MAGYARORSZÁGI ZSIDÓKTÖRTÉ NE TE .

L E G J O B B K Ú T F Ő K U T Á N Í R T A :

BERGL JÓZSEF,

ORVOS.

K a p o s v á r o t tNyomatott Jeiteles Hermannál

1879.

A magyarországi zsidók történetét megírni egyikea legnehezebb feladatoknak. Az ehhez megkívántatókutforrások, csak gyér számban találhatók fel. Azok,kik a zsidók általános történetével foglalkoztak, mint:Basrage, Depping, Jóst és Grätz majdnem végkép mel-lőzik a magyarországi zsidókat, mivel — miként Grätzcsak a napokban írá nekem — a magyarországi zsidók-nak a világtörténelemben vagy egyatalán nem, vagycsak igen csekély szerep jutott.

Ugyanígy gondolkozhattak hazai történetíróink is,kik kisebb-nagyobb műveikben csak itt-ott emlékeznekmeg a zsidókról.

A legbiztosabb és legkimerítőbb forrás e téren arégi corpus juris és az újabb idők országgyűléseinektörvényei. Hanem ezek többnyire csak a politikai éstársadalmi körök- és jogokból való kizárásra vonatkozórendeleteket tartalmaznak, vagy az életfentartási esz-közök megszorítását, a fizetendő adók felemelését ésehhez hasonlókat tárgyalnak.

A zsidók benső, szellemi életével a törvényhozótestület mit sem törődött; — ez az újabb kornak vív-mánya.

De a magyarországi zsidó íróktól, jóllehet ezek egyzsidó történet megírásához a legtöbb anyagot szolgál

4

tathatták volna, — sem maradt fenn valami lényegesmű; ha csak néhány régi, héber nyelven írt vallásosvéleményadást nem akarunk említés nélkül hagyni.*)

Sok és megbecsülhetetlen anyagot hordott összeújabb időben a lángelméjü és a magyarországi zsidókrakorán elhunyt Dr. Lov az „Évkönyv“ 1845—46-iki év-folyamokban, „Ben-Chananjában“, de különösen „Azsidó kongressus“ czímű röpiratában. Azon ígéreténekbeváltásában pedig, hogy megírja a magyarországi zsi-dók teljes történetét, megakadályozó hirtelen bekövet-kezett halála.

Lichtscheinnak kísérlete pedig az 1846-iki „Neu-zeit“-ban oly kevéssé sikerült, hogy csak a legnagyobbóvatosság mellett használható kútfőül.

Mindezen nehézségek daczára vállalkoztam egyilyen történet megírására, és a fentemlítetteken kívüla következő .segédforrásokat használtam; még pedigterjedelmesebb történelmi művek közül: Bonfini Reg.hung. — I s t v á n f y Hist. reg. hung. — P r a y An-nales. — K a t o n a Hist. őrit. — Bél Not. nov. hung.H o r v á t h , S z a l a y , K e r é k g y á r t ó Magyaror-szág története. — F e s s l e r , G e b h á r d i , E n g e lM a j 1 á th Magyarország története. — Egyes korszako-kat tárgyaló müvek közül: S c h v a n t n e r Script, reg.hung. — Virág B. Magyar Századok. — Te l e k yHunyadiai kora. — J á s z a i P á l Magyar nemzet jo-gai és Buda város jogai 1244—1421. — Végre az okiratgyűjteményekből: Fej ér Cod. dip. — Mon. hung. hist.M a g y a r A k a d . É r t e s í t ő . — Szilágyi Török-Ma-gyar állam okmánytára. — Szilágyi Cod. dip.

Ezeken kívül akadtam kisebb iratokban is itt-ottegy gyenge adatra, művem megalkotásához; ez azonban

*) Dr. Zipser rohonczi főrabbit illeti meg az érdem, hogya különféle zsidó véleményadásokból felkutatta azt, a mi némilegtörténeti tárgygyá értékesíthető. Ugyancsak ő tette közzé a ro-honczi zsidó hitközség irattárából felhasználható adatokat, seléggé sajnálható, hogy működése eddig utánzókra nem talált.(L. „Orient“ 1846—47. „Ben-Chananja“ VIII. 57.)

5

még történelmi feldolgozásra vár, mivel sok csak egy-szerűen le van írva és nélkülözi a történelmi ítészetet.Nem hagyhatom végre említés nélkül, hogy némely be-cses adatot jóakaró barátaim egynémelyike szolgálta-tott, kiknek itt e helyen fejezem ki őszinte köszöne-temet.

Most még néhány szót a vázlatról, melynek alapjánjelen művemet dolgoztam.

A magyarországi zsidók története épp úgy, mintaz összes zsidók története általán két főrészre osztható.Az egyik a zsidóknak külső életét taglalja, vagyis azállamhoz és az ország lakosaihoz való viszonyaikat; amásik rész tárgyalja a zsidóknak belső, vagyis szellemi-vallásos és családi életét. Az első főrészre vonatkozólag6 korszakot különböztetünk meg. Az egyes korszaknakmeddig terjedése szigorúan meg nem állapítható, a mi-nek okát azonban az ország történetében kereshetjük.

E l s ő k o r s z a k . A zsidók a pogány vallásu ma-gyarok idejében. — Ezen korszakban a zsidó háborit-lan egyetértésben és közös jogokban élt úgy a magyar,mint az ország egyéb nemzetiségeivel, kikkel házasságikötelékbe is léphetett. 880—1000.

M á s o d i k k o r s z a k . A zsidók az Árpád-házbólszármazott királyok alatt. — E korszakban a keresz-ténység, vagyis inkább a kereszt, papság hazánkban isúgy, mint másutt, megzavarni kezdé az eddig fennál-lott egyetértést, mennyiben a zsidót lassan-lassan ki-szorította az állampolgárság köréből. 1000—1301.

H a r m a d i k k o r s z a k . A zsidók a vegyes há-zakból származott királyok alatt. — Ezen korszakbana benszülött uralkodók kegyét elhomályosítja az idegenuralkodók szigora. 1301—1526.

N e g y e d i k k o r s z a k . A zsidók a Habsburg-házból származott királyok alatt. — Ezen korszakbantúlsúlyra emelkedik a német türelmetlenség, karöltve ajezsuiták fondorlataival. 1526—1781.

6

Ö t ö d i k k o r s z a k . A zsidók II. József császáruralkodásától a függetlenségi harczig. — E korszak-ban a zsidók viszonyaira jobb korszak kezd derengeni.1781—1848.

H a t o d i k k o r s z a k . A függetlenségi harcztólnapjainkig. — A derült korány előidézi a teljes vilá-gosságot.

Megjegyezni kívánom még, hogy szerény művecs-kém nem igényli a maga részére sem a tökélyességet,sem a hibázhatlanságot; én egy rövid történecskét, atudásra méltók megérintésével — óhajtottam csupán anagy közönségnek adni, míg egy terjedelmesebb mun-kának megírását ügyesebb, és a régi okiratokban járta-sabb történetbúvár szakavatott tollára bízom. Miért isköszönettel fogadok bárhonnét jövő barátságos útba-igazítást.

Es most átadom a nyájas olvasónak művemet, kér-vén azt elnézőleg bírálni, a mire — mint első kísérlet —talán számot is tarthat

Kaposvárott, 1879. január hóban

A Szerző.

BEVEZETÉS.

A magyarországi zsidók története egészben véveazonos Európa más országbeli zsidók történetével. Min-denütt úgy tekintették a zsidót, mint az állam életere-jét felemésztő gombát, melynek ártalmatlanná tevésére,vagyis megsemmisítésére mindendenha iparkodtak. Deminden üldözések és alkalmazott megsemmisítési eszkö-zök daczára nem lehetett a zsidók terjedését megaka-dályozni; mert az összes államoknak megmételyezett,majdnem rothadt belső állapota csak elősegítette ezenélősdiek kifejlődését és virágzását. Egészséges talajonellenben ama gomba helyett a leghasznosabb növényzetsarjadzott volna fel.

Magyarország is igen kedvező talajt nyújtott azannyira rettegett parasytának. A honfoglalástól kezdvea 18-ik század elejéig az ország folytonos s véres bél-és külháboruknak volt színhelye. Ez által a nemzet bi-zonyos ledér, kedélyes, de büszke soldateska jellemetöltött, mely sem az állampolgári rendnek, sem a meg-szorító törvénynek nem akart hódolni. Ehhez járult,hogy I. István óta be lett hozva a német és francziaminták szerint rendezett és tökéletesített hftbérrend-szer, minek folytán a mód felett kegyelt főurak csak-hamar önhaszonleső és fenhéjázó olygarchakká fajul-tak. Minden nemes, különösen a magasabb rangú, nemkülönben a dúsan javadalmazott főpapság korlátlan és

8

teljhatalmú urak voltak nem csupán saját birtokaikon,hanem az egész országban. Ugyancsak ők voltak kizá-rólagosan jogosítva a — királylyal egyetértőleg — tör-vényt alkotni; de csakis a „misera plebs contribuens“számára, mert ők enmagokat minden törvény felettállónak képzelték, semhogy annak engedelmeskedtekvolna.

A nemesség, mely a kötelezett, de mindig lelkiis-meretesen betöltött katonai szolgálaton kívül — hacsak az időről-időre és tetszés szerint adott, többnyirenem elegendő subsidiumot nem említjük — semmiféleállamterhet nem viselt, jóllehet gazdag, úgy törvényes,mint törvénytelen jövedelmi források felett rendelke-zett: a nemesség — mondom — csakhamar pazarlásraés túlcsigázott fényűzésre vetemedett, a melynek fede-zésére szokott segélyforrásai távolról sem voltak ele-gendők. A magyar nemesség is tehát, a német rabló-lovagok módjára a gyengébb polgártársak rovásán sze-rezte meg a hiányt; vagy pedig — a mi gyakoribb esetvolt — védenczeinek, a pénzben gazdag zsidóknak szol-gálatkészségét vette igénybe.

Az ország gazdag földkincsei nem lettek értéke-sítve; mivel azoknak birtokosai nem értették, vagy nemakarták érteni az értékesítést. Vadászat, háború s poli-tika volt azon három foglalkozás, melyek a magyarnakélte feladatát képezték. A kereskedést —.a mi tudvale-vőleg minden állam életerét teszi — az akkori nemes-ség megbecstelenítő foglalkozásnak tekintette, a miértceakis a megvetett zsidókra bízta.

A zsidó veleszületett, vagy elsajátított kereske-delmi szelleme, valamint kiterjedt külföldi összekötte-*tései folytán könnyebben adhatta el az ország t e i m ényeit egyrészt, míg másrészt könnyebben szerezhettebe külföldről az akkor oly becses áru- és fényüzésiczikkeket, mint: selymet, aranyt és gyémántokat.

Azért találunk is minden nemesnek birtokán ne-hány zsidót, kik annak ügyleteit vezették, és kik még

9

az ország törvényeivel szemben is, földesurok magaspártfogásával dicsekedhettek.

Ide magyarázható az is, hogy Magyarországban azsidók egyáltalán kevesebb üldözéseknek és bántalmak-nak voltak kitéve, mint egyebütt. A természetes, kedé-lyes és türelmes nép nem gyűlölte a zsidót, mivel velea polgári jogok vagy jogtalanságok egyenlő magaslatánállott, és mivel legcsekélyebb szükségleteit is fedezhettea majdnem minden faluban lakott zsidó szatócsnál. Ekivül pedig a földesuraság pártfogásában álló zsidót anép nem is merte bántalmazni.

Még a papság sem volt oly nagy ellensége a zsi-dóknak Magyarországon, mint más államokban; mertegyrészt hazánkban a papság is a közvélemény befo-lyása alatt állott, másrészt pedig a zsidóság a papságranézve az akkori viszonyokat tekintve — nélkülözhet-lenné vált. De meg a papságnak különös oka is voltcsínyán bánni a zsidókkal. Ugyanis Kálmán királynakegy rendelete folytán a zsidóság többnyire püspöki vá-rosokban lakhatott csak, a mi által ezen városok jóllétetetemesen előmozdíttatott.

Ugyanily viszony fejlődött ki a zsidók és a király,vagy ennek kormánya közt. Magyarország államjöve-delmei béke idejében fölösleg fedezték az állam kiadá-sait; de az örökös bel- és külharczok alatt, midőn azállamnak a költséges idegen, zsoldos hadak ellátásárólis kellett gondoskodnia, — ezen jövödelmek korántsemvoltak kielégítők, kivált miután a főnemesség és főpap-ság az állam jövödelmeit, tőlük telhetőleg a magok ja-vára törekedtek kizsákmányolni. Ennek következtébena királyok nem egyszer jutottak oly pénzzavarba, hogykényszerítve látták magokat a koronajavakat és állam-jövödelmeket zsidóknak adni haszonbérbe, mivel a zsi-dók nem csupán magasabb és biztosabb bérleti összegetajánlottak, hanem még gyakran pénzelőleggel is szol-gáltak. Ezért — persze drága pénzen — a királynakközvetlen védelme alatt állottak, a mi ugyan nem sokat

10

használt volna nekik, ha nem érezték volna magokategyszersmind biztonságban a nemesség védszárnyaialatt .

Sokkal kényesebb természetű, volt a zsidóknak ál-lása az u. n. sz. k. városokban, melyeknek lakosságatöbbnyire bevándorolt németekből állott.

Itt a zsidóknak kettős ellenséggel volt dolga; elő-ször azon sajátszerü nyugoti ellenszenvvel, mely a gon-dolkozásban, erkölcsökben és szokásokban nagyon iseltérő keleti faj ellen nyert kifejezést, és másodszor aNémetországból ide is áthozott nyárspolgársággal. Ezenvárosokban a virágzásnak indult ipar- és kereskedelemterén csakhamar irigység és gyűlölet vert gyökeret,még pedig leginkább az ezen városokban lakott, ésanyagi gyarapodásnak örvendő zsidók ellen elannyira»hogyha Magyarországban itt-ott zsidó üldözések be iskövetkeztek, ezeknek kiindulási pontjuk csakis a sz. k.városokban kereshető.

Feltűnő jelenség azonban, hogy míg a térítési buz-galom az u. n. izmaeliták közt (bolgárok) a legnagyobbszigorral folytattatott, addig a zsidókat, ezt illetőlegbántatlanul hagyták. Az izmaelitáknak t. i. kiutasitásibüntetés terhe alatt meg volt tiltva a körülmetélés ésgyakori mosdás, kényszerítették őket vendégek társa-ságában sertéshúst enni,*) és lakhelyeiken saját költ-ségökön ker. templomokat építeni. (Corp. Juris, FesslerI. 126, Virág 1. 151, Engel I. 207.) A zsidók megkeresz-telésére ellenben Nagy Lajost és Kolonits érseket ki-véve, senki komolyan nem gondolt. Ellenkezőleg, a zsi-dók isteni tiszteletüket és sajátszerű életmódjukat há-boritlanul gyakorolhatták és építhették templomaikat,úgy, hogy III. Károly idejében a protestánsok sérelmespanaszukban arra is hivatkoztak, miszerint a zsidókszabadabb vallásgyakorlatot élveznek, mint az evang.

*) Mailáth (A magy. tört. I. 6.) alig ha nem téved, midőnazt állítja, hogy ezen szigorú rendeletet kizárólagosan a zsidókellen hozták; mert ez más írók állításaival merően ellenkezik.

11

hitfelekezetek. (Engel V. 258.) Ugyanezt használjákérvül a jezsuiták is azon vádiratban, melyet az ellenökErdély rendei által emelt vádra, Báthory Zsigmond fe-jedelemnek 1508-ban felterjesztettek. (Fessler ΥΠ. 537.)

Hogy a zsidók a fentjelzett zavartalan nyugalom-ban élhettek, annak köszönhetik, hogy nagy számotsehol nem képezve, szétszórtan laktak az országban, éshogy proselyta csináláshoz nem lévén hajlamuk, a ker.vallásra kevésbbé voltak veszélyesek; de leginkább kö-szönhették a nyugalmas állapotot a hatalmokban levővarázseszköznek, mi ajtókat nyitott nekik, és számukrasziveket hódított.

Még egy másik feltűnő jelenség is tárul a figyel-mes vizsgáló szeme elé. Míg Spanyol-, Olasz-, Franczia-és Németországban — még a vad középkor is — a zsidótudományosság annyi herosait mutatja fe1, kik p r o -f á n t u d o m á n y o k b a n is otthonosak voltak, éskiknek irodalmi működését még napjainkban is a legna-gyobb elismerésre méltatják: addig Magyarország a 18.századig — az 1666 körül élt Ehacham Zwi kivételével— sem valami kiváló zsidó tudóssal, sem tudományosankimívelt zsidó egyéniséggel nem dicsekedhetik. Ennekokát részben abban kereshetjük, hogy az örökös hábo-rúk okozta élet- és vagyonérti folytonos aggály, meg-akadályozott minden szellemi lendületet; részben pedigazon körülményben, hogy a magyarországi zsidók pap-jaikat, a miveltség tekintetében még hátrább maradtLengyelországból — és mint látszik, ezeket sem a leg-jobb fajtájából — választották. Az ilyen irányú lelki-pásztoroktól és vallástanítóktól tudományos haladástnem várhattunk és ma sem várhatunk.

Mi másként alakultak a viszonyok korunkban!Más országokban a zsidók szellemi fejlettségre nézvemajdnem felülmúlják a keresztényeket, Magyarország-ban ennek éppen ellenkezőjét találjuk. Azon óriásihaladások, melyeket a magyar nemzet a művészet éstudomány terén korunkban elért, nem maradhattak be-

12

folyás nélkül a zsidókra, kik buzgón törekedtek tün-döklő mintaképeikhez hasonlókká lenni; s ha néha-néhasikerül egy-egy zsidónak elismerést vagy kitüntetéstkiérdemelnie, úgy ezt a szellemi tevékenység boldogöntudatán kívül bizonnyára magyar polgártársai ser-kentő példájának is köszönheti.

Van még egy megjegyzésem, a zsidóknak Magyar-országon is tett és folyvást tevő azon szemrehányásra,hogy hiányzik nálok a hazafiság. — Hogy ezen nemesérzelem a keresztényeknél valóban oly igen gyakranelőtérbe nyomul-e, mint a mennyiszer azzal sokan kér-kednek, vagy azt elhitetni szeretik, aligha kétségbenem vonható. Ki az emberiség történetét figyelemmelés részrehajlatlanul tanulmányozza, az a leginkábbcsudáit hazafiak működésében, talán igen ritkán fogjaa tiszta hazaszeretetet, mint cselekedeteik egyedüli in-dokát följ egyezhetni. Legtöbb esetben egészen más-nemű, hol alacsonyabb, hol magasabb érdekű oknaktudható be áldozatkészségök. De bármelyike ezen okok-nak mindenesetre azon jobban vagy kevésbbé kedvezőviszonyokban leli rugóját, mely viszonyok tényleg lé-teznek a hazafi és azon állam közt, melynek érdekébenkifejti tevékenységét, és a melytől erkölcsi vagy anyagimegjutalmazását várja.

Ha csak egy futó pillanatot vetünk a zsidók viszo-nyaira mindazon országokban, a hová őket a kérlelhet-len sors elvezette, úgy egyetlen egy esetet sem talá-lunk az említettek közül, mely őket hazaszeretetrebuzdíthatta volna.

Az ország, melyben laktak, idegen volt és idegenmaradt is előttök; csak azon hely iránt érezhették némihajlamot, a hol létök fentartására biztos védelmet vár-hattak. — De miután az efféle védelem, valamint min-den másnemű kedvezmény is csak pénzen volt megvá-sárolható, nem lehet csudálni, hogy a hibázhatlan se-gédeszköz megszerzése iránt különös hajlam fejlődött

13

ki nálok, és törekedtek is azzal magokat minél nagyobbmértékben ellátni.

És mindamellett, különösen Magyarország újabbtörténetében találjuk ama elvitázhatlan tényt, hogy azsidó, valahányszor arról volt szó, hogy az ország azonrészének érdekei — a hol ő történetesen lakott — bármitekintetben is előmozdíttassanak, mindig kész volt alegnagyobb áldozatra. A Kossuth által teremtett véd-egyletet a zsidók hathatósan gyámolították. A magyaripar és kereskedelem emelése nagyrészben a zsidókközreműködésének és áldozatkészségének köszönhető, smidőn végre az elnyomott ország örökemlékezetű sza-badságharczát vívta, a zsidók is a harczosok első so-raiba léptek, vért és vagyont áldozván egy hazáért?melyet sajátjuknak még nem is nevezhettek.

Igen szépen és találóan mondja erre vonatkozólagGeiger. (Das Judenthum I. 152.) „Nem csupán megin-dító, hanem lélekemelő is annak megfigyelése, hogy azsidók mindenütt, a hol huzamosb időre letelepülhettektökéletesen és teljesen elsajátították azon országnakszellemét és jellemét; megtagadva Palastinához valószeretetöket, megtagadva az örökölt erkölcsökhez valóbensőséget, és daczára annak, hogy át valának hatva aJeruzsálemből kiindult szellemtől, és daczára annak,hogy át valának hatva a Zionból kiindult tantól.“

Egy rég elveszett és talán soha vissza nem nye-rendő, s éppen azért csak képzeletben létező hazáhozragaszkodni, — nemkülönben az öröklött erkölcsöketkegyelettel fentartani, ma már a ritkaságok közé tarto-zik. Annál mélyebb gyökeret vert a zsidóban a vágy,az immár megkedvelt hazai földhöz ragaszkodni, melyneki szerető testvéri jobbját nyújtja, és mely őt a mostmár valóban nyert új hazának érdekeihez feloldhatlankötelékkel csatolja.

ELSŐ RÉSZ.

Politikai élet.

ELSŐ KORSZAK.A zsidók a pogány vallása magyarok idejében.

(880—1000.)

Az időt, melyre a zsidók első megjelenése Magyar-országban esik, sűrű homály fedi. Mindaz, a mit errőltudni vélünk, merő sejtelmek körébe tartozik, a melyekcsak itt-ott közelitik meg a valóságot.

Magyarország legrégibb történetírója, Béla királynévtelen jegyzője, kinek műve alig szól a 9-ik századotmegelőző időről, nem tesz említést a zsidókról. Ugyanezmondható a második krónikaíróról Thuróczyról is, kialig mond valamivel többet a zsidókról.

Nem vagyunk sokkal szerencsésebbek e tekintet-ben Magyarország és történetét tárgyaló külföldi írókműveivel sem. A római és görög történetírók ismertékugyan Magyarországot, az akkori Pannóniát; de azebben lakott zsidókról mit sem tudnak. — És mégiskell, hogy a magyarok bevándorlása előtt zsidók márlaktak itt legyen.

Igen helyesen jegyzi meg Jóst, (a zsidók történe-tében) hogy a középkorban egyáltalán mindenütt, ahová vándor népek jutottak, igen sok zsidó hitközség-ről tétetik említés; nem mint új jövevényekről, hanemmint rég ideje fennállókról. S valószínűleg ugyanezeneset volt Magyarországban is. Itt is korán telepedtek

15

le zsidók; mi csupán az időre nézve, hogy mikor történtez, lehetünk bizonytalanságban, és ezt illetőleg csupánsejtelmeink lehetnek.

Katona is kételkedik, (Hist. crit. I. 596.) ha vájjonaz első magyarok a zsidókat bebocsátották-e, vagy pe-dig az itt találtakat megtűrték. Épen úgy hiszi SzirmayAntal (Szathmár várm.) azon körülmény folytán, hogya magyaroktól Szathmár megyében talált helységekközt sok zsidó eredetű névvel bírt, elfogadhatónak azonvéleményt, hogy azon a vidéken még a magyarok bejö-vetele előtt valamely nép lakott, mely közelebbi viszony-ban állt a zsidókkal, és ezeknek nyelvét használta.

Hanem ezek nem lehettek európai zsidók, mertrendes közlekedési nyelvül nem használták soha a hébernyelvet, hanem mindig azon nép nyelvét, ha nem isegészen tisztán,*) a mely nép közt éltek. Tehát csakisázsiai zsidók lehettek, kik nemzeti nyelvüket sokkal to-vább tartották meg. Szirmay tehát azt hiszi, hogySzathmár vármegyében a magyarok bejövetele előttmár zsidókkal kevert kozarok laktak.

Eme sejtelem megközelíti a valóságot, ha elfogad-juk (rebhardi állítását, (III. 13,) ki oda nyilatkozik,hogy éppen ezen kozarok már 830-ban bírták Erdélyt,a honnan könnyen áttelepedhettek Magyarországba, ésaz itt ütött tanyáiknak héber neveket adhattak.**)

De még sokkal koraibbnak kell a zsidóknak megje-lenését Magyarországban gondolnunk. Pannóniába márJulius Caesar légióival vándorolhattak be zsidók; mertmint Momsen helyesen megjegyzi: (Rom. tört, III. 534.)„A hóditó római kereskedőt a zsidó kalmár is követte.“A rómaiktól elfoglalt minden tartományban gazdag ara-

*) A héber aüvek folytonosan tanulása egyrészt és a különböző népekkel való kereskedelmi összeköttetések másrészt ered-ményezték, hogy a zsidó közlekedési nyelve egy, mindenféleidegen hangzású szavakból kölcsönzött nyelvkeverékké vált, miáltal az u. n. zsidó-zagyva beszéd keletkezed.

**) Ha azonban ezen állítást elfogadjak, úgy Erdélybenebhez hasonló elnevezésekre kellene akadnunk.

16

tást lelt a már akkor is kizárólagosan kereskedéssel fog-lalkozott zsidó, s azért ezen tartományokban választot-ta hol biztosabb, hol kevésbé biztos állandó lakhelyét.

Nagyobb mértékben történt ez Augusztus alatt,(35. K. e.) ki Pannóniát római tartománynyá tette, ésrómai helytartó igazgatására bízta. Ezen helytartó —egy akkori történetíró szerint — nem igen merte bán-talmazni a tartományában lakott zsidókat, mert félt,hogy hazatérése alkalmával a fővárosi nép füttyek-kel fogadja. (Momsen.)

Ekként látta el Róma provincziáit a saját hazájá-ban elfajult és a római keresked. politikában beavatottzsidókkal, kiket sajátságos életmódjuk daczára, a nép —miután szükségletei fedezése végett akkor majdnemnélkülözhetlennek valának — ha nem is mindig tisztelt,de kiméit és megvédett.

Gazdagabb kontingenst nyújtott — mint látszik —az ismeretes későbbi provinczia Ilyria, melynek terüle-téhez Pannónia is tartozott. Ez kitűnik Honorius csá-szárnak következő ediktumából:

„Nullus tanquam Judaeus, cum sit innocens, obte-ratur, nec expositum eum ad contumeliam Religio qua-liscunque perficiat. Non passim eorum Synagogue veihabitacula concrementur, vei perperem sine ulla rationene ledantur. Séd ut nos Judaeorum personis volumusesse provisum ita illud quoque monendum esse conse-mus ne Judaei forsitan insolescant elatique sui securi-tate quidquam praeceps in Christianae reverentiamcultivicis admitant.“ (Cod. Theodos. 16. 8, 21.) Továbbá„Mercatores Judaei undecunque sint de Rebus et Mani-cipiis justum pendant vectigal. (Avent, annal. Baj.p. 288.)

Egy másik zsidó kontigenst nyert Magyarországvalószínűleg nyugotról. Nagy Károlynak az avarok el-leni hadjárata alkalmával 796-ban. Ezen király uralko-dása alatt úgy látszik, a zsidók némi kedvezményeknekörvendhettek. Sőt azon küldöttségnek, melyet a király

17

Harum al Raschid arab fejedelemhez küldött — egyzsidó tagja is volt,*) ki is, miután társai az ut fáradal-mai alatt elvesztek, egymaga teljesítette — még pedigszerencsésen — a megbízást. (Schlosser V. 400.) A rab-lott kincsek, melyeket az avarok gyűrű alakú bástyáik-ban összehalmoztak, nem kis mértékben növelhették azsidók bevándorlási kedvét.

Hogy vájjon ezen újabb utócsapat itt találta-e méga korábban bevándorolt hitsorsosokat, vagy a népván-dorláshatalmas özönében rég elenyésztek-e, arról a törté-net nem ad felvilágosítást. Hanem igen is valószínű, hogya zsidók — az élet minden viszonyaihoz beletaláló si-múlékonyság és alkalmazékonyságnál fogva — a há-borgó hullámok közepette mindig a felszínén maradtak,úgy, hogy a két letelepülő közt bizonyos érintkezésipontok találkoztak.

Több valószínűséggel, sőt bizonyossággal állapít-ható meg a zsidóknak későbbi bevándorlása Magyaror-szágba, a midőn t. i. a magyarok foglalták el ezen or-szágot.

Köztudomású dolog, hogy a magyarokat, miutána 7-ik században Ázsiából a Kaukasus déli részére ván-doroltak, a kozárok hódították meg. Ezen kozár néppogányok-,mohamedánok-,keresztények- és zsidókból**)álló keverék nép volt; de kikkel a magyarok —jóllehet,mint hűbéres segédcsapatok le voltak kötelezve —szomszédos, barátságos viszonyban éltek. (Horváth,Szalay, Engel, Grebhárdi, Fessler.) Sőt kölcsönös házas-ságra is léptek a nélkül, hogy az illetők vallásával tö-

*) Talán azon Narbonneban lakott zsidó lenne ez, kit N.Károly oly gyakran megbízott államügyekkel? (L. Jóst Juden-thum B. 384)

**) A legtöbb történetíró említi ugyan ezen különféle hit-felekezet létezését a kozár birodalomban; de hogy a király, akir. udvar tagjai és a birodalom nagyjai közül többen zsidóklettek volna, ezt csak Cassel állítja egy zsidó kozár királynakfdtalált egyik zsidó levele nyomán, (Magyarische Alterthumer)a mely levél intézve volt Ehasdaihoz, tekintélyes spanyol zsidó-hoz. (L. Jost Gesch. d. Juden.)

18

rődtek volna, a minthogy ez a későbbi idő folyamábanis igen gyakran megtörtént. (Engel, Horváth.)

Mostantól kezdve a két néptörzs elválhatlan vi-szonyban élt egymással. Együtt vándoroltak Európábabe, és midőn a bessenyők a kozárokat meggyőzték ésleigázták, ezeknek egyik része a kabarok (Chavurim,Cassel szerint: szövetségtársak) mint 8-ik néptörzs ki-sérte a magyarokat mai hazájokba, (Engel) és ezekkelegyidejűleg zsidók is érkeztek az országba.

A magyarok vallás dolgában igen türelmesek vol-tán. Daczára annak, hogy őseik vallásához szigorúanragaszkodtak, szabad vallásgyakorlatot engedtek mégisMagyarországban ért minden néptörzsnek. (Horváth)Sőt azon társadalmi viszony, mely a bevándorolt nép-törzsek közt fennállt, kiterjesztetett az itt talált és agyőzőnek önkényt hódolt ország lakosaira.

A kozár vagy kabar zsidók a magyarokkal igenbarátságos viszonyban élhettek. Ha nem is hiszszük elfeltétlenül Casselnek, hogy egy zsidó kozárbirodalomlétezett zsidó királylyal élén,*) úgy mindazáltal két-séget nem szenved, hogy a kozár zsidók teljes egyen-jogú állást foglaltak el az új államban.

Arányos részt nyertek a hódított földből és zsák-mányból, és egyenlően szenvedtek velők a veszteségekalatt, miután akkor még a magyaroknak kiegészítő ré-szét képezték.

Az említett kabarokon kívül — Almos alatt — amagyaroknak még egy másik baj társa az u. n. bruta-

*) A zsidó kosár királynak tulajdonított levél évszáma is,mit Cassel 957—71-re teszen, csak megerősíteni látszik kéte-lyünket. A kozárok s velök szövetséges magyarok már 834-benkiszoríttatnak eddigi lakhelyökből és további vándorlásra kény-szerittetnek. Lebediaban 885—888-ban találjuk őket (Const.Porphyr) és ugyanezen évben megint a magyarok szövetségébenErdélyben. E szerint a kozár birodalom fényes korszakát vala-mivel korábban kellene keresnünk, a mi megint meg nemegyezik azon idővel, a melyben a kérdéses levél átvevője Ehasdaiélt. Valamivel jobban összevág az egésznek úgy személyi, mintidő kérdése Gebhardi és Fessler szerint. Ezek ugyancsak Const.Porphyrogenesre hivatkozva, állítják, hogy a kozárok egyik ré-

19

chok vagy bristuachok törzse érkezett az országba(Berith-Achim szövetségtársak) mely saját főnöke alattkísérte a magyarokat minden harcz- és rablókaland-jaikon. (Gebhárdi IV. 531.)

A magyaroknak a görögök által szenvedett vere-sége után 970-ben, Taksony az elesett harczfiakat pót-landó, különféle néptörzseket hivott az országba, kö-zöttük a kaliziumokat is. (Talán Chaluzim, fegyverzettharczosok?) (Engel I. 96.) Cinamus azt mondja, (L. ΙΠ.115.) hogy a kaliziumok Mózes hitfelekezetü néptörzsvala, Gebhárdi pedig (III. 13.) a zsidó kozároktól szár-maztatja őket. A kaliziumok lehettek ennél fogva amagyarok régi szövetségesei, kik azután mint meghí-vott szabad harczosok, saját törzsfőnökük vezérletealatt vettek részt a béke és háború minden ügyeiben.*)

Ha tehát a fentjelzett sejtelmek csak némileg ismagukon hordják a valószínűség jelét, úgy Magyaror-szágban már a legrégibb idő óta két különböző jelleműzsidófaj lakott. Ugyanis az európai tartományok majd-nem mindegyikéből bevándoroltak, kik korán estek akeresztény szeretet áldozatául — mennyiben a polgáriélet mindennemű pályájáról leszoríttatván, kizárólag ke-reskedéssel foglalkoztak. Hasonló minőségben teleped-tek le azután Magyarországban is, hol a n yervágynakmég gazdagabb aratása kínálkozott.

De más viszonyok alakultak az Arábiából beván-dorolt zsidókra nézve. Az ázsiai zsidók birodalmuk el-pusztulása után még sokáig fenntartották azon harczi

sze az u. n. kabarok fellázadtak a király ellen, mely alkalommallegyözettefc, mire el is hagyták lakhelyeiket. Tehát csak ezen részegyesült a magyarokkal, és a 8-ik néptörzst képezvén, Magyaror-szágba kísérte A tulajdonképeni kozár birodalom pedig mégegy egész századig állhatott fenn, a míg azt a bessenyők meg-semmisítették.

*) Katona is említi a Taksonytól behívott néptörzseket,(Hist. erit. prim. du. Hung. XXXIII. csakhogy tévesen vallja azizmaelitákat zsidó eredetiteknek; nemkülönben téves azon állí-tása is. hogy a kunok és kabarok egy és ugyanazon néptörzslett volna.

20

szellemet, mely még a hatalmas Rómának is mert da-czolni. Szétszóratásuk után különféle kisebb, önállóállamokat teremtettek, melyeket épen úgy, mint Ázsiá-ban, túlnyomó ellenség ellenében is meg tudtak védeni.Ugyanezen szellem lelkesíté kétség kívül a zsidókat is,mely a messze terjedő birodalom uraivá tette őket, ésmidőn más kozár törzsekkel egyesülve Magyarországbajutottak, mint egyenjogú haditársak közösen élveztéka magyarokkal a győzőt megillető jogokat és előnyöket.

Ha a keresztény évkönyvek és krónikák nem isemlítik, annyi mégis majdnem valószínűnek látszik,hogy a vezérek uralkodása alatt a zsidók épp úgy nyer-tek földbirtokot, mint a többiek. Lehettek továbbá aharczokban magokat kitüntetett zsidók bizonyos kerü-letek főnökei is, (főispánok) és az általok kiállítottfegyveresek vezérei, a mi kivételes esetben az idők ké-sőbbi folyamában is, nem ritkán megtörtént.*)

A zsidóknak ezen egyenjogú állása azonban — mia nemeség megszerzéséhez is juttatta, őket — csak ad-dig tartott zavartalanul, míg a ker. világosság sugarainem homályosíták el Magyarországban is a zsidók nap-fényét. —

*) Ismeretes a zsidó comes (főispán) Téha, ki II. Endre ide-jében gazdag földbirtokos volt; de a gyenge király uralkodásaalatt 1228-ban bizonyos privilégiumokról — jogos igényeinekdaszára — Simon spanyol lovag javára — le kelle mondania.(Cod. dip. III. 2 140.)

21

MÁSODIK KORSZAK.A zsidók az Árpádházból származott királyok

alatt.

(1000-1031.)

A mint a kereszténység terjedni kezdett Magyar-országban, a zsidók sanyarúsága is beköszöntött. Annyinémet pap bejövetele, és a német hűbérrendszer elfoga-dása sok idegenszerű elemet hozott az országba, a melyelemek végveszélylyel fenyegették a magyar nemzeti-séget. E miatt sokszerű elégedetlenség és ellentállásfejlődött ki, s első Istvánnak sokkal több dolga voltsaját népével, semhogy az akkor még amúgy is csekélyszámban itt lakott zsidókról is gondoskodhatott volna.

Maga a papság, mely nem szólhatott még a néphezsaját nemzeti nyelvén, hanem a meg nem értett latinnyelven hirdette Isten igéjét — sem vala képes zsidóellenes irányát a néppel megkedveltetni. — Ide magya-rázható, hogy a zsidók viszonyai István uralkodásaalatt nem változtak. Mindamellett István törvényeinekelső fejezete, mely így szól: “Quoniam ad Regalis digni-tatis ordinem, non oportet nisi fideles et catholica fideimbutos accedere“ — (XX.) képezte a magyar zsidóságkésőbbi hanyatlásának első alapját.

István halála után a kereszténység még sokáignem verhetett erős gyökeret hazánkban. Midőn I. Béla1062-ben Fehérvárra országgyűlést hirdetett, a néphangosan követelte, hogy állítsák vissza az ősi vallást,kövezzék agyon a püspököket, a papokat irtsák ki, fu-laszszák vízbe az egész klérust, rombolják le a tem-plomokat és zúzzák össze a harangokat. (Fessler 1.439.Engel I. 159. Mailáth I. 69.)

22

Ezen hangulat közepette a zsidók nem igen tart-hattak a papoktól, mert ezek saját bőrüket féltették, ésa nép nagy része inkább hajlott a zsidókhoz, mint a ke-resztényekhez.

Csak Sz.-László idejében áll be hanyatlás a ma-gyarországi zsidók állapotában. Lászlónak, ki apostolielődének müvét minden áron befejezni — és az országösszes lakóit a kereszténység lobogója alatt egyesítenióhajtotta — még mindig küzdenie kellett a magyarok-nak a pogánysághoz szító előszeretete, és még inkábba nép közé harapódzott erkölcstelenség ellen.

Hogy mind a két bajnak elejét vegye, 1092-benSzabolcsban országgyűlést tartott, melyen megjelentekaz orszég rendei, mint: püspökök, apátok, kir. tisztvi-selők és grófok, s ezeken kívül mint az alsóház tagjai *az alsóbb rendű papság és a világi nemesek. Ezen gyű-lésben azután czélszerű intézkedések és törvények ho-zattak, melyek a klérusról bőkezűleg gondoskodtak.Oly gyülekezettől, hol túlnyomólag papok voltak, másegyéb nem volt is várható.

A zsidókra vonatkozólag pedig következő törvé-nyék hozattak:

1.) Zsidók és keresztények közötti házasság meg-tiltatik, a már létezők pedig feloldatnak.

2.) Zsidók szolgálatában levő ker. cselédek szabadonbocsátandók, és az érettek fizetendő váltságdíj az illetőpüspök javára szedetik be.

3.) Vasárnapon és keresztény ünnepeken nem sza-bad a zsidónak, szerszámai elvesztésének terhe alattnyilvános vagy zajos munkát végeznie.*) (Endlichermon. Lr. 35.)

4.) A vásárok vasárnapról szombatra tétetnekát.**) Fessler ebben a zsidó kereskedelemnek szánt-

*) Ezen rendelet a kereszt, kézművesekre is kiterjedt.**) Thuróczy (P. II. c. 45.) és Engel ezen rendeletet már I.

Bélának, Horváth és Gobhardi ellenben Szt.-Lászlónak tulajdo-nítják.

23

szándékos megszorítását véli találni, míg ellenben Hor-váth jogosan következteti, hogy ez csupán az ünnepszentségének megóvása végett hozattatott szentségtelenmegfertőztetések ellenében. Ugyanígy vélekedik En-gel is.

A zsidókat illető eme legelső törvényeknek már isszerencsétlen következményei voltak; mert eltekintveattól, hogy az eddig zsidók és keresztények közt fenn-állt kölcsönös jó társadalmi viszonyok közt tátongó ürképződött, eme törvények még a zsidók eddigi élet-módját is más irányba terelték.

Az akkori szokás szerint minden vagyonosb embertöbb vagy kevesebb rabszolgát tartott, kik a házi ésmezei munkát végezték. A zsidóknak nem volt szabadker. szolgákat tartaniok, a pogány rabszolgák pediglassan-lassan a ker. vallásra téríttettek, s így kénytele-nek voltak még azok is, kik magasabb állásnak vagyrangnak örvendettek, felhagyni eddigi életmódjukkalés fentartási eszközül, korábban bevándorolt hitsorso-saik példáján indulva, a kereskedést vagy a dús nye-reménnyel kínálkozó pénzüzletet választani.

Így lett egyengetve a végzetteljes pálya. A helyett,mint Virág (I. 18) helyesen megjegyzi, hogy a zsidókatjó állampolgárokká nevelték és az állam érdekeihez kö-tötték volna, kiszorították őket nem csupán az élet él-vezetéből, hanem a polgári társadalomból is, s csakistürött idegeneknek tekintettek. És ily módon bántakis velők, minek következtében eltértek érdekeik az ál-lam érdekétől, és az állam többi lakosságának érdekei-től. Ez vetette meg azután alapját a később bekövet-kezett viszontagságoknak.

Ugyanilyen igazságtalan, politika ellenes elkülöní-tésben találjuk a zsidókat a tudós és erélyes Kálmánuralkodása alatt, ki a keresztények és zsidók közt fel-merült egyenetlenségeket émi részben törvények általakadályozta ugyan meg, de az egyenetlenség okávalnem szállt szembe.

24

Kálmán törvényhozásának azon része, mely a zsi-dókat illeti, következő pontokat tartalmazza:

1. ) A keresztény szolgákra vonatkozó korábbi tör-vény érvényben hagyatik ugyan, de a szolgatulajdonosnak határidő engedtetik, mely alatt szolgáin lassankinttúladhat

2. Tulajdon házak birtoklása megengedtetik, decsakis püspöki városokban. (Ezen záradék alkalmasintaz okból, hogy a zsidók térítése könnyebben eszközöl-tessék.*)

8.) Ha a zsidó és keresztény egymástól 2—8 pensaértékű kölcsönt vesz fel, (egy pensa 45 ezüst fillér)úgy az adós egy kezest, s egy ker. tanút állít. Hapedig az Összeg 3 pensánál nagyobb értékű, akkoradóslevél állítandó ki, melyet aláír: hitelező, adós,kezes és tanuk, és ellátják az iratot a két elsőnek pe-csétjével.

4. ) Minden adás-vevési ügylet zsidó és ker. között,írott szerződés útján köttessék, és két hiteles tanú ál-tal megerősíttessék, hogy a vevő az akkori sűrű orzásokellenében a vett jószág iránt magát igazolhassa.

5. ) Ha a vevő a netalán lopott és felkeresett tárgyeladóját nem képes kimutatni, úgy az aláirt tanuk es-küje feloldja őt a lopás gyanúja alól. Ha azonban a ta-nuk csak zsidókból állanak, úgy ezek az esküt MoreJudaium teszik le,**) (Fessler I. 611.) és a vevő mindaz-által a lopott tárgynak négyszeres értékét fizeti.

*) Ezen törvényből kifolyólag alakultak már igen korán —némelyek szerint csak a 14-ik században — az e'sö és legrégibbzsidó hitközségek Budán. Pozsonyban. Nagyszombaton Eszter-gomban és Sopronban. (Magy. Akad. értesítő) A többi zsidó hit-község mind később keletkezett.

**) Igen is valószinti, hogy ezen sok átkozódással telt eskü-minta már akkor is szokásban volt, mert a személyi becsületességellen akkor fenállott jogos bizalmatlanságnál fogva ilyen eskütáltalában mindenki tett tekintet nélkül a hitfelekezetre. (EngelIII. 105.) Verbőczy Tripartitumában előforduló zsidó eskünek szószerinti szövege a következő: „Én N. N. zsidó, esküszöm az élő,szent, hatalmas Istenre, ki az eget, földet, tengert mindazt, ami ezeken és ezekben van, teremtette, hogy azon vád tekintetében,

25

6.) De ha a vevő nem képes az eladót kimutatni, ésa vételt írás által sem bizonyíthatja be, úgy az eljárásaz ország törvényei szerint történik, megfizetvén 12-szeres értékét.

Az állam felvirágzását előmozdító kereskedést, va-lamint az elkerülhetlen kölcsönügyletet Kálmán törvé-nyes keretbe akarta szorítani, hogy egyrészt gátat ves-sen a már igen elerkölcstelenedett nép vad önkényének,másrészt pedig megvédje a még tapasztalatlan népet a

melyet N. N. keresztény ellenem emel, ártatlan vagyok. Ha pedigvétkes vagyok nyeljen el a föld, a mint elnyelé Dáthánt és Abi-ramt. Ha vétkes vagyok, úgy szélhűdés bénítsa meg tagjaimat,szállja meg testemet azon bélpoklosság. mely Elisat imájára el-oszlott Naamon syriai királyról és megszállta Elisát fiát GeaeitHa vétkes vagyok, úgy a nehéz kór és vérzés érjen; egy gyorsszélhűdés érjen; gyötrő halál ragadjon ki a földi létből, testem,lelkem és minden, a mivel bírok enyészszék el és soha ne jussakÁbrahám boldog túlvilágába. És ha vétkes vagyok, úgy a tör-vény, melyet Mózes Sina hegyén nyert, semmisítsen meg és mind-azon bűncsapások, melyek Mózes öt könyvében tartalmazváktegyenek eugem zavarttá. Ha végre ezen esküm nem igaz és nemjogos, úgy semmisítsen meg Adonai és istenségének hatalmaAmen.“ Az esküttevő arczczal kelet felé fordulva, mezítláb,tephitin és thalisban állva mondotta el az esküt, miközben a tho-rát tartania és érintenie kellett. Ezen nevetséges eljárást némiképcsak azzal szépítgethetjük, hogy az más országokban még nevet-ségesebb formák közt történt.

Ilyen esküt kellett 1671. Október 12-én mondania Jndának,a zsidó tolmácsnak Apafy Mihály erdélyi fejedelem és ennekneje Bornemissza Anna előtt, hogy a legnagyobb hűséggel fogjaőket szolgálni, és mindent csak érdekök előmozdítására csele-kedni. (Török magyar állam okmánytár 7. 68.)

Hanem; miként említve volt, keresztények is ebhez hasonlóesküt mondtak telve átkokkal és átkozódásokkal. Sőt 1446-bana rendek is ilyen eskütevésre lettek kényszerítve a királylyalszemben. (Engel III. 195 )

Fel világosodott, szellemi irányánál fogva feltűnő különösenazon esküminta melyet 1752 ben a Battyáni grófok mondattakbirtokaikon: „Én N. N. esküszöm a mindenható Isten előtt és aközség jelenlétében, utógondolat nélkül, hanem esküszöm szám-mal a tiszta igazságra, hogy.................Ha, mitől Isten mentsen! ha-misan esküdném, úgy érjenek mindazon átkok, melyek Mózes ötkönyvében vannak; ha pedig az igazsághoz híven esküszöm, úgyszálljanak rám mind az áldások Amen.“ (Orient. 1846 )

Sajnos azonban, hogy ezen szelidebb esküforma nem találtutánzókra, hanem többnyire a bíró tetszésétől függött, ha vájjonVerbőczy eskümintáját használja e, vagy nem. — így maradt ez1846-ig, a midőn az egész osztrák birodalomban a zsidó esküt atöbbi bitfelekezet eskümintája szerint módosították.

26

minden kereskedelmi fogásba már tökéletesen beava-tott zsidók csalásai ellenében. Utóbbi tekintet annálégetőbb figyelemtárgyát képezte, miután a zaklatásokés üldözések elől Csehországból, különösen Prágából tö-megesen idetódult zsidók úgy a kereskedést, mint akölcsönügyletet kizárólagos hatalmukba kerítették. —(Horváth.)

Csak sajnálni lehet, hogy oly erélyes és felvilágo-sodott uralkodó, mint Kálmán, — kora szellemének hó-dolva — a felfuvalkodott papság erőszakos kivánata-ival szemben, nem fejtett ki több ellentállást. Megengedtehogy Lőrincz esztergomi érsek papi zsinatot tarthasson,melyen azután a kivül, hogy a papságnak teljhatalmúállást biztosítottak, a zsidókról is megemlékeztek. Meg-újították ugyanis a ker. szolgák tárgyában hozott szi-gorú tilalmi rendeletet, és megtiltották a keresztények-nek, hogy nem szabad nekik zsidóktól kivágott hústvásárolni. (Virág I. 175.)

De ha már némi megszorításnak, sanyargatásnakés ellenséges támadásnak voltak is kitéve a zsidók azországban, azért Kálmán még sem engedte meg, hogyaz itt lakó zsidókat külföldiek bántalmazzák, és e te-kintetben támaszkodhattak is erőteljes védelmére. Midőntehát a rajnavidéki Emico gróf 17000 gyalog és 300lovas katonából álló keresztes had élén Magyarországonkeresztül vonult] és itt is úgy akartak erőszakoskodnia zsidókon, mint Németországban, Kálmán utjokat álltaés kiűzte őket az országból*)

Kálmán után következett 8 király alatt: II. István,Π. Béla, II. Géza, ΠΙ. István, II. László, IV. István,III. Béla és Imre — a zsidók nyugalmas, háboríthatlanéletnek örvendhettek. Mert ezen korszakban 1114—1205-ig mit sem hallunk zsidó üldözésekről Magyaror-

*) A Chron. Hiernsolym ebben az elöntött zsidó vernekigazságos visszatolását látja: „Quum Deus neminem invitum adjugum catholicae fidei jnbent videre.“ Mily fénysugár ez a közép-kor sötétségében — jegyzi meg Engel. (1. c. I. 199.)

27

szágban, holott a nyugati és északi tartományok kró-nikái ez időtájról sok véres történetet tárgyalnak. (LővKongressus.)

A zsidók ellen eddig hozott minden törvényt arendek jóváhagyása és aláírása mellett hoztak ugyan,de a valóságban érvényre vagy éppen nem, vagy csakigen ritkán emeltetett. A folytonos bel- és külharczokannyira igénybe vették a nemzet minden erejét, hogya zsidók akadálytalanul folytathatták kereskedelmiügyleteiket úgy, mint sajátszerű életmódjukat, kiváltmennyiben éppen ezen harczok folytán szorultak azország nagyjai a zsidó segítségére. Csak a zsidók segít-hettek állandó pénzzavaraikon, a miért azután őket azország törvényei ellenében is megvédték.

Az ingadozó, majdnem törvénytelen állapot mégnagyobb és szomorúbb mérvet öltött II. András alatt,a midőn a zsidók is nem egy terhes viszontagság jármaalatt nyögtek.

Ezen tunya, erélytelen és gyenge király uralko-dása alatt, kit idegen származású neje és a kléruskényök-kedvök szerint vezettek, a nemzeti szabadság,vagy jobban mondva az aristokratia fényes győzelmetnyert a királyság felett. Az ismeretes „arany bulla“kiadása végkép alásülyeszté a király hatalmát, míg anemesség és a klérus az ország korlátlan uraivá lettek.Ez alkalommal a zsidók is szánalomra méltó helyzetbejutottak; mert ama törvénykönyv 4-ik fejezet, 3. §-bankimondatik — a mit 1231-ben újból megerősítettek —hogy a zsidók a bánya,- só- és adóhivatalokból, (Cod. dip.ΙΠ. 2. 260.) valamint a nemesi jószágok és előjogokbirtoklásából kizáratnak. (Engel így magyarázza azeredeti szöveget.) De most megint az ország nagyjaikerítették hatalmukba az állami jövödelmeket, még pe-dig nem az ország, hanem saját érdekeik előmozdításavégett.

De ezen törvények, jóllehet, hogy a király azokatkésőbb több ízben megerősítette, figyelmen kívül ha-

28

gyattak; még pedig azért, mivel á rendek és ezek köztkülönösen Dezső Nádor ama törvények megtartásátnem tanácsolták. Es csak így érthető meg, hogy a„lucrum camerae“ név alatt behozott, évről-évre silá-nyabb értékben vert pénznek beváltása, nemkülönbenbérbe adott királyi jövedelmek behajtása még mostis a zsidókra bízatott. így történt azután, hogy IX.Gergely pápa — jogosan-e, vagy nem, nem kutajuk —azzal vádolta őket, miszerint a zaklatott nép, csakhogyaz adószedők túlszigora elől meneküljön, kénytelenvagy gyermekeit rabszolgákul elfogadni, vagy a zsidóvallásra áttérni. (Cod. dipl. II. 242 és 367.) Azonbanezúttal sok zsidó eshetett áldozatul az ingerelt és elke-seredett nép dühének. (Engel I. 303.)

Ekkor Robert, esztergomi érsek — állítólag ke-resztényi hitbuzgalomból, de talán inkább az okból, hogya papság a dézsmában megkárosíttatott, és hasonlóképadófizetésre lett kötelezve — síkra szállott a király éstanácsosai ellen. Ugyanis egyházi tilalommal sújtottaegész Magyarországot, míg valamennyi hitetlen el nemtávolittatik az állami hivataloktól.

A királynak ezt követő előterjesztésére IX. Ger-gely beküldé 1233-ban Präneste Jakab legátusát Ma-gyarországba; ez az egyességet és az egyházi tilalombeszüntetését akként hozta létre, hogy a királynak kö*vetkező pontokra kellett megesküdnie: 1.) A zsidók ki-záratnak minden nyilvános hivataltól. 2.) A zsidóknakfelső ruháikon jelt kell hordani.*) 3.) Zsidónak nem sza-bad ker. szolgákat vennie és tartania; a meglevők pedighatóság közbeléptével szabadon bocsátandók. 4.) Zsidók

*) Eleinte ezen jel egy, a felső ruhán viselt sárga czafatbólállott, de később ezen szomorú kitüntetés nagyobb terjedelmetnyert. A zsidónak t. i. szegletes kalapot, veres köpenyt és kerekalakú sárga czafatot kellett viselnie. (L. Buda város jogai 1244-1424. 193. ez. (Ezen nevetséges álarczoskodás a.ól ritkán voltvalaki fel menve. Így pl. Pozsonyban az általánosan tiszte It zsi-dó bíró Mendl Jakab és Zacharias orvos is hordtak ilyen jelvénye,két. (Magy. Akad. ért 18ö5.) Mendl család n gy szerepet játszika magyarországi, de különösen a pozsonyi zsidók történeté-

29

és keresztények közti házasságok az egész vagyon el-vesztésének terhe alatt megtiltatnak és mindkét félrabszolgaságra ítéltetik. (Cod. dipl. ül. 2. 319. — Geb-hardi I. 559. — Virág II. 78.)

De mindezekből semmit nem tartottak meg, és sem-mit nem teljesítettek, mondja Fessler, (Π. 474.) mert aszellemileg szegény, erélytelen András csak az üres ki-rályi czímet viselte, míg Dezső nádor a hatalom és azsidó a pénz felett rendelkezett.

András fia, IV. Béla idejében ismét nyájasabb fénykezde a zsidókra derengeni. Ezen okos, körültekintő éserélyes fejedelem, ki már apja uralkodása alatt is küz-dött ennek gyengesége és a nemesség gőgje ellen, —mint koronázott király kíméletlenül ostorozott mindenvisszaélést. A többi közt ismét zsidókra akarta bízni anemességtől hűtlenül kezelt királyi jövödelmeket. Dehogy e miatt ne gyűljön meg baja a klérussal, megkér-dezte IX. Gergely pápát, kitől 1239. Deczember 10-éna következő választ nyerte:

„Miután téged különösen szeretünk, megengedjükneked is, mint megengedtük Portugal királyának, a kir.jövedelmeket zsidóknak adni haszonbérbe. De gondoljuk,hogy királyi méltóságodhoz illőbb volna, ha a jövedel-meket keresztényeknek adnád haszonbérbe.“ (VirághΠ. 103. Mailáth I. 174). S miután mint látszik Bélánakegészen más fogalmai voltak a királyi méltóságról, azállami jövedelmeket azoknak adta haszonbérbe, kik azállamnak nagyobb és biztosabb hasznot nyújtottak.

Azonban minden jóakaratú törekvését meghiusítáa Magyarországot váratlanul ért szerencsétlenség 1241-

ben. Nem csupán nagyra becsült zsidó bírák voltak Pozsonyban, ha-nem 1482 —1526-ig Praefekturus Judaeorum hivatalt is viseltek,úgy, hogy Magyarországnak összes zsidó hitközségei hozzájok for-dultak panaszaikkal, kivált ha valamely város igazságtalanul járt ela zsidókkal. így szólította fel 11. Lajos király Pozsony városátlöll-ben, hogy egy ehhez hasonló ügyben Mendellel egyezkedjék.(Magy. Akad. értesítő 1865.) Ugyancsak rájuk volt bízva a zsidóadó kivetése és behajtása.

30

ben. A virágzó ország puszta sírhalommá lőn. A ki nemmenekülhetett, azt a mongolok lemészárolták, és az ál-talános öldöklés alatt, valószínűleg sok zsidó családlelte sírját úgy a hazában; mint a hazán kívül.

Béla királynak körültekintő és erélyes szellemecsak a mongolok kitakarodtával mutatkozott még csakteljes fényében. A szerencsétlen ország puszta rommáváltozott; az erdőkből és barlangokból előbúvó népneknem vala sem pénze, sem vetőmagva, de még igavonómarhája sem volt, hogy földjét megmívelhette volna.Mindezeket Béla közel és távol eső tartományokból sze-rezte meg. S hogy ezen alapító művében hathatósangyámolították őt a zsidók pénzzel és a szükségesek be-szerzésével, több mint valószínű. Azért nyerték visszaaz ekkor nem igen jövedelmező kir. haszonbérieteket,(Szalay) és miután Béla a rendkívüli körülmények szültepénzhiány miatt ugyancsak silányabb érczpénzt voltkénytelen verni, úgy ennek beváltását is ismét zsidókrabízta.

Az 1251-ik évben az ország állapota annyira javultvolt, hogy Béla a zsidók polgári állását és jogviszonya-ikat is kezdte rendezni. E végből kiadta az u. n. kir.szabadságlevelet, melynek bevezetése ekkép szól: „Mi-vel akarom, hogy országomban lakó minden emberrészesüljön királyi kegyembe és jóságomba, úgy a zsi-dóknak adott következő jogok is teljes épségükben meg-tartandók“.

A szabadságlevél következő pontokat tartalmazza:1. ) Zsidó elleni peres ügyben, akár személye, akár

vagyona forogjon kérdésben — keresztény tanún kívül,egy zsidó tanúnak is kell lennie.

2. ) A zsidónak szabad minden, neki felajánlott tár-gyat zálogul elfogadni, csak vérfoltos vagy nedves ru-hákat nem; (?) továbbá templomi öltönyöket sem, hacsakmaga a templom gondnok nem zálogosítja el azokat.

3. ) Ha vitássá válik az adott vagy ellopott zálog,— ha a zálogra kölcsönzött összeg nagysága, vagy a

31

kölcsönösszegre visszafizetett részlet, és ehhez hasonlókképezik a vita tárgyát: akkor a zsidónak, vagy a ke-reszténynek esküje elhatározólag dönt.

4. ) Csekélyebb értékű ügyekben nem szabad azsidót kényszeríteni, hogy Mózes könyvére esküdjék;kivételt csak azon esetben tesznek, ha a királynak ud-vari széke elé idéztetik a zsidó.

5. ) Szombati napon a zsidót nem szabad törvényelé idézni.

6. ) Zsidó bírók, formaszerinti panasz nélkül —nem avatkozhatnak hitsorsosaik peres ügyeibe, s zsidóés keresztény közt felmerülő jogi kérdés elintézésérenem vállalkozhatnak.

7 ) A városok keresztény biráinak tiltva van —hivataluk elvesztésének terhe alatt — zsidókkal a kir.kedvezmények mellőzésével elbánni, vagy őket szoká-saik és privilégiumaik ellenére megesküdtetni. (Endli-cher 471. Horváth).

8. ) Ha kereszténynek záloga egy teljes éven átmarad a zsidó kezében, s a kölcsönösszeg és kamatai-nak értékét nem múlja felül, úgy a helység bírójánáltett előleges bejelentés után, azzal szabadon rendelkez-hetik. Ha pedig a zálog egy évnél, vagy a kikötöttidőnél tovább maradt, akkor nem tartozik már senkinekérette többé felelősséggel.

9. ) Ha keresztény a zsidó házára tör, és elveszitőle erőszakkal a zálogtárgyat, úgy mint a kir. kamaravétkese büntetendő.

10. ) A zsidó bíró csupán csak 12 fillérnyi birságigbüntetheti hitsorsosait. Ha a vádlott a bírónak első ésmásodik megidézésére nem jelenik meg, úgy mind-annyiszor 4 fillért, — harmadszori meg nem jelenésesetén pedig 26 fillért fizet büntetési díjul.

11. ) Zsidók közti testi sérelmek egy márk és 40ferting (a 40 ezüst fillér) pénzbírsággal bünhesztetnek.Nagyobb verekedések, vagy tárgyak miatti perek zsidóés zsidó közt, a király vagy nádor bírószéke elé tartóz-

32

nak. Tisztán személyi ügyek kizárólagosan a királybírószéke elé tartoznak.

12. ) Ha keresztény megver egy zsidót, úgy 4márkot fizet a királyi kincstárba; ha nincs pénze, testibüntetéssel bűnhődik. Ha azonban vér folyt, akkor abűntény az ország törvényei értelmében büntettetik?és az illető 12 markot (a 160 fillér) és orvosi költségetfizet a megsebesítettnek.

13. ) Erőszakos támadás ugyanoly pénzbírsággalbüntettetik mint egy kézlevágás; de ha valaki zsidótmegöl, az kivégeztetik, és ingó-ingatlana a királyi fís-kusra száll.

14. ) Ha egy zsidó orozva öletik meg, és a meggyil-kolt rokonainak alapos gyanúja keresztényre esik, ezesetben törvényes párbaj dönt.

15. ) Útközben nem szabad zsidókat feltartóztatnivagy zaklatni, ha árukkal utaznak, nem szedhető tőlüknagyobb vám, mint ker. polgároktól.

16. ) Ha zsidók halottakat szállítnak egyik helyrőla másikra, akkor a vámszedőknek nem szabad különvámot zsarolni tőlük. Mindenki, ki ez ellen cselekszik,hulla-rablónak tekintetik.

17. ) Ki zsidó synagogát megszentségteleníteni mer,1 mark és 2 fertinget fizet a zsidó bírónak.

18. ) Ha keresztény, zsidó gyermeket eloroz, alopás bűne terheli öt, és ennek értelmében büntettetik.

19. ) A zsidók nem kötelesek házaikban és birtokai-kon a király, vagy főurak ellátásáról gondoskodni(utazás közben).

20. ) Ha egy zsidó írott szerződés alapján és jószágelzálogosítás mellett kölcsönzött pénzt egy főúrnak, sezt kötvény és pecsét által bebizonyíthatja, úgy a visz-szafizetés megtagadása esetén az elzálogosított jószágbirtokába törvényesen behelyeztetik. Még az erőszakosmegakadályozás ellenében is megvédi őt a törvény. Ajószág jövedelmét élvezi mindaddig, míg az ki nem vál-tatik; azonban az úri joggal, és a birtokon lakó keresz-

33

tények feletti bíráskodási joggal a zsidó fel nem ru-háztatik.

Ezen szabadságlevél a zsidók sorsára kedvezöleghatott Magyarországban, mit IV. Béla lenköltszelleme indított meg. A szabadságlevél, korát messzetúlhaladt szellemnek eredménye ugyan; de a korralmég sem szakíthatott végkép. A szabadságlevél követ-kező megjegyzésekre szolgáltat alkalmat:

1. ) Ezen okmányban állíttatik fel először az elv,hogy a zsidó Magyarországban is a királyi kamra tulaj-dona; a ki tehát zsidót bántalmaz, az a kir. kamrát iskárosítja.

2. ) A zsidó, törvény előtt egyenlő jogokkal bírt azország többi lakosaival, és át nem engedtetik a bíróönkényének.

3.) Mint látszik akkor már több zsidó község ala-kult volt, és ezeknek meg vala engedve saját birájokatválasztani, ki ugyan csak korlátolt ügyekben bíráskod-hatott, de még is bizonyos tekintélyre vergődött.

4.) A barátságos viszony, mely egykor zsidók éskeresztények közt fennállott, hatalmas bomlásnak in-dult. Hogy ezt az oly gyakran ürügyül használt zsidókromlottsága — vagy az egyedül boldogító egyháznakmély gyökeret vert szeretettana, — vagy végre azáltalánosan uralkodó törvénytelen állapot eredmé-nyezte-e, ezúttal nem akarjuk kutatni.

Azonban Béla a zsidók elkülönített állását is megakarta szüntetni, és őket nemcsak az ország nem-nemeslakosaival egyenlő rangra emelni, hanem adandó alka.lommal esetről-esetre még nemesi rangot is adományozninekik. Midőn Ausztriával háborúba keveredett, és pénzrevala szüksége, elzálogosította 1251-ben Komárom várátaz akkor még csak faluból állott helységgel együtt azsidó Herul *) családnak, mi által comesi ranghoz ju-

*) Ezen nevet majd Hérálnak majd Heruknak írják: Egyiksem elégíthet bennünket. A régi időben tudvalevőleg a zsidók-nak nem voltak családneveik, hanem mindenki saját nevéhez

34

tottak minden vele járó jogokkal és kötelességekkel.Herul családja nem sokáig élvezhette a birtok ne-

mesi rangját. Mert midőn Herul fiai az anyakirálynétól,Mária anyjától haszonbérbe vett harminczad-jövede-lemért hátrálékos 800 ezüst markot le nem fizethettékBéla 1268-ban a komáromi várat anyjának adta át, kiazután eladta Walter budai várnagynak. (Cod. dipl.IY.3. 443.)

Negyedik Béla halála után a zsidók Magyarországban hosszas nyugalmat élveztek. A gyakori királyváltozás, a kül- és belháborúk szakadatlan sora, és.végre a veszély, mely a kunok részéről fenyegette amég erős gyökeret nem vert kereszténységét: annyiraigénybe vették a papság figyelmét; — még utóbbi egyrómai legátus megjelenését is szükségessé tette — hogyháttérbe szorult a zsidók elleni harag és egyelőre el isfeledték. A zsidók tehát Béla királytól nyert kedvez-ményeket háboríthatlanul élvezhették.

A következő század közepén — 1348 — az egészEurópát pusztító járvány, az u. n. fekete betegség semzavarta meg a zsidókat csendes nyugalmukban, holottezt mindenütt, mint isteni csapást hirdették a népnek,a miért a hiterős zsidókat megtűrik, és ezer-meg ezeráldozatot gyilkoltak le ártatlanul. Magyarországbanezen barbar eljárás nem talált utánzókra; ellenkezőleg,a más államokból kiüldözöttek itt biztos menhelyettaláltak.

vagy apja nevét, vagy a helység nevét — a hol lakott — odabigygyeztette. Judas Jakab p. annyi; mint Jakab, Judas fia;vagy Nagyszombati Eisak annyi; Eisak Nagyszombatról. De azefféle nevek vagy tiszta héber, bibliai nevek voltak; vagy pediglefordíttattak az ország nyelvére. Az említett Herul vagy Heruknév, ismeretlen eredetű. Azonban úgy látszik, hogy a zsidók márakkor is igen gyakran éltek keresztény nevekkel, és csakugyantalálkozunk Herul nevű keresztényekkel. (Cod dipl. VIII. 3. 733.4. 220.) Éppen oly gyakran történt meg, hogy a török uralomalatt sokan török neveket vettek fel. (Orient 1846.)

35

H A R M A D I K K O R S Z A K .A zsidók a vegyes házakból származott

királyok alatt.(1301—1526.)

Ha a zsidók Magyarországban eddig — mikéntláttuk — valamivel jobb és biztosabb állásnak örvend-hettek, úgy a most tárgyalandó korszakban a legkülön-bözőbb, közben-közben szánalomra méltó viszontagsá-goknak voltak kitéve.

Az ezen korszakban egymást követő királyok na.gyobb részint oly országokból jövének, hol a zsidókelnyomása vagy üldözése állandóvá vált. — Elhoztáktehát magukkal a benyomásokat és előítéleteket a szer-zett országba, és habár a zsidóknak tényleg megadottjogokat és kedvezményeket nem is hagyhatták figyel-men kívül, de ezeknek szélesbitésére egyáltalán nemérezhették nagy hajlamot. Ehhez járult még azon kö-rülmény, hogy a kunok sikeres megtérítése után a pap-ságot mi sem akadályozta többé a zsidók elleni ingerléstés ellenségeskedést megindítani, kivált hogy a zsidókBéla király kedvezményei által felbátorítva, tömegesenvándoroltak a különféle országokból Magyarországba.*)Hanem itt Magyarországban azóta nem egy forrásaa jövedelmeknek apadt ki a zsidókra nézve. Robert Ká-roly ugyanis a „ lucrum camerae“ név alatt eddig fenál-lott királyi jövedelmek határozatlanságát, és a zezzelkaröltve járt gyűlöletes beszedési módot belátván, 1378.szilárdabb és czélszerűbb érczpénzek verését határozta

*) Bertrandon de la Broguiere 1433iki útleírásában beszéli,hogy Budán zsidókra akadt, kik francziául beszéltek, és már a lé-ik században vándorolhattak be. (Mon. hung. hist. I 4. 301. — En-gel II. 374. a függelékben.)

36

el, és rendezte ezúttal a kapuk szerinti arányos évi adó-rendszert. — Ezen okos pénzügyi intézkedés folytánfölöslegessé vált a rósz pénznek évi beváltása, mi körülamúgy is sok visszaélés történt, s a zsidók így megfosz-tattak egy nem megvetendő keresetforrástól.*) De mintlátszik, még a királyi regalek sem adattak nekik ha-szonbérbe.

De miután mindezek daczára a zsidóknak jólléte— Béla szabadságlevelének érvényben maradása mel-lett — nem igen csökkent; az e miatti irigység a ke-resztény szeretet leple alá rejtőzött, hogy ennek segít-ségével szabaduljanak a zsidó vetélytársaktól. Az ilju,vallásos király pedig készséggel nyújtotta ehhez jobb-ját. A történelemben „nagy“-nak nevezett I. Lajos elégkislelkü volt azt elhinni, hogy a polgárnak államképes-sége el válasz thatlan annak vallásától.

Ezen nézetnek megfelelőleg, összes alattvalóit aker. vallásra akarta téríteni, és ki is adta a szigorú ren-deletet, hogy az országban lakó Összes zsidók, kik nemakarnak — ha mindjárt csak látszatra is — a keresz-tény valláshoz tartozni, az országból kiutasíttassanak.(Bonfíni Deer. X. 275. — Thuróczy III. c. 41. — EngelII. 115. — Fessler III. 772.**)

*) Azok, kik a pénzbe váltást kezelték, minden községtől,hol a beváltás történt, 3 lat ezüstöt kaptak egy-egy napra fárad-ságuk dijában. (Decrt. Andr. II. d. aun. 1224.)

**) A történetírók különböző időre teszik ezen kiutasítást. Fe-jér szerint (Cod. dipl. XI. 5.628.) 1382-ben történt, Thuróczy szerint(Krou. hung. c. 40. f 106.) 1370-ben; Fessler (III. 772.) 1368-rateszi; Enget (II. 115 ) 1367-re és utóbbi méltán sajnálja, hogy ezeseményre vonatkozólag nem létezik biztos chronologiai adat ACod. diplom-ban. (IX. 2. 218 előforduló Lajosnak egyik rendele-téből, melyet 70 talentum adósság tárgyában Izrael zsidó ellenkiadott, kiviláglik, hogy a zsidók 1352-ben még az országbanvoltak. De már 1361-ben Lajos Pozsony városának rendelkezésérebocsátá a kiutasított zsidók synagogáját. (Pozsony város irat-tár ) Az 1374-iki évben Lajos az összes zsidó bíróknak is küldiüdvözletét és biztosítja őket kegyéről. (Cod. dipl. IX 4. 579.)Ugyanezen évben egy bizonyos Eisak Sopronban írásbeli elisme-rést nyert Merteinsdorf Miklóstól 12 font bécsi fillérnyi adósságról,(ibid IX. 4. 6)2.) Ugyancsak ezen évben kapja Pozsony városa aparancsot, hogy Nikul zsidónak 52 arany lefizetése mellett vissza-

37

Lajos — eme szigorú intézkedése mellett — mégisszép bizonyítékát adá a veleszületett lovagiasságnak.A kiutasítottaknak sem személye, sem vagyona nemforgott Veszélyben, mert mindenki tetszése szerintadhatta el ingó- és ingatlan vagyonát, s vihette ma-gával, száműzetése. helyére szerzett vagyonát.

A kiutasítottak egy része Lengyelországba ment,hol Kázmér király, ki éppen egy zsidó leány bájainak(Esther nevű) rabjává lett, barátságosan fogadta őket.Egy másik része — leginkább németek — Oláhországbament, melynek vajdája, az okos Bessaraba Neag. Nergulmegengedte nekik a Turnul vidékén való letelepedést.Másokat megint úgy egyéni, mint államgazdászati érdek-ből az osztrák herczegek fogadtak igen barátságosan,így jutottak a soproni zsidók Bécs-Újhelybe és a pozso-nyiak Hamburgba. Utóbbi városnak bírája felszólította

ereszsze a tőle elvett javakat (ibid IX. 4. 579.) Az 1376-iki évbenabban egyeztek meg a pozsonyi polgárok Jakab zsidó bíróvalhogy a zsidó mészárosok vehetnek marhákat és azokat saját há-zaikban kivághatják, még pedig úgy a kósert, mint nem kósert;csapán keresztény mészárosoknak nem szabad a húst eladniok.(Magy. Akad, értés. 1865 ) Ugyanez időtájt ruházta fel LajosPozsony városát azon joggal, hogy az ott lakó zsidóktól különadót szedhessen (Bél. Not. Hung. nov. I. 648) Továbbá 1378-banadta ki Lajos azon rendeletet, hogy a zsidóknál elzálogosított gr.Nagymártoni Miklós féle birtokok kiválthatók. (Cod dipl. IX. 5.860.) Mindezek bői eléggé világos, hogy N. Lajos uralkodása alattidöközöuiiut — a kiutasítás daczára — még mindig^voltak zsidókaz országban; és csakugyan 1868 ban megint akadunk zsidókraPozsonyban, hol házakat is vesznek magoknak. (Magy. Akad. ért.1865.) Igen valószínű tehát, hogy Lajosnak kiutasitási parancsaaz 1352—1361 közötti évekre esik, és eszerint a fent jelzett időkmind, tévedésen alapulhatnak. És éppen oly valószínű az is, de sőtmajdnem bizonyos, hogy Lajos uralkodásának későbbi éveiben,hallgatag visszavonta parancsát, a mire öt alkalmasint a csakha-mar megérzett zsidó segélyforrások hiánya indíthatta. Más külön-ben a kizáratási parancs keletkezésében, talán legkisebb része semlehet Lajos vallásosságának, sőt hajlandók vagyunk ezt a k.városok nyárs polgári lakosok besugdosásainak tulajdonítani, kikkönnyelmű gazdálkodás következtében nagyon is elvoltak adó-sodva. Találjuk is hogy éppen Lajos alatt volt pl. Pozsonyban Jvárosi ingatlanok legtöbbje zsidóknál elzálogosítva, a pozsonyizsidók voltak valóságos zálogtulajdonosai a városi tanács —háznak és a Corpus Christi nevű kápolnának, a nélkül, hogy eze-ket beválthatták volna. (Magy. Akad. ért. 1865)

38

a pozsonyi bírót, hajtaná be a pozsonyi lakosoktól azonösszegeket, melyekkel azok a kiutasított zsidók kezeibenlevő kötelezvények alapján nekik tartoznak. A kívána-tot a pozsonyi bíró teljesítette is. (Magy. Akad. ért.1825.)

A szigorú kiutasítási parancs daczára — mint lát-szik — mégis sok zsidó maradt vissza az országban;részint a királynak és törvénynek mindig ellenszegülődaczos főurak védelme alatt, részint pedig — mikéntSpanyolhonban — a látszatra fölvett kereszténységleple alatt, a miről azonban a legelső alkalommal ismétlemondtak, hogy őseik vallásához visszatérjenek. Vala-mivel későbben is akadunk ehhez hasonló esetre. Bizo-nyos Szerencsés Imre, (Glück Henrik) ki jóllehet, meg-keresztelkedett, egész bensőséggel csüngött régi vallá-sán, és bűneit megbánva, mint zsidó halt is meg. (LővTört. és vallástud. értek. 17.18.)

Ezen államférfiul és hadvezéri tekintetben valóbanegyiránt nagy királynak halála után következett Zsig-mond. Államférfim képességét ugyan tőle sem tagad-hatjuk meg, csakhogy könnyelmű, pazar és folyvástpénzszükiben levő uralkodónak tűnik fel a történelem-ben. Zsigmond, eltekintve attól, hogy talán személyesenszerzett tapasztalatai győzték őt meg a zsidók képes-ségéről és ügyességéről a pénzzavarokban, még állam-bölcsességi szempontból is belátta a kedvező befolyást,a mit a kereskedelmet előmozdító zsidók az ország jól-létére gyakorolnak, és ennek megfelelőleg meg is en-gedte visszatérésüket az országba.

És már az 1436-ik évben ismét találunk tekintélyeszsidó hitközségeket Magyarországban, névleg Budán, ésPozsonyban. Ezen zsidó hitközségek különös küldött-séget menesztettek Zsigmondhoz Prágába — bizonnyáranem üres kézzel, mint Szalay megjegyzi — őt kérve,erősítené meg Béla királytól nyert szabadságié velőket.

39

Ezt n. é. November 9-én ki is nyerték Zsigmondtól kö-vetkező toldalékkal: *)

1. ) Zsidók közötti perlekedéseket maga a zsidóbíró, vagy ennek helyettese (esküdt) intézhet el. Nemszorulnak tehát a nádornak és még kevésbbé a kir. bíróítéletére.

2. ) A magyarországi zsidók mind, tehát azok is ,kik valamely főurnak telkén laknak, kötelesek a kive-tett országos adót a korona javára lefizetni. (KatonaΧΠ. c. 579. - Szalay II. 437.) **)

3. ) Ha keresztény zsidótól pénzt vett föl kölcsön akamatoknak előleges meghatározása nélkül, úgy a ka-matok havi 20%-ban állapíttatnak meg. (Schvartner,Fényes.) Pozsonyban már azelőtt is a heti kamatláb 2fillérben egy font után lett megállapítva, (MagyarAkad. értés.) minek következtében a Zsigmondtól meg-állapított kamatláb nem volt éppen oly hallatlan magasés kárhoztató.

A zsidók autonómiáját — belügyeiket illetőleg, —Zsigmond nem engedte csorbíttatni. Így engedte megpl. Garay Miklósnak vasmegyei birtokán Német- ésCsehországból bejött zsidókat letelepíthetni azon föl-tétel alatt, hogy nem avatkozik belügyeikbe. (Magy.Akad. ért. 1865.)

*) Hogy az akkori zsidók mily kevéssé viselték, vagy viselhet-ték gondját még a legfontosabb okiratoknak is, kitűnik a többiközt a következőkből. A kinyert visszatérhetési engedély utánegyetlen egy zsidónak sem volt meg az oly fontos szabadságle-vélnek másolata és csak Zsigmond királynak határozott paran-csára másolhatták le a székesfehérvári káptalan könyvtárábanmegőrzött eredeti okiratról. (L. Busch I. B 72 lap, hol azonbanegy némely chronologiai hibára is akadunk)

**) Ezen rendeletet a pozsonyi zsidók kérvénye eszközölteki; gyakran megtörtént ugyanis, hogy néhány zsidó elhagytahitközségét, és valamely főúrnak jószágán ennek védelme alattmeghúzódott; az elhagyott hitközségnek pedig ezután is megkellett fizetnie a kivetett adó egész mennyiségét, mi mint kir. adófizetendő vala. Fentebbi jendelet azonban az elszálingózott zsi-dókat is kötelezte adórészletöket folyvást az anyahitközségnélbefizetni.

40

Most tömegesen özönlöttek megint a zsidók azországba; úgy a már ezelőtt itt laktak tértek vissza,mint érkeztek újabb jövevények és Zsigmondnak utolsóéletéveiben oly számosán voltak, s oly szoros viszony-ban a királylyal, udvarral, főurakkal, papsággal, só- éskamaragrófokkal, hogy az utánna következett királyAlbert, üdvösnek tekintette a szívélyes és szolgálatkészvendégeket — Jakab budai zsidónak és ugyancsak Ja-kab nevű pozsonyi zsidónak kérelme folytán — megerősíteni Bélától nyert jogaikban és szabadalmaikban.Fessler IY. 1001.) *)

Negyedik Béla óta a magyarországi zsidók —mint már említve volt — a királynak tulajdonát, jólle-het nem elajándékozható tulajdonát képezték, s a koro-na közvetlen védelme alatt állottak, a miért a királynakévi védpénzt fizettek. E védpénz időközönkint mindignagyobb-nagyobb lett. Hogy mily nagy volt a védpénzIY. Béla alatt, azt nem tudjuk; de 1425-ben már 1600írt, Y. László alatt 4000 vörös forint (Magy. Akad.ért. 1865.) sőt Corvin Mátyás idejében 20000 aranyfarúgott. (Fessler Y. 455.)

A királynak fizetendő védpénzt időnkint másra islehetett átruházni. így ruházta fel e joggal Erzsébet —Zsigmond leánya 1440. — Pozsony városát egy évi tar-tamra az ezen városbani zsidók védelmezéseért és fen-tartásáért (Teleky Hunyadiaik kora.) **)

*) Albert ezen magaviseletében, mint egyátalában mindentetteiben feltűnő ellenmondást találunk. Mint Magyarország ki-rálya, zsidó alattvalóival szemben jóakaró urnák mutatkozott,holott mint osztr. herczeg legbuzgóbb zsidóüldözőnek volt ismerve,Zsigmond is, mint Csehország királya, törlesztett minden a zsi-dóknak fizetendő kamatot: de Magyarországban pártolta és felis emelte a kamatokat (L. Busch I. B 1847. 74. a jegyzetben.)

**) Itt megint feltűnő ellenmondásra akadunk. Bél. M.Ugyanis (Not. Hung. nuv. I. 648. (azt mondja, hogy Erzsébet az em-lített védpénzt 10 évre engedte át Pozsony városának azon föl-tétel alatt, hogy a zsidók kitakarodjanak a belvárosból. De mintánTeleky eredeti okiratokkal erősiti állításait e tekintetben többb telt érdemel, Pozsony városának irattárában meglevő okmányszerint Erzsébetnek ezen ajándéka 1444-ig terjedt. (Magy. Akad.értés. I860)

41

De hogy mily gyenge alapon nyugodott a magyar-országi viszonyok közepette, az oly drágán megfizetettkirályi védelem, mindenki könnyen beláthatja. Mind emellett semmiféle erőszakoskodásra nem akadunk, sígy igen valószínű, hogy a zsidók alkalmazhatóságuknálfogva nem annyira a korona, mint inkább a főnemes-ség pártfogására támaszkodhattak. Magától értetődik,hogy ezen pártfogásért a főuraknak is nem meg vetendőadót fizettek. *)

Ha visszatekintünk Magyarország eddigi uralkodói-ra és az országnak zavarteljes, bonyolult viszonyairacsak sajnálnunk kell, hogy az állam kül- s belállapotánakjavítása körül kifejtett küzdés· és buzgalom között, azsidók viszonyai — lényeges oldalról véve — alig vé-tettek tekintetbe. Míg a zsidóknak biztonsága egyszabadság — vagy védlevéltől függött, mindaddig azsidó minden egyes hatalmas főur kezében, ki magá-történetesen a hazátlan idegennek védőjéül feltolta,csak játékszer volt, a melylyel mint labdával szeszélyeés önkénye szerint játszhatott. A magyarországi zsi-dók háromféle patronussal bírtak, u. m. a király, a fő-nemesség és a kir. városok; ezek egymásra irigykedtve, mindegyik külön egymaga óhajtotta volna magáta védencz vérén hizlalni. A akkori kornak elhintettmérges magva még a következő századokban is meg-tenné vészteljes gyümölcsét, és ártalmas légkörébőlmég a nagy Corvin Mátyás sem szabadulhatott.

*) Hogy mennyire szokott rúgni ilyen adózás a főúri pártfo-gásért és azon engedélyért, hogy fentartási szükségleteiket sza-badon kereshetik, szolgáljon például a rohonczi zsidó hitközség-nek évi adózása, melyét még 1737-ben lefizettek az ottani földesuraságnak. A nagy mészárszék után 400 frtot; a kis mészárszékután 80 frtot; apró marha vágatásért 40 frtot; kóserborért 400frtot; pálinka mérésért 40 frtot; aprómarha beszolgáltatástólvaló felmentésért 75 frtot; védpénzül 1116frtot; régi kivetés200 frtot; másnemű fizetések 300 frt. Főösszeg: 8011 frt. Ehhezmég járultak kővetkező újévi ajándékok: Az uraság részére 13arany. 2 süveg eznkor, 4 font kávé, 3 tuczat narancs, ugyan-ennyi ezitrom és két ind. A felügyelőnek 12 frt l süveg czukor 1font kévé, 2 Ind. A tisztarának 6 frt; egy Ind. A helységi papnak

42

A Hunyadi család nem viseltetett különös ellen-szenvvel a zsidók iránt; nem fürkészte azok származá-sát, vagy nem — kékvérűségét. Hunyadi Mátyást 1443-ban egy Thusz nevű kikeresztelkedett zsidó tartotta akeresztvízen. (Engel III. 61.) Atyja, Hunyadi Jánosközbenjárt Pozsony városánál 1453-ban, egy, 60 aranyadósság miatt beperelt nagyszombati zsidóért Miselért,(Maussel?) hogy ne szorítsák őt fizetésre, hanem ellen-kezőleg védjék őt addig, míg a király az adósság alólőt felmenti. (Teleky Hunyadiak kora.)

A fiatal Mátyásra nem maradhatott befolyás nélküla zsidók elleni azon gyűlöletes hangulat, melynekszemtanúja volt Csehország fővárosában Podiebradnábs mely ellenszenvtől igazságszeretete és éles látásadaczára sem szabadulhatott. Egészben és általán véveMátyás nem igen kegyelte a zsidókat, a mit eléggétanúsít, hogy 1485-ben kiűzte őket Bécsből, és Magyar-országban is több megszorítás közé szorította őket. Smindemellett egyes zsidók hatalmas pártfogásával éssokszerű kedvezményével dicsekedhettek, a mint ezt,különben más, zsidó gyűlölő uralkodóknál is, nem rit-kán találjuk.

Midőn mint koronázott király először vonult beBuda városába, — 1452 — mely alkalommal az országfőnemesei, a papság és a polgárság ünnepélyesen fogad-ták, az-ott lakott zsidók is megjelentek, a thorát magokelőtt vitetvén. A zsidók fel is használták az alkalmat.Kérték, Béla, Zsigmond és Albert királyoktól nyertszabadságlevelők megerősítését, mit Mátyás mindjárt

1 lúd, 1 font bors, 1 font gyömbér, Vs lat sáfrán 1 lat szegfű, 1 latszerecsendió. 1 lat virágmag, 1 lat fahéj. A tanítónak 4 frt. Orgo-napénz 5frt. Toronyvilágításhoz 1 font olaj. A vásárbírók minde-gyikének 1 ludat, kisbírónak l/4 font bors; minden czéhmesternek½ font bors, ugyanennyit a hajdúnak. Az alispánnak, Kőszeg sSzombathely bírálnak, a titkárok, — ország főbíráinak, kamarások-nak s fiskusnak küiön-kttlön 1—2 Márton napi lúd. járt. II. Józsefcsászár alatt a rohonozi zsidó hitközség megkísérlé két tekintélyespozsonyi zsidónak — Koppel Theben és Mózes közbe járása mellettszabadulni ezen nyomasztó adótól, a mi azonban nem sikerölt;sőt a kath. papnak fizetett 5 frt évi teher egész 1862-ig tartott.

43

uralkodásának első évében teljesített is. (Bonf. Decr.ΙII. c. 9. 401 — Bél. Μ. I. 648 — Fessler Y. 539 -Szalay ΙΠ. 192.)

Mátyás, ki — miként Fessler állítja — néha erősza-kos eszközökhez is nyúlt, hogy rendkívüli kiadásait fe-dezhesse, az említett védlevelet jó drágán fizettette meg.Mint említve volt, a zsidók 20000 aranyat fizettek éretteévenkint a koronának. (Mind e mellett 1475-ben avédlevélnek újbóli megerősítése alkalmával, ezt egyzáradékkal látták el; e záradák nem ugyan kedvező azsidókra nézve, de annál előnyösebb az államnak, ésleginkább a polgárságnak, melynek felvirágzását a ki-rály minden áron előmozdítani akarta. Ezen záradékígy hangzik: „Zsidótól felvett kölcsönösszeg után járókamatnak csupán fele illeti meg a hitelezőt, másik felepedig a városi polgárság javára juttatik.“ **)

Továbbá, hogy egyetlen egy polgárnak sem sza-bad ingatlanát zsidónál elzálogosítania, mi ha mégis

*) A mantuai kongressuson, mely 1459-ben II. Pine pipa je-lenlétében tartatott meg, a törökök elleni hadjárat költségeinekfedezése végett elhatározták, hogy a klérus j övöd el me tized ré-szével, a laicns osztály pedig jövödelme harmínczad részével járnihozzá. A zsidók ellenben vagyonuk huszadik részét kötelesekadni. (I. Gobeliin Pil. II Lib, ΠΙ. — Fessler V. 65.) Hogy az igaz-ságos Mátyás ehhez beleegyezését adta-e, arról a történelemnem szól. Megemlítendő még, hogy II. Pál pápa alatt 1464-benezen adózást újra követelték ugyan a zsidóktól, de épp úgy nemteljesítették, mint a korábbi követeléseket.

**) Nyolcz évvel ezelőtt, tehát 1467-ben, Bánfy Miklós gróf-nak és Petem Tamás zsidónak azon parancsolatot adá hogy kétpolgár- és két zsidóból álló bizottmányt nevezzenek ki, melybizottmány 6 hó alatt rendezze és határozza meg a kamatokat·Addig pedig a polgárság nem fizet kamatot. (Magy. Akad. értés1866.) Különben a polgárok által fizetendő kamatok rendezésekörül nem egyedül Mátyás tett intézkedéseket. így engedte elpl Albert 1439-ben N. Szombat városának a tőlük zsidóknak járóösszes kamatokat, ha a tökét a legközelebbi Sz. Miklós napiglefizetik. Éppen így engedték a kamatokat II. Ulászló 1503-banés II. Lajos a pozsonyiaknak, ha a legközelebbi Sz. Mártonnapig fizetik le a tőkéket (Ibid.)

44

megtörténnék, az egész kölcsönösszeg a királyi fiskusraszáü (Fessler V. 539.) *)

Mint rendesen minden nagy szellemnek, Mátyásnakis szokása volt csakhamar felismerni a derék férfiakat,és ezeket azután úgy saját, mint állami szolgálatraüdvhozólag alkalmazni. Ilyen egyéniség volt a Svábföldről még Zsigmond idejében bevándorolt gazdag,eszélyes és becsületes Hampa János, ki okossága és be-csületessége által a király teljes bizalmát érdemelte ki,és mindvégig bírta is. **) Találjuk is, hogy hogy Mátyás1462-ben ráparancsolt Pozsony városára, hogy minda-zon|tárgyakat, melyeket a budai polgár — akkor már ki-keresztelkedett. —Ernst János, mint szükségeseket kije-löl, azonnal, vásárolják meg, s adják át neki, hogy a ki-rály után küldhesse.(Teleky Hunyadi kora) Ernst 1464-benmár kir. kincstartó lett; 1467-ben nemesi rangraemeltetvén, fő-vámfelügyelővé neveztetett ki, kinek asz. k. városok kötelesek voltak a szükséges segélytmegadni. Az 1470-ik évben Thurocz vármegye örökösfőispánja lett. Egyik fia, Zsigmond 1473-ban pécsi püs-pökké neveztetett ki, másik fia János pedig a Csáktor-nyái uradalmat nyerte el. Az első, ki Ulászló alattkincstartó volt, az elidegenítés vádjával terhelve. 1495-ben elzáratott és 400 ezer arany pénzbírságra Ítélte-tett. A Király azonban a bűndíjt 280 ezer aranyra szál-lította le.

Ez időben — 1476 — történt Mátyás egybekeléseBeatrix nápolyi herczegnővel. A házasság alkalmávalnyilvánult csak Mátyás pompaszéretete teljes nagyság-ban. Mindent, a mit a kor fényűzés dolgában felmutatni

*) Ezen parancsot aligha szigorúan tartották meg, mert IIUlászló kénytelen volt azt 1503-ban megújítani. Magy. Akad. Ért1865.)

**) Egy másik zsidó is — kár, hogy nevét nem tadjuk — birtaily nagy mértékben a király bizalmát; mert mint velenczei írókállítják, 1476-ban Gebhardi szerint 1173-ban — ezen zsidónakközvetítése folytán sikerült Mátyásnak megkötni a békét Moha-meddel. (Engel III. 849 )

46

csak képes vala, itt pazar fényben hordátott össze, ésaz ünnepély emelése körül a budai zsidók is leróttákadójukat. A királyi párt, Budára történt bevonuláskor,a budai zsidók következőleg fogadták: Hitközsége élénaz ősz elnök lóháton, ezüst karddal kezében, melyrőlegy 10 font nehézségű, ezüsttel megtöltött kosárkacsüngött le. Ezen értelmezés helyesebbnek tetszikmennyiben a pénzzel telt kosárkák alkalmi ajándékulszolgáltak.

Oldala mellett lovagolt fia ugyanily karddal éskosárkával. Erre következett 24 zsidó lovag mindannyiegyforma gesztenyebarna öltözetben és kalapjaikon 3strucztollal. Utánnok 200 ember gyalog, egy vereszászló közé csoportosulva, mely zászlón látható voltegy bagolynak lába 5 karommal és két arany csillaggal,mi felett megint a zsidó tiara volt ábrázolva. *) A zsi-dók fejőkön takaróval (talán thalisz) jelentek meg. Ahitközség vénjei egy sátor alatt álltak, mely körül az?

ifjabbak gyülekeztek volt. A királyi pár megérkezése-,kor megindult az egész ünnepélyes menet, és a thórátelőttük vitetvén, hangosan énekeltek zsidó imákat(Schvantner Script, reg. hung. Bél M. III. 216.)

Ha a zsidók védleveléhez csatolt és fentjelzettfüggeléknek talán az volt czélja, hogy a polgárságottávol tartsa a túlságos költekezéstől, mennyiben szer-fölött megnehezité az adósság csinálást: — jóllehetMátyást a pompaszeretet néha a tékozlásig vitte —úgy más részt megint arra törekedett, hogy ugyancsakmegvédje a polgárságot a városi bírák részrehajló,

*) Nem igen valószínű, hogy zsidó zászlón ilyen alakok le-rajzolva vagy behímezve lettek volna; mert az akkor élt zsidókmég igen szigorúan megtartották Mózes abbeli tilalmát, melyszerint semmiféle alakot nem szabad lerajzolni. És azután mit je-lenthetett egy bagolynak 5 karmú lába? Talán Mózes 5 könyvénekjelképéül lenne tekinthető? Alkalmasint nem volt más a zászlón,mint a zsidóktól nagyrabecsült csillagalakú hexagon — Dávidpajzsa — mi még napjainkban is a legfőbb templomi öltönyönlátható.

46

igazságtalan eljárásától. A többi közt 1475 april. 28-ánmegparancsoló Pozsony városának, hogy egyetlen egypozsonyi zsidó részére se hajtsák be többé követelésétvalamely külfölditől; hanem a hitelező forduljon kere-setével azon hatósághoz, a melyhez adósa, lakhelyénélfogva tartozik. Továbbá parancsoló 1482 márczius 17-én: Pozaony városa tartsa kötelességének, minden máshitelező mellőzésével, első sorban Mendel (zsidó) köve-telését kielégíteni bizonyos Binberg György ellenében(Teleky Hunyad. kora)

„Meghalt Mátyás király“ hangzék ezer- meg ezerajkról 1490-ben és a nagy veszteséget a zsidók is meg-érezték. A nagy királynak halála után, kinek uralko-dása alatt Magyarország nagygyá, virágzóvá lett, ésparancsoló állást foglalt el Európában — az elárvultország csakhamar anarchikus állapotba sülyedt, és azolygarchia ismét bátrabban emelé föl vészthozó fejét.

A pártoskodás szelleme, mit Mátyás vas keze egyidőre elfojtott, újra dühöngeni kezdett; e kívül a németrablólovagok rakonczátlanságai itt is számos utánzókratalált, miben résztvenni még a főpapság sem átalott.(Fessler V. 489.)

Mátyást, a nagy királyt, a jeles hadvezért, államböl-cset és erélyes fejedelmet a gyenge elméjű, elzárkózott,ravasz és uralkodásra képtelen II. Ulászló követte a kirá-lyi széken, kinek uralkodása alatt az államkormányzatgyeplői soha az ő kezében, hanem mindig másnak kezé-ben voltak. A zsidók II. Ulászlót is — szokásaiknak meg-felelőig — ünnepélyesen fogadták, midőn az országfővárosába bevonult. Egyúttal kérték védlevelök meg-erősítését, mit meg is nyertek. *) (Bél Μ.ΙΠ. 231.) Ha-nem ezen megerősítés csak látszat volt, a mint hogy ő

*) A pergamentra írt 10 ívből álló okmány Pozsony városirattárában van, és tartalmazza a zsidóknak a 12, 13 és 14-ikszázadban kinyert jogaikat, különösen pedig IV. Bélától kiadott12 pontból álló szabadságlevelet.

47

maga is csupán névleg volt király. Mindkettőről csak-hamar szomorú meggyőződést szereztek a zsidók.

Az állam szükségleteinek fedezésére, különösenszorongatott helyzetben — a zsidók is hozzájárultakerejükhez képest, a mi az állampolgári fogalomnakmegfelelőleg rendén is volt. Igen természetesnek talál-juk tehát, hogy 1494-ben a rendes kapuadón kívül II.Ulászlótól követelt, a városok által fizetendő 12.107drb. arany előleghez, a zsidóknak is kellett fizetniök.(Fessler YI. 166.) De ha már megtagadtak töltik min-den polgári jogot, és ennek daczára a magas védpénzenkivül, még az országos adó fizetéséhez is kénytelenekvoltak hozzájárulni: hinnünk kellene, hogy legalábbszemély- és vagyonbiztonságban élhettek. Azonban,eléggé sajnos, II. Ulászló alatt ez korántsem vala így.

Gyávaságának és tehetetlenségének első jelét asajnálatra méltó nagyszombati eseménynél adá. Ezenvárosban ugyanis azon hamis vád alapján, hogy a zsi-dók ker. gyermekeket gyilkoltak, 12 zsidó férfit és kétnőt zártan el, s őket kegyetlen kínzások által a sohael nem követett bűnnek bevallására kényszerítették.Az ekkép elkínzott ártatlanokat azután máglyán vé-gezték ki, a zsidókat pedig az akkori szokások értel-mében, örökre száműzték a városból. (Bonfini decr.V. 113.)

Egy ehhez hasonló, csakhogy inkább vagyont ve-szélyeztető eset fordult elő 1496-ban Budán, a király-nak ott tartózkodása alatt.

Történt ugyanis, hogy pajzán ker. fiuk a zsidóutczán ablakokat és ajtókat törtek be; s midőn őket azsidók ezért elűzték, nagyszámú csőcselék nép tódultössze, és azon ürügy alatt, mintha a zsidók lennénekokai a múlt évi adófelemelésnek, házaikra törtek, ésloptak, raboltak. A zenebona, mely estig tartott — atettlegességek csak a katonaság közbejöttével akadá-lyoztattak meg — más nap nagyobb dühvel újult meg.Most már az okból is aggasztóbb szint öltött, mivel a

48

főuraktól védelmül küldött cselédség is, a néppel egyet-értve, részt vett a rablásban. Elhurczoltak ágyneműt,elzálogosított tárgyakat, aranyat és ezüstöt nagymennyiségben. Végre, nagy nehezen sikerült a katona-ságnak a népet elűzni és a nyugalmat helyreállítani.Csudálatos azonban, — jegyzi meg az esemény elbeszé-lője — (Bél. Μ. III. 237.) hogy mindez megtörténhetetta királynak, főuraknak és az országos tisztviselőknekközvetlen közelében.

De a min a jó Bél M. oly annyira csudálkozik, aztaz elfogulatlan történetbúvár igen is természetesnektalálja. A gyáva király nem bírt annyi bátorsággal,hogy erélyes intézkedések által akadályozza meg akihágást; mert attól tartott, hogy a zsidókkal nem igenrokonszenvező polgárság is csatlakozható a zendülők-hez. A főurak pedig örültek, látván a királynak emegyengeségét, mert hiszen éppen a királynak eme gyen-gesége emelte saját tekintélyüket és hatalmukat.

Mialatt azonban a zsidók a sz. k. városokban holkisebb- hol nagyobb támadásoknak voltak kitéve, tűr-hető nyugalomban éltek azon főurak védnöksége alatt,kiktől ezt drága áron megvásárolták. Hanem itt is csakaddig, a míg az állami jövödelmek kezelése után nemvetették ki szemeiket. Ekkor a birodalom nagyjai is —a zsidók védnökei — úgy bántak el velők, mint nemszívelhető versenytársakkal.

Mindenesetre szomorú jele az időnek, hogy nemcsupán a királyi hatalom lett Alárendelve a főurak ha-talmának, hanem a királynak pénzügyi állapota isszánalomra méltó volt. Miután t. i. az úgynevezett ki-rályi jövedelmekből nagyobb részt a főurak elégítettékki saját igényeiket, — e jövedelmek nem fedezhettéksem az ország szükségleteit, sem a király udvaránakellátását.

Majdnem felháborodást kelt bennünk megtudni,hogy míg a törökök elleni hadkészületek idejében— 1494 — sok főúr szolgáinak ruházata az állam pénz-

49

tárából lett fizetve, addig maga a király, hogy a tá-borba utazhassék, pénzkölcsönöket volt kénytelen föl-venni, még pedig alkalmasint zsidóktól. (Engel III. 65.)

Még roszabbul álltak az ügyek II. Lajos alatt. Agyermek-királynak olygarcha uralkodása idejében a fő-urak törekvése — bármely párthoz tartoztak is legyen— oda volt irányaivá, hogy az állam rovására gazdavgodjanak meg. Hogy ezen czélt elérhessék, mindannyianmegegyeztek abban, a királyt a meddig csak lehetsé-ges nyomasztó szegénységben hagyni, hogy így meg-akadályozzák hatalma fejlesztését. (Engel III. 192.G-ebhardi Π. 262.) Es a szerencsétlen király uralkodá-sának egész ideje alatt csakugyan a legnagyobb sze-génységgel küzdött elannyira, hogy még egy pár jócsizmája sem volt. Sót, hogy asztalát elláthassa, kény-telen volt ezüstneműit zsidóknál elzálogosítani. (EngelIII. 2&7.) Valószínűleg ezen nyomasztó ínség bírhattaII. Lajost árra, hogy a többszörös kizárási törvény da-czára Izsák nevű zsidót nevezte ki Kassára pénznagy-nak, ki azután az u.n. Izsák érmeket verette. (Schvartner)

Majdnem hihetetlennek tűnik, hogy ilyen zavart vi-szonyok és biztos rendszer hiánya mellett, miként voltlehetséges a nehézkes, gyarló államgépezetet még emetűrhető módon is tovamozgatni. Nemcsak a nemesség ésklérus volt adómentes, hanem alattvalóik egy része isegyszersmind.*) Az összes adóterhet a „misera plebscontribuens“ — minden kapu után 1—2 arany forintotévenkint — és a zsidók viselték; ez utóbbiak 1521.novemb. 19-étől kezdve minden fej után — nemre éskorra való tekintet nélkül — havonkint 50 ezüst fillértfizettek. A nemességtől kezelt regale jövedelemből csakegy parányi kis rész jutott a kir. kincstárba. Hogyanfedezhette volna tehát a király ezen silány eszközökkel

*) Az is megtörtént, még pedig igen gyakran, hogy a földes-uraság beszedte ugyan alattvóitól a királyi adót; de ezt elmu·lasztotta kiszolgáltatni.

50

az állam kiadásait? Különösen pedig miként fedezhettevolna az ország védelmére tartott tekintélyes hadsere-get, kivált miután e tekintetben a nemesség sem igenvolt hajlandó megfelelni kötelezettségének?

Nem maradt más mentő eszköz, mint ismét a márgyakran alkalmazott, jóllehet gyűlölt — mert veszé-lyes — segély után nyúlni, t. i. az érmeket silányabbérczből veretni.

Ezen terv keresztülvitelére kinevezték királyikincstartónak a Brandenburg-Auspach őrgróftól, mint akirály gyámjától ajánlott, kikeresztelkedett lengyelzsidót Glück Salamont, más néven Szerencsés Imrét.Ez azután Szálkai nádortól gyámolítva, az 1521. no-vember 19-én egybegyűlt rendeknek előadta a tervszükségességét és ajánlotta annak elfogadását.

Bekövetkezett végre, a mitől rég ideje rettegtek,de a minek megakadályozására mi sem történt. Szoli-mán már Belgrádot és Szabácsot ostromolta, és a ma-gyar nemesség még mindig késedelmeseit a haza megrvédésére fegyvert fogni. Csupán Szerencsés szerelt felegymaga a rendelkezésére állott kir. kincstárból nehányhajót csapatokkal és élelmi szerekkel, a mi azonban anemesség egyenetlenkedése és az uralgó közönyösség-nek tekintetbe vétele mellett nagyon is kisszerű készü-let lehetett. Hogy a nemességnek és papságnak pártos-kodása és hanyagsága következtében hanyagoltatott elaz ország védelme, azt senki sem akarta beismerni; el-lenkezőleg a balsors bekövetkezését csakis Szálkainakrótták fel bünül, a miért titkos tanácsosa egy zsidóvolt. A rendek ennek kifejezést adandók, határozták éskívánták 1525. Május 12-én, hogy a király SzerencsésImrét erkölcstelen életmód, silány pénzveretés és másbűnökkel terhelt vád alapján máglya által való kivé-geztetésre ítélje. (Fessler VI. 134. Engel III. 251.)

A király, a ki megvolt győz kivé a vád alaptalan-ságáról, a rendektől nehány napi halasztást kért, ésazután akkép válaszolt, miszerint kész a rendek kivá-

51

natát teljesítem, mihelyt törvényes úton tudják bebi-zonyítani a vádolt bűnösségét. Ezen királyi üzenetdaczára, Szerencsést Május 26-án elfogták, és a csonkatoronyba zárták, (ibid. 56.)

Június 5-én már megint szabad lábra helyezték,mely alkalommal a hivatalnokok nagy száma valóságosdiadalmenetben kisérte házáig.

Nehány hétre az esemény után, midőn éppen fényesestebéddel ünnepelte meg szabadulásának emlékét,egy csőcselék csoport, — alkalmasint felbujtatva az el-keseredett nemességtől — megrohanta palotáját, úgy,hogy Szerencsés vendégeivel csak a várfalakon át kö-télhágcsók segélyével menekülhetet meg. Palotájátpedig éjen át kirabolták. A pénzt zsákokban, a bortputtonyokban czepelték el; és a király, kinek közvet-len közelében történt mind ez, elnézte a kihágást, ahelyett, hogy legalább testőrei által iparkodott volnaa dolgot megakadályozni.

Másnap ismétlődött a zendülés, mi alkalmul szol-gált más zsidók házait kirabolni. Csak harmadnapon,midőn a csőcselék már félig-meddig kifáradt volt, ker-gette őket széjjel Szapolya György, és űzette ki őketa városból (Szalay III. 558.)

Szerencsés iránt a hangulat ezalatt lassan-lassankedvezőbb lőn. Verbőczy István a rendeknek u. é.július 5-iki gyülekezetében azt is ajánlotta, hogy a réz-bányák Szerencsésnek adassanak át, mivel az állam tőletetemesebb jövedelmet várhat, mint az eddigi bérlőtőlFuggertől; de ajánlatát a legnagyobb megilletődésselutasították vissza.

De miután sikerült Szerencsének az 1526. május7-én az e czélra nemesekből összeállított bizottmánybanfelderítései által kitüntetni, hogy nem ő, hanem .az or-szágnak több előkelő nagyjai, Fuggerrel egyetértve fosz-togatták rablók módjára az állami kincstárt: (FesslerIII. 161.) a rendek általános megbotránkozás köztsürgették eltávolítását, és a rézbányák átadását.

52

Szerencsésnek, kinek becsületességéről immár nem ké-telkedett senki. Mint ügyes államférfiút fel is szólítot-ták, dolgozná ki a kir. kincstár előleges költségvetésijavaslatát, és terjesztené ezt azután be az országosválasztmánynak. (Engel III. 281.)

A szerencsétlen mohácsi vésznap — 1526. aug.29. — *) újabb jeladás volt a pártharczok kitörésére. Haa pártok eddig egy király alatt szabadon folytathattákkáros torzsalkodásaikat egymás ellen, mennyivel na-gyobb elkeseredéssel űzhették ezt most, a midőn egy-szerre két választott királya lett a nemzetnek?

S hogy a zsidók ezúttal is — mint rendesen — kétszék közt földre jutottak, — az eseményeknek igen ter-mészetes következménye.

Az elveszett csata után a győző török Buda os-tromlásához fogott; a város védelmézésében részt vet-tek az ott lakott zsidók is, még pedig oly bátran, hogya fallal körülvett zsidó városrészt csak rohammal ve-hették he a törökök.**)

A zsidóknak eme hazafias hősiességét az ország-gyűlés, mely Fehérvárra egybehivatott, azzal hálálta

*) Ezt is a szánalomra méltó, szerencsétlen országos viszo-nyok eredményezték, habár a védelemhez a zsidóktól is tömérdekpénzt zsaroltak haszontalanul. (Mailáth ΙΠ. 181)

**) így mondja ezt Löv „A zsidó kongressus“ czímű művé-ben. Hogy bonnét merítette Löv ezen állítását, ismeretlen előttemmiután Fessler, Gebhárdi, Engel, Horváth, Szalai, Kerékgyártóés mások is azt állítják, hogy a törököknek Budára történt bevo-nulása alkalmával a város lakosoktól elhagyatva, üresen maradt,követkeséskép nem volt a törököknek szükséges azt rohammalbevenniük. Gans Dávid szerint pedig a zsidók, m;után a városbólmindenki menekült, visszamaradtak anélkül, hogy őket a törö-.kök bántalmazták volna. S mégis. — mint Jászai följegyezte(I.-83.) Szolimán kivonulása alkalmával a ker. foglyok közt 2500zsidót is vitt magával, kiket Budáról, Esztergomból és más váro-sokból hurczoltak össze. Ugyanazt állítja Hamner is. (Az osm.bírod. tört. III 63) a midőn elmondja, hogy szept. 24-én rakat-tak meg a hajók a corvinával, Budáról száműzött zsidókkal éstömérdek kincsesei, hogy mindez Konstantinápolyba vitessék. (L.Verancsics Ant. össz. m. mon. hung. hist. II. 326.)

53

meg, hogy a rendek kimondták az összes zsidók kiuta-sítását az országból. Ezt azonban Szapolya nem erősí-tette meg. (Jászai Pál I. 179.)

Mostohább bánásmódban részesítette a zsidókatII. Lajos özvegye, Mária királynő. Midőn ugyanis a tö-rököktől való féltében Budáról Pozsonyba menekült,utóbbi városnak a következő rendeletet adta ki: „Mind-azon zsidók, kik a törökök elől vagyonukkal a városbólkimenekültek, többé vissza nem térhetnek, és ingatla-naik a városra szállnak; azon zsidók pedig, kik nemmenekültek, kiutasítandók a városból, csakhogy ezek —tetszésük szerint — szabadon adhatják el ingatlan jó-s2ágaikat.” (Jászai I. 90.)

Ez időtájt történhetett, hogy a zsidók a belváros-ból kimenekültek, és részint „czukrosmandolának“ ne-vezett városrészben, részint pedig a Pálffy telkén álló„várhegyen” telepedtek le. Az eddig zsidóktól lakott„zsidó-utcza“ — ez idő szerint: „kalap-utcza“ — a félreeső helyen épült Imolával együtt a keresztények birto-kába jutott, minek következtében a zsidók új tem-plomokat építettek. Egyet a „czukrosmandola“ város-részben és egyet a „várhegyen.“ Különösen az utóbbihelyén Pálffy védnöksége alatt legalább biztosítva vol-tak a nyárspolgárok zaklatásai és üldözései ellen, s ahol — mint Bél M. egész naivsággal megjegyzi — töb-bet árthattak a polgárságnak, mint az előtti lakhe-lyükön, a belvárosban.

84

N E G Y E D I K K O R S Z A K' I

A zsidók a Habsburgok uralnia alatti

(1526-1780.)

Első Ferdinandban Magyarország okos, becsületes,jóllehet vaskalapos uralkodót nyert, ki egy másik úrralis gazdagító egyszersmind az országot. A ravasz éscselszövő jezsuitákat értjük, kik a pártharczokbanamúgy is megrongált országot „ad gloriam dei” mégnagyobb zavarba sodorták. Hogy a zsidók sem kerül-hették ki pénzvágyó fondorlataikat, igen könnyenbelátható.

Eme világboldogító tanácsadók befolyásának kö-szönhette Ferdinand kettős küzdelmét: vetélytársaSzapolya János és a Magyarországban is hatalmasanterjedő reformatio ellen. A kettős harczok viseléséhezmegkivántató pénzt a nem nemes alattvalók szolgál-tatták az, által, hogy a kapuk utáni adó mindegyreekneltetétt; de a zsidók még nagyobb arányban járultakehhez, mennyiben havonkint 20—50 fillérnyi fejadótkellett fizetniök. A túlcsigázott adóteher azonban csak-hamar oly nyomasztó és elviselhetlenné lőn, hogy akézműves szándékosan rongálta el szerszámait, a mol-nár zsilippjeit és kerekeit, s a zsidó serfőző serpenyőit,vagy pálinkafőző üstjét, — hogy kenyérkeresetre kép-telennek és szegénynek tűnjék, ha csak látszatra is.(Fessler VIII. 120.)

A magyar éremügy — az országnak eme meg-megujuló baja — nemcsak, hogy nem javult Ferdinandalatt, hanem még roszabbra is fordult; és ez sokszerűalkalmat nyújtott a zsidóknak, hogy az állam részérőlvagyonukat ért túlkapásokért magokat kárpótolják.Más különben a különféle értékű érempénzzel való

55

uzsoráskodással, nem csupán az ország nagyjai közültöbben — hanem még koronázott fők is foglalkoztak.(Fessler VIII. 93 s tovább.) A zsidók sem maradtak etekintetben hátra; külföldi összeköttetéseiknél fogvaértették, hogy miképen lehet magyar pénzzel előnyöskereskedelmi ügyletekbe bocsátkozni.*) De a hamispénzt verők közt, kik akkor elég nagy számban voltak— maga Fessler sem tud egyetlen egy zsidót is említeni.

Első Ferdinand alatt a zsidók — eltekintve azállamnak fizetett nagy adótól — mint látjuk, figyelmenkívül hagyattak, és oly elemnek tekintettek, mely min-den állampolgári köteléken kívül áll. De Rudolf császár,ezen félénk, bizalmatlan, a kormánynyal keveset törődőés jezsuitáktól vezetett uralkodó alatt, a zsidók ismétvisszaestek a már-már elfelejtett jogtalanság és védte-lenség állapotába.

Rudolf, az 1578-iki rendeletével adá türelmetlen-ségének első jelét, „hogy a zsidók adják el házaikat,melyekkel itt-ott bírnak;**) és hogy mindannyian azösszes adónemnek kétszeres értékben való fizetésén kí-vül, még egy különös adót, az u. n. dicat is tartoznakfizetni.“ (Decr. Rud. 1578.) Már maga ezen adó is elégnyomasztó volt a zsidókra nézve, hanem nem elégedtekmeg vele; évről-évre emelték, míg 1595-ben a havon-kinti fej adó elérte az 50 dénárt, á) 3 fillér. De a túlfe-szített húr elpattanással fenyegetődzvén, már 1596-ban

*) Bizonyos Rotenburg. Megtöl 1270-ben kiállított véle-ményadásból kitűnik, hogy a zsidók már a 13-ik században, vagytalán még előbb — sajátságos módon üzérkedtek a magyar ér-mekkel. Á királynétól (?) t i. kieszközölték az engedélyt, hogysaját nyers ezüstjükből a kir. pénzverdékben magyar pénzt ver-hettek, melyet azután Németországban, többnyire — Mainzban— árukért, vagy más pénzért becseréltek (Mon. hung. hist. I.18, 673.) Hogy mások is nyerhettek és felhasználták-e ezen en-gedélyt, azt az ismeretes írók egyike sem említi.

**) Sopronban a zsidók 1440-ben négy házat bírhattak, amely szám 1526-ig tizenhatra emelkedett, és ezeknek birtokolásaszőlőkkel együtt 1553-ban telekkönyviig bekebleztetett. A po-zsonyi telekkönyvben is 1439-től kezdve több zsidó van mintszőlőtulajdonos bejegyezve.

56

a zsidókra kivetendő adó is, a jövedelemmel, aránybanlevő adókulcs szerint lett megállapítva.

Miután a zsidók az ország uralkodója részére ázidőről-időre emelt védpénzt fizették, a legnagyobb igaz-ságtalanság volt őket még e kívül, — egy külön — azóHaropolgávok adójával is terhelni, a mely adó is jókorafaagy volt.

És ezenó igazságtalansághoz még egy másik isjárult. A baj párjával jár. — Hogy a szegényeknekminden adó elengedtessék, a vagyonosabbaknak kellettaz e módon támadt hiányt pótolniok olyképen, hogy aminden községre kivetett adóquota mindig egész teljes-ségében kikerült. (Fessler VIII. 113,)

Jóllehet a zsidók többnyire csak távolról nézték apolitikai zavarokat és pártharczokat, mégis igen gyak-ran belesodortattak a polg. háború iszonyaiba, és nemegyszer szenvedtek annak csapásai alatt. így pl. midőna császár által kinevezett Basta, mint Erdély kor-mányzója 1594-ben bevonult Kolozsvárra, az ott találtzsidókat mind „en chevalier“ lemészároltatta. (Greb-hárdi IV. 392.) Ugyancsak III. Mihály vajdának trónralépte után — 1594 nov. 13-án — az volt első hősi tette,hogy ezen napon az Oláhországban talált Összes zsidó-kat legyilkoltatta. (ibid 362.)

A háború egy részt a törökök, másrészt az erdélyireformátusok ellen folyvást tartván, ennek költségei isnapról-napra növekedtek elannyira, hogy 1601-ben márminden parasztház 150 dénárt. — akkor hallatlan nagy-adó — volt kénytelen fizetni, csakhogy a szükségesidegen, többnyire német zsoldosokat, kielégíthessék.*)Hanem ezen idegen zsoldos katonák oly erőszakosko-dásokat és gyalázatos tetteket követtek el a békés la-

*) Erdélyben is éppen ily nyomasztó volt az adóteher, mertaz 1685-iki rendi határozat folytan az erdélyi zsidóknak is — 12frt bírság terhe alatt — 1 frtot kellett fejadót fizetniök. (Mon.hung. hist: XIV. 43. 70. l.

57

kosokon, kogy sok helység jobbnak találta magát töröknralom alá adni, semhogy kitegye magát vallásiilelőzé-seknek, vagy a fegyelem nélküli német csapatok, zakla-tásainak. (Engel V. 96.) Hogy ily viszonyok közepettemily sorsban részesültek a zsidók, könnyen elképzelhető.Nem is lehet, tehát csudálni, hogy sok zsidó törököktőlbírt területre menekült, a hol, ha mindjárt kedvezmé-nyekkel nem is dicsekedhettek, legalább nem kellettfélniökó a zaklatásoktól, aminőknek a német katonák ural-ma alatt ki voltak téve.*)

S mégis azon igazságtalan szemrehányással illetikőket, hogy jobban szítanak a haza ellenségéhez, mintsaját hazájukhoz. Ilyen szemrehányást tesz nekik kü-lönösen Szerémi György**) és Kolonits Lajos érsek,utóbbi ugyan mégis csak bevallja, hogy az efféle hon-árulás csak sejthető, de egyáltalán be nem bizonyítható.(Neuzeit 1846.)

Itt egy csekélyke kis eseményről is kell megemlé-keznünk: Rudolf uralkodásának utolsó éveiben, történt,hogy a Belgrádban székelő nagyvezér, Ibrahim pasabékealkudozásokba akart bocsátkozni, és Rudolf is ki-küldötte e czélra megbízottjait egy semleges szigetre. Dea törökök sem az első, sem a később még többször meg-állapított Határidőre nem jelentek meg. Végre 1599 aug.7-én néhány török zsidó érkezik Prágába, kik Mehemed

* ) Hogy a török uralom alatt mily állást foglaltak el a zsi-dók, arról később szólunk.

**) Szerémi jelentése következőképp hangzik:: „A kereskedőkharmadik osztályát képezték a budai zsidók. Ugyanis török zsidókjöttek budai zsidókhoz, kik azután az itt hallottakat és tapasz-tallakat elbeszélték saját nyelvökön otthon a szultánnak. Titokban különféle áruezikkeket, is hoztak magokkal, és az együgyűmagyarok — fatui Hungari — csak azon csudálkoztak, hogy mi·kép kerülhettek ezen áruczikkek ide.” (Mon. hung, hist. I. 1.49. ) A jó Szerémi azonban nem tudhatta, vagy nem akarta tudni,hogy a magyarországi, de különösen a budai zsidók élénk ke-réskedést folytattak Törökországgal, névleg: Belgrád, Sahmich-ék rég más városokkal anélkül, hogy a szultánnal személyesérintkezésbe jöttek volna. A titkolódzásra e szerint nem igenvoltak utalva (l.. tovább)

58

szultán megbízásából személyesen óhajtották megkez-deni a császárral a béke alkudozásokat. Rudolf, ki felnem foghatta, hogy miként alkalmaznak zsidókat ilyfontos államügyekben, — holott Törökországban ez nemritka dolog — az egészet csalásnak tartván, eleinteszigorral akarta a zsidókat büntetni, de azután mege-légedett azzal, hogy őket elzáratta (Istvánfy Hist. reg.hung. XXV. 475.)

Hogy a minden nép jog ellen bántalmazott követekegyátalában-e, és mikor bocsátattak szabadon, errőlsem Istvánffy, sem más történetíró nem tesz említést. *)

Egy oly államban, mely alapjában meg volt ingat-va, és melyben a legnagyobb fejetlenség uralkodott, —oly államban mondjuk, mint a milyen Magyarországvolt, a törvények szigorú megtartásáról szó nem lehe-tett. Azért maradtak a zsidók még mindig a kir. regá-lék bérlői, bármennyi rendeletet hoztak is ellene. Ugyan-oly csekély eredménye volt azon rendeletnek is, mit arendek 1680-ban II. Ferdinand alatt bocsátottak ki:„hogy a zsidók a vám- és harminczadadó bérleteitől ki-zárattatnak.“ (Decr. Ferd. II.) Minden a réginél maradt,úgy hogy 1647-ben III. Ferdinand alatt a rendek ismétjónak látták a fenti törvényt nagyobb szigorral meg-újítani; (Peer. Ferdin. III.) csakhogy ezzel sem értekczélt.

Első Lipót alatt a zsidókra ismét nehéz küzdelmekvártak. A jezsuitáktól annyi szívósságtól megindítottprotestáns- üldözés megtermé káros gyümölcsét, a mi-ből azután a zsidóknak is kijutott. Nagy mértékbenelősegítette a zsidóknak sanyarú állapotát a fanatikusés a jezsuiták karjaiba magát dobott esztergomi érsek,

* ) Rudolfnak sajátkezűleg írt leveléből, — melyet Alb-recht főherczeghez intézett — tudjuk, hogy a küldöttség 14 tag-ból állott, törökök és zsidók; a küldöttség vezetője Don GabrielBonaventura nevű spanyol zsidó volt. őt magát egy toronybazárták, míg a többit lánczra verve nyilvános ásási munkákraítélték. (Mon. hung. hist. 1. 3.113.)

59

Kolonits Lajos, ő korlátlan hatalom birtokában lévén,oda tudta vinni fenyegetések és üldözések által a dol-got, hogy számos zsidé kényszeríttetett a ker. vallásraáttérni. *)

Buda városának 1686-ban történt visszafoglalását— eme dicsteljes eseményt is a zsidók drágán fizettékmeg. A fővárosban lakott és az ostromlás alkalmávalszintén körülzárolt zsidók is hősiesen harczoltak fenye-getett lakhelyük védelmezéséért. Meglehet, hogy őszinteragaszkodásból a velők szelídebben bánó kormányhoz,vagy félelemből a németek által őket érhető szigorúbánásmódtól, és talán a mi a legvalószínűbb — az okból,mivel a törökök őket a harczolásra kényszerítették. Aváros bevétele után osztoztak a török őrség sorsában,mennyiben a győzelemittas és elkeseredett katonáktólkíméletlenül legyilkoltattak. **) Csupán 1500 törökzsidóasszony és gyermek lett Lothringeni Károly és abajor választófejedelem parancsára megkímélve. Ist-vánffy (L. 47. 603) és kerékgyártó. (IV. 91.) 2500 zsi-dót említenék mindkét nemből. Sok zsidó és rácz, kik aVízivárosba menekültek, a Dunába szoríttatott, másokatrejtekhelyeiken gyilkoltak le, és ismét mások a lángokmartalékaivá lettek (Nic. Schmitth. Imp. Ottoman II.223.)

*) Így beszéli ezt el Fessler; (X. 284.) a mi azonban az ér-seknek emberbaráti szeretetével és áldozatkészségével — Bécsostroma és az egyízben uralkodott pestis alatt — homlokegye-nest ellenkezik, Ugyancsak Kolonits érsek engedte meg a rohon-czi zsidóknak 1682-ben. hogy Szombathelytt szabadon és senkitnem háborgatva, kereskedhetnek, a miért természeteden különösadót kellett fizetniük.

(** Hogy a megelőzött kapitulatio és 80000 aranynak lefize-tése daczára mégis kínoztattak és gyilkoltattak legyen, — mintezt Lichtschein (Neuzeit 1646) állítja — be nem bizonyíthatóegyetlen egy általam ismert műből sem, hacsak zsidó jegyzetek-ből nem. Ellenkezőleg, a magy. tört. krónikában olvassak, (11.608) hogy nehány 100 zsidó, kik a zsynagogába menekültek volt,és több ezer tallért ajánlottak, — megkímélve lőnek. Egy részükmunkára szoríttatott, más részét pedig arra használták, hogy elrejtett kincsek helyeit mutassák. Ezen szomorú esemény oszlattafel Magyarországnak egyik legrégibb, legnagyobb és legfonto-sabb zsidó hitközségét.

60

A zsidóknak azon része, mely Féhérvárott lakotthitsorsosaihoz elmenekülhetett, ezen városnak a néme-tektől történt elfoglalása után, a győzőtől foglyul ejte-tett és eladatott. (B. Ch. 7. 425. Emeck-Habacha czíműmű nyomán.*) A zsidóknak egy másik része pedig, melyszerencsésen menekülhetett Budáról, Törökországbajutott, hol Soliman szultán őket barátságosan fogadta,és nemcsak fel voltak mentve adófizetéstől, hanem min-den vámdíjt elengedtek nekik, míg a nagy birodalmatátutazták. Hanem bátor magatartásuk jeléül a félhol-dat kellett ruháikon hordaniok. (Magyar tör. kron. XI.603.)

Alig volt azonban Magyarország a 160 éves törökjárom alól felszabadulva, újra kitört a, polgár háború,élesztve jezsuita fondorlatoktól. Az 1704-iki évbenfegyvert fogott Rákóczy, és a kurucziabbancz hadse-regek versenyezve pusztítók az a nélkül is sokat szenve-dett, szegény országot. A zsidók sem kerülhették ki atettlegességeket és kizsákmányoltatást. Különösen ki-tüntette magát Rákóczinak egyik kapitánya Szombat-hely Ferencz, ki a rohonczi szidó hitközséget kímé-letlenül kiraboltatta, s ezen szép mesterségét mind-addig gyakorolta, míg a hadvezértől kiállított véd-levél határt nem vetett garázdálkodásainak.

Míg Magyarország törvényhozása meg nem értet-te, vagy megérteni nem akarta, hogy miként kélljenalkalmas eszközök által a zsidókat az ország érdekei-nek megnyerni, és őket távol tartotta az állam máspolgáraival való érintkezéstől: addig az ennyire ki-szorítottaknak nem maradt más tenni valójuk, mintsaját énjok és család jók fentartásairól gondoskodni.Minden más egyéb közönyös volt előttök, és csupánönző czéljaik előmozdítására szolgálhatott.,

Ennek igazságát még az okos, szelíd, jóakaró, devallásos III. Károly sem akarta megérteni, .midőn1715—1722 megújította az 1630-iki rendeletet azonszigorú toldattal, hogy a „a hol még ezután is zsidó

61

vámszedő van, ott senki sem tartozik a vámot megfi-zetni.“ (Deer. K. 1715.)

Károlynak ezen, valószínűleg jezsuita bofolyás!

eredményezte szigorúságát, ismét veleszületett szelíd-sége enyhítette néha-néha. Nála is megtörtént egyéb-kínt, hogy egyeseket kiválóan kegyelt. Az 1729-ik év-ben megtiltotta a zsidóknak Horvát-, Tóth- és Dálmát-országban állandóan lakhatni, vagy csak bizonyos időreis tartózkodhatni, a mely tilalomért azután az u. é.országgyűlés köszönetét szavazott a királynak: (Dicr.Karl. 1729.) Ugyancsak vallásosságának tudható beazon rendelete is, mely szerint 1731-ben megtiltotta azsidóknak a ref. vallásra való áttérést. (KerékgyártóV. 185.)

És ugyanezen király Schlesinger Volfgang és Is-rael testvéreknek — egyik Becs városának szabadadmázott lakosa, a másik pedig Kőszeg sz. k. városánakvámszedője vala (?) — kiváló pártfogásának biztosítá-sát ígéri az 1716 január 22-éről keltezett védlevélben,a szegények gyámolitása körül szerzett rendkívüli ér-demeik elismeréséül. Nevezetteknek és minden utódániknak megadta a jogot az egész országban bárhol lakhat-ni, vallásukat szabadon gyakorolhatni, tetszésök szerintkereskedhetni, ipart űzhetni és bármerre utazhatni.Általán csonkítatlanul élvezhetik mindazon jogokat éskedvezmény eket, melyeket a zsidók, elődeitől, a magyarkirályoktól kinyertek. *)

*) Feltűnő azonban, hogy ily szabadságlevélre egyáltalánszükség volt. Az 1630-iki kizárási törvény, valamint a zsidókravonatkozó egyéb rendeletek — a mint volt alkalmunk kimutat-hatni — soha teljes épségben nem foganatosíttattak A zsidókéletmódjokat illetőleg minden tekintetben szabadon mozoghattak,és a szóban levő szabadságlevél kiállításakor még mindig bérlőivoltak a kir. regáléknak, sőt Kőszegen városi vámszedők is vol-tak. Károly valószínűleg tudta már azon szabadságlevél kiadá-sakor, hogy nem sokára megszorító rendeleteket fog kibocsátani,a zsidókra nézve, miért is a Schlesinger testvéreket jó előreakarta biztosítani a nagyon is rászorulható védelemről. Károly-tól kiadott eme védlevelet Marta Therésia is 1760 jan. 19-én —minden pontjában helybenhagyta és megerősítette.

62

ΙII. Károly uralkodása alatt a zsidókat illetőleg,egészen új rendszabályok alkalmaztattak, melyek al-kalmasint az örökös tartományokból lettek behozva. Azsidók ugyanis a helytartóság útján, az eddig hazánk-ban ismeretlen rendőri felügyelet alá helyeztettek. Ahelytartóság 1725 Július 9-én az összes megyékhez ren-deletet menesztett, hogy a a zsidók tömeges bevándor-lásának eleje vétessék, írassanak össze pontosan a máritt lakó zsidók, ezeknek állandó tartózkodási helyeik,valamint az általok fizetendő adóquota. Újabb beván-dorlások azonban meg nem engedhetők. *)

De miután a megyék autonómiájokhoz, a földesurakpedig jogaikhoz ragaszkodtak, a rendelet figyelmenkívül hagyatott. Ugyanezen rendeletet azután 1727 jul.19-én azon függelékkel toldották meg, hogy a megyéknyújtsanak pontos adatokat: mennyi zsidó lakik egy-egy megyében, hány gyermekök és cselédjük van, ésmi mindegyiknek külön-külön a neve; továbbá, ha váj-jon saját vagy idegen házban-e, — engedélylyel, vagy enélkül laknak-e, és végre minemű és milyen nagyságúadótfietnek. Ezen rendeletet u. é. novemb. 14-én szor-galmazták.

*) Magyarországban lakott zsidók száma kimutatás szerint— 80894-re rúgott, oly szám, mely egy országra nézve, hoi afolytonos harczok következtében a lakosság mindig csökkent,sem túlságos nagy sem veszélythozóvá nem lehetett s kívülpedig a legtöbb zsidó, ipar- és műveltségben előrehaladott or-szágokból vándorolt be, s így ha nem is mindig sok pénzt, degyakran iparképességet hozott magával. A többi közt 1780-bantertént, hogy a kaposvári összes gombkötőket az ugyancsak ittrendezett munkaver.tenyben, egy Lengyelországból bevándoroltPollák Israel nevű zsidó győzte le fényesen, mennyiben csak ővoít képes az éppen körurat tevő Pálffy Miklós nádor elveszettkocsi bojtjait a hasonlóságig utánkészíteni, a mi kiváló kereske-delmi szellemökkel párosulva, csak hasznára válhatott az ország-,nak. Nem igen fogható tehát fel, hogy a helytartóság miért töre-kedett annyira megakadályozni a zsidók bevándorlását — Arendeletben felhozott indok — hogy kímélettel szóljunk — bizo-nyára nem igaz; mert statistikailag bizonyítható be, hogy a zsi-dóság közt akadt ugyan csaló és tolvaj, de rabló és gyilkos vajmikevés. Nagyon helyén volt egyes csavargókat eltolonczozni,csakhogy ez nem kizárólagosan zsidókat érhetett.

63

A megyék 1735 szép. 25-én ismét felhívattak, hogyegy beküldött lajstromminta szerint összeírják a zsidó-kat, s a földbirtokosokat értesítsék, hogy idegen zsi-dókat lakókul birtokaikon el ne fogadjanak. Hanemezen rendelet is az előbbiek sorsára jutván, a helytartó-ság az országban tartózkodó zsidók számát megkeves-bitendő — egy más, erkölcsileg nem igazolható eszköz-höz nyúlt. Az 1737-iki január 6-án keltezett rendeleti-ben meghagyatik, hogy tekintetbe véve a gyakranelőforduló lopást, rablást és gyilkolást — minden zsidó,ki kellő igazolvány nélkül tartózkodik az országban,elfogassák és hazájába tolonczoztassék.

Még az annyira magasztalt M. Theresia sem emel-kedhetett az állam bölcsészet azon magaslatára, hogyelhitte volna, miszerint a zsidók is — idegenszerű val-lásuk és eltérő életmódjuk daczára — csakúgy lehetnekaz államnak és uralkodónak hű, áldozatkész polgárai,ha mint ilyenek, nem pedig csupán tűrt idegeneknektekintetnek. Sajnos azonban, M. Theresia is majdnemtűrt idegenekként bánt velők. Az 1744-iki év deczemb.18-án a megyékhez a következő rendeletet menesztette:„A zsidóság Magyarországban csupán türött népneknyilvánittatik. Minden egyes zsidó kor,- nem- és ál-lásra való tekintet nélkül tartozik, miként ez másországokban dívik, évenkint 2 frt. türelmi adót fizetni.A pénz a megyei kiadások fedezésére fordittatik, és3—4 hét alatt lefizetendő.“

Ezen adózás ellenőrizhetése czéljából, meghagya-tott a megyéknek, — mint ez már III. Károly alatttörtént — hogy pontosan írják össze a zsidókat, ésnevezzenek ki különös biztosokat, kik a pénz behajtá-sáról l%-tóli díjazás mellett gondoskodjanak.

Ezén önkényes, a rendek beleegyezése nélkül kibo-csátott rendeletnek alig volt nagyobb eredménye,mint III. Károlyénak. Az összeírás vagy egyáltalánnem történt meg, vagy csak igen hanyagul és hiányo-

64

san hajtották végre. *) Mindenütt azonban a megyeifeliratok azon záradékkal bírtak, hogy a zsidók olyannyira elszegényedtek, miszerint képtelenek új adó.fizetésre.

A túlcsigázott adóteher ellen felterjesztett számosmegyei ellenvetés daezára, már 1749 novemb. 26-án etekintetben egy szigorúbb királyi rendelet következett.Azt, hogy a zsidóknak megtiltották: kivált a felső,megyékben — a. borral való kereskedést, mi által egylényeges jövedelmi forrástól megfosztván őket, adóké-pességöket nagy mértékben csökkentették, egészen fi-gyelmen kívül hagyták.

Lassan-lassan utat tört magának a megyékbenazon jogérzet, hogy a zsidók elkülönítése és kizárása,úgy az emberiség-, mint az egészséges állampolitikaelleni vétség. Ha az aristokraták nem is határozhattákel magokat még akkor, jogaikat megosztani az országtöbbi lakosaival, úgy legalább a zsidókat óhajtottákegyenlőkké tenni a többi nem nemesekkel. S miután azsidók Magyarországban jobbadán a megyék és földes-urak, s kevésbbé a kormány védnöksége alatt állottak sazért küzdöttek is a fő urak állhatatosan az igazságta-lan türelmi adó ellen,

Hanem a kormány a már 20.000 frtra emelkedett

*) Hogy mily visszatetszést keltett ezen kir. vagy helytartó-sági rendelet mindenha, azt elegendőkép bizonyítja nehány me-gyei jelentés: Pozsony megye kifejezést ad döntésében azonaggálynak, hogy az új adó behozatala nehézségekkel és szám-baveendö kellemetlenségekkel lesz összekötve. Fehér megye főis-pánja gróf Eszterházy Ferencz jelentést tesz, hogy az öszszeírásfolyamatban van ugyan, de az elszegényült zsidók fizetésre kép-telenek. Nógrád megye főispánja, gr. Forgách, 153 zsidót írt ösz-sze, megjegyzi azonban, hogy a kívánt adó törvényellenes. Nyitramegye 2360 lelket írt össze azon megjegyzéssel, hogy legtöbbjetűzvész által koldussá lett. Szerém megyében, be sem bocsátottákaz összeíró bizottmányt. Baranya Csongrád, Tnróoz és Hont megyökben, továbbá Jász-Kunságban, valamint Eperjes, Nagybá-nya, Kassa, Debreczen Késmárk, Pest, Szeged, Székes Fehérvár,Huszt. Szeben és Felső-Bánya városokban nem is laktak zsidók.Győrött 57, Komáromban 34, Barsban 12 és Szacmár-Németiben19 lélek. (Lőwy Reformban 1870, 309.)

65

adóhoz annyira ragaszkodott, hogy Fehérvármegye zsi-dóit — 1750 febr. 25 — adóhátralék miatt katonaiexecutióval fenyegette.

Ezen adót, jóllehet szerfelett nagy volt, még idő-ről-időre emelték is. A helytartóság kimutatása szerint1755-ig 30.000 frtra, 1772-ben 50.000-re és 1778-ban80.000 írtra emelkedett. S miután ezen adót nem azországos hatóság, hanem az egyes községek vetettékki, folytonos súrlódásokra és czivakodásokra adott al-kalmat; mivel minden egyes község, és ennek megintminden egyes adófizetője, másnak rovásán szeretettvolna megkíméltetni, vagy előnyben részesülni.

Mária Theresiának a zsidók iránt tanúsított ma-gaviselete és valóban nagy jelleme közt feltűnő ellen-mondást észlelhetünk, ő, ki a schönbrunni kertben anép egyik gyermekét emlőin szoptatta, és ki a kínpadeltörlésével a bűnösben is tisztelni látszott az emberiméltóságot: egy alaptalan rágalom következtében írjaalá a zsidók kiutasítását Csehországból. És midőn Ko-reff nevű tekintélyes zsidó, mint küldött kihallgattatástnyert a királynénál, s Kaunitz herczegtől a fogadóte-rembe kísértetett, M. Theresia egy spanyol fal alatthallgatta végig előadását, hogy ne kelljen a zsidónakarczát látnia. De a kiutasítási parancsot mégis vissza-vonta, a midőn a zsidók az eddig fizetett türelmi adóttekintélyes pótlékkal növelni ígérkeztek. (Die Juden inOesterr. I. 190.)

Magyarországban is észlelhetők Mária Theresiaeljárásában ilyen ellenmondások. míg a zsidókat egy-részt tűrött lakosoknak tekinti, és az állampolgári kö-telékből kivonva, az elviselhetlenné vált türelmi adóvalterheli: addig más részt megvédi őket minden erősza-kos ünkénykedések ellenében. Mutatja ezt a híres bűn-vádi per, mely 1764-ben Sáros megyében tárgyaltatott.Éppen így tiltotta meg 1766-ban, még pedig igen szi-gorúan — a zsidó gyermekeknek erőszakos megkeresz-teltetését.

66

Azt már megemlítettük, hogy Schlesinger testvé-reknek újból megerősítette a szerződést, melyet III.Károlytól nyertek volt. Az 1760 ápr. 17-én keltezettrendelet értelmében kívánja, hogy az adókivetés alkal-mával a szegények lehetőleg megkíméltessenek.

Mindezen ellenmondások csakis a királyné lelké-ben fellobbanó ellentétes érzelmeknek egymássali küz-delmében lelik magyarázatukat. Az apjától örökségbenátvett zsidók elleni gyűlölet vala az egyik indulat,mit talán túlszárnyalt a veleszületett: szelídség, ne-meslelkűség és igazságszeretet. Ha még megfontoljukIII. Károly és M. Theresia folytonos pénzzavarát, mi azsidókat — épp úgy mint elődeiknek — nélkülözhetle-nekké tette, úgy nem lehet csudálkozni, hogy akifacsart és balkézzel eldobott szivacsot, gyakran ismétfölvették a jobb kézzel, azt ha lehet, újból kifacsarandó.

Ezen korszak záradékául még felemlítjük M. The-siának azon rendeletét, mely a zsidók egyetlen jövedel-mi forrását, a kereskedést törekedett lassan-lassanmegszorítani. Az 1771-ben kiadott helytartósági ren-delet megtiltja a zsidóknak kereszt, könyvekkel ésképekkel kereskedni. Talán a nagy királyné vallásos-ságának kifolyása lett volna ezen rendelet? — —

Ö T Ö D I K K O R S Z A K .II. József császártól a függetlenségi harciig.

(1781-1848.)

II. József császár trónra léptével a magyarországizsidók esthomályára az első gyenge fénysugár kezdederengeni. Halvány -volt ugyan még e fény, mert a nép-boldogitó teljes világosság még nem köszöntött be. Mi

67

alatt József császár az egész államot összes viszonyai-val és intézményeivel rohamos sietségben akarta gyö-kerestől átalakítani, addig a zsidókat csak állandó sor-vadáshoz vezető, s kórjelek szerinti gyógykezelés aláfogta. Egyes bajokat és visszaéléseket megszüntetettavagy javított ugyan; de az összes bajok alapoka, t. i.a zsidók elkülönített állása — mint állam az államban— még most is egész teljességében megmaradt.

A zsidóknak további elkülönítése, — az eddigiösszes uralkodók és törvényhozások meg-megujuló vét-sége az emberi és polgári jog ellen — össze nem fértJózsef császár magas röptű szellemével és tetterejével.Azon mentegetés pedig, hogy nem akart egyszerre sza-kítani a korában még hatalmas előítéletekkel, alig ér-demel figyelmet.

József császár, ezen lánglelkű fejedelem, ki a kath.papság mély gyökeret vert visszaélései ellen bátransíkra szállt, ki a klastromi élet rakonczátlanságainakgátot vetett, s ki lelkében azon merész elhatározástérlelte meg, hogy a magyar nemzet ősi alkotmányátmegsemmisíti, és az országot német tartománynyá vál-toztatja, — neki ne lett volna bátorsága kimondani azsidók polgári egyenjogúsítását? Hanem megleljükezen talányszerü ellenmondásnak nyitját, ha megondol-juk, hogy II. József császár sem volt egészen ment azanyjától és nagyapjától örökölt zsidók elleni gyűlölet-től; és miként lelkében az autokrata fejedelem érzete ésa népszabadságérti érzet folytonos küzdelemben voltakegymással, épp úgy ingadozott a zsidók iránti ellen-szenv és az emberiség általános jog és egyenlőség ér-zete között. A zsidókat nem emelhette ugyan a jognaktökéletes egyenlő színvonalára a keresztényekkel, deviszont nem is hagyhatta őket a lealacsonyítás eddigiállapotában.

Így maradt a zsidóság II. József alatt is — állam-gazdászati szempontból — tűrött, idegenszerű elemnek,a mely megtűrésért évenkint nem kevesebbet, mint

68

80000 frtot fizettek, (türelmi rendelet 4. §.) De mintánaz ország más lakosai részére gazdagon terített állam-asztalról, a zsidóknak még csak a morzsalékot sem valaszabad elcsenniük, holott éppen ezen asztal elláthatá-sához ők járultak az általok alig megszerezhetővel:úgy csak bölcs állami intézkedés volt, hogy a zsidókadóképességét, — a mennyire csak lehetett — fejlesz-tették. De maga ezen adóképességnek fejlesztése mégmindig magán hordta a lealacsonyítás bélyegét, meny-nyiben sem a mesterré-válás, sem a polgárij o g g a l nem volt összekötve.

József császár a zsidókat kimívelni és tudományo-san kiképeztetni is akarta. — Hanem eltekintve attól,hogy a magyarországi zsidók azon korban egyátalánműveltebbek valának a népnél, József császár még azonkérdést is fölvetette: vájjon mire szolgáljon a zsidónépnek egy magasabb kiképeztetés, ha azt nem értéke-sítheti. Hiszen a legkisebb államhivatal ajtaja is zárvavolt elöttök! A magasabb szellemi kiképeztetés csakmélyebb és fájóbb szégyenitő érzetet kelthetett volnaa zsidóknál, mert ez azon öntudatra ébresztette volnaőket, hogy a lenézés, mi őket mindenfelé és minden té-ren érte, csakis vallásuk elleni gyűlöletnek kifolyása.

Ám tekintsük meg József császárnak ide vonat-kozó rendeletéit, melyek 1783 marmárcz. 31-én érkeztek leaz összes törvényhatóságokhoz:

1. ) Minden szerződés, kötelezvény, végrendelet,kereskedelmi könyvek és más okmányok magyar, németvagy latin nyelven írandók. Az említett nyelvek egyi-kének megtanulására a zsidóknak két évi határidő en-gedtetik; a határidő letelte után pedig minden, zsidónyelven fogalmazott okmány érvénytelen.

2. ) Hogy a zsidó gyermekeknek alkalom nyújtas-sék az említett nyelveket megtanulhatni, mindenüttfelállitandók — a ker. iskolák mintájára — zsidó elemi-iskolák.

3. ) Ő felségének különös kegyelméből meg van a

69

zsidóknak engedve, a hazában létező magasabb taninté-zeteket is látogathatni.

4. ) Miután a zsidók könyvei többnyire oly nyelvenszerkesztvék, a mely nyelvet az egyetem tagjai nemismerik, és e miatt nem is censurálhatják: rendeltetikezennel, hogy ezentúl zsidó vagy héber nyelven nemszabad könyveket nyomatni, vagy külföldről hozatni,kivévén a netalán lithurgiai czélokra szükségeseket.

5. ) Hogy ezen rendelet keresztülvitelével megbí-zott iskolaigazgatók, minden felmerülhető nehézségnekidejében elejét vehessék, a következők rendeltetnek:

a. ) Minden helységben, hol nagyobb számban tele-pedtek le zsidók, zsidó község is alakittassék. A zsidóközség pedig tartozik saját költségén iskolát nyitni,azt fentartani, és a kir. isk. igazgató felügyelete aláhelyezni.

b. ) A zsidók netaláni aggályaiknak eloszlatásavégett, a rabbik és elöljárók serkentsék a hitközségitagokat az iskola felállítására Ezen rendelet pedig azimolában kihirdetendő.

c. ) Hogy ezen iskolák hány osztályból álljanak, éshány tanító alkalmaztassák, az később határoztatik el.

d. ) Magától értetődik, hogy a zsidók részére nyi-tandó iskolákban csakis Magyarországban divó nyel-veken lehet oktatni.

e. ) Mindazon tankönyvek, melyek a ker. iskolák-ban használtatnak, már takarékossági szempontból is,használandók a zsidó iskolákban is, kivált, hogy a zsidógyermekek is csak hasznost meríthetnek azokból. (?) Ami a hitoktatást illeti, a zsidó iskolákban is — éppenúgy mint a ker. tanodákban — bizonyos napok és órákállapitandók meg, a melyeken a gyermekek hitokta ástnyeljenek.

f. ) Kezdetben ker. tanítók alkalmazandók; későbbazonban zsidó tanítók is alkalmazhatók. Erre különö-sen figyelmeztetnek az iskola igazgatók, nehogy a zsi-dók kijátszszák a rendeletet.

70

g. ) A zsidót fel vannak jogosítva tanítókat javas*latba hozni, kik közöl azután a ker. iskola-igazgatóválaszthat. A zsidó hitközségnek kötelességévé tétetiktovábbá, két hét alatt azon zsidó tanítók névjegyzékétbeterjeszteni az igazgatónak, kiket a közel eső képez-débe óhajtanak küldeni.

h. ) A zsidó gyermekek különben ker. iskolákba isjárhatnak. Ker. tanítók csakis addig alkalmaztatnak, amíg a képezdékből képesített zsidó tanítók ki nem ke-rülnek. A tanítók fizetése esetről-esetre a türelmi adó-val együtt szedendő be, még pedig a hitközségi tagokszámarányához képest.

i. ) Hogy a zsidó hitközségek félelme, aggodalmaés előítélete eloszlattassék, a ker. tanítók a lehető leg-nagyobb óvatossággal választandók.

k. ) Hogy a zsidók gyermekeiket elküldjék az újon-nan nyitott iskolákba, és az eddigi jargon-nyelv lassan-assan kiküszöböltessék, rendeltetik:

L. ) Magán-tanítónak nem szabad többé zsidó gyer-mekeket oktatni; az ez ellen vétő tanítók a városi ha-tóságtól szigorúan büntetendők.

H.) A két évi határidőnek eltelte után, zsidó ma·gán-tanitónak, büntetés terhe alatt — oly helységekbensem szabad tanítással foglalkoznia, a hol még nincsenekis zsidó iskolák.

III. ) TÍZ évi időköz után olyan zsidónak, ki nemtudja igazolni, hogy valamely zsidó vagy ker. iskolábaiárt, és 25-ik életévét elérte, meg nem engedtetikkereskedéssel és iparral való foglalkozás; — nem sza-bad házalnia; gyapjúval, bőrrel, gabonával vagy másegyébbel kereskednie. Az ellene vétőket büntetés éri.

IV. ) Minden helységben, hol iskola létezik, mind-két nembeli iskola- köteles gyermekek összeirandók ésjskolalátogatásra kényszeritendők.

V. ) Szigorúan meghagyatik az iskolaigazgatóknakhogy a zsidó iskolákat időközönkint látogassák, és er-ről kimerítő jelentést, valamint az erkölcsi- és szellemi

71

haladást feltüntető kimutatást a főigazgatónak beter-jeszszenek.

VI. ) Azon zsidó gyermekek, kik ker. iskolákbajárnak, ugyanoly bánásmódban részesüljenek, mintBécsben; miért is irányadóul közöltetik a bécsi sza-bályrendelet.

VII. ) Ő felsége óhajtja, hogy az iskola-épülethezszükséges telek békés utón szereztessék meg. E tárgy-ban, és az építendő iskolák száma felett értekezzenek amegyék a zsidókkal, s tegyék meg jelentéseiket.

VIII. ) A zsidó gyermekek buzdíttassanak a körül-mények és viszonyok számba vétele mellett az egyetemlátogatására.

IX. ) Szigorúan megtiltatik zsidó könyveket kül-földről hozatni, vagy azokat a hazában nyomatni.

X. ) A zsidóknak csak az eseteen szabad paraszt-telket bérelniök, ha azt önmagok mívelik.

XI. ) ő felsége kívánja, engedtessék meg a zsidók-nak, hogy mint fuvarosok is kereshessék életszükségle-teiket.

XII—XV.) Az eddig fennállott tilalmak, mely sze-rint a zsidóknak nem szabad czimereket vésni, puska-porral és sóval kereskedni, ezennel beszüntetnek. —De bányavárosok közelében nem szabad lakniok. Megvan azonban engedve, hogy mint mesterek a czéhekbeléphessenek, és mint tanonczok ker. mestereknél fölvé-tethessenek. A törvényhatóságok szigorúan őrködje-nek, hogy a magokat jól viselő zsidó tanonczok ugyan-azon bánásmódban részesittessenek, mint a minőben aker. tanonczok részesülnek.

XVI.) Mindazon külső, megkülönböztető jelvények,melyeknek viselésére a zsidók eddig köteleztettek,ezennel beszüntetnek, sőt kardokat is hordhatnak, deszakált nem szabad viselniük. Minden városi hatóság-nak meghagyatik arra ügyelni, hogy a zsidó gyerme-kek sem az iskolákban, sem a műhelyekben ne bántal-maztassanak, vagy gyaláztassanak. A törvényhatóságok

72

ezen rendelet szigorú megtartására köteleztetnek, ésszükség esetén a kellő segély nyújtásra utasíttatnak.

A m. k. helytartóságPozsony, 1783. márcz. 31.

Gróf Csáky János,Skerletz Ferencz,Mihálovich János.

A szakálra vonatkozó rendelet csakhamar vissza-vonatott.

Helytartótanács rendelet 12 sz. a. 3800.A szakál levétele mindenkinek saját tetszésére ha-

gyatik; egy zsidót sem lehet ezentúl többé erre kény-szeríteni. Ezen rendelet azonnal kihirdetendő. Pozsony178. april. 28-án. Gr. Csáky János, Boros Lajos, Sker.]etz Ferencz.

József császárnak egy másik rendelete kiadatott1787. julius 23.

1. §. A tartományokban lakó összes zsidók utasit-tatnak, hogy minden családapa családja részére, mindengyámszülő gyámgyermekei részére, és minden nőtlenférfi, ki atyai, gyámi vagy gondnoki hatalom alattnem áll — köteles 1788. január 1-sejétől kezdve hatá-rozott vezetéknevet íölvenni. A hajadon, apja nevét, aférjezett nő, férje nevét veszi fel; szóval minden egyesszemély k i v é t e l n é l k ü l tartozik német vezeték-nevet fölvenni, és azt élethossziglan megtartani.

2. §. Minden eddigi — a születési — vagy tartóz-kodási hely után használatban volt zsidó név végképelhagyandó.

3. §. Minden családapa, a családja részére fölvettés minden egyes ember a maga részére fölvett sze-mély- és vezetéknevet tartozik legkésőbb 1787. novem-ber utolsó napjáig, német nyelven bejelenteni azonvárosi hatóságnak vagy faluelöljáróságnak, a hol lakikvagy a mely helyre tartózkodási engedélye szól. Ajelentés bélyegtelenül, a kerület képviselőjének és a

73

kerületi- vagy főrabbinak aláírásával ellátva nyúj-tandó be.

4. §. 1778. január elsejétől kezdve német nyelvenvezetendök be a születési — és körülmetélési könyvek;nem különben német személy- és vezetéknévvel írandókbe az anyakönyvekbe a születési — házassági és halá-lozási esetek.

5. §. A 8. §. alatt említett bizonyítvány- jelentéseka hatóságok által megőrzendők, és összeírási felülvizs-gálat alkalmával a fölülvizsgáló tisztnek átadandók,hogy ez a neveket — első ízben az előbbi neveknek isfelemlitésével — az arra rendelt könyvekbe beírja.

6. §. Kijelentetik egyátalán, hogy ezen rendeletnem bír vonatkozással a zsidóktól 1787. Deczember vé-géig eddigi nevökön kiállított okmányokra, mennyibenezek nem vesztik érvényöket, bármily módon történt islegyen az aláírás.

7. §. Hogy ezen törvényt kellő hatálylyal fogana-tosíthassák, a következő büntetések állapíttatnak meg:

a. ) Azon rabbi, ki 1788. január elsejétől nem németnyelven és nem a fölvett, meghatározott nevekkel írjabe a születési- esketési és halálozási eseteket, vagy azanyakönyveket nem német nyelven vezeti: első ízben50 frtnyi bírsággal büntetik, másod ízben azonnal el-mozdittatik állásától és szolgálatra képtelennek nyil-vánittatik.

b. ) Mindenki — nemre való tekintet nélkül — kinem fölvett és bejegyzett személy- és vezetéknevéthasználja, 50 ft. bírsággal büntetik, ha az illető vagyo-nos; ha azonban nem bír vagyonnal, ez esetben összesállamainkból egész családjával kiutasítandó. De megjegy-zendő, hogy azért az általa netalán kiállított adósleve-lek és kötelezvények, — melyeket nem bejegyzettnevével irt is alá, ha erről bizonyság szereztetik, ér-vénynyel bírnak ellene, mint keresetlevelek.

c. ) Az, ki a fent érintett bizony it vány-jelentéstbe nem adja a meghatározott időre és az illető vagyo-

74

nos, 10 frtnyi bírsággal büntetik; ha pedig szegény,úgy kímélet nélkül 8 napi nyilvános közmunkára ítél-tetik.

d.) Mind ezen pénzbírságok fele részben azon köz-ségekenk juttatnak, a hova a törvény áthágója tartozik,a másik felével pedig az jutalmaztatik meg, ki a tör-vénynek ezen kijátszóját fölfedezte és bejelentette.

Blaisich Mihály. József.Szabó Gy. József. Gróf Pálffy Károly.

Azon ellenmondásoknak és félszegségeknek, melye-ket József császár a zsidókkali bánásmódjában tanúsí-tott, meg voltak mégis jó következményei. míg a lázassietséggel keresztül vitt József-féle reformtervezetnagyobbrészt már a legközelebbi korban, összeomlott, —addig a zsidókra vonatkozó kisszerű javítások csiráthajtható vetésnek bizonyultak be, mi lassan-lassanmegtermé üdvös, és érett gyümölcsét.

Miként láttuk, a megyék már több ízben mutattakhajlamot, a zsidók türhetőbb állapotának megteremtéseiránt; most tehát, miután a nemzetiségérti harczot sze-rencsésen átküzdötték, magokévá tevék József rendele-téit, melyek azután lassan-lassan egyengették az óhaj-tott czélhoz végre mégis elvezető utat.

Már néhány év múlva mutatkozott a kedvező be-folyás, melyet József császár rendeletei a magyarokigazságos érzületére gyakoroltak. Az 1791-iki ország-gyűlésen hajlandók voltak a rendek Magyarország zsi-dó lakósainak tetemes polgári jogokat megadni, haviszont ők is — mint az osztr. örök ös tartományokbelizsidók — hadi szolgálatra kötelezik magokat.

Ezen kikötés azonban a zsidóságnál a leghevesebbellenszegülésre talált. Hasztalan tört lándzsát ékesbeszédben Rosenthal Naftali (Moorról) az e czélraRohonczba egybehívott zsidó küldöttek gyülekezetébena hadkötelezettség elfogadása tárgyában, és hasztalanfejezé ki abbeli aggodalmát, hogy később amúgy iskénytelenek leszünk a hadkötelezettség teljesíté-

75

sére anélkül, hogy érette a megígért kedvezmé-nyeket várhatnék: Theben Koppel (pozsonyi elöl-járó) ellene küzdött, és a nagy többség mellette nyilat-kozott, kivált, hogy a rohonczi elöljáró Ahron magátkötelezte az egész kellemetlen ügyet agyon hallgattatni miben őt földesura Batthanyi bíbornok-érsek gyá-molítani ígérkezett.

Midőn azután az 1791-iki országgyűlésen a zsidókhadkötelézettsége szóba hozatott, Batthanyi bebizo-nyítani törekedett, miszerint a zsidók nem érdemesek,hogy a magyar zászló alatt harczoljanak. Ez értelem-ben határoztatott is, hogy a zsidók összes viszonyaiugyanazon állapotban maradjanak, mint a minőben1790, január elsejéig voltak, s a hol netalán változtatvalettek, ismét az előbbi állapotba helyeztessenekvissza (Decr. Leopold II.) Egyúttal országos- bizott-mány neveztetett ki, mely e tárgyban javaslatot készít-vén, azt a következő országgyűlésnek beterjeszsze.

Az említett bizottmány 1792. novemb. 12-én Jó-zsef főherczeg elnöklete alatt és a jelentésttevőnek gr.Haller Józsefnek közreműködésével tárgyalta a zsidókérdést, és elkészítette a következő törvényjavaslatot:

Engedtessék meg a magyarországi zsidóknak, hogymindenütt — a k. városokat kivéve — megjelenhesse-nek úgy a heti- mint országos vásárokon, a keresz-tényekkel egyenjogulag kereskedhessenek, mesterekkélehessenek, és a czéhrendszerrel megegyező mestersé-get gyakorolhassanak. Továbbá, hogy a sz. k. városok-ban, szabadalmazott és földesúri törvényszék alá nemtartozó mezővárosokban tulajdoni joggal házakatvehessenek, az ezen városi hatóságoktól kijelölendővárosrészekben és utczákon. Végre, hogy a sz. k. ésszabadalmazott városok egész határán üzletet nyithas-sanak és kereskedhessenek; de a kir. regálék közössé-gében nem lehet részök, nem bírhatnak választási jog-gal, s így sem a városi hatóságnak valamely hivatalára,sem más nyilvános állásra meg nem választhatók.

76

Oly falukon és helységekben, melyek földesúriszék alá tartoznak, a földesuraság beleegyezésévelépíthetnek házakat, nyerhetnek lakhatási engedélyt,nyithatnak boltokat és gyakorolhatnak mesterségeket.

A sz. k. bánya városokban nem lakhatnak ugyan,de ezen városokon is keresztül utazhatnak.

Horváth,- Tóth- és Dalmátországban az 1729-iki19. törvényczikk értelmében állandóan nem lakhatnak:de szabadságukban áll kereskedelmi ez élokból ott tar-tózkodniok.

Meg van nekik tiltva, a nálok szolgálatban levőkath. cselédséget ünnepi- és templomi szertartásokgyakorlatában akadályozni.

Felállíthatják saját iskoláikat, csakhogy a hittani-tárgyak kivételével — mindenben a kath. iskolákatkötelező rendeletek és szabványok tartandók meg.Azok, kik további kiképeztetés végett felsőbb tanodá-kat vagy egyetemeket akarnak látogatni, ezt szabadontehetik; sőt egyes ágakban vagy szépmüvészetekbentudori rangot is nyerhetnek.

De hogy a kenyérkeresetre nem képes zsidókszáma az ország általános hátrányára — ne túlságosanemelkedjék, ezután csak oly idegen zsidók bocsátan-dók az országba, kia vagy mesteremberek és nagykereskedők, vagy legalább 1500 frtnyi tőkepénzt hoz-nak magokkal.“ *)

Ezen törvényjavaslatot — mely ugyan nem sokatnyújtott, de mégis jelentékeny haladást mutatott — arendek nem is tárgyalták, s így törvényerőre nem isemelkedett. Minden a réginél maradt úgy, mint volt. Azsidó csak türött idegen vala és az is maradt; olyan, kia beszitt levegőt egy, be nem szerezhető adónemben fi-zette meg a királynak, a vármegyének, a városnak és a

*) Az országos-bizottmány javaslatából kitetszik, hogy azsidók, — nem mint azelőtt — ősapán pénzügyletekkel foglal-koztak, hanem árakkal kereskedtek, ipart és mesterséget űztek.

77

földesuraságnak. De cserében érette nem kapott semmit,nélkülöznie kellett a polgári jogok legtöbbjét.

A zsidókat illetőleg tehát, a rendek gyülekezeté-ben most szélcsend állott be. A zsidók ügyei nem kerül-tek többé nyilvános tárgyalás alá, hanem egyszerűen ahelytartótanács egyoldalú hatalomkörébe vonattak. Ahelytartótanács pedig rendeleteket bocsájtott ki, me-lyek ép oly kevéssé teljesittettek, mint annak idejébenaz országos törvények.

Így érkezett le 1793-ban a helytartótanácstól egyrendelet, mely nem tiltotta ugyan meg a zsidók szabadköltözködhetését, hanem annyira megnehezítette, hogymajdnem kivihetetlen vala. Az átköltözőnek mindenek-előtt el kellett magát látnia az elbocsátási irattal, alá-írva saját helység bírájától, azután köteles volt egy nemmegvetendő elköltözhetési díjt fizetni, és végre bírniakellett a megyei törvényhatóságtól kiállított útlevelet.

Az 1798-ban megjelent helytartótanács-rendelet,— mely alkalmasint József-féle rendeletek alapján ké-szült — meghagyja, hogy egyetlen egy zsidó esketésse engedtessék meg, a míg a házasulandók fel nem mu-tatnak iskolai bizonyítványt. Ezen rendelet 1807-benújra felelevenittetett, de megint eredmény nélkül. Sőtegynémely visszaélésre és csalásra is szolgáltatott al-kalmat, mennyiben a legtöbb házasulandó képes voltszerezni magának ilyen bizonyítványt, ha mindjárt nemis járt iskolába.

Miután tehát a zsidók ügyei az országgyűlésekennem tárgyaltattak, és a pesti, budai, soproni, nagy-szombati, de kivált a póz .onyi kerejkedelmi kamránakszűkkeblű és elfogult kalmár-szellemtől sugalt gyűlöle-tes beadványaikkal a zsidók ellen 1802-ben fölléptek,ezek az 1807-ki országgyűléshez következő kérvényö-ket terjesztették be: Miután az ellenök emelt vádakalaptalanságát bebizonyították, és egyszersmind feltün-tették az előnyt, mely az országra háramlanék az által,

78

ha ők is cselekvő és szenvedő képességgel bírnának akereskedésben, kérik azért a rendeket:

„Teljesítenék az országos bizottmány által kidol-gozott törvényjavaslatnak elfogadásán kívül még a kö-vetkező pontokat: 1) Engedtessék meg az eddigi szo-kások és szertartások szerint Mózes vallásos törvényei-nek szabad gyakorlása; a zsidó templomi-fenyíték zsi-dók általi kezelése, s mind ezek helyeztessenek az or-szágos törvények védelme alá. 2) A zsidók egyenjogú-síttassanak a többi felekezetek nem nemes lakóival, ésszabadíttassanak fel azon nyomasztó állapot alól, melybékóba verte előttük a kereskedést. 3) A magyarországizsidók öt csoportba osztályozandók, u. m. a) gyárosok,b) iparosok, c) kereskedők, d) polgárok és e) házalók, amely beosztás a törvényhatóságoknál beirassék és szi-gorúan megtartandó. Utóbbiak csak addig türessenekmeg, míg a nemzet a művészet, gyár, ipar és földmíve-lés terén kellő virágzásra nem emelkedett.“

Az ezen évi bizottmány korlátolta a zsidó tem-plomi fenyítéket, és megtiltott mindennemű lealázótesti büntetést, (az annyira kedvelt nyakvasat) hely-ben hagyta a kívánt osztályozást, s az iparnak és föld-mi velésnek szabadabb kifejlődést engedett. Betiltottatovábbá végkép a házalást, elrendelte, hogy az okmá-nyok és szerződések hazai nyelven szerkesztessenek,hogy a ker. ünnepek ne zavartassanak lármás munkákáltal, a ker. cselédek pedig ne akadályoztassanak val-lásuk gyakorlatában. Végre, hogy minden ide beván-dorló zsidó tartozik 1500 frtot érő vagyont felmutatni.Ekkor jött először szóba a türelmi adó beváltásánakkérdése, mi azonban csak 40 évvel később lett fogana-tosítva. (Löv „A kongressus.“)

A házalást, mi 1735-ben csak a Hegy alján volttiltva, 1794-ben pedig ismét megengedtetett, — a reg-nikolar-bizottmány — miként látjuk — ismét betiltaniajánlotta. De ez a magyarországi zsidókat arra bírta,hogy 1807-ben kérvényt terjesztettek fel ő felségéhez,

79

melyben a házalást, mint a hazai kereskedést előnyö-sen előmozdító első és szükséges kellékét tüntették fel,és kérték annak korlátlan gyakorolhatását.*)

A mit Rosenthal Naftali az 1791-iki évben Rohon-czon tartott zsidó küldöttek gyülekezetében megjósolt,csakhamar beteljesedett. Már 1807-ben kimondták Ma-gyarországban is a zsidók hadkötelezettségét. Habárnem is mondható ez eljárás egészen törvényesnek, mi-után a zsidónak nem is volt még tulajdonkép hazája,— melyet védelmeznie kellett volna — úgy mégis a h a .ladás némi jeléül tekinthető; mert a szidó a hadkötele,zettségben kis talaj at nyert, melyen magát legalább atöbbi hitfelekezetekkel egyenjogunak érezhette.

Azonban ezen csekély haladást ismét ellensúlyoztaegy más — fájdalom — nagy visszaesés. A gyalázatostürelmi adót ez évben megint 50%-val emelték. Az őszszes magyarországi zsidók küldetteinek ez ügyben be-adott kérvényére „hogy ezen adónak igazságos és améltányosság elvének megfelelő kivetése az országgyű-lés beleegyezésétől tétetessék függővé“, azzal válaszol-tak, hogy a türelmi adót ismét 100%-val emelték.

*) Hogy az állam jogköréhez tartozik-e egyáltalán a kereske-dést minden izében és ágazatában megszorítani, ennek megíté-lését az államgazdászatban otthonos szakférfiakra bízzuk. A mipedig különösen a házalást illeti, nehezen érthetjük meg, hogymiért volt oly annyira utált, és miért tiltották azt be kormányokés törvényhozótestületek? Ama felhozott jogi ok, hogy a háza-lásnál felhasznált eszközök nem voltak mindig tiszták, nem éppenmegczáfolhatlan. Mert ennek alapján be kellett volna tiltani akereskedés legtöbb ágát, mennyiben ezen a téren is nem mindigigazságosan jártak el. Az állam rendreutasíthatja a kihágókat,büntetheti a bűnöseket; de az önfentartáshoz vezető jövedelmiforrásokat nem rekesztheti el. Egy másik jogi ok az vala, hogyelegendő más mód is kínálkozik, árukkal becsületes módon ke-reskedhetni. Ez mindenesetre áll oly országokról, melyek sűrűlakossággal bírnak; de Magyarországban, hol mérföldekre vannakegymástól a helységek, az ilyen alkalmak, kivált a szegényebbsorsuak részére, nem igen kínálkoztak. A tilalomnak valódi, osakbe nem vallott okát valószínűleg a kereskedők panaszában talál-hatjuk. A csekélyebb üzletköltséggel élő házaló, sokkal olcsób-ban adhatja áruit, mint a kereskedő a min azután nem is a fo-gyasztók, hanem a kis kereskedők panaszkodhattak.

80

A zsidók 1811-ben újra beadták kérvényüket Jó-zsef főherczegnek. Fölkérték, lenne szószólójuk a leg-közelebbi országgyűlésen, az oly gyakran már haszta-lanul kérvényezett polgári jogok kinyerhetésóben, ésegyúttal azon ajánlatot tevék, hogy az 1.600.000 frtotmár képviselő türelmi adó-tőkét kiváltják. Hanem ezenországgyűlés sem hozta meg a zsidóknak a kívánt ered-ményt. Sőt a helytartóság egyik rendelete megtiltottaa zsidóknak az ez évben silányabb érczben vert, ésazért értékben stilyedt érczpénzzel való kereskedést.

De a magyarországi zsidók egyetlen egy alkalmatsem mulasztottak el, a midőn sorsuk javítására ez élzólépéseiket megtehették. Valahányszor az országgyűlésegyütt volt, már ők is készek voltak kérvényökkel. —Ugyanez történt az 1831 -iki országgyűlésen is; a melyalkalommal Auguszta Karolina királynő koronáztatásaemlékéül, a zsidóktól neki ajánlott és pompás diszkó-tésben megjelent alkalmi költemény — héber és németnyelven — az országgyűlés tagjai közt kiosztatott. —(Lőv „A kongressus.“)

Azonban a helytartóság sem a zsidók ország os pa-naszai, sem a rendeknek, a zsidók sorsán való javításihajlamai által nem vezetteté magát félre eljárásában,így adta ki 1812-ben a szigorú rendeletet, hogy zsidókönyveket nem szabad másutt, mint Budán nyomatni.

Megtiltotta 1818-ban a zsidó orvosoknak orvosibizonyítványt kiállítani, és ugyanezen évben tiltottameg zsidóknak, nemesi földbirtokokat akár zálogba,akár haszonbérbe venni. Ez által oly jogtól fosztottákmeg őket, a mely jognak teljes gyakorlatában voltak ed-dig, kivévén, hogy a nemesi birtokkal járó földesúri jogo-kat nem igényelhették. Ezen rendeletet 1819-ben meg isújították. Az 1821-iki április 29-én kiadták ismét azonközépkori rendeletet, mely szerint zsidóknak nem sza-

bad ker. szolgákat tartaniok; csakhogy ugyanezen év-ben e rendeletet megint visszavonták. Legérthetetle-nebb az 1824-ben kiadott azon rendelet, hogy a zsidók-

81

nak nem szabad purim ünnepen saját lakjaikban táncz-és zene mellett mulatniok. Végre meg lett tiltva 1829-ben a zsidóknak, gyógyszertárakat nyithatni.

Az 1831-iki országos-bizottmány munkálata ellen,mely — csekély módosítások és függelékek kivételével— hasonló volt az 1791-iki és az 1807 kerületi-bizott-mányok munkálataihoz (Lőv. A kongressus) erélyesenkikeltek a horváth képviselők és a kir. városok követei.Mindkét rész az oly gyakran felhozott csalás és uzsorabűntényével vádolt panaszt vetette fel. Hogy egyné-mely keresztény, kit ugyanezen vádakkal lehetett ter-helni — mégis megmaradt a polgári jogok teljes élve-zetében, az a korszellem csinálta felfogás szerint egé-szen rendén volt. Csak a zsidónak magának kellettmagasabb, szellemi lénynek — minden földi gyarló-ságtól mentnek lennie, hogy állampolgári jogokra ké-pesitethessék. Hiába! Magyarországban az elismerésfája még alig kezde virágzani, gyümölcs tenyészésrepedig csak később volt hivatva.

Áz 1832-iki országgyűlésen a zsidó kérdést nem ishozták többe szoba. Annál többet foglalkoztak vele amegyék; ezek az 1839—40-iki országgyűlésre e tekin-tetben szabadelvű utasításokat adtak képviselőiknek.

Példányszerü utasítást adott Pest vármegye: „Mi-után a zsidók jelenlegi állapota, az annyi előítéletenfényes diadalt aratott 19-ik század szellemével összenem egyeztethető, de sőt az állam létérdekeivel hom-lokegyenest ellenkezik, ennek következtében inditvá-nyoztassék a legközelebbi országgyűlésen, h o g y az s i d ó v a l l á s t ö r v é n y e s e n bevett vallásnaknyilatkoztassék ki. Ebből kifolyólag, a Mózes hitüeknekakként adandók meg a polgári jogok, hogy mindenütt,a hol laknak, a haza többi polgáraival egyenjogusittat-ván, ingatlan vagyont, mint tulajdont szerezhessenek.E kívül pedig, tekintetbe véve azon feltüntethető érde-meket, melyeket a király és haza körüli szolgálatban

82

magoknak szereztek, még n e m e s i r a n g r a i se m e l h e t ő k l e g y e n e k . “

Az 1839-iki országgyűlésnek első ülései alatt —az urbaris törvény tárgyalásakor — már mutatko-zott a kedvező hangulat, mely a zsidók irányában isátlengte a rendeket. A zsidók pedig fölhasználták ezenrájok nézve kedvező hangulatot akként, hogy Józseffőherczegtől is jóváhagyott kérvényt — szerkesztetteSchvab Lőv pesti rabbi — terjesztettek fel az ország-gyűléshez. Magát a főherczeget pedig kérték, mozdí-taná elő erélyes támogatásával ügyeiket. Ha ezen or-szággyűlés nem is eredményezte azt egészben, a mit azsidók tőle vártak, nem lehet mindazonáltal tagadni azügy tetemes haladását. Ezen országgyűlésen hoztákelőször javaslatba, hogy urbaris-telkek birtoklása en-gedtessék meg a zsidóknak, a mely javaslatot mindkétház el is fogadott.

Ilyen törvény által a zsidók még mindig a neme-sek védelme alatt hagyattak; míg ellenben a várositestületek, különösen a sz. k. városokéi nehéz föltétele-ket szabtak nekik.

Fehérvármegye pl. a lakhatási engedélyt 1839-ben,6000 frtnyi vagyonnak kimutatásától tette függővé,követelt költözködési díjul 400 frtot; és mind e mellettnem adott teljes lakhatási jogot, s nem engedett semkicsinybeni kereskedést, sem mesterség gyakorlást. Demaga ezen jelentéktelen kedvezmény is már a követ-kező évben megint visszavonatott. Hasonló esetek egye-bütt is fordultak elő.Kassán pedig az újonnan letelepültzsidókat 1841-ben ismét kiűzetéssel fenyegették.

A kerületi küldöttségek 1831, marczius 31-én meg-tartott gyűlésében egyhangúlag elfogadták a javasla-tot, hogy a z s i d ó k n a k a d a s s a n a k m e g an e m n e m e s e k e t m e g i l l e t ő m i n d e n j o g o k .Ezen javaslat értelmében a törvényczikk következőszövegezést nyert a teljgyűlésben: „A zsidó vallás be-fogadott vallásnak nyilváníttatik az államban, és híve-

83

ire nézve megállapíttatik: 1. §. A türelmi adó megszün-tetik. 2§. A magyar korona területén lakó zsidók élve-zik az ország nem nemeseinek minden polgári jogait.“

Marczius 21-én küldetett át a nuntium a főrendiházba, hol a tör vény czikk — daczára annak, hogy aztZay gr. Barkóczy érsek, Erdődy gr. Nádasdy gr. Eöt-vös br. Teleky József gr. és mások erélyesen védelmez-ték — a következő módosítást nyerte: „a) A türelmiadó megszüntetik, de kizárattatnak a nemesi birtokokhaszonvételéből; b.) Szabad lakhatási jogot nyernek azország minden részére és városába; c.) Fölvétethetnekminden czéhbe; d.) Vehetnek urbaris telkeket és pol-gári telkeket úgy a sz. k. mint a szabadalmazott váro-sokban; e.) Idegen zsidók csak az estben nyerhetnekletelepülési jogot, ha 1000 frtnyi vagyonnak birtoká-ban vannak, vagy tudomány, művészet és mesterségáltal az országnak hasznára válhatnak.“

A főuraknak azon aggodalma, hogy az eddig fél-tékenyen őrzött pagonjukat a mennyire lehetséges tá-vol tartsák a veszélyes vetélytárs túlkapásaitól —megakadályozó őket a humanismus és szabadelvüségazon magaslatára emelkedni, melynek folytán megad-hatták volna a zsidóknak föltétlenül a teljes jogú egyen-lőséget. De mindenesetre nagy fontosságú haladás volta végleges egyenjogúsítás ösvénye felé, mi a legjobbreményekre jogosított.

Sajnos azonban, hogy a remények ez alkalommalsem valósultak. A bécsi görebben — mint Lőv mondja— az imént alkotott törvénynek szabadszellemü elemétannyira gőzzé eresztették, hogy alig maradt meg annakalapeleme. A föuraktól már amúgy is túlságosan meg-nyirbált törvényen a bécsi laboratóriumban a rendekboszuságára és szégyenére a következő változtatásttették: a.) A bányavárosok kivételével mindenütt sza-bad lakhatási joggal bírnak; b.) Haszonbérbe vehetneknemesi birtokokat, de úrbéri birtokokat örök áron nemvehetnek; c:) Városi telket csak ott vehetnek, a hol ez

84

eddig szokásban volt; egyebütt pedig a kormányszékekhatároznak; d.) Építhetnek gyárakat, gyakorolhatnakmesterségeket, de csupán zsidó segédekkel és zsidó ta-nonczokkal; továbbá bármely tudományos — vagyművészi pályára léphetnek; e.) A bizonyítványok,szerződések és általában mind az okmányok hazai nyel-ven szerkesztendők. f.) Kötelesek állandó saját ésvezetékneveket használni, valamint a születési- eske-tési- és halálozási anyakönyveket vezetni.

A rendek a legnagyobb boszankodással fogadtákezen királyi választ; mert általa az országgyűlés mél-tóságát és a kor szellemét látták kigunyolva, szégyel-ték magukat úgy megbízóik m i n t a mi veit világ elélépni, és már közel voltak ahhoz, hogy a kir. választegyszerűen ad acta teszik. De a Pozsonyban jelen voltzsidó küldöttségek, tekintettel, hogy a kir. városokraadott lakhatási engedély a zsidók szellemi és anyagiállapotára jótékony befolyással lehet, — és tekintettelarra, hogy a jó viszony a bécsi udvarral fentartassék:

tanácsosnak tartották egyelőre ezen kevéssel is beelé-gední azon reményben, hogy a jövőben jobb és kedve-zőbb eredményeket érhetnek el. A rendek pedig teljesí-tették a zsidóknak eme kívánságát. (Lőv 1. c.)

Ez alatt azonban a legtöbb hatóság vonakodott atürelmi adót végrehajtás utján behajtani és a k. sóhiva-taloktól kibocsátott sok inquisitioszerü fenyegetés da-czára ezen adó oly rendetlenül folyt be, hogy a hátra-lékok évről-évre szaporodtak. De midőn a zsidók 1842-ben újra kérvényezték a minden jogi alapot nélkülözőadónak beszüntetését, teljes bizalommal közölték aPestre gyűlt zsidók küldötteivel, hogy a türelmi adó 10részletben lefizetendő 1.200.000 frt átlagos összegenlenne kiváltandó. Az alkudozás azonban nem vezetettczélra.

Az 1848-iki országgyűlésen megint szóba hoztákezen kérdést és a zsidók teljes egyenjogúsítását is; deez alkalommal nagyon is kedvezőtlen eredménynyel.

85

Sok igazat, de sok badarságot is beszéltek és írtak pro-és contra. — Végre a türelmi adónak megszüntetésétáltalában elfogadták, de a nem nemesekkel való egyen-jogúsítás indítványa 35 szavazattal 13 ellen megbukott.Megemlítendő itt, hogy már ekkor határozták el egyzsidó seminariumnak alapítását, és ajánlták egy rabbi-zsinatnak egybehivását.

A sz. k. városokban lakó polgárok jogainak tár-gyában, ezen országgyűlés tárgyalásai alatt október10-én tartott 75-iki bizottmányűlés 99-ik szakaszábanhatároztafott: „A városi községnek minden tagja, —zsidókat sem kivéve — ki sem atyai, sem gyámi vagyföldesúri hatalom alatt nem áll, polgárnak tekintetik,ha: a) a város területén ingatlannal bir, b) ha a városterületén 3 év óta mint mesterember, gyámok, vagykereskedő lakik, és ipara után adót fizet, c) ha másfélejövedelme van, még pedig nagyobb városokban évi 400frt, kisebb városokban 300 frt és a legkisebbikben 200frt, s utána adót fizet.“ Az u. é. november 24-én meg-tartott 109-iki bizottmány gyűlésben megvonták a zsi-dóktól a városi képviselő jogot, s ezen határozatot de-czember 29-én tartott 127-iki bizottmány ülésbenugyancsak fentartották.

S midőn a rendek 1844. február 9-én a 89. §-bankimondták: „A zsidók a sz. k. városokban polgárokkáválhatnak“ — a főrendi ház ezen indítványt márczius15-én elvetette.

Az 1844-ik évben megtartott 278-ki bizottmányiülésnek tárgyalása következő: 1. §. A türelmi adó el-töröltetik, — egyhangúlag elfogadtatik. 2. §. A zsidókaz ország minden részén és vidékén, minden városbanés ezeknek minden területén megszorítás nélkül lakhat-nak. Elfogadtatik 37 szavazattal 12 ellen. 3. §. Haszon-bérbe vehetnek nemesi birtokokat, úrbéri és városi tel-keket. Elfogadtatik 42 szavazattal 12 ellen. Nemesi jó-szágokat zálogba vehetnek. Elfogadtatik 25 szavazattal24 ellen. 4. §. Háborítlanul űzhetnek mesterséget, emel-

86

hetnek gyárakat, kereskedhetnek, s léphetnek tudomá-nyos és művészeti pályára. Elfogadtatik egyhangúlag.5. §. A külföldről bevándorló zsidók tekintetében ké-sőbb hozassék határozat.

Szeptember 28-án tartott összgyűlésben a rendekelfogadták eme törvényjavaslatokat, kivévén, hogy azügyvédségtől tiltattak el a zsidók. A főrendi házban iselfogadták a törvényjavaslatokat, csupán a művészet éstudomány terét rekeszték el számokra.

Még csak a zsidó foglyokat illető kérdést is elin-tézték ezen az országgyűlésen, még pedig: 53. §. Azsidó foglyok, miután máskép ez el nem intézhető —egyenlő étket kapnak a ker. foglyokkal. 55. §. Zsidófoglyok szombat- és ünnepnapjaikon nem kényszeríthe-tők dologra, a mi a ker. foglyokra vasárnap és ker. ün-nepek tekintetében nem bir vonatkozással. 63. §. Azsidó foglyok saját szertartásaik szerint végzik az is-teni tiszteletet; erre a hatóság ügyel, és tartozik őkete kívül ünnepnapjaikra épületes, erkölcsjavitó könyvek-kel ellátni. (Ben-Chan. 8.)

Egészben véve, a zsidók irányában különben olyszabadelvű, barátságos hangulat egyszerre szánalomraméltó fordulatot vett megint Magyarországban.

A zsidó viszonyok feletti vélemények nagybankezdének elágazni, s ez eltérő véleményeknek legin-kább a megyei’ gyűlések adtak hol kisebb, hol jelentő-sebb kifejezést.

Ezen gyors és váratlan fordulatnak okát külön-böző eseményekben kell keresnünk. Már a rendek ál-tal — fentérintett — elvetésre javasolt királyi válasz-szál szemben mutatkozott zsidók engedékenysége na-gyon is lehütötte a rendeknek amúgy is csak fellobbanószalmatüzét.

Ehhez járult még az orthodox zsidóknak ellenirá-nyú fellépése, kik minden haladásban — kivált az1843-iki bizottm. ülés utolsó indítványában fenyegető

87

veszélyt láttak vélni a zsidó vallásra nézve; miért isa jobbérzésűek törekvését akadályozni törekedtek.*)

De a gyors fordulat bekövetkezésében lényeges okalehetett valószínűleg a „Pesti Hírlap“ szerkesztőjének,Kossuth L. befolyásának, ki már majdnem a közvéle-mény teremtője és az egyenjogúsításnak határozottellensége lévén, — lapjának egyik számábau kemé-nyen kárhoztatta az egyenjogúsítást az okból, mivel azsidó étek- törvények merően lehetetlenné teszik apolgári egyenjogúsítást. Br. Eötvös Józsefnek 1839/40

megjelent: „A zsidók emanczipatiója“ czímű röpiratá-ban is említés tétetik ugyan a zsidóknak jogosan, vagynem jogosan tett szemrehányásokról; de a fenkölt szel-lemű államférfin igaz értékökre szállítja le azokat, éskimutatja, hogy csak a teljes egyenjogúsítás szüntet-hetné meg mindazon támadásokat és vádakat. Azonbanbármily híven az igazsághoz, és bármily meggyőződés,sei fejtegette is a kérdést, az kevesebb viszhangra ta-lált egyáltalában, mint Kossuthnak gyújtó és remekszavai; mivel minden tagadás mindenha könnyebbe nnyer hitelt, mint a még oly tiszta és igaz, határozottállítás.

E tárgyban igazán szép, zsidó érzülettől átlengettszavakban nyilatkozott Kunevalder, a pesti hitk. el-nöke, — kár, hogy nem maradt következetes — midőna magyar védegylet választmányba beválasztván, emegválasztást következő szavakkal utasitá vissza: „Azutolsó év tárgyalásai, a midőn a törvényhozó testületkebelében olyan 240000 magyarnak sorsa felett tanács-koztak, kik velem együtt a gondviseléstől zsidóknakszülettek; és a mely alkalommal mindig az elvetemültés alacsony lelkű zsidók szolgáltak az ítéletben irány-adóul, míg a becsületes, mocsoktalan, és a hazához hí-

*) A pozsonyi rabbinatus 1844-ben azon nyilatkozatot tévéaz államfőbíróságnak, hogy a zsidónak csakis Palastinát szabadvalódi hazájának tekinteni. Ezen nyilatkozat a zsidó törekvésekelleneseinek csak malmunkra hajtotta a vizet.

88

ven ragaszkodó zsidókat — mint a minők velem együttezrenkint élnek hazánkban — egészen mellőzték, szi-vemen mély sebeket ejtettek. Kigúnyoltak, kicsúfoltakbennünket, s a szószékről még akkor is sárral dobál-tak bennünket, midőn a zsidó kérdés nem is volt napirendre kitűzve, csakhogy egyik-másik követ élczszik-ráit pattogtassa. Ezen eljárás megfosztott minden bá-torságtól; s a legnagyobb aunomaiianak is tartom, hogyegyrészt a legelvetemültebbekhez számíttassam, migmásrészt azon magas kitüntetés érjen, egyesülten tanács-kozni az országjaváról oly férfiakkal, kikre, mint ha-zánk büszkeségére tekintünk. — *)

Végre József főberczegnek kegyes közbenjárásaáltal elérték a rég óhajtott czélt. 1846. jul. 27-én a kir.leirat megengedi, hogy a zsidó türelmi- adó hátralék-nak beváltása Magyarországban 1200000 frton elfo-gadtassák. Az összeg 5 év alatt leszen kifizetendő, atürelmi adó pedig egyszer- mindenkorra megszűnik. AzÖsszes magyarországi zsidó hitközségekben ünnepélyesisteni tiszteletet tartottak, istennek áldását kérvén kiaz uralkodó házra. **)

A pesti zsidó hitközség különben más, hazafiasabbmódon is iparkodott kifejezést adni őszinte hálájának.Közeledvén ugyanis József főherczeg 50 éves jubile-uma, megvette ez alkalomra Lutzenbacher-féle érem-gyűjteményt, és a jubiläum emlékéül a magyar akadé-miának ajándékozta. Egyúttal 4000 frtos ösztöndijtalapított az újonnan épített ipar-iskola részére, a melytőkének kamatait az intézet két tanulója — vallásravaló tekintet nélkül — élvezze. Mindkét rendbeli ado-

*) E munka szerzője Kunevaldertől, a ker. vallásra történtáttérése előtt nehány nappal vett levelet, melyben még megígéri,hogy a zsidók állapotának javítása érdekében ezentúl is működnifog, sőt a zsidó zsinatnak egybehívását is közeli kilátásba helyezi.

**) A tiszteletbeli hivatalnokhoz számított és eddig türelmiadót nem fizetett zsidó orvosok is ön kényt ajánlkoztak hozzájá-rulni a váltság díjhoz. A többi közt Dr. Jakobovich F. pesti kó-roda-orvos e czélra 500 frtot bocsátott hitközsége rendelkezésére.

89

mányt a főherczeg — kinek nevére lettek alapítva —elismerőleg fogadta. (Busch Jahrb. 1848.)

Ezen évben változtatták meg a zsidó esküt is, melykötelező lett az egész osztr. birodalomban. Az esküt-tevő csak jobb kezét teszi a bibliára: Mózes Π. k. 20.7., — az esküminta pedig — a felekezeti jelleg megtar-tása mellett — megegyez a többi felekezet eskümintá-jával. (ibid.)

H AT O D I K K O R S Z A K . A függetlenségi karostól napjainkig.

Az 1848-iki márczius 15-ke volt a nagy nap, melyhivatva volt összetörni végre a zsidóknak századokigviselt bilincseit. A hangosan hirdetett és örömrivalgás-sal üdvözölt háromság: szabadság, egyenlőség és test-vériség lett a varázseszköz, mely egy egész néposz-tályt szabadított fel a nyomasztó teher alól, mit sziik-keblüség, roszakarat és előítélet vállaira rakott. — Azsidók hálaérzettől telt kebellel kettős szabadságünnepet tarthattak, u. m. a magyar nemzetét és sajátmagukét.

De a mint látszik, a magyar nép túlnyomó részenem volt még eléggé érett eme emberboldogitó adományelfogadására. A helyett, hogy a szabadságot úgy tisz-telték volna, mint jóságos közvetítőt az állam külön-böző elemei és ezeknek polgári jogai közt: a nép tömegúgy fogadta a szabadságot, mint boszuálló és zsákmány-vágyó zsarnokot, mely sem törvényt, sem rendet nemtartozik tisztelni.

Ennek első és következményeiben sajnálatra méltójelét a pozsonyi nyárspolgárok adták. A dühöngő nép-

90

tömeg ugyanis márczius 19-én és 20-án megtámadta apozsonyi zsidókat, bántalmazta őket és elrabolta va-gyonukat. A még együtt levő rendek és az új minisz-térium mit sem tettek az erőszak megakadályozására.Sőt Kossuth oda nyilatkozott: — a mi eléggé nevetsé-ges és roszakaratu vala — „Minden hatósági közbelé-pés annyi lenne, mint a zsidókat mészárszékre vinni.“A katonaság végre — még pedig önszántából — határtvetett a csőcselék rablás vágyának. (Hetilap 1848.43. sz.)Csak az országgyűlési ifjúság őrizte meg ez alkalommalnemzeti nemességét, mennyiben a nyugalmat és rendetismét helyre tudta állítani. Azonban roszabbul viseltemagát a pozsonyi polgárság. Vissza akarta szorítani azsidókat az egykori gkettoba — a várhegyre — és aházalást betiltani. Még több, ehhez hasonló humánusindítvány is került tárgyalás alá a pozsonyiak gyűlés-termében. A pozsonyiaknak eme megboesáthatlan ma-gaviseletét nem kis mértékben szépitgette az országképviselőinek gyávasága. Az országházának márczius14-iki gyűlésében már megadatott volt a zsidóknak is aválasztási és választhatási jog. De a pozsonyi polgá-roktól provokált zenebona annyira megijészté a rende-ket, hogy az említett törvényt visszavonták, és a vá-lasztási ininősitvények élén ismét ott diszlett az egykorgyűlöletes „törvényesen bevett vallás.“*)

A pozsonyi példa csakhamar utánzásra talált azország más városában is. Már a következő április ésmájus hónapokban Székes-Fehérvár, Nagyszombat,Kassa, Eperjes, Vág-Ujhely, Szered és más városokbanis — ehhez hasonló középkori j elenetek rendeztettek. Demagában a fővárosban Pesten is — tehát újra a mi-niszteriumszeme láttára — végbe ment a zsidó üldözés.

*) Ennek folytán a zsidók továbbra is oda voltak utalvahitfelekezeti intézményeiket saját költségükön fentartani (Horváth:Függetl. harcz.) De hát nem így van-e ez még napjainkban is? —

91

A nyárspolgárság mit sem akart hallani és tudni aziparszabadságról vagy az egyenjogúsításról.

De ennél még mélyebb megaláztatás is várt a zsi-dókra. A pesti polgárság nem akarta őket a nemzetőr-ségbe befogadni. Jóllehet, ezen intézkedés a pesti ifjú-ság müve, mely külön hadosztályt állított fel; — de apolgárságtól élesztett s fenyegető szint öltött rendza-varás miatt a zsidóktól el kellett szedni a fegyvereket.Hasonló eljárással másutt is találkozunk, s valószínűlegnagyobb mérvben és önzőbb jellegben.

A míg a nemzetőrség csupán katonásdi mulatság-nak tartatott, addig a zsidóknak meg volt tiltva a nem-zetőrségbe lépni; de, midőn az ellenséggel már vérescsatákat is vívtak, ekkor besorozták gyorsan a zsidókatis és feleskettették őket. (L. „Kaposvár 40 év óta“ ez.müvemet.)

A nemzet megkezdte szabadságáért és független-ségéért, valamint a bécsi kamarilla ellen dicső harczát,s ebben a zsidó ifjúság is a legnagyobb odaadással vettrészt. A barcz eleinte hazánkra nézve szerencsétlenülfolyt. Windischgrätz győzelmes előnyomulásainak akészületlen magyar sereg ellent nem állhatván, a kor-mány az országgyűléssel egyelőre Szegedre menekült.Itt történt, hogy miután a zsidók már a csatatéren,vérökön vásárolták meg polgári jogaikat, Szem ere Ber-talan miniszterelnök 1849. julius 28-án a következő tör-vényjaslatot terjesztette a nemzetgyűlés elé eltogadásvégett. A törvéryjavaslatot el is fogadták.

1. §. Minden Mózes vallású lakosa e hazának, ki amagyar állam határain belül született, vagy törvényesutón itt letelepedett, ugyanazon politika és polgári jo-gokkal bir, mint a hazának más hitfelekezetü lakosai.

2. §. A törvényes letelepedés föltételeit a kormányideiglenes rendelet utján állapítja meg.

3. §. Keresztények és zsidók közt kötendő házas-ságok — polgári következményeiket tekintve — törvé-nyeseknek nyilatkoztatnak. Ezen házasságok a polgári

92

hatóság előtt kötendők. A házasságkötés módozataideiglenes rendelet utján szabályoz tátik.

4. §. A belügyi ministernek egyúttal meghagyatik:a. ) Hogy Mózes vallású papokból és a zsidóság ál-

tal választott képviselőkből álló gyűlést hívjon egybe;részint, hogy hit vallomásaikat nyilvánítsák, illetőlegazokat reformálják, részint pedig, hogy jövő templomiszervezetök tekintetében korszerű javításokat tegyenek.

b. ) Ezen törvénynek foganatosítása azon utasítás-sal tétetik a belügyi miniszter kötelességévé, hogy aMózes vallásu hívek alkalmas módok és szabványok ál-tal szoktassanak mesterségek gyakorlására és földmi-velésre.

Azonban az elhamarkodás bélyegét magán hordóeme törvény, már későn látott napvilágot.

A magyar kormány épp oly kevéssé volt képesezen törvényt érvényre emelni, mint a többi 48-iki tör-vényeket. Mindennek valósítása a későbbi kornak lettfentartva.

Az 1849-iki Aug. 13-án Világosnál bekövetkezettkatastropha megsemmisíté a nemzetnek alig kiküzdöttifjú szabadságát, s ezzel a zsidók is elveszték a márkinyert jogokat. Mindketten drágán fizették meg me-részségöket. — A nemzet vérével, a zsidóság pénzével.Az önhittségében megkeserített Haynau, ki az álmodo-zott borostyánok elnyerésében is csalatkozott — bús-komorságát elűzendő, sok jeles hazafit adott hóhérkézbe, a zsidókra pedig 2.800.000 frt sarczot vetett.(Menzel 120 Jahre.)

Az ifjú, nagylelkű Ferencz József császárnak ne-mes érzete és igazságszeretete mindkettőnek véget ve-tett. A Kivégeztetések beszüntettek, — Haynau vissza-hivatott és a zsidókra kivetett sarcz felényire szállítta-tott le. Az összeg azután kegyelmi pénzzé változtatottát, még pedig úgy, hogy a zsidók által fizetendő egymillió frt — jóságos uralkodónk kívánatára — 1850-benlétesítendő zsidó-iskola alapítványul szolgáljon. A tőke

93

állami felügyelet alatt állván, csakis iskolai czélokraleszen fordítandó. (J. Rannicher Denkschrift.)

E czélból a kormány a zsidóság kebeléből bizalmiférfiakat hivott meg, hogy velők az alapítvány létesí-tése tárgyában tanácskozzék és véleményüket meghall-gassa. A választmány összes tagjai — egynek kivéte-lével — hálás elismerésben adák beleegyezésüket azalapítvány életbe léptetéséhez, csupán azt kütötték ki,hogy a pénz kizárólagosan iskolai czélokra, nem pedigkultus czélokra is fordíttassék, mivel a zsidó kultusügyez idő szerint a legnagyobb ziláltságban van. (ibid.)

Ezen tanácskozmányok azt eredményezték, hogyI860, szept. 20-án rendelet jelent meg, melynek alapjána zsidó hitközségeknek és családoknak végkép elenged-tetik az eddig fizetett sarcz, és e tekintetben mindentovábbi eljárás beszüntetendő. Rendeltetik ellenben,hogy a zsidó iskola és tanügy előmozdítása czéljábólegy külön alapítvány alakíttassák következő határoz-mányok alapján:

a. ) Minden zsidó — szegények kivételével — tar-tozik jövedelméhez képest ezen alaptőkéhez hozzájá-rulni, míg a tőke összeg nem emelkedik egy millióra.

b. ) A járulék 1854. deczember végéig két egyenlőrészletben a budai kamra fősóhivatalnál befizetendő.

c. ) Ezen adó — a közelebbi meghatározások fen.tartása mellett — különös adónemnek, csakis zsidóiskola- és tanügyi czélokra fordítható alaptőkénektekintetik.

Miután a kivetett járulékok legnagyobb része márbefolyt,* megjelent 1856. márcz. 29-én a zsidó iskola- éstanügy alaptőkének hova fordítása tárgyában a rende.let, melyet azután, miután az igazgató választmánynakindítványa lévén, az illető kormányközegek is támo.gattak. A rendelet pontjai.

A.) Egy rabbi- képezde felállítása, melynek helye,belső berendezése és költségvetése tárgyában a magaskormányhoz felterjesztés intézendő.

94

B. ) Mintaiskolák felállítása, még pedig úgy, hogyminden igazgatókerületbe egy mintaiskola jusson. Ahelyet a közoktatásügyi miniszter határozza meg, föl-tételül szabván az illető hitközségnek, a hova a minta-iskola jut, hogy az építkezést és az épület fentartásátsajátjából tartozik fedezni. A mintaiskolákon kívülmég mindenütt, a hol kívánatosnak és czélszerűnekmutatkozik, képezdei tanfolyamok is nyittassanak. Minde mellett a zsidó népiskolák segélyezése, kivált hol aszükség kívánja, el ne hanyagoltassék.

C. ) Szegény, zsidó szülőknek vak- és siketnémagyermekei részére alapítványi helyek állitandók. Ezenalapítványok nyilvános pályázat utján a legszegé-nyebbeknek és arra legérdemesebbeknek adományoz-tassanak a közoktatásügyi miniszter utján, de mindiga kerületi igazgatók véleményének meghallgatása éstekintetbe vétele mellett.

Azonban miként a nagy világegyetemben termé-szetes sorrendben váltja fel egymást napfény és eső:akként követte itt is a derűt csakhamar a ború.— Azáltalános hálaörömre, mit ő felsége nagylelkű adomá-nya, és ennek hova fordítása feletti határozat előidézett,nehány kisebb, sötét felhőcske takará el a zsidók mároly szép kékben diszlő egét.

Az 1852-iki november 29-én kiadott, és Magyarországra is érvénynyel bíró „általános osztr. polg. tör-vénykönyv“-vei itt is érvényre emelték a soha nemismert „politikai házassági engedélyt,“ — mit azonbana hatóságok soha nem vettek oly nagyon szigorúan

Ezalatt a kormány nagy tevékenységet fejtett kia zsidó tanügy terén, és az országos pénzalapból többiskola nyert subventiot. A már fennálló iskolák közöla pesti, ó-budai, pozsonyi és pécsi k. mintaiskolákkászerveztettek. A zsidó iskolákba alkalmazott tanítók-nak pedig bizonyos határidő szabatott, a mely alatt aközel eső képezdékben tanképesítő vizsgát tehetnek.

Más részt a kormány viszont a zsidó tanügy

95

hátrányára való hibát követett el. — Kellőleg gon-doskodott ugyan, hogy a zsidó rabbik száma me-gy énkint szaporodjék; de az iskola - igazgatóság tisz-tét kizárólagosan rájok bízta, jóllehet, csak igenkevésnek volt meg hozzá a kellő képzettség és szakis-meret. Sokkal szerencsésebb aquisitio volt Lővnek meg-választása kerületi iskola-igazgatóvá. Ugyanez okbólnem vezetett eredményhez a kormánynak a középisko-lák vallástanitásáról való gondoskodása. Ugyanis avallástanitást csakis a rabbiknak kellett volna vezet-niük; hanem eltekintve attól, hogy a magyarországirabbik közt alig volt még nehány erre képes, — a kor-mány elmulasztotta az általános tantervezet kidolgo-zását, minek következtében a legtöbb rabbi nem istudta, hogy voltaképen mit tanítson.

Ugyanez évben épített Schey Fülöp Kőszegensaját költségén egy zsidó templomot és ápoldát —Albrecht főherczeg nevéről nevezett — szegény nyo-morékok számára, vallás különbség nélkül. *) Nemsokára ezután Schey F. tapasztalt hőségének elismeré-séül, s a közjó érdekében kifejtett áldozatkészségének ju-talmazásául, a vaskorona III. oszt. lovagrendjét nyerte.

A magyar nemzet hangulata, az alkotmány elvesz-tése óta a zsidók irányában általában véve javult-Mindkét félnek a közös bú és gyász ideje alatt alkalmanyílt egymást közelebbről megismerni és egymáshozközeledni. Bármennyire iparkodott is az osztr. korín,a germanisatioval, a zsidók mégis a magyar elemhez ésa nemzeti nyelvhez ragaszkodtak. Sőt a zsidó ifjúságannyira haladt a tudományos műveltségben és szak-képzettségben, hogy a pesti keresked. kamra 1859-benmár indítványozhatta: „A zsidók is ruháztassanak

*) Ezen humánus, a korszellemnek megfelelő intézménytazzal viszonozta 1860-ban az esztergomi bibornok érsek SeitovszkvJános, hogy a miniszterhez intézett iratában a legnagyobb sajná-lattal fejezi ki, miszerint ami rendelet, melyet a zsidóknak kir.cselédek tartását megtiltja, Magyarországban nem foganatosíthatóW I 1864. 18)

96

fel a tőlük eddig megtagadott cselekvő- és szenvedőválasztójoggal a ker. törvényszéki-ülnök állomás be-töltésére.“ — Mi mellett megjegyzé: „hogy a zsidók atestület többi tagjaival, mint a kiktől e választás függ— a műveltség és képzettség ugyanazon fokán állanak,a mely képzettség e hivatáshoz megkívántatik. I.1860. 61.)

De nem csupán míveltség és tudomány terén ha-ladtak a zsidók. Maga a zsidók létszáma oly jelentéke-nyen emelkedett, hogy lassan-lassan országos tényezővévált. Az 1861-iki statistika, Magyarországnak 8.054.200lakosa közt 365,171 zsidót mutat fel, míg 1787-ben(Pray I. 45. — Fessler IV. 1001.) csak 80.894 zsidólakott az országban. Erdélyben is gyorsan emelkedett,a zsidók létszáma; 1857-ben p. 18792 zsidó lakosa voltErdélynek, és 1860-ban már 21273-ra rúgott a számuk,tehát három évi időköz alatt az emelkedés 2581 lelkettüntet fel. (W. I. 1860.)

Azonban bármennyire iparkodott is a kormány atanügynek lendületet adni, mégis nagyon kevés történtazv iskola belszervezete ügyében, és még kevesebb abizonytalan állású, roszul díjazott, és a hitközségek-től éppen nem kedvelt zsidó tanítók érdekében. úgy,látszik itt is a „segíts magadon és Isten is megsegít“közmondásnak kellett érvényre emelkednie; mert azsidó tanítók csakugyan az önsegélyezés elvéhez nyúl-tak. Egy zsidó tanító egylet szervezése ügyében előszörszólalt fel Strummer tanító Szegedről a „Ben-Chanan-jában,“ és Buscbaum Pozsonyból; de nem igen keltettekviszhangot.

Szerencsésebb volt e tekintetben 1865-ben Selig-mann E. a pesti mintaiskola igazgatója, ki az említettévben a pesti,- budai- és ó budai tanítókat egy egyletalapítására szólította fel, mely egylet azután — a poli-tikai nehézségek daczára — Dr. Meisel főrabbi elnök-sége alatt létre is jött. Az egylet következőket tűzteki feladatául: 1.) Szegény tanítókat, különösen ezek

97

özvegyeit és árváit a mennyire lehetséges, segélyezni.2.) A zsidó hitfelekezeti szellemet iskoláinkban emelni,és 3.) Gondoskodni képzett zsidó tanítókról. Az egyletalapszabálya u. é. augusztus 6-án felsőbb helyen hely-benhagyatott.

Most az egylet felhívást menesztett az összes zsidóhitközségekhez és zsidó tanítókhoz az egyletbe lépés vé-gett. A felhívásnak szép eredménye lett. Csatlakoztaka szegedi, aradi, temesvári, sátoralja-ujhelyi, makói éspécsi tantestületek; a zsidó hitfelekezeti lapok pedighathatósan gyámolították a megindult vállalatot.

Az egylet így gyors terjedésnek örvendett. 1867-ben már 10 alapító, 10 pártoló és 218 rendes tagja voltaz egyletnek; 1868-ban pedig 19 alapitó, 90 pártoló- és224 rendes tagja. Az egylet alaptőkéje, mihez a csekélytagsági díjakon és a pártolók nagyobb járulékain kívül— egyes nagylekűek tekintélyes adományai is járultak,csakhamar 11490 frtra szaporodott, és már oda jutott,hogy szegény tanítókat segélyezhetett.

Az egylet nem csak Pesten tartotta gyűléseit ·1868-ban Szegeden, 1869-ben Aradon és mindenütt alegnagyobb előzékenységgel fogadták annak tagjait.Mind a mellett a hitközségek nem csatlakoztak az egy-lethez, a miért is az egylet csak a zsidó tanítók magán-egylete maradt. A bajon nem segített a kongressushozbeterjesztett kérvény sem; mert a kongressus a zsidótanítóknak sem erkölcsi, sem anyagi állapotának eme-lésére nem teremtett biztos alapot.

A kormány pedig megint egy lépéssel előbbre ha-ladt, persze csak a fent jelzett irányban. Az 1864-ikiudvari kancelláriának egyik rendelete átruházza a zsi-dókra, felekezeti iskoláik autonomikus felügyeletét; amely felügyeleti jog eddig csak a kath. papokatillette meg.

A tankerületben levő igazgatókon kívül, — kikközvetlenül ügyeltek $z egyes iskolákra — rendelte-tett, hogy a zsidók kebeléből is választandó 2—3 tan-

98

felügyelő, a kiket a hitközségek tartoznak díjazni. Ahivatalos lap ezen rendeletet azzal a megjegyzéssel ki-sérte, hogy dicséretreméltó elismeréssel emlékezik mega zsidók képességéről, valamint az őket megillető kül-detésről. (W. I. 1864. 31.) Hanem ezen rendelet is, mintsok más — ritkán, vagy egyáltalában nem lett fogana-tosítva.

Végre bekövetkezett a megváltás nagy napja. —Deák Ferencz halhatatlan hazafias érdeme, hogy döntőbefolyásának sikerült visszaszerezni 1867-ben a nemzet-nek, rég nélkülözött alkotmányát, melynek kinyerésé-vel, a zsidók is a XVII. törvényczikk értelmében, azösszes polgári jogok teljes élvezete mellett egyenjogu-sittattak.

Hogy a zsidók egyenjogúsítását mily helyeslölegfogadta a nép, vagy legalább mennyire lehetett ennekbekövetkezésére elkészülve, eklatánsán mutatja azonkörülmény, hogy már a legközelebbi országgyűlésreBudapest Lipót-város polgárai Wahrmann Mórt válasz-tották meg képviselőnek. Oly férfiú, ki úgy az ország-házban, mint a delegatioban kiváló szerepet játszik.

Hanem alig voltak a zsidók a rég óhajtott vívmánybirtokában, és alig vált ez vérré-hússá,, már is magasracsapkodott a pártoskodás lángja a magyarországi zsi-dók közt. S ez alkalommal annyiban is öltött nagyobbdimensiokat, miután maga a kormány veszélyes ésélesztő üszköt dobott beléje.

Br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi mi-niszter, a zsidó emanczipationak eme buzgó előharczosa,a kivívott győzelem önérzetében — gyorsan és teljesmértékben óhajtotta volna keresztül vinni az egyenjo-gúsítás összes következményeit. A hitfelekezeti- esiskolaügyek szervezése végett 1868 február 16-ára bi-zalmi férfiakat hívott meg, hogy egy zsidó kongressusegybehivása tárgyában a meghívottakkal közösenértekezzék.

Hogy a miniszter fel volt-e jogosítva a magyar-

99

országi zsidók vallásos ügyeibe avatkozni, azt ezúttalnem feszegetjük. Alkalmasint az 1844-iki országgyű-lésnek erre vonatkozó határozatai szolgáltak e tekin-tetben kiindulási pontul. Hanem mindenesetre elköve-tett oly hibát, melynek káros következményei kiha-tottak a jövőre. Midőn Br. Gehringer kir. főbiztos 1850.február 6-án ugyan ily czélra hívott meg bizalmi fér-fiakat, ő 4 rabbit és 3 laikust választott.*)

Br. Eötvös ellenben csakis laikusokat hivott megbizalmi férfiakul, kik azután a kongressustól távol sze-rették volna tartani a rabbikat és más fizetéses hiva-talnokokat. Tehát távol tartani a tulajdonkepi zsidóértelmiséget azon ürügy alatt, hogy ez kézzelfoghatóbizonyítékul szolgáljon arra, miszerint a kongressusnem akar semmiféle vallásos ügyekkel foglalkozni.

Azonban éppen ezen megnyugtatásra czélzó indoktöltötte el bizalmatlansággal az orthodoxokat az össze-ülendő kongressus intézkedései iránt. Hogy eme bizal-matlanság nagy részt jogosult volt, azt a jövő megmu-tatta. A rabbik mindazonáltal felruháztattak ugyanválasztóképességgel; de a bizalmatlanságnak elhintettmagva csakugyan megtenné férges gyümölcsét.

Az 1868-iki julius 30-án keltezett k. leirat alapján,a miniszter augusztus 5-én az összes főispánokhoz ren-deletet menesztett azon meghagyással, hogy a kon-gressusi képviselők választása ügyében intézkedjék,még pedig minden egyes megyében a zsidó lakosokszámarányához képest választassanak a képviselők.

Br. Eötvös József a 220 tagból állott zsidó kon-

gressust, 1868. december 14-én, a pesti megyeházbana következő beszéddel nyitotta meg: „Miután az állambármely vallásfelekezetnek csak az esetben adhatjameg az autonómiát, ha biztosítékai vannak az iránt,hogy az illető hitfelekezet képes lesz az önkormány-

*) L „Der jüd. Kongress in Ungarn“ Lövtöl, hol a szervezetialapszabály-javaslat egész terjedelmében van közölve. Továbbá:„Die jüd Wirren in Uugarn” ugyanettől.

100

zatot gyakorolni, kebelében a teljes rendet fentartani,és a kormány a szükséges főfelügyeleti jogot nehézségnélkül gyakorolhatja: múlhatatlanul szükséges, hogyzsidó polgártársaink is — ha vallásos ügyeikben önál-lólag akarnak intézkedni — mindenek előtt állapítsákmeg az egyes kultus-községek szervezetét; azutánpedig ezen hitközségek élére — autonómiájok tiszte-letben tartása mellett — (?) oly hivatalos közegeketállítsanak, kik az egyes hitközségekre és iskolákrafelügyelnek, s kikkel az állami kormányzat, főfelügye-leti jogának gyakorlása alkalmával, érintkezésbe léphet,a nélkül, hogy kénytelen legyen a vallásfelekezet bel-ügyeibe avatkozni. (L. Der jüd. Kongress 287. és azészrevételeket.)

A miniszter előterjesztése és felső helyen történthelybenhagyás szerint, a kongressus tárgyalása és ha-tározata körébe a következő pontok tartoztak volna. 1.)A hitközségek szervezetének ügye. 2.) A nagy kon-gressus választási alapszabálya, 3.) A népiskolák,rabbi-képezdék és talmudthora iskolák ügyei. 4.) Aziskolai pénzalap kezelése. 5.) Ennek hova fordítása. 6.)A mintaiskolák beszüntetése. 7.) Az országos iskolaipénzalapból kölcsönzött összegek visszafizetése. 8.) Azanyakönyvek vezetése, és végre 9.) A chevra-kadischaegylet viszonya a hitközséghez.

A mitől féltek, az be is következett. A kongressuscsekély eredményeket mutatott fel, mivel annak hatá-rozatai nem kelthettek általános megelégedést.

A „schulchan-aruch“ — a zsidó egyetemes codex —nem csupán vallásos· szertartási és liturgiái rendele-teket tartalmaz, hanem ezeken kívül a hitközségi auto-nómia széles talaján gyökeredző még oly közigazga-tási rendeleteket is, melyek mindaddig maradnak irány-adók és hozzáférhetlenek, a míg illetékes helyről nemtörténik másnemű intézkedés. — A kongressus végképmellőzi ezen codexet a nélkül, hogy közigazgatás te-kintetben ennél jobbat teremtett volna.

101

De a kongressus a hitközségek eddigi autonómiá-ját nagyobb részt még meg is szorította. A schulchan-aruchnak demokratikus-autonom szellemű rendszabályaiszerint, minden hitközség, belső szervezete és igazga-tása tekintetében teljesen önálló, és minden más hit-községtől független testületet képezett. Csupán egyeskiváló esetekben, mint pl. a türelmi adó, vagy eman-cipatio ügyében küldötte ki minden egyes hitközség,vagy megye saját képviselőjét, hogy az illető kérdésbena többiekkel tanácskozzék, intézkedjék; de távolrólsem gondolt arra, hogy magát valamely kerületi ható-ságnak alávesse. A kongressus ellenben „az országosiroda“ intézményben megteremtette ezen hatósági kö-zeget minden jogosultság és minden szükségesség nélkül.Politikai viszonyban a zsidó is, mint minden más pol-gár — megyei vagy városi hatóság alatt áll; hitfele-kezeti viszonyban pedig a kormánynak nincs semmiérintkezni valója a zsidóval, vagy ha van is, az nemgén bírhat fontossággal.

A kongressus még a rabbiknak eddig mérvadóbefolyását is törekedett megingatni,*) mi által csak aztidézte elő, hogy a rabbik nyilvános és titkos izgatásoksegélyével meghiúsították a kongreseus alapszabályai-nak törvényes jogerőre emelését, holott erről a kon-gressus féríiai már szépeket álmodoztak. Azon ürügyalatt, hogy a kongressusi határozatok veszélyeztetika vallás- és lelkiszabadságot, az orthodox zsidók kér-vényt terjesztettek fel az országgyűléshez, melynekalapján az országgyűlés 1870. márczius 18-án azonhatározatot hozta, hogy a kongressus alapszabályátnem lehet senkire sem erőszakolni. A vallás- és közokta-ásügyi miniszter pedig, ki 1869. novemberben meg-hagyta a törvényhatóságoknak, hogy a kongressusi ha-tározatok éppen úgy, mint az államtörvények a legszí-

*) L. Hildesheim. „Zum Kongresse“ s ennek: „Aussführli-cher Rechenschaftsbericht“ czímű röpiratait.

102

gombban végrehajtassanak, már 1870 április 2-án kény-telen volt ezen rendeletet visszavonni, és teljes lelki-ismereti szabadságot hirdetni.

Erre az orthodox zsidók is gyűlést tartottak, mely-nek szülöttje egy kölön szervezési - alapszabály ja-vaslat vala. És a kormány az erre különösen kinyertfelhatalmazásnál fogva — az 1871-iki október 2-án ho-zott határozat értelmében — ezen alapszabály határo-zatait is megerősítette, s u. é. november 15-én kelt mi-niszteri rendelet kíséretében azokat az összes törvény-hatóságokkal közölte. (Rannicher Denkschrift.)

Végén csattan az ostor. — A magyarországi zsi-dók összes vívmányainak zárkövét, a zsidó seminari-umnak alapítása képezte. A miniszternek és kongres-susnak minden balfogásai, — és az orthodoxok mindenmachinatioi daczára, ezen intézet végre mégis csaklétre jött.

Hanem ezen rabbi-képezde történetének kiegészí-téséül a már említetteken kívül, még régibb dolgokrólis kell megemlékeznünk. Az eszme, Magyarországbanrabbi-képezdét állítani, Bajorhonból beköltözött KohnDávid agyában szülemlett meg, ki 1806-ban Józsefnádornak be is terjesztette a tervezetet. Csakhogy apesti hitközség, Wahrmann Izrael rabbival élén, nagy-ban ellenezte, s így az egész ügyet ad acta tették.

Az 1831-iki országos bizottmány által javaslatbahozott tervezetnek sem volt semmi eredménye. Ezen or-szágos bizottmány azt indítványozta, hogy ezentúl csakoly rabbik alkalmaztassanak, kik nyilvános felügyeletalatt nyertek hivatásuknak megfelelő kiképeztetést, ésaz anyakönyveket magyar nyelven vezethetik.

Az 1844. szeptember 27-én tartott rendek gyűlésé-ben egyhangúlag kimondták a rabbi-képezde felállítá-sát. Az erre vonatkozó határozatok a következők:

8. §. A zsidók részére Pesten alapítandó különöstanintézet érdemében — rabbik és nép tanítók kiképez-tetésére — ezennel rendeltetik.

103

11. §. A tanintézet költségeinek fedezéséhez hozzájárulnak az összes magyarországi zsidók a kir. hely-tartóságtól megállapítandó évi járulékkal. Ezen évi já-rulékot az általok fizetendő másnemű adónak módja ésrendje szerint vethetik ki a hívekre.

Azonban ezen törvényjavaslat sem emelkedett tör-vényerőre; mivel a létesítendő intézetnek bizonyosalaptőkére lett volna szüksége, a minek előteremtésé-hez a zsidók nem igen mutattak nagy hajlamot. Csak ahaza szabadságának visszaszerzésével és dicsőeén ural-kodó Ferencz József királynak kegye folytán jött létre,— miként láttuk — az alaptőke, melynek segélyévelazután az intézet életbeléptetésének lehetősége is be-állott.

Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minisz-ter azonnal meg is kezdette az építkezéseket, és már1877. október 4-én megtörtént a zárkő letevés- és fel-szentelési ünnepély Tisza K. miniszterelnök és TrefortA. vallás- és közoktatásügyi miniszter által, számosnép jelenlétében.

Az épületek szerencsés befejezése után csakhamarbekövetkezett a tanári testületnek megválasztása, mitszintén szerencsés választásnak mondhatunk. Brüll S.L. a pesti rabbinatusnak elnöke, Bloch M. L. volt leip-niki rabbi, Dr. Bacher W. volt rabbi-helyettes Szegeden,Dr. Kaufmann D., továbbá Deutsch H., a pesti izr. tani-tóképezdének igazgatója oly férfiak, kiknek működése arabbi-képezde felvirágzása és iránya tekintetében alegszebb reményekre jogosítanak.

MÁSODIK RÉSZ.

A zsidó nép belső viszonyai

Minél nyomasztóbb és visszatetszőbb alakot öltöt-tek a zsidók külső viszonyai, annál inkább voltak azsidók az egymáshoz ragaszkodásra utalva, minek ki-fejezését látjuk a hatalmas tényezőkként szerepelő éskaröltve járó, kalauzul szolgáló 3 csillagzatban, u. m.v a l l á s b a n , k ö z s é g b e n é s c s a l á d b a n . Gaz-dag kárpótlást nyújtottak ezek a zsidóknak a politikaiés polgári téren szenvedett nélkülözésekért.

Azon örökös küzdelmek közepette, melyeket rajon-gás, tévhit, álszenteskedés és irigység támasztottak, ésazon állandó testi és szellemi erőltetés közepette, mirea zsidót azon ösztön vezette, hogy életfentartási szük-ségleteit kényszerített, gyűlölt és sokszerűen korláto-zott módon szerezze meg: a zsidó csakis családja köré-ben lelt vigasztalást és örömteljes perczeket, gyámoli-tást és segélyt rokonérzelmű és vele együtt szenvedőhitsorsosai körében, s vallásos hitében és megyőződé-sében vigaszt, hitet, egy jobb jövőt reménylhetni.

Különösen az utóbbi — a vallás — vált egészéletére és összes tetteinek vezércsillagává. Minden lé-pése, családjának és hitközségének összes viszonyai avallás rendeletéinek értelmében rendeztettek be, és avallásnak befolyása kihatott a tudományoknak külön-ben szabad mezejére. Ezen lapoknak feladata lesz fel-tüntetni, hogy a magyarországi zsidók belső viszonyaimiként fejlődtek és hogyan tartották fenn magukat avallásnak oltalma alatt.

106

I. FEJEZET.

Hitközségi viszonyok.

A legnagyobb mértékben központosítva volt zsidónemzetet, a minden központosítás nélkül élni .kezdőzsidó nép váltotta fel, minek kifejezésteljes képviselőjea hitközség lön. A hitközségben egyesültek mindazonelemek, melyeket a zsidó vallás híveitől mintegy meg-követelt.

Szóhagyományi rendelet értelmében minden nyil-vános imához, vagy más szertartási eljáráshoz 10 férfiújelenléte kívántatik meg. Bárhol települtek le tehátzsidók, első sorban abban iparkodtak, hogy 10 hitsor-sossal közelebbi összeköttetésbe léphessenek. Ez voltahitkÖzségeknek első keletkezése, minek ideje Magyar-országban is visszavihető a római uralom virágzásánakkoráig.

Hogy hol keletkeztek először az ilyen kezdetlegeseredetű letelepülések hazánkban, az még csak hozzá-vetőleg sem állapítható meg. Valószínűleg azonban arómaiak alapította városokban, mint pl. Sicambriában(Buda), Arrabonaban (Győr), Sabariaban (Szombat-hely), Scarabanciaban (Sopron), Serbinumban (Pécs),s. t. m. h. Az, hogy Pozsony — melyet a monda szerintTiberius császárnak Piso nevű hadvezére alapított le-gyen — már akkor valóban római gyarmat volt-e, neméppen bizonyos. (Gebhardi I. 92.) Azt sem tudjuk bizo-nyosan, hogy ezen római gyarmatok és ezeknek zsidólakosai milyen változásokon mentek keresztül a későbbiidő folyamában; csak annyi bizonyos, hogy a 14-ikszázad végén Magyarországban csupán a következő 5zsidó hitközség létezett, u. m. Pozsony, Buda, Nagy-szombat, Esztergom és Sopron. (Magy. akad. ért. V.)Ezen adat szerint Kálmánnak azon rendelete, hogy a

106

püspöki városok jelöltessenek ki a zsidók lakhelyeiül,— úgy látszik — vagy egyáltalán nem teljesittetett,vagy pedig — a mi sokkal valószínűbb — egészen elfe-lejtették. Mert a zsidók többnyire a sz. k. városokbaniparkodtak letelepedni, a hol a kifejlett ipar és mármeglehetős lendületet nyert kereskedés mellett köny-nyebben juthattak a megélhetés eszközeihez.

Egy hitközségnek keletkezése maga után vontamindazon elemek bekövetkezését, melyek szóhagyomá-nyilag megkivántattak az ilyen egyesülés lényegéhez·

A közös imaház (synagoga) volt az első kellék, amire egy hitközségnek szüksége vala, hogy hitközség-nek neveztessék.*)

A rómaiktól birt területen ilyen imaházak csak-ugyan fennállottak. A pogány rómaiak talán megvetet-ték a leigázott, szétszórt és kereskedéssel foglalkozózsidókat; (Momsen 1. c.) de vallásos meggyőződéseikkel,szertartásaikkal és szokásaikkal nem törődtek. Eléggébizonyítja ezt azon körülmény, hogy a rómaiak a zsi-dóknak szabad vallásgyakorlatot engedtek. Csak a ke-reszténység nem akart egyezni az akkor, még mint ve-télytárstól rettegett zsidó vallással, s már akkor is el-lenséges támadásokat intézett a synagoga ellen. Sőt akormány védő beavatkozását is kikérte, a mint ezt azemlített Honorius-féle ediktum bizonyítja.

Ugyanezen viszonyra akadunk a magyar nemzetitörzsnek uralma alatt is. A pogány vallásu magyarokidejében, kik a más hitfelekezetü, békés lakosok irántigen türelmesek voltak, a zsidók bárhol és bármikéntépíthettek synagogákat, és háboritlanul végezhették

#) Az első templomokat egyik hitk. tagnak házában rendez-ték be. Csak a hitközség nagyobbodásával foghattak valóságos,formaszerű synagoga építéséhez. Az idők későbbi folyamában asynagogához való telket a földesuraságtól kellett bériének. amiért csekély évi bérösszeget fizettek. A veszprémi hitközségpt Zichy grófnak évi haszonbér fejében 80 frtot fizetett templomés más hitk. épületekért. A telek 1834 ben 12000 frt vételárért ahitközség tulajdona lett.

107

isteni tiszteletöket. A keresztény vallás behozátalával,különösen pedig Kálmánnak azon rendelete után, melyszerint a zsidók a püspöki városokra utasíttattak, — azsidók synagogait is egynémely megszorítás érte. Félre-eső helyen volt csak szabad synagogat építeniök, (BélM. 1. c.) és itt is igen gyakran voltak kitéve a papságszította népgyűlölet ellenséges támadásainak, úgy, hogyIV. Béla kénytelen volt a zsidó templomokat a törvényvédelme alá helyezni.

Egy-egy hitközségnek csak egy synagyogája volt.Így pl. Pozsonyban a mostani kalap-utczán, melyetNagy Lajos a zsidók kiűzetése után a városnak ajándé-kozott, (Magyar akad. ért.) és később a visszatért zsi-dóktól ismét visszereztetett. Templomuknak másod-ízben történt elvesztése után —1526 — a pozsonyi zsidókkét templomot építettek, az egyiket a várhegyen, amásikat a czukrosmandola-utczán; mindkettő Pálffvvédelme alatt. (Bél M. 1. c.) Buda városának zsidó hit-községe ellenben két synagogával birt a török uralomidejében; az egyiket alkalmasint a német zsidók, amásikat pedig a török zsidók használták. Ugyanezenviszony fejlődött ki alkalmasint — kivált kezdetben —Temesvárott *) (Orient.)

A synagogának építési módja mindenütt egy ésugyanaz volt. Egyszerű stylre akadunk mindenütt. Atemplom boltozatos hajója valamicskével alantabb fek-szik, s ez nehány sajátságos alakú ablakon nyer hálá-vá ny világosságot; a szent frigy szekrény keletfeléemelve, és a templom közepén az emelvény, (bírna.)Midőn 1864—66-ban a pozsonyi zsidók új templomotépítettek kupolával, és a kassaiak 1867-ben az emel-vényt nem az imaház közepére, hanem a szent ládaközelébe helyezték el, a magyarországi orthodox zsidók

*) Temesvárott még napjainkban is két hitkösség létezik,u. m. egy német és egy török, mely utóbbi spanyol hitközségnekneveztetik.

108

jajveszeklést hallattak, és mindkét synagógát egyházitilalommal sújtották.

Minden zsidó hitközségnek második kelléke a belsőszervezet vala. Azon időszakban, a midőn a magyaror-szági zsidók még némi politikai tényezőkként szerepel-tek, nem egy zsidó comes állhatott alkalmasint sajáthitközsége élén. Hanem később, a mint a különválthitközségek alakultak, az összes hitközségi tagok vá-lasztották meg elnöküket, — Magyarországban zsidóbirónak nevezték — menten minden külső befolyástól.Az idő folytán ezen választást is korlátok közé szorí-tották, mennyiben a földesuraság helybenhagyásátóllett függővé. (B. Ch. 8. 57.) Ezen szokást József csá-szárnak 1787. márczius 27-én 11868. sz. a. kiadott és amagyarországi községek rendezéséről szóló rendelete,sem változtatta meg. A választás évenkint, rendesenújév körül történt az urodalmi tisztviselők egyikénekjelenlétében, ki három egyént hozott javaslatba, kiknekegyikét azután bíróvá választották. A választás napjátmegelőző napon az összes hitk. tagok megválasztottáka 30 tagból álló választási bizottmányt, a mely bizott-mány azután a bírón kívül megválasztotta a 4 ember-ből álló belső vagy szűkebb tanácsot és a 12 emberbőlálló külső vagy tágabb tanácsot.

A bírónak hatáskörébe tartozott: a hitközségbena rendet és nyugalmat fentartani, a bevételeket és ki-adásokat ellenőrizni, s a hitközségi- és országos adótkivetni s behajtási módját megállapítani. Mind ezenügyek elintézhetése érdekében elegendő volt, ha a szü-kebb tanácscsal értekezik.

Fontosabb ügyekben, különösen a hitközségi hiva-talnokok félfogadásánál, mindig a nagyobb bizottmányt,sőt néha közgyűlést volt kénytelen egybehívni. A biróezeken kívül hitközségi ügyekben érintkezett a ható-sággal vagy földesurasággal. Hogy kiváló ünnepélyekalkalmával az elnök képviselte hitközségét, azt mármás helyt — p. Corvin Mátyás idejében — elmondottuk.

i109

A zsidó bíró IV. Béla és Zsigmond rendeletai foly-tán csupán kisebb rendőri vétségekben, vagy kisebbperekben ítélhetett; a nagyobb és fontosabb peresügyek a nádor vagy király elé vitettek, a mi azonbanritkán történt meg.

A régi zsidók szorosan ragaszkodtak azon hagyo-mányos rendelethez, mely meghagyja, hogy peres ügye-iket saját magok közt, még pedig talmud-jogi alapelvekszerint intézzék el; ehhez persze a talmud-tudomány-nak némi ismerete kivántatott meg, a mely képességgela zsidó bíró nem mindig birt. Miért is ezen nemű eljá-rásokat a rabbira ruházták.

A rabbi volt ennek folytán a biró mellett, a hit-községnek legfontosabb személye, egy conditio sinequa non. Bél. Μ. (1. c. Π. 164) afölött csudálkozik, hogya pozsonyi rabbi annak idejében olyan jó fizetést kapott, holott a templomba csak akkor jár, mikor nekitetszik, és ott sincs semmi funktiója. „Foglalkozásaabból áll,“ — így szól Bél. M. — ,,hogy évenkint 1—2-szer prédikál, vallásos kételyeket felderít, tévelygőketigaz útra térít, békétlenkedőket csillapít, az esketési-körülmetélési- holtak eltakarítása- és a levágott kövérlibák körüli teendőket elvégzi.“ A jó Bél. M. kicsinlőlegszól ezen foglalkozásokról, holott a ker. papságra semnehezedett ezeknél több és fontosabb foglalkozási teher.

Mint a zsidó hitelvek hirdetőjének és magyarázójának,mint az egész vallásos-élet rendezőjének oly kiterjedthatásköre volt az egykori rabbiknak, a minőről a jóBél talán távolról sem alkothatott magának fogalmat.

A rabbi hatásköre és funktiója három iránybannyilvánult: 1.) Hitközségének vallásos, szertartásosés liturgia ügyeire felügyelt és kezelte azokat. 2.) Hit-községe kebelében előforduló mindennemű vitás és pe-res ügyekben Ítéletet hozott a talmud rendeletéi alap-ján, mely ozélra a rabbi mellé még két talmud-tudóülnökét rendeltek. 3.) Minden rabbinak úgy vallásoskötelessége, mint erkölcsi feladata volt talmud isme-

110

reteit másokkal közleni részint az által, hogy rabbi-jelölteket minden díj nélkül oktatott, őket a pályárakiképezvén, részint az által, hogy az imaházban nyil-vános, oktató előadásodat tartott. Ez utóbbit azonbanminden arra képesített laikusnak is megengedhette atemplomi elöljáróság. (Orient. 1. c.) Végre a rabbi teen-dőihez tartozott az is, hogy a hozzá intézett szertar-tásos kérdésekre irásbelileg válaszolt. Ezen módon ke-letkeztek az úgynevezett véleményezési nyilatkozatok.Magyarország e nemben csupán 3 rabbi tekintélytőlmutathat fel ilyeneket: Eisenstadt Meirtől 1715, 1740,— Zwi Echachamtól 1712 — és Sofer Mózestől 1801—1839. Ezen véleményezések rendesen állandó törvényeserőre emelkedtek.

A rabbi működése körében önállóan és minden másrabbi tekintélytől függetlenül intézkedhetett, sőt felvolt jogosítva, szigorú vizsgálat után a rabbi jelöltnekérvényes bizonyítványt kiállítani. Az, hogy 1649-benWertheim Samson bécsi rabbi és 1749-ben Beruschnikolsburgi rabbi magokat országos-rabbiknak nevez-ték, nem volt egyéb üres czimnél, miután Magyaror-szágban semmiféle papi befolyással nem bírtak.

Az önmagára hagyatott hitfelekezet politikailagés társadalmilag elkülönítve lévén, korán volt arrautalva, hogy oly institutiókat léptessen életbe, melyeka kölcsönös gyámolitás lehetőségét előmozdítsák. Escsakugyan találunk Budán — a kezdetleges chevra-kadischa (temetkezési egylet) egyleten kívül, más jóté-konyczélu egyleteket is, mint: halott-kísérő, szegénye-ket ruházó, és betegápoló egyletet.*) Ezeken kívül lé-tezett még egy egylet, melynek czélja volt a zsidórabszolgákat kiváltani, s ezen czélra nagy Összegeketküldtek Salonichba .**)

*) Kezdetben az összes egyleteket mindkét hitközség közö-sen kezelte, később külön válván, minden hitközségnek meg vol-tak táját jótékony egyletei (M. Isserls G. A. N. 82.)

**) Az olasz és más országbeli zsidók tömérdek pénzt áldoz-

111

Minden egylet külön-külön saját kebeléből válasz-tott elnököt és választmányt, valamint igazgatóságotmég pedig a hitközség képviselő testületétől függetlenigazgatóságot. Csak a legújabb időben kebeleztettekPesten az összes jótékony egyletek a hitközségi igaz-gatóság vagy elnökség körébe, a mit azonban kevéshitközség akar utánozni. — (A kaposvári hitközségigenis utánozta.)

A hitközségi intézmények egyik lényeges részétteszi továbbá az úgynevezett „ n ő k f ü r d ő j e . “ Bél.állítja, (1. c. III. 444.) hogy Budán még 1735-ben abécsi utczán — egykori zsidó utcza — fennállott azonrégi épület, melynek pinczéje egykor ilyen fürdőnekvolt berendezve.

Ha a vallásos rajongás az élők közt emelt válasz-falat, úgy nem lehet csudálni, hogy ezen rajongás aholtakat is kívánta elkülöníteni. A zsidók nem akarták,és a keresztények nem engedték meg a közös sirkertekét. Miért is a zsidók mindenütt, a hol egy hitközségetképeztek, külön temetővel is bírtak. Budán a Krisztinavárosban a zsidó kapu előtt, — most fehérvári kapu —Sopronban az egykoii várnak bástyái megett. Falukonvagy pusztákon lakott egyes zsidók kötelesek voltakholtjaikat elvinni oda, a hol zsidó temető létezett, a misok vesződséggel és vámpénzzsarolással járt. Ezenméltánytalanságot megszüntette ugyan IV. Bélának16. sz. a. hozott törvénye, de csakis rövid időre. Mertcsakhamar életbe léptették ismét, és érvényben hagy-ták egészen a közelmúlt napokig azon vakhittőlélesztve, hogy szerencsétlenség következik be, ha ahullát az egyik határból a másikba viszik. Hogy Ver*bőczyt, a corpus juris nagynevű szerzőjét csakugyan abudai zsidó sírkertbe kellett-e eltemetni, ezt bizonyítsabe maga Lőv. (L. B. I. 1847. 83.)

tak, foglyai esett hitsorsaik kiváltására. A többi közt SpitzerAbrakán), a bécsi hitk elöljárója sok zsidót váltott ki azok közöl,kik Buda ostromlása alkalmával foglyokul ejtettek. (B. 1.1874.)

112

Belszervezet és igazgatás tekintetében minden hit-község egy önálló, autonom köztársaságot képezett,mely semmiféle függési viszonyban nem állott más hit-községgel. Mind a mellett a kormány közvetlenközelében, tehát Budán is, később Pozsonyban válasz-tottak egy tekintélyes férfiút, ki az ország összeszsidóit hatóságokkal szemben képviselte, és szükségesetén velök hitsorsosai ügyében érintkezett.*)

Az egyes megyékre kivetendő türelmi adónak meg-állapítása és beszedése, — mi egészen a zsidókra bíza-tott — egy külön képviselet szervezését tette szüksé-gessé. Ennek megfelelőleg minden megyében, a kerületekszámarányához képest — a hitközségek külön választ-mányi tagokat jelöltek ki, kik rendesen a megyeszékhelyén és a megyei gyűlések napjain gyülekeztekössze, hogy a türelmi adó tárgyában tanácskozzanak.Ezen választmány lassan-lassan szélesebb működésikört nyert, mi a megyék hallgatag megegyezéséveltörténhetett. Ezen választmány kezelte, még pedig alegnagyobb önzetlenséggel és pontossággal hitsorsosaiárvapénzeit; az évnegyedes gyűlések alatt békebiró-ságot is képezvén, elintézte a hitsorsosok közt felmerültperes kérdések legtöbbjét, s hozzá az ügyvédek sajnál-kozására oly ügyesen, hogy ritkán alkalmatlankodtaka foldesuraságnál vagy megyénél. Végre oda is töreke-dett ezen választmány, hogy személyes befolyás vagy-kérvényezés utján egy-egy szigorú rendeletet enyhít-sen, vagy vógkép megsemmisítsen. Az is megtörtént,még pedig igen gyakran, hogy ezen választmány kebe-léből küldöttség menesztetett a fővárosba, hogy egyik-másik fontos tárgyban ott az illetőkkel értekezzék.

*) A 15-ik század végén a pozsonyi zsidó biró Mendl Jakab,ki a kormánynál nagy tekintélyben állott, nyerte el a PraefektusJudäorum czímet, a mely fényes hivatalt családja bosszn időn át1482—1626 viselt. Hanem a Präf. jud hivatalra nem mindig zsi-dót neveztek ki. Így p. 1426-ban a soproni polgármester GallnsohPéter, és 1431-ben Gara Miklós nyerte el a méltóságot (Magy.akad. ért.)

113

A türelmi adó eltörlésével fölöslegessé válván aválasztmány, ez is feloszlatott, és ismét bekövetkezettaz egyes hitközségek régi autonom állapota teljes kor-látlanságában. Hogy ezen állapotot — jóllehet sok fény,de még több árnyoldala volt — megváltoztassák, akormány 1868. deczember 8-ára egybehívta Pestre azsidó kongressust. Úgy közigazgatási, mint a kormányrendeleteknek könnyebb végrehajtása czéljából, a köz-pontosításnak egy bizonyos nemét törekedtek behozni,a mely központosításnak egyes szálai a pesti országosirodában egyesülnének.

Azonban egynémely, és nem mindig önhibája miattelkövetett túlkapások és hamis fogalmak folytán nemegy, hanem két közpotositási szervezetet teremtettek,melyek most növekvő elkeseredéssel állnak szemköztegymással. *)

II. FEJEZET.

Ipar és kereskedelem.

Mint az ó-kornak más népei, különösen pedig a ke-letiek, a zsidók sem szerették a mesterséget. Lealázófoglalkozásnak tekintették, a mit csakis asszonyokraés rabszolgákra bíztak. Ha tehát Fessler II. Endreazon törvényéből, mely a zsidóknak vasár- é3 ünnepna-pokon megtiltott zajos munkát végezni — azt követ-kezteti, hogy a zsidók már akkor mesterségeket űztek:úgy ez csakis a rabszolgák munkáira vonatkozhatik|

kik akkor a háznép kiegészítő részét képezték, és a va-gyoni állapot leltározásakor fontos szerepet játszottak.

A kereszténység terjedése után, mi maga után

*) Az országos iroda ellensúlyozására az orthodoxok is fel-állították, „Durchföhrungs-Comission“ (végrehajtó bizottmány)név alatt saját központosítási orgánumukat, melylyel azonbanéppen oly kevés dolga van a kormány na mint az országotirodával.

114

vonta a zsidók rabszolga tarthatási jognak megszorí-tását — különösen pedig akkor, midőn a zsidók a sz. k.városokban is visszaszorítattak a ghettoba, belátta,kivált a szegényebb osztály, hogy valamely kézmun-kához kell nyúlnia, ha életfentartási szükségleteit megakarja szerezni. De csak a könnyebb mesterségekreszorítkoztak, mint: szabó, varga, aranymives, tímár,szűcs, pálinkafőző *) és különösen a gombkötő mester-ségre; utóbbiak Lengyelországból vándoroltak be. Anehezebb, kivált a némi veszélylyel járó mesterségeketa keresztényekre bízták. Magától értetődik, hogy azösszes mesterségeket kizárólagosan hitsorsaiktól vol-tak kénytelenek megtanulni, s mind ennek daczára néhaoly remekműveket készítettek, hogy fölkelték általa aczéhek irigységét (1. f.)

Csak az új korban, a midőn József császár az iparelőtt is emelt korlátokat lerombolta, nyúltak a magyarzsidók is teljes buzgalommal az ipar különféle ágaihoz.Pozsonyban már 1820-ban alakult egy egylet, zsidókézművesek kiképeztetésére, mely egyletbe azonbancsupán oly tanonczok vétettek fel, kik a talmud tanul-mányozására képességgel nem bírtak.

Több eredményt mutattak a hasonczélú egy-letek, melyek a 80-as években Pesten, Kanizsán ésAradon alakíttattak; s midőn 1845-ben egy zsidó kül-döttség József nádor előtt panaszt emelt, hogy a czé-hek vonakodnak zsidó kézműveseket testületökbe fel-venni, a főherczeg azzal csillapitá őket, hogy a czékeksaját híveik irányában sem tanúsítanak szabadelvűbbeljárást, mennyiben ezeknek is különféle akadályokatgörditnek utjókba. Mindennek daczára sikerült egyik-másik zsidó mesterembernek felső vagy legfelső helyenúgynevezett engedélyt nyerni, minek folytán nyilvános

*) Lengyelországból bevándorolt zsidók tanították Magyar-országban először, miként kell gabonából pálinkát főzni. (Fess-ler ill. 77 l.)

115

műhelyekben gyakorolhatták mesterségüket a nélkül,hogy a czéhek ebben okét akadályozhatták volna.

A zsidók máskülönben nagyobb vállalatokba isbocsátkoztak. így alapította pl. a Goldberger család anagyszerű kartongyárat Budán, melyet 1854-ben őfelsége is szerencséltetett látogatásával; továbbáFischer Mór a világhírű kőedénygyárat Herenden; Mül-ler a kitűnő és a külföld gyáraival is versenyt kiállóüveghutát Daruvárott, melyben ugyanez idő szerint— mi eléggé sajnos — nem dolgoznak; s végre PosnerK. Lajos lovag papír és vonalzó gyárat Budapesten.

Kevesebbet foglalkoztak a magyarországi zsidók,kivált a magyarok bejövetele előtt a földmíveléssel. Arómaiak uralma alatt mindenütt szerezhettek ugyanmagoknak ingatlant, de még mindig azon erős hitben él-vén, hogy a messiás visszavezetendi őket elvesztett ha-zájokba, Palastinába, nem akarták magokat sehol semtulajdon földhöz kötni. Ingó vagyon szerzésében fej-tettek kiazért kiváló buzgalmat, a mit annak idejébenmajd könnyen magukkal vihetnek.

Más viszony fejlődött ki a magyarokkal beván-dorolt kozár zsidók közt, kik mint csapatfőnökök azelfoglalt országrészből tulajdon földet nyertek. Ezenkozár zsidók, kik nem voltak annyira áthatva a messiáseszméjétől, földjeiket az akkori szokásnak megfelelőleg‘foglyokkal, vagy pénzen vásárolt rabszolgákkal müvel-tették, a mi nemcsak az Árpádok idejében, hanem mégkésőbb is igen gyakran megtörtént. így érthető megcsak, hogy zsidó comeseknek felemlíttettek közöl: Teha,Besenyőnek volt birtokosa, Herul, Komáromnak bér-lője, és mások, más-más jószágok birtokosaiként szere-pelnek. Említettük, hogy mihelyt a ker. vallás szilárdgyökeret vert, a zsidóknak meglett tiltva ker. rabszol-gákat tartani, a mi igen megnehezítette a földmívelés-sel való foglalkozást. És mégis különös előszeretettelfoglalkoztak vele a zsidók; minden zaklatások daczára,részint haszonbérletben bírt gazdálkodást folytattak,

116

részint pedig saját birtokaik voltak, a melyek mindigmások nevére voltak telekkönyvileg bejegyezve. Külön-ben a ker. rabszolgák tartására vonatkozó tilalmi tör-vény sem igen tartatott meg szigorúan, minek követ-keztében a zsidók tovább is ker. rabszolgákkal nevel-tették földjeiket. Nem kívántatott ehhez egyéb, csak aföldesuraság beleegyezése. *)

A török uralom alatt semmisem akadályozta azsidókat a mezei gazdálkodásban, miután tetszés sze-rint tarthattak, vehettek és eladhattak ker. rabszolgá-kat, sőt minden, zsidótól törökhöz szökött rabszolgát,ha az izlamra át nem tért, azonnal ki kellett szolgál-tatni. (Magy. akad. ért.)

Ezen igazság is Jószef császár rendeleteinek kö-szöni nagyban lendületét és felvirágzását. Eme rende-let értelmében a zsidó csak az esetben bírhatott úrbérijószágot, ha azt saját maga míveli; hanem a magyarjó indulat e föltétel iránt is elnézéssel lévén, a zsidóakadály nélkül juthatott földbirtokhoz, s nem is kellettazt arcza izzadságával megmívelnie.

Nagyobb buzdítást nyertek erre a zsidók 1839-benazáltal, hogy az ez évi országgyűlés mindkét háza el-fogadta az indítványt, mely szerint a zsidóknak föltét-lenül megengedtessék úrbéri telkeket bírhatni; a tör-vényjavaslatot azonban Becsben nem szentesítették.Különös előszeretettel fogtak most a zsidók a földmi-veléshez. Aradon (1859.) és más városakban egyletekalakultak a földmivelés előmozdítása végett, a melyidő óta a zsidók ezen a téren is kiállják a versenyt, sőtgazdálkodási, illetőleg takarékossági szempontól itt-ott még talán felül is múlják ker. polgártársaikat.

A magyarországi zsidóknak legfontosabb foglalko-zása — nem lehet tagadni a kereskedés vala. Ma-gyarországban is éppen úgy, mint egyebütt leginkább

*) A rohonczi zsidók 1692-ben Batthyányi Ádám gróftólbírtak földeket, az urasáénak ettől földadót fizettek, de tetszésükszerint nevelhették a földeket. (B. Oh 1. c.)

117

ezzel foglalkoztak a zsidók. Már a rómaiak idejébenmindenféle áruczikkel kereskedtek: de a rabszolgákkalikereskedést nagyban űzték, az egyes hadfiaktól vásá-rolták. vagy cserélték be őket, a miért azután az ál-lamnak meghatározott adót fizettek. (L. Ann. Aventin.Baj. 288.)

Magyarországban a kereskedéshek gazdag forrásanyílt meg a népvándorlás idejében, a midőn az egyiknép kiszorította és kifosztotta a másik népet, s a har-ezosok örömest túladtak az ejtett, nekik csak terhökrevált zsákmányon. Be viszont a harczos sem nélkülöz-hette a kalmár zsidót, mert ez látta el őt az élelmi sze-rekkel és szerezte be számára a kisebb-nagyobb szűk.ségleteket.

Eme tulajdonainál fogva a zsidónak a magyarok ishasznát vették A zsidók látták el a magyarokat is aszükséges s előttük még ismeretlen árukkal, a miértcserében átengedték a zsidónak a zsákmányt, még pe-dig első sorban a rabszolgákat. A rabszolgákkal azutána zsidók jövedelmező kereskedést folytattak.

Be még nagyobb hasznát Vették a zsidóknak azország azon békés lakói, kik egymástól messze fekvőfalvakban, várakban vagy tanyákon telepedtek le.Mint Ó-Angliában, úgy Magyarországban is fontos ese-ménynek tartották, valahányszor a zsidó házaló ilyenhelyeken megjelent. Nem csupán a háztartáshoz szük-ségelt apróságokat hozta, hanem a nagy világ híreivelis ellátta magát, a miknek elbeszélésével azután né-hány estén át szórakoztatta a helység apraját, nagyját.

Egyes zsidó kalmárok már jó korán telepedtek lefaluhelyeken, (Fessler) még pedig a földesuraság véd-nöksége alatt, a mely védnökségért bizonyos, meghatá-rozott adót fizettek. Ugyanekkor nyerték földes uraik-tól a regálékat — t. i. bor-, sör-, palinka-mérés és hús-vágási jogot — haszonbérbe. Hanem a haszonbérletiösszeg néha oly túlcsigázott volt, hogy kénytelenekvoltak mindenféle szabad- és nem szabad eszközökhöz

118

nyúlni, csakhogy az összeget bármi úton-módon előte-remthessék.

Hogy a zsidók az államregalékat is bírták, s e kö-rül sem téveszték szem elől saját előnyöket, azt fent, azillető helyen már említettük.

A nagyobb városokban letelepedett és többnyirejómódú zsidók, nagyban folytattak kereskedést. A bu-dai zsidók áruraktárakkal és nyitott kereskedésekkelbírtak, sőt áruikat elvitték — különösen vizen — a kö-zel fekvő helységekbe. (Orient 1. c.) Vizen tették megaz utat a többi közt Eszékig is, a vásárokat látogatni.(S. E. 33.) Egy alkalommal ilyen hajót kalózok támad-tak meg és három zsidót meg is öltek. Külföldi össze-köttetéseiknél fogva — kivált Németországgal — lehe-tővé vált nekik Magyarország gazdag terményeit ottforgalomba hozni, s onnét a nálunk hiányzott kézmű-ipar készítményeket behozni. A magyarországi zsidókelső sorban Mainz városával álltak szoros kereskedelmiösszeköttetésben, a mi eléggé csudálatos. (Mon. hung·hist. 1.13.574. 576. Orient 1847.)

De kelet felé is jelentékeny, kiterjedt kereskedéstfolytattak a zsidók, Belgrad, Salonich és Alissonavárosokkal állandó kereskedelmi összeköttetésbenállottak. Utóbbi városból hozták a vallásos szertartás-hoz szükséges pálmaágakat és etrogokat (cedrusalma).(Orient 1. c^) A zsidók belkereskedése is ügyeimet érde-mel, mennyiben a budai zsidók a Dunán fel- és lefelémindenütt megjelentek áruikkal. A városokban már in-kább volt korlátozva a kicsinybeni kereskedés. A po-zsonyi zsidóknak pl. meg volt tiltva lovakkal és finomposztóval kereskedni, a budaiknak pedig — a lefoglalásterhe alatt — nem volt szabad idegen kereskedőktől vá-sár olniok. Budán a házalás is tiltva volt; áruczikkeikethetenkínt csak egyszer — ezt is a zsidó-utczán — vi-hették piaczra. (Buda városi jog 194. — Magyar akad.ért. V.)

119

A török uralom alatt a budai zsidók a só-, hús-*) ésbor-árulást jognak voltak birtokában, mely utóbbirólazonban önkényt lemondottak, mert gyakori összekocz-czanásokra adott alkalmat.

A legkiválóbb és legjövedelmezőbb ügylet maradtmindenesetre — nem kizárólagosan a zsidóknál — apénz- vagy jobban mondva az uzsora-üzlet. Ennek er-kölcstelen és káros kihatása — mi az önkény és erőszakidejében, mint a középkorban mindenütt, úgy hazánk-ban is a főnemesség és főpapság hatalmaskodása alattnapirendjén volt — (Fessler V. 849. és tov.) nem éppena zsidóknak tudható be bűnül.

Hiszen keservesen szerzett vagyona minden pilla-natban ki volt téve egyik-másik főnr hatalmaskodásá-nak. Arra volt tehát utalva, hogy a már szenvedett,vagy még ezután szenvedő veszteségekért némikép kár-pótolja magát. A török uralom idejében, a midőn egyál-talán nem volt tanácsos törököknek pénzt kölcsönözni,a zsidók csupán magok közt csináltak díj-üzleteket. Ahatározott időre azután vagy az áruczikkeket szolgál-tatták, vagy megfizették a járulékot. (Orient 1. c.)

Azonban az uzsora-üzlet távolról sem öltött olyaggasztó alakot, miként azt Bél, Fessler s mások a gyű-lölet. látható jelével elhitetni szeretnék. Hogy egyeszsidók üzlet dolgában visszaéltek egyeseknek könnyen-hivőségével, ezt épp oly kevéssé lehet az összes zsidókbűnéül felróni, a mint nem lehet az egész magyar nem-zetet azért elitélni. a miért egyes főurak vagy főpapokbűnös erőszakoskodásokat követtek el. A zsidók, mikéntBél naivul megjegyzi, csupán polgártársaik tudatlansá-gát és ostobaságát aknázták ki saját előnyökre. Demindkettőt felhasználják még napjainkban is nemcsakzsidók, hanem más vallásuak is ehhez hasonló és más-

*) Voltak török mészárosok is, kik kóser húst árusítottakel, ha marhát zsidó vágta le, és a húst zsidó rítus szerint egész-ségesnek találta. (Orient 1. c.)

120

nemű czélokra.*) Hogy mily uzsoráskodás történt Ma-gyarországban az itt vert érczpénzzel, azt már említet-tük; itt elegendő legyen még megemlíteni, hogy nemkizárólagosan zsidók voltak, kik ezzel foglalkoztak. —Nagy nyereményt nyújtott a zsidóknak és bolgároknaka silányabb érczből vert s rájok bízott pénzeknek be-cserélése. Mert az általok önkényileg számított kamaranyereményen kívül még minden helységtől, a hol pénz-beváltás végett tartózkodtak, egy-egy napra három latezüst járt. (Deer. Aud. II. d. ann. 1224. — Fessler Π.754.)

Az új korban végre azon meggyőződésre jutottak,hogy az államháztartás legfontosabb tényezőinekegyike: a kereskedés, s így nem érdemli meg azon meg-vetést, a miben a középkorban részesitteték. Ellenkező-leg, égető szükség, hogy a kereskedést az állam gondosápolás és hathatós gyámolítás alá vegye, hogy vele ajómódú és legtiszteségesebb állampolgárok buzgóanfoglalkozzanak. .

Magyarországnak is haladnia kellett e téren. Jól-lehet, hazánk kiválólag első rendű agrikultur ország, sa földbirtokkal gazdagon megáldott magyar ember kü-lönös előszeretettel lévén a mezei gazdálkodáshoz, nemigen bir hajlammal a kereskedés iránt; mégis sok, na-gyon sok történt a kereskedelem felvirágzása körül ha-zánkban, kivált a legújabb időben. S nem lehet tagadni,a magyarországi zsidók nagy érdemeket szereztek ma-goknaa az által, hogy az államháztartás ezen ágát ke-zeikbe ragadván, szemlátomást mozdították elő az

* Igen gyakran megtörtént, hogy a pénzüzleteket is megne-hezítették a zsidóknak, sőt néha-néha csalókává is lett. Mint fentjeleztük, a kikötött kamatokat leszállították, s gyakran végképbetiltották. Budán évenkint egyszer, minden kötvényt és zálog-levelet. megvizsgálás végett be kellett mutatni a városi hatóság-nak .auf dass dy posen Juden mit arger list icht dye Christennmb ír erb pringen“, hogy a gonosz zsidók álnok utón meg nefoszszák vagyonukul a keresztényeket. (Buda városi jog 196 cz.)

121

ország jóllétét és felvirágzását.*) Igaz, hogy a zsidókezen a téren sem feledkeznek meg saját énjükről, és ezáltal az irigység felköltésére gazdag tápanyagot szol-gáltattak, a mi azután gyűlölettől átlengett vádakbantör utat magának; de ez senkit meg nem lephet, ki aviszonyokat tökéletesen ismeri.

III. FEJEZET.A zsidók vallásos viszonyai.

A második templom elpusztulása után már széleskörben hódított volt Mózes törvényeinek pharizaus-féle értelmezése, s az így módosított zsidó vallástantterjesztették is a zsidók a nagy terjedelmű római biro-dalomnak minden iránya felé. Bárhova vezette is a fá-radt zsidó vándort végzete, vallásától sehol meg nemvált; ez volt minden tettének rugója, életének remény-horgonya, és ez határozta meg egyáltalán egész élet-módját. Egy és ugyanazon tan fűzte össze közös ka-pocscsal a szélrózsa minden irányában szétszórtzsidókat.

A kelet és nyugat római birodalom minden tartó,mányában, nem különben Pannóniában is így volt ez, ahová a római légiókkal egy időben emelkedtek érvényrea talmud szabványok.

Ugyanezen tan terjedt át valószínűleg később N.Károly hódításai alatt Német- és Francziaországból azakkori Avar birodalomba, hol már számos letelepült hí-vei valának.

A magyarokkal bevándorolt kozár zsidók — mintlátszik — a karai felekezet hívei voltak, (Orient 1847Λhanem alkalmasint csakhamar elfogadták az itt talált

*) Az ország legmíveltebb és legbefolyásosabb egyénekegyike csak a napokban nyilatkozott jelenlétemben, hogy ő nemtudja, mi módon állhatna fenn egyáltalán a kereskedés Magyar-országban zsidók nélkül.

122

hitsorsosaik tanait, úgy, hogy a vallásnak egyöntetű-sége és egysége csakhamar ismét helyreállíttatott.

Azonban a régi zsidók nem igen tarthatták megszigorúan a rabbik szabványait; eléggé bizonyítja eztama körülmény, hogy a vegyes házasságok napi rendenvoltak, s így az étel, és más törvények szigorú megtar-tásában sem igen erőltethették meg magokat. Ennekokát a hatalom kezelőinek akkori eszélyes politikájábankereshetjük, kik hitfelekezeti korlátokat még nem akar-tak emelni emberek és emberek társadalmi élete közé.Különben a hitközségi szervezet, a synagoga, a nőkfürdője, a törvény-tekercsek készítése és tiszteletbentartása, és a szombat ünnepélyének szigorú megtartása,— mit IV. Béla 5. sz. a. törvénye szerint a törvény-hatóságok is tartoztak tiszteletben tartani — mindezeléggé bizonyítja, hogy a magyarországi zsidók a rabbi-szabványok értelmében rendezték be vallásos életmód-jukat.

Ezen egyetlen, az összes zsidóságot magán hor-dozó szilárd talajon emelkedett fel a magyarországizsidóságuak büszke csarnoka, mely azután irányt sza-bott életmódjuknak. Ha akadunk is némely régi héberiratban, mint pl. Eisenstadt Meier véleményadásábanazon adatra, hogy kétféle u. n. német és spanyol zsidóklaktak itt, kik, mint Budán, Temesvárott és más he-lyeken külön templomokkal is bírtak: úgy ezeket csu-pán csekély véleményeltérés a szertartások vagy litur-giák terén, különítette el egymástól. A rabbi-zsidóság-nak teljes általánosságban elismert elveinek mindkettenközösen hódoltak, és a zsidó vallás egységét fentar-tották.

A közös tanhoz való szoros ragaszkodás daczára,Magyarország még sem lett egészen megkímélve a néha-néha feltűnő felekezetiségi szellemtől, s az azzal kar-öltve járó csalástól és fanatikus rajongástól. így toltafel magát pl. 1684-ben Messiásnak egy bizonyosMardachai Komáromban; hanem kevés követőkre talál-

123

ván Magyarországban, Olaszhonba ment, bol azutánnem sokára lelépett a világ színpadáról. (Jóst Juden-thum III. 216.) Sabatbai Zwi által megteremtett, ésLengyel-. Morva-, Cseb-. de kivált Törökországban olyannyira elterjedt felekezetnek is akadtak hívei Magyar-országban, kiket azonban vad düh vei üldöztek. így voltkénytelen pl. S. Casson Jehuda Lőv rohonczi rabbi —a nagyhírű Eibenschnitz Jónathannak tanítványa —megszökni működési helyéről 1750—60,*) bármint fá-radtak is barátai és hívei ennek megakadályozásában.Pozsonyban pedig 1760-ban, egy ünnepnapon hurczol-ták fogságba az említett Eiben schnitz Jónathannakfiát, Mardachait, az ottani elöljárónak Leidesdorfernekeszközlésére csupán azért, mivel őt is, mint atyját sa-badhaismussal vádolták.

Azon felekezet életbehivását, melyet 1616—18-bansabbatariusok név alatt Erdélyben fennállott, tévesentulajdonítják a magyarországi zsidóknak, különösenpedig a sabathaismus híveinek. Bethlen Gábor fejede-lem alatt Pécsi Simon, Bocskaynak volt titkára alapi-tottegy keresztény hitlelekezetet,melynek fő valláselveivoltak: a zsidó éttörvények megtartása, a szombat-ünneplése és a háromság tagadása. Miért is sabbatari-ásoknak vagy judaicusoKnak neveztettek. Hogy a kö-rülmetélést és más efféléket fölvettek-e programijuk-ban, arról nincs tudomásunk. De miután a vallásfeleke-zetet Erdély rendei el nem ismerték, csakhamar felosz-lott. A sabathaismussal azonban, mint Jóst hiszi, nemállhatták semmiféle összeköttetésben, miután ezen fele-kezet alapítója csak 1625-ben született.

Sokkal mélyebb gyökeret vert és nagyobb elter-jedést nyert a chasidismus, melylyel Lengyelország

*) A stomfai rabbit Árholcz Náthánt, kit ugyancsak, minta sabathaismus hívét vádoltak, és kit e mia»t Barbi M. pozsonyirabbi hivatal vesztéssel fenyegetett — földesura, Pálffy grófvette pártfogásába, úgy hogy haláláig — 1791 — menten mindenzaklatásoktól ott megmaradhatott.

124

szerencséltetett bennünket, és leginkább, az országészaki megyéiben fészkelte be magát. Egy kegyeletes,titokszerű felekezet vala ez. mely sem a biblia, sem atalmud szabványait nem tartotta meg szigorúan, hanemerkölcsös élet, imádkozás és a rejtélyes tanokban(kabbala) való fnrkészés által törekedett egyesülni aschechinával, a világosság ős forrásával. Magyarország-ban első, ilynemű zadik, a Galicziából meghívottDatelbanm M. vala. vagy miként enmagát nevezéTeitelbaum, ki Sátoralja-Ujhelytt egy önálló, chassidäushitközséget alapított. Imponáló külseje, kitűnő talmudtudománya, de még inkább kabbalistikus szédelgéseiés kiosztott amulettek segélyével véghez vitt csuda-gyógymódok által csakhamar világhírűvé és csudatevőszentté lön. Közel és távolról vándoroltak hozzá győ-gyithatlan betegek, fizetésképtelen adósok, magtalanokés más elégedetlen házasfelek, hogy amulettjei és áldá-sai segélyével orvosoltassanak. Alig szükség említeni,hogy a kiosztott csudaczédulák rendesen több hasznotnyújtottak az adónak, mint az átvevőnek.*)

Keni annyira a történet mint inkább a monda kö-rébe tartozik Jóst által is ily alakban tárgyalt BrettSamuel angol missionariusnak elbeszélése, egy, állító-lag Magyarországban megtartott zsidó zsinatról.Ugyánis Nagy-Idán, Abaujmegyében — 1650 — 300rabbiból álló nagy zsinat tartatott, melyen a messiáskérdést tárgyalták, határozván annak megérkezésétvárni. Hanem a rabbik a jelen volt papsággal vitábakeveredvén, a zsinat eredmény nélkül feloszlott (L.Jost VIII. 226 - Lőv Busch I. 1846-47.)

A zsidóságnak eddigi egysége Magyarországban islassan-lassan mindig nagyobb és nagyobb szakadásnakment eléje. Mendelsohn korszaka nem maradhatott be-

*) Eléggé sajnos, hogy az erkölcsiségen alapult felekezetcsakhamar a legerkölcstelenebb érzékiséggé fajult, melyet azutánminden jobb gondolkozás zsidó került és megvetett. (L. PerleJózsef „Megalle Temirin“ czímű művét,)

125

folyás nélkül a magyarországi zsidókra, biblia fordí-tásából ismerni tanulták a magyarországi zsidók anémet nyelvet és irodalmat, ismeretkörük, fogalmaiktágultak, úgy hogy az, mit a talmud nekik nyújtottkicsinynek, szűknek és korlátoltnak tetszett.

Egyes embereket, eddig nem ismert sejtelem szál-lott meg egy magasabb és nemesebb vallásos rendelte-tésről, kik azonban csak szívok mélyében rejték el anyert meggyőződést, a nélkül, hogy azt szabadon hir-detni merészkedtek volna. Az aradi főrabbi ChorinAhron volt a legbátrabbak egyike, ki szabadon hirde-tett vallásos meggyőződésének vértanúja is volt.

A magyar zsidóságnak ezen nemes előharczosaabban fáradozott hivatalba igtatása óta, (1789) hogyhitközségében jobb vallásos szellemet ébreszszen. Eltá-volított azért minden babonáshitü szertartást és szo-kást a synagogából és a nép társadalmi életéből. Midőnkésőbb 1798-ban ő is elfogadni merte a temesvári rabbi-tól már 1792-ben megadott engedélyt, hogy a tokhalatenni szabad, megindult ellene az eddig csak csendbenműködött förgeteg, s 40 rabbi eretneknek nyilat-koztatta.

A nikolszburgi rabbi kezdeményezésére, — ki or-szágos rabbi czímet viselt — a budai rabbinatus tanácselé csalogattatván. kelepczébe került: mert különfélecselszövények és megalázó fenyegetések által kénysze-rítők őt nyilatkozatainak visszavonására. De midőn1804-ben a tíz bűnbánati nap szombatján, a hitszónok-lat közben gyalázták, kényszerítve látta magát a tör-vény védelmét kikérni. A törvény nem csupán kierő-szakolt visszavonását semmisítette meg, hanem elégté-telt is akart neki szolgáltatni, a miről azonban nemes-lelkttleg lemondott. Halála alkalmával, mi 1844-ben,79 éves korában következett be, a legritkább kitünte-tésben részesült; ugyanis Arad városának összes ha-rangjai adták a gyászkíséretet. Chorin talán egy egészszázaddal jött hamarabb Magyarország számára; de

126

törekvései a jövőre nézve itt-ott mégis áldást hozó nyo-mokat hagytak hátra. Reformatori tevékenysége ésszelleme az aradi hitközséget minta községgé emelte,kifelé pedig nem egy csiraképes magocskát vetett el.

S ez volt Magyarországban az első haladás a zsi-dók vallásos terén, mi azonban unikum maradt a maganemében, és mint gyöngéd növényt gondosan kellettmegőrizni a fanatismus zord fuvallatától.

Ekkor lépett fel Ullmann Gabriel, a pesti hitköz-ségnek elnöke, (1827) ki, hogy a csüggedő haladástmerészen a nyilvánosság elé vigye, a bécsi eseménytkövetve Pesten is korszerű és javított isteni tisztele-tei rendezett be. Kezdeményezésére a fennálló iijuságiegylet, (Chessed neurim) — melynek ő is tagja volt —új imaházat rendezett be; kántorul az ó-budai szárma-zású Denhoft, német hitszónokul pedig az ugyancsakó-budai tanítót Bach Józsefet alkalmazták. Ki a pestizsidóknak akkori kultúrállapotát csak némileg ismerte,ezen vállalatot rendkívüli haladásnak tartotta, mitigazságtalanul gyalázott és alacsonyított le a külföld,sőt maga a szellemdus Lőv is. (L. LŐv. Zsidó kongres-sus 108.)

Bármily örvendeztető és dicséretre méltó volt isezen első föllépés, annál veszélyesebbek voltak annakkövetkezményei. Első, saj nála trara éltó alkalmat szolgál-tatott ez, a fővárosi zsidó hitközségben szakadást elő-idézni. Először állott szemközt egymással két vallásoshitközség, u. m. az orthodox és neolog, melyek állandókarezot folytattak egymással, még pedig nem mindignemes fegyverekkel.

Ez időtől kezdve a szakadás mindig nagyobb-na-gyobb mérveket öltött; mert miként Pesten kétféletemplom és kétféle mészárszékek — egymást kölcsönösengúnyolva — állottak fenn: akként alakultak ezen vi-szonyok Fehérvárott, Nagyváradon és hazánk más vá-rosaiban. Csak igen kevés helyen sikerült javított is-teni tiszteletet berendezni, és korszerű rabbbikat meg-

127

hívni a hitközség ketté választása nélkül, mint ez pl.Nagy-Kanizsán történt.

Miután a haladás szelleme Magyarországban min-dig több-több tért hódított a maga számára, az aggoda-lommal telt orthodoxok ennek útját akarták állani, vagya hol lehetséges, végkép elfojtani az által, hogy — mintfent láttuk — a régi eszközhez, a zsidó templom-fenyí-tékhez nyúltak. Ennek alapján ugyanis mindenkit, kivalamely mózesi- vagy rabbi-törvényt áthágott, pénz-bírsággal, fogsággal, nyak vassal*), vagy kiközösítésselbüntettek. Eme tisztességes czél elérhetése végett apozsonyi zsidóbírónak, Lembergernek ajánlatára azottani rabbi Sofer Mózes 1832-ben kérvényt terjesz-tett be a kormányhoz, hogy ezen középkori eljáráshozmegkapja az engedélyt. A kormány azonban, mint vár-ható volt — szigorúan megtiltott minden, emberi mél-tóságot megalázó testi büntetést. Eléggé különös, hogya rendek éppen hajlandóknak mutatkoztak a zsidóknakis — minta keresztényeknek — megengedni bizonyoshatárok közt a valláskényszert. (Löv. „A zsidó kon-gressus.”)

De mind ezen mozgalmak daczára a magyarországizsidóság megtudta őrizni a vallásos egység látszatát;s habár nem szenved kétséget, hogy egy schisma márbefészkelte magát, úgy azt nyíltan még nem akartasenki sem bevallani. Az orthodoxok még mindig azonhiszemben voltak, hogy az eltévedtek ismét visszatér-nek elhagyott nyájokhoz; míg a neologok a korszel-lembe bízván, azon reménynyel kecsegtették magokat,hogy sötétségben élő hitsorsosaik nem sokáig zárhat-

*) E lapok fiatal olvasói talán érdekkel viseltetnek ezenbüntető eszközzel közelebbről megismerkedni. Hiszen némely hit-községben még ma is őrzik, mint holmi tisztességes ereklyét. Atemplom udvarán, a synagoga külső bejáratánál, félhold alakú,mozgatható vas volt a falhoz erősítve sark foglalással. Az elítél-tet falhoz támasztották, nyaka köré tették a vasat, és lezárolták,Ilyen helyzetben kellett a pelengérre állítottnak maradnia rende-sen isteni tisztelet alatt.

128

ják el magokat a haladás fénylő világossága elől. A jövőazonban hivatva volt mindkét félt esalálmából fel-riasztani.

Eötvöstől, kellő tájékozás hiányában egybehí-vott bizalmi férfiak gyűlése által, az orthodoxok bizal-matlansága a legnagyobb fokot érte el, és „Magyarzsidó” czímű orgánumokban először hirdették a schismautáni vágyat, mihez azonban a neologok nem adtákbeleegyezésöket. Azok, positiv alapra fektetvén vallá-sos meggyőződésöket, szilárd önállóságra vergődhettek;míg ellenben a neologok, negativ közönyükkel egy teljesszakadás esetén, elvesztették volna a talajt lábaik alól.

És a kongressus alatt mégis könnyelmű szándék-ból, vagy vastag tudatlanságból tárt kaput nyitottaka schismanak. Az által, hogy a zsidó hitközségeknekközigazgatási viszonyait — melyek a zsidóság alap-ját képezik — egészen mellőzték, kény szeritett ék el-lenfeleiket kilépni figyelő állásukból. Ugyancsak„schomre hadasz” (hitőr) nevezet alatt az összes magyar-országi orthodoxok egy áttörhetlen phalanxxá tömö-rültek, mi áthidalhatlan űrt képezett köz öttök, és ahaladópártiak között; az utóbbiaknál pedig hiányzottaz öntudat és bátorság, a már ténynyé vált szakadástnyíltan bevallani.

De miként láttuk, minden egyes hitközség különhitfelekezeti köztársaságot képezett, melynek ólén,vallási tekintetben a korlátlan cselekvési joggal felru-házott, és semmi idegen tekintélynek alá nem rendeltrabbi áll. Eme patriarchalis viszony megszüntetésérttörekedett nehány, a központosításhoz szító, magyarrabbi.

A pápai és sz.-györgyi rabbik felszólítására 1844.augusztus 21-én az orthodox rabbik gyűlésbe hivattakPaksra, kik indíványozták és keresztül akarták vinni,hogy az összes magyarországi zsidó hitközségek négykerületbe osztassanak. Minden ily kerületben az ottlakó rabbik saját kebelökből háromtagú kollégiumot

129

választanak, a mely kollégium, évenkint megtartandógyűlésben tanácskozik a kerület vallásos ügyei felettés ezeknek szigorú megtartására felügyel. Minden 3-ikévben pedig az egyes megyéktől kiküldött rabbi- kép-viselők közgyűlést tartanak.

Rabbi-képesítő diplomákat kiadni, csak a kerületikollégium van feljogosítva. Sőt rabbi ülnök választása,azaz a rabbi teendők elvégzésére való felhatalmazás,csakis három rabbinak együttes véleménye alapján tör-ténhetik meg.

A rabbi-kollégiumnak hatásköréhez tartozik to-vábbá a hitközség és rabbi közt felmerülő viszályokkiegyenlítése; utóbbinak azonban fennmarad a jog,hogy a közgyűléshez felebbezhet.

A közgyűlés őrködött az összes hitfelekezetiügyekre; különösen pedig meghatározta, rendezte ésvezette a synagogát, imákat és gyermekek tanítását.Utóbbit persze orthodox felfogásban és orthodoxirányban.

Ezen, zsidó hyerarchiát megállapítani készülő köz-pontosítás ellen erélyesen szállt síkra Schvab, pesti fő-rabbi. Ő is egy magasabb központosítási szervezetetóhajtott volna létesíteni Magyarországban, de rabbik-ból és értelmes laikusokból álló orgánum alapján,melynek gondoskodása alá tartozott volna a vallásosügyek mellett, korszerű, tudományos elemek terjedésétis előmozdítani a zsidóság körében. Az indítványt csaka bajai rabbi Schverin Götz és a temesvári rabbi Op-penheim Hirsch pártolták, ezek is csak amúgy immel-ámmal, minden eróly nélkül. (Lőv. „A. zsidó kongres-sus.”) Miután a nagy többség Schvab indítványait el-vetette, a gyűlés eredmény nélkül feloszlott.

130

I V. F EJ E Z E T.

Tudományos viszonyok.

A zsidó állam romjain emelkedett fel a zsidó tudo-mányosságnak dísztemploma. A föld kerekségén szét-szórt zsidók első és szent kötelességüknek tartottákgyermekeiket a biblia és talmudtudományokban oktat-tatni. Hiszen ennek elhanyagolása volt a bekövet-kezett nemzeti hanyatlásnak egyik főoka.

A mulasztottat pótolniok kellett. Ha az apánakmagának nem volt ideje vagy képessége, úgy tanítórabízta gyermekei tanítását, ki úgynevezett Chederben(zugiskola) nyitotta az első oktatást a bibliában éstalmudban, s készítette elő növendékeit a magasabbtalmudiskolák — jeschiva — részére.

Ezen utóbbi, magasabb akadémiai tanintézet jelle-gével bírván, a rabbi kötelességszerü hatáskörébe tarto-zott, a mivel különben laikusok is szerettek foglalkozni.Minden nagyobb hitközségnek rabbija, vagy talmudtu·dós tagja, némileg vallásos kötelességének tartottatöbb vagy kevesebb talmudtanítványt kiképezni anélkül,hogy fáradozásáért díjazást igényelt volna; s minéltöbb képességgel rendelkezett a magántanitó, minélélesebb elmét tanúsított előadás közben, annál inkábbemelkedett hallgatóinak száma.

Az említett két tanintézetet: chedert és jeschivatmár oly sokszerűen és oly élesen bírálgatták és gúnyol-ták, hogy el kell hinnünk, miszerint nyugodt lélekkelitélhetnők el mindkettőt. De a dolog egészben vévemég sincs úgy. — A régi századok legnagyobb zsidó gon-dolkozói és tudósai többnyire ilyen tanintézetekből ke-rültek ki, míg a hires ker. tanintézetek nem mindigadtak a világnak Kantokat és Newtonokat.

Tekintsük meg csak elfogulatlanul a zsidóknak

131

egykori összes viszonyait, és kénytelenek leszünk a kér-déses tárgyban is enyhébb ítéletet hozni, A mit a zsidótett, vagy a miben működött, az soha sem vala szabadakaratbóli elhatározásának kifolyása, hanem történt aviszonyok kényszerítő hatalma folytán. Minden mástisztességes foglalkozástól elzárva, kényszerítve láttamagát az akkor még megvetett kereskedelmi ág ntánnyúlni. Mesterséget kereszténytől nem tanulhatott, ésegyenlő joggal nem is űzhette azt; oda volt tehátutalva, hogy saját ereje és képessége segélyével emel-kedjék a megkívánt magaslatra.

A keresztény iskolák ajtain hiába kopogtatott;hogy tehát tudományszomját kielégítse, kénytelen voltsaját tanhelyiséget és saját tanmódszert teremteni, ön-maga készített tantervezet alapján. Gyermekek szá-mára a chedert, felnőttek számára a jeschivát.

Mind a kettő nem felelt meg ugyan korunk felü-letes mindentudákosságának, de korántsem lehettek etanintézetek olyan szervezetűek, mint a milyeneknekközönségesen híresztelték azokat. A talmudnak tanul-mányozása által, mely felkarolta a theologiai-, jogi-, böl-csészeti-, ethikai-, természettani-, természetrajzi- éstörténelmi-ismereteket, egy encyklopädiai tudományos-ságnak vetették meg alapját.

Ha azután ezen ismereteket más héber vagy ke-resztény munkák tanulmányozása által szélesbitették,oly tudományosságot sajátítottak el, mely néha bámu-latba ejtett. Ide magyarázható, hogy a középkorban sokbabonaság volt ugyan a zsidóság közt, de oly tudat-lanságra mint a keresztények közt egyáltalán nemakadunk. *)

Ha már most az eddig mondottakat a magyaror-szági zsidók viszonyaira alkalmazzuk, úgy több igaz-ságot szolgáltatunk az említett két tanintézetnek, mint

*) A nyájas olvasót erre vonatkozólag utalom B Ch, II 83.1°4. 231 és 878. számait átnézni.

132

a mennyit közönségesen megengedni szoktak. Oly or-szágban, hol harcz és háború képezte a lakosság éltetőelemét, és az olygarchák önzése uralkodott, ott a tudo-mány békepálmája nem virulhatott. Azért hazánkbanszó sem lehetett czélszerű tanintézetekről, s mindenkit,a ki tanulni akart, külföldi iskolákat — többnyire Pá-ris és Bologna — volt kénytelen fölkeresni. Igen gya-kori eset volt, hogy magas állású főurak nem tudtákne vöket leírni, és egy-egy főpap jobban értett a buzo-gány és kard, mint a toll forgatáshoz.

Miként gondolható tehát, hogy egyedül a zsidónaklettek volna jobb iskolái? Be mi czélból is? — Vallásacsupán azt követeié, hogy gyermekeit a zsidó valláshittételeire, és ezeknek megértésére tanítsa, a mely kö-vetelésnek teljes mértékben meg kellett felelnie. Más-nemű ismereteket könnyen nélkülözhetett, mivel azo-kat sem az államban, sem a társadalomban nem érvé.nyesíthette.

Megérthető immár most, hogy a magyarországizsidók kívánalmainak elegendőkép megfeleltek a chederés jeschiva-féle tanintézetek. Hanem a tanerőket mind-két iskola számára, külföldről kellett meghívni; a che-der ekh ez a már míveltebb morva- vagy cseh tanítókköréből, a jeschivákhoz pedig a nálunknál is messzebbelmaradt Lengyelországból. Ugyan innét hitták meg amagyarországi zsidók rabbiikat is.

A régibb időből ismert rabbik azonban csak má-sodrendű nagyságok lehettek a talmud-tudomány te-rén, és legfeljebb helyi értékkel vagy helyi befolyássalbírtak. Nincs tehát történelmi értéke a következő nevek-nek: Eisak, (Nagyszombat) Salmoni József, Scheraga,Feiwisl, Aschkanazi Jakab, Hirsch (Buda) vagy Eisen-stadt Májer; mert mind ezeknek az öszzsidóságra ál-talában nem volt semmi befolyásuk. *)

*) A két utolsó vitairatáról ismeretes, s már inkább meg-érdemelnék a helyet zsidó irodalmunkban, csakhogy Asohkanasinem is tartozik a magyarországi rabbik sorába, mintán basánkatifjú korában hagyván el, többet élt és többet irt más országokban.

133

Nagyobb, csakhogy sajnos egyoldalú befolyást gya-koroltak a következő rabbik: Boskovitz Farkas és Hel-ler Hirsch Budán, Deutsch Dávid Vág-Ujhelytt, Ull-mann Schalum, (Lacconback) Rappoport Farkas Pápán,Barbi Meier és még mások. Ezeknek legalább azon ér-demük volt, hogy széles talmudismereteiket közölté-nagyszámu hallgatóikkal, s törekedtek Magyarország-nak mívelt — bocsánat! míveletlen hazai rabbikat ki-képezni.

A legnagyobb, de egyszersmind a legkártékonyabbbefolyást gyakorolta a magyarországi zsidóságra apozsonyi rabbinatus. A pozsonyi rabbik — első sorbana nagyhírű Sofer Mózes — számos talmud-tudóst képez-tek ki ugyan, hanem minden más ismeret hiányában lé-vén, egész generatiók előtt zárták el a haladás felé ve-zető utakat. A messze földön ismert Sofer, kinek vallá-sos véleményezései és vitairatai mindenütt a legna-gyobb elismerésre találtak, kérlelhetlen ellensége valaminden profán tudománynak.*) Sőt elvetvén Mendel-sohnnak biblia fordítását, szigorúan megtiltá utódainakannak olvasását.)

Sofernek működését ellensúlyozhatta volna, és amagyarországi zsidóság tudományos kiképeztetésérejótékony befolyást gyakorolhatott volna Schvab L.pesti rabbi, ha oly túlságosan nem hódolt volna a „dol-cefár riente“-féle elvnek. Neki, ki széles talmudtudo-mányon kívül sokoldalú míveltséggel és gazdag, mélygondolkozást! olvasottsággal is bírt, neki — mondjuk— nem volt elegendő erélye önállóan lépni küzdtérre ahaladás eszméjéért megvívandó. És csak akkor kelt ahaladásnak védelmére — még pedig elég szellemdúsan— ha külbenyomások őt erre szorították.

Sokkal többet tehetett volna a zsidóság művelő-dése érdekében veje, a külföldön is jó hírben állt LővLipót, ha történetesen Schvab után ő nyerte volna el a

*) L. Sofernek nyomtatásban megjelent végrendeletét.

134

pesti rabbiságot. Ezen lángeszű, erélyes, korszerűen ki-képzett és hazafiasságáért nagyrabecsült rabbi, mindentartózkodási helyen (Kanizsa, Pápa, Szeged,) úgy aziskola ügyet, mint a zsidók szellemi életét egyáltalánszóval és írásban hatalmas mozgásba hozta. Lóv, minta tóvárosi zsidó hitközségnek rabbija, a zsidók tudo-mányos viszonyaira bizonyosan nagy és elónyös be-folyást gyakorolhatott volna. Kár, hogy bírálatai gyak-ran igazságtalanok és inkább gáncsolók, mint buzdítokés oktatók. Talán éppen e miatt, vagy a pesti hitközségkebelében szőtt ármányok következtében mellőzték őt,és Sehváb utódául Dr. Meiselt választották meg. Meisel,ki inkább költői eszmékben gazdag hitszónok, mint tal-mudtudós vala, mái· e miatt sem lehetett kiváló befo-lyással a zsidó tudományosságra. Az általa alapítottTalmud-Thora egylet, félig halva született gyermekhezhasonlítható, melyet alkotója nem vala képes életerősférfiúvá felnevelni. Mind e mellett Meiselnek sok jóté-konyczélú intézet és egylet köszöni keletkezését; atöbbi közt, mint alant meglátjuk, az országos tanitó-egylet.

De az előre törekvő korszellemnek mily gúnyosátékát találjuk éppen Pozsonyban. Magyarország meg-testesült orthodoxismus székhelyén érlelt meg előszöraz eszme, hogy jobb tanintézetek létesítésén fáradozza-nak. Már 1811-ben intézett nyílt szózatot a pozsonyihitközségnek egyik része az összes hitközségekhez,nyilvános tanintézetek alakításának tárgyában.

És Sofer minden erőlködései daczára Biederman H.gr. Szapáry József és más mágnások hathatós támoga-tása folytán oly iskola jött létre Pozsonyban, melynekmintájára azután a pesti hitközség is alakított egyet.Az 1814-iki év november 5-én, tehát éppen akkor, midőna szövetséges hatalmak kongressust tartottak, nyitta-tott meg az elemi népiskola. Azonban rövid működésután csakhamar megint beszüntették.

Ez időtől kezdve Magyarországnak majdnem min-

135

den nagyobb városában alakíttattak zsidó iskolák, név-leg: Ó-Budán, Kanizsán. Nagyváradon és Aradon, csak-hogy József császár szervezete szerint rendezték beazokat. József császár ugyanis az elemi oktatás alap-ismereteire szorítkozott csupán és ezt is elválasztottaa hitoktatástól. Egyik sem felelt meg a magyarországizsidók kívánalmainak. Széleskörű vallásoktatáson kiviilúgy óhajtották kiképeztetni gyermekeiket, hogy azokatkereskedelmi és más gyakorlati pályára előkészítsék,vagy pedig oly módon sajátíttassák el velők az ismere-teket, hogy magasabb tanintézetekbe léphessenek. ígykeletkezett a legtöbb hitközségben — az említettekenkívül — 3—4 osztályú tanoda, melyeknek növendékeitszívesen fölvették a magasabb tanintézetekbe.

De azon élénk buzgalom közepette, mely czélszerűiskolák életbeléptetése körül mindenfelé nyilvánult,megfeledkeztek az iskolák vezetőiről, a tanítókról. Acsekély fizetés és a hitközségek szeszélyétől függővévált ingatag állás nem igen volt alkalmas arra, hogy atanítói pályához különös kedvet ébreszszen. A tanítóktehát önsegélyre gondoltak; mert „segíts magadon ésIsten is megsegít“ — tartja a közmondás.

Egy zsidó tanító-egylet alapításának első eszméjét— mely az önsegélyezés czéljának megfelelne — előszörpendítették meg Strumer szegedi és Busbaum pozsonyitanítók a Ben-Cha. 1850-iki folyamában; de nem igentalált viszhangra.

Csak Seligman Elasarnak, a pesti kir. minta-tanodaigazgatójának felszólítására jött létre — a politikainehézségek daczára — Meisel főrabbi elnöksége alattezen egylet, melyhez mindjárt csatlakoztak az Összespesti, ó- és új-budai tanítók. Az egylet czéljai: 1.) sze-gény tanítókat, tanítók Özvegyeit és gyermekeiket gyá-molitani. 2.) a zsidó hitfelekezeti szellemet emelni, és3.) iskolák részére derék tanítókat ajánlani. Az egyletalapszabálya 1865. augusztus 6-án nyerte meg a hely-tartósági helybenhagyást.

136

Most Magyarország összes tanítói és a hitközségekcsatlakozásra szólíttattak fel, s a felszólítást szép si-ker koronázta. Azonnal csatlakozott a szegedi, aradi, te-mesvári, újhelyi, pécsi és makói tanító testület. A zsidóhitfelekezeti lapok pedig melegen kardoskodtak a czél-és korszerű vállalat mellett.

Az egylet gyorsan emelkedett tagokban. 1867-ben 10alapitó, 10 pártoló és 214 rendes tagja vala; 1868-banmár 19 alapító, 90 pártoló és 224 rendes tagja. Az alap-tőke, mely a tagok csekély évi járulékából és egyesnagylelkűek tekintélyes adományaiból állott, már 11490írtra rúgott, és az egylet azon helyzetbe jutott, hogyszűkölködő tanítók segélyezéséhez hozzá foghatott. —(Magy. izr. orsz. tanító egylet értés. I. 13. sz.)

Az egylet nem csupán Budapesten tartotta gyűlé-seit; így 1868-ban Szegeden, 1869-ben Aradon, és min-denütt a legnagyobb előzékenységgel fogadták annaktagjait. De a hitközségek nem csatlakoztak az egylet-hez, a miért ez csupán a tanítók privát-egylete maradt.Eme bajnak orvoslása végett a kongressushoz beadottkérvény mit sem változtatott a dolgon.

A tanítói állás biztosításának kérdését sem karoltafel a kongressus elegendő erélylyel és jóakarattal. Ahárom évi próbaidő, — mit a kongressus az országostörvénynek ide vonatkozó czikkével merően ellenkezőnkimondott — csak kibúvó lyukul szolgál a hitközségek-nek kikerülhetni a végleges alkalmaztatást; mert ren-desen az első vagy második év után elbocsájtják taní-tóikat, s így ezek csak igen ritkán jutnak a véglegesalkalmaztatáshoz. Az országos törvény sokkal jobbangondoskodott a tanítók sorsáról. Az 1868-iki 38. §. ér-telmében a tanító állása egy évi sikerteljes próbaidőután véglegesnek tekintetik. Miután azonban a zsidóhitközségek ezen törvényt kijátszották, a közoktatás-ügyi miniszter 1878. április 18-án 8330. sz. a. rendele-tet menesztett az összes tanfelügyelőkhöz, melyben fel-hívja figyelmöket, hogy gondjuk legyen, miszerint csak

137

tanképesítő okmánynyal bíró tanítók alkalmaztassanaks hogy ezek azután a kiállott próbaidő után — ha nemkellőleg kifogásoltatik — állomásaikban megerősíttes-senek.

A tanító-egylet, valamint a tanügy érdekében egy-általán nagy tevékenységet fejtett ki Lőv Lipót. Éppenily sikerdúsan működhetett volna Dr. Zipser Székes-fehérvárott, ha a pártoskodás szelleme elő nem idézi aszakadást, a mi őt távozásra késztető.

De míg egyrészt az elemi oktatásról minden irány-ban gondoskodtak és czélszerű tanintézeteket nyitot-tak, addig másrészt az ifjúságnak magasabb, theologia1

kiképeztetése érdekében mi sem történt hazánkban, úgy,hogy rabbi-jelöltjeink kénytelenek voltak külföldre, kü-lönösen Boroszlóba menni kiképeztetés végett. Az or-szággyűlés már 1843-ban ismerte ugyan el egy rabbi-seminarium alakításának szükségességét, de annak kivitelét megakadályozta a szükséges eszközök hiánya.Ekkor kisérté meg Dr. Hildesheim Izrael kismártonirabbi — ki Halberstadtból hivatott be — egy ilyentanintézet alakítását, és ezt 1851-ben saját költségénmeg is nyitotta. Az ifjak, kik tanodáját látogatták azsidó theol. szakismereteken kívül a gymn. tantárgyak-ban is nyertek alapos oktatást. Hogy önzetlen, tetemesáldozatokkal egybekötött működésének mily kedvezőeredménye volt, legfényesebben bizonyítják szép számútanítványai, kik Magyarországban mint rabbik általá-nos elismerés mellett működnek.

Hildesheimnak nemes törekvése nem talált visz-hangra. A haladó pártiak orthodoxnak tartották és azorthodoxok haladó pártinak kiáltották ki. Félreértve ésfélreismerve, készséggel fogadta el a meghívást Ber-linbe azon reményben, hogy ott kedvező talajt lel törek-véseinek, a mely reményében nem is csalatkozott.

De a rabbi-seminarium felséges uralkodónk fenköltszelleme és nagylelkűsége által mégis létre jött, és a

138

legszebb reményekre jogosít. Mindezt azonban már fentelmondottuk.

Ha a korábbi időkben az összes zsidó ismeretek el-sajátítására tökéletesen elegendők voltak a cheder- ésjeschiba-féle iskolák, úgy Mendelsohn korszakában ezekmár ki nem elégíthették a tanulni vágyó zsidó ifjú-ságot. A mint Magyarországban elterjedt Mendelsohnbiblia fordítása és bölcsészete, a német szellem is utattört magának, s ezzel együtt fölébredt a vágy, profanismereteket elsajátítani. Nem volt ritka eset, hogy ta-lálkoztak Magyarországban egyes zsidók, kik a németbölcsészeti rendszerrel teljesen tisztában voltak, mígszaktudományban ki nem képezték magokat, mivel eztnem értékesíthették.

A profán ismeretek utáni vágyat még fokoztákJózsef császárnak rendeletei. A keresztény iskolák ajtaifeltárultak a zsidó előtt is, csakhogy a tudományoságak csupán egyikét, az orvosit választhatta életpá-lyául. Hanem ez már magában is tetemes haladás volt.

A 16-ik században még alig volt Magyarországbanzsidó orvos, s ha Budán aggasztó betegség merült fel,úgy Bécsből vagy Belgrádból*) hozattak zsidó orvost,vagy máshonnét török orvost, (Orient Magy. akad.értés.) sőt Bocskay István erdélyi fejedelemhez Len-gyelországból hozattak bizonyos Eleasar nevű zsidóorvost. (Engel IV. 230.

Az első zsidó, ki Magyarországban orvossá avatta-tott, Oesterreicher Mózes József volt O-Budáról. Köaön-ségesen Doktor R. Moresch név alatt volt ismeretes,ki egyszersmind Balaton-Fürednek fürdőorvosa volt, s„Analyses aqu. budens“ (megjl. 1781-ben) czím alattmegjelent dissertatiojában ismertette a budai és füredigyógyforrásokat. Ez időtől kezdve többen léptek az

*) Belgrádban 1660 körül Aszter nevű híres zsidó orvos élt,kinek József nevű veje ugyancsak itt volt gyakorló orvos. (SchaarEfraim G 112)

139

orvosi pályára, hanem — sajnos — nem egy szégyen-teljes megszorításnak föltétele alatt. Csakis a beteggyógyítására szorítkozhattak, és másnemű orvosi se-gélyt nem nyújthattak. Így tiltatott meg nekik pl.1818-ban orvosi véleményezést kiállítani, és 1830-bana beoltástól is eltiltattak. Az orvosi működéssel szoro-san egybefüggő gyógyszertár nyitást, már az 1829-benkiadott helytartósági rendelet tiltotta meg. De hála afelvilágosultság szellemének! napjainkban mind ezenmegszorítások elenyésztek, és a magyar zsidók egyen-jogúsításával minden lehető és gondolható iparágnyitva áll elüttök, úgy hogy minden, tetszése szerintszabadon választott pályán bír cselekvő és szenvedőképességgel.

Mint mindennek a világon meg vannak saját fény-es árnyoldalai, úgy hasonló tünetek észlelhetők az egyen-jogúsítás körül is. A szellemi és politikai téren kivívottszabadság nagyon is hátrányára vált a zsidó hitfe-lekezeti életnek. A zsidó gyermek, a mint elhagyta azelemi iskolát, hogy közép vagy felső iskolába lépjen,csakhamar elfeledte az eddig nyert felekezeti fogalma-kat és tanításokat, mivel nem kínálkozott alkalom azo-kat szakadatlan lánczolatban tanulmányozhatni. Nemis lehet csudálni, hogy a legtöbb szabadszellemü ésatheista a zsidóság körében találtatott; miért az orto-doxoknak sem lehet rósz néven venni, hogy a korszellemáramlata ellen buzgóIkodtak, és minden haladást úgypolitikai, mint tudományos téren elvetettek.

Kuritz Mózes új-budai rabbit — ki azután Pestenlakott — illeti meg a dicsőség, hogy e tekintetben ismegtette az első lépést. Már az 1828—30. években kitudta eszközölni a pesti iskolahatóságnál, hogy mindenzsidó tanuló köteles megjelenni a rabbitól berendezettés felügyelete alatt álló isteni tiszteleten, s ezen láto-gatást igazoló okmányt tartozik a tanév végén az is-kola vagy egyetem rektorának bemutatni.

140

Ezen intézkedés, legalább félig — meddig, kiváltmíg Kuritz élt — segített a bajon; de a középtano-dákba járó zsidó tanulóknak rendes hitoktatást nyúj-tani, erre senki sem gondolt még. A legújabb időnekvolt ez fentartva. Az 1868-iki 38. § értelmében a vallás-tanítás szigorúan el lett rendelve minden középtanodá-ban; a vallástanitót azonban minden hitfelekezet tet-szése szerint választhatja. Ezen intézkedés megintkettős bajnak volt megteremtője. Először is nem mindigvoltak a hitközségek szerencsések a választásban, avallástanitó képességét illetőleg; másodszor pedig avallástanitás egészen a tanítók önkényére bízatott,úgy hogy a tanítóknak különböző szellemi iránya sze-rint, maga a tanitás is különböző irányban vezette-tett.*)

Mielőtt ezen fejezetet be végeznék, meg kell mégemlékeznünk azon tanintézetekről is, melyek a zsidókismert jótékonysági szellemének köszönik keletkezése-ket, és a melyek egyszersmind fényes bizonyítékul szol-gálnak arra nézve, hogy a zsidó is tudja méltányolnia korszellem kívánalmait.

Első helyen említendő a pozsonyi óvoda. Már az1842-iki évben határozták el a zsidó casinóban ezenintézetnek alapítását, a mely czélra azután a cassinotagjai tekintélyes összegeket Írtak alá. Horovitz L.

*) míg a zsidó vallás teljes, erős egységében fennállott,addig különös vallástanításra nem is volt szükséges; tanultakbibliát, talmudot, s mindenki tudta és ismerte hitének alapelveit.De mióta a zsidóság kebelében oly szembetűnő szakadás támadt,hogy voltaképen senki nincs tisztában a vallás hitelveivel, azótaegészen másnemű viszonyok keletkeztek. A haladópártiak két-ségbe vonják a talmud traditióját, és csupán Mózes vallásáról áb-rándoznak, jóllehet ezen tanokat sem teljesítik. Az orthodoxokviszont, állítólag mindent akarnak hinni; de a hol a vallás akényelemmel, az önfentartási ösztönnel, vagy a korszellemnekelodázhatlan követelményeivel jön összeütközésbe, ott kibúvólyukat keresnek a vallás tétel kijátszására. Ilyen körülményekközt azután felette nehéz általános érvényű hitoktatást nyújtaniaz iskolákban. Meglehet különben, hogy a majd idővel egybehí-vandó napi zsinat még ezen a bajon is fog segíteni.

141

felszólítására idegenek is csatlakoztak a korszerű vál-lalathoz.

Az intézet kitűnő gyámolítója, ki későbbi fennáll-hatásának is megvetette alapját, Todesko H. bécsinagykereskedő vala. ő a czélnak megfelelő házat vásá-rolt, melybe a zsidó elemi tanoda és felső leányiskolais elhelyezendő volt. Azonban, mint illető helyen em-lítve volt, az épület 1848-ban a durva vandalismusmartalékává lett. Csak nagy nehezen heverhette kieme csapását az intézet. — Most azonban alaptőkéjemár 29350 frtot teszen.

A pesti árvaház és süketnémák intézete egy egy-szerű, pesti zsidó polgár különös nagylelkűségénekköszönik létöket. A hervadhatlan babérokat szerzettférfiúnak neve Fochs Antal, ki majdnem összes vagyo-nát áldozta a két intézetnek. Az első részére vett házat,hol az árvák atyai gondoskodása és felügyelet 0 alatt akellő ápolásban és nevelésben részesittettek. A másikrészére pedig vagyonának nagyobb részét hagyomá-nyozta végrendeletileg azon kikötéssel, hogy az intézetne az ő neve után, hanem a pesti izr. hitközség intéze-tének neveztessék. Az 1878-iki június havában tettékle ünnepélyesen az épület zárkövét, melyben ma márvagy 40 ilyen szerencsétlen süketnéma gyermeketápolnak és nevelnek. Az alkalmazott tanerők képessé-geiről pedig meglepő bizonyítékok tanúskodnak.

V. FEJEZET.A zsidók családi élete.

A zsidóságnak felhőkkel borított és folytonosanzivatarral fenyegető egén, csak egy nyájas, barátságoscsillag tündökölt: a c s a l á d i é l e t .

A fáradságos, és néha szégyenteljes napimunkának

142

bevégzése után a zsidó, családjához vágyódott; ennekkörében elfeledé a külvilág nyomorát és zaklatását.Itthon, saját tűzhelyénél, ősatyai egyszerűségben kor-látlan ur vala ugyan; de szeretetteljes és áldozatkészgondoskodással ügyelt övéinek sorsára, nem zárván kigondoskodása köréből keresztény szolgáit sem.*) Akeresztény szolgákat a zsidók több szelídséggel és jó-sággal halmoztak el, mint a többi hitfelekezetek, miértis gyakori eset volt, hogy áttértek a zsidó vallásra.Ekkora család tagjaiul tekintettek, és ennek megfelelő-leg bántak is velők. (Orient 1846. Magy. akad. ért. 1865.)

Habár a házasság kötések egészen keleti szokásszerint történtek, — azaz a férfiak megvásárolták anőket, — úgy utóbbiak mégis bizonyos tiszteletben ré-szesültek, a mely tiszteletet senkinek sem volt szabadmegsértenie. Így nem oldhatta fel pl. a férfi az eljegy-zést, nehogy a leány megszégyeníttessék. Midőn 1664-ben, Budán ily eset előfordult, — az elnök min-den lehetőt megkísérlett, hogy az eljegyzés feloldásátmegakadályozza; s miután az ifjú makacsul ragaszko-dott a feloldáshoz, a legnagyobb kiátkozásnak szigorátéreztették vele. (Schaar Efraim véleményezése.)

A thalmud szabványa szerint a leányt 12-ik élet-évének betöltése előtt nem volt szabad férjhez adni.

Ellenkező esetben jogában állt a fiatal asszonyká-nak válólevél nélkül is elhagyni férjét, és mással lépniházasságra.**) De itt is voltak kivételek. (Említett vé-leményezés 107.)

*) A törvényes tilalmak és rendeletek daczára a zsidókmindig tartottak ker. cselédeket; de, sőt a török uralom idejébenbizonyos adó lefizetése mellett szabadon vásárolhattak ker. rab-szolgákat. Ha ilyen cseléd a törökökhöz menekült, úgy azt — hacsak nem tért át az izlamra — ki kellett szolgáltatni. Az izlamratérés esetén csupán a vételárt kellett megfizetni. Török rabszol-gákat nem tarthatott a zsidó. (Orient 1. c.) Törők területen sem?

**) Budán l660-ban csakugyan fordult elő ilyen eset, melynagy feltűnést keltett, mennyiben a fiatal asszony férjének élhe-tetlenségét hozta fel indokul, hogy őt elhagyja. (Ugyanazon véle-ményezés 112)

143

Hogy a magyarországi zsidó nők mily nagy tisz-teletnek örvendettek hitsorsosaik előtt, ez különösena követelt elválás alkalmával mutatkozott. A biblia ésthalmud törvényei szerint az olyan nőtől — ki már fér-jének nem tetszett — válni lehetett, még pedig igenkönnyű módon. Később Magyarországban is történteknémi megszorítások ebben a dologban. E kívül pedig arabbi és a hitközség tagjai, fáradságot nem kiméivétörekedtek a házas felek közt helyreállítani a békésegyetértést, hogy a válás megakadályoztassék. Demaga az elválás cselekvénye, csakis a nőnek szabadakaratából történt beleegyezése folytán volt végre-hajtható. (Nodabich. I. 70. 75.)

Akadtak ellenben oly egyes esetek is, a midőntörekedtek előmozdítani az elválást. Ha a nős férfiúMagyarországból Törökországba, vagy távolibb orszá-gokba szándékozott utazni, úgy — netaláni eshetősé-geknek elejét veendő — kénytelen volt elutazás előtt,nejének ideiglenes válólevelet kézbesíteni, [hogy ha-lála esetén ne legyen örökös özvegységre kárhoztatva.Ha azonban szerencsés visszaérkezésekor a nő nem lettmég másnak neje — úgy az első házasságkötés teljesérvényben maradt. (Több ily esetet 1. Schaar Ephr. 1. c.)(Noda bihuda II. 2. II. és még egyebütt.)

Sajnos azonban, hogy már a múlt században is sokmagyarországi nő eljátszotta az eddig irántok táplálttiszteletet. Gyakori házasságtörések elegendő alkalmatszolgáltattak arra, hogy az elválás a nő beleegyezésenélkül is megtörtént. (L. erre vonatkozólag több véle-ményezést. „Noda bichudában.“)

A házasságkötések és elválások kizárólagosan arabbinak hatáskörébe taroztak; a rabbi intézte ezek-nek úgy vallás-szertartásos, mint pénzügyi viszonyait^még pedig az államhatóság minden befolyása és közbe-szólása nélkül.

Csak József császár alatt tették azon egyoldalú séppen azért nem sikerült intézkedést, hogy a zsidók

144

házassági ügyeit a politikai hatóságok jogkörébe osz-tották. Azóta megint minden a réginél maradt. Mihelyta zsidó kir. adót, földesurának pedig a haszonbérletetés védpénzt megfizette, s a szükségelt kölcsönösszege-ket előteremtette, akkor tetszése szerint köthetett ésoldhatott házasságodat.

Hanem a dolognak eme korlátlansága és felelősségrenem vonhatása miatt számos visszaélés történt. Meg-engedtek házasságkötéseket anélkül, hogy ezeknek ki-vagy ki- nem fogásolhatóságáról meggyőződtek volna,ügy viszont eszközöltettek elválások minden alapos okés szükségesség nélkül. A vallás — ezen közös nimbus,— mely eddig a zsidó házasságokat környezte, lerom-boltatott egyrészt az állatias vágy, másrészt pedigegyes, méltatlan rabbik pénzvágya által.*) Ezen visz-szaéléseket maga a kormány szüntette meg 1863. No-vember 2-án kelt erélyes intézkedésével. A magyarudvari cancellarianak 15940. sz. a. és a helytartóság-nak 87414 sz. a. rendeletéi szerint minden egyes házas-ság nyilvánosan kihirdetendő a templomban, hogyannak érvényessége biztosittassék. Továbbá a kötöttházasság beírandó a szabályszerűen bevezetett anya-könyvbe, és tudomásul vétel végett a politikai hatóság--nak bejelentendő.Végre az elválás is egy előirt és szigo-rúan megtartandó eljárás által olykép szabályoztatott,hogy a házasfelek minden egyoldalú, az állam törvé-nyeivel ellenkező önkény ellenében megvédve legyenek.

*) A rabbi-koriphäusok is csak akkor kísértették meg aa válópert megszüntetni, ha a kiállított válólevélen valamely alakihibát tehetett bebizonyítani. A dolog ethikai oldalát egészen fi·gyelmen kívül hagyták. Erre elegendő számban találunk példákatLandauer híres vélemény-iratában.