Sodró monológok, meghök- ot˝zetlen ása. …img.alexandra.hu/images/hayfuzet.pdfneki joga van felmosatni veled a folyosót, annyi-szor, ahányszor kedve szottyan, s neked csak

E U R Ó P AE U R Ó P A

A MÉLYGARÁZS

Sodró monológok, meghök-

kento gondolatfutamok, a múlt

és az életépítés kendozetlen

feltárása. Szembesítés képze-

teinkkel és tévképzeteinkkel.

www.europakiado.hu

www.facebook.com/europakiado

EUROPA_HAY_kisfuzet_COVER:Layout 1 2013.04.07 15:13 Page 1

Három szereplô. Egy történet. Mindháromáldozat, mindhárom elkövetô és azok is ôkhárman, akik véletlen keverednek az ese-ményekbe. Egy férfi és két nô. Háromszerelem utáni élet és egy valahai szerelmiviszony három sarka, s egy készülôdô titok-zatos bûntett. Mit jelent élni, érezni,kötôdni, sorsot építeni? Mit jelent egy olyanvilágban lenni, ahol minden élet egyediés autentikus, de az életek közös világatelis-teli van hamissággal. Számvetésazzal, ahogy élünk és éltünk, s egybensors- és korkritika A mélygarázs.

„Ezerkilencszázhatvanban született Vámosmikolán, messzea civilizált világtól egy eldugott kis településen. […] Háy gyökereiebbe a tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szár-baszökkenését már a fôváros dekadens kultúrája határozta meg.

Háy a gimnáziumi éveket követôen megismerkedett a budapestiélet legsötétebb bugyraival. Haverjai a társadalmi normák te-kintetében kétséges alakok voltak (késôbbi civilizált élete nemengedi számunkra, hogy ezt tovább részletezzük). A költészet-rôl nem mondott le, de titokban rockzenei karriert dédelgetett.

Haverjaival (Podmaniczky Szilárd, Kurdi Fehér János) irodalmi pe-riodikát indít Narancsszívszonett címmel. A postai úton terjesz-tett szamizdat nyolc számot ért meg. Ezzel párhuzamosana hivatalos kulturális sajtó is készséget mutat. Ezidôtájt folyó-iratok hasábjain felbukkannak a versei. […] Így jut elsô kötetéig,mely az 1976-tól 1985-ig terjedô idôszakot zárja le, de a kor ter-mészetébôl adódóan csak 89-ben jelenik meg (Gyalog megyekhozzád a sétáló uton).

…Aztán megjelentet még egy csomó könyvet, versesköteteket(Valami nehezék, Istenek, Kotródom el), novellákat (A bogyós-gyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl), drámákat (A Gé-zagyerek), vegyes mûfajú könyveket (Welcome in Africa, Marlonés Marion), s még három regényt is(Dzsigerdilen. A szív gyö-nyörûsége, Xanadu, Föld, víz, levegô,. A gyerek). Születik kétgyermeke (Péter, Blanka), elvégzi az ELTE esztétika szakát, s kü-lönbözô könyvkiadóknál fôleg bölcseletet és kortárs magyarirodalmat szerkeszt. Az írások mellett megjelennek rajzai, fest-ményei is.

Háy író, költô és amatôr képzômûvész, de álmaiban még mindigott áll egy színpadon, és a Szaljut nevû szovjet gitárral nyomjaa rokendrolt.” – Háy János


Mélygarázs

Részlet a regénybôl

A FÉRFI

Azt hiszed, szabad vagy?Hát nem. Neked olyan, hogy szabad vagy: nincs.

Mögötted van egy akarat, ami, akár egy titkosszervezet vezérkara, utasításokat ad. Az idegpá-lyá kon és az ereken lohol a parancs és te enge-del meskedsz, mert nincs más választásod. De énsza bad vagyok, mert azt csinálok, amit akarok,és én azt csinálom, hogy nem csinálok semmit.

Semmilyen külsô és belsô erô nem kényszerít-het a cselekvésre. Nem mások akarata szabadí-tott fel, mint a rabszolgákat, hogy egy életen ke-resztül a hála rabláncán legyél tartva. Én magamakartam szabad lenni, és az is lettem. De te nem.Hogyan is lehetne téged szabadnak tekinteni? Te

M É LY G A R Á Z S 1

melygarazs_kisfuzet:Layout 1 2013.04.08 11:35 Page 1

mindig azt csinálod, amit mondtak, hogy csinálnikell. Amit mondott az anyád, amikor megszület-tél, és amit mondott az apád, hogy enni kell ésmosakodni kell, hogy lefeküdni kell, akkor, ami-kor mondják, hogy kell. Ha nem akkor és nemúgy csinálod, megbüntetnek. De rossz vagy, tegyerek, azt mondják, holott nem csináltál semmiolyat, ami objektíve rossz nak volt tekinthetô,csak olyat, ami az épp aktuális rendszabályok-nak nem felelt meg. Lecsúsztál az ebéd kezdeté-rôl, de ki mondja meg, hogy ennek az étkezésneképp egykor kell kezdôdnie, amikor kezdôdött.Kezdôdhetne ennyi erôvel egy óra tíz perckor isvagy kettôkor. Az apa és az anya rendszabályavolt ez, ami nem eredeztethetô sem mi másból,csak az apából és az anyából.

Aztán a szülôk után beleszólt az életedbe azóvónéni meg a tanárok, még a napközis tanár ismeg a kollégiumi felügyelôtanár, ami mégiscsak ataná ri társadalom legalja, mondják, akik nem ne-velôtanárok. Részegen esti ügyeleten, jól emlék-szel, hogy állt a félhomályban és üvöltött, hogymosd fel a folyosót. És amikor azt mondtad, hogyépp most mostam fel, tanár úr, akkor odaköpött a

2 H Á Y J Á N O S


kôre, sár ga nikotinos köpetet, ami bûzlött az al-koholtól. Mosd fel, mondta, és tanuld meg, hogyneki joga van felmosatni veled a folyosót, annyi-szor, ahányszor kedve szottyan, s neked csak ah -hoz van jogod, hogy ezt az utasítást végrehajtsd.Másodszor már nem szólsz, végrehajtod, mert ret-tegsz a büntetéstôl, hogy netán kizárnak a kollé-giumból, kikerülsz a közoktatás keretei közül, smehetsz tizenhat évesen segédmunkára egy mû -anyag-fröccsöntôhöz, aki bukott diákokat és Er-délybôl ideköltözött vendégmunkásokat zsigerelki napi tizenkét órában.

Hiába rohansz haza hétvégén, hogy ez történt,anyu, otthon nem hiszik el, mert nem akarjáktud ni, mi történt veled. Azt akarják csak tudni,hogy veled nem történt semmi, s hogy eredmé-nyes volt az idomításod, távol áll tôled minden-féle engedetlenség, hogy szolgálatkészen megcsi-nálsz mindent, amire a tanáraid utasítanak. Hapanaszt teszel az igazgatónál erre a tanárra, sem -mi nem változik, ha mégis, nem azért, mert eztörtént, hanem mert az igazgató már régen kiakarta tenni ezt a tanárt, hogy a megüresedetthelyet egy közeli ismerôsének, távoli rokonának



biztosítsa, s most ez az esemény lehetôséget kí-nált a kirúgásra.

Meg lett szabva, hogy mit csinálhatsz, és mitnem csinálhatsz. Te meg azt csináltad, amit csi-nál nod lehetett, és nem csináltad azt, amit nem.Az anya és az apa büntetései, s a helyes cselek-véskor osztott jutalom a szélesebb elvárásnakvaló megfelelést készítették elô. Azoknak az el-várásoknak való megfelelést, amit egy felnôttôlmegkövetel a tár sadalom. Ahogyan a tantestülettagjai és a té ged körülvevô egyéb felnôttek is,mondhatni merô jóindulatból, az életre szóló el-várások talaját készítették elô. Utasításaik so ránnem gyôzték hangoztatni, hogy az életnek ta-nulsz, nem a szüleidnek és nem a jegyekért, még-csak nem is azért, hogy valamely tantárgy révénvalamit megtudj a világról, az életnek. És tény-leg: ez a tanulás lehetôvé tette, hogy elinduljonegy radikálisabb rendbontásoktól mentes élet.

Ám ha az elvárt rendnek nem tudtál eleget ten -ni, ha a megfelelés nem sikerül, ahogyan a gimná -zi umban nem sikerült megfelelni, mert sem azosz tályzatok, sem az iskolai viselkedés terén nem

4 H Á Y J Á N O S


tudtad hozni az optimális szintet, akkor jönnek are torziók, az intôk és bukások, a matektanár ri-ká csoló hangja, az apa üvöltözése, hogy semmire-kellô vagy. Egy életre kiható sérelemhalmazt szer-zel be magadnak már gyerekként. Persze egy ide -ig azt hi szed, majd elfelejted, begyógyulnak asebek, de nem. A tanárok és más felnôttek okoztavágások és szúrások egy életen át ott gennyesed-nek a szíveden. Csak akkor múlnának el, ha bosz-szút állnál értük, s te is visszaadnád ezeket azütéseket, úgymond továbbadnád a fájdalmat a ná -lad korban fia talab baknak, a gyerekeidnek, a pá-lyakezdô kol lé gáid nak, ha beállnál abba a sor ba,amiben a kollé gis ták állnak, hogy elsôben mégvernek, má so dik ban már alig, harmadikban bé -kén hagynak, s negye dikben már te is verhetsz.Hogy kivárod a sorodat, és vissza adod, amit te iselszenvedtél, de te nem voltál ilyen. Nem tudtálbosszút állni, s hagy tad, hogy a sebek évrôl évre,mint egy rossz szokás vagy születési rendellenes-ség, elkísérjenek, hogy a se bekben burjánzó bak-tériumok beázalogjanak a test apró üregeibe, s te-tôtôl talpig megfertôz zenek.



Mindennek van rendje. A világ összes dolga a csil-la goktól a legapróbb részecskékig, az élô és élet -telen anyag ezekbe a rendekbe van besorolva,ahogyan minden ember cselekedete is. S a rendigazsá gát senki nem vonhatja kétségbe, hisz azégi testek ezerévek óta követik a rendjük útját,ahogyan a hangyák is. A hangyák is, mint a ka-tonák, menetel nek a morzsák és a lakhelyük kö-zött, egyet sem lehetne letéríteni errôl az útról.Végül te is megtanul tad betartani ezt a rendet,az étkezés rendjét, a munkavégzés rendjét, a kö-zös ségben való viselkedés rendjét, valamint aköz lekedés rendjét. S mivel egykoron rendbontó-nak számítottál, a szokottnál kényszeresebbenigyekeztél ezt a rendet követni. A piros: tilos, za-katol a fejedben a mondóka. De ha megvárod azöldet, szabadon átmehetsz a túloldalra, néholhang is jelzi, hogy vakon is értelmezni tudd ezt aszabályt. Ha valaki azzal nagyképûsködik a gim-nazista osztálytársaid közül, hogy zöldön bárkiát tud menni, az is csak azért mondja, mert be-látta ennek, ahogyan minden egyéb rendszabály -nak is, a szükségszerûségét. Hogy az ô rendbon-tása e rendszabályok függvényében értelmezhetô

6 H Á Y J Á N O S


csupán. Akkor is, ha ezzel kockára teszi az életét,s adott esetben maradandó sérülést szenved,netán meghal. Ahogyan ez meg is történt ezzel azosztály társsal, mert az az autós, aki épp a hegyfelôl érke zett, nem tudott már korrigálni, hiszenelôször a rendet biztosító lámpát nézte, amikor akanyarból kiért, s az szabad utat engedett neki.Csak késôbb vette észre a szabad út elé belépôosztálytársat. Ilyen is megtörténhet, s micsodakegyetlenség a rend megbontását ekképpen bün-tetni, hogy ez a fiú többet nem járhatott sehova,a szülôk házassá ga ráment az eseményre, s per-sze az egész életük is. Ki tudna egy ilyet kihe-verni! A sofôr élete is megsínylette. Soha nemtudta a lelkébôl kitörülni, hogy ezt a halálesetet,még ha jogilag vétlen is volt, ô okoz ta. Egy sze -ren csétlen véletlen volt, mondta az ügyvéd. Ésfelmen tették. De mi az, hogy véletlen? Akkor ésott épp az volt, ami ott volt. Csak az van, amimegtör tént, ami nem történt meg, az nincs.




A NÔ

Nem akartam otthon maradni. Ugyanazzal akulccsal nyitni az ajtót, és beleütközni ugyan-azokba a dolgokba, amelyek gyerekkorom óta el-foglalják a lakást. A cipôsszekrényt. Azt utáltama legjobban. Nem lehetett tôle rendesen kinyitnia bejárati ajtót. A sarkának nekiütôdött. Ha voltvalami a kezedben, alig lehetett beférni. Nemakartam végighallgatni ugyanazokat a monda -tokat, hogy mi történt a munkahelyen, hogy az,és elhangzott egy név, egy jelzô, hogy szemétalak, tör tetô, büdös, semmihez sem ért. Mindigugyanazokról a munkatársakról volt szó, mindigugyan azok voltak a rosszak, és ugyanazok a jók.A rosszak általában magasabb beosztású, perszeérdemtelenül, és érdemtelenül nagyobb fizetéstkapó munkatársak voltak, akiket a politikai kap-csolatok vagy épp a jellemtelenség juttatott eb bea kedvezôbb pozícióba. Ezzel szemben a jók, aszü leimhez hasonlóan, hozzáértô, ám morális tar- tással rendelkezô emberek voltak, akiket a ma- ga sabb beosztásúak már csak az erkölcsi és szak-



mai fölényük miatt is gyûlöltek, bár kirúgni nemmertek, mert az ô szakmai tudásuk nélkül, mond -ta az apu vacsora közben, biztosan fejreállna azegész vállalat.

Ez ment le minden alkalommal, hetente hét-szer, jó, néha volt adásszünet, amikor valamimiatt a munkahely még este is igényt tartott aszak mailag magasan képzett dolgozóira. Egyunalmas sorozat, amibe nem szól bele a producer,hogy gyerekek meg kéne újítani a jellemeket, kicsit változtatni kellene a dialógusokon, mertesik a nézettség. Nem változott semmi, legfeljebbannyi, hogy az évek során megtanultam mindenmondatot kívülrôl. Az, mondta az apu, már me -gint, tudom, mondta az anyu, alkoholista, csaljaa feleségét, és felmondta a leckét, akár a szorzó-táblát az iskolában, és a kétszer kettô mindigannyi volt, amennyinek lennie kellett.

Nem akartam beleütközni azokba az arcokba,az apu meg az anyu arcába, ami elôttem veszí-tette el a fényét, és adta át a helyét egy ránctala-nító krémnek vagy a szürkeségnek, a ledobott ru-háikba, levetett cipôikbe, az otthagyott csészék -be, poharakba. Nem akartam tovább érezni az

10 H Á Y J Á N O S


apu borotválkozás utáni szagát a fürdôszobában,aminek alján ott volt a poshadt pizsamaszag és atúlhasznált mosógép szaga. Nem akartam utá-nuk belépni a fürdôkádba, észrevenni az elhul-lajtott, s a kád kisúrolása után is ottragadt szô-röket. Nem akartam hallani, ahogy használják avécét, az éjszakai hangjaikat. Azt hitték, nemhor kolnak, holott egy idô után mindkettô, de reg-gel persze egymásra mutogattak, hogy melyikigen, melyik nem, melyikôjük miatt volt elvisel-hetetlenül hosszú és álmatlan az éjszaka. Nemakartam látni, ahogy esznek, hallani a rágáshan -gokat, arra gondolni, hogy vajon mostak-e kezet,mielôtt a kenyérhez nyúlnak.

Huszonöt éves voltam. Elég volt. Egyedüli gye-rek, aki összekötötte a két felnôttet, akik márrégen csak ebben a kötelékben alkottak egysé get.Sokáig így volt tökéletes. Úgy ültünk, hogy énmin dig közöttük. Ha meg lefeküdtem, akkormind kettô félrevonult, és belefeledkezett a dol-gába, csak a tévét nézték együtt. Akkor a tévévolt mûsorzárásig a kapocs. Egy elektronikus ôr-szem, aki képes rövid idôre összeterelni azokat,akik már régen nem tartoznak egymáshoz. Le-



hetett beszélni a tévériporterekrôl, milyenek.Nem ismerik a saját anyanyelvüket, nem értenekahhoz a sportághoz, aminek a közvetítésére vál-lalkoztak, borítékolni lehet, hogy nem a tehetsé-gük, hanem valami rokoni kapcsolat miatt ke-rülhettek erre a posztra. Ez egy ilyen ország, ajobb állásokhoz mindenki érdemtelenül jut hoz -zá. Hallottam, a szobámban voltam, az ajtó nyit -va volt. Nyitva felejtették kétéves koromban, ésazóta nem csukták be.

A tévé mellôl figyelték az ágyamat. Amikormozdultam, követte a tekintetük a paplan hullá-mait, azokat az apró figurákat, amik a paplan-huzatra voltak festve. Mosolygós kiscicák ugrot-tak át a félhomályból a sötétbe. Ha én is ott ma-radtam a tévénél, mert hétvége, ment az estifilm, szerelem volt benne. Nincs olyan film, ami-ben nincs, még a bûnügyi sorozatokban is van.Közeledtünk egy központi jelenethez. A férfi ki-szállt a kocsiból, és rohant be a nô házába. A nômeglepetten nézett, hát visszajöttél? Nem tudoknélküled élni, mondta a férfi. Erre vártam, mond -ta a nô, hogy mindennek hátat fordíts. A régi éle -tednek. Hogy csak én legyek és senki más. Hogy



legyen egy olyan ôrült pillanat, amikor semmi éssenki nem számít. Hiába fognak utálni a gyere-keid, és a feleséged öngyilkos lesz, mindez nemszámít, csak az, hogy szeretsz. Elindultak egy-más felé, már csak a képek beszéltek, nem voltmit mondani, annyira egyértelmû volt a szere-lem. Akkor az apunak és az anyunak mozdult akeze, és összeért a szemem elôtt. Eltakarták,ahogy a férfi megöleli a nôt. Undorító, ezt mondtaaz anyu, még a tévében is. Vagy, hogy nem látod,mi történik, fogd már be a gyerek szemét, mertaz apu nem kapcsolt rögtön, belefeledkezett abbaaz érzelmes pillanatba, aminek a filmen a csók akövetkezménye volt, az anyunak meg most nemvolt kedve megmozdulni. Ô csinálta a vasárnapiebédet, fáradt volt, mert olyan volt a vasárnapiebéd, hogy nem íze, hanem fáradtsága volt. Nemhallod, szólt újra az anyu, és akkor az apu meg-csinálta. Az apu mindent megcsinált, amit azanyu mondott. Néha voltak rések, de nem mer-tem kilesni az ujjai közül, mert féltem, hogy mitlátok.

Elég volt, már az egyetem alatt is, hogy mikorjössz, kivel vagy, hová mentek, mit csináltok, há-



az arcukat, ahogy a múltba révednek, s rángat-nak vissza engem is egy olyan idôbe, amit márré gen elhagytam.

Nem akartam, hogy lássák az arcomon, hogyépp mi történik velem, sem azt, ami rossz, semazt, ami jó. Hogy ôk mondják meg, ami velem tör-tént, jó-e vagy rossz. Hogy gondoskodásukkal,örökös, szûnni nem akaró jóakaratukkal végül isteljesen a figyelmük fogságában tartsanak. Nem,én ezt nem akartam. Elég volt a mit vegyek fel, afeltétlen vigyél magaddal, az ebédeltél ma, a ve-gyél be vitamint, mert olyan influenzás idôketélünk. Elég volt abból az állandó jelenlétbôl, ami-vel ellehetetlenítették, hogy saját döntéseket tudjak hozni. Tényleg oda jutottam, hogy voltakévek, amikor nem tudtam másképp elindulni ott-honról, csak ha megkérdeztem, anyu, ez a puló-ver elég lesz ma. Nem, kislányom, mondta, ésrosszallóan ingatta a fejét, hát ennyire képtelenvagy felöltözni, nézd meg a teraszajtón, ott a hô-mérô. Ha nem lennék, folytatta, nem is tudom,mi lenne veled, tüdôgyulladást kapnál az elsôsarkon. S ha valamit nem hajtottam végre, hogypéldául tavaszi kabátban mentem, mert valójá-



nyan voltatok, hogy jössz haza. Nem mindegy,mondtam, nem ismeritek ôket. Ôk meg, hogy sem mire nem mondják, hogy nem, csak szeret-nék tudni, mert aggódnak, hogy az anyu nem tudaludni, ha nem tudja, mikor jövök. Mennyi min-den történik, a tévé is mutatja, bûncselekményekmindenfelé, a közbiztonság, hát, olyan már régennincs. Bizonyos helyeken már a lakásban is élet-veszély, nem még az utcán. Elég csak annyit,hogy egy szám, hogy hánykor, de én nem akar-tam egy számhoz kötni a napomat az anyu alvásamiatt. Máshol a gyerekek, mondták, errôl be-szélnek maguktól is, nem kell harapófogóval ki-cibálni egy ártatlan információt, s hogy azokat abarátokat épp ezért nem ismerik, mert soha nembeszélek róluk.

Nem akartam otthonról menni dolgozni, és ott-honra menni vissza. Hogy azt mondja az apu,hogy mi volt a munkahelyen, s én is belekapcso-lódjak abba a sorozatba, aminek eddig csak ôkvoltak a létrehozói. Hogy behozzak pár új szerep -lôt, vagy egy-egy érzelmesebb pillanatban, ami-kor elôkerül egy gyerekkori fénykép, arról beszél -gessek, hogy emlékszel, akkor, amikor, s nézzem



Három szereplô. Egy történet. Mindháromáldozat, mindhárom elkövetô és azok is ôkhárman, akik véletlen keverednek az ese-ményekbe. Egy férfi és két nô. Háromszerelem utáni élet és egy valahai szerelmiviszony három sarka, s egy készülôdô titok-zatos bûntett. Mit jelent élni, érezni,kötôdni, sorsot építeni? Mit jelent egy olyanvilágban lenni, ahol minden élet egyediés autentikus, de az életek közös világatelis-teli van hamissággal. Számvetésazzal, ahogy élünk és éltünk, s egybensors- és korkritika A mélygarázs.

„Ezerkilencszázhatvanban született Vámosmikolán, messzea civilizált világtól egy eldugott kis településen. […] Háy gyökereiebbe a tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szár-baszökkenését már a fôváros dekadens kultúrája határozta meg.

Háy a gimnáziumi éveket követôen megismerkedett a budapestiélet legsötétebb bugyraival. Haverjai a társadalmi normák te-kintetében kétséges alakok voltak (késôbbi civilizált élete nemengedi számunkra, hogy ezt tovább részletezzük). A költészet-rôl nem mondott le, de titokban rockzenei karriert dédelgetett.

Haverjaival (Podmaniczky Szilárd, Kurdi Fehér János) irodalmi pe-riodikát indít Narancsszívszonett címmel. A postai úton terjesz-tett szamizdat nyolc számot ért meg. Ezzel párhuzamosana hivatalos kulturális sajtó is készséget mutat. Ezidôtájt folyó-iratok hasábjain felbukkannak a versei. […] Így jut elsô kötetéig,mely az 1976-tól 1985-ig terjedô idôszakot zárja le, de a kor ter-mészetébôl adódóan csak 89-ben jelenik meg (Gyalog megyekhozzád a sétáló uton).

…Aztán megjelentet még egy csomó könyvet, versesköteteket(Valami nehezék, Istenek, Kotródom el), novellákat (A bogyós-gyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl), drámákat (A Gé-zagyerek), vegyes mûfajú könyveket (Welcome in Africa, Marlonés Marion), s még három regényt is(Dzsigerdilen. A szív gyö-nyörûsége, Xanadu, Föld, víz, levegô,. A gyerek). Születik kétgyermeke (Péter, Blanka), elvégzi az ELTE esztétika szakát, s kü-lönbözô könyvkiadóknál fôleg bölcseletet és kortárs magyarirodalmat szerkeszt. Az írások mellett megjelennek rajzai, fest-ményei is.

Háy író, költô és amatôr képzômûvész, de álmaiban még mindigott áll egy színpadon, és a Szaljut nevû szovjet gitárral nyomjaa rokendrolt.” – Háy János


ban tavasz volt, de a hômérséklet még mindigbennefeledkezett a télben, s véletlen lett valamibetegség, akkor jött az ugye, én megmondtam.S a betegség ideje alatt az ápolás során újra ki-teljesedhetett a gondoskodás formájába bújtatottszülôi önkény.


E U R Ó P AE U R Ó P A

A MÉLYGARÁZS

Sodró monológok, meghök-

kento gondolatfutamok, a múlt

és az életépítés kendozetlen

feltárása. Szembesítés képze-

teinkkel és tévképzeteinkkel.

www.europakiado.hu

www.facebook.com/europakiado


Documents

Sodró monológok, meghök- ot˝zetlen ása. …img.alexandra.hu/images/hayfuzet.pdfneki joga van felmosatni veled a folyosót, annyi-szor, ahányszor kedve szottyan, s neked csak