelvényekhez használt csatlakozókapcsokat kivéve (lásd

a 15.2.5. szakaszt).

A 15.3.2., 15.3.3. és a 15.3.4. szakasz szerinti követelmények teljesülését a

csatlakozókapcsok vagy a kötések megtekintésével kell ellenőrizni, a megfelelő

vezetőkkel történő felszerelés és a 15.6.2. vagy a 15.9.2. szakasz szerinti melegítési

vizsgálatok után.

15.3.5. A villamos csatlakozások úgy legyenek kialakítva, hogy a jó villamos vezetést

biztosító érintkezőnyomás átvitele csak kerámián, tiszta csillámon vagy olyan

anyagon keresztül történjen, amelynek tulajdonságai ezekkel legalább

egyenértékűek, hacsak nincs a fémrészekben kellő rugalmasság a szigetelőanyag

esetleges alakváltozásának kiegyenlítésére (lásd a 17. és a 18. ábrát).

15.3.6. Egyértelmű legyen, hogy milyen módon kell megvalósítani a vezetőnek a

rugós típusú, bontható, csavar nélküli csatlakozókapocsba való bekötését, valamint

abból való bontását.

A vezető bontása a vezetőre alkalmazott húzáson kívül más műveletet is igényeljen,

és olyan legyen, hogy azt kézzel, vagy egyszerű, általában hozzáférhető eszközzel

lehessen megvalósítani.

15.3.7. A több vezető csatlakoztatására alkalmas rugós csatlakozókapcsok az egyes

vezetőket egymástól függetlenül rögzítsék.

A bontható kötésekhez kialakított csatlakozókapcsok tegyék lehetővé a vezetők

egyszerre történő vagy egyenkénti bontását.

15.3.8. A csatlakozókapcsokat megfelelő módon rögzíteni kell a készülékhez vagy

egy sorozatkapocshoz, vagy más módon helyzetükben meg kell tartani. A

csatlakozókapcsok nem lazulhatnak meg a vezetők csatlakoztatásakor vagy

bontásakor.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, és kétség esetén a 15.5. vagy a 15.8.

szakasz szerinti mechanikai vizsgálatok elvégzésével kell ellenőrizni. A vizsgálat

során a csatlakozókapcsok ne lazuljanak meg és ne lépjen fel olyan károsodás,

amely a kapcsok további használatát befolyásolja.

MSZ EN 60598-1 183

Az előző követelmények nemcsak a készülékekhez rögzített, hanem a külön szállított

csatlakozókapcsokra is vonatkoznak. A kiöntőanyaggal történő rögzítés, egyéb

rögzítőeszköz nélkül, nem tekinthető megfelelőnek. Az önkeményedő műgyanták

azonban használhatók olyan csatlakozókapcsoknak a rögzítésére, amelyek a

rendeltetésszerű használatban nincsenek kitéve csavaró igénybevételnek.

15.3.9. A csatlakozókapcsok és kötések álljanak ellen a rendeltetésszerű

használatban előforduló mechanikai, villamos és termikus igénybevételeknek.

A követelmény teljesülését a 15.5., 15.6., 15.8. vagy a 15.9. szakasz szerinti

vizsgálatokkal kell ellenőrizni, amelyik vonatkozik.

15.3.10. A gyártóknak közölniük kell annak a vezetőnek a méretét vagy méreteit,

amelyhez az alkatrészt tervezték, és a vezető típusát is, például hogy tömör vagy

sodrott.

15.4. Általános vizsgálati előírások

15.4.1. A minták előkészítése

A lámpatesten belüli csatlakozókapcsok vagy kötések vizsgálata előtt, ha vonatkozik,

a lámpatesten el kell végezni a 9. főfejezet szerint a " Por, szilárd testek és

nedvesség behatolása elleni védelem" vizsgálatát.

15.4.2. Vizsgálóvezetők

A vizsgálatokat a gyártó által ajánlott típusú és méretű rézvezetőkkel kell elvégezni.

Ha többféle vezető használható, a vizsgálathoz a legkisebbet és a legnagyobbat kell

kiválasztani.

15.4.3. Többvezetős csatlakozókapcsok

Azokat a csavar nélküli csatlakozókapcsokat, amelyek több vezető egyidejű

csatlakoztatására is alkalmasak, a gyártó által meghatározott számú vezetővel kell

vizsgálni.

15.4.4. Többutas csatlakozókapcsok

A kapocs-csoportban vagy kapocslécben, például egy előtét sorozatkapcsában lévő

minden egyes csatlakozókapcsot különálló mintaként lehet kezelni.

15.4.5. Vizsgálati mennyiség

MSZ EN 60598-1 184

A 15.5–15.8. szakaszban meghatározott vizsgálatokat négy csatlakozókapcson

(vagy kötésen) kell elvégezni. Legalább három csatlakozókapocs feleljen meg a

követelményeknek. Ha egy csatlakozókapocs nem felel meg, akkor további négy

kapcsot kell vizsgálni és ezek mindegyikének meg kell felelnie a követelményeknek.

A 15.9. szakaszban meghatározott vizsgálatokat tíz csatlakozókapcson kell

elvégezni.

15.5. A belső huzalozás csatlakozókapcsai és kötései

15.5.1. Mechanikai vizsgálatok

A csatlakozókapcsoknak és kötéseknek megfelelő mechanikai szilárdsága legyen.

A követelmény teljesülését a 15.5.1.1. és a 15.5.1.2. szakasz szerinti vizsgálatokkal

kell ellenőrizni.

15.5.1.1. Bontható kötések

A csatlakozókapcsok (vagy kötések) mechanikai szilárdságát négy

csatlakozókapocsból álló készleten kell ellenőrizni. Ha a lámpatesten belüli

csatlakozókapcsok nem azonos kialakításúak, akkor mindegyik kialakítás négy

kapcsát tartalmazó készleten kell a vizsgálatot elvégezni.

Ezt a vizsgálatot csak azokra az alkatrészekre kell alkalmazni, amelyeken a

felhasználó az üzembe helyezés előtt szerelést végezhet a lámpatest teljes

összeállítása céljából.

15.5.1.1.1. Rugós típusú csatlakozókapcsok esetén (lásd a 18. ábrát) a vizsgálatot a

gyártó által előírt méretű tömör rézvezetővel vagy vezetőkkel kell elvégezni. Ha

többféle vezető használható, a vizsgálathoz a legkisebbet és a legnagyobbat kell

kiválasztani.

A négy csatlakozókapocs közül kettőt a legkisebb keresztmetszetű vezetőkkel, a

fennmaradó másik kettőt pedig a legnagyobb keresztmetszetűekkel kell vizsgálni. A

vezetőket mindegyik csatlakozókapocsnál ötször kell csatlakoztatni és bontani.

Az első négy csatlakoztatáshoz minden alkalommal új vezetőket kell használni. Az

ötödik csatlakoztatás esetében ugyanazt a vezetőt kell használni, mint a negyedik

csatlakoztatás során, és a vezetőt ugyanazon a helyen kell megszorítani. Minden

csatlakoztatáskor a vezetőket ütközésig kell benyomni a csatlakozókapcsokba.

MSZ EN 60598-1 185

Ha a csatlakozókapocs sodrott vezetőkhöz is alkalmas, akkor további vizsgálatot kell

végezni egy merev, sodrott rézvezetővel. Ha azonban többféle vezető is

használható, akkor a vizsgálathoz a legkisebb és a legnagyobb keresztmetszetű

vezetőket kell kiválasztani. Minden vezetőt csak egyszer szabad kitenni a tömör

rézvezetőkkel történő vizsgálat esetében már használt, megfelelő

csatlakozókapoccsal végzett, csatlakoztatási és bontási műveletnek.

Az utolsó csatlakoztatás után mindegyik vezetőt 4 N erővel történő

húzásvizsgálatnak kell alávetni.

15.5.1.1.2. A tűs vagy lapos és a rátolható típusú csatlakozókat is 4 N erővel történő

húzásvizsgálatnak kell alávetni.

A húzást hirtelen rántások nélkül, 1 percig kell a vezető vagy vezetékszerelvény

használati vagy behelyezési irányával ellentétes irányban alkalmazni.

A vizsgálat alatt a vezető vagy a vezetékszerelvény ne jöjjön ki a

csatlakozókapocsból, és se a csatlakozókapocs, se a vezető vagy a

vezetékszerelvény ne essen át olyan változáson, amely a további használatukat

károsan befolyásolja.

A vezető vagy a vezetékszerelvény használatához vagy behelyezéséhez szükséges

legnagyobb erő ne haladja meg az 50 N-t, és a tűs vagy lapos valamint a rátolható

típusú csatlakozók esetében a bontáshoz szükséges erő se lépje túl ezt az értéket.

15.5.1.2. Nem bontható kötések

A kötés teljes mértékben maradjon hatásos a vezetők behelyezési irányával

ellentétes irányú, 20 N húzóerő 1 percig tartó alkalmazása során.

Bizonyos esetekben az erő megfelelő alkalmazásához különleges szerszámra lehet

szükség (például a huzalrácsavarásos csatlakozókapcsok esetében).

A többvezetős csatlakozókapcsokat az előző erőnek minden vezetőre való

egyenkénti alkalmazása mellett kell vizsgálni.

15.6. Villamos vizsgálatok

A csatlakozókapcsok és a kötések megfelelő villamos működést biztosítsanak.

A követelmény teljesülését a 15.6.1. és a 15.6.2. szakasz vizsgálataival kell

ellenőrizni.

MSZ EN 60598-1 186

15.6.1. Az átmeneti ellenállás vizsgálata

A csatlakozókapcsok (vagy kötések) villamos működését négy csatlakozókapocsból

álló készleten kell ellenőrizni. Ha a lámpatesten belüli csatlakozókapcsok nem

azonos kialakításúak, akkor mindegyik kialakítás négy csatlakozókapcsát tartalmazó

készleten kell a vizsgálatot elvégezni.

15.6.1.1. Rugós típusú csatlakozókapcsok esetén a 15.6.1.3. szakasz szerinti

vizsgálatot négy, szigeteletlen, tömör rézvezetővel kell elvégezni.

Ha többféle vezető használható, akkor két csatlakozókapcsot a legkisebb

keresztmetszetű vezetőkkel, a fennmaradó másik kettőt pedig a legnagyobb

keresztmetszetű vezetőkkel kell vizsgálni.

15.6.1.2. A tűs vagy lapos és a rátolható típusú csatlakozókapcsok esetében a

15.6.1.3. szakasz szerinti vizsgálatot vezetékszerelvényekkel kell elvégezni.

15.6.1.3. A vezetőjével felszerelt mindegyik csatlakozókapcsot a vizsgálati árammal

(váltakozó vagy egyenárammal) kell terhelni, majd 1 óra múlva, a vizsgálati

áramterhelés további fenntartása mellett, meg kell mérni a csatlakozókapcson

keresztüli feszültségesést. A mérési pontok a lehető legközelebb essenek ahhoz az

érintkezési ponthoz, amelynek a feszültségesését mérjük.. A mért feszültségesés ne

haladja meg a 15 mV-ot.

Az egyes csatlakozásokhoz vagy érintkezési pontokhoz tartozó feszültségesést

külön-külön kell értékelni; például a vezetőnek a rátolható csatlakozóhüvelyhez

történő csatlakozását, a rátolható csatlakozóhüvelynek a csaphoz történő

csatlakozásától függetlenül kell figyelembe venni.

Két, egymástól szét nem választható csatlakozás együttesen mért teljes

feszültségesése ne haladja meg az ebben a szakaszban megadott érték kétszeresét.

15.6.2. Melegítési vizsgálatok

15.6.2.1. A legfeljebb 6 A névleges áramú csatlakozókapcsokat (vagy kötéseket)

áramterhelés nélkül 25 ciklusból álló öregítési vizsgálatnak kell alávetni. Minden

ciklus 30 perces, a nagyobb értéket figyelembe vevő, T ± 5 °C vagy 100 ± 5 °C

hőmérsékleten való tartásból, és az ezt követő 15 °C és 30 °C közötti hőmérsékletre

történő hűlési szakaszból álljon. A 6 A feletti névleges áramú csatlakozókapcsokat

(vagy kötéseket) 100 ilyen ciklusból álló öregítési vizsgálatnak kell alávetni.

MSZ EN 60598-1 187

MEGJEGYZÉS: A T hőmérséklet a T-jelölésű alkatrészek, például a lámpafoglalatok legnagyobb

névleges hőmérsékletét jelöli.

15.6.2.2. A feszültségesést ismét meg kell mérni minden egyes csatlakozókapcson:

a) a 10. és a 25. ciklus után, a legfeljebb 6 A névleges áramú csatlakozókapcsok

esetében;

b) az 50. és a 100. ciklus után, a 6 A feletti névleges áramú csatlakozókapcsok

esetében.

Ha a csatlakozókapcsok feszültségesése a két eset egyikénél sem haladja meg

50%-nál nagyobb mértékben ugyanazon csatlakozókapcson a 15.6.1. szakasz

szerint mért feszültségesési értékeket, vagy ha a feszültségesés növekedése 2 mV-

nál kisebb, akkor a csatlakozókapcsok megfelelnek a követelménynek.

Ha bármelyik csatlakozókapocs feszültségesése meghaladja a 22,5 mV-ot, akkor a

csatlakozókapcsot nem megfelelőnek kell minősíteni.

Ha a csatlakozókapcsok egyikének esetében az a) vagy b) pont szerint mért

feszültségesés 50%-nál nagyobb mértékben, de legfeljebb 2 mV-tal meghaladja

ugyanazon csatlakozókapcson a 15.6.1. szakasz szerint mért feszültségesést, de

nem haladja meg a 22,5 mV-ot, akkor a négy csatlakozókapcsot áramértéktől

függően, 25 vagy 100 ciklusból álló, új öregítési vizsgálatnak kell alávetni, de

áramterhelés nélkül.

A 10. és a 25. vagy az 50. és a 100. ciklusok után (a névleges áram értékétől

függően) a feszültségesést újra meg kell mérni. A feszültségesés egyik

csatlakozókapocs esetében se haladja meg a 22,5 mV-ot.

Két, egymástól el nem választható csatlakozás együttesen mért teljes


15.6.2.3. Ha a csatlakozókapocs kialakítása olyan, hogy a vezető leszorítása egy

szigetelőanyagú felülettel szemben történik, akkor ez a felület ne deformálódjon a

melegítési vizsgálatok során.


MSZ EN 60598-1 188

15.7. A külső huzalozás csatlakozókapcsai és kötései

15.7.1. Vezetők

A rugós típusú csatlakozókapcsok legyenek alkalmasak a 15.1. táblázatban

megadott névleges keresztmetszetű, tömör vagy sodrott, merev vezetők

csatlakoztatására.

15.1. táblázat: A vezetők névleges értékei

A csatlakozókapcsok legnagyobb névleges árama

A

A vezetők névleges keresztmetszete

mm2

6 0,5–1

10 > 1-1,5

16 > 1,5–2,5

MEGJEGYZÉS: A csatlakozókapcsokra rendszerint besorolási nagyságukkal hivatkoznak. A 0

kapocsnagyság például, általában 6 A névleges terhelhetőséget jelent. Ha az alkatrész névleges

értéke kisebb a tényleges terhelhetőségnél, akkor az alkatrész névleges értékét kell figyelembe venni.

A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és az előírt legkisebb és

legnagyobb keresztmetszetű vezető felszerelésével kell ellenőrizni.

15.8. Mechanikai vizsgálatok

A csatlakozókapcsoknak és kötéseknek megfelelő mechanikai szilárdságuk legyen.

A követelmény teljesülését a 15.8.1. és a 15.8.2. szakasz szerinti vizsgálatokkal kell

ellenőrizni, amelyeket a négy minta egyik csatlakozókapcsán kell elvégezni.

15.8.1. A rugós típusú csatlakozókapcsok esetében a vizsgálatot a 15.7. szakaszban

előírt legnagyobb, majd a legkisebb keresztmetszetű tömör rézvezetőkkel váltakozva

kell elvégezni. Ezeket a vezetőket mindegyik csatlakozókapocs esetében ötször kell

csatlakoztatni és bontani. Ha a lámpatesten belüli csatlakozókapcsok nem azonos

kialakításúak, akkor mindegyik kialakításból egy csatlakozókapcsot kell vizsgálni.

Az első négy csatlakoztatáshoz minden alkalommal új vezetőket kell használni. Az

ötödik csatlakoztatás esetében ugyanazt a vezetőt kell használni, mint a negyedik

csatlakoztatás során, és a vezetőt ugyanazon a helyen kell megszorítani. Minden

csatlakoztatáskor a vezetőket ütközésig kell benyomni a csatlakozókapcsokba.

MSZ EN 60598-1 189

Ha a gyártó szerint a csatlakozókapocs sodrott vezetőkhöz is alkalmas (lásd a

15.3.10. szakaszt), akkor további vizsgálatot kell végezni két merev, sodrott

rézvezetővel. Ezek közül az első a 15.7. szakaszban meghatározott legnagyobb

keresztmetszetű, a másik pedig a legkisebb keresztmetszetű legyen. Ezeket a

vezetőket csak egyszer kell csatlakoztatni és bontani.

Az utolsó csatlakoztatás után minden vezetőt a 15.2. táblázat szerinti

húzóvizsgálatnak kell alávetni.

15.8.2. A tűs vagy lapos és a rátolható típusú csatlakozókat is a 15.2. táblázat

szerinti húzóvizsgálatnak kell alávetni.

15.2. táblázat: A vezetőre ható húzóerők

Húzóerő N

Csatlakozókapcsok legnagyobb névleges

árama

A Rugós típusú és

hegesztett kötések Tűs vagy lapos és rátolható típusú

6 20 8

10 30 15

16 30 15

MEGJEGYZÉS: Ha az alkatrész névleges értéke kisebb, mint a csatlakozókapocs terhelhetősége,

akkor az alkatrész névleges értékét kell figyelembe venni.

A húzást hirtelen rántások nélkül, 1 percig kell a vezető vagy vezetékszerelvény

használati vagy behelyezési irányával ellentétes irányban alkalmazni.

A vizsgálat alatt a vezető vagy a vezetékszerelvény ne jöjjön ki a

csatlakozókapocsból és se a csatlakozókapocs, se a vezető vagy a

vezetékszerelvény ne essen át olyan változáson, amely a további használatukat

károsan befolyásolja.

15.9. Villamos vizsgálatok

A csatlakozókapcsok és a kötések megfelelő villamos működést biztosítsanak.

A követelmény teljesülését a 15.9.1. és a 15.9.2. szakasz szerinti vizsgálatokkal kell

ellenőrizni.

15.9.1. Az átmeneti ellenállás vizsgálata

MSZ EN 60598-1 190

A csatlakozókapcsok (vagy kötések) villamos működését tíz csatlakozókapocsból

álló készleten kell ellenőrizni. Ha a lámpatesten belüli csatlakozókapcsok nem

azonos kialakításúak, akkor mindegyik kialakítás tíz kapcsát tartalmazó készleten

kell a vizsgálatot elvégezni.

15.9.1.1. Rugós típusú csatlakozókapcsok esetén a 15.9.1.3. szakasz szerinti

vizsgálatot tíz, szigeteletlen, tömör rézvezetővel kell elvégezni.

A 15.7. szakaszban meghatározott, legnagyobb keresztmetszetű öt vezetőt a

rendeltetésszerű használatnak megfelelően egy-egy csatlakozókapocshoz kell

csatlakoztatni.

A 15.7. szakaszban meghatározott, legkisebb keresztmetszetű öt vezetőt a

rendeltetésszerű használatnak megfelelően a fennmaradó öt csatlakozókapocsba

kell bekötni.

15.9.1.2. A tűs vagy lapos és a rátolható típusú csatlakozókapcsok esetében a

15.9.1.3. szakasz szerinti vizsgálatot vezetékszerelvényekkel kell elvégezni.


(váltakozó vagy egyenárammal) kell terhelni, majd 1 óra múlva, a vizsgálati áram

további fenntartása mellett, meg kell mérni a csatlakozókapcson keresztüli

feszültségesést. A mérési pontok a lehető legközelebb essenek ahhoz az érintkezési

ponthoz, amelynek a feszültségesését mérjük.

A mért feszültségesés ne haladja meg a 15 mV-ot.

Két egymástól el nem választható csatlakozás együttesen mért teljes


15.9.2. Melegítési vizsgálatok

A csatlakozókapcsok (vagy kötések) termikus működését a 15.9.1. szakasz szerint

már vizsgált csatlakozókapcsokon kell ellenőrizni.

15.9.2.1. A környezeti hőmérsékletre való lehűlés után minden vezetőt a 15.7.

szakaszban előírt legnagyobb keresztmetszetű, új, szigeteletlen, tömör rézvezetővel

kell helyettesíteni, és minden vezetékszerelvényt megfelelő, új vezetékszerelvénnyel

kell helyettesíteni. Ezt követően ezeket ötször kell a csatlakozókapocshoz vagy a

megfelelő kötőrészhez csatlakoztatni vagy attól bontani.

MSZ EN 60598-1 191

Ezután a vezetőket új, szigeteletlen vezetőkkel kell kicserélni.


(váltakozó vagy egyenárammal) annyi ideig kell terhelni, amennyi éppen elegendő a

feszültségesés méréséhez. Ezekre a mérésekre és a 15.9.2.4. szakasz szerinti

mérésekre a 15.9.1. szakasz követelményei vonatkoznak.

15.9.2.3. A legfeljebb 6 A névleges áramú csatlakozókapcsokat (vagy kötéseket)

áramterhelés nélkül 25 ciklusból álló öregítési vizsgálatnak kell alávetni. Minden

ciklus 30 perces, a nagyobb értéket figyelembe vevő, T ± 5 °C vagy 100 ± 5 °C

hőmérsékleten való tartásból, és az ezt követő 15 °C és 30 °C közötti hőmérsékletre

történő hűlési szakaszból álljon. A 6 A feletti névleges áramú csatlakozókapcsokat

(vagy kötéseket) 100 ilyen ciklusból álló öregítési vizsgálatnak kell alávetni.

MEGJEGYZÉS: A T hőmérséklet a T-jelölésű alkatrészek, például a lámpafoglalatok legnagyobb

névleges hőmérsékletét jelöli.

15.9.2.4. A feszültségesést ismét meg kell mérni minden egyes csatlakozókapcson:

a) a 10. és a 25. ciklus után, a legfeljebb 6 A névleges áramú csatlakozókapcsok

esetében;

b) az 50. és a 100. ciklus után, a 6 A feletti névleges áramú csatlakozókapcsok

esetében.

Ha a csatlakozókapcsok feszültségesése a két eset egyikénél sem haladja meg

50%-nál nagyobb mértékben ugyanazon csatlakozókapcson a 15.9.2.2. szakasz

szerint mért feszültségesési értékeket, vagy ha a feszültségesés növekedése 2 mV-

nál kisebb, akkor a csatlakozókapcsok megfelelnek a követelménynek.

Ha bármelyik csatlakozókapocs feszültségesése meghaladja a 22,5 mV-ot, akkor a

csatlakozókapcsot nem megfelelőnek kell minősíteni.

Ha a csatlakozókapcsok egyikének esetében az a) vagy b) pont szerint mért

feszültségesés 50%-nál nagyobb mértékben, de legfeljebb 2 mV-tal meghaladja

ugyanazon csatlakozókapcson a 15.9.2.2. szakasz szerint mért feszültségesést, de

nem haladja meg a 22,5 mV-ot, akkor a tíz csatlakozókapcsot áramértéktől függően,

25 vagy 100 ciklusból álló, új öregítési vizsgálatnak kell alávetni, de áramterhelés

nélkül.

MSZ EN 60598-1 192

A 10. és a 25. vagy az 50. és a 100. ciklusok után (a névleges áram értékétől

függően) a feszültségesést újra meg kell mérni. A feszültségesés egyik

csatlakozókapocs esetében se haladja meg a 22,5 mV-ot.

Két egymástól el nem választható csatlakozás együttesen mért teljes


15.9.2.5. Ha a csatlakozókapocs kialakítása olyan, hogy a vezető leszorítása egy

szigetelőanyagú felülettel szemben történik, akkor ez a felület ne deformálódjon a

melegítési vizsgálatok során.


MSZ EN 60598-1 193

Amper A

Frekvencia (hertz) Hz

Volt V

Watt W

Váltakozó áramú táplálás

[IEC 60417-5032 (2002-10)]

Egyenáramú táplálás

[IEC 60417-5031 (2002-10)]

Egyen- és váltakozó áramú táplálás

[IEC 60417-5033 (2002-10)]

II. érintésvédelmi osztály

III. érintésvédelmi osztály

Legnagyobb névleges környezeti hőmérséklet ta... °C

Figyelmeztetés hidegtükrös lámpák használatának tilalmára

Legkisebb távolság a megvilágított tárgyaktól (m)

Normál, gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre nem alkalmas lámpatestek (csak nem éghető felületre szerelhető)

Felületre szerelt

Süllyesztett

Hőszigetelő-anyaggal történő lefedésre nem alkalmas lámpatestek

Normál kivitelű IP20

Csepegő víz ellen védett IPX1

Esővíz ellen védett IPX3

Freccsenő víz ellen védett IPX4

Vízsugár ellen védett IPX5

MSZ EN 60598-1 194

Erős vízsugár ellen védett IPX6

Víz ellen tömített (bemeríthető) IPX7

Víznyomás ellen tömített (alámeríthető) IPX8 m (ezt követően az alámerítés legnagyobb mélységének méterben kifejezett jelzése)

2,5 mm-nél nagyobb szilárd testek behatolása ellen védett

IP3X

1 mm-nél nagyobb szilárd testek behatolása ellen védett

IP4X

Por ellen védett IP5X

Por ellen tömített IP6X

Hőálló tápvezetékek, összekötő vezetékek vagy külső huzalozás alkalmazása

(a vezetékerek száma szabadon választható)

Tetőtükrös lámpák működtetésére kialakított lámpatestek

Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek

(a lámpa működtetéséhez) külső impulzusgyújtót igénylő nagynyomású nátriumlámpás lámpatestek

Belső gyújtókészülékkel ellátott nagynyomású nátriumlámpás lámpatestek

A törött védőernyő cseréjének szükségessége

(négyzetes)

vagy

(kerek)

Csak a biztonsági védőernyővel ellátott, volfrámszálas halogénlámpákhoz vagy fém-halogén lámpákhoz kialakított lámpatestek

MSZ EN 60598-1 195

Belső biztosítót tartalmazó lámpatestek

Minden jelölés feleljen meg az IEC 60416-1 szerinti arányossági követelményeknek.

MEGJEGYZÉS: Az IP-számoknak megfelelő szimbólumok feltüntetése nem kötelező.

1. ábra: Jelölések

MSZ EN 60598-1 196

Méretek mm-ben

2. ábra: Csatlakozóvezetékkel (szabad vezetékvéggel) ellátott lámpatestek

sorozatkapcsának elhelyezése a szerelhetőségi vizsgálathoz

3. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték

Méretek mm-ben

4. ábra: A 4.15. szakasz követelményeinek szemléltetése

MSZ EN 60598-1 197

5. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték.

6. ábra: Por elleni védettséget vizsgáló készülék

MSZ EN 60598-1 198

A lámpatest védettsége

esővíz ellen freccsenő víz ellen

A lengés félszöge ±60° ±180°

Nyílások a félszögön belül ±60° ±90°

7. ábra: Készülék az eső- és freccsenő víz elleni védettség vizsgálatára

MSZ EN 60598-1 199

Méretek mm-ben

8. ábra: Fecskendő a vízsugárral végzett vizsgálathoz

MSZ EN 60598-1 200

Y = A felerősítő felület hőmérséklete (°C)

X = Tekercshőmérséklet (°C)

Értelmezés

1 A felerősítő felület hőmérsékletének határértéke meghibásodott tekercs esetén.

2 A felerősítő felület hőmérsékletének határértéke az 1,1-szeres névleges feszültségen történő

rendellenes működés alatt (lásd a 12.6.1.a pontot).

3 Mérési pont 1,1-szeres névleges feszültségen (lásd a 12.6.1.b pontot).

4 Mérési pont 1,0-szeres névleges feszültségen

5 Mérési pont 0,9-szeres névleges feszültségen

6 A berajzolt pontokon át húzott folytonos egyenes vonal megfelelő lámpatestet mutat, mivel az

egyenes meghosszabbításában a 350 °C-os tekercshőmérséklethez a felerősítő felület 180 °C-

nál kisebb hőmérséklete tartozik.

7 A berajzolt pontokon át húzott szaggatott egyenes vonal olyan lámpatestet mutat, amely nem

felelt meg a vizsgálaton, mivel a vonal meghosszabbításában a felerősítő felület hőmérséklete

már a 350 °C-os tekercshőmérséklet elérése előtt meghaladja a 180 °C-ot.

8 A meghibásodott tekercs hőmérsékletének legnagyobb feltételezett értéke.

9 A ta/ta koordinátákat csak akkor kell felvenni, ha a névleges feszültség 0,9-szeresén és 1,1-

szeresén mért tekercshőmérsékletek különbsége 30 K-nél kisebb. A példa olyan lámpatestet

mutat, amelynek ta értéke 25 °C.

9. ábra: A tekercshőmérséklet és a felerősítő felület hőmérséklete közötti

összefüggés

MSZ EN 60598-1 201

Méretek mm-ben

10. ábra: Golyós nyomókészülék

Méretek mm-ben

11. ábra: Az elektródák elrendezése és méretei a kúszóáram-szilárdság

vizsgálatához

MSZ EN 60598-1 202

Nyomólemez nélküli kapcsok Nyomólemezes kapcsok

D = a vezető számára kialakított tér G = a szorítócsavar és a teljesen bedugott vezető vége közötti távolság

MEGJEGYZÉS: A csatlakozókapocsnak az a része, amely a menetes furatot tartalmazza, valamint a

csatlakozókapocsnak az a része, amelyhez a csavar a vezetőt szorítja, két különálló rész lehet, mint a

kengyellel ellátott csatlakozókapcsok esetében.

A vezető számára kialakított tér alakja eltérhet az ábrákon megadottaktól, feltéve, hogy abba a D-re

előírt legkisebb átmérővel kör írható.

Nyomaték Nm

A legkisebb G távolság a

szorítócsavar és a teljesen

bedugott vezető vége

között

I. a III. a IV. a

Kapocs-nagyság

A vezetőtér legkisebb

D átmérője

mm

egy csavar

két csavar

egy csavar

két csavar

egy csavar

két csavar

egy csavar

két csavar

1 2,5 1,5 1,5 0,2 0,2 0,4 0,4 0,4 0,4

2 3,0 1,5 1,5 0,25 0,2 0,5 0,4 0,5 0,4

3 3,6 1,8 1,5 0,4 0,2 0,8 0,4 0,8 0,4

4 4,0 1,8 1,5 0,4 0,25 0,8 0,5 0,8 0,5

5 4,5 2,0 1,5 0,7 0,25 1,2 0,5 1,2 0,5

6 5,5 2,5 2,0 0,8 0,7 2,0 1,2 2,0 1,2

7 7,0 3,0 2,0 1,2 0,7 2,5 1,2 3,0 1,2

a A megadott értékek a 14.4. táblázat megfelelő oszlopai szerinti csavarokra vonatkoznak.

12. ábra: Hüvelykapcsok

MSZ EN 60598-1 203

Jelmagyarázat

A = rögzített rész

B = alátét vagy szorítólemez

C = a vezető elemi szálainak kicsúszását megakadályozó szerkezeti rész

D = a vezető számára kialakított tér

E = tőcsavar

MEGJEGYZÉS: Az a rész, amely a vezetőt a helyén tartja, szigetelőanyagból is lehet, ha a vezető

szorításához szükséges nyomás nem a szigetelőanyagon keresztül tevődik át.

13. ábra: Csavaros és csavaranyás kapcsok

MSZ EN 60598-1 204

Nyomaték Nm

III. a) IV. a)

Kapocs-nagyság

A vezetőtér legkisebb

D átmérője

mm

egy csavar két csavar egy csavar vagy

tőcsavar (csavaranya)

Két csavar vagy

tőcsavar (csavaranya)

0 1,4 0,4 - 0,4 -

1 1,7 0,5 - 0,5 -

2 2,0 0,8 - 0,8 -

3 2,7 1,2 0,5 1,2 0,5

4 3,6 2,0 1,2 2,0 1,2

5 4,3 2,0 1,2 2,0 1,2

6 5,5 2,0 1,2 2,0 1,2

7 7,0 2,5 2,0 3,0 2,0

a A megadott értékek a 14.4. táblázat megfelelő oszlopai szerinti csavarokra és tőcsavarokra (csavaranyákra) vonatkoznak.

13. ábra: (folytatás)

MSZ EN 60598-1 205

Jelmagyarázat

A = nyereg

B = rögzített rész

C = tőcsavar

D = a vezeték számára kialakított tér

MEGJEGYZÉS: A vezető számára kialakított tér alakja eltérhet az ábrákon megadottaktól, feltéve,

hogy abba a D-re előírt legkisebb átmérővel kör írható.

A nyereg felső és alsó oldalának kiképzése különböző lehet annak érdekében, hogy megkönnyítse a

nyereg megfordításával egyrészt a kis, másrészt a nagy keresztmetszetű vezetők elhelyezését.

A kapcsoknak lehet kettőnél több szorítócsavarja vagy tőcsavarja is.

Kapocsnagyság A vezetőtér legkisebb D átmérője

mm

Nyomaték

Nm

3 3,0 0,5

4 4,0 0,8

5 4,5 1,2

6 5,5 1,2

7 7,0 2,0

14. ábra: Nyeregkapcsok

MSZ EN 60598-1 206

Jelmagyarázat

A = csavarbiztosító alkatrész

B = kábelsaru vagy sín

E = rögzített rész

F = tőcsavar

G = a furat széle és a szorítófelület széle közötti távolság

MEGJEGYZÉS: Bizonyos készüléktípusok esetében az előírtnál kisebb méretű csatlakozókapcsok

használata is megengedett.

Nyomaték Nm

Kapocsnagyság

A legkisebb G távolság a furat széle és a

szorítófelület széle között mm III. a) VI. a)

6 7,5 2,0 2,0

7 9,0 2,5 3,0

a) A megadott értékek a 14.4. táblázat megfelelő oszlopai szerinti tőcsavarokra vonatkoznak.

15. ábra: Kábelsarus kapcsok

MSZ EN 60598-1 207

Jelmagyarázat

A = rögzített rész

D = a vezető számára kialakított tér

Kapocsnagyság A vezetőtér legkisebb D átmérője a)

mm

Legkisebb távolság a rögzített rész és a teljesen bedugott

vezeték vége között mm

0 1,4 1,5

1 1,7 1,5

2 2,0 1,5

3 2,7 1,8

4 3,6 1,8

5 4,3 2,0

6 5,5 2,5

7 7,0 3,0

a) Az alkalmazandó nyomatékértéket a 14.4. táblázat II. vagy V. oszlopából kell a kiviteltől függően megválasztani, amint vonatkozik.

16. ábra: Köpenykapcsok

MSZ EN 60598-1 208

17. ábra: A villamos kötések szerkezete

18. ábra: Példák rugós típusú, csavarnélküli csatlakozókapcsokra

MSZ EN 60598-1 209

19. ábra: További példák csavar nélküli csatlakozókapcsokra

MSZ EN 60598-1 210

20.A. ábra: A „felfűzött szerelés” (átmenő táplálás) fogalmának szemléltetése

Jelmagyarázat

1 = csatlakozókapcsok 5 = fényforrás

2 = táplálás 6 = „A” lámpatest

3 = előtét 7 = „B” lámpatest

4 = gyújtó

20.B. ábra: A lámpatestben végződő „átmenő huzalozás” fogalmának

szemléltetése. (Háromfázisú átmenő huzalozás mellett is használható, ha a

lámpatesteket váltakozva az L1, L2 és L3, valamint a nulla közé kapcsolják)

MSZ EN 60598-1 211

Jelmagyarázat

1 = csatlakozókapcsok 5 = fényforrás

2 = táplálás 6 = „A” lámpatest

3 = előtét 7 = „B” lámpatest

4 = gyújtó

20.C. ábra: A lámpatestben nem végződő „átmenő huzalozás” fogalmának

szemléltetése

20. ábra. A „felfűzött szerelés” és az „átmenő huzalozás” fogalmának

szemléltetése

MSZ EN 60598-1 212

MEGJEGYZÉS: Az oldalirányú ütővizsgálatokhoz a merev tartófelületet függőlegesen kell elhelyezni.

21. ábra: Készülék a golyós ütővizsgálatokhoz

22. ábra: Példák önmetsző, menetvágó és menetnyomó csavarokra

(az ISO 1891-ből)

23. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték.

MSZ EN 60598-1 213

Jelmagyarázat

A = kúszóáramút

B = légköz (hálózati huzalozás)

C = légköz (belső huzalozás)

D = vezető

E = szigetelés

24. ábra: A hálózati csatlakozókapcsok kúszóáramút- és légközmérésének

szemléltetése

MSZ EN 60598-1 214

Méretek mm-ben

Az ejtődob szélessége nincs előírva

25. ábra: Ejtődob

MSZ EN 60598-1 215

MEGJEGYZÉS: Szükség esetén a dióda polaritása megfordítható.

26. ábra: Vizsgálóáramkör a fényforrás behelyezése közbeni biztonság

ellenőrzéséhez

27.ábra: A fa gyulladási hőmérséklete az idő függvényében

MSZ EN 60598-1 216

28. ábra: Példa a megengedett mértékű forraszanyag alkalmazására

29. ábra: Vizsgálólánc

MSZ EN 60598-1 217

Jelmagyarázat

1 = Menetnyomó (menetformáló) csavar

2 = Horony

3 = Fémes anyag

30. ábra: Példa a menetnyomó csavar fémhoronyban való használatára

MSZ EN 60598-1 218

31. ábra: Elektromechanikus csatlakozórendszer dugó/aljzat csatlakozással

32. ábra: Legfeljebb 70 W-os fénycsöves lámpatestek vizsgálati kapcsolása

MSZ EN 60598-1 219

A melléklet

(előírás)

Vizsgálat annak megállapítására, hogy egy vezető rész áramütést okozhat-e

Annak megállapítására, hogy egy vezető rész olyan aktív rész-e, amely villamos

áramütést okozhat, a következő vizsgálatokat kell elvégezni, a lámpatestet névleges

tápfeszültségen és névleges frekvencián működtetve:

a) Meg kell mérni az adott rész és a föld között folyó áramot. Az induktivitás-

mentes mérőkör ellenállása 2000 ± 50 Ω legyen. Az adott részt aktív résznek

kell tekinteni, ha 0,7 mA-nél nagyobb (csúcs)értékű váltakozó áram, vagy 2 mA-

nél nagyobb egyenáram mérhető rajta.

1 kHz feletti frekvenciák esetén a 0,7 mA-es határértéket meg kell szorozni a

frekvencia kHz-ben mért számértékével, de az a 70 mA (csúcs)értéket ne

haladja meg. A szivárgóáram egyes összetevőire külön-külön meghatározott

határértékeket összegezni kell.

Ha az adott rész az a) vizsgálat szerint aktív, akkor azt aktívnak kell tekinteni,

és a b) vizsgálatot nem kell elvégezni.

Ha az adott rész az a) vizsgálat szerint nem aktív, akkor azt csak abban az

esetben kell aktívnak tekinteni, ha a b) vizsgálat szerint aktívnak bizonyul.

b) Meg kell mérni az adott rész és bármely megérinthető rész közötti feszültséget.

Az induktivitásmentes mérőkör ellenállása 50 000 Ω legyen. Az adott részt aktív

résznek kell tekinteni, ha a mért feszültség 34 V (csúcs)értéknél nagyobb.

A fenti vizsgálatok során a vizsgálótápegység egyik pólusa földpotenciálon legyen.

MSZ EN 60598-1 220

B melléklet

(előírás)

Vizsgálólámpák

A 12. főfejezet vizsgálataihoz célszerű készletet tartani a leggyakrabban előforduló

lámpatípusokból. Ezeket a vonatkozó szabványok szerinti névleges értékekhez a

lehető legközelebb eső műszaki jellemzőkkel bíró, sorozatgyártású lámpák közül kell

kiválogatni. A kiválogatott lámpákat öregíteni kell (legalább 24 órán keresztül az

izzólámpák, és legalább 100 órán keresztül a fénycsövek és más kisülőlámpák

esetében, alkalmanként kikapcsolt időszakok közbeiktatásával). Ezután további

ellenőrzést kell végezni annak kimutatására, hogy a lámpák műszaki jellemzői

megfelelőek maradtak-e és állandósultak-e. A lámpák a rendeltetésszerű üzemben

várható jellemző élettartamuk mintegy háromnegyedénél nem használhatók tovább

vizsgálólámpaként. A lámpákat minden vizsgálat előtt a sérülések, vagy a közelgő

működésképtelenségre utaló jelek tekintetében meg kell vizsgálni. A kisülőlámpákat

rendszeresen ellenőrizni kell annak megállapítása céljából, hogy a villamos

jellemzőkben nem észlelhetők-e olyan változások, amelyek kihatással lehetnek a

lámpatestek hőmérsékletére.

Ha egy lámpa az áramkörbe egynél több helyzetben is behelyezhető – mint például a

fénycső –, akkor a következetes behelyezés elősegítésére jelöléseket kell

alkalmazni. Különös gondossággal kell eljárni a vizsgálólámpák kezelése során;

főként a nátrium és fém-halogén kisülőlámpákat és az amalgámos fénycsöveket nem

szabad mozgatni addig, amíg melegek.

Az adott vizsgálatra kiválasztott lámpa névleges értékei és típusa feleljen meg a

lámpatest által támasztott kívánalmaknak. Ha a gyártó többféle alakú, szerkezetű

vagy kikészítésű lámpát javasol, akkor melegedési szempontból a

legkedvezőtlenebb lámpát kell alkalmazni. Egyébként a legáltalánosabb típust kell

használni.

A következő követelmények a vizsgálólámpák és a lámpatest egyedi vizsgálatához

használt lámpák kiválasztására vonatkoznak.

a) Izzólámpák

MSZ EN 60598-1 221

A lámpatestnek a benne a legkedvezőtlenebb körülményeket előidéző lámpákkal

való vizsgálatára irányuló törekvések során a hőátadás két fő módját, a sugárzást és

a hővezetést kell figyelembe venni.

1) Sugárzás. A lámpatest anyagait a lámpa izzószálának sugárzása, a lámpa

közvetlen környezetében és különösen a felette lévő felületeket pedig a

lámpabura felületéről átáramló hő melegíti. Az ilyen körülmények vizsgálata

során általában világos burás lámpát kell használni. A hálózati feszültségről

működő lámpák többségénél az alkalmazott izzószálak alakja kissé

szabálytalan sugárzási eloszlást biztosít, de nem feltételezhető, hogy e szálak

irányfüggő tulajdonságai jelentőséggel bírnak. Nagyobb a különbség a kisebb

feszültségre (100–130 V-ra) tervezett lámpák esetében, mivel a tengelyirányú

vagy arra merőleges izzószálak eltérő hőeloszlást eredményezhetnek, ami

bizonyos konstrukciók esetén lényeges lehet. A reflektorburás lámpák

alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a lámpa nyakrészén lévő átlátszó

területekre. Ha a lámpatestet hőáteresztő reflektoros, ún. hidegtükrös lámpák

használatára tervezték, akkor a vizsgálat során is ilyen lámpákat kell használni.

A fénypontmagasság szintén szerepet játszik.

2) Hővezetés. A lámpafoglalatot és a hozzá tartozó huzalozást a lámpafejen

keresztül vezetett hő és, ha a lámpatest „fej-fent” helyzetű lámpával működik,

akkor a lámpa külső felületéről átadott hő áramlása is melegíti. Ezek a

körülmények a vizsgálat során az IEC 60634 szerint gyártott, vizsgálati

hőforráslámpák (HTS lámpák) használatát teszik szükségessé.

A tartóssági vizsgálathoz AHTS lámpákat kell használni.

Ha HTS vagy AHTS lámpák nem állnak rendelkezésre, akkor a vizsgálólámpákat a

következők szerint kell előkészíteni és használni:

Az IEC 60432-1 és az IEC 60432-2 hatálya alá tartozó lámpák

Előkészítés:

Könnyen beszerezhető (kereskedelemben kapható) lámpákat kell használni. Minden

példányt egyedileg kell azonosítani, és meg kell mérni a lámpafej melegedését (∆ts),

az IEC 60360 szerinti módszerrel.

MSZ EN 60598-1 222

A kapott értéket össze kell hasonlítani az IEC 60432-1 2. táblázatában, illetve az

IEC 60432-2 1. táblázatában szereplő értékekkel, amelyik vonatkozik, és a [∆ (∆ts)]

különbséget fel kell jegyezni.

Ha az IEC 60432-1 és az IEC 60432-2 nem ír elő hőmérsékletet, akkor a gyártó

adatait kell használni, vagy a gyártót kell felkérni vizsgálólámpák szállítására.

Használat:

Az ismert vizsgálólámpát normál módon kell a melegedésvizsgálathoz használni, a

lámpafej hőmérsékletét fel kell jegyezni. A végleges vizsgálati eredmény

meghatározásához ezt az értéket a [∆ (∆ts)] értékkel kell korrigálni. Ezt az eredményt

kell összehasonlítani a 12.1. táblázatban megadott szabványos határértékekkel.

Az alkalmazható lámpák kiválasztásához a következő irányelvek nyújtanak

segítséget:

A világos vagy homályos burájú lámpákkal összehasonlítva általában magasabb

fejhőmérsékletek mérhetők azokon a lámpákon, amelyek:

– burája fehér bevonatú vagy sötét színű;

– burája kisebb;

– fénypontmagassága kisebb.

Az IEC 60432-1 2. táblázata szerinti ∆ts értéktől való kisebb eltérések hasonlóan,

mint a HTS lámpák IEC 60634 szerinti beállításánál, a vizsgálati feszültség

változtatásával korrigálhatók, de az ilyen változtatás ne okozza a teljesítménynek a

névleges érték 105%-a fölé emelkedését (ez a feszültség 103,2%-ának felel meg).

Ezenfelül, kizárólag a hővezetés okozta melegedésvizsgálat céljára, a lámpa külső

felülete a lámpafejtől kezdődően, és szükség esetén a bura teljes felületére

kiterjedően, kézzel, az erre a célra alkalmas hőálló festékkel befesthető.

Reflektorburás és tetőtükrös lámpák esetén a hőmérséklet csak a vizsgálati

feszültség változtatásával állítható be.

A tartóssági vizsgálat esetében nem kell az emelt fejhőmérséklet elérése céljából

módosított HTS-lámpákat használni.

MSZ EN 60598-1 223

Ha a lámpatesten különleges lámpa használatát jelölték, vagy ha nyilvánvaló, hogy a

lámpatestben különleges lámpákat kell használni, akkor a vizsgálatokat ilyen

különleges lámpákkal kell elvégezni.

A lámpákat a lámpatest jelölt, legnagyobb teljesítményével összhangban kell

kiválasztani. Kétség esetén, az E27 vagy B22 foglalatú, max. 60 W jelölésű

lámpatestek esetében a vizsgálatokat 40 W teljesítményű gömblámpával is el kell

végezni.

A vizsgálólámpa feszültségértéke legyen összhangban azoknak a kereskedelmi

forgalomban kapható lámpáknak a feszültségértékével, amelyekhez a lámpatest

készült. Ha a lámpatestet két vagy több különböző feszültségcsoportra tervezték,

például 200–250 V-ra és 100–130 V-ra, akkor a vizsgálatot az alacsonyabb

feszültségtartományú (azaz a nagyobb áramú) lámpákkal kell elvégezni, de

figyelembe kell venni az a) pontban leírtakat.

A vizsgálathoz használt lámpák kiválasztásánál a 3.2.8. szakasz szerinti

követelményt figyelembe kell venni.

Ha a lámpát a lámpatesten belüli vagy azon kívüli transzformátor, vagy hasonló

alkatrész működteti, akkor a vizsgálólámpa névleges értéke legyen összhangban a

lámpatesten, a transzformátoron vagy a használati útmutatóban lévő jelöléssel.

b) Az IEC 60432-3 szerinti halogénlámpák

A vizsgálatot a lámpatest gyártója által rendelkezésre bocsátott fényforrásokkal kell

elvégezni.

Figyelmet kell fordítani a lámpák olyan különleges jellemzőire, mint pl. a sugárzási

szög, a hidegtükrös változat stb.

c) Fénycsövek és más kisülőlámpák

Ha a lámpa referenciafeltételek mellett működik (a vonatkozó IEC-lámpaszabvány

szerint), akkor a lámpa feszültsége, árama és teljesítménye a lehető legközelebb

essen a lámpa névleges értékeihez, azoktól legfeljebb 2,5%-kal térjen el.

Ha referenciaelőtét nem áll rendelkezésre, akkor a lámpák válogatására olyan

sorozatgyártású előtét is alkalmazható, amelynek a kalibrációs áram melletti

impedanciája ±1%-on belül megközelíti a referenciaelőtétét.

MSZ EN 60598-1 224

1. MEGJEGYZÉS: A 12. főfejezet szempontjából a beépített előtétes lámpákat fénycsöveknek vagy

más kisülőlámpáknak kell tekinteni. Ha a lámpatestet izzólámpákkal és beépített előtétes lámpákkal

vagy soros izzószállal egybeépített más kisülőlámpákkal, ún. kevertfényű lámpákkal egyaránt

használják, akkor a lámpatestet a legkedvezőtlenebb eredményt adó lámpával kell vizsgálni (amely

általában az izzólámpákkal érhető el).

2. MEGJEGYZÉS: Ha a lámpatest többféle lámpatípus kombinációjával használható (például

izzólámpa és kisülőlámpa), akkor a lámpatestet termikus szempontból a legkedvezőtlenebb

eredményt adó összeállításban kell vizsgálni.

Ha a lámpatest izzólámpával vagy kisülőlámpával egyaránt használható, akkor a lámpatestet a

kedvezőtlenebb eredményt adó lámpával kell vizsgálni (vagy, ha ez előre nem ismert, akkor

mindegyikkel egymás után).

Az általános tapasztalat az, hogy azonos lámpateljesítmény mellett a fényáteresztő anyagok nagyobb

hőmérsékletet érnek el kisülőlámpával vagy soros izzószállal egybeépített kisülőlámpával, ún.

kevertfényű lámpával, mint izzólámpával.

3. MEGJEGYZÉS: Ha a lámpatestet olyan lámpához tervezték, amelyre még nincs elfogadott előírás,

akkor a vizsgálólámpát a lámpa gyártójával történő konzultáció után kell kiválasztani.

d) LED

Lásd az IEC 62031-et (előkészületben)

MSZ EN 60598-1 225

C melléklet

(előírás)

Rendellenes áramköri állapotok

A következőkben a fénycsöves vagy más kisülőlámpás lámpatestekre alkalmazható

rendellenes működési állapotok vannak felsorolva. Ezek közül a melegedés

szempontjából a legkedvezőtlenebb állapotot kell megvalósítani (lásd a 12.5.1.

szakaszt). Ha a lámpatest egynél több lámpát tartalmaz, akkor a rendellenes

állapotokat csak arra az egy lámpára kell alkalmazni, amely a legkedvezőtlenebb

eredményeket idézi elő. A rendellenes állapotot a vizsgálat megkezdése előtt kell

megvalósítani. A 4) és 5) feltétel csak a két előfűtött elektródát tartalmazó lámpákra

(például fénycsövekre) vonatkozik. A leírások tartalmazzák a vizsgálati

körülményekre vonatkozó előírásokat. A rendellenes áramköri állapotot megfelelő

módon úgy is elő lehet állítani, vagy távkapcsolással mesterségesen létrehozni, hogy

az szükségszerűen ne zavarja meg az éppen befejezett rendeltetésszerű vizsgálat

állapotában lévő lámpatestet.

a) A gyújtóérintkezők rövidzárlata

Ez a feltétel a mozgóérintkezős gyújtókra vonatkozik, beleértve a lámpákba

beépített gyújtókat is.

b) Egyenirányítóként működő lámpa

1) Fénycsöves lámpatestek (C1. és a C2. ábra)

Ez a hibaállapot gyújtó nélküli, kapacitív reaktancia-szabályozású

előtéteket tartalmazó lámpatestekben léphet fel hosszabb használat után.

Az egyenirányító hatás vizsgálata esetén a lámpatesteket a C1. ábra

szerinti áramkörben kell működtetni. A lámpát a megfelelő helyettesítő

ellenállások középpontjához kell kapcsolni. Az egyenirányító polaritását

úgy kell megválasztani, hogy a legkedvezőtlenebb működési

körülményeket idézze elő. Szükség esetén a lámpát egy erre alkalmas

gyújtókészülékkel kell begyújtani.

Az egyenirányító műszaki jellemzői a következők legyenek:

– záróirányú csúcsfeszültség ≥ 800 V

MSZ EN 60598-1 226

– záróirányú szivárgóáram ≤ 10 µA

– nyitóirányú áram > a névleges lámpaáram 3-szorosa

– felfutási idő ≤ 50 µs

Az Fa6 fejű fénycsövekhez készült lámpatesteket azonban a következők

szerint kell vizsgálni:

A lámpát először rendeltetésszerű feltételek mellett, a lámpával sorba

kötött, rövidre zárt egyenirányítóval kell működtetni. Ezután a rövidzárat

meg kell szüntetni. Az egyenirányítót mindkét polaritási helyzetben be kell

kötni. A vizsgálat befejeződik, ha a lámpa kialszik. Ha nem, akkor a

következő vizsgálatot kell elvégezni:

A lámpát a C2. ábra szerint kell működtetni. Az egyenirányító polaritását

úgy kell megválasztani, hogy a legkedvezőtlenebb működési feltételek

jöjjenek létre. Szükség esetén a lámpát egy erre alkalmas

gyújtókészülékkel be kell gyújtani.

2) Olyan fém-halogén és nagynyomású nátriumlámpákhoz készült

lámpatestek, amelyek az IEC 62035 biztonsági lámpaszabvány szerint az

előtét, a transzformátor vagy a gyújtókészülék túlmelegedését okozhatják

(C3. ábra).

A lámpatestben lévő lámpát a C3. ábra szerinti vizsgálóáramkörrel kell

helyettesíteni. A vizsgálat megkezdése előtt a vizsgálóáramkör, a

lámpatest és a működtetőeszköz hőmérséklete a légáramlástól mentes

burkolat környezeti hőmérsékletén állandósuljon. Az R ellenállás

változtatásával a lámpaáramot a normál lámpaáram kétszeresével

megegyező értékre kell beállítani. Az R ellenállás ismételt beállítását nem

kell elvégezni.

Ha az állandósult állapot a 12.5.2. szakasz szerinti hőmérsékleti

határérték túllépése előtt következik be, és a termikusan védett

működtetőeszköz védelme nem lép működésbe, akkor az R ellenállás

állításával az áramot megfelelő, pl. 10%-os lépésekben növelni kell.

Amennyire lehetséges, minden lépésnél gondoskodni kell az állandósult

MSZ EN 60598-1 227

állapot eléréséről. A beállítások során a lámpaáramot nem szabad a

normál lámpaáram háromszorosa fölé emelni.

1. MEGJEGYZÉS: Az önmagától visszakapcsoló védőeszközzel védett áramkörök

esetében több ki/be kapcsolási ciklus bekövetkezése is szükséges lehet a legnagyobb

hőmérsékletek elérése előtt.

2. MEGJEGYZÉS: A fém-halogén és a nagynyomású nátriumlámpák következő jellemző

kategóriáit tartalmazó lámpatestek kivételt képeznek az egyenirányító hatás előző

vizsgálati követelményei alól:

− 1000 W-os és e feletti teljesítményű, nagynyomású nátriumlámpák;

− a higanylámpák közvetlen helyettesítésére tervezett nagynyomású nátriumlámpák;

− azok az IEC 62035 hatálya tartozó fém-halogén és nagynyomású nátriumlámpák,

amelyek az élettartamuk végén nem hajlamosak az egyenirányításra;

− azok az egyéb fém-halogén és nagynyomású nátriumlámpák, amelyekre

vonatkozóan a lámpa gyártója szerint nem jelentkezik egyenirányítási kockázat az

élettartam végén. (Ez a lámpatestek alkalmazhatóságát meghatározott fényforrás-

gyártók termékeire korlátozhatja).

c) Eltávolított és nem pótolt lámpák.

d) A lámpa egyik elektródája szakadt.

Az állapotok kapcsolással valósíthatók meg. (Alternatív lehetőségként a

vizsgálólámpa megfelelően módosítható).

Azt az elektródát kell kiválasztani, amely kedvezőtlenebbül befolyásolja az

eredményeket.

e) A lámpa nem gyújt be, bár mindkét elektródája ép. Ehhez az állapothoz

dezaktivált vagy módosított vizsgálólámpa alkalmazható.

f) A lámpatestben lévő motor(ok) lefogása.

MSZ EN 60598-1 228

C1. ábra: Áramkör az egyenirányító hatás vizsgálatához

(csak egyes gyújtó nélküli, kapacitív előtétekhez)

C2. ábra: Áramkör az egyenirányító hatás vizsgálatához

(egycsapos lámpák előtétjeihez)

MSZ EN 60598-1 229

Jelmagyarázat

1 = táplálás

2 = előtét, transzformátor, gyújtókészülék

3 = lámpatest

4 = lámpacsatlakozók

D = 100 A, 600 V

R = 0…200 Ω (az ellenállás teljesítményértéke legalább a lámpa teljesítményének fele legyen)

C3. ábra: Áramkör az egyenirányító-hatás vizsgálatához egyes nagynyomású

nátrium- és fém-halogén lámpák esetében

MSZ EN 60598-1 230

D melléklet

(előírás)

Huzatmentes burkolat

A következő ajánlások olyan huzatmentes burkolat kialakítására és használatára

vonatkoznak, amely a lámpatestek rendeltetésszerű és rendellenes működési

vizsgálataihoz szükséges. A huzatmentes burkolatokra más szerkezeti megoldások

is alkalmazhatók, ha a hasonló eredmények elérése biztosított.

A huzatmentes burkolat négyszögletes, felül és legalább három oldalán kettős

borítással, szilárd alaplappal ellátott legyen. A kettős borítás egymástól

megközelítőleg 150 mm-re elhelyezett, perforált fémlemezből készüljön, 1–2 mm

átmérőjű szabályos áttörésekkel, amelyek minden lemez teljes felületének mintegy

40%-át foglalják el.

A belső felületeket matt festékkel kell befesteni. A három alapvető belső méret

egyenként legalább 900 mm legyen. A belső felületek és azon legnagyobb lámpatest

bármelyik része közötti távolság legalább 200 mm legyen, amelyhez a burkolatot

tervezték.

MEGJEGYZÉS: Ha egy nagy burkolaton belül két vagy több lámpatestet kell vizsgálni, akkor ügyelni

kell arra, hogy egyik lámpatest sugárzása se befolyásolja a többit.

A burkolat teteje felett és a perforált oldalak mentén legalább 300 mm szabad

távolság legyen. A burkolatot úgy kell elhelyezni, hogy amennyire lehetséges, védve

legyen a légáramlástól és a hirtelen bekövetkező léghőmérséklet-változásoktól; a

burkolatot a sugárzó hőforrásoktól is védeni kell.

A vizsgált lámpatestet a burkolat hat belső felületétől a lehető legtávolabb kell

elhelyezni. A lámpatestet az üzemeltetési feltételeknek megfelelően kell felszerelni (a

12.4.1. és a 12.5.1. szakasz előírásai szerint).

A közvetlenül a mennyezetre vagy a falra rögzíthető lámpatestet fából vagy

farostlemezből készült szerelőtábla felületére kell erősíteni. Nem éghető

szigetelőanyagot kell alkalmazni akkor, ha a lámpatest nem alkalmas éghető anyagú

felületre való felszerelésre. A szerelőtábla 15–20 mm vastag legyen és legalább

100 mm-rel (de ajánlhatóan legfeljebb 200 mm-rel) nyúljon túl a lámpatest

kiegyenesített körvonalának vetületén. A szerelőtábla és a burkolat belső felületei

MSZ EN 60598-1 231

között legalább 100 mm-es távolság legyen. A szerelőtáblát matt, nem fémes

festékkel feketére kell festeni.

A sarokba szerelhető lámpatestet két szerelőtáblából álló sarokban kell rögzíteni,

amelyek mindegyike feleljen meg az előző követelményeknek.

Harmadik szerelőtábla is szükséges, ha a lámpatestet közvetlenül egy szimulált

mennyezet alatti, függőleges sarokban kell rögzíteni.

A lámpatestek ne okozzák a besüllyesztésükre szolgáló üreg olyan melegedését,

amely valószínűleg veszélyt vagy tűzveszélyt idézhet elő. A követelmény teljesülését

a következő vizsgálattal kell ellenőrizni.

A süllyesztett lámpatesteket olyan vizsgálóüregbe kell beszerelni, amely egy

felfüggesztett mennyezetből és annak a tetején lévő, függőleges oldalakkal és

vízszintes tetővel ellátott négyszögletes dobozból van kialakítva.

A függesztett mennyezet 12 mm vastag porózus farostlemezből készüljön, amelyben

alkalmas nyílást kell kialakítani a lámpatest számára. A farostlemez legalább

100 mm-rel nyúljon túl a lámpatest e táblára eső vetületén. A doboz függőleges

oldalai 19 mm vastag rétegelt falemezből, a tető az oldalakhoz légmentesen záródó,

12 mm vastag, porózus farostlemezből készüljön.

a) Olyan mennyezetekbe való besüllyesztésre tervezett lámpatestek, ahol a

lámpatestet hőszigetelő anyag borítja.

A hermetikusan zárt dobozt a doboz külső felületéhez szorosan illeszkedő

hőszigetelő anyaggal teljesen körül kell venni. A hőszigetelés két, 10 cm vastag

olyan ásványgyapot rétegnek feleljen meg, amelynek a fajlagos hőellenállása

0,04 W/(mK). Vékonyabb rétegek akkor használhatók, ha a fajlagos

hőellenállásuk nagyobb. A vizsgálódoboz hőellenállása minden esetben

5 m2K/W legyen.

b) Hőszigetelő-anyaggal való borításra nem alkalmas, mennyezetekbe való

besüllyesztésre tervezett lámpatestek.

Az ilyen fajta süllyesztett lámpatestek vizsgálóürege az előzőkben leírt

anyagból készüljön.

MSZ EN 60598-1 232

A doboz oldalai és teteje a lámpatesttől olyan távolságban legyen, ahogy ezt a

lámpatest gyártója a mellékelt tájékoztatóban előírta. Ha nem adtak meg távolságot,

akkor a hermetikusan zárt doboz minden oldalán érintkezzen a lámpatesttel.

Ha a lámpatest süllyesztett felszerelésre szánt, különálló alkatrészeket tartalmaz

(például különálló fényforrás-burkolatot és különálló működtetőeszköz burkolatot),

akkor a vizsgálóüreget egyetlen dobozból kell kialakítani, a gyártónak az alkatrészek

és az üreg belseje közötti legkisebb távolságra vonatkozó előírásainak betartásával

(lásd a D1. ábrát). Ha nincs a távolságra vonatkozó tájékoztatás, akkor az egyes

részek vizsgálatához külön vizsgálódobozokat kell használni. Ha a távolságot az

alkatrészek között nem írták elő (D1. ábra, a távolság), akkor minden alkatrészhez

külön vizsgálódobozt kell használni.

Jelmagyarázat

a,b,c,d = a gyártó által előírt legkisebb távolság

Az egyéb távolságok a D melléklet szerintiek legyenek.

D1. ábra: Példa a vizsgálóüreg kialakítására, ha a lámpatest különálló

részekből áll

Ha a lámpatest tetején vagy oldalain kinyúló távtartók vannak, akkor ezeket a

távtartókat úgy kell elhelyezni, hogy közvetlenül érintkezzenek a vizsgálódobozzal

vagy a hőszigetelő anyaggal.

A felfüggesztett mennyezetet és a doboz belsejét matt, nem fémes festékkel feketére

kell festeni. Ezen összeállítás és a vizsgálóburkolat belső oldalai, alja és teteje között

legalább 100 mm távolság legyen.

MSZ EN 60598-1 233

Ha a lámpatestet falba való süllyesztésre tervezték, akkor a vizsgálatot az

előzőekben leírtakhoz hasonló vizsgálóüreg felhasználásával kell végezni, de a

szerelőtáblát függőlegesen kell elhelyezni.

Normál gyúlékony anyagra közvetlenül felszerelhetőnek besorolt lámpatestek esetén

a vizsgálóüreg egyik része se haladja meg a rendeltetésszerű működés mellett

végzett melegedésvizsgálat során a 90 °C-ot (ahogy a 12.1. táblázatban meg van

adva), illetve a rendellenes üzemben végzett melegedésvizsgálat során a 130 °C-ot

(ahogy a 12.3. táblázatban meg van adva).

A sínre szerelt lámpatestet a lámpatesthez való sínrendszerhez kell csatlakoztatni. A

sín a rendeltetésszerű használatának megfelelően legyen felszerelve, a gyártó

üzembe helyezési utasítása szerint. A lámpatestet a szerelési útmutató vagy jelölés

által megengedett rendeltetésszerű használat legkedvezőtlenebb melegedési

helyzetében kell a sínre csatlakoztatni. A lámpatestet a 12.4.1. és a 12.5.1.

szakaszban meghatározott feltételek mellett kell üzemeltetni.

Minden távolságot a mozgás szélső helyzeteitől kell mérni, ha a teljesen beszerelt és

a rendeltetésszerűen működő lámpatestek teljes kiterjedésükben vagy helyzetükben

mindkét tengelyirányban állíthatók (lásd a D2. ábrát).

A D2. ábra azoknak a lámpatesteknek a megfelelő vizsgálódobozát mutatja, amelyek

mindkét tengelyük mentén állíthatóak, és ezért az állításhoz a mennyezeten belül

hely szükséges.

MSZ EN 60598-1 234

D2. ábra: Megfelelő vizsgálódoboz kialakítása (hőszigetelt mennyezetekhez

készült) állítható lámpatestekhez

MSZ EN 60598-1 235

E melléklet

(előírás)

A tekercsmelegedés meghatározása az ellenállás-változás módszerével

MEGJEGYZÉS: Az előtétekre vonatkozó módszer hasonló alkatrészekre, pl. transzformátorokra is

alkalmazható.

A vizsgálat megkezdése előtt gondoskodni kell arról, hogy miután a lámpatestet

lekapcsolták a tápáramforrásról, az előtétet gyorsan, elhanyagolható ellenállású

alkalmas eszközzel Wheatstone-hídhoz vagy más megfelelő ellenállásmérő

műszerhez lehessen csatlakoztatni.

Egy könnyen leolvasható másodperc mutatójú időmérő is szükséges.

A vizsgálati eljárás a következő:

A lámpatestet annyi ideig kell kikapcsolva tartani, amely elegendő annak

biztosítására, hogy a teljes lámpatest, az előtéttekercseket is beleértve, termikusan

stabilizálódjon egy lényegében állandó, ezen időtartam alatt 3 °C-nál jobban nem

változó (t1) környezeti hőmérsékleten.

Meg kell mérni a hideg előtét tekercsének R1 ellenállását, és t1 értékét fel kell

jegyezni. A lámpatestet ezután a hőmérsékleti egyensúly beálltáig kell működtetni.

Ez az előtét burkolatához erősített, alkalmas hőmérsékletmérő eszközzel

ellenőrizhető. Az állandósult hőmérséklet beállása után fel kell jegyezni a

huzatmentes burkolaton belül a környező levegő hőmérsékletét (t3).

A lámpatestet ezután ki kell kapcsolni, az időpontot fel kell jegyezni és az előtétet

azonnal a Wheatstone-hídhoz kell csatlakoztatni. Az ellenállást a lehető

leggyorsabban meg kell mérni és az ellenállásmérés időpontját is fel kell jegyezni.

Szükség esetén az előtét hűlése közben, alkalmas időközönként további

ellenállásméréseket kell végezni, a mérési időpontok feljegyzésével. Ezek a mérések

lehetővé teszik az idő/ellenállás görbe felrajzolását, amelyet vissza kell extrapolálni

lámpatest kikapcsolásának pillanatára. A görbéből így meg lehet határozni a meleg

tekercs R2 ellenállását a kikapcsolás pillanatában.

Mivel a réz ellenállása egyenes arányban változik a –234,5 °C vonatkoztatási ponttól

mért hőmérsékletekkel, a t2 meleghőmérséklet az R2 melegellenállás R1

MSZ EN 60598-1 236

hidegellenálláshoz viszonyított hányadosából számítható a következő egyenlet

szerint:

5,234

5,234

1

2

1

2

+

+=

t

t

R

R

A 234,5 értékű állandó rézhuzalból készült tekercsekre vonatkozik; alumínium esetén

az állandó értéke 229. Ebből, rézhuzalból készült tekercsek esetén:

( ) 5,2345,23411

22 −+⋅= t

RR

t

A melegedés a számított t2 hőmérséklet és a vizsgálat végén a t3 környezeti

levegőhőmérséklet közötti különbség, azaz

melegedés = (t2 – t3) K

MSZ EN 60598-1 237

F melléklet

(előírás)

Réz és rézötvözetek forszírozott korrózióállóságának vizsgálata

F.1. Vizsgálóedény

A vizsgálathoz zárható üvegedényeket kell használni. Ezek például szárítóedények

vagy alsó peremmel és fedéllel ellátott egyszerű üvegtégelyek lehetnek. Az edény

térfogata legalább 10 l legyen. A vizsgálótérnek a vizsgálóoldat térfogatához

viszonyított megfelelő arányát (20:1 és 10:1 között) fenn kell tartani.

F.2. Vizsgálóoldat

1,0 l oldat elkészítése:

107 g ammónium-kloridot (analitikai tisztaságú NH4Cl) kb. 0,75 liter desztillált vagy

teljesen sómentesített vízben kell feloldani, és annyi 30%-os (analitikai tisztaságú

NaOH-ból és desztillált vagy teljesen sómentesített vízből készített) nátrium-hidroxid

oldatot kell hozzáadni, amennyi 22 °C-on a 10-es pH érték eléréséhez szükséges.

Más hőmérsékletek esetén az oldatot az F1. táblázatban megadott, vonatkozó pH

értékre kell beállítani.

F1. táblázat: A vizsgálóoldat pH értéke

Hőmérséklet °C

Vizsgálóoldat pH

22 ± 1

25 ± 1

27 ± 1

30 ± 1

10,0 ± 0,1

9,9 ± 0,1

9,8 ± 0,1

9,7 ± 0,1

A pH érték beállítása után az oldatot desztillált vagy ioncserélt víz hozzáadásával 1 l-

re kell feltölteni.

Ez a pH értéket nem módosítja tovább.

A pH érték beállítása során a hőmérsékletet minden esetben ±1 °C-on belüli állandó

értéken kell tartani. A pH érték mérését olyan műszerrel kell végezni, amely a pH

érték beállítását ±0,02-on belül lehetővé teszi.

MSZ EN 60598-1 238

A vizsgálóoldatot hosszabb időn át is lehet használni, de azt a pH értéket, amely a

gőztérben lévő ammóniakoncentráció nagyságát jellemzi, legalább három hetenként

ellenőrizni kell, és ha szükséges, újra be kell állítani.

F.3. Próbadarab

A vizsgálatot a lámpatestről vett próbadarabokon kell elvégezni.

F.4. Vizsgálati eljárás

A próbadarabok felületét gondosan meg kell tisztítani, a lakkot acetonnal, a zsír- és

ujjlenyomatokat benzinnel vagy hasonló anyaggal el kell távolítani.

A vizsgálóoldatot tartalmazó vizsgálóedény hőmérsékletét (30 °C ± 1) °C-ra kell

beállítani. A 30 °C-ra előmelegített próbadarabokat a lehető leggyorsabban kell a

vizsgálóedénybe helyezni úgy, hogy az ammóniagőz akadálytalanul kifejthesse

hatását. A próbadarabokat lehetőleg úgy kell felfüggeszteni, hogy az oldatba se

merüljenek bele, és egymáshoz se érjenek. A tartó vagy felfüggesztő eszközök olyan

anyagból készüljenek, amelyeket az ammóniagőz feltételezhetően nem támad meg,

ilyen anyagok pl. az üveg vagy a porcelán.

A vizsgálatot (30 °C ± 1 °C) állandó hőmérsékleten kell végezni a hőmérséklet-

változás okozta látható vízlecsapódás elkerülése érdekében, amely a vizsgálati

eredményt jelentősen meghamisíthatja. A vizsgálati időtartam a vizsgálóedény

lezárásával veszi kezdetét, és 24 óra múlva fejeződik be. A kezelés után a

próbadarabokat folyó vízben kell leöblíteni; 24 óra múlva 8×-os optikai nagyítás

mellett megvizsgálva ne legyen rajtuk látható repedés.

A vizsgálati eredmények befolyásolásának elkerülése érdekében a próbadarabokat

gondosan kell kezelni.

MSZ EN 60598-1 239

G melléklet

(előírás)

Az érintési áram és a védővezetőn átfolyó áram mérése 3)

G1. A lámpatestet 25 °C ± 5 °C környezeti hőmérsékleten, névleges tápfeszültségen

és frekvencián, a G1. ábra szerinti kapcsolásban kell vizsgálni.

G2. A lámpatestet azzal a fényforrással (fényforrásokkal) kell működtetni, amihez

szánták. Névleges feszültségen történt stabilizálódás után a fénycsövek, valamint az

egyéb kisülőlámpák teljesítménye és égésfeszültsége ne térjen el ±5%-nál jobban a

névleges értéktől.

G3. A védővezető áramát a 12.4.1. szakaszban leírt módon kapcsolt lámpatesten

kell mérni. Ezenfelül a G4. ábrán látható mérőkapcsolást is alkalmazni kell, az A és B

pontot a G1. ábrán a lámpatest védővezetője és a használt földelő csatlakozó közé

kell kötni. Az érintési áram méréséhez ezt a mérőkapcsolást le kell kapcsolni.

A vizsgálati sorrend a G5. szakasz szerinti legyen, de az „e” kapcsoló mindig nyitva

legyen. A II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteken nem kell mérést végezni.

Az U4 feszültség effektív értékét nagy ellenállású voltmérővel (elektronikus

voltmérővel vagy oszcilloszkóppal) kell mérni, az effektív áram meghatározásához a

feszültség értékét el kell osztani az R ellenállás értékével.

G4. Az érintési áram méréséhez a G1., G2., és a G3. ábra szerinti kapcsolást kell

használni.

A vizsgálati sorrend a G5. szakasz szerinti legyen. Vizsgálóeszközként az IEC 60529

szerinti szabványos tapintóujjat kell használni a lámpatest megérinthető fémrészein,

vagy szigetelőanyagú részek esetén a ráhelyezett 10 cm × 20 cm méretű fólián.

Az itt leírt mérési módszer azon a feltételezésen alapul, hogy a lámpatestet

csillagpontos TN vagy TT rendszerekben használják, vagyis a lámpatestet a fázis (L)

és a nulla (N) közé kapcsolják. Más rendszerek esetében az IEC 60990 vonatkozó

szakaszait kell alkalmazni.

3) Ezen G melléklet vizsgálatai és követelményei az IEC 60990-ből származnak. A további részleteket lásd az IEC 60990-ben.

MSZ EN 60598-1 240

Többfázisú kapcsolás esetében ugyanezt az eljárást kell alkalmazni, de a méréseket

egyszerre csak az egyik fázison kell elvégezni. Minden fázisra ugyanazok a

határértékek vonatkoznak.

A G3. ábra szerinti mérőkapcsolást a hordozható, I. érintésvédelmi osztályú

lámpatestekhez kell használni, minden egyéb esetben a G2. ábra szerinti

mérőkapcsolást kell használni, kivéve, ha a védővezető áramáról van szó.

A G2. és a G3. ábra szerinti mérőkapcsolásban az U2 és U3 feszültségek

csúcsértékek.

30 kHz feletti frekvenciák esetén a G2. ábra szerinti mérésen túlmenően, az érintési

áram mérésének tartalmaznia kell a villamos égés hatásaira vonatkozó mérést is. Az

égési hatás szempontjából az érintési áram súlyozatlan effektív értéke az irányadó.

Az érintési áram súlyozatlan effektív értékét a G2. ábra szerinti 500 Ω-os ellenálláson

mért U1 effektív feszültségből lehet kiszámítani.

Az A kivezetés elektródáját (a szabványos tapintóujjat) egymás után minden

megérinthető résszel szemben alkalmazni kell. Az A kivezetés elektródájának

minden alkalmazása esetében a B kivezetés elektródáját először a földhöz, majd ezt

követően egymás után a többi megérinthető részhez kell kötni.

II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetén a védővezetőt figyelmen kívül kell

hagyni.

A G1. ábra szerinti mérőkapcsolásban szigetelőtranszformátort kell használni.

MEGJEGYZÉS: III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek, sínek és vezetékrendszerek esetében a

követelmények kidolgozás alatt vannak.

G5. Vizsgálati sorrend

Az érintési áramot a következők szerint kell mérni:

G1. táblázat: Az e, n és p kapcsoló helyzete különböző érintésvédelmi osztályú

lámpatestek mérésénél

A lámpatest típusa A kapcsoló helyzete (lásd a G1. ábrát)

e n p

a) II. év. oszt. – Zárt 1

– Zárt 2

MSZ EN 60598-1 241

– Nyitott 1

– Nyitott 2

b) I. év. oszt., állandó bekötésű a Zárt Zárt 1

Zárt Zárt 2

Zárt Nyitott 1

Zárt Nyitott 2

c) I. év. oszt., dugaszolható Zárt Zárt 1

Zárt Zárt 2

Nyitott Zárt 1

Nyitott Zárt 2

Zárt Nyitott 1

Zárt Nyitott 2

Nyitott Nyitott 1

Nyitott Nyitott 2

b Ezek a mérések csak a II. osztályú szigetelt részeket tartalmazó, I. év. osztályú lámpatestekre vonatkoznak.

Kapcsolót tartalmazó, fénycsöves vagy egyéb kisülőlámpás hordozható és állítható

lámpatestek esetén a lámpatestet a mérések után ki kell kapcsolni. A lámpatestet

ezután újra be kell kapcsolni, és még mielőtt a fényforrás(ok) újra begyújt(anak), az

érintési áramot ismét meg kell mérni a G1. táblázat szerint.

MSZ EN 60598-1 242

G1. ábra: Vizsgálati elrendezés: egyfázisú készülék csillagpontos TN vagy TT

rendszerben

RS 1500 Ω R1 10 000 Ω CS 0,22 µF

RB 500 Ω C1 0,022 µF

MSZ EN 60598-1 243

G2. ábra: Mérőkapcsolás, érzékelés vagy reakció szempontjából súlyozott

érintési áram (minden II. érintésvédelmi osztályú, és az állandó bekötésű I.

érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez)

RS 1500 Ω R2 10 000 Ω CS 0,22 µF C2 0,0062 µF

RB 500 Ω R3 20 000 Ω C3 0,022 µF

G3. ábra: Mérőkapcsolás, „hadd menjen” súlyozású érintési áram (hordozható,

I. érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez)

Ivédő = U4 / R

R = 150 Ω

C4 = 0,5 µF

G4. ábra: Mérőkapcsolás, nagyfrekvenciás védővezető áramok szempontjából

súlyozva

MSZ EN 60598-1 244

H melléklet


MSZ EN 60598-1 245

I melléklet


MSZ EN 60598-1 246

J melléklet

(tájékoztatás)

A védettségi fokozatokat jelölő IP-számok magyarázata

Teljes részletességgel az IEC 60529 tartalmazza, amelyből a következők csak

kivonatnak tekinthetők.

Az osztályozásnak ezen rendszerével leírható védettségi típusok a következők:

a) Személyek védelme a burkolaton belül lévő, aktív részek megérintése vagy

megközelítése, valamint mozgó alkatrészek (a sima forgó tengelyek és

hasonlók kivételével) megérintése ellen, továbbá a készülék védelme szilárd

idegen testek behatolása ellen.

b) A burkolaton belül lévő készülékek védelme a víz káros behatolása ellen.

A védettségi fokozatokat jelölő jelölés a jellemző IP betűkből és az ezt követő két

számjegyből (a „jellemző számjegyek”-ből) áll, a J1. és a J2. táblázatban

megállapított feltételeknek való megfelelést jelölve. Az első számjegy az előző a)

pont szerinti, a második számjegy az előző b) pont szerinti védettségi fokozatot

jelenti.

J1. táblázat: Az első jellemző számjeggyel jelölt védettségi fokozatok

Védettségi fokozat Első jellemző számjegy Rövid leírás A burkolatból „kizárt” tárgyak rövid ismertetése

0 Nem védett Nincs különleges védelem

1 50 mm-nél nagyobb szilárd tárgyakkal szemben védett

A testnek olyan nagy felületei, mint például a kéz (de nincs védelem szándékos érintés ellen). 50 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd testek

2 12 mm-nél nagyobb szilárd tárgyakkal szemben védett

Ujjak és hasonló, legfeljebb 80 mm hosszú tárgyak. 12 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd testek

3 2,5 mm-nél nagyobb szilárd tárgyakkal szemben védett

2,5 mm-nél nagyobb átmérőjű vagy vastagságú szerszámok, huzalok stb. 2,5 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd testek

4 1,0 mm-nél nagyobb szilárd tárgyakkal szemben védett

1,0 mm-nél nagyobb vastagságú huzalok vagy lemezek. 1,0 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd testek

5 Por ellen védett A por behatolása nem teljesen kizárt, de nem jut be olyan jelentős mennyiségben, hogy megzavarja a készülék kielégítő működését.

MSZ EN 60598-1 247

6 Por ellen tömített Nincs por behatolás

J2. táblázat: A második jellemző számjeggyel jelölt védettségi fokozatok

Védettségi fokozat Második jellemző számjegy Rövid leírás A burkolat által nyújtott védelem leírása

0 Nem védett Nincs különleges védelem

1 Csepegő víz ellen védett A csepegő víznek (függőlegesen hulló cseppek) nincs károsító hatása

2 Csepegő víz ellen védett 15°-os döntésnél

A függőlegesen csepegő víznek nincs károsító hatása, ha a burkolat alaphelyzetéből legfeljebb 15°-os szögben meg van döntve

3 Permetező esővíz ellen védett

A függőlegeshez képest 60°-os szögben, permetezve hulló víznek nincs károsító hatása

4 Freccsenő víz ellen védett A burkolatra bármilyen irányból freccsenő víz nem káros hatású

5 Vízsugár ellen védett A burkolatra bármilyen irányból zúduló vízsugárnak nincs károsító hatása

6 Erős tengeri hullámverés ellen védett

A hullámverésből származó vagy erős sugárban kilövellő víz nem hatol káros mennyiségben a burkolatba

7 Vízbemerítés ellen védett Nem hatol be káros mennyiségű víz, ha a burkolat adott nyomáson, meghatározott ideig vízbe merül

8 Víz alá merítés ellen védett A készülék alkalmas tartós víz alá merítésre a gyártó által előírt feltételek mellett. MEGJEGYZÉS: Általában ez azt jelenti, hogy a készülék légmentesen zárt. Bizonyos készüléktípusok esetén azonban azt is jelentheti, hogy a víz bejuthat, de csak oly módon, hogy károsodást nem okoz

Az IP-értékek nem foglalkoznak a különleges tisztítási módszerekkel. Ajánlott, hogy a gyártók megfelelő tájékoztatást adjanak a tisztítási módszerekre vonatkozóan, ha szükséges. Ez összhangban van az IEC 60529 szerinti, a különleges tisztítási módszerekre vonatkozó ajánlásokkal.

MSZ EN 60598-1 248

K melléklet

(tájékoztatás)

Hőmérsékletmérés

K1. Hőmérsékletmérés lámpatesteken

A következő ajánlások a huzatmentes burkolatban lévő lámpatesteken, a 12.4.1.

szakasz szerint végzett hőmérsékletmérési módszerekre vonatkoznak. E mérési

módszerek kifejezetten lámpatestek mérésére lettek kifejlesztve; más módszerek

akkor alkalmazhatók, ha megállapítható, hogy legalább ugyanennyire precízek és

pontosak.

A szilárd anyagok hőmérsékletét általában hőelemekkel mérik. A kimenő feszültséget

nagy impedanciájú eszköz, például feszültségmérő mutatja. Közvetlen leolvasású

eszköz esetén lényeges ellenőrizni, hogy annak bemeneti impedanciája illeszkedik-e

a hőelem impedanciájához. A vegyi típusú hőmérséklet-indikátorok jelenleg csak a

mérések hozzávetőleges ellenőrzésére alkalmasak.

A hőelemhuzalok kis hővezető képességűek legyenek. Az alkalmas hőelem 40/60-as

nikkel-vörösrézzel (vagy 40/60-as nikkel-alumíniummal) összeillesztett 80/20-as

nikkel-krómból készüljön. Mindkét (rendszerint szalag alakú vagy kör

keresztmetszetű) huzal elég vékony legyen ahhoz, hogy átférjen egy 0,3 mm

átmérőjű nyíláson. A sugárzásnak kitett huzalvégek mindegyike nagy visszaverő

képességű fémbevonattal legyen ellátva. A huzalok szigetelése feleljen meg az adott

hőmérsékletnek és feszültségértéknek; tehát vékony és erős legyen.

A hőelemeket a hőmérsékleti viszonyok legkisebb mértékű zavarásával és kis

termikus ellenállású érintkezéssel kell csatlakoztatni a mérőpontra. Olyan részen,

amelyen a mérendő pont nincs meghatározva, előzetes vizsgálattal a legnagyobb

hőmérsékletű pontot kell megtalálni (erre a célra kis hővezető képességű anyagból

készült tartóba szerelt hőelem használható; de termisztoros műszerek is

megfelelőek). Ez különösen olyan anyagok feltérképezése esetében fontos, mint

például az üveg, ahol a hőmérséklet a helyzettől függően gyorsan változhat. A

lámpatestben vagy annak közelében felszerelt hőelemek lehetőleg ne legyenek

kitéve vezetett vagy sugárzott hőnek. Gondoskodni kell az áramvezető részeken

létrejövő feszültség elkerüléséről is.

MSZ EN 60598-1 249

A hőelemek mérőpontokra való csatlakoztatásához a következő módszerek

hasznosnak bizonyultak.

a) Mechanikai leszorítás, például egy rögzítőeszköz alatt (az áramvezető részek

alá történő beszorítást kerülni kell).

b) Forrasztás fémfelületre (kis mennyiségű forraszanyaggal).

c) Ragasztószerrel (kis mennyiség szükséges). A ragasztónak nem szabad

elválasztania a hőelemet a mérőponttól. A fényáteresztő anyagon használt

ragasztó lehetőleg fényáteresztő legyen. Üveg esetén az alkalmas ragasztó egy

rész nátrium-szilikátból és két rész kalcium-szulfátból készüljön, víz

hozzáadásával.

Nemfémes részeken a hőelem utolsó 20 mm-ét a felülethez kell erősíteni a

mérőpontról történő hőelvezetés ellensúlyozására.

d) Vezetékek. A szigetelést fel kell hasítani és a hőelemet be kell illeszteni (a

vezetővel való érintkezés nélkül); a szigetelést azután át kell kötni.

e) Felerősítő felületek (lásd a D mellékletet). A hőelemet olyan (megközelítőleg

15 mm átmérőjű, 1 mm vastagságú és matt feketére festett) réztárcsához kell

erősíteni, amely a legmelegebb ponton a felület síkjába süllyesztett kialakítású.

A huzatmentes burkolaton belül átlagos környezeti hőmérsékletnek a perforált falak

egyikének közelében, a lámpatest közepével egy síkban lévő levegő hőmérsékletét

kell venni. A hőmérsékletet általában olyan higanyos üveghőmérővel mérik,

amelynek üveggömbje a sugárzás ellen kettős falú polírozott fémhengerrel védett.

A tekercselés átlaghőmérsékletét az ellenállás-változás módszerével mérik. A

követendő módszert az E melléklet ismerteti.

MEGJEGYZÉS: A tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran követnek el hibákat a becsült

számításokban. Független, durva ellenőrzés úgy végezhető, ha mérjük az alkatrész burkolatának

hőmérsékletét, és ehhez hozzáadjuk a szerkezeti kialakításra jellemző, a tekercselés és burkolat

közötti hőmérséklet-különbséget.

Fontos, hogy minden hőmérsékletmérő műszert rendszeresen ellenőrizzenek. Az is

ajánlott, hogy a vizsgálószervek lámpatesteket cseréljenek annak érdekében, hogy a

vizsgálati eredmények minél jobban megközelítsék egymást a különböző

hőmérsékletszinteken az anyagok hőmérsékletmérése során.

MSZ EN 60598-1 250

K2. Hőmérsékletmérés a lámpafoglalatok szigetelő-alkatrészein

A hőelemeket a következő mérési pontokon kell elhelyezni, amint azt a K1. ábra

szemlélteti:

a) a lámpafoglalat peremén (a fém vagy kerámia lámpafoglalatok kivételével);

b) a lámpafej és a lámpafoglalat közötti érintkezési ponton (ha a lámpafoglalat

kerámiától eltérő szigetelőanyagból készült).

A cél az, hogy a mérés a lámpafoglalaton történjen, és az a lehető legközelebb

legyen a lámpafej és a lámpafoglalat közötti érintkezési ponthoz, de a lámpafej

érintése nélkül;

c) a vezeték-elágazáson, legfeljebb 10 mm-re a lámpafoglalat

csatlakozókapcsaitól (ha vannak ilyenek – ez a mérési pont azért fontos, mert a

huzalozás hozzáérhet a csatlakozókapcsokhoz).

MEGJEGYZÉS: A lámpafoglalat Edison-menetes vagy bajonett típusú lehet.

K1. ábra: Hőelemek elhelyezése egy jellegzetes lámpafoglalaton

MSZ EN 60598-1 251

L melléklet

(tájékoztatás)

Gyakorlati útmutató a jó lámpatesttervezéshez

L1. Alkalmazási terület

E gyakorlati útmutató célja, hogy a lámpatestgyártók részére tájékoztatást nyújtson a

jó tervezéshez olyan szempontok kapcsán, amelyekre jelenleg nem vonatkozik

szabványos vizsgálati és értékelési módszer. Ez a melléklet olyan szempontokkal

foglalkozik, mint pl. az anyagok megválasztása, a műanyagok minőségromlása az

élettartam során, a korrozív környezet hatása és a megfelelő védelem, az optikai

konstrukció termikus vonatkozásai, a fényforrások élettartamának végén fellépő

jelenségek, és a rázkódással szembeni ellenállás.

Az útmutató a belső téri és a szabadtéri lámpatestekre egyaránt vonatkozik, valamint

tájékoztatást nyújt a teljesség igénye nélkül, az általánosan elfogadott

konstrukciókról. Ez az útmutató ennélfogva nem értelmezhető előírásként, mivel más

megoldások ugyanolyan hatékonyak vagy bizonyos meghatározott alkalmazásokban

akár jobbak is lehetnek.

A külső hatások osztályozását az IEC 60364-5-51 adja meg.

L2. Műanyagok a lámpatestekben

A lámpatest-konstrukciókban fontos és bevált szerkezeti elemekké váltak a műanyag

alkatrészek. Ezeket belső részegységekhez, huzalozásokhoz és olyan

alkatrészekhez használják, mint például a fényáteresztő burák, ernyők vagy a

szerkezeti tartóelemek.

A lámpatestek „rendeltetésszerű” felhasználásától esetleg eltérő alkalmazások

határozzák meg ezen műanyag alkatrészek normál élettartamát (öregedését).

A túlságosan kíméletlen használat és a károsító behatások csökkentik az

öregedéssel szembeni ellenálló képességet. Lásd az L1. táblázatot.

L1. táblázat: Károsító hatások

Károsító hatások Okok Következmények a

Nagy üzemi hőmérséklet A működési feszültség túl nagy Deformáció

MSZ EN 60598-1 252

A környezeti hőmérséklet túl nagy Törékenység

Helytelen felszerelés Elszíneződés

Higanytöltésű nagynyomású lámpák, túlságosan nagy UV összetevővel

Sárgulás UV (ultraibolya)-sugárzás

Germicidlámpák Törékenység

Lágyítók (műanyag lágyítók) Repedés

Csökkent szilárdság

Agresszív közegek

Helytelen tisztítás (fertőtlenítőszerekkel)

Külső felületi károsodás

a Minden ok minden következményre vonatkozhat.

Különleges figyelmet kell fordítani a következőkre:

– állandó üzemi hőmérséklet;

– UV (ultraibolya)- és látható sugárzás;

– statikus és dinamikus mechanikai behatás;

– oxidáló hatású környezet.

Ezen behatások bizonyos kombinációja különösen fontos, és a tervezett alkalmazás

szempontjából egyes anyagok használatát kizárhatja. Például az UV-sugárzás és a

hő kombinációja a PVC kábel szigetelésének zöldes elszíneződését válthatja ki,

jelezve a szigetelés jóságának csökkenését. A különböző márkanevű anyagok

gyártmányismertetőben közölt jellemzői a felhasznált töltőanyagoktól vagy

inhibitoroktól, valamint a gyártási folyamattól és a konstrukciótól függően különbözők

lehetnek.

L3. Rozsdaállóság

A normál belső téri környezetben használt lámpatestek a legkülönbözőbb

anyagokból készülhetnek.

A lámpatest fémből készült lemezalkatrészei megfelelően előkezeltek és

felületkezeltek, például tűzzománcozottak legyenek.

A festetlen alumíniumreflektorok és fényterelő rácsok anódbevonással készült

alumíniumötvözetből legyenek.

MSZ EN 60598-1 253

A lámpatestek kiegészítő elemei, mint például a csiptetők, csuklópántok stb.,

megfelelő anyagú galvanikus bevonattal kielégítően üzemelhetnek normál belső téri

környezetben. Megfelelő bevonatot képez a cink, nikkel/króm és az ón.

MEGJEGYZÉS: A belsőt éri lámpatestek nedves környezetben fennálló villamos biztonságát a 9.

főfejezet vizsgálataival kell ellenőrizni.

L4. Korrózióállóság

A szabadtéri vagy nagy nedvességtartalmú belső téri környezetben alkalmazott

lámpatestek megfelelő korrózióállósággal rendelkezzenek. Bár feltételezhetően ezen

lámpatestektől nem várható el, hogy olyan környezetben üzemeljenek, ahol vegyi

gőzök vannak jelen, azt sem szabad elfelejteni, hogy minden környezet kis

mértékben tartalmaz korrozív gázokat, például kén-dioxidot is, és nedvesség

jelenlétében ezek hosszú idő elteltével veszélyes korróziót okozhatnak.

A lámpatest korrózióállóságának értékelése során figyelembe kell venni, hogy a zárt

lámpatest belseje (még ha egy vagy több vízkivezető nyílást tartalmaz is) sokkal

kevésbé van kitéve a korróziónak, mint a külseje.

A következő fémek vagy kombinációk kellően korrózióállónak bizonyultak:

a) réz és bronz, vagy legalább 80% réztartalmú sárgaréz;

b) rozsdamentes acél;

c) alumínium (lemez, sajtolt vagy öntött) és présöntött horgany, ezek az anyagok

ismerten ellenállóak a légköri korrózióval szemben;

d) legalább 3,2 mm vastagságú öntöttvas vagy kovácsolható vas, a külső

felületeken legalább 0,05 mm vastagságú horganybevonattal, valamint az ilyen

anyagok belső felületén szemmel látható horganybevonattal;

e) acéllemez, horgannyal bevonva, átlagos bevonatvastagság 0,02 mm;

f) polimerizált anyagok, lásd az L1. szakasz alatt.

Az egymással érintkező fémalkatrészek egymáshoz közel álljanak a galvanikus

sorban az elektrolitikus korrózió elkerülése érdekében. Például a sárgaréz vagy más

rézötvözetek nem használhatók alumíniummal vagy alumínium ötvözetekkel

összeillesztve; az érintkezés ezen anyagcsoportok bármelyike és a rozsdamentes

acél között sokkal inkább elfogadható.

MSZ EN 60598-1 254

A szabadtérben felhasznált műanyagokat általában azok közül kell kiválasztani,

amelyek tulajdonságai nem változnak jelentősen a hosszan tartó üzemidő során,

ilyenek például az akrilátok.

A cellulózanyagok általában sem külső-, sem belső téri nagy nedvességtartalmú

környezetben nem megfelelőek, más anyagok, mint pl. a polisztirol, alkalmasak

ugyan belső téri felhasználásra, de szabadban a nedvesség és napsugárzás

kölcsönhatása következtében öregedésre hajlamosak.

Ha egy nagy nedvességtartalmú környezetbe tervezett, műanyag lámpatest

szerkezeti kialakítása ragasztott illesztéseket tartalmaz, akkor lényeges, hogy az

alkalmazott ragasztószer a nedvesség állandó behatását hosszú időn keresztül

károsodás nélkül képes legyen elviselni.

MEGJEGYZÉS: A szabadtéri lámpatestek nedves környezetben fennálló villamos biztonságát a 9.

főfejezet vizsgálataival kell ellenőrizni.

L5. Vegyi korróziót okozó környezetek

Olyan környezetben, ahol jelentős koncentrációjú, vegyileg korrozív gázok vagy

gőzök lehetnek jelen, és különösen akkor, ha ezek lecsapódhatnak, az alkalmazott

lámpatestek esetében be kell tartani a szabadtéri lámpatestekre az előzőekben leírt

óvintézkedéseket, a következőkkel kiegészítve.

a) Általában azon lámpatestek, amelyek törzse korrózióálló fémöntvényből készült,

jobban használhatók, mint a fémlemezből készültek.

b) Fémek alkalmazása esetén azokat lehetőleg úgy kell kiválasztani, hogy a

várhatóan előforduló, adott korrozív anyagoknak álljanak ellen, mivel a legtöbb

fémet valamelyik korrozív anyag megtámadja. Az alumínium öntvények a

legtöbb alkalmazási célra megfelelőek.

c) A használt festékbevonatokat vagy más védőrendszereket hasonló módon, a

különösen korrozív anyagokra vagy korrozív anyagcsoportokra figyelemmel kell

kiválasztani. Például az igen saválló festékek lehet, hogy nem ellenállóak egyes

lúgok hatásával szemben.

d) Egyes műanyagok, mint például az akrilátok, a PVC és a polisztirol igen

ellenállóak a legtöbb szervetlen sav és lúg hatásával szemben. Ugyanakkor

azonban ezek nem viselik el számos szerves folyadék és gőz hatását. Mivel a

MSZ EN 60598-1 255

hatás egyaránt függ a műanyag típusától és kémiai jellemzőitől, az anyagokat a

különleges feltételeknek megfelelően kell kiválasztani.

e) A zománcbevonatok sok vegyszerrel szemben ellenállóak, de ha a megfelelő

üzemeltetést igen korrozív környezetben kell megvalósítani, lényeges, hogy a

zománcréteg lepattogzásoktól és repedésektől mentes legyen.

L6. Reflektorkialakítás

A fényvisszaverő felületekhez használt anyagok éppúgy visszaverik az infravörös

tartományba eső sugárzást, mint a látható fényt. Ezért az optikailag hatásos reflektor

a lámpatestben keletkező infravörös sugárzás (IR) legnagyobb részét is visszaveri,

ami csökkenti a túlmelegedési hatásokat.

Nagyon fontos, hogy a koncentrált fény ne idézzen elő a lámpatest és a fényforrás

részein olyan pontszerű túlmelegedést, amely befolyásolja a működést, vagy

csökkenti az anyagok tartósságát. Különösen az ajánlott, hogy a visszavert fény (és

az IR) ne a fényforrás falára, izzószálára vagy a kisülőcsőre fókuszálódjon. Ez

ugyanis hatással van a fényforrás élettartamára és szélsőséges esetekben a

lámpabura vagy a kisülőcső károsodását is eredményezheti.

A lámpaszabványokban megadott legnagyobb működési hőmérsékleteket nem

szabad túllépni (lásd a 0.2. szakasz rendelkező hivatkozásait).

L7. A különböző lámpatest fajták alkatrészei

Az alkatrészszabványokban a kúszóáramutak és légközök általában bizonyos

körülményekre, például 2. szennyeződési fokozatra és I. túlfeszültség-kategóriára

vonatkoznak, amit a lámpatestek alkatrészeinek kiválasztásakor amit figyelembe kell

venni. Más paraméterek, például a tűzállóság és/vagy a kúszóáram-szilárdság

szintén befolyásolhatják a lámpatestek alkatrészeinek kiválasztását. Ez azt is jelenti,

hogy ha a megfelelő körülmények fennállnak, a kérdéses alkatrészek a lámpatestek

többségében felhasználhatók. Bizonyos lámpatestekre, például a közvilágítási

lámpatestekre, tartalékvilágítási lámpatestekre stb. más, szigorúbb körülmények

vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a „normál” alkatrészek csak akkor használhatók, ha

e szigorúbb körülményeknek is megfelelnek. Ennek az lehet a következménye, hogy

a lámpatestgyártónak olyan alkatrészekkel kell dolgoznia, amelyek a különböző

lámpatest kategóriák különböző feltételeinek felelnek meg.

MSZ EN 60598-1 256

A jövőben az alkatrészeknél a következő paramétereket kell figyelembe venni:

A. Az alkatrészek mikrokörnyezete

A1. Kúszóáram-szilárdság (IEC 60112)

– kúszóáram-szilárdsági vizsgálatot nem igénylő, közönséges környezet

– 175 V-os (azaz CTI 175-ös) kúszóáram-szilárdságot igénylő környezet

A2. Szennyeződési fokozat (IEC 60664-1)

– 1. szennyeződési fokozat




B. Túlfeszültség-kategória (IEC 60664-1)

– I. túlfeszültség-kategória

– II. túlfeszültség-kategória

– III. túlfeszültség-kategória

– IV. túlfeszültség-kategória

C. Tűzállóság (IEC 60695-2 sorozat)

– 650 °C-os izzóhuzalos vizsgálat

– 850 °C-os izzóhuzalos vizsgálat

L8. Ajánlások az elektromagnetikus előtétek védelmére, a nagy intenzitású

kisülőlámpák élettartamának végén fellépő jelenségekkel szemben

A fényforrások élettartamának végén az előtét túlterhelésének kockázata miatt a

nagynyomású nátriumlámpákhoz és egyes fém-halogén lámpákhoz készült

lámpatestek esetében megfelelően védett kapcsolásokat kell alkalmazni.

A vizsgálat a C3. ábra szerinti vizsgálati áramkörrel történik.

Jelenleg általánosan elfogadott az az álláspont, ami szerint kicsi a valószínűsége

annak, hogy a szokásos magnetikus előtétek hőbiztosító alkalmazása nélkül

kielégítik ezt a vizsgálati előírást.

MSZ EN 60598-1 257

L.9. A rázkódás hatásaival szembeni ellenállás

A lámpatest szerkezetének ellenállónak kell lenni a használat során fellépő rázkódás

hatásaival szemben. Ez különösen a közvilágítási lámpatestek (IEC 60598-2-3) és a

fényvetők (IEC 60598-2-5) esetében fontos. Tekintettel a lámpatestek felépítésében,

a rögzítési lehetőségeiben és a használati környezetben fennálló különbségekre

(helyi jellegzetességek, előre látható időjárási körülmények stb.), egyedi

rázásvizsgálati módszereket gyakorlati szempontból nem szabványosítanak.

Ajánlott, hogy a gyártók tanulmányozzák a lámpatest konstrukció rázási jellemzőit, a

rögzítési lehetőségeket, és a felhasználás tervezett környezetét. Ezekből a

jellemzőkből kell olyan rázásvizsgálati módszert levezetni, amely igazolja a lámpatest

megbízhatóságát az élettartama során.

A rázásvizsgálat után a lámpatest biztonságának megítélése szempontjából a

következő ellenőrző listát lehet alkalmazni:

a) Az alkatrészek rögzítésének jósága a lámpatesten belül.

b) Nincs horzsolás / károsodás a vezetékezésen vagy alkatrész szigetelésén.

c) A villamos csatlakozások karbantartása.

d) A mechanikus csatlakozások karbantartása.

e) A felszerelési rögzítés karbantartása.

f) A por és a nedvesség behatolása elleni védelem fenntarthatósága.

g) A kúszóáramutak és légközök karbantartása.

h) Nincs elmozdulás, vagy "elállítódás", pl. a szélterhelési vizsgálatok esetében

(IEC 60598-2-3 és IEC 60598-2-5).

i) Nincs lámpa törés.

j) A lámpa a helyén marad.

k) Korai fáradási tünetek, amelyek továbbterjedve biztonsági hibát okozhatnak.

l) A lámpatest részei nem váltak le.

1. MEGJEGYZÉS. Az I) és j) pontot bizonyos esetekben inkább működési, mintsem biztonsági

tényezőnek lehet tekinteni.

MSZ EN 60598-1 258

2. MEGJEGYZÉS. Az anyagjellemzőknek a kor és a használat miatt bekövetkező romlását is

figyelembe kell venni.

3. MEGJEGYZÉS. Néhány országban nemzeti szabványok vonatkoznak egyes lámpatestfajták

rázásvizsgálatára (pl.: az USA-ban ANSI C136; Ausztráliában AS3771).

L.10. Az alkatrészek gyúlékonysága

Az elektrotechnikai termékek tűzveszélyességének értékelésére vonatkozó további

útmutatás az IEC 60695-ben található, beleértve az egyes szigetelőanyagok hővel és

tűzzel szemben ellenállása szempontjából történő előzetes vizsgálati eljárások

használatát is.

MSZ EN 60598-1 259

M melléklet

(előírás)

A kúszóáramutak és légközök meghatározása

M1. táblázat: A kúszóáramutak és légközök meghatározása (lásd a 11.1.

táblázatot)

Kúszóáramutak és légközök mm-ben I. érintésvédelmi

osztályú lámpatestek

II. érintésvédelmi


III. érintésvédelmi


Legnagyobb üzemi feszültség (legfeljebb) (V)

1000 V 1000 V 50 V váltakozó, vagy 120 V egyen

(1) A különböző polaritású aktív részek között

Alapszigetelés

Kúszóáramút vagy légköz

PTI ≥ vagy < 600

Alapszigetelés


PTI ≥ vagy < 600

Alapszigetelés


PTI ≥ vagy < 600

(2) Az aktív részek és a megérinthető fémrészek között, valamint az aktív részek és a szigetelőanyagú részek megérinthető külső felülete között

Alapszigetelés


PTI ≥ vagy < 600

Megerősített vagy kettős szigetelés


PTI ≥ vagy < 600

Alapszigetelés


PTI ≥ vagy < 600

(3) II. érintésvédelmi osztályú lámpatestekben az alapszigetelés hibája következtében aktívvá válható részek és a megérinthető fémrészek között

Kiegészítő szigetelés


PTI ≥ vagy < 600

(4) A hajlékony zsinórvezeték vagy vezeték külső felülete és az olyan megérinthető fémrész között, amelyhez a vezetéket szigetelőanyagú bilincs, vezetéktartó vagy csiptető segítségével rögzítették

Alapszigetelés


PTI ≥ vagy < 600

Kiegészítő szigetelés


PTI ≥ vagy < 600

(5) Nincs felhasználva

(6) Az aktív részek és az egyéb fémrészek között, azok és a felerősítő felület (mennyezet, fal, asztal stb.) között, vagy az aktív részek és a felerősítő felület között, ha nincsenek közbülső fémrészek

Alapszigetelés Megerősített vagy kettős szigetelés

Alapszigetelés

MSZ EN 60598-1 260

N melléklet

(tájékoztatás)

A normál gyúlékony felületre nem szerelhető, és a hőszigetelő anyaggal való

lefedésre nem alkalmas lámpatestek jelölésének magyarázata

N0. Bevezetés

Ha egy lámpatesten figyelmeztető feliratot helyeztek el (a 3.2.9. és a 3.2.21. szakasz

szerint), akkor ez azt jelenti, hogy a lámpatest NEM alkalmas normál gyúlékony

anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre, és/vagy nem alkalmas hőszigetelő

anyaggal való lefedésre.

A figyelmeztető felirat alkalmazása minden típusú lámpatesten történhet, beleértve

azokat az izzólámpás lámpatesteket is, amelyek nem alkalmasak normál gyúlékony

anyagú felületekre való felszerelésre. Lásd az N1. táblázatot.

N1. táblázat: Útmutató abban a tekintetben, hogy mikor és hol kell a

lámpatesten vagy a hozzá mellékelt gyártói útmutatóban a jelet és a

magyarázatát használni

A lámpatest alkalmassága Jel és magyarázat

A Normál gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre alkalmas felületre szerelhető lámpatestek

Semmi

B Normál gyúlékony anyagú felületekre közvetlenül nem szerelhető (csak nem éghető anyagú felületekre szerelhető) felületre szerelhető lámpatestek

Jelet és magyarázatot kell alkalmazni

C Normál gyúlékony anyagú felületekre/be való szerelésre alkalmas, hőszigetelő anyaggal lefedhető süllyeszthető lámpatestek

Semmi

D Normál gyúlékony anyagú felületekre/be nem szerelhető, hőszigetelő anyaggal lefedhető süllyeszthető lámpatestek

A vonatkozó jel(ek)et és magyarázatot kell alkalmazni

E Normál gyúlékony anyagú felületekre/be nem szerelhető, egyébként megfelelő süllyeszthető lámpatestek

Jelet és magyarázatot kell alkalmazni

MSZ EN 60598-1 261

N1. Láng elleni védelem

Az elmúl tíz év gyakorlati tapasztalatai alapján nem bizonyosodott be, hogy az

előtétek tekercsei az élettartamuk végén lángot bocsátanak ki.

Az egyéb alkatrészeket, pl. a kondenzátorokat roncsolásos vizsgálatnak vetik alá

annak igazolására, hogy ezeknek az alkatrészeknek a meghibásodása biztonságos

módon történjen meg.

Tekintettel arra, hogy a lámpatestek gyúlékony anyagainak önkioltó tulajdonságát a

4.15. szakasz szerint vizsgálják, arra a következtetésre jutottak, hogy nincs olyan

bizonyíték, amely igazolná, hogy a tekercsek és a felerősítő felület közé valamilyen

köztes anyagot kellene beiktatni. Ezt a követelményt ezért az IEC 60598-1 második

kiadásából törölték.

N2. Hő elleni védelem

A felerősítő felületnek a túlzott hőterhelés elleni védelme érdekében a szabvány

háromféle, egyenértékű védelmi módszert ad meg, amelyek közül a gyártó szabadon

választhat:

– a távolságtartást;

– a hőmérsékletmérést;

– a termikus védőeszközt.

N2.1. Távolságtartás

Az előtét vagy transzformátor és a felerősítő felület közötti legkisebb távolság

legalább a következő legyen:

a) mm, amelyen belül legalább 3 mm légköz legyen a lámpatest burkolatának

külső felülete és a lámpatest felerősítő felülete között, valamint egy további,

legalább 3 mm-es légköz legyen az előtét vagy a transzformátor és a lámpatest

burkolatának belső felülete között.

Ha az előtétnek vagy a transzformátornak nincs burkolata, akkor a 10 mm-es

távolságot az aktív résztől, pl. az előtét tekercsétől kell számítani.

A lámpatest burkolata lényegében folytonos legyen az előtét/transzformátor

védett területén, az előtét/transzformátor aktív része és a felerősítő felület

közötti távolság 35 mm-nél kisebb lehet, ellenkező esetben a b) pont

MSZ EN 60598-1 262

vonatkozik. A lámpatest burkolatanyagára nézve nincsenek követelmények,

ezért az olyan szigetelőanyag is lehet, amely megfelel a 4.15. szakasznak.

Ha az előtét vagy transzformátor és a lámpatest felerősítő felülete között nincs

lámpatest burkolat, akkor a kettő közötti távolság legalább 35 mm legyen.

b) 35 mm. A 35 mm távolság főleg a kengyellel felszerelhető lámpatestekre

vonatkozik, ahol az előtét/transzformátor és a felerősítő felület közötti távolság

gyakran 10 mm-nél sokkal nagyobb.

N2.2. A felerősítő felület hőmérsékletmérése rendellenes üzemben vagy

meghibásodott előtét esetén

A hőmérsékletméréseket annak ellenőrzésére kell elvégezni, hogy a lámpatest

felerősítő felülete ne érjen el túl magas hőmérsékletet rendellenes üzemben vagy

meghibásodott előtét esetén.

Ezek a követelmények és vizsgálatok azon a feltételezésen alapulnak, hogy az előtét

vagy a transzformátor meghibásodása során, például a tekercsek zárlatának

tulajdoníthatóan, az előtét tekercsének hőmérséklete legfeljebb 15 percig lépi túl a

350 °C-ot, és ennek hatására a felerősítő felület hőmérséklete sem lépi túl 15 percnél

hosszabb ideig a 180 °C-ot.

Hasonló módon, az előtét rendellenes működése esetén a felerősítő felület

hőmérséklete ne haladja meg a 130 °C-t. Mérni kell a környezeti hőmérsékleten,

majd 1,1-szeres tápfeszültség mellett a tekercsek és a felerősítő felület

hőmérsékletét és az eredményt diagramban kell ábrázolni; ezután a pontokon

keresztül egy egyenest kell húzni. Ennek az egyenesnek a meghosszabbítása nem

lépheti túl azt a pontot, amelyet a 180 °C-os felerősítő felület hőmérséklet jelöl ki,

350 °C-os tekercshőmérsékleten (lásd a 9. ábrát).

Normál gyúlékony anyagú felületek esetén a felerősítő felület határhőmérsékletét a

fának az idő függvényében ábrázolt gyulladási hőmérséklete alapján határozták meg

(lásd a 27. ábrát).

N3. Termikus védőeszközök

A termikus védőeszköz lehet az előtét része vagy lehet az előtéten kívül is.

A termikusan védett előtétek követelményeit a vonatkozó előtétszabványok

tartalmazzák.

MSZ EN 60598-1 263

A termikusan védett előtéteket vagy jellel jelölik meg. A pontok helyére az a

°C-ban megadott legnagyobb névleges burkolati hőmérséklet kerül, amelynek

elérése esetén a védőeszköz megszakítja az áramkört.

A vagy a legfeljebb 130 °C értékű jellel megjelölt termikusan védett előtétek

használata a lámpatest felerősítő felületének teljes védelmét biztosítja, további

intézkedés ezért nem szükséges. Ez azt is jelenti, hogy az idő függvényében történő

értékelés során a legnagyobb burkolati hőmérséklet a rendellenes működés közben

megfelel az előírt értéknek, például a 130 °C-nak, és a felerősítő felület hőmérséklete

meghibásodott előtét esetén sem haladja meg a 180 °C-ot.

A 130 °C feletti értékű jellel megjelölt termikusan védett előtéteket a lámpatestbe

beépítve kell ellenőrizni, az előtéten kívül elhelyezett termikus védőeszközzel ellátott

lámpatestekre előírtak szerint.

Az előtéten kívül elhelyezett termikus védőeszközzel ellátott lámpatestek és a

130 °C-nál nagyobb értékkel jelölt termikusan védett előtétekkel ellátott lámpatestek

esetében addig kell mérni a lámpatest felerősítő felületének hőmérsékletét, amíg a

termikus védőeszköz meg nem szakítja az áramkört. A vizsgálat során regisztrálni

kell a lámpatest felerősítő felületének hőmérsékletét, és az ne haladja meg a

rendellenes működés esetére megengedett legnagyobb hőmérsékletet, például a

130 °C-ot vagy meghibásodott előtét esetén az idő függvényében történő értékelés

alapján megengedett legnagyobb hőmérsékletet (lásd az N2. táblázatot).

N2. táblázat: A melegedésvédelem működése

A felerősítő felület legnagyobb hőmérséklete

°C

135 °C és a legnagyobb hőmérséklet elérése közötti

időtartam, legfeljebb perc

180 felett








0

15

20

25

30

40

50

60

MSZ EN 60598-1 264



90

120

N4. Az F jelölésre vonatkozó követelmények törlése

A szabvány ezen kiadásában bevezetett változásokat 5 év alatt dolgozták ki. A

változtatások azzal az igénnyel egyszerűsítik le a követelmények szerkezetét, hogy

minden termék feleljen meg a legszigorúbb előírásoknak. Ha egy termék nem felel

meg pl. a normál gyúlékony felületekre való szerelhetőség követelményeinek, akkor

azt ennek megfelelően kell megjelölni. Ezért a változtatás során a pozitív és negatív

tartalmú jelölések keveréke helyett az IEC-irányelveit követve csak negatív jelölést

alkalmaztak.

További bonyodalmat okozott, amikor egy termék megfelelt ugyan a normál

gyúlékony felületekre való szerelhetőség követelményeinek, de mégsem kellett

jelöléssel ellátni (pl. a hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető éjszakai irányfények).

Ezt az ellentmondást most megszüntették.

MSZ EN 60598-1 265

O melléklet


MSZ EN 60598-1 266

P melléklet

(előírás)

A jelentős UV-sugárzást kibocsátó fém-halogén lámpás lámpatestek

védőernyőinek abszorpciós követelményei

P1. Bevezetés

A legtöbb fém-halogén lámpa külső burával rendelkezik, és csak kismértékű UV

sugárzást bocsát ki. Ilyen esetekben nincs szükség arra, hogy a lámpatesten további

intézkedéseket, védőernyőt alkalmazzanak. Egyes, kvarcüvegből készült külső burás

vagy külső bura nélküli fém-halogén lámpák azonban jelentés UV sugárzást

bocsátanak ki (az általános világítási fényforrások esetén a sugárzott fajlagos effektív

UV-teljesítmény nagyobb, mint 6 mW/klm).

Ha a fényforrás gyártója figyelmeztet az UV sugárzás kockázatára, (lásd a 4.21.1.

szakasz 1. megjegyzését), vagy ha szabványos fényforrások esetén az IEC 61167

vonatkozó lámpa-adatlapja erre hivatkozik, akkor a lámpatestben kell gondoskodni

az UV sugárzás elleni megfelelő védelemről. Az UV-elnyelő védőernyő

kiválasztásánál a két következő eljárás valamelyikét kell használni.

MEGJEGYZÉS: Az eljárás csak az UV sugárzásnak kitett személyekre kockázatot jelentő lehetséges

veszélyeket veszi figyelembe. Az optikai sugárzás anyagokra gyakorolt hatásával, például a

mechanikai károsodással és az elszíneződéssel nem foglalkozik.

P2. Az A eljárás

Meg kell határozni a fényforrás legnagyobb fajlagos effektív sugárzott UV-

teljesítményét, Peff értékét a fényforrás gyártója által szolgáltatott információ, vagy

szabványos fényforrások esetén az IEC 61167 vonatkozó lámpa-adatlapja alapján. A

lámpa fajlagos effektív sugárzott UV-teljesítménye a fényáramra vonatkoztatott

effektív sugárzott UV-teljesítmény.

A lámpatest védőernyőjének legnagyobb áteresztési tényezőjét, T-t a lámpatest

várható alkalmazást területét figyelembe véve a következők szerint kell

meghatározni:

T ≤ 8000 / (Peff × te × Ee)

ahol

MSZ EN 60598-1 267

T az áteresztési tényező legnagyobb értéke, bármely 200 nm és 315 nm közötti

hullámhosszon;

Peff a fényforrás fajlagos effektív sugárzott UV-teljesítménye (mW/klm);

Te az alkalmazás naponta várható legnagyobb besugárzási ideje (órában);

Ea az alkalmazás várható legnagyobb megvilágítása (lx).

Ha az alkalmazás legnagyobb besugárzási idejét nem lehet megbecsülni, akkor –

mivel 8 óránál hosszabb besugárzási időt nem kell feltételezni – a legszigorúbb

követelményként a következő adódik:

T ≤ 1000 / (Peff × Ee)

Védőernyőként olyan üveget kell választani, amelynek a legnagyobb UV átbocsátási

tényezője az üveg gyártója szerint a 200 nm és 315 nm közötti tartományban nem

több, mint a számításból kiadódó legnagyobb megengedett UV átbocsátási tényező,

T.

P3. A B eljárás

Az előzőek szerinti számítási eljárás azon alapul, hogy az effektív sugárzott UV-

teljesítményt a csupasz fényforrás effektív látható sugárzásához viszonyítjuk. A

lámpatesten belüli reflektáló anyagok spektrális hatását nem veszi figyelembe.

A legtöbb esetben azonban a lámpatest belsejében történő visszaverődések során

az UV sugárzás a látható sugárzásnál nagyobb mértékben nyelődik el, ezért a

lámpatestből az A eljárással számítottnál kevesebb UV sugárzás lép ki. Ha

szükséges, és ha kétség merül fel, akkor ezt a hatást úgy lehet figyelembe venni,

hogy elvégezzük a lámpatest által létrehozott besugárzás spektrális mérését az UV

és a látható tartományban.

A 200 nm és 315 nm közötti UV tartományban a mért spektrális besugárzási értéket

a nem szándékos UV kockázati függvénnyel, S(λ)-val kell súlyozni, így kapjuk meg

az effektív UV besugárzottság értékét. A látható tartományban a súlyozást a

V(λ) × 683 spektrális fényhasznosítási függvénnyel kell elvégezni, így kapjuk meg az

effektív látható besugárzottságot, vagyis a megvilágítást. A fajlagos effektív

besugárzottság, Eeff a két érték hányadosa. Ez a lámpatest által létrehozott,

megvilágításra vonatkoztatott effektív UV besugárzottság.

MSZ EN 60598-1 268

MEGJEGYZÉS: a vonatkozó UV kockázati függvény, S(λ) az IEC 62471: Lámpák és

lámparendszerek fotobiológiai biztonsága szabványban található. Az S(λ) hatásfüggvény 200 nm és

400 nm között van értelmezve, de fényforrások esetén elegendő a 200 nm és 315 nm közötti

súlyozás.

A lámpatest közvetlen mérési eredményének értéke, a lámpatest várható

alkalmazási területének figyelembevételével feleljen meg a következő

követelménynek:

Eeff ≤ 8000 / (te × Ee)

ahol

Eeff a lámpatest által létrehozott mért fajlagos effektív besugárzottság (mW/m2.klx);

Te az alkalmazás naponta várható legnagyobb besugárzási ideje (órában);

Ea az alkalmazás várható legnagyobb megvilágítása (lx).

Ha az alkalmazás legnagyobb besugárzási idejét nem lehet megbecsülni, akkor a

legszigorúbb követelményként a következő adódik:

Eeff ≤ 1000 / Ee

MSZ EN 60598-1 269

Q melléklet

(tájékoztatás)

A gyártás megfelelőségének vizsgálata

Q1. Általános rész

E mellékletben meghatározott vizsgálatokat a gyártónak minden legyártott

lámpatesten el kell végeznie annak érdekében, hogy a biztonságot érintő,

kifogásolható anyag- és gyártási eltéréseket feltárja. Ezek a vizsgálatok a lámpatest

jellemzőit és megbízhatóságát károsan nem befolyásolják és a kisebb

feszültségértékek alkalmazása miatt a szabvány bizonyos típusvizsgálataitól

eltérnek.

További vizsgálatok is bevezethetők annak biztosítása érdekében, hogy minden

lámpatest megegyezzen az e szabvány szerint jóváhagyott típusvizsgálati mintával.

Ezeket a vizsgálatokat a gyártónak saját tapasztalatai alapján kell meghatároznia.

A minőségügyi kézikönyv keretein belül a gyártó ezt a vizsgálati eljárást és ennek

értékekeit más, olyan módszerekkel is helyettesítheti, amelyek jobban megfelelnek

gyártási körülményeinek, és a gyártás bizonyos fázisaiban beiktathat gyártásközi

ellenőrzéseket is, ha bizonyítható, hogy ezek alkalmazásával a biztonságnak

legalább e mellékletben meghatározott foka érhető el.

Q2. Vizsgálat

A villamos vizsgálatokat a Q1. táblázat rendje szerint a gyártott mennyiség 100%-án

kell elvégezni. A hibásnak bizonyult termékeket javítás vagy selejtezés céljából el kell

különíteni.

Megtekintéssel kell ellenőrizni, hogy:

a) minden előírt címke biztosan a helyén van-e;

b) a gyártói útmutatót, ha szükséges, elhelyezték-e a lámpatestben;

c) a lámpatest hiánytalan-e, továbbá el kell végezni a termékhez készült

ellenőrzési lista alapján a mechanikai ellenőrzést is.

A vizsgálaton megfelelt minden terméket alkalmas módon azonosítani kell.

MSZ EN 60598-1 270

Q1. táblázat: A villamos vizsgálatok legkisebb értékei

A lámpatest érintésvédelmi osztálya és az értékelés

Vizsgálat

I. érintésvédelmi


II. érintésvédelmi

osztályú, fémburkolatú lámpatestek

III. érintésvédelmi

osztályú, fémburkolatú lámpatestek 25 V feletti

tápfeszültséggel

II. és III. érintésvédelmi

osztályú, szigetelőburkolatú

lámpatestek

MŰKÖDŐKÉPESSÉG VIZSGÁLATA/ ÁRAMKÖRI FOLYTONOSSÁG (lámpával vagy lámpahelyettesítő eszközzel)

Általában normál üzemi feszültségen

FÖLDELÉSI FOLYTONOSSÁG

Legnagyobb ellenállás 0,50 Ω

A lámpatestben lévő védőcsatlakozó-kapocs és a legvalószínűbben aktívvá válható, megérinthető részek között alkalmazva. Állítható lámpatestek a legkedvezőtlenebb helyzetbe állítva.

Legalább 10 A átfolyó árammal, 6 V és 12 V közötti feszültségen, legalább 1 s-ig mérve.

Nem alkalmazható

a) VILLAMOS SZILÁRDSÁG

Legnagyobb kioldási áram 5 mA.



Nem alkalmazható

Legalább 1,5 kV váltakozó feszültséggel legalább 1 s-ig, vagy 1,5 2 kV egyenfeszültséggel mérve.

Legalább 1,5 kV váltakozó feszültséggel legalább 1 s-ig, vagy 1,5 2 kV egyenfeszültséggel mérve.

Legalább 400 V váltakozó feszültséggel legalább 1 s-ig, vagy 400 2 V egyenfeszültséggel mérve.

VAGY VAGY VAGY VAGY

b) SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS

Legkisebb ellenállás 2 MΩ



Az egymással összekötött fázis és a nulla csatlakozókapcsok, valamint a védőcsatlakozó-

500 V egyenfeszültséggel, 1 s-ig mérve.



MSZ EN 60598-1 271

kapocs között, illetve a II. és III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek vezetői és a fémburkolat között mérve.

POLARITÁS

A bemeneti csatlakozó-kapcsokon vizsgálva.

Ha a lámpatest megfelelő működéséhez szükséges.

Nem alkalmazható

MSZ EN 60598-1 272

R melléklet

(előírás)

A módosított szakaszok jegyzéke, amelyek olyan szigorúbb/kritikus

követelményeket tartalmaznak, melyek a termékek újravizsgálását teszik

szükségessé

Az ebben a mellékletben felsorolt szakaszok olyan követelményeket részleteznek,

amelyeket az IEC 60598-1 ezen új kiadása alapján át kell gondolni olyan esetekben,

amikor az IEC 60598-1 valamelyik korábbi kiadása (és annak módosításai) alapján

tanúsított termék tanúsítványát felülvizsgálják. Az újbóli vizsgálat nem feltétlenül

szükséges minden esetben.

1.2.71., 3.2.19., 4.21., 4.24. szakasz, P melléklet Beépített védőernyős lámpák

követelményei és UV védelem

1.2.42., 5.2.14., 5.2.16., 8.2.3., 9.2. szakasz: SELV követelmények

1.2.78., 1.2.79., 1.2.80., 3.3., 10.1., 10.3. szakasz, G melléklet: Érintési áram, a

védővezető árama, villamos égés

1.2.81., 1.2.82., 3.2.20., 4.14.3. szakasz, 12.1. táblázat: Meleg felületek

0.5.2., 1.2.83. szakasz, V melléklet: Védőérintkezővel egybeépített sorozatkapocs

3.2.22 szakasz, 1. ábra: Cserélhető biztosítók

1.2.8., 8.2.1., 8.2.4., 8.2.5., 8.2.6. szakasz: Lámpatestek alapszigetelésének

hozzáférhetősége

2.4., 12.6., 3.2.9., 3.2.21., 4.16. szakasz, D melléklet, N melléklet: Normál gyúlékony

felületre nem szerelhető és hőszigetelő anyaggal nem lefedhető lámpatestek jelölése

4.12.4. szakasz: Csavarásnak kitett, csak egyféle módon rögzített foglalatok

nyomatékvizsgálati követelményei

9.2. szakasz: A lámpa szétrobbanása elleni védelem követelményei

MSZ EN 60598-1 273

S melléklet

(előírás)

A típusvizsgálatra benyújtott lámpatestcsaládok vagy -sorozatok azonosítási

követelményei

S1. Általános rész

Ha a típusvizsgálat céljára típusvizsgálati mintákat kell kiválasztani hasonló

kialakítású lámpatestek sorozatából, akkor azokat a lámpatesteket kell kiválasztani,

amelyek az alkatrészek és a burkolatkialakítás szempontjából a legkedvezőtlenebb

kombinációt eredményezik.

S2. Lámpatestcsaládok vagy -sorozatok

A hasonló kialakítású lámpatesteket akkor lehet egy lámpatestcsaládnak tekinteni,

ha:

a) a 2. rész ugyanazon vonatkozó szabványának felelnek meg;

b) azonos jellegű fényforrásokat tartalmaznak, úgymint

1) volfrámszálas izzólámpákat, a halogénlámpákat is beleértve;

2) fénycsöveket;

3) kisülőlámpákat;

c) az áramütés elleni védelem módja azonos;

d) az IP-besorolásuk azonos.

A megfelelőséget az S2. szakasz szerinti értékeléssel kell igazolni.

MEGJEGYZÉS: Minden lámpatestcsalád egyedi elbírálást igényel. A lámpatestcsaládot ugyanannak a

gyártónak kell gyártania, ugyanazon minőségbiztosítási rendszer mellett. A család típusváltozatainak

a felhasznált anyagok és az alkalmazott technológiák tekintetében lényegében azonosaknak kell

lenniük. A típusvizsgálati mintát (mintákat) a gyártó és a vizsgálóállomás közötti együttműködés során

kell kiválasztani.

MSZ EN 60598-1 274

T melléklet

(tájékoztatás)

Hivatkozás a 0. érintésvédelmi osztályra

T1. Bevezetés

0. érintésvédelmi osztályú lámpatesteket már sok éve nem gyártanak. Az ACOS erős

közbenjárásának és a közös biztonsági gyakorlat követésének tulajdoníthatóan a 0.

érintésvédelmi osztályú lámpatesteket a nemzetközi szabványosításból kizárták.

Mindazonáltal néhány országban ez a fajta készülék megmaradt, főleg a régi

létesítményekben. Ebből kifolyólag van szükség erre mellékletre, amely megtartja a

0. érintésvédelmi osztály vizsgálati követelményeire való hivatkozásokat.

T2. Fogalommeghatározás

Lásd az 1.2.21. szakaszt.

T3. Követelmények és vizsgálatok

A következő módosítások az IEC 60598-1 5.0. kiadásához készültek annak

érdekében, hogy törölni lehessen a 6. kiadás szövegének fő részéből a 0.

érintésvédelmi osztályra utaló hivatkozásokat:

1.2.22. Törölni kell a 2. megjegyzést. A 3. megjegyzés 2. megjegyzésre

módosul.

2.2. Az első bekezdés első mondatát a következővel kell helyettesíteni:

Az áramütés elleni védelem módja szerint a lámpatesteket I., II. vagy III.

érintésvédelmi osztályba kell sorolni (a fogalommeghatározásokat lásd az 1.

főfejezetben).

Törölni kell az első bekezdés második mondatát.

Törölni kell a második bekezdést.

Törölni kell az utolsó bekezdést és az utolsó megjegyzést.

4.7.1. Az első bekezdés kezdetét módosítani kell a következők szerint:

A gyakran állított I. és II. érintésvédelmi osztályú hordozható lámpatestek valamint a

gyakran állított I. és II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött lámpatestek esetében

…

MSZ EN 60598-1 275

4.13.4. Törölni kell a második bekezdést.

5.1. táblázat Törölni kell az első sort.

8.2.1. A hatodik bekezdés kezdetét módosítani kell a következők szerint;

A cső alakú, a cső mindkét végén lámpafejet tartalmazó izzólámpák működtetésére

tervezett I. és II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek …

10.2. és a 10.3. táblázat Törölni kell a „0 és” részt a második oszlop fejlécéből.

10.3. táblázat Módosítani kell az első sort a következő szerint:

II. érintésvédelmi osztályú1)

M melléklet Módosítani kell a táblázat első sorának második celláját a

következők szerint:

I. érintésvédelmi osztályú lámpatestek

MSZ EN 60598-1 276

U melléklet

(tájékoztatás)

Olyan lámpatestek kúszóáramútjai és légközei, amelyek esetében nagyobb

fokú igénybevételi képességet lehet elvárni (III. impulzusállósági kategória)

U1. Bevezetés

Az ezen szabvány 11. főfejezetében részletezett kúszóáramutakat és légközöket az

IEC 60664-re való hivatkozással állapították meg, ezek a II. impulzusállósági

kategórián alapulnak. Az impulzusállóságnak ez a szintje megfelelőnek tekinthető az

IEC 60598 szabvány hatálya alá tartozó lámpatestek normál használata esetén. Ez a

tájékoztató melléklet az IEC 60664 szerinti szigorúbb követelményeket részletezi,

ami lehetővé teszi, hogy szükség esetén a lámpatestek magasabb, III.

impulzusállósági kategóriájú túlfeszültség-tűrésűek legyenek.

U2. A III. impulzusállósági kategória követelményei

A III. impulzusállósági kategória megnövelt követelményeit az U1. táblázat

tartalmazza. Ezeket a határértékeket az e szabvány 11. főfejezetének 11.1.

táblázatában megadott értékek helyett kell alkalmazni abban az esetben, ha igény

merül fel a III. impulzusállósági kategóriára.

MEGJEGYZÉS: A szennyeződési fokozatok részletei az IEC 60664-1-ben találhatók.

A legkisebb távolságok a következő paramétereken alapulnak:

– legfeljebb 2000 m tengerszint feletti magasságon való használat;

– 2. szennyeződési fokozat, ahol normál esetben csak nem-vezető szennyeződés fordul elő, de a

kondenzáció miatt várhatóan időszakosan vezetőképesség is előfordulhat

– a III. impulzusállósági kategória helyhez kötött létesítményekben, olyan esetekben szükséges,

ahol a készülék megbízhatósága és rendelkezésre állása tekintetében különleges

követelmények vannak.

MSZ EN 60598-1 277

U1. táblázat: Legkisebb távolságok (50/60 Hz) szinuszos váltakozó feszültségek

esetén.

III. impulzusállósági kategória

Effektív üzemi feszültség legfeljebb

V

Távolságok mm-ben

50 150 250 500 750 1000

Kúszóáramutak b

– alapszigetelés PTI a ≥ 600 0,6 1,5 3 4 5,5 8

PTI a < 600 1,2 1,6 3 5 8 10

– kiegészítő szigetelés ≥ 600 – 1,5 3 4 5,5 8

< 600 – 1,6 3 5 8 10

– megerősített szigetelés – 3,2 d 6 8 11 16

Légközök c

– alapszigetelés 0,2 1,5 3 4 5,5 8

– kiegészítő szigetelés – 1,5 3 4 5,5 8

– megerősített szigetelés – 3 6 8 11 16

a PTI (proof tracking index, a kúszóáramszilárdság ellenőrző értéke) az IEC 60112 szerint. b Kúszóáramutak, az egyenértékű egyenfeszültség a szinuszos váltakozó feszültség effektív

értékével egyenlő. c Légközök, az egyenértékű egyenfeszültség a váltakozó feszültség csúcsértékével egyenlő. d PTI ≥ 600 szigetelőanyagok esetén az érték ugyanennek az anyagnak az alapszigetelésre

vonatkozó értéke kétszeresére csökkenthető

MEGJEGYZÉS: Japánban a fenti táblázat értékeit nem fogadják el. Japánban a táblázatban

megadottaknál nagyobb értékek szükségesek.

A szekunder áramkörökben lévő alkatrészekre a 11.1. táblázat vonatkozik.

MSZ EN 60598-1 278

V melléklet

(előírás)

Beépített csavar nélküli védőérintkezővel ellátott, a lámpatest házához vagy

főrészének alkatrészeihez közvetlenül csatlakozó sorozatkapcsok kiegészítő

vizsgálati követelményei

V1. Kiegészítő követelmények a 7.2.1. szakaszhoz

A védőérintkező csatlakozásai kis ellenállásúak legyenek, és ne befolyásolja őket

hátrányosan a mechanikai igénybevétel, ami pl. a fázis és a nullavezetőknek a közös

sorozatkapocsba való bekötésénél lép fel, stb.

A mechanikai szilárdság vizsgálati követelményei:

A lámpatest házához vagy főrészének alkatrészéhez közvetlenül csatlakozó,

egybeépített csavar nélküli védőérintkező állandó és megbízható kapcsolatot hozzon

létre a csatlakozó és a tartólemez között. Az érintkezést szerszám használata nélkül

ne lehessen meglazítani. A lámpatest külső felületein használt csavar nélküli

védőérintkezőt annak szerkezeti kialakításával kell védeni a lámpatesten kívülről

származó mechanikai igénybevétel és károsodás ellen. Mechanikai feszültség ott

keletkezik, ahol a lámpatest más tárgyakkal (pl. a felerősítő felülettel) érintkezik. A

beépített csavar nélküli védőérintkezővel ellátott sorozatkapcsot a gyártó utasításai

szerint kell felszerelni.

A követelményt megtekintéssel és a következő vizsgálatokkal kell ellenőrizni.

A sorozatkapocs rögzítése megbízhatóságának ellenőrzése: A sorozatkapocsnak a

tartólemezhez való biztonságos rögzítését húzóvizsgálattal kell ellenőrizni. A

sorozatkapocsba olyan merev vezetőt kell bekötni, amelynek keresztmetszete

megegyezik a sorozatkapocs legnagyobb névleges keresztmetszetével. A

húzóvizsgálatot 20 N terheléssel, a legkedvezőtlenebb irányból kell elvégezni. A

vizsgálat után a sorozatkapocs maradjon a helyén.

A tartólemezhez történő mechanikus csatlakozás ellenőrzése: Ehhez a vizsgálathoz

a sorozatkapcsot csak a védőérintkező tartsa, a szigetelőanyagból készült

rögzítőtartókat el kell távolítani. A védőérintkezőre annak közepén, a behelyezéssel

ellentétes irányból legalább 1 percig 50 N húzó terhelést kell kifejteni. A vizsgálat

MSZ EN 60598-1 279

után a csavar nélküli védőérintkező ne károsodjon, és a tartólemezzel való

érintkezés ne lazuljon meg.

A mechanikai vizsgálatok után a védőérintkező és a tartólemez közötti ellenállás ne

haladja meg a 0,05 Ω értéket.

V2. Kiegészítő követelmények a 7.2.3. szakaszhoz

A villamos csatlakozás vizsgálati követelményei:

A lámpatest házához vagy főrészének alkatrészéhez közvetlenül csatlakozó,

egybeépített csavar nélküli védőérintkezőt feszültségesési vizsgálatnak kell alávetni.

A vizsgálathoz a sorozatkapcsot a gyártó előírásai szerint megengedett

legvékonyabb tartólemezre kell felszerelni, és olyan merev vezetőt kell bekötni,

amelynek keresztmetszete megegyezik a sorozatkapocs legnagyobb névleges

keresztmetszetével. A feszültségesést a V1. ábra szerint az Ucs útvonalon kell mérni.

A mérést az ezen melléklet első bekezdésében meghatározottak szerint kell

elvégezni. Ha a sorozatkapcsok bármelyike és a tartólemez közötti ellenállás

nagyobb 0,05 Ω-nál, akkor a sorozatkapcsot nem megfelelőnek kell minősíteni.

1 vezető

2 csatlakozókapocs

3 tartólemez

Ucs feszültségesés a vezető és a tartólemez között

V1. ábra: Feszültségesés vizsgálati elrendezés

MSZ EN 60598-1 280

W melléklet

(előírás)

Hőre lágyuló műanyag lámpatestek alternatív melegedésvizsgálata

W0. Bevezetés

A következő vizsgálati módszert a legfeljebb 70 W-os fénycsöves, hőérzékelő

szabályzás nélküli lámpatestek esetében a 12.7.1.1. szakasz szerinti referencia

módszer helyett lehet használni. Kétség esetén a 12.7.1.1. szakasz szerinti vizsgálati

módszer az irányadó.

W1. Legfeljebb 70 W-os fénycsöves, hőérzékelő szabályzás nélküli, hőre

lágyuló műanyagból készült lámpatestek melegedésvizsgálata hibaállapotú

működtetőeszközök esetén

A lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), f) és h) pontjában meghatározott feltételek

mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következőket is alkalmazni kell.


rendellenes körülmények között működjön (lásd a 12.5.1. szakasz a) pontját).

Azokat az áramköröket kell kiválasztani, amelyek a legnagyobb termikus hatást

gyakorolják a rögzítési pontra és a hozzáférhető részekre. A többi lámpaáramkört

rendeltetésszerű feltételek mellett, névleges feszültségről kell működtetni.

Az előzőbben meghatározottak szerint működő áramköröket a névleges feszültség

(vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb feszültségértékének) 0,9, 1,0, és

1,1-szereséről kell működtetni. Amikor a három vizsgálati feszültség mindegyikénél

beállt az állandósult állapot, meg kell mérni a legnagyobb tekercshőmérsékletet és

rögzítési pontok vagy hozzáférhető részek legnagyobb hőmérsékletét.

A szűrőtekercset tartalmazó, váltakozó áramról táplált, elektronikus

működtetőeszközzel ellátott fénycsöves lámpatestek esetében meg kell határozni azt

a feszültséget, amely mellett az üzemi áram a névleges értékű. A szűrőtekercset

ezen felszültség 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett kell működtetni. Amikor a három

vizsgálati feszültség mindegyikénél beállt az állandósult állapot, meg kell mérni a

legnagyobb tekercshőmérsékletet és a rögzítési pontok vagy a hozzáférhető részek

MSZ EN 60598-1 281

legnagyobb hőmérsékletét. E vizsgálat során a lámpaműködtető eszköz többi része

és a fényforrás ne működjék.

A megfelelőség értékelése:

A névleges feszültség (vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb

feszültségének) 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett mért hőmérsékletekből a lineáris

regresszió képletével meg kell határozni a a rögzítési pontok vagy az egyéb

hozzáférhető részek hőmérsékletének azt az értékét, ami 350 °C-os

előtét/transzformátor tekercshőmérséklet mellett lép fel. Ha a 0,9-szeres és az 1,1-

szeres koordinátáknál a tekercshőmérséklet különbsége 30 K-nél kevesebb, akkor

egy negyedik pontot is fel kell venni, amelynek koordinátái: tekercs ta, rögzítési pont

vagy hozzáférhető rész ta. A hőre lágyuló műanyagon ezután el kell végezni a 13.2.1.

szakasz szerinti golyós nyomópróbát a lineáris regresszióval meghatározott

hőmérsékleten, de legalább 75 °C-on. A benyomódás átmérőjét meg kell mérni, ez

ne legyen 2 mm-nél nagyobb.

1. MEGJEGYZÉS: Ez egy hibaállapotban történő vizsgálat, amelyre a 13.2.1. szakasz 25 °C-os

vizsgálata nem vonatkozik. A 4.15 és 12.7 szerinti követelmények alkalmazása esetén a következő

megjegyzéseket is figyelembe kell venni.

2. MEGJEGYZÉS: A „rögzítési pontok” egyaránt jelentik az alkatrészek rögzítési pontjait és a

lámpatestnek a felerősítőfelülethez kapcsolódó rögzítési pontjait.

3. MEGJEGYZÉS: A „hozzáférhető rész” a lámpatest burkolatának külső felületét jelenti.

4. MEGJEGYZÉS: A 12.7. szakasz követelményei szerint a hozzáférhető részeken végzett mérések

kizárólag a lámpatest/alkatrész rögzítésére szolgáló részekre, vagy az e szabvány 8. főfejezete

szerinti aktív részek véletlen megérintésével szemben védőgátat jelentő részekre korlátozódnak.

5. MEGJEGYZÉS: A vizsgálat során a hőre lágyuló műanyag alkatrész legmelegebb pontját kell

mérni. Ez pont gyakran a lámpatest burkolatának belső felületén, és nem a külső felületi részeken

található.

6. MEGJEGYZÉS: Az anyaghőmérsékleti határértékek a mechanikai terhelésnek kitett és a

mechanikai terhelés nélküli anyagokra egyaránt vonatkoznak.

7. MEGJEGYZÉS: Az N melléklet alkalmazása során a 4.15. szakasz követelményeit is figyelembe

kell venni.

8. MEGJEGYZÉS: ta a lámpatest névleges ta értéke.

MSZ EN 60598-1 282

ZA melléklet

(előírás)

Rendelkező hivatkozások nemzetközi kiadványokra és az azoknak megfelelő

európai kiadványokra

E dokumentum alkalmazásánál a következőkben hivatkozott dokumentumok

nélkülözhetetlenek. Évszámmal ellátott hivatkozások esetén csak a hivatkozott

kiadványt szabad alkalmazni. Évszám nélküli hivatkozások esetén a hivatkozott

dokumentum legutolsó kiadását (beleértve a módosításokat is) kell alkalmazni.

MEGJEGYZÉS: Ha a nemzetközi szabványt közös módosításokkal módosították (jelölése: mod),

akkor a vonatkozó EN/HD szabványt kell alkalmazni.

Kiadvány Év Cím EN/HD Év

IEC 60061 (mod) Sorozat Lamp caps and holders together with gauges for

the control of interchangeability and safety

EN 60061 Sorozat

IEC 60061-2 (mod) – 1) Lamp caps and holders together with gauges for

the control of interchangeability and safety. Part

2: Lampholders

EN 60061-2 +

A1 to A37

1993 2)

IEC 60061-3 adatbá

zis

Lamp caps and holders together with gauges for

the control of interchangeability and safety. Part

3: Gauges

EN 60061-3 +

A1 to A38

1993 2)

IEC 60065 (mod) 2001 Audio, video and similar electronic apparatus.

Safety requirements

EN 60065

+ corr. August

2002

2007

IEC 60068-2-75 – 1) Environmental testing. Part 2: Tests. Test Eh:

Hammer tests

EN 60068-2-75 1997 2)

IEC 60079 (mod) Sorozat Explosive atmospheres EN 60079 Sorozat

IEC 60083 – 1) Plugs and socket-outlets for domestic and

similar general use standardized in member

countries of IEC

– –

IEC 60085 – 1) Thermal evaluation and designation of electrical

insulation

EN 60085 2008 2)

1)

Évszám nélküli hivatkozás. 2)

Érvényes kiadás a kiadási évnél.

MSZ EN 60598-1 283

IEC 60112 2003 Method for the determination of the proof and

the comparative tracking indices of solid

insulating materials

EN 60112 2003

IEC 60155 – 1) Glow-starters for fluorescent lamps EN 60155 1995 2)

IEC 60227 Sorozat Polyvinyl chloride insulated cables of rated

voltages up to and including 450/750 V

HD 21 3) Sorozat

IEC 60238 2004 Edison screw lampholders EN 60238

+ corr. January

2004

2005

IEC 60245 Sorozat Rubber insulated cables. Rated voltages up to

and including 450/750 V

HD 22 4) Sorozat

IEC 60269 (mod) Sorozat Low-voltage fuses EN/HD 60269 Sorozat

IEC 60320 Sorozat Appliance couplers for household and similar

general purposes

EN 60320 Sorozat

IEC 60357 (mod) – 1) Tungsten halogen lamps (non-vehicle).

Performance specifications

EN 60357

+ corr. July

2003 2)

2003

IEC 60360 – 1) Standard method of measurement of lamp cap

temperature rise

EN 60360 1998 2)

IEC 60364-4-41

(mod)

2005 Low-voltage electrical installations. Part 4-41:

Protection for safety. Protection against electric

shock

HD 60364-4-41

+ corr. July

2007

2007

IEC 60384-14 – 1) Fixed capacitors for use in electronic

equipment. Part 14: Sectional specification.

Fixed capacitors for electromagnetic

interference suppression and connection to the

supply mains

EN 60384-14 2005 2)

IEC 60400 – 1) Lampholders for tubular fluorescent lamps and

starterholders

EN 60400 2008 2)

IEC 60417 Adatbá Graphical symbols for use on equipment – –

3)

A HD 21 sorozat, Cables of rated voltages up to and including 450/750 V and having thermoplastic insulation (Hőre lágyuló szigetelésű vezetékek legfeljebb 450/750 V névleges feszültségig) az IEC 60227 sorozattal kapcsolatban áll, de közvetlenül nem azonos vele. 4)

A HD 22 sorozat, Cables of rated voltages up to and including 450/750 V and having cross-linked insulation (Térhálósított szigetelésű vezetékek legfeljebb 450/750 V névleges feszültségig) az IEC 60245 sorozattal kapcsolatban áll, de közvetlenül nem azonos vele.

MSZ EN 60598-1 284

zis

IEC 60432-1 mod)

A1

1999

2005

Incandescent lamps. Safety specifications. Part

1: Tungsten filament lamps for domestic and

similar general lighting purposes

EN 60432-1

A1

2000

2005

IEC 60432-2 (mod)

A1 (mod)

1999

2005

Incandescent lamps. Safety specifications. Part

2: Tungsten halogen lamps for domestic and

similar general lighting purposes

EN 60432-2

A1

2000

2005

IEC 60432-3 – 1) Incandescent lamps. Safety specifications. Part

3: Tungsten-halogen lamps (non-vehicle)

EN 60432-3 2003 2)

IEC 60449

+ A1

1973

1979

Voltage bands for electrical installations of

buildings

HD 193 S2

1982

IEC 60529 – 1) Degrees of protection provided by enclosures

(IP Code)

EN 60529

+ corr. May

1991 2)

1993

IEC 60570 (mod) 2003 Electrical supply track systems for luminaires EN 60570 2003

IEC 60598-2 (mod) Sorozat Luminaires. Part 2: Particular requirements EN 60598-2 Sorozat

IEC 60598-2-4 1997 Luminaires. Part 2: Particular requirements.

Section 4: Portable general purpose luminaires

EN 60598-2-4 1997

IEC 60634 – 1) Heat test source (H.T.S.) lamps for carrying out

heating tests on luminaires

EN 60634 1995 2)

IEC 60662 (mod) – 1) High pressure sodium vapour lamps EN 60662 1993 2)

IEC 60664-1 2007 Insulation coordination for equipment within low-

voltage systems. Part 1: Principles,

requirements and tests

EN 60664-1 2007

IEC 60682 – 1) Method of measuring the pinch temperature of

quartz glass lamps

EN 60682 1993 2)

IEC 60684 Sorozat Flexible insulating sleeving EN 60684 Sorozat

IEC 60695-2 Sorozat Fire hazard testing. Part 2: Glowing/hot-wire

based test methods

EN 60695-2 Sorozat

IEC 60695-2-10 – 1) Fire hazard testing. Part 2-10: Glowing/hot-wire

based test methods. Glow-wire apparatus and

common test procedure

EN 60695-2-10 2001 2)

IEC 60695-11-5 – 1) Fire hazard testing. Part 11-5: Test flames. EN 60695-11-5 2005 2)

MSZ EN 60598-1 285

Needle-flame test method. Apparatus,

confirmatory test arrangement and guidance

IEC 60838 Sorozat Miscellaneous lampholders EN 60838 Sorozat

IEC 60989 – 1) Separating transformers, autotransformers,

variable transformers and reactors

– –

IEC 60990 1999 Methods of measurement of touch current and

protective conductor current

EN 60990 1999

IEC 61032 1997 Protection of persons and equipment by

enclosures. Probes for verification

EN 61032 1998

IEC 61058-1 (mod) 2000 Switches for appliances. Part 1: General

requirements

EN 61058-1 5) 2002

IEC 61140 2001 Protection against electric shock. Common

aspects for installation and equipment

EN 61140 2002

IEC 61167 – 1) Metal halide lamps EN 61167 1994 2)

IEC 61184 – 1) Bayonet lampholders EN 61184 2008 2)

IEC 61199 1999 Single-capped fluorescent lamps. Safety

specifications

EN 61199 1999

IEC 61249 Sorozat Materials for printed boards and other

interconnecting structures

EN 61249 Sorozat

IEC 61347 (mod) Sorozat Lamp controlgear EN 61347 Sorozat

IEC 61347-2-9 – 1) Lamp controlgear. Part 2-9: Particular

requirements for ballasts for discharge lamps

(excluding fluorescent lamps)

EN 61347-2-9

+ corr. July

2001 2)

2003

IEC 61558-1 2005 Safety of power transformers, power supplies,

reactors and similar products. Part 1: General

requirements and tests

EN 61558-1

+ corr. August

2005

2006

IEC 61558-2 (mod) Sorozat Safety of power transformers, power supplies,

reactors and similar products. Part 2: Particular

requirements

EN 61558-2 Sorozat

IEC 61558-2-5 – 1) Safety of power transformers, power supply

units and similar. Part 2-5: Particular

EN 61558-2-5

+ A11

1998 2)

2004

5)

Az EN 61058-1 tartalmazza az IEC 61058-1 A1:2001 módosítását (mod).

MSZ EN 60598-1 286

requirements for shaver transformers and

shaver supply units

IEC 61558-2-6 – 1) Safety of power transformers, power supply

units and similar. Part 2-6: Particular

requirements for safety isolating transformers

for general use

EN 61558-2-6 1997 2)

IEC 62031 – 1) LED modules for general lighting. Safety

specifications

EN 62031 2008 2)

IEC 62035 (mod) – 1) Discharge lamps (excluding fluorescent lamps).

Safety specifications

EN 62035 2000 2)

IEC 62471 (mod) – 1) Photobiological safety of lamps and lamp

systems

EN 62471 2008 2)

IEC 80416-1 – 1) Basic principles for graphical symbols for use on

equipment. Part 1: Creation of symbol originals

EN 80416-1 2001 2)

ISO 4046-4 2002 Paper, board, pulps and related terms.

Vocabulary. Part 4: Paper and board grades

and converted products

– –

MSZ EN 60598-1 287

ZB melléklet

(előírás)

Különleges nemzeti feltételek

Különleges nemzeti feltétel: Olyan nemzeti jellegzetesség vagy gyakorlat, amely

még hosszú időszak alatt sem változtatható meg, mint például a klímafeltételek vagy

az érintésvédelmi körülmények.

MEGJEGYZÉS: Ha ezek a harmonizálást befolyásolják, akkor az európai szabvány vagy harmonizált

dokumentum részét képezik.

Azon országok számára, amelyekre a kérdéses különleges nemzeti körülmények

vonatkoznak, ezek az intézkedések előírásoknak minősülnek, más országok

számára tájékoztató jellegűek.

Fejezet Különleges nemzeti feltételek

3.3 Dánia

Azoknak az I. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek a

csatlakozóvezetékeit, amelyeket csatlakozódugó nélkül szállítanak, jól

látható címkével kell ellátni, amely a következő szöveget tartalmazza:

Vigtigt!

Ledere med grøn/gul isolation

må kun tilsluttes en klemme maerket

eller

Ha a lámpatest biztonsága szempontjából lényeges, a címke

ezenkívül egy diagramot is tartalmazzon, amely az egyéb vezetők

csatlakozását mutatja, vagy legyen a következő szöveg feltüntetve:

Fir tilslutning af de øvrige ledere,

se medfølgende vejledning.

Azokat az I. érintésvédelmi osztályú lámpatesteket, amelyeket

Dániába az 5.2.1. szakasz szerinti kivitelben csatlakozóvezetékkel és

a DKA 2-1a, DKA 2-1b, C 1b, C 2b, C 3b vagy C 4 szabványlapok

MSZ EN 60598-1 288

szerinti csatlakozódugóval szállítanak, vagy a fenti címkével kell

ellátni, vagy ugyanennek a tájékoztatásnak szerepelnie kell a

mellékelt használati útmutatóban. A zöld/sárga szigetelésű vezetőkre

vonatkozó szöveget szó szerint kell idézni.

MEGJEGYZÉS: Az „ø” betű helyett „oe”; az „æ” betű helyett „ae” írható.

Olaszország

A 0. év osztályú lámpatestek használati útmutatója tartalmazza a

következő figyelmeztetést.

„ATTENZIONE-QUEST APPARECHIO E IDONE SOLO PER

AMBIENTI ISOLATI”

4.5.1 Dánia

Azok a csatlakozóaljzatok, amelyek más készülékek áramellátását

szolgálják, feleljenek meg a 107-2-D1 főfejezetnek, a szabványlapokat

a következők szerint alkalmazva:

I. érintésvédelmi osztályú ................ DK 1-3a szabványlap

Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetén a csatlakozóaljzat

védőérintkezőjét villamosan össze kell kötni a készülék védő-

csatlakozókapcsával.

II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteken ne legyen olyan

csatlakozóaljzat, amely más készülékek áramellátására szolgál.

KIVÉTEL:

Elválasztó transzformátoron (borotvatápegységeken) keresztül táplált

csatlakozóaljzatok és szabadtéri lámpatestek csatlakozóaljzatai

megfelelhetnek a helyhez kötött csatlakozóaljzatokra vonatkozó 107-2-

D1 főfejezet követelményeinek is

5.2.1 Ciprus

A Egyesült Királyságban szabványos 13 A-es csatlakozóaljzathoz való

csatlakoztatásra szánt háztartási célú lámpatesteket a BS 1363

szerinti, jóváhagyott csatlakozódugóval kell felszerelni.

MSZ EN 60598-1 289

A készülékcsatlakozó-dugóval való csatlakoztatásra szánt háztartási

célú lámpatestek vezetékkészletét a BS 1363 szerinti, jóváhagyott

csatlakozódugóval kell felszerelni.

A csatlakozódugókat megfelelő biztosítóval kell ellátni.

Dánia

A hordozható, egyfázisú, legfeljebb 10 A névleges áramú lámpatestek

csatlakozóvezetékét a következő táblázat szerinti csatlakozódugóval

kell ellátni:

Dugó

A lámpatest érintésvédelmi osztálya

107-2 D1 főfejezet szabványlap

EN 50075 szabványlap

Közvetett érintés elleni védelem szükséges

DK 2-1a*

I.

Földelő csatlakozás nem szükséges

DK 2-1a, DKA 2-1a, DKA 2-1b, C 1b, C 2b, C 3b, C 4

II. DKA 2-1a, DKA 2-1b, C 1b, C 5, C 6

I.

* Lámpatestek, amelyek csatlakozóaljzattal rendelkeznek más készülékek táplálására.

Azon lámpatestek esetében, amelyeket főleg olyan helyeken

használnak, ahol közvetett érintés elleni védelem szükséges, lásd a

10. főfejezet 17. fejezetét.

Ha a lámpatesten készülékcsatlakozó-dugó van, a csatlakozóvezeték

dugója feleljen meg az előző követelményeknek. Az egyéb egyfázisú,

legfeljebb 10 A névleges áramú lámpatestek esetén, ha azok

csatlakozóvezetékekkel és dugóval vannak szerelve, a dugó feleljen

meg az előző követelményeknek.

KIVÉTEL:

Ha az egyfázisú, helyhez kötött, I. érintésvédelmi osztályú

MSZ EN 60598-1 290

lakásvilágítási lámpatestek közvetett érintés elleni védelme szükséges

az erősáramú szabályzat 10. főfejezete szerint és a lámpatesteket

dugóval szerelték, akkor további értesítésig a dugó lehet a DKA 2-1a,

DKA 2-1b, C 1b, C 2b, C 3b vagy C 4 szabványlapok szerinti, feltéve,

hogy a dugóval összeépített vezetéket a 3.3. fejezet szerint jelölték.

A többfázisú lámpatestek és a 10 A-nél nagyobb névleges áramú,

egyfázisú lámpatestek esetén, ha a lámpatestet csatlakozódugóval

ellátott vezetékkel szerelték, a dugó feleljen meg a következő

táblázatnak:

Dugó

A lámpatest érintésvédelmi

osztálya

107-2-D1 főfejezet szabványlap

117. főfejezet szabványlap

I. DK 6-1a II.

II. DK 7-1a* II.*

* A védőérintkező nincs bekötve.

Finnország, Svédország

Bekötött hajlékony vezetékekkel és zsinórvezetékekkel, valamint

csatlakozódugóval ellátott lámpatestek esetében a dugó feleljen meg a

CEE 7 publikáció és az EN 50075 előírások követelményeinek. A

következő szabványlapokat kell alkalmazni:

– I. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek

CEE 7, IV. vagy VII. lap

– II. érintésvédelmi osztályú

lámpatestek

CEE 7, XVI. vagy CEE 7, XVII. lap,

vagy EN 50075, I. lap

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyságban előírt, szabványos 13 A-es

csatlakozóaljzathoz való csatlakoztatásra tervezett belső téri

lámpatesteket a BS 1363 szabványnak megfelelő csatlakozódugóval

kell ellátni.

MSZ EN 60598-1 291

A készülékcsatlakozóval történő csatlakoztatásra szánt belső téri

lámpatesteket a BS 1363 szabványnak megfelelő készülékcsatlakozó-

dugóval kell ellátni.

A dugók tartalmazzanak megfelelő biztosítót.

MSZ EN 60598-1 292

ZC melléklet

(tájékoztatás)

A-eltérések

A-eltérés: Azon szabályozásoknak (rendelkezéseknek) tulajdonítható nemzeti

eltérés, amelynek megváltoztatása jelenleg kívül áll a CEN/CENELEC tagtestület

illetékességén.

Ez az európai szabvány a 2006/95/EC irányelv hatálya alá tartozik.

MEGJEGYZÉS (a CEN/CENELEC IR 2. rész:2008, 3.1.9. szakaszból): Amikor a szabványok az

EK-irányelvek hatálya alá tartoznak, az Európai Közösségek Bizottságának az a véleménye (OJ No.

C59; 1982. 03. 09.), hogy a 815/79 Cremonini/Vrankovich ügyben hozott bírósági döntés (Európai

Bírósági Jegyzőkönyvek 1980., 3583. oldal) eredményeképpen az A-eltéréseknek való megfelelés a

továbbiakban nem kötelező, és az ilyen szabványoknak megfelelő termékek szabad áramlását nem

célszerű korlátozni, a biztonságvédelemre vonatkozó eljárás kivételével, amelyet a vonatkozó irányelv

tartalmaz.

Egy EFTA-országban meglevő A-eltérések abban az országban az európai szabvány

vonatkozó intézkedései helyett addig érvényesek, amíg azokat vissza nem vonják.

Fejezet Eltérés

4. és 5. Franciaország

(1969. szeptember 22-től hatályos)

Azok a 10/16 A-es csatlakozóaljzatok, amelyek más készülékek

áramellátását szolgálják, az elválasztó transzformátorról táplált

aljzatok kivételével legyenek reteszelve.

13.3. Franciaország

(Közösségi helyiségek tűz- és pánikvédelmi szabályzata, 2001.

november 19-től hatályos)

A helyhez kötött vagy felfüggesztett lámpatestek külső részein

izzóhuzalos vizsgálatot kell végezni. Az izzóhuzal hőmérséklete:

– 850 °C legyen a zárt, vízszintesen elhelyezkedő utakon és

lépcsőkön felszerelt, általános célú lámpatestek esetében.

– 850 °C legyen a közösségi helyiségekben felszerelt, általános

MSZ EN 60598-1 293

célú lámpatestek esetében, ha a lámpatestek teljes látható

felülete a helyiség felületének több, mint 25%-át teszi ki.

– 750 °C legyen a közösségi helyiségekben felszerelt, egyéb

általános célú lámpatestek esetében.

(Magas épületek tűzvédelmi szabályzata, 1977. október 18-tól

hatályos.)

A helyhez kötött vagy felfüggesztett lámpatestek külső részein

izzóhuzalos vizsgálatot kell végezni. Az izzóhuzal hőmérséklete:

– 960 °C legyen a vészkijáratoknál felszerelt, általános célú

lámpatestek esetében.

– 750 °C legyen a nyilvános helyiségekben felszerelt, egyéb

általános célú lámpatestek esetében.

Egyesült Királyság

(Az Egyesült Királyság épületekre vonatkozó Létesítési

Szabályzatának jóváhagyott B dokumentuma)

A hőre lágyuló műanyagból készült diffúzorokra vonatkozó egyedi

tűzvédelmi előírások a fenti Szabályzat 6.15. szakaszában vannak

felsorolva.

MSZ EN 60598-1 294

I r o d a l o m j e g y z é k

A következő tájékoztató dokumentumok azokra a szabványokra utalnak, amelyek

tájékoztatást vagy útmutatást nyújtanak ugyan, de amelyekre e szabvány vagy nem

hivatkozik, vagy e szabvány 2. része hivatkozik. A szabvány olvasóinak figyelmét fel

kell hívjni arra, hogy vizsgálják meg a mindenkori legújabb kiadás alkalmazásának

lehetőségét.

IEC 60050-195:1998, International Electrotechnical Vocabulary. Part 195: Earthing

and protection against electric shock

Amendment 1 (2001)

IEC 60050-604:1987, International Electrotechnical Vocabulary. Chapter 604:

Generation, transmission and distribution of electricity. Operation

IEC 60081, Double-capped fluorescent lamps. Performance specifications

MEGJEGYZÉS: EN 60081:1998-ként harmonizálva (módosítás nélkül).

IEC 60216 (minden része), Electrical insulating materials– Properties of thermal

endurance

MEGJEGYZÉS: EN 60216 sorozatként harmonizálva (módosítás nélkül).

IEC 60364 (minden része), Low-voltage electrical installations

MEGJEGYZÉS: HD 384/HD 60364 sorozatként harmonizálva (módosítva).

IEC 60364-4-443:1995, Electrical installations of buildings. Part 4: Protection for

safety. Chapter 44: Protection against overvoltages. Chapter 443: Protection against

overvoltages of atmospheric origin or due to switches

Amendment 1 (1998)

IEC 60364-5-51, Electrical installations of buildings. Part 5-51: Selection and

erection of electrical equipment. Common rules

MEGJEGYZÉS: HD 60364-5-51:2006-ként harmonizálva (módosítva).

IEC 60364-7-702, Electrical installations of buildings. Part 7: Requirements for

special installations or locations. Section 702: Swimming pools and other basins

IEC 60598-2-3, Luminaires. Part 2-3: Particular requirements. Luminaires for road

and street lighting

MEGJEGYZÉS: EN 60598-2-3:2003-ként harmonizálva (módosítás nélkül).

MSZ EN 60598-1 295

IEC 60598-2-5, Luminaires. Part 2-5: Particular requirements. Floodlights


IEC 60598-2-6, Luminaires. Part 2: Particular requirements. Section 6: Luminaires

with built- in transformers for filament lamps


IEC 60664-3, Insulation coordination for equipment within low-voltage systems. Part

3: Use of coating, potting or moulding for protection against pollution

MEGJEGYZÉS: EN 60664-3:2003-ként harmonizálva (módosítás nélkül).

IEC 60695 (minden része), Fire hazard testing

MEGJEGYZÉS: EN 60695 sorozatként harmonizálva (módosítás nélkül).

IEC 60695-2 (a 2. rész minden főfejezete), Fire hazard testing. Part 2: Glowing/hot-

wire based test methods

IEC 60695-2-11, Fire hazard testing. Part 2-11: Glowing/hot-wire based test

methods. Glow-wire flammability test method for end-products


IEC 60811-3-1, Common test methods for insulating and sheathing materials of

electric cables. Part 3: Methods specific to PVC compounds. Section One: Pressure

test at high temperature. Tests for resistance to cracking


IEC 60901, Single-capped fluorescent lamps. Performance specifications


IEC 60921, Ballasts for tubular fluorescent lamps. Performance requirements


IEC 60923, Auxiliaries for lamps. Ballasts for discharge lamps (excluding tubular

fluorescent lamps). Performance requirements


IEC 60925, DC supplied electronic ballasts for tubular fluorescent lamps.

Performance requirements


MSZ EN 60598-1 296

IEC 60929, AC-supplied electronic ballasts for tubular fluorescent lamps.

Performance requirements


IEC 60950-1:2005, Information technology equipment. Safety. Part 1: General

requirements

MEGJEGYZÉS: EN 60950-1:2006-ként harmonizálva (módosítva).

IEC 60972, Classification and interpretation of new lighting products

IEC 61195, Double-capped fluorescent lamps. Safety specifications


IEC 61210, Connecting devices. Flat quick-connect terminations for electrical copper

conductors. Safety requirements

MEGJEGYZÉS: EN 61210:1995-ként harmonizálva (módosítva).

IEC 61346-1, Industrial systems, installations and equipment and industrial

products. Structuring principles and reference designations. Part 1: Basic rules

MEGJEGYZÉS: EN 61346-1:1996-ként harmonizálva (módosítás nélkül).

IEC 61995 (minden része), Devices for the connection of luminaires for household

and similar purposes

MEGJEGYZÉS: EN 61995 sorozatként harmonizálva (módosítva).

ISO 75-2:1993, Plastics. Determination of temperature of deflection under load.

Plastics and ebonite

MEGJEGYZÉS: EN ISO 75-2:1996-ként harmonizálva (módosítás nélkül).

ISO 1891, Bolts, screws, nuts and accessories. Terminology and nomenclature

ANSI C136, American National Standard for Roadway Lighting Equipment. Fiber-

Reinforced Plastic (FRP) Lighting Poles

AS3771, Road lighting luminaires with integral control gear

______________

Documents

MAGYAR SZABVÁNY MSZ EN 60598-1 - lampatestek.uw.hulampatestek.uw.hu/MSZ EN 60598-1-nem hivatalos.pdf · MSZ EN 60598-1 2 T AR T AL O M JE G Y Z É K Oldal 0. F ŐFEJEZET: ÁLTALÁNOS