Magyar Tudomány 6/2003

673

RÁKÓCZI-ÉV

BIBÓ ISTVÁN

Nacionalizmus és régészet

Közgyûlés az Akadémián

Tudomány Magyar

2003•6

674

Magyar Tudomány • 2003/6

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOLYÓIRATA. ALAPÍTÁS ÉVE: 1840CIX. kötet – Új folyam, XLVIII. kötet, 2003/6. szám

Fôszerkesztô:CSÁNYI VILMOS

Vezetô szerkesztô:ELEK LÁSZLÓ

Olvasószerkesztô:MAJOROS KLÁRA

Szerkesztôbizottság:ÁDÁM GYÖRGY, BENCZE GYULA, CZELNAI RUDOLF, CSÁSZÁR ÁKOS, ENYEDI GYÖRGY,KOVÁCS FERENC, KÖPECZI BÉLA, LUDASSY MÁRIA, NIEDERHAUSER EMIL,SOLYMOSI FRIGYES, SPÄT ANDRÁS, SZENTES TAMÁS, VÁMOS TIBOR

A lapot készítették:CSAPÓ MÁRIA, CSATÓ ÉVA, GAZDAG KÁLMÁNNÉ, HALMOS TAMÁS, MATSKÁSI ISTVÁN,PERECZ LÁSZLÓ, SPERLÁGH SÁNDOR, SZABADOS LÁSZLÓ, SZENTGYÖRGYI ZSUZSA, F. TÓTH TIBOR

Lapterv, tipográfia:MAKOVECZ BENJAMIN

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: [email protected] • www.matud.iif.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp., Bártfai u. 65.Tel.: 2067-975 • [email protected]

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp., Bártfai u. 65.

Elôfizetési díj egy évre: 6048 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

Nyomdai munkák: Akaprint Kft. 25845Felelõs vezetõ: Freier LászlóMegjelent: 15,35 (A/5) ív terjedelembenHU ISSN 0025 0325

675

TARTALOM

A Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulójaKöpeczi Béla: Elõszó …………………………………………………………………… 676Tudományos konferencia: Európa és Magyarország II. Rákóczi Ferenc korában … 677Tóth Ferenc: Bujdosó vagy számûzött? – A Rákóczi-emigráció a történelem tükrében … 678Bánkúti Imre: Rákóczi államának gazdasági problémái……………………………… 686Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája………………………………………… 692R. Várkonyi Ágnes: Ad Perpetuam Rei Memoriam – Rákóczi államáról …………… 699

TanulmányokÉltetõ Andrea – Hercsuth Andrea: Katalónia modernizációja………………………… 713Cserne Péter: Harmadik utak – Néhány szempont Röpke és Bibó összevetéséhez … 726Dénes Iván Zoltán: Egy igazságtalanság két értelmezése –

Szekfû Gyula és Bibó István a párizsi békeszerzõdésrõl ……………………… 738Michalkó Gábor – Rácz Tamara: A sátorverésen túl –

A turizmustudomány magyarországi állapotairól ……………………………… 747

InterjúNacionalizmus és régészet – Lukácsi Béla beszélgetése Bálint Csanáddal ………… 759

Tudós fórumAz MTA 2003. májusi közgyûlése (Szabados László)………………………………… 764A Magyar Köztársaság kormánya és az MTA együttmûködési megállapodása ……… 772Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és az MTA együttmûködési megállapodása 773A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és az MTA

együttmûködési megállapodása……………………………………………………… 774Magyar Professzorok Világtanácsa …………………………………………………… 775

A világ tudománya magyar diplomaták szemévelSzalai-Szûcs Ildikó: Reformtervek a brit felsõoktatásban …………………………… 777Takács István: Külföldi egyetemi hallgatók helyzete az Egyesült Államokban……… 779Erdélyi Árpád: Hogyan tovább, Orosz Tudományos Akadémia? …………………… 781

Kitekintés (Jéki László - Gimes Júlia) ……………………………………………………… 785

KönyvszemleKiss Endre: Monetarista globalizáció és magyar rendszerváltás (Heiszler Vilmos … 790Vizi E. Szilveszter - Altrichter Ferenc - Nyíri Kristóf - Pléh Csaba: Agy és tudat (Boros János) 792Niederhauser Emil - Szvák Gyula: A Romanovok (Papp Imre) ……………………… 794Surányi Dezsõ: Gyümölcsözõ sokféleség (Fekete Gábor) …………………………… 795Angol nyelvû bibliográfia a holokausztról (Kádár Gábor - Vági Zoltán)…………… 799Borhi László: Iratok a magyar-amerikai kapcsoLatok történetéhez 1957-67 (–r. – l.) 800Markovits Pál: Egy „úri kalandor” botladozásai a XX. században (–r. – l.) ………… 800

676


1703 júniusában II. Rákóczi Ferenc, az erdélyifejedelmek leszármazottja LengyelországbólMagyarországra jött, s jobbágyok éskisnemesek élére állva kirobbantotta aszabadságharcot. Jeles évfordulóról van szó,hiszen háromszáz évvel ezelõtt került sorerre az eseményre, amely létrehozta a füg-getlen magyar államot és az önálló Erdélyt.Igaz, hogy csak rövid idõre, hiszen nyolcévvel késõbb, 1711-ben a szatmári szerzõdésmeghiúsította ezt a tervet, kiegyezést hozotta Habsburg-házzal, megtartva a nemességprivilégiumait, de feladva az ország és Erdélyfüggetlenségét.

A Magyar Tudomány olyan tanulmá-nyokkal emlékezik meg errõl az évfordulóról,amelyek felhasználják a legújabb kutatásieredményeket. R. Várkonyi Ágnes Rákócziállamáról szól, amely megteremtette a ma-gyarság és a nemzetiségek egyetértését s avallások közötti megegyezést, tehát egyolyan politikát, amely egyszerre fejezte ki anemesség és a jobbágyság legfõbb érdekeita Habsburg-házzal szemben. Bánkúti Imreaz ország gazdasági helyzetérõl szól, amelyreNyugat-Európához képest az elmaradottságvolt jellemzõ, és amely ilyen módon bizony-talan alapot teremtett a hadsereg fenntartásá-hoz és az állam irányításához. A rézpénz be-

A Rákóczi-szabadságharckitörésének 300. évfordulója

vezetése és a franciák által nyújtott segítségnem tudott változtatni a helyzeten, a szabad-ságharc végén az ország kimerült. KöpecziBéla bemutatja Rákóczi külpolitikáját, amely-nek fundamentuma a francia szövetség volt.Ez elvezetett az 1708-ban felfektetett, XIV.Lajos és Rákóczi közötti szerzõdésterveze-tekhez, amelyeket a megromlott helyzet miattsenki sem írt alá. 1707-ben I. Péter felajánlottaa fejedelemnek a lengyel koronát, amelyetõ a varsói szerzõdésben bizonyos feltételek-kel elfogadott. II. Ágost azonban a cár enge-délyével visszament Lengyelországba, s ezutóbbi már csak a bécsi meditációt kíséreltemeg, de sikertelenül. A bujdosásban a fejede-lem folytatta francia, spanyol, orosz vonatko-zású diplomáciai tevékenységét, de a nem-zetközi elszigeteltségen nem tudott segíteni.Tóth Ferenc a bujdosás idõszakát dolgozzafel, felhasználva újabb adatokat is, így többekközött Rákóczi franciaországi és törökországihelyzetérõl és a kuruc emigrációról.

Reméljük, hogy az említett tanulmányokhozzájárulnak a szabadságharc történeténekjobb megismeréséhez, és igazolják azt, hogyRákóczi nemcsak a magyar és az erdélyifüggetlenség harcosa volt, hanem a magyarfelvilágosodás egyik elõfutára is.

Köpeczi Béla

ELÕSZÓ

677

Tudományos konferencia

A 2003. szeptember 24-26. között Budapes-ten rendezendõ nemzetközi tudományoskonferencia programja:

A Károli Gáspár Református Egyetem KoraÚjkori Történeti Tanszéke, a Közép-európaiEgyetem Történeti Tanszéke, az EötvösLoránd Tudományegyetem Középkori ésKora Újkori Magyar Történeti Tanszéke, aBerzsenyi Dániel Tanárképzõ FõiskolaFrancia és Történelem Tanszékei, a MagyarXVIII. századi Társaság, a Balassi Bálint In-tézet, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum,a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum,Könyvtár és Levéltár, valamint a Magyar Or-szágos Levéltár a Rákóczi-szabadságharc kitö-résének 300. évfordulója alkalmából nem-zetközi tudományos konferenciát rendezBudapesten 2003. szeptember 24-26. kö-zött a XVII-XVIII. század fordulójának idõ-szakáról.

A rendezvény célja, hogy II. Rákóczi Fe-renc korának Magyarországát nemzetköziösszefüggéseiben vizsgálva elemezze a XVII.század második felétõl a XVIII. század elejéigterjedõ idõszak európai strukturális jellegze-tességeit: a demográfiai, társadalmi, hatalmi,mentalitásbeli és szellemi változásokat.

Az elõadások nemzetközi összefüggé-sekben, egy-egy régió sajátosságain keresz-tül mutatják be az európai hatalmi változáso-kat, az államszervezet átalakítására vonatko-zó kísérleteket, a népesség, a gondolkodás,a mûvelõdés és az életmód alakulását.

A fentiek értelmében az alábbi témakö-röket tervezzük:

1. A hatalmi egyensúlytól az „örökbékéig”. Az államrendszer változása Európá-ban a vesztfáliai és az utrechti béke közöttiidõszakban. (Hatalmi érdekek, diplomáciaiés katonai konfliktusok.)

2. Birodalom és respublika. A politikaiközösségek belsõ átszervezésének alterna-tívái. (Államszervezet, képviseleti rendszer,politikai gondolkodás, ideológia, retorika.)

3. Államhatalom és felekezetek. Egyhá-zak és hitélet a változó hatalmi szerkezetben.(Felekezeti sokszínûség, együttélés, vallás-politika.)

4. Társadalom és hadsereg. A militarizálttársadalmi csoportoktól az állandó hadsere-gig. (Hadszervezés, társadalom és hadseregviszonya, katonáskodó nemesség, regulárisfegyveres erõ.)

5. Népesség és civilizáció. Demográfiaiváltozások a táplálkozás, a járványok, azegészségügy és az anyagi kultúra összefüg-gésében (növényi kultúrák, fogyasztási szo-kások, járványügyi védelem, „politika medi-ca”, lakás).

6. Mûvelõdés és szokásrend. Az iskoláz-tatás, a mûveltség és a tudományosmegismerés, illetve ezek hatása a szokásokra.(Alfabetizáció, könyvkultúra, iskolák, a laikustermészettudományos diskurzus, a közízlésalakulása.)

A rendezvény nyelve angol, francia,magyar, német. A konferenciához szeptem-ber 27-én egynapos fakultatív kiránduláskapcsolódik, melynek úti célja Sárospatakés Tokaj.

Információ: http://www.rakoczikonf.hu

EURÓPA ÉS MAGYARORSZÁGII. RÁKÓCZI FERENC KORÁBAN

678


Az emigráns II. Rákóczi Ferenc a magyar tör-ténelem egyik legnépszerûbb, ám koránt-sem egyértelmûen megítélt hõse. A szabad-ságharc leverése utáni éveit kutató történé-szek külföldi levéltárak forrásait folyamatosanfeldolgozva gazdagították azt a képet, ame-lyet a hazai történelemkönyvek és irodalmiértékû feldolgozások közkinccsé tettek. Ahazáért és szabadságért küzdõ tragikus sorsúfejedelem megítélése azonban a korábansem volt problémamentes. A törvényes ural-kodója ellen fellázadt alattvaló törekvéseitmég a vele rokonszenvezõ vagy éppenegyüttmûködõ európai uralkodók sem fo-gadták el maradéktalanul. Jó példa erre az,hogy XIV. Lajos sem kötött vele formális szö-vetséget, noha a spanyol örökösödési hábo-rú idején burkoltan jelentõs támogatássalsegítette a Habsburgok keleti ellenfelekéntfellépõ Rákóczit. A háborút lezáró békeszer-zõdéssel pedig egyenesen kényelmetlennévált az inkognitóban Franciaországban tartóz-kodó Rákóczi jelenléte, aki végül a távoliOszmán Birodalom területén talált végsõmenedéket. Milyen körülmények alapjánítélhetjük meg nemzeti hõsünk életének eszakaszát, és milyen végsõ következtetése-ket vonhatunk le az erre vonatkozó informá-cióink alapján közel három évszázad távlatá-ból? S hogyan értékelhetjük az úgynevezettRákóczi-emigráció egyéb eredményeit?

II. Rákóczi Ferenc élete utolsó korszaká-nak (1711-1735) már több neves történé-szünk szentelt tudományos munkát. Az

elsõk között Szalay László, Thaly Kálmán ésMárki Sándor foglalkozott e kérdéssel. Mun-káik a kor nemesi függetlenségi ideológiájátmagukba foglalva jelentõs aktuálpolitikaiszerepet kölcsönöztek bujdosó fejedelmünkemlékének. A 19. század romantikus, nem-zeti függetlenségi lelkesedéstõl áthatott Rá-kóczi-kultusza a Rodostóban elhunyt feje-delem hamvainak hazahozatala idején érteel tetõpontját, és vezette be örökre II. Rákó-czi Ferencet a legnevesebb magyar uralko-dók és nemzeti hõsök elõkelõ panteonjába.Az idilli képet egy addig kevésbé ismert tör-ténész, Szekfû Gyula kritikusabb hangvételûmunkájának megjelenése zavarta meg. Aszámûzött Rákóczi 1913-as megjelenésefordulópontot jelentett a magyar történetírásmenetében. Addig feltáratlan levéltári forrá-sok alapján Szekfû rámutatott az emigráció-ban élõ Rákóczi tevékenységének árnyolda-laira is, és kiemelte személyiségének gyen-geségeit. Szembefordulva a romantikus,idealizáló történetírással, Szekfû tudományoskritikával, ám aktuálpolitikai jellegtõl semmentesen kezelte a tragikus sorsú fejedelemutolsó húsz évének eseményeit, amelyet atörténeti fejlõdéssel ellentétes folyamatnakítélt. A könyv fogadtatása meglehetõsen vi-harosnak volt mondható, és a modern ma-gyar történetírás egyik legnagyobb vitájátgerjesztette.

A kérdés kutatásában jelentõs részered-ményeket hoztak Zolnai Béla és Émile Pilliaseredményei, akik újabb források alapján elsõ-

BUJDOSÓ VAGY SZÁMÛZÖTT?A RÁKÓCZI-EMIGRÁCIÓ A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN

Tóth Ferencfõiskolai docens, Szombathelyi Berzsenyi Dániel Fõiskola – [email protected]

679

sorban az emigráns fejedelem szellemi fejlõ-dését emelték ki. A kérdés kutatása többévtizedes megtorpanás után Köpeczi Bélanagyívû tudományos monográfiájával (Abujdosó Rákóczi) összefoglalta és részbenrehabilitálta a Szekfû-féle monográfiábanfelvázolt negatív képet. Köpeczi Béla szinteaz összes ismert, szó-bajöhetõ levéltáriforrást feldolgozva,minden eddiginél tel-jesebb képet alkotottRákóczi személyérõlés életének utolsókorszakáról. Nincse-nek lezárt történetikérdések, ám Köpe-czi Béla monográfiájaután nehezen lehet etémáról újabb tudo-mányos összefoglalójellegû munkával be-kapcsolódni az év-százados vitába. Abujdosó és szám-ûzött szavak tudatoshasználatával – amelynek árnyalatbelikülönbségeit más európai nyelveken szintelehetetlen kifejezni – elkülönült két histo-riográfiai nézet elsõsorban a fejedelem sze-mélyére összpontosítja a figyelmet. Nemkívánva e kérdésben állást foglalni, jelentanulmányommal inkább a téma vitatottkérdéseinek felvázolásához és a Rákóczi-szabadságharc utáni emigráció átfogó érté-keléséhez szeretnék hozzájárulni.

Amint ismeretes, a szabadságharc utolsószakaszában Rákóczi fejedelem I. Péter cár-tól remélte a magyar függetlenségi mozga-lom megsegítését. Ám amíg a fejedelem kül-földön tárgyalt, Károlyi Sándor gróf a szatmáribékeszerzõdés aláírásával elejét vette a to-vábbi küzdelmeknek. Rákóczi mindvégigellenezte a megegyezést, annak ellenére,hogy a magyarországi közhangulat erõsen

hajlott már a kompromisszum irányába.Rákóczi elõször a Lengyel Királyság déli ré-szén talált menedéket, ám ez a menedékkockázatosnak bizonyult a magyar határközelsége miatt. Egy meghiúsult merényletután az északi Danckába (Dantzig, Gdañsk)helyezte át székhelyét. A kikötõvárosban ha-

tározta el magát afranciaországi útra,abban a reményben,hogy részt vehet aspanyol örökösödésiháborút lezáró bé-ketárgyalásokon.1712 végén az angolSzent György hajótbérelte ki, amely adán Koppenhága, asvéd Marstrand és azangol Hull kikötõkérintésével a nor-mandiai Dieppe-igszállította az emig-ráns fejedelmet.

Az 1713. januárelején Normandiá-

ban partraszálló erdélyi fejedelem egye-nesen Párizsba sietett. A törvényes uralko-dója ellen lázadó Rákóczi jelenléte elégkényes volt a császárral éppen békét keresõXIV. Lajos számára. Ezért a Napkirály becsesvendége inkognitóban, „Sáros grófjaként”volt kénytelen az udvarban meghúzni magát.A franciás mûveltségû Rákóczi Versailles-banviszonylag hamar alkalmazkodott a franciakirályi udvar meglehetõsen sajátos világához.XIV. Lajos személyes vendéglátásán kívülfelesége távoli rokonai, úgymint a krónikaíróDangeau márki is elõsegítették beilleszke-dését. Utóbbinak köszönhetõen elég pontosinformációink vannak az ottani tevékeny-ségérõl.

Rákóczi kíséretével Párizs környékén,Chaillot-ban, Passy-ban, majd Clagnyban tele-pedett le. Jelentõs kegydíjat élvezett, amely

Tóth Ferenc • Bujdosó vagy számûzött?

680


Jean Meyer francia történész szerint elérteaz évi 75 000 frankot. Ez lehetõvé tette szá-mára a gondtalan életet, ugyanakkor azudvartartása költségeire valószínûleg márnem futotta belõle. Az Hôtel de Transylvanie„kártyabarlangja”, amely Prévost abbé híresregényével (Manon Lescaut, 1731) lett vi-lághírûvé, s amelyet Rákóczi hívei tartottakfenn, minden bizonnyal ebbõl a kényszerûszükségbõl jött létre. A fejedelem XIV. Lajoséletében ideje nagy részét Versailles-ban töl-tötte és udvari kapcsolatait ápolta a királyközvetlen környezetének tagjaival: Luxem-bourg marsallal, Breteuil és Maine hercegek-kel, Torcy márkival és Toulouse gróffal. Azemlékíró Saint-Simon herceg nem tartozotte körhöz, s talán ennek is köszönhetõ az afanyar stílusú portré, amelyet a Napkirály ud-varának krónikása hagyott ránk. Az utrechtiés rastatti békeszerzõdéseket a tárgyalónagyhatalmak az emigráns kurucok teljesmellõzésével kötötték meg. A magyarokügyével szemben a császári tárgyalók sikere-sen állították szembe a dél-franciaországikatalán lázadókét, és így kölcsönösen „ma-gukra hagyták” a törvényes uralkodójuk ellenfelkelt hajdani szövetségeseiket.

Az idõs XIV. Lajos halála fordulópontotjelentett Rákóczi életében. A versailles-i ud-vari emberbõl lassan a külvilágtól elfordulóremete lett. Ebben a változásban nem csu-pán a kormányváltás játszott szerepet,ugyanis Rákóczi már fiatal kora óta hajlamosvolt a magányos vallásos elmélkedésre,s Franciaországban mélyen megérintettéka janzenizmus tanai is. Grosbois-ban a ka-malduli szerzeteseknél bérelt egy kis házat,és elkezdte írni Vallomásait, a latin nyelvûmagyar vallásos irodalom egyik remekét.Visszavonulása nem jelentett teljes elszige-teltséget, hiszen folyamatosan követte a kül-politikai eseményeket. A kiújuló osztrák-török háború újabb lehetõséget kínált a ma-gyarországi felkelés kirobbantására, s Rá-kóczi elfogadva a szultán meghívását, 1717-

ben elhagyta Franciaországot és Török-országba utazott.

A fejedelem törökországi éveirõl is kettõsképünk maradt fenn. Egyrészt Mikes leve-leibõl, illetve a romantikus irodalomból meg-ismert emigráns élet mindennapjai jelennekmeg elõttünk. Másrészt pedig azok a gyak-ran irreális tervek, próbálkozások, amelyekkovácsolása során a legvakmerõbb kalandok-tól sem riadt vissza a – Szekfû ítélete szerint– szuverenitási komplexussal küzdõ szám-ûzött Rákóczi. Az emigráns magyarok csaló-dására a háború már a végéhez közelített,amikorra a szultán Drinápolyban érdembenfoglalkozni kezdett a magyar emigránsokügyével, a pozsareváci békekötés pedig ak-tív alkalmazásuk reményét is szertefoszlatta.Ennek következtében újra diszkrét passzivi-tásba kellett visszavonulniuk, annál is inkább,mivel a kiadatásuk is felmerült a béketárgya-lások során. A feltûnést elkerülendõ – és fõlega császári tiltakozás miatt – a FényességesPorta a Márvány-tenger partján fekvõ kikötõ-városkát, Rodostót jelölte ki a magyar emig-ránsok szálláshelyének.

A többnemzetiségû Rodostóba (ma Te-kirdag, Törökország) egyébként a 18. század-ban más európai országokból származóemigránsokat, például lengyeleket is letele-pített az oszmán vezetés. Rodostó egyszerrevolt a bujdosó Rákóczi szellemi mûhelye ésa számûzött fejedelem diplomáciai fõhadi-szállása. A politika mellett a bölcselkedés isfontos szerepet játszott az idõs, bár mégmindig bizakodó fejedelem életének utolsószakaszában. Zolnai Béla kutatásai óta jólismerjük rodostói könyvtárát, amelybõl koraolyan jelentõs szellemi irányzatai, mint pél-dául a janzenizmus is megtalálták az utatéppen Rákóczi írásai és Mikes fordításai ré-vén, igaz, jelentõs késéssel, a magyar szellemiélet felé. Mikes Kelemen a 18. századi ma-gyar irodalom olyan egyedülálló remekéthozta létre, amely talán a rodostói emigrációnélkül soha nem jött volna létre. Ebbõl a

681

szempontból feltétlenül vitába szállhatunkSzekfû Gyula azon állításával, miszerint „min-den számûzött élete a köznek haszontalan”.

Rákóczi Rodostóból is igyekezett bekap-csolódni a nemzetközi politikai életbe. Kö-veteket és emlékiratokat küldött a különbözõeurópai udvarokba, elsõsorban Franciaor-szágba és Spanyolországba, valamint Orosz-országba. A nemzetközi viszonyok azonbanismét kedvezõtlenül alakultak az emigránsfejedelem számára. Reménycsillagot csak aRákóczival szimpatizáló francia követ,d’Andrezel vicomte megjelenése jelentett1725-26-ban. Törökországba való megérke-zése után a fejedelemnek elõször volt módja,hogy a francia követ segítségével ismét aktívdiplomáciai tevékenységet folytasson. (Kö-peczi, 1991) Ekkor bonyolódott bele a Szekfûáltal pellengérre állított kétes hírû kalandba,amely „kalózfejedelemség” néven került bea magyar történetírásba. Egy angol kalandor,bizonyos Ploutman javaslatáról volt csupánszó, amelyben a Földközi-tenger kereskedel-mének biztonságát elõsegítendõ, kalózokatkívánt letelepíteni az Oszmán Birodalomterületén, és e tervérõl Rákóczival is tárgyalt,aki ezt az alkalmat is meg kívánta ragadni atényleges politikai szerepvállalásra. Rákócziéletének utolsó éveiben továbbra is elsõsor-ban a francia és spanyol diplomáciát ostro-molta a magyarországi diverzióra vonatkozóterveivel. A valóságtól egyre jobban elrugasz-kodó tervezetekrõl a fejedelem kíséretéhezcsatlakozó külföldi ügynökök kémtevékeny-sége folytán a császári udvar szinte napra-kész információkkal rendelkezett. Amíg ahivatalos diplomácia elzárkózott, a külön-bözõ kalandorok egyre inkább felismertékaz öreg Rákóczi hiszékenységében rejlõ le-hetõségeket. Kapcsolatba került kora nevesfrancia renegátjával, a hírhedt Bonneval pasá-val is. Az idõs fejedelmet külföldi kalan-dorokba vetett bizalma kissé elidegenítettesaját bujdosó honfitársaitól is, és ezáltal to-vább fokozodott elszigeteltsége. Ötvenki-

lenc éves korában betegségben hunyt elszámûzött honfitársai körében, halálával egyremény foszlott szét a magyar függetlenségimozgalmak számára, amelyek egyúttal me-rítettek is a bujdosó Rákóczi emlékébõl.

Természetesen a vitás kérdések felettnem szabad szó nélkül átsiklani. Ezek közülaz egyik leghíresebb a párizsi „kártyabarlang”az Hôtel de Transylvanie-ban. A jelentékte-len történet valóságos irodalmi és történetimítoszt kreált, amely napjainkig érezteti hatá-sát. A párizsi levéltárak ezen ügyre vonatkozószámos dokumentumát már ismerjük, ámRákóczi szerepét továbbra sem lehet egyér-telmûen megállapítani. Talán lehet valóság-alapja a fejedelem fia, György azon állításá-nak is, amelyet 1740. július 3-i kérelmébenfogalmazott meg, miszerint apjának királyiengedélye volt a palotájában való szeren-csejátékok folytatására… Hasonlóan bonyo-lult problémát okozott az emigráns Rákóczimegítélésében az úgynevezett „kalózfeje-delemség” és az egyéb irreális tervek kérdé-se is, amelyet szintén Szekfû Gyula említettmunkája hozott napvilágra. Ballagi Aladár Azigazi Rákóczi címû munkájában nyelvészetialapon próbálta értelmezni a jelenséget, ki-emelve a kalóz szó európai nyelvekben el-terjedt kettõs értelmét. Köpeczi Béla össze-foglaló monográfiájában kiemeli, hogy „reálisés irreális elemek keveredtek Rákóczi kül-politikájában, de az irrealitás nem az alapvetõérdekek felismerésében jelentkezett, ha-nem abban, hogy az adott körülményekközött mit lehetett megvalósítani.” (Köpeczi,1991)

A fejedelemrõl alkotott történelmi képárnyait felerõsítette két fia nem túl dicsõsé-ges pályája is. Mint ismeretes, két utódját,Józsefet és Györgyöt már kora ifjúságuk ótaszigorú császári felügyelet alatt álló neve-lésben részesítették, amelynek célja a két„sasfióknak“ az apjuk által képviselt magyarnemzeti értékrendtõl való elidegenítése volt.Eredeti nevüktõl is megfosztva, József a Mar-


682


chese di San Carlo, György pedig a Marchesedella Santa Elisabetha név alatt nevelkedett.A padovai egyetemen tanuló György 1726-ban Franciaországba szökött, majd 1727-benapjánál is látogatást tett Rodostóban. Az apaés fia közötta találkozás a szemtanú MikesKelemen bizonysága szerint kiábrándítóanhatott az öreg fejedelemre és kíséretére. Ké-sõbb György Párizsban a francia király általbiztosított kegydíjból élt egészen 1756-banbekövetkezett haláláig. József pályája sokkalkalandosabb volt. Bécsbõl megszökve,1736-ban az újabb osztrák-török háború hí-rére Konstantinápolyba utazott. A kalandorBonneval pasa rábeszélésére a magyar buj-dosók vezéreként bekapcsolódott a konflik-tusba, amelytõl az Erdélyi fejedelemségvisszaszerzését remélte. A szultán elismertefejedelemnek és Magyarország urának is, áme titulusokat nem sokáig élvezhette az ambi-ciózus Rákóczi fiú, mivel hamarosan meghalt.Rákóczi József fellépését az európai közvé-lemény jelentõs része elítélte, a pápa pedigkiközösítéssel sújtotta a törökkel szövetkezõtrónkövetelõt. Egyetlen utódja, Josepha-Charlotte nevû természetes leánya teljes is-meretlenségben hunyt el 1780-ban.

Az emigráció, Szekfû véleményével el-lentétben, a köznek sem volt haszontalan. Apozitív vonásai közé tartozik az a folyamat is,amely során több ezer magyar katona távo-zott Franciaországba, hogy az ott alapítotthuszárezredekben szolgáljon. Milyen okokvezettek a magyar katonák ilyen arányúkivándorlásához? Egyrészt a szabadságharcbefejezésével katonák tömegei váltak fölös-legessé. Ezek a háborúban edzõdött tapasz-talt katonák igen keresettekké váltak a nyu-gat-európai zsoldospiacon. A 18. századiharcászatban divatos volt az úgynevezettkisháborús taktika, és az akkori harcászatiszakirodalom elõszeretettel ajánlja a magyarlovasok alkalmazását a tipikusan kisháborúsmanõverekben, mint például a portyázás, afelderítés vagy a cselvetés. Mint ismeretes, a

Rákóczi-szabadságharc során a kurucok azösszes fontos csatát elveszítetették, ugyanak-kor a portyázó hadmûveletekkel hosszúévekig sikeresen ellenálltak a fegyelmezet-tebb és jobban felszerelt császári hadaknak.A bujdosó kurucok egy része a francia hu-szárezredek tisztikarában kapott elég fontospozíciót. Legismertebb közülük székesi grófBercsényi Miklós fia, László, aki a Franciaor-szág marsallja címet is elnyerte. (Zachar,1984)

A sikeres franciaországi magyar katonaikarrierek bebizonyítják, hogy a magyar har-cászat példaértékû volt még a fejlett nyugatihadseregekben is. A magyarság a katonaiteljesítmény egyik garanciájává vált. A franciakatonai nemesség viszonylag gyorsan befo-gadta a magyar nemességet, elsõsorban há-zasságok révén. A híres katonaíró, LancelotTurpin de Crissé gróf egy kéziratában felvá-zolt egy érdekes lehetõséget a francia huszár-ezredek magyar jellegének megtartására.Szerinte nem fontos a huszárság egészétmagyarokból kiállítani, elég a magyar, illetvemagyar származású nemesekbõl álló tiszti-kart Franciaországban letelepíteni, francianemeslányokkal összeházasítani és nemzet-ségük kontinuitását biztosítani. Ez a magyarnemesi tisztikar a kovász szerepét töltenébe az újoncok magyar típusú harcmodorravaló beoltására. Ha Turpin de Crissé javaslatacsupán papíron maradt is, a franciaországimagyar huszárok hírneve az egész világotbejárta, és választott hazájukban ma is hívenõrzik az emléküket. A dél-franciaországiTarbes városában található például az egyet-len nemzetközi huszármúzeum is, amely avilág összes hasonló alakulatának emlékéthivatott ápolni. A Rákóczi-féle magyar emig-ráció katonai teljesítménye révén feltétlenülegyedülállót nyújtott a korabeli hadmûvé-szetben. (Tóth, 2000)

Rákóczi emigrációban fogant külpolitikaitervei nem maradtak teljesen elszigetelt éshatás nélküli próbálkozások, sõt akadtak szá-

683

mosan folytatói is a rodostói illetve francia-országi magyar emigrációban. A francia diplo-mácia még sokáig nagy hasznát vette atörökül is jól beszélõ magyar ügynököknek;a 17. század végi és 18. század eleji magyarrendi mozgalmak szoros kapcsolatban álltakmind a Francia Királyság, mind az OszmánBirodalom meghatározó hatalmi köreivel. Ekapcsolati tõkét sikerült kihasználniuk,amikor a függetlenségi mozgalmak bukásaután emigrációba kényszerültek. A rodostóimagyar emigráció és a franciaországi magyaremigráció egyes csoportjai tovább erõsítet-ték e személyes szálakat, amelyek révéngyakran a két nagyhatalom közötti kapcso-lattartás is erõsödött. E jó hármas együttmû-ködés garanciájává a hamu alatt izzó magyarfüggetlenségi mozgalom parazsa vált. A buj-dosó fejedelem diplomáciai terveinek leghí-vebb követõje Csáky Mihály gróf volt, aki az1740-50-es években több magyar diverzióravonatkozó „irreális” tervezetet is eljuttatotta Versailles-i udvarba.

A francia külpolitika bizonyos szempont-ból még egészen a 18. század közepéig vál-tozó intenzitással felszínen tartotta egy eset-leges magyar diverzió lehetõségét, vissza-nyúlva ahhoz az évszázados diplomáciaihagyományhoz, amely szerint háború ese-tén a francia király szubverzív politikát foly-tathatott Magyarországon és Erdélyben. A 18.században, különösen a Rákóczi-szabadság-harc bukása után, a francia diplomácia a ma-gyar elégedetlenek ügyét óvatosabban, azOszmán Birodalom érdekszférájába hárítvakezelte. Ugyanakkor igyekezett mindenadandó alkalommal felhasználni a számárakapóra jövõ magyar mozgalmakat a császáriellenlábasával folytatott konfliktusok, hábo-rúk során. Az általunk vizsgált idõszakban,XV. Lajos fokozottabban érdeklõdött Len-gyelország ügyei iránt, amely a tervezettfrancia szövetség legfontosabb láncszemevolt, mivel a szabad királyválasztás révén ittlehetett a legkönnyebben franciabarát ural-

kodót trónra juttatni. Amíg a hivatalos franciakülpolitika a Habsburgokkal való megegye-zést kereste, amelyet XIV. Lajos testamentu-mában is megemlített, a királyi titkos diplo-mácia (a híres Secret du Roi) a Habsburg-ellenes franciabarát szövetség létrehozásánfáradozott. Conti herceg, a francia király len-gyel trónra szánt jelöltje, folyamatos levele-zésben állt a fontosabb kelet-európai franciadiplomatákkal, nevezetesen a varsói, kon-stantinápolyi, stockholmi és szentpétervárikövetekkel, akiket természetesen elõzõlegbeavattak a Secret du Roi rejtelmeibe. A kap-csolattartás és információszerzés során foko-zottan használták a rodostói és franciaországimagyar emigránsok szolgálatait. Az OszmánBirodalom területén francia szolgálatban te-vékenykedõ magyar ügynökök közül a leg-híresebbek Jávorka Ádám, Máriássy Ádám,Tóth András és késõbb fia, a híres Françoisde Tott voltak. Diplomáciai teljesítményükrévén méltán érdemlik meg az utókor elis-merését mindkét hazájukban. (Tóth, 2000)

Hasonlóan elismerõen nyilatkozhatunkarról a szellemi teljesítményrõl is, amelyetaz emigráció egyes tagjai, s legfõként II. Rá-kóczi Ferenc alkotott az emigráció évei során.A látszólagos inaktivitás, amelyre az emigrá-ció kárhoztatta számûzött fejedelmünket, abölcseleti, vallási és irodalmi tevékenységfelé orientálta. Diplomáciai levelezése önma-gában is irodalmi értéket képvisel, különösend’Andrezel vicomte-tal folytatott levélváltása.Élénk érdeklõdéssel és fogékonysággalszemlélte a különféle külföldi eszmeáram-latokat, amelyek erõteljes hatása kimutatha-tó az emigrációban írt mûveiben is. Amikor abujdosó fejedelem Párizsba érkezett, XI. Ke-lemen pápa éppen akkor adta ki a híres jan-zenistaellenes Unigenitus-bullát. Az azt köve-tõ szellemi harc a janzenisták és jezsuitákközött még évtizedekig tartott. A két szem-ben álló eszme összecsapása Rákóczit is vá-laszút elé állította. Zolnai Béla így ír az üdvös-séget keresõ öregedõ fejedelem dilemmá-


684


járól: „Rákóczi elõtt két út kínálkozott az üd-vösség felé. Az egyik napsugaras és könnyû,a jezsuiták iskolája, amely a gyönge akaratúembert távol tartja az elrettentõ szakadékok-tól és minden kerülõ nélkül, biztos kézzelvezeti a Diadalmas Egyház boldogsága felé.A másik út hosszú megpróbáltatásokon viszkeresztül. Szigorú penitenciatartás, komorvilágnézet, a megtérés önkínzó meredekjeinjártak a janzenisták, Szent Ágoston szent éle-tének követõi. Rákóczi ezt az utat válasz-totta.” (Zolnai, 1924-25) A janzenizmus meg-határozó jelentõségû volt a franciaországiGrosbois-ban és Rodostóban keletkezettfrancia és latin nyelvû munkáiban: A Vallo-mások, Politikai és erkölcsi végrendelet, Em-lékiratok címû mûvekben. (Köpeczi, 1991)

A emigráció sodrásának másik fontosszellemi hozadéka Mikes Kelemen életmû-ve volt. Mikes Kelemen rendkívül érzéke-nyen fogta fel az emigráció szellemi hatásait,és közvetítõként megtermékenyítõleg ha-tott a magyar nyelvû irodalomra. Noha Mikesleghíresebb írásai, a Törökországi levelekcsak 1794-ben jelentek meg SzombathelyenKultsár István tanár kiadásában, elfogadhat-juk azt a nézetet, amely szerint e viszonylagkései kiadás visszamenõleg átírta a 18. századmagyar irodalmának történetét. Kevésbéismertek Mikes franciából való fordításai,amelyek egészen a legutóbbi idõkig kézirat-ban maradtak. Rákóczi fejedelem szellemihatásának tulajdoníthatjuk, hogy számosjanzenista jellegû munkát is sikerült titkárá-nak magyarra átültetnie, mint François-AiméPouget Montpellier-i katekizmusát (Cathe-cismus formájára való közönséges oktatá-sok) vagy Le Tourneux abbé Krisztus Jézuséletének históriája címû munkáját. ZolnaiBéla szerint azonban elég távol állt tõle ajanzenizmus, ami egyfajta derûs fatalizmus-ként jelentkezik mûveiben. Az emigránsMikes szellemi forrásait véleményünk szerintaz irodalomtudománynak még nem sikerültteljesen feltárnia. Mikes francia diplomáciai

kapcsolataira több utalást is találhatunk. Nevegyakran elõfordul Vergennes gróf, a konstan-tinápolyi francia követ ügynökökkel folyta-tott levelezésében. Nem kizárt, hogy Mikesérintkezésben lehetett a francia követekperai rezindenciáján tartózkodó írókkal, drog-mánokkal (tolmács-fordítókkal) és mûvé-szekkel is, ha máshogy nem is, hát kéziratosmûveiken keresztül. Valószínûnek tûnik,hogy olvasta a francia királyi megrendelésrekészült keleti munkák fordításainak kézira-tait, és talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogymerített is belõlük a Törökországi levelekmegírásakor. A rodostói szellemi kör létreho-zott olyan, a magyar irodalom számára cse-kélyebb jelentõségû mûveket is, mint CsákyMihály Magyar Philosophia címû kéziratbanmaradt munkája, amely egy keresztény er-kölcs alapján nyugvó morálfilozófiai útmu-tató, és leginkább Rákóczi teológiai munkái-val rokonítható.

Vajon mi lehet a tanulsága e kalandoktólés félreértelmezhetõ eseményektõl semmentes élettörténetnek? Mindenekelõttmegállapíthatjuk, Rákóczi életének utolsószakasza olyan korra esett, amelyben a ma-gyar függetlenségi mozgalmak lehetõségeia minimálisra csökkentek. A magyarországitörök hódoltság felszámolásával és az európaifrancia hegemónia megszûnésével két fon-tos támaszát is elveszítette a Habsburg-házzalszembeni politikai ellenállás. Tehát egy ked-vezõtlenebb helyzetben és idõszakban ke-rült sor az emigrációra, amely eleve kudarcraítélte az emigránsok minden próbálkozását.Ebbõl a tragikusnak is nevezhetõ helyzetbõladódóan ellentmondásos képünk van sza-badságharcos fejedelmünkrõl. Egyrészt atörténelem haladásával szembeforduló pro-skribált uralkodó, másrészt pedig a megal-kuvást nem ismerõ, mindhalálig elkötelezettnemzeti hõs. A demisztifikáció és a példaképállítása mögött valamilyen formában ott rejlikegy bizonyos erkölcsi vagy politikai ítélet. Amai kor emberének elsõsorban nem ítélnie,

685

hanem megismernie kellene a kort, s megér-teni benne az embert és tetteit a korabelikörülmények és eszmék tanulmányozásasegítségével. Másrészt pedig az utókor elsõ-sorban az elért eredmény és a sikerorientáltértekrend alapján ítél. Pedig a szélesebb érte-lemben vett Rákóczi-emigráció mérlege jó-val pozitívabb képet mutat. Az emigránsmagyarok megismerkedtek a kor eszme-áramlataival, és azokat, igaz, jelentõs késés-sel, de a magyar szellemi élet felé is közvetí-tették. Másrészrõl pedig a magyar kisháborústaktika és a huszárság elterjedésével a nyugati

IRODALOMKöpeczi Béla (1991): A bujdosó Rákóczi. Akadémiai

Kiadó, BudapestSzekfû Gyula (1914): A számûzött Rákóczi. BudapestTóth Ferenc (2000): Ascension sociale et identité

hadmûvészet számára a magyarság olyanmodellértékû példát adott, amelyet számossikeres karrier és kiemelkedõ teljesítményfémjelez.

Kulcsszavak: Magyarország története (18.század), magyar emigráció (18. század),Rákóczi-szabadságharc, huszárság törté-nete (18. század), kisháborús taktika (18.század), janzenizmus (18. század), II. Rá-kóczi Ferenc, Mikes Kelemen, rodostói ma-gyar emigráció, francia-magyar kapcsola-tok (18. század)

nationale. Nemzetközi Hungarológiai Kp., Bp.Zachar József (1984): Idegen hadakban. Magvetõ,

BudapestZolnai Béla (1924–25): Magyar janzenisták. PécsZolnai Béla (1927): A janzenista Rákóczi. Szeged


686


A bécsi abszolutizmus elleni szervezkedésvezetõi a háború megvívásában két döntõtényezõvel számoltak: 1. jelentõs külsõ pénz-segéllyel és a francia-bajor csapatok behato-lásával; 2. rövid idõtartammal.

Rákóczi szerint: „Azt reméltem, hogy se-regem egyesülhet a bajor választófejedelemseregével, és az ország beleegyezésével ezta fejedelmet emelhetem Magyarország trón-jára.” A terv az 1701-1703 közötti nemzetkö-zi konstelláción alapult, és talán túlértékelteaz esetleges francia-bajor segítséget.

A valóság ezt az elképzelést egy év alattgyökeresen módosította. Rákóczinak rá kel-lett jönnie, hogy nem számíthat a háborútdöntõen befolyásoló mértékû külsõ segít-ségre, vagyis a függetlenségi háborút a hazaierõforrásokra kellett alapoznia. Már 1703-ban megkezdõdött a szívós munka, hogyösszeegyeztessék az ország elmaradott,pusztult gazdasági struktúráját, az ipar éspolgárság hiányát, az állami terhek csökken-tését (is) remélõ parasztság várakozását, anemesség ragaszkodását adómentességé-hez, szemben a hadsereg és az állam roha-mosan növekvõ anyagi és pénzbeli szük-ségletének kielégítésével. Rákóczi erõfeszí-tései ennek az ellentmondás-szövevényneka feloldására irányultak, miközben egyszerrekellett hadmûveleteket folytatnia, regulárishadsereget szerveznie, politikai és diplomá-ciai irányítást végeznie, s mindehhez pénz-forrásokat találnia.

A fejlett országokban természetes adózásazonban Magyarországon nem volt lehetsé-

ges: a gazdasági elmaradottság, a háborúkés a kíméletlen központi adópolitika (a fel-kelés fõ kiváltó oka) pénzhiányt idézett elõ.Rákóczi véleménye: „Az ezüstpénznek eza nagy rikasága már a háború kezdetén arézpénz bevezetésére kényszerített, azért,hogy ne legyek kénytelen adót követelni anéptõl, amely saját lovával és fegyverévelszolgált, és önként adott élelmiszert.” Rákó-czi is, mint kortársai, adón a központilag kive-tett pénzadózást értette. Valójában adónakminõsül minden szolgáltatás, formájátólfüggetlenül, melyet a lakosság vagy nagyobbcsoportja ellentételezés nélkül rendszeresenteljesít az államnak.

Tehát adózás volt a hadak (egyáltalánnem önkéntes) ellátása, kvártélyoztatása, aszekerezés, sáncásás, mundérvarrás, a portá-lis gyalogok kiállítása – ez volt az az alapvetõszolgáltatás, amely nyolc éven át a hadseregmûködését biztosította.

A felkelõk már az országot elborító elsõhullámban a lakosság készleteibõl egészítet-ték ki lóállományukat, felszerelésüket, ruhá-zatukat. Erdélyben a kurucok birtokában az1704. évi összeíráskor lévõ kb. 10 ezer lónagyobb részét valószínûleg így szerezték.De már az „adómentes” években is kisebb-nagyobb pénzösszegeket szedett mind ahadsereg, mind a nemesi vármegye a pa-rasztságtól és városoktól.

Az állam azonban nem tudott mûködnirendszeres pénzbevétel nélkül, fõleg a had-sereg fegyelmének és szervezettségénekjavítása követelte ezt meg. A készpénzszük-

RÁKÓCZI ÁLLAMÁNAKGAZDASÁGI PROBLÉMÁI

Bánkúti Imrea történettudomány kandidátusa

687

Bánkúti Imre • Rákóczi államának gazdasági problémái

ségletet Rákóczi rézpénzkibocsátással véltekielégíteni és a pénzadózást elkerülni.

A rézpénz valójában szükségpénz volt,azaz belsõ kényszerkölcsön felvétele, nemis volt teljes funkciójú fizetõeszköz: csak akatonaság zsoldjára és a belsõ áruforgalomcéljára szolgált. Elõállítása 1704 elejénkezdõdött, majd Rákóczi felhatalmazást kérta megyéktõl és városoktól 2 millió forint vere-tésére. Történetében a fordulat 1704 õszénkövetkezett be, amikor a rövid háború illúzió-vá vált, tehát újabb 2 millió forint kibocsátásakövetkezett, majd verése ellenõrzés nélkülfolyt, még 1706-ban is – csak Körmöcbányán– 2 millió forintnyit készítettek. Már a kortár-sak sem tudták elõállított összmennyiségét:a becslések 6-15 millió forintot adnak meg.

A következmény: gyors inflálódás, drágu-lás, a termelés visszaesése, az áruforgalommegszûnése, társadalmi feszültség, késõbbbányászsztrájkok. A jelenséget szubjektívokokkal magyarázták (kereskedõk ügyes-kedése, hamispénz-verés), s értékének vé-delmére már 1704-tõl se szeri, se száma azeredménytelen voluntarista rendelkezések-nek (limitációk, áruelkobzások, stb.).

A rézpénz tehát nem oldotta meg a kon-föderáció pénzügyi gondjait. 1706 januárjá-ban a miskolci szenátusi ülés javasolta is az(ezüst)pénzadózás bevezetését, de ezt Rá-kóczi elutasította: „…akármilyen megve-tettnek lássék is a rézpénz, sõt, akármilyenmegvetett valóban, még három évig kise-gíthet minket, és ha a háború tovább tart,majd akkor folyamodhatunk adókhoz. Ígylegalább megvan az az elõnyünk, hogy nemlázítjuk föl már most a nép szellemét az elke-rülhetetlen végrehajtásokkal és zaklatások-kal…” Ez a halogató (sõt hibás) taktika akonföderáció vezetõinek attól való félelméttükrözte, hogy a negyedik éve tartó háború-ban már kimerült lakosság elégedetlenségerobbanáshoz vezethet.

A nagyszombati béketárgyalások kudarcaután a háború folytatódott, s a rozsnyói szená-

tusi ülés (1706. december–1707. január)meg is tette az elsõ tétova lépést a pénz-adóztatás felé: 1,5 millió forintot vetett ki, deezt természetbeniekben követelte (marha,bõr, gyapjú stb.).

A döntõ elhatározás a rézpénz és az adó-zás ügyében az ónodi országgyûlésen szüle-tett meg (1707. június).

A rézpénzt 60 %-kal devalválták (kivévea helyi piaci forgalomban még elfogadottegy polturást), s csak 2,2 millió forintértékûthagytak forgalomban. Szakirodalmunk bi-zonytalan a devalválás valós mértékében, akibocsátott összmennyiségtõl függõen ezlehetett 60-85 %. Johann Gottfried Hellen-bach, a bányák fõadminisztrátora szerint arézpénz fémértéke ekkor már nagyobb voltnévértékénél (még az egy polturásé is!) Adevalvált rézpénzt teljes értékû fizetõesz-közzé nyilvánították (zálogos birtokok ki-váltására is), a nemesség nagy elégedetlen-ségére. (VII–VIII. tc.).

Társadalmi-politikai hatásában sokkaljelentõsebb volt a VI. tc.: a katonaság ellá-tásán felül „minnyájan egyen-egyen, senkitki nem vévén, két millió pénzbeli segítség-adást rendeltünk közöttünk országunkbankiszedetni”. Ez azonban csak az adóalap reálisfelmérésével és az adózók körének kiter-jesztésével volt remélhetõ. Így került sor adikális (rováson alapuló) szisztéma beveze-tésére. Minden vagyontárgyat, jószágot, ga-bona és borkészletet, pénzbevételt 30 forintértékû dika (rovás) egységekbe soroltak.Minden 16. életévét betöltött személy is egydikát képezett, kivéve a nemeseket, egyhá-ziakat és katonáskodókat.

Kétséges, hogy az összeírók két hónapalatt megközelítõ pontossággal fel tudták-emérni a mintegy 100 ezer km² terület gaz-dasági állapotát. A fenntartások jogosságátbizonyítja, hogy az 1707 decemberében tar-tott kassai gyûlés az összeírt 800 ezer dika-számot megemelte, és 1 019 640 dikát végle-gesített. Több megyéét jelentõsen növelték,

688


például Zemplénét 33, Gömörét és Liptóét50 %-kal, indokként a megyék közti arányo-sítás (proportio) szerepelt. Az egyes társadal-mi rétegek rovásszámainak megállapításánális felmerültek meggondolkoztató tények.1708 márciusában Rákóczi is személyesenmegjelent Zemplén megye közgyûlésén,ahol kiderült, hogy az õ, valamint az alispánés Klobusiczky Ferenc fõispán (egyben aGazdasági Tanács elnöke) birtokain az össze-írók „elnézõ” felmérést végeztek. (A nemes-ség dikái megállapításánál saját bevallásukatkellett alapul venni.) A gyûlésen városellenesrendi nemesi szemlélet érvényesült: a váro-sok dikaszámát ugyanis átlag mintegy 200%-kal megemelték. Néhány kirívó példa:Kassa 1248 = 8000, Eperjes 1955 = 10 000,Selmecbánya 2031 = 12 000 stb.

A véglegesített dikaszámok megoszlása:nemesség 18,2 %, parasztság 71 %, városok10,8 % A parasztok 2, a nemesek és városok3 forintot fizettek rovásonként. A fejedelemés Bercsényi részére megajánlott 270 000forint udvartartási költség a parasztokat és avárosokat terhelte (utóbbiakat még a 83 085forint kvártélymegváltás is). A parasztságotés a nemességet terhelte a nyári hadellátás,viszont a téli kvártélyozás és szekerezésegyedül a parasztságra hárult. A nemesség100 rovás után egy lóval vagy 30 forinttalvolt megterhelve, a portális gyalogokat a pa-rasztság, a lovas zsoldosokat a nemességállította ki.

Kétségtelen tehát, hogy a terhek egy ré-szét átcsoportosították a nemességre, deteljes közteherviselésrõl aligha beszélhe-tünk. Ilyen nagy horderejû változtatásra azidõpont nem volt alkalmas: az ország egy-harmadán, háborús viszonyok és súlyos gaz-dasági válság közepette ez nem is volt le-hetséges.

Az új szisztéma elsõdleges célja kész-pénzbevétel elõteremtése lett volna. E térenRákóczi (túlságosan is) optimista volt: „…azelmúlt napokban az ónodi gyûlés végzése

szerént a nemes vármegye követjeit össze-hívatván Kassára, és ugyanott az ország fun-dussát elvégezvén fejérpénzül, reménljük,hadakozásunkat állandóképen folytathatjuk”(1708. február 3.). De késõbb megelégedettvolna, ha a nemesség pénzadójának kéthar-madát, a parasztokénak pedig felét kapjameg ezüstpénzben. Még ez sem valósultmeg, a megyék a kivetett pénzadót általábanmarhával teljesítették. Máramaros megyepéldául 1708 márciusában 300, a tiszántúlikerület 44 ezer forint helyett 2707 ökröt adott.

Rákóczi és Bercsényi levelezése 1708tavaszán-nyarán tele van a pénzadó szedésé-nek kudarcával, az erõszakos behajtás miatta parasztság elkeseredettségével. RákócziBercsényinek: „…mely kevés haszna légyenaz executiónak, az mely hatod-heted napigis dorbézol a falukban, széltében vágatja velemarháját a szegénység, de csak nem adjameg quantumát, úgy, hogy egy egész hétiexecutió után is 36 forintnál nem szedhetetttöbbet egy executor…” A karhatalom hathét alatt Bártfa városától is csak a pénzadótöredékét tudta kiszedni (1708. március 30.).A következmények is jelentkeztek: „…csakaz executió héritûl is szökött már el 50 gazdajobbágyom (ti. Lengyelországba) a munkácsijószágbúl, csak egy éjjel: s elhiszem, Kegyel-mednek is érkezik ilyen híre Ungvárrúl.” Má-ramaros mentegetõdzik: az adóval való ké-sedelem oka nem a hanyagság, „hanem azszegénységnek tehetetlensége miatt vagyon,mert annyira jutottak már szegény lakosaink,hogy meg nem adhatván quantumikat, exe-cutioval mennek tiszteink és merõ tyrannusiformában füstre köttetvén a lakosokat, fél-holtan bocsátattják el, mégis semmit semvehetnek rajtok”. (1708. április 2.).

A dikális adózás tehát nem hozta meg avárt eredményt, a közteherviselés megvaló-sítása is erõsen kétséges, a behajtási módsze-rek pedig az egész társadalom elkeseredett-ségét váltották ki. A trencséni csata (1708.augusztus 3.) után az adóztatható terület je-

689


lentõsen csökkent, terjedt a pestis, menekül-tek árasztották el a megmaradt megyéket,megszûnt a francia segélypénz folyósításais, ráadásul 1709-ben igen rossz termés volt.Mindez jelezte, hogy az ország gazdaságiteljesítõképessége a végéhez ért, s megkez-dõdött a függetlenségi háború gazdaságiagóniája.

A sárospataki országgyûlés (1708. de-cember) kisebb, de így is irreális mértékûadót rótt ki a hadélelmezésen felül: a vezetõktiszteletdíjával 800 ezer forintot és 12 ezerhajdú kiállítását. 1710-ben pedig már csak aGazdasági Tanács vetett ki 100 ezer forintot,és a konföderáció vezetõ tisztviselõi és fõ-tisztjei egyénileg ajánlottak fel 215 150 forin-tot, a megyék pedig a nemesség részérõl 10ezer, a parasztság részérõl 31 ezer forintotígértek. Rákóczi ekkor már csak annyi pénztremélt, amivel az idegen zsoldosokat kifi-zetheti. (De az adó teljesítése szinte teljesenmarhával történt.) A hadsereg romjait 1710novemberében a maradék megyék paraszt-ságára kvártélyozták be, s felhatalmazták,hogy minden porció után fizetésként egytallért szedjen. A behajtási módszerek továbbkeményedtek, egyre több falu futott el azadószedõk elõl, de már Rákóczi sem kímélteõket. 1709. április 9-én ezt írta Bercsényinek:„…az executoroknak meg kell parancsolni:ne csak a házakban keressék a szegény em-bert, de az erdõben is, és vegyenek, az holtalálnak.” Az északkeleti megyékben és aPartiumban a szegénység éhezett, mogyoró-fabarka- és tengericsutka-kenyeret evett.

Végül maga Bercsényi írta le a keserûvalóságot: a nemzeti függetlenségi célt kitûzõfelkelés a gazdasági tényezõk kényszerekövetkeztében a kirótt terhek és a beszedésimódszerek terén ugyanoda jutott, ahol a fel-kelést kiváltó abszolutizmus tartott.

Az adón kívüli bevételek nem pótolhat-ták az adózást. Köztük a legjelentõsebbek akicstári jövedelmek (fiskális és lefoglalt bir-tokok, harmincadok, dézsma, bányászat,

pénzverés, stb.) voltak. Az ónodi országgyû-lésen a fejedelmi propozíció „az országnagyhírû, de kevéshasznú fundusi” hozamát495 475 forintra tette. Értéke a katonai hely-zettõl függött, s nem is tisztán pénzben folytbe, 1708-tól pedig töredékére esett vissza.

Bár a kortársak szerint Rákóczi jövedel-mének jelentõs része az alsó-magyarországibányák hozamán alapuló pénzverésbõl szár-mazott, a valóság egészen más volt. A bányákfelszínhez közeli telérjeit ekkorra már kiter-melték, a mélyebbre hatoló mûvelés pedigelõidézte a tárnák elvizesedését, s az alap-anyag önköltsége meghaladta a belõle vertpénz értékét. Bercsényi 1708. április 23-ánközölte Rákóczival: „…a pénzverés, Fölsé-ges Uram, igenis abban marad, mert annaknincs haszna.” Sõt a külföldi kereskedõk márelõzõleg is az ezüstforintot 28, az aranyat 20%-kal alacsonyabb értékben fogadták csakel. Védekezésül a kuruc pénzverdék válto-zatlan nemesfémtartalommal állították to-vábbra is elõ a királyi pénzeket.

Egyetlen tisztán készpénzbevétel afrancia segély volt, a háború alatt összesen877 227,72 tallér. Bár csak töredékét adta aháború költségeinek, mégis jelentõs volt,mert külföldi hadfelszerelés vásárlására és adiplomácia költségeire tudták felhasználni.

Érthetõ, hogy Rákóczi állandóan az ösz-szeg növelésére sürgette XIV. Lajost, de ered-ménytelenül.

Az égetõ pénzhiányon nem sokat segítet-tek a kölcsönök sem. Mivel nem volt tõke-erõs hazai polgárság, a külföldi kölcsön pedigpolitikai okok miatt volt lehetetlen, így Rá-kóczi csak birtokosoktól, városoktól, egyháziintézményektõl tudott nem nagy összegek-hez jutni: Esterházy Antal, Károlyi Sándor, VayÁdám; a nyitrai káptalantól 7000, a kassaiOrsolya-rendi apácáktól 6000, Debrecentõl1709-1710-ben 66 ezer forintot vett fel. Avisszafizetés gyakran nem pénzben, hanemsókiutalással, zálogbirtokkal történt. Néhakényszerkölcsönrõl volt szó: Károlyi Sándor

690


1707-ben katonai beszállásolással fenyege-tõzve 20 ezer forintot kért a bányavárosoktól.A városok egyébként a kölcsönbe adottösszeget maguk is kölcsönök felvételévelfedezték. A legnagyobb kölcsönzõ maga afejedelem volt, bár nem készpénzben: 1707-ben 28 ezer forint ára gabonát, 1708-ban 1000hordó tokaji bort adott közkiadásokra.

A hosszabb idõ alatt befolyó jövedelmiforrásokat bérbe adták, vagyis kölcsönt vet-tek fel azok lekötésével; így pl. a fiskális bir-tokokat: a szitnyai uradalmat 1707-ben 4000,a csábrágit 2000 forintban, a lévai uradalmat1708-1709-ben Bottyán János árendálta5000 forintban. A kecskeméti harmincadot1708. május 1-tõl Karácsony Sándor görögkereskedõ bérelte évi 4000 körmöci arany-ért, majd társulva Lónyay Ferenc fegyveresí-tési és ruházati fõhadbiztossal, 1710 nyarátólaz alföldi harmincadokat 48 ezer forintért.

Mivel a hazai ipar nem volt képes a had-sereg szükségleteit kielégíteni, s Rákóczitõkehiány miatt csak szerény fejlesztést tu-dott elérni (fõleg a fegyverjavítás, bombaké-szítés, ágyúöntés terén), az import (fegyver,fegyveralkatrész, posztó, lõpor, salétrom,stb.) nélkülözhetetlen volt a hadsereg felsze-reléséhez. A konföderáció állama azonbanpénzzel csak részben tudott fizetni (fõleg afrancia segélybõl), tehát gazdasági tevé-kenységében a cserekereskedelem létfontos-ságú szerepet kapott. Három fõiránya volt:örökös tartományok, Bécs (posztó – szarvas-marha), Szilézia, Lengyelország (fegyver,posztó – bor és réz), Törökország (abaposztó– réz). Fõ exportcikk a szarvasmarha. Vala-mint a Szomolnokon bányászott réz és ahegyaljai bor. A cserekereskedelem bonyo-lításában kiemelkedõ szerepe volt JohannGottfried Hellenbach fõadminisztrátornak,Rákóczi legjobb gazdasági szakemberének.Tevékenysége sajnos mindmáig feltáratlan.A kereskedelemnek ez a formája azonbannem volt elõnyös. Nehéz volt cserepartnerttalálni; a külföldi kereskedõk, kihasználva a

magyar fél kényszerhelyzetét, kedvezmé-nyeket követeltek (cserearányok megálla-pítása, harmincadmentesség, ingyen fuvar,stb.). Ráadásul a szarvasmarha ára igen ala-csony volt ezekben az években.

A konföderált állam szerény jövedelmé-nek hatékony felhasználását a kuruc hadse-reg két hiányossága is csökkentette. Vezetõia császári haderõ minõségi fölényét kénysze-rûségbõl létszámnöveléssel ellensúlyozták,ez viszont siettette a gazdasági erõforrásokkimerülését, éppúgy, mint a szervezettengazdálkodó, központi hadellátó apparátushiánya, valamint a pazarlás, párhuzamoskiadások, visszaélések. Mindez Bercsényitarra a talán túlzó önkritikus megállapításraindította: nekünk tíz regiment kerül annyiba,mint a császárnak huszonöt.

Összegezve azt állapíthatjuk meg, hogyhosszantartó háború folytatására az or-szág gazdasági teljesítõképessége elégtelenvolt. Ezt az ellentmondást még inkább mélyí-tette, hogy az ország a háború egész folyamaalatt hadszíntér is volt, s ez tartósan károsítottmindenféle termelõtevékenységet. Ezt mégfokozta a konföderáció vezetése által több-ször alkalmazott felperzselt föld taktikája,például 1705-ben Herbeville, 1706-ban Ra-butin serege ellen. Emlékirataiban a fejede-lem lényegében objektíven mutatja be agazdasági tényezõk szerepét: „Bárki ítél majdezek alapján a magyar ügyekrõl, a háborúszerencsés kezdetét az ellenség túlzott elõvi-gyázatának tulajdonítja, annak haladását arosszul ellátott és még rosszabbul védetthelyõrségeknek és váraknak, s végül szeren-csétlen kimenetelét a nemzet tudatlansá-gának, tapasztalatlanságának, annak, hogyhiányzott a fegyver és a pénz, tehát a háborúidegzete, a pestisnek és annak, hogy a franciaudvartól kapott segély nagyon szerény volt.”

Úgy véljük, hogy Rákóczi szívós diplo-máciai tevékenységét, hogy a magyar füg-getlenségi háborút nemzetközi jogilag elis-mertesse, szövetségest és támogatókat

691


IRODALOMÁldásy Antal (1895): Az 1707. évi ónodi országgyûlés

története. BudapestBalogh István (1935): Debrecen hadiszolgáltatásai

a Rákóczi felkelés alatt. DebrecenBánkúti Imre (1991): A kuruc függetlenségi háború

gazdasági problémái (1703–1711). Budapest(Részletes bibliográfiával)

Bánkúti Imre (2002): A kuruc függetlenségi háborúgazdasági-pénzügyi alapjai. In: Czigány István(szerk.): Az államiság megõrzése. Budapest, 65-97.

Heckenast Gusztáv (1959): Fegyver- és lõszergyártása Rákóczi-szabadságharcban. Budapest

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes (szerk.) (1973):Rákóczi Tükör. 1-2. Budapest

Köpeczi Béla (1966): A Rákóczi-szabadságharc ésFranciaország. Budapest

N. Kiss István (1980): Az 1707. évi Rákóczi-féle dicalisconscriptio. In: Köpeczi Béla – Hopp Lajos – R.Várkonyi Ágnes (szerk.): Rákóczi tanulmányok.Budapest, 87-112.

Péch Antal (1967): Alsó-Magyarország bányamívelé-sének története. Sajtó alá rendezte Kosáry DomokosIII. 1-2. Budapest

Rákóczi Ferenc (1979): Vallomások. Emlékiratok.Ford. Szepes Erika – Vas István. Budapest

Takács János (1941): Közteherviselés II. RákócziFerenc korában. Zalaegerszeg

Thaly Kálmán (szerk.) (1873-1889): Archivum Rákó-czianum. l. oszt. Had- és belügy. I-X. Pest-Budapest

szerezzen, annak a feloldhatatlan ellentmon-dásnak az ellensúlyozása is inspirálta, amelyaz ország gazdasági teljesítõképessége és aháború szükségletei között fennállt.

Kulcsszavak: II. Rákóczi Ferenc, közteher-viselés, pénzadózás, természetbeni adózás,cserekereskedelem, rézpénzverés, belsõkényszerkölcsön

692


A Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez kétfeltételre volt szükség: itthon a Habsburg-ellenes erõk megszervezésére, illetve külföl-di szövetség keresésére. Az elsõre 1703 jú-niusában került sor, amikor a fejedelemLengyelországból hazajõve megszervezte ajobbágyok és a kisnemesek által kezdemé-nyezett felkelést, amelyhez késõbb a ne-messég is csatlakozott. A külföldi szövet-ségeskeresést ebben az idõben a spanyolörökösödési háború határozta meg. XIV. Lajoselfogadta a spanyol király javaslatát, és utó-dául unokáját, Anjou Fülöpöt jelölte ki.Ugyanerre a trónra tartott igényt HabsburgKároly is, akit nemcsak Ausztria, de a fran-ciaellenes Anglia és Hollandia is támogattak,attól tartva, hogy Franciaország megvalósítjaaz „abszolút monarchiát”. Franciaország tehátszembekerült Ausztriával, és nyilvánvalóvolt, hogy a magyar felkelõk XIV. Lajos segít-ségét kérték.1

II. Rákóczi Ferenc mint az erdélyi feje-delmek leszármazottja, már hozzá fordult,igyekezve meggyõzni õt, hogy pénzzel, ka-tonákkal és diplomatáival támogassa a rosszulszervezett összeesküvést. Rákóczit letartóz-tatták, Bercsényi Miklós azonban Lengyelor-szágba ment, ahol az ottani francia követhezCarles de Charades, du Héron márkihoz for-dult, elmondva, hogy a magyarok visszaakarják állítani a szabad királyválasztást, azAranybulla ellenállási záradékát, jogaikat ésprivilégiumaikat, és meg akarják szüntetniaz ország kifosztását. Kérte, hogy a francia

udvar támogassa Thökölyt, annak érdeké-ben, hogy az visszafoglalhassa Erdélyt, II.Ágost lengyel király fogadja el a magyarkoronát. A késõbbi fõgenerális itt tér ki arra akérdésre is, hogy milyen Magyarországkormányzása, hogy a királynak vétó nélkülis joga van katonai és polgári rendszabályokathozni, de együtt kell mûködnie a nemesség-gel.2 Erre még vissza kell térnünk akkor,amikor a francia udvar elhatározza, hogykövetet küld Magyarországra.

Mielõtt XIV. Lajos elszánná magát atámogatásra, Torcy államtitkár memorandu-mot készít a magyar helyzetrõl, amely ki-mutatja, hogy Magyarország választó király-ság volt, Erdély önálló állam, s Rákóczi õseiszövetséget kötöttek a francia királlyal. Java-solja, hogy a király az anyagi támogatásonkívül küldjön követet és mérnököket Ma-gyarországra. A következtetése ez: „Õfelsé-ge távol áll attól, hogy ezt a herceget (tudni-illik Rákóczit) a császár elleni lázadónak te-kintse. …Joggal tekinti ezt a fejedelemséget(Erdélyt) olyannak, mint amelyet a császárbitorol és Ragotzi herceget egy szabad nem-zet jogai harcosának, amely nemzet az óérdekeivel azonosul, ama jogos indokokfolytán, amelyekkel a magyarok kívánják azAusztriai Ház által megsértett és eltörölt ki-váltságaiknak visszaállítását.3 A memoran-dum tehát elfogadja, hogy jogos a Habsburg-

II. RÁKÓCZI FERENC KÜLPOLITIKÁJAKöpeczi Béla

az MTA rendes tagja, nyugalmazott egyetemi tanár

1 Köpeczi – R. Várkonyi, 1976; A külpolitikárólösszefoglalóan: Köpeczi, 2002

2 Kiadja Lukinich, 1935, XI. 420-424. E kapcsolatok-ról: Köpeczi, 1966 és francia változata.3 1703. november 22. Francia Külügyi Levéltár. Cor-respondance politique Hongrie. TovábbiakbanHongrie. 9. köt. 135–139. vº

693

ellenes felkelés, és kiáll a magyarok jogaimellett.

Ugyanezt a felfogást tükrözi az az instruk-ció, amelyet Pierre Puchot, des Alleurs márkikap meg, és amely elfogadja Bercsényi ésaz említett memorandum álláspontját. Ez azutasítás 1704. április 1-én kelt,4 s ebben azáll, hogy a király csak nehezen határozná elmagát e támogatásra, de megteszi, mert az ameggyõzõdése, hogy „az ország legrégibbtörvényei arra jogosítják fel õket (tudniillikaz „elégedetleneket”, mert a felkelõ magya-rokat így nevezték), hogy fegyvert fogjanak,amikor királyuk megsérti esküjét. Ezzel kap-csolatban ismerteti az Aranybulla ellenállásizáradékát, amelyet a pozsonyi országgyûléseltörölt, és elmondja, hogy az örökletessétette a királyságot a Habsburg-házban. Mind-ezek alapján küldi el követét Rákóczihoz,segélypénzeket, katonákat és diplomáciaisegítséget ígérve.

A francia udvarnak ez az álláspontjaellentmond az abszolút monarchia elveinek,és elfogadja a magyar nemesi köztársaságérveit a felkelés elvi alapjaként. A kétfajtafelfogás közötti különbség természetesenjelentkezett a szabadságharc folyamán is,Rákóczi azonban végig azt képviselte, hogyõ maga a nemesi köztársaság híve, akit az1707-es marosvásárhelyi országgyûlés „pa-ter patriae”-nak tehát a „haza atyjának” neve-zett, és errõl õ diplomáciai leveleiben meg isemlékezett.5 Elméletileg késõbb, a bujdo-sásban fejtette ki ezzel kapcsolatos vélemé-nyét a Politikai és erkölcsi végrendeletében,ahol Bossuet-vel szembeszállva, kiállt aszabad királyválasztás és az ellenállási zára-dék mellett, támadva az abszolút monarchiaalapelveit.6

Mindezeket el kellett mondanunk annakérdekében, hogy bebizonyítsuk, milyen ala-pokon jött létre a szövetség XIV. Lajos ésRákóczi között.

A külpolitika céljai és szervezete

Rákóczinak semmibõl kellett megteremte-nie azt a külpolitikát, amelyet folytatni kí-vánt. A Habsburg-Magyarország és Erdélycsak bizonyos feladatokra jelölt ki követeket,állandó diplomáciával nem rendelkezett.Rákóczinak, mint a külpolitika irányítójának,éppen ez volt a feladata.7 Elõbb itthon kellettmegteremtenie a megfelelõ apparátust,amelyet õ maga vezetett, de amelyben résztvett a kancellár, Ráday Pál, Vetési KökényesdiLászló bajor és francia, Brenner Domokosvatikáni, lengyel és francia, Klement JánosMihály porosz, holland és angol, NedeczkySándor orosz, Pápai János török követ, Voj-novich József horvát megbízott; 1707-tõlBercsényi Miklós, aki megköti az orosz szö-vetséget, és aki 1710 elejétõl maga irányítjaa diplomáciai apparátust.

Rákóczi két célt tûzött ki diplomáciájaszámára. Az egyik az volt, hogy visszaállítvaa régi rendet, Magyarország független államlegyen, amely elszakad a Habsburg-háztólés új királyt választ, feltehetõleg Miksa Ema-nuel, bajor választó személyében. Ezt szol-gálta az ónodi országgyûlés trónfosztása,amelyet nem követett királyválasztás.

Amikor 1704-ben Rákóczit erdélyi feje-delemmé választották, a maga számára újcélt tûzött ki: az erdélyi önállóságot kívántamegvalósítani. A nagyszombati béketárgya-lásokon ezt a követelést a császár elutasította,bár a fejedelem letett esküjére és az erdélyi-ek kívánságára hivatkozva végig kiállt mel-lette, a bujdosás idején is.

Ezeket a célokat részben francia-bajortámogatással, részben az I. Péterrel kötött

Köpeczi Béla • II. Rákóczi Ferenc külpolitikája

4 Hongrie.10. köt. 35–62. vº5 Így a Bonnac márknak írt leveleiben: Hongrie. 14.köt. 17-22. vº6 A Testament politique et moral 1751-ben Párizsbanjelent meg. Magyarul: II. Rákóczi Ferenc politikai éserkölcsi végrendelete, 1984

7 Benda Kálmán érdeme, hogy a szétszórt adatokbólfelvázolta e külpolitika szervezetét és személyeit.Benda – Maksay, 1961

694


szövetséggel kívánta elérni. Egyik sem sike-rült, ami utal a szabadságharc nemzetközi el-szigeteltségére. Amikor a szatmári szerzõdéstaláírták, sem XIV. Lajos, sem I. Péter, sem azangol-holland mediáció nem tudta segíteni azegyik, vagy másik program megvalósítását.

A francia-bajor együttmûködés

Láttuk, hogy XIV. Lajos milyen feltételekkelvállalta a szabadságharc támogatását. XIV.Lajos kezdetben 30 000 livre segélypénztutalt át, amelyet 1705. március 14-én 50 000-re emelt.8 A korabeli számítások szerint ezmintegy 4000 katona ellátására lett volnaelegendõ. Május 8-án Rákóczit elismeri er-délyi fejedelemnek, kijelentve, hogy „min-dent meg fog tenni, hogy megõrizze a címetés annak birtokát”.9 Ugyanebben az évbenmárcius 11-én megérkezik Egerbe DesAlleurs márki, akinek a fejedelem részletesismertetést ad a magyarországi helyzetrõl.10

A márki néhány tiszttel érkezik, a segélypén-zeket ugyanis a francia udvar Lengyelország-ba küldi, s onnan érkeznek el Rákóczihoz.

A fejedelem mindezzel azonban nincsmegelégedve, és az adott év júliusában Ve-tési Kökényesdi Lászlóval elküld egy szerzõ-déstervezetet, amelyet Miksa Emánuelnekkellett volna eljuttatnia a francia udvarhoz. Atervezet kimondja, hogy XIV. Lajos véd- ésdacszövetséget köt a fejedelemmel, nemköt békét a császárral az õ tudta nélkül, Rákó-czi megmaradhat Erdély birtokában, élet-hossziglan segélypénzt fizet, ha kiûzetnevagy fogságba esne, Lengyelországban me-nedéket biztosit számára.11 A tervezetet aválasztó javaslatára Kökényesdi nyújtja beaz udvarnak, amelyet az rossz néven vesz,mert nem Des Alleurs kézbesítette, de azértis, mert Magyarország még elismerte a Habs-burg-ház uralmát.

Erre hivatkozva Rákóczi 1707-ben Óno-don kimondja a Habsburg-ház trónfosztását,amely lehetõséget ad Franciaországon kívülmás hatalmakkal való szövetségkötésre is.

Ezek után 1708 júliusában Des Alleursjavasolja a szerzõdés megkötését XIV. Lajosés õ közötte. Erre annál inkább fel kell hívnia figyelmet, mert sokak szerint a francia udvarcsak diverziónak tartotta a magyar felkelést,és nem akart vele szövetséget kötni. Az elsõtervezet címe: Szerzõdéstervezet egyik ol-dalról a Legkeresztényibb Király õfelsége ésutódai részérõl, a másik oldalról a MagyarKirályság rendjeinek fejedelme és rendjeiközött. A tervezet szerint a magyar rendekmegõrzik szabadságukat, szerzõdést csakközös megállapodással köthetnek az ellen-séggel, XIV. Lajos pártfogásában részesíti Ma-gyarországot, nem befolyásolja a királyválasz-tást, segít visszaszerezni a magyar koronáhoztartozó tartományokat, 5000 embert küld azAdriára, és intézkedik arról is, hogy a magyarköveteket hogyan fogadják.

A második tervezet címe: Szerzõdéster-vezet a Legkeresztényibb Király õfelsége ésFerenc erdélyi fejedelem között. Itt arról vanszó, hogy e felek szövetséget kötnek, hogyXIV. Lajos biztosítja a fejedelem Erdélybenmaradását, hogy támogatja utódait a trónmegszerzésében, hogy szerzõdéskötésre azellenséggel közös megegyezéssel kerül sor,és ha Rákóczi elhagyná Erdélyt, 200 000 csá-szári forint évdíjat kapna a francia udvartól.

A tervezetek megérkeznek Versailles-ba,ahol az egyes pontokkal szemben kifogáso-kat emelnek, és ezeket Rákóczi elfogadja.12

Ennek ellenére az aláírásra nem került sor.Egyrészt azért, mert a kurucok 1708. augusz-tus 3-án Trencsénnél vereséget szenvednek,és megindul a hadak szétbomlása, másrésztFranciaország gazdaságilag és katonailagrossz helyzetbe kerül, és már nem tudja asegélypénzeket sem fizetni. Bár a szerzõdé-

8 Hongrie. 10. köt. 143. az emelésrõl.9 Hongrie. 10. köt. 144-147.10 Hongrie. 10. köt. 118-121.11 1705 július 29., Fiedler, 1858, 14-15.

12 Az egész anyag latinul és franciául: Hongrie. 14.köt. 131. és köv.

695

seket nem írták alá, XIV. Lajosnak fenn kellettvolna tartania azt a vállalását, hogy a béketár-gyalásokon követelni fogja Rákóczi erdélyifejedelemségét.

Külön kell szólnunk a bajor választófeje-delemmel való kapcsolatokról. Rákóczi arragondolt, hogy Miksa Emanuel elfoglalhatnáa magyar trónt, és ebben a kérdésben Köké-nyesdi László közvetítésére támaszkodott.Még mielõtt erre sor került volna, abban re-ménykedett, hogy a bajor-francia csapatokegyesülni fognak a magyar felkelõkkel, ésközösen elfoglalják Bécset. Erre azonbannem került sor, mert az osztrák-angol had-sereg Höchstättnél leverte a bajorokat és afranciákat, és mert a kurucok is vereségetszenvedtek a Dunántúlon.

Az ónodi trónfosztás után, 1708 elejénKökényesdi Monsba érkezik a bajor válasz-tóhoz, és kéri, hogy az foglaljon állást akirályválasztás ügyében. Õ ezt azonban csakfrancia segítséggel vállalná, s ily módon nemkerül sor a javaslat megvalósítására.13

A francia diplomáciának nem sikerült amagyar szabadságharc támogatására meg-nyernie a Portát. A török vezetés sem akarjamegsérteni a karlócai békét, ezért fegyverestámogatást nem ad, csak azt engedi meg,hogy egy kevés török és tatár katona átmen-jen, és hogy kereskedõi különbözõ árucik-kekkel lássák el a magyarokat.14 Ugyanakkormegengedi, hogy a hadjáratok miatt kibujdo-sott magyarok Havaselvén és Moldvábanmenedéket találjanak.15

A francia udvarnak a magyar szabadság-harc ügyében csak egyes lengyel fõurak nyúj-

tottak segítséget – az úgynevezett francia párttagjai, akik eljuttatták a francia segélypénze-ket, katonákat és felszereléseket Rákóczinak.Fõ segítõtársa Sieniewska hercegnõ, a nagy-hetmán felesége, aki tanácsadója és hosszúidõn keresztül szeretõje volt. 1711 után a buj-dosók egy része Lengyelországban maradt,és támogatást kapott a lengyel fõuraktól.

A szabadságharc vége felé, a poltavaicsata után Kökényesdi Rákóczi kérésére, dea francia udvar támogatásával Moszkvábamegy: azt szeretné elérni, hogy I. Péter ésXII. Károly kiegyezzenek. Kiderül azonban,hogy Des Alleurs márki, akit francia követ-nek neveztek ki Konstantinápolyba, máshatalmak követeivel együtt a Portát az oroszháború kirobbantására kívánja rábírni, s emi-att a küldetése nem sikerül.16 Tulajdonkép-pen ugyanezt képviseli Casimir Baluze, akit1711-ben Lengyelországban fogad a cár,mégpedig május 12-én, s aki nem szól atörök támadásról vagy a Franciaország ésOroszország közötti szerzõdésrõl, csak aztkívánja, hogy I. Péter támogassa a magyarszabadságharcot.17

1713 elején Rákóczi Danckából (Gdañsk)Franciaországba megy, ahol XIV. Lajos és azudvar szívesen fogadja, igaz, nem fejedelem-ként, hanem Sáros grófjaként. Járadékot kapés kötvényeket a párizsi városházára, az el-maradt segélypénzek folyósításaként. Ud-vari ember lesz, aki Versailles-ban részt vesza király reggeli felkelésein, vadászatain, mi-séin, a színházi elõadásokon, és ugyaneztteszi Párizsban is.

Az utrechti béketárgyalásokon nincs szóErdélyrõl. Ratstadtban pedig XIV. Lajos nemtudja elérni, hogy akár Erdély önállósága, akára bujdosók vagyonának visszaadása a béke


13 Rákóczi többször is felajánlja a koronát a törökháborúkban Magyarországon is megismert bajorválasztónak. Legutóbb 1707. október 13-án a Köké-nyesdinek adott instrukciójában. Magyar OrszágosLevéltár. Rák. lt. Caps. D. Fasc. 70. Kökényesdi végülis értesíti õt, hogy Miksa Emánuel francia segítséghíján nem tudja vállalni a kérés teljesítését. Fiedler I.köt. 92-93.14 Köpeczi, 1966, 64. és köv.15 Cernavodeanu, 1980

16 Des Alleurs 1710 végi levelei XIV. Lajosnak. FranciaKülügyi Levéltár. Correspondance politique Turquie.49. köt. 27, 66. és XIV. Lajos hozzá írt levele,december 26., uo. 38. Az angol és holland követekis támogatták a török háború megindítását. Köké-nyesdi próbálkozása. Köpeczi,1992, 65. és köv.17 Köpeczi, 2002, 72. és köv.

696


szövegébe kerüljön. Rákóczi megjelenik XIV.Lajos elõtt, és ezt mondja: „Tudom Felség,hogy mindent megtett, amit megtehetettértem, de az alkalom túl szép volt és ellensé-geim által régóta keresett, mintsem hogy aztelmulasszák, ne éreztessék bosszújukat ha-zám iránt, és ne töltsék ki azokon, akik osz-toztak sorsomban.”18 A király ekkor felemelia fejedelemnek nyújtott támogatás összegét,és a bujdosók is kapnak csekély segítséget.

Rákóczi XIV. Lajos halála után a grosboisikamalduli kolostorba vonul, janzenista lesz,és elfogadja a szerzetesek életét. 1717-benkövete, Pápai János megjelenik nála a szultánlevelével, és különbözõ tanácskozások utánelhatározza, hogy elmegy Törökországba, ésrészt vesz az osztrák-török háborúban.Kökényesdi mint császári kém ezt igyekszikmegakadályozni, de sikertelenül.19

Rákóczi már csak a pozserováci békemegkötésére érkezik Törökországba, amelyõt és a bujdosókat a Porta költségén Rodos-tóba számûzi. Hosszú számûzetésre kerül sor,amelyben a konstantinápolyi francia követekkülönbözõ szerepeket játszanak. Amikorkitör a lengyel örökösödési háború, Rákóczita francia diplomácia azzal vádolja, hogy nemhelyeselte a török támadást Oroszországellen, és azt javasolta, hogy spanyol vagyfrancia csapatok szálljanak partra az Adrián,õ maga pedig újraindítaná a szabadságharcot.A francia udvarhoz intézett utolsó emlékiratá-ban újból késznek mutatkozik arra, hogymegkezdje a harcot, hangsúlyozva: „Bizo-nyos, hogy a nemzet hajlandósága ma isugyanolyan, mint annak idején volt. Sérel-meiket elõbb orvosolták, de a pozserovácibéke után mindent visszaállítottak a régiállapotba. Én nem viseltetem kevesebb buz-galommal hazám iránt, és emellett kötelez-nek az eskük, hogy biztosítsam fejedelem-ségem szabadságát és jogát.”20

Az orosz szerzõdés

1707-ben II. Ágost lengyel király lemondotta lengyel trónról, és I. Péter cár arra gondolt,Rákóczi legyen a lengyel király. A fejedelemsok töprengés után vállalta el, arra hivat-kozva, hogy kész lenne Leszczyñski Szanisz-lóval a kiegyezést támogatni, de ha ez nemmegy, akkor megfelelõ segítség ellenébenelfogadja a lengyel trónt, meg akarja azonbantartani az erdélyi fejedelemséget. Magyaror-szágon támogatást kér a cártól, és azt is, hogyközvetítsen közte és a rácok között.21 Az évszeptemberének elején Bercsényi Miklósvezetésével küldöttség indul Varsóba, ahol17-én megkötik a szerzõdést a cárral. A szer-zõdés szerint Rákóczi a lengyel rendek javas-latára elfogadja a trónt, a cár támogatja ebben,és abban is, hogy francia és bajor közbelé-péssel békére bírják a svédeket. A cártólpénzbeni segítséget, fegyvereket és puska-port fog kapni. I. Péter kötelezi magát, hogyRákóczit megtartja az erdélyi fejedelem-ségben, és elvállalja Bécsben a mediációt.22

A svéd király poltavai veresége után II.Ágost visszajön Lengyelországba, tehát újkirály választására nem kerül sor. Rákóczimost már a cártól csak a katonai támogatástés a bécsi mediációt remélheti. A katonaisegítség nem jön, a közvetítést Bécs nemfogadja el. 1711. február 21-én a fejedelemLengyelországba megy, hogy találkozzék acárral. A már említett Baluze megjelenése acárnál nem akadályozza meg az orosz-törökháborút. Rákóczi továbbra is reméli, hogy I.Péter a segítségére jön. Ezt írja egyik levelé-ben: „A cár azzal az elhatározással távozotttõlem, hogy akármilyen eredményre jut is,kész a világ legegyszerûbb békéjét megköt-ni, hogy képes legyen minden erejével, sõtszemélyében is engem és hazámat segíti.”23

18 Hongrie, 17. k. Bt. 168.19 Köpeczi, 1992, 263. és köv.20 Köpeczi, 1992, 447. és köv.

21 Köpeczi, 1992, 151. és köv.22 A tárgyalásokról: Ráday iratok II. k. és Márki, 191323 Rákócz Fierville-nek, 1711. június 11., Hongrie,16 köt. 39. és köv.

697

Ez hamis elképzelés, mert a cár a törököktõlvereséget szenved, igyekszik gyorsan meg-egyezni, majd Karlsbadba megy, ahol tanácso-sai meggyõzik, hogy ne támogassa Rákóczit.

A fejedelem ezen felháborodik és VayAdámnak kijelenti: „Úgy cosiderálván ezenmonarchát, mintha sohasem ismertem vol-na.24 Ennek ellenére nem szakítja meg velea kapcsolatokat, késõbb is küld küldöttekethozzá, és amikor meghal, 1725. februárjábanezt írja a cárnõnek: „Meghalt I. Péter, mindenidõk legnagyobb monarchája, méltángyászolja a keresztény respublika.”25

Az orosz-magyar kapcsolatok elõnyeibõlcsak azok a bujdosók részesültek, akik 1711után I. Péter és szövetségese, II. Ágostjóvoltából Lengyelországban maradhattak.

Bécs és az angol-holland mediáció

A szabadságharc ellenfele, a Habsburg-udvar1704-tõl 1706-ig vette igénybe az angol ésholland mediációt. Az ónodi trónfosztás utánmár erre sem volt hajlandó, 1711-ben meg-kereste Károlyi Sándor tábornokot, aki a rosszkatonai helyzet, a pestis és a külföldi segítségelmaradása miatt kész volt aláírni a szatmáriszerzõdést.

Az angol-holland közvetítésben JanHammel Bruynincx holland és George Step-ney angol követ vettek részt. Az elsõ márrégen Bécsben élt, és jól ismerte a magyarviszonyokat. A második nemrég érkezett,de hamar meglátta, mi áll a bécsi udvar ma-gatartása mögött. Mind a ketten elmentekSelmecre, ahol a Szécsényi Pál kalocsai ér-seket háttérbe szorító Seilern kancellár ve-zette a császári delegációt. 1705. február 7-én Stepney ezt írja Marlborough hercegnek:„Ezekkel az eszközökkel akarják biztosítani(ti. az udvar részérõl) az önkényes uralmat

ebben a szép királyságban, és a protestánsvallások ottani borzalmas szétverését.”26

A nagyszombati béketárgyalásokon abécsi udvar nem fogadja el a szabad király-választás jogát, az Aranybulla ellenállási zára-dékát és fõleg nem Rákóczi erdélyi fejede-lemségét. Az angol és a holland közvetítõkezeket maguk sem támogatják, inkább arendek jogait és privilégiumait akarják biz-tosítani. Azonban õk is látják, hogy a bécsiudvar nem akar megegyezni, és Stepneyezt írja 1706. július 20-án: „Ez azt jelenti, hogya fa gyökerére helyezik a fejszét, és mindenember, akinek az a boldogsága, hogy egyszabad kormányzat alatt él, bizonyosan meg-érzi, hogy a szegény nép (amelynek ötöd-része a református egyházhoz tartozik) meglesz fosztva egyetlen csapással minden sza-badságától és alá lesz vetve a rabszolgaságnakés a jövõ bajainak, mit sem törõdve a hatal-mas mediációval.”27 A császár nem hosszab-bítja meg a fegyverszünetet, és a tárgyalásokmegszakadnak.

Anna királynõ 1707. január 12-én megírjaRákóczinak, hogy „a mi részünkrõl mindenlehetõt megteszünk, hogy a békességetvisszaadjuk a lehetõ leggyorsabban ennek ahíres nemzetnek, és ez a különbéke majd azáltalános béke beköszöntét szolgálja”.28 Azangolok késõbb is folytatni akarják a mediá-ciót, és amikor a whigek hatalomra kerülnek,megbízzák Charles Peterborough-t, hogymint rendkívüli követ járjon el Bécsben, ésérje el, hogy visszaállítsák a magyar és aprotestáns … privilégiumokat,29 de a bécsiudvar véglegesen elzárkózik.

1711 végén Jonathan Swift megjelentetiA szövetségesek viselkedése címû pamfletjét,s a magyarokról a következõket írja: „Eléggéismeretes, hogy több alkalommal is (a csá-


24 Rákóczi Vaynak 1711. december 11., Lukinich,1935, III. köt. 698. és köv.25 Rákóczi Katalin cárnõnek 1725. április 8. ArhivVnyesnejpolitiki Rosszii. Török kapcsolatok. 1725.április 8. Moszkva.

26 Simonyi, 1873, II. köt.27 Harley államtitkárnak. Simonyi, 1873, II. k. 153-159.28 1707. január 12., Simonyi, 1873, III. k. 302-303.29 Simonyi, 1873, III. köt. 463–466.

698


szár) békét köthetett volna elégedetlen ma-gyarországi alattvalóival, mégpedig olyan fel-tételek mellett, amelyek sem méltóságát, semérdekeit nem sértették volna. De õ inkábbfeláldozta az egész szövetséget saját szenve-délyének, teljességgel leigázott és rabságbadöntött egy szerencsétlen népet, amelyet tú-lontúl sok provokáció ért, s fegyvert ragadott,hogy megszabadítsa magát az elnyomástól.”30

Így végzõdött a mediáció, amely a fegy-verszünet meghosszabbítását megtagadócsászár ellenállása miatt nem folytathattamunkáját. Az angolok 1710-ben és 1711-ben újra próbálkoztak, de eredménytelenül.

A magyar külpolitikaés a külföld magyarságképe

Rákóczi külpolitikája élénk nemzetközivisszhangot váltott ki. Nemcsak a korabeliújságok írtak róla, nemcsak pamfletek jelen-tek meg, hanem történeti munkák is, ame-lyek vagy a magyarok, vagy a bécsi udvarérveit hangoztatták. Eustache Le Noble, Jean

de La Chapelle, Daniel Defoe, Nicolas deGueudeville, J. N. Flämitzer a magyarokkalegyetértõ vagy közvetíteni akaró, illetve el-lenséges képet állítottak. Le Noble franciáulmegjelentette Rákóczi fejedelem életét,amely 1706 végéig képet ad a szabadság-harcról, természetesen a fejedelem mellett.31

A magyar külpolitika írásbeli megnyilvánu-lásai és az említett külföldi image hatásosvolt, kár, hogy errõl közvéleményünk mitsem tud.

Rákóczi külpolitikája igyekezett minde-nütt szövetségeseket keresni, de egyedülmaradt. A budapesti Parlament elõtt a Rá-kóczit ábrázoló szobor a hadvezért jelenítimeg. A mi véleményünk szerint a fejedelem„homme de cabinet”, tehát diplomata volt,amellyel természetesen nem vonjuk kétség-be más tulajdonságait. Mint diplomata, õirányította követeit, írta elõ feladataikat ésfolytatta velük a levelezést. Hogy külpoliti-kája végül is sikertelen maradt, azt a korkörülményei magyarázzák.

31 Errõl részletesen szól Köpeczi, 1966 és 1958

IRODALOMArhiv Vnyesnejpolitiki Rosszii. Török kapcsolatok.

1725. április 8. Moszkva.Benda Kálmán – Maksay Ferenc (szerk.) (1961):

Ráday Pál iratai. II. köt. BudapestCernavodeanu, Paul (1980): A havasalföldi és mold-

vai vezetõkörök magtartása a kuruc felkelésselszemben. in Hopp Lajos – Köpeczi Béla – R. Vár-konyi Ágnes (szerk.): Rákóczi-tanulmányok. Bp.

II. Rákóczi Ferenc (1751): Testament politique etmoral. Páris. Magyarul: II. Rákóczi Ferenc politikaiés erkölcsi végrendelete (ford. Szávai Nándor ésKovács Ilona, a tanulmányt és a jegyzeteket írtaKöpeczi Béla, a latin szöveget gondozta BorzsákIstván). Budapest, 1984

Fiedler, Joseph (1858): Actenstücke zur GeschichteFranz Rákóczy’s und seiner Verbindungen mitdem Auslande. Wien

Francia Külügyi Levéltár. Correspondance politiqueHongrie. 9. köt.

Francia Külügyi Levéltár. Correspondance politiqueTurquie. 49. köt.

Köpeczi Béla (szerk.) (1958): A Rákóczi-szabadság-harc és Európa. Budapest

Köpeczi Béla (1966): A Rákóczi-szabadságharc ésFranciaország. Budapest, és francia változata: LaFrance et la Hongrie au début du xviiie siècle.Budapest, 1971

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes (1976): II. RákócziFerenc. Budapest

Köpeczi Béla (1992): A bujdosó Rákóczi. BudapestKöpeczi Béla (2002): II. Rákóczi Ferenc külpoliti-

kája. BudapestLukinich Imre (1935): Archivum Rákóczianum. XI.

köt. BudapestMagyar Országos Levéltár. Rák. lt. Caps. D. Fasc. 70.Márki Sándor (1913): Nagy Péter czár és Rákóczi

szövetsége. Akadémiai Értesítõ.Simonyi Ernõ (szerk.) (1873): Angol diplomatiai

iratok. II–III. köt. BudapestSwift, Jonathan (1961): Szatírák és röpiratok. (Ford.

Kéry László). Budapest

30 Swift, 1961, 96-97.

699

Uralkodásáról a Confessio peccatoris szer-zõje szigorú önvizsgálattal vont mérleget:„Az országot kormányozva cselekedeteimetaz igazságosság vezérelte. Jót tettem a sze-gényekkel […], a balsorsot erõs lélekkel vi-seltem, a sikerek nem tettek elbizakodottá,a közérdeket a magánérdekeim elé helyez-tem, nappalaimat, éjszakáimat pihenés nél-kül munkában töltöttem, megvetettem agazdagságot, a közjó szolgálatát egészsé-gem, életem, családom gyarapodása elé he-lyeztem. Adott szavamat szentül megtartot-tam.”1 Erasmus óta ezek az értékkategóriákjellemzik a jó királyokat. Korunk távlatábóltekintve vissza az a kérdés, hogy milyen volt,hogyan mûködött, mely alternatívát való-sította meg a Rákóczi-szabadságharc államaa Machiavelli, Bodin, Justus Lipsius, Grotiusdirektívái szerint szervezett birodalmak ésnemzetállamok, a merkantilizmus, a bankokés a százezer fõs állandó hadseregek kora-újkori Európájában.

A kérdések régen foglalkoztatják a ma-gyar és a külföldi történetírást. Generációkmunkája kellett, hogy Rákóczi államát ki-emeljék a teljes feledésbõl, majd az aktuálispolitikai sémákból, lehántsák a magyar tör-ténelemrõl a kuruc-labanc felfogás, a csakfegyveres harcokat ábrázoló külsõséges ro-mantika rétegeit, kiszabadítsák a vádaskodá-sok és ítélkezések sablonjaiból. Elvetve akölcsönös elfogultságokat, az elmúlt évszá-

zad során a szaktudományok a történetihitelesség igényével rekonstruálták intéz-ményeit, társadalmi, államelméleti, egyház-történeti, gazdasági, hadtörténeti, katona-politikai dimenzióit. Megvilágították jog-rendjét, eszméit, diplomáciáját és érték-kategóriát. Tisztáztak fogalmakat, termino-lógiákat, s azt, hogy az országegyesítés nemegyszerûen katonai kérdés. A szövegkritikaúj módszerei a források jobb megértését, azinterdiszciplináris igények a koraújkori álla-miság jellegének kibontását segítették. Azirodalom, a mûvészetek, a tudományok, afejedelmi udvarok és az állami élet össze-függéseivel együtt feltárultak a teóriák, sza-bályok, a külön nyelvezetek (political lan-guages) és békekötési kultúrák területei.Visszaemelve Rákóczi államát eredeti, kora-beli környezetébe, nyilvánvaló, történeteEurópa közös történelme is. A hatalmastémából ezúttal csak néhány kérdéskörtvázolhatunk.2

„Mint Cézár a Rubicont…”, visszaemlé-kezve 1703 június 13-16-ára, a Mémoiresés a Confessio lapjain egyaránt ezzel, a kor-ban sokszor idézett példázattal fejezte kiRákóczi a szabadságharc megkezdésébena minõségi váltást.3

Jelentõségét a kortársak és a történetírókfõleg abban látták, hogy Rákóczi néhánycsoport különbözõ nemzetiségû katona ésmintegy ötszáz, kaszákkal, kapákkal, rossz

„AD PERPETUAM REI MEMORIAM ”– RÁKÓCZI ÁLLAMÁRÓL –

R. Várkonyi Ágnesa történettudomány doktora, Professor Emeritus – [email protected]

1 Confessio. 1876. 69-70.

2 Irodalommal: R. Várkonyi, 2002, 229-282.3 Mémoires. 28, 304. – Confessio. 1876. 145-146.

R. Várkonyi Ágnes • „Ad Perpetuam Rei Memoriam”

700


parasztpuskákkal felfegyverzett felkelõ – a„nép” – kíséretében átlépte a lengyel-ma-gyar határt. Ennek katonai kockázatát elsõ-ként Rákóczi, majd a Mémoires alapján többhadtörténész is leírta.4 Társadalompolitikaiüzenetét többen is megfogalmazták: „Elsõeset az újkori jobbágyság kifejlõdése óta,hogy a privilegizált nemzet elõkelõ tagja azadózó, robotoló szegény népben szövetsé-gest lát a nemzeti és állami élet védelmére.”5

Eredeti gondolatmenetében Rákóczi ennéltöbbet mondott.

A körülötte kialakult királyságbeli éserdélyi nemesi szervezkedõkkel együtt Rá-kóczi már 1699-1701 folyamán egyértelmû-en egy új magyar állam kialakítására készült.Szándékát a Lengyelországban a francia ésa lengyel királlyal folytatott tárgyalások irataikonkrét tervekben tárják elénk. Du Heron,Franciaország varsói követe jelentéseiben,továbbá az õ javaslatára Bercsényi 1701.július–augusztus folyamán készített Emlék-iratában, majd már Rákóczi megérkezéseután a novemberben elküldött tervezetbenegyaránt kifejezésre jut, hogy magyar kor-mányzatot kívánnak létrehozni. A terveksarkalatos pontjai: szövetség Franciaor-szággal és Lengyelországgal, és Magyaror-szág befoglalása a háborút lezáró universalisbékerendszerbe. Mindkettõ feltétele: Ma-gyarország új kormánya. Szövetségre és bé-kekötésre csak legitim állam tarthat igényt.Ez a három tényezõ szervesen összetartozik.Magyarországot foglalják bele az európaibékerendszerbe, és XIV. Lajos francia király,a remélt szövetséges ne kössön addig békétLipót császárral, amíg az ország új kormány-

zatát (nouveau gouvernement de Hongrie)abba be nem veszik.6 Az elvesztett állami-ság visszaszerzését fejezte ki a kívánság:Buda legyen ismét az ország székvárosa.7

A feltételek azonban viharosan megvál-toztak. A spanyol örökségért harcba szállóHabsburg-kormányzat tájékozódása ésdiplomáciája rendkívül hatékonyan mûkö-dött. Ágost lengyel király a császár mellettdöntött. Franciaország nem ismerte fel avállalkozás jelentõségét. 1703 tavaszán nincspénz, nincs hadsereg, nincs diplomáciaitámogatás. Montmejan abbé, a varsói laza-rista rendház fõnöke 1701-1702 folyamánbizalmas segítõjük volt, Rákóczi már mintállamfõ azt írta neki, hogy minden segítségetnélkülözve azért ragaszkodott az eredetitervéhez, mert együtt érzett a meggyötörtnéppel, az országot polgárháború fenyeget-te. „Úgy kellett tehát tennem, ahogy tettem,azért, hogy megindíthassam ezt a nagyügyet. Megvetettem azokat a veszélyeket,amelyek fenyegettek, amikor az alsó népegy maroknyi csapata élére álltam, pénznélkül, sereg nélkül, a szükséges tiszteknélkül, akik megteremthették volna az ala-pot és regularizálhatták volna a hadakat… aszerencsétlenek pártfogója segítségével …megteremthettem a fegyelmet és a tekin-télyt a rablók között, megvédtem a lázadá-sától szeretett hazámat.”8 A bujdosó fejede-lem megírta: 1703 tavaszán a józan ész ellencselekedett. De kötelezte származása és es-küje, hogy visszaadja a haza szabadságát,megtartsa törvényeit, mert egyedül õ egye-sítheti az egy akaraton lévõk szándékait, ésõ könnyíthet a szegény nép helyzetén.9

4 Legutóbb: Perjés, 2002, 98-124.5 Szekfû, 1935, 278.6 A francia külügyi levéltárból (Hongrie, tome 9.)és az MTA másolataiból közli: Lukinich, 1935, 419-445. Bercsényi Emlékirata és Du Heron megjegy-zéseinek fordítása: Thaly, 1887, II, 369-381. –tévedését, hogy ez kizárólag Bercsényi koncep-ciója lenne, tisztázta: Lukinich, 1935, 14-17. – To-vábbá: a spanyol örökösödési háborúval összefüg-

gésben: Pillias, 1939, 14-21. A francia kapcsolatokfolyamatában: Köpeczi, 1969, 37-43.; Perjés, 1980,29.7 Haus- Hof- und Staatsarchiv, Kriegsarchiv, A F.1703, 13.8 Kassa, 1708, január 2. Másolat, OSZKK Fol Gall.52. Közli: II.Rákóczi Ferenc válogatott levelei,1958, 148.9 Mémoires , 25-26, 302-303.

701

Elhivatottság tudata hatotta át, a feladat Istenkegyelmébõl hárult rá, küldetése szakrális,önmeghatározása a karizmatikus személyisé-gé: „Minderre a te segítségeddel szerzett ta-pasztalatok és az általad megvilágított isme-retek tanítottak meg… Egy nagy nyáj pász-torává tettél Uram!…”10

Mindezek olyanobjektivitások, ame-lyek eleve önmaguk-ban hordják az állam-építés szándékát ésfeltételét. Kifejezés-re jutnak bennük akor államelméletikategóriái, a reálpo-litikai meggondolá-sok, s a hatalom ere-detérõl, felelõsségé-rõl, az uralkodó elhi-vatottságról a kora-beli szövegekre Eu-rópában mindenüttjellemzõ gondolatok.Elméleti, gyakorlatipolitikai és etikai mi-nõségükben ezek azújkori Európa értékei.Elfogadott egyete-mes normák, szabályok, cselekvési direktí-vák. A szabadságharc genezisérõl tanúskodómás dokumentumokkal együtt azt fejeztékki, hogy a magyar alkotmány védelmében,az ország integritásáért, az új magyar állammegteremtéséért kezdõdött el az újkoriEurópa leghosszabb szabadságharca. Egynagy „ügy” érdekében, elsõdlegesen vala-miért. Rákóczi a megváltozott feltételek

ellenére is változatlanul egy új magyar állammegteremtéséért lépte át képletesen a Ru-bicont.

Az eredeti tervhez képest nem a cél,hanem a hangsúlyok változtak meg. Rákóczia tiszaháti szervezkedõk vezetõjével, EszeTamással kötött szerzõdést. Esze Tamás

eredetileg a Rákóczicsalád ecsedi uradal-mához tartozó Tarpamezõvárosában voltjobbágy, majd sóvalkereskedett, és aközponti kormány-zat sómonopóliumakövetkeztében tör-vényen kívüli hely-zetbe jutott, családjátbiztonságba helyez-te, és kiállt a hegyek-be a bujdosók közé.Több adat bizonyítja,hogy Rákóczinak ko-rábban is voltak kap-csolatai a felkelésrekészülõkkel, de csakaz Esze Tamással kö-tött megállapodásá-val fogadta el õket

hadinépének. A felkelõk társadalmi össze-tétele rendkívül változatos. Az egykori kato-nák, elbocsátott végváriak, a császári ezre-dekbõl megszökött fegyveresek és a régiThököly-hadnagyok körébõl kerültek ki. Ajobbágyok között az adószedõk elõl mene-külõk és a tiltott utakon kereskedõk egyarántmegtalálhatók. Az egykori szõlõtulajdono-sok mezõvárosi cívisek és kisnemesek. S

10 Confessio, 69, – R. Várkonyi, 1989, 153. és 1999,

58-63., 58-63.11 «prédók» praedo = kóborló, tolvaj, prédáló, «morepraedones» =rablók módjára élõk értelmében. Atiszaháti szervezkedõk önmagukat «kurucoknak«nevezték és tudatosan megkülönböztették a valódirablóktól és tolvajoktól:» «nem tolvaj ördögadta, ha-nem kurucz» Idézi ESZE, 1966, 31. Az 1701 évi csá-

szári rendeletekben Rákóczi letartóztatása és Bercsé-nyi Lengyelországba történõ menekülése utánhíveiket «lázadók»-nak is nevezik Pld: Lipót császárUng vármegye 1701 szeptember 19-én tartott köz-gyûlésén felolvasott rendelete .Közli: Ung megyeközgyûlései, 13.- Gróf Wolfgang Auersperg mun-kácsi várparancsnok 1703 június 7-én kelt, KárolyiSándor-nakcímzett tudósításában «praedones» nek


702


voltak közöttük körözött személyek, vaga-bundusok és marginalitásba hullott rétegek,„szegénylegények”. A vármegyéket üldö-zésükre, kiirtásukra utasító császári rendele-tekben, „rablók”, „latrok”, „gonosztevõk”„prédók”11 nevével illetett csoportok együt-tesét a Tiszaháton szervezettségük külön-böztette meg az országszerte nyugtalan job-bágyok és a közbiztonságot mindenüttfenyegetõ közönséges rablók tömegeitõl.Rákóczi vállalta, hogy „fejük” lesz. Megígér-te, hogy elégséges segélyhaddal jön az or-szágba, és felszabadítja a fegyvert fogó job-bágyokat a földesúri függésbõl, de el kellfogadniuk parancsait. Jelentõségét Rákóczielsõ jogszabálya, a brezáni pátens tanúsítja.12

Autentikus szövege még nem kerültelõ. Az aláíratlan, de Rákóczi gyûrûspe-csétjével ellátott másolat és a május 6-án és12-én kelt „Fejedelem Rákóczi Ferenc” és„Gróf Bercsényi Miklós” másolt aláírásávalismert példányok szövege az ország mindenlakosát megszólítja az „Egyházi és Világi,Nemes és Nemtelen, Fegyver viselõ és ott-hon lakos…egy szóval minden rendû” ma-gyarokat.13 Közérthetõ nyelven tájékoztat:az európai fejlemények, a háborúk nyitottakutat, hogy kivívhassák az ország szabadságát.A haza örökös megmaradásáért azaz a jö-võjéért fogjanak fegyvert „ki-ki édes hazájaszabadsága, nemzete mellett az Isten és tör-vényünk ellen képtelenül hatalmaskodó,zaklató, porcióztató, adóztató, […] sónkat,kenyerünket elvevõ idegen nemzet ellen.”Nem az ország királya, hanem a kereske-delmet, a megélhetést, az ország gazdaságiértékeit kisajátítók, a magyar alkotmánytkiiktató rendszer ellen indítanak háborút, a

magyar államiság védelmében. Az országszabadsága fogalmába belefoglalták a neme-sek, a kereskedõk, a szegények, „a megnyo-morodottak, megkeseredettek, az özve-gyek, árvák” ügyét. A pátens második részerendelkezések sora. A megszólított haza fiait„intjük és kényszerítjük s kérjük,… fogjonfegyvert”. Rákóczi kimeneteléig „azon elõljáróknak, tiszteknek csoportjaival, kikreezen dolognak igazgatását bíztuk … enge-delmeskedjenek.” Szankciókat szögez le:tilos az önbíráskodás, a rablás, a bosszú.Védelme alatt áll minden egyház, mindentársadalmi réteg, nemes, jobbágy, polgár,kereskedõ, és minden hajlék, minden orszá-gos érték. Megköveteli, hogy az indulat he-lyett a ráció, a közösségi érdek érvényesül-jön: „mindenekben csendes értelemmel le-gyenek, magok, hazájok javára.”

Rákóczi egyben meghagyta, zászlótbontani csak parancsára lehet, a zászlókatazért adja, hogy a nép és a nemesség nerablóknak, hanem országos vállalkozás hí-veinek tekintse õket. A zászlók felirata, aCum Deo, pro Patria et Libertate a hollan-diai szabadságharc óta Európában különbözõváltozatokban használt gondolatforma, to-posz, az antikvitás, a kereszténység és az újeurópai kultúra értékeit kapcsolta össze.Egyetemes retorikában fejezte ki a célt: aKirályi Magyarország és az Erdélyi Fejede-lemség lakói a keresztény Európában alkot-mányos és az ország önrendelkezésbenkifejezõdõ szabadságot kívánnak.

Ha elismerte hadinépének a felkelõketRákóczi, miért nem nyilvánította ki a brezánipátensben, hogy a fegyvert fogó jobbágyo-kat felszabadítja a földesúri kötelékbõl? Vá-

nevezi a felkelõket. (Károlyi Oklevéltár, V. Köt. 13-14.) -Rákóczi bejövetelérõl a magyar nyelvû tudósí-tások közül több ugyancsak «tolvajok», «gyülevésznép», «Kis Albert nevû tolvaj» megnevezéseket használ,OSzKK, Fol Hung, 1389, Fasc 1703, fol 125, 133,etc.-Érdekes, hogy késõbb is elõfordul: Rákóczi jobbágy-katonáit «tolvaj», «prédó« névvel is illetik, a nemeseketés fõurakat viszont «Pártos magyaroknak hívják a

császár hívei. » Pld. Hevenyesi János Vas vármegyeialispánt Herberstein császári parancsnok éjjel rendeltemagához, hogy «a tolvajok kergetését kezdjék...aPártos magyarok Jószágait confiskálják« tudósításaSzombathelyrõl 1704 szetember 4-én ErdõdySándornak OSzKK, Fol Hung,179, fol 115.12 Esze 1954, 285-316.; Mezey, é. n., 245.13 MOL. G.19 II. 3. e, 16.

703

laszt többek között a marosszéki jobbágyokrendkívül értelmes folyamodványa adott.Megértették ígéretét: „valamely jobbágy õnagysága mellett felül, kargyát felköti sza-badságot ad nekik, ha Isten õ Nagyságánakboldog elõmenetelt ad, …ha az országotmegbírhatja.”14 1703 tavaszán az országotRákóczi még nem „bírhatta meg”. Sõt az iskétséges volt, hogy lesz e számára ország.

„Nos Franciscus Dei Gratia Princeps…”1703 õszén még mindig Gács várába zárkó-zott Nógrád vármegye testületének Rákócziezereskapitányával üzente: „Ha most nem,sohasem.”15 A cselekvésre megérett idõ ki-fejezésének ez a gondolatformája nagyonjellemzõ a magyar politikára. Zrínyi Miklóshorvát bán szerint a legnagyobb politikaitudomány „tudni megválasztani az üdõt vala-mi igyekezetünkre…Egy nyelven se mond-hatjuk jobban ki ezt, mint olaszul: conjon-tura”, s 1663 folyamán a nemzetközi török-ellenes szövetséget szervezve többször isleírta: „avagy most avagy sohasem”.16 A hely-zetmegítélés kulcsmondatát a költõ emeltea halhatatlanságba: „most vagy soha!” Rákó-czi „a jelen politikai conjunctúrák”-ban láttaaz alkalmas idõt rá, hogy megvalósítsák atörök hatalmi szférából kiszabadult országmegosztott részeinek alkotmányos egyesí-tését, a Magyar Királyság és Erdélyi Fejede-lemség addigi történelmében rejlõ alterna-tíva megvalósítását. A másik alternatíva az,hogy a Habsburg Birodalomba tagolva foly-tassa útját, együtt járt az államiság, az önren-delkezés elvesztésével, s a térképrõl is el-tûnik mint önálló ország, a karlócai békébennem Magyarország, hanem a Habsburg ésaz Oszmán birodalom határát jelölték ki. 17

A spanyol örökségért kirobbant küzde-lem és az északi háború az egész kontinenstfegyverbe vonta, s döntõ szakaszába ért az1648 óta zajló folyamat – az erõviszonyokátrendezõdése az európai hatalmi egyen-súly érdekében. Az esélyek még nem zárul-tak le. Százezres hadseregek harcolnak avéres csatatereken, de a Vesztfália szellemé-ben megkötendõ béke ígérete – mint a csil-lag Betlehem felett – jelezte az irányt, hogya nemzetállamok Európájából a hatalmiegyensúly, az együttmûködni képes nem-zetek Európája legyen. Rákóczi a távlatok-ban tájékozódó államférfi biztonságávalfogalmazta meg, hogy a hatalmi egyensúlyratörekvõ Európa esélyt adhat Magyarország-nak: „A mostani háborúban akár a franciák,akár a Habsburgok gyõznek, felborul az euró-pai hatalmi egyensúly”. Az új egyensúlymegteremtésében Magyarország a nemzet-közi békébe foglalva számíthat Európa hatal-mainak garanciájára. Ha viszont nem élneka lehetõséggel, semmi esélyük nincs rá,hogy az európai háborút lezáró európai bé-kemûbe foglalva biztosítsák Magyarországállamiságát. Jelen lenni a változó Európábanazonban csak rendezett országgal, kormány-zati intézménnyel, hiteles legitimációval, azállamiság szintjén lehet.

A viszonyok kényszerébõl következett,hogy a legkedvezõtlenebb körülményekközött kellett megkísérelni, hogy élhesse-nek a jó konjunktúrával. Az eredetileg a ki-rályság fõméltóságai bevonásával, a dunán-túli fõkapitány, Battyhány Ádám részvételé-vel, az erdélyi fõurak és a rác határõrök tá-mogatásával tervezett vállalkozás a szervez-kedés felszámolásával összeomlott. A Ma-gyar Királyság rendi fõméltóságai, a nádor,az országbíró, a horvát bán, a királyi kancellár,az esztergomi érsek mindvégig a két Habs-burg király és császár mellett maradtak. Tö-megfelkelésbõl kialakuló, nagyrészt kikép-zetlen, minden korszerû felszerelést nélkü-lözõ katonasággal, Európa legjobb had-

14 MOL A Radvánszky család lt. III. o. 43. cs. 117. sz.idézi: R. Kiss, 1906, 118.15 1703. szept. 23. Lelõhelye: OSZKK, Fol Hung.1389, fasc. 2. fol. 201. Kiadva: Ráday iratok, I. 60.16 Zrínyi Miklós prózai mûvei 1985, Vitéz hadnagy,Quintus Discursus, 118-119. Az török Áfium ellenvaló orvosság. 228.17 Domanovszky, 1931.; Gebei, 1999.


704


serege ellen indított háborút víva az ország-építés hatalmas szervezési, intellektuális éspolitikai képességek kreativitását kívánta.Hagyományos rendi szerkezetében márbomló, de mégis privilégiumokkal tagolt tár-sadalomban, kifosztott és meghasonlásokkalküzdõ országban kellett államot építeni. Akörülmények a rendi kormányzaton messzetúlmutató megoldásokat kívántak.

Lengyelországban az állam megszerve-zését alaposan kidolgozták. Rákóczi és társai,Bercsényi, a korábban már a szervezkedés-ben részt vett köznemesekkel együtt jólismerték az országot. A vállalkozást azonbannem a tervek szerint kezdték el. Nem szá-molhattak a következményekkel. A várme-gyék jó része és a nemesek, a földesurakzöme várakba zárkózott. A központi kor-mányzat pedig katonai intézkedéseivel,propagandájával rutinos gyors és hatékonyellentámadást indított. Rákóczi bejöveteleés a tiszabecsi átkelés hírére áradatszerûenszaporodó, fegyverre kelt tömeg közvetettmódon a császári ellentámadást és a fõúri,nemesi, egyházi rend bizalmatlanságát nö-velte. Az õsz elejére már harmincezer, másforrások szerint hetvenezer fõt kitevõ, na-gyon eltérõ fegyveres csoportok vad híreketterjesztettek a török és tatár csapatok bejö-vetelérõl.18 Híresztelték, hogy a franciákkalelõõrseik már „összeértek”, s a gyors sikerekrészegítõ eufóriáját sokszor az ezereskapitá-nyok is növelték. „Elégségesek lennénekaz ország erõi, – állapította meg a fejedelem– ha a viszonyok rendezettek, a nemzet azon-ban tapasztalatlan, természete heves, az idõkevés, és a rendet soha nem ismerte.19

Rákóczi rendeletei az elsõ fél eszten-dõben fõleg a társadalom összefogását, azintézmények kialakítását, a rendezett hadel-

látást, a katonaság fegyelmét, a polgári lakos-ság és az ország értékeinek védelmét szol-gálták. A kaotikus helyzetben a fejedelemnéhány hívével együtt higgadtan és vas-szigorral járt el. Intézkedései átfogó kon-cepciót követnek. 1703 nyarán és koraõszén kiadott rendelkezési országos érvé-nyûek, miként a vármegyéket és a privile-gizált helyeket a háború céljáról tájékoztatóés csatlakozásra felszólító naményi pá-tens.20 Kölcsönösen kiegészítik egymást ahadsereg rendjérõl, ellátásáról, a fegyvertfogó jobbágyok tehermentesítésérõl, akincstári birtokok számba vételérõl, a vám-ügyekrõl és a hadsereg fizetését, élelmezé-sét, ellátását szervezõ Comissáriátus felállí-tásáról hozott rendelkezések.21 1703 no-vemberében a tokaji táborban kiadott fõcomissáriusi kinevezés például a hadellátásmódján kívül, szól a szabadság helyreállítá-sáról, és utal rá, hogy a katonai rendtartás apolgári lakosság védelmét is szolgálja: „jobbrenddel a nemes vármegyék, úgy a sze-génységnek is nagyobb könnyebbségé-vel… rendeltük.”22 Amint csapatai elértéka nyugati országrészt, Rákóczi az országegyik legtekintélyesebb tõkés vállalkozójátés gazdasági szakemberét, Johann GottfriedHellenbach bárót 1703. október 20-án fõad-minisztrátornak nevezi ki a bányák, kohók,kovácsoló mûhelyek és pénzverõk élére.23

Megszervezi a postahálózatot, az informá-ciók kiszámított, gyors és védett közvetí-tését, felhasználja a korábbi tapasztalatokat,és számol a szûkös lehetõségekkel.24 Min-denkit védelmébe vett, nemest, jobbágyot,szerzetest, lelkészt, polgárt, parasztot, zsidótés cigányt. Szervezõ körével együtt alkal-mazkodik a lehetõségekhez. Szigorú só-kereskedelmi monopóliumot vezetett be,

18 Czigány, 2002, 147.19 Idézi: Köpeczi - R. Várkonyi, 1976, 178.20 Esze, 1951, 49-50.21 R. Várkonyi, 1980.; Markó-Tóth, 1954.; Bánkúti,1991, 41. kkl.

22 Tokaji tábor 1703. nov. 13. Nagy Iván , 1853 I. -Ráday Iratok, I. 236.23 Tokaji tábor ,1703. okt. 20. MOL G- 29, V. 3. d/A.; Bánkúti, 1992, 21.24 Tokaji tábor 1703. nov. 10-14. Kamody, 1981, 33-36.

705

de amikor Kajali Pál tanácsos figyelmezteti,hogy Máramaros szegénysége a só eladásá-ból él, feloldotta, és más úton nyitotta megezt a fontos jövedelmi forrást az ország szá-mára. 1703 nyarán már létrehozta a fejedelmiudvar kereteit, kialakította a kancelláriát,rendeleteit formulák szerint, részben nyom-tatványokon tette közzé. Kialakult a hata-lommal való felruházás retorikája, és érvé-nyesülhetett a „viszonylagos jogbizton-ság”.25

1703 októberétõl 1704 februárjáigTokajban fogadja a csatlakozó vármegyékküldöttségeit. Kialakítja kormányzó testüle-tét, a Consilum Aulicumot. Létrejön a közös-ségi testület, a konföderáció. Rákóczihatalmat képvisel és hatalmat ad. Megkezdia tulajdonviszonyok rendezését: visszaadjaaz eredeti tulajdonosoknak az elkobzott, éskirályi adományként idegenekre ruházottszõlõbirtokokat. Itt fogalmazza az intimusszekretariusnak kinevezett Ráday Pál aManifestum alapszövegét.

A „Nos Franciscus Dei gratia Princeps…”kezdetû kiáltvány antedatált: a szabadság-harc indulását jelzi : Munkács, 1703. június7. „Universis orbis Christiani principibus etrespublicis…” címezett manifestumával Rá-kóczi Európa közös asztalára tette Magyar-ország önállóságának ügyét.26

Huszonegy pontban foglalta össze amagyarországi háború okait. Ezek egy részeaz uralkodó és a négy rend: az egyházi ésvilági fõurak, a vármegyék és a városokközötti ellentétekrõl szól. Ezek az országbelsõ ügyei. A király megszegte a törvénye-ket, kiiktatta a négy rend törvényekkel vé-dett jogait. Olyan kormányzási gyakorlatotvezetett be, amely megszüntette a hatalomellenõrzésének hagyományos módjait, s ahatalmat bitorlók önkényesen jártak el. Ezaz összeütközés minden országban leját-szódott, ahol a rendi monarchiát az abszolút

monarchia váltotta fel. A Kiáltvány azonbanvilágosan kifejezi, hogy külsõ hatalom be-avatkozása ellen védekeznek. Errõl szól aháború okait felsoroló pontok másik cso-portja. Külsõ hatalom fegyveres hódítássalelfoglalta az országot, az ország földjét kül-országiaknak adja, alávetette a társadalomminden rétegét, megsemmisítéssel fenye-geti a magyar állam létét. Az ország a másikországnak, az „ellenségnek” lett kiszolgál-tatva, és joga van az önálló állami léthez, afüggetlenséghez.

Az idézett országgyûlési törvények, azuralkodói hitlevél, az Aranybulla a rendiségjogfelfogásában az állami önállóság attribú-tumai. Ezzel szemben a kereskedõk kiszol-gáltatottsága, a kereskedési jog korlátozása,a lakosságot a tartalékaiból is kirabló adózás,a különbözõ vallásúak kirekesztése, azország megfosztása önvédelmétõl, „kivet-kõztetése hadi méltóságából” a természetitörvény elleni vétkek, egy országon kívülihatalom érdekeit érvényesítik. Az országelvesztette önrendelkezését, elvették tõlea békekötés jogát, mert a karlócai békébenminden elõzetes megállapodás és a királyiszó ellenére „sine nobis de nobis conclu-duntur”. Így érthetõ a zárógondolat: Rákóczibízik benne, hogy igaz ügyükért indítottharcuk révbe ér, és Isten a nemzetet „állandóbékességünknek nálunk marasztásávalmegáldja”.27

A Kiáltvány retorikáját a régi történetírása „nemesi dac”, vagy a „nemesi kesergés”kifejezõjének fogta fel. Ezzel szemben többés más, mint szûk értelemben vett rendisérelmi irat sajátos magyar megfogalmazása.A „Recrudescunt vulnera…” a korban akiáltványokra mindenütt általánosan jellem-zõ szerkezetet követ: megszólítás, érvelés,szakrális felajánlás. Szókincse bibliai hagyo-mányok, antik toposzok, magyar törvényekés a korabeli Európában használt politikai

25 Mezey, 1976, 32.26 Ráday-iratok. I. 92-110. 27 Balogh–Dienes–Szabadi, 1999, 193.


706


fogalmi eszközök együttese. A korabelikommunikáció kipróbált, egyetemes szó-kincsével szólítja meg Európát. A „köny-nyek”, a „sebek”, a „fájdalom” a nemzetköziszolidaritás fogalmai. Ebben az idõben min-den közösség, város és ország könnyekkeladja kifejezésre, ha sérelem, méltánytalan-ság vagy katasztrófa éri. A 17. századbanAnglia könnyei (England’s Tears) az el-vesztett béke majd a háború miatt omlanak,sír Ausztria és zokog Csehország, patakzanaka lengyelek, németek, horvátok szemei ésaz angol parlamentben könnyeznek a whig-ek. Europa’s Tears már 1700-ban megin-dulnak a spanyol örökségért folyó háborúáldozataiért.28 A könny szimbolikus jelentésthordoz, az Ómagyar Mária-siralom óta Ma-gyarországon, mint a keresztény világbanmindenütt az együttérzés igényét fejezi ki.Rákóczi, amikor a Manifesztum egyik sze-mélyes részében kijelenti: „édes Hazámnakvégsõ pusztulásra hanyatló állapotát könny-ves szemmel gyakorta szemléltem”, akorabeli Európa politikai nyelvén szól. Nem-csak a tartalma miatt értették könnyen megmás országok lakói. Latinul Nagyszombat-ban nyomtatták ki, s hamarosan lefordítottáklengyel, német, francia, holland, török nyelv-re is. 1704. január 5-én a bécsi angol követ,Charles Whitworts részletes kivonatbanküldte el Anna angol királynõnek, Londonba.A Manifesztum jelmondata: „Ad perpetuamrei memoriam” értelmezése többféle lehet,nézetem szerint az önálló államiság igényétkifejezõ érveit kívánta örök emlékezetreméltóvá tenni.

„Nemcsak a nemzetnek, de az egyete-mes Európának…” A szabadságharc a spa-nyol örökösödési háborúval együtt bontako-zott ki, Franciaország oldalán, a nagykoalíciót

alkotó Habsburg-angol-holland szövetség-gel szemben. Nyilvánvaló, hogy a korabelipolitikát katonai hatásában foglalkoztatta, ésnem ok nélkül. A korszak több neves kuta-tója Rákóczi függetlenségi háborúját anemzetközi szakirodalomban úgy tartja szá-mon, mint amely „megmentette Franciaor-szágot a teljes szétzúzástól”,29 s azzal, hogynyolc éven át lekötötte a Habsburg Biroda-lom 20-40 ezer fõs hadseregét, „rajta múlott,hogy a szövetségesek kudarcot vallottak ésFranciaország végül is ép bõrrel szabadult aháborúból”.30

A katonai szempontok bár jelentõsek,mégis elégtelenek, hogy a szabadságharcotegyértelmûen európai nagyságrendû ese-ménynek minõsítsük. Rákóczi 1704 elejénkifejtett alapelvét az országépítés folyama-tában mindvégig érvényesítette: „Azonfáradozunk, hogy hazánk szabadságánakvisszaszerzésével nemcsak a nemzetnek,de az egyetemes Európának és a keresztényügynek is szolgálhassunk.”31 Mit adott Rá-kóczi állama a korabeli Európának?

1703-1704 fordulóján a még törékenyállami képzõdmény támpontjai már világo-sak: fõleg az érdekegység, az intézménye-sülés, az európai jelenlét, a történeti legiti-máció és a jövõ igényei jellemzik.

1704 februárjában a fejedelmi udvar Mis-kolcra költözött, a többé-kevésbé Rákóczikatonaságának ellenõrzése alá került hatal-mas terület, a Királyság és Erdély jelentõsrészének megszervezése szinte emberfelet-ti erõfeszítéseket követelt, s lázas munkávalépültek tovább az állam hatalmi ágazatainakfõbb keretei. A Consilium Aulicum, a minis-teriumnak is nevezett Udvari Tanács, (Con-seil d’Etat) tagjainak elsõ nagy erõpróbája avármegyék és a városok tisztújítása volt. ATanács tagjai abból a társadalmi rétegbõl

28 England’s Tears and lamantation for her lost friendPeace. London, 1642. – England’s Tears for thePresent Wars. London, 1644. Europa’s Tears forthe Present War. in Newcastle, J. S. A. M. 1715. -R. Várkonyi, 1999, 195-203.

29 Chaunu, 1966, 159. Idézi: Köpeczi, 1976, 87.30 Aretin, 1972, 528-606,; 1980, 36.31 Rákóczi Instrukciója. Eger, 1705. április 30. inRáday-iratok, I. 253.

707

kerültek ki, ahol a tanultság és mûveltségmeghatározó érték lett, ismerték koruk ál-lamelméleti irodalmát, beszerezték és má-solták a korabeli rengeteg állampolitikaiinformációt tartalmazó sajtóanyagot.32 Azokközül a magyar politikusok közül valók,akiknek „információik LengyelországtólSpanyolországig, s Franciaországtól az Osz-mán Birodalomig átfogják a kontinenst.33

Jó nyelvtudással, jogi, közigazgatási gya-korlattal és változatos politikai múlttal, a tu-dás nagy tõkéjével a magyarországi közne-messég nyitott és kreatív személyiségeitalkották. Ebbõl a mûvelt, tapasztalt és vállal-kozó köznemesi körbõl került ki Rákócziállamának kormányzó köre. Szûkebb éstágasabb kört alkottak: Vay Ádám, Kajaly Pál,Ráday Pál, Jánoky Zsigmond, GerhardGyörgy, Bulyovszky Dániel, Plathy Sándor,Stréter János, Radics András, Török András,Radvánszky János, Szirmay András, Hel-lenbach Gottfried, Labsánszky János, Pri-leszky Pál munkásságának áttekintése különköteteket kívánna. Kevés kivétellel megél-ték a nyolc évet, mindvégig szolgálták azországot. Tanácsadó, döntéseket elõkészítõés végrehajtó testületként mûködtek, önál-ló feladatkörökkel, gazdasági, katonapoli-tikai, közigazgatási, egyházpolitikai szerve-zést, diplomáciai szolgálatot láttak el. Azutánis, hogy a szécsényi országgyûlésben a Con-silium feladatkörét az egyház és a fõrendszemélyiségeit is magába foglaló Senatusváltotta fel, nagy szerepük van a rendelke-zések kidolgozásában, tevékenységük vala-mennyi országgyûlés elõkészítésében nyo-mon kísérhetõ. A Királyságban a szécsényi,ónodi és a sárospataki, Erdélyben a gyula-fehérvári, a huszti és a marosvásárhelyi or-szággyûléseken õk tekintik át és dokumen-tálják a megoldandó kérdéseket.

Amint a kormányzó testület megszilár-dult, és csatlakozott több fõispán, fõúr, tör-vényhatóság, az országos közösség kon-föderációnak: „a Magyar Haza szabadságá-ért fölfegyverkezett Felsõ- Közép és AlsóConföderált Rendeknek” nevezi önmagát,amint Károlyi Sándor generális már 1704.január végén kiadott kiáltványában is írta.34

A hazai elõzményeken kívül fõleg Belgium,Hollandia és Svájc a minta, felmerül Len-gyelország is. Elméletileg a magyar politikaigondolkozásra különösen ható Justus Lipsiuselvét követték: a központi irányítást leg-jobban konföderáció útján lehet érvénye-síteni. Konföderáció annyi, hogy a közösségtagjai alávetik magukat a közös elhatáro-zásnak. Ez az intézményi forma az országosérdekegyeztetés tágas kerete. Megtöltenitartalommal azonban nehéz. A hadsereg-szervezés, a katonaság szociális ellátása és areguláris, vagyis az állandó hadsereg kiala-kítása, amely más országokban évtizedeketvett igénybe, itt gyors reformokat kívánt.35

A konföderációt „megerõsítõ” és legitimálószécsényi országgyûlésen beveszik ebbe azországos közösségbe a mezõvárosokat és ahadsereg testületét is.

Rákóczi vezérelve volt, hogy „több ke-resztény királyok, fejedelmek directiója alattlévõ országoknak példájára… más szom-széd keresztény, jól regulált országok” min-tájára szervezze meg hatalmát, a rend isteniparancs, természeti törvény és szükséges„hasznos progresszusokat importálni”.36 Aszécsényi országgyûlés a vallásügyben tör-ténelmi jelentõségû döntéseket hozott.Törvénycikkek szabályozták a vallásfele-kezetek békés együttélését. Visszaállítottáka három bevett vallás törvényes szabadságátés a jobbágyok lelkiismereti szabadságát.„Némellyek az […] Földes - Úri jus alatt az

32 G. Etényi, 200133 Hiller, 2001, 49.34 Kiáltványok, instrukciók 1704. január 29. – 1704.november 21. R. Várkonyi, 2002, 254-255.

35 A regularizálás szervezésérõl Ságvári, 2002,189-228.36 Ex Castris ad Miskolc positis die 27. Január 1704.– Nagy Iván, 1853. I.


708


lelkiesmereteken való uralkodást magok-nak tulajdonították: hogy az annakutánnasemmi szín és kigondolható praetextus alattne légyen [… ]senki által ne háborgattas-sék.”37 Fejedelmi rendeletek 1704 elejétõltiltották az önhatalmú templomfoglalásokat,és igyekeztek kivédeni a szélsõségeket. Avárosokban és falvakban keverten éltekkülönbözõ egyházak hívei. A templomot atörvény a többségnek ítélte, de azzal akötelezettséggel, hogy a kisebbségnek újtemplomot építsen. Ez talán a világon azelsõ kisebbségvédelmi törvény. A vallás sokesetben egybeesett a különbözõ anyanyel-ven beszélõk, különbözõ etnikumok cso-portjaival. Mivel az egyházak kezében vol-tak az iskolák, a nyomdák, az alapítványok,a vallásügy elrendezése ilyen módon a nem-zeti kultúrák közös fejlõdésének kedvezett.

Az ország társadalma különbözõ nemze-tiségû. Megkülönböztetés nincs az államiszintû rendelkezésekben. A fegyvert fogójobbágyok bármely nyelven beszélnek, sza-badságot nyernek (1704, 1705, 1708). Rá-kóczi államának szociális gondoskodásttanúsító intézkedései sem tesznek különb-séget a különbözõ nemzetek fiai között.Jobbágyok, szegények, koldusok és egy-szerû kárvallott katonák folyamodványainaktanúsága szerint a kormányzat panaszfel-vételi fóruma, ami nagy újdonság volt euró-pai összefüggésben is, nem tett különbsé-get a különbözõ nyelvû, vallású kérelmezõkközött. A fejedelmi adományok, az egyhá-zak, iskolák támogatásainak odaítélésébennincs nyoma, hogy az ország fiai közöttnyelvi, etnikai megkülönböztetés érvénye-sült volna.

Rákóczi államában a lakosság közöttbelsõ nemzetiségi ellentétek nincsenek.Kölcsönös elõítéletek Rákóczi hadseregé-ben fõleg a német katonaság, a francia had-mérnökök, illetve a rácok és a magyar vité-

zek viszonyát terhelték meg. Nyilvánvaló,hogy a kölcsönös elõítéleteket nem lehetettegy csapásra alig nyolc év alatt megszün-tetni.

Tendenciáiban határozottan érvényesültaz uralkodói jobbágyvédelem, a központihatalom nem mindig hatékonyan, de követ-kezetesen beleszólt a földesúr-jobbágy vi-szonyba, védte a falvak népét, a kereskedõ-ket, a szegényeket saját katonasága, nevesfõtisztjei önkényeskedéseivel szemben is.

A magyar konföderáció társadalompoliti-kai tendenciái nagyobb koncepcióba illesz-kednek. Hosszan készítették elõ a kiemel-kedõ jelentõségû adóreformot: a tarthatatlanportális adózás helyett bevezették a gon-dosan számba vett jövedelemre épülõ köz-adózást, bevonva a nemességet is a szük-ségszerûen súlyos terhek hordozásába. A„köz érdek” érvényesítésével ösztönöztéka kereskedelmi forgalmat. A partikuláris ér-dekek és a megszokás, a súlyos belsõellenállás leküzdésére évek nyugalmára lettvolna szükség. A reformok csak hosszabbtávon hozhattak eredményeket.

Erdély fejedelme. Munkácson a gyer-meket „ifjabb fejedelemnek”, a serdülõt acsászári udvarban „az erdélyi fejedelem fiá-nak” nevezték. Országépítõ terveiben itt-hon és Lengyelországban is munkatársaivalegyütt számított a fejedelemségre. Több-féle változat után az erdélyiek kezdeménye-zésére és Rákóczi állampolitikai elgondo-lását érvényesítve választotta meg 1704.augusztus 8-án fejedelemnek a gyulafehér-vári országgyûlés. Erdélyi fejedelmi államfõistátusát elismerte a francia király, és mél-tányolták az angol és holland békeközve-títõk. Az erdélyi rendek megkötöttségeitRákóczi nagy tapintattal, de lényegébennem vette figyelembe; létrehozta a Comis-sariatust, a Consilium Transylvanicumot, sközponti intézkedései a pénzverésrõl, akereskedelemrõl, a központi kincstári igaz-gatásról, a fegyvert fogó jobbágykatonák37 Articulus 13. in Praznovszky, 1995, 446.

709

szabadságáról Erdélyre is érvényesek. An-nak ellenére, hogy katonai vereségek miattaz államépítkezést háromszor kell újrakez-deni, nyilvánvaló: Rákóczi számára Erdélynem külön ország. Önrendelkezését a kon-föderáció keretei között véli megvalósítani.1706 tavaszán a huszti országgyûlés ki-mondta a Fejedelemség konföderációjátRákóczi magyar államával. A marosvásár-helyi fejedelmi beiktatás szertartása és az atény, hogy az ország polgári és katonai elit-képzését szolgáló Kolozsvárott megalapítottNemes Ifjak Társasága tagjai sorában együttvannak magyarországiak és erdélyiek, bizo-nyítja: Rákóczi erdélyi államában a „másfélévszázados hagyomány és az új realitásokmérlegelése érvényesül, nívója pedig egyrendkívüli uralkodó képességeirõl beszél”.38

Amint az Erdélyi Fejedelemséggel kötöttkonföderáció a fejedelemség másfél évszá-zados államiságának megõrzését az országosérdekegyeztetéssel szándékozott biztosíta-ni, a szomszéd országokkal: a Horvátor-szággal, Stájerországgal, Sziléziával, Lengyel-országgal vagy tágasabb körben Poroszor-szággal tervezett konföderáció a magyarpolitikai kultúrában a konföderáció jelentõshagyományát korszerûbb formában próbál-ta megvalósítani. Alapelve, hogy az ország-ban „béke csak akkor biztosítható, ha azzala szomszéd ország is egyetért”, magábanhordta Közép-Európa stabilitásának alter-natív megoldását.

Történelemszemlélet. „Tiltatik keménybüntetés alatt minden elmúlt dolgoknakszemre vetése…” – parancsolta meg 1703õszén kiadott hadi ediktumában Rákóczi,hogy ne emlegessék fel a közelmúlt sérel-meit. Vezérelve, a „lelkek egységnek” meg-teremtése vezette. Államrendszerének tör-ténelmi legitimálását emlékiratok, kiáltvá-nyok, röpiratok, iskoladrámák, agratulato-riák, beszédek, érmek sora s a fejedelmi

udvar ceremóniája vagy olyan reprezentá-ciós alkotás fejezte ki, mint a jezsuiták kü-lönleges mûve: a kolozsvári diadalkapu.39 Atörténeti hagyomány szempontjából ez agazdag terület rendszerezésre és korszerûelemzésre vár. Latinul és kisebb részben ma-gyarul, a diplomáciában fõleg francia nyel-ven átfogja az egész magyar történelmet,mégpedig az egyetemes összefüggésekjogi, dinasztikus szféráiban, a korabeli érte-lemben vett irodalmi hagyomány és a szim-bólumok szintjén egyaránt. Képi és gondo-lati világa bõven él a bibliai analógiákkal, azantikvitás történeti és emblematikus anya-gával. Felöleli az addigi magyar történelemegészét: Szent László, II. András, Nagy Lajos,Mátyás király és az erdélyi fejedelmek. Kö-zöttük is nagy hangsúlyt kap Báthory Istvánlengyel király és a fejedelemséget a veszt-fáliai békébe befoglaltató I. Rákóczi György.Tendenciáiban felülemelkedik a vallásfele-kezeti kötöttségeken. Írók és alkotók, ma-gyarok és külföldiek elképzeléseit nyilvánbefolyásolta a Fejedelem személyisége,programja, mecénási elképzelése, de azegyetemes normák érvényesültek. 1706nyarán az új magyar állam történeti elméletitámpontjait Szent István Intelmei és az újkorinemzetközi jog alapvetõje, Grotius De jureBelli ac Pacis mûvének elveiben jelölte ki.Az Intelmek idézett fejezete az uralkodó ésa társadalom közötti egyensúly, a „regnumpacificum” követelményét úgy fogalmazzameg, hogy a békés uralom mindenkori fel-tétele a hatalom önkorlátozása.40 Grotiustidézve pedig Rákóczi azt fejezte ki, hogy abéke az európai országok közös alkotása,az új magyar állam joga, hogy a háborútnemzetközi garanciával és az universalisbékébe foglalva fejezhessék be.

Az állam és a béke – I. József 1704-ben „nem rótta fel a magyarok vétkéül,hogy harcolnak szabadságukért, mert… Ma-39 Rekonstruálta: Galavics, 1980, 483–486.40 Szûcs Jenõ, 1988


38 Trócsányi , 1980, 122.

710


gyarország a legnagyobb igazságtalanságotszenvedi el a bécsi udvartól”.41 Trónrake-rülése után elismerte a magyarországi kon-föderációt, 1706 nyarán az angol-hollandbékebiztosok a közvetítésükkel megindulóbéketárgyalásokon jogosnak tekintették –amint írták – a magyar nemzet, s a protestánsErdély igényeit. Az udvar szélsõséges abszo-lutista irányzatát képviselõk viszont a di-nasztia tekintélyét féltve a karlócai békébenrögzített helyzethez ragaszkodtak. Mivelpedig Rákóczi a francia király szövetségétnem, csak többszöri ígéretét nyerte el, hogytámogatja ügyét az európai béketárgyaláso-kon, ragaszkodott az Erdélyi Fejedelemség-hez, mint már a vesztfáliai békében is elis-mert szuverén államhoz. Az angol mediátor,George Stepney protestáns hittestvéreik irán-ti szolidaritásból is beláthatatlan bajok okátlátta abban, hogy a Habsburg-kormányzatErdély államiságát nem ismerte el, s kor-mánya a tárgyalások megszakadását úgy érté-kelte, hogy „Európa közös ügye vallja kárát”.42

A súlyos nehézségek ellenére a hágai (1709)és a gertruydenbergi (1710) békekonferen-ciákon kifejezésre jutva, hogy Európa békérekészül, Rákóczi 1710 augusztusában azzal aszándékkal indította meg a Habsburg-kor-mányzattal a béketárgyalásokat, hogy állam-

hatalmi szintû megállapodással, az univer-salis békébe foglalva zárhatja le a háborút.Nem így történt. A szatmári béke kompro-misszum volt, „e kompromisszum tartósí-totta a Habsburg-dinasztia magyarországiuralmát és a magyar rendiség utóéletét.”43

*

Rákóczi állama összegezte az erdélyi feje-delmek, Báthory István, Bethlen Gáborcentralizációs törekvéseit. Magában hordta,bár erõsen korlátozta a nemesi respublicalehetõségeit. Törekvéseiben az állandó ma-gyar hadsereg, a közadózás, a merkantilistagazdaságpolitika, a vallási tolerancia, a job-bágyvédelem, a szakosított kormányzatirend sok más tényezõvel együtt a korszerû,ma már sokféle variációban ismert abszolu-tista állam tendenciáit érvényesítette. Foly-tatta a kísérletet a Zrínyi Miklós környezeté-ben felvázolt közép-európai konföderációkialakításáért. Országépítésének emlékeze-te ösztönözte a reformkort, és áthatotta 1848törekvéseit. Magyarország békéjét Vesztfáliaszellemében nemzetközi garanciákkalmegteremtõ igyekezete a jövõ emléke.

Kulcsszavak: II. Rákóczi Ferenc, XIV. Lajos,szabadságharc, polgárháború, spanyolörökösödési háború, állami önállóság, job-bágykatonák szabadsága a földesúri hata-lomtól, jobbágypolitika, országos érdek-egység, universalis béke

41 Forgách Simon Emlékirata, in Rákóczi Tükör, I. 483.42 Archivum Rákóczianum, II/III, 175.43 Köpeczi – R. Várkonyi, 1976, 352.

IRODALOMAretin, Karl Otmar von (1980): Magyarország és I.

József császár politikája. in Európa és a Rákócziszabadságharc. Budapest

Balogh Judit – Dienes Dénes – Szabadi István (1999):Rákóczi-iratok. Sárospatak

Bánkúti Imre (1991): A kuruc függetlenségi háborúgazdasági problémái (1703-1711). Akadémiai,Budapest

Benda Kálmán (szerk.) (1980): Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Budapest

Benda Kálmán Rákóczi és az európai hatalmak. inEurópa és a szabadságharc, 1980, 25-34.

Benda Kálmán – Esze Tamás – Maksay Ferenc –

Pap László (1955): Ráday Pál iratai. I. köt, BudapestChaunu, Pierre (1966): La civilisation de l’Europe

classique. Paris, magyarul: A klasszikus Európa.Gondolat, Budapest, 1971

Czigány István (szerk.) (2002): Az államiság megõr-zése. Tanulmányok. Budapest

Czigány István (2002): Háború a háborúban. InCzigány István (szerk.): Az államiság megõrzése.Budapest

Csatáry György (szerk.) (d. n.) Ung vármegye köz-gyûlései s törvényhatósági belélete II. RákócziFerenc forradalmának korszakában. Egykorú má-solatgyûjtemény. Feltárta: Csatáry György. Kéz-iratos átengedését ezúton is köszönöm.

711

Domanovszky Sándor (1931): A magyar történetírásúj útjai (ismertetés). Szerkesztette: Hóman Bálint.Századok. 273-279.

Esze Tamás (1951): II. Rákóczi Ferenc tiszántúlihadjárata. Századok

Esze Tamás (1954): II.Rákóczi Ferenc brezáni kiált-ványa. Századok, 88, 285-316.

Esze Tamás (1966): Tarpa és Esze Tamás. Nyíregy-háza.

Evans, Robert J. W. (1992): Frontiers and NationalIndentities in Central Europe. The InternationalHistory Review.

Fazekas István – Újváry Gábor (szerk.) (2001):Ausztria és Magyarország. Bécs

Frey, Linda – Frey, Marsha (1995): The Treaties ofthe War of the Spanish Succession. London

Galavics Géza (1980): A Rákóczi-szabadságharc ésaz egykorú képzõmûvészet. In Köpeczi Béla –Hopp Lajos – R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Rákóczi-tanulmányok. Akadémiai, Budapest

Gebei Sándor (1999): A karlócai béke kelet-európaiösszefüggései. Történelmi Szemle. XLI. 1-2, 1-29.

Géresi Kálmán (sajtó alá rendezte) (1897): A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Budapest.

G. Etényi Nóra (2001): Hírek és számok a magyar-országi hadiellátásról 16-17. századi nyomtatvá-nyokban. Studia Agriensia. 22

Henshall, Nicolas (1992): The Myth of Absolutism:Change and Continuity in Early Modern Euro-pean Monarchy. London

Hiller István (2001): Habsburg-diplomácia és akirályi Magyarország. In: Fazekas István – ÚjváryGábor (szerk.) Ausztria és Magyarország. 47-49.

Hopp Lajos – Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes(szerk.) (1980): Rákóczi-tanulmányok. Budapest

Horn Ildikó (2001): Báthory András. BudapestIngrao, Charles W. (1979): Emperor Joseph I. and

the Habsburg Monarchy. IndianaKontler László (1997): Az állam rejtelmei és a politika

kora újkori nyelvei. BudapestKamody Miklós (1981): A Rákóczi-szabadságharc

postája. (Válogatott iratok.) VajaKöpeczi Béla (szerk., vál.) (1958): II. Rákóczi Ferenc

válogatott levelei. BudapestKöpeczi Béla (1966): A Rákóczi-szabadságharc és

Franciaország. BudapestKöpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes (feltárta, vál.

szerk.) (1973): Rákóczi-tükör: Naplók, jelentések,emlékiratok a szabadságharcról. I-II. Szépiro-dalmi, Budapest

Köpeczi Béla (1976): Pro Libertate. II. Rákóczi Fe-renc, az államférfi és az író. Budapest

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes (1976): II. RákócziFerenc. Budapest

Köpeczi Béla (1982): Döntés elõtt. Az ifjú Rákóczieszmei útja. Budapest

Lukinich Imre (1935): II. Rákóczi Ferenc felségsér-tési perének története és okirattára. I-II. Budapest.

Markó Árpád – Tóth Gyula (1954): A Rákóczi szabad-ságharc legfontosabb katonai szabályzatai. Had-történelmi Közlemények

Mezey Barna (1976): Jogforrások a Rákóczi szabad-ságharc államában. In Domokos Alajos (szerk.)Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, Salgótarján

Mezey Barna (é. n.): A Rákóczi-szabadságharc fe-jedelmi rendeleteinek típusai. Jogtörténeti Tanul-mányok. 241-251.

Nagy Iván (1853): Rákóczi-levelek. I-IV. kötet1703-1710. évekbõl. Másolat. Nógrád vármegyelevéltára.

Perjés Géza (1980): A Rákóczi összeesküvés terveia háború megvívására. in Köpeczi Béla – HoppLajos – R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Rákóczi-tanul-mányok. Budapest, 123-140.

Perjés Géza (2002): Taktika és stratégia a Rákócziszabadságharcban. In Czigány István (szerk.): Azállamiság megõrzése. Budapest

Pillias, Émile (1939): Études sur François II RákócziPrince de Transylvanie. Paris

Praznovszky Mihály (szerk.) (1995): A szécsényiországgyûlés 1705-ben. Csécsy János naplója.Szécsény

Rabb, Theodore K. (1975): The Struggle for Stabil-ity in Early Modern Europe. Oxford

II. Rákóczi Ferenc (1876): Confessio peccatoris.(Grisza Ágoston kiad.) Budapest

II. Rákóczi Ferenc (1978): Mémoires du princeFrançois II. Rákóczi… In Köpeczi Béla – KovácsIlona. Archivum Rákóczianum. III/1. Akadémiai,Budapest

R. Kiss István (1906): II. Rákóczi Ferenc erdélyifejedelemmé választása. Századok

Siptár Dániel (2003): „Sine nobis de nobis”. Szeminá-riumi dolgozat. ELTE, BTK, Budapest

Trócsányi Zsolt (1980): II. Rákóczi Ferenc erdélyikormányzata. In Köpeczi Béla – Hopp Lajos – R.Várkonyi Ágnes (szerk.): Rákóczi-tanulmányok.Budapest. 113-122.

R. Várkonyi Ágnes (1980): A vetési pátensek. inKöpeczi Béla – Hopp Lajos – R. Várkonyi Ágnes(szerk.): Rákóczi-tanulmányok. Budapest. 11-32.

R. Várkonyi Ágnes (1992): Europica varietas – Hun-garica varietas. Budapest

R. Várkonyi Ágnes (1999): Kultusz és katarzis. inSzázadfordulóink. Esszék, tanulmányok. 50-65.

R. Várkonyi Ágnes (2002): II. Rákóczi Ferenc álla-máról. In: Czigány István (szerk.): Az államiságmegõrzése. 229-282.

Ságvári György (2002): Kuruc regularizálás (1704-1706). in Czigány István (szerk.): Az államiságmegõrzése. Budapest

Spielman, John (1977): Emperor Leopold I. London


712


Szekfû Gyula (1935): Magyar történet. IV. köt. BudapestB. Szabó János – Erdõsi Péter (2001): Két világ határán.

A hatalomátadás szertartásai az Erdély Fejede-lemségben. in: Hausner Gábor – Kincses Katalin Mária– Veszprémy László (szerk.): Kard és Koszorú. Ezerév magyar uralmi és katonai jelképei. A HadtörténetiMúzeum Értesítõje (HMÉ) 4. 91-105.

Szûcs Jenõ (1988): Szent István Intelmei, az elsõmagyarországi államelméleti mû. In Glatz Ferenc– Kardos József (szerk.) Szent István és kora.MTA Történettudományi Intézete, Budapest

Takács János (1944): A közteherviselés II. RákócziFerenc korában. Zalaegerszeg

Thaly Kálmán (1887): A székesi gróf Bercsényicsalád. 1470-1835. II. köt. Budapest

Zrinyi Miklós, Vitéz hadnagy, Quintus Discursus,Az török Áfium ellen való orvosság. In ZrínyiMiklós prózai mûvei. (1985): Négyesy Lászlóhagyatékából. Kovács Sándor Iván vezetésévelsajtó alá rendezte Bánki Judit Hausner Gábor,Kazinczy Andrea, Orlovszky Géza, Porogi András,Szakolczai Attila. Budapest

Összeállításunk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánaktámogatásával készült

713

Bevezetés

Katalónia ma az Európai Uniónak egy olyanfejlett régiója, ami szinte „állam az államban”.Nemcsak társadalmi, nyelvi kulturális ha-gyományait és jellemzõit tekintve különülel a spanyol anyaországtól, hanem gazdaságifejlettsége is kiemelkedõ. A katalán moder-nizáció a huszadik század egyik sikertörté-nete, amely Magyarország számára is többtanulságot hordoz.

I. A katalán nacionalizmus történelmigyökerei, Katalónia autonómiája

A katalán nemzeti mozgalom már az 1833és 1850 közötti idõszakban irodalmi irány-zatként jelentkezett. Megélénkült a katalánnyelvû színházi élet, sajtó, és sorra alakultakaz egyesületek. Míg Spanyolország többirészét a régi, hagyományos életmód, az ide-genkedés a felhalmozástól és a befektetéstõl,illetve a hidalgók és a hadsereg világa ha-tározta meg, addig Katalóniában az aktívpolgárságnak köszönhetõen kialakult egyjómódú középréteg, amelyre a munkaszere-tet, a takarékosság és az egyéni erõfeszítésbecsülete volt jellemzõ. Az öntudatra ébre-dés, a közös érdek, mint például a helyi ipar

védelme, társadalmi réteg szerinti hovatarto-zástól függetlenül erõsítette a helyi szolidari-tást. Megjelent a nemzeti szuverenitás gon-dolata és a politikai önrendelkezés óhaja.1

1892-ben a Katalán Unió nevû szervezetkatalán parlament felállítását követelte, ésezt támogatta mind a katalán nagytõke, minda katalán egyházi hierarchia. Alapító gyûlésénaz Unió megfogalmazta a „Manresai Alap-elveket”, amit a katalán regionális alkotmányalapjainak tekintettek. Az önálló parlamentmellett követelték az autonóm végrehajtószerv felállítását, a bírói jogkörrel rendelkezõKatalán Audiencia visszaállítását, saját köz-rendet, autonóm oktatási rendszert és a kata-lán nyelv hivatalossá tételét.

A XIX. század végén a politikai naciona-lizmus mellett új életre kelt a kulturális,mûvészi, irodalmi vonulat is. 1906-ban létre-jött a Katalán Szolidaritás nevû autonomistaszervezet, amely célja: tiltakozni a katalánsajtót ért elnyomás, illetve a központi államantidemokratikus, autonómia-ellenes tör-vénye ellen. 1914-ben a négy katalán pro-vincia spanyol parlamentbe delegált képvi-selõibõl létrehozták a Mancomunitatot, mely

Tanulmányok

KATALÓNIA MODERNIZÁCIÓJAÉltetõ Andrea

PhD, tudományos fõmunkatárs MTA Világgazdasági Kutató Intézet – [email protected]

Hercsuth Andreaközgazdász, közgazdász tanácsadó, Estudios Informes Navarra SL – [email protected]

1 Az 1869 és 1873 között megjelenõ Estat Catalá (Kata-lán Állam) címû folyóirat ezt a szellemiséget tükrözte.

Éltetõ Andrea - Hercsuth Andrea • Katalónia modernizációja

714


bizottmányból, közgyûlésbõl és állandó ta-nácsból állt, tevékenységi köre pedig kiter-jedt a közigazgatás, az oktatás és a köz-egészségügy egyes területeire. A Mancomu-nitatnak Primo de Rivera diktatúrája vetettvéget 1925-ben.

A katalán autonómiatörekvések 1931-ben, a második köztársaság idején kerültekismét napirendre. 1930. augusztus 17-én aköztársaságiak elfogadták a San Sebastian-iPaktumot. Ebben szerepelt, hogy Katalóniamajd saját statútumot hoz létre, ami kijelöli aközponti hatalom és az autonóm kormányközötti hatáskörmegosztást. Az 1931-es vá-lasztásokon Katalóniában gyõztes Köztársa-sági Baloldal a katalán köztársaságot az ibérnépek föderációjában képzelte el. Kidol-gozták az autonómia-statútumot, amelyetazonban a Cortes csak változtatásokkal foga-dott el. 1932-ben külön katalán választásokattartottak, és létrejött a Generalitat. 1934-benkikiáltották a katalán államot a Spanyol Fö-derális Köztársaságban, ezt azonban a had-sereg leverte.

Az 1936-ban kirobbantott polgárháborúhárom évvel késõbb Franco tábornok gyõ-zelmével zárult, és megkezdõdött a diktatúraidõszaka. Spanyolország történetét a diktá-tor haláláig az egységes spanyol nacionaliz-mus ideológiája és a nemzetiségek el nemismerése határozta meg. Franco mindenbenegységet hirdetett: nemzeti, vallási, társadal-mi és politikai egységet. Ennek ellenére azelnyomás tovább erõsítette a különbözõségérzését és a régiókon belüli szolidaritást.

Amire a század elején már volt példa,1971-ben is az ideológiai paletta különbözõpontjain elhelyezkedõk között összefogásjött létre Katalóniában: a Katalónia Gyûlése(Assemblea de Catalunya) szocialisták, kom-munisták és a katalán jobboldal támogatásá-val. Így a demokratizálódás, a szociális kér-dések – itt kiemelkedett a déli bevándorlókintegrációja –, és a katalán autonómia ügyeösszekapcsolódott. Négy fõ követelésük

volt: (1) általános amnesztia a politikai fog-lyoknak, (2) szólás-, sajtó-, gyülekezési,egyesülési szabadság, illetve sztrájkjog, (3)az 1932-es autonómia statútum által biztosí-tott intézmények helyreállítása és az önren-delkezés joga, (4) a félsziget minden népé-nek együttmûködése a demokrácia érdeké-ben. A Gyûlés fontos egyesítõ és mozgósítószerepet játszott az 1977. júniusában megtar-tott elsõ demokratikus spanyol választásokig.

1977. szeptemberében királyi rendelet-tel ideiglenesen visszaállították a korábbanszámûzetésbe kényszerült Generalitatot. Azautonómia-statútum 1979 végén lépett élet-be a katalán népszavazás, az országos Cortesjóváhagyása és a király ellenjegyzése után.

A spanyol alkotmány VIII. cím III. feje-zete (143-158. cikk) foglalkozik a régiók szint-jével. Meghatározza az autonómiajog érvé-nyesítésének két lehetséges módját (143.és 151. cikk), melyek közül Katalónia a„gyorsabb” és egyszerûsített lehetõséget vá-lasztotta. A 148. és a 149. cikk meghatározzaaz autonóm közösségek lehetséges jogkörét(melyek felvállalása az adott közösségtõlfügg, ha ez nem történik meg explicite, azállam fennhatósága az adott kérdésben fenn-marad), és az állam kizárólagos, elidegenít-hetetlen jogkörét. Az elõbbi csoportba tar-toznak azok, ahol a régió területi határainbelül maradva, országos érdeket nem érint-ve születnek döntések.2 Az állam kizárólagosjogkörébe tartoznak többek között az alkot-mányos jogok és kötelezettségek, állampol-gárság, idegenrendészet, nemzetközi kap-csolatok, honvédség, fegyveres erõk, igaz-ságszolgáltatás.

A katalán autonómia-statútum felépítésehasonlít a spanyol alkotmányéhoz. Mindenek

2 Többek közt ide tartozik: a helyi intézmények meg-szervezése, a területrendezés, lakásügy, közmunkák,területi vasút, mûút, nem kereskedelmi kikötõk, me-zõgazdaság, erdõgazdálkodás, környezetvédelem,kézmûipar, kultúra, idegenforgalom, sport, szociális el-látás, egészségügy és a közösség életének fejlesztése.

715


fölött álló alapértéknek tekinti a szabadságot,igazságosságot, egyenlõséget és a Kataló-niában élõk megfelelõ életminõségét.3 Akatalán szimbólumokat és a katalánok alap-vetõ jogait és kötelezettségeit összefoglalórész után a Generalitat hatáskörének4 fel-sorolása következik.

A hatáskörök négy nagy csoportba oszt-hatók aszerint, hogy az autonóm közösségiszerv illetékességének mi szab határt. Az elsõcsoport a kizárólagos jogok5 köre. A katalánstatútum szerint ezen tárgykörökben a Gene-ralitatot megilleti a törvényhozás, a szabá-lyozás, a végrehajtás és az ellenõrzés joga. Amásodik és harmadik csoportba tartoznak amegosztott kompetenciák. Ezek olyan téma-köröket ölelnek fel, amelyekbe mind a köz-ponti államnak, mind az autonóm közössé-geknek beleszólása van. A megosztott hatás-körökhöz hasonló módon illeti fennhatóság aGeneralitatot a gazdaság, a jog, az oktatás, atelekommunikáció és az egészségügy terén.A negyedik csoportot alkotják a végrehajtóijogkörök6 , ahol az állam törvénykezik, aGeneralitat pedig a végrehajtásért felelõs.7

Az 1978-as alkotmány tehát a szimmetriaelve8 alapján biztosította a széleskörû auto-nómia lehetõségét, mind a nemzetiségek-nek, mind a többi régiónak. Az azóta mûködõrendszer mindenképpen pozitívnak tekint-hetõ. Habár a kompetenciák valós köre, azautonómia határa a mai napig feszültségforrása a központi hatalom és a Generalitat

között, és a delegálás folyamatának nincsvége, ezen viták azonban mindvégig ademokrácia játékszabályait tiszteletben tart-va, az alkotmányosság keretén belül zajla-nak, ebben is különbözve a baszk példától.

Érdemes megvizsgálni, hogy ma hogyanhatározzák meg önmagukat a katalánok,hogyan kezelik a más spanyol régiókbólérkezett bevándorlók beilleszkedésénekkérdését, hogyan látják helyüket és szere-püket Spanyolországon belül.

Jordi Pujol,9 aki 1999 októberében márhatodszor nyert a katalán választásokon,10 ésígy 1980 óta megszakítás nélkül õ a Genera-litat elnöke, de aki az aktív politizálást ellen-zékiként már a diktatúra évei alatt elkezdte,a következõ meghatározást adja arra akérdésre, hogy ki a katalán: „Katalán mindenember, aki Katalóniában él és dolgozik, ésaki munkájával és erõfeszítésével hozzájárulKatalónia építéséhez. Katalán minden em-ber, aki Katalóniában él és dolgozik, és katalánakar lenni.”11 Ez a megfogalmazás nem hi-vatkozik sem vérségi kötelékre, sem az õsökdicsõségére, tehát alkalmas a nem katalán-nak születettek befogadására és integrálásá-ra. A katalán nacionalizmusnak két fõ áramlatakülönböztethetõ meg: az egyik, amelyikKatalóniát – saját identitása megõrzésével –Spanyolország részeként képzeli el, és amimindig a többségi, uralkodó vélemény volt.A másik, inkább marginális áramlat teljesfüggetlenséget akar. A katalán nacionalizmus

3 Sipos, 19934 Katalónia – hasonlóan a többi autonóm közösséghez– itt igyekezett a számára megszerezhetõ jogkörökmaximumát megjelölni.5 Kizárólagos jogok az alábbi témakörökre vonatkoz-nak: az autonómia intézményeinek megszervezése, akatalán polgári jog, adminisztratív normák, kultúra, tör-ténelmi, képzõmûvészeti értékek és mûemlékek,irattárak, könyvtárak, múzeumok és zenei konzerva-tóriumok, kutatás, helyi szabályozás, terület- és város-szervezés, erdõk és természetvédelmi területek, higié-nia, turizmus, kizárólag Katalóniát érintõ közmunkák, aKatalóniában lévõ úthálózat, szállítás, halászat, ipar,gyógyszerészeti rendelkezések, kereskedelmi, ipari

és hajózási kamarák, alapítványok és egyesületek,fiatalság, nõk helyzetének javítása, kiskorúak védelme,sport, reklám és elõadások, kaszinók, statisztikák.6 Ide tartoznak a büntetés-végrehajtás, a munkaügy,a szellemi és ipari tulajdon védelme, kereskedelmicsatornák kijelölése, súly- és egyéb mértékek, nem-zetközi vásárok, állami múzeumok, archívumok éskönyvtárak, kikötõk és repülõterek.7 Említést kell még tenni a közbiztonságot érintõ jog-körökrõl és az autonóm rendõrségrõl. Katalóniábanmár a XVIII. században létrejött a saját rendõrség (Mos-sos d’Esquadra). Az új demokratikus parlament 1983-ban elfogadta az autonóm rendõrség létrehozását.8 A központi kormány két metaforát használt ennek

716


igazi kérdése nem az, hogy mi Katalónia,hanem hogy mi Spanyolország. Pujol szerintKatalóniát három kötõdés: az európai, a spa-nyol, a mediterrán, és az integrálóképességhatározza meg. Az európai alkotóelemet aFrank Birodalomig vezeti vissza a „déli vé-dõbástya” szerepre utalva, és a félsziget töb-bi részétõl elvitatja ezt az õsi európai kötõ-dést. Fontossági sorrendben a mediterránelem következik az aragón birodalom alap-ján, majd az ibériai szál, megkésve és kisebbjelentõsséggel. Az átfedések a földrajzielhelyezkedéssel indokolhatóak, és ez amagyarázata az „olvasztótégely” szerepnek,hiszen ez a terület az évszázadok soránjelentõs migrációt viselt el és fogadott be.

Arra a kérdésre, hogy Katalónia mibenkülönbözik a félsziget többi részétõl, azt aválaszt kapjuk, hogy itt nagyobb hagyomá-nya van a civil társadalomnak, ami ezért erõ-sebb; jellemzõ a kezdeményezõkészség, agazdálkodó beállítottság; létezik társadalmi,gazdasági és kulturális kohézió; jelentõs anemzetközi nyitottság; és erõs a közösségiérzés. Spanyolországot mint többnemzeti-ségû államot ismerik el, amin belül Katalóniaönálló közösséget, nyelvet, kultúrát, törté-nelmet és élni akarást képvisel. Éppen ezértKatalónia szerepe Spanyolországon belülbizonyos értékek közvetítése, átadása: mintpéldául a civil társadalom szerepe, az auto-nómia eszménye, a gazdasági fejlõdés, a mo-dernizáció, a demokrácia, az európaiság és

az optimizmus.12 Pragmatizmusával a „DélHollandiája” szerepet próbálta és próbáljabetölteni.

II. A katalán gazdaság fejlõdése,modernizációja

Katalónia területe 31 895 km2, ami nagyság-rendileg Belgiuméhoz vagy Hollandiáhozhasonlítható. A katalán régió földrajzi elhe-lyezkedése miatt jelentõs tranzitszerepetjátszik Európa és a többi spanyol régió között.Gazdaságának teljesítménye kiemelkedõSpanyolország fejlõdésében. Katalónia azország bruttó nemzeti jövedelmének csak-nem 20 %-át, aktív népességének pedig 17%-át adja – miközben területe mindössze azország 6 %-a. Az export 27 %-a, az import 28%-a katalán. Az egy fõre jutó GDP a spanyolátlagot 23 %-kal haladja meg.13

Az uniós és a spanyol átlaghoz viszonyítvaKatalóniában a népsûrûség jóval nagyobb, afoglalkoztatás ágazatok szerinti megoszlá-sában az ipar részesedése jelentõsebb, amezõgazdaságé pedig jóval kisebb. A szol-gáltatószektor, elsõsorban a turizmushozkapcsolódva fontos szerepet tölt be a katalángazdaságban. Az évente Spanyolországbaérkezõ turisták mintegy 17 %-a fordul megKatalóniában.

A katalán iparosodás gerince a XIX. szá-zadban a textilipar volt. A diktatúra elsõ kétévtizedét országszerte a gazdasági autarkia,a befelé fordulás jellemezte. 1955 és 1995

a rendszernek a leírására. Az egyik a „café para todos”,azaz kávét mindenkinek, egy régi vicc alapján, aholöten öt különbözõ kávét kérnek (egyik cukorral,másik anélkül, a harmadik sok hideg tejjel, a negye-dik kevéssel, az ötödik meleg tejjel), a pincér pedigcsak úgy továbbítja a rendelést, hogy „öt kávé lesz”.A másik a „tabla de quesos”, azaz sajtostál-hasonlat.Ez arra utal, hogy a sajtok egymástól ugyan különböz-nek, de mindegyik sajt, tehát végül is ugyanaz. Azautonóm közösségek is különbözõek, de alapjábanegyformának tekinthetõek ezen koncepció szerint.Az autonómia megszerzésének két lehetséges módjá-val azonban sikerült elkerülni a lassító „konvoj-hatást”.9 Jordi Pujol i Soley 1930. június 9-én született Barce-

lonában. Az orvostudományi egyetemen doktorált,de hamar aktív politizálásba kezdett a demokrácia, akatalán nyelv és identitás védelmében, amiért 1960és 1962 között börtönben ült. 1974-ben alapítottaKatalónia Demokratikus Konvergenciája (Convergèn-cia Democràtica de Catalunya) nevû pártot, ami aKonvergencia és Unió (Convergència i Unió) jelen-leg is kormányon lévõ koalíció egyik alkotóeleme.10 A katalán választások évei rendre: 1980, 1984,1988, 1992, 1995, 1999.11 Idézet: Pujol, 1996, 56.12 „Kasztíliát a professzionális pesszimizmus, Katalóniáta polgári optimizmus uralja” Idézet: Pujol, 1996, 230.13 2000. évi adatok (Katalán Statisztikai Hivatal)

717


között a régiók termelési szerkezetébenjelentõs konvergencia ment végbe.

A spanyol autonóm közösségek a nyolc-vanas évek második felében gyorsan fejlõd-tek. A tizenhat legdinamikusabban fejlõdõuniós régió közül ekkor hat volt spanyol:Kanári-szigetek, Madrid, Baleár-szigetek,Aragónia, Katalónia és Extremadúra.

Spanyolország integrációs csatlakozásautáni tíz évben a GDP éves növekedése 3,17%, míg az uniós átlag 2,23 % volt. Az EU-csatlakozás után a termelés és a GDP növe-kedése Katalóniában felülmúlta mind a spa-nyol, mind az uniós átlagot.

A katalán növekedés egyik húzóereje azexport, a másik a belsõ kereslet dinamizmu-

sa. A többi spanyol tartománnyal szembenregisztrált kereskedelmi mérleg folyamatostöbbletet mutat. A külfölddel folytatott áru-csere ugyanakkor deficites, de a szolgáltatás-csere itt is többletet produkál. A katalán kivi-telben 70 százalékos az Unió részesedése, alegfõbb partner itt is Franciaország, Németor-szág és Olaszország (lásd 2. táblázat).

A katalán és a spanyol kivitel földrajziszerkezete hasonló: a német viszonylatszerepe kicsit nagyobb, a franciáé kicsitkisebb, mint az ország összkivitelében.Meglehetõsen magas a szomszédosPortugália részesedése is a katalán exportban,az importban magasabb, mint a spanyolrészesedés. A katalán importban egyébként

Katalónia Spanyolország Európai Unió

Népesség 1999 (millió ) 6,1 39,3 374,5

Népsûrûség (fõ/km) 192 78 116

Foglalkoztatás megoszlása (1998) %: Mezõgazdaság 3,5 8,0 4,8 Ipar és építõipar 38,3 30,4 29,5 Szolgáltatás 58,2 61,6 65,7

Egy fõre jutó GDP (1998) (1000 peseta)2584 (77,8 %) 2099 (63,2 %) 3321 (100 %)

és %-ban EU-15=100%

Egy fõre jutó GDP (1998) vásárlóerõ-97% 78% 100%

paritáson %-ban EU-15 = 100%

1. táblázat • Katalónia az Európai Unióban (forrás: Xifres de Catalunya, 1999)

Katalónia SpanyolországExport Import Export Import

EU 69,5 62,7 70,6 63,1Németország 13,8 18,0 12,3 14,8Franciaország 17,7 12,3 19,4 17,0Olaszország 10,1 11,4 8,7 8,7UK 6,6 1,5 8,3 7,0Portugália 8,5 5,8 9,3 2,7USA 4,0 3,9 4,8 5,2Japán 0,8 5,3 1,0 2,8

2. táblázat • A spanyol és a katalán külkereskedelem földrajzi szerkezete, 2000(százalékban) (Forrás: Katalán Statisztikai Hivatal14)

718


Németország és Japán súlya nagyobb, minta spanyol importban, ez valószínûleg a Kata-lóniában letelepedett német és japán cégektevékenységéhez köthetõ.

A katalán export termékszerkezetében2000-ben 52 %-ot tettnek ki az ún. „közbül-sõ” termékek. Ez kisebb az átlagos spanyolaránynál, ami 77 % volt. A fogyasztási javak34,6 %-ot, a beruházási javak pedig 13 %-ottettnek ki a régió kivitelében. Az importban59 % volt a közbülsõ javak aránya, ami jóvalmagasabb volt a nemzeti értéknél (35 %).15

Ágazati bontásban nézve a katalán ex-portban a legjelentõsebb a gépjármûipar ésa vegyipar teljesítménye, de a villamos be-rendezések, mechanikus gépgyártás, illetvea konfekcióipar kivitele is fontos. A spanyolösszkivitelben a jármûipar súlya még jelentõ-sebb, a vegyiparé ugyanakkor sokkal kisebb.A katalán vegyipar adja a spanyol vegyiparikivitel felét.

A katalán ipar szerkezetében is a két leg-fontosabb iparág a vegyipar és a jármûipar.Mindkettõ értékesítésének megoszlása elégerõsen eltér a katalán ipar – nagyjából ki-egyenlített – megoszlásától. A jármûipar igenexportintenzív, értékesítésének 57 százalé-ka külföldre megy. A vegyipar kivitele isjelentõs, de ott a legfontosabb az ország többirégiója felé történõ értékesítés. A termékektechnológia-intenzitása szerint a katalán ex-port struktúrája „modernebb”, vagyis a high-tech termékek súlya (12,4 %) nagyobb, minta spanyol kivitelben (8,1 %), és kisebb azalacsony technológiát igénylõ termékeké.

A katalán külkereskedelem fent leírt ala-kulásában fontos szerepet játszanak a külföl-di részesedésû cégek. Spanyolországban a60-as években kezdtek megélénkülni akülföldi tõkebefektetések, amelyek az EU-csatlakozás után megsokszorozódtak. A kül-földi mûködõtõke-beáramlás folyamatosanaz éves GDP 1-3 %-át és a bruttó állótõkefel-

halmozás 5-10 %-át teszi ki a 80-as évek kö-zepe óta. A külföldi mûködõtõke legfõbbformája felvásárlás, tõkeemelés vagy tulajdo-nosi hitel, elenyészõ része (kb. 4 %-a) zöld-mezõs. 1999 végén a külföldi mûködõtõkeállománya a GDP 23 %-át tette ki. Katalóniábairányul a Spanyolországba jövõ közvetlenkülföldi befektetés általában mintegy 25 %-a.

Az 1988 és 1997 közötti idõszakban akatalóniai közvetlen külföldi befektetések80,5 %-a az EU-ból származott. A legnagyobbbefektetõk Hollandia, Franciaország, Német-ország, Svájc, Nagy-Britannia és az USA.Hollandia szerepe kiemelkedõ, a 90-es évek-ben egyedül adta az összes befektetés közelegyharmadát. (Meg kell jegyezni, hogy Hol-landiának tranzit-szerepe is van, a Holland-Antillákon érvényes kedvezõ feltételek mi-att sok ország itt „folyatja át” befektetéseit.16 )Katalóniában a német és svájci eredetû be-fektetések sokkal nagyobb, az amerikaiakugyanakkor sokkal kisebb súlyt képviselnek,mint a többi régióban (3. táblázat). Az utóbbiévekben Japán is jelentõs befektetõ, 1998-ban a hatodik helyen állt. A jelenleg Kataló-niában tevékenykedõ 2300 külföldi tulaj-donú cégbõl 140 japán. A 2000. évben újabbfontos beruházásokat jelentett be a Densoés a Sony is.

A külföldi befektetõk motivációibanfontos szerepet játszanak a célrégió lokáció-specifikus elõnyei.17 Katalóniában az egyiklegfontosabb ilyen elõny a szorgalmas ésképzett munkaerõ. (Barcelona környékéna cégek könnyen találnak egyetemi végzett-ségû mérnököket, technikusokat.) Ezérttöbb külföldi cég a kutatás-fejlesztést, illetve

14 www.idescat.es15 www.idescat.es

16 Éltetõ, 199617 Ezekre példa a természetes és „teremtett” erõforrás-ellátottság, szállítási költségek, beruházásösztönzés,nyelvi, kulturális, intézményi környezet, helyi gazda-ságpolitika, stb. Dunning, 1993 keretrendszere sze-rint az adott vállalat külföldi befektetései háromféleelõny meglététõl függnek, ezek egyike a lokáció-specifikus elõnyök köre. A másik kettõ a tulajdonspe-cifikus, illetve internalizálási elõnyök csoportja.

719


üzleti központját is ide telepíti. A HewlettPackard például a nagyteljesítményû nyom-tatók gyártásának döntési központját helyez-te ide. A spanyol kutatás-fejlesztési mutatók-ban, illetve K+F politikában Katalónia ki-emelkedõ szerepet játszik. 1995-ben azország összes K+F ráfordításának 21 %-át ittrealizálták. Érdekesség, hogy míg az ország-ban a vállalatok részesedése a K+F kiadások-ban átlagosan mindössze 49,1 %, addig Kata-lóniában ez jóval magasabb, 64,3 %.18 Ez ismutatja, hogy a régióban a vállalati szektortõkeerõsebb, mint más területeken. Ezzelegyütt a régióban számos egyetem éskutatóhely is mûködik (Katalóniábanmagasabb a mérnöki és építészeti szakonvégzett egyetemisták aránya (24 %), mintSpanyolország egészében (22 %)). A katalánkormány négyéves K+F keretprogramokathozott létre, a legutóbbi 1997-2000 között30,6 milliárd pezetával gazdálkodhatott(Fonfría et al, 1998).

A katalán régió elõnye földrajzi fekvése,a francia határ közelsége is, ami fontos aspanyol és az európai piacra törekvõ külföldimultinacionálisok számára. További fontosvonzó tényezõ a fejlett infrastruktúra, ami aközlekedésre, a bankhálózatra, telekommu-nikációs lehetõségekre is vonatkozik. Az

infrastruktúra termelékenységet és gazda-sági növekedést serkentõ hatásait elõszörAschauer (1989) hangsúlyozta. Mindezek ahatások közvetett és közvetlen módon érvé-nyesülnek kedvezõ hazai makrogazdaságifeltételek mellett, s a közvetett hatások közéa külföldi tõkebefektetésekre gyakoroltpozitív hatás is beletartozik. Katalónia infra-strukturális szempontból az ország legfejlet-tebb régiója. Itt az ezer fõre jutó telefonvo-nalak száma 1998-ban 483 volt, Spanyolor-szágban 410. Katalóniában található a spa-nyolországi fizetõs autópályák 30 százaléka,az összes autópálya 13 százaléka.19

Nem elhanyagolható a katalán kormánykülföldi tõkével kapcsolatos pozitív hozzá-állása sem. (Erre példa, hogy mivel Spanyol-ország és Katalónia az autógyártás jelentõs„bázisa” a Generalitat létrehozott egy speciá-lis fék- és törés-tesztközpontot négyszáz hek-táros területen. Az építés 1990-ben kezdõ-dött, 1996-ig 120 új munkahelyet hozottlétre. Az infrastruktúrát a kormány biztosítja,a menedzsment pedig magánvállalatokkezében van. A kliensek mintegy fele kata-lóniai vállalat, kb. 15 százalék azonban kül-földi. A tesztpályákon kívül számos laborató-rium is mûködik itt. A beruházáshoz az EU aRegionális Alapból 43 millió ECU támogatástnyújtott, ami az összes költség felét jelentet-te.20) Mindez azért is fontos, mert a globalizá-ció és agglomeráció következtében a gazda-ságpolitika, illetve egyedi ösztönzõk szerepemegnõtt, az országok és régiók egymássalversenyeznek a külföldi tõkéért.

A befektetések megoszlását illetõenSpanyolországban a 80-as évek közepéig atöbbség, 70 % az iparban realizálódott, ké-sõbb azonban a szolgáltatási és pénzügyiszektor vette át a vezetõ szerepet. Viszony-lag új keletû jelenség, hogy az ipar ismét

1991-1997 Többi régió Katalónia

Hollandia 26,2 31,4Németország 7,7 17,3Franciaország 18,5 18,1Svájc 3,9 8,5UK 8,8 5,5USA 11,3 5,5Olaszország 5,9 3,5

3. táblázat • Fõ befektetõ országokKatalóniában és más régiókban (az összesbefektetés százalékában) (Forrás: Caixa

Catalunya, 2000b)

18 Ennél csak Baszkföldön magasabb ez az arány,78,6%.

19 Katalán Statisztikai Hivatal adatai20 „Competitiveness of the fast track” /www.inforegio.cec.eu.int/wbover/overstor/stories/E/AIDE/st83-EN.htm/

720


teret nyer. A feldolgozóiparon belül az élel-miszeripar, elektronika, autógyártás, vegyiparbizonyult a legvonzóbbnak. Katalóniában a90-es években a legtöbb külföldi tõke (azösszes 55 %-a) az iparba áramlott, a szolgál-tatási szektor 30 %-ot, a pénzügyi közvetítõiszektor 15,3 %-ot fogadott be.

Az iparon belül a feldolgozóipar volt alegnépszerûbb (az összes befektetés 49,8%-a, míg a többi régióban csak 37,3 %). Ezenbelül pedig a vegyipar, jármûipar, papír- ésnyomdaipar, élelmiszeripar vonzotta a leg-több külföldi tõkét. Általában véve elmond-ható, hogy a magasabb technikai színvonalat,nagyobb keresletet képviselõ iparágakbanagyobb mértékben áramlott a külföldi tõke,mint a többi régióban. Ezenkívül azok aziparágak, ahol nagyobb mértékben van jelena külföldi tõke, exportintenzívebbek, mint atöbbi iparág. Katalóniában is, csakúgy, mintaz ország egészében, az ipar mellett a szol-gáltatási-pénzügyi szektorba áramlott a leg-több külföldi tõke.

A tõkebeáramlás mellett az utóbbi idõ-ben nekilendültek a külföldre irányuló spa-nyol befektetések is, vagyis megnõtt az ilyentípusú tõkekiáramlás. Ez nagyrészt annakköszönhetõ, hogy a spanyol vállalati szférajelentõs változásokon ment keresztül a 90-es években. A hagyományosan befelé fordu-ló, általában kisméretû vállalatok számárasokat hangoztatott jelszó a 92-93-as recesszióután az „internacionalizáció” volt. A spanyolvállalatok elindultak a világ más részei felé.A legfõbb cél Latin-Amerika, ahova az összesspanyol befektetés több mint a fele irányul.Ennek köszönhetõen a latin-amerikai térség-ben Spanyolország vált a legnagyobb euró-pai befektetõvé. Népszerû befektetési célmég Marokkó, Portugália és Dél-Franciaor-szág is. A spanyol kisvállalatok nemzetközie-sedése fontos minõségi változást jelent agazdaságban, s váltást a vállalati stratégiák-ban. Ennek makroszinten is érvényesült ahatása, Spanyolország 1998-ban elõször net-

tó tõkebefogadó országból nettó tõkekivivõ-vé vált, és ebben a katalán cégek is résztvettek. A katalán tõkekivitel nagy részeegyébként nem Latin-Amerikába, hanemOECD-országokba irányul.

A katalán gazdaság fejlõdése alapot adotta munkahelyteremtésre is. Ez a kérdés Spa-nyolországban fontos, mert a magas munka-nélküliség a gazdaság krónikus problémájamaradt a csatlakozás után is. Ez a 80-as évekmásodik felében csökkent ugyan, de az1992-93-as recesszió után ismét magasra, 20% fölé szökött. 1997-tõl ugyanakkor erõsmunkahely-teremtési periódus indult meg.A legtöbb új foglalkoztatott a szolgáltató szek-torban, turista-ágazatokban állt munkába, deaz ipari foglalkoztatottság is bõvült. Továbbikedvezõ jelenség, hogy az új munkahelyekelsõsorban hosszútávú munkahelyek, akilencvenes évek reformjai nyomán ugyanisnagyon megugrott a határozott idõre kötöttszerzõdések száma. 1998-ban a spanyolmunkaszerzõdések 32,9 százaléka már hatá-rozott idõre köttetett, Katalóniában ez azarány 2001-ben 32,7 % volt (1987-ben mégcsak 16,8 %).21

A foglalkoztatás növekedése Katalóniá-ban felülmúlta a nemzeti és az uniós átlagot.2000-ben Katalóniában a munkanélküliségiráta 6,7 % volt, míg a spanyol adat 10,1 %. Amunkahelyteremtésbeli különbségeket anagyobb munkatermelékenység is magya-rázza. A munkanélküliségi ráta a nõk körébenspanyol viszonylatban meglehetõsen magas,Katalóniában azonban ez a ráta is kedvezõbb(lásd 1. grafikon). Országos szinten a 16-24év közöttiek körében is kétszer akkora amunkanélküliség, mint Katalóniában.

A spanyol gazdaságpolitika 1996–98-banteljes mértékben a Monetáris Unióra (EMU)való felkészülés jegyében alakult. A maast-richti kritériumok teljesítése 1996-ban mégkevéssé tûnt reálisnak, 1998-ban azonban

21 Alonso-Izquierdo, 1999, 97. és Caixa Catalunya adatok

721


Spanyolország már könnyebben került be azEMU-t megalakító országok csoportjába, mintaz EU-alapító tag Olaszország. Két év alattlátványos eredményeket sikerült elérni; aspanyol konvergencia egyik legnagyobb sike-re az infláció leszorítása volt. 1999-2001 közöttazonban ismét felfelé kúszott a fogyasztóiárindex, ami Katalóniában mindig magasabb,mint az országos szint (2000-ben 3,8 volt akatalán és 3,4 a spanyol inflációs ráta).

Spanyolország EMU-tagsága hatással vanKatalónia gazdaságára is. Növekszik averseny és a piaci átláthatóság is. Az esetlegesaszimmetrikus sokkok kezelésénél azonbanfontossá válnak a régióközi transzferek és amunkaerõ mobilitása. Az elõbbi elsõsorbannemzeti szinten valósul meg, utóbbi pedigezen a szinten sem. Esteban és Gual (1999)tanulmánya szerint a tõke szabad áramlásával,és a nemzetközi verseny növekedésével akatalán gazdaság sérülékenyebbé válik amég túlszabályozott spanyol munkaerõpiacirendszerben. A megoldás ezért a kutatás-fej-lesztésben, az emberi tõke és az infrastruk-túra-fejlesztésben lehet. Ezt kiegészíti a kol-lektív szerzõdések területi decentralizáció-jának szükségességével.

Mivel a katalán piac nyitottabb és integrál-tabb, korábban az árfolyammozgások isjobban érintették, mint általában a spanyolrégiókat. Az EMU jótékony hatása ezen atéren vitathatatlan. Ehhez hozzájárul mégegy pozitív elem: a katalán termelés szerke-

zetének diverzifikáltsága. Éppen ezért öko-nometriai modell alapján Sánchez, Robles ésCunado (1999) arra következtet, hogy Kata-lónia (Navarrával és Kantábriával együtt) al-kalmazkodna a leggyorsabban egy esetlegesaszimmetrikus sokkhoz, vagyis annak hatásaiezeket érintenék a legkevésbé.

Összességében a makrogazdasági stabi-litást és szabadpiaci hozzáférést biztosítóEMU kedvezõ a nagy külpiaci nyitottságú,erõs ipari és kereskedelmi tradícióval, diver-zifikált termelési szerkezettel rendelkezõKatalónia számára.

III. Regionális fejlõdés, támogatásokés nemzetközi kooperáció

Az integrációból a fejlesztési segélyeket te-kintve nem, de mind a kereskedelmi kapcso-latok, mind a külföldi beruházás terén a máramúgy is fejlett három régió, Katalónia, Mad-rid és Navarra profitált a leginkább. A GDP-növekedést, regionális fejlõdést tekintve két„húzó” régió alakult ki és erõsödött meg azeurópai integráció során: a mediterrán öv (szi-getek, Andalúzia, Valencia) és az Ebro völgyé-nek tengelye (Katalónia, Aragón, La Rioja, Na-varra). A területi különbségek csökkentéseés kiegyenlítése érdekében Spanyolországfelhasználja az uniós Strukturális Alapok támo-gatását, a nemzeti Régióközi KompenzációsAlap forrásait és saját regionális ösztönzõit.

Az EU-tagság egyik legfontosabb elõnyea spanyol régiók számára a közösségi pénz-alapokhoz való hozzájutás volt. 1994 és1999 között 31,6 milliárd ECU jutott az or-szágnak, ennek legnagyobb része (26,3 mil-liárd) az 1. Célkitûzés keretében. Az EU struk-turális alapjainak finanszírozásából ebben aperiódusban 22,7 % jutott Spanyolországnak.Mindezen felül 1993 és 1999 között 7949 mil-lió ECU-t kapott az ország a Kohéziós Alap-ból, amelybõl részesedése 25 %-ra tehetõ.

A legtöbb autonóm közösségben az egyfõre jutó GDP nem érte (éri) el a közösségiátlag 75 %-át, így az 1. Célkitûzés támogatá-

1. grafikon • Munkanélküliségi rátákalakulása, 2000

(Forrás: Katalán Statisztikai Hivatal)

722


sait veheti igénybe. Az északkeleti régiók –köztük Katalónia is – a 2. és az 5/b. Célkitûzéskategóriájába tartoznak (4. táblázat), tehátszerkezeti átalakulási gondokkal küzdõ ipariilletve vidéki NUTS 3-as régiók. Katalónia a2. Célkitûzés Spanyolországra esõ részének37 %-át kapta 1989 és 1993 között, és 24,45%-át 1994 és 1999 között. Az 5/b. Célkitûzéstilletõen – ugyanebben a sorrendben – azadatok 11,26 % és 18,93 %.22 Ezek a számokönmagukban jelentõseknek tûnnek, azon-ban finomul a kép, ha figyelembe vesszük,hogy Spanyolországban a 2. Célkitûzésbõleredõ támogatás csak 13 %, az 5/b.-bõl eredõpedig mindössze 2 % körüli az összes közös-ségi strukturális támogatásból.

1989 és 1993 között a Katalóniát érintõregionális politika elsõdleges célja a területikülönbségek csökkentése és az életszínvo-nal konvergenciája volt. Ennek érdekében a

versenyképesség növelésével igyekezteknövelni a régió vonzerejét a beruházásokszámára. Kyriacou és Roca i Sagalés (1998)számításai szerint24 a fent említett idõszakbantámogatásként megkapott (1993-as árakonszámított) 263 milliárd pezeta – közvetettés közvetlen módon – 52 ezer munkahelyteremtésében és 213 milliárd pezetánakmegfelelõ érték teremtésében (fõleg azinfrastruktúrában) játszott szerepet. A támo-gatások volumene a következõ idõszakbanjelentõsen megnövekedett (csak 1997-99-ben majdnem elérte a 1989-93-as szintet).García de la Cruz (1998) szerint 1997-99-ben (szintén közvetetten és közvetlenül) 64ezer új munkahely köszönhetõ Katalóniábana Strukturális Alapok által is támogatottprogramoknak. A 3. és 4. horizontális célkitû-zések az egész országra vonatkoztak. Elosz-

22 Hercsuth, 2000

2. Célkitûzés 1997-1999, milliárd ECU Összes költség EU-hozzájárulás

Foglalkoztatás, versenyképesség,2535,3 306,8

nemzetköziesedés elõsegítése

Környezetvédelem 162,4 81,2

Kutatás-fejlesztés 135,3 67,6

Gazdasági tevékenységgel kapcsolatos384,0 121,6

közlekedés fejlesztése

Helyi és városi fejlesztés 215,3 107,6

Technikai segítség 7,6 3,8

Összesen 3440,0 688,8

5b. Célkitûzés 1994-1999, milliárd ECU Összes költség EU-hozzájárulás

Alap-infrastruktúra 75,8 37,9

Diverzifikáció, promóció 129,7 41,6

Környezet és természeti kincsek védelme 80,9 38,0

Helyi lakókörülmények javítása 28,1 7,1

Emberi erõforrások 52,0 23,4

Összesen 366,7 148, 0

4. táblázat • EU támogatások Katalóniának (Forrás: EU Bizottság23)

23 www.inforegio.org23 Kyriacou – Roca i Sagalés, 1998

723


tásuk a központi kormány feladata volt. Aterületi projektekben a Generalitatnak is voltszerepe a kiválasztás és a koordinálás során.A közösségi regionális politika hatásait azon-ban nem szabad túlértékelni, hiszen az össze-gek csak igen kis részét adják a katalángazdaság összvolumenének.

A régiók pénzügyeit az 1980-as AutonómRégiók Finanszírozásáról szóló Törvényszabályozza. Az ebben szereplõ pénzügyi me-chanizmusokat három csoportba sorolhatjuk.

Az elsõ az autonóm, közösségek elsõd-leges vagy alapvetõ finanszírozási eszközei,azon szolgáltatások fedezésére, amelyeketmagukra vállaltak. A legfontosabb forrásokegyike az állami bevételekbõl való részese-dés és az átengedett adókból befolyó bevé-telek. (A regionális kormányok csak bizonyostevékenységek után, illetve területeken jo-gosultak adóbehajtásra, ilyen a szerencse-játék, vagyon adás-vételi, örökségi illetékek,stb.). A második csoportot a saját speciálisforrások jelentik, mint például az állami adók-ra kivetett pótdíjak, kölcsönök, szolgáltatá-sok díja, bírságok. A harmadik csoportba pe-dig a Területközi Kompenzációs Alap juttatá-sai tartoznak. 25

A területi egyenlõtlenségek korrigálásaérdekében a központi költségvetésen ke-resztül mûködik a Területközi Kompenzá-ciós Alap is, mely a lakosságszám, a terület-nagyság, a munkanélküliek aránya, a nép-sûrûség és a migráció eltérései alapján végziaz elosztást. A regionális kormányok a felada-tok bõvülésével egyidõben nem kaptak en-nek megfelelõ költségvetési önállóságot,hiszen a központi költségvetési forrásoknagy aránya (Baszkföld és Navarra kivételé-vel a bevételek háromnegyede) megma-radt. Ennek következtében jelentõsen meg-nõtt az autonóm közösségek költségveté-sének deficitje és adósságállománya. A ré-giók finanszírozási rendszerén mind az 1993-

as, mind az 1996-os választás módosított, kö-szönhetõen éppen a koalíciós kormánypárt-tá váló katalán nemzeti párt (Convergencia iUnió) lobbizásának. Az elsõ módosítás nyo-mán a régiók a náluk beszedett adók 15 %-átmár maguk adminisztrálhatták (azelõtt azadók teljes összegét a központnak kellettutalni, ami redisztribúciót hajtott végre), az1996 tavaszán született megállapodás pedigmár 30 %-ra emeli 1997. januártól ezt az arányt.A még meglevõ aránytalanságok mérséklé-se érdekében a nagyobb nettó befizetõ régi-ók – elsõsorban továbbra is Katalónia – to-vábbi pénzügyi reformokat szorgalmaznaka nagyobb autonómia érdekében.26

Mint láttuk, a spanyol tartományok közülKatalónia, Valencia és Murcia kiemelkedõenfejlett. E három tartomány a „MediterránÍvhez” (olasz, francia, spanyol mediterránpartvidék) tartozik. Az összterületük Spa-nyolország területének 13,18 %-a. Itt él azössznépesség 28 %-a, az ország GDP-jének32 %-át és a nemzeti export 42 %-át adja atérség. A kereskedelmi árucserében az Ebromenti tartományokkal (Navarra, La Rioja, Ara-gónia) és az Andalúziával való kapcsolatok alegjelentõsebbek. Katalónia részt vesz olyaneurópai regionális együttmûködésekben ismint a „négy motor” régió27 vagy a Langue-doc-Roussillon és Midi-Pyrénées-vel alkototteurorégió.

Nem véletlen, hogy a regionalizmust ésa régiók nemzetközi aktivitását vizsgáló ta-nulmányok Spanyolország esetében, szintekivétel nélkül, a katalán példát emelik ki. Ezugyanis az az autonóm tartomány, ahol leg-inkább és legintenzívebben a kültevékeny-ség bontakozik ki.

Katalóniának kettõs célja van a nemzet-közi kapcsolatok erõsítésével: egyrészt a

25 Rubio, 1997, 123.

26 Az eredményes reformkilátások egy idõre csök-kentek 2000. márciusában, amikor a Partido Popularabszolút többséget szerzett a Cortesben.27 Baden-Württenberg, Lombardia, Rhones-Alpes ré-giókkal együtt

724


nemzeti identitás védelme és a különbözõ-ség hangsúlyozása a többi spanyol régiótól;másrészt saját gazdasági érdekeinek elõ-mozdítása. Az elsõ célkitûzés megvalósításasorán mindig leszögezik a spanyol alkot-mány tiszteletben tartását, ugyanakkor sajátnemzetközi teret igyekeznek nyerni. A köz-ponti államot illetõen több kritika is elhangzika Generalitat részérõl: képtelen megvédenibizonyos autonóm érdekeket; a regionálisaszimmetria nem tükrözõdik az egységes,állami képviselet esetén; az állam állandóanellenszegül a régiók bármilyen nemzetköziszereplése esetén, és fékezni próbálja azautonómiák külsõ kezdeményezéseit. Amásodik célkitûzés esetében a nemzetközitevékenység szükségszerûség a nagy kül-gazdasági nyitottsággal rendelkezõ Kataló-nia számára.28 A kölcsönös függõség rend-szerében igen fontos a gazdaság modernizá-ciója és általa a nemzetközi versenyképességmegõrzése illetve javítása, aminek érdeké-ben intenzív nemzetközi promóciós tevé-kenységet folytatnak. Céljuk ezzel a katalángazdaság kompetitív elõnyeinek megismer-tetése: az ipari szerkezet rugalmassága, alkal-mazkodóképessége a változó piaci szükség-letekhez; a magántõke szerepe és súlya. Azeurópai uniós kapcsolatok ebben az esetbenis privilegizáltak. A „régiók Európája” gondo-latát éppen ezért ideális keretnek tekintik,ahol az állam nem kellõ hatékonyságát ellen-súlyozhatja nagyobb saját szerepvállalásuk.

Az európai integráció konszolidálta azautonóm tartományok külkapcsolatait, ésbebizonyosodott, hogy lehetséges ezen aterületen térnyerés, amíg az koherens azállami politikával. A jelenlegi helyzetben azállami és a regionális külpolitika nem ütközik,viszont nem is kooperatív, a kettõ egymássalpárhuzamosan bonyolódik. Európai szintena „régiók Európája” továbbra sem fenyegeti

az „államok Európáját”. A szubszidiaritás to-vábbra is csak az Unió és a tagállamok viszo-nyára elõírt irányelv. A régiók szerepéneknövekedése és a folyamatos változás azon-ban nem tagadható.

Zárszó

Cikkünkben igyekeztünk bemutatni milyentényezõk járultak hozzá, hogy Katalónia Spa-nyolország és Európa egyik legfejlettebb régi-ójává váljon. Az imponáló gazdasági fejlõdéstöbb tanulsággal is szolgálhat hazánk számára.

• A modernizáció egyik alapja az erõscivil társadalom és katalán polgári közép-osztály volt. A gazdálkodó szellem, a hagyo-mányok megtartása és az erõs közösségitudat a fejlõdés hajtóerejévé is vált.

• Figyelemreméltó, ahogyan Katalóniaa régebbi, textiliparon alapuló fejlõdésbõlegy olyan diverzifikált ipari szerkezetet tu-dott kialakítani, ami technológiailag fejlettgép- és vegyipari termékeken alapul. A helyimunkaerõ és infrastruktúra elõnyeit kihasz-nálva és felerõsítve Katalónia vonzó térséggévált a vállalatok számára.

• A fentiekben, vagyis a termelési és ke-reskedelmi szerkezet fejlõdésében szerepetjátszottak a külföldi befektetések. A külfölditõke modernizáló szerepének egyik példájaKatalónia. Tanulságos a katalán kormány po-zitív és befogadó hozzáállása, a helyi ösztön-zõk és lokáció-specifikus elõnyök szerepe.

• Katalónia nemcsak alapvetõen külgaz-daságilag nyitott régió, hanem külpolitikaikapcsolataiban is erõs és aktív. Bebizonyo-sodott, hogy ez a fajta aktivitás, lobbizás,külpiaci jelenlét közép- és hosszabb távonmeghozza gyümölcsét.

Kulcsszavak: gazdasági fejlõdés, moderni-záció, Katalónia, Spanyolország, naciona-lizmus, Európai Unió

28 A külgazdasági nyitottság mutatója (exp. + imp.)/GDP) 1980-ban 34,8 %, 1998-ban már 64,6 % volt.

725


IRODALOMAschauer, David Alan (1989): Is Public Expenditure

Productive? Journal of Monetary Economics. 23,2. 177-200.

Caixa Catalunya (2000a): Informe sobre la economíacatalana 2000 (www.caixcat.es)

Caixa Catalunya (2000b): Report monográfico: lainversión extranjera directa (IED) en Cataluna1988-1997. (www.caixcat.es)

Dunning, John H. (1993): Multinational Enterprisesand the Global Europe. Addison-Wesley, London

Éltetõ Andrea (1996): Spanyolország modernizációjaaz 1980-as és 1990-es években. Külgazdaság. 40.12. 47-66.

Esteban, Joan M. – Gual, Jordi (1999): Catalunya dinsl’euro. Antoni Bosch-Generalitat de Catalunya,Barcelona

Fonfría, Antonio – Heijs, J. – Jiménez, F. – Zofío, J. –Presmanes, B.(1998): La política científica y tecno-lógica en las regiones espanolas. UniversidadComplutense, Madrid

García de la Cruz, Francesc (1998): El programaoperatiu de Catalunya per a l’objectiu 2 FEDER-FSE 1997–1999 in: Nota d’Economia. 60, 43-52.

Guibernau, Montserrat (1999). Catalan Nationalismand Democratisationa Process in Spain in: Cordell,Karl (ed.) Ethnicity and Democratisation in theNew Europe. Routledge, London-New York

Hercsuth Andrea (2000): Katalónia – egy spanyolrégió Európában. Budapesti Közgazdaságtudo-mányi és Államigazgatási Egyetem NemzetköziKapcsolatok Tanszék, diplomadolgozat

Kyriacou, A. P. - Roca i Sagalés, Oriol (1998): Avaluacióex-post de l’objectiu 2 dels fons estructurals europeusa Catalunya (1989-93). in: Nota d’Economia. 60.

Martin, Carmela (2000): The Spanish Economy inthe New Europe. Macmillan Press-St. Martin’s Press,London

Pedrero Muñoz, A. (1993): Un Eje de ExpansiónEconómica: Cataluña-Mediterráneo in: García Del-gado, José Luis (szerk.): España, Economía, 6.kiadás, Espasa Calpe, Madrid, 989-1020.

Pujol, Jordi (1996): Cataluña España. in Ramón Pi(szerk.) Espasa Hoy. Madrid.

Pujol, Jordi (1998): La Regió, l’Estat i Europa - propostad’intervenció a la “Serie Europea” de la Confe-rencia Europea del consell Britanic.

Raymond, José L. – García-Greciano, Begoña (1996):Distribución regional de la renta y los mivimientosmigratorios. Papeles de Economía Española. 67,185-202.

Rubio, María Teresa (1997): Az Autonóm Közösségekadó és pénzrendszere Spanyolországban. Önkor-mányzatok és területfejlesztés. III: Magyar-spa-nyol szeminárium a területi egyenlõségekrõl. MTARegionális Kutatások Központja, Pécs. 122-130.

Sanchez-Robles, Blanca – Cuñado, Juncal (1999):Perturbaciónes asimétricas y Unión Monetaria Euro-pea: las regiones espanolas. Papeles de EconomíaEspanola. 80, 152-170.

Sipos Katalin (1993): A regionalizmus történeti ésjogi aspektusai (Spanyolország, Olaszország, Fran-ciaország). MTA Állam- és Jogtudományi IntézetKözlemények, N. 6., Budapest,

726


Bevezetés

„Többször fölmerül a kérdés: mi köze vanRöpke »harmadik út«-jának a magyar »harma-dikutasokhoz«, azaz Bibó Istvánhoz és a népiírókhoz. Ebbõl a tárgykörbõl talán több dok-tori értekezést is írhatnának a türelmes ésolvasni szeretõ kultúrtörténészek.” (Röpke,2000: 126) – írta nemrég egy magyar Röpke-válogatás szerkesztõje.1 E javaslaton felbáto-rodva az alábbiakban továbbgondolom Bibószocializmus- és kapitalizmusképérõl szólókorábbi megállapításaimat (Cserne, 2002).Pontosabban, azokra részben támaszkodva,azokkal párhuzamosan igyekszem bemutat-ni Wilhelm Röpke életmûvének néhány fõvonását, amelyek a Bibó gondolataival törté-nõ összevetés szempontjából fontosak le-hetnek. Elõtte azonban szükségesnek tartom,hogy a fent idézett kérdés, s így az összevetésjogosultsága mellett szóló érvekkel szolgáljak(1. pont), továbbá a két szerzõ életmûvénekmagyarországi ismertségében feltehetõenmeglévõ különbséget Röpke pályájának,hátterének és hatásának érzékeltetésével, ajelen írás szempontjából szükséges mérték-ben csökkentsem (2. pont). Ezután térek rá

Bibó és Röpke életmûvének összevetésére.Erre e tanulmányban a szocializmus és kapi-talizmus kérdésében megfogalmazott néze-teik kapcsán teszek kísérletet (3. pont). Végülamellett fogok érvelni, hogy a két szerzõkapcsolata bizonyos felszíni hasonlóságok ésközös források kimutathatóságán túl gondol-kodásuk néhány igen általános vonásánakegyezésében érhetõ tetten.2

1. Az apropó:filológiai és közvetett kapcsolatok

1.1. Bibó RöpkérõlMagam két olyan szövegrészletet ismerek,ahol Bibó Röpkére utalt. Az egyik az Ókécskeielõadás után elhangzó egyik kérdésre adottválasza. Ebben annyit mondott, hogy „Röpkebenne él egy kis, intim, meleg európai kör-nyezetben, egy kultúrvidékrõl származik, ésott talált otthonra. Õ a gépi civilizációnak atérfoglalását rémesnek látta. A gépi civilizá-ció annak az embernek a számára rémes, akimielõtt a gépi civilizációba bekerült volna,nem volt szabad. A leggépibb civilizáció a

HARMADIK UTAK*NÉHÁNY SZEMPONT

RÖPKE ÉS BIBÓ ÖSSZEVETÉSÉHEZCserne Péter

egyetemi tanársegéd, Pázmány Péter Katolikus EgyetemJog- és Államtudományi Kar, Jogbölcseleti Tanszék – [email protected]

* A tanulmány a Bibó István Szellemi Mûhelybentartott elõadásom bõvített változata.1 A kérdést J. Horváth egyébként már 1990-ben isfelvetette, s néhány szempontot adott a válaszhoz is.(J. Horváth, 1990: 13–14.)

2 Írásom elsõ változatának elkészülte után jutott elhozzám Lányi Kamilla (2002) és Kovács Gábor (2002)egy-egy gondolatébresztõ tanulmánya, melyek aharmadik út problémája kapcsán Bibó és Röpkenézeteivel is foglalkoznak. E két írás tanulságait csupánesetenként volt módom beépíteni a magaméba. Aharmadik út, a szociális piacgazdaság, a piaci szocia-lizmus különféle értelmezéseinek tömör bemutatásá-ra (sok szakirodalmi utalással) l: Lányi 1996; 2002: 3-6.

727

valóságos, szabad emberek számára a mun-kalehetõségek könnyebbülését jelenti, éssemmi mást.” (Bibó, 1999: 307.)

A másik említés helye az Összeesküvésés köztársasági évforduló címû tanulmányazon gondolatmenete, ahol Bibó arról írt,hogy a harmadik út helyessége azon múlik,„milyen alternatívákat állítunk fel elsõ ésmásodik útként”. (Bibó, 1986b: 453.) Röpkeitt – Bibó szerint helytelenül – olyan harmadikutat választott, mely „el akarna kanyarodni aszocializmus felé való fejlõdéstõl”. (uo. 454.)

Mindkét helyen szinte marginálisan, demindkétszer negatív értékeléssel esik tehátszó Röpkérõl, ráadásul az elsõ esetben kisséhomályosan. Az értékelések tartalmi megvi-tatására a 3. pontban térek vissza.

1.2. Röpke és MagyarországRöpke legismertebb s legtöbb nyelvre lefor-dított mûve, a Die Gesellschaftskrisis derGegenwart (Korunk társadalmi válsága, Röp-ke, 1942a). A könyvet már 1943 májusábana Magyar Szemlében ismertette LengyelGéza, majd az év õszén (s 1944 elején újra)mintegy kétharmad része fordításban is meg-jelent, Barankovics István elõszavával, A har-madik út címmel (Lengyel, 1943, vö. Lányi,1996: 11.). Ezt Bibó nyilvánvalóan ismerte.Magyarul egyébként már 1936-ban megje-lent Röpke egy Budapesten tartott közgaz-daságtani elõadásának szövege is, ezutánelõször 1990-ben fordították le egy, a kollek-tivizmus ellen írott pamfletjét, majd 1996-ban, s bõvített kiadásban 2000-ben adtak kiegy rövid válogatást írásaiból (Röpke, 1936,1990, 2000). A szocialista tábor országaiban(késõbb látjuk, miért) Röpke többnyire nem-kívánatos szerzõ volt3 , bár mûvei a hazai

könyvtárakban németül hozzáférhetõk vol-tak. 1989 után többször hivatkoztak rá mint aMagyarország számára példát jelentõ németszociális piacgazdaság egyik szellemi atyjára(Hieronymi, 1990; J. Horváth, 1990, 1991,1993, vö. még Lányi, 1996). UgyanakkorRöpke magyar vonatkozású utalásai a szoká-sosnál élénkebb érdeklõdésre vallanak.4

1.3. Közvetett kapcsolatokBibó és Röpke pályája, munkássága közösismerõseiken és közös forrásaikon keresztülis érintkezésbe került egymással. Bibó ugyan1934–35-ben tanult a genfi Institut Universi-taire de Hautes Etudes Internationales-on(mikor Röpke még Isztambulban dolgo-zott), s 1938 õszén, mikor Röpke már az In-tézetben tanított, ismét Genfben volt (a Nép-szövetség könyvtárában dolgozott ideigle-nes munkatársként; vö. Litván – S. Varga,1995: 103–116.), valószínûleg személyesennem ismerték egymást. Azonban Röpkénekjó barátai voltak Bibó egykori professzoraiközött. S ami ennél fontosabb, mindkettõ-jükre jelentõs hatást gyakoroltak Ferreronézetei.

Bibó esetében Ferrero hatása közismert(vö. Ferenczi 1993; Kovács 2001), ám a fran-cia forradalom kettõs arculatának, illetve alegitimitás „láthatatlan szellemeinek” ferreróikoncepciója Röpkét is befolyásolta. 1942augusztusában Guglielmo Ferrero és a legi-tim uralom problémája címmel írt nekro-lógot a történészrõl (Röpke, 1942b). „HogyGuglielmo Ferrero történészként és törté-netszociológusként néhány hónappal halálaelõtt még a legmelegebb szavakkal tudattavelem fenntartás nélküli egyetértését, rend-

3 Különösen az NDK és a Szovjetunió lexikonjai, dea hazai Akadémiai Kislexikon (1968) is errõl tanús-kodnak. Vö. Röpke, 1959: 312, J. Horváth, 1990: 11.Mátyás Antal elmélettörténeti áttekintése is erõsennegatív, torzító értékeléssel emlékezett meg róla(Mátyás, 1963: 613–615).

4 Szent István Intelmeinek híres mondatát „unius lin-guae uniusque moris regnum fragile et imbecille est”(Röpke, 1958: 330) idézi, Madáchra hivatkozik (1946:137), az 1956-os forradalom leverésérõl, Nagy Imréékkivégzésérõl a szokásosnál is nagyobb pátosszal ír(„Magyarország morális vereséget mért a Szovjetunió-ra.” 1957: 15, 1959: 317).

Cserne Péter • Harmadik utak…

728


kívül boldoggá tett” – írta Röpke a CivitasHumana elõszavában a Gesellschaftskrisisder Gegenwart értékelésével kapcsolatban(Röpke, 1946: 15.). Ugyanitt részletesen ésegyetértõleg idézte Ferrero Hatalom címûmunkáját (Ferrero, 1942), amelybõl a legiti-mitás magyarázatát, a forradalmak illegitimi-tását, illetve a szocializmust mint a franciaforradalomnál is veszélyesebb második kí-sérletet értelmezõ elképzelését kölcsönözte(1946: 172–177.). Ferreróra hivatkozva ne-vezte Röpke a modern tömegtársadalmakata „kvantitatív civilizáció” megtestesítõinek(1958: 80.). Ugyancsak Ferrero nyomán szólta kereszténység döntõ szerepérõl az ókorifáraói szellem (esprit pharaonique, vagyisaz uralkodók isteni jellegének) megszünte-tésében (vö. Ferrero, 1931: 255-6.).5

Bibó és Röpke munkásságát bizonyosértelemben összekapcsolja Mannheim Ká-roly neve is (vö. Lányi 2002: 5-7.). Sok he-lyen támaszkodott Röpke Ortega munkáirais, amelyek hatása, részben Németh Lászlóközvetítésével, Bibónál is kimutatható(Csejtei, 2001).6

2. Röpke élete,munkássága, visszhangja

Wilhelm Theodor Röpke 1899. október 10-én született Alsó-Szászországban, a Hanno-ver melletti Schwarmstedtben.7 Apai ágon

több nemzedéken keresztül falusi orvosoktólszármazott, de voltak õsei közt evangélikuslelkészek, s Nancyból menekült hugenottákis. Anyai ágon Hanza-kereskedõk és brémaiparasztok voltak az õsei. Iskoláit szülõfalu-jában kezdte, majd Stade városában végeztea gimnáziumot. 1917-ben érettségizett,majd egy éves nyugat-franciaországi katonaiszolgálat után a göttingeni, a tübingeni és amarburgi egyetemen tanult jog- és államtu-dományt. 1921-ben Marburgban doktoráltpolitikatudományból, majd 1922-ben habi-litált ugyanott politikai gazdaságtan tárgy-körben. 1924-ben a német nyelvterületenlegfiatalabbként egyetemi magántanárrá ne-vezték ki Jénába. Az 1926–27-es tanévbenvisiting professor-ként agrárkérdésekettanulmányozott az Egyesült Államokban.1928-ban rendes tanári kinevezést kapottGrazba, a következõ évben pedig a marbur-gi egyetem „ordinárius”-ává (nyilvánosrendes tanárává) választották. 1930–1931-ben, a gazdasági világválság idején részt vetta Brüning-kormány által létrehozott szakértõibizottság munkájában, mely a munkanél-küliség problémáját vizsgálta. Ekkor, Keynestmegelõzve, keresletélénkítõ beavatkozást(Initialzündung) javasolt.

A nemzetiszocialista hatalomátvétel utánnáciellenes megnyilvánulásai miatt az elsõkközt távolították el az egyetemrõl. Ekkor

5 Ferrero a könyv „Kereszténység és pogányság”fejezetében a következõ történettel vezette be ezt akülönös (és egy másik helyen is idézett – Röpke,2000: 133. – J. Horváth által némileg félreértve „des-pota”-ként magyarázott) fogalmat: „Történelem vagylegenda, Napóleon, mikor még csupán Bonapartetábornok volt, az egyiptomi hadjárat idején egy nap,mikor meglátogatta a fáraók egyik templománakromjait, állítólag ezt mondta: »Ha az az ötletem támad-na, hogy Isten fiának nyilvánítsam magam, mint NagySándor vagy e fáraók valamelyike, mekkora nevetéstörne ki szerte a világon! Nincs mit tenni, a mi idõnk-ben már túlságosan értelmesek az emberek. «Szelle-mes mondás ez, semmi több vagy más, ha elhang-zottak ezek a mondatok. Ez a tréfa azonban mélyebbértelmet hordoz, mint kitalálója gondolta, hiszen

képszerûen bemutatja a történelem legnagyobbforradalmát, a keresztény forradalmat, mely Nyuga-ton mindörökre megszüntette a fáraói szellemet.”6 Érdekes párhuzam, hogy a két szerzõ sokbanhasonló s mindkét esetben saját értékvilágukattükrözõ értékelést ad Gide két útibeszámolójáról:Röpke 1937-ben írott recenziójában a Retour del’URSS-rõl (Visszatérés a Szovjetunióból; 1959: 109–114.), s Bibó 1966-os lektori jelentésében a Voyageau Congo-ról (Kongói utazás; 1987: 359–361.). Azt,hogy ezen értékvilág mibõl táplálkozott, Bibóesetében ismertnek feltételezzük (vö. Dénes 1993a,1999, 2001.), Röpke esetében pedig a következõpontban tekintjük át.7 Az életrajzra lásd Röpke, 1958: 13–24.; 1959: 41–42.; 397.; 1964.; 2000: 11–13.

729

családjával (három gyermeke volt) Hollan-diába, majd Törökországba menekült. Azisztambuli egyetemen tanított 1937-ig, ami-kor William Rappard meghívására Genfbeköltözött. Az Institut Universitaire de HautesEtudes Internationales professzora lett, s atanítás mellett, haláláig, nemzetközi gazda-sági kérdések kutatásával foglalkozott. Bár1940-tõl többször is hívták az Egyesült Álla-mokba, Röpke Európában maradt, hogygondolataival közelebbrõl hathasson aháború után újjászervezõdõ Európa életétmeghatározó döntésekre (vö. Röpke, 1976:43-46.). A negyvenes évek végén kezdõdõ„német gazdasági csoda” elméleti megala-pozásában döntõ része volt. Az ötvenes-hatvanas években Európa- és Amerika-szerte elõadásokat tartott, és kitüntetések-ben, elismerésekben részesült. 1966. február10-én halt meg szívrohamban a Genf mellettiCologny-ban.

Munkássága szerteágazó és nagy terje-delmû.8 Szorosan vett közgazdasági írásaimellett jelen tanulmány szempontjából leg-fontosabbak a több nyelvre is lefordított éssok kiadást megért társadalompolitikai és-filozófiai könyvei: Die Gesellschaftskrisis derGegenwart (1942), Civitas Humana.Grundfragen der Gesellschafts- und Wirt-schaftsreform (A társadalmi és gazdaságireform alapkérdései, 1944), InternationaleOrdnung (A nemzetközi rend, 1945), Diedeutsche Frage (A német kérdés, 1945), Jen-seits von Angebot und Nachfrage (A keres-let-kínálaton túl, 1958), valamint tanulmány-gyûjteményei: Mass und Mitte (Mérték ésközép, 1950), Gegen die Brandung. Zeug-nisse eines Gelehrtenlebens unserer Zeit(Az ár ellen. Egy mai tudós pályájának tanú-ságtétele, 1959), Wirrnis und Wahrheit(Zûrzavar és igazság, 1962), Wort und Wir-

kung (Szó és hatás, 1964). Írásainak jelentõsrészét teszik ki a napilapokban világszertemegjelent aktuális problémákra reflektálóvitacikkek. Röpke széleskörû olvasottságaés mûveltsége lehetõvé tette, hogy a köz-gazdasági irodalom naprakész ismerete mel-lett írásaiban jelentõs történelmi, filozófiai,pszichológiai s szépirodalmi anyagot isfelvonultasson – latin, angol, francia és olasznyelven.

Röpke magát elsõsorban közgazdásznaktartotta, aki amatõr szociológusként és fele-lõs gondolkodóként a társadalmi problémákösszessége iránt érdeklõdött. Közgazdaságinézetei alapján az ún. neoliberális vagy ordo-liberális iskolához szokás sorolni.9 Gazdaság-politikai elképzelései az Ordnungspolitik, adecentralizáció, a dekoncentráció, a piackon-form beavatkozás és a környezetvédelemfogalmai köré épülnek. A „harmadik utat” aparancs- vagy tervgazdaságként értelmezettszocializmus s a korlátozatlan, ún. manches-teri liberalizmus „veszélyes eszméivel” szem-ben védelmezte. 1947-ben egyik alapítójavolt a Mont Pèlerin Society-nek.

Röpke gondolatai az európai keresztény-demokraták s az amerikai újkonzervatívokkörében egyaránt visszhangra találtak.Európában elsõsorban a német gazdaságiújjáépítés teoretikusaként, Amerikában pe-dig olyan szerzõként értékelik, aki a de-centralizált kormányzat, a széles tulajdonosikör, a közvetítõ intézmények, a polgári eré-nyek, a vallási tolerancia és az alkotmányosdemokrácia svájci hagyományai által inspi-rálva, a kapitalizmus szocialista és tradicio-nalista bírálataival egyidejûleg számot vetve,olyan szabadpiaci gazdasági rendszer mellett

8 Bibliográfiája mintegy nyolcszáz tételre rúg. LásdRöpke, 1959: 398-417. (1959-ig), 1964: 360-365.(1959-1964), Hoppmann, 1968 (1920-1968), Schnack,1977 (1967-1976).

9 A neo- elõtag itt a XIX. századitól megkülönböztetettliberalizmusra (s nem az 1970-es évektõl kibontako-zóra), az ordo- pedig az 1948-ban indult Ordo. Jahr-buch für die Ordnung von Wirtschaft und Gesellschaftfolyóiratra utal, melyet a német szociális piacgazdaságteoretikusai szerkesztettek (többek közt WalterEucken, Franz Böhm, Alfred Müller-Armack.) A kétliberalizmus-fogalomra vö. Boelcke, 1980.


730


állt ki, amely élesen megkülönbözteti a le-gitim és illegitim kormányzati beavatkozást;briliáns és komplex gondolkodó, aki a klasszi-kus hagyomány szerinti kozmopolita liberá-lis, szilárdan hitt a szabad gazdaságban, azerõs pénzben, a helyi jogokban és a régi pol-gári erényekben (Ebeling, 1999; Zmirak,2000).

3. Kapitalizmus, szocializmus: két utópia?

Bibó és Röpke munkásságában könnyû te-matikus egybeeséseket találni: a francia forra-dalom, a kereszténység és a liberalizmustörténelmi szerepe, a német történelem for-dulópontjai, a nemzetközi rend problémáimindkettõjüket foglalkoztatták. A témákbõségébõl jelen keretek közt csupán a szer-zõk szocializmussal, kapitalizmussal és ezek-hez kapcsolódóan a modernitáskritikávalösszefüggõ nézeteinek párhuzamba állításá-ra vállalkozhatom.

3.1. Röpke és a szabad piacA Jenseits von Angebot und Nachfrage angolkiadásának (A Humane Economy: The So-cial Framework of the Free Market, 1960:4.) elõszavában Röpke megfogalmazza,hogy könyvét, amely egyszerre a piacgazda-ság védelme a kollektivizmussal és totali-tarizmussal szemben, s a piac erkölcsi, politi-kai keretének és feltételeinek hangsúlyo-zása, milyen reakciókkal fogadták.10 A kol-lektivista-centralista eszmék hívei en blocelvetették. Az „ökonomisták, racionalisták,

utilitaristák” csak a kereslet-kínálat mechaniz-musáról írottakat fogadták el. A moralistákés romantikusok, akik csak a kereslet-kíná-laton túlit értékelték a könyvben, azzal vádol-ták, hogy õ is keményvonalas közgazdászlett: a közgazdaságtan megrontotta tiszta lel-két. Végül voltak olyanok is, akik egészébenkedvezõen ítélték meg.

Úgy vélem, a fentiekbõl kiindulva Röpkeéletmûvének értékelésekor a következõ kér-dés vetõdik fel: hogyan lehetséges egy nemkollektivista és nem reakciós konzervatívkapitalizmuskritika, vagy másként fogalmaz-va, egy érték-elkötelezett és piacpárti nemracionalista liberalizmus. Ez a két felfogás oly-kor csak egyazon dolog kétféle megfogalma-zásának látszik, máskor nagyobb a távolság.Az egyes mûvek hangsúlyai eltérõek mégazonos korszakban is. Így az elõbbi (konzer-vatív) hangsúly olvasható ki már-már remény-telen pesszimizmussal ötvözõdve a beszédescímû posztumusz Torheiten der Zeit. Stellung-nahmen der Gegenwart (A kor balgaságai.Jelenkori állásfoglalások, 1966) soraiból, s azutóbbi piacelvû felfogás a Die Lehre von derWirtschaft (Közgazdaságtan, 1968) posztu-musz 11. kiadásából.

A Torheiten der Zeit-ben (1966: 22-64.)Röpke sorra vette, s keserû hangon elutasí-totta az akkori gazdasági, társadalmi, szellemiélet számos jelenségét. A gazdasági növeke-dés és a termelékenység kultuszát, a bulvár-sajtót, a diszkréció, a tapintat és a magán-szféra hiányát; a táj, a természet és a környe-

10 Hogy Röpke harmadik útja mit jelent, részben attólfügg, hogyan értelmezi az elsõ s a második utat.Lányi Kamilla szerint (2002: 13. 12. lj.) „Röpkénél avégletes racionalizmussal beoltott liberalizmus állszemben a (kommunizmust és szocializmust is fel-ölelõ) kollektivizmussal”, s Röpke e két rossz lehetõ-ség között keres harmadik utat. Ugyanakkor a racio-nalizmus, szcientizmus, társadalmi mérnökösködésRöpke szemében (aki mellesleg e gondolatkörbesorolja Mannheimet is, Röpke, 1942a: 250., 276.)legalább ennyire a kollektivizmus eszmei hátteréülis szolgál. A kapitalizmussal szemben elsõsorban amonopolizációs tendenciák, a minimális szociális biz-

tonság hiánya s önnön társadalmi, szellemi alapjainakrombolása miatt foglalt állást. Ugyanakkor (mint egyBenedetto Croce-nak recenziójáért írt köszönõlevél-ben kifejti, Röpke, 1976: 68-69.) az általa támogatottpiacgazdaság nem öncél, csupán egy (Croce-évalközös) „magasabb cél” eszköze, ugyanakkor olyangazdasági berendezkedés, mely a munkamegosztás-ra épülõ társadalomban szükségszerûen hozzátartozika liberális társadalmi és állami struktúrához. Bibó némi-leg másképp fogalmaz: mint majd látni fogjuk, igentmond a demokráciára és a liberális jogállamra, sõt aszabad vállalkozás elvére is, de szerinte ez nem szük-ségszerûen jár együtt a kapitalizmus elfogadásával.

731

zet lerombolását a technizálás és anyagihaladás jegyében; a pesszimizmust, a relati-vizmust, a jakobinus jellegû abszolút demo-kráciát, a morális normák korlátai nélkülértelmetlenné, sõt perverzzé váló szabadsá-got; az oktatás doktriner egalitarizmusát,amely nem veszi tudomásul, hogy a tehet-ség ritka, és öngyilkos módon túlhajtja a de-mokratikus doktrínát, a képzés egyoldalúsá-gát, specializáltságát; a végsõ meggyõzõdé-seket, parancsokat és hittartalmakat mintelõítéleteket s tabukat a „miért ne?” jelsza-vával szétzúzó felfogást, a Bergson-féle nyi-tott társadalmat (vö. Bergson, 2002; Popper2001: 446.), azt, hogy a reakciót nagyobbveszélynek tekintsék, mint a forradalmat, shogy a múlt javait egy olyan növekedés fûtõ-kazánjában tüzeljék el, mely ráadásul inflációtokoz. Úgy látta, hogy a numinózus szférá-jának szisztematikus lerombolása után ma-radt ûrt az ember lelkében, aki továbbra ishomo religiosus, egyfajta hamis humaniz-mus, az ember önistenítése: hominizmustölti ki (1966: 109-110.).

A közgazdasági tankönyvben ellenbenazt mondta, hogy míg a klasszikus közgazda-ságtan világnézeti, a modern (azaz a neo-klasszikus) instrumentális jellegû: nem vezetvulgár-liberalizmushoz, hanem a gazdaság-politika nélkülözhetetlen eszköze (1968:39.). Az üzleti elv csak a célnak megfelelõeszköz kiválasztásáról szól, tetszõlegescélokhoz rendelhetõ hozzá. Jótékonyságiszervezetek is pénzszerzéshez folyamod-nak mûködésük érdekében (uo. 61.). „Gaz-dasági rendszerünket a legtöbb ember való-színûleg azért érti félre, mert bizonyos jelen-ségeket, melyektõl idegenkedik, a »kapitaliz-mus« káros vagy értelmetlen kinövéseinektart, holott valójában vagy olyan jelenségek-rõl van szó, melyek mögött egy minden gaz-dasági rendszerben betöltendõ hasznosfunkció rejlik, vagy olyanról, mely mindengazdasági rendszerben többé vagy kevésbéelkerülhetetlen.” (uo. 303.) Költség, ár, ren-

tabilitás, kamat, földjáradék nem a kapitaliz-mus ördögi találmányai, hanem egy rendkí-vül kifinomult és szellemes mechanizmuselemei, s olyan feladatot töltenek be, amely-lyel mindenféle gazdasági rendszernekszembe kell néznie. Azok között is, akikmegértették a piacgazdasági rendszer szabá-lyozási mechanizmusát, vannak olyanok,akiknek különös nehézséget okoz elfogadni,hogy a termelést a rentabilitás elve irányítja.Ezen elv mögött ugyanis pénzéhséget, a kö-zösség kárára az egyéni hasznok keresését,vagyis valami erkölcsileg alacsonyabb rendûtlátnak. Valójában azonban a dolog bonyolul-tabb. Ugyan az emberek manapság ugyan-úgy, mint mindig, kívánságaik legmagasabbfokú kielégítésére törekszenek, e kívánsá-gok azonban minden korban, s ma is nagyoneltérõek (uo. 304-305.). Ez a gazdasági rend-szer a teljesítményelv uralma által a fogyasztóuralmát valósítja meg (uo. 307.). Röpke hoz-zátette, hogy a kapitalizmus kifejezést cél-szerû elkerülni, mert a marxizmus révén lét-rejött osztályharcos és gyûlöletteli jelentésétmáig nem vesztette el, ezért tudományosalkalmazhatósága igencsak kétes. Gazdaságirendszerünk alapjában véve versenyrend-szerként mûködik, s így is kell megõrizni –mondta (uo. 337.).

A kollektivista alternatíva legalább ötszempontból marad alul a végsõ soron a fo-gyasztói döntések által irányított versenygaz-dasággal szemben (uo. 308–309.):„1. nem képes a gazdasági rend és bõségproblémáját kielégítõen megoldani,2. ellentmondásba kerül elemi jogi és szabad-ságeszméinkkel,3. ahelyett, hogy megoldaná a monopólium-problémát, kikerülhetetlen és mindent átfogóállami szupermonopóliumot vezet be, melyminden magánmonopóliumnál rosszabb,4. összeegyeztethetetlen a nemzetközi kö-zösség követelményeivel,5. elkerülhetetlenül permanens inflációhozvezet.”


732


A kommunista gazdaság természetesennem megvalósíthatatlan, de megvalósításatragédiát jelent. Ha a gazdasági rendszerekeredményességét azon mérjük, hogy az em-bereket és jólétüket mennyire szolgálja, alul-marad; ha azonban azt nézzük, hogy meny-nyire képes koncentrálni a gazdasági erõ-feszítéseket a politika szolgálatában, a mér-leg a javára billen (uo. 318.).

Röpke – s ez talán magyarázat a fentikettõsségre – négy problémát tartott szük-ségesnek elkülöníteni, amellyel a nyugativilág gazdasági és társadalmi rendjének re-formja során szembe kell nézni. Szerinte mind-egyik kérdésre külön-külön kell választ adni.

1. A rend kérdése. Ha az önellátó paraszt-gazdaságok rendszerének lehetõségétõleltekintünk, a gazdaság mûködéséhez szük-séges rendezõ és ösztönzõ erõ csak kétfélelehet: szabadság vagy parancs. Kizárólagpiac- és parancsgazdaság közül választha-tunk. Ezt az alternatívátlan dichotómiárólszóló tételt Röpke többször és több oldalróligyekezett alátámasztani. Mivel e tételekarakteresen ellentétes Bibó álláspontjával,kissé hosszabban idézek az érvelésbõl:

„Nincs mód kitérni valamilyen harmadikirányba, szövetkezetek, szakszervezetek,sokféle néven ismert olyan képzõdményekfelé, mint a Tennessee Valley Authority vagykorporativizmus, hivatásrendi gazdaság, de-centralizmus vagy bármi néven nevezendõ»pótszocializmus« felé.”

A piacgazdaság és a parancs-, illetve terv-gazdaság mellett nincs harmadik lehetõség:a piaci szocializmus nem lehetséges (Röpke,1946: 90.; 1968: 331.). A szövetkezetek apiacgazdaság fontos és pártolandó intézmé-nyei, de teljesen illuzórikus egy új gazdaságirendszer elemeiként elképzelni õket (1946:90-91.). Hasonlóképp vélekedett Röpke amunkavállalói részvétel (Mitbestimmung)kérdésében, amelyet egyébként Németor-szágban 1950-ben intézményesítettek(1958: 354-355.):

„Egyrészt teljes rokonszenvet és támo-gatást érdemel a munkások és alkalmazottakkívánsága, hogy közremûködõként biza-lommal legyenek irántuk, és hogy a beava-tottakhoz tartozzanak, akiknek ezzel együtta felelõsség megfelelõ részét is viselniük kell,ahogy az üzemi önkénnyel szembeni véde-lem iránti követelésük is, s végül az a kíván-ságuk, hogy a bérpolitikai érdekütközéseksorán közremûködõként messzemenõenazonosulhassanak az üzemmel. Másrésztazonban mereven el kell utasítani azt atörekvést, hogy a dolog természete általmegkövetelt alárendeltséget a vállalat sikereszempontjából lényeges döntéseknél fel-számolják, s hogy olyanokat engedjenekosztozni a felelõsségben, akiket sem az eh-hez szükséges szakismeret, iskolázottság éstehetség, sem a megfelelõ kockázat átválla-lása nem legitimál. Annál inkább jogosanszegülünk szembe ezzel a törekvéssel, minélinkább a szakszervezeti hatalom üzemveze-tésre való puszta kiterjesztése rejlik mögötte,s legfõképpen akkor, ha innen indulna kiazon gazdasági berendezkedés, a piacgaz-daság felszámolása, mely a piacot határozzameg olyan tényezõként, melynek parancsaia vállalatvezetés döntéseit helyes iránybaigyekeznek terelni.”

Mivel azonban a nyugati ember szabad-ságigénye és a nemzetközi közösség nemfér össze a paranccsal mint ösztönzõ és irá-nyítórendszerrel, egyedül a piacgazdaságmarad a rendkérdés válaszaként. Ez egyúttalszabad árképzést, versenyt, a veszteség koc-kázatát és a nyereség esélyét, felelõsségvál-lalást, szabad kezdeményezést és magán-tulajdont jelent (1968: 331-332.). Azonbannem jelent visszatérést a kapitalizmus tör-ténelmileg ismert útjára. A gazdaságpolitiká-nak új irányt kell követnie, mely három fon-tos elembõl áll: 1) a piac szilárd kereteketigényel, az államra ezért jelentõs feladatokhárulnak: egészséges pénzrendszer és okoshitelpolitika, 2) jól átgondolt jogrendszer,

733

mely kizárja a piaci szabadsággal való vissza-élést, 3) a piacgazdaság számos tökéletlen-ségének mérséklését szolgáló intézkedések.

2. A szociális kérdés. Mivel a rend kérdéseés a piac válasza csak a termelés mennyisé-gérõl szól, külön kell vizsgálni a szociális(elosztási) kérdést. Ez a piacgazdasági mûkö-dés eredményezte elosztás bizonyos kor-rekcióját, a biztonság garantálását és a gyen-gék védelmét jelenti.

3. A hatalom elosztásának politikai kér-dése is elkülönül a gazdasági rend kérdésétõl,bár a piacgazdaság azt jelentõs mértékbenmegoldja, amennyiben mind a piaci, mind apolitikai hatalmi koncentrációt meggátolja.

4. Az erkölcsi-vitális kérdés arra vonat-kozik, hogy mi ad értelmet az életnek, mibiztosítja a boldogságot. Az anyagi javak csakeszközök, a cél a teljes, az emberi termé-szetnek megfelelõ élet, melyet azonban azelgépiesedés, elszemélytelenedés, proleta-rizálódás, a családok felbomlása, s városi-technikai civilizációnk többi negatív ténye-zõi igen komolyan veszélyeztetnek. Akiemiatt elveti a piacgazdaságot, az nagyonfigyelemreméltó indokkal cselekszik. Megkell azonban gondolnia, hogy a piacgazdaságnem ezekre a kérdésekre ad választ, csak akereteket biztosítja, melyeken belül e végsõ,mélyebb kérdés megoldását kereshetjük.Azt viszont egyedül ez biztosítja, hiszen csakígy lehetséges a szabadság rendje (Ordnungin Freiheit), amely nélkül minden más hiába.

Ez a gazdaságpolitika Röpke szerint amérték és arány politikája, amely a kolosszáliskultusza, a centralizáció, a túlszervezés, aszabványosítás, a nagyobb = jobb hamis jel-szava, az eltömegesedés és a mamutkép-zõdmények helyett elõnyben részesíti a kis-és középtulajdont, támogatja a parasztságot,korlátozza az iparvárosok növekedését,

visszaállítja a munka méltóságát és a hivatás-gondolatot, s segíti, hogy az emberek gyöke-ret eresszenek (Verwurzelung; Röpke,1968: 334-335.).11

3.2 Bibó és a kölcsönösszolgáltatások társadalma

Röpkével ellentétben Bibó számára a kapita-lizmus és a szocializmus problémája csakkisebb részben fogalmazódott meg a gazda-ságpolitikai aktualitások kérdéseként. A gaz-daság szférája többnyire csak annyiban érde-kelte, amennyiben az emberi méltóság, sza-badság, igazságosság alapértékeivel kapcso-latos kérdések vetõdtek fel benne. Számára aharmadik út a kapitalista liberalizmus és aszocializmus-kommunizmus között vezet, akölcsönös szolgáltatások társadalma felé(Bibó, 1990: 761-782.; 1993: 334-335.).Ugyanakkor a Márciusi Fronttal kapcsolatostevékenysége (Litván – S. Varga, 1995: 166-176.), késõbb a Mannheim-recenzió (Bibó,1986a: 243-270.) már a hagyományosanharmadik utasnak nevezett elképzelésekkelvaló kapcsolatát jelzik. Lányi Kamilla szerint(2002: 6.) Bibó, 1943-tól „élete végéig eltö-kélt harmadikutasnak vallja magát”.

Bibó következetesen elválasztotta egy-mástól a liberális demokrácia egyetemes sza-badságprogramba illeszkedõ értékeit, vív-mányait és a nyugati társadalmak gazdaságiberendezkedését (Litván – S. Varga 1995:567.). Ugyanakkor a liberalizmus tehertételé-nek nevezte, hogy az alárendeli magát anagytõke önigazolásának. Ennek kifejtésévelér véget, pontosabban itt szakad meg Az1956 utáni helyzetrõl szóló írása (Litván – S.Varga 1995: 572.). Ugyanezt, vagyis a liberálisdemokrácia tehertételeit az élete legvégénírt vázlatban így összegezte (Bibó, 1990a:798.): „A tulajdon fétise, a polgárság mítosza,


11 1946-ban a gazdasági és társadalmi reform teljessémájaként a következõ lépéseket fogalmazta meg(1946: 100.): „I. Valódi versenyrend létrehozása(monopólium-ellenes politika) / II. Pozitív gazdaság-

politika (1. Keretpolitika / 2. Piacpolitika (liberálisbeavatkozás) / III. Gazdasági-társadalmi struktúra-politika (kiegyenlítés, decentralizáció, „gazdaságihumanizmus”) / IV. Társadalompolitika.”

734


a kapitalizmus monstruma, a részvénytár-saság ferdeségei, valamint a munkáskapi-talizmus meséje.”

A kapitalizmussal szemben Bibó legfõbbkifogása, hogy „az aránytalan, funkciótlan ésfelelõtlen nagyvagyon”, a „mamuttulajdon”,a nagybirtok, nagytõke, nagyhivatal révén,részben tovább is éltetve feudális uralmi for-mákat, az ember ember feletti hatalomgya-korlásának egyik módja valósul meg (Litván– S. Varga 1995: 572.). Az ilyen méretû va-gyont nem igazolják a magántulajdont meg-alapozó érvek (tudniillik, hogy a magántu-lajdon a személyiséget kibontakoztató, sajátmunka közegét jelentõ terep addig a határig,amíg a tevékenység az egyén számára köz-vetlenül áttekinthetõ), ráadásul az örököl-hetõ vagyon lényegét tekintve ugyanolyan,mint az öröklött királyság vagy hivatal (vö.Huszár 1989: 266.).12

Az 1956 októberének végén írt úgyne-vezett Fogalmazvány-ban (Bibó, 1990b: 93–102.; Litván – S. Varga 1995: 421–428.) akövetkezõ elméleti megkülönböztetésttette (Litván – S. Varga 1995: 425–426.):

„A kapitalizmus nem a legfõbb és egyet-len ellensége a modern társadalomfejlõdés-nek, hanem csupán annyiban az, amennyi-ben zsarnokságra, elnyomásra, kizsákmá-nyolásra ad lehetõséget. […] A kapitalizmus,abban a részében, amelyben a szabad vál-lalkozás rendszerét jelenti, az egyik hatásosmozgatója az ember technikai haladásának[…] A kapitalizmus alapvetõ baja, […] hogya szabad vállalkozás lehetõsége eredendõencsak a társadalom kis része számára áll fenn.A kapitalizmusellenes forradalomnak fõ fel-adata nem a szabad vállalkozás rendszeréneka megsemmisítése, hanem a birtokviszonyokigazságtalanságának a megszüntetése.”

Bibó felfogásában a kapitalizmus nemönálló állomása a társadalomfejlõdésnek, bára történelemben ténylegesen létezõ „társa-dalmi-gazdasági formáció”, amelynek nyer-tesei egyúttal a liberális demokrácia haszon-élvezõi (de nem kitalálói, és adott esetben elis felejtkeznek annak elveirõl). Nem tartozikaz értéket hordozó társadalomszervezési tech-nikák közé sub specie aeternitatis, ugyanak-kor (az 1971-1972-es elõadás szerint) elkép-zelhetõ (s talán kívánatos is), hogy évszáza-dok alatt, szervesen alakuljon tovább, s erõ-szak nélkül adja át a helyét a „kizsákmányo-lás-mentes és osztálynélküli” társadalomnak.

Bibó szocializmus-képének alapja az anagyszabású elképzelés, amely több meg-fogalmazásban (az Ókécskei elõadás, az 1953-56-os vázlat, Az európai társadalomfejlõdésértelme – Bibó, 1999: 285-309.; 1993: 326-350.; 1986c: 7-123. – s vázlatosan-töredéke-sen Az 1956 utáni helyzetrõl – Litván – S.Varga 1995: 547-572.; Bibó, 1990b: 149-177.–, illetve a Kiegyenlíthetetlen ellentét… – Bibó,1990a: 761-782., 796-798. – lapjain) végig-kísérte munkásságát, s amelyben a hatalmihelyzetek kölcsönös szolgáltatások rendsze-révé (Bibó, 1999: 290-291.; 1986c: 92., 95.),a társadalom an-archikussá (1986c: 77., 95.)alakításának programját (utópiáját, társada-lomfilozófiáját) fogalmazta meg.13 Ebbe a fo-lyamatba illeszkedik Bibó szerint logikuslépésként a szocializmus programja is: a szo-cializmus érvényes tartalma ugyanis „min-den kizsákmányolás megszüntetése” (Bibó,1999b: 282.), a rabszolgaság, majd a születésielõjogok felszámolása után az örökölt vagyonáltali hatalomgyakorlás megakadályozása.

A létezõ kapitalizmus és a létezõ szocia-lizmus bírálatának Bibónál közös aspektusaiis voltak. Ezeket mindenekelõtt a nagy ma-

12 Az Ókécskei elõadásban egyenesen úgy fogalmaz:„A nagytõkés nem magántulajdont bír. Magántulajdonaz, hogy az ember a maga munkájával átfog valamit.[…] Õ egy hatalmi szervezetnek a csúcsán van, akár-csak régen a császár vagy a király.” (Bibó, 1999: 297.)

13„Az egész társadalomfejlõdésben kizárólag az ne-vezhetõ fejlõdésnek és jövõbe mutatónak, amely azembert gyötrõ félelem feloldása, és ennek legfõbbeszközeként a társadalomtechnikák humanizálása, racio-nalizálása és moralizálása felé mutat.” (Bibó, 1986c: 120.)

735

gánvállalatokat irányító, a tulajdonost felesle-gessé tevõ technokrácia, illetve a köztulaj-donú nagyvállalatok által teremtett hatalmihelyzetbõl öncélú hasznot húzó bürokráciaáltal kétféle formában megtestesített, de lé-nyegileg azonos értelmiségi uralom és azáltaluk képviselt öncélú, morális értékelések-tõl elszakadó hatékonyság veszélyében ér-hetjük tetten. A jogszerûség és hatékonyságproblémája, a technikai fejlõdésbõl eredõszabadságkorlátozás veszélyei már koráb-ban, leginkább hangsúlyosan a Jogszerû köz-igazgatás…, illetve Az államhatalmi ágak…(Bibó, 1986a: 273-294.; 1986b: 369-397.)lapjain megjelentek Bibó gondolkodásában.

A hatvanas-hetvenes években viszontrészben új problémafelvetésekkel is talál-kozunk, amelyek a fogyasztói társadalomra,az establishment önállósodó uralmára vo-natkoznak, s felfoghatók akár egy általáno-sabb modernitáskritika elemeiként is. KovácsGábor (1999a: 42.) idézi egy lektori jelentés-bõl, amelyben Bibó egyetértõleg összegezteegy francia szerzõ gondolatmenetét:

„A gazdasági és technikai haladás, úgy,ahogyan az ma folyik, nem tényezõje az em-beri boldogságnak, sõt éppen ellenkezõleg,akadályozza az igazi boldogság kialakulását.[…] Ennek az elõrerohanásnak a folytatásamind fokozódó nehézségeket fog okozni,és le fog leplezõdni az ilyenféle haladásnakaz illuzórikus volta. […] Mindezek mögöttott áll a gazdaság mennyiségi, elsõsorbanpénzben kifejezhetõ növekedésének az aprogramja, mely valóságos fétisévé váltegész gazdasági személetünknek. Hamis ezmindenekelõtt azért, mert nem tüntet felegy sor, számban és pénzben ki nem fejez-hetõ értéket, illetve értékcsökkenést.”

E gondolatok nagyban emlékeztetnekRöpke kritikus hangjára, bár nem hagyhatjukfigyelmen kívül, hogy az e tekintetben nemegyértelmû pozíciójú Bibóval ellentétbenRöpke mindig élesen elhatárolta magát azértelmiségiek körében Platón óta töretlenül


jelen lévõ pénz-, piac-, verseny- és profit-ellenes kapitalizmus-kritikáktól. (Röpke,1959: 87–107., vö. Stigler 1989)

4. Összegzés

Bibó gazdasági rendre vonatkozó nézeteitösszegezve azt mondhatjuk, hogy gondolko-dására 1945 elõtt egyrészt két szálon futó(bizonyos elemeiben) konzervatív (és a né-piek és Erdei hatására részben szocialista)antikapitalizmus és (elsõsorban morális indít-tatású, kizsákmányolás-ellenes) óvatos társa-dalomreformeri elgondolások jellemzõk,melyek másrészt egy szocializációs érték-mintákat, társadalmi érintkezési kultúrátteremtõ és közvetítõ elit által vezetett kö-zösség gondolata, és egy nem forradalmi ésnem marxista szocializmus kettõsségekéntis megfogalmazhatók. Ez a „kisember-szo-cializmus” (Szilágyi, 1999: 82-83.), „kispolgáriszocializmus” (vö. Dénes, 1993b: 315.) sorol-ja be, harmadrészt, Bibót a tágabb érte-lemben vett népi mozgalomba.

S itt világosan látszik a következõ párhu-zam a két életmûben. A parasztság és a me-zõgazdaság kiemelkedõen fontos kérdésekvoltak Röpke számára is. Összekapcsolódtaka proletárlét felszámolásának igényével, amérték és arány politikájával, a kolosszáliskultuszának kritikájával, a szcientizmus éssaint-simonizmus (Röpke 2000: 204-208.)mint radikális-szocialista társadalomreformbírálatával, elvezetve egy svájci inspirációjúkispolgárikapitalizmus-koncepcióhoz.

A kettejük közötti különbség minden-esetre elég jelentõs. Ez a gondolkodásukhátterét adó történeti kontextuson túl egye-sek szerint a jogászi és közgazdász perspek-tíva különbözõségével is összefügghet (vö.J. Horváth 1990: 13.).

Az a gondolat természetesen valamilyenformában mindkettõjüknél megtalálható,amit Röpke így fogalmazott meg: „A gaz-daság mértéke az ember, az ember mértéke:viszonya Istenhez.” (idézi J. Horváth 1990:

736


11.) Mindketten olyan mélyen erkölcsi világ-képpel rendelkezõ protestáns gondolkodókvoltak, akik hivatásuknak érezték, hogy aszakértelmiségi pályán lehetségesnél na-gyobb körben hassanak. A szabadság elköte-lezettjei voltak, s a maguk módján a totalita-rizmus minden formájával szemben álltak.

Mindenesetre, míg Bibó a kapitalizmusta szabad vállalkozás rendszerének eltorzult,dehumanizált, uralmivá vált formájaként(amint a kövér kapitalistát a polgár túlérettformájaként; 1999: 294.), a szocializmust pe-dig a liberális demokrácia szabadságprog-

IRODALOMBergson, Henri (2002): Az erkölcs és a vallás két

forrása. Szent István Társulat, BudapestBibó István (1986a, b, c, 1990a): Válogatott tanul-

mányok (1–3.kötet: vál. Huszár Tibor, szerk. VidaIstván. 1-4. kötet: vál. ifj. Bibó István és HuszárTibor, szerk. ifj. Bibó István) Magvetõ, Budapest

Bibó István (1987): Lektori jelentések. Újhold évkönyv.1, (szerk. Lengyel Balázs). Magvetõ, Budapest,359-385.

Bibó István (1990b): Különbség. Bethlen GáborKönyvkiadó, Budapest

Bibó István (1993): Az európai társadalomfejlõdésrõlszóló mû egyik vázlata. In Dénes 1993a: 323-350.

Bibó István (1999): Ókécskei elõadás. In Dénes,1999: 285-309.

Boelcke, Willi Alfred (1980): Liberalismus. Handwör-terbuch der Wirtschaftswissenschaft. Bd V. GustavFischer–Mohr–Vandenhoeck-Ruprecht, Stuttgart–New York–Tübingen–Göttingen–Zürich, 41-46.

Csejtei Dezsõ (2001): Ortega y Gasset Németh Lászlóés Bibó István munkásságában. In: Dénes, 2001.211–234.

Cserne Péter (2002): Kapitalizmus és szocializmusBibó István gondolatrendszerében. Elõadás a BibóIstván Szellemi Mûhelyben. Budapest, kézirat.

Dénes Iván Zoltán (szerk.) 1993a. A hatalom huma-nizálása. Tanulmányok Bibó István életmûvérõl.Tanulmány Kiadó, Pécs

Dénes Iván Zoltán (1993b): A liberális demokráciaérvényes vívmányai. Utószó. In uõ (szerk.): Sza-badság és nemzet. Liberalizmus és nacionalizmusKelet- és Közép-Európában. Gondolat, Budapest,309-318.

Dénes Iván Zoltán (szerk.) (1999): A szabadság kiskörei. Tanulmányok Bibó István életmûvérõl.Osiris, Budapest

ramjának logikus folytatásaként értelmezte,addig Röpkének csupán a XIX. század végé-re kialakult „létezõ” kapitalizmusról volt aBibóéhoz hasonló negatív álláspontja, a szo-cializmust viszont a kollektivizmus, a ter-meszállam, a parancsgazdaság és a totali-tarizmus fogalomkörébe helyezve utasítottael. Kérdés tehát, vezethet-e ugyanoda Bibóés Röpke harmadik útja…

Kulcsszavak: Bibó István, harmadik út,kapitalizmus, liberalizmus, piac, Röpke,szocializmus

Dénes Iván Zoltán (szerk.) (2001): Megtalálni aszabadság rendjét. Tanulmányok Bibó Istvánéletmûvérõl. Új Mandátum, Budapest

Ebeling, Richard M. (1999): Wilhelm Röpke: A Cente-nary Appreciation. The Freeman. 49, 10, Internet:(http://www.libertyhaven.com/countriesandregions/germany/wilhelm.shtml, 2003. április 9-i állapot)

Ferenczi László: Guglielmo Ferrero. In Dénes, 1993a.48-61.

Ferrero, Guglielmo (1931): La fin des aventures.Guerre et paix. Rieder, Paris

Ferrero, Guglielmo (1942): Pouvoir. Les géniesinvisibles de la cité. Brentano’s, New York. Ma-gyarul: Hatalom. A legitimitás elvei a történelemben.Kairosz–XX. Századi Intézet, Budapest, 2001.

Hieronymi Ottó (1991): Mit jelent ma Wilhelm Röpkeöröksége? (Interjú) Hitel. 4, 2, 28-29.

Hoppmann, E. (Hrsg.) (1968): In memoriam WilhelmRöpke. N. G. Elwert, Marburg

Huszár Tibor (1989): Bibó István. Beszélgetések,politikai-életrajzi dokumentumok. Kolonel.[Magyar Krónika], Budapest–Debrecen

J. Horváth Tamás (1990): „Harmadikutas” volt-eRöpke? 2000. 2, 5, 11-14.

J. Horváth Tamás (1991): Világosság és bátorítás (25éve halt meg Wilhelm Röpke). Hitel. 4, 2, 21-23.

J. Horváth Tamás (1993): Bevezetés Wilhelm Röpke„önarcképéhez”, Magyar Szemle. 2, 2, 158-159.

Kovács Gábor (1999): A kapitalizmus és a hatékony-ság fogalmai Bibó István gondolatrendszerében.Magyar Napló. 8, 40-43.

Kovács Gábor (2001): Félelem, hatalom, legitimitás.In Dénes, 2001: 235-264.

Kovács Gábor (2002): Harmadikutas magyar gon-dolkodók. Németh László, Hajnal István, BibóIstván. Liget. 8. 64-75.

Lányi Kamilla (1996): Szociális piacgazdaság – nálunk,most? Eszmetörténeti vázlat. 2000. 8, 4, 8-17.

737


Lányi Kamilla (2002): Bibó István harmadik útjai.Világosság. 43, 2–3, 3-15.

Lengyel Géza (1943): Röpke harmadik útja. MagyarSzemle. Újraközölve: Magyar Szemle ú. f. (1992)1, 2, 99–106.

Litván György – S. Varga Katalin (szerk.) (1995):Bibó István (1911–1979) Életút dokumentumok-ban. (vál. Huszár Tibor). 1956-os Intézet–Osiris–Századvég, Budapest

Mátyás Antal (1963): A polgári közgazdaságtan tör-ténete. KJK, Budapest

Popper, Karl R. (2001): A nyitott társadalom ésellenségei. Balassi, Budapest

Röpke, Wilhelm (1936): Szocializmus, tervgazdaság,konjunktúra. Közgazdasági Szemle. 3-4, 129-144.

Röpke, Wilhelm (1942a): Die Gesellschaftskrisis derGegenwart. Eugen Rentsch, Erlenbach-Zürich

Röpke, Wilhelm (1942b): Guglielmo Ferrero unddas Problem der legitimen Herrschaft. Neue Zür-cher Zeitung. augusztus 19-20.

Röpke, Wilhelm (1946): Civitas Humana. 2. kiadás.Eugen Rentsch, Erlenbach–Zürich–Stuttgart

Röpke, Wilhelm (1957): Freie Welt und Totalitaris-mus. Angelsachsen, Bremen

Röpke, Wilhelm (1958): Jenseits von Angebot undNachfrage. Eugen Rentsch, Erlenbach–Zürich–Stuttgart

Röpke, Wilhelm (1959): Gegen die Brandung.Zeugnisse eines Gelehrtenlebens unserer Zeit. Hrsg.A. Hunold–Eugen Rentsch, Erlenbach–Zürich–Stuttgart

Röpke, Wilhelm (1960): A Humane Economy. The

Social Framework of the Free Market. GatewayEditions, South Band

Röpke, Wilhelm (1964): Wort und Wirkung. MartinHoch, Ludwigsburg

Röpke, Wilhelm (1966): Torheiten der Zeit. ChristianaVerlag, Zürich

Röpke, Wilhelm (1968): Die Lehre von der Wirtschaft.11. kiadás. Eugen Rentsch, Erlenbach–Zürich–Stuttgart

Röpke, Wilhelm (1976): Briefe 1934-1966. Derinnere Kompaß. Hrsg. Eva Röpke–Eugen Rentsch,Erlenbach–Zürich–Stuttgart

Röpke, Wilhelm (1990): A kollektivizmus krízise.Megyei Könyvtár, Békéscsaba

Röpke, Wilhelm (2000): Emberséges társadalom –emberséges gazdaság. Válogatás Wilhelm Röpkemûveibõl. (ford., vál., jegyz.: J. Horváth Tamás).2. kiadás. Aula, Budapest

Schnack, I. (Hrsg.) (1977): Marburger Gelehrte inder ersten Hälfte des 20. Jahrhunderts. N. G. Elwert,Marburg

Stigler, George J. (1989): Az értelmiségiek és a piac.In uõ: Piac és állami szabályozás. Válogatotttanulmányok. vál.: Kertesi Gábor, ford.: CsontosLászló. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 449-460.

Szilágyi Sándor (1999): Bibót (is) olvasni. In uõ: Osti-nato. Publicisztikai dolgozatok, Bibó-tanulmá-nyok és irodalmi stúdiumok. Új Mandátum,Budapest, 77-86.

Zmirak, John (2000): Wilhelm Röpke. Swiss Localist,Global Economist. ISI Books. Internet: www.isibooks.org/books/300, 2003. április 9-i állapot

738


Elõadásomban egy igazságtalanságra adottkét – hasonló elemeket tartalmazó, de alapjá-ban különbözõ – értelmezés helyzetrajzait,a mögöttük meghúzódó normákat és a ja-vasolt terápiákat hasonlítom össze egymás-sal. Annak érdekében, hogy ezt megtehes-sem, elõbb külön-külön rekonstruálom éselemzem a két értelmezés tételeit, normájátés megoldási javaslatait, majd összehason-lítom õket egymással.

I.

Az a békekonferencia, amely Magyarországszámára a második világháborút lezárta, 1946.július 29-én kezdõdött Párizsban, és 1947. feb-ruár 10-én a békeszerzõdés aláírásával, majdnemzetgyûlési elfogadásával, 1947. július 16-ibecikkelyezésével és szept. 15-i moszkvairatifikálásával fejezõdött be. (Romsics, 1999:295-303.; Romsics, 2001: 229-237.; kül. 236-237.; Vö. még: Romsics, 1996: 34-131., 234-301.; Romsics, 1998: 265-283.)

A béketárgyaláshoz Magyarország köz-véleménye nagy reménységeket fûzött.Mindenekelõtt azt, hogy ha nem is változtatjameg a trianoni békeszerzõdés Magyaror-szágra vonatkozó összes cikkelyét, annaklegigazságtalanabb rendelkezéseit hatály-talanítja. Azt is sokan várták tõle, hogy abékeszerzõdés megkötése véget vet a szov-jet katonai megszállásnak, és helyreállítja azország szuverenitását. Tudjuk, egyik remény-ség sem teljesült: a békeszerzõdés még a tria-noni békeszerzõdésnél is rosszabb lett, ésbár a törvény szerint Magyarország függet-lensége formailag helyreállt, az ország tény-legesen szovjet katonai megszállás alatt ma-radt, és (a békeszerzõdéstõl függetlenül)megkezdõdött és hamarosan felerõsödött adiktatúra, a totális rendszer kiépítése.

1946. októberében a béketárgyalások vár-ható eredményét a magyar közvélemény márismerte. Az akkori értelmezések közül két dia-gnózis és terápia rekonstruálására és értelme-zésére vállalkozom (Szekfû, 1946; Bibó,1946c).1 Arra, hogy e két értelmezés helyzet-képét, erkölcsi normáját és javaslatát bemutas-sam, elemezzem, értelmezzem és összeha-sonlítsam egymással.

EGY IGAZSÁGTALANSÁGKÉT ÉRTELMEZÉSE

SZEKFÛ GYULA ÉS BIBÓ ISTVÁNA PÁRIZSI BÉKESZERZÕDÉSRÕL*

Dénes Iván Zoltána történettudományok doktora, tanszékvezetõ egyetemi tanár, Debreceni Egyetem,

Jog- és Államtudományi Intézet, Társadalomelméleti Tanszékkutatócsoport-vezetõ, Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest – [email protected]

* Az Eötvös Loránd Tudományegyetem FilozófiaiIntézetének épületavató, Kijelentés, norma, cselekvéscímû konferenciáján 2002. szeptember 27-én el-hangzott plenáris elõadás javított szövege. A javításokBárdi Nándor, Lányi Kamilla, Lugosi András, PereczLászló és Trencsényi Balázs megjegyzésein alapulnak.A megjegyzéseket nagyon köszönöm.

1 A két értelmezés hasonló elemeire már felhívta afigyelmet: Romsics, 2001: 236–237.

739

Dénes Iván Zoltán • Egy igazságtalanság két értelmezése

II.

Az egyik értelmezés az Új Magyarországcímû hetilap 1946. október 22-i számábanjelent meg a párizsi békeküldöttség egyiktagjának, a moszkvai magyar követnek, ahíres történetírónak és publicistának, azakkor hatvanhárom éves Szekfû Gyulánaka tollából A béketárgyalásról címmel Párizs,október 14-i dátummal. (Szekfû, 1946)

Szekfû Gyula 1883-ban született Székes-fehérvárott, s 1900-tól 1904-ig a BudapestiTudományegyetemen történelem és latinszakot végzett, s ugyanez idõ alatt az EötvösKollégiumban történelmi, latin, francia ésnémet stúdiumokon vett részt, majd 1905-ben doktorált. 1907-tõl 1925-ig Bécsben le-véltárosként, majd külügyminisztériumi tiszt-viselõként dolgozott, 1925-tõl 1945-ig a Bu-dapesti Pázmány Péter TudományegyetemBölcsészettudományi Karának újkori magyartörténelem tanára volt, s húsz éven keresztüla Múzeum körúti Történeti Intézetben tar-totta elõadásait és forráselemzõ szemináriu-mait. Forráskritikai tanulmányok, recenziókés esszé, valamint egy középkor-történetimonográfia után 1913-ban írta és jelentettemeg A számûzött Rákóczi 1715-1735 címûkönyvét, amely nagy botrányt váltott ki amagyar politikai életben. 1918 elején pedigelõbb németül, majd magyarul Der StaatUngarn címmel publikálta elsõ történetiszintézisét. Több mint két és fél évvel ké-sõbb, 1920-ban látott elõször napvilágot – akésõbb sok kiadást megért – Három nemze-dék. Egy hanyatló kor története címû mun-kája. 1924-ben Történetpolitikai tanulmá-nyok címmel publicisztikájából adott közreválogatást. 1929-ben Bethlen Gáborról publi-kált monográfiát. 1929 és 1934 között jelen-tek meg elõször, majd számos kiadásbanújból a Magyar történet Mátyás királytól azelsõ világháborúig terjedõ idõszakról írt köte-tei. 1927-tõl 1938-ig a Magyar Szemle szer-kesztõje volt, majd a Magyar Nemzetbe írt

rendszeresen cikkeket. 1942-ben publicisz-tikájából válogatást közölt Állam és nemzet.Tanulmányok a nemzetiségi kérdésrõl cím-mel, amelyet a Magyar Tudományos Akadé-mia – amelynek 1925-tõl levelezõ, 1943 ótapedig rendes tagja volt – akadémiai nagy-jutalommal díjazott. 1943-ban Konstantiná-polyon keresztül Oxfordba akart emigrálni,de terve nem sikerült. 1943/44 fordulójánValahol utat vesztettünk címmel cikksoroza-tot közölt a Magyar Nemzetben. A németmegszállás elõl vidékre, a nyilasok elõl pedigillegalitásba vonult. 1945-ben a nemzetiségikérdésrõl szaktanulmányainak gyûjtemé-nye jelent meg franciául (Szekfû, 2001a.: 8-14., 27-28., 261-290.).

1945 tavaszán a Pedagógus Szakszerve-zet szervezésében a Kossuth Klubban elõ-adást tartott a középiskolai tanároknak arról abel- és külpolitikai csõdtömegrõl, amelyneka mélypontja a német megszállás és a nyilasokuralma volt (Révai, 1945; Varga, 1985).

Az 1945-ös választások elõtt, májustóloktóberig a polgári demokrata Világ hasáb-jain fejtette ki a hazai állapotokról és a demo-kráciáról akkorra kialakított véleményét(Szekfû, 1945a-p), 1945 októberében pedig– sokak számára meglepõen – Magyaror-szág moszkvai követének nevezték ki (Sza-bad Nép, 1945. október 16. 3., október 18.1., november 4. 2., Szekfû, 1998: 30-44., 53-58., 86-103., 117-200.).

1946 októberében már két hónapja résztvett a béketárgyalásokon, és ekkor a hazaiközvélemény számára az Új Magyarországvezércikkében összegezte erre vonatkozótapasztalatait.

III.

A másik írás a világháború után ismét meg-jelenõ Válasz címû folyóirat elsõ, októberiszámában látott napvilágot. Szerzõje, BibóIstván 1911-ben született Budapesten, 1929-tõl 1933-ig jogi tanulmányokat végzett Sze-geden, majd 1933/34-ben Bécsben, 1934/

740


35-ben pedig Genfben képezte továbbmagát. Tanulmányai után bírósági, majd igaz-ságügy minisztériumi hivatalnok lett. 1937/38-ban a Márciusi Front köréhez tartozott.1944-ben a német megszállás ellen tiltako-zott, a nyilas uralom idején „zsidómentés”miatt letartóztatták. 1945-ben a Belügymi-nisztérium közigazgatási reformmunkálato-kon dolgozó fõhivatalnoka volt. Tisztségérõl1946 nyarán a svábok kitelepítése miatt le-mondott. A Szekfûnél akkor jóval kevésbéismert, harmincöt esztendõs Bibó István1946-ban a Szegedi Egyetem Politikatudo-mányi Tanszékének tanára, a Teleki Pál Tu-dományos Intézet kormánybiztosa volt.(Bibó, 1981-1984: IV. 1283-1289.). Tanul-mányának címe A békeszerzõdés és a ma-gyar demokrácia (Bibó, 1946c; Bibó, 1986-1990: II. 267-296.; Bibó, 1994).

Õ 1945 õszén A magyar demokrácia vál-sága címmel a Valóságban publikált tanul-mányában figyelmeztette a koalíció politiku-sait és támogatóikat arra, hogy el kell kerülni aproletárdiktatúrától való félelem és a reakció-tól való félelem önálló életre keltését – min-denekelõtt úgy, hogy a merõ és gátlástalanhatalmi érdekérvényesítéssel szemben ki kellalakítani és be kell tartani a koalíciós demo-krácia mûködésének szabályait és erkölcsét.(Bibó, 1945; Bibó, 1986-1990: II. 13-79.).

Ennek az írásnak a megjelenését RévaiJózsef be akarta tiltani, a megjelent példá-nyokat elkoboztatta, s a tanulmányról 1946elején Ortutay Gyula elnökletével vitát ren-deztetett. A vitán Lukács György a tanul-mányt és íróját a demokrácia jobboldali kriti-kusaként bélyegezte meg, s mellette RévaiJózsef, Karácsony Sándor, Horváth Zoltán,Keszthelyi Nándor és Koczkás Sándor bíráltaa szerzõt (Bibó, 1946a; Bibó, 1986-1990: II.81-118; Bibó, 1997: 33-36.).

Bibó István 1946. május végétõl júliusközepéig az Új Magyarországban A kelet-európai kisállamok nyomorúsága címmelhét részes cikksorozatot közölt arról, hogy a

közép-európai kisállamok, Magyarország,Lengyelország és Csehszlovákia politikai kul-túrájának torzulásai mögött nem eredendõelmaradottság, a demokráciára való alkatiképtelenség húzódik meg, hanem félreve-zetõ tapasztalatok és félelmek, nem kevésséterületi kérdések, amelyeket kellõ gondos-sággal, megértéssel és türelemmel fel lehetoldani, s a megalapozott helyzetképen ala-puló jó békekötés éppen ebbe az iránybahat. (Bibó, 1946b; Bibó, 1986-1990: II. 185-265., Bibó, 1995: 23-52., 215-268.). Most vi-szont a békeszerzõdés Magyarország számá-ra minden várakozásnál kedvezõtlenebbdöntései, az azokért viselt felelõsség és a kö-vetendõ magatartás kérdéseire kereste aválaszt. (Bibó, 1946c; Bibó, 1986-1990: II.267-296.).

Bár a két írás mûfaja és terjedelme külön-bözött egymástól, hiszen az egyik – bár hosz-szú, de mégiscsak – újságcikk volt, a másikpedig – bár nem hosszú, de azért – politikaiesszé, a két értelmezés helyzetértékelésé-ben és a javasolt terápiában találunk olyanhasonló tételeket, amelyeket érdemesösszehasonlítanunk egymással. Ha ezt elvé-gezzük, a hasonlóságok ellenére alapvetõkülönbségekre bukkanunk. A következõk-ben ennek a feltárására vállalkozom.

IV.

Szekfû Gyula abból indult ki, hogy a magyarközvélemény – a Magyarországon megjelentcikkek tanúsága szerint – érzelmileg viszo-nyul a béketárgyalásokhoz, ezért õ népsze-rûtlen feladatra vállalkozik akkor, amikor abéketárgyalásokról tudósít, és a realitássalszembesíti a magukat illúziókban ringatókat.

A magyar közvélemény ugyanis a béke-tárgyalások döntéshozóitól olyat várt, foly-tatta, amely teljességgel idegen tõlük: erköl-csi elvek alkalmazását, igazságot. Ez ugyanissohasem vezette a békekonferenciák részt-vevõit, s most sem ez határozza meg csele-kedeteiket. A morális elvek csak a retorika

741


tartozékai, valójában a döntéseket a tények,az államok érdekei befolyásolják. Elevereménytelen volt tehát a béketárgyalásoktóligazságtételt várni.

A négy nagyhatalom (az Amerikai Egye-sült Államok, Nagy-Britannia, Franciaországés a Szovjetunió) külügyminiszterei már el-döntötték a vesztesek ügyeit, mire azok abéketárgyalások elé kerültek, s csak néhányolyan kisebb kérdés maradt függõben,amely a résztvevõ államok képviselõi szá-mára érdektelen volt. A nagyhatalmak – ko-rábbi, háború alatti – együttmûködésük lát-szatát kellett hogy megõrizzék ahelyett,hogy ellentétes érdekeiket ütköztették vol-na egymással. Arra törekedtek tehát, hogyne azokra a kérdésekre helyezzék a hang-súlyt, amelyekben eltér a véleményük, ha-nem azokra, amelyekben megegyezik, s ígyvéleménykülönbségeiket közös érdekeik-nek rendelték alá. Kétségtelen teljesítmé-nyük az, hogy egymáshoz való viszonyuknem romlott a béketárgyalások során.

Erdély ügye, a magyar-román határ kér-désének érdemi megvitatása a fenti stratégiakövetkeztében szóba sem került. A magyardelegátus elõterjesztette ugyan azt, de azelõterjesztés ténye egyáltalán nem befolyá-solta a küldötteket abban, hogy a négy nagy-hatalom külügyminisztereinek korábbi, atrianoni határt visszaállító döntését hagyjákhelyben. Egyes delegátusok esetében eztmegkönnyítette, hogy a magyaroknak rosszhíre volt Hitler utolsó csatlósaiként, Jugo-szlávia szószegõ megtámadóiként, sõt mégvolt olyan vélekedés is, miszerint a csehszlo-vákok sokat szenvedtek a magyaroktól. AHitler melletti katonai és politikai elkötele-zettség tehát – írta keserûen Szekfû – meg-semmisítette a megelõzõ húsz esztendõ min-den magyar erõfeszítését, hogy Trianon igaz-ságtalanságairól felvilágosítsák az európaiközvéleményt (Vö. Szekfû, 1942; 2001.).

Nem volt reális a béketárgyalásoktól aztvárni, hogy jóvátegye Trianon igazságtalan-

ságait, hiszen a hadviselõ nagyhatalmak ahitleri Európa felszámolására, a Hitler elõttiállapotok helyreállítására ültek össze, s erremegvolt a – szenvedésen és a véráldozatonnyugvó – morális alapjuk. Az a magyarországivélemény, hogy mivel nem egyedül mi hi-báztunk, ezért nem méltányos csak egyedülminket büntetni, ugyancsak tévedésen ala-pult. Egyrészt korántsem csak Magyarországvesztett területeket, hanem Csehszlovákia(Kárpát-Ukrajnát), Lengyelország (keleti te-rületeit) és Románia (Besszarábiát, Buko-vinát és Moldva tekintélyes részét) is. Más-részt súlyosan esett latba a nagyhatalmakelõtt az, hogy ki mikor lépett ki a háborúból.A kisebbségek védelme pedig nemcsak amagyarokkal kapcsolatban, hanem egyálta-lán nem merült fel.

A béketárgyalások szinte csak a területikérdésekrõl rendelkeztek véglegesen, majdminden más nyitva maradt, s az érdekelt felek-re bízta azt, hogy a részletekben egyezzenekmeg. Magyarország immár újrakezdheti nem-zetközi kapcsolatainak kiépítését, mindenek-elõtt a Szovjetunióval, s ez lehetõvé teszi azország felemelkedését (Szekfû, 1946).

V.

Szekfû Gyula felvilágosított, értelmezett, illú-ziókat oszlatott, a realitások elfogadására, azazokhoz való alkalmazkodásra és az általuknyújtott lehetõségek megragadására bizta-tott. A magyarországi vágyak és a diplomáciairealitások ütköztetése, a hazai illúziók és anagyhatalmi adottságok, látszat és lényeg,érzelmek és értelem, egy kis ország közvé-leményének igazságérzete és a nagyhatal-mak érdekei, dilettantizmus és szakszerûség,moralizálás és realizmus feszültsége határoztameg mondanivalója kifejtésének, kijelenté-sei meggyõzõ erejének és a kijelentésekegymásra épülésének dinamikáját.

Önmagáról alkotott képe szerint tárgyila-gos, az illúziókkal szemben a realitást feltáróbeszámolót írt a mûvelt középosztálynak.

742


Tételei nagyrészt a béketárgyalás mögöttimeghatározó tényezõk és a béketárgyalá-son történtek oksági viszonyának értelme-zései voltak. Helyzetképét ellentétpárokkalírhatjuk le.

Ellentét volt a magyar közvélemény re-ménye és a négy nagyhatalom célkitûzése,a trianoni békeszerzõdés igazságtalansá-gainak felülvizsgálata és a hitleri hódítás elõttiállapotok helyreállítása között. Szemben álltegymással az a magyarországi vélemény,hogy mivel nem csupán Magyarország kom-promittálta magát a náci Németország olda-lán, ezért méltánytalan csak Magyarországotbüntetni, azzal, hogy Olaszország és Ro-mánia sikeresen kiugrott a háborúból, a fa-siszta Szlovákia pedig azért esett más elbí-rálás alá, mint Magyarország, mert megszûntönálló államisága, és a hitleri Németországháborús áldozatának tekintett Csehszlovákiarésze lett. Az a kép, hogy Magyarországotigazságtalanság érte, szemben állt egyrésztazzal, hogy Magyarország kompromittáltamagát Hitler oldalán, másrészt azzal, hogynem egyedül õ szenvedett el területi veszte-ségeket. Igaz, a trianoni határ valóban igaz-ságtalan, amirõl már korábban sikerült azeurópai közvéleményt meggyõzni, s az semkétséges, hogy a kisebbségek védelemreszorulnak, de a Hitler melletti elkötelezõdésmindezt kiszorította a döntésnél számba vetttényezõk sorából, a kisebbségvédelem gon-dolata pedig a nagyhatalmak számára telje-sen idegen.

A kis nemzetek vágyai és a nagyhatalmakérdekei nincsenek arányban egymással, s azelõbbieknek – túlélésük és boldogulásukérdekében – alkalmazkodniuk kell az utób-biakhoz. Ez az a tétel, amely Szekfû kijelen-téseinek elõfeltevése volt. A helyzetkép ésa norma pedig magában foglalta a javasoltterápiát is: tudomásul kell venni a nagyha-talmi realitásokat, alkalmazkodni kell hoz-zájuk, és az általuk hagyott mozgásteret kellkihasználni. Ez mindenekelõtt azt jelentette,

hogy el kell fogadni a Szovjetunióhoz valóalkalmazkodás szükségességét.

VI.

Bibó István annak a közhangulatnak a fel-erõsödését kívánta megelõzni, amelyben aTrianonnál is rosszabb, vagy (jobb esetben)a trianoni határokat visszaállító békeszerzõ-désért a demokráciát teszik felelõssé. Az volta meggyõzõdése, hogy feltétlenül el kell ke-rülni azt, hogy olyan atmoszféra alakuljon kiMagyarországon, amelyben a békeszerzõdésigazságtalanságai által okozott csalódás éskeserûség veszélyeztetheti a magyar demo-krácia, a szabad és emberhez méltó Magyar-ország perspektíváját. Ezért szigorúan el kellválasztani egymástól a békeszerzõdés igaz-ságtalanságait és a magyar demokrácia ügyét.Annak érdekében, hogy ezeket el lehessenhatárolni egymástól, néhány kérdésre tárgyi-lagos választ kell adni.

Tisztázni kell mindenekelõtt azt, hogy kia felelõs a békeszerzõdés igazságtalansá-gaiért. Erre azt a választ adta, hogy az, hogyMagyarország nem játszhatott komoly sze-repet a békekonferencián, mindenekelõttazért történt, mert az államfõ és a hadseregnem tudott a döntõ pillanatokban helytállni.Emiatt Magyarország 1944-ben elvesztettepolitikai súlyát a gyõztesek elõtt. Nem-ma-gyar részrõl viszont a gyõztes nagyhatalmaka felelõsek azért, hogy a békeszerzõdés félesztendeje még nyitott kérdéseit rosszul,igazságtalanul zárták le.

A békeszerzõdésért mindenekelõtt amagyar államférfiak felelõsek. Nemcsak aHorthy-rendszer hosszú lejáratú felelõsségétállapíthatjuk meg, hanem néhány sûrítettpillanatban a helytállni nem tudás személyesfelelõsségét is. Míg az olasz és a román állam-fõ és hadsereg szembefordult a náci Német-ország hadseregével, Horthy Miklós a németmegszállás megkezdésekor, 1944. március19. és 22. között, majd a kiugrási kísérletvégrehajtása során, 1944. október 15-én

743


nem volt képes személyes helytállásával ésítélõképességével példát mutatni. Nekiugyanis már március 19-én nemet kellett vol-na mondania a német megszállásra. Ennekelmulasztása, személyes, államfõi kudarcamiatt a magyar hadsereg teljes mértékbendemoralizálódott. Emiatt a gyõzelem feléhaladó szövetségesek számára az addig poli-tikai tényezõként számon tartott Magyaror-szág elvesztette a jelentõségét. A békeszer-zõdés legtöbb kérdését Magyarország politi-kai súlyának 1944-es teljes leértékelõdésebefolyásolta, és ezekért a felelõsség HorthyMiklóst és rendszerét terheli.

Ám nem minden zárult le akkor, s marad-tak olyan nyitott kérdések – a magyar-románhatár, a csehszlovák kitelepítések és a magyarkisebbségek jogi helyzete –, amelyek csakaz elmúlt fél évben dõltek el. Ezekért sokana demokratikus magyar politikusok túl kri-tikus vagy nem eléggé felelõsségteljes meg-nyilvánulásait okolják. Ez azonban tévedés,hiszen Magyarország – éppen politikai sú-lyának elvesztése miatt – ebben már nemjátszott szerepet. Azért, hogy nem játszottkomoly szerepet, valóban Horthyék felelõs-sége a meghatározó. Ám a nyitott kérdésekbezárulását a szövetséges hatalmak két riváliscsoportja közötti bizalmi válság, s az azt ki-töltõ, azt kompenzáló felületesség, formaliz-mus és ötletszerûség okozta. Ezért a fele-lõsség pedig egyértelmûen a gyõzteseketterheli.

A gyõztes hatalmak ugyanis ahelyett,hogy megragadták volna annak a lehetõ-ségét, hogy hosszú távra konszolidálják ademokratikus fejlõdés feltételeit a vitás kér-dések tárgyszerû megoldásával, a demokrá-cia nevében náci módszerek meghonosítá-sát tették lehetõvé. Polgárjogot adtak egészterületek kitelepítésére, hogy a pillanatnyipolitikai opportunizmus jegyében hozhassa-nak határozatokat, amivel – Bibó István véle-ménye szerint – a világ közvéleményébensúlyos lelkiismereti válságot idéznek elõ.

Arra is választ kell adnunk, hogy igaz-eaz a vélemény, amely szerint azért kaptukezt a békeszerzõdést, mert kevésbé va-gyunk demokraták szomszédainknál. Annakleszögezése mellett, hogy Magyarországona demokratikus fejlõdésnek komoly akadá-lyai vannak, meg kell állapítanunk, hogy nemszomszédaink vagy mások kedvéért, hanemmagunk miatt választjuk a demokratikus fej-lõdést. Annak ellenére, hogy a demokráciákmáig nem tudnak jó békét kötni, és teretnyitottak annak, hogy a demokráciára valóhivatkozással szegjék meg a demokratikusterületrendezés egyedüli elvét: az önrendel-kezés jogát. Szomszédainknak pedig semmialapjuk sincs arra, hogy demokráciából lec-kéztessenek bennünket. Mi viszont ne fosz-szuk meg magunkat a demokrácia elõnyeitõlés lehetõségeitõl dacos gyerekekként, minttettük az elsõ világháború után. A kelet-euró-pai népek közül mindegyiknek az a feladata,hogy megkomolyodjon, s hogy leszokjonarról, hogy ahelyett, hogy felelõsséget vállal-na önmagáért, bûnbakokat gyárt, és ezzelfelmenti saját magát. Az a demoralizálódás,amely Magyarországon a reformkor óta be-következett, nem fátum. Nem szomszéda-ink miatt és számukra, hanem saját múltunk-kal és kívánatos jövõnkkel szemben kellszembenéznünk bûneinkkel az egy és oszt-hatatlan emberi méltóság mércéje alapján.

Meg kell mondanunk a véleményünket abékeszerzõdésrõl, de azután ezt a témát egy-szer s mindenkorra le kell zárnunk. Ki kellmondanunk, hogy ezt a békeszerzõdést igaz-ságtalannak tartjuk, és ha lehetõségünk lenneegy pártatlan nemzetközi döntõbíróság elévinni, megtennénk. Ennek viszont igen kicsia valószínûsége. Magyarország nem adja fel amagyar kisebbségek sorsa iránti politikaiérdekeltségét, ám azt nem hangos demonstrá-ciókkal, hanem a magyar kisebbségek érde-keinek biztosításával kívánja érvényesíteni.

Bibó Istvánnak nagyon határozott állás-pontja volt az, hogy a békeszerzõdést el kell

744


fogadni, száz százalékig teljesíteni kell, ésfélre kell tenni minden revíziós törekvést,ideológiát és politikát. Azért, mert ha nemezt tesszük, az katasztrofális következmény-nyel járhat a határon túli magyarságra, hiszenez felel meg a tényleges helyzet realistamegítélésének, és mivel a revizionizmus –függetlenül a lehetõségektõl – sehová semvezetõ, terméketlen politika. Az egyetlentermékeny álláspont az, amit a dánok követ-tek 1864-ben, Schleswig-Holstein elveszté-se után, hogy az elvesztett tartományokataz országon belül szerezték vissza azzal, hogyazokat az értékeket, amelyeket a dánok szá-mára Schleswig-Holstein szimbolizált, otthonújból megteremtették.

Ezt viszont azzal érjük el, ha demokrati-kus országgá válunk. A kemény és igazságta-lan békeszerzõdés nem akadályozhat megbennünket abban, hogy a jövendõ magyarnemzedékeknek megnyissuk a demokráciamérhetetlen elõnyeit és lehetõségeit, s ennekjegyében az egy és oszthatatlan emberség, aszomszédokkal való megértés és a kelet-euró-pai népek politikai és kulturális közösségébevaló beilleszkedés politikáját válasszuk.

VII.

Bibó István egyszerre fogalmazta meg a sajátmaga, a magyar demokratikus politikai köz-vélemény és (látensen, olykor explicit mó-don) a demokratikus nemzetközi közvéle-mény számára azt, hogy miért készítenekelõ és kötnek rossz békét, kik a felelõsekérte, hogyan kell ahhoz viszonyulnia a ma-gyar demokratikus közvéleménynek, ésmindebbõl mi következik. Politikai esszéjé-nek egész gondolatmenete láthatólag egynyilatkozattervezet megalapozása és elõké-szítése volt. Maga a nyilatkozat az esszé utol-só oldalán kurzivált formában található meg.A nyilatkozatot éppúgy, ahogy az ahhozvezetõ gondolatmenetet Bibó István a maganevében fogalmazta meg, de nyilvánvalóanazok számára, akik azt kibocsáthatnák. A

nyilatkozat kibocsátói, aláírói valószínûleg amagyar demokratikus közvélemény elitjé-nek képviselõi, de lehet a magyar kormányis, címzettje pedig bizonyosan az egész ma-gyar társadalom. Témája nyilvánvalóan azigazságtalan békeszerzõdéshez való viszonyõszinte, kertelés nélküli megfogalmazása.

Bibó István helyzetértékelõ tételei mö-gött a demokrácia normatív kritikája húzódottmeg. Az, hogy az egy és oszthatatlan emberiméltóság és az önrendelkezés elvét minden-kinek be kell tartania. Terápiája pedig több-szintû volt. Azzal kezdõdött, hogy megfogal-mazta, kimondta, néven nevezte az igazságta-lanságot, a szenvedést és a fájdalmat. Ezutándifferenciáltan minõsítette a helyzet kialakítóit.Majd megállapította, hogy a hatalmi realitásokmiatt és a demokrácia kiépítése végett Ma-gyarországnak el kell viselnie az igazságtalan-ságot. Ezt annak tudatában kell tennie, hogyami történt, arról tudja, hogy igazságtalanság,s azt annak érdekében viseli el, hogy egy na-gyobb bajtól, a demokrácia ellehetetlenítésé-tõl óvja meg magát. A hosszú távú kúra pediga demokrácia kiépítése Magyarországon.

A nyilatkozattervezetnek számos mûfajielõzménye volt, és nevezetes folytatásai let-tek: az 1944-es Békeajánlat, 1945-ben A ma-gyar demokrácia válságában az együttmû-ködés szabályai és erkölcse, 1948-ban a Zsi-dókérdésben megfogalmazott szintek arról,hogy ki kinek mit mondhat úgy, hogy a másikazt meg is hallja, az 1956. november 4-i Nyi-latkozat, a halálos ítéletet, de legalábbis élet-fogytiglant „érõ” – 1956. november 6-i –Levél, Expozé és Tervezet, és az 1960/70-esévek fordulóján a három esettanulmány, aközel-keleti, a ciprusi és az észak-írországihelyzet megoldási javaslatai. (Bibó, 1986–1990: II. 13-80., 621-797., IV. 165-177., 525-710., Bibó, 1995. 204-211.)

Sárközi Márta, a Válasz kiadója írta Né-meth Lászlónak 1946. december 5-én Bibóesszéjének visszhangjáról: „a Válasszal kap-csolatban naponta hol lekereszténybéren-

745


ceznek, hol lezsidóbérenceznek a legkomo-lyabb és legfenyegetõbb formában. Ella azutca sarkán sebtiben felolvassa nekem Be-reczky Boriska levelébõl, hogy Bibó cikkemilyen hitvány baloldali, Rubletzky Géza azsúfolt autóbuszon keresztül ordítja nekem,hogy Bibó cikke milyen reakciós beállított-ságú.” (Németh, 1993: 584-585.).

VIII.

A két értelmezés közös pontja, hogy mind-két szerzõ reálisan ítélte meg a nagyhatalmakközötti vetélkedés és a békeszerzõdés kö-zötti összefüggést. Az is hasonló a két értel-mezésben, hogy 1944-et mindketten mély-pontnak tekintették, s elítélték az 1945 elõttirendszert. Abban is osztozott a két szerzõ,hogy úgy látták, a békeszerzõdést el kell fo-gadni, a revízióval egyszer s mindenkorra lekell számolni, s a határon túli magyarok irántfelelõsséget kell vállalni. Ezzel azonban megis szûnik minden hasonlóság közöttük.2

Szekfû Gyula gondolatmenete mások-nak szól, az semmiképpen sem a szerzõszámvetése saját korábbi önmagával, s bárnémi elfojtott keserûség és csalódottságérzékelhetõ a cikkbõl, az korántsem mentesa leckéztetéstõl sem. Mondanivalójánaklényege pedig a nagyhatalmi realitásokhozigazodó, önmaga túlélését biztosító kisállamialkalmazkodás kényszere, ennek kiábrándultés kiábrándító, szomorú és kijózanító felis-mertetése. A gondolatmenet helyzetképe,ellentétpárjai a magyar politikai diskurzusok„európai mintakövetés” típusának pesszi-mistán realista válfaját képviselik. Normájaés javaslata viszont az „európai mintaköve-tés” és a „nemzeti öncélúság” egymásra vo-

natkoztatását foglalja magában – azt, hogy anemzet fennmaradása önérték, ám az csakúgy lehetséges, ha alkalmazkodik a megvál-toztathatatlannak tekintett nagyhatalmi reali-tásokhoz. Ez viszont a „nemzeti öncélúság”pesszimista variánsainak „nemzethalál” te-matikájához és érveléséhez kapcsolja hozzáaz „európai mintakövetés” pozitív jövõképnélküli változatát. (Vö. Fülep, 1934: 2-23.,Dénes, 2001: 137-233.).

Bibó István kívül állt az „európai minta-követés” és a „nemzeti öncélúság” diskurzu-sain, és mindkettõt szigorúan elmarasztalta.(Dénes, 1999: 95-153., Dénes, 2001: 201-233.). A mintaadókat, az antifasiszta koalíciónagyhatalmait amiatt, mert nem jó mintátadtak, hanem nagyon rosszat. A „nemzetiöncélúság” paranoid lelkiállapotát pedig alegnagyobb rossznak tartotta, és éppen aztkívánta elkerülni azáltal, hogy megfogalmaz-ta a magyar demokráciának az igazságtalanbékeszerzõdéshez való viszonyát. Mindkétdiskurzussal szemben éppen azért lehetettkritikus, mert számon kérte a demokráciá-kon saját elvüket: az egy és oszthatatlan em-beri méltóság elvét és az önrendelkezés el-vét. Tette ezt úgy, hogy azt magára, sajátpolitikai közösségére és mindenkire köte-lezõnek tekintette. A gondolatmenet meg-fogalmazója ugyanis korántsem volt kívülállóazokhoz képest, akik számára nyilatkozatátfogalmazta: saját fájdalmát, igazságérzeténeksérelmét és felháborodását érezzük a szövegolvasása során. Nem leckéztetett, hanem te-rapizált. Az, aki papírra vetette a Nyilatkozattervezetét, (hogy Heideggert parafrazáljam)„benne állt” a Nyilatkozatban.

A két értelmezés alapvetõen különbö-zött egymástól: máshoz, másként és másértszólt. Szekfû Gyula kiábrándult szkepticiz-musa ellenére a nagyhatalmi adottságokfenntartás nélküli elfogadására szólította felolvasóit, méghozzá erõsen leckéztetõ hang-nemben, mondhatnánk, felülrõl. Õ az – ismétkisajátított és módosított – „európai minta-

2 Mint látható, határozottan úgy látom, hogy a kétálláspont között a hasonló elemek ellenére a döntõ akülönbség volt. Ebben tehát eltér a felfogásom kiválókollégám és barátom, Romsics Ignác értelmezésétõl.Igaz, õ csupán a békeszerzõdés elfogadásában, arevíziós politika elvetésében és a határon túli ma-gyarság iránti felelõsségvállalásban fellelhetõ hason-lóságról nyilatkozott. Vö. Romsics, 2001: 236-237.

746


követés” jegyében határozta meg a „nemzetiöncélúságot”, a túlélés biztosítását. BibóIstván viszont mind az „európai mintaköve-tést”, mind a „nemzeti öncélúságot” elve-tette a demokrácia megalapozása és nor-matív kritikája jegyében.

IRODALOMBibó István (1945): A magyar demokrácia válsága.

Valóság. 2-3.; 5-43.Bibó István (1946a): Vita demokráciánk válságáról.

Valóság. 1-2.; 86-103.Bibó István (1946b): A kelet-európai kisállamok nyo-

morúsága. Új Magyarország. május 26.; június 4.;június 9.; június 18.; június 25.; július 10.; július 16.

Bibó István (1946c): A békeszerzõdés és a magyardemokrácia. Válasz. 1. 43-59.

Bibó István (1981–1984): Összegyûjtött munkái.(Szerk. Kemény István-Sárközi Mátyás). 1-4.Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern

Bibó István (1986-1990): Válogatott tanulmányok. (Vál.Huszár Tibor – Ifj. Bibó István). I-IV. Magvetõ, Bp.

Bibó István (1994): „Nem szabad második zsidókér-dést csinálni most a svábkérdésbõl!” in Kenedi János( közr.). Kritika. 10. 3-5.

Bibó István (1995): Bibó István (1911–1979). Életútdokumentumokban. (Vál. Huszár Tibor). 1956-os Intézet–Osiris-Századvég, Budapest

Bibó István (1997): Bibó nyugatról: Bibó nyugatról –éltében, holtában. Külhoni magyarok írásai BibóIstvánról. Kende Péter (vál. és bev.). Európai Pro-testáns Magyar Szabadegyetem, Bázel–Budapest

Dénes Iván Zoltán (1999): Eltorzult magyar alkat.Bibó István vitája Németh Lászlóval és SzekfûGyulával. Osiris, Budapest

Dénes Iván Zoltán (2001): Európai mintakövetés –nemzeti öncélúság. Értékvilág és identitáskeresés a19-20. századi Magyarországon. Új Mandátum, Bp.

Fülep Lajos (1934): Nemzeti öncélúság. Válasz. 1. 2-23.Németh László (1993): Németh László élete levelek-

ben, 1914–1948. (Szerk. Németh Ágnes). Magve-tõ–Szépirodalmi, Budapest

Révai József (1945): Szekfû Gyula útja. Szabad Nép.1945. április 19.

Romsics Ignác (1996): Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Osiris, Budapest

Romsics Ignác (1998): Nemzet, nemzetiség és államKelet-Közép-Európában. Napvilág, Budapest

Romsics Ignác, 1999): Magyarország története a XX.században. Osiris, Budapest

Romsics Ignác (2001): A trianoni békeszerzõdés.Osiris, Budapest

Szekfû Gyula (1942, 2001): Állam és nemzet. Tanul-mányok a nemzetiségi kérdésrõl. Magyar Szemle

Társaság, Budapest. Hasonmás kiadás: Lucidus köny-vek. Kisebbségkutató könyvtár, Budapest, 2001.

Szekfû Gyula (1945a): Keserû tanulság, Világ, május 14.Szekfû Gyula (1945b): Egy pünkösdi pártnap. Világ,

május 26.Szekfû Gyula (1945c): Új front – régi út. In: Új szellemi

front. Kállai Gyula, Révai József, Darvas József,Zilahy Lajos, Gábor Andor, Illyés Gyula, ErdeiFerenc, Szekfû Gyula és Horváth Márton írásai.Szikra kiadás, h. n. (Budapest), é. n.

Szekfû Gyula (1945d): Értelemhiány. Világ, június 3.Szekfû Gyula (1945e): A patkányfogó sikere. Világ,

június 10.Szekfû Gyula (1945f): A magyar tudomány elsõrendû

érdeke, hogy megismerje a szovjet tudományeredményeit. Szekfû professzor beszámolójamoszkvai útjáról. Szabad Nép, július 4.

Szekfû Gyula (1945g): Leningrád. Világ, július 8.Szekfû Gyula (1945h): A hetedik parancs. Világ, július 15.Szekfû Gyula (1945i): „A klasszikus demokrácia”.

Világ, július 22.Szekfû Gyula (1945j): A két történeti erõ. Világ, július 29.Szekfû Gyula (1945k: A moszkvai út. Új Magyarország,

augusztus 7.Szekfû Gyula (1945l): A tavaszi helyzet. Világ,

augusztus 12.Szekfû Gyula (1945m): A szabadság hívei. Világ,

augusztus 26.Szekfû Gyula (1945n): Az egyenlõség hívei. Világ,

szeptember 2.Szekfû Gyula (1945o): Jelszavak incselkedései. Világ,

szeptember 30.Szekfû Gyula (1945ö): Községi választások. Világ,

október 7.Szekfû Gyula (1945p): A választás után. Világ, október

21.Szekfû Gyula (1946): A béketárgyalásról. Páris, októ-

ber 14. Új Magyarország, október 22.Szekfû Gyula (1998): Szekfû Gyula követ és a moszk-

vai magyar követség jelentései. (Szerk. kiad. LázárGyörgy). Magyar Országos Levéltár, Budapest.

Szekfû Gyula (2001)a: Szekfû Gyula. (Vál. s. a. r.bev. Dénes Iván Zoltán). (Magyar Panteon, 10).Új Mandátum, Budapest.

Varga István (1985): Egykori hírlapi tudósításokSzekfû Gyula 1945. áprilisi elõadásáról. TörténelmiSzemle, 621–627.

Kulcsszavak: párizsi békeszerzõdés, magyarközvélemény, reálpolitika, revizionizmus,kisebbségvédelem, a demokrácia normatívkritikája, politikai kultúra, politikai diskur-zusok, európai mintakövetés – nemzetiöncélúság, Szekfû Gyula, Bibó István

747

Bevezetõ

Mivel az utazás tömegszerûségét lehetõvétevõ feltételek csak a XX. század másodikfelére alakultak ki, így a modern értelembenvett turizmus – mint a társadalom szabadidõ-eltöltésének egyik meghatározó formája,egyes esetekben a munkavégzés velejárója– alig néhány évtizede észlelhetõ komplexjelenség. A nemzetközi utazások számának1960-tól regisztrált megtízszerezõdése(2001-ben közel 700 millió érkezést jegyez-tek fel)1 igényt támasztott a turizmussal kap-csolatos problémák tudományos feltárására.Ugyanakkor az utazással és tartózkodássalösszefüggésben álló jelenségek kutatásátmáig elõítéletek, kételyek övezik. A turiz-must – a szabadidõ-eltöltéshez való kapcso-lódása és a tömegkultúrában betöltött szere-pe következtében – számos kutató olyan „fri-vol” területnek tekintette vagy tekinti, amivel„komoly tudós” nem foglalkozik (Matthews,1983; Dann - Nash - Pearce, 1988; Nunez,1989; Lanfant, 1993). A turizmus hátizsákoskirándulók sátorverõ tevékenységeként valóértelmezése szerencsére fokozatosan visz-

szaszorulóban van, s egyre több tudományágképviselõje vállalkozik a turizmus összetettjelenségének tanulmányozására. Annak elle-nére, hogy a világ számtalan felsõoktatásiintézményében találkozhatunk a turizmus,mint önálló ismeretterület közvetítésével,tudományként való értelmezése a nemzet-közi kutatói társadalomban sem mondhatóegyértelmûnek. A turizmuskutatás helyét ésszerepét illetõen általános a bizonytalanság,olykor maguk a szakma irányítói sem ismerikfel a vizsgálatok által feltárható tudás valódijelentõségét.

Magyarországon az 1996-ban, majd 1999-ben megtartott „Miniszterelnöki Konferenciaés Parlamenti Nyílt Nap a Turizmusról” elne-vezésû rendezvényeken elhangzottakugyan sugallták a turizmus és a tudományszervezett formában történõ egymásra talá-lásának megvalósulását, azonban a kutatóioldaltól elvárt partnerség hiánya végül nemvezetett kézzelfogható eredményhez. A kö-zelmúltban a Pécsi Tudományegyetemenkorszakhatárnak nevezhetõ konferenciárakerült sor (Aubert, 2002), amely miközbenreprezentálta a hazai turizmuskutatás palettá-jának sokszínûségét, rámutatott a sikeres to-vábblépéshez elengedhetetlen normarend-

A SÁTORVERÉSEN TÚL –A TURIZMUSTUDOMÁNY

MAGYARORSZÁGI ÁLLAPOTAIRÓL

Michalkó Gábora földrajztudomány kandidátusa, tudományos fõmunkatárs, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet,

[email protected]

Rátz Tamara PhD, fõiskolai docens, Kodolányi János Fõiskola – [email protected]

1 http://www.world-tourism.org/market_research/facts&figures/menu.htm

Michalkó Gábor - Rátz Tamara • A sátorverésen túl…

748


szer hiányára is. A tanácskozás tapasztalataialapján fogalmazódott meg az az elhatározás,hogy készüljön egy, a turizmus tudománytaniés felsõoktatási helyzetének néhány aspek-tusát bemutató tanulmány, amely hozzájárul-hat a turizmus tudományos megközelítésétés elismerését szolgáló igény és szemléletmagyarországi erõsödéséhez.

A turizmus mint kutatási probléma

Bár a turizmus a társadalomban évezredekóta létezõ jelenség, tudományként valómegközelítésére csupán az elmúlt néhányévtizedben került sor, többek között a szocio-lógia, a pszichológia, a közgazdaságtan, azantropológia, a földrajz, a vezetéstudomány,a történelem és a politikatudomány képvi-selõi által. A turizmuskutatás kezdeti idõsza-kában a vizsgálatok – a többi tudományág-hoz hasonlóan – a könnyen hozzáférhetõ,különösebb nehézség nélkül bemutathatótényekre, jelenségekre korlátozódtak. A tu-dományos fejlõdés ismert logikáján kívülennek magyarázata abban rejlik, hogy a turiz-mussal – mint rendkívül gyakorlati tevé-kenységgel – kapcsolatban az elméletalko-tás szükségességének gondolata kissénevetségesnek tûnt vagy fel sem merült. Azegyes tudományágak eltérõ mértékben ésidõbeli ütemezésben nyitottak a turizmussalkapcsolatos kutatási problémák felé, általá-ban azonban még ma is jellemzõ, hogy aturizmus elméletének relatív fejletlenségé-nek következtében az említett tudomány-ágakon belül a turizmus rendszerint alterü-letként jelenik meg (Rojek – Urry, 1987,Meethan, 2001).

Bár létezik a turizmusnak nemzetközilegelfogadott definíciója (WTO, 1989), megfi-gyelhetõ, hogy a különbözõ tudományágakképviselõi törekednek a fogalom saját igé-nyeiknek, szemléletüknek megfelelõ meg-határozására. Sõt még az sem állítható, hogya turizmussal foglalkozó tudományágakonbelül konszenzus lenne a vizsgált jelenség

mibenlétét illetõen (Jafari, 1989): sok eset-ben csupán egymás meghatározásainak is-merete, nem pedig elfogadása a jellemzõ(Przeclawski, 1993, Nash, 1996). A turizmus-kutatás elmúlt évtizedeit vizsgálva látható,hogy rendkívül megnövekedett a témávalfoglalkozó tanulmányok száma, azonban aleíró, vagy empirikus kutatások messze túl-súlyban vannak az elméleti, szintetizáló jel-legû munkákhoz képest (Dann-Nash-Pearce, 1988; Pearce, 1993). Továbbra is hi-ányzik az empirikus információk mélyebbfeldolgozását lehetõvé tevõ egységes analiti-kus keret, egy olyan önálló turizmus(filozó-fia)elmélet, amely lehetõvé tenné a tudomá-nyos eredmények magyarázatát és az arraépülõ általánosítást.

Mindemellett az 1980-as évektõl kezdõ-dõen rendkívül dinamikus fejlõdés mentvégbe a nemzetközi turizmuskutatás terüle-tén: a szakmai konferenciák és a szakfolyó-iratok száma látványos növekedésnek indult(jelenleg csupán angol nyelven több mintötven szakmai folyóirat jelenik meg), s aturizmus a felsõoktatásban is egyre inkábbelfogadott szakterületté vált. Ennek a figye-lemre méltó fejlõdésnek némiképpen el-lentmond a turizmus elméleti kereténekgyenge megalapozottsága illetve eklektikusmivolta, de feltehetõen éppen erre vezet-hetõ vissza a számos szakmai fórum létrejötteés mûködése, mivel a turizmussal foglalkozótudományágak reprezentánsai önálló meg-szólalási lehetõségre áhítoztak (ennek kö-szönhetõ például az olyan folyóiratok meg-jelenése, mint a Journal of Sports Tourism,a Tourism Geographies vagy a Journal ofVacation Marketing). A szakmai sokszínûsé-get az is indokolhatja, hogy a turizmus oly-annyira eltérõ módon és formában manifesz-tálódik, hogy a tanulmányozására vállalkozóelméleti és módszertani erõfeszítések szük-ségszerûen válnak eklektikussá.

A kutatások irányultságát, alapvetõ meg-közelítési módját illetõen is lényeges válto-

749


zások történtek az elmúlt évtizedekben. Aturizmus összetettségének fokozott felisme-rése, a holisztikus szemléletmód igényénekmegjelenése elvezetett az ún. tudásalapúkutatói irányzat (Jafari, 1990) kialakulásához,amelynek képviselõi elsõsorban az akadé-miai szektorból kerülnek ki, s amely a turiz-mus belsõ szerkezetének, külsõ kapcsolat-rendszerének, hatótényezõinek együttesmegismerésére törekszik. Ebbõl az elméletikeretbõl kiindulva megállapítható, hogy atudásalapú kutatói irányzat tulajdonképpena turizmus mint önálló tudományág mellett

érvel, amelynek érdekében a késõbbiekbentárgyalandó transzdiszciplinaritást emeli ki ajelenleg még erõteljesen érvényesülõ multi-diszciplinaritás helyett. A transzdiszciplinari-tás hiányát illusztrálja az 1. ábra, amely azÉszak-Amerikában 1987 és 2000 között tu-risztikai témában született PhD-értekezésekfõ tudományterületek szerinti megoszlásátmutatja.

A turizmuskutatási irányzatok alapelvei-nek fokozatos átalakulása mellett a tudo-mányos érettség fokmérõje lehet a turizmuskutatásával foglalkozó nemzetközi szerve-

1. ábra • Turisztikai témájú PhD-disszertációk tudományterület szerinti megoszlása(USA & Kanada, 1987-2000) (összesen 369 db)

750


zetek számának növekedése is. A szerveze-tek célja minden esetben legalább kettõs:egyrészt a turizmussal foglalkozó kutatókösszefogása, számukra olyan nemzetközifórum biztosítása, ahol lehetõségük nyíliksaját kutatási eredményeik ismertetésére, il-letve tapasztalatcserére, másrészt a turizmus-kutatás magas színvonalának biztosítása,különös hangsúllyal – a rendszerszemlélet-bõl kiindulva – a nem kellõképpen repre-zentált kérdések vizsgálatára. A szervezetekeredményes mûködését jelentené, ha képe-sek lennének elejét venni a redundáns tudo-mányos eredmények megszületésének,erre azonban nem minden esetben kerül sor.

A turizmuskutatással foglalkozó nemzet-közi szervezetek között a legismertebbekközé tartozik az AIEST, az IAST, a TTRA és aC. I. R. E. T. Az AIEST (InternationalAssociation of Scientific Experts in Tourism),az IAST (International Academy for the Studyof Tourism) és a TTRA (Travel and TourismResearch Association) tagsági alapon szer-vezõdnek, a tagság összetételében és a szer-vezetek kutatási orientációjában azonbanjelentõs különbségek tapasztalhatóak. Mígaz AIEST és az IAST a nemzetközi turizmus-kutatás legelismertebb, elsõsorban akadémi-kus szemléletû alakjait foglalja magában (azutóbbi meghívásos alapon), s ez erõteljesenmegnyilvánul a tagok kutatási témáiban is,addig a TTRA jóval inkább marketing-orien-tált, s tagjai nagyobb hangsúlyt fektetnek aturizmusipar számára közvetlenül is haszno-sítható témákra (természetesen léteznekátfedések, mind a tagok személyében, mindpedig a vizsgált kérdésekben). A C. I. R. E. T.(Centre International de Recherches etd’Etudes Touristique) elsõsorban egy olyaninformációs bázis, amely nem tagsági alaponmûködik, ennek következtében pedig szé-lesebb az általa regisztrált kutatók köre, mintaz elõzõ két szervezet tagsága (a legfrissebbhozzáférhetõ adatok szerint 2002 májusá-ban a szervezet listáján hetvenöt országból

1826, turizmussal foglalkozó kutató szere-pelt, akiknek mintegy 35 %-a dolgozik azEgyesült Államokban vagy Nagy-Britanniá-ban).2

A fenti szervezetek mellett mind elméle-ti, mind gyakorlati eredményei miatt érde-mes megemlíteni az IGU (InternationalGeographical Union) keretein belül mûködõturisztikai kutatócsoportot3 , amely elsõsor-ban a földrajztudomány megközelítésébõlvizsgálja a turizmus fenntartható fejlõdésé-nek kérdéseit, illetve az IIPT- t (InternationalInstitute for Peace through Tourism), amelya turizmusnak mint a globális béke iparágá-nak víziójából kiindulva kutatja az ágazatlehetõségeit a konfliktusok, a társadalmiegyenlõtlenségek enyhítése érdekében (aszervezet legújabb kutatási projektje példáulazt kívánja feltárni, hogyan tudna a turizmusvilágszerte hozzájárulni a szegénység mér-sékléséhez).

A turizmustudományrendszertani kérdései

A turizmus tudományos versenyképességefokozódásának, az oktatásban való elismert-sége erõsödésének, kutatóinak a döntés-elõkészítésbe való intenzívebb bevonásánakelengedhetetlen feltétele, hogy a diszciplínaa korábbiaknál szélesebb körûen tárja fel aturizmus és környezete jelenségeinek, köl-csönhatásainak és konfliktusainak idõ- éstérbeli összefüggéseit, az eredményeket pe-dig rendszerbe foglalva közvetítse (Michal-kó, 2002).

A turizmus mint önálló tudományág„létrehozásának” igényérõl gondolkodvamindenekelõtt a vizsgálat tárgyát, fogalom-rendszerét és a kutatásához felhasználtmódszereket szükséges pontosan körülírni(Hársing, 1999). Ha abból indulunk ki, hogya turizmus nem más, mint az egyén élmény-

2 http://www.ciret-tourism.com3 Commission on the Geography of Tourism, Leisureand Global Change, International Geographical Union

751


szerzéssel együtt járó környezetváltozása,amely során szolgáltatások igénybevételérekerül sor, akkor a folyamatban részt vevõturista és a szolgáltató tevékenységére kon-centrálva kezdhetjük meg azoknak a köl-csönhatásoknak a vizsgálatát, amelyek aturizmus rendszerén belül észlelhetõek. Aturizmus nyílt rendszert alkot, amelynek akomplex kutatásához számos tudományágismeretelemeit kellene összegyûjteni ésrendszerezni (Lengyel, 1994). A 2. ábrán isjól látszik azonban, hogy az egyes tudo-mányágak turizmushoz való viszonyulásakiegyenlítetlen. A szerzõk által áttekintetthazai és nemzetközi publikációkat alapulvéve legtöbb ismerettel a földrajztudomány,a közgazdaságtudomány, az antropológia(gyakran néprajzi megközelítésbõl kiindul-va), a szociológia és a pszichológia rendelke-zik.

Ahhoz, hogy a turizmus jelenlegi „amõ-ba” állapotából érett tudománnyá váljék,mindenekelõtt az egyes tudományágakhoztartozó kutatói mûhelyek összefogására, kö-

zös kutatási projektek beindítására lenneszükség. A turizmus pillanatnyi tudomány-rendszertani helyzetét értékelve azt mond-hatnánk, hogy az egyes tudományterülete-ken belül multidiszciplinaritást mutat,azonban rendelkezik egy sajátos transzdisz-ciplinaritással is, mert biztosítja a tudomány-ágak közötti átjárhatóságot. A turizmusmultidiszciplináris mivolta azt eredményezi,hogy az egyes tudományágak képviselõi amaguk bevett fogalmait és kutatási módsze-reit alkalmazva vizsgálják a turizmus – általuktudományosan értelmezhetõ problémakéntszámon tartott – egyes szeleteit, és eredmé-nyeiket a szûkebb szakmai közönség általolvasott folyóiratokban, konferenciaköte-tekben teszik közzé. Így számos olyan, azadott tudományágak normáinak megfelelõtudáshalmaz születik, amely a legritkábbesetben veszi figyelembe a másik halmazbanmár meglévõ részeredményeket (ez a szak-irodalmi hivatkozásokból jól nyomon követ-hetõ), és a legkevésbé sem segíti elõ a kívántszakmai vita kialakulását.

2. ábra • A turizmus sajátos tudományrendszertani elhelyezkedése

752


A turizmus és az egyes tudományágakkapcsolatának kifejezésére gyakran használ-ják az interdiszciplináris jelzõt, ez azonbanakár zsákutcát is jelenthet az önálló tudo-mánnyá válás útján. Mérõ (1995) arra hívjafel a figyelmet: ahol hosszabb ideig megma-rad az interdiszciplinaritás jelszava, ott ez azegységes paradigma hiányának a fedõneve,amelybõl többek között az is következik,hogy nincsenek olyan kritériumok, amelyekalapján el lehetne dönteni a vizsgálati ered-mények helyes, szabályszerû voltát. A turiz-mus esetében az interdiszciplinaritás han-goztatása azért is gyenge lábakon áll, mert aklasszikus tudományközi területekkel (pél-dául biokémia, geofizika) ellentétben itt éretttudományágak keresnek kapcsolódási pon-tot egy formálódó diszciplínával, amelyetpillanatnyilag éppen a multidiszciplinaritásjellemez. A turizmus tudományként valóértelmezése tehát azt feltételezi, hogy avizsgálat tárgyát képezõ valóságot a lehetõlegtágabban megalapozott ismeretek fel-használásával közelítsük. Ez a jelenlegi hely-zet fokozatos megfordulásával járna, tehátaz egyes tudományágak nem elszeparálvavizsgálnák a turizmus jelenségeit, hanem aturizmustudomány válna képessé arra, hogyintegráltan, transzdiszciplináris módon tárjafel a valóságot. Ez pedig már Magyarorszá-gon sem jelenthet víziót.

A turizmus felsõoktatásiés kutatási összefüggései

A nemzetközi turisztikai felsõoktatásban –külön-külön vagy egymás mellett – rendsze-rint két szemlélet érvényesül: a gyakorlat-központú, business-orientált illetve a tudo-mányos, akadémikus jellegû megközelítés(Evans, 2001). Az elõbbi célja – rendszerintaz üzleti tudományok vagy a marketingirányából kiindulva – a gyakorlati munkára(turizmus-management, promóció, szolgál-tatás, szervezés, lebonyolítás) való felkészí-tés, viszonylag kevés tudományos összete-

võvel. Az utóbbi pedig azon a meggyõzõdé-sen alapul, hogy a turizmus sui generis tanul-mányozásra érdemes jelenség, amelynekleírása, magyarázata, megértése, a gyakorlatközvetlen szükségleteit meghaladó elméletifelvetések megfogalmazása önmagában isfontos eredménynek tekinthetõ (arról nemis beszélve, hogy a tudományos kutatás soránnyert információk hosszabb távon sok eset-ben a gyakorlat számára is alkalmazhatónakbizonyulnak). A tudásalapú kutatói irányzatkialakulása és képviselõi között az oktatókdominanciája természetesen jelentõs mér-tékben hozzájárult a felsõfokú turizmusokta-tás fejlõdéséhez is. Ezt mutatja többek közötta turizmus önálló szakként való megjelenésevagy a turisztikai képzésben szerezhetõ fo-kozatok bõvülése.

A nemzetközi turisztikai felsõoktatásban(elsõsorban az egyetemeken) a kutatás is atanárok munkaköri kötelességei közé tarto-zik, a finanszírozás azonban gyakran proble-matikus, mivel az egyetemi kutatásokbannagy szerepet játszó magánszektor csak aszámára rövid távon is hasznos, közvetlenülmegtérülõ vizsgálatokat hajlandó támogatni(például marketingkutatást, megvalósítható-sági tanulmányok vagy üzleti tervek elkészí-tését). Természetesen léteznek olyan kuta-tási területek, amelyek hasznossága csakközvetetten vagy hosszabb távon jelentke-zik, így a vizsgálatukhoz elengedhetetlen aközszféra támogatása. Új-Zélandon példáulaz ilyen témakörök finanszírozására hoztáklétre az ún. Public Good Science Fundot(Simpson, 2001).

A magyarországi turizmustudomány elis-mertetésének folyamatában jelentõs szere-pe van a különbözõ tudományos minõsítésirendszerekben megjelenõ idegenforgalmitémák felvállalásának. A Magyar Tudomá-nyos Akadémia Könyvtárának hivatalos nyil-vántartása szerint a kandidátusi és a nagy-(akadémiai) doktori fokozat magyarországimegszerezhetõségének eddigi (1953–

753


2002) idõtartama alatt a 19 071 megvédettértekezés közül mindössze tizenhárom voltidegenforgalmi témájú. Hat kandidátusi érte-kezést a földrajz (Szigeti Ernõ, Gertig Béla,Martonné Erdõs Katalin, Csordás László, Mi-chalkó Gábor, Gyuricza László), hetet a köz-gazdaságtudomány (Czeglédi József, JandalaCsilla, Lengyel Márton, Binh Ngo Xnan, HéjjBotond, Juhász László, Tasnádi József) terü-letén védtek meg. A nagy- (akadémiai) dok-tori fokozat megszerzése érdekében eddigegyetlen esetben sem került sor a turizmusvalamely aspektusát elemzõ értekezés nyil-vános vitájára. Annak ellenére, hogy az egye-temek hatáskörébe tartozó habilitációseljárásról és a PhD fokozat odaítélésérõlmegbízható központi regisztráció nem állrendelkezésre, saját adatgyûjtésünk szerinte tanulmány elkészítéséig egy habilitáció(Aubert Antal) és kilenc sikeres PhD védés(Horváth Endre, Puczkó László, Rátz Tamara,Szabó Géza, Herlicska Károly, HanuszÁrpád, José Luis Martínez, Darabos Ferenc,Jancsik András) zajlott le a turizmus tárgykö-rében. Ha tekintetbe vesszük, hogy a 2002/2003 tanévre Magyarországon kilenc felsõ-oktatási intézményben, továbbá azok kihe-lyezett intézeteiben hirdették meg a turiz-musképzést (idegenforgalmi, szállodaipariés vendéglátás szakokon, továbbá a szak-menedzserképzésben) (lásd 3. ábra), a tu-dományos fokozattal rendelkezõ szakem-ber-ellátottság tragikusnak, helyenként atanszékek mûködõképességét veszélyez-tetõnek nevezhetõ. Az összességében ered-ményes oktatómunkát számos, akár néhányévtized óta a turizmusképzésbe beletanult,más tudományterületrõl vagy a gyakorlatbólérkezett kolléga segíti. A turizmusoktatáseltömegesedésével párhuzamosan – a taná-rok leterheltségének következtében – nemmarad idõ az elengedhetetlen alapkutatásokelvégzésére, így egyes szaktárgyak eseté-ben rendszerezett elméleti ismeretek hiá-nyában folyik a képzés. A helyzetet jól repre-

zentálja, hogy miközben a nemzetköziszínvonalú kutatási eredményeket és tudós-társadalmat maga mögött tudó vegyész ésvegyészmérnök szakokra a 2002/2003-astanévre, államilag finanszírozott férõhelyekre449 hallgatót fogad a teljes magyarországifelsõoktatás, addig a turizmusképzésben1188 a felvehetõ tanulók száma. A valós kíná-lat azonban ennél lényegesen magasabb,mert a felvételi tájékoztató szerint a fõiskolákés az egyetemek ezen felül 4440 költség-térítéses hallgató képzésére rendelkeznekkapacitással (ezek a számok nem tartalmaz-zák az idegenforgalmi felsõoktatáshozrendelt szakmenedzser-képzés 805 államilagfinanszírozott és 1330 költségtérítéses he-lyét). Abban az esetben, ha Magyarországona papírforma szerinti kereslet és a kínálategymásra találna, 2002. szeptemberébenközel nyolcezer hallgató kezdhetné megidegenforgalmi tanulmányait. A szcenáriótermészetesen abszurd, de ennek ellenéreis komoly jelzésértékkel rendelkezik mind-azon döntéshozók számára, akiknek lehetõ-sége van a turizmus tudományos alapjainakmegerõsítését elõsegíteni.

Hazánkban turisztikai témájú, tudomá-nyos célú kutatások elsõsorban az egyetemi,fõiskolai tanszékekre telepített OTKA prog-ramok és a doktori iskolák keretében foly-nak, emellett az MTA kutatóintézeti hálózatá-ban dolgozó néhány munkatárs vállalja fel aturizmus rendszeres vizsgálatát. Sok esetbenelõfordul, hogy a kutatás a piaci szféra igé-nyeinek megfelelõ háttértanulmányok,helyzetelemzések és fejlesztési koncepciókkészítésében merül ki (ezekbe a munkákbamár a tanácsadó cégek is bekapcsolódnak),amelyek abban az esetben szolgálhatnák atudományt, ha az anyagok készítõi a vizsgáltproblémával kapcsolatban elméleti szintézistis közreadnának.

A kutatási eredmények nélkülözéséneka felsõoktatásban többek között az a követ-kezménye, hogy beszûkül azoknak a té-

754


máknak a köre, amelyekben a hallgatókszemináriumi vagy szakdolgozatuk íráskorgondolkodni mernek, mivel alig találnakolyan szakirodalmat, amelybõl kiindulhat-nának, amely biztonságos eligazodást jelent-hetne az értekezések elkészítése során.Éppen ezért olyan unalomig tárgyalt témákatválasztanak, amelyhez könnyen hozzáfér-hetõ kutatási elõzmények állnak rendelke-zésre, vagy az elméleti alapokat nélkülözõ,túlzottan leíró jellegû disszertációt állítanakössze. A turizmus egyelõre nem rendelkezikönálló kutatásmetodikával, a társadalom-tudományok módszereit hasznosítja, deennél sokkal jelentõsebb probléma, hogylegtöbb esetben maguk az oktatók sem gya-korló kutatók. Elõfordulhat, hogy olyan elõ-adók válnak a diplomamunkák témavezetõ-jévé, avatják be a hallgatókat a kutatás rejtel-meibe, akik utoljára a saját disszertációjukmegírásakor gondoltak át egy kutatási prob-lémát.

Az idegenforgalmi felsõoktatásban je-lentkezõ tömeges méretû kereslet napjaink-ra egy olyan sajátos helyzetet eredménye-

zett, amelyben az oktatás rendelkezéséreálló tudásháttér jelentõs lemaradásba kerülta tudás közvetítõivel szemben felmerülõigényhez képest. Mivel a turizmusképzés –a rendszer sajátosságaiból adódóan – hosszúidõn keresztül viszonylag szûk keretek kö-zött folyt, amelyben a hangsúlyt a praxiselsajátítására helyezték (az oktatott hallgatóktöbbsége kétségtelenül sikeres szakemberrévált), kevesebb figyelmet fordítottak az isme-retek tudományos igényû kutatással valómegalapozására és igazolására. Áttekintve ahazai tudományos élet legnagyobb pénz-alapjával rendelkezõ és a legszélesebb pers-pektívájú kutatásfinanszírozó rendszerének,az Országos Tudományos Kutatási Alap-programoknak 1996-2002 között elindultösszes kutatási témáját (1. táblázat), meg-állapítható, hogy az egyes tudományágakkurátorai nyitottak a turizmussal kapcsolatoskutatások támogatására. A vizsgált hét évalatt öt különbözõ tudományági zsûri istámogatásban részesítette a pályázókat,akiknek többsége mind a mai napig a hazaiturizmuskutatás prominens képviselõi közé

3. ábra • A turizmusképzés fogadókészsége a magyarországi felsõoktatásban, 2002

755


tartozik. Ha megnézzük, hogy az OTKA által1996-2002 között felosztott közel 21 milli-árd forintból mennyit sikerült a turizmus tudo-mányos megalapozása érdekében megpá-lyázni, akkor azonban láthatjuk, hogy a mind-össze 24,2 millió forintnyi elnyert támogatása teljes keret töredékét teszi ki. Ezek a szá-mok véleményünk szerint azt mutatják,hogy Magyarországon sajnos kevés az olyanturisztikai szakember, aki egyrészt érdeklõ-dik elméleti jellegû kérdések iránt, másrésztképes a tudományos normáknak megfelelõpályázat benyújtására.

Mivel a turizmus tudományos és felsõok-tatási kapcsolatával foglalkozó jelen tanul-mányunknak elsõsorban a kérdés exponá-lása és nem az átfogó feltárása a célja, ezértitt csak annyit kívánunk megjegyezni, hogya fenti jelenségek jövõbeli magyarázatakorkét okból indulhatunk ki. Az egyik a máremlített praxisszemléletû, zsákutcás képzés,a másik pedig az egykor tudományos ered-ményeket felmutató kutatói generációvisszavonulása. A zsákutcát abban látjuk,hogy a turizmus oktatása a szakképzés leg-alsó szintjétõl a fõiskoláig bezárólag jogsza-bályokkal szigorúan körülhatárolt, alapve-tõen közgazdaságtan-centrikus mederbenzajlik. Önálló turizmus szakos egyetemi kép-zés nem létezik, ugyanakkor elméletilegbármilyen egyetemi diplomával szerezhetõtudományos fokozat egy turizmus témakörûPhD-értekezés megvédésével. Az egyetemiturizmusoktatás hiányában tehát kimaradegy olyan szint, amely a legmagasabb alap-képzést általánosan jellemzõ követelmé-nyek ismeretében lehetõséget biztosítana akutatás normáinak elsajátítására.

A generációs hiány ott jelentkezik, hogya hetvenes-nyolcvanas években kutató,publikáló szakemberek többsége visszavo-nult, a rendszerváltozás idõszakára pedignem tudott kialakulni egy széles kutatói kö-

zépnemzedék, amelynek a feladatát képez-te volna a turizmus tudományos alapozásá-nak a továbbvitele. A közelmúltban tudomá-nyos pályájukat kezdõ kutatók, oktatók azzala felelõsséggel kénytelenek szembesülni,hogy mára – a magyarországi idegenforgalmikutatás és felsõoktatás nem csekély terhé-nek évtizedes felvállalása következtében –valóságos „intézménnyé” vált néhány szak-ember mellett õk a magyar turizmustudo-mány letéteményesei.

A turizmológia alternatívája

A turizmussal kapcsolatos tudományos ésfelsõoktatási kérdések jelen áttekintésébõlegyértelmûen látható, hogy a „sátorverésen”már túljutottunk. A nemzetközi tudományosélet viszonylatában kis létszámú, ugyanakkorjól felkészült kutatói tábor dolgozik világ-szerte azon, hogy a turizmus elfogadott tudo-mánnyá válhasson. Magyarországon is kívá-natos lenne a turizmus akadémiai szintretörténõ emelésének kezdeményezése,amely folyamatban különösen fontos sze-repe lehetne az egyetemi turizmusképzésmegvalósításának, továbbá a különbözõtudományágakhoz kötõdõ mûhelyek közöskutatási programjai beindításának. A turiz-mológia mint a turizmus transzdiszciplinárismegközelítésével foglalkozó tudományfunkcióját abban látjuk, hogy a turizmus kap-csán elõsegítené a szaktudományos gondol-kodást felváltó, a problémacentrikus, kom-plexitásra törekvõ szemlélet térhódítását.Minél szélesebb körben kell, hogy felisme-rést nyerjen: korunk turizmusa oly mérték-ben összetett jelenséggé vált, hogy a parti-kuláris szemlélettel történõ megközelítésesem megértésének, sem kezelésének igé-nyét már nem elégíti ki.

Kulcsszavak: felsõoktatás, kutatás, tudo-mány, turizmus

756


Témavezetõ, munkahely Kutatási téma Tudományág Támogatás

Rátz Tamara – BKE Modell a munkahelyteremtés Közgazdaságtan 625 000 Ftköltségeinek meghatározásáraa turizmusban

Michalkó Gábor – MTA FKI Budapest idegenforgalmának Földtudomány 500 000 Ftszociálgeográfiai vizsgálata

Fügedi Márta – ME Etno-turizmus: Néprajz 400 000 Fta magyar népi kultúra elemeiaz idegenforgalomban

Csordás László - MTA RKK A szabadidõlakások földrajzi Földtudomány 900 000 Fttípusai, helyi és regionális hatásaiMagyarországon az 1990-es évek elején

Misóczki Lajos – EKTF A magyarországi turizmus Történettudomány 300 000 Ft1945-2000

Szilassi Péter – JGYTF Turizmus alapú tájtervezés Földtudomány 600 000 Ftmértékének értékelésea Káli-medencében

Szijártó Zsolt – JPTE Turizmus és regionalizmus Szociológia 1 965 000 Fta Káli-medencében

Martonné E. Katalin A turizmus környezeti hatásai Földtudomány 1 500 000 Ft – KLTE TTK különbözõ adottságú

és kihasználtságú településeken

Gyuricza László – JPTE Az idegenforgalom mint Földtudomány 1 400 000 Ftegyüttmûködési lehetõséga határmenti kistérségek kapcsolatrendszerében(szlovén-magyar határ)

Michalkó Gábor – MTA FKI A bevásárlóturizmus Földtudomány 2 400 000 Ftregionális különbségeiMagyarországon

Horváth Gergely A Medves-vidék természetvédelmi Földtudomány 2 000000 Ft– ELTE TFK és idegenforgalmi szempontú

tájértékelése

Szarvas Zsuzsanna Migráció és turizmus. Néprajz 5 600 000 Ft – MTA NKI Migrációs folyamatok hatása

a helyi társadalmak változásairaa mai Magyarországon

Aubert Antal – PTE TTK A támogatási programok hatása Földtudomány 6 000 000 Fta turizmus területi rendszeréreés a területi fejlõdésre

1996-2002 az OTKA 20 824 151 e. forint kutatási támogatást nyújtott tematikus és ifjúságipályázatokra, ebbõl 24 190 e. forintot nyertek el a turizmus témájában, ez az összes támogatás

0,12 százaléka. (Forrás: OTKA Hírlevél)

1. táblázat • Az OTKA által támogatott turisztikai témájú kutatások, 1996-2002

757


IRODALOMAubert Antal szerk. (2002): Kutatás a turizmusban.

A turizmus aktuális kérdései Magyarországon.Országos Turisztikai Konferencia 2002, PécsiTudományegyetem Turizmus Tanszék, Pécs

C.I.R.E.T. (2002): Global Directory of Researchers;http://www.ciret-tourism.com

Dann, Graham – Nash, D. – Pearce, P. (1988): Meth-odology in Tourism Research. Annals of TourismResearch 15, 1, 1-28.

Evans, Nigel (2001): The Development and Posi-tioning of Business Related University TourismEducation: A UK Perspective. Journal of Teachingin Travel and Tourism 1, 1, 17-36.

Hársing László (1999): Tudományelméleti kisenciklo-pédia. Bíbor, Miskolc

Jafari, Jafar (1989): Sociocultural Dimensions of Tour-ism. An English Language Literature Review. inBystrzanowski Julian (ed.): Tourism as a Factor ofChange. A Sociocultural Study. European Coordi-nation Centre for Research and Documentation inSocial Sciences, Vienna, 17-60.

Jafari, Jafar (1990): Research and Scholarship. TheBasis of Tourism Education. The Journal of Tour-ism Studies 1, 1, 33-41.

Lanfant, Marie-Francois (1993): Methodological andConceptual Issues Raised by the Study of Interna-tional Tourism: A Test for Sociology. in: Pearce,Douglas G. – Butler, Richard W. (eds.): TourismResearch. Critiques and Challenges. Routledge,London, UK, 70-87

Lengyel Márton (1994): A turizmus általános elméle-te. 2. kiadás. KIT Képzõmûvészeti Kiadó, Budapest

Matthews, Harry G. (1983): On Tourism and PoliticalScience. Annals of Tourism Research. 10, 3, 303-305.

Meethan, Kevin (2001): Tourism in Global Society.Place, Culture, Consumption. Palgrave, Basing-stoke, UK

Mérõ László (1994): Észjárások. Typotex, BudapestMeyer-Arendt, Klaus (n. d.): U.S. & Canadian Ph.D.

Dissertations in Tourism - 1987–2000. http://www.geog.nau.edu/tg/contents/support/phds-1987-2000.html

Michalkó Gábor (2002): Turizmus: praxis vagy tudo-mány? (A turizmus tudománytani és felsõoktatásikérdései Magyarországon). in: Aubert, Antal(szerk.): Kutatás a turizmusban. A turizmusaktuális kérdései Magyarországon, OrszágosTurisztikai Konferencia 2002. Pécsi Tudomány-egyetem Turizmus Tanszék, Pécs, 84-96

Nash, Dennison (1996): Introduction. In: D. Nash:Anthropology of Tourism. Pergamon, ElsevierScience Ltd, Oxford, 1-17.

Nunez, Theron (1989): Touristic Studies in Anthro-pological Perspective. in: Smith Valene L. (ed.):Hosts and Guests. The Anthropology of Tourism,2nd ed. University of Pennsylvania Press, Pennsyl-vania, USA, 265-274.

Pearce, Douglas G. (1993): Introduction. in: Pearce,Douglas G. – Butler, Richard W. (eds.): TourismResearch. Critiques and Challenges. Routledge,London, 1-8.

Przeclawski, Krzysztof (1993): Tourism as the Subjectof Interdisciplinary Research. in: Pearce, Douglas G.– Butler, Richard W. (eds.): Tourism Research. Cri-tiques and Challenges. Routledge, London, 9-19.

Rojek, Chris – Urry, John (1997): Transformations ofTravel and Theory. in: Rojek, C. – Urry, J.(eds.):Touring Cultures. Transformations of Traveland Theory. Routledge, London, 1-19.

Simpson, Ken (2001): Evolution and Tourism Educa-tion - A Multi-Sectoral View. Journal of Teachingin Travel and Tourism. 1, 1, 3-16.

WTO (1989): The Hague Declaration on Tourism.WTO, Madrid

758


Interjú

A régészet nagyon szép és ártalmatlan tu-dománynak tûnik, nem olyannak, amelyrõlrögtön a nacionalizmus jutna az embereszébe. Lehet, hogy ennek egyszerûen csakaz az oka, hogy keveset tudunk róla?

Az már az általános iskolában tananyag, hogya nacionalizmus mennyire befolyásolta Euró-pa 19. és 20. századi történelmét. Gondol-junk csak a jelen és a közelmúlt balkánieseményeire. A történettudomány és a poli-tológia kellõ figyelmet is fordít ezekre a prob-lémákra, de hogy a régészetben mennyireáltalános a nacionalizmus, arról a szakmamûvelõin kívül kevesen hallottak. Legföljebbarról vannak hézagos ismeretek, hogy a náciNémetországban néhányan a régészetet ismegpróbálták az ideológia szolgálatába állí-tani, meg hogy a dáko-román kontinuitáselméletének az állami politika szintjére eme-lése hatással volt Erdély népvándorláskorakutatására. Csakhogy ez a jelenség nem csakKözép- és Kelet-Európában, a volt Szovjet-unió kaukázusi és ázsiai tagállamaiban, aKözel-Keleten és az iszlám országokban mu-tatható ki, hanem meghökkentõ módonolyan régiókban is, mint a Baleári-szigetek,Szomália, Közép-Amerika és a Távol-Kelet.Ezért tanulmányozása jóval szélesebb meg-közelítést igényel, mint amit a „Közép- ésKelet-Európa ideológiai elmaradottsága”

NACIONALIZMUS ÉS RÉGÉSZETLukácsi Béla beszélgetése

Bálint Csanád régésszel

címkével elintézhetnénk. Én magam a MTAFilozófiai Intézetének felkérésére kerekenhúsz évvel ezelõtt írtam egy tanulmányt,amelyrõl eleve tudtam, hogy nem fog meg-jelenni, pedig az 1956 utáni hazai régészet-ben nem volt olyan munka, amelyet valaholne lehetett volna közreadni, hacsak nem vol-tak benne helyrehozhatatlan szakmai hibák.Ez a kétívnyi kéziratom azonban olyan kér-dést feszegetett, amely egyike volt a tabutémáknak: a barátinak mondott országok na-cionalizmusáról közölt adatokat egy politi-kailag amúgy veszélytelennek látszó tudo-mányág területérõl. Ráadásul nemcsak aszomszédainknál tettenérhetõ, államilag tá-mogatott megnyilvánulásokat tekintettem át,hanem a sacrosancta Szovjetunió régészetérõlis ejtettem benne néhány szót. És miután nemvolt kedvem oly mértékben tompítani a prob-lémák bemutatását, hogy a kézirat megjelen-tetését bármelyik szerkesztõ vállalhatta volna,megelégedtem azzal, hogy egyáltalán leírtamazt, amit tudok és gondolok.

Azóta viszont sokminden megváltozott, pél-dául már Szovjetunió sincs, és gondolom,bátor szerkesztõ is akadna…

Az a helyzet, hogy a kézirat megjelentetése– akkori kifejezéssel élve – ma sem „aktuális”.(Nota bene a leginkább szókimondó önkriti-

759

kák azóta éppen a volt szovjet régészetrõlkészültek.) Nem is lenne értelme a nacionaliz-mus vádjával vagdalkozni külföldi kollégáinkelõtt, hiszen olyan is akad közöttük, aki a leg-teljesebb ártatlanságban teszi azt, amit tesz,végtére is egész országa azon az úton jár. Arégészetben szinte mindenki ismer minden-kit. Minthogy pedig a Kárpát-medencei lelet-anyag csakis egységében tanulmányozható,roppant sok múlhatik azon, hogy valahol egyleletet, egy temetõt – azaz egy alapvetõ for-rást – eltitkolnak vagy közzétesznek. Az emlí-tett kéziratomban jónéhány, fehér asztal mel-lett szerzett benyomást, értesülést írtam le,de ma sem adhatom ki azokat az egykori be-szélgetõpartnereimet, akik a hangulat hatásaalatt – vagy esetleg megfontoltan – az õszinte-ség mellett döntöttek. Csak László Gyula haltmeg azóta, meg régi román kollégája, még a40-es évek kolozsvári egyetemérõl, aki –éppen baráti viszonyuk miatt – õszinte választtudott adni arra a kérdésre, hogy ugyan miértnem adják már közzé Erdély régen feltárt,legnagyobb avar temetõjét: „mert az nekünkúgy jó” – mondta õ mosolyogva, és nyugod-tan nézett László Gyula szemébe.

Azért részben érthetõ, vagy legalábbis ma-gyarázható, hogy olykor a régészet is áldoza-tául esik a politikának, illetve az ideológiá-nak, mert mégiscsak a múlttal foglalkozik,és, mint tudjuk, sokszor nem volt mindegy,hogy az milyen lesz.

A múlt, a történelem mindenki szemébenérték. Magától értetõdõ volt hát, hogy már arégiségek iránti tudományos érdeklõdés ki-alakulásakor kezdték kutatni, hogy kié, melynépé lehetett az adott lelet vagy emlék. Ami-óta csak létezik a régészet mint tudomány,állandóan jelen van az etnikai azonosításra,az írott források nélküli korok történelménekmegírására való törekvés. A nemzetek ésnemzeti államok kialakulása idején legitimá-ciót keresve benne fordultak a múlthoz, és a

romantika még növelte is a régvolt idõkkelvaló foglalkozás igényét. Amint az ideológiákis fölfedezték a maguk számára a múltat, on-nan kezdve a politikusok (vagy a politizálók)a történelmet politikai eszközként, valami-lyen dicsõ(bb)nek vélt történeti kép kialakí-tására használják. Legitimációra azonban arégészeti korok semmiképpen sem használ-hatók. Sem jogilag, mert a nemzetközi jognem ismeri a „történelmi jog” fogalmát, semtörténetileg; az õsrégészeti korokban igenkevés helyen volt állam, s ha igen, annak –Kínán kívül – egyszer sem lett folytatása. Más-részt pedig a „törzs”, „nép”, „lakosság” és„állam” fogalmak nem helyettesíthetõk beegymással. Itt jegyzem meg, hogy mi, magya-rok az õsiségek régészeti fitogtatásai láttánmég meg is lehetünk elégedve magunkkal,mert olyan irredenta mégsem akadt, aki pél-dául a Káma-vidéki õshazába kívánt volnavisszatelepíteni bennünket. De van végül egymódszertani ok is, ami miatt alaptalan a régikorokra, kultúrákra hivatkozni. A régészetben,a néprajzban és a kultúrtörténet nemzetközikutatásában hatalmas irodalma van a „nép”, a„kultúra”, a „régészeti kultúra” fogalmának,illetve annak, hogy egyáltalán mi tekinthetõetnospecifikus jegynek. Azt mondhatjuk,hogy a „régészeti kultúra”, amit sokáig a leg-nagyobb természetességgel használtunk,nem több, mint az érzékelt jelenségek értel-mezéséhez alkalmazott segédfogalom, s mintilyen egyáltalán nem azonosítható népekkel.Egy régészeti kultúra területe nem azonos egybizonyos nép szállásterületével, aminek vala-milyen történeti néppel való azonosításaaztán még további akadályokba ütközik.

Ez nagyon meggyõzõen hangzik, csak aztnem érti az ember, hogy ezeket az alapté-teleket vajon miért nem ismerik mindenhol.

Ezek a módszertani kifogások csak néhányévtizede fogalmazódtak meg, és még na-gyon sok idõ kell ahhoz, hogy régiónkban

Lukácsi Béla beszélgetése Bálint Csanáddal

760


közismertté és elfogadottá váljanak, hiszenaz etnocentrikus irányultság a 20-as évek ótaa legtöbb ország régészetében általános gya-korlat volt. A sokáig elzárt és a módszertanikérdések iránt egyébként is kevésbé fogé-kony, a nemzeti történelem iránt viszontamúgy is érzékenyebb közép- és kelet-euró-pai régészet számára evidens volt a hagyo-mányos utat követni. Társadalmi elvárás, sõtaz 50-60-as években még politikai elvárás volta leletanyag alapján eseménytörténetet írni…

…és a politikai elvárások nyilván nemolyasmire sarkallták a régészetet, amit aza szakma szabályai szerint egyébként iscsinált volna.

Amikor a politika befolyásolja a régészetet,szinte minden törekvés arra irányul, hogy azadott nép anciennitását, õsiségét igazolják,vagy egy adott terület birtoklását legitimizál-ják. Csakhogy ez még azokban az esetekbensem fogadható el, amelyekben a területszer-zést a történelem utólag jóváhagyta. Azesetek többsége pedig offenzív és alaptalan.Közép- és Kelet-Európában – az írásos forrá-sok adta helyzetnek megfelelõen – a vasko-rig igyekeznek visszanyúlni, bár a román ésa szerb kutatásban néha olyan is akadt, aki aneolitikumig próbálta visszavezetni a népegyökereit. A Balkánon a legtöbben az illírek-hez szeretnék az eredetüket kötni, még ak-kor is, ha maguk csak ezer évvel késõbb tele-pedtek is ott le. A legnagyobb intenzitássalaz albánok hirdetik ezt, de az illír származásgondolata köztudottan kedvelt volt a kétdélszláv testvérnépnél is. Ettõl a horvátokAnte Pavelic, a szerbek Slobodan Miloševicidejében tértek el: a fasiszta államban a ger-mán eredetû keleti gótokat, Nagy-Jugoszlá-via álmában egyesek az iráni nyelvû szarma-tákat tüntették fel õsként. (Eközben a szlové-nek, akik a legtöbb alappal számolhatnakazzal, hogy a 7. századi honfoglalásuk idejénnagyszámú õslakost olvasztottak magukba,

nem törõdnek ilyesmikkel!) Külön színt kép-viselnek a bolgárok, akiknek az etnogenezisejól ismert: a Don vidékérõl 681-ben beköltö-zött bolgár-törökök keveredtek az 5-6. szá-zadban odaköltözött szláv törzsekkel megaz õslakossággal. Nem is kell csodálkozniazon, hogy ez a folyamat Bulgária 20. századitörténete folyamán többféle hangsúlyt is ka-pott: a királyi és a fasiszta korszakban asztyeppei, az 50-60-as években a szláv kom-ponens túlsúlyát hangsúlyozták, amit aztána 70-es években a trák szubsztrátum szere-pének kiemelése színesített. És mindehheztegyük hozzá, hogy az 1990-es fordulat ótaa bolgár kormányok változó irányvonalátólfüggetlenül a bolgár-török komponensrefordítják a nagyobb figyelmet. Ha pedig aszovjet kutatást nézzük, megállapíthatjuk,hogy a vaskori õslakosság szerepét õk iseltúlozták. A Kr. e. 6. - Kr. u. 3. század közöttiszkíta és szarmata õslakosságot integrálniakarták a Kr. u. 9-10. században lezárult keletiszláv etnogenezisbe. (A Kijevi Rusz 10-13.századi emlékeit világszerte bemutató kiállí-tásokon ezért vannak mindig szkíta és szar-mata aranytárgyak is egy-két vitrinben!) Amásik indíték, ami miatt a szovjet régészetaz õslakosságot túlhangsúlyozta: a népván-dorlás kori népek szerepének minimalizálásavolt. Szerintem ennek a gyökere az orosznép mongol elnyomatásának „megbosszu-lása” volt, ami – sajnálatos módon – évtize-dekre visszavetette a sztyeppe és Kazáriakutatását. Így állhatott elõ az a helyzet, hogypéldául egy szovjet kézikönyvben az õsma-gyarok sem a finnugor, sem pedig a töröknépeknek szentelt fejezetben nem kerültekemlítésre. A szovjet illetve az orosz középkorikutatásnak emellett két másik, nemzetiszempontból kényesnek minõsülõ kérdésselis szembe kell néznie: a 4-5. századi gótokés a 9. században Kijevben letelepedett nor-mannok megítélésével kapcsolatban kez-dettõl fogva két iskola létezett – nem nehézrájönni, hogy a történelem mely szakaszában

761

melyik nézet állt elõtérben vagy vált éppenkizárólagossá. És a példákat még hosszasanlehetne sorolni.

Bár nem tartozik ebbe a sorba, de mégisegyfajta, bár kétségtelenül sajátos torzítás,ami a magyarországi régészetben az 50-es években történt, nevezetesen a szláv ele-mek indokolatlan hangsúlyozása.

Igen, itt a pánszlávizmus régészeti megnyil-vánulásáról van szó. A régészet 1945 utánCsehszlovákiában részesült a legnagyobbállami támogatásban, máig ható (pozitív)következményekkel, ugyanis jó néhány ak-kor szerzett intézményes elõnyük ma, a ré-giónkban, behozhatatlannak tûnik. S ehhezmég hozzáteszem, hogy a társadalomtudo-mányok közül Szlovákiában ma a régészetörvend a legnagyobb társadalmi tekintély-nek. A pánszlávizmus legkevésbé a lengyelrégészetet érintette meg, õk szabadultakmeg a leghamarabb és a leggyorsabban tõle,a szlovént pedig éppen hogy csak megle-gyintette. Lehetne elemezni a többi szlávországban befutott karrierjét és a nagypoliti-kához kapcsolódó hullámzásait, de inkább anem-szláv országokra hívnám föl a figyel-met, mert azoknál is volt egy-egy pánszlávidõszak: Magyarországon 1949-1956 között,Bulgáriában és Romániában a 60-as évekvégéig. Tény viszont, hogy Romániában eztegy páratlanul pártatlan periódus követte,aminek a Ceausescu-éra véget vetett. A leg-tovább – egészen a 80-as évek elejéig – azNDK-ban tartott. Ha tekintetbe vesszük,hogy ezen országok egyike sem szláv ere-detû – Bulgária speciális eset –, s hogy ezeka II. világháborúban, 1944-ig a hitleri Né-metország oldalán álltak, akkor nyilvánvaló,hogy részükrõl kompenzálásról van szó.Példaként említhetem még azt az NDK-bankiadott, különben kiváló, germán régészetikézikönyvet, amelybõl a vélt lengyel és avalós szovjet „érzékenységre” tekintettel

egyszerûen kihagyták e két ország területénélt germán népeket. Azt pedig külön hang-súlyozni kell, hogy a lengyelek a népvándor-lás kori keleti germánok hagyatékánakfeltárásában a 70-es évek óta éppenséggelpéldás munkát végeznek.

Amirõl ebben a témában a magyar „nagy-közönségnek” is volt szerencséje meglehetõsrészletességgel értesülni, az az, hogy ben-nünket a már említett dáko-román kon-tinuitás elmélete mellett még a NagymorvaBirodalommal is szokás „hergelni”.

A 9. századi Morva Fejedelemség teljesenönálló problémakörbe tartozik. Már maga azáltalánosan használt terminus, a „NagymorvaBirodalom” is vitatható, mert sem „nagy”,sem „birodalom” nem volt, ráadásul a hirde-tõi szemmel láthatólag nem számolnak az-zal, hogy publikációikban ennek a németnyelvû tükörfordítása – a „GroßmährischesReich” – milyen történelmi asszociációkatébreszthet. A Morva Fejedelemség a 9. szá-zad végén nyom nélkül eltûnt: szlovákiaiterülete a magyar fejedelemség, majd király-ság része lett, a cseh állam pedig, száz évvelkésõbb, másutt és más alapokon épült ki.Mégis, mintegy hetven évig tartó fennállásaa cseh és szlovák nemzeti tudatban a 19.század elsõ felétõl kezdve – a modern nem-zetté válással párhuzamosan – központi sze-repet kapott; Eduard Beneš az 1920-ban szü-letõben levõ országának a „Velkomoravie”nevet szánta. Ezek a törekvések a cseh ésszlovák régészetben csak 1945 után jelent-keztek, de akkor azonnal. Elõbb csak a koraközépkori szláv hagyaték megítélésében:évtizedeken keresztül azt láttuk, hogy a szlo-vákiai avar temetõket szlávként, majd lassanvisszakozva, szláv-avarként kezelik. (Ez alovas temetkezéses, szablyás, övgarnitúrássírok esetében bizony nem kis bravúrt igé-nyelt.) A Morva Fejedelemség megítélése1968 után vett nagy fordulatot – közvetlen


762


állami támogatást élvezve. Derülten figyel-tük a 70-es években, hogy a 9. századi mor-vák déli és délkeleti határai mint nõttek évrõlévre a szlovák publikációkban, de mindigúgy, hogy végül sosem vágtak bele a trianoniJugoszlávia és Románia területébe! Az elmúltévtizedben azonban a helyzet teljesen nor-malizálódott, országaink között régészetilegma már nem nagyobb a vita, mint ami két félközött bárhol természetesnek tekinthetõ.Szimbolikus jelentõségû az is, hogy egyolyan 9-10. századi szlovákiai temetõt, amelykulcsfontosságú a honfoglaló magyarok ku-tatásában, a két akadémia régészeti intézeteiközös kiadásban, „Budapest-Nyitra” megje-lenési hellyel tették közzé. Úgy gondolom,hogy ez a példás viszony történeti távlatbanis optimizmusra sarkall.

Úgy igazságos, ha ezek után a saját portánkelõtt is söprögetünk, és megnézzük, hogyvan-e nekünk is „elszámolnivalónk”.

Mi sem természetesebb. Itt csak a népván-dorláskor jöhet számításba, mert a szkítákkalkapcsolatban egyetlen régészünknek semjutott eszébe „szittya gondolat”. A sztyeppeinépek régészeti kutatásában a világnakhosszú idõn át Magyarország játszotta a veze-tõ szerepet, egészen az 50-es évekig, amikoris a helyzet megváltozott. Nálunk kedvezõt-lenül, ugyanis akkoriban a honfoglaláskormûvelése a nacionalizmus gyanújába keve-redett, az avarokkal foglalkozók a szláv emlé-kek feltárását kapták feladatul, a hunokrólpedig csak óvatosan lehetett írni, mert Sztá-linnak volt egy a hunokat megbélyegzõ mon-data, és aminek következményei lettek aszovjet régészetben és orientalisztikában.Ennek itthoni hatása sem maradt el. A hazainépvándorlás kori és honfoglalás kori szak-irodalomban való elmélyülés után senki elõttsem lehet kétséges, hogy a magyar régészetakkor, amikor ez egyáltalán módjában áll-hatott volna, nem vett részt a nacionalista

túlzásokban, 1945 után viszont egy évtizedigennek az ellenkezõjére kényszerült. Azótapedig mást tart fontosnak: igyekszik lépésttartani a tudomány modern irányzataival. Maa legtöbb nyugat-európai ország régészetementes a nacionalizmustól, régiónkban,rajtunk kívül ez igaz a lengyelekre, a csehek-re és a szlovénokra.

Egy szomszéd országbeli újságíró kollégaezen a ponton bizonyára nem mulasztanáel feltenni a kérdést, egyébként teljes joggal:hogyan „számol el” a magyar régészet azún. „kettõs honfoglalás” elméletével, amely-nek fõ képviselõje mégiscsak egy iskola-teremtõ régész, László Gyula volt?

Mielõtt erre válaszolnék, hadd szóljak néhányszót egy másik problémáról, amelynek meg-ítélésében lehetnek véleménykülönbségek.Ez pedig a honfoglalás kori szlávság kezelés-módja. Történettudományunkban két felfo-gás alakult ki, és a vitában a régészetnekmeghatározó szerepe van. Tény, hogy a szlá-vok feltételezhetõ lélekszámának és kultu-rális jelentõségének megfelelõ leletcsopor-tot nem sikerült elkülöníteni. Csakhogy nemazért, merthogy el akarnánk tüntetni a szlávjelenlét tárgyi bizonyítékait. Ellenkezõleg:olyan eredményeket értünk el a 8-9. századiszláv leletanyag feltárásában, amelyhezmérhetõt – Ausztria és Szlovákia kivételévela többi szomszédunk régészete nem tud fel-mutatni. Tehát nem kutatóink nacionalizmu-sa miatt nem lett szétválasztva a honfoglaláskori magyar köznép és az itt talált szlávsághagyatéka, hanem ezért, mert az államala-pítás folyamatában kialakult régészeti kultúra– mint általában – nem etnikus jellegû. Amipedig a „kettõs honfoglalást” illeti, valóbanúgy tûnhetik, hogy azzal a magyar tudomá-nyosság mégiscsak benevezett a „ki volt itthamarabb?” címû, valójában megmosolyog-tató játékba. De tudni kell, hogy ezt az elmé-letet itthon és külföldön az érintett diszciplí-

763

nák minden szakembere elutasította. Egyet-len kivétel akadt, a nemrégiben elhunytEngel Pál. Mindenki értetlenül állt a helyzetelõtt, én magam többször próbáltam szóbahozni nála a kérdést, de mindig kitért elõle.Az õ munkásságát és személyét jól ismerõktanúságára tudok csak hivatkozni: elképzel-hetetlen, hogy õ egy olyan elmélet melletttette volna le a szavát, amelyben nemzeties-kedõ túlzás van. Teljesen más kérdés viszonta „kettõs honfoglalás” elméletének társadal-mi fogadtatása és általában a magyar társada-lomban megnyilvánuló nemzeti romantikaés nacionalizmus. Ezek elemzése azonbannem a régész feladata. Visszatérve a kiinduló-ponthoz: talán furcsának tûnik, de a nacio-nalizmus és régészet kapcsolódását a tudo-mánytörténet nem kezeli egyértelmûennegatív jelenségként. A modern régészet az

elterjedését, intézményei létrejöttét és a le-letek iránti társadalmi érdeklõdést köszön-heti neki. A kettõ viszonyában a lényeg –akárcsak a gyógyászatban – az adagolásban,valamint az alkalmazás helyének és idejénekmegválasztásában rejlik, s e tekintetben amagyar régészet nem szorul kezelésre. Ná-lunk kezdettõl fogva megvoltak az intéz-mények, a mai kutató-gárda szellemi felké-szültsége megfelelõ, egyedül a leletek meg-mentésében szorulunk társadalmi és államisegítségre. Még a legnehezebb évekbensem voltunk elzárva az európai kollégáktól,akik nem kezeltek bennünket egzotikum-ként vagy valami politika egyensúlyi ténye-zõjeként, és a nacionalizmussal kapcsolatbannem legyintgettek a hátunk mögött (mintez megesik másokkal). Régészetünk nyu-godtan néz a 21. század elé.


764


A Magyar Tudományos Akadémia 172.rendes közgyûlését 2003. május 5–6-ántartotta. A közgyûlés nyilvános köztestületiüléssel kezdõdött. A Tudás alapú EurópaiUnió – tudás alapú Magyarország címmelmeghirdetett ülésen Vizi E. Szilveszter ren-des tag, az MTA elnöke köszöntötte a jelen-levõket, köztük Kiss Péter kancelláriaminisz-tert. A köztestületi ülésen – amelyen számosmás kormánytag és közéleti személyiség isrészt vett – az elõadók különbözõ szem-pontból vizsgálták a tudomány és a tudásszerepét a globalizáció, az információs for-radalom korában, egyszersmind hazánk kö-zelgõ EU-csatlakozása kapcsán. Az MTAelnöke megnyitójában emlékeztetett arra,hogy elsõként a tudomány lépett át a nem-zeti határokon, és az EU vezetõ politikusaiszerint Magyarország hozományként elsõ-sorban a tudományát és kultúráját viszi azUnióba. Arra is utalt, hogy hazánk a többi EU-tagországhoz viszonyítva keveset költ K+F-re: jelenleg a nemzeti jövedelem 1,1 %-át,ráadásul az EU rövidesen 3 %-ra növeli a K+F-re fordítandó összeg arányát, hogy megõriz-hesse versenyképességét a távol-keletiországok és az USA mellett.

A kormány nevében Kiss Péter kancellá-riaminiszter szólt. Hangsúlyozta, hogy Ma-gyarország az EU tagjaként megszabadulhata gazdasági-politikai hátrányoktól. A tudás-alapú társadalom hangoztatása nem egysze-rûen retorika. Nem elég deklarálni azt, hogya szürkeállomány a legnagyobb nemzeti

AZ MTA 2003. MÁJUSI KÖZGYÛLÉSE

kincs, hasznosításának feltételeit is meg kellteremteni. Ez a kormány feladata, egybenszándéka is. A tudásalapú társadalom eléré-sének módját illetõen szerencsére nemzetikonszenzus van. A kormány többféleképpenkíván együttmûködni a magyar tudomá-nyosságot képviselõ Akadémiával. Az élhetõkörnyezet, az ökoszociális világ megteremté-séhez orvosbiológiai kutatások szükségesek;a termõföld jogi védelme mellett a földetbiológiai szempontból is védeni kell; azinformációs szupersztrádán való sikereshaladáshoz pedig új eszközökre van szükség,amelyeket kutatási háttér nélkül nem lehetmegteremteni. Fontos továbbá a társadalmiés a regionális hátrányok mérséklése.

Az Európai Unió nevében felszólaló Jür-gen Koeppen, az EU magyarországi nagy-követe fontosnak tartja, hogy az EU egysé-ges hangon beszéljen. Eddig az egységespiac az EU legfontosabb eredménye. Hang-súlyozta, hogy a piac dominanciája mellett apolitikának és a szabályozásnak is fontosszerep jut. Az Internet térhódítása, a moderninformációs és kommunikációs technológiák-hoz való hozzáférés megteremti az e-Euró-pa, az e-kormányzás, e-tanulás, e-kereskede-lem fogalmát. A tudomány helyzetével kap-csolatban az Európai Kutatási Térség fontos-ságát, illetve a 6. Keretprogram szerepéthangsúlyozta. Magyarország elsõként a tudo-mányos kutatások tekintetében felelt megaz EU-követelményeknek. A fõ hajtóerõ to-vábbra is a versenyképesség marad.

Tudós fórum

765

Horn Péter rendes tag elõadásában azttekintette át, hogy milyen speciális feladatokhárulnak egy kis országra annak EU-csat-lakozása után. Jelenleg nehéz helyzetbenvagyunk az egy évtizednél is hosszabb ideigtartó restriktív K+F-politika hatására. A nem-zeti szempontból fontos kérdések kutatásá-ról és az anyanyelven történõ publikálásróla jövõben sem szabad lemondani. Az oktatáselsilányulásához vezet, ha nem születnekanyanyelvi megnevezések az új tudomá-nyos fogalmakra. Törekedni kell arra, hogya fiatalok a tehetségük szerint kerüljenek bea képzésbe, mert ma az anyagi háttér döntiel, hogy egy fiatal meddig tanulhat, és a jö-vedelem ígérete motiválja a választott sza-kot. Ennek megfelelõen már érezhetõk atermészettudományok, a mûszaki és orvos-tudományok gondjai. Az agyelszívás többskálán is érvényesül. Regionális fejlesztésrevan szükség ahhoz, hogy Budapest ne vonz-za el a vidéki tehetségeket. Az amerikai agy-elszívás nemcsak a szegényebb országokatérinti: az EU-ból is jócskán kerül szürkeállo-mány az USA-ba. Kínára viszont érdemesfigyelni: elérték, hogy emigrált tudósaik tö-megesen települnek vissza az anyaországba.

Az elõadásokat követõen Kiss Péter ésVizi E. Szilveszter aláírta a kormány és az MTAközötti szerzõdést, amely szerint a kormánya bázisköltségvetésen felül támogat olyanstratégiai jellegû kutatásokat, amelyeket azMTA alaptevékenysége mellett végez el.

Az ünnepélyes aláírás után a WahrmannMór-érem átadása következett. Ez az iparvagy kereskedelem területén szerzett érdemelismerésére szolgáló kitüntetés 1893-banszületett, amikor Eötvös Loránd volt az MTAelnöke és Szily Kálmán a fõtitkára. Egy év-század szünet után az Akadémia felújította ekitüntetés hagyományát, és az érmet JuhászEndrének ítélte oda, hazánk EU-csatlakozásifõtárgyalójaként végzett – kormányokon át-ívelõ – eredményes tevékenységéért. A ki-tüntetett fõtárgyaló rövid köszönõ beszédé-

ben megemlítette, hogy a tárgyalások soránnem volt mindvégig biztos a csatlakozáslehetõsége, és az EU-tagság nem garancia,hanem esély a felemelkedésre. Az Akadé-miával való kapcsolatát azért is fontosnaktartja, mert a kormány EU-ügyekért felelõstárca nélküli minisztereként a tudománymenedzselése is a feladata lesz.

A köztestületi ülés záró eseménye azMTA-székház aulájában levõ Deák-dom-bormû megkoszorúzása volt Deák Ferencszületésének 200. évfordulójára emlékezve.

*

Az MTA 172. közgyûlésén a résztvevõkelõször kegyeletük jeléül néma felállássalemlékeztek az elõzõ közgyûlés óta elhunytCsibi Sándor, Dohy János, Flerkó Béla, KissLajos, Lévai András, Marx György, PécsiMárton és Salánki János rendes tagokra,Kákosy László levelezõ tagra, Imreh Istvánkülsõ tagra, valamint Jerzy Kostrowiczki tisz-teleti tagra. A határozatképesség megálla-pítása és a tárgysorozat elfogadása után azelnöklõ Hámori József rendes tag, alelnökjavaslatára a közgyûlés kiküldte a jegyzõ-könyv-hitelesítõ, a határozatszövegezõ és aszavazathitelesítõ alkalmi bizottságokat.

Ezt követõen Lõrincz Lajos rendes tag, aDoktori Tanács elnöke ünnepélyesen átadtaaz MTA doktora címet szerzett kutatóknakoklevelüket. Az elmúlt hónapokban hetven-kilenc kutató kapta meg az MTA doktoracímet, közülük a legfiatalabb harmincöt, míga legidõsebb hetvenöt éves.

Az ünnepélyes aktust az Eredmények ésújabb irányzatok a finnugrisztikában címûtudományos elõadás követte, amelyen Ke-resztes László debreceni professzor a magyarnyelv eredetkérdéseivel foglalkozott. A ma-gyar nyelv finnugor eredetét az összehason-lító nyelvészet valamint a rekonstrukciómódszereivel már sikerült meggyõzõen, té-nyekkel bizonyítani. Az ellenvéleményekérzelmi vagy politikai indíttatásúak. Vannak

Tudós fórum

766


azonban még tisztázandó fontos kérdések,ilyen az alapnyelv szétválásának kronológiájaés az õshaza helyének megállapítása.

A közgyûlés elsõ napi ülése az akadé-mikusok gyûlésével ért véget, amelyen azMTA rendes és levelezõ tagjai zárt ülés ke-retében a jövõ évi tagválasztással kapcso-latos kérdéseket vitattak meg.

*

A közgyûlés második napi ülésének levezetõelnöke Keviczky László rendes tag, alelnökvolt. A közgyûlés határozatképességénekmegállapítása után az Akadémia díjainakátadása következett.

Az MTA elnöksége az Akadémiai Arany-érmet 2003-ban Harmatta János rendes tag-nak, Herder- és Széchenyi-díjas nyugalma-zott tanszékvezetõ egyetemi tanárnak, azÖsterreichische Akademie der Wissenschaf-ten és a Francia Tudományos Akadémia le-velezõ tagjának adományozta életmûvéért,az ókori görög-római világ és az ókori Kelet,különösen Irán nyelveinek és történeténekkutatásában elért, nemzetközileg is nagyraértékelt eredményeiért, a magyar õstörténetkérdéseinek tisztázásához való hozzájárulá-sáért, és a fiatalabb nemzedékeknek távlatos,igényességre nevelõ tanári tevékenységéért.

Az MTA legmagasabb elismerésévelkitüntetett Harmatta János köszönõ szavaivalegyütt – tudós-tanár voltához hûen – rövidenismertette, hogy miként alakult ki a kitünte-tések, érmek intézménye az ókorban.

AKADÉMIAI DÍJAT kapott:

Újváry Zoltán, a néprajztudomány doktora,a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéké-nek emeritus professzora Gömöri magyarnéphagyományok címû kötetéért, a történetiGömör megye népköltészetének, szokás-hagyományának, egész folklór-mûveltségé-nek felfedezés értékû feltárásáért;

Ádám Magda, a történettudománydoktora, az MTA Történettudományi Inté-

zete nyugalmazott tudományos tanácsadója,a 20. századi hazai diplomáciai forráskiad-ványokban való közremûködéséért, különöstekintettel a Documents d’archives françaissur l’histoire du Bassin des Carpates 1918-1932. Vols. I–IV sorozat fõszerkesztõjekéntvégzett munkájáért;

Berkes István, a matematikai tudománydoktora, az MTA Rényi Alfréd MatematikaiKutatóintézet tudomány tanácsadója,

Csáki Endre, a matematikai tudománydoktora, az MTA Rényi Alfréd MatematikaiKutatóintézet tudományos osztályvezetõje,

Tóth Bálint, az MTA doktora, a BMGEMatematika Intézete Sztochasztika Tanszé-kének tanszékvezetõ egyetemi tanára amodern valószínûségszámításban elért, nagynemzetközi elismertséget kiváltó eredmé-nyeikért (megosztott díj);

Gáborjányi Richárd, az MTA doktora,a VE Georgikon Mezõgazdtudományi Kará-nak egyetemi tanára és

Tóth Miklós, a mezõgazdasági tudo-mány doktora, az MTA Növényvédelmi Ku-tatóintézete Állattani Osztályának tudomá-nyos osztályvezetõje (megosztott díj).Gáborjányi professzor közel négy évtizedenát végzett kutatói és oktatói tevékenységé-nek eredményei kiemelkedõek. Az MTANövényvédelmi Bizottsága tagjaként (2002-tõl elnökeként) erõsíti az egyetemek és ku-tatóintézetek kapcsolatát, és elõsegíti az in-tegrált növényvédelem térhódítását a mezõ-gazdasági kultúrában és a gyakorlatban. TóthMiklós hazánkban elsõként hozott létrespeciális laboratóriumot rovarferomonokalapkutatási szintû vizsgálatához. Az ottkidolgozott új módszerek alkalmazásávaltanulmányozta a feromonok kibocsátásávalés felfogásával kapcsolatos etológiai ésfiziológiai kérdéseket. A CSALOMON fero-moncsapda-család beindításával és folyama-tos bõvítésével a mezõgazdasági gyakorlatszámára is elérhetõvé tette alapkutatásieredményeit;

767

Nagy M. György, az orvostudománydoktora, a Semmelweis Egyetem Humán-morfológiai és Fejlõdésbiológiai Intézeténekegyetemi tanára a prolaktinelválasztás sza-bályozásának kutatásában elért, nemzetkö-zileg is elismert számos eredeti eredményé-ért. Különösen kiemelendõek az utóbbi évek-ben tett jelentõs megfigyelései, amelyekalapján új szabályozó mechanizmusoklétezését vetette fel. Nagyszámú fiatal kutatómunkáját irányította, és sok ifjú tudós nõttfel mellette;

Hegedûs István, a mûszaki tudománydoktora, a BMGE Hidak és SzerkezetekTanszékének egyetemi tanára a térbeli rá-csok, héjszerkezetek és a szerkezeti topo-lógia témakörében kifejtett iskolateremtõtevékenységéért;

Kollár László, a kémiai tudomány dok-tora, a Pécsi Tudományegyetem SzervetlenKémiai Tanszékének tanszékvezetõ egye-temi tanára az átmenetifémek királis komp-lexeinek enantioszelektív katalizátorokkéntvaló alkalmazása terén elért eredményeiért,királis építõelemek újszerû szintéziséért;

Sarkadi Balázs, a biológiai tudománydoktora, az Országos Gyógyintézeti Köz-pont Hematológiai és Immunológiai Intéze-tének tudományos igazgatóhelyettese és

Váradi András, a biológiai tudománydoktora, az MTA Szegedi Biológiai KözpontEnzimológiai Intézetének tudományos ta-nácsadója az ún. ABC transzporterekkel kap-csolatos jelentõs eredményeikért. Szoros tu-dományos együttmûködésük során szerzõ-társakként több mint harminc magas színvo-nalú folyóirat-közleményt jelentettek megaz ABC transzporterekrõl, és több könyv-fejezet megírására, illetve egy összefoglalókötet szerkesztésére kaptak felkérést (meg-osztott díj);

Lõrincné Istvánffy Hajna, a közgaz-daság-tudomány doktora, a VE NemzetköziGazdaságtan Tanszékének tanszékvezetõegyetemi tanára, aki három évtizedes egye-

temi oktatói tevékenysége mellett mindvé-gig komoly kutatómunkát végzett. Különö-sen fontos és a hazai szakirodalomban úttörõjellegû kutatást folytatott az európai integ-ráció pénzügyi-valutáris összefüggéseirõl,amely könyv alakban Nemzetközi pénz-ügyek címmel jelent meg 1999-ben, illetvea gazdasági-pénzügyi unió mûködési prob-lémáiról, amely monográfiaként Pénzügyiintegráció címmel látott napvilágot 2001-ben;

Haas János, a földtudomány doktora,az MTA-ELTE Geológiai Kutatócsoport veze-tõje, az elmúlt tíz év során kifejtett kiemel-kedõ kutatói és oktatói tevékenységéért.Oktatói tevékenységének kézzelfoghatóeredményei többek között azok a tanköny-vek, amelyek a geológusképzésben koráb-ban hiányoztak. Kiemelkedõ szervezõ ésszerkesztõi munkája eredményeként jelentmeg a Magyarország földtani felépítésénekmodern szintézisét összefoglaló, angol nyel-ven publikált, több neves szerzõ nevévelfémjelzett kézikönyv;

Lévai Péter, az MTA doktora, az MTARészecske- és Magfizikai Kutatóintézeténektudományos tanácsadója és

Trócsányi Zoltán, az MTA doktora, aDebreceni Egyetem Kísérleti Fizika Tan-székének egyetemi tanára, az MTA Atom-magkutató Intézetének tudományos tanács-adója nagyenergiás kísérleti eredmények(LEP, RHIC) elméleti értelmezésében elérteredményeikért (megosztott díj).

AKADÉMIAI ÚJSÁGÍRÓI DÍJAT kapott

Lukácsi Béla, a Kossuth Rádió tudományosszerkesztõségének munkatársa, aki hosszúévek óta magas színvonalon közvetíti a kö-zönség számára a magyar és a nemzetközitudomány eredményeit; mûsorait egyarántjellemzi a közérthetõség, a tudományoshitelesség és az alaposság;

Elek László, a Magyar Rádió szerkesztõ-je és a Magyar Tudomány vezetõ szerkesz-

Tudós fórum

768


tõje, akinek mûsorait, riportjait a széles körû,naprakész biológiai ismeretek, a kitûnõ szer-kesztés, a legújabb problémák iránti érzé-kenység és a közérthetõség jellemzik. Ki-emelkedõ szerepe van a Magyar Tudomány,az MTA folyóiratának korszerûsítésében.

*

A kitüntetési ceremónia után a közgyûlés azelnöki expozéval folytatódott. Vizi E. Szilvesz-ter arról számolt be, hogy mit tett az MTA amagyar tudományosság érdekében. A rész-ben beláthatatlan társadalmi-gazdasági fejlõ-dés összetett feladatok elvégzésére köteleziaz Akadémiát. A tudomány is globalizálódott,a K+F a 21. század fejlõdési motorjává vált. Amagyar gazdaságot is exponenciális fejlõdésipályára kell juttatni. Ezt is célozza a kormány-nyal aláírt megállapodás, ami nem mond ellentannak, hogy az MTA egyik értéke továbbra isa függetlensége marad. A kormány tanácsadótestületeiben való részvétellel megnõtt azAkadémia szerepe. Együttmûködési megálla-podások jöttek létre több minisztériummal is.

Az Akadémia területi bizottságain belültagozatok jöttek létre az egyetemi városok-ban, amelyek e fontos települések értelmi-ségi elitjét tömörítik. A nemzeti kulturálisértékek védelme keretében Illyés Gyula ha-gyatéka az Irodalomtudományi Intézetbekerült, a Füst Milán-hagyatékból pedig kiál-lítást szándékoznak összeállítani. Az MTAtörekszik mûvészeti gyûjteményének gya-rapítására is. Elkészült a korábbi MTA-elnökökportréja.

Az MTA hagyományaiból fakadó köte-lessége olyan kérdésekben állást foglalni,amelyek az ország mûveltségi szintjét, s ígyjövõjét is érintik. Ezért foglalt állást az MTA aközoktatással kapcsolatban, aggodalmátkifejezve amiatt, hogy az érettséginél nincskötelezõ természettudományi tárgy.

Az értékõrzõ konzervativizmus mellettaz Akadémiára a nyitottság is jellemzõ. Em-lékezetes a külsõ tagság intézményének

1990-es bevezetése, amely a politikai nyitáselõtt történt. Megemlítendõ, hogy kiemelke-dõ külföldi magyar tudósok ajánlották segít-ségüket az anyaországon kívüli magyar egye-temek támogatásához.

Az Akadémia tevékenységét láttatni iskell a tudomány elismertetéséhez. A Min-dentudás Egyetemének sikere minden elõze-tes várakozást felülmúló: honlapját eddig 2milliószor keresték fel, és 8 millió oldalt töl-töttek le onnan, az elõadásokat pedig ezer–ezerkétszáz résztvevõ hallgatja a helyszínen.Az elõadások közreadása a különbözõ tévé-csatornákon pedig arra példa, hogy értéketteremtõ tévémûsort is lehet sugározni.

Az MTA presztízsét jelzi, hogy a japáncsászári pár és a lengyel államfõ maguk kez-deményezték az Akadémián történõ látoga-tásukat (és elõadás tartását) magyarországitartózkodásuk alkalmából. A nemzetközikapcsolatok egyik fontos szerepe, hogy kül-földön is láttassa magát a magyar tudomány.A 2003 novemberében megrendezendõBudapest Science Forum is minden bizony-nyal növeli az MTA tekintélyét, de a fórummegszervezése hatalmas munka.

A fiatal kutatógeneráció tevékenységé-nek elismerésére, munkájuk ösztönzéséreszolgál az újonnan alapított és elsõ ízbenodaítélt Talentum-díj. A jelentõs pénzzel járódíjat a három nagy tudományterület egy-egyfiatal mûvelõje kapja.

Az Akadémia értékrendjét szem elõtttartva készül a jövõ évi tagválasztásra.

EU-tagként remélhetõleg több pénz jutmajd a K+F-re, de teljesíteni is többet kell.

Az elnöki expozé végén Vizi akadémi-kus felsorolta, hogy az elmúlt idõszakbanmilyen nemzetközi elismerésben részesül-tek az Akadémia tagjai, és megemlítette a2003-ban Széchenyi-díjjal kitüntetett akadé-mikusok nevét is. Az idén odaítélt húsz Szé-chenyi-díj közül tizenhárom az MTA tagjainakjutott. Befejezésül az MTA elnöke felsoroltnéhány olyan új kutatási eredményt, ame-

769

lyek nagy nemzetközi visszhangot váltottakki, vagy jelentõs szabadalom született belõ-lük, némelyikük pedig rövid idõn belül tan-könyvi anyaggá vált.

Az elnök beszédét a fõtitkári expozé kö-vette: Kroó Norbert rendes tag bevezetõjé-ben arra utalt, hogy ez az utolsó közgyûlésaz EU-csatlakozás elõtt. A rohamos tempójúátalakulás, a világszerte változó prioritásokmiatt változnak a kutatás módszerei is. Elõtér-be kerül a multidiszciplinaritás.

Az MTA megítélése egyre pozitívabb,amit nemcsak statisztikai adatok (pályáza-tokon elnyert összegek, a köztestületi lét-szám alakulása, stb.) bizonyítanak, hanem akormányzati és egyéb szervek növekvõ igé-nye, hogy a tudomány illetve az Akadémiaképviselõit bevonják bizonyos testületek,fórumok munkájába. A nemzetközi kapcso-latok terén nagy elõrelépés, hogy hosszúelõkészítés után végre sikerült megkötni afrancia CNRS-sel való együttmûködésiszerzõdést.

A kutatómunka eredményességét állan-dóan mérni kell. Ehhez nyújt segítséget azújonnan létrehozott Akadémiai TudományosPublikációs Adatbank.

A kutatás körülményeit illetõen elõrelé-pés az elõzõ esztendõben végrehajtottkutatói béremelés. Ezt most a kutatói létszámnövelésének kell követnie, mert az igényeltkutatások egy részét kapacitáshiány miattnem tudják elvállalni a kutatóhelyek.

A fõtitkár ezután megemlítette az akadé-miai kutatóhelyek pályázati sikereit, és átte-kintette a pályázati lehetõségeket.

A korábbi 138 támogatott kutatócsoporthelyett – az új pályázati forduló lebonyolításaután – most 171 ilyen csoport mûködik. AzAkadémia tervezi a csoportok elmúlt négyévi tevékenységérõl szóló beszámolókattartalmazó könyv kiadását. Sajnálatos tapasz-talat, hogy a kutatócsoportok eredményeitközlõ publikációk egy részében nincs utalásaz MTA-támogatásra.

Az MTA kutatói által készített publikációkszáma nõtt az egy évvel korábbihoz képest,a szabadalmaké viszont nem. A fõtitkár to-vábbi konkrét példákat emelt ki a legfon-tosabb kutatási eredmények közül.

A pozitív tendencia folytatásához igazolnikell, hogy a hazai kutatásra költeni jó befek-tetés. Meg kell erõsíteni a gazdasággal valókapcsolatokat, s e tekintetben mindkét oldal-nak lépéseket kell tennie. Szükséges továb-bá az Európai Kutatási Térségbe való integrá-lódás, s ehhez még jobban meg kell tanul-nunk pályázni. Az EU-val kapcsolatos eddigitapasztalatainkat kötelességünk átadni agazdasági élet más szereplõinek. Továbbilényeges feladat a kutatói állomány fiatalítása.

Az MTA nemzetközi kapcsolatairól szólvaa fõtitkár megemlítette a hazai EU kiválóságiközpontok létét, a visegrádi országokkalfolytatandó tudományos együttmûködésfontosságát, továbbá azt a tényt, hogy negy-venkilenc országgal áll fenn akadémiaiegyüttmûködés. A legújabb fejlemény azEuropean Research Council létrehozásánakgondolata: már folynak e kutatási tanácslétesítésével kapcsolatos tárgyalások.

A könyvtárak mûködését sikerült azalaptevékenység részeként elismertetni, ésennek kedvezõ hatása már látszik is.

A fõtitkár köszönetet mondott az akadé-miai bizottságok tevékenységéért, és ki-emelte a titkárság dolgozóinak munkáját. ATitkárságot nem elégedetlenségbõl, hanema munka hatékonyságának további növeléseérdekében világítják át.

Kroó Norbert szólt a minisztériumokkalvaló akadémiai kapcsolatról is, amelyekközül az oktatási tárcával a legszorosabb akontaktus. A Nemzeti Fejlesztési Terv és azegyéb szerzõdések által más tárcákkal is ko-operál az MTA.

Beszámolója végén a fõtitkár megemlí-tette, hogy körvonalazódik egy régi gondmegoldása – az akadémiai nyugdíjasház lé-tesítése.

Tudós fórum

770


A következõ két napirendi pontot is a fõ-titkár terjesztette be. Kérte az MTA 2002. éviköltségvetésének végrehajtásáról szóló (írás-ban részletezett) beszámoló elfogadását,majd ugyancsak elfogadásra ajánlotta a 2004.évi akadémiai költségvetés tervét. Ez utób-biban csak a prioritások vannak megfogalmaz-va, mivel a jövõ évre vonatkozó költségvetésitárgyalások még nem kezdõdtek el. Az össze-sen 8,4 milliárd Ft költségvetési növekménytaz MTA a következõ fõbb jogcímeken kéri:

• a gazdaság fejlesztéséhez hozzájárulókutatási eredmények eléréséhez szükségesfeltételek megteremtése a kutatóintézetek-ben;

• az infrastruktúra fejlesztése;• a kormány és az Akadémia közötti szer-

zõdés végrehajtásának 2. üteme;• a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése;•a kutatói létszám növelése (fiatal kuta-

tókkal);• az újonnan megválasztandó levelezõ

tagok tiszteletdíja.A fõtitkár felhatalmazást kért, hogy a tár-

gyalásokon az MTA ezeket az irányelveketképviselje.

A közgyûlés az elnöki és a fõtitkári expo-zé fölötti vitában heten szólaltak fel:

Simai Mihály rendes tag szóvá tette, hogya novemberi Budapest Science Forum terve-zett programjában nem szerepel az 1999-es Tudomány Világkonferenciája által meg-vitatásra ajánlott számos fontos kérdés, pél-dául a tudomány fokozódó privatizációja.Megfontolásra ajánlotta a felsõoktatás és atudomány kapcsolatrendszerének módosítá-sát is. Végül sajnálkozását fejezte ki, hogy azakadémiai intézetek eredményeit bemutatókönyvek szerkesztésekor nem a nemzetkö-zi értékítélet alapján történt a válogatás.

Beck Mihály rendes tag felvetette, hogyszükséges a köztestületi tagsághoz fûzõdõkövetelmények, kötelezettségek és jogokmegfogalmazása. A következõ közgyûlésigtudományetikai kódexet is kellene alkotni.

Tétényi Pál rendes tag az eredményekellenére úgy látja, hogy a kutatásirányításbanmég sok a teendõ, és mihamarabb tisztáznikell a K+F-fel kapcsolatos új kormányzatiintézmények feladatait. Felvetette továbbá,hogy a kormány részére készített beszámo-lóban utalni kell a Pakssal kapcsolatos hát-térmunkára. A jelenlegi minõsítési rendszer-ben alkalmazott pontozást (0-3 közötti pont-határok) a feladatra alkalmatlannak minõsí-tette. Tágabb ponthatárt, vagy az igennel ésnemmel szavazás bevezetését javasolja.

Katona Gyula rendes tag arra hívta fel afigyelmet, hogy az EU-pályázatokban valórészvételhez egy kritikus tömeget kell elérni,amihez csak az intézetekben koncentrált szel-lemi erõ a megfelelõ, a kis tanszékeké nem.Az oktatással kapcsolatban azt javasolta, hogya posztdoktori képzés kutatóintézetekben istörténhessen, amire ma nincs jogi lehetõség.

Ritoók Zsigmond rendes tag a fiatalításfontosságát hangsúlyozta. A sikeres kutatóipályakezdéshez a nem gyakorlati kutatásokeredményeinek elismerése is szükséges.

Bazsa György, a kémiai tudomány dok-tora bejelentette, hogy azzal a kéréssel adtaát az MTA elnökének a közgyûlés doktorokképviselõinek márciusi gyûlésén elfogadottjavaslatokat, hogy az Akadémia elnökségetárgyalja meg azokat.

Király Zoltán rendes tag tájékoztatta a köz-gyûlést a tudománynépszerûsítõ klubestek-rõl, és hasonló kötetlen rendezvények szerve-zését ajánlotta a területi bizottságoknak is.

A vitában felvetett kérdésekre adott rö-vid válaszában Kroó Norbert elmondta, hogya Science Forum napirendjére nem vettékfel az összes lehetséges témát, hiszen azegyik célfórum rendszeressé tétele. A kor-mány számára szóló beszámoló szövegénekmódosítására még van lehetõség. A poszt-doktori képzés átszervezése felszaggatná azegyetemek és a kutatóintézetek közöttikapcsolat nemrég begyógyult sebeit. Azakadémiai kutatók eredményeit összefog-

771

laló kötetekben valóban információvesztéslép fel az intézetek által beküldött szövegekrövidítése során.

A válaszadást Vizi E. Szilveszter folytatta.A tudományirányítás egyik nagy hiányossá-gaként említette, hogy nem született megaz innovációs törvény. Ugyanakkor a hazaitudomány nem lehet pártpolitikai viták tár-gya. Ezt szerencsére a pártok is belátják, és aK+F-fel kapcsolatos ügyekben valamennyiparlamenti párt egyformán szavaz. Az MTAelnöke Beck Mihály mindkét felvetését elfo-gadásra javasolta, és megköszönte a dokto-rok gyûlésének javaslatait. Ritoók és Királyakadémikusok felszólalása kapcsán pedig atársadalom- és természettudományok szim-biózisára, sajátos együttmûködésére utalt.

Az Akadémia vezetõinek reflexiói után aközgyûlés nyílt szavazással, ellenszavazat éstartózkodás nélkül elfogadta a 2002. évi aka-démiai költségvetés végrehajtásáról szólóbeszámolót és a 2004. évi akadémiai költség-vetés irányelveit, továbbá a két expozét ésa vitában elhangzottakra adott elnöki ésfõtitkári választ.

Az MTA tevékenységérõl a kormányszámára készített tájékoztatót Meskó Attilarendes tag, fõtitkárhelyettes terjesztette elõ.Az írásban közreadott dokumentumrövidszóbeli kiegészítésében elmondta, hogy míg1994-ben 6300 köztestületi tag volt hatvan-négy év átlagéletkorral, most 10 165 tagbóláll a köztestület, és az átlagéletkor ötven-nyolc év. A köztestületnek hatszáz határontúli tagja van. Pozitívumként értékelte azt is,hogy a közgyûlési doktorok képviselõinekválasztásában a doktorok 73 %-a vett részt.Az Akadémia egyre több szakértõi felkéréstkap kormányzati szervektõl, arra is akadpélda, hogy az MTA képviselõje moderátorszerepet tölt be a miniszterek között. A tájé-koztató arra is felhívja a figyelmet, hogy azEU-ban egy kutató évente 50 M Ft-ba „kerül”,nálunk ez az összeg jóval alacsonyabb, s ezsok szempontból hátrányos.

A magyar tudomány 2001-2002. évi hely-zetérõl szóló, az Országgyûlés számára ké-szített beszámolót Marosi Ernõ rendes tag, alel-nök terjesztette elõ. Megemlítette, hogy mígaz MTA-ról aránylag könnyû áttekintést kapni,a tudomány országos helyzetére vonatkozókép – a statisztikai rendszer tökéletlenségemiatt – hiányos, ezért kiegészítésekre vanszükség. Ez a feladat azonban nyár végéigelvégezhetõ, és a tudományos osztályoktólvárja a kiegészítéseket a közérthetõen meg-fogalmazott tudományos eredményekrõl.

A közgyûlés a kormánynak szóló jelentés-rõl és az Országgyûlésnek készített beszámo-lóról adott tájékoztatást egyhangú szavazás-sal elfogadta. További négy szavazás követ-kezett, amelyeken a közgyûlés elfogadta

• a közgyûlési bizottságok mandátumá-nak meghosszabbítását a 2004. májusi köz-gyûlésig, mivel ebben az évben az MTA márnem tart újabb közgyûlést;

• az MTA és a Tudományetikai Bizottságügyrendjének módosítására vonatkozóelõterjesztést (a korábbi alapszabály-módo-sítási javaslat helyett);

• az MTA határon túli köztestületi tagjairavonatkozó ügyrendi kiegészítõ javaslatot;

• a közgyûlési doktor képviselõk tudo-mányterületi arányának megállapítására vo-natkozó elõterjesztést.

A levezetõ elnök tájékoztatta a közgyû-lést az Akadémikusok gyûlésének döntésé-rõl, amely szerint a rendes és levelezõ tagokösszlétszámára felsõ határt állapít meg azMTA elnöksége, és új levelezõ tagok jelölé-sénél az eddigi két személy helyett hármatjavasolhat minden rendes illetve levelezõ tag.

A határozati javaslatot Bálint Csanád le-velezõ tag, a határozatszövegezõ bizottságelnöke terjesztette be. A szövegjavaslatotpontosítás után a közgyûlés elfogadta. A hatá-rozat szövegének véglegesítésére – azelfogadott javaslat tartalmi változtatása nélkül– az elnökség kapott felhatalmazást.

Szabados László

Tudós fórum

772


Az együttmûködés célja olyan, stratégiai kutatások megvalósítása, amelyek segítik Magyar-ország sikeres és eredményes uniós csatlakozását.

A Magyar Köztársaság Kormánya e stratégiai kutatások elkezdésére 2003-ban 300 millióforintot biztosít az MTA részére. Egyben vállalja, hogy fenti összeget a kormányzati ciklushátralévõ éveiben is tervezi, és az ország teherbíró képességének függvényében növeli.

A kutatások a következõ témaköröket öleljék át:• Élettudományok az egészségügy szolgálatában• A mezõgazdasági termékszerkezet javítása, termelési módok bevezetése• Napjaink magyar társadalma, annak fejlõdési irányai• A gazdasági versenyképesség erõsítésére irányuló tevékenység• A tudás- és technológiatranszfer lehetõségeinek jobb kihasználása a regionális

különbségek csökkentésére• Nanotechnológiák és nanotudományok

Jelen együttmûködési megállapodás a Felek egyezõ akarata esetén meghosszabbítható.

Budapest, 2003. május 5.

Medgyessy Péter Vizi E. Szilvesztera Magyar Köztársaság a Magyar Tudományos Akadémia

miniszterelnöke elnöke

EGYÜTTMÛKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSa Magyar Köztársaság Kormánya

és a Magyar Tudományos Akadémia között

773

Az IHM és az MTA a tudásalapú információs társadalom fejlõdése és fejlesztése érdekébenkívánnak együttmûködni. Az e területeken végzett munkájuk hatékonysága növelése érdeké-ben egyes feladatokat közösen illetve egyeztetett módon látnak el.

Az MTA és az IHM a jelen megállapodás alapján a következõ kutatási területeken – amellékletben szereplõ annotációk alapján – vállalja közös kutatási programok és feladatokmegkezdését, lebonyolítását és irányítását:

• magyar digitális enciklopédia• információs társadalom kutatása,• tudásmenedzsment,• virtuális egyetem,• hálózati technológiák fejlesztése és alkalmazása,• GRID-technológiával kapcsolatos kutatások,• informatikai biztonság fejlesztése,• informatikai szabványosítás kialakítása és fejlesztése,• regionális informatikai rendszerek létrehozásának elõsegítése,• elektronikus kormányzás informatikai és jogi eszközei.Az IHM 2003. évben a fenti programok végrehajtásához való hozzájárulásként 300 millió

forint támogatást ad át az MTA részére, a mellékletben meghatározott feladatok 2003. éviköltségeinek fedezetére. 2004. és 2005. évek elején az IHM és az MTA közösen áttekintik azelõzõ évben támogatott projektek eredményeit, és ettõl, valamint az éves költségvetéslehetõségeitõl függõen születik döntés a tárgyévi támogatásokról.

Budapest, 2003. április

Kovács Kálmán Vizi E. Szilveszterinformatikai és hírközlési a Magyar Tudományos Akadémia

miniszter elnöke

EGYÜTTMÛKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSaz Informatikai és Hírközlési Minisztérium

és a Magyar Tudományos Akadémia között.

Tudós fórum

774


Az együttmûködés célja, hogy elõsegítse az élelmiszergazdaság modernizációját, a vidék-fejlesztést, az agrárgazdaság európai integrációját, az élelmiszer- és környezetbiztonságkérdéseinek megválaszolását.

Az MTA és az FVM a magyar agrárértelmiség nemzetközileg elismert szaktudására építveegyüttmûködik:

• az agrárgazdaság mûködésének és minõségorientált fejlesztésének segítésében• az agrárstratégia érvényesítésének hazai- és nemzetközi támogatásában, képviseletében• a legújabb tudományos ismeretek, alkalmazott módszerek, eljárások és rendszerek

agrárgazdaságban történõ mielõbbi bevezetésének közös támogatása által a gazdaságeredményességének és hatékonyságának növelésében.A feladatok elvégzéséhez szükséges források biztosítása az éves költségvetések ismere-

tében történik, és amelynek minimális mértéke 30 millió Ft évente. Az éves források felhasz-nálásának részletes szabályairól és a konkrét feladatokról az FVM közigazgatási államtitkáraés az MTA elnöke, vagy az általa kijelölt felelõs vezetõ állapodnak meg.

A megállapodás tervezett idõtartama három költségvetési év (2003-2005), amely közöselhatározással meghosszabbítható.

Budapest, 2003. március

Németh Imre Vizi E. Szilveszterföldmûvelésügyi és vidékfejlesztési a Magyar Tudományos Akadémia

miniszter elnöke

EGYÜTTMÛKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSa Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

és a Magyar Tudományos Akadémia között.

775

A Magyar Professzorok Világtanácsának alétrehozását a Magyar Tudományos Akadé-mia Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tudo-mányos testülete kezdeményezte. Nemvéletlen, hogy éppen ez a tagozat állt elõ ajavaslattal, ugyanis õk földrajzi helyzetüknélfogva már hosszú idõ óta érzékelték, hogyszükség lenne a tudományos kutatásban ésa felsõoktatásban a világ különbözõ pontjaindolgozó és élõ magyar szakemberek, kép-viselõk szorosabb kapcsolatára. Ezért elõször1997-ben megrendezték a Kárpát-meden-cei Magyar Professzorok Elsõ Találkozóját,majd pedig a következõ évben a MagyarProfesszorok Elsõ Világtalálkozóját, amelyentizenhét országból összesen háromszáz pro-fesszor vett részt. Itt alakult meg azután aMagyar Professzorok Világtanácsa, amelynekdíszelnöki tisztét Oláh György Nobel-díjaskémikus vállalta el. Maguk a találkozók céljáta szervezõk abban fogalmazták meg, hogyszámba kellene venni a magyar professzo-rokat, és elõsegíteni együttmûködésüket,hiszen hatalmas szellemi potenciál rejlik ab-ban az összesen mintegy háromezer egye-temi tanárban, akik közül „csupán” kétezerdolgozik Magyarországon, ezren a világ többiországában, a világ minden részén tevékeny-kednek.

Ennek az együttmûködésnek fontos cél-jául jelölték meg, hogy felmérjék a felsõok-tatás és a tudományos kutatás problémáit,ezeket megvitassák, és a leszûrt következ-tetések alapján ajánlásokat terjesszenek amagyar kormány elé. A munka folyamatos-ságát biztosítandó hozták létre a két szer-vezetet: a Kárpát-medencei Magyar Pro-

fesszorok Tanácsát és a Magyar ProfesszorokVilágtanácsát.

Ez utóbbi hídként kíván szolgálni azitthoni és a külföldön élõ magyar professzo-rok között, és külön is kiemelten egyik fõfeladatának tekinti a magyar anyanyelv ok-tatását, tisztaságának megõrzését; továbbifontos feladatnak az ember természeti kör-nyezetének védelmét és az informatikaiismeretek fejlesztését; és hozzá kíván járulniahhoz, hogy Budapest a térség gazdasági éskulturális centruma legyen. Évente megren-dezik a Kárpát-medencei Magyar Professzo-rok Találkozóját, kétévente pedig a MagyarProfesszorok Világtalálkozóját. De számosmás találkozót is szerveztek az eltelt öt év-ben, például 1999-ben Tudomány és Anya-nyelv Ankétot, 2000-ben Szlovák-magyarKörnyezettudományi Kerekasztal-megbe-szélést, 2001-ben pedig Európai Integráció– Felsõoktatás és Kutatás címmel rendeztekkonferenciát. Különös hangsúlyt helyezneka távoktatásra is, amellyel kapcsolatbanrendszeresen tartanak tanácskozásokat.

Idén, megalakulásának ötödik évfordu-lóján a Világtanács, amelynek ma már mint-egy hétszáz tagja van, jubileumi ülést ren-dezett. A találkozó célja és feladatai közöttelsõsorban Magyarország uniós csatlakozá-sának, a határon túli magyar felsõoktatásszakmai és anyagi feltételeinek és a Világ-tanács jövõbeli feladatainak megvitatásátjelölték meg. A témákat számos plenáris ülé-sen tárgyalták, majd munkabizottságokbanmegvitatták. A kormány számára megfogal-mazott javaslataikat, a munkabizottságokelnökeinek beszámolóit közösen vitatják

MAGYAR PROFESSZOROKVILÁGTANÁCSA

Tudós fórum

776


meg, majd összefoglalva eljuttatják a kor-mányzat illetékeseihez.

A számos javaslat és ajánlás közül talánérdemes kiemelni az uniós csatlakozássalkapcsolatosakat, amelyeket egyebek közötta felsõoktatási képzés reformjával és azUnióval való harmonizálásával kapcsolatbanfogalmaztak meg. Felhívták a figyelmet arra,hogy ezeknek úgy kell megvalósulniuk,hogy közben megõrizzék a „haladó hagyo-mányokat”, a valódi értékeket, ugyanakkorviszont növeljék a fiatalok „európai beszéd”-

képességeit, nyelvtudását, de európai szo-cializációját is. Miközben az „agyelszívás”uniós méretekben várhatóan nem okoz majdjelentõs problémát, mindenképpen számol-ni kell a mobilitás növekedésével. Fontosnaktartották azt is, hogy Magyarország átadjauniós tapasztalatait a társult tagországoknak.

Mindennek kapcsán a Világtanács elha-tározta egy Uniós Platform létrehozását, ésmáris egy új konferencia megszervezésérõldöntött, amelyen a következõ kérdésre ke-resik a választ: milyen Európát szeretnénk?

777

A világ tudománya magyar diplomaták szemével

A brit kormány 2003. januárjában tette közzéA felsõoktatás jövõje címû dokumentumot,amely a 2002. júliusában közreadott, a követ-kezõ három év tudományos költségvetésé-ben meghatározott forrásokra, valamint a kor-mány 2002. nyarán nyilvánosságra hozott inno-vációs stratégiájára épít. A reformok célja afelsõoktatási rendszer hármas küldetésének– kutatás, tudástranszfer, oktatás – hatéko-nyabbá tétele, beleértve az állami támogatásirendszer javítását.

A felsõoktatásban folyó kutatással kap-csolatban alapelv, hogy a támogatások elosz-tásában a nemzetközi viszonylatban kiemel-kedõ kutatási tevékenység, továbbá a kuta-tási együttmûködések gyakorisága és minõ-sége legyen a meghatározó. Az EgyesültKirályság felsõoktatási intézményei jelentõsrészben kutatási tevékenységük alapján ré-szesülnek költségvetési támogatásban, ame-lyet a négy-öt évente elvégzett Kutatás-érté-kelési akció (Research Assessment Exercise)alapján határoznak meg. A források kihelye-zésében a kormány a kiemelkedõ kutatásieredményeket elért intézményeket részesítielõnyben, ahol olyan tanszékek is támogatástkaphatnak, amelyek kutatás szempontjából

egyébként nem élvonalbeli egyetemek ré-szét képezik. Külön elõnyt élveznek az or-szágos szempontból különösen aktuáliskutatási témák. Az allokációs mechanizmusalakításával a kormánynak az a célja, hogy afelsõoktatási intézmények bizonyos tevé-kenységi körökre specializálódjanak: a ha-gyományosan kutatás-intenzív egyetemektovább erõsítsék ezen vonalukat, míg azoktatásban kiemelkedõ, de nem annyira ku-tatás-orientált intézmények az oktatás szín-vonalának fejlesztésére összpontosítsanak.A kutatási projektek finanszírozásánál a kor-mány kiemelten támogatja kutatási konzor-ciumok, valamint nagyobb méretû, komplexkutatási programok/teamek létrehozását.Sürgõs feladatként jelenik meg a kutatásiegyüttmûködések minõségének felméré-sére alkalmas kritériumrendszer kidolgozása.

Az egyetemi kutatási tevékenység ösz-tönzésével összefüggésben nõ a PhD hall-gatók támogatása. A Kutatási Tanácsos általadott PhD ösztöndíjak minimális összege kétéven belül 9000-rõl 12 000 fontra nõ, növelika posztdoktori kutatók számára nyújtott kép-zési lehetõségeket és 1000 db, öt évet átfogótudományos ösztöndíjat fognak folyósítani.

REFORMTERVEKA BRIT FELSÕOKTATÁSBAN

Szalai-Szûcs Ildikótudományos és technológiai attasé, London – [email protected]

A világ tudományamagyar diplomaták szemével

778


A reformtervek között szerepel egy újKutatási Tanács: az Arts and HumanitiesResearch Council létrehozása 2005-ig. Ez azintézkedés a jelenleg különbözõ államicsatornákon át finanszírozott terület jelen-tõségének elismerését jelenti az egységesés hatékonyabb finanszírozási modell révén.

A felsõoktatási intézmények tudástransz-ferrel kapcsolatos tevékenysége az OktatásiMinisztérium és az innovációért felelõs Ipariés Kereskedelmi Minisztérium (DTI) együtt-mûködésének erõsödését igényli. Ide tartozika tudás- és technológia-transzferre vonatkozóismeretek oktatása, a konkrét egyetemi-üzle-ti együttmûködések élénkítése, és az egyete-mek regionális gazdaságfejlesztésben betöl-tött szerepének hangsúlyosabbá tétele. AFelsõoktatási Innovációs Alap költségvetésétmegnövelik, s a jövõben a felsõoktatást támo-gató harmadik (állami) csatornának tekintik,amely az egyetemeket a gazdasági növeke-

dés élénkítésében játszott szerepük szerintfogja támogatni. Újdonság, hogy hálózatothoznak létre húsz olyan felsõoktatási intéz-ménybõl, amelyek kevésbé kutatás-orientál-tak, de tudástranszfer-tevékenységük repre-zentatív a vállalati szférával való együttmûkö-dés tekintetében.

A reformtervek legvitatottabb eleme a2006/2007 tanévtõl kezdve a felsõoktatásiintézmények egyéni döntése alapján ki-szabható tandíj bevezetése. A „top-up fee”nevû tandíj összege nem haladhatja meg a3000 fontot (a jelenlegi rendszer szerint abrit valamint az EU-tagországokból jövõ ál-lampolgárok az egyetemi alapképzésért –BA – az Egyesült Királyság minden felsõok-tatási intézményében azonos tandíjatfizetnek, amely legfeljebb 1075 font lehet).Ezzel az intézkedéssel az egyetemek sajátforrásait kívánják növelni.

779


Felmérések szerint világviszonylatban mint-egy 1,7 millió egyetemi hallgató végzi tanul-mányait külföldön, ezek mintegy harmadaválasztotta az USÁ-t tanulmányai színhelyéül.Ez az országnak nem elhanyagolható, évi kb.tizenegy milliárd USD bevételt jelent. A2001/2002 tanulmányi évre beiratkozott583 ezer külföldi diák túlnyomó többsége(55 %) ázsiai, az országok sorát Kína vezetikb. hatvanezer hallgatóval, majd India, Japánés Dél-Korea következik 45-55 ezer diákkal.Érdekes, hogy a 25 ezer fõvel szereplõ Kana-dát az országok listájában még Tajvan is meg-elõzi, és Nagy-Britannia is csak hét-nyolcezerhallgatóval van jelen az amerikai felsõokta-tásban. A tízezer fõs csoportban jelenik megelsõ európai országként Németország – Indo-nézia, Thaiföld, Törökország és Mexikó után.

A vendéghallgatói létszám 2001-ig folya-matosan növekedett, 2002-ben azonban ko-moly csökkenés következett be, amit nemutolsósorban a 2001. évi New York-i terrortá-madással összefüggõ tényezõknek tulajdo-nítanak. Ha nem állítják meg a csökkenést,ez a leginkább érintett amerikai egyetemek-nek jelentõs pénzügyi problémát okozhat.A választott szakok között egyébként a leg-népszerûbbek az üzleti tanulmányok (20 %),az angol nyelv (15 %), valamint a matemati-ka és az informatika (10 %).

Az USA hatóságok számon tartják azokataz egyetemi hallgatókat, kutatókat, oktató-kat, akik hosszabb idõt töltöttek amerikaiegyetemeken. A volt diákok listáján megta-

lálható például az ENSZ fõtitkára, a jordánkirály, de jelentõs tisztségviselõk és politiku-sok is gyakorlatilag a Föld legtöbb országból.Bár Bush elnök elismerte a külföldi vendég-hallgatók és a nemzetközi oktatási kapcso-latok fontosságát, a terrortámadást követõenfokozódott a külföldi diákok ellenõrzése, ésegyre több beutazási/felvételi kérelmet uta-sítanak vissza. Ezen túlmenõen 2003. február15-i hatállyal a külföldi diákok nyilvántartá-sára és ellenõrzésére új rendszert vezettekbe SEVIS kódnévvel (Student and ExchangeVisitor Information System).

Ennek lényege, hogy az egyetemekmegújuló bejelentési kötelezettsége alapjánolyan adatbázist hoznak létre, amelynek ré-vén naprakész információval rendelkeznekmajd az Egyesült Államokban tartózkodókülföldi diákokról, kutatókról, tehát mindenváltozás figyelemmel kísérésére mód nyílik.Az egyetemek minden szemeszter elejénjelzik, hogy a hallgató megkezdte illetve foly-tatta-e tanulmányait. A rendszerbe terv sze-rint mintegy háromezer oktatási intézménytvonnak be.

Az USA Külügyminisztériumára nagy ter-het ró a vízumkiadási gyakorlat módosítása,a személyes beszélgetések növekvõ arányamiatt nõ az elmaradás és a hibaszázalék. Nemzárható ki, hogy a döntési rendszer kiegyen-súlyozatlanul, szubjektivitással terhelten fogmûködni. Problémát jelentenek a kínaiak,ahol a nagy elutasítási arány mellett is nagy arendszerbõl „eltûnõ” diákok száma. A poszt-

KÜLFÖLDI EGYETEMI HALLGATÓKHELYZETE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Takács Istvántudományos és technológiai attasé, Washington

780


graduális képzésre érkezõk és a vendégku-tatók viszonylatában (ahol például a kettõsfelhasználhatóságú, „érzékeny” technológiákkérdése merülhet fel) komolyan aggódnakaz illetékesek a biztonsági szempontokbetarthatósága és a konzuli döntések nehéz-ségei miatt (általában humán diplomás tiszt-viselõnek kell döntenie a legkülönbözõbbnem-humán szakterületû jelentkezõk ügyé-

ben). Utóbbi probléma áthidalására szakha-tóságok véleményét szándékoznak kikérni.Az egyetemi ajánlólevelek alig befolyásoljáka megszületõ döntést.

Mindezek hatására prognosztizálható,hogy az USA veszíthet vonzerejébõl, és akülföldi diákok egyre inkább a kevésbé büro-kratikus, ráadásul olcsóbb európai megoldá-sokat fogják választani.

781


Az Orosz Tudományos Akadémiaszervezete

Az idén lépett fennállásának 280. évébe azOrosz Tudományos Akadémia – Oroszországlegfontosabb és legnagyobb tudományosszervezete. Az Akadémiát I. Péter cár rende-letére 1724. január 28-án alapította Szentpé-tervárott a Szenátus. Oroszország legfõbbtudományos intézményének megalapítása –ismeretes módon – része volt az I. Péter általkezdeményezett reformoknak. A tudomány– és azzal együtt az oktatás – fejlesztése ége-tõen fontos volt egy olyan ország számára,amelynek elsõ embere célul tûzte ki hazájá-nak „európaivá” formálását. 1724 óta azintézményt többféleképp nevezték: Akadé-mia, Tudományos Akadémia, Tudományosés Mûvészeti Akadémia, Oroszországi Tudo-mányos Akadémia, Szentpétervári Tudomá-nyos Akadémia. 1925 és 1991 között SzovjetTudományos Akadémia néven mûködött,majd 1991 decembere óta az Orosz Tudomá-nyos Akadémia (Rosszijszkaja AkagyemijaNauk – RAN) nevet viseli. Az Orosz Tudo-mányos Akadémia (OTA) egyértelmûen aSzovjet Tudományos Akadémia jogutódja,annak valamikori szervezetével jelenleg isnagyon sok közös vonást mutat.

Az Orosz Tudományos Akadémia sze-mélyi állománya jelenleg 116 ezer fõ, ebbõl56 ezer a tudományos tevékenységgel fog-

HOGYAN TOVÁBB,OROSZ TUDOMÁNYOS AKADÉMIA?*

Erdélyi Árpádkandidátus, tanácsos, tudományos és technológiai attasé

a Magyar Köztársaság moszkvai nagykövetsége – [email protected]

lalkozók száma, akik az akadémia négyszázkutatóintézetében dolgoznak. A 2002 máju-sában végrehajtott szervezeti átalakítás akorábbi tizennyolcról az alábbi kilencre csök-kentette az OTA tudományos osztályainakszámát:

• Matematikai Tudományok Osztálya• Fizikai Tudományok Osztálya• Informatikai és Számítástechnológiai

Rendszerek Osztálya• Energetikai, Gépgyártási, Mûszaki és

Irányítási Folyamatok Osztálya• Kémiai- és Anyagtudományok

Osztálya• Biológiai Tudományok Osztálya• Földtudományok Osztálya• Társadalomtudományok Osztálya• Történelem- és Nyelvtudományok

Osztálya

A tudományos osztályok mellett háromregionális osztály (Távol-Keleti, Szibériai,Uráli) és tizenhárom regionális tudományosközpont is tartozik az OTA-hoz.

Az Orosz Tudományos Akadémia „államistátusú szervezet”, aminek lényege az, hogyönmaga által választott vezetõk irányítják,ugyanakkor épületei, a tudományos kutatá-sok végzéséhez szükséges eszközei és be-rendezései állami tulajdonban vannak.

Az Akadémia az általa folytatott kutatásokeredményérõl évente jelentést készít azOroszországi Föderáció elnökének, s javaslatottesz a legfontosabb kutatási irányokra is. Az

* A rövid áttekintés alapja az OTA alelnökével, A. D.Nyekipelovval folytatott személyes beszélgetés.

782


akadémia legfontosabb irányító testülete azévente legalább egy alkalommal összehívottKözgyûlés valamint az Elnökség.

Az Orosz Tudományos Akadémiánaknapjainkban megközelítõleg hétszáz levele-zõ és ötszáz rendes tagja van, akiknek egy-harmada nem az akadémiához tartozóintézetekben dolgozik.

Az orosz tudomány-és technológiapolitika alakítása

Az orosz tudománypolitika alakításában és akutatás irányításában több szerv is közremû-ködik, s többek között ezek munkájának ko-ordinálására született meg Az OroszországiFöderáció tudomány- és technológiapoliti-kája fejlesztésének alapjai 2010-ig és azutána következõ évekre címû határozat azÁllambiztonsági Tanács, az Államtanácselnöksége és a Putyin elnök mellett mûködõTudományos és Technológiai Tanács 2002márciusában tartott együttes ülésén. A tizen-kilenc oldalas, több melléklettel is ellátottdokumentum kijelöli az orosz tudomány éstechnológia fejlesztésével kapcsolatos államifeladatokat, annak legfontosabb irányait.Külön fejezet foglalkozik az alapkutatások,továbbá az alkalmazott kutatás és fejlesztésfeladataival, a tudomány és technológia irá-nyításának tökéletesítésével, továbbá egyországos innovációs rendszer kialakításával.A dokumentum kiemelt figyelmet szentel atudományos-mûszaki tevékenység humántényezõinek, a tudomány és az oktatás integ-rációjának, valamint a nemzetközi együtt-mûködés fejlesztésének. Kitér a tudományos,mûszaki és innovációs tevékenység államiösztönzésének módjaira is, valamint az eddigfelsoroltak végrehajtásának ütemezésére.

Az elõttünk álló években az OTA jövõbelimûködését is alapvetõen ez a tudománypo-litikai alapdokumentum fogja meghatározni.

Az Oroszországi Föderáció tudományosés technológiai fejlesztésének kilenc kiemeltirányát határozták meg, melyek az alábbiak:

• Informatika, telekommunikáció,elektronika

• Ûrhajózási és repülési technológiák• Új anyagok és vegyipari technológiák• Új szállítási technológiák• Perspektivikus fegyverfajták, hadi- és

speciális technika• Ipari technológiák• Élõ rendszerekkel összefüggõ

technológiák• Környezetvédelem és a természeti

javakkal való észszerû gazdálkodás• Energiatakarékos technológiák.

A kilenc prioritás mellett ötvennégy, úgy-nevezett kritikus technológiát is felsorolnak,melyek fejlesztése és széleskörû alkalmazásaa jövõ tudományos-mûszaki kulcskérdése.A teljesség igénye nélkül csak néhány fonto-sabbat emelek ki: génterápia, informatikai-és telekommunikációs rendszerek, mikro-és nanoelektronika, különleges tulajdonságúfémek és ötvözetek, megújuló energiafor-rások, szuperkemény anyagok, természeti-és technogén katasztrófák megelõzése, bio-engineering, navigációs rendszerek fejlesz-tése, szupravezetõ anyagok, energiatakaré-kos technológiák.

A dokumentum a tudományos kutatás-fejlesztés fõ feladataként az említett priori-tások és kritikus technológiák keretein belülaz innovációs rendszerek és a fejlett techno-lógiák szerves összekapcsolását irányozzaelõ, állami kötelezettségvállalások és nagyinnovációs projektek keretében.

Az OTA mûködésének jelenlegi problémái

Az Orosz Tudományos Akadémia intézetei-ben jelentõs tudományos eredmények szü-letnek. E cikknek nem célja beszámolni azorosz tudósok által elért kutatási sikerekrõl,az lehetetlen is lenne egy rövid összefogla-lóban. Nem érdektelen viszont áttekinteniaz OTA jelenlegi és lehetséges jövõbenigondjait, kitérve egyúttal a problémák meg-oldásának lehetséges módjaira is.

783

A kutatásra szánt állami pénzeket magaaz Akadémia, azaz a tudományos közösségosztja szét. Alekszandr Dmitrijevics Nyekipe-lov professzor, az OTA alelnöke szerint ezígy is van rendjén, hiszen maguk a tudósoktudják a legjobban, hogy mit is kell kutatni.Ez különösen igaz az alapkutatásokra. Azorosz statisztika a kutatás-fejlesztésre fordítottösszegek nagyságát a nemzetközi gyakor-lattal ellentétben nem a GDP-hez viszonyítja,hanem az állami költségvetés kiadási oldalá-hoz. A jelenlegi cél 2010-re elérni ennek 4%-os értékét.

Nyekipelov professzor szerint annakellenére, hogy az OTA mára túljutott a kilenc-venes évek nehéz idõszakán, jelenleg kétigen nagy problémával kénytelen szembe-sülni: az egyik a kutatói gárda elöregedése, amásik pedig a tudományos kutatás alulfi-nanszírozottsága.

Az 1990. évi 130 ezres létszám az évti-zed végére 116 ezerre csökkent, de máramár megállt az akadémiai alkalmazottakszámának – beleértve a kutatókat is – csök-kenése. Kritikus viszont a helyzet a tudomá-nyos kutatók kor szerinti megoszlását ille-tõen, mivel az átlagos életkoruk valamivelötven év fölé emelkedett. Oroszországbanma a tudomány doktorainak átlagéletkorahatvan év feletti, a kandidátusoké pedigmeghaladja az ötven évet. Az elmúlt tíz év-ben, elsõsorban az alacsony fizetések és akorszerû mûszerek, berendezések, általábana szükséges infrastruktúra hiánya miatt a fiatalés a középkorú kutatók tömegével hagytákel az akadémiai intézeteket, és vállaltak mun-kát a sokkal jobban fizetõ magánszektorbanvagy külföldön. Egy tudományos munkatársátlagfizetése jelenleg alig haladja meg a haviháromezer rubelt, ami mai árfolyamon szá-molva nem egészen száz dollár!

Az Orosz Tudományos Akadémiávalszembeni kritikák leggyakrabban azt hang-súlyozzák ki, hogy az akadémia anakronisz-tikus szervezet, amely nem vette figyelem-

be az idõk szavát, semmit sem változott azelmúlt évtizedben, annak ellenére, hogy ezalatt az idõ alatt Oroszországban az élet szinteminden területén gyökeres változások tör-téntek. Egyes kritikusok szerint az országnak„nyugati típusú” akadémiára lenne szüksé-ge, mások privatizálást javasolnak. Nyekipe-lov akadémikus szerint egyik út sem járható.Véleménye szerint továbbra is meg kell õriz-ni az OTA autonómiáját a kutatási feladatokmegoldásában. A kutatói utánpótlást bizto-sítani hivatott tudományos iskolák kialakí-tását és mûködését a jelenlegi szerkezetsegíti a leghatékonyabban.

Az oroszországi viszonyok közepetteminden valószínûség szerint nem válna beaz amerikai modell, azaz a tudományoskutató laboratóriumok és az egyetemek ötvö-zése, már csak az éves költségvetések köztinagyságrendi különbség miatt sem (az OTAegészének költségvetése 2003-ban tizenöt-milliárd rubel, vagyis mindössze körülbelülötszázmillió dollár).

Oroszországban nem okoz problémát az,hogy az akadémikusok egyetemeken taní-tanak. A moszkvai és szentpétervári egyete-mek mellett Krasznodar, Rosztov na Donués Sztavropol egyetemei említhetõk mintolyanok, ahol különösen sok akadémikusfolytat oktatótevékenységet. Az oktatás ésa tudomány összefonódásának szép példájaa Nobel-díjas Zsoresz I. Alfjorov akadémikusáltal alapított Szentpétervári RegionálisKutatóközpont, ahol megvalósul a középis-kolai-egyetemi-posztgraduális képzéshármasa. Beindult és sikeresen halad az OTAés az orosz Oktatási Minisztérium integrációsprogramja.

Hogyan tovább?

Oroszországban fennáll annak a veszélye,hogy megáll a tudomány fejlõdése, ha idejé-ben nem hozzák meg a szükséges intézke-déseket. Ezeknek az állam oldaláról elsõsor-ban a finanszírozást kellene javítaniuk. Az


784


Akadémia költségvetését három-öt év alattegyenletesen elosztva tízmilliárd rubellelkellene megnövelni. A részleteket illetõena következõ szempontok merülnek fel.

Az elsõ a kutatói javadalmazás kérdése.Nyekipelov professzor szerint az akadémiavezetõinek körében általános az a vélemény,hogy a mai, átlagosan havi háromezer rubeleskutatói fizetéseket a négyszeresükre kellenefelemelni ahhoz, hogy biztosítani lehessen akutatók utánpótlását. A megemelt fizetések-kel párhuzamosan természetesen meg kel-lene követelni a teljesítményt is. Az Akadé-mia kutatóinak sorában sok a nyugdíjas,átlagos nyugdíjuk alig haladja meg a havi1800 rubelt, holott a vélemények szerinthárom-ötezer rubel közötti lenne a kívánatos.

A második a kutatási eszközök ésberendezések kérdése. Számítások szerint azeszközállomány pótlására legalább évi egy-milliárd rubelt kellene fordítani, szemben a2002. évi háromszázmillióval. A berende-zések mûködõképességének szinten tartá-sához évi hatszázötvenmillió rubelre lenneszükség.

A harmadik a pályázati pénzek kérdése.Milyen legyen például a költségvetés útjánjuttatott és a pályázati úton elnyerhetõ pén-zek aránya? Az Orosz Alapkutatási Alap,valamint az Orosz Humán Tudományos Alapjelenleg az oroszországi kutatás finanszírozá-sában 8,5 %-os arányt képvisel. Ezt egyesekszerint 20, de akár 30 %-ig is fel kellene emel-ni. Az OTA vezetésének viszont az a vélemé-nye, hogy a növelés maximum 10 %-ig cél-szerû, mert ezek az alapok elsõsorban kisprojekteket finanszíroznak, fõleg ösztöndíjakodaítélése útján.

A bázisfinanszírozást mindenképp megkell õrizni, fenn kell tartani az intézeteketmint a tudósképzés központjait, mert ellen-kezõ esetben a késõbbiekben már nem leszkinek ösztöndíjat adni.

A negyedik az OTA épületeinek, válla-latainak és földterületeinek kérdése. Azakadémiai intézetek bevételeinek 6 %-a mármost is épületek, földterületek bérbeadá-sából realizálódik.

Kérdés, hogy mi legyen a jövõben fel-szabaduló épületek sorsa. Itt az akadémiavezetõinek véleménye szerint két eset lehet-séges. Az egyik az, hogy az állam egyszerûenelveszi azokat. A kérdés persze kérdést szül:az állam mit szándékozik tenni azokkal azépületekkel, amelyekbõl tetemes költség-gel kiköltöztette az akadémiát? A másiklehetséges változat egy 100 %-os állami tulaj-donú vagyonkezelõ létrehozása lenne,amely a bérbeadásból származó pénzt azOTA finanszírozására fordítaná. Egy ilyenjellegû vagyonkezelõ már mûködött 1917elõtt Oroszországban, amely az egyház tulaj-donában lévõ épületeket és földbirtokokatadta bérbe. Az ötlet tehát nem új, már csak amegvalósítás jogi alapjait kell megteremteni.

A cikk elején említett, 2002. márciusi ülésés az ott született dokumentum az OroszTudományos Akadémia számára természe-tesen nem egyfajta gyógyír, de jelzi, hogyaz oroszországi tudományos élet átalakításá-ban és jobbításában valami már elkezdõdött.

Az Akadémia megreformálásában Nye-kipelov professzor szerint több járható út isvan, kettõ azonban biztosan nem az. Az egyika létszámcsökkentéssel kezdõdõ, majd azállami pénzek kritikátlan juttatásával folyta-tódó reform, a másik pedig az, amikor elõszöraz állam ad pénzt, ennek fejében pedig azAkadémia vállalja, hogy tökéletesíti mûkö-dését. A megoldás valahol egy napjainkbandivatos „csomagtervben” rejtõzhet.

Kulcsszavak: Orosz Tudományos Akadé-mia, Oroszország, OTA, kutatás.

Orosz nyelvû honlap: http://ww.ras.ru/

785

RÁKBIZTOS EGÉR

Pillanatok alatt elpusztítja a legkülönbözõbbdaganatsejteket annak a genetikailag módo-sított egérnek a szervezete, amelyet az ame-rikai Wake Forest University munkatársairákkutatásaik során véletlenül „állítottak elõ”.Zseng (Zheng) Cui professzor vezetésévelhagyományos kísérletek során igen agresz-szív tumorsejteket juttattak egerek hasüre-gébe, és észrevették, hogy az egyik hím –szövettani típustól függetlenül – semmilyenburjánzó sejtet nem tûr meg testében. Soro-zatos injekciók után daganatmentes maradtmég akkor is, amikor társai májában, tüde-jében, hasnyálmirigyében, emésztõrendsze-rében már áttétek sokasága képzõdött.

Ebbõl az egy állatból kiindulva kb. hétszázfõs populációt tenyésztettek ki, és legna-gyobb megdöbbenésükre a daganatokkalszembeni ellenállóság öröklõdött. Az utódokegy része teljes rezisztenciát mutatott, azazszervezetük „alkalmatlannak” bizonyult atumorsejtek befogadására, míg más egye-dekben elindult ugyan a daganatok fejlõ-dése, de testükbõl a rosszindulatú sejtcsopor-tok kb. egy nap alatt el is tûntek. A ráktólmegszabadult állatok élettartama átlagosmaradt, és újabb kísérletek során már sohanem sikerült megindítani bennük a dagana-tok kialakulását.

A kutatók egyelõre nem ismerik a „rák-biztos” egér titkát. Csak azt tudják, hogy atumorsejtek befecskendezését azonnal igenerõs immunreakció követte, a fehérvérsejtekazonnal megsemmisítették a rosszindulatúbetolakodókat. Zseng Cui professzor szerintegy eddig ismeretlen daganatellenes me-

chanizmusról van szó, bár azt nem tudni,hogy azon trükkök sokasága, amelyeket adaganatsejtek azért alkalmaznak, hogyelbújjanak az immunrendszer elõl, ezeknélaz állatoknál miért nem válik be.

Talán hasonló mechanizmusok mûköd-hetnek azoknál az embereknél, akik rend-szeresen találkoznak rákkeltõ anyagokkal,mégsem kapnak rosszindulatú kórt, illetveazoknál a csodálatos gyógyulási eseteknél,amelyeknél a betegek szervezetébõl meg-magyarázhatatlan módon eltûnnek a daga-natok.

Az elkövetkezõkben természetesen akutatók azt próbálják kideríteni, hogy a mostmegismert egértörzs tagjai mitõl képesekerre az igen hatékony daganatellenes küzde-lemre. A válasz új gyógyszerek felfedezésé-hez vezethet, áttörést hozhat a rák kutatásá-ban és gyógyításában.

Zseng Cui professzor és munkatársainakcikke a neves, Proceedings of the NationalAcademy of Sciences címû folyóiratbanjelenik meg, az online közölt „elõzetes”megtalálható a lap honlapján: www.pnas.org

G. J.

MÁJBÓL HASNYÁLMIRIGY

Génterápiás eljárással egerekben májsejte-ket hasnyálmirigysejtekké alakítottak ahoustoni Baylor College of Medicine kutatói.Az új fejlõdési útvonalra terelt sejtek ráadásulnem csak inzulint termeltek, hanem a has-nyálmirigy egyéb olyan hormonjait is, ame-lyek szükségesek a vércukorszint pontos

Kitekintés

Kitekintés

786


szabályozásához. Az egerek májsejtjei abeavatkozás után még négy hónappal is jólmûködtek, termelték a hormonokat, megfe-lelõen tartották a vércukor-értékeket.

A kutatók szerint ez igazi áttörést hozhata gyerekkori cukorbaj gyógyításában, amely-nek oka, hogy az immunrendszer elpusztítjaa hasnyálmirigy béta sejtjeit, és ezzel a betegegész életére inzulininjekciókra van ítélve.

Ma a legmodernebb terápia a donorbóltörténõ hasnyálmirigysejt-átültetés, de ez akilökõdés megakadályozására mellékhatá-sokkal járó immunrendszer-blokkoló gyógy-szeres kezelést igényel. Az új módszernélerre nem lenne szükség, hiszen saját sejtek-kel termeltetnék meg az inzulint.

A kísérleteket vezetõ Dr. Lawrence Chanszerint legalább tizenkét év szükséges ah-hoz, hogy ebbõl a génterápiás eljárásbólbetegek kezelésére engedélyezett módszerváljék, és nem csak hatékonyságáról, ve-szélytelenségérõl is meg kell gyõzõdni.

Elképzelhetõ például, hogy nagyon ne-héz szabályozni, mennyi májsejt alakuljonát. Erre a regulációra azonban szükség van,hiszen egyrészt a mûködõ májat is meg kellõrizni, másrészt a túl sok inzulintermelõ sejta normális alá szoríthatja a vércukorszintet,ami szintén veszélyes. Mindenesetre az állat-kísérletek alapján az eljárás nagyon ígéretes-nek tûnik.

(Nature Medicine on-line edition 2003.04.21.)

G. J.

A NÕKNEKNAGYOBB KÉPERNYÕ KELL

A számítógépek által generált háromdimen-ziós világban a nõk átlagosan 20 százalékkallassabban tájékozódnak, mint a férfiak, ezértminden ilyen jellegû munkánál, feladatnálhátrányban vannak. Amerikai számítógépesszakemberek (Carnegie Mellon University

in Pittsburgh, Pennsylvania, Microsoft’s Re-search Lab in Redmond, Washington) mostmegállapították, hogy a monitorok méreté-nek növelésével ez a hátrány csökkenthetõ,sõt kiküszöbölhetõ. Egy átlagos méretû mo-nitor esetében a látószög 35 fok körül van,70 foknál a nõk teljesítménye már lényege-sen jobb, és 100 fokos látószögnél utolérik aférfiakat. A tudósok ezért például a nõi építé-szeknek, tervezõknek javasolják a minélnagyobb képernyõ használatát.

Paul Marks: Women Need Widescreen for Vir-tual Navigation. New Scientist. 17.04. 2003.

G. J.

ÚTON AZ EGYRE KISEBBMÉRETEK FELÉ:

ÚJ MEGOLDÁSOKA NANOELEKTRONIKÁBAN

Nanoáramkör nanocsõ érintkezõkkel

Továbbra is érvényesülhet a mikroáram-körökre 1964-ben kimondott Moore-tör-vény, másfél év alatt továbbra is megduplá-zódhat az adott nagyságú felületre építhetõmikroelektronikai elemek száma. Még leg-alább tíz évig van biztos jövõje a szilíciumalapú csipgyártásnak. A NASA új megoldásaaz áramköri elemek összeköttetésénekmegteremtésében hoz forradalmi változást:a réz összeköttetések helyét szén nanocsö-vek vehetik át. Az elõnyök: a méretek to-vább csökkenthetõk, és rendkívül nagy ára-mok is folyhatnak. Nem kell árkokat vájni aszilíciumlapkába az összekötõ réz számára,ez egyébként egyre nehezebbé vált a mé-retek csökkenésével. A réz-összeköttetésekminiatürizálásának az is határt szabott, hogya méretek csökkenésével jelentõsen nõtt aréz elektromos ellenállása.

A mikroszkopikus méretû nanocsöveketkémiai módszerrel növesztik a szilíciumlapka

787

Kitekintés

felületére, a széncsövecskék szakállkéntmeredeznek a felületen. A következõ lépés-ben szilíciummal töltik fel a nanocsövekközti teret, majd simára csiszolják a felületet.A nanocsövek sok-sok ponton képeznekösszeköttetést két szilíciumlap között. A ré-tegek egymásra építése folytatható, sokréte-ges torta építhetõ szilícium tortalapokból ésa közéjük növesztett nanocsövekbõl.

Applied Physics Letters. 14 April 2003. AzInterneten: http://ojps.aip.org/journals/doc/APPLAB-home/további cikkek:http://www.ipt.arc.nasa.govhttp://amesnews.arc.nasa.gov/releases/2003/03_26AR.html

J. L.

Nanoáramkör fehérjébõl és aranyból

Legújabban élõ baktériumok segítenek na-noáramkörök gyártásában. A módszert aNASA Ames Kutatóközpontja, a SETI Intézetés az Argonne Nemzeti Laboratórium dol-gozta ki. A többlépcsõs folyamat kiinduló-pontja az óceánmélyi hõforrások közelébenélõ robusztus egysejtû, a Sulfolobus shibataebaktérium, amely erõsen savas, forráspontközeli vízben is jól érzi magát. Izolálták, majdgenetikailag módosították a baktérium egyikfehérjéjét. A módosított fehérje természetesmódon 10-20 nanométer átmérõjû, hatszög-letes gyûrûkbe rendezõdik. A szilícium lap-kára felvitt fehérjéket kristályosítják, így méh-sejthez hasonló mintázatot alakul ki. A kétdi-menziós rácsba rendezõdött fehérjék ké-miailag csak egy adott helyükön aktívak, ottképesek fém vagy félvezetõ részecskéketmagukhoz kötni. Az aktív rész a fehérjegyûrûbelsejében helyezkedik el. Elsõként nano-méretû (1-10 nm) jól vezetõ arany illetvefélvezetõ kadmium-szelenid/cink-szulfidrészecséket juttattak a fehérjékhez. A szabá-lyos mintázatba elrendezett nanorészecskéknagyon hasonlatosak a mikroelektronikában

alkalmazott mintázatokhoz, de a méretekjóval kisebbek. A mai csipekben mintegy130 nanométer távolságra vannak egymás-tól az elemek. Ígéretes alkalmazási területek:számítógépmemória, érzékelõk, logikai esz-közök. A NASA a fehérjealapú eszközöket aFöldön kívüli élet keresésére is be akarja majdvetni.

Szellemes módon oldották meg a gene-tikailag módosított fehérje nagybani elõállítá-sát. A fehérjét a szokásos módon az Escheriacoli baktériummal gyártatják. A hõforrás-kedvelõ baktérium módosított fehérjéjemegõrizte eredeti jó hõtûrõ képességét,ezért egyszerû melegítéssel elválasztható azE. coli egyéb fehérjéitõl.

NASA Breakthrough Method May Lead toSmaller Electronics. 26 November 2002 Re-leasehttp://amesnews.arc.nasa.gov/releases/2002/02_122AR.html

J. L.

SZUPRAVEZETÕPLUTÓNIUMÖTVÖZET

A plutóniummal rendszerint az atomfegy-verkezéssel kapcsolatban találkozunk. Azelõször 1940-ben elõállított transzurán elem-rõl most kiderült, hogy egyik ötvözete vi-szonylag magas hõmérsékletig, 18,5 kelvi-nig szupravezetõ. Ez ugyan messze van aréz-oxid alapú kerámiák által tartott hõmér-sékleti csúcstól, de mindenképpen magas-nak minõsül. Az amerikai Los AlamosNemzeti Laboratórium, a Floridai Egyetemés a németországi Transzurán Elemek Inté-zetének kutatói kobalttal és galliummalötvözött plutóniumban fedezték fel aszupravezetést. A kutatók úgy vélik, hogy aszupravezetés új fajtájára bukkantak. Aplutóniumötvözet közbensõ helyet foglal ela magas hõmérsékleten is szupravezetõ

788


anyagok és a csak 1 kelvin alatt szupravezetõurán és cérium között.

Sarrao, J. L. et al.: Plutonium-based Super-conductivity with a Transition Temperatureabove 18 K. Nature. 420, 21 November

2002, 297-299.

J. L.

VULKÁNKITÖRÉSEKÉS AZ EL NIÑO JELENSÉG

Az Amerikai Geofizikai Unió közgyûlésénérdekes elõadás hangzott el a nagy vulkán-kitörések és az El Niño jelenséggel járó óce-áni felmelegedés közötti esetleges kapcso-latról. (Az El Niño a Csendes-óceán egyenlítõizónájában a víz- és légkörzésben 4-5 éven-ként jelentkezõ anomália, az egyenlítõi tér-ség keleti felében néhány hónap alatt 3-6fokkal emelkedik az óceánfelszín vízhõmér-séklete.) A vulkánkitörés és az El Niño köztikapcsolat közel húsz éve merült fel. 1982-ben Mexikóban kitört az El Chicón vulkán,ez volt az „évszázad kitörése”, majd hamaro-san megjelent az addig megfigyelt legerõ-sebb El Niño jelenség, az „évszázad El Niñó-ja”. Arra gondoltak, hogy a vulkánkitörésselaz atmoszférába került por úgy változtattameg a felszínre leérkezõ napsugárzást, hogyaz egyes helyeken felmelegedést idézettelõ. A magyarázat egyáltalán nem volt meg-gyõzõ, az esetleges összefüggés tisztázásáraa múltbeli hasonló eseteket elemezték.Összegyûjtették az elmúlt háromszáz év ElNiño és vulkánkitörési adatait. A vulkánkitö-rések porát például megõrizte a sarki jég,mexikói fák évgyûrûinek szélességébõl

következtettek a tenger hõmérsékletére.Vagy két tucat nagyobb vulkánkitörést talál-tak a vizsgált idõszakban. A statisztikus elem-zés eredménye szerint a vulkánkitörés nemidéz elõ minden alkalommal El Niño jelensé-get. A vulkánkitörés utáni évben azonban aduplájára, a véletlenszerûnek megfelelõ 20%-ról 40 %-ra nõ az El Niño megjelenésénekvalószínûsége. Az elemzõk nem fogadják el azt a többféleéghajlati modellbõl is következõ elõjelzést,hogy a globális felmelegedés a trópusi Csen-des-óceánon is felmelegedéshez, El Niño-szerû állapothoz vezet. A többlet meleg sze-rintük éppen az ellenkezõ, a La Niña álla-pothoz vezet, ekkor a keleti rész hideg, míga nyugati meleg. Az új modell szerint keletena szelek hatására a mélybõl feláramló hidegvíz stabilizálja a hõmérsékletet, ellenáll afelmelegedésnek. Ezért a trópusi Csendes-óceán nyugati része melegszik fel, és nö-vekszik a kelet-nyugat közti hõmérséklet-különbség. A vulkánkitörések miatt keve-sebb napfény éri a felszínt, általános lehûléskövetkezik be. Az óceán stabil keleti részénkisebb lesz a lehûlés, mint a nyugati részen,ezért csökken a kelet-nyugat hõmérséklet-különbség. Összefoglalva: a kutatók szerinta globális felmelegedés hatására a keletiCsendes-óceánon a hidegebb, La Niña ésnem a melegebb El Niño jellegû változásokvárhatók. A Science-ben megkérdezett klí-makutató szerint az új elmélet hihetõnektûnik, de egyáltalán nem biztos, hogy atermészet valóban így mûködik.

Richard A. Kerr: Volcanic Blasts Favor El NiñoWarmings. Science. 299. 17 January 2003,336-337. pp.

J. L.

Jéki László – Gimes Júlia

789

Kitekintés

A KUTYÁK ÉS FARKASOKKÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG

AZ EMBERREL VALÓKOMMUNIKÁCIÓBAN

Current Biology, Vol. 13, No. 9, 29April 2003, 763-766.

Miklósi Ádám,1 Kubinyi Enikõ,1

Topál József, 2 Gácsi Márta,2

Virányi Zsófia,1 Csányi Vilmos1

Paleontológusok és genetikusok egyetérte-nek abban, hogy a mai kutya õse valószínû-leg egy, a mai farkashoz hasonló szociálisragadozó lehetett. Valójában azonban igenkeveset tudunk arról, milyen változásokképezték az alapját annak, hogy a kutya mintfaj alkalmazkodott az emberi környezethez.Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói úgykívánták megközelíteni ezt a régóta megol-datlan kérdést, hogy kutyákat és farkasokatneveltek fel teljesen hasonló módon, emberikörnyezetben, miközben összehasonlítómódszerekkel figyelték meg a két faj egye-deinek viselkedését. A szakirodalomban ezaz elsõ eset, hogy egyszerre, de egymástólelválasztva neveltek föl farkaskölyköketnéhány napostól 3-4 hónapos korukig.

A kutatás egyik fõ kérdése volt, hogy azily módon felnevelt farkasok képesek-e azemberi kommunikáció vizuális jeleit értel-mezni. Kiderült, hogy a farkasok képesekbizonyos gesztusok értelmezésére, mindentösszevetve azonban teljesítményük elma-radt a kutyáké mögött.

Egy másik kísérletben azt vizsgáltuk, ho-gyan viselkednek ezek az állatok egy meg-oldhatatlan probléma-helyzetben. A farka-sok a teszt végéig derekasan küzdöttek aprobléma megoldásával, és egyáltalán nemfoglalkoztak a mögöttük némán álló gazdá-val. Ezzel szemben a kutyák néhány próbál-kozás után „feladták a dolgot”, és egyregyakrabban és hosszabban néztek az ember-re. A kutyák és farkasok viselkedésbeli kü-lönbsége arra utal, hogy az utóbbiak kerülikaz emberre való nézést, amit jelen helyzet-ben a gazdák „segítségkérésként” értelmez-tek. Még ha nem is tudjuk bizonyítani, hogya kutyáknak valóban ez lenne a szándékuk,ez a viselkedésbeli módosulás az „õsibbnek”tekinthetõ farkas-viselkedéshez képest arrautal, hogy az evolúció során a kutyában olyanváltozások mentek végbe, amelyek az em-beri kommunikációhoz jobban hasonlóvá ésegyben számunkra könnyebben értelmez-hetõvé tették kommunikatív viselkedését.

Miklósi Ádám

1 ELTE Etológia tanszék2 ELTE Összehasonlító Etológiai kutatócsoport

Az ELTE etológusainak munkája a 7.14impact faktorú Current Biology-ban cím-lapfotóval látott napvilágot; a cikket aSunday Telegraph május 4-i száma is is-mertette. Lapunkban idõrõl idõre szívesenadunk hírt más magyar kutatók, kutató-

csoportok eredményeirõl is, amelyek jelen-tõs impact faktorú folyóiratokban, vagynemzetközi érdeklõdést kiváltott könyvek-ben jelennek meg. Kérésünk: gyorsan!Tömören!

Szerkesztõség

A borítón a megfigyelések egyik alanya, Minka látható,amint éppen erdei sétát tesz. (Fotó: Molnár Attila).

790


Kiss Endre: Monetarista globali-záció és magyar rendszerváltás(Társadalomfilozófiaitanulmányok)

Globalizáció és rendszerváltás – két kate-gória, mely meghatározza a hazai politikaidiskurzust legalább másfél évtizede. Nemegyszerre és egyidõben, mivel csak megfe-lelõ távlatból szemlélve rajzolódnak ki a kétfolyamat szoros összefüggésének jellemzõvonásai. Ez a távlat lehet idõbeli, de lehet azelemzõ tudományos distanciájából fakadótávlat, sõt távlatosság is. Kiss Endre a tudo-mányos vizsgálat módszereivel teremt ma-gának távlatos nézõpontot.

Társadalomtudományokban perszemindig problematikus a tudományos mód-szer mibenléte. Fõleg a verifikáció az, ami ittproblémát szokott jelenteni, s a társadalom-tudományi igazságok általában csak a tudo-mány zárt rendszerén belül, a tudományosmódszerek biztonságos, de kevesek számá-ra átlátható, védõ s egyúttal akadályozórendszerén belül derülnek ki és hatnak. Kissmerész kísérletre vállalkozik: a politika je-lenségeit a társadalomfilozófia meglehetõ-sen elvont eszközrendszerével veti vizsgálatalá, s olyan tételek megfogalmazásával pró-bálkozik, melyek verifikálásához – társadal-mi-politikai jelenségrõl lévén szó – idõ szük-ségeltetik. (Nem osztjuk ugyanis a szerzõFukuyama iránti elkötelezettségét, s nemhisszük azt, hogy egy elmélet akkor is helyt-álló, ha önmaga feltételrendszerének meg-felel – lásd a híres „a történelem vége” tételt.)Tehát bizonyítást vagy legalábbis bizonyíté-

Könyvszemle

kokat várunk el még a filozófustól is, ha atársadalmi-politikai jelenségek terepéremerészkedik. A filozófusoknak nem megvál-toztatni kell a világot, hanem a társadalomfej-lõdési tendenciák fõ irányait kell megmu-tatniuk – mondhatnánk parafrazeálva azegykori, meglehetõsen utilitarista útmutatást,melynek következményei éppen a szerzõáltal tárgyalt folyamatban számolódnak fel.Így akár közös pontot is találhatunk az isteniF. F.-fel: ha a történelemnek nem is, de atörténetnek vége van.

Vége van, s ezt a folyamatot nevezzükrendszerváltásnak. Kiss rögtön bevezetõ ta-nulmányában (A globalizáció társadalom-filozófiájához) megállapítja azt a végtelenülegyszerû, s talán éppen ezért kevés figye-lemre méltatott alapvetõ fontosságú és meg-határozó tényt, mely szerint a globalizációsfolyamatok indulása és a rendszerváltás idõ-ben egybeesett. Sõt, nem csupán az idõbeliegybeesést konstatálja, hanem összefüggéstlát közöttük: a létezõ szocializmus vezetõrétege idejében fel akart ugrani az integrációvonatára, s ezért nem állt ellen az átalaku-lásnak, sõt, az ellenállásból élreállás lett (nempedig félreállás, ahogy sokan remélték). Kisstovábbmegy, s arra a következtetésre jut,hogy a globalizációs kihívás nélkül a létezõszocializmus elitje együtt tudott volna élnirendszere problémáival – a kettéosztott vi-lágban továbbra is megtalálta volna a helyét.Az összefüggés a globalizáció és a kommuniz-mus bukása között nyilvánvaló, de én ittjobban hangsúlyoznám (Kiss sem feledkezikmeg róla!) a technika, jelesül az információstechnika korszakváltást hozó fejlõdését.Véleményem szerint ez volt a döntõ pont –

791

a merev tervutasításokkal operáló, s ugyan-akkor az információk áramlását minden mó-don akadályozó rendszer nem tudott túljutnisaját alapvetõ belsõ ellentmondásán: az in-formációk nélkül létezni nem tudó centrali-zált rendszer belebukott saját információ-ellenességébe. Vagyis a recenzens mind aglobalizációt, mind a rendszerváltást egy kö-zös okra, az információs forradalomra vezetivissza, s ilyen értelemben lát közöttük kap-csolatot. S bár Kiss is hangsúlyozza az infor-mációáramlás és a demokrácia alapvetõösszefüggését, következõ fejezetében, melya monetarizmust bírálja, utal az informatikaés a centralizáció monetáris politika kereteiközött létezhetõ, sõt létezõ kooperációjára(bankok, pénzügyigazgatás).

A monetarizmus és liberalizmus össze-függéseit tárgyaló fejezetben éppen ellen-kezõ megállapításra jut: cáfolja az itt a tárgyaltkét jelenség közötti azonosítási törekvé-seket, és hangsúlyozza a különbségeket.Mint a fentebb említett példa mutatja, nemlát törvényszerû koincidenciát liberalizmusés monetarizmus között, ez utóbbi zsarnokirendszerek keretei között is mûködhet. Ezígy igaz, s ezért vetõdik fel óhatatlanul a kér-dés: a kommunista diktatúra nem fért volna-emeg a világot uraló monetarizmussal? Jaru-zelski, Grósz és Gorbacsov néhány tétovapróbálkozása erre utal, s ekkor máris ott va-gyunk Kiss alaptételénél: liberalizmus és mo-netarizmus nem jár törvényszerûen együtt.Összehozásukat egy különleges történelmihelyzet, a kommunizmus hanyatlása és buká-sa tette lehetõvé. Ez könnyítette meg a mo-netarista teoretikusok dolgát, akik összemos-va a nyugati jóléti társadalom szociális gon-doskodását a keleti „rosszléti” társadalmak„reálisan létezõ szocializmusával” a két rend-szer együttes kritikájának lehetõségét talál-ták meg a liberalizmusban. Mivel a reálisanlétezõ szocializmus országaiban szembeszö-kõ módon sértették az emberi és polgárijogokat, könnyen egyeztethetõ volt ebben

a kivételes esetben a liberalizmus egyébkéntnehezen összehozható két vetülete, a gazda-sági és a polgárjogi liberalizmus. Ez a kivéte-les pillanat hozta egyébként a rendszerváltásutáni Kelet-Közép-Európában a liberalizmushirtelen térnyerését: itt valóban egyszerrelehetett – jogosan – támadni a tervgazdaságotés politikai diktatúrát jelentõ szocializmust apiacgazdaság és a demokrácia jegyében.Ráadásul talán a liberalizmus volt az egyetlenolyan politikai és eszmei áramlat, melyet akommunisták korábban sohasem próbáltaktársutasukká tenni (szemben az agrárius,keresztény és nemzeti irányzatokkal), így amegalkuvásmentes átalakulás garanciájátképviselte sokak szemében.

A kötet zárófejezetét a jobboldali popu-lizmus jelenségét elemzõ tanulmány képezi.Mondhatjuk, hogy végén csattan az ostor,mert elemzésével a szerzõ a kötet legjobbrészét alkotta meg. Olyan munkát, mely fé-nyesen megfelel azon elvárásnak, melyet erecenzió elején a társadalomtudományi veri-fikáció feltételeként fogalmaztunk meg: az1998-2000 között kidolgozott szöveg a jobb-oldali populizmus jellegzetességeirõl szinteszó szerint igazolódott 2002 politikai gyakor-latában. Kiss a periferikus modernizáció sajá-tos jelenségeként írja le elemzése tárgyát,mely kétarcúan viszonyul a centrumból érke-zõ modernizációs impulzusokhoz: az iden-titás változása nélkül akarja az elõnyeitátvenni. Az egyszerre csodált és gyûlölt Nyu-gat így lesz egyszerre rajongás és irigységtárgya, s az ambivalens érzelem visszás, sze-retetnyilvánításokkal ellensúlyozni próbáltagresszív demonstrációkhoz vezet. (Aki láttaa kultikussá vált rockoperát István királyról,már ott érzékelhette a darab alapvetõ drama-turgiai megoldatlanságát: Istvánnak és Kop-pánynak is igaza van. A populizmus ma isezzel a dramaturgiai megoldatlansággal küsz-ködik, ha küszködik egyáltalán – lehet, hogyjól érzi magát benne. A rockopera rajongóitsem zavarta az ellentmondás.)

Könyvszemle

792


Itt fogalmazza meg Kiss a jobboldalipopulizmus alapvetõ jellemzõjét: az ambi-valens viszonyulást mindenhez, ahol egyér-telmûségre lenne szükség. Európai integrá-ció, parlamenti demokrácia, gazdasági,pénzügyi és szociálpolitika: mindenütt két-értelmûségek, törekvés a „kint is vagyok,bent is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok”állapot tartósítására (hogy a rockzenénélmaradjunk). Ahogy a szerzõ meghatározza:szemantikai csúsztatások, a demokratikuspolitika határainak kritikaként elõadott átlé-pései jellemzik a populizmust. Végsõ tanul-ságként arra figyelmeztet, hogy a jobboldalipopulizmus a demokratikus erõk deficitjébõlél, a demokrácia híveinek hibáiból kovácsolfegyvert.

Ez utóbbi tanulmányával Kiss a mai ma-gyar elméleti politikai irodalom egyik legjobb

darabját alkotta meg, létrehozva mindazt,amit egy politikaelméleti munkától elvár-hatunk: egy biztos elméleti alapokon álló,gyakorlati téren használható elemzést. A kö-tet tanulmányait nagyfokú belsõ koherenciajellemzi, felfoghatjuk akár egy monográfiaelõversengéseként is. Stílusa többnyire meg-felel az olvasható tudományos irodalom kö-vetelményeinek, bár az egyensúlyt olvasmá-nyosság és tudományos tartalom között nemmindig sikerült megtalálni. A feszesebb szer-kesztést és stílust egy monográfiától várhat-juk, melyre a kötetet elolvasván bízvást szá-míthatunk. (Kiss Endre: Monetarista globa-lizáció és magyar rendszerváltás (Társada-lomfilozófiai tanulmányok). Ferenczi &Tsa. Budapest, 2002, 454 p.)

Heiszler Vilmosa tört. tud. kandidátusa, egyetemi docens (ELTE)

Vizi E. Szilveszter – AltrichterFerenc – Nyíri Kristóf – PléhCsaba: Agy és tudat

Pléh Csaba akadémikus vezetésével megala-kult a Budapesti Mûszaki Egyetemen – olyanjeles központok után, mint az MIT vagy aStanford – az elsõ hazai Kognitív TudományiKözpont. A Központ vezetõje könyvsoroza-tot indított, melynek elsõ kötete Agy és tudatcímmel jelent meg. A kötetben a magyarbiológiai, filozófiai és pszichológiai agykutatáslegjelesebb szakértõi közölték írásaikat, ésha tartani tudja az induló sorozat az elsõ kötetszínvonalát, akkor bízvást állíthatjuk, ebbena tudományban nemzetközi értelemben ismértékadó könyvsorozattal és tudományosmûhellyel lettünk gazdagabbak.

A szerzõk a maguk sajátos módszerévelaz agy mint biológiai rendszer és a tudat mintszubjektív entitás közti viszonyt kutatják. ViziE. Szilveszter (MTA) az agykutatás biológiaieszközeivel az ember egyediségét és tuda-tosságát reprodukálhatatlannak tartja. Hang-

súlyozza, hogy minden egyes ember agyamorfológiailag eltérõ és állandóan változó„cytoarchitektúrával” rendelkezik, amit je-lenlegi tudásunk szerint sem közvetlenülmérni, sem számítógéppel modellezni nemtudunk. Ádám György (ELTE) az emberi„Én” tudattalan dimenzióival kapcsolatos ku-tatásait ismerteti, kiemelve a tudat, a tudatta-lan és a „személyes tudat” fogalmi meghatá-rozásának nehézségeit és a különféle meg-határozások következményeit. Ezzel adalé-kot szolgáltat ahhoz a módszertani kérdés-hez, hogy amikor neurobiológusok az agy-tudat kapcsolatról beszélnek, akkor vajonmelyik „tudat-meghatározást” fogadják el,és mi jogosítja föl õket erre. Freund Tamás(KOKI) idegi folyamatok sejt- és molekulárisszintû mûködéseit vizsgálja, és azt állítja, hogykísérletei segítségével „bepillanthatunk” a„tudati jelenségek strukturális és fiziológiai”hátterébe is. Írása szigorúan „technikai”, ésnem vállalkozik arra, hogy a fiziológiai hát-teret közvetlenül meghatározott tudati ese-ményekhez kapcsolja.

793

Buzsáki György (Rutgers Egyetem, USA)a viselkedés-agy korreláció vizsgálatábanforradalmian újat hozott, hiszen nem az adottviselkedéshez tartozó neuronális mûködé-seket keresi, hanem fordított irányban halad-va, elsõdlegesen a neuronális mûködéseket,az idegsejtek populációit vizsgálja, és a hoz-zájuk tartozó „makroszkopikus” viselkedés-mintázatokat csak ez után veszi számba. Gu-lyás Balázs (Karolinska Intézet, Svédország)a látás neuronális vizsgálatát filozófiai meg-fontolásokkal köti össze, és nyitva hagyja azáltala föltett kérdést: vajon teljességgel meg-ismerheti-e és leírhatja-e az emberi agyönmagát?

Jáki Szaniszló (Seton Hall Egyetem, USA)miután kijelenti, hogy „az agytudósok leg-többje gyatra filozófusnak bizonyult”, aztállítja, annak ellenére, hogy az agy és a tudat„teljesen összefügg”, a kettõ egymásra fogal-milag mindig redukálhatatlan marad. Azemlített „teljes összefüggésrõl” azonban nemkapunk további fölvilágosítást. Vámos Tibor(MTA) az agy gépként való felfogásának kér-dését vizsgálva nyitva hagyja, hogy a para-digma milyen jövõbeli eredményekhez fogvezetni. Kampis György (ELTE) a kortársagy-tudat elméletek ismertetése után a test-be épített, a testtel együtt mozgó elme para-digmáját vázolja. Nem vállalkozik a kérdésmegválaszolására, hogy vajon a „test és tudatteljes problémaköre valaha is bejárható lesz-e?”. Hasonlóan látja ezt Hernád István, akikortárs szerzõk álláspontjának vizsgálata utánmaga is arra a következtetésre jut, hogy az„én”-nek lenni érzése olyan „megoldatlan rej-tély, amellyel meg kell tanulnunk együtt élni”.

Altrichter Ferenc (North Carolina Egye-tem, USA) napjaink analitikus filozófiai nyel-vezetének segítségével objektív-szubjektív,kauzális-logikai összefüggéseket elemezveamellett tesz hitet, hogy ha az agy-tudat kér-dés valaha megoldható lesz, „a megoldás kul-csát a tudomány fogja szolgáltatni”. Ugyanak-kor nem tér ki arra, hogy ez a tudomány az

„ott lévõ” oksági világ és matematikai kép-letek tartománya, avagy a tudós szubjektívvilága és a logikai-szemantikai világba tartozófogalomkészlete lesz-e. Szécsi Gábor (MTA)az intencionalitás és a nyelvi jelentés viszo-nyának vizsgálata során kiemeli, hogy a nyelvés a mentális állapotok vizsgálata egymástólelválaszthatatlan.

Pléh Csaba és Lukács Ágnes (BME és Col-legium Budapest) a szabályalapú és az asszo-ciatív nyelvértelmezésre vonatkozó empiri-kus vizsgálatokat kapcsolják össze idegrend-szeri kutatásokkal. Racsmány Mihály ésSzendi István (JATE, Bristol) a munkamemó-riát tanulmányozzák a skizofrénia és a Will-iams-szindróma kapcsán. Kéri Szabolcs ésJanka Zoltán (SZTE, Szeged) a tudat neuro-kognitív mûködését elemzik, Kovács Ilona(Rutgers Egyetem és BME) pedig a látórend-szerrel kapcsolatos neurológiai kutatásainakeredményeit mutatja be. Kovács Gyula(Richter Gedeon Rt.) a tudat vizualitásánakviselkedéstudományi megközelítésérõl ír.

Nyíri Kristóf (MTA) kötetzáró tanulmá-nyában az általa kidolgozott új kép-filozófiaiparadigmát értelmezi az agy- és tudatkutatáskapcsán. Két olyan alapvetõ állítása van,amely meghatározó jelentõségû lehet azemberi gondolkodás és filozófia továbbiértelmezésére és fejlõdésére. Egyrészt aztállítja, hogy a „Nyugat filozófiájának törté-nete a gondolkodás képiességével szembeniértetlenség története”, és kiemeli, hogy akognitív tudomány korában eljuthatunk oda,hogy a „lineáris szöveg béklyóiban” vergõdõnyugati filozófiát felszabadítsuk a képiségvilágába és világának. A kutatásoktól azt várja,hogy a mentális képek mûködési konstruk-ciójának és mûködési mechanizmusánakmegértésével véget érhet a filozófia foga-lom- és szöveg-centrikussága. Tézise az,hogy a gondolkodás elsõsorban a „teoretikuskonstrukciókként felfogott mentális képek-ben” zajlik, ahol el kell érni, hogy az intro-spektív adatokat korrelációba hozzák a külsõ

Könyvszemle

794


megfigyelési adatokkal. Ennek megoldásaaz agy-tudat kapcsolatának a megoldása islenne, ami új korszakot nyitna az ember ön-megértése, tudománya és filozófiája történe-tében. (Vizi E. Szilveszter – AltrichterFerenc – Nyíri Kristóf – Pléh Csaba: Agy és

tudat. Szerk. Pléh Csaba – Lukács Ágnes –Racsmány Mihály. BME Kognitív Tudo-mányi Központ, Kognitív Szemináriumsorozat. Budapest, 2002, 242. p.)

Boros Jánosaz MTA doktora, egyetemi tanár (PTE)

Niederhauser Emil - Szvák Gyula:A Romanovok

A szerzõk a magyarországi és az európairuszisztika kiemelkedõ képviselõi, akik azorosz történelemrõl már több jelentõs szak-könyvet írtak. Jelen kötetük is hiánypótló. Ajó háromszáz éven át uralkodó Romanov-dinasztia történetérõl ez idáig még nemolvashattunk magyar nyelvû mûvet. A kötetazért is fontos, mert hetven éven át, a szovjetrendszer idején nem nagyon lehetett a cáricsalád történetérõl a maga valóságában írni.Pedig a Romanovok nem csupán saját orszá-guk sorsát alakították, hanem az európai, sõta világtörténelem folyásába is képesek voltakbeleszólni.

A szerzõk természetesen nem csupán acárokról és családjukról alkottak színes port-rékat, nem csupán cselekedeteiket és azokkövetkezményeit tárták fel. Megismerhetjükazt a miliõt is, amelybõl a dinasztia szárma-zott, és amely keretet adott uralmának. Asajátos orosz fejlõdés jó háromszáz éve tárulelénk a szolga jobbágyság, a szolgáló nemes-ség, a bojárság, a pravoszláv egyház történe-tétõl a 19. században születõ orosz polgárságés munkásság történetéig. Bepillanthatunkaz orosz mentalitás és az orosz politikaigondolkodás múltjába is. Tanúi lehetünk azorosz hatalmi mechanizmus mûködésének,a társadalom felülrõl való irányításának,összeesküvéseknek, puccsoknak, palotafor-radalmaknak, lázadásoknak, elbukott ésgyõztes forradalmaknak. Mindezek nélkülnem értenénk meg, hogy a Romanov-cárokmit miért tettek vagy éppen nem tettek.

Az 1613-ban trónra kerülõ Romanovoka következõ század végére a moszkvai oroszállamból egy hatalmas birodalmat kovácsol-tak, hogy majd az elsõ világháború végénezen birodalom összeomlása a dinasztiát ismaga alá temesse.

A tizennyolc Romanov-cár közül termé-szetesen nem mindegyik volt egyformánalakítója a történelemnek. Az elsõ, Mihailszámára a cári hatalom helyreállítása volt asiker. A dinasztia elsõ, nagy formátumú ural-kodója I. (Nagy) Péter (1682-1725) volt. Eu-rópai követjárásakor ismerte fel, hogy orszá-ga milyen elmaradott. „Azért ment Nyugatra,hogy megtanuljon jó hajókat építeni, s úgyjött haza, hogy belátta: egész Oroszországtalapzatát kell újraácsolni” – írja Szvák Gyula.A szerzõ azt emeli ki, hogy Péterben nemegy koncepciózus, átfogó reformokra törek-võ cárt kell látnunk. Változtatásait a pilla-natnyi szükségletek vezérelték. Az erõfeszí-tésekhez képest az eredmények mérsékel-tek voltak. Reformjai a katonai monarchiáterõsítették, és részben európaizálták az álla-mot. A társadalom azonban a szolgája maradt.Vitathatatlan érdeme, hogy az északi háborúmegnyerésével Oroszországot európainagyhatalommá tette.

Péter halála után közel négy évtized teltel, amíg a dinasztia ismét egy kiemelkedõuralkodót adott a birodalomnak, II. Katalin(1762-1796) személyében. NiederhauserEmil sokszínûen és differenciáltan ábrázolja,s uralmát az orosz felvilágosult abszolutizmuskorának tekinti. Reformjai közül valójábantöbb is sikeresnek és tartósnak bizonyult. Voltazonban „ellenreformja” is (a szerzõ kifeje-zése): Ukrajnában bevezette az örökös job-

795

bágyságot. Külpolitikájában egyértelmûbbvolt a siker: Lengyelország három felosztásá-ból a legnagyobb részt kapta, délen pedig atörökök elleni háborúival Oroszország kijutotta Fekete-tengerre. A francia forradalmat elve-tette, amiben nincs semmi különös, mivelaz elmaradott birodalomban még nem voltidõszerû a polgári átalakulás.

I. Sándor (1801-1825) alatt, Napóleonbukása után, Oroszország a kontinens leg-erõsebb hatalma lett. Öccse, I. Miklós (1825-1855) ezt a hatalmat többek között az 1848-as forradalmak leverésére is felhasználta. Akrimi háborúban elszenvedett vereség utánII. Sándor (1855-1881) kénytelen volt pol-gári reformokat bevezetni. A szerzõ szerintezek közül talán a jobbágyfelszabadítás volta legfontosabb. Elmaradt viszont a cári ön-kényuralom lebontása. Erre az utolsó Roma-

Surányi Dezsõ:Gyümölcsözõ sokféleség

A sokféleség az élõ természet eredendõmegnyilvánulása. A növények, állatok, mik-roorganizmusok genetikai-taxonómiai sok-féleségében éppúgy megmutatkozik, mintaz életközösségek változatosságában. Enneka sokféleségnek (tömören: a biodiverzitás-nak) feltárása, kutatása napjainkban a biológiaegyik legfontosabb (és legsürgetõbb) fel-adata. Fenntartása, megõrzése pedig egyrenyilvánvalóbb társadalmi érdek, hiszen bio-lógiai erõforrásaink léte, a természet normálismûködése függ tõle.

A biodiverzitás kutatásának hagyomá-nyos – és csaknem kizárólagos – objektumaia természetben „vadon” elõforduló fajok il-letve természetes életközösségek. Hozzájukképest jóval elhanyagoltabb a használatbavett fajok köre, pedig a többezer éves embericivilizáció az állatok tenyésztésével és nö-vények termesztésbe vonásával megszabtaazok evolúciós irányait, és nagyszámú kultúr-fajtát hozott létre. Itt tehát tagadhatatlanul

nov kényszerült az 1905-ös forradalom hatá-sára. A parlament (a duma) felállítása azonbanfelemásan sikerült. II. Miklós (1894-1917) –Niederhauser Emil kifejezésével élve – „aRomanovok XVI. Lajosa” nem értette megaz idõk szavát. Az elsõ világháború olyanpróbának tette ki a cári rendszert, amelyetnem tudott kiállni. Az 1917-es elsõ forradalomután a trón, a bolsevik hatalomátvétel után acári család élete is elveszett. A Romanovokmint uralkodók története ezzel véget ért.

A magas szakmai színvonalú kötet olvas-mányos stílusban íródott. A szöveget bib-liográfia, névmutató és fényképek egészítikki. (Niederhauser Emil – Szvák Gyula: ARomanovok. Pannonica Kiadó, Budapest,2002, 352 p.)

Papp Imreegyetemi docens, Debreceni Egyetem

egy gazdagítási folyamattal állunk szemben.Némi kárpótlás ez azért a sok bajért, rom-bolásért (élõhelyek százainak, fajok ezreinekkipusztításáért) amit az ember a másik kezé-vel a Természet ellen elkövetett.

Kultúrnövényeink egyik nagy csoportjaa gyümölcstermõ növények köre. Akár csaka piaci kínálat utóbbi harminc–negyven évesváltozásait látva feltehetõ a kérdés: holvannak a régi megszokott és kedvelt szilva,alma- vagy körtefajtáink? Mi lett velük? Nemévtizedes, hanem évszázados, évezredesidõléptékben tesz fel rokon kérdéseket (ésad is rá válaszokat) Surányi Dezsõ. Õsi gyü-mölcsfajtáink tételes áttekintésének, erede-tének, történetének, elterjedésének leírása,jellemzése és nagyszámú egyéb szempontszerinti tárgyalása található meg ebben azélvezetesen olvasható könyvecskében.

A könyv címe rímel a fájdalmasan koránelhunyt Juhász-Nagy Pál nagyhatású munká-jának – Eltûnõ sokféleség – címére. Ami mégfontosabb, e két mû „szellemi-gondolati ori-entációja” is nagyon hasonló. Alapállásuk: atermészet feltétlen tisztelete, az egyszer már

Könyvszemle

796


létrejött, életképesnek bizonyult formák,szervezetek respektálása. Ha úgy tetszik, ezkonzervatizmus, de nemes és teremtõ kon-zervatizmus. Miként Surányinál a hagyománytisztelete is az, mert, mint írja: a hagyománya korszerûség alapja. A könyv szerzõje nem-csak képzett kertész, de ökológiailag is jóltájékozott kiváló botanikus. Méltó követõjea nagy eltávozott elõdöknek, Rapaics Raj-mundnak, Kárpáti Zoltánnak, Domokos Já-nosnak, akiknek szaktudományos jártasságaa növénytan mellett a pomológiára, a gyü-mölcsfajok eredetének ismeretére is kiter-jedt. Ennek köszönhetõ, hogy a régi gyü-mölcsfajtákat, tájfajtákat Surányi nemcsak atermesztés oldaláról értékeli, de azon túl-mutató szempontokra is figyelemmel van.A természetes vegetáció és a gyümölcster-mõ növények, a gyümölcskultúra ezer szállalkapcsolódnak egymáshoz. Nézzük a forrá-sokat. Azt találjuk, hogy a természetes ve-getáció növénytársulásai vegetációzónán-ként, illetve magassági övenként (gondol-junk csak az erdõssztyepp-zónára, a zárt töl-gyesek zónájára vagy a bükkösök övére)nagyszámú, sokféle vadgyümölcsöt rejteget-nek. De ugyanezek a klímazónák illetve öve-zetek szabják meg a kinemesített fajták ter-mesztõi körzeteit is. Egy-egy táj gyümölcsfaj-táinak diverzitása a különbözõ tulajdonságok-nak, potenciálnak egyfajta összletét jelenti.A tájfajtáknak ez a potenciálja a területenkéntváltozó klímájú, talajú tájak adottságainak ajobb kihasználására alkalmas. Már az öko-lógus teszi hozzá, hogy ezáltal pozitív a sze-repük a másodlagos vegetáció, a táj élõhe-lyeinek formálásban is. Ne feledjük, hogy azélõhelyek táji mozaikját az extenzív mûve-lésû gyümölcsösök (például ártéri gyümöl-csösök), középhegység-lábi szõlõk isszínesítik, gazdagítják, sõt, még a mûvelé-sükben felhagyott szõlõk is mindmáig refú-giumai a visszatelepedett õsi növényvilág-nak. Így végül is – ahogyan azt a bevezetõ-ben is érintettük – a létrejött sokszínûség

kettõs, mivel közösségi szinten is jelent-kezik, nemcsak a fajták szintjén.

Surányi után elfogadhatjuk, hogy a ma-gyar nép vándorlásai során megszerzett és aKárpát-medencében élõ másfajta népcso-portoktól örökölt természetismereti, gazda-sági és így kertészeti termesztési tapasz-talatok meghatározóak voltak. A honfoglalástkövetõen a kezdetben erõs bajor, balkáni,bizánci, francia és itáliai, németalföldi és spa-nyol egyházi és világi kapcsolatok révén mára korai Árpád-korban színvonalas kertkultúrajött létre a Kárpát-medencében. Kimutat-ható, hogy egykoron lényegesen többfélegyümölcsfajt termesztettek, mint mostaná-ban. A kultúrába vett fajok száma ugyanismegközelítette a negyvenet, ez a szám ajelenleginek nagyjából a kétszerese. Még atörök uralom idején is történt gazdagodás,mivel a meghódított területekre sok növény-fajt telepítettek be. A késõbbiekben a ter-melés intenzitását, a hozamok növelésétegyre érzékenyebb fajtákkal tudták csakbiztosítani. Ez az oka annak, hogy a elmúltszázadok, de különösen a 20. század folya-mán sok gyümölcs- és szõlõfajta merült fele-désbe. A fajtaváltások további okai: a mo-dernebb termesztéstechnika, a változó piaciigények, különbözõ növényegészségügyiproblémák. Surányi mindenesetre úgy véli,hogy a kártevõk összességükben sem tudtakakkora változásokat elõidézni a gyümölcs-kultúrákban, mint a birtokviszonyok átala-kulása vagy egyes politikai döntések meg-hozatala. A számok meggyõzõ erejévelszemlélteti a fajtaválasztékban az utóbbi húszévben beállott szegényedést. Kimutatja,hogy 1978-tól 15 gyümölcsfaj választékaszûkült be – némelyiké tekintélyes mérték-ben-, és egyedül a meggy az, ahol 1998-ra afajták számának növekedésérõl beszélhe-tünk.

A mondanivaló gerincét a fajták-változa-tok leírása alkotja. Termesztésük legalábbmásfél-két évszázados múltra tekint vissza,

797

de egyeseket már a középkorban is ismer-tek. A leírások kiterjednek a fajta beveze-tésének idejére (ha az egyáltalán ismeretes),az eredetre, megadva a(z egykori) termesz-tés körzetét, a fajta durva morfológiai leírását,jellemezve a termés minõségét, ízét, az érésidõpontját, a felhasználás módját, a beteg-ségek iránti érzékenységet. Sorra szabatosleírását nyújtja az almatermésûeknek (alma-,körte-, birs- és naspolyafajták), a csonthéja-soknak (cseresznye-, meggy-, szilva-, sárga-barack- és õszibarackfajták), a héjasgyü-mölcsûeknek (dió-, gesztenye-, mandula-,mogyorófajták), a bogyósoknak és fügefaj-táknak (egres-, ribiszke-, szeder-, málna-, sza-móca- és fügefajták), és az ismert régi szõlõ-fajtáknak.

A régi fajtáknak, helyi változatoknak van-nak elõnyeik, de hátrányokat is hordoznak.Úgy tûnik azonban, hogy az elõnyök szá-mottevõbbek, mint a hátrányok. Elõny az,hogy génforrásokként használhatóak, re-zisztencia-nemesítések alapanyagai. A ma-gas beltartalmi érték, alkalmanként a termé-kenység, termõképesség, az ökológiai ésegészségbeli tûrõképesség, más esetekbena fagytûrés indok lehet arra, hogy ne csaknemesítési alapanyagnak, de termesztésiértéknek tekintsünk egyes fajtákat. A leg-különbözõbb rezisztenciák kimerítõ felso-rolása alapján kibontakozó kép igen meg-gyõzõ. A fajták, helyi változatok különféleegyéb terheléseket is sokszor elviselhetnek.Alkalmazhatóak a táji-térségi rehabilitá-cióban. Különleges termékek, biotermékekalapanyagai lehetnek, így szélesítik a piaciáruválasztékot. Segíthetik az egészségesebbtáplálkozást, az egészségesebb életvitelt.Nem megvetendõk a társadalmi-kulturálisszempontok sem: történelmi értékeket kép-viselnek, bennük termesztési hagyományok

testesülhetnek meg. De hozzájárulhatnak azidegenforgalmi lehetõségek bõvüléséhez is,gondoljunk itt a történelmi kertekre, be-mutató kertekre. A kultúrfajták diverzitásahatékony eszköz lehet a termelõk kezébena növényvédelmi kezelések mértékénekcsökkentéséhez.

A mû talán leginkább operatív fejezete agyümölcsfajták kiválasztásával és ültetvény-be helyezésével foglalkozik. Alapvetõ lépé-sek: a kiváló tulajdonságú egyedek kiválasz-tása, az anyafák kijelölése, pomológiai érté-kelése, a helyi fajtaelnevezések feljegyzése,a fajták meghatározása. Javaslatot tesz atájfajta- és történelmi fajtagyûjtemények lét-rehozandó körzeteire (szám szerint ötven-re). Megismertet a fajtakijelölés és szaporításfolyamatával, a régi mûvelési módszerekkelés eszközökkel. Végül külön fejezetet szen-tel a „matuzsálemi korú” gyümölcsfák éscserjék bemutatásának.

A történelmi illetve kultúrtörténeti utalá-sokkal gazdagon átszõtt szöveghez válto-zatos ábraanyag csatlakozik.

Néhány kisebb szerkesztésbeli hiányos-ság sem változtat azon a tényen, hogy SurányiDezsõ érdekes és értékes mûvel ajándéko-zott meg bennünket. Azt várjuk tõle, hogyhatására megélénküljenek és valamelyestegységesüljenek azok a feltáró terepkuta-tások, amelyek az ország egynémely pont-ján, helyi kezdeményezésképpen már el-kezdõdtek. És ne feledjük: egy koherenshazai biodiverzitás-stratégia sem nélkülöz-heti azokat a szempontokat és megoldáso-kat, amelyeket e könyv sugall. (SurányiDezsõ: Gyümölcsözõ sokféleség. AkcidentNyomdaipari Kft., Cegléd, 2002, 140 p.,50 p. ábra)

Fekete Gábor kutatóprofesszor, az MTA rendes tagja

Könyvszemle

798


Angol nyelvû bibliográfiaa holokausztról

„Nem valószínû, hogy a közeljövõben bárkiis meghaladhatná Braham történetírói telje-sítményét” – írta Ránki György az Élet ésIrodalomban Randolph L. Braham professzor1981-ben megjelent The Politics of Geno-cide (A népirtás politikája) címû, kétköte-tes, a magyar zsidóság második világháborústragédiáját feldolgozó monográfiájáról. ABraham professzor fõ mûvének tekinthetõmonumentális alkotás (amely Magyarorszá-gon elõbb 1988-ban, majd 1997-ben látottnapvilágot) a teljesség igényével, enciklo-pédikus szándékkal és kivitelezéssel elemzia magyar zsidóság 1944-1945-ös katasztró-fáját, annak elõzményeit és utóhatásait.

A New York-i Városi Egyetem politológusprofesszorára jellemzõ tudományos totali-tásra való törekvés, a minden apró részletetmegvilágítani kívánó történészi attitûd másmunkáiban is tetten érhetõ. Tanulmányokés cikkek egész sorát követõen 1963-banBraham professzor gyûjtötte össze két kötet-ben a magyar zsidók megsemmisítésévelkapcsolatos legfontosabb német külügyi,politikai és rendõri szervek által „termelt”dokumentumok százait (The Destruction ofHungarian Jewry. A Documentary Ac-count. I-II) és ezzel nemcsak a külföldi, ha-nem a Magyarország második világháborússzerepét vizsgáló hazai kutatóknak is nagyszolgálatot tett. A kimeríthetetlen intellek-tuális energiákkal rendelkezõ, idén a 80. szü-letésnapját ünneplõ tudós – sok egyéb mun-kája mellett –, az elmúlt évben egy újabb, aholokauszt és a magyar zsidóság moderntörténetének kutatásához nélkülözhetetlenkézikönyvet állított össze. A The Holocaustin Hungary: A Selected and AnnotatedBibliography 1984-2000 (A holokauszt Ma-gyarországon: válogatott és annotált biblio-gráfia 1984-2000) címû munka tavaly látottnapvilágot az Egyesült Államokban a Rosen-

thal Institute for Holocaust Studies, a SocialScience Monographs és a Columbia Univer-sity Press gondozásában.

Braham professzornak ez a mûve tulaj-donképpen egy évtizedekkel ezelõtt meg-kezdett gyûjtõmunka immár második, kéz-zelfogható eredménye, és az 1984-ben TheHungarian Jewish Catastrophe (A magyarzsidó katasztrófa) címmel megjelent annotáltbibliográfia második kötetének tekinthetõ.Az elsõ bibliográfiában Braham 1984-gyelbezárólag gyûjtötte össze a magyar holoka-usztról és a hozzá kapcsolódó más történetiproblémakörökrõl szóló magyar, német, an-gol, román, héber, jiddis nyelvû könyveket,cikkeket, tanulmányokat, visszaemlékezése-ket, lexikonokat, kronológiákat, bibliográfiá-kat, térképeket, sõt még verseket is. A 2479tételt tartalmazó annotált címgyûjtemény apontos bibliográfiai adatok megjelölése mel-lett rövid ismertetõt is nyújtott az adott mûrõl.Braham könnyen áttekinthetõ, logikusstruktúrába helyezte el az általa összegyûjtötthatalmas adathalmazt. Az általános áttekintõmunkák után a magyar holokauszt elõzmé-nyeivel (zsidótörvények, munkaszolgálat,kamenyec-podolszki deportálás, újvidékimészárlás, stb.) foglalkozó mûveket helyez-te a tematikus rendbe. Ezt követõen magáta holokauszt eseménysorát tárgyaló munkákkerültek sorra, szintén kisebb témákra bont-va. Itt például a regionális (vármegyék, tele-pülések) történésekre vonatkozó bibliográ-fiai tételek éppúgy megtalálhatók az adottföldrajzi egységek alfabetikus rendjébe szed-ve, mint a magyar zsidók által megjárt kon-centrációs táborokkal foglalkozó munkák alágerek szerint csoportosítva. A harmadiknagy egység a magyar zsidók megsemmisí-tésének következményeit fókuszba helye-zõ mûveket sorolta fel és mutatta be. Itt kap-tak helyet például a német és magyarháborús bûnösökkel és pereikkel foglalkozópublikációk (a vádlottak neve szerinti alfabe-tikus sorrendben), a kárpótlási kérdéseket

799

tárgyaló munkák, vagy az olyan, a magyarholokauszt utórezgéseinek tekinthetõ té-mákkal kapcsolatos mûvek, mint az ún.„Kasztner-ügy”. Ebben a részben szerepel-tek a holokausztra vonatkozó magyar politi-kai és szellemtörténeti értelmezések, re-flexiók dokumentumai, a neo-antiszemitiz-mus tematikájú közlemények, valamint anyilas emigráció által a háború után kiadottkönyvek. A kötetet Braham tollából szárma-zó rövid tanulmány és szómagyarázat vezet-te be; név-, hely- és szerzõmutató zárta le.

A professzor az elsõ bibliográfia kiadásá-val korántsem tekintette munkáját lezártnak,és az elmúlt szûk két évtizedben sem ha-gyott fel a gyûjtõmunkával. Ennek a tevé-kenységnek az eredménye a bibliográfianemrég megjelent második része. A The Ho-locaust in Hungary újabb ezerötszáz címetközöl. Braham itt elhagyta a nagy kronológiaiegységeket, és mûfaji illetve tematikus bon-tásban ismerteti az 1984 és 2001 között meg-jelent, a vészkorszakról illetve a kapcsolódótémákról szóló publikációkat. Az ebben aperiódusban napvilágot látott mûvek melletta kötet ismertet jó néhány, az 1984-benmegjelent bibliográfiából kimaradt tételt is,ezzel téve teljessé a gyûjtést. Az elõzõ biblio-gráfiához képest újdonságnak tekinthetõ,hogy az írott mûvek, azaz a különbözõ újság-cikkek, tanulmányok, összefoglaló szintézi-sek, monográfiák és specifikus jelenségeketvizsgáló tanulmányok, memoárok és regé-nyek mellett Braham ezúttal felvette a gyûj-teménybe a vizuális publikációkat: játékfil-meket, dokumentumfilmeket, fotó- és grafi-kagyûjteményeket, kiállításokat és azokkatalógusait is. A megjelent publikációk általalakított tematikában ezúttal kiemelt helyetkaptak a magyar lakosság és a hivatalnokok,valamint a külföldi diplomaták embermen-tési akcióit, a kontinentális viszonylatban isspecifikusan magyar jelenségnek számító

háborús munkaszolgálat epizódjait, a ma-gyarországi zsidóüldözés nemzetközi vissz-hangját, jogi, demográfiai és gazdasági hát-terét megvilágító mûvek. Természetesen ezta kötetet is név- és helymutató egészíti ki. A2001 legvégén megjelent gyûjtemény fris-sességére jellemzõ, hogy még az azévi bu-dapesti könyvhéten megjelent, vonatkozótematikájú kötetek is szerepelnek benne.

Braham professzor bibliográfiái hiány-pótló és egyben nélkülözhetetlen mûvek.A bibliográfia segítségével nemcsak a szak-mához tartozó vagy laikus magyar olvasóktájékozódhatnak a téma kapcsán az elmúlttöbb mint másfél évtizedben a nemzetköziporondon napvilágot látott magyar vonatko-zású írásokról, hanem egyúttal a magyarulszületett cikkek, tanulmányok és kötetekszázainak létezésérõl értesülhetnek a külfölditudósok és érdeklõdõk. Mindenki, aki itthonvagy külföldön, bármilyen okból vagy mély-ségben érdeklõdik a magyar holokauszt, amagyar zsidóság és Magyarország moderntörténelme iránt, könnyen használható, át-fogó, a teljességre törekvõ és azt el is érõrészletességû kézikönyvet emelhet le apolcról. (Randolph L. Braham (ed.): TheHungarian Jewish Catastrophe. A Selectedand Annotated Bibliography. Institute forHolocaust Studies of The City University ofNew York and Social Science Monographs.Distributed by Columbia University Press,New York, 1984. 501 p.; Randolph L.Braham (ed.): The Holocaust in Hungary.A Selected and Annotated Bibliography. TheRosenthal Institute for Holocaust StudiesGraduate Center/The City University of NewYork and Social Science Monographs, Boul-der. Distributed by Columbia UniversityPress, New York, 2001. 252 p.

Kádár Gábor – Vági ZoltánPhD hallgatók

Könyvszemle

800


Borhi László: Iratok a magyar-amerikai kapcsolatok történetéhez1957-1967

Borhi László már majdnem a középnemze-dék tagjaként hosszú ideje foglalkozik azEgyesült Államok történetével, magyaror-szági és kelet-európai politikájával, ebben atárgykörben már két érdemes feldolgozásajelent meg.

Ebben a kötetben a hozzáférhetõ magyarlevéltári anyagból 164 iratot ad közzé teljesterjedelemben, a szükséges tárgyi magyará-zatokkal. Az elsõ dokumentum 1957. február27-én kelt, az utolsó 1967. december 3-án.A dokumentumokat általában teljes terje-delemben közli, ha lényegtelen részleteketelhagy, azt jelzi. A Függelékben tizenháromdokumentum eredetileg angol nyelvû szö-vege (vagy a dokumentum egy része, amelya kiadványban az eredetinek megfelelõen,angol nyelven jelent meg) található megmagyar fordításban.

Az évtized a magyar-amerikai kapcsola-tok egyik legnehezebb idõszaka, hiszenközvetlenül a forradalom leverése után va-gyunk, az ebbõl származó hazai problémák-kal. Borhi László rövid bevezetõje rámutataz évtized konfliktusaira. Félreérthetetlennéteszi, hogy a magyar-amerikai viszony ön-magában megérthetetlen, hiszen nyilvánva-lóan a szovjet-amerikai kapcsolatok függ-vénye, ezeknek a kapcsolatoknak a hullám-zása szabja meg Amerika megnyilvánulásaités a magyar reagálást. A nehézség az eleveellentétes elvárásokból adódik. A magyar félelvárása az adott helyzet, a Kádár-kormány

legitimitásának elismerése. Amerikai részrõlmeg éppenséggel ennek a helyzetnek amegváltoztatása (persze egy 1989-re emlé-keztetõ gyökeres változásra az amerikaiaksem számítanak). Ennek ellenére a magyarkormányzat – olykor éppen szovjet sürge-tésre – kénytelen a viszony javulását vagylegalábbis normalizálását szorgalmazni. 1961-1978 között több ízben is nagyobb diplomá-ciai mûveletek zajlanak ebben az irányban,érdembeli elmozdulás még sincs.

A mai olvasó, különösen a fiatalabb évjá-ratokból, nyilván már elszokott az akkorimagyar hivatalos dokumentumok bikkfa-nyelvezetétõl, amely az egészen bizalmas-nak és titkosnak szánt dokumentumokbanis megjelenik. A kor szereplõinek ez már avérében volt.

A kötet tizenöt lapon ad életrajzi adatokataz iratokban szereplõ fontosabb személyek-rõl. A szokásos névmutató és az akkoribanhasználatos rövidítések feloldása (a párt-állami rendszer imádta a rövidítéseket) hasz-nosan egészíti ki a kötetet. Az itt közölt iratoknemcsak a korszak magyar külpolitikájánakmegismerését szolgálják (amennyire „ma-gyar” külpolitikáról ekkor egyáltalán beszél-ni lehet), hanem a rendszer egészéhez, belsõfelépítéséhez és mûködéséhez is figyelem-reméltó támpontokat nyújtanak. Remélhetõ,hogy a szerzõ folytatja kutatásait, amivelnagy szolgálatot tesz nemcsak a magyartörténettudománynak, hanem a pártállamiránt érdeklõdõ szélesebb közönségnek is.(Borhi László: Iratok a magyar-amerikaikapcsolatok történetéhez 1957–1967. Ister,Budapest, 2002, 687 p.)

(–r. –l.)

Markovits Pál: Egy „úri kalandor”botladozásai a XX. században

Rokonszenves ember rokonszenves köny-ve, így lehetne a legjobban összefoglalni azolvasó véleményét. A szerzõ 1917-ben szü-

letett, tehát még a történeti Magyarországon,édesatyja állatorvos volt. Ez magyarázza acím „úri” jelzõjét, a kalandort az életpálya.Természetesen az atya nyomdokán õ isállatorvosnak készül, 1940-ben meg is szerzia diplomát Budapesten, 1941 õszéig már

801

praktizál is Dunaszerdahelyen, a Csalló-közben, amely akkor rövid idõre ismét Ma-gyarországhoz tartozik. 1941 októberébenpersze már behívják munkaszolgálatra, aszerzõ szerint Magyarországon, Kárpátaljánés a jugoszláviai Borban kell dolgoznia. A boritáborból szerencsésen, helyi ismerõsök segít-ségével el tud szökni, egy csetnik vajdáhozkerül, ahol általában egészségügyi teendõketlát el. Innen viszont ugyancsak megszökik,átáll a Tito-féle partizánokhoz, akik Bulgá-riából érkeznek a környékre. A háború vé-geztével visszatér Magyarországra, elõszöra FÉKOSZ-ban dolgozik (ez a kor egyik fon-tos koalíciós, ám döntõen kommunista veze-tésû szervezete volt). Aztán visszakerül aszakmába, 1949-50-ben Zsámbékon, az ak-kor alakított mezõgazdasági fõiskola igazga-tója. Innen a Phylaxia céghez került, mégmindig a szakmán belül, ahol oltóanyagokatkell kikísérleteznie. 1965-ben szakmai ered-ményei miatt is kiküldik Franciaországba,rövid budapesti epizód után ismét oda kerül,ezúttal a Curie Intézetbe, ahol érdemlegestudományos eredményeket ér el. 1982-benitt nyugdíjazzák, de továbbra is dolgozik,közben többször jár tanulmányúton az Egye-sült Államokban, 1985-ben oda is költözik,majd a következõ évben egy francia csapattagjaként szakértõként Zaire-ba kerül,ahonnan – jól végzett munkájának köszön-

hetõen – élve tud eljönni. Elõtte az USA-beliBethesdában, a rákkutató intézetben dol-gozik. 1990-ben hazatér Budapestre, itt írjameg emlékiratait.

A kötetet sok fénykép illusztrálja, és kül-földi mûködési területeinek megfelelõenangol és francia nyelvû rövid rezümét is ad.Tudományos munkásságáról csak a legszük-ségesebbet mondja el, amit az átlagolvasó ismegért. Talán érdemes volna ezirányú tevé-kenységét (például a baromfipestis ellenivakcina kikísérletezését még a Phylaxiában,azután a francia és amerikai korszak ered-ményeit) külön tanulmányban a szakem-berek számára összegezni.

A tudományos nagyképûség jólesõenhiányzik a könyvbõl. Mint a tartalmi ismer-tetésbõl látszik, valóban „kalandor” élet is voltez, olykor nem kevés szerencsével (ha Borkapcsán például Radnótira gondolunk). Aszerzõ mindenrõl ugyanolyan csevegõ hang-nemben ír, nem dramatizál. Nem játssza mega hõst, az áldozatot, a tudóst (és még jóné-hány más szerepet is játszhatna). De végülis a külföldön is elismerést arató magyartudósok sorát szaporítja. Ezért is volt érdemese hasábokon megemlékezni róla. (MarkovitsPál: Egy „úri kalandor” botladozásai a XX.században. Tevan Kiadó, Budapest, 2002,201 p.)

(–r. –l.)

Könyvszemle

802


CONTENTS

The 300 th Anniversary of Rákóczi’s War of IndependenceBéla Köpeczi: Remembering the 300th Anniversary of the Breakout

of Rákóczi’s War of Independence………………………………………………… 676Conference: Europe and Hungary in the Era of II. Rákóczi ………………………… 677Ferenc Tóth: Emigrated or Exiled? – The Rákóczi Emigraton in the Mirror of History 678Imre Bánkúti: Problems of Economy in Rákóczi’s State……………………………… 686Béla Köpeczi Rákóczi’s Foreign Policy………………………………………………… 692Ágnes R. Várkonyi: Ad Perpetuam Rei Memoriam – On the State of Ferenc Rákóczi … 699

StudyAndrea Éltetõ – Andrea Hercsuth: Modernisation of Catalonia……………………… 713Péter Cserne: Third Ways – Röpke and Bibó on Capitalism and Socialism ………… 726Zoltán Dénes Iván: Two Different Interpretation of the Same Injustice – Gyula Szekfû’s

and István Bibó’s Diagnoses and Therapies on the Paris Peace Treaty ………… 738Gábor Michalkó – Tamara Rácz: Beyond Pitching the Tent –

About the Conditions of Tourism Science in Hungary …………………………747

InterviewNationalism and Archaeology – Béla Lukácsi’s interview with Csanád Bálint……… 758

Academy AffairsThe 2003. May Assembly of the MTA (László Szabados) ……………………………… 764Agreement of the Government of the Hungarian Republic and the MTA…………… 772Agreement of the Ministry and the MTA 773Agreement of the Ministry and the MTA ……………………………………………… 774World Council of Hungarian Professors ……………………………………………… 775

The Science of the World – as Hungarian Diplomats SeeIldikó Szalai-Szûcs: Reform Plans in British Higher Education ……………………… 777István Takács: Foreign Students in US Universities …………………………………… 779Árpád Erdélyi: What is next, Russian Academy of Sciences? ………………………… 781

Outlook (László Jéki – Júlia Gimes) ………………………………………………………… 785

Book Review ………………………………………………………………………………… 790

803

Ajánlás a szerzõknek

1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-mányterületek közötti kommunikációt szeretnéelõsegíteni, ezért elsõsorban olyan kéziratokatfogad el közlésre, amelyek a tudomány egészétérintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátosproblémáit érthetõen bemutató témákkal fog-lalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magasszintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudo-mányterület újabb eredményeit bemutató ta-nulmányokat; a társadalmi élet tudományokkalkapcsolatos eseményeirõl szóló beszámolókat,tudománypolitikai elemzéseket és szakmaiszempontú könyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja meg a30 000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz,a terjedelem 20-30 százalékkal nagyobb lehet.Beszámolók, recenziók esetében a terjedelemne haladja meg a 7-8 000 leütést. A teljes kézira-tot .rtf formátumban, mágneslemezen és 2 ki-nyomtatott példányban kell a szerkesztõségbebeküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvûfordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcsszava-kat (maximum 10) is. A tanulmány címe után aszerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, amunkahely(ek) pontos megnevezését és – haközölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A különlapon kérjük azt a levelezési és e-mail címet, tele-fonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõt álta-lában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (esetlegfélkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás,VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteketlábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezenvagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket:tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér;a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehát nehasználjanak színeket. Általában: a grafikonok,ábrák lehetõség szerint minél egyszerûbbek le-gyenek, és vegyék figyelembe a megjelenõ olda-

lak méreteit. A lemezen vagy emailben érkezõábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tif vagy .bmpformátumban kérjük; értelemszerûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi felbontással, ésa továbbítás megkönnyítése érdekében a képnagysága ne haladja meg a végleges (vagy annakszánt) méreteket. A közlemény szövegében tün-tessék fel az ábrák kívánatos helyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig a köz-lemény végén, abc sorrendben adjuk meg, alábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnek azirodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozások aszövegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azo-nos szerzõ(k)tõl ugyanabban az évben többtanulmányra hivatkozik valaki, akkor a közle-ményeket az évszám után írt a, b, c jelekkel kérjükmegkülönböztetni mind a szövegben, mind azirodalomjegyzékben. Kérjük, fordítsanak külö-nös figyelmet a bibliográfiai adatoknak aszövegben, illetõleg az irodalomjegyzékben valóegyeztetésére! Miután a Magyar Tudomány nemszakfolyóirat, a közlemények csak a leg-fontosabb hivatkozásokat (max. 10-15)tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendbenkérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében:Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). GroupSelection, Altruism and the Levels of Organiza-tion of Life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében:Benedict, R. (1935). Patterns of Culture. Hough-ton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén:von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical Modelsin Biology and Psychology. In: Krech, D., Klein,G. S. (eds) Theoretical Models and PersonalityTheory. 155–170. Duke University Press, Durn-ham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudománykefelevonatot nem küld, de az elfogadás elõttminden szerzõnek elküldi egyeztetésre közlemé-nye szerkesztett példányát. A tördelés soránszükséges apró változtatásokat a szerzõ egyadott napon a szerkesztõségben ellenõrizheti.

804
