Magyarhoni Földtani Társulat

��

��

�� !"#��$%&�� !"#��$%&�� !"#��$%&�� !"#��$%&��'()'*�'()'*�'()'*�'()'*

EL�ADÓÜLÉS – 1. NAP (MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK)

Délel�tt Levezet� elnök: F�zy István

10:30 Pálfy József Megnyitó, üdvözlés

10:35 – 10:55

Buczkó Krisztina,Magyari Enik�,Braun Mihály,Bálint Miklós

Negyedid�szaki kovaalga kutatások a Kárpáti régióban

10:55 – 11:15

Magyari Enik�, MajorÁgnes, Bálint Miklós,Nédli Judit, TuschekMária

DNS-be zárt populációtörténet, avagy egy refúgiumkimutatása 11 ezer éves lucfeny� (Picea abies) maradványokgenetikai elemzésével

11:15 – 11:35 Virág AttilaMagyarországi Elephantidae �rl�fogak morfometriaivizsgálata

11:35 – 11:55Hajdu Zsófia, CséfánTünde

A Vaskapu-barlang kétélt� faunája

11:55 – 12:15 Magyar Imre A miocén/pliocén határ az Alföldön

12:15 – 12:35 Dulai AlfrédKözéps�-Paratethysi miocén brachiopodák a leideni NaturalisMúzeum gy�jteményében

12:35 Ebédszünet, poszter szekció

Délután 1. Levezet� elnök: Vörös Attila

14:30 – 15:00Martin Zuschin,Mathias Harzhauser,Oleg Mandic

Local and regional scale palaeocommunity dynamics acrossthe Lower to Middle Miocene boundary of the CentralParatethys

15:00 – 15:20Tamás Júlia, HablyLilla

A Bükk és a Budai-hegység klímaeltérése a koraioligocénben – morfometriai mérések levélfosszíliákon

15:20 – 15:40Less György, ErcanÖzcan

Törökországi paleogén és alsó-miocén nagyforaminifera-együttesek paleobiogeográfiai vonatkozásai

15:40 – 16:00

F�zy István, Nico M.M. Janssen, GregoryPrice, Knauer József,Pálfy József

Hárskút revisited – egy fontos alsó-kréta szelvény integráltsztratigráfiai eredményei

16:00 – 16:10 Magyar Imre Titkári beszámoló 2006–2009-r�l

16:10 Tisztújítás (a Szakosztály új vezet�ségének megválasztása), közben kávészünet

Délután 2. Levezet� elnök: Magyar Imre

17:00 – 17:20Prondvai Edina,David W. E. Hone

“Félautomata pteroszauruszok”: új modell a repül� hüll�kszárnyextenziójának mechanizmusára

17:20 – 17:40 �si AttilaTáplálkozással kapcsolatos jegyek evolúciója primitívpteroszauruszoknál: következtetések a fogazat funkcióra, azállkapocsmechanizmusra, és a fogyasztott táplálékra

17:40 – 18:00 Szeitz Péter A bakonyi triász/jura határszelvények foraminifera faunái

18:00 Dulai AlfrédNyilvános el�adás: Lajtamészk� – egy jellegzetes 15 millióéves osztrák-magyar k�zettípus

19:00 Bankett vacsora

12. MAGYAR �SLÉNYTANI VÁNDORGY�LÉS

1

EL�ADÓÜLÉS – 3. NAP (MÁJUS 30., Szombat)

Délel�tt 1. Levezet� elnök: Dulai Alfréd

08:30 – 08:50 Bodor EmeseDomináns növényi mezofosszília fajok a fels�-santoni Cseh-bányai Formáció iharkúti feltárásából

08:50 – 09:10 Botfalvai GáborAz iharkúti kés�-kréta (santoni) kontinentális gerinces lel�-helyr�l el�került leletanyag részletes tafonómiai vizsgálata

09:10 – 09:30 Gulyás Péter Az iharkúti gerinces lel�hely halfaunája

09:30 – 09:50 Rabi MártonKözép-Európa kés�-kréta tekn�s- és krokodilfaunájának átte-kintése

09:50 – 10:10 Szentesi ZoltánIharkút mint fels�-kréta (santoni) mikrogerinces lel�hely(Csehbányai Formáció, Bakony hegység)

10:10 – 10:30Julio Company,Szentesi Zoltán,Makádi László

Kétélt�ek és gyíkok a Valencia (Spanyolország) környékifels�-kréta Chera és La Solana lel�helyekr�l

10:30 Kávészünet

Délel�tt 2. Levezet� elnök: Galácz András

10:50 – 11:10 Görög ÁgnesForaminifera vizsgálatok az É-magyarországi mezozoos kép-z�dményekb�l

11:10 – 11:30 Dombovits Anita Bajóci foraminiferák a mecseki Hidasi-völgy rétegsorából

11:30 – 11:50 Monostori MiklósOstracoda faunák vizsgálata a Gerecse és Mecsek hegységekpliensbachi-toarci rétegeiben

11:50 – 12:10 Szabó JánosA kora-jura Mediterrán faunaprovincia benépesedése; diver-zifikáció a csigák körében

12:10 – 12:30 Szinger BalázsA Fels�-Indus-medence triász–eocén képz�dményeinekmikrofauna vizsgálata (Tal kutatási blokk, Pakisztán, MOLNyrt.)

12:30 – 12:50Ozsvárt Péter, HeinzKozur, Patrice Moix

Az eddig ismert leggazdagabb karni radiolária fauna a török-országi Mersin Mélangeból: a Capnuchosphaeridae DE

WEVER, 1979 család revíziója

12:50 – 13:10Vörös Attila,Budai Tamás,Szabó Imre

"Aranyszög" nélkül – a ladin emelet bázisa Fels�örsön

13:10 Zárszó, eredményhirdetés


2

POSZTEREK

Baranyai Dóra Otolithok a lapugyi (Lapugiu de Sus, Románia) középs�-miocénb�l

Barbacka Mária, Annette Götz,Katrin Ruckwied

A rhaeti/hettangi Mecseki K�szén Formáció flórájának vizsgálata:paleoökológia és �skörnyezet

Bérdi Laura Kora-kréta aptychusok a Bersek-hegyr�l (Gerecse hegység)

Cziczer István Újabb adatok a bátaszéki uránkutató fúrások pannóniai korú kép-z�dményeinek vizsgálatából

Dávid Árpád Az Entobia ichnogenus el�fordulása dudari kés�-eocéngasztropódák vázmaradványain

Dávid Árpád, Cseh Szilvia Bioeróziós nyomok kés�-oligocén (egri) korú Glycymeris vázma-radványokon

Erdei Boglárka, Magyari Enik�,Hably Lilla

A bükkábrányi miocén erd�: a flóra- és vegetációvizsgálatok eddigieredményei

Fodor Rozália A dédestaplocsányi kés�-kréta bioherma korallfaunájának revíziója

Gasparik Mihály, Kele Sándor A tokodi édesvízi mészk� szedimentológiai vizsgálata, U/Th soro-zatos kormeghatározása és faunavizsgálata

Hably Lilla, Selmeczi Ildikó Új fels�-oligocén �snövénylel�hely Tatabányán

Hankó Eszter Piroska A magyarországi neogén és kvarter kardfogú macskafélék revíziója

Hír János, Venczel Márton Összefoglaló a fels�tárkányi �slénytani ásatások eredményeir�l

Horváth Janina Neurális hálók alkalmazási lehet�sége a paleontológiában

Juhász Tamás Porcoshal-maradványok az Eszterházy Károly F�iskola FöldrajzTanszékének �smaradvány-gy�jteményében

Karlik Andrea Ragadozócsigák fúrásnyomai badeni korú gasztropódák mészvázain(Hidas, Mecsek hegység)

Kele Sándor, Gasparik Mihály A tokodi édesvízi mészk� szedimentológiai vizsgálata, U/Th soro-zatos kormeghatározása és faunavizsgálata

Kerekes Rita, Dávid Árpád Bioturbációs nyomok az Alacska (Borsodi-medence) környéki ko-ra-miocénb�l

Kiss Ákos, Kázmér Miklós A bükkábrányi �sfák szövetvizsgálata

Szeg� Éva, Lantos Miklós, BohnnéHavas Margit, Selmeczi Ildikó,Nagymarosy András

Kisalföldi badeni rétegsorok kapcsolata a Baden-Sooss szelvénnyel

Szurominé Korecz Andrea,Bohnné Havas Margit

Miocén mikrofauna (Foraminifera, Ostracoda, Pteropoda) a szíriaiAl-Amal-1. fúrásból

Tompa Krisztina Egy Bér környéki szarmata feltárás Mollusca faunája

Zelei Zoltán Kora-miocén (kárpáti) korú �smaradványok Sajólászlófalváról

Zelei Zoltán Tafonómiai megfigyelések sajólászlófalvi, kora-miocén (kárpáti)korú �smaradványokon


3

KÖSZÖNT�

Kedves paleontológus, geológus kolléga!

A mondás szerint tizenkett� egy tucat, de nem egészen így áll a dolog, ha az �slénytani Vándorgy�lésr�lvan szó. Ahogy vándorlunk helyr�l helyre, minden éves vándorgy�lésünknek megvan a maga sajátos arculataés egyedi hangulata. Sokfelé megfordultunk már az országban, de most jutunk el el�ször a nyugati végekre,Sopron városába.

A program gazdagságára az idén sem lehet panasz, 25 el�adás hangzik el és 22 posztert tekinthetünk meg.A résztvev�k száma továbbra is mutatja a rendezvény iránti érdekl�dést és jelzi sz�kebb szakmánk egészségétakkor is, amikor amúgy válságos id�kr�l szokás beszélni. A 63 résztvev� közül 28 diák, azaz a szakmai után-pótlásunk is biztatóan alakul. A Nyugat-Magyarországi Egyetem vendégszeretetét élvezve ismét lesz nyilvánosel�adásunk is, bízva abban, hogy a Sopron környékéhez ill� témával saját magunk mellett mások ismereteit isb�víthetjük.

Ahogy tavaly Szögligeten, az északkeleti szegleten a szlovák kollégákkal folytattuk nemzetközi kapcsolata-ink ápolását és a Felvidék �slénytani érdekességeibe kaptunk bepillantást, úgy most Ausztria közelségét hasz-náljuk ki. Idei meghívott vendégel�adónk Martin Zuschin, aki testvérszervezetünk, az ÖsterreichischePaläontologische Gesellschaft elnöke. A terepbejárás az � javaslatára és vezetésével teljes egészében a hatá-ron túlra vezet, a Lajta-hegység és a Bécsi-medence peremein miocén és pleisztocén lel�helyeket látogatvavégig.

Az idei Vándorgy�lésen kerítünk sort a Szakosztály háromévenként esedékes tisztújítására. A tagság bi-zalmát élvezve kilenc éven át irányíthattam és szolgálhattam a szakosztályt. Szakmai életem egyik nagy aján-dékának tartom, hogy szerepet vállalhattam a vándorgy�lésünk hagyományának megteremtésében éstartalmának fejlesztésében, de úgy érzem, ideje továbbadnom a stafétabotot. Titkárunk, Magyar Imre, akivelöröm volt együttm�ködnünk az elmúlt években, szintén leköszön err�l a tisztségér�l. Köszönöm az � és vala-mennyi vezet�ségi tagunk (Dulai Alfréd, F�zy István, Galácz András, Hably Lilla, �si Attila, Vörös Attila)áldozatos munkáját. Bízom benne, hogy a következ� vezet�ség és az új elnök és titkár azon is fáradoznakmajd, hogy a vándorgy�léseink hagyományát tovább ápolják. Munkájukhoz sok sikert kívánok.

A pünkösdi hétvégét kezdve, Sopron történelmi városában és nyugati szomszédunkhoz kirándulva, az idénis kívánok valamennyiünknek hasznos, élvezetes és emlékezetes vándorgy�lést.

Pálfy JózsefA Magyarhoni Földtani Társulat

�slénytani-Rétegtani Szakosztályának elnöke


4

RÉSZTVEV�K

BARANYAI DÓRAEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszé[email protected]

BARBACKA MÁRIAMagyar Természettudományi Múzeum, Növénytá[email protected]

BÉRDI LAURANagy László Általános Iskola és Gimnázium,[email protected]

BODOR EMESE RÉKAELTE �slénytani Tanszé[email protected]

BOSNAKOFF MARIANNELTE �slénytani TanszékMTA–MTM Paleontológiai Kutató[email protected]

BOTFALVAI GÁBORELTE �slénytani Tanszé[email protected]

BUCZKÓ KRISZTINAMagyar Természettudományi Múzeum, Növénytá[email protected]

BUDAI TAMÁSMagyar Állami Földtani Inté[email protected]

CSÉFÁN TÜNDEELTE �slénytani Tanszé[email protected]

DÁVID ÁRPÁDEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszé[email protected]

DOMBOVITS [email protected]

DULAI ALFRÉDMagyar Természettudományi Múzeum,�slénytani és Földtani Tá[email protected]

ERDEI BOGLÁRKAMagyar Természettudományi Múzeum, Növénytá[email protected]

FEHÉR TAMÁSGöncöl Alapítvá[email protected]

FODOR ROZÁLIADebreceni [email protected]

F�ZY ISTVÁNMagyar Természettudományi Múzeum,�slénytani és Földtani Tá[email protected]

F�KÖH LEVENTEMátra Múzeum, Gyöngyö[email protected]

GALÁCZ ANDRÁSELTE �slénytani Tanszé[email protected]

GASPARIK MIHÁLYMagyar Természettudományi Múzeum,�slénytani és Földtani Tá[email protected]

GÖRÖG ÁGNESELTE �slénytani Tanszé[email protected]

GULYÁS PÉTERELTE �slénytani Tanszé[email protected]

HAJDU ZSÓFIAELTE �slénytani Tanszé[email protected]

HANKÓ ESZTER PIROSKAMagyar Természettudományi Múzeum,�slénytani és Földtani Tá[email protected]

HÍR JÁNOSNógrád Megyei Múzeumi [email protected]

RÉSZTVEV�K

5

HÍVESNÉ VELLEDITS FELICITÁ[email protected]

HORVÁTH JANINASZTE TTIK Földtani és �slénytani Tanszé[email protected]

JUHÁSZ TAMÁSDebreceni [email protected]

KARLIK ANDREAEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszé[email protected]

KELLNER LILLA MAGDOLNAELTE �slénytani Tanszé[email protected]

KISS ÁKOSAvasi Gimnázium, [email protected]

KNAUER JÓZSEFBalatonalmá[email protected]

LESS GYÖRGYMiskolci Egyetem Ásványtani-Földtani Inté[email protected]

MAGYAR IMREMOL [email protected]

MAGYARI ENIK� KATALINMTA–MTM Paleontológiai Kutató[email protected]

MAKÁDI LÁSZLÓELTE �slénytani Tanszé[email protected]

MARTON ESZTEREszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszé[email protected]

MONOSTORI MIKLÓSELTE �slénytani Tanszé[email protected]

MONTVAI ATTILAEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszé[email protected]

NYERGES ANITAELTE �slénytani Tanszé[email protected]

OLÁH LILLA ALÍZELTE [email protected]

OZSVÁRT PÉTERMTA–MTM Paleontológiai Kutató[email protected]

�SI ATTILAMTA–MTM Paleontológiai Kutató[email protected]

PÁLFY JÓZSEFMagyar Természettudományi Múzeum,�slénytani és Földtani Tár,MTA–MTM Paleontológiai Kutató[email protected]

PIROS OLGAMagyar Állami Földtani Inté[email protected]

PRONDVAI EDINAELTE �slénytani Tanszé[email protected]

RABI MÁRTONELTE �slénytani Tanszé[email protected]

SELMECZI ILDIKÓMagyar Állami Földtani Inté[email protected]

SZABÓ JÁNOSMagyar Természettudományi Múzeum,�slénytani és Földtani Tá[email protected]

SZEG� ÉVAMagyar Állami Földtani Inté[email protected]


6

SZEITZ PÉ[email protected]

SZENTESI ZOLTÁNELTE �slénytani Tanszé[email protected]

SZINGER BALÁZSMOL [email protected]

SZIVES OTTILIAMagyar Természettudományi Múzeum,�slénytani és Földtani Tá[email protected]

SZUROMINÉ KORECZ ANDREAMOL [email protected]

TAMÁS JÚLIAMagyar Természettudományi Múzeum, Növénytá[email protected]

TOMPA KRISZTINAEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszé[email protected]

TÓTH EM�KEMTA–MTM Paleontológiai Kutató[email protected]

VIRÁG ATTILAELTE �slénytani Tanszé[email protected]

VÖRÖS ATTILAMagyar Természettudományi Múzeum,�slénytani és Földtani TárMTA–MTM Paleontológiai Kutató[email protected]

ZELEI ZOLTÁNEszterházy Károly F�iskola Földrajz Tanszé[email protected]

ZUSCHIN, MARTINDepartment of PalaeontologyUniversity of [email protected]


7

EL�ADÁS- ÉS POSZTER KIVONATOK

OTOLITHOK A LAPUGYI (LAPUGIU DESUS, ROMÁNIA) KÖZÉPS�-MIOCÉNB�L

BARANYAI DÓRAEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék,3300 Eger, Leányka u. 6; [email protected]

A szerz� badeni korú csontoshalak hallókö-veinek vizsgálatával foglalkozik. A vizsgált anyagaz Erdélyi-medence D-i peremér�l, Lapugy községhatárából származik. A lel�hely az 1800-as évekmásodik fele óta jól ismert Mollusca-faunájáról.Az itt található képz�dményekben el�fordulóotolithok vizsgálata azonban még gyermekcip�benjár.

A szerz� a feltárás bázisát képez� szürkeagyagrétegb�l 30 kg üledéket iszapolt és váloga-tott. A mintából összesen 195 db otolith került el�,melyek közül 176 db legalább nem szinten hatá-rozható volt. A vizsgált anyagból meghatározotttaxonok gyakorisági sorrendben a következ�k:

Gobius sp. (65db), Diaphus sp. (40db),Lampichthys swarzhansi (34db), Ariosomabalearica (9db), Gonostoma denudata (7db), „ge-nus Solidarum” (6db), Hoplobrotula cf. tuberosa(5db), Maurolicus muelleri (2db), Pagellus acorne(1db), Hildebrandia pantanellii (1db), „genusClupeidarum” (1db), „genus Soleidarum” (1db).

A meghatározott csontoshal taxonok ökológiaiigényei alapján normál sótartalmú, trópusi, szub-trópusi klímájú tengeri környezetre következtet-hetünk. Mind taxon-, mind egyedszám alapján amezopelágikus taxonok dominálnak. Ezen halakotolithjai jó megtartásúak, így feltételezhet�, hogya halak pusztulása után a vázelemek az agyagosüledékben temet�dtek be, szállítódást nem szen-vedtek. Vannak azonban olyan otolithok is, melyektengeri, partközeli környezetben élt halak jelenlé-tére utalnak. A terület homokos aljzatú volt, he-lyenként sziklás foltokkal, és tengerif� közösségjellemezte. Az otolithok innen (feltehet�en egyébvázelemekkel együtt) szállítódás során kerültek amélyvízi környezetet jelz� agyagba. Erre utal azotolithok nagymérték� koptatottsága és töredezett-sége.

Az agyagrétegben talált otolithok tehát két,eltér� tengeri környezetben él� csontoshal közös-ség jelenlétére utalnak. Ezek a halak pusztulásukután, az áramlatok és a hullámmozgás okozta szál-lítódás során kerültek egy tafocönózisba.

A RHAETI/HETTANGI MECSEKI K�SZÉNFORMÁCIÓ FLÓRÁJÁNAK VIZSGÁLATA:

PALEOÖKOLÓGIA ÉS �SKÖRNYEZET

BARBACKA MÁRIA1*, GÖTZ, ANNETTE E.2,RUCKWIED, KATRIN3

1Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, H-1476 Budapest, Pf. 222; [email protected] of Applied Geosciences, Darmstadt Universityof Technology, Schnittspahnstr. 9, D-64287 Darmstadt,Germany; [email protected] International Exploration and Production B.V.,Kessler Park 1, NL-2288 GS Rijswijk, The Netherlands;[email protected]

A kora-mezozoikumi szárazföldi vegetációváltozásait és dinamikáját nem lehet egyértelm�enbizonyítani komplex mikro- és makroflóra vizsgá-latok nélkül. A triász-végi kihalási események utána kora-jura egy új stádiumot reprezentál a tengeriés szárazföldi ökoszisztémákban. Vizsgálataink aMecseki K�szén Formációra koncentrálódnak(rhaeti/hettangi emelet), mely palinomorf ésmakroflóra (f�leg hettangi) leleteket b�ségesentartalmaz. A komplex vizsgálat mutatja a flóraváltozásait a lokális környezetváltozások hatására,valamint érzékelteti a globális változások befolyá-sát.

A szedimentáció ciklikus jellege a mecsekilel�helyen jól illusztrálja ezeket a folyamatokat. Apalinológiai vizsgálatok eredménye szerint a válta-kozó mocsári és fluviális-lakusztrikus üledékekbenegyéb fajok mellett két megfelel�en váltakozótaxon (feny�, Elatocladus sp. – pollen Inaperturo-pollenites sp. és páfrány Dictyphyllum harrisiispórája) dominál és a vegetáció típus változásátmutatja.A témát az OTKA T 049226 támogatta.

KORA-KRÉTA APTYCHUSOK A BERSEK-HEGYR�L (GERECSE HEGYSÉG)

BÉRDI LAURANagy László Általános Iskola és Gimnázium, Budapest;[email protected]

Az aptychusok az ammoniteszek alsó állkap-csaként funkcionáló szerv maradványai, egybenrétegtanilag is értékes fosszíliák. Az aptychusokEurópában jól ismertek, f�leg alsó kréta szelvé-nyekb�l. Ezzel szemben Magyarországon mind-


8

máig nem folyt olyan kutatás, mely részletesebbenfoglalkozott volna ezekkel az �smaradványokkal.

Kutatómunkámmal azt kívánom igazolni,hogy ezek a fosszíliák a hazai leletanyagban isértékes rétegtani információk hordozói. Munkámsorán egy 1963–64-es gy�jtésb�l, a gerecseiBersek-hegyr�l származó, ma a Magyar Termé-szettudományi Múzeum �slénytani és FöldtaniTárában �rzött aptychus együttes részletes vizsgá-latát és leírását végeztem el. A 418 példányt tar-talmazó anyagban, az idegen nyelv� szakiroda-lomra támaszkodva számos fajt és alfajt sikerültelkülönítenem. Az aptychusokon alapuló bio-sztratigráfiai vizsgálatok meger�sítették a Bersek-hegyi szelvények aptychusos rétegeinek valangini–hauterivi korát.

A tény, hogy az hauteriviben még nagy szám-ban jelen lév� aptychusok a barremiben máregyáltalán nem fordulnak el�, az ammonitesz tár-sulásokban bekövetkezett evolúciós változás, és azazt kiváltó óceáni anoxikus esemény, a Faraoni-ese-mény meglétét jelzi.

A Bersek-hegyi fauna összetétele nagy ha-sonlóságot mutat a Nyugati-Kárpátokból leírt fau-nákéval, mely igazolni látszik a korábban FÜLÖP

József által feltételezett �sföldrajzi kapcsolatot aGerecse hegység alsó-kréta képz�dményei és azészak-alpi–nyugati-kárpáti tengerág között.

A fajmeghatározás során továbbá el�került kétolyan példány, melyek valószín�leg nem csak ha-zai, hanem világviszonylatban is egy eddig isme-retlen fajhoz tartoznak.

DOMINÁNS NÖVÉNYI MEZOFOSSZÍLIAFAJOK A FELS�-SANTONI CSEHBÁNYAIFORMÁCIÓ IHARKÚTI FELTÁRÁSÁBÓL

BODOR EMESE RÉKAELTE �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, PázmányPéter sétány 1/C; [email protected]

Az iharkúti gerinces lel�helyen jelenleg is fo-lyó kutatások során a santoni korú CsehbányaiFormáció csonttartalmú rétegeib�l kerültek el� amost vizsgált növényi mezofosszíliák. A lel�helynövényi mezofosszíliái között ugyan a legnagyobbmennyiségben fa töredékek találhatók, ám a legin-formatívabbak a reproduktív képletek. A flórárairányuló korábbi vizsgálatokkal összhangban amezofosszíliák is zárvaterm� domináns növénytár-sulásra utalnak. A magok között a domináns kétcsalád a Stemonaceae és Magnoliaceae. Ezek avizsgált 255 példányból 213-at tesznek ki.

A Stemonaceae családot a SpirelleaKNOBLOCH & MAI (1983) genus fajai képviselik.A kiváló megtartás lehet�vé tette a magok bels�szerkezetének tanulmányozását is, így a kutatássorán els�ként készülhettek SEM felvételek azosztott endopleuráról, ami a nemzetség Stemo-naceae családba tartozásának bizonyítéka. Aholotípusokkal végzett összehasonlítás alapjánegyértelm�en azonosítani lehetett a S. pragensisKNOBLOCH & MAI (1986) és a S. trebecensisKNOBLOCH & MAI (1986) fajokat. Az el�került132 Spirellea maradvány közül 39 példányon volttanulmányozható valamennyi küls� morfológiaibélyeg. Így a f�komponens elemzésen alapulómorfometriai fajmeghatározásban csak ezek a ma-gok voltak felhasználhatóak, ezek közül 13 S.pragensis-nek és 20 S. trebecensis-nek bizonyult;ezek alapján a karakterek alapján 6 példány fajszint� meghatározása nem volt lehetséges. A S.trebecensis esetében új morfológiai karaktert, afelületi hálózatosságot mutattuk ki. A kormeghatá-rozási rendszerben cenoman jelz�jeként leírt S.pragensis fels�-santoni el�fordulása szükségesséteszi a fajölt� revideálását, és a faj kivételét a kor-jelz�k közül.

A Magnoliaceae családot el�zetes eredményekalapján a Padragkutia KNOBLOCH & MAI (1984)és a Liriodendroidea KNOBLOCH & MAI (1984)nemzetségek képviselik 81 példánnyal.

Joggal feltételezhet�, hogy a meghatározotttaxonok képvisel�i jelent�s szerepet töltöttek be akés�-kréta növénytársulásban. A recens analógia,Iharkút esetében, a szubtrópusi klímára vonatkozófeltételezéseket támasztja alá és meger�síti azt azelképzelést is, hogy erd�s társulás (ártéri ligeterd�)lehetett a területen.A prágai vizsgálatokat a Hantken Miksa Alapítvány, az ásatá-sokat az OTKA PD73021 és 39045 számú pályázatai támo-gatták.

AZ IHARKÚTI KÉS�-KRÉTA (SANTONI)KONTINENTÁLIS GERINCESLEL�HELYR�L EL�KERÜLT

LELETANYAG RÉSZLETES TAFONÓMIAIVIZSGÁLATA

BOTFALVAI GÁBORELTE �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, PázmányPéter sétány 1/C; [email protected]

A mára már jól ismert iharkúti kés�-kréta(santoni) gerinces lel�helyr�l több ezer gerincesfosszília került felszínre a kilenc éve folyó ásatá-sok során. A begy�jtött leletek száma és megtartási

EL�ADÁSKIVONATOK

9

állapotukban jelentkez� különbségek indokolttátették a leletanyag részletes tafonómiai vizsgálatát.

Munkám során elengedhetetlen volt egy olyantáblázat létrehozása, melyben a csontokon megfi-gyelhet� adatok és elváltozások mindegyike fel-tüntethet�. Figyelembe kellet vennem, hogy ateljes leletanyag átvizsgálása után több ezer adatáll majd rendelkezésemre, melynek kiértékelésecsak statisztikai módszerek segítségével képzel-het� el. Ezért az elkészített táblázatban az elválto-zások jellegét és mértékét, valamint afelhalmozódás helyét számokkal jelöltem, melynagymértékben megkönnyítette az adathalmazstatisztikus kiértékelését.

Az iharkútról el�került teljes leletanyag 4828db csont és 1661 db fogmaradványt tartalmaz. Azel�került csontelemek közül 4339 db fosszília volttaxonómiai szempontból meghatározható. A ma-ximális/minimális egyedszám egy igen kicsinyhányadost mutatott (~0,3), mely arra utal, hogy aleletanyag kevés számú egyed nagymértékbentagolt csontvázától származik. A taxonokhoz tarto-zó csontok méret szerinti osztályozottsága azt mu-tatta, hogy a nagyobb testfelépítés� taxonoktólnagyobb, míg a kisebb méret� taxonoktól kisebbméret� csontok kerültek el�. Ez azt jelzi számunk-ra, hogy a csontok felhalmozódásában nem játszottszerepet semmiféle sz�r� hatás, mely a leletanyag-ban a csontok méret szerinti osztályozottságátokozhatta volna. A területr�l el�került, taxonómi-ailag meghatározható fosszíliák túlnyomó többsé-gén nem voltak megfigyelhet�k a mállottságrailletve a koptatottságra utaló nyomok, mely a ma-radványok gyors eltemet�désére utal. Az iharkútigerinces lel�helyr�l el�került leletanyag igen töre-dékesnek mondható, hiszen a fosszíliák 78%-ánálvolt megfigyelhet� valamiféle törési mintázat. Atörésszögekb�l nyert információk arra utaltak,hogy a törések többsége (71%) a csont fosszili-zációja után keletkezett, mely a csontok gyorseltemet�désére és a diagenetikus folyamatokmegindulását követ� áthalmozódására utal.

A tafonómiai vizsgálataim rámutattak arra,hogy a területr�l ismert három dinoszaurusz taxonleletanyagában jelentkez� mennyiségi és min�ségikülönbségek, a taxonok eltér� él�helyével hozha-tók összefüggésbe. Míg a Hungarosaurusok a fo-lyóvizek közvetlen közelében lév� ártéri terüle-teket népesítették be, addig a Rhabdodontidae és aDromaeosauridae egyedei a folyóvizekt�l távolab-bi részeken élhettek.

NEGYEDID�SZAKI KOVAALGAKUTATÁSOK A KÁRPÁTI RÉGIÓBAN

BUCZKÓ KRISZTINA1*, MAGYARI ENIK�2,BRAUN MIHÁLY3, BÁLINT MIKLÓS4

1Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár,1476 Budapest, Pf. 222; [email protected] Természettudományi Múzeum, MTA–MTMPaleontológiai Kutatócsoprt, 1476 Budapest, Pf. 222;[email protected] Lajos Tudományegyetem, 5200 Debrecen,Egyetem tér 10; [email protected] Egyetem, Str. Treboniu Laurean 42,400271 Kolozsvár; [email protected]

A kovaalga kutatás ugyan hosszú múltra tekintvissza a Kárpáti régióban, de �skörnyezeti rekonst-rukciós alkalmazása csak az utóbbi években kez-d�dött meg. A szilícium-dioxid-vázú kovaalgákideális vizsgálati alanyok: jól meg�rz�dnek, nagyfaj- és formagazdagságuk lehet�vé teszi, hogyrobusztus modelleket fejlesszenek el�fordulásuk ésmennyiségi viszonyaik alakulása alapján. Egyiklegmegbízhatóbb és leggyakrabban használt„proxi” a paleolimnológiában. Az utóbbi évekbena „Víz Keretirányelv” kapcsán is el�térbe kerülteka kovaalgák, ugyanis ez az EU direktíva el�írja,hogy 2015 végéig „jó” állapotba hoznak mindenolyan felszíni és felszín alatti vizet, melyeknek jóállapotba hozásához, illetve jó állapotának meg�r-zéséhez a szükséges intézkedések szakmai szem-pontból megvalósíthatók. A jó állapot definiálá-sához a tavi üledékek diatóma-közösségeit számosországban már alkalmazzák (Nagy-Britannia, Né-metország, Hollandia).

A Kárpáti-régióban hozzáférhet�, korolt fúrá-sokból származó adatsorok összegy�jtése voltmunkák célja, hogy minél teljesebb képet kapjunka régió paleolimnológiai kutatottságáról. A Kár-pátokban és a Kárpát-medencében 110 helyr�l,121 korolt fúrás multi-proxi (leglább két proxi)adatait dolgoztuk fel. A 121-b�l 55 fúrás nyúlikvissza a kés�-glaciálisig, a legrégebbi (17,700 calyr BP), a Lezerul Caliman, Romániában. Mindösz-szesen 14 tavi üledék adatai hozzáférhet�ek (Tauldintre Brazi, Taul Zanogutii, Pesteana, Szent An-na-tó, Balaton, Baláta-tó, Vyšné Temnosmre�insképleso, Vyšné Wahlenbergovo pleso, NižnéTerianske pleso, �adové pleso, Zielony StawG�sienicowy, Czarny Staw G�sienicowy,Toporowy Staw Wy�ni, Długi Staw, PrzedniStaw). A többi fúrás f�leg t�zegben vagy holtág-ban mélyült. A fúrásokon különböz� elemzésekkészültek: 102 fúrásról van litológiai leírás, 113-ból pollenanalízis, 33-ból makrofosszília elemzés


10

készült, 21 szekvenciából van malakológiai adat-sor, 7-b�l cladocera, és csupán három-három fú-rásból ismert chironomida és házas am�baelemzés. Geokémiai mérés 17, míg LOI mérés 20fúrásból történt. A legtöbb proxi, szám szerintnyolc, a Szent Anna-tó üledékén került elemzésre.

Szigorú feltételeinknek összesen tizenkét fúráskovaalga elemzése felelt meg. Az öt magyarországifúrás közül négy a Balaton térségében mélyült(Balaton: (Tó-22), (Tó-30), (Tó-31); Zalavári-tó),az ötödik a Garancsi-tó. Négy tátrai tóból vannakadataink, de ezek közül háromnál (NižnéTerianske pleso, Vyšné Temnosmre�inské pleso,Vyšné Wahlenbergovo pleso) csak a fels� 30 cen-timéter feldolgozásáról van hozzáférhet� irodalom.Az el�bbi három tátrai tó Szlovákiában található,míg a negyedik, a Przedni Staw, Lengyelországbanvan. A Przedni Staw multi-proxi elemzése jó ösz-szehasonlító anyag a Keleti- és a Déli-Kárpátokgleccsertavainak elemzéséhez. Romániából háromtó kovaalga analízise készült el paleoklimatológiaiértelmezéssel: a Szent Anna-tó, Taul dintre Braziés a Taul Zanogutii. A 12 fúrás közül öt sekélytavi, hat gleccsertavi, egy pedig krátertóból szár-mazik. A gleccsertavi és a balatoni fúrások vissza-nyúlnak a kés� glaciális id�szakra, míg a krátertaviüledéksor eddig elemzett szakasza a Holocénbenvéget ér. 2009 februárjában újabb, hosszabb fúrásmélyült a Szent Anna-tóban, így várható, hogy a tóüledéke már a holocén kezdete el�tti id�kb�l isszolgál információkkal. A Tinnye térségében talál-ható Garancsi-tó multi-proxi elemzése csupán azelmúlt száz év változásait vizsgálta.

A kovaalga analízis ugyan id� és költségigé-nyes, de a tó fejl�désére, klimatikus és emberihatásra bekövetkezett változásaira megbízható, atöbbi proxitól független adatokkal szolgál. A trofi-tás és pH rekonstrukción túl az utóbbi évekbentöbb h�mérséklet rekonstrukció is készült az Al-pokban. Reméljük a mi adatsoraink elemzése(Szent Anna-tó, Taul dinter Brazi) is nemzetköziérdekl�désre tart számot.

ÚJABB ADATOK A BÁTASZÉKIURÁNKUTATÓ FÚRÁSOK PANNÓNIAI

KORÚ KÉPZ�DMÉNYEINEKVIZSGÁLATÁBÓL

CZICZER ISTVÁNSzegedi Tudományegyetem, Földtani és �slénytaniTanszék; 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6;[email protected]

Immár 20 éve, hogy a Mecseki ÉrcbányászatiVállalat kutatásokat végzett jelent�s számú fúráslemélyítésével a Mórágyi-rög DK-i el�terében,nem messze Bátaszék városától. A munkálatokcélja annak kiderítése volt, hogy az alaphegységretelepül�, pannóniai korú transzgressziós sorozatalsó, homokos tagja tartalmaz-e gazdaságosankitermelhet� mennyiség� ércet. A politikai válto-zásokkal a kutatás leállt, viszont a „gazdátlanul”maradt fúrómagok vissza nem tér� lehet�ségetnyújtottak az �smaradványanyagból való „cseme-gézésre”.

A környéken geofizikai módszerekkel koráb-ban kimutatott két, neogén üledékekkel kitöltöttmedence közül a kisebbik, „Bátaszéki-medence”területén mélyültek több szelvény mentén nagyszámban fúrások. Ezeknek csak egy része érte el amedence nagyobb részérének feküjét adó alsó-triász homokkövet. Kizárólag az északi peremenharántoltak vékony miocén rétegeket.

A medence nagy része kezdetben szárazulatvolt, középs� és déli része kiemeltebb helyzetbenlehetett az északinál, melyet a peremi vékony mio-cén el�fordulás bizonyít. A triász homokk�re tele-pül� pannon sorozat kezdetét vékony, partmentilef�z�dött lagúnákban keletkezett lignit és szenesagyag alkotja. Csak az É-ÉNy-i területet borítottajelent�sebb, vízmozgásoktól mentes, nyugodt víz-tömeg, ott vastag agyagréteggel indul a pannon.

A Pannon-tó vize a medencét D-DK-i iránybólöntötte el. Kezdetben hullámverési öv partmentirészére jellemz�, rosszul osztályozott, kevésbékoptatott, kavicsos-homokos üledékek halmozód-tak fel. Ez rövid áthalmozási távolságot és cseké-lyebb vízmozgást feltételez. A f� üledékprodukcióalapjául az É fel�l a medence fölé magasodó Mór-ágyi-rög granitoid k�zetei bizonyultak.

A vízszint fokozatos emelkedésével a durvábbhomokos/kavicsos k�zetek fokozatosan átadják ahelyüket a finomabb homokfrakcióknak. Végül aterület nagy része, s�t feltételezéseink szerint arögnek is legalább egy része víz alá került, erre apannóniai rétegsor fels� részét általánosan alkotó,maximális vízelborítottságot jelz�, egyveret�

EL�ADÁSKIVONATOK

11

agyagmárga utal, melyet foltokban Mórágy kör-nyékén is megtaláltunk. Ez a k�zet megfelel abátaszéki téglagyárban tanulmányozható képz�d-ménynek.

A terület a pannóniai végén és/vagy a kvarterelején kiemelkedett, majd lepusztult, így a finom-törmelékes üledékekre diszkordánsan települnek atöbbnyire löszb�l álló negyedid�szaki k�zetek.

A k�vágósz�l�si magraktárban „halálra ítélt”fúrómagok leletmentésszer� begy�jtése nem vártdiverzitású és ritka fajokban gazdag együttesselhálálta meg a ment�akciót. A homokos báziskép-z�dményekre „nagy Melanopsisokban” gazdagfauna jellemz�, melyet a finomhomkos/aleuritos, alitorális és szublitorális övek határán keletkezettLymnocardium hungaricum és Congeria zagrabi-ensis kagylók dominálta együttes vált. A pannontzáró szublitorális aleuritos, majd agyagmárgásrétegek L. majeri és L. rogenhoferi kagylófajokattartalmaznak a legnagyobb számban.

A „Bátaszéki-medence” id�sebb pannóniaiképz�dményeket nem tartalmaz a t�le délebbretalálható „Sombereki-medencével” szemben. Azott mélyített néhány fúrás „czjzeki-s márgája”hiányzik a rétegsorból, a rétegsor alján lév� sekélyszublitorális finomhomokos-aleuritos k�zetek a C.czjzeki leszármazottját, a C. zagrabiensis-t foglal-ják magukba. Ennek megfelel�en a legid�sebbképz�dmények kora nem lehet id�sebb 9 millióévnél. A rátelepül� homok apró csigák uralta fau-nája a legkeletibb szelvény esetében különösenérdekes, mivel Radmanest klasszikus lel�helyévelmutat rokonságot. Annak ellenére, hogy a zóna-jelz� L. decorum faj nem fordul el� a rétegekben,bízvást kijelenthet�, hogy a képz�dmények a L.decorum zónába tartoznak, koruk 8-8,7 millió évlehet. Ezt meger�sítik a korábbi dinoflagellataadatok is.

A pannóniai rétegsort záró szublitorális soro-zat alsó átmeneti homokosabb rétegei a névadó�smaradvány alapján a Prosodacnomya carbo-nifera alzónába (8-7,6 millió év), míg a záró egy-veret� agyagmárga a Congeria rhomboidea zónábasorolható (<8millió év).

KÉTÉLT�EK ÉS GYÍKOK A VALENCIA(SPANYOLORSZÁG) KÖRNYÉKI FELS�-

KRÉTA CHERA ÉS LA SOLANALEL�HELYEKR�L

COMPANY, JULIO1, SZENTESI ZOLTÁN2,MAKÁDI LÁSZLÓ2*1Universidad Politécnica de Valencia, Departamento deIngeniería del Terreno, Valencia 46022, Spanyolország;[email protected]ötvös Loránd Tudományegyetem �slénytani Tanszék,1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C;[email protected], [email protected]

Spanyolország Valencia tartományában Va-lencia város közelében számos fels�-kréta, gerin-ces faunát tartalmazó feltárás ismert. Ezek közültöbb a Cherai-medencében található. A La Solanalel�hely Carlet falu mellett, Valenciától 40 kilomé-terre keletre fekszik.

A cherai lel�helyek a fels�-campani–alsó-maastrichti Sierra Perenchiza Formációba tartoz-nak. A formációban mészmárga és mészk� rétegekváltakoznak, melyek olykor talajosodtak és partkö-zeli környezetben lev� kis id�szakos tavak üledé-keként értelmezhet�k. Ilyen fácies� k�zetekb�l akörnyéken több helyen kerültek el� dinoszaurusz,pteroszaurusz, krokodil, tekn�s és mikrogerincesmaradványok, továbbá tojáshéj-töredékek, édesvízigerinctelen és növényi fosszíliák.

A legtöbb iszapolással megvizsgált mész-márga gazdag mikrogerinces faunát tartalmaz,többnyire halak maradványait, azonban emellettel�fordulnak bennük kétélt�ek és gyíkok is.

A Chera-i lel�helyr�l el�került robusztusdentale töredékeken a Meckel-csatorna zárt, adentalis self igen széles, a töredékes fogak hengeralakúak, pleurodontak. E jellegek alapján ezek aleletek az Allocaudata (Farkos kétélt�ek) rendenbelül az Albanerpetontidae családba sorolhatóak,de pontosabb besorolásuk nem lehetséges a leletektöredékessége miatt.

A cherai anyagból el�került még egy töredé-kes jobb maxilla is. A benne található töredékesfogak keskenyek, henger alakúak, pleurodontak. Amaxilla labialis felszíne er�sen díszített, hasonlóana Kazahsztánból leírt kés�-kréta Gobiates-ekhez,vagy a ma is él� Pelobatidae család képvisel�ihez.A Gobiatidae család képvisel�i csupán Ázsiábólismertek, de az ásóbékák �seit már a kés�-jurábólleírták Európa területér�l, így valószín�bb, hogy amaxilla a Pelobatidae-khez tartozik.

Egy kis méret�, megnyúlt, töredékes hátcsi-golya szintén ismert az iszapolási maradékból. A


12

teste procoel és synapophysisek találhatók rajta,tehát egy gyíkhoz tartozott. A prezygapophysisekközt jól fejlett zygosphenek találhatók. A Zygo-spheneket az Iguanidae-k, a Teiioidea-k, a Borio-teiioidea-k, a Cordylidae-k, és a Lacertidae-k ese-tében találhatunk. Ezek közül csupán az Iguanidaeés a Borioteiioidea tagjai ismertek az európai kré-tából. Így a csigolya ezek közül valamelyikbe tar-tozhat, de a rendelkezésre álló információ alapjánnem lehetséges pontosabb besorolás.

A La Solana lel�helyen a Margas de losCuchillos Formáción belül az �smaradványokattartalmazó fels�-maastrichti rétegeket folyóvízi,ártéri üledékek, f�ként talajosodott aleurolit, il-letve közbetelepül� homok és homokk� lencsékalkotják. Több tonnányi üledék iszapolásával – acherai lel�helyekéhez hasonlóan – egy diverzmikrogerinces faunát sikerült megismerni, mely-ben a különféle halak mellett kétélt�ek is találha-tók.

El�került néhány töredékes dentale, melyek azárt Meckel-csatorna, a pleurodont fogak, és aszéles szubdentalis self alapján arra utalnak, hogyaz Albanerpetontidae farkos kétélt�ek jelen voltaka területen.

A csontok nagy része töredékes békacsont.Koponya- és alsó állkapocselemek (squamosum ésangulare-k), továbbá posztkraniális csontok (egyfarkcsíkcsont, coracoideumok, medencecsontok ésvégtagcsont töredékek) egyaránt ismertek az an-yagból és ezek alapján három család jelenlétevalószín�síthet� a faunában.

Az izolált angulare-k enyhén hajlottak, S-alakúak, a processus coronoideus lingualis irány-ban kiszélesed�, occlusalis irányban magas éslekerekített, a Discoglossidae-kre jellemz�en. Egymegnyúlt, lapított coracoideum, továbbá egy meg-nyúlt, vékony diafízis�, sekély ízületi gödörrel ren-delkez� radioulna szintén a korongnyelv� békákjelenlétét támasztja alá.

A farkcsíkcsontnak csak a robusztus anteriorvége maradt meg, ventralis részén egy er�teljestaréj maradványai láthatóak. Az igen töredékesjobb medence acetabuluma közel kör alakú, azilium oldalirányban lapított. Az acetabulum felettanterodorsalis irányban egy hosszan elnyúlt búblátható lateralis nézetben. Ezek a bélyegek aPalaeobatrachidae család jelenlétét bizonyítják.

A squamosum töredéken a transzverzalis áger�sen megnyúlt, tüskeszer�, míg a leszálló ágkiszélesed�, hasonlóan a Pelobatidae-khez, bárdorsalis felszínén a jellegzetes díszítés nem figyel-het� meg. A coracoideumok egy része (melyekdorsaloventralisan er�sen lapítottak, proximalis és

distalis irányban is er�sen kiszélesed�k), továbbáegy radioulna, mely robusztus, lapított, és ízületigödre mély, szintén a család jelenlétére utalnak.

A tibiofibula töredékek a békákra jellemz�kett�s cs� keresztmetszet�ek, de pontosabb beso-rolást nem tesznek lehet�vé, éppúgy, mint azanyagban el�forduló ujjperc töredékek.

A két lel�hely eltér� környezetben és korbanrakódott le, ennek ellenére közös elemként megje-lennek mindkét formáció herpetofaunájábanban azAlbanerpetontidae család képvisel�i. A Chera-i ésLa Solana-i farkos kétélt� maradványok közöttnincs lényeges különbség. A békafaunában ta-pasztalható eltérés viszont nagy valószín�séggelinkább az eltér� környezetnek, mintsem a korbanvaló eltérésnek tudható be.

A kezdeti kutatások tehát azt mutatják, hogymind a Chera-i, mind a La Solana-i lel�helyekesetében jelent�s a kétélt� fauna (utóbbinál f�kéntbékák), a gyíkok viszont egyel�re elenyész�ek. Ezazonban visszavezethet� mintavételi hibára is,lévén a gyíkmaradványok általában nagyobbak ésígy több repedést tartalmaznak, emiatt a bezárók�zet kiiszapolásakor megsemmisülnek. A továb-biakban újabb iszapolási munkálatok, illetve akorábbi iszapolások maradékának válogatása gya-rapíthatja a leletek számát és ismereteinket.

AZ ENTOBIA ICHNOGENUSEL�FORDULÁSA DUDARI KÉS�-EOCÉNGASZTROPÓDÁK VÁZMARADVÁNYAIN

DÁVID ÁRPÁDEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék,3300 Eger, Leányka u. 6; [email protected]

A szerz� a Dudar és Nagyesztergár között el-helyezked� felhagyott barnak�szénbánya középs�-eocén korú fed�képz�dményeib�l gy�jtöttgasztropóda maradványokat. Célja a vázakon ta-lálható, marószivacsok által kialakított bioeróziósnyomok vizsgálata.

Marószivacsok bioeróziós nyomai tizenegygasztropóda taxon vázmaradványain fordultak el�.Ezek a következ�k: Cerithium subcorvinumOPPENHEIM, Tympanotonus hantkeni (MUNIER-CHALMAS), Turritella tokodensis STRAUSZ, T.granulosa DESHAYES, Velates sp., Ampullinaperusta (DEFRANCE), Natica sp., Strombus sp.,Pseudoliva fissurata (DESHAYES), Gastropoda sp.indet. 1, Gastropoda sp. indet. 2.

A mészvázak rossz megtartásúak, töredékek.Ép csigaház nincs közöttük. A marószivacsok

EL�ADÁSKIVONATOK

13

bioeróziós nyomai a váztöredékek küls� és bels�oldalán egyaránt megtalálhatók. Legkisebb mér-tékben bioerodáltak a Pseudoliva fissurata marad-ványok (A, A-B növekedési fázis). A bioerózió aCerithium subcorvinum OPPENHEIM, a Velates sp.,és a Strombus sp. töredékeken a legnagyobb mér-ték� (C-D, D növekedési fázis).

Az epoxigyanta öntvények alapján meghatáro-zott Entobia életnyomtaxonok a következ�k:Entobia cateniformis BROMLEY & D’ALLESSAN-DRO, Entobia cf. cateniformis BROMLEY &D’ALLESSANDRO, Entobia geometrica BROMLEY

& D’ALLESSANDRO, Entobia laquea BROMLEY &D’ALLESSANDRO, Entobia cf. paradoxa(FISCHER), Entobia isp. indet. 1.

A marószivacs életnyomok vázakon való el-helyezkedése azt mutatja, hogy a bioerózió gyako-ribb volt a már elpusztult és fragmetálódottvázmaradványokon. Az áramlások által mozgatottvízben szünetelt az üledékképz�dés. A vázmarad-ványok elég hosszú ideig hevertek az aljzaton ah-hoz, hogy a bioerodáló szervezetek kifejthesséktevékenységüket. A legnagyobb mértékbenbioerodált töredékek többször is áthalmozódhattak.A bioerózió tengeri környezetben, a litorális régió-ban mehetett végbe.

BIOERÓZIÓS NYOMOK KÉS�-OLIGOCÉN(EGRI) KORÚ GLYCYMERIS

VÁZMARADVÁNYOKON

DÁVID ÁRPÁD*, CSEH SZILVIAEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék, 3300Eger, Leányka u. 6; [email protected],[email protected]

A szerz�k kés�-oligocén Glycymeris vázele-meken vizsgáltak mezo- és makrobioeróziós nyo-mokat. A lel�hely a Tétényi-fennsíkon, az Anna-hegy északi lábánál, Törökbálint déli területén, arégi pincesor fölötti domboldalban található. Afeltárás képz�dményei agyagos aleurit, aleuritosfinom homok és homokos agyag váltakozó réte-geib�l állnak; a Törökbálinti Homokk� Formáció-ba tartoznak.

A vizsgált vázmaradványok a Glycymerisobovata fajba tartoznak. Dönt� többségük töredék,megtartási állapotuk gyengébb, mint 50%.

A szerz�k a vizsgált anyagban marószivacsok,soksertéj� gy�r�sférgek, fúrókagylók, Vermetidcsigák és rákok bioeróziós nyomait figyelték meg.Összesen 14 életnyomtaxont különítettek el. Ezeka következ�k: Entobia cateniformis, Entobialaquea, Entobia isp., Caulostrepsis cretacea,

Caulostrepsis taeniola, Caulostrepsis isp.,Maeandropolydora sulcans, Maeandropolydoradecipiens, Maeandropolydora elegans, Maeandro-polydora isp., Trypanites isp., Gastrochaenolitesisp., Centrichnus eccentricus, sikertelen ráktáma-dás nyoma. Leggyakoribbak a férgek(Caulostrepsis, Maeandropolydora, Trypaniteséletnyomnemek) és a marószivacsok (Entobiaéletnyomnem) bioeróziós nyomai.

Az életnyomok a kagylótekn�k mindkét olda-lán gyakoriak. Ez azt mutatja, hogy az endolitikusszervezetek mind a kagylók él�helyén, mind pediga felhalmozódási területen jelen voltak.

A Glycymeris-ek él�helye, és felhalmozódásiterülete egyaránt tengeri, sekély, partközeli kör-nyezet volt. A bioeróziós nyomok helyzete ésmegtartási állapota alapján azonban feltételezhet�,hogy az él�helyen sekélyebb volt a víz, er�sebbekaz áramlatok. Itt f�ként marószivacsok végeztekbioeróziót. Míg az áthalmozódási területen azel�bbinél nagyobb volt a vízmélység, gyengébbvolt a vízmozgás. Kismérték� üledéklerakódás isfeltételezhet�. Ezek a környezeti feltételek a férgekszámára voltak kedvez�ek.

A vizsgált képz�dmény a bioeróziós nyomokeloszlása alapján az Entobia ichnofáciesbe tarto-zik.

BAJÓCI FORAMINIFERÁK A MECSEKIHIDASI-VÖLGY RÉTEGSORÁBÓL

DOMBOVITS [email protected]

A Mecsek hegység középs�-jura rétegeib�lnyert foraminiferákból nagyon kevés dokumentá-ció született. A mecseki bajóci foraminferák fel-dolgozása eddig még nem történt meg, ezért azegyik legteljesebb bajóci rétegsor vizsgálatát t�z-tem ki célul a Hidasi-völgyben és mellékvölgyé-ben, a Mátéparti-árokban. A rétegsorban mind-össze két helyr�l kerültek el� zónajelz� ammoni-tesek, ezért fontos kérdés volt, hogy a foramini-ferák alkalmasak-e a rétegsor további tagolására. Avizsgált anyag jórészt a korábbi gy�jtésekb�l, ki-sebb része saját gy�jtésb�l származott. A fora-miniferák kinyerése a k�zetb�l hidrogén-peroxidosés ecetsavas oldással történt. Az ecetsavazottmintákat dolgoztam fel, mivel gazdagabb faunávalrendelkeztek, 10 mintát a mellékvölgyb�l, 32mintát a f�völgyb�l. Az elektronmikroszkóposfelvételek mellett a bels� szerkezet pontosabbvizsgálatához fénymikroszkópos felvételeket is


14

készítettem. Mikrofácies vizsgálatot is végeztemcsiszolatok alapján 6 mintából. A hidasi-völgyiszelvényekb�l 112 taxont különítettem el, ez 38genusba sorolható. A 112 taxonból 56-ot fajszintensikerült meghatározni. Az irodalomban ábrázolttípuspéldányokkal a fauna fele megegyezett, amásik fele azonban nem, így ezeket csak genusszinten tudtam elkülöníteni. A foraminiferataxonok mennyiségi és diverzitás adatainak fel-használásával elkészítettem statisztikai értékelésü-ket. A fajszinten és genus szinten meghatározottfajok mennyiségi arányait, a fajok rétegtani elter-jedését, a váztípusok és taxonok, valamint a nem-zetségek mennyiségi és százalékos megoszlását, ataxonok morfocsoportokba való sorolását és meg-oszlását a Hidasi-f�völgyben és mellékvölgyébendiagrammokon és táblázatban mutatom be. A ré-tegtani értékelésnél világossá vált, hogy a fajoktúlnyomó része nagy rétegtani elterjedés� és koz-mopolita, korjelz� faj a faunából nem került el�. Ataxonok mennyiségi és százalékos megoszlása és amorfocsoportok megoszlása alapján a mellékvölgy3-9 és a f�völgy 1-7 mintája hasonlít a leginkábbegymáshoz. A korjelz� ammonitesek alapján amellékvölgyi szelvények kora fels� bajóci (3-9minták). A f�völgy 16d és 16e rétege között húzó-dik a Humphresianum zóna, ami az alsó bajócivégét jelzi, 16e-t�l 21-ig a minták feltehet�en alsóbajóci korúak. Az alsó és fels� bajóci határát aszelvényekben a foraminifera fauna alapján nemlehet meghúzni, de általánosságban mondható,hogy az alsó bajócira egy szegényebb fauna jel-lemz�. A környezet változása miatt a terület egytápanyag szegényebb környezetb�l fokozatosanegy tápanyag gazdagabb környezetbe ment át, ezvalószín�leg transzgressziós eseményhez köthet�.Az egyes vizsgált szelvények pontosabb rétegtanihelyzetének meghatározása a terület részletes tek-tonikai vizsgálatával lenne lehetséges.

KÖZÉPS�-PARATETHYSI MIOCÉNBRACHIOPODÁK A LEIDENI NATURALIS

MÚZEUM GY�JTEMÉNYÉBEN

DULAI ALFRÉDMagyar Természettudományi Múzeum, �slénytani ésFöldtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected]

A hollandiai Leidenben található NaturalisTermészettudományi Múzeum Brachiopoda gy�j-teménye viszonylag kevés neogén anyagot tartal-maz. Annál több kisméret�, ún. mikromorf brachi-opoda példányt rejtett viszont a Mollusca gy�jte-

mény. Ennek magyarázata, hogy a Mollusca gy�j-temény korábbi kurátora, Arie JANSSEN számosgy�jtést végzett különböz� európai lel�helyeken.Mintáinak többségét iszapolás után szétválogatták:a Mollusca faunát faj szerint elkülönítve, a többifosszília csoportot pedig egy-egy lel�hely anyagá-nak a végén, külön dobozban elhelyezve.

2008 februárjában Synthesys projekt kereté-ben 2 hetet töltöttem a Naturalis Múzeumban, ésszisztematikusan végignéztem a neogén Molluscagy�jteményt, az ott található brachiopodák utánkutatva. Ennek eredményeképpen több ezer feldol-gozatlan és publikálatlan példányra bukkantamkülönböz� korokból és különböz� �sföldrajzi régi-ókból (pl. belgiumi kattendijki, franciaországiredoni, máltai miocén, középs�-paratethysi közép-s�-miocén brachiopodák).

A vándorgy�lésen az 5 lengyelországi (Koryt-nica, Karsy, Rybnica, Weglin, Huta Lubycka),valamint 1-1 magyarországi (Várpalota) és romá-niai (Lapugy) lel�helyr�l származó középs�-miocén (badeni) anyagot mutatom be. Több mint1400 (részben töredékes) példány alapján 7 nem-zetséghez tartozó 9 fajt különítettem el. A meg-határozott fajok többsége már korábban is ismertvolt a Középs�-Paratethys területér�l, de a leidenianyag tartalmaz egy feltehet�en új Argyrothecafajt is. Ennek leírása folyamatban van egy gazda-gabb, több mint ezer példányból álló lengyelorszá-gi fauna alapján.

A példányok többsége meger�sítette az egyesfajok korábban jelzett el�fordulását a vizsgált le-l�helyeken, néhány esetben azonban új adatokatnyújtott a fajoknak a Középs�-Paratethysen belülielterjedésér�l. Ilyenek például: a Disciniscaleopolitana els� el�fordulása Rybnica és HutaLubycka lel�helyekr�l, a Gryphus nemzetség els�el�fordulása Rybnicáról, valamint Lengyelország-ból és a Középs�-Paratethys északi szegélyér�l,brachiopodák (Joania cordata) els� el�fordulásaVárpalotáról, az Argyrotheca cuneata els� el�for-dulása Lapugyról.

Említésre méltó, hogy az egyik Disciniscapolonica példány ragadozó csiga fúrásnyomátmutatja. Noha a ragadozók életm�ködésének na-gyon hosszú rekordja van, és a Középs�-Paratethysben is viszonylag gyakran el�fordulnak,ez az els� ismert fúrásnyom a középs�-paratethysifoszfátos héjú discinid brachiopodákon.A kutatást az OTKA (T49224) és az Európai Unió Synthesysprogramja (NL-TAF-3270) támogatta.

EL�ADÁSKIVONATOK

15

A BÜKKÁBRÁNYI MIOCÉN ERD�: AFLÓRA- ÉS VEGETÁCIÓVIZSGÁLATOK

EDDIGI EREDMÉNYEI

ERDEI BOGLÁRKA*, MAGYARI ENIK�,HABLY LILLAMagyar Természettudományi Múzeum, Növénytár,1476 Budapest, Pf. 222; [email protected],[email protected], [email protected]

A bükkábrányi lignitbányában 2007 nyaránegy 16 törzsb�l álló, eredeti pozíciójában, autoch-ton módon meg�rz�dött facsoport került a napvi-lágra. A fatörzsek a kés� miocénb�l maradtakránk, koruk kb. 7 millió évre tehet�. Ekkor még aKárpát-medence jelent�s részét a Pannon-tó borí-totta, legészakibb csücske valószín�leg itt, a Bükkés Mátra vonalánál húzódhatott. A tavat mocsarak,ligeterd�k szegélyezték, Bükkábrányban is egyilyen mocsári vegetáció szerencsésen meg�rz�d�ttmozaik darabja került napvilágra. A fatörzsekxilotómiai vizsgálata legalább két, a nyitvaterm�-ket képvisel� formataxon, a Taxodioxylongermanicum (GREGUSS) VAN DER BURGH és aGlyptostroboxylon CONWENTZ emend. DOLEZYCH

& VAN DER BURGH jelenlétét mutatta. Ezek aCupessaceae család ma él� képvisel�ivel kétségetkizáróan nem azonosíthatóak, de a Taxodioxylongermanicum leginkább a mai Sequoia ENDLICHER

nemzetséghez hasonlítható.A lignittelep fed�rétegeiben, közvetlenül a

törzsek alatt, valamint a törzseket beágyazó ho-mokrétegekb�l, a törzsek kb. 2-3 méteres magas-ságának szintjéb�l növényi törmeléket gazdagontartalmazó rétegek kerültek el�. Ebben domináltakegy nyitvaterm�, a Glyptostrobus europaeus(BRONGN.) UNGER leveles ágacskái és számostoboz is napvilágra került. A GlyptostrobusENDLICHER nemzetségnek ma egyetlen faja ismertels�sorban Délkelet-Kínából (Fujian, Gunagdong),a G. pensilis (STAUNTON ex D. DON) K. KOCH,mely leginkább mocsaras él�helyeken fordul el�.Elmondhatjuk, hogy valószín�leg ezek a nyitva-term�k szolgáltatták a f� tömegét annak a növényianyagnak, melynek felhalmozódása révén ma lig-nitbányászat lehetséges Bükkábrányban.

Alárendelt mennyiségben zárvaterm�k marad-ványai is el�kerültek a növényi törmelékb�l, ezekvalószín�leg a mocsári vegetáció tagjai lehettek.Számos levélfragmentum makro- és mikromorfo-lógiája az Alnus MILL. nemzetség (A. ?cecropii-folia) jelenlétére utal, de a Betulaceae család to-vábbi nemzetségei (?Betula L.) is bizonyíthatóak.Mikromorfológia alapján további zárvaterm�

taxonokat sikerült elkülöníteni, melyek rendszerta-ni helyzete bizonytalan (Dicotylophyllum sp.).

Számos további mintavétel történt a bánya nö-vényi törmeléket tartalmazó rétegeib�l, els�sorbana fatörzsek lokális környezetéb�l, a lignittelepek-hez (rétegekhez) kapcsolódóan. Ezek levél-, mag-és termésmaradványainak feldolgozása folyamat-ban van, illetve tervezzük a korábbi gy�jtések(LÁSZLÓ József) felülvizsgálatát is.

Pollenvizsgálat a fatörzsek alatti lignitréteg-b�l, a lignittelepbe ékel�d� agyagos üledékb�l ésaz alsó széntelep anyagából készült. Mindhárommintasort nagy taxon-diverzitás (67 taxon, ebb�l30 fa), jelent�s erd�sültségre utaló magas összfa -pollenszázalék (>90%), és a Taxodium típusú pol-lenek nagy aránya jellemezte, egyértelm�en alátá-masztva a mocsárerd� lokális dominanciáját(további elemei: Chamaecyparis, Nyssa, Alnus,Myrica). Szintén jelent�s arányban fordult el� amintákban Pterocarya pollen, mely a magasabbártéri zónában képezhetett kiterjedt erd�séget. Azagyagréteg pollenösszetétele arányait tekintve eltéra két széntelep anyagától, a mediterrán elemek ma-gasabb aránya jellemzi (Quercus ilex-coccifera),mely lehet, hogy a visszahúzódó mocsárerd� kö-vetkeztében jobban érvényre jutó zonális vegetációképe, de lehet makroklimatikus változás jelz�je is.

A DÉDESTAPOLCSÁNYI KÉS�-KRÉTABIOHERMA KORALLFAUNÁJÁNAK

REVÍZIÓJA

FODOR ROZÁLIADebreceni Egyetem Ásványtani és Földtani Tanszék;4032 Debrecen, Egyetem tér 1.; [email protected]

A kés�-kréta Nekézsenyi KonglomerátumFormáció a Nekézseny–Dédestapolcsány–Sátaáltal határolt területen bukkan felszínre. Konglo-merátum, homok és márga rétegei közt helyenkéntkorallos-rudistás bioherma-töredékek találhatók,melyek gravitációs tömegmozgással kerültek je-lenlegi rétegtani helyzetükbe. Legismertebb közü-lük a Dédestapolcsánytól ÉNy-ra találhatókibukkanás. Napjainkban ez az egyetlen tanulmá-nyozható feltárása a biohermás összletnek.

A képz�dmény korát SIDÓ Mária a szenon el-s� felében határozta meg. Korallfaunáját részlete-sen KOLOSVÁRY Gábor vizsgálta el�ször.

A koralltelepeket bezáró k�zet egyenetlen,hullámos felszínek mentén szétváló, vastagleme-zes, szürke, biogén mészk�. Az elválási felületeket


16

minden esetben vékony (1–2 mm vastag) agyag-aleurit lemezek képezik.

A szerz� a mintavételezés során 18 darab ko-ralltelep töredéket gy�jtött. A vizsgált mintákhermatipikus, masszív korallok maradványai.Többségében thamnasterioid teleptípussal jelle-mezhet�ek. Emellett kevés plocoid típusú teleptöredéke is er�került. Az ilyen összetétel� korall-társulások a bels�-selfen, illetve a partközeli régi-óban jellemz�ek. A korallok izoláltan helyezked-hettek el az aljzaton. A korallos biogén képz�d-mények vastagsága deciméteres–méteres nagyság-rend� lehetett.

HÁRSKÚT REVISITED – EGY FONTOSALSÓ-KRÉTA SZELVÉNY INTEGRÁLT

SZTRATIGRÁFIAI EREDMÉNYEI

F�ZY ISTVÁN1*, JANSSEN, NICO M. M.2,PRICE, GREGORY3, KNAUER JÓZSEF4,PÁLFY JÓZSEF1,5

1Magyar Természettudományi Múzeum, �slénytani ésFöldtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] 14bis, 3511, XC Utrecht, TheNetherlands; [email protected] of Geological Sciences, The University ofPlymouth, Drake Circus, Plymouth, PL4 8AA, UK;[email protected] Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefá-nia út 14; [email protected]–MTM Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 Bu-dapest, Pf. 137; [email protected]

A bakonyi Hárskút falu melletti Közöskúti-árok �smaradványokban gazdag alsó-kréta szelvé-nyét a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársaitárták fel és gy�jtötték be 1960 és 1962 között. Afauna legnagyobb részt cephalopodákat (f�kéntammoniteszeket és belemniteszeket), kisebb rész-ben benthosz maradványokat (els�sorban brachio-podákat és echinoideákat) tartalmaz. A szelvénnyelkapcsolatos rétegtani eredményeket – HORVÁTH

Anna faunavizsgálatára támaszkodva – FÜLÖP Jó-zsef közli 1964-es monográfiájában. FÜLÖP meg-állapítja, hogy a tithon rétegekb�l folyamatosan ki-fejl�d� alsó-kréta sorozat a valangini, hauterivi ésbarremi emeleteket egyaránt képviseli és a cepha-lopodákban különösen gazdag szint középs�-valan-gini korú. Réteg szerinti faunaértékelés nem tör-tént, a közölt vázlatos szelvényrajz alapján a be-gy�jtött 41 réteg pontos helyzete nem tisztázható.

A szelvény és a korábban begy�jtött ammo-nitesz fauna újravizsgálatával az egyes rétegekpontos sztratigráfiai helyzete tisztázható volt.

Eszerint a begy�jtött legalsó rétegek (?41–32)középs�-berriázi (Occitanica Zóna), míg a felettelév�k (13–22) fels� berriázi korúak. A 11–12-esrétegek az alsó-valangini Pertransiens Zónájátképviselik. A 10. réteg különösen gazdag faunájaszintén alsó-valangini, de már a CampylotoxusZónába sorolható. A legfels� 9 réteg anyaga aVerrucosum Zónát képviseli. Ezt a szintet a leg-újabb rétegtani táblázatok a kés�-valangini legalsószintjének tekintik.

A rétegsorban való eligazodásban és a korábbigy�jtés rétegszámainak azonosításában fontosszerep jut a kondenzált 10. rétegnek, amelyet an-nak idején – éppen különös gazdagsága miatt –sokkal nagyobb felületen gy�jtöttek be mint a töb-bit, és ennek nyomai ma is jól láthatók a terepen.

A belemniteszek alapján levont rétegtani kö-vetkeztetések jó egyezést mutatnak az ammonitesz-sztratigráfiai adatokkal. A Duvalia lata alakkörbetartozó formák dominanciájával jellemezhet� kés�-berriázi együttes gazdag faunával képviselt. E fe-lett további három belemnitesz együttes volt elkü-löníthet�. Az els� a berriázi/valangini határ kör-nyékére, a második a kora-valangini magasabbrészére (Pertransiens és Campylotoxus Zónák)jellemz�. A legfels� belemniteszes rétegekbenel�forduló Pseudobelus példányok a kés�-valan-gini bázisát jelzik.

A calpionellidaek alapján a C, D és E zónák,ill. azok bizonyos részei voltak dokumentálhatók.A kondenzált 10. réteg három mintája az E zónát,egy mintája a D3 alzónát képviseli.

A biosztratigráfiai eredmények alapján vár-ható volt, hogy a szelvény magasabb(makrofaunában szegény, ill. teljesenmakrofaunamentes) része magában foglalja azt azintervallumot, amelyben a közelmúltban Weissert-eseményként elnevezett anoxikus esemény ésszénizotóp-anomália nyomai kimutathatók. A szel-vény alsó öt méterében 20 cm-ként, a fels� min-tegy 23 méterében 60 cm-ként vett mintákstabilizotóp-vizsgálati eredményei alapján sikerültigazolni a Weissert-esemény nyomait. A teljesk�zetminták karbonátjának vizsgálata alapján meg-rajzolt szénizotópgörbe hirtelen pozitív elmozdulá-sa 30 centiméterrel a 10. réteg felett, azaz a fels�-valangini alján figyelhet� meg. A szénizotóparánymért értékei és a görbe lefutása is jól egyezik aWeissert-eseménnyel kapcsolatban más lel�he-lyekr�l publikált adatokkal.

Az alsó részén részben természetes, a fels�,makrofauna mentes részén mesterséges árokkalfeltárt hárskúti szelvény egy kutatógödörben vég-z�dik. Az ennek márgás anyagából gy�jthet� �s-

EL�ADÁSKIVONATOK

17

maradványokat FÜLÖP barremi korúnak tekintette.Véleményünk szerint a fauna kés�-hauterivi kortjelez. Ezt meger�síteni látszik a szénizotópgörbeis, amely a szelvény tetején megközelíti – de neméri el – az alsó-valanginira jellemz� háttérértéket.

A közeljöv�ben tervezzük a szelvénybelemnitesz és brachiopoda anyagának stabilizo-tóp-vizsgálatát is. Ezek összevetése egymással és ateljes k�zeten mért értékekkel tovább segítheti aWeissert-esemény értelmezését. A hárskúti szel-vény jelent�sége abban áll, hogy itt – az alp-kárpáti régión belül egyedülálló módon – pontos,több oldalról támogatott biosztratigráfiai kontrollmellett mutatható ki a kora-kréta els� anoxikuseseménye.Készült az OTKA K72633 támogatásával.

FORAMINIFERA VIZSGÁLATOK AZÉSZAK-MAGYARORSZÁGI MEZOZOOS

KÉPZ�DMÉNYEKB�L

GÖRÖG ÁGNESELTE �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, PázmányPéter sétány 1/C; [email protected]

Az észak-magyarországi terület, az Aggtelek–Rudabányai-hegység és a Bükk képz�dményeinekforaminifera faunáját vizsgáltam számos fúrásbanés felszíni feltárásban. Célom a foraminiferák se-gítségével a kor és a képz�dési környezet megálla-pítása, illetve pontosítása volt, mivel ez szolgáltat-hatja az alapot a szerkezeti és �sföldrajzi helyzetektisztázásához.

A munkám során több száz vékonycsiszolatottanulmányoztam, és közel száz k�zetmintát tártamfel tömény ecetsavas oldással. Számomra ismeret-len okok miatt ez utóbbi eljárás egyszer sem hozottértékelhet� eredményt.

Az Aggtelek–Rudabányai-hegységben a f�-ként mezozoos képz�dményekb�l álló sorozatokatkét egységbe sorolják: Telekesvölgyi Komple-xumba, és a Telekesoldali Komplexumba.

Telekesvölgyi Komplexumnak a noriHallstatti Mészk� felett települ�, a ZlambachiMárgával párhuzamosított tarka és szürke márgaösszletét a Szalonna Sza-5, a Rudabánya Rb-658és a Perkupa P-74 fúrásokban tanulmányoztam.Határozható foraminifera faunát egyedül a perku-pai fúrás egyetlen csiszolata (176m) tartalmazott.K�zettanilag ez egy hemipelágikus márga, mud-stone–wackestone, ami kisméret� bioklasztokat,er�sen átkristályosodott foraminiferákat és radio-láriákat, ostracodákat, kagyló és echinodermatatöredékeket tartalmaz. Az alábbi foraminiferákat

lehetett azonosítani: Aulotortus friedli (KRISTAN-TOLLMANN, 1962) A. parallelus (KRISTAN-TOLLMANN, 1964), Semiinvoluta clari KRISTAN,1957, Turrispirillina minima PANTI, 1967,Lamelliconus sp., Meandrospira sp., Frondicu-laria sp., Lingulina sp. Ezen nemzetségek együttesel�fordulása egyértelm�en a kés�-triász kort jelzi.Az A. friedli kivételével – ami már a legalsókarniból is ismert – valamennyi faj csak a nori–rhaeti képz�dményekb�l került el� eddig. AzInvolutinidae-k (Aulotortus, Semiinvoluta,Lamelliconus) és Spirillinidae-k (Turrispirillina)dominanciája egy meleg, jól szell�zött sekély ten-geri környezetre utal. A kontinentális lejt� aljárafeltehet�en turbidites áramlatokkal kerültek. ATelekesvölgyi Komplexum fekete, kovásodott palasorozata (Varbóc Va-2 fúrás) foraminiferákra néz-ve medd�nek bizonyult.

A Telekesoldali Komplexumot fekete pala,homokk� turbiditek és olisztosztroma szintek épí-tik fel. A klasztok f�ként középs�- és fels�-triászpelágikus mészk�, riolit és bazalt. A mátrixbólvizsgált radioláriák és palynomorfák bajoci–kallovi kort jeleznek. A Szalonna Sza-4, Szendr�Szet-3 és a Rudabánya Rb-661 fúrások valamennyivizsgált mintája a foraminiferákra nézve medd�volt.A Rudabányai-hegységben, a Csipkés-hegyenolisztosztroma van a felszínen, ami gradált karbo-nát turbidit, márga- és karbonátos homokk�réte-gekb�l épül fel. Mikroszkópikusan wackestone éspackstone. A mikrites vagy mikropátitos mátrixbankrinoidea vázelemek, radiolariák és foraminiferákfigyelhet�k meg: Callorbis minor WERNLI &METZGER 1990, Protopeneroplis striata WEYN-SCHENK 1950, Planiinvoluta sp., Trochamminasp., Siphovalvulina sp., Valvulina sp., Tubinella?sp., Eoguttulina sp. és Nodosaria sp. A Callorbisminor csak néhány egyéb tethysi bajoci lel�helyr�lismert, el�fordul azonban a Bükkzsérci Mészk�benis. A Protopeneroplis striata rétegtani elterjedésekés�-aaleni–kés�-tithon. Így a képz�dmény a jurá-ban, nagy valószín�séggel a bajociban ülepedett le.A Siphovalvulina és a Protopeneroplis a sekélykarbonát platformok, a Callorbis minor a plat-formlejt�k mélyebb részének jellegzetes alakja.Ezek és mikrofácies hasonlósága alapján feltéte-lezhet�, hogy ez az olisztosztroma a bükkiBükkzsérci Mészk�vel (Mónosbéli Komplexum)közös karbonát platformhoz, valószín�leg az Adri-ai Karbonát Platformhoz tartozott.

A bükki Szarvask�i Komplexumba tartozófeltárások (Bükkzsérci-k�fejt�, Mákszem, Ereget�,Borzlyuk-tet�) és fúrások (Bükkzsérc Bzs-5, Bzs-10, Bzs-10a, Bzs-11) anyagának igen részletes


18

újragy�jtése és vizsgálata meger�sítette a korábbikövetkeztetéseket a Bükkzsérci Mészk� (kés�-aaleni?)-kora-bajóci–kallovi korát és a karbonát-platform-küszöb fáciesnek megfelel� képz�désikörnyezetet illet�en. A foraminifera fauna egyér-telm�en a dinári kapcsolatot jelzi.A kutatásokat az OTKA K68791 és K61872 támogatta.

AZ IHARKÚTI GERINCES LEL�HELYHALFAUNÁJA

GULYÁS PÉTERELTE �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, PázmányPéter sétány 1/C; [email protected]

Az iharkúti gerinces lel�helyen 2000 óta folyóásatások során 24 gerinces taxon maradványaikerültek el�. A leggyakoribb halmaradványok aPycnodontiformes és a Lepisosteiformes rendbesorolhatók.

A pycnodont halmaradványokat töredékesprearticularek, egy töredékes vomer és számosizolált fog képviseli. A legjobb megtartású pre-articularek alapján két morfotípust tudtam elkülö-níteni. Az els� típusba tartozó prearticularekban afogak három, szabályos sorban ülnek. A f�fogsorfogai a legnagyobbak, transzverzális iránybanmegnyúltak, felületük sima. Néhány fog anterioroldalán egy sekély árok fut. Az els� lateralis sorfogai hasonlóak a f�fogsor fogaihoz, de kisebbekazoknál. A második lateralis sor fogai a legkiseb-bek. Alakjuk változatos, ovális és kissé szögletesegyaránt el�fordul, felszínük sima.

A másik típusba tartozó prearticularek nagyonhasonlóak az els� típushoz, de két karakterbener�sen különböznek. Az egyik különbség az, hogynégy fogsort viselnek. A negyedik fogsor a f�fog-sor mellett, lingualis irányban foglal helyet. Afogak felszíne sima, alakjuk kerekded. A másikkülönbség az els� lateralis sor fogainak díszített-sége. A fogak közepén egy árok fut, melyb�l radi-álisan kisebb barázdák futnak ki.

A vomer töredékes, a f�sorban két, illetve ajobb els� és második lateralis sorban négy-négyfog maradt fenn. A f�sor fogai labio-lingualisanmegnyúlt, ovális alakúak. A fog anterior oldalánegy árok fut, az árokban gyengén kivehet� recésdíszítettség látható. A lateralis sorok fogai alter-náló helyzet�ek. Mindkét sor fogai szabálytalanovális alakúak. Az els� lateralis sor fogainaklabialis, a második lateralis sor fogainak lingualisoldalán egy mélyedés található, díszítettségük ha-sonló a f�sor fogaihoz. Az iharkúti pycnodonthalmaradványok nagy hasonlóságot mutatnak a

Coelodus saturnus HECKEL, 1854prearticularejával, illetve a spanyolországi Oviedolel�helyen (La Cabaña Formáció) talált Coelodusmaradványokkal.

Az iharkúti pycnodont leletek azért jelent�sek,mert ez a második ismert lel�hely a világon (aspanyolországi Las Hoyas után), ahonnan édesvíziüledékekb�l kerültek el� ezeknek az alapvet�entengeri halaknak a maradványai.

Az iharkúti Lepisosteiformes maradványoklegtöbbje igen töredékes (pikkelyek, csigolya ésfog töredékek), így ezek besorolása csak családszinten lehetséges. A kevés jó megtartású fogalapján viszont kimutatható az Atractosteus genus.

Az iharkúti Lepisosteiformes leletek, bár igentöredékesek, mégis fontosak, mert a rendnek ez alegid�sebb ismert laurázsiai el�fordulása. Ennélid�sebb leletek csak Afrikából és Dél-Amerikábólkerültek el�.

ÚJ FELS�-OLIGOCÉN�SNÖVÉNYLEL�HELY TATABÁNYÁN

HABLY LILLA1, SELMECZI ILDIKÓ2*1Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár,1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.;[email protected] Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefá-nia út 14.; [email protected]

Tatabányától DNy-ra, a Patár-hegy mellettépül� ’Környe Ipari Park’ területén a földmunká-latok során számos feltárás jött létre. Az AGCAutóipari Kft. üzemcsarnokától mintegy 200 m-reÉNy-ra egy foltban növénymaradványokat tartal-mazó homok- és agyagrétegek bukkantak a fel-színre. A képz�dményekben CSILLAG Gábor ésLANTOS Zoltán, a Magyar Állami Földtani Intézetgeológusai találtak rá a maradványokra, amelyekgy�jtését megkezdték, majd a Magyar Természet-tudományi Múzeum végzett több alkalommal, ku-tatási céllal gy�jtéseket. Korábban a környéken azautópálya építés tárta fel a Mányi Formációt aTatabánya és Vértessz�l�s közötti Baromállás-dombon, amelyet a hetvenes évek elején SKOFLEK

István gy�jtött be, majd kés�bb feldolgozták, pub-likálták. A lel�hely korát a molluszka fauna és asztratigráfiai korreláció alapján BÁLDI (1976) egy-értelm�en kés�-oligocénnek állapította meg, arétegeket pedig a Mányi Formációba sorolta. Amost feltárt rétegek szintén ebbe a formációbatartoznak.

A Mányi Formáció túlnyomóan finomszem�törmelékes üledékek váltakozásából felépül� csök-

EL�ADÁSKIVONATOK

19

kentsósvízi sekély-lagunáris (alárendeltennormálsósvízi és édesvízi közbetelepüléseket tar-talmazó) rétegsora a Dunántúli-középhegység ÉK-irészén általánosan elterjedt. Ny felé — a Vértes ésGerecse Ny-i el�terében — kivékonyodik, legnyu-gatabbi el�fordulásai Kocs–Bokod–Nagyigmándkörnyezetében mutathatók ki, ahol képz�dményei aCsatkai Formáció szárazulati üledékei közé tele-pülnek. A Patár-hegy környezetében számosbarnak�szénkutató fúrás is igazolta a Mányi For-máció jelenlétét.

A Vértes–Gerecse Ny-i el�terében kialakultparti síkságot a K-ÉK fel�l el�renyomuló tenger akiscelli korszak végén érhette el; a területenelegyesvízi–sekélytengeri üledékképz�dési kör-nyezet alakult ki, amely az egri korszak folyamánfennállt. E terület része volt a vizsgált lel�hely is.

A több mint 150 leltári tételb�l álló, három-száznál több növénylenyomatból álló gy�jteménylevél- és terméslenyomatokat tartalmaz. A növé-nyek megtartása igen jó, ugyanakkor kutikulásmaradványok nem, vagy csak elvétve, rossz meg-tartással találhatók a lel�helyen. Uralkodó mennyi-ségben van jelen a Pronephrium stiriacum(UNGER) KNOBLOCH & KVAEK, a Taxodiumdubium (STERNBERG) HEER, valamint a„Rhamnus” warthae HEER amely az eddigi kutatá-sok szerint a bels�-kárpáti térség egri emeletérejellemz� endemikus mocsári növény.

Az eddig el�került fajok jó vízellátású, mo-csári környezetre vallanak, így a páfrány(Pronephrium stiriacum), a mocsárciprusfélék(Glyptostrobus europaeus, Taxodium dubium), aNyssa, az éger (Alnus oligocaenicaANDREÁNSZKY) mind a földtörténeti múltbeli,mind jelenlegi rokonsági körének elterjedései ezttámasztják alá. A „Rhamnus” warthae kihalt nö-vényfaj összes tömeges el�fordulását mocsári kör-nyezetb�l ismerjük. A ritkább el�fordulásúQuercus rhenana (KRÄUSEL & WEYLAND)KNOBLOCH & KVAEK korábbi el�fordulása azegri Wind-téglagyár fels� flórájából szintén mo-csári környezetre vall. A babérfélékhez tartozóDaphnogene is gyakran jelentkezik meleg mocsárikörnyezetben a neogén folyamán. Mindez azt mu-tatja, hogy intrazonális, edafikus vegetáció marad-ványát találtuk ezen a lel�helyen.

A klimatológiai értékelésnél figyelembe kellvennünk, hogy a maradványok nem zonális, hanemintrazonális társulásból származnak. Ugyanakkortöbbségük mégis jól jelzi a h�mérsékleti viszonyo-kat. A Daphnogene, mint babérféle kimondottanszubtrópusi elem, de a Nyssa és a Taxodium is ameleg, szubtrópusi mocsarak lakója (ld. manapság

a floridai mocsárerd�k). A „Rhamnus” warthae, aQuercus rhenana, és az éger (Alnus oligocaenica)földtörténeti el�fordulásai, els�sorban az egriWind-téglagyári leletegyüttes alapján, ugyancsakmeleg, szubtrópusi klíma valószín�ségét támasztjaalá. A mocsári él�hely nyilván csapadékos, páráskörnyezetet feltételez, amelyet a talaj jó vízellátásais támogatott.

A VASKAPU-BARLANG KÉTÉLT�FAUNÁJA

HAJDU ZSÓFIA, CSÉFÁN TÜNDEELTE TTK �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz-mány Péter stny. 1/C; [email protected],[email protected]

A Vaskapu-barlang a Heves megyei Fels�-tárkány község északkeleti határától 5 kilométerretalálható, a Lök-völgy Vaskapu-szorosában, 337méteres tengerszint feletti magasságban. A bar-langban 4 réteget különítettek el, ebb�l az általunkvizsgált �smaradványokat tartalmazó, vöröses-barna, mészk�törmelékes agyag a bajóti klímafázis(kb. 16-12 ezer évvel ezel�tt) idején rakódhatott le.A barlangot el�ször DANCZA János és MARTUS

Ferenc mérte fel, majd a Magyar Királyi FöldtaniIntézet 1933. évi Eger vidékén végzett barlangku-tatásai keretében MOTTL Mária és KADI Ottokártárta fel. 1994 nyara óta több ásatás is folyt a lel�-helyen HÍR János és MÉSZÁROS Lukács vezetésé-vel. A barlangban korábban végzett �slénytanivizsgálatok a gerinces fauna pontos leírására, kor-meghatározásra, rétegazonosításra és paleoökoló-giai következtetések levonására irányultak. 2007-ben SÓRON András Szabolcs és VIRÁG Attila tu-dományos diákköri dolgozat keretén belül foglal-kozott az itteni mikrogerinces faunával. A lel�-helyr�l els�sorban gerinces fosszíliák kerültek el�,ezek közül mi a kétélt�ek kutatásával foglalko-zunk.

A feldolgozandó anyagból iszapolással nyer-tük ki az �smaradványokat, ezért, és az üledék fel-halmozódási módja miatt a leletek izolált csontok-ból állnak. A kétélt�eken kívül az iszapolási mara-dék tartalmaz még halcsigolyát, hüll�- és madár-csontokat, de a fosszíliák legnagyobb részét az em-l�smaradványok adják. Összesen 47 csontot azon-osítottunk, melyek között el�fordulnak koponya-csontok (parasphenoid, angulare), a gerincoszlopelemei (csigolyák, sacrum), a mells� függeszt�övegyes részei (scapula, clavicula), hátsó függesz-t�öv elemek (ilium), valamint a mells� és a hátsóvégtagok csontjai (os antebrachi, femur, os cruris).


20

Az Amphibia osztályon belül az Anura rend 5genusa került el� a leiszapolt üledékb�l. A va-rangyfélék közül a Bufo viridis (zöld varangy),Bufo calamita (nádi varangy) és Bufo bufo (barnavarangy), levelibéka-félék közül a Hyla arborea(zöld levelibéka), valamint a valódibéka-félék kö-zül a Rana temporaria (gyepbéka). A varangyokcsontmaradványai képviseltették magukat a legna-gyobb számban, és ezen belül is a Bufo viridis fajegyedeihez tartozott a legtöbb lelet.

Mivel az üledékréteg lejt�törmelékként kerülta barlangrendszerbe, a leletek valószín�leg na-gyobb területr�l származhatnak, így nagy valószí-n�séggel reprezentálják a területen egykor élt bé-kafajok nagy részét. A ma hazánkban megtalálható12 békafaj közül négyet azonosítottunk a le-letanyagban, valamint a Bufo calamita varangyfajt, mely jelenleg nem él hazánk területén. Ezértelmondható, hogy az általunk vizsgált üledékb�legy viszonylag gazdag békafaunát ismerhettünkmeg a fels�-pleisztocénb�l.

A MAGYARORSZÁGI NEOGÉN ÉSKVARTER KARDFOGÚ MACSKAFÉLÉK

REVÍZIÓJA

HANKÓ ESZTER PIROSKAMagyar Természettudományi Múzeum, �slénytani ésFöldtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137;[email protected]

KRETZOI (1929) alapos értékelést készített amacskafélék, ezen belül a kardfogúak rendszerta-náról, valamint 1941-ben új fajként írta le Püspök-fürd�r�l az Epimachairodus hungaricus-t. Azazóta el�került leletek, és az újabb nemzetközitaxonómiai besorolás indokolja az újravizsgálatot.

A Felidae családon belül a kardfogúak(Machairodontinae) alcsaládi szinten különülnekel az úgynevezett t�rfogú, „conical-toothed” macs-kafélékt�l (Felinae) (TURNER 1997).

A machairodontinák Eurázsiában, a miocénközepe táján (15 millió éve) alakultak ki, innen ter-jedtek el Afrikába és Amerikába (TURNER 1990).Az alcsaládon belül három tribus különíthet� el; aHomotheriini, a Smilodontini, és a Metailurini.

A legkorábbi kardfogúak a Machairodus-ok(Homotheriini tribus) voltak. A Kárpát-medencé-b�l származó legid�sebb lelet, a soproni Boór-félehomokbányából származó tibia a Machairodusaphanistus (KAUP) fajhoz tartozik, mely a Machai-rodus-ok egy korai, primitív csoportját képviseli.Maradványai továbbá Csákvárról, Polgárdiból ésBaltavárról kerültek el�.

A baltavári hipparionos faunában t�nik fel aMachairodus-ok fiatalabb, nagyobb termet�, fej-lettebb alakja, a Machairodus giganteus(WAGNER).

A kardfogúak Smilodontini tribusát képvisel�Paramachairodus-t a csákvári faunából ismerjük.

A Ruscinian/Villanyian határon, az ún. ar-chaikus kardfogúakat felváltják a modern kardfo-gúak, a Homotherium és a Meganthereon. Utóbbileletei Úrkútról ismertek, a kora-pleisztocénb�l.

A hazai kardfogú leletek között a Homothe-rium maradványok dominálnak. Az id�sebb,„villafranchai” Homotherium crenatidens(FABRINI), melynek junior szinonímája a KRETZOI

(1941) által leírt Epimachairodus hungaricus,Csarnóta-1, Beremend-15, Kisláng, Beremend-16,17 lel�helyekr�l került el�.

Beremend 16-on el�ször t�nik fel a magyaror-szági faunában a kisebb méret� és specializáltabbHomotherium latidens OWEN, mely Ormenaluruslatidens néven ismeretes a korábbi magyar leírá-sokból (JÁNOSSY 1990). Maradványai Gomba-szögr�l, Kövesváradról, és a Várbarlangból szár-maznak. A legfiatalabb kardfogúak utolsó képvise-l�i Vértessz�l�s II-n fordulnak el�.

A machairodontinák elt�nésében fontos té-nyez� volt a zsákmányállatok felépítésének, élet-módjának átalakulása, amit a pleisztocén kezdete-kor fellép� globális leh�lés, és az ebb�l következ�vegetáció-változás eredményezett.

Kihalásukhoz valószín�leg hozzájárult a mo-dern macskafélék, a Panthera-k megjelenése és avelük való kompetíció. Az afrikai faunából aPanthera-k megjelenését követ�en a kardfogúakfokozatosan elt�ntek (TURNER 1998). Hasonlójelenség ismétl�dött a Kárpát-medencében, ahol aCromer interglaciális elején a Panthera-k több fajaszélesen elterjedt, majd ezt követ�en, a Holsteininterglaciális végén, a Rissz glaciális elején a H.latidens kihalt.

ÖSSZEFOGLALÓ A FELS�TÁRKÁNYI�SLÉNYTANI ÁSATÁSOK

EREDMÉNYEIR�L

HÍR JÁNOS1*, VENCZEL MÁRTON2

1Pásztói Múzeum, 3060 Pásztó, Pf. 15.;[email protected] Tarii Crisurilor, 3700 Oradea Str. Ioan Suciu10., Pb 4., Ap. 17.; [email protected]

Fels�tárkány község északi peremén, az �r-hegy déli lábánál, az ún. Güdör-kert n. határrész-ben 1912 óta ismert egy tavi–mocsári üledék-

EL�ADÁSKIVONATOK

21

komplex, mely édesvízi–szárazulati puhatest�eket,növénylenyomatokat és gerinces maradványokategyaránt szolgáltatott. A XX. század els� felébenANDREÁNSZKY Gábor, ÉHIK Gyula, KRETZOI

Mikós, LEGÁNYI Ferenc, SCHRÉTER Zoltán ésSÜMEGHY József foglalkoztak a lel�helyekkel ésaz innen el�került leletanyagokkal. A terepi gy�j-t�munka els� fázisa a XX. század ötvenes éveibenmegszakadt és csak 1999-ben kezd�dött újra, ami-kor a posztert bemutató szerz� és egy diákbrigádújra ráakadt a Fels�tárkány 1. lel�helyre.

2000 és 2007 között 7 �sgerinces lel�helyettártunk fel Fels�tárkány község határában. A lel�-helyek két szelvényben csoportosulnak.

1. Fels�tárkány–Felnémet közötti útmenti szelvényFels�tárkány–Felnémet 2/3 (FF 2/3)Fels�tárkány–Felnémet 2/7 (FF 2/7)

2. Fels�tárkány, Güdör-kert szelvényFels�tárkány 1. (FT 1)Fels�tárkány 2. (FT 2)Fels�tárkány 3/2 (FT 3/2)Fels�tárkány 3/8 (FT 3/8)Fels�tárkány 3/10 (FT 3/10)

A fenti lista a k�zetrétegtani szuperpozíciótúgy tükrözi, hogy FF 2/3 a legalsó, míg FT 3/10 alegmagasabb helyzet� lel�hely. Ezek közül nagyvalószín�séggel a FT 3/2 lel�hely azonos a XX.század elején leírt klasszikus fels�tárkányi �sge-rinces lel�hellyel. Ennek legfontosabb bizonyítékaANDREÁNSZKY Gábor szelvényleírása. A fels�-tárkányi paleoflóra lel�helye ugyancsak a Güdör-kert szelvényében található a FT 3/2 és a FT 3/8�sgerinces lel�helyek színtje között, közvetlenülegy lignittelep fed�jében.

A Fels�tárkányi-medence gerinces faunái kö-zéps�/fels� miocén, szarmata/pannon, astaracien/vallesien, MN 7-8/MN 9 átmeneti faunáknak te-kinthet�k. Hipparion lelet és paleomágneses ada-tok híján ennél pontosabb kormeghatározás egye-l�re nem lehetséges. A FT 3/8 leletegyüttes kivé-telével valamennyi faunában jelen van a Collimysdobosi hörcsögfaj. Az FF 2/3 faunában még van-nak tipikusan kés�i astaracien (MN 7-8) faunaele-mek (Democricetodon brevis, Megacricetodongermanicus). A sorozat két legfiatalabbleletegyüttesében (FT 3/8, FT 3/10) már tipikusanvallesien (MN9) karakterfajok is vannak:Microtocricetus molassicus, Glis vallesiensis.

A délnémet és a svájci molasszban a fels�-tárkányi faunákkal leginkább kapcsolatba hozhatólel�helyek: Hammerschmiede, Marktl, Nebel-bergweg. Valamennyit a korai MN9 zónába he-

lyezték és valamennyiben jelen van a Collimysnemzetség.

A fels�tárkányi faunasorozat egy fokozatosanegyre csapadékosabbá váló klímát tükröz. 11 és 10millió évek között több �séghajlattal foglalkozómunka is hasonló trendet írt le, ami megfelel afels�tárkányi paleoflóra alapján levont klímatikuskövetkeztetéseknek is.

A herpetofaunák közül a FT 3/10 lel�helydiverzitása messze felülmúlja a többi lel�helyét,ami szintén meleg és csapadékos klímára engedkövetkeztetni. A Parahynobius szögletes fogsorúg�te genus a FT 3/10 lel�helyen jelenik meg el�-ször Európában.

Jelent�s puhatest�faunákat a Güdör-kert szel-vényének lel�helyei szolgáltattak, melyeket Dr.KÓKAY József dolgozott fel. A leletanyagok több-sége szárazulati–édesvízi elemekb�l áll. Elszórtanel�fordulnak csökkentsósvízi fajok is, pl. Pirenellapicta nympha (FT 3/10), Dorsdanum duplicatum(FT 1). A molluszkafaunák teljes mértékben szar-mata korra utalnak.A terepi kutatómunkát a 2007-ben lezárt T 046719 OTKAtéma támogatta.

NEURÁLIS HÁLÓK ALKALMAZÁSILEHET�SÉGE A PALEONTOLÓGIÁBAN

HORVÁTH JANINASzegedi Tudományegyetem, Földtani és �slénytaniTanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6.;[email protected]

A neurális hálókat a biológiai rendszerekt�lszármaztatjuk, és mivel az él� szervezethez ha-sonlóan a természetben zajló folyamatok is bo-nyolult rendszerek, így tanulmányozásuk vagymodellezésük analóg módon történhet mesterségesneurális hálózatok segítségével. Tehát lehet�ségetad ez a módszer a különböz� csoportosításra visz-szavezethet� �slénytani vagy földtani problémákfeloldására is. A nem-ellen�rzött tanítású hálókmegközelítésén belül a Self Organized Map azegyik lehet�ség a fajrevíziós, alak vagy geológiaimintázat felismerési problémák megoldására.

Az eljárás algoritmusa lehet�séget ad arra,hogy az n-dimenziós tulajdonságteret, vagyis az nkülönböz� paraméter által meghatározott fosszíli-ákat egy két dimenzióban kifeszített hálóba transz-formájuk, helyezzük el. A háló csomópontjaibanelhelyezked� neuronok, mint attraktorok mozgat-ják a csoportosítás lépéseit a megfelel� távolságdefiniálása mellett.


22

Az algoritmus el�nye, hogy egy többváltozósstatisztikai eljárás, pl. hierarchikus klaszteranalí-zissel szemben képes a nemlineáris kapcsolatokfeltárására, illetve a többváltozós statisztika eseténa klaszterek némiképp az els� adatvektorok tulaj-donságait hordozzák, ugyanis ezek az elején na-gyobb súllyal szerepeltek a medián kialakításában,míg ez a neurális megközelítésben kikerülhet�.

Így a neurális hálók tanuló képességét kihasz-nálva lehet�ség van csoportmintázat kialakítására,csoportok közötti kapcsolatok térképezésére, azál-tal hogy az újabb információkat a hálózat rekurzívmódon felhasználja, beépíti a már kialakított tudá-sába, amely a neuronok közötti súlyokban rögzül.

PORCOSHAL-MARADVÁNYOK AZESZTERHÁZY KÁROLY F�ISKOLA

FÖLDRAJZ TANSZÉKÉNEK�SMARADVÁNY-GY�JTEMÉNYÉBEN

JUHÁSZ TAMÁSEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék, 3300Eger, Leányka u. 6; [email protected]

Az egri Eszterházy Károly F�iskola FöldrajzTanszékének �smaradvány-gy�jteményében 14lel�helyr�l (egri korú: Eger, Wind-féle téglagyáragyagbányája; Máriahalom, homokbánya; Szomo-lya, Nyárjas-tet�; kárpáti korú: Bánhorváti, teme-t�oldal; Csernely, homokbánya; Dédestapolcsány,homokbánya; Kazár, útbevágás; Nagyvisnyó,Méhecs�i feltárás és Vadászúti feltárás; Neké-zseny, homokbánya; badeni korú: Ipolydamásd,útbevágás; szarmata korú: Buják, homokbánya;kora és középs� miocén áthalmozott üledékek:Danitz-puszta, homokbánya; Hímesháza, homok-bánya) származó 719 db cápafog és 2476 dbrájafog található. A fogak alapján képet festhetünka Középs�-Paratethys porcoshal-faunájának ösz-szetételér�l, az egri korszaktól egészen a szarma-táig. A cápafogakat 54, a rájafogakat 14 taxonbalehetett sorolni. 176 cápafogat lehetett faj szintenhatározni, melyek közül 32-nél, a megtartási álla-pot miatt, nem is teljesen biztos a határozás.Rájafogak közül csak kett�t tudtam faj szintenmeghatározni. A gy�jtemény leggyakoribbfosszíliái a Carcharias sp., melyb�l 246 db, és aDasyatis sp., melyb�l 2316 db található. A legtöbbfog a kazári cápafogas rétegb�l származik. Innen309 cápafog került begy�jtésre, melyeket 7taxonba lehetett sorolni, és 2163 rájafog, melyekkivétel nélkül a Dasyatis sp. taxonba tartoznak. Alegdiverzebb fauna az egri Wind-féle téglagyár

agyagbányájából származik. Az innen gy�jtött 329porcoshalfogat 37 taxonba tudtam besorolni.

A meghatározott fajok és genusok alapjánmegállapítható, hogy a biogeográfiai elterjedéstekintetében a mérsékeltövi és a szubtrópusi fajok-nak a legnagyobb az aránya. Rendkívül alacsony ahideg mérsékeltövi alakok részesedése. Az él�helytekintetében a litorális mellett a nyílt tengerekepipelágikus régiójában él�knek számottev� ajelenléte. Igazi mélytengeri fajok közül csak egy, aHexanchus agassizi került el�. A cápák közt egye-dül az angyalcápák sorolhatók a bentosz él�vilá-gába, az összes többi a nekton tagja. Rájáknál ahelyzet fordított: a planktonfogyasztó, epi-pelágikus régióban él�, nekton tagját képez�Mobula sp. és a Plinthicus stenodon kivételével, azösszes többi durofág táplálkozású, és a bentoszél�világának tagja.

RAGADOZÓCSIGÁK FÚRÁSNYOMAIBÁDENI KORÚ GASZTROPÓDÁKMÉSZVÁZAIN (HIDAS, MECSEK

HEGYSÉG)

KARLIK ANDREAEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék, 3300Eger, Leányka u. 6; [email protected]

A szerz� hidasi gasztropódák mészvázainvizsgálta a Naticidae és a Muricidae családba tar-tozó ragadozócsigák tevékenységét. Célja az volt,hogy megvizsgálja a fúrásnyomokat, a helykivá-lasztást, a méretkiválasztást és a zsákmányszerzéssikerét tekintve. A hidasi lel�helyen (Ófalusi-d�l�É-i pereme) a CSEPREGHYNÉ-MEZNERICS I. (1950)által közölt rétegsor Ostreás-Cerithiumos luma-sella rétege tárul fel. Az innen gy�jtött 25 kg üle-dékb�l 8506 gasztropóda vázmaradvány került el�.Ezek 21 taxonba tartoznak. Az epibentosz csigákdominálnak. Taxonszámot tekintve a húsev�, raga-dozócsigák, egyedszámot tekintve a növényev�gasztropódák aránya nagyobb. Fúrásnyom 13taxon 1586 példányán fordult el�. A fúrott gasz-tropódák él�hely szerinti megoszlásában az epi-bentosz csigák uralkodnak. Táplálkozásmód sze-rint a legtöbb taxon húsev�, ragadozó volt, azon-ban több egyed tartozott a növényev�k közé. Afúrások 97,2 %-a tartozik a Muricidae-k által lét-rehozott Oichnus simplex életnyomfajba és csak2,8 %-a Oichnus paraboloides. Helykiválasztásrautaló jel egy Naticidae és négy Muricidae zsák-mányfajon volt. A vizsgált taxonok jelent�s részénvolt méretkiválasztásra utaló jel. A leggyakoribb

EL�ADÁSKIVONATOK

23

Naticidae zsákmányfajok a Natica millepunctataLAMARCK és a Polynices staszici FRIEDBERG vol-tak. Megfigyelhet� a Naticidae ragadozócsigákkannibalizmusa. F�leg inbentosz csigákkal táplál-koztak. A legtöbb Muricidae által ejtett zsákmánya Potamides moravicus HÖRNES és a Granulo-labium bicinctum BROCCHI fajba tartozik. Ezekepibentosz, növényev� csigák. Összesen 52 egye-den volt többszörös fúrás, amelyet 4 taxonba le-hetett sorolni. A kis diverzitás, több epibentoszcsiga és a Muricidae-fúrások dominanciája nyu-godt környezetre, gyenge áramlatokra utal.

A TOKODI ÉDESVÍZI MÉSZK�SZEDIMENTOLÓGIAI VIZSGÁLATA, U/ThSOROZATOS KORMEGHATÁROZÁSA ÉS

FAUNAVIZSGÁLATA

KELE SÁNDOR1 ÉS GASPARIK MIHÁLY2*1Magyar Tudományos Akadémia, Geokémiai Kutatóin-tézet, 1112 Budapest, Budaörsi út 45.;[email protected] Természettudományi Múzeum, �slénytani ésFöldtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137;[email protected]

Tokodtól DNy-ra, a Kisk�–Hegyesk� Dach-steini Mészk� vonulat Ny-ÉNy-i oldalán az Öreg-árok völgyében, teraszokra, és közvetlenül azoligocén rétegcsoportra települve helyezkedik el atokodi édesvízi mészk� 240 m és 220-140 m tszf-imagasságokon. A magasabb szinten lev� édesvízimészk� kemény, tömött, az alacsonyabban fekv�kpedig szivacsos szerkezet�ek, és jellemz�en teta-rátás kifejl�dés�ek. A forrásvíz eredetileg a Kis-k�–Hegyesk� Dachsteini Mészk� rögéb�l lépett ki,és a források m�ködése SCHEUER és SCHWEITZER

(1988) szerint a Würm végéig tartott. JÁNOSSY

(1968, 1971) az Öreg-árok II/b. teraszához igazo-dó, az utolsó glaciálisban képz�dött édesvízimészk� tetaráta medencéjéb�l a Würm hideg-száraz id�szakára, a Tokodi fázisra jellemz� fau-natársaságot határozott meg. A fosszilis talajbantalált faszenek 14C vizsgálata emellett 36310 éveteredményezett (GEYH ET AL. 1969). SCHEUER ésSCHWEITZER (1988) szerint az édesvízi mészk�képz�dése a Würm hideg-száraz id�szakában szü-netelt, a tetaráta medencékbe pedig löszös homoktelepült. Feltételezésük szerint a rétegsort zárófosszilis talajban megjelen� mésziszap szint a kö-zéps�-Würmi kedvez� klimatikus adottságoknakköszönhet�en (a Mende F. talajképz�déssel egyi-dej�leg) képz�dhetett, és a mészk� lerakódása csaka fiatalabb Würmben fejez�dött be.

Az általunk mintázott 3–4 m magasságú szel-vény alsó részében a mészk� laza, porózus,pelmikrites, pelpátitos szövet�, de felfelé haladvanövénymaradványos mészhomokos-homokos ki-fejl�désbe megy át. A szedimentológiai vizsgála-tok alapján valószín�síthet� a lejt�i tetarátás ki-fejl�dés, és kisebb tavacskák is el�fordulhattak. ASCHEUER és SCHWEITZER (1979) által fosszilistalajnak leírt sötétbarna szintb�l Rissz-Würm fau-nát határoztak meg: kis- és nagyeml�s�k fogai,Würm korú nyúl és rénszarvas maradványok ke-rültek el� a korábbi kutatások során. KROLOPP acsigák vizsgálatakor szintén Rissz-Würm faunátmutatott ki, a vizsgált rétegsortól néhány méterre,egy másik szelvényb�l azonban már nem kerültekel� Rissz-Würm csigafajok. Az �smaradványokbangazdag szint felett Würm korúnak tartott lösz éslöszös finomhomok települ. A faunát tartalmazórétegekt�l balra, kissé kid�lt helyzetben, masszív,kompakt, pelmikrites szövet�, lejt�i típusú édes-vízi mészk� található, apró növényi szárakkal,héjmaradványokkal. A bánya felett 10 m-el a tet�n,az édesvízi mészk� mésziszapos, puha tömbökformájában bukkan el�.

A tokodi édesvízi mészk�, átlagos izotóposösszetételét tekintve (�18O = 17,9 ‰ V-SMOW;�13C= -4,3 ‰), nem mutat eltérést a Gerecse te-rületére jellemz� értékekt�l, szénizotópos össze-tétele alapján pedig a meteogén édesvízi mészkö-vek közé sorolható. A korábbi vizsgálatokkalszemben, az új U/Th sorozatos kormeghatározásokalapján a Rissz-Würm (?) faunát tartalmazó szintfelett települ� édesvízi mészk� kora 385±50 ka,ami meger�síteni látszik azt a tényt, hogy a lel�-helyen a Würmnél id�sebb fauna is megtalálható.Az el�került gerinces és molluszka faunában nin-csenek középs�-pleisztocénre utaló fajok, a faunanem lehet id�sebb Rissz-Würmnél. Az a tényazonban, hogy a faunás rétegek alatt és fölött tele-pül� édesvízi mészk� kora egyaránt középs�-pleisztocén, arra enged következtetni, hogy a fau-nás rétegek (mind a Rissz-Würm, mind a Würmfauna) kés�bb kerülhettek jelenlegi helyükre. Nagyvalószín�séggel a fels� édesvízi mészk� blokkok-ban kialakult hasadékokon keresztül mosódtak be akét travertínó réteg közé. A Würm korú faunaesetében ezt már régebben is feltételezték, az újU/Th kormeghatározások azonban azt bizonyítják,hogy már a Rissz-Würm fauna is hasadékokonkeresztül mosódott be. Ez azt is magyarázza, hogynémi keveredés volt kimutatható az egyes rétegekfaunái között.


24

BIOTURBÁCIÓS NYOMOK AZ ALACSKA(BORSODI-MEDENCE) KÖRNYÉKI KORA-

MIOCÉNB�L

KEREKES RITA, DÁVID ÁRPÁD*Eszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék, 3300Eger, Leányka u. 6; [email protected],[email protected]

A szerz�k a Borsodi-medence ÉK-i részén el-helyezked�, Alacska környéki kora-miocén (kár-páti) korú képz�dményekben találhatóbioturbációs nyomokat vizsgálták. Céljuk �skör-nyezeti rekonstrukció az életnyomok alapján.

A település É-i részén, a Dózsa György út és aPincesor által határolt területen megfigyelt hét fel-tárásban el�bukkanó finomszem�, laza, limonitoshomokk�b�l és vékony aleurit rétegekb�l álló kép-z�dmények a Salgótarjáni Barnak�szén Formáció-ba tartoznak.

A megfigyelt életnyomok a következ�k:Ophiomorpha nodosa LUNDGREN, 1891, Paleo-phycus isp., Macaronichnus isp., Macanopsis isp.A terület életnyom diverzitása kicsi. Az O. nodosamindegyik feltárásból el�került. A többi életnyo-mot csupán egy-egy feltárásban sikerült megfi-gyelni. A feltárások bioturbációs indexe 2 és 3között változik.

A feltárások többségében az Ophiomorphanodosa életnyomfaj két szintben helyezkedik el.Közöttük homogén, rétegzettséget nem mutatólimonitos homok található. Ez két, különböz� id�-ben lejátszódó aljzat-benépesülésre utal.

A függ�leges lakójáratok dominálnak (Ophio-morpha nodosa). A horizontálisan elhelyezked�életnyomok alárendeltek. Ez a befoglaló üledékoxigénnel való jó ellátottságát mutatja és olyannagy energiájú környezetet jelez, ahol a homokré-tegek több alkalommal, gyorsan ülepednek le. Anyugodtabb periódusokban pedig elkezd�dött azüledék függ�leges irányú átdolgozása.

A járatok átmér�je az 1. feltárástól a 7. feléhaladva csökken. Ugyanezt az irányt követve afügg�leges járatok uralkodóvá válása, és az össze-tett hálózatos rendszerek arányának csökkenésefigyelhet� meg. Ez egyre növekv� energiájú kör-nyezetet, a part közelségét jelzi.

Az �skörnyezeti viszonyok változására a hori-zontális életnyomok alapján is következtethetünk.A Palaeophycus isp., és a Macaronichnus isp.,életnyomtaxonok az egykori árapály zónára utal-nak.

A Macanopsis isp. életnyomtaxon el�fordulá-sa árapályöv feletti, id�nként szárazulattá válótérszínre enged következtetni.

Az életnyomok elhelyezkedése, mérete, domi-nanciája alapján és a létrehozó szervezetek ökoló-giai igényeit figyelembe véve a fels� parthomlok,az árapályöv, és a szupratidális öv kialakulására,váltakozására következtethetünk. A feltárásokbanfelfelé haladva az Ophiomorpha nodosa életnyom-faj újbóli dominanciája a vízmélység növekedését,a fels� parthomlok kialakulását mutatja.

A nyomfosszíliák alapján a vizsgált feltárásoka Skolithos ichnofáciesbe és a Psilonichnus ichno-fáciesbe tartoznak.

Az életnyomok segítségével lehet�vé vált kétszéntelepes réteg közötti homokos aleuritos összletképz�dési körülményeinek pontosítása.

A BÜKKÁBRÁNYI �SFÁKSZÖVETVIZSGÁLATA

KISS ÁKOS1*, KÁZMÉR MIKLÓS2

1Avasi Gimnázium, 3524 Miskolc, Klapka György út 2.;[email protected]ötvös Loránd Tudományegyetem, �slénytani Tan-szék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c;[email protected]

2007 júniusában a bükkábrányi külfejtéseslignitbányában 16 fából álló, miocén kori, eredetianyagában és eredeti élethelyzetében fennmaradterd�t találtak. A fák változatos megtartási állapot-ban kerültek el�: ép faanyag és korhadt, belül üre-ges törzs egyaránt el�fordult.

A faanyag sejtszerkezetét pásztázó elektron-mikroszkóppal vizsgáltuk a Miskolci EgyetemFöldtan-Teleptani Tanszékén. A nagy víztartalmúfaanyagot kézzel összeszorítva vizet lehetett kipré-selni, kiszárítva viszont szilánkokra esett szét.Ezért többféle mintael�készítési technológiát ismegvizsgáltunk. Három módszert teszteltünk: (1)vákuumban m�gyantával impregnáltuk a mintákat,(2) az alufóliába csomagolt mintákat 400˚C-onkemencében elszenesítettük, (3) a szenesítésesmódszert arany g�zöléssel kombináltuk. A hárommódszer közül a szenesítéses adta a legjobb képet,de a szenesítés során egyes részek kiéghetnek,összeolvadhatnak. Ezért el�ször széng�zölésselvizsgáltuk a törött fafelületet, majd ugyanazt afelületet vizsgáltuk meg szenesítés után és a fel-vételeket együtt értelmeztük. A 3 irányú orientáltmetszeteket pásztázó elektronmikroszkóppal vizs-gáltunk.

EL�ADÁSKIVONATOK

25

A keresztmetszeti képeken a korai–kés�i faátmenetét, az évgy�r�-szerkezetet, a sugárirányúmetszeteken a keresztez�dési mez�k szerkezetét(pl. sejtfal-vastagodási típusok, gödörkék elhe-lyezkedése) lehet látni.

Megfigyeltük, hogy az él� fára ható feszültségmilyen elváltozásokat okoz: nyomottfa mikroszkó-pos jeleit találtuk. Egyes sejtekben megfigyelhet�volt, hogy a sejtfalak szokásos rétegeire még egyréteg rakódott. Ennek spirális a lefutása a sejtekharántfalán. A tracheidák S2 rétegén a mikrofib-rillák szöge megközelíti a 45o-ot is. Ilyenkor asejtek cellulóztartalma kisebb, mint a lignintartal-ma. A nyomottfát – melyet a faipar súlyos fahiba-ként tart számon – a törzsek függ�legest�l eltér�helyzete okozhatta.

A bányából el�került, kiszáradó fákból elpá-rolgó pórusvíz felületi feszültsége különféle alak-változási jelenségeket hozott létre. Az évgy�r�kkorai pásztájának vékony sejtfalai összeroppantak,megcsavarodtak. A kés�i pászta vastagfalú sejtjeiviszont sértetlenül vészelték át a kiszáradást.

A minták felszínén sugaras gipszet és jaro-sitot, valamint piritet találtunk.Készült az OTKA (K73195) támogatásával.

TÖRÖKORSZÁGI PALEOGÉN ÉS ALSÓ-MIOCÉN NAGYFORAMINIFERA-

EGYÜTTESEK PALEOBIOGEOGRÁFIAIVONATKOZÁSAI

LESS GYÖRGY1*, ERCAN ÖZCAN2

1Miskolci Egyetem Földtan-Teleptani Tanszék, 3515Miskolc-Egyetemváros; [email protected] of Geology, Istanbul Technical University,Ayaza�a/Istanbul 34469; [email protected]

Törökországi nagyforaminifera-vizsgálatainkaz utóbbi években a perforált csoportokat és athanéti–burdigáliai id�intervallumot fedték le.Ezek alapján paleobiogeográfiailag a teljes területa Nyugati-Tethyshez tartozott, ezért a 90-es évekvégén f�leg európai adatokra alapozott nagy-foraminifera-zonáció (SBZ) erre a területre is ki-terjeszthet�. Emellett az európai együttesekt�l valókisebb eltéréseket, els�sorban indo-pacifikus be-folyást is tapasztaltunk, ami a burdigáliai során aleger�sebb. Ennek oka a Keleti- és Nyugati-Tethys-t összeköt� ún. Tethys-átjáró fokozatosösszesz�külése és elsekélyesedése lehetett.

Legteljesebbek az SBZ 3–20 (thanéti–priabonai) zónákat lefed�, orthophragminákravonatkozó ismereteink. Minden fontos európaifejl�dési sort sikerült kimutatnunk, s�t jónéhányukfejl�dését ki is egészítettük a törökországi

is egészítettük a törökországi adatokkal. Három, aterülett�l Ny-ra egyel�re ismeretlen fajt találtunk,melyek közül kett� (Asterocyclina sireli ésNemkovella stockari) új; egy, az égei-tengeriGökçeada szigetén megtalált Orbitoclypeushaynesi pedig Ny-Indiából került még el�.

A Nummulitidae-k esetében a bartoni–burdi-gáliai (SBZ 17–25) id�tartamra koncentráltunk, azyprési–lutéciai (SBZ 5–16) intervallumról keve-sebb ismerettel rendelkezünk. A vizsgált anyagbana Nummulites, Assilina, Operculina ésSpiroclypeus genusok faji összetétele nem tért eljelent�sen az európai együttesekét�l. AHeterosteginák közül az eocénben el�forduló H.reticulata és H. gracilis szintén közös Európával,de a bartoni H. armenica-t eddig csak Török- ésÖrményországban találtuk meg. A nemzetségoligocén képvisel�inek faji összetétele ugyanakkorteljesen különböz� a Közel-Keleten (Törökország-ban és Izraelben), illetve Európában (Magyar-,Francia- és Spanyolországban). Még nagyobb azeltérés a Cycloclypeus-ok esetében, ahol nem csaka két fenti terület oligocén formáinak faji összeté-tele különbözik, de a nemzetséget Kelet-Török-ország burdigáliai korú üledékeib�l is kimutattuk,holott az egykorú európai együttesekb�l a genusteljesen hiányzik, viszont az indo-pacifikus pro-vinciában a mai napig is él.

A törökországi Miogypsina-félék viszont új-fent teljesen európai jelleg�ek, beleértve aMiolepidocyclina genus követhet�ségét egészen aVan-tóig, illetve a Miogypsinoides nemzetség ko-ra-akvitáni kett�sségét (ami alapján M. sivasensisnéven új fajt írtunk le).

Végezetül a törökországi Lepidocyclina-félékfaji összetétele gyökeresen ellentmond annak akorábbi szerz�k által képviselt álláspontnak, mi-szerint a Nyugati-Tethysben az Eulepidiná-kat és aNephrolepidiná-kat is egyetlen fejl�dési sor képvi-selné; annak ellenére, hogy azok Törökországbanis széleskör�en elterjedtek. Az Eulepidinák eseté-ben az E. dilatata-sor mellett három attól és egy-mástól is független fajt találtunk: kett�t (E.elephantina és E. anatolica n. sp.) a fels�-kattiban,egyet (E. aff. formosa) pedig három különböz�,egymástól távoli lel�hely burdigáliai korú üledé-keiben. Mivel az európai miocénb�l és a törökor-szági akvitániból sem ismert a genus, a legutóbbemlített el�fordulások bizonyosan indo-pacifikushatást tükröznek, hisz ott a nemzetség tovább él,legalább az akvitáni végéig. A Nephrolepidinákesetében a Nyugati-Tethysre jellemz� és azakvitáni végéig követhet� N. praemarginata–morgani-sor mellett a középs�–fels�-oligocénbenegy másik fajt (N. musensis n. sp.) is kimutattunk.


26

másik fajt (N. musensis n. sp.) is kimutattunk. Aburdigáliaiban az indo-pacifikus hatást az európaiN. praemarginata–morgani–tournoueri és az in-donéziai N. isolepidinoides–sumatrensis–angulosa-sor embrióméretben jelentkez� szokatlankeveredése mellett a Van-tó mellett a csak az Indo-Pacifikumra jellemz� bordás alakok megjelenésejelzi.A kutatást az OTKA K 60645, az NKTH 01222 (TR-06/2006:TéT-együttm�ködés), a TÜB TAK-ÇAYDAG-104Y230 és aTÜB TAK-NKTH 106Y202 projektek támogatták.

A MIOCÉN/PLIOCÉN HATÁR AZALFÖLDÖN

MAGYAR IMREMOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt., 1117 Budapest,Október 23. u. 18; [email protected]

A Pannon-medencét kitölt� kés� neogén kon-tinentális rétegsorban a miocén és pliocén soroza-tok 5,3 millió éves határának megvonása nehézfeladat. A Magyar Rétegtani Bizottság álláspontja,amely szerint a fels� miocén és a pliocén együtte-sen alkotják a pannóniai emeletet, megkerüli ezt akérdést. A modern szekvenciarétegtani kutatásokaz így értelmezett pannóniai emeleten belül üle-dékképz�dési hiánnyal, erózióval, szögeltérésseljellemezhet� unkonformitásokat mutattak ki,amelyeknek kialakulását a szerz�k a medence víz-szintjének átmeneti csökkenésével magyarázták.Jelent�s különbségek mutatkoztak azonban a meg-figyelhet� harmadrend� szekvenciahatárok számátillet�en: a szeizmikus tanulmányok 3-4, vagy ennélis több szekvenciahatárt mutattak ki az Alföldön,míg a folyamatos magvétel� fúrások vizsgálatacsak egyet. A legjelent�sebb, vagy annak t�n�határfelületet általában a mediterrán messinai„sókrízis” hatásával hozták kapcsolatba, azaz amiocén és a pliocén határára tették.

A szeizmikus felületek újraértelmezésével, há-romdimenziós szeizmikus adattömbök bevonásávalkimutatható, hogy a korábban harmadrend� szek-venciahatárnak értelmezett jelenségek egy részehelyi üledékképz�dési folyamatok eredménye,kialakulásukhoz nem volt szükség a medence víz-szintjének csökkenésére. Csak egy olyan unkonfor-mitás figyelhet� meg a szeizmikus szelvényeken,amely regionális elterjedés�. Többé-kevésbé fo-lyamatosan követhet� a Pannon-tó északi selfjementén, kifejez�dése változó intenzitású a külön-böz� területeken. Jól azonosítható a fúrásokban ismegfigyelt egyetlen unkonformitással. A felületáltalában delta környezetben lerakódott rétegeket

választ el, sokszor az erózió nyilvánvaló nyomai-val, a föléjük települ� folyóvízi üledékekt�l. Amedence belseje felé, de még jóval a selfperemelérése el�tt, a felszín belesimul a rétegsorba,konformmá válik, a szeizmikus szelvényeken töb-bé nem észlelhet� kitüntetett szerepe. Az unkon-formitás sok helyen eredetileg vízszintes települé-s� rétegek közötti szögdiszkordancában jut kife-jezésre. Ez egyértelm�en tektonikus eredetre utal.A diszkonformitás alatti rétegek általában egymás-sal párhuzamosak, míg a felület fölött települ�folyóvízi rétegek szeizmikus képe egy, a medencefelé szétnyíló legyez�re emlékeztet, tehát azt tanú-sítja, hogy a fels� miocén-pliocén összlet tektoni-kus kibillenése egy elhúzódó folyamat volt, amelyakár a mai napig tarthat.

Az unkonformitás korát biosztratigráfiai ésmágnesrétegtani módszerrel lehet megbecsülni. Azunkonformitás alatti rétegek a Prosodacnomyavutskitsi és a Galeacysta etrusca zónákba tartoz-nak, amelyek az MN13 eml�s-zónával, azaz amessinai emelettel korrelálhatók. Ezt az értelme-zést támogatják a tiszapalkonyai és kaskantyúimágnesrétegtani értelmezések is. Az unkonformi-tás feletti folyóvízi, ártéri, tavi, szárazföldi rétegeknotóriusan �smaradványszegények, néhány fúrás-ból mégis kerültek el� rétegtanilag értékelhet�puhatest�- és gerincesmaradványok, amelyekpliocén kort jeleznek (MN 14-15). Ezt meger�sítika dévaványai és vészt�i fúrások mágnesrétegtanieredményei is.

Az Alföld jelent�s részén tehát a miocén-pliocén határon egy unkonformitást találunk,amely nem vízszintesés, hanem a Pannon-medencetektonikai inverziójának következménye.

EL�ADÁSKIVONATOK

27

DNS-BE ZÁRT POPULÁCIÓTÖRTÉNET,AVAGY EGY REFÚGIUM KIMUTATÁSA 11

EZER ÉVES LUCFENY� (PICEA ABIES)MARADVÁNYOK GENETIKAI

ELEMZÉSÉVEL

MAGYARI ENIK� KATALIN1*, MAJORÁGNES2, BÁLINT MIKLÓS3, NÉDLI JUDIT2,TUSCHEK MÁRIA2

1MTA-MTM Paleontológiai Kutatócsoport, 1476 Buda-pest, Pf. 222; [email protected] Természettudományi Múzeum, 1431 Budapest,Pf. 137; [email protected]; [email protected];[email protected]áris Biológiai Centrum, Babes-Bolyai Tudo-mányegyetem, Treboniu Laurean 42, 400271 Kolozsvár,Románia; [email protected]

Az elmúlt években holocén tavi üledékekbezárt fosszilis polleneken végrehajtott sikeres DNSamplifikációk felhívták a figyelmet az �si és mo-dern növényi populációk közvetlen összehasonlítá-sának lehet�ségére genetikai módszerek alkalma-zásával. Felbuzdulva ezeken a kezdeti sikereken,és kihasználva a Déli-Kárpátok gleccsertavakbanb�velked� környezetét, egy relatíve alacsony ten-gerszint feletti magasságban elhelyezked� tó (Ta�dintre Brazi, 1740 m) kora-holocén üledékéb�l egyteljes lucfeny� (Picea abies) tobozt és több százlucfeny� pollent izoláltunk, melyekben rövidkloroplaszt DNS szakaszok után kutattunk. A DNSamplifikálásához 8 primer párt fejlesztettünk, me-lyek a kloroplaszt genom inter-génikus szakaszait,mikroszatellit és tRNS-gének intron szakaszaitképesek felsokszorozni. A fosszilis minták mellett58 modern lucfeny� t�levél mintán is végeztünkPCR reakciókat. A 462 pollenb�l (koruk 10700kal. BP év) összesen 17 esetben sikerült arche-DNS-t amplifikálnunk, valamint 5 magból (koruk11000 kal. BP év) összesen 15 fosszilis szekvenci-át kaptunk, egy mag azonban nem adott pozitívreakciót. A tobozpikkelyekb�l további 5 szekven-ciát kaptunk. A fosszilis DNS szekvenciák közülkett� unikálisnak bizonyult, azaz a modern popu-lációban nem fordul el�.

A hegységben ma él� lucfeny� populáció, ki-egészítve a Kárpátok ívének más pontjairól és azosztrák Alpokból származó példányokkal, a 8vizsgált kloroplaszt DNS szakaszon 13 pontmutá-ciót és 5 in/del polimorfizmust tartalmazott.

A recens és fosszilis szekvenciákat összeha-sonlítva azt tapasztaltuk, hogy a két, fosszilisanyagra korlátozódó allél mellett a modern mintákgyakori és ritka alléljai egyaránt el�fordultak a

fosszilis mintákban, míg a modern mintákban rit-kának számító allélok a fosszilis anyagban relatívegyakoribbak voltak. A szekvenciák statisztikusösszehasonlítását genetikai távolság méréssel vé-geztük. Az így készült "neighbour-joining tree"arra utal, hogy a fosszilis szekvenciák kis távol-sággal ugyan, de elkülönülnek a mai populációtól,a tó környezetében él� fák közül viszont néhányhordozza még az �si, ritka allélokat. Eredményein-ket összevetve a hegység eljegesedés történetével,arra a következtetésre jutottunk, hogy a lucfeny�az eljegesedés maximumát az északi gerincek jég-mentes, alsó, 1700-1800 méteres régiójában túlél-hette, és ezek a populációk a kés�-glaciális fel-melegedés során eljutottak a tó partjára. Ezt az �sipopulációt ugyanakkor fölülírhatta egy, a hegységalacsonyabb tengerszint feletti magasságábólés/vagy dél fel�l érkez�, részben eltér� genetikaiállományú lucefeny� populáció, mely az �siallélok fokozatos sodródásához vezetett.A kutatást az OTKA PD73234 és az EU-MERG-CT-5005001pályázatok támogatták.

OSTRACODA FAUNÁK VIZSGÁLATA AGERECSE ÉS MECSEK HEGYSÉGEK

PLIENSBACHI-TOARCI RÉTEGEIBEN

MONOSTORI MIKLÓSELTE �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, PázmányPéter sétány 1/C.

E vizsgálatok els� részét a bakonycsernyeiT�zköves-árok ostracoda faunájának vizsgálataalkotta, mely a 2007. évi vándorgy�lésen hangzottel. Megállapítást nyert, hogy a toarci emelet kez-detét�l hiányoznak a magyarországi faunából atriásztól kezdve nálunk is meghatározó szerepetjátszó Healdidae genusok fajai.

Az újabb vizsgálatok a Gerecse és a Mecsekhegységek ostracoda faunáin történtek. A Gerecsehegység pliensbachi ostracoda faunáját – hasonló-an a bakonyihoz – a Healdidaek megjelenése jel-lemzi. Ez a csoport – szintén a Bakonyhozhasonlóan – teljesen hiányzik a hegység jura feltá-rásainak toarci rétegeib�l. A képz�dmények atoarci emeletben radikális kimélyülésre utalnak.

A Mecsek hegység pliensbachi ostracoda fau-náját a Gerecséhez hasonlóan a Healdidaek gazdagmegjelenése jellemzi.

A nyugat-európai toarci szelvények legalján(Tenuicostatum Zóna) még találhatók a jellegzetesjura Healdidaek (Ogmoconcha, Ogmoconchella), amagyarországi faunákból ezek hiányoznak.


28

A Bakony hegységben és a Gerecsében is arétegsor alakulásából valószín�síthet�, hogy ennekoka az lehetett, hogy a medence er�s kimélyülésenem felelt meg a genusok környezetigényének. Ezttámasztja alá az is, hogy az el�került – jelent�smennyiség� – ostracoda nem tartalmazza a szubli-torálisra jellemz� Cytheridae fajokat.

A Mecsek hegységben – a Bakonyhoz hason-lóan – ammonitesekkel igazolhatóan megvan aTenuicostatum Zóna (sötét pala formájában), deostracodák nem kerültek el� bel�le. A magasabbtoarci rétegek viszont Cytheridaekben gazdagok,több Nyugat-Európában is b�ségesen el�fordulófajjal, ami a bakonyi és gerecsei medencék radiká-lis kimélyülési tendenciájával szemben sekélyvíziszublitorális környezetre utal.

Megállapítható tehát, hogy a magyarországipliensbachi–toarci ostracoda fauna jól jelzi azegykori környezet változásait. A genusok pontosélettartamát és kihalási id�pontját azonban éppen akörnyezet er�s változása miatt nem jelzi megbíz-hatóan.A kutatásokat az OTKA T 047138 támogatta.

TÁPLÁLKOZÁSSAL KAPCSOLATOSJEGYEK EVOLÚCIÓJA PRIMITÍV

PTEROSZAURUSZOKNÁL:KÖVETKEZTETÉSEK A FOGAZAT

FUNKCIÓRA, AZ ÁLLKAPOCS-MECHANIZMUSRA, ÉS A FOGYASZTOTT

TÁPLÁLÉKRA

�SI ATTILAMTA–MTM Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 Buda-pest, Pf. 137; [email protected]

A pteroszauruszok, vagy repül� hüll�k voltaka gerinces él�világ els�, aktívan repül� formái.Legkorábbi képvisel�iket a kés�-triászból (nori)ismerjük és a csoport a krétavégi nagy kihalássalt�nik el az élet színpadáról. Bár 160 millió évesfejl�déstörténetük els� 50 millió évét alig többmint egy tucat genus alapján rekonstruálhatjuk,ezen korai formák, cranioanatómiai tulajdonságai-kat tekintve rendkívüli változatosságról adnaktanúbizonyságot.

A táplálkozással kapcsolatos jegyek vizsgálataarra utal, hogy a csoport evolúciójának korai sza-kaszában jelent�s változások történtek, melyekmegjelennek a koponya morfológiájában (pl.temporalis üreg, quadratum alakja és iránya, állka-pocs ízesülés), a fogazatban, a rekonstruálhatócranialis záróizmokban és egyes postcranialis je-gyek terén. Kimutatható, hogy a leg�sibb formák

(Preondactylus, Dimorphodontidae, Anuro-gnathidae) kistermet�ek voltak nem több mint 90cm-es szárnyfesztávolsággal, a koponya rövid volt,gyengén összeforrt csontokkal, könny� felépítés�,egyenes és tágra nyitható mandibula jellemezte�ket és fogaik egyszer� kúposak és hegyesek, aküls� cranialis záróizmok pedig fejlettek voltak. Akopott fogfelszínek teljes hiánya egyértelm�enkizárja az alsó és fels� fogak aktív okklúzióját ésmutatja, hogy az állkapocszáródás egyszer� ortha-lis volt, anteroposterior, vagy lateromedialis kom-ponensek nélkül. Ezek a primitív formák lehettek apteroszauruszok leg�sibb csoportjainak képvisel�iés alapvet�en rovarev� életmódot folytattak.

A legkorábbi megtalált, de mégis fejlettebbformáknál (Eudimorphodon, Raeticodactylus,Caviramus) már bonyolult, sok kúpot visel�,heterodont fogazat jelenik meg (valószín�leg többcsoportnál, egymástól függetlenül). Ezek az alakokaz er�teljes fogkopásminták alapján kimutatható,aktív táplálék feldolgozás révén sokkal változato-sabb táplálék fogyasztását érhették el.

A Pterosauriakra talán legjellemez�bb, dönt�-en halev� életmód feltehet�en a kora-jura formák-nál jelenik meg el�ször. Itt a ritkán ül�, nagymére-t�, el�reálló, kúpos fogak gyakoriak, a quadratumanterior–anteroventralis irányban áll, a koponyamegnyúlik és a testméret fokozatosan megn�.Ezeknél az alakoknál, az alapvet� halfogyasztásontúl, a ritkán el�forduló kopott fogfelszínek (pl.Dorygnathus) az alsó és a fels� fogak véletlensze-r� találkozására utalnak, mely az id�nként elfo-gyasztott, keményebb tápláléknak köszönhet�.A kutatásokat az OTKA (PD 73021) támogatta.

AZ EDDIG ISMERT LEGGAZDAGABBKARNI RADIOLÁRIA FAUNA A

TÖRÖKORSZÁGI MERSIN MÉLANGEBÓL:A CAPNUCHOSPHAERIDAE DE WEVER,

1979 CSALÁD REVÍZIÓJA

OZSVART PETER1, KOZUR, HEINZ W.2,MOIX, PATRICE3

1MTA-MTM Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 Buda-pest, Pf. 137; [email protected] Budapest, Rézs� u. 83.; [email protected] de Géologie et de Paléontologie, Université deLausanne, CH-1015 Lausanne, Switzerland;[email protected]

A törökországi Mersin Mélange nemcsak azegykori Paleotethys és Neotethys maradványaittartalmazza egyszerre, hanem a világ egyik leggaz-dagabb és legszebb megtartású alsó-tuvali (karni)

EL�ADÁSKIVONATOK

29

radiolária faunáját is. A MASSET és MOIX (2004)által megtalált lel�hely egyetlen mintája megköze-lít�leg 300 új radiolária fajt tartalmaz. Ennek fel-dolgozása kezd�dött meg 2007-ben. Eddig 3 újcsaládot, 7 új genust és 56 új fajt írtunk le a lel�-helyr�l (MOIX et al. 2007; KOZUR et al. 2007a,2007b, 2007c). Utolsó cikkünkben (KOZUR et al.in press) további 2 új genust, 27 új fajt és 10 újalfajt határoztunk meg. Ez utóbbiak mindegyike aCapnuchosphaeridae DE WEVER, 1979 családhoztartozik, amelyet korábban az Entactinaria KOZUR

és MOSTLER 1982 rendbe soroltak (DE WEVER etal. 2001). Köszönhet�en a váz bels� szerkezetét isfeltáró meg�rz�désnek, az entactinaria-típusú bel-s� elrendez�dés nyomát nem találtuk, így a csalá-dot a Spumellaria EHRENBERG, 1875 rendbeátsoroltuk. A kozmopolita Capnuchosphaeridae DE

WEVER, 1979 család a legalsó-karniban jelent megés a középs�-noriban t�nt el. Megfigyelhet� acsalád különböz� genusainak evolúciós fejl�dés-történetében a primer tüskék számának folyamatoscsökkenése és ugyanezen tüskék spirális becsava-rodása, valamint másodlagos tüskék megjelenése avázon illetve a primer tüskéken. A változásokokainak hajtómechanizmusát ma még nem ismer-jük, de feltételezhet�en a környezeti paraméterekváltozása mellett, nagy szerepe lehet a különböz�mikroorganizmusokból kiinduló horizontális gén-transzfernek (PAGE és HOLMES, 1998).

“FÉLAUTOMATA PTEROSZAURUSZOK”:ÚJ MODELL A REPÜL� HÜLL�K

SZÁRNYEXTENZIÓJÁNAKMECHANIZMUSÁRA

PRONDVAI EDINA1*, HONE, DAVID W. E.21ELTE �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, PázmányPéter sétány 1/C; [email protected] of Vertebrate Palaeontology andPalaeoanthropology, Chinese Academy of Sciences.Beijing 100044, P. R. China; [email protected]

Minden aktívan repül� állatnak ugyanazokkalaz energetikai kihívásokkal kell szembenéznie: aszárnyak m�ködtetéséhez aktív izommunkára vanszükség, melynek feltétele az állandó energiabe-vitel és idegi szabályozás. A megnövekedettizomtömeg, mely lehetségessé teszi ezt a helyvál-toztatási módot, azonban óhatatlanul nagyobb test-tömeggel is jár, mely megnehezíti az egyébként isrendkívül energiaigényes repülést, illetve egy bi-zonyos határ elérése után lehetetlenné is teheti.Ebb�l az „ördögi kör”-b�l a két ma él� repül� ge-rinces állatcsoportnak, a madaraknak és a denevé-

reknek, azonban mégis sikerült kikerülnie. Mintahogy azt a konvergens fejl�dés eredményekéntsok él� biológiai rendszer esetében tapasztalhatjuk,mindkét csoport hasonló megoldást talált ugyanar-ra a problémára. Ez esetben a megoldás a beépítettbiomechanikai automatizmusban rejlik, mely azállatok csontváz-, izom- és köt�szövet-rendszeré-nek kooperációján keresztül valósul meg. A bio-mechanikai automatizmus beépítése által a szárny-m�ködtetés fázisainak jelent�s hányada passzívváválik, ezáltal csökken a repülés aktív energiaigé-nye, azaz az ehhez szükséges izmok tömege is.Ennek energetikai és aerodinamikai szükségszer�-sége vitathatatlan, így e probléma megoldásánakkényszer�sége alól a sokszor hatalmas méreteketelér� kihalt repül� hüll�k, a pteroszauruszok semlehettek kivételek. Az aktívan repül� állatok közt apteroszauruszok repül�ujja (extrém módon meg-nyúlt negyedik ujj) a létez� leghosszabb merevstruktúra a szárnyban, mely disztálisan egymagafeszítette ki a nagy kiterjedés� szárnymembránt,így minden szárnynyitáskor bizonyosan nagymér-ték� ellener�ket kellett leküzdenie. Ezt a logikátkövetve, az el�bbi recens analógok alapján, egy f�és egy kiegészít� modell kerül bemutatásra, mely apteroszauruszok disztális szárnyextenziójánaklehetséges mechanizmusát egy hipotetikus repül�hüll�n szemlélteti. A f� modell felteszi egy olyanmadár-szer� propatagiális ligamentum vagy liga-mentum-rendszer jelenlétét, mely a könyök exten-ziójának eredményeképpen automatikusan kifeszítia repül�ujjat és meg is tartja ezt a pozíciót repülésközben, egyúttal megakadályozva a könyökízülethyperextenzióját. A kiegészít� modell bemutat egymadár-szer� propatagiális ligamentumrendszert,mely kooperál egy denevér-szer� inas extenzorizom-rendszerrel a hipotetikus pteroszauruszban.Mindkét modell megoldást nyújt a fentebb emlí-tett, repüléssel kapcsolatos energetikai problémák-ra, hiszen: 1) csökkenti a szükséges disztális izom-zat mennyiségét és ezáltal a teljes testtömeget, 2)megakadályozza a könyökízület veszélyes mérték�hyperextenzióját, 3) automatizálja a szárnyex-tenziót, ezzel redukálja a pteroszauruszok repülé-sének metabolikus költségét (az aktív izommunkaés neurális kontroll költségét), 4) biztosítja a moz-dulatsorok szabályos és biztonságos végrehajtását.Habár ezek a modellek csak hipotetikusak, ener-getikai szükségszer�ségük alátámasztható, jól ösz-szeegyeztethet� a meglév� fosszíliák anatómiaiadottságaival és új szemlélettel gazdagítják a to-vábbi biomechanikai és aerodinamikai vizsgálato-kat.


30

KÖZÉP-EURÓPA KÉS�-KRÉTA TEKN�S-ÉS KROKODILFAUNÁJÁNAK

ÁTTEKINTÉSE

RABI MÁRTONELTE �slénytani Tanszék, 1117 Bp. Pázmány Pétersétány 1/C; [email protected]

Közép-Európa mezozoos tekn�s és krokodilmaradványairól már a 19. század második feléb�ltalálunk leírásokat. Azóta e két csoportra irányulókutatások változó intenzitással folytak, köztük alegjelent�sebb eredmények NOPCSA nevéhez f�-z�dnek, aki máig a legtöbbet publikált ebben atémában a területr�l. Ezután a mezozoos tekn�sökés krokodilok kevés figyelmet kaptak, egészen az1990-es évekig, amikor is több kutatócsoport ala-kult, új és régi lel�helyeket kerestek fel, és részbenfeldolgozták a korábbi gy�jteményeket. Az alábbi-akban egy összefoglalása szerepel ezeknek a kuta-tásoknak, kiegészítve a legújabb, még publikálat-lan eredményekkel.

A legid�sebb maradványok középs�-triász(anisusi) korú tekn�spáncél töredékek a romániaiBihar megye Pe�ti� Formációjából, melyeket el�-zetesen a Proganochelys nemzetségbe soroltak. Ajurából csak tengeri Thalattosuchia krokodilokatismerünk, amit legjobban a Kisgerecsei MárgaFormáció toarci korú részleges csontváza példáz.Ennek a példánynak a feldolgozása nemrégibenkezd�dött el.

Az alsó-krétából egyetlen krokodilfog kerültel�, a bakonyi Alsóperei Bauxit Formációból(albai), melynek érdekessége, hogy bauxitban �r-z�dött meg. A bihari Cornet lel�helyr�l eddigegyik csoportot sem lehetett kimutatni. Jóval gaz-dagabb ismeretekkel rendelkezünk a kés�-krétafaunákról. A tekn�sök közül a romániai Hátszegi-medence, Alba megye és S�laj megye maastrichtilel�helyein a primitív Selmacryptodira Kalloki-botion maradványai dominálnak. Bár anatómiájaelég jól ismert, rokonsági kapcsolatait tekintvemáig nincs egyetértés. Sokáig a Kallokibotion voltaz egyetlen tekn�s Románia fels�-krétájából, denemrégiben két Pleurodira taxon páncéltöredékeitfedezték fel, melyeken a Dortokidae és a Bothre-mydidae családok jellemz�i mutatkoznak. E kétutóbbi csoport a bakonyi Csehbányai Formációban(santoni) is kimutatható. Egy új Bothremydidaetszámos koponya, két alsó állkapocs és gazdagposztkraniális anyag képvisel és legközelebb afranciaországi Foxemys áll hozzá, melynek rokonaiel�z�leg ismeretlenek voltak Nyugat-Európán kí-vül. A Dortokidae, mely egy primitív, az Eupleuro-

dirákon kívül es�, eredetileg szintén nyugat-európai csoport, az iharkúti lel�helyr�l ritka, jel-legzetes mikroretikuláris mintázatot mutató pán-céltöredékek alapján került azonosításra. Úgyt�nik, hogy egy ehhez nagyon hasonló forma azEmys neumayri SEELEY, 1881 néven, az ausztriaiGosau Formációcsoportból (campani) leírt faj,mely csak páncélelemek alapján ismert és diag-nosztikus karakterek hiányában érvénytelennekkell tekintenünk. Valószín�leg ez az egyetlen tek-n�s taxon, ami kimutatható ebb�l az egységb�l ésmintázata alapján szintén a Dortokidaek közé so-rolható. A campani korú Senonemys sumegensis,BOHN, 1966 lelete az Ugodi Mészk� Formációbólkerült el� és egy carapax bels� lenyomatából áll,mely nem tesz lehet�vé faj szint� leírást, ezért adiagnosztikus bélyegek hiányában ezt a fajt isnomen dubiumként kell kezelnünk. Rokoni kap-csolatai egyel�re tisztázatlanok.

Primitív Mesoeucrocodylia krokodilok Auszt-riából, Magyarországról és Romániából is el�ke-rültek, melyek részben a rejtélyes ziphodontgenushoz, a Doratodonhoz tartoznak. A Csehbá-nyai Formációból származó új leletek tanulmányo-zása és a típusanyag újravizsgálata arra utal, hogyez a taxon a dél-amerikai eredet� szárazföldiSebecosuchiak legkorábbi európai képvisel�je.Nemrégiben egy új taxon összetartozó koponya-csontjai, valamint izolált maxillája és dentaléjakerült felfedezésre a Hátszegi-medencében, me-lyek tanulmányozása folyamatban van. Az el�zeteseredmények szerint közel állt a gondwanai Arari-pesuchushoz. Az alapi helyzet� Eusuchiak közülaz Allodaposuchus eredetileg egy koponyatet�,izolált fogak és posztkraniális elemek alapján is-mert, de nemrégiben egy teljes koponyát is idesoroltak a romániai Alba megyéb�l, mely meger�-sítette a genus validitását. A Csehbányai Formáci-óból leírt Iharkutosuchus egy alapi helyzet�, denem a legprimitívebb Eusuchia, mely egy kora-kréta fejl�dési ág reliktum eleme lehet. Ez azegyetlen ismert Eusuchia krokodil heterodont,eml�sszer� fogazattal. A fejlettebb Eusuchiákközül több Alligatoroidea taxon jelenlétér�l vantudomásunk az egykori faunákban. A CsehbányaiFormáció egy közelebbr�l meghatározatlan, aGlobidontákkal közeli rokonságot mutató alakja avalaha dokumentált legid�sebb el�fordulását szol-gáltatja az alligátoroknak és fontos paleobio-geográfiai kérdéseket vet fel. A GlobidontaAcynodon izolált fogait a Hátszegi-medencéb�ldokumentálták. Egy lehetséges Alligatoroideamaradványai azonosíthatóak a Gosau Formáció-csoportból is.

EL�ADÁSKIVONATOK

31

A közép-európai kés�-kréta tekn�s- és kroko-dilfauna összetételén több kontinens faunáinakhatásai figyelhet�ek meg: euramerikai, európai ésgondwanai eredet� elemeket is tartalmaz. Összeha-sonlítva egymással az egyes területeket, megálla-pítható, hogy bár a Pleurodirák mindenütt jelenvoltak, Erdélyben a Kallokibotion dominált és aDortokidaekhez és az Iharkutosuchushoz hasonló-an ez is egy �si fejl�dési ág fennmaradt képvise-l�je volt. A Dortokidae egyeduralma a GosauFormációcsoportban és alulreprezentáltsága aCsehbányai Formációban egyel�re ismeretlen kör-nyezeti és ökológiai különbségekre vezethet� visz-sza. Mindhárom területen hasonló a krokodilokéletmód szerinti megoszlása: van legalább egyszárazföldi ragadozó, egy generalista táplálkozásúEusuchia, valamint Erdélyben és a Bakonyban egyspecializált életformára adaptálódott Eusuchia.

A KORA-JURA MEDITERRÁNFAUNAPROVINCIA BENÉPESEDÉSE;

DIVERZIFIKÁCIÓ A CSIGÁK KÖRÉBEN

SZABÓ JÁNOSMagyar Természettudományi Múzeum �slénytani ésFöldtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137;[email protected]

Az el�adás els�sorban a Hierlatzi Mészk�gastropoda-faunái rendszertani revíziójának fo-lyamatára és eredményeire alapozva vázol jelensé-geket. Néhány jellegzetesség az egyid�s, vagyközel azonos korú tethysi platformokról származó,illetve az európai faunákkal való összehasonlításokalapján mutatkozik meg. Történeti kérdésekr�llévén szó, a triász, valamint a fiatalabb jura fau-nákra is elengedhetetlen a kitekintés. Mivel arhaeti–hettangi id�intervallum globális fosszília-szegénysége a mediterrán képz�dményeket is érin-ti, a történet kritikus szakasza egyel�re alig ismert.

Már a legkorábbi ismert jura faunák alapjánjól azonosítható néhány, az id�szak kezdetét�lfellendül� csoport, mint a „Discohelicidae”, aPleurotomarioidea egyes családjai, az Eucycloideaés az Ataphridae (Turbinoidea), valamint a„Proconulidae” (Trochoidea); a bemutató ezekrefókuszál. Közös jellemz�ik, hogy eltér� mértékbenugyan, de a triászban még ritkák, és sikeres kora-jura elterjedésük, valamint változatosságuk növe-kedése is mutat hasonló vonásokat. Közülük a„Discohelicidae” az, amely nem rendelkezik ma isél�, közeli rokonsággal a jelenlegi ismereteinkszerint. (Az idéz�jelek a nevekhez kapcsolódó,

megoldatlan rendszerezési és/vagy osztályozásiproblémákra utalnak.)

Két nagy „csapás” sújtotta a bentoszt a vizs-gált id�szakot megel�z�en (ezek azonban lehetnekugyanannak a folyamatsornak részei). Az éppencsak lezajlott triász végi globális kihalásokat el�-idéz� esemény(eke)t a korábban kialakult sekély-vízi karbonát-platformok feldarabolódása ésegyenetlen süllyedése követte a kora-jura kezdetiszakaszában a tethysi Mediterrán faunaprovinciá-ban. Itt tehát a krízist túlél�k hamarosan a jelent�-sen változó környezeti adottságokkal is szembekerültek. Ezek közül a legfontosabb: a gastropodákszámára már lakhatatlan medencebeli aljzatrészektúlsúlyba jutása, illetve a lakható magaslatok hori-zontális tagolódása (izoláció) és tengerszint alattimagasság (vízmélység) szerinti differenciálódása.

A két „csapás” idején már zajlott a benthoszglobális változása is, amely a héjfeltör� ragadozókés a prédaállatok sajátos coevolúcióját jelenti. Akb. 100 millió évig tartó, hosszú, komplex folya-mat (a „mezozooikumi tengeri forradalom”) egy-részt a gastropodák több féle új adaptációjátváltotta ki, másrészt az el�nytelen háztípusok visz-szaszorulásához vezetett.

Nehéz pontosan elkülöníteni, hogy a megtaláltlegkorábbi jura faunák létrejöttében az említetthárom hatás milyen súllyal játszott szerepet.

A viszonylag jól dokumentált Discohelix ge-nus sinemuri fajai alapján robbanásszer� diverzifi-káció ismerhet� fel, amely a vázolt paleoöko-lógiai–paleotopográfiai változásokkal mutat össz-hangot. Hasonló jelenség ismétl�dése sejthet� atöbbi említett csoportban is — amelyek azonbanmaradványokkal gyengébben reprezentáltak —, dekülönbségek mutatkoznak közöttük az elfoglaltéletterekben. A fellendül� csoportok egy részeéppen azok közé tartozik, amelyeket a mezo-zoikumi tengeri forradalom áldozatai között tarta-nak számon. Ebb�l arra következtethetünk, hogy ahéjfeltör�k okozta szelekció ekkor még egyáltalánnem, vagy igen gyengén m�ködött a vizsgált tér-ségben.Az itt el�zetes szinten bemutatott összefüggések felismerésé-hez az OTKA T31873, T4431 és T42739 számokon nyilván-tartott, támogatott jura és triász gastropoda-kutatásokbólnyertem az adatokat.


32

KISALFÖLDI BADENI RÉTEGSOROKKAPCSOLATA A BADEN-SOOSS

SZELVÉNNYEL

SZEG� ÉVA1, LANTOS MIKLÓS1, BOHNNÉHAVAS MARGIT1, SELMECZI ILDIKÓ1*,NAGYMAROSY ANDRÁS2

1Magyar Állami Földtani Intézet, 1143. Budapest, Ste-fánia út 14; [email protected], [email protected],[email protected], [email protected] Általános és Történeti Földtani Tanszék, 1117Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c;[email protected]

Két nyugat-dunántúli fúrásban a lito- és bio-sztratigráfiai eredmények mellett a magnetosztra-tigráfiai mérések eredményei is rendelkezésünkreállnak. Miután több új irodalmi adat látott napvilá-got a Baden-Sooss szelvény és fúrás vizsgálatáról,adódott a lehet�ség az eredmények összehasonlítá-sára.

A legteljesebb rétegsort a Nagylózs-1. sz. fú-rás tárta fel (Lajtai Mészk� Formáció, Pécssza-bolcsi és Rákosi Mészk� Tagozat, Bádeni AgyagFormáció, Szilágyi Agyagmárga Formáció,Kozárdi Formáció). Az azonosított legid�sebbkora-badeni foraminifera faunában jelen van azOrbulina suturalis, melynek legkorábbi el�fordu-lása itt figyelhet� meg. További, a Baden-Soosssztratotípus szelvényb�l is kimutatott fels�-lageni-daes zónára jellemz� fajok itt is megtalálhatók:Globigerinoides trilobus, Amphistegina mammilla,Borelis melo melo, Uvigerina semiornata. Való-szín�sítjük a középs�, agglutinált és a fels�Bulimina-Bolivina Zóna jelenlétét is. Erre az id�-szakra esik a kora-badenire jellemz� Pectinidae-domináns mollusca fauna el�fordulása is.

A Sopron-89. sz. fúrásban azonosítottuk alegid�sebb badeni képz�dményt (Bádeni AgyagFormáció), ahol az Orbulina suturalis és azUvigerina macrocarinata együttes fellépése akora-badeni fiatalabb szakaszára jellemz� a Kö-zéps�-Paratethys területén. A fúrás alsó-badeniszakaszán a plankton gastropodák a meghatározópuhatest�ek, megjelenésük a C5ADr kronra tehet�.

A polaritás zónák korrelációja az ATNTS(2004) skálával azt jelzi, hogy a badeni üledékekfelhalmozódása a vizsgált fúrásokban a C5Brkronban kezd�dött és a C5AAn kronban ért véget(15,5-13,0 Ma). A Baden-Sooss-ban mélyített fú-rás üledékei feltehet�en 14,4-14,1 Ma között kép-z�dtek.

A BAKONYI TRIÁSZ/JURAHATÁRSZELVÉNYEK FORAMINIFERA

FAUNÁI

SZEITZ PÉTER1119, Budapest, Vág u. 19. III/74; [email protected]

A Bakony hegységi triász/jura határt a legjob-ban megközelít� rétegsorok (K�ris-hegy típusszel-vénye, Zt-62 fúrás, Süt-28 fúrás, Hgh-11 fúrás)foraminifera faunáit és azok változását vizsgáltamés hasonlítottam össze más magyarországi és kül-földi határszelvényekkel. A foraminifera faunánbelül a következ� mikrobiofácieseket határoztammeg:Nodosariidaes mikrobiofáciesNodosariidae-s – Aulotortus-os mikrobiofáciesAulotortus-Triasina-Auloconus mikrobiofáciesPaleospiroplectammina-Agathammina-HoyenellamikrobiofáciesTriasina mikrobiofáciesNodosariidaes – Involutina-s mikrobiofáciesAgathammina austroalpina-s mikrobiofácies

Ezek közül a Paleospiroplectammina-Agathammina-Hoyenella fácies egyezést mutat azORAVECZ-SCHEFFER által 1987-ben közöltAgathammina-s, Palaeospiroplectammina-s,pelletes iszapfáciessel.

A vizsgálatok alapján megállapítottam, hogy atriász/jura határon mindhárom rétegsorban hasonlóváltozások történtek. A triász végi diverz bentoszforaminifera fauna a triász/jura határt követ�en kisdiverzitású, kis egyedszámú faunára változik. El-t�nnek a nagyméret� Aulotortus, Auloconus genu-sok, a Triasina hantkeni MAJZON faj, a kés�-triászban jelent�s Frondicularia woodwardiHOWCHIN és az agglutinált foraminiferák. A het-tangi kezdetén csak fragilis Nodosariidae-k és azInvolutina liassica JONES faj található meg. Meg-változik a környezet is, nagyobb energiájú, nyitot-tabb környezetet jelz� fáciesek jelennek meg, nagymennyiség� ostracodával.

Elmondható ugyanakkor, hogy a k�ris-hegyiszelvény triász rétegsorának legfels� szintje hiány-zik, a triász végén itt biztosan visszaoldódás tör-tént. A másik két szelvényben látható, a faunaelszegényedésével, a Nodosariidaek egyedüli je-lenlétével jellemezhet� szakasz innen hiányzik. AZt-62 fúrás vizsgált szakaszán az Aulotortus-os ésPaleospiroplecktammina-s fáciesek nincsenek megegyáltalán, míg a Süt-28 fúrás rétegsorában a vizs-gált szakasz elején még jelenlév� Aulotortus-Triasina-Auloconus fácies hamar átadja a helyét azelszegényedett Nodosariidaes mikrobiofáciesnek.

EL�ADÁSKIVONATOK

33

A Hgh-11 fúrás esetében a rétegsor nagy részeer�sen töredezett/breccsás, amely megnehezíti ahatár pontosabb kijelölését, de itt is megjelenik azegyre szegényebbé váló triász végi fauna, és akevés számú, inkább csak bekérgez� formákkalmegjelen� Textulariina alrend a jura kezdetén.Ugyanakkor a triász végi, tisztán Agathamminaaustroalpina KRISTAN-TOLLMANN & TOLLMANN

fajt tartalmazó fácies csak itt fordul el�.A Tethys más határszelvényeivel összehason-

lítva hasonló változásokat látunk, ami alapján egygyors és a Tethysre nézve általánosnak t�n� fau-naváltozást lehet felvázolni. A foraminifera faunátért krízis a platformokon kívül a mélyebb meden-céket is érintette, ahol szintén a kalcit vázú formákkerültek el�térbe, megkezd�dött az aragonit vázúfajok elterjedése, az agglutinált formák pedignagyrészt, egy rövid id�re kiszorultak az öko-szisztémákból.

A triász/jura határon a különböz� vázfelépí-téssel rendelkez� foraminifera alrendek közül:– a mikroszemcsés, többréteg� vázzal rendelkez�Fusulinida alrend teljesen elt�nik.– az agglutinált Textulariina alrend egy rövid„gap” után jelenik csak meg újra, kisebb fajgaz-dagsággal, mint a triász idején.– a porcelán vázú Miliolina alrend esetében jelen-t�s a kihalás, de bizonyos alakjai tömegesen isel�fordulhatnak a határt követ� rövid periódusban.– a hyalin vázú Lagenina és Involutinina alrendeltér�en érintett, a kisebb alakokkal jellemezhet�Lageninák gyakorlatilag változás nélkül vészelik áta krízist, csak kevés faj t�nik el, míg az Involuti-nina alrendb�l csak kevés forma vészeli át a tri-ász/jura határt.

IHARKÚT MINT FELS�-KRÉTA(SANTONI) MIKROGERINCES LEL�HELY

(CSEHBÁNYAI FORMÁCIÓ, BAKONYHEGYSÉG)

SZENTESI ZOLTÁNELTE �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, PázmányPéter sétány 1/C; [email protected]

Az iharkúti lel�hely els�sorban a dinoszau-rusz leletei által vált méltán világhír�vé. A terület-r�l más állattól származó, makro méret� csont-maradványok is el�kerültek. Ide tartoznak a halak,a békák, tekn�sök, gyíkok, krokodilfélék, madarak,valamint pteroszauruszok csontleletei is.

A lel�helyen els� alkalommal 2001-ben tör-tént iszapolás egy magas szervesanyag-tartalmú,

borostyános, sötét szín� aleuritból (szál-7). Ennekeredményeként váltak ismertté az els� farkos ké-télt� dentale-maradványok. Iszapolási munkálato-kat a 2005-ös évt�l végzünk rendszeres jelleggel.Mára több tonna üledéket dolgoztunk fel a Cseh-bányai Formáció felszínre bukkanó 6 különböz�típusú üledékéb�l. Ezek a következ�k: „bone-bed”típusú (szál-4, szál-6) agyagklasztos rétegek, az eztfed� barna szín� aleurit, egy magas szervesanyag-tartalmú, borostyános, sötétszürke szín� aleurit kétfeltárásból (szál-7, szál-8), egy vöröses-lilás szín�tarkaagyag réteg (paleotalaj), egy világosbarnaszín� paleotalaj a szál-6 lel�hely feletti rétegb�l ésa növénylenyomatokat tartalmazó világos szín�finomhomokos-agyagos rétegb�l. Csak a növényesrétegb�l nem ismerünk még gerinces leletet. Alegtöbb üledéket az úgynevezett „bone-bed” típusú(szál-4, szál-6) agyagklasztos rétegekb�l dolgoztukfel, mert a gerinces makromaradványok nagy részeebb�l a rétegb�l kerül ki. A kétélt� leletek szem-pontjából igen fontosak még a szál-7 és szál-8feltárások sötétszürke aleuritjai is. Az agyag-klasztos réteg és az azt fed� barna aleurit faunájá-nak összetétele nagyon hasonló, de az utóbbibóltöbb nagyságrenddel kevesebb maradvány kerültel�. A vörös és barna paleo-talajokból jobbára csakkrokodil fogakat ismerünk.

A leggyakoribb maradványok a különböz�csonttöredékek, melyek olykor egészen kavicssimaságúra kopottak. A kopott példányok valószí-n�leg magasabb térszínekr�l szállítódhattak azegykori üledékgy�jt�be. Ezeket a csonttöredékeketcsak csontszövet-vizsgálati módszerekkel különít-hetnénk el taxonómiai szempontból. Szép számmalkerülnek el� az agyagklasztos rétegekb�l és a bo-rostyános rétegekb�l is halak maradványai, izoláltfogak, garatfogak, csigolyák és csigolyatöredékek,valamint ganoid pikkelyek formájában. Szinténjelent�s mennyiségben váltak ismerté az el�bbemlített rétegekb�l mind farkos kétélt�, mind békaleletek, melyek nagy többségében koponya, állka-pocs és lábszárcsont töredékekb�l állnak. A hüll�kközül a kisebb gyíkok állkapocs töredékei és oly-kor moszaszaurusz fogak és azok töredékei is fel-bukkannak. Ezidáig egyetlen békalábszárcsonttöredéket ismerünk a vörös szín� paleotalajból. Anövénymaradványos réteg kivételével mindeniszapolt rétegb�l ismerünk krokodilfogakat. Ezekközött megjelennek az Iharkútról eddig makro-gerinces maradványként ismert összes krokodiljuvenilis példányainak fogmaradványai. A terüle-ten el�forduló növényev� és ragadozó dinoszauru-szok is fiatal példányok fogai, fogtöredékei általismertek, els�sorban az agyagklasztos és a boros-


34

tyános rétegb�l, de néhány példány el�került apaleotalajokból is. Madarak apró csonttöredékei isel�kerültek már az agyagklasztos üledékb�l.

Az eddig átvizsgált iharkúti iszapolási mara-dékokból el�került mikro-maradványok a teljeseddig ismert faunát reprezentálják, a tekn�sök és apteroszauruszok kivételével, bár ezek maradványaijelen lehetnek az eddig még azonosítatlan csonttö-redékek között. Csak iszapolási maradékból is-mertek viszont a farkos kétélt�ek, valamint abékák koponyaelemei. A hal és kétélt� mikro-leletek feldolgozása jelenleg is folyik, de az egyébmikro-gerinces maradványok vizsgálata is hozhat-na érdekes eredményeket, melyek új információk-kal szolgálhatnának nemcsak a lel�hely faunájánakösszetételével, hanem az egykori él�hely ökológi-ájával kapcsolatban is.

A FELS�-INDUS-MEDENCE TRIÁSZ–EOCÉN KÉPZ�DMÉNYEINEK

MIKROFAUNA VIZSGÁLATA (TALKUTATÁSI BLOKK, PAKISZTÁN, MOL

NYRT.)SZINGER BALÁZSMOL Nyrt., 1039 Budapest, Batthyány út 45.;[email protected]

A MOL Nyrt. egyik legsikeresebb külföldikutatási projektje az északnyugat-pakisztáni Talblokk gázmez�jének kutatása és – már megkezdett– m�velése. 1999 óta számos kutató- és termel�fú-rás mélyült, melyek anyagának geológiai szem-pontú feldolgozását els�sorban a MOL Nyrt.békásmegyeri geológus csapata végzi. A fúrássalfelszínre érkez� furadékok, ritkábban magok többlépcs�s vizsgálata alapján különítjük el a harántoltképz�dményeket. A vizsgált anyag (furadék, mag)mennyiségének és min�ségének függvényébenels�sorban petrográfiai és mikropaleontológiaimódszerek segítségével határozzuk meg a kép-z�dmény ásványos összetételét, korát és képz�désikörülményeit (fácies). Mindezek alapján a CHkeletkezési, csapdázódási körülményeire lehetkövetkeztetni. Az els�dleges fácies jellegek alap-ján többnyire megállapítható, hogy a vizsgált k�zetCH ipari szempontból milyen tulajdonságokkalrendelkezik (anyak�zet, tároló k�zet vagy zárók�zet). A képz�dmények fáciesviszonyainak id�-beli változása alapján megadható az az elvi réteg-sor, mely a fúrás során a képz�dmények mélység-és vastagság-viszonyainak el�rejelzésében segítsé-get jelent. Ezen ismereteknek a kutató- és termel�-fúrások tervezésénél nagy jelent�sége van.

A Fels�-Indus medence területén elhelyezked�– a MOL Pakisztán és partnerei (OGDC, PPL,POL) által vizsgált – Tal kutatási blokk CH ipariszempontból releváns, fúrásokból feltárt képz�d-ményeinek geológiai (jelen munkában els�sorban�slénytani) vizsgálatokon alapuló fácies értékelé-sét végeztem el. Az �slénytani és mikrofáciesvizsgálatok segítségével, több fúrás anyagát vizs-gálva, lehet�ség nyílik a laterális és vertikálisfáciesváltozásoknak az eddig rendelkezésre állóirodalmi adatoknál részletesebb megismerésére.

A legid�sebb vizsgált képz�dmények az Indi-ai-lemez riftesedési szakasza el�tti, illetve koraifázisához köt�d� üledékes k�zetek. A kés�-triász–jura transzgressziós ciklus kezdeti tagjai (Datta F.–Shinawari F.–Samana Suk F.) eleinte er�s terrigénbehordás uralta szublitorális, mikrofaunában sze-gény delta (delta csatorna?) rendszert jeleznek,amelyb�l a tengeri hatás fokozatos er�södésévelegy tisztán karbonátos sekélytengeri környezetfejl�dött ki. A platform régiót szegényes mikro-fauna, els�sorban foraminiferák jelzik (Miliolina-,Trocholina-, Valvulina-, Nautiloculina-, Glomo-spira-félék), amelyek ooidos grainstone szövet�mészk�be ágyazódnak.

A transzgresszió el�rehaladásával a folyama-tos mélyülés utolsó szakaszát képviseli a ChichaliF., amely feltehet�en nem folyamatos átmenettelkövette az id�sebb képz�dményeket. A faunatár-sulás és a jelent�s mennyiség� sziliciklasztos tör-melék pelágikus, hemipelágikus prodeltakörnyezetet jelöl. A képz�dmény kora a planktonforaminiferák (Favusella-, Hedbergella-félék) és aCadosinák alapján a kés�-jura–kora-krétára (titon–valangini, ?hauterivi) tehet�. Folyamatos átme-nettel települ a még mindig a kora-kréta soránképz�dött Lumshival F., mely hemipelágikus,prodelta környezetet jelez a litológiai adatok és abentosz foraminifera faunatartalom növekedésénektanulsága szerint. Eróziós hiátust követ�en anagymennyiség� kés�-kréta (coniaci-santoni) korúplankton foraminiferát (Globotruncana-,Hedbergella-, Heterohelix-, Marginotruncana-,Whiteinella-félék) tartalmazó,packstone/wackestone szövet�, pelágikusKawagarh Mészk� F. képz�dött, mely a mezozoosciklus záró tagja.

Nagyobb eróziós hiátus után kezd�dött a pale-océn-eocén transzgressziós ciklus (Hangu F.–Lockhart F.–Patala/Panoba F.–Bahadur/Jatta F.–Kuldana F.–Kohat F.). A litológiai adatok alapjána delta síkság fácies� Hangu Homokk� F. gyérfauna tartalmával (Cibicides-, Morozovella-,Planorotalites-, Nummulites-, Miscellanea-,

EL�ADÁSKIVONATOK

35

Lockhartia-félék) nyílttengeri kapcsolattal rendel-kez� sekélytengeri körülményeket jelöl. A terrigénanyag folyamatos csökkenése mellett következett ajelent�s faunatartalmú sekélytengeri platform pe-remi (a lejt� fels� részéhez köt�d�) képz�dés�mészk�, a Lockhart F., melyben uralkodóak a se-kélytengeri formák (Archaeolithothamnium-,Alveolina-, Assilina-, Asterigerina-, Cibicides-,Daviesina-, Lockhartia-, Miscellanea-, Miliolina-,Nummulites-, Operculina-, Sakesaria-félék), de anyílttengeri kapcsolatot jelz� planktonikus(Morozovella-, Planorotalites-, Subbotina-félék)alakok is el�fordulnak. A fauna alapján a képz�d-mény kora kés�-paleocén (thaneti). A rétegsorbanfelfelé haladva a sekélytengeri képz�dményekre atenger el�renyomulásával a hemipelágikus/pelá-gikus Panoba/Patala Formációk következnek, me-lyeknek jellegzetes kés�-paleocén–kora-eocénplankton foraminifera tartalma (Acarinina-,Subbotina-, Morozovella-félék) van. Egy újabbregressziós ciklust képviselnek a rétegsorban kö-vetkez�, általában faunamentes, néha több százméter vastagságú, elzárt lagunális környezetetjelz� só- és gipszrétegek (Bahadur F., Jatta F.). Atengeri üledékes ciklus záró tagjai a középs�-kés�-eocén, sekélytengeri faunát (Nummulites-,Alveolina-, Assilina-, Coskinolina-, Miliolina-félék) tartalmazó Kuldana/Kohat Formációk.

MIOCÉN MIKROFAUNA (FORAMINIFERA,OSTRACODA, PTEROPODA) A SZÍRIAI AL-

AMAL-1. FÚRÁSBÓL

SZUROMINÉ KORECZ ANDREA1*, BOHNNÉHAVAS MARGIT2

1MOL NyRt. 1039 Budapest, Batthyány u. 45.;[email protected] Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefá-nia út 14.; [email protected]

MOL Rt. még 1999-ben mélyítette le a közép-szíriai Palmyra K blokkban az Al-Amal-1. jel�felderít� fúrást. A fúrás miocén, paleogén, mezo-zoos képz�dményeket harántolva, perm rétegekbenállt le.

A miocén képz�dményekben két mikrofaunaegyüttest (A, B) különítettünk el. Az egyikforaminifera együttesben (A) a Bathysiphon sp.egyedei szerepeltek a legnagyobb egyedszámban.Mellette néhány Haplophragmoides sp., Prae-globobulimina sp. és néhány plankton alak(Globigerina praebulloides praebulloides BLOW,Globigerina sp.) fordult el�. A foraminiferák mel-lett kevés Pteropoda k�bél is el�került: Limacina

valvanata (REUSS), Cereis sp., Vaginella sp. Afaunaegyüttes összetétele, gyakorisági viszonyaialapján a vizsgált rétegek sekély batiális (>200 m),normál sótartalmú, iszapos aljzatú, gyors üledék-képz�dés�, tengeráramlásoktól távol es� medencé-ben ülepedtek le. A képz�dmény kora a Limacinavalvanata (REUSS) el�fordulása alapján a középs�-miocénbe tehet�.

A másik együttes (B) foraminiferái között aSpiroplectammina carinata (D'ORBIGNY)-Hetero-lepa dutemplei (D'ORBIGNY) páros dominált. Mel-lettük kevés egyéb taxon (Neoeponides sp.,Lenticulina sp., Marginulina sp.) fordult el�. Azostracodákat a Ruggeria bicarinata (BONADUCE)és Bairdia sp. néhány példánya képviselte. Azalacsony diverzitású faunaegyüttes taxonössze-tétele alapján a tárgyalt rétegek leülepedése mélyszublitorális (120-200 m), normál sótartalmú ten-gerben történt. Noha az együttesben hosszú fajöl-t�j� taxonok szerepeltek és pontosabb kormeg-határozásra alkalmas �smaradványt sem találtunk,mégis középs�-miocénnek tartjuk az együttest.Erre alapot az ad, hogy a tárgyalt rétegek alatt ésfelett is a korábban tárgyalt Bathysiphonos-Pteropodás együttes (A) került el�.

A BÜKK ÉS A BUDAI-HEGYSÉGKLÍMAELTÉRÉSE A KORAI

OLIGOCÉNBEN – MORFOMETRIAIMÉRÉSEK LEVÉLFOSSZÍLIÁKON

TAMÁS JÚLIA*, HABLY LILLAMagyar Természettudományi Múzeum, Növénytár,1476 Budapest, Pf. 222; [email protected],[email protected]

Magyarország kora-oligocén levélflórájátvizsgáltuk. A mintegy 32 millió éves NP 23-asréteg gazdag jó megtartású, szubtrópusi-trópusiklímáról tanúskodó levéllenyomatokban. Két lel�-helyen, Budapesten és Eger-Kisegeden a fajössze-tétel és a domináns fajok is azonosak, ám a levelekméretében eltérés figyelhet� meg. A budapestilevelek szélesebbek, nagyobb levélfelület�ek, mintaz Eger-Kiseged lel�helyen találhatók. Munkánkcélja az volt, hogy ezt a megfigyelést morfometriaimérésekkel statisztikailag vizsgálhatóvá tegyük, ésválaszt keressünk az eltérés okára. Négy dominánsfajon végeztük a méréseket: Sloanea elliptica(ANDREÁNSZKY) Z. KVAEK & HABLY; Elaeo-carpaceae; Engelhardia orsbergensis (WESSEL &WEBER) JÄHNICHEN, MAI & WALTHER; Juglanda-ceae; Eotrigonobalanus furcinervis (ROSSMÄSS-LER) WALTHER & KVAEK; Fagaceae; és Zizyphus


36

zizyphoides (UNGER) WEYLAND; Rhamnaceae. AzEngelhardia orsbergensis esetében párosan szár-nyasan összetett levél egyes levélkéit mértük,amelyeknek az összetett levélen belül elfoglalthelyzetér�l nincs információnk. Fajonként és lel�-helyenként 16-28 levelet találtunk mérésre alkal-mas állapotban. HILL sugaras szerkezet� rácsháló-ját használva, minden levélen 36 sugár menténmértük meg a levél kiterjedését. A sugarakra szá-molt átlagos eltérés minden esetben meger�sítette,hogy a budapesti levelek nagyobbak: az eltérésmértéke a Sloanea elliptica (34,4%), Zizyphuszizyphoides (27,4%), Engelhardia orsbergensis(18,1%), Eotrigonobalanus furcinervis (14,4%)sorrendben csökkent. A levelek területét tekintveszignifikáns különbségeket találtunk a két lel�helyközött. A teljes levélfelület tekintetében a négyvizsgált faj széles mérettartományt reprezentál: alegkisebb felület az Engelhardia orsbergensislevélkéknél volt mérhet� (242,7 mm2 Eger-Kisegeden és 348,2 mm2 Budapesten), a legna-gyobb pedig a Sloanea elliptica levelek esetében(2156,1 mm2 Kisegeden és 4974,1 mm2 Budapes-ten). A teljes levélfelületre számolt Budapest/Egerhányados minden vizsgált fajnál 1-nél nagyobb; afajok csökken� sorrendben: Sloanea elliptica (2,3),Zizyphus zizyphoides (1,9), Eotrigonobalanusfurcinervis (1,8), Engelhardia orsbergensis (1,4).Érdekes, hogy a rendszertanilag távol álló, levél-méretükben eltér� fajok egységesen viselkedtek,ami biztos jele annak, hogy a két lel�hely közöttieltérés valamilyen er�s hatás következménye.Gondos taxonómiai vizsgálatokkal elvethetjük azta hipotézist, hogy rendszertani eltérés volna ennekhátterében. A méréseinkkel azonos nagyságrend�különbség tapasztalható a fák lombkoronáján belüla fénylevelek és árnyéklevelek között, ám a levelekszállítódásának és fosszilizációjának törvényszer�-ségeit ismerve valószín�, hogy mindkét lel�helyena lombkorona fels� régióiból származó levelek�rz�dtek meg. A méréseink arra utalnak, hogy akét lel�hely között klimatikus eltérés volt. A kétlel�hely kora-oligocén kori földrajzi helyzete amaitól eltér� volt, de távolságuk nem indokol ef-féle éghajlati eltérést. Könnyen elképzelhet� azon-ban olyan elhelyezkedés, ami a két lel�hely közöttszámottev� mikroklimatikus különbséget okoz. Hafeltesszük, hogy az egri lel�helynek megfelel�egykori erd� egy déli, a budapesti lel�helyé pedigegy északi lejt�n helyezkedett el, ez a napsugárzásmennyiségében jelent�s eltérést jelent. Az eltér�kitettség els�sorban a közvetlen napsugárzásra,másodsorban a szórt fény mennyiségére van hatás-sal, és (angliai mérések szerint) akár 2,5-3 °C éves

átlagh�mérséklet-különbséget is okozhat. Ez 5°földrajzi szélesség- illetve 500 m tengerszint felettimagasság különbségnek feleltethet� meg. Irodalmiadatokkal összehasonlítva saját méréseink ered-ményét, a levélfelületben mutatkozó különbségekhasonlóak azokhoz az esetekhez, amikor a vizsgáltfajok összehasonlított populációi eltér� fényinten-zitásra reagáltak.

EGY BÉR KÖRNYÉKI SZARMATAFELTÁRÁS MOLLUSCA FAUNÁJA

TOMPA KRISZTINAEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék,3300 Eger, Leányka u. 6; [email protected]

A szerz� egy eddig még nem vizsgált lel�helyszarmata korú képz�dményeinek Mollusca fauná-ját mutatja be.

A feltárás Bér és Szirák között, Bért�l min-tegy egy kilométerre található a m�út mentén,annak szintjét�l 10 méter magasságban. A rétegsorbázisát molluszkás, ooidos szarmata mészk� képe-zi. Erre laza homokos, mészhomokos összlet tele-pül, mintegy 0,5 méter vastagságban. Ebb�l arétegb�l származnak a vizsgált �smaradványok. Aképz�dmény a Kozárdi Formációhoz tartozik.

A szerz� 25 kg üledék mosási maradékábólválogatta ki a Mollusca maradványokat. Huszon-három taxont sikerült elkülöníteni.

Kagylók: Cardium plicatofittoni SINZOW,Cardium vindobonense (PARTSCH), Irus sp.,Ervilia sp., Mactra sp., Abra reflexa EICHWALD

taxonok fordulnak el� az anyagban. Közülük aCardium-ok és az Ervilia-k a leggyakoribbak.

Csigák: Calliostoma styriacum (HILBER),Gibbula hoernesi JEKELIUS, Mohrensterniahydrobioides HILBER, Mohensternia pseudo-angulata JEKELIUS, Mohrensternia sp., Potamidessp., Granulolabium bicinctum (BROCCHI), Granu-lolabium nodosoplicatum (HILBER), Cerithiumrubiginosum (EICHWALD), Cerithium sp., Naticacatena sarmatica, Duplicata sp., Acteocinalajonkaireana (BASTEROT), Theodoxus pictus(FÉRUSSAC), Clithon sp., Hydrobia frauenfeldi(HÖRNES), Hydrobia stagnalis (BASTEROT).

A vizsgált anyagban a csigák a leggyakorib-bak. Kiemelked�en magas a Granulolabiumbicinctum aránya. A vázmaradványok koptatottak,gyakran töredékesek. A Granulolabium bicinctumtömeges jelenléte csökkentsósvízi körülményeketfeltételez. A lumasella-szer� felhalmozódás és az�smaradványok nagyfokú koptatottsága tengeri,

EL�ADÁSKIVONATOK

37

partközeli környezetre és rövid ideig tartó szállító-dásra utal.

MAGYARORSZÁGI ELEPHANTIDAE�RL�FOGAK MORFOMETRIAI

VIZSGÁLATA

VIRÁG ATTILAELTE, �slénytani Tanszék, 1117 Budapest, PázmányPéter sétány 1/C; [email protected]

Az elefántfélék (Elephantidae) elkülönítésé-ben a szakért�k között ma az egyik legelterjedtebbmódszer a fogazat alapján történ� rendszertanihatározás. Amennyiben az adott lelet lehet�véteszi, ezt további csontelemek segíthetik, de gya-kori, hogy a kutató csak izolált fogakra támasz-kodhat. Nagyszámú Elephantidae �rl�fog vizsgá-latán alapuló tanulmányok rávilágítottak arra, hogynéhány morfológiai tulajdonság mérése hatékonyalapjául szolgálhat a rendszertani határozásnak.Azok a tulajdonságok bizonyultak hasznosnak a fajszint� azonosításkor, melyek az evolúció soránfolyamatos, el�rehaladó változást mutatnak.

Jelen tanulmányban 20 fogmorfológiai karak-ter vizsgálatát folytattam le Magyarország két leg-nagyobb �slénytani gy�jteményében (MagyarTermészettudományi Múzeum, Magyar ÁllamiFöldtani Intézet) megtalálható Elephantidae �rl�-fogakon. A vizsgálati módszerek alapjait MAGLIO

(1973), BEDEN (1979) és BERGH (1999) fektettékle, azonban számos mérést módosítottam más szer-z�k munkái alapján (PALOMBO és FERRETTI, 2005;MCDANIEL és JEFFERSON, 2006; FORONOVA,2007). A gy�jteményekben tárolt nagyszámú ma-radvány és a karakterek geológiai id�ben lezajlófolyamatos változásai lehet�vé teszik egy, abiokronológiában és a biosztratigráfiában alkal-mazható, hatékony eszköz kifejlesztését.

A magyarországi pliocén–pleisztocén lel�he-lyekr�l származó anyagban négy Elephantidaetaxon azonosítható egyértelm�en (Mammuthusmeridionalis, Mammuthus trogontherii,Mammuthus primigenius és Elephas antiquus).

MAGLIO (1973) a Mammuthus meridionalistaxonon belül három, id�ben egymást követ� evo-lúciós szakaszt különített el. A szakaszokat az arraleginkább jellemz� olaszországi lel�helyekr�l ne-vezte el (laiaticoi/korai, montavarchi/középs� ésbactoni/kés�i szakasz). Magyarországon a koraiszakaszt els�sorban Aszódról el�került maradvá-nyok képviselik. Tipikus fogmorfológiát mutatóMammuthus meridionalis maradványok kerültek

el� Szomódról és Szabadhídvégr�l. A kés�iMammuthus meridionalis alakkör legfontosabbhazai lel�helyei Kisláng, Ercsi és Üröm.

Mammuthus trogontherii maradványok leg-fontosabb hazai lel�helyei Mogyoród, Cinkota,Sz�dliget, Bugyi, Visonta, Várhegy (Budapest),Úri utca (Budapest) és Csepel.

Lel�helyeinek számát tekintve a Mammuthusprimigenius hazánk leggyakoribb negyedid�szakifosszilis növényev� nagyeml�se. Maradványaitkorábban több mint 400 magyarországi lel�helyr�lírták le. Ilyen például Gy�r, Szentendre, Csepel(Budapest), Bugyi, Szolnok, Nagyrév, Szeged,Jobbágyi, Eger.

Az Elephas antiquus maradványok viszonylagritkák. Legfontosabb lel�helyeik hazánkban Vár-hegy (Budapest), Gy�rszabadhegy és Gy�rújfalu.

Egy adott lel�helyr�l el�került Elephantidaetaxonok id�beli elterjedését figyelembe véve le-het�ségünk van a lel�hely geológiai korának azo-nosítására. Nagyszámú maradvány esetén, afogakon mérhet� karakterek geológiai id� függvé-nyében lezajlott változásait figyelembe véve, akorbecslés pontosítható. Az úgynevezetthypsodontia index (a fog legnagyobb magasságá-nak és szélességének hányadosa), a lemezs�r�ségés a zománcvastagság mérése gyakorlati segítségetnyújthat a biokronológiai vizsgálatok során.

“ARANYSZÖG” NÉLKÜL — A LADINEMELET BÁZISA FELS�ÖRSÖN

VÖRÖS ATTILA1, BUDAI TAMÁS2, SZABÓIMRE3

1Magyar Természettudományi Múzeum, �slénytani ésFöldtani Tár, MTA–MTM Paleontológiai Kutatócso-port, H-1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] Állami Földtani Intézet, H-1143 Budapest,Stefánia út 14.; [email protected] Budapest, Villányi-út 56.

A Fels�örs község ÉNy-i szélén emelked�Forrás-hegy (illetve a lábánál húzódó Malom-völgy) szelvénye a hazai és az egész tethysi közép-s�-triász egyik legismertebb, klasszikus el�fordu-lása. BÖCKH J. (1872), ROTH L. és STÜRZENBAUM

J. úttör� munkásságát követ�en, a fels�örsi tufásrétegek ammonoidea faunáját MOJSISOVICS (1882)hatalmas összefoglaló m�vében a legalsó-ladin„Zone des Trachyceras Reitzi” típusfaunájakéntírta le. Hosszú szünet után, a 20. század közepénmegélénkül� kutatások els�sorban SZABÓ I. nevé-hez f�z�dtek. Az általa megjelentetett, majd aHAAS J. és KOVÁCS S. irányításával elkészült pub-


38

likációk sok új földtani információt adtak, de – azammonoidea biosztratigráfiai értékelés tekinteté-ben – alig léptek túl a klasszikus adatok ismerteté-sén.

Az anisusi/ladin határmegvonás kérdésébennemzetközileg feler�södött vita aktuálissá tette aszelvény részletes újragy�jtését, amit BUDAI T.,BUJTOR L., DOSZTÁLY L., GASPARIK M., PÁLFY

J., SZABÓ I., VINCZE P. és VÖRÖS A. részvételé-vel, 1989 és 1995 között végeztünk el. A komplexvizsgálatok eredményeit, és a szelvény integráltsztratigráfiai tagolását nemzetközi fórumokonpublikáltuk. A történelmi prioritás és a sokoldalú,korszer� feldolgozottság alapján a fels�örsi szel-vény alkalmasnak mutatkozott arra, hogy ide ke-rüljön a ladin emelet bázisát jelz� „aranyszög”.

A nemzetközi Triász Rétegtani Albizottság(STS) által létrehozott „Anisian-Ladinian TaskForce” évtizedes viták után három ammonoideahorizontot jelölt ki a ladin bázis lehetséges szintje-ként: (1) a Reitziites els� megjelenése (azaz aReitzi Szubzóna), ami a mi javaslatunk volt(VÖRÖS et al. 2003), (2) az Aplococeras els�megjelenése (azaz az Avisianum Szubzóna), amitMIETTO et al. (2003) javasoltak, és (3) az Eopro-trachyceras els� megjelenése (azaz a CurioniiZóna), amit BRACK et al. (2003) szorgalmaztak.Az els� két jelölt kit�n�en dokumentálható voltFels�örsön, a harmadik, a Curionii Zóna nem voltkijelölhet�. Részben ezért, nagyobb részben vi-szont azért, mert meggy�z�désünk szerint a korre-lációs lehet�ségek és a geológiai gyakorlat stabili-tása szempontjából az a leginkább célszer�, ha aReitziites els� megjelenéséhez kötjük a ladin bázi-sát, ezt a javaslatot terjesztettük az STS elé. Többfordulós szavazás után javaslatunk szoros verseny-ben maradt alul a (3) számú javaslattal szemben.Így a ladin GSSP a Déli-Alpokba került: az „arany-szög” helyét a bagolinoi szelvényben a CurioniiZóna bázisánál jelölte ki a Nemzetközi RétegtaniBizottság, amit az IUGS 2005-ben ratifikált.

Nyilvánvaló volt, hogy a Curionii Zóna (tehátaz újonnan definiált ladin emelet bázisa) meg kell,hogy legyen a fels�örsi folyamatos rétegsorban is,valahol, a szelvény magasabb, még feltáratlanrészén. A Buchensteini Formáció vörös, t�zkövesösszletének rétegfejeit KOVÁCS S. korábban mármegmintázta conodonta vizsgálatok céljából, derészletes ammonoidea gy�jtés ebb�l a szelvény-szakaszból nem történt. Ezt a hiányt igyekeztünkpótolni a 2004. évi gy�jtésünk során (BUDAI T.,SZABÓ I., VÖRÖS A.).

A rétegek többsége faunamentesnek bizonyult.A t�zköves mészk� rétegekb�l, a gondos szétkala-

pálás ellenére, nem sikerült ammonoideákat ki-nyerni, de a köztes, mészk�gumós agyag rétegeknémelyikéb�l rossz megtartású, de rétegtani szem-pontból értékes ammonoideákat gy�jtöttünk. Így, a126. réteg alatt egy Chieseiceras ? sp. és többNevadites cf. avenonensis BRACK & RIEBER, 1993példányt találtunk. A 129. mészk�réteg alatt közel40 cm vastagságú, mészk�gumós agyag réteg tárultfel (129/A réteg), melyben számos, nagy méret�Chieseiceras chiesense (MOJSISOVICS, 1882) k�-bél feküdt. Ez a réteg – litológiai jellegeit és fau-natartalmát tekintve egyaránt – jól megfeleltethet�a Déli-Alpokban (így Bagolinonál is) vezet�szint-nek tekintett „Chiesense groove”-nak. A 129. rétegalsó felszínér�l két igen rossz megtartású töredéketgy�jtöttünk, melyek az Eoprotrachyceras cf.curionii (MOJSISOVICS, 1882) és a Falsanolcitescf. rieberi (FANTINI SESTINI, 1994) fajok képvi-sel�inek bizonyultak.

Mindezek alapján, a ladin emelet bázisa – ajelenleg érvényes döntésnek megfelel�en – afels�örsi szelvény 129. rétege alatt vonható meg.Az új leletek egyúttal tovább javították a fels�örsiés a bagolinoi szelvény közötti – már eddig is igenjó – részletes ammonoidea biosztratigráfiai korrá-ció lehet�ségét. A fels� anisusitól a legalsó ladinigterjed� rétegtani intervallumban az alábbi kilenckorrelációs horizont jelölhet� ki:

Szintjelz� Bagolino Fels�örsEoprotrachyceras//Chieseiceras chiesense

63,3 m129//129/A réteg

Nevadites avenonensis 62,4 (?) 126 rétegTicinites FAD 60 m 111/J rétegHalilucites rusticus 59,2 m 111/D rétegAplococeras +Latemarites FAD

57,8 m 110 réteg

Reitziites 56,6-57,6 m 105 rétegHyparpadites 55,5-56,6 m 100-102 rétegKellnerites 53-55 m 100/C-E rétegAsseretoceras +Lardaroceras

(Pertica,Stabol Fresco)

99-99/C réteg

Végezetül megállapítható, hogy a fels�örsiszelvény ammonoidea biosztratigráfiai tagolásaugyanolyan jó, mint a bagolinoi globális sztrato-típus szelvényé, és a kett�jük közötti korreláció iskit�n�. Figyelembe véve a szelvény kiváló integ-rált sztratigráfiai feldolgozottságát, Fels�örs – báraz „aranyszöget” nem kapta meg – az anisusi/ladinhatár-intervallum legjobb nemzetközi referencia-szelvényének tekinthet�.

EL�ADÁSKIVONATOK

39

KORA-MIOCÉN (KÁRPÁTI) KORÚ�SMARADVÁNYOK

SAJÓLÁSZLÓFALVÁRÓL

ZELEI ZOLTÁNEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék,3300 Eger, Leányka u. 6; [email protected]

A szerz� a Tardonai-dombságban, Sajó-lászlófalva határában található bocsonya-oldalifeltárásból gy�jtött �smaradványokat mutatja be.A sárga és szürke sekélytengeri aleurolitos rétegek11 szintjéb�l vett 50 kg-nyi üledéket vizsgálta át.73 taxon 22.984 példánya került el�.

Az �smaradványok a meghatározást követ�ena következ� osztályokba sorolhatók: Foraminifera,Gastropoda, Bivalvia, Scaphopoda, Ostracoda,Cirripedia, Malacostraca, Osteichtyes. A szürkerétegb�l 58 taxon 9.656 példánya került el�, míg asárga réteg 13.328 maradványa 48 taxon közöttoszlik meg. A szürke rétegben talált leggyakoribbtaxonok a következ�k: Rotalia beccarii LINNAEUS,Nonion granosum D' ORBIGNY, Neritina pictaFÉRRUSAC, Hydrobia hoernesi FRIELDBERG,Melanopsis impressa KRAUSS, Ostrea sp. indet.,Cardium sp. indet. 1., 2., 3., 4., Krithe sp. indet. Asárga réteg gyakori taxonjai a következ�k: Rotaliabeccarii LINNAEUS, Nonion granosum D'ORBIGNY, Neritina sp. indet. 1., 2., Melanopsis sp.indet. 1., 2., Pecten sp. indet. 1., Ostrea sp. indet.,Balanus concavus BRONN, Balanus sp. 1.

A szürke rétegben több taxon található, amely-nek képvisel�i jobb megtartásúak és faj szinten ismeghatározhatók, míg a sárga rétegb�l kevesebbtaxon került el�, emellett a fosszíliák csak töredék-ként és k�bélként maradtak fenn.

TAFONÓMIAI MEGFIGYELÉSEKSAJÓLÁSZLÓFALVI, KORA-MIOCÉN

(KÁRPÁTI) KORÚ �SMARADVÁNYOKON

ZELEI ZOLTÁNEszterházy Károly F�iskola, Földrajz Tanszék,3300 Eger, Leányka u. 6; [email protected]

A szerz� a Tardonai-dombságban található,sajólászlófalvi bocsonya-oldali feltárásból gy�jtött�smaradványokon végzett tafonómiai célú megfi-gyeléseket. A sárga és szürke sekélytengerialeurolitos réteg 11 szintjéb�l vett 50 kg-nyi üle-dék került átvizsgálásra. 73 taxon 22.984 példányakerült el�. A megfigyelések az él�lények pusztulá-sának okára (nekrolízis), az elhalás és a betemet�-dés közötti folyamatokra (biosztratinómia),

valamint a betemet�dést követ� elváltozásokrairányultak (fosszilizációs diagenezis). Az �sma-radványok a következ� osztályokba sorolhatók:Foraminifera, Gastropoda, Bivalvia, Scaphopoda,Ostracoda, Cirripedia, Malacostraca, Osteichtyes.A szürke réteget 58 taxon 9.656 egyede jellemez,míg a sárga réteg 13.328 maradványa 48 taxonközött oszlik meg.

A szürke rétegben több taxon található, ame-lyek képvisel�i épebbek és faj szinten is meghatá-rozhatók, míg a sárga rétegb�l kevesebb taxonkerült el�, emellett a fosszíliák csak töredékként ésk�bélként maradtak fenn. Megfigyeléseimet éskövetkeztetéseimet három csoportba osztottam.

1. Nekrolízisre utal: Az Oichnus simplexBROMLEY életnyomfaj és az 1 mm-es nagyságú(juvenilis) csontoshal fogak jelenléte.

2. Biosztratinómiai folyamatokra utaló jelleg-zetességek: Homokszemek által koptatott marad-ványok. A szürke réteg 1. szintjét�l a sárga réteg 5.szintjéig a fosszíliák koptatottsága, töredezettségen�. Az akkor él� vagy már elpusztult szervezetszilárd vázán el�fordult, hogy marószivacsok, fér-gek, fúrókagylók, csigák, bogárcsigák, kacslábúrákok hagyták maguk után élettevékenységüknyomait. Ezek lakás-, táplálkozás- és helytülés-nyomok. A bioerózió mindkét rétegben megfigyel-het�, aránya a szürke réteg els� szintjében a legna-gyobb, viszont a legtöbb bioerodált példány asárga réteg negyedik szintjéb�l került el�. Többsé-gében Ostrea tekn�töredékek bels�, és mindkétoldalán helyezkednek el. A szerz� Magyarorszá-gon a kárpáti emeletb�l el�ször talált Rotaliabeccarii fajon bioerózióra utaló jeleket (Oichnusisp.). A bioerózió az üledékképz�dés hiányáravagy annak csekély mértékére utal. Nagy energiájúkörnyezetet feltételez. A vázmaradványokon abioerózió az áthalmozódás el�tt történt meg.

3. Fosszilizációs diagenezisre utaló nyomok:A fosszíliák rétegterhelés hatására torzultak. Amaradványokon ásványkiválás figyelhet� meg(vas-és mangán-oxid). A szürke réteg 1. és 3. illet-ve a sárga réteg 4. szintjében magas a mangán-oxidbekérgezés aránya. A legtöbb mangán-oxid kiválása sárga réteg 4. szintjében megtalált maradványo-kon volt megfigyelhet�. A mangán-oxid jelenléte asekélybetemet�dési zónára utal. Néhány Ostreatekn�n oldásnyomok is fellelhet�k. Egyes marad-ványok a sárga rétegben kioldódhattak, mállásnakindultak, esetleg klimatikus hatásra aprózódhattak,kipereghettek. Ezen folyamatok is okolhatók aréteg �smaradványainak rossz megtartási állapotá-ért, a k�belek jelenlétéért.


40

LOCAL AND REGIONAL SCALEPALAEOCOMMUNITY DYNAMICSACROSS THE LOWER TO MIDDLE

MIOCENE BOUNDARY OF THE CENTRALPARATETHYS

ZUSCHIN, MARTIN1*, HARZHAUSER,MATHIAS2, MANDIC, OLEG2

1Department of Palaeontology, University of Vienna,Althanstrasse 14, A-1090 Vienna;[email protected] History Museum Vienna, Burgring 7, A-1010Vienna

The 3rd order sequence boundary from theLower to the Middle Miocene of the Paratethys ischaracterized by a well-known major change of themolluscan fauna. This change was mainly studiedbased on regional species lists, which suggest atransition from low-diversity Burdigalian to highlydiverse Langhian assemblages. Here, we presentquantitative data from three Burdigalian and sixLanghian localities to capture the anatomy of thisfaunal transition by comparing species-abundancepatterns of local assemblages. 108 bulk samples,comprising more than 30,000 shells, were takenfrom shell beds; all molluscs > 1mm were studiedquantitatively and sorted into 451 species. Inde-pendent sources (e.g., palaeogeographic positionof localities and environmental data from forami-

nifera) suggest a water depth ranging from theintertidal to several tens of meters for the studiedassemblages. Ordination methods indicate thatbenthic assemblages in the study area developedalong the same depth-related environmentalgradient across the 3rd order sequence boundary.Due to strong facies shifts at the boundary, theBurdigalian faunas are mostly preserved in near-shore settings, but the Langhian faunas range fromintertidal to shelf depth. Statistical analyses indi-cate that differences between the total of Burdiga-lian and the total of Langhian assemblages aresmaller than any differences among individuallocalities. The striking differences among thestudied localities are most likely due to hetero-geneous environments present on the Lower andMiddle Miocene shelf of the Central Paratethys.Clearly, the immigration of several thermophilicmolluscan families and superfamilies (e.g.,Strombidae, Tonnoidea, Isognomonidae, andCarditidae) reflects climatic changes at the onsetof the Langhian transgression. Our quantitativeapproach, however, favours the strong facies shiftat the Lower/Middle Miocene boundary as themain reason for the pretended faunal turnoverobserved from regional species lists, because spe-cies abundance patterns from local assemblagesindicate largely persisting palaeocommunities.

KIRÁNDULÁSVEZET�

41

��

+��+��+��+��

TEREPBEJÁRÁS EXCURSION2009. MÁJUS 29. 29 MAY 2009

A BÉCSI-MEDENCE NEOGÉN RÉTEGTANA ÉS �SMARADVÁNYAI

NEOGENE STRATIGRAPHY AND FOSSILS OF THE VIENNA BASIN

by MARTIN ZUSCHIN

MEGÁLLÓK STOPS

1. „Régi vámház” kavicsbányaSzarmata delta és a Pannon-tó elöntése

“Altes Zollhaus” gravel pitSarmatian delta system and takeover by LakePannon

2. Hummel-k�fejt� (római k�fejt�)Badeni lajtamészk�, szarmata sziklás tenger-part

Hummel quarry („Roman Quarry“,“Römersteinbruch”)Badenian Leitha limestone, Sarmatian cliffcoast

3. Fenk-k�fejt�Lajtamészk�, badeni karbonátok, korallsz�-nyeg

Fenk quarryBadenian carbonates, coral carpets, Leithalimestone

4. Gainfarn melletti sz�l�k, Bad Vöslau-iVárosi MúzeumBadeni törmelékes, sekélytengeri fácies� kép-z�dmények

Vineyards near Gainfarn, City MuseumBad VöslauBadenian clastic shallow-water environments

5. Hennersdorfi agyagbányaA Pannon-tó parttávoli agyagos üledékei,Dreissenidae kagylók paleoökológiája

Hennersdorf clay-pitLake Pannon, offshore pelitic sediments,paleoecology of dreissenid bivalves

6. Hundsheimi hasadékPleisztocén gerinces lel�hely

„Hundsheimer Spalte“Pleistocene vertebrate lagerstätte

7. Pellendorfi szelvényA Pannon-tó transzgressziós rétegsora édesví-zi puhatest�ekkel és növénymaradványokkal

Pellendorf sectionTransgression of Lake Pannon, plant fossilsand freshwater molluscs


42

BEVEZETÉS INTRODUCTION

A BÉCSI-MEDENCE FÖLDRAJZA,TEKTONIKAI FEJL�DÉSTÖRTÉNETE,ÜLEDÉKKÉPZ�DÉSI KÖRNYEZETEIÉS RÉTEGTANA

A Bevezetés az alábbi összefoglaló munkákon ala-pul: KOVÁ et al. (2004), HARZHAUSER et al.(2005) és WESSELY (2006).

FöldrajzA DDNy-ÉÉK irányultságú, kb. 200 km hosszú

és 55 km széles Bécsi-medencét kitölt� neogénüledéksor maximális vastagsága eléri az 5500 m-t.A medence Ausztria keleti részének (Alsó-Ausztria,Bécs és Burgenland) jelent�s részét lefedi, és északfelé ártnyúlik Csehország, kelet felé pedig Szlová-kia területére. A Dunától délre a háromszög alakúmedencét nyugatról a Flis-öv homokk�b�l állóhegyvonulata (a Bécsi-erd�) és az Északi-Mészk�-alpok meredekebb hegyei határolják. A medencekeleti határát a kristályos Rozália-hegység és aLajta-hegység alkotja. A Bécsi-medence és a Pan-non-medence között két széles kapu (németül“Pforte”) teremt kapcsolatot: a Lajta-hegység és aKis-Kárpátok közötti Brucki-kapu, valamint a Laj-ta- és Rozália-hegységek közötti Ebenfurti-kapu.

THE GEOGRAPHY, TECTONIC HISTORY,DEPOSITIONAL ENVIRONMENTS ANDSTRATIGRAPHY OF THE VIENNA BASIN

References used for this Introduction are the syn-thetic overviews by KOVÁ et al. (2004), HARZ-HAUSER et al. (2005) and WESSELY (2006).

GeographyThe Vienna basin is SSW-NNE oriented of

about 200 km length and 55 km width; its maxi-mum Neogene basin infill attains 5500 m. It coverslarge parts of eastern Austria (Lower Austria, Vi-enna, and Burgenland) and reaches into the territo-ries of the Czech Republic in the North and theSlovak Republic in the East. South of the DanubeRiver, the triangular basin is bordered to the Westby sandstone mountains of the Flysch Zone(“Wienerwald”) and steeper mountains of theNorthern Calcareous Alps, while the crystallineRosalien- and Leitha-Mountain Ridges border thebasin to the East. Two wide connections are foundbetween the Vienna and the Pannonian Basin: the“Brucker Pforte” (Pforte = gate) between the LeithaGebirge and the Lower Carpathians and the“Ebenfurther Pforte” between the Rosalien and theLeitha Gebirge.

1. ábra – A Bécsi-medence elhelyezkedése az alp-kárpáti hegységrendszeren belül (WESSELY 2006nyomán)

Fig. 1 – Position of the Vienna Basin in the Alpine-Carpathian chain (from WESSELY 2006)


43

Tektonikai fejl�déstörténet(WESSELY 2006 nyomán, egyszer�sítve)

A Bécsi-medence kialakulása szorosan kapcso-lódik a Cseh-masszívum keleti peremén és az alp-kárpáti hegylánc elhajlásánál elfoglalt helyzetéhez.A kés� alp-kárpáti feltolódásos tektonikai fázissorán a térbeli korlátok miatt a kéregdarabok keletiirányú kompenzációs mozgásával kilök�dés(extrúzió) zajlott. Az alp-kárpáti front vonalában atektonikai mozgások mintegy 17 millió évvel eze-l�tt abbamaradtak, míg a Pannon-medencében mégsokáig, kb. 9 millió évvel ezel�ttig folytatódtak. Amozgásbeli különbségek széthúzó hatáshoz vezet-tek, melynek eredményeképpen lépcs�s törésekmentén jellegzetes, rombusz alakú széthúzásos(pull-apart) medence képz�dött, markáns üledék-gy�jt� központokkal. A medence fejl�dését id�benés térben három egységgel írhatjuk le. A Bécsi-medence létrejötte el�tt a területen (az „El�-Bécsi-medencében”) a kés�-jurától a krétáig passzív pe-remi medence, majd az eocén és oligocén során azáttolódott alp-kárpáti egységek el�tt el�téri meden-ce létezett. A kora-miocén „Proto-Bécsi-medencét”az alp-kárpáti egységek ÉNy-i irányban folytatóla-gos, az el�térre való takarós rátolódása jellemezte,ami a takarófront el�tt a mozgások és az üledék-képz�dés kölcsönhatásával járt. Az alsó-miocén(eggenburgi–kárpáti) üledékek a mozgó takarókonvagy azok el�tt halmozódtak fel, ún. piggybackmedencét alkotva. Az ezt követ� széthúzási hatásszinszediment normál vet�k kialakulását eredmé-nyezte, ezáltal az alsó-miocén üledékek vastagságaa Bécsi-medencén belül eltér�. Ezekhez a vet�khöza medence DNy-i és K-i részén hévforrások kap-csolódnak, melyek a római kor óta ismertek éshasználatosak. A Proto-Bécsi-medencében az üle-dékek f� tömege a medence északi részén található.Az alsó- és középs�-miocén határán intenzív tekto-nika és jelent�s lepusztulás zajlott. Emiatt a badeniüledékek diszkordánsan települnek az alsó-miocénképz�dményekre. A „Neo-Bécsi-medence” abadeni óta létezik, amikor a medence közelít�legelérte a mai kiterjedését. A folytatólagos extenziótleszámítva, helyzete ekkortól már nem változott.

Tectonic history(simplified after WESSELY 2006)

The formation of the Vienna Basin is closelylinked to its position at the eastern flank of the Bo-hemian massif and the deflection area of the Al-pine-Carpathian chain. During the late alpine-carpathian thrust fault tectonics, space limitationsresulted in eastward directed compensationalmovements of crustal elements (so-called extru-sion). The tectonic movement ended first at theAlpine Carpathian front (about 17 my ago) butcontinued much longer in the Pannonian basin (un-til about 9 my ago). This differential movementresulted in a so-called pull-apart-mechanism, whichproduced a pull-apart basin with typical rhombicshape, pronounced depocenters and “step faults”.Basin development can tentatively be organizedinto three spatio-temporal units: The pre-Viennabasin (Upper Jurassic and Cretaceous) was a pas-sive margin basin, which was followed by a fore-land basin (Eocene to Oligocene) in front of theoverthrusted alpine-carpathian units. The LowerMiocene Proto-Vienna basin is characterized bycontinued NW thrusting of alpine-carpathian unitsonto the foreland, with interfering sedimentationand movement on their front. Sediments of theLower Miocene (Eggenburgian–Karpatian) arefound in front and on top of the moving nappes,where they are carried as a piggyback basin. Subse-quent pull-apart effects resulted in synsedimentarynormal faults, causing the different thicknesses ofLower Miocene sediments in the Vienna Basin.Connected to these faults in the SW and E of thebasin are thermal springs, which are prominentlocations since the Roman period. The main distri-bution of sediments of the Proto-Vienna basin isfound in the northern part of the basin. The bound-ary between the Lower and Middle Miocene ischaracterized by strong tectonics and massive ero-sion. Therefore the Badenian sediments discor-dantly rest on the Lower Miocene underground.The Neo-Vienna Basin exists since the Badenian,when it approximately reached its present-day ex-tension and, apart from continued extension, wasalso stationary.

Üledékképz�dési környezetek és rétegtan(KOVÁ et al. (2004) és HARZHAUSER et al. (2005)alapján, egyszer�sítve)

Alsó-miocénA kora-miocén során a tengeri üledékképz�dés a

mai Dunától északra es� területre korlátozódott éscsak a középs�- és kés�-miocén során terjedt ki adélebbre es� területekre. Az eggenburgi transz-gressziót a folyóvízi törmelékes Stráže Formációra

Depositional environments and stratigraphy(simplified after KOVÁ et al. (2004), HARZ-HAUSER et al. (2005)

Lower MioceneMarine sedimentation was restricted to north of

the Danube River during the Early Miocene andextended to the south only during the Middle andLate Miocene. The Eggenburgian transgression ispreserved as a succession from fluvial clastics


44

2. ábra – A Bécsi-medence fejl�déstörténete. 1 –az „El�-Bécsi-medence” a kés�-jura és a kréta so-rán (passzív lemezperemi medence); 2 – az „El�-Bécsi-medence” az eocén és oligocén során (el�térimedence); 3 – a Proto-Bécsi-medence a koramiocénban („piggyback” medence és kezd�d�extenzió); 4 – a „Neo-Bécsi-medence” a középs�-és kés�-miocén során (feler�söd� extenzió a helyétmár nem változtató medencében). (WESSELY 2006nyomán)

Fig. 2 – Development of the Vienna Basin. 1 Pre-Vienna Basin of the Upper Jurassic and Cretaceous(passive margin basin), 2 Pre-Vienna Basin of theEocene to Oligocene (foreland basin), 3 Proto-Vienna Basin of the Lower Miocene (piggybackbasin and first extensions), 4 Neo-Vienna Basin ofthe Middle and Late Miocene (intensified extensionin the stationary basin) (from WESSELY 2006).

3. ábra – Miocén krono- és biosztratigráfia, oxi-génizotóp-sztratigráfia, szekvencia sztratigráfia ésregionális biozonáció, néhány fontosabb lito-sztratigráfiai egység feltüntetésével (ZUSCHIN et al.2007 nyomán)

Fig. 3 – Miocene chronostratigraphy andbiostratigraphy, oxygen isotope stratigraphy, se-quence stratigraphy, regional biozones and some ofthe most important lithostratigraphic units (fromZUSCHIN et al. 2007).


45

települ� nyílt tengeri agyagos képz�dmények(Lužice Formáció alsó része) jelzik. Az ottnangitranszgresszió a Štefanov Tagozat deltaüledékeiretelepül� nyílttengeri aleurolitban és aleurolitos ho-mokban (Lužice Formáció fels� része) nyilvánulmeg. A pull-apart medence kinyílása a kárpáti so-rán kezd�dött. A gyors süllyedés és a tengerszintemelkedése a Bécsi-medence északi részén parttóltávoli, nyílt tengeri körülményekhez vezetett (pl. aLaa Formáció agyagos üledékei), míg a Spannberg-háttól délre, a Bécsi-medence középs� részén ural-kodóan tavi és folyóvízi környezeteket találunk(Gänserndorf és Aderklaa Formációk).

(Stráže Formation) to open marine pelitic sedi-ments (lower Lužice Formation); the Ottnangiantransgression is preserved with deltaic sediments(Štefanov Member) and with open marine silts andsilty sands (upper Lužice Formation). During theKarpatian the pull-apart basin started to open. Fastsubsidence and sea level rise allowed the formationof offshore settings in the northern Vienna Basin(e.g. pelitic sediments of the Laa Formation), whilesouth of the Spannberg ridge in the central ViennaBasin limnic to fluvial environments prevailed(Gänserndorf Formation, Aderklaa Formation).

BadeniA Bécsi-medencében a kárpáti/badeni határon

lejátszódó jelent�s regresszió szárazföldi lepusztu-láshoz vezetett. A badeni során az üledékképz�désfolyami konglomerátumokkal indult újra a medenceészaki és déli részén. Az alsó és fels� Lagenidászónában a deltafáciest gyorsan felváltották a BadeniFormációcsoportba tartozó nyíltvízi agyagos kép-z�dmények. Az informális Badeni Formációcso-portba számos formáció tartozik, pl. a jellegzetesLanžhot Formáció, amelybe egyaránt beletartozik aGainfarni Homok és a Badeni Agyag. A fels�Lagenidae zónában bekövetkez� nagymérték� ten-gerszintcsökkenés kisebb deltatestek kialakulásáhozvezetett a Bécsi-medencében, melyekre aztánlitorális homok és a neritikus, parttól távolabbiJakubov Formációba tartozó agyag települt. A kés�badeni során a Bulimina-Bolivina Zónára tehet� aMatzen/Spannberg környéki kiemelt hátság létre-jötte, ahonnan madárláb-delta épült ki a Bécsi-medence déli részén. Az ezzel párhuzamosíthatónyílttengeri képz�dmények a Studienka Formációsötét agyagja és a híres lajtamészk�, amelyet f�legrodolit és maerl típusú vörösalgák alkotnak. Korall-sz�nyegek leginkább a Lajta-hegység gerince kö-zelében találhatók, ami a badeni során szigetív le-hetett. A medence belsejében gyakran alakultak kioxigénszegény viszonyok, ami id�nként a karbonát-platformokra is átterjedt.

BadenianA major regression at the Karpatian / Badenian

boundary led to subaerial erosion in the ViennaBasin, and in the Badenian sedimentation startedwith fluvial conglomerates in the southern andnorthern basin. Deltaic facies then were rapidlycovered by offshore pelites of the Baden groupduring the Lower and Upper Lagenidae zone. Theinformal Baden group contains several formations,for example the prominent Lanžhot Formation,which also includes the Gainfarn sands and theBadener Tegel. During the Upper Lagenidae Zone amajor sea-level drop led to the development ofsmall deltaic bodies in the Vienna basin, whichwere soon covered by litoral sands and the clays ofthe neritic offshore Jakubov Formation. During theUpper Badenian Bulimina/Bolivina Zone a topo-graphic high was developed in theMatzen/Spannberg area, from where a birdfootdelta developed into the southern Vienna basin.Corresponding offshore sediments consist of thedark clays of the Studienka Formation and the fa-mous Leitha limestone, consisting mostly of coral-linacean algae (rhodoliths and maerl) and coralcarpets is most prominently developed on the Lei-tha Mountain Ridge, which acted as an island arcduring the Badenian. Oxygen depleted bottom con-ditions occurred frequently in the basinal settingsbut also spread onto the carbonate platforms.

SzarmataA Bécsi-medencében a badeni/szarmata határon

nagymérték� relatív tengerszintesés játszódott le,amihez a medenceperemeken jelent�s lepusztulástársult. A jelent�s mérték� kora szarmatatranszgresszió nyomán a medence kiterjedése meg-haladta a badenire jellemz� partvonalat. Atranszgresszió üledékeit a medence északi részén aHolí� Formáció képviseli, alsó részén folyóvízikaviccsal, fels� részén az Elphidium reginum Zó-nába sorolható agyaggal. A Bécsi-medence délirészén és a Kismarton-Soproni-medencében az

SarmatianThe Badenian / Sarmatian boundary in the Vi-

enna Basin is characterized by a major drop in therelative sea level, which resulted in heavy erosionalong the margins of the basin. The transgression ofthe Early Sarmatian was strong and exceeded theBadenian extension of the shorelines. Deposits ofthis transgression are preserved as fluvial gravels atthe base and pelites of the Elphidium reginum Zoneat the top of the Holí� Formation in the northernbasin. In the southern Vienna Basin and in theEisenstadt-Sopron Basin a 1-2 m thick succession


46

alsó-szarmatában egy 1-2 m vastag diatomit veze-t�szint található. A medence peremi területeit (Kis-Kárpátok, Lajta-hegység, Steinbergi-magaslat,Hainburgi-rög lejt�i) sajátos bryozoás-féregcsöves-algás képz�dmények jellemzik, amelyekben f�legHydroides-b�l és Cryptosula-ból álló, néhány métermagas biohermák fordulnak el�. A középs� szar-mata regressziót mutatja a medence közepén fekv�Matzen térségében kialakult hatalmas delta komp-lexum progradációja, illetve az alsó-szarmatabiogén felépítmények eróziója. A kés�-szarmatatengerelöntés a Skalica Formáció siliciklasztos-karbonátos üledékeiben tükröz�dik. Ezek között alegjellegzetesebbek a peremi oolit-zátonyok éslumasellák (pl. a Steinbergi-magaslaton és aHainburgi-hegyekben), míg a medencebelseji terü-leteken homokos és márgás üledékeket találunk.

of diatomites formed a marker bed in the LowerSarmatian. Marginal settings of the basin (MaléKarpaty, Leitha Mountains, Steinberg elevation, theslopes of the Hainburg Mountains) are character-ized by unique bryozoan-serpulid-algae biocon-structions, which formed bioherms of several me-ters height and consisted mainly of Hydroides andCryptosula. The middle Sarmatian regression re-sulted in the progradation of a huge delta complexin the Matzen area (central basin) and in the strongerosion of the Lower Sarmatian bioconstructions.The flooding of the Late Sarmatian is reflected bymixed siliciclastic-carbonatic deposits of the Ska-lica Formation. Most conspicuous are marginaloolite-shoals and coquina shell beds (e.g., at theSteinberg elevation and along the Hainburg moun-tains), whilst sands and marls deposited in basinalsettings.

subsiding blocks

uprising blocks

Northern Calcareous Alps (Mesozoic sediments)

Greywacke Zone (Palaeozoic sediments)

Crystalline of the Central Alps

Crystalline of the Carpathians

Flysch Zone (Cretaceous to Paleogene sediments))

Waschberg Zone (autochthonous Jurassic to Neogene sediments)

Cenozoic basin fillings

1

2

4

5

position of the ‘Leithakalk’in the Badenian

Formation of a ‘pull-apart’ basinA

B

C

4. ábra – A: Kontinentális kéregdarabok közöttfellép� nyírás eredményeképpen létrejöv� pull-apart medence. B: A Bécsi-medence déli részénekföldtani térképe. C: A déli medencerész ÉNy-DKirányú szelvénye a badeni tengeri fáciesek differen-ciálódását mutatja (er�sen egyszer�sítve). Homokosés sziklás tengerpartok uralkodtak a nyugati részen,míg a badeniben szigetívet formáló Lajta-hegységgerince körül kialakult parti üledékeket mészalgák-ból és foltszer� koralltelepekb�l származó mészk�jellemezte. A medencét mélyebbvízi (100–400 megykori vízmélység), plankton foraminiferákban éskokkolitokban gazdag üledék, a “Badeni Agyag”töltötte ki (módosítva PILLER és HARZHAUSER

2000 nyomán).

Fig. 4 – A: Pull-apart basin as results of shearingbetween continental blocks. B: Geological map ofthe southern Vienna Basin. C: A NW/SE-transectthrough the southern basin demonstrates the differ-ent marine facies during the Badenian (stronglysimplified). Sandy beaches and rocky coasts domi-nate in the West, while limestones originating fromcoral patches and corallinacean algae (rhodolithsand maerl) are significant for coastal sedimentssurrounding the Leitha Mountain Ridge that actedas an island arc during the Badenian. The basin wasfilled with deeper water sediments (paleodepth~100–400 m), the so-called ‘Badener Tegel’, whichis rich in planktic Foraminifera and Coccolitho-phorida (modified after PILLER and HARZHAUSER

2000).


47

PannóniaiA szarmata/pannóniai határon a Pannon-

medencében a Paratethys tengerét acsökkentsósviz� Pannon-tó váltotta fel. A pan-nóniai bázisán a folyóvízi fáciesek messze el�re-nyomultak a medence belsejébe. A medence ésdeltael�tér agyagos és homokos képz�dményeire az�s-Duna progradáló deltájának felfelé durvulóüledékei települnek, melyeknek fontosvezérkövülete a háromujjú �sló, a Hippotherium. APannon-tó ezt követ� transzgressziója során az �s-Duna visszaszorult és a medenceterületeken aBzenec Formáció márgás, aleurolitos és homokosrétegeit találjuk. Ezek között a legjellegzetesebb azigen elterjedt Inzersdorfi Agyag kékeszöld márgája,ami a Pannon-tó legnagyobb kiterjedését jelzi. Akés� pannóniai során a Pannon-tó visszahúzódott aBécsi-medence területér�l. Az ehhez tartozó leg-fiatalabb üledékek lignittelepek, melyekre a áryFormáció homokos márgája települ. A kés�bbiárterek és édesvíz� tavak már nem álltak összeköt-tetésben a Pannon-tóval. A medencét kitölt�üledéksor 450 m vastag márgás, agyagos és aleuro-litos összlettel zárul, melyben homokos, kavicsos,ritkán lignites közbetelepülések és helyenkéntédesvízi mészk�rétegek találhatók (pannóniaiGbely Formáció, pliocén Brodi Formáció).

PannonianAt the Sarmatian/Pannonian boundary the

brackish Lake Pannon replaced the Paratethys Seain the Pannonian Basin. At the base of the Panno-nian, fluvial facies reach far into the basin. Basinand prodelta muds and sands are then covered bythe coarsening upward succession of the progradingDelta of the paleo-Danube, which contains thethree-toed horse Hippotherium, an importantbiostratigraphic marker. During the followingtransgression of Lake Pannon the paleo-Danubewas pushed back and marls, silts and sands of theBzenec Formation were deposited in the basinalsettings. Most characteristic among these depositsare the widespread blue-green marls of the so-called Inzersdorfer Tegel, which corresponds to themaximum extension of Lake Pannon. During theLate Pannonian, the margin of Lake Pannon re-treated from the Vienna Basin; the last sediments ofthis ecosystem are basal lignite seams, followed bysandy marls of the áry Formation. Later flood-plains and freshwater lakes were not connected toLake Pannon. The basin fill terminates with a 450m thick succession of marl, clay and silt with inter-calations of sand, gravel, rare lignites and sporadicfreshwater limestones (Pannonian Gbely Forma-tion, Pliocene Brodské Formations).

1. MEGÁLLÓ STOP 1

„RÉGI VÁMHÁZ” KAVICSBÁNYA

“ALTES ZOLLHAUS” GRAVEL PIT

Szarmata delta és a Pannon-tó elöntése Sarmatian delta system and takeover byLake Pannon

Krono- és biosztratigráfia: Fels�-szarmata üledé-kek az ökosztratigráfiai, molluszka-alapú Sarmati-mactra Zónából. Alsó- és középs�-pannon homokés aleurolit a B, C és D zónákból.

Chrono- and biostratigraphy: Upper Sarmatiansediments of ecostratigraphic molluscan zone“Sarmatimactra Zone”. Lower and middle Panno-nian sands and silts of Letter Zones B, C and D.

Kor: Kb. 12–11 Ma Age: ~12 to ~11 Ma

Irodalom: HARZHAUSER et al. (2002),HARZHAUSER & KOWALKE (2002), HARZHAUSER

et al. (2005)

References: HARZHAUSER et al. (2002), HARZ-HAUSER & KOWALKE (2002), HARZHAUSER et al.(2005)

Mivel a kavicsbányában jelenleg is folyik a ter-melés, a feltárt rétegvastagság kissé változik, deáltalában 20-30 m-es rétegsor tanulmányozható. Arétegsor bázisán fels�-szarmata üledékeket találunk,melyekre a pannon B–D egységei települnek.

As the gravel pit is still actively exploited, thehickness of the outcrop is somewhat variable buttypically 20 to 30m thick transects can be studied.The base consists of Upper Sarmatian sediments,which are overlain by Pannon B–D.


48

5. ábra – A burgenlandi Szentmargitbánya mellettiközségi erd�ben, az osztrák-magyar határ közelé-ben található „Régi Vámház” kavicsbánya

Fig. 5 – Gravel pit “Altes Zollhaus” in the commu-nal forest near St. Margarethen (Burgenland), closeto the Austrian/Hungarian border

6. ábra – A Szentmargitbánya melletti „Régi Vám-ház” kavicsbánya jellemz� szelvényei

Fig. 6 – Typical sections at the gravel pit “AltesZollhaus” at St. Margarethen

A kavicsbánya szarmata részét keresztrétegzettpolimikt kavics, homok, márgás homok építi fel,amelyet sajátos molluszka együttesek jellemeznek.Ezek segítségével a szarmata tengert szegélyez�deltakomplexum ismétl�d� tavi-csökkentsósvízi,csökkentsósvízi és árapálysíkság, valamint tengerilitorális szakaszai mutathatók ki. A tavi-csökkentsósvízi szakasz domináns csigafaja aPotamides hartbergensis, amely a Valvata ésHydrobia fajokkal együtt a csökkentsósvízi környe-zet indikátora. A lymnaeid és planorbid alakok a

The Sarmatian part of the gravel pit is charac-terized by polymictic crossbeded gravels, sands andmarly sands and is characterized by distinct mollus-can assemblages which indicate recurrent lacus-trine-brackish stages, brackish-marine mudflatstages and marine littoral stages, which developedwithin the deltaic complex bordering the SarmatianSea. The lacustrine-brackish stage is dominated bythe gastropod Potamides hartbergensis, which to-gether with species of Valvata and Hydrobia isindicative of brackish water conditions. Influence


49

nyugodt édesvízi körülményeket jelzik. Az árapály-síkságra a Granulolabium bicinctum és a hydrobiidcsigák tömeges el�fordulása jellemz�, jelezve aszarmata tenger el�renyomulását a deltasíkságra. Apartközeli szakaszban a Potamides disjunctus azuralkodó faj, de számos trochid és mytilid alak,Acteocina valamint Acmea is megjelenik. Ebb�lfejl�dik ki a szublitorális szakasz, melyre a beásódókagylók (Venerupis, Mactra) el�fordulása jellemz�.A transzgresszió tehát a litorálisból szublitorálissáváló fáciesátmenetben nyilvánul meg. A szarma-ta/pannon határt egy 30 cm vastag, változatosmolluszkafaunát tartalmazó mészmárga réteg jelzi,amely szárazra kerülést, eróziót és talajbeli mészké-reg (caliche) képz�dést is mutat. A határ közelébenaz alacsony tengerszint következtében mind aszarmata „elszegényedett zóna”, mind a pannon Azónája hiányzik (HARZHAUSER & KOWALKE

2002).

of quiet-freshwater environments is indicated bylymnaeids and planorbids. The mudflat stage ischaracterized by mass occurrences of Granulola-bium bicinctum and hydrobiids and suggests aningression of the Sarmatian Sea onto the delta plain.The littoral stage is dominated by Potamides dis-junctus but also characterized by occurrence ofmany trochids, mytilids, Acteocina and Acmea andpasses into a distinct sublittoral stage characterizedby infaunal bivalves (Venerupis, Mactra). Thetransgression therefore caused a shift from littoralto sublittoral facies. The Sarmatian-Pannonianboundary is expressed as 30 cm thick bed of cal-careous marls (containing a diverse molluscanfauna), which may indicate subaerial erosion andcaliche formation. Due to a lowstand at the bound-ary the Sarmatian “pauperisation zone” and thePannonian A are missing (HARZHAUSER &KOWALKE 2002).

7. ábra – A Szentmargitbánya melletti „Régi Vám-ház” kavicsbánya rétegsora (HARZHAUSER &KOWALKE 2002 nyomán)

Fig. 7 – Idealised section of Sarmatian part of thegravel pit “Altes Zollhaus” at St. Margarethen(from HARZHAUSER & KOWALKE 2002)


50

A szelvény pannon részét kavics, aleurolitoshomok és agyagos üledékek alkotják. F�leg a dur-vaszemcsés üledékekre jellemz� a Melanopsisimpressa nagy gyakorisága, bár a faj a homokosüledékekben is el�fordul. A Melanopsis impressaés a theodoxid csigák viszont kizárólag a durvarétegekben találhatók, édesvíz befolyását és áthal-mozást jelezve. Ezzel szemben az elszórtan megje-len� nagyméret� Congeria-k és Lymnocardiinaekagylók a Pannon-tó parttól távolabbi, valószín�leghullámbázis alatti környezetére utalnak (HARZ-HAUSER et al. 2005).

The Pannonian part of the section consists ofgravels, silty sands and pelitic sediments. Espe-cially coarser sediments are characterized by denseconcentrations of the gastropod Melanopsis im-pressa, which may also be found in sandy sedi-ments. But Melanopsis impressa and theodoxids arebound to coarse layers, indicating allochthonousoccurrence and freshwater input. In contrast, thescattered, large-sized congerias and Lymnocardii-nae indicate offshore environments of Lake Pan-non, maybe below wave base (Harzhauser et al.2005).

8. ábra – Két pannon szelvény a „Régi Vámház”kavicsbányánál. A görbe a �-logot mutatja(BUTTINGER 2007, kéziratos szakdolgozat)

Fig. 8 – Two Pannonian transects studied at thequarry “Altes Zollhaus”. The curve is a �-log.(BUTTINGER 2007, unpublished Diploma Thesis)


51

2. MEGÁLLÓ STOP 2

HUMMEL-K�FEJT� (RÓMAI K�FEJT�)

HUMMEL QUARRY („ROMAN QUARRY“, “RÖMERSTEINBRUCH”)

Badeni lajtamészk�, szarmata sziklástengerpart

Badenian Leitha limestone, Sarmatian cliffcoast

Krono- és biosztratigráfia: fels� badeni (középs�-miocén), Bulimina-Bolivina Zóna; alsó szarmata(Mohrensternia Zóna) és fels� szarmata (fels�Ervilia-s Zóna).

Chrono- and biostratigraphy: Upper Badenian(Lower Serravallian, Middle Miocene), Bulimina-Bolivina Zone; Lower Sarmatian (MohrensterniaZone) and Upper Sarmatian (upper Ervilia Zone).

Kor: ~14 Ma és ~12,5 Ma Age: ~14 Ma and ~12.5 Ma

Irodalom: PILLER & VÁVRA (1991), HARZHAUSER

& PILLER (2004)References: PILLER & VÁVRA (1991), HARZ-HAUSER & PILLER (2004)

9. ábra. – A burgenlandi Szentmargitbánya mellettiHummel-k�fejt�t az innen kitermelt épít�k� tettehíressé.

Fig. 9 – The Quarry Hummel close to St.Margarethen (Burgenland) is famous for itsexcavation of building stones

Az err�l a lel�helyr�l ismert badeni lajtamészk�,amelyet még ma is fejtenek épít�k�nek, a szarmataidején sziklás tengerpartot formált. A feltárás aSzentmargitbánya környéki k�fejt�k csoportjánakegyik tagja. E k�fejt�k némelyikének történeteegészen az ókori rómaiakig nyúlik vissza, és ma-napság a nyári hónapokban látványos operafeszti-válok helyszínét adja, az idén Verdi Rigolettója lesz

The Badenian Leitha limestone at this locality,which is still exploited as a building stone, formeda rocky coast during the Sarmatian transgression.This outcrop is part of a group of quarries near St.Margarethen. Some of these quarries date back tothe Roman period and are now used during summeras picturesque scenery for Opera festivals (this yearVerdi’s Rigoletto). The outcrop Hummel, however,


52

m�soron). A Hummel-k�fejt�ben azonban még mais folyik épít�k� kitermelése. Az innen kikerül�k�anyagot Bécs történelmi negyedének renoválásá-hoz használják. A k�zetet litifikálódott, tiszta, dur-vaszemcsés mészhomok alkotja, amely a kés�badeni során, kb. 14 millió évvel ezel�tt sekélyten-geri, mozgatott viz� környzetben rakódott le. Agyengén cementált és nagy porozitású mészk�foraminiferákat, tengeri sünöket, bryozoákat ésvörösalgákat tartalmaz. A puhatest�ek közül azaragonitos vázú taxonok a diagenezis miatt nem�rz�dtek meg, ezért f�leg kalcitos vázanyagúkagylókkal (osztrigafélék és Pectinidaek) találkoz-hatunk (10. ábra). A rodolitok (küls�leg korallraemlékezet� vörösalgák) a lel�helyen a 10 cm-esátmér�t is elérhetik és helyenként s�r�n borítják azegykori aljzatot (11. ábra).

is still being excavated for building stones. Theseare used for the renovation of historical buildings inVienna. They are lithified, pure, coarse carbonatesands, which were probably deposited in shallow-marine, agitated environments, in the Late Bade-nian, about 14 million years ago. The rocks areweakly cemented and highly porous limestones thatcontain foraminifera, echinoids, bryozoa and coral-line red algae. Among molluscs, diagenesis is re-sponsible for the selective loss of most aragonitictaxa and mainly calcitic bivalves (oysters, pecti-nids) are preserved (Fig. 10). Rhodoliths here canreach diameters of more than 10 cm and sometimesform dense pavements (Fig. 11).

10. ábra – Badeni lajtamészk� rodolitokkal, osztri-gákkal és pectenfélékkel

Fig. 10 – Badenian Leithakalk with rhodoliths,oysters and pectinids

11. ábra – Badeni lajtamészk� rodolitokkal s�r�nborított egykori tengeraljzata

Fig. 11 – Badenian Leithakalk with rhodolithpavement

A Hummel-k�fejt� bejárata több mint 60 mhosszú és 15 m magas feltárást alkot. Az egykoricsillepálya keskeny bevágásában látható, hogy azakkora már litifikálódott badeni üledékek a kétszarmata transzgresszió során tengerparti sziklákatformáltak. A feltárásban megfigyelhetünk áthalmo-zott badeni k�zettömböket, mikrites Hydroides-esmészkövet, a k�zettömbök közötti Cardiidae ésMytilidae kagylókat tartlamazó márgás kitöltéseketés vékonyan rétegzett, sziliciklasztos törmeléket istartalmazó mészkövet, amely f�leg Ervilia ésMusculus fel�rölt héjanyagát is tartalmazza.

The entrance to the Hummel quarry displays anoutcrop of more than 60 m length and of about15 mheight. Along this narrow former railway cut the bythen already lithified Badenian sediments formedthe cliff coast during a twofold Sarmatian trans-gression (Fig. ). Sediments along this outcrop rangefrom reworked Badenian boulders, to micritic Hy-droides limestones, marl-infills with cardiid andmytilid bivalves between boulders, and thin-beddedsiliciclastic limestones consisting of shell hash(mostly Ervilia and Musculus).


53

12. ábra – A burgenlandi Szentmargitbánya mel-letti Hummel-k�fejt� csillepálya bevágásának ke-resztszelvénye. A piros vonalak a paraszekvenciahatárokat jelzik. A pontozott vonal mutatja aMohrensternia és a fels� Ervilia zóna üledékeiközötti hiátust, amely 1. típusú szekvenciahatártképvisel (HARZHAUSER & PILLER 2004).

Fig. 12 – Cross section of the railway cut Hummelnear St. Margarethen (Burgenland) Red lines indi-cate parasequence boundaries. The dotted linemarks the large hiatus between the deposits of theMohrensternia Zone and the Upper Ervilia Zoneand represents a type 1 sequence boundary(HARZHAUSER & PILLER 2004).

3. MEGÁLLÓ STOP 3

FENK-K�FEJT�FENK QUARRY

Lajtamészk�, badeni karbonátok, korallsz�-nyeg

Badenian carbonates, coral carpets, Leithalimestone

Krono- és biosztratigráfia: fels�-badeni (középs�-miocén), Bulimina-Bolivina Zóna

Chrono- and biostratigraphy: Upper Badenian(Lower Serravallian, Middle Miocene), Bulimina-Bolivina Zone

Kor: ~14 Ma Age: ~14 Ma

Irodalom: PILLER & VÁVRA (1991), RIEGL &PILLER (2000)

References: PILLER & VÁVRA (1991), RIEGL &PILLER (2000)


54

13. ábra – A lajtamészk� típuslel�helyeKalkofenwald, Grosshöflein (Nagyhöflány) mellett(Burgenland)

Fig. 13 – The Fenk quarry in theKalkofenwald, near Grosshöflein (Burgenland)is the type locality of the Leitha limestone

A badeni emeletben a Paratethys legjellemz�bbés leginkább elterjedt sekélytengeri karbonátfáciesea lajtamészk�. B�séges vörösalga (rodolit és maerl-típusú) és helyenként korallzátonyok jellemzik.A Fenk-k�fejt� két fejtési szintb�l áll: az alsó szintkissé mélyebbvízi mészk�-márga sorozatot tár fel,melyet bioklasztos csatornakitöltés szakít meg. Afels� szint függ�leges falában sekélytengeri mészk�látható, amely 5-10°-ra É-ÉNy-i irányba d�l a feltá-rás Ny-i részén és DNy-i d�lés� a K-i részen.

A k�fejt� fels� szintjén feltárt lajtamészk� se-kély, árapályöv alatti rámpán képz�dött, a korallokalacsony energiájú környezetet jeleznek. A mintegy20 m magas falban Porites és Tarbellastraea ko-rallokból álló framestone-t, rodolitos rétegeket,f�leg Isognomon és osztriga kagylókból álló réte-geket, valamint három márgás közbetelepülést fi-gyelhetünk meg (14-15. ábra). Gyakoriak abioerózió nyomai, Lithophaga fúrásnyomok ésClionidae szivacsok életnyomai. A feltárása gazdagDecapoda faunájáról is híres.

Bár a feltárásban korallokból álló vázszerkezetetlátunk, ökológiai értelemben nem beszélhetünkvalódi zátonyról. A korallok növekedése csak ala-csony kiemelkedésekhez vezetett és az aljzat mor-fológiáját követi. Nincs nyoma bels� oldalirányúvagy függ�leges ökológiai zónásságnak és a záto-nyokra jellemz� lejt�törmelék sem található meg. Arétegsor korallos közbetelepüléseit tehát leginkábbbiosztrómáknak vagy korallsz�nyegeknek értel-mezhetjük. Hasonló recens korallsz�nyegeket aKarib-tengerb�l, a Vörös-tengerb�l és az Arab-öböltérségéb�l írtak le (RIEGL & PILLER 2000).

The Leitha limestone is the most characteristicand widespread shallow-water carbonate facies ofthe Badenian Paratethys. It is characterized byabundant coralline red algae (rhodoliths and maerl-type) and local coral buildups. The Fenk-quarryconsists of two levels. The lower one shows asomewhat deeper water limestone-marl sequence,interrupted by a channel of bioclastic material. Theupper level consists of a vertical wall, consisting ofshallow-water limestones dipping at 5-10° to theNNW in the outcrop’s western part and to the SWin its eastern part.

The Leitha-limestone at the upper level in thisoutcrop was deposited as a shallow subtidal ramp,with coral growth in a rather low-energyenvironment. The outcrop is approximately 20 mhigh and contains coral framestones (mainly madeup by Porites and Tarbellastraea), rhodolith-beds,bivalve-beds (mainly consisting of Isognomon andoysters) and three intercalated marly layers (Figs.14-15). Bioersion can be frequently observed andconsists of Lithophaga boreholes and trace fossilsof clionid sponges. This outcrop is also famous forits rich decapod-fauna.

Although corals form frameworks in this out-crop, there is no indication for the presence of anecological reef. Instead, coral growth produces onlya low topographical relief and follows the morphol-ogy of the underlying substratum. There is also nointernal lateral or vertical ecological zonation rec-ognizable and no reef talus is developed. The coralintervals are therefore best interpreted as biostro-mes or coral carpets. Modern examples of suchcoral carpets were described from the Caribbean,the Red Sea and the Arabian Gulf (RIEGL & PILLER

2000).


55

14. ábra – A Fenk-k�fejt� rétegsora (RIEGL &PILLER 2000).

Fig. 14 – Stratigraphic column in the Fenk quarry(RIEGL & PILLER 2000)


56

15. ábra – A Grosshöflein melletti Fenk-k�fejt�feltárása. A fekete vonalak a három márgás rétegetjelölik, a korallos közbetelepüléseket számok jelzik(RIEGL & PILLER 2000).

Fig. 15 – Outcrop in the Fenk quarry, Großhöflein.The black lines indicate the three marly layers, andthe numbers denote coral intervals (from RIEGL &PILLER 2000)

4. MEGÁLLÓ STOP 4

GAINFARN MELLETTI SZ�L�K, BAD VÖSLAU-I VÁROSI MÚZEUM

VINEYARDS NEAR GAINFARN, CITY MUSEUM BAD VÖSLAU

Badeni törmelékes, sekélytengeri fácies�képz�dmények

Badenian clastic shallow-water environ-ments

Krono- és biosztratigráfia: Badeni (középs�-miocén), Fels� Lagenidás Zóna.

Chrono- and biostratigraphy: Badenian(Langhian, Middle Miocene), Upper LagenidaeZone.


Irodalom: ZUSCHIN et al. (2007) References: ZUSCHIN et al. (2007)

16. ábra – A Bécsi-medence DNy-irészén, a Gainfarn község mellettisz�l�kben található Európa legfonto-sabb neogén puhatest� lel�helye. Mi-vel a Gainfarn környéki homoknaknem létezett természetes vagy útbevá-gásbeli feltárása, 2000 nyarán marko-lógépekkel hét mély árok került ki-ásásra.

Fig. 16 – The vineyards near the vil-lage Gainfarn in the southwestern Vi-enna Basin bear one of the most im-portant Neogene molluscan lagerstät-ten of Europe. Seven deep trencheswere excavated with power shovels insummer 2000, because no natural out-crops or roadcuts are available in the

f h G i f d


57

17. ábra – A 16 m összvastagságú szelvény egynagyvízi rendszeregység két alsó paraszekvenci-ájára és efölött egy transzgresszív rendszeregységfelfelé mélyül� sorozatára tagolható. Sekélytengeriagyagos, homokos és kavicsos üledékekb�l áll.Ennek a sorozatnak a benthosz faunái f�leg au-tochtonok és viharoknak kitett síkaljzati együttesek.

Fig. 17 – The section has a total thickness ofabout 16 m can be divided into two basal parase-quences of a highstand systems tract and an upper-most deepening upward succession of a transgres-sive systems tract. It consists of pelitic and sandy togravely shallow-water deposits. Benthic faunas inthis succession are primarily autochthonous andstorm-influenced, level-bottom assemblages.


58

A gainfarni benthosz faunák autochton, de viha-rok által átmozgatott tafocönózist alkotnak, és egymeleg tenger bels� selfjén kialakult normál tengerikörülményeket jeleznek. A sorozat legalsó részénekhomokos üledékeib�l a mélyre beásódó Panopeamenardi kagyló került el�, amelyet a mai tengerek-b�l jellemz�en a mozgó üledékes környezetb�lismerünk. A fauna rovábbi elemei, pl. a Tricolia,Gibbula, Smaragdia valamint a szirének tengerif�jelenlétére utalnak. A gainfarni lel�helyet híressétev�, kiválóan meg�rz�dött molluszkák nagy több-sége (pl. Megacardita jouanneti, Codakia leonina,Glycymeris deshayesi, Strombus bonelli) a középs�paraszekvencia konglomerátumos-kagylóhéjas ré-tegeib�l került el�. Ezeket viharüledékeknek értel-mezzük, melyeknek nagyobb elemeire kés�bb aSiderastrea korall települt. A felfelé finomodó ésmélyül� paraszekvencia bázisán Ostrea digitalinaés Vermetus arenarius-ból álló osztrigás–féregcsigás biosztróma található.

The benthic faunas at Gainfarn indicate fullymarine conditions at the inner shelf of a warm seaand are preserved as autochthonous and storm-influenced taphocoenoses. The deep infaunal bi-valve Panopea menardi, which in modern seastypically occurs in mobile sediments, was found inlife position in the sandy deposits of the lowermostparasequence. Other faunal elements (e.g., the gas-tropods Tricolia, Gibbula, and Smaragdia and sire-nians) suggest the presence of seagrass. The con-glomeratic shell beds in the middle parasequencecontain the majority of those well-preserved mol-lusks Gainfarn is famous for (e.g., Megacarditajouanneti, Codakia leonina, Glycymeris deshayesi,Strombus bonelli) and are interpreted as storm lay-ers, whose larger components have subsequentlybeen colonized by the coral Siderastrea. The oystervermetid biostrome at the base of the fining anddeepening upward succession is built by Ostreadigitalina and Vermetus arenarius.

Recens analógiák alapján ez a biofácies a se-kély, árapályöv alatti zónákba sorolható. Abiosztróma feletti agyagos üledékekben a Corbulagibba kagyló igen gyakori, ami id�szakosan oxi-génhiányos környezetre utal. A szelvényb�l hiá-nyoznak a plankton foraminiferák, a benthoszforaminiferák pedig fels� szublitorális vagy akárinfralitorális környezetet jeleznek. A legfels� agya-gos rész uralkodó taxonjai az Ammonia-félék, azalsó két homokos paraszekvenciában pedig azElphidium-félék. A jellemz� fajok közül megem-lítjük az A. viennensis, E. rugosum és az E.macellum fajokat. A Lobatula lobatula a tengerif�jelenlétének megbízható jelz�je. A legfels� agyagosrétegekb�l Nonion commune és Reusella spinulosakerült el�, ami a környezet kismérték� mélyüléséreutal.

A Bad Vöslau-i Városi Múzeum kiállításának f�témája a gainfarni badeni öböl, de a közeli lel�he-lyek pleisztocén gerinces leleteir�l és a térség álta-lános földtani felépítésér�l is sok információhoz juta látogató.

Actualistic comparisons suggest that this biofa-cies was built in the shallow subtidal. The peliticsediments above the biostrome are dominated bythe bivalve Corbula gibba, indicating occasionaloxygen crises in this environment. There are noplanktonic foraminifera in the whole section andthe benthic forams indicate upper sublittoral andeven infralittoral. Dominant taxa belong to ammo-nias (mostly in the uppermost pelitic part) and el-phidians (mostly in the two lower sandy parase-quences). Typical elements are A. viennensis, E.rugosum und E. macellum. Lobatula lobatula is areliable indicator for the presence of seagrass. Theuppermost pelitic layers contain Nonion communeund Reusella spinulosa, which may indicate slightdeepening of the environment.

Main topic of the exhibition in the city museumBad Vöslau is the “Badenian Bay of Gainfarn” butalso includes information on nearby Pleistocenevertebrate findings and the general geology of theregion.


59

18. ábra – Különösen nagy jelent�ség� a 2-esparaszekvenciában talált szétesett sziréncsontváz.Megtalálója GERHARD WANZENBÖCK, az ásatástPETER PERVESLER professzor vezette, ma eredetitafonómiai helyzetben Bad Vöslau városi múzeu-mában van kiállítva

Fig. 18 – Of special importance is the finding of adisarticulated sirenian skeleton in parasequence 2,which has been found by GERHARD WANZENBÖCK

and excavated under leadership of Prof. PETER

PERVESLER, and is now presented in its originaltaphonomic position at the Stadtmuseum BadVöslau

19. ábra – GERHARD WANZENBÖCK részletes�skörnyzeti rekonstrukciója a gainfarni homokrólés az ún. Badeni Agyagról, valamint azok gazdag�smaradvány anyagáról

Fig. 19 – GERHARD WANZENBÖCK shows his de-tailed reconstructions of the environments of theGainfarn sands and the so-called “Badener Tegel”,which are presented in their impressive faunal rich-ness

20. ábra – A kiállítás f� látványossága a megtalá-láskori helyzetében bemutatott szirénmaradvány,amelyez GERHARD WANZENBÖCK magángy�jt�talált meg. Az ásatást, a preparálást és a tudomá-nyos munkát a bécsi egyetem �slénytani tanszék-ének professzora, PETER PERVESLER által vezetettcsapat végezte

Fig. 20 – Main attraction of the exhibition is the insitu presentation of a sirenian, which was found bythe private collector GERHARD WANZENBÖCK andscientifically excavated and prepared by Prof.PETER PERVESLER from the Department of Palae-ontology, University of Vienna, and his team

21. ábra – A Merkenstein kastély romjai melletttalálható barlang rekonstrukciója. A barlangot abarlangi medve és a Panthera leletei tették híressé.A rágcsálókban gazdag kés�-pleisztocénb�l üledé-kekb�l származó anyag is látható a Bad Vöslau-imúzeumban

Fig. 21 – A reconstruction of the cave near the ru-ins of castle Merkenstein (“Merkensteinhöhle”),which is famous for its cave bear findings, the oc-currence of Panthera and dense rodent depositsfrom the youngest Pleistocene is also shown at themuseum in Bad Vöslau


60

5. MEGÁLLÓ STOP 5

HENNERSDORFI AGYAGBÁNYA

HENNERSDORF CLAY-PIT

A Pannon-tó parttávoli agyagos üledékei,Dreissenidae kagylók paleoökológiája

Lake Pannon, offshore pelitic sediments,paleoecology of dreissenid bivalves

Krono- és biosztratigráfia: Középs�-pannóniai,„E Zóna” (alsó-torton, kés�-miocén), Mytilopsisczjzeki Zóna, Lymnocardium schedelianumSzubzóna/Zóna

Chrono- and biostratigraphy: Middle Pannonian“Zone E” (Lower Tortonian, Late Miocene), Myti-lopsis czjzeki Zone, Lymnocardium schedelianumSubzone/Zone

Kor: ~10,5 Ma Age: ~10.5 Ma

Irodalom: MAGYAR et al. (1999), HARZHAUSER &MANDIC (2004), HARZHAUSER et al. (2008)

References: MAGYAR et al. (1999), HARZHAUSER

& MANDIC (2004), HARZHAUSER et al. (2008)

22. ábra – A hennersdorfi agyagbánya földrajzihelyzete a Bécsi-medencében (HARZHAUSER &MANDIC 2004)

Fig. 22 – Geographic position of clay-pit Henners-dorf in the Vienna basin (from HARZHAUSER &MANDIC 2004)


61

23. ábra – A hennersdorfi szelvény uralkodóanagyagos képz�dményeinek rétegsora, az autochtonés allochton héjdúsulások feltüntetésével (HARZ-HAUSER & MANDIC 2004)

Fig. 23 – The predominantly pelitic sediments ofthe section Hennersdorf with autochthonous andallochthonous shell concentrations (from HARZ-HAUSER and MANDIC 2004)

A hennersdorfi szelvény üledékei f�leg agyago-sak, alsó részén ritka homokos közbetelepülésekkel,melyek a C5n magnetokron idején képz�dtek. APannon-tó ebben az id�ben érte el maximális kiter-jedését, mintegy 290 000 km²-t. Középs� részénekvízmélysége néhány száz méter lehetett. A gyorstranszgresszió oxigénszegény iszapos aljzat kiala-

The section Hennersdorf was deposited duringchron C5n and is characterized by pelitic sedimen-tation with sparse sandy intercalations in the morebasal parts. During that time Lake Pannon attainedits maximum areal extent of about 290,000 km² andachieved a water depth of several hundred meters inits central part. The rapid transgression seems to


62

kulásával járt együtt, ami a hennersdorfi, helybenélt molluszka faunától (amely f�leg a Mytilopsis,Sinucongeria és Congeria fajaiból állt) speciálisalkalmazkodást követelt meg.

A szarmata/pannóniai határt követ�en a Pannon-medencét a hatalmas Pannon-tó töltötte ki. A tenge-ri molluszka faunát markáns endemizmus és radiá-ciós események jellemezték, különösen a Lymno-cardium- és Dreissena-féle kagylók körében. Afolyamatot valószín�leg a csökkentsósvízib�l foko-zatosan kialakuló édesvízi ökoszisztéma fejl�désevezérelte.

A hennersdorfi molluszka fauna általában au-tochton és allochton héjdúsulások formájában je-lentkezik. Az áthalmozott lumasellák a Pannon-tópartközeli régióiból származnak, és gyakoriak ben-nük a Melanopsis vindobonensis és Melanopsispygmaea csigák és a Mytilopsis balatonica,Mytilopsis spathulata kagylók, továbbá az elszórtanjelentkez� Unio-félék, melyek homokos-aleurolitoslencsékben fordulnak el�.

Az authochton faunaelemek közül a Mytilopsisés a Sinucongeria tipikus r-stratégának tekinthet�,amely a viszonylag zord körülmények között, azamúgy anoxikus aljzaton képes volt megtelepedni arövid, oxigénnel jobban ellátott id�szakokban is. Amásik, kifinomultabb stratégiát a Congeriasubglobosa képviseli, amely korának legnagyobbméret� molluszkája volt a Pannon-tóban. Mind amorfológiai bélyegei, mind a környezeti paraméte-rek arra utalnak, hogy ez a furcsa kagylókemoszimbionta volt és a tófenéken az oxigénsze-gény, de stabil hypolimnionnal jellemzett id�szak-okban telepedett meg.

coincide with the establishment of oxygen-defcientmuddy bottoms, which provoked the developmentof especially adapted settlement strategies of theautochthonous molluscan fauna (mostly consistingof the bivalves Mytilopsis, Sinucongeria and Con-geria) present at Hennersdorf.

The vast Lake Pannon covered the Pannonianbasin after the Sarmatian-Pannonian boundary. Theaquatic mollusc fauna is characterized by strongendemism and conspicuous radiations (especially oflymnocardiid and dreisseniid bivalves), which wereprobably largely controlled by the gradual devel-opment from a brackish to a freshwater ecosystem.

Generally, the molluscan fauna present at Hen-nersdorf occur in autochthonous and allochthonousshell beds or clusters. All transported coquinas de-rive from nearshore habitats of Lake Pannon andyield abundant gastropods such as Melanopsis vin-dobonensis and Melanopsis pygmaea and bivalvessuch as Mytilopsis balatonica, Mytilopsis spathu-lata and scattered unionids, which occur in silty-sandy lenses.

Among the autochthonous faunal elements, thegenera Mytilopsis and Sinucongeria turned out tobe typical r-strategists, which managed to settleeven rather harsh habitats during short-term oxy-genation of the otherwise anoxic bottom waters.The second, more sophisticated strategy is repre-sented by Congeria subglobosa, the largest molluscof Lake Pannon at that time. Both morphology andenvironmental parameters strongly suggest that thisstrange bivalve utilised energy from chemosymbio-sis and settled the lake bottom during a more stablehypolimnion with oxygen-depleted bottom condi-tions.

24. ábra – Dreissena- és Lymnocardium-félék fel-�rölt héjanyagán megtelepedett Congeriazsigmondyi and Mytilopsis czjzeki populációk

Fig. 24 – Congeria zsigmondyi and Mytilopsisczjzeki formed boom-and-bust populations on shellhash of dreissenids and rare lymnocardiids

25. ábra – A kisméret�, hosszúkás Sinucongeriaprimiformis szinte monospecifikus lumasellákatalkot a hennersdorfi szelvény több szintjében

Fig. 25 – The small-sized, elongated Sinucongeriaprimiformis forms many, almost monospecific,moderately dense pavements at Hennersdorf


63

26. ábra – A Mytilopsis spathulata bisszusszalrögzül a tófenéken a más héjak, pl. a Congeriasubglobosa alkotta szilárd aljzathoz

Fig. 26 – Mytilopsis spathulata occurs bysally at-tached to shelly hard substrata on the lake bottom,for example the valves of Congeria subglobosa

27. ábra – A bisszusszal rögzül�, aljzaton hever�életmódú Congeria subglubosa-t kemoszimbiontaK-stratégának tekintjük. Leginkább a hennersdorfiszelvény alsó részében fordul el�

Fig. 27 – In situ clusters of the semiepifaunal, bys-sate sediment recliner Congeria subglubosa, whichis interpreted as a chemosymbiotic K-strategist,mostly occur at the base of the section Hennersdorf

6. MEGÁLLÓ STOP 6

HUNDSHEIMI HASADÉK

„HUNDSHEIMER SPALTE“

Pleisztocén gerinces lel�hely Pleistocene vertebrate lagerstätte

Krono- és biosztratigráfia: korai középs�-pleisztocén

Chrono- and biostratigraphy: Early MiddlePleistocene

Kor: ~0,7 – 0,5 Ma Age: ~0.7 – 0.5 Ma

Irodalom: FRANK & RABEDER (1997) References: FRANK & RABEDER (1997)

28. ábra – A hundsheimi lel�hely földrajzi helyze-te. A Duna és az osztrák-szlovák határ közelében,Bécst�l keletre, Hundsheim falu melletti Hexenbergdéli lejt�jén található a hundsheimi hasadék(FRANK & RABEDER 1997 nyomán)

Fig. 28 – The “Hundsheimer Spalte” is located nearthe village Hundsheim, at the southern flank of theHexenberg, E of Vienna, not far from the DanubeRiver and close to the Austrian-Slovakian border(from FRANK & RABEDER 1997)


64

29. ábra – A hundsheimi hasadék a Hexenbergközéps�-triász mészkövében fejl�dött ki az �sma-radványokat nem tartalmazó Güntherhöhle bar-langja közelében (WESSELY 2006)

Fig. 29 – The “Hundsheimer Spalte” is a crevicethat developed in Middle Triassic limestones of theHexenberg, next to the unfossiliferous “Günther-höhle” (from WESSELY 2006)

30. ábra – Az 1900-ban felfedezett hundsheimihasadék 45 m hosszú, kb. 16 m mély és néhányméter széles (WESSELY 2006)

Fig. 30 – The “Hundsheimer Spalte” was discov-ered in the year 1900 and is 45m long, about 16 mdeep and several meters wide (from WESSELY

2006)

A hundsheimi hasadék eredetileg egy barlanglehetett, amelynek f�téje beomlott és ennél fogvaolyan csapdává alakult, amelybe akár nagy állatokis beleestek. Az 1990-as felfedezést követ�en azels� tudományos ásatásra 1902-ben került sor. Márez az els� ásatás is szenzációs leletet hozott napvi-lágra, egy orrszarvút, amelyet TOULA 1902-benpublikált. Nagyszabású ásatásokra került sor az1930-as, 40-es és 50-es években, így mára a hasa-dékban gyakorlatilag nem maradt már üledék, sem�smaradvány. Emellett a hasadék és a közeliGünther-barlang is természetvédelmi terület részeés emiatt nem közelíthet� meg.

Eredetileg a hasadékot teljesen kitöltötte a vörösagyaggal kevert lösz, k�zettörmelék és csontma-radványok. Helyenként mésztufa és annakbreccsája is megtalálható volt. A kitöltést bemosotttalajnak is értelmezhetjük, amely a többé-kevésbéautochton mészk�törmelékkel keveredett.

A hasadékból el�került sokféle �smaradványközött el�fordulnak szárazföldi csigák, százlábúak,ászkafélék, néhány kétélt�- és hüll�faj és sok ma-dárfaj. A leglátványosabb leletek azonban az eml�-sök közül kerültek ki: rovarev�k, denevérek, rág-csálók, nyúlfélék, ragadozók és patások.

Már a korai ásatások alkalmával el�került nagyeml�sök (orrszarvú, ragadozók) kora-pleisztocénleletegyüttesre (tafocöcózisra) utaltak. Kés�bb a

Originally the “Hundsheimer Spalte” was a cavewhose roof broke in and therefore became a majortrap even for large animals, which fell in. Afterdetection in the year 1900, the first scientific exca-vation was performed in 1902. This first field cam-paign already brought the sensational finding of arhinoceros, published by TOULA (1902). Extensiveexcavations were performed in the 1930ies, 40iesand 50ies, so that today the crevice is virtually de-void of sediments and fossils. Moreover, the crev-ice and the nearby “Günther cave” are now naturereserves and can therefore not be accessed.

Originally the crevice was completely filledwith loess, rocks and bones, which were intermin-gled with red clay. Occasionally sinter was present,which developed into breccias. The whole filling isinterpreted as soil, which got washed in and mixedwith the more or less autochthonous limestone de-bris.

Fossil findings in the crevice include a widerange of terrestrial gastropods, some millipedes andwoodlouses, few amphibians and reptilians, andmany bird species. The most spectacular findings,however, are among the mammals, which includeinsectivores, bats, rodents, lagomorphs, carnivoresand ungulates.

Already early in the excavation history, the largemammals (e.g., rhinoceros and carnivores) indi-


65

kismel�sök (cickány- és pocokfélék) segítségévelpontosabb korai középs�-pleisztocén kort lehetettmeghatározni.

A szárazföldi csigák három faunaegyüttesbe so-rolhatók. Az els� az els� és második fauna meleg ésnedves éghajlatra utal, erd�s-bozótos vegyes vege-tációval. A harmadik fauna viszont kissé h�vösebbéghajlatot és sztyeppevegetáció jelenlétét jelzi.

cated a quite early Pleistocene taphocoenosis,which later could be dated more accurately withmicromammals (soricid and arvicolid) into theearly Middle Pleistocene.

The terrestrial gastropods present can be dividedinto three faunas. Fauna 1 and 2 indicate warm andhumid climate with mixed wood and shrubs. Fauna3, however, indicates somewhat colder climate andthe presence of steppe vegetation.

31. ábra – A hundsheimr�l el�került leghíresebb�smaradvány, az orrszarvú Stephanorhinus etruscushundsheimensis rekonstrukciója (WESSELY 2006)

Fig. 31 – A reconstruction of the rhinocerosStephanorhinus etruscus hundsheimensis, the mostprominent fossil found at Hundsheim (fromWESSELY 2006)

7. MEGÁLLÓ STOP 7

PELLENDORFI SZELVÉNY

PELLENDORF SECTION

A Pannon-tó transzgressziós rétegsora édes-vízi puhatest�ekkel és növénymaradvá-nyokkal

transgression of Lake Pannon, plant fossilsand freshwater molluscs

Krono- és biosztratigráfia: kora pannóniai C zóna(kés�-miocén, kb. 10 millió évvel ezel�tt)

Chrono- and biostratigraphy:. Early Pannonian“zone” C (Tortonian, Late Miocene),


Irodalom: KOVAR-EDER et al. (2002), HARZ-HAUSER et al. (2003)

References: KOVAR-EDER et al. (2002), HARZ-HAUSER et al. (2003)

32. ábra – A Pellendorf melletti két kavicsgödör akés�-miocén Pannon-tó jellegzetes peremi fácieséttárja fel

Fig. 32 –Two gravel pits near Pellendorf show acharacteristic marginal facies of Lake Pannon in theLate Miocene


66

33. ábra – A két kavicsbánya szelvényét bemutatóhárom összfoglaló rétegsor (HARZHAUSER et al.2003 nyomán).

Fig. 33 – Three composite logs of the sections inthe two gravel pits (from HARZHAUSER et al. 2003)

34. ábra – A pellendorfi lel�hely a növényifosszíliák gazdagságáról nevezetes, melyek különö-sen a hidrofil agyagnak nevezett 3. egységben for-dulnak el�. Ez látható a részletes rétegoszlopon.A, C, E, G–Decodon sp. tömeges el�fordulása; I, J–nagyobb diverzitású vízinövény-együttesek (Trapa,Hemitrapa) (KOVAR-EDER et al. 2002).

Fig. 34 – Pellendorf is famous for its richness inplant fossils, especially in the “hydrophyte pelite”of unit 3, which is here shown in detail. A, C, E,G–mass-occurrence of Decodon sp. I, J–higherdiversity of aquatic plants (e.g., Trapa and Hemi-trapa) (from KOVAR-EDER et al. 2002).


67

35. ábra – A Decodon tömeges el�fordulása jel-lemz� erre a lel�helyre

Fig. 35 – Mass occurrences of Decodon are fairlyunique to this locality

36. ábra – Hemitrapa trapelloidea pellendorfi pél-dánya, ennek a fajnak az els� egyértelm� bizonyí-téka Európából

Fig. 36 – Hemitrapa trapelloidea from Pellendorfis the first unambiguous record of this species fromEurope.

A Pellendorfi lel�hely rétegsorának bio- éslitofáciese transzgresszív eseményt rögzít, melyneksorán a folyóvízi és delta környezetb�l édesvízimocsarak és tavak fejl�dtek ki, és végül parttóltávolabbi agyag ülepedett le.

A több mint 12 m vastag 1. egységet (Holla-brunn-Mistelbach Formáció) keresztrégetzett poli-mikt kavicsrétegek alkotják, amelyek homokos ésritkán aleurolitos rétegekkel váltakoznak. Üledék-képz�dési környezetként a deltafronthoz közelidurvaszem� fonatos delta elosztó csatornáit felté-telezhetjük. A szárazföldi csigákat tartalmazó,keresztrétegzett homokból álló 2. egység valószí-n�leg az elosztó csatornákhoz közeli, azok közöttiterületen képz�dött (parti hát és átszakadás). Ahidrofil agyagnak is nevezett 3. egységet párhuza-mosan rétegzett növénymaradványokban gazdagagyagrétegek és alárendelten homokos közberéteg-zések alkotják. Ezt az elosztó csatornák közti nyu-godt üledékképz�déssel jellemzett ártér üledékénektekinthetjük. A puhatest� fauna (pl. Anodonta,Radix, Planorbidae és Bythiniidae csigák) és a flóra(pl. Decodon, Ceratophyllum, Trapa) nyugodtédesvíz� mocsári és lápi környezetet jelez. A ho-

Biofacies as well as lithofacies at the localityPellendorf point to a transgressive event resulting inthe shift from deltaic, riverine conditions to theformation of freshwater marshes and lakes and,finally, in the deposition of offshore clays.

The more than 12 m thick unit 1 (Hollabrunn-Mistelbach Formation)is dominated by layers ofcross-bedded, polymict gravels, alternating withsandy layers and rare silt beds. It is interpreted asdistributary channels of the coarse-grained braideddelta close to the delta front. Unit 2 (cross-beddedsands with terrestrial gastropods) is most likely aproduct of deposition in the interdistributary areaclose to the distributary channels (levees, cre-vasses). Unit 3 (“Hydrophyte-pelite”, horizontallybedded clayey mudstone beds, rich in plant rem-nants, with subordinate sandy interbeds) is inter-preted as the result of quiet deposition within theinner distributary area. The mollusc fauna (e.g.,Anodonta, Radix, planorbid and bythiniid gas-tropds) and the flora (e.g., Decodon, Ceratophyl-lum, Trapa) indicate quiet freshwater marshland ora shallow swampy lake habitat. Unit 4 (interbeddedmudstone with sand and silt layers and sandier,


68

mokos és aleurolitos rétegekkel váltakozó agyag-k�b�l álló, ill. a fels� részén puhatest�ekben gazdaghomokos rétegeket is tartlamazó 4. egység az üle-dékképz�dési környezet megváltozására utal, nyu-godt viz� laguna. A puhatest�ek közül aMelanopsis, az Unio és a Tinnyea er�sencsökkentsósvízi (oligohalin) vagy édesvízi körül-ményekre utal. Az 5. egység a Congeria partschi-sagyag kb. 5 m vastag, elszórtan kagylókat tartalma-zó sötét agyagja nyíltvízi képz�dési körülményekreés egyenletes aljzatra utal. Az iszapos tófenékencsoportokban élt a Congeria partschi, a tápanyag-okban gazdag sekély szublitorális zónára jellemz�epibenthosz szuszpenziósz�r� kagyló, és a vi-szonylag ritka Lymnocardium.

molluscan-rich layers in its upper part) indicates achange of the sedimentary environment towardslagoonal conditions with an alternation of quietdeposition and upper flow regime. The mollusksMelanopsis, Unio and Tinnyea tentatively indicateoligohaline to freshwater conditions. Unit 5 (Con-geria partschi-clay) is about 5 m thick and repre-sents an offshore facies of dark clays with scatteredbivalves, characterized by level bottom conditions.The muddy lake bottom was mainly settled bycluster of the bivalve Congeria partschi, a surfacesuspension feeder in the aphytal, nutrient-richshallow sublittoral zone, and clusters of rather rareLymnocardium.

IRODALOM REFERENCES

FRANK, CH. & RABEDER, G. 1997. Hundsheim. In: DÖPPES D. & RABEDER G. (eds) Pliozäne und pleistozäne FaunenÖsterreichs. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 270–274.

HARZHAUSER, M. & KOWALKE, T. 2002. Sarmatian (Late Middle Miocene) gastropod assemblages of the CentralParatethys. Facies 46: 57–82.

HARZHAUSER, M. & MANDIC, O. 2004. The muddy bottom of Lake Pannon – a challange for dreissenid settlement(Late Miocene; Bivalvia). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 204: 331–352.

HARZHAUSER, M. & PILLER, W.E. 2004. The Early Sarmatian – hidden seesaw changes. Courier ForschungsinstitutSenckenberg 246: 89–112.

HARZHAUSER, M., KOWALKE, T. & MANDIC, O. 2002. Late Miocene (Pannonian) gastropods of Lake Pannon withspecial emphasis on early ontogenetic development. Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien 103A: 75–141.

HARZHAUSER, M., KOVAR-EDER, J., NEHYBA, S., STRÖBITZER-HERMANN, M., SCHWARZ, J., WOJCICKI, J. & ZORN, I.2003. An Early Pannonian (Late Miocene) transgression in the northern Vienna Basin. The paleoecological feed-back. Geologica Carpathica 54: 41–52.

HARZHAUSER, M. PILLER, W.E., KROH, A. & WESSELY, G. 2005. Vienna Basin Excursion 2005. 12th RCMNS Con-gress, 6.-11. September 2005, 1–69 p., 51 figs.

HARZHAUSER, M., KERN, A., SOLIMAN, A., MINATI, K., PILLER, W.E., DANIELOPOL, D. & ZUSCHIN, M. 2008. Centen-nial- to decadal-scale environmental shifts in and around Lake Pannon (Vienna Basin) related to a major LateMiocene lake-level rise. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 270: 202–215.

KOVÁ, M., BARÁTH, I., HARZHAUSER, M., HLAVATÝ, I., & HUDÁKOVÁ, N. 2004. Miocene depositional systems andsequence stratigraphy of the Vienna Basin. Courier Forschungsinstitut Senckenberg 246: 187–212.

KOVAR-EDER, J., SCHWARZ, J. & WOJCICKI, J. 2002. The predominantly aquatic flora from Pellendorf, Lower Austria,Late Miocene, Pannonian a systematic study. Acta Palaeobotanica 42: 125–151.

MAGYAR, I., GEARY, D.H. & MÜLLER, P. 1999. Paleogeographic evolution of the Late Miocene Lake Pannon in CentralEurope. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 147: 151–167.

PILLER, W.E. & HARZHAUSER, M. 2000. Badenian (Middle Miocene) Ecosystems. In: PILLER, W.E. et al., Palaeon-tological Highlights of Austria. Mitt. der Österreichischen Geologischen Gesellschaft 92: 220–225.

PILLER, W.E. & VÁVRA, N. 1991. Das Tertiär im Wiener und Eisenstädter Becken. In: ROETZEL, R. & NAGEL, D. (eds)Exkursionen im Tertiär Österreichs, Molassezone – Waschbergzone – Korneuburger Becken – Wiener Becken –Eisenstädter Becken. Österreichische Paläontologische Gesellschaft, 161–216.

RIEGL, B. & PILLER, W.E. 2000. Biostromal coral facies – a Miocene example from the Leitha Limestone (Austria) andits actualistic interpretation. Palaios 15: 399–413.

TOULA, F. 1902: Das Nashorn von Hundsheim. Rhinoceros (Ceratorhinus) hundsheimensis nov. form. Abhandlungender Kaiserlich-Königlichen Geologischen Reichsanstalt (Wien) 19: 1–223.

WESSELY, G. 2005. Geologie von Niederösterreich. Geologische Bundesanstalt, Wien, 416 pp.ZUSCHIN, M., HARZHAUSER, M. & MANDIC, O. 2007. The stratigraphic framework of fine-scale gradual and disjunct

faunal replacements in the Middle Miocene of the Vienna basin (Austria). Palaios 22: 286–297.


69

JEGYZETEK


70

PROGRAM, EL�ADÁSKIVONATOK, KIRÁNDULÁSVEZET�12. Magyar �slénytani Vándorgy�lés, Sopron, 2009Szerkesztette: PÁLFY József, BOSNAKOFF Mariann, VÖRÖS AttilaKiadja a Magyarhoni Földtani Társulat

A kirándulásvezet� szerz�je:MARTIN ZUSCHIN (Institut für Paläontologie, Universität Wien, Althanstrasse 14, A-1090 Vienna,Austria, [email protected])

A 12. MAGYAR �SLÉNYTANI VÁNDORGY�LÉST TÁMOGATTÁK:

Hantken Miksa AlapítványMagyar Állami Földtani Intézet

Magyar Természettudományi MúzeumEötvös Loránd TudományegyetemNyugat-Magyarországi Egyetem

Cartographia Zrt.

A 12. MAGYAR �SLÉNYTANI VÁNDORGY�LÉS SZERVEZ�I:

Pálfy József (felel�s szervez�, az �slénytani-Rétegtani Szakosztály elnöke)Bosnakoff Mariann (technikai el�készítés, kiadvány, logisztika)Dulai Alfréd (terepbejárás, az �slénytani-Rétegtani Szakosztály vezet�ségének tagja)Hably Lilla (szállás és étkezés, az �slénytani-Rétegtani Szakosztály vezet�ségének tagja)Hankó Eszter (technikai el�készítés)Kopsa Ferencné (pénzügyek, a Magyarhoni Földtani Társulat munkatársa)Krivánné Horváth Ágnes (MFT kapcsolatok, a Magyarhoni Földtani Társulat ügyvezet�je)Magyar Imre (regisztráció, az �slénytani-Rétegtani Szakosztály titkára)�si Attila (el�adóülés és hallgatói verseny, az �slénytani-Rétegtani Szakosztály vezet�ségének

tagja)Vörös Attila (el�adáskivonatok)Martin Zuschin (terepbejárás)

Továbbá köszönet valamennyi önkéntes segít�nknek!

5

1

23

7

Áttekintő térkép a terepbejárás megállóival

4

6

�

Documents

Magyarhoni Földtani Társulat