Maik Schuck felvétele - old.szinhaz.netold.szinhaz.net/pdf/2007_09.pdf · tias konokságával folyton és kizárólag azt teszi, ami-hez kedve van. ... majd saját fémkupájából

A CÍMLAPON: Vladas Bagdonas (Othello) és Egle.

Ëpokaite.

(Desdemona) a Nekroëius rendezte elôadásban (Gyula, Shakespeare-fesztivál) • Koncz Zsuzsa felvétele

Fesztivál – Gyula2 Jászay Tamás:

Észak-fok, titok, idegenségWilliam Shakespeare: Othello

5 Urbán Balázs: Halvány körvonalak a kavicságyonWilliam Shakespeare: Lear

6 Selmeczi Bea: Shakespeare-falatokDíszlet, jelmez, vendéglátás

Fesztivál – Kisvárda9 Stuber Andrea:

Lányok, asszonyokMihail Bulgakov: Molière –Képmutatók cselszövése

10 Papp Tímea: LélekkorrózióJanusz Glowacki: A negyedik nôvér

12 Urbán Balázs: Röhögés ésdöbbenet a ravatalozóbanSlawomir Mroz.ek: Tangó

13 Jászay Tamás: A tizedes meg a többiekZalán Tibor: Katonák, katonák

Fesztivál – Miskolc15 Koltai Tamás:

Szükséges és fölöslegesBartók + Párizs

Mûhely23 Bálint András: Radnóti-napló

Drámaírók fóruma29 Forgách András:

DeszkavilágJegyzetek és beszélgetések –Debrecen, 2007. február

Interjú35 Ráday Andrea:

Színház TÁPkéntBeszélgetés Vajdai Vilmossal

Tánc38 Mestyán Ádám:

A kegyetlen tánc: Frenák PálKísérlet egy kortárs stílusdefiniálására

50 Kutszegi Csaba: A bemutatókényszer jegyébenA 2006/2007-es táncévad

Világszínház –Theatertreffen55 Faluhelyi Krisztián:

Díszletszínház, politikai színház –csillogás és pompa

60 Szilágyi Mária: Vágyak és érzelmek

DRÁMAMELLÉKLETBolgár György: Ingmar és Woody

LEAR Gyulai VárszínházKoncz Zsuzsa felvétele

HALÁLOS IFJÚSÁGTheatertreffenMaik Schuck felvétele

KUN LÁSZLÓDESZKA Fesztivál, DebrecenMáthé András felvétele

XL. évfolyam 9. szám

2007. szeptemberMegjelenik havontaXL. évfolyamHU–ISSN 0039–8136

MAGYAR SZÍNHÁZI TÁRSASÁG | ORSZÁGOS

SZÍNHÁZTÖRTÉNETI MÚZEUM ÉS INTÉZET

w w w . s z i n h a z . n e t

FÔSZERKESZTÔ: KOLTAI TAMÁS. A SZERKESZTÔSÉG: CSOMOR MÁRTONNÉ (szerkesztôségi titkár); HERNERDÁNIEL (technikai munkatárs); KONCZ ZSUZSA (képszerkesztô); KUTSZEGI CSABA (tánc, szinhaz.net); SZÁNTÓ JU-DIT; TOMPA ANDREA (Világszínház, OSZMI)

Szerkesztôség és kiadó (SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY) : 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2.; Telefon/fax: 214–3770,

214–5937; http://www.szinhaz.net; e-mail: [email protected]; Felelôs kiadó: KOLTAI TAMÁS

Terjeszti LAPKER Rt. és alternatív terjesztôk. Elôfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elôfizethetô aszerkesz tô ség ben, közvetlenül a postai kézbesítôknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap ÜgyfélszolgálatiIrodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII., Orczy tér 1. Tel.: 06 1/477–6300; postacím: Bp., 1900). Továbbiinformáció: 06 80/444–444; hirlap elo fize [email protected]. Pénzforgalmi jelzôszám: 11991102–02102799. Elôfizetés egyévre: 3900 Ft – Egy példány ára: 392 Ft.

Tipográfia: Kálmán Tünde. Nyomdai elôkészítés: Dupla Studio. A nyomás készült: Multiszolg Bt., Vác

Támogatók: Oktatási és Kulturális Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága,Nemzeti Civil Alap, Szerencsejáték Rt.

2

F E S Z T I V Á L – G Y U L A

thello másságát itt nem fekete bôre, háborúsdicsôsége vagy az irigyek szemében túl gyors

politikai karrierje jelzi. Ezek Eimuntas Nekroëius szín-padán mind lényegtelen mellékkörülmények csupán.Az igaz ugyan, hogy a szövegzanzában elôfordulnakutalások a mindig veszélyes egzotikum említett je -gye ire, de azok itt és most mégsem érdekesek. Elégcsak tüzetesebben megfigyelni Othellót és közvetlenkörnyezetét, rögtön világos a köztük feszülô feldol-gozhatatlan, a férfit végtelen magányba záró ellentét.

Othello tagbaszakadt, kopaszra borotvált fejû, ôszszakállú férfi. Vladas Bagdonas szuggesztív alakításá-

ban rejtve marad a rettegett mór, a fekete sátán, a ha-talmas hadúr. Mássága éppen az említett, hétközna-pinak tetszô tulajdonságaiban rejlik: udvartartásánaklegidôsebb tagja is évtizedekkel fiatalabb, és részbenebbôl következôen léhább nála. Othellójának nincs ésnem is lehet közös nyelve ezekkel az emberekkel. Azegész elôadás alatt kétségbeesetten kapaszkodik kard-jába, hatalmának egyetlen látványos, de rendeltetés -szerûen sosem használt attribútumába. Környezetéta perc örömei izgatják, a folyton elkomoruló férfiazonban képtelen részt venni a vidám kacagásban.

A gyermeki nevetésben önfeledten feloldódó, játé-kosan fogócskázó Cassiót és Desdemonát holtsápad-tan nézi. A csintalan gyerekek észre sem veszik amellettük álló zord öregembert. Ebben az alapállás-ban Othellóban alkatilag kódolt a tragédia: merev,magába forduló, töprengô, alattvalói visszfényébenkorszerûtlen alak, féltékenységének oka kiáltó mássá-ga. Olyan, aki sokáig, a történésekben fantáziájávalaktívan részt vevô nézô számára túlságosan is sokáigcsak figyel, szemlélôdik – ahelyett hogy kérdezne.Aztán amikor már nincs tovább, akkor sem kérdez,hanem cselekszik. Visszavonhatatlanul.

A mór ilyetén ábrázolása mellett Jagónak perszenem kell eget-földet megmozgatnia ahhoz, hogy elül-tesse a féltékenység magvait Othello lelkében. Alig -hanem elég, ha a megfelelô idôben van a megfelelôhelyen, hogy szétköpködje méreggel átitatott meg-jegyzéseit. Mintha véletlen lenne az is, hogy éppenOthello az áldozat. Jago számára éppen kapóra jön abüszke férfi dölyfös tehetetlensége. Miért ne tennémagát próbára: lássuk, romba tudja-e dönteni a nagy -úr életét?

Mélyebb motivációt ennél az udvari bolond Jagónálbajosan találunk. Rolandas Kazlas Jagója kedélyesvagy inkább kedélyeskedô, jópofa és izgága fickó, akiigencsak népszerû Othello alattvalói körében, amo-lyan fôkolompos közöttük. Csak éppen a mór fejezi kiiránta megvetését lépten-nyomon. A nyurga JagoOthello széles vállaira állva próbál magasra törni s ígysaját elképzeléseit érvényesíteni, az erôteljes férfiazonban lenézôen söpri le kabátjáról a cselszövômocskos lábnyomait. (Jellemzô, hogy Jago ezt látva

csizmája talpát takarítja leakkurátusan bohóckodva.)

Ott van tehát Jagóban egyjó adag sértettség és dac,azonban más is munkál

Jászay Tamás

Észak-fok, titok, idegenségW I L L I A M S H A K E S P E A R E : O T H E L L O

Rolandas Kazlas (Jago),Viktoras Baublys és Jonas Baublys (Fivérek)

O

32 0 0 7 . s z e p t e m b e r www.szinhaz.net


benne. Az elôadás elején és végénkitartóan fürkészi a sötét nézôte-ret: elôször gyufát gyújtva kémleliaz ismeretlen birodalmat, legvégülsaját ujja gyúl lángra, s annak fé-nyénél próbálja magát kiismerni.Önként választott misszióját telje-sítette, a halott Othello már nemérdekli, új kihívások után néz.Kíváncsiságát nem tudja palástol-ni, folyton leskelôdik, figyel, kutat,virágcserepet változtat távcsôvé ésfényképezôgéppé, azokkal igyek-szik kilesni mások titkait. Az em-pirista tudós heves tudásszomjátvélem benne felfedezni, akiOthellót is rettentô kísérlete tár-gyának tekinti. Ha hiba csúszikprecíz számításaiba, gyorsan és kí-méletlenül dönt (mint amikor azárlatban az eseményekben csakfélig vétlen Emília leleplezi férjét amór elôtt: Jago rezignáltan igyek-szik csitítani a pletykás fehérné-pet, végül habozás nélkül leszúrja.Nekroëius színpadán tiszta költé-szet beszéli el a barbár tettet: azEmília által maga elé tartott fehér kendôbe határozottmozdulattal hasít lyukat késével Jago).

Ahogy a többiek, úgy Desdemona is saját(os) vilá-gába zártan van egyedül. Egle. Ëpokaite., a neves litvánbalett-táncosnô elsô drámai szerepe volt a 2001-es ve-lencei bemutatón a mór felesége. Alakítása legalábbolyan ihletett, mint annak idején a szintén más világ-ból Nekroëius színházába csöppenô rocksztárHamleté, Andrius Mamontovasé. Karcsú, törékeny-nek és sérülékenynek látszó, mégis rendkívüli erejû,makacs nô. Erôs, hiszen a maga szelíd, már-már álla-tias konokságával folyton és kizárólag azt teszi, ami-hez kedve van.

Othello a velencei tanácsot egy személyben megje-lenítô Brabantio (Povilas Budrys), Desdemona apjaelôtt térdelve számol be szerelmük születésérôl, ami-kor a lány, mintegy az elbeszélést illusztrálandó, elô -ször tûnik fel a színen. Atyjával és a társadalommalszembeni kötelezettségeit hatalmas ajtó képében ci-peli a hátán. A megfáradt Desdemonát elôbb met-szett üvegpohárból itatja vízzel Othello, majd sajátfémkupájából kínálja. A lány apja, Brabantio dühöd-ten löki el a kelyhet, de akkor már késô, Desdemonalenyelte a „varázsszert”. A mesés történeteivel a lányfejét könnyedén elcsavaró Othello határozottan tépi ela nemrég még fontos köteléket: az apa és lánya kö-zötti ajtóból hirtelen áthatolhatatlan fal emelkedik.

S Othello magyarázatra nem szoruló bûvereje a to-vábbiakban sem apad. Desdemona megrendítô ra-gaszkodással, ôrjöngô szerelemmel rajongja körül azôt magától folyton ellökô, szigorú tartózkodásával alányt ingerlô és felbôszítô férfit. A két magatartás egy-mást gerjeszti: minél odaadóbb a nô, a férfi annál na-gyobb hévvel utasítja vissza. A szélsôségekben gon-dolkodó, romantikus Othello mindvégig világosan ér-zékelteti, hogy szerelem és halál elválaszthatatlanok.

Többször a mindent elnyelô hullámokkal fenyegetiDesdemonát, aki ilyenkor egyszerre féli és imádjaOthellót. És bár Desdemona azt is látja, vagy taláncsak érzi, hogy Cassiónak a kegyeibe való visszafoga-dásához nem fûlik Othello foga, ô mégis makacsulragaszkodik ehhez. A rajongó lány más férfiakkalszembeni kacérsága, kihívó érzékisége ösztönös léte-zés, nem pedig tanult romlottság. Könnyû elképzelni,hogy az élet habzsolására igen, ám finom rezdülései-re kevésbé fogékony Cassio (Ke,stutis Jakëtas) valóbantöbbet akarna tôle egyszerû segítségnél, azonban két-ség sem fér hozzá, hogy Desdemona nem hajlana erre.

A kevés híján négy és fél órán át a nézôtér felé ára-dó tökéletes színpadi varázslatnak csupán e háromember viszonya a tárgya. Nekroëius szikár, egész fel-vonásokat elhagyó szövegváltozata már-már szenti-mentális tûzzel kizárólag a szerelemre és a féltékeny-ségre összpontosít. Csupán két olyan jelenet van,amelynek a szövege szinte változatlanul elhangzik azelôadásban. Az Othello lappangó gyanúját bizonyos-sággá érlelô III. felvonás 3. színe, illetve a fôszereplôkhalálát hordozó V. felvonás 2. színe (az elôbbi a há-romrészes elôadásban két részbe is átnyúlik, az utób-bi, egyébként viszonylag rövid jelenet pedig közelegyórásra növekszik).

Nekroëius habozás nélkül teszi zárójelbe a kimerí-tôen taglalt társadalmi és politikai hátteret, a kicsi-nyes hatalmi játszmákat, a féligformán takargatottrasszizmust. Férfi és nô kapcsolatát mutatja meg há-rom, más-más élességû szûrôn át. Desdemona ésOthello részletesen elemzett héjanásza mellett pon-tos benyomásokat szerzünk a kétszínû férjéért vakonlelkesedô, szeleburdi Emília (Margarita Òiemelyte. ) ésJago egyoldalú, valamint a hétköznapok szépségétmegjelenítô Bianca (Edita Zizaite

.) és Cassio együgyû

szerelmérôl is. A nagy, világokat építô és elsöprô szerelem azon-

ban egyértelmûen és kizárólag Othellóé és Des demo -náé. Bár végletesen és végzetesen különböznek egy-

Egle.

Spokatie.

(Desdemona)

v

42 0 0 7 . s z e p t e m b e r X L . é v f o l y a m 9 .


mástól, egymást nem kímélô össze-csapásaik után mégis magától értetô-dô természetességgel forrnak össze

újra meg újra. Desdemona halála megkoronázza ezeket a jeleneteket: aférfi és a nô harsogó, dallamos élôzenére, Faustas Late.nas romantikus,Tomas Kizelis zongorázta muzsikájára járt gyönyörûséges haláltáncbanbúcsúzik egymástól.

Az expresszív képekben fogalmazó Nekroëius módszerének és az elô -adás hatásmechanizmusának lényege, hogy a hajszálpontosan meghatá-rozott történetvázlat jelentékeny hézagait aprólékos munkával töltik felaz elsôrangú színészek. A kimerítô részletgazdagsággal, elmélyült figye-lemmel lebonyolított némajátékok hátteret teremtenek a magánéleti tör-ténésekhez. A rendezô megindítóan egyszerû, sokértelmû eszköztárathasznál a monumentális elôadásban, miközben rengeteget bíz a nézôitekintetre és fantáziára. Szimbolikus varázstárgyait sosem fokozza leegyértelmû megfeleltetésekkel. A konkrét kellékek elvont jelentései sze-líden olvadnak egymásba: a nézô asszociációs képességére és megérzé-seire támaszkodó, a képzeletet elszabadító metódust élünk meg.

Ott van például a teknô. Fatörzsbôl, kézzel vájt, különbözô méretû fa-teknôk ezek, melyekben szükség esetén tüzet lehet gyújtani, máskorszau na épül belôlük, de természetesen utalnak a nôiségre, a szerelemre,bölcsôként a születésre, a termékenységre, a megtisztulásra is. Máskor

a durva kötéllel egymáshoz bogo-zott, kivájt fadarabokat Othelloflottaként húzza körbe a színen:emberfeletti ereje, dicsôséges ha-talma nagyszerû és pontos képbesûrûsödik.

Hasonlóan izgalmas a tenger ál-landó és hangsúlyos jelenléte azelôadásban. Nemcsak Jago fogva-cogós didergésébôl gondolom,hogy nem Ciprus partjainál já-runk, hanem attól jóval északabb-ra. Ez az Othello egyszerûen nemillene a balzsamos Mediterrá ne -umba. A mór csökönyös, többszörvisszatérô futása az elvadult ten-gerpart és a csalárd civilizáció kö-zött ketrecbe zárt állatot, döntés-képtelen férfit mutat. A haragostengeren hánykolódó csöppnyihajó pedig újabb évezredes jelkép:mi mutatná jobban az ember ter-mészetnek való kiszolgáltatottsá-gát, kozmikus magányát és tehe-tetlenségét? A belsô vihar (mint aLearben) a világrendet fenyegetôtermészeti csapássá erôsödik aszínpadon.

Nekroëius világjáró elôadásábanjelentéktelen kavicsokból épül aszerelem grandiózus emlékmûve.A komplex költôi képekben meg-fogalmazott világlátást lehetetlen-ség, s alighanem felesleges is le-fordítani. Dadogó szavaink meg-próbálhatnak nyomába eredni, deaz eredmény erôsen kétséges.Mint mindig, ha a fenségessel ta-lálkozunk.

WILLIAM SHAKESPEARE:OTHELLO(a litván Meno Fortasvendégjátéka Gyulán, a III. Shakespeare-fesztiválon)

Díszlet és jelmez: Nadeòda Gul -tiajeva. Zene: Faustas Late

.nas.

Fény: Audrius Jankauskas. Ren -dezô: Ei mun tas Nekroëius.Szereplôk: Vladas Bagdonas,Egle

.Ëpokaite

., Ro lan das Kazlas,

Margarita Òiemelyte., Ke,stutis

Jakëtas, Salvijus Trepulis, Povi -las Budrys, Edita Zi zai te

., To mas

Kizelis, Viktoras Baublys, JonasBaublys.

Margarita Ziemelyte.

(Emília) és Vladas Bagdonas (Othello)

v

Ko

nc

z Z

su

zs

a f

elv

éte

lei



ázsás terheket cipelve bo-torkál a színre Britannia

királya. A banális metafora kisvár-tatva nem kevésbé banális metoní-miává alakul, hiszen megtudjuk,hogy a mázsás terhet konkrétanjelentô három kôdarab a felosztottország három részét hivatott jelké-pezni. Ekkorra már alaposan vé-gigmustrálhattuk a díszletet, akiszáradt, korhadt fát és az azt kö-rülvevô kavicstengert. Utóbbincsak imbolyogva, bizonytalanullehet közlekedni, nyilván azért,mert az élet is ezernyi buktatóvalvan tele.

Lehet, hogy érzôdik némi iróniaa fenti soraimban, de ez semmi-képpen sem Szász János vállalko-zásának szól – inkább csak azeredménynek. Mert valóban el le-het játszani a Leart lecsupaszítva,filozófiájától, összetett rétegeitôlmegfosztva, a generációs feszült-séget és a szerteágazó problemati-ka számos elemét félredobva, acselekedetek ösztönös jellegéthangsúlyozva, nyersen, érzékien,a lehetô legkézenfekvôbb szimbó-lumokra és allegóriákra támasz-kodva. Meg lehet így jeleníteni egyrideg világot, melyet a legsötétebbemberi ösztönök és érzések irányí-tanak, s ahol ha némi szeretet szü-letik is, az csaknem rögtön elpusz-tul. A rétegzettség, az árnyalatokelvesztéséért így kárpótolhat majdaz erô, a szuggesztivitás, mely ide-ális esetben magával ragadhatja ésfelkavarhatja a nézôt. Egy ilyenelô adás természetszerûleg távolo-dik el a realisztikus megjelenítésimódtól, kevésbé fontos a szerep-lôk alkata, életkora. A szöveg mel-

lett megnô a gesztusok, a mozgás szerepe. Szerencsés esetben akár ere-deti, izgalmas színházi nyelv is születhet. De ha annak nem is, egy zsi-gerien erôs, színészi szuggesztivitásból táplálkozó hatásnak meg kellszületnie. Ennek híján az elôadás nemcsak unalomba fulladhat, de a fel-használt szimbólumok banalitása, a realisztikusan értelmezhetetlen al-kati és életkori meg nem felelések és az ezekbôl fakadó problémák okánakár komikussá is válhat.

Sajnos, valami ilyesmi történik a SzászJános által a Gyulai Várszínházban rendezettLear királlyal is. A rendezô határozott kísérle-

tet tesz egy gesztikus, a mozgásra sokat bízó nyelv megkonstruálására.Ennek hatása leginkább a vizuális vágásoknál érvényesül. Amikor pél-dául az utolsó felvonásban Lear és Cordelia végleg egymásra talál, márott is áll felettük Edmund, hogy mint foglyokat vitesse ôket a börtönbe.Ám ezekhez a vágásokhoz gyakran kevéssé alkalmazkodik a sokat dol-gozó (a drámát egy óra ötven percnyi terjedelemre hasító) dramaturgiolló: e jelenetet például az követi, melyben Edgar odaadja AlbannakGoneril levelét, s elmondja, mit tegyen a csata után. Akárhogy is, a cse-lekmény linearitását érintetlenül hagyó elôadásban ennek semmi értel-me. Ennél nagyobb baj, hogy a mozgás finoman szólva hatástalan ma-rad. Ami aligha Ladányi Andrea hibája, de talán nem is a színészeké: rö-vid próbaidô alatt hatásos mozgássorokat betanulni egy olyan talajon,melyen lépni sem lehet rendesen, alighanem reménytelen vállalkozás.

Derzsi János (Lear) és Tóth József (Bolond)

Ko

nc

z Z

su

zs

a f

elv

éte

le

Urbán Balázs

Halvány körvonalak a kavicságyonW I L L I A M S H A K E S P E A R E : L E A R

M



Szöllôsi Géza részben már leírt terét barna csomago-lópapírok keretezik, melyekre vörös krikszkrakszokatfestettek. Primer látványként is komikus inkább,mint félelmet keltô, s attól a pillanattól fogva, hogy azegyik szereplô az egyik csomagolópapírt széttépve lépszínre, a nézôben megszületik a szokásos számolóef-fektus (tudniillik azt kezdi számolgatni, hány csoma-golópapír van még hátra az elôadás végéig).

A legnagyobb gond persze az, hogy a színészi ala-kítások is függetlenednek a vélhetô alkotói koncep -ció tól. Éppúgy nincs következménye annak, hogy akonvencióknál jóval idôsebb Molnár Erika játsszaGonerilt, mint annak, hogy a szelíd naivának semmi-képp nem nevezhetô Vasvári Emese adja Cordeliát.Sôt, a három lány közül egyértelmûen a Regant játszóBognár Gyöngyvér alakítása a leginkább meggyôzô: aszínésznô ha nem is túl változatos eszközökkel, detöbbnyire legalább érzékletesen jeleníti meg az ön-kontroll szinte állati ösztönökbôl fakadó elvesztését.Partnere ebben a Cornwallt játszó Kôszegi Ákos, akisikerültebb jeleneteiben a szadizmus perverz gyönyö -rét érzékíti meg. Ehhez a szerepfelfogáshoz áll közelKokics Péter kiskápóra hajazó Oswaldja is. A továbbiszerepekben többnyire kitûnô színészek teljesítenekmélyen saját tudásuk alatt. Egyik-másik alakításmint ha egy egészen más elôadásban fogant volnameg (mint Tóth József rutinosan szellemes Bolondjavagy Gazsó György vásott csínytevôre emlékeztetôEdmundja), a többiek pedig roppant haloványnak,körvonalazatlannak tûnnek. Derzsi János takaréklán-gon pislákolva is formátumos, fáradtan felfortyanó,csendesen tébolyodó Learje talán a kései szerepátvé-tel miatt nem készült el egészen: a körvonalak ittmegvannak, de az alakítás általában nem tölti megôket tartalommal.

Az elôadás egészén érzôdik némi „elkészületlen-ség”; mintha az elméleti koncepciónak nem lett vol-na ideje találkozni a gyakorlati kivitelezéssel. Erreutal az elôadás zárlata, mely Alban kicsivel korábbi,az állam kormányzásáról szóló, ambivalensen értel-mezhetô szavait kezdi ragozni (e szavak már az elô-adás elôtt, kvázi mottóként elhangzottak). Csakhogyez a politikai vetület teljes egészében hiányzik a já-tékból, így ahelyett hogy lekerekítené a mondandót,inkább az elôadás esetlegességére világít rá.

WILLIAM SHAKESPEARE: LEAR (Gyulai Várszínház)

Dramaturg: Kovács Kristóf. Koreográfus: LadányiAndrea. Díszlet: Szöllôsi Géza. Jelmez: BenedekMari. Rendezôasszisztens: Gábor Anna. Rendezô:Szász János.Szereplôk: Derzsi János, Szöllôsi Zoltán, KôszegiÁkos, Fazakas Géza, Ádám Tamás, Barkó György,Mertz Tibor, Gazsó György, Kokics Péter, TóthJózsef, Szabó Zola, Szákás Tóth Péter, Molnár Erika,Bognár Gyöngyvér, Vasvári Emese.

Gyulai Várszínház kamaratermébenShakespeare a színpadon címmel nyílt

kiállítás jelmez- és díszlettervekbôl. A tervek nagyobbik része az Országos Széchényi KönyvtárSzínháztörténeti Tárából, kisebbik része a MagyarAlkotómûvészek Országos Szövetségétôl érkezett.Különbözô rendezôi koncepciókon és korszakokonkeresztül kísérhetjük végig a divat és a színházlátványvilágának alakulását.

Érdekesnek mondható Cselényi József 1958-asHamlet-díszletterve (végül nem valósult meg), amelyaz orosz mesekönyvek hangulatát idézi: a kontrasz-tok élesek, a színátmenetek durvák, a drapériák re dô -zete illusztrációszerû – a kék hirtelen váltással sárgá-ba megy át. Nehéz elképzelni a tragédiát ilyen vidámcsomagolásban.

Oláh Gusztáv díszlete az 1922-es Learhez (NemzetiSzínház, rendezte: Hevesi Sándor) tökéletesen adjavissza a darab komor hangulatát. Az égbe nyúló vár-torony és a félelmetes, viharvert fa elôrevetíti a késôb-bi tragikus eseményeket. Varga Mátyás 1948-as dísz -lete a klasszikus Both Béla-rendezéshez (Nemzeti)már a modern színpadképet vetíti elôre, amit épí -

tészeti elemek felhasználásával ér el. A díszlet szín-padi realizmusa azonban sokszor határok közé szo -rít ja a színészeket.

Ugyanennek az elôadásnak a jelmezei is hagyo -mányos felfogásmódot tükröznek, Nagyajtay Teréz aközépkor elmaradhatatlan kellékeit vonultatja fel:láncingek, harangujjak és köpenyek jelennek meg apapíron. A rajzok a negyvenes évek divatlap-babáinakés a korai Walt Disney-produkciók hercegnôinek ar-cát követik – az összes karakter diónyi szemet, fitosorrot, magasan ívelt szájat kapott.

Vágó Nelly már nem az egyes szereplôkre, inkább atömegre helyezi a hangsúlyt. 1964-es Lear-jelmezeit(Nem zeti, rendezte: Marton Endre) letisztult formák,egyszerû ezüst és arany díszítésû sötét ruhák jellemzik.Az arcokat is csak egy-két vonallal érzékelteti, mindenrajza jelzésszerû, ugyanakkor mégis láttató.

Gombár Judit 1965-ben (Pécs, rendezte: DobaiVil mos) tarotszerû archetípusokként formálta

A

1.



meg a Lear szereplôit, és bár ruhái hagyományosbarokk jelmezek, a színek önálló jelentést hordoznak.

Szász János idei várszínházi bemutatóján SzöllôsiGéza díszlettervezô csak a fát ôrizte meg a Lear att -ribútumai közül, fôleg mert a darabot egy felvonásbasûrítették. A fa jó választásnak bizonyult, hiszen azösszes szín esszenciáját adja, és a történetet továbbiszimbolikus tartalommal gazdagítja. Egyedül a gumi-gyökerek lógtak ki a színpadképbôl. A fát körülvevô

hét papírajtó sem nevezhetô bravúros megoldásnak,de felhasogatásukkal mintha a pokol egyre mélyebbbugyrai nyílnának meg. Benedek Mari jelmezei azon-ban a Lear-megformálások tradíciójától csakúgyeltértek, mint az adott elôadás atmoszférájától. Az ar-chetipikus karakterek láthatóan feszengtek a pusztánlátványelemként funkcionáló csillogó esôkabátokbanés a színek szimbolikájával operáló, valójában inkábbfigyelemelterelô ruhadarabokban.

A kiállítást akkurátusan végignézve megfigyelhet -jük, hogy a jelmezek-díszletek nemcsak a rendezôikoncepcióhoz és a divat változásához idomulnak, ha -nem az idôk során egyfajta tisztulási folyamaton iskeresztülmentek. Atmoszférateremtô funkciójukmellett ma már – jobb esetben – egyszerre szolgáljákés írják felül az elôadást.

Az angol Oddsocks Productions (Fél Pár ZokniTársulat) sem követte a bevett gyakorlatot jelmezeivelés díszleteivel. A Tévedések vígjátékáról kétségtelenül

nehéz eldönteni, mikor játszódik, mivel Shakespearekorában Ephesosból már csak romok maradtak, de akomédiát mégis át- meg átszövik az aktuális utalások,ezért az egyszerûség kedvéért a társulatok többnyirebarokk stílusú jelmezeket és díszleteket használnak.A syracusai polgárokat is angol reneszánsz vagybarokk öltözékbe bújtatják, mivel a XV. századbanSzicília már az aragóniai koronához tartozott, és amerev spanyol udvari viselet nem illeszthetô be egy

vígjátékba. Hacsak nemLope de Vegáról van szó.

Az Oddsocks ellen-ben törökös hangulatotteremtett, bár a háttér-ben kifeszített vászonrahármas aranykupolásortodox templomot festettek. Véletlen baleset.

A prológust helyettesítô ének alatt a szereplôk ma-gasított szárú bôr vadászcsizmát, buggyos nadrágot,bô fehér inget és térdig érô piros-zöld kapucnis kö -penyt viseltek. Kee Ramsorrun még egy udvaribo -lond-sipkát is a fejébe nyomott. A darabban ugyanegyetlen udvari bolond sem szerepel, de erre késôbbô is rájött. A popstílusban – kobozon, csellón, gi tá ronés a török idillt tovább fokozó darabukán – elôadottreneszánsz dalok után végre megkezdôdött a játék.

A színészek tobzódtak a török reneszánsz kellékek-ben: Adriana V-nyakú ruháját arcfátyol egészítette ki,

Selmeczi Bea

Shakespeare-falatokD Í S Z L E T , J E L M E Z , V E N D É G L Á T Á S

1. Cselényi József díszlet-terve a Hamlethez (1958)

2. Vágó Nelly jelmeztervei a Lear királyhoz (1964)

3. Tévedések vígjátéka(Oddsocks Productions)

Kis

s Z

olt

án

fe

lvé

tele

i

2. 3.



Antipholus gyönyörû mintájú selyem házikabátot, atöbbiek köpenyt (kis jóindulattal kaftánt) öltöttek.Fejükre különbözô méretû, színû és állagú turbánokkerültek céllövöldében beszerezhetô fonott kalapsza-laggal. A vásári ruhák mégsem váltak zavaróvá.

Rob Laughlin bumfordiságával és hihetetlen gri-maszaival kitûnôen hozta a két Antipholus figuráját,egyszerre érzékeltetve hasonlóságukat és külön-bözôségüket. A két Dromio szerepében Kee Ramsor -run domborított, elképesztô mozgékonysága, lele mé -nyes rögtönzései az elôadás lelkét adták. Kerry Steedaz apácától a kurtizánig majd vissza igen nagy utatjárt be, bár rendfônöknôjét sem neveznénk kifeje -zetten szent életûnek. Mindkét karaktert mélyen át-itatja a testiség.

A tûzrôlpattant és kérlelhetetlen Adrianát PollyBanwell alakította. A makacs menyecske valódi víg já -téki figuraként nem ismer határokat, utolsó percig ki-tart vélt igazsága mellett. Andrew McGillan az arany -mûves, illetve Mark Peachey a kereskedôk szerepé -ben a török bazár karikatúrái. Éber kalmárszellemüksoha nem alszik, becsaphatatlanok.

A társulat a Vár mögött adta elô a darabot, hiszen aszínpad túlságosan merev keretbe szorította volnaôket; a nagy térben egy ilyen fajta utcaszínházi vagyazzal rokon produkció elvész. Az elôadás a jóféle an-

gol bohóctréfákat ötvözte Shakespeare modernizáltszövegével, a Buster Keaton-i némafilmes hagyo -mányokat a klasszikus dikcióval. Nem a vaskos pan-tagrueli humort, hanem az ebbôl fakadó, de már fi-nomodó molière-i vígjátékelemeket építették bejátékukba. A színészek a Globe Színház artikulált,tiszta angolságával közvetítették a szöveget, a rendezô(Andy Barrow) és a producer (Elli Mackenzie) le semtagadhatná klasszikus képzettségét és bohócgyakor-latát. A régi tréfák mindig beválnak. A szônyeggön -gyöleggel való véletlenül szándékos fejbe vágás, azütés elôli kitérés egy mit sem sejtô harmadik személykárára vagy a mindig azonos irányban való kerge -tôzés újra és újra megnevettet.

Shakespeare darabjaiban sokat áldoz Dionüszoszés Démétér oltárán is, ezért a Gyulai Várszínházkezdeményezésére a fesztivál ideje alatt kipróbálhat -juk a barokk kori ínyencségeket a Kisködmönben ésa Corvin Étteremben.

A Corvin fô különlegessége a pirított bôrû kacsa -mell egressel, de Shakespeare az aszaltszilvás szar -vasragu-leves, a sült bárányborda és a fahéjas szósszalleöntött alma köntösben után is megnyalná mind atíz ujját. A Kisködmönben a pisztráng bormártásban,az encsembencsemek (elôételek) közül pedig a kapri-bogyós-sóskás kagyló viszi a pálmát.


FESZTIVÁL – KISVÁRDA

agyot szólhat ma az olyan színdarab, amely aszínházcsináló és a hatalom viszonyát firtatja.

Ahol a színházcsináló taktikusan lavíroz, alázatosko-dik, próbál megfelelni, csak hogy színháza és a magahelyzetét megszilárdítsa, fennmaradását biztosítsa.Nagyot szólhat ma az ilyen színdarab, akár még har-sányan, ízléstelenül, nagyképûen vagy arányt téveszt-ve is. Gyanítható, hogy minél aktuálisabb a téma, mi-nél inkább érintettek az alkotók, annál veszélyesebbszámukra a Képmutatók cselszövése (Mo li ère) címûmû bemutatása.

A Szabadkai Népszínház Bulgakov-elôadásánakegyik jelentôs érdeme, hogy nem esett bele az öntelt-ség (az önmagával telítettség) csapdájába. Bizonyáramind a rendezô Telihay Péternek, mind a Molière-tjátszó Kovács Frigyesnek, mind a társulatnak vannakkeserû, sôt indulatos tapasztalatai a tárgykörrôl, deezeket nem kívánták libatömés jelleggel lenyomni atorkunkon. Finom, elegáns, kecses, magával ragadójátékkal keltették életre Bulgakov egyszerre könnyedés mélyenszántó komédiáját.

A határon túli magyar színházak XIX. kisvárdaifesztiválján szereplô vajdasági bemutató a Mûvé -szetek Háza színpadán rendezkedett be. A stúdióméretû produkcióra bejutó kisszámú szerencsés kö-zönség ideiglenesen odaköltözött Bulgakov Molière-jének színházába. Jószerével magunk adjuk az ate-lier-hangulatot. Székeinkkel szinte beékelôdünk azügyelôpult és az öltözôi tükrös asztalka közé. Mö -göttünk megdöntött feszület Krisztussal, mellettünktérdeplô, elôttünk a színházi függöny (hátulról lát-juk), amögött pedig ott tátong a nézôtér, amely fölé akirályi nézô trónusa magasodik. Az elôadás elején elô -adás zajlik, s mi majdhogynem részeseivé válunk aszínpadi és fôleg a színpad mögötti nyüzsgésnek.A fejünk felett kiabálnak el, és adják tovább a szavakata színházi személyzet tagjai, hívás, figyelmeztetés járkörbe és hal el. Félig felöltözött színésznôk és meg-eredt arcfestékû színészek szaladgálnak közöttünk,izgulva az uralkodó jelenléte miatt. Molière-t – vagyisKovács Frigyes volt szabadkai színigazgatót – rosszparókában és bohócorral látjuk elôször megjelenni,amint épp leszidja színpadi munkásait. Darabjánakféltett-óvott közönsége ott ül messze túl a zengô-bon-gó vasfüggönyön, elôttünk viszont nem leplez, nemtakargat semmit. Hamarosan beletolakszunk majd aszerelmi kettôsébe is, amelyet Béres Márta sudár, su-

gárzóan fiatal és meghatóan védtelen ArmandeBéjart-jával folytat. (Konkrétan persze nem mi ütjükbele az orrunkat a meghitt légyottba, hanem ôk búj-nak el a világ elôl közibénk.) A környezet, ahol talál-juk magunkat, úgy Molière-é, ahogy ma Molière-tjátszhatnak bárhol a világon. Az ügyelôpultnál moni-tor ad hátsó képet, s a hallgatag, odaadó Regiszter(Szôke Attila) laptopba pötyögi feljegyzéseit. A má-sodügyelôi funkciót betöltô hölgy minden bizonnyala szabadkai társulat legsajátabb súgója. A zenei alá-festést Elvis Presley szolgáltatja.

A kulisszákban történô eseménydús üldögélésün-kön túl újabb izgalmakat hoz a komédia második fel-

vonása. Drótkötelek tart-ják a magasban XIV. Lajosméretes étkezôasztalát,amely néhány frászt hozó

Stuber Andrea

Lányok, asszonyokM I H A I L B U L G A K O V : M O L I È R E – K É P M U T A T Ó K C S E L S Z Ö V É S E

N

Kovács Frigyes (Molière) és Körmöci Petronella(Mariette Rivaille)

the

ate

r.h

u –

Kis

ké

ri L

ajo

s



zökkenés után békésen landol a színpadon. Az elô-adás legpazarabb jelenete készülôdik: a király egy ha-miskártyással játszik, majd beállítanak hozzá aMolière-re fenekedô egyházi emberek – Bartholoméprédikátor és Charron párizsi érsek –, azután fogadjaa feljelentett színházcsinálót is. XIV. Lajos szerepé-ben kicsi, törékeny színésznô, G. Erdélyi Herminauralkodik. Elegáns fehér kosztümöt visel, akárha amuskétások fehér egyenruhája volna rajta. Finom,érzékeny bohócarca némafilmsztárokat idéz. Nemférfit játszik, és nem királyt. Hanem olyan embert,aki helyzetének foglyaként halvány szomorúsággal ésnémi öniróniával nézi saját mûködését. Fürkészô fi-gyelmének – és egyáltalán: jelenlétének – súlya van.Megadó feladatteljesítése áldozathozatalt és titkos el-vágyódást sejtet. Ugyan, ki akar ma király lenni? Méga kisgyerekek sem ilyen karrierrôl álmodoznak.G. Erdélyi Hermina Lajos-alakításában a király Mo li -è re-hez való viszonya ambivalens és többrétegû. Érti ôezt a csepûrágót akkor is, amikor lázong, akkor is, ami -kor hajbókol elôtte. Érti, de nem biztos, hogy becsüli.

Az elôadás másik kiváló színészi teljesítményeszintén „nemet váltott” alakítás; Párizs érsekét KarnaMargit játssza. (Feltehetô, hogy a szereposztás emesajátosságai nem rendezôi extravaganciából, hanemkényszerbôl, színészhiányból fakadnak.) Karna vak -hi tû, vakbuzgó érseke – mintha-férfi és majdnem-nô– tapasztalt, megfontolt öregember. Tudja, mit akar:eltiporni a vallás ellenségét, a Tartuffe-fel megbotrán-kozást okozó Molière-t.

A szabadkai produkció második része szó szerintszáznyolcvan fokos fordulatot vesz. Szünet után a kö-zönség az igazi nézôtérre ül vissza, immár elszórtab-ban és távolabbra tolva. Ez az új, megváltozott felállásnehéz helyzetbe hoz játszót és nézôt egyaránt. DeTelihay Péter könnyû kezû, jó ritmusú rendezésébenígy is számos színész rajzol fel színes, érdekes figu-rát. Pálfi Ervin fürtös fejû, ábrándos tekintetû, durcás

szájú Moirronja éppúgy helyénvaló, mint CsernikÁrpád joggal aggodalmaskodó, tenyeres-talpasBoutonja. (Vicei Natália halvány, elomló MadeleineBéjart-ja kissé elveszni látszik a színpadi történetben,de hát végül úgyis ez lesz a sorsa: elvész.) KovácsFrigyes Molière-ben mindenekelôtt a teatralitás rab-ját, a széles gesztusokkal dolgozó, orgánumát élvezôpozôrt mutatja. Kevésbé hat elegánsnak és intellektu-álisnak, mint… mint, mondjuk, Darvas Iván lehetettebben a szerepben. (Az idei kisvárdai fesztivál egyéb-ként is beillett volna Darvas Iván Emléknapoknak.Láthattuk utódait: Tarpataky bárótól a Tangó Sto mil -ján át a Bulgakov-darab hôséig.) Kovács Frigyes Mo -liè re-je nem a nagy ember, hanem az úgynevezettesendô mûvész, aki magánéletében nôtôl nôig sodró-dik, de valószínûleg mindegyiknél fontosabb számá-ra az esedékes színdarab, amelyen épp dolgozik. A sza -badkai Molière egy sokfelôl nyomorgatott, közönsé-ges (színházi) élet egyszerû hôse. A dicsô múlt mégelôtte áll.

MIHAIL BULGAKOV: MOLIÈRE – KÉPMUTATÓK CSELSZÖVÉSE(Szabadkai Népszínház)

Fordította: Karig Sára. Díszlet: Telihay Péter m. v./Csík György m. v. Jelmez: Csík György m. v. Zeneiválogatás: Telihay Péter m. v. Fény: Flajsmann Ró -bert. Rendezô: Telihay Péter m. v.Szereplôk: Kovács Frigyes, Vicei Natália, Béres Már -ta ak. h. m. v., Körmöci Petronella, Szôke Attila, PálfiErvin, Ralbovszki Csaba, Csernik Árpád, G. ErdélyiHermina, Mészáros Árpád, Karna Margit m. v., Kál -ló Béla, Mess Attila, Péter Ferenc, Szilágyi Nán dor.Közremûködik: Szabó Cibolya Gábor, KovácsKároly, Fehér Attila.

negyedik nôvér harmadik magyar nyelvû bemu-tatója alig két óra hosszú. Gyarmati Kata dra-

maturg és Nagypál Gábor rendezô módszeresen le-nyeste a darab vadhajtásait. Kihúzták a történet rit-musát megakasztó, túlbeszélt monológokat, továbbámódosítottak néhány jelenet sorrendjén. Csík Györgykétszintes, rozsdás fém dominálta játékterének kö-

szönhetôen a színpadon szimultán történik mindaz,ami Glowackinál egymást követi. Ezért tûnik úgy,hogy az elsô jelenetek villanásszerûen megismertszereplôi között nincs kapcsolódási pont – ám a je-lentôs beavatkozás eredményeként a cselekményszá -lak és emberi sorsok az eredetinél szorosabban fo-nódnak össze. Aki belép a fényét vesztett, klausztro-

Papp Tímea

LélekkorrózióJ A N U S Z G Ł O W A C K I : A N E G Y E D I K N Ô V É R

A



fób térbe, csak rövid idôre távozhat, mert ebbôl azéletbôl végleg lehetetlen kilépni.

A hamar felnôtté vált moszkvai nôvérek nem haj-landók vesztességükrôl tudomást venni. Látszólag ke-ménynek, határozottnak mutatják magukat. A képvi-selô szeretôje, Vera (Erdély Andrea) középkorú nôkreillô, elônytelen kosztümöt hord. Még nála is jobbanrejti nôiességét barna kezeslábasába a jogvégzettoroszlángondozó Kátya (Tá bo rosi Margaréta). Cini -ku sak, heccelik húgukat, hogyô csak a kurváktól és a herceg-nôktôl hatódik meg. De ha egyférfi bó kol nekik, Vera és Ká -tya azon nal álmodozó Hamu -pi pô ke lesz. A körömcipô még -sem az ô lábukra passzol. A leg -ki sebbe, Tányába (Béres Már ta)szorult némi pragmatizmus,és két pár zoknit töm a csillo-gó csodába. Hiába. A szere-lem karrier diktálta kiaknázá-sára ô is alkalmatlan, a cserfes,rajongó kislány nem válik ösz-szeszorított fogú bizniszvu-menné. Mi más lenne szá muk -ra az ígéret földje, mint Ame -rika? Odajutni mégis csak abefogadott utcagyereknek, akevés szavú, szoborarcú Kol -jának (Mészáros Árpád) sike-rül, igaz, neki rövid idôn belülkétszer is. Az álomgyár és egybrooklyni kupleráj saját céljai-ra használná. Az egyik helyrôlkidobják, a másikból elmene-kül. A szomszéd fiú, a szeren-csétlen véget érô Kosztya (Sir -mer Zoltán) is csak megjátsza-ni tudja, hogy belevaló, coolmaffiózó, valójában megmarad széplelkû, betoji böl-csésznek.

Az említetteken kívül még Kardos Krisztián ésVágó Kriszta vizsgáznak az elôadásban. Elôbbi be-csülettel megküzd a nála jóval idôsebb képviselô sze-repével, utóbbi nagyszájú, hiperaktív, fiúsított bér-gyilkosként lubickol. Merthogy vizsga ez, az újvidékimûvészeti akadémisták utolsó iskolai munkája.(Tegyük hozzá, a produkció az új évadtól a SzabadkaiNépszínház repertoárján látható.)

A fiatalok egyáltalán nem iskolás módon oldjákmeg feladatukat, egyenrangú partnerei a „felnôtt” szí-nészeknek. Csernik Árpádnak, akinek afganisztánidicsôséget szerzô, pánszláv lelkû Tábornoka azaranykupakos vodka igézetében él. Ajtóra szerelt fo-telében pavlovi reflexszel tipeg elôre akár álmában is,ha benyit valaki. Masszív, kirobbanthatatlan, ugyan-akkor szentimentális, naiv és bölcs. Vicei Natáliának,akinek alakításában a fia lelövésével sztárrá válóBábuska szánnivalóan röhejes és félelmetesen gya-korlatias. Az otthonkát és fejkendôt decens szoknyá-ra, majd feszülô aranyszínû mûbôr nadrágra cseréli.Olcsó slamposságától képtelen szabadulni, ám az újidôk új törvényeinek megtanulására csak ô képes. És

Pálfi Ervinnek, akinek másodállásban megélhetésibérgyilkos színésze a díszlet felsô szintjérôl, a mozi-székbôl gesztusaival, mimikájával bennfentes kívül -állóként kommentálja a lenti történéseket. Több so ro -zatnyi autogramfotójából mindig tart néhányat ma-gánál. Szakmai szolidaritásból kiáll a Pretty Womanmellett. És amikor a Kosztya lelövését követô zûrza-varban a tér közepén futó kopott piros szônyegen egypillanatra a kezébe kerül az Oscar-szobrocska, megle-

petése megrendültségbe fordul: nála a díj, amelyre azéletben nincs esélye.

Az elôadás biztos ízléssel egyensúlyoz paródia, sza-tíra, bohózat, gengsztervígjáték, tragikomédia, me-lodráma, bölcsesség, kocsmafilozófia, abszurd, gro-teszk, költészet és földhözragadtság között. Ha nemilyen produkcióval zárul a kisvárdai fesztivál, mindenbizonnyal jóval keserûbb szájízzel csomagolunk.

JANUSZ GŁOWACKI: A NEGYEDIK NÔVÉR (A Szabadkai Népszínház Magyar Társulataés az Újvidéki Mûvészeti Akadémia koprodukciója)

Fordította: Pászt Patrícia. Díszlet-, jelmeztervezô:Csík György m. v. Zene: ifj. Kucsera Géza, Pálfi Er -vin. Rendezôasszisztens: Szilágyi Nándor. Dra -maturg: Gyarmati Kata m. v. Rendezô: Nagypál Gá -bor m. v.Szereplôk: Erdély Andrea ak. h., Béres Márta ak. h.,Táborosi Margaréta ak. h., Mészáros Árpád ak. h.,Csernik Árpád, Vicei Natália, Sirmer Zoltán ak. h.,Kardos Krisztián ak. h., Vágó Kriszta ak. h., PálfiErvin, Ralbovszki Csaba, Szôke Attila.

Béres Márta(Tánya), ErdélyAndrea (Vera) és TáborosiMargaréta (Kátya)

the

ate

r.h

u –

Ilo

vs

zk

y B

éla

12

2 0 0 7 . s z e p t e m b e r


gy fekete és egy fehér felvonásra oszlik a Tangószabadkai elôadása, legalábbis ha a jelmezek

színét nézzük. Maga az útkeresztezôdésre és ravata-lozóra egyformán asszociáltató, látványos díszlet,melynek egyik „csúcsán” a ravatal helyezkedik el, akezdettôl épít a két szín kontrasztjára. Kivételt csak azelôadás zárlata képez, ahol Edek és Eugéniusz bácsiszínesbe öltözve, mintegy revüszereplôként járja atangót. A tangó dallamai nem itt hangzanak fel elô -ször; már a nyitó jelenet tánccal kezdôdik, s a moz-gás, a gondosan megkonstruált gesztusrendszermindvégig az elôadás jellemzô sajátja.

Ha valaki a fenti leírás alapján úgy sejti, hogy aPuskás Zoltán rendezte Tangó a konvenciókat felül-író, érdekes és eredeti interpretáció, az jól is gondol-ja, meg nem is. Mroz.ek-értelmezésként kevéssé érté-kelhetô az elôadás: nem gyôz meg a menthetetlenülavíttnak tûnô darab érvényességérôl, primer vagy el-vont konfliktusainak mára vonatkoztatható tartalmá-ról. A Mészáros Árpád játszotta Artur sápadt, érdek-telen, színészileg is meglehetôsen szürke figura, akitmind elôadásbéli családjának, mind a nézônek nehézkomolyan vennie. Nála csak a sajátos lázadását vég-hezvivô Edek komolytalanabb: Mikes Imre Elek máralkatával is inkább egy simlis kisinast idéz, mint egybaljós árnyat, aki végül majd átveszi a hatalmat.Ráadásul alakításában is érthetetlenül túlsúlyba ke-rülnek a komikus elemek, így a figura teljesen súly-talanná, hiteltelenné válik. Funkciója igazából csak amár említett utolsó táncnál értelmezhetô.

A szabadkai Tangó mindezek ellenére érdekes, szó-rakoztató, igazán emlékezetes jeleneteket is tartalma-zó elôadás. Puskás Zoltánnak kevés dolog jut eszébemagáról a darabról, ám annak kapcsán annál több öt-lete támad. Sikeresen teremti meg például a játék el-vont közegét. Ebben nagy szerepe van a már leírtdíszletnek és jelmezeknek (mindkettô a rendezô ter-vei alapján készült),de Góli Kornélia dra-maturgiai munkájá-nak is, aki radikálisanés szisztematikusanhúzta a szöveget: ki-

gyomlált minden feleslegesen korhoz kötött elemet,tárgyat, eltüntette a realisztikus környezetet, s ezzel afizikai állapotról a metafizikaira helyezte a hangsúlyt.(Mellesleg: a szokottnál erôsebb húzás amúgy semárt a darabnak.)

A reálszituációktól már a szerepek kiosztásával iseltávolodik az elôadás, hiszen az Eugéniusz bácsit ját-szó Mess Attila nem öccse, hanem unokája lehetneaz Eugéniát alakító Karna Margitnak, Eleonóra(Erdély Andrea) pedig nagyjából egyidôs gyermeké -vel. Ez a szereposztás azonban távolról sem tûnikkényszerûségnek. A valós kornál fontosabb a darab-béli generációkhoz rendelt eltérô játékstílus. Az idôsés a középgeneráció két-két tagja élesen stilizált, el-rajzolt gesztusokkal, mozgássorokkal, mimikával ját-szik – ezzel áll szemben a fiatal nemzedék és a kor-

Urbán Balázs

Röhögés és döbbenet a ravatalozóbanS Ł A W O M I R M R O Z

.E K : T A N G Ó

E

Béres Márta (Ala), Balázs Áron(Stomil), Mess Attila (Eugéniusz),

Mészáros Árpád (Artur) és Erdély Andrea (Eleonóra)

the

ate

r.h

u –

Ilo

vs

zk

y B

éla



talan Edek természetessége. Más kérdés, hogy a márfent említett színészi hiányosságok okán ez sokat ve-szít erejébôl; mondhatni, a keresetlen természetességmegjelenítése egyedül az erôteljes színpadi jelenlét-tel, finom erotikus kisugárzással megáldott BéresMárta (Ala) feladata lesz. Fennállna a veszély, hogy amásik négy szerep egyirányú stilizálása unalmat szül,ám a koreográfia és a színészek gondoskodnak arról,hogy ne így történjék. Mind a négy figurának megvana maga jellemzô alapgesztusa (Eugéniáé a gyermetegaffektálás, Eugéniuszé a széles mozdulatokkal takar-gatott ideges hebrencskedés, Stomilé a szélsôségeslendület, Eleonóráé az affektálással színezett csak-nem folytonos riszálás), melyet azután egyéni ötletek,eredeti színek gazdagítanak. Mess Attila az archetipi-kus szervilizmust játssza el; az akarat nélkül sodródóember frusztrált bosszúvágyát, sunyiságát, gyávasá-gát, örökös fontoskodását, levakarhatatlan piócater-mészetét. Finoman elrajzolt, sokszor nevetésre kész-tetô s mégis félelmet, szánalmat keltô alakítás. ErdélyAndrea kicsit konvencionálisabb eszközökkel, ám fe-lettébb hatásosan karikírozza a fehérmájú mamát,aki Arturt kisgyermeknek tekinti, s annak legképtele-nebbül agresszív cselekedetei, legostobább mondataiközepette is a „majd benô a feje lágya ennek a gye-reknek” elnézô mosolya ül ki az arcára.

Az elôadás centrumában Balázs Áron Stomilja áll.A színész látható élvezettel mutatja be a „nagy kísér-letezô mûvész”, a kiürült liberális eszmékbe belesze-relmesedett, azokkal valójában csak önnön lustasá-gát, cselekvésképtelenségét, tutyimutyiságát, tehet-ségtelenségét takargatni próbáló, kisiklott életû

ember változatos pózait. Sokszínû, lefegyverzô tech-nikájú alakítása a produkció elsôdleges humorforrá-sa. Igazán emlékezetessé azonban Karna Margit tesziaz elôadást. A színésznô kicicomázva, parókával, vé-konyított hangon játssza az idôs korára csaknem cse-csemôállapotba került nagymamát. Aztán az utolsófelvonás elején bejön meghalni. Festék, paróka nél-kül, a halált mint tényt saját hangján, a lehetô legter-mészetesebb módon bejelentve. A teljesen eszközte-lennek ható játékot a nagy színészek súlyos jelenléte,magától értetôdô szuggesztivitása hatja át. Néhánypillanatig szinte úgy tûnik, csakugyan meghal a rava-talon. Ez az a perc, amikor elfelejtem kifogásaimat,nem gondolkodom azon, hogy a biztos formaérzékû,szellemdús ötleteket alkalmazó rendezô miért is vitteszínre épp ezt a drámát – hiszen nagyjából (vagy leg-alábbis többek között) ezekért a pillanatokért járunkszínházba.

SŁAWOMIR MROZ.EK:

TANGÓ (Szabadkai Kosztolányi Dezsô Színház)

Dramaturg: Góli Kornélia. Fény: Cérna Zoltán. Tan -gó-koreográfia: Igor Pejiç Sadzak, Ana Josipoviç.Rendezôasszisztens: Vágó Kriszta. Díszlet- és jel -mez terv, zeneválogatás, rendezô: Puskás Zoltán.Szereplôk: Karna Margit m. v., Mess Attila m. v.,Balázs Áron m. v., Erdély Andrea, Mészáros Árpád,Béres Márta, Mikes Imre Elek.

ár Zalán Tibor Katonák, katonák címû drámája1993-ban íródott, ôsbemutatóját csak tavaly de-

cemberben tartották a székelyudvarhelyi TomcsaSán dor Színházban Pinczés István sok szempontbólengedékeny és számos kérdést felvetô rendezésé-ben. A színdarabban taszítóan dualista világrend tük-rözôdik. Kérlelhetetlen logika szerint halad elôre acselekmény a tragikus, de kiszámítható végkifejletig.Addig pedig helyzetgyakorlatokat látunk egyetlen té-mára: katonák és civilek, elnyomók és elnyomottakfeszülnek egymásnak, hol tiszteletre méltó elszánt-sággal, hol buta konoksággal.

Hogy ki lesz a gyôztes, az elsô perctôl fogva nemkérdés: még egy macskajancsi is földre tud dönteni

egy óriást, ha csôre töltött pisztoly van nála. Ref -lexszerûen rávághatnánk erre, hogy az erkölcsi gyô-zelem persze akkor is a megnyomorított áldozatoké.Zalán Tibor azonban elbizonytalanítja a kényelmesmegoldást: egyik felet sem menti fel. Ettôl ugyan mimég együtt érezhetnénk az áldozatokkal, de elgon-dolkodtató a falu láthatatlan döntôbírósága által meg-hozott és a fôszereplô házaspár egyik lánya által ki-mondott ítélet: „Nem történt semmi. Csak anyánklett kurva, és apánk lett hóhér.”

Lényeges, hogy nem városról van szó (az arctalan ésarcátlan hatalmat megtestesítô Tizedes egyébként„pesti”), hanem egy archaikusabb, ám korántsem ár-tatlanabb közösségrôl, amelyben íratlan normák

Jászay Tamás

A tizedes meg a többiekZ A L Á N T I B O R : K A T O N Á K , K A T O N Á K

B



mûködtetik a rendet, és az élet minden területére ki-terjedô függôségek láncolják egymáshoz az embere -ket. Az elpuhuló városi kultúra hozadéka a formálisnormák erôsödése, míg a falut a szemtôl szembenzajló kommunikáció uralja. Itt a paraszti munkáksora, az évszakok egymásutánja teremti meg a napirutint, amelyet csak a hétköznapi rendet kegyetlenülelsodró, kívülrôl érkezô erôszakhullám törhet meg.

A történet példázatjellegét ezek a körülményekmind erôsítik, lényegtelenné téve a mikort. (Nincs iskonkrét utalás az idôpontra, de a szereplôk azt semtudják, miért zajlik a háború.) Zalán a vázolt háttérelôtt izgalmas kérdéseket – egyéni felelôsség, kollektívbûnösség, az emberben rejtezô állat elôcsalogatása,önfeláldozás, erôfitogtatás, ösztönök és értelem, hata-lom és egyén viszonya – boncolgat. Mintha csak egypszichológiai szakkönyvet látnánk megelevenedni,melynek szerzôje mindvégig szigorúan empirikusúton kíván megbizonyosodni hipotézisei igazáról.

A színlap sajnálatos módon nem jelöl dramaturgot,s mivel apró módosításoktól eltekintve a teljes drá-maszöveget halljuk vissza a színpadon, azt kell felté-teleznünk, hogy efféle munka nem is zajlott. Pedigóriási szükség lett volna a cselekményt folyton lassí-tó, túlbeszélt szentenciák, a hemzsegô ismétlôdésekirtására. Ennek következményeként a félelmetes fel-ütés után a darab és az elôadás igencsak botladozóvá,szájbarágóssá válik. A drasztikus sûrítés mindkettô-nek javára válna: a nézô nehezebben vonná ki magáta megkérdôjelezhetetlen hatás alól, ha a szünetbennem szürcsölgethetne üdítôt a büfében.

Mert a mindenáron hatásra törekvés elsôdleges azudvarhelyi elôadásban. Az asztalnál ülô színészek ha-lovány kísérleteket tesznek a mellettük elhelyezkedônézôk bevonására, késôbb a katonákat játszó aktorokdurván zavarnak ki minket a játéktérbôl, hogy aztánvalakit „közülünk” válasszanak a kivégzéshez. (A kis-várdai elôadás után kisebb polémia kerekedett, ami-kor egy, a verbális fenyítésnek ellenálló nézôt a helyérelökött egy „katona”. A színház interaktívvá tételéhezpersze joga van a rendezônek, de egyrészt ezt itt nemindokolta semmi, másrészt a gyermeteg és átgondo-latlan megoldások ugyanúgy hátráltatták az elôadást,mint a szövegen végzett munka feltûnô hiánya.)

Szûk, téglalap alaprajzú teret ülünk körbe háromoldalról. A zsebkendônyi játéktéren két nagy asztal,

vacsorához teríti ôketkét lány. A téglalaphosszabbik oldalán ülô-ket határozott, de ked-ves gesztussal vonjákbe a játékba, amikor a

megrakott asztalokat eléjük tolják, mintegy vacsorárainvitálva ôket. Sorra érkeznek a vendégek Ács Mihályböllérhez, köztük a rossz hír hozója, Kleinné is, akielmondja, hogy a faluba érkeztek a katonák. Zsigeri,egyelôre jórészt kimondatlan félelemérzés költözikaz addig félig tréfás, félig komoly évôdések, latensenerotikus civódások helyébe. A Tizedes belépésével afeszültség tapinthatóvá válik. (S ekkor ismerjük fel,hogy amit látunk, az Örkény Tótékjának torz, kifordí-tott változata: az egyszerû falusi család és közvetlenkörnyezete életébe váratlanul berobbanó katonaem-ber hasonlóképp szokatlan, ám ez esetben haláloseszközökkel tanítja rendre az itt lakókat.)

A Tizedes nagy lélektanász. Módszere egyszerû: afalusiakat határhelyzetek elé állítja, fogós kérdéseiresosem tudni a jó választ. Vadászkedve nem apad, elô -ször a kisebb nyulakat ugrasztja ki a bokorból, késôbbnagyvadra megy. A második felvonás infernális nyitóképében egy templomban vív sakkmérkôzést a szín-pad mélyén keresztre feszített férfival. Legnagyobb„gyôzelmeként” zsarolással arra kényszeríti a böllért,hogy ártatlan embereket – az ô megfogalmazásában:disznókat – öljön le. Kiszá mítha tat lan, veszélyes játé-kos, akinek látszólag könnyû a kedvében járni, demég könnyebb elveszíteni a bizalmát.

Dunkler Róbert a Tizedes sátáni figurájának meg-formálásában emlékezetes: élvezettel szemléli egyrevadabb pusztítása nyomait. Nem ismer se istent, seembert, módszeres testi-lelki terrorral mindig eléri,amit akar. Már ellentétes testi adottságaik révén is re-mek párja Györffy András a böllér szerepében: nagy-darab, hirtelen haragú, kevés szavú, családja jólétéértbármire képes férfi. A feleségét játszó László Kata ala-kítása egyhangúbb, legtöbbször csak az üres rémüle-tet látni tekintetében. Két lányuk közül Szalma Haj -nalka mintha a családtagok közül egyedüliként értenémeg a Tizedes szándékait.

A végromlást jeleníti meg a joviális Tiszteletes(Szabó Jenô) elfordulása a böllértôl. Azzal, hogy a töb-bi falusihoz hasonlóan ô sem viszonozza a férfi kéz-fogását, a humánus befejezés lehetôségének utolsószikráját is kioltja, és szélesre tárja a kaput egy új, akorábbinál kegyetlenebb rend elôtt.

ZALÁN TIBOR: KATONÁK, KATONÁK(Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely)

Játéktér: Pinczés István, Szûcs Olcsváry Gellért.Jelmez: Ambrus Amaryll m. v. Rendezô: PinczésIstván m. v.Szereplôk: Györffy András m. v., László Kata, SzászKriszta, Szalma Hajnalka, Posta Ervin, Szabó Jenô,Dunkler Róbert, Szûcs Olcsváry Gellért, LôrinczJózsef, Szabó Eduárd, Dénes Balázs m. v., KányádiSzilárd, Petô Nóra m. v., Boér Orsolya.

Györffy András (Ács Mihály),László Kata (Mariska), SzászKriszta (Éva), Szalma Hajnalka(Erzsi) és Boér Orsolya (Kleinné)

the

ate

r.h

u –

Ilo

vs

zk

y B

éla


FESZTIVÁL – MISKOLC

A szükséges plusz

Vannak, akik szenvedélyesen, olykor egy életen át ku-tatják ugyanannak a mûnek a titkát, ilyen volt NémethAntal, aki nyolcszor rendezte meg a Tragédiát. KovalikBalázs ötödik Kékszakállú-rendezése is a darabbal valóbensôséges viszonyról tanúskodik. Most fiatalokraosztotta a szerepeket. A szüzsé legföljebb közvetettenutal az életkorokra, eszerint Judit vôlegénye elôl szökôfiatal nô, a Kékszakállú pedig legalább középkorú, bártudomásom szerint ezt sem Balázs Béla, sem Bartóknem deklarálta. De ha megtették volna, az sem lenneszentírás, kivéve, ha Vásárhelyi Gábornak csinálnánkszínházat, ebben az esetben viszont helyes lenne, haô finanszírozná is meg, ahelyett hogy begyûjtené atantième-et.

Bretz Gábor és Mester Viktória egyelôre sem voká-lisan, sem színészileg nem teljesen érettek a szerepre,ennek ellenére igazolják a választást. Mindkettô jük -nek némileg forszírozni kell a hangjukat, Bretz pedigelônyös megjelenése ellenére nem uralja eléggé a tes-tét, fizikai eszközhasználatában, „sportosságban”,könnyedségben van még mit fejlôdnie. De mindket-ten derekasan birkóznak a feladattal, Mester Viktóriapedig összteljesítményét tekintve egészen közel jár ajelentôs formátumhoz. Fiatalságuk és a szcenírozáseredendô absztrakciója eleve kizárja a pszichológiairealista történetmesélés elemeit, hogy helyette a ritua-lizált férfi-nô viszony metafizikájáról beszéljen. Azelsô pillanattól az ikonográfikus ôsszülôk, Ádám ésÉva jutnak eszembe, annak ellenére – vagy éppenazért? –, mert Kovalik gyereket ajándékoz nekik, azazcsaládmodellt jelenít meg. A tíz év körüli fiú – Nagy-Búza Bence – mondja a prózai Prológot, aztán mind-végig a színen marad, néma szereplôként katalizálvaa két fiatal felnôtt közötti viszonyt. Legtöbbször az azérzésünk, hogy a Kékszakállú „oldalán” áll, az ô kicsi-nyített mása, ugyanúgy öltözik – a jelmeztervezôBenedek Mari visszafogottan folklorizál –, hasonlóanmozog, utánozza ôt, a nyakába ül, s ezáltal mintha üt-közôpont lenne közte és Judit között. A nyilvánvalóan„virtuális” fiúcska a Kékszakállú „életmodelljének” ré-sze, mintha ennek a modellnek akarná megnyerniJuditot az élet folytatásának, reprodukálásának közösprogramjához. Ennyi, nem több, amit a játék egyesmozzanataiból ki lehet venni, és ezek gyönyörû dol-gok, például az „ötödik ajtónál” a hatalmas C-dúr ak-kordok közben mindössze annyi történik, hogy a kis-

fiú is a saját tenyerét nézi, „lásd, ez az én birodal-mam”, ennél szívszorítóbbat el sem lehet képzelni.Legföljebb a befejezést, amelyben a fiúcska lepelbeburkolózva kvázi halottként eltemeti magát az „idege-nek”, az összetört férfi és az üres tekintettel a semmi-be meredô nô között. (A fesztiválok protokollja, hogyelôadás után a hivatásos nézô nem rohan el, találkozika rendezôvel, ami kényes és a kritikaírás szempontjá-ból kontraproduktív helyzet, az ember igyekszik elha-darni, amit gondol, nehogy a rendezô gondolatát állít-sa be utóbb a saját véleményeként. Kovalik a Tragédia-párhuzam hallatán két dolgot említett kvázi az elôadásmottójaként, az egyik az a kiforgatott idézet, hogy„nem érzem anyának, ó, Ádám, magam”, a másik ameg nem született gyerekek kórusa Richard StraussAz árnyék nélküli asszony címû operájából.)

A szegény színház kellékei vagy inkább kellékhiá-nya – két-három ponton fölfüggesztett, alakját esze-rint változtató lepel, forgószínpad, szappanbuborék-fújóka, gyertyák – utat enged a lényegre egyszerûsítôstilizálásnak. A régi asszonyok: tetôtôl talpig lepelbeburkolt, arctalan árnyak – szellemek. Judit és a Kék -szakállú két ellentétes irányú forgón állva sebesen el-forognak egymás mellett; a kép önmagában metafori-kus. A mezítlábas szereplôk testi érintkezése néhaerotikát gerjeszt, máskor kiszolgáltatottságot sugall.Kietlen és kilátástalan a befejezés – a fiatalok jövôt-lensége tragikusabb a meglett férfi narcizmusba hajlódrámájánál.

A Bartók-opera „elôjátékaként” adott Poulenc-egy-felvonásos, Az emberi hang részint az idei miskolcifesztivál francia tematikájához, részint a Kékszakállú-mitológiához kapcsolódott. A Cocteau-monológra írtmonooperában egy elhagyott nô beszél telefononhûtlen férjével, és a beszélgetés végén öngyilkosságotkövet el. A várakozás-szimbolika a telefonzsinór „túl-oldalán” lévô láthatatlan és hallhatatlan szereplô révénjelzett modern elidegenedés és a megcsalatás mintörök szerelmi toposz között egyensúlyoz. Kovalik –aki mindkét darab díszlettervezôje – itt is finomanabsztrahálja a látványt. A szobát a színpadon ferdénvégigfutó fehér fal és az elé állított fehér szecesszióságy jelzi. A csinos, fiatal, fekete énekesnô – WendyWaller – önmagában kontrasztálja a díszletet. A har-madik szín a telefon vöröse (több készülék is láthatófestôi elemként) és a falból – konnektor nélkül – hosz-szan kihúzható telefonzsinór, amely a végén magátólvisszasiklik. Itt is van virtuális szereplô, sôt megket-

Koltai Tamás

Szükséges és fölöslegesB A R T Ó K + P Á R I Z S


tôzve: részint egy fehér pantallós, fehér atlétatrikósnéma fiatalember (Molnár Sándor Tamás), részintegy másik férfi (vagy ugyanô?) diszkrét filmként azágy fölötti falra vetítve, amint egy lepedôvel (alig) leta-karva alszik és forgolódik ágyában. A film idônkéntbemozdul, idônként kimerevedik, idônként egészenelhalványul, de mindig „fehér a fehérben”, halvány fi-noman. Csak a legvégén van egy viszonylag erôs, in-kább rafinált effekt, amikor a nô szerelmi halálávalegy idôben a filmalak lustán megfordul az ágyban, seközben meztelen fenekérôl lecsúszik a lepedô.Nyilvánvaló, hogy a virtuális Férfi, akár a Kéksza kál -lúban a kisfiú, az elérhetetlen vágyat jeleníti meg. Ésmivel Wendy Waller képes kifejezni a Nô testi-lelkimagányát, mondhatni, spirituális érzékiségét, a kap-csolat reménytelensége éppoly zenedrámai erôvel szó-lal meg, mint a Bartók-opera esetében.

A szükségtelen plusz

Volt elôadás, amely nem a zárt falak között jött létre– a Nyári Színházat hagyományos nézôtéri struktúrá-ja miatt a zárt falú színházak közé sorolom –, hanemalternatív teret választott (a pár éve Szentendrén be-mutatott, Kovalik rendezte Rameau-opera, az Artemisdiadala miskolci változatát az egykori egyetemifûtômû csarnokában nem láttam), illetve hangver-seny-elôadásként vagy részben szcenírozott produkci-óként jött létre (az elôbbi megítélése nem tartozik egyszínházi lap feladatai közé). Mindkét megoldásra vevôvagyok, már csak azért is, mert fölrúgja a konvenció-kat, és magában hordja az új lehetôségeket.

A karnevál címû „zenés, jelmezes mulatság” a mis-kolctapolcai Barlangfürdôben adatott elô, aminek elô -zetes hírétôl a naiv érdeklôdô egzotikus hely -szín(eke)t, jelenetrôl jelenetre vándorlást, minden-esetre valamilyen különlegességet várt. Semmiha son lóban nem részesült. A játszók egy részben víz-zel körülvett, nagyobbacska szabadtéri napozóstégetfoglaltak el, a nézôk meglehetôs távolságból, a „part-ról” szemlélték ôket. Ami a hangot illeti, erôsítôre voltszükség. Ami a látványt, az kimerült a korhû hang-szereken játszó zenészek elôterében korhû ruhába öl-tözött szereplôk minimáljátékában és a hozzájuk csat-lakozott táncegyüttes konszolidált mozgásában. A címalapján feltételezhetô kavalkád és a tíz „tételben” meg-nevezett látványosság helyett szolid barokk zenéléstkaptunk amatôr körítésben. Érthetetlen, hogy a pro-dukció miért nem igyekezett legalább dramaturgia-ilag megfelelni a mûben földolgozott tematikának.Mondjuk – ez csak egy ötlet – kihasználhatta volna amûben földolgozott Molière-jelenetek párhuzamossá-gát. Tisztán zenei célt tûzve önmaga elé viszont job-ban hatott volna egy megfelelô akusztikájú zárt te-remben. De még egy tisztes zenés szabadtéri levegô-zést sem könyvelhettünk el magunknak – pedig azidô ideális volt –, mert megakadályozta a rendezôTóth János fellépése, aki primitív, olykor bamba ösz-szekötô szövegeket mondott el önképzôköri színvona-lon, ízléstelenül harsányan. Nem volt dramaturg, akinormális mondatokat ír? Nem volt színész, aki nor-mális hangon elmondja? Értéket adtak el silány kiki-

áltó modorban. Mintha Poussin-festményeket kínál-tak volna barkácskeretben.

Egy Charpentier- és egy Rameau-egyfelvonásos – azActéon és Pygmalion – az új magyar divattrendnekmegfelelôen „félig szcenírozva” volt látható-hallható aMûvészetek Házában. A Vashegyi György dirigáltaOrfeo Zenekar a hangversenydobogón foglalt helyet, aPurcell Kórus viszont a dobogó széléig tartó keskenysávra korlátozva mindkét darabban szerepet játszott.Az elsôben egy mûtárgyakat értékesítô árverés közön-ségét, a másodikban egy elegáns estély vendégeit ala-kította. Az Actéon-aukcióban a darab tárgyát képezô

1.

2.


mitológiai történetet feldolgozó festményt árverez-nek, a Pygmalion-akcióban a címszereplô, aki rendôr-ségi fotós, munkavégzés közben beleszeret az esté-lyen drogtúladagolásban frissen elhunyt fiatal nôbe(ne kerteljünk: a halottba), és addig kérleli a vendégekegyikét, Ámort, amíg az föl nem támasztja. Ha a kér-dés az, hogy van-e ennek értelme, szerintem nincssok. Különösen, ha a megvalósítás kínos. Szegény kó-rustagok kényszeredetten csalinkáznak a szûk térben,és igyekeznek exkluzívan viselkedni, több alkalommalkitéve a stroboszkóp szemvakító villogásának.Fölöttük képeket vetítenek, az Actéonban az aukciós

festmény részleteit, a Pygmalionban a halott lányrólkészült nyomozati fotókat. A kutyák által széttépettActéon úgy jelenik meg, hogy az aukció résztvevôi le-hámozzák róla az inget, a nekrofil Pygmalion aktuáliskedvese, Céphise pedig (munkáját végzô barátjávaljött érdeklôdésbôl halottlátni, vagy meghívott volt azestélyen?) féltékenységében a nyilván a vécében találtmaradék drogot mutogatja diadalmasan. A mindigkéznél lévô Káel Csaba kapásból megrendez ilyesmit,ha szépen megkérik. Most is ezt tette.

A muzikális élmény impozáns volt, a két fôszerepetbeugróként éneklô Jean-Paul Fouchécourt nemcsak

1. Nagy-BúzaBence (Fiú),Bretz Gábor(Kékszakállú) ésMester Viktória(Judit)

2. Wendy Waller (Az Asszony) ésMolnár SándorTamás (Néma szereplô) Az emberi hangban

3. A kassaiFaust-elôadás(középen Ondrej Mráz mint Mefisztó)

4. Gábor Géza(Lindorf),Kolonits Klára(Antonia) ésMolnár Anna(Antonia anyja) a Hoffmannmeséiben

Va

jda

Já

no

s f

elv

éte

lei

3.

4.



megmentette az elôadást, hanem bravúrral teljesítettea két címszerepet, amelyek közül különösen aPygmalion kutya nehéz énekelnivalót ír elô. A filigrán,apró termetû énekes látható élvezettel és a megfelelôderûs iróniával kezelte a helyzetet, amelybe csöppent,különös tekintettel a sudár, csinos, szépen éneklô höl-gyekre, Csereklyei Andreára, Wierdl Eszterre ésPintér Ágnesre. Az utóbbi – az újraélesztett drogfüg-gô hölgy, kívánunk neki sikeres elvonókúrát– táncospandanja, Papp Lívia is tetszetôsen mozgott, elvégre amûfaj „énekes balett”. Nehogy má’ az utóbbi ne le-gyen képviselve.

Fölösleges konvenciók

Az operakonvenciók megôrzésérôl és meghaladásá-ról szóló meddô viták értelmetlenségét illusztrálta aspliti Horvát Nemzeti Színház kritikán aluli Werther-elôadása, amelynek zenei színvonala nem érte el azértékelhetô szintet, színpadilag pedig mûkedvelônekvolt mondható (noha a mû kedvelôinek kedvét elvesziaz operától). A karmester Ivo Lipanoviç elfogadhatat-lan zenekari hangzást produkált, a „professzornak” ti-tulált rendezô, Petar Selem – nálunk is hány „tanárúr” nélkülözi mestersége alapfogalmait! – nem elô -ször bizonyítja amatôrizmusát. Az operajátszás nemott fordul meg, hogy az elôadóknak van-e a konvenci-ókhoz képest új gondolatuk, mondanivalójuk, és megtudják-e újítani a banális, elhasznált operai formákat,hanem ott, hogy alapvetôen megértik-e a mûveket, sbirtokukban vannak-e azok a zenei és színházesztéti-kai eszközök, amelyekkel koherens módon megjele-níthetik ôket. A hagyományos opera-elôadásnak, attólmég, hogy nem fedez föl újat a hagyományhoz ké-pest, vagy nem mond ellent (olykor provokatívan) ahagyománynak, meg kell felelnie a szakmai követel-ményeknek. Magyarán szólva el kell tudni játszani adarabot. Az, hogy az énekesek távolba vetett méla te-kintettel vagy magasra nyújtott karral jelzik a „költôi-séget” – szenvelegnek és ágálnak –, a provinciális ope-rajátszás sajátja. Massimiliano Tonsini kezébe teme-tett arccal fejezi ki az ifjú Werther szenvedéseit, AlenRuëko pedig úgy csinál „rossz embert” Albertbôl,hogy mindenkinek erôsen megszorítja a felsô karját –ez mintegy a szokása, a benne lévô rejtett agressziómegnyilvánulásaként. A rendezônek ennyi kevés(noha már így is sok), neki víziója van, ezért a hétköz-napi polgári környezetbe elejétôl fogva belevisz egy fe-kete cilinderes, fehér arcú transzcendens figurát, ta-lán „a Halál hírnökét”, aki aztán két hasonló társávalegyütt az utolsó felvonásban kínos pantomimot lejtvefehér lepellel vonja be a színpadot. Az egész olyan szá-nalmas keretbe van foglalva – a teret három oldalrólkörülvevô rácsban egy-egy négyzetméter felhôs égvagy fél ajtó intarziája utal a helyszínre –, amilyet jobbhelyeken öntevékeny kultúrcsoportok sem engednekmeg maguknak. (Az, hogy a produkciónak hisztéri-kus sikere volt, talán a legnagyobb az általam látottelô adások közül, olyan szociológiai jelenség, amely-nek elemzése túlmutat e beszámoló lehetôségein.)

A „legviccesebb” pillanat, amikor a Charlotte-ot ala-kító Martina Tomëiç – még ô az elôadás legjobbja – ahalott Werther ágya mellett „vetkôzik”, kibontja a ru-

háját. Ez a félúton szerencsére abbahagyott „erotika”alighanem a lelkek találkozásának és a késôi odaadás-nak akart egyszerre megfelelni – ilyen, amikor a rende-zô halvány fogalma a darabról az ízlés és a szakmai is-meretek hiánya árán érvényesül. A Massenet által kri-tikailag ábrázolt polgári értékrend az ugyancsakGoethébôl adaptált – és Goethe iránt hasonlóan kevésaffinitást mutató – másik francia operában, a sláger-karrierjével tündöklô Faustban is megjelenik, köztudo-másúan. A Kassai Állami Színház – a splitinél zenei-leg mindenképpen megalapozottabb – elôadásábanazonban a rendezô Zdenek Troëkát nemcsak az ebbôlkiinduló evidens értelmezési lehetôség hagyta hide-gen, hanem a Gounod által egészen más értékskálánképviselt, a maga csillogó nagyoperai szférájában im-pozáns mûegész is. Elvileg nagy elôny, ha egy monst-re operának tíz órakor vége, de ha ezért ki kell húzni amásodik felvonás kvartettjét – Mártának az egész da-rab folyamán összesen pár taktus énekelnivalója haakad –, akkor kérdéses az elôadás értelme. A darabotugyan már Gounod összevissza húzta-toldozgatta, ésez azóta is folytatódik, de a tömörítésnek is van határa.Legalább odaírhatták volna, hogy Faust: short version.Margit a kertben jóformán azonnal Faust karjába om-lik. Ennyit a polgári tartózkodásról. Igaz, a címszerep-lô ezúttal neki énekli (!) a drága hajlékról szóló kavati-nát, és a lányt még Peter Berger magas c-nél bekövet-kezô fisztulázó gikszere sem ijeszti el. Sôt, már az elsôfelvonás fináléjában is évôdve illegeti magát a táncoslányok karéjában – miközben Faustot a fiúk veszik kö-rül –, ahelyett hogy a templomból kilépve lesütöttszemmel azonnal hazamenne, ahogy szokott. A kertijelenet végén a türelmetlen szerelmesek ki sem várják,hogy a lakásba érjenek, már a lépcsô tetején megtörté-nik az elhálás. Ilyen ez a Margit. Nem tudni, hogyanérinti a társadalmi kiközösítés, mert a kert után szünetnélkül következik a templomjelenet, kísérteties apá-cákkal (a tartós viszonyban deprimált hôsnôrôl tudósí-tó „rokkajelenet”, amely régi magyar elôadásokban ál-talában „kútjelenet” szokott lenni, kimarad), majd fur-csa szerkesztéssel a szünetet követô felvonás aka tonakórussal indul (ez meg olyan, mint a Car men -ban az ôrségváltást kísérô gyerekcsapat „felnôttben”,még peckesen lépkedô fakardos vezér is van, és mind-annyian az elsô felvonás civil ruháját viselik).

Mindez nem újítás, hanem ügyetlenség. Az elôadáshagyományos(an avítt), a díszlet forgószínpadra vanépítve, forog is szünet nélkül, amibôl olyan jópofasá-gok adódnak, mint például az, hogy az elsô képben aszklerózistól mozogni is majdnem képtelen, reszkete-gen totyogó Faust (ami önmagában is hülyeség, nemerrôl szól a darab) átmenetileg fürge ifjonccá válvaszalad le a lépcsôn, mert a húsvéti népünnepély rövidlátványára kifordult színpaddal együtt – visszaforogva– idejében oda kell érnie a szobájába, hogy le ne kés-se saját megszólalását. Az énekesek többsége köze-pes, Viera Kállayovának (Siebel) nincs elég levegôje(vagy hangja?) a dallamívekhez, Marek Gurbal’(Valentin) kiabál, Peter Bergernek viszont a gikszer el-lenére telített és kellô vivôerejû a tenorja. LuciaKnoteková hangmennyisége kevés Margit szólamá-nak drámai részeihez, de még az Ékszárária lírai bol-dogsága sem bír diadalmasan kicsengeni. Viszonylag



Ondrej Mráz a legjobb mint Mefisztó, modora „salja-pinos”, vokális matériája csupa karc és korom(Saljapinnak azért volumene is volt hozzá), de elegan-ciája fölényes és világfias, technikájával pedig ügyesenleplezi csúcsmagasságainak viszonylagosságát.

Kedves mütyürnek hatott a Nyári Színházban a má-sik Gounod-opus, a Mireille, pedig eredetileg az ishosszú és nagyszabású tragédia – amelyet még a szer-zô halála után is összevissza nyírbáltak, toldoztak –,de a szlovák–magyar közös produkcióban (a zenekartés a szólistákat a kassaiak adták, a balettot a miskolci-ak, a kórus francia neve nem tudom, kiket takar) kel-lemes daljátékká szelídült, a szomorú vég ellenére.(Amely egyébként még az operai átlaghoz képest isbugyuta: a címszereplô, aki fiatal falusi lány, átkel aközeli szurdokon vagy kôsivatagon, és bár útközbensemmi bántódás sem éri, mire a templomhoz ér, a fá-radtságtól elhalálozik, épp csak annyi ideje marad,hogy valamicskét énekeljen, és a tiltott szerelem áldo-zataként transzcendensen megdicsôüljön, szakasztottúgy, mint Margit.) Mireille egyébként nemcsak cím-,hanem abszolút fôszereplô, énekelnivaló tekintetébenlényegében az egész darab az övé: szép és csillogó ko-loratúr áriái vannak. A fiatal és csinos bolgár StefannaKibalova (tartok tôle, hogy magyarul nem az ajánlottipszilonnal kell írni a nevét, még ha hat év alatt pon-tosan fél tucat nemzetközi énekversenyen nyert iselsô díjat) láthatóan készült, elônyös adottságaivaluralja a színpadot, hangmatériája és technikája egy-aránt figyelemre méltó, kihasználja, hogy megnyerôjelenség, sôt kissé túl is forszírozza, úgy szerepel,mintha ezúttal is énekversenyen lenne, és mivel sen-ki sem mondta meg neki, hogy a „nagyáriában” (vagymáskor) nem helyénvaló a rivalda széléig sétálni, ésperceken át elôrenyújtott karokkal, diadalmas sugár-zással szólót énekelni a közönségnek, akár valamizsûrinek – pontosan ezt csinálja. Persze ha valaki hu -szonhét éves, és karrier küszöbén áll, vagy talán máraz elôszobában van, annak az ilyesmi megbocsátható.A karmester Richard Boudarham tisztességesen elve-zényelte, a rendezô Henry Mary akkurátus képes-könyvvé egyszerûsítette a darabot. Az eperszedô lá-nyok idillikus félkörben eprészkednek, akár a múltszázadban, a stílus változását legföljebb olyan váratlanesemények jelzik, mint az intrikus fiatalember vízbefulladása, amely úgy történik, hogy a férfiak körülve-szik ôt, így nem látjuk többé. A vetített háttérbe, le-gyünk ôszinték, vajmi nehéz is lenne belemerülni.

A Miskolcon készült Hoffmann meséinek kitüntetetterénye a zenei megvalósítás, Váradi Katalin karmesterihletett, pontos, Offenbach-érzékeny dirigálása és ahelyi zenekar-énekkar profi teljesítménye. A mû min-denkori elôadása – minthogy a legutóbbi „fölfedezé-sek” és „helyreállítások” ellenére nincs autentikusnakmondható eredetije – a számos változatból elôállítha-tó patchwork. A darabot lehet lekicsinylôen emlegetni,ízlés dolga, szerintem pompás alkotás, akárhogy rak-ják is össze (föltételezve, hogy értelmesen). Errôl azutóbbi idôben több revelatív produkció – például asalzburgi vagy a párizsi – tanúskodik. A miskolciakvariációja nagyjából a hazai standardet követi, kima-rad belôle a Múzsa szerepe, viszont a legutóbbi felújí-tásokhoz hasonlóan helyreállítja a képek legjobb sor-

rendjét, amelyet az ötvenes–hatvanas években fölcse-réltek. A produkció nagy lehetôsége, hogy a fesztivá-lon egyetlen énekesnôre, Kolonits Klárára bízták a há-rom nôi fôszerepet, amelyet a hangkarakterek radiká-lis különbsége miatt nemzetközi szinten is ritkántesznek meg. Holott ez akár kulcskérdésként értel-mezhetô: Hoffmann egyetlen nôben keresi az ideálisszerelmet, azzal a „kikötéssel”, hogy választottja lehe-tôleg egyszerre legyen engedelmes baba, szexbombaés ihletett mûvésznô. (Az utóbbi kritérium tipikusköltôi kívánság, az átlagos férfi a harmadik helyre va-lószínûleg egy milliomosnôt helyezne.) A három kü-lönféle nô megformálása vokálisan és színészilegegyaránt nagy kihívás. Kolonits Klára az elôbbi felada-tot színvonalasan, ha nem is tökéletesen teljesíti,Olympia koloratúrái finoman gyöngyöznek, Giuliettaérzéki szólama viszonylag fölszabadult szenvedéllyelszárnyal, Antonia elszántsága és szenvedése lírai-drá-mai bensôségességet tükröz. Az énekesnôt elônyösmegjelenése is segíti a szerepformálásban. Ponto sab -ban: segíthetné. Ha ezt ô maga, vagy bárki, aki körü-lötte van, egyáltalán ambicionálná. Már az is elég vol-na, ha kölcsönös összefogással nem dolgoznának el-lene. De azt teszik. A jelmeztervezô Laczó Henriettaegy kakadu három változatát kreálta a három nôbôl,ami a darab mély meg nem értésérôl tanúskodik.A mûvészetért – nem a sztárságért! – az életét fölál-dozó szerény, polgári Antoniának olyan tollas fantázia -fejdísze van saját otthonában, mintha televíziós gála-estre tartana fôpróbát. A csicsakosztüm Giuliettánálhelyénvaló, de a szûk, fölsliccelt szoknya és a hiper-szuper tûsarok mozgáskorlátozásra kényszeríti azénekesnôt a ferde színpadon, ami merevvé, kimódolt-tá teszi a figurát – babábbá Olympiánál –, megfosztvaôt a csáberô laza, könnyed, elsöprô érvényesítéséneklehetôségétôl. A jelmezt tekintve még Olympia vanleg inkább a helyén. De alakításról az énekszólam ab-szolválására összpontosított figyelmen túl nembeszél hetünk, a karakterek még csak nem is körvona-lazódnak, nem látszik, hogy Kolonits Klárának bárkibár mikor egyáltalán elmondta volna, mit kellene meg -jelenítenie.

Mondhatja valaki, hogy a három nôt Hoffmann„szemüvegén át” látjuk, azért egyformák. Hoffmannnézôpontja az egész elôadásra kiterjesztve esetlegmegfelelô megközelítés lehetne, de akkor a szceniká-nak is egységesnek kellene lennie, világossá téve,hogy a költô fantáziájáról („meséirôl”) van szó. ZekeEdit elköveti azt a képtelenséget, hogy a két szélsô fel-vonás naturális színpadképe – özönvíz elôttien ne-hézkesnek ható, terméskô árkádok, amelyek talánelmennek az elô- és utójáték csapszékéhez, de hasz-nálhatatlanok Spalanzani mûhelyéhez és Crespel ta-nácsos polgári otthonához – stilárisan felesel aVelence-kép stilizált absztrakciójával. A díszlet alkal-matlan a darab eljátszására. Halasi Imre rendezésé-ben mandzsettás-trikós pincér-díszletezôk rendezik átszékbalettal a színpadot, miközben a kórus merevenül az ivó asztalánál vagy álarcos-mozdulatlanul a ve-lencei kép üres terébe helyezve. (Megértem: szereplôtmozgatni nehéz.) Hoffmann egységes víziójáhozHoffmannra is szükség volna, és bár Keith Ikaia-Pur -dy egészséges, nem túl fényes, de teherbíró hang bir-


tokosa, ám csak „tenorista”, nem karakter; kedvesenhebrencs vigyorával, nekifutásból magasugrás típusú,tagolatlan mozgásával maga a rendezetlenség. GáborGéza a bariton intrikusok szerepében robusztus je-lenség (a szólam kissé magas neki), komoly hangsú-lyokkal, az egyes hangokra „ráerôsítve” énekel, inten-zív jelenlétét „rendezôi asztal” segíti a színpad jobb ol-dalán, ami átmenetet biztosít számára az egyikjelenetbôl a másikba. Rozsos István buffó tenorjaFerenc áriájában megkapja a kárpótlást az egész estehálátlan aprómunkájáért. Szépen énekel Tóth JuditMiklósként, aki a fináléban kibontja a haját, vagyis ki-derül, hogy nô, tehát titkolt érzelmektôl vezérelve kö-vette a végére totálkárossá lett Hoffmannt. De ha erremenet közben nincs semmi utalás, az értelmezésnem mûködik, utólag nem lehet „visszalapozni”. Vanugyan egy villanásnyi élôkép a fôbb szereplôkkel azelô adás legelején, ami azon a helyen szintén értelmez-hetetlen, és túl régen történt ahhoz, hogy összekössüka fináléval. „Mi van?” – kérdezte mellettem egy nézôa leomló nôi haj láttán. Nem ez az egyetlen nehéz kér-dés, amely fölvethetô az elôadást illetôen.

A maximális szükséglet

A Litván Nemzeti Opera meghívása messze túlnôttönmaga jelentôségén. Nemcsak nagyszerû elôadás-ban láthattuk Halévy A zsidó nô címû mûvét, hanem– nagyon régóta elôször – ízelítôt kaphattunk a nem-zetközi operastandardbôl. Ennek elsô számú oka arendezô Günter Krämer, aki ugyanezt a darabot lénye-gében azonos koncepcióval elôbb Bécsben, majd a ten-geren túl is színpadra vitte. De nem igaz, hogy a sikeregyedül neki köszönhetô. Ehhez fogadókészség is kel-lett. Olyan együttes, amely nyitottan, alázattal és te-hetségesen kooperál a rendezôvel (ellentétben a Ma -gyar Állami Operaház „nagy mûvészeivel”, akik több-nyire szabotálni szokták Ljubimovot vagy KatharinaWagnert). A produkció mind zenei megvalósításában,mind teátrálisan – s fôként együttesen – napjaink

operaszínházának pompás lehetôségeit példázza, ésazt, hogy nincs mire nagyképûnek lennünk, haVilniusban képesek elérni a nemzetközi szintet,Budapesten pedig nem. Igaz, nem röstellnek elsô vo-nalbeli külföldi mestereket hívni – és nem Krämer azegyetlen. A zsidó nô elôadása sem unikum – az éne-kes-színészi jelenlét, a kifejezôerô, a vokalitássalegyenértékû gesztusnyelv elsajátítása tanulási folya-mat része, nem lehet egyetlen produkcióra korlátozvamûvelni.

A Martynas Staskus vezényelte zenekar puhán, csil-logóan, koloritban gazdagon szól. A kórus hangzásaegységes és tömör. A szereplôk – mindenekelôtt Vik -tor Aleskov mint Eléazar, Joana Gedmintaite mintRac hel, Regina Silinskaite mint Eudoxia és Vladi mi -ras Prudnikovas mint Brogni bíboros – olyan ápolt,kimûvelt, valôrökben gazdag hangon énekelnek(hangsúlyozom: énekelnek, nem ordítanak), olyan cél-ratörô egyszerûséggel, belsô motiváltsággal, a karak-ternek és a szituációnak egyaránt megfelelve játsza-nak, ami lenyûgözi azokat, akik nem szoktak hozzá,hogy az opera ilyen is lehet. Ilyen értelmes, ilyen szen-vedélyes, ilyen okos, ilyen látványos. És ismétlem,ezen nem változtat, hogy az elôadás lényegében a bé-csi Staatsoperben bemutatott eredeti produkció kópi-ája, azé, amelyben a fantasztikus Neil Schikoff voltEléazar. (A DVD-felvétel nálunk is kapható.)

Krämer rendkívül finoman játszatja át a mába a kö-zépkori „zsidótémát”. A ruhák nem historikusak, ha-nem az évszázadok alatt jelenkori jelképpé vált vise-lettörténeti modellek; a fekete és a fehér szín dominál,a bíboros bíbora az egyetlen színes „folt”. A színpadelôterét idônként leválasztó, vízszintes irányban re-dônyszerûen lamellált függönytömbök alsó része úgyvan kiképezve, mintha áldozati nevek volnának rajta –a zenekari kezdést megelôzôen a siratófal szerepét töl-ti be a hajlongva imádkozó zsidóknak. Az imát szét-verik a fekete rendôri osztagok, ahogy majd Eléazar el-lenállására is gumibot a válasz – Krämer nem habozikmai atrocitások médiaképeit fölidézni. A zsidó szer-

1. 2.


tartások rítus szerint zajlanak – a pészach-ünnepen amagát zsidónak kiadó Léopold (Lipót) suttyomban aszéklábhoz csempészi a neki osztott kovásztalan ke-nyeret, amit Rachel késôbb megpróbál eltüntetni –, afekete egyenöltözetet viselô ellenséges tömeg mindigzárt csoportokban, azonos, szögletes gesztusokkalmozog, és francia trikolór papírzászlócskákat lenget.(A cselekmény a németországi Konstanzban játszódik1414-ben, Krämer egyszerre alkalmazza a kortársszínház jelenidejûségének és az eredeti mû közvetlenkörnyezeti viszonyait tükrözô gondolatiság érvényesí-tésének elvét.) Az egyik oldalon a zsidó ékszerészmegvetéssel, kiközösítéssel, gyûlölködéssel dacoló,sértett ellenállása és fanatikus bosszúszomja, a mási-kon a tömeg lincshangulata, a kettô között Rachel ésa császár unokahugának elkötelezett katolikus koro-naherceg, Léopold kilátástalan szerelme, illetve azösztönös humanizmusból, sorsa által predesztináltBrogni – nem tudja, hogy Rachel az ô lánya – közve-títési kísérlete. Az elôadásban mindez drámaian ésironikusan jelenik meg; ebbe a kettôsségbe beletarto-zik Eléazar kétszer is vak indulattal végrehajtott kése-lési rohama Léopold ellen vagy a nagyon osztrák-némethercegi család jelenete (az eredeti librettóban mégcsak az esküvônél tartanak), hófehér színbe mártva,hatalmas, ebéd után lepusztult ovális asztallal, a háttalés (szerepe szerint) némán ülô Zsigmond császárral,az unottan alkoholizáló, pólyás babát dajkáló feleség-gel, aki idônként fölébreszti az összetolt székeken laj-hár módon forgolódva alvó férjét, hogy szóljon rá azeszcájggal játszó és (a zenekari hangzással kvadrálva)pohárcsilingeltetô kiskorú hercegi ebadtára, amit azmeg is tesz, egyúttal mindkétszer kiragadva a boros-poharat neje kezébôl. Mindez nagyvonalú, egyszerû,képszerû és antinaturális – ellenkezô esetben képte-lenségnek tûnne, hogy a hercegné maga megy a zsi-dónegyedbe kösöntyût venni. Itt annyi történik, hogyEléazar egy belsô fényt fölkapcsolva ékszerészpultotcsinál az asztalkájából, Eudoxia „félrelibbenti” a „relu-xafüggönyt”, s ezáltal belép a „boltba”.

val, vagy egyszerûen azáltal, hogy a szerelmesek a leg-természetesebb módon „fejtôl-lábtól” a földre fekveéneklik kettôsük egy részét. Eléazar híres áriája köz-ben egy hokedli mögött térdel, majd levetkôzik, leve-szi cipôjét, zokniját, kipáját, szemüvegét, kabátját, ésaz egészet batyuvá rendezve, maga elé tartva indul avesztôhelyre – a kép ikonográfiai tartalma magáért be-szél. A tehetséges – vékony, szikár alkatú – tenoristaelszánt, robbanékony, fanatizmusát, izgékonyságátne hezen türtôztetô figurát teremt, messzemenôenigazolva Halévy szándékát. (A szerzôt joggal lehet di-csérni eredetiségéért, különleges „fachválasztásáért”,de jó tudni, hogy Eléazart eredetileg az „öreg zsidó”konvencionális basszus szólamára írta, csak a Léo -poldra kiszemelt hírneves tenorista könyörögte ki a te-nort, hogy övé legyen a szerep. Neki köszönhetjük azalternatív megoldást.)

Rachel és Eléazar a végén – a librettóban elôírt for-ró olajban fôzés mint delikát kivégzési mód helyett –homloktól bokáig beszíjazva ülnek két szögletes szék-ben, amelyek olyanok, mint a villamos szék. (Olyanok,de nem azok.) Itt is elég a képi metafora az asszociá-cióhoz. Mire meggondolnánk, hogy anakronizmus-e,már lement a fény. Ha utólag gondolataink támad-nak, javaslom, Günter Krämert ne soroljuk pusztaprovincializmusból (vagy mert csak Magyarországonlátunk opera-elôadásokat) az újító rendezôk közé.Mert nem az. Csak tudja a mesterségét.

A katolikus fanatizmus a témája Francis Poulenc1951-ben írt, a milánói Scalában éppen ötven éve be-mutatott A karmeliták párbeszédei (vagy „beszélgeté-sei”) címû operájának, amelynek hátterében szinténatrocitás, a francia forradalom terrorja áll. Központialakja az érzékeny és depressziós arisztokrata lány,Blanche, aki kieszközli családjától, hogy beléphessena karmelita kolostorba, és amikor a forradalom felosz-latja a szerzetes- és apácarendeket, nôvértársainaktöbbségével együtt vállalja a halált. A színdarabbólszületett alkotást nemcsak a francia forradalom radi-kális kritikája teszi érdekessé, hanem a zeneszerzô

Krämer tisztában van azoperai (színházi) egyszeregy-gyel, azzal, hogy minden –még egy szextett is – szituá-ció, ezért nála nem fordulhatelô, hogy egy vagy több éne-kes a rivaldánál fölsorakozva,arccal a nézôtér felé áriázik és(ha még pechünk is van)gesztikulál. Szigorúan elem-zett (ének)helyzeteket oldmeg változatosan – elkerülvea tétlen álldogálást – egy bú-tor, egy tárgy közbeiktatásá-

1. Edmundas Seilius (Léopold) és Joana Gedmintaite (Rachel) A zsidó nô vilniusi elôadásában

2. A karmeliták párbeszédei(Horvát Nemzeti Színház,Zágráb)

Va

jda

Já

no

s f

elv

éte

lei



színpadi talentumának és kompozíciójának a stiláriskompiláción áttörô, egységes, hatásos drámaisága is.A zágrábi Horvát Nemzeti Színház részleteiben egye-netlen színvonalú, összességében mégis magasra ér-tékelhetô elôadása különleges, remekül játszható da-rabbal ismertetett meg – olyan XX. századi opusszal,amely (s a hozzá hasonlók) nagyon hiányoznak a ha-zai repertoárból.

Mintha Krämer Halévy-rendezését visszhangozná,Kreëimir Dolenñiç is a fehér-fekete kontrasztját hasz-nálja: a kolostor spirituális terét fehér függönyök ha-tárolják (rájuk vetített diszkrét fények teszik ôket lebe-gôvé), a „változáshoz” elég, hogy a betörô forradalmiterrorkommandó fekete zubbonyos katonái rátekerika függönyöket a mögöttük húzódó emeletes fémgalé-ria rácsozatára. A díszlettervezô egyszerû térszûkítôelemeket használ, ezek közül a leghatásosabb egyguillotine-t szimbolizáló, mindvégig mozdulatlan,ferde falsík leereszkedése, amely alatt az opera finálé-jában a kivégzésre váró apácák tömör csoportja várja ahalált. A nyaktiló hangjára – a zenekar minden egyesnyisszantást éles-süvítô akkorddal jelez – a nôvérekkezérôl lehull a kötél, s a színpad hátterébe lépdelveegymás után távoznak a megdicsôült halálba. Van di-rektebb effekt is, kísértetiesen hasonló, mint A zsidónô elôadásában: ott a zsidókat, itt az apácákat inzultál-ják (verik) az erôszakszervezet képviselôi „szárazon”(úgy értve: egy-egy zenekari bevezetô szakasz indulásaelôtt). A rendezô – egyes nézôk intoleranciájával talál-kozó – ötlete, hogy az elsô szünetet végigjátsszák aszínpadon: a priorissza halálát követôen néhány gyá-szoló nôvér benn marad halottvirrasztásra és imára.(Az utóbbi nem a Poulenc-partitúra része.) A prio-rissza anya De Croissy halála egyébként a darab és az

elôadás egyik sokkolóan drámai jelenete: az erôs egyé-niségû, keményen kritikus apácafônöknô a halál per-ceiben a félelem, a szenvedés, a tiltakozás, sôt az el-lenszegülés szimbólumává válik, kvázi lázadóvá a sorsellen; Zlatomira Nikolova fölkavaró ôszinteséggel, tes-ti-lelki önélveboncolással mutatja meg, milyen az, haa valóság, az emberben lévô anyagszerû fölrúgja a spi-rituális konvenciókat. Kontrasztként a csoportos ön-feláldozás méltósága billenti helyre az egyensúlyt a fi-náléban, bár ekkor is van valaki – Mária anya –, akinem vállalja az önkéntes halált; az ô lelkifurdalásosszenvedését a rendezô úgy emeli ki, hogy alakítóját anézôtér elsô sora elé állítja, és ezzel jelenlétét is, szó-lamát is fölerôsíti.

Vannak gyönge pontok az elôadásban, például aBlanche bátyját alakító Tvrtko Stipiç, de maga Blanche– Tamara Felbinger – egyszerre áttetszô és átélhetôkarakter, aki megrémül egy lakáj árnyékától a falon,de meglepôen földi realitásérzékkel pörlekedik egyikapácatársával. Az apácák „párbeszédei” mind az inter-perszonalitást, a lélektani viszonyok és reagálásokapró nüanszait, mind a spirituális kapcsolatokat, a ri-tuális emelkedettséget meg tudják jeleníteni. Megértemeghívni a zágrábiakat.

•

Johann Nepomuk Nestroy egyik színjátéka (A kétholdkóros) alcímében – A szükséges és a fölösleges (DasNotwendige und das Überflüssige) – megjelöli életünklétezô alternatíváját. A kérdés, hogy megelégszünk-eaz elôbbivel, vagy nagyon akarjuk az utóbbit, a szín-házban paradox módon vetôdik föl. Feloldása a jóúton járó Miskolci Nemzetközi Operafesztivál nemkönnyû feladata.


M Û H E L Y

2006. június 13.Ma elkezdem a Radnóti 2, avagy a magyar zsidó asz-

szimilációról szóló mûsorom összeállítását. Beszélniszeretnék Ferencz Gyôzô Radnóti-monográfiájábanszereplô új dokumentumok alapján a költô identitá-sáról: zsidósága, katolicizmusa, magyarsága. Drámaipont, hogy az abdai tömegsírban kabátja zsebébenmegtalálták keresztlevelét, melyrôl közvetlenül a be-vonulás elôtt másolatot készíttetett! Beszélni fogok amagyar zsidók asszimilációs törekvéseirôl: Hatvany,Szerb Antal, Szép Ernô, Molnár, Vas István, a könyv -égetésrôl 44 májusában és a bezúzott magyar íróknévsoráról. És feltétlenül beszélni akarok a saját csa-ládomról, önmagamról, identitásomról.

Formailag: viták, pró és kontra, kirekesztôk és filo-szemiták, fôzsidók és antiszemiták a XX. században.Éles ellenvélemények. Privát sorsok, barátaim, roko-nok, saját meggyôzôdésem. A verseket nagyon sze -mé lyesen kellene mondani, nézôk között (mikroport-tal?), a díszlet belóg a nézôtérre, ott ülök, és mon-dom, dünnyögve, mintegy hangosan gondolkodva.

Június 18.Kriszta vállalja a rendezést, ha hajlandó vagyok

ôszintén szembenézni önmagammal. Emlékeztet azegyütt készített INRI felemás eredményére, mikorvalami alapvetôen nem lett eldöntve: hol állok Jézustörténetében, kivel azonosulok, kit képviselek, egyál-talán ki vagyok én. Ebben igaza van, és nyilvánvaló,hogy a közös munkában sokat fogunk vitatkozni, hi-szen nem vagyunk azonos állásponton. Mást gondo-lunk a származás fontosságáról, ôsökrôl, kulturálisörökségrôl, a vér szerepérôl.

Június 25.Hogyan tudtam meg, hogy zsidó vagyok? – ez még a

nyolcvanas években kiadott tanulmánykötet címe.Benne szociológiai felmérések, narratívák. Beszél ge -tés K. A.-val, e téma legjobb ismerôjével. A problémahihetetlenül szerteágazó, a vélemények és álláspon-tok néhol teljesen ellentmondóak. A fajt illetô szi-lárdnak hitt meggyôzôdésemben elbizonytalanodom,hátha máshogyan van, mint eddig hittem felnôtt éle-tem jó negyven esztendejében. „Identitásproblémámkezd lenni” – vallom meg K. A.-nak, aki mosolyog,mint egy bölcs pszichiáter, nem elôször hallja ezt

a mondatot. Gyurgyák könyvét, A zsidókérdés Ma gyar -országon-t még tavaly nyáron olvastam, kijegyzetel-tem, és R. P.-vel való beszélgetéseim megerôsítettekszándékomban: Radnótiról akarok beszélni, bonyo-lultan és nagyon személyesen, nem kihagyva a témaaktualitását. Mi van, ha idônként saját történeteim isbekerülnek? Például hogyan mondták meg osztály-társaim az iskolában, hogy zsidó vagyok, hányszornem reagáltam antiszemita megnyilvánulásokra, éshányszor tagadtam le a származásomat.

Ezzel a mûsorral akarom jóvátenni? Nehéz ügylesz…

Július 29.Látogatóban Németországban öcsémnél. Kis falu

északon, német tanító néni feleség, gyönyörû ger-mán kisfia szôke. „Tomi, te honnan tudtad meg,hogy zsidó vagy?” – kérdezem. „Tôled – mondja –,jöttem haza az iskolából, énekeltem, hogy dóremifá-szólátidó, szalonnát lopott a zsidó, erre mondtad,hogy ezt nem kellene, mert mi is zsidók vagyunk.”Harminc éve él itt, elôzô feleségének nem beszéltszármazásáról. Tagadta? Nem érezte fontosnak be-

Bálint András

Radnóti-naplóz nem Radnóti Miklós naplója, hanem az én Radnóti-estemnek a naplója. Hogy alakult, mióta készülök, milyen körülmények között jött létre? Mi volt a szándék? Kikkel, hogyan, hol és mikor? Negyvenöt

éve készülök rá, egy évig dolgoztam a szövegen, két hónapon keresztül tanultam a kutyámmal, az erdôben, és négy hétig próbáltuk a színházban.

E


M Û H E L Y

szélni róla egy tartományban, aholszáz kilométeres körzetben nincszsidó. Errôl különben hetven évemaguk a jó németek gondoskodtak.

Augusztus 11.Össze kellene állítani néhány

kortárs író szövegeibôl: hogyantud tam meg, hogy zsidó vagyok. Spi -ró, Forgách, Márton L., Nádas,Kor nis… Óriási poén lenne, ha Es -terházy is hajlandó lenne megírni.

Augusztus 18.R. P., mint mindig, sokat segít:

Adytól A bélyeges sereg és Illyés A fajvédôi címû verse mindenképpenlegyen benne, és Eötvös emanci-pációs beszéde! Próbálom magya-rázni, hogy az idegen szövegek –úgy értem, ami nem Radnóti ésnem személyes történetem – fel-borítanák a szerkezetet. És a SzépErnô, meg a Bíró Lajos, meg azÖr kény nem zavar? – kérdi. Mostmég minden zavar, az anyag óriá-si szénakazal, egy ilyen szöveg ösz -szeállítása gyötrelmesen re mény -telen, amíg az ember nem találjameg a fonalat, amire az egész fel -fûzhetô.

Most úgy látom, hogy a témák, aproblémák egymás után következ-nek, és folyamatosan visszatérekRadnótihoz. Idônként – mintegyzavaró repülôként – belejátszanaka saját történeteim. Ez váratlanlen ne, és persze szokatlan is, hi-szen a színész nem szokott direk-tül egyes szám elsô személybenönmagáról vallani. Álarcot ölt, jel-mezt visel, szerepet játszik.

Augusztus 26.Találkozás Ferencz Gyôzôvel.

Nemcsak a könyve, ô maga is ro-konszenves, alapos. Szívesen veszrészt a munkában, már az elsô al-kalommal hasznos irodalmi taná-csai vannak: Németh László (Fajés irodalom, Sorskérdések), ErdélyiJózsef verse új lakásáról, NagyZol tán költészete. Legérdekesebb,ahogy beszámol könyve születésé-rôl, Radnótiné együttmûködésé-rôl. Könyveket ígér: Andai Ferenc,Hulesch Ernô, Pap Károly, SzerbAntal. Magyarázom, hogy engema katolizálás, a névmagyarosítás-probléma érdekel, és Sík Sándorszerepe a költô életében és halálá-ban. Számos lényeges apróságottud: például milyen csomagolópa-

pírban voltak a dokumentumok, hogy néztek ki a bori levlapok, milye-nek voltak a hétköznapok a Pozsonyi út 1-ben. Könyvének talán legfon-tosabb fejezete arról szól, hogy történtek-e komoly kísérletek Radnótimegmentésére, és ha volt ilyen, miért nem fogadta el, és hogy bármeny-nyire megbénította is a fenyegetettség, életben akart maradni. Halálanem önként vállalt, hanem rákényszerített szenvedéstörténet. Nem tu-dom még, ez hogyan fog megszólalni színpadon, de nagyon fontos, hogya passió, a Jézus-téma végigvonuljon a történeten, úgy, hogy közben fo-lyamatosan érezzük egy jókedvû, derûs, sportos bölcsész fiatalembercsökönyös ragaszkodását az élethez.

Augusztus 29.Gyôzô könyvében sokat idézi Szép Ernôt és Bálint Györgyöt. Így jut

eszembe, hogy bár a Lila ákác-részlet és a Farkaskutyák cikk már szere-peltek korábbi mûsoraimban, most ebbe is bekerülhetnek. Újraolvastamvagy négy kötet Vas István-önéletrajzot. Az ô személyes, hiteles, okosszavai barátságukról, emlékezései, melyek nem nélkülöznek némi lelki-furdalást, feltétlenül elhangzanak majd.

Szeptember 12.Beszélgetés Krisztával a díszletrôl, hogyan lehetne elérni, hogy régi ál-

mom szerint a közönség közt ülve mondhassak verset, ahogy KovalikBalázs Mozart-maratonjában Leporello meg Donna Anna közénk ült ésott énekelt. „Üljenek körbe a színpadon és lent is a nézôtéren” – javas-lom. Kriszta szerint nem lehet fönt és lent ültetni a közönséget, mert ak-kor eleve kétfajta nézôm lesz: aki velem van, és aki kintrôl néz. Állunk aszínpadon, és mutatja, hogyan fedjük be a nézôteret. Képtelenségnektûnik, de beszélek a színház szcenikusával, Kövesy Karcsival. Szerintenem elképzelhetetlen, kiszerkeszti számítógépen: majdnem százan ül-hetnek négy oldalról körülöttem a színpadon, természetesen emelvé-nyen, és az erkély végig használható, tehát kialakíthatunk egy mintegy


M Û H E L Y

százhetven személyes stúdiószínházat. Nagyon tetszik az ötlet, a szín-igazgatónak különösen. A játéktér nem sokkal több tíz négyzetméternél,ami nekem teljesen elégnek tûnik. „Ott ülsz majd, és mondod velük aNem tudhatom-ot” – mutat rá egy székre diadalmasan Kriszta.

Október 14.Tegnap Debrecenben jól sikerült Arany-est. Tanulsága, hogy a blok-

kok, az egységek ne legyenek elaprózva, akkor élvezhetô, ha az a bizo-nyos fonal, ami végigvezeti a hallgatót a másfél órán, folyamatosan kö-vethetô. Persze nem jó, ha kilátszik a csontváz, de valahogy érezni kell aszerkezetet. Az Aranynál segít, hogy a blokkok között szöszmötölök a pa-pírokkal, becsukok egy íróasztalfiókot, iszom a pohárból, jelzem a kö-zönségnek: most lehet köhögni, lazítani kicsit, mert jön az új fejezet.

Október 16.Elsô felolvasás, otthon, Mariannak és Janinak. Hatott. Tulajdonképpen

nekem volt fontos, mert kiderült – amit amúgy vagy negyven éve tudok –,hogy elmondva jobb, mint olvasva. Úgy érzik, hogy az anyag mûködik,az identitásprobléma érthetô, átélhetô és megfelelôen bonyolult. Krisztamég nincs teljesen meggyôzve, hogy tudniillik színt vallottam-e, vagymegint mellébeszélek, mint az INRI esetében. Nagyon jónak tartottáka magánéleti részeket: erôs, személyes és meglepô. „Kár, hogy a végéneltûnik a saját élet, kísérje folyamatosan végig Radnóti történetét a tied”– mondják. Olvasás közben többször is meghatódtam, fojtogatott a bô-gés. Ez természetes, most még visszahat rám az anyag, de majd ha tu-dom és jól mondom, akkor a közönségre fog hatni, és majd ôk bôgnek.

Október 18.Fölolvasás a színházban: Cs. J., M. G., K. K., Kriszta, Gyôzô és Z. P.

mint vendég. Kevésbé éreztem jól magam, mint otthon, ültem az író-asztalom mögött, és sietve, görcsösen olvastam. Utána vita a magánéle-ti szálról: van, aki kevesli, mások szerint túl sok, és nem lehet kétszeremlíteni a Nemzeti Színházat. Egyet kihagyok, pedig nagyon mulatságoseset, mikor 1998-ban lemondtam a Nemzeti Színház igazgatói posztjá-ról, egy orvos barátom fölhívott, gratulált, és egyetértésérôl biztosított:„Der Jude soll im Kaffeehaus bleiben” – a zsidó csak maradjon a kávéház-ban. Sajnos ki fog maradni, pedig ezt a gondolkodást nagyon utálom, jólenne, ha ez a hang is megszólalna. Kifogásolják, hogy aránytalanul so-kat idézek a zsidótörvényekbôl (ebben biztos igazuk van), viszont kevésa vers. Ebben is van valami, a tartalékpadon várakozik a Mint észrevétle-nül, a Fáradt délután, a Majális és talán az À’ la recherche.

Október 31.Radnóti Fifinél. Kilencvennégy éves, és elbûvölô. Megható délelôtt: pá-

linka, pogácsa, sör, aprósütemény, kávé, cigaretta – dôzsölünk. Tanáromvolt a Fôiskolán, Krisztának is, szeret bennünket. Többször jártam mára lakásban, a berendezés olyan, mintha nem múlt volna el hetven év. Azíróasztal mögött a falon az a bizonyos három festménymásolat: kétArany és a Kazinczy. Egészen apró képek. Bár Gyôzô könyvében elol-vastam, mégis nagyon szíven üt, mikor Fifi elmeséli Sík Sándor utolsólátogatását 44. május elején. Miklósnak mandulagyulladása volt, feküdtaz ágyon, és Sík Sándor még visszaszólt az elôszobából: „Miklós fiam,kell az áldozat.” Az ajtó két méterre van az ágytól, nincsenek távolságokebben a kicsi lakásban. „Mintha az utolsó kenetet adta volna föl” –mondta Radnóti, mikor elment. A polcokon rengeteg könyv és az afrikaifafigurák, amiket még Párizsban vettek, szôttesek az asztalon, rengetegKovács Margit (ebben a házban lakott!), és a falon egy nagyméretû port-ré: „Beck Judit csinálta rólam, nagy képet festett, mert nagy volt a lelki-furdalása” – mondja Fifi, és mosolyog. Beszélgetünk a versmondásról,meggyôzôdése szerint sok versmûsor kellene, úgy, mint a negyvenesévekben, biztosan megtelnének a színházak. Lelkemre köti, hogy a versektisztán, érthetôen hangozzanak el, majd eljön egy próbára, ha hívom.Búcsúzunk a lépcsôházban, Fifi integet, Didó, a tacskó utánunk ugat…

November 28.Elkészültem az összeállítással,

nyilván hosszabb a kelleténél, éslesznek még apró javítások. Fel ol -vasás otthon Krisztának: hetven-hét perc. Rossz szokásom szerintsiettem, kicsit untam is, elsôsor-ban önmagamat.

Inkább a színpadról, a kellékek-rôl, a megvalósításról beszélge-tünk. Meg kell csináltatni BónéJóskával, a kellékessel a dokumen-tumok másolatát: nagyapám ke-resztlevele és névmagyarosításiengedélye, levelezôlap, amit kap-tam, anyám születési anyakönyvikivonata, néhány újságkivágás.Eszembe jut a megkeresztelésem:én április 26-án születtem, 1943-ban, Radnótit május 2-án keresz-telte Sík Sándor, hátha ugyanazona napon történt! Otthon megtalá-lom egy dosszié mélyén a kereszt-levelemet, kis csalódás, csak má-jus 13-án. Tehát tizenegy nappalkésôbb! Találok még egy papírt:mikor 1990-ben Izraelbe utaz -tunk, nyilatkozatot írtam a szár-mazásomról, arról, hogy a nagy-szüleim milyen vallásba születtektöbb mint száz éve. El fogommon dani, hátha még bonyolítja azamúgy is komplikált kérdést.

Nem tartok több fölolvasást,nekilátok a tanulásnak. Februárelejére el kell készülnöm, hogy apróbákra már tökéletes legyen aszövegtudásom. Mint minden szí -nész, én is utálok szöveget tanul-ni, most mégis várom a délelôttö-ket Rómeó kutyámmal az erdô-ben, a hûvösvölgyi vitorlá zórep-téren, szabad levegôn, sétálva,hangosan. Ha mindennap másfél-két órát tudok erre szánni, elké-szülhetek.

2007. január 27.Meghívtak az óbudai Micve-

klubba, bemutatom másfél hónap-pal a premier elôtt, a szövegtudá-som kilencven százalékos lehet.Kriszta és a két gyerek ott ülnek.Természetesen ma estére kijött atorokgyulladásom, feszült vagyok,a kelleténél többet bújok a papí-rokba.

Mûködik. Gyakran kell leküzde-nem a saját sírásomat (délután atévében egy bosnyák asszony be-szélt a tíz év elôtti srebrenicai vé-rengzésrôl, hogyan ölték meg gye-rekeit; „Falhoz verdesik itt is,


M Û H E L Y

amott is a pötty csecsemôket” – mint a Nyolcadik ec-logában), még mindig visszahat rám az anyag.Néhány idôsebb ember a nézôk között, akik nyilvánsokat átéltek annak idején. Utána beszélgetés. Töb -ben úgy fogalmaznak, hogy ez egy generáció önvallo-mása, néhányan kifogásolják a címet, hogy félreveze-tô, ez nemcsak Radnóti, hanem Bálint András is.Rendesen elfáradtam, fölment a lázam, de alapvetôenmegnyugodtam.

Február 13.Elsô próba a színpadon, elmondom a szöveget,

hogy az összes kolléga megismerje. Ruha, kellék,hang, fény, asszisztens, színpadmester – régi, kitûnômunkatársak ülnek körbe. Mikor a Nem tudhatom-rakerül a sor, már mondják velem…

Február 15.Rendelkezôpróbák. Mit hol mondjak, hol üljek le és

hová, mennyit lehet mozogni, mi tartozik egybe, éshol lehet (sôt kell!) szünetet tartani. Az anyagot iga-zán ismerem, tudom, mit tartok fontosnak és mégfontosabbnak, és elôre kigondoltam, hogy melyikrésznél ülnék le, hol járkálnék föl-alá. Most dôl el,hogy a szöveg mennyi mozgást enged. Kriszta hatá-rozott, és ez most jó. Legfontosabb döntés, hogy nemhasználunk asztalt a papíroknak, kerüljön mindendokumentum a földre, egy kupacban. Ez praktikus,egyszerû, szép is, és a szimbolikája egyértelmû: ke-resztlevél, bori notesz, gyalázkodó újságcikk, törvény-könyv, fényképek, magánnyilatkozat és abdai jegyzô-könyv mind egy halomba kerül.

Mennyire kell, illetve lehet a közönséget belevonni?Kriszta ötlete, hogy a sárgacsillag-rendelet felolvasá-sakor osszak szét néhány nézônek Dávid-csillagot,esetleg rajzoljak sárga krétával a padlóra, jelöljek megembereket, nehezen megvalósítható. Megcsinálom –így tanultam, sôt tanítom is, hogy a színész mindenrendezôi ötletet engedelmesen kipróbál. „Nem csi-náltad igazi meggyôzôdéssel” – kifogásolja. Mindenidegvégzôdésem tiltakozik a gesztusok ellen, igen, fö-löslegesnek érzem a provokációt, ellentétes Radnótiegyéniségével, meg az enyémmel is.

Február 16.Beszélgetés a jelmezrôl. Farmernadrág, zakó, póló,

a lehetô legcivilebb megjelenés. „Fekete vagy sötét-szürke” – javasolja Kriszta. Én csak azt kérem, hogyvékony anyagból legyen, nem szeretnék izzadni, meghogy bôrtalpú legyen a cipôm, kopogjon, mikor lépek.

Február 19.Szövegtisztítás. Ôri Rózsa, aki munkatársam volt az

összes eddigi önálló estben (ügyelô-asszisztens-súgó), a maga határozott modorában közli, ha valaholnem érti a szöveget, vagy olyan utalást talál, ami nemegyértelmû, és ha a mondat magyartalan. Elsôsorbanki kell pucolni a saját szövegeimet, melyekben na-gyon szeretnék az élôbeszéd természetességével élni,viszont érthetônek és tisztának kell lenni. Mi a nume-rus clausus, mit jelent a fehér és sárga karszalag amunkaszolgálatosoknál, hogy derül ki Sík Sándor

zsidó származása, ki volt Izaiás, milyen szerepet ját-szottam a Jancsó-filmben, kikkel utaztam Izraelbe1990-ben, és tényleg ingyenes volt-e? Húzni is kell,hosszabb az anyag a kelleténél, nem szeretném, hanyolcvan percnél tovább tartana, az ismétlések fá-rasztóak, fontosak az arányok stb… Dolgozik bennema dramaturg. Kimarad például kedvenc anekdotámZelk Zoltánról, akit ´44 ôszén Németh Lászlóék búj-tattak, és olvasgatván a házigazda könyveit a pincé-ben, feljött, és azt mondta: „Látod, Laci, ha annak ide-jén nem írod azokat a cikkeket, most nem kellenebújtatnod engem!”

Február 23.Kudarcos délelôtt. Radnóti Fifi eljött a próbára: kí-

váncsi, szeretné hallani, mielôtt közönség elé kerül.Reggeli dilemma, hogy úgy próbáljunk-e, mintha ottse lenne, tehát megállásokkal és ismétlésekkel, vagymenjünk végig a darabon összpróbaszerûen. Azutóbbi mellett döntök. Rosszul, még nincs olyan álla -potban az elôadás, hogy egyfolytában lemenjen. A har -madik percben Fifi felkiált az üres nézôtéren: „han-gosabban!”, én pedig nyomom a szöveget, rettentôensietek, szeretnék mihamarabb túlesni az egészen.Ugyanakkor valami természetes (?) szemérem akadá-lyoz abban, hogy a jelen levô feleség naplójegyzeteitátélten mondjam, és legalább akkora képtelenségnektûnik a Hetedik eclogát elszavalni.

Utána leülünk, Kriszta és Gyôzô magyarázza, hogymég nem vagyunk készen, ez csak egy próba volt,még alakul stb. Fifi (amúgy jogosan) kifogásolja a si-etôs versmondást, tartalmi ellenvetései is vannak –ebben nem értünk egyet –, de nem akarok vitatkozni,és ô is elegáns, nem próbálja rám erôltetni saját meg-gyôzôdését, mindenesetre tanítónôs stílusában kiok-tat, de ebben szeretet és becsülés van. Taxit hívunk,kikísérem az Andrássy útra, megölel: „ez heroikusvállalkozás, Andriskám”, mondja, és tudom, hogynem tetszett neki, amit hallott.

Február 26.Próbaelôadás Martonvásáron a Városi Könyv tár -

ban. Nagyszerû közönség, már jártam itt az Arany-mûsorommal, fölajánlottam, hogy bemutató elôtt ki-próbálnám az új estet. Sokkal bátrabb vagyok, mintegy hónapja. Utána beszélgetés. „Jobb, mint egyRadnóti-est” – szögezi le valaki, egy hölgy erdélyiszármazásáról beszél, valaki megdicséri bátorságo-mat, általában óvatosak, nincsenek otthon a témában.Intelligens, rokonszenves tanárok, óvónôk, könyvtá-rosok, agrármérnökök. Ilyenkor mindig megnyug-szom, létezik egy másik Magyarország: toleráns, kí-váncsi, mûvelt, udvarias, komoly.

Március 8.Az elsô félnyilvános fôpróbára elhívtam néhány ba-

rátot. Gy. P., nagy tudású esztéta barátom indulato-san kifejti, hogy a Sem emlék, sem varázslat után márnincs mit mondani, tehát rossz helyen van a szerke-zetben. A bécsi történettel kapcsolatban pedig, aholtôlem érdeklôdnek a zsinagóga felôl, szenvedélyesenkérdezi: „Mivel ez az utolsó személyes megszólalá-


M Û H E L Y

sod, azt akarod mondani, hogy mindenek ellenére ésdacára te végül is zsidó vagy, mint Szabó Pista hôseA napfény ízében, aki a film végén visszaveszi a Son -nenschein nevet?” Még este átszerkesztem, a Sememlékkel fogom befejezni, „magamban élem át mármindazt, mi hátravan” – igen, ezt akarom mondani,egyedül kell mindent megoldani, még ezt a megold-hatatlan problémát is. A bécsi anekdota a Kellér-tör-ténet mellé kerül, iróniájuk erôsíti egymást.

Március 9.Nyilvános fôpróba, péntek este. Kellenek a próbák a

közönséggel, meg kell szoknom, hogy körbeülnek,hitelesnek kell lenni húsz centi közelbôl, de érvé-nyesnek és hallhatónak húsz méterrôl is. Ismerôsöka nézôtéren, igyekszem nem nézni rájuk, keresem azismeretlen arcokat, próbálok a velem rokonszenve-zôkkel kapcsolatot tartani. Elôadás után V. P. fölveti,hogy Radnóti egy szerep: derék, józan franciatanár –más, mint az Arany-szerep. Hasznos tanács. Másikötletét, hogy versbôl, pláne híres versbôl ne csak rész-letet mondjak (Nem tudhatom, Hetedik ecloga), nemfogadom el. J. T. alapvetôen szereti az estet, elhumo-rizál azon, hogy ha valaki, ô igazán átélte a zsidósá-got, tudniillik mindenki annak tartja. Kifogásolja atörvények felolvasásánál az indulatot, jobbnak tarta-ná, ha tárgyilagos fölénnyel, hûvös objektivitással is-mertetném a dokumentumokat. Annál erôsebbenhatnak majd az érzelmileg fûtött versek – teljesenigaza van.

Március 10.Mi lenne, ha a Hetedik eclogát még jobban ritmizál-

nám, szinte vezényelném a hexametert? – kérdezemotthon Krisztát, és meg is mutatom, hogyan képze-lem. Próbáljuk ki – javasolja, és este kiderül, hogy

mennyivel erôsebb így a vers, milyen megrendítô atökéletes, klasszikus forma a bori lágerkörülményekközött. Ez már a premier elôtti elsô elôadás volt, utá-na vacsora néhány író baráttal. Még soha nem látta -lak ilyen elszántnak, keménynek, haragosnak – di-csér K. Gy.

Március 11.Bemutató elôadás. Kollégák a színházból, barátok,

ismerôsök, kritikusok. Eleinte meglepôen sokat rea-gálnak, néhány groteszk poénnál szinte túlzó neve-tés. Tipikus bemutatószindróma, mikor a vájtfülûekjelzik: itt vannak, és ôk bizony értik. Persze ez mégmindig jobb, mint a süket és ellenséges csönd. Utánasok ölelés, gratuláció, de legjobban az esik, mikorSz. Gy. színészi lazaságomat említi: rég látott ennyi-re oldottnak, könnyednek. Haragos könnyûség…mintha Radnóti írta volna. Valaki kifogásolja, hogymiért nem versszerûbbek a versek, néhol jólesne hal-lani a költemény dallamát. „Énekelhetnél bátrabban,és talán sietsz is néha” – teszi hozzá. Van benne igaz-ság, a késôbbi elôadásokon nyugodtabb leszek.

Március 13.Ülök az irodámban, nézem a plakátot, és rájövök,

hogy milyen címet kellett volna adni: „RADNÓTIESETE, Bálint András estje.” A két szó (esete–estje)ironikus összecsengése jobban kifejezte volna szán-dékomat: ez más, több, mint egy költôi est.

Március 14.Radnótiné telefonál, hogy több ismerôse és barátai

látták az estet, és nagyon tetszett, és bár ô aligha tudeljönni nyilvános elôadásra, de végtelenül örül, hogysikerült, amit akartam. Megnyugszom, hogy meg-nyugodott.

Március 15.A MAZSIHISZ felhívása: zsidók ne menjenek ki

az utcára az ünnepen, provokáció történhet, jobb, haotthon maradnak. Fölháborít. Amúgy is kimentemvolna, kokárdásan természetesen, de ezek után feltét-lenül ott leszek. Állunk nagylányommal a Petôfi-szo-bornál, Demszky beszél, és tojással dobálják, körülöt-tem árpádsávos zászlóerdô és feldühödött vastagnya-kúak üvöltenek. „Fiúk guggolnak és parázslanak, azajkukon ügyetlen szép szavak, duzzasztja testük sokkicsiny siker, s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell…”– idézem a Majális-verset magamban, aztán arra gon-dolok, ha felismernének, belém kötnének és megver-nének, akkor benne lennék a TV-híradóban, és job-ban vennék a jegyeket a Radnóti-estemre. Szörnyû,hogy mindig munkálkodik bennem a színigazgató!

Március 16.Sok telefon, civil ismerôsök gratulációi. „Ezt min-

den zsidónak hallani kell – lelkendezik valaki –, de agójok is jöjjenek, tudják meg, hogy mennyit szenved-tünk!” Egy Andrássy úti üzletben vásárolok, az eladókisasszony rám mosolyog, hallja, milyen szép lett aRadnóti-estem, ôt különösen érdekli, ô is (kis szünet)érintett. Püff neki! Nem ezt akartam, nemcsak a zsi-

Ko

nc

z Z

su

zs

a f

elv

éte

lei


M Û H E L Y

dóknak csináltam. Jó lenne, ha minél több „érintet-len” diák jönne. Egy barátom azt írja manapság szo-kásos e-mail gratulációjában, hogy ô, aki a másik ol-dalon van (tehát nem zsidó!), mindig a mi pártunkonvolt. Ettôl sem vagyok boldog. Visszaírom, hogy na-gyon köszönöm, de szerintem nincs mi és ôk, nincskét oldal. Vannak a tisztességes, normális, józan, fel-világosult magyarok, akik amúgy svábok-tótok-cigá-nyok-zsidók-rácok-oláhok-albánok is, és van a másikoldal.

Április 11.Költészet Napja, ennek az este folyamán nincs kü-

lönösebb jelentôsége. Kigondoltam, hogy az utolsóbori levél után, mielôtt fölkelek és összepakolok, ülökmég egy kicsit, jöjjön föl a fény, megbeszéltem a vilá-gosítókkal, és a Szól a kakas zenéje is induljon el. Ül-tem még vagy húsz másodpercet, néztem az arcokat,hallgattuk a zongorát, és úgy éreztem, hogy mind-annyian ugyanarra gondolunk. Megható volt. Aztánfürgén föl lehetett pattanni, bepakolni a dokumentu-mokat a csomagolópapírba, és a búcsúvers, a Sem em-lék… még súlyosabbá, végzetesebbé vált. „El kell eb-bôl az országból menni” – mondja utána V. I. (régibarát, ritkán jár színházba, nagyon örülök, hogy ittvolt), dicséri a haragot, az ótestamentumi dühöt, éskülönösen hatottak rá a szüneteim: „Mikor csöndlesz, csak ott állsz, van mire gondolni” – mondja.

Május 13.„Szerinted miért nem írnak kritikát a Radnótidról?”

– kérdezi D. K. Valóban, alig jelent meg néhány, hol -ott a korábbi estjeimrôl, a Babitsról, az Aranyról, aMárairól vagy az elsô Radnótiról bôségesen beszá-moltak a színikritikusok. Két eset van – mondom –:vagy túlságosan érzékeny a téma, az „érintettek”, a„nem érintettek”, esetleg a „félig érintettek” egyaránttartózkodnak színt vallani, akár mellette vagy ellene.De az is lehet, hogy a korábbi mûsorok gyönge is-métlésének érzik, és annyira jelentéktelennek tartjákvállalkozásomat, hogy nem méltatják kritikára. Ezutóbbit nem fogadom el, illetve nem vagyok hajlandóelhinni. Leginkább mégis arra hajlok, hogy a szemé-lyes hang, a szokatlan önvallomás miatt a velem ro-konszenvezôk vagy a velem nem rokonszenvezôknem akarnak megnyilvánulni.

Hülyeség – mondom –, hiszen ez egy elôadás aRadnóti Színház mûsorán, amirôl beszámolót illeneírni, elemzô kritikát, felsorolva a tartalmi vagy formaikifogásokat, össze lehetne hasonlítani a korábbi kí-sérletekkel, méltatni lehetne az új stúdiószínpad lét-rehozását stb. De nem írnak! Hülyeség – ismétlem –,mert ha valaki történetesen nagyon leszúrnáRadnótimat, biztosan nem tartanám antiszemitának.Nem folytatom, mert túlságosan alacsonyan szállok…

Május 18.Kilencedik elôadás, utána közönségtalálkozó, ma-

radnak vagy százan, körbeülnek a színpadon, az er-kélyen is két sorban. Krisztával, Gyôzôvel ülünk velükszemben. Szokásos udvariaskodás néhány percig,

kommersz kérdések, majd fiatal tanárnô beszél met-róélményérôl, mikor cigánynak nézték, idôsebbhölgy elmondja, hogy apja, aki bori túlélô, szinte sohanem mesélt a lágerrôl, fiatal lány tavalyi nyaralásárólmesél, hogyan reagálta le falusi háziasszonya, hogy ôzsidó… Megnyílnak az emberek, egyetértés, rokon-szenv, sok dicséret és elismerés, aztán az elsô sorbanmegszólal egy negyvenes férfi: ô református, és túl-beszélt-túlreagáltnak érzi ezt a témát, „olaj a tûzre” –teszi hozzá. Hirtelen éles vita alakul ki, valaki (aki ka-tolikus, és Sík Sándor tanította a piaristáknál) élesennekitámad, valóságos dráma a nézôtéren. Jó ott ülniés tudni, hogy az én mûsorom generálta a szóváltást,elégedett is vagyok: akik ma este itt maradtak, biztosvisszajönnek még. Kell idônként beszélgetni a kö-zönséggel, jót tesz az estnek, a színháznak. Nekemkevésbé, elég fáradt vagyok, nehéz már figyelni és ve-zetni a vitát, úgyhogy nyolcvan perc után a másodikrészt is befejezzük. Még ülünk a büfében néhány ba-ráttal. Szép este volt.

A közönségtalálkozón egy tájékozottnak tûnô fiatal-ember kifejtette, hogy van származás, van nyelv ésvan identitás, de ezeket nem szabad összekeverni,mert zûrzavar támad. Hogy mi a származásom, éshogy mi a nyelvem, az soha nem volt kétséges. Azidentitásom meghatározásában biztosan segített aRadnóti-est. Radnóti Miklós esete.


DRÁMAÍRÓK FÓRUMA

áy Janival utazom le Debrecenbe, a DESZKA fesz-tiválra. Ô vezet. Meglepô – és kissé ijesztô –, hogy

mennyi mindenben egyetértünk. Vigyáznunk kell, hogy aközönség elôtt lefolytatott beszélgetésre is maradjonanyag. Fura helyzetben vagyunk. Egyikünk sem hisz iga-zán abban, hogy a pályánkat valamilyen intézményesmódon kellene egyengetni – abban hiszünk, hogy jó dol-gokat kell írni –, és íme, megyünk Debrecenbe, intézmé-nyes módon egyengetni a pályánkat. Mi vagyunk a szak-mai program felelôsei: jól be is nyomtuk magunkat min-denhová. Volt három válogató: Németh Gábor, GaracziLászló és Zalán Tibor. Amikor a válogatás szempontjai-ról szó volt, többször is hangsúlyoztuk, hogy adott esetbennemcsak az elôadás minôsége, hanem a bemutatott da-rab kvalitásai is számíthatnak, ami elég kényes dolog,mert nehéz egymástól a kettôt elválasztani. A debreceniszínház pedig fenntartja magának a jogot, hogy az éppenbemutatott magyar darabjaival is része legyen a feszti-válnak (Szôcs, Kiss Csaba, Háy–Móricz). Janival ügy -vi vôként ambivalens módon viszonyulunk a DrámaíróKerekasztalhoz mint intézményhez is: tudjuk, hogy na-gyon hasznos a tevékenysége, és vannak (igenis vannak)idealisztikus elképzeléseink ezzel kapcsolatban, mégisnyilvánvaló, hogy „a” magyar dráma helyzete voltakép-pen azon múlik, hogy a közeljövôben ír-e egyvalaki, vagynéhányan írnak-e olyan darabokat (és azok színpadrakerülnek-e ideális formájukban), amelyek valóban meg-ihletik vagy megszólítják a közönséget és az országot –mert jelenleg ilyen szerzôt nem látok. Az én kincstáripesszimizmusom talán nem mindenkinek tetszik, de azaz igazság, hogy máshol sem sokkal jobb a helyzet, leg-feljebb az ír vagy a német dráma képes áttörni jelenleg ahatárokat (néhány orosz, francia, norvég stb. darabot le-számítva): azaz a színház univerzális nyelve voltakép-pen szétesett, a megírt színdarabok kevésbé szólítják megaz egyetemes közönséget, mint azok a színpadi elôadá-sok, amelyek ma már inkább a táncszínházból és az ope-rából merítenek ihletet a megújuláshoz.

Háyjal folytatott elsô beszélgetésünk legvitathatóbb fo-galma az „önkifejezés” volt. (Az itt felhasznált beszélge-tések szövege természetesen mindenhol szerkesztett, egy-részt mert az élôbeszéd néhol nagyon pongyola, másrésztmivel az a koncepcióm, hogy nem föltétlenül dokumen-tumként használom ôket, hanem patchworkszerûenépülnek be a jegyzetek közé):

FORGÁCH: Szerintem egy nagy probléma a ma-gyar drámaírással az, és ebben a dramaturgoknak és

a drámaíróknak is van felelôsségük, hogy mûvésziönkifejezésre használják a színdarabokat. Önkritiku-san is mondom.

HÁY: Mit értesz ezen?FORGÁCH: ...A színháznak olyan kemény üzem-

szerû törvényei vannak, a hatásnak, a poénnak vagy aszínpadi hatásosságnak, amiket a mûvészi önkifeje-zés ürügyével nagyon sokszor megkerülnek a tehet-séges emberek is... Shakespeare-nek nem volt ezzelproblémája – nem azért, mert zseni volt, hanem mertnagyon jó üzemszerû darabokat vett alapul: a com-media dell’artét és a passiójátékokat, valamint fel-használta mindazokat a színdarabokat, amelyek az ôszínre lépése elôtt már léteztek, és amelyekrôl már ki-derült, hogy jól mûködnek. Ami jól volt megcsinálva,arra bejött a közönség, és erre rögtön még egy ha-sonlót csináltak, és ne felejtsd el, hogy kétezer emberbefért abba a színházba, ahová dolgozott... Tehát egyeste alatt lehetett annyit keresni, mint ma húsz-har-minc elôadással. De azokban a darabmintákban,amelyeket szemérmetlenül és tehetségesen átvett, ahatásmechanizmusok tökéletesen ki voltak dolgoz-va… A Két veronai nemesre gondolj, vagy a Tévedésekvígjátékára. Egyrészt nem áll semmi másból, az ô köl-tôi megsejtésein túl, mint hihetetlen jó, a commediadell’artéból kifejlesztett és a német vásári színjátéko-kon edzett szerkezetbôl, ami elementárisan színházi.Magyarországon nem így van. Ugye elôször ismertírókat próbáltak dramaturgok rábeszélni arra, hogyszíndarabokat írjanak. Nézd meg Nádas trilógiáját: azis tulajdonképpen a prózájának a folytatása. VagyEsterházy drámai termését, vagy Bereményi drámaimunkáit (akit egyébként a legtehetségesebb dialógus -írónak tartok). De mindegyik önkifejezés, ellentét-ben Shakepeare-rel. Shakespeare-re azt szokták mon-dani, hogy forgatókönyveket írt, és nem érdekelte azutókor. Ez hülyeség. Tudjuk például, hogy a Lear ki-rályt meg a Hamletet többször átírta. Megvannak apiszkozatok és a változatok, bele vannak szedve anyom tatott kiadásokba, és ezt rekonstruálták…Magyarán ô maga is mûvészi ambícióval írta ezeket,és nemcsak a szonettjeit. De ô a színház számára írt,színész is volt, rendezô is, színháztulajdonos is. Egymagyar író pedig arról ábrándozik, hogy esetleg majd

E rovat drámaírókról szóló tanulmányainak közlését késôbbiszámainkban szándékozunk folytatni. (A Szerk.)

Forgách András

DeszkavilágJ E G Y Z E T E K É S B E S Z É L G E T É S E K – D E B R E C E N , 2 0 0 7 . F E B R U Á R

H



tölgyfakoszorút helyeznek a fejére,és megírja az életét... Az elmúlthúsz év magyar drámaírásának ezaz egyik problematikája... Amirehivatkozni szoktam még, az az an-gol iskola. Angliában van hatszázdrámaíró, ezért nem is játszanakkülföldi darabokat. Schillert vélet-lenül játszottak két éve, óriásiszenzáció volt. Tehát nem minketnem játszanak, Molière-t se, csaknagyon-nagyon ritkán, mert nekikelég az, amit ôk tudnak. Ott vi-szont a középszerû darabok szak-mailag is fantasztikusan meg van-nak írva. Tehát a figurák masszí-vak. Mikor a színpadra lépnek,már tudok annyit róluk, hogy…

HÁY: Egy pillanat. Nem arrólvan szó, hogy ahogyan a magyarszínház megközelíti a szöveget, azönmagában konzervatív? Tehát,mondjuk, egy érdekes szöveg,amit Erdôs Virág csinál, vagy amitGaraczi csinál, az abszolút nemszocializálható, vagy nem asszimi-lálható a magyar színjátszásba. Énnem gondolom, hogy ez a szöve-gek hibája. Sôt, némelyik mégszínpadszerû is, például Garaczinéhány darabja, és mégsem tud-nak velük mit kezdeni. Esetileg itt-ott megpróbálkoznak vele, de gya-korlatilag bukta lesz. És nemcsakazért bukta, ahogy a színház keze-li, hanem mert a nézô nem tudja,hogy viszonyuljon hozzá. Tehát énazt gondolom, hogy valamifajtamenthetetlen konzervativizmusuralja ezt az egész terepet.

FORGÁCH: Nem értek veledegyet, ma már semmiképpen se,hiszen itt van Mohácsi, Bodó Vik -tor, Zsótér, Schillingék, akiknekaz elôadásaiban nagyon sok min-den történik a szöveggel. Sôt, sok-féle elôadásban. Garaczinak akkorvolna szerencséje, mint, mondjuk,Botho Straussnak volt, ha találko-zik az ô Peter Steinjével. Tehát egyjelentôs rendezôvel, aki sziszte-matikusan az ô darabjai iránt ér-deklôdik. Ez egy létezô probléma.Általában azt vehetjük észre, és eza tendencia Nyugat-Európában,hogy akkor nô fel egy drámaíró, haegy színház vagy rendezô rendsze-resen foglalkozik vele, tehát valakibeleszeret. Rájár, hogy úgy mond-jam. Tasnádinak majdnem meg-van így a Schilling. Tasnádi na-gyon jó példa arra, hogy ha valakimeg tudja tanulni a szakmát, ak-

kor bármit tud. Írt revüt, filmforgatókönyvet, színházat Fenyô Mikinekés valami show-t a magyar fociról, úgy néz ki, hogy bármit tud, és tud egyMagyar zombit is írni.

HÁY: Épp azért gondolom, hogy most mintha más lenne a helyzet adrámairodalomban. Korábban, szinte azt lehet mondani, csak olyan em-berek írtak drámát, akik valamilyen módon az irodalom más terepén le-gitim alkotóként mûködtek. Akár Örkény, akár Weöres, akár Füst Milán.A kilencvenes évektôl megjelennek azok az alkotók, például Tasnádi, akielindul költôként, de az egészet abbahagyja, itt-ott, például a Magyarzombiban is megjelenik költôi vénája, de valójában csak drámaíró.Kárpáti Peti elindul a próza felé, de mégiscsak drámaíró marad. És so-rolhatnám. Németh Ákos, aki szintén csak drámákat ír, Lôrinczy Attilais. Mintha itt valamilyen alapvetô változás volna. Ezt pozitívnak látod?

FORGÁCH: Nagyon pozitívnak látom. Egyébként kicsit szélsôségesenfogalmaztam, annak abszolutizálásával, hogy „szakma”. Németh Ákos-nál is látom a színpadi szituációk és a mimetikus nyelv iránti készséget.

Ko

nc

z Z

su

zs

a f

elv

éte

leM

áth

é A

nd

rás

fe

lvé

tele

Pó

sa

Lu

jza

fe

lvé

tele

1.

3. 4.



Akiket felsoroltál, azoknál szintén. De a belsô arányokat tekintve, az, amieldönti egy mû tendenciáját vagy a dramaturgiáját, mégiscsak egyfajtaönkifejezés.

HÁY: Én nem tudom, miért dekódolod ezt az önkifejezést. Az önki-elégítést azt értem, de az önkifejezést. Tehát hogy valami olyan negatív…

FORGÁCH: Nem negatív, csak nem átütô erejû. Nem negatív. Egy -általán. Nagyon jó munkák születtek. De nem mûködik bennük az anagy névtelen valami, amitôl Shakespeare darabjai olyan jók.

HÁY: Lépjünk túl ezen a dolgon. Tényleg ezt mondja mindig min-denki, hogy a dramaturgok által inspirált darabok tulajdonképpen nemszínpadra valók. Ugyanakkor az az érzésem, hogy egypárat azért megkéne próbálni színpadra vinni, és meg kéne próbálni alkotó módon hoz-zájuk nyúlni. És amíg ez nem történik meg… Persze, ha valaki a rosszszöveget önkifejezés címszó alatt akarja mentegetni, azt nem tartom jó-nak, attól, hogy önkifejezô az a szöveg…

FORGÁCH: Godot-ra várva. A színház visszautasította, ugye? Tehát

nem volt olyan könnyû útja.Beckett felesége gépelte le min-dig újra, és adta be, és aztán ha-talmas világsiker lett. De nézdmeg, milyen univerzális nyelvethasznál. A némafilmek és a cir-kusz nyelvét használja hihetetlenmélységben.

HÁY: Igen, de abban a pillanat-ban, amikor a Godot megjelenikmint piaci kínálat, a színház ab-szolút nem képes ezt fölvenni.Utólag elemezheted, hogy milyennyelvi és milyen strukturális ele-mekbôl építkezik, mert minden-bôl építkezik természetesen, gya-korlatilag mindenben megtalálha-tod a tradíciót, vagy azokat azelemeket, amiket felhasznál, deakkor, amikor teljesen újszerûenjelenik meg a Godot, akkor nyil-vánvaló, hogy a kor színháza nemtud vele mit kezdeni. Most ezzelnem azt akarom mondani, hogyGaraczi szövegei olyanok, mint aGodot, de az biztos, hogy a színházalapvetôen mégiscsak a konzerva-tivizmusra van beállva. Szerintemvilágszinten is. Mert a nézô ösz-szességében konzervatív. És csakakkor ismered el, hogy egy szövegnem önkifejezés, amikor majd tíz-húsz évvel késôbb bebizonyosodikróla, hogy mégiscsak mûködôké-pes volt. A Godot-ról senki nemgondolta, hogy mûködôképes.Nem? És valójában a Godot mégis-

1. Háy János: A Pityu bácsi fia(Beregszász)

2. Visky András:Tanítványok(Kolozsvár)

3. Móricz Zsigmond– Háy János: Légy jó mindhalálig(Debrecen)

4. Tasnádi István:Magyar zombi(Zalaegerszeg)

5. Forgách András: A kulcs (Kamra)

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

le

Ma

ka

ra L

eh

el

felv

éte

le

5.

2.



csak radikális dramaturgia ahhoz képes, ami koráb-ban volt.

FORGÁCH: Szövegszinten a Godot egy filozófia-ilag hallatlan hatalmas nyelv. Tehát a szöveg is léte-zik, függetlenül a szituációtól. Viszont a szituációkelementáris színpadi szituációk. Tehát a darab nemköztes közegben mûködik. Errôl beszélgetünk tulaj-donképpen. Hogy mi van, ha nem mûködik egy ôsiszerkezet, ami a színház. Brook valami ilyesmit mon-dott, miután elment Afrikába, és megkérdezték tôle,hogy mi a színház. Azt mondta: „Leterítek egy szô-nyeget, és körülülik az emberek.” Tehát ezzel az ele-mentaritással kell egy szövegnek hatni, és gyakran ami darabjaink, az enyém is, több darabom azzal küsz-ködik, hogy állandóan azt akarom mondani, ki az aForgách, és nem azt akarom mondani, hogy van egyszônyeg, és van egy kör, akik nézik.

HÁY: Amit fölvetsz, az egy alapvetô mûvészetel-méleti kérdés. Addig, amíg arról szól a mûvészet,hogy ki vagy te, mármint a szó privát értelmében,mint Forgách, addig tökmindegy, hogy verset írsz,vagy prózát, vagy drámát, addig az érvénytelen dolog.Tehát hogyha nem tudod saját magadat is tárgyia-sultságként kezelni…

FORGÁCH: József Attila megírta a szonettkoszorút.Azt mondta neki Juhász Gyula, tessék szonettkoszo-rút írni, és megírta hibátlanul. Annak, ugye, nagyon bo-nyolult szabályrendszere van. Spirónak volt egy mes-tere, úgy hívták, hogy Bálint Lulu vagy Bálint Lajos,akihez ô járt mint gimnazista, és ott mindennap másvolt a feladat: ma írj egy vígjátékot, ma írj egy tragédi-át, mindennap egy másik darabot írt, vagy jelenetet.Tehát ez vezette ôt arra, hogy van a színháznak egy sa-ját kerete, ami személytelen. Mi pedig általában ilyenkentaurokat írunk: szóval félig személyes, félig sze-mélytelen dolgokat. Mûködnek benne, mozognakbenne a színházi hatás eszközei, majdnem vígjátékok,majdnem tragédiák stb., stb. De masszívan nemmûködik bennük az, ami a színházat élteti.

Másnap délelôtt Spiró darabját, a Prahot olvassák föla Radnóti Színház színészei, Valló bevezetôjével (a hely-színleírást is ô olvassa), valamint Spiró. Spiró az inst-rukciókat olvassa. Ez a meglepetés. A szerzô részvétele újdarabja felolvasásán. A darab bemutatója csak azért csú-szik, mivel Valló ragaszkodott Börcsökhöz. Elolvasták adarabot, és világos lett, hogy ezt csak Börcsök játszhatjael. Ez Börcsök szerepe. Volt olyan felolvasás is a Rad -nótin, ahol Spiró olvasta Börcsök szerepét. De itt mostvalami különös történik. Börcsök olvassa Börcsök szere-pét. Ülnek az asztalnál, hárman, a stúdiószínházban, ésfogalmam sincs, hogy Börcsök olvasta-e már a darabot.Valószínûleg egyszer átfutotta. De abban sem vagyokbiz tos. Lehet, hogy blattol. De az most mindegy is.Schnei der Zolit, a partnerét idônként ellenállhatatlanulrázza a nevetés, és emiatt nem tudja folytatni a felolva-sást. Pedig ô már biztosan ismeri a darabot, hiszen felol-vasta már Spiróval, csak még nem hallotta megszólalni.Ami most történik, az a színház lényege, már nem iscsak a felolvasószínházé. Börcsök a szereppé változik aszemünk elôtt. Ül a kopott kisasztal mögött a tonettszé-ken, egyik oldalán Spiró, másikon Schneider, lapoz a pél-dányban, és közben a szereppé változik. Egyébként az a

tapasztalatom, hogy a felolvasószínház mûfajában csaka humor mûködik, a rövidre zárt poén, a szerep, a hoz-zá való hang, személyiség és ritmus kapcsolata. Tá -borinak volt egy zseniális Godot-ra várva-elôadása, amiaz olvasópróbával kezdôdött. Persze kellett hozzá a cso-dálatos Peter Lühr is (Stein Homburg hercegében volta Választófejedelem), aki nem sokkal a halála elôtt ját-szotta el Vladimirt (nem, utánanéztem: Estragont – azövé volt a csodálatos, Buster Keatonhoz és Chaplinhezméltó cipôjelenet). Ott volt a színészek kezében a németnyelvû könyv, rajta Beckett portréja, abból olvasták a da-rab szövegét, egy hosszú asztal mellett az elsô részben.Olvasópróbát játszottak. Lühr bármit csinálhatott, aho-gyan a szöveggel foglalatoskodott. Tragédiát felolvasó-színházi változatban megismerni – hacsak nem JászaiMari olvassa, vagy Sarah Bernhardt, ahol be van kalku-lálva a szükséges pátosz, és a közönség is eleve idomítvavan rá –, az már problematikusabb mûfaj. Edith Clevertizenöt éve végig elmondta a Pentheszileiát a Bouffes duNord-ban, a teljes darabot, kívülrôl, Syberberg rendezésé-ben – de ott egy klasszikus, alig olvasott és játszott mûrôlvan szó, amelyik nem teljesen ismeretlen, és ô nemcsakKleistet, de a ritkán látott Edith Clevert is nagy muzika-litással adta elô… Valami megszólal Börcsökbôl, egyolyan hang szólal meg, fenyegetôen és közönségesen, amileginkább a lengyel drámákból ismerôs, és ez a rétege ismegvan Spiró darabjának, amelyik végül, mind a felol-vasás után, mind a késôbb látott elôadás után, mégishiányérzetet hagyott bennem, hiányzott belôle éppen alengyel drámák végtelensége és költôisége, mert a dolgoktúlságosan is illeszkedtek, a megoldás utólag nem el -kerülhetetlennek, de dramaturgiailag kiszámíthatónaktûnt – ami nem akadályozott meg abban, hogy élvezzema darab fordulatait, az ötletességét, a drámai, szocioló-giai és zsurnalisztikai anyagot, amelyet maga elôtt gör-getett, azt a naprakész kortársi tudást, amibôl minden-napi mondatainkat formáljuk, de fôleg hogy élvezzemszínész és szerep ilyetén találkozását. Börcsök lazán ol-vas, spontán hangsúlyokkal, de a mondatok mégis mint-ha ott jutnának az eszébe. Azok közé a színészek közétartozik, akik hosszú távon tudnának már létezô, nagyklasszikus szerepeket definiálni – ha ilyen korszak lenne:de egy mai (friss, modern, aktuális) Hamlet-elôadásvagy, mondjuk, Nóra-elôadás nem a színészekrôl szól,hanem a színházi nyelvrôl. Spiró kopogó, okos, paradoxmondatai Börcsöknél megtelnek valami sötét zenével.Ennek a darabnak ideális állapota ez a riposztozó, gyors-írásos felolvasás, amelyhez kevés cselekvés tartozik.Vallóval a felolvasás után, ami nagy siker, arról beszélge-tünk, hogy talán mélyíthetô lenne a történet, de érzem,hogy a szöveghez már nem fognak hozzányúlni. Délutánötkor Spiró beszélget Háyjal. Csak néhány klasszikusSpiró-paradoxont idézek.

SPIRÓ: Tulajdonképpen én arra vágytam, hogyolyat írjak, amit én nem tudok megírni, mert abbanlehet valami. Amit én is meg tudok írni, azt bárkimeg tudja írni, és az érdektelen. A Hannibálban voltegy olyan jelenet. Vonul a Hannibál nevezetû hadve-zér Itáliában. Menet közben gyilkolászik, csinálja,amit szoktak csinálni a történelemben meg a drá-mákban, és egyszer találkozik két meztelen barlang-lakó pasassal, és ezekkel nem tud mihez kezdeni.



Ezek sáskaevôk, sáskákat esznek, azonkívül nem fog-lalkoznak semmivel, és nem akarnak semmit – ésnem tud velük mit csinálni. Nem tudom, hogy jutotteszembe ez a hülyeség, mert a történelmi források-ban nem volt ilyen. Eszembe jutott, és beraktam a da-rabba, és amikor elolvastam a darabot, hát jó, jó, úgytechnikailag meg volt csinálva, de ebben volt valamiteljes ôrület, amit én nem tudtam értelmezni, hogymi az isten. Akkor arra gondoltam, hogy mégis érde-mes, és ezért nem hagytam abba...

Az elsô ujjgyakorlatok természeten mai tárgyú dara-bok voltak. Elképesztôen rosszak. Az egyik ilyen dara-bom a világ legrosszabb drámája, amit valaha megír-tak. Ezt tényleg becsülettel állíthatom, a Kennedy-gyil-

vátul a Warren-bizottságnak azt a nyolcszáz oldalas je-lentését ´65-ben, és én akkor kerültem ki Belgrádba,és elolvastam. Hat hét alatt elolvastam, azóta tudokszerb-horvátul. Azt hittem, hogy azért érdemes elol-vasnom ezt a könyvet, mert akkor mindent fogok tud-ni, és jó lesz a darab.

HÁY: Van egy könyved, a Shakespeare szerepösszevo-násai, amit mindenkinek ajánlok a figyelmébe.Ennek a bevezetôjében azt írod, hogy a dráma a legfi-lozofikusabb mûfaj, de természetesen nem indoko-lod, bár amúgy elvárható lenne.

SPIRÓ: Szoktam ilyen apodiktikus kijelentésekettenni, és akkor bámulnak.

HÁY: Ha nem lehet indokolni, nem mondom,hogy indokold…

SPIRÓ: Lehet indokolni. Tulajdonképpen a drámaelég töményen képvisel valamit. Elég rövid mûfaj,nem lehet hosszú. A dráma szerkezetén kevesebb ahús, mint, mondjuk, egy regényen. Most nagy for-máról beszélek, mert a vers az más ügy. Egyszerûennem lehet annyi életanyagot belezuttyantani egy drá-mába, hogy élvezhetô legyen. Maga a csontváz kellhogy látszódjék. És hogyha a csontváz látszik, aminalig van hús, akkor ott a lényeg sokkal jobban követ-hetô. Egy regényben meg lehet tenni, hogy az emberelrejti a lényegét, és körülírja, körülindázza, de egydrámában ki kell derülnie a lényegnek, és ajánlatos,hogy magát a formát bevalljuk.

HÁY: Hogy érted, hogy a formát bevallani?SPIRÓ: Általában az írók törekedni szoktak, hogy el-

rejtsék a formát. Szeretik olyanná kalapálni a mûvü-ket, hogy azt higgye a naiv olvasó, az csak úgy lett,

kosságról szólt, és rögtön ´63-banelkezdtem írni, amikor meglôttéka John Kennedyt. Talán annyit el-mondhatok róla, hogy a pozitív hôsaz az Oswald nevû figura volt,mert, ugye, ô csalódott a kapitaliz-musban, elment a Szovjetunióba,mint ahogy az Oswald tényleg el-ment a Szovjetunióba. Ott csaló-dott a kommunizmusban, akkorvisszament Amerikába. Na, ô volta pozitív hôs, aki egyáltalán nemgyilkos a darab szerint… Ettôl mégesetleg jó is lehetett volna a darab,de borzasztóan rossz volt. Ezért ta-nultam meg szerbül, pontosabbanszerb-horvátul. Mert kiadták hor-

hogy abban nincs szándék, nincs tervezés, nincs tu-datosság, nincs meló, csak úgy, az atyaisten diktálta,vagy a zseni, a lángész mûködött. A drámában eztnem lehet megtenni, mert ott konstrukció van.Akármit csinálunk, az egy világos dolog, hogy aztkonstruálták, a szerzô konstruálta, és ha ezt a szerzôel akarja rejteni, akkor azzal rosszul szokott járni. Énamellett vagyok, hogy valljuk be a formát, mert a for-ma ha jó, akkor szép is. Azt önmagában lehet érezni.Ha megnézzük a görög drámákat – mégiscsak az aforrásunk, ugye, Európában –, ott annyira világosan ésvegytisztán áll elôttünk a filozófiai lényeg minden da-rabban. Tulajdonképpen egy-egy tézist illusztrálnakezek a nagy görög drámák. Más kérdés, hogy azok

azért nagyon alaposan kidolgozotttézisek voltak, hiszen a mitológiábólvették, vagyis ôrült sok, több ezer évnépmesei hagyomány állt mögötte,amit aztán így vagy úgy tovább variáltak. Ott nagyontisztán minden megvan, és úgy gondolom, hogy ez adrámának nagy elônye...

Amikor volt egy nagy sikerem, a Csirkefej címû da-rab, ´86-ban, akkor beláttam, hogy nekem nincs drá-maírói tehetségem, nekem epikus tehetségem van.Már negyvenéves voltam, és eléggé el voltam szon-tyolodva emiatt, mert bizonyos értelemben az addigiténykedésem fölöslegesnek, hiábavalónak bizonyult.

HÁY: Téged a siker ébresztett arra rá, hogy rossz,amit csinálsz?

SPIRÓ: Igen, mert akkor derült ki, hogy ha ez a ma-ximum, amit én így el tudok érni színházban, az kevés.

HÁY: Tartalmi szempontból mondod?SPIRÓ: A mû nem elég jó, hát most mit csináljak.

Azóta dacból írok drámát. Írtam elég sok drámát, ésúgy gondolom, hogy úgy nagyjából megtanultam,amit épeszû ember, író ember dramaturgiából meg-tanulhat. Így is írok nagyon rosszakat, de néha jót is,persze az nem olyan, mint amit az igazán nagyok ír-nak. Én úgy gondoltam, hogy nem érdemes jó írónaklenni, csak nagyon-nagyon jó írónak érdemes lenni.Az, hogy jó író, az kit érdekel. Az érdektelen. Ak kor -tájt jöttem rá, hogy az, hogy én nagy író legyek, arranekem a drámában nincs esélyem alkatilag, csak aprózában. Keserves belátás volt, de hát mit csináljak.Ez persze nem derülhet ki azonnal. Amikor nekivág-tam, semmiféle garancia nem volt arra, hogy egyálta-

Háy János ésSpiró Györgybeszélgetése

Má

thé

An

drá

s f

ev

éte

le



lán bármihez van tehetségem. Egy fiatalember úgydöntött, hogy ô író lesz. Micsoda hülyeség. Ôrület.Semmi értelme. Talán pechem volt ezzel a Han ni -bállal, hogy abban volt egy olyan jelenet, amit én nemtudtam volna kitalálni, mert talán hamarabb leszok-tam volna a drámáról, hogyha az az egy se jó. De méggyártottam, gyártottam, és nem ment. Nem olyan,mint a Shakespeare, nem olyan, mint a Kleist, meg aBüchner, meg a Wyspianski.

HÁY: Magyarán te rossz drámaírónak tartod magad?SPIRÓ: Nem. Jó drámaíró vagyok a legjobb mûve-

imben, de nem vagyok igazán nagy drámaíró. Ez ahelyzet. Hát ezt be lehet látni. Mondjuk, Shakespearenem volt jó regényíró. Én mindig azt szoktam mon-dani, hogy én jobb regényíró vagyok, mint aShakespeare. Shakespeare hihetetlen tehetségtelenvolt epikában. Hogyha elolvassuk az epikus költemé-nyeit, a Lukréciát, amit akkor irodalomnak tekintet-tek, a drámát pedig nem tekintették mûvészetnek,hát borzasztó rossz. Teljesen tehetségtelen a pasasmint epikus. Mert ô arra született, hogy drámát írjon.Persze vannak kivételek. Például Puskin nem voltszületett drámaíró. A Borisz Godunov mégis egészennagyszerû. ... Nyilván van egy csomó minden, ami ta-nulható. Részben az ember elles bizonyos eljáráso-kat, fogásokat, talán bizonyos esetben a szemléletmó-dot a nagyoktól. Ilyen értelemben csak a legnagyob-baktól érdemes tanulni. Csak a legnagyobb zseniktôltanuljunk, de azért azok nem mi vagyunk. Én azérthörögtem, amikor már úgy gondoltam, hogy jó dara-bokat írok, és nem adnak elô színpadon, mert abbanreménykedtem, hogy ha színpadra kerülnének a szö-vegeim, akkor abból nagyon sokat tanulnék. Ez illú-ziónak bizonyult. Azután nemcsak a szövegeim ke-rültek be színházakba, hanem én magam is bekerül-tem ösztöndíjas drámaíróként dramaturgnak, aztánigazi dramaturg voltam tíz évig egy nagyszerû szín-házban Kaposvárott, majd színigazgató voltam.Minden franc voltam, és azt vettem észre, hogy a drá-maírói képzeletemet a létezô színház inkább gátolja,mint segíti. Tehát illúziónak bizonyult az, hogy aszínházon belülre kerülve az ember jobb drámaszer-zô lesz. Tudniillik akkor megtanulja, hogy az adottszínházban valóban mit lehet megcsinálni technikai-lag, és mit nem lehet megcsinálni. Mire képes a ren-dezô meg a színész, és mire nem képes. És ez öt-tízév múlva megváltozik. Tehát jobb, hogy ha az emberkívül van mindenen, és a fantáziája mûködik. A maikorszak különösen nem kedvezô ebbôl a szempont-ból, mert most már mindenki szappanoperában gon-dolkodik, és az epikus szerkezet, nem drámai. Ezmindenkire hat, és nem tudnak drámai jeleneteketírni a legtehetségesebb szerzôk sem. Mit nevezek éndrámai jelenetnek? – ezt definiálni kéne. Azt neve-zem drámai jelenetnek, amelyikben az abban szerep-lôk más lélekkel mennek bele, mint ahogy kijönnekbelôle. Tehát valami nagyon nagy fordulat történik ajeleneten belül, és ez mindig valamelyik szereplôneka lelkében történik meg. Ez a lényege. Nagyon sokolyan darabot látunk meg írunk, ahol bemennek aszereplôk a jelenetbe, baromi sok minden történik,agyabugyálják egymást, meg lefekszenek egymással,meg megölik egymást, meg mindenféle történik, de

ugyanazzal a lélekkel jönnek ki, mint ahogyan bele-mentek, és drámai értelemben nem történt semmi.Ebbôl a szempontból nagyon jó Shakespeare-t meg-nézni. Zseniálisan értett ahhoz, hogy minden jelenet-ben legyen egy olyan fantasztikus lelki csavar, ami mi-att az drámaivá válik. Lehet, hogy az egy melléksze-replô, akkor amiatt van az a jelenet, de megcsinálja.

HÁY: Nem lehet, hogy itt a közönséggel is gond van? SPIRÓ: Van, természetesen, de ezt meg lehet érte-

ni. ´89-ig itt lehetett reménykedni abban, hogy jönegy jobb meg igazságosabb meg ésszerûbbenmûködô társadalom. Én ugyan nem reméltem ilyes-mit, de nagyon sokan remélték. Ez a remény mosta-nában megszûnt immár. Amióta ez a remény ha-nyatlik, amióta az illúzióknak végük van – ez körül-belül a kilencvenes évek vége, kétezres évek eleje –,azóta valahogy az én mûveimet megint jobban fogad-ja be a közönség, mint korábban. Mert korábban ta-szította ôket az úgynevezett pesszimizmusom. Dehát most megint vevôk egy tragikusabb szemléletre...Van egy javaslatom. Ki kell menni a színházból, ottkell hagyni ezt az egészet a fenébe. Tudniillik ez mármúzeum. A mi színházunk az múzeum, nagyrésztmúzeum, egyre inkább az lesz. Most a színházak arrafognak kényszerülni, hogy ne fizessenek jogdíjat. Eztúgy lehet elérni, hogy olyan szerzôket játszanak, akiktöbb mint hetven éve haltak meg. Ezzel eleve tíz-ti-zenöt százalékot megspórolnak. Hát miért játszanakennyi klasszikust? Ezért. Shakespeare-nek nem kellfizetni. Ha valaki olvasta a Shakespeare-könyvet, tud-ja, hogy számomra nagyobb zseni a világon nem volt,mint Shakespeare. De ne játsszunk Shakespeare-t,mert úgyis elrontjuk. Én Magyarországon egy kivéte-lével az összes Shakespeare-en halálra untam ma-gam, egyik rosszabb volt, mint a másik. Úgyse tudjukeljátszani, nem hozzánk szól. Hagyjuk a fenébe aklasszikusokat. Az nem eleven színház, az múzeum.Lehet, hogy nagyon rossz darabokat írunk, de abbanvan valami, amire a mai közönség rezonál. Shakes -peare-re ma nem lehet rezonálni. Tehát a közönségkörébe kéne kimenni. És hol van ma közönség, ké-rem szépen? Mert van. A rockkoncerteken van kö-zönség, meg a plázákban van közönség. Én egysze -rûen nem tudom felfogni, hogy a mai egyházak és amai színházak miért nem mennek a plázákba. Hátmindenki ott van. Hogyha végignézzük a színháztör-ténetet és a vallástörténetet, az összes vallás hol volt?A bazilikában. Az volt a vásárcsarnok, a bazilika. Hátpersze, hogy odamentek a papok, ahol az emberekúgyis voltak. És a színházat is ott csinálták. Oda kénemenni, ahol az emberek vannak. Nem értem, hogyha van ez a színházszerû képzôdmény, a rockkoncert– nem a komolyzenérôl beszélek, hanem a rockzené-rôl, aminek óriási tömege van –, miért nem ott csi-nálunk színházat. Miért nincs feltalálva az a drámaiforma, ami egy rockkoncerttel összevegyítve töme-gekre hathat. Amúgy is úgy gondolom, hogy a zenésszínház az igazi színház. A prózai színház satnya azenés színházhoz képest. A zenés színház eleve ér-zelmekhez szól, már a zene miatt is. A rockkoncertenvisítanak valakik, és ezek a hangok fizikailag is hat-nak ránk. Elôbb-utóbb meg kéne csinálni. De nem énfogom.


I N T E R J Ú

– Elôadásaitok nagy részét szórakozóhelyeken tartjá-tok. Már csak ezért is feltételezhetô, hogy közönségetekmás, mint akár a kôszínházaké, akár az alternatívszínházaké. Szerinted milyen volt a közönsége a TÁPSzínháznak a megalakulásotok utáni években, amikora Tilos az Á-ban léptetek fel, és milyen mostanában?

– A Tilos az Á-s idôkben még nagyon kevesen tud-tak rólunk, hiszen nem volt még internet vagy mo-biltelefon, amin el lehetett volna terjeszteni az elô-adások hírét. Nem is nagyon reklámoztuk, csak né-hány ismerôsünknek szóltunk, így belôlük lett aközönség, meg az odajáró fiatal értelmiségbôl. Nemvolt nagy tömeg az elôadásainkon, de sokféle embermegfordult ott. Akkor is körülbelül azt csináltuk,amit most: kevés próba, minden héten más, egysze-ri elôadás, melyet majd az ránt össze, hogy a közön-ség ott van.

Az egész egyébként úgy kezdôdött, hogy a Tilos az Á-ban diszkóztam, és azt gondoltam, hogy egyszerûenjó a hely: itt érdemes színházat csinálni. Már csakazért is, mert olyan emberek fordulnak meg ott, egyolyan alternatív közönségréteg, amely amúgy nem járkôszínházba, belôlük így ki lehet nevelni egy új kö-zönséget, amely a másfajta színházat is szereti. A ki-indulópontunk azóta sem változott: olyanokat csiná-lunk, amilyeneket és ahogy nem szoktak színházban.

Most viszont valahogy berobbant a dolog, és sokkaltöbben vannak az elôadásainkon. Részben persze at-tól, hogy egy kicsit nagyobb lett a hírverés, de azt islátom: kifejezetten kívánják azt, hogy belevonjukôket az elôadásba. Ami meglepô volt. Körülbelül ahetvenes években volt egy olyan idôszak, amikor aközönséget folyton bevonták az elôadásokba, aztánez évtizedekig ciki volt, egyrészt hogy akkor mostmindenki így akar avantgárd lenni, másrészt a kö-zönség is menekült ezekrôl az elôadásokról. A SüssFel Napban viszont törzsközönségünk is van, és úgylátom, szívesen vesz részt az elôadásokban. Bármitkérdezek vagy kérek tôlük, azonnal megcsinálják, és

ezt kifejezetten szeretik. Azt gondolom, hogy me-gint eljött egy olyan kor, amikor erre van igény. Ésmi persze nemcsak piszkáljuk a közönséget, hanemtartjuk is vele a kapcsolatot az egész elôadás alatt.Ettôl lesz a színház interaktív: lényegében bele tud-nak szólni, hogy merre menjen egy jelenet vagy azegész elôadás is akár.

Az is érdekes, hogy a Süss Fel Napba járnak idô-sebbek is, ami egy éjszakai klubban furcsa, hiszenfél tizenegykor vagy még késôbb kezdünk, mertújabban a közönség is késik. Feltûnôen sok tiné-dzser jár az elôadásokra, és nagyon tetszik nekik, amitcsinálunk. Sôt, nagyon sok fiatal lány is lejön, de saj-nos az elôadás után eltûnnek, a bulira nem marad-nak. Kutatóorvosokról, fiatal tudósokról is tudok.Menedzserektôl is szoktam levelet kapni. Másrészt,és ezt a színházas fórumokról tudom, jönnek hoz-zánk egyéb színházakba járó fiatalok is. Szóval fiatal,új közönségünk van, ami megfelel ama szándé-kunknak, hogy új közönséget neveljünk ki.

– Szerinted mit kapnak meg nálatok, amit másholnem?

– Ha máshova nem járnak, akkor elsôsorban szín-házat kapnak. De másfajta színházat. Az egész világ– részben a technikai fejlôdéstôl – egy csapásra meg-változott. Akik eljönnek a TÁP-ra, korszerû színhá-zat látnak. Varieté típusú elôadásaink felidézik aszázad eleji kabarékat, de a XXI. századnak megfele-lôen. Leginkább a You Tube-hoz tudnám ôket ha -sonlítani. Az is egyfajta minikabaré, amelyben ki-kia saját ízlése szerint keresgél. Ott is csupa élô pilla-nat van, ahogy nálunk is, attól, hogy általában egy-szeri és megismételhetetlen. A Minden Rossz Va rie -té ben ezt még azzal is megspékeltük, hogy kínosakakarunk lenni.

– Miért jó az a színészeknek vagy a közönségnek, hogykínosak vagytok?

– Minden színházban jók akarnak lenni, jó elô-adást akarnak csinálni, és aztán el is mondják ma-

Színház TÁPkéntB E S Z É L G E T É S V A J D A I V I L M O S S A L

ajdai Vilmos felbukkan itt is, ott is: struktúrán belül, a Katona József Színház színészeként és az underground világában. Hétfô éjszakánként a Süss Fel Nap nevû klubban – szeptembertôl immár

a West Balkánban – az általa vezetett TÁP Színház mulattatja, altatja, rémisztgeti, (nevetésre) ingerli, szereti, meghökkenti, eteti-itatja, kizökkenti és nem hagyja békében a közönséget, melynek Vajdai olykorzenél is. Korábban, többek között, az ausztrál bennszülöttek hangszerét, a didgeridoót fújta a Korai Örömzenekarban. Manapság dj Redo néven a Korai’s Banditosban zenél. Vajdai Vilmost most elsôsorban a TÁP Színházzal kapcsolatban kérdeztem.

V


I N T E R J Ú

gukról, hogy ôk a jók. Mi, leg-alábbis ebben a varietében, nemmondjuk ezt magunkról, hanemrossz, kínos pillanatokat akarunk,mert ez nagyon sok igazi színházipillanatot okoz, hiszen hirtelenszemélyiségek válnak láthatóvá.Ami kor valaki kínos lesz, olyan,mintha csupasz lenne, nem teszrá semmiféle színészkedést. Erretörekszünk, és ezt megértették aszereplôk is. Közben persze van-

nak nagyon mulatságos számokis, hosszabb távon ezért elviselhe-tô a játék, de voltak már olyan elô -adásaink is, amikor szinte végigkínosak voltunk…

– Vagyis amikor a közönség egyál-talán nem nevetett?

– Igen. Próbáltam elzavarni aközönséget, mert már annyira kí-nos volt az egész, de ôk csak ottültek és várták, hogy még, még,még. Persze akkor jó egy ilyenelô adás, ha ebbôl is van, abból isvan, vagyis ha vannak benne, úgy-mond, élvezhetôbb dolgok is.

– Számomra kifejezetten felsza-badító, hogy mivel állítólag rosszszínházat fogok látni, nincsenekbennem elvárások…

– Igen, és nekem sincsenek kü-lönösebb elvárásaim a szereplôk-kel kapcsolatban. Legfeljebb any-nyi, hogy mindenki magát adja,hogy azt csinálja, amit igazán sze-retne, és hogy bátran merjen kí-nos lenni. Ha egyszer ezt felfogja,

akkor kínosnak lenni nem olyannehéz, és akkor hirtelen ô is ka-tarzist él át azáltal, hogy rosszulérezte magát, de ezek után márszinte bármit meg tud csinálni aszínpadon.

– Vagyis a kínosság a színész szá-mára is felszabadító, egyfajta bátor-ságpróba. Talán ezért is csatlakoziksok színész a TÁP-hoz.

– Meg azért is, mert olyan dol-gokat is kipróbálhatnak maguk-

kal, meg a közönség elôtt, amitmáshol nem. Vannak, akik hisz-nek benne, hogy ez valódi szín-ház is lehet. Én hiszek benne pél-dául. Csakhogy egyelôre teljeseningyen és pénz nélkül dolgozunk,és nem tudom, hogy ez hosszú tá-von mûködik-e. Ebben azért az isjó, hogy a TÁP-hoz csak az jön,aki tényleg szeretne, tehát nincsmeg az a fajta kötöttség, hogymeg van fizetve, és akkor meg kellcsinálni.

– A Keresôket a Kamrában isjátsszátok – ezzel az elôadással aTÁP Színház egy másik oldalát ismegismerhette a közönség…

– Most, hogy kicsit befutottunkés divatossá váltunk, többet és in-tenzívebben dolgozunk, és kétfélemunkamódszer kezd kialakulni.Vannak a láthatóan jól mûködô,egyszeri, helyben születô elôadá-saink, melyek elôtt csak egy meg-beszélést vagy próbát tartunk,hogy összehangoljuk, mik lesz-

nek benne – ez az egyik metódus.A másik pedig amikor egy elô-adáson nagyon sokat dolgozunk.A Keresôk például idô és hely hiá-nyában addig tolódott, hogy végülnagyon sokat tudtunk dolgoznivele. Most úgy állunk, hogy követ-kezô bemutatónkat, az Odüssze -iszt körülbelül egy év múlva tart-juk, de már hívták is vidékre, pél-dául a VOLT fesztiválra. Mármost elkezdtük próbálni, és mivel

úgyis az a legjobb, ha ki lehet pró-bálni a közönség elôtt, megmutat-juk a nézôknek is. Ezek perszenemcsak próbák, hanem önma-gukban megálló elôadások, de avisszatérô közönség a munkafo-lyamat egy-egy újabb fázisát lát-hatja.

– A Keresôk egy számomra telje-sen ismeretlen szerzô, Molnár Péternovellájából készült. Hogy akadtálerre a szövegre?

– Molnár Péter ismerôsömegyéb ként, és ez a novella egyet-len, ifjúkori mûve. Én nem olvas-tam; Turai Tamás rádiós drama-turg szólt, hogy szerinte ezt a szö-veget jól át lehet írni rádiójátékká.Én azért örültem ennek a no vellá -nak, mert annyira nem létezô mû,hogy azt gondoltam: szabadon,bármit csinálhatok vele. AztánTu rai Tamás és Peer Krisztiánsegítségével valameddig el is ju-tott a szöveg. A rádiójáték-verzióegyéb ként magának a rádiójáték-


I N T E R J Ú

nak a készítésérôl is szól, ezértvettem föl és vágtam hozzá kiszó-lásokat, leállásokat és egyéb civilhangokat.

Amikor elôször merült föl, hogymegcsináljuk darabban, még job-ban meg akartam változtatni azeredetihez képest. De kezdett el-fogyni az idônk, és akkor az jutotteszembe, hogy csináljuk megplaybackben. Egyrészt érdekes kí-sérlet, playback-elôadást még úgy-

sem láttam, másrészt talán hama-rabb elkészülünk vele. Ami perszenem így lett, mert a playback etmegtanulni nagyon nehéz volt.Eredetileg is vetített háttért szeret-tem volna, és ez is nagyon nagymunka. Végül egyre többet pró-báltunk, és egyre jobban összeállt,és születtek belôle nagyon jó dol-gok, amiket nagyon szeretek.

– Több rádiójátékot is csináltál,pedig kevesen hallgatnak rádiót ma-napság…

– Nem másoknak csinálom,magamnak… De a hangokhozmin dig is közöm volt. Az elsôilyen rádiójáték a tizennégy ré-szes Utas és holdvilág volt, aminegy évig dolgoztam. Az elmúltévekben szerencsésen alakult,hogy egy-egy dologgal ilyen soká-ig foglalkozhattam. Akkor jó aszínházi munka, ha az ember so-káig foglalkozhat vele – ez a szín-házban általában kevéssé adatikmeg. Van rá hat hét vagy két hó-

nap, és aztán be kell mutatni, bár-milyen is az elôadás. Szerintem akét véglet a jó: vagy elég rá egynap, és akkor üt, üthet, vagy pedighosszabb munka szükséges, deakkor viszont mindent egészenpontosan ki kell dolgozni.

– Halász Péter emlékének ajánloda Keresôket, aki a hangjáték-válto-zatban is szerepel. Hogyan kezdte-tek el együtt dolgozni?

– Halász Péter a Katonábanrendezett, de az elôadá-sában nem voltam ben-ne. Szirtes András bará-tom mutatott be neki,aki régi ismerôse voltPéternek. Elôtte mégegy kicsit irritált is,hogy idejön Amerikábólegy sztár, messzirôl jöttember, aki azt tesz, amitakar. És akkor egy hihe-tetlenül különleges, ter -mé szetes, szabad em-bert ismertem meg. So -kat dolgoztunk együtt,fôleg az újsághírszín-ház idején a Kamrában,melyet Ha lász Péterrendezett. El kezdtemneki zenét csinálni, ésaz operáit kivéve szintemindenhez én válogat-tam vagy hoztam zenét.

– Még a búcsúztatásán is te ze-néltél…

– Igen, a ravatalánál engemkért föl Master of Ceremonies -nek. A ba rátjának gondolt, ebbenbiztos vagyok, és megbízott ben-nem.

– A TÁP Színházzal kapcsolat-ban vannak meg nem valósított am-bícióid?

– Vannak. Elsôsorban a sajátfüggetlen mûködésünk. Ami rész -ben meg is van. De pénz nélkülnapi szenvedés, hogy tovább tud-junk lépni, vagy hogy egyáltalánfönn tudjunk maradni. Az évesmûködésünkre körülbelül egy-millió forintot kapunk, miközbena Nemzetiben olyan darabok buk-nak meg, ahol csak a díszlet hat-van-hetven millióba kerül. Mi pe-dig folyamatosan sikereket ara-tunk, és tényleg jól mûködünk.

Szeptembertôl új helyen, aWest Balkánban fogunk játszani,és sok mindent szeretnék kipró-bálni. A helyszín nagyon izgal-mas, mert többféle térbe lehet ki-találni az elôadásokat, példáulvannak utcára nyíló ablakos helyi-ségek is. És gyerekszínházat issze retnék rendszeresen.

– TÁP-módszerrel? – TÁP-módszerrel, persze, nem

tudok magamtól megválni. Ko -ráb ban is volt egy gyerekelôadá-sunk, pár éve ment ötször, aztánnem tudtuk már hol játszani.Majd meglátjuk. A színházi kö-zönség kinevelését nem lehet elégkorán elkezdeni. Azt gondolom,hogy ez a fajta színház a jövôszín háza. Aztán hogy mi a jövô-ben leszünk-e, nem tudom. Mostvagyunk, elindultunk mi is egyúton, de ez nem feltétlenül végle-ges. Mi nem vagyunk készen, aszínház nem ilyen, csak az az út,ami oda vezet.

Az interjút készítette: Ráday Andrea

A p o r t r é k a t S c h i l l e r K a t a k é s z í t e t t e

MINDEN PÉNTEKEN!KERESSE A HÍRLAPÁRUSOKNÁL VAGY FIZESSEN ELÔ!

Kedvezményes éves elôfizetési díj 15.500 FtMegrendelhetô a szerkesztôségben:

1089 Budapest, Rezsô tér 15. Tel: 06–1 210– 5149, 210–5159, Fax: 303–9241 • e-mail: [email protected]


T Á N C

Elôhang

Frenák Pál 1999-tôl folyamatosan Magyarországondolgozik. Eleinte szorosan kapcsolódott a TrafóKortárs Mûvészetek Házának (a továbbiakban TrafóKMH) megalakulásához, valamint a Trafó KMH alapí-tó-igazgatójának, Szabó Györgynek esztétikai elveihez.1999-tôl csaknem minden bemutatóját itt tartotta, s je-lentôs szubkulturális szegmenst hasított ki a magyarértelmiség–mûvész–diák hármasságból.1

Túlzás nélkül állítható, hogy 1999 és 2005 között aTrafó KMH divatot teremtett a kortárs táncból és a kor-társ táncszínházból, s e divat egyik legfelkapottabb tag-ja (és egyben megteremtôje is) a Frenák Pál Társulat,vagyis a Compagnie Pal Frenak. Sajátos látványvilága,különleges mozdulatrendszere, szokatlan témái, egy-szóval: egyedi esztétikája a magyar táncosokra is nagyhatást gyakorolt. A Kompmánia, Gergye Krisztián,Ágens, valamint saját egykori táncosai, Juhász Kata,Zambrzycki Ádám, Gergely Attila, de még olyan lát-szólag távoli alkotók, mint Ladjánszki Márta vagy aFinita la Commedia is bizonyos mértékig hatása alákerültek. Frenák tehát nemcsak egy sajátos közeg ki-alakulásához és a közönség megteremtéséhez járulthozzá, hanem egy egész generáció táncszemléletérenyomta rá bélyegét.

Azon darabok, melyek e hatást elôidézték, 1999 és2005 között nagyjából egységesen elemezhetôek. Eztaz idôszakot az a tény jelöli ki, hogy a Compagnie PalFrenak alaptáncosai azonosak voltak – ekkor majd-nem az összes darabban szerepel három ikonikus tán-cos: Juhász Kata, Gergely Attila, Zambrzycki Ádám.2005 után Frenák nem dolgozott többet velük, ígyelemzésemben ez az év jelöli a végpontot. De egyéb-ként is úgy tûnik, 2005 után valamiféle váltás és el-mozdulás következett be a mûvész pályafutásában,melynek iránya még nem látható világosan.

Az alábbiakban a jelzett idôszakban készült elôadá-sokat fogom kronológiai sorrendben elemezni (Out ofthe Cage [Zöld és savanyú], Tricks and Tracks, Lakoma –Festen, KáOsz, Blue Spring, Fiúk, Csajok). Nem min-den alkotásra jut egyenlô hely és idô, valamint nem té-rek ki sem Frenák szólójára (MENnOnNO), sem a fel-újított darabokra (Gördeszkák), sem pedig a koproduk-

cióban készült alkotásokra (Bozsik Yvette-tel közös da-rabja, illetve a Krétakör Színház Phaidra-elôadásánakkoreográfiája).2 Négy mû centrális szerepet tölt be: aTricks and Tracks, a Lakoma, a KáOsz és a Fiúk. (A BlueSpring címû munkát sikertelennek tartom, ezért éppencsak megemlítem.) A Fiúk, Csajok, Apokalipszis elôadá-sokat trilógiaként kezelik általában, én a Fiúkra térek kibôvebben, az Apokalipszist pedig már nem sorolom ide,hiszen abban már nem szerepelt egyik alaptag sem. AzElôszóban felvázolt módszertani elvek alapján egységesesztétikai elvként a kegyetlen tánc fogalmát igyekszemmeghatározni az alkotások strukturális elemzésével is,melynek végsô célja az, hogy bemutassa azt a sajátoskészletet, mely a frenáki hatástörténetet alakítja.

Elôszó és módszertani megjegyzések

a kegyetlen tánc fogalmához

A „kegyetlen tánc” Antonin Artaud „kegyetlen szín-ház” kifejezésének direkt átvétele. A „kegyetlen szín-ház” fogalma Artaud-nál zavaros, és ezért sok párhuza-mos interpretációt találunk. Mégis, ha három eredetiArtaud-szöveghez visszanyúlunk, akkor meglepô pár-huzamosságokat találunk a frenáki oeuvre alkotóele-meivel.3 Mintha Frenák ideális kritikusa Artaud lenne,mintha a táncos alkotásai a hatvanas évek Artaud-hul-láma után újra aktuálissá tennék a színész elméle-tét. S ha formabontóan hangzik is: amikor Artaud a„kegyetlen színházról” beszél, mintha a „kegyetlentánc” fogalmát értené rajta – legalábbis abban a for-

Mestyán Ádám

A kegyetlen tánc: Frenák PálK Í S É R L E T E G Y K O R T Á R S S T Í L U S D E F I N I Á L Á S Á R A

1 Jellemzô adat, hogy 2003-ban Magyarországon 20 elôadásavolt a társulatnak, amelyen 8000 ember látta ôket, mígugyanebben az évben külföldön 32 elôadáson 12 800-an vet-tek részt, ami azt jelenti, hogy ebben az évben 52 elôadáson20 800-an látták a társulatot. (A Compagnie Pal Frenak köz-lése.)

2 A színlapok, bemutatók dátumai és helyszínei a Mellékletbentalálhatók.

3 Antonin Artaud: Színház és kegyetlenség. In A könyörtelenszínház. Ford. Betlen János. Szerk. Vinkó József. Gondolat,Budapest, 1985, 143– 146. Uô.: A Kegyetlen Színház (Elsô ki-áltvány). Uo. 147–160. Uô.: A Kegyetlen Színház (Második ki-áltvány. Uo. 182–188.


T Á N C

mában, ahogy az Frenáknál megvalósul. Frenák kore-ográfusi teljesítményén nem változtat semmit, ha a ke-gyetlen táncot mint képzômûvészeti komplex látást ismeghatározom: vagyis azt állítom, hogy nem koreográ-fiai mintákban gondolkozik elsôsorban, hanem képek-ben és szituációkban. Ennélfogva gyakran elôfordul,hogy az elemzô sem mozgást, hanem képeket elemez.

Ez az állítás azt feltételezi, hogy a koreográfiai inten-ció megkülönböztethetô legyen a képiségtôl. Ez a kü-lönbségtétel, úgy gondolom, a gyakorlatban majdnemlehetetlen. Mégis, az a mûvészi szándék, mely alap-egységként a mozdulatot tételezi, különbözik attól a lo-gikától, mely elidôzik bizonyos „megfagyott” képek-nél. Ez a különbség a felszín alatt húzódik meg, és oly-kor stílusteremtô erôként mûködik. Egyáltalán nemfontos és elsôrendû, hogy ezt a különbséget mindun-talan felleljük – jó azonban észben tartani, hogy egy-egy mûalkotás létrehozásában különálló erôk alkotnakegységet.

Az elsô módszertani megjegyzés elmélet és gyakor-lat viszonyát illeti: az alábbi elemzések keretét a „ke-gyetlen tánc” fogalma úgy teremti meg, ahogyan azelô adásokból levont tapasztalathoz alkalmasnak talál-tam. Vagyis a létezô praxis leírására olyan metaforátigyekeztem kreálni, mely egy történeti kontextusba isilleszthetô. Természetesen nem állítom, hogy a mû -vész Artaud alapján dolgozott volna. Azt viszont állí-tom, hogy a (mozgás)színházi hagyomány alaposabbtámpontot nyújt mûvészetének esztétikai definiálásá-hoz, mint a tánctörténet. Ebbôl pedig az következik,hogy jelen esetben egy táncos a színházi eszmetörté-nettel írja felül, szövi át a tánctörténetet – amennyibena Compagnie Pal Frenakot egyáltalán a tánctörténet ré-szeként kezeljük, és Artaud-t egyáltalán a színháztörté-net részének tekintjük.

A második módszertani megjegyzés elmélet és el-mélet viszonyát érinti. A „kegyetlen tánc” Artaud „ke-gyetlen színház” fogalmának nem pusztán tetszetôsátvétele. A „kegyetlen színház” szövegeiben megra-gadható és elkeríthetô egy olyan fogalmi mag, amelyakkor is megállja a helyét, ha tudjuk, hogy a KegyetlenSzínház mint intézmény két hét alatt csôdbe ment, ésJacques Derrida 1966-ban bebizonyította, hogy téziseitarthatatlanok.4 Ezt a fogalmi magot ragadom meg ésalkalmazom Frenák Pál mûveire. Így keletkezik a „ke-gyetlen tánc” fogalma. Intencióm szerint ez a kifejezésnem pusztán a frenáki „stílus” jegyeinek összefoglalómetaforája, hanem egyik jellemzôje egy esztétikai éstársadalmi ízlésváltásnak, egy olyan ízlésváltásnak,melynek horizontja ma még nem belátható, de azt amódot is befolyásolja, ahogy a gondolkodás általábanvett tárgyait (test, tér, idô) kezeljük.

A harmadik módszertani megjegyzés: ezek az ele-mek az említett idôszakból (1999–2005) és az ekkorkeletkezett elôadásokból származnak. Minthogy kor-társ alkotóról van szó, az elemzés nem kíván stílustör-téneti jóslásokba bocsátkozni. Vagyis szigorú értelem-ben vett leíró analízisre épül, és pusztán már kanoni-zált alkotásokat értelmez újra (és nem bizonyos, hogya régebbi értelmezéseknél pontosabban). Számos el-lenvetés kínálkozhat: például, miért gondolom úgy,hogy késôbbi, most még csak születôfélben lévô dara-bok nem tartozhatnak ide, vagy hogy minden korábbi

alkotás idetartozna. Nem gondolom úgy, vagyis a pél-dák sora tetszôlegesen bôvíthetô, alapja pedig egymeghatározott korpusz. Ugyanakkor egyszersmind fe-lettébb valószínû, hogy az eredetileg a Frenák-darabokpéldatárán kikísérletezett fogalom elszabadul, vagyisnem frenáki alkotások is idetartoznak majd. Ez isszándékom szerint való.

A negyedik módszertani megjegyzés az artaud-i fo-galom kibontását célozza. Mi is a „kegyetlen színház”mint teoretikus konstrukció? Artaud a Bali-szigetiszínház párizsi vendégjátékán döbben rá arra, amitelôt te ugyan már sokan megírtak: a szöveg uralmára aszínházi elôadásokban. Számára a „keleti” és a „nyu-gati” színház közötti különbség (egyfajta koloniálisgesztussal) abban nyilvánul meg, hogy a „keleti” szín-házban „a rendezô teremtôereje elsöpri a szavakat”.5

[Kiemelés az eredetiben.] Sôt, „egyszerûen tagadása[…] a mi nyugati színházfelfogásunknak”,6 mégpedigazért, mert „tiszta anyagból, tiszta élménybôl, tiszta va-lóságból gyúrták”.7 Ez a rácsodálkozás adja a „kegyet-len színház” teóriájának alapélményét. A mester kiáb-rándul a hagyományos nyugati színházfelfogásból, és1933-ban látnoki módon olyan színházat követel, melynemcsak új elvek alapján szervezôdik, hanem társa-dalmi funkciója is van. „Szorongató, katasztrófákkalteli korunkban mind sürgôsebb az olyan színház,amely nem marad el az események mögött […], samelynek rezgései úrrá lesznek a kor bizonytalansá-gán.”8 „Húsba vágó színház” az eszménye. A kegyet-len fogalma számára nem egyszerûen a brutalitástvagy a kínzást jelenti,9 hanem egy létállapotot, illetve alétállapotot: „mindaz, ami él, az kegyetlen.” 10

Gyakori hasonlata szerint a színház olyan kegyetlen,akár az álom. Egy szakaszt érdemes hosszabban idéz-ni: „A színház azért éppoly vérengzô és embertelen,akár az álom, hogy világossá tegye és mindörökre be-lénk vésse egy kiirthatatlan és állandó, görcsös konf-liktus tudatát […], amelyben az egész teremtés topor-zékol, amiért befejezett lények vagyunk.”11 Vagyis a ke-gyetlenség nem más, mint egy állandóan jelen lévô, deelérhetetlen valami tudata. A megváltoztathatatlannalvaló szembesülés ôrjítô varázsa, egyfajta transzcen-dentális szadizmus. Erre a létállapotra az álom, a szín-ház és a kábítószerek nyitnak kaput. De Artaud vala-miféle katarzist, megtisztulást is remél. Ez a színházegyben a társadalmi megváltás reményét is hordozza:„a tömegek gondjaira fog összpontosítani.”12

A színház formai sajátosságait „A Kegyetlen Szín -ház” elsô kiáltványa mutatja be részletesebben. Elsô

4 Jacques Derrida: La théâtre de la cruauté et la cloture de lareprésentation. Critique, no. 230, 1966. Késôbb in L’écriture etla différence.

5 Artaud: A Bali-szigeti színházról. In A könyörtelen színház,111–126. Itt: 111.

6 Uo. 115.7 Uo. 118.8 Artaud: Színház és kegyetlenség. I. m. 143.9 „Ez a Kegyetlenség nem, legalábbis nem kizárólag a szadiz-

must és vért jelenti.” Artaud:. Levelek a kegyetlenségrôl. I. m.161–164. Itt: 161.

10 Uo. 144.11 Artaud: A Kegyetlen Színház (Elsô kiáltvány). I. m. 150.12 Artaud: Színház és kegyetlenség. I. m. 146.


T Á N C

követelménye a „térbeli kifejezésmód”,13 melyen a szín-ház fizikalitását, fizikai jellegét érti. Másodszor, a sa-ját nyelv megtalálása, mely egyben a szövegtôl valómegszabadulást is jelenti. „(…) visszataláljunk egyolyan egyedülálló nyelvhez, amely félúton van a gesz-tus és a gondolat között.”14 E nyelv egyben metafizikais, vagy legalábbis mögötte „metafizikai kísértés” la-kozik.15 Ez a nyelv fizikai, vagyis anyagát „a jel szint-jére emelt emberi testek” alkotják, aminek ötletétArtaud a hieroglifákból vette. (Frenáknál mindeznem lemondásként jelentkezik, hanem éppen ellen-kezôleg: a szavak iránti beteljesíthetetlen vágyként.)Harmadszor: a kegyetlen színház az emberi érzé-kenységre hat – le kell nyûgözni a nézôt, a feladat az,hogy „rabul ejtsük a nézô figyelmét”.16 Negyedszer, a

„kegyetlen színház” rendezôi színház: a látvány és acselekmény teljes egészében a rendezô felelôssége.Ötödször: a díszlet teljes hiányát követeli (ha a táncbana fényeket díszletként fogjuk fel, akkor ez a feltételmegdôl). Hatodszor pedig, az elôadás nem írott dara-bok, hanem témák köré rendezôdik.

A fentiekben nem az összes jellemzôt emeltem ki,hanem azokat, melyek relevánsak a tárgy szempontjá-ból. Artaud sokszor következetlen és egymásnak el-lentmondó kijelentéseket tesz (például egyszer azt ál-lítja, hogy a hangszerek a díszlet részei lesznek, más-kor meg azt, hogy nem lesz díszlet), de azt hiszem, afentiek többé-kevésbé állandó és megfogható elméletialapok. Hat pontba foglaltam tehát azt a fogalmi ma-got, mely egyben a „kegyetlen tánc” fogalmára is al-kalmazható. Az alábbiakban elôször is bemutatom,hogy a kegyetlen artaud-i fogalma miként értelmezhetôFrenák Pál életrajzi narrációjának kontextusában,majd pedig a konkrét mûveket szembesítem a fentiek-kel, vagyis hogy a hat jellemzô miként mutatkozikmeg a frenáki esztétikában. Ez a sajátos komplexumvilág, ennélfogva világteremtési (stílusteremtési) kísér-letként fogható fel.

1. Önelbeszélés és kegyetlenség17

Frenák Pál süketnéma szülôk gyermeke. Elsô kom-munikációs élményei nem szavakhoz, hanem jelek-hez kötôdnek. Gyakran emlegetett tapasztalata az em-berek lesajnáló viselkedése, amikor ôt is süketnémá-nak hitték, miközben ô mindent hallott és megértett.Központi emléke a Vakok Szövetségében két süketné-ma ember, akik egyben vakok is voltak, s így egymáskezét fogva kommunikáltak. Apja lassan megôrül, hattestvérével együtt állami gondozásba kerül. Az elsza-kadás sokkja, a kommunikációképtelenség iszonyúmeg próbáltatást jelent a kisgyerek számára – s egybensaját testének felfedezését. „Nagyon korán megszállt adémon” – mondja akkor, amikor arról beszél, hogy az

intézeti folyosón egy nagy tükör elôtt mozgott, és gyö-törte a testét.18 A belsô kínokat (melyek nagyon hason-lóak Artaud „fájdalmaihoz”) külsô önkínzással, szexu-ális izgatással és fantáziálással semlegesítette.

Ez az alapélménykészlet határozza meg alkotásait.A világ kegyetlenségét a saját teste iránti kegyetlenség-gel dolgozza fel, mintha a tükör elôtt saját karját csa-vargató kisfiú magán hajtaná végre a „büntetést”, me-lyet pusztán azért kap, mert létezik. A pszichológiaialaphelyzet meglepôen hasonlít Artaud élményeire,

13 Artaud: A Kegyetlen Színház (Elsô kiáltvány). I. m. 147.14 Uo.15 Uo. 148.16 Uo. 150.17 Frenák Pálnak három nagy életrajzi interjújáról van tudomá-

som, és ezek alapján rekonstruálom az életrajzot: HalászTamás interjúja: Kilépni a takarásból. Beszélô, 2001/4. 115–124.; Lôrinc Katalin interjúja és összefoglalása: Irány a jelen.Színház, XXXIII. évf. 4. szám, 38–41.(letölthetô: http://www.szinhaz.net/index.php?id=286&cid=12219), valamintVarga Mátyás beszélgetése: Emlékek a tükör túloldaláról.Pannonhalmi Szemle, 2003. XI. évf. 2. szám, 83–92.

18 Varga Mátyás: Emlékek a tükör túloldaláról. 86.

1. 2.


T Á N C

Frenák azonban mindig belül tud maradni egy olyanhatáron, ami a színpadra állítást lehetôvé teszi. Talánkülönös, de éppen az az életszituáció, mely fájdalmátokozza, vagyis a hallóként átélt süketnéma-lét adjameg a lehetôséget a fegyelmezetten és szigorúan vég-zett teátrális munkára. A testi figyelem és gesztusme-mória segíti, hogy elôtanulmányok nélkül JeszenszkyEndre tánciskolájában tanuljon, majd pedig abban,hogy a nyolcvanas években Franciaországban teleped-jen le.

Az emigráció különös tapasztalattal jár: egy nyelvmegtanulásával. Azt állítja, hogy a francia az egyetlennyelv, amelyet jól beszél, hiszen azt tanulta, míg ma-gyarra senki sem tanította. Franciaországban egy óriá-si jelentôségû esemény éri, melyrôl keveset beszél: egy

évig a Moulin Rouge táncosa lesz. „Ennek a világnak aprofesszionalizmusa azonban egy életre beleégett a tu-datomba” – mondja késôbb, s talán itt tanulja megazokat a trükköket, amelyek képessé teszik egy társu-lat elvezetésére.19 De nemcsak ezeket, hanem a show-világ teátrális eszközeit is megismeri, melyeket késôbbalkotásaiban felhasznál. A gyerekkori alapélményt,mely nek borzalmai az éleslátás és éles tánc képességé-vel ruházzák fel, a show-elemek ismerete, a színpadirutin és a közösségi munka fordítja át mûalkotásokká.Ez a kegyetlen tánc önéletrajzi és elbeszélôi forrása.A pszichológiai profil azonban nem adhat teljes képet.

Frenákot interjúi szerint 1999 és 2005 között alap-vetôen két dolog izgatja: az egyéniség kifejezése és azönazonosság.20 E kettô összetartozik, a kifejezés magaa nyelvvel van kapcsolatban, s a nyelv felveti a „ki be-szél?” kérdését. A frenáki kegyetlen tánc nyelve gesz-tusok halmaza, egy esztétikai nyelv, melynek központitémája nem más, mint maga az érthetôség. A kom-munikációról való kommunikáció azt állítja, hogy vé-gül is minden jel félresiklik, a kommunikáció töredé-kes. A beszélô vagy kommunikátor semmi mást nemcsinál, csupán e töredékességen, e félreérthetôségen

keresztül magát határozza meg. Az identitás a gesztu-sokon keresztül konstruálódik.

Frenák darabjaiban a szexuális másságot is erôtelje-sen tematizálja. A homoszexuális képiség kidolgozottvilágával jelenik meg a Trafó KMH-ban készített soro-zatában. Egész pontosan nem a homoszexualitás tár-sadalmi harcához szól hozzá, hanem testhasználata, a(férfi)testek megvilágítása erotikus és kifejezetten esz-tétikai tartalmakat hoz felszínre. Ebbôl a szempontbóltalán remekmûnek lehet nevezni a Fiúk címû darabot,mely a férfitest és az akrobatika legszebb találkozásaegy táncszínpadon.21 A homoszexualitás és általában aszexualitás esztétizálása Frenák egyik alapvetô eszkö-ze. A tükörben látott test idegen testté válik ezekben adarabokban.

Ám a mûvész testhasz-nálata kettôs: nemcsakmegalkotott, „esztétikai”testképeket hoz létre, ha-nem durván fizikai, „po-zitív” értelemben vett tes-teket. Mindkettô az iden-titás ugyanazon pont járatámaszkodik. A gesz tus -nyelv használata azonbancsak az esztétikai testekrevonatkozik, azokra, me-lyeken nyugvópontra juta mozgás és a fény, gesz-

tus és zene. A büntetés fogalma valamiképpen azegyik testképbôl a másikba való átmenetet írja le, ez aza cselekvés, amely átváltoztatja a testeket. A hatalompozíciója az, ami tudattalan vagy nagyon is tudatos já-tékot játszik az ártatlan vagy bûnös testekkel.

A fentiekkel természetesen nem az önéletrajzi elbe-szélések feltétlen hitelére hagyatkozom, hiszen a nar-ratív identitás kényes dolog. A mûvész átírhatja, visz-szavonhatja nyilatkozatait, de törölni már nem tudjaôket. Nem kívánom a darabokat lealacsonyítani a pszi-chológiai szeánszok, gyerekkori élmények vulgárfreu-dista feldolgozásának szintjére, ennél sokkal összetet-tebb és bonyolultabb mûvekrôl van szó. AzonbanFrenáknál a látás-, a figyelem- és gesztuskészlet nemtechnikai a szó szoros értelmében, hanem egy életszi-tuációból származó örökség. Ennélfogva a kegyetlentánc és a vele járó ízlésváltozás egy élettörténet gene-rálta paradigma.

19 Halász Tamás: Kilépni a takarásból. 121.20 Uo. 124., illetve: Sisso: kétszer kettô néha öt. Magyar Narancs,

1999. dec. 23. 70.21 Rényi András mutatott rá elôször erre a tényre.

1. Tricks and Tracks 2. Lakoma3. KáOsz

K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e i

3.


T Á N C

2. Alapítóesemények

(Zöld és savanyú [Out of the Cage],

Tricks and Tracks)

Frenák Pál saját társulatának 1990-es párizsi meg-alapítása óta Magyarországon tartja bemutatóit – mégakkor is így volt ez, amikor táncosai között egyetlenmagyar sem volt.22

Ez a helyzet 1999-ben változik meg, amikor meg-alakul a Trafó Kortárs Mûvészetek Háza. A mûvész úgydönt, hogy magyar táncosokkal is készít darabot, és akulturális kormányzat is támogatja – a legnagyobb tá-mogatás mégis Szabó György igazgatótól érkezik, akirendszeresen meghívja a Trafó KMH-ba. A CompagniePal Frenak immáron Frenák Pál Társulatként is mûkö-dik, elsô bemutatója Zöld és savanyú címmel nagy ér-deklôdés mellett zajlik, 1999. május 30-án. Ebben márhárom olyan magyar táncos is részt vesz, aki késôbbmeghatározó arcává lesz a társulatnak: Juhász Kata,Gergely Attila és Zambrzycki Ádám. Innentôl kezdve aFrenák Pál Társulat sorsa szorosan kötôdik a TrafóKMH-hoz, noha nem azonosak.

Tudatos és szándékos döntés volt, hogy FrenákBudapestre jött.23 Szabó György a Petôfi Csarnokbanmutatta be a Vadócokat (Sauvageries) 1998-ban, ésamikor a mûvész hallott a Trafó KMH elindulásáról,úgy érezte, „hogy Magyarországon van a helye”.24

A Zöld és savanyú után döntött úgy Szabó György,hogy felvállalja Frenák darabjainak már akkor is nyil-vánvaló jellemzôit – az erôteljes képiséget, a mezte-lenséget, az akrobatikát, az erôs hanghatásokat és atársadalmi tabuk döntögetését. Egyik francia méltatójaszerint a Vadócokban „az agresszivitás megterméke-nyítô energiákat szabadít fel”.25 A mûvész már ekkorolyan eszközöket használ, melyek a késôbbi nagy da-rabokban nyerik majd el végsô formájukat.

A Frenák Pál Társulat kezdett el a kortárs táncról be-szélgetni középiskolai diákokkal, s ezzel a Trafót „ne-velô-oktató” intézménnyé is tette. Társulat és intéz-mény öt-hat éven át vállvetve teremtette meg a magyarkortárs tánc közönségét, sok-sok évnyi lemaradást pó-tolva. Frenák maga évek óta foglalkozik sérült vagy fo-gyatékos gyerekekkel Franciaországban. A folyamat-ban természetesen más társulatok is részt vettek, de ta-gadhatatlan, hogy mind tömegbázisában, mind aTrafóval való összeforrottságban ez a csapat volt a leg-nagyobb. Ezért is állítható, hogy Frenák ízlésváltást ho-zott Magyarországra.

A Zöld és savanyú nem sokkal a bemutató után új cí-met kapott: Out of the Cage. Központi metaforája a sza-badulás, és minden Magyarországon készült darabjaközül a legéletrajzibb – akkor is, ha a mûvész ezt ta-gadja. A kezdetben kísérleti alkotásként felfogott rövid(alig félórás) mû táncosait a magyar táncéletben akko-riban szokatlan módon a közönség körbeülte. Míg azalternatív színházakban ez megszokott volt, talán ez azegyik elsô szabadon körbejárható magyar táncalkotás.Merthogy az elôadásnak több „homlokzata” van.26 Ké -sôbb átalakították, és beillesztették a nézôtér–színpadszokott szembeállításába. (A körbejárhatóság [-ülhetô-ség] majd a KáOsz címû munkában tér vissza.)

A tér közepén három zöld vaságy helyezkedik el, aszereplôk jobbára madarakként ezeken ugrálnak,néma állatokként mozognak. A gyermekkori emlék-anyag letagadhatatlan. A fekete pizsamában ugráló,jobbára tüskehajú alakok a koncentrációs táborok rab-jainak képzetét kelthetik. A szereplôk – vagyis az azegyetlen identitás, mely több alakot kap – valóban ra-bok, csakis egymáshoz érhetnek. Ezt a benyomást mégcsak fokozza az a helyzet, melyben egy süketnéma jel-beszéddel kommunikáló fiú elmesél egy történetet, mi-közben saját, szaggatott, elfúló hangja megy felvételrôl.Háta mögött óriási színes mintájú ágy lóg fentrôl.

A teremtett világ így látszólag teljesen koherens ré-szekbôl áll, és illeszkedik egy pszichologizáló önelbe-szélés konstrukciójába. Ami széttöri a sematikus meg-közelítést, az a váratlanul berohanó teljesen meztelennôalak, aki gyönyörû szólót ad elô. Elsôsorban azegyensúly képeit mutatja: az ágyak rácsaira feszül rá.Ez a mozzanat radikálisan felülírja az egyszerûsítettképletet: a mûvész immár kilép saját kulisszáiból,hogy valami, a félelem és rettegés alakján túlit, valamiigazán „kegyetlenül” szépet mutasson. A másodikmozzanat fizikai kép: a sötétben csak fénycsíkok lát-szanak, és a szereplôk vadul elkezdik pörgetni az ágya-kat. A vészterhes kép mellé vonatzajra utaló zakatoláshallatszik. Fojtott fenyegetés üli meg a levegôt, olymértékben, hogy az egyik kritikus „az irháját félti”.27

Az utolsó képben Gergely Attila egy keskeny fénycsí-kon közeledik, madárszerûen, ám felegyenesedve mo-zogva, piros pöttyös estélyiben, mely éppen összhang-ban van a háttérben lógó ágy színével. Az elbeszélés ké-pei már-már triviálisak, mégis az öngyógyítástmû vészetté oldják, mégpedig egy kezdeti, kezdetlegeseszköztár segítségével, melyet definiálhatunk a kegyet-len tánc formatív periódusaként. Adott a reflektált be-szédnélküliség, az a helyzet, melyben a gesztus és a lát-vány kommunikál. Az alkotás nem narratíva, hanemtéma köré szervezôdik. A kép logikája munkál benne.

A kiszabadulás, elvágyódás megérzékítésére elôszöris a helyet teremti meg az alkotó. Frenákra alapvetôenjellemzô, hogy a színpad „rossz hely”, sivár és ellensé-ges. A táncosok teste ebben a térben hányódik. A tes-tek tompa állatokként vándorolnak, amelyek nem is-merik a dolgok használati értékét – jelen esetben azágyak pusztán ugrálásra szolgálnak, és hiányzik rólukaz, ami emberi pihenésre alkalmassá teszi ôket: a pap-lan és a párna. Az Out of the Cage még nem használklasszikus teátrális eszközöket (dikció, mimika stb.) –a pátosz jelen esetben még a test pátosza.

A Tricks and Tracks hozott valódi áttörést a társulat-nak. Egyik legnépszerûbb és egyben emblematikusdarabjukat 1999. december 10-én mutatták be a TrafóKMH-ban. Szereplôi között ott találjuk a társulat alap-tagjait: Juhász Katát, Gergely Attilát és Zambrzycki

22 Lásd a Mellékletet.23 Pl. Tóth Ágnes Veronika: A minôséget nézzük. Balkon, 2005;

http://balkon.c3.hu/balkon03_10/08minoseg.html.24 Halász Tamás: Kilépni a takarásból. 123.25 Pal Frenak, l’enfant sauvage. Libèration, 1998. márc. 23.26 Halász Tamás: Ágyak vonzásában. Balkon, 1999; http://

www.c3.hu/scripta/balkon/99/0708/16hal1.htm.27 Halász Tamás: Ágyak vonzásában.


T Á N C

Ádámot. A Tricks and Tracks az Out of the Cage-hez ké-pest új formavilágot vezet be. Értékelhetô úgy is, hogyaz utóbbi „kísérleti tánc-performansz” jellegéhez ké-pest ez már kiforrott, átgondolt testszínházi elôadás.Bozsik Yvette táncosa, Jantner Emese kezdi az elô-adást (az általa megformált „alakot” késôbb LisaKostur veszi át). A kezdés nem más, mint egy kép, akép – a koreográfus jellemzô módon a továbbiakbaninkább képekben és akciókban gondolkodik, mint ko-reográfiai tervekben. A hideg, üres színpadkép nemunalmas – Frenák Pál a fények alkalmazását tökélete-sen illesztette a cselekményhez.

A mintegy ötvenperces darab kezdô képében magasnô áll vörös ruhában, magas sarkú cipôben egy fehérfal elôtt. Éles fény vetül rá, tompa, súlyos zene szól.A nô mintha félne valamitôl, vagy inkább mintha ne-kilökték volna a falnak, mintha kilökték volna vala-honnan. Mégis ellenáll, egész kiállása dühös, büszke,acélos. Hirtelen vörös anyag vágódik a feje fölé – fes-ték-e, sár vagy vér, nem tudható. Ezek a csíkok végigott maradnak a falon, és meghatározzák a mû alap-hangulatát. E felcsapott anyagdarabok sebhelyekké vál-nak, valami rettenetes és elmondhatatlan lenyomatai-vá. Piszokká a hófehér felületen – jeleként annak,hogy valahol mélyen a dolgok egyáltalán nem rende-zettek, iszonyatos feszültségek és fájdalmak tartjákegybe ezt a felszínt, mely épp azért ilyen tiszta, mertannyira mocskos ott belül.

A jelek az elôadás meghatározó metaforái és alkotó-elemei. A központi jelenetben, azaz Gergely Attila ésJuhász Kata szólójában a táncosok meztelen testére je-lek vannak rajzolva – ezek a kritikusokban a kalligrá-fia, a hierográfia és egyéb, test és írás közötti fogalmakképzetét hívják elô. Ugyancsak gyakran hivatkoznakFrenák akkoriban Japánban tett tanulmányútjára is.A Tricks and Tracks központi motívuma a jel. Jelek atesteken, s maguk a testek is jelek. Jel ZambrzyczkiÁdám mozdulatlan arca is, míg az általa játszott alakmintha a Twin Peaks egyik megelevenedett démonalenne. De jelek a fények is: a keskeny, szûrt fénysávok,melyek sokszor épp úgy helyezkednek el, mintha egyrésnyire nyitott ajtó mögül jönne a fény. A legjellem-zôbb azonban az a mozzanat, ahogy a táncosok be- éskimennek a színpadról. Gyorsan, komolyan, cél-szerûen, mintha kiképzésen lennének. A bevonulásegyben támadás, a kimenetel pedig büszke hátrálás.

A mû lehatárolt képekbôl és meghatározott számújelenetbôl áll. Mint egy videoklipben, pontos vágásokés elhatárolások szakítják meg a folyamatot. A mozaik-szerû építkezés ezentúl jellemzôje lesz a Frenák-dara-boknak. Mégis összeáll a koreográfia, hiszen a motí-vumok, az erôs térhasználat és Fred Bigot élôben ke-vert techno alapú zenéje egybefogja. Alapvetôen ötrész tagolja: a kezdô kép, a Juhász–Gergely duett, egyegyüttes szinkron koreográfia, Frenák egy „magánjele-nete” és a finálé. Az öt panel önmagában alkot egy-egycsúcspontot, fokozatosan erôsödve, mígnem a mû esz-tétikai értelemben „túllendül” önmagán, és voltakép-pen önmaga parafrázisává válik. Ez a végsô fázis nemmás, mint a színházon kívül a legesztétizáltabb világbeemelése: a divaté.

A Tricks and Tracks a korábbi alkotások összes tech-nikai erényét egyesíti: a függeszkedést, az akrobatikát,

a meztelenséget, a félelmetesen összetett zenét, amegkonstruált esztétizált, túl édes képeket és a ke-gyetlen spirálíveket. Juhász Kata talán legnagyobb (éslegveszélyesebb) szerepében felülrôl ereszkedik alá,enyhe spirálban körözve. Gergely Attilával alkotottszólójában állatokként csapódnak össze, és emberek-ként ölelik egymást. A csupasz testükre rajzolt jelekmintha szövetet alkotnának a bôr, az izzadság és a tér-re vetülô kék fény hármasában. Mindketten meztele-nek, kopaszak és zömökek. Míg Juhász Kata felülrôlfüggeszkedik, Gergely Attila alulról fogja – megszerzi,elengedi, menekül elôle és üldözi. A földi és égi szere-lem játéka ez. Ahogy egy kritikus megjegyzi: „Ez azepizód magába sûríti a társulat produkcióinak jellegze -tessé geit.”28 Juhász Kata spirálja után az „alapítódara-bokban” játszó régi társ, Christine Merli adja elô újraa spirált. Félelmetesen pörög újra és újra. A matema-tikai térhasználat, a kiszámítottság ez idô tájt a dara-bok egyik fontos jellemzôje.

A szinkron mozgás nagy, plenáris össztánca volta-képpen már a végsô, show-szerû finálét vetíti elôre. Azalakok az Out of the Cage-hez képest immáron egyéni-ek – önálló arccal, ruhával és jelenetekkel rendelkez-nek. Így amikor mégis „szinkronba” váltanak, az a ké-nyelmetlen érzés keletkezik, mintha össze nem illô,véletlenszerûen kiválasztott szereplôk hajtanák végreugyanazt a parancsot. A különbözô ruhák egy ultra-modern divatshow érzetét keltik. A végsô képbenFrenák valóban kifutónak használja a színpadot. Elôtteazonban még a mûvész „nagyjelenete” zajlik: hófehérkapucnis köntösben csoszog be, mint valami földön-túli hótündér. Fehérre festett arca mintha csodálkoz-na. Zambrzyczki Ádám hirtelen lerántja róla a leplet,és belecsókol a nyakába. A meztelen figura lassan hát-ralép, egy pillanatra megáll egy ajtószerû beugróban,és a rá vetülô fényben nyújtózkodik – ez a beállítástöbb késôbbi alkotásban is feltûnik. Ezt és az ebbôl ki-fejlôdô késôbbi ajtó-szituációkat én összefoglaló néven„ajtó-effektusnak” neveztem el.

Mozdulataiban ez a darab a földé. A szereplôk hang-súlyosan sokat érintkeznek a földdel, fekszenek, gurul-nak, dobbannak, ülnek. Felületekhez lapulnak, tapad-nak. Az egyetlen kiáltó ellentét Juhász Kata égbôl alá-ereszkedô alakja, végül azonban ô is a lenti világ tagjáváválik. Nem hangzik el egyetlen értelmes mondat sem,noha a kommunikáció vágya súlyosan ráül a darabra,még a zene is szaggatott. Egyetlen alkalommal fut kör-be Gergely Attila artikulálatlanul üvöltve – mozgásakissé idiotikus, eltúlzott, képregényszerû. A beszéd,vagy is a kifejezés ebben az alkotásban mégsem a moz-gásé és nem is a jeleké. A jelek nem a kommunikációrészei, hanem önálló minták. Nem puszta dekorációk,de nem is beszéd jelei – a jelek iránti vágy jelei. A Tricksand Tracks központjában mégsem a nyelvnélküliség áll,hanem egy világ felvázolása. Ez a világ – legyen belsô,képzelt vagy múltbeli – teljes egészében a Lakoma és aKáOsz címû darabokban teremtôdik meg.

Kérdés persze, hogy a fent vázolt mozzanatok meny-nyiben ennek a sajátos világnak a jellemzôi, és meny-

28 Stark R. László: Az anyag eltáncolja önmagát. Magyar Hírlap,2000. április 26. 7.


T Á N C

nyiben tekinthetôk önálló stílus-nak. Felvethetô, hogy a „kegyetlentánc” voltaképpen semmi mástnem jelent, mint ezt a világot, ésmindazok, akikre többé-kevésbéhatással van vagy lesz, egyszerûenrészesülnek ebbôl a világból. Denem mossuk-e ezzel egybe a mûvé-szi teremtett világ fogalmát és a sa-játos stílust? S abból, ha Frenáknem teremtené meg ezt a sajátosvilágot, következnék-e, hogy tulaj-donképpen elhagyja a kegyetlentánc stíluskategóriáját?

3. Egy világ kibontása

(Lakoma, KáOsz)

A Lakoma és a KáOsz bemutatói,vagyis a 2001 és 2002-es évek pá-ratlan sikert és népszerûséget hoz-tak a társulatnak. Ezek a darabokmonumentálisak, érettek. Össze-kapcsolódik bennük a technikákkalkísérletezô kedv, a gyermekkori él-mények feldolgozása, az önazonos-

ság-keresés, és mindezt egy új elem fogja egybe: a társadalomkritikai él.Mindkettô tükörszerûen, felnagyított rémálomként köpi vissza a nézôk ar-cába a posztmodern nagyvárosi lét fragmentált elemeit. Ez a vonás teljesmértékben rokonítja Frenákot Artaud-val.

A Lakoma igen különös darab, melyet a dán Dogma csoport Festen (La -koma) címû elsô filmje inspirált. (A filmet Magyarországon Születésnapcímmel vetítették.) A Lakoma cím többirányú jelentéstartalommal rendel-kezik (a dán szó gyöke, a Fest a germán nyelvekben ünnepet jelent).Egyrészt Platón egyik legismertebb dialógusának címe ez, melyben ösz-szekapcsolódik a Szép és a Jó ideája, s tárgya nem utolsósorban Erósz lé-tének tisztázása. Természetesen a görög ideál jegyében az egymásba sze-relmes férfiak párbeszéde ez. Azóta azonban a „lakoma” szó nemcsak azeszegetés közbeni szellemes eszmecserét jelöli, hanem erôs infernális tar-talommal is telítôdött. A pazarlást, a tespedt élvetegséget, valamifajta szel-lemi és testi hanyatlást is takar. A filmhez ez a motívum kapcsolja a leg-szorosabban; annak tulajdonképpeni cselekménye ugyanis folyamatosevés, „lakomázás” közben zajlik.

A Lakoma az elôzô darabokhoz képest több szempontból is újdonságothoz. Elôször is sokszereplôs – készítésében tíz táncos mellett részt vesz amagyar underground mûvészeti élet több személyisége is (Vajdai Vilmos,Gergely Attila). Másodszor: címadásával konkrétan kapcsolódik egy erô-sen társadalomkritikus mûalkotáshoz, így is cáfolva az önéletrajzi feldol-gozások vádját. Harmadszor: a darabban a színek dominálnak – ami azeddigi fekete-fehér világhoz képest határozott váltás. Negyedszer: nem-csak egyénítettek a szereplôk, hanem határozottan szürreálisak, olykor ka-rikaturisztikusan egy-egy típust képviselnek (például a Juhász Kata általjátszott „szôke nô”). Ötödször: a darab alkotóelemeiben, vizualitásában észenéjében a kortárs szubkultúrák ízlésvilágát tükrözi (elsôsorban a meleg-és a techno-kultúra motívumai jelennek meg). Ugyanakkor megmarad-nak Frenák Pál régóta ismert jelenetei és mozgáskombinációi.

Nemcsak a megjelenítés módja fragmentált, hanem maguk a darabbaépített minijelenetek is töredékesen illusztrálják az egyes társadalmi je-lenségekkel szembeni kritikai attitûdöt. A színpad közepén rézsút óriásiasztal található, körülötte öt függôhinta. A padló zöld, a díszletként hasz-nált függönyök általában mélysárgák, de sokszor megváltoztatják a színü-ket. Talán soha nem készített még ilyen „színes” alkotást a koreográfus,mégis megôrzi a steril „mûtô-jelleget”. A frenáki „világ” kibomlása akusz-tikus értelemben is teátrális: nemcsak gesztusértékû zenék szolgáltatják ahátteret, hanem kiáltások, üvöltések és testcsapódások is. A kegyetlen táncvilágának esztétikája vegyes és tagolt, hiszen miközben akusztikai és vi-zuális értelemben is a fizikalitást hangsúlyozza, a darab végén a fizikali-tástól való elszakadást dokumentálja.

1. Blue Spring2. Fiúk3. Csajok 4. Apokalipszis

1.

2.


T Á N C

Az egyik kulcsfigura a Zamb rziczki Ádám által megtestesített, felülrôlleeresztett, némán kapálódzó alak, akit tágra nyílt szeme és kétségbeesettakarása szükségszerûen áldozattá tesz egy ôrültek lakta világban. Ô teste-síti meg a kvázi-narratív, az eseményekbe beavatkozni képtelen, sérültszereplôt. Egyik lábán és egyik kezén csatokat visel, mintha mozgássérültvolna. Ô zárja végül a darabot is majd. A mozgások és történések párhu-zamosak, és minden eddiginél jobban megosztják a nézô figyelmét.Bizonyos értelemben ez Frenák „legvastagabb”, legtöményebb alkotása azegy pillanatba zsúfolt akciók számát tekintve. Megjelenik az „ajtó-effek-tus” is: a színpad jobb oldalán levô fénycsíkban egy figura vonaglik – ez-úttal mintha saját magával szeretkezne, miközben elszív egy cigarettát.Ez a figura voltaképpen elôzménye és egyben pandanja a „sérült” fiúnak.

A kötél-jelenet maga a „lakoma”: az akrobatát leszedik a kötélrôl, és aközépütt álló asztalon, mint a marakodó kutyák, letépik róla a ruhát. Azimmáron meztelen táncos éteri zene kíséretében mutat be egy pazar szó-lót a kötélen. Ez a mû narratív csúcspontja, mely a voltaképpeni üzenetethordozza: a felfelé törekvôt széttépik az alsóvilág-beliek, ám ez az áldozatszükséges a szépség eléréséhez. A legérdekesebb ebbôl a szempontból adarab igencsak esztétizált vége: a szereplôk meztelenül jönnek be a félho-mályban, és a felülrôl aláhulló fehér törölközôkbe öltöznek, miközben a„sérült” szereplô némán áll a közönség elôtt. Majd a hintákra ülnek, és azidillikus, mennyei életképbe hirtelen egy nagy adag sár fröccsen, s szét-spriccel a hófehér asztalon. Egy korábbi interpretációmban itt ért véget adarab, nem számítottam hozzá a következô jelenetet, melyben egy kis„show-tánc” után az Are you lonesome tonight? címû Elvis-számra felkérika nézôket, és táncolnak velük. Most korrigálom önmagam.29 Azt gondo-lom ugyanis, hogy a szinte banális és közhelyes üzenetet, vagyis az egy-más iránti figyelem fontosságát és az ehhez hasonló, egyszerû, sôt ro-mantikus igazságokat ez az utolsó, igencsak személyes és ugyanakkor iro-nikus jelenet, egyfajta utóiratként, valódi tartalommal telíti.

A fehér felület beszennyezése, a szereplôk kvázi-bûntelenné válásamind pusztán egy aránylag könnyen behatárolható teátrális narratíva ésesszencia szolgálatában áll. Egyúttal a Tricks and Tracks kezdô képénekpárját alkotja. Az igazi katarzis és a darab valódi értéke ezzel szembenéppen abban a finom interperszonális gesztusban áll, melyet a végén tesz-nek a szereplôk. A „show-tánc” itt azt takarja, hogy egy sorban állva szink-ron mozdulatokat hajtanak végre, igen közel a közönséghez. Ezek a moz-dulatok a felsôtest elcsavarásából (a Frenákra oly jellemzô spi rál moz du -latok) és bizonyos kézjelekbôl állnak, mintha valóban valamiféle nyelvbôl(süketnéma nyelvbôl) állna ez az „utóirat”. A közönség „megtáncoltatása”pedig közösségi gesztus, bevonás és vigasztalás egyben, melynek valóbanlegautentikusabb és legelcsépeltebb kísérete az Elvis-szám. Be kell látni,

hogy azt a katarzist, amivel a ke-gyetlen tánc manipulál, a Lakomaegésze és a végjáték közötti feszült-ség hozza létre.

Ebben az értelemben a dráma-szerkezetet a többi darab nem ôrzimeg. A Carmen-témára születettKá Osz a teatralitás hasonló eszkö-zeit használja, ám struktúrájábanegészen más. A Lakomában kibon-tott világ egy új maszkját mutatjameg a KáOszban, melyben a köz-ponti elem egy bokszring. Ez a tér-elem meghatározza a történéseket,és pusztán konnotációs mezejénélfogva, minden klasszikus koncepci-ónak ellenszegülve, az erôszak terétválasztja a szerelem megmuta tá sá-ra. A monumentális díszlet alkal ma -zása látszólag ellentmond a dísz let

29 A darab bemutatója után megjelentkritikámból többször is idézek jelölet-lenül az elemzés során, mintegy átdol-gozva és revideálva akkori meglátásai-mat. A legfontosabb változás az, hogyakkor a darab „vége” után következôjátékot nem számítottam az alkotás-hoz, legalábbis elemzésemben nemfoglalkoztam vele. Most úgy vélem,hogy akkori interpretációm korrigálás-ra szorul. Lásd Mestyán Ádám: Kul -tusz és áldozat. Ellenfény, 2001. 2.szám.

Ko

nc

z Z

su

zs

a f

elv

éte

lei

3.

4.


T Á N C

teljes hiányát követelô alapelvnek, a ring azonban je-len esetben nem díszlet, hanem egy eleve jelentésteli-vé tett üres tér, maga a színpad. Egyetlen, díszlet-elemnek tekinthetô tárgy akad ebben az elôadásban,ez pedig egy szülôszék a ring egyik sarkában.

A nézôk – ahogy az Out of the Cage-ben is – körbe-ülik az elôadást, ám az asztalok és borospoharak aztaz érzetet kelthetik bennük, mintha egy elegáns étte-remben néznék a vacsorához járó esztrádmûsort.Mintha a Lakoma folytatásaképpen – az ott „megtán-coltatott” nézôk után – egyfajta közösségivé válásmenne végbe, legalábbis a térben-lét értelmében.A táncosok, amíg a színpadra nem lépnek, a ring kö-rül álló kis fehér székeken ülnek, tehát szem elôttvannak – se belül, se kívül, de mindenképpen látva.A látottság és a fájdalom, a születés fájdalma a köz-ponti elem ebben az elôadásban, melyben a frenákivilág – vagy ha jobban tetszik: a kegyetlen tánc stílusa– új elemekkel gazdagodik.

Ezek az új elemek elsôsorban abban – vagy éppenazért – jelentkeznek, mert ez az egyik legpesszimis-tább Frenák-mû. A világítás szinte teljes hiánya (csakegyfajta kék UV-derengést láthatunk, illetve fénykoc-kák emelik ki az egyes mozzanatokat), az egynemûruhák és ezáltal az uniformizált karakterek (nincse-nek egyénített figurák, csak egyéni cselekedetek ésmozgássorok), valamint (a leszbikus szextôl az önki-elégítésig terjedô számos szexuális utalás ellenére) azerotika feltûnô mellôzése teszi a mûvész pályájánaklegsötétebb alkotásává a KáOszt, nem annyira a dur-vaság, inkább az árnyékosság torokszorító fenyegeté-se értelmében. Olyan ez, mintha árnyék borult volnaa Lakoma amúgy sem szívderengetô, de legalább szí-nes világára. A fekete zakóba öltözött figurák közöttegyetlen színes akad: az elején még kikiáltóként tevé-kenykedô Takátsy Péter az egyik kulcsjelenetben óri-ási vörös szoknyában jelenik meg.

A fülledt és precíz elôadás során eljön az a pillanat,amikor a táncosok egy sorban ülnek a ring egyik ol-dalán, a kötelek alatt. Miközben Takátsy vörös szok-nyában áll a ring közepén, és simogatja magát, a sze-replôk egyszerre beleharapnak a fejük felett lévô kö-télbe. Amikor elengedik, egyenként felüvöltenek. Ezaz ikonikus kép a KáOsz létleírását adja: nincs igazánkiút, csak a köteleket harapjuk mindhiába. Az új ele-mek mellett két régit mindenképpen érdemes ki-emelni.

Az elsô az „ajtó-effektus” látszólagos hiánya – a térugyanis elvileg nem teszi lehetôvé, hogy a jobb olda-lon megnyíljon az ajtó, hiszen körben nézôk ülnek.A keskeny fénysávot azonban a székeken ülô tánco-sokra irányítják, akik az így nyert, körülbelül egyenesfényvonalban lágy dzsessz mellett cigarettára gyújta-nak, és simogatják magukat. Mindenki. Tehát ugyan-az az effektus most több személy által ismétlôdikmeg, immáron eltéveszthetetlen védjegyként. Úgytûnik, nem is a térbeli elrendezés, hanem a szituációbír motivikus jelleggel.

A másik új formában megjelenô, de régi elemJuhász Kata és Gergely Attila duettje, mely ezúttalcsep pet sem metafizikai – mint a Tricks and Tracksese tében volt –, hanem határozottan brutális, igen-

csak agresszív és földi. Egyetlen ágyékkötôben, mintkét kopasz gladiátor esnek egymásnak, és minthaiszapbirkózást látnánk, csúsznak és esnek. Ez a duetta maga brutális izmaival, kopaszságával, valamint avetôdéseknek és dobbanásoknak a figyelmet a test sú-lyosságára irányító direkt jellegével mintha tökéletesellentettje volna a Tricks and Tracks-beli koreográfiá-nak. A kötelek is teljesen hiányoznak, a szereplôket selégies akrobatika, se mennyei operaária nem kíséri.

A KáOsz befejezése abban az értelemben is aLakomára hajaz, hogy egy látszólag idegen elem vetvéget a darabnak: egy divatbemutató, melyben az ad-dig uniformizált táncosok Király Tamás vörös ruha-fantáziáit mutatják be. A Carmen-lét, melynek Fre -nák a legdurvább fizikai jellegét mutatta be az elôadásfolyamán, végül irónia tárgyává válik. Csakhogy ittnincsen feszültség a darab súlya és a vég súlytalansá-ga között, mégpedig azért, mert hiányzik a személyesaspektus: a divatbemutató manökenjei semmivel sememberibbek, mint az egyenzakót viselô táncosok. A kétbokszoló a darab vége elôtt puszta idôkitöltés: miköz-ben eldönthetetlen, hogy Krausz Alíz a szülôszékenülve maszturbál-e vagy szül, de mindenképpen ôr-jöng, ôk azt az idôt fedezik, míg a többiek átöltöznek.A nôgyógyászati széken sóhajtások és légzés-hangokkíséretében vonagló fiatal nô látványa az elôadás igazivégpontja.30

A KáOsz avagy Carmen 7x címû alkotásban a per-formanszjelleg dominál. Egyre erôsebb a képiség, amíves mozdulat helyett a test fizikai valósága tétetikki. Ez a testiség ezúttal nem esztétizált, hanem ép-penséggel ellenáll minden ilyenfajta kísérletnek.Vagyis a KáOsz olyan képi elemekbôl alkotott teátrálismanifesztum, mely a képiség ellenében mutatja be afizikalitást. A kegyetlen tánc stílusa azon a feszültsé-gen alapul, mely test és kép között feszül.

4. Kitérés és visszatérés

(Blue Spring, Fiúk, Csajok)

A Blue Springet a 2003-as Budapesti TavasziFesztiválra készítette Frenák Pál. Ez a darab némi-képpen kilóg jelen elemzés keretei közül, hiszen mi-nimális díszlettel és olykor szöveggel is rendelkezik.A szó szoros értelmében vett tánc nem igazán szere-pel benne.31 Olyan, határozottan performansz jellegûalkotás, melytôl az avantgárd színházi elemek semállnak távol. Ezért az alábbiakban röviden bemutatomugyan, ám ez a mû nem illik a kegyetlen tánc stílusá-ba, vagyis nem a test és kép viszonya határozza meg alogikáját. Sokkal inkább egyfajta szexuális, pornogra-fikus kíváncsiságról van itt szó, mely érdekes módon

30 Már csak azért is, mert az elôadás késôbbi verzióiban nemszerepel ez a mozzanat.

31 A darabról megjelent magyar kritikák közös jellemzôje a moz-gás hiánya miatti elmarasztalás. Pl. Helmeczi Hedvig: Ta va -szi Szellemképek. Balkon, 2003/5. szám. http://balkon.c3.hu/balkon03_05/14helmeczi.html; Sôregi Melinda:. Elbe -szélt mozdulatok. Kontextus http://www.kontex tus.hu/ hirve-ro/tanc_04_01.html.


T Á N C

semmit sem akar a testrôl mondani, annál inkább apszichérôl.

Már a kezdô képben szembesül a nézô saját magá-val, vagyis egy óriási kivetítôvásznon a saját képétláthatja. Majd egy szadomazo ruhába bújtatott nô je-lenik meg, aki végül egy üvegfal mögött állva a neki-dobált tojásokat nyalja. Juhász Kata jelenete emble -matikus: a nézôk között áll, a saját kivetített képévelszemben, és igenlôen rázza a fejét, ha egy testetlenhang a nevét mondja, és nemlegesen, ha egyéb nevet.Közben vízcsöpögést hallunk, és Kata kopasz feje agyerekinternátusok és/vagy a náci haláltáborok kép-zetét idézi. Ezek az összefüggéstelen képek még za-varosabbá válnak, amikor a következô jelenetbenGergye Krisztiánt Miguel Ortega elveszi feleségül.Talán a tánc vagy a test sajátos látásának hiánya miattaz elôadás „homlokzata” bántóan egyenetlen.

Egyetlen koherens történés található a Blue Spring -ben, és ez nem más, mint egy üvegketrec, melybenegy férfi és egy nô „belsô életét” láthatjuk. Az akvári-umban léteznek, táncolnak, szeretkeznek, beszélnekés szülnek. A születés igen érdekes, ugyanis a nô vé-gül egy halat hoz világra, melytôl elborzadva sikoltoz-ni kezd. Idôközben az akváriumon kívül megjelenikegy óriási teknôsbéka is, amely teljesen funkciótlanulbemászik és kimászik a színpadról. Az akváriumbafolyamatosan csöpögô vízben megszületô hal lehetnevalami érdekes jelkép is, ám végül éppúgy súlyát vesz-ti, mint a többi, nem szervesülô kép. A darab végénegy világító rózsaszirmokból álló „boát” viselô alak je-lenik meg – a tökéletes sötétségben szép, édeskés éselcsépelt kép. A Blue Spring kudarcként vonul be a fre-náki eseménytörténetbe.

Következô alkotása, a Fiúk, 2004-ben, talán éppenezt ellensúlyozandó, egyfajta visszatérést – sôt radiká-lis visszatérést – jelent a korábbi alapelvekhez. Ez adarab visszahozza a Tricks and Tracks óta hiányzó kö-téltechnikákat. A Fiúk tisztasága újra elôtérbe állítja amár-már elvesztett mozdulatot, miközben megtartjaaz olyannyira erôs képben gondolkodást. A test és akép közötti feszültség ebben a darabban harmoniku-san úgy marad fenn, hogy megszûnik feszültség len-ni, mert a (férfi)testek oly mértékben esztétizálódnak,hogy maguk válnak képekké. Ez a túlesztétizáltságazonban nem teszi giccsessé a látványt, ellenkezôleg:éppenséggel így ôrzôdik meg a testek bizonyos esz-szenciája, mely csak így, képként lehetséges.

Kimutathatóak bizonyos, a szóban forgó átalakulástés megmutatkozást lehetôvé tevô stratégiák és eljárá-sok, melyek átfedésben vannak az Elôszóban felso-rolt, a kegyetlen tánc stílusát definiáló hat alkotó-elemmel. Mielôtt ezeket kifejteném, érdemes egy, adarab egész meta-pozíciójára vonatkozó megjegyzésttenni: a Fiúkat az ún. „ajtó-effektus” pozíciója rende-zi, vagyis a színpad jobb oldalán lévô ajtó az a pont,ahonnan a meta-koreográfia kiindul. Ez nemcsak amozgásanyag térbeli eloszlását definiálja; ebben adarabban az eszköz- és díszlettelenség dominál, s epuritánsággal párhuzamosan a fények, a világítás sze-repe hihetetlenül megnô. A mû jelentôs részét a vilá-gítás sajátosságai ruházzák fel új jelentésekkel. A lát -vány fizikalitásának hangsúlyozása az alkotás egyik

lételeme, ugyancsak központi helyet foglal el a társa-dalmi sztereotípiák boncolgatása, ezáltal egy genderközpontú olvasat válik megalapozottá.

A kötelek határozzák meg nemcsak az eszközöket,hanem az interpretációs irányokat is – lehetetlenanélkül közeledni az alkotáshoz, hogy a kötelek szim -bolikáját és használatát ne elemezné az ember. A Fi úképpannyira szól a kötéltechnikákról, mint a férfilétrôlmagáról. Sôt, a férfilét maga egyfajta kötél-metaforá-vá válik és viszont: a fiúi világ földet és eget összekö-tô, a lent és fent közötti spirált olykor kiegyenesítô, atársadalmi és biológiai nem transzformációját újmegvilágításba helyezô köztes létforma lesz. A háromkötél négy férfi-alakja átalakuláson és bizonyos szen-vedéstörténeten megy keresztül, még akkor is, ha eza szenvedés nem direkt, és nem tudatosan ábrázolt.

A kezdetektôl hihetetlenül kemény és pontos moz-gások jellemzik a koreográfiai tervet, mely nemcsakvertikálisan (vagyis nemcsak a kötelekben) gondolko-dik, hanem horizontálisan is. E keménység legjobbkifejezôje a rohanás – az ajtótól indul, és a kötélhezérkezik, pontosabban: a rohanás végpontja már a le-vegôben van, már ég és föld közötti kilendüléssel kap-juk meg az ajtótól vagy már az ajtó mögül elindulóenergiaív végpontját. A végpontok nem végpontok,hanem inkább átcsatolópontok, ahol a kezdeti energiaátalakulva továbblendíti a mozgást. A kötelekkel foly-tatott játékok esztétikáját Rényi András az akrobatikaesztétikájaként fogalmazta meg. Én e helyütt egy má-sik aspektust emelnék ki, nevezetesen a kötelek meg-elevenítését, melyek hol falloszként, hol szeretôként,hol kígyóként szolgálnak a táncosok számára.

A férfi-képeknek többféle megfogalmazását is lát-hatjuk a darab folyamán. Az elsô a már említett medi-ális jelleg, mely egyfajta metafizikai szépséggel és szo-morúsággal ruházza fel a sémát. Képileg ez úgy feje-zôdik ki – és itt is tetten érhetô egyfajta rezonancia aképzômûvészeti és a koreográfiai gondolkodás között–, hogy a három kötelet összefonják, és az összefonásáltal keletkezett különös fészekben vergôdik-mozogaz egyikük. A második felfogás talán Frenák pályafu-tásának legszebb mozzanata: három táncos hátát ésfenekét látjuk csak felülrôl megvilágítva, úgy, hogyminden egyes izmuk külön látszik, és mozgásuk ré-vén külön életet él. Mintha valami különös, életre keltókori torzókat látnánk, vagy idegen, göcsörtös lénye-ket, esetleg Bacon húsainak egy különösen esztétizáltváltozatát. A férfiasságnak ezt az intim, belsô és gyö-nyörû interpretációját még soha nem érte el a mû -vész, noha szükséges megemlíteni, hogy szólójában(MENnOnNO) Frenák hasonló finomsággal közelítimeg a testet. A harmadik, direkt társadalomkritikaiéllel rendelkezô képben fiúk cumiznak, majd pedigkülönbözô testépítôpózokat vesznek fel. A gyön -geségnek és az erônek ez a humoros, ironikus mixtú-rája épp a közhely határán mozog, mégsem ragadbenne.

A Fiúkban Frenák soha nem látott gazdagságban al-kalmazza sajátos mozgásanyagát, miközben teljeség-gel hiányoznak az olyan panelek, melyek a korábbimunkákban már megszokottá váltak, és a késôbbiek-ben is visszatérnek. A kegyetlen tánc „táncszerûsége”


T Á N C

kristálytisztán ebben a darabban bontakozik ki, amelyígy a Tricks and Tracks méltó párja. Nemcsak a kötél-technikák vagy az akrobatamutatványok, hanem aföldközeli mozgáskombinációk is különbözô klasszi-kus balettes hatásokat mutatnak, melyek egy ötvözet-ben forrnak össze. Némiképpen már elôzetese voltennek az ötvözetnek a Tricks and Tracksben Juhász ésGergely szólója, majd a KáOszban bizonyos mozgás-sorok, de a formai egység letisztultsága csak a Fi úk -ban valósul meg. Nemcsak ez a „legtáncosabb” alko-tása Frenáknak, hanem a „legképibb” is, és miközbena teátrális elemek többé-kevésbé hiányoznak belôle,csak annyi marad meg, amennyit az akrobatika követel.

A Fiúk utalás lehet A Laokoón-csoport fiúira, akiketapjuk nem tudott megvédelmezni a tengeri kígyótól.A kötelek mint szörnyek éppúgy halállal fenyegetikezeket a fiúkat, mint amazokat, azzal a különbséggel,hogy ezek a fiúk „rosszak” is. Rúzsozzák a szájukat,és balerinának is beöltöznek. Egyiküket sokszor ki-zárják, ilyenkor nagyon direktté és talán önéletrajziváis válik az alkotás. A fénycsíkok precízen jelölik ki akizárások terét: hiszen maguk a kötelek is olyan he-lyek, ahol egyfajta elszakadás történik. Az egyetlenkellék, mely díszletnek is nevezhetô, egy óriási la-vór/dézsa, melyben Gergely Attila reszket, és minthafélne valamitôl, vagy inkább mintha várna valamire,folyamatosan görgeti, mozgatja, körözteti a tárgyat.Ezenközben egy régi film szereplôlistája hangzik el,egy filmé, melyben erôszak és az „igazi”, káromkodós,verekedôs férfiasság hangjai hallatszottak. A kont -raszt azonnali és nyilvánvaló: a fiúk mediális világa ésa filmes mediális világ között kibékíthetetlen az ellen-tét. Mégis, valahogy egyik sem e világi.

A Fiúk sikere és hihetetlen ereje arra késztetteFrenákot és társulatának tagjait, hogy 2005-ben szín-padra állítsák a Csajok, avagy Credo Hysterica címûmunkájukat. Számos aspektusból ez a mû éppúgy ku-darc, mint a Blue Spring. S talán éppen ugyanazonelemek miatt, mint amelyek a Blue Spring összefüg-géstelenné és zavarossá teszik: például az, hogy aCsajok zenéjének bizonyos elemei megegyeznek aFiúk zenei anyagával, és máskülönben is konkrétmegfelelések és párhuzamok fedezhetôk fel annakegyes jeleneteivel. Éppen ezért egészében azt a be-nyomást kelti, mintha a Fiúk paródiája lenne.

Minden harsányabb, durvább, mintha ennek az al-kotásnak a felszínét nem is ugyanaz a kéz simítottavolna el. Egy dézsa helyett három van a színpadon,ugyanakkor nem használnak köteleket. Ha ez Frenákvíziója a nôkrôl, akkor azok a földhöz, a mélységhezés a zûrzavarhoz tartoznak, vagyis ugyanazzal a szte-reotípiával találkozunk, mint a társadalom nagy több-ségénél. A Csajokban rendkívül sokat beszélnek, és ezmár a Blue Springnek sem tett jót. Az elején ugyansok a táncos elem, de a mû közepe tájától csak szitu-ációk váltják egymást: parodisztikus kavalkád szép-ségversennyel, gyermekeiket potyogtató anyákkal ésnôi rockzenekarral. Az összefüggéstelen és kaotikusképeket a szereplôk valódi hisztérikus kitörései tarkít-ják. Azt hiszem azonban, hogy a Csajok kudarca mé-lyebben rejlik, mint pusztán abban, hogy elhagyják

FRENÁK PÁL MÛVEI (2006-IG)

Az alábbi mûvek szereplôlistái a bemutató idôpontjában sze-replô alkotókat sorolják fel, és nem jelölik a késôbbi (akár tel-jes) szerepcseréket.

1. Vadócok. Bemutató: 1998. Petôfi Csarnok. Elôadók: FrenákPál, Pascal Giordano, Raphael Kaney, Dimitri Kruis.

2. Zöld és savanyú – Out of the Cage. Bemutató: 1999. má-jus 30. Trafó Kortárs Mûvészetek Háza. Elôadók: JuhászKata, Gergely Attila, Zambrzicky Ádám, Hatvani Zsolt (ké-sôbb: Pascal Giordano), Frenák Pál, Christine Merli.

3. Gördeszkák. (Eredeti francia: 1993.) Magyar bemutató:1999. december 6. Trafó Kortárs Mûvészetek Háza. Sze -replôk: Juhász Kata, Christine Merli, Gergely Attila, PascalGiordano, Zambrzycki Ádám.

4. Tricks and Tracks. Bemutató: 1999. december 10. TrafóKortárs Mûvészetek Háza. Szereplôk: Christine Merli, Ju -hász Kata, Jantner Emese (késôbb: Lisa Kostur), Ger gelyAttila, Miguel Ortega, Zambrzycki Ádám, Frenák Pál.

5. MENnOnNO (szóló). Bemutató: 2000 október 6. TrafóKortárs Mûvészetek Háza. Szereplô: Frenák Pál.

6. Ito és Szajuri (Bozsik Yvette-tel közösen). Bemutató:2000. október 6. Trafó Kortárs Mûvészetek Háza. Sze -replôk: Bozsik Yvette, Frenák Pál.

7. Festen (Lakoma). Bemutató: 2001. március 8. Trafó Kor -társ Mûvészetek Háza. Szereplôk: Juhász Kata, JantnerEmese, Zarnóczai Gizella, Csabai Attila, Frenák Pál, Ger -gely Attila, Molnár Péter, Dirk Schambacher, Takátsy Pé -ter, Zambrzycki Ádám.

8. KáOsz — Carmen 7x. Bemutató: 2002. március 21. TrafóKortárs Mûvészetek Háza. Szereplôk: Miriam Friedrich,Juhász Kata, Gergely Attila, Zambrzycki Ádám, Tuza RitterBálint, Miguel Eugenio Ortega Alvarez, Takátsy Péter,Frenák Pál, Krausz Alíz, Gáspár Gyula, Molnár Róbert.

9. Blue Spring. Bemutató: 2003. március 13. Trafó KortársMûvészetek Háza. Szereplôk: Gergely Attila, GergyeKrisztián, Juhász Kata, Lisa Kostur, Miguel Ortega, PüskiKlá ra, Zambrzyczki Ádám.

10. Fiúk (Les hommes caches). Bemutató: 2004. március 25.Trafó Kortárs Mûvészetek Háza. Szereplôk: Miguel Ortega,Gergely Attila, Rolando Rocha, André Mandarino.

11. Credo Hysterica, avagy a Csajok. Bemutató: 2004. május21. Nemzeti Táncszínház. Szereplôk: Solange, Juhász Kata,Lisa Kostur, Kolozsi Viktória.

12. Apokalipszis — Frisson. Bemutató: 2005. március 31. Tra -fó Kortárs Mûvészetek Háza. Szereplôk: Kolozsi Vik tó ria,Johanna Mandonnet, Nelson Reguera Perez, GuillaumeSau nier Martinez.

13. (2005: Frenák Pál a Krétakör Színház Phaidra címû elô-adásának koreográfusa.)

14. Mill An. Bemutató: 2006. március 2. Trafó Kortárs Mû vé -szetek Háza. Táncolja: Újvári Milán.

15. Tra-ce. Bemutató: 2006. október 19. MU színház. Táncolja:Várnagy Kristóf.

Magyarországi ôsbemutatóval, de francia társulattal bemutatott darabok:

16. Titkos lelkek (1990)17. Tér (1991) 18. Gördeszkák (1993) 19. Sainte Rita (1996)


T Á N C

a kegyetlen tánc stílusának követelményeit, és ezzelegyütt azt az igényt is, hogy képpé tegyék a testeket.

A mû kudarcát az okozza, hogy az alkotó vagy az al-kotók nem akarnak igazán beszélni valamirôl, ami-nek szerintük a nôiesség lényegét kellene alkotnia. Ésez azért van így, mert nem hisznek ebben a lényegben:a Fiúkkal szemben itt nem bíznak abban, hogy létezika nôi esszencia, hogy elmondható és felvállalható va-lami maradandóan feminin. Ez a bizalmatlanság alegtisztábban akkor érhetô tetten, amikor a Fiúk-beliháttal ülô gyönyörû jelenethez hasonlóan itt is egypárhuzamos szituációt prezentálnak. Három táncosháttal ül – igaz, nem egymás mellett –, a sötétbencsak az alakjuk vág ki egy-egy fénykockát. A zeneugyanaz a nyugalmas, éteri ének, mint a másik jele-net alatt volt. Mégis, itt a „szépségversenybôl” ott ma-radt mûsorvezetô sétál közöttük, és folyamatosan be-szél, miközben a negyedik szereplô ujjong. Vagyis el-idegenítik a nézôt, esélyt sem adva arra, hogy a nôihátakban éppoly élô szobrászati csodát lásson, mint afiúkéban. Nem merik vagy nem akarják felvállalniazt, hogy a nôiséghez is szépség tartozik. A Csajok egyfélreértelmezett, túlzottan gender-korrekt politikai al-kotás akar lenni, és ebben áll balsikere.

5. Összefoglalás

Összefoglalásképpen érdemes elôször is a fenti kí-sérlet támadható és gyenge pontjaira rámutatni.Elôször is arra, hogy a kegyetlen tánc stíluselemeinekfelsorolása nem teremtett tökéletes és közös alapot avizsgált mûvek maradéktalan leírására. Azt gondo-lom, hogy ez lehetetlen is az ilyen összetett alkotá-soknál, sôt, a kegyetlen tánc (éppúgy, mint a kegyet-len színház) inkább jelöl bizonyos szabadságot, mintkötöttséget, ennélfogva inkább egy tánctörténeti para-digmaképzés számára mutat irányt, mintsem egy tö-kéletes stíluskategória-rendszert tenne számon kér-hetôvé. Másodszor, számos olyan elem található az al-kotásokban, melyeket nem Frenák használ elôször,sem Magyarországon, sem világszerte. Ebben az érte-lemben a Frenák-mûvek inkább konkrét absztrakció-ként szolgálnak az elmélet számára, vagyis ahogy abotanikai osztályozásban, itt is egy egész ideális osz-tály helyett áll egy konkrét példa.32

Miközben bemutattam az alkotásokat, elkerülhetet-lenné váltak bizonyos kritikai kijelentések. Nem is ál-lítom, hogy Frenák ebben a hat évben egyenletes szín-vonalú elôadásokat produkált. Sokszor nyilvánvalóannem is pusztán a saját döntései határoztak meg egy-egy végsô fázist – minthogy azonban mindig az ô, il-letve a társulat nevén jelentek meg a mûvek, FrenákPál vagy a Compagnie Pál Frenák mint meta-személyértelmezendô. A kritikai ítéletek kapcsán felvetôdikaz a kérdés is, hogy a „kegyetlen tánc” stíluskategóri-ájának meghatározása mennyiben jelent egyfajta íz-lésminôséget, vagyis a gyengébbnek ítélt alkotások

(elsôsorban a Blue Spring és a Csajok) nem azért let-tek-e ekképpen minôsítve, mert a kegyetlen tánc fel-tételeinek nem feleltek meg. Vagy ezzel épp ellentéte-sen: a kegyetlen tánc önálló képzôdmény, mûstílus,melynek akadnak gyengébb változatai is?

Erre a kifogásra igen nehéz válaszolni. Mint a fenti-ekben kimutattam, a gyengének minôsített BlueSpring és Csajok eszközhasználatukkal elszakadnak aszigorú értelemben vett kegyetlen tánctól. Azonbanpusztán emiatt még lehetnének zseniális darabok.Vagyis nem azért alkottam róluk igen lesújtó értéke-lést, mert nem illenek a kategóriába, hanem – amel-lett hogy nem illenek – alacsony színvonalú kidolgo-zottságuk, egyenetlen eszközkezelésük és olykorsekély gondolati tartalmuk miatt. Ugyanakkor ta gad -hatatlan, hogy a bemutatott példák sorában akadnakszámomra kiemelkedô és kevésbé kiemelkedô mû -vek. Azt gondolom, hogy a Tricks and Tracks, a Lako -ma és a Fiúk egészen kivételes alkotásai az elmúltévek magyar mûvészeti életének, melyek még sokáigaz elemzés tárgyai lesznek. Vagyis a kegyetlen táncstílusában fogant alkotások között is akadnak gyen-gébbek. És azt sem lehet tagadni, hogy a fogalmat afrenáki korpusz aurája mindig is be fogja ragyogni.

De hát végül is mi az a kegyetlen tánc? Két definíci-ót adtam: az egyik hat jellemzôt sorolt fel, melyeketArtaud kegyetlen színház fogalmából vettem át. Ez ameghatározás lényege szerint analitikus és egybentörténeti jellegû kíván lenni. A második definíció akegyetlen táncot egyfajta látásként jellemezte. Ez egyhermeneutikai jellegû definíció, mely elsôsorban azta jellemzôt – ha tetszik: módszert – ragadta meg, melyképi gondolkodást oltott a koreográfiákba. A tánc tör-ténete során persze a képi gondolkodás mindig is je-len volt a kompozíciókban. Azonban a test fizikalitá-sának képpé, vagyis esztétikummá oldása és ezen át-értelmezés tematizálása igencsak modern fejlemény.A hermeneutikai és az analitikus definíciók egy közöstörténetiségben léteznek, egymást kölcsönösen támo-gatva. A kegyetlen tánc tehát nemcsak önálló képzôd-mény, hanem egy történeti sorozat egyik eleme is. Eza történeti sorozat azonban nem feltétlenül folytatjatöretlenül a klasszikus tánctradíciót. Történetiségenem hosszabb, mint száz vagy százhúsz év. Képiségés testiség összekapcsolódásának ilyetén történeti el-beszélése, valamint az átalakulások és választásoknarratívája és egyfajta kezdôpont konstruálása azon-ban már egy másik tanulmány feladata.

A tanulmány írása idején a szerzô a Kállai Ernô-ösztöndíjban ré-szesült.

32 Lorraine Daston–Peter Galison: The Image of Objectivity.Representations, No. 40, Special Issue: Seeing Science (Au -tumn, 1992), 81–128.

www.szinhaz.net


T Á N C

a egy szóval kellene meghatároznom a magyartáncélet rákfenéjét, azt írnám: bemutatókény-

szer. Alattomos betegség ez. Mindenki megkapja, akia táncéletben professzionista státusba lép. Vannak,akik ideig-óráig dacolnak vele, aztán rajtuk is elhatal-masodik a kór. A betegségnek tipikus tünetei vannak:a fertôzöttek felületes ötleteket gyorsan dobnak piacra,elmélyülésre, töltôdésre nincs idejük, feltûnôen igye-keznek jó viszonyba kerülni bizonyos kuratóriumoktagjaival és a befogadó játszóhelyek vezetôivel, újság-írókat invitálnak próbákra, gyûjtik az önmagukról szóló

dicsérô kritikákat, és ha közülük kettônél több fut ösz-sze két percnél hosszabb idôre, tuti, hogy a pénzelosztásanomáliáit – csak úgy, egymás között – szóba hozzák.Félreértés ne essék: ha – feltéve, de nem megengedve– jómagam is koreografálásra adnám a fejem, ugyan-ezt tenném. Ugyanis nem lenne más választásom.

Nemcsak a pályázati és szponzorpénzekbôl élôkszenvednek bemutatókényszerben, hanem a „biztos”állami támogatásból gazdálkodó állandó társulatok ve-zetôi is, ellenkezô esetben ugyanis azonnali büdzsé-kurtítástól tartanak. Pontosabban attól, hogy erre in-dokot szolgáltatnak. Ebben a helyzetben az egyetlenmegoldás az, ha a társulatok és az alkotók minden el-képzelhetô helyszínen (kisszínpadon, nagy raktárban,utcákon, aluljárókban, állandó színházban, fesztiválo-

kon, befogadóhelyeken stb.) ömlesztik a premierektömkelegét, és közben másodlagos szempontként ke-zelik az elmélyült mûvészi munka, az eredetiség és aszínvonal kérdését. A 2006–2007-es színházi évadtáncpremierjei alátámasztják e feltételezést. És enneknem mond ellent az sem, hogy az évadban jól sikerültelôadások is születtek.

A legfrissebbek már szeptemberben próbálkoztak:Magyarországon még nem játszott produkcióval je-lentkezett a hónap közepén a Nemzeti Táncszín ház -ban a Budapest Táncszínház. A Mediterrán címû est-

jükön Joseph Tmim és Raza Hammadi egy-egy egy-felvonásosa szerepelt (All mixed up és Mur Mur de laMediterrané). A két koreográfia egyike sem mondhatóremekmûnek, de Raza Hammadi átlagos színvonalúalkotásai is mindig figyelemre méltóak. Még akkor is,ha a témaboncolgatásban, a mozgásnyelvben és a szín-padi látványmegoldásokban kevés újszerûség fedezhe-tô fel. Az estet nézve megállapítható: külföldi (jelenesetben izraeli és arab-francia) barátaink sem képesekévrôl évre megújulni, viszont jól ismert alapanyagok-ból bevált receptek alapján ízletesen fôznek. Kevésbéörömteli, hogy az együttes saját nevelésû, tehetségesfiatal koreográfusáról, Fodor Zoltánról is újabban(csak) hasonló mondható el. A februárban (szintén aTáncszínházban) bemutatott Lombik projekt 2 és fél

Kutszegi Csaba

A bemutatókényszer jegyébenA 2 0 0 6 / 2 0 0 7 - E S T Á N C É V A D

H

1. 2. 3.


T Á N C

cí mû mûsorban Fodor új koreográfiával is jelentke-zett. A Ki zökkenve kétszemélyes, dramatikus mû, kár,hogy a sokat látott nézô már az elsô percekben kitalál-hatja a befejezést és az addig várható színpadi „ügyme-net” fôbb eseményeit.

Duda Éva szeptember utolsó napján a MU Szín -házban jelentkezett (félig) új koreográfiával. Az Inverzelsô felvonásának ugyanis közvetlen, egyenes ági fel-menôje a 2006-os Budapest Fringe-en díjat nyertTrans. Az eredeti egyfelvonásos intelligens szerkesztésrévén kétfelvonásosra bôvült: elkészült mellé a „fordí-tottja” is. Valamiféle megfordítottságra elsôsorban alátványelemek utalnak: a fekete-fehér kontrasztja, aföldre rajzolt alaknak a két felvonásban eltérô mérete.Rosszmájúan megjegyezhetnénk: Duda Éva egy ötlet-bôl két „kötelezô” premiert tudott le. De ismerve a ko-reográfus pályafutását, valószínûtlennek tetszik, hogye „csaláshoz” folyamodott volna. Dudát ugyanis mint-ha valamiért nem hajtaná annyira a bemutatókény-szer. Igaz, nem törekszik állandó megújulásra, demin degyik koreográfiája – amellett, hogy kifejezettentánccentrikus – gondolati alapokon nyugszik. A tava-szi Arénája is az érzékenység mellett alkotói elmé-lyültségrôl, körültekintésrôl tanúskodik.

Bozsik Yvette alkotásaiban a gondolatiság és az ext-remitásra törekvô, újszerû megjelenítés már többször

szerencsésen egymásra talált. A koreográfus az októ-berben a Mûvészetek Palotájában bemutatott Varázs -fu volában is valami hasonlóra törekedett. Hogy azeredmény remekmû-e vagy sem – errôl igencsak meg-oszlanak a vélemények. Jómagam a látványvilágát le-hengerlôen jónak tartom (a díszlet-jelmez és a világí-tás mellett beleértve ebbe a különbözô extrém színpa-di tárgyakat is), kitûnô alakításokat élveztem benne,gondolatilag, koreográfiailag korrektnek vélem, de –mint sok egyéb Mozart-zenére készült koreográfia ese-tében – végig zavart, hogy a látottak minôsége megsem közelíti a hallottak zsenialitását. (Pedig a Mozart-opera részletei erôsen vitatható szerkesztésben, felvé-telrôl csendülnek fel.) Az elôadás azokban a jelenetei-ben közelíti meg a mozarti magasságokat, amelyekben

a zabolázatlannak tetszô, de mégis könnyedén kordá-ban tartott játékosság az uralkodó. Tavasszal Bozsik is„továbbfejlesztette” ôszi premierjét: Varázscirkuszcím mel elkészítette a Varázsfuvola gyerekeknek szántváltozatát. Ezt az eseményt a bemutatókényszer tipi-kus (bár bonyolult) megnyilvánulásának gondolom.Egyszerûen azért, mert az elôadásnak nincs saját, kö-vetkezetesen végigvitt, átgondolt koncepciója. A gye-rek nézôknek a leghalványabb esélyük sincs arra, hogy– játékosan! – valami lényegit megérezzenek aMozart–Schikaneder-operából, viszont jókat röhöghet-nek durrogtatásokon, seggbe rúgásokon, elpáholáso-kon. Ezért kár operarészletekkel kínozni ôket.

Évadértékelôben illik megnevezni a szezon legjobb-nak vélt elôadásait. Hangsúlyozva, hogy véleményem– természetesen – szubjektív, ki kell mondanom: amúlt évadban nem jött létre igazán kiemelkedô tánc-bemutató. Tanúi lehettünk ugyan sikeres, színvonalaspremiereknek, de olyan remekmûgyanús bemutatót,amely egyszerre értékes, jól sikerült, és a saját mûfajá-ban legalább néhány szegmensében újszerû, nem tu-dok megnevezni. De az alábbi elôadások egyértel mû -en az átlag fölé emelkedtek: Varázsfuvola (BozsikYvette), Szeánsz (Szabó Réka), Bankett (KovácsGerzson Péter), Sztélé (Goda Gábor), Mindegy (KunAttila), A testek felszínének esetleges állapotairól (Horváth

Csaba). Ez az úgynevezettkortárs tánc kategória szub-jektív toplistája, az egyébmûfajokban (önkényes be-sorolásban: néptáncban,operaházi balettban, mo-dern balettban és show-táncban) létrejött produkciók között – fôleg a merészkísérletezés hiánya miatt – átlag fölé emelkedôt nemláttam. (A Magyar Állami Népi Együttes Amerikát ismeghódító, figyelemre méltóan újjárendezett elôadá-sa, a Magyar concerto nem tekinthetô a tavalyi évadbankészült, új produkciónak.)

A Szeánsz nevezhetô táncmozgással, pantomimmeldúsított prózai elôadásnak, de verbális szöveggel szí-

1. Inverz 2. Varázsfuvola3. Sztélé4. A testek felszínének

esetleges állapotairól5. Fellegajtók

Ko

nc

z Z

su

zs

a f

elv

éte

lei

4. 5.


T Á N C

nezett koreográfiának is. A darab-ban színészek táncolnak, táncosokprózát mondanak fel – és fordítva.A gárda meglepôen egységes képetmutat: a táncos-színészek jól into-nálnak, a színész-táncosok pedigmegfelelô színvonalon mozognak.Van emögött persze némi lelemé-nyes magyar (rendezôi) buhera, deha a késztermék esztétikus és idô-álló, a nézôt, de még a kritikustsem érdeklik a próbafolyamat köz-ben kimunkált ügyes „csalások”.Már csak azért sem, mert röhö-gés közben nincs idejük ilyesmire.A kortárs mûvészetbefogadás leg-kegyetlenebb jellemzôje, hogy azújszerû, markánsan egyéni húzá-sok is egy-másfél év és néhány is-métlés-variálás elmúltával már is-mertté, unalmassá, „régivé” válnak.Szabó Réka tavaszi premierjén, azAlibi elôadásán néhány résznél, fô-leg az elején, már egy kicsit rezgetta léc: önismétlésként hatott, és im-már manírosnak tetszett a szerep-lôk önkérdezô, verbális identitáske-resése. Aztán szerencsére üdévé,eredetivé válik az elôadás. SzabóMárta és fôleg Szandtner Anna be-lépése a csapatba életmentô vérfris-sítést hozott. Mindezek ellenére azAlibi elôadásán már érezhetô, hogytöbb bôr nem húzható le a témáról:a hasonló alapötleten nyugvó Budd -ha szomorú, Szeánsz és Alibi utánegy ugyanolyan zsánerû elôadás va-lószínûleg nem számíthatna semközönségsikerre, sem szakmai el-ismerésre.

Az Artus – Goda Gábor Tár su la -tában az az egészen különleges,hogy hosszú évek óta hasonló jel-legû produkciókkal jelentkezik, deennek ellenére olykor csöndes éslassú elôadásainak minden mozza-nata valósággal lebilincseli a nézôt.Ez történik a Sztélé elôadásán is,amelyen hétköznapi tárgyakból,meghökkentô eszközökbôl, bizarrhangzásokból, szokatlan cselekvé-sekbôl, megdöbbentô akciókbólfelépül valami, ami egyszerre törté-net és történet nélküli hangulat-kompozíció, elmesélhetô és elme-sélhetetlen, korszerû és ataviszti-kusan ôsi. Goda színháza nemhasonlítható semmihez, trendi,máshol bevált, készen átvett eszkö-zök nem lelhetôk fel benne, a tár-sulati tagok, az alkotótársak min-dent maguk, jórészt közösen talál-

nak ki. Feltételezem, hogy a titkuk annyi: nem a felszínen ügyeskednek,hanem gondolatban, beleérzésben mélyre hatolnak. Mivel a mûvészi el-mélyülés periodikusan nem elôrendelhetô, ôk kénytelenek ellenállni a be-mutatókényszernek. Úgy látszik, meg is merik tenni: a múlt évadban csakegy premierrel jelentkeztek.

Kovács Gerzson Péter és cserélôdô tagokkal mûködô „projektformáció-ja”, a TranzDanz viszont hozta a „kötelezô minimum kettôt”. A néptáncfelôl indult KGP legtöbb koreográfiájában a modern, városi ember gyöke-reit keresi, ennek megfelelôen egyéni mozdulatnyelvében gyakran jelen-nek meg átértelmezett, kicsavart folklórmotívumok. A Trafóban ôsszel be-mutatott Bankettban még messzebb ment: a kereszténység felvétele ésEurópába érkezésünk elôtti mentalitásunk mai nyomaira mutatott rá –trendi külsôségek között. A torra összegyûlt vagy bankettelô társaság tag-jaiból – DJ Palotai kreatívan mixelt zenéjére – primitív erôvel tör elô a...Hogy mi is? Talán ázsiai múltunk emléke vagy sámánszertartásaink tit-kon máig ható alaphangulata. A Bankett pokoli körforgása látványos, szó-rakoztató és elgondolkodtató. Talán furcsa eklekticizmusa miatt nem hatgondosan szerkesztett remekmûnek. A TranzDanz tavaszi premierjeszingapúri koprodukcióban készült. Az ötlet érdekes, a kortárs táncstílu-sokban járatos szingapúri táncmûvészek látványa bizarr és egzotikus.A MU Színházban bemutatott Ghost Exchange nézôi láthattak különlege-sen kecsesen hajladozó végtagokat, elmélázhattak azon, hogy a szingapú-ri és a magyar folklórelemek a kortárs táncszínpadon milyen harmoniku-san elegyednek – de ennél sokkal több nem történt az esten.

Kun Attila igen termékeny évadot zárt: három jól sikerült egyfelvonásostkoreografált, kettôben fel is lépett, de még a TranzDanz Bankettjében istáncolt. Két olyan kezdeményezés is említhetô, amelyben Kun koreográ-fusi jelenléte volt a kiemelkedô csúcspont. A tavalyi évad MU Terminál-sorozata a megelôzô évinél sokkal halványabbra sikeredett, de már KunTerminum címû bemutatója miatt is érdemes volt újból életre hívni. Míga többi koreográfus munkáiban a csikócsapat gyengéi mutatkoztak meginkább, a Terminumban ugyanaz a gárda érett, képzett tagokból álló együt-tesnek hatott. A koreográfia etûdszerû, de az elôadáson a tananyagképekfolyamatosan és határozottan mûalkotássá érnek. Pedig Kun „csak” jólbevált motívumait variálta, de ezek elemeit hitelesen tudta a fiatal elô -adók testére igazítani. Ehhez nyilván a szellemüket is meg kellett nyit-nia. A Lépésrôl lépésre (Kortárs koreográfusok estje IX.) címû Erkel színházimûsorba Kun Ex it 2 címmel a legértékesebb darabot készítette el. (A töb-bi koreográfia közül elismerésre méltó Merlo P. Andrea munkája, azHommage à Paul Klee, Bajári Levente Point címû kettôse és Kerényi Mik -lós Dávid meghatározhatatlan mûfajú Erkel Színház-búcsúztatója.) Kunsaját (változó összetételû) együttesével, a PR-Evolutionnal a Trafóban mu-tatta be a Mindegy címû, nagylélegzetû, nem titkoltan összegzésnek (is)szánt opusát. Furcsa ellentmondás: a motivikus és szerkezeti fegyelemszempontjából az elôbbiekben említett két koreográfia felülmúlja a Min d -egyet. Ez utóbbi azért bizonyul mégis a tavalyi évadban átlag fölötti alko-tásnak, mert mozgásvilága rendkívül anyagerôs, ragyogóan kimunkált, ih-letett pillanatai vannak, és szereplôgárdája remekbe szabottan alakít éstáncol (közülük Kun Attila mellett feltétlenül kiemelendô KozmérAlexandra).

A testek felszínének esetleges állapotairól címû Horváth Csaba-koreográfiá-nak (a Fortedanse elôadása a Trafóban) az idôhöz való viszonya a leginkábbproblematikus. A tavasz ébredésére gondolva (az elôadást Wedekind nyo-mán Horváth rendezte-koreografálta a debreceni Csokonai Színházban) azis feltételezhetô, hogy a koreográfus most éli az úgynevezett hosszú kor-szakát, azaz azt vizsgálja, nô-e az alkotás hatóereje, ha a játékidejét hosszú-ra nyújtják. Rám nem hatott jól egyik elôadás végeláthatatlan szukcesszívterjedelme sem, viszont többször lenyûgözött a koreográfus robusztus al-kotóereje és az a képessége, hogy vízióit fáradhatatlan alapossággal és kö-vetkezetességgel jeleníti meg a színpadon. Sok ötlete bizarrsága ellenére iselsô látásra banálisnak tetszik, de aztán mégis különleges hangulatú, él-vezhetô, tartalmas jelenetek és tételek épülnek fel általuk. Lehet, hogy ezek


kialakulásához van szükség sok idôre? Elképzelhetô, de a testek felszínérôlszóló elôadásban akad a lassan múló idônél jóval lényegesebb „tartozék” is:a táncos. A Fortedanse alkalmi társulásában kitûnô, kortárs technikákbanjártas, klasszikusan képzett táncmûvészek találhatók, közülük is kiemelke-dik A testekben (is) remeklô Ladányi Andrea.

A koreográfus Ladányi az évad-ban nem jelentkezett jelentôs be-mutatóval. Ôsszel a Jorma Uo ti -nen nel közösen készített Triót újí-totta fel a MU Színházban, majdtavasszal szintén a MU-ban a Vi -hart mutatta be. Ez utóbbi nem tar-tozik Ladányi jól sikerült alkotásaiközé, sôt néhány részlete kifejezet-ten zavarba ejtô. Frenák Pálról semállítható, hogy a tavalyi az ô évadavolt. Csak ôsszel jelentkezett új-donsággal: a MU Színházban a vál-takozó színvonalú, TRA-CE címûmonotáncmûvel.

A bemutatókényszer szülte pre-mierözönben több tucat professzi-onista, ám középszerû, átlagos pro-dukció készült. Ezek felsorolásátóltartózkodom. Egy kétszereplôs, rö-vid egyfelvonásost viszont – dicsé-rôleg – kiemelek: Nagy Zoltán Mitcsinálsz, ha innen felállsz címû ko-reográfiája (amelyet a MU SzínházTriplex sorozatában mutattak be)figyelemre méltó munka. Említéstérdemel még a Gergye-jelenség, aKözép-Európa Táncszínház Hor -váth Csaba távozása utáni megúju-lása, a Magyar Balettszínház Gö -döllô megalakulása, valamint szük-séges egy pillantást vetni azope raházi és a kortárs balettmûvé-szet tavalyi teljesítményére is.

A múlt évadban Gergye Krisztiánés a KET sorsa többször összefonó-dott. A Szögi Csaba vezette együt-tes a korábbi években szinte kizá-rólag Horváth Csaba-koreográfiá-kat mutatott be, a mûvészeti vezetô

1. Bankett2. Szeánsz3. Kilencvenkilencperc 4. XX. század

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

lei

Du

sa

Gá

bo

r fe

lvé

tele

1. 2.

3.

4.

Ko

nc

z Z

su

zs

a f

elv

éte

lei


T Á N C

kiválása óta pedig – jobb híján és (bemutató)kényszer-bôl – éppen ellenkezôleg: különbözô, külsô koreográ-fusokat alkalmaz. Gergyét tavaly egymás után kétszeris. A Nem zeti Táncszínházban bemutatott Kilenc ven -kilencperc kortárs viszonylatban grandiózus vállalko-zás. A három, egyenként több mint félórás felvonásbólálló kompozíció nem kevés értéket és igen sok kultúr-történeti utalással körített motívumhalmazt tartalmaz.Gergye ezúttal (eddigi önmagát is felülmúlóan) eposzimonumentalitásra törekedett. Az egy személy alkottaeposzkísérletek ritkán vetekednek az évszázadok alattgyûlô-szerkesztôdô nagyeposzokkal (fôleg táncfogal-mazásban megjelenített változatban), ám a kísérlete-zés ténye elismerésre méltó. A Kilencvenkilencperc ösz-szegzi is Gergye eddigi alkotói életútját (vagy annakegyik jelentôs vonulatát), de kifejtendô motívumokatis tartalmaz. A MU-ban játszott T. E. S. T. a másik vég-let. Hét tétel, hét gergyei nôfigura. Világos alaphelyzet,ismerôs gergyés frivolitások, extremitások. Alapos,míves munka a KET táncosai és néhány vendég mû -vész kitûnô tolmácsolásában. A Kilencven kilen c percrôl(a szereplôgárdájáról is) ugyanez mondható el.

A gödöllôi Magyar Balettszínház két bemutatója utánis elsôsorban a fellépô táncosok dicsérhetôk. (Har -madik, gyermekszínházi elôadásukat sajnos nem lát-tam.) Az Egerházi Attila és Popova Aleszja vezette újtársulat tavaly leginkább azzal hívta fel magára a figyel-met, hogy megalakult. A két új estjükön bemutatottegyfelvonásosok a gyors repertoárépítés igényével ké-szülhettek, mindegyikben, A csodálatos mandarinban, aTûzmadárban, a Fehér csendben, a Fellegajtókban, sôtpa radox módon a Jorma Elo készítette Kalapácsban isaz Egerházi által magabiztosan uralt mozgásstílus lát-ható – mélyenszántó mondanivalóval, újszerû koncep-cióval, eredetiséggel nemigen „vádolható” elôadások-ban. De az együttes létezik, él és tehetséges, ha sikerülstabilan megvetnie a lábát a struktúrában, remélhetô-leg színes, izgalmas mûhellyé alakul.

A balettegyüttesek premierjei közül elôször a GyôriBalett Hamletjét láttam. A Kiss János vezette társulatévek óta folyamatosan keresi az útját, de közben gon-dosan ügyel a megszerzett színvonal megtartására is.Ennek garanciája az egységes, jó szólistákkal rendel-kezô, képzett csapat. De egy markáns koreográfus -egyé niség sem ártana, olyan, aki nem „ráül” a társu-latra, hanem saját arculatot kreál az együttesnek. Ma -rie Brolin-Tani – a Hamlet alapján – jelenleg nemtû nik alkalmasnak erre a feladatra. Mint ahogy AzOperaház fantomjának „budapesti felújítása” sem amegújulás ügyét szolgálta. Hogy mennyire nehéz le-het a kortárs balett mûfajában legalább figyelemreméltó elôadást létrehozni (pedig a mûfaj alkalmas rá),azt leginkább a Pécsi Balett példája bizonyítja. A haj-danán forradalmi újításai révén európai hírûvé lettegyüttes mára a kommercializálódás mocsarában fet-reng. Erre nem lehet mentség az a hamis beállítás,hogy „a közönségnek ez kell”. A jobb sorsra érdemesJurányi Patrick A notre-dame-i toronyôre után a tavalyi,szintén általa jegyzett Bahnhof sem hozott lényeges el-mozdulást. Ez utóbbi mozgásnyelve, látványkörnyeze-te és szerkesztési módszere korszerûbb ugyan, de az

elôadás ettôl még felületes, tartalmatlan és olcsón szó-rakoztató. Hasonló okok miatt keltett csalódást a Sze -gedi Kortárs Balett Carmen-estje. A nemzeti táncszín-házi vendégjátékon a második részben látott, JuronicsTamás koreografálta Carmen-variáció magyarországibemutató volt. (Az eredeti változatot a koreográfusévek kel ezelôtt egy német együttesnek készítette.)Szerintem a bemutatókényszeren kívül semmi nemindokolta a felújítását. Tartalmasabb, érdekesebb pro-dukció a tavasszal a Mûvészetek Palotájában színre ke-rült XX. század-est. Nem biztos, hogy az olvasatomegyezik a koreográfus koncepciójával, de az elôadásszámomra retrós hangulatú múltszázad-értelmezés:mi hatott ránk, és hogyan volt divatos megjeleníteniazt anno... Ma már ugyanis csak ebben a felfogásbanfogadható el a különbözô mûvészi „médiacsatornák”mechanikus egymásmellettisége (vetített Ady-versek,Bartók-, Ligeti- és Eötvös-tételek és ezekhez passzítottkoreográfia). Juronics a darabbal nemcsak a XX. szá-zadtól búcsúzott, hanem sajnos a fôszereplô, kitûnôBarta Dórától is, aki elszerzôdött a társulattól.

A balettmûvészet megújításában egy ideje a MagyarÁllami Operaház balettegyüttese sem jár élen. A „kirá-lyi” mûvészcsapatnak talán nem is feladata az extrava-gáns kísérletezés, de az egyenesen ijesztô, hogy a gár-da harminc évvel korábbi önmagától is fényévekkelvan lemaradva. Pártay Lilla Elfújta a szél címû három-felvonásos regény- és filmutánérzete például mindentekintetben mélyen alulmúlja a majd’ húsz éve készültAnna Karenináját. Ha néha-néha becsúszna egy-egyilyen balett, az még nem volna tragédia, de a tavalyitmegelôzô operaházi évad „eredményei” és a most kez-dôdô szezon premiertervei egyaránt azt sugallják: aNemzeti Balett vezetôje semmilyen mûvészi koncep-cióval nem rendelkezik. De hagyjuk a most kezdôdôévadot! Helytelen dolog a prekoncepció, ezzel szem-ben „kötelezô” az új évad elején – (színpadi) csodáravárva – nyitottnak maradni.

Jó lenne, ha a kultúrafinanszírozás területén dolgo-zó döntéshozók is nyitottak lennének az új javaslatok-ra. Készült ugyanis tavaly egy tanulmány (Hudi László[AFSZSZ] – Magács László [BESZT]: A független szín-házak és táncegyüttesek finanszírozásának reformja),amelyben a szerzôk egy regisztrációs rendszer kialakí-tására tesznek javaslatok. A rendszer segítené az újakbelépését a struktúrába, és nagyobb, néhány éves idô-tartamra vonatkozó, viszonylagos biztonságot nyújta-na a már bizonyított, elismert alkotók és formációkszámára. Két ilyen szabályzóval meg lehetne szüntetniaz ostoba bemutató- és pályázatkényszert, amely jelen-leg a leginkább felelôs a mûvészi alkotásoknak álcázotttucatáruk tömegtermeléséért. Ez persze a produkciók-ra, éves mûködésre (újra) pályázó függetlenekre vo-natkozik. Az állandó (de reálértékében általában csök-kenô) támogatásban részesülô színházak és együtte-sek háza táján pedig egy elvben megfelelô módszertisztességes alkalmazásával lehetne rendet tenni: a rá-juk bízott javakkal sáfárkodni tudó, szakmájukhozértô, mûvészi koncepcióval rendelkezô vezetôket kelle-ne kinevezni az élükre. Úgy tetszik, ez az óhaj is in-kább a csodavárás kategóriájába tartozik.

THEATERTREFFEN

V I L Á G S Z Í N H Á Z

552 0 0 7 . s z e p t e m b e r w w w . s z i n h a z . n e t

mindig is a nagy nevekre, ismert színházakra és fôként klasszikus darabokra koncentráló

berlini Theatertreffen idei kínálata szemmel láthatóankonszolidáltabb képet mutat a német színházról, minta korábbi években. A 2006-os találkozó nyomán fel-lángoló vitákban ugyanis nehezményezték a tömérdekbrutalitást, obszcenitást és perverzitást, mondván: aválogatás azt sugallja, mintha a német színház egynagy disznóól lenne, ahol csak hánynak, hugyoznak,böfögnek és ürítenek, ahol a színészek vérben, ürülék-ben és spermában fürdenek, hogy a rendezôk legper-verzebb szenvedélyeiket is kiélhessék.

Az idei konzervatívabb válogatás azonban, mely ter-mészetesen ugyancsak nem kerülte el a kritikát, igye-kezett rácáfolni e képre. Christine Dössel, a válogatózsûri egyik tagja szerint ennek oka abban rejlik, hogya német színház ma nem annyira kísérletezô, mint in-kább konszolidálódó fázisában van. S hogy valóban er-rôl van-e szó, vagy pedig a német színház korábbi hír-nevének helyreállítása is befolyásolta a kiválasztást, aztvalószínûleg csak az elkövetkezô évek tükrében lehetmajd pontosabban megállapítani. Mindenesetre azidei tükör hányás helyett csillogást, szórakozást és ele-ganciát mutatott.

A díszleten innen…S hogy ezzel összefüggésben, vagy egészen más ok-

ból-e, néhányan máris egy új fogalom, a díszletszínház(Bühnentheater) körvonalait látják kibontakozni, még-pedig a rendezôi színház konzekvens folytatásaként.S bár a fesztivál elôadásai korántsem tûntek egy szüle-tôben lévô új mûfaj meggyôzô képviselôinek, azértmindenképpen érdemes errôl néhány szót ejteni. Azidei fesztiválon ugyanis két díszlet is nyílt színi tapsotkapott, mégpedig a Sok hûhó semmiért és a Tartuffe elô -adásán. A Sok hûhó semmiért kezdetén a terembe lépvemég ácsolják a színpadot, kalapálják a deszkákat, smég meghúzzák az utolsó csavarokat. Mintha csakpróbán lennénk: fényszóró köröz, mûszakiak és színé-szek mászkálnak fel s alá. A nézô észre sem veszi, smár el is kezdôdött az elôadás. A hatalmas üres szín-padon csak egy kisebb ovális fehér színpad árválkodik.Üres és csillogó. Stéphane Laimé, a díszlettervezôazonban az elôadás közepén néhány perc leforgásaalatt mediterrán oázist varázsol a nézô elé: egy holly-woodi filmbe illô giccses oázist, homokkal, mûpál-mákkal, mûfûvel, napernyôvel, vízeséssel, bárányfel-hôkkel és narancsos napsütéssel. Hasonlóképpen az

elôadás során kerül a színpadra a díszlet a Tartuffe-benis: a kezdetben üres, óriási fekete színpadot a családelsô belépésekor konfettihegyek, papírkígyók, papírszökôkutak és szerpentinek borítják el. Percekig cso-dálhatjuk a konfetti- és szerpentin-tûzijátékot – az alá-hulló arany és ezüst papírdarabkákon megcsillanó fé-nyek valóban nem mindennapi látványt nyújtanak.

De nemcsak e két darabban, hanem a többiben ismegfigyelhetô a térre és a díszletre fordított fokozott fi-gyelem. A Három nôvérben meglehetôsen hosszasandióhéj hull alá az egyetlen díszletelembôl, a mennye-zetrôl alácsüngô, virágra, napraforgóra emlékeztetôcsillárból. Thalheimer Oreszteiája a Deutsches Theaterkedves kis plüss-színházának farostlemezzel bedesz-kázott és teljesen elzárt színpada elôtt játszódik, s mi-ként a rendezôtôl megszokhattuk már, literszámra fo-lyik a vér. Az ifjú Werther szenvedéseiben és Az öldöklésistenében a hangsúlyozottan redukált terekben a szí-nek jutnak fôszerephez. A díszletszínházban tehát ön-álló életre kel a látvány.

Csakhogy a díszlet, a jelmez, a színek és a látványhatása a legtöbb elôadás esetében hamar kioltódik, sha a rendezés pusztán csak rájuk alapoz, akkor az nemmindig elégséges. Ha a díszletszínházban a látványrafektetett hangsúly miatt a színház egyéb elemei elsor-vadnak, úgy nem feltétlenül áll elôtte fényes karrier.Ez a helyzet például Jürgen Gosch Az öldöklés istenecímû elôadásával, holott az észlelés szempontjábólaz összes közül talán ennek a tere a legizgalmasabb.A darabban két francia házaspár találkozik, hogy le-vonják a megfelelô pedagógiai konzekvenciákat, mi-után két fiuk úgy egymásnak esett, hogy egyikük kétmetszôfoga bánta az esetet. A darab társadalomkritikaiéle természetesen a szülôkön csattan. A mélyen hátra-nyúló színpad csupasz, szürke falait nemcsak szembôlvilágítják meg a reflektorok, hanem felülrôl is kap egyenyhe, egyenletes megvilágítást a matt, tejüvegszerûplafonon keresztül, így a már-már ezüstösen csillogó,kápráztató térnek alig-alig lehet érzékelni a mélységét,annak ellenére, hogy a falak mentén körbe jelzéssze -rûen különbözô tárgyakat (egy hajszárítót, egy kávé-fôzôt, egy váza tulipánt stb.) helyeztek el a földön.A tér mélysége csak akkor érzôdik igazán, mikor egy-egy színész egészen hátramegy a színpadon. Azegyenletes megvilágítás miatt úgy tûnik, mintha csakszíne volna a falaknak, de anyagisága nem. Mintha aködszerû térnek nem lennének éles határai, mintha avégtelenbe nyúlna, de éppen ez a végtelensége jelente-

Faluhelyi Krisztián

Díszletszínház, politikai színház– csillogás és pompa

A

THEATERTREFFEN

56 X L . é v f o l y a m 9 .

1. 2.

3.

4.

5.

7.6.

Ma

thia

s H

orn

fe

lvé

tele

Arn

o D

ec

lair

fe

lvé

tele

Arn

o D

ec

lair

fe

lvé

tele

Arn

o D

ec

lair

fe

lvé

tele

Iko

Fre

es

e f

elv

éte

leM

aik

Schu

ck f

elvé

tele

Se

ba

sti

an

Ho

pp

e f

elv

éte

le

THEATERTREFFEN



né a határait és a korlátait. E köd-szerû, csalóka térben ugyanis tám-pontok és fogódzók nélkül bolyongegy élénkpiros és egy világoskékpulóver, egy hófehér blúz és egy

szürkés öltöny. A szilárd pontokat, miként a tér határait is, legfeljebb afent említett tárgyak jelzik, ha azonban csak ezek szolgálnak orientációspontokként a világban, akkor az problémát jelenthet.

A díszlet tehát rendkívül pontosan képezi le a megtörtént eseten alapu-ló Yasmina Reza-darab társadalomszociológiai hátterét, a színészi játék ésa rendezés azonban már messze elmarad a díszlettôl. A kissé modoros já-ték, az egyértelmû gesztusok, a hatásszünetek és a nézôk felé történô ki-kacsintások egy pillanatra sem hagyják, hogy a közönség elbizonytalanod-jon: a rendezés magabiztosan orientálja, hogy hol nevessen, hol sajnál-kozzon, és hol háborodjon fel a két francia házaspár felett.

Hasonlóképp nem viszik el a külsôségek a Dido és Aeneast sem. BárSebastian Nübling rendezését sokan kétórás multimediális elôadáskéntaposztrofálták, a Didót játszó Sandra Hüllert pedig party-queenként ünne-pelték a fesztivál alatt, számomra egyikük teljesítménye sem volt meggyô-zô. Christopher Marlowe drámáját és Purcell operáját összegyúrva, az ope-ra zenei anyagát helyenként arab és keleti ritmusokkal újrakeverve és tánc-jelenetekkel fûszerezve, ráadásul mindezt egy háromfogásos vacsora ésparti, illetve a rákövetkezô nap reggeli kávéja keretében tálalva a rendezôvalóban egy multimediális elôadás létrehozására törekedhetett. A fantasz-tikus ötlet azonban inkább csak gyenge és híg kavalkádként valósult meg:sablonos rendezôi ötletekkel, meglehetôsen gyenge színészi teljesítmé-nyekkel – az általam látott elôadáson Sandra Hüller játéka korántsem voltlenyûgözô –, halovány koreográfiával és táncbetétekkel. A második felvo-násban feltálalt pulyka illatán kívül valójában csak a Dido áriáit éneklôUlrike Bartusch jelenetei emelkedtek ki a középszerû elôadásból.

…és túlSzintén nem kötné le a figyelmet az elôadás végéig az Oreszteia szug-

gesztív díszlete és a literszámra szétlocsolt vér sem, habár Agamemnónholtteste igazán páratlan látványt nyújt a darab második felében.Lemészárlása után az ôt alakító Henning Vogt ismét megjelenik a színen:egész teste egyenletesen vörösre van mázolva, s hason csúszva egészenlassan megindul a színpad egyik szélétôl a másikig. Az ötven-hatvan per-cig is eltartó jelenet kitart egészen az elôadás végéig. A testen visszatükrö-zôdô fényeknek köszönhetôen úgy tûnik, mintha egy fényes, nyálkás, csil-logó, lüktetô szív vagy egyéb belsôség vonszolná magát keresztül a színen,hosszú véres vonalat húzva maga után.

A látványon túl azonban az elôadás egésze is pontosan átgondolt.Aiszkhülosz trilógiáját Thalheimer a szikár történetre redukálta, és bôszáz percbe sûrítette. Nincs idô gondolkodásra és mérlegelésre, az esemé-nyek pontosan és gépiesen követik egymást – mintha csak egy vágóhídonvolnánk. A karzaton elrejtett kórus, mely a színház rituális jellegébôlcsempész vissza valamennyit az elôadásba, monoton hangon skandáljaszövegét: Tun, Leiden, Lernen / cselekvés, szenvedés, tanulás – a tanulásezúttal azonban elmarad. A feloldozást jelentô harmadik részt (Oltalom -keresôk) Thalheimer szinte teljes egészében kihúzta, így az elôadás végénOresztész a félelemtôl remegve kiált az ég felé – megváltás azonban nincs.Az Agamemnón testébôl fakadó vérpatak tovább folyik, így az Atreidáknemzetségének gyilkosságsorozatán keresztül az emberiség háborúi áll-nak össze egyetlen vérfolyammá. Az elôadás az erôszak e traumájávalszembesíti a nézôt. Sôt, amennyiben az ismétléskényszer valóban a trau-ma feldolgozásának egy lehetséges módja, úgy Thalheimer elôadása ho-zájárul az emberiség e traumájának feldolgozásához, mégpedig a trauma-tikus esemény újbóli és ismételt megjelenítése által. A díszlet, az elôadás-ról elôadásra véresebb fal e terápia folyamatáról tanúskodik. A 2006.szeptemberi bemutató óta és a mûsorfüzet fényképeihez képest a fesztiválidejére a színpadot elzáró farostlemez helyenként már egészen megfeke-tedett a sok vértôl, Klütaimésztra véres keze pedig minden egyes elôadásalkalmával újabb és újabb nyomot hagy a falon.

A fesztiválra elôször – de rögtön két rendezésével is! – meghívott JanBosse Werthere kétszáz év távlatából Goethe regényének szövegével néz far-kasszemet – s e tekintetben akár Zsótér Jane Eyre-jével, akár Bánk-bánjával

1. Az öldöklés istene 2. Dido és Aeneas 3. Piszkos kezek 4. Oreszteia 5. Halálos ifjúság 6. Tartuffe 7. Három nôvér8. Sok hûhó semmiért 9. Ulrike Maria Stuart

8.

9. Arn

o D

ec

lair

fe

lvé

tele

Ge

org

So

ule

k f

elv

éte

le

THEATERTREFFEN



való összehasonlítása is érdekes lenne. Jan BosseGoethe regényét háromszereplôs kamaradrámává ala-kítja át. Hans Löw Werthere az elôadás kezdetétôl fog-va bizalmatlan a regény nyelvezetével: kóstolgatja, ízlel-geti a mondatokat, kísérletezik velük. Bekapja, megrág-ja és kiköpi ôket. Többször is elpróbál egy-egymondatot, különbözôképpen hangsúlyozva, s mérlege-li a hallottakat. Az elôadás tétje ugyanis maga a szöveg.Csakhogy Werther számára nem adatott más, mint sa-ját kísérletének tárgya: a regény szövege. Ô maga sem-mi a nyelv nélkül, csakis a nyelv segítségével konstru-álhatja meg önmagát, mégis kockára teszi ezt is, s egy-re bizalmatlanabb vele szemben. Goethe nyelve túléltugyan kétszáz évet, Bosse Werthere azonban folyvástelbizonytalanodik, és a közönségtôl vár megerôsítést,olyannyira, hogy a darab utolsó harmadától már egy sú-góra van szükség, aki a szájába adja a mondatokat, ésorientálja a sorok között.

S hogy valószínûleg maga Jan Bosse sem jutott tel-jesen dûlôre a Goethe-szöveggel, azt az elôadás egye-netlensége és a meglehetôsen eltérô kritikai fogadtatá-sa is tükrözi. A véleménykülönbségek leginkábbWerther figurájának megítélésében érhetôk tetten, fô-leg Alberttal való összevetésében. Sokak szerint a nar-cisztikus, egzaltált és egomán Werther mellett Albertalapvetôen szimpatikus, két lábbal a földön járó figura,mások szerint éppen ellenkezôleg: érzéketlen proli,aki soha nem érhet fel Lotte és Werther érzékenységé-hez. A rendezés stilárisan is mutat bizonyos egyenet-lenségeket: helyenként egészen komolyan veszi a szö-veget, annak minden pátoszával együtt, illetve finomiróniával bizonytalanságban tartja a nézôt abban, hogyhogyan viszonyul a szöveghez, másutt viszont egészendidaktikusan nyilvánítja ki távolságtartását. Mindenegyenetlensége ellenére azonban Az ifjú Werther szen-vedései lényegesen izgalmasabb, mint Bosse burgthea-terbeli rendezése.

A politikai színház újraéledése?Nemcsak a díszletszínház kérdései foglalkoztatták

az érdeklôdôket a fesztivál alatt. Pár éve szinte még kí-nos lett volna politikai színházról beszélni, most azUlrike Maria Stuart és a Piszkos kezek nyomán is fel-merült a kérdés, vajon visszatérôben van-e a politikaiszínház. Andreas Kriegenburg szerint „az elmúlt húszévben sem filozófiával, sem politikával nem foglalkoz-tunk. A mindenkori jelen ünneplése szükségtelennétette, hogy számos jövôre vonatkozó kérdést felte-gyünk, vagy meghalljuk ôket.” Kérdéses persze, hogymit is jelent a politikai színház mûfaja. A Piscatortólszármazó fogalmon a hatvanas években ugyanis több-nyire már a dokumentarista színházat értették, aposztdramatikus színház korához közeledve pedig egy rebizonytalanabb a meghatározása. Egyben meg egyez -nek a vélemények: ha egy színház aktuális tartalmakatközvetít, az még nem feltétlenül politikai. A fo ga lomdefiniálásával szembeni óvatosság persze nem vélet-len, hiszen a színházzal kapcsolatos alapvetô kérdéstfeszegeti: mégpedig, hogy mi is lenne a színház fel-adata, funkciója. Azzal is sokan egyetértenek, hogy haaz üzenet közvetítése esztétikai szempontból a kitapo-sott úton halad, kevésbé hagy nyomot a nézô tudatában.

S ha már az esztétikai megközelítésnél tartunk, ak-kor a Piszkos kezekkel ellentétben érdemesebb talánGotscheff Tartuffe-jérôl beszélni. Díszletérôl a fentiek-ben már esett szó, sokkal lényegesebb azonban a ren-dezô, Dimiter Gotscheff markáns víziója/koncepciója,hiszen a közönség heves reakcióit leginkább ez váltottaki. Az elsô húsz-huszonöt percben Molière-tôl egy árvaszó sem hangzik el, helyette Dorine, a bejárónô (bolgárvendégmunkás!) társadalomkritikai monológjával in-dul a darab – Judith Rosmair játéka és balkáni akcen-tusa telitalálat! –, majd a már említett tûzijáték követ-kezik, illetve néhány didaktikus jelenet erejéig a popu-lista egyházak kerülnek terítékre: a lelkipásztorisze repet és a tévésztárok imázsát ötvözô Tartuffe aszínpad közepén, Orgon pedig tógában, a közönség so-rai között futkosva agitál az igaz hit mellett, miközbena hangszórókból az Oh happy day! szól. Lassacskán az-tán a molière-i ösvényre tér az elôadás, de ez sem tartsokáig. A darab kétharmadától ugyanis Heiner Müller-szövegek épülnek a Molière-sorok közé: Ophelia mo-nológja a Hamletgépbôl, majd egy részlet a Quartettbôlaz örömrôl, a húsról és a szellemrôl. Legvégül Tartuffeszájából hangzik el Titus Andronicus elmélkedése anagyvárosok rémálmairól. Ekkorra azonban már egy„Tartuffe-gép” mûködik a színpadon: Tartuffe mintszélsôséges és fundamentalista próféta a jóléti társadal-mak apokalipszisére figyelmeztet. Parti Nagy: Molière:Tartuffe-jéhez hasonlóan a feloldás itt is elmarad, denem azért, mintha Gotscheff hazugnak vagy álszent-nek tartaná, hanem mert nem sajnálja odadobni a jólé-ti társadalom dekadens és züllött családját az enyészet-nek. S hogy maró kritikáját nem mindenki osztja, a vé-leménykülönbségek érzékeltetésére álljon itt az atársadalmi célú plakát, mellyel a fesztivál ideje alatt –természetesen attól függetlenül – százszámra találkoz-hatott a járókelô a berlini aluljárókban és a metrókon:„Berlinben és Brandenburgban minden ötödik gyer-mek szegénységben él.”

A legifjabb generációA huszonhat éves Tilmann Köhler rendezése igazi

meglepetés volt a látványos, de sokszor mégis üres ésfelületes elôadások között. Ferdinand Bruckner ná-lunk kevésbé ismert 1926-os expresszionista mûve, aHalálos ifjúság az elsô világháborút követô és a weima-ri köztársaság korszakának kiábrándultságáról, a hú-szas évek fiatalságának céltalanságáról és útkeresésé-rôl szól. Hôsei fiatal medikusok, akik nem találják ahelyüket a világban, a kitaposott utak nem nyújtanakkielégülést számukra, újakat pedig nemigen találnak.

Köhler nyolcvan év után a darabban az újraegyesítésutáni generáció problémáit véli felfedezni. Szó sincspersze direkt aktualizálásról. Az elôadás meglehetôsenredukált térben játszódik, egy téglalap alakú medencé-ben, mely egyszerre lehet hullaház, boncterem, mûtô,aréna vagy ring. A közönség négy oldalról fogja körbea játékteret. A díszleteket-jelmezeket mellôzô produk-ció elsôsorban a szövegre koncentrál, de egészen más-ként mint a Werther. Itt korántsem annyira kérdéses arendezés és a színészek szöveghez való viszonya.Az elôadás ereje a színészek fantasztikus játékában ésjelenlétében van, mely nélkülözi a nagyobb teátrumok

THEATERTREFFEN



modoros és sablonos megnyilvánulásait. Az elôadástKöhler a kilencvenes évek kultikus német együttesé-nek, a Tocotronicnak minimálszövegekre épülô, meg-lehetôsen pesszimisztikus és sötét zenéjével fûszerez-te, melyet maguk a színészek szólaltatnak meg: ilyen-kor az egyes jelenetek között egy-egy szám erejéig ajátéktér peremére lépnek ki. A színészek elôadásábana Tocotronic zenéje persze valamivel nyersebben szó-lal meg, de éppen e nyersességtôl válik élôvé, illetve ez-által kap a Bruckner-szöveg is egy halvány keretet.

Köhler egyébként kivételezett rendezô, akinek 2005szeptembere óta megadatott, hogy saját színészeiveldolgozzon a weimari színház keretei között.

Lived a man who sailed to seaS ha a Theatertreffen 2007 látogatójában nem ma-

radt alapvetô hiányérzet, akkor az csakis messze afesztivál legszebb és legizgalmasabb záró elôadásának,a Három nôvérnek köszönhetô. Kriegenburg rendezé-se ráadásul azt bizonyítja, hogy nagyszínházban és in-tézményes keretek között is jöhet létre sablonoktólmentes, kellô érzékenységgel átgondolt és apróléko-san kidolgozott produkció.

Az elôadás kezdetén fekete, fémlemezekbôl álló füg-göny takarja a színpadot, mely a továbbiakban is le-ereszkedik az egyes felvonások között, így azok elsô je-lenete néhány perc erejéig mindig e függöny elôtt ját-szódik. Kriegenburg önironikus képpel indít: kétbohócosan maszkírozott „nézô” a rendezô korábbi elô -adásairól cseverészik, amelyek alapján csekély re-ménységet táplálnak a most következô iránt is. Mása,Olga és Irina kezdô jelenete még mindig a színpadelô terében zajlik. Olga diót ropogtat, és apjukra emlé-kezik. Miközben a nôvérek türelmetlenül dobolnak afüggönyön, az lassan a magasba emelkedik, s ôk visít-va, viháncolva, kergetôzve hátraszökdécselnek.

Hatalmas üres tér a színpad, aranyos, sárgás fény-ben, balra ablak. A szoba egyetlen dísze a plafonrólalálógó, szürrealisztikus, virágra emlékeztetô óriásicsillár, melynek közepébôl pár perc múlva jégesôkéntzúdul Olgára egy szakajtónyi dióhéj. A rövidesen meg-jelenô Tuzenbach, Csebutikin és Szoljonij társaságaazonban oly végtelenül unalmas a nôvérek számára,hogy Olga már kívülrôl fújja minden egyes szavukat,betéve ismeri a társalgás lefolyását, s ezt rögtön pre-zentálja is. A darab elsô öt-tíz percében így az összesszereplô szövege az Olgát alakító Annette Paulmannszájából hangzik el, pattogósan, monotonul, közbenide-oda ugrál a többiek között, attól függôen, hogy ép-pen ki helyett beszél. Kriegenburg színészvezetéserendkívül pontos az egész elôadás folyamán. Az elsôfelvonásban Irina és Tuzenbach két székben ülve és aközönség felé fordulva meséli, hogy Mása túl koránment férjhez, a fényképezôs jelenet során az egész tár-saság dióhéjjal dobálózik, de az exponálás pillanatábantöbbször is másodpercekre állóképpé merevedik azegész szín. A késôbbiekben mindvégig hasonló preci-zitással kidolgozott jelenetek követik egymást, a színé-szi játék a mozgástól a szövegek hangsúlyozásáig vé-gig pontosan kidolgozott.

A végtelen unalom és monotónia, a szereplôk bensôkattogása, zakatolása és ôrlôdése többször is a végsô

kimerülés határára kergeti ôket, s ilyenkor a papírma-sé maszkok nyújtanak menedéket számukra. Kriegen -burg maszkjai az elôadás legmarkánsabb, legjellegze-tesebb jegyei, az elôadás folyamán többször is felte-szik, majd leveszik ôket. Hol mindenki maszkban van,hol csak a szereplôk egy része. Meglehetôsen bizony-talan, hogy milyen elgondolás szabályozza használatu-kat, fel- és lekerülésüket, de úgy tûnik, inkább valami-lyen érzéki logika mentén zajlik mindez. Vala hány -szor az elcsüggedés végsô határára kerülnek aszereplôk, és a szituáció elviselhetetlenné válik, elôke-rülnek az álarcok. Azt ugyan korántsem lehetne állíta-ni, hogy a maszkok kiutat jelentenének a valóságból, ahétköznapok és a vidéki élet sivár világából: az álarc-ban és a nélkülük játszott jelenetek között egyarántvannak játékos és komoly, vidám és melankolikusszcénák, váltakozásuk nem függ össze a maszkok al-kalmazásával. Ezek valamiféle távolságot képeznek azélettôl, s erre a drámai, groteszk, ironikus vagy komi-kus jelenetekben egyaránt szükség lehet.

A maszkok és a színészvezetés mellett a díszletmozgatását is rendkívül precízen dolgozta ki a rendezô.S bár a Sok hûhó semmiért-ben percek alatt húznak fela darab közepén egy látványos hollywoodi álomszige-tet, a Három nôvér díszletének apró változásai jóval ki-finomultabb érzékenységrôl árulkodnak. Egyszerrekapcsolódnak Csehov szövegéhez, és forrnak összeegy egységes rendezôi elképzelésben, anélkül, hogybármiféle didaktikus tartalmat erôltetnének, így au-tentikus világot hoznak létre. A fent említett tér ugyan-is szintén apró változásokon megy keresztül. A máso-dik jelenetben fényes fehér lapokkal tapétázzák ki, me-lyeken kívánságok, vágyak és álmok tengere sorakozik,minden egyes cetlin más-más mondat. Mintha meg-éledne a tér: a felsô részüknél fogva a falhoz ragasztottcetlik a további jelenetekben is meg-meglebbennekminden apró kis fuvallatra, egy-egy hirtelen mozdulat-ra, s jelzik, visszatükrözik az eseményeket, a mozgá-sok hevességét. A harmadik jelenettôl egy több métermagasra tornyosuló fehérnemûhalom foglalja el aszínpad egész hátterét, mintha évszázadok óta gyûlôkelengye halmozódna. E díszletelem egyúttal játékte-ret is kínál az elôadásnak: befogadja, elrejti, eltakarja aszereplôket, menedéket kínál nekik. A negyedik felvo-násban felfújt szemeteszacskók lebegnek szögletes,deformált léghajókként a térben. Felszállni nem tud-nak, mert zsinegeiket a rájuk kötözött kívánságcetlikhúzzák vissza. Lehet, hogy a jövôben léghajón fogunkutazni, de a vidéki Oroszországban egyelôre az álmokés a vágyak sem találnak utat az ég felé.

A színészi játék, a jelmezek, a maszkok és a díszletmellett a zene teljesíti ki az elôadást. A nôvérek és akompánia többi tagja többször is dalra fakadnak, ilyen-kor elôkerül a ládafiából egy-egy tangóharmonika, dobvagy szaxofon, s hol valamilyen keserû-bús orosz me-lódia, hol az orosz diszkó egy-egy gyöngyszeme, holpedig a Yellow submarine csendül fel. Ez utóbbi végig-kíséri az egész elôadást: hol teljes zenekari kísérettel,hol csak éppen hümmögve, hol pedig Irina dúdolja.

(As we live a life of ease / Everyone of us has all we need/ Sky of blue and sea of green / In our yellow submarine)

THEATERTREFFEN



Ferdinand Bruckner Halálos ifjúságát (Krankheit derJugend) a weimari Deutsches Nationaltheater mutattabe. Tillmann Köhler rendezô (most elôször hívták mega találkozóra) azzal lep meg, hogy kerül minden tren-di megoldást. Csak egyszerûen elmeséli nekünk a tör-ténetet. Teljes mértékben a színészekre épít, akikkelautentikus képet adnak a fiatal generáció életérzésérôl,és civil érintettségüket beleviszik a játékba is. A drámaegykor botrányt kiváltó aspektusai (leszbikus kapcso-lat, morfinizmus, lányfuttatás) ma már csak alapanya-gul szolgálnak. Itt nem hatalmi játékról van szó, mintBrucknernél, hanem arról, hogy mindenki igyekszikmegtalálni a helyét a társadalomban.

Goethe Az ifjú Werther szenvedései címû regényébôlJan Bosse rendezônek és Andrea Koschwitz drama-turgnak eredeti és más szövegek segítségével sikerültegy olyan változatot létrehozniuk, amely úgy jelenítimeg a régi történetet, hogy a nézôk együtt tudjanakgondolkodni a szereplôkkel. Pontos látleletet nyújta-nak a neoliberális társadalomról, a narcizmusról, a ha-tártalan egoizmusról és a mai harmincasokról. Ezt el-sôsorban a figurák árnyalt megformálásával érik el.

A nézôket gyászzene és egy barátságos fehér inges,fehér nadrágos, piros garbós fiatal férfi fogadja a né-zôtéren fel-alá sétálva. Majd felmegy a színpadra, ame-lyet egy festett falemezekbôl álló fal zár le, és a végérôlkezdi el történetét: „Túl vagyok rajta.” S aztán tér visz-sza az elejéhez. Hans Löw Werthere úgy meséli életéta nézôknek, mintha azok a barátai lennének. Aztánegyszer csak a közönség soraiból megszólal egy nôihang: „Majd meg fog ismerkedni egy fiatal lánnyal…”És Werther kézen fogva a színpadra vezeti a közbe-szólót. Ô Lotte. Fehér, hosszú ujjú, masnis, garbónya-kú, hátul nyitott blúzt, fehér nadrágot és fehér csizmátvisel. Ettôl kezdve együtt mesélik a történetet.

Csodálatos, ahogy Bosse a megismerkedésüket be-mutatja. Löw behoz egy füstgépet és egy reflektort, hogymegidézze a báli légkört. Werthere olyan, mint egy lám-palázas kisfiú. Fritzi Haberlandt Lottéja egy, a diszkóezüstös félhomályában a zene ritmusára lazán mozgómai tinire emlékeztet. A langaléta Werther Lotte vállárahajtja a fejét, és együtt énekelnek angolul. Majd egy vég-telenül hosszú csók tanúi leszünk. Ez már túl sok Al -bertnak, Lotte vôlegényének, aki szintén a nézôtéren ül

(rózsaszín ingben, farmerban, fehér zakóban és sport-cipôben). Megszólalásával véget vet a visszaemlékezés-nek és az idillnek. Felállít egy szófát a színpadon, és el-terül rajta. Befészkeli magát Lotte életébe.

Lotte számára a teherviselés – hat kisebb testvérénekfelnevelése – erkölcsi maximává vált. Beletörôdött,hogy az élet szenvedés. Fritzi Haberlandt gyermek-lányszerû Lottéja ezt a lehetô a legtermészetesebb mó-don éli meg. Nemcsak azért választja Albertet, mertmellette biztos, nyugodt életet remél, hanem azért is,mert megretten attól, hogy Werther kizárólagosanakarja ôt birtokolni. Bármennyire tetszik is neki a fér-fi, bármilyen szellemi élvezetet jelent is számára a tár-sasága, elfordul tôle. Werther öngyilkossága után ma-gában keresi az okot a férfi tettére.

Löw számára különös kihívást jelent a szuperérzé-keny Werther narcizmusának érzékeltetése: anélkülkell hitelesen megmutatnia a fiatalember érzéseit,hogy nevetségessé tenné önimádatát.

Hans Löw Jean-Paul Sartre Piszkos kezek címû drá-májában is fôszerepet játszik (rendezte AndreasKriegenburg, Thalia Theater, Hamburg).

A színen egy óriási, parkettás, faburkolatos üres te-rem. Mennyezetérôl henger formájú, több méterhosszú csillár lóg le. A nézôtérrel szemközti díszletfal-ban hosszú, nagyon keskeny sötét nyílások. A meny-nyezeten rácsszerkezet. Elegáns, egyben félelmet keltôtér. Ricarda Beilharz díszlete olyan világot sugall,amely a benne élôknek viszonylagos komfortérzést kí-nál, de magába zárja ôket.

Kicsi, alias Hugo most szabadult a börtönbôl. Azértült, mert lelôtte Hoederer pártfunkcionáriust. Olga, apártmunkás azt szeretné megtudni Hugótól, hogyantörtént a dolog.

A félhomályban, fekete-fehérben játszódó kép szí-nesre vált, és megelevenedik a történet. Hugo nagy-polgári családból származó értelmiségi, aki megszál-lottan keresi élete értelmét; vágyakkal teli, utópiákbanélô fiatalember, aki ugyanakkor folyamatosan kételke-dik önmagában, és akibôl hiányzik minden tetterô ésrealitásérzék. Egyetlen emberhez kötôdik, a feleségé-hez. Jessica a nagyon pragmatikus, öntudatos nô és afemme fatale keveréke. Hugo imádattal és alázattalcsüng rajta. Belép a kommunista pártba, és elkezdôdik

Szilágyi Mária

Vágyak és érzelmek z idei Theatertreffen óriási tematikai és esztétikai változást mutat az elmúlt évekhez képest.

Fôszerepôvé vált az egyén, vágyai és életvezetési problémái, érzelmei – szenvedése, tanácstalan-sága, boldogtalansága és magánya. Több elôadás szólt a fiatalok problémáiról, de érdekes módon mind-egyik klasszikus darabot használt fel ehhez alapul.

A

THEATERTREFFEN



kálváriája. A párt megbízza, hogy ölje meg Hoedererpártfunkcionáriust, mert az konspirál a polgári oldal-lal. Hugo képtelen erre, részben morális okokból,részben mert szimpatizál Hoedererrel. Végül félté-kenységbôl lelövi a férfit. És ezt be is vallja Olgának,amikor kijön a börtönbôl. A lány felajánlja, hogy ha el-felejti a feleségét, akkor ô nem árulja el Louis-nak,Hugo megbízójának. Azt fogja mondani, hogy Kicsihasználható. Idôközben azonban megváltozottHoederer politikai megítélése, ô most hôsnek számít.Louis lelövi Kicsit.

Az NDK-s múltú Kriegenburg a kommunista pártmûködését és tagjait karikatúraszerûen, parodisztiku-san mutatja be. Nem Sartre 1948-as dilemmáit fogal-mazza újra, hanem a közelmúlttal néz szembe. Ezekaz emberek már nem hisznek az eszmében.

A legelfogulatlanabbul Dimiter Gottscheff nézszembe az értelmes élet kérdésével Tartuffe-rendezé-sében (Thalia Theater, Hamburg). Gondolatilag ke-gyetlenül tiszta logikával végigvitt válasza azonban aszereplôk jellemének megcsonkítása árán valósulmeg: megfosztja ôket emberi tulajdonságaiktól, hogykellôképpen együgyûnek és gyengeelméjûnek mutat-hassa ôket. Ez visszahat az elôadás mûvészi színvona-lára. A szerep nélkül maradt színészek csak téblábol-nak a színen.

Dorine bolgár vendégmunkás, aki kritikával illetiegész Németországot, egész Európát. Szavaiból a ki-semmizettek lángoló dühe és fortyogó bosszúvágyahallatszik ki. (A közönség meglepôdik, de senki semhagyja el a termet, és nem kezd el pfujolni, majd csakaz elôadás végén, amikor Gottscheff megjelenik.)Dorine csak akkor hallgat el, amikor hátul, a nézôtérrelszembeni hatalmas szürke kapuban megjelenik Orgonés családja. Estélyi öltözetben végigvonulnak az üresszínpadon, elôterében leülnek a földre, és konfettit do-bálnak. A színpad magasából egyszer csak hosszú per-cekig tartó gigantikus konfettiesô és szerpentinzuhatagárasztja el a játékteret. Így múlatják az idôt Orgonékkezdetben. Elmira még egy kis koksszal is rásegít. Azelhízott Barbie-baba Mariane a félszeg és ügyefogyottValér ugráltatásában éli ki magát. Damis enyhén gyen-geelméjû. Pernelle-né a katolicizmus megszállottja, ál-landóan nagyméretû kereszttel jár-kel..

Ugyancsak a kapun keresztül jön be egy barna öltö-nyös, barna pulóveres, teljesen jelentéktelennek tûnôférfi, és a színpad elején, a család legnagyobb döbbe-netére, prédikálni kezd. Orgon feltétlen alázattal hall-gatja, és életelixírként szívja magába az igét. A figuralegközelebb már az aszkéta-öltözékben és Jézus-szan-dálban jelenik meg. Az amerikai tévéprédikátorokraemlékeztetô Tartuffe Orgonnal együtt korálokat, gos-peleket énekel, és arcán a megvilágosultak mosolyávalvégigszalad a nézôtéren, együtténeklésre buzdítva aközönséget. Ez az Orgon végre megtalálta élete értel-mét. Számára jól is jön felesége állítólagos félrelépése,hogy elhagyhassa szellemileg és fizikailag leépült,élôs ködô családját, az anyjához költözzön, és csak avallásnak éljen.

Itt nem lép közbe a király. A család sorsa megpecsé-telôdik.

Gottscheff Tartuffe-je láthatóan sem nem képmuta-tó, sem nem szenteskedô. Sokkal inkább profi mened-zsere a bibliai tanoknak. Okos dolgokat mond a globa-lizációról és a fogyasztói társadalomról, és elvárja, hogyszolgáltatásaiért megfizessék. A hetvenes évek ótaNémetországban élô bolgár rendezô átiratában Molièreremekmûve vészjósló tandrámaként jelenik meg.

Az idei találkozón a kortárs drámát két ismert szer-zô, Elfriede Jelinek Ulrike Maria Stuartja és YasminaReza Az öldöklés istene (Gott des Gemetzels) címû da-rabja képviselte. Utóbbi ôsbemutatóját Jürgen Goschrendezte meg a zürichi Schauspielhausban.

Reza bulvárvígjátékában finoman csipkedi a maipolgári társadalmat. A történet egyszerû. Két gyerekösszeverekedett az iskolában, mert az egyik stréberneknevezte a másikat. Az elsônek kitört két metszôfoga.Az „áldozat” szülei meghívják a másik gyerek szüleit,hogy kulturált módon megbeszéljék a dolgot, és közö-sen megírják a jegyzôkönyvet a történtekrôl. A párokkezdetben felvilágosult és liberális polgárok képébentetszelegnek. A problémák akkor kezdôdnek, amikoraz „áldozat” szülei számon kérik a másik féltôl, mittett annak érdekében, hogy rádöbbentse a gyerekét: ôa bûnös. Ez persze kihozza a „támadó” gyerek szüleita béketûrésbôl. Ahogy változik a beszélgetés témája,úgy változnak a frontok, és alakulnak ki újabb és újabbszövetségek. Mintha az öldöklés istene irányítaná tet-teiket, olyan váratlan dühvel támadnak egymásra és atárgyakra. A szócsata folyamán egyre több disznóságderül ki a kedves anyukákról és apukákról. Reza na-gyon sok igazi konfliktustémát „dob be”, de nem hagy-ja ôket kibontakozni. Csak addig viszi el a történetet,míg teljesen nyilvánvalóan ki nem derül, hogy kép-mutató alakok valamennyien, civilizáltságuk csak lé-nyük vékonyka fedôrétege, amely alól nagyon gyorsankibújik agresszivitásuk. Nagyon egyszerû dramatur-giai megoldással befejezi a darabot: a vendég házaspárelfoglaltságra hivatkozva elszelel, a vendéglátóknál pe-dig folytatódik az alakoskodás.

A darabban számos mulatságos helyzet van, amelyeta négy ragyogó színész (Dörte Lyssewski, Tilo Nest,Corinna Kirchhoff és Michael Maertens) pontos, kon-centrált játékkal ki is bont. A közönség eleinte harsá-nyan kacag, de amikor rájön, hogy a darab gondolati-lag egy helyben topog, kevésbé élvezi az elôadást.

A beteljesületlen vágyakat és a rájuk válaszként adottmenekülési stratégiákat a legfájdalmasabban és leg-szívszorítóbban Andreas Kriegenburg ábrázoljaCsehov Három nôvérében (Münchner Kammerspiele).

Az elôadás színvilága a fehér különbözô árnyalatai-ból építkezik. A nôvérek csipkével díszített fehér vagytojáshéjszínû hosszú ruhát viselnek, a katonák pedigtojáshéjszínû egyenruhát. A szalon egy elkoszolódotttojáshéjszínûre festett, faborításos üres szoba. A meny -nyezeten óriási csillár uralja a teret, mint egy hervado-zó tubarózsa. A falak mellett, alig láthatóan, kis fehérvázákban lila virágok.

Olga arról álmodik, hogy egyszer majd visszatérnekMoszkvába, közben dióhéjat dobál a magasba. A jelenetcsúcspontján a csillár méhébôl dióhéj-esô zúdul a föld-

THEATERTREFFEN

X L . é v f o l y a m 9 .

re. A katonák Olga szóáradata alattdióbél után kutatnak. A dióhéj las-san beborítja a padlót, ropogásukkíséri a szereplôk járás-kelését.Ennyit a nosztalgikus hangulatról.

Kisvártatva az egész társaság ál -arcban jelenik meg a szalonban. Azálarcok hatalmas, fehér, a figuráklényét expresszív módon kifejezôfejek. A nôvéreket kislányként mu-tatják, nagy, ijedt, karikás szemek-kel és egyforma, oldalt elválasztotthosszú fekete hajjal. Emlékeznek,és megidézik a múltat. Zenélnek,éne kelnek (a Yellow submarine-t),tán colnak. Felhôtlenül, felszaba-dultan szórakoznak.

A második részben a szalonbanég a csillár, és a falakat teljesen be-borítják Irina felragasztott papírlap-jai, amelyekre a kívánságait írta fel.Úgy tûnik, ez a három nôvér sohanem nôtt fel igazán; Andrejjal ésCsebutikinnal még mindig nagyonmeghitt, simogatós-ölelgetôs kap-csolatban vannak, mintha mégmindig kislányok volnának. Nemélik, csak elviselik jelenlegi életüket,és ha az elviselhetetlenné kezd vál-ni, visszamenekülnek a gyerekko-rukba. Ami történik velük, az belsôlényegüket nem, csupán a fizikai lé-tüket érinti.

E koncepció jegyében az elôadása darab több szálát egyáltalán nembontja ki. Mellékessé válik Másaés Versinyin kapcsolata, Natasaritkán jelenik meg, és a rendezô acsaládon belüli hatalomátvételét iscsak csendes változások érzékelte-tésével jelzi. Ôt csak a nôvérek ér-deklik, és Andrej, akit egyre ke-serûbbé és gonoszabbá váló óriás-bébinek mutat.

A katonák búcsúztatásakor a szalon tele van zsinóron lógó lufiszerûmûanyag zacskókkal, amelyek végén kívánságcetlik libegnek. A hátsó fal-nál ekkorra kisebb dombot alkot az elôadás alatt folyamatosan halmozódófehér, feltehetôen szennyes ruhák kupaca, s mindjobban kiszorítja a je-lent. A nôvérek ebben a kupacban keresnek menedéket a tûz éjszakáján,ezeket a ruhadarabokat használják a sebesültek ellátására. Tuzenbach ha-lálhírére ismét a gyerekkorba menekülnek, azaz álarcot vesznek fel.

Az elôadás csodálatos szürreális álomjáték.

A találkozó legszórakoztatóbb, egyben legszomorúbb elôadása a JanBosse rendezte Sok hûhó semmiért, a bécsi Burgtheater produkciója.

1. Az ifjú Werther szenvedései 2. Piszkos kezek 3. Tartuffe 4. Három nôvér 5. Dido és Aeneas 6. Sok hûhó semmiért 7. Oreszteia 8. Ulrike Maria Stuart

1.

4.

5.

2. 3.

Be

ttin

a S

tös

s f

elv

éte

le

A r n o D e c l a i r f e l v é t e l e i

Arn

o D

ec

lair

fe

lvé

tele

Se

ba

sti

an

Ho

pp

e f

elv

éte

le

THEATERTREFFEN



Díszítôk takarítják az üres színpad közepén álló hatalmas fehér mûanyag,csúszdára vagy medencére emlékeztetô építményt. A színészek jelenésükrevárva ácsorognak körülötte. Egyszer csak három koporsót hoznak be.Hirtelen felpattan a tetejük, és a csatákból kis pihenôre hazatérô fiatal ne-mesek ugranak ki belôlük: Don Pedro, Claudio és Benedek. Bizarr katonaivicc! És ez még csak a kezdet. Don Pedro, Aragónia kövérkés hercege sárgaparókát, ízléstelen sárga szatén tréningruhát visel, nyakában több súlyosaranylánccal. Benedek elôvárosi izompacsirta: hosszú, szálkás, egyenes haj,középen elválasztva, fehér atléta, farmer, széles bôröv ormótlan csattal. Benem áll a szája, állandóan hódításaival dicsekszik. Claudio kígyóbôrmintásingben és fénylô szürke nadrágban virít, zselézett, lenyalt hajjal. A katona-élet láthatóan deformálta az ifjú nemesek humorát és ízlését.

Beatrice csillogó, mûszálas, szûk, hosszú barna ruhát visel, vastag ezüst-lánccal. Hero Barbie-babára emlékeztet: szôke haj, fehér keretes, sötét nap-szemüveg, garbónyakú, ujjatlan top, rövid fehér teniszszoknya, tûsarkú fe-hér csizma, kis ezüst retikül.

Benedeknek és Beatricénak korábban már volt valamiféle viszonyuk. Mostkígyót-békát kiabálnak egymásra egymás háta mögött. Joachim Meyerhoff ésChristiane von Poelnitz szenzációsan ábrázolja a két megvezetett szerel-mest, akik azt hiszik, hogy szerelmesek, pedig tulajdonképpen csak önma-gukat szeretik. Narcisztikus figurák, vakok, akik maguk is akarják, hogy ma-nipulálják ôket. Civakodásukat, majd enyelgésüket hallva és látva a közönségdôl a kacagástól. A két színész az est fénypontja. Sikerükhöz persze hozzá-járul az elôadáshoz készített új szövegváltozat, amely maira hegyezi a vicce-ket és poénokat. Mulatságos, egyben nagyon szomorú látlelet ez a „szere-lemrôl”, pontosabban annak hiányáról.

Bosse színháza nem áll elô semmiféle komoly(kodó) rendezôi és interpre-tációs megoldással, az, ami: örömszínház. Nem szolgál új felismerésekkel aszerelemrôl, de amit tud róla, nagyon friss, eleven és önironikus módon mu-tatja be. Éppen emiatt olyan lehangoló.

Egyetlen más elôadáson sem volt olyan eleven a kapcsolat színpad és kö-zönség között, mint itt.

Pedig Sebastian Nübling is mindent megtett, hogy minél jobban bevonjaa nézôket. A Schaubühne téglalap alapú terének két rövidebbik végébe ültet-te ôket, és a tér középsô harmadában játszatta a Dido és Aeneast, HenryPurcell operájának és Christopher Marlowe Dido, a karthágói királynô címûtragédiájának összegyúrt változatát. Az elôadás a Theater Basel és a schau-spielhannover közös produkciója.

A játéktér egyik végében igazi látványkonyha, a másikban, félkör alakúemelvényen ül a Schola Cantorum Basiliensis barokk zenekar. Középen kétasztal székekkel. Az ünneplôbe öltözött szereplôk sürögnek-forognak: tész-tát gyúrnak, és olasz géppel raviolit készítenek. A finom illatok szétterjedneka levegôben, és a nézôk szájában összefut a nyál. Amikor a szereplôk végez-nek az elôkészületekkel, pillanatok alatt átrendezik a teret, és a nézôtér szék-soraival párhuzamosan hatalmas ünnepi asztalt alakítanak ki. A zenekar ját-szani kezd. A szakács (Jupiter) bevezeti Didót, Karthágó királynôjét. A ven-dégek – istenek és földi halandók – párokat alkotva helyet foglalnak azasztalnál. Venust szikár alakú idôsebb színész, Wolfgang Brumm alakítja.Hosszú, aranyszínû ruhát visel. Betoppan Aeneas, a nemes trójai menekült,aki tulajdonképpen kisfiát keresi. Dido hellyel és étellel kínálja ôket. Igazinégyfogásos ünnepi lakoma szemtanúi lehetünk. Ez a szó szoros értelmé-ben kulináris színház. Dido arra kéri Aeneast, hogy mesélje el Trója pusztu-lását. A lakoma után a vendégek „kidôlnek”. Késôbb táncmulatság követke-zik. Dido Aeneasszal az ünnepi asztalon táncol. Nem érnek egymáshoz, csaknézik egymást, és a zene ritmusára finoman mozognak. (Nagyon szép jele-net!) Dido szerelmes lesz Aeneasba, mindörökre maga mellett marasztalná.A férfinak azonban isteni parancsot kell teljesítenie, Itáliában kell várost ala-pítania. Távozása után Dido az összeomlás szélén áll, halálgondolatok fog-lalkoztatják…

Didót egy színésznô (Sandra Hüller) és egy operaénekesnô (Ulrike Bartusch)formálja meg. A két nagyszerû mûvésznô együtt fantasztikusan árnyaltan,

6.

7.

8.

Arn

o D

ec

lair

fe

lvé

tele

Ge

org

So

ule

k f

elv

éte

leIk

o F

ree

se

fe

lvé

tele

THEATERTREFFEN



minden pátosz nélkül, meghatóan és szívszorítóan szépen mutatja be a gô-gös királynôt, a szerelemittas nôt és az elhagyott, magára maradt asszonyt.Alakításuk a szerelem himnusza. Igen erôs az operaénekes KlausBrömmelmeier is mint Dido kérôje, a szerelméért küzdô, ôrjöngô Iarbas.Sajnos jóval kevesebbet tudunk meg Aeneasról. Nem derül ki igazán, mitérez Dido iránt, és viaskodni sem látjuk önmagával. Eldönthetetlen, hogy ezSandro Tajouri musicalszínész vagy a rendezô hibája-e.

Nübling nyilvánvalóan érzéki, érzelmekre ható, megrendítô elôadástakart létrehozni. A különbözô mûfajú elemek azonban gyakran csak lazánkapcsolódnak egymáshoz, sôt olykor ki is oltják egymás hatását. El kép -zelhetô, hogy ennek a merész zenés színházi projektnek az esetében nemis szükséges, hogy pontosan illeszkedjenek a különbözô mûfajú elemek.Lehetséges, hogy éppen a diszharmónia adja a báját, ettôl kel életre és vib-rál a klasszikus opera és tragédia kevercse. Az általam látott estén ez nemtörtént meg.

Michael Thalheimer Oreszteia-rendezése volt az egyetlen olyan elôadás atalálkozón, amely korunkról ad általános képet. Aiszkhülosz remekénekszínrevitele kíméletlen, drasztikus és radikális. Az elôadás a préselt fala-pokkal bedeszkázott színpad elôterében, egy lépcsôs, oltárszerû, keskenyemelvényen játszódik. A keskeny pallón a színészek csak kétdimenziósantudnak játszani, ettôl a látványvilág reliefszerû lesz. A figurák szellemileg,érzelmileg és viselkedésükben nagyon maiak. Thalheimer individuum-ként láttatja ôket, tetteiket mind az ô szemszögükbôl, mind az adott hely-zetbôl nézve megmutatja.

Mégsem mai történetet látunk. Inkább filozófiai mesét az emberi gyar-lóságról. A figurák maiságát Thalheimer azzal ellenpontozza, és emeli kia konkrét idôbôl, hogy velük szemben a második emeleten egy kórust ál-lít fel, amely folyamatosan kommentálja a történéseket. Azt ismételgetikfolyamatosan, hogy „Tun, leiden, lernen”, azaz cselekedni, szenvedni, ta-nulni. De hiába minden, az emberek nem hallgatnak rájuk. Teszik, amitsaját szemszögükbôl nézve helyesnek tartanak, és amit az érdekeik diktál-nak. Thalheimer világosan megmutatja, hová vezet ez: mások pusztulásá-hoz, és csak folyik a vér megállás nélkül, és sokasodnak a véres kéznyo-mok a préselt falemez falon.

Klütaimésztrát eléggé megviselt és önmagából kifordult állapotban is-merjük meg. Kócos a haja, egyszerû ruhát visel, konzervkaját eszik, sörtiszik és cigizik. Elmondja, hogy az elmúlt tíz évben (!) soha nem csaltameg Agamemnónt, és arról vall, mennyire vágyakozik utána. Már az ün-nepi beszéde alatt meg is próbálja elcsábítani. Agamemnón elôször a fá-radt hadvezért adja, majd a természetnek engedve brutálisan meghágjaKlütaimésztrát. Az asszonyt ambivalens érzelmek fûzik férjéhez. Mint fér-fit szereti, de anyaként nem tudja neki megbocsátani, hogy lányukat,Iphigeneiát feláldozta. (Bosszúvágyát itt nem Aigiszthosz táplálja. Az ideg-roncs Aigiszthoszt, aki inkább Élektrára mosolyog, mint Klütaimésztrára,az asszony csak férje halála után, érdekbôl engedi közel magához.)

És elkezdôdik a gyilkosságsorozat: Klütaimésztra megöli férjét.Oresztész azonban nem érett a feladatra, amivel Apollón bízta meg. Nekielôbb tisztába kell jönnie önmagával, nemiségével, a világgal. Nyugtalan,idegesen hadonászik a kezével, onanizál. Oresztész elôbb megöliAigiszthoszt, majd véres pólójával megfojtja anyját. Ömlik a vér, egyre na-gyobb területet borít be. A halott Agamemnón látványa dermesztô: a csu-pasz csigára emlékeztetô véres emberi test milliméterrôl milliméterre von-szolja magát balról jobbra az emelvény alsó fokán.

Thalheimer elhagyja az Oreszteia harmadik részét, és ezzel a demokrá-ciába vetett hitet mint megoldást. Nincs isteni kegyelem. Az ég üres.Nemcsak Oresztész tanácstalan, a kórus is csak ismételgeti: „Béke örökre.Béke örökre.” Pedig nyilvánvaló: az emberiség történetének vérnyomai, abosszú és az erôszak végtelen láncreakciója egyre terjed. A végén Oresz -tész elárvultan kuporog a földön, a megváltás reménye nélkül. A modernember képe…

Cselekedni, szenvedni, tanulni…

Summary This being the season for summer fes-tivals, we publish accounts related tothem.

At the Third Shakespeare Festi val ofthe town Gyula, Tamás Já szay had thepleasure of seeing Othello as presentedby Lithuania’s Meno Fortas Theatre inthe staging of Eimuntas Nekroëius.Balázs Urbán saw a new Hungarianproduction of King Lear and Bea Sel -meczi, beyond analyzing an Englishperformance (Oddsocks Productions)of The Comedy of Errors, describes alsothe exhibition of set and costume pro-jects, titled Shakespeare on the Stage.

Similar to its predecessors, the an-nual festival of Kisvárda was also devo-ted to native and ethnic Hungariancompanies in the neighbouring count-ries. Critics Andrea Stuber, TímeaPapp, Balázs Urbán and Tamás Jászaysaw, respectively, Mikhail Bulgakov’sMolière (People’s Theatre of Szabad ka/Subotica, Serbia), Janus Glowacki’sThe Fourth Sister (Hungarian Companyof the Szabadka People’s Theatre)Slawomir Mroz

.ek’s Tango (Kosztolányi

Theatre, Szabad ka/ Subotica, Serbia),Tibor Zalán’s Soldiers, Soldiers (Tom csaSándor Theatre, Székelyud varhely, Ru -mania).

The Miskolc Opera Festival of grow -ing fame presents year after year a se-lection of Béla Bartók’s work and of acertain chapter of music history. Ta -más Koltai’s account is concerned withthis year’s Bluebeard production andwith the festival”s current offerings:works by French composers likePoulenc, Charpentier, Rameau, Gou -nod, Offenbach and Halévy.

In our workshop column actor-ma-nager András Bálint reveals the story ofhis preparations for a solo evening de-voted to the poetry of Miklós Rad nó ti.

In the series on present-day Hun -garian playwriting, author AndrásForgách joins personal notes to theconversations he had with fellow-aut-hors at the February 2007 meeting ofplaywrights in Debrecen.

Our column on modern dance is of-fering this time two longer essays ofwider importance. Ádám Mestyándraws a comprehensive picture of thework of Pál Frenák, a dancer and cho-reographer working both in Hungaryand France, with Hungarian andFrench dancers alike; and CsabaKutszegi sums up events and tenden-cies of Hungarian dancing during theseason 2006/2007.

The column on world theatre is con-cerned this time with Berlin’s Theater -treffen Festival; both our contributors,Krisztián Faluhelyi and Mária Szilágyiwere present at this important and in-teresting event.

Playtext of the month is Ingmar andWoody, a drama by author-journalistand media personality György Bolgár.

Documents

Maik Schuck felvétele - old.szinhaz.netold.szinhaz.net/pdf/2007_09.pdf · tias konokságával folyton és kizárólag azt teszi, ami-hez kedve van. ... majd saját fémkupájából