Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája

7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája

http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja 1/403



Mirko Vosátka, 1978 Translation Korádi Ilona, 1978

lllustrations Vera Levő, 1978

ISBN 963 11 1477 5



E L Ő S Z Ó K É N T

Tudom, hogy az emberek gyakran keresnek gyakorlati útmutatást a természetben való tartózkodáshoz. Ezaz enciklopédia a turista-, a táborozó és a vízi élet címszavait tartalmazza, de címszavai a természet közelebbi megismerését és védelmét is szolgálják. A Természetjárók enciklopédiája összefoglalja mindazokat az ismereteket és tapasztalatokat, amelyekre ötven év alatt tettem szert erdőkben, hegyekben, vizeken barangolva. Szeretném, ha mindenki megtalálná benne azt, amire éppen szüksége van.

Mirko Vosátka



Acélkötelek összekapcsolása

8

Acélkötelek összekapcsolása. Az erős acélkötelet megfelelő

nagyságú hurokba hajlítjuk, és kötéllel vagy dróttal bandá-

zsoljuk.

Ácsolás. Akkor végezzük, ha két gerendát, gömbfát, pallót

derékszögben szorosan egymáshoz akarunk kapcsolni. A ge

rendák illeszkedő részein vágatokat készítünk úgy, hogy azok

szorosan egymásba ékelődjenek. Az ácsolt gerendák egyes

rétegeit facsapokkal kapcsoljuk össze. A furatok legyenek

merőlegesek, és a gerendák fél vastagságáig érjenek, össze

kapcsoláskor a felső gerendát a helyére illesztjük, és a fu

ratba helyezett csapot beütjük.

Agancsok. Az állatok erdőben elhullatott agancsa is értékes

nyom lehet. A szarvasagancs rózsatőből vagy koszorúból,

agancsszárból, ágakból és koronából áll. Az agancsszárból

elágazó hegyes ágak mindegyikének külön neve van. A szarvas-

trófeáik értékelésekor figyelembe veszik az agancs színezetét,valamint a rajta található gyöngyöket, vájatokat és éleket is.

Az ágak száma és alakja szerint a szarvasagancs lehet:

1 — nyárs vagy dárda, 2 — villa, 3 — hatos, 4 — nyolcas,

5 — tízes, 6 — tizenkettes, 7 — tizennégyes, 8 — tizenhatos,

9 — tizennyolcas, 10 — húszas, 11 — huszonnégyes stb. Ha

az ágak össz-száma páratlan (5, 7, 9 stb.), úgy páratlan ha-



9

Ágasfa

tosról, nyolcasról vagy tízesről beszélünk. A dámvad agan

csának felső része lapátszerűen kiszélesedik. A lapát alakja

szerint a dámvadagancsok között megkülönböztetünk: 1 —első

agancsos nyársat, 2 — második agancsos nyársat, 3—5 — fej

letlen, ún. „kanalas”, 6 — hármas, 7 — páros, 8 — gyenge,

9 — jó és 10 — erős lapátot. Az őzbak agancsa lehet:

gomb (1), nyárs (2), villa (3), páros és páratlan hatos (6), pá

ros (8) és páratlan nyolcas (10), elvétve tízes. Formája alap

ján tehet visszjahajló (4), visszahajló hatos (9), „gyilkos” (5),

keresztes (7), szűk és tág állású, fejlettsége alapján pedig:

gyenge, közepes, erős, hanyatló (11). A muflon és a zerge

szarvát csigának nevezik. A muflonok csigáját az állat kora

szerint értékelik (a — egyéves muflon, b — kétéves muflon,

c — négy-hat éves muflon, d — hét-nyolc éves muflon). Az

e) rajzon a zerge, az f) rajzon pedig a zergesuta kampójalátható.

Ágasfa. Az elmosott edény szárítására szolgál. Legjobbe célra egy kisebb, kiszáradt, lábon álló fenyőfát keresni. A fa

ágait úgy vágjuk, formáljuk, hogy jól fel tehessen rájuk ag

gatni a csajkákat. A villás ágba rakjuk az evőeszközt. A nagyobb ágasfát a konyha mellett szúrjuk te a földbe, a kiseb

bet a tűzhelytől nem messze egy faágra akasztjuk. Edényszá

rítót erős, egyenes ágakból is készíthetünk. Hosszúságuk

szerint négy vagy hat villás ág kell hozzá, melyeket páronként

egymással szemben 20 cm távolságban verünk a földbe. Két

egyenes ágat fektetünk rajtuk keresztül, és azon a helyen,

ahová a csajka támaszkodni fog, egy egyenes, tiszta karót

szúrunk a földbe. A középső támasztó karó helyett a két

hosszú, párhuzamos ágra több, V alakban összekötött kisebb

ágpárat is erősíthetünk edények alátámasztására.



Agona 10

mágneses pólust pedig Shackleton expedíciója 1909-ben. Az

agona a földgömböt két félgömbre osztja. Az egyiken az

iránytű mutatója a mágneses pólustól keletre hajlik el (keleti

mágneses elhajlás), a másikon viszont nyugat felé (nyugati

mágneses elhajlás). Az agona lassan keletről nyugat felé

vándorol a földgömbön.

Agyrázkódás. A koponyát ért erős ütés hatására létrejövő

hirtelen eszméletvesztés, izomernyedés, reflexkiesés, pulzus

lassúbbodás. A sérültet csendes helyiségben vagy a tábor

zajától távol helyezzük el. Fejére hidegvizes borogatást ra

kunk. Oldalára fektetjük, hogy könnyebben lélegezhessen, és

hogy nyála vagy hányadéka ne zárhassa el a légutakat. Mi

nél gyorsabban kórházba szállítjuk.

az agonavándorlásának

iránya

mágneses

elhajlás

Agona. Képzeletbeli vonal a földgömbön, amely a nulla mág

neses elhajlás pontjait köti össze. Valójában egy kettős délkör, amely metszi mind a mágneses, mind a földrajzi pólust.

Ha az iránytű pontosan az agonán helyezkedik el, akkor egy

idejűleg mutatja a földrajzi és a mágneses pólust. Az északi

mágneses pólust James Clark fedezte fel 1831-ben, a déli



11

Álláspontunk meghatározása a terepen

Aláfűzött összefonás. Hasonló a fonott szemhez, de itt a te

kercseket nyolcszor is áttekerjük. Ezzel biztosítjuk a szem

húzószilárdságát.

Állami lobogó kitűzésének hibái. Nagyon gyakoriak, nagyon

csúnyán és sértően hatnak: 1. A lobogókötél nem a kötélbilincshez, hanem az ablakkilincsre van erősítve. 2. A lobogó

kötelét valahová a földszintre vezetik. 3. Az árboc dőlése

szabálytalan, a kötél laza és túl hosszú. 4. A lobogó nincs

felhúzva az árboc csúcsára (ez egyébként állami gyászt je

lent). 5. Teljesen meglazult a kötél. 6. A lobogót rosszul erő

sítették a kötélhez, a szél összehúzza, és összevissza csap

kodja. 7. A klubzászló az állami lobogó fölött van ugyanazon

a kötélen (súlyos szabálytalanság, az állami lobogó meggya-

lázása). 8. Az állami lobogó alatt, ugyanazon a kötélen klub

zászlók vannak. 9. Egy sor nem azonos magasságú árboc

különféle csúcsdíszekkel. 10. Szabálytalan, háromszög alakú

állami lobogó, díszítő bojttal a végén. 11. Az állami lobogó

két harántgerendára van erősítve. 12. Az állami lobogó kö

télre vagy drótra rögzített vitorlarúddal van kimerevítve. 13. Az

állami lobogó olyan, mint egy laza kötélen függő templomi

zászló. 14. Ferde árbocon, templomi zászlóként függő állami

lobogó. 15. Ablakból lelógatott állami lobogó. 16. Diadal

kapu megengedhetetlen díszítése állami lobogóval. 17. Sport-

versenyek céljelzése állami lobogóval.

Álláspontunk meghatározása a terepen. Kiválasztunk a tere

pen három tájékozódási pontot. Meghatározzuk irányszögü

ket, és rávezetjük őket a térképre. A három irányszögegyenes

metszéspontja a térképen a mi álláspontunk. Ha álláspontunk

vasúton, országúton, szekérúton van, akkor két egyenes is



Állóhurok

12

Állóhurok (bowline). Erős és megbízható hurok, olykor sár

kányhuroknak vagy a „csomók királyának” is nevezik. Leeresz

kedéskor vagy több Hegymászó összekapcsolásakor használ

ják. Legjobb, ha kötését saját magunkon tanuljuk meg. A kötelet úgy tekerjük a derekunk köré, hogy szabad vége a jobb

elegendő, melyek a térképen a vasút, országút, szekérút egy

pontjában metszik egymást. Ködben úgy határozzuk meg

álláspontunkat, hogy gondosan megfigyelünk minden hidat,

útelágazást, keresztet, kápolnát stb. Feljegyezzük pontos sor

rendjüket úgy, ahogyan elhagytuk őket. Elhelyezkedésüket

ellenőrizzük a térképen. Ha ismeretlen útra kell letérnünk, ésnem vagyunk biztosak az út helyes megválasztásában, akkor

visszamegyünk a legközelebbi tájékozódási ponthoz, pl. a híd

hoz. Pontosan megszámoljuk lépéseinket az útelágazásig.

A lépéseket átszámítjuk méterre, és az így kapott távolságot

az érintett híd jelzésétől rámérjük a térképre. Ha ez a tá

volság megegyezik a híd és az ösvény közötti távolsággal

a térképen, akkor megtaláltuk a keresett útelágazást.

kezünkben legyen, szilárd végét pedig bal kezünkkel fogjuk

alsó fogással. Bal tenyerünket fölfelé fordítva a kötél szilárd

végén hurkot alakítunk ki, jobb kezünkkel a kötél szabad

végét alulról a hurokba vezetjük, majd a szilárd véget körül

tekerve ismét vissza a hurokba. Végül a kötél mindkét szárát megrántjuk. A derekunk körül kötött hurok nagyságát úgy

választjuk meg, hogy testünket szorosan körülfogja, ha vi

szont a bowline segítségével tárgyat akarunk leereszteni, ak

kor a hurok feleljen meg az adott tárgy méreteinek.

Állószem. Hasonlít a gyógyszerészcsomóhoz, a hurkot azon

ban jobban ki kell húzni, hogy rá lehessen dobni pl. karóra,

rúdra stb.



13

Altocumulus

Állvány. Nagyobb edények, kannák, vödrök felakasztására

szolgál, erős ágakból vagy kis fatörzsekből készítjük. Hogy

a kannák fogója le ne csússzon az állványról, a tartóágak

végeit széthasítjuk, és a hasítékba éket verünk. A hasíték vé

gét erős dróttal vagy kötéllel bandázsoljuk. Erre a célra ned

ves fakéreg csíkot is használhatunk. A háromágú állványnál

mind a három kis fatörzs tartót egyszerre kell az edények fo

gója alá húzni. Az állványt a fatörzsek ellentétes végére gyakorolt nyomással megemeljük, és amikor vízszintes síkba

érünk vele, átdobunk rajta egy erősen levert cövekre erősí

tett kötelet, áthurkoljuk, és a kötél szabad végét egy másik

levert cövek köré kötjük.

Altocumulus (párnafelhő). 2—6 km magasságban előforduló

felhőfajta. A B típusú felhők családjába tartozik (I. Felhők).

Az altocumulus meteorológiai jele Ac; magas, fehéres vagy

szürke réteges felhő, amely az égbolton párhuzamosan vagy

legyezőszerűen haladó sávokban tűnik fel. Néha az Ac a fe

héresen szivárványos szegélyű altostratusra hasonlít. Ezt a fel

hőtípust altocumulus tenticularisnak nevezik. Meleg időben

fordul elő, a hegyvidékre jellemző. Ha az Ac gomolyok tor

lódni, sűrűsödni kezdenek, és bennük vékony rétegek alakul

nak ki, akkor az időjárás rosszabbra fordul, és csapadék ke

letkezik. A nagy fehér, kusza pelyhekre emlékeztető Ac

a közeledő (főleg éjszakai) vihar előjele. Ugyancsak vihar



Altostratus

14

közeledtére figyelmeztet a bástyaoromzat formájú Ac (ilyen

kor a szélein bástyaoromzatszerű tornyokat látunk kiemelked

ni). Ha az égbolton lassan mozgó hatalmas gomolyok alakul

nak ki, rövid időn belül viharra kell számítanunk.

Alufólia (Alobal). Alumínium fólia, felhasználását lásd a hasz

nálati utasításon!

Altostratus (lepelfelhő). Szürkés, fátyolszerű, 2—5 km magas

ságban mozgó rétegfelhő. A felhők családjában a B cso

portba tartozik, meteorológiai jele As. A nappali fény egyen

letesen eloszlik, szétszóródik benne, így a tárgyak nem vet

nek árnyékot. Az As tartós csapadékot hoz. Két fajtáját

különböztetjük meg: az egyik vékony, világosszürke színű

felhőfátyol, amely 5 km magasságba emelkedik, gyakran

a pehelyfelhőkhöz hasonló (I. Felhők). A nap és a hold

fénye csak gyengén hatol át rajta. Megjelenése az időjárás

fokozatos rosszabbodását jelzi, és csapadékot jósol. A másik

típus a vastag As: sűrű, sötétszürke felhő, mely 2 km ma

gasságba emelkedik; néha a nimbostratushoz hasonlít (I. Nim-

bostratus). Egyöntetű, néha fonalas, foltos felhő alakul ki

belőle, amely alulról enyhén fodrozódik. Közeledő légköri za

varok idején a felhő összesűrűsödik és leszáll. Ilyenkor tartós

esőzést idéz elő. Ha a felszakadozó As sávjai között felra

gyog a kék ég, remény van az időjárás javulására, ha viszont

a felszakadozott As-okon át még magasabban fekvő felhőrétegek látszanak, nem számíthatunk arra, hogy az időjárás

jobbra fordul.

Alufólia edények. Ilyeneket minden táborozó készíthet. Otthon erős drótból elkészítjük az edények vázát (I. az 1—3. áb

rát). A fóliát összehajtjuk az 1. módszer szerint „tepsinek”,

a 2. módszer szerint „kis tálnak” és a 3. módszer alapján

„kis pohárnak”, összehajtás után a drótváz körül behajlítjuk

az edényke széleit, hogy biztosabban álljon. Felizzított, hamu

val takart parázson ételek melegítésére is használhatjuk. Ne

állítsuk nyílt láng fölé vagy izzó parázsra, a parazsat azon

ban köréje kotorhatjuk.



15

Amerikai hátizsák

Alvás a szabadban. +25°C körüli hőmérsékletnél a szabad

ban is alhatunk. Ha a hőmérséklet 5°-kal csökken, vegyünk

fel még egy inget, esetleg pulóvert, melegítőt, térdmelegí

tőt, dupla harisnyát, vesemelegítőt, A hideg levegő közvetlen

belélegzése sem jó, ezért ajánlatos a hálózsák nyílását össze

hajtogatott gézzel letakarni, amely a kívülről behatoló leve

gőt előmelegíti. Lehetőleg sziklapárkány alá feküdjünk, vagy

egy fenyőfa mélyen lehajló ágai alá, ahol általában száraz

marad a talaj, és havazás vagy esőzés esetén is védve va

gyunk. Más lehetőség híján hóba vájt fedezékben is átalhat-

juk az éjszakát.

Amerikai hátizsák. Előnyös a formája, és más hátizsákokkal

ellentétben mindig megtartja keskeny alakját. Egyik elemea kenyérzsák (1), amelyet két hevederrel (3a, 3b) erősítünk

a lehajtható felső részhez (2). A hevedereket először a le

hajtható részen kiképzett nyílásokon (4a, b, c, d) húzzuk át,

majd a kenyérzsák alsó szélére szerelt fémkarikákon. A le

hajtható rész (2) a hátizsák középső részéhez (testéhez) csat

lakozik, ebből kétoldalt oldallapok (5a, 5b) nyúlnak ki. A jobb

oldalin fémcsatok, a bal oldalin hevederek vannak (6a, b, c,

d, e, f). Ezekkel a hevederekkel húzzuk össze a hátizsák testét, amelynek hátsó lapja a támasztó (felfekvő) felület. A kö

zépső rész alsó széléből lehajtható rész (7) indul ki, amelyre

vászoncsíkból egy sor hüvely van erősítve (eredetileg töl

ténytartóként szolgáltak). Ezeken húzzuk át a hátizsák két

oldallapjának hevedereit vagy a póthevedereket. Ez alatt

a rész alatt van az a heveder (8), amely a kenyérzsákot, il-



Amerikai hátizsák 16



17

Anyag összeerősitése

letve a felső lehajtható részt fogja a hátizsákhoz úgy, hogy

átfűzzük a lehajtható rész szélén található fémcsaton (9). Az

alsó, teljesen elkülöníthető toldat (10) egyik oldalán csat, má

sik oldalán heveder van (11a, b), alsó széléből két fémkari

kás heveder nyúlik ki (12a, b). Ezt a teljesen elkülöníthető

toldatot szíj (13) erősíti a hátizsák testéhez. A szíjat a háti

Amerikai tekervény. Acélköteleken fonják. A kötél három ágát

kétfelé bontják (1 fonat + 2 fonat), aztán visszasodorják őket

úgy, hogy az egyik ágat rátekerik a két összesodorva hagyott

fonatra. A végét átfűzik az így kialakított hurkon, és alatta

a kötél köré csavarják. A hurok annál jobban tart, minélhosszabb.

Anemométer (szélerősségmérő). A szél erősségének mérésére

szolgál. A szél négy üreges félgömböt forgat, amelyek egyún. Robinson-kereszten helyezkednek el. A forgás sebessége

áttevődik a számlapra, amelyről leolvasható a mért szél

erősség. A szélerősséget hozzávetőlegesen meghatározhatjuk

a Wild-féle zászló segítségével is. Ez egy rúdra szerelt 200 g

súlyú 5X50 cm-es fémlemez, melynek tengelye a rúdra merő

leges, A rúdra erősített kis szélkakas biztosítja, hogy a Wild-

zsák mindkét részén (a test és a toldat hasítékán is) átfűz

zük. A tábori ruházat és felszerelés elhelyezésével, a hevede

rek szabályozásával, további különböző formájú kenyérzsákok

felcsatolásával ebbe a hátizsákba igen változatos módon csomagolhatunk.

Wild-féle zászló

féle zászló mindig a szél irányára merőlegesen álljon. A zászló

melletti skáláról egy táblázat segítségével megállapíthatjuk

a szél erősségének számszerű értékét.

Aneroid (légnyomásmérő vagy barométer). Higanyoszlop vagyrugós szerkezet segítségével a légnyomás értékét számszerű

leg mutató műszer; állásából az időjárás alakulására követ

keztethetünk.

Anticiklon. Anticiklonáris, magasnyomású terület. Az időjárást

ezen a területen elsősorban gyér felhőképződés, helyi irányú

gyenge szél, szórványos csapadék, helyenként köd jellemzi.

Nyáron a hőmérséklet magasabb, télen viszont alacsonyabb

a szokásosnál. Jelentős a nappali hőmérséklet-ingadozás.

Anyag összeerősítése. Franciaöltéssel végezzük. A sátor erősen

igénybe vett helyein, pl. a gerincén használjuk. A varrás irá

nyának mindig a sátor esésvonalát kell követnie. Minél ke

vesebb vízszintes összekapcsolást használjunk. Franciaöltéssel



Apszis

18

Arboccsomó. Ezzel a csomóval erősítik a kötelet az árboc

csucsora.

varrva a két anyagrészt egymásra fektetjük, és öltéssel össze

kapcsoljuk. Aztán az egyiket visszahajtjuk úgy, hogy a var

rást elfedje, és még egyszer levarrjuk (I. az ábrát). A mű

anyagokat hasonló módon kapcsoljuk össze, csak összekötő

anyagként műanyagragasztót használunk. Kívülről a varrástfedőcsíkkal fedjük be, amelyet szintén leragasztunk. A pvc-t

össze is varrhatjuk, de az összevarrandó részek közé min

dig ragasztót kenünk, és a varratokat védőcsíkkal fedjük le.

Apszis (toldaléképítmény). A sátorhoz épített vagy már oda-

varrott rész, amely a felszerelés és a csomagok elhelyezésére

szolgál. Az apszis rendszerint a sátor végén, néha a bejára

tánál található. Szükség esetén kialakítható sátorlapból vagypvc fóliából is, amelyből a sátor mögött toldaléktetőt, „ereszt”

építhetünk. Ide helyezzük azokat a tárgyakat, melyekkel más

különben a sátor lakóterületét csökkentenénk.

Arborétumok (botanikus- vagy füvészkertek). Az élőfa-, nö-

vény- és virággyűjtemények természetes múzeumai. Elsősorban

a tudományt szolgálják, de szépségükért előszeretettel láto

gatják őket a turisták is. Nagy értéküknél fogva valamennyi

természetvédelem alatt áll. Magyarország legszebb arborétu

mai a szarvasi, a vácrátóti, az alcsúti, a zirci, a kámoni és

a gödöllői botanikuskert. Csehszlovákiában legjelentősebb

a Mlynanyi Arborétum (I. a címszót).

Arretációs (iránytűrögzitő) berendezés. Meggátolja minda mágnestű, mind a tűt tartó fémcsúcs gyors tönkremenését.

Az iránytű (vagy tájoló) fedelén kis nyomógomb van, amely-

lyel a mágnestűt mozdulatlanná tehetjük, azaz rögzíthetjük.

Az iránytűvel végzett munka befejezése után mindig végez

zük el a tű rögzítését.

Áteresztő zsilip. Lehetővé teszi a gáton való áthajózást. Szé

lessége általában 5,5—6,5 m, hossza az esésétől függ, ma

gassága különböző (1, 2). Lényegében egy cölöppillérekközött ferdén elhelyezett padlózat. Régen mind a gátak, mind

a zsilipek fából készültek, később vaslemezekkel borított kőből.

Ma általában betonból építik őket. Az áteresztő zsilip fapad

lózatát hamar kikezdi a víz, elkorhad, szögek, csökök állnak ki

belőle, ezért a könnyű csónakok számára nagyon veszélyes.

A régebbi zsilipek négyélű, ún. reteszelő gerendával zárultak,

csak a nyitott zsilip volt alkalmas az áthajózásra. Gátnyitás

kor kampóval megemelték a reteszelő gerenda egyik végét,

a reteszelő gerenda végén levő nyíláson kötelet fűztek át, ésa gerendát kihúzták a partra. A reteszelés úgy történt, hogy

a gerendát szabad végével az árral szemben vízbe dobták,

és a másik végén kampóval vagy kötéllel megtartották. A víz

a gerenda bedobott végét a helyére sodorta, és nyomásával

odaszorította a cölöppillérhez. Az áteresztő zsilipek elhelyez

kedése a gátakon különböző. Torkolatuknál a fenék haj-

lása és végződése, valamint a zsilip magassága szerint kü

lönböző hullámok jönnek létre. A hullámok által kialakított

ún. nyelvet a közepén kell áthajózni, ami fedetlen csónakkal

igen kockázatos. (L. Áteresztő zsilip áthajózása.) A magas

lépcsős zsilip alatt néha láncokkal odaerősített vízben úszó

tutaj, ún. „kereplő” (3) van, amely megakadályozza, hogy

a lezúduló víz a folyófenéket kimélyítse. Némely zsilipen eze

ket a kereplőket a rostély nak (4) nevezett szilárd építmények

helyettesítik, ma azonban már mindkét típus nagyon ritka.

A lépcsős áteresztő zsilip padlózatát hullámtörő lépcsőfokok

alkotják (5). Áthajózásuk rendkívül nehéz. A hosszú zsilipek



19

Áteresztő zsilip áthajózása

a zsilip bal vagy jobb alsó végére ferdén hajózunk. Ha vízi

telemarkkal hajózzuk át a zsilipkaput, vagyis közvetlenül az

utolsó hullámok előtt gyorsan kitérünk, elkerüljük az ellenhul

lám hatását. Ilyenkor szorosan a mellett a cölöppillér mellett

hajózunk, melynél fordulni akarunk; a zsilipfenék végé

nél erősen leszúrjuk az evezőt, vagy elfordítjuk a kormány

lapátot, és ezzel a hajót a cölöppillér mögötti csendes vízre

rántjuk. A telemarkot 90°-os szögben kell végrehajtani, gyor

san, a megfelelő pillanatban, és az evezősök pontos össz-

munkájával, akiknek viszont feltétlenül be kell tartaniuk a kor

mányos utasításait. Az áteresztő zsilip és a szabad víz hatá

rán áthajózva a csónaktestet oldalával az áramlással szembe

kell állítanunk, és ki kell dőlnünk belőle. Ladikkal nem vég

zünk telemarkot, hanem már az áthajózás folyamán kifordít

juk a fő áramlatból, majd a cölöp végénél egy erős evezőcsapással (az egyik oldalon előre, a másikon hátra), valamint

a kormánylapát elfordításával teljesen a víz fő áramlatán kí

vülre, a cölöppillér mögötti nyugodt vízre juttatjuk. Ha az

áteresztő zsilip le van zárva, akkor a csónakkal „ugrani” kell.

A legnagyobb sebességgel ráhajózunk a gát vagy a reteszelő

gerendázat fölötti víz tarajára. A tehermentesített csónakorr

kifut a reteszelő gerendázat fölé, és tehetetlenségi erejével

magával rántja a csónakot. Abban a pillanatban, amikor

a csónak kezd átbillenni, a súlypontot a csónak tatjából kissé

előbbre kell tolni. A súlypont áthelyezését a kormányos végzi.

Mélyen előrehajol, és a hajó szegélyébe kapaszkodva egy

lépést tesz előre. Mihelyt a hajó teljesen átbillent, és lefutott

a folyóvíz felületére, a kormányos visszatér a helyére, hogy

a csónakot a vízáramlat irányában és közepén tartsa. Mind

ezt nagyon gyorsan és jó időérzékkel kell végrehajtani, ezért

nagy gyakorlat kell hozzá. Ha a rekesztés olyan jellegű, hogy

nem folyik át rajta elegendő mennyiségű víz, a ladikot a gá

ton és a zsilipen át kell vinni. Kirakjuk belőle a terhet, a part

ra emeljük, és odáig visszük a gát alatt, ahol a folyóban márelég víz van. Alacsony vízállás esetén a legénység átviszi

a terhet, a kormányos pedig csáklyázva halad a sekély víz

ben, vagy a ladikból kiszállva tolja azt a vízen a megfelelő

mélységű helyig. Ha a part olyan meredek, hogy a csónakot

nem lehet rajta átemelni, a csónakot kötélen leengedjük,

vagy közvetlenül átvisszük a zsilipen. A kötél egyik végét

a tathoz, a másikat pedig az orrhoz kötjük, és a cölöppillér

mentén leengedjük a csónakot az alsó vízre. Zsilip nélküli

magas gát esetében a csónakot a kormányos a gát gerincéhez ütközteti, a gát alatt álló legénység tagjai pedig kézről

kézre adva átviszik az alsó vízre. A kormányos az ado

gatás előtt kiugrik a csónakból, és segít a többieknek. A gá

ton vagy a rekesztésen azonban mindig legalább annyi víz

nek kell folynia, hogy a teljesen tehermentesített csónak egy-

főnyi legénységgel át tudjon siklani rajta.

Áteresztő zsilip áthajózása. Vagy egyenes irányban vagy vízi

telemarkkal történik. Egyenes irányban való áthajózáskor eve

zés nélkül vitetjük magunkat egészen az első hullámvölgyig,

s csak azután kezdünk el evezni. Minél jobban belekerülünk

a sodrásba, annál jobban fokozzuk a sebességet. Az áthajózás előtt gondosan vegyük szemügyre a zsilipet, különösen az

utolsó hullámait. A ladik mindig a zsilip közepén, a nyelven

haladjon át tehermentesített orral. Az áthajózáshoz elég az

utolsó pár evezős és a kormányos. Csendes vízen a zsilip vé

gén át lehet hajózni teljes terheléssel és teljes legénységgel

is. Ha a legnagyobb hullámokat ki akarjuk kerülni, akkor

nek süllyesztett vízsebességcsökkentő berendezésük, ún. retar-

derük van (6). Ezek kis, betonból vagy fából épített ékszerűgátrendszerek, melyek szemben állnak a víz áramlásával. Az

ilyen áteresztő zsilipben a vízi járművet összevissza dobálják

a hullámok.



A típusú sátor

A típusú (A ívelésű) sátor, Nyeregtetős sátor, melynek térfo

gata a sátorpalánkkal növelhető (I. Sátrak).

Atmoszféra (légkör). A Földet körülvevő gázburkot atmoszférának nevezzük, öt alapvető, fizikai tulajdonságaiban eltérő

rétegből áll. Az ember szempontjából legalsó rétegének

— a troposzférának — van a legnagyobb jelentősége, amely

11 000 m magasságig terjed. A troposzféra 21% oxigénből,

78% nitrogénből és 0,95% nemesgázból áll. Ezenkívül külön

böző halmazállapotú vízgőzt is tartalmaz a ködcseppekben,

a felhők jégkristályaiban, a hópelyhekben, az esőcseppekben

és a jégdaracsomókban, továbbá az emberi tevékenység

folytán keletkezett szennyeződéseket (pernyét, füstrészecskéket,

a benzin, az ásványolaj és a szén égéstermékeit stb.). A lég

köri viszonyoktól függően, a levegő hőmérsékletének, nyomá

sának, áramlásának, nedvességének, a keletkező felhőzetnek

és a lehulló csapadéknak, valamint a szél erejének és irá

nyának hatására alakul ki az időjárás. Az egyes évszakok

időjárásának sokévi átlagát megfigyelve határozzuk meg egy-

egy földrajzi egység éghajlatát.

Bábok. Tábori színielőadásra készítjük őket kendőkből, burgo

nyából, dugókból, bádogdobozokból, gyökerekből, ágakból,

kis fatönkökből, lécekből, zsákvászonból, rugalmas drótból.

Néhány gumikarikára is szükségünk lesz. A kéz szétnyitott

ujjaira kendőt dobunk, és a hüvelykujjra, a mutatóujjra és

a középső ujjra húzott gumikarikákkal rögzítjük. Ezzel a bá

bot már fel is öltöztettük. Felrakjuk a fejét, és kezdődhet az

előadás. Paravánt gömbfából készítünk, és fenyőlombbal,

zsákvászonnal, régi sátorlapokkal fedjük be. Készíthetünk bá

bokat úgy is, hogy léc- vagy ágkeresztet „öltöztetünk fel”, és

fejet húzunk rá. Játék vonatot lazán egymásba illeszkedő bá

dogdobozokból készítünk, amelyeket drótszemekkel kapcso

lunk össze. Hasonló módon csináljuk az autót is. Szarvast

gyökerekből, kis fatönkökből és papírból formálunk. Haj és

bajusz készítéséhez szétbontott zsinórt, szétvágott gyékényt,

szittyát, mohát, zuzmót, kukoricacsuhét vagy -bajuszt haszná-

20



21

Balta

lünk. A figurákat fessük be temperafestékkel vagy gyorsan

száradó nitrolakkal.

Balta. A legfontosabb tábori szerszámok közé tartozik. Fejeáltalában acélból készül, de legalábbis az éle edzett. Nem

lehet azonban túlságosan kemény, nehogy kicsorbuljon. Nyele

gyertyán-, akác- vagy kőrisfa (I. Baltanyél). Az erdészetben

használt fejsze (1) nyele kb. 80 cm hosszú. Ez a fadöntő fej

szék közé tartozik. Ezenkívül használnak még gallyazó- és ha-

sitóbalták at is, melyek egymástól élezésükben, szélességükben,

hosszúságukban, a fej vastagságában és súlyában, valamint

az él szögének nagyságában különböznek aszerint, hogy puha

vagy keményfa vágására használják-e őket. A vágófejsze ésa gallyazófejsze súlya 1,5—2 kg, a hasítófejszéé 2,5—4 kg.

A táborozok többnyire kanadai fejszét használnak (2). A kö

zönséges házibalta (3) éle enyhén ívelt. A szekerce (4) a geren

dák kézi megmunkálására szolgál. Puhafához a nehéz balta

a megfelelő, keményfához a könnyebb, hogy inkább az éle

hasítson, mint a súlya. A baltát hordjuk tokban, ne vágjuk

élével a földbe, és vigyázzunk, hogy éle ne ütődjön kőhöz.



Balta

22



Baltanyél. Jól kiszáradt gyertyán-, kőris-, bükk-, galagonyavagy akácfából készítjük. Hosszát a balta nagysága és fajtája szerint választjuk meg. Egy fahasábra (3—5 cmX8—10cmXhosszúság) rárajzoljuk az alakját, aztán fűrésszel, durvareszelővei és üvegpapírral kialakítjuk a formáját. Azt a vé

gét, amely a balta fülébe kerül, és amelynek hossza egyezika fül magasságával, megfaragjuk, majd pontosan a közepénfűrésszel bevágjuk, és a vágatból kiveszünk egy kb. 0,5—0,8 cm-esfaszilánkot. Ha vassarkokat használunk, akkor azoknak meg

Barrelcsomó

felelő vágatot készítünk. Ezután a felmelegített baltát ráver jük a nyél megfaragott végére. Kihűlése után beékeljük, azék kiálló darabjait levágjuk, és üvegpapírral lecsiszoljuk.A vassarkokat hozzácsavarozzuk a nyélhez. (A csavarok lyukát elő is fúrhatjuk.) A nyelet finom üvegpapírral még egy

szer lecsiszoljuk, és a baltát időnként a kinyújtott mutatóujjunkra függesztve kiegyensúlyozzuk. Sem a nyélnek, sema baltának nem szabad oldalra elcsúsznia. Kiegyensúlyozásután a nyelet védőlakkal vonjuk be.

Barométer. L. Aneroid.

Barrelcsomó. Lényegében a gyógyszerészcsomó fordítottja,melybe felemelés előtt hordót, ládát, zsákot vagy más nehézcsomagot kötözünk.

23



Beásás

24

Beásás. Szükségfedezék a hóban. Számos előnye van, de óv

intézkedések nélkül nem szabad benne elaludni. A kilélegzett

pára ugyanis ráfagy a hógödör felszínére, és jégréteget alkot

rajta. A levegő nem hatolhat be az üregbe, és a széndioxid

sem tud kijutni belőle. A következmény: széndioxid-mérgezés

és megfagyás. Ezért, ha több személy alszik a fedezékben,egynek állandóan őrködnie kell, és időnként ki kell ásnia

a bejáratot, hogy az üregben állandóan cserélődhessen

a levegő.

Bedőlés. Akkor alkalmazzuk, ha a csónakkal kanyarodni aka

runk. A bedőlés oldalán megnövekszik a csónak merülési fe

lülete, nő a víz lefolyása, és a csónak az ellentétes oldalrakanyarodik. A bedőlést csupán folyamatos előrehaladáskor,

kisebb irányváltoztatásoknál, nyugodt, egyenletes sodrású folyókon alkalmazhatjuk.

Bemutató ösvény. A természetvédelem népszerűsítésére, ter

mészeti érdekességek s amennyire lehetséges egy-egy tájegy

ség sokoldalú bemutatására, a látogatók felvilágosítására

szolgál. Felhívja a látogatók figyelmét az ember okozta ká

rokra és a természetvédelem eredményeire. A bemutató ös

vény a természetvédelem gyakorlati oktatásának eszköze. Az

ösvény elejét és végét a CSTV a Státní ochrana přírody (Cseh

szlovák Testnevelési Szövetség és Állami Természetvédelem) fel

iratú irányjelző tábla jelzi. A táblán ezenkívül fel van tüntetve

az ösvény neve, km-ekben megadott hossza, és megtalálhatjuk

rajta az ösvény rövid jellemzését is. Az irányjelző tábla csú

csában az NS (Naučná stězka — Bemutató ösvény) jelzés

olvasható. Az államcímerrel és magyarázatokkal ellátott táblamegegyezik a többi védett terület hasonló tábláival. Az ös

vényt egy 10X10 cm-es fehér négyzet jelzi, amelyen átlósan

egy 3 cm széles zöld csík fut keresztül. Ott, ahol az ösvény

mentén botanikai vagy geológiai érdekesség található, a négy

zetben a zöld csíkra egy 6 cm magas és 0,8 cm széles na

rancsszínű számjegy van festve. Az ösvény nyomtatott kalau

zában azonos szám alatt található az érdekes természeti je

lenség leírása.

Bioszféra (élettér). Az UNESCO által 1969-ben összehívott

Szakértők és Tudományos Munkatársak Nemzetközi Konferen

ciája három bizottságot hozott létre, amelyek a nemzetközi

együttműködés következő alapgondolatait dolgozták ki

a bioszférával kapcsolatban: 1. Az ember és környezetének

kapcsolatát úgy kell fejleszteni, hogy az ember és a társa

dalom élettérhez való viszonya a természeti források és a táj

ésszerű kihasználásának és védelmének értelmében formálód

jon. 2. A környezet védelmére irányuló nevelés célja a bio

szféra fenntartása és közvetlen gazdasági jelentőségének

növelése legyen. Ki kell alakítani a tudományos együttműkö

dést a tervezés, a gazdálkodás és a környezetfejlesztés terén,és az emberi élet kiteljesedését a természeti erők közvetítésé

vel a természettel való kapcsolatában kell megtalálni. A jövő

érdekében tovább kell fejleszteni a bizalom politikáját a nem

zetek között.

Birkaláb. Tulajdonképpen rövidítő csomó. A kötelet kettős

hajlatba hajlítjuk, mindkét tekercsre hurkot fűzünk, és a kötél

két végét meghúzzuk. A „birkalábat” a felső tekercs meghú

zásával oldhatjuk ki.

Biztosítás. A kötélre kapcsolt másik hegymászó rögzítése.

A biztosító személynek olyan biztonságos helyet kell keres

nie, ahol három ponton (1, 2, 3) jól megtámaszkodhat. A kötél, mellyel biztosítunk, a jobb tenyérből a jobb vállon át fut

a háton keresztül a bal vállhoz, a bal könyök alatt, majd

a bal csípő mentén a bal tenyérbe, és onnan a biztosítotthoz.

A tartalék kötéltekercsek a jobb tenyér alatt, a földön össze

tekerve fekszenek. A kötelet bal kézzel húzzuk a hátunkon

keresztül, miközben társunkat úgy biztosítjuk, hogy jobb tenye-



Biztosítós vizen

rünkkel szükség esetén fékezzük vagy megállítsuk a kötél

csúszását. Mihelyt a biztosító szilárd, biztonságos helyet talál,

leszól: „Biztosítok!” Ezzel ad jelt társának, hogy mászhat.

A biztosított „Mászom!” kiáltása után a biztosító már csak

a társának mozgására és a kötélre összpontosítja minden

figyelmét.

Biztosítás vízen. A könnyen hajózható vizeken a csoport végén

a biztosító csónak halad, hogy felborulás, csónaktörés stb.

esetén gyors segítséget tudjon nyújtani. Ezért fontos, hogy le-



Biztosított kettős összekötőcsomó

génysége jól ismerje a folyót, jártas legyen a csónakjavítás

ban, és ehhez megfelelő szerszámok álljanak a rendelkezé

sére. A biztosító csónak legénysége ellenőrzi, hogy az előtte

haladó csónakok betartják-e a látótávolságot, ügyel arra,

hogy a csónakok parton való átvitelekor senki semmit ott nefelejtsen, és irányítja az áteresztő zsilipen történő áthaladást.

Általában minden 6—10 csónakra kell egy biztosító csónak.

Nagyobb csoportban vezető és záró csónak is szükséges. Az

élen haladó vezető csónak mutatja az utat, megfelelő helyet

keres a csónakok parton való átviteléhez, a táborozáshoz, és

megszabja a haladás gyorsaságát. A vízi túra többi résztve

vője a vezető csónak és a záró csónak között halad. Jó, ha

a vezető csónakot fehér, a záró csónakot pedig piros vagy

narancsszínű zászlóval jelöljük meg. A kanyargó, zátonyokkal,víz alatti sziklákkal teli, nehezebb folyószakaszokon a kis

csónakcsoportok rendszerét szokás alkalmazni. Ilyenkor a tel

jes hajóállomány 2—3 csónakból álló csoportokra oszlik.

A vezető és a záró csónak is párban halad egy-egy másik

csónakkal. Minden csoportban van egy tapasztalt túrázókból

és egy újoncokból álló legénység. A csónakok közötti távolság

10—30 m, az egyes csoportok egymástól 5—10 percnyire ha

ladnak. A veszélyek és nehézségek elhárításánál így minden

csoport maga boldogul. Az ügyeletes rendszer azon alapul,

hogy minden csónak figyeli az előtte haladót, és veszély esetén a segítségére siet. Kanyarulat, zuhatag előtt lelassít,

megvárja, míg az előtte levő csónak leúszik, és jelt ad, hogy

a következő csónak indulhat. Ha a jelzés nem érkezik meg,

akkor a várakozó csónak kiköt, és figyelmezteti a mögötte

haladókat a veszélyre. A csónakok közül az egyik a part men

tén előresiet megállapítani, mi történt az első csónakkal. En

nél a rendszernél a legrátermettebb legénység az első, a má

sodik és az utolsó csónakban foglal helyet. A csónakok közti

távolság 25—30 m.

Biztosított kettős összekötőcsomó. Bandázsolás acélkötél ese

tében dróttal, kötél esetében zsineggel.

Blackwalsi bog (skót akasztó). A daru kampójára kötött meg

bízható akasztó.

26

Bog. Alapvető csomóelem, az U alakban meghajlított zsineg

vagy kötél neve.

Bogrács. Félkör alakú fogantyúval szolgafára vagy láncon

nyílt tűz fölé akasztható kisebbfajta üst. A táborban akkor

használjuk, ha több személynek akarunk főzni. Alakja vál



27

Bója

tozó. Mindig van akasztófogója, és általában fémfödele is.

A bográcsot védőhuzatban a batyun vagy a hátizsákon visz-

szük, ilyenkor felhasználhatjuk az útközben vásárolt élelmiszer,

burgonya, gyümölcs stb. elhelyezésére.

Bója. A víz felszínén lebegő, lehorgonyzott jel a folyókon

vagy a tenger part menti részén. A biztonságosan hajózható

utat bójasorokkal jelölik. Az útvonal bal oldalán fekete, kúp

alakú (távolról háromszögnek látszó), éjjel zöld fénnyel vilá

gító, jobb oldalán piros, henger alakú (távolról négyszögnek

látszó), éjjel piros fénnyel világító bóják vannak. A bóják ver

senypályák kijelölésére is alkalmasak. Ilyen célra fahasábok

ból, erős ágakból, bádogdobozokból, esetleg falemezből

hangjelzős világító kábeles

vagy zsákokból magunk is készíthetünk bójákat, pl. úgy, hogy

három fahasábból kettő úszótestként szolgál, a harmadikra

pedig, amelyet az úszótestre erősítettünk, színes korongot

vagy zászlót rögzítünk. A bóját huzal vagy kötél végére kötött

kővel, téglával horgonyozzuk le. Készíthetünk bóját tízliteres

festékesdobozból vagy műanyag edényből is, amelyre huzal

lal négy erős vesszőt erősítünk. A vesszőket alul, felül össze

kötjük, s így a bádogedényt tulajdonképpen egy vesszőből

kialakított kettős kúp fogja körül. A felső kúpot vonjuk be

zsákvászonnal, majd fehér és piros olajfestékkel fessünk rá

csíkokat vagy négyzeteket. A bója alsó részét kötélre kötött

kővel vagy téglával horgonyozzuk le. A bádog- vagy műanyag

edényt homokkal kiegyensúlyozhatjuk, hogy a bójának meg

legyen a kívánt merülési vonala.



Bokréta

28

Bokréta. A boghoz hasonló zárócsomó. Az ágaira bontott kö

tél első ágát behajlítjuk, a hajlaton átfűzzük az ugyancsak

behajlított második ágat, azon pedig a harmadikat, majd

a harmadik kötélág végét átbújtatjuk az első hajlatán. A kész

csomót erősen meg kell húzni.

fordítva, sík oldalával felfelé, akkor rögtön leszáll a földre.

Abban az esetben, ha a földhöz viszonyítva ferdén oldalsó

kéztartásból vetjük el, visszatérésekor lábunkhoz repül. Szél

lel szemben elhajítva hirtelen a magasba emelkedik, elrepül

felettünk, majd sík oldalával ereszkedik a földre.

Bőrápolás. Az erős nyári napon, valamint a téli hegyi túrá

kon olajjal vagy zsíros krémmel védjük a bőrünket. Ha erős

napsütés várható, túra előtt ne borotválkozzunk, és ne mossuk meg az arcunkat, hogy a bőrfaggyút el ne távolítsuk

róla. A bőr természetes védekezését zsíros krém, olaj vagy

faggyú használatával fokozhatjuk.

Bumeráng. Keményfából készített, parabolikus, tompa szögű

sarló vagy néha kereszt alakú hajítófegyver, amelyet az

ausztráliai bennszülöttek használnak: megfelelő szög alatt

elhajítva visszarepül elhajlójához. Alsó része többnyire la

pos, felső része enyhén legömbölyített. A hajlat belső szögemindig nagyobb 90°-nál, a szárak méretaránya: 1:2, 1:3 és

3:4. A kereszt alakú bumeráng szárai arányosak. A bume

rángot a súlyponti tengely körül keletkező forgómozgás fel

hajtó ereje repíti a magasba, azután hasonló röppályán leereszkedik. A kereszt alakú bumerángot hosszabb végénél

fogva tartjuk. Ha magunk előtt vízszintesen hajítjuk el úgy,

hogy vízszintes síkja lefelé nézzen, akkor egy pillanatig egye

nesen repül, aztán emelkedni kezd, majd megfordul és visz-

szaszáll. Ha a bumerángot ferdén felfelé hajítjuk el, a legnagyobb magasságot elérve a földhöz képest csaknem merő

leges síkba fordul, aztán meredeken alászáll. Ha kissé

ferdén balra vetjük el úgy, hogy sík éle jobbra forduljon, bal

felé kört ír le, és spirális forgással ér földet. Az első fordu

lat után a visszafelé szálló bumerángot gyakran kézzel is

elkaphatjuk (ha nincs túl nagy sebessége). Ha a bumerángot

sík oldalával balra dobjuk el, jobbra ír le egy kört, ha viszont

Bütyök. A legtöbb díszítő csomó alapeleme. A szétbontott

kötélvég három ágából kötik a kötél tengelyére merőlege

sen. A bog összehúzásával a kötél végén gyűrűforma csomó

alakul ki.

29

Calfat-csomó



Calfat-csomó. Személyszállításra használják nehezen megkö

zelíthető terepen. Egy kézzel kötjük. Lábunkkal a kötél mind

két végét a földhöz szorítjuk, s a fejünk fölött jobb kézzel

tartjuk a hurok végét. A lábunk és a jobb kezünk közt hú

zódó kötélszakasz közepén bal kézzel megfogjuk mind a két

kötelet. A csuklónkon átvetett hurkot ráfűzzük mindkét kötélre,és kialakítjuk a csatot (I. Csomó). A csat alatt átbújtatjuk

a jobb kézben tartott hurkot, majd mindkét kézzel kihúzzuk

a két új hurkot, és a T hosszúságot a szállítandó személy

súlyához igazítjuk. Nagyobb súly esetén a rövidebb (T2),

kisebb súly esetén viszont a hosszabb (Ti) változat a meg

felelőbb. (A T, és a T; a Calfat-csomó és a fölötte kötött

állóhurok közötti távolságot jelöli.)

Cadett. Kétszemélyes, angol eredetű vitorlás. Hosszúsága

3219 mm, szélessége 1270 mm, vitorlafelülete 5,65 m2, súlya

kb. 54 kg. A vitorlára festett piros C betűvel jelölik, hátszél

vitorlával is használják.

Carrick-csat 30



Carrick-csat. Ősrégi csomó, amelynek az ókori Kínában és

Indiában mágikus erőt tulajdonítottak. Számos viking legen

da is fűződik hozzá. Néhol barátságcsomónak is nevezik.

Ábrája gyakran szerepel a Karoling-kor krónikáinak ékítmé

nyeiben, s címerfiguraként is közismert. A carrick-csat tehát

31

Címertan (heraldika)



egy kicsit több, mint egyszerű csomó. Kötésekor hurkot ala

kítunk ki, melyen úgy fűzzük át a másik kötelet, hogy átelle

nes hurkot képezzen, miközben a csomó egyes fonatai keresz

tezik egymást. Kutakban, bányákban a tartókötelek összekötésére, hajók vontatásához stb. használják, mindenütt ott,

ahol a kötél váltakozó erejű húzósnak, feszítésnek vagy hir

telen rántásnak van kitéve.

Ciklon. Vándorló középpont körül forgó mozgással haladó,

pusztító, forró égövi vihar, a levegő tölcsér alakú örvénylése;

a mérsékelt égöv alatt a meleg és hideg légtömegek határán

gyors légköri változásokat előidéző örvénylés.

Címertan (heraldika). A címerekről szóló tudomány, amely

a címerhasználat eredetével és kialakulásával, a címerek al

kalmazásával, grafikai vagy plasztikus megszerkesztésével

foglalkozik. Alapfogalmainak ismeretében a barangolásaink

során kastélyokon, régi épületeken, síremlékeken, múzeumok

ban látott címerekről, sok mindent leolvashatunk. A címer-

használat a korai középkorban alakult ki a fegyverekre (általában pajzsra) festett, törzsi és nemzetségi jelekből, melyek

a nemesek vagy testületek (városok, vármegyék) által állított

s akkor még egyenruhát nem viselő katonák felismerésére szol

gáltak. A feudalizmus idején rendszerint az uralkodó adományozta a címereket, melyek az egyes nemesi családok örököl

hető jelvényévé váltak. A címer eleinte csak hovatartozást, ké

sőbb tulajdont, jogokat, kiváltságokat jelölt. Alkotórészei: a me

zőkre (1, 2, 3 . . . ) osztott, címeralakokkal (A) díszített címer

pajzs (B), a sisak (C), a korona (D), a sisakdísz (E), a ta

karó (F) és a pólyák (G). A címeralak lehetett ember, képze-

gomolyfelhö rétegfelhö

zápor

meleg levegő

Címertan (heraldika)

32



letbeli lény, állat, növény, szikla, halom, égitest, később szer

szám is. Ma legnagyobb jelentősége az államcímereknek van,

melyek egy-egy állam szimbólumává váltak (sokáig azonosak

voltak az adott ország uralkodóházának családi címerével).

Legrégibbek az egyszerű normann címerpajzsok (a). A gótikus

címereknek már van sisakjuk, koronájuk, sisakdíszük és pólyá juk (b, c). A kései gótikus címerpajzsokon több kis címert, cí

meralakot is találunk (d, e), az 1-es mezőben mindig az elő

jogodat élvező család címere foglal helyet. A reneszánsz idején

a címerpajzsok még osztottabbá váltak (f, g), több család

címerét egyesítették bennük (1, 2, 3 . . . ) . Az egyesített címer

utolsó tulajdonosának címere mindig a többi címeren helyez

kedett el (4). Olykor egy-egy címeren két sisak is volt, hogy

a címer új tulajdonosa átvehesse elődje sisakdíszét is (g).A barokk (h) és rokokó (i) címerekre jellemző túldíszítettséget

az empire címer (j) egyszerűsége váltotta fel.

e

33

Cipő impregnálása



Cipő. Mindig feleljen meg az évszaknak és a túra jellegének.

Gyalogláshoz és hegyi túrához recés talpú túrabakancsot, rö-

videbb kirándulásokra könnyű túracipőt húzzunk. Sízéshez

sícipő és recés talpú turistacipő, a táborban való tartózko

dáshoz vászoncipő és recés talpú turistacipő a legmegfele

lőbb. A cipőnek kényelmesnek és vízhatlannak kell lennie.

Lábunknak nem szabad benne csúszkálnia. A vízen hajóscsizmát vagy elöl a nagyujjnál kivágott teniszcipőt viseljünk,

amelyből a víz ki tud folyni.

Cipő impregnálása. Sohase használjunk a bőr vízhatlanításá-

hoz folyékony olajat. Az olajok gyorsan felszívódnak, a bőrt

megpuhítják, kitágítják a pórusait, és ezzel lehetővé teszik

a víz behatolását Legjobb impregnálószer a közönséges

fehér cipőkrém. A krémet vízfürdőben feloldjuk, és meleg, fo

lyékony állapotban kenjük a cipőre. Ha a cipő megszáradt,

kefével kifényesítjük. A cipőtalp impregnálására jól bevált

a 4 rész cerezinből, 6 rész paraffinból, 20 rész lenolajból és

40 rész gyantából készített keverék. Az egyes anyagokat me

legítéssel feloldjuk és elegyítjük. A keverékkel még melegenbekenjük a cipő talpát, varratait, esetleg az orrát és kb. 2 cm-es

magasságig magát a cipőt is. Hasonló keveréket készíthetünk

1 rész paraffin, 1 rész faggyú és 1 rész lenolaj elegyítésével

is. A cipővarratokat Medium síviasszal tölthetjük ki, amelyet

meleg késsel vagy gyermekvasalóval rögzítünk. Minden impreg-

nálást két hónappal a sí- vagy turistacipő használata előtt

Cipőtartó

34

végezzünk el A cipő impregnálását addig folytatjuk amíg Egymástól elkülönülő fehér ár



végezzünk el. A cipő impregnálását addig folytatjuk, amíg

a bőr az impregnálóanyaggal teljesen nem telítődik. A cipőt

minden impregnálás után kefével fényesítsük ki.

Cipőtartó. A sátorban gömbfából, ágakból és villás ágból ké

szíthetünk cipőtartót. A legegyszerűbb: két hulladék deszká

val vagy vékonyabb ágakkal összekötött fadarab, esetleg két

egymás mellé állított villás ág. A cipőt a villa egyik szárára

akasztjuk. Két villás ágat egyenes faág átfektetésével is össze

kapcsolhatunk. A cipőt talpával felfelé, orrával a vízszintes

ágra támasztjuk, és a sarok táján ráhúzzuk egy földbe vert

cövekre. Hasonlóképpen másfajta cipőtartót is készíthetünk

Ebben az esetben két „nyújtót” csinálunk, egy magasabbat

és egy alacsonyabbat. A magasabb tartja a cipő sarkát, az

alacsonyabb pedig a talp megtámasztására szolgál.

Cirrocumuius (bárányfelhő). Egymástól elkülönülő, fehér, ár

nyék nélküli pamacsokból vagy gomolyagokból álló felhőréteg,

az A típusú felhőcsaládba tartozik. A gömbölyded formájú

pamacsok az égen párhuzamos vagy legyezőszerűen szétte

rülő sorokat alkotnak. Meteorológiai jelzése Cc.

Finom fehér felhőfátyol amely

35

Cumulus



Cirrostratus (fátyolfelhö). Finom, fehér felhőfátyol, amely

a Nap és a Hold körül fénygyűrűt alkot. A tejszerű égbolton

néha látni lehet fonalas szerkezetét. Meteorológiai jelzése Cs.

Valamennyi cirrusfajta megjelenése arra figyelmeztet, hogy

az időjárás 36 órán belül rosszra fordul.

Cirrus (pehelyfelhő). Az A típusú felhőcsaládba tartozik, me

teorológiai jelzése Ci. Finom, fonalas szerkezetű, fehér, gyak

ran selymes fényű felhő, nincs saját árnyéka. Jégkristályokból

jön létre, magassága 6000 m. A Nap és a Hold körül szivár

ványszerű, enyhén színes fénygyűrűt alkot.

Corral drag. Csapdavető lasszóhajítási mód. A hurkot víz

szintesen elvetjük, majd a kellő pillanatban visszarántva függőleges síkba fordítjuk. Az, akinek szánjuk, vagy belebotlik

a hurokba, vagy egyenesen beleugrik.

Cumulus (gomolyfelhő). A D csoportba tartozó vastag, füg

gőleges kiterjedésű felhő, alja csaknem vízszintes. Napfényben vakító fehéren ragyog, alján élesen elkülönülő szürke ré-

Cumulonimbus (zivatarfelhő). A D csoportba tartozó hatal

mas, függőleges kiterjedésű felhő, hegységek, várak, óriási

épületek alakját idézi. Meteorológiai jelzése Cb. Az üllő alakú

Cb néha legyezőszerűen szétterül. A Cb megjelenése viharközeledtét jelzi.

teg húzódik. Szép időben alakul ki a felszálló meleg levegő

Csajka

36



g p g g

hatására. Legkisebb, magassága kb. 500 m, meteorológiai jel

zése Cu.

Csajka. A táborozó leggyakrabban használt edénye. Lehajt

ható vagy leemelhető fogantyúja és két füle van. Levehetőfedelét tányérként, serpenyőként vagy kis tálként használhat

juk. Megfordított fedele deszkaként szolgál hagyma, gomba

vagy hús szeletelésére. Mivel a csajkáról nehéz eltávolítani

a kormot, használat előtt ajánlatos külsejét szappannal be

kenni. Főzés után a csajkát fenyőlombbál, fűből, szalmából

vagy gyeptéglából készült csutakkal súroljuk le. Menetelés

közben a csajkát védőborítóban a hátizsákba rakjuk vagy rá-

szíjazzuk. A csajkába cukrot vagy teát teszünk (hogy főzéskor

minden kéznél legyen), esetleg papírba csomagolt tojásokat.

Egy kézben egyszerre több csajkát is vihetünk, ha a füleiken

kötelet, zsineget vagy szíjat fűzünk át és összehúzzuk, A csaj

kák felfűzésekor vigyáznunk kell arra, hogy kezünkkel szilár

dan tartsuk őket. Az utolsó csajka elhelyezése után a kötelet

erősen megkötjük, és a csajkákat táskaként visszük. Hogy

a fedelet serpenyőként is használhassuk, készítsünk rá erős

drótból levehető fogantyút. A drótot nyújtott U alakúra haj

lítjuk úgy, hogy szabad végei derékszögben lefelé álljanak

A fedél belseje felé forduló oldalát simára csiszoljuk. A fo-

gantyú szárain egy kétszer derékszögbe hajlított reteszes

bádogszorító mozog. A felső behajlításon a szorító széleit

felfelé hajlítjuk, hogy az U két szára rájuk támaszkodhasson,

majd egy négyzet alakú és a szorító felső behajlításának meg

felelő nagyságúbádogdarabot helyezünk rájuk, és mindkét

felületét átfúrjuk. A nyílásba szárnyas anyával ellátott csa

vart illesztünk, az alsó behajlítást a fedél alá csúsztatjuk, és

a szorítót a csavarral a fedél széléhez szorítjuk.

Csáklyázás. Kisebb-nagyobb csónak hajtási módja egy 4—5 m

hosszú rúd (csáklya) segítségével. Kisebb csónakkal helyből

úgy csáklyázunk, hogy előrehajolva a hajó oldala mellett

menetirányban leszúrjuk a csáklyát, a csónakot a csáklyához

húzzuk, majd ellökjük magunkat tőle. Arccal a menetirány

felé haladunk. A csónakot odahúzással, ellökéssel irányítjuk,

ha fordulni akarunk, a leszúrt csáklyát körbe forgatjuk. Na

gyobb csónak használatakor a csáklyát a hajóorr közvetlen

közelében szúrjuk le. A csáklyát a vállunkhoz támasztjuk, ésa menetiránynak háttal a hajó vége felé lépegetünk. Így

lábunkkal tulajdonképpen kitoljuk magunk alól a csónakot.

Amikor a csónak végére érünk, kihúzzuk a csáklyát, menet

irányba fordulunk, átmegyünk a hajó orrába, és megismétel

jük az előbbieket.

37

Csikozás



Csapadékmérő. A lehullott csapadék mérésére szolgál. A csa

padékot egy tölcsérben fogják fel, ahonnan kannába cse

peg. Az így felfogott csapadékot mérőhengerbe öntik, és az

edény falán leolvassák a mennyiségét.

Csat. Függesztő csomó, melyet pl. a függőpallók deszkáinakbefogására használnak.

létrejött Cseh Turistaszövetség és a Szlovák Turistaszövetség

alkotja a Csehszlovák Turistaszövetséget (Ceskoslovensky svaz

turistu)

Csíkozás. Azon az optikai tényen alapul, hogy a függőlegesen

beeső napsugarak a vízszintes síkot világítják meg a leg

erősebben, a vízszintessel szöget bezáró lejtőket pedig an

nál gyengébben, minél nagyobb a lejtés szöge. Ebből indult

ki Lehmann szász térképész, aki 1799-ben kidolgozta a földfelszín meredek lejtőinek ábrázolására a csíkozás rendszerét.

A csíkok különböző vastagságú, 2—4 mm hosszú vonalkák,

méretüket mindig a lejtszög nagysága határozza meg. Tulaj

donképpen a terep legrövidebb esésvonalát mutatják. Csíko

zással csak az 5°-nál meredekebb lejtőket jelölik. Két csík

távköze 80 részre van felosztva. Ez a térköz azonos méret

arányú térképeken mindig azonos.

Cseh Turistaszövetség (Cesky svbaz turistű). Elődje az Osztrák-

Magyar Monarchia idején megalakult Cseh Turisták Klubja

(Klub ceskych turistű) volt, amely később az első Csehszlovák

Köztársaság legnagyobb turistaszervezetévé vált. Az 1969-ben

Csikozási mérce 38



Csikozási mérce. Az egyes csíkfokozatok mintáit legjobb lefényképezni. A mintákat aztán kivágjuk, és felragasztjuk pa

pírra. A mércére mindig írjuk fel a csíkfokozatoknak megfe

lelő hajlásszögeket.

Csillagcsomó. Ezt a díszcsomót a négy ágra bontott kötél vé

gén kötjük. Először a csomó alsó részét kötjük meg (I. a raj

zot), utána a felsőt. A csomó mindkét részét kellőképpen meg

kell húznunk.

lejtszög csíkozása

Csillag- és napóra. Rajzoljunk két 0-tól 23-ig beosztott (vagyis

24 részre osztott) számlapot, egyet a napóra, egyet pedig

a csillagóra számára. Mindkét számlapot ragasszuk fel egy

kartonkorongra, a napóra számlapját a színére, a csillag

óráét pedig a visszájára úgy, hogy mindkét nullapont pon

tosan egybeessen. Ugyanabból a kartonból egy egyenlő szárú

derékszögű háromszöget is kivágunk, és a derékszög csú

csánál egyenesen levágjuk. A befogó közepén egy akkorakis nyúlványt hagyunk, hogy pontosan be tudjuk illeszteni

a számlapkorong közepén vágott nyílásba. A korongot a nap

óra számlapjával felfelé a háromszög nyúlványára illesztjük,

és a nyúlvány közepébe gombostűt szúrunk. A gombostű

számlapra eső árnyéka fogja mutatni az időt. Ha meg akar

juk állapítani, hány óra van, a számlapot dél felé fordítjuk

úgy, hogy a N y — K összekötő vonal vízszintes legyen, és pár-

39

Csillaghajó



huzamos azzal az éllel, melyen az órakorong fekszik. Télen az

órát úgy állítjuk fel, hogy a levágott derékszög helyén kelet

kezett rövidebb élen álljon, és a napóra számlapja vízszintes

legyen. Az É—D összekötő vonalnak egybe kell esnie a világ

tájakkal. A csillagóra számlapját le kell vennünk az állvány-

káról. A közepén vágott nyíláson át megkeressük a sarkcsillagot, és a Cassiopeia csillagkép utolsó csillagát gondolatban

összekötjük a sarkcsillaggal. A képzelt egyenes által metszett

szám segítségével a csillagóránál (I. a címszót) ismertetett

módon kiszámítjuk, mennyi az idő.

Csillaghajó (star). A legrégibb típusú kétszemélyes, tőkesú

lyos, uszony nélküli versenycsónak, az 1906—1911-es években

építették. Hossza 6840 mm, szélessége 1730 mm, a vitorlák

felülete 25,8 m2. A tőkesúly 400 kg. Jele vörös ötágú csillag.

Csillagképek

40

é b lt k h k l é l k l k



Csillagképek. Az égbolton látható állócsillagokat 86 csillag

képbe sorolják, amelyek látszólag az északi pólus körül forog

nak. Ezt a pólust nálunk a Sarkcsillag (Polaris) jelöli, mivel

az égboltnak mindig ugyanazon a helyén látható. A csillag

képek között vannak ún. sarkközeliek, amelyek a mi éjszakai

égboltunkon sohasem nyugszanak le, és olyanok, amelyek

csak bizonyos évszakokban tűnnek fel rajta. A legismertebb

sarkközeli csillagkép a Göncölszekér — Nagy Medve (Ursa

Maior) . Rúdjának középső csillaga a Mizar, a mellette levő

pedig az Alkor . Ha a Göncölszekér hátsó kerekei közt levő

41

Csillagképek





távolságot ötször egymás mellé mérjük, eljutunk a Sarkcsil

laghoz, amely a Kis Göncöl (Ursa Minor) kocsirúdjának utolsó,

legfényesebb csillaga. A Cassiopeia csillagképet W alakjáról

ismerhetjük fel. A Cassiopeia, a Kis Göncöl és a Göncölszekér

között található a Cepheus, a Sárkány (Draco) és a Zsiráf

(Camelopardaiis) csillagkép. A Sárkány a legnagyobb kitér-

43 Csillagon



jedésű köztük. A Cassiopeiától délre az Andromeda csillag

kép és a Perseus csillagkép látható az Algol nevű váltakozó

fényességű csillaggal. A Perseustól nem messze ragyog a Fu

varos (Auriga) csillagkép a szép Capella csillaggal. Második

legfényesebb csillaga közel van az Ikrek (Cemini) nevű csil

lagképhez, amelyben a Castor és a Pollux nevű csillag lát

ható. A Göncölszekér mögött helyezkednek el a Vadászku

tyák (Canes venatici) és az Ökörpásztor (Bootes) nevű csil

lagképek, az utóbbi legfényesebb csillaga az Arcturus. A Her

kules csillagkép igen nagy kiterjedésű. A Lant (Lyra) csillag

képet a Vega nevű fényes csillag teszi jellegzetessé. Közvet

lenül a Lant mögött a Hattyú (Cygnus) csillagkép ragyog,

amelynek öt csillaga csaknem szabályos keresztet alkot. Az

Andromedától délre találhatók a Halak (Pisces) és a Kos (Aries), az Aldebaran nevű fényes csillaggal. A Fiastyúkban

(Pleaides) a legfényesebben a Kotlós (Alcyone), az Oroszlán

(Leo) csillagképben pedig a Regulus ragyog. A Rák (Cancer)

csillagkép szétszórt csillaghalmaza a Praesepe. A Szűz (Virgo)

csillagképben van a csodálatos Spica. Mellette találjuk a Mér

leg (Libra) és a Skorpió (Scorpius) csillagképet az Antares

nevű csillaggal, majd a Nyilas (Sagittarius), a Bak (Aries) és

a Vizöntő (Aquarius) csillagképeket. Az északi égbolton lát

ható a Kis Kutya (Canis Minor) csillagkép és a Procyon nevű

csillag. Az Oroszlán és az ökörpásztor között a Berenice

haja (Coma Berenicis) nevű csillagképet alkotó számtalan

kisebb csillag ragyog, az ökörpásztor és a Herkules között

van a feltűnően fényes Északi Korona (Corona Borealis), tőle

délre a Kigyó (Serpens) és a Kígyótartó (Ophiuchus), ame

lyekkel a Sas (Aquila) csillagkép szomszédos. Benne fénylik

az Altair nevű csillag. Nálunk a téli égbolton jelenik meg

a csodálatos Orion csillagkép Betelgeuze és Rigel nevű két

fénylő csillagával. Az Orion alatt tündöklik a Nagy Kutya

(Canis Maior), égboltunk legfényesebb állócsillagával, a Si- rius szal. A Tejút, amely a Fuvarosnál a legkeskenyebb és

a Kígyótartónál a legszélesebb, a Hattyúnál kettéválik, de

a két ág a Sas csillagképnél ismét egyesül.

Csillagóra. A táborozok által használt csillagóra annak a hely

nek a megfigyelésén alapul, melyet az éjszakai égbolton

a Cassiopeia csillagkép β csillaga elfoglal. Ez a csillagkép

W alakú, és nálunk sohasem nyugszik le. Mindig a sarkcsillagnak a Göncölszekérrel ellentétes oldalán található. Ha

a sarkcsillagra, tehát északra nézünk, akkor az égbolt a csil

lagképekkel az óramutató járásával ellentétes irányban forog.

24 óra alatt 360°-ot tesz meg, 1 óra alatt 15°-ot. Csillagórát

a következőképpen készíthetünk: egy kartonkorong kerüle

tét 24 részre osztjuk. A korong közepéből kivágunk egy 1 cm

átmérőjű kis korongot, és helyére egy irányzókereszttel négy

Csillagtérkép

44



egyenlő részre osztott celluloid korongot illesztünk. Az irány

zókereszt négy szárát az óramutató járásával ellentétes irány

ban 0, 6, 12, 18, és 24 (=0) számozással látjuk el. A nulla

alá D-t, a 6 alá Ny-et, a 12 alá É-t, a 18 alá K-t írunk. Az

égbolton látható csillagok állása szerint a csillagóra segítségével meg tudjuk állapítani, hány óra van. A csillagórát a fe

jünk fölé emeljük úgy, hogy a sarkcsillag a kis celluloid ko

rong keresztjének közepén helyezkedjen el. Egyik szemünkkel

a sarkcsillagot figyeljük, a másikkal azt a számot keressük,

amelyen keresztülhalad a sarkcsillagot és a β csillagot össze

kötő vonal. Ez a szám fontos matematikai tényező. Ne feled

jük, hogy a csillagóra a korong kerületén csak március 21-én

és szeptember 21-én mutatja az időt pontosan. Szeptember

től a csillagóra naponta 4 percet „siet”. Pl. ha december

20-án akarnánk megállapítani a pontos időt, és a csillagóra

kerületén a kettes számot találnánk meg, a következőképpenkellene számolnunk: szeptember 21-től december 20-ig 90 nap

telt el, 90X4 = 360 perc, vagyis 6 óra (360:60). Ezt a 6 órát

visszafelé leszámoljuk a korongon talált kettestől, és meg

kapjuk a 20 órát. Csillagóránk pontossága a β csillagot és

a sarkcsillagot összekötő vonal helyzetének pontos meghatá

rozásától függ. 5° eltérés 20 perc időeltérésnek felel meg.

Csillagtérkép. Olyan méretarányos térkép, amely a csillagok

nak az égbolton való elhelyezkedését tünteti fel (egy meg

határozott időpontban). A Föld forog a tengelye körül, és ke

ring a Nap körül, ezért éjszakánként és óránként változik az

égbolt képe. A csillagok és a csillagképek helyzetének pontosmeghatározására szolgáló forgatható csillagtérképet magunk

is készíthetünk. Egy korongra (3) berajzoljuk a vidékünk ég

boltján látható összes csillagot és csillagképet. Kerületére

felragasztjuk a 12 hónap nevét, és bejelöljük rajta a napbe

osztást. Az 1-es korongon egy ellipszis alakú kivágást, kerü

letén pedig kimetszéseket készítünk, hogy le tudjuk olvasni

a hónapok nevét és a tulajdonképpeni csillagtérkép idejét.

Aljára egy azonos sugarú és 8 mm széles gyűrűt (2) ragasz

tunk, s beleillesztjük a tulajdonképpeni csillagtérképet (3),

melyet az 1-es korong kimetszésénél forgathatunk. Lezárás

ként a gyűrű hátlapjára ragasztjuk a 4-es korongot, hogy

a térkép ki ne essen. Ha a térkép forgatásával beállítjuka kívánt órát és a hónapot, az ellipszis alakú kivágásban

megjelennek az adott időpontban látható csillagképek, A csil

lagképek meghatározásakor a térképet a fejünk fölé tartjuk

(esetleg zseblámpával gyengén megvilágítva), és egyik sze

münkkel a térképet, másikkal az égboltot figyelve azonosítjuk

a csillagokat és a csillagképeket.

45

Csillagtérkép



Csomagolás hátizsákba

46

Csomagolás hátizsákba. A hátizsák becsomagolása ügyessé

get, leleményességet és tapasztalatot igénylő feladat. Holmin

jelölhetjük betűkkel vagy színes csíkokkal, hogy szükség

esetén könnyen megtalálhassuk őket. Az élelmiszert alumí



g , y g p g y

kat úgy kell becsomagolnunk, hogy mindig kéznél legyen az,

amire szükségünk van, és a hátizsák súlypontja ne változzon.

A tulajdonképpeni csomagolás előtt mindent kikészítünk, hogy

áttekinthessük, mit kell becsomagolnunk. A fehérnemű, az ét

készlet, a varrókészlet, az egészségügyi kellékek és az edények vászon- és nylonzacskókba kerülnek. A zacskókat meg

y g

nium vagy műanyag dobozokba csomagoljuk. Először a háti

zsák belsejébe csomagolunk úgy, hogy a súlypont a derékon

nyugodjék, vagyis a hátizsák alja a derékkal érintkezzék.

A hátizsákot a vállon átvetett hevederek szorítják a derékhoz.

Legalulra rakjuk azokat a holmikat, amelyekre a nap folyamán nem lesz szükségünk (a hálózsákot, a felfújható párnát

47

Csónakállás (bak)

és matracot, a pulóvert, a melegítőt, a tartalék fehérneműt,

zoknit, harisnyát, váltócipőt, tornacipőt). Ezután következik az

él l i i ó í é dé jd át át l

natokat és a kötélvégek összefonásait. 7. hálókötést, 8. hegy

mászó csomókat, 9. utászcsomókat

és 10. tengerészcsomókat.



élelmiszer, az ivóvíz és az edény, majd a sátor, a sátorlap,

egy külön zsákban a cövekek és az összerakható sátorrudak,

a hegymászókötél. Az oldalzsebekbe csomagoljuk a varró

készletet, az elsősegélycsomagot, a zseblámpát és a gyertyát,

valamint egy jól záródó műanyag dobozban a tartalék gyufátvagy öngyújtót. Az elülső zsebekbe kerül a napló, a térkép

és a szappant meg a törülközőt tartalmazó nylonzacskó, leg-

felülre pedig a vízhatlan esőköpeny vagy egy sátorlap. A na

gyobb edényeket, pl. a bográcsot, kívül helyezzük el a háti

zsák tetején. Alatta kapnak helyet a csajkák, amelyekben jól

elfér a szeszfőző és a szilárd fűtőanyag-tartalék. A védőtokkal

ellátott fejszét a hátizsák belsejének szélébe csúsztatjuk, hogy

gyorsan elő lehessen venni. A bográcsot és a csajkákat védő

vászonba csomagoljuk. A jól becsomagolt hátizsák tetszetős

külsejű, nem lóghat ki belőle zsineg, szíj, a felszerelés sem

milyen tartozéka, amely járás közben zavarhat, semmi, ami

csillog és visszaveri a nap fényét vagy zajt kelthet. 1 — eső

kabát, 2 — sátorlap vagy sátor, 3 — fehérnemű, 4 — élel

miszerkészlet, 5 — elsősegélycsomag, 6 — melegítő, 7 — ta

karó vagy hálózsák, 8 — mosdóeszköz és cipőtisztító kellé

kek, 9 — edények, 10 — tornacipő vagy váltócipő, 11 — ha

risnya vagy zokni, 12 — pulóver, 13 — fejsze, 14 — egy

zsákban a cövekek és az összerakható sátorrudak, 15 — var

rókészlet, 16 — felfújható matrac és felfújható párna, 17 —vízhatlan zsákban a hegymászókötél, 18 — ivóvizes kulacs,

19 — szeszfőző és fűtőanyag, 20 — vízhatlan csomagolásban

gyertya és gyufa, 21 — napló, íróeszközök, térképek, menet

rend, útikalauz, 22 — zseblámpa. Megjegyzés a 18-as pont

hoz: a vízen túrázók a kulacsot a hajó aljára erősített ke

nyérzsákban tartják, a kerékpárosok pedig a kormányra sze

relt speciális tartóban.

Csomó. Csomózáskor a kötél vagy a zsineg szabad végével

dolgozunk, a kötél másik vége az álló vég. Az álló rész a kö

tél szabod és álló vége között található. A jó csomó gyorsan

megköthető, szilárdan tart és könnyen kioldható. Minden

csomó több csomóelemből jön létre. Ha a zsineg szabad vé

gét U alakba hajlítjuk, bog keletkezik. A szem

a zsinegvé

gek keresztezése. A tekercs akkor jön létre, amikor a szemet

álló tárgy körül alakítjuk ki. A csatot úgy kötjük, hogy a szem

ből kinyúló szabad véget a szem alá helyezzük. Ha a szabadvéget teljesen behúzzuk a szembe, zárt szemet kapunk. A hu

rok olyan csomóelem, amelybe valamilyen tárgyat befűzhe

tünk, vagy amellyel átfűzhetünk valamit. Ismerünk: 1. egyszerű

csomókat (csak a kötél vagy a zsineg egyik végével dolgozunk),

2. hurkokat, 3. kötéseket,

4. rövidítőket, 5. zárócsomókat, 6. fo

Csomócska. Többszörös körültekeréssel kötött kis szem a zsi

neg, fonál, kötél, végén. Az indiánok egykor csomóírásra hasz

nálták (azték elnevezése: kipu).

Csónakállás (bak). Állványozócsövekből vagy gömbfából készült tartóállvány, amely a csónak tárolására szolgál a csó

nakházban vagy a táborban. Legjobbak a billenthető bakok.

Csónak

48

Csónak (kajak, kenu, ladik) szállítása. Könnyebb csónakokat

egy személy is vihet, rendszerint azonban azokat is ketten vi

szik A ladikot mindig többen szállítják még akkor is ha ket

oldalfalánál a jobb vállunk fölött (közben a kenut bal kéz

zel a keresztléc előtt tartjuk a bal oldalon), kinyomjuk a fe

jünk fölé és testünkkel jobbra fordulva jobbra leengedjük



szik. A ladikot mindig többen szállítják még akkor is, ha ket

ten is elbírnák. A kenu szállítását úgy készítjük elő, hogy

a csónakoldalfal léce alá a közepénél valamivel előbbre egy

szélesebb keresztlécet csavarozunk fel, amelyet olyan formá

júra vágunk, hogy jól feküdjék a vállunkon, és ne nyomjaa nyakcsigolyánkat (a). A kenut azoldalfalnál fogva tartjuk,

vagy azokra a helyekre, ahol tartani szoktuk, szíjat erősítünk.

Ha a kenunak nincs tartó keresztléce, akkor a két evezőt erő

sítjük a csónakfal alá (b) úgy, hogy lapjuk a hordozó vál

lára támaszkodjon. Az evezőket pulóverrel vagy sátorlappal

tekerjük körül. A kenut úgy rakjuk fel a hátunkra, hogy a csó

nak bal oldalára állunk, oldalára fordítjuk, és aljával a jobb

combunkra támasztjuk. Előrehajlunk, és bal kézzel az átelle

nes oldalfalnál megragadjuk a tartó keresztlécét (1). Jobb

kézzel átnyaláboljuk a csónakot, felegyenesedünk, és bal

kézzel megemeljük, hogy az oldala és az alja behajlított

combunkra kerüljön (2). A felénk fordult csónakoldalfal élei

nek a könyökhajlatunkba kell kerülniük. Azután a kenut ma

gasra emeljük, átfordítjuk, és a vállunkra fektetjük (3, 4, 5).

Letevéskor jobb kézzel megfogjuk a keresztlécet a csónak

Csónak legénységének mentése. Ha a kenu felborul, a két

evezős úgy próbál a víz fölött maradni, hogy a kenut felfordítják, és az egyik az orránál, a másik a tatjánál kapaszko

dik meg benne. A tat megterhelésével és lenyomásával az

orr könnyen magasra emelhető; ekkor a csónakot el kell en

gedni, és gyorsan hátra kell húzódni. A csónak felmerül

a vízből, a víz nagy része kiömlik belőle, és a kenu kibukkan

a víz felszínére. A tatján keresztül ismét belemászhatunk, eh

hez azonban nagy gyakorlat kell. Ha ladik borul fel, akkor

jünk fölé, és testünkkel jobbra fordulva jobbra leengedjük,

hogy aljával behajlított combunkra támaszkodjon. Bal kézzel

átnyúlunk a másik oldalfalra (a jobb kéznél), aztán a kenut

óvatosan leengedjük a földre. A kajak biztonságos szállítása

begyakorolt mozdulatokat igényel. Először mindkét kezünkkelmegfogjuk a hullámtörőnél, aztán megemeljük, a vállunkra

támasztjuk és visszük. (A kajakevezőket bedugjuk az orrba

vagy a tatba.) A kajakot aljával felfelé fordítva is vihetjük.

Ha a kajakot ketten viszik, akkor a két vége az oldaluknál

van, és a csónakot alsó fogással tartják (6). Ha a ladikot

ketten akarják vinni, akkor először a ladik közepénél egy

mással szembeállnak (7), minél szélesebbre tárt karokkal

megfogják az oldalfal tartólécénél, és egyszerre emelik fel

(8). Ha több személy szállítja (9), akkor a szállítók mindkét

oldalon egyenlő számban állnak fel, előrehajolva megfogják

a tartólécet, egyszerre megemelik a csónakot, és úgy viszik.

Legelőször a ladik orrát csúsztatják a vízre, majd a hordozó

párok fokozatosan elengedik a tartóléceket. A csónakot az

utolsó evezős megtartja a partnál. A ladikot a gátakon a 10.

és a 11. ábra szerint vihetjük át.

a legénység minden tagja megfogja a ladikfalat az ülőkék

nél, és a ladikot a part felé tolja. Ha a felborult ladik fenékkel felfelé fordult, akkor hasmánt keresztülfekszünk a fené

ken, kézzel megfogjuk a ladik szegélyét, és lábunkkal rugda-

lózva vagy úszótempókkal a ladikot a part felé toljuk. Ha

azonban a part nagyon messze van, legjobb, ha a legénység

tagjai helyben maradva váltakozva keresztülfekszenek a ladik

fenéken (arccal egymás felé).

Csónak partról való vontatása. A kétüléses ladikot egy kötél

lel vontatják, melyet a ladik oldalához vagy a közepén levőpóznához erősítenek. A terhet a ladik orrában helyezik el,

hogy a tatja „ne ragadjon”, s kiegyensúlyozza a kormányost,

aki a csónak tatján kormánylapáttal irányítja a vontatást.

A vontatókötéllel vontatott ladik biztonsága a kormányos

éberségétől függ. A vontatókötelet a hajófenéktől 90 cm-re

kötjük meg. Cseh ötlet a kenu partról való vontatása. Eh

hez egy 80 m hosszú zsinegre van szükségünk. A poggyásztinkább hátul helyezzük el. A kötél hátsó részének meghúzá

sával a kenu a vízre csúszik, első részének meghúzásával

pedig a parthoz közeledik, mindig enyhén elhajolva a hala

dás irányába, hogy a vízáramlat előrehajtsa. Vontatáskor

mindkét zsinegnek egyformán feszesnek kell lennie. Hogyha

49

Csónak szállítása



a hátsó kötél belóg, akkor a terhet hátrább kell raknunk.Rövidítéskor a csévézőt a bal kezünkben tartjuk, jobb ke

zünkkel pedig le- vagy feltekerjük a kötelet. Vontatáskor bal

kézzel húzzuk a kötelet, a csévézőt a bal vagy a jobb hónal

junk alá szorítva, mindig attól függően, hogy a csónak me

lyik oldalon van. Két csónak vontatásakor a csónakok kb.

50—60 cm-re vannak egymástól. A teher mindkét hajón hátul

van elhelyezve. A második csónak vontatókötelét a hátulsó

ülőke magasságában kötjük a hajó oldalára, hogy az orra

szabadon mozoghasson az elülső csónak tatja körül. Ladikok

vontatásakor a vontatókötélre két vagy három kajakevezőt kötünk aszerint, hogy a legénység hány tagja vontatja a ladikot.

A kajakevezőknek a derékhoz kell támaszkodniuk, s alsó fo

gással tartjuk őket.

Csónakpoggyász. Csónakpoggyász mindaz a felszerelés és

ruházat, amelyet a vízen túrázó útjára magával visz. Holmin

kat matrózzsákokba, kisebb nylonzacskókba, a hajó oldalához

erősített kenyérzsákba és sátorlapba csomagolhatjuk. Úgy

csomagoljunk, hogy poggyászunk egyik részében legyen azélelmiszer és az edények, másik részében pedig a hálónemű,

a tartalék ruhanemű, a sátor és a többi nélkülözhetetlen apróság. A hajó javításához szükséges dolgokat tartsuk a kenyér-

zsákban egy külön kis zacskóban vagy az ülésdeszka alattizsebben.

Csónak szállítása. A kenu szállításához védőpárnákat készí

tünk. Zsákvászonból 200 cm hosszú, 20 cm átmérőjű zsákot

Csónakszállító kocsi

50

varrunk, és jól kitömjük textilhulladékkal. Lerakjuk a földreCsónaktúra. Előrelátást és megfontoltságot igényel, mert a ví



kb. 60 cm-re a csónak közepétől, aztán rátesszük a csónakot;

a hurkák végeit ráborítjuk az oldalaira, és egymáshoz kötöz

zük őket. Vonaton vagy autón való szállításakor így meg-

védjük a csónakot a gondatlan bánásmód okozta károsodás

tól. A ladikot csupán kötéllel tekerjük körül, hogy szállításközben szét ne repedjen, különösen, ha — ahogy az gyakran

lenni szokott — bőröndöket is rakunk bele. A kajakot össze

csukjuk, vagy a teherautóra erősített speciális hordozón szál

lítjuk, amelyre tömeges szállításkor a kenut is felerősíthetjük.

Csónakszállító kocsi. Ladik szállításához 1,5—2 cm átmérőjűcsövek összehegesztésével készíthetünk kocsialvázat. Az enyhén

homorú hordfelüleletet összeforrasztjuk a tengely tartórúdjá-

val, majd a tengelyre két gumikereket erősítünk. A ladikot

a hordvázra helyezzük, és a hordváz széleire hegesztett szeme

ken átfűzött kötéllel átkötjük. A kenu szállításához ügyes, ösz-

szerakható kocsialvázat vásárolhatunk, amely hátizsákban is

elfér. Egyébként kocsialvázat készíthetünk két gyerekkocsi

kerékből és két 0,8 cm átmérőjű vasrúdból is. A vasrudak

ból hegesztéssel tehertartót készítünk, amely egy csap körül

lehajtható.

zen tulajdonképpen mindig veszélyben vagyunk. Vízi túrára

csak akkor induljunk, ha a csónakot minden körülmények kö

zött megbízhatóan tudjuk kormányozni. Evezés közben állan

dóan a csónak körüli vizet figyeljük. Ne felejtsük el, hogy

egy-egy hullám elvonultával a veszély még nem szűnt meg.

Csónakkal csak ismert vizeken túrázzunk, s ilyenkor is kér

jünk tanácsot olyan tapasztalt vízi túrázóktól, akik már leha

józtak az általunk választott vízszakaszon. Tanulmányozzuk át

a tervezett túra útvonalát (zuhatagok, gátak), figyeljük meg

a környező terepet és azokat a tájékozódási pontokat, ame

lyekre evezés közben szükségünk lehet. Ezek ismeretében mérlegeljük a veszélyes szakaszok leküzdésének lehetőségeit.

Gondoljunk arra, hogy minél nagyobb a csónak sebessége és

az alsó sodrás közötti különbség, csónakunk annál könnyebben kormányozható. Haladás közben a folyó kanyarulatánál

kísérjük figyelemmel a sodrás irányát. A sodrás a kanyarban

gyakran közvetlenül a part mentén halad, s a part sokszor

alámosott, vagy benőtte a növényzet. A vízi túrázók számára

mindkettő végzetes lehet. A csónak orra álljon kissé ki a víz

ből, és ügyelünk arra, hogy legyen elég szabad tér körülötte.

Forduláskor használjuk ki a vízsodrás nyomását. Néha a sod

rás egy más sebességű vagy ellentétes áramlatú vízszakaszba

viszi a csónakunkat. Ha erre nem vagyunk felkészülve, a fel

borulás veszélye fenyeget. Ezért, ha más sodrású és sebes

ségű vízre érünk, bedőléssel állítsuk szembe a csónak tes

tét az áramló vízzel. Kihajlunk, és rátámaszkodunk az evezőre

a kanyarulat belseje felé. A csónak biztonságát a súlypont

megváltoztatásával is fokozhatjuk. Ilyenkor az ülésről leszállva

letérdelünk a csónakfenékre, vagy a csomagokat átrakjuk

a csónak közepébe, esetleg a végébe. Ha zuhatagon kell

áthaladnunk, a kormányos feladatát az első evezős veszi át,

a kormányos az ő mozdulatait figyeli, hogy szükség esetén

segítségére lehessen. Váratlanul felbukkanó, összefüggő akadály leküzdésekor mindketten egyszerre visszafelé kezdenek

evezni, hogy csökkentsék a sebességet. Arra kell törekedniük,

hogy a csónak hátsó része egy helyben maradjon, vagy

a folyó közepe felé forduljon. A folyó sodrása haránt a csó

naktest oldalához csapódik, és az evezés ereje hátratolja

a csónakot, rézsút a vízfolyásra. A szűkületet oldalról köze

lítjük meg, majd az áthaladási helynél a csónakot útirányba

fordítjuk, és átevezünk a kapun. Folyóvízen mindig orral az

áramlással szemben induljunk el vagy kössünk ki. Kikötéskor

az áramlással szembe evezve csökkentjük a sebességet, és

a sodrás által máris odaszorulunk a parthoz. Ha az ár ellen,

tehát a víz folyásával szemben kezdünk evezni, egy kis evező

csapás is elég ahhoz, hogy a sodrás a csónakot lefelé, az

áramlás irányába fordítsa.

51

Csonttörés

Csonthó (firn). Jeges hó a magas hegységekben, amely az

állandó hóhatár felett hullott hóból keletkezik. A hó krisa sérülttel nagyon óvatosan bánunk. A ruhát csak abban az

esetben távolítjuk el róla, ha nyílt törése van. A sebre steril



tályai felolvadás és újrafagyás következtében szemcséssé vál

nak. A szemcsék növekedésével és tömörülésével keletkezika tejfehér, levegőt tartalmazó firnjég.

Csonttörés. Lehet zárt, nem vérző és nyílt, vérző törés, amikor

a sebből kiáll az eltört csont egy része. Elsősegélynyújtáskor

j , y

gézt rakunk, és kötözőpólyával könnyedén átkötjük. Minden

esetben megpróbáljuk a végtagot rögzíteni, hogy a további

mozgatástól ne rosszabbodjék az állapota. Kéz- és kulcscsont

törésnél a sebesült karját kendővel, törülközővel, esetleg inggel felkötjük, vagy szíjjal, inggel a testéhez kötözzük. A tö

rött lábat legjobb úgy rögzíteni, hogy a sebesült két lábát

Csonttörés 52



egymáshoz kötözzük, vagy a sérült láb alá sállal, pulóverrel,

zubbonnyal alábélelt síbotot, kisebb sílécet vagy kis fatörzset rakunk, és az ideiglenes sínt kendőkkel, szíjjal, pólyával

rögzítjük. Boka- vagy lábfejtörés esetén a cipő köré tekertpólyával rögzítjük a sérült végtagot, s a lábat két sibotból

készült rögzítősínnel merevítjük. A botokat a lábikrához és

a combhoz kötözzük. Gerincsérülés esetén igyekezzünk a sé

rültet minél kevesebbet mozgatni. Legjobb, ha széles deszkát,

ajtót csúsztatunk alá, amelyet elszállításkor hordágyként

használunk. A feje alá összehajtott pulóvert rakunk. A sebe

sültet mindig jól takarjuk be, hogy szállítás közben ne fáz

zon. Útközben itassunk vele meleg teát, amelyet termoszban

viszünk magunkkal. Elsősegélynyújtás után a sebesültet minélgyorsabban szállítsuk orvoshoz. A sízők, a hegymászók, de

a gyalogos turisták is baleset esetén igen jó hasznát vehetik

a csehszlovák gyártmányú, átlátszó pneumatikus rögzitősin-

nek. Ezt szükség esetén, akár a ruhán keresztül is, felhúzzuk

a törött végtagra, úgy, hogy a hosszanti varrás fölül le

gyen, a szelep pedig a külső oldalon, majd egy kis cső segítségével felfújjuk. Ezután a kis csövet kihúzzuk, ami által

a szelep magától lezárul. Az eltört végtag így szilárd, ugyan

akkor rugalmas rögzítősínben van, s a sebesült nem szenved

a kemény rögzítősínek nyomásától. Csupán arra kell ügyel

nünk, hogy a sínt ne fújjuk fel túl keményre. A felfújható

rögzítősínt kétféle változatban (a felső és az alsó végtag

számára) pvc zacskóban árusítják. Az összetekert rögzítősín

mérete 12X19X1 cm. Ha a sérültet hidegből melegbe visz-szük, a felfújható rögzítősínből mindig engedjünk ki egy ke

vés levegőt. Levételekor a kis csövet belenyomjuk a szelepbe,

és megvárjuk, míg a levegő szabadon eltávozik belőle. Mi

helyt a rögzítősín kezd leválni a sérült végtagról, óvatosan le

vesszük. Ha a rögzítősínt a ruhán keresztül használjuk, akkor

a sérült ruhájáról távolítsunk el minden éles tárgyat, amely

a pneumatikus rögzítősínt átszúrhatná.

53

Csúszó sárkányhurok



Csőr. Lényegében kettős kötélből kötött zárt tekercs, ame

lyet olyankor kötünk a kötél végére, ha a kötelet még valamihez hozzá akarjuk kapcsolni.

Csúszócsomó. A darucsomó másik elnevezése.

Csúszóhurok. Laza hurok, amely meghúzva szorosan odasimul

a tárgyhoz, amely köré kötötték, de ha meglazítjuk, lecsú

szik róla.

Csúszó sárkányhurok. A kötél végére kötik kötélszív helyett,

ha a kötelet lasszóként akarják használni.

Csúsztató- (rövidítő) csomó

54

Csúsztató- (rövidítő) csomó. Átnedvesedett kötelek, vitorlák

ideiglenes meghúzására szolgáló csomófajta. A kötélen kettős

Darucsomó. Acélkötelet rögzítenek vele vaskarikára vagy daru



hajlatot alakítunk ki, és a hajlaton átvetett kötélvégek alá

két cöveket csúsztatunk (I. a rajzot). A csúsztatókötés akkor

is tart, ha a kötél nem egészen feszes, mégpedig annál job

ban, minél érdesebb kötélfajtából kötjük. Néha az egyik hajlatot meg is köthetjük, hogy fokozzuk a kötél súrlódását. Ha

a cövek elég hosszú, emelőként is használhatjuk. így kötél

féket kapunk.

Dán bokréta. A kötél végére kötjük az ún. bütyökből (I. a cím

szót) úgy, hogy az ágaira bontott kötél 1. ágát megtekerjük,

és a keletkezett szemen átfűzzük a 2. ágat, majd a 3. ágat az

1. és 2. ág kinyúló vége alatt vezetve átfűzzük a 2. ágból ki

alakított szemen. A csomót szorosan meghúzzuk, és a kinyúló

kötélvégeket rövidre vágjuk.

Delfin (beluga). Három- vagy ötszemélyes, uszonyos vitorlás

hajó. Hosszúsága 6500 mm, szélessége 2250 mm. Vitorlafelü

lete 20 m2. Jelzése: stilizált tengeri csikó. Francia konstruk

ció, a vízi túrázók belvizeken és a tenger part menti vizein

használják.

55Düfler-ülés

Derékszög. Több módszerrel állapítható meg. 1. A természeti

népek módszere szerint szétterpesztett lábbal ráállunk arra

a vonalra, amelyre derékszöget akarunk állítani. Karunkat

séget díszletszerűen, panoramatikusan ábrázolják, plasztikusképet adva az adott tájegységről.



széttárjuk, szemünket behunyjuk, majd hirtelen lecsapjuk szét

tárt kezünket, hogy két tenyerünk összeütődjön. Átnézünk

a két hüvelykujj közötti résen — a közöttük levő pont merő

leges a lábunk alatti egyenesre. 2. Az orrtövön át nézve úgyállapítjuk meg a derékszöget, hogy ráállunk arra az egye

nesre, melyen meg kell határoznunk a derékszöget. Kiválasz

tunk rajta valamilyen tárgyat, pl. egy fát. Bal szemünket be

hunyva jobb szemünkkel úgy nézünk, hogy az orrtövön

keresztül lássuk a fát. Aztán anélkül, hogy fejünket elmozdí

tanánk, behunyjuk a jobb szemünket, és a bal szemünkkel

nézünk az orrtövön át. Az a tárgy, melyet ebben az irányban

látunk, merőleges az egyenesre, álláspontunkra és a fára.

3.Óra segítségével

úgy kapunk derékszöget, hogy az óráta földre tesszük, és zsineggel két vonalat vezetünk a 12—6

és a 3—9 számok irányában. 4. Végül a derékszög megállapí

tására felhasználhatunk ládát (bőröndöt stb.), amelyet egy

sarokba, pl. a sátorpalánk sarkába állítunk.

Derékszögű koordináták. A pont helyzetét határozzák meg

a síkban. A térképen lehetővé teszik a pontok gyors meghatá

rozását, a könnyű tájékozódást és a távolságbecslést. A tér

képeken általában négyzethálóval jelölik őket. Derékszögűkoordinátákat a térképen csak akkora területen alkalmazha

tunk, amely még síknak tekinthető. Mivel a Föld gömb alakú,

lehetetlen egyetlen rendszert alkalmazni, ezért több olyan

koordináta-rendszert használnak, amelyek a földfelszín egyes,

önmagában elhatárolt felületi koordinátáinak pontos meghatá

rozására alkalmasak.

Dér. Vízcseppek közvetlen kiválása; akkor keletkezik, ha éjjel

a hősugárzás következtében a talaj és a rajta levő növényzet

hőmérséklete 0 °C alá száll, és a velük érintkező levegő har

matpontja is a fagypont alá esik. Néha közvetlenül a leve

gőben keletkezik, és finom kristályok alakjában a földre hull.

A sziklaüregekben észlelt dér a hóból vagy a pocsolyákból

felszabadult pára kikristályosodása.

Domborzatábrázolás. A térképeken a szintvonalak, a színek,

a csíkozás és az árnyékolás egyezményes jelein kívül a svájciEckert pontozásos rendszere is használatos, amely a pontok

sűrűségével és nagyságával érzékelteti a domborzat jellegét.

Némely térképen a hegygerinceket vastag vonallal, a hegy

csúcsokat pedig fehér háromszögekkel vagy körökkel ábrá

zolják. Vannak olyan térképek is, amelyeken az egész hegy

Döngölő. Ösvények, sportpályák ledöngölésére használjuk.

Egy kb. 40 cm átmérőjű és 40—50 cm magas fatönkből ké

szítjük. Két oldalára gyertyán-, akác- vagy bükkfaágból egy-egy erős fogantyút csavarozunk. Olykor elég egy 10 cm vas

tag gömbfaszelet is, amelyre dróttal egy nagyobb követ erő

sítünk.

Düfler-ülés. Kötélen való leereszkedéskor használjuk. A kettős

kötelet a rögzítés helyétől kezdve lábunk között vezetjük.

Edények túrához, táborozáshoz

56

először a jobb comb körül, majd ferdén, a mellen, a bal

vállon és a háton át a jobb oldalunk mentén a jobb kéz te

nyerébe. Bal kezünkkel tartjuk az egyensúlyt, és ugyanakkor

a lábunk között vezetjük a kötelet. A jobb kéz irányítja a kö

egy sor kiegészítő edény kapható: tálkák fedővel és serpenyővel, esetleg teáskanna, poharak, tányérok stb. Egyéni ízlésünk

től és igényeinktől függ, milyen edényt vásárolunk. A tapasz

talt táborozó egy csajkában megfőzi egész ebédjét (levest,



j j y j

télen való leereszkedést. Lábunkat szétterpesztve tartjuk, me

rőlegesen a terep lejtésére. Az a láb, amely alatt a kötél fut,

egy kicsit alacsonyabban helyezkedik el, mint a másik.

Edények túrához, táborozáshoz. A turisták kedvelt edénye

a fedővel ellátott csajka, és esetleg a serpenyő. Ritkábbanhasznált a teás- és a kávéskanna. Az üzletekben a csajkához

talt táborozó egy csajkában megfőzi egész ebédjét (levest,

húst, főzeléket, sőt még tésztát is süt benne). Néha az edény

készletet főzőkészülékkel kombinálva árulják. Az edények jó ki

egészítője az alumínium ételdoboz, munkaasztalként és

a főzőkészülék szélvédőjeként egyaránt használható. Jó szol

gálatot tesznek a polietilén palackok is, pl. az ivóvíz és az

étolaj tárolásához (így meleg időben nem kell bajlódnunk

a megolvadt vajjal vagy zsírral). Tea- vagy kávéiváshoz cél

szerű a polietilén pohár, esetleg bögre. Végül edénykészle

tünket kiegészíthetjük egy vagy két megfelelő nagyságú és

mélységű polietilén tálkával, amelyek jól elférnek a csajká

ban. Az edények borítóhuzatába először a serpenyőt rakjuk

be, rá a csajkát, amelyben a műanyag tálkák és a műanyag

bögrék kapnak helyet. A csomagot madzaggal összekötjükúgy, hogy a serpenyő nyele kiálIjon belőle. A táborban jól

használható a pvc vödör is. Nagy táborokban az edények

mennyiségét és fajtáit a konyha kapacitása határozza meg.

Edényfogó. Villás ágból készítjük, forró edények felemelésé

hez. A villás ág mindkét szárába fogakat vágunk, hogy az

edény pereme a két ág közül ki ne csússzon. A villás ágai

beakaszthatjuk a bogrács fogantyújába, betolhatjuk kisebbtálak széle alá, vagy az edény széléhez szoríthatjuk, hogy egy

másik fogóval alulról az edényt könnyebben megemelhessük.

Nagy fazekak felemeléséhez erős ágból készült edényfogót

használjunk.

57

Egészségügyi előírások

meleg vízzel leöblítjük, s olyan helyre tesszük száradni, ahol

nem száll rájuk por. Ha az edények öblítővizének felmelegí

tésére nincs elég nagy edényünk, akkor köveket izzítunk

tű b é kiöblíté á ó dé k i éb d bj k ők t



a tűzben, és a kiöblítésre váró edények vizébe dobjuk őket.

Sok edény leöblítéséhez egy husángot vágunk, amelyet úgy

gallyazunk le, hogy csak csonkok maradjanak rajta az edény

felaggatására. Esetleg drótból kosarat készítünk, ágakból fonthosszú fülekkel, belerakjuk az edényt, és kosarastul a meleg

vízbe merítjük. Ha nincs kosarunk, használjunk tiszta vászon

ruhát helyette. Az edénnyel teli batyut ágra erősítjük, és forró

vízbe merítjük. A mosogatóeszközöket és a törlőruhákat na

ponta kimossuk, és kirakjuk éjszakára száradni. A tejeskan

nák kimosására különösen nagy gondot kell fordítanunk,

nehogy a bennük hagyott megsavanyodott tejmaradéktól a friss

tej is megromoljon. Kisebb túrákon az edényt patakvízben

mossuk el úgy, hogy étkezés után az edénybe egy kis vizetmerünk, felmelegítjük, aztán egy darab gyeptéglával, fűcso

móval vagy szalmával kisúroljuk az edény belsejét. Sikálás-

hoz sikálópor helyett a tűzhely hamuját használjuk fel. A kisú

rolt edényt leöblítjük, megszárítjuk vagy törlőruhával megtö

rüljük, és berakjuk a védőtokjába. A sátorban sosem ha

gyunk mosatlan edényt, mert hamarosan ellepik a legyek és

a darazsak. (A jó táborozó a főzés után semmit sem hagy

szanaszét heverni a tűz körül, mindent elrak, amire nincs

szüksége.) Ha nem vagyunk bizonyosak afelől, hogy az

edény mosogatására használt víz egészségügyi szempontból

kifogástalan, akkor a mosogatáshoz használjunk sok hamut

és szétmorzsolt faszéndarabokat, öblítés után az edényt rak

juk el, s amint ivóvizet találunk, még egyszer alaposan öb

lítsük le.

Égési sebek. Csupán steril kendővel vagy tiszta, vasalt zseb

kendővel takarjuk le őket, kezelésüket az orvosra bízzuk.

A hólyagokat sohasem szúrjuk fel, és az égett bőrdarabokatnem vágjuk le. Az égéstől megpörkölődött ruhadarabokat

sem tépjük ki a sebből, csak óvatosan körülvágjuk. A sebre

nem rakunk semmiféle zsiradékot vagy olajat. Súlyos égési

sebek esetén a sérültet óvatosan tiszta lepedőre fektetjük, és

a lepedő szabad részével betakarjuk. Teát, feketekávét itatunk

vele, és sürgősen kórházba szállítjuk.

Edénymosogatás. Nagyobb táborokban már az étel felszolgálása alatt egy nagy edényben fel kell tenni melegíteni a mo

sogatóvizet. Ügyeljünk arra, hogy az edényt minden étkezés

után elmossuk. A mosogatóedény kimosása után a mosogató

vizet a zsíradékfelfogó gödörbe öntjük. A nagy edényeket

szódás vagy mosogatószeres meleg vízben mossuk el, tiszta,

Egészségügyi előírások. Táborozáskor be kell tartanunk min

den táborozással kapcsolatos higiéniai előírást. Egyrészt azo

kat, amelyek a táborhelyen való tartózkodásból szükségsze

rűen következnek, másrészt — főleg a nagy táborokban — azo

kat, melyeket a közegészségügyi és járványügyi hatóságok ír

nak elő.

Egybevetés

58

Egybevetés. Áttekinthető terepen a távolság felbecsülésének

gyors és elég megbízható módja. Egy olyan ismert távolsá

got, amelyet egyszer már lemértünk, gondolatban (szemmér



tékkel) ráviszünk a felbecsülendő távolságra a kiindulópont

tól a célig. Közben figyelembe kell vennünk az eredeti távol

ság perspektivikus kisebbedését, pl. a távírópóznák kisebbe-

dését stb.

Egyszerű

átkötés

. Két párhuzamos kötél, vagy korlát és kötél,

kötél és rúd szilárd és szoros összekötésére használják. Elő

zőleg azonban a kötél végére Johnson-csomóval hurkot kötünk,

vagy kötélszívet készítünk rajta.

Egyszerű fül. Egy szemmé összehúzott lezárt tekercsből áll.

A kampóra, ágcsonkra dobott kötél vagy a ladik-vontatókötél

végére kötjük.

Egyszerű lapos kötés. Jól megfelel két eltérő erősségű zsineg,

kötél összekötésére. A csomó lapos, nem nyom, és így főleg

kötözés befejezésére alkalmas. Egyszerre húzzuk meg mindkét

kezünkkel, és utólag laposra igazítjuk. Mivel nehéz kibogoz

ni, zárat (egy kinyúló végű fület) iktatunk közbe. A kinyúló

vég kihúzásával a csomó oldódik. Úgy kötjük meg, hogy mind

két kezünkkel megfogjuk a kötél, zsineg, kendő vagy kötöző-

59

Éjjeli szabad tábor

pólya egy-egy végét, keresztbe rakjuk és megkötjük, majd

ismét keresztbe rakjuk, és összekötjük őket. (Az első kereszte

zésnél a jobb kezünkben lévő kötélvég kerül felülre, a másodiknál viszont a bal )



diknál viszont a bal.)

Egyszerű kötéllánc. A kötél végén csatot alakítunk ki, ésa középső részét kihúzzuk, mintha hurkot kötnénk. Az újonnan

keletkezett csat középső részét ismét kihúzzuk, és így foly

tatjuk a lánckötést egészen a kötél végéig. Ha az egyes

csatokon karókat fűzünk át, a kötéllánc létrává alakul.

Egyszerű rövidítőlánc. A kötelet a felénél kampóra, ágcsonk

ra, székkarfára akasztjuk. A kötél két szabad végéből kötött

sorozatos laposkötésekkel (jobb kötél a bal kötélre, megköt

ni, bal kötél a jobb kötélre, megkötni) vagy keresztkötésekkel

(jobb kötél a bal kötélre, megkötni és így tovább) a kötél két

fennmaradó ága körül egyszerű láncot alakítunk ki.

Éjjeli szabad tábor. Szabadban való kényszerű éjszakázásra

vagy rossz idő átvészelésére szolgál, elsősorban a hegyekben.

Zdársky-féle zsák Ha valamilyen oknál fogva kénytelenek vagyunk az éjszakát

szabadban eltölteni, igyekezzünk erre a célra minél egyenle

tesebb, lapos, és legalább egy oldalról szélvédett helyet ke

resni, lehetőleg egy sziklapárkány vagy kiugró sziklatömb alatt.

Elágazócsomó

60

Próbáljunk a szél ellen védőfalat állítani. Ha szándékosan

a szabadban kívánunk éjszakázni, az ún. Zdársky-féle zsákot

használjuk.



Elágazócsomó. Akkor alkalmazzuk, ha a kötelet rúdra, vagy

egy gyengébb mellékkötelet az erős főkötélre akarunk erősíteni. Lényegében egy harmadik tekerccsel megerősített hajós

hurok. Megkötése után a kötél végét még néhányszor a rúd

köré tekerjük, és bandázsolással biztosítjuk.

folyamatos átmenet erdei jelzése kiinduló jelzés

Ellenhullám. A vízfenéken levő gödör mögötti hullám, mely

az áteresztőzsilip végénél, magas vízálláskor jön létre, vagy

akkor, ha az áteresztőzsilip magasan az alsó vízszint fölött

végződik. Nagy ellenhullámon veszélyes az áthajózás.

Elsősegélycsomag. Kötszert (vattát, gézt, ragtapaszt), jódot,fájdalomcsillapítót stb. tartalmaz.

Erdei fűszerek és zöldségfélék.

Fűszerként használható a cic

kafark, a sóska és a zsálya levele, a kakukkfű levele és virága,

a borókabogyó, az őzlábgomba és fokhagymagomba, vala

mint a repkény (az egész növény). A gyermekláncfű, a ga

lambbegy, a tyúkhúr, a százszorszép, a sóska, a keserű

foszlár, a vízitorma és a katángkóró fiatal leveléből külön

féle saláták készíthetők. Főzelékkészítéshez a martilapu levelét, a komló fiatal hajtásait, az árvacsalán leforrázott leve

lét, a sóska és a libatop levelét, valamint a bábakalács

virágát használhatjuk fel. Tea készítéséhez jó az orbáncfű

levele és szára, a málna, a szamóca és az áfonya fiatal haj

tása, a menta levele, a kakukkfű, a hársfavirág, a földepe

(a kamilla virágából keserű gyógyteát főzhetünk), az iz

landi zuzmó harmadik főzete és a csipkebogyó. Málnából,

szederből, áfonyából, szamócából, somból, fekete bodzából,

berkenyéből és madárcseresznyéből befőttet és dzsemet készíthetünk. A fekete bodza virágából készül az ún. rántott

bodzavirág, de kitűnő megsütve az óriás pöfeteggomba (míg a

belseje fehér), a molyhos tinóru, a kenyérgomba, a vajgom

ba, a galambgomba és a piruló galóca kalapja is (I. a VI.,

VII., VIII., IX. és a X. színes táblát).hármas határ

kettős határ

:

61

Erdőlakómellény

Erdészeti jelzések. Az erdőkben a növényövezetek határainak

jelölésére két fehér csíkot használnak. Ezek a jelzések, külö

nösen sötétben, könnyen összetéveszthetők a turistajelzések

kel Jegyezzük meg hogy az erdészeti jelzés két fehér csíkja

és rajzeszközök, a második a jegyzetfüzet, a harmadik az éle

lem, a negyedik a gyufa és a spirituszkocka, az ötödik a zseb

főző, a hatodik a nagyító, a hetedik az iránytű, a nyolcadik

a kanál kés elhelyezésére szolgál stb Minden zsebet szab



kel. Jegyezzük meg, hogy az erdészeti jelzés két fehér csíkja

között sosincs színes csík.

Erdőlakómellény. Erdőlakómellényt erős vászonból vagy sátor

szövetből készítünk. Az anyagot felhasználás előtt kimossuk,

megfestjük és impregnáljuk. A mellény bősége 5 cm-rel legyen

több a mellbőségünknél, hossza pedig 10 cm-rel keve

sebb a derekunktól a hónaljunkig mért távolságnál. A mel

lényre elképzeléseink és igényeink szerint különböző nagyságú

és mélységű zsebeket varrunk fel a magunkkal hordott tárgyak céljának megfelelően. Így például az első zseb az író -

a kanál, kés elhelyezésére szolgál stb. Minden zsebet szab

junk a szükségesnél 2 cm-rel nagyobbra a behajtáshoz. A zse

bek felvarrásakor először a zsebfedelet varrjuk fel, és csak

aztán a zseb többi részét. A zsebek rendszerint közönségesgombokkal záródnak, de fából, kötélből, szíjból, összete

kert és összevarrt bőrkorongból is készíthetünk rájuk gom

bokat. A mellényt flanellal, rövidre nyírt szőrmével, esetleg

plüssel béleljük. Felül 5 cm széles „vállpánt” hordhevedere-

ket varrunk rá, ügyelve arra, hogy jól feküdjenek a vállunkon.

Puha műanyaggal béleljük őket. A mellényt három, gyűrűkön

átfűzött pánttal kapcsoljuk össze.

Erdőtűz

62

Erdőtűz. Legtöbbször kirándulók figyelmetlensége okozza:

a száraz avaron, mohán rakott vagy a hanyagul eloltott tűz,

sokszor csak egy égve elhajított gyufaszál, cigarettavég. Az

erdővédelmi gyakorlatban kétféle erdőtüzet szokás megkülön



böztetni: a földi tüzet és a rendkívül pusztító s ezért külön

leges oltást igénylő koronatüzet. Földi tűzről akkor beszélünk,

ha az avar és az alacsony erdei vegetáció borul lángba.Koronatűz akkor keletkezik, ha a földi tűz lángjai a fák

ágaira is átterjednek. Olykor erdőtüzet okozhat az is, ha

tapasztalatlan turisták odvas fák üregében gyújtanak tüzet,

vagy ha az ilyen fát villámcsapás éri. Ha a rosszul elol

tott tűz száraz fatönk közelében a gyökerek közt marad,

lappangó izzás keletkezik: átég a tűlevelek és a száraz gyö

kérzet rétege, a száraz tőzeglápon rakott tűztől meggyul

ladhat a tőzeg. A felszínen ilyenkor gyakran csak annyi lát

ható, hogy a növényzet hirtelen elpusztul. Előfordulhat az is,

hogy az izzó alsó réteg beszakad alattunk. Ha a föld alatti

tűz a felszínre kerül, átterjedhet a növényzetre is. A kisebb

tüzet vizes fenyőágakkal, lapáttal, takaróval fojtjuk el. A tűz

terjedése ellen úgy védekezünk, hogy árkot ásunk előtte,

és a kiásott földet a közeledő tűzzel szemben halmozzuk fel.

A tűz közelében kivágjuk a fákat és a bokrokat, lapáttal elko

torjuk a fű és a moha felső rétegét. Az árok tűztől való távol

sága a tűz terjedésének gyorsaságától függ, de nem lehet

kisebb 50 m-nél. Az ároknak legalább 1 m szélesnek kell

lennie, és mögötte húzódjon egy kétméternyi, fáktól, bokroktólmegtisztított övezet. A tűz helyét, nagyságát és terjedésének

irányát feltétlenül jelentenünk kell a legközelebbi erdésznek,illetve erdőigazgatóságnak (I. Tűzoltás).

Esőszitálás. Szeles időben jön létre, amikor a szélhordozta

apró esőcseppek egyre kisebb cseppekre esnek szét.

Ételdoboz. Általában alumíniumból készül a kényesebb élelmiszerek (pl. tojás) szállítására. Használható munkaasztalként is.

Oldalaiból a főzőkészülék köré szélvédőt állíthatunk.

Ételt melegen tartó láda. Gyakran van rá szükségünk mind

a táborban, mind a gerendaházban. 100X15X100 cm-es, alvázon álló ládából készítjük. A láda belső falait 10 cm vas

tagságban szénával (szalmával) béleljük ki, amelyre széles

fedél

63

Evezölapát

fejű szögekkel zsákvászon bevonatot erősítünk. A láda alján

és a fedelén a szalmaréteg 20 cm vastag. Belsejébe kivehető,

párnázott válaszfalat rakunk, kívülről pedig néhány réteg pa

meghúzza az evezőt. Az evezőlapát tolla a vízre mindig merő

leges, felületével a vízre támaszkodik. Az evező minden evező

csapásnál a csónak oldalából kiinduló és oda visszatérő fél

körívet ír le Amikor visszatért a csónak oldalához tollát



pírral (legfelül kátránypapírral) vonjuk be. Szükség esetén

megfelel egy nagyobb, szénával kibélelt papírdoboz is,

amelybe berakjuk a meleg étellel telt edényt, és törlőruhával

meg egy réteg szénával takarjuk le.

Evezés. Evezéssel a csónakot bármely irányba könnyen moz

gásba tudjuk hozni. A csónak előre, hátra vagy oldalra való

mozgását tulajdonképpen az teszi lehetővé, hogy az evező

vel odahúzzuk a víznek ahhoz a pontjához, ahová az evezőt

merítettük. A hajóorr hasítja a vizet, s ezáltal a csónakot

egyenes irányban tartja. A tat a széthasított vízben úszik, ezért

mozgékonyabb, könnyebben követi a vízáramlatok irányát, az

evezők mozgását és a szél lökéseit. Forduláskor a csónak

középpontja a csónaktest közepe elé tolódik (az eltolódás

mértékét a hajóorr és a tat terhelése is befolyásolja). Az eve

zősök előre- és hátrahajlása szintén hat a csónak mozgékony

ságára. A csónak tulajdonképpen emelőt alkot, melynek egyik

szára a hajóorrban van, a másik a tatban. A csónak körülivíz az emelő munkaterülete. Az evezősök elhelyezkedése sze

rint a csónak külső és belső oldalát különböztetjük meg.

A „kanadai stílusú”, versenyszerű kenuzás hosszú gyakorlást

igényel (az evezős a kenuban fél térdre ereszkedve helyezke

dik el). A stílus kidolgozása a kanadai Amyot nevéhez fűző

dik, de tökéletesítése, az ún. „cseh iskola” kialakítása a csehB. Silny érdeme.

Evező. A fém evezőtartó-villával egy pontban szilárdan rög

zített kétkarú emelő. Néha kötélhurokkal a csónak oldalába

vert facövekhez erősítik. Evezéskor a haladási iránynak hát

tal ülünk. Az evezőlapát tollát evezőcsapás előtt merőlegesen

a vízbe mártjuk. Mindkét karunk mellső középtartásban van,

a test pedig előrehajol. Azáltal, hogy felegyenesedünk, kezünk

körívet ír le. Amikor visszatért a csónak oldalához, tollát

kicsit elferdítjük, kihúzzuk a vízből, és úgy fordítjuk el, hogy

felülete párhuzamos legyen a víz színével. Ezután az evezőt

ismét a kiinduló helyzetbe visszük, amelyben tolla a vízre me

rőleges. A csónakot az evezőcsapások erősségének és irányá

nak változtatásával kormányozzuk.

Evezőlapát. Kenu, kajak és ladik meghajtásához használjuk.

A kenu- és kajaklapát általában 160 cm hosszú. A kajak eve

zőlapátjának tolla az egész evezőlapát fél hosszáig ér, álta

lában 18 cm széles. Az evezőlapát az evezőtől abban kü

lönbözik, hogy nincs szilárdan rögzítve egy pontban. (Azevezőt rendszerint evezővilla rögzíti.) A kajakevező lapátja

hossztengely

Evezővilla

64

lényegében az evezős két tenyerében mozgó emelő. A kaja

kosok kettős evezőlapátot használnak. Törzse gyakran két da

rabból áll, amelyeket egy sárgaréz csőből készült toldalékkal

lehet összekapcsolni. A törzs végén levő két toll felülete me

a favastagság feléig, menjünk át a fatörzs ellentétes olda

lára, az első vágásnál kb. 5 cm-rel magasabban innen is

vágjuk be a fa törzsét, és a bevágás feletti részt itt is ha

sogassuk le. Nagyon vigyázzunk arra, hogy a fatörzs esésé-



rőleges egymásra. A túraevezéshez használt kajakevezőtol-

lak szélesebbek, szélük vasalással vagy ragtapasszal, szige

telőszalaggal van borítva, hogy a sziklákon és köves partokon el ne hasadjanak.

Evezővilla. Az a fémvilla vagy gyűrű, amelyben az evező mo

zog, az evező alkotta emelőkar támpontja. Evezővillába erő

sítik a komp vagy a ladik kormánylapátját is.

Fadöntés. Ennél a munkánál mindig vegyük figyelembe a he

lyet, ahol a fa áll, a szél irányát, erősségét és a fa törzsénekvastagságát. 10—15 cm-re a földtől, kb. a favastagság feléig

merőlegesen bevágjuk a fa törzsét (1, 2, 3), azután fejszévellehasogatjuk a fa vágat feletii részét. A bevágást 80°-os

szögben, a lehasogatást ferde irányban végezzük. Munka köz

ben ügyeljünk arra, hogy a fatörzset ívben befelé hasogassuk,

és semmiképpen se kifelé a szélek felé (4). Amikor elértünk

g gy gy , gy

65

Fa fűtőértéke

nek irányán kívül álljunk. Ha a lehasogatás után a fatörzs

még áll, támaszkodjunk neki, vagy fejmagasságban mérjünk

rá néhány csapást a fejsze tompa felével. Mindkét vágatot

a fa esésének irányában vágjuk. Kidönthetjük a fát úgy is,

hogy a második bevágásból csak egy keveset hasogatunk le

burkolatot, bútort stb. készítenek belőle. Éger: vöröses színű

félkemény fa, jól gyalulható és fényezhető, szárazon köny-

nyen férgesedik, víz alatt azonban nagyon tartós. Vízi épít

ményekhez használják. Jegenyefenyö: fehér, halvány rózsa

szín fa kevés benne a csomó jól hasad Gerenda deszka



hogy a második bevágásból csak egy keveset hasogatunk le,

a vágatba faéket ütünk, és addig verjük, amíg a fa el nem

hajlik súlypontjától, és ki nem dől. Fadöntéskor állandóanfigyelnünk kell a korona elfordulását. Kisebb fa kivágásakor

(10 cm átmérőig) csupán egy vágatra van szükségünk a fa

esésével ellentétes oldalon. Miközben a fát vágjuk, segítő

társunk a törzset a kívánt irányba nyomja. A nyomás követ

keztében a bevágás szétnyílik, és így nem szorítja össze a fű

részt. A fatuskót bemázoljuk agyaggal, és tűlevelekkel, faleve

lekkel eltakarjuk.

Fa döntési idejének meghatározása. A faépítményekhez fel

használandó fáról tudnunk kell, melyik évszakban volt kidönt-

ve. Októbertől áprilisig ugyanis megáll a fa növekedése,

s ilyenkor a téli nyugalom időszakában a fa sejtjeiben ke

ményítőszemcsék formájában megdermed a nedv. A fa meg-

érdesedik, megszűnik benne a nedv és a víz áramlása, sűrű,

tömör lesz. A nyáron kidöntött fa viszont átengedi a vizet,

puha, tutaj vagy gerendaház építéséhez alkalmatlan. A fa

kidöntésének idejét jódtinktúra segítségével állapíthatjuk meg,

a jód tudniillik kékre, ibolyakékre színezi a keményítőt. A télen kivágott fa — ha jóddal bekenjük — megkékül, ibolya

színű lesz, a nyáron kidöntött azonban csak megsárgul.

Fa erdészeti meghatározása. Az erdészek a kivágott fát

döntött fának nevezik. A döntött fa felhasználható tűzifa-

és

haszonfa ként (mint farost, köszörületfa, bognárfa stb.). A ha

szonfát magánszemélyeknek nem árusítják. A döntött fa vas

tagsága szerint lehet vékony gömbfa (7-cm-es átmérőig) és

gömbfa (7 cm-nél nagyobb átmérő esetén). A különböző

hosszúságú döntött fát 7 cm-es átmérőig rúdfának, 7—14 cm-

es átmérőig szálfarúdnak nevezik. A fűrészfa

14 cm feletti,

azaz 20—30 cm átmérőjű és különböző hosszúságú gömbfa.

A táborépítéshez az erdészetektől csak rúdfát és szálfarudat

lehet beszerezni. A táborozok ezt a fát helytelenül gömbfá

nak nevezik, holott a gömbfa nagyon vastag, csakis a fűrész

iparban feldolgozható fát jelent.

Fafajták. Színük, jellegük, valamint feldolgozásuk és felhasz

nálásuk lehetőségei szerint igen sok fafajtát különböztetünk

meg. A legismertebbek a következők: Tölgy: barnás színű, ke

mény, tartós fa, könnyen fényezhető, küszöböt, lépcsőt, fal

szín fa, kevés benne a csomó, jól hasad. Gerenda, deszka,

zsindely stb. készítésére alkalmas. Lucfenyő: fehér fa, gyan-

tásabb, mint a jegenyefenyő. Gerenda, deszka, padló, olcsóbútor, különféle közszükségleti cikkek készítésére használják.

A papír- és a cellulózgyártás nyersanyaga. Erdeifenyő: fája

sárgás színű, a leggyantásabb valamennyi tűlevelű fa közül.

Ablakkeret, deszka készíthető belőle. Vörösfenyő: barnáspiros,

kemény, nehéz, gyantás, tartós fa, faburkolatok, bútorok, vízi

építkezések nyersanyaga. Nyír: fehér, néha rózsaszínű, szilárd,

de nem túlságosan tartós fa, nem áll ellen az időjárás hatá

sainak. Leginkább kerékgyártó munkákhoz vagy kocsirúdnak

használják fel. Bükk: rózsaszínű, kemény, de törékeny fa. Sza

bad ég alatt hamar korhad, víz alatt viszont nagyon tartós.

Hajlított bútort, konyhai eszközöket, fogantyúkat készítenek

belőle. Gyertyán: fehér, finom rostos, szilárd fa, esztergályos

munkákhoz használják. Szil: fehéressárga, szilárd, kemény, nem

vetemedő, nem férgesedő, tartós, mint a tölgy. Hárs: fehér,

nagyon puha, sűrűn rostos, nem vetemedő fa. Csak szárazon

használható, főként fafaragáshoz, esztergályozáshoz. Dió:

gyönyörű vörösesbarna színű, sűrűn rostos, jól fényezhető. Fa

berakást (intarziát), bútort készítenek belőle. Kőris: fehéres

sárga, szép erezetű, nehéz, de rugalmas. Jól felhasználhatósporteszközök (íjak, sítalpak, szánkók) készítéséhez.

Fa felhasználása táborozáskor. Főzéshez legjobb a tűlevelű

fa vagy a lomblevelű fák víz által partra sodort, de már ki

száradt ága. A fenyőfa erősen füstöl, az edények falát vas

tag fakátrány- és koromréteggel vonja be. A tűlevelű fának

általában sok a hamuja, az el nem égett fából csak üszök

marad vissza. Sütéshez legjobb a keményfa, pl. a bükk-,

a gyertyán-, a szil-, a jávor- vagy a kőrisfa. Nem ég ugyan

nagy lánggal, de parazsa soká izzik. Nyársnak a kőris, a szil

és a tölgy felel meg a legjobban. Ha használat előtt a felületét jól megnedvesítjük, erősen felmelegszik ugyan, de nem

görbül meg. Tűzhely építésére legmegfelelőbb a friss bükk

és az éger, hússütéshez a vízbe mártott mogyoróvessző. Tá

bortüzet legjobb száraz fenyőhasábokból rakni. A keményfa

elég fényt ad, a nyár, a fűz, a rezgő nyár és a hárs túlságosan

füstöl. Alágyújtóshoz nyírfakérget, vékony lucfenyő- és nyírfa

gallyat használjunk. Nyírfakéreggel még akkor is alá lehetgyújtani, ha nedves.

Fa fűtőértéke. A Fabricius—Gross fűtőérték-táblázat szerint

(amely 100-nak a 15% nedvességtartalmú bükkfa 3559 kcal/1 kg

Fagyás

66

fűtőértékét veszi) az egyes fafajták fűtőértéke a következő:

Erdeifenyő 119/4216 kcal (a feketefenyőé még nagyobb)

simafenyő 114

lucfenyő 110

jegenyefenyő 108

hajlításra szánt fát a fűre helyezzük. Kis réteg fűvel befedjük,

és vízzel locsolgatva apránként betemetjük földdel. Mind

ennek nagyon gyorsan kell történnie. A víz a forró kövekkel

érintkezve gőzzé válik, amelyben a fa a meghajlítás előtt

felgőzölődik. Egy óra múlva a fát kivesszük, és a kívánt ala



j g y y

duglászfenyő 107

enyves éger 100 jávor 100

akác, szil, nyár 99

hamvas éger 98

gyertyán 97

A fa gyantatartalma növeli a fűtőértéket, víztartalma viszont

csökkenti. (1 kg víz elpárologtatásához 600 kcal szükséges.)

A keményfának nagyobb a fűtőértéke, mint a puhának, s a fa

törzséből nyert tűzifának ugyancsak nagyobb, mint az ágak

nak.

kúra hajlítjuk.

Fagyás. A fagyás mértéke a hidegben eltöltött időtől, a hideg

fokától és a levegő páratartalmától függ. Minél nagyobb a le

vegő páratartalma, annál jobban lehűl a test, és annál na

gyobb a megfagyás veszélye. A bajba jutott fázik, fáradt, ál

mos, fásult közöny vesz erőt rajta. Segítség híján egy idő

múlva eszméletét veszti, és meg is fagyhat. A bajba jutottat

minél gyorsabban szállítsuk meleg helyiségbe, vetkőztessük le,

és egész testét dörzsöljük át megmelegített kendőkkel, vagy

tegyük fél órára meleg fürdőbe (37 C°), és a vizet tartsuk

állandóan ezen a hőmérsékleten. Ezután fektessük átmelegí

tett ágyba, és rakjuk körül melegítőkkel, melegvizes palac

kokkal stb. A fagyások (fehér foltok a testen) kezelésekor

legyünk nagyon óvatosak. Könnyedén dörzsöljük át őket me

leg, puha kendővel, majd kössük be. A másod- és harmad

fokú fagyások kezelését bízzuk orvosra. A bajba jutottal itas

sunk meleg teát, kávét vagy forralt bort.

Fahajlítás. Közismert, hogy a fiatal, nyers és puha fa haj-

líthatóbb, mint az öreg, száraz és kemény fa. Hajlításkor

a fát bádogcsőben, régi esőcsatornában vagy meleg vízbeáztatva felmelegítjük. Fokozatosan, lassan hajlítjuk, időnként

kiengedve, hogy a fa a meghajlított részen kiegyenesedjen.

A kívánt hajlásszög elérése után a fát kötéllel erősen átköt

jük, és néhány napig száradni hagyjuk (meg kell várnunk,

amíg teljesen kiszárad). A táborban fahajlításhoz maori ke

mencét használunk. Olyan hosszú árkot ásunk, amilyen hosz-

szú a hajlítandó fa. Az árkot kirakjuk lapos kövekkel, és tüzet

rakunk rajtuk. Amikor a kövek jól felmelegedtek, eltávolítjuk

róluk az izzó parazsat, fűréteggel betakarjuk őket, s a meg-

Fahíd. Legtöbbször gömbfából, olykor deszkából vagy palló

fából készül. Olyan helyen építjük, ahol a folyó vagy az árok

medre a legkeskenyebb. Sohasem építjük folyókanyarulaton.

A víz által alámosott partokat rőzsefonattal (3), kőfalakkal (1),vagy gömbfából ácsolt fallal (2) erősítjük meg, esetleg mind

három eljárást együttesen alkalmazzuk. Néha kőből ütközőt

készítünk, hogy az áramlat ne mossa alá a partot, amelyen

a híd fekszik. A híd testét (a) gömbfából, deszkából vagy

pallófából készítjük, és támasztékra állítjuk (b). Legjobb

a parton sekély mélyedést ásni, és azt kirakni nagy lapos kö

vekkel. A kövekre ácsolt gerendát fektetünk, majd ráerősítjük

a hídfőt. Hosszabb hidak építésénél gömbfából vagy két egy-

67 Fahíd



b

kötélkorlát

Fa keménysége

68

másba ékelt bakból még egy középső támasztékot (c) is állí

tunk. A hídtestre haránt irányban néhány gömbfasort fekte

tünk, melyeket odaszögezésük után két, szorosan a híd szélei-



kötéllel összekötve

hez helyezett farúddal erősítünk meg (d). A híd korlátját kötél

ből és fából készítjük. Ha a hidat tartós használatra szánjuk,

részeit szöggel és ácskapoccsal fogjuk össze, ha csupán rö

vid ideig lesz rá szükségünk, a hídelemeket kötéllel vagy hu

zallal kötözzük össze.

Fa keménysége. A fának ezt a tulajdonságát nem lehet teljes

biztonsággal meghatározni, a fa ugyanis nem egynemű

anyag, összetételét befolyásolja a fatörzs évi növekedése.

A gyanta növeli a fa keménységét. A fát keménysége szerint

a kivetkező csoportokra oszthatjuk fel:

II. puha 351 — 500 vörösfenyő, duglászfenyő, tör

pefenyő, borókafenyő, nyír,éger, kecskefűz, zelnice meggy,

lisztes berkenye

III. közepesen

kemény

501 — 650 gesztenye, platán, szil, mo

gyoró

IV. kemény 651 — 1000 tiszafa, tölgy, dió, berkenye,hegyi juhar, jávor, alma, kő

ris, bükk, körte, szilva, cse

resznye, akác, gyertyán, bar-

kóca

Csoport Keménység Fa

1. nagyon puha 0— 350 lucfenyő, erdeifenyő, cirbolya

fenyő, jegenyefenyő, nyár,fűz, hárs

69 Favágócsomó

V. nagyon

kemény

1001—1500 húsos som, veresgyűrű som,

fagyai, molyhos tölgy, télizöld

között legyen. Váltakozó irányban vágjunk, egyszer jobbról,

egyszer balról, mindig 45°-os szögben. Mihelyt elértünk

a fatörzs közepéig, egy kicsit elfordítjuk, s úgy vágjuk tovább.

H t ká h t k fát t kó állítj k tl b l



puszpáng

Fa szilárdsága. A fa felhasználásakor a fa szilárdsága fon

tos technikai tényező. Kg/cm2-ben fejezzük ki.Fa kg/cm2 nyomás húzás hajlítás

erdeifenyő 30 95 50

bükk 42,5 115 65

tölgy 45 100 62

kőris 48 100 102

jegenyefenyő 35 80 60

hárs 40 85 90

vörösfenyő 50 97 60

lucfenyő 43 75 56

nyár 37 70 55

Faszínek. A fa eredeti színét akkor kapjuk meg, ha a fát

megnedvesítjük, vagy színtelen lakkal bevonjuk. Színárnyalatok

szerint világossárga (nyár, kőris), vöröses (bükk, erdeifenyő,vörösfenyő, éger), sötétvörös (szilva), rózsaszínes (körte, cse

resznye), vörösesbarna (mahagóni), világosbarna (szil, tölgy),

sötétbarna (dió) és fekete (ében) színű fát különböztetünk

meg.

Favágás. Ügyességet és óvatosságot igényel. Fát mindig fa-

tuskón, fatönkön, lefektetett rönkfán vagy deszkadarabon vá

gunk, sohasem közvetlenül a földön. Gyújtás aprításakor balkézzel tartjuk az ágat, és a fára ferde irányú csapásokat mé

rünk. Merőleges vágáskor a levágott fadarab gyakran el

pattan, ferdén, kb. 45°-os szögben vágva viszont leválik és

oldalra esik. Hosszabb karó legallyazásakor a karót bal kéz

zel tartjuk kb. 20 cm-re a végétől. Lassan forgatjuk, és közben

vágjuk. A karót sem tartjuk teljesen merőlegesen, hanem kissé

ferdén. Fa legallyazásakor először a legalsó ágakat vagdos

suk le, s alulról a csúcs felé haladunk. Az ágak tövére felül

ről sújtunk, így a vágások egyenesek lesznek. Vagy a fatörzstúlsó oldalán állunk (nem azon, amelyiken vágunk), hogy

részben védjen bennünket a sérüléstől, vagy terpeszállásban,

hogy a balta a lábunk között menjen át. A széltében ketté

vágandó rönkfát először a földre helyezzük, két oldalról

ékekkel alátámasztjuk, és egy rovással megjelöljük azt a he

lyet, ahol el akarjuk vágni. A baltát két kézre fogjuk, és

szétterpesztett lábbal állunk, hogy a vágás helye a lábunk

Ha tuskán hasogatunk, a fát a tuskóra állítjuk, esetleg bal

kézzel tartjuk, és jobb kézzel belevágunk. Aztán mindkét kéz

zel fölemeljük a baltát a fával együtt, a levegőben megfor

dítjuk, s úgy sújtunk le, hogy a balta tompa oldala essen a tus

kóra. A fa visszaható ütése következtében a balta éle mélyen

behatol a fába. Néhány csapás után a fa széthasad. Kisebb

darabok vágásakor a fát alátétre rakjuk, ügyességünktől függ,

hogy széthasad-e az első csapásra. Ha a baltával finomabb,

pontosabb munkát végzünk (pl. faragunk), szorosan a nyél tö

vénél fogjuk, hogy irányítani tudjuk az ütések erejét, amely különben a nyél meghosszabbításával fokozódik. Kéreghántáskor

a baltát vonókésként is használhatjuk. Élét a fának támaszt juk, és bal kézzel a fejét nyomjuk, jobb kézzel meg szorosan

tartjuk a nyelet a fej mögött. A balta 60°-os szöget zár be

a lehántolásra szánt fával. Nyílások kimélyítésekor a fejet

jobb tenyerünkben tartjuk, teljes súlyunkkal ránehezedünk, és

közben forgatjuk. Szög beverésekor a baltát a nyél közepénél

fogjuk az ütés pontosabb irányítása érdekében. Csak a szög

végső beverésekor csúsztatjuk kezünket a nyél végére, és

hagyjuk a baltát teljes súlyával lecsapódni.

Favágócsomó. Ezzel a csomóval szokás a vontatókötelet a fa

törzshöz erősíteni. Gyorsan meg lehet kötni, és gyorsan ki

Fazekasmunka a táborban 70

lehet oldani, jól tart. Néha zárral is ellátják, vagy kettős hu

rokkal erősítik meg. Kitűnően alkalmas a húrnak íjhoz erősí

téséhez, vagy a horognak zsinórra kötözéséhez.



Fazekasmunka a táborban. Hasznos táborozótevékenység. Hataláltunk hozzá megfelelő agyagot, megtisztítjuk a kavicstól,

jól meggyúrjuk, és deszkán egyenlő vastagságú és hosszúságú

„kígyókat” sodrunk belőle. Forgatással, simítással és vizezés

sel a kígyókból edényeket formálunk. Mikor nagyjából kiala

kítottuk az edények formáját, egy darab fa vagy vízbe mártott

ujjunk segítségével elsimítjuk a felületüket. A kész edényeket

árnyékos helyen szárítsuk ki; a napon összerepedeznének

Ezalatt előkészítjük a mezei fazekaskemencét iglu (I. a cím

szót) módjára összeállított gyeptéglákból, tető nélkül. A közepén elhelyezett sima kőlapra állítjuk a kiszáradt edényeket,

és lomblevelű fák ágaiból tüzet gyújtunk körülöttük. Az edé

nyek nagyságától függően kb. 5 órán keresztül tüzelünk, aztán

lassan hagyjuk kialudni a tüzet. Ha van zománcunk, a kiége

tett edényeknek mázt is adhatunk, ha nincs, beszórjuk őket

sóval vagy szódóval, és ismét kiégetjük. Elég csak a belsejü

ket mázzal bevonni. Szárítás előtt az edények sima felületébe

díszítéseket is karcolhatunk, melyeket úgy színezhetünk, hogy

a vájatokba barnakőpépbe (piroluzit) mártott madzagot helyezünk.

Fedélzeti sárkányhurok. A sárkánykötés tengerész megfele

lője. A tulajdonképpeni sárkányhurok csúszóhurkot zár be. Ez

a hurokfajta nagyon sima, csúszós anyagon előnyös.

Fejfedés kendővel A négyszögletes kendő egyik sarkán cso

mót kötünk, a kendőt behajtott térdünkre helyezzük úgy, hogy

a csomó a közepén legyen, a kendő széleit egymás mellé fek

71

Fejsze élesítése

tetjük, és az alsó szélét körös-körül egyformán felsodorjuk.

Az így kialakult sapka közepén felül van a csomó. A sapkát

felrakjuk a fejünkre, és fejünk méretére igazítjuk. Készíthe

tünk sapkát úgy is, hogy a négyszögletes kendőt felébe hajt



juk, és az egyik felét megint ketté. A kétszer behajtott sarko

kat befelé hajtjuk, a sapkát a fejünkre rakjuk, szélét behajtogatjuk, és a nyakunk körül megkötjük. Ha háromszögletű

kendőnk van, hosszabb oldalával a homlokunkra rakjuk úgy,

hogy a háromszög felső csúcsa a fejtetőre essék. Két sarkát

lapos kötéssel megkötjük, felhajtott csúcsát a megkötött sar

kok alá csúsztatjuk, vagy a lapos kötés meghúzása előtt át

fűzzük, esetleg szabadon hagyjuk lengeni.

Fejsze élesítése. Nagyon gondos munkát igényel. Először finom reszelővel kiigazítjuk a fejszeél egyenetlenségeit, majd

köszörűkorongon addig élezzük, míg megfelelő vágóélt nem

kapunk. (A fejsze élét mindig a köszörű forgásával ellentétes

irányba állítjuk.) Végül finom olajozott -köszörűvel befejezzük

az élesítést. A köszörűkő körkörös mozgatásával alakítjuk ki

a fejsze végleges élét.

Fekhely 72

csony, vászonpalánkos sátorban alszunk, akkor a fekhely terü

letéről eltávolítunk minden követ, ágat, tobozt, tuskót, és

bekerítjük fenyőlombbal vagy száraz sással. A kis fenyőgaly-

lyakat tetőcserépszerűen rétegezzük, a lábrésztől kezdve (1a).

Fekhelyünket szénából vagy száraz lombból is elkészíthetjük



Fekhely. Elkészítésének módja sátrunk típusától, a sátortér be

osztásától és a rendelkezésünkre álló anyagtól függ. Ha ala

Fekhelyünket szénából vagy száraz lombból is elkészíthetjük,

amelyet pvc esőkabáttal takarunk le. Ha a sátorban többéjszakát töltünk, akkor a fekhelyet kettős cövekekkel megerősí

tett erős ágakkal kerítjük el (1b). Csípőnk helyén a talajba

kis mélyedést vájunk. Az így elkészített fekhelyekre négy cö-

vekkel tiszta zsákvásznat erősítünk. A vásznat naponta szel

lőztetjük éppúgy, mint a hálózsákot. Ha palánkos sátrunk van,

a fekhelyeket többféleképpen is elhelyezhetjük benne: eme

letesen egymás fölé (2), a falak mentén a sarokba (3),

a sarokba keresztben egymás fölött (4), a sátorpalánkhoz épí

tett toldalékban, amely lehetővé teszi, hogy a sátorban pad

nak, asztalnak is maradjon hely, és a tulajdonképpeni hálóhelyiség elkülönüljön (5). A toldalék úgy készül, hogy a pa

lánk két falát hosszabbra építjük, és föléjük széldeszkából,

gömbfából, valamint kétrétegű kátránypapírból enyhén lejtő

tetőt készítünk. A palánkos sátrakban többféle fekhely is készülhet (6a, b, c, d). Legegyszerűbb, ha gömbfából, rúdfából,

vastag ágakból, széldeszkából, deszkából, fahasábokból össze

ütjük a fekhely keretét, és a közepét kötéllel, zsineggel vagy

hevederrel fonjuk ki (6a). Az alacsony fapalánkos sátorban

erős fahasábokkal elkerített fekhelyet készítünk (6b). A hasábok közti térséget sűrűn lefektetett gömbfákkal töltjük ki, ame

lyek két, az ágy hosszabb élével párhuzamos gömbfához

kapcsolódnak. Erre az alapra szériát, szalmát, fenyőlombot,

szalmazsákot terítünk. A saroglyás fekhely (6c) erős villás

73 Fekhely



deszka

Felhők

74



ágakból, két hordkaróból és egy fonott huzatból készül, me

lyet hosszabb élével erősen felvarrunk a hordkarókra, esetleg

a fekhely hordkarói és keresztfái körül vezetett kötéllel erősí

tünk fel. A 6d típusú ágy a sátor elülső oldalának felemelé

sével a szalmazsákkal együtt kihúzható. A ráma a szalma

zsákkal két deszkasínen mozog. A magas sátorpalánkú sátor

ban emeletes fekhelyet készítünk, vagyis két ágyat helyezünk

egymás fölé. Az emeletes és a kihúzható fekhelyeket oldal

deszkával látjuk el, hogy megakadályozzuk a szalmazsák el

mozdulását.

Felhők. A légkörben lebegő apró vízcseppek vagy jégkristá

lyok sűrű halmazai, amelyek a levegő lehűlésének következ

tében keletkeznek. Abercromby és Hildebrandson 1896-ban

kiadott felhőatlasza szerint négy típusú felhőcsaládba osztha

tók. Az A típusú családba a magas, jégkristályokból álló fel

legeket soroljuk, közepes magasságuk legalább 6000 m. Idetartozik a pehelyfelhő

—

cirrus (Ci), a bárányfelhő

—

cirro-

cumulus (Cc) és a fátyolfelhő

—

cirrostratus (Cs). A B család

a középmagassógú, 6000 és 2000 m közötti fellegeket foglalja

magában. Ilyen a párnafelhő — altocumulus (Ac) és a lepel-

felhő —

altostratus (As). A C családot alacsony felhők alkot

ják, 2000 m alatti magassággal, ezek vannak legalacsonyab

ban a föld felett. Ilyen a réteges gomolyfelhő —

stratocumu-

lus (Se) és a rétegfelhő

—

stratus (St). A D családba a füg

gőleges irányú felszálló áramlat felhőit soroljuk. A legnagyobb

magasságúak egészen a sztratoszféráig érnek, a legalacso

nyabbak 500 m-es magasságig. Ide tartozik a gomolyfelhő —

cumulus (Cu), a zivatarfelhő — cumulonimbus (Cb)

és azesőrétegfelhő

—

nimbostratus (Ns). Ezenkívül vannak kissé

eltérő formájú felhők is, amelyeket pontosabb megjelöléssel

látunk el, ilyenek pl. a fonalas felhők (filosus-fil.), a hullá

mos felhők (undulatus-und.), a sugaras felhők (radiatus-rad.)

stb. A felhők magassága a megállapított határokon belül mo

zog, télen általában alacsonyabb, mint a nyári időszakban.

75

A felhők a különböző magasságú rétegekben, 2 km-enként

helyezkednek el egymás fölött. A felhősödés felbecsüléséhez

táblázatot használnak, amelyben a teljesen derült égboltot

0-val, a teljesen borult égboltot pedig 10-zel jelölik.

Finn jolle



Feszítőelemek. A sátorlapot vagy az egész sátrat kifeszítő

és rögzítő merevítőkötél meghúzására szolgálnak, fából vagy

fémből készülnek. A fa feszítőelemeket téglalap vagy ellipszis

alakú bükkfa deszkából gyártják. A feszítőelemeket a kötél

másik szárán csúsztatjuk el; ezzel feszítjük vagy lazítjuk meq

a kötelet. A fém feszítőelemek hasonlítanak a fából készültekhez. Néha alkalmaznak két fémgyűrűből álló vagy csomós

feszítőelemeket is.

Finn jolle. Uszonyos, egyárbocos sportvitorlás. A sikló típusú

nyitott csónak hosszúsága 4500 mm, szélessége 1550 mm. A vi

torla felülete 10 m2. Jelzése két kék hullám egymás felett.

Forgatható árboca van, rögzítő tarcskötelek (merevítőkötelek)

nélkül. Vitorlarúdja az árbocon levő nyílásba illeszkedik.

Finn tűz. 70 cm távolságban szemben egymással felállítunk két

nyitott sátrat vagy szükségfedezéket, mégpedig úgy, hogy az

egyik hátulsó falával a széllel szemben álljon. Mindkét fede

zék alatt két-két személyt helyezhetünk el. A sátrak közötti

térséget vagy a fedezékeket ponyvával fedjük be úgy hogy

Finn tűz

Fogantyú „birkalábból”. Úgy készítjük, hogy erősebb kötélből

„birkalábat” kötünk, és meghúzzuk. (Vékony deszkadarabkát is

csúsztatunk bele.) Jól hasznát vehetjük pl. bőrönd cipelésekor,

kocsi húzásakor, rözsenyaláb hordásakor vagy más hasonló

lk l kk

76



térséget vagy a fedezékeket ponyvával fedjük be úgy, hogy

az szükség szerint elhúzható legyen. A sátrak felállítása előttmeg kell állapítanunk a szélirányt, hogy a szélirányra kereszt

be álljanak. A tető elhúzásával szabályozzuk a sátrak közötti

térség szellőzését. Hosszában kettéhasítunk egy kb. 1,5 m

hosszú vastag fatörzset (lehetőleg bükkfát, a fenyőfának

ugyanis sok a gyantája, és gyorsan elég). A fatörzs egyik felét

a földre helyezzük, és kövekkel kiegyensúlyozzuk, hogy szilár

dan álljon. Végeire egy-egy száraz, erős fahasábot rakunk,

a köztük levő teret pedig a fatörzs teljes hosszában kb. 15 cm

vastagon kitöltjük rőzsével, száraz ágakkal és nyírfakéreggel.A nyírfakérget keverjük a rőzse közé, s ügyeljünk arra, hogy

a tűzifaréteget egyenletesen osszuk el. Ezután rárakjuk a fa

törzs másik felét, és a rozsét néhány helyen meggyújtjuk.

A rőzse elégése után a fatörzs nagy lángok nélkül, lassan iz

zik tovább, nem veszélyezteti a környéket. Ha jól választjuk

ki a fát, és gondosan építjük meg a tüzet, 24 órán át is me

legít. A finn tűznek elsősorban téli táborozáskor vesszük

hasznát.

Fogantyú. A kötél, zsineg szabad fonataiból fonjuk a sátor

lap, vitorla szélén levő szemekbe, vagy közvetlenül a kötél

erős fonatainak átfonásával alakítjuk ki.

alkalmakkor.

Fogasok. Ágakból készülnek. Vagy zsinórral kisebb fatörzs

bevágásába erősítjük, vagy deszkára szegezzük őket. A sátor

közepén felfüggesztett több ágból összekötött fogast sokféle

képpen ki tudjuk használni. Egy-egy fa köré is egész sor fo

gast kötözhetünk fel. Nehezebb tárgyak számára egyenes, erős

ágból készítünk fogast. Az egyik végét kifúrjuk, zsineget hú

zunk át rajta, és egy földbe vert karóra erősítjük, a másik vé

gét pedig villás ágba csúsztatjuk. Szerszámokat, köteleket,

lámpákat, kannákat akasztunk rá.

77Folyóvizek nemzetközi nehézségi fokozatai

minimális. A folyók esése a forrásnál 20—30%, a felső sza

kaszon 6—15%, a középső szakaszon 1—2%, az alsó szaka

szon 1%. A folyók esését a következőképpen állapíthatjuk

meg: 1. Körzővel vagy görbületmérővel lemérjük a térképen

a folyó hosszát, a kanyarulatok száma szerint még hozzáadunk

5—10%-ot. 2. Megállapítjuk a forrásvidék és a torkolat helyé

nek tengerszint feletti magasságát. Ezek különbsége adja meg



Folt. Általában négyzet vagy téglalap alakú, de mindig na

gyobb a lefedendő lyuknál. A foltot színével lefelé rá-

férceIjük az anyag visszájára, széleit behajlítjuk, lefércel- jük, és odavarrjuk az anyaghoz. A ruhadarab színén négyzet

vagy téglalap alakban kivágjuk a kiszakadt részt, az anyag négy

sarkát bevágjuk, hogy könnyebben vissza tudjuk hajtani a szé

leit, leférceljük, és ugyanúgy levarrjuk, mint a visszáját. Ha

az anyag csak beszakadt, akkor bevarrjuk a szakadást, se

lyempapírt rakunk alája, és azon keresztül” apró, sűrű ölté

sekkel összevarrjuk, összevarrás után a papírt tűvel kitépdes-sük a varratokból.

Folyók. Csehszlovákia folyói három tengerbe ömlenek: 39%-uk

az Északi-tengerbe, 7%-uk a Balti-tengerbe és 54%-uk a Fe

kete-tengerbe. Vízmennyiségük tavasszal maximális, nyáron

g g g g j g

az adott szakaszon a folyó esését, amelyet ezrelékben — ‰ —fejezünk ki. Értékét úgy kapjuk meg, hogy az eredés és a tor

kolat tengerszint feletti magasságainak különbségét elosztjuk

a folyó hosszával. A különbséget méterben, a folyó hosszát

kilométerben kell megadnunk. 3. Ha a folyón gátak, vízi lép

csők vannak, akkor figyelembe kell vennünk ezek magassá

gát is (a kilométer-beosztásban általában szerepelnek a magasságok), és ezt az összeget ki kell vonnunk a forrásvidék és

a torkolat magassági különbségéből (még akkor is, ha a ka

pott eredmény nem felel meg teljesen a valóságnak). Pl. a folyó adott szakaszának hossza 8000 m (8 km), a forrásvidék szint

száma 420 m, a torkolaté pedig 330 m. 420—330=90 m. Ezt

a 90-et elosztjuk 8000 - reI, és megkapjuk a 9 ezreléket, ami azt

jelenti, hogy a folyó esése kilométerenként 9 m.

Folyók értékelése. Ha egy folyón vízi túrát akarunk szervezni,

először meg kell ismernünk a folyó esését, vizének áramlási

sebességét, a meder szélességét, a mellékfolyók számát,

a meder alakját és geológiai felépítését, a vízfolyás sebes

ségét m3/mp-ben, a folyón létesített gátakat, áteresztő zsili

peket, töltéseket és a vidék geológiai jellegét. Jó, ha áttanul

mányozzuk a vidékről megjelent turista útikönyveket, a folyó

kilométer-beosztását, és információkat gyűjtünk olyan tapasz

talt vízi túrázóktól, akik már az általunk tervbe vett folyósza

kaszon lehajóztak. Mindig vegyük figyelembe az évszakból

adódó nehézségeket is.

Folyók esése. A terep magasságkülönbségétől függ. Az esés

az áramló víz valamely felső és alsó szintje közötti különbség

méterben kifejezett értéke.

Folyóvizek nemzetközi nehézségi fokozatai. A fokozatok jel

zésének rövidítése a WW a német Wildwasser (vadvíz) szóból

származik. A folyóvizek nehézségi fokozatrendszerét — a víz

szintet viszonylag állandónak tekintve — az alpesi vad folyóktípusai alapján dolgozták ki. Ezt a fokozatrendszert bizonyos

változásokkal az egyes sportolói minősítéseknek megfelelően

Csehszlovákiában is alkalmazzák. A folyóvizek nehézségi foko

zatai a következők:

Fonott fül

78

WW I: könnyű folyó, szabályos hullámú apró zuhatagokkal.

A csónak meghatározott útvonala betartható, csak a hídpillé-

rekre és a parti építményekre kell ügyelni.

WW II: közepesen nehéz folyó. Gyakoriak rajta a zuhatagok,

a hullámok szabályosak, az örvények és az ellenáramlatok le

küzdhetők. Az útvonal meghatározható. Az áteresztő zsilipeken

Fonott kötés. Két kötél összekötésére használjuk. Mindkét kötél

végét szétbontjuk, és szorosan egymás mellé fektetjük őket.

Hajóstűvel az egyes fonatokat a szét nem bontott tekercsekbe

fonjuk. A fonatok kiálló végét késsel elvékonyítjuk, és elfon

juk, hogy az összefonás helyén a kötél meg ne vastagodjon.



küzdhetők. Az útvonal meghatározható. Az áteresztő zsilipeken

való áthaladás sem nehéz.WW III: nehéz folyó, magas, szabálytalan hullámú zuhata

gokkal, hullámtarajokkal, örvényekkel és ellenáramlatokkal.

A csónak útvonalát nem lehet biztonságosan meghatározni.

Az áteresztő zsilipek nehezen leküzdhetők.

WW IV: nagyon nehéz folyó, magas, szabálytalan hullámú,

hosszú zuhatagokkal, nehéz hullámtarajokkal, veszélyes örvé

nyekkel és éles ellenáramlatokkal. A csónak útvonalát nem le

het meghatározni. A folyón nehezen leküzdhető áteresztő zsi

lipek vannak.

WW V: rendkívül nehéz folyó. Hosszú zuhatagokkal, szabály

talan tarajú hullámokkal, víz alatti sziklákkal, igen veszélyes

örvényekkel és ellenáramlatokkal. A víz sodrása rendkívül

sebes.WW VI: határtalanul nehéz folyó, leküzdhetősége bizonytalan.

Fonott szem. A kötél befejezésére használják. A kötél alsó

végét két helyen szétbontjuk: a kötél legvégén és azon a pon

ton, ahol a szemet a kötélbe akarjuk fonni. Hajóstűvel a szét

bontott kötél ágait szorosan egymásba fonjuk.

Fonott fül. Fogantyúnak is nevezik. A kötélen egy másik kötél

darab átfonásával fogantyút alakítunk ki.

Forrás. Hosszan tartó táborozáshoz kifogástalan ivóvizet kellbiztosítanunk. A forrásból, melyet használni akarunk, vízmin

tát kell küldenünk bakteorológiai vizsgálatra és vegyelem-

zésre. Nagyobb létszámú táborban a járási közegészségügyi

szakember (tisztiorvos) igazolása nélkül tilos bárminemű víz

használata. A víz használata előtt egy sor intézkedést kell

végrehajtanunk: 1. a forrás közeléből eltávolítunk mindent, ami

az ivóvizet vegyi és bakteriológiai szempontból károsíthatná.

10—15 m-es körzetben eltakarítunk körülötte minden szemetet, a régi táborhelyek maradványait; 2. a forrásteret döngölt

agyaggyűrűvel zárjuk körül; 3. a kifolyó vizet úgy irányítjuk,

hogy a felhasznált víz ne csuroghasson vissza a forrástérbe;

4. a forráshoz vezető utat lapos kövekkel, gömbfával, esetleg

durva kőtörmelékkel rakjuk ki; 5. a forrás köré kis házikót

építünk, amelyet esetleg ajtóval is lezárhatunk; 6. a forrás

körül kb. 2 m-nyi távolságban 20 cm mély árkot ásunk;

7. a házikó hátsó falát agyaggal szigeteljük, hogy a tetőről

lecsurgó esővíz ne folyhasson a forrásba; 8. a házikó elülső

falát olyan magasra építjük, hogy a forrásból vízszintcsökke-

néskor is lehessen vizet merni (vagy az elülső falban kifolyó

csövet helyezünk el, melynek 5 cm-rel a vízszint alatt kell len

nie 5°-os lejtéssel); 9. a házikó falait agyaggal megkötöttkőből rakjuk (a malter a fagyban megrepedezik, a deszkafal

pedig idővel elkorhad); 10. a tetőt deszkából, gömbfából ké

szítjük, és kátránypapírral vonjuk be (de megteszi egy nagy

lapos kő is); 11. a kis forrásokból, melyek közvetlenül a föld-

79 Forrás



-

Forrásjelző növények 80



ben találhatók, s kevés vizet adnak, merítőedénnyel veszünk

vizet (a merítőedényt a forrás mellett akasztjuk fel, és nem

használjuk más célra, legfőképpen nem iszunk belőle); 12. ha

a házikó elkészült, a forrásból minden vizet kimerünk, kitisz

títjuk a belsejét, és az alját 10 cm vastagon jól átmosott dur

vább homokkal szórjuk be; 13. a forrást 12 órán át hagyjuk

megtelni, aztán kloramintablettát dobunk bele, 1 m3-ként

1—5 g-ot, és 12 órán át hagyjuk hatni, majd 20—30 cm mély

ről vízmintát veszünk, és elküldjük a Járási Közegészség- és

Járványügyi Állomásra bakterológiai vizsgálatra. A táborozás

folyamán a vizet még egyszer megvizsgáltatjuk. A sziklából

fakadó források környékét is alaposan figyeljük meg. A vizü

ket úgy vezessük el, hogy ne áztassa fel a forráshoz vezető

ösvényt. Azon a helyen, ahol a víz fölé hajolunk, készítsünk

kőből vagy fából küszöböt, hogy ne sodorjuk a vízbe az

odafújt avart és tűleveleket. Jó, ha a forrástól kb. 5 m távol

ságban a lefolyócsatorna irányában lapos, 50X30X80 cm-es

itatógödröt ásunk a madaraknak és az erdei vadaknak.

Forrásjelző növények. A növényzettel benőtt felszínt figyelve,

gyakran láthatunk élénkzöld foltokat a száraz fűvel borított

réteken, télen is zölden virító növénycsoportokat. Ezek a nö

vények néha közvetlenül a csermely vagy a forrás rejtett útját

szegélyezik, néha az átázott talajon nőnek. Ilyen helyen elég

egy keveset ásni, és máris vizet találunk. A csörgedező víz,

forrás vagy a felszín alatt megbúvó patak helyét tavasszal

jellegzetes növényzet jelzi — a fehéren virágzó keserű foszlár

és a sárgászöld vagy sárga virágú veselke. A mészkőforrások

helyét a csillagos májmoha csoportok, elsősorban a buvákfű

árulja el. Jó forrásjelző a kis virágú füzike. A szántó

kon a satnya gabona, a burgonyaföldeken az elsárgult

burgonyaszárak jelzik a víz jelenlétét. A gabona közöttilyen helyeken martilapu, mezei zsurló és a varangyszittyó nő.

A martilapu a 30—60 cm mélységben levő vizet jelzi, a mezei

zsurló 0,5—1,5 m mélyen levőt (sokszor pontosan követi a réti

talajvíz-levezető rendszer vonalát). Az erdei források vidékén

gyakran láthatók az erdei káka méregzöld fűpárnái akkor is,

amikor körben még minden hervadt és fagyott. Itt is jó útmu

tatónk a keserű foszlár, az erdei sás, a fodros levelű ligetmo

hák közt növő veselke, az erdei zsurló

és az acsalapu, amely

a mélyebb részeken húsvörös virágot nyit (hegyvidéken szór

ványosan előfordul fehér virágú változata is). A boroszlán,

a gyíkhagyma és a medveszőlő ugyancsak vizenyős talajra

utal. A mezei vízforrásokat a mocsári gólyahír, a keserű fosz

lár, a veselke, a mocsári nefelejcs, a kúszó boglárka jelzi,

a mohák közül pedig a lápi ligetmoha. A mezei lápos te

rületek növényei a fatermetű mohák, a hegyvidékieké a hó

virág és a tavaszi tőzike. A forrásfű csaknem minden for

rásvízben előfordul, a forrásmoha azonban csak a kvarcos

kőzetekből fakadó forrásokban. A fák közül talajvízre utal

a fűz, az éger, a fekete és fehér nyár, a kőris és a szil (külö

nösen akkor, ha száraz területen magányosan nőnek), vala

mint a nyír, a kutyabenge, és a zelnice meggy. A réteken

81 Főzés edény nélkül

növő halovány aszat a 80—100 cm mélységben levő vizet is

„megérzi". (L. az I., II. és III. színes táblát.)

Földrajzi hálózat. A földtengelyen áthaladó síkok földfelszíni

metszőpontjainak vonalai alkotják a délköröket, a földten

gelyre merőleges síkok pedig a szélességi köröket melyek



gelyre merőleges síkok pedig a szélességi köröket, melyek

közül a leghosszabb az egyenlítő. Az ugyanazon a szélességi

körön vagy délkörön található pontoknak azonos a földrajzi

szélessége vagy hosszúsága. A földrajzi hosszúságot a kezdő

(nulla) délkörtől számítják, amely a London külvárosában levő

Greenwich csillagvizsgálóján halad át. (A régebbi térképeken

a földrajzi hosszúságot a ferrói délkörtől számították; Ferro

a Kanári-szigetcsoport egyik szigete.) Ettől a délkörtől számo

lunk szögértékekben mindkét oldalra 0—180°-ig. A nulla délkör

től keletre 180°-ig terjedő földrajzi hosszúságot keleti hosszúság

nak nevezzük, jelölése: k. h., ellenkező irányban van a nyugatihosszúság (ny. h.). A földrajzi szélességet szintén szögértékek

ben mérjük 0—50°-ig, éspedig az egyenlítőtől, amely a 0 , mindkét irányban észak és dél felé. A földrajzi szélességet

a görög ábécé fi betűjével (φ ) is jelölik. Azt a szöget képvi

seli, melyet a megfelelő pont súlyvonala és a földrajzi egyen

lítő síkja zár be. A földrajzi hosszúság jele a görög alfa

betű (α). Ez a kezdő délkör (Po) és a pont délköre (Pm) által

bezárt szög, melyen a meghatározott pont (M) található.

A földrajzi fokhálózat sűrűségét a szélességi körök és délkö

rök közötti szögeltérések különbsége határozza meg. A mihelyszínrajzi térképeink szélessége 1 szögperc. Egy meghatá

rozott pont délköreinek és szélességi köreinek szögértékei

a pont földrajzi koordinátái. A földgömbön a földrajzi hálózat

egyeneseit körökkel jelölik, a közönséges térképeken jelölésük attól függ, hogy a térkép milyen vetítési módszerrel

készült.

Főzés edény nélkül. Ha edény nélkül akarunk valamit főzni,ásunk egy kb. 50—60 cm mély és 50 cm széles gödröt. Köz

vetlenül mellette tüzet gyújtunk, amelyben köveket (szikladara

bokat) tüzesítünk. A kiásott földet gondosan egy kupacba

rakjuk, közvetlenül a lyuk mellett. Belülről a gödör falához egy

100X10 cm-es karót állítunk. A burgonyát megmossuk, a húst

megfűszerezzük, és csalánba vagy nagy acsalapulevelekbe

csomagoljuk; ha nincs sem csalánunk, sem acsalapunk, akkor

fűbe, de ügyeljünk arra, hogy ne legyen közte boglárka. Ké

szítünk egy fogót a kövek mozgatásához, és egy edényt teletöltünk vízzel. Ha a kövek már jól áttüzesedtek, gyorsan

bedobjuk őket a gödörbe, melynek aljára beszórtuk a hamu

egy részét is. A köveken elegyengetjük a burgonyát, aztán

rárakjuk a húst. Mindezt betakarjuk földdel, ledöngöljük, ki

húzzuk a karót, a helyébe beöntjük az odakészített vizet, és

Főzőkészülék

82

a nyílást eltömjük gyeptéglával. Az ételt kb. 1 órán át pároljuk.

Főzőkészülék. Ott használjuk, ahol nem tudunk vagy tilos tü

zet rakni. Ilyenkor használhatunk petróleumot, benzint vagy

szilárd és folyékony spirituszt fogyasztó főzőkészüléket. Ezek



nek a fűtőanyagoknak kalóriaértéke különböző: a petróleumé11 000 kcal/kg, a benziné 10 000 kcal/kg, a tiszta szeszé

7000 kcal/kg, a denaturált szeszé 6000 kcal/kg (a tűzifáé

3000 kcal/kg). A főzőkészülékek hatásfoka azonban nemcsak

a fűtőanyag kalóriaértékétől függ, hanem a folyékony fűtőanyag gázosodásának mértékétől is. A láng hőmérséklete

hatással van a felnyomuló gyúlékony anyag gázosodására (ez

a gáz ég el az égőfejben), a fűtőanyag felhatolása viszont

attól a nyomástól függ, amely a gyúlékony anyag gázosodá-

83 Függesztő bog

sával keletkezik. Ha csökken a nyomás, akkor fehér füst száll

fel az égőfejből, sőt további nyomáscsökkenéskor a fűtőanyag

is kifolyik. Ezért a petróleum- és a benzin-főzőkészülékek égő

fejét spiritusz égetésével melegítik elő, amelyet az égőfejen

levő kis tálkába öntenek. Ha az égőfejből kék láng csap fel,

és a főzőkészülék „zúgni” kezd, tökéletes a gázosodás. A nyo

máspumpával nyomást adunk rá, és máris az égőfejre állít



hatjuk az edényt. Ügyeljünk arra, hogy az edény állványa elégmagas legyen, és az edény alja ne érjen a láng kékes ré

széig, mert így csökkenne a láng melegítő hatása. A láng

sárga színét a szén tökéletlenül elégett részecskéi okozzák,

hőmérséklete ilyenkor csak 1000—1200° körül mozog; ezzel

szemben a kék láng a tökéletes égést jelzi, hőmérséklete1600—1800°. Ha az edény alja leér a kék láng közepéig, ko

rom képződik rajta, amely tovább csökkenti a láng melegítő

hatását. A fűtőanyag tökéletlen égése folytán életveszélyes

szénmonoxid keletkezik. A szabadban a főzőkészülék helyesműködtetését sokszor szél gátolja, ezért a lángot vékony

összerakható pléhfallal védjük (erre a célra megfelel az alu

mínium ételdoboz is). Főzéshez vékony falú, egyenes aljú

edényeket használjunk, amelyeket minden alkalommal töké

letesen meg kell tisztítanunk a koromtól. Sátorban vagy hóban

a főzőkészüléket helyezzük mindig fém alátétre vagy bádog

doboz tetejére, esetleg közvetlenül a dobozba. Vigyázzunk, hogy

az égőfej kiálljon belőle, mert különben nem kap elég leve

gőt. Legjobb a sátron kívül, a szabadban főzni, ahol a fűtő

anyagtartályt állandóan hűti a hideg levegő. Az égőfejet

vegyük körül védőfallal, hogy a meleg ne szökhessen el a sza

badba. Sohasem szabad a pumpával túladagolni a nyomást,

nehogy a főzőkészülék felrobbanjon. A robbanás magától is

bekövetkezhet, ha a fűtőanyagtartály túlmelegszik. A gázfőző

készülékek teljesítőképessége ugyan nagyobb, de a Csehszlo

vákiában gyártott butángázpalackok súlya és mérete nehéz

kessé teszi használatukat. Külföldön a gázzal töltött konzerv

dobozt használat után eldobják, nálunk azonban becserélik.

A hegymászók igényeinek kielégítésére különleges, főzőedénynyel egybeépített főzőkészülékeket is gyártanak.

Frontális zóna. Átmeneti terület két légréteg között, felsőbb

rétegeiben erős a légáramlás. A ciklonok és anticiklonok ki

fejlődésének területe.

Fuvaroscsomó. Magyar csomónak is nevezik, gyorsan meg le

het vele rövidíteni a zsinór hosszú végét. Zár közbeiktatásával

könnyen oldódik. Magyar csomóval szokták fogantyúra, vas

karikára erősíteni a kötelet.

Függesztő bog. Nehéz tárgyak, ládák, hordók stb. felemelését

könnyíti meg.

Függőpalló

84

Függőpalló. Kötélen függ az árok vagy patak felett. Mindkét

parton kiválasztunk két-két megfelelő fát, amelyekre a négy

tartókötél egy-egy végét kötjük. A kötelek másik végét hajós

hurokkal egy 8 cm vastagságú kisebb tartógerendára erősít

jük, amely mindkét végén 10 cm-rel túlnyúlik a palló szélessé

gén. A fák között elkészítjük a függőpalló talpazatát, ugyan

úgy, mint a szilárd pallónál. Ráerősítjük a pallódeszkákat, és



mindkettőt keresztülfektetjük a kis tartó fatörzsön. Keresztkötéssel a tartógerendához erősítjük őket, hogy egymásra ne

csúszhassanak. A pallót a terep adta lehetőségek szerint ki

kötéssel rögzítjük.

Fürdőzőhely. Fürdésre zuhatagoktól, örvényektől mentes folyó

szakaszt választunk, ahol a víz nem mély, és nem erős a sod

rása. (A fürdőzőhely mindig az áramlással szemben, a tábor

felett legyen.) Nagyobb számú fürdőző esetén a fürdés idejére

egy ladikban legalább három jó úszónak mentőszolgálatot

kell teljesítenie. (A ladikban az evező- és kormánylapátokon

kívül mindig legyen mentőöves kötél és csáklya is.) A vízbe

gömbfából épült hídról vagy közönséges karóhídról lépünk.

A fürdőzőknek jó szórakozást nyújt a „majomlépcső”. Egy

hordóba annyi nehezéket rakunk, hogy kb. a feléig elmerül jön, Vízből kiálló tetejébe kis fatörzset ütünk, melybe vízszintes cövek „létrafokokat” erősítünk, hogy fel lehessen rajtuk

mászni. Hasonló szórakoztató eszköz az úszó kajakevező is.

Egy kis hordó vagy nagyobb festékesdoboz oldalain régi ka

85 Fűrész

jakevezőt dugunk ót. Az úszó megragadja az evező kiálló

végeit, és evezéssel halad előre. Ugródeszkát nagyobb, rugal

mas fatörzsből készítünk, amely megnehezíti a járást. (Kiváló

eszköz a hajlékonyság és egyensúlyozókészség fejlesztésére!)



Az ugródeszka a mély víz felett legyen, nehogy ugráskor va

laki megsérüljön.

Fűrész. A turista általában vagy egyközű fűrészt (1) használ,

amelynek egy vágóéle van, vagy kétközűt (2), amelynek két

vágóéle minden húzásnál vág. A régebbi fűrészeken a fogak

közt hézagok vannak a fűrészpor kivetésére (3). Az újfajta

fűrészek már hézagok nélkül készülnek. A kétközű fűré

szek 1,4—1,5 m hosszúak, 2,2 cm szélesek, súlyuk 2,5 kg, fo

gaik 13X18 mm-esek. A vágatnak mindig szélesebbnek kelllennie a fűrész vastagságánál, hogy a fűrész meg ne szorul-

Fűrész élesítése 86



jon. Ezért a fogakon reszelővel vagy fűrészfoghajlító kulccsal

„terpesztést” csinálunk (I. Fűrészfoghajlító kulcs). Alakja sze

rint ismerünk szalagfűrészt (4), ívfűrészt (5), lombfűrészt (6)

és Athers-fűrész t (7). A fűrészt munka után ne dobjuk a föld

re, hanem akasszuk fel. Ha visszük, ügyeljünk arra, hogy fo

gaival lefelé tartsuk. Közlekedési eszközre szállva a fűrész élét

mindig csomagoljuk be csomagolópapírba vagy zsákvászonba.

Fűrész élesítése. A fűrészlapot, amelyet meg akarunk élesí

teni, két levert cövek közé vagy egy fatönk vágatába szorítjuk.

Háromélű reszelővel egyenlő hosszúra igazítjuk a fűrész fogait,

kiigazítjuk a fűrész „terpesztését”, azaz a fogak nyomtávát.

Váltakozva balra és jobbra hajtogatjuk a fogakat. A nyomtáv

szélessége a fűrészelendő fa keménységétől függ. Nyers fa

fűrészeléséhez nagyobb nyomtávszélességre van szükség. Az

egyformán kihajtogatott fogak mindkét élét megélesítjük (a fű

részt közben megfordítjuk), ügyeljünk arra, hogy a fogak

vágóélei egyforma szélesek és hosszúak legyenek.

Fűrészfoghajlító kulcs. A fűrészfogak közti nyílás beállításához

használjuk fűrészelés vagy a fűrész élesítése előtt. A fogakat

váltakozva balra és jobbra hajlítgatjuk. A „terpesztés” teljes

szélessége azonos a fűrészlap kétszeres vastagságával.

87

Fűtés a sátorban

Füstölő. Agyagos vagy homokos partba építjük. A part olda

lába mélyített vízszintes tűztértől nyújtott S alakú kéményt

ásunk, amelynek nyílása a part tetején van. A kémény nyílá

sától kb. 10 cm-re a kéménybe egy vagy két erősebb ágat

építünk be, ezekre akasztjuk drótkampók segítségével a kizsi

gerelt és besózott halakat. Égerfával tüzelünk, amelyre rak

hatunk nedves fenyőgallyat vagy füvet is A halak akkor van



hatunk nedves fenyőgallyat vagy füvet is. A halak akkor van

nak jól megfüstölve, ha húsukat ujjal könnyen le tudjuk csipe

getni a csontról.

tűztér

Fűtés a sátorban. A legegyszerűbb hőforrás, amely a sátorban

elegendő meleget ad, az égő gyertya. A sátor „központi fű

tését” felmelegített kövekkel oldhatjuk meg. A fekhely elké

szítése előtt a lábunk, a csípőnk és a hátunk helyén széles

mélyedéseket ásunk, melyekbe vagy száraz mohát, vagy né

hány réteg újságpapírt rakunk. Ezt megelőzően kipróbáljuk,

hogy a kövek (a nagy, lapos kövek a legalkalmasabbak) jólbeleilleszthetők-e a kiásott mélyedésekbe, majd tűz alatt, izzó

hamuban felmelegítjük őket. A meleg köveket belerakjuk a mé

lyedésekbe, letakarjuk papírral vagy száraz moharéteggel, és

arra tesszük a hálózsákot. A kövek 6—8 órán át tartják

a meleget. A nagyobb sátrakban dobkályha típusú kis kály

hákat is elhelyezhetünk. A kéményt a földbe vezetjük, és a sá

tor szegélye alatt ki a szabadba. Végére dróthálót rakunk,

hogy felfogja a nagyobb szikrákat. A nyitott sátrakban és

szükségfedezékekben úgy „fűtünk”, hogy a bejárat előtt ka

nadai kandallót építünk (I. a címszót). Ha lehetséges, próbáljuk ki az ún. két fahasáb közötti fűtést (I. Finn tűz). Na

gyobb fagy esetén két tüzet gyújtunk, ehhez azonban elég

nagy fakészlet kell és őrség, amely a tüzet éjjel is táplálja.

Gátak 88



89

Gombamérgezés



Gátak. Átló- és mozgógátakat különböztetünk meg. Az álló

gátak állandó szintre duzzasztják fel a vizet, a mozgógátak

pedig a gát magasságának változtatásával emelik vagy csök

kentik a víz szintjét. A gát felett elárasztott térség a duzzasz

tótér. A mozgógátakon a gátőr feladata, hogy a vízszintet

szükség szerint állandóan szabályozza. A gát legmagasabb

része a gátkorona. A párologtató

az a hely, ahová a gátbólkiáradó víz ömlik.

1. Az állógátakat fából, kőből, betonból építik, de használnak vegyes építőanyagot is. 2. A mozgógátak zárószerkezeté

nek alakja szerint többféle gátzsilipet különböztetünk meg.

a) A betétgerendás gátzsilip vízszintesen egymásra fektetett

gerendákkal zárul, amelyek a víznyomás által a gátfalra tá

maszkodnak. Azoknak a gátszerkezetekbe beépített áteresztő

zsilipeknek lezárására használják, melyek valamikor a tutajok

úsztatását szolgálták. b) A reteszes gát reteszei, vagyis geren

dái a vízben enyhén megdőlnek, alul az alsó építmény foga

zatába, felül pedig a vasból készült „zsiliptábladúcokra” fel

rakott rúdra támaszkodnak. A zsiliptábladúcokat palló és lánc

kapcsolja össze. Ha a reteszeket emelővel vagy gépi berende

zéssel elmozdítják, a forgatható csapok körül a zsiliptábladú-cok is lehajthatok egészen az alsó falig (így nem akadályoz

zák a nagy víztömegek kifolyását). A gát felemelésekor leg

először a zsiliptábladúcokat és a pallót állítják fel, majd

a reteszekkel elzárják a gátat. c) A táblás gát (álló vagy

szétszedhető zsiliptábladúcokkal) olyan, mint a tábla- vagy

hídgát. A favagy vastáblák az álló és lehajtható zsiliptábla

dúcokra támaszkodnak. A táblákat géppel húzzák le. d) Az

alábillentős gát úgy van felszerelve, mint a vízszintes tengelykörül forgó reteszelő lapok, melyek az alsó építmény alján

vagy az alsó építmény fölött helyezkednek el. e) A körszelet-

gátnak görbe reteszelő felülete van. A víznyomást karok viszik

át a forgó tengelyekre, ami csapsúrlódást idéz elő. f) A hen

geres gát kör alapú hengerből áll, az alsó végén tölgy tömí-

tőküszöb van. A zárószerkezet keresztmetszete körte alakú.

A kör alakú rész mindkét meghosszabbított, a pillérekig ki

nyúló vége fogazattal van ellátva, amely a pilléreken levő

fogas sínbe illeszkedik. A henger megemelését és leengedését

emelővel végzik.

Gerincvonal. A gerinc legmagasabb pontjait összekötő kép

zelt vonal, amely a magaslat két lejtője között vízválasztót

alkot.

Gombamérgezés. A mérgező gombák fogyasztása után legkésőbb 24 óra múlva jelentkeznek a mérgezés első tünetei:

rosszullét, hányinger, hányás, idegrendszeri zavarok. Hasonló

tüneteket azonban bármelyik ehető gomba is okozhat, ha

a gombaételből túl nagy mennyiséget fogyasztottunk, ha nem

rágtuk meg rendesen, ha sok folyadékot ittunk utána, ha

a gombaételt öreg gombából készítettük, vagy ha felmelegítve

Gombfelvarrás 90

és nem frissen fogyasztottuk el. Ha mérgezés gyanúja áll

fenn, s különösen, ha a mérgezés tünetei több emberen ismutatkoznak — noha kevés gombát ettek —, gondoskodjunk

arról, hogy a rászorulók minél előbb kórházba vagy legalább

orvoshoz kerüljenek. Fontos, hogy a beteg magával vigye

a hányadékát (üvegedénybe gyűjtve) a laboratóriumi vizsgá

latok elvégzéséhez. Ha a mérgezés nem súlyos, a betegnek ad



junk hashajtót, 15—20 tabletta orvosi szenet, és itassunk velegyenge teát. (L. a X. színes táblát.)

Gombfelvarrás, gombkészítés. A cérna átfűzése után jó, ha

a gomb alá egy gyufaszálat helyezünk, hogy a gomb alsó

lapja és az anyag között kellő távolság maradjon. A fel

varrás befejezése előtt a gyufaszálat kihúzzuk, a cérnát

néhányszor körbetekerjük a cérnaoszlop körül, hajóshurkotdobunk rá és elvágjuk. Gombot magunk is készíthetünk, pl.

makkgombot fából, bőrcsíkból vagy erősebb anyagból. A csík

8—10 cm hosszú és 2—3 cm széles legyen. Az egyik végét

nyelv alakúra vágjuk, a másik végétől kezdve a csíkot egé

szen a nyelvig összesodorjuk, az összesodort kis hengert be

vágjuk, és a nyelvet ezen a bevágáson átfűzzük. Az így elké

szített gombot a kiálló nyelv segítségével varrjuk fel.

Görbületmérő. A térképen levő távolságok pontos mérésére

használják. A görbületmérőt megvásárolhatjuk, vagy magunk

is elkészíthetjük. Egy celluloidból, plexiüvegből, kartonból vagy

Gömbfonat. Hat ágból fonjuk. Az ágakat három kettős csoportra osztjuk. Először az 1., 3. és az 5. ágat átfektetjük a 2.,

4. és a 6. ágon, aztán fordított sorrendben folytatjuk a fonást:

a 6-at rakjuk a 5-re, a 4-et az 1-re és a 2-at az 5-re (mindig

az alsót a felsőre). Így haladunk oda-vissza, a szálakat végigerősen meghúzva.

91

Gumitexiil javítása

vékony farost lemezből kivágott kis korong közepén nyílást fú

runk, és pálcikát (gyufaszálat, gombostűt) dugunk át rajta

úgy, hogy mindkét oldalon 1 cm-re álljon ki. Méréskor a hü

velykujj és a mutatóujj között fékezzük a görbületmérő tenge

lyét, s lassan haladunk vele a térképen mérendő szakaszon.

Lazán engedjük forogni, hogy le tudjuk olvasni a „megtett”

kilométereket. A különböző méretarányú térképekhez külön

oldalán vékony gumiréteg marad). Hátizsákokat, matrózzsáko

kat, horgászköpenyeket stb. készítenek belőle. 2. A valódi gu

mitextil szövetét egy réteg gumival itatják át vagy vonják be.

A gumibevonat a szövet elválaszthatatlan részévé válik, és an

nak károsodása nélkül nem lehet eltávolítani. Ebből az anyag

ból készülnek a felfújható matracok, kajakok, sátorpadlók és

a vízen úszó tömlők. 3. A különböző vastagságú gumifóliák



böző sugarú görbületmérőket készítünk:

a térkép

méretaránya

a görbületmérő a görbületmérőn

be kell jelölnisugara kerülete

1 :200 000 15,9 mm 20 km 20 beosztást

1:100 000 15,9 mm 10 km 10 ”

1 : 75 000 21,2 mm 10 km 10 ”

1: 50 000 31,5 mm 10 km 10 ”

1: 25 000 31,8 mm 8 km 5 ”

Görbületmérő készítéséhez megfelel a bádog söröskupak is

(az 1:100 000 és az 1:50 000 méretarányú térképhez). A kupak

széleit laposfogóval még az üvegen szétnyitogatjuk. ügyeljünk

arra, hogy a szétnyitott kupak kerülete 10 cm legyen, ami

31,5 mm-es gördülő átmérőnek felel meg. A kupak kerületén

10 beosztást készítünk, a bekarcolt számokat tussal befestjük,

és áthúzzuk színtelen lakkal. A korong közepén lyukat fúrunka tengelynek.

Gúlasátor. Négyszög (néha sokszög vagy kör) alapú, ferde

falú sátor, oldalfalai háromszögek. A gúla csúcsa az alap

négyzet közepe fölött van. Rendszerint két rombusz alakú sátorlapból állítják fel.

Gumitextil. A turisták gyakran felhasználják a természetjárás

hoz és vízi túrázáshoz szükséges tárgyak készítésére. Anyagaszerint három fajtáját különböztetjük meg: 1. A ragasztott gu

miszövet két szövetrétegét gumiragasztóval egyesítik, mégpedig

vagy melegen az ún. vulkanizálási eljárással (a ragasztó-

anyagban megmaradnak a szövetszálak), vagy hidegen (a gu

miragasztó és a szövet összeragasztásánál a gumitextil egyik

egyik oldalára vékony szövetet sajtolnak. Felfújható párnák,

gumitömlők, mentőövek, különféle zacskók, esetleg táskák

gyártására szolgálnak. A gumitextilből készült tárgyakat száraz

és hűvös helyen tároljuk, mivel a nedvesség a szövetet, a me

leg viszont a gumit károsítja. 45—50 C° körüli hőmérsékleten

a gumitextil érintkező rétegei összeragadnak, ezért gyártáskor

a párnák, matracok stb. belsejébe megfelelő mennyiségű

síkport juttatnak, amelyet nem szabad belőlük sem kiszórnunk,

sem kifújatnunk, mert ezzel csökkentenénk élettartamukat. Haa gumiszövetek vagy a gumifóliával bevont szövetek olajjal,

benzinnel, savval érintkeznek, a gumi szétroncsolódik rajtuk.

Túl sokáig a napsugarak közvetlen hatásának sem szabad őket

kitennünk, mert a nap hatására a gumiréteg felszíne meg

repedezik, és a gumitextil tárgyak vízáteresztővé válnak. A gu-

mitextil mind a húzásnak, mind a nyomásnak jól ellenáll. Az

öntött szövetek öntésének irányát úgy állapítjuk meg, hogy

a szövetet gumizott részével szemünk elé vagy ferdén a fény

nyel szemben tartjuk. A szövetfelszínen látható alig észrevehető vonalak mutatják az öntés irányát. A méterben árult gu

mitextil öntésének iránya megegyezik a textiltekercs szegélyé

nek irányával. A gumitextil az öntés irányában jobban

húzható, mint keresztirányban. A felfújhatóság határa a szö

vet erősségétől függ. A gumitextilt nem ajánlatos gőzölni és

melegen nyújtani, egyébként nem igényel különleges kezelést.

A gumitextil tárgyak belsejébe került vizet öntsük vagy ráz

zuk ki, és hagyjuk lecsepegni. A tárgyakat ne szárítsuk túl

meleg helyen, pl. kályha közelében. A matracok, párnák, men

tőövek stb. belsejébe az egész évi használat után szórjunksíkport.

Gumitextil javítása. A kiszakadt, kilyukadt, kikopott gumitextil

tárgyakat ragasszuk meg. Erre a legalkalmasabbak a gumit

oldó s egyben nagy százalékban feloldott gumit tartalmazó

ragasztók, pl. a tubusos Palmatex (Csehszlovákiában a Vul-

kancement vagy a Gumolep). Olyan foltokat válasszunk a ja

vításhoz, melyek jól simulnak. Foltozáskor először megtisztítjuk

a szakadás környékét, majd megszárítjuk, szükség esetén

szeszláng fölött. Fújással meggátoljuk, hogy a gumitextil túlsá

gosan átmelegedjék. A szakadás kirojtosodott végeit ne vág juk le, szárítás közben ne égessük le, mert elősegítik a tapa

dást. A nagyobb szakadásokat először varrjuk be és a varrást

Gyémánthurok

92

vonjuk be Palmatexszel. Ha sima felületet sima felületű folt

tal akarunk beragasztani, mindkét felületet üvegpapírral dur

vára kell csiszolnunk. Ezután a foltot és a szakadás környékét

bekenjük egy réteg gumioldó ragasztóval, majd még egy

réteg ragasztót kenünk rá, a foltot a szakadásra helyezzük,

és erősen rászorítjuk. Ha jól megszáradt, ellenőrizzük, hogya szélei nem váltak-e le, a folt és az alátét között nem kelet

jük, a kéznél levő anyagtól, ötletességünktől és a gyertyatartó

rendeltetésétől függően. Lehet felfüggesztett, álló vagy hor

dozható. A célnak jól megfelel egy befőttesüveg is. Ebben az

esetben a gyertya köré drótot tekerünk, s így függesztjük fel



a szélei nem váltak e le, a folt és az alátét között nem keletkeztek-e szálak. Ha igen, még egyszer bekenjük őket ragasz

tóval, és száradásig nehezékkel (kővel) nyomtatjuk le. A ne

hezék és a gumitextil közé tegyünk egy darab papírt. Ha

a papír hozzáragadna a gumitextilhez, vízzel lemoshatjuk.

Minden gumi oldószert tartalmazó ragasztó gyúlékony, ezért

a szabadban vagy jól szellőző helyiségben dolgozzunk vele.

Munka közben nem szabad dohányozni!

Gyémánthurok. Nagyon régen használt kötés, az öszvérhaj

csárok már a középkorban is ezzel a hurokkal erősítették

a málhás állat hátára a zsákba rakott árut. A zsák mindkét

vége hevederrel zárult (az egyik heveder kampóban végző

dött, a másik végébe kötél vagy fonott bőrzsineg volt varrva).

A gyakorlott öszvérhajcsárok ebből a kötélből olyan hurkot

kötöttek az öszvér hasa alatt, amely nem vágott az állat tes

tébe, mégis szilárdan tartotta a hátán a terhet. Mivel a zsá

kokban többnyire qyémántértékű kincseket szállítottak, gyémánthuroknak nevezték.

Gyertyatartó. Jó szolgálatot tesz a sátorban leghasználatosabb

fényforrás, a gyertya elhelyezésére. Fából, gyökérből, kéregből,

ágakból, fahasábból, konzervdobozból, taplógombából készít

93 Gyógyszerészcsomó

az üveg gyertyatartóban. Biztonságos „vízi gyertyatartót” úgy

készítünk, hogy a gyertyát szöggel, csavarral megterheljük, és

vízzel teli pohárba vagy konzervdobozba állítjuk.

Gyógyszerészcsomó. Általában a gyógyszeres üveg dugóját

rögzíti, de alkalmas arra is, hogy a sátortartó kötelet az evező

lapát fejéhez, vagy palló építésekor a híddeszkát a tartó-gerendához erősítsük vele.



Gyufa 94

Gyufa. Mindig kettős csomagolásban hordjuk magunkkal. A do

bozt zsebben, hátizsákban, matrózzsákban tartjuk pvc zacskó

ban, széles szájú kis műanyag üvegben vagy bádogdobozban.

(Helymegtakarítás céljából csak a gyufaszálakat és a dörzs-

lapot.) Ajánlatos a főzőkészülék mellett is tartani egy kis



pvc zacskót dörzslappal és néhány szál gyufával. A gyufaszá

lakat előnyös paraffinnal impregnálni. A paraffint (gyertyát)

felmelegítjük, és a gyufaszálakat egészen a fejükig belemárt

juk. A nedves gyufaszálak fejbőrünk testhőmérsékletétől jól

megszáradnak, ha hajunkba dugdossuk őket (természetesen

csak akkor, ha nem izzadunk, és a hajunk nem nedves).

Gyűrűs fonat. Két kötélágból fonjuk, szükség szerinti vastag

ságban. Egy kötéldarabot ágakra bontunk, két ágat levágunk,

és a megmaradt kettőt a régi tekercsek helyére tekerjük.

A kiálló végeket elvarrjuk és bandázsoljuk.

95 Hágóvas

Habverő. Kis fenyőfa csúcsából készíthető. Olyan fát válasz-

szunk, amelynek legalább öt, örvszerűen nőtt ága van. A le

metszett csúcsról lehántjuk a kérget, és az ágakat egyenlő

hosszúkra vágjuk. Magát a kis fa törzsét, amely nyélként fog

szolgálni, hosszabbra hagyjuk. Az ágakat visszahajlítjuk, és

hánccsal vagy zsineggel a nyélhez kötözzük. A nyélbe fúrt

lyukba kötélfület kötünk, hogy a habverőt fel lehessen akasz

tani.

típusú (4) hágóvas nagysága egy acélkötél segítségével vál

toztatható. A hátsó részt szilárdan odaerősítjük a sarokhoz,

az elülső részt pedig egy eltolható, csavarral rögzíthető kar

mantyú segítségével szorítjuk a cipőhöz. A hágóvasat bőrből,

vitorlavászonból vagy sátorvászonból készült tokban hordjuk.

Hegyeire gumitömlődarabokat húzunk, vagy a két hágóvas

közé deszkát kötözünk, hogy a vashegyek mindkét oldalról

belefúródjanak. Használat után a hágóvasakat jól meg kell



Hágóvas. A hegymászók nélkülözhetetlen felszerelése a ma

gashegyi túrákon, amelyet a havas lejtőkön és a jégmezőkön

való menetelés megkönnyítésére használnak. Segítségével

50—60°-os lejtők is leküzdhetők. A hágóvas egy elülső és egy

hátulsó részből áll, amelyek mozgathatóan kapcsolódnak egy

másba. A két részt tulajdonképpen egy-egy vasráma alkotja,

amelyből 4 cm hosszú edzett acélhegyek nyúlnak ki. A hágó

vasat fonott hevederekkel vagy gumihosszabbítós hevederek

kel erősítjük fel a cipőre. A hevedert a lábfejen keresztezve

átfűzzük a hágóvas elülső és hátulsó rámájára erősített gyű

rűkön. Legrégebben az Eckerstein-típusú (1), fémből készült,

súlyos, de rendkívül szilárd hágóvasat használják. A Voillant-típus (2) nyolc hegyének metszete csillag alakú. A Grivella-

típus (3) erős lemezből préselt tízélű vasból áll. Nagyon

könnyű, hegyei alacsonyak, a tartóráma síkjával 45°-os szö

get zárnak be. Hevederei műszálból készülnek. A Le Grépar-

szárítanunk. A rögzítő részeket minden használat előtt ki kell

próbálnunk, és a hibásakat ki kell cserélnünk. A hajIítást

mindig satuban, fokozatosan végezzük, sohasem kalapács-

ütésekkel. A horganyzás nem biztonságos, mivel meglágyítjaaz anyagot. A hágóvasakat vazelinnal bekenve tároljuk. A há

góvassal való járás széles lépéseket kíván, hogy ne sértsük

fel a lábunkat, és ne szakítsuk el a nadrágunkat. Lábunkat

magasra emeljük, mivel számolnunk kell a hegyek magassá

Haillard-csomó

96

gával is. A ferde lejtőn oldalirányban haladunk, és a hágóvas

valamennyi hegyével érintjük a talajt. Lábunkat elfordítjuk

a lejtő irányától (5). Meredek lejtőn oldallépésekkel hala

dunk, s az elülső hegyeken állunk. A meredek lejtőnek néha

teljesen háttal fordulunk. A fordulásoknál előbb biztonságosan

meg kell állnunk. Legjobb, ha a lejtőt ferde irányban másszuk

meg. Ha a lejtő nagyon meredek, jégcsákánnyal lépcsőket

vágunk rajta. Először a jégcsákány hegyével mindkét oldalrólkivájjuk a lépcsőfok helyét, majd a csákány lapátjával

erőteljeset ütve kihasítjuk az egész lépcsőfokot A lépcsőn

a víz egy részét, hogy helyét a hajótest tölthesse ki. A tat

mögötti hullámzást a csónak helyére visszaáramló víz idézi elő.

Hajójavító szerszámok. Tokban, vászonzsákban, régi bőrönd

ben szállítjuk őket. A hajójavításhoz szükséges fontosabb szer

számok és kellékek: szekerce, fűrész (lyukfűrész és rókafarkú

fűrész), fűrészreszelő, kombinált fogó, harapófogó, véső, kisráspoly, spatulya, egy doboz megfelelő méretű csavar, kisebb



erőteljeset ütve kihasítjuk az egész lépcsőfokot. A lépcsőn

arccal a völgy felé haladunk felfelé. Leereszkedéskor a jég

csákányra támaszkodunk, ülepen sohasem siklunk le a ha

von, mivel a hóval eltakart sziklaéleken megsérülhetünk. Enyhe

lejtőkön hosszú ugrásokkal futunk le. 6) mászás halszálkázva,

7) hegymenet ferdén a lejtőre, 8) egyenes irányú hegymenet

az elülső hegyek használatával, 9) hegymenet háttal a lejtő

nek, 10) enyhe lejtő harántolása, 11) meredek lejtő haránto

lása, 12) völgymenet enyhe lejtőn, 13) völgymenet meredek

lejtőn.

Haillard-csomó. A zászlókötél vagy a vitorlavezető-szárkötél

szabad végének megkötésére szolgál.

és nagyobb szögek, egy darab huzal, üveg- és csiszolópapír,

kóc, egy darab palánkhéj, kefék (gyökér- és drótkefe), egy

doboz gitt és tömítőszer, gyorsan száradó festék, ecset, hígító-

szer, egy üveg szesz, rongy. Legjobb, ha mindent külön bádog

dobozban tartunk.

Hajó és ladik tömeszelése. A deszkák közötti rések eltömesze-

léséhez kócot vagy régi kötelekből készített tépést használunk.

A tömítőanyagot a favéső lapjával betoljuk a hasadékokba,

vagy ék alakúra vágott fát verünk beléjük.

Hajó hidrodinamikája. A hajótest körül áramló víz hatására

hidrodinamikai erők keletkeznek, melyek a hajó harántmetszetétől, alakjától és felületének anyagától függnek. A víz

áramlása hasonló a repülőgép, az autó és a vonat körül

keletkező légáramláshoz. Lamináris és turbulens áramlást kü

lönböztetünk meg. A hajó kettéhasítja a víz felszínét, kiszorítja

Hajósöltés. A vitorla vagy a sátorlap szegélyeinek, szakadá

sainak összevarrására alkalmas.

97

Hajózási jelzések

széljelző van és csiga

a vitorla felhúzásához. Az árbocot gyak

ran készítik horonnyal, abba fűzik be a vitorla felső élét. A vi

torla alsó élét a vitorlarúd hoz (bummhoz) erősítik. Hátszél

vitorla használatakor a hátszélvitorlát az árboccsúcshoz húzzuk

fel. Megkülönböztetünk álló- és futókötélzetet.

Az acélkötelekből álló állókötélzet függőleges helyzetben tartja az ár

bocot, és óvja az eltöréstől. Ha a kötelek előre és hátra

vezetnek, tarcskötelek nek nevezzük őket, ha pedig oldalra,

árbocoldalkötél a nevük A futókötélzet a vitorla felhúzására



Hajótest. Alapja a hajógerinc palánkdeszkája, melyet egyszerűen hajógerincnek neveznek. Elülső része az orrtőke, hátsó

vége a tükör vagy a fartőke. A hajógerincre (a hajó hosszanti

tengelyére) merőlegesen illeszkednek a V és S alakban meg

hajlított fabordák. A bordák a hajógerinc palánkdeszkájánál

végződnek, keréktalpívek kötik össze őket. A bordákra az orr

tól a tat felé futó külső palánkolást erősítenek, így alakul ki

a tulajdonképpeni hajótest. Klinkernek nevezik azt az eljárást,

amikor a palánkdeszkákat zsindelyszerűen egymásra rakják.

A katvel-módszer alkalmazásával a palánkdeszkákat úgy helyezik egymás mellé, hogy a hajótest felülete sima legyen.

Azokon a hajókon, amelyeknek V és S alakú a bordázatuk,

nincs éles határ a hajófenék és a hajóoldal között, ellentétben

az olyan típusú hajókkal, amelyeknek több részből álló, ún.

tört bordázatuk van. A hajótest belseje fedélszékszerűen van

kimerevítve. A hajótest felső széle a hajófal, amelyet belülről

a fedélszék, kívülről pedig a habléc szegélyez. A fedélzet fe

lülről borítja a hajó belsejét. A hajó szabad, fedetlen térsé

gét elöl rendszerint hullámtörővel látják el.

Hajóvitorlázat. Három részből áll: árboc ból, kötélzet ből és vi torlá ból. Az árboc talpával a hajófenéken vagy a lélekgeren

dában , a mozgatható árboctalpkocsi ban áll. Az árboccsúcs on

árbocoldalkötél a nevük. A futókötélzet a vitorla felhúzására,

beállítására és leengedésére való. A vitorlavezető szárakkal

(schott) a vitorlákat irányítjuk. A vitorlázat állhat egy vitor

lából (ilyen pl. az olimpiai jolle, a finn jolle, a moly) vagy

nagy vitorlá ból és orrvitorlá ból (ilyen a kalóz, a delfin ésa repülő hollandi vitorlázata). Kikötéshez kikötőkötelek et, von

tatáshoz vontatókötelek et használunk.

Hajózás éjszaka. Veszélyes, különösen, ha a folyót nem ismerjük (zátonyok). Azokon a folyószakaszokon, amelyeken

rendszeres hajóforgalom van, csónakunkat ki kell világítanunk az erre vonatkozó előírásoknak megfelelően.

Hajózási jelzések. A vízi turistáknak szóló jelzések, amelyek

általában a folyópartokon helyezkednek el, és a következőket

jelentik: 1 — nem hajózható; 2 — vigyázat, kötél; 3 — építési munka a vízen vagy közvetlenül a víz mellett; 4 — veszé

lyes szakasz; 5 — gát; 6 — áthajózhatatlan gát; 7 — hajó

zási tilalom; 8 — behajózás; 9 — táborhely; — 10 — kihajó

zás; 11 — csónakház.

Hajózás télen

98



Hajózás télen. Gyapjúöltözetet igényel, amelyre gumi védő

ruhát és mentőmellényt öltünk. A kezünket zsíros krémmel óv

juk az átnedvesedéstől. A téli hajózás ugyan sok veszéllyel

jár, de megvan a maga varázsa.

Hálózsák. Többfajta hálózsákot gyártanak, melyek a huzat

anyagában, a töltőanyagban és a rekeszelés módjában külön

böznek egymástól. Formájuk szerint a ma gyártott hálózsákok

három típusát különböztetjük meg: a „múmia” hálózsákot,

a takaróhálózsákot és az egyszerű téglalap alakú hálózsákot.

A takaróhálózsák a húzózár kinyitása után takaróként hasz

nálható. A hálózsákok töltőanyaga toll, nyírott gyapjú vagy

műszál. Legjobb töltőanyag a toll, mivel a legmelegebb, fel

lehet rázni, és nem csomósodik össze. A műszál előnye, hogy

nagyon könnyű. A töltőanyagot tartalmazó rekeszeknek olyanoknak kell lenniük, hogy sehol se jöjjön létre ún. hideg var

rat, vagyis a fölső és az alsó szövetet összefogó öltések sehol

se érintkezzenek közvetlenül. A rekeszelés módját úgy ismer

jük fel, ha a külső és a belső szövetet két kezünk közé vesz-

szük. A huzat ripszballonból, batisztból, vagy műszálas anyag

ból (sziIonból) a legmegfelelőbb. A hálózsákot higiéniai okok

ból lepedőből készített zsákkal bélelik, amelyet könnyen ki

lehet venni, és ki lehet mosni. A zsák formájú lepedőbetét

nagysága 80 cm X 215 cm. A hálózsákot naponta ki kell szel

lőztetnünk és meg kell szárítanunk. Otthon lazán összehajtva

tároljuk, nem szorosan összetekerve. A hálózsáknak sehol sem

szabad szorítania, lehetővé kell tennie a mérsékelt mozgást.

Nagysága az átlagtermetnek feleljen meg, háton fekvő hely

zetben a mozgáshoz szükséges teret és a hálózsák falainak

vastagságát beszámítva. Nagyon jó a lábnál bevarrt 15—20 cm

magas téglalap, amely lehetővé teszi lábunk tökéletes ellazí-

tását, ami egy-egy fárasztó túra után nagyon fontos. A tolda

lék nélküli hálózsákokban a lábunkat oldalt kell fordítanunk,s ez elég kényelmetlen. Fontos, hogy a hálózsák nyílása meg

felelő nagyságú legyen, hogy kényelmesen belebújhassunk.

hosszú öltés

Hálózsák

9



Harisnya

100

Hossza általában 70—100 cm-es húzózárral vagy gombokkal

záródik. A húzózárat jó szövethajtókával borítani, hogy ne

árasszon hideget. A fejünk számára hagyott 15—20 cm hosszú

nyílást úgy takarjuk be, hogy elalvás előtt az oldalunkra

fordulunk, vagy a hálózsákban teljesen megfordulunk, hogy

a fej nyílása a párnán legyen. Így bármilyen helyzetet is fog

lalunk el alvás közben, a fejünkkel mindig odaszorítjuk a nyílást a párnához, és a hálózsák belsejét tökéletesen elzárjuk.

Kitűnőek a papír hálózsákok is, melyek nagyon jól szigetelnek,

ságot és kellemetlenséget okozhat. Ügyeljünk arra, hogy meg

felelő hosszú és elég bő legyen, és sose vegyük fel lyukasan.

Mindig két harisnyát hordjunk, egy vékonyat az izzadság fel

fogására, és egy vastagot, hogy a cipő sehol ne nyomja a lá

bunkat. A harisnya felhúzásakor mindig hagyjuk, hogy a vége

1—2 cm-el túlnyúljon a lábujjainkon, és csak a cipő felhúzá

sakor simuljon a lábunkra. Arra is ügyeljünk, hogy a sarkunkon ne keletkezzenek gyűrődések, nehogy a lábunk felhólya-

gosodjon. A szakadt harisnyát főzőkanálra, kavicsra vagy



y gy j g

de mivel nem bírják a raktározást és a hajtogatást, a táboro

zás folyamán szabadon, szétterítve tároljuk őket. A szükség

hálózsákot félbehajtott, alul és oldalt összevarrt takaróból ké

szítjük. Félbehajtunk egy sátorlapot is, és gombokkal (makkgombokkal) összekapcsoljuk, aztán bebújunk a hálózsákba

és ezzel együtt a sátorlapból készített zsákba. A szükségháló

zsákba papírzsákot vagy sűrűn rakott újságpapírt teszünk,

a legvastagabb réteget a hátunk alá és a lábunk köré. Havan lepedőnk, akkor azt is összevarrjuk, de ilyenkor is először

az újságpapírt teregetjük szét a lepedő és a takaró között,

és úgy csúsztatjuk be mind a kettőt a sátorlapba. A szőrme

hálózsákok előnytelenek, egyrészt súlyuk miatt, másrészt azért,

mert nehezen száradnak. Jók a kétszemélyes hálózsákok is.

Kevesebb helyet foglalnak el, mint két egyszemélyes hálózsák,

és könnyebbek. A kétszemélyes hálózsák szélessége 120 cm,

és kerületére egy 15 cm magas oldalrész van varrva, amely

megakadályozza, hogy a benne való elhelyezkedés utána hálózsák szűknek bizonyuljon, sőt a tér az oldalrész által

megnövekszik. A benne alvók kényelmesen fekhetnek az olda

lukon is, anélkül hogy a hálózsák falai bárhol is húzódnának.

A hálózsák oldalain levő belépőnyílás alulról felvarrt gombok

kal záródik. A hálózsák alját ajánlatos pvc fóliával bevonni.

Harisnya. A turista és a táborozó öltözékének fontos tartozéka,

helytelen megválasztása vagy viselése túra közben sok bosszú

g j y gy

stoppolófára kifeszítve stoppolófonállal és vastagabb tűvel javítjuk meg. A vizes, átizzadt harisnyát éjszakára ne rak

juk a cipőnkbe, hanem alvás előtt mindig szárítsuk meg a tűz

nél (I. Ruhaszárítás). A hátizsákban mindig legyen velünk

tartalék harisnya, hogy minden reggel száraz, hibátlan haris

nyát vehessünk fel. Az átizzadt harisnyában csúszkál a lábunk,

amitől a harisnya könnyen elszakad.

Hármas csomó. Korlátra vagy fekvő árbocra erősítik vele a kö

telet. Könnyen ki lehet oldani.

Háromszögelési pont. Térképezés céljából kialakított három

szögelési hálózat. Országos háromszögelés alkalmával 2—300

km-ként vesznek fel egy-egy alapvonalat. Ezeket háromszö-

101Hátizsák

gelési főláncolattal kötik össze, és belőle fejlesztik ki az ún.

elsőrendű háromszögelési hálózatot, amelyben az oldalhosz-

szúságok 30—50 km között mozognak. Az elsőrendű hálózatba

kapcsolódik a másodrendű és harmadrendű hálózat és végül

az 1—3 km oldalhosszúságú negyedrendű hálózat. A három

szögelési pontokat a hálózat háromszögeinek csúcsában kő

jelzéssel és ún. háromszögelési gúlával jelzik. Ezek egyikétőllegalább két további gúlát látni.

hoz, táborozáshoz vagy a hegymászáshoz szükséges. Ha

a szabadban kell éjszakáznunk, lábvédőként használhatjuk,

szénával kitömve kényelmes ülőke válhat belőle. A hátizsák

súlypontja (S) mindig úgy helyezkedjék el, hogy hordozója

megtarthassa az egyensúlyát, a zsák ne húzza se hátra, seelőre, se oldalra. Ezért szenteljünk nagy figyelmet a hátizsák

helyes becsomagolásának (I. a címszót), ügyeljünk a hord-hevederek megfelelő hosszára, mert ha túl hosszúak (1, 2),

a hátizsák gátolja szabad mozgásunkat ha viszont túl rövi



a hátizsák gátolja szabad mozgásunkat, ha viszont túl rövi-

Hátizsák. A táborozófelszerelés legfontosabb darabja. Benne

visszük felszerelésünket és ruházatunkat, mindazt, ami a túró-

hosszú és laza

himbálózik

a tarkóhoz verődik

rövidés szoros

Hátizsák-fémkeret

102

dek (3), a vállunkba vágódnak, és emelik a súlypontot. A he

vederek helyes hosszúsága és a jól becsomagolt hátizsák még

jelentős súly esetében is könnyű járást biztosít (4).

Hátizsák-fémkeret. A magashegyi turisztika fontos felszerelése.

Könnyű fémcsövekből készül, matrózzsákot, batyut, ládát vagyegyéb csomagfélét erősíthetünk rá. Ilyenkor a terhet a cso

magban nem úgy osztjuk el mint a hátizsákban hanem

A felső rész felülről nyílik, az alsó pedig elölről. A batyu

oldalain két hosszúkás zseb is van. A húzózárakat textilborítás

védi a csapadéktól. A táborban 2X5 cm-es lécekből (legjobb

hozzá a nyír- és tölgyfácskák törzse) készíthetünk keretet. Az

egyes részeket hornyolással és faszögekkel kapcsoljuk össze.

A hordhevedert poliészter habból készült párnázással látjuk el,

de megteszi egy-egy sátorlapból készült, szénával, vattávalvagy mohával kitömött „párnácska” is. A keretnek azon ré

szeit melyek hordáskor érintik a testet szintén ajánlatos ki-



magban nem úgy osztjuk el, mint a hátizsákban, hanem

fordítva: alulra rakjuk a könnyű dolgokat, és felülre a nehe

zebbeket. A fémkeret tetejének hordozója feje fölé kell ma

gasodnia, hogy biztosított legyen a stabilitása. A hevederek

csupán a vállon szélesek. Perionból készülnek, belsejüket po-

liuretán hab tölti ki. Felső végükön fémkarika, az alsó végü

kön csat található, amellyel szükség szerint szabályozhatjuk

a hevederek hosszát. A fémkereten hordott batyu kétszintes.

szeit, melyek hordáskor érintik a testet, szintén ajánlatos ki

párnázni. Ha a nehéz batyut fel akarjuk venni a hátunkra,felrakjuk egy magasabb tárgyra, asztalra, sziklára, farakásra,

vagy mindkét kézzel megemeljük, és behajlított jobb lábunkra

támasztjuk, majd enyhén előrehajolva jobb kezünket átfűz

zük a jobb hevederen, és a csomagot a hátunkra lendítjük.

Bal kezünket átfűzzük a bal hevederen, és eligazítjuk a kere

tet, hogy kényelmesen feküdjön a hátunkon.

103

Hegyi Mentőszolgálat



Hátszélvitorla (spinaker). Sajátos, gyakran kupola alakú vi

torlafajta. Hátszélben vagy hátsó oldalszélben használják.

Házsátor. Minden A típusú nyeregtetős sátor házsátor. A sá

tor tetejének két falából két lejtő alakul ki.

Hegyi Mentőszolgálat (Horská sluzba). A hegyek íratlan tör

vénye — segíteni a bajba jutottakon — késztette arra a tár

sadalmat, hogy olyan csoportokat hozzon létre, amelyek ezt

a törvényt a gyakorlatban is megvalósítják. Csehszlovákiában1935-ben hozta létre a Sízők Szövetsége az első önkéntes

mentőtestületet, tagjai egyszerű hegylakók és menedék-

ház-tulajdonosok voltak. A mai értelemben vett HS csak1945-ben alakult meg Jeseníkyben a Csehszlovák Vöröskereszt

tel együttműködve. 1952-től tagjai a Csehszlovák Vöröskereszt

Hegyi vezetők túravezető szolgálata

104

egészségügyi káderei. Szlovákia területén az 1873-ban megalakult Magyarországi Kárpát Egyesület volt az első olyan

szervezet, melynek hegyi mentőszolgálat szekciója is volt. Az

egyesület összeírta a hegyi vezetőket és kísérőket, és két cso

portba osztotta őket. Az első csoportba tartoztak azok a ve

zetők, akik a Tátra egész területén vezettek túrákat, a másodikba azok, akik csak a Tátra bizonyos szakaszain voltak jártasak. 1882-ben volt a hegyi vezetők első szakmai kiképzése.

Mi d h i tú át b k ll tt j l t i é b k ll tt í i t

a természet védelmére. A hegyi vezetők kötelesek betartani

a HSZ és a hegyi vezetők szabályzatát. A vezetőt a túraveze

tésért a hegymászó terep nehézsége szerint rendeletben meg

állapított díj illeti meg, amelynek összege a hegyi vezetők

szabályzatában van feltüntetve. A hegyi vezető útiköltségét

és szállását a túra résztvevői fizetik.

Á



Minden hegyi túrát be kellett jelenteni, és be kellett írni a tu

ristaház könyvébe. Kialakították a hegyi utak hálózatát, és

valamennyit turistajelzésekkel látták el. A turistaházakat házi

gyógyszertárral, a vezetőket elsősegélycsomaggal szerelték fel.

1913-ban alakították meg az önkéntes mentőbizottságot (TátraiÖnkéntes Mentőbizottság). Az egyesület egészségügyi felsze

relést vásárolt, tájékoztatta a turistákat a hegyi veszélyekről,

arról, hogyan kell segítséget hívni és HMSZ tanfolyamokat

tartott. 1923-ban jött létre a Hivatásos Tátrai Vezetők Testü-

lete, amely 1937-ben a Tátrai Mentőszolgálat egyesületévé

alakult A Tátrai Hegyi Szolgálat 1950-ben jött létre.

Hegyi vezetők túravezető szolgálata. A Hegyi Szolgálat szervezte meg azzal a céllal, hogy a vezetők segítséget nyújtsanak

a hegyekbe látogató turistáknak, túrákat vezessenek, megbíz

ható tájékoztatást nyújtsanak, hozzásegítsék a hegyek látoga

tóit a természet megismeréséhez, és felhívják figyelmüket

Hegymászó sátor. Általában A típusú, bevarrt, hátrafelé lejtő

sátorpalánkkal. Elülső falán kiálló eresz van, amely megaka

dályozza a víz befolyását. A merőleges sátorpalánk nagy

ellenállást fejt ki a légáramlással szemben. Megdöntésével

csökken az ellenállás, és ugyanakkor hátul a sátor magassága

is. A sátorgerinc ütközőként hat az erős széllökésekkel szem

ben. A homlokzati falak megtörésével az A ívelésű sátor

a gúlasátor tulajdonságait veszi fel. Hegyi táborozás esetén

nagyon fontos a sátor lezárása, ilyenkor legjobb a kör alakú

nyílászárás.

Helyszínrajzi térkép. A terep helyszínrajzi felmérése alapján

készített, sok részletet tartalmazó térkép valamennyi részletes

térkép alapja. 250 km2 kiterjedésű területet ábrázol.

Helyszínvázlat. Bizonyos esetben a térképet helyettesíti. Na

gyobb méretarányban készítjük, mivel a terepnek csak egy

kis részletét ábrázolja. Minden olyan adat fel van rajta tün

tetve, amely fontos annak, aki számára készült. Ceruzával raj

zolják, az áttekinthetőség kedvéért olykor színes ceruzával is.

Hipszometria. Színek felhasználása a térkép szintvonalainak

megkülönböztetésére. Az alföldeket és a mélyföldeket a zöld,

a hegyvidékeket és a magas hegyeket pedig az okkersárgaés a barna árnyalataival jelölik. A hegyóriások színe sötét

barna.

Hó. Többféle fajtáját különböztetjük meg, többnyire azoknak

az elváltozásoknak az alapján, amelyeken leesése pillanatá

tól kezdve átmegy. Keménysége szerint lehet puha, félpuha

és kemény; hőmérséklete alapján száraz és vizes. A friss hó

jellegzetessége, hogy a pelyhek megtartják hatélű hasáb szer

kezetüket. A laza hó —10 °C-os hidegben esik, száraz, puhaés nagy kristályokból áll. A gyalogos turista és a síző mélyen

belesüpped, akárcsak a lyukacsos szerkezetű —3 °C-tól

—10°C-ig hulló porhóba. A nedves hó —1 °C és 0°C-nál esik.

Nagy, nedves pelyhekben hull, ráragad a sílécre és a cipőre,

megnehezíti a járást és a síző mozgását. A tömött hó a szél ha-

105

Hóba ásott gödör

tására jön létre, felülete bársonyos, pikkelyes, néha kagylószerű.

Az öreg hó idővel csonthóvá változik, általában a legalsóbb

rétegekben található, a mély, szélvédett területeken alakul ki.

Többnyire vagy nem kapcsolódik a friss hóréteghez, vagy csak

lazán. Olvadásos területeken nem engedi át az olvadó vizet,

mely így a felső, frissebb rétegeken át szivárogva lefolyik rajta.

Lassú leülepedése folytán üregek keletkeznek benne, melyekben ún. üreges zúzmara csapódik le. Tartós 0 °C körüli hő

mérsékleten a hó latyakossá, durva szemcséjűvé válik, felülete puha (Az ún poshadt hó vizes vattához hasonló ) Ebből



lülete puha. (Az ún. poshadt hó vizes vattához hasonló.) Ebből

a hóból táplálkoznak a lejtőkön a völgybe folyó csermelyek.

A napsugárzás és felmelegedés hatására a hóréteg meg

olvad, a pelyhek csonthómagokká alakulnak, melyek magukba

gyűjtik az olvadáskor keletkező vízcseppeket. Mivel az alsó

rétegek hidegebbek, a hó a mélyebb rétegekben szilárd ma

rad. Napnyugtával megszűnik az olvadás, és a hó felülete

eljegesedik. A jégréteg vastagsága a napsugárzás időtartamától és erejétől függ. Tavasszal, amikor a nap erősen mele

gíti a havas területek felszínét, déli irányban elhajló göd-

röcskék jelennek meg rajta. Gyors lehűlés után vékony jég

kéreg keletkezik rajtuk, s a reggeli napsütésben parányi tükrök

ként csillognak. A csonthóréteg durva csonthószemcsékből álló

jégréteg (firnjég). A szél hatására a havon néha vékony, eljege

sedett rétegek alakulnak ki. A szél ugyanis összenyomja a ha

vat, és a hórétegek belsejéből elszívja a levegőt, így a hó

hőmérséklete a felszínen csökken, és meggyorsul a párolgása.Mivel azonban a szél által nedvesség is jut a hórétegbe, ho

mályos tejszerű bevonat jön rajta létre. A száraz hóból a hó

fúvás hatására a sziklák vagy más akadályok előtt és mögött

hótorlaszok alakulnak ki, az akadály körül pedig tölcsérszerű

mélyedés, melynek szegélyén leülepedik a kimart hó. A hegy

gerinceken a szél veszélyes, tetőszerűen áthajló torlaszokat

hoz létre, ezért a sízőnek és a turistának fel kell tudnia be

csülni, hová léphet anélkül, hogy leszakítaná a hótorlaszt,

és lavinát idézne elő.

Hóba ásott gödör. Ha hóviharban, erős szélben, ködben vagy

a hegyekben eltévedünk, ideiglenes menedékhelyül szolgál.

Hótorlaszt keresünk, a torlasz mentén lefekszünk a hóra, aztán

hintázó mozdulatokkal ide-oda mozogva oldalunkkal előre-furakodunk a hóban, amíg teljesen be nem ássuk magunkat.

Ezután megváltoztatjuk az irányt, és merőlegesen lefelé hala

dunk. Így széltől védett térséget kapunk. Megfelelő nagy

ságú nyílást lapáttal, síléccel is kimélyíthetünk.

Hólapát

106

Hólapát. Téli táborozáskor használjuk, pl. igluépítésnél a hó

tömbök kivágására. Négy szárnyas anyacsavarral lehet felerősíteni a síbotra.



Hordócsomó. Ennek segítségével akasztják a hordót a daru

kampójára.

Holt (takart) terület. Dombok és hegyek lejtőivel, erdővel vagyvölgykanyarulatokkal eltakart hely. Ahhoz, hogy a térkép se

gítségével áttekintést kapjunk róla, meg kell rajzolnunk tartóz

kodási helyünk és néhány, velünk szemben levő pont szelvé

nyét, mégpedig úgy, hogy a holt tér a szelvények két-két

szélső pontja közé essen. A szelvények számát a holt tér

fekvése határozza meg. A térképen megkeressük tartózkodási

helyünket, meghatározzuk a terep szemben levő pontjait, meg

számozzuk vagy betűkkel megjelöljük őket, és bejelöljük azo

kat a pontokat, melyeket a megrajzolt szelvény irányában látunk. Szintvonalak segítségével megrajzoljuk az egész szel

vényt, amelyre átvisszük a számokkal vagy betűkkel jelölt pon

tokat és azokat a nem takart határpontokat, amelyeket még

látunk. Az a terület, amely a két egymással szemben levő, még

látható határpont között található, lesz a holt tér.

Horgászcsomó. A kötél

kalmazzák.

árbocra, karóra való felerősítésekor al-

107 Hosszú kötélfonat

Horgonycsomó. A kötelet kétszer a horgonykarika vagy a karó

köré tekerjük, és szabad végét hajóshurokkal rögzítjük (1),

vagy átfűzzük a két tekercsen (2).



Horgászkötés. Két eltérő erősségű zsineg, kötél összekötésére

használjuk, rendkívül jól tart. Kibogozásakor először széthúz

zuk a kötés mindkét kölcsönösen egymásra csúszó részét, az

után meghúzzuk mind a két kötél rövidebb, kiálló végét, ki

oldjuk a csomót, majd külön-külön kibogozzuk a két hurkot.

A csomót akkor kötöttük meg helyesen, ha a két kötél rövid

vége mentén húzott képzelt egyenes ferde a csomó húzóköte

leinek tengelyére.

Horológia. A táj tervszerű átalakításával, védelmével és ter

mészeti értékeinek célszerű kihasználásával foglalkozó tudo

mány. A Nemzetközi Természetvédelmi Szövetségnek (IUCN)

önálló horológiai bizottsága van.

Hortobágy Nemzeti Park. 1973-ban alapították, területe kb.

52 000 ha. Nemzeti parkká nyilvánítását különleges tájképi jel

lege, növényzete és állatvilága tette indokolttá és szükségessé.

Területe a hajdani Tisza-ártérből alakult ki, a tökéletes alföldi

síkság, a puszta jellegzetes magyar tájformája. Jellemzői

a száraz, szikes talaj, a néhol mocsarakkal, kis erdőfoltokkal

tarkított legelők, melyekből messziről láthatóan emelkednek ki

az ún. kunhalmok. Különleges faunáján és flóráján kívül leg

nagyobb értéke és vonzereje a pusztai pásztorélet, pásztorművészet és a kiveszőfélben levő ősi magyar háziállatok lát

ványa.

Hosszú kötélfonat. A kötélösszekötésnek ezt a módját akkor

alkalmazzuk, ha nem szabad a kötélnek megvastagodnia, te

hát amikor az összekötött kötelet valamin keresztül kell húz-

Horogcsomó. Stevedor-csomónak is nevezik.

Hőguta

108

nunk. A szétbontott kötelek végét összesodrás előtt elvékonyít

juk vagy ferdén lemetsszük.



Hőguta. A napszúráshoz hasonló súlyos melegártalom.

A szervezet fokozott hőtermelése (pl. nehéz testi munka kö

vetkeztében) és gátolt hőleadása (pl. túlöltözöttség, fülledt

helyiségben való tartózkodás) idézi elő. Tünetei: általános

bágyadtság, fejfájás, szédülés, hányinger, görcsök, láz, sú

lyosabb esetekben eszméletlenség. A beteget fektessük hűvös

helyre, lazítsuk meg a ruháját, itassunk vele hűtött ásvány

vizet vagy teát.

Hőmérő a természetben. A természetben megközelítő pontossággal az egyes állatfajok megjelenése alapján is megálla

píthatjuk a hőmérsékletet. 0 foknál a hó felületén furcsa kis

élőlényeket találunk: ugróvillások at, skorpiólegyek et és néhaa lágybogarak lárváit. +4—5 °C-nál megjelennek a levegő

ben az árvaszúnyog ok, a szúnyog ok és a legy ek különböző

fajtái, az olvadó erdei tócsákban, tavacskákban pedig fel

bukkannak a gyepi békák. A +10 fok körüli hőmérséklet ki

csábítja a lombos fák, különösen a hársfák kérgére a piros

fekete mintázatú verőköltö bodobácsok at, a lombok között ésa száraz fűben katicabogarak mászkálnak. A szőrös éjjeli

lepkék éjjel +10 foknál repülnek ki, előcsalogatva téli álmuk

ból a denevéreket, amelyek e hőmérséklet hatására felébred

nek, és az éjjeli lepkék vadászatára indulnak. +12—15 foknál

megjelennek a méhek is, de mihelyt csökken a hőmérséklet,

visszatérnek a méhkasba, mivel 10 foknál alacsonyabb hő

mérsékleten már nehezen tudnának mozogni. A hüllők, különösen a gyíkok +15 foknál másznak elő a naptól felmelege

dett kövekre, megszokott fürgeségüket azonban csak akkor

érik el, ha a hőmérséklet +16 fok fölé emelkedik. +18 fokon

kirepülnek a „tavaszi lepkék”, a tarkalepkék, a nappali páva

szemek, a citromlepkék, a fehérlepkék és a dongók nőstényei.

A hangyabolyból előbújó hangyák ilyenkor még egy kicsit

esetlenül mozognak. A 20 foknál magasabb hőmérséklet a kü

lönféle csigákat is kicsalja — megkezdődik az élőlények mozgalmas élete.

Hőmérséklet a sátorban. Rendes körülmények között a sátor

belsejének hőmérséklete és páratartalma állandó, a lakottsátorban azonban a légzés, az izzadás, a gyertyaégés, a főző

készülék használata, a nedves ruhadarabok és cipők párol

gása következtében emelkedik a páratartalom. Azokon a he

lyeken, ahol a legalacsonyabb a hőmérséklet — főleg a padlózaton —, a pára ködösödés alakjában kezd lecsapódni.

Ezért a sátor padlójára sátorlapot vagy vékony takarót terítünk, hogy a párás levegő ne kerüljön közvetlen kapcsolatba

a lehűlt padlózattal, és eltávolítunk a sátorból minden fölösleges vízpáraforrást, a nedves ruhákat és cipőket, a nyílt

109 Hulladékégető

lángú fényforrást, a sítalpakat stb. A páratartalmat legjobban

a szellőztetés csökkenti. Nélküle a hőmérséklet emelésének

nincs értelme, mert a meleg önmagában nem elég a páratar

talom csökkentésére. A tökéletesen áteresztő sátorból a pára

a sátor csúcsán vagy gerincén át távozik. Nem keletkezik

benne olyan erős léghuzat, mint azokban a sátrakban, ame-

Hulladékégető. Minden nagyobb tábor nélkülözhetetlen tarto

zéka. Ásunk egy 80X200X30 cm-es árkot, melynek aljára lapos



lyekben kénytelenek vagyunk szellőztetőket használni, csupán

egyenletes, állandó légáramlás. A sátor alján behatoló hideg

levegő kiszorítja a meleg, átnedvesedett és széndioxiddal telített levegőt, amely fölszáll, és a sátor gerincénél vagy csú

csánál a sátorszövet pórusain át távozik. Ezzel a sátorban

nem emelkedik a páratartalom görbéje, levegője száraz és

meleg marad.

Hősugárzás elleni védőeszköz. Főzéskor, sütéskor nehéz a tűz

mellett dolgozni. Kezünket úgy védhetjük a melegtől, hogy

a villára, kanálra egy darab állandóan nedvesen tartott frissfenyőkérget vagy kartondobozból készített ellenzőt húzunk.

fakéreg

Hulladékgödör

110

köveket helyezünk, és fenyőlombból font szegéllyel vesszük

körül, hogy a legyek ne juthassanak az alján levő hulladék

hoz. Este, a konyha kitakarítása után a hulladékégetőben

minden elégethető hulladékot, szemetet eltüzelünk, a hamut

összesöpörjük, és a hulladékgödörbe vagy a latrinába dobjuk.

Jó megoldás az is, ha egy darab kockadrótot összegöngyö

lünk, és erős drótból készült abroncsra erősítünk. Ebbe a hen

gerbe gyűjtjük a hulladékot. Este, ha megtelt, árok fölé vagykövekre állítjuk, és tüzet gyújtunk alatta. A maradék szemetet

bottal összekotorjuk, és a tűzbe toljuk.



Hulladékgödör. Minden tábor nagyon fontos tartozéka. Ásunk

egy 200X100X100 cm-es gödröt, szélére gömbfa keretetkészítünk, arra pedig felnyitható fedelet erősítünk. Elég, ha

egy másik fakeretet bevonunk kátránypapírral, vagy sűrűn ki-

fonunk náddal, fenyőlombbal, esetleg gyékénnyel. A gödröt

naponta beszórjuk klórmésszel. A táborozás befejeztével

a gödröt földdel betemetjük, és a keretet a fedéllel együtt

elégetjük. Kisebb táborokban elég, ha egy 30X50 cm-es lyu

kat ásunk. Kivágunk egy kör alakú, ferde szélű gyeptéglát,

és két rövid, oldalcsonkos ágat szúrunk bele. Ez lesz a hulla

dékgödör fedele, amelyet minden használat után a gödör

nyílására helyezünk, hogy távol tartsuk a legyeket. Táborozás

után a gödröt betemetjük, és ráhelyezzük a gyeptégla fedelet. A fennmaradó kiásott agyagot szétszórjuk a fák vagy a fű

közé.

Hullámkötény. Sportcsónakokon használják, nehogy a csóna

kot a zuhatagokon, áteresztő zsilipeken való áthajózáskor vagy

111 Ideiglenes fedezék



erős szélben elöntse a víz. A kajakozók egy- vagy kétrészeshullámkötényt használnak. A kötény nagyobb, mint a kajak

gallérja, a kerületén végigfutó gumiszél a kajak külső részén

levő vájatba illeszthető. A kötény közepén levő beülőnyílás,

„kémény” felső széle gumival van ellátva, hogy szorosan zár

jon. A kenusok több részes kötényt használnak, amelyet mű

anyag (szilon) zsinórral erősítenek a csónakfalon levő kari

kákhoz vagy kapcsokhoz. A kenukötényben két 40 cm magas

beülőnyílás van, felső szélük szintén gumizott. A háromrészes

kötény „kéményei” levehetők. A ladikoknak csak az orrára

készítenek borítót, amelyet könnyű vázra feszítve a ladik or

rára húznak. A borító szélén levő szemeken zsineget fűznek

ót, és a ladikoldal kapcsaihoz erősítik.

Húzócsigasor. Csomófajta. A kötél végétől megfelelő távolság

ra két szemet kötünk, majd ezeken átbújtatjuk a kötél szabad

végét, és az ily módon keletkezett hurkot megfelelő hosszú

ságúra húzzuk. A hurok meghúzása után a kötél szabad végétalul elkötjük, hogy ne csúszhasson el.

Hurkolt bog. Kikötőbika vagy karó köré tekert kötélen kötjük.A bogból eltolható hurok alakul ki, amely húzással össze

szorul. Ha a hurok bogai lazák, a csomó könnyen kiold

ható.

Hurok kettős tekerccsel. Olyan szorító nyolcas („pápaszem”),amelyben egy tekerccsel több van.

Ideiglenes fedezék. Akkor építjük, ha nincs sátrunk. A környé

ken talált anyagokat vagy felszerelésünk megfelelő tarto

zékait használjuk fel hozzá: ölfát, fahasábokat, fatönköket, ki

dőlt fákat, ágakat, fakérget, csarabot, köveket, sátorlapot, pvc

fóliát esőköpenyt stb. Ismertetünk néhány megoldást. 1. Fedezék kivágott fából, sátorlapból, villás ágból, kötélből és három

cövekből. 2. Három sövényrészből, fatönkből, valamint fűből

vagy fenyőlombból készült fedezék. 3. Két sövényrészből fel

állított A ív, fűvel, fenyőlombbal, kéreggel vagy mindezekkelvegyesen befedve. 4. Kidöntött fára facövekekkel felerősített

és kövekkel leterhelt sátorlap, a kisebb réseket lehántott ké

regcsíkok fedik. 5. Ölfarakásra felrakott ágakkal leterhelt sá

torlap, ellentétes oldalán sátorcövekkel (ágakból készített cö-

vekekkel) rögzítve. 6. Félbehasított méteres ölfából építettalapzat egy mélyedésben, sátorlappal és fenyőlombbal bebo

rítva. 7. Kidöntött fa mögé állított rombuszsátor meghajlított

ágakkal álcázva és beborítva. A rombuszsátor térségét és azölfából kialakított padlózatot fenyőlomb borítja. 8. Enyhe lej-

Időjárási front

112



113 Időkalkuláció



tőn két fa közé helyezett kis fatörzs (a fedezék tartógerendája), a fa tövénél az innenső oldalon vastag ölfahasáb láb

támasztéknak vagy ülőkének. 9. Kivágott nagy fatörzs mögöttmeghajlított ágakból épített fedezék, száraz nyírfagally és

lombpadlóval. 10. Az út, a patak fölött növő fagyökerek alattitérség kihasználásával épült fedezék, amely több ember elhe

lyezésére is alkalmas.

Időjárási front. A hideg és meleg légtömegek áramlásának

határán keletkezik. A front elülső része (a frontátvonulás irá

nyában) a meleg, a hátulsó pedig a hideg front. A két front

találkozásánál alacsony a légnyomás, a hideg légtömegbe be

hatol a meleg légtömeg. A meleg levegő az alacsony lég

nyomású terület keleti és északi oldalán emelkedik fel; ha

a nyugati oldalon kényszerül fölemelkedni, akkor csapadékot,

záport hoz. A meteorológiai térképeken a hideg frontot foga

zott vonallal jelzik, a meleg frontot jelző vonalon kis ívek so

rakoznak. Ha az időjárási front úgy vonul el felettünk, hogy

a középpontja tőlünk északra van, akkor a közeledő ciklont

a rossz időjárást jelző magas pehelyfelhők, cirrusok (Ci) elő

zik meg. A magas, réteges gomolyfelhők, stratocumulusok

(Se) vagy a magas párnafelhők, altocumulusok (Ac) sűrűsöd

ni kezdenek, fokozatosan leszállnak, és közepes magasságban

sűrű, szürke felhőkké alakulnak, amelyek tovább sűrűsödve

esőfelhőkké, nimbusokká változnak. Eső után a felhők szét

szakadoznak, a DK-ről fújó szél DNy-ira változik, és a meleg

idő változatlan marad. A meleg front elvonult, változékonyidőjárás van kialakulóban, a rövid száraz időszakok záporok

kal váltakoznak. Eső- és zivatarfelhők gyülekeznek, a szél

ÉNy-ra fordul és megerősödik, a hőmérséklet hirtelen csök

ken — elért bennünket a hideg front. Kiderül, de a felszaka

dozó felhőkből gyakran elered a zápor. Az időjárási front

középpontja tőlünk D-re vonul. Tartósabb esőre csak akkor

kell számítanunk, ha közel vagyunk az időjárási front közép

pontjához. A hőmérséklet alacsony marad, keleti szél fúj.

Időkalkuláció. Minden túra előkészítésének elengedhetetlenül

fontos része. A túra időtartamának kiszámításánál figyelembe

kell vennünk minden utunkat befolyásolható tényezőt. Gya-log- és sítúrán mindig vegyük számításba a résztvevők

fizikai erejét, a csomagok súlyát, a terep jellegét, a hegy- és

völgymenet hajlásszögét, a széljárta gerinceken való mene

telés nehézségeit, a hótakaró minőségét, állapotát és vastag

ságát, a nappalok hosszúságát és a túra második és har

madik napján jelentkező átmeneti fáradtságot, különösen ak

kor, ha nehéz csomagokat viszünk. (Szervezetünk később

alkalmazkodik a fokozottabb megterheléshez.) Gyalog általá

ban 5 km-t teszünk meg óránként, azaz 1 km-es utat 12 percalatt. A terepfelszín emelkedésétől függően számolnunk kell

azzal, hogy haladási sebességünk dombos terepen 25%-kal,

vizes és agyagos úton 50%-kal, 30—50 cm-es hóban 60—80,

sőt 90%-kal, minden 300—350 m emelkedésnél vagy 400—450 m

Idő megállapítása a természetben

114

szintsüllyedésnél 1 órával csökken. Az erős esőzés, szél, ha

vazás 40—80%-kal csökkenti a haladás sebességét, a hófú

vás 90— 100%-kal. Vízen az előrehaladás gyorsaságát a víz

folyás sebességének, irányának, esésének, a pillanatnyi hajó

zási viszonyoknak, a folyómeder állapotának, az akadályok

számának és jellegének, a szél erősségének és irányának,

a csónakok fajtájának és a résztvevők fizikai állapotának megfelelően számítjuk ki, figyelembe véve a csoportban levő csó

nakok számát és a csoport tagjainak technikai felkészültségét

is. Állóvízen ladikkal 3—4 km-es, kenuval 4 — 6 km-es, kajakkal

5—7 km-es az óránkénti sebesség, közepes nagyságú folyókon

virág, veronika; 10.00—11.00-kor a kikerics, hérics, kökörcsin,

erdei madársóska, vízirózsa. A virágok becsukódása szerint:

13.00—13.30-kor csukódik a csorbóka, 13.00—14.00-kor a hölgy

mál, keszegsaláta; 14.00—15.00-kor a mezei katáng, gyer

mekláncfű; 15.00—16.00-kor a vízidara, 16.00—17.00-kor a kö

römvirág, 17.00—18.00-kor a hérics, szellőrózsa, májvirág, kö

körcsin, kikerics, erdei madársóska; 18.00—19.00-kor a ba

racklevelű harangvirág, bábakalács; 19.00—20.00-kor a vízi

rózsa, réti boglárka; 20.00—21.00-kor a gyepűrózsa. 19.00 óra

kor áthatóan illatozik a fehér sarkvirág, 21.00 órakor kinyílik

a hólyagos habszegfű. A növények érzékenyek a napfényre,



g, p gy g y

a kenu naponta 20—25 km-t, a kajak 25—50 km-t tesz meg.

A Dunán és az Elbán egy nap leforgása alatt 70—100 km-t

is meg lehet tenni, kisebb, kanyargó folyókon, sekély vízben,

zátonyok között azonban a csónak vízre bocsátásával és

a folyószakasz felderítésével járó időveszteség miatt csupán

3—5 km-t. Partról való vontatáskor vegyük figyelembe a hajózási viszonyokat, a csónakok számát és fajtáját. Ladikkal

2—3 km/ó, más hajófajtákkal 3—5 km/ó teljesítményre számít

hatunk. Egynapos túra esetén a bevásárlásra, főzésre és pihe

nésre szánt időhöz, a tereptől és az időjárástól függően, szá

mítsunk hozzá 1—6 óra tartalék időt is, több napos túra tervezésekor 1—2 napot. Ha utunk egy részét autóbusszal

tesszük meg, az autóbusz átlagsebességét 35—45 km/ó-ra be

csülhetjük. Minden két óránál hosszabb ideig tartó utazásnál

számoljunk 20 perc pihenőidővel is. Ha ösvényeken, erdei vagy

mezei utakon gyalogolunk, utunk km-ként 3—5 perccel tovább

tart. Figyelembe kell vennünk az út lejtésének fokát is —

45 fokos lejtésnél az eredeti távolság 0,3-mal, 35 fokosnál

0,15-tel, 25 fokosnál 0,1-gyel, 15 fokosnál 0,05-tel, 5 fokosnál

0,01-gyel növekszik. A fentiek figyelembevételével könnyen ki

számíthatjuk a tervezett túrához szükséges időt.

Idő megállapítása a természetben. A tapasztalt táborozó a felhangzó madárhangokból, vagy a virágok nyílása, csukódása

szerint akkor is meg tudja állapítani, kb. mennyi az idő, ha

nincs órája. A madárhangok szerint: 23.00 és 1.00 óra között

szólal meg a csalogány, 2.00 és 3.00 óra között a poszáta, 3.00

és 3.30 óra között a füzike, vörösbegy, fürj, 3.30 és 4.00 óra

között a rozsdafarkú, 4.00 órakor a rigó és a feketerigó, 4.00

és 5.00 óra között a cinegék, 5.00 órakor a verebek, 20.00 és

21.00 óra között a nádi veréb, 21.00 és 22.00 óra között

a bölömbika, 22.00 és 3.00 óra között pedig a baglyok hallhatók.

A virágok nyílása szerint: 4.00—5.00-kor nyílik a gyepűrózsa,5.00—6.00-kor a fekete csucsor, 6.00—7.00-kor a ciklámen,

mezei katáng, gyermekláncfű, réti boglárka; 7.00—8.00-kor

a baracklevelű harangvirág, hölgymál csorbóka, keszegsaláta,

bábakalács; 8.00—9.00-kor a szellőrózsa, májvirág, köröm

y g g y y p y ,ezért a „virágóra” egy kicsit pontatlan: felhős időben, esőben

„késik” vagy „megáll” — a virágok nem nyílnak ki. A „ma

dár- és virágórán” kívül még számos természetes időjelzőt fel

lehetne sorolni, pl. azt az órát, amikor a szúnyogok kirajza

nak. Kezdetben minden ilyen jellegű megfigyelést jegyezzünk

a naplónkba.

Iglu. Az eszkimók félgömb alakú hókunyhója. Felépítése egy

szerű, köralapon nyugvó boltozata mégis rendkívül szilárd.

A boltozatot hókockákból rakott gyűrűk alkotják, amelyek át

mérője a boltozat teteje felé csökken. A kockák közötti héza

gok soronként váltakozva helyezkednek el. Az iglu befedésekor

két személy egymással szemben áll, és lehajtott fejükön, vál

lukon alakítják ki az iglu tetejét. Az építéshez legalkalmasabba hófúváskor keletkező hótorlaszok összetapadt és leülepedett

hava vagy a finom csonthó. Az igluépítéshez szükséges hóré

tegnek legalább 20 cm vastagnak kell lennie, ezért nagy tor

laszokat keressünk, amelyekből kivághatjuk az építéshez szük

séges kockákat. A kockák hosszúsága kb. 30 cm, magassága

20 cm, lapáttal, késsel vagy kézi fűrésszel vágjuk ki őket.Az iglu helyét sítalpakkal elegyengetjük, a havat ledöngöl

jük vagy oldalra toljuk, hogy sima és elég nagy helyet nyer

jünk. Az egyes hókockákat laposan egymás mellé rakjuk, és az

alapkoszorú kialakítása utón a további koszorúkat-mindig kissé

beljebb építjük, úgy, hogy a kockák közötti rés az alattuk

levő sor kockáinak közepére essen. A rések váltakozása tesziszilárddá a hóépítményt. A hókockákat rakhatjuk koszorúba (a)

vagy csigavonalba (b). Az iglu méretei a következők lehetnek:

két személy szálláshelyéül: átmérő 220, magasság 150 cm, há

rom személy szálláshelyéül: átmérő 260, magasság 150 cm,

négy személy szálláshelyéül: átmérő 300, magasság 150 cm.

Az építés befejezése után elsimítjuk a belső falakat. A bejá

ratot derékszögben kapcsoljuk az összekötő folyosó végéhez,és zsákvászonnal, sátorlappal vagy más anyaggal elfüggö

nyözzük. Az iglu boltozatában szellőzőnyílást vágunk, melyet

a jobb szellőzés és a nedvesség csökkentése érdekében kür

tővel is elláthatunk. Hófúvás és szélvihar idején a szellőzőnyí

115 Iglu

lást befedjük hókockával. A fekvőhelyeket vagy egymás mellett, vagy egyenként a falak mentén helyezzük el, mindig

legalább 50 cm-re a földtől. Közöttük ássuk ki az igluhoz

épített tárolóhely bejáratát. Néha csak ideiglenes fekvőhelyet

készítünk (két sor hókockán egymás mellé fektetett sítalpak

ból). A falban mélyedést vájunk a főzőkészüléknek, mindig

a szellőzőnyílás alatt. A főzőkészülék 80 cm-re legyen a föld

től. Az egyes iglukat 120 cm magas és 80 cm széles, trapéz

vagy boltozatos formájú folyosókkal köthetjük össze.



ülőke

Íj 116



Íj. 2,5X3X150 cm-es lécből készítjük. Legjobb hozzá a ma

gas kőris vagy a gyertyánfa. A lécben ne legyenek csomók,

és az évgyűrűk hosszanti irányban párhuzamosan fussanak.

A léc közepétől felfelé lemérünk 3 cm-t, lefelé pedig 7 cm-t,

itt lesz az íj markolata. Kialakítjuk az íj kívánt alakját, és a lécet lecsiszoljuk. Hátsó oldala lapos marad, elülső oldalát

azonban legömbölyítjük, szárait a rajz szerint közepétől a vé

géig elkeskenyítjük. Az íj kipróbálásakor a feszítéshez mindig

erős zsineget használunk, sohasem húrt. A zsineg megfeszíté

sekor megfigyeljük, hogy az íj szárai egyformán hajlanak-e, és

egyenlő-e a húzásuk. A helyesen készített íj a markolat közepétől 10—15 cm-re kezd ívet alkotni. Az íj végeit 3 cm

hosszúságban vastagabbra hagyjuk, hogy rovátkákat készíthes

sünk a húr befogásához. Ehhez nem használunk kést, csak

reszelőt és üvegpapírt. A munka befejezése után az íjat finom

üvegpapírral átcsiszoljuk, és a markolat lapos oldalára enyv-vel 10 cm széles és 1 cm vastag lekerekített és tenyérbe

simuló farátétet ragasztunk. A farátét záróélei fokozatosan

keskenyednek, és folyamatos átmenettel kapcsolódnak az íj

Ij

17



lapjához. A rátét felerősítéséhez ne használjunk sem szögeket,

sem csavarokat. Ha a ragasztó megszáradt, a markolat köré

vékony zsineget tekerünk. A kész íjat beeresztjük lenolajjalvagy méhviasszal.

Íjászat 118

Íjászat. Versenysport, amely változatossá teszi a tábori éle

tet. Az íjászathoz jó íj, nyílvesszők és céltábla szükséges. A húr

megfeszítésekor az íj alsó szárát a földön a lábfejünkhöz tá

masztjuk, és a felső végét hurokkal az íjra hurkoljuk. A húr

alsó vége erősen rá van erősítve az íjra, azt nem szokás le

venni. Ijászáskor terpesztett lábbal (kb. 60 cm nyitással) a lö

vés irányához képest oldalt állunk fel. A kinyújtott bal kéz

markolja az íjat. A húrt a jobb kéz három ujjával feszítjük ki,és a hüvelykujjal tartjuk meg. A mutatóujjal és a hüvelyk

ujjal tartjuk a nyílvesszőt is, amelyet bevágásával a húrra

helyeztünk. Jobb szemmel, az orrtőn keresztül célzunk. A nyílvessző a bal kéz mutatóujjának tövén fekszik A vezetőtoll

amely merőleges a rovátkára, az íjból kifelé néz. A nyíl

hegye egybeesik a céllal; a célpont távolsága szerint vagy

megemeljük a bal kezünket, vagy kissé leengedjük a jobb kö

nyökünket. A nyílvesszőt nyugodtan lőjük ki, és a húrt vala

mennyi ujjunkkal egyszerre engedjük el.



vessző a bal kéz mutatóujjának tövén fekszik. A vezetőtoll,

119 Ikerhurok

Íjászcéltábla. Zsákból, szalmából vagy szénából készítjük. Ha

íjászunk, tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket. A céltáb

lát félreeső helyen állítsuk fel, például elhagyott agyag- vagy

kőbányában, vízmosásnál. A lőfalat a lőpálya végén gömbfá

ból építjük. A vázra szalmával, szénával vagy ronggyal kitö

mött zsákokat kötözünk, azután papír céltáblákat erősítünk

rájuk, vagy a céltáblát közvetlenül a szalmazsákra festjük.

Céltáblákat szalmafonatokból is készíthetünk. A földön karikába tekerjük a szalmafonatot, és zsinórral összevarrjuk.

A szalmakorong hátsó oldalára dróttal szélesebb lécek

ből készült merevítőkeresztet erősítünk. A céltáblák koncent

rikus körei más-más színűek és értékűek: a legszélső fe



rikus körei más más színűek és értékűek: a legszélső, fe

hér — 1 pont, a fekete — 3 pont, a kék — 5 pont, a piros

— 7 pont és a legbelső, sárga — 10 pont. Az íjászáshoz

karó- és gyökérvázra felrakott szalmából (szénából) szarvasfi

gurát is formálhatunk, amelyet zsákvászoncsíkokkal vonunk be.

Ha kerekekre szereljük, futó célpontunk lesz.

Íjhúr. Erős nyersszálból vagy vékony kenderzsinegből három

szálat sodrunk össze úgy, hogy először hurkot alakítunk ki

belőlük. A húr hosszát előre kimérjük. Az összesodort húrra

viaszt kenünk, és a viaszt flanellronggyal jól bedörzsöljük.

A húrt mindig száraz helyen tartjuk, s ügyelünk arra, hogy be

ne lepje a por. Az íj egyik végére a kialakított hurokkal illeszt

jük fel, a másik végére csak közvetlenül használat előtt köt

jük fel. A lövészet befejezése után a húrt az íjról ismét

levesszük. Legjobb pvc zacskóban tartani, hogy át ne nedve-

sedjék.

Ikerhurok. Olyan alapcsomó, amelyből egy sor további cso

mót köthetünk. Nagyon hasonlít a horgászkötéshez és a szo

rító nyolcashoz („pápaszemhez”). A kötél szilárd része és szabad vége nem fut váltakozva vagy párhuzamosan a közös

hajlat felett. Először a kötélen szemet alakítunk ki, és meghú

zása előtt a kötél szabad végéből fület húzunk vissza rajta,

majd az első szem alatt a kötél másik végére egy másik sze

met kötünk, és a két hurkot meghúzzuk. Tetszés szerinti tár

gyat, karót stb. tehetünk közéjük. A hurkok közötti távolság

szükség szerint változtatható.

Ikerhurok a kötél közepén

120

Ikerhurok a kötél közepén. Ezt a csomót akkor kötjük, ha kö

télen vagy zsinóron hurkot kell kialakítanunk, szabad végek

nélkül. Azon a helyen, ahol szükségünk van a csomóra, meg

láris erő hatására a szövet felületén vízhatlan bevonat jön

létre. Az így vízhatlanított sátorlap csak a levegőt és a sátor

ban lévő párát engedi át. Kezdetben a nagy cseppek köd-

szerűen áthatolnak a szöveten, a fonalak megduzzadásával

azonban a láncfonalak és vetülékek közötti rések bezárulnak.

A vizet taszító anyagokat a szöveten vasalással rögzítjük. Ebbe

a csoportba tartoznak a zsíros jellegű anyagok (pl. a lanolin,

a paraffin, a sztearin és az olaj). 3. Kettős rétegű impregná-

lásról akkor beszélünk, ha a szövetet először az A anyaggal,

megszáradása után pedig a B anyaggal itatjuk át. A két

anyag kölcsönös reakciója folytán egy új AB impregnáló

anyag keletkezik Az impregnáló anyagokat vízben feloldjuk



csavarjuk a kötelet, és a kialakított szemen kihúzzuk a hur

kot. Hogyha a hurok húzással kisebbedne, mellette gyorsan

új szemet csavarunk, s átvetjük az elsőn úgy, hogy alácsúsz-

szon. Ha a kötél két végét meghúzzuk, a csomó összezárul, ésmegakadályozza, hogy a kialakított hurok kioldódjon.

Impregnálás. Meggátolja, hogy a víz a szövetbe vagy a bőrbe

hatolhasson. Az impregnálást többféle eljárással végezhetjük:

1. A szövetre vizet át nem eresztő rétegeket viszünk fel (pl.

viaszból, aszfaltból, kátrányból, természetes gyantából, szer

ves oldószerekben oldott gumiból). Padlóburkolatok, hálózsá

kok, matracok, matrózzsákok impregnálásához természetesvagy szintetikus kaucsukot, vízhatlan burkolatok, huzatok készítéséhez, csónakok befedéséhez pedig műanyagokat használunk (pl. pvc-t vagy polietilént). 2. Az impregnálandó tárgyatvizet taszító anyaggal vonjuk be. Ezek az anyagok gyorsanbeivódnak a szövet fonalaiba, s az így keletkező taszító, kapil

anyag keletkezik. Az impregnáló anyagokat vízben feloldjuk,

és vagy az impregnálandó anyagot áztatjuk az oldatba, vagy

az oldatot visszük fel a szövetre. Ha a szövet megszáradt,

a vízhatlanító anyagot vasalással rögzítjük rajta. Az impreg-

náláshoz legjobb oldószer az esővíz vagy a forralt víz. Az

anyagokat az impregnáláshoz szükséges idő eltelte után azimpregnáló fürdőből kiemeljük, és csavarás nélkül feltereget

jük egy jól szellőző helyiségben. Legjobb, ha árnyékban és

huzatban száradnak. Megszáradás után az impregnált szö

vetet gondosan átvasaljuk.

Impregnálószerek. Készen vagy félkész termékként is kapha

tók. A kész termékek közé soroljuk a csehszlovák gyártmányú

Ceram CS-t. Előnye, hogy jól bírja a vegytisztítást, és azanyag színét nem változtatja meg (csupán a világos anya

gok kapnak tőle enyhe zöldes árnyalatot). Az impregnáló ré

teg a sztearinsav króm komplexe, amely az anyag szálaira

hexametilén-tetraminként (uratropin) rögződik. 1 liter vízhez

10—50 g Ceram CS-t és 1—5 g hexametilén-tetramint adunk.

Az oldatot felmelegítjük 40 C°-ra, és belehelyezzük a szövetet.

Ceram CS-sel pamut-, gyapjú és műszálas anyagokat egyaránt

impregnálhatunk. Jó impregnálószer az alumíniumsztearát

is, amely két impregnáló oldatból áll: az egyik a nátron, azazsztearinszappan, a másik pedig az alumíniumszulfát oldata.

A nátronsztearát-oldatot úgy készítjük, hogy vasedényben

sztearint olvasztunk fel (150 g-ot), és állandó keverés közben

21 g nátronlúgot adunk hozzá. Addig forraljuk, míg be nem

sűrűsödik, majd 5 I vízben feloldjuk. Az anyagot először ebbe

az oldatba áztatjuk be (szárazon), utána kivesszük, de nem

csavarjuk ki, és átrakjuk a másik oldatba, amelyhez 5 I víz

ben 250 g alumíniumszulfátot oldunk fel. Ezután az anyagot

megszárítjuk, és mindkét felén kivasaljuk. Hasonló impregnáló oldatot kapunk, ha 5 I vízben 1,5 kg alumíniumszulfátotés 4 I vízben 0,25 kg színszappant, vagy ha 3 I vízben 0,25 kgtimsót, és 3 I vízben 0,12 kg alumíniumacetátot oldunk fel.Viaszos impregnáló anyagokat úgy készítünk, hogy benzinbenvagy triklóretilénben cerezint, paraffint, sztearint oldunk fel.

121Indián írás

Áztatás után az anyagot megszárítjuk, és kivasaljuk. Nyitott

ablaknál vagy szabadban dolgozzunk, mert valamennyi viaszos

impregnáló anyag gyúlékony! Kitűnőek a szilikon olajok is,

ezekkel az anyagot bekenjük vagy beszórjuk.

Indián festékek. Vízzel és zsírral elkevert kaolinból, növényi

nedvekből, koromból és hamuból készültek. A test színezéséhez a festékeket zsírral keverték, ruhák festéséhez vízzel, a to

temek festéséhez pedig zsírban lassan feloldott gyantával.

Vörös festéket megszárított, porrá őrölt és zsírral kevert vörös

agyagból készítettek, vastartalmú vízben áztatott fa hamujá

ból pedig rózsaszínt. Sárga színt az okkersárga kaolinokból állí

tottak elő, kéket fehér kaolinból és mangánércekből kevertek

ki (nem volt mély és tiszta szín). A fekete színt koromból vagy

fekete, elszenesedett fából keverték, esetleg tölgyfakéregből és

vasból főzték. A fehéret fehér kaolinból vagy porrá tört kagylóhéjakból nyerték, a zöldet szétmorzsolt fűből és levelekből.

Indián írás. Az indiánoknak nem volt a miénkhez hasonló be volt, mellyel jeligeszerű, mágikus feljegyzéseket és előírásokat



tűírásuk, noha Észak-Amerika területén 461 különböző nyelvet

beszéltek. Néhány törzs ugyan használt jeleket, de ez csak

fakéregre írt fogalmakat jelölő képírás volt, mellyel naptári és

jeligeszerű krónikás feljegyzéseket készítettek. A delavárok

szent könyve, a Valam Olum (Vörös Krónika), melyet Rafines-que fordított le, és adott ki 1836-ban, 284 nyírfakéregre írt

jelet tartalmaz. Az odsibveknek úgynevezett kekim képírásuk

y j g g j gy

készítettek a törzs varázslói számára. A fogalmi vagy gondo

lati egységeket két merőleges vonallal választották el. Az

algonkin indiánoknak hasonló, ún. víkhegan jeleik voltak.

A dakota és a kiovi törzseknek is voltak egyszerű jeleik fontos

feljegyzések rögzítésére. A fehérek aztán az indián szimbolikus jelek alapján összeállítottak egy sor képjelet, melyet in

dián írásként tüntettek fel.

Törzsfőnökök neve:

Mennydörgő Pipa

Nagy Orr

Nagy Út

Fekete Felhő Felhőpajzs

Bölénypúp

hatalmas hang bőség

éhség

himlő

éj

fent

beszél

mély hó ravasz férfi betegség erre járt

járás

tábor

békekötés

hallani

Indiánok

122

törzs

felfedezés

kérés szállítószán elrejtőzött, elrejtett

tábortűz

hívlak, gyere ide!

parancs



fegyverszünet lasszó

sugallat én, engem

Hónapok neve:

étel, jóllakott

jó, jóság

fivérek

ma futás fa

nyomok

hó hava

éhség hava madarak hava vetés hava virágzó préri hava prérirózsa hava

Indiánok. Az amerikai kontinens őslakói, akik a Bering-szoro-son át jutottak el Ázsiából Amerikába. Amerika felfedezése

idején Észak-Amerikában egymástól elszigetelten 600 külön

böző indián törzs élt, nyelvük szerint is több nyelvcsaládra osz

lottak. Az Alaszkában és Kanadában élő nomád vadásztörzsek

fókára, bálnára, bölényre és szarvasra vadásztak, fakéreggelfedett sátrakban laktak. A kanadai tavakon nyírfakéreg ke

nukban hajóztak, télen hótalpakon és kutyákkal vontatott szá

nokon közlekedtek. A Nagy-Tavak környékén élő törzsek halá

szattal és a vízirizs gyűjtésével tartották fenn magukat, a Csen-

sok beszélni

szeles idő

vihar

tanács

mennydörgések hava

kukoricaérés hava vadászat hava

lombhullás hava bolondok hava

hosszú éjszakák hava

123 Irányszög

des-óceán partvidékén élők főként halászattal foglalkoztak. Az

indiánok nagyon ügyes fafaragók voltak (totemházaik közt

vannak 100 m hosszúak is). 22 m hosszú, 60 férfit befogadó

hajókat tudtak építeni. Kutya- és kecskeszőrből csergeszerű

anyagokat készítettek. Északnyugaton valamiféle rézlemez

formájú pénzt is használtak. Fegyverük az íj és a lándzsa

volt, testüket keményfa lemezekből készült páncélzattal és si

sakkal védték. Néhány törzs települése hatalmas sziklapárkányok alatt épült. Ezeket az ún. „sziklavárosokat’' napon szárí

tott téglából építették. A fejlődés további szakaszában azon

ban elhagyták a sziklavárosokat, és a hegyek lejtőin építettek

házakat — pueblókat. A pueblólakók csakhamar ügyes föld

ű lőkké ált k ötl t ö tö őb d é ik lt k H t

szög. Ha nincs betájolt térképünk, sem iránytűnk, átlátszó

anyagból készült 180 vagy 360 fokos szögmérővel segítünk ma

gunkon. A szögmérő közepét átfúrjuk, és a nyíláson fehér fo

nalat fűzünk át, amelynek végét a szögmérőre ragasztjuk.

A szögmérőt úgy helyezzük el a térképen, hogy középső nyí

lása a mi nézőpontunkban legyen. Az É—D-i irányt a néző



művelőkké váltak, ötletes öntözőberendezéseik voltak. Hat

fajta kukoricát, görögdinnyét, paprikát, salátát, babot, do

hányt termesztettek. Jártasak voltak a fazekasságban, de a fa

zekaskorongot nem ismerték. A kaliforniai indiánok gyűjtögető

életmódot folytattak, gömbölyű kosarakba vadzabot, makkot,gesztenyét és más magokat gyűjtöttek. Sűrűn fonott kosarak

ban főztek úgy, hogy a vízbe átforrósított köveket dobáltak.

Az Észak-Amerika délkeleti területén élő indiánok kitűnő föld

művesek voltak, tökéletesen megerősített falvakban laktak.

Jelenleg Kanadában kb. 100 000, Alaszkában kb. 26 000 és az

USA-ban 250 000 indián él, többségük rezervátumokban.

Irányátvitel terepről térképre. Iránytűvel vagy tájolóval betájol juk a térképet, megállapítjuk a keresett hely azimutját. Az

iránytű irányzóvonalát vagy a tájoló irányélét közelebbi sar

kával a térképen megkeresett álláspontunkhoz állítjuk. Aztán

anélkül, hogy a betájolt térképet elmozdítanánk, addig for

gatjuk az iránytűt vagy a tájolót álláspontunk körül, míg

a mágnestű északi vége el nem éri az azimut szögét. A ke

resett hely a térképen álláspontunktól a terep felé irányuló

irányzóegyenes vagy irányél mentén vezetett vonalon ta

lálható.

Irányszög (azimut). Két olyan irány közötti szög, amelyek kö

zül az egyik állandó, mégpedig É—D-i irányú, a másik pedig

a menetelés, úszás, repülés iránya. Hosszabb meneteléskor

az azimut jelzi a megállapított menetirány tengelyétől való el

térésünket. Az irányszöget a betájolt térképen úgy állapítjuk

meg, hogy a tájolót irányélével előrehaladásunk felvázolt vo

nalára helyezzük, és leolvassuk azt a szöget, melyet vele az

elképzelt É—D-i vonal zár be. Ez a szög a keresett azimut.A kartájolón az irányvonal a fedélen vagy a forgatható sze

lencén van feltüntetve. Ebben az esetben úgy helyezzük el

a tájolót, hogy az irányvonal egybeessen a térképre rajzolthaladási iránnyal. Az azimut az É —D és az irányvonal közötti

pontunkból a térkép megfelelő pontjáig vezetett merőleges

segítségével kapjuk meg. A fehér fonalat haladási irányunkba

húzzuk, a fonal és a felrajzolt merőleges közötti szög az irány

szög. Hasonlóképpen járhatunk el két fonallal — fehérrel és

pirossal — is. A pirossal megkeressük az É—D-i irányt, a fe

héret pedig haladási irányunk tengelyén vezetjük. Térkép

nélkül, csupán tájoló segítségével az azimutot úgy határozhat

juk meg, hogy a tájoló irányrésén át keresünk a terepen egy

olyan kiemelkedő pontot, amely haladási irányunkba esik, és

a tájoló tükrében megfigyeljük a szélrózsa szögét. Félhomályban összehasonlítjuk a tájoló mágnestűjén és indexén levő

foszforeszkáló jelzéseket. Ha azonban az irányszöget már me

netelés előtt megállapítottuk, akkor először ráállítjuk az index

jelét az azimut megadott fokára, majd a tájolót úgy forgat

Iránytű 124

juk, hogy a mágnestűn levő jel egybeessen az É—D-i vonallal,

s az index megadja az irányszöget. Az irányrés segítségével

keresünk a terepen egy jellegzetes pontot. Ha elértünk ehhez

a ponthoz, ellenőrizzük a mágnestű és az index állását, és

keresünk egy újabb pontot. Így haladunk egyik ponttól a má

sikig. Ha leküzdhetetlen akadályba ütközünk (vízfelület, mo

csár, sziklák), akkor az akadály átellenes oldalán próbálunk

egy olyan pontot keresni, amely haladási irányunk vonalábaesik. Egy kis papírra felvázoljuk pillanatnyi állomáshelyün

ket, meghatározzuk haladásunk kényszerű irányának szögét,

s lépéseinket számolva elmegyünk egészen a fordulópontig.

Az eredményt megfelelő méretarányban felvázoljuk a papírra.

A f d ló ál t ábbi f l lő t t k ü k k dál

Iránytű-növények. A párologtatást azzal csökkentik, hogy leve

leik élét É—D irányba fordítják úgy, hogy a levéllemez K—Ny-i

helyzetben látható. Ilyen növény a keszegsaláta, amely a mi

salátánk rokona. Száraz helyeken nő, és eléri a 70 cm-es

magasságot is. Csak száraz környezetben fordítja leveleinek

élét É—D-i irányba, ha ugyanis nedves talajon nő, a földben

elég nedvességet talál. Csehországban olykor előfordul az

észak-amerikai származású szilfium (Silphium perfoliatum). AzElba vidékén vadon nő, s eléri a 2,5 m-es magasságot is.

A napraforgó ugyancsak arról ismert, hogy virágát mindig

a nap felé fordítja, még borult időben is.



A fordulónál további megfelelő pontot keresünk az akadály

mentén, és elmegyünk odáig. Feljegyezzük az új irányszöget

és a lépések számát. Így a részirányszögek segítségével meg

kerüljük az egész akadályt, míg el nem jutunk az eredeti

irányban levő kiszemelt pontig. Beállítjuk haladási tengelyünkeredeti irányszögét, és meghosszabbításában új tájékozódási

pontot keresünk.

Iránytű. Egyszerű iránymeghatározó műszer, amelyben egy füg

gőleges tengelyre helyezett, szabadon lengő, mágnesezett

acéltű a földmágnesség hatására közel É—D irányába áll be,

s ezáltal lehetővé teszi a földrajzi tájékozódást. Az ember

már vagy két és fél ezer éve ismeri.

Irányzókereszt. Magasság vagy szélesség mérésére szolgál.

5X1X40 cm-es lécekből keresztet készítünk, és négy csavarralvagy facövekekkel összekapcsoljuk őket úgy, hogy a kereszt

szárai merőlegesek legyenek egymásra. A kereszt 4 végébe kb.

1 cm-re a lécek szélétől 6 cm-es szögeket verünk. Ez a négy

szög lesz a kereszt négy célgömbje. Beméréskor a bemért te

125 Ivóvíz

rület másik oldalán levő pontnak vagy a mért magasság csú

csának mindig 2 szög átlójában kell feküdnie. Álláspontunk-ból (C) a háromszög élét ráirányítjuk az A pontra vagy egy

kiszemelt fa tövére. Így megkapjuk a derékszöget és a 45°-os

szöget, tehát x:b = a:a. Magasságok mérésekor az eredmény

hez még hozzáadjuk szemünk földtől való távolságát.

Ivóvíz. A tábor megnyitása előtt mindig mintát kell vennünk

abból az ivóvízforrásból, melyet a táborozás folyamán hasz

nálni akarunk, hogy a Járási Közegészség- és Járványügyi

Állomáson megvizsgálják. Nagyobb létszámú táborozó esetén

a járási tisztiorvos jóváhagyása nélkül semmilyen vizet nem



használhatunk. Néha arra kényszerülünk, hogy a terepen ke

ressünk vizet. Ebből a szempontból számunkra a gravitációs

forrásnak van jelentősége, amelynek a vize a talaj üregeiből

szivárog. Ezenkívül ismerünk még kapilláris vizet is, amely

a kőzetek pórusait tölti ki. (Erre a vízre nem hat a gravitáció,a hajszálcsövesség törvényeihez igazodik.) A higroszkopi-

kus vizet, amelyre ugyancsak nem hat a gravitáció, a sziklák

friss törésfelületein észlelhetjük nedvesség formájában. Víz ke

resésekor a terep növényzete is jó útmutatónk lehet (I. For

rásjelző növények). Ebből a szempontból az erdő nem meg

felelő környezet számunkra, mivel óriási mennyiségű vizet pá

rologtat el. (Ez az oka annak, hogy az irtások gyakran el

mocsarasodnak.) A talaj összetétele a víztárolás fontos té

nyezője, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az agyag,a márga és a tőzeg sok vizet vesz fel, de megköti, és na

gyon lassan továbbítja. A homokkő és a törmelékkőzetek köny-

nyen felveszik és gyorsan leadják a vizet (mindaddig, amíg

a kőzet nem túl tömör). Az át nem eresztő alsó rétegen

összegyűlt víz felső határa alkotja a talajvíz szintjét, amely

a csapadék mennyiségétől és a talaj áteresztő képességétől

függ. A talajvíz áramlása lassúbb, mint a felszíni vízé; moz

gását az a folyó határozza meg, amellyel kapcsolatban van.

A folyó áradása lassítja, apadása viszont meggyorsítja azáramlást. Néha a talajvíz szintje elérheti a felszín mélyeb

ben fekvő pontjait (ilyenkor a táborban a talajvíz kiönthet

bennünket). A talajvíz nem alkalmas ivásra, mivel nincs elég

gé átszűrve. Ivásra alkalmasabbak a nagy nyomás alatt fel

törő bővizű források. Lehetnek: lefelé folyók, átbukók és fel

szállók. A lefelé folyó forrásokat ott találjuk, ahol a víztartó

és a vízzáró rétegek határa a felszínen van, ilyenek pl. a tör

melékkúp források. Vízbőségük a csapadékmennyiségtől függ.

A hasadék források ott bukkannak elő, ahol a tektonikus ha-

sadékok a felszínt érik. Ezek közé soroljuk a karsztforráso- kat is. A rétegforrások az alsó vízzáró réteg felszínre töré

sének helyén jelennek meg. Döntő az alsó vízzáró réteg

helyzete. Ha a vízzáró réteg vízszintes, a víz, amely eddig

a rétegig hatol, a lejtőn nedves, vizenyős foltokat alakít ki. Ha

Ízületi ficam 126

az alsó vízzáró réteg lejt, bővizű forrás fakad a felszínre. Tá

borozás szempontjából az ilyen források a legmegfelelőbbek.

Ízületi ficam. Legtöbbször esés, ütődés okozza. A sérült végtag

ilyenkor szokatlan, természetellenes helyzetbe fordul ki. Sohasekíséreljük meg a kificamodott ízületet magunk helyrerántani.

A végtagot igyekezzünk kíméletesen rögzíteni, és a sebesültetminél gyorsabban szállítsuk orvoshoz.

Ízületrándulás. A megrándult ízületre hidegvizes borogatást

teszünk, és ügyelünk arra, hogy a sérült végtag mozdulatlan

Járdák a táborban. Esős időben a táborban vagy a tábor köz

vetlen környékén a felázott talajon járdákat kell csinálnunk,

főleg a konyhához, az étkezőhelyhez, az élelmiszertárolóhoz és

a latrinához vezető utakon. Farönköket használunk fel hozzá,

melyeket négyfelé hasítunk úgy, hogy mind a négy hasáb két

oldala lapos, a harmadik pedig domború legyen. Domború

oldalukon (mindkét végükön) 2 cm mély és 1 cm széles vá

gatokat készítünk, melyek váltakozva az egyik hasábon befelé, a másikon kifelé tartanak. A hasábokat ék oldalukkal

a földre helyezzük, és egymástól 5 — 10 cm-re nyomással

besüllyesztjük a felózott talajba (1). A vágatokon keresztül

drótot (2) vezetünk, melyet aztán a járda végén egy erősen

levert cövekre tekerünk (3). Ezzel gátoljuk meg, hogy a faha



, gy , gy g g

helyzetben maradjon. A bajba jutottat minél gyorsabban or

voshoz vagy kórházba szállítjuk.

( ) g j g, gy

sábok kibillenjenek vagy elmozduljanak a helyükről. Homokos

talajon járdának megfelel egy sor egymás mellé rakott lapos

kő is (4).

Jégcsákány. Hegymászó eszköz, nyele acélhegyben végződik.

A csákány egyik vége csúcsos, fogazott (a fogak ferdén a nyél

felé futnak), másik vége szélesebb és laposabb, kapaszerű.

A nyélen futó karikába szíj- vagy hevederfül van fűzve, a ka

rika lecsúszását a nyél acélhegye fölé erősített fémgyűrű aka

dályozza meg. A jégcsákánynak a hegyekben, a jég- és hó

mezőkön vesszük hasznát: a hevederfület a csuklónkra fűz

zük, és a jégcsákányt botként vagy csákányként használjuk. Csúcsos végét belevágjuk a jégbe, és megkapaszko

dunk vele, kapájával pedig lábunk, kezünk számára lépcsőt,

kapaszkodót vágunk. Pihenés közben is rátámaszkodhatunk.

A hegyekből lefelé jövet a jégcsákányt mindig két kézzel fog-

127

Jelzések

Jégréteg. Átlátszó, vékony rétegben lerakodó jég az úttesten,

háztetőkön, fákon, sziklákon stb. Enyhe esőszitálás után kelet

kezik a túlhűlt esőcseppekből.

Jégtalp. Egyszerűsített, könnyű hágóvas. A hegymászók jó hasz

nát veszik jeges lejtők és jégmezők megmászásakor.



juk: jobbal a fejét, ballal a nyelét, a hevederfület ilyenkor

is szorosan a csuklónkra fűzzük.

Jégeső. Szilárd halmazállapotú csapadék, 5 mm-nél nagyobb

jégszemek vagy jégdarabok hullása. Heves, felszálló légmoz

gásban túlhűlt vízcseppek megfagyásával keletkezik. A kezdet

ben apró, átlátszó felületű, fehér maggal rendelkező kis jég

gömbökre (jégdara) később további vízrészecskék fagynak

rá. A jégeső záporszerűen hull, többnyire pásztásan, rend

szerint esővel vegyesen. Leggyakoribb a nyári időszakban.

Jelzések. A túra részvevőivel különféle jelzésekkel rövid in

formációkat közölhetünk. Egy ággal a földbe karcoljuk,

vagy tobozokból, kövekből, fűből, ágakból stb. állítjuk össze

őket.

Jelzések 128



129 Jelzések



Jelzések kézzel 130



Jelzések kézzel.

A terepen való mozgás során használatosak, Csendes parancsoknak is nevezzük őket, melyekre mindenki

amikor hanggal nem akarjuk felhívni magunkra a figyelmet. nek oda kell figyelnie.

131

Kajak

Johnson-csomó. Ezzel a csomóval kötik a horgot a zsinegre,

a húrt az íjra. A csomó a feltekert hurkok összehúzásával ala

kul ki, a végső szem nagysága tetszés szerint alakítható.

Kajak. Eredetileg vízi vadászatra alkalmas eszkimó csónak

volt, amelyet az angolok kezdtek sportcélokra használni. Sa

játos változata a német összerakható kajak. Az első „Faltboot”1905-ben készült. A múltban közkedveltek voltak a „Klipper

Faltboot”-ok és az ugyancsak kiváló minőségű csehszlovák

gyártmányú „Letov” kajakok. Az összerakható kajak főként

vízi túrázásra alkalmas, fontos, hogy könnyű és egyszerűen

felépíthető legyen. Egyes részeit fémkötésekkel kapcsolják ösz-

sze. A kajakok egyszemélyesek vagy kétszemélyesek, némely



Jelzések motoros túrázók számára. Négy ilyen jelzés van:

1. kékkel szegélyezett fehér mezőben fekete sátor: táborhely

sátrak számára; 2. ugyanaz fekete utánfutóval: táborhely lakó

kocsiknak; 3. ugyanez fekete sátorral és utánfutóval: táborhelysátrak és lakókocsik számára. A 4. jelzés — egy nyíl mellett

a táborhely távolságát megadó számjegy és a táborhely tí

pusjelzése — a táborhely felé vezető utat jelzi (csak Csehszlovákiában használják).

sze. A kajakok egyszemélyesek vagy kétszemélyesek, némely

típusnak lábirányítású kormánylapátja is van. A svéd kajakok

vászonnal bevont erős favázzal készülnek. Napjainkban a ka

jakokat falemezből vagy műanyagból állítják elő.

Kajak — beszállás és kiszállás, a kajak vízre bocsátása és

kiemelése a vízből. A kajak vízre bocsátásakor egyik kézzel

az orránál, a másikkal pedig a hullámléc végénél vagy a hul

lámléc közepénél fogjuk meg a csónakot, miközben oldalát

a combunkra támasztjuk. A kajak orrát a vízre fektetjük, és

a víz felett maradt farrészt lassan leengedjük, hogy a csónak

rácsússzon a vízre. Beszálláskor a csónakot oldalával a part

hoz vagy a kikötőtutajhoz fordítjuk. A hajóorr mindig az áramlással szemben álljon. Ha a kajakot ketten viszik, akkor bal

kezükkel tartják a csónak gerincét, jobb kezükkel pedig az

orrát és a farát, felemelik, és a parttól megfelelő távolságra

egyszerre fektetik a vízre. Belerakják a holmijukat, és beszállnak. Az evezőt mindig a hullámlécnél, a csónakhoz viszonyít

va ferdén helyezzük el úgy, hogy part felőli tolla síklapjával

a kikötőtutajon vagy a parton feküdjön, alacsonyabb part

mentén a sekély víz fenekén. A bal kéz az evezőt a nyél kö

zepénél tartja, míg a jobb kéz odaszorítja a hullámléchez.Víz felőli lábunkkal óvatosan a fenékrácsra lépünk, áthelyez

zük a súlypontunkat, és a másik lábunkkal is a csónakba szál-

lunk. Leülünk, anélkül hogy az evező tartásán változtatnánk,

majd lazítunk az evező szorításán, kezünkkel közvetlenül

a csónakoldalnál a hullámlécre támaszkodunk, és kissé fel

emelkedve elhelyezkedünk. A kiszállás is ugyanezekkel a moz

dulatokkal történik, csak fordított sorrendben. Lábunkat be

húzzuk, középtartásban a csónakorrhoz húzódunk, miközben

enyhén a part felé hajiunk. Part felőli lábunkkal kilépünk, át

helyezzük a súlypontunkat, és a másik lábunkat is kiemeljük

a partra. Az evező ismét síklapjával támaszkodik a parthoz

vagy a sekély víz fenekéhez. A kétszemélyes kajakba először

az első evezős, aztán a hátsó evezős száll be. Tehát fordított

Kajaklapátállvány 132

a kajakozó munkaterülete

sorrendben, mint a kenunál. Kikötéskor először az első evezős

száll ki, megtartja a csónakot, és csak ezután lép partra

a hátsó evezős.

Kajaklapátállvány. Hasznos mind a csónakházban, mind a tá

borban. Egy erős felállított fatörzsbe két lyukat fúrunk, és

a lyukon átdugott két karóra támasztjuk az evezőlapátokat.Több kajaklapát esetén az állványt korlátszerűre készítjük.Közvetlenül mellette a földre két karót fektetünk, és cövekek-

kel egymástól 5 cm-es távolságban rögzítjük őket. Ebbe a tér

ségbe állítjuk bele az evezőlapátokat, nyelüket pedig a kor

láthoz támasztjuk.



pást végzünk, vagy néhány ellentétes evezőcsapást a fordulás

irányának oldalán. A csónak gyorsan megfordul, ha az ellen

Kajakozás. A kéttollú evező nyelét felső fogással tartjuk úgy,

hogy a közepétől mindkét tenyerünk egyenlő távolságra le

gyen. Az alkar és a felkar derékszöget zár be. A jobb oldali

tollat úgy készítjük elő a csapáshoz, hogy lapja a vízfelszínre

merőleges legyen, miközben domború oldala előrenéz. A bal

oldali toll vízszintesen fekszik. A kajakevezőt szilárdan tartjuk,

de sosem görcsösen. Úgy merítjük a vízbe, hogy a jobb kézszemmagasságban középtartásban van, a jobb váll előredől,

a test pedig enyhén balra, hátrafelé fordul. A jobb kéz szi

lárdan tartja az evezőt, a bal lazán. Az evezőt vízbe merítjük,

miközben a jobb kar a csónak mellett húzza az evezőt, a bal

pedig előretolja a lapátot, a jobb könyök hátrafelé megy, az

egész kar behajlik. Azután élével felfelé megemeljük az evező

tollát, és vízszintesre fordítjuk. Ezzel a bal oldali toll lesz

merőleges a vízre. A bal kéz felkészül az evezőcsapáshoz. Ka

jakozáskor a nyél két kúpot ír le, melyek közös csúcsa a nyél

közepén van. A két kéz egy-egy elliptikus pályán mozog, melyek tetőpontja a szem, mélypontja a csípő magasságában

van. A mozgás folyamatos. A kajakkal úgy fordulunk, hogy az

elfordulás irányával ellentétes oldalon néhány erős evezőcsa-

133 Kanadai kandalló

tétes oldalon egy erős evezőcsapóst mérünk a vízre, vagy egyugyancsak erős, de ellentétes evezőcsapást végzünk azon az ol

dalon, amerre fordulni akarunk. Úgy fékezünk, hogy egymás után

jobb és bal oldalon gyors és váltakozó ellenirányú evező-

csapásokat végzünk. Testsúlyunkat balra téve, a csónak jobbra

fordul. A csónakot úgy fordítjuk el, hogy testsúlyunkat az eve

zőre helyezzük, és abbahagyjuk az evezést. Ha a csónakot

meg akarjuk dönteni pl. jobbra, az evező jobb oldali tollátdomború felületével a csónaktól minél távolabbra a víz fel

színére helyezzük, míg jobb kezünk szorosan a nyélnél, közép

tartásban van. Ezzel a módszerrel a kajakevezőre támaszko

dunk, és a csónak forogni kezd azon pont körül, amelyben

a kajakevező lapja a víz felszínét éri. A csónakorr visszahúzását úgy végezzük hogy a jobb oldali tollat a csónak orrá

Kampósszög (cigányszög). Táborozáskor jó hasznát vehetjüknégy kb. 18 cm hosszú kampósszögnek. Négyzet alakban

a földbe szúrva (úgy, hogy a csajka megálljon a kampóju

kon) rögtönzött főzőállványként szolgálnak, de jók sátorcö-

veknek is, mivel könnyen behatolnak a földbe, és könnyen ki

is húzhatók. Először egy erősebb faág segítségével kilazítjuk

azt a kampósszöget, amely a sátor horgonyzókötelét tartja, az

után ezzel a szöggel kihúzzuk a többit.



zását úgy végezzük, hogy a jobb oldali tollat a csónak orrá

tól minél távolabbra tesszük, közben jobbra dőlünk, s az eve

zőt magunk felé húzva, a csónakot jobbra fordítjuk.

Kalóz. Kétszemélyes uszonyos sportvitorlás. Hossza 5000 mm,

magassága 1610 mm. A vitorlák felülete 10 m2, a hajótest

súlya 160 kg. Vitorláján fekete kalózszekerce látható.

Kanadai kandalló. Vastag gömbfából épített, huzamosabb

ideig is használható tűzhely. A meleget visszaverő falat mindig

a sátor, illetve a fedezék bejáratának irányában helyezzük el.Egymástól 60 cm távolságban két, 80°-os szögben elhajló cöve-

ket verünk le úgy, hogy kb. 60 cm-re álljanak ki a földből. A cö

vekek tövéhez egy gömbfát fektetünk, amelyet további három

gömbfa lerakásával négyzetté egészítünk ki. Ezzel elhatároljuk

a tényleges tűzteret. (A négyzet közepéből előzőleg eltávolít

juk a füvet.) A négy hasábfát kis karókkal vagy kövekkel rög

zítjük, hogy ne csússzanak el egymástól. A ferde cövekek

Kanál 134

vagy a serpenyő nyelét hús- vagy tojássütés közben. Ezt a tűz

helyet ideiglenes fedezék mellé előnyös építeni, mivel a visz-

szaverő fal a meleget a fedezék belsejébe sugározza.

Kanál. Vastag fenyőkéregből, lécből vagy kisebb deszkából

készíthetjük. Megrajzoljuk a kívánt formát, fűrésszel durvánkivágjuk, és késsel kidolgozzuk. Az elkészült kanalat üvegpa

pírral vagy üvegcseréppel simára csiszoljuk, és használat előtt

jól megmossuk. Faraghatunk kanalat megfelelő alakú fa

ágból is, de elkészítése így sokkal munkaigényesebb.



mentén lefektetett hasábfára még további 4—5 hasábot rakunk, ez lesz a ferde visszaverő fal. A visszaverő falra egy

erős ágat támaszthatunk (egyik végét kövekkel rögzítjük, má

sik vége a tűz fölé hajlik), hogy legyen hová felakasztanunk

a bográcsot. A tűzteret elhatároló hasábfák külső oldalán né

hány villás ágat szúrunk le, amelyekre rátámaszthatjuk a nyárs

135

Kapitánycsomó. Akkor használják, ha a kötelet tartósan a ki

kötő karikához kívánják rögzíteni.

Karjelzés („szemafor”). Két kis zászlóval vagy fénnyel való

jelzésmód. A zászlók négyzet alakúak (40X40 cm-esek), és át

lósan vagy vízszintesen elfelezve fehér és piros mezőkre

oszlanak. A zászlórúd 70 cm hosszú. A jelzés elkezdése

kor terpeszállásban állunk, a karok a test előtt keresztben

képét is. Minden betűhöz más zászló- vagy fényjelzés kap

csolódik. Először az első csoportba tartozó jeleket sajátítjuk

el. Ezeknél csak a jobb kéz helyzete változik, a bal kéz alap

tartásban marad. A H betűtől kezdve a jobb kéz marad alap

tartásban, és a bal kéz mozog. Az O betűtől kezdve a be



fekszenek, a bal kar a jobb karon. Fényjelzéskor a közlő mel

lére piros lámpa van erősítve, két kezében pedig fehér fényű

lámpát tart. Zászlók helyett olykor két, árbocra erősített, kéz

zel irányítható deszkakart is használnak. A közlést legjobb

tükör előtt vagy kettesével egymással szemben állva begya

korolni, mert így megtanuljuk olvasni az egyes betűk fogadott

tűk megformálásában mindkét kéz részt vesz. A karjelzéssel

való közlés nagyon gyors, és könnyebben érthető, mint a mor-

zézás; a tengerészek csupán ezeket a jelzéseket használják.

Begyakorláskor eleinte minden közölt betű után visszatérünk

az alaphelyzetbe, később már folyamatosan váltogatjuk a jel

zéseket.

Karszékek 136

40 X 40 cm



Karszékek. Táborozáskor szükségesek a tábortűz körül, a sá

torban vagy a klubhelyiségben, Készítésükhöz felhasználha

tunk gömbfát, gyeptéglát, követ, mohát, gyökereket, görbe

ágakat, hordókat. Kivitelezésük módját a rendelkezésünkre álló

anyag és alkotó képzeletünk szabja meg.

137

Karszékek



Karsztvíz 138

A szénsavas vízben oldható kőzetek (mészkő dolo Pótolja a sátor merevítőkötelén a feszítőeleme



Karsztvíz. A szénsavas vízben oldható kőzetek (mészkő, dolo

mit, gipsz, kősó) belsejében a felszíni hasadékokon át beszi

várgó csapadék az ún. karsztosodás következtében sajátos üre

geket, cseppkőbarlangokat, víznyelőket stb. old ki, amelyekben nagy mennyiségű víz gyűlik össze. Ez az ásványi anyagok

ban igen gazdag karsztvíz a föld alatt nagy kiterjedésű össze

függő vízjáratokat, sokszor egész tavakat, folyókat alkot, és

a hegység peremén bővizű állandó vagy időszakos források

ban fakad fel ismét a felszínre, ezért a vízellátás szempontjá

ból rendkívül fontos. Ivóvízként azonban csak fertőtlenítve hasz

nálható, mert természetes szűrőréteg hiányában nem tisztul

meg kellőképpen.

Kecskecsomó. Pótolja a sátor merevítőkötelén a feszítőeleme

ket. Az oldalkötél meghosszabbításakor vagy rövidítésekor szük

ség szerint eltolható.

Kecskeláb. A Prusik-csomó másik elnevezése. Vékonyabb kö

télből hurkolják a vezérkötélre. Megterheléskor szilárdan tart,

meglazítva felfelé vagy lefelé eltolható. Annál jobban tart,

minél nagyobb a különbség a vezérkötél és a vékonyabb

kötél átmérője között. A kecskelábat kötélen való leereszke

déskor vagy felmászáskor használják mozgatható és a kívánt

helyre állítható létrafokként.

Kataszteri térkép. Csehszlovákia egyik legrészletesebb térképe.

Csak a helyrajzot tünteti fel, főleg a kataszterek és a telkek

határait, valamint az épületeket. Mértékaránya eredetileg

1:2800 esetleg 1:1440 volt, az újabbaké 1:2000 vagy 1:1000.

Elsősorban a telekkönyvezéshez szükséges, de ha a telkek ha

tárának feltüntetése alapvető feladat, kisegítő térképként

a bányászatban, természetvédelemben és a gazdasági élet

más területein is felhasználható. A kataszteri térképen alapszik

az 1:5000 mértékarányú ún. állami térkép, melynek a leegy

szerűsített kataszteri térkép a helyzetrajza, az 1:25 000 mér

tékarányú térkép hipszográfiai adataival kiegészítve.

139 Kemence építése

Kendőcsomó. Megkötésének módjót I. a rajzon.



Kemence építése. Lángos-, bukta- vagy kalácssütéshez több

féleképpen is építhetünk kemencét. Az agyagos lejtőbe akkora

üreget vájunk, amekkora a sütéshez szükséges (1). Az üreg

nyílását csak olyan szélesre hagyjuk, hogy az edény a tésztá

val beférjen rajta, belsejét azonban szélesebbre is csinálhat

juk. A kemence végétől kb. 10 cm-re kéménynyílást ásunk.

A kemencét fahasábokkal vagy száraz tűzifával fűtjük ki (leg jobb a nyír, a bükk vagy a kőris). Nagy tüzet rakunk, hogy

a kemencefalak áttüzesedjenek. Amikor a kemence aljának

egész felületét izzó parázsréteg borítja, a kéménynyílásra

gyeptéglát helyezünk, és egy előkészített lapáttal gyorsan ki

szedjük a kemencéből az izzó parazsat. Berakjuk a tésztát,

Kenu 140



a kemence nyílását régi fazékfedővel, bádogdarabbal vagy

lapos kővel befedjük, és az „ajtó” körül minden nyílást gondosan eltömünk. Egy óra múlva kivehetjük a megsült tésztát.

Ha van a közelünkben agyag vagy más tapasztásra alkalmas

anyag, pl. iszap a halastóból, akkor vesszőkemencét építünk.

A kemence vázát körben, egymástól ujjnyi távolságra leszúrt,

meghajlított és összekötözött ágakból alakítjuk ki. Egyik ol

dalán megfelelő nagyságú nyílást hagyunk az edény berakására, tetején pedig kürtőt, amelybe egy darab csövet du

gunk a füst elvezetésére. A vázat vékony széna-, lomb- vagy

gyékényréteggel fedjük be, amelyre 8—10 cm vastag agyag

réteget simítunk, s megvárjuk, míg a napon megszárad. Köz



ben többször megöntözzük vízzel, és a gyors száradás közben

keletkezett repedéseket betapasztjuk. A felső réteg kiszára

dása után vékony, száraz fahasábokkal, száraz ágakkal be-fűtjük a kemencét. Fakéreggel, tobozzal, fenyőlombbal, fenyő

ággal nem jó fűteni, mivel erősen kormoznak. Addig fűtünk,

míg a kemence felszíne gőzölög. Amint a gőzölgés megszűnt, kihúzzuk a kéménycsövet, befedjük a kürtőt, kikaparjuk

az izzó parazsat, berakjuk a tésztát, és jól eltömjük a ke

mence nyílását. Kenyérsütéshez nagyobb kemencére van szük

ségünk (2). A földön kijelölünk egy 120 cm átmérőjű kört, és

belsejét sűrűn kirakjuk lapos kövekkel. A kör fölé ágakból vá

zat készítünk, és a továbbiakban ugyanúgy járunk el, mint azagyagos kemence építésénél. Előkészítünk egy hosszú nyelű

fenyőlomb seprűt, kaparót és egy vödör vizet. A kemencét jól

kiégetjük, hogy belső váza teljesen elégjen, és a kemence ne

füstöljön. A kaparóval gyorsan kiszedjük a parazsat, meg

nedvesített seprűvel lesöpörjük a kemence kőpadlóját, be

rakjuk a kenyeret, és a kemence nyílását elzárjuk. Egy óra

múlva kivehetjük a kenyeret. Az első sütés általában nem

szokott sikerülni, ugyanis meg kell figyelnünk, mennyi idő alatt

Kenu. Az észak-amerikai indiánok könnyű, nyírfakéregből ké

szült csónakja, neve a karibi „canava” szóból származik. Az

indiánok a nyírfáról egészben, sértetlenül húzták le a kérget,

érik el a kövek a megfelelő hőmérsékletet. Úgy is építhetünk

kemencét, hogy egy széthasított vastag fahasáb egyik felét sík

lapjával lefelé két kőre fektetjük (4), (a fahasáb alatti térséget kirakhatjuk lapos kövekkel is). Az élétől kb. 2 cm-re he

lyezzük el a másik fél hasábot úgy, hogy sík oldala a ke

mence hátsó falát képezze. Fontos, hogy a szél a kemence

felé fújjon, és a füst a réseken át a fahasábok közé hatoljon.

A fekvő fahasáb alatt tüzet gyújtunk, és addig rakjuk, míg

a láng bele nem kap a hasáb teljes alsó felületébe. Akkor

eloltjuk a tüzet, és a sütnivalót az izzó hasáb alá toljuk.

A tésztát a hasáb szél által izzásban tartott felülete süti meg.

Ha van nagyobb bádogdobozunk, akkor tegyük fűtőárokba,tartókövekre, és fedjük be agyaggal meg homokkal (3). A há

tul hagyott kéménynyílásba csúsztassunk füstcsövet úgy, hogy

a doboz aljáig érjen. A dobozba helyezzünk lapos köveket, és

azokra rakjuk az edényt. A doboz nyílását lezárjuk (tüzet

gyújtunk alatta). Folyó mellett a partba mélyített nyílásba he

lyezzük a dobozt, alatta tüzelőteret, mögötte pedig kéményt vá junk ki (5). A doboz tetejét és elülső részét beborítjuk a ki

ásott földdel.

aztán sima, belső oldalával kifelé fordították, és gyökerek,

szíjak segítségével a vázra erősítették. A hézagokat gyantá

val tömték be. Az indián kenu nagyon könnyű volt, súlya alig

Kenuevezés

142

érte el a 20—25 kg-ot. Magasra emelt eleje lehetővé tette

a zuhatagokon való biztonságos áthaladást. A modern túra

kenu hossza 5—5,2 m, szélessége 0,85 m, magassága 0,35 m.

Építésénél a gyorsaság és a stabilitás a legfontosabb szem

pont. Az oldalfalak felső szélét belülről szegélylécekkel erő

sítik meg, amelyeket a hajóorrnál erős csavarozással fognak

össze. Ezek tartják a hajó bordázatát, és ezek rögzítik a von

tatókötél láncát. A kenu bordázatát héjpalánkolás fedi, melyre

a csónakoldalakon faléccel megerősített, lenolaj kencével átitatott és néhány réteg festékkel védett vásznat ragasztanak.

A hajófenék külső oldalán vasalásos zárókötésekkel kapcsoló

dik a hajóhoz a fenékél, amelynek elsősorban védő szerepe

van. A kenut kimerevítő két harántléc teszi lehetővé a csónak

megemelését és kézzel való szállítását. Az első és a hátsó

ülés 5 cm-nyire van a hajófal felső szélétől. A kenu belsejét

bükkfa lécekből készült fenékrács védi. Bordái 3,5 cm széle

sek, 0,5 cm vastagok. Csomómentes bükkfából vagy kőrisfá

ból készülnek. A köztük levő távolság 10 cm. A héjpalánko-

láshoz 10—15 cm széles fenyőfa léceket használnak (a túl

széles lécek elgörbülnek), A kenu összeillesztése után favázá

nak minden részét meleg lenolaj kencével eresztik be. A szla

lomkenu testesebb, orra alacsony, teste enyhén hajlított ésfedett, mint a kajaké. Ma a kenukat általában műanyagból

készítik, ezért éppolyan könnyűek, mint annak idején az indiá

nok kenui voltak.

ú á á Kül ő láb k t b h jlítj k d lá b l őt di l á



Kenuevezés

. Ha kenuban evezünk, ugyanúgy a haladás irá

nyában és szorosan a csónak oldalánál ülünk, mint a ladikban.

Külső lábunkat behajlítjuk a pad alá, a belsőt pedig lazán

előrenyújtjuk, és talpunkkal a kenu oldalához vagy a fenékre

Kenuevezés

143



támaszkodunk, törzsünkkel enyhén kifordulva a csónakból.

Belső kezünkkel az evező fejrészét tartjuk úgy, hogy a tenyérpárnái a markolat tetején legyenek. Az ujjak a fejrészt felül

ről fogják (a hüvelykujj szembeáll a többivel), párhuzamosak

az evező alsó élével. Evezőcsapáskor a belső kéz oldalsó kö

zéptartásban van, a külső kéz az evezőcsapás után mellső

középtartásba lendül, hogy az evező tolla a csónaktól minél

távolabbra érjen. A húzás irányára merőlegesen állított tollal

a vízbe nyúlunk, és meghúzzuk az evezőt. A csónak mentén

evezünk. Mihelyt az evező eléri oldalunk magasságát, abba

hagyjuk a húzást, s hagyjuk, hogy a lapát magától csússzon

a vízen hátrafelé. Elfordítjuk a tollat, hogy párhuzamos legyen

a csónak oldalával, és élével hasítsa a vizet. Kiemeljük a víz

ből, a felszín felett lapjára fordítjuk, és ívet leírva ismét visz-

szatérünk a kiindulóhelyzetbe. Az evezőcsapás kezdetén az

evezőre támaszkodunk, mintha rá akarnánk esni. A lábunkra

nehezedünk, de mihelyt húzni kezdünk, előrehajlított törzsünket kiegyenesítjük. A belső váll állandóan oldalsó középtartás

ban van, a könyök enyhén behajlítva, a külső váll először

a lehető legjobban megfeszül, aztán az evező meghúzásával

behajlik. Evezéskor a legnagyobb munkát a törzs és a két

kar végzi, egymással tökéletes összhangban. A kar emelőként

szolgál. Az evezésnek folyamatosnak, rugalmasnak és erőtel

jesnek kell lennie. Mozgásunk ne legyen szaggatott, sem da

rabos. Ha hátrafelé evezünk, az evezőt a törzsünk mögött,

azon a helyen nyomjuk a vízbe, ahol egyébként ki szoktuk

húzni belőle. Az alkart behajlítjuk, a felkar oldalsó középtar

tásban van. Az evezőt külső kézzel nyomjuk a hajó mentén

magunk előtt. A belső kéz behajlik, és a fejrészt a nyéllel

hátrafelé nyomja. Az evezőt szorosan a hajó mentén vezet

Kenu Hordása

144

jük. A csónakot ívben, odahúzással, a víz hasításával vagy

nyolcasokban fordítjuk meg. íveléskor az evezőt alaptartásban,

de nem szorosan a hajó mentén vezetjük. A csónakból a lehetőlegjobban kihajolva odahúzzuk magunkat az evezőhöz, az eve

zővel tett legnagyobb csapás helye felé. Az evezőt 45°-os szögben

nyomjuk le, így a toll harántrésze a víz színére merőleges. A belső

kéz a csapás befejezése után szorosan a test mellett van,

a váll és a mellkas között. A hátsó (ellenirányú) és az elülső

ívelés kombinációjával a csónakot helyben megfordítjuk. Azegyenes odahúzást úgy hajtjuk végre, hogy kihajlunk a csó

nakból, az evező teljes lapjával merőlegesen belehasítunk

a vízbe a lehető legtávolabb a hajótól, és merőlegesen ma

gunk felé húzzuk, törzsünket közben enyhén megemelve. A hú

zás legyen folyamatos és erős. Az egyenes odahúzás további

fázisa a víz hasítása. Az evezőt a hajó oldalához való húzás

után nem emeljük ki a vízből hanem az evezőlapot mindkét

Képes térképek. A terep domborzatát árnyékolással, festés

sel vagy satírozással szemléltetik. Az árnyékolás megvilágítá

sának iránya általában ÉNy-i. A képes térképek az általános

tájékozódást szolgálják, ezért elsősorban autósok és vízi túrá

zók számára készülnek. Gyakran alkalmazzák ezt az ábrázo

lásmódot várak és kastélyok térképein is.

Kerékpártáska. A kerékpáros turista felszerelésének tartozéka,

általában párosan függesztik a csomagtartóra. Készülhet szö

vetből, műbőrből vagy ponyvából. Néhány fajtája ma már

készen kapható, de elkészíthetjük otthon is a felszerelésünk

nek legjobban megfelelő méretben.



után nem emeljük ki a vízből, hanem az evezőlapot mindkét

csukló kifordításával 90°-kal elfordítjuk. A külső kézfej a ha

jóorr felé fordul. Ebben a helyzetben vezetjük az evezőt a hasításhoz. A végső ponton a lapátot ismét 90°-kal elfordítjuk,

és megismételjük az odahúzást. Nyolcasevezéskor az evezőt

merőlegesen, kissé a test mögött és a csónaktól minél távo

labbra a vízbe merítjük. A toll a csónakkal a haladás irányá

ba fordított 45°-os szöget zár be. Az evezőt ebben a hely

zetben húzzuk a vízben előre, miközben a tollat állandóan

azonos távolságban tartjuk a hajó oldalától. Az evező teljes

előretolásának hossza kb. 70 cm. Ebben a pontban az evezőt

45°-os szögben elfordítjuk, és visszafelé vezetjük egészen a ki

indulási helyig. Ezeket a mozdulatokat szükség szerint több

ször is megismételhetjük, az evezőnek azonban a víz felszíné

hez képest merőleges helyzetben kell maradnia. A zuhatago-

kon vagy az áteresztő zsilipeken áthaladva a vízre való tá

maszkodással növeljük a csónak állékonyságát. Az evezőtollat

a csónaktól minél távolabb, csípőnk magasságában a víz fel

színére helyezzük és enyhén ráhajolunk, a toll elülső élét köz

ben kissé megemelve, hogy a hullámtarajok az evezőtoll ferde

felületén hátrafelé csússzanak. Az evezővel nem szabad bele

vágnunk a vízbe, mert ezzel erősen megváltoztatnánk a csónak haladási irányát, ami az áteresztő zsilipen való áthajó-

záskor kellemetlen következményekkel járhat. A csónakot úgy

állítjuk meg, hogy az evezőt kb. a comb hosszúságának felé

nél merőlegesen belenyomjuk a vízbe, és szilárdan tartjuk

ebben a helyzetben (a haladás irányára merőleges toll haté

kony féknek bizonyul), esetleg abban a pillanatban, amikor

az evező a csapás befejezésekor elérte végső helyzetét, a tol -

lát nem húzzuk ki a vízből, hanem megtartjuk helyben, merő

legesen a hajózás irányára fordítva, és a csónakot lassan,az evezőhöz húzva lefékezzük.

Keresztkötés. A lapos kötéshez hasonló, de a két csomóhajlat

iránya itt váltakozó: először a kötél jobb vége van felül, az

után a bal.

Kenu hordása. L. Csónakhordás.

145

Kés élesítése

Keresztkötözés. Két, merőlegesen egymásra helyezett gömbölyű

szálfa összekötésére szolgál. Többféleképpen is köthetjük:

1. A kötelet függőleges irányban néhányszor körbetekerjük,

majd átfordítjuk vízszintes irányba, és így is végzünk néhány

tekerést. Végül a kötelet mindkét tekerés alatt néhányszor át

kötelet belül körkörösen tovább vezetjük, és ezzel meghúzzuk

a kötél átlós irányú tekervényeit. 3. A kötél végére hurkot

kötünk, és átfűzzük rajta a keresztbe rakott szálfák alatt veze

tett szabad véget. A kötelet függőleges, majd vízszintes irány

ban néhányszor körültekerjük, majd egy-kétszer kívülről is kör

bevezetjük, és hajóshurokkal megerősítjük a végét.

Kés. A táborozó nélkülözhetetlen eszköze. Minden kirándulás,

táborozás előtt fenőkővel jól meg kell élesítenünk, vigyázva

arra, nehogy túlélesítsük, és tűél keletkezzék rajta. A kést ne

dobáljuk, és ne szúrjuk a földbe. Nyelét ne üssük kalapáccsal,

kővel (pl. fa széthasításakor), pengéjét ne használjuk nyárs

ként kolbász- vagy hússütéskor. Tartsuk bőrtokban. Használat

után, ha vizes vagy zsíros lett, törüljük szárazra újságpapírra,

h ó f l tt f h l A ké



fűzzük és megkötjük. 2. A váltakozóan átlós irányban tekert rongyra vagy mohacsomóra felvett fahamuval. A késpenge

fényes és tiszta lesz tőle.

Kés élesítése. Először finom reszelővel kiigazítjuk a tompa élű

penge kicsorbult és elgörbült részeit, majd finom köszörűkö-

vön, melynek felületére előzőleg olajat csepegtettünk, megéle

sítjük a késpenge mindkét oldalát. Az élesítést körkörös moz-

Késtok

146

gással végezzük, a pengét enyhén a köszörűkőhöz nyomva,

ügyeljünk arra, hogy ne alakuljon ki tűél, azaz túlélezett vá

góél, mert az ilyen él nagyon könnyen kicsorbul. A penge élét

úgy próbáljuk ki, hogy egy szelet papírt elvágunk vele. Ha

vágás közben a papír nem hajlik el, a penge élessége meg

felelő. Ha vésőt vagy más vágóeszközt élesítünk, körömpró

bával ellenőrizhetjük az élességét. A vágóélt ferdén a körmünk

re illesztjük, és könnyedén eltoljuk rajta. A tompa, rosszul éle

sített él elcsúszik a köröm felületén, míg a kellő élességű

megáll rajta.

Késtok. Bőrből készítjük. A bőrt szétterítjük, a szabásminta

alapján rárajzoljuk a szükséges formát és kivágjuk. A szé

leket összeszegecseljük vagy vékony bőrszíjjal összevarrjuk

(a lyukakat lyukasztóval vágjuk ki). A tok felső részébe nyí

lásokat vágunk, hogy a tokot nadrágszíjunkra fűzhessük. Bel

sejébe alumínium lemezből betétet csúsztathatunk. A behajtott

rész a toknak azon az oldalán legyen, ahol a késpenge tompa

része van. A késmarkolat rögzítésére akasztót készítünk. A to

kot égetéssel díszíthetjük. (A díszítést jobb a tok összevar-

rása előtt megcsinálni.) A tokot a nadrágszíjon ferdén hátul

hordjuk, és nem oldalt.



147

Kettős fül



Kétágú kötés. Két kötél összekapcsolására szolgál. A kötelek

két-két ágra bontott végét keresztbe egymásra fektetjük, ésegymásba fonjuk.Kettős fül. Csigán felhúzandó vagy kötélen leeresztendő tárgy

befogására alkalmas. A kötélre egyszerű hosszú fület hurko

lunk, de a szem meghúzása előtt a fül kettős végét egész

Kettős csat. Lényegében egyszerű csat, zárral. Két síléc vagy

két vastag kötél erős összekötésére használják.

Kettős dán bokréta. Díszcsomó, leggyakrabban a kötél díszes

befejezése. Kötése a „dán bokrétán” alapul. Ha három vé

kony szíjból kötjük, érdekes, tetszetős gomb alakul ki belőle.

Kettős gyeplőcsomó

148

Bográcsot akaszthatunk rá, vagy szükségfedezéket alakítha

tunk ki belőle.

rövidre visszahúzzuk, s átfűzzük rajta mindazt, amit eddig

megkötöttünk. Az így kialakított két új fület kellő hosszúsá

Kettős keresztkötés. Akkor használjuk, ha két erősebb kötelet

akarunk hosszabb időre összekapcsolni. A jobb kötél szabad

végét visszahajtjuk, az így keletkezett hurkot megcsavarjuk, és

még egy kisebb hurkot alakítunk ki rajta. Mind a nagyobb,

mind a kisebb hurkon átfűzzük a bal kötél szabad végét és



gúra igazítjuk, és a csomót meghúzzuk.

Kettős gyeplőcsomó. L. Kettős skót kötés.

mind a kisebb hurkon átfűzzük a bal kötél szabad végét, és

ugyancsak visszahajtjuk. Végül a két szabad kötélvéget ban

dázzsal a szilárd kötélvégekhez erősítjük, és kátránnyal kon

zerváljuk.

Kettős Hajóshurok. Ezzel a hurokkal rögzítik a hajót a cölöp

höz, vagy alakítanak ki a hajón kötélből korlátot. Ügy kötik,

mint az egyszerű hurkot, azzal a különbséggel, hogy a hurok

kialakítása előtt a kötelet kétszer csavarják a cölöpre.

Kettős kis csomó. A cérna vagy a csigán keresztül vezetett

huzal végére kötik, a cérna vagy a huzal kicsúszásának meg

akadályozására.

Kettős Hurok. Három karó összekötésére használják. A ha

jóshurok mindkét szemét oldalra húzzuk, az így kialakult há

rom nyílás mindegyikébe egy-egy karót fűzünk, és meghúz

zuk a kötél két végét. Ha a felül összekötött karók alsó hegyét

háromszög alakban szétállítjuk, háromlábú állványt kapunk.

149

Kettős lapos hurok

Kettős kötözőcsomó. A hajókötél gyors elkötésére használják

(horgonygyűrűn, cölöpön, kikötőbikán stb.).



Kettős lánc. Díszítő csomó öv, heveder vagy kalapzsinór köté

séhez. Hajón, vitorlán a kötél díszes rövidítésére használják.

Kettős lapos hurok. Legtöbbször a zászlót kötik vele a kötél

hez, de a sátorlap fülének meghosszabbítására is alkalmas.

Kettős pacsirta 150

Kettős pacsirta. Így nevezik azt a csomót, amely a kötelet

a fémkarikára erősíti. Hálókötéskor is használják kiinduló, fel

fűző csomóként.

Kettős skót akasztó. Lényegében skót kötés, amelyet kötélből

vagy kábelből kötünk a daru kampójára.

Kézvédő. Tulajdonképpen egy hosszú, bőrből készült kézelő,

amelyet az íjászok használnak. Általában 20—30 cm hosszú,

kezüket a hüvelykujj tövétől egészen az alkar feléig eltakarja.

Három szíjjal és csattal vagy vékony szíjból készült fűzővel

erősítik fel.



Kettős skót kötés. Ezzel a kötéssel kötik a kötelet a vitorla

sarkához, más erősebb kötélhez vagy vaskampóhoz. A vitorla

sarkán, kampón stb. kétszer körbetekerik a kötelet, a két vé

gét keresztezik, zárat formálnak belőlük, és hurkokkal bizto

sítják, esetleg bandázzsal rögzítik őket.

Kézzel formált jelbeszéd. A prériindiánoknál volt fejlett. 761

jelt tartalmazott, melyeket néprajzi tanulmányútjai sorána San Diego-i W. Tomkins gyűjtött össze Kaliforniában. A je

leket az Universal Indian Sign Language c. művében tette

közzé, belőlük ismertetünk néhányat: 1 — én, mi, 2 — ti, te,

ok, 3 — igen, 4 — nem, 5 — gyere ide, 6 — menj, 7 — já

rás, 8 — idehozni, 9 — csinálni, 10 — menni, 11 — futni,

menekülni, 12 — -val, -vei (valakivel, valamivel), 13 — nap,

14 — éjszaka, 15 — Nap, 16 — Hold, 17 — éhség, 18 — en

ni, 19 — inni, 20 — aludni, 21 — víz, 22 — beszélni, 23 —

barát, 24 — férfi, 25 — nő, 26 — fiú, 27 — lány, 28 — farkas, 29a — indián sátor, 29b — tábor, 30 — erdő, 31 — fo

lyó, 32 — tó, 33 — látni, 34 — hajó, 35 — hegyek, 36 — kér

dés (ki?, mi?, melyik?, milyen?), 37 — próbálni, 38 — beteg,

39 — eső, 40 — befejezni, vége, 41 — (ivó)víz, 42 — jó,

151

Kézzel formált jelbeszéd



Kézzel formált jelbeszéd

152



153 Kézzel formált jelbeszéd



Kidőlés

154



155Kígyócsomó



43 — rossz, 44 — számjegyek (1 — 100), 45 — nyomkereső

(nyomolvasó), 46 — hűséges, 47 — szív, 48 — nagy, 49 — ba

rát, 50 — megy, lépdel, 51 — apró, 52 — megölni, 53 — ne!,

54 — meghallgatni, hallgatni (valakit), 55 — napkelte, 56 —

elegyenget, elsimít, 57 — bátor, 58 — értelem, gondolkodni,

59 — nyelv, 60 — tudni, ismerni, 61 — Nagy Szellem, 62 —

át, a másik oldalra, 63 — -ig, mögé, 64 — mind, az összes,

65 — minden, 66 — között, 67 — felbosszantott, 68 — nyíl,

69 — meglepni, csodálatba ejteni, 70 — kocsi, 71 — medve,

72 — (valamin) kívül, 73a — nagy, magas, 73b — kicsi, ala

csony, 74 — madár, 75 — könyv, 76 — állhatatos, 77 — fivér,

78 — nem bírok, 79 — főnök, 80 — hideg, tél, 81 — kutya,

82 — csinálni, 83 — lent, 84 — fent, 85 — erőfeszítés, törek

vés, 86 — ugyanolyan, azonos, 87 — apa, 88 — tűz, 89 —

csere, kereskedelem, 90 — zászló, 91 — kedvelni, szeretni,

92 — adni, 93 — fél, fele, 94 — fű, 95 — megállítani (meg

állni), 96 — kemény, szigorú, 97 — halom, 98 — elrejteni,

99 — magasan, 100 — alacsonyan, 101 — tulajdon (az ő)

tulajdonuk, 102 — lyuk, 103 — ló, 104 — ház, 105 — vadá

szat, 106 — fogni, megtartani, 107 — ismerni, tudni, 108 —

nevetni, 109a — falevél, 109b — lombos fa, 110 — hallgatóz

ni, fülelni, 111 — régi kor, 112 — sok, 113 — múlt, 114 — orvosság, varázslat, 115 — találkozni, 116 — pénz, 117 — anya,

118 — dél, 119 — most, jelenleg, 120 — öreg, 121 — nép,

122 — barangolni, 123 — éles, 124 — énekelni, 125 — ülni,

maradni, 126 — hallgatag, csendes, 127 — kígyó, 128 — hó,

129 — lopakodni, kúszni, 130 — erős, 131 — úszni, 132 — íz

(étvágy), 133 — holmi, dolog, 134 — ínség, 135 — munka.

Kidőlés. Az evezőre kidőlve alakítjuk ki azt a pontot, amelykörül a csónakkal megfordulunk.

Kígyócsomó. Zárócsomó a kötél vagy lasszó végére. A csomó kötéséhez hajósárra van szükségünk, amellyel kissé meg

emeljük a kötél egyes ágait, hogy befűzhessük alájuk a to

vábbiakat.

Kígyókötés

156

Kígyókötés. Két kötél nagyon erős összekötésére szolgál, zár

nélkül nehéz kioldani. Mindkét kötélből egy-egy szemet for

málunk, és egymásba akasztjuk őket. A kötelek szabad végét

átdugjuk a szemeken, a balt felülről alulra, a jobbot alulról

felülre, és meghúzzuk először a jobb, aztán a bal szilárd kötélvéget.

Kígyómarás. Minden természetjárót vagy táborozót érhet kí

gyómarás, noha a keresztes vipera az embert sohasem tá

madja meg. Nagyon félénk állat, ha előfordulási he

lyein kissé zajosabbanhaladunk keresztül, biztosak lehetünk benne, hogy eggyel sem találkozunk. A vipera csak

akkor mar, ha védekezik. A harapás helye feldagad, gyak

ran kékesvörösen elszíneződik. A kígyóméreg hatását a kígyó-szérum semlegesíti. Elsősorban lassítanunk kell a kígyómé



szérum semlegesíti. Elsősorban lassítanunk kell a kígyómé

reg felszívódását úgy, hogy a sérült végtagot kendővel, övvelvagy zsineggel elkötjük, mégpedig a sebtől a test irányában. A kötésnek azonban nem szabad túlságosan szoros

nak lennie, hogy a seb a végtag elkötése után is szabadon vérezhessék. A mart sebből a vért sohase szívjuk ki köz

vetlenül a szájunkkal, hanem pl. cigarettaszipkával. A sebet

ne vágjuk fel, és ne is égessük ki. Ha van kéznél elsősegély-

csomagunk, a marás helyét öblítsük ki erős hipermangánoldat-

tal, vagy legalább kenjük be jódtinktúrával, kössük át tiszta

zsebkendővel. A sebesültnek adjunk sok folyadékot: feketekávét, szeszes italt, és haladéktalanul vigyük orvoshoz, mert

a kígyószérumot legkésőbb a marástól számított 4 órán belül

meg kell kapnia.

Kikötőbika. A hajó fedélzetén elhelyezett különleges favagy

vascölöp, mely a kötelek megkötésére szolgál. Általában cö-

vek, „fejes” cövek vagy különleges markolat alakja van.

Néha kettő is van egymás mellett.

Kikötőhíd. Rúdfából, gömbfából, üres kannákból, hordókból

fából állítjuk össze úgy, hogy horganyzott dróttal rászerelhes

sük az úszótesteket. A híd felületét deszkával borítjuk, és

a parton mélyen levert karókhoz kötjük ki. A kikötőhidat palló

köti össze a parttal. Ha levert cölöpökön nyugvó szilárd hidat építünk, akkor azt közvetlenül a parthoz erősítjük, vagy

közte és a part között szintén szilárd és korláttal ellátott pal

lót építünk.

vagy nagy bádogedényekből építjük. A tartószerkezetet gömb-

157

Kimerültség

Kilométer-beosztás. A gyalogos-, a vízi és a kerékpáros túrákon áttekintést ad az egyes útszakaszok hosszáról. A kilomé

terbeosztást három oszlopban szokás felírni. Az elsőben a ki

indulási hely nevét, a másodikban a kiindulási helytől számí

tott kilométerek számát, a harmadikban az előző kiindulási

helytől számított kilométerek számát tüntetjük fel. Vízi túrá

kon azt is feljegyezhetjük, hányadik kilométernél és a folyó

melyik partján kell a csónakot átemelni, hol van gát, áteresz

tő zsilip, hol van a zuhatag eleje és vége. Gyalogos- éskerékpáros túrák esetén feljegyezzük a táborozásra alkalmas

helyeket, az ivóvízforrásokat, az élelmiszer-vásárlás és az or

vosi ellátás lehetőségeit, a posta, a vasútállomás, a szállás

stb. helyét. A vízi túrákhoz használt térképeken a nullapont

a folyam torkolatánál, gyalogos- és kerékpáros túrák kilométer

beosztásán a kiindulási helyen van. Sítúráknál a hegymenet

hez és a völgymenethez feljegyezzük a lejtők hajlását is a tá

volság megadásával együtt. A modern turista-útikönyvekben



a javasolt túrák egyes szakaszainak leírása mellett mindigmegtaláljuk az egyes útszakaszok és az egész túra pontos

kilométer-beosztását is. Hasonlóképpen a vízi túrákhoz készültlegújabb kilométer-beosztásokban feltüntetik a biztonságos ha

józáshoz szükséges összes adatot.

Kimerültség. Fiziológiai állapot. Túrákon, táborozáskor gyak

ran előfordul, hogy a szokatlan megterhelés, a fokozott izom

munka következtében kimerülnek a szervezet energia- ésoxigénforrásai. A megnövekedett tejsav- és szőlősavszintre az

izomláz figyelmeztet. A testi kimerültséget rendszerint a köz

ponti idegrendszer kimerültsége kíséri, amelynek hatására az

ember bátorsága, ítélőképessége is erősen csökken. A mene

telő normális körülmények közt, megterhelés nélkül 420 m

gyaloglásra 5 g cukorban felhalmozott energiát használ fel,

20 kg-os hátizsákkal a hátán azonban ez az energia csak

320 m megtételéhez elégséges. Ha a 20 kg-os terhet kézben

viszi, az említett energiát szervezete már 270 méter legyalog-lása után elhasználja. A terhet akkor visszük helyesen, ha súly

pontja az emberi test súlypontjával azonos függőleges vona

lon fekszik. Ha a terhet helytelenül visszük, a testünkkel vég

zett kényszerű csavaró mozdulatok fölösleges energiavesztesé

get okoznak. Ezért fontos a hátizsák helyes becsomagolása és

kiegyensúlyozása (I. Hátizsák). A kimerültséget pihenéssel előz

zük meg, amely lehet teljes vagy aktív. Teljes pihenéskor

kényelembe helyezzük magunkat, és nem végzünk semmilyen

izommunkát, aktív pihenéskor viszont az abbahagyott tevé

kenység helyett (amelyben elfáradtunk) olyan tevékenységet

folytatunk, amely testünk más izomcsoportjait foglalkoztatja.

A gyalog-, vízi, hegyi és sítúrákon sohasem szabad elhanya

golnunk a fáradtság első jeleit, és ésszerűen beiktatott rö-

Kiskunsági Nemzeti Park

158

vid pihenőkkel meg kell előznünk szervezetünk teljes kimerü

lését.

Kiskunsági Nemzeti Park. Az Országos Természetvédelmi Hiva

tal hívta életre 1975-ben. Magyarország második nemzeti

parkja a Duna—Tisza közének néhány — még csaknem ter

mészetes állapotban lévő — tájegységét foglalja magába: az

ősgyepes pusztákat, az érintetlen homokbucka-vonulatokatmint páratlan geomorfológiai képződményeket, a nádas réte

ket és a szikes tavak rendszerét, a természetes homoki erdő

típusokat, a kőrises égerlápokat, a homoki lágyszárú növény-

takarót, a Tisza menti galériaerdő egy szakaszát s végül a kis

kunsági tanyavilágot mint az elhalóban levő kisparaszti élet

forma jellegzetes színhelyét.



Kis lapát. Fenyőágból készítjük, amelyről óvatosan lehántunknéhány évgyűrűréteget úgy, hogy félkör alakú lemezt kapjunk.

A fának száraznak kell lennie. Kivágjuk a lapát nyelét, egy

erős ágdarabbal megerősítjük, és madzaggal körültekerjük.

Hasonló módon készíthetünk tábori lapátot egyenes deszká

ból is.

159

Kis sátorajtó

Kis sátorajtó. Rendszerint úgy készítjük, hogy a sátorpalánk

építésekor az egészben felállított elülső falból utólag fűrészel

jük ki (szélessége kb. 50 cm). Csupán a legalsó deszkáig fű

részelünk, amely küszöbként szolgál, és megakadályozza, hogy

a víz befolyjon a sátorba. Ezért ezt a deszkát be is süllyeszt

jük kb. 3 cm mélyen a földbe (I. Sátorpalánk). Az ajtó kifű-

részelése előtt a sátorpalánk belső felére, a vágás vonalától

5 cm-re befelé függőlegesen két vékony lécet szögelünk, s ez

zel a lefűrészelt deszkák egységes egésszé — ajtóvá alakulnak. A kivágott léccel összefogott ajtót kiemeljük, a földre he

lyezzük, és kívülről keresztbe még egy lécet szögelünk rá.

Görbe ágból, gyökérből „kilincset” készítünk, és bőrcsíkból

vagy hevederből kiszabjuk a pántokat, melyeken az ajtó fo

rogni fog. Használhatunk fémpántokat is. Az ajtót felfüggeszt

hetjük úgy is, hogy a küszöbdeszkába szögvastagságú lyukat

fúrunk, aztán az ajtó alsó élébe szöget verünk, lecsípjük

a fejét, a végét gömbölyűre reszeljük, és beleillesztjük a kü

szöbdeszkán fúrt lyukba. Az ajtó felső pántját a sátorpalánk

tetejére szegezett léc alkotja, amely kb. 10 cm-rel túlnyúlik az

ajtó felső szélén. A pánton keresztül az ajtó felső élébe szö

get verünk, és az ajtót felfüggesztjük. A bőrből vagy hevederbőlkészült pántokat a sátorpalánk belső felén szögeljük fel, egy

részt, hogy ”építményünk tetszetős legyen, másrészt, hogy az

ajtó a sátor belseje felé nyíljon. (Ez nagy esőzéskor előnyös.)



erős szeg

bőrpánt

ajtókapocs

Kis szem

160



Kis szem. Cérna vagy zsineg végére kötött csomó, amely meg

akadályozza, hogy a cérna vagy a zsineg kicsússzon az anyag

ban (bőrben, deszkában, bádogban, kartonban stb.) levő nyí

lásból.

Kisvonat A horgászkötés egyik elnevezése.

Kocsiscsomó. Ostorok végére kötött díszcsomó, de karóra, rúd

ra dobható hurok gyors megkötésére is alkalmas.

Kompjárat a folyón. A komp kötele mind a víz felett, mind

a víz alatt akadályt jelent a csónakosok számára. (A vízfelszínalatti kötelek általában szakadozottak.) A kompjárat mellett

mindig annak a szakasznak a közepén evezünk át, melyet

a kompnak a parttól való távolsága szab meg.

161

Kormány

Konzervdoboz. Számos, a táborban, kunyhóban, klubszobában

jól használható tárgy, pl. gyertyatartó, állvány, lapát, reszelő,

szappantartó, toalettpapír-tartó, virágváza, ceruza- és ecset

tartó, tárolódoboz stb. készítésére alkalmas. A szétnyitott kon

zervdobozokat a tábortűz térségének szigetelésére használhat

juk fel. A térség így állandóan száraz marad, a talaj nedves

sége nem akadályozza a tűz égését (1). Az agyagos partokbanásott árkos tűzhelyekhez kéményt készíthetünk belőlük. Eltávolít

juk a fedelüket és a feneküket is. Széleiken szöggel és kalapácscsal lyukakat ütünk, a lyukakon drótot fűzünk át, és a kon

zervdobozokat szilárdan összekapcsoljuk. A kéményt a tűztér-



ből való kivezető nyílás mentén szorosan körülvesszük gyeptéglákkal vagy három földbe vert cövekhez erősített kötéllel,

dróttal rögzítjük (2). Az üres konzervdoboz főzőedényként tesz

jó szolgálatot, de felhasználható a tűz vagy az égő spiritusz

kocka szélvédőjeként is (3). A konzervdoboz fedelét és fene

két levesszük, és a falán nyílásokat fúrunk az áramló levegő

számára.

Kormány. A jármű menetirányát szabályozó szerkezet. A csónak esetében ez egy egyenes lap, mely a csónakoldalak men

tén áramló vízben felhajtóerőt és ellenállást hoz létre. A csó-

1

Kormányzás

162

nak a P kormánylapát felhajtóerejének az r szárra gyakorolt

nyomása folytán fordul el. Ez az r szár a kormánylapát súly

pontja és a hajótest súlypontja közti távolsággal egyenlő.

A kormánylapát felhajtóereje és ellenállása a víz körbeáram

lásának szögétől és sebességétől függ. Legjobb a lencse alakú

kormánylapát, amely középen a legvastagabb. Minél nagyobb

a kormánylapát elhajlása a menetirány tengelyétől, annál na

gyobb az ellenállás és a fékezőerő.

Kormányzás. A csónak (vagy egyéb jármű) irányítása haladás

közben. A kenuban a hátsó evezős a csónak közepétől távo

labb evez, mint az első evezős, s így azt szinte „túlnyomja”.

Ezt a túlnyomást azzal egyenlíti ki, hogy kihasználja az evező

lapát holtjátékát, vagyis azt a helyzetet, amikor az evezőlapát

a test mögé siklik. A kenu kormányzása voltaképpen nem más,

mint a túlnyomások folyamatos kiegyenlítése. Holtjátékkor

a hátsó evezős az evezőlapát hátsó lapját a csónak oldalához

fordítja és a n elé el a csónak falára támas kodik (A e e

számára. A vezető az iránytű segítségével állandóan ellenőrzi

az azimutot. Az iránytűt rá kell erősítenie a kezére, hogy ha

a ködben véletlenül megbotlana, le ne ejtse. Menet közben

nem vitatkozunk, és nem találgatjuk az útirány helyességét.

Amikor a csoport elérte az első tájékozódási pontot, folytatja

az utat a következőig. Ha a látási viszonyok olyanok, hogy

a túra résztvevői kölcsönösen látják egymást, a vezető hátul

halad, és tájoló segítségével irányítja a csoport előrehala

dását.

Könyvállvány sátorba. Egy felül, alul egyenesre fűrészelt rönk

fadarabból készítjük. A rönkfát négy egyenlő vastag részre

vágjuk. A két belső deszkából alakítjuk ki a polc oldalait

úgy, hagy három vékony léccel vagy pálcával összekapcsoljuk

őket (két helyen alul és egy helyen felül). A két párhuzamos

alsó lécre fektetjük gömbölyű felükkel lefelé a két széldeszkát.

Az így nyert egyenes felületre állítjuk a könyveket, melyeket

a felső öss ekötő léc támas t meg



fordítja, és a nyelével a csónak falára támaszkodik. (Az evezőlapát a csónak tengelyével 25—30°-os szöget zár be.) Ha

kezünket tovább húzzuk a csónak közepe felé, akkor az evező

nagyobb szöget zár be, és oldalra fordítja a hajó orrát.

Köd. Az egyik legveszélyesebb időjárási tényező, amellyel

a turistának számolnia kell. A hegyekben gyakran nagyon

hirtelen ereszkedik le, ellepi az egész környéket, és teljesen

lehetetlenné teszi a tájékozódást. Torzítja a távolságokat, ésáltalában nagyon nyomasztóan hat az ember lelkiállapotára.

Az öltözet és a hátizsák lassan, fokozatosan átnedvesediktőle. Ha ködbe kerülünk, gyorsan elkészítjük túránk hátralevő

szakaszának útvonaljegyzetét (I. a címszót). A ködben ugyanisnem tenne jót a térképnek, ha állandóan szétteregetnénk. Mi

nél több tájékozódási pontot választunk, és gondosan bele

rajzoljuk őket az útvonaljegyzetbe, meghatározzuk az egyes

pontok irányszögét, és azokat is a rajzok mellé írjuk. A tér

kép szerint lemérjük a pontok közötti távolságokat és esetle

ges szintkülönbségeket. A ködben minden kilométer megtevé-

sére a szokásosnál 20 perccel többet számítunk. 100 m-nyi

szintkülönbség leküzdése ugyancsak 20 perc többletidőt kí

ván. Ennek alapján pontos időbeosztást készítünk, és csak

aztán indulunk tovább. A csoport élére megfontolt embert

állítunk, aki mindig azonos ütemben halad. Második a csoport

vezetője (nála van az iránytű és az útvonaljegyzet), utána követ

keznek a csoport többi tagjai. A sor végén is egy tapasztalt

turista halad. A távközöket a látási viszonyok szerint határoz

zuk meg. Sűrű ködben a csoport tagjait kötéllel kapcsoljukössze, és meghatározzuk a legközelebbi tájékozódási pont azi-

mutját. A csoport élén haladó turista az azimut irányában

feszíti meg a kötelet, amely útmutatóként szolgál a többiek

a felső összekötő léc támaszt meg.

Köpetek. Az állatnyomok érdekes fajtái a nappali és éjjeli

ragadozó madarak zsákmányának kiöklendezett, meg nem

emésztett maradványai. A köpetek mindig a madarak pihenőhelye vagy fészke alatt találhatók. A köpetek tartalma elárulja

a madár faját, pl. a nappali ragadozók a csontokat meg

emésztik, de a tollakat és a szőröket nem; a baglyok éppen

163

Kötél

karvaly

vörös vércse

kuvik



gyöngybagoly

uhu

ellenkezőleg. A köpetben lehetnek föld, moha vagy fű marad

ványai is, amelyek azonban a megfogott zsákmány gyomrá

ból származnak, esetleg az elfogott állattal folytatott küzdelem

nyomai. A kuvik, a gyöngybagoly és a vörös vércse rendszerint

templomtornyokon, szántóföldeken, harangtornyokban, régi

épületek tetőereszeiben hagyja köpeteit. A fasorok fái alatt

vagy faodvakban talált köpetek a kuviktó\ és a macskabagoly-

tól származnak. Az erdőszéli fák alatt vagy a sűrű aljnövény

zetben az erdei fülesbagoly, a kabasólyom, a héja és a kar

valy, az erdei rétek és irtások kiugró sziklái alatt sziklarögök,

fatönkök, karók tövében pedig az ölyv és a vörös vércse kö-

petei találhatók. Sziklaszirtek alatt és sziklás szakadékokban

az uhu, a vörös vércse és a sólyom hagyja köpeteit. Az éne

kesmadarak is köpetelnek, de ezek a maradványok nagyonkicsik, és csak nehezen, ritkán találhatók meg.

Kötél. Többnyire több növényi rostszálból sodorják vagy

fonják. A sűrűn font kötelet vitorlázáshoz, hegymászáshoz és

lasszózáshoz használják. A kötelet nem hentergetjük a földön,

nem taposunk rá. Végeit bandázzsal vagy ún. zárócsomóval

erősítjük meg. A kötélnek mindig száraznak, tisztának kell len

nie. A nedvesség, a homok, a penész, a sár, a por, a rozsdával, savval vagy más maró anyaggal való érintkezés erősen

rontja a minőségét. A kötelet ne hajlítsuk túlságosan rövid

hajlatokba, ne húzzuk össze szoros kötegekbe, ne dörgöljük

érdes felületekhez. Az összefagyott kötél erőszakos szétfeszí-

tése nagyon árt a minőségének. Fontos, hogy a kötél, ame

lyet a túrákon használunk, mindig tökéletesen ép legyen, mert

a hibás kötél súlyos, sőt olykor halálos balesetek okozója le

het. A jól kiszárított és kiszellőztetett kötelet faggyúval vagy

viasszal konzerváljuk. (Szappan erre a célra nem alkalmas.)

Egyik végénél fogva horogra akasztjuk, és tenyerünkben olajjalvagy faggyúval átitatott flanellrongyot tartva, kezünket a kö

télen fel-le húzogatjuk úgy, hogy markunkban csúszkálva érint

kezzék az olajos ronggyal. Konzerválás után a kötélnek szá

raznak kell látszania. (A konzerválást méhviasszal is végez

hetjük.) Az összetekert kötelet először szétbontjuk, s egész

hosszúságában a fűre fektetjük. Megfogjuk az egyik végét, és

olyan mozdulattal, mintha ostort pattogtatnánk, hosszában ha

ladó hullámmozgást idézünk elő rajta, ami által a túlsodrott

és szorosan összetekert kötél fellazul. Az így kiegyenesített kö

telet úgy tekerjük fel, hogy az egyes tekercseket váltakozva

behajlított tenyerünkön és behajlított könyökünk alatt vezet

jük A kötél feltekerése után kezünket mellső középtartásba

164

ötél átvezetése sebesen folyó patakon



jük. A kötél feltekerése után kezünket mellső középtartásbaemeljük, a feltekert kötelet lecsúsztatjuk róla, és felakasztjuk

vagy zsákba rakva szekrényben tároljuk.

Kötél átvezetése sebesen folyó patakon. Egy ládatető vagy két

összekötött deszkából rögtönzött deszkalap alsó élét kövekkel,

nehéz fával, szerszámmal (kétélű csákánnyal) leterheljük. Há

rom kötelet erősítünk rá. (Az 1-es 10 cm-rel rövidebb, mint

a 2-es és a 3-as.) A deszkát a vízbe hajítjuk úgy, hogy sík jával az áramlattal szemben álljon, azután a vízfolyás elle

nében húzzuk. A deszkalap ferde síkjára gyakorolt víznyomás

a deszkalapot a rákötött kötéllel együtt a szemben levő part

ra tolja.

165

Kötél javítás

Kötelek összekötése. Súlyos terhek vontatásához az összekötött

kötelek visszahajlított végét erősen meghúzott dróttal bandá-

zsoljuk. Az acélkötelek meghajlításánál a kötélvégekre vas

csövet húzunk, hogy megóvjuk a szétbomlástól. A vascső

megfelelő hurokba hajlítva emelőként is szolgál. (A hurkoterősen bandázsoljuk.)

a megterhelt kötelet, a csomóknál pedig fékező karként hasz

náljuk.

Kötélgörgő. A kötél álló végét arra a tárgyra erősítjük, ame

lyet húzni akarunk. Szabad végén hurkot alakítunk ki, és azt

segédzsineggel az álló véghez kötjük. A szabad véget egy favagy karó körül vezetve átfűzzük ezen a hurkon és meghúz



Kötélhajlat. Csomóelem, amely a kötél fára vagy rúdra dobá

sakor jön létre. A teher leengedésekor fékezi és felfogja

á jusegéd s egge a á ó ég e ötjü s abad éget egy avagy karó körül vezetve átfűzzük ezen a hurkon, és meghúz

zuk.

Kötéljavítás. A kötél szétfoszlott részét vékony, de erős zsi

neggel körülfonjuk és átvarrjuk. Az átvarrást az elkopott kötél

minden 10 cm-én megismételjük, esetleg a kötelet átfonjuk

egy ugyanolyan vastag zsineggel, amilyen a kötél egyik fo

nata, és így a szakadozott fonatot újjal pótoljuk.

Kötél láncra kötözése

166

Kötél láncra kötözése. Hasonló a kötél szétbontott fonataiból

kötött záróhurokhoz, A csomó olyan, mintha a kötél egy ,,kö-télláncszemmel” lenne a lánchoz kapcsolva.

Kötél lezárása. A kötél végétől kb. 10 cm-re bogot készítünk,

és a szabad véggel sűrűn egymás mellé fektetett tekercsekkel

körbetekerjük, jól meghúzva minden menetet. Ezután a kötél

szabad végét átbújtatjuk a tekercsek alól kiálló bogon, majd

a bog szabad végét hirtelen kirántjuk a tekercsből. Ezzel

a bog a kötél végével a menetek alá kerül, és a kötél végenem oldódhat ki.



Kötélrövidítés. Egyik végén szilárdan rögzített kötél rövidítésérehasználják. Kétféleképpen köthetjük. A kötél szabad végét

három olyan hosszú hajlatba tekerjük, hogy a kötél a kívánt

méretre rövidüljön. Az álló vég és a tekercsek között szemet

készítünk, belecsúsztatjuk a tekercsek egyik végét, majd a má

sik végükre is kötünk egy szemet, és meghúzzuk a kötél sza

bad végét. Kioldáskor megfogjuk a középső tekercset, és egy

rántással kihúzzuk. A kötélrövidítés másik módja: a kötélen

három szemet készítünk úgy, hogy a középső nagyobb legyen

a szélsőknél, és a széthúzott középső szem egyik végét át

húzzuk az alatta lévő, a másik végét pedig a felette lévőszemen.

Kötélrövidítés fonással.

A kötélen hosszúkás tekercset alakí

tunk ki, és átfűzzük rajta a kötél szabad végét. Ezt a műve

letet addig ismételgetjük, míg a kötél a kívánt méretet el

nem éri.

167

Kötélverő gép

Kötélszem. Csomóelem, amely úgy jön létre, hogy a zsinegből

O betűt formálunk (1). Ha a zsineg egyik szabad végét be

húzzuk a szembe, zárt szem keletkezik (2). Ha a kötél egyik

végét úgy húzzuk át a szemen, hogy az a szemből felfelé kilk dj ki l k l kötél t ábbi ált t t



emelkedjen, kialakul a kötélszem további változata — a csat

(3-4).Kötéltekercs. Vastag kötelek megrövidítésére használjuk, hogy

ne kelljen őket éles szögben behajlítani, mert ez rontja a kö

tél minőségét. A kötélen a rövidítésnek megfelelő nagyságú

szemet alakítunk ki, és segédzsineggel vagy dróttal bandá-

zsoljuk. A szemet ajánlatos feszítőfával kimerevíteni.

Kötélszív. A lasszókötél fülvégződése, amelyet rendszerint

fémgyűrűvel merevítenek ki, egyrészt, hogy nehezebb legyen,

másrészt, hogy a lasszó jól csússzon benne.Kötélverő gép. Egy 100X2X10 cm-es deszka egyik felén mar

kolatot faragunk, a fennmaradó felületbe pedig három nyílást fúrunk. Három hosszabb erős drótdarab vagy hegesztő

pálca végét kampóba hajlítjuk. Bakot készítünk, és fő geren

dájába három nyílást fúrunk a deszka nyílásainak megfelelő

Kötőfék

168

távolságban. A deszka és a bak nyílásán átdugjuk a kampó

kat, és a rajz szerint meghajlítjuk őket. Deszkából villás kam

pót készítünk (esetleg vasrúdból hegesztünk). A kampók vé

gére ráfűzzük a zsineget, és a villás kampóval vezetjük, mígsegítőtársunk úgy forgatja a deszkát, mint a hajtókart. A zsi

neg ágai tekeredni kezdenek. A villás kampó mögötti szemet húzva, a három ágból összesodródik a végleges kötél.

Kötőfék. A horgászkötéshez hasonló csomófajta, amelyet azon

ban egy kötélből alakítunk ki. A második szem alatti huroknagyságát az a tárgy szabja meg, amely köré a kötőféket



Kötözővessző (gúzs). Fiatal, kivágott, legallyazott lucfenyőbőlkészül. A fa mindkét végét beszorítjuk egy földbe vert cövek

hasítékába, és egy pecek segítségével addig csavarjuk a törzsét, míg meg nem bontjuk benne a farostok egységét úgy,

hogy csak a fa csúcsa és torzsája maradjon ép. Az így nyert

kötözővesszőt használat előtt mártsuk vízbe. Kötözéskor a gúzst

az összekötendő tárgy alá csúsztatjuk, a csúcsát néhányszor

a torzsája köré tekerjük, majd a kötözővessző egyik része alatt

169

Krkonosei Nemzeti Park



átbújtatva, átfűzzük a keletkezett hurkon, és erősen meghúzzuk.

Kötözőzsinór. 5—7 m hosszú, 5 — 8 mm vastagságú erős zsinór.

A csónak partról való vontatásához, áteresztő zsilipen való

leengedéséhez használjuk. Az egyik végén tartógyűrű vagy

zárótekervény van, a másik végén halványpiros vagy narancs-

színű fa úszótest. A csónak felborulása esetén megragadjuk

a kötözőzsinórt, és odahúzzuk magunkat vele a csónakhoz,

vagy a csónakot magunkhoz.

Krinolin. Lasszógyakorlat. A lasszót hasonló módon hozzuk

forgásba, mint a ,,tányérnál”. A körfordulatok számát egyre

növelve a „tányért” fejünk fölé emeljük. Amikor a fejünk fö

lött van, a köröző hurkot nagyobbítva és a fordulatszámot

csökkentve lassan leengedjük. Forgásba hozhatjuk a krinolint

úgy is, hogy alapállásból a fejünk fölött jobbról balra átvet

jük a hurkot és megforgatjuk. További módszer a „tányérba

ugrás”. Ezt abban a pillanatban végezzük, amikor a forgó

hurok a legalacsonyabban van, és elhalad a jobb lábunk

mellett. Bal lábbal rugaszkodunk el. Mihelyt a hurok közepénvagyunk, felemeljük a kezünket anélkül, hogy abbahagynánk

a forgatást. A krinolinból abban a pillanatban ugrunk ki, ami

kor a forgó hurok elhalad a bal lábunk mellett, most jobb

lábbal rugaszkodunk el. Ha páros lábemeléssel ugrunk: mind

két lábunkkal egyszerre rugaszkodunk el, és a kötelet aláránt

juk. A krinolinnal célba is dobhatunk: a lasszót hirtelen meg

forgatjuk, és a fejünk fölött a cél irányában eldobjuk. A kri

nolin forgásba hozásánál és forgatásánál csak a csukló mozog, az alkar mozdulatlan.

Krkonosei Nemzeti Park (Krkonossky národní park). Az 1963.

május 17-i kormányhatározat hozta létre a Krkonose és a Ry-

chory területén a Keletcseh Kerületi Nemzeti Bizottság mellett

működő igazgatóság fennhatósága alatt. Szervesen kapcsolódik a már 1959-ben létesített lengyel Krkonosei Nemzeti Park

hoz, A Krkonosei Nemzeti Park kiterjedése 900 km2. Területén

semmit sem szabad letépni, gyűjteni, megölni, tilos vadászni

és tüzet gyújtani. Csak a kijelölt utakon szabad járni. A ku

tyát pórázon kell tartani. (A motoros járművek számára csak

egy hegyi út van fenntartva.) A Krkonoséban vannak mégember által nem érintett helyek is. Legértékesebbek az Óriás-

völgy és Elba-völgy (Obrí a Labsky dul), a Pancická-rét (Pan-

cická louka), az Úpski tőzegláp (Úpská raselina) és a Fekete

hegyi tőzegláp (Cernohorská raselina) szigorúan védett területei. Ezeken a helyeken a hegyi állat- és növényvilágot, a jég

kori tundranövényzetet és a tőzeglápok érdekes növényvilágáttanulmányozhatjuk.

Kullancs

170

koholt, és csak akkor távolítsuk el (óvatosan mozgatva), mi

után már elpusztult. Ha ugyanis a feje a bőrbe szakad, fáj

dalmas helyi gyulladást okoz. Mivel a kullancs csak bizonyos

állatfajokon élősködik (főleg emlősökön), a természetben elő

fordulási gócokat alkot, amelyeket ajánlatos megismerni és

kikerülni. Ha mégis kénytelenek vagyunk ilyen területeken ke

resztülmenni, kerüljük a sűrű bozótot és a magas füvet. Ne

feküdjünk le a földre, és ha lehetséges, lucfenyők alatt halad

junk. Ne viseljünk kihajtott gallérú inget, rövidnadrágot, és ne járjunk fedetlen fővel, mert ezzel növeljük a kullancsfertőzés

valószínűségét. A veszélyes helyet elhagyva alaposan nézzük

át a testünket, különösen a hónaljat, ágyékot és a fejbőrt.

Legjobb, ha ketten-ketten kölcsönösen átvizsgálják egymást.

Ajánlatos alaposan megfürdeni, és hosszabb ideig a vízben

tartózkodni. Az ábrán a kullancs nősténye látható éhes és

vérrel teleszívott állapotban.

Kunyhó. Rúdfából, erős ágakból, gömbfából épített „szük



Kullancs. Az ízeltlábúak törzsébe, az atkák rendjébe tartozó

élősködő, az agyvelőgyulladás terjesztője. Leginkább a lombos

vagy elegyes erdőkben, illetve a folyókat és lápokat körülvevő

alföldeken fordul elő. Az 1000 m-nél magasabban fekvő erdőkben már nem él. Leggyakrabban tavasszal, áprilistól má

jusig találkozunk vele, meg nyár végén, augusztusban és szep

temberben. Szúró-szívó szájszerve visszafelé hajló kampókkal

ellátott, tökéletes billenős szigony. A kullancsot sose akarjuk

élve eltávolítani! Testére először cseppentsünk olajat vagy al

, g , g p „

séglakás”. Vázát náddal, ágakkal, fűvel, frissen hántott fenyő

kéreggel borítjuk. A nádat vékony kévékbe kötjük, felrakását

171

Lábtörlő

és facövekekkel vagy kötözéssel erősítjük a favázhoz. A kiszá

radt kéreg formatartó.

Lábápolás. A nagyobb túrák előtt és alatt igen fontos. A túra

előtt langyos vízben mossunk lábat, körmünket vágjuk le egye

nesre és rövidre, talpunkat, sarkunkat és lábujjaink közét ken

jük be szarvasfaggyúval. Egész napos menetelés után mindig

mossunk lábat, s utána meleg időben maradjunk mezítláb,

hideg időben húzzunk száraz, meleg zoknit és könnyű cipőt.

Menetelés közben és este lábmosás után úgy pihenjünk, hogylábunkat rakjuk a derekunknál magasabbra, és maradjunk kb.

20 percig ebben a helyzetben. A harisnya soha ne legyenszoros. Úgy húzzuk fel, hogy a vége kb. ujjszélességnyire le



a legalsó réteggel kezdjük. A kunyhó gerincéhez érve két-két

szemben álló nádkévét összekötünk, és az összekötés helyénél a gerinctartóra függesztjük őket. Az ágakon kampót ha

gyunk, amellyel az ágakat a tartóvázra akasztjuk, ugyancsak

a földtől a gerinc felé haladva. A friss fenyőkérget kifeszítjük,

gyen lábunk hüvelykujjától. Amikor a lábunkat becsúsztatjuk

a cipőbe, a harisnya túlnyúló végét tűrjük vissza, és csak

a cipőben, lábujjaink mozgatásával igazítsuk el. Ezzel meg

akadályozzuk, hogy a szorosan felhúzott harisnya nyomja

a lábkörmünket, ami egyenlőtlen terepen vagy hegy- és völgy

meneteknél nagyon fájdalmas. A cipő megkötése előtt a ha

risnyát mindig igazítsuk el, talpunkon vagy a sarkunk körül

ne legyenek ráncok, nehogy a lábunk felhólyagosodjon. Ha

lábunkon mégis hólyag képződne, kezeljük szarvasfaggyúvalbekent gyorskötöző pólyával. A nagy hólyagot kiégetett tűvel

felszúrjuk, és fertőtlenítő gyorskötést teszünk rá, hogy meg-

védjük a szennyeződéstől. Sohase járjunk olyan cipőben,

amelyben átizzadt lábunk nedves harisnyában csúszkál. Az

ilyen cipőben járásunk bizonytalanná válik, és ez különféle

baleseteket okozhat. A recés gumitalpú turistacipőbe vékony

pamutharisnyát hordunk, rá pedig vastag gyapjúharisnyát hú

zunk. A vízi túrákon lábunk gyakran átnedvesedik, ezért ken

jük be zsíros krémmel, hogy megvédjük a kipállástól. Krémhelyett használhatunk olajat is, azt azonban jól be kell dör

zsölnünk a bőrünkbe.

Lábtörlő. Hosszan tartó sátorozás esetén a sátor fontos felsze

relési tárgya. Lehetőleg egyenlő vastagságú és hosszúságú

ágakat vágunk hozzá. Egymás mellé fektetünk két félbehajtott

zsineget, és mindkettőn egyszerre hurkot kötünk. A hurkokba

becsúsztatjuk az első ágat, meghúzzuk őket, újabb két hurkotkötünk, beléjük csúsztatjuk a következő ágat és így tovább,

míg a lábtörlő el nem éri a kívánt, nagyságot. Elkészítéséhezhosszánál valamivel több zsineg kell.

Ladik

172



Ladik. A többi sportcsónakkal szemben számos előnye van.

Jól megfelel az evezés gyakorlására és a csoportos vízi tú

rákhoz. Az ívben felfelé hajló orr és far, az egyenes fenék

és a karcsú, alacsony hajótest biztosítják a csónak gyorsasá

gát. A szélesebb orr és a magasabb oldalfalak lehetővé te

szik, hogy biztonságosan átjusson a zuhatagokon és az át

eresztő zsilipeken. A hajlított fenék a jobb manőverezést segíti

elő. A hajó súlya saját méreteihez és más csónakok méretei

hez képest kicsi, de jelentős terhet is elbír. Általános méretei:

az orr szélessége 68 cm, a faré 53 cm, középszélessége 80 cm,

hossza 530—610 cm, súlya 130 kg.

Ladikkormánylapát. A ladik tatján elhelyezett evező, amely-

lyel a csónakot kormányozzák. Tartóvillája a ladik végére van

ráerősítve.

Lakóhajó. Tutajból és lakótérből áll (a Iakótér lehet kunyhó

vagy csak fészer). Az első ilyen típusú hajót Csehországban1895-ben építették a CYK (Cseh Yacht Klub) klubhelyisége

ként; francia minta alapján készült. A lakóhajók fokozatosan

elterjedtek minden hajózható folyón, elsősorban a Moldván.A húszas években rendkívül népszerűek voltak a vízi turisták

körében.

Lapát. A táborozó felszerelésének fontos tartozéka, különösen

a táborban való hosszabb tartózkodás esetén. Általában

hosszú nyelű lapátokat használunk. Mielőtt az új lapátot

a nyélre ütnénk, a nyél végét egy kicsit lefaragjuk, hogy be

férjen a lapát hüvelyébe. Amikor a lapát a nyélre csúszott,

a lapátot a föld felé fordítjuk, és a nyél felső végét baltával,

kalapáccsal addig ütögetjük, míg a lapát magától ráfut

a nyélre. Ezután a nyél kiálló végét levágjuk. A lapáthüvely

nyílásába olyan hosszú szöget verünk, amely átéri a nyelet, és

a másik oldalon visszahajlítjuk. A nyél felső végét csiszolópa

pírral lesimítjuk. Lapátolásnál a bal kéz lazán, a jobb kézerősen tartja a nyelet. A lapátot belemerítjük a földbe, majd

a jobb csípőnk körül ellentétes mozdulatot teszünk. A jobbkezünket visszalendítjük, azután hirtelen terpeszállásig előre-

173Lasszóvetés

lépve mindkét kézzel előrevisszük a lapátot. A nyél, mint

a dugattyú, átfut a bal kéz mozdulatlan tenyerébe, majd

a jobb kéz Hirtelen előrelöki. Ha így lapátolunk, nem fára

dunk el. A lapáton kívül használunk a táborban másfajta

eszközöket is, pl. ásót, lyukásót. Jó segítőeszköz a rohamásó

is, melyet mindig tokban hordunk. Nem akasztjuk a hátizsák

ra, hanem beletesszük úgy, hogy a nyele kiálljon.

Lapos hurok. L. Takácscsomó.

Lasszó. Marhabőrből készült vetőhurok, a cowboyok és a

gauchók a szarvasmarha megfogására használják. A lasszó

általában 15 m hosszú, 6 szíjból fonják. Egyik végén különle

gesen csomózott vagy fémhurok van. A lasszógyakorlatokhoz

rövidebb, 5—6 m-es sűrű sodrású kötelet használnak.



Lasszókötél. Sűrű sodrású kötél, amelyet lasszógyakorlatokhoz

és vitorlázáshoz használnak.

Lasszóvetés. Alapvető lasszógyakorlat. Lasszóvetéskor alapállásban, enyhén szétterpesztett lábbal állunk. A kezünket la

zán, testünktől kissé távolabb tartjuk. A lasszót mindkét ke

zünkkel alsó fogással ragadjuk meg, a vezetőkötél és a lasszó-hurok egy része a jobb kezünkben van, a bal kéz pedig a hu

rok további szakaszát és a vezetőkötélnek azt a részét tartja,

Lasszóvetés 174

mely a lasszó összetekert tartalék köteléhez vezet. A hurokívet

jobb kézzel kivezetjük a fejünk fölé, és fokozatosan forgásba

hozzuk, magasan a jobb kéz fölött tartva, a csuklónk gyorsab

ban forog, mint a karunk. A lasszóhurkot a jobb kéz forgatá

sával egészen a kívánt nagyságig növeljük, miközben a bal

kézből felszabadulnak a kötél tartalék tekercsei. Minél távo

labb van a forgó hurok a jobb kéztől, annál jobban szétnyílik.

A testmozgást a jobb kezünk és a hurok mozgásához igazít

juk. Amikor a szétnyílt hurok elhalad a jobb fülünk mellett,

elvetjük a lasszót úgy, hogy ökölbe szorított kezünket is ki

vágjuk a hajítás irányába. Amint a hurok jobb kezünket el

hagyja, bal kézzel gyorsan felszabadítjuk az egyes tekercseket, nehogy a kötél röptéből visszarántsa. Ha a lasszó elérte

a célt (ráesett a karóra), gyorsan megrántjuk, így nem esik



175Latrina



a földre, hanem függve marad a karón. A „béklyózó hurok”

elvetéséhez áttesszük a lasszó végét a bal kezünkből a jobba.

A lasszót bal kezünk két ujja között tartjuk, és a fejünk

fölé emeljük. A jobb kéz mellmagasságban marad. A lasszót

úgy rántjuk meg, hogy bal kézzel kissé előrenyúlunk, jobb

kézzel felülről lefelé alávetjük a lasszót, és egy kicsit balra

Láthatóság. A terepen való mozgás szempontjából döntő té

nyező. Azt, hogy álláspontunkról mely pontok láthatók és me

lyek nem, az adott helyzetből kiindulva közvetlenül a te

repen vagy térkép segítségével állapíthatjuk meg. A térképen

először álláspontunkat határozzuk meg, aztán a menetirányt.

Álláspontunktól a célig egyenest húzunk, majd magassági

metszetet készítünk róla. A metszet segítségével áttekintést

kapunk arról, hogy álláspontunkból az útvonal melyik részét

láthatjuk. Ha egy bizonyos pontot keresünk, akkor ismernünk

kell álláspontunk, a keresett pont és a közéjük eső terepegye

netlenségek tengerszint feletti magasságát.

Latrina. A tábor elsőként felépített berendezései közé tartozik.

Nagyságát a táborozok létszáma határozza meg. Leggyakrabban árkos latrinát építünk. Kiásunk egy 0,5X1X3 m-es árkot

(a kiásott földet csak az árok egyik oldalára hányjuk), és szé

leit mindkét oldalon kis fatörzsekkel (1) vagy deszkákkal (2)

fordítjuk. A kötélen tekercs jön létre, amely egészen a karóig

fut és rátekerődik. A lasszót lengetéssel is eldobhatjuk. Bizo

nyos ideig tartó lengés után a kötelet elrántjuk a fejünk irá

nyába (abban a pillanatban, amikor jobbról fölfelé halad).

Az így létrejött tekercs a célig fut.

szegélyezzük, hogy kényelmesen állhassunk rajtuk. A deszkákat

úgy helyezzük el, hogy félig a földön feküdjenek, félig pedig

kinyúljanak az árok fölé. Használatkor szétterpesztett lábbal

guggolunk az árok fölött a kis fatörzseken vagy deszkákon áll

va. A gödörbe mindennap klórmeszet szórunk. Mihelyt a gö

dör kb. 30 cm magasságig megtelik, behintjük 10 cm-es föld

réteggel, és tovább használjuk. Az árok fölé gömbfából ülőkét

is készíthetünk (3). A latrina elé spanyolfalat építünk, mely

hez a környező fák törzsét használjuk fel. A fatörzsekre erő

sített vázat fenyőlombbal, kátránypapírral, nád- vagy gyékény

kévékkel borítjuk be (4). A toalettpapírt — ha tekercsben

van — felfűzzük egy fakéreg vagy kátránypapír tetővel ellá

tott villás ágra (5), ha lapokból áll, akkor egy, szintén tetővel

fedett cövekre helyezzük. Olyan terepen, amelyet elöntött

a talajvíz, vagy amelyen esővíz áll, gerendavázba erősített

régi kis kádat használunk latrinagödörként. Ha táborunk gyorsfolyású víz mellett van, és a táborozok száma nem nagy, akkor

a latrinát a folyó fölött a part menti fák koronájában alakít

juk ki (6—7). A latrinához vezető ösvényen szemafort he-

Latrina 176



177

Lavina

lyezzünk el, amellyel jelezni tudjuk, foglalt-e vagy szabad

a latrina (8). A latrinát mindig szélirányban helyezzük el,

az út, akkor az ösvény mindkét oldalán 10 cm átmérőjű fe

hér korongokkal jelöljük meg a fák törzsét.



legalább 50 m-re az utolsó sátortól. Ha erdőn át vezet hozzá

Lavina. Magas hegységek 20°-nál meredekebb lejtőin rendszerint hirtelen felmelegedéskor bekövetkező, gyakran súlyos

károkat okozó nagy tömegű hó- vagy jégomlás. A hó fajtája

szerint különböző lavinatípusok alakulhatnak ki. A porlavinák

—15—30 °C-os fagyban jönnek létre. A jégkristályok csak

lazán ülepednek le az alsó rétegekre, és ezért elég egy szél

lökés vagy egy meglazult kő is ahhoz, hogy mozgásba jöj

jenek. A porlavinának nincs pusztító hatása, mert jobbára

a levegőben mozog. A lavina elején erős, oldalai mentén

pedig csökkent légnyomás jön létre, ami által a lavinazsák

ban szívóhatás keletkezik. A lavina felkavarta örvénylő hó

a távolabbi szemlélőt is megfullaszthatja. A száraz hólavinák

—3—5 °C-os hidegben keletkeznek, röviddel a havazás után,

mikor a friss hó még nem tapadt össze az alsó hóréteggel.Minél fagyottabb ez a réteg, annál kisebb az új hó tapadása.

A lavina lezúdulását kő, állat, erős széllökés, de leginkább

az ilyen övezeten áthaladó síző idézheti elő. A hó elmozdu

lása vagy a megbolygatás helyén következik be, vagy ennél

lejjebb a legnagyobb feszültség helyén. Kezdetben nagy hó

tömeg mozdul el, és a síző észre sem veszi, hogy a lavina

viszi magával. A meredek lejtőn a hótömeg felgyorsulásával

porzás, légszívás keletkezik, és a hóréteg kisebb tömbökre

szétesve zúdul le a völgybe. A mennydörgésszerű robajjalalázúduló lavina komoly károkat okoz mind az elsodort szikla

tömbök súlyával, mind a légmozgás szívó hatásával. A lavina

által elragadott síző, ha eltakarja az arcát és nem lélegzi be

az örvénylő havat, elég sokáig kibírja a lavinában. A száraz

hólavina a völgy mélyén végül hatalmas kúpot alkot. Lavinát

okozhatnak azok az apró hórögöcskék is, amelyek a síző nyo

mában görögnek lefelé a lejtőn. A rögökre egyre több ned

ves hó tapad, és a völgybe már hatalmas nedves hótömbként

zúdulnak alá. A szélvédett lejtőkön, ahová a szél a porhótfújja, az összetapadt hóból keletkeznek lavinák, leggyakrab

ban közvetlenül a hegy gerince alatt, ahová a szél a gerincen

át összehordta a havat. Az ilyen összetapadt hó rendszerint

széles sávban szakad le, és tömegének súlyával mindent meg

semmisít, ami az útjába kerül. A lég- és hóörvénylés ebben

az esetben jelentéktelen, elsősorban a hó ereje, tömege és

súlya jelenti a veszélyt. A táblás hó tompa moraj kíséretében,

a levegő zúgása és sistergése közepette hatalmas darabokbanszakad le. A legveszélyesebbek a lassan mozgó hóból kiala

kuló lavinák, amelyek tél közepén keletkeznek, amikor meg

jelenésükre senki se számít. Az ilyen hó felületének megbon

tásával egész tömbök jönnek mozgásba, amelyek a zúzmara

és csonthó rétegein úgy csúsznak, mintha golyóscsapágyon

mozognának. A tavaszi és a késő tavaszi időszakra a nedves,

vizes hólavinák a jellemzők. Az olvadáskor keletkezett víz be

hatol az alsó hórétegekbe, és megbontja szerkezetüket. A leg

alsó réteg szürkés, kásás anyaggá változik. Az átszivárgottvíz lefolyik a sziklán, és ezzel fellazítja a földhöz tapadó hó

réteget, amely saját súlya által mozgásba jön. A súlyos hó

réteg mindent megsemmisít, ami az útjába kerül. A völgyben,

Lavinaövezet 178



a lejtő lábánál hatalmas hótömeg halmozódik tel, elsodort

pajták, menedékhózak stb. maradványaival keveredve. A jég

és kőlavinák a sziklafalakon keletkeznek. Télen a fellazult kövek a sziklafalhoz fagynak, de a tavaszi napsütés felolvasztja

a jégbilincset, és a sziklatömbök leszakadnak a helyükről. El

olvadnak azok a jégcsapszerű képződmények is, amelyek télen a vízeséseket s a sziklafalakon átfolyó forrásokat borították.

Ilyen helyeken csak kora reggel ajánlatos az áthaladás,

amikor még a napsugarak ereje gyenge, vagy késő este, ami

kor a felengedett víz ismét jéggé dermedt, és a fagy a köveket ismét a sziklához kötötte. A lavinaképződést a terep is

befolyásolja: a benőtt, hepehupás térszín nem olyan veszé

lyes, mint az összefüggő sík felületek, meredek sziklafalak, mo-

rénalejtők sima felületei.

Lavinaövezet. Az ilyen övezetben való mozgás nagy tapasztala

tot, körültekintést és megfontoltságot követel. A hosszú ideig tar

tó havazás, olvadás vagy esőzés után különösen fontos a fokozottóvatosság. A lavinaövezetet rézsút fölfelé szeljük át, sohasem

a szintvonalakon. Ha sítalpakon megyünk, ügyeljünk arra,

hogy a síelők minél gyorsabban haladjanak 50—100 m-re

egymástól. Az övezetet vagy a legmagasabb helyen, vagy

a hegy lábánál szeljük át. Szilárd pontokat, pl. facsoportokat,

sziklákat keresünk rajta. Az egyiktől a másikig haladunk, előzőleg minden útszakaszt alaposan megfigyelve. A lavinaöve

zeten áthaladó csoport vigyen magával lavinakötelet. Ez egy

piros, 3—5 mm vastag és 30 m hosszú zsineg, amelyet övünk-

Leereszkedés kötélen

hoz kötünk, és veszély esetén a hátunk mögé hajítva magunk

után húzunk. (A lavinakötélen piros számokkal jelölt méterbe

osztás is van.) A síbotokat ne fűzzük a kezünkre, és a sítal

pak kötését is lazítsuk meg, hogy szükség esetén a síléceket

azonnal le tudjuk venni, és oldalra tudjuk rúgni. Szánkat és

orrunkat kössük át sállal, hogy védjük magunkat az örvénylő

hó belégzésétől. A lavinaövezeten való áthaladáskor a túra

vezető és a legjobb síző menjen leghátul, hogy szükség ese

tén segíteni tudjanak a bajba jutottakon. A mentőfelsze

relést a csoport közepén és leghátul haladó tagjai vigyék.

Leereszkedés kötélen. Meredek, sima terepszakaszon kötélen

ereszkedhetünk le. Először áttekintjük az egész szakaszt mind

179

a leereszkedés, mind az esetleges visszamászás, szempontjá

ból, azután olyan helyet keresünk, ahová szilárdan és bizton



Lejtalapmérték

180



ságosan felerősíthetjük a kötelet (fatönköt, kidöntött fát, szik

latömböt, sziklaszirtet stb.). Ha a kötelet éleken kell keresztül

fektetnünk, mindig használjunk alátétet. A leereszkedés helyét

úgy kell megválasztanunk, hogy a lehető legrövidebb szaka

szon kelljen leereszkednünk. A kötelet a leereszkedés előtt

félbehajtjuk, két végét összecsomózzuk, és három Prusik-cso-

mót kötünk rá (ezek segítségével ereszkedünk le, esetleg

mászunk fel, ha a meredek terepen valamilyen munkát kellelvégeznünk). A kötelet leengedjük, ellenőrizzük, jól van-e biz

tosítva, aztán nyugodtan, óvatosan (nem szaggatott ugrások

kal) leereszkedünk rajta. Nem függeszkedünk és nem kúszunk

a kezünkkel, a kiszögelléseket könnyedén, a levegőben ke

rüljük meg.

Lejtalapmérték. Az A pontból szögmérővel megszerkesztjüka tervezett fokértékű sugarakat egymástól 5° távolságra. Te

kintettel arra, hogy az 1:75 000 méretarányú térképekena szintvonalak 100 méterenként következnek, ami a térkép

181

Lépcső

méretarányában 0,13 vagyis 13 mm, a nulla fokú sugár fölött13 mm távolságban párhuzamost húzunk. Azokból a pontok

ból, melyekben ez a párhuzamos a többi sugarat metszi, me

rőlegest bocsátunk a nulla fokú sugárra. Így kapjuk meg

a lejtő alapok mértékvonalát. Ezt a mértéket egy darab kar

tonra ragasztjuk, és bejelöljük rajta a szögeket (fokokat). Ak

kor használjuk, ha két szintvonal között meg akarjuk állapí

tani a legnagyobb hajlást. A mértéket merőlegesen a szint

vonalra helyezzük, és a mértéknek az a beosztása, amelyegybeesik a szintvonalak közötti távolsággal, megadja a kö

zöttük levő lejtszöget. Ha annak az útnak a lejtszögét akar

juk megállapítani, amely ferdén fut a szintvonalakon át,a mértéket az úttal párhuzamosan helyezzük a térképre. Ka

nyargós út esetében az egyes szakaszokat mérjük le.

Lejtszög (a lejtő hajtásának) mérése. Két módszerrel végezhetjük: lejtőalapmértékkel és csíkozásos, lényegében össze

hasonlító módszerrel. A lejtő alapmértéket elejével az egyik

szintvonalra helyezzük. Ott, ahol a második szintvonal metszi

az alapmértéket megkapjuk a két szintvonal közötti lejtő haj

Lekötő csat. Két keresztezett hajlatból jön létre, amelyeketösszekötünk. Híd építésénél használjuk két karó összekötésére.



az alapmértéket, megkapjuk a két szintvonal közötti lejtő haj

lását (1). A csíkozásos módszer esetében a skálán levő csí

kokat összehasonlítjuk a térképen levő csíkokkal. Az azonos

csíkok megadják a térképen levő terep hajlásszögét (2).

Lekötés. Az a mód, amellyel bekötjük a kötelet a vitorla csücs

kén levő szembe.

Lépcső. Építőanyagát a terep szerint választjuk meg. Használ

hatunk hozzá gömbfát, követ vagy mindkettőt. A lépcsőfoko

kat mindig alulról felfelé haladva ássuk ki. Megerősítésükre

Lépések átszámítása méterekre

182

Lépések átszámítása méterekre. Ha a lépéseket méterekre

akarjuk átszámítani, akkor a lépések számát megszorozzuk

hárommal és elosztjuk néggyel. A kettős lépések számához

hozzáadjuk összegük felét. A métereket úgy számítjuk át

lépésekre, hogy összegüket megszorozzuk néggyel és eloszt

juk hárommal, vagy hozzáadjuk a méterek számának egy-

harmad részét.

Lobogó. Államok, testületek, klubok stb. árbocra vagy lobogó-

rúdra felvont szimbóluma. A lobogónak lobognia kell, ezért

nem szabad szilárdan a lobogórúdra erősíteni, mert ebben az

esetben már zászló a neve. A lobogó rúd felőli oldala nyers-

vászoncsíkkal van beszegve. Ebbe a szegélybe fűzik be a lo

bogókötelet, amely a lobogó fölső oldalán 5 — 10 cm-re, alsó

oldalán pedig 15—20 cm-re áll ki. A kötél végein levő horgok

az árboc- vagy rúdkötél karikájához kapcsolódnak (lobogó-felvonáskor először a felső horgot kapcsolják be, aztán az al

sót). A lobogót az árboc csúcsára erősített csigán futó árboc



deszkát vagy gömbfát alkalmazunk, melyeket két-két mélyenlevert vékony keményfa karóval támasztunk meg. Lépcsőt ké

szíthetünk fahasábok és gyeptéglák felhasználásával is.

kötéllel húzzák fel úgy, hogy a lobogó minél gyorsabban fel

érjen. Amikor a lobogó elérte az árboc csúcsát, az árbocköte

let megfeszítik, és az árboc köré tekerik (a lobogórúdon a bi

lincshez erősítik). Felvonáskor a lobogónak nem szabad

érintenie a földet. A zászlót mindig zászlórúddal teszik ki,

melyhez szilárdan hozzá van erősítve. A zászlórúd megdőlhet,

a lobogórúd azonban csak 30°-ig hajolhat meg. A hivatalos,

állami szimbólum kizárólag árbocon vagy lobogórúdon lengő

állami lobogó lehet, amelynek pontosan megszabott mérete

nagy épületeken 2X3 m, kisebbeken 1X1.5 m. Állami gyász

esetében az állami lobogót az árbocon vagy rúdon félma

gasságig vonják fel. A lobogót először teljesen felhúzzák az

árboc csúcsára, és csak aztán engedik le lassan az árboc

félmagasságáig. Este, a lobogó levonásakor ismét felhúzzák

az árboc csúcsára, és onnan engedik le.

Lobogócsomó. Ezzel a csomóval fogjuk be a lobogó gerinc

élét szilárdító kötél hurkait (a). Olyankor is alkalmazzuk, ha

azt akarjuk, hogy a lobogó csak az árboc csúcsára való fel

húzás után bomoljon ki. A lobogót összehajtjuk (I. a rajzot),

a kötél egy részét könnyedén köré tekerjük, és zárat fűzünk

rá (b). A kötél alsó részét csak akkor rántjuk meg, amikor

a lobogó elérte a csigát az árboc csúcsán. Ezzel kioldjuk

a zárat, és a lobogó — különösen szélben — valósággal kilövell az árboc végéből. A lobogócsomó kötése és a lobogó

felhúzása gyakorlatot igényel.

183

Lobogórúd



Lobogórúd (árboc). Csak olyan fából készíthetjük, melyet az

erdész jelölt ki számunkra. Kérgét lehántjuk, csúcsára kör

alakú tárcsát illesztünk, felerősítjük az árbockötél csigáját, és

a csigára ráfűzzük a kötelet. Lyukásóval 1,5 m mély gödröt

ásunk, aljára lapos követ helyezünk. A lobogórudat két ke

resztbe rakott és kötéllel összekötött karóval megemeljük, és

leengedjük a gödörbe. Az árboc besüllyesztett része körül ledöngöljük a földet, és a rudat kövekkel, esetleg 2—4 cövek-

kel megerősítjük. Egy álló ember mellmagasságában akasztót

erősítünk a rúdra a lobogókötél megkötéséhez. A kötélnek

nem szabad újnak lennie, mert az új kötél túlságosan csava

rodik, zsugorodik, megnehezíti a lobogó felhúzását és leen

gedését, különösen esős időben. Inkább használjunk régibb,

napszítta kötelet. A száraz kötelet felerősítése előtt kissé be

olajozzuk, vagy bekenjük faggyúval. A kötél végei ne legyenek

megcsavarodva, és felkötéskor vigyázzunk, hogy megfelelő

távolságban legyenek egymástól. A lobogó felhúzása vagy

leengedése előtt győződjünk meg arról, hogy az árbockötél

két vége szabadon lóg-e, és összefonódásuk esetén igazítsuk

meg őket. A lobogórúd tövénél kört alakítunk ki, belsejét felszórjuk fehér kaviccsal vagy homokkal, és tobozokkal, szürke

kövekkel, tégladarabokkal díszítjük. A hajóárboc abban különbözik a közönséges lobogórúdtól, hogy alsó harmadánál

egy csonka rúd van ráerősítve, melyet egy csiga segítségével

45°-os szögben tartanak. A csonkarúd végén csiga és árboc

kötél van. Az állami lobogót nem az árboc csúcsára, hanem

184

Lobogórúd



185

Lopakodás

a csonka rúd végére húzzák fel. A csonka rudat nem erősítikszilárdan az árbocra, hanem csuklósan, két drótszem és egy

csigán átvetett kötél segítségével (I. a rajzot). Kb. 2 m-re

a csúcstól az árbocon keresztvitorlarúd van, amelynek a szárai

mindkét oldalon 1 m hosszúak. A csúcstól a földig a kereszt-

vitoriarúd végén át két árbocoldalkötél fut, melyek földbe vert

cövekekhez vannak erősítve. A keresztrúdról minden oldalon

csigákon átvezetett árbockötelek lógnak, amelyekre nagy ün

nepségek alkalmából további lobogókat húznak fel (I. Lobo

gó). A valódi hajóárboc billenthető. Leverünk a földbe két

olyan vastag karót, mint amilyen az árboc vége, az árboc vas

tagságának megfelelő távolságban, s jól ledöngöljük körülöt

tük a földet. Elkészítjük az árbocot, és felállítjuk a két tartó

karó közé. A három rúdba keresztben két nyílást fúrunk, és az

árbocot két anyacsavarral a karókhoz rögzítjük. Az anyákat jól meghúzzuk. Az árboc vége csak enyhén érinti a földet.

Lobogórúdcsomó. A mozgótáborokban vagy hóban ideiglene

sen felállított lobogórúd (árboc) rögzítőkötelének megerősítésére szolgál.

Lokalizációs töltés. Feladata a fölösleges víz felfogása.



g

Lopakodás. Lopakodáshoz ne viseljünk feltűnő, rikító színűöltözetet, távolítsunk el magunkról mindent, ami a napsuga

rakat visszaveri: karórát, karperecet, fülbevalót, csillogó gom

bokat. Ha szemüveget viselünk, akkor azt hosszú sapkaellen

zővel takarjuk el. Húzhatunk szürke vagy barna kesztyűt is.

Az arcunkat fakó színű kendővel takarjuk el, vagy barna, füstszínű női harisnyát húzunk rá. Ha ilyesmi nincs kéznél, akkor

fenyőágakból vagy fenyőkéregdarabból készült álarc mögérejtőzünk, amelyen csak egy keskeny szemnyílást vágunk. Fe

nyőág helyett használhatunk fűcsomót is, de csak olyat, ami

lyen az adott terepen nő. Ha nincs sapkánk, akkor kössünk

a fejünkre kendőt, amely mögé füvet vagy fenyőágat dugdo-

sunk úgy, hogy az arcrészt is befedje. Ne vegyünk fel olyan

öltözetet, amely suhog, vagy fűhöz, ágakhoz, kövekhez érve

zizegő hangot ad. Mozdulataink legyenek hangtalanok, köny-nyedek és folyamatosak. Guggolva térdrugózóssal, lelapulva,

fedezéktől fedezékig ugrálva, kígyószerű mozgással hason

kúszva, vagy a könyökünkön mászva haladunk előre. Minden

mozdulat előtt gondosan tekintsük át a terepet magunk előtt

és magunk körül, és gondoljuk át előrehaladásunk további

szakaszait. Lehetőleg olyan helyekre lépjünk, ahol nincsenek

száraz ágak, amelyek lábunk alatt megreccsenhetnének. Hogy

ha mégis ilyen terepen kényszerülünk átmenni, először lépjünk

mindig lábujjhegyre, és csak azután ereszkedjünk a talpunkra.Menet közben simuljunk a fák törzséhez és a sziklákhoz,

használjuk ki a fák árnyékát, a szél és az erdő zúgását, az

esőcseppek kopogását, a víz csörgedezését, a járművek za-

Lopakodás

186



ját, az emberek hangját. A fák ágai közül kitűnő kilátás nyí

lik számunkra. Ilyenkor fölösleges attól tartanunk, hogy észre-

vesznek bennünket, mert az, aki a sűrűn összefonódott ágak

felé néz, semmit sem lát. A napfénnyel elárasztott erdőben

mindig olyan térségen haladjunk át, amelyen a legélesebb az

áthatoló napfény és az árnyékok kontrasztja, mivel az ilyen

térség rendkívül megtévesztő. Ha az erdőn keresztül széles,

napfényben úszó országút vezet, akkor legjobb annak közepén

haladni, a fény, a ragyogás ugyanis elrejt bennünket a meg

figyelők tekintete elől. Néha gyorsan kell mozognunk, más

kor igen lassan, nagy fizikai erőfeszítéssel. A csupasz gerincen

és a lejtőn földön kúszva, földhöz szorított arccal haladunk

át. A magas fűben nagyon lassan és óvatosan mozgunk,

a gyorsabb haladáshoz a széllökéseket használjuk ki. Néha

187Madarak gyűrűzése



vízen is át kell kelnünk, a kinyúló part alatt gyakran a vízbekell merülnünk, és elrejtőzködnünk az éger- vagy fűzfák gyö

kerei közé. Ha nekünk kell megfigyelnünk azt a térséget, ahol

valaki lopakodni fog, akkor idejében foglaljuk el figyelőállá

sunkat. Használjuk ki ehhez a mélyedéseket, dobjunk rájuk

levágott száraz nyírfaágakat, fenyőágakat, és kívülről szórjuk

be őket avarral. Ha többen vagyunk, segítsünk egymásnak az

álcázásban. Ha figyelőállásunk fán van, törekedjünk arra,hogy hátterében sűrű zöld lomb legyen. A fedezékből mindig

csak a szemünk lássék ki. Elrejtőzhetünk etetőjászolban is,

bozótban, avarban, sűrű levelű fenyőfácska alatt, esetleg le

szúrhatunk két kis villás ágat, amelyeken vesszőt fektetünk keresztül, és a vesszőre ágakat támasztunk. A figyelőállásból

legalább 100 méterre kell ellátnunk 180° szögben.

Lyukásó. Tábori építkezéseknél jól használható ásófajta, amely-lyel az árboc vagy vastag gömbfa számára lyukat lehet

mélyíteni a földbe.

Madarak gyűrűzése. A gyűrűzést az egyes madárfajok mozgásának megfigyelésére, repülésük irányának és a megtett

távolságoknak megállapítására végzik. Európában 23 gyűrűző

központ működik, Csehszlovákiában a prágai Nemzeti Múzeumban (Václavské nám. 1700/68), Magyarországon a Madár

tani Intézetben (H—1121 Budapest, Költő u. 21.). Gyűrűzéskor

a madarak lábára alumíniumból készült gyűrűt húznak. Cseh

szlovákiában a gyűrű felirata: Národní muzeum, Praha, CSSR,

ezt követi a gyűrű típusát jelző betű és a szám; Magyar-

országon az I. típuson a „Budapest”, a II. típuson a „Buda

pest—Ornit”, a III. típuson a „Budapest—Hungaria—Ornito-

lógia” és a szám, a IV. típuson pedig a „Budapest—Hunga

ria— Madártani Intézet” felirat és a szám olvasható. Ha el-

Madarak védelméről szóló rendelkezések

188

pusztult gyűrűzött madarat találunk, írjuk le a gyűrűn talál

ható összes feliratot (a számot isi), továbbá a megtalálás he

lyét és napját s a madár faját. Az elpusztult madárról óva

tosan vegyük le a gyűrűt, és az adatokkal együtt küldjük el

Prágába, ill. Budapestre a fenti címekre.

közepes nagyságú fészke általában 2—10 m magasan talál

ható. A hamvas varjú gyökerekből, ágakból, mohából és fű

ből rak fészket száraz, vékony ágakból készített alapon, bel

sejét szőrrel és mohával béleli. A szajkó növényszárakból épí

tett fészke a varjúénál laposabb, gyökerekkel és fűvel van

bélelve, az örvösgalamb ritkás fészke száraz gallyakból épül.

A karvaly hanyag fészekrakó, mély, tűlevelű ágakból össze

hordott fészkét tűlevéllel, tollal és vékony fakéregdarabokkal

béleli. Hasonlóképpen alakítja ki fészkét a macskabagoly is

faüregekben vagy ragadozó madarak elhagyott fészkén. Az

erdei fülesbagoly a fészekrakáshoz szintén varjak és ragadozó

madarak elhagyott fészkét használja fel (jól figyeljük meg

a köpeteit!). A nagy fészket rakó ragadozó madarak általá

ban magasan, 8—25 m-es magasságban fészkelnek. Mind

a héja, mind az egerészölyv száraz faágakból építi, falevél

lel, gyökerekkel, mohával és fűvel béleli a fészkét, az ege

részölyv azonban a fészekrakáshoz vékonyabb ágakat használ. Az elegyes erdő földmélyedéseiben, faüregeiben, bozótjá

ban fészkelő madarak kicsi, de igen gondosan rakott fészketépítenek. Az ökörszem gömb alakú fészke mohából és fűből

készül, tollal bélelve, bejárata mindig oldalt van. A vörös

begy is főleg mohából és vékony gyökerekből rakja félgömb



Madarak védelméről szóló rendelkezések. A vadon élő énekes

és hasznos madarak védelmét a Magyar Forradalmi Munkás-

Paraszt Kormány 12/1971/IV. 1. sz. rendelete szabályozza.

Minden vadon élő madár — néhány kivételtől eltekintve —

hasznosságáért, természeti és tudományos értékéért termé

szetvédelem alatt áll. A védettség kiterjed a madarak költő

helyére, tojásaira és fiókáira is. Ennek értelmében tilos a ma

darakat elejteni, elfogni, értékesíteni, külföldre juttatni, kitöm

ni vagy élettevékenységükben zavarni, tojásaikat és fiókáikatkiszedni. Nem terjed ki a védelem: a varjúra, szarkára, szaj

kóra és a verébre, s a fogoly, a fácán, a gerle, a galamb,

a szalonka, valamint néhány récefaj vadászatát sem tiltja.

Madárfészek. A természetben fontos útmutatónk, nyomra ve

zetőnk lehet a fészekrakás módja, és a fészekben találttojások megkönnyíthetik a madarak meghatározását. Előfor

dulási helyük, nagyságuk és elhelyezkedésük magassága sze

rint a madárfészkeket több csoportba sorolhatjuk. Az e I e g y e s

e r d ő b e n 0,5 — 10 m magasan rakott kisebb fészkek közétartozik az erdei pinty félgömb alakú, állatszőrökből, mohából

és száraz növényekből font fészke, melynek fonatai közé

a madár tollakat is beépít. Az énekes rigó fészke valamivel

nagyobb, gyökerekből, fűből és mohából készül, belseje gon

dosan ki van tapasztva korhadt fadarabkákkal és agyaggal.Hasonló, de kevesebb gonddal rakott, vékony gyökerekkel és

fűvel bélelt fészke van a feketerigónak is. A nagyobb madarak

alakú fészkét, belsejét szőrrel és pehellyel béleli ki. A szén

cinege és a kék cinege fészke tulajdonképpen csak egy gyö

kerekkel, mohával, szőrökkel és vékony fűszálakkal kitöltött

faodú, különbség csupán a tojásaik színében és nagyságában

van. Ha a faodú finom faforgáccsal van kibélelve, a fako

páncs rakott benne fészket. A t ű l e v e l ű e r d ő k b e n

1 —15 m magasan rakott kis fészkek közé tartozik az észak

európai süvöltő vékony ágakból, gyökerekből épült, finom

gyökerekkel, szőrökkel és rostokkal kifont fészke. A sárgafejű

királyka fészke csaknem gömb alakú, mindig az ágak végén

található, anyaga moha, zuzmó, vékony rostok, belseje rost és

pehely. Odúkban, egérlyukakban, korhadt fatönkökben fészkel

a fenyvescinege, és a búbos cinege. Mindkettő fészke mohából és szőrökből készül. L o m b o s e r d ő k b e n alacso

nyan a föld felett rakja kis fészkét a sisegő füzike. Gömb

alakú, vékony növényszárakból, fűből rakott fészke oldalbejáratú. A sűrű bozótban vagy a fákon 1—-10 m magasan kisebb

fészkeket találunk, bozótos helyeken pl. a barátka növényszá

rakból és fűből rakott gyenge fészkét. A sárgarigó a fák leg

magasabb ágán fészkel. Fészke négy sarkát a villás ág el

ágazásaira fonja, széleit szabadon hagyja. Építőanyagul fű

szálakat, nyírfakéregcsíkokat és különféle rostokat használ,

és nyálával tapasztja össze őket. Lombos fák odvaiban is sok

madár rak fészket. A csuszka csak az odú nyílását tapasztja

körül sárral, az örvös légykapó azonban szőrrel és tollal a belsejét is kibéleli. A zöld küllő egy nagyobb nyílást vág a fa

üregébe, de fészkét tovább nem építi, sem ki nem béleli.

189

Magasles

E r d ő i r t á s o k o n rakja földön ülő fészkét az erdei pacsirta

mohából, gyökerekből és fűből. Ugyancsak földön fészkel

a réti pityer, félgömb alakú fészke rendkívüli gonddal készül,

építőanyaga moha, fűszálak, szőr és pihe. A lappantyú két

tojásának csak egy kis gödröt váj a földbe. A l u c - v a g y

e l e g y e s s a r j e r d ő b e n is számos madár rakja fészkét

a földre. Legtöbbjük fészke kicsi, gondosan rakott. Ovális ala

kú, felülről zárt, oldalbejáratú fészket rak fűszálakból, levelek

ből, növényszárakból és mohából a csilpcsalp füzike. Hasonlóformájú, csak valamivel nagyobb a fitisz füzike fészke is. Kb.0,5 m magasságban építi növény- és fűszálakból a fészkét

a karvaly poszáta, szélére szürke szőröket, belsejébe lószőrt

rak. A citromsármány vagy a földön, vagy az ágak között

fészkel kb. 1 m magasságban, fűből és gyökerekből rakott

fészkét rostokkal és lószőrrel béleli. A fácán fészke nagyobb,

lapos, mindig a földön van, alakja medenceszerű, belseje

fűvel és falevelekkel bélelt. A geze 1—3 m magasságban

a fák lecsüngő villás ágára fonja a fészkét, a fészekrakáshoz

szőrszálakat, tollat, füvet, nyírfakéregcsíkokat és pókhálót hasz

nál. Az őszapó kunyhó alakú, ovális, oldalbejáratos fészkét

a fák merőleges villás ágai közé építi rendszerint mohából,

növényi rostokból és zuzmóból A tövisszúró gébics erős fész

a föld felett is találhatunk madárfészkeket. Fűszálakkal, mohá

val és levelekkel gondosan kibélelt földmélyedésben fészkel

a rozsdás csaláncsúcs, s földre rakja félgömb alakú fűszálak

ból, gyökerekből és apró levelekből készített, finom fűszálak

kal és szőrrel bélelt fészkét a barázdabillegető is. A fogoly

finom rostokkal bélelt sekély gödörbe rakja a tojásait. A bú

bos pacsirta a mezőn a rögök között fészkel, gyenge fész

két gyökerekből és fűszálakból építi. Hasonló fészket rak

a mezei pacsirta is, fészkét azonban szőrrel is kibéleli. A fol y ó k m e r e d e k p a r t j a i b a n fészkel nagy csoportok

ban a parti fecske, és mindig magányosan a jégmadár. A parti

fecske fészke egy csaknem félméteres folyosó végén található. A folyók part menti mélyedéseiben bukkanhatunk rá

a vízirigó ovális, oldalbejáratos fészkére. A n á d a s o k , v i z e n y ő s r é t e k é s a h a l a s t a v a k környéke a vízima

darak kedvelt fészekrakóhelye. A dankasirályok kolóniáit

a nádlevelekből és száraz fűcsomókból hanyagul összehordott,

földön ülő fészkekről ismerhetjük fel. A vöcsök is gondatlan

fészeképítő, legtöbbször egy rakás rothadó falevél és növény

szár közepén fészkel. A vízityúk száraz ágak és vízinövények

maradványaira rakja tojásait, nagy gonddal épített fészkét

finom fűszálakkal béleli A szárcsa száraz vízinövényrakásba



növényi rostokból és zuzmóból. A tövisszúró gébics erős fész

ke gyökerekből, erős ágakból és fűszálakból készül, belseje

szőrrel és finom gyökerekkel van kibélelve. A g y ü m ö l c s ö

s ö k b e n gyakran látható a kerti sármány fészke, amely va

lamivel kisebb a citromsármány fészkénél. 0,5—6 m magas

ságban rakja fűszálakból, mohából és száraz gallyakból álló

fészkét a zöldike. Tömör falú, gallyacskákból, fűszálakból, mohából épített fészkét a tengelice még pókhálóval is átfonja,

a fészek belsejét szőrszálakkal és rostokkal béleli. A csicsörke

félgömb alakú erős fészke építéséhez csak mohát, gyökere

ket és fűszálakat használ, belsejét rostokkal és tollal béleli.

A gyümölcsfák odvaiban a kis fakopáncs, a korhadt fák od-

vaiban pedig a nyaktekercs fészkel. A v í z p a r t i l i g e t e k

bokrainak villás ágaira függeszti fel fészkét kb. 0,5 m magas

ságban a foltos nádi poszáta, de olykor finom fűszálakkal

bélelt mély üregekben is fészkel. A házi rozsdafarkú sziklákrepedéseiben, köves lejtőkön rakja kis, rendetlenül összedo

bált, ritkás fészkét. Építéséhez főként faleveleket és gyökere

ket használ, belsejét szőrszálakkal és pihékkel rakja ki. A fa-

kúsz legszívesebben kidöntött fatörzseken fészkel, fészkét galy-

lyakból, fűszálakból és gyökerekből hordja össze, szőrrel és

tollal béleli. A kerti rozsdafarkú fészke gyökerekből és növé

nyi rostokból készül, tollal és szőrszálakkal bélelve. A csókák

kedvelt fészekrakó helyei a kopár sziklák, népes csoportokban

fészkelnek rajtuk, rendetlenül rakott fészküket ágakkal, szénával, fűvel töltik ki. A vörös vércse egyetlen tojását közvetle

nül a sziklára rakja, de az uhu is csupán néhány fűszál közé

rejti fehér tojásait. R é t e k e n közvetlenül a földön vagy

finom fűszálakkal béleli. A szárcsa száraz vízinövényrakásba

mélyíti sekély fészekgödrét. A bölömbika félkúp alakú fészke

is lapos száraz ágakból és fűszálakból készül. A récék vala

mennyi fajtájára jellemző, hogy fészküket mindig finom pe-

helytollaI bélelik. Az énekes nádiposzáta félkúpszerű, mély

üregű fészkét négy helyen a nádszárakra függeszti fel. Építő

anyagul száraz nádleveleket használ, fészkét finom rostokkalbéleli. A p a r t m e n t i c s e r j é s b e n v a g y n á d a s

b a n a nádi sármány fészkel, fészke a sármányéhoz hasonló.

A réteken sáscsomóba mélyíti lapos, száraz fűszálakkal bélelt

fészkét a középsárszalonka. A bíbic fészke alig mélyített, pár

szál fűvel bélelt sekély gödör. A f ö v é n y kövei közé vájt kis

mélyedésbe rakja tojásait a kis lile, a mélyedést növényszá

rakkal, apró kavicsokkal rakja ki. A billegető cankó csak egy

homokba mélyített lapos gödörben fészkel. (L. a XI. és a XII.

színes táblát.)

Magasles. Állatok megfigyelésére vagy kilátóként szolgál. Ma

gas, terebélyes fát választunk hozzá, amelynek egyenesen

növő ágai alkotják a tartószerkezetet. Erre zsineggel karó

kat erősítünk (drótot nem használunk, mert bevág a fakéreg

be). Padlóként vékonyabb karókat szögelünk a gömbfa vázra.

Ugyanígy készítjük el az ülőke korlátját is. A magasles falait

fakéreggel borítjuk, tetejét fenyőgallyal fedjük be. Mocsaras,lápos területen, halastavak mentén gömbfából épített és nád

dal álcázott megfigyelőállást készítünk. Felállítása után leg

alább két napig nem megyünk a közelébe, egyrészt, hogy a fű

Magasságmérés

190

és a többi növény felegyenesedjék, másrészt, hogy az állatok,

főként a madarak megszokják az új tárgyat. A kilátót tetővel

látjuk el, amely megakadályozza, hogy a nap az arcunkba,

a szemüvegünkre vagy a messzelátónkra süssön. A tetőnek

legalább 50 cm magasnak kell lennie. A táborozás befejezté

vel a magaslest szétszedjük (lebontjuk).

Magasságmérés. Többféleképpen végezhető: A) Ha pocsolya,vízfelület van a közelünkben, akkor úgy állunk, hogy a víz

tükörben látni lehessen pl. annak a fának a csúcsát, amely

nek magasságát meg szeretnénk mérni. Lemérjük a pocsolyá

nak tőlünk való távolságát (a), a pocsolyában visszatükröződő

fa csúcsa és töve közötti távolságot (b) és a testmagasságun-



191 Mágneses anomália

Magasságmérő. Plexiüvegből, farost lemezből vagy vastag kar

tonlemezből kivágunk egy 210X420X10 mm-es félkör alakú

lapot, melynek egyenes felső élére bádogból vagy plexiüveg

ből irányzékot — célgömböt és nézőkét — készítünk. Ehhez

a lap egyik végén ferdén egymással szemben V alakban be

fogó metszi ezt az egyenest, ott van a mérendő tárgy csúcsa.

Ha lemérjük a merőleges vonalon kapott távolságot, és meg

szorozzuk százzal, megkapjuk a mérendő tárgy magasságát.

kot (c). A fa magassága egyenlő(a*c)/b. B) Lemérjük testma-

gasságunkat (c), az árnyékunkat (a) és a fa árnyékát (b) is.

A magasság ebben az esetben egyenlő(b*c)/a. C) A mérendő

tárgytól bizonyos távolságra leverünk egy karót, amelyre elő

zőleg kötelet csomózunk, és a rúdtól 1 m-re lefekszünk a föld

re. A csomót úgy csúsztatjuk el a karón, hogy fölötte lássuk

a mérendő tárgy csúcsát. A tárgy magassága egyenlő a cso

mónak a földtől való tízszeres távolságával (a . 10). D) Egy ismert magasságú karót (c) (legjobb, ha 1 m-es) leverünk

a földbe. A földön, szemünket állandóan ráfüggesztve, olyan

messzire csúszunk, hogy a karó csúcsán át meglássuk a mé

rendő tárgy tetejét. A tárgy magassága egyenlő (b*c)/a



p gy g gy

verünk két szöget, a másik végén pedig egyet merőlegesen.

A szögek fejét lecsípjük és a végüket legömbölyítjük. Az él

hosszának közepén kijelölt pontból körvonalat húzunk, és szög

mérővel fokbeosztást készítünk rajta. A kijelölt pontból „mérő

ónként” egy fonálon gyöngyszemet engedünk le. Méréskor

a magasságmérőt bal kezünkkel a szemünk elé tartjuk úgy,hogy az irányzékkal bemérhessük a mérendő tárgy csúcsát.

Leolvassuk a mutatott szöget és feljegyezzük. Aztán lemérjük

a tárgytól való távolságot, és egy darab papírra ennek meg

felelő hosszúságú egyenest húzunk (ha pl. álláspontunkból

egy 15 m-re levő tárgyat mértünk be, akkor az egyenes 15 cm

hosszú lesz). A magasságmérővel felvisszük a megállapított

szöget, és az egyenes végére merőlegest húzunk. Ahol az át

, g pj gy g g

Mágneses anomália. A földfelszín néhány helyén az iránytű

mutatója kitér a tényleges É—D-i állásából. A jelenség arról

tanúskodik, hogy a földben jelentős vasércrétegek találhatók,melyek vonzása erősebben hat az iránytű mutatójára, mint

a Föld mágnesessége. Mágneses anomália fordul elő pl.

a csehszlovákiai Ríp hegy csúcsán. Az elhajlások bekövetkez

hetnek napfoltok, sarki fény vagy földrengés hatására is.

Mágneses elhajlás 192

Mágneses elhajlás. Szögbeli eltérés a mágneses és a föld

rajzi Északi-sark között. Fokokban fejezzük ki. Az azonos mág

neses elhajlású helyeket egy képzeletbeli vonal, az izogona

köti össze. Amikor a térképeket készítik, felső szélükkel észak

nak, azaz a földrajzi északi pólusnak tájolják be őket, míg

a mágneses mutató a mágneses pólus felé irányul (I. Agona).

A mágneses elhajlás évi változása 5—7 fok. Csehszlovákiában

jelenleg a keleti mágneses elhajlás növekszik; a mágneses el

hajlás szögét a tájolón vagy a térkép szélén szokás megadni.

Magyarországon jelentéktelen a mágneses elhajlás, ezért mel

lőzhető.

állandóan vándorol. Jelenleg az északi mágneses pólus a 72.

északi szélességi fokon és a 96. nyugati hosszúsági fokon,

a déli pedig a 73. déli szélességi fokon és a 156. keleti hosz-

szúsági fokon található.

Magyar természetvédelmi törvény. A természetvédelemmel kap

csolatos jogszabályokat, intézkedéseket a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelete,

valamint a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány

12/1971 /IV. 1. számú rendelete tartalmazza. E rendelkezések

meghatározzák a természetvédelem tárgyainak fogalmát, a vé

detté nyilvánítás módjait, intézkednek a természetvédelem

megszervezéséről, valamint a természetvédelmi területek és

tárgyak kezeléséről, nyilvántartásáról. Tartalmazzák továbbá

a barlangok és a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos

intézkedéseket is. Magyarországon a természetvédelem állami

irányító szerve az Országos Természetvédelmi Hivatal.

1913-ban a turistaegyesületek tö



Mágneses pólus. A Föld mindkét féltekéjén megtalálható, ott,

ahol a mágneses mutató elhajlása 90°-kal egyenlő. Lassan,

Magyar Turista Szövetség. 1913 ban a turistaegyesületek tö

mörítésére alakult meg. Létrehozásában a TTE-nek is jelentős

szerepe volt. Az első világháború megszakította a magyar tu

ristamozgalom ígéretes fejlődését. A Magyar Tanácsköztársa

ság tervei között is szerepelt a tömegek bevonása a termé

szetjárásba, de célkitűzései csak a felszabadulás után valósul

tak meg. 1945-ben a Természetbarátok Turista Egyesülete ésa Munkás Testedző Egyesület kezdeményezésére megalakulta Magyar Vándorsport Szövetség, amely 1948-tól kezdve Ma

gyar Természetbarát Szövetség néven szervezi a magyaror

szági turisztikát. A szervezett turisták száma ma Magyarorszá

gon megközelíti a százezer főt, szervezettségüket 1200 termé

szetbarát-egyesület, illetve sportegyesületi természetbarát-szak-

osztály teszi lehetővé.

Magyar turistatérképek. Magyarország szép tájairól modern

turistatérképek készülnek. Méretarányuk és tartalmuk a te

rület kiterjedése és jellege szerint változó. Legrészletesebbek

a kisebb kiterjedésű és gyakrabban felkeresett hegységek tér

képei, mint például a Budai-hegység (1:30 000) vagy a Sop

roni-hegység (1:25 000). Mások változatosabbak, inkább az át

tekintést és a hegység megközelítését segítik elő. Ilyen például

a Balaton (1:95 000) és az „Országos kék túra vándorlások”

vázlatos térképe (1:650 000). Alapszintközük általában 50 m.

A turistatérképek a vizek, utak, erdők és települések jelölésén

túl különös gonddal ábrázolják a turisták számára fontos táj

elemeket, a jelzett turistautakat, a tájékozódásra alkalmas ki-

I. t.



II. t.



III. t.



IV. t.



V. t.



VI. t



VII. t.



VIII. t.



IX. t.



X. L



XI. t.



XII. t.



193

látópontokat, a turistaházakat, vasútállomásokat és autóbusz-

megállókat, a várromokat, emlékműveket stb. A városokról,

a vízi utakról és a tájékozódási futóversenyterepekről speciális

térképek készülnek. Legrészletesebbek közülük a tájékozódási

futóversenyek térképei, amelyek 10 000—20 000-es méretará-

nyúak, alapszintközük 1—5 m. Eddig a Budai-hegység, a Pilis,

a Gerecse, a Vértes, a Bakony, a Balaton, a Velencei-tó és

környékének, a Soproni-hegység, a Mecsek, a Börzsöny, a Cser

hát, a Mátra, a Zempléni-hegység, az Aggtelek és Jósvafő

környékének turistatérképe jelent meg.

Magyar turisztika rövid története. A magyar turistamozgalom

megszervezésének gondolatát több mint száz éve vetették fel

az addig csak kis, baráti csoportokban túrázó, magas hegye

ket felkereső turisták. 1873-ban Tátrafüreden alakult meg az

első magyar turistaegyesület, a Magyarországi Kárpát Egye

sület, mely szakosztályai révén működését folyamatosan egész

Magyarország területére kiterjesztette. A mozgalom elindítóia középosztály és a polgárság soraiból kerültek ki. Már az

első évtizedben turistautakat létesítettek, turistaházakat épí

tettek. Útikalauzokat, folyóiratokat jelentettek meg. A nyolc

vanas években indult meg a magyar középhegységi turizmus.

1888-ban megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület buda

törvény védi, a szomszédos országban viszont az ínyencek ked

véért vadásszák. Az akció megszervezése: 1. a tengerek part

menti vizeire, 2. a sekély part menti lagúnákra, 3. a part

menti mocsarakra, 4. a sekély sós, félsós vagy szikes belvi

zekre, 5. a sekély édesvízi tavakra, 6. a folyók sekély part

menti vizeire, 7. az ásványvizű mocsarakra és 8. a tőzeglá

pokra vonatkozik, összeállították azoknak a területeknek

a jegyzékét, melyeket az egyes országokban a MAR akció

keretében védelem alá vesznek, értékük szerint A és B kate

góriába sorolva őket. A Cseh Szocialista Köztársaságban pl.többek között az A kategóriába tartoznak a Lednicei halas

tavak (Lednické rybníky) és a Pohorelicei halastavak (Pohore-

lické rybníky), a B kategóriába pedig pl. a Szlovák Szocia

lista Köztársaságban levő Csilizközi mocsarak Csilizradványnál

(Cilizské mociare pri Cilizskej Radvani).

Markolatozás. A vitorla megkötésének egyik módja. Ezzel kö

tik a vitorlát a vitorlarúdhoz.



1888 ban megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület buda

pesti szakosztálya, amelyből három évvel később, 1891-ben,

Budapesten megalakult a Magyar Turista Egyesület. Első el

nökévé Eötvös Lórándot, a neves tudóst választották, aki egy

ben ismert hegymászó is volt. A budapesti turisták méga múlt század utolsó éveiben felépítették a Pilis hegységben,

a Dobogókő fennsíkján turistaházukat. A századfordulót köve

tően hozta létre a szervezett munkásság saját turistaszerveze

teit: 1908-ban a Munkás Testedző Egyesület turistaszakosztá

lyát, majd 1910-ben az önálló munkás-turistaegyesületet, a Ter

mészetbarátok Turista Egyesületét. A TTE többek között fel

adatául tűzte ki „tagjaiban a természet iránti szeretetet

felébreszteni, és ezáltal őket az egészségtelen korcsmái és

kávéházi szórakozásoktól elvonni”, továbbá a „természet szépségeinek megismerésére alkalmat nyújtani” és „természettu

dományi ismereteket terjeszteni”. A fővárosi központi szakosz

tályt követően a nagyobb vidéki ipari városokban is megalakultak a helyi szakosztályok, csoportok.

MAR akció. Az UNESCO és a Nemzetközi Természetvédelmi

Szövetség hirdette meg az európai és észak-afrikai mocsaras

területek megmentése érdekében, mivel ezeken a területekennagyon sok ritka állat, elsősorban madárfaj él. Ez az akció

hivatott pl. megszüntetni az olyan, gyakran előforduló visszás

eseteket, hogy pl. ugyanazt a madárfajt az egyik országban

Matrac

194

Matrac. Előnye, hogy fokozza a légszigetelést, amelyet a hálózsákban a legnagyobb nyomás helyén az alvó súlya rend

szerint megbont. A matrac nagysága megegyezik a hálózsá

kéval, lábrésze azonban nem szűkül össze. A gumitextilből ké

szült felfújható matrac légszigetelése szinte tökéletes, mivel

a légpárna vastagsága az alvó testének súlyától csak jelen

téktelen mértékben csökken. Ezek a matracok hosszában

vagy keresztben csíkokra, esetleg négyszögekre vannak fel

osztva, hogy jobban ellenálljanak a rajtuk fekvő súlyának.

A megfelelő nagyságú matracot kis, felfújható párnákból állít juk össze, melyeket a matrac összevarrt sávjaiba csúsztatunk.

Haránt irányban a párnacsíkokat összegomboljuk. Ha a mat

racot sátorlapból készítjük, a huzatba bevarrunk két vagy há

rom kerékpárbelsőt (a csíkok nem lehetnek szélesebbek a fel-



fújt belső kétszeres szélességénél). A belsőket S vagy V alakban fűzőkkel is odaerősíthetjük a matrac alsó lapjához úgy,

hogy a belső hosszának minden 20 cm-ére jusson egy pár

fűző. A matrac alsó felületét pvc fóliával is bevonhatjuk.

Matrózzsák. Vízi túrákon használt vízhatlan zsák. Nagyságát

a magunkkal vitt felszerelés mennyisége határozza meg. Az

oldalain levő két fülnél fogva, esetleg hevederekkel a hátun

kon visszük. A vízi túrára rendszerint két zsákot viszünk ma

gunkkal. Az egyikbe az alváshoz szükséges dolgokat és a tar

talék ruházatot csomagoljuk, a másikba a sátorveréshez,

195

Matrózzsák



Méhcsípés kezelése

196

főzéshez és étkezéshez szükséges kellékeket. A matrózzsákok henger vagy csonka kúp alakúak, kiszélesedő alap

pal. A kúp alakú zsákot a kajakorrba helyezzük. Csúcsát be

hajtjuk, harmonikaszerűen összefogjuk, és molnárcsomóval át

kötjük. A matrózzsák magassága általában 110 cm, szélessége

40 cm. Belső oldalán, a csúcsnál „kötény” van, amellyel leg

felül letakarjuk a zsák tartalmát. A zsák fenekét alkotó két

vászonlap közé egy korongba tekert és összevarrt spárgate

kercs van bevarrva.

Méhcsípés kezelése. Eltávolítjuk a fullánkot (amely gyakran

a sebben marad), azután a sebre hipermangán- vagy szal

miákszeszoldatot csepegtetünk, vagy a csípés helyét bekenjük

jódtinktúrávul. A sebet ne izgassuk se dörzsöléssel, se nyomo-

gatással, se kaparással. Amíg a csípés helye dagadt, rakjunk

rá hideg (ólomecetes) borogatást. A méh- és a darázscsípés

a nyelven és a nyakon a legveszélyesebb. Helyén gyorsan nö

vekvő daganat keletkezik, amely fulladást is okozhat. A bajba jutottat ilyen esetben minél gyorsabban vigyük orvoshoz! Út

közben kortyoljon jeges vizet, egyen fagylaltot vagy szopo

gasson jeget.



Mélységvonal. A völgy legalacsonyabban fekvő pontjait

összekötő vonal. Rendszerint két gerincvonal között húzó

dik. Két mélységvonal érintkezésénél végződik a gerincvonal.Menetvonal. A térkép aprólékos tanulmányozása és a menet

közben érintendő rész-úticélok megválasztása után készítjük

el. Az útvonal pontos időbeosztásán kívül tartalmaznia kell

mindazoknak a fontos tényezőknek grafikus ábrázolását, ame

lyeknek figyelembevételével készült.

Mentés jégen. A bajba jutott széttárja a karját, és esetleg

el nem merült lábával is igyekszik fenntartani magát a jégen.

Nyugodtan fekszik, míg segítség érkezik. Ha elég vastag

a jég, megpróbál lassú mozdulatokkal, testsúlyát szélesség

ben elosztva felkapaszkodni a jégre, és elkúszni a baleset

színhelyéről. A mentő deszkán vagy létrán fekve kúszik a bajba

jutotthoz, maga előtt egy másik létrát, deszkát tolva. A desz

kát áttolja a lék fölött, hogy a bajba jutott felkapaszkodhas

son rá. (A deszkát jóval túl kell tolnia a léken, nehogy a jég

továbbszakadjon.) Olykor a bajba jutott saját maga is meg

kísérelheti a kikapaszkodást, zsebkését használva szúróbotként.A kést belevágja a jégbe, és abba kapaszkodva húzza ki magát a lékből.

197

Mérések a térképen

Mentőhurok. A szakadékba való leereszkedéskor vagy bajba

jutott turisták szakadékból való felhúzásakor használják.

Mérések a térképen. A térképek a távolságot csak légvonal

ban adják meg, tekintet nélkül a terep egyenetlenségeire.

A horizontális távolságokat többféleképpen is megmérhetjük:

Ha vonalzóval mérünk, a nullapontot a kiindulási pontra he

lyezzük, és leolvassuk, hány beosztás található a célig. A le

mért távolságot a térkép méretaránya szerint átszámítjuk mé

terekre. Használhatunk körzőt is. A körzőt annyira nyitjuk szét,hogy szárai a méretarány bizonyos szakaszát zárják be. A kör

zővel „lépegetve” ezt a távolságot rámérjük a térképre a ki

indulási ponttól a célig. Megszámoljuk a körzővel tett lépéseket, és megszorozzuk a tényleges méterek számával. Cérna

segítségével úgy mérünk, hogy a cérnával követjük az út

tekervényes vonalát a kiindulási pont és a cél között. A térkép

méretarányának segítségével megmérjük a lemért cérnaszakasz

hosszát, és átszámítjuk méterekre. A vízszintes távolság lemé-

rése megfelelő méretarányú görbületmérővel a legegyszerűbb.



jutott turisták szakadékból való felhúzásakor használják.

Mennydörgés. A villám kisülésekor a levegőrétegek széthúzó-dása és összenyomódása által kiváltott hanghullámok. Közeli

villámkisüléskor rövid, éles csattanást hallunk, amelyet hosz-

szan tartó dörgés követ. A mennydörgés kisebb távolságra

hallható, mint a hasonló, de mesterségesen kiváltott hang

effektusok, pl. az ágyúlövés vagy robbantás, hallhatósága

a tereptől és a villám pályájának hosszától függ. Hallótávol

sága sosem több 15 km-nél. A villámkisülés távolságát km-ben

határozhatjuk meg, mégpedig a hangsebesség (1/3 km/sec),

valamint a villám felvillanása és a mennydörgés első hangjaközt eltelt idő másodpercekben mért szorzatából. Pl. ha az

első dörgést 14 mp múlva halljuk, akkor a következőképpen

számolunk: 14X1/3=14/3=4,2 km.

Mérés lépéssel

198

Csak meg kell számolnunk, hány beosztásnyi utat tett meg

a görbületmérő útvonalunkon végigvezetett korongja.

kettő a lejtő hajlásszögének megállapítására szolgál. Ha az1 cm és 1 km méretarányt és távolságot összehasonlítjuk, ezta táblázatot kapjuk:

a térkép méretaránya a térképen 1 cm 1 km a terepen

a valóságban a térképen

1:12 500 125 m 8 cm

1:25 000 250 m 4 cm

1 :50 000 500 m 2 cm1 :75 000 750 m 1,23 cm

1:100 000 1 km 1 cm

1 :200 000 2 km 5 mm1 :750 000 7,5 km 1,33 mm1 :1 000 000 10 km 1 mm



Mérés lépéssel. Térképvázlat készítésekor a távolság megha

tározására használjuk, tehát egyenlő lépéseket feltételez. Leg jobb, ha előrelépő lábunk sarkát álló lábunk orrához ütköz

tetjük. Ez a módszer lassú, de biztosak lehetünk benne, hogy

a lépések azonosak lesznek (egyenlőek cipőnk hosszával).

Nagyobb távolságok esetében hármas lépésekben is számol

hatunk. Minden ember lépéshossza más és más, ezért jó, ha

a turista ismeri saját lépésének a hosszát.

Méretarány. A térképrajzoláshoz és a távolságok kiértékelésé

hez szükséges mind a térképeken, mind a terepen. A térkép

számbeli méretarányát két érték arányával fejezzük ki, pl.

1:25 000. A második szám azt mutatja, hogy a térképen meg

adott távolság hányszor nagyobb a terepen. Pl. ha az

1:50 000 méretarányú térképen két pont között 5 cm a távol

ság, akkor az a valóságban 5X50 000=250 000 cm-nek, vagyis

2,5 km-nek felel meg. A nehézkes átszámítgatások helyett vo

nalas méretarányt használunk, amely a térkép alján található.

Ennek minden beosztása bizonyos távolságot jelent a térké

pen. A vonalas méretarányon kívül a térképeken lejtalapmér-

ték (a csíkozáshoz összehasonlító táblázat) is szerepel. Mind-

Mérgező növények és erdei termések. A tábori konyhában fel

használt erdei növények termései közé megtévesztő külsejük

nél fogva mérgező termések is keveredhetnek. A pirosak közül

ilyen: a fürtös bodza (a napos erdővágásokon növő bokro

kat érés idején korallpiros bogyók borítják), az erdőszélen

vagy az erdei utak mentén növő kánya bangita, a csíkos kecs

kerágó, melynek piros termésében mérgező narancsszínű ma

gok vannak és a téglapiros termésű farkas boroszlán. A part

menti bozótban már messziről virítanak a kesernyés ebszőlő

csucsor piros fürtjei és az ükörke apró piros üveggömbökként

199

Merőedény, tábori edény

fénylő termései. A lágy szárú növények közül mérgező

a gyöngyvirág és a sárga csucsor piros vagy sárga termése,

a feketéslila vagy kékeslila termések közül pedig a nadra

gulya (veszélyes tűzre rakni még a megszáradt növény részeit

is), a farkasszőlő, a fekete csucsor, a fekete gönye, a béka

bogyó, a fekete lonc és a közönséges fagyal termése. A fe

kete áfonya és a tőzeglápokon növő lápi áfonya gyümölcse is

könnyen összetéveszthető. A lápi áfonya nagyobb és erősen

hamvas. Nem mérgező, de nagyobb mennyiség elfogyasztása

fejfájást és hányást okozhat. Az olyan növények szedése, minta kikerics, a réti boglárka vagy a sisakvirág kellemetlen kö

vetkezményekkel járhat, ha evés közben megnyaljuk az ujjun

kat anélkül, hogy kezünket a növények letépése után meg

mostuk volna (különösen a kikerics veszélyes). A gombák kö

zül halálosan mérgező a gyilkos galóca, a citromgalóca, sú

lyosan mérgező a ragadós bocskorosgomba, a nagy döggom

ba, a téglaveres susulyka és a büdös pereszkegomba. (L. a IV.

és a X. színes táblát.)

Meridián-konvergencia. A térképeken a kilométer-hálózat vo

nalai nem párhuzamosak a térkép széleivel. Azt a szöget, me

lyet a hálózat függőleges vonala a térkép szélével, azaz

a földrajzi délkörrel bezár, meridián-konvergenciának (délköri

got. Egyik felét — a készülő merőedény belső részét — si

mára csiszoljuk. A korong szélén vágatot készítünk úgy, hogy

a korong keresztmetszete lépcsőzetes élű legyen. A vágat ma

gassága 0,5—1 cm, mélysége 2—3 mm. Készítsünk elő kb.

20 nyírfa szögecskét is, és bádogedényben oldjunk fel gyantát,

amelyet lucfenyőtönkökről gyűjthetünk. (Soha ne vágjuk be

a lucfenyő törzsét!) A merőedény falához való nyírfakéreg-csíkot kinyújtjuk, letisztítjuk róla az egyenetlenségeket, és

egyik végét felül-alul 2 cm-rel elkeskenyítjük. (Ha magassága

pl. 30 cm, elkeskenyített vége 26 cm lesz.) A magasan hagyottrész a merőedény kerületével legyen egyenlő. Nyírfaágból



összetartásnak) nevezik. Ha a térképet a hálózat függőleges

vonala szerint akarjuk betájolni, vegyük tekintetbe a délköri

összetartást és a mágneses elhajlást. Általában a térkép jobb

felső szélére nyomtatják azt a sémát, amely munkánkat megkönnyíti. Az MÉ jelzés a mágneses délkört, a mágneses északot,

azaz azt az irányt jelzi, amerre a mágnestű mutat; az FI

a földrajzi délkört, azaz a térkép mindkét függőleges szélé

nek földrajzi irányát mutatja. A KI a kilométer-hálózat függő

leges vonalainak iránya. A d szög a mágneses elhajlás (dek

lináció) értékét, a k szög a délköri összetartás (konvergencia)

értékét adja meg.

Merőedény, tábori edény. Nyírfakéregből készíthetjük, leg

egyszerűbben úgy, hogy kivágunk a nyírfakéregből egy

15—20 cm átmérőjű korongot. Egy villás ágat fogantyúvá ala

kítunk: egyik ágát megrövidítjük, a másikat lemetsszük és

behasítjuk. A nyírfakéreg korongból kúpot formálunk, a fölös

leges részt a kúp fala mentén szorosan behajtjuk, és a fo

gantyú bemetszett részével összefogjuk. Nagyobb merőedényt

nyírfakéreg szalagból készíthetünk. A szalag hosszúsága és

magassága az edény magasságától függ. Magassága lehetpl. 10—30 cm, hosszúsága 50—100 cm. A nyírfatörzsről levá

gunk egy 10—15 cm átmérőjű és 1—1,5 cm vastagságú koron

Mesterséges légzés

200

nyelv

nyírfakéreg

fogantyút készítünk, de nem metsszük be, hanem azt az olda

lát, amely a merőedény falához fog illeszkedni, egyenesre vág

juk és átfúrjuk. Azon a helyen, ahol a fület az edény aljához

illesztjük, a korong aljába a fül szélességének megfelelő vá

gatot vájunk, gyantával bekenjük, és odaragasztjuk a fogan

tyút. A kis faszegek számára, amelyekkel a nyírfakérget a fe

jól

rosszul



nékhez erősítjük, lyukakat fúrunk. A nyírfakéregszalagot szo

rosan a korong köré tekerjük (közben meg is gyantázzuk,

hogy jól a korongra ragadjon). Még az edény elkészülte előtt

kipróbáljuk, hol végződik a szalag, hová kell kerülnie az

edény fülének. A fület belülről az edény falához szögeljük

úgy, hogy a nyírfa szög egymáshoz fogja a nyírfakéreg sza

lag egyes rétegeit is. A merőedény belsejét a kéreg belső,

sima fele, külső falát pedig a kéreg külső fele alkotja. Amint

az edény kiszáradt, máris használható.

Mesterséges légzés. A bajba jutottat lefektetjük, és a fejéthátrahajtjuk, hogy megakadályozzuk a nyelv hátracsúszását.

Mély lélegzetet veszünk, és a beszívott levegőt a bajba ju

tott szájába vagy orrába leheljük. Szájból szájba való léleg

zéskor befogjuk a bajba jutott orrát, szájból orrba való léleg

zéskor pedig a száját. A belélegeztetést percenként kb. 16-szor

végezzük. Abban az esetben, ha megállt a sebesült szívmű

ködése, a mesterséges légzéssel egy időben vagy felváltva

szívmasszázst is kell végeznünk úgy, hogy tenyerünkkel a szív

dobogásának ritmusában nyomogatjuk a mellcsont végét

mindaddig, míg a sérült mellkasára hajolva meg nem halljuk

a szív verését. Ha a segítők ketten vannak, akkor az egyik

a szívmasszázst végzi, a másik pedig a lélegeztetést.

szájon át

201

Mlynanyi Arborétum

Meteorológia (légkörtan).

A légkörrel és a benne lejátszódó

f f f ó á

hogy a terep egyenetlenségei kitűnjenek.) A torzított metszet

a magassági mértéket megfelelő nagyítással emeli ki. Az ab

szolút metszet a relatív tengerszint fölötti magasságot figye

lembe véve a 0 pontból indul ki (amely a mi álláspontunk), és

tengerszint fölötti magassága nullával egyenlő. A metszeteket

grafikai szempontból egyenesek vagy folyamatos görbék al

kotják.

Mlynanyi Arborétum. Dr. Ambrózy-Migazzi István dendrológus

elapította 1892-ben Jozef Misák kertész együttműködésével.

Az érdekes park fáit húsz évig telepítették. 1914-ben a szá

muk elérte a hatszázat. Az eredeti tölgyes-gyertyános állo

mány természetes biológiai védelmet nyújtott a park növény



fizikai folyamatokkal foglalkozó tudomány.

Meteorológiai elemek. Valamennyi ilyen elem: a hőmérséklet,

a légnyomás, a levegő páratartalma, a felhősödés, a csapa

dék, a szélirány és a szélerősség a légkörtani vizsgálatoktárgya.

Metszet. Az útvonal, út rendkívül szemléletes grafikai ábrázo

lása. Tulajdonképpen függőleges síkban végzett metszet, meg

felelő méretarányban kisebbítve. A normális metszet méretaránya megegyezik annak a térképnek a méretarányával,

amely alapján készült. (A metszet vonalát úgy is vezethetjük,

zetének, amelyet zömmel örökzöld fák alkotnak (ezért vannak

az arborétum emblémájában magyallevelek). Az arborétum vi

rágkora az 1927—29-es-évekre esik, 1929-ben a nagy fagyokkövetkeztében az értékes fák többsége kipusztult. Az arboré

tum kiterjedése 55 hektár, ebből 4 hektár új terület. 1965 vé

gére fáinak száma 1658-ra nőtt. 1951 óta az arborétumot ál

lami tulajdonba vették, s azóta a bratislavai Komensky Egye

tem kihelyezett részlegének és a Szlovák Tudományos Akadé

miának a munkaterülete.

A

Mocsaras terep

202

Mocsaras terep. Ilyen területek leginkább vizek mentén, elsősorban halastavak és patakok környékén keletkeznek. Mocsa

ras terep a tőzegláp is, amely az ún. tőzegesedés folyamán

keletkezik, moha és más növények maradványaiból. A tőzege

sedés hasonló az elszenesedés folyamatához. Megkülönbözte

tünk tőzegmohalápot, lápot és átmeneti tőzeglápot. A tőzeg-

mohalápra a kiemelkedő felszín és az 500 m tengerszint feletti

magasság jellemző. Dús zöld tőzegmohával benőtt tavak ta

lálhatók benne; a vékony tőzeg moha réteg mindig mély vizet

takar, ezért az ilyen ingovány rendkívül veszélyes. A lápokalacsonyabban fekvő helyeken fordulnak elő. Felszínük egyen

letes, nincsenek rajtuk dombok, sem ingoványok. A tőzeglápos

területeken gyakran élnek ritka, védett növények. A treboni

(Trebon) tőzeglápok átmenetet képeznek a tőzegmohaláp és

a láp között. Jellegzetes növényük a mocsári fenyő. (L. az V.

színes táblát.)

Mokasszin. Bőrből, műbőrből vagy vitorlavászonból készíthet jük. Szabásminta szerint kiszabjuk a mokasszin részeit (talpát,

nyelvét, fejrészét), és vékony megviaszozott zsineggel a bal

felükön összevarrjuk őket. A kész mokasszint kifordítjuk. Füle

ken vagy lyukakon átfűzött vékony bőrszíjjal erősítjük a lábunkra.

Molnárcsomó. A matrózzsák lezárására használják. Jobb ke

zünk hüvelykujjával és mutatóujjával megragadjuk a zsák szá-



203

Morzejel

ját, a többi ujj alatt vezetett kötelet bal kézzel kétszer körül

tekerjük a zsák száján (a jobb mutatóujj fölött), szabad végét

áthúzzuk a második hurkon, és meghúzzuk.

Morzejel. Valamely betűt helyettesítő, pont(ok)ból és vízszin

tes vonás(ok)ból, illetve ezeknek megfelelő rövidebb és hosz-

A

• —I • •

R

•—

•

B

— • • •J • — — — S

• • •

— • — • — • —

szabb fény- vagy egyéb jelzésekből álló jel. A morzejelekből

kialakított ábécét üzenetek, vészjelek távírón vagy rádión

való gyors továbbítására használják. A jeleket először Samuel

Morse alkalmazta 1887-ben, leadásukhoz távírót használt.

A morzeábécé jeleit csoportosítva sajátítjuk el a legeredmé

nyesebben úgy, hogy a ponttal és a vonóssal kezdődő betű

ket külön-külön csoportba tanuljuk meg. A morzeíráshoz, fő-



C

• •K — • T

—

D

— • • L • — • •U

• •—

E

•M

— —V

• • •—

F

• • — •N — • W

•—

—

G

— — • O — — —X

—

• •—

H

• • • •P • — — •

Y

—

•—

—

CH — — — — Q — — • — Z

—

—

• •

1

• — — — —6

— • • • •

2

• • — — —7

— — • • •

3

• • • — —8

— — — • •

4 • • • • —9

— — — — •

5 • • • • • 0

— — — — —

Figyelem!

— • — • — •felkiáltójel — — • • —

Értettem. • • • — • kérdőjel • • — — • •

Tévedés.

• • • • • •idézőjel

— • • • —

Felkészültem. • — — •

kettőspont

— — — • • •

Várj! • — • • • szünetjel — • • • • —

Befejeztem. • • • • —

Mosdó

204



lég játékoknál, változatos, gyakran nagyon szellemes módszereket használhatunk. Pl. zsinegre egyszerű és kettős csomókat

kötünk; színes gyöngyöket fűzünk fel, amelyek értelmezése pl.:

piros gyöngy — pont, fehér — vonás, kék — szóvég, sárga —

a hír kezdete. Alkalmazhatunk képeket, ékírást stb. Ha a mor

zejelek továbbítása optikai úton történik, zászlót vagy fényt

használunk. Zászlós jeladáskor terpeszallásban, arccal a köz

lés irányában állunk, a zászló rúdját jobb vállunkhoz hajtjuk.

A pontot a fejünk fölött válltól vállig leírt nyolcassal, a vo

nást a jobb válltól a bal combig leírt nyolcassal, a mondatok

végét a zászló lehajtásával jelezzük. A közlés végén a zászlót

derékmagasságban ujjaink között, szélkakas módján forgatjuk.Fénnyel úgy morzézunk, hogy a rövid felvillanás a pontot,

a hosszabb felvillanás a vonást jelenti. Morzejeleket füsttel

is továbbíthatunk úgy, hogy a füstölgő tüzet pokróccal hosz-

szabb-rövidebb időre letakarjuk (a tűzre előzőleg füvet do

bunk, hogy erősen füstöljön). A hangjelzéseket síppal (kerep

lővel) közvetítjük. A rövid fütty pontot, a hosszabb vonást je

lent. Napos időben zsebtükörrel is jelezhetünk, a rövidebb-

hosszabb ideig visszavert fényjeleket a másik fél tükre fog

ja fel.

Mosdó. Jó, ha a táborban a szakácsok számára külön mosdót

létesítünk. Legtöbbször favázra erősített vászon vizeszsákot,

fém- vagy pvc vödröt használunk hozzá, de vezethetjük a mos

dóvizet a víztartályból is szorítóval ellátott tömlővel. Szükség

esetén erős ágakból készült háromlábra felfüggesztett pvc

fólia mosdót is csinálhatunk. Ha a konyha közelében van

folyó víz, akkor a mosdót hordóból készítjük, amelyet a víz

folyás alá helyezünk. Falába az alsó szélénél két vagy három

nyílást fúrunk a kivezető dúralumínium vagy pvc csövek szá

mára. A csövek végére bádoglemezt szerelünk, amely a vizet

szétszórja, és kisebb sugarakra osztja. A mosdó elé rúdfa

padlórácsot készítünk, hogy az, aki mosdik, ne álljon a vízben.

Az elhasznált vizet az árokba vezetjük. Szükség esetén kimé

lyítünk egy gödröt, kibéleljük pvc fóliával, és a széleit a gö

dör körül cövekekkel megtámasztott kövekkel vagy fahasábok

kal leterheljük. A fóliamedencébe öntött vizet mosáshoz vagy

fürdéshez használjuk. Mosdás után a fólia egyik oldalát szi

lárdan tartjuk, a másikat pedig lassan megemeljük, és kiönt-

Mosdó

05



Mosdóeszköztartó 206

jük a gödörből a vizet. Több ember számára állandó folyó víz

zel ellátott deszkavályúszerű mosdót készítünk. A deszkateknőt

úgy helyezzük a gátra, hogy állandóan folyjon bele a víz.

A teknő falaiba egymástól 60 cm távolságra nyílásokat fúrunk,

hogy a mosdóvíz kifolyhasson belőle. A teknőmosdóval párhu

zamosan kövekre vagy karókra gömbfa járdát csinálunk azok

számára, akik az egyes vízsugaraknál mosakodnak. Személyi

szükségletre pvc fóliából hordozható mosdót is készíthetünk.A téglalap alakú fólia oldalát erősebb kötéllel beszegjük, és

behajtogatott széleit meleg késsel egymásra vasaljuk. Levágás

és leragasztás után V alakú teknővályút kapunk. Az akasztó

szemekkel ellátott tartóköteleket a pvc teknő körül és az

alsó él mentén vezetjük. A mosdót négy villás ágra akasztjuk.

pant. A doboz belsejébe tesszük a borotvalkozo készüléket és

a borotvaszappant. A doboz két rövidebb falát bevágjuk és

kihajlítjuk, ezekre helyezzük a fogkefét és a fogkrémet. A fe

déllel szemben levő részre drótkapoccsal zsebtükröt erősíthetünk.

Napóra. Napsütötte sík területen, ahová egyetlen fa sem vet

árnyékot, leverünk egy hegyes végű cöveket. Karóránk segít

ségével megállapítjuk, melyik órában hová vet árnyékot a cö-



Mosdóeszköztartó. Bádog teásdobozból készítjük. A fedelét

felnyitjuk, és egy sor lyukat fúrunk bele. Erre rakjuk a szap

vek hegye, és az árnyékvonalak helyén cövekekből számjegyet

verünk le. Ha a Nap ,,körbefutotta” az órát, kész a napóra,

amely derült időben nagyon pontosan mutatja az időt.

207

Négyzetmutató (térképmutató)

Napszúrás. Súlyos, olykor halálos melegártalom, kiváltó oka

a fedetlen fejet hosszabb időn át érő erős napsugárzás (na

pozáskor, fürdéskor stb.). A hőgutához hasonlóan fejfájás,

szédülés, hányinger, súlyos esetekben ájulás kíséri. A nap

szúrást ugyanúgy kezeljük, mint a hőgutát.

Nedvességmérő (higrométer). A levegő nedvességtartalmának

mérésére szolgáló műszer. A zsírtalanított, világos emberi

hajszálnak azon tulajdonságán alapszik, hogy nedvességben

megnyúlik, szárazon viszont összeugrik. A hajszál hosszúsá

gának változásai írókart mozgatnak, amely egy óramű által

hajtott papírhengerre jegyzi fel a levegő nedvességgörbéjét.

jük, hogy az 1-es számú ágat hátravisszük egészen a 2)-ig,

majd keresztülvetjük az 1)-en és a 4-en. A 4-t hátradob juk a 2-ig, és a 2-en, 3-on és 4-en átvetve az 1)-hez vezet

jük. Ily módon egyszer jobbról, másszor balról haladva vala

mennyi szálat összefonjuk. A soron következő ágak fokozatos



A régi „babus” nedvességmérőkben a hajhoz hasonló tulajdon

ságokkal rendelkező húrt használtak. A húrra bábuk voltak

erősítve, amelyek egy házikó ajtaján ki-be járva jelezték azidőjárásváltozást. A táborozok is készíthetnek nedvességmérőt

egy kartontárcsából, melynek közepébe gólyaorrtermést (gólya-

orr, geránium) szúrnak. A termésnek spirális repítőszerkezete

van, amely száraz időben összezsugorodik, nyirkos időben pe

dig kinyúlik, hogy a termés minél könnyebben a földbe fúród

jon. A kartontárcsát több kis mezőre osztják, melyekbe a következő feliratok kerülnek: szép, száraz, nyirkos, viharos, esős,

változékony. A tábori nedvességmérőt úgy hozzák működésbe,

hogy a gólyaorr termését vagy teljesen felcsavarodott állapotban szúrják fel, kiálló végét a száraz felirat irányába

fordítva, vagy teljesen kinyúlt állapotban úgy, hogy a válto

zékony, esős felirat felé mutasson.

Négyszeres fonat. Nyolc ágból áll, nagyon tetszetős, készítése

rendkívül egyszerű. Nyolc kötelet, zsineget, szíjat vagy színes

fonalat satuba erősítünk. A köteg felső kinyúló végére csomót

kötünk, hogy a satuból ki ne csússzon. A köteg nyolc ágátkét négyes csoportra osztjuk. (A szorítófogóban meg is szá

mozhatjuk őket 1, 2, 3, 4; 1), 2), 3), 4).) A fonást úgy kezd

kihagyásával a fonat mind vékonyabbá válik. Körbefonhatjuk

ily módon hétvégi házunk lámpájának villanyvezetékét, szer

számnyelek markolatát stb.

Négyzetmutató (térképmutató). Az 1:75 000 méretarányú tér

képeken a km-hálózatot 4 km-enként rajzolják, mégpedig K-ről

Ny-ra és É-ról D-re. A kilométerek számértékei a térkép sze

gélyén vannak megjelölve. Álláspontunk (figyelőállásunk) meg

határozásához a térkép bal alsó sarkában található négyzet

mutatót használjuk. Ez egy 4X4 km-es négyzet (a térkép mé

retarányában) 100 m-enkénti beosztással (számozva csak a ki

lométerek vannak). A négyzetmutatót kivágjuk, és bal alsó

sarkát ahhoz a ponthoz illesztjük, amelynek fekvését meg akar

juk határozni úgy, hogy a négyzetmutató oldalai párhuzamo

sak legyenek a kilométer-hálózattal. Aztán m-ekben leolvassuk

a távolságot, amely a mi esetünkben pl. 1200, 2500. A leol

vasott értékeket hozzáadjuk a négyzet jobb felső sarkához

tartozó km-ekhez, azaz az 532 km-hez és az 1140 km-hez.

A keresett magassági pont koordinátáit balra az 532 km

= 532 000 m + 1200 m = 533 200 m = 533 200, alul pedig az1140 km = 1 140 000 m + 2500 m = 1 142 500 m = 1 142 500

számítással kapjuk meg. Az álláspont koordinátáinak beírása-

Nemzeti parkok

208



kor először balról, aztán felülről írjuk le a számjegyeket. Te

hát: 533 200 — 1 142 500, rövidítve 33 200 — 42 500.

Nemzeti parkok. Egy-egy állam legnagyobb kiterjedésű és leg

jelentősebb védett területei. Céljuk az érintetlenül fennmaradt

érdekes tájegységek természetes állapotának megőrzése, és

megóvása az emberi civilizáció ártalmaitól. A nemzeti parkokbővelkednek természeti nevezetességekben, az állatok, a növé

nyek és a táj élő múzeumai. Az első nemzeti parkot 1872-ben

létesítették az USA-ban Yellowstone Nemzeti Park néven.

Csehszlovákiában eddig 3 nemzeti parkot hoztak létre: a Tát

rai, Krkonosei és a Pienini Nemzeti Parkot, Magyarországon

pedig kettőt, a Hortobágyot és a Kiskunsági Nemzeti Parkot.

Nemzetközi meteorológiai jelzések. Egyrészt a meteorológiaimegfigyelések leírására, másrészt a meteorológiai térképeken

használják őket.

209 Nyílvesszők

Nimbostratus (esőrétegfelhö). A felhők D családjába tartozó

egyenletes, igen alacsony alapszintű, gyakran vastag réteg

felhő. Szürke, alsó körvonala többnyire elvész az esőcsíkok

ban. Maximális magassága 2000 m. Nem hatol át rajta sem

a nap, sem a hold fénye. Tartós esőt vagy havazást hoz. Me

teorológiai jele Ns.

Nyílvesszők. Egyenes, 7 mm átmérőjű száraz mogyoróvesszőkből készíthetők. A nyílvesszőnek szabályosan hengeresnek,

egyenesnek kell lennie. A vezető tollat pulykafaroktollból ké

szítjük. A tollat hosszában kettévágjuk (a csévét is), aztán úgy

nyessük le, hogy 2 cm magas csík jöjjön létre, mely az egyik

oldalon ferde (45°), a másik oldalon legömbölyített. A cséveszegélye mindkét oldalon kinyúlik. A vezető toliból hármat

készítünk, a fő vezető toll mindig merőleges a nyíl végén levő

vágatra, melyet a húrra helyeznek. A nyílvessző végétől kb.

3 cm-re óvatosan kis hornyokat vájunk ki, és beléjük ragasztjuk a vezető tollak élét. Ezután a nyíl végét fonállal

körbetekerjük és belakkozzuk. A vezető tollaknak párhuza

mosaknak kell lenniük a nyíl tengelyével. A nyíl hosszát az íj

nagysága szabja meg. A nyíl fejét négy részre vágott és

hegybe hegesztett könnyű fémcsőből készítjük, az ilyen cső

szerű csúcs hossza 5 cm. Használhatunk gumicsúcsot (hegyet)

is, de elég, ha a nyíl hegyébe (a szélességére merőleges) lyu

k t fú k é l kb l í tt é l ö böl ít tt f jű



kat fúrunk, és a lyukba egy lecsípett és legömbölyített fejű

szöget szúrunk, majd a nyíl végét fonállal meghúzzuk és be

lakkozzuk. Ha a nyílvessző végére fémgyűrűt húzunk, megakadályozzuk, hogy a szög — kemény tárgyhoz való ütődés-

kor — beleszaladjon a fába. A vezető toliaknál minden nyílvesszőt piros és kék csíkokkal jelölünk meg.

Nyirfakéreg

210

Nyírfakéreg. A táborozó nagyon sokféleképpen felhasználható

nyersanyaga. Készíthetünk belőle különféle használati tárgya

kat, pl. dobozokat, kosarakat, edényeket, könyvborítókat, lám

paernyőket, szemellenzőket. Ilyen célokra kidöntött nyírfák kér

gét használjuk fel. Csehszlovákiában többfajta nyír nő.

A bibircses nyírre az áthajló — bókoló -- ágak és az idősebb

egyedek törzsének alsó részén kialakuló sötétszürke, mélyen

fölrepedezett kemény kéreg a jellemző. A fa fiatal hajtásai

pirosasbarnák, gyantás szemölcsöket találunk rajtuk. A bibir

cses nyír jól megél a száraz, homokos lejtőkön, napos domb

oldalakon, a humuszos, de nem mocsaras területeken. Nagyon

fényigényes, ezért gyakran fordul elő erdőszéleken és irtáso-



211Nyolcas



kon is. A szőrös nyír a mocsarak és tőzeglápok növénye, csak

a nedves, párás helyeket kedveli. Egyenes, sőt erősen terülő

ágai vannak, sohasem áthajlóak. Az öreg egyedek kérge is

fehér és sima marad egészen a fa tövéig. A szőrös nyír egyik

változata, a kárpáti nyír, a magasabban fekvő területeken nő

700—1500 m közötti magasságban (a Magas-Tátrában a tör

pefenyő övezetének határáig). A kidöntött nyírfa törzsét hosz-

szában, a kéregsáv kívánt szélességében kétszer párhuzamosan bemetsszük (a kéregsáv két szélén bevágást készítünk),

majd a kérget egy magunk készítette falapáttal óvatosan le-

hántjuk. Ügyeljünk arra, hogy a szélei ki ne rojtosodjanak.

A lehántott kéregcsíkot deszkán kifeszítjük, és ceruzával rá

rajzoljuk a készítendő tárgyat (I. a mellékelt ábrát). A tulajdonképpeni munkához árra vagy vékony szúróbotra, rafiára,

ágas szorítóra és oldalágaiktól letisztított nyírfavesszőkre van

szükségünk. A rafiát az indiánok által használt fagyökerek

helyett alkalmazzuk. A kiszabott kéregdarabokat szükség sze

rint összehajtogatjuk, azután szúróbottal vagy árral kilyuggat

juk őket. A lyuksoron egyszerű vagy kettős hurkokkal átfűzzük

a rafiát, és szorosan meghúzzuk. Nagyobb tál, doboz vagy

kosár felső széléhez rafiával félbehasított nyírfavesszőt erősí

tünk. A munka befejeztével a kérget száradni hagyjuk. Amint

az edény, doboz stb. megszáradt, máris használható. Haa nyírfakéregre írni akarunk, le kell bántanunk róla a leg

belső réteget. A megmaradt fehér kérget szódás vízben felfőzzük, újságlapok közé rakjuk és lenyomtatjuk. Az átnedve

sedett újságlapokat a kéreg szárítása közben folyamatosan

cserélni kell. A kérget addig tartjuk a présben, amíg a „nyírfa

napló” lapjai tökéletesen ki nem száradtak.

Nyolcas. Két tekercsből, egy felsőből és egy alsóból áll, ame

lyek kölcsönösen egymásba kapcsolódnak. A nyolcast egy zsi-

nórból kötjük. (A kötél végén az alsó tekercset jobbra kell

kötni.)

Nyolcas biztositócsomó

212

Nyolcas biztosítócsomó. Leginkább leereszkedéskor vagy a kö

télen végzett munka közben használatos. A kötelet bal kéz

fejünkre és jobb tenyerünkre fektetjük (1), mindkét kezünkkel

megragadjuk, és jobb kezünket visszafordítjuk (tenyérrel lefelé). A kötélen ezzel a mozdulattal két hurkot alakítunk ki,

egyet a jobb, egyet pedig a bal kezünkkel (2). A két hurkot

egymás elé húzzuk úgy, hogy a jobb legyen hátul (3), bal

kezünk mutató és középső ujjával megfogjuk a jobb hurkot,

jobb kezünk két ujjával pedig a balt (4), és a két hurkot áthúzzuk egymáson (5). A két hurokra a kötél egy-egy végével

hurkot vetünk (6), hogy a végleges csomó (7) erősen tartson.



Nyolcas kötés. A megkötött nyolcas mentén egy másik köte

let vezetünk úgy, hogy a nyolcas mindkét hurkát körülfogjukvele. Mindkét kötél végét meghúzzuk.

Nyomkiöntés. Ha egy érdekes nyomról gipszmintát akarunk ké

szíteni, a következőképpen járunk el. A nyom köré vékony lé

cekből készített kiöntőrámát vagy egy szorítóval összefogott

kartoncsíkot teszünk. A nyomból óvatosan kifújjuk a port,

a tűleveleket és a homokot, aztán finoman behintjük gipszporral. Egy edényben kásaszerű, jól folyó gipszpépet készítünk,

és beöntjük a nyomba, egészen a ráma széléig. Tetejére óva-

213

Nyomok

tosan egy kártyát helyezünk, amelyre felírtuk az állat nevét,

egy 50X3 cm-es kartonpapírcsíkra, gipszre, vízre és csipeszrevan szükségünk.

Nyomok. A természetben talált állatnyomokból sok mindent

megtudhatunk, nemcsak a követett állat életmódjáról, hanem

azokról az eseményekről is, amelyek a talált nyomok helyén

lejátszódtak. A nyomokat általában keletkezésük módja sze

rint csoportosítjuk. A m o z g á s n y o m o k tulajdonképpenazok a talajban keletkezett bevájódások, amelyekkel az állat

nyomvonala rögződik, de ide soroljuk a madarak repülésmód

ját is. A nyomvonal állatonként változó, s egy-egy állatfajra

jellemző. A pontnyomok leginkább rágcsálóktól származnak,

mindig kettő-kettő van egymás után, hosszú láncolatot alkot

va. Gyakran látható közöttük az állat farkának a nyoma is.

Az egymást folyamatosan követő nyomokat csapásnak nevezzük. A zsinórozás akkor keletkezik, ha az állat (általában a ku

tya, róka és a macska) hátsó és mellső lábainak nyoma egyvonalba kerül. A kutya nyomvonalában a nyomvonal ten

gelyétől való váltakozó kilengést figyelhetünk meg, ez az úgy

nevezett oldalgás vagy zegzugos zsinórozás. A baktatás a me-

zeinyúl, az üreginyúl, a mókus és a vidra tipikus nyomvonala.

Úgy jön létre, hogy a hátulsó lábak nyoma megelőzi a mellső

lábak nyomait. A madarak nyomvonala, a lépegetés az emlő

sök zsinórozásához hasonló. Az úgynevezett túllépés gyors fu

táskor keletkező mozgásnyom, a hátulsó láb lenyomata egé



gy y y y

azt, hogy milyen talajban volt a nyom, és hogy melyik napon

találtuk meg. A kártya széleit vékonyan körülöntjük a maradék gipszpéppel. Az öntvényt hagyjuk megszáradni, és húsz

perc múlva levesszük róla a rámát. Merőlegesen kiemeljük,

vigyázva, hogy a nyom meg ne sérüljön (ha esetleg még egy

öntvényt akarunk készíteni róla). Ha a gipszöntvény jól meg

szikkadt, újságpapírba csomagoljuk, és elrakjuk a hátizsákba.

A hóban talált nyom kiöntését a következőképpen végezzük:

Megtisztítjuk a nyom környékét a szeméttől, egy lyukas gumi

labdát teleszívunk gipsszel, és jól behintjük vele a nyom bel

sejét. Porlasztóval megnedvesítjük a gipszet. (A víz hőmérsékletének kb. azonosnak kell lennie a nyom körüli jég, hó hő

mérsékletével, ezért a porlasztóba öntött vízbe tegyünk jég

darabkákat, havat vagy jégcsapokat.) A gipszpor szórását és

öntözését háromszor-négyszer megismételjük. Gipszpor és hi

deg víz keverékéből egy gumiedényben sűrűbb gipszpépet ké

szítünk, és a pépet kanállal óvatosan a nyomba töltjük, előbb

a mélyebb helyekre, aztán fokozatosan az egész nyomba, míg

ki nem alakul egy kb. 2,5 cm vastag gipszréteg. Ha a gipsz

réteg megszikkadt, óvatosan levesszük a nyomról. Ehhez

a munkához gumilabdára, porlasztóra (régi gumitömlővel ésballonnal ellátott illatszeres üvegre), gumiedényre, kanálra,

szen a mellső láb lenyomatának élével érintkezik. Az áthelye

zés az akadályok ugrásokkal való leküzdésekor keletkezik (irtásokon, tisztásokon), olyan helyeken, ahol az állat nem érzi

magát teljesen biztonságban. A ferde járás a nyomhagyás

sajátos formája, akkor jön létre, ha az állat a bal hátulsó és

a bal mellső lábát a jobb hátulsó és a jobb mellső lába mellé

rakja ferde vonalban a saját mozgására ferde irányban. Az

elmaradó lépés a róka jellegzetes járásmódja, olyan, mint

két egymás mellett haladó nyom, melyek közül az egyik nyom

sor egy nyommal lemaradt. A t e l e p n y o m o k a pihenés

vagy az alvás nyomai. Az ilyen nyom a környék talajához viszonyítva száraz, hómentes; néha fellelhető benne a mellső

lábak kaparásának nyoma. Ide soroljuk a barlangokat, ürege

ket, lyukakat, odúkat, vackokat, kotorékokat, dagonyákat és

a fészkeket. A t á p l á l k o z á s i n y o m o k a lerágott vagy

lehántolt fatörzsek, a zsír- és zsákmánymaradványok, a körül

rágott tobozok, a kirágott vagy kettéhasított mogyoró- és dió

héjak stb. A t r á g y a n y o m o k közé tartoznak a köpetek,

a vizelési nyomok, az ürülék vagy hullaték. Az e g y é b n y o

m o k csoportjába tartoznak az elhullatott tollak, szőrcsomók,

az elhullatott agancsok, a tojáshéjak és a tojások. Nyomravezetőink lehetnek az emlősök és a madarak h a n g m e g n y i l -

Nyomok

214



215

Nyomok



Nyomok

v o n u l á s a i i s . A patás állatok jellegzetes nyoma az utó-

nyom, amely úgy keletkezik, hogy a hátulsó láb szorosan

a mellső mögött marad, csaknem érinti azt. A kettős nyom

esetében az egyik nyom félig eltakarja a megelőzőt. A fonal

vagy nyomránc kitüremlett agyag a nyom közepén, a pata

rése között. A keresztnyomban a jobb hátulsó láb nyoma rész

ben fedi a jobb mellső láb nyomát úgy, hogy nyomránca az

elülső nyom széléhez kapcsolódva kereszt alakú képet alkot.

A mély hóban vagy sárban a nyom mögött talált kisebb pata

nyomok az állat meneküléséről tanúskodnak. Ezek a kisebb pa

takörvonalak a fattyúkörmök vagy fűkörmök, a vaddisznók jel

legzetes nyomai. A szarvasok, őzek és a dámvadak csak meneküléskor hagynak ilyen nyomokat. A patás állatok nyomai

közé soroljuk még a mellélépést is, amely akkor keletkezik, ha

az állat a jobb hátulsó lábával félig rálép a jobb mellső lábnyomára, vagy akkor, ha mellé lép. A szorosabb értelemben

216



217

Nyomok



vett mozgásnyomok lehetnek talpas nyomok, patás nyomok, ma

dárnyomok (lépegető madarak, repülő madarak, futó mada

rak, úszóhártyás vízimadarak vagy gázló madarak nyomai).

A nyomokat legjobban a napsugarakkal szemben figyelhetjük

meg. Kemény talajon, füves területen a nyomot úgy követjük,hogy leguggolva előretekintünk abba az irányba, amelybe

a nyom előfordulását feltételezzük. Így észrevesszük a fűben

az elhajlított fűszálakat, a letaposott leveleket, az elcsúszott

köveket és a gödröcskéket, amelyekben a kövek eredetileg fe

küdtek. A nyomok legjobban reggel és este láthatók, amikor

a napsugarak ferdén esnek be. Keletkezésüknek idejét több

tényező gondos egybevetése alapján határozhatjuk meg. Pl.két egymást keresztező nyom közül mindig a fölső a frissebb.

A nyom alakját az időjárási tényezők is megváltoztathatják.

Nyomolvasás

218

A meleg és a szárazság következtében a nyom szélei letö

redeznek, a nyom elveszti éles körvonalait. Az eső és a har

mat gyakran teljesen elmossa a nyomokat. Eső után a mély

nyom megtelik vízzel. A homokos talajon a nedves belsejű

éles nyom vagy a hóban talált sértetlen nyom mindig friss.

A homokszemekkel, apró göröngyökkel, levelekkel befújt nyo

mok keletkezésének időpontját akkor határozhatjuk meg, ha

tudjuk, mikor fújt utoljára a szél. A nyomok korának meg

határozásakor ne feledkezzünk meg arról, hogy eső után

a letaposott fű gyorsabban felegyenesedik, mint a nagy melegben. A nyomok legtovább a nedves agyagban maradnak

meg.

Nyomolvasás. A vadon élő állatok nyomainak keresése, meg

határozása, követése, az állat megfigyelése közelebbi megis

merése céljából. Nyomolvasáskor mindig gondosan vegyük

szemügyre azt a talajt, amelybe a nyom benyomódott, és fi

gyeljünk meg a nyom közvetlen környékén észlelhető mindenszokatlan jelenséget, pl. a letört ágakat, a letaposott füvet,

a feltúrt mohapárnákat, a horzsolásokat a fa kérgén, az elhul

latott madártollakat és tojáshéjakat, a vizelés nyomait, a hul-

latékokat, a köpeteket, a lerágott tobozokat, a fatönkök vagy

a fakéreg hasadékaiba beszorított tobozokat, a gázlók vagy

a források zavaros vizét, a lombról és a tűlevelekről levert

harmatot, a bakszagot stb. Sohasem lépünk a nyomokra, ha

nem mindig legalább 20 cm-re a nyomvonal mellett haladunk,

betart a a alapel et hog minél ke esebb a n omol asó

mot, és feltüntetjük méreteit. A nyomleírást kiegészítjük a be-vájódás adatával, esetleg az odarepülés, elrepülés, elugrás

nyomának rajzával. Ha netán sikerült az állat közelébe lopa

kodnunk és lefényképeztük, akkor feljegyezzük a felvétel szá

mát is. A papírlap hátuljára írjuk az időjárással, terepviszo

nyokkal és a nyommal kapcsolatos egyéb megjegyzéseinket:

volt-e a nyomban esővíz, begörgetett göröngy, homok, fale

vél, hó, jég, milyen volt a nyom szegélye (éles vagy legöm

bölyített), töltést, pecsétet vagy kitaposást találtunk-e, a túl

lépés, mellélépés, áthelyezés, látszat- vagy keresztnyom valamely fajtájáról van-e szó. A nyom korát a nyomolvasás előtt

megfigyelt adatok alapján határozzuk meg, azaz pontosan

megjelöljük azt az időt, amikor esett az eső, havazott, sütött

a nap, fújt a szél vagy fagyott. Pl. ha a szél kb. reggel

9 óráig fújt, aztán szélcsend lett, és a nyomban homok van,

akkor a nyom reggel 9 óra előtt keletkezett. Otthon a jegy

zetlapokat a nyomok fajtái szerint borítékokba rakjuk, s így

a feljegyzésgyűjtemény idővel a nyomolvasás felbecsülhetetlen

segédeszközévé válik.

Oldalzsák (kenyérzsák). A könnyű turistafelszerelés fontos tar

tozéka. A hordheveder közepére egy többszörösen összehajto

gatott és fonállal átvarrt erős kötélből ajánlatos párnázatot

készíteni, hogy a kenyérzsákot kényelmesen hordhassuk. A „kö-



betartva az alapelvet, hogy minél kevesebb a nyomolvasó,

annál eredményesebb a nyomolvasás. Nesztelenül lépkedünk(I. Lopakodás), suttogva beszélünk. Ha elveszítjük a nyomot,

akkor az utolsó nyomnál leszúrunk egy hosszú, jól látható

ágat, és legyezőszerűen szétszéledve átkutatjuk a környéket,

míg meg nem találjuk a nyom folytatását. Minden megfigyelé

sünket gondosan feljegyzünk és lerajzolunk a nyomolvasó

jegyzetfüzetbe (I. a címszót). Az erdőben az erdőszél belső

oldalán, a fák árnyékában haladunk (ha tudjuk, hogy az állat

az erdőben tartózkodik, akkor a naptól megvilágított út köze

pén), hogy kevésbé legyünk feltűnőek. Ha széllel szemben követjük az állat nyomát, és egy szajkó vagy szarka észrevéve

bennünket kiáltásával felhívja az állatok figyelmét a jelenlé

tünkre, fejezzük be a nyomolvasást, mert az állat további ke

resése már nem járna sikerrel.

Nyomolvasó jegyzetfüzet. A nyomolvasó nélkülözhetetlen segédeszköze, amely nyolcadrét formátumú négyzethálós papír

lapokból áll. Minden oldal felső jobb felére felírjuk a dátumot, a helyet és a talaj fajtáját. Később ezeket az adatokat

kiegészítjük az állat nevével. Azután lerajzoljuk a talált nyo

219

Öltözködés

téllepényt” becsúsztatjuk a felfejtett heveder üregébe betol



téllepényt becsúsztatjuk a felfejtett heveder üregébe, betol

juk végleges helyére, körös-körül levarrjuk, nehogy elcsúsz-szon, aztán a hevedert újra összevarrjuk. A kenyérzsákot háti

zsákká is átalakíthatjuk. Hátsó oldalára három karikát var

runk, az egyiket (a) felül középre, a másik kettőt (b, c) pedig

a zsák két alsó sarkára. A hordhevedert csak az egyik olda

lon erősítjük szilárdan a zsákhoz, szabad végét átfűzzük a ka

rikákon (I. a rajzot), és a csattal befogjuk. Szükség esetén

igazíthatunk a hordhevederek hosszúságán.

Ombrométer. Automatikus csapadékmérő, amely egy papírhengerre jegyzi fel a 24 óra alatt esett csapadék mennyiségét.

A gyűjtő tölcsérből az esővíz egy edénybe csepeg, amelybenaz emelkedő víz eltolja az íróberendezéssel összekapcsolt

úszót, és az íróberendezés a forgó hengerre feljegyzi a csa

padék növekedésének görbéjét.

Olimpiai jolle. Egyszemélyes, uszonyos csónak egy nagy

vitorlával. Hossza 5000 mm, szélessége 1600 mm. A vitorlafelülete 10 m2. Jele piros kör.

Orrvitorla. Vitorlafajta, növeli a hajó vitorlázatának felületét.

Az orrvitorla és a nagy vitorla között réshatás keletkezik,amely fokozza a hajó sebességét. A két vitorla között a levegő

áramvonalai sűrűsödnek, a gyorsuló áramlás következtében

a nagy vitorlára ható szívás megnövekszik.

Öltözködés. Az évszaktól, az időjárástól és a szabadban való

tartózkodás időtartamától függ. Egynapos kirándulásra (tekintet nélkül az évszakra) kényelmes és vízhatlan cipőt, ké

nyelmes, nem feltűnő színű ruhát (inget és nadrágot), esőkö-

Önműködő vízmelegítő 220

penyt vagy viharkabátot, puha harisnyát veszünk fel, és mindig viszünk magunkkal sapkát is. Télen a felsoroltakon kívül

még pulóverre, sálra, meleg egyujjas kesztyűre és meleg zok

nira is szükségünk van. Öltözetünk módosításával, pl. a vihar

kabát kigombolásával, kesztyű felhúzásával stb. szabályozhat

juk menetelés közben testünk hőmérsékletét. Kirándulás után

mindig öltözzünk át meleg és száraz melegítőruhába, váltsunk

harisnyát, és húzzunk könnyű papucsot. A nedves ruhaneműt

tegyük ki száradni. Ne felejtsük el, hogy a nedves öltözetben

fázunk meg leghamarabb. Nyári táborozáshoz a következő felszerelés szükséges: 2 atlétatrikó, 2 alsónadrág, 2 tornanadrág,

2 ing (az egyik flanell, a másik viseltesebb a táborban végzett

munkához), nadrág, viharkabát, cipő, továbbá melegítő, 3 pár

zokni, három zsebkendő, vászon félcipő, fürdőnadrág, könnyű

pulóver, esetleg mellény vagy kardigán. A csónakázók ezt

a felszerelést még hosszú vászonnadrággal, két trikóval, gumi

csizmával vagy kivágott orrú teniszcipővel, hosszú, csuklyás

esőköpennyel (amely a csónakban ülő lábát is betakarja) és

hajóskalappal egészítik ki. Melegítőruhát csónaktúrán nemhasználunk, mert a vízen állandóan nedves lenne. Viszont ta

vasszal (sebes folyású vízre nyáron is) vigyünk magunkkal fel

fújható mentőmellényt. Őszi és téli vízi túrára hosszú ujjú

alsóruhára, vesemelegítőre, hosszú meleg alsónadrágra is

szükségünk van. Ne felejtsük otthon az állat és a nyakat fedő

kámzsaszerű gyapjúsapkát, a gyapjúval bélelt vízhatlan egy

ujjas kesztyűt és a napszemüveget. Tartaléknak vigyünk ma

gunkkal flanellinget, jégeralsót, 2 pár térdharisnyát, 2 pár

aljáig érő tölcsért erősítünk. A melegítő alatt tüzet gyújtunk.Ha a meleg vizet ki akarjuk engedni, hideget öntünk hozzá

mindaddig, amíg az edényben egészen a kifolyócsőig nem

emelkedik a meleg víz szintje. A tűz fenntartásával így a tá

borban állandó meleg vizet biztosíthatunk.

Önzáró fonat. Rövidebb, erős függesztőkötél gyors elkészíté

si módja. Úgy készül, hogy a kettéhajtott zsineget közepénél

kampóra akasztjuk. A négyrét hajtott kötél két-két ágát egy

szerre befelé, tehát egymással szembe sodorjuk. A két össze

sodort ágat kicsit föllazítjuk, és egymáshoz közelítjük. Az ösz-

szesodort fonatok maguktól egymásba csavarodnak, így ala

kul ki a négyes fonat. Rövidebb zsineget a bal kezünk hüvelyk

ujjára dobva is megcsavarhatunk (először a bal kettős fona

tot, majd a jobb kettős fonatot sodorjuk össze).



gyapjúzoknit, 1 pulóvert, 2 pár gyapjúkesztyűt, melegítőruhát,redős gumitalpú turistacipőt, melyet akkor veszünk fel, ha

a sícipő szárad. A természetjáráshoz nem divatosan, hanem

célszerűen kell öltözködnünk, mindig figyelembe véve az adott

időjárási viszonyokat.

Önműködő vízmelegítő. Egy fedeles bádogedény oldalába ki

folyócsövet erősítünk, a fedélre pedig 1 cm híján az edény

221

Összekötések

Összekötések. Tábori építkezéseknél a faanyag rögzítését szolgálják. Gömbfák összekötéséhez az 1—21 típusú kötéseket

használjuk, gerendák rögzítéséhez az 1—4 típusúakat. 2—4rúd, esetleg kisebb gerenda esetében vagy a japán össze-



Összekötések 222



223 Összekötések



kötést (J), vagy a Fülöp-szigeti összekötést (F) alkalmazzuk.

A forgókereszt (turniket) (Tr) 2—3 rúd gyors összekötésére al

kalmas. Hurkot kötünk, áthúzzuk a rudak alatt, átfűzünk raj

ta egy cöveket, a cövek elforgatásával szorosra húzzuk, végül

a cöveket az egyik rúdhoz erősítjük. Lényegében a tengerész

összekötés (G) is forgókereszt, amely úgy kapcsol össze 4 ru

dat, hogy lehetővé teszi szétnyitásukat hidak, tartószerkezetek

építése esetén.

Pacsirtafej 224

Padok. A tábortűz köré padokat fatörzsből, gömbfából, kövek

ből, rúdfából, görbe ágakból, gyökerekből, fatönkökből vagy

gyékényfonatokból készítünk. A fatörzsbe ülőkéket vágunk,

a karfa közös (1). Padokat gömbfából és gyökerekből is ké

szíthetünk (2), valamint kövekből és gömbfából (3), esetleg

gömbfából alvázzal (4). A fát, a fakérget bevésett totemrajz

zal díszítjük, a rajzot tüzes szöggel kiégetjük, és befestjük fe

kete, piros és fehér festékkel. A színeket váltakozva használ juk. Padkészítéshez kitűnően megfelelnek a gyökerestül kifordult száraz fák is. Minden csoport maga készítheti el a saját

ülőkéjét. Gerendaházba, kunyhóba erős pallóból vagy felezett

fatörzsből hordozható padot csinálunk. A fahasábba kissé

ferdén nyílásokat fúrunk a lábak számára, amelyeket egyik

végükön kihegyezett erős rúdfából készítünk. A kihegyezett

véget fűrésszel bevágjuk úgy, hogy 5 mm-es rés keletkezzék

rajta. A palló (fahasáb) kifúrt nyílásaiba beütjük a lábakat, ha-

Pacsirtafej. Két befogókarikába, korlát körüli fogantyúba, karóra fűzött kötél összekötésére használt csomófajta.



sadékukba faéket verünk, majd a kiálló véget levágjuk és lereszeljük, hogy a pad ülőfelülete sima legyen.

Pajzs. Lasszógyakorlat. A vezetőkötél forgatását meggyorsítvaa tányért (I. a címszót) hirtelen mozdulattal vízszintes síkból függőleges síkba lendítjük. A pajzson át is ugrálhatunk.

225

Palló



Palló. Rúdból, gömbfából, deszkából készítjük. Fontos, hogy

mindkét végén rögzítsük. A palló alapzatát lapos kövekkel (1)

kőtörmelékkel (2) vagy erős, felezett hasábfával (3) megerősít

jük. A palló szélességével azonos távolságban két cöveket ve

rünk le (minél mélyebbre), azután levágunk egy 5 — 10 cm

vastag gömbfát vagy hasonló vastagságú fahasábot, és oldalról a karókhoz szögeljük (4). Erre a küszöbre erősítjük a pa -

lót (5). Korlátját kötélből vagy vékony farúdból készíthetjük.

Panorámavázlat 226

Panorámavázlat. Kiegészíti a térkép nyújtotta képet. A tájatúgy ragadja meg, ahogy látjuk. Rajzolásánál az egyes hely-

színrajzok sorrendjében haladunk. Minél távolabb van a te

repkép, annál inkább mellőzzük a részleteket, de pontosan

rögzítjük részeinek alakját. Minél közelebb vannak a terep

képek, annál több részlettel gazdagítjuk őket. Panorámavázlat

készítésére a cm2-ekre beosztott papír a legalkalmasabb.

A függőleges vonalakat (a bal széltől) betűkkel, a vízszin

teseket pedig (a jobb szélen) számokkal jelöljük. Pontosabb

panorámavázlatok készítésekor átlátszó celluloid lappal el

látott és a négyzethálós papírral azonos beosztású segéd

rámát használunk. Ezt a nézőkét a munkaasztalra vagy egy

régi állványra erősítjük. A nézőke egyes négyzeteiben látott

tájrészleteket az előrajzolt vonalhálózat segítségével beleraj

zoljuk a panorámavázlat megfelelő négyzetébe. A kész pano

rámavázlaton a fontos tájékozódási pontok fölé (ilyenek

a hegycsúcsok, templomok, gyárkémények) egy-egy merőle

gest húzunk, és hozzáírjuk a tereptárgy nevét, valamint szint-

magasságát. A rajz alatt feltüntetjük a dátumot, az órát,

a helyet és a rajzoló nevét. Álláspontunkat a rajzon csillaggal jelöljük, és nyíllal utalunk az utolsó helyszínrajz legközelebbi

pontjára, megadva, hány lépés távolságra van álláspontunk

tól. Amennyire lehetséges, álláspontunkat úgy válasszuk meg,

hogy valamilyen merőleges tárgy (távírópózna, sarokkő, fal

sarok, hídsarok stb.) mellett legyen.



Papírpohár. Kiránduláson, túrán jó hasznát vehetjük. Egy darab négyzet alakú papírból hajtogatjuk. A papírt félbe hajt

juk, majd az így keletkezett háromszög két középre hajtott

alsó sarkára ráhajtjuk a felső sarkot, és a pohár éleit köny-

nyedén megnyomjuk, hogy szétnyíljon a belseje.

227 Pillangó

Parti kőgát (navigáció). A folyók mentén épített hajóvontató

ösvény népies vagy hajós elnevezése. Valamikor ezen haladt

a lófogat, amely húzta (partról vontatta) a hajót a sodrással

szemben. A hajóvontató ösvény általában 3—4 m szélesség

ben kikövezett folyópart amelybe be vannak építve a kilomé

Pepicsomó. Ezzel a csomóval kötik a kötelet két szorosanegymás mellé levert karó vagy a hajóhídon a kettős bak köré.



ben kikövezett folyópart, amelybe be vannak építve a kilométereket és a vízállást jelző kövek.

Pehelypapucs. Az anyagból két pár papucsot szabunk, egy ki

sebbet és egy nagyobbat (ennek mind a talpát, mind a fej

részét 5 — 8 cm ráhagyással szabjuk ki, aszerint, milyen vastag

papucsot akarunk készíteni). Az egyes részek összevarrása után

a kisebb papucsot becsúsztatjuk a nagyobba, és a köztük

levő teret pehellyel, habszivaccsal stb. töltjük ki. A papucsokat összevarrjuk, és 5 cm-enként hosszában és keresztben

is levarrjuk. A kész papucs talpára egy réteg pvc fóliát vagy

gumitextilt is varrhatunk.

Pemmikan. Indián szó, szárított hús és szárított vörös áfonya

keverékét jelenti. Elálló étel, primitív konzerv. A turista-

pemmikan mogyoróból, dióbélből, földi mogyoróból, csoko

ládédarabokból, szárított gyümölcsből, kekszből és cukorból

készül. Megerőltető menetelés közben kis adagokban fogyaszt

juk. Ruhánk külső zsebében, pvc zacskóban tartjuk, hogy bármikor kéznél legyen.

Pienini Nemzeti Park. Eredetileg a Park Narodowego w Pieni-

nach nevű, 1932-ben létrehozott 730 ha kiterjedésű lengyel

részből és az ugyanebben az évben alapított 2123 ha terü

letű Szlovák Természeti Rezervátumból állt. 1954-ben a Len

gyel Népköztársaság Minisztertanácsa jóváhagyta a 2231 ha

területű Pieninski Park Narodowy létrehozását, a Szlovák Nem

zeti Tanács Elnökségének rendelete folytán pedig 1967-ben2115 hektár területen létrejött a nagy természettudományos

értékű Pienini Nemzeti Park. Ez az első olyan határszéli ter

mészeti park Európában, amelyet két állam területének egy-

egy részéből alakítottak ki.

Pillangó. Lasszógyakorlat. A tányérból (I. a címszót) alakul

ki úgy, hogy a vezérkötelet hirtelen a forgatással ellentétes

irányba rántjuk, majd rögtön utána visszavezetjük az eredeti

forgásirányba. A lasszóhurok ettől két szárnyra bomlik, for

gása verdeső pillangószárnyakra emlékeztet.

Pince 228

Pince. A tábor fontos építményei közé tartozik. Építésekor kihasználjuk a terep adta lehetőségeket, lejtőoldalban vagy ha-sadékban alakítjuk ki, csak szükségből a földben. Ajtajának jól

kell illeszkednie, és szigetelnie. Két réteg kátránypapírral fed

jük be. A pincében gömbfából padlót készítünk és néhány

polcot az élelmiszerek számára. A burgonyát elkerített rekesz

be öntjük. Ha a pincét sík terepen készítjük, akkor először egy

100X100X100 cm-es gödröt ásunk, a földet a gödör egyik

oldalán kupacba hányjuk. A pincegödör szélére gömbfa kere

tet készítünk amelyet cövekekkel erősítünk meg hogy el ne



tet készítünk, amelyet cövekekkel erősítünk meg, hogy el ne

csússzon. Ebbe a keretbe illesztjük a kátránypapírral bontott

deszka csapóajtót. Könnyebb felemelése céljából csigát készí

tünk, és a legközelebbi fatörzsre erősítjük. A csigát tartó drótalá fakéregből (összehajtott zsákvászonból, kátránypapírból)

alátétet rakunk, hogy ne vágódjon bele az élő fába. A drót

egyik végét az ajtóra erősítjük, a másik végére az ajtót kiegyensúlyozó követ kötjük. Így a felemelt ajtó abban a hely

zetben marad, amelyben hagyjuk. A pince falát nádból, vesz-

229

Poncsó

szóból, gyékényből vagy zsákvászonból készült burkolattal bo

rítjuk, ajtaját minden alkalommal jól becsukjuk.

Pipacsomó. Valamikor ezzel a csomóval kötötték a pipához

a pipaszárat. A gyöngyöktől a szemeken át a pipához veze

tett színes zsinórt kötötték el vele, hogy az esetleg kilazult

pipa a földre ne essen. A pipacsomó különben nagyon alkal

Poncsó. Köpeny és takaró, esetleg köpeny és sátor ,,egy személyben”. A köpeny—takaró kombinációhoz legmegfelelőbb

a szövet, a köpeny—sátor kombinációhoz pedig a pvc fólia.

Pvc fóliából a szabásminta szerint kivágjuk a megfelelő for

mát, a szélek beszegésére körös-körül hozzászámítva 6 cm-t.

A poncsó egyes éleit egymás után az asztal lapjára fektetjük,

majd amikor a vasaló már olyan forró, hogy nedves ujjunk

hozzáérintésekor sistereg, a fólia felhajtott széleire celofánt

rakunk, és levasaljuk őket. Még levasalás előtt összesodort ce

lofánnal felvarrjuk a gombokat, hogy a celofán csíkok végétbevasalhassuk a fólia szegélyébe. A poncsó másik felén gomb

lyukakat vágunk, és szélüket szintén levasaljuk celofán csí

kokkal. A kész poncsót felébe hajtjuk, a felezővonal közepén

megfelelő hosszúságú fejnyílást vágunk (mindkét oldalon hoz

záadva 2 cm-t), a bevágás végeit két celofánnal levasalt pvc

háromszöggel megerősítjük, és a fejnyílás fölé egy 10 cm-re

kinyúló, 2 patenttal ellátott kis lapot (patnit) ragasztunk. Ha

sonló poncsót készíthetünk szövetből is. Ajánlatos először új

ságpapírból szabásmintát készíteni, és kijelölni rajta a gombok, a gomblyukak, a fejnyílás és a patni helyét. A poncsó

térdig betakarja egész testünket a hátunkon lévő batyuval vagy

hátizsákkal együtt, anélkül hogy gátolná kezünk szabad moz-



mas arra, hogy merőlegesen álló hengeres, sima tárgyak, ár

bocok, póznák köré kössük vele a kötelet. A kötél mindig

függőlegesen lóg, párhuzamosan azzal a tárggyal, amelyre

a csomót kötjük. Végét legalább négyszer az árboc köré te

kerjük, szabad végével a függőlegesen lógó szilárd kötélvégre

a szorító nyolcashoz hasonló hurkot (I. a címszót) kötünk,

és erősen meghúzzuk. A csomó szilárdan tart, és nem csú

szik le.

Portugál kötés

230

gását. Ugyanakkor szellős, ezért nem izzadunk meg alatta

úgy, mint a pvc esőköpenyben.

Portugál kötés. Két karó vagy gerenda összekapcsolására szol

gál. Először megfelelő hosszúságban feltekerjük a tekercse

ket, majd egyiket a másik után nagyon szorosan meghúzzuk.

Az utolsóra hurkot dobunk.

mókus által körülrágott toboz

egér által lerágott

toboz

Prusik-csomó. L. Kecskeláb.



Rágásnyomok. Olyan nyomok, amelyeket az állatok rágással

hagynak maguk után tobozokon, a mogyoró vagy a dió hé

ján stb. Ha a tobozmaradvány simán körül van rágva, és

a tövénél le van gömbölyítve, akkor a sárganyakú erdei egér

vagy a dunai erdei pocok rágta meg. A mókus foga erősebb,mint az egéré vagy a pocoké, ezért letépi a toboz pikkelyeit,

hogy a magokhoz hozzájuthasson, a tobozon csak pikkely

foszlányok maradnak utána. A keresztcsőrű csőrével fellazítjaa toboz pikkelyeit, a fakopáncs meg valósággal kivájja őket,

ezért a toboz tele van kitöredezett pikkelydarabokkal. Ha vil

lás ágak közé, fatörzsek nyílásaiba beékelt fenyőtobozokat

találunk, bizonyosak lehetünk benne, hogy a harkály dugta

őket oda, mivel így könnyebben kicsipegetheti belőle a mag

vakat. A kirágott vagy kettéharapott mogyorón talált harapás

nyomokból is megállapíthatjuk, milyen állattól származnak. Ha

a mogyoró mindkét felén vannak rágásnyomok, akkor a mó

kus volt a tettes. A mókus ugyanis először csak „meglékeli”

a mogyoró héját, aztán a lyukba bedugja az alsó metszőfogait, és feltöri velük a mogyorót. Ha a mogyorón rágott lyuk

szélei töredezettek, s felettük egy sor felső fog nyoma látszik,

mókus

sárganyakú erdei egér

akkor a belét a sárganyakú erdei egér fogyasztotta el. A mo

gyorót először kirágta, aztán a lyukba belefeszítette az alsó

231

Rezervátumok nemzetközi jelzése

metszőfogait, és a mogyorót hosszú mellső lábával és felső

fogaival tartva, alsó fogaival, akár egy vésővel, kiszedte belőle

a belet. Ha a mogyorót a mogyorós pele törte fel, a héján

talált lyuk széle sima, s a mogyorón sem maradnak rágásnyo

Rekesztőgerenda. Hasáb alakú fagerenda, a gátkapuk elre-teszeléséhez használják.

Repülő hollandi (Flying Dutchman—FD). Igen gyors, kétsze

mélyes uszonyos versenyhajó. Hossza 6050 mm, szélessége

1700 mm, vitorlafelülete 15 m2. Stabilitásának fokozására a le

génység második tagja az árbocon rögzített kötelet a derekán

levő övre akasztja, és a szél felőli oldalon, az ún. trapézon,

a hajótesten kívül lóg. Jelzése: piros FD betűk a vitorlán.



y gy g ymok. A kettéhasított, harapásnyommentes mogyoróhéj a har

kály vagy a fakopáncs csőrének ütéséről tanúskodik.

Rákszem. A horgonycölöpön hurokkal csúsztatható horgony

zókötél.

Rezervátumok nemzetközi jelzése. Az országutak mentén a vé

dett területeket négyzet alakú zöld táblák jelzik, amelyeken

egy fekete R betű (Reservation), valamint egy-egy fehérrel-

feketével festett fenyő, őzsuta és virág látható.

Rókacsomó

Rókacsomó. Lényegében rókahurok átfűzött szemmel. Ügy

kezdjük kötni, mint az egyszerű lapos kötést. A kívánt csomó

az álló rész meghúzásával jön létre.

232



Rókahurok. A rókatalp kiinduló alakzata. Ha visszájáról köt- Rókatalp. Akkor alakul ki, ha a rókahurkot néhányszor a hosz- jük úgy, hogy rúd vagy karika köré tekeredjen, összehúzása szanti tengely köré tekerjük. Ezzel csaknem lehetetlenné tesz-

által nyomás jön létre, amely megerősíti a csomót. szük, hogy a csomó a horogból kicsússzon.

233

Rózsafüzér



Rombuszsátor. Egyszerű sátor, egyetlen rombusz alakú sátor

lapból. Fűzfa- vagy mogyoróvesszők segítségével állítjuk fel.

Válasszunk ki egy olyan hosszú vesszőt, mint a rombusz rövidebb átlója, de ehhez a hosszúsághoz a vessző mindkét végén még számítsunk hozzá 10 cm-t. Végeit hegyezzük ki, és

szúrjuk a földbe úgy, hogy a vessző ívet alkosson. Erre az ívre

simul a kifeszített sátorlap. A sátorlap hosszabb átlójának

mindkét végét lecövekeljük, esetleg kisebb cövekekkel néhány

ponton még a sátorlap oldalát is odafogjuk. A sátorba úgy

jutunk be, hogy felemeljük az egyik hosszabb csücskét, lábunk

kal előre bebújunk, s a csücsköt ismét a cövekre akasztjuk.

Előnyös, ha még a sátor felállítása előtt a csípőnk számára

sekély mélyedést ásunk, és kitöltjük szalmával. Télen jó, haa lábfejünknek is mélyítünk egy kisebb gödröt. Éjszakára föl

melegített követ rakhatunk belé.

Rózsafüzér. Arra szolgál, hogy azon a kötélen, amelyen le

akarunk ereszkedni, gyorsan ki tudjuk alakítani a szemeket.

A kötelet bal tenyerünkre fűzve kisebb szemekbe csavarjuk.

Az utolsó szem feldobása után a szabad véget átfűzzük az

összes szemen, és lassan húzzuk, közben a szemeket fokoza

tosan leengedjük. A kötélen létrejön egy sor szem. A köny-

Rubaska

234

nyebb kioldás érdekében a kötél szabad véget visszavezetjük,

hogy kiálljon az utolsó szemből. Leereszkedés után a felfüg

gesztett kötelet levesszük, és a végétől kezdve bal kézzel egyik

szemet a másik után megfogva (közben a kötél szabad vé

gét egyenletesen húzzuk), feloldjuk az egyes hurkokat. A hurkokba rövid erős cövekeket is fűzhetünk, amelyek megkönnyí

tik a mászást. A szemek kioldása előtt a cövekeket kihúzzuk.

Rubaska. Kötésfajta, két kötél összekötésére használják. A két

kötél végét ágakra bontják, és hajóstű segítségével kölcsönö

sen egymásba fonják őket.

Ruhaszárítás. A nedves ruhadarabok, hálózsákok, takarók stb.

gyors megszárítása minden táborozó fontos teendője. A nyári

táborokban ruhaszárítót a tábor területén létesítünk. A szárító

kötelet napos, szeles helyen feszítjük ki, fák vagy levert gömb

fa karók közé. Nyirkos időben nagy tüzet rakunk, s körülötte

aggatjuk fel a nedves ruhadarabokat. A ruhaszárításnak külö

nösen nagy figyelmet kell szentelnünk a téli táborban. Ilyen

kor a szárítóban a lehető legnagyobb hőmérséklet elérése és

a nedvesség minél gyorsabb elpárologtatósa a cél. Ezért

a legideálisabb az aknás vagy a kéményes szárító. A szárítót

egy A ívelésű sátorban rendezzük be. A hátulsó zárt falnálhelyezzük el a hőforrást (egy vagy két spirituszfőzőt), és

a mennyezet közelében kötélre akasztott vállfákra rakjuk a vi

zes ruhadarabokat. A bejáratnál egy kifejtett fenekű zsákból

kéményt készítünk a pára elvezetésére. A sátor bejáratát zár

juk le, de a föld felett kb. 20 cm-nyire hagyjunk rajta rést,

hogy az égőfejek elég oxigént kapjanak. A szárítót hófalakból

álló, sátorlappal fedett építménybe is elhelyezhetjük. Ebben

az esetben fűtőtestként egy nagy bádogdobozt használunk,

melynek oldalán nyílást vágunk a tüzeléshez (I. Tűztér kialakítása). Lehet közvetlenül a szélben is szárítani. Ilyenkor leszúrt



) y

sílécekre vékonyabb kötelet kötünk, és arra teregetjük ki

a vizes ruhadarabokat. A kesztyűt és a zoknit a tűz körül le

szúrt síbotokon szárítjuk, úgy elrendezve, hogy a lángok ne

kaphassanak bele a száradó ruhaneműbe. A kesztyűt és

a zoknit felhúzzuk a botokra, és úgy helyezzük el rajtuk, hogy

a meleg levegő a belsejükbe is beáramolhasson. A cipőt éj-

235

Ruhaszárítás

főzőkészülék



Rügyek

236

jelre kitömjük papírral, szénával vagy szalmával, amely ma

gába szívja a nedvességet, és egyben a bőr összezsugorodá

sát is meggátolja. Ha a cipő túlságosan nedves, kitömését

Rügyek. A fák és bokrok meghatározásának fontos ismer ket (hegyi juhar, jávor, húsos som, fagyai, dió, ükörke, fekete

néhányszor megismételjük, esetleg a papírba meleg követ vagy

meleg homokkal teli zacskót csomagolunk. A cipőt sohase

szárítsuk közvetlenül a tűz fölött.



tetőjegyei. Színük szerint megkülönböztetünk: 1. zöld rügye

havasi éger

enyves eger

hamvas éger

közönséges mogyoró

lonc, som, fürtös bodza, földi bodza, kánya bangita, kutya-

237

Rügyek

fehér fűz

kecskefűz mezei szil

rezgő nyár

fekete nyár

gyertyán bükk

vénic szil

kánya bangita barkóca berkenye



szelídgesztenye

fehér vadgesztenye

zelnicemeggy

nagy levelű hárs lisztes berkenye

kocsányos tölgy madárcseresznye

benge, barkócafa, lisztes berkenye, varjútövis, hólyagfa, kecs

kerágó); 2. narancsszínű és barnás árnyalatú rügyeket (füzek, rezgőnyárfa, vénic szil, szil, bükk, gyertyán, gesztenye,

hárs, berkenye, kerti berkenye, madárcseresznye, törökmeggy,

fürtös hóbogyó, tölgy); 3. molyhos rügyeket (fanyarka, cser

tölgy); 4. sötétlila, szinte lekete rügyeket (virágos kőris, fekete bodza).

Sarkantyú

238

sóskafa



Sarkantyú. A folyóvíz folyására merőlegesen vagy ferdén épí

tett gát, amely a vizet felduzzasztja, és a folyammeder bizonyos részébe irányítja. Az így megemelt vízszint biztosítja a fo

lyó hajózhatóságát.

239

Sátorban felgyülemlett viz elvezetése

Sátor. Egy vagy több ferde síkkal határolt térség. A ferde sí

koknak vízhatlan s egyben légáteresztő anyagból kell készül

niük, hogy megakadályozzák az eső, a hó, a vízpára behato

lását, de ugyanakkor biztosítsák a sátortérség szellőzését is.

A ferde sík hajlása 45°-os legyen, mivel kisebb hajlás ese

tén lassul az esővíz lefolyása, és így nagyobb az átnedvesedés. A síkok összezárásával olyan térség alakuljon ki, mely

jól véd a széltől



Sárkányhurok. L. Állóhurok (bowline).

Sárkányhurok zárral. Akkor alkalmazzuk, ha ezt az erős cso

mót gyorsan ki akarjuk oldani. Úgy kötjük, mint a közönségessárkányhurkot, de a sárkányfejet alkotó kötélrészből zárat ala

kítunk ki.

jól véd a széltől.

Sátorban felgyülemlett víz elvezetése. Téli táborozáskor a test

melegének hatására a sátorpadló alatti hó elolvad, és sza

bálytalan bemélyedések alakulnak ki benne, amelyekben ösz-

szegyűlik a sátor falára kicsapódott víz. Ezt a vizet egy kb.

10—15 cm hosszú kerékpárbelsőből készített csatorna segítségével távolíthatjuk el. A legnagyobb mélyedés felett nyílást

vágunk a padlóba, és a hórétegbe lefolyócsatornát mélyítünk.

A padlón levő nyílás fölé odaragasztjuk a belsőből készült kis

csatornát (1). Vízlevezetéskor a belsőt benyomjuk a padló

alatt kimélyített kivezető csatornába, és a víztócsákat a csa

torna nyílásába söpörjük (3). Az apró cseppeket kis szivacs

csal itatjuk fel, majd a szivacsot is kicsavarjuk a nyílás fölött.

Utána a belsőt ismét a sátorba húzzuk, s elkötjük (2), hogy

a nyíláson keresztül ne hatolhasson a sátorba nedvesség éshideg. A belsőt még a téli táborozás előtt a sátor padlójába

ragaszthatjuk.

Sátorban használt világítóeszközök

240

Sátorban használt világítóeszközök. Legáltalánosabb közülük

a gyertya. A sátorban a gyertyát különféle gyertyatartókban

lögzítjük (I. a címszót). Használhatunk hordozható petró

leumlámpát vagy elemlámpát is, az utóbbi használatát azon

ban gyakran gátolják az éjjeli nedvesség vagy az esős időokozta „üzemzavarok”.

Sátor berendezése. Kétszemélyes sátorban az ágyak állhatnak

az oldalfalakkal párhuzamosan (a), összetolva a sátortérségegyik oldalán (b), elhelyezhetők egymás fölött, egymásra me

rőlegesen, az egyik a hátulsó, a másik a jobb vagy a bal ol

dalsó fal mentén (c), vagy a sátor sarkában úgy, hogy az

alvók feje a sátor egyik közös sarkában legyen (d). Magas

palánkú sátorban emeletes ágyakat állíthatunk fel, kettőt-kettőt

egymás fölött a sátor mindkét oldalán (e). A négy vászon

lapból épített A ívelésű sátorban két-két fekhely emeletes,

kettő meg hosszában egymás mellett áll a sátor hátulsó fa

lánál (f). A toldalékos sátorban a hálóhelyiség részben vagyteljesen a toldalékba kerül. A kis asztalt a fekhelyek kö

zött a hátulsó falnál, vagy az ajtó mellett helyezzük el (g). A pol

cokat az asztal fölé erősítjük, nem az ágy fölé, mivel felkelés

kor gyakran levernénk őket (I. Sátorpolc). A fekhelyek alá cipő

állványt, közéjük pedig padlót készítünk. A sátor oldalfalára

akasztjuk fel a hátizsákunkat és a ruhánkat. Ha a konyha

mellett nincs ágasfa, akkor a csajkákat az asztal oldalába

vert szögre akasztjuk, az evőeszközök mellé. Az asztallapot

egy darab pvc-vel takarjuk le. Az A ívelésű sátor gerincealatt kifeszített kötélre akasztjuk a törülközőket és a fehérne

műt. A fehérneműt azonban este, sőt eső előtt is rakjuk el

a hátizsákba, mert éjszaka vagy esős időben átnedvesedik.

A baltának, a késnek, a kézifűrésznek az asztal alatti falré

szen csinálunk helyet. A sátor berendezésének alapelve, hogy

a fekhelyet mindig két személy számára készítjük, mivel a te

rület, az anyagfelhasználás, a hőmérséklet és a fény szem

pontjából egyaránt így célszerűbb. Ily módon több szabad te-



c d

241 Sátorcövek

ret nyerünk az akasztok, a polcok stb. elhelyezésére is. A használatban levő tárgyakat úgy rakjuk el, hogy mindig kéznél le

gyenek (pvc zacskóba, vászonzacskóba). A sátorteret célsze

rűen használjuk ki. Ügy helyezzük el a tárgyakat, hogy ne

csain, az A ívelésű sátorban pedig a sátorgerinc végein.

A sátor gerincéhez a betétet a gerinc szalagjához varrt tartó

gyűrűkkel erősítjük fel. A sarkaira varrt zsinórokat átfűzzük

a sátor sarkaiban levő nyílásokon, vagy erős, rövid akasztókra

varrt gombokkal fogjuk oda őket. A padlóhoz a betétet gom

Sátorbetét. A kilélegzett pára elnyelésére szolgál. Naponta ki

kell szellőztetni és meg kell szárítani. A sátorban azokon

a helyeken rögzítjük, ahol a horgonyzókötelekre és rudakra

a húzás közvetlenül hat, tehát a sarkokban és a sátor csú-

érintkezzenek a sátorfelülettel. Ügyeljünk arra, hogy a padlózat alatt ne maradjanak kiálló kövek vagy hegyes ágak, me

lyek anyagát kiszakíthatnák. Eltávolítjuk alóla a gyantadara

bokat is, mert ráragadnak a padlózatra.



bokkal vagy kampókkal rögzítjük. A sátorbetéttel elválasztjuk

a tényleges alvóteret a sátor többi térségétől, ahol gyakran

átázott ruhadarabokat és cipőket is kénytelenek vagyunk tá

rolni. Az alvótér bejáratát makkgombokkal, gombokkal zárjuk

le, két sorban kapcsolva össze őket úgy, hogy az egyik rész

takarja a másikat. A betét általában pamutanyagból készül,

amely légáteresztő és jól szívja a nedvességet.

Sátorcövek. A sátor szilárd rögzítésére vagy a rúdra, kötélre,

kajakevezőre akasztott sátorlap kifeszítésére szolgál. A cöve-

kek alakja és anyaga különböző. A legegyszerűbb sátorcövek

egy levágott ágdarab, amelyről kampó alakban levágtuk az

egyik oldalágat, és letisztítottuk az apróbb hajtásokat (1).

A cöveket átdugjuk a sátorlap vagy c sátorfenék szélén talál

ható befűzőszemeken, és 45°-os szögben leverjük (2). Így

a legkisebb a sátor kilengése. Homokos talajon a cöveket

a horgonyzókötéllel együtt beássuk. A sátor lecövekelésének

Sátor felfüggesztése

242



módja a talajtól, az oldalkötél húzásától, a sátor nagyságá

tól és súlyától, valamint a szélnek és a hónak a sátortetőre

gyakorolt nyomásától függ. Sziklás terepen a cövekeket szikla

hasadékokba verjük, vagy kövekkel, kőtörmelékkel megtöltött

zsákokkal helyettesítjük őket. Néha elég az oldalkötél fülét

egy nagyobb kőre ráhúzni (4). Homokos és havas terepen tá

nyér alakú horgonyokat használunk (5), mivel az R eredőellenállás kisebb, mint a feszítőzsineg húzása. Az ellenállást

nagy felületű bádogkoronggal vagy kemény műanyag korong-

243

Sátor felfüggesztése

gal megnagyobbított horgonyokkal egyenlítjük ki. Szükség ese

tén egy kisebb ládikó fedele vagy egy erősebb bádogdoboz

is megteszi. Kisebb túrákhoz legjobbak az 1 cm vastag, szög

vasból készült cövekek. Ezek 15 cm hosszúak, az élük alul

ferdére van vágva, felül pedig ketté, hogy a két visszahajlólap horgot alkosson a kötélszem befogásához (3). Előnyük,

hogy használat után (megtisztítva) egymásra rakhatók, s így

kevés helyet foglalnak el. Gumival összefogjuk őket, és a háti

zsák oldalsó zsebébe dugjuk. A sátorgerinc csúcsából kiin

duló feszítőköteleket két nagyobb, legalább 25 cm hosszú

cövekkel rögzítjük.

Sátor felfüggesztése. A sátorrudak nagy hátránya, hogy a sá

tor térségét kis részekre osztják. Ezért előnyösebb a sátrat

egy erős ágra, két fa között kifeszített kötélre vagy kajak

evezőből, csáklyából, villás ágból készült állványra felfüggesz

teni. Kötélre való felfüggesztés esetén két fa között kettős

kötelet feszítünk ki, és a sátrat a gerincen levő szemeken keresztülfűzött függesztőzsinegek segítségével ráhurkoljuk. A hur

kokba egy legömbölyített végű cöveket, tobozt, hosszúkás kö

A függesztőzsineg végét horgonycsomóval megkötjük, vagy

a tartókötélen keresztül vezetjük egészen a földig, és cövek-

hez erősítjük. Éjszakára a függesztőkötelet mindig meg kellengedni, mivel a harmat hatására megrövidül. A gúlasátrat

két, a sátor fölött keresztbe rakott kajakevezőre is felfüggeszt

hetjük. A keresztezés pontjától a sátorig merőleges függesztőkötelet vezetünk. A környező fákra feszítő oldalköteleket kö

tünk, a kajakevező-felfüggesztés megerősítésére. Az A ívelésű



gy g y g , ,

vet vagy kampót dugunk, hogy a zsinegek ki ne csússzanak.

j gg g

sátrat úgy függesztjük fel, hogy mindkét csúcsából, a karó-

Sátorhely megválasztása

244



245

Sátorlap

nyíláson át egy-egy villás ágon (kajakevezőn) keresztülvetetttartókötelet vezetünk, és a kötelek végét egy-egy fára kötjük.Vezethetjük a kötelet a fától a sátorban levő hátulsó nyílásig,

és a sátor belsején és az elülső nyíláson át egy másik fáig

is. A nyílásoknál a függesztőzsineget szorító nyolcassal egy

kis cövekre erősítjük. Esetleg két kötelet vezetünk, melyeket

a sátorhoz egyszerű lapos kötéssel kötünk, a fára pedig szo

rító nyolcassal. Sziklás terepen a horgonyzókötél egyik végét

sziklába bevert kampósszög, a másikat pedig egy sziklatömb

vagy fatörzs köré tekerjük. Ha ágra függesztjük fel a sátrat,

figyelemmel kell kísérnünk az időjárást, főleg a szél erős

ségét és a fa fajtáját. Legjobb a tölgyfa és a bükkfa,

mert ágaik a váratlan széllökésektől nem mozognak túlságo

san, de már pl. a gesztenye, a lucfenyő és az éger erre a cél

ra nem alkalmas.

Sátorhely megválasztása. Az a legfontosabb, hogy a sátor

verésre kiszemelt terület száraz legyen. Nyirkosságát köny-

nyen elárulja a buja zöld fűtakaró; ha becsúsztatjuk kezünketa fűszálak közé, kezünk nyirkos lesz, ha felemelünk egy követ,

alatta nedves a föld. Az agyagos talajnál jobb a homo

kos vagy homokos-agyagos talaj. A sátorhely legyen mindig

inkább magasabban, mint völgyben. Sohase verjünk sátrat

lejtő alján, emelkedő vagy magas partfal alatt, mert zivatar

esetén a leömlő víz elöntené a sátor környékét. Legmegfele

lőbb a víz közelében elterülő kiemelkedő sík felszín fák kö

zött vagy erdő mellett. Fák alatt csak akkor táborozzunk, ha

a fa erős, egészséges tölgy vagy bükk; gesztenye, nyár, lucfenyő vagy éger alatt sohase üssünk tanyát. Igyekezzünk min

dig szélvédett helyet keresni (legkellemetlenebb az észak-

nyugati szél), ahová legalább fél napon keresztül odasüt

a nap. Mohában, magas fűben, sűrű sarjerdőben ne verjünk

sátrat. Az ilyen helyek nyirkosak, a harmattól a táborozó ha

mar átnedvesedik, és nincs megfelelő térség a tűzrakásra sem.

Alkalmas sátorhely a homokbánya és az elhagyott, növény

zettel benőtt kőbánya. Szekérúton sosem állítunk sátrat.

Sátor karbantartása. Hosszan tartó táborozáskor a sátor felületét olykor kenjük be paraffinnal, és hagyjuk, hogy a nap „rá

vasalja”. A sátor felületéről eltávolítjuk a ráhullott falevele

ket, a madárpiszkot stb. Ha a sátorlap nincs jól impregnálva,

akkor pvc takaró rádobásával védjük az átázástól, de jobb hí

ján a jól odaerősített újság- vagy csomagolópapír is megteszi.

Ha mozgótáborozáskor esik az eső, akkor a sátrat lazán ösz-

szehajtva csomagoljuk el, nem tesszük a hátizsákba, csaka tetejére. Az első adandó alkalommal, amikor nem esik és

nem fúj a szél, a sátorlapot kiterítjük és megszárítjuk. Ha

a sátrat vizes sátorlapból állítjuk fel, biztosan átázik, belseje

nyirkos és hideg lesz. Rossz idő esetén néhány fa körül kötelet

feszítünk ki, fölteregetjük a sátorlapokat, és középen nagy

lángú tüzet gyújtunk (lucfenyőrőzséből, nyírfaforgácsból stb.).

Megszárítás előtt a sátorlapokról lemossuk a sarat, homokot

és a szennyeződést.

Sátorlap. Olyan sátorrósz, mely egy vagy több más résszel hálózsákot, matracot, szükség esetén matrózzsákot, rombusz



összekapcsolva sátrat alkot. Sátorlapból esőgallért, hordágyat, sátrat, ereszt, sőt ladikot is lehet készíteni. Mértani alakzatuk

Sátorlap

246



247

Sátorlap



szerint megkülönböztetünk: rombusz alakú sátorlapot (ilyenek

az osztrák és a csehszlovák sátor elemei), négyzetest (né

met), trapéz alakút (olasz), háromszögűt (német) és hatszögűt (amerikai). Minden sátorlap sajátos összehajtási módot

igényel, és sokoldalú felhasználásánál fogva a táborozó fel

szerelésének nélkülözhetetlen tartozéka.

Sátorlap

248



249

Sátorlap



250

Sátor lezárása



251

Sátorozás mozgótáborban

Sátor lezárása. A sátor lezárására fagombokat (makkgombo

kat), fém- vagy közönséges gombokat, fűzős kötélhurkokat, hú

zózárat használnak. A sátor húzózárát mindig belülről húz

zuk be (hátránya, hogy ha fagy, megdermed benne a víz,

vagy rossz minőség esetén szétnyílik). A hegymászó sátrakon

kör alakú nyílászárás van. A bejárati nyílást fenék nélküli zsák

szegélyezi, ezen keresztül mászunk be a sátorba. A nyílás

a zsák szegélyébe fűzött zsinór összehúzásával zárul. Szellőztetéskor és átmászáskor a zsák széleit a bejárati nyílás kerü

letén, gyűrűkön áthúzott fűzőkkel rögzítjük.



Sátorozás mozgótáborban. Legmegfelelőbbek hozzá az ún.„trópus” védőtetővel gyártott sátrak, mivel esőben ez alatt

a tető alatt szárazon összecsomagolhatjuk és ugyancsak szá-

Sátorpadló

252



253

Sátorpalánk

razon fel is állíthatjuk a sátrat. A sátorbejáratot mindig sá

torlapból készült „előszobával” védjük, amely takarja azta térséget, ahol eső esetén a főzőkészülék áll vagy az egyik

sátorból a másikba vezető átjárót (ehhez két sátorlapot kell

keresztbe átfektetnünk egymáson). A padlóra ajánlatos régi

takarót teríteni, amely jól szigetel. A sátrakat legjobb szoro

san egymás mellé helyezni, hogy ki lehessen alakítani az ösz-

szekötő átjárókat. Azokban tarthatjuk a besározott cipőket, az

átázott ruhákat, hogy a sátor belseje állandóan száraz ma

radjon.

Sátorpadló. Ha kénytelenek vagyunk nyirkos talajon sátrat

verni, a sátorba padlót készítünk. Egyenes ágakból keretet

ácsolunk, melyre kb. 3 cm-enként további ágakat szögelünk.A padlót 50 cm széles sávban a sátor teljes hosszában ké

szítjük. Kitűnően megfelel a célnak az egyenletesen szétterí

tett fenyőlomb is, főleg esős időben, amikor sáros cipővel lé

pünk a sátorba. A „fenyőpadlót” minden második nap cse

réljük. Ha van elég száldeszkánk vagy lécünk, akkor csinál

hatunk padlót a fekvőhely körül is. A sátor bejáratától kb50 cm-re rakjunk le fenyőágakat lábtörlőnek.

Sátorpalánk. Nagyobb sátortér kialakítását teszi lehetővé. Épí

tésekor először pontosan kimérjük a sátor alapterületét. Leg

jobb, ha léctalpat készítünk, amellyel körülhatároljuk a sátor

élek hosszúságának megfelelő négyszöget. A talp oldalainak

hosszát 5 cm-rel rövidebbre szabjuk a sátor oldalainál. A lé

ceket egymáshoz szögeljük, és a talpat a földre helyezzük ott,

ahol a sátornak állnia kell. Belső sarkaiba kis jelzőcövekeket

szúrunk le, majd helyükbe leverjük a palánk négy tartócöve-

két. Ezután az elülső fal közepén leverünk két karót az ajtónak és két rövidebbet az ágyak tartóvázának attól függően



nak és két rövidebbet az ágyak tartóvázának, attól függően,

hogy az ágyakat párhuzamosan a falak mentén helyezzük-e el,

vagy a sarokban, esetleg egymás fölött a sarokban, emelete

sen a hálófülkében, vagy egymás mellett fagerendára füg

gesztve, a sátor egyik falánál. A karókat a négy legalsó desz

ka, széldeszka vagy karó hozzáverésével fogjuk össze. A desz

kákat egy kicsit lesüllyesztjük a földbe, hogy a szél ne fújjona sátorba, és eső esetén ne folyjon be a víz. Azután felszögel-

jük a palánk hátulsó falát, majd az oldalsókat, és egy darab

ban az elülsőt. Szögelés közben az ellentétes oldal megtá

masztásával akadályozzuk meg a karók kilazulását vagy el

mozdulását. Amikor a sátorpalánk elkészült, az ajtó helyén

belülről két keresztlécet szögelünk a deszkákra (széldeszkák

ra, gömbfákra), és az ajtókarók mellett nyílást vágunk a sá

torba. A deszkákat (széldeszkákat) alulról felfelé tetőcserép-

szerűen verjük fel, vagyis úgy, hogy minden sor kb. 1 cm-refedje az alatta levőt. A gömbfák érintkező felületeit lefa-

Sátorpalánktípusok

254

Ha fonott sátorpalánkot akarunk készíteni, akkor a fő vázra

farúdból megfelelő rácsot verünk. Ágat, nádat, szalmát hasz

nálva 10 cm-es közökben rakjuk fel a rácselemeket, ha vi

szont a falakat szalmából, nádból fonott gyékénnyel borítjuk,

akkor elég a sátorpalánkot közvetlenül a földnél és leg

felül egy-egy rúdfával szegélyezni. A gömbfát vagy a rúdfát

a sátorpalánk karóinak külső oldalára szögeljük fel. A vasta

gabb gömbfát kettőzött karósor közé fektetjük. (A második

karót pontosan a gömbfa vastagságának megfelelő távolság

ban kell leverni.) Ha van a közelben fenyőlomb, akkor

a sátorpalánkot azzal is kifonhatjuk. A fenyőágakat úgy rak juk fel, hogy a felső réteg mindig takarja az alsót. Jó, ha az

ágakat még át is kötjük, hogy a szél ne borzolja szét a sá

torpalánkot. Az 50 cm-nél magasabb rávarrt sátorpalánkkal

készült sátrak vázát kis fatörzsekből készítjük úgy, hogy pon

tosan egyezzen a sátor méreteivel. A sátrat sose erősítsük közvetlenül a tartóvázra. A földnél a vázat deszkákkal kapcsoljuk

össze, amelyeket kb. 2—3 cm-re süllyesszünk a földbe, hogy

az esővíz ne folyhasson be a sátorba.ragjuk, hogy csomómentesek legyenek, és szorosan illeszked

jenek. Tapasztásként egy réteg agyagot is rakhatunk közéjük.

Sátorpalánktípusok. A leggyakrabban alkalmazott ládaszerű

típuson (1) kívül hálófülkés sátorpalánkot is építhetünk. A há

lófülkéket a hátulsó (2), vagy valamelyik oldalsó falnál he

lyezzük el (3). Térnyerés céljából építjük az ún. felhőkar

colókat (4). A központ körül, amelyet a sátorpiramis képez,

1 m-es távolságban leverünk tíz 3—4 m magas karót. Így le

hetővé válik, hogy fallal vegyük körül a „felhőkarcoló” egész

földszintjét, esetleg csak a központját. Az első esetben lesz

egy tágas klubhelyiségünk az esti tábori összejövetelekhez,

a második esetben pedig egy árkádsorunk, ahol faliújságokat,

tájékoztató táblákat stb. helyezhetünk el. Az első emelet, fa

lakkal körülvéve, lakótérséggé alakul, melybe a központból

vezető lépcsőkön megyünk fel. Ha csak részben alkalmazunk

falakat, a „felhőkarcoló” erkélyes lesz. A tetőt részben a sá

torlapokból álló központi piramis, részben a deszkákból és

kátránypapírból összeállított póttetőzet alkotja.



Sátorpolc

255



Sátorpárna. Hazulról hozzuk, vagy magunk készítjük úgy,

hogy egy párnahuzatba összehajtogatott fehérneműt vagy pu

lóvert csúsztatunk. Fehér vászonhuzatot használjunk, hogy mosható legyen.

Sátorpolc. Deszkából, széldeszkából vagy egyenes ágból ké

szítjük; abban a sátorban pedig, amelyet szerszám-, élelem

vagy anyagraktárnak használunk, kis farudakból vagy fahasábokból. A felső keresztrúdra ágakból készült akasztókat te

Sátorrudak

256

szünk, az alsó részt deszkákkal, széldeszkákkal, karókkal fed

jük be, egy részt hálóval borítunk (5). A fő polc alatt helyezhetjük el egyenlő távolságban villás ágakra az alsóbb polco

kat, vagy a karókból készült építményre ládákat, dobozokat

rakunk, amelyekben a szükséges tárgyakat tartjuk. Az A íve

lésű sátorban a tárgyak felakasztására, felállítására vagy el

helyezésére szolgáló polcot a hátulsó falhoz állítjuk (6). A sá

torpolc felerősítését többféleképpen oldhatjuk meg (1—4).

Sátorrudak. Legelőnyösebbek az összerakhatók, melyek három

részből állnak. Az egyes részeket csőtoldalékokkal kapcsolják

össze úgy, mint a horgászbotokat. A rudak hegye tompa szú

róbot, melyet a sátor csúcsán levő nyíláson dugnak át, aljuk

pedig vagy lapos talpban végződik, vagy csak fémmandzsettá

val van ellátva. Az A ívelésű sátrak felveréséhez néha (kí

vülről vagy belülről) ún. villás függesztőrudakat is alkalmaznak. A „trópus” védősátor felerősítéséhez a sátorrúd hegyére

csőtoldalékkal egy 10—15 cm hosszú pótsátorrudat erősítenek.

A villás függesztőrudak használatakor a sátor padlózatához

egy darab zseb alakú bőrt kell varrnunk és ebbe kell be



egy darab zseb alakú bőrt kell varrnunk, és ebbe kell be-

257

Sátorrúd alátámasztása

csavar

csúsztatnunk a rúd végét. (Télen a rúd alá a zsebbe még egy

darab alumínium lemezt is szokás rakni.) Hasonló célt szolgál egy erős textíliából készült (10 cm széles) csík is, ame

lyet a sátorpadló szélességével párhuzamosan varrunk a fe

nékhez. Azokon a helyeken, ahol a sátorrudak vége a fenék

hez támaszkodik, a csíkot duplán vesszük. A rudak szúróvégeit

készíthetjük fémcsövekből, de megteszi egy-egy lereszelt és

legömbölyített fejű csavar is.

Sátorrúd alátámasztása. Sátorveréskor nagyon fontos. Ha

a sátorrudat meg kell hosszabbítanunk, vigyázzunk arra, hogy

a porhanyós földben ne fúródjon a rúd túl mélyre. Ilyenkor

egy közönséges üveget szájával lefelé a földbe szúrunk, eset

leg előre kiássuk számára a megfelelő mélységű gödröt. Az

üveget körültömítjük földdel és gömbölyű kövekkel, a rudat

az üveg alján levő mélyedésbe állítjuk, és kötéllel szorosan

körültekerjük. Ha nincs üvegünk, akkor a sátorrúd helyén le

verünk egymás mellé három egyforma vastag cöveket úgy,

hogy a szélsők magasabban legyenek, mint a középső. A sá

torrudat a középsőre állítjuk, és zsinórral körültekerjük. Ha

van szögünk, akkor erősebb cöveket verünk le. Kiálló végébe

szöget ütünk, és lecsípjük a szög fejét. A sátorrúdba lyukat

fúrunk, és ennek segítségével ráillesztjük a szögre. Három erő

sebb ágat fogunk hozzá, és dróttal vagy zsinórral bandázsol-

juk. Az ismertetett eljárások a sátorkaró 5—15 cm-es meg

hosszabbítására is alkalmasak.



Sátorszövet

258

Sátorszövet. A sátrak alapanyaga. Azokat az anyagokat, me

lyekből a sátorszövetek készülnek, három csoportba osztjuk.

Az átázó anyag mind a vizet, mind a levegőt átengedi, ezért

csak korlátozott mértékben használják, és csak különleges elő

készítés után. Nagy sátrakat és kocsiponyvákat készítenek be

lőle. A víztaszító anyag a vizet nem engedi át, de légáteresz

tő, a vízhatlan anyag pedig sem a vizet, sem a levegőt nem

ereszti át. A három anyag közül a legmegfelelőbb a vízta

szító sátorszövet. Általában világos színekben gyártják, hogy

elég fényt engedjen át. A víztaszító sátorszövetek tovább osz

tályozhatók nyersanyaguk, a fonalak vastagsága és a szövésmódjuk szerint. A legtöbb sátorszövet szövésénél a láncfonal

hoz és a vetülékhez egyaránt len-, pamut-, műselyem, selyem-,

szilon- vagy perionfonalat használnak, de vannak olyan sá

torszövetek is, amelyek láncfonala és vetüléke más-más fajta

anyagból készül. Homogén sátorszövet a pvc fólia. A szabvá

nyok szerint a sátorszövetnek tökéletesen víztaszítónak, meg

felelően légáteresztőnek és könnyűnek kell lennie. Mindez

a sátor lakhatósága szempontjából fontos követelmény, ugyan

is amíg a lakatlan sátorban a páratartalom és a hőmérsékletelenyésző, a lakott sátorban mindkettő jelentősen megnő,

és ilyenkor, ha a sátorszövet nem lenne légáteresztő, a víz

pára harmatként lecsapódna a sátor falain. A sátorszövet

vízáteresztő képességét a láncfonal és a vetülék közötti nyílá

sok szűkítésével vagy az esőcseppek becsapódási szögének

kisebbítésével csökkenthetjük. A sátorszövetre hulló esőcsep

pek így szétporlanak a sátor felületén, és saját mozgási ener

giájával csak jelentéktelen vízmennyiség hatol be a sátor bel

sejébe. A láncfonal és a vetülék közötti nyílások megtelnek

vízzel, a sátorszövet fonalai megduzzadnak, a nyílások le

szűkülnek, és ez meggátolja a további cseppek behatolását.

A sátorfelület a fonalak megduzzadásával zsugorodik, ezérteső előtt kicsit meg kell lazítanunk a feszítőköteleket, és jól

be kell gombolnunk a sátor makkgombjait (nedvesen nehezen

gombolhatok). A fonalak megduzzadásával a köztük levő nyí

lások gyakorlatilag teljesen összezárulnak, és a víz kezd le

folyni a sátor felületén. Ilyenkor nem tanácsos a sátor vizes

részeit testtel érinteni, mert ezáltal a jelentéktelen nyílásokon

„behúzzuk” a vizet a sátorszövet belső oldalára, és ezeken

a helyeken a sátor olykor nagyon is érezhetően beázik. Az

ilyen beázást csak a sátorszövet kiszárításával lehet megállítani.

Sátor térfogata. Az alaprajz nagysága és a sátor magassága

határozza meg: a piramissátornál négyzetesen a csúcs felé,

az A ívelésű sátornál lineárisan a sátor gerince felé csökken.

Mivel a sátortérfogat az alapnál a legnagyobb, a sátrak aló

sátorpalánkot építünk, hogy növeljük a hasznos térséget.

A sátor térfogata szempontjából lényeges a sátor harántmet-

szete is, amely sátortípusokként változó. A táborozó a sátor

ban ülhet (a), térdelhet előrehajolva (b), a lábán ülve (c),

mélyen előrehajolva (d) és felegyenesedve (e); öltözködhet



259

Sátor térfogata



ülve, kinyújtott karral (f), vagy térdelve (g), valamint állhat

enyhén előrehajolva (h). A kis sátrakban csak az a), b), c)tevékenység végezhető, a sátorpalánkos sátrak azonban

a d), e), f), a magas oldalfallal épült nagyobb, házszerű sát

rak pedig már a g), h) tevékenységet is lehetővé teszik. Az

e tevékenységekhez szükséges hasznos térfogatok összehason

lításakor láthatjuk, hogy minél magasabb a sátor, annál job

ban csökkenthető a sátorpalánk magassága, és megfordítva.

Az egy személyre szükséges hasznos tér a sátorban kb.

0,54 m3, két személyre 0,72 m3, három személyre 0,90 m3,

négy személyre pedig 1,08 m3. A sátor belső térségének nagysága nemcsak a benne végezhető tevékenység szempontjából

fontos, hanem a hőmérséklet miatt is. Azonos hajlású sátor

falak esetében a táborozok számának növelésével így válto

zik az 1 személyre jutó terület nagysága: az egyszemélyes sátorban 1 személyre 4,63 m2 terület jut, a kétszemélyesben

4,21 m2, a háromszemélyesben 4,19 m2, és a négyszemélyes

ben 4,27 m2. Ebből következik, hogy a hőmérséklet szempont

jából az egyszemélyes sátor a legkevésbé gazdaságos, és

a háromszemélyes a leggazdaságosabb. A sátrakat, méreteik

szerint, három kategóriába sorolhatjuk: 1) a mozgó táborozás

ra, túrákra alkalmas kétszemélyes sátor szélessége 120 cm,

hosszúsága 200 cm, magassága 120 cm, a sátorpalánk ma

gassága 30 cm, a falak hajlásszöge 66°. 2) Az üdüléshez, hosz- szabb táborozáshoz megfelelő sátor szélessége 150 cm, hosz-

szúsága 210 cm, magassága 150 cm, a sátorpalánk magas

Sátortípusok

260

sága 50 cm, a hajlásszög 77°. Térfogata 2 felnőtt és 1 gye

rek befogadására alkalmas. 3) Az autós kempingezéshez legalkalmasabb az apszissal készült sátor, szélessége 180 cm,

hosszúsága 200 cm, magassága 170 cm, a sátorpalánk ma

gassága 50 cm, a hajlásszög 77°. Térfogata 3 személyre ele

gendő. Az átlagos magasságú embernek elég a 200 cm hosz-

szú sátor. A sátrak területe apszis hozzáépítésével is növelhető, melynek területét úgy alakítják ki, hogy befogadja a sá

torban lakók összes holmiját, hátizsákját, ruházatát, élelmiszer

készletét stb.

Sátortípusok. Sokféle van belőlük forgalomban, legismerteb

bek a gúlasátrak (alapterületük általában 2X2 m), és az ún.

A ívelésű sátrak. Ezek különböző magasságú sátorpalánkkal

(álló falrésszel) és apszissal készülnek. Az apszis, amely min

dig a sátorbejárattal szemben található, a táborozófelszerelés

és a ruházat elhelyezésére szolgál. Néha az A ívelésű sátor

bejárata az oldalfal közepén van, ilyenkor az oldalfal kö

zépső, megemelt harmada a bejárat fölött tetőt alkot. Olyan

sátrak is kaphatók, amelyekhez a motorkerékpár vagy az autó

elhelyezésére oldalsó toldaléképítmény kapcsolódik. A hegy

mászó sátrak teteje hátrafelé lejt, bejáratuk kör alakú. Termé

szetjáráshoz legcélszerűbbek a könnyű sátorlapok, melyekből

a résztvevők száma szerint különböző sátorkombinációkat épít

hetünk. A gyalogtúrák ideális sátortípusai a 200X110X130X20



261

Sátortípusok



Sátorváz

262



cm-es ún. járőrsátrak. Több sátortípushoz „trópus” néven kü

lön védőtető is kapható. Így a második tető és a tulajdonkép

peni sátor között 10—15 cm-es szigetelő levegőréteg alakul ki.

Sátorváz. Vékony gerendákból, rúdfából vagy erős, egyenes,

legallyazott ágakból készítjük. A gúlasátorhoz négy rudat fo

gunk össze, összekötött felső végüket becsúsztatjuk a sátor

alá; szabad végüket pedig a sátorpalánk sarokkaróira szögel-

jük. A csúcsnál a rudak végét úgy vágjuk le, hogy kúpot al

kossanak, átfúrjuk őket, és dróttal vagy zsineggel összekötjük.

A gerendából készített sátorvázhoz csak két vékony gerendaszükséges. A gerendák csúcsát 45°-os szögben levágjuk, át

fúrjuk, és a lyukakon átvezetett dróttal összekötjük őket. A ge

rendák szabad végét a sátorpalánk két átellenes karójára rög

zítjük. A két másik sátoréit a sátor csúcsából a sátorpalánk

263

Sátorverés téli táborozáskor

sarokkarójáig vezetett merevítő kötéllel feszítjük ki. Kb. 30 cm-re

a sátor csúcsától a sátorvázat dróttal vagy zsineggel kimerevítjük. A drót számára a rudakon (ágakon, gerendákon) vá-

jatot vágunk, vagy lyukat fúrunk. A dróton minden rúd be

fogása után hurkot kötünk. A drót vagy zsineg ne haladjon

a rudak külső élén, nehogy kiszakítsa a sátorvásznat. Az

A ívelésű sátor váza egy szarufák közé illesztett tetőnyereg.

A felállított szarufákat a sátorpalánk sarokkaróihoz erősítjük,

Sátorverés téli táborozáskor. Fontos, hogy helyesen válasszukmeg a sátor helyét, és jól elegyengessük körülötte a havat.

Egy kb. 1,8X2 m-es sátor felállításához 2,5X4 m-es helyet

kell előkészítenünk, lehetőleg enyhe lejtőn úgy, hogy a sátor

bejárata a lejtő felé nézzen. A sátrat mindig besüllyesztjük

a hóba, hogy megvédjük az oldalirányú széllökésektől, és ne

kelljen köréje hóból védőfalat építenünk. Azon a területen,

ahová a sátor kerül, sílécekkel vízszintesre simítjuk a havat.

A sátrat horgonyzókorongokkal rögzítjük, amelyeket az oldal

kötelekhez erősítünk, és beásunk a hóba. A korongok 30X50 cm

aztán kifeszítjük közéjük a tetőnyerget, és szögekkel, kötözés

sel rögzítjük. A vázra feldobott sátor alsó széleit a cövek-karikákon átvert és lehajlított szögekkel erősítjük a sátorpa-

lánkhoz. A sátorlap ne legyen túl feszes, mert anyaga esőben

vagy a harmattól zsugorodik — különösen, ha a sátor új —,

ez pedig könnyen a sátor összedőléséhez, a váz összetörésé

hez és a sátorvászon elszakadásához vezethet.

átmérőjűek, és a hó fajtája szerint 50—70 cm mélységbe islesüllyeszhetők. Alumíniumból vagy farost lemezből készülnek,

és úgy vannak az oldalkötelekre erősítve, hogy szabadon mo

zoghassanak. A sátorrudakat alátámasztjuk, hogy ne süpped

jenek be a hóba. Ehhez otthon készített kerek alumínium la

pokat használunk, közepükön rövid heggyel, melyet a rudak

végén kifúrt lyukba illesztünk. A sátrat mindig a szél felőli ol

dalon építjük, mert a szélárnyékos oldalon hóvihar esetén tel

jesen betemetné a hó.



Sebesültszállítás

264

Sebesültszállítás. Hordágyon vagy hordágy nélkül történik. Haa sebesült tud járni, csak támogatnunk kell. Jobb kezünkkel

átfogjuk a derekát, bal kezünkkel nyakunk köré font bal ke

zét tartjuk (1). Ha a sebesült nem képes járni, hátunkonvagy az ölünkben visszük (2, 4). Az elgyengült sebesültet

vállunkon keresztülfektetve visszük (3). A sebesültet a hasára

fektetjük, derékban megemeljük, aládugjuk fejünket és vállun

kat, jobb kezünket átdugjuk a két lába között, és megfogjuk

a jobb lábát. (Közben jobb térdünkön térdelünk.) Ezután fo

kozatosan felemelkedünk, és eligazítjuk a sebesült súlypont ját. Bal vállunkon átrakott jobb kezét jobb kezünkkel tart

juk, jobb alkarunkkal pedig testünkhöz szorítjuk a jobb lá

bát, így a bal kezünk szabadon marad. A nehezebb sebe

sültet ketten viszik. Egymással szemben állva kettős kézfogás

sal ülőkét és támlát alakítanak ki: a sebesült két összefogottkezükön ül, a másik kettőre pedig támaszkodik. Csukló-kereszt-

fogással is formálhatunk ülőkét (5), amelyre a sebesült fel

ülhet, kezével átkarolva két segítője vállát. Eszméletlen sé

rültet hordágyon kell szállítanunk. Két sebesültvivő szétterpesz

tett lábbal megáll a sebesült felett, az egyik a hóna alatt,

a másik pedig a csípője alatt megfogja (6, 7), mindketten

egyszerre fölemelik, és a hordágyra fektetik. (A hordágyat

mindig szorosan a bajba jutott mellé kell állítanunk.) Köny-

nyebb sebesültet kétféle módon vihetünk (8, 9, 10). Ha a szállítók gyengébbek, a sebesültet hármasban emelik fel úgy,

hogy ketten összekulcsolják kezüket a sebesült válla alatt,

a harmadik pedig a sérült lábát emeli fel (11). Menet köz

ben ketten a sebesült fejét és vállát támasztják alá, a harma-



265 Sebesültszállítás




266



dik pedig a lábát tartja (12). Súlyos sebesült szállításához

négy segítőre is szükség van (13, 14), hogy a sebesült szállí

tása minél kíméletesebb legyen, és a segítséget nyújtókra mi

nél kisebb súly jusson. Szükséghordágyat két egymással szem

ben lefektetett zubbonyból, viharkabátból, zakóból, ingből

vagy akár pulóverből is készíthetünk. A ruhadarabok ujjánrudat, karót, erős ágat vagy síbotot húzunk át. Erre a célra

megfelel a sátorlap vagy a takaró is. Ilyen esetben a sátor

lapot összegomboljuk, a takarót pedig háromrét hajtjuk. Szük

ség esetén erős lucfenyőágakból szánt készítünk. Ha van se

besültszállító hordágyunk, akkor a hevedereket keresztülvetjük

a vállunkon, kezünkkel pedig megragadjuk a fogantyúkat (15).

A hordágyon fekvő sebesültet mindkét sebesültszállító egyszerre emeli fel. Akadályok leküzdésekor ügyelnünk kell arra,

267




Sebesült vetkőztetése

268



269

Sebkötözés

hogy a sebesült feje mindig azonos síkban (16, 17, 18, 19, 20)

és a lábánál magasabban legyen. A sebesültet a hordágyról

is egyszerre kell átemelni az ágyra (21, 22), mégpedig úgy,

hogy az egyik segítő a válla alatt, a másik a lábánál fogva

emeli fel.

Sebesült vetkőztetése. Nagyon kíméletesen kell végeznünk.

Először mindig a test egészséges részeiről vetjük le a ruhada

rabokat, s csak aztán a sebesült részekről. Erős vérzés vagy

nyílt törés esetén a ruhát levágjuk, a cipőt pedig széthasítjuk.

Sebkezelés. Legfontosabb teendőnk, hogy megakadályozzuk

a seb beszennyeződését. Mindenekelőtt mossunk kezet, de

még tiszta kézzel se érjünk a sebhez. A sebet sohase mos

suk ki fertőtlenítőszerrel. (Csak a porral, homokkal vagy

földdel szennyezett sebet öntjük le 3%-os hidrogénperoxid-

dal.) A seb környékét 3 cm szélességben bekenjük jódtinktú-

rával, ügyelve arra, hogy az oldat ne hatoljon be a sebbe.

A sebet fedőkötéssel kötjük be. Közvetlenül a sebre nem sza

bad sem vattát, sem más rostos anyagot tenni, csak össze

hajtogatott gézt. A géznek az a csücske, melyet a kezünkben

tartunk, kötözéskor kerüljön a sebtől minél távolabb. Ha

a seb erősen vérzik, az összehajtogatott gézre rakhatunk vat

tát is, amelyet újabb réteg kötőzőpólyával biztosítunk. Súlyo

sabb sérülés esetén a sebesültet minél gyorsabban vigyük

orvoshoz. Ha a sérült eszméletnél van, de elsápad, a szája

és az ujjai elkékülnek és gyenge az érverése, baleseti sokkot kapott. Ilyenkor lefektetjük, végtagjait megemelve alátá

masztjuk (pl. hátizsákkal), és csendet, nyugalmat biztosítunk

számára. Meleg takaróba csavarjuk, és alája is több réteg

takarót rakunk.



Sebkötözés. Ideiglenes kötés kendőből vagy tiszta zsebkendő

ből készíthető. A kézfejet az 1., a lábfejet a 2., a fejet, sze

met, fület, állat pedig a 3. ábra szerint kötözzük be. A sérült

kezet kendővel kötjük fel (4. ábra). Minden táborozó és turista

felszerelésében kell, hogy legyen gyorskötöző pólya, esetleg

Seprű

270

4



más kötszer is, amelyek bármilyen kisebb sérülés bekötésére

alkalmasak. A hüvelykujjat és a tenyeret pólyával az 5. ábra

szerint kötözzük be. Ha a hüvelykujj hegye sebesült meg, ak

kor a 6. ábra szerint járunk el. Az alkart a 7., a felkart a 8.

ábra szerint látjuk el. Az alkar bekötésénél hüvelykujjal tartjuka pólyát, és minden tekercset tetőcserépszerűen félig a meg-

271 Seprű

pedig ugyanúgy látjuk el, mint a könyököt. A sebre sohasem

rakunk vattát, hanem tiszta, összehajtogatott gézt (a gyorskötöző pólyák párnája a kötésen van). A pólyát ne tekerjük

túlságosan szorosan, csak annyira, hogy a kötés jól feküdjön.

A végét ragtapasszal vagy egyszerű lapos kötéssel rögzítjük.

Kötözés előtt mindig gondosan kezet mosunk. A pólyát köz

vetlenül használata előtt bontjuk fel, és kötözés közben is

ügyeljünk arra, hogy be ne szennyeződjön. A ragtapaszt, ollót

vagy kést még a kötözés megkezdése előtt előkészítjük. A kö

zönséges kötözőpólyán kívül jó, ha van nálunk rugalmas pólya

is, ízületi sérülések, izomrándulások stb. ellátására.

Seprű. A sátor és környéke, valamint a tábor takarításakor

van rá szükségünk. Legjobb, ha száraz nyírfavesszőből készít

jük, a friss vessző ugyanis túlságosan hajlékony, de használ

hatunk hozzá fenyőlombot vagy seprőzanótágakat is. Kévét

kötünk belőlük, (2a, b), amelybe az egyik végén kihegyezett

nyelet ütünk (1). A konyhába a hulladék és az üszkös favégek

eltakarításához vékony forgácsból készítünk seprűt (3). Az asztal lesöpréséhez szittyóból vagy száraz gyékényből kis kefét

fonunk (4). A kévét vitorlakötéssel kötjük meg. A csomók

meghúzása előtt kihúzzuk a gyékény vagy a szittyó szálainak

egy részét, hogy kefét alkossanak.



előzőre hajtunk. Így rugalmas, szoros kötés jön létre, amely

nem csúszik le a sebről (7. ábra). A kötszert egyszerűen is

feltekerhetjük (8. ábra). A sebesült könyököt a 9. ábra szerint

látjuk el, fejsérülés esetén a 10. ábrán látható sapkakötést al

kalmazzuk. A szemre gézpárnás fedőkötést rakunk, amelyet

a 11. ábra szerint pólyával rögzítünk. Az orrot és az állat szé

les parittyakötéssel kötjük be, amelyhez a pólya két végét be

kell vágnunk (12. ábra). A középső rész védi a sérült orrát,

állát, a szétvágott rész pedig rögzítésül szolgál. A halántékotvagy a fület a 13. ábra szerint kötjük be. A láb (lábikra, láb

fej, comb) bekötéséhez tetőcserépkötést alkalmazunk, a térdet

Síbot. Készítéséhez bambuszt, dúralumíniumot, acélt, esetleg

mogyoróvesszőt használnak. A dúralumínium és a bambuszbotok négyélű acélhegyben végződnek. Az acélbotok tulajdon

képpen vékony, hegyes csúcsban végződő kúpok. A hótányé

rok plasztikból, bőrből, bambuszból, fémből, fából vagy kau-

csukból készülnek. A botnak vállmagasságig kell érnie. A sí

futáshoz használt botok hosszabbak, könnyebbek, s a hegyük

lapos, hogy könnyebben ki lehessen húzni őket a hóból. A síbotokat felhasználhatjuk ülőke, nyugágy, fedezék készítéséhez

is. Ha az egyik síbot fogóját ráfűzzük a másik síbot tányérjára

úgy, hogy az első tányérja a második szíjához kapcsolódjon,

akkor a botok lábtörés esetén rögzítősínként használhatók.

272Sibot



273

Sijelzések

Ráhelyezzük őket a sérült lábra, a cipőt a sín aljához kötjük,

és a törött lábat kendőkkel, sálakkal, pólyával a sínhez rögzítjük.

Sícipő. Kombinált lesikláshoz és sík területen való mozgáshoz

alacsonyabb cipőt választunk, sohasem kürtőszerűt. A lesik

láshoz legjobbak a magas, egészen a boka fölé érő, kimere

vített talpú cipők. Sífutáshoz különleges cipő szükséges, amely

nagyon könnyű, hajlékony, félcipőhöz hasonló. A síléc felerő

sítésekor ellenőriznünk kell, hogy a síkötés kiálló bütykei a sí

cipő talpán levő mélyedésekbe kerültek-e, mert különben

a cipő hamar tönkremegy. A cipőt állandóan krémezni kell,

hogy át ne nedvesedjen.

Síhátizsák. Sízéshez úgy igazítjuk el a hátizsákot, hogy esés

kor ne zuhanhasson a fejünkön át előre vagy oldalra. A háti

zsák aljánál a hevedereket szíjjal átfűzzük, és a derekunkra

kapcsoljuk. Néha elég ehhez egy darab kötél is. A hosszabbvagy gyakori síkirándulásokhoz különleges övet is készíthetünk

két 5 cm széles hevedercsíkból, melyet azokon a helyeken erő

sítünk a hátizsák hátsó falára, ahol a hordhevederek alsó

része csatlakozik hozzá. Ezt a széles övet elöl kapcsoljuk ösz-

sze, hogy a hátizsákot jól rögzítse. A hordhevedereket kiszé

lesíthetjük egy-egy 10X15 cm-es nagyságú posztó, műanyag

vagy habszivacs felerősítésével. A két betétet egy-egy vá

szontokba tesszük, föléjük pedig 2—3 mm vastag, 8 cm

hosszú és 2 cm széles alumínium vagy falemezkét csúsztatunk.A tokokat átvarrjuk, hogy a lemezek ne tudjanak elmozdulni.

Ez a két lemezke megakadályozza az alatta levő tömítés túl

nyúló részeinek összetekeredését. A tokokat kis kengyelekkelerősítjük a hordhevederekhez. (A kengyeleket a tokok tetejére

varrjuk úgy, hogy jól oda lehessen őket kötni a hátizsák hord-

hevedereire.)

Síjelzések. Megkülönböztetünk nemzetközi síjelzéseket és a He

gyi Mentőszolgálat útmutató jelzéseit. A Hegyi Mentőszolgá

lat különböző piros jelzései a menedékházakhoz vezető

utakat jelölik. A nemzetközi síjelzések csúcsukkal felfelé

fordított sárga háromszögek, rajtuk fekete jelzéssel. A ki

lencféle jelzés a síterepről tájékoztatja a síelőket: a — me

redek lejtő, b — éles, beláthatatlan kanyar jobbra, c — éles,

beláthatatlan kanyar balra, d — sűrűn egymás utón követ

kező kanyarok, e — hullámos terep, hepehupás síút, f — ket

tős útelágazás, útkereszteződés, g — keskeny átjárás, híd,

h — Óvatosan, szánkópálya!, i — lavinaveszély, hópárkány.



a b c d

274

Síkötések. A sarokkötést gyermeksíléceken használják, a Mas

sag kötés rugós felcsatolású (hátránya, hogy oldalsó húzásban

gyengén tart). A kandahár kiváló kötés, oldalsó húzósban igen

nagy a szilárdsága. Lesikláskor a rugót két kampóra kapcsol

ják (alsó húzás), sík terepen haladva pedig egy kampóra

(felső húzás). Ennél a kötésnél a sícipőt fém sípofák segítsé

gével, szíjakkal vagy szorítókkal erősítik fel. A futókötés lehe

tővé teszi a cipő szabad mozgását a síléc tengelyének irá

nyában. A biztosító kötések közül a Tirolia védjegyű osztrák

kötésnek a többi biztosító kötéstől egészen eltérő szerkezete

van. Lesikláshoz oldalhúzásban maximális szilárdságú kötése

ket használnak, ilyen pl. a francia kötés.

Siléc (sítalp). Leggyakrabban fából (kőris, szőrös nyír, hiko-

ridió) vagy fa és műanyag (plasztik), esetleg fém és műanyag

kombinációjából készítik. A sílécek legismertebb változatai:

1. a rövidebb, nehezebb fémélekkel ellátott lesikló síléc csú

szótalpa leggyakrabban műanyagból készül; 2. a hosszú, kes

keny, igen könnyű futósíléc, amely mindig fából készül, ke

ményfa vagy műanyag élekkel; 3. a hosszú, nehéz, néhány

Síkötések



275

Síléc más célú felhasználása

horonnyal ellátott ugróléc, 4. a nálunk nemigen használt túra

léc, amely a lesikló- és a futóléc tulajdonságait egyesíti,

5. a rövid, viszonylag széles vízi síléc, amelynek felépítése

teljesen eltér a hagyományos, hóban használt sílécek felépí

tésétől. Síléc vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy felállítva fel

emelt karunk könyökéig érjen. Mindig ellenőrizzük a csúszó

talp minőségét, a síléc méreteinek, de főleg a horonynak

a pontosságát és a síléc hajlatának rugalmasságát. A síléc

javításához egy vászonzacskóban mindig legyen nálunk csa

varhúzó, kombinált fogó, kb. 1 m acéldrót, 1 m lágy drót,

a síkötésbe való csavar, két 10X20 cm-es alumínium lemez,

drótabroncs, néhány szög, ragtapasz vagy széles és keskeny

szigetelőszalag, erős zsineg.

Síléc más célú felhasználása. A síléceket eredeti rendeltetésükön kívül hordágyak, lócák, fekhelyek, fedezékek stb. készí

tésére is felhasználhatjuk (I. a rajzot). Ha két sílécet kb.

60 cm-re egymástól leszúrunk a hóba, és a kötéseken átfűz

zük a síbotokat, jó ülőke lesz belőlük (2). Ha két székre vagy

fabakra fektetjük a síléceket (egymástól 30 cm-re) úgy, hogy

a hegyük kinyúljon, és a kötés lefelé forduljon, fenyőlombbal,

ágakkal lefedve fekhellyé alakulnak (3). Nyugágyat kétféle

képpen is készíthetünk. Vagy két síbotot leszúrunk a hóba,

és az akasztókon átfűzött harmadikra két, talpával fölfelé for

dított sílécet támasztunk (4), vagy a két leszúrt síbot fülébe

beakasztjuk a megfordított sílécek hegyét (a síléceket ferdénállítjuk fel), és közöttük sátorlapot vagy zubbonyt feszítünk ki.

Ha két, aljával egymás felé fordított pulóveren két sílécet fű

zünk át, és a síléceket átdugjuk a pulóverujjakon, szükség-



Sítúra 276

h d t k k Hó ih b id i l f d ék t i ké ít é át l l b f djük f dé fáh tá t tt ílé



hordagyat kapunk. Hóviharban ideiglenes fedezéket is készít

hetünk sítalpból. A hóban levő mélyedést sílécekkel áthidaljuk,

és sátorlappal befedjük, vagy a ferdén fához támasztott sílé

cekre borítjuk a sátorlapot (la, 1b).

Sítúra. Alapos felkészülést igényel. Ne becsüljük túl a részt

vevők fizikai erejét és technikai felkészültségét. Az idő be

osztásakor számoljunk az időjárás esetleges rosszabbodásával,

a hó minőségével és a terep tagoltságával. Minden csoport

ban 3—5 sízőnél legyen elsősegélycsomag, a síléc és a síbot

javításához szükséges szerszám, sátorlap, élelmiszer, főzőké

szülék és zseblámpa, ügyeljünk arra, hogy mindenkinek legyen

tartalék ruházata, rossz idő esetére viharkabátja, sálja, kesz

tyűje, sapkája. Induláskor a túra vezetője bejegyzi a mene

dékház vendégkönyvébe a távozás időpontját, a csoport lét

számát, a túrázók nevét, a tervezett túra útvonalát és a visz-

szatérés várható időpontját. Ellenőrzi a sílécek viaszolását,

mindenkivel újra ismerteti a túra útvonalát, időtartamát

és végső célját. Minden kisebb csoportba beoszt legalább

egy-egy jó sízőt. A csoport végén és elején a két legjobb

síző halad, legelöl pedig az újoncok és a gyengébb fizikumú

sízők, hogy hozzájuk igazodhasson a haladás üteme. 15 perc

nyi sízés után a túravezető parancsot ad a megállásra, hogy

277

Stevedor-csomó

a csoport tagjai kijavíthassák az észlelt hibákat, megigazít

hassák öltözetüket, hátizsákjukat, ellenőrizhessék a síkötéseket.Nagy hóban felváltva halad az élen a három legjobb síző,

hogy utat tapossanak a többiek számára. A további pihenő

ket szélvédett helyeken rendeljük el, szabályos időközökben,

amelyeket a résztvevők fáradtságának fokozódásával később

meg kell rövidítenünk. A pihenő időtartamát mindig bejelent

jük, és pontosan be is tartjuk. Nem szabad megengednünk

a csoportok nagy távolságokra való szétszóródását, nehogy

megszakadjon közöttük a kapcsolat. Ködben, hóviharban

a túra tagjai kötéllel egymáshoz kötik magukat, vagy a síbotok összekapcsolt fülével összefüggő láncot alakítanak ki. A ke

reszteződéseknél, elágazásoknál mindig ellenőrizzük a részt

vevők létszámát, és az utat csak akkor folytatjuk, amikor a te

maradtak utolérték a csoportot. A jelzett utakat nem hagyjuk

el, ködben különösen nem, és nem rövidítjük le az utat a szer

pentin kanyarulatainak átvágásával. Mindig betartjuk az út

irányt, csak pl. az időjárás rosszabbra fordulása, a látásviszo

nyok megromlása esetén (ködben, hóviharban) térünk el tőle,

hogy a legközelebbi turistaházban menedéket keressünk. Innen a túra vezetője köteles jelenteni a történteket a csoport

kiindulási helyének s annak a menedékháznak is, ahová

a csoportot várják. Ezzel elejét veszi a Hegyi Mentőszolgálat

fölösleges riadóztatásának. Abban az esetben, ha a csoport

a Hegyi Mentőszolgálat segítségére szorul, feltétlenül be kelltartania annak utasításait.

Síviasz. A sílécek csúszótalpának kenésére használjuk. Lehetszilárd, félszilárd vagy lágy . A lesikláshoz legjobbak a szilárd

viaszok, sízővasalóval vagy forrasztólámpával kell rávasal

ni őket a csúszótalpra, összetételük a hó minősége szerintváltozó, megkülönböztetésükre nemzetközileg használt színes

jelzést alkalmaznak. A szilárd és a félszilárd viaszok rendsze

rint megfelelnek mind a lesikláshoz, mind a sífutáshoz; nem

Sodorvonal. A folyónak az a része, ahol a legerősebb a víz

áramlása. Egyenes folyószakasz esetében általában a folyóközepén van, kanyarulatokban kitolódik a part felé. Minél

élesebbek a kanyarok és minél erősebb a folyó sodrása, an

nál jobban közelít a parthoz, sőt olykor közvetlenül mellette

fut. A folyó általában a sodorvonal alatt a legmélyebb. Ár

mentén haladva kihasználjuk, a partról való vontatáskor kikerüljük.

Sportvitorlás. Vagy tőkesúllyal, vagy uszonnyal készül. A tőkesúlyos vitorlások hosszanti tengelyében tőkesúly van, amely

megakadályozza a vízi jármű oldalra csúszását, és biztosítja

a hajó stabilitását. A tőkesúly öntött vasból, ólomból vagy

betonból készül. Az uszonyos vitorlásokon uszonyszekrényt találunk, amelyen az uszonyt fel és le lehet engedni. Az uszony

nem biztosítja a hajó stabilitását, csak oldalirányú csúszá

sát akadályozza meg. Az ún. „kiel schwert”-es (tőkesúlyos és

uszonyos) vitorlás egyesíti mindkét vitorlásfajta előnyeit és

hátrányait.

Sportvitorlások fajtái. Építésük módja szerint több osztálybasorolják őket. Az építési terveket a Nemzetközi Vitorlás Yacht

Szövetség (IYRU) hagyja jóvá, ezért az egy osztályba tartozó

vitorlásokat az egész világon azonos tervek szerint készítik.

A nemzeti szakosztályok előírásait az Állami Vitorlás Szervezet

hagyja jóvá (Csehszlovákiában a CSTV — Csehszlovák Test-nevelési Szövetség mellett működő Központi Vitorlás Szekció).

A vitorlások családjába többféle típusú hajó tartozik. Az is

mertebbek: a jolle (olimpiai jolle), a delfin (beluga, a cadett,

a finn jolle, a kalóz, a repülő hollandi és a csillaghajó (star).

A Balatonon ismertek még az „R” hajók és a különbözőnagyságú cirkálók.



g , ;

kell őket a sílécre rávasalni (noha úgy jobb), elég parafával

vagy tenyérrel szétkenni. A lágy viaszokat — kliszter és

skarc — tubusban vagy dobozban árulják. A klisztert nedveshóra használják, elég csak szétkenni. A skarc sífutáshoz való

alapozó viasz, s rá kell vasalni a csúszótalpra, alója mindig

kemény viaszt használunk. Sífutásnál nagyon fontos a sí

lécek kenése és a viaszok megválasztása. Ha a régi viasz le-

vakarására kényszerülünk, akkor azt a síléc végétől a csúcsa

felé végezzük, nagyon óvatosan, hogy meg ne sértsük a talp

felületét és az éleit.

Skót kötés. L. Takócscsomó.

Stevedor-csomó (Horogcsomó). Horog vagy szög zsinegre kötésekor alkalmazzák.

Stoppolás

278

Stoppolás. Harisnyák, pulóverek esetében stoppolófonállal és

vastagabb tűvel végezzük. A harisnya vagy a pulóver lyukasrészét merőkanálra, gömbölyű dobozra, vagy nagyobb kavics

ra feszítjük. Először a „láncfonalat” készítjük el. A fonál szá

lait egymás mellett vezetjük, ügyelve arra, hogy egyformán

feszesek legyenek. Ezután következnek a láncfonálra merőle

ges „vetülékszálak”. A fonalat egyszer a láncfonál alatt, más

szor a láncfonál felett vezetjük. Így szövött felület alakul ki

a lyuk helyén. A vetülékfonalak átfűzésekor a tűvel minden

szálat szoroson az előzőhöz szorítunk.

Stratus (rétegfelhö). A felhők C típusú családjába tartozó

egyenletes, ködhöz hasonló felhőréteg. Maximális magassága

500 m. A stratusokból a csapadék sűrű, apró cseppekben hull.

Ha a stratus alacsonyan van és szétszakadozott, akkor fracto-



Stratocumulus (réteges gomolyfelhő). Télen gyakran előforduló

gomolyos, szürkés színű, sötétebb foltokkal tarkított, a felhők

C családjába tartozó rétegfelhő. Sokszor az egész égboltot

eltakarja, általában egy vagy két irányban csoportosul. Oly

kor a 2000 m magasságot is eléri. Csapadék csak akkor hullik

belőle, ha szétesik. Ha este jelenik meg, az időjárás rosszab

bodására következtethetünk. Meteorológiai jele Se.

279

Sütés edény nélkül

stratusnak (szakadozott rétegfelhőnek) nevezik. Meteorológiai

jele St.

Sulyok. Vastag gömbfából készítjük (a sulykot bükk-vagy tölgyfából, a markolatot tölgyből, akácból vagy gyertyánból). Lefűré

szelünk egy 30 cm hosszú fahasábot, lehántjuk a kérgét, az

oldalába a markolat vastagságának megfelelő merőleges lyu

kat fúrunk. Beleütjük a markolatot. Lesimítjuk, majd az egyik

végén fűrésszel óvatosan bevágjuk kb. 5 cm mélységig, és

a vágatba éket verünk. A sulyok két végét abronccsal is ösz-

szefoghatjuk. Ha olyan kidöntött, lomblevelű fát találunk,

amelynek a törzsre merőlegesen nőtt erős ága van, akkora törzsnek ezt a részét használjuk fel a sulyok elkészítéséhez.

A kifűrészelt törzsrészt és a belőle kiálló merőleges ágat le

hántoljuk, a törzs két végét bádogcsíkokkal összefogjuk, a mar

kolat köré pedig zsineget tekerünk.

Sütés edény nélkül. Egy kövekkel kirakott sekély mélyedésben

tüzet gyújtunk (1). Mihelyt a kövek áttüzesedtek, a fűszerrel,szalonnával ízesített, csalánba vagy fűbe göngyölt húst a tűz-

tér áttüzesedett aljára rakjuk. Gyorsan betakarjuk izzó kövek

kel és hamuval, egy réteg agyagot szórunk rá, és kb. egyórán át sülni hagyjuk. A nyárson sült hús úgy készül, hogy a csí

kokra vágott, szalonnával megtűzdelt, megsózott, megfűszerezett

húst frissen vágott kb. 1½ cm vastag botokra tekerjük, és a csíkok végét fapeckekkel rögzítjük (2). Tüzet gyújtunk, körülötte fer

dén (45°-os szögben) cövekeket szúrunk le, és a húsos bo

tokat az előkészített ferde nyílásokba dugjuk. Állandó tüzet

tartunk, és az izzó parázs fölött lassan forgatjuk a cövekeket,hogy a hússzeletek minden oldalon egyenletesen átsüljenek.

Nyers vesszőkből serpenyőt is formálhatunk (3), amelyre to

vábbi vékony ágakkal erősítjük a sütésre szánt húst. (Erre

a célra ne használjunk fűzfavesszőt, mert a hús megkeseredik

tőle.) Az ágserpenyőt lassan forgatjuk izzó parázs fölött. Lán-

gost két bojtorján- vagy acsalapulevél között süthetünk (4).

A leveleket faszilánkkal összefogjuk, a lángost betoljuk az

izzó hamuba és bekaparjuk. A halat szétvágva, kibelezve és

két botra felszúrva sütjük (5), a húsos lángost pedig villáságakból és vékony gallyakból készített palacsintasütőben (6).

A villás ágak a pirítás sütéséhez alkalmasak (7). Vizet vékony

villás ágakra felakasztott pergamen fazékban forralunk (8). Az

ételt hamuban melegítjük fel, sohasem az izzó parázson. Csir

két legjobban úgy süthetünk, ha egy villás ágra kötött zsinegreakasztjuk (két fonatból sodort zsineg kell hozzá). A zsineg

tekercsei közé vékony deszkából vagy vékony alumínium le

mezből készített szélkakast csúsztatunk. A melegtől a szél

kakas forogni kezd és vele együtt a csirke is (9). A csirke



Sütés nyárson

280



281 Sütés nyárson

alá csajkát teszünk, a lecsöpögő zsiradék felfogására (a tűz

oldalt van). Sütés közben ezzel a zsiradékkal öntözzüka csirkét.

Sütés nyárson. Egyenes ágat vágunk, lehántjuk a kérgét, és

néhány órára vízbe áztatjuk. Leszúrunk a földbe két villás

ágat, tüzet gyújtunk, majd az izzó parazsat a villás ágak közé

kotorjuk. A nyársat kivesszük a vízből, rászúrjuk a húst, és

a villás ágakra fektetjük. A nyárs alá serpenyőt rakunk a zsi

radék felfogására, és a húst lassan sütjük az izzó parázs he

vén. (Nyílt tűz fölött a hús elégne!) Időnként megöntözzüka lecsöpögő zsiradékkal. A húst kisebb szeletekre is felvág

hatjuk, ebben az esetben hagymakarikákkal, burgonyaszele-

tekkel és szalonnadarabokkal váltakozva szúrjuk a nyársra.

Megsózzuk, megborsozzuk, és pergamenpapírba göngyöljük,

amelyet nedves zsineggel vagy vékony dróttal kötünk át. Izzó

szén fölött sütjük, állandóan forgatva, ügyeljünk arra, hogy

a papír meg ne gyulladjon, és a lé ki ne folyjon. A hús álta

lában egy óra alatt sül meg. A baromfit vagy halat kibele-

zés után 1 cm vastag agyagrétegbe csomagoljuk, majd beka-



parjuk a tűztér közepén a hamuba, és kissé távolabb tüzet

gyújtunk. Az izzó parazsat a sütnivaló fölé toljuk. Egy óramúlva az „agyagtepsit” kivesszük a hamuból, egy ideig még

a tűz mellett hagyjuk, csak azután törjük fel. (A baromfit

a sütés előtt nem kell megkopasztani, a toll az agyaghoz ta

pad, és egészben leválik.) A kibelezett baromfit megtűzdeljük

szalonnával, belsejét megsózzuk, esetleg bedörzsöljük kakukk

fűvel és fokhagymával, ízlésünktől függően (belsejébe rakha

tunk borókabogyót is). A baromfit tekerjük zsályalevélbe, és

csak azután vonjuk be az agyagréteggel.

Sváb hurok (zsákhurok)

282

Sváb hurok (zsákhurok). Erős hurok, ezért felhúzandó vagy le

eresztendő terhek megkötésére használják.

Szalamandra. Egyszemélyes vitorlás egyetlen vitorlával. Hosz-

sza 3350 mm, vitorlafelülete 6,8 m2. Jelzése kék körben piros

M betű.



Szalmakötél. Szalmaszálakból, hosszú fűszálakból sodorjuk.

Hónunk alá dugunk két szalmaköteget, és erősen a testünk

höz szorítva egy darabon egymásba sodorjuk őket, majda szorítást meglazítva hirtelen elválasztjuk egymástól a két

Szamárfül. A kötélen két hajlatot formálunk, ugyanúgy, mint

a birkalábnál, aztán szemet kötünk belőlük. Rövidítő csomóként, mászóhuzalként és akasztóként egyaránt használható.

köteget, amitől a megfont rész „összeáll”. A szalmakötelet le

rakjuk a földre, és ráhelyezzük a nyalábot, amelyet össze aka

runk kötni. A kötél mindkét végét magasba emeljük, össze

sodorjuk, és összesodort végeit kézzel vagy cövekkel a nyaláb

köré tekert kötél alá dugjuk.

283

Szélességek mérése

Szekerescsomó. A kötél karóra kötéséhez használják, a fel

dobott hurkok a kötél meghúzásával szorulnak össze. Ha a cso

mót meglazítjuk, a kötél ismét könnyen levehető anélkül, hogy

ki kellene a csomót oldanunk.

a szélnyomós általi megterhelés frontális és oldalszélnél 1 5 m2

Széldeszka. A deszkává vagy hasábbá feldolgozott fatörzs hul

ladékként fennmaradó széle. Egyik oldala egyenes, a másikdomború. A tábori építmények, főleg a talapzatok kitűnő építőanyaga.

Szélerösség. Sebessége és hatása szerint tizenkét fokozatát

különböztetjük meg:

Fokozatok

0

A szél-

sebesség

(km/ó)

1

A szél

elnevezése

Teljes szélcsend

A szél hatása

A füst egyenesen

száll fel.

1 4Alig érezhető

szellő

A füst gyengén

ingadozik.

2 9Könnyű szellő A fák leveleit

mozgatja.

3 15

Gyenge szél A fák leveleit

erősen rázza.

4 22Mérsékelt szél A fák könnyű gallyai

mozognak.

5 30Élénk szél A fák kisebb ágait

mozgatja.

6 40Erős szél Nagyobb ágakat

mozgat, zúg.

7 50

Viharos szél Gyengébb fatörzseket

meghajlít, kisebbgallyakat letör.

8 60Vihar Erősebb fákat hajlít,

nagyobb gallyakat letör.

9 75

Erős vihar Gyengébb fákat kitör,

a tetőcserepet

lesodorja.

Szél. Hatása erősen igénybe veszi a sátorfalakat, ezért a sát

rak összehasonlításakor figyelembe kell vennünk, hogy míga gúlasátornak négy ferde síkja van, az A ívelésű sátornak csu

pán kettő. A sátrak térfogatviszonyait képlettel is k ifejezhetjük,

a gúlasátor képlete az A ívelésű sátor képlete

Pl. egy 200X200X140 cm-es gúlasátor esetében



a szélnyomós általi megterhelés frontális és oldalszélnél 1,5 m ,

egy 160X200X140 cm-es A ívelésű sátornál pedig 2,8 m2. Át

lós irányú szélben a gúlasátor megterhelése 1,82 m2, az A íve

lésűé pedig 2,88 m2. A sátorfelület szél általi megterhelése

olyan arányban csökken, amilyen arányban a sátorfelület el

hajlik a szél irányára merőleges síktól. A sátorfelület valósá

gos megterhelését a következő képlet alapján állapíthatjuk

meg: V'= v . sin2α/g/cm2, amelyben V'-vel a sátorfelületre

gyakorolt nyomást, v-vel a szél nyomását, és α-val azt a szö

get jelöljük, melyet a szél iránya a sátorfelület síkjával bezár.

Figyelembe kell vennünk a sátor felületét növelő ereszeket és

toldaléktetőcskéket is, melyek szintén fokozzák a szél sátorra

gyakorolt nyomását.

10 85Szélvész Nagyobb fákat

derékba tör.

11 100Pusztító szélvész Tetőt letép, kéményt

dönt.

12 150

Orkán Épületeket rombol,

erdőket tarol le,

emberéletben tesz kárt.

Szélességek mérése. Többféleképpen végezhetjük: 1. Tárgyra

merőlegesen úgy mérünk, hogy a mérendő tárgy (pl. halastó)

egyik oldalán leszúrunk egy cöveket. Néhány lépést teszünka tárgy mentén, és leszúrunk egy második cöveket, majd

Szél sátorra gyakorolt hatása

284

ugyanannyi lépés után egy harmadikat. Az eddigi irányra

merőlegesen elfordulunk, és addig megyünk tovább, amíga középső cövek egybe nem esik egy, a mérendő tárgy má

sik oldalán kiszemelt tárggyal (pl. fenyővel). Ekkor az utolsó

cövek és a mi új álláspontunk közti távolság egyenlő a Ha

lastó szélességével. 2. Ismét leszúrunk egy karót. Leszámolunk,

mondjuk, 10 lépést, és leszúrjuk a következőt. Aztán lelépjük

cu első távolságnak egy részét (pl. 4 lépést), és ismét leszú

runk egy karót. Merőlegesen elfordulunk, és addig megyünk,

amíg a középső karó egybe nem esik a fenyővel. Ekkor a Ha-

Szél sátorra gyakorolt hatása. Erősen befolyásolja a sátor

alakja és felállításának módja. A szél ereje kevésbé hat a sá

torra, ha a sátorfelület elhajlik a szél irányára merőleges sík

tól. A sátorlap megterhelését a következő képlet alapján szá

lastó szélessége, vagyis Leverjük a karót, mint

az előző esetekben, aztán néhány lépést teszünk a halastó

mentén, ismét leszúrunk egy karót, és kijelölünk egy olyanderékszöget, amelynek egyik szára új álláspontunk és a ha

lastó túlsó oldalán álló fenyő összekötő vonala, majd a de

rékszög másik szárán haladunk addig, míg az első karó egybe

nem esik a fával. Ekkor a szélesség, vagyis Le

verünk egy karót, és addig haladunk a tó szélességére merő

legesen, míg a fenyőfát 45°-os szög alatt nem látjuk. A tó

szélessége ebben az esetben egyenlő a megtett távolsággal.



míthatjuk ki: v1 = v . sin2α (p) cm2, amelyben v1 a sátorfelület

re gyakorolt nyomás, v a szél nyomása, α az a szög, melyet

a szél iránya a sátorfelület síkjával bezár, és p az erő mér

tékegysége. A sátor ereszei fejtik ki a legnagyobb ellenállást

a légáramlással szemben, mivel zsákszerűén felduzzadnak,

ilyenkor a sátor szinte vitorlázik, sőt, ha nincs elég erősen

rögzitve, össze is dőlhet. A gúlasátor éleit a szél irányával

szemben kell fordítanunk, hogy csökkentsük az α szöget, az

A ívelésű sátrat pedig a szél irányával szemben 45°-os szög

be kell felállítanunk, így a szél ereje megtörik a sátor ferde

falfelületén. Erős szélben jól le kell vernünk a rudakat, és

a sátor tetején, különösen, ha kinyúló ereszei vannak, két kötelet kell átdobnunk. A sátor gerincén kereszt alakban át-

285

Szél sátorra gyakorolt hatása



Szemápolás

286

a szél nyomása

a sátor kiöblösödése

dalékokat (pl. a különböző bejárat fölötti és sátor előtti ere

szeket) távolítsuk el.

Szemápolás. Az erős napfénytől napszemüveggel óvjuk a sze

münket. Ha nincs sötét szemüvegünk, karton-vagy nyírfakéreg-

csíkkal pótolhatjuk. A csíkon keskeny nyílást vágunk (elég

a kartont vagy a nyírfakérget késsel bevágni), és a szükség

szemvédőt kendővel vagy zsineggel a fejünkre kötjük. A nap

fénynek oldalról sem szabad a szemünkbe hatolnia, ezért fon

tos, hogy a szemvédő elég hosszú és széles legyen.



haladó köteleket cövekekkel rögzítjük. A sátor bejáratát soha

sem építjük a széllel szemben, annak mindig a szélárnyékos

oldalon kell lennie. Ha a sátornak apszisa van, akkor az ap

szist fordítjuk a szél irányába, ugyanis alakjánál fogva a szél

erejét olyan kisebb összetevőkre bontja, melyek már a sátratnem veszélyeztetik. Szél esetén a külön sátorlapokból álló tol -

287

Szintmagasság

Szemét a part menti vízben. A folyó menti fák ágain, törzsén

fennakadó szalmaszálak, fűcsomók, gallyak, szénagubancok,

rongyok, papírdarabok, amelyek a vízbe lógva fokozzák a fo

lyó szennyezettségét.

Szemes kötés. Két összefogott zsinegen szemet vagy zárt tekercset alakítunk ki. A második zsineg mindkét végét ellenté

tes irányban vezetve átfűzzük a szemen, és mindkettőt egy-

Szerszámok tárolása. A szerszámok tárolására minden táborban fedett szerszámtartó állványt kell építenünk. A fűrészeket,

lapátokat, fogókat, kétélű csákányokat, ásókat cövekekre

akasztjuk, vagy két gömbfa közé csúsztatjuk. A baltákat külön

tartóban tároljuk úgy, hogy a balta feje két gömbfa közé

legyen szorítva.

Színárnyalás a térképeken. A terep részletesebb domborzati

viszonyainak érzékeltetésére szolgál, a szintvonalakat egészítiki. Az ecsettel végzett árnyalást színmosásnak, a ceruzával

és krétával végzettet színdörzsölésnek vagy színtörlésnek nevezik. A felszíni formák azon kiemelkedéseit árnyalják, melyeket

ÉNy-i irányú, 45°-os beesésű fény árnyékolna.

Szintmagasság. Bizonyos pont pontos mérés által nyert szá

mokkal kifejezett magassága. A szintmagasságot a régi térké

peken az Adriai-tenger Triesztnél mért középszintjéhez vagy

a Balti-tenger Kronstadtnál mért középszintjéhez viszonyítva

jelzik. A nemzetközi alappontokon kívül minden államnak van

saját magassági alappontja. Csehszlovákiában a dél-csehországi kerületben Lisov közelében találjuk a magassági alap

pontot 565,1483 m szintmagasságban. Magyarországon a Ve

lencei-hegység gránitjában, Nadapnál van a magassági alap

pont, 173,83850 méterrel az Adriai-tenger szintje felett. Szá

mokkal jelölik a fontosabb csúcsok, völgyek, lejtők magassági

pontját, valamint az utak, útkereszteződések, épületek, hidak,

folyófelszínek és más vízfelületek magasságát is. A térképeken

a szintmagasságot egy körbe írt számadat mutatja, a körön

a négy égtájat egy-egy vonal jelzi. A fontos szintmagasságot jelölő körben még egy pont is található. A háromszögelési

pontot háromszög jelöli, ponttal a közepében. A magasságot

megadó szám mindig a természetes talajra vonatkozik, ki



Szintmérés

288

véve a templomokat, ahol a magassági adat a főbejárat kü

szöbének magasságát jelzi. (A hídnál az úttest felszínét, a fo-

lyóknál a normális vízállást, a vasutaknál pedig a vágányfej tetejét.) A települések magassági adatai a községben

mért háromszögelési pont magasságára, vagy a templom kü

szöbére vonatkoznak. Ha a településnek több temploma van,akkor a szintmagassággal megjelölt templomot olyan keresztes

körrel jelölik, amelynek közepében pont van.

Szintmérés. A látósugarak esetében pótolja a terepmetszet raj

zát. Egy egyenessel összekötjük a kiindulási pontot és a cél

pontot, és felvisszük rá azoknak a pontoknak a távolságát,

melyeken az egyenes áthalad. Felírjuk a helyek nevét, és oda

írjuk melléjük a szintmagasságukat. Elég, ha csak a számokat

jegyezzük fel. Ezek alapján már el tudjuk képzelni a terepet.

Szintvonal. Azonos magasságú pontokat összekötő végtelen,

önmagába visszatérő képzeletbeli vonal. A szintvonalak sűrű

sége a térkép méretarányától függ. A szintvonalak áttekinthe

tővé teszik a térképet, és jelentősen megkönnyítik az erősentagolt felszín ábrázolását. Hátrányuk, hogy a terep részlete

sebb domborzati viszonyait nem érzékeltetik, azokat színezés

sel, csíkozással és színárnyalással fejezik ki. A pozitív szintvo

nalak a terep kiemelkedéseit, a negatív szintvonalak a talaj

mélyedéseit, valamint a tengerek és nagyobb tavak mélységét

jelölik. Értéküket m-ben adják meg. Először Cruquis mérnök

alkalmazta őket 1723-ban. A régebbi térképeken a szintvona

lakat fekete színnel nyomták, az újakon azonban már barna

é í ű ( í é é á á ) é



vagy kék színűek (ha vízmélységet ábrázolnak). Minél több

szintvonal van szorosan egymás mellett, annál meredekebba lejtő, illetve annál nagyobb a mélység. Az egyes térképeken

az adott térkép fajtája és méretaránya határozza meg, hogy

a szintvonalak hány méterenként követik egymást (az 1:10 000

méretarányú térképen pl. 2 m-ként, az 1:50 000 méretarányún

10 m-ként stb.). A szintvonalak értékét a szintvonal megszakí

tásában tüntetik fel így:--------------------------- 20 m --------------------- . Azo

kon a térképeken, amelyeken nincsenek megadva a szint

vonalak határértékei, leolvassuk két tetszőleges pont magas

ságát, pl. a 900 m-t és a 650 m-t. A köztük levő 250 m szint-különbséget elosztjuk a két pont között található szintvonalak

289

számával, pl. öttel, s megkapjuk a szintvonalak közötti ma

gasságkülönbséget, mely ebben az esetben 50 m.

Szivárvány. Az égbolton zivatar után látható, körív alakú,

a spektrum színsávjaiból álló fényjelenség, amely zivatarfel

hők esőfüggönyén keletkezik olyankor, ha az égbolt ellenté

tes oldaláról rézsútosan érkező napsugarak megtörnek a rend

szerint távolabb hulló esőcseppeken. A szivárvány belső oldala

ibolyaszínű, utána kék, zöld, sárga, narancsszínű és piros sáv

következik. A szivárvány külső részén néha egy szélesebb, el

lentétes színsorú mellékszivárvány is kialakul.

Szlovák Turista Szövetség (Slovensky zvaz turistov). A Szlovák

Szocialista Köztársaságban tömöríti szövetségbe a gyalogos,

sí-, vízi, motoros és kerékpáros turisztika iránt érdeklődőket;

Szoritó nyolcas {hajóshurok)

a Szlovák Testnevelési Szakosztály (Slovensky telovychovny

oddiel) testnevelési szervezetén belül működik.

Szorító nyolcas (hajóshurok). Sokféleképpen felhasználható

csomófajta. Gyakran alkalmazzák emberek megkötözésére,

mert minél inkább szabadulni akar valaki belőle, annál

jobban összeszorul. Két kötélből és karókból erős kötélhágcsót is készíthetünk a segítségével. Ezzel a hurokkal kö

tik ki a hajót a cölöphöz, és így hurkolják a kötelet függő

legesen álló, hengeres tárgyakra. A hajóshurok kialakításá

nak leggyorsabb módja a következő: jobb kezünket keresztez

zük a ballal, és mind a két kezünkkel felső fogásban meg

ragadjuk a kötelet. Azzal, hogy mindkét kezünket visszahúzzuk

az eredeti helyzetbe, kialakul a két hurok, a „pápaszem”.

A hurkokat keresztülfektetjük egymáson, ráfűzzük a karóra,

és meghúzzuk a kötél mindkét végét. Néha, hajóvontatáskor a vontatókötélen kell hajóshurkot csinálnunk. Ilyenkor

jobb kezünket az óramutató járásával ellentétes irányban te

nyérrel fölfelé fordítjuk, és tenyerünkbe fogjuk a kötelet, ame

lyet közben bal kézzel húzunk. A kötelet markoló jobb kezün

ket visszafordítva kialakítjuk az első hurkot, majd hüvelykuj-



Szozológia

junkat fölülről a megfeszített kötél alá csúsztatjuk. A hüvelyk

ujj és a többi ujj közé zárt kötélből formálódik a második

Szozológia. A természet és a természeti lelőhelyek védelmével

foglalkozó tudomány.

Szög. Ha a szöget deszkába vagy fahasábba akarjuk bever

ni, ajánlatos, ha előzőleg eltompítjuk a hegyét. A tompa hegy

ugyanis a farostokat csak szétzúzza, de nem hasítja szét. Ha

mégis attól tartunk, hogy a léc vagy a fahasáb kettéhasad,

akkor kötéllel vagy dróttal jó szorosan kössük körül a végét,

és csak azután verjük bele a szöget. Kemény vagy könnyen

hasadó fába a szög beverése előtt a fa félvastagságáig fúr

290

hurok, vagyis fél kézzel hozzuk létre az egész „pápaszemet”.

jük a fejsze vagy a kalapács bevágását, és a szöget kife

szítjük.



hasadó fába a szög beverése előtt a fa félvastagságáig fúr

juk ki a szög helyét. Ha a szög áthatol a deszka vagy a fa

hasáb másik oldalán, el kell hajlítanunk. Közvetlenül a fa

fölött fogóval meghajlítjuk, hogy hegye ismét a fába irányul

jon, és beverjük. Közben a balta tompa végével vagy egy má

sik kalapáccsal alulról rátörtünk a szög fejére, hogy a visszahajlított szögvég beverésekor vissza ne csússzon. Ha két egymás

mellé vert szöggel két deszkát akarunk összeszögelni, a szö

geket ne párhuzamosan verjük be, hanem ferdén, hogy vagy

összetartsanak, vagy keresztezzék egymást. Szöget úgy húzunk

ki, hogy kalapáccsal vagy baltával szorosan a szög feje

mellett hirtelen rávágunk a deszkára, a szög feje alá illeszt-

291

Tábor elhelyezése

Tábor — a sátrak elhelyezése. A sátrakat csaknem zárt körben

állítjuk fel, amelyet kapu és a kerítés zár be. A kapuval szem

ben áll a vezető sátra. A sátrak esetleg zárt kört, patkót, egyik

oldalán nyitott téglalapot, fél ellipszist is alkothatnak. Ki

sebb táborokban a sátrakat szétszórtan is felállíthatjuk a bok

rok és fák között úgy, hogy önmagában mindegyik önálló

egységet alkosson. Ilyenkor a tábort a közös épületek, azaz

a konyha, az étkezde, a higiéniai létesítmények stb. foglaljákegységbe. Nagy táborban a sátrak állhatnak több sorban is,

a régi katonai táborokhoz hasonló elrendezésben, de ezzel

a tábor veszít romantikus varázsából. A lobogórúd az állami

lobogóval általában a tábor közepén van, vagy a vezető sát

rának közelében úgy, hogy körülötte legyen hely a táborozok

felsorakozásához.

Tábor elhagyása. A jó táborozó nemcsak a tábor rendjéreügyel, hanem arra is, hogy a táborozás befejeztével a tábor

helyén mindent az eredeti állapotába állítson vissza. A táborelhagyása előtt a hamut és az üszkös fadarabokat elássuk,a tűzteret befedjük gyeptéglával. A bekormozódott köveket

kormos felükkel a föld felé fordítva visszarakjuk eredeti he

lyükre. A latrinát beszórjuk klórmésszel és betemetjük, a fa

építményeket lebontjuk, a nagyobb fadarabokat, amennyiben

még építkezéshez felhasználhatók, elrakjuk a fák közé, vagy

az erdőigazgatósággal kötött megegyezés alapján felaprítjuk

tűzifának, a fenyőágakat elégetjük. A beszórt latrina helyét

tűlevelekkel, avarral takarjuk be, hogy egybeolvadjon a környezetével. Ugyancsak betemetjük a hulladékgödröt is. Az

üres konzervdobozokat laposra kalapáljuk és elássuk[???] , üvege

ket és konzervdobozokat sohasem dobálunk a patakba, folyó

ba vagy bozótba, és nem dugdossuk be őket a fagyökerek

alá. A sátrak szétszedése után eltávolítjuk a sátorpalánkokat,

a rúdlyukakat kitöltjük földdel. A sátrak helyét és környékét

lucfenyőággal kisöpörjük, összeszedjük a gyufaszálakat, papí

rokat, elszórt szögeket, sztaniol- és zsinegdarabokat, mindent,

ami a táborozok után ott maradt. A nagy táborok elhagyásaszervezettebben történik. Először megtisztítjuk a sátrak helyét

és környékét, és a hulladékégetőben minden szemetet elége

tünk. Felszámoljuk a pincét, esetleg csak kiürítjük és bedesz-

kázzuk, hogy a következő táborozáskor még fel lehessen hasz

nálni. Ugyanígy járunk el a konyhában (ha érdemes, ide hord

juk be a paddeszkákat, karosszékeket, sátorpalánkfalakat és

a többi, még használható faanyagot). Ezután, ha nem áll fenn

a tábor felújításának lehetősége, szétbontjuk a kikötőhidat ésa táborkört. Végül lebontjuk a sátrakat, és betemetjük a latri

nát. A táborozok többségének elutazása után néhány tapasztalt táborozó még egyszer átfésüli a tábor egész területét,

és eltávolítja az esetleg ott felejtett nyomokat.

Tábor elhelyezése. A táborhely legyen száraz, napos, legyen

fürdésre alkalmas folyó közelében, de árterületen kívül, le

gyen a közelében megfelelő mennyiségű jó ivóvíz, elegendő

tűzifa túrázásra alkalmas környék elsősorban erdős terület



Tábor bekerítése. Biztonsági okokból és a rend végett is szükséges. A tábor térségét általában egyszerű gömbfa kerítéssel

vesszük körül. A sátorpalánkok között a sátrak közti utcács

kákban csak farudakat, karókat verünk le. A kapu körül görbe

ágakból, gyökerekből vagy gyökerestül kidöntött fákból dísze

sebb kerítést emelünk. A kerítést nem festjük be, és nem ké

szítjük drótból, különösen nem szögesdrótból. Táborkerítéshez

fahasábokat is felhasználhatunk. Úgy verjük le őket, hogy ke

resztezzék egymást, és a hegyvidéki települések kerítéseire

emlékeztető hangulatos látványt nyújtsanak.

tűzifa, túrázásra alkalmas környék, elsősorban erdős terület,bevásárlóközpont, orvos, posta, autóbuszmegálló vagy vasútállo

más, viszont ne legyen széljárta helyen. Ha megnézzük az

a képet, a sátrak elhelyezéséről a következőket mondhatjuk:

az 1. sátor lejtőn áll, erős szélnek, napnak kitéve, eső esetén

elönti a lejtőről lefolyó víz; a 2. sátor romantikusan elreitőzik

a fa alatt, de erős szélben a fa rádőlhet. A sátor a vízszint

magasságában van, így annak jelentéktelen emelkedése ese

tén is elöntheti a víz; a 3. sátor elhelyezése a legmegfelelőbb,

száraz, napos helyen áll, sem a talajvíz, sem az emelkedő

vízszint nem fenyegeti, a széllökésektől részben védi az erdő-

fal; a 4. sátor alulról szivárgó talajvíztől átnedvesedett helyen

Tábor elkerített részébe nyíló ajtó

292

all. A b képen az 1. sátor a két víz közötti réten helyezke

dik el, a hely egyrészt nyirkos, másrészt a közút mellett talál

ható; a 2. sátor ugyan száraz helyen van felállítva, de kocsiúton; a 3. sátor helye megfelelő, védett mind a széltől,

mind az esőtől; a 4. sátor mocsaras réten áll, távol ugyan az

úton zajló forgalomtól, de fürdőzőktől nyüzsgő víz közelében.

A c képen az 1. sátor a gabonatábla mellett áll, szeles,

esős időben a gabona rádőlhet a sátorfalra és átnedvesítheti.

A sátor előtt túlságosan meredek a lejtő, lakója eső után meg

csúszhat; a 2. sátrat a lejtő alatt verték fel, ahová eső után

a mezőről odafolyik a víz, a közeli nyárfának törékenyek az

ágai, vihar esetén az egész törzs letörésének veszélye fenyegeti; a 3. sátor látszólag szép helyen van, a terület részben

napsütötte, részben fákkal takart, de ezek magányos fák,

a sátrat átjárja a két erdőcske között fújó szél; a 4. sát

rat túl erős napsugárzás és szél éri; az 5. sátor a lucfenyők

között, szélórnyékos, száraz helyen áll, ahová egész délelőtt

odasüt a nap. Délután a lucfenyők árnyéka enyhíti a nap me

legét. A d képen az 1. sátor helye csak látszatra jó. Ned

ves rét mellett van, eső után a láp által felfogott vízben áll

majd; a 2. sátor két bokor között a rét, burgonyaföld és

gabonatábla mellett van leverve, alkalmas hely egy éjszaka

eltöltésére, egyébként sáros, a mezsgyén a harmatos fű min

dent átnedvesít; a 3. sátor túlságosan közel van a vízhez,

ezért talajvíz fenyegeti; a 4. sátor helye megfelelő; az 5. sá

tor romantikus szigeten áll, de vihar esetén elöntheti a víz.



Tábor elkerített részébe nyíló ajtó. Gömbfából és görbe ágakból készítjük. Az alsó pánt tartója egy földbe ásott, letört

aljú, nyakával lefelé fordított üveg. (1) Úgy ássuk be, hogy

csak 2 cm álljon ki belőle. Ebbe állítjuk annak a villás végű

karónak a lekerekített végét, amely az ajtó tartószerkezete

lesz. A felső pántot a korlát tetejét alkotó gömbfából készít

jük. A gömbfa végét hajlékony nyelvvé hasítjuk (2), és az

utolsó palánkcövek köré hajlítjuk. E mellett a cövek mellett

van elásva az üveg. A behajlított nyelvet egy friss, vékony, de

hosszú luckéregcsíkkal hozzáfogjuk a palánkeövekhez, és

a karó körül visszahajlítva az ajtó felső részéhez szegeljük.

293

Tábori étkezde

Tábori étkezde. A konyhától nem messze, árnyas helyen épít

jük fel. Nagyságát a táborban lakók száma határozza meg.Ha deszkákból építjük, a padokat és az asztalokat legjobb

1,5 m-es szakaszokra osztani. A padok alá egy-egy, az aszta

lok alá két-két cölöpöt verünk le, egymástól 20 cm távolság

ban. A cölöpökre keresztbe a pad hosszúságának és az

asztallap szélességének megfelelően léceket szögelünk. Ezek

a lécek tartják a pad és az asztallap deszkáit (a). Az étkez

dét úgy fedjük be, hogy a két végén és a közepén A alakban

rudakat állítunk keresztbe úgy, hogy a tetőgerinc 2 m-re le

gyen a földtől, és a rudak a csúcsnál 10 cm hosszan keresztezzék egymást. Ez a villa tartja a tetőnyerget. Erre a vázra

50 cm-enként vékony léceket, kis gerendákat szögelünk, és

hátulról előre haladva a tetőt kátránypapírcsíkokkal fedjük be,

ügyelve arra, hogy az egyes csíkok 5 cm szélességben fedjék

egymást a szél irányában. A szél felőli oldalon a tetőt egé

szen a földig lehúzhatjuk. Ha az étkezde felépítéséhez

gömbfát használunk, hasonlóképpen járunk el. Néha a pado

kat az asztallábakra szegezett tartóoszlopokra szereljük (b).

Az asztallapot és a padokat fűz- vagy gyertyánvesszőből ismegfonhatjuk (c). Kis csoportok számára építhetünk árkos ét

kezdét. Az árkokba helyezzük el az ülőkéket, az árkok közti

térség pedig asztalként szolgál. Az ülőkék és az asztallap fe

lületét különféle anyagokból készíthetjük, pl. deszkából, vesz-

szőfonással nádból, szalmából (d). Néha az árkos étkezdébe

gömbfából és deszkából készült bútort állítunk (e). Az étkezde

bútora készülhet kosárfonássci is (az ülőkék magassága 60 cm

legyen). Először a bútordarabok körvonalának megfelelően

erős karókat verünk le, majd körülfonjuk őket. Az aljukat kővel,kőtörmelékkel töltjük ki, tetejükre homokot és mohát, esetleg

nádból és szittyából font gyékényt rakunk (f). Az árkokban levő

ülőkéknek karóból és kötélből támlát is készíthetünk. A ki

ásott székben, mohapárnán ülünk (g). Ha az étkezde beren

dezése gömbfából készült, akkor az ülőkéket cipészszék vagy

háromlábú szék mintájára készíthetjük. Máskor a padot vas

tag, egész vagy félbehasított, lapjával felfelé fordított fatörzs

helyettesíti. Terebélyes fák ágai között építhetünk kilátóétkez

üveg



Az ajtóra kötélből és kőből önzárót készítünk, hogy önműkö

dően csukódjon. A kötelet az ajtó belső részéhez szögeit erős

villás ágon vezetjük át (ha az ajtó zárt állapotban van, a kö

tél végére kötött kő kb. 50 cm-nyire lóg le az ágtól). Nyitás

kor a kő felhúzódik, de amint az ajtót elengedjük, súlyánálfog va visszaesik, és az ajtót becsukja.

dét is (h). Ha az étkezde építéséhez rudakat, póznákat, erőságakat használunk fel, akkor csúcsaiknál összeköthetjük, és

gúla alakban felállíthatjuk őket. Ezekre a tartórudakra erősít

jük (kötözzük, szögeljük) az asztal és a padok vázát (i). Az

asztal és a padok lapját úgy készítjük, hogy szorosan egymás

mellé egyenes vesszőket, vékony fatörzseket, esetleg erős nád

ból kötött vékony kévéket helyezünk. Ha az étkezőasztal négy

sarkában merőlegesen felfelé további négy rudat verünk le,

és kötéllel összekötjük őket, akkor olyan vázat alakítunk ki,

melyre napvédő tetőként ponyvát vagy könnyű nádból font

gyékényt erősíthetünk (j).

Tábori étkezde 294



295

Tábori étkezde



296

kiásott kövek

Tábori fáklya. 70—80 cm hosszú és 3—4 cm vastag bükkfavagy nyírfaágból készítjük. Az ágat a vékonyabb végén beha

sítjuk, szalmát vagy száraz sédbúzát készítünk elő, bádog

edényben gyantát olvasztunk. A laposan elosztott szalmaköte-

get a hasítékba toljuk, hogy hosszú „copfja” legyen, bemárt

juk a gyantába, és szorosan az ágra tekerjük. Rárakjuk a má

sik szalmaköteget, és gyanta hozzáadásával azt is felcsavar

juk, míg a fáklyának elég nagy „feje” nem lesz. A „fejet” zsi

neggel átkötjük, és száradni hagyjuk. A tábori fáklyát a tábor

tűz ünnepélyes meggyújtásához vagy világításra használjukHa nincs gyantánk, akkor a szalmát vékony nyírfakéregcsíkok-

Tábori fáklya



kal keverjük össze, vagy a fáklya ,,fejéhez" csak nyírfakerget

használunk.

Tábori faliújság. Tábori parancsok, különböző közlemények,

versenyeredmények, a tábori folyóirat stb. kifüggesztésére szol

gál. Általában ládafedélből készül, amelyet egy villás ágra

vagy gyökerekből és görbe ágakból kialakított állványra erősítünk fel. Ha van műbőrünk, akkor „bivalybőr” faliújságot

297

Tábori faliújság



Tábori faragópad

298

készítünk. A műbőrdarabból kivágjuk a bivalybőr alakját, és

vékony szíjakkal görbe ágakból, gyökerekből, kis fatörzsekből

készült keretre feszítjük ki. A deszka faliújságra rajzszeggel,

a bőr faliújságra ragasztószalaggal erősítjük fel a híreket.

Minden faliújságot legalább 15 cm széles tetővel látunk el,

amelyet úgy helyezünk el, hogy a faliújság felületét megvédje

az esőtől. A faliújságot néha a táborvezető sátorának oldalán

helyezzük el. A több lapból álló forgatható faliújságot desz

Tábori faragópad.

Az állandó tábor hasznos felszerelése. Két

10 cm vastag és 250 cm hosszú szálfából meg egy vékonyabb,7 — 8 cm átmérőjű rúdból készítjük, amely kb. 50 cm-rel hosz-

szabb a két szálfánál (1). A rudat egy cövek segítségével úgy

erősítjük a két szálfa közé, hogy felfelé és lefelé egyaránt

szabadon mozoghasson (mindhárom fatörzset átfúrjuk, és

a cöveket áttoljuk a három lyukon, 2). A faragópad egyik

véqét közvetlenül a föld fölött két földbe vert cövekkel bizto

sítjuk, másik végét pedig két ferdén beékelt lábbal megemel

jük, hogy kb. 80—90 cm-re legyen a föld felett. A két szál

fát a faragópadnak ezen a megemelt végén is összekapcsol juk egy vízszintes cövekkel (3). Egy kb, 100 cm hosszú és 5 cm

átmérőjű karó két végére egy-egy darab erős kötelet hurkolunk,

majd mindkét kötél szabad végén laza hurkot kötünk (a, b).

A karót a két kötél közé kötött ugyancsak laza hurokkal (c)

a szálfák között föl-le mozgó hosszú rúdhoz erősítjük. Ez a rúd

lesz a tábori faragópad taposókarja. A vonókéssel vagy más

módon megmunkálandó fadarabot átfűzzük a karóra kötött két

laza hurkon (a, b), és a faragópad felső részére helyezzük.

Ha a hosszú farúdra taposunk, a két megfeszülő kötél a fát

1

3



kából, farost lemezből, műanyagból készítjük. Az oldalak egyiksarkát horogkapcsokkal látjuk el, melyeket azután annak

a keretnek a nyílásába akasztunk, amelyre a lemezek fel

vannak függesztve. A kétoldalas forgatható faliújság ládafe

délből és két villás ágból áll. A fedél az előre kifúrt nyílá

sokba vert facövekekkel van az ágakra erősítve. Hogy a fali

újság a karóra vagy fára felakasztott villás ágakról ne csúsz-

szon le, a villás ágak alatt erős kötéllel a fatörzshöz vagy

a karóhoz kötjük. A fatörzs mögött a villás ágakat cövekek és

zsineg vagy vékony szíj segítségével kapcsoljuk össze. Szögetnem használunk.

299

Tábori grillsütő

a faragópadhoz szorítja — hozzáfoghatunk a megmunkálásá

hoz. Ha a fadarabon fordítani akarunk egyet, lazítunk a vízszintes farúdra gyakorolt nyomáson, a fadarabot megfordítjuk,

majd ismét a faragópadhoz szorítjuk, és folytatjuk a munkát.

Mindkét szálfa közepébe két-két cöveket ütünk, közéjük fog

juk be a fadarabot, ha szét akarjuk fűrészelni (4).

Tábori grillsütő. Készítéséhez henger alakú vagy szögletes bá

dogdobozokat használunk fel. A henger alakú doboz tetejét

levágjuk, és a hengert négy kőre vagy téglára állítjuk. Olda

lába három lyukat fúrunk, melyeken erős drótokat vagy vékony vasrudakat húzunk át. Ez lesz az alufóliába csomagolt



Tábori higiénia

300

vagy a grillsütéshez csajkába rakott ételek tartólapja (1).

A szögletes dobozokat átlósan vágjuk szét. Rövidebb oldalaikba szintén két vagy három nyílást fúrunk, és a lyukakon

vékony, a grillrács szerepét betöltő vasrudakat tolunk át. A do

bozt földkupacra vagy kövekre támasztjuk (2). A grillsütő nyi

tott fala előtt kanadai kandallót építünk, magas visszaverő

fallal, és nagy tüzet rakunk. Két dobozból kettős grillsütőt

készíthetünk úgy, hogy párhuzamosan, egymással szemben he

lyezzük el őket, és közöttük nagy meleget adó tüzet gyúj

tunk (3). Kenyérpirítót konzervdobozból készíthetünk (4). A kon

zervdoboz falából négy bevágással két csíkot vágunk ki,a csíkokat felhajlítjuk, és rájuk rakjuk a kenyérszeleteket.

A konzervdobozt kilyuggatjuk, két kőre állítjuk, és tüzet gyúj

tunk alatta úgy, hogy a lángok áthatoljanak a falán levő nyí

lásokon, de lehetőleg ne kormoljanak. (A kenyérszeleteket tar

tó fogók hátlapjába is fúrhatunk lyukakat.) Ha a grillsütőt

alumínium lemezekből állítjuk össze, olyan közel állítsuk a tűz

höz, hogy tenyerünk legfeljebb 9 másodpercig bírja ki a tűz

melegét. A grillsütő „polcára” rakjuk a sütnivalót, és kellő

képpen tüzelünk előtte.

Tábori higiénia. Ez a fogalom magába foglalja mind a tábor

hely higiéniáját, mind a táborozok személyi higiéniáját. A tábor higiéniája szempontjából fontos, hogy a tábor építésére

kiszemelt helyet az illetékes egészségügyi szakember jóvá

hagyja, hogy a táborban felépüljön valamennyi nélkülözhetet

len egészségügyi létesítmény (az étkezde, a mosdó, az edény

mosogató hely, az élelmiszertároló, a konyha, a hulladék-

gödör, a latrina stb.), melyeket az egészségügyi szakembernek

szintén látnia kell, végül, hogy a táborozás folyamán ügyel

jünk a tisztaságra a sátrakban, a sátrak körül és a tábor

egész területén.

Tábori hűtőszekrény. A tábor egyik fontos berendezése. Fel

akasztható hűtőszekrényt (1) egy nagyobb kendőből vagy

vászonzacskóból rögtönözhetünk. Belehelyezzük a nylonzacs

kókba csomagolt élelmiszert, erős ágra akasztjuk, és falát

időnként megöntözzük vízzel, hogy a párolgó víz lehűtse a bel

sejét. Nagyobb mennyiségű élelmiszer hidegen tartásához

egy 100—150 cm hosszú vászonzsákot varrunk, és belsejét né

vászon



301

Tábori hűtőszekrény



hány rugalmas ágból készült abronccsal kimerevítjük. Az ab

roncsokat — a legfelsőt kivéve — húrral, hevederrel vagy zsi

neggel kifonjuk. Az egyik átfont abroncsra helyezzük a hűtésre

szánt élelmiszert, a zsák alját pedig a többi átfont abroncs

csal a vízbe merítjük. (A zsák a felső szélére erősített akasz

tóknál fogva egy víz fölé hajló faágon lóg.) Mielőtt a zsákot

a vízbe merítenénk, egész felületét meglocsoljuk vízzel, a haj-

szálcsövesség következtében ugyanis a víz a zsák falában

felfelé áramlik, s ott a levegőn elpárologva hűti a zsák bel

sejét (2). A szél hűtőhatását kihasználó hűtőszekrény egy

szerű gézből kötött és néhány ággal kimerevített batyu. A ba

tyuba belerakjuk az élelmiszert, és a batyut széljárta helyen

felakasztjuk (3). Két tízliteres festékesdobozból olyan hűtő-

szekrényt készíthetünk, amelyet a folyó vagy a patak vize tart

hűvösen. A dobozokat jól lezárjuk, és farudakból készített tar

tóvázra erősítjük. A „tutaj” közepére állítjuk a tulajdonképpeni

Tábori kajak

302

hűtőszekrény szerepét betöltő nagyobb bádogedényt, amelyet

mogyoróvesszőkből és vászonból készített fedéllel látunk el.

A tutajt a legerősebb vízsodrásban horgonyozzuk le. (4). A fo

lyóvíz „hűtőerejét” úgy is hasznosíthatjuk, ha a hűtőszek

rényt közvetlenül a folyóvízbe állítjuk. Ehhez egy nagyobb

ládára vagy hordóra van szükségünk, melynek fenekét (oldal

falait) a vízfelszín magasságáig átlyuggatjuk, hogy biztosítsuk

a víznek a ládán (hordón) való folyamatos átáramlását. A láda

(hordó) belsejében, 10 cm-rel a vízszint fölött lécrostot készí

tünk a hűtésre szánt élelmiszerek számára (5). Halastó köze

lében táborozva az átszivárgó vizet használhatjuk fel hűtésre.

A tó közelében árkot ásunk (olyan mélyet, hogy félig meg

teljen vízzel), a tejeskannát beleállítjuk a vízbe, az élelmiszereknek pedig karókból és deszkából kb. 20 cm-re a víz fölött

állványt csinálunk. Az árkot gömbfából és deszkából készült,

kátránypapírral bevont csapóajtóval fedjük be (6). Ha a hűtő-

szekrényt olyan helyen akarjuk felállítani, ahol kevés a víz,

borítsunk be szalmával egy nagyobb ládát, és állítsuk ala

csony karóvázra (a szalmát vagy szénát zsineghálóval rögzít

jük a láda falához, kb. 15 cm magasságig). A fedélre ágkilin

cset erősítünk, hogy könnyen nyitható legyen. A láda fölé

vászon- vagy közönséges vizesvödröt akasztunk, amelyből lassan szivárog a víz a láda fedelére, állandóan nedvesen tart

va a láda burkolatát. A folyamatosan párolgó víz csökkenti

a láda belsejének hőmérsékletét (7).

Tábori kajak. 150—200 cm hosszú legallyazott ágakból vagy

vékonyabb fatörzsekből készítjük. Ezenkívül rafia, kötél és

gyékény is szükséges hozzá. Cövekeket verünk le (I. a rajzot),

és meghajlítjuk körülöttük az ágakból készülő bordákat. (A haj

latok helyén az ágakat bevágjuk, hogy négy vékonyabb részre

hasadjanak.) Az ágakból és a bordákból összeállítjuk a kajak

vázát, és az egyes részeket összekötözzük. A kajakfenéknek azt

a részét, ahol ülni fogunk, kifonjuk. Elkészítjük a háttámaszt,

megfonjuk az orr-részt. Az evezőket háromágú villás ágból

készítjük, a tollat fűzfavesszőből vagy gyékényből fonjuk a há

rom ág körül. A csónak vázára két vékony rúd segítségévelsátorlapból vagy műanyag fóliából készült huzatot feszítünk.

Tábori konyha. Hosszabb ideig tartó táborozáskor építjük olyan

árnyékos helyen, ahonnan a szél a füstöt a táboron kívülre

fújja. A konyha közelében pincét ásunk. Magát a konyhát

rúdfából építjük, a vázat széldeszkával, deszkával vagy kát

ránypapírral fedjük be. A tető elöl 80 cm-rel, hátul pedig



90 cm-rel érjen túl a konyha falán. A belső térséget a munkaasztal és az étel kiadására szolgáló asztal célszerű elhelye

zésével töltjük ki. A kenyér és a napi főzéshez szükséges élel

miszerek tárolására polcokat készítünk, a többi élelmiszert

a pincében tartjuk. Ha nem áll módunkban külön helyiséget

építeni a lisztnek és a lisztes készítményeknek, pl. a rizsnek,

a száraztésztának stb., akkor a konyha sarkában alakítunk ki

számukra egy megfelelően szigetelt térséget. A merőkanál,

a főzőkanalak és a fedők, valamint a törlőruhák felakasztásá

hoz fogasokat, a nagyobb edények elrakásához pedig állvá-

303

Tábori konyha

szemétgödör

meleg viz mosogatáshoz

pince

tüzifakészlet

zsíradékfelfogó

gödör

ágasfa

polcok

élelmiszerraktár

vízkészlet asztal

ivóvízkészlet

nyokat készítünk. Elkülönítjük az ivóvíz tárolására szolgáló tér

séget. A konyhában tűzhelyet építünk, közvetlenül a konyha

mellett pedig bográcsot állítunk fel a mosogatóvíz melegíté

séhez. Mellette helyezzük el a zsiradékfelfogó gödröt és az

edények elmosására szolgáló vödröket. A konyha közelében

állítjuk fel az ágasfát, falánál pedig fatárolót építünk. Este,

a konyhai munka befejeztével minden edényt mosogassunk el

és rakjunk el, készítsünk vizet a reggelihez, a tűzhelyből szed

jük ki a hamut, és készítsünk bele alágyújtóst. A törlőruhákatmossuk ki, és akasszuk fel száradni, az élelmiszereket rakjuk

a polcokra, a tárolóhelyiség legyen kisöpörve, az asztallapok

pedig lesúrolva és letörölve.



Tábori láda

304

kályhacső

agyag + kőlelmiszerraktár

fémlemezek

H

Tábori láda. Mérete 40X40X70 cm. Fedele sarokpánttal kapcsolódik a ládához, amely pántos függőlakattal záródik. A láda belsejét kiemelhető rekeszekkel három vagy négy részre oszt juk. Ha a sátorban a ládát keskenyebb oldalára állítjuk

(40 cm), polcain elrendezhetjük a holminkat, könyveinket stb.

A ládának nem szabad a földön állnia, hanem egy kb.

15 cm-es állványon. Fedelére a törülközőknek és a törlőru

háknak akasztókat készíthetünk. Felső lapját egy darab pvc

fóliával takarjuk le. A ládát mindkét sátorlakó használja, a re

keszeket tehát megosztják.



305

Tábori meteorológia

Tábori meteorológia. Az időjárás változásaira olyan termé

szeti jelenségekből következtet, amelyek szabad szemmel, mű

szerek nélkül is megfigyelhetők. Rossz idő, eső, vihar akkor

várható, ha a látóhatár fölött sűrűsödő felhők képződnek, az

égbolton magasra tornyosuló bárányfelhők tűnnek fel, s a fel

hők több rétegben úsznak egymás fölött, gyakran különböző

irányban. Felszáll a köd, az erdő párolog, rendkívül jók a lá

tá i k h j li é b lt á á f lk lő fé

este nem hull harmat, reggel a fű száraz, a hangok rendkívül

közelről hallatszanak (a vonat zakatolása és a harangzúgás

olyan helyeken is hallható, ahol egyébként nem szokott hallatszani). Szép idő akkor várható, ha a reggeli köd csak a dél

előtt folyamán oszlik szét, a hajnali égbolt sápadt, lassan virrad, a fű erősen harmatos, a mező fölött pacsirta szól, a pókok új

hálót szőnek, magasan röpködnek a fecskék, a kilátás fátyo

los, a nap folyamán fehér felhők képződnek, amelyek azon

ban lassan eloszlanak, csendes éjszaka után reggel gyorsan

elülő könnyű szél támad, kinyílnak a virágok, a hangyaboly

körül nyüzsögnek a hangyák, már alkonyatkor hullni kezd

a harmat, este brekegnek a békák.



tásviszonyok, a hajnali égbolt sárgás, a felkelő nap fénye

vakítóan erős, napkeltekor vörös az ég alja, napnyugtakor na-

rancssárgás, virradatkor sötétkék az ég, s a holdnak fényes

udvara van. A fecskék alacsonyan szállnak, a galambok csa

patokba verődve gubbasztanak a háztetőkön, a tyúkok is csak

tollászkodnak, nem kapirgálnak, a madarak hirtelen elcsende

sednek, a halak kiugrálnak a vízből, a pókok összehúzzák

a hálójukat, a hangyák bemenekülnek a hangyabolyba, a bö

gölyök és a szúnyogok dühödten csípnek. A füst a föld fele

száll, visszaverődik a kéménybe, megváltozik a szél iránya,

Tábori satu

306

Tábori szán. A tűzifa szállítására használják. A legegyszerűbb

szán kisebb fatörzsből áll, melyen meghagyunk néhány erő

sebb ágat. A szánt a fatörzsnél fogva húzzuk, vagy vontató

kötelet kötünk rá. Szánkészítéshez erős villás ágat is felhasz

nálhatunk. Az ág végét ferdén lefaragjuk, elsimítjuk rajta a cso

mókat. Fölülre keresztbe 4—5 erősebb ágat erősítünk, ez lesz

a szán hordfelülete. A villás ág vastagabb végére kötjüka vontatókötelet. Valódi szánt rúdfából készítünk. Egyes da

rabjait erős zsineggel vagy dróttal kötjük egymáshoz (azokon

a helyeken, ahol a zsineg áthalad a fán, ívelt vágatokat csinálunk). A szánra ülést és csomagrácsot is készíthetünk. Mivel

ez a szán a füves lejtőkön is jól csúszik, a nyári táborban

szintén jól hasznosítható.

Tábori satu. Egy fatörzstől fél vagy egy méterre leverünk egy

10 cm átmérőjű karót (2), melyet félvastagságáig 25 cm hosz-

szan lehasítunk. Azután hosszú, erős villás ágat keresünk,

amely egyik végével a levert karóra, a másikkal meg a fatörzsre támaszkodik. (1). A villás végét homorúra faragjuk,

hogy jól simuljon a fatörzshöz. Erős ágból kb. 30 cm

hosszú cöveket vágunk (4), lehántjuk a kérgét, és simára

csiszoljuk. A karó lehasított felének alsó szélét ék alakban

lefaragjuk (2a). Erős zsineggel (3) körbetekerjük a fatörzset,

és a levert karóra laza hurkot dobunk úgy, hogy a hurok túl

érjen a satu másik, tárgy felőli szabad részén. A lesimított

cöveket becsúsztatjuk a két párhuzamos zsineg közé, addig

forgatjuk, amíg a satu mindkét pofáját szorosan egymáshoznem szorítja, aztán megtámasztjuk a beékelt villás ággal.

Hogy a pofák minél nagyobb felületen érjék a befogott tár

gyat, alsó végükhöz a félbehasított karó alsó lapjára a tárgy-

gyal azonos vastagságú vagy egy kicsit vékonyabb fadarabot

csúsztatunk (5). A satut két karóból is elkészíthetjük. Min

degyik karó egy-egy pofát helyettesít, melyek a kötél meg-

csavarásával szorulnak össze (6).



Tábori szövőszék

Tábori szövőszék. A gyékényből, nádból, száraz fűből szőtt

tábori matrac megszövésére használják. A megszövendő pász

mák számának megfelelően 1 m magas karókat verünk le

a földbe 10 cm-es távközzel (1), velük szemben pedig 2,5 m

távolságban két karót, melyekre keresztben egy vastagabb

rúdfát rögzítünk (2). Erre a keresztrúdra a karók irányába rá

kötjük a láncfonalat (3), az egyes láncfonalak közé meg

a mozgó láncfonalakat (4), s végüket egy vastag, egyeneságra erősítjük (5). Ügyeljünk arra, hogy szövéskor a mozgó

láncfonalak pontosan az álló láncfonalak közé essenek. Úgy

szövünk, hogy felemeljük a mozgó láncot, s a láncfonalra ha

ránt irányban rárakjuk azt az anyagot, amelyből szövünk. Az

tán a mozgó láncot leengedjük egészen a földig, vigyázva,

hogy állandóan megfeszítve maradjon, további anyagréteget

rakunk rá és fölemeljük. A szövés a mozgó lánc váltakozó

mozgása folytán jön létre. Az anyagot a mozgó lánccal min

dig jól húzzuk meg. A munka befejezése után a mozgó és az

5



2

Tábori térképrajzolás

308

(Ha négyzethálós papírt használunk) alapegységül egy négyzet

hosszát vesszük: 1 lábnyom egyenlő a négyzet egy oldalával.

Beáilunk az egyik pontba. A mérő a képzelt egyenes vonalánhalad, és számolja a megtett lépéseket. Mihelyt elér addig

a pontig, ahonnan merőlegest lehet vezetni, mondjuk, a kony

hasátor élére, megáll, és jelenti a megtett lépések számát.

Derékszögben elfordul. Cövekkel és egy darab pirosra festett

gézzel megjelöli a nézőpontot. Aztán ellép a konyhasátor sar

káig, és jelenti a megtett lépések számát. A rajzoló a négy

zetek oldalaira átszámított mértékeket átteszi a térképre.

A mérő visszatér a cövekhez. Kihúzza, és továbbhalad a kö

vetkező pontig. Így derékszögű méréssel beszintezi a tábor-

álló láncfonalak végét összekötjük, és a keresztrúdnál levág

juk. A szövést mindig a keresztrúdtól kb. 15 cm-re kezdjük

úgy, hogy először zsinegekkel egy vékony egyenes vesszőt

kötözünk az álló láncfonalakra, amelyet a munka végeztével

(de a szálvégek összekötése előtt) kihúzunk.

Tábori térképrajzolás. A tábor és közvetlen környékének térképezése derékszöges vagy szélrózsás módszerrel törté

építmények valamennyi pontját, a kanyarokat, az ösvényeket,

a hídállásokat, a tábori lobogórúd és a tábor központi köré

nek helyét. A rajzoló egy-egy objektum bemérésének befeje

zése után a felmért pontokból megrajzolja annak körvonalait.

Ez az eljárás nagyon pontos. A szélrózsás módszer alkalma

zása esetében a rajzoló egy ládára helyezett deszkára rajz

lapot erősít. Iránytű segítségével megállapítja az É—D egyet l t á j l í A i á tűt ú h l i á



képezése derékszöges, vagy szélrózsás módszerrel törté

nik. Ha a derékszöges módszert alkalmazzuk, kiválasztunk két

pontot, lehetőleg úgy, hogy összekötő vonaluk annak a tér

ségnek a közepén haladjon át, amelyet feltérképezünk. Ezt

a két pontot jól megjelöljük. A papírra, amelyre a térképet

rajzolni fogjuk, felvázoljuk mindkét pontot, pontosan a meg

számlált lépéseinknek megfelelően, a pontokat összekötő egye

nes hosszának arányában. Méréskor a cipő sarkát pontosan

a cipőorr elé rakjuk. Ilyenkor a cipő hossza (a sarok végétőlaz orr hegyéig) térképezési mértéket jelent. Ehhez a mértékhez

nest, amelyet rárajzol a papírra. Az iránytűt úgy helyezi rá az

egyenes közepére, hogy az egyenes pontosan egybeessen az

É—D tengellyel. Aztán a deszkára erősített irányzó segítségé

vel bemér egy pontot. Megállapítja annak irányszögét, azt

rárajzolja a méréspont közepétől a térképre, és rávezeti a le

lépett távolságot. Ilyen módon azimuttal sorban meghatározza

a sátrak, épületek stb. sarkait. Mindkét módszert a védett nö

vények vagy a ritka madarak fészkelőhelyének feltérképezése

kor használják.

T

309 Tábori tűzhely

az ágak átfonása

kő + ágátfonás

Tábori tűzhely. Sokféle anyagból építhető: téglából, gyep

téglából, agyagból, kövekből, fahasábokból. A legegyszerűbb

téglából és fémlemezekből készül (nagyobb létszám esetén

sütőket és tűzhelycsöveket is felhasználhatunk hozzá). Az 1-es

nagy asztal formájú tűzhely kifejezetten tábori jellegű, két

tűztere van. Gömbfa, kő és agyag szükséges hozzá. Falait vesz-

szővel fonjuk körül, kéményei dróttal áttekert, karóhoz erősített

bádogból vannak. A 2-es tűzhely földszintes, kövekből rakott

tűztérrel, rostéllyal, nyírfavesszővel vagy náddal kifont eltolható

asztallal és fatárolóval. A kémény kövekből és gyeptéglákból

tapasztás

kő + gyeptégla + gömbfa

gyeptégla

1



Tábori vizelde

310

készül. A 3-as tűzhely tágas tűztere két nagy bogrács számá

ra is elegendő. A tűztér gömbfából és erős ágakból készült

kosárba van beépítve. A 4-es tűzhely lapos kövekből és erőságakból épül, az 5-öshöz karóváz, néhány lapos kő és gyep-

6



9

311

tégla szükséges. A 6-os kétszintes tűzhelynek három tűztere

van, melyek közül az alsó kemenceként vagy sütőként szolgál.

Gömbfából, egy darab bádogból, 4 vaslemezből, gyeptéglák

ból és agyagból készül. A 7-es alapja egy kőtörmelékkel,

agyaggal és lapos kövekkel kitöltött, vesszővel kifont gömbfa

váz. A 8-ast erős fahasábokból és agyagból építjük, két tűz-

térrel és egy rakodótérrel. A tűzifakészlet a tűzhely alatt he

lyezhető el. A 9-es árkos tűzhely, gyeptéglákból és fémleme

zekből való ráépített résszel, valamint kályhacsőből készült ké

ménnyel. Az a) térség az edény félrerakására való, a b) tér

ségben pedig a fűtő ül. A 10-es tűzhely a több célú tábori

tűzhely alaptípusa. Lapos kövekből, téglákból, gyeptéglákból

vagy agyagtömbökből építjük. Hossza ne legyen több 1 m-nél,

hogy a tűz az egész tűzteret jól bemelegítse. Nyárs és füg

gesztőkaró alkalmazásával grillsütőnk is lesz. Ha az étellel teli

edényt a felmelegedett falak közé meleg hamuba állítjuk,

hosszú ideig meleg marad. Ez a tűzhelytípus kemencévé is

átalakítható.

Táborkapu

Tábori vizelde. Kiásunk egy 150X100X80 cm-es árkot, az al

jára kőtörmeléket, majd kb. 5 cm vastagon klórmésszel ke

vert durva homokot szórunk. Két kis fatörzzsel áthidaljuk, és

a fatörzseket gyeptéglákkal fedjük be. A gyeptéglák közé be

szúrunk egy darab csövet és vagy egy lucfenyőkéregből ké

szült 30 cm átmérőjű tölcsért erősítünk rá, vagy olyan V ala

kú nyílást vágunk az oldalába, amely megfelel egy két

deszkából összeszögelt vályú szélességének. A vályút ka

rókra vert lécre támasztjuk úgy, hogy a cső fölötti vége5 — 8 cm-rel alacsonyabban legyen, mint a másik. A vizeldét

farúd vázra erősített fenyőág, fenyőkéreg vagy nádfallal vesz-

szük körül.

Táborkapu. Egy-egy táboregység bejárata, természetben ta

lálható anyagokból, azaz gömbfából, gallyakból, gyökérből,

erős ágakból készítjük. Arra törekedjünk, hogy formájával,

anyagával kifejezze a tábor jellegét. Sose építsünk táborkaput

deszkából, betonoszlopokból vagy fémrudakból, ne szereljünk



Táborkör

312



313 Táborozó higiéniája

rá villanyvilágítást. A táborkapu meggörbült gallyakból, gyö

kerekből a legszebb. A készítéséhez felhasználandó fákat csak

az erdőgazdaság engedélyével szabad kivágni. A kapu egyes

elemeit kötéllel, hornyolással kapcsoljuk össze, lehetőleg ne

használjunk erre a célra drótot, nagy szögeket, sőt anya

csavarokat. A kész kaput ne mázoljuk be olajfestékkel, a fát

hagyjuk meg eredeti állapotában, esetleg vonjuk be színtelen

csónaklakkal.

Táborkör. A tábortűz körüli térség. A táborozok padjait és

karszékeit aszerint rakjuk szét, hogy hol lesz a tűz. Ha a tűz

középen van, akkor a padok és a karszékek a tűz körül körben

vagy sokszög alakban helyezkednek el. Ha műsorral is számo

lunk, sőt rendszeres műsorral, akkor a tábortüzet kijjebbrakjuk, és a padokat mindkét oldalon félkörben helyezzük el.

A tűzzel szemben van a színpad, melyet a tábortűz fénye vilá

gít meg. A táborkörben nem étkezünk, nem járkálunk, nem

alszunk a padokon és a karszékekben, de tanácskozásokat

napközben is tarthatunk benne. A körben nem szemetelünk,

mindig tisztának kell maradnia. A tűztér kővel körülrakott

2—25 m átmérőjű terület, melyet a gyep eltávolítása után fi

nom kőtörmelékkel vagy homokkal szórunk be. A táborozás

befejeztével a köveket elhordjuk, a tűz helyét elgereblyézzük,és befedjük gyeptéglával.

Táborozás télen. Ruházatunk bizonyos módosítását követeli

meg. Több réteg vékony, laza fehérneműt veszünk fel, hogy

testünk körül hőszigetelő rétegek alakulhassanak ki. A szoros

öltözék akadályozza a vérkeringést. Sí- vagy hegymászó nad

rágot húzunk (sohasem melegítőruhát, mivel gyorsan átned

vesedik) és két harisnyát: egy vékonyát, mely felszívja az izzadságot, és egy vastagot. Téli túrához legmegfelelőbb a gu

mitalpú turistacipő, a sícipő erre a célra túlságosan nehéz.

Viharkabátot, meleg sapkát, kesztyűt viszünk magunkkal. Leg

jobb az egyujjas vízhatlan kesztyű, alája pedig egy laza

gyapjúkesztyű. (L. Sátorverés téli táborozáskor.)

Táborozó higiéniája. A kellemes táborozás és a természetben

való tartózkodás előfeltétele. A jó táborozó mindennap tisztálkodik, kezét naponta többször is megmossa. Rendkívül fon

tos, hogy rendszeresen és eleget aludjunk, valamint, hogy

fekhelyünk mindig meleg és száraz legyen (I. Alvás a szabad

ban). Ha hálózsákban alszunk, vessük le a cipőnket, de

mindig húzzunk zoknit és hálóöltözetet. (Éjjelre ajánlatos

a tartalék száraz harisnyát felhúzni.) Alváshoz nem jó túl

öltözni. Ha ugyanis kevés ruhaneműt veszünk fel, bőrünk sza

badon lélegezhet, és a testünk által leadott hő felmelegíti

a hálózsákot, a túl sok ruhán viszont a testmeleg nem tudáthatolni, a hálózsák hideg marad, és hamarosan fázni kez



, g ,

dünk. A hálófelszerelést, vagyis a hálóöltözetet és a hálózsá

kot naponta szellőztessük ki, és szárítsuk meg. Alkonyat előtt

mindent rakjunk a sátorba, hogy hálófelszerelésünk át ne ned-

vesedjen. Cipőnket naponta kenjük be krémmel. Használat

után mindig szárítsuk meg, és gondoskodjunk róla, hogy ne

maradjon rajta sár. Lefekvés előtt a nappali ruhánkat a tűz

fölött szárítsuk meg, hajtogassuk össze és rakjuk pvc zsákba.

Eső után valamennyi ruhánkat és hálóholminkat szárítsukmeg. Főleg télen gondoskodjunk róla, hogy harisnyánk, ci

pőnk és ruhánk mindig száraz legyen. Cipőnket a sátorban

Tábor részeinek elhelyezése

rakjuk külön állványra, ne hagyjuk a földön, ügyeljünk arra,

hogy a sátorban, különösen a fekhelyünk alatt ne maradjon

ételmaradék, mert a bomló élelmiszer bűze sátrunkba csalogatja a rovarokat. A tábori higiénia alapja a tisztaság, a szá

razság és a rend.

Tábor részeinek elhelyezése. A tábor közepén kialakított tér

körül helyezkednek el a résztvevők sátrai. A tulajdonképpeni

táboron kívül (mindig szélirányban) van a konyha, mögötte

a hulladékgödör, a hulladékégető és a pince. Az étkezdét

fák alá, árnyékba építjük. A konyha és a mellékhelyiségek

elhelyezését a kút, az ivóvízforrás helye határozza meg. Fon

tos, hogy legalább 50 m-nyi távolságban legyenek a forrás

vagy a folyó alatt úgy, hogy a konyhától és mellékhelyiségektől elfolyó szennyvíz ne juthasson az ivóvízforrás közelébe.

A latrinát szintén a forrás alatt állítjuk fel, szélirányban. Sport

pályát egyenes terepen a vízhez közel kell létesíteni. A mos

dót általában a konyhával egy vonalban helyezzük el, az

edénymosogatót pedig a mosdó alatt.

314



Tájelemzés

Tábortűz. Ünnepi alkalmakkor gyújtjuk a táborkör közepén.

A fahasábokat piramis vagy pagoda formába rakjuk össze

hozzá. A piramist úgy építjük, hogy a 2 m átmérőjű tűztér

közepébe leverünk egy 1,5 m magas erős villás ágat, amely

köré a villás ág félmagasságáig száraz rozsét, fenyőgallyat,

nyírfakérget, majd erősebb ágakat halmozunk. Erre a rétegre

támasztjuk körbe a fahasábokat, ügyelve arra, hogy megfelelő

rések maradjanak köztük az oxigén beáramlásához és a füst

elvezetéséhez. Az alágyújtáshoz két helyen nagyobb nyílást

hagyunk. A pagoda építése nagyobb előkészületet követel.

Olyan fahasábokat kell hozzá fűrészelnünk, amelyek hossza

Tábortűz meggyújtása. Mindig ünnepélyes módon történik. So

hasem gyújtjuk meg gyufával, meggyújtásához fáklyákat

(I. Tábori fáklya) használunk, amelyeket a táborkörön kívül

égő kis tűzön vagy a konyhában gyújtunk meg. Az égő fák

lyákat bevisszük a táborkör közepére. A résztvevők vigyázzban,

teljes csöndben állnak. A táborvezető és az általa kijelölt há

rom táborozó az égő fáklyákat egyszerre a piramis vagy a pa

goda nyílásaiba helyezi. A táborozok mindaddig vigyázzban

állnak, míg a lángok fel nem csapnak. A tábortüzet csak az

arra kijelölt személy táplálja a tábortűz körén kívül, rend

szerint valamelyik pad mögött elhelyezett tűzifakészletből,

(ügyeljünk arra, hogy a készlet elegendő legyen.) A műsor

befejezése után megvárjuk, míg a tábortűz kialszik, sohasem

öntjük le vízzel. Nem dobálunk bele cigarettavégeket, gyufa

szálakat, papírdarabokat, nem főzünk rajta, és nem szárítunkmellette ruhát vagy cipőt. A tábortűz körül csak ülni illik, he-

verészni vagy aludni mellette neveletlenség.

Tájelemzés. Térkép, menetrend és útikalauz segítségével hajt

juk végre. Először a térképen kijelöljük a túra egyes állomá

sait (turisztikai, kulturális-ismeretszerző, természettudományi

stb. szempontok, leggyakrabban mindezek kombinációja sze

rint). Minden szakaszhoz megfelelő információs forrást (pl. úti

könyvet) keresünk A térkép alapján megállapítjuk a táj szint-

(mindig kettesével) fokozatosan 5—10 cm-rel csökken. A rö

vidítés aránya a fák vastagságától függ. A tűztér közepére

gyújtást készítünk, ugyanúgy, mint a piramisnál, és akörül

kezdjük építeni magát a pagodát. A két leghosszabb fát pár

huzamosan a gyújtás mellé rakjuk úgy, hogy a továbbiak

(a rövidebbek) jól megálljának rajtuk, de ne nyúljanak túl.

így haladunk egészen a két utolsó, legrövidebb fáig. A hasá

bok közötti térséget rövidebb darabokkal töltjük ki, vigyázva,

hogy a tűz ne fojtódjon el, és a tűztér a legalsó és a követ

kező faréteg között minden oldalról jól megközelíthető legyen.

A piramist vagy a pagodát elkészülte után takarjuk le sátor

lappal, nehogy az esti harmat átnedvesítse, vagy az eső átáztassa.

315



könyvet) keresünk. A térkép alapján megállapítjuk a táj szint

különbségeit, jellegét. Mérlegeljük az éjszakai szállás lehető

ségeit, kiválasztjuk az élelmiszer-beszerző helyeket, a közleke

dési eszközökre való fel- és leszállás helyeit. Felvázoljuk a túra

egyes szakaszainak szintkülönbségét, elkészítjük a túra idő

beosztását, figyelembe véve a vásárlásra, pihenésre, kulturá

lis tevékenységre, fürdésre stb. szánt időt is. Végül a menet

rend segítségével megállapítjuk a szóba jöhető csatlakozáso

kat. Az elemzés során ne feledkezzünk meg semmiről, amia tervezett túrához hozzátartozik.

Tájoló

316

Tájoló. Különböző szögek leolvasására alkalmas iránytű. Leg

ismertebb a Bézard-féle, patkó alakú, arretációs berendezés

sel ellátott, nem mágneses lémtokban elhelyezett tájoló. A fedél oldalába vágott két irányrésen át keressük meg a me

netirányt meghatározó tájékozódási pontot. A tájoló fedelének

egyenes, az irányrésekkel párhuzamos éle az irányél, amely

mellett irányvonalat húzhatunk. Tájoláskor a tájolót úgy kell

tartanunk, hogy a fedelén levő nyíl a betájolt pont felé mu

tasson. A tájoló nyíl alakú mágnestűje egy körben forgatható,kerek szelence közepéből kiálló fémcsúcson mozog. A mág

nestű hegyes, foszforeszkáló, háromszög alakú vége É felé

mutat, a másik, a déli kis körben vagy keresztben végződik.

Ha a tájoló fedelét lecsukjuk, a mágnestű önműködően rögzí

tődik. A szelencét felül üveglap védi, amely alatt 360°-ra be

osztott, és két foszforeszkáló jellel ellátott kerek celluloid le

mez van. Az É (Észak) vagy N (Nord, North) betűnél vonás,

illetve háromszög, a D (Dél) vagy S (Süd, South) betűnél egy

kis kör, illetve kereszt látható. A szelence szélére felerősítettfémtükörnek az a rendeltetése, hogy amikor a tájolóval az

irányrésen át irányzunk, a fémtükörben megfigyelhessük

a mágnestű helyzetét, a fokbeosztás egy részét és a tükör

tengely mozdulatlan részére felszerelt mutatócsúcsot (indexet).

A tükör szükség szerint 45 vagy 90°-os szögbe állítható.

A tájolóval két fontos feladat végezhető el: a terepről tér

képre és a térképről terepre történő irányátvitel. A tájoló se

gítségével megmérjük az É—D egyenes és a menetirányunk

közötti szöget, a tájoló irányélét a betájolt térképen haladásunk felrajzolt vagy elképzelt vonalára helyezzük, és meg

várjuk, míg a mágnestű megállapodik az É—D irányban (az

arretációs emeltyű segítségével ez a folyamat meggyorsítható).

Úgy fordítjuk el a fokbeosztású üvegfedelet, hogy az É-ot és

a D-et mutató jelzések a mágnestűn és a fedélen kölcsönösen

fedjék egymást, leolvassuk az index jelzése által kijelölt szö

get, s ezzel meghatároztuk az azimutot (I. a címszót). Ha vi

szont a terepen menetünk irányát kell meghatároznunk, a fok

beosztást az irány szögére állítjuk úgy, hogy az index jelezze

menetünk irányát, majd a tájolót vízszintes támasztékra (naplóra, lapos kőre, deszkára) helyezzük. Óvatosan addig forgat

juk a szelencét, amíg a mágnestű és a fedél É és D jelzései

kölcsönösen eltakarják egymást. Ekkor az irányél mutatja me

netirányunkat. Az irányréssel a legközelebbi tájolási pon

tot határozzuk meg. A munka menete a tájolóval a követ

kező: jelzés — mágnestű — index — irányél — irányrés —

menetszög — tájolási pont a terepen. A tájolóval mindig na

gyon kíméletesen bánjunk, óvjuk a hirtelen rázkódástól és

eséstől. Ha pontosan akarunk mérni, ne feledkezzünk meg

a mágneses elhajlásról (I. Mágneses elhajlás).



g j ( g j )

Takácscsomó. Lapos huroknak vagy skót kötésnek is nevezik,

mivel ezzel kötözték az ún. skót vitorla csücskét a kötélre. Nálunk a takácsok használták az elszakadt fonál összekötésére.

317 Tányér

Talpvonal. A terepen vezetett képzeletbeli vonal, amely a hegy

oldal és a völgy közötti átmenetet jelzi.

TANAP múzeum.

Európa egyik legmodernebb természettudo

mányi múzeuma, 1957-ben alapították Tátralomnicon.

Tányér. Lasszógyakorlat. A lasszóhurkot jobb kézzel vízszin

tesen magunk elé emeljük, megforgatjuk, és a vezetőkötél vé

gének forgatásával mozgásban tartjuk. A vezetőkötél végét

csak a jobb csukló irányítja. A vezetőkötél lazításával vagy



meghúzásával növeljük vagy csökkentjük a tányér nagyságát.

A lasszót jobbról balra forgatjuk, tehát az óramutató járásá

val ellentétes irányban. Kezdetben az egész kéz dolgozik, de

3—4 fordulat után már csak a csukló. A lasszót könnyedén

tartjuk, és csak két ujjunk között forgatjuk, nehogy a hurok

megtekeredjen, és a tányérból „nyolcas” jöjjön létre.

Tarisznya (torniszter)

318

Tarisznya (torniszter). Hátizsák helyett használjuk, két faj

tája ismert. Az egyik a régi német vagy még régibb osztrák

tarisznya (borjú), melynek külső része marhabőrrel van be

vonva. Belső tere négyszögletes, dobozhoz hasonló. Hátránya,

hogy súlya jelentős. A másik az első világháború után elter

jedt ún. olasz hátizsák. Ez vászonból készült, oldalán két zseb

bel, Túrázáshoz még ma is gyártják hasonló vagy kicsit módo

sított formában. Belső tere két részből áll, amelyek közül

a testhez közelebb fekvő egészen szűk. Az oldalain egy-egy

zseb található (némelyiknek a külső oldalán is van egy zsebe).

A tarisznya áthajtható fedelén szíjak vannak a takaró, a háló

zsák és a csajka felerősítésére.

Tarisznya (torniszter) javítása. Gyakran megtörténik, hogy el

szakad a tarisznya szíja, vagy elfeslik rajta a varrás. A ta

risznya javításához mindig legyen kéznél egy darab szélesebb

szíj, pótcsat, néhány szegecs és vastag tű, egy darab paraffin,

kb. 12 mm átmérőjű gomb, nyers zsineg, ár, kis kombinált

fogó és erősebb, sodrott zsineg. Az elszakadt szíjról eltávolít

juk a szegecset, mellyel a tarisznyára volt erősítve, és a követ

kező sorrendben varrjuk fel: gomb, a tarisznya anyaga, szíj,

gomb. Beviaszozott zsineggel vagy kenderfonállal átvarrjuk

a gombot, azután a szegecs helyén átszúrunk a szíjon, a ta

risznya anyagán, valamint az ellengombon. Ha van szege

csünk, akkor az eredetinél nagyobbat kell használnunk, mivel

a régi kiszakadásakor az anyagban a nyílás, melyen a szíj

áthaladt, jelentősen kitágult. Az elszakadt varratokat nyers

zsineggel vagy kenderfonállal varrjuk meg, amelyet előzőleg

beviaszozunk. Kettős öltéssel varrunk, nem pedig lánc- vagy

pelenkaöltéssel, mert azok könnyen szakadnak. Vagy az ere

deti varráslyukakat használjuk fel, vagy árral újakat bökünk,

és azokon fűzzük át a zsineget. (A végét jól be kell viaszoz-

nunk, hogy elég merev legyen, és a lyukakon könnyen át le

hessen fűzni.) Az átvarrás után az öltéseket erősen meghúz

zuk, és a fonal (zsineg) végeit elkötjük. Az új varráson végig

húzzuk a viaszt, és kézzel elsimítjuk, „bevasaljuk”. A szíjba

a lyukakat legjobb felizzított szöggel égetni, mert késsel min

dig nagyobb lyukat csinálunk, mint amekkora szükséges, a vágás szélein felsértjük a bőrt, a lyuk egyre nagyobb lesz, és

a szíj idő előtt elszakad.

Társadalmi Erdei Szolgálat. 1962 júliusa óta a Budapesti Vö

rös Meteor Sportkör Természetbarát Szakosztályának kezde

ményezésére „természetbarát járőrök” is védik az erdőt. Az

erdészeti szervek által elfogadott kezdeményezés azóta orszá

gos mozgalommá növekedett. A Magyar Természetbarát Szövetség országos intéző bizottságot hozott létre a mozgalom

irányítására, melynek az a célja, hogy az erdészeti és rendé

szeti közegeknek hathatós támogatást nyújtson az erdők álla

gának, valamint a turisztikai, erdészeti és vadászati létesítmé

nyek védelmében. A társadalmi erdei szolgálatot önkéntes

természetbarát járőrök látják el vizsgázott túravezetők irányí

tásával, munkaszüneti napokon.

Távolságbecslés. Pontossága a gyakorlattól, az időjárási viszo

nyoktól és a látótávolságtól függ. Gyakorlásakor ne feledjük,



hogy az először látott vagy az egyhangú területek (pl. mezők,

rétek, halastavak), az erősen megvilágított tárgyak (pl,

éjjel a házak világos ablakai, a lámpák stb.) és az alulról né

zett magas tárgyak mindig közelebbieknek látszanak, mint

a valóságban. Erős szélben, ködben, verőfényben vagy felülről

a mélybe nézve megnőnek a távolságok, esőben, hóviharban

viszont a tárgyakat nagyobbaknak látjuk. A távolságbecslést

mindig változatos terepen gyakoroljuk, először mezőn, réten,

irtáson, országúton, fasorban, csak később a hegyekben. A tá

volságbecsléshez igen jól bevált az ún. megkülönböztető mód

szer, amely a szabad szemmel látható különböző távolságok

ban levő tárgyak nagyságának összehasonlításán alapul. A há

romszöggel való becslés (A) alapja a háromszögek hasonló

sága (a : b=d : e, b : c=e : f, a : c=d : f). A beméréses

módszer (B) alkalmazásakor abból indulunk ki, hogy az em

ber szemtavolsága átlagosan 6,5 cm. Kiválasztunk a látóhatá

ron két pontot, kinyújtjuk a kezünket, hogy a szemünktől

319

a : b = d : e b : c = e : f a : c = d : f

65 cm-re legyen, és jobb szemünkkel a hüvelykujjunkon (ceru

zavégen, gyufaszálon) keresztül bemérjük az A pontot (bal

szemünket közben behunyjuk), aztán a jobb szemünket hu

nyorítjuk össze, és a bal szemünkkel bemérjük (a hüvelykujjun

kon, gyufaszálon stb. keresztül) a B pontot. Az A—B pontokat

összekötő a egyenes tőlünk való távolsága 10a-val lesz egyen

lő. Vonalzó segítségével (C) úgy mérünk, hogy a vonalzót

a szemünktől 65 cm-re tartva a látóhatáron kiválasztott A

pontot egybevetjük a vonalzó nulla beosztásával, aztán el-

Távolságbecslés

A

d



Távolságmérés

csúsztatjuk a hüvelykujjunkat egészen a vonalzó azon beosztá

sáig, amely a látóhatáron eqybeesik a B ponttal. Az A—B

Távolságmérés. Többféleképpen végezhetjük: mérőszalaggal,

kerékpárkerék köpenyének kerületével, karóval, kötéllel, lépé

sünk hosszúságával stb. (A 28-as köpeny hossza 220 cm, egy

lépésé pedig kb. 75—80 cm.) Ha a lépések számát méterekké

akarjuk átalakítani, leszámítjuk a lépések összegéből a mért

lépések egynegyedét, pl. 600 lépés egyenlő 450 m-rel, és meg

fordítva: 600 m egyenlő 800 lépéssel.

Távolságmérő. A terepen a távolságot vagy becsléssel hatá

k k ké ít tt k t tá l á é őt h

320

a láb körvonalai, a téglák a házak falában és a tetők csere

pei; 250 m-ig a ruha színe; 500 m-ig az emberek és az álla

tok alakja és a kisebb tárgyak körvonalai; 700 m-ig a haladó

ember mozdulatai; 1000 m-ig a fák és 5000 m-ig az épületek

körvonalai.

beosztását. A vonalközök jelentik rajta a kisebbített távolsá

got, míg a valóságos távolságot méterekben kifejezve tüntet

jük fel a vonalak mellett. Kérjünk meg egy kb. 170 cm magas

személyt, hogy előttünk egyenes vonalban haladva az általunk

előzőleg pontosan kimért pontokon — 5, 10, 15, 20, 25, 50,

100, 200, 300 és 500 m távolságban — álljon meg. A távol

ságmérő nézőkéjét a szemünkhöz illesztjük, és a T alakú toló

mércét addig csúsztatjuk, míg az előttünk álló személy alakját

(valahányszor megáll), be tudjuk fogni a nézőke alsó és a tolómérce felső éle közé. Az oldalsó fehér csíkon a tolómérce

l ó él té á l á t hú k é llé í j k

Távolságbecsléskor jó, ha tudjuk, hogy 70—100 m-ig még

megkülönböztethető az emberi arcon a szem, a fül és az

orr; 150 m-ig a ruhán az öv és a zseb; 200 m-ig a felkar és

egyenes tölünk való távolsága egyenlő 65. (I. a rajzot).



rozzuk meg, vagy magunk készítette karton távolságmérőt hasz

nálunk. Egy 30X120 mm-es kartoncsík közepén 5X100 mm-es

nyílást, nézőkét vágunk, szélére 9X100 mm-es csíkokat ragasz

tunk, azokra pedig 10X100 mm-es sávokat vastag rajzlapból,

így alakítjuk ki a tolómérce vájatát. A tolómérce egy T alakú

10X100 mm-es kartoncsík, amelynek ebben a vájatban szoro

san kell mozognia. Ezután készítjük el a távolságmérő vonal

alsó széle mentén ceruzával vonást húzunk, és mellé írjuk

a személy tőlünk való pillanatnyi távolságát. Ily módon foko

zatosan bejelöljük az összes kimért távolságot. Otthon a toló

mércén megjelölt távolságokat tussal kihúzzuk, és a jelölések

alá pontosan odaírjuk a méterek számát. Ugyanezzel a mód

szerrel bemérjük és bejelöljük egy villanyoszlop és egy két

emeletes ház előre meghatározott távolságait is. Az így be-

Tegez

osztott távolságmérővel teljesen megbízhatóan dolgozhatunk.

A tárgyat, amelynek távolságát meg akarjuk állapítani, be

fogjuk a nézőke térségébe, és oldalt, a távolságmérő beosz

tásán leolvassuk a tőlünk való távolságát.

321



Tegez. Alapja egy 80 cm hosszú és 10 cm átmérőjű henger

alakú fedeles kartondoboz, amelyet műbőrrel, szövettel, szarvas

vagy őzbőrrel vonunk be. Ragasztáskor ne felejtsük el a be

vonat alá csúsztatni, és szegeccsel rögzíteni (esetleg dróttal

felvarrni) a tartóheveder végét.

Tehenészhurok 322

Tehenészhurok. Karikához vagy fogantyúra rögzítik vele a kö

telet.

Teherhordás. Lényegesen megkönnyíti a teher helyes súly

elosztása. A matrózzsákot az oldalára varrott hevederek vagy

az oldalai mentén a homlokon át vezetett kötél (heveder) se

gítségével visszük. A heveder vagy a kötél alá sálat, esetleg

gumipárnát helyezünk. A hordhevedert a csomag nagysága

szerint igazítjuk el. Egy segédhevederrel a hordhevedereket

haránt a csomaghoz fogjuk, és szorosan átkötjük.

Tekercs. Minden csomó alapvető alkotóeleme. Két tekercsből

jön lé tre a kötélfék . Ha a tekercs szabad végét ez alá a csomó alá helyezzük, egy másik csomóelem — csat keletkezik.



323

Térdmelegitö

Telemork (vízi). Az áteresztő zsilipen való áthaladáskor alkal

mazzuk, hogy a nyelv végén az ellenhullám át ne csapjon

a csónakunkon. A kajakevezőt aszerint tartjuk, hogy melyik

oldalra akarunk kifordulni. Pl. ha a kajakevező a bal kezünk

ben van, és a nyelv bal oldalán haladunk, akkor abban a pil

lanatban, amikor a cölöppillérek alatt, az áteresztő zsilip vé

gén az ellenhullámhoz közeledünk, egy hirtelen bal fordulattal ráfekszünk a kajakevezőre, s így a vízzel szembefordítjuk

a csónak hasát. Helyes elhajlásnál a kajak szembefordul az

áramlattal, rossz elhajlás esetén viszont felborul.

szintjétől számított magassága (a Földközi- vagy a Balti-ten

ger szintjétől). A viszonylagos magasság pedig az, amelyet

valamely más magassági ponton áthaladó szintfelülettől (pl.valamely tó szintjétől) számítunk.

Tengerszint fölötti magasság. A földfelszín valamely pontjánakbizonyos alapmagasságához, általában a tenger szintjéhez

mért magassága. Ma nulla alapmagasságnak az Adriai-tenger

Triesztnél való közepes vízszintjét, illetve a Finn-öböi Kronstadt-

nál — Leningrádnál mért közepes vízszintjét használják. A Bal

ti-tenger közepes szintje 90 cm-rel magasabb.

Térdmelegítő. Ha a szabadban alszunk, leggyakrabban a tér

dünk fázik, mivel az szorul oda legjobban a hálózsák falához.Éjjelre ajánlatos a térdünkre kötött térdmelegítőt húzni. Meg

kötéséhez 120 g gyapjúfonal és öt rövid kötőtű szükséges.

A munkát 88—96 szemmel kezdjük, a lábikra vastagsága sze

rint. Először két sima, két fordított mintával, bordásán kötünk

körbe haladva 12 cm-t, ezután kb. 20 szemet szaporítva simán

folytatjuk a munkát. 14 cm után 20 szemet fogyasztunk, és

ismét bordásán kötünk még további 12 cm-t, majd a kötést



Tengersz in t f ö lö t t i abszo lú t és v i s zony lagos m agasság .

Az abszolút magasság a terep bizonyos pontjának a tenger

Terephelyzet átvitele

324

befejezzük. A szélébe kb. 5 mm széles gumit fűzünk, hogy a térdmelegítő szorosan a lábunkhoz simuljon.

Terephelyzet átvitele. Akkor alkalmazzuk, ha térképpel dolgo

zunk, és a terephelyzetet össze akarjuk hasonlítani a térkép

Terepidomok. A térkép a földfelszín bizonyos részének kicsi

nyített képe. A felszínt a térképen kétfajta elemmel ábrázolják:

pel, vagy fordítva. Ehhez a szokásos módszerek egyikével (vo

nalzó, gombostű és cérna, tájoló irányrése, körző segítségével)

álláspontunkból képzelt egyenest húzunk a térkép pontjainkeresztül a terepen levő tényleges pontokhoz, vagy megfordít

va, álláspontunkat keressük meg a térképen.

a) terepidomokkal és b) tereptárgyakkal , ilyenek pl. az épü

letek, közlekedési utak stb. A terepidomokat a térképeken ál-



325 Terepidomok



Terepidomok 326



327 Terepidomok



Tereptárgyak

talában szintvonalakkal ábrázolják. A tájképvázlat, domborzatleírás készítésekor és térképolvasáskor ismerni kell a 21 alap

vető terepidomot. 1. Kúp — domború terepidom. Alakja sze

rint lehet: hegykúp, lejtőkúp, szirtkúp, csúcs és orom. 2. Szik

lakúp, sziklacsúcs — általában mészkő- vagy vulkanikus kép

ződmény. 3. Hegycsúcs — sziklacsúcscsoport. 4. Hegyhát —

olyan terepidom, amelynek hosszanti felső részétől minden

irányban lefelé lejt a felszín. A hegygerincet keskeny, hegyi

fennsíkon átvezető hátvonal alakítja ki. A keskeny hegyhátat

gerincnek, az alacsonyat hátnak, s az egészen jelentéktelenthullámnak nevezzük. 5. Fennsík — olyan tető, melynek leg

felső része vízszintes sík, vagy csak enyhén lejtő. Ha elég nagy

kiterjedésű és alig hullámos, akkor magaslati fennsík a neve.

6. Lejtőhát — kiemelkedés két szomszédos mélységvonal kö

zött, amelynek háta kevésbé meredek, mint az oldala. 7. Pi

henő — a lejtőgerinc azon része, amely vízszintes, vagy 2°-

nál kisebb a lejtése. 8. Lejtőkúp — kisebb, alacsonyabb kúp

a lejtő oldalában. Az oldal és a lejtőkúp közötti legalacso-

nyabo hely a nyereg, a mély és széles nyereg pedig a hágó.A mély és szűk nyereg a hegyszoros, a meredek falú nyereg

a szakadék. 9. Borda — hosszanti kiemelkedés a hegy oldalá

ban. Meredek oldalú és szögletes, gyakran keskeny gerinc

felülete van. 10. Hegyorr — kis, vízszintes, a domboldalbólfeltűnően kiálló pihenő. 11. Terasz — különféle alakú, a szint

vonalak irányában szétterülő pihenő. 12. Tereplépcső — me

redek falú lejtőszakadás, amely vagy vízszintes, vagy a terep

esésével azonos irányban lejt. 13. Meredély — hirtelen erősen

meredekké váló lejtőrészlet. 14. Szirtnyelv — szűk hegygerin

cekkel a völgyekbe kifutó terepalakzat, amely a vízmosás ha

tására alakult ki. 15. Völgyteknő — lényegében a nyereg

mindkét oldalán keletkezett bemélyedés. A lapos fenék észre

vétlenül megy át a völgyteknő oldalsó felületébe. 16. Horhos aszóvölgy — meredek falú bevágódás, a völgybe vezető lefo

lyással. 17. Szurdok — szakadékvölgy, mély bevágódás, mely

nek fenekén víz van, falai a horhos és a hajlás irányához ké

pest rendszertelenek. 18. Enyhe hegylábiejtő — a kiemelkedés

lába, mely talpvonalba megy át. 19. Meredek hegyláb — me

redek lejtéssel fut a talpvonalba. A hirtelen hegylóblejtő pe

dig már merőlegesen. 20. Hordalékkúp — sziklarögök, kövek,

homok és agyag hordaléka alakítja ki a szakadékok és hor

hosok lábánál. 21. Katlan, lyuk, töbör — kör vagy ellipszisalakú bemélyedés; a szakadék már jelentős mélyedés mere

dek falakkal.

328



g gy y g

Tereptárgyak. Ilyenek a növényzet, kultúrnövénytáblák, ta

vak, halastavak, gátak, medencék, vízfolyások, csatornák,

közlekedési utak, építmények, bányák, források, temetők, par

kok, kilátók, sövények, elkerített területek, hidak stb. Azokat

a kisebb tereptárgyakat, amelyeket a térképen feltétlenül szük

séges jelölni, a térkép méretarányához képest nagyítva rajzol

juk. Ehhez egyezményes jeleket és betűtípusokat használunk.

329

Térkép

Terepvázlat. A terepen való mozgáshoz szükséges abban az

esetben, ha nincs elég térképünk, vagy ha az adott terepet

több példányban kell lerajzolnunk (egy-egy túra vagy játék részt

vevői számára). Többféle terepvázlatot ismerünk. 1. A helyzet

vázlat tulajdonképpen térképkivonat. Meghatározott célra ké

szül, ezért csak azokat az adatokat jelöljük be rajta, ame

lyeknek a cei szempontjából jelentőségük van. 2. A menet

irányvázlat elsősorban útvonalunk irányát tartalmazza. Beje

löljük rajta az egyes útszakaszoknak a kiindulási ponttól való

távolságát, az útszakaszok közötti távolságokat, a közlekedési

eszközök indulásának és érkezésének idejét azokon a helye

ken, ahol útvonaluk menetirányunkat érinti. 3. Az információs

vázlaton feltüntetjük az összes fontos tájékozódási pontot,

belerajzolunk minden szükséges részletet. Az északi irányt nyíl

lal jelöljük. Szélére kulturális, ismeretterjesztő, műszaki, közle

kedési stb. adatokat is feljegyezhetünk. A terepvázlatot hasz

nálat közben állandóan bővítjük a túrák során észlelt újabb

adatokkal. Feltüntetjük rajta a dátumot, a rajz készítésének

idejét és a rajzoló nevét. A terepvázlatot mindig nagyon gon

dosan rajzoljuk, és pontosan másoljuk.

Térkép. A Föld felületének tagolódását és domborulatait, tér

színi formáit és alakulatait mértanilag, egyezményes jelekkel

és meghatározott arányú kisebbítéssel, rendszerint síkban áb

rázoló színes rajz. Az emberek már a legrégibb időkben is

készítettek térképeket a hajósok és a kereskedőkaravánok tá

jékozódásának megkönnyítésére. Az európai országokban először az olasz, francia és holland városokban kezdtek térkép-

rajzolással foglalkozni. A térképeket nem egységes módszerrel

rajzolták. Csehország volt az első ország, amelyet teljes kiter

jedésében egyetlen térképlapon ábrázoltak (Mikulás Klaudián

térképe 1518-ból). Később, 1542-ben megjelenik Ausztria, 1561-

ben Szilézia és 1568-ban Morvaország térképe is. Klaudián

térképe az elsők között jelöli a városokat, utakat és az erdő

ket (280 várost és várat tartalmaz). Magyarország első térké

pét Lázár érseki titkár szerkesztette a Dózsa vezette parasztháború idején (1514). A felmérést a Mátyás király szolgálatában

álló Francesco Roselli kezdte el, de része lehetett a munkában

Mátyás csillagászainak is. A térkép 1528-ban jelent meg In-

golstadtban. Méretaránya közel egymilliós, mintegy 1400 tele

pülést ábrázol. Nagyon érdekes és értékes térkép, az egész

világon egyetlen példánya ismeretes, s az a budapesti Széché

nyi Könyvtárban található. Sok olyan várost ábrázol, amelyet

a törökdúlás törölt el a föld színéről. A térképek készítésében

a könyvnyomtatás felfedezése és később a Snellius által be

vezetett háromszögelés hozott fordulatot. A felmérés és a tér

képrajzolás egységesítése céljából hívták össze 1891-ben Bernben a Nemzetközi Kartográfiai Kongresszust, amely egységes

té ké d t f d tt l 1 1 000 000 é t á b

A



térképrendszert fogadott el az 1:1 000 000 méretarányban meg

rajzolt térképet véve alapul. A berni megállapodás a részlet-

kérdések tisztázása után 1913-ban lépett életbe. Ettől az évtől

kezdve egységes rendszer szerint térképezik fel a világ orszá

gait. A térképeket a méretarány és a felhasználás célja szerint

csoportosítjuk. Minden térkép tartalmaz matematikai elemeket

(ilyenek a délkörök, a szélességi körök és a méretarány), fi

Térképező segédeszközök

330

zikai elemeket (ilyenek a folyók, a vízfelületek, a hegységek,

az alföldek és a jellegzetes növényövezetek), gazdasági és

politikai elemeket (ilyenek a települések, az útvonalak, az ál

lam-, a megye- és a járáshatárok, a mezőgazdasági területek,az ipari létesítmények stb.), és tartalmazza a saját adatait is,

pl. a térkép számát és elnevezését, a különleges távolsági

adatokat, az egyezményes jelkulcsot, az országutak és folyók

kilométer-beosztását. A polgári térképek közül legrészletesebb

a kataszteri térkép, amely főleg telekkönyvi célokra készül, de

mezőgazdasági és jogi jelentőségén kívül fontos a geodézia

számára is, mert pontossága folytán sok más térkép elkészíté

sének is az alapja. A régebbi kataszteri térképek méretaránya

1:2880, az újabbaké 1:2000. Az 1:300 000 méretarányban készült térképek adminisztratív célokat szolgálnak. Megtalálha

tók rajtuk az országutak, a folyók és a vasutak pontos kilo

méter-beosztásai. A részletes térképek 1:75 000 méretarányúak.

Ezek tartalmazzák a városokat, a közlekedési útvonalakat és

a terephelyzetet. Az úti térképek (főleg az autótérképek) az

autós közlekedés és a motoros turisztika céljaihoz alkalmaz

kodnak. A térképek külön csoportját a nagy sorozatokban ki

adott turistatérképek alkotják. (Vannak közöttük külön vízi és

sítérképek is.) A kész térkép a térképészek, földmérők, rajzolók és nyomdászok közös munkájának eredménye. A helyszíni

rajzokat és a topográfiai térképeket közvetlenül a terepen raj

zolják. A helyszíni rajz csupán 200 km2-t ábrázol, ezért nem

veszi figyelembe a Föld görbületét. A topográfiai térkép

1000 km2 térséget ölel fel, lényegében nem más, mint a föld

felszín sűrített ábrázolása. Matematikai módszerek alKalmazá-

sával a kívánt méretarányra való kisebbítéssel és a földrajzi

intézetekben történő kiértékeléssel ezekből a térképekből

újabb térképek készülnek. A földrajzi térképeken már számításba veszik a Föld görbületét, és különböző ábrázolási mód

szereket használnak kiegyenlítésére, hogy a térkép a felszínt

síkban ábrázolhassa. Míg a helyszíni rajz és a topográfiai

térkép a terep képét derékszögű rendszerrel kisebbíti, a föld

rajzi térkép a földfelszín ábrázolásához különleges geometriai

módszereket alkalmaz. A térkép voltaképpen a földfelszín de

rékszögű vetületének síkra vetített ábrázolása. Tartalmazza

mind a magassági viszonyokat, az ún. vertikális terephelyzetet,

mind a horizontális viszonyokat, azaz a sík viszonyok képét.A terep egyenetlenségeit szintvonalakkal, csíkozással, eltérő

színezéssel, szintszámokkal, árnyékolással, szinárnyalással és

színelmosással ábrázolja.

zuk. A merőleges élre felvisszük az 1:75 000 méretarányt, az

átfogóra az 1:50 000 méretarányt, a háromszög síkjába pedig

a lejtalapmértéket és a négyzetmutatót, esetleg az 1:25 000

méretarányt is. A belső síkra kört rajzolunk, és bejelöljük rajtaa 0°, 45°, 60°, 90°, 270°, 300°, 360°-os szögeket. A bevésett vona

lakat óvatosan bekenjük piros, fekete és kék nitrolakkal, hogy az

egyes méretarányokat optikailag is jól meg tudjuk különböz

tetni. Egy ilyen háromszög egy sor négyzetmutatót, vonalzót,

szögmérőt pótol, és elfér a térképtartó hátsó zsebében.

Térkép gondozása. A nagy térképeket összetekerve tároljuk,esetleg szétterítve, különleges, nagy rekeszű szekrényekben.

A kisebb térképeket összehajtjuk, vigyázva, hogy a hajtás élei

7



Térképező segédeszközök. A térképpel való munka során jó

hasznukat vehetjük. Plexiüvegből kivágunk egy derékszögű há

romszöget (a=21 cm, b=10 cm). Az alapra centiméteres be

osztással felrajzoljuk a méretarányt, kivéssük és tussal kihúz

331

Térképjelek

domborúak maradjanak. Otthon dobozban tartjuk őket. Egy-egy terület vagy ország térképeit külön nagy borítékba rakjuk,

amelyre ráírjuk, mit tartalmaz. Legjobb a térkép alá vásznat

ragasztani (ezt a munkát a könyvkötő szakszerűen elvégzi). Ha

a térképet magunk akarjuk felragasztani, szét kell vágnunk

16 részre. A könyvkötő vásznon a részeket úgy rakjuk szét, hogy

köztük 5—5 mm hézag maradjon (a felragasztott térképet

a hézagok mentén hajtogatjuk össze). Az elrendezett részek

felső szélét megjelöljük, a részek hátlapját bekenjük ragasz

tóval vagy csirizzel, ráillesztjük őket a vászonra, letakarjuk

tiszta fehér papírral, és ronggyal enyhén nyomkodva végig-

törölgetjük. A részek felragasztását fokozatosan végezzük.

A munka befejeztével a térképre egy nagyobb kartonlapot he

lyezünk, és könyvekkel lenyomtatjuk. 24 óra elteltével a térkép

egész felületét befújjuk fixáló nitrolakkal. A térkép felső ré

szét ráhajtjuk az alsóra, majd a térképet harmonikaszerűen

egy rész nagyságúra hajtogatjuk. A kasírozott, összehajtott

térkép hátsó oldalára papírszelvényt ragasztunk, amelyen fel

tüntetjük a térkép számát, megnevezését s kilométer-beosztá-

sát, esetleg a térkép szegélyén szereplő további adatokat.

A térképre minél kevesebbet rajzoljunk, és ne szurkáljuk át

körzővel. Sohase rajzoljunk rá tintával vagy tintaceruzával,

csak puha ceruzával A terepen a térképpel való munka so

vagy 4X6 mezőre osztjuk fel. Megrajzoljuk a felosztás háló

zatát, és minden lapra ráírjuk a megfelelő számjelzést, amely

arról tájékoztat bennünket, hogyan kapcsolódik a lap a „harmonikába” összehajtogatott térkép további lapjaihoz. Pl. ha

a 4X6 beosztású térkép egyes csíkjait A, B, C, D betűkkel

jelöljük, akkor az egyes lapokat az első sorban 1—6-ig, a má

sodik sorban 7—12-ig stb. számozzuk meg. Ez az alapsor sze

rinti tájékozódást szolgálja. Ezenkívül a térkép minden lapja

csatlakozik az alsó csíkok további lapjaihoz is, amit így je

lölünk:

Ezután az egyes csíkokat (A, B, C, D) szétvágjuk, és össze

ragasztjuk úgy, hogy az egyes lapok számozása folyamatos

legyen. Az egész harmonikát kartonborítóba helyezzük. A tér

kép szétnyitása és a megfelelő lap megtalálása után kikeres

sük a többi csíkokban is a kapcsolódó lapokat.

Térképjelek. Elsősorban a terephelyzetnek a térképen való

ábrázolását szolgálják, de olyan adatokat is kifejeznek, ame

lyeket általában nem veszünk figyelembe (pl. a víztükör vagy

a település tengerszint feletti magasságát). A térkép egyezmé

nyes jeleit úgy dolgozták ki, hogy szemléletesek, gyorsan meg

jegyezhetek és könnyen lerajzolhatok legyenek. A sík területe

ket (erdőket, szőlőket, gabonatáblákat stb.) tényleges határuk

alakjának megfelelően külön utaló jelzéssel kiegészítve ábrá

zolják. Azokat az objektumokat, amelyeknek egyik jellemző

adata a hosszúság vonalakkal fejezik ki (Ilyenek pl az ország



csak puha ceruzával. A terepen a térképpel való munka so

rán a térképet térképtartóban vagy műanyag zacskóban tart

juk. Ügy hajtogatjuk össze, hogy látható része azt a területet

ábrázolja, amelyen haladunk. Ezzel megakadályozzuk, hogy

a térkép bezsírosodjon, bepiszkolódjon, átázzon vagy megron

gálódjon. A térkép gondozásának másik módja az ún. „har

monikamódszer”. A térképlapot, annak nagysága szerint 4X4

adata a hosszúság, vonalakkal fejezik ki. (Ilyenek pl. az ország

utak, a folyók, csatornák, vasutak stb.) A nagyon kicsi, nehe

zen jelölhető tárgyakat szimbolikus jelzésekkel jelölik (pl. vár

romot, kápolnát, templomot). A térképpel való tájékozódáskor

nem szabad elfelejtenünk, hogy a geometriai alakzatokból

— kör, négyzet, téglalap — kiinduló jelzések középpontjukkal

a terepen levő pont fölött helyezkednek el. A fák, a keresztek

Térképjelek

332

talpazata pedig derékszöget zár be a jelzés tengelyével.

A rajzolt és bemért egyeneseket ezért mindig a kör (négyzet)

közepén át vagy a fa jelzésének tövénél vezetjük, mert külön

ben jelentős eltéréssel mérnénk. Az épületek (fekete téglalapok) közepe a téglalap alsó oldalának közepén van. Az

egyezményes jeleket körvonalas, szimbolikus és leiró jelekre

osztjuk fel. A körvonalas jelek az erdők és mezőgazdasági te

rületek nagy felületeit, a mocsarakat és a nagy településeket

ábrázolják. A szimbolikus jelek apró tárgyakat (kutakat, jelző

táblákat, kereszteket, utakat) jelölnek. A leíró jeleket betű

rövidítéssel egészítik ki, pl. tégl. (téglagyár), érd. lak. (erdész

lak). A leíró jelek egy része patakok, folyók, hegyek, erdők,

várak, városok stb. nevének feltüntetésével (névrajzzal) bővül.A jelzett objektumok nevének leírására különféle betűtípusokat

használnak. A térképen a neveket talpukkal dél felé vízszinte

sen, nyugatról keletre mutató irányban írják. A feliratok fel-

használhatók a térkép betájolásakor is, mivel az ábrázolt jel

keleti oldalán helyezkednek el. A hegyek nevét a magassági

adat fölött vagy alatt közlik. A turistatérképeken egyszerűsített

jeleket alkalmaznak. A mellékelt táblázatban összehasonlíthat

juk az egyes térképfajták jeleit. Az első (a) oszlopban az

1:75 000 méretarányú, a második (b) oszlopban az 1:50 000méretarányú, a harmadik (c) oszlopban pedig a napjainkban

általánosan használt turistatérkép jeleit találjuk. Ezek a kö

vetkezők: 1. templomok egy vagy több toronnyal; 2. települé

sekbe berajzolt kápolnák (ha elősegítik a gyors tájékozódást);

3. vallási szimbólumok (kőképek, szentek szobrai, keresztek

stb.); 4. vízimalmok; 5. fűrészmalmok; 6. villanytelepek; 7. szél

malmok; 8. romok (a nagyobbakat alaprajzban, a kisebbeket

egyezményes jellel ábrázolják); 9. kastélyok (egyezményes jel

lel vagy alaprajzban, a kastélyok nevének rövidítésével);10. torony alakú berendezések és építmények, kilátók stb.;

11. szélerőművek; 12. emlékművek; 13. posta és távíró; 14. üze

meltetett aknák, tárnák, bányák (a kitermelt nyersanyagok, pl.

szén, kaolin, illetve az üzem nevével kiegészítve); 15. elhagyott

aknák, tárnák; 16. barlangok; 17. külszíni építőanyag-termelés,

a nyersanyag nevével kiegészítve (pl. homok, kavics); 18. kül

színi nyersanyagfejtés, a termelt anyag nevének feltüntetésé

vel (pl. bazalt); 19. épületek, épülettömbök, ipari létesítmé

nyek, magányosan álló épületek (esetleg nevük rövidítésével);20. üzemek és gyárak kéményei; 21. üzemek, gyárak, malmok

gyárkéménnyel, a gyártott termék nevével kiegészítve (pl. tex

til); 22. üzemek, gyárak, malmok gyárkémény nélkül; 23. er



dészlak; 24. gyógyfürdők; 25. útjelző tábla; 26. magányosan

álló, a tájékozódás szempontjából fontos fa; 27. háromszöge

lési pontok a tengerszint feletti magasság adatával; 28. ma

gassági pontok a tengerszint feletti magasság adatával; 29.

templomok és gyárkémények mint háromszögelési pontok

a tengerszint feletti magasság adatával; 30. magányosan álló

333 Térképjelek



Térképméretarányok átszámítása

334

fák; 31. hegyi pásztorszállás; 32. tőzeglápok; 33. vegyes er

dők; 34. gyümölcsöskertek; 35. homokterületek; 36. rétek;

37. vizenyős rétek; 38. mocsarak; 39. gyümölcsösök; 40.

komlóültetvények; 41. szőlőskertek; 42. kutak (a turistatérképeken a jelzés kék); 43. források (a turistatérképeken a jel

zés kék); 44. gémeskutak; 45. ásványvizek (a víz fajtájának

megnevezésével, pl. kénes); 46. múzeum, képtár; 47. kiemel

kedő személyiség szülőhelye; 48. kulturális szempontból figye

lemre méltó hely; 49. természetvédelmi terület egyezményes

jele, ha nem lehet a térképméret arányában ábrázolni; 50.

földrajzi vagy botanikai jellegű természeti ritkaságok, amelyek

oly kicsik, hogy a térkép méretarányában nem ábrázolhatok;

51. kilátóhely; 52. táborozásra alkalmas hely, köztáborhely,sátorozótelep; 53. csataterek, a lezajlott ütközet évszámának

feltüntetésével; 54. őskori várhegy; 55. sírdomb; 56. a Hegyi

Mentőszolgálat állomásainak jelzése; 57. egészségügyi köz

pontok, kórházak; 58. turista-menedékházak ellátással; 59. tu

ristaszállás; 60. kétvágányú vasút; 61. egyvágányú vasút al

építménnyel a második vágány számára; 62. egyvágányú

vasút; 63. keskeny nyomtávú vasút; 64. függővasút, kötélpálya;

65. villamosvágány, sínes drótkötélpálya; 66. alagutak; 67.

áteresztő zsilipek, kis hidak; 68 . vasútállomások; 69. megállóhelyek; 70. egyvágányú vasúti töltést keresztező országút alul

járóval; 71. vasutat felüljáróval keresztező országút; 72. állam

határ; 73. megyehatár; 74. járáshatár; 75. I. rendű műút

(a részletes térképeken pirossal kitöltve); 76. II. rendű műút

kilométerkővel (a részletes térképeken piros); 77. III. rendű

országút (az általános térképeken piros); 78. karbantartott, ja

vított felületű úttestek (a turistatérképeken csupán a főutakat

és az autóbuszmegállókat jelzik); 79. mezei és erdei utak;

80. ösvények és csapások; 81. 1 m-nél magasabb falak; 82.1 m-nél alacsonyabb falak; 83. élő sövény; 84. gátak, mester

séges töltések és sáncok (a számjegy megadja a magasságot

m-ben); 85. mesterséges árkok (a számjegy megadja a mély

séget m-ben); 86. III. oszt. műutak töltésen; 87. csatornák és

vízelvezető árkok; 88. gyaloghíd, palló; 89. fahidak; 90. kő-

és vasbeton hidak; 91. fémhidak; 92. pontonhidak; 93. föld-,

fa-, kő-, vasbeton gátak a megfelelő rövidítéssel kiegészítve;

94. kerítések, sövények; 95. fa- és kősarkantyú; 96. támfalak;

97. fa, kő, vasbeton, fém duzzasztó művek, kiegészítve a megfelelő rövidítéssel; 98. ingázó kompok; 99. teherkompok; 100.

személyszállító kompok; 101. motoros és kötélvontatású kom

pok; 102. gázlók (a számlálóban a gázló mélysége m-ben,

a nevezőben a fenék jellege); 103 kikötők; 104 menetrend



a nevezőben a fenék jellege); 103. kikötők; 104. menetrend-

szerű hajójáratok; 105. zsilipmű; 106. vízesések; 107. zuhata-

gok; 108. homokpadok és zátonyok; 109. csónakkal hajózható

folyószakaszok; 110. tutajozható folyószakaszok; 111. a nyilak

az áramlás, a számok a vízsebességet jelzik; 112. tavak; 113.

víznyelők; 114. karsztvízfeltörések.

335

Térkép mértani alapja

Térképméretarányok átszámítása. Mivel a térképek méretará

nyai meghatározott módon viszonyulnak a terepen levő tény

leges hosszúságokhoz, egymással is kölcsönös viszonyban van

nak. Ha azt akarjuk kiszámítani, hogy valamely térképen mért

távolság hányszor nagyobb egy kisebb méretarányú térképen

mért távolságnál, akkor a kisebb méretarányú térkép kisebbítő

számát elosztjuk a nagyobb méretarányú térkép kisebbítő szá

mával. Ha két térkép méretarányát akarjuk összehasonlítani,

akkor mindkét térképen lemérjük a két azonos szakasz hosz-

szát, és ezeket a szakaszokat hasonlítjuk össze. A térképméret-

Térkép mértani alapja. A térkép vagy az egész földfelszínt,

vagy csak annak egy részét ábrázolja. Azt az eljárást, mikor

bizonyos tárgyakat, alakzatokat egy adott pontból adott síkra

vetítünk, vetítésnek nevezzük. A vetítési központot mindig

a képsíkon kívül vesszük fel. A vetítés lényege az, hogy a ve

títési központot és a vetítendő alakzat pontjait összekötő egye

amelyben a H1 a szakasz hossza az első térképen, a H 2 a sza

kasz hossza a második térképen, és az N1 az első térkép, az

N2 pedig a második térkép méretarányának kisebbítő száma.



nesek metszéspontjait meghatározzuk a képsíkon. A metszés

pontok összessége adja az alakzat vetületét. A képsíkot úgy

választják meg, hogy matematikailag kifejezhető legyen, és

alakzata hasonlítson a Föld felszínéhez. A régebbi térké

peken a vetületi síkot az Adriai-tenger közepes szintjénél,

Triesztnél határozták meg, az új térképeken viszont a Balti-

Térképolvasás

336

tenger közepes szintjénél a Finn-öbölben, Kronstadt szigete

mellett. A vetületi síkon a függőlegesen rámért pontok a ten

gerszint feletti magasságokat vagy mélységeket jelzik. A gló

bus a Földet átmérőjének geometriai kisebbítésével ábrázolja.

A glóbusok térképei földrajzi térképek. Méretarányuk meg

adja a glóbus sugarának a Föld sugarához viszonyított ará

nyát. A gömbre vetített földfelszín egyes elemeit a síkba viszik

át, vagy olyan felületre, amely szétteríthető a síkra. (Pl.

henger- vagy kúppalást.) A földfelszín síkra vetítésének ezt

a módját szemléltető módszernek nevezzük. Tudnunk kell azon

ban, hogy geometriailag egyetlen térkép sem egyezhet az ere

deti földfelszín megfelelő részével (a glóbust kivéve), mivel min

den térkép síkban ábrázol, torzít.

Térképolvasás. A térképolvasást a térképjelkulcs, vagyis a to

pográfiai jelölések teszik lehetővé. A térkép jelölései alapján

el tudjuk képzelni egy-egy táj sajátosságait; tudomást szer

zünk az ember természetátalakító tevékenységének mértéké

ről, vagyis az erdők, a mezőgazdasági területek nagyságáról,

települések és országutak építéséről, folyamok szabályozásá

ról stb.

Térképrajz. A terep domborzatát, azaz a földfelszín egyenet

lenségeit ábrázolja, valamint a terepen található tereptárgya

kat (pl. vasutat, városokat, hidakat stb.). A térképrajz ele

meinek ábrázolására egyezményes térképjeleket használunk

A térkép a földfelszín egy bizonyos részének meghatározott

követelmények szerint egyezményes térképjelekkel történő áb

rázolása.

Térképtájolás. Ha térképpel akarunk dolgozni, akkor azt úgy

kell beállítanunk, hogy a rajta levő rajz irányai megfeleljenek

a terep valóságos irányainak. A térképtájolást leggyakrabban

iránytűvel vagy tájolóval végezzük (I. a két címszót). Ha nincs

se iránytűnk, se tájolónk, akkor más segédeszközökhöz kell

folyamodnunk. A Nap, a Hold, a csillagok és a csillagképek,

valamint környezetünk megfigyelése alapján a térképet a következő módszerekkel tájolhatjuk be:

1. A terepen kiválasztunk néhány kiemelkedő pontot, és

megkeressük őket a térképen. A térképet kemény alátétre he

lyezzük, és úgy állítjuk be, hogy a kiválasztott pontok mind

a Nap reggel 6 órakor K-en, 9 órakor DK-en, 12 órakor D-en,

15 órakor DNy-on és 18 órakor Ny-on áll. Március 21-én ésszeptember 21-én reggel 6 órakor pontosan keleten áll. A Nap

és a déli irány közötti szöget annak figyelembevételével szá

míthatjuk ki, hogy a Nap 1 óra alatt 15°-ot tesz meg. Pl.

10 órakor a Nap és a D közötti szög 12—10=2X15=30°. Ezt

a szöget hozzáadjuk a Nap állásához (reggel jobb felől, dél

után bal felől). Hasonlóképpen használhatjuk fel az árnyékot

is. A helyesbítési szöget helyzetétől függően reggel jobbról,

délután balról számítjuk hozzá.

3. Ha a tájoláshoz órát használunk, akkor a kismutatóta Nap felé irányítjuk, és megfelezzük a kismutató és a Xll-es

közötti szöget. A felezett szög iránya D—É. (A D előttünk

van.) Vagy az órát vízszintesre fektetjük, és a közepén úgy tar

tunk egy fűszálat (vékony gallyacskát), hogy árnyékot vessen.



y , gy j , gy p

a terepen, mind a térképen egybeessenek. Fontos, hogy a sze

münk meg a tereppont szimbóluma a térképen és a tényleges

tereppont egy vonalban legyenek. Az irányzáshoz fűszálat,

gyufaszálat vagy ceruzát használhatunk.

2. Ha a Nap szerint akarunk tájolni, tudnunk kell, hogy

gy ( y g y ), gy y

Aztán az órát addig forgatjuk, míg az árnyék a kismutatóval

egybeesik. Ekkor a szög felezővonala a kismutató és a Xll-es

között észak felé mutat.

4. Az éjszakai égbolton megkeressük a sarkcsillagot (a Kis

Göncöl kocsirúdjának utolsó csillagát). Ha arccal e csillag

337

Térképtájolás

felé fordulunk, előttünk van észak.

5. Éjszaka a térkép betájolásához a Holdat is felhasznál

hatjuk. Megállapítjuk, hány óra van, és meghatározzuk, hogy

a holdkorong hány tizenketted részét látjuk. Holdfogyatkozás

kor az időponthoz hozzászámítjuk, holdtöltekor pedig levon

juk belőle a tizenketted részek számát. Az értékek összege

(vagy különbsége) megadja azt az órát, amelyben a Nap

ugyanazon a helyen állott volna, mint ahol a megfigyelt Hold

áll. Pl. a holdkorong 3/12-ed részét látjuk, a Hold növekszik,

és este 8 óra van, tehát 8—3 = 5 óra. A Nap 6 órakor K-en,

9 órakor DK-en, 12 órakor D-en, 15 órakor DNy-on, 18 óra

kor Ny-on, 21 órakor ÉNy-on, 24 órakor É-on, 3 órakor ÉK-en

van. Éjjel a Nap által megvilágított Holddal szemben állunk,és megvilágított felszínének síkja szerint fordulunk, negyed

holdnál 45°-ot, félholdnál 90°-ot és holdtölténél 180°-ot. Ezzel

arcunkkal a Nap felé fordultunk, és a továbbiakban már úgy

járunk el, mint a Nap szerinti tájoláskor. Ha pl. a Hold balról

van megvilágítva, és 18 óra van, 90°-kal balra fordulva a Nap

pal szemben állunk, amely nyugaton található. Ha a holdne

gyed jobbról van megvilágítva, és 21 óra van, akkor 45°-kal

jobbra fordulva arccal ÉNy felé állunk. Ha holdtöltekor 180°-os

fordulattal a Holdnak hátat fordítunk, éjfélkor pontosan É feléállunk. Ha a Hold fele jobbról van megvilágítva, és reggel

3 óra van, akkor 90°-kal jobbra fordulunk, és a Nappal szem

ben állunk, mely ÉK-en van.

6. Tájoláskor igazodhatunk az esthajnalcsillag (Venus) sze

rint is, ez a bolygó ugyanis az égbolton napkelte előtt

K-en, napnyugtakor Ny-on látható.

7. Ha az Orion csillagképben a „kard” legalsó csillagait

összekötjük a „fej” legfényesebb csillagával, és ezt az össze

kötő vonalat meghosszabbítjuk, a kapott egyenes É—D irányú,és a sarkcsillag felé mutat, amely körül ez a csillagkép forog.

8. Az É, ÉNy irány meghatározásában a környezetünkben

megfigyelhető számos jelenség is segítségünkre lehet. A fák

északi, északnyugati oldalán vastagabb a moha- és zuzmó

réteg, a fatönkökön látható évgyűrűk ÉNy-i irányban sűrűbbek,

a fő erdei csapások ÉNy-i irányúak, és a méhkasok nyílása

dél felé néz. A napraforgó virágát a nap felé fordítja akkor

is, ha az felhő mögött van. A régi templomok tornyukkal vagy

főbejáratukkal Ny-nak épültek, az oltárok azonban K-re néznek. A hangyabolyok nagyobb felületükkel D felé fordulnak.

Az erdei termések (a szamóca, az áfonya) stb. a déli lejtőkön

érnek meg leghamarabb. A bokrok és a fák először a déli

lejtőkön hajtanak ki és borulnak virágba A borostyán csak



lejtőkön hajtanak ki és borulnak virágba. A borostyán csak

az északi oldalon növeszt léggyökereket. A sziklatömbök és

a magányosan növő fák körül a föld a déli oldalon szárazabb.

A háromszögelési pontok köveit a bevésett évszámmal D felé

ford ítják.

Térképtartó

338



339 Termések

Térképtartó. Különleges bőrtok, amely megvédi a térképeket

a bepiszkolódástól és megrongálódástól. Egyik oldala átlátszó

anyagból készült, belsejét egy erősebb válaszfal két részre

osztja. Az átlátszó falú elülső részbe rakjuk azt a térképet,

amelyre az adott terepen szükségünk van, mégpedig úgy ösz-

szehajtva, hogy a megfelelő részét lássuk. A másik rekeszbe

tesszük a többi térképet és az átszámításokhoz szükséges kü

lönböző táblázatokat. (Jó, ha ez a fal is átlátszó.) A térképtar

tót legcélszerűbb poliamid fóliából és műbőrből készíteni,

ügyeljünk arra, hogy a helyesen összehajtott térkép méretei

nél 0,5 cm-rel nagyobb legyen. Először két megfelelő méretű

poliamid fólia zacskót készítünk. A fólia felébe hajtott széleit

két üveglap közé helyezzük úgy, hogy kis részük kiálljon.Ezt az élt lánggal összehegesztjük. A kész zacskók közé egy

0,5 cm-rel kisebbkarton válaszfalat helyezünk, és a zacskókat

úgy hegesztjük össze, hogy a válaszfal közöttük maradjon. Mű

anyagragasztóval felragasztjuk a vászonsarkokat és a zacskók

szegélyét. A zacskók felső szélén egy-egy 5 cm-es hajtókát ha

gyunk, amelyek a zacskók lezárását szolgálják. A hátsó zsebbe

rakjuk a táblázatokat, a tartalék térképeket, a mércét, a szög

mérőt, a ceruzát, a radírt és néhány tiszta papírlapot, az

elülső részbe pedig azt a térképet, amelyre szükségünk lesz.A térképtartót két gumiszalaggal fogjuk át, amelyekre egy-egy

fémkarikát fűztünk. Ezekre erősítjük a tartószíjat, amellyel

a térképtartót a vállunkra vagy a nyakunkba akasztjuk.

Térképvázlat. Különböző célokra és különféle méretarányban

készítjük, rendszerint felnagyítva. A nagyításhoz pantográfot

vagy négyzethálózatot használunk. A térképre pl. 3 mm-es,

a vázlatra pedig 15 mm-es négyzethálózatot rajzolunk. Kör

zőnyílásba fogjuk a négyzetek és a tereprajz metszéspontjai

nak távolságait, és a nagyítás arányának megfelelően átvisz-

szük őket a vázlatra. Pl. ha a térképen egy adott pataksza

kasz 3 mm, a mi esetünkben átvitelkor ezt a távolságot öt

ször egymás után mérjük fel a vázlat megfelelő négyzetében,

hogy megkapjuk az új hosszúságot. A térképvázlatba be

rajzoljuk a célnak megfelelő, pl. játékhoz, tájékozódáshoz stb.szükséges jelzéseinket.

Termések. A fákat és a bokrokat terméseik alapján is meg

határozhatjuk. Külsejük szerint a termés lehet csonthéjas (dió,

mogyoró, platán); nagy henger alakú lefelé lógó toboz (luc

fenyő, hemlock fenyő); merőlegesen növő toboz, amely éretten

pikkelyekre esik szét (jegenyefenyő); kis, csoportosan ülő ál

toboz (enyves éger, havasi éger, hamvas éger); nagyobb mé

retű gömb vagy orsó alakú toboz (erdeifenyő, törpefenyő,

cirbolyafenyő, vörösfenyő); repítőszerkezettel ellátott termés

— ikerlependék (juhar, mezei juhar, hegyi juhar, szil, mezei

szil, vénic szil, gyertyán, virágos kőris, magas kőris, nagy le

velű hárs, kis levelű hárs, nyír); hüvelytermés (fehér akác, puk

kantó dudafürt, aranyeső); felfújt toktermés (hólyagfa). Az érett

termések színe lehet barna (kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy,

cserfa, vörös tölgy, vadgesztenye, szelídgesztenye, barkócafa,

kerti berkenye, bükk); piros vagy sötét narancsszínű (húsos

rom, földi bodza, fürtös bodza, ükörke, piros vagy szirti ma

dárbirs, molyhos madárbirs, lisztes berkenye, kánya bangita,

gyepűrózsa galagonya madárcseresznye kecskerágó csíkos



gyepűrózsa, galagonya, madárcseresznye, kecskerágó, csíkos

kecskerágó, bibircses kecskerágó, henye boroszlán, farkas bo-

roszlán); sötétkék, ibolyaszínű, csaknem fekete (fekete bodza,

fagyai, zelnicemeggy, kökény, kutyabenge, varjútövis, fekete

lonc, ostorménfa, veresgyűrű som, borostyán, fanyarka, török

meggy); fehér (fehér som, fürtös hóbogyó, fakín, fagyöngy).

Termések

340



341

Termések



Természetjárás 342

ezüstfenyő

lucfenyő

zák az anyagcserét, mint a fürdés, a játék, a felszerelés javí

tása, a táborhely rendezése, a főzés stb. Az étlap összeállítása

kor mindezekre tekintettel kell lennünk, és az ételeket úgy

kell megválasztanunk, hogy kalóriaértékük megfeleljen azegyes turistatevékenységek kalóriaszükségletének. A táblázat

ban az S a km/ó-ban megadott sebességet, az EFN pedig az

energiafogyasztás százalékban kifejezett növekedését jelöli.

Természetjárás. Valamely terület természeti és társadalmi vi

szonyainak megismerésével egybekötött aktív tartózkodás a ter

mészetben, melynek lényeges része a testmozgás, a kulturális

ismeretek gyarapítása és a gyakorlati ismeretek elsajátítása. Lehet rövid időtartamú (séta, kirándulás) és hosszú időtarta

mú (táborozás, körutazás, mozgótáborozás stb.).

Természetjárás energiaigényessége.

Vizsgálatok során megál

lapították, hogy a hosszan tartó túrázás 250—500%-kal növeli

a sejteken belüli alapanyagcserét. A természetjárásnak ez

a biológiai hatása elsősorban a mozgás intenzitásától és attól

a környezettől függ, amelyben a turista mozog, de hatásátmás tényezők is befolyásolhatják, pl. gyalogtúrán a hátizsák

súlya, a járás sebessége, hegymenetnél és völgymenetnél a lej

tő hajlásszöge, a felszín minősége, a szél ereje és iránya,

a cipő és az öltözet, kerékpártúrán a kerékpár súlya, az átté

Menetelés sík területen megterhelés nélkül, könnyű öltözetben,

sima terepen:

S EFN

4 km/ó 290 %6 km/ó 450 %

8 km/ó 650 %10 km/ó 950 %

Menetelés sík területen nehéz cipőben — 4 km/ó sebességgel

380 % EFN

Menetelés köves és homokos talajon — 4 km/ó sebességgel

450 % EFN

Menetelés sík terepen

10 kg teherrel 430 % EFN20 kg ” 510 % ”

30 kg ” 580 % ”Menetelés emelkedőn teher nélkül, a következő lejtszögek és

sebességek mellett:

magasság/perc EFN

6° : 7 p 550 %

16° : 12 p 860 %

25° : 18 p 1310 %

90° : 12 p 1050 %Menetelés emelkedőn 20 kg-os teherrel

magasság/perc EFN

6° : 7 p 660 %

16° : 12 p 1060 %

25° : 18 p 1670 %

90° : 12 p 1330 %

Menetelés lejtőn lefelé teher nélkül

lejtszög EFN

5° 300 %10° 270 %

20° 350 %

30° 450 %

Sízés sík területen



telek nagysága; sítúrán a sílécek fajtája és a súlya, a kötés és

a sícipő, a viaszolás módja, a sízés technikája és a hó minő

sége; vízi túrán az evezés módja és gyorsasága, a folyó se

bessége, a szél ereje, valamint a csónak súlya és fajtája. Szá

molnunk kell azzal is, hogy az olyan tevékenységek is fokoz

S EFN

6 km/ó 600 %

8 km/ó 750 %

10 km/ó 1000 %

12 km/ó 1300 %

343

Természetjárás veszélyei

Természetjárás tízparancsolata. A természet az ember élettere,

s ezért úgy, ahogy bizonyos társadalmi szabályokat be

kell tartanunk a lakásban, a munkahelyen, az iskolában stb.,

be kell tartanunk a természetben való tartózkodás szabályait

is. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya a világ

első olyan alkotmánya, amely törvénybe iktatja a természetvé

delmét. 15. cikkelyében a következőket olvashatjuk: ,,Az államgondoskodik a természet sokoldalú védelméről és a hazai táj

szépségeinek megőrzéséről, hogy ezzel a nép jólétének egyre

gazdagabb forrásait alakítsa ki, s olyan megfelelő környeze

tet hozzon létre, mely hasznára válik a dolgozók egészségé

nek, és lehetővé tesz! üdülésüket...” Ez a cikkely híven tük

rözi a szocialista társadalom emberének természethez való

viszonyát. A természetjáró megfelelő magatartásának alapel

veit az alábbi „tízparancsolatban” foglalhatjuk össze:

1. A természetben nyitott szemmel és füllel, szépségre fogé

kony szívvel járunk. Minden érzékünkkel figyeljük a természet

életét, és igyekszünk megérteni az ember és a természet kap

csolatát, de nem az ember kétséges és pillanatnyi fölényének

szemszögéből.

2. A természetben célszerű, kényelmes és nem feltűnő öltözetben járunk.

3. Csendesen viselkedünk. Nem hangoskodunk, az erdőben

nem énekelünk, nem kiabálunk, nem játszunk zajos játékokat,

nem hallgatunk táskarádiót vagy magnetofont, motoros jár

művünkkel a lehető legkisebb zajjal haladunk. Különösen a vadászati tilalom, a madarak fészekrakása és a fiókák kirepü

lésének idején óvakodunk mindennemű zajkeltéstől, nehogy

összeütközésbe kerüljünk az erdészeti szervekkel, a védett táj

egységek és a nemzeti parkok őreivel.

szetben tartózkodik, ismerje a táborozás, a sátorverés, a tűz

rakás, valamint a tábori higiénia és biztonság alapvető szabályait.

6. A természetben való tartózkodás elengedhetetlen velejárója

a tűz. Fontos azonban, hogy mindig tartsuk be a tűzrakásra,

valamint a tűz őrzésére és eloltására vonatkozó szabályokat.

7. A természetben való tartózkodás befejezése után vissza kell

állítanunk a táborhely eredeti állapotát. A táborhelyet csak

az élelmiszerzacskók, elégett faágak és fűcsomók, megfüstö-

lődött kövek, autóolajfoltok eltávolítása és a beszennyezett

folyók és vízfelszínek (főleg a források) megtisztítása után

hagyjuk el.

8. A természetben megfontoltan járunk, főleg a téli hónapok

ban. Feltétlenül betartjuk a Hegyi Mentőszolgálat utasításait,

a hajótúrákon pedig a tapasztalt hajósok tanácsait. Minden

túra előtt felmérjük, hogy van-e kellő erőnlétünk és lelkierőnk

a ránk váró nehézségek leküzdéséhez.

9. Legyünk tisztában a személyi higiéniával, az egészséges

öltözködést és táplálkozást is beleértve.

10. Tanuljuk meg befogadni a természet szépségeit, és hasz

nosítani a természet megismerése által szerzett ismereteket és

tapasztalatokat.

Természetjárás veszélyei. Adódhatnak tőlünk független körül

ményekből, és előidézhetjük őket mi magunk is. Objektív ve

szélyt jelenthet pl. az utak talaja (agyagos, mocsaras, homo

kos, csúszós, göröngyös), a hó minőségének változásai a hő

mérsékletingadozás vagy a szél hatásának következtében,

a vakító napsütés, a köd, a hóvihar, a futózápor, az ún. szórt

fény, amely eltorzítja a távolságokat és a terep domborzati

viszonyait; a félhomály, amely csökkenti a látótávolságot;

a lökésszerű, hirtelen támadt viharos erejű szél, amely meg

nehezíti, sőt néha teljesen lehetetlenné teszi az előrehaladást

a fák kidőlésének és a nagy ágak letörésének veszélye miatt

stb. A szubjektív veszély az emberi természetből adódik. Leg

gyakoribb okai a figyelmetlenség, a túlzott önbizalom, a kellő

erőnlét és a technikai felkészültség hiánya; a könnyelműen

megválasztott felszerelés és ruházat; a meggondolatlanság,

a Hegyi Mentőszolgálat vagy más, tapasztalt turista intelmeinek figyelmen kívül hagyása, vagy az időjárás alakulásának,

rosszabbodásának semmibevevése, teljesítőképességünk túlbe

csülése; a hanyagul összeállított időbeosztás, a terep felü

letes. ismerete. A rossz fizikai felkészülés, a túra előtti és alatti

Kerékpározás sík területen ellenszél nélkül

S EFN

8 km/ó 300 %

12 km/ó 400 %

16 km/ó 600 %

20 km/ó 800 %

24 km/ó 1250 %

Evezés kajakon

S EFN

4,5 km/ó 220 %

6 km/ó 450 %

7,5 km/ó 750 %



4. Betartjuk a különös védelem és felügyelet alá helyezett ter

mészeti tájak bizonyos részeire érvényes különleges utasítá

sokat.

5. A táborhely megválasztásánál betartjuk a helyes táborozás

alapelveit. Ehhez az szükséges, hogy mindenki, aki a termé

helytelen táplálkozás, különösen a szeszes italok mértéktelen

fogyasztása nagy fokú fizikai kimerültséghez vezet, amelyek

nek pszichikai következménye a félelem és az ítélőképesség

elvesztése. A szubjektív veszélyeket rendszeres fizikai felkészü

léssel előzzük meg (eleinte csak kisebb gyalog-, sí- és köny-

Természetjáró-jegyzetfüzet

344

nyebb vízi túrókat iktatunk be). A technikai felkészültség alap

ja a terepen való tájékozódás és a helyes járás (sízés, evezés)

alapjainak elsajátítása. Indulás előtt alaposan tanulmányozzuk

át a térképet, és kérjük ki olyan idegenvezetők vagy tapasztalt turisták tanácsát, akik a túra útvonalát jól ismerik. A túra

folyamán a megnövekedett kalóriaszükségletet rendszeres cu

korfogyasztással pótoljuk (I. Pemmikan). Szomjúság esetén ne

együnk havat, és ne szopogassunk jégcsapokat, a hólé ugyan

is nem tartalmaz ásványi anyagokat, és csak fokozza a szom

júságunkat. Kényszerhelyzetben a havat olvasszuk fel, és sóz

zuk meg. A túra folyamán számolnunk kell minden objektív

veszéllyel, ezért a szükséges felszerelésnél és ruházatnál in

kább valamivel többet vigyünk magunkkal. A hiányos ruházat

időjárásváltozás esetén meghűlést okozhat. Menet közbenfigyeljük az utak környékét, a közeli és a távolabbi tárgya

kat. Ha éjjel eltévedünk a ködben, figyeljük a patakcsobogást,a folyózúgást, a vonatfüttyöt, a harangzúgást, a kutyaugatást

stb., és segítségükkel igyekezzünk kijutni az útra, amelyen

előbb-utóbb emberlakta helyre juthatunk. Ködben, sötét éj

szakában a csoport élén a balkezesek haladjanak, mivel ők

inkább megtartják az egyenes irányt, mint a többiek, akik az

egyenes út betartására törekedve állandóan balra fordulnak,

és végül körbe-körbe járva bolyonganak ugyanazon a te

rületen.

Természetjáró-jegyzetfüzet. A természetben barangoló turista

nélkülözhetetlen segédeszköze. Elkészítéséhez három 21X16 cm-

es és két 10X16 cm-es karton téglalap, nyersvászon, fűzőszalagés gumiszalag szükséges. Az asztalra terített széles nyersvászon-



345

Természetvédelem

csíkon helyezzük el a téglalapokat, hogy közöttük 1,5 — 2 cm-es

köz maradjon. A vászon 2 cm-rel nyúljon túl a téglalapok

külső szélein. Az 1. és a 3. lapon kivágunk két 2 cm-es fűző-

nyílást, az elsőt 2 cm-re, a másodikat pedig 5 cm-re a lap

külső szélétől. A fűzőnyílásba befűzzük a fűzőszalagot, és

a második bevágás mögött ráragasztjuk a lapra. Ezután

a vásznat bekenjük könyvkötő ragasztóval, gondosan ráfektet

jük a kartonlapokat, behajtjuk a széleit, és jól lesimítjuk. Az

1. és 3. lap felragasztása előtt a vásznon kimérjük azoknak

a nyílásoknak a helyét, amelyeken a fűzőszalag át fog bújni,

éles késsel bevágjuk őket, és átfűzzük rajtuk a szalagot. A la

pokra nehezéket rakunk, hogy jól megragadjanak. Megszá-

radás után nyersvászoncsíkkal leragasztjuk a gerincfelületeketaz 1. és a 2., a 2. és a 3. lap között, valamint a 2. és a 4.

meg a 2. és az 5. lap között is. A 4. lapon, felragasztása

előtt, négy nyílást vágunk (kb. 1 cm-re a külső hosszabb, és

4 cm-re a külső rövidebb élektől), és gumiszalagot húzunk át

rajtuk, amelyet a lapra ráragasztunk vagy rávarrunk. Az

5. lapon nyersvászoncsíkból ceruzatartót készítünk. A vásznat

felhullámosítjuk a ceruzák és az ecset körül, fűzőgéppel fel

erősítjük, a széleit behajtjuk, és az 5. lap alá ragasztjuk. Az

így elkészített 4. és 5. lapot a 2. lap két rövidebb széle mentén ragasztjuk a vászonra. Az 1., 2. és 3. lapot vastagabb,

sima papírral vonjuk be. Az 1. és 3. lapra zsebeket ragasztunk,

mégpedig úgy, hogy vászonból a lap feléig érő zsebet ké

szítünk, a széleit behajtjuk, bekenjük ragasztóval, és rárakjuk

a lapra. A lap és a zseb közé egy megfelelő méretű

0,5—0,8 cm vastag farost lemezt csúsztatunk aszerint, hogy

milyen tág zsebet akarunk készíteni. Megszáradás után a fa

rost lemezt kivesszük. A 2. lapra sarkokat ragasztunk. Ezek

rögzítik majd azt a papírt, melyre a terepen írunk, rajzolunkvagy festünk. Az 1. és 3. lapon gumit fűzünk át, amely leszo

rítja a zsebek tartalmát. A terepen való munkához 15X21 cm-esformátumú tiszta fehér, négyzethálós, vonalas és ún. pausz-

papirt kell beszereznünk. A négyzethálós papír (a négyzetek

egyben mértékegység-beosztások is) elsősorban nyomok és

kisebb helyzet- és panorámavázlatok lerajzolására alkalmas.

A fehér papírra virágokat, rovarokat, madarakat stb. rajzo

lunk. A vonalas papírra feljegyzéseket írunk, a pauszpapírra

pedig a nagyobb térképvázlatokat és helyzetvázlatokat rajzol

juk (esetleg vázlatrajzok lemásolására használjuk fel). A pa

pírlapokat a jobb felső sarokban pecséttel látjuk el, benne

a következő megjelölésekkel: év — hónap — nap — óra —

hely — a lerajzolt (leírt) tárgy neve. A séta előtt az a) zsebbe

tartalék papírokat rakunk. Munka közben a szükséges papírt

sikerült megtalálnunk, egy másik lapra lerajzoljuk a fészkét is.

Megmérjük a tojásait, és színes rajzot készítünk róluk. A nyo

mokat minden, a nyomolvasás szempontjából fontos részletük

kel együtt rajzoljuk le. Ha érdekes — védett — növényt talá

lunk, először lerajzoljuk az egész növényt, aztán külön a le

velét, majd nagyítva és színesen a virágát. A telerajzolt papí

rokat a b) zsebbe rakjuk. A virágokhoz otthon mellékeljük

a növényhatározóban megtalált számukat, mely alapján meg

határoztuk őket. így rendszerbe foglalva állandóan növeljük

a lerajzolt növények számát. Hasonlóan járunk el az állatraj

zokkal is. Az összegyűjtött adatokat otthon borítékokba

osztályozzuk. Kirándulás előtt átnézzük jegyzeteinket, elolvas

suk, és néha magunkkal is visszük őket segédeszközül a növények (állatok) meghatározásához vagy összehasonlításához.

A feljegyzések alapján elkészíthetjük kirándulásunk program

ját és annak meghatározott munkatervét. Pl. felülvizsgáljuk

egy-egy védett növény előfordulási helyeit stb. Az így gyűj

tött és rendszerezett anyagból, kivágott cikkekből, fényképek

ből és képekből alakul ki a természetjáró archívuma, Minden

címszóhoz mellékeljük azoknak a könyveknek jegyzékét, ame

lyeket az adott témáról olvastunk. A kivágott cikkekre és ké

pekre ráírjuk a folyóirat vagy újság címét, számát és évfolyamát, a fényképekre pedig a negatívnak és annak a boríték

nak a számát, amelyben a negatívok vannak. A negatívok bo

rítékához mellékelünk egy lapot a borítékban levő negatívok

számával, a kép címével és az összes fényképészeti adatokkal

(idő, hely, filmérzékenység, évszak, óra stb.). Ezeket a boríté

kokat megfelelő széles dobozban tároljuk. A növények boríté

kait a növényhatározó száma szerint, az emlősökét a rendszer

tani besorolás alapján rendezzük el. Az archívum az évek

során állandóan bővül, és a tárgyi, valamint a gyakorlati ismeretek gazdag tárházává válik.

Természetjárók minősítése. A turisztikai minősítés a természet

járó tevékenység egységesen értékelő módszere. Meghatározza

a minősítési osztályok követelményeit. Csehszlovákiában a leg

magasabb fokozat a turisztika mestere cím. Magyarországon

ifjúsági, bronz-, ezüst-, aranyjelvényes, továbbá érdemes és

kiváló minősítési fokozatok vannak.

Természetvédelem. Az ember egyik legfontosabb kulturális

tevékenysége, minden kultúrnemzet közös ügye, A természet



a sarkok alá csúsztatjuk. Pl. észreveszünk egy repülő bíbicet.

Lerajzoljuk az árnyképét, szárnyának jellegzetes sötét és vilá

gos foltjait, a szórnymozgás oldalképét, a madár röptének ívét,

és leírjuk azt a helyet, ahol a madarat megláttuk. Ha esetleg

védelemben együttműködő nemzetek tevékenységét többnyire

közvetlenül az UNESCO irányítja. A természet védelme min

den táborozó és turista kötelessége.

Textil- vagy pvc zacskók csomagoláshoz

346

Textil- vagy pvc zacskók csomagoláshoz. Felszerelésünk és tábori ruházatunk hátizsákba, matrózzsákba, tarisznyába való

csomagolásakor nagyon jó hasznukat vehetjük. A cipő, fehér

nemű, mosdóeszközök, harisnyák csomagolásához kreton-zacskókat használunk, a csajkát és a bográcsot régi sátor

lapba vagy használt anginba csomagoljuk. A törülközőket, az

evőeszközt pvc zacskókban tartjuk. Az élelmiszereket (cukrot,

lisztet, rizst stb.) pedig pvc fóliával bélelt kretonzacskókban

tároljuk. A zacskókat szalagra írt számokkal vagy színes

anyagból kivágott négyzetekkel, karikákkal jelöljük.

Tipi. Kúp formájú rúdszerkezetre kifeszített sátor, melyet né

mely indián törzs használt. A rudakat a földre fektetjük, és kb.1 m-rel a csúcs alatt szíjjal vagy erős zsineggel összekötjük.

Felemeljük őket, és alsó végüket szétállítjuk egy, a földre

már előre kirajzolt kör mentén, melynek kerülete azonos a tipi

kerületével. A tipi sátorlapját rákötjük az egyik szabad rúdra,

szétterítjük a rudakon, és elöl összekapcsoljuk a két végét.



j , p j g

A füstszárnyak zsebébe egy-egy rudat csúsztatunk, hogy azok

állításával szabályozhassuk a levegő beáramlását és a füst

elvezetését. Néha a rúd csúcsára korong alakú füstszelepet,

„kalapot” is raknak, hogy erős esőzéskor a víz ne folyjon be

347

Tipi



Topográfiai térkép

348

füstszelep

a sátorba. A háromszemélyes tipi hossza 200 cm, magassága

110 cm, szélessége 125 cm. Elkészítéséhez 105 cm széles és

15 m hosszú könnyű vászonra van szükségünk. A vászon ki

szabásának és megvarrásának menete: a vásznat öt külön

böző hosszúságú csíkra vágjuk (100X1125 cm, 100X1080 cm,

100X1000 cm, 100X855 cm, 100X650 cm), a csíkokat össze

varrjuk, kimérjük az így kapott sátorlap közepét, 5,5 m-es sugárral félkört rajzolunk rá, és a rajz mentén beszegjük. Elöl

kivágunk egy 80 cm átmérőjű környílást, ez lesz a sátor be

járata. Ezután elkészítjük a füstszárnyakat, és rávarrjuk őket

a megfelelő helyre. A füstszárnyakra zsineget varrunk, a sátor

kerületére pedig felvarrjuk a füleket a sátorcövekek számára.

Elöl a sátrat 10 cm-enként makkgombokkal kapcsoljuk össze.

Éjszakára a bejáratot egy téglalap alakú leereszthető borító

zárja, amelyet nappal összecsavarva, fülekkel a bejárat fölé

erősítünk.

Topográfiai térkép. A terepen levő állandó topográfiai pontok

segítségével készül. A térképezendő területet háromszögekre

osztják fel, melyeknek csúcsait az ún. háromszögelési pontok

alkotják (I. a címszót). A földmérő kisebbített méretarányban

az egyezményes térképjelek alkalmazásával munkalapján ki

tölti a kimért és megrajzolt pontok közötti térséget a valóságnak megfelelő terepalakzatok rajzával. Ma már ezt a klasz-

szikus módszert az ún. aerolotogrammetria váltotta fel (a tér

képeket légi felvételek alapján készítik).

Tornacipő. Az első gumitalpas tornacipők 1929-ben jelentek

Töltés. Vízi építmény, amely a víz szabályozására, valamint

felduzzasztására szolgál (víztárolók építésénél). Folyókon épí

tik, ott, ahol magas a part, és legkisebb a víz áramlása, rend

szerint félkör alakú, a folyó áramlásával szemben domborodóalaprajzzal. Építőanyaga gömbfa, gyeptégla, kő, kavics. A gát

legmagasabb része, a korona vagy magasan a vízszint föléemelkedik, vagy vele egy szinten van, és a víz emelkedesével

túlfolyógátként szolgál. A gömbfából és kövekből épített gátat

nagy lapos kövekkel fedik be, a kövek közötti réseket pedig

kisebb kődarabokkal töltik ki. A gát belső oldalára, vagyis

a víztároló belsejébe kőtörmelékből és homokból sáncot zú



meg Prágában. Eredetileg az amerikai Ked-cég gyártotta őket.

A „Ked's” védjegyű fekete gumitalpas vászon tornacipő rend

kívül népszerű lett. A ma kapható tornacipők ennek a régi

gyártmánynak tökéletesített változatai.

dítanak. Nagyobb folyókon a tábori strand gátját 50 cm szé

lesre építjük, leeresztő nyílását a gát szélén vagy közepén

helyezzük el. Sebesebb folyókon túlfolyógátat építünk, ferde

lefolyófallal, melyet lapos kövekkel rakunk ki.

349 Töltés



Trágya 350



vadkan

351

Trágya

Trágya. Állatok ürüléke. A patás állatoké évszakonként és

a legelőtől függően változik. A szarvasfélék trágyája pl. télen

kemény, szőlőbogyó formájú, tavasszal és nyáron azonban,

amikor elegendő zöld legelő van, kásás és lepényszerű. Azöregebb szarvasbika hullatéka 2 cm hosszú és 1,5 cm vastag,

a szarvastehén trágyája megnyúltabb. A friss szarvastrágya fé

nyes és sötétzöld, később szürkészölddé, majd szürkévé válto

zik. A dámvad trágyája kisebb, mint a szarvasé, de ha-



„Trópus”

352

sonló formájú, hullatéka azonban a juh ürülékéhez hasonlóan

lágy fürtökbe tömörül. Az őzek hullatéka 1,5X0,7 cm-nél ki

sebb, a mufloné majdnem gömb alakú, nagysága 1,2 cm. (Ta

vasszal és nyáron a muflon ürüléke is kásaszerű.) A mezeinyúl 0,5 cm-es gömbölyű bogyói kis, ritkásan szétszórt kupacokban

találhatók, az üreginyúl bogyói kisebbek, de tömörebb, na

gyobb kupacokat alkotnak. A rókatrágyát oldalra elnyújtott

hegyes végéről ismerni meg. Szőr, csontok és nyáron erdei

termések magjai láthatók benne. A friss rókatrágya sötét

barna, idővel azonban elszürkül, majd egészen kifehéredik.

A borz ürüléke általában a kotorékbarlang közelében, kis se

kély gödrökben található, színe a pirostól a kékesfeketéig vál

tozik, attól függően, hogy az állat milyen erdei bogyókat fo

gyasztott. A nyest trágyája megnyúlt, ősszel berkenye- és som

maradványokat tartalmaz, és undorítóan bűzlik a pézsmától.

A görénytrágya spirális alakú, és kellemetlen szaga van. A fo

golyürülék színe a fehéresszürkétől a sötétszürkéig változik(helyenként zöld), spirális alakú, kb. 2 cm hosszú. A fácán

ürülék nagyobb kupacokban található. Világosbarna vagy sö

tétbarna fehéres elszíneződéssel, az erdei termések érése ide

jén teljesen fekete. Hossza 2,5 cm, a vége spirálisan meg

csavarodik. A fajdkakas trágyáját enyhén hajlított kis hen

gerek alkotják, tűlevelek, bogyók és bogarak maradványai

találhatók benne, hossza 4—6 cm. A fajdtyúk trágyája hegyes

végű, világosbarna hengereket alkot, hossza 2,5 cm (a fé

szekrakás idején körte alakú).



353

Turistajelzések

„Trópus”. A sátor fölé kifeszíthető védőtető, amilyet a tró

pusokon a tűző nap hevének csökkentésére használnak. A sá

tor és a trópus között keletkező légáramlás ugyanis hűti a sá

tor belsejét. A mi éghajlatunkon a trópusnak inkább hőszigetelő szerepe van. Nagy előnye, hogy alatta esőben is szárazon

fel lehet állítani a sátrat. A trópust a sátor méreteinél mindig

nagyobbra szabjuk (minden oldalon 15—20 cm-rel). Előnyös rá

védőszárnyakat készíteni a sátorbejárat és a hátulsó sátorfal

befedésére. A trópust csőtoldalékkal rögzített pótsátorrúddal

erősítjük a sátor fölé (I. Sátorrudak). Ha pvc fóliából van, ak

kor a pótsátorrudak végére gumi védősapkát húzunk. A tró

pus egyes lapjait sátorszövetcsíkokból szabjuk ki. Először fran

ciavarrással összevarrjuk a két b) lapot, majd hozzávarrjuk az

elülső és a hátulsó a) lapot. A gerinckötelet ajánlatos egy

3 cm széles szalag alá varrni. Az alsó szegélyre a sarkokon

és a b) lap két szélén felvarrjuk a rögzítő oldalköteleket. Azo

kon a helyeken, ahol a sátorrudak csúcsa a gerincet rögzíti,

bőrgyűrűkkel megerősített lyukakat készítünk. A lapok közöttivarratokra széles szalagot varrunk, hogy meggátoljuk a trópus

kinyúlását. Ha a sátrat esőben a trópus alatt állítjuk fel,

a következőképpen járjunk el: a trópust szétterítjük, belefűz

zük a megtoldott sátorrudakat, felemeljük és kifeszítjük. Ki

csomagoljuk a sátrat, a trópus pótsátorrúdját megemelve rá

fűzzük a sátorrúdra (először elöl aztán hátul) és kifeszítjük

hátulsó részét, majd a toldalékot ismét eredeti helyére csúsz

tatjuk (ugyanígy emeljük le a rúdról a sátor elejét is), aztán

a trópus alatt összecsomagoljuk a száraz sátrat, és berakjuk

a hátizsákba. Levesszük a trópust, a karókat, és a cövekeketelrakjuk a hátizsákba, és a vizes trópust lazán összehajtva

a hátizsák tetejére erősítjük. Megfelelő alkalommal megszá-

rítjuk.

Turista-jegyzetfüzet. Olyan füzet, amelybe a táborozás során

elhangzott aranymondásokat, szellemes, találó kifejezéseket

jegyezzük fel. Olykor dalszövegeket, ajánló sorokat, rajzokat,

a táborozás technikájára vonatkozó feljegyzéseket stb. is tartalmazhat. Átmeneti forma az emlékkönyv és a tábornapló

között.

Turistajelzések. Csehszlovákiában és Magyarországon egységes

turista útjelzőrendszert használnak, amelyet tájékoztató táblák

és irányjelzők egészítenek ki. A turistautak új jelzésének irány

elveit a Csehszlovák Testnevelő Szövetség (CSTV) Központi Bi

zottsága, illetve a Magyar Természetbarát Szövetség adta ki.A turistajelzés általában három 30X100 mm-es vízszintes csík

ból áll, melyek között kb. 5 mm-es közöket hagynak. A sze

gélycsíkok fehérek, a belső csíkok piros, kék, zöld vagy sárga

színűek. A jelzést fára, épületek falára, kerítésre vagy kőre fes

tik úgy, hogy távolról is jól látható legyen. Ha a jelzés nyíl

heggyel végződik, akkor annak hegye az irányadó. Útkeresz

teződéseknél jelölni kell az elágazásokat is. A jelzések kiegé

szítői, az irányjelzők, rendszerint fából vagy fehér bádogból

készülnek, a jelzett út irányába mutató színes nyíllal. Az adatokat fekete betűkkel írják rájuk. Az irányjelzőket ott helyezik

el, ahol új út kezdődik, és a régi véget ér, vagy teljesen új

irányú út kezdődik. A szövegben a legkisebb távolságot az

első sorban, a legnagyobbat az utolsó sorban tüntetik fel.



fűzzük a sátorrúdra (először elöl, aztán hátul), és kifeszítjük.

Sátorbontáskor először becsomagoljuk a hátizsákokat, és fel

öltözünk az induláshoz. A hátulsó toldalékot kihúzzuk, és ere

deti helyzetében megtartva a sátorrúdról leemeljük a sátor

a

z

ú

t

r

á

n

y

Turista-mentődoboz

354

szemközti jelzés

rézsútos jelzés

Csehországban a távolságokat kilométerekben adják meg,

Szlovákiában — a hegyi terepre való tekintettel — órában.

A csíkjelzéseken kívül, az 1 km-nél nem hosszabb kitérőknél

ábrás jelzéseket is használnak. A turistajelzéseket a turista-

kalauzokban megadott útmutatások szerint követjük a tájékoz

tató táblák vagy a mutatók nyomán. A jól elhelyezett jelzések

követése nem jelent semmiféle nehézséget. Sík terepen, ahol

nincsenek fák, és kő is csak ritkán akad, a jelzések kitűzői

úgy segítenek magukon, hogy méterben felírják a következő

jelzés távolságát, és nyíllal megadják az irányát. Ha az irány

akadályba ütközik (sziklatömb, fa), akkor a nyilat hegyével

fölfelé rajzolják. Az ilyen jelzést gondolatban át kell vetítenivízszintes helyzetbe, és úgy kell megállapítani a további irányt.

Gyakran megtörténik, hogy a fát a jelzéssel együtt kivágják,

ezért a kereszteződéseknél jól körül kell néznünk, és meg

kell keresnünk a további jelzést. Ha 500 méterig nem találunk

rá, térjünk vissza kiindulási pontunkra.

oldalsó jelzés

Turista-mentődoboz. A turista számára legszükségesebb dolgokat tartalmazza: varrókészletet (tűt, cérnát, két gombot, biz

tosítótűt), gyertyát, nyírfakérget, krétát, madzagot, szöget, cipő

fűzőt, gyufát, zsilettpengét, karbidlámpa- vagy a petróleum-

főző-tisztítót, csavarokat, vízhatlan pvc zacskót (ivóvíznek),

kötszert, zseblámpaelemet és égőt stb.

Turista-mentőszolgálat Magyarországon. A magyarországi te

repalakulatok nem tették szükségessé a bulgáriai, csehszlovákiai, lengyelországi stb. hegyi mentőszolgálatnak megfelelően

működő szervezet létrehozását. Társadalmi munkavállalással

azonban Magyarországon két turista-mentőszolgálat is működik.

A Budapestről északra fekvő Börzsöny hegység Nagy-Hideg-

hegyén a Budapesti Természetbarát Szövetség Sítúra Bizott

sága a Magyar Vöröskereszt Budapesti Elnökségével karöltve



g gy p g

símentőszolgálatot működtet. A Nagy-Hideg-hegy Magyaror

szág leghótartóbb vidéke, itt általában 5 hónapon keresztül

van folyamatosan sízésre alkalmas hó. Közelében két turista

355

Tűzgyújtás gyűjtőlencsével (gyufa nélkül)

ház is épült. Minthogy a terület lakott helyektől távol esik,

és gépkocsival télen nem közelíthető meg, szükségessé vált

a símentőszolgálat létrehozása. A barlangi mentőszolgálatot

a Vörös Meteor természetbarátainak kezdeményezésére alakították meg. Létrehozása azért vált szükségessé, mert a Buda

pest belterületén és környékén található sok kisebb-nagyobb

barlang gyakran vált a hétvégeken, szünidőben romantikus

kalandot kereső gyermekek „börtönévé''. A barlangokban el

tévedtek kimentését a természetbarát barlangjárók, a Magyar

Karszt- és Barlangkutató Társulat tagjai a rendőrséggel és

a tűzoltósággal közösen működtetett barlangi mentőszolgálat

keretében végzik az ország minden részén.

Turistatérkép. A Gauss—Krüger-féle szögtartó vetület alapján

készül 1:50 000-es vagy 1:100 000-es méretarányban. Szegélye

a részletes térképekéhez hasonló, hálózata négyzetes, minden

négyzet éle 2 cm (a valóságban 1 km). Az 50 000-es térképe

ken egy lap több száz km2 területet ölel fel.

Tűz. Kétféle tüzet különböztetünk meg: ünnepi tábortüzet és„munkatüzet”. ünnepi tábortüzet összejövetelek, tanácskozá

sok alkalmával gyújtunk. Nem dobálunk bele cigarettavégeket,

égett gyufaszálakat, üres cigarettásdobozokat, konzervdobo

zokat és üvegeket, ünnepélyes módon gyújtjuk meg, és ün

nepélyes légkört teremtünk körülötte. Ez „tiszta” tűz, a bajtár-

siasság szimbóluma. A „munkatűz” főzésre, hulladékégetésre,vízmelegítésre, melegedésre stb. szolgál.

Tűz fenntartása. Főzés, szárítás stb. során a tűzre mindig csak

annyi fát rakjunk, hogy fenntartsuk, de ne fojtsuk el. Esőben

szárított fával tüzelünk, a nedves fát hagyjuk megszáradni.

A tűzre nem rakunk fakérget, fenyőlombot, tobozt, mert nagy

füsttel ég, és sok hamu marad utána. Tüzeléshez legalkalma

sabb a száraz, kilúgozott uszadékfa. A nyers fában sok a víz,

és a gyanta égés közben erősen párolog, füstöl, ami csökken

ti a tűz hőfokát. A tüzet egybetartjuk, nem húzzuk szét feles

legesen a tűztéren. Egyforma nagyságú fadarabokat rakunk

rá, ügyelve arra, hogy ne álljanak ki a tűzből, és ne akadá

lyozzák a tűz körüli mozgást. A tűzifakészletet két gömbfa-

tuskón vagy két földbe vert cövek között tároljuk, pvc fóliával

vagy sűrű fenyőágakkal letakarva. Ha a tüzelést befejeztük,

a tűzteret befedhetjük egy nagy lapos kővel, hogy a tüzet

megőrizzük. A kő alatt a hamuban még esőben is sokáig meg

marad a parázs amelyen később könnyen újra tüzet éleszt

Tűzgyújtás gyűjtőlencsével (gyufa nélkül). A gyűjtőlencsén

áthaladó napsugarak a lencse gyújtópontjában összpontosulva

lángra lobbantják a papírt, a száraz lombot, a füvet, a tap

lót vagy a mohát. Gyújthatunk tüzet szemüveggel (homo



marad a parázs, amelyen később könnyen újra tüzet éleszthetünk.

Tűzgyújtás taplóval (gyufa nélkül) 356

rú lencsével) is. A homorú lencséket vízben összeillesztjük,

szélüket agyaggal megerősítjük, majd kivesszük őket a vízből

és légmentesen összetapasztjuk. Vigyázzunk, hogy levegő

buborék ne maradjon közöttük. Szükség esetén acélkésselvagy egyéb vaseszközzel dörzsölt kovakőből is csiholhatunk

szikrát, amelyet taplóval, vattával, nyírfakéreggel vagy másgyúlékony anyaggal fogunk fel.

Tűzgyújtás taplóval (gyufa nélkül). Egy darab teljesen száraz

szil-, jávor- vagy hárság, esetleg fűzfagyökér szükséges hozzá,

amelyből lemezt, tokmányt és orsót csinálunk. Az íj elkészíté

séhez egy kb. 70 cm hosszú mogyoró-, esetleg gyertyán- vagy

bükkfavesszőt, a húrhoz vékony ostorszíjat használunk fel. A le

mez 50X8X1.5 cm, az orsó kb. 25 cm hosszú (lehet kisebb is),1,5 — 2 cm átmérőjű, egyik végén kihegyezett, a másikon le

gömbölyített (legjobb, ha több élű). Lekerekített végének felül

laposnak kell lennie. Tokmánynak egy akkora követ keresünk,

amely jól fekszik a tenyerünkben. A kövön az orsó hegyes

végének kb. 1 cm mély lyukat mélyítünk, ügyelve, hogy

az orsó jól forogjon benne, és megkenjük zsírral vagy szap

pannal, hogy a súrlódás ne legyen túl erős. Régi kötél vagy

zsineg szétbontásával kócot csinálunk, de megfelel a szétmor

zsolt száraz nyírfakéreg vagy egy darab bükkfatapló is. Levágjuk a fa külső szürke kéregrétegét, rozsdaszínű belsejéből

csíkot hasítunk, jól megszárítjuk, és fapálcikával teljesen pu

hára törjük. A lemezbe lapos mélyedéseket vájunk, szélét pe

dig berójuk úgy, hogy a rovások a mélyedések közepéig érje

nek, és kb. 30°-osak legyenek (legjobbak az U alakban

vágott rovások). A lemezt a földre helyezzük, a rovás végén

levő mélyedés alá egy csipet taplót teszünk, jobb térdünkre

ereszkedünk, és bal talpunkkal leszorítjuk a lemezt, hogy ne

mozogjon. Az orsó tompa végét a mélyedésbe helyezzük, és

felrakjuk a tokmányt. Jobb kézzel fogjuk az íjat (amelynek

húrja néhányszor az orsó köré van tekerve), bal kézzel pedig

a tokmányt. Az íjat hosszan, egyenletesen húzogatjuk mind

addig, míg meg nem érezzük a füstölgő fa szagát, és a mé

lyedésben fekete zúzalék nem keletkezik, amely rövid időn

belül felizzik. A füstölgő fára taplót, nyírfakérget vagy kócot

teszünk, aztán ujjaink között könnyedén forgatva megvárjuk,

amíg a szél fel nem szítja a tüzet, vagy addig fújjuk, míg

lángra nem kap. A lángoló kóccal vagy taplóval meggyújtjuk

az előkészített nyírfaforgácsot.

Tűzifa fürészelése. Azt a tűzifahasábot legjobb fűrészelni,

amely szilárdan fekszik a bakon. Legelőször levágjuk a fa ki

álló végét (ha túl hosszú, akkor valakinek tartania kell a sza

bad végét), ügyeljünk arra, hogy a fűrész szabadon mozog

jon a vágatban, ezért a fa egyik végét nyomjuk le, hogy a vá

gat szétnyíljon. Ha szalagfűrésszel dolgozunk, bal kézzel, hüvelykujjunkat kinyújtva megfogjuk a fát, és óvatosan belevá

gunk. Amikor a fűrész a fába kapott, a fát odaszorító kezün

ket odébb csúsztatjuk, és szabályos, nyugodt húzásokkal fű

részelünk tovább. Ha ketten fűrészelnek, akkor mindketten

fölváltva maguk felé húzzák a fűrészt (amíg az egyik húz,

a másik nem nyomja a fűrészt). A keretes fűrészeket markola

t k ál f t tj k H tű ifát fű é lü k é f h ú



tuknál fogva tartjuk. Ha tűzifát fűrészelünk, és a fa hosszú

sága nem lényeges, akkor a fűrészt derékmagasságban fa

tönkhöz, sziklatömbhöz vagy más szilárd tárgyhoz támasztjuk

357

Tűzrakás szabályai

úgy, hogy fogaival fölfelé nézzen, és a fát két végénél fogva

rakjuk a fűrészre. A fűrészt jól meg kell feszítenünk, vágás

közben nem szabad hajladoznia, és élesnek kell lennie. Vizes

fa fűrészelésekor a fogaknak nagyobb terpesztésűeknek kelllenniük. Ha a fűrész túlságosan felmelegedett, kihúzzuk a vá

gatból, és hűlni hagyjuk. A nagyobb hasábokat fűrészelés

előtt mindig alátámasztjuk, hogy a fűrész ne szaladjon a föld

be. A fát közvetlenül a bevágás alatt vagy egy kevéssel mö

götte támasztjuk alá, hogy a levágandó rész lógjon, és súlyá

val tágítsa a vágást.

Tűzoltás. A természetben a gondtalanul elhagyott, még parázs

ló tűz könnyen erdőtüzet okozhat. Az égő füvet faágakkalfojthatjuk el, különösen alkalmasak erre a tűlevelű fák ned

ves ágai. Ha semmi más nincs kéznél, vizesítsük meg a me

legítőnket (tréningruhánkat), és azzal verjük szét a füstölgő

füvet. Nagyobb tűz esetén, ha van lapátunk és csákányunk,

a tűz előtt kb. 50 m-re ássunk egy széles árkot. A kidöntött

fákat húzzuk el a lángok elől, és a földet forgassuk meg,

hogy füves része alulra kerüljön. A kiásott földréteget a ter

jedő tűzzel szembe hányjuk. Jó, ha a felásott területre a pa

takból vizet vezetünk, hogy átnedvesedjen, Megfontoltan, gyorsan, pánik nélkül kell dolgoznunk. A tűz helyét és kiterjedését

minél előbb tudassuk a legközelebbi erdésszel.

Tűzoltócsomó. Tulajdonképpen kényelmes ülőke, kötélen való

leereszkedéskor vagy hegymászáskor alkalmazzák. A benne ülő

maga is segíti az őt felhúzók munkáját, vagy mozdulatlanul

ül (pl. ha megsérült).

Tűzrakás szabályai. 1. Minden helyet, ahol tűz lángol, kövekkel

kell körülkeríteni, hogy a tűz ne terjedhessen tovább. A tűztér

belsejét vastagabb száraz ágakkal, lapos kavicsokkal vagy

kövekkel rakjuk ki. Ezzel szigetelő réteget alakítunk ki, amely

megakadályozza, hogy a nedves földből felszálló gőz eloltsa

a tüzet. Az ilyen alap alulról hevíti a tüzet, s így a nagyobb



Tűztér kialakítása

358

faágak is jól elégnek benne.

2. Gyújtásnak a nyírfakéreg a legmegfelelőbb. Ha nincs a kö

zelben nyírfa, száraz ágakat keresünk, forgácsot hasítunk be

lőlük, és laza gombolyaggá formáljuk. Jó gyújtás a száraz fű

vagy a vékony gally is.

3. A gyújtás köré először vékony, majd vastagabb ágakat ra

kunk, ügyelve arra, hogy a tűz elég oxigént kapjon; ha sok

fát teszünk rá, elfojtjuk.

4. Ha meggyújtottuk a gyújtást, a tüzet először csak apró

fadarabokkal tápláljuk, hogy fokozatosan töltse be a tűz-

teret.

5. Az alágyújtáshoz nem használunk nyers fenyőlombot, mert

túlságosan füstöl.6. Mindig legyen tartalékban elég száraz tűzifánk a tűz táplá

szült tetővel védjük. A tűztérről eltávolítjuk a nedves földet,

és száraz fadarabokkal töltjük ki. A tűztér körül villás ágakat

szúrunk le, és gallyakat támasztunk rájuk, hogy a felszálló

meleg levegőtől megszáradjanak. A tüzet úgy is védhetjük,

hogy egy odvas fatönkkel fedjük be. Idővel a fatönk meggyul

lad, és izzó falával sokáig megtartja a tüzet. Fatönk helyettfahasábot is használhatunk (de csak akkor, ha hosszabb

ideig a táborban maradunk, mert a vastag fahasáb sokáig

ég, és ha a félig égett fát ott hagynánk, erdőtüzet okoz

hatnánk).

Tűztér kialakítása. Az időjárástól és a rendelkezésünkre álló

anyagtól függően többféle megoldás lehetséges. A legegy



lásához.

7. Esőben a tűzteret sátorlapból, vízhatlan esőköpenyből ké

szerűbb tűzhely a gyeptégla kivágásával keletkezett árok.

A tűztér falait tégla vagy két kő alkotja (1, 2). A kövek (tég-

359 Tűztér kialakítása



Tűztér kialakítása 360




61




362

Iák) helyett két fahasábot is használhatunk (2a). Az árok fölé

bográcsot vagy csajkát függesztünk, akasztóját a tűztér

mellett levert villás ágakra erősítve (3). Három erősebb ágból

a bogrács alá háromlábú állványt készíthetünk (4). Az ága

kat összekötjük, és a tűzhely fölé állítjuk. Két magasabb villás

ágat is leverhetünk, villáikba tartóágat helyezünk, melyre

dróttal vagy lánccal akasztjuk fel az edényt (5). Ha három

karó is, melynek alját bádoglemezzel vagy lapos kővel védjük

a sugárzó hőtől (7). Villás ág helyett három cöveket is hasz

nálhatunk, amelyek közül a középső alacsonyabb (8). A tűz-

teret kialakíthatjuk kövek és villás ágak kombinációjával

is (9). A kanadai kandalló (10) szélvédő fala egyben a földbe



villás ágat alkalmazunk, akkor az edényt a tűztérből kitolhat

juk anélkül, hogy le kellene akasztanunk (6). Néha elég egy

cövekekkel rögzített vagy kővel lehorgonyzott és leterhelt ág

tartója is. A szabályozható védőfallal épült tűztér (11) szeles

363 Tűztér kialakítása

időben tesz jó szolgálatot. A védőfal magasításával vagy ma

gasságának csökkentésével szabályozzuk a szél erősségét.

A felfüggeszthető főzőedénnyel, rostéllyal és a palacsintasütő

nyelét megtámasztó villás ággal készült tűztér (12) több

féle étel megfőzésére alkalmas. Köves terepen a tűzteret

csak kőből alakítjuk ki (13). A régi, fenék nélküli kanna ké

ményként és füstfogóként szolgál (14). A kéményt egy magas,

terebélyes fa alá helyezzük, melynek ágai között a füst szét

oszlik. A védett tűzteret, amelyen erős szélben is tudunk főzni,régi mosófazékból készítjük. A tüzeléshez az alján ajtót vá

gunk, és a bográcsot fülénél fogva a fazék felső szélére

akasztjuk. A füst az edény körül száll fel (15). A tűzteret karók,

bádog és drót felhasználásával is kialakíthatjuk (16). Az egyik

villás ágat néha karóval pótoljuk, amelynek végét kihegyez

zük, és beszorítjuk egy másik karó hasadékába (17). Kihasz

nálhatjuk a szekérút, a mélyút, a gát, az agyag- vagy a ho

kezünk megégetése nélkül süssünk (19). A homokos és agya

gos talajban könnyen kimélyíthetjük a kereszt alakú tűzteret.

Gyenge szél esetén építjük, az egyik árkot mindig a szél

irányában mélyítjük ki (20). Agyagos és homokos parton elő

nyös „vakondtúrás-tűzteret” készíteni (21), amelyen felül nyí

lások vannak az edények számára. A tűzteret úgy kell kimé

lyítenünk, hogy az edényt legalább egyharmadáig besüllyeszt

hessük a földbe. A kémény a tűztér végén van, a nyílását fe

lül gyeptéglákkal rakjuk körül, vagy vizes agyagból formáljukmeg. Kis létszámú, állandó táborban agyagból és vesszőből

„takaréktűzhely'' építhető (22), amelyhez gömbfát és vizes

földet is felhasználhatunk. Hosszabb ideig tartó táborozás

esetén ez lehet a melegvizes bogrács tűztere (23). Az ún.

„polinéz tüzet” egy 100X60 cm-es gödörben rakjuk. Céljának

különösen esős, szeles időben felel meg (24). Havon vagy jé

gen a tűztér kialakítása nagyobb előkészületet igényel. A ha



mokbánya lejtős partját is (18). Gyakran csak a palacsinta

sütő nyele számára készített bevágás teszi lehetővé, hogyvat letapossuk, egy réteg lapos követ hordunk rá, majd arra

agyagot vagy száraz gyeptéglákat rakunk. Csak ilyen alapon

Uszony (schwert)

364

gyújthatunk tüzet. Esetleg villás ágakra állított vastag ágakból

tartóépítményt készítünk, erre a rostélyra lapos köveket He

lyezünk, majd földet (homokot, kőtörmeléket) terítünk rájuk,

és csak aztán rakunk tüzet (25). Kövek helyett alapkéntgömbfát is használhatunk, amelyet kőtörmelékkel vagy föld

del (esetleg homokkal) borítunk be (26). Latyakos hóban is

kialakíthatunk tűzteret, ha két réteg keresztbe rakott gömbfára

egy réteg kőtörmeléket és homokot szórunk (27). „Gólyaláb-

tűzhelyet'' mocsaras, erősen felázott talajon készítünk, villás

ágakból és vastag ágdarabokból (28). Közvetlenül a földön

sohasem gyújtunk tüzet. A tűztér helyéről eltávolítjuk a füvet,

és vékony, lapos kövekkel, valamint egy réteg rövid, vastag

ággal rakjuk ki. Ha a talajt gyeptéglák kivágásával nem akar juk megbontani, terítsünk a fűre pvc fóliát, amelyre 10 cm

vastag földréteget szórunk (29). A főzés befejeztével azegész fóliát földestül elvisszük a vízhez, és a földes ha

mut beleszórjuk a vízbe. A fólia alatti füvet kezünkkel felbor

zoljuk.

Uszony (schwert). A vitorlás hajótestének oldalsó felületét

növelő szerkezet, amely meggátolja a vitorlás oldalcsúszását,

és kismértékben a hajó stabilitását is növeli. Fémlemezből

készül, általában körte alakú, de lehet más formája is. Hely

zete állítható.

orrvitorla-felhúzó kötél

vitorlarúd-rögzítő gyűrű

alsó arbocoldalkötél

Felső villás vitorla (Gaff)

széljelző



365

Útvonaljegyzet

Útvonaljegyzet. A túrák, kirándulások menet közben írt és raj

zolt krónikája, amely később nagy segítségünkre lehet olyan

esetekben, ha nincs nálunk térkép. írjuk jegyzetfüzetbe

vagy egy hosszú papírszalagra, amelyet szükség szerint össze

göngyölhetünk vagy kiteríthetünk, A füzetlap (papírszalag)

egyik felére felvázoljuk a túra egyes fázisait, részhelyzeteit



Vadászkés (Bowie-kés)

366

(pl. az útkereszteződést, nyíllal jelölve, melyik irányban kell

továbbhaladnunk stb.), a másik felére írt és rajzolt megjegy

zések az utunk során megismert, látott műemlékekkel (kasté

lyokkal, várakkal, templomokkal stb.) kapcsolatos tudnivalókatrögzítik. Az útvonaljegyzet minden helyzetrajza tartalmazzon

legalább két tájékozódási pontot a távolság megadásával,

legyen rajta a vázlat készítésének dátuma, és néhány, a túrá

zásra vonatkozó, hasznos útmutatás (pl. a táborozásra alkalmas helyek, valamint a legközelebbi vasútállomás, autóbusz-

megálló, élelmiszerüzlet stb. megjelölése). Az útvonaljegyzetetleginkább terepversenyeken, játékoknál, menetgyakorlatokon

használjuk.

Vadászkés (Bowie-kés). Széles pengéjű hegyes kés, a vadász

szúrófegyvere, vágóeszköze. Bőrtokban hordják. Pengéjéből

csavarmenetben végződő vékony acélrúd nyúlik ki, erre fűzik

fel a kés „markolatát” — egy sor változó nagyságú, ellipszis

alakú bőrlemezkét. A csavarmenetre felfutó fémfej és anya

csavar a bőrlemezkéket egymáshoz szorítja, s így kialakul

a Bowie-kés jól tenyérbe fekvő markolata.

Vállfa sátorba. Mogyoró- vagy fűzfaágból készíthetjük. Levá

gunk egy erősebb, kb. 50 cm hosszú ágat, s egy kisebb villás

ágat, amely az akasztó kampóját pótolja. A villás ág hosz-

szabb szárát kettéhasítjuk, és a végét úgy vékonyítjuk el, hogy

megmaradjon egy rugalmas darab, melyet az erősebb ágon

áthajlítunk, és zsineggel (esetleg fahánccsal) bandázsolunk.

Vállfát készíthetünk úgy is, hogy egy ágnak mindkét végét

a vállfa irányában 15 cm magasságig lefaragjuk, a vállfa

köré hajlítjuk, és bandázsoljuk. Az ág közepét az akasztóra

merőlegesen lefaragjuk. Szükség esetén elég egy egyenes ág

közepére hurokkal zsinegdarabot kötni, vagy drótból szemet

formálni és kész a vállfa



formálni, és kész a vállfa.

Vampumöltés. Az indián asszonyok korallgyöngyökből készült

díszöveinek öltése. Lehet egyszerű vagy kettőzött. Két fage

rinc közé kifeszítjük a láncfonalat (a fonalközök a gyöngyök

szélességének feleljenek meg). A vetüléket úgy fűzzük a lánc

fonalak közé, hogy egyidejűleg ráfűzzük a színes gyöngyö

ket is.

367 Vampumöltés



Vándorkő

368

Vándorkő. Érdekes kőzettani képződmény (kőzettömb), telje

sen sziklamentes tájon és hegyvidéken egyaránt előfordul.

A hegyekben eltérő kőzettani összetétele alapján különböz

tethetjük meg a környező szikláktól. A vándorkő a jégkorszakmaradványa és tanúja, a távoli Skandináviából felénk haladó

roppant jégár görgette mai helyére.

„Varázsláda”. A sátorban a szekrény szerepét tölti be, se

gítségünkre van a rend megtartásában. A táborozás befejez

tével (a kis polcok kihúzása után) ismét ládává alakul, amely

be a tábori felszerelést és a ruházatunkat csomagoljuk.

(L. Tábori láda.)

Varrókészlet. Minden táborozónak szüksége van rá. Textilből,

műbőrből hajtókákkal összecsukható táskát készítünk, amely

re zsebeket is varrunk a gombok, biztosítótűk és kis cérna

gombolyagok számára. Kemény papírból kivágott orsókra

fekete és fehér cérnát, harisnyastoppoló fonalat és többféle

színű selyemfonalat tekerünk fel. A varrótáskában legyen kis

olló, gyűszű, tűpárna, fehérneműgumi, egy darab pántlika,néhány színes fejű gombostű, patentkapocs, lapos horogka

pocs, fehérnemű- és ruhagomb. Praktikus megoldás az is, ha

egy kis árra fahengert húzunk, melynek kerületére egy sor

orsótengelyt esztergáltunk. Ezekre tekerjük a különböző színű

cérnákat. Ezt az univerzális orsót aztán becsúsztatjuk egy

hosszúkás zacskóba a többi varróeszköz mellé.

Vastagfa. Vastagfának tekintünk minden olyan élőfát, amely

nek 1,5 m magasságban legalább 7 cm az átmérője. Az ilyen

fát kivágni és táborépítéshez felhasználni nem szabad. (Ez

a tilalom az erdőben már kivágott állapotban talált vastag

fára is vonatkozik.) Táborépítéshez mindig 7 cm-nél kisebb át

mérőjű kiszáradt fákat keressünk.

Védett terület. Olyan terület, melyet a csehszlovák kormány

védettnek nyilvánított mint a természetnek, vagyis az ember

környezetének egy részét. Ennek a határozatnak értelmében

ezeken a területeken gondoskodik a föld, a víz, a levegő, az

erdők, a vadállomány, a halak, a ritka növények, a ritka ál

latok és a ritka ásványok védelméről A védett területnek első



latok és a ritka ásványok védelméről. A védett területnek első

369

Védett területek Magyarországon

sorban tudományos értéke van (az ember által érintetlen

vagy csak részben megváltoztatott természet megfigyelése), de

esztétikai és nevelő értéke sem elhanyagolandó. A védett terü

leteket kiterjedésük, jelentőségük és a védett objektumok sze

rint nemzeti parkokra (Národni park), védett tájegységekre

(Chránéná krajinná oblast), védett területekre (Chránéné üze

mi), védett lelőhelyekre, védett földtani képződményekre és

védett kastélyparkokra osztjuk. E területeket és lelőhelyeket

— a nemzeti parkok kivételével — Chránéne územi (Védett

terület) feliratú táblával jelölik (zöld, téglalap alakú táblán

színes jelzés és fehér felirat). Ilyen területen tilos a táborozás,

tűzrakás, virágok (különösen a védett fajták) szedése. Járni

csupán a kijelölt utakon szabad. Abba a térségbe, amelyet

az út mellett Vstup zakázán, státní ochrana prirod y (Belépni

tilos, állami természetvédelmi terület) feliratú táblával jelöltek

meg, ne lépjünk be. Ezek a területek az állatok és növények

szigorú védelmét szolgálják, szolgálati igazolvánnyal rendel

kező önkéntes őrök tartanak bennük ügyeletet. A természeti

rezervátumok és védett területek nemzetközi közlekedési jel

zése egy négyzet alakú tábla, benne zöld alapon fehérrel

és feketével jelölt R betű, lucfenyő, őzsuta és virág. Cseh

szlovákiában 1967-ben összesen 560 védett terület volt, 3 nem

zeti park (a Krkonosei, a Tátrai és a Pienini Nemzeti Park),

7 védett tájegység, 407 természeti rezervátum, 92 védett lelő

hely, 48 védett természeti képződmény (túlnyomórészt földtani)

és 6 védett kastélypark, összesen 407 000,14 ha kiterjedésben.

Védett tájegység. Nagy kiterjedésű, már nem egészen érin

tetlen, természeti szépségekben és érdekességekben gazdag

kultúrtáj. Területén szabad gazdálkodni, de minden emberi

tevékenységet úgy irányítanak rajta, hogy a táj jellege, ter

mészeti értékei fennmaradjanak. Ezek a területek többnyire

kiránduló- és üdülőhelyek is. Csehszlovákiában eddig 7 védett

tájegység létesült. A Cesky ráj (Cseh-Paradicsom) a homok

kősziklák és fenyvesek jellegzetes vidéke, 1955-ben jött létre125 km2-en. Az 1970-ben védetté nyilvánított 200 km2 kiterje

désű Cesky kras (Cseh-karszt) területén a karsztvidékre jel

lemző növény és állatvilág maradt fenn. A legnagyobb cseh

védett tájegység a Sumava. 10 korábbi védett területet foglal

magába, pl. a Fekete- és ördög-tavat (Ceské jezero, Certovo

jezero), több lápos területet és a híres Boulini-őserdőt (Bou-

linsky prales), Csehszlovákia legrégibb természeti rezervátu

mát, amely 1858 óta védett. A Jizerské hory (Jizera-hegyek) vi

déke 1967-től számít védett tájegységnek. Itt terül el a Jizera-

őserdő (Prales Jizera) és a 800—1500 m tengerszint feletti

magasságban található Jizera-tőzegláp (Raselinisté Jizera),

valamint a Bukovec-rezervátumban Közép-Európa legmaga

sabb bazaltcsúcsa (900 m felett). Az 1955-ben létesített Mo-

ravsky kras (Morva-karszt) védett tájegységet karsztbarlangjai

teszik érdekessé. A Cseh—Morva-dombság védett tájegysége

a Zdárské vrchy (Idári-középhegység) 715 km2 területű. Szlo

vákia nyugati részén terül el a Malá Fatra (Kis-Fátra) védett

tájegység 19 700 hektáron. Legjelentősebb látnivalója a 3u-

tovói-vízesés (Sutovsky vodopád).

Védett területek Magyarországon. A természetnek azon vi



dékeit, tárgyait, amelyeknek megőrzése és fenntartása tudó-

Védőhuzat kerékpározáshoz

370

mányos vagy kulturális érdek — a természetvédelemről szóló

1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet értelmében —, Magyar-

országon is védelem alá helyezik, és óvják minden olyan ha

tástól, amely fennmaradásukat vagy sajátos természeti jelleg

zetességüket veszélyeztetné. Magyarországon a védett területlehet természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet és nemzeti

park. A természetvédelem tárgyai vagy földtani alakulatok

(hegyek, sziklák, barlangok stb.), vagy vizek (források, vízesé

sek, tavak, mocsarak stb.). Az országos jelentőségű természeti

értékek védelméről az Országos Természetvédelmi Hivatal gon

doskodik, a nem országos jelentőségű értékek fenntartásáról

pedig a megyei tanácsok, az ő hatáskörükbe tartozik az ilyen

értékek védetté nyilvánítása is. Jelenleg Magyarországon mint

egy 300 védett terület és objektum van. A megyei tanácsokraruházott jogkör folytán számuk a közeljövőben bizonyára nö

vekedni fog.

Védőhuzat kerékpározáshoz. Pvc fóliából készítjük. Méretéhez

pvc esőköpenyünk nagyságát vesszük alapul, de ehhez a mé

rethez elöl is, hátul is hozzáadunk annyit, hogy a fólia elöl30 cm-rel túlnyúljon a kerékpárkormányon, hátul pedig elfér

jen alatta a hátizsák. Először szabásmintát készítünk újság

papírból, majd annak alapján kivágjuk és összeragasztjuk

a pvc fóliát. A fejnyílás köré csuklyát ragasztunk (vagy forrasz

tunk). Ez a huzat esőben jól védi mind a kerékpárost, minda kerékpárját.

Vérzés. Minden sebesülés velejárója, oka az érfal sérülése.

Aszerint, hogy a vér az érpálya melyik szakaszából származik,

hajszáleres, gyűjtőeres és verőeres vérzést különböztetünk meg.

A hajszáleres vérzés kis vágott vagy szúrt sebekből, horzsolásokból ered. A vér a sebből lassan szivárog, fokozatosan

cseppet alkotva. A vérzés általában magától eláll. A gyűjtő

eres vérzést a sötétebb színű vérről ismerjük meg, amely lassan folyik a sebből. Veszélyes a nagy nyaki gyűjtőér sérülése,

mivel ebben az esetben a vérkeringésbe levegő is kerülhet.

Ilyenkor szorosan kössük le a sebet, esetleg rakjunk rá nehe

zéket is. A sérült végtagot helyezzük a testnél kicsit maga

sabbra. A verőeres vérzést a sebből sugárban lövellő világos

piros vérről ismerjük fel. Rendkívül veszélyes. A nagy verő

erek vérzése esetén gyorsan el kell állítanunk a sérült vég

tagba vagy testrészbe hatoló véráramlást. Az eret mindig

szilárd alapon, csonton kell elszorítanunk. 1) Homlok- vagyhalántékseb esetén a halánték verőerét a fülkagyló felső

széle előtt, a halántékcsonton szorítjuk el. 2) Arc vérzése

kor az alsó állkapocsnál levő verőeret kell elszorítanunk.

3) A fej és a nyak sérülésekor a nyakcsigolyával szemben

levő nyaki verőeret szorítjuk el, lefelé és befelé. Ezt az ütő

eret a fejbiccentő izom belső oldalán, a kulcscsont belső

harmada felett tapintjuk ki. 4) A váll és a lapocka sérüléséből eredő vérzést annak az ütőérnek az elszorításával állít

hatjuk el, amely a hónaljban a kulcscsont irányában talál

ható. 5—6) A felső végtagok vérzését a felkar kétfejű izmanak belső szélén, az izmok közötti barázdára vagy a csukló

verőerére gyakorolt nyomással szüntetjük meg. 7) Az alsó

végtagok sérülésekor a combütőeret kell elszorítanunk a Iágyék középső belső harmadában. A nyomást kívülről lefelé

végezzük. 8) Súlyos vérzés a medence és a comb vérzése

Ebben az esetben vagy elnyomjuk a gerinccel szemben a hasi

főverőeret, vagy a sebesült derekát kerékpártömlővel néhány-



371

Vérzés



Vesemelegitő

372



373

Világitó jegyzettömb

szor erősen körbetekerjük. A leghatékonyabb, ha ujjunkkal

szorítjuk a verőeret, de akkor ott kell tartanunk azt az or

vos megérkeztéig. 9) A vérzés elállítására árleszorítót (gumi

vagy szövetcsíkot) is alkalmazhatunk, amellyel az artériát a sebfölött elszorítjuk. Ha nyakkendőből, övből, szíjból rögtönözzük,

zsebkendőt, vattát kell aláhelyeznünk. 10) Erős vérzés esetén

pecket csúsztatunk az érszorító fölé, vagy a végtagot behaj

lítjuk, s a hajlatba valamilyen szilárdabb tárgyat helyezünk.

Néha elég, ha a sebre pólyacsomagot rakunk, amelyet egy

másik pólyával erősen leszorítunk. Az ér elszorítása nem tart

hat tovább 1—2 óránál. A szorítást időnként meg kell lazí

tanunk, hogy újból meginduljon a vérkeringés.

Vesemelegítő. Ha hideg időben táborozunk, megvédi belső

szerveinket a meghűléstől. 25—30 cm széles, háromszorosan

egymásra hajtogatott és átvarrt flanellból, szőrméből, műszőr

méből készítjük, melyet kreton- vagy flanellzacskóba csúszta

tunk. Elég hosszúra szabjuk, hogy végeit egymásra fektethes

sük. Gombokkal, hosszabb csatokkal, horgaskapcsokkal, fűző

zsinórral kapcsoljuk össze. Alvás előtt vagy hideg helyen vára

kozva öltjük magunkra, közvetlenül a testünkre, vagy az alsó-ruhánkra.

Világító jegyzettömb. Készítéséhez egy 21X15 cm-es erősebb

kartonlemezre vagy vékony farost lemezre, 0,5X2 cm-es lécek

re, plexiüveg lapra vagy vastagabb fehér pvc fóliára, szta-

niolpapírra, vékony kartonlemezre, két zseblámpaégőre (foglalattal) és egy rugalmas bádogcsíkra van szükségünk. A kar

tonlemezből és a lécekből dobozt készítünk, melynek aljára

elemrögzítőt erősítünk. A zseblámpaégőket a felső és alsó

keret belső oldalán helyezzük el, vagy a vékony karton

lemezből készült lehajtható fényellenzőn, amelyet kívülről,

a doboz felső szélén rögzítünk két csavarral úgy, hogy a rög

zítőcsavarok körül el lehessen forgatni. A fényellenző belsejét

sztaniolpapírral béleljük ki, hogy a fény jól visszaverődjön

róla. Ezt a fényelhelyezést akkor használjuk, amikor a jegyzettömb a kis asztali lámpa szerepét is betölti. Ha a körtéket

a doboz belsejében helyezzük el, finom dörzspapírral tejüveg-

szerüvé csiszolt plexiüveg fedővel takarjuk le őket; használha

tunk ehhez fehér vagy krémszínű pvc fóliát is. A fedőlapot

a doboz felső széléhez csavarozzuk, de a csavart nem húzzuk

meg egészen, hogy körülötte elfordulhasson. (A doboz alsó

szóién a fedőlapot két rugalmas acéllemezcsíkkal fogjuk oda.)

A zseblámpaégő foglalatára rákötjük az elem érintkezőihez

vezető huzalokat. A belső megvilágításnak az az előnye, hogya terepen éjjel végzett munkánál nem vakít, teljesen észrevét

len, és ugyanakkor jól megvilágítja a térképet vagy a papírt,

amelyen dolgozunk. A doboz belsejébe az elemek mellé gu-

miszalag-rögzítőszemeket erősítünk a ceruza meg a körző fel

erősítéséhez, és zsebet a szögmérő és a kis háromszögű vo

nalzó számára. A papírlapokat, amelyekre írunk, a rugalmas

acéllemezcsíkok szorítják a matt lemezhez. (Erre a célra vékony gumigyűrűt is használhatunk.)



Világosság

374

Világosság. A nappali fény erejét meghatározó fogalom. Mi

vel a nappalok, tehát a világosság időtartama évszakonként

változó, és ezt gyalog-, vízi vagy sítúrák tervezésekor nem sza

bad figyelmen kívül hagynunk. A nappalok hosszúságát az év

különböző időszakaiban a mellékelt táblázat szerint állapít

Villám. Hirtelen elektromos kisülés ellentétes töltésű felhőkvagy a felhők és a talaj között, a vele járó fény- és hang-

jelenséggel együtt. A gömbvillám és a gyöngysorvillám vi

szonylag ritkán fordul elő, leggyakrabban a vonalas villámot

figyelhetjük meg, amely vagy cikcakkos, vagy szétágazó; lát

ható része általában 2—3 km hosszú. A lemezes villám szinte

az egész felhőt megvilágítja, úgy tűnik fel, mintha a felhő

rövid időre lángba borulna. Ezt a jelenséget gyakran össze

tévesztik a távoli villámlással vagy az ún. száraz villámmal,



hatjuk meg. amely nem más, mint egy-egy általunk nem észlelt, felhőkön

375

Villám

átvilágító villám. A gömbvillám kéményen, ablakon, hasadéko-

kon keresztül az épületekbe is behatolhat. Mozgása kiszámít

hatatlan, néha hangtalanul eltűnik, máskor fülsiketítő csatta-

nással felrobban. A villámsújtotta embert elsősegélyben kell részesítenünk, szájból szájba vagy szájból orrba való léleg

zéssel és szívmasszázzsal. Közvetlen villámcsapásnak vagyunk

kitéve, ha kiálló végű tárgyak (pl. sziklacsúcsok, magános fák

kiálló ágai stb.) alá rejtőzünk. A becsapódás valószínűsége

a tárgy pillanatnyi ellenállásától függ. Más, magasabb csúcsviszont védelmünket szolgálja. Ha az (a) magasságú turista

a sziklafal lábánál áll (1), védett helyen tartózkodik, a (2) eset

ben azonban biztonsága kisebb, mert a személy közelebb áll

a magas tárgyhoz, s így a villám rá is átcsaphat. Mindig

be kell tartanunk a magasabb tárgy lábától való megfelelő

távolságot, a tárgynak legalább tízszer magasabbnak kell

lennie a mellette álló személynél (a). Sziklapárkány alatt

védelmet keresni veszélyes (3). A sziklapárkány a villám pá

lyáját megtöri, és a párkány belső oldalán lecsúszva a párkány alatt megbúvó személyre is sújthat. A villám ugyanis

a legkisebb ellenállású vezetőben terjed, végigfut a sziklák

felszínén, a hasadékokon, a nedves helyeken és a fák gyöke

rein is. Az úton haladó személy jobb vezető, mint a környe

zete, jobban vonzza a villámot, ezért ajánlatos ilyenkor még

a hegygerincen is inkább leülni a gerinc alacsonyabb omla-

dékára, esetleg egy nagyobb kőre, vagy szorosan összezárt

térddel leguggolni, „összegömbölyödni”. Letelepedhetünk egy

sziklatömbre is, főképpen akkor, ha a szikla felső széle szélesebb az alsónál, és így a körülötte szárazon maradt talaj elszige

teli a környező nedves, jól vezető területtől (5). Soha ne

bújjunk fák, sziklapárkányok alá, se 1,5 m-nél sekélyebb mé

lyedésekbe vagy barlangokba (4)! A barlangok mennyezete

is vezetheti a villámot, ezért csak olyan barlangokban keres

sünk menedéket, amelyekben a mennyezettől legalább 3 m,

az oldalfalaktól pedig legalább 1 m távolságban lehetünk. Ha

sziklák között, szűk hegyi ösvényen ér bennünket a vihar, kö

télen leereszkedve tudunk a leggyorsabban elmenekülni a vil-



ggy

Villanyáram

376

lámveszélyes térségből. Ilyenkor legfontosabb a gyorsaság,

és az, hogy leereszkedés közben ne érintsük a sziklafalat

mindkét lábunkkal egyszerre. Jobb azonban, ha leülünk úgy,ahogy azt az (5) esetben ismertettük, vagy ha összegömbölyö

dünk az ösvényen, és kötéllel biztosítjuk magunkat (6). Vigyáz

zunk arra, hogy a kötél ne lógjon függőlegesen a fölötte levő

szikláról, hanem vízszintesen feküdjön az ösvényen. Vihar ese

tén nem szabad a kötelet sem a derekunkra, sem a csípőnkre

kötnünk, csak a lábunkra boka fölött. Ha hálózsákon, háti

zsákon, nylonkötél-göngyölegen ülünk, a kampókat, cöveke

ket és a kalapácsokat nyugodtan a hátizsákban hagyhatjuk,

és a jégcsákányt is magunk mellé helyezhetjük.

Villanyáram. A testet érintve égési sebeket, ájulást, sőt ha

lált okozhat. Az égési sebek első-, másod-, harmad- és ne-

gyedfokúak lehetnek. A halál gyakran csak látszólagos, a lég

zőszervek görcse miatt azonban valóban bekövetkezhet. Első

segély nyújtásakor először kapcsoljuk ki az áramot, vagy sza

badítsuk ki a bajba jutottat az áram hatósugarából. Sose

nyúljunk hozzá csupasz kézzel, használjunk botot, karót, vagy

húzzunk a kezünkre száraz kesztyűt. Mentés közben olyananyagra álljunk, amely elszigetel bennünket a nedves földtől

A bajba jutott nem tud maga szabadulni (pl. a villanyveze

téktől), mivel görcs van az ujjaiban. Ezért vigyáznunk kell,

hogy az áram kikapcsolása után le ne essen (pl. a létráról).

Ha a villanyáram sújtotta személy eszméletén van, fektessük

le, itassunk vele meleg italt (tej, tea), és gondoskodjunk

a nyugalmáról. Tetszhalál esetén alkalmazzunk mesterséges

légzést (szájból szájba), szívmasszázst, és hívjunk orvost.

A mesterséges légzést és a szívmasszázst mindaddig folytatnunk kell, míg az orvos meg nem érkezik.

Vitorla szívása. A vitorla pontos beállításától függ. A szívó

hatás a vitorla kb. 15°-os beállításánál a legnagyobb. Na

gyobb beállítási szögnél az áramlás turbulenssé (kavargóvá)

válik, és ezzel jelentékenyen csökken a felhajtóerő. Általában

a jól beállított vitorlánál ⅓ a szél nyomása következtében

keletkező erő és ⅔ a szívás. A felhajtóerő (nyomás és szívás

együtt) hátszél esetén a legkisebb.

Vitorla. A szél felfogására szolgál. A szél a vitorla felületét

α állásszögben duzzasztja fel. A vitorla felülete hozza létre

a P erőt, amely Pv erőre és O1 ellenállási erőre bomlik fel.

A vitorla hatásfoka a vitorla öblösségének formájá tól és nagy

ságá tól függ, amely befolyásolja a vitorla körüli légáramlást

és így a vitorlára ható szívó- és nyomóerőt. A vitorla első éle

az árbocban fut, az orrvitorláé pedig drótkötéllel ki van fe

szítve. A hátsó él szabad és ívelt, denevér nek is nevezik. Ezt

a kidomborodást a vitorlazsebek ben elhelyezett vitorlalécek tartják kifeszítve. A vitorla legmagasabb sarkát, a vitorlafeje t

a halfej merevíti ki. A vitorlát vászoncsíkokból varrják össze

úgy, hogy a láncfonalak merőlegesek legyenek a hátsó élre.A vitorla öblét az élek menti ráhagyással vagy térbeszabással

érik el. Az erős szélben használatos vitorlák laposak, a hát

szélvitorla viszont annyira öblös, hogy szinte félgömböt alkot.A vitorlavászon pamut- vagy műanyag (terilén, orlon, dacron)

szálból készül. A műanyag kevésbé érzékeny a napsugárzásra

és a nedvességre, alig nyúlik, ezért formatartó, ügyeljünk

arra, hogy a vitorla és a ráerősített kötélzet összecsomagoláselőtt teljesen száraz legyen. Ha nyirkos időben a vitorlát nem

tudjuk teljesen megszárítani, akkor felrázva száraz és levegős

helyiségben tároljuk, és a raktározás folyamán többször ishajtogassuk át.

Vitorlakötés. Az összegöngyölt ponyvára vagy vitorlára kötött

huroksor, amellyel a vitorlát a vitorlarúdhoz vagy a teherautó

ponyváját a tartóvázhoz erősítik.

Vitorlarúdbog. Fatörzsek, gerendák vagy karók vontatására al

kalmas, vízben és szárazon egyaránt.

Vitorlavászon sátorlap. Régi vitorlavásznak, sátorlapok épen

maradt részeit kivágjuk, és négyszög vagy téglalap alakban

összevarrjuk, majd impregnáljuk őket. A szélüket beszegjük,



377

Vizállásmutató

és a szegélybe kötelet húzunk úgy, hogy a négyzet négy sar

kán a horgonyzózsineg hurkokat képezzen. Az így nyert sátor

lapot sokféleképpen felhasználhatjuk: kötéllel két kis fatörzs

közé kifeszítve és cövekekkel rögzítve kis étkezde vagy táboritársalgó befedésére, szabadban való alváskor szükségfedezék

ként vagy hálózsákként, csomagolásnál matrózzsákként stb.

Vízállás. Csak addig állandó, amíg a folyómedren átfolyó víz

mennyisége nem változik. Az alacsony vízállás minden évben

jelentkezik a folyók teljes hosszában. Ilyenkor figyelembe kell

vennünk a vízi járművek merülését, esetleg a hajók és uszá

lyok (ill. vontatott járművek) szélességét és hosszúságát. A kö

zepes vízállás azonos viszonyok mellett tartós állapot; lehe

tővé teszi a zavartalan hajózást. Magas vízállás esetén a víz

kilép a folyómederből, és elönti a vízszabályozó építményeket

és az ártereket. A hajózás szempontjából fontos, hogy a ki

kötőhely, a partvédő falak, raktárak és a kikötői berendezések ártéren kívül, a hidak, átjárók pedig a megemelkedett

vízszinthez képest is elég magasan legyenek. Ha vízi túrára

indulunk, ismernünk kell a legmagasabb és a legalacsonyabb

hajózási szintet, melyek meghatározzák a biztonságos hajózás

határait. (Néha hivatalosan állapítják meg őket.) A duzzasz

tott víz a csatornákban keletkezik akkor, ha a zsilipek segít

ségével a vizet huzamos ideig az előre megállapított szinten

tartják. A folyók többségére érvényes az a megállapítás, hogy

az alacsony vízállás elég sokáig tart, a nagy víz azonban

gyorsan elvonul, és egy idő múlva a folyók vízszintje ismét

emelkedni kezd, A gyakori vízszintingadozás oka az erdőterü

letek csökkenése, a mocsarak kiszárítása, a holtágak szabályo

zása, a patakok vizének öntözési célokra való felhasználása

stb. A legmagasabb és a legalacsonyabb vízszint közötti kü

lönbség általában igen nagy.

Vízállásmutató. A vízfelszín magasságának megállapítására

szolgáló berendezés. A mérőlécek deszkából készülnek, vagyközvetlenül a töltés betonjába vannak beépítve, esetleg a töl

tés köveiből vésik ki őket. A mérőléc mindkét oldalán válta-

kozóan ötösével elhelyezett beosztáson le lehet olvasni a víz

állásnak a közepestől való eltérését. Ehhez műszert — vízmér

cét (limnográfot) is szokás használni, amelyet a folyómeder-



Vízbe fúló mentése

378

rel összekötött csatorna függőleges aknájában helyeznek el

Itt egy forgó papírhenger jelzi a folyó vízszintjének emelkedé

sét, illetve apadását.

Vízbe fúló mentése. Mentéskor a fuldoklót mindig hátulról

közelítjük meg. Megragadjuk a hóna alatt vagy a fejénél

fogva, és háton úszva magunk után húzzuk. Ezt a módszert

akkor alkalmazzuk, ha a fuldokló nyugtalan. Ha úszni tudó

emberről van szó, akiről tudjuk, hogy nyugodt marad, hagy

juk, hogy alattunk fekve kezével a vállunkba kapaszkodjon.

Szétterpesztett lába lehetővé teszi számunkra az úszást. Elő

fordul, hogy a fuldokló végső kétségbeesésében a kezünkbe

csimpaszkodik. Ilyenkor hirtelen rántással kiszabadítjuk ma

gunkat, a fuldoklót gyorsan hanyatt fordítjuk, és a fent ismer

tetett módon partra vontatjuk. Ha a fuldokló a nyakunkat ra

gadja meg, hirtelen oldalba vágjuk, egyik kezét átvetjük a fe

jünk fölött, és hanyatt fektetjük. így ismét a feje mögé kerül

tünk, és ki tudjuk vontatni a vízből. Abban az esetben, ha

a fuldokló erősebb nálunk, és görcsös szorításából nem tu

dunk szabadulni, további mentő segítsége szükséges. Az a ke

zével megfogja a fejünket, állunk és a fuldokló arca közé

becsúsztatja a jobb lábát, és egy erőteljes lökéssel eltaszítja

a fuldoklót. Közben kezével fejünket a víz fölött tartja.




379




380



381




Vízbe fúló mentése csónakból

382

Vízbe fuló mentése csónakból.

Ha a mentéshez evezős csó

nakot használunk, akkor a bajba jutotthoz mindig a csónaktatjával közeledjünk, tehát a csónak mozgásának irányába

evezzünk. A fuldoklót sohase húzzuk be a csónakoldalon ke

resztül, hanem mindig a tatnál. Néha elég, ha odanyújtjuk

neki az evezőt, és odahúzzuk a csónakhoz, ő aztán a csónak

oldalfalán függeszkedve eljut a tatig, s csak ott kell neki

segítenünk bemászni a csónakba. Ha a csónak oldalánál pró

bálnánk behúzni, a csónak velünk együtt a fuldoklóra bo

rulna.

Vízcsillapító medence. A lebukó víz energiájának megféke

zésére szolgál. A kád alakú medencében a gátgerincről le

bukó víz a gáttalpazat elzáró faláról visszavert víz ellenáram

latába ütközik. A csillapító medence mélységét a gáton vagy

töltésen átfolyó víz mennyisége határozza meg. Minden, ami

a csillapító medencébe lezúdul, ki van téve a különböző irá

nyokból áramló víz megsemmisítő erejének.

Vízmerő. A ladik fontos felszerelési tárgya. Vékony deszkából

készített, enyhén megemelt és behajlított végű kis falapát,



383 Vízszintes irányszögek mérése

amellyel szükség esetén kimerhetjük a ladikból a vizet. Cél

szerű hosszabb zsineggel az ülőke alá kötni.

Vízsebesség mérése. Ehhez a mérendő folyó szélességénél hosz-

szabb kötélre, két karóra, egy 5 cm-es szakaszokra beosztott léc

re, úszótestre (lehet konzervdoboz, kisebb fahasáb, deszka

darab), másodpercmutatós órára és négyzethálós vagy milli

méteres papírra van szükségünk. A méréshez olyan helyet

választunk, ahol nem nagy a víz sodrása. A kiválasztott he

lyen a folyó két partján egymással szemben leszúrunk egy-egy

cöveket, kifeszítjük köztük a kötelet, amelyen azonos távolsá

gokban kis csomókat kötünk. Minden csomónál megmérjük

léccel a folyó mélységét. A megállapított értéket megszorozzuk

a két csomó közötti távolsággal, így részletekben megkapjuk

a folyó metszetének síkját. (A hibalehetőség általában 5%.)

Minden csomónál az úszótest segítségével megállapítjuk azáramlás sebességét. A kötél előtt és alatt egy-egy egyenlő

hosszú (általában 10 m-es) szakaszt jelölünk ki, és órával le

mérjük, mennyi idő alatt teszi meg az úszótest ezt a távolsá

got. A mért időket összeadjuk, és elosztjuk a mérések számá

val. Ha a mért idők összességét elosztjuk az idő középértéké

vel, megkapjuk a folyó átlagos sebességét, ha pedig a met

szet síkját megszorozzuk ezzel az értékkel, az átfolyt víz meny-

nyiségét. A tévedés lehetősége ez esetben már 25%-s, se

bes patakok mérése esetében még ennél is több. A vízsebesség méréséhez használhatunk egy három zsineggel vagy kötél

lel megerősített ládikát is. A negyedik zsineg tulajdonképpen

egy 5 cm-enként megcsomózott mérőszalag, amelynek vége

kővel van leterhelve. A láda rövidebbik oldalán található

a görgő, amelyen keresztül a mérőszalag fut. A ládikát a zsi

negek segítségével 20—50 cm-rel odébb-odébb húzzuk, és

elengedjük a mérőszalagot, A csomók száma megadja a lá

dának a parttól (a mérés helyétől) való távolságát, és ezzel

megkapjuk a víz mélységét.

Vízszint emelkedésének kiszámítása. A gát vagy a töltés méte

rekben mért magasságát elosztjuk a folyó ezrelékben meg

adott esésével.

Vízszintes irányszögek mérése. A terepen több módszerrel vé

gezhetjük: A) vonalzóval és szögmérővel; B) tájolóval; C) ke-



Vizszűrés (filtrálás).

384

zünk és ujjaink segítségével (ha öklünket 20°-os, szétnyitott

tenyerünket 45°-os és kinyújtott hüvelykujjunkat 5°-os szögnek

tekintjük); D) egyenlő szárú derékszögű háromszög formájára

behajtogatott papír segítségével; E) óra számlapjával (a Xll-es

és a lll-as vagy a IX-es számok közötti szögek felhasználásá-

/ a szögmérőre fektetett vonalzó

segítségével kapott szög

Az:20

val); F) könyv, kemény füzet segítségével; G) gyufásdobozból

készült szögmérővel; H) merőlegesen a lejtőbe vert karóval;

I) valamint hegymenetkor hajlásháromszög segítségével. Ilyen

kor a jegyzetfüzet felső élén keresztül bemérjük a lejtőn kisze

melt pontot. Az élnek vízszintesnek kell lennie, és merőleges

nek a homlokunk síkjára. Álláspontunktól kettős lépéseket szá-



385

Vizszűrés (filtrálás).

gyöngyszem

33,3 m

Vizszűrés (filtrálás). Akkor van rá szükség, ha táborunk kö

zelében nincs tiszta ivóvíz. A vízszűréshez két hordót haszná

lunk, amelyeket alul egy 5—10 cm átmérőjű csővel kötünk

össze. A hordókat használat előtt alaposan ki kell súrolnunk.

Annak a hordónak az aljára, amelyet a vízfolyás alá állítunk,

kb. 10 cm-es faszénréteget terítünk (a cső nyílását nylonháló

val fedjük el, hogy a sodródó faszéndarabkáktól el ne du

gulhasson). Rá egy réteg (5 cm) finom, majd egy réteg

(15 cm) durva homokot hintünk (előzőleg mindkétfajta homok

ból kimossuk a földet). A durva homokréteg fölé egy sor

(20 cm) finom kőtörmeléket szórunk, és erre folyatjuk a víz

forrásból vályún át vezetett vizet. A másik hordóban is nylon

hálóval borítjuk be a cső végét, és szintén szórunk az aljába

egy-egy réteg faszenet, durva homokot és kavicsot. A három

réteg vastagsága az összekötőcső nyílása felett ne legyen

több kb. 25 cm-nél. A fennmaradt hely lesz a megszűrt víz

tartálya. A tartályhordót fogantyús fedéllel látjuk el, és 10 cm-rel az utolsó kavicsréteg felett hordócsapot is szerelhetünk rá.

A vizet átszűrhetjük eciy hordó meg egy nagy mázatlan cse

répedény segítségével is. A hordó aljára három nagyobb la

pos követ rakunk, és rájuk állítjuk az edényt. A cserépedény

falán átszűrendő vizet az edény mellett öntjük a hordóba. Ha

folyó vizét szűrjük át, akkor a parttól kb. 1 méterre gödröt

ásunk, amelybe egy sűrűn kilyuggatott falú hordót állí

tunk. A hordóra szűrőként zsákvásznat, erre pedig egy juta-

H

szerrel, zsineg segítségével is. Leverünk egy cöveket, melyre

lazán forgó hurokkal zsineg van kötve. A zsineg végével kört

írunk le, és a középpontján áthaladó egyenest húzunk ke

resztül rajta. Azokból a pontokból, amelyekben az egyenes

metszi a körvonalat, a leírt kör sugaránál hosszabb sugarú

köríveket írunk le. A metszőpontjaikat összekötő egyenes de

rékszögben metszi az első egyenest. Ha hasonló módon meg

felezzük a kör egynegyedét, megkapjuk a 45°-os szöget. Ha

fölvisszük a kör kerületére a kör sugarát, és az így nyert pontokat összekötjük a középponttal, 60°-os szögeket, további el-

felezésükkel pedig 30°-os és 15°-os szögeket kapunk. Derék

szöget szerkeszthetünk kötél segítségével is, melyen tizenhá

rom csomó van egymástól egyenlő távolságra, 3:4:5 arányban

megjelölünk rajta három szakaszt, a földre helyezzük, és há

romszöget feszítünk ki belőle. Az átfogóval szemben megkap

juk a derékszöget.



Vonás

386

finom kőtörmelék

durva kőtörmelék

homok

faszén

zsákot húzunk. (Előzőleg mind a két zsákot jól mossuk ki.) Az

így átszűrt víz nem alkalmas ivásra, ivás előtt még alaposan

át kell forralnunk. A táborozáshoz szükséges vizet úgy is

átszűrhetjük, hogy tartályunk és a vízforrás között vezetőárkot

ásunk, és előtte helyezzük el a szűrőrétegeket, éppúgy, mint

a hordóban: durva kőtörmelék, finom kőtörmelék, durva ho

mok és faszén. Legfelülre finom nylonszövetet terítünk, ame

lyen át a megszűrt víz a tartályba szivárog. Tartálynak hordót

használunk, vagy tartálygödröt ásunk, amelyet kizsaluzunk,

esetleg égerfavesszővel kifonunk. A sekély folyók vize, de eső

után csaknem minden vízforrás könnyen zavarossá válik. A fi-



387 Záróhurok

nőm iszapot, a parányi agyagszemcséket úgy fogjuk fel, hogy

ivóvíztartályunktól kb. 3 méternyire fenyőgallyakat rakunk tető-

szerűen egymásra. Így valóságos „fenyőszőnyeg” jön létre,amelynek számtalan tűlevele között fennakad az iszap. A sző

nyeget a legmagasabb ponttól kezdjük építeni, és fokozatosan

haladunk lefelé egészen a víztartályig, állandóan új gallyré-

tegeket rakva egymásra. Vízszűréshez olyan fenyőfélék ágait

válasszuk, amelyeken sűrűn, szinte kefeszerűen nőnek a tű

levelek.

Vonás. A teljes kör 360°-ra vagy 6400 vonásra van felosztva.

Ismert nálunk a 6000 beosztású tájoló is. A vonást az azimut

meghatározására használják. Maximális értéke 90°, és az

É—D tengelytől K vagy Ny felé mérik.

Vonásbeosztás. Az a szög (0° 03' 36”), amely alatt egy 1 m-es

karót 1000 m távolságról látunk. A szélrózsa egész kerületére

6400 beosztás esik. Ezt a felosztást a tájoló minden 100 tényleges beosztás után 64 beosztásra egyszerűsíti.

Vontatókötél. Kenderből vagy műanyagból (szilonból) készül.

Hossza 60 m, vastagsága 3—5 mm. Lapos facsévére vagy kéz

re tekerik fel. (A kötéltekercseket a tenyerünkön és behajlított

könyökünk fölött vezetjük.) A kötél mindkét végén csípőhor

gok vannak, melyekkel a kötelet a hajó orrán és tatján levő

vaskarikákhoz erősítik. (A horgonycsomó azonban gyakran

biztonságosabb, mint a csípőhorog.) A kötél mindkét, víz

fölött mozgó szakaszát a végétől számított 15 m hosszúságban

faggyúval vagy viasszal kenjük be. A vontatókötelet minden

használat után tökéletesen megszárítjuk, és csak aztán

rakjuk el.

Zárócsomó. Meggátolja a kötél kirojtosodását. Ilyen pl. a bü

työk, a bokréta, a csillag- és a kígyócsomó.

Záróhurok. A kötelet ágaira bontjuk, szemet formálunk belő

lük, és hajóstű segítségével visszafűzzük őket a kötél szétbon

tásán részébe.



Zátonyok

388

erejű széllel, csapadékkal járó természeti jelenség. A zivatar

központja a zivatarfelhő (cumulonimbus). Az állandóan moz

gásban levő magas légrétegekben alakul ki, ahol hatalmas,sokszor 10 km magas felszálló áramlatok keletkeznek. A cumu-

lonimbust finom páracseppek alkotják. A felső, hideg légrétegekben a gyorsan felszálló alsó, meleg rétegek túlhűlést

okoznak. A torony alakú cumulonimbus akkor okoz zivatart,

ha csúcsa a túlhűlés következtében jeges maggá változik.A felhő kezdetben legömbölyített teteje jégkristályokból álló

„üllővé” alakul. Az üllő alatt hópelyhek keletkeznek, melyek

az alsó, meleg rétegekbe érve nagy, nehéz esőcseppekké vál

nak. A felhő alá leszálló hideg levegő erős, lökésszerű

forgószelet idéz elő. A meleg és a hideg levegő határán víz

szintes tengelyű örvénylés alakul ki, ez a tengely hozza létrea szürke, henger alakú felhőt, a vihar jellegzetes gömbgal

lérját. A hideg légrétegek felszállási sebessége később foko

zatosan csökken, és a zivatarfelhő kisebb Ci, Se és Ac felhő

csoportokra esik szét.

Zuhany. Akkor létesítjük, ha a táborban nincs megfelelő für

dési lehetőség, vagy ha napközben egy kis felfrissülést szeret

nénk biztosítani pl. a szakácsoknak. Elkészítéséhez hordókat,

vizeskannákat, vászon vizeszsákokat, vödröket használunk. Azt

Zátonyok. Vagy állandóak, vagy a vízszint süllyedésével kelet

keznek. Evezés közben arról ismerjük fel őket, hogy a csónak

tatja mögött erős szívású hullám keletkezik. Ilyenkor lassítunk, kievezünk a folyó sodrásából, kiszállunk a csónakból, és

óvatosan átvezetjük a zátonyon. Szükség esetén kirakjuk be

lőle a poggyászt, és üresen emeljük át a csónakot (a pogy-

gyászt ezután hordjuk át).

Zivatar. Villámlással, mennydörgéssel és rendszerint viharos



389 Zuhany



Zuhatag

390

a Helyet, ahová a zuhanyból a víz folyni fog, gömbfával vagy

lapos kövekkel rakjuk ki, biztosítva a víz lefolyását. A víztá

roló edényt a fából ácsolt tartóépítményre függesztjük fel úgy,hogy a víz 2 m magasból folyjon. Szórófejnek megfelel egy

öntözőkanna rózsája vagy egy kilyuggatott bádogedény. A vi

zet vezető tömlőre vagy csőre a vízsugár erősségét szabályozó

vízcsapot szerelünk (I. az ábrákat). Ha a zuhanyt ellátó víz

tartály lejtőn van, akkor a víztartály mellett tüzet rakhatunk

a víz felmelegítéséhez. A meleg vizet vizeskannával öntjük át

a zuhanytartályba.

Zuhatag. Rendszerint a folyófenéken megrekedt nagyobb kö

vek, szikladarabok fölött alakul ki. Ezeken a helyeken a víz

felszíne látszólag nyugodt, mert a folyó vizét a zuhatag fel-

duzzasztja. A zuhatag „kapuját” nyelv alakú vízáram jelzi,

amelyet apró hullámok vesznek körül. A „víznyelv” végén

a hullámok megnövekednek. A zuhatagba mindig pontosan

a „nyelv” közepénél evezünk be. A benne rejtőző víz alatti

sziklatömbökre az áramlással szembeforduló „hullámék”

— apró hullámok alkotta háromszög — figyelmeztet, amely

kb. 1 m-rel lejjebb van a sziklánál. Helye azonban nem állandó, a vízáramlás ereje és sebessége folytán hol közelebb

van a sziklához, hol eltávolodik tőle. A felszínhez közel fekvő

sziklák fölött tajtékos hullámokat vet a víz. A nyugodt vízen

észlelt hullámzást valamilyen mélyen megbúvó akadály idézi elő.

Zúzmara. Alaktalan vagy kristályos szerkezetű jéglerakódás,

amely hideg, szeles, ködös időben keletkezik a szélhordozta

ködcseppekből. A zúzmara az ágakon, a terep felszínén vé

kony, tűszerű alakzatokban ülepedik le. Ezek gyakran néhány

cm hosszú, zászlószerű formák, melyek szembeállnak a szél

irányával, tehát a jeges, kristályos bevonat csupán a tárgyak

egyik oldalán keletkezik.

Zsalugáter. Lényegében egy heliográfként használt zászló,

amely morzeábécével közölt hírek optikai továbbítására szol

gál. Készítéséhez erős vászonra, fehér és piros zászlóanyagra,

1 cm széles gumiszalagra, pántlikákra, karikára és két jól



391

Zseblámpa felerősítése

tenyérbe simuló famarkolatra van szükségünk. A zászló felü

lete 60X80 cm, a belső optikai felület nagysága pedig

40X25 cm. Kartonból vagy erősebb pvc fóliából 5X25 cm-es

csíkokat vágunk, és belső oldalukat fehér, a külsőt pedig pirosanyaggal vonjuk be. Fehér anyaggal ragasztjuk le a lamellák

közötti térséget is, tehát a szilárd alapot (3). E felület köré

piros anyagot ragasztunk. A lamellák belső sarkait úgy kap

csoljuk össze a gumiszalaggal, hogy szétnyitáskor erős ellen

húzás jöjjön létre. A két pántlika gumival meghosszabbított

végét az alsó alapra erősítjük, másik végüket pedig a lamel

lák élén és a karikákon átvezetve a markolatra. A gumiszala

gok húzóereje folytán a lezárt optikai felület a kerettel együtt

piros mezőt alkot. A bal kézben tartott markolat (2) meghúzásakor szétnyílnak a lamellák, és megjelenik a fehér mező,

jobb kézzel a markolatot csak tartjuk (1). Ha a húzás megszűnik, a karikákon átvezetett pántlika (4) enged, és a gu

miszalagok ellenhúzása ismét leszorítja a lamellákat. Jeladás

kor a készüléket a mellünkön tartjuk, optikai oldalával a fo

gadó felé fordítva.

Zsebes tarisznya. 60X80 cm-es vászondarabból készül, mely

re egymás fölé 3—4 sor zsebet varrunk. Minden csíkbanmás lehet a zsebek szélessége és mélysége. Ezekbe a zsebek

be rakjuk a táborozáshoz szükséges apróságokat, melyeket

egyébként a hátizsákban állandóan keresnénk. A zsebtarisz

nyát összetekerjük, a hátsó oldalára erősített szíjjal átkötjük,

és a hátizsákba rakjuk. Hosszabb táborozás esetén a sátorban

is felakaszthatjuk.

Zsebfőző. A turistafelszerelés nélkülözhetetlen tartozéka. Sport

üzletekben vagy vas- és edényboltokban kapható. Ha az ol

dalfalait lehajtjuk, helyet nyerünk a spirituszkockának. Készít

hetünk zsebfőzőt a csehszlovák gyártmányú Pionyr spiritusz

főzőbői is. Erősebb drótból állványt hajlítunk, amely (az égő

fej fölé állítva) lehetővé teszi a konzervek felmelegítését. Főzés

után az égőfejet aljával lefelé az állványba csúsztathatjuk.

Mindkét főző elfér a zsebünkben.

Zseblámpa felerősítése. A sátorban a zseblámpát spirálrugó

vagy rugalmas huzal segítségével a sátor gerince alatt veze

tett kötélre vagy a sátorrúdra erősített kampóra akasztjuk.

Abban a sátorban, ahol sátorpalánk és sok más felszerelés



Zsebplanetárium

392

Zsebplanetárium. Kartonlemezből készítjük, a diarámák nagy

ságát (70X15 mm) és a lapos zseblámpaelem méreteit vévealapul. Az égőt (2) belecsavarjuk a foglalatba (3), melyet

egy 2X4 mm-es nagyságú lécen helyezünk el. A matt lemez(12) felerősítéséhez hasonló vékonyságú léceket használunk

fel. Az egyik érintkezőt (5a) átdugjuk a lécen vágott nyíláson,

a másikkal (5b) pedig összekapcsoljuk az égő végét. A kap

csoló (4) pvc csíkból készül, melyet becsúsztatunk az érintkező

és az égő vége közé. Szélessége egyezzen az elem (6) szélességével, hogy ne csúszhasson félre. A diarámák vezető vájatait

(1) az oldalfalakból készítjük. Szélüket behajlítjuk, és ragasztó-

szalaggal leragasztjuk, hogy formájukat megtartsák. A tarta

lék diarámákat (9) tartalmazó rekesz (8) a planetárium hátul-

só oldalán van. Miután az elemet alulról a helyére csúsztat

tuk, a planetárium alsó (11a) és felső fedelét (11b) ragasz-

is van, a zseblámpának állványt készítünk. Természetjárás köz

ben a zseblámpát kézben tartjuk, ha azonban kezünket sza

baddá akarjuk tenni, sállal a fejünkre, zsinórral a kalapunkra

vagy barlangkutatáskor speciális kapoccsal a védősisakunkra

erősíthetjük.



393

Zsiradékfelfogó gödör

tószalaggal leragasztjuk (10ab). A fehér kartonból kivágott

65X105 mm nagyságú diarámákra rárajzoljuk a csillagképeket úgy, hogy a nálunk felül levő sarkcsillag felé nézzenek.

A csillagképek fölé odaírjuk a nevüket, alájuk pedig azoknak

a hónapoknak a nevét, amelyekben az égbolton láthatók.

A rajz, a felirat és a számjegyek körüli térséget tussal befe

ketítjük. Miután a diarámát betoltuk a vájatba, a matt lemez

fölött fényt gyújtunk, és a sötét háttéren felragyog a csillag

kép. A hátsó rekeszben mindig azokat a csillagképeket tart

juk, amelyek az adott hónapban az égbolton láthatók.

Zsineg. Kenderből, gyapotból, rafiából, selyemből, papírból,

manilakenderből (a banánpálma törzséről nyert háncs), csa

lánrostból, jutából, kókuszrostból, állati szőrből gyártják. Leg

jobb anyaga a kender. A zsinegből kötélverő gépekkel pász

mákat sodornak, belőlük pedig kötelet. A fonott kötél előnye,

hogy nem csavarodik. Használat előtt az új zsineget jól meg

kell gyúrni, és faggyúval vagy olajjal átitatni. Kímélni kella portól, sártól és a homoktól.

Zsineg elszakitása. Kés híján a zsineget kétszer a hüvelykuj

junk köré tekerjük, aztán a tenyerünkre hurkot csavarva hir

telen megrántjuk (1), vagy a jobb kéz középső és gyűrűsujjá

val megragadjuk a zsineget, háromszor a mutatóujjunk körétekerjük, szabad végéből a kézháton keresztül hurkot húzunk

a tenyéren át, és hirtelen megrántjuk (2).

Zsiradékfelfogó gödör. A konyha közelében alakítjuk ki. Egy

0,5X1 X3 m-es árkot ásunk, amelynek lejtése biztosítja a víz

lefolyását. Az árok egyik oldalán vályút készítünk, az árok



Zsiradékfelfogó gödör 394

szalma, fű, fenyőlomb

többi részét pedig gömbfából és fenyőlombból vagy széldesz

kából készült fedéllel takarjuk le. Az árok belsejét szalmával,

szénával, fenyőlombbal vagy fűvel töltjük ki. Ez az anyag fogja

majd fel a zsiradékot. Az árkot három helyen elrekesztjük úgy,

hogy az első válaszfal az árok tetejétől mélységének feléig

reteszeljen, a következő a fenéktől felfelé félmagasságig,

a harmadik pedig úgy, mint az első. Az S alakú csőrendszeren

át folyó víz lehűl, a zsiradék kicsapódik belőle, és fennakad

a csőrendszert kitöltő szűrőtölteten. A csőrendszer végére drót

hálót erősítünk, hogy a szűrőtöltetet ne mossa el a víz (1).

A szűrőtöltetet egy 2X2X2 m-es gödör fölött is elhelyezhet

jük. A gödör alját 20 cm vastag kőtörmelékkel töltjük ki.A kőtörmelékre elszenesedett fadarabokkal kevert homokréte

get, erre pedig fenyőágakat terítünk. A gödröt erős fedél

lel befedjük, közepére egy 50X50X50 cm-es ládát helye

zünk. Ennek feneke a tetőn levő azonos nagyságú nyílásig ér,

és kőtörmelékkel, valamint homokréteggel borított drótszita

szövettel van bevonva. A láda nyílásába fenék nélküli fémvöd

röt helyezünk. A vödröt kitöltjük szalmával, fenyőlombbal, fű

vel, szénával (2). A víz átszűrése után a szűrőtöltetet kivesszük

és elégetjük. Ezt hetente kétszer megismételjük, nagyobb víz-mennyiség szűrésekor pedig naponta.

szalma

deszkafedél (közepén nyílással)



Megjelent a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyez

menyének keretében. Készült 20 100 példányban a Móra Könyvkiadó, Budapest részére a Madách Könyv

kiadó, Bratislava gondozásában.



MIRKO VOSATKA

TERMÉSZETJÁRÓK ENCIKLOPÉDIÁJA

A mű eredeti cseh címe Encyklopedie táborníka. A Mladá fronta, Praha 1971-es kiadásából fordította

Karádi Ilona.

Illusztrálta Véra Levá és Mirko Vosátka. A burkoló és a grafikai elrendezés René Murát munkája. Első

magyar nyelvű kiadás.

Kiadta a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v., Bratislava 1978. Oldalszám 412. Felelős szerkesztő F. Kováts

Piroska. Képszerkesztő René Murát.

Nyomta a Vychodoslovenské tlaciarne n. v., Kosice. Szerzői ívek száma 53,02 (17,71 szöveg + 35,31 ill.).

Kiadói ívek száma 53,90. SÚKK sz. 913/1 —1973. összpéldányszám 21 300 ebből 20 100 példány a Móra

Könyvkiadó, Budapest részére készült a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársa

ság közös könyvkiadási egyezményének keretében.

Documents

Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája