Makrogazdasági helyzetelemzés

Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelel ő en szabadon felhasználható .

A jogtulajdonosa: vallalkozasiotletek.com [2005-2013]

SEO a Gyakorlatban 1

http://vallalkozasiotletek.com/

http://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/

http://keresooptimalizalas.vallalkozasiotletek.com/

Sok-sok szeretettel osztom meg, ezt a dokumentumot.Mivel nem tudom ki válogatta, ezért forrás megjelölésnélkül.

Makrogazdasági helyzetelemzés (Sikerakadémia) —Főcze Gyula

Az utóbbi években gyakran hallottunk a nemzetközipénzügyi, valamint a globális gazdasági válságexpanziójáról. De ha kutakodunk a világhálón,fellapozzuk a sajtót, meglepetéssel vesszüktudomásul, hogy jó néhány gazdaságilag fejlettebbország rég kilábalt a recesszióból, és 4,5—7 százalékosgazdasági fejlődéssel halad az egyensúlymegteremtése felé, míg kies hazánk, Románia és örökikertestvére, Bulgária ebben az évben is folytatjazuhanórepülését.

Ezt nem pletykalapból olvashatjuk, a Financial Timestájékoztat arról, hogy mivel a két európai állam atöbbiekhez viszonyítva később esett a világválságfojtogató karjaiba, a várva várt kilábalás jelentősmértékben, azaz jó néhány hónappal eltolódhat. Igaz,







hogy a balti államok is még mindig fokozotterőfeszítéseket tesznek (kisebb-nagyobb sikerrel) agazdasági válságból való kilábalásra, míg Magyarországpéldául a tőkeerős külföldi befektetők bizalmánakvisszanyerésével foglalatoskodik. A többi kelet-európaiállam esetében a makrogazdasági helyzetelemzéstvégző szakértők 2010-re meglehetősen pozitívelmozdulást vetítenek előre.

Az előrejelzések azonban figyelmeztetnek arra is, akülföldi befektetőknek elég nehezen vehetőakadályokkal kell megküzdeniük ahhoz, hogy az elmúltsikeres esztendők szintjén teljesíthessenek. Ezenkívülmasszív tőkekivonás lehetőségét is kilátásba helyezték,mivel a régióban még mindig magas a politikai éstársadalmi bizonytalanság. A The Economist folyóiratújságíróinak Romániával kapcsolatos véleménye, hogyez az esztendő a tömeges megmozdulások éstársadalmi feszültségek éve lehet, amennyiben aNemzetközi Valutaalap megszorító intézkedései miattországos szintű szociális problémák jelentkeznek. Némireményre adhat okot a Raiffeisen International Bankfőnökének nyilatkozata, aki azt állítja, hogy Kelet-Európa sikertényezőként jellemezhető, hisz a bankok







minden gazdasági bonyodalom ellenére 2009-bennyereséggel zárták az évet.

Olyan körülmények között, amikor az Európai Uniógazdasága 4,3 százalékos éves átlaggal csökkent a múltesztendő harmadik negyedében, és az Európai KözpontiBank egy százalékon tartotta a referenciakamatot, hogyvédelmezze a közös piac gazdaságát, az is elemzéstárgyát képezi, hogy milyen mértékben nehezíti megerőfeszítéseit a folyamatosan növekvő munkanélküliségés a görögországi intézkedések.

Visszacsatolva Románia általános gazdasági helyzetére,nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Eurostatmegállapítását, miszerint az elszegényedési kockázatszempontjából az ország az Európai Unió államai között2008-ban a második helyet foglalta el. A múlt éviadatok ennél sokkal rosszabbak, mivel Romániagazdasága szinte kétszer akkora hanyatlást mutatott,mint az Európai Unió átlaga. Az európai statisztikaihivatal adatai szerint 2008-ban az országösszlakosságának mintegy 23 százaléka a szegénységilétminimumon tengődött. Az Európai Unióban azösszlakosság 17 százaléka él a létminimum küszöbén,legkisebb a szegénységi ráta a cseheknél, ahollandoknál és a szlovákoknál. Az elmúlt esztendőben







öt romániai lakosból egy nem engedhette megmagának, hogy kétnaponként egy ebédetvásárolhasson, azzal az egy a 11-ből európaivalszemben, akik szintén hasonló helyzetben vannak.

2010. február 10., szerda: Pénz, piac, vállalkozás

Görögország, Európa nagybetege (Sikerakadémia) — Főcze Gyula

Január 27-én (Makrogazdasági helyzetelemzés)utaltunk arra: a továbbiakban megvizsgálandó az is,milyen mértékben nehezíti meg az Európai Unióerőfeszítéseit a folyamatosan növekvőmunkanélküliség és a görögországi intézkedésekkimenetele. Eddig kevés szó esett a súlyosbetegségben szenvedő Görögország pénzproblémáiról,mai fejtegetésünkkel igyekszünk azokat isreflektorfénybe állítani.

Makrogazdasági megvilágításunkat a budapestiVilággazdaság és a bukaresti Capital elemzőinekvéleményére alapozzuk, akik egyöntetűen jelentik ki,hogy az euró bevezetése óta egyetlen államnak sem







voltak olyan komoly pénzügyi nehézségei, mintamilyenekkel Európa nagybetege, Görögország küzdjelen pillanatban. Némely hangok szerint néhány évvelezelőtt elképzelhetetlennek tűnő forgatókönyvekelevenednek meg, és nem kevesebbet helyeznekkilátásba, mint azt, hogy Görögország visszalép azeuróövezetből, fizetőképtelenné válik, és egyremélyebbre süllyed. Mások azt hangoztatják,gyakorlatilag kevés ennek az esélye, bár el kell ismerni,hogy a görögök rossz lóra tettek, amikor azt hitték,nyugodtan napozhatnak gyönyörű tengerpartjaikon,mert a testvérállamok majd csak segítségükre sietnek,ha bekövetkezik a baj. Pofára kellett esniük azonban,amikor az unió pénzügyminiszterei kijelentették:együttérzésükre ne is gondoljanak. Gondjaikatmaguknak kell megoldaniuk.

Az Európai Unió, bár tagadja, a színfalak mögöttnyilvánvalóan fél a görögök pénzügyi betegsége miatt,hisz nagyon könnyen maga is kutyaszorítóba kerülhet,mert igenis, fennáll egy esetleges athéni államcsődveszélye. A Világgazdaság szakértői a következőinformációkat közölték: a már most a GDP 110százalékát kitevő államadósság-állományon ülő és idei







deficitvárakozásait pár hete 12,7 százalékra növelőathéni kabinet azután ismerte el hivatalosan a helyzetsúlyosságát, hogy a Fitch hitelminősítő — tíz év ótaelőször — leminősítette Görögország besorolását. ,,Vagymi küzdjük le az államadósságot, vagy az pusztít elbennünket — fogalmazott a szocialista kormányfő.George Papandreu helyzetét nagymértékben nehezítiazonban, hogy miközben az esetleges megszorításokmiatt súlyos utcai zavargások dúlnak Athénban, ahitelezők az október 4-i parlamenti választás előttelhangzott költekezési ígéretek feladására próbáljákrászorítani a kabinetet."

Görögország problémái Romániára nézvést nemjelentenek különösebb veszélyt, de azt sem tehetjük,hogy figyelmen kívül hagyjuk az ottani fejleményeket.Nálunk a múlt évi költségvetési hiány beilleszkedett a7,3 százalékos célkitűzésbe, és szakértők szerint idén 5,9százalék alá fog csökkenni. Míg a görögökállamadóssága nemzeti jövedelmüket 13 százalékkalmeghaladja, addig Románia teljes adósságállománya aGDP 30 százalékánál kevesebb, európai viszonylatban isa legkisebbek között található. Ahhoz, hogy Románia isaz euróövezethez csatlakozhasson, államadóssága nem







lehet több, mint a GDP 60 százaléka. Ebből aszempontból az ország megfelel az elvárásoknak. Ez azegyetlen kritérium, melyet máris teljesítettünk az euróbevezetésének feltételei közül.

Az sem elhanyagolható tényező, hogy 2008 óta anemzetközi hitelminősítők nem csökkentették Romániabesorolását, és a közelmúltban az ügynökségek pozitívgazdaságfejlődési elmozdulást jósoltak.

Mégis, az eurónak mint egységes fizetőeszköznek abevezetése Romániában egyelőre csak álom marad,mert az Európai Unió részéről semmifélefeltételteljesítési enyhítésre nem számíthatunk. Az unióugyanis ráeszmélt, ha egyes újonnan belépő országokszámára engedményeket tesz, az más államok esetébenüt vissza. A bukaresti Capital elemzői a görög példakapcsán megjegyzik: Románia még csak nem isálmodhat arról, hogy az Európai Unió enyhíteni fog azeuró bevezetésének feltételein, és az Európai KözpontiBank minden ország előtt leengedi sorompóit,amennyiben azok nem hajlandóak tiszteletben tartani avelük szembeni elvárásokat. Itt nem a politikai töltet amérvadó, mint az EU-csatlakozás és a NATO esetében —







az euró bevezetése konkrét célokat, számokat éspénzügyi standardokat feltételez.

Visszatérve a görög valóságra: az európai közösségidöntéshozóknak is el kell fogadniuk, hogyGörögországnak előbb-utóbb mentőövet kell dobniuk,de ez irányú határozatuk még várat magára. AVilággazdaság ezzel kapcsolatban a következőket írja:,,szinte biztosnak tekinthető, hogy az euróövezetmentőövet dobna Görögországnak, ha esetlegközvetlenül fenyegetné az államcsőd veszélye. Egy ilyenakció után azonban a fiskális szabályoknak a korábbinálkeményebb számonkérésére számíthatna a pénzügyiadatait több ízben is kozmetikázó Athén Brüsszelrészéről."







2010. június 16., szerda: Pénz, piac, vállalkozás

A gazdaság helyrebillentése (Sikerakadémia)

A világgazdaság alakulását figyelő és elemző ATKearney tanácsadó cég szakemberei optimistahangvételű tanulmánya szerint az egész világrakiterjedő pénzügyi és gazdasági válság megfordulnilátszik, legalábbis ezt igazolja néhány emergens(kibontakozó) ország pénzügyi evolúciója,konszolidálódó gazdasági helyzete.

A húzóerőként emlegetett országok egyike Mexikó. Kétévvel ezelőtt is 1100 milliárd dollár bruttó nemzetiössztermékkel rendelkezett, miközben a vásárlóerőparitása a legmagasabb szintet érte el azonpiacgazdaságok közül, melyek a globális gazdasághelyrebillenésében jelentős szerepet kaptak. Az egyfőre eső GDP 14 500 dollár volt, de ez év elsőnegyedében a mexikói gazdaság újabb fellendülésbekezdett a külföldi kereslet növekedése következtében,mely nagymértékben serkentette az exportra történőszállítást, még akkor is, ha az azelőtti hasonlóidőszakhoz viszonyítva a termelés visszaesett. A mexikóinemzeti össztermék első negyedévi emelkedése 4,3százalék volt 2009 első negyedéhez viszonyítva, de a







múlt évi 6,5 százalékos visszaesés után idénötszázalékos általános gazdasági fejlődésre számítanak.Második helyen található Dél-Korea, melynek 2008-ban930 milliard dollár volt a nemzeti összterméke, ez egyfőre való lebontásban 27 600 dollárt tett ki. A koreaiKözponti Bank közleménye szerint az ország 2,1százalékos GDP-növekedést ért el az első negyedévben,és az elemzők véleménye szerint további emelkedésrevan kilátás, amennyiben az export és az ipari termelés ajelenlegi fejlődési ütemben halad.

Az említett tanulmányban harmadik helyen Törökországszerepel, melynek 2008-ban 730 milliard dollár volt abruttó nemzeti összterméke, és a lakosságvásárlóerejének paritása 0,9 körül mozgott. A múltesztendő adatait tekintve Törökország GDP-je 4,7százalékkal volt kisebb, de 2009 végére az országkijutott a válságból, és hatszázalékos emelkedésttudhatott magáénak. Ebben az évben is jók a kilátások,az elemzők úgy becsülik, hogy hatszázalékos gazdaságinövekedésre számíthatnak, ami az ankarai hatóságokelőrejelzéseit messze meghaladja, melyek csak 3,5százalékot jósoltak. Törökörszág a lehető legkisebb







kockázattal élte túl a válságot, az országban egyetlenpénzintézet sem került csődeljárás alá.

A tanulmány negyedik húzó országként Lengyelországotemlíti, mely 2008-ban 530 milliárd dollár GDP fölöttrendelkezett, 17 500 dollár egy főre eső nemzetiössztermékkel. Ez az egyetlen, Európai Unióhoz tartozóország, amely elkerülte a pénzügyi és gazdaságiválságot, és az előrejelzések szerint gazdasága 2010-benis fokozatos emelkedést fog mutatni. Ebben az évben2,75 százalék lesz a gazdasági fejlődés mértéke, míg2011-re 3,25 százalékkal számolnak a NemzetköziValutaalap (FMI) szakemberei. Említésre méltó, hogyamíg más európai államok általában veszteséggel zártáka múlt esztendőt, a hazai statisztikai hivatal szerintLengyelország a 2009-es esztendőt 1,7 százalékosnövekedéssel zárta.

Indonézia az ötödik éllovas a válság elleni küzdelemben510 milliárd dollár bruttó nemzeti össztermékkel, 4000dollár egy főre eső GDP-vel. A múlt év folyamán azindonéz állam gazdasága 4,5 százalékkal emelkedett,egyike a három ázsiai országnak, melyek válság idején isnövekedéssel büszkélkedhettek. A dzsakartai kormány







előrejelzései szerint Indonézia 2010-ben 5,8 százalékosgazdasági fejlődést ér el, 2011-ben pedig meghaladja a6,4 százalékot. A Nemzetközi Valutaalap szakemberei isbizakodóak, ők hatszázalékos emelkedést jósolnak abefektetési feltételek javulása és a megfelelőmonetáris, valamint fiskális politika következtében.

Az elemzők további országokat is sorolnak, amelyeknagymértékben hozzájárulnak a válságból való véglegesvagy időszakos kievickélés felgyorsításához. Thaiföldönpéldául az első negyedév végén 12 százalékos gazdaságinövekedést jelentett a bangkoki kormány.

Örülhetünk mindannyian a felsorolt országok eredményeinek, hisz a globális megvalósítások pozitív hatással lehetnek a világ többi országára is.







2010. december 22., szerda: Pénz, piac, vállalkozás

A fejlődés kihívásai (Sikerakadémia)

Rohamosan közeledik egy újabb esztendő vége, melyeredmények tekintetében sokkal szegényebb, mint sok







más ezelőtti. Kedvezőtlen gazdasági, társadalmi éspolitikai állapotok uralkodnak, olykor kezelhetetlenegyensúlyvesztés, ingadozás, zűrzavar, pénzügyi ésgazdasági válságok negatív hatásai jellemzik életünket.A XXI. század küszöbét meglehetősen pesszimistalelkiállapotban lépte át az emberiség, és a globáliskiterjedésű gondok, ellentmondások nem akarnakszűnni.

Az anyaországi Nemzeti Fenntartható Fejlesztési TanácsJövőkereső című jelentése szerint a világgazdaságteljesítménye 2007-ben az előző évhez képest 5,2százalékkal nőtt, értéke elérte a 65,82 billió(ezermilliárd) dollárt. A növekedésből Kína (11,4százalék), India (8,5) és Oroszország (7,4) vette kileginkább a részét, míg a fejlett országok növekedéselelassult. Már ekkor érezhető volt a pénzügyi piacokelbizonytalanodása és a csökkenő fogyasztói bizalom.2008-ban 3,8 százalékkal nőtt a világgazdaság, aleggyorsabban Kína (9,8), Oroszország (7,4) és Indiagazdasága (7,3). A világ gazdaságának össztermékéből alegnagyobb hányadot (64 százalék) a szolgáltatói szektorállítja elő, míg az ipari termelés 32 százalékot, amezőgazdaság 4 százalékot ad.







A világgazdasági válságig jellemző erőteljes gazdaságinövekedés azonban kevesek hasznát szolgálta. A világnépességének negyven százaléka napi két dollárnálkisebb összegből él, és ebből egymilliárd emberneknaponta egy dollárral kell beérnie. Ezzel szemben a világnépességének gazdagabbik húsz százaléka amegtermelt jövedelem 75 százalékát birtokolja. Amegtermelt javak és a szolgáltatások 96 százalékát anépesség öt százaléka fogyasztja el. A 225 leggazdagabbember vagyona akkora, mint a Föld legszegényebbhárommilliárd emberének éves jövedelme, és a háromleggazdagabb ember nagyobb vagyonnal rendelkezik,mint a legszegényebb 48 ország éves bruttó gazdaságiösszterméke.

Bolygónk javainak egyenlőtlen elosztása és felelőtlenelherdálása törvényszerűen vezetett a globális léptékűkörnyezeti válsághoz. Ma minden egyes földlakó 2,7globális hektár földterületet vesz igénybe életénekfenntartásához, miközben Földünk ökológiai kapacitásaicsak 2,1 hektárt engednének meg. Az ökológiaikapacitások túlhasználata törvényszerűen a Földeltartóképességének csökkenéséhez, az életet fenntartóés megújító ökológiai rendszerek teljesítményénekvisszaeséséhez vezet.







A gazdasági növekedés, a verseny eddig elvonta a világfigyelmét a környezeti problémákról, de még abizonyossá vált éghajlatváltozás, természeti és emberiértékeink szemünk előtt történő pusztulása sem elégintő jel az érdemi cselekvéshez. Miközben a gazdaságiteljesítmény megduplázódott, a Föld ökoszisztémáinakhatvan százaléka leromlott.A környezet romlása mellett tanúi lehetünk a természetierőforrások fogyatkozásának. Az egyik gyors ütembenfelélt erőforrásunk a talaj, amelynek pusztulási ütemesokszorosa az újratermelődésnek. Évente csak az eróziómiatt 26 milliárd tonna talajt veszítünk el. Az erdőklétfenntartó szerepének elismerése ellenére évente 13millió hektár erdő semmisül meg. Az élőhelyekpusztulásával együtt jár a fajok pusztulása is.

Az élet alapját biztosító édesvízforrásaink azelszennyeződés, a népesség átstrukturálódása, azéghajlat változása miatt válnak korlátozottanhasználhatóvá.A legkellemetlenebb változás azonban a fossziliserőforrások fogyatkozásával függ össze. Nyilvánvaló,hogy ezek a források végesek, ugyanakkor a gyarapodónépesség és a növekvő igények több erőforrástkövetelnének.







Teljesen egyértelmű, hogy a jelenleg felhasználtenergiamennyiség nélkül a megszokott társadalmi ésgazdasági berendezkedés nem üzemeltethető. Csak aközlekedés és a szállítás a kitermelt kőolaj 58 százalékátemészti fel, és 96 százalékban ettől az erőforrástól függ.Hasonló a helyzet az élelmezés, a háztartásoküzemeltetése és az ipar fenntartása terén is. Ez arendkívül karbon- és energiafüggő, túlnövekedettszerkezet nem fenntartható, ezért sürgős átalakításraszorul. Amennyiben a társadalom az energiaintenzitástfenn kívánja tartani, a fosszilis erőforrásokatmegújulóakkal kell pótolnia. Figyelembe véve akörnyezetet ért eddigi károsodásokat, ahelyettesítéshez szükséges időtartamot, azéghajlatváltozás jelentette egyre komolyabbfenyegetést, a cselekvés nem halasztható tovább.

2011. január 12., szerda: Pénz, piac, vállalkozás

Globális válaszok az emberiség problémáira (Sikerakadémia)







A globális fejlődés jelenlegi állapotáról adtunk néhányinformációt a magyarországi Nemzeti FenntarthatóFejlődés Tanácsának Jövőkereső című jelentéséből (Afejlődés kihívásai, Háromszék, 2010. december 22.),melynek ismertetését folytatni szeretnénk, hiszenbolygónk minden lakóját érintő, életbe vágóan fontoskérdéseket feszeget.

Mindannyiunk számára, akik akarva-akaratlan résztveszünk az önmegsemmisítés különbözőprogramjaiban, mint amilyen például a környezetünkfolyamatos és könyörtelen szennyezése, nagyon fontos,hogy tisztában legyünk a helyzet komolyságával.Amint azt már említettük, az emberi tevékenységkörnyezetünkre gyakorolt negatív hatásai a múlt századvége felé közeledve elérték azt a szintet, amikor az errevonatkozó környezeti gondok globális méretűvéduzzadtak, ami arra int bennünket, hogy nemhagyhatjuk figyelmen kívül a világ közel hétmilliárdlakosának közös sorsát és együttes felelősségét. ANemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsának (NFFT)elemzői jelentésükben rámutatnak, hogy már ahetvenes évek elejétől kezdve a Római Klub — például aNövekedés határai című kiadványában — igencsak







bombázta a nemzetközi közvéleményt és az országokkormányait olyan globális adatokkal, melyeknyilvánvalóvá tették az emberiség jövőjére vonatkozófenyegetéseket. A klub modellek segítségével elemezte,hogy mi történik a földön 2100-ig, ha anépességrobbanás és az iparosítás miatt keletkezőglobális szennyeződés tovább nő. Megállapítást nyert,hogy egyenes következményként ez a folyamat egyhirtelen bekövetkező összeomláshoz is vezethet. Haviszont az emberiség hajlandó komolyan venni a ráleselkedő veszélyeket, összefog, és hatékonyváltozásokat idéz elő, a katasztrofális hanyatlás esetlegelkerülhető.

Az NFFT-jelentés részletezi, hogy: ,,Az ENSZ 1983-ban aKörnyezet és Fejlődés Világbizottság felállításáthatározta el. A bizottság 1987-ben hozta nyilvánosságraKözös jövőnk című jelentését. A jelentés fő érdemeannak felismerése, hogy a környezet és a fejlődéskérdéseit nem lehet egymástól elválasztva kezelni,hiszen a környezet, sőt, a társadalom sorsának alakulásais attól függ, mennyire előrelátó fejlesztési döntéseket







hozunk. Döntéseinkkel, életvitelünkkel a jövőgenerációnak tartozunk elszámolással, ezért úgy kellélnünk, hogy az utánunk jövő nemzedékeknek iselegendő forrást hagyjunk szükségleteik kielégítésére. Afenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti ajelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövőnemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessékszükségleteiket."

Ezt követően több alkalommal került sor nemzetközikonferenciákra, melyek mindegyike igyekezettkülönböző hatékonysággal bíró intézkedéseket,cselekvési programokat, stratégiákat elfogadni. Az ENSZKörnyezet és Fejlődés Világkonferenciáját 1992-benrendezték meg Rio de Janeiróban 172 országrészvételével. A Közös jövőnk jelentés gondolatainaklegnagyobb része a riói konferencián, az ott elfogadotthárom egyezményben, valamint a Feladatok a XXI.századra dokumentumban öltöttek testet.Az elfogadott, jogilag is érvényes egyezmények közül azéghajlatváltozásról és a biológiai sokféleségről születettegyezmények végrehajtása azóta is állandó feladatotjelent az aláírók számára.

Az Éghajlatváltozás Keretegyezményhez 153 országcsatlakozott. Célja az üvegházhatású gázok







kibocsátásának csökkentése volt. A csökkentés konkrétmértékéről csak az ún. Kiotói Jegyzőkönyvben sikerültmegállapodni, ott viszont az egyezményt aláírók közülmár nem mindenki tett kötelező csökkentésivállalásokat. Az USA vonakodása érintette alegrosszabbul a nemzetközi közösséget, amely akkor alegnagyobb kibocsátó volt. Mindemellett a fejlődőországok is elzárkóztak a kötelezettség vállalásától.Rio után tíz évvel az ENSZ újabb konferenciamegrendezését határozta el Világ-csúcskonferencia afenntartható fejlődésről címmel. Ezt 2002-benJohannesburgban tartották, célja az eltelt tíz évértékelése, az elfogadott kötelezettségek felülvizsgálataés új feladatok kijelölése volt, a fő hangsúlyt pedig akörnyezetvédelem, a gazdasági és a társadalmi kérdésekösszefonódására helyezték. Rióhoz hasonlóan itt iselfogadtak egy nyilatkozatot.

Sajnos, Johannesburg után is fennmaradt a kettősség, avilág úgy ment tovább, mint előtte — állítják azelemzők. A feltörekvő piacok, a fejlődő országok isigyekeztek felzárkózni a jóléti társadalmakhoz, és ennek







okán nem kímélték természetes környezetüket, annakerőforrásait.

(folytatjuk)

2011. február 16., szerda: Pénz, piac, vállalkozás

A fejlődés lehetséges irányai (Sikerakadémia)

Sorozatunk legutóbbi írásának befejező részében azanyaországi nemzeti fenntartható fejlődés társaságaelemzőinek jelentése alapján feltettük a kérdést:kiszabadítható-e az emberiség a lassú elmúlásra ítélt,környezeti szempontok szerint nem fenntarthatótársadalmakból, és léteznek-e elfogadhatóforgatókönyvek, melyek alapvetően meghatározzák akörnyezet kedvező változásait, melyek alapjánelőrelátható a világszintű jólét diadala?

Amint az elemzők is előrebocsátják, senki semismerheti a jövőt. Ennek ellenére kötelességünk mindenszámottevő valószínűségű forgatókönyvvel számolni, és







elkerülni mindent, ami ezek megvalósulása eseténmegoldhatatlan feladat elé állítja a nemzeteket.A piac mindenekfelett modell a globalitás kiterjedésétígéri, amelyben a folyamatokat valamiféle világkormányvezényli, és megvalósul a nagy, a globális léptékekdiadala. A fenntarthatóság mindenekfelett modellugyancsak globális keretekben gondolkodik, és atudásalapú, technokrata irányultságú világra épül. Abiztonság mindenekfelett modellben a rend az erőbőlszármazik, az egyes nemzetek önző, befelé fordulóstratégiát követnek. A negyedik forgatókönyvalkalmazkodó helyi kultúrák egymás mellett élésétképzeli el, és a szolidaritáson alapszik. Ez utóbbi és afenntarthatósági modell elébe megy a változásoknak,míg a másik kettő inkább válaszokat ad azokra.

1. forgatókönyv: Globalizáció (pozitív)A világ a globálistársadalom irányába alakul, a fejlődés legfontosabbhajtóereje továbbra is a verseny és a gazdaságinövekedés.A globális társadalom az éghajlatváltozáshozalkalmazkodik, megelőzi a további változásokat, smindezt a tudományos-technikai válaszokon, a piacimechanizmusokon keresztül éri el.







A megoldások nem fékezik, sőt, tovább növelik agazdasági növekedést.A fosszilis energiahordozók felhasználását sikerülhelyettesíteni a nap, a szél, a geotermikus és a másodikgenerációs biomassza-hasznosítási eljárásokkal.A növekedést sikerül elválasztani a környezetiterhelések növekedésétől és a szociális problémákhalmozódásától.

Erős globális kormányzás alakul ki.

A technooptimista felfogás győzedelmeskedik.

2. forgatókönyv: Globalizáció (negatív)

Az emberiség súlyosbodó problémákkal küzd, egyreszélsőségesebb éghajlati körülmények jelentkeznek.

Az emberiség nem tud megküzdeni az időjárásiszélsőségekkel és azok következményeivel (árvíz, aszály,bizonytalan terméskilátások); csökken a biológiaisokféleség, csökkennek a természetes ökoszisztémákszolgáltatásai.

A gazdasági növekedés lelassul, a tőkeallokációraalapozott növekedés kudarcot vall.Az ellátó rendszerek összeomlanak.







Az emberiség nem tudja kielégítő mértékbenhelyettesíteni a fosszilis energiahordozókat.Átrendeződik a politikai erőtérkép, új feszültségekkeletkeznek.

Minden műszaki megoldás újabb környezeti és szociálisnehézséget szül.

A létfeltételek romlanak, az életszínvonal jelentősencsökken.

Nem alakul ki globális kormányzás, s a nemzetikormányok sem képesek kontrollálni a folyamatokat.Globális szinten létrejön a káoszpont, a problémákmegoldásai finanszírozhatatlanok.

3. forgatókönyv: Lokalizáció

A problémák elszabadulnak, sem globális, sem nemzetiszintű megoldást nem nyernek.A legtöbb problémára helyben kell kitalálni amegoldást.

A problémák súlyosak: éghajlatváltozás, élelemhiány,energiahiány, az ellátórendszerek összeomlása.A helyi válaszok megtalálása egyenetlen, jelentőskülönbségek alakulnak ki a különböző közösségekközött, ez konfliktusok, erőszak forrását hordozza.







Hosszú időt vesz igénybe a helyzet normalizálódása.

4. forgatókönyv: Glokalizáció (a globalizáció éslokalizáció összeegyeztetése)A szubszidiaritás működik (globális kormányzás azemberiség közös ügyeiben, döntési szabadság lokálisszinteken).

A globális együttműködés kiegyensúlyozottá válik (azexport-import a szükséges mértéken működik).

A szociális különbségek csökkennek.

A világot az együttműködés jellemzi.

Az együttműködés mentén sikerül megtalálni aválaszokat a környezeti, társadalmi problémákra és azenergiagondokra.

Értékalapon működik mind a globális, mind a helyitársadalom.

Hogy a négy forgatókönyv közül melyik fogbekövetkezni, az is a jövő titka, de annyi már mostbizonyos: mindenkinek cselekednie kell a kedvezőváltozásokat garantáló intézkedések érdekében,gyermekeink jövőjének biztosításáért.







Új fejezet a felemelkedésben

A romániai magyar nemzeti közösség oly sokatemlegetett legfontosabb életstratégiai célkitûzései - azelszegényedés megfékezése, az egzisztenciateremtés, amagyar középosztály létrehozása, a gazdasági éstársadalmi felemelkedés, a jólét, a személyesboldogság, az anyagi függetlenség, a szabadkezdeményezésen alapuló önmegvalósítás és az ősökföldjén való érvényesülés - sikeres megvalósításánakerdeménye a lelkiekben és anyagiakban gazdag,sorsával elégedett polgárság.

Ahhoz, hogy életkörülményeink fellendülését éskonszolidációját garantáló célkitûzéseink ne csak azelképzelések szintjén maradjanak, nemzeti közösségünkminden egyes tagjának ismernie kell a jóléthez és ameggazdagodáshoz vezető évszázadosmesterfogásokat, a fortélyokat, módszereket,technikákat, a nyugati piacgazdaság mûködésének







törvényszerûségeit, és el kell sajátítania azokat azértékeket, melyek megmentették a szegénységtől, anyomortól, a kiszolgáltatottságtól, és politikailag,gazdaságilag, társadalmilag felemelték Nyugat-Európapolgárait, kitermelték a jóléti társadalmakközéposztályait, és aránylag rövid idő alatt gazdasági éspolitikai világhatalommá tették Amerikát.

Nemzeti közösségünk tagjainak el kell fogadniuk, hogyaz új évezred kérdéseire új válaszok kellenek. Atudásalapú társadalom azok számára biztosítja agazdasági és társadalmi felemelkedés lehetőségeit, akikmegfelelő információk birtokában képesek lesznek sajátsorsuk irányítását a kezükbe venni, és lépést tartanakkörnyezetük átalakulásával, Európa és a világfejlődésével.

Kukacos, éretlen és keserû a gyümölcs, amit eddigivergődéseink gazdasági eredményeként arendszerváltás után begyûjthettünk. De máris álljon ittaz első politikamentes amerikai biztatás, mely segítheta továbbiakban is kíméletlen sorscsapásainkleküzdésében: ,,Ha az élettől citromot kaptál, csináljbelőle limonádét.? Könnyû ezt így kijelenteni - de valaki mondja meg,hogyan lehet citromból édes levet sajtolni?!







Nos, erre és sok más érdekes kérdésre találják megnemsokára a nyugati világban kipróbált, jól beváltstratégiák alapján megfogalmazott, vidékünkjellegzetességeit is szem előtt tartó, közérthetővéegyszerûsített, szakavatott válaszokat a Háromszékhasábjaira visszatérő Sikerakadémia rovatunkban.

Az anyagi csőd időleges

Az ember azt hiszi, ha hosszú éveken át iskolákat jár ki,főiskolai, egyetemi, doktori diplomákat szerez, nagyontanult és mûvelt polgár hírében áll, máris a sikeresekkategóriájába sorolhatja magát. Robert Kiyoszaki japánszármazású szaktanácsadó, dollármilliomos például kétolyan példaképtől tanulta az üzleti élet és sikereséletvezetés taktikáit, akik közül az egyik többdiplomáskormánytisztviselő volt, a másik pedig az egyetemialapképzést sem fejezte be. Előbbi egész életébenszegény maradt, adósságot örököltek utódai, a másikdollármilliomosként hatalmas összegeket hagyott acsaládjára, az egyházakra és különféle jótékonyságicélokra. Mindketten mélyen hittek a tanulásfontosságában, de az egyik azt állította, hogy ,,a pénzszeretete minden gonoszság gyökere, a másik úgy vélte:,,a pénz hiánya minden gonoszság gyökere.







Az egyik ok, amiért a szegény tömegek egyreszegényebbek lesznek és a gazdagok egyregazdagabbak, hogy az iskolában vajmi keveset vagysemmit sem tanulunk meg a pénzről, annak titokzatosmozgásáról. A legtöbb ember a szüleitől ismeri meg apénz rejtelmeit, de mit mondhat egy szegény család agyermekeinek? ,,Tanulj, gyermekem, magadnak tanulsz,és szerezz egy jó diplomát, hogy megfelelő álláshozjuthass.?

Ebből persze az következik, hogy gyerekeink esetlegjelesre diplomáznak, de egy szegény ember szellemialapállását, életképtelen pénzügyi programját viszikmagukkal a nagybetûs életbe. Sajnos, az iskola semoktat megfelelőképpen, a tantervek általános elméletiés gyakorlati kérdésekre összpontosítanak, így aztán anagyon fontos és hatékony pénzügyi ismeretekelsikkadnak.

Az oly sokat emlegetett szemléletváltást azzal kellelkezdeni, hogy egyszer s mindenkorra számûzzükgondolkodásunkból az olyan jellegû megítéléseket,mint: ,,Nem engedhetem meg magamnak?. Inkább aztkérdezzük: ,,Hogyan engedhetem meg magamnak? . Amagyarázat egyszerû: míg az előbbi kijelentés a harc







feladására késztet, addig utóbbi gondolkodásra éscselekvésre buzdít.

,,Minden nappal erősebb az agyam, mert edzem. Minéljobban megerősödik, annál több pénzt tudok keresni?Alapvető különbség van a gazdagság és a szegénységközött. Az anyagi csőd állapota időleges, a szegénységviszont örök.?

Tanulni pedig azért kell állandóan, hogy gazdagemberekké válhassunk, hogy megértsük a pénzmozgását, mûködését, és főként, hogy eljussunk abbaaz állapotba, amikor nem mi dolgozunk alulfizetettalkalmazottakként a pénzért, hanem a pénz dolgoziknekünk. A pénz, mint ismeretes, a hatalom egyikformája, de a pénzügyi képzettség a legnagyobbhatalom. Ma van pénzünk, holnap nincs, mert a pénzjön-megy. Ha viszont értünk hozzá, rövid időn belül úrrálehetünk rajta, és szépen, lassan, majdnemészrevétlenül elkezd gyarapodni.

A gazdagodás feltétele: eszközvásárlás

A világon több millió ember álmodik a mesésgazdagságról, de a nyugati elemzők által közzétettstatisztikai adatok szerint földünk lakosságánakmindössze három százaléka rendelkezik a forgalomban







lévő pénz háromnegyed részével. Nagyon sokan egyéleten át a fájdalmas pénztelenség gondjaivalküszködnek, mert nem tudnak különbséget tennieszközök és források között. A fejlett országokdollármilliomosai azért lettek dúsgazdagok, mertállandóan eszközöket vásároltak. A középosztálybeliekés a szegény emberek ezzel ellentétben folyton aforrások után nyúlnak, és tévesen azt hiszik róluk, hogyeszközök.

Nagyon leegyszerûsítve, a japán származású amerikaiszaktanácsadók úgy fogalmaznak: ,,Az eszköz olyasmi,ami pénzt rak a zsebembe, a forrás olyasmi, ami pénztvesz ki a zsebemből.?

Minden múltbéli és jelenlegi anyagi gondunk apénzkezelési tudatlanságra vezethető vissza. Hamegnézzük, hogyan alakul közösségünk, családjainkhelyzete, meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy 80százalékuk keményen gürcöl ahhoz, hogy egyről akettőre juthasson. Ez persze nem azért alakult így, mertállandóan keveset keresnek, hanem mert egészéletükben forrásokat vásárolnak és nem eszközöket.

Például egy szegény ember, miután megkapja afizetését, azonnal a kiadásokra összpontosít. Az első és







egyben a legfontosabb költség, amit akar, nem akar,fizet, az adó, mert már a fizetési lajstromon levonjáktőle. Aztán élelmet vásárol, kifizeti a lakbért, ruházatrakölt, és ha még marad valamicske készpénze, jöhetnémi szórakozás, és esetleg a közlekedési költségek isbeleférnek. Eszközökre már nem marad pénze.A középosztálybelieknél is alig észlelhető aszemléletváltás. Jó állásokkal rendelkeznek, jólkeresnek, pluszbevételeik is vannak, de mi haszna, haeszközök helyett forrásokra költik pénzüket? Esetükbenis fő helyen szerepelnek az adók, aztán következnek ajelzálogtartozások, rezsi, élelem, ruházkodás,szórakozás, és az eszközvásárlást megkerülve olyanforrásokra költenek, mint a hitelkártyák, fogyasztóihitelek, jelzálogtartozás stb.

A gazdagok Sharon L Lechter és Robert T. amerikaiszakírók szerint egészen másként bánnak a pénzzel.Bevételeikből azonnal eszközök vásárlására költenek.Bevételeik jogdíjakból, bérbeadásból, kamatokból,osztalékokból stb. származnak. Ezek olyan szintenmozognak, hogy a gazdag ember meg sem érziszokványos kiadásait, és mindig készpénzfölösleggelrendelkezik, melyet nagyon okosan részvényekbe,kötvényekbe, adóslevelekbe, ingatlanokba stb. fektet







be. Ezek mind olyan eszközök, amelyek továbbigyarapodást, gazdagodást eredményeznek.

A szakírók ezzel kapcsolatban a következőképpenvélekednek: ,,Mivel a diákok pénzügyi ismeretek nélküljönnek ki az iskolából, több millióra rúg azoknak a tanultembereknek a száma, akik sikeresek ugyan aszakmájukban, de előbb-utóbb anyagi gondokkalküszködnek. Egyre keményebben dolgoznak, mégsemjutnak egyről a kettőre. Képzésükből nem a pénzmegszerzésének módjára, hanem az elköltéséreirányuló ismeretek hiányoznak - hogy mit kezdjenek amegkeresett pénzzel.?

A hetven/harmincas szabály

A legtöbb alkalmazásban gürcölő polgár számára vonzóaz az állapot, hogy van egy aránylag biztos állása,évenként kiveheti a pihenőszabadságát, és haszerencséje van, 35-40 esztendő után kap egyjelentéktelen nyugdíjat, mely tulajdonképpen arra semelegendő, hogy megvásárolhassa a koporsóját. Vonzó,mert gyakran megesik velük, hogy sikereket érnek el avállalati ranglétrán való előrejutásban, vagy olykorfizetésemelést, prémiumokat, báránypénzt,szeretetcsomagot stb. kapnak a munkaadótól. Ilyenkor







észre kellene venniük, hogy bizony csapdába kerültek.Az átmeneti gazdasági időszakot kipróbált nyugatiszakértők azt állítják, ez azért van így, mert amunkáltatók zöme - legyenek azok magántőkévelmûködő cégtulajdonosok vagy állami intézményekvezetői - tisztában van azzal, hogy minden ember lelkerendelkezik egy könnyen megvásárolható résszel. Az isigaz, hogy minden emberi léleknek van egymegvásárolhatatlan, erős, elszántsággal telített része is.A kérdés csupán az, adott esetben lelkünknek melyikrésze kerekedik felül.

A Gazdag papa, szegény papa címû amerikai sikerkönyvszerzői meggyőződéssel jelentik ki, hogy a földkerekségminden emberének ára van. Mégpedig két emberitulajdonság, a mohóság és a félelem miatt. Apénztelenségtől való félelem sarkall mindannyiunkatfáradságos kulizásra, aztán ha végre kezünkben a jólkiérdemelt munkadíj, a mohóság felébreszti bennünk avágyat a pénzünkkel megvásárolható csodálatos javak,termékek iránt.

El is jutottunk az általános sikerképletünkmegfogalmazásához, ami valahogy így fest: napontafelkelünk, elmegyünk dolgozni, kifizetjük







létfenntartásunk számláit, aztán újra felkelünk, megintdolgozni rohanunk, újra kifizetjük a számláinkat, és ígytovább rutinszerûen életünk végéig, anélkül, hogyéletkörülményeink javulnának vagy a pénzünkgyarapodna. Az említett könyv szerzői ezzelkapcsolatban azt írják: ,,az emberek önmagukhoz semőszinték. Ahelyett, hogy szembenéznének a félelmükkelés gondolkodnának, csak reagálnak. Érzelmilegreagálnak, és nem használják a fejüket? Emberek millióie félelem miatt forgolódnak éjszakánként, álmatlanulgyötrődve az ágyukban. Ezért aztán másnap, amikorfelkelnek, megint csak elmennek dolgozni, és megintcsak feltámad bennük a remény, hogy a fizetésnaponelmúlik a lelküket marcangoló félsz. A pénz irányítja azéletüket, az érzelmeiket és ennélfogva a lelküket is.?Pedig lehetne ez másképpen is, legalábbis azt állítjákAmerika tapasztalt szakértői. Szerintük a megszerzettpénzzel való sáfárkodásnak a 70/30-as szabály szerintkellene történnie. Eszerint ugyanis bármilyen összegbirtokába jutunk, két részre kell felosztanunk:fogyasztásra (élelemre, ruházatra, közköltségre,szórakozásra stb.) mindössze a megszerzett pénzösszeg70 százalékát fordítsuk, a fennmaradó 30 százalékotpedig újabb három részre osztjuk: 10 százalékotmegtakarítás formájában félreteszünk, 10 százalékot







befektetünk (kötvényeket, részvényeket,kincstárjegyeket stb. vásárolunk, vagyis forgatjuk apénzt, hogy kamatozzon, további pénzt fialjon), végül afennmaradó 10 százalékot jótékonyságra fordítjuk(egyházak, egyesületek, alapítványok, iskolák, valaminta rászorulók különböző kategóriái várják azadományozók nagylel-kûségének megnyilvánulását).

Álmaink otthona nem eszköz!

Aki abban a hitben ringatja magát, hogy egy gyönyörû,úszómedencével ellátott, fûtött garázsos, kétfürdőszobás, kertes családi ház élete legnagyobbbefektetése, hatalmasat téved, ugyanis a csodálatosotthon nem eszköz, ami pénzt hoz a zsebünkbe. Sőt, alakás olyan forrás, amely olykor igencsak nehézterheket rak vállainkra. A fenntartási költségek kifeléviszik a pénzt, ha kölcsönből vásároltuk ingatlanunkat,az adósságot kamatostól törleszteni kell, a jelzáloghitelborsos áron kapható, az ingatlanadó semelhanyagolható, s ma már a biztosítás is jelentőspénzösszeget vesz igénybe. Villanyra, gázra,kábeltévére, telefonra, internetre, vízre, javításokra stb.milliókat kell elköltenünk anélkül, hogy egyetlenfityinget is kapnánk valahonnan.







Az is igaz, sokkal jobb, ha az embereknek van szép, nagykertes házuk, mint ha semmijük sem lenne. Gazdaságielemzők úgy vélik, a földkerekség lakóinak zöme egészéletében egy lakásért robotol, építgeti, szépítgeti álmaiotthonát, azt a kis érzelmi birodalmat, melytulajdonképpen nem is az övé. A tapasztalatok aztmutatják, a legtöbb ember családi helyzetealakulásának megfelelően élete során többszörkényszerül átköltözésre, új lakás vásárlására. Ezeketáltalában kölcsönök igénylésével tudják megoldani,melyek - mint már említettük - sokba kerülnek.

Meg aztán a házaink értéke sem minden esetbennövekszik úgy, ahogy elvárnók az ingatlanpiacalakulásától. Ezért az is előfordulhat, hogy ajelzáloghitelre megvásárolt lakás árába még akkor istöbb százmillió lejes tartozásunk lesz, amikor az márfelét sem fogja érni annak, amennyiért megvásároltuk.

Az említett kiadások mellett az embereket a legnagyobbveszteség mégis azért éri, mert eszközbeszerzésilehetőségeket mulasztanak el. Aki minden pénzét alakása szépítésébe, kényelmesebbé tételébe öli bele,azon veszi észre magát: napról napra többet kelldolgoznia, hogy a fenntartási költségeket fedezni tudja.Holott a kiadás rovatban megsemmisülő







pénzösszegeket eszközvásárlásra is felhasználhattavolna, melyek minden bizonnyal gazdagíthatnák,vagyonát gyarapíthatnák. Ha a fiatalok a házasságkötéslegelején spórolt vagy ajándékba kapott pénzeikbőltöbbet szánnának az eszköz rovatba, nagymértékbenmegkönnyítenék életük alakulását.

Mindent összevetve: a szép nagy ház, a méregdrágaluxusautó, a színes televízió, a gyerekeknek megvásároltultramodern számítógép és minden egyéb, ami csupánlétfenntartásunk és fogyasztói igényeink kielégítése,kényelmünk biztosítása végett kerül az otthonunkba, aforrások rovatát szaporítja, ha nem gondoskodunkidejében arról, hogy hasznot hajtó befektetéseket iseszközöljünk. Ha ezt hajlandóak vagyunk megtenni,eljuthatunk az ,,agyafúrt befektető? pozíciójába, akineknem okoz különösebb gondot, hogyan ,,varázsolja? át aforrásokat pénzteremtő eszközökké. Esetében simánalakul a gyönyörû ház - vagy legalábbis egy része -panzióvá, a szép fekete Mercedes személyszállító taxivá,a színes tévé és a videó házimozivá, a számítógép CD-író, plakáttervező, névjegykártya-készítő,zenekomponáló stúdióvá, és minden egyéb valamivé,mely a készpénzáramlást a tulajdonos javára változtatja.Eddig forrásként kezelt és használt vagyontárgyaink







akkor válhatnak eszközökké tehát, ha családunkszámára hasznot hajtanak, bevételeket biztosítanak, ésnem a kiadások rovatát szaporítják.

Felemelkedésünk záloga

A világ lakosságának 90 százaléka másnak a malmárahajtja a vizet. Rövidre szabott földi életünk sorándolgozunk a munkáltató cégtulajdonosoknak,dolgozunk az államnak, túlméretezett adókat fizetünkaz államkasszába, robotolunk a vérünket is kiszívótelhetetlen uzsorásoknak, ha létfenntartásunk ésfogyasztói igényeink a kölcsönöktől függenek. Márpedigel kell ismernünk, kevés embernek adatott meg az alehetőség és szerencse, hogy előleg és elszámolásformájában havonta két alkalommal kézbe kapottfizetése önmaga és családja fenntartására elegendőlegyen.

Tennünk kell tehát valamit, ami az elszegényedésünketfokozó áldatlan állapotból eljuttat a túlsó partra, és asorsukkal, anyagi helyzetükkel elégedett, lelkiekben isgazdag emberek közé emel bennünket. Van is erre egyjárható út, neve az önmegvalósító vállalkozás. (Vigyázat,a cégalapítás ebben az esetben nem azonos a







vállalkozással.) Minden embernek, aki csak teheti,valamilyen vállakozást kell beindítania ahhoz, hogy nelegyen mások kénye-kedvének kitéve. Anyagibiztonságunk és felemelkedésünk legbiztosabb záloga,ha mindannyian saját vállakozásunkkal törődünk. Nemszeretném, ha félreértenék a buzdítást, ugyanis nem aztakarom mondani, hogy hagyják ott az állásukat, éseszeveszetten rohanjanak vállalkozást indítani. Aleghatékonyabb cselekvési stratégia feltételezi, hogymegőrizzük a jelenlegi munkahelyünket, de ezzelpárhuzamosan hozzáfogunk igazi eszközökvásárlásához. Gyermekeinket is biztassuk eszközökvásárlására, mielőtt kiröpülnek a kényelmes otthonifészekből, házasságot kötnek, lakást vesznek, gyerekeiklesznek. Mert ahogy mi is tettük annak idején, mindenthitelre fognak vásárolni. Ez pedig már egy olyanéletvitel fájdalmas rabbilincse, mely hátralévőéletükben nem engedi őket megszabadulni azadósságok kín-keserves börtönéből. Szülőknek ésgyermekeknek egyaránt érdemes az igazi eszközökkülönböző kategóriái között válogatni és alegmegfelelőbbek közül, pénztárcájuk függvényében,minél többet vásárolni.







Lássunk néhány olyan eszközt, melyek az anyagifüggetlenség és a meggazdagodás felé indíthatnakbennünket. A legnagyobb haszonnal járó eszközök azoka vállalkozások, melyek mûködését nem kell közvetlenmagunknak irányítanunk. Ezek a tulajdonunkbakerülnek, de mások menedzselik őket. Mi csak abevételeket ellenőrizzük, és miután a költségelszámolásmegtörténik, rendelkezünk a profit fölött. Amennyibennekünk kell közvetlenül szervezni, irányítani ésellenőrizni a tevékenységeket, könnyen amunkahelyünkké válnak, és akkor már nemvállalkozások. Kisebb, de jelentős jövedelmet biztosítóeszközök a részvények és a kötvények. Továbbá létezneka befektetési alapok, hasznosított ingatlanok,adóslevelek, szellemi tulajdonból származó jogdíjak stb.És természetesen létezik számtalan olyan más egyéb is,aminek megvan az értéke, bérbeadásával bevételeketérhetünk el, vagy értékének felfutása utáni értékesítéseszámunkra hasznot biztosít.

Tartsuk meg tehát a munkahelyünket, és közbenfoglalkozzunk saját vállalkozásunkkal. A saját vállalkozásebben a megközelítésben azt jelenti, hogy folyamatosangyûjtsük a készpénzáramlást szavatoló eszközöket. Hacsak néhány ezer lejt is fektettünk eszközökbe, sose







engedjük azt elveszni, mert abban a pillanatban mindenlej ,,az alkalmazottunkká? válik, és gyakorlatilag avégtelenségig szolgálni fog minket. Addig vásároljunkbevételeket biztosító eszközöket, amíg akészpénzáramlás megnövekszik, és eljutunk abba ahelyzetbe, amikor az eszközeink után kapott bevételekmeghaladják a kiadásainkat. Amikor idáig eljutunk, mármegengedhetjük magunknak, hogy luxustermékeket isbeszerezzünk. A jóléti társadalmak gazdag polgárai aluxuscikkeket legutoljára veszik meg. A szegényekpersze pontosan az ellenkezőjét teszik. Amerikaiszakírók ezzel kapcsolatban a következőképpennyilatkoznak: ,,A szegények és a középosztálybeliekgyakran vásárolnak olyan luxuscikkeket, mint nagy ház,gyémánt, szőrme, ékszer vagy jacht, mert gazdagoknakakarnak látszani. Valóban gazdagoknak látszanak, deközben egyre mélyebbre merülnek az adósságban. Akikmár hosszú ideje gazdagok, azok mind az eszközöketvásárolták meg először. Azután az eszközök termeltebevételt költötték luxuscikkekre. A szegények és aközéposztálybeliek saját véres verejtékükkel ésgyermekeik örökségének feláldozásával szerzik meg aluxuscikkeket.?







Amennyiben szeretnél a jövőben is érdekes üzleti lehetőségekről értesülni kövesd a blogom, és iratkozz fel ingyenes hírlevelemre, vagy kövess bennünket RSS csatornánk. Illetve kövess a FaceBookon eCommerce 1*1









http://www.facebook.com/ecommerce1x1

http://www.facebook.com/ecommerce1x1

http://vallalkozasiotletek.com/feed/

http://vallalkozasiotletek.com/feed/

Documents

Makrogazdasági helyzetelemzés