Müpa Magazin 2010/1

1

Élmény! Minden tekintetben. www.mupa.hu

ma

ga

zin

ingyenes időszaki kiadvány • V. évfolyam 1. szám • 2010. január–március

Élve eltemetveDaniel Barenboim m

üpa

Bennük lakik a duendeNuevo Ballet Español

Ahol a nap nyugszikVariációk Észak-Afrika zenéjére

TopiMüpa Top5

Régi és új világsztárokLumú 2010

Fotó: © Clive Arrowsmith – Warner Classics

mupa_jan-marc.indd 1mupa_jan-marc.indd 1 12/14/09 2:10:56 PM12/14/09 2:10:56 PM

2


Nyitány

3

A Nemzeti Táncszínház 2001-ben a Várszínházban kezdhette meg működését a korábbi Táncfórum Kht. 20 éves tevékenységének jogutódjaként. 2004-ben az a megtiszteltetés érte a magyar táncművészetet, hogy a kulturális kormány úgy döntött – Kiss Imre vezérigazgató úrral közösen –, hogy a Művészetek Palotájában a Nemzeti Táncszínház legyen az egyik partnerintézmény.

A Művészetek Palotája Fesztivál Színházában kialakított stratégiánk lényege is az volt, hogy a gyermek-, ifjúsági és felnőtt-előadásokat mutatunk be a tánc minden stílusában azon együttesekkel, akik már hazai és nemzetközi tekintetben is kivívták elismertségüket. Inspiráltuk többek között Bozsik Yvettet, Földi Bélát, Goda Gábort és Juronics Tamást is, hogy – kihasználva a 21. századi színpadtechnika adta lehetőségeket – a felnőtt előadások mellett készítsenek gyermekdarabokat. Megtették!

A kialakított műsorterv sajátossága, hogy csak itt, a Művészetek Palotájában látható. Tettük ezt azért, hogy az ország minden területéről idehozzunk nézőket, s egyben bemutassuk az épületet is. Látható, hogy a Fesztivál Színházban kialakított műsorpolitika, a hétvégi „Cifra Palota” programján belül a vezető amatőr táncegyüttesek, valamint a Bohém étterem Tánclépések programjai sikeresek voltak, s hozzájárultunk, járulunk a Művészetek Palotája elismertségéhez.

Évente egy alkalommal a Tánc Világnapja tiszteletére Táncfórum néven fesztivált szervezünk, ahol a professzionális magyar táncegyüttesek előadásai, bemutatói mellett egy-egy világszínvonalú külföldi tánctársulat is a fesztivál díszvendége. Az elmúlt öt évben szervezésünkben lépett fel például a Nederlands Dans Theater I., az amerikai Merce Cunningham Dance Company, a Shen Wei Dance Arts, a svéd Cullberg Balett, a 2010-es év fellépő együttese pedig a New York-i Les Ballets Trockadero de Monte Carlo lesz.

Büszkék vagyunk rá, hogy a Nemzeti Táncszínház 2009-ben megkapta a Prima Primissima-díjat a „Magyar Népművészet és Közművelődés” kategóriában. Ez az elismerés újabb lendületet és erőt ad, hogy a már megkezdett színvonalas művészi és szakmai munkánkat folytassuk.

Úgy gondolom, hogy a Művészetek Palotájában működő intézmények vezetőinek együttgondolkodása, amelynek célja az, hogy a közönség számára minél magasabb művészi élményt nyújtson, példamutató és követendő. Bízom benne, hogy ez az együttműködés még sok kreativitást rejt magában, tovább fejlődik, s így folyamatosan életben tarthatjuk a Művészetek Palotája művészi, szakmai elismerését.

Török Jolánügyvezető igazgató

Nemzeti Táncszínház Nonprofi t Kft.


4

Müpa Magazin

A Művészetek Palotája ingyenes magazinja

Alapító: Mûvészetek Palotája Kft.Kiss Imre vezérigazgató

Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

Felelős szerkesztő:Csonka András

Szerkesztő:Filip Viktória

Olvasószerkesztő:Papp Tímea

Szerkesztőség: Fidelio Média Kft.1055 Budapest, Szent István krt. 23.

Tel./Fax: (1) 476-0320e-mail: mupamagazin@fi delio.hu

Felelős kiadó:a Fidelio Média Kft. ügyvezetője

Grafi kai tervezés és nyomdai előkészítés:

chocolatebone.comA Művészetek Palotája fotóit

Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: Pauker Nyomda

Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X

Művészetek Palotája:1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000e-mail: [email protected]

www.mupa.hu

2010. január-március

Tartalom 16

29

44

52

54

Piros-fehér-zöld tucatnyi árnyalattal –

Magyar Szimfonikus Körkép

„… böjttől szerelemig…” –Háromszék Táncegyüttes

A művelt hagyomány –Nikola Parov

Topi – Müpa Top5

Régi és új világsztárok –Lumú 2010

Hírek, érdekességek 6

Ők ajánlják… 8

Élve eltemetve 10

ÚjraTeremtés 14

Piros-fehér-zöld… 16

Monokróm árnyalatok 20

Mesterkurzuson... 22

Tizenkét derűs ember 23

Orgona ága 24

Közel kerülni… 26

Csókkirály 27

Bennük lakik a duende 28

„…böjttől szerelemig…” 29

Menjünk közelebb! 30

Vigyázz, kész, Showcase! 35

Nagymesterek... 36

Hegedűs a barikádon 38

Magyar spirituálék 39

Gatyában táncol 40

Elő a vitrinből! 41

Közöny kizárva 42

Jazzben talált nőiség 43

A művelt hagyomány 44

Ahol a nap nyugszik 46

Az orgonaút Bulgáriába... 48

Speciális Rapszódia 50

Rejtelmek ha zengenek 51

Topi 52

Régi és új világsztárok 54

Testhezálló szerepben 56

Opera a Színház téren 58

Ajánló 60

Echo 62


5

Gyönyörködjön ebben a csodás alkotásban, ha nem érdekli az igazi mûvészet!


Hírhozó

Hírek, érdekességek

6

Fotópályázat

Ötödik születésnapja alkalmából a Művészetek Palotája fotópályázatot hir-det Élmény! Minden tekintetben. címmel.

A pályázat célja, hogy a résztvevők a művé-szi alkotás és befogadás élményét a fotog-ráfi a eszközeivel megörökítsék és megosz-szák a képek nézőivel. A Müpa színpadai helyet adnak a komolyzenének, operának, jazznek, világzenének, táncnak, könnyű-zenének. Közönségterei otthont nyújtanak gyermekfoglalkozásoknak, családi és ifjúsági programoknak, kamaratárlatok-nak. A felsorolt műfajokra rímelő érzések, élmények fotográfi ai megjelenítését nem szükségszerű a Müpában elkészíteni. Nem a helyszín, hanem az élmény a lé-nyeg! A pályamunkák a fotográfi ai műfajok széles skáláján mozoghatnak az alábbi kategóriák szerint: a felidézett élmény (a művészi alkotás és befogadás élménye); kreatív (a művészi alkotás eszközeit, körül-ményeit megjelenítő csendélet, absztrakt, hangulatkép); a Művészetek Palotája épülete (külső, belső, valamint szűkebb és tágabb környezete)

A pályázathoz regisztrálni kell a www.mupa.hu oldalon. A pályázat bekül-dési határideje: 2010. február 21. Fotózásra a Müpa épületében 2010. január 1. és 2010. február 19. között van lehetőség. A fotózás feltételeiről a regisztráltakat e-mailben ér-tesítik.Az ünnepélyes díjátadásra és a pálya-művekből rendezett kiállítás megnyitójára 2010. március 14-én, a Müpa megnyitásá-nak ötödik évfordulóján kerül sor. •

Ősbemutató a Prima-gálán

Tíz év szünet után újból tollat ragadott Fassang László, hogy – immár világhírű előadóművészként – újabb darabbal gyarapítsa az orgonairodalmat. A Honvágydal című, Demján Sándornak ajánlott kompozíció december 4-én szó-lalt meg először a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Hidas Frigyes Orgonaversenye és Karosi Bálint zenekarra és orgonára írt esszéje, a Consonances után ez volt a harmadik olyan zenemű, amely a Művészetek Palotája

2006 májusában átadott, világhírű orgoná-ján hangzott el először. A Prima Primissima-díj alapítójának ajánlott, négytételes alkotás 12 hangos alapmotívuma Demján Sándor nevének betűiből keletkezett, és ritmikai át-alakítások során különböző karaktereket ölt. A zeneirodalomból jól ismert lassú–gyors–lassú–gyors forma minden tételének csúcs-pontján egy jól ismert magyar táncdallam hangjai körvonalazódnak. Tételközökben, mintegy mottóként a címadó Honvágydal refrénje is megszólal, kifejezve a haza iránti vágyakozást. •

Müpa-kártya márciustól

Ötödik születésnapján klubtagsággal is járó kártyákkal lepi meg közönségét a Művészetek Palotája. Kétféle konstrukció-ban, kétféle szolgáltatási kört kínáló, és természetesen kétféle árkategóriájú kár-tya készül. A részletekről a Müpa január-ban megújuló honlapján (www.mupa.hu) lehet majd tájékozódni.

A tagok a Müpa általános hírlevelén kívül speciális hírlevélben tájékozódhatnak a


7

Müpa programjairól; postán kapják kézhez a Müpa összes nyomtatott kiadványát; elővásárlási, tájékoztatási és foglalási szolgáltatást kapnak telefonon, interneten és postai úton, évente két alkalommal, két hétig; jegy- és bérletvásárlási kedvezmény-ben részesülnek; kedvezményesen vehetik igénybe a Müpában található szolgálta-tások egy részét; személyre szóló tagsági kártyát kapnak.A támogató tagok egész éven át élvezhetik a telefonos szolgáltatás előnyeit; maga-sabb kedvezményben részesülnek; zártkörű főpróbán, backstage-partyn is részt vehet-nek; nevük megjelenik a Müpa honlapján és a Műsorkalauzban. •

Prima Primissima a Nemzeti Tánc-színház

A Prima Primissima-díjat Demján Sándor a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) támogatásával alapította 2003-ban. Célja a magyar értelmiség eredmé-nyeink megőrzése, a hazai tudomány, művészet és kultúra fejlesztésének erő-sítése.

Az alapítványi formában felajánlott és tíz évre szóló több mint kétmilliárd forintot évente osztják ki a kiemelkedő tevékeny-séget felmutató nyertesek között. Jelölteket a VOSZ megyei és szekcióelnökei, a tár-sadalmi tanácsadó testület tagjai, a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának tagjai, illetve érdekvédelmi, szakmai és civil szervezetek állíthatnak.

A Magyar Népművészet és Közművelődés kategóriában idén Foltin Jolánt, a Hon-véd Táncszínház fi atal koreográfusainak műhelyvezetőjét, Palya Bea énekest és a Művészetek Palotájában rezidens Nemzeti Táncszínházat jelölték Prima-díjra. Az ösz-szegyűlt szavazatok alapján hármuk közül a Nemzeti Táncszínház lett a Prima Primis-sima, azaz első az elsők között és kapta meg a díjak díját, ahogy ezt az elismerést defi niálni szokták. A díjat Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója vette át. A Müpa ezúton is gratulál a Nem-zeti Táncszínháznak, amely sokszínű és magas színvonalú előadásaival nap mint nap megtölti a Fesztivál Színházat. •

Gramofon díj az NFZ-nek

Kilencedik alkalommal adták át a Gra-mofon-díjat idén november 23-án. „Az év legjobb hazai lemezfelvétele” díjat nyerte el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Bar-tók: Zenekari művek című CD-je Kocsis Zoltán vezényletével.

A Gramofon című zenei folyóiratban rend-szeresen publikáló kritikusok három jelöltet állítanak azon lemezek közül, amelyekről ötpontos, illetve a korszakalkotónak mi-nősített ötcsillagos méltatás jelent meg a lapban 2008 decembere és 2009 szeptem-bere között. A jelöltek közül a legtöbb kriti-kusi szavazattal rendelkező kapja a legjobb lemezfelvételnek járó kategóriadíjat.

2009 tavaszán jelent meg a mostani Gra-mofon-díjas lemez, amelyen a II. szvitet, a Román népi táncokat és a Táncszvitet játssza a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével. A díjnyertes felvétel a BBC fi gyelmét is felkeltette, s Nagydíjra jelölte a Bartók-összkiadás leg-újabb lemezét.

„Nagyon örülök, hogy a viszonylag keveset játszott Bartók-művek megelőzték az igen népszerű IV. szimfónia felvételét Mahlertől, mert ez azt jelenti, hogy egy kevéssé nép-szerű Bartók-mű, a II. szvit azért tudott első helyre kerülni, mert az ítészek felismerték, hogy milyen fontos állomás ez a darab a bartóki életműben” – mondta az eredmény-hirdetés után Kocsis Zoltán. •

Török Jolán

Fassang László


Ők ajánlják…

8

Újévi ifjúsági hangversenyJanuár 1. 16:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven-maratonFebruár 21. – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Előadóterem

Sebő – József AttilaMárcius 13. 19:30 – Fesztivál Színház

Schönberg: Mózes és ÁronJanuár 16. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Nemzeti Filharmonikusok Bartók-estjeMárcius 25. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jazz ShowcaseJanuár 8., 9., 10. – Zászlótér, Üvegterem, Fesztivál Színház

Zenebona; „Cifra Palota”Szombatonkét és vasárnaponként – Előcsarnok, Lépcsőterem

Zenés vizeken... – Nemzeti FilharmonikusokFebruár 7. 11:00 – Fesztivál Színház

Balkán crossoverMárcius 11. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Tavaly újévkor külföldi barátaim voltak Magyarországon, és meg akartam nekik mutatni a Művészetek Palotáját. Az esti koncertre már nem kaptam jegyet, viszont a délutánira igen. Nagyszerű élmény volt! Persze főleg annak, akinek gyereke van: a Vadász-szimfóniában még egy kutya is bejött a színpadra, és be volt idomítva, hogy mikor ugasson. Fischer Ádám remekül vezényli és vezeti ezeket az ifjúsági koncer-teket. Csak ültünk ott az ötven éves külföldi barátaimmal, és ugyanúgy élveztük a kon-certet, mint körülöttünk a gyerekek.

Kétszer léptem már föl szimfonikus ze-nekarral, az egyik épp a Budapesti Fesz-tiválzenekar volt. Felemelő érzés, amikor színészként ülök a színpadon, és mögöttem megszólal ennyi hangszer! Még nem tudom, aznap épp játszom-e majd, de a Beethoven-maratont mindenképp megnéz-ném. A szerző miatt is, és a Fesztiválzene-kar miatt is.

Sebő Ferenccel többször is dolgoztam nya-ranta Kőszegen. Nagyon megkedveltem. Néhány évvel ezelőtt rendszeres klubja volt a Nemzeti Színházban, ahol föl is léptem. A József Attila-műsorát még nem láttam, úgyhogy igyekszem. Ez egy örök érvényű dolog. Ezeket a verseket, ezeket a zenéket játszani kell. Örülök, hogy a Helikon egy egész sorozatot ad az ilyen típusú előadá-soknak.

Nagyon nehéz választani. A „Cifra Palota” és a Zenebona sorozatot nagyon fontosnak tartom, akár a felnőttek részére is. Ha eset-leg valakinek kimaradt az életéből a zené-vel való foglalkozás, gondoljon arra, sosem késő, ebben nincs korhatár! Remek dolog, hogy a hangszereket és a hangokat is megismertetik az emberekkel, így egészen másképp lehet látni a világot. Föl lehet fe-dezni a zenét a mindennapok hangjaiban, ritmusaiban, akár az ajtócsikorgásban, a villamos csilingelésében, az utca zajaiban.

Ehhez kapcsolódik az a koncert, amely a természeti jelenségekről szóló darabo-kból válogat, elhangzik a Vízizene, A négy évszak, vagy A sevillai borbélyból a Vihar-zene. Én nagyon sokszor hallgatok olyan lemezeket, amelyeken a természet hangjai hallhatók. Teljesen kikapcsol. A természet világa különleges, izgalmas, és soha meg nem fejthető.

És persze mondhatnám még a Balkán crossovert, érdekes lehet az általam annyi-ra szeretett balkáni zenét összeházasítani az orgonával; a Beethoven-maratont, mert a Budapesti Fesztiválzenekar úgy gondolko-dik a zenéről, ahogy én a létező színházról; a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüt-tes estjét, mert a sepsiszentgyörgyi színház közel áll a szívemhez, és érdekel, hogy egy táncegyüttes hogyan szól a saját világáról; a Kistehén Tánczenekar koncertjét, Goran Bregovićot... A lista végtelen.

Juj, de nehéz választani!!! Na, lássuk! Ja-nuár közepén egy estén kerül színpadra két Schönberg-mű, a különlegesség az, hogy az egyik prózai. A Mózes és Áron című mű előzményeként ugyanis színdarabot írt a zeneszerző A bibliai út címmel. Míg a zenedarab minőségét Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok garantálják, addig a prózai mű izgalmát és frissességét Rusznyák Gábor rendező, és a kaposvári színészhallgatók kortárs olvasata adhatja. Nem lesz könnyű este, ezt nem lehet hátra-dőlve hallgatni.

Nem szorul tán ajánlásra, de annyira lelkes lettem a Bartók–Kocsis összecsapástól, hogy muszáj megemlítenem. Születésnapot ünnepelhetünk aznap a két óriással, és megeshet, hogy felnövök aznap én is, és örökre kitörlődik az ügyetlen zongoraórák emléke, vagy a csokor virág, amit tízéves koromban Kocsis Zoltán zongorakoncetjén szorongattam, hogy a végén remegő kismadárként átadjam, ő pedig kimerülten átvegye.

Let‘s talk about jazz, baby! Remek ötlet a januári Jazz Showcase-tehetségbörze. Hogy kiemeljek egyet: a Szesztay Dávid-féle formáció pédául nagyon különleges, már hallottam, láttam őket a Sirályban. A tehetségkutatás után esténként csodálatom „tárgyai“ is fellépnek, úgy mint Harcsa Vero-nika vagy Lukács Miki és még sokan…

Láng Annamária, színművész

Fekete Ernő, színművész

Csákányi Eszter, színművész

Fotó: Tilo WernerFotó: Szilágyi Lenke Fotó: Balogh Edina



10

Ma kissé barbár ötletnek tetszik: Chopint ugyan a Père-Lachaise-be temették, de a szívét kioperálták halott testéből, és Varsóba vitték. Ott urnába zárták, és külön temették el, fölébe pedig azt írták: „ahol a kincsed, ott a szíved is”. De mielőtt kellően elborzadnánk a romantika ereklyegyűjtő mániájától, jobb, ha tudjuk: maga Chopin kívánta, hogy a szívét különválasszák a testétől. Rettegett az élve eltemettetéstől.

Daniel Barenboim

Élve eltemetveFáy Miklós

10


11

Vajon elkerülte? Nyilván nem is érdemes föltenni ezt a kérdést a kétszázadik szüle-tésnapon. Persze, hogy elkerülte, azóta is játsszák, mindig játsszák, miatta lesznek zongoristák a zongoristák, hiszen nekik Chopin a példaképük. Nincs még egy hozzá fogható jelentőségű zeneszerző, aki ennyire beleszeretett volna egyetlen hangszerbe, akinek egyszerűen nincs olyan műve, amelyben ne szerepelne a zongora. Nincs is könnyebb feladat, mint az alkotó Chopin nyomába szegődni: elegáns, ma-dárcsontú, köhécselő emberke, aki ül a hangszer mellett, és ábrándozik. Fantáziál, fi nom, vékony ujjú keze tétován szalad a billentyűk fölött, egy-egy táncritmust keres, fölé valami lágy, édes, szomorú, ködös dallamot talál, eljátssza, majd fázósan ösz-szehúzza magát. A legáttetszőbb lángész az emberiség történetében, ahogy Liszt írta róla: „fi nom, harmonikus zseni”. Élve beskatulyázva.

Azért jó lett volna, ha Liszt értesül, hogyan gondolkodott Chopin felőle. Vagy ha Schu-mann, aki a híres „Kalapot le uraim! Egy lángész!” kiáltással üdvözölte lapjában Chopin Mozart-variációit, tudta volna, hogy a lángész nem viszonozza feltétlen rajon-gását. Bár Schumann élt még a további lehetőségekkel, és fi nomította Chopin-ké-pét, ő írta a híres virággal borított ágyú ha-sonlatot Chopin b-moll szonátájáról. És azt is mondta, négy rendetlen gyerekét kötötte egymás mellé Chopin ebben a szonátában.

Meglátjuk, milyenek ezek a rendetlen gye-rekek külön-külön. Vagy legalább egyet meghallunk közülük. Daniel Barenboim azt teszi, amit csak a hozzá hasonló kaliberű zenészek engedhetnek meg maguknak: külön is eljátssza a szonáta Gyászindu-lóját. Harcoljon a bennünk élő két sznob egymással. Az egyik, amelyik azt mond-ja: a szonáta attól szonáta, hogy tételek egymásutánja, titkos összefüggésekkel, amelyek valóban egésszé teszik az egé-szet, mert a Gyászinduló elé kell valami, és utána jönnie kell a tépett, zilált, töredezett negyedik tételnek, melyben, oh, romantikus elme, a hideg szél fúj a sírok között. És van a másik sznob, aki azt mondja, hogy Ba-renboim azt tesz, amit akar, ha kedve tartja, csak a tétel felét játssza majd el, akkor is ő Daniel Barenboim, intézmény a klasszikus zene világában, örüljünk, hogy halljuk. Örüljünk, hogy halljuk zongorázni, mert ilyen pályát kevesen futnak. Az megesik, hogy a sikeres zongoristából karmester lesz – az esetek túlnyomó többségében nem annyira sikeres karmester –, de ennek is

megvan az oka. Egyrészt fáradnak az uj-jak, csuklók, könyökök, fárasztó az állandó gyakorlás, napi négy óra a hangszer mel-lett, másrészt a zongorának hiába van a szólóhangszerek között a legcsodálatosabb irodalma, azért mégis egy szerkezet, gépe-zet: lenyomok egy billentyűt, megszólal egy hang; mennyivel több lehetőség, mennyi szín, dinamika, változatosság van a zene-karban. Aztán a sokat vezénylő zongorista az idők során annyit, de annyit vezényel, hogy már egyáltalán nincs ideje gyakorolni, annyira megszokta már a zenekar dimen-zióit, hogy nincs kedve visszatérni a billen-tyűkhöz, kalapácsokhoz.

Daniel Barenboim azonban másik eset. Karmesterként legalább olyan sikeres, mint zongoristaként, pedig van mihez hasonlíta-ni önmagát. Ifjan Otto Klempererrel játszot-ta Beethovent, hogy nem sokkal később Arthur Rubinsteint vezényelje ugyanazok-ban a versenyművekben. Ennek ellenére nem szokott le a közvetlen zenélésről, a hangszeres játékról, és nem csak magának játszik, de folyamatosan koncertezik, mi is hallottuk Bartók 1. zongoraversenyében – hallottuk, és megbocsátottuk –, Liszt-prog-

ramjának élő felvételét lemezen nemrég kiadták, most pedig Chopin előtt tiszteleg. Barenboim úgy szereti a zongorát, mint… Talán úgy, mint maga Chopin. Valószínűleg már ez is elegendő ok arra, hogy Chopint játsszon, és érdekes legyen az, mit is gon-dol erről a zenéről.

Mielőtt őt kérdezzük, magunkat kérdezzük: mit gondolunk erről a zenéről? Még mindig a b-moll szonátáról van szó, a harmadik tételről, a Gyászindulóról. Gyerekkoromban azt hittem, hogy ez valami munkásgyász-induló, mindig ennek a zenekari változata ment a híradóban, ha a mozgalom egy régi harcosától búcsúztak. Mikor Leonyid Brezsnyev temetésén is ez szólt, már tud-tam, hogy Chopin a szerző, azóta azt is tudom, hogy a mű gyakorlati alkalmazása már Chopin temetésén megkezdődött, a szívtelen holttest mellett ezt játszották a te-metőben, de nem ez a tökéletes félreértése a műnek? Vagy egyáltalán: a helyzetnek? Ott állnak a sír körül a gyászolók, és meg-szólal a zene? Miért szól? Kinek? A halottnak? Chopin talán a halottaknak dolgozott? Vagy mégis az élőknek zenél-nek? Akik nem hallanak a saját szipogásuk-

Eugène Delacroix: Fryderyk Chopin


12

tól, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb an-nál, mint hogy milyen zene szól és hogyan? Kezdjenek el most koncentrálni, fi gyelni a zongorista pedálhasználatát, és hogy vajon a két kéz tökéletesen kiegyensúlyozottan játssza-e a játszanivalókat? És feledkezzünk el nagyvonalúan a tétel középrészéről, ami-kor már végképp nincs induló, talán gyász sincs, a zene tisztán zenévé válik, és csak a maga törvényeinek akar megfelelni? Elő tudjuk még hívni a romantikus Chopint a skatulyából?

Egyáltalán: mennyire romantikus Chopin? Persze, hogy romantikus, ő maga a roman-tika a fürtjeivel, a tüdőbajával, légiességé-vel. Meg a zenéjével, az irodalmi címeivel, balladák, fantáziák, táncok, töredékek. De ez a romantika közben mégis irtózik az alapvető romantikus kellékektől, a ködtől, homálytól, túlzástól, rendetlenségtől. Ez a zene szigorú, kemény gyökerekkel kapasz-kodik a múltba. Az első nagy Chopin-mű Mozart témát variál, a b-moll szonáta első tétele Beethoven utolsó szonátáját idézi, a Gyászinduló meg, természetesen, az Eroi-cát. A Prelűdök sorozata egyértelmű és nyílt utalás Bachra, a Wohltemperiertes Klavier prelúdiumaira, de ha ez nem lenne elég, Chopin csupa jól szerkesztett mű, hibátlan ellenpont, kényes ízlés, izzadságos köny-nyűség, szigorú műhelymunka. Micsoda félreértés Chopint zongoránál rögtönző lángelmének látni, aki gyengéd szíve har-móniáit azon melegében papírra veti, és késő századok álmodozói folytathatják zenéje mellett a szenvelgést! Sokkal job-ban megírt darabok ezek annál, hogysem

ennyivel megúszhatnánk. Sokkal jobban tudta Chopin, milyen hagyományt folytat, hogysem beérte volna álmodozással. Pon-tosan tudta, kik voltak az elődei. Talán azt is tudta, kik lesznek az utódai, hányan írnak még az ő mintájára, mondjuk, etűdöket, látszólag gyakorlásra, valójában előadás-ra szánt darabokat. Nézzük csak: Liszt és Schumann, Szkrjabin és Debussy, Bartók és Ligeti. Egyikük sem révedező, álomittas lélek. Ha megnézzük Chopin előzményeit és következményeit, talán jobban értjük, ki lehetett ő.

De ha már az örökösöknél tartunk, beszélni kell a halálról is. Turgenyev írja a Füstben egy grófnőről, hogy ő az, akinek karjaiban Chopin kilehelte a lelkét, de tekintve, hogy a világban egyre több és több grófnő közli magáról, hogy az ő karjai között lehelte ki a zeneszerző a lelkét, Chopinnek igen nagy lelke lehetett egy igen nagy szobában. A tudósoknak szép feladatot jelentett utólag megállapítani, hogy egyáltalán kik állták körül Chopin halálos ágyát, és a jelen ál-láspont szerint a főrendek közül kizárólag Czartoryska hercegnő volt jelen. A temetés viszont annál nagyobb társadalmi esemény volt, háromezren kisérték Chopint utolsó útjára. Rá jellemző módon a gyászmisén Mozart Requeimje szólt, nem kevés gondot okozva a párizsi Madeleine-templomnak ezzel a kívánságával, mert a templomi kórusban addig nők részvételét nem enge-délyeztek. Végül Chopin iránti tiszteletből mehettek az asszonyok, de végig fekete bársonyfüggöny mögül énekeltek – el lehet képzelni a hangzást. A basszus szólamot

bizonyos Luigi Lablache énekelte, akinek igen tekintélyes skalpgyűjteménye volt, hiszen korában már énekelt Beethoven és Bellini temetésén is.

Bármilyen nevetséges bolhacirkusznak látszik ez ma, a halál Chopin életében vé-gig főszereplőként volt jelen. Chopin nem az a típus volt, mint Mozart vagy Schubert, akik mintha rövid életre lettek volna prog-ramozva. Pontosan tudták, hogy sietniük kell, és ma nehéz elképzelni, hogy mi lett volna, ha még negyven év adatik meg nekik. Mozart írt volna még tizenöt Varázs-fuvolát? Schubert meg még kétezer dalt? Chopinnek nem nehéz hosszabb életet elképzelni, még három zongoraversenyt, óvatos szimfonikus kísérleteket, esetleg egy vagy két operát. Őt a betegség és a korai halál tudata nem ösztökélte kényszeres és gyors alkotásra. Tökéletesen tisztában volt az egészségi állapotával. Harminckilenc évesen halt meg, de már évekkel koráb-ban elkészítette a végrendeletét. A teljes hagyatékról, vagyis a művekről persze nem rendelkezhetett, ez a zeneszerzőknek soha nem adatik meg, az utókor dönt felőlük, de ami a hatalmában állt, azt megtette. Cho-pin után nem maradtak fércművek, végig nem gondolt zenei ötletek, röpke gondo-latok. A legnagyobb félreértés, a leghosz-szabb szög az élve eltemetett koporsójá-ban, az, ha azt hisszük, hogy mivel ezeket a zenéket egy fi atal komponista alkotta, nyilván a fi atalokhoz szól elsősorban, az ő romantikus, érzelmes, túlérzékeny lelküket gyógyítja, andalítja, ápolja, vigasztalja. Soha ne higgyük el, hogy Chopint ki lehet nőni, túl lehet lenni rajta, és akkor majd visszatérhetünk Beethoven zsenijéhez, Bach nagyszerű tárgyilagosságához. Chopin éppen úgy örök barát, mint a többiek. Talán ezért fontos, hogy Daniel Barenboim, aki sokszorosan bekalandozta már oda-vissza a zenei világot operától szimfóniáig, Bachtól Bartókig, menüettől a tangóig, most Chopint játszik. Ha neki eleven ez a zene, akkor mit mondhatnánk mi? •

2010. február 23. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremDaniel Barenboim Chopin-estje

Chopin: f-moll fantázia, op. 49; Desz-dúr noktürn, op. 27/2; b-moll szonáta, op. 35 – III. Marche funèbre (Gyászinduló); Fisz-dúr barcarola, op. 60; Három keringő, op. 64; Desz-dúr berceuse, op. 57; Asz-dúr polonéz, op. 53



14

Efféle kijelentést persze csak a hírneve csúcsán álló és immár anyagilag is füg-getlen Haydn engedhetett meg magának, hiszen a 18. század zeneszerzői többnyire egyszerűen azt írták, amit mecénásaik megrendeltek tőlük. Élete korábbi évtizede-iben nem volt ez másképp Haydnnal sem: ha az őt 1761-ben szerződtető Esterházy Pál Antal éppen a napszakokat bemutató hangszeres műveket vágyott hallani, udvari

Újévi hangverseny a Magyar Telekom támogatásával

ÚjraTeremtésMikusi Balázs

A zenetörténetkönyvekben Haydn neve többnyire a hangszeres műfajoknak szentelt fejezetekben bukkan fel: elsősorban „a szimfónia atyjaként” és „a vonósnégyes megteremtőjeként” szoktuk emlegetni. Legmegbízhatóbb korabeli életrajzírója ugyanakkor feljegyezte, hogy idős korában „Haydn néha úgy nyilatkozott, a sok vonósnégyes, szonáta és szimfónia helyett több vokális zenét kellett volna írnia.”

komponistája sietett kedvére tenni a „Reg-gel”, „Dél” és „Este” programszimfóniákkal. Amikor pedig Pál Antal utóda, „Fényes” Miklós éppen a baryton nevű gambafélesé-gen való játékra kapott rá, Haydnnak erre a kuriózum-számba menő hangszerre kellett triókat írnia, ráadásul hercegi gazdája nem túl virtuóz technikájához is gondosan alkal-mazkodva. S bizonyára nem belső készte-tés vezette a zeneszerzőt arra sem, hogy

az 1770-es évek közepétől fogva több mint egy tucat operát és marionett-operát kom-ponáljon az eszterházai színpadra – tudván tudva, hogy azok az udvari operaházon kívül másutt aligha fognak megszólalni.

„Fényes” Miklós halálával azonban hirtelen minden megváltozott. Utóda, Esterházy Antal nem osztozott apja zene iránti rajon-gásában, és haladéktalanul felszámolta az eszterházai zenekart – Haydnt magát azon-ban afféle tiszteletbeli karmesterré nevezte ki, évi négyszáz forint fi zetéssel. Minthogy Miklós végrendelete értelmében a zene-szerző további ezer forint nyugdíjat kapott, s műveinek eladásából is tekintélyes be-vételekre tett szert, az immár majd’ hatvan esztendős Haydn végre megtapasztalhatta a függetlenséget. Jellemző, hogy ekkortájt visszautasította mind Grassalkovich Antal herceg pozsonyi, mind IV. Ferdinánd ki-rály nápolyi állásajánlatát – mindennapi rutinfeladatokkal küszködő udvari kom-ponista már semmiképp sem akart lenni az Esterházy-szolgálat egyre nehezebben viselt évtizedei után. Johann Peter Salomon londoni utazásra szóló felkérését azonban

14

Joseph Haydn (copyright: Burgenland Tourismus)


15

örömmel fogadta, hiszen ezúttal végre nem udvari alkalmazottként, hanem független zeneszerzőként számítottak rá az addiginál sokkalta kedvezőbb pénzügyi feltételekkel, s ráadásul mindössze egyetlen évre kellett elköteleznie magát (fenntartva persze a „hosszabbítás” lehetőségét).

A két londoni utazást gyakran emlegetik fordulópontként a zeneszerző pályáján, lévén Haydnt mindenekelőtt angliai sikerei tették immár megfellebbezhetetlen zenei prófétává saját hazájában is. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy ez az időszak nem csupán a komponista hírnevét növelte rendkívüli mértékben, de gyökeres fordula-tot hozott magában az életműben is. Jólle-het az angliai turnék termésének gerincét kétségtelenül a tizenkét „londoni” szimfónia adta, Bécsbe való visszatérése után az addig főként zenekari és kamaraműveivel hírnevet szerzett zeneszerző szinte teljesen felhagyott a hangszeres kompozíciók írásá-val. Utolsó aktív éveiben egyértelműen a vo-kális művek a meghatározóak: a két nagy oratórium, a hat kései mise, a többszólamú énekek sorozata és a több tucat kánon már pusztán mennyiségileg is messze felülmúlja ugyanezen időszak instrumentális termését. Ezt a feltűnő változást persze részben ma-gyarázhatja, hogy a zeneszerző ekkoriban éppen ilyen fajta megbízásokat kapott: a

két oratórium megkomponálására azok szövegírója, van Swieten báró igyekezett rábírni a zeneszerzőt, míg a misék Esterhá-zy II. Miklós felesége, Marie Hermenegild nevenapjára készültek. Mégis, ezek a megbízások már korántsem ellentmon-dást nem tűrő parancsok formájában érkeztek Haydnhoz, hanem sokkal inkább hosszas megbeszélések eredményeként születtek – a komponista tehát aligha kény-szerült olyasmit írni, amihez ne lett volna kifejezetten kedve (nem szólva arról, hogy a többszólamú énekek és kánonok sora bármiféle felkérés nélkül keletkezett). Való-színűbb tehát, hogy az utolsó évek termése bizonyos értelemben „az igazi Haydnt” reprezentálja, aki döntő szerepet játszott ugyan a klasszikus hangszeres stílus kiala-kításában, de az 1740-es és ’50-es években kapott zenei képzésénél fogva voltaképpen sosem kérdőjelezte meg a hagyományos esztétikai hierarchiát, mely szerint a hang-szeres zene legfeljebb afféle szolgálóleány lehet a mindenek felett való vokális muzsika árnyékában. És persze meghatározóak lehettek a zeneszerző londoni élményei is, hiszen a többszólamú énekek mögött a szi-getországi glee-ket, a kánonok hátterében az ugyancsak jellegzetesen angol catch-eket sejthetjük ihlető forrásként; magának A teremtésnek a német szövegét pedig van Swieten báró egy – a legenda szerint eredetileg Händel számára készült – angol nyelvű libretto alapján készítette el.

A teremtést tehát nem csupán mint magá-ban álló remekművet érdemes hallgatnunk, hanem mint Haydn egyfajta ars poeticáját is, amelyben a pályája végéhez közeledő mester lenyűgöző tablókban fogalmazta meg, mit gondol a zenéről és a világról.

Ebben az értelemben pedig az oratóri-um korántsem pusztán a bibliai Genezis történetének zenei „újrateremtése”, de egyszersmind legfontosabb dokumentuma Haydn zeneszerzői „ön-újrateremtésének” is, amelynek során a komponista utolsó műveiben egy új alkotói imázst próbált kialakítani. Az Európa talán leghíresebb alkotóművészévé emelkedett és hazájában szinte nemzeti hősnek számító zeneszerző műveire ekkor már mint követendő minták-ra tekint a nagyvilág – Haydn pedig éppen ezzel a felelősséggel a vállán fordul a ma-gasabb rangúnak tartott vokális zene felé, azon belül pedig különösen a fenséges és vallásos témák irányába. Az oratóriumnak ez a „kultúrmissziós” jellege azonban a legkevésbé sem kérdőjelezi meg a zene-szerző őszinteségét, hiszen A teremtés zenei világát legtalálóbban éppen azzal a három szóval jellemezhetjük, amelyekkel egyik életrajzírója Haydn katolikus hitét írta le: „derűs, megbékélt, bizakodó”. •

2010. január 1. 19:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremÚjévi hangverseny a Magyar Telekom támogatásával

Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2A Művészetek Palotája és a Theater an der Wien közös produkciója

Km.: Annette Dasch (szoprán), Michael Schade (tenor), Hanno Müller-Brachmann (bariton), Freiburgi Barokk Zenekar, Arnold Schoenberg KórusVez.: Fischer Ádám

Az utolsó ítélet

A teremtés kéziratos szövegkönyvének margójára van Swieten számos, a megzenésítésre vonatkozó tanácsot jegyzett fel Haydn számára, aki ezek többségét meg is fogadta. Néhány évvel később, Az évszakok komponálásakor azonban a zeneszerző már sokat zsörtölődött a báró túlzottan konkrét javaslatai miatt: a híres „brekegő” részlettel kapcsolatban például elpanaszolta, hogy „ez az egész rész mint béka-utánzás nem az én tollamból eredt; rám kényszerítették, hogy leírjam ezt a franciás vackot.” Ennek fényében aligha meglepő, hogy bár Haydn komolyan fontolgatta egy újabb oratórium komponálását, ennek szövegírójául van Swieten helyett immár a kor egyik költőóriását, Christoph Martin Wielandot szerette volna megnyerni. A közel hetven esztendős Wieland azonban sajnos nem vállalkozott a feladatra, így Az utolsó ítélet oratórium csupán terv maradt.

Fischer Ádám


Magyar Szimfonikus Körkép

Piros-fehér-zöld tucatnyi árnyalattalKovács Sándor

Folytatódik a Magyar Szimfonikus Körkép sorozat, amely az ország valamennyi szimfonikus zenekarát és karmestereit látja vendégül. Az együttesek műsorválasztás tekintetében szabad kezet kapnak, egyetlen kitétellel: kötelező beilleszteni a programba egy 20. vagy 21. századi magyar szerző művét. A soron következő tíz alkalommal sem lesz ez másképp, ahol számos kortárs mű csendül fel.

Kurtág György az 1970-es évtized elején kezdte komponálni a Játékok címmel közre-adott darabjait. Az eredetileg gyerekeknek szánt sorozat hamar túlnőtt a pedagógiai

kereteken, szinte Kurtág zenei naplójává, számos későbbi kompozíció kiindulópontjá-vá vált. Több-kevesebb joggal az utóbbiak közé sorolhatjuk a kilencvenes évek elején

zenekarra komponált Üzenetek című, Op. 34-es jelzésű ciklust is. A mű első tétele (Levél Eötvös Péternek) a Kurtágnál jó ge-nerációval fi atalabb alkotónak és karmes-ternek „üzen”. A második (Aus der ferne...) Alfred Schlee, az Universal Edition egykori vezetője előtt tiszteleg, a 85. születésnap alkalmából. A harmadik (… a solemn air…) egy idehaza fontos küldetést teljesítő, az új zene mellett elszántan kiálló karmester, az azóta elhunyt Simon Albert köszöntése. A negyedik darab címe önmagáért beszél: Helyzetkép – néhány szó Jeney Zoltánnak. Az ötödik egy sírfeliratra utal: Insciption on a Grave in Cornwall – Hommage à Sabine To-mek. Végül a hatodik Kocsis Zoltán édesap-jára emlékezik, teljes címe: Virág az ember … Kocsis Zoltánnak (in memoriam Otto Ko-csis). Ez utóbbi a Játékoknál korábbi opusz-ra tekint vissza: a címbeli szavakra a barokk korban élt Bornemissza Péter prédikációit olvasva talált rá a zeneszerző. A Bornem-issza Péter mondásai címmel közreadott nagyszabású mű – Kurtág műfaji meghatá-rozása szerint concerto szopránhangra és zongorára – hallatlanul szenvedélyes zenei anyagában e mondat zenéje végtelen egy-szerűségével tűnik ki. Kurtág már a Játékok-ban is számos változatát teremtette meg az ott felvetett zenei gondolatnak. A két utolsó tétel egyébként része volt egy közös vállal-kozásnak, a második világháború áldozatai előtt tisztelgő Requiem der Versöhnungnak (1995), amelynek minden tételét más kom-ponista (többek közt Luciano Berio, Krzysztof Penderecki) alkotta.

Az Új üzenetek folytatása az op. 34-es ciklusnak (ezt fejezi ki opusz-száma is: 34/a). Első tétele – Merran’s dream (Ca-liban detecting-rebuilding Mirranda’s dream) – a zenepedagógus Merran Joy Poplarnek szól és Shakespeare Viharjának két szereplőjét idézi meg: a félig-vadember Caliban Kurtág képzelete szerint „meglesi és újraálmodja” Prospero bájos leányának álmát. A kompozíciónak van egy vonósze-nekari változata is. A második tétel felirata:

1616

Kurtág György


17

Tóth Péter eredetileg operát tervezett Petőfi Sándor híres szatirikus költeménye, A hely-ség kalapácsa alapján. Az alkotás során azonban a terv – a szerző meghatározása szerint – hangversenytermi kórusoperává módosult: a szereplőket és az összekötő szöveget ugyanis mindig a kórus vagy legalább a kórus egy szólama jeleníti meg. A librettó helyenként más Petőfi -versekből is kölcsönöz sorokat, miközben elhagy néhány leíró részletet az eredeti szövegből. A zene a költemény szatirikus-parodiszti-kus élét azzal igyekszik elmélyíteni, hogy számos idézetet vagy legalább idézetszerű utalást tartalmaz: a hallgató egyaránt felfedezheti benne a korai Verdi-operák hangvételét, és Kodály Zoltán jellegzetes harmóniameneteit. A mű a Debreceni Szim-fonikus Zenekar és a Kodály Kórus felkéré-sére készült.

Budapest születésének századik évfordu-lója (1973) alkalmából a Főváros Tanácsa ugyanolyan ünnepi koncertet tervezett, mint amilyenre fél évszázaddal korábban a Táncszvit és a Psalmus készült. Szőllősy András elfogadta a felkérést, s már 1972-

Schatten … Message à Elmar Weingarten. A címzett a német (újabban svájci) zenei élet egyik vezető személyisége, aki darab születésének idején a Berlini Filharmoniku-sok intendánsa volt. A harmadik tétel egy svájci születésű írónő 80. születésnapjára készült, címe Luther Márton koráljára, a 130-as zsoltár (A mélységből kiáltok…) német átköltésére utal: …aus tiefer Not…un message à Madeleine Santchi. A darab a korál dallamának idezetével kezdődik. A negyedik tétel részben Beethoven Esz-dúr (op. 81/a) szonátájának címét veszi kölcsön: Les adieux – in Janáčeks Manier (in me-moriam Egon Westerholt). Végül az ötödik darab – Üzenet Peskó Zoltánnak – a Szál-kák című korábbi ciklus első tételének újra fogalmazása, s az előtt a karmester előtt rója le tiszteletét, aki számos új magyar kompozíciót mutatott be külföldön, és aki jelenleg a Pannon Filharmonikusokat vezeti. Az op. 34/a néhány tételét Kurtág nemrég átalakította, elsősorban a hangszerelésen változtatott, a legújabb verzió bemutatójára 2009 őszén, Párizsban került sor.

A hallgatóban természetesen joggal vetőd-het fel a kérdés: hogyan lehet az utalások-nak ezt a szövevényes hálóját követni? A válasz egyszerű: nem lehet, de nem is kell. A reneszánsz korban alakult ki a kifejezés-pár: musica riservata és musica communa. Rezervált, beavatottaknak szóló és közös-ségnek szóló zene. Mindez ugyanannak a műnek két arcát jelentette. A „titkokat” csak a beavatottak fedezhetik fel – s alkalmasint a zenetörténész sem tartozik közéjük –, a zene által közvetített indulatokat, hangu-latokat azonban bárki, akinek füle van a hallásra.

Ligeti György Concert românesc című zenekari darabja 1951-ben született. Az erdélyi származású komponista ekkoriban Budapesten élt, tanult, majd tanított a Ze-neakadémián, s módja nyílt arra is, hogy a Néprajzi Múzeumban őrzött népzenei fonográfgyűjteményt, köztük annak a gaz-dag román anyagát tanulmányozza. Nem pontos lejegyzések alapján dolgozott, saját bevallása szerint az archívumban hallott melódiákat inkább emlékezetből idézte fel a komponálás során. „Kezdődik a mese” hangulatú első tétele után a második vir-gonc tánc, a román népzenére jellemző modális hangsorú dallammal. A harmadik havasi kürtöt idéz, erdélyi hegyeket képzel-hetünk hozzá, pásztorral, nyájjal, rétekkel és fenyvesekkel. A fi nale ismét eleven: bevezetőjének különleges színvilága a jóval későbbi Ligeti-opuszok hangzását jósolja.

A darab annak idején eljutott a próbákig, a nyilvános előadást azonban betiltották. Az indok – Ligeti későbbi visszaemlékezése szerint – többek közt az volt, hogy a fi na-léban egy helyütt fi sz is szól F-dúr környe-zetben. A kor vezető zenepolitikusai szerint ilyen disszonanciákra nem vetemedhettek a kommunizmust építő társadalom muzsi-kusai.

Melis László új kompozíciójának címe az Over.. re az első pillanatban talányosnak tűnhet, pedig pontosan kifejezi a lényeget. A mű egy igazi ouverture, amely nagyjából a Varázsfuvola nyitányának felépítését kö-veti, csakhogy helyenként hiányzik belőle valami. Hogy mi hiányzik, azt a karmester és zenészei döntik el a próbák során. Kihagyhatnak szólamokat, akár többet is egyszerre, előfordulhat, hogy döntésük értelmében egy ideig egészen elnémul a muzsika. A hallgató tehát az „ouver”-t és „re”-t hallja, a „tu” a képzeletére van bízva. A darabnak ilyen formán mindegy egyes előadása bemutató, hiszen mindig más-képp hangozhat. A mostani előadás az első a bemutatók sorában.

Ligeti György


18

ben befejezte a Musica per orchestra című, Kodály emlékének ajánlott kompozíciót. Az egytételes művet a partitúra több részre osztja: Intruduzione, Prima parte princ-ipale, Parte di transizione (azaz átvezető-rész), Seconda parte principale, Ripresa dell’introduzione (ebben a bevezető felfelé haladó menetei fordításban, lefelé szó-lalnak meg), végül vonós-üveghangokon kicsengő Epilogo. Noha a darab alapja egy kis- és nagyszekundokból, valamint kister-cekből álló tizenkéthangú „sor”, a hangzás-világ nem emlékeztet Schönberg vagy We-bern dodekafón műveire: a kodályi, bartóki, sőt liszti magyar hagyományokhoz kötődik. A csúcsponton Liszt Koronázási miséjének egy dallama sejlik fel, mint ős-sejt, rejtett mottó, amelyből minden más a szerző kép-zeletében kibontakozott: Qui tollis peccata mundi (ki elveszed a világ bűneit…).

Lendvay Kamilló 2009-ben a Szegedi Szim-fonikus Zenekar fennállásának 40 éves jubileumát köszöntötte, ünnepi fanfár he-lyett azonban a jazz-szimfóniát komponált a jeles alkalomra. A darab a szimfonikus zenekar szokásos együttesét a régi big-

Ligeti György: Concert românescLiszt: II. (A-dúr) zongoraversenyBerlioz: Három részlet a Faust elkárhozása c. drámai legendából, op. 24Haydn: G-dúr („Katona”) szimfónia, Hob. I:100Vez.: Sylvain Cambreling

2010. január 25. 19:30Budapesti Filharmóniai Társaság ZenekaraSzőllősy András: Musica per orchestraDohnányi: Pierrette fátyla – szvit, op.18Brahms: IV. (e-moll) szimfónia, op. 98Vez.: Héja Domonkos

2010. január 29. 19:30Pannon FilharmonikusokLiszt Ferenc: Les PreludesMaurice Ravel: G-dúr zongoraversenyBartók Béla: TáncszvitDohnányi Ernő: fi sz moll szvit, op. 19Vez.: Peskó Zoltán

2010. február 4. 19:30Óbudai Danubia ZenekarVarga Judit: Le temps retrouvéDohnányi: D-dúr koncertdarab gordonkára és zenekarra, op. 12

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPBartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2010. január 11. 19:30Magyar Telekom Szimfonikus ZenekarBrahms: d-moll Zózongoraverseny, Nr. 1 op. 15; II. szimfónia, op. 73Kurtág: Új üzenetek zenekarra, op. 34bKm.: Várjon Dénes (zongora)Vez.: Takács-Nagy Gábor

2010. január 17. 19:30Debreceni Filharmonikus ZenekarTóth Péter: A helység kalapácsaStravinsky: Oedipus rexVez.: Kocsár Balázs

2010. január 21. 19:30MR SzimfonikusokMelis László: Over..re…Ami megmaradt belőle… (ősbemutató)Stravinsky: A tűzmadár – szvit (1919)Sarasate: Cigánydalok (Zigeunerweisen)Ravel: Lúdanyó meséi – szvit; Daphnis és Chloé – II. szvitVez.: Stephen D’Agostino

2010. január 24. 15:30Budapesti Fesztiválzenekar

bandekre emlékeztető instrumentumokkal egészíti ki, s nagy szerepet kapnak a sza-xofonok, a rezek, illetve a zongora. Duke Ellington, Glenn Miller, Dave Brubeck és a jazz más nagyjai inspirálták a komponis-tát. Konkrét idézet, bármiféle „stíluskópia” azonban nincs a szonátarondó-szerűen felépülő szélső tételekben, illetve a középső Tangóban. Hosszadalmas leírás helyett érdemes a szerző sajátkezű ismertetőjéből idéznünk. „Meguntam a linkséget, a zenei blöfföt. Elegem lett a kortárs zene címszóba burkolt semmitmondásból, a hangszeres bűvészkedésből. Saját zenei világomon be-lül inkább fordulok ezúttal a jazz felé. Nem találtam ki semmi újat. Debussy, Stravinsky, Sosztakovics és mások is szerették a jazzt.”

Varga Judit pár esztendeje operát tervezett Marcel Proust híres regénye, Az eltűnt idő nyomában alapján. A tervből ugyan csak vázlatok készültek el, de az a gondolat, hogy egy zenemű valamilyen módon az „el-tűnt” időt kutassa, megmaradt. A 2008-ban pályázatra írt Le Temps retrouvé (A megtalált idő) című nagyzenekari darab a fi atal komponista régebbi műveiből indul

ki. Az első tétel például egy tíz évvel korábbi kompozíció „emléke”. Nem átirat, nem „javí-tott” kiadás. A szerző sajátkezű ismertetője szerint elővette a partitúrát, átnézte, s meg-próbálta magában felidézni, voltaképp mi az, ami a régiből benne mélyebben meg-maradt. Egyes részek így „szinte csontig” leegyszerűsödtek, más, korábban jelenték-telennek tűnő ötletek dallamokká, témákká nőtték ki magukat. A második tétel „gya-korlatilag lázálom, melyben a fantáziának nagyobb szerepe van, mint az emlékezés-nek”. A harmadikban megjelennek az előző kettő motívumai, a zenei anyag azonban egyúttal előlegezi a zárótétel hangvételét. A kezdeti kürtmotívum olyasfajta invokáció, mint Proustnál a múltat felidéző tea és madeleine sütemény. Végül a negyedik tétel a már előzőleg bemutatott tematikus ötletek újfajta, erősen ritmikus feldolgozása. Varga Judit ebben a tételben – saját szavai szerint – egy őt ugyancsak régóta foglalkoz-tató ideát igyekezett megvalósítani. Noha a darabban különböző „idősíkok” futnak egymás mellett, ezek egymást kiegészítve teremtik meg a hallgatóban a kikezdhetet-lenül feszes „rend” érzetét. •

Csajkovszkij: IV. (f-moll) szimfónia, op. 36Km.: Perényi Miklós (gordonka)Vez.: Héja Domonkos

2010. február 16. 19:30Győri Filharmonikus ZenekarWagner: Trisztán és Izolda – előjáték és Izolda szerelmi halálaBartók: Két portré, op. 5Kurtág György: Üzenetek, op. 34Dvořák: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88Km.: Joanna Kamenarska (hegedű)Vez.: Berkes Kálmán

2010. március 8. 19:30Miskolci Szimfonikus ZenekarWeiner: Szvit, op. 18Mozart: B-dúr zongoraverseny, K. 450 Elgar: Enigma-variációk, op. 36Km.: Ránki Dezső (zongora)Vez.: Kovács László

2010. március 10. 19:30Szegedi Szimfonikus ZenekarLendvay Kamilló: Jazz-szimfóniaBartók: III. zongoraversenyR. Strauss: Sinfonia domestica, op. 53Km.: Kaneko Miyuji (zongora)Vez.: Gyüdi Sándor


19

Az igazi alkotás nem ér véget az elôadással, hanem a nézôk lelkében nyílik ki és alakul tovább.

Az igazi mûvészet így kel életre.

Mervyn Levy

La femme

WWW.LAFEMME.HU


20

Schiff András és a Cappella Andrea Barca

Monokróm árnyalatokRákai Zsuzsanna

A kaisersascherni Közhasznú Tevékenység Társaságának termében tartott előadásai egyikén Thomas Mann Doktor Faustusának nyolcadik fejezetében Wendell Kretzschmar úgy érezte, hogy a híres anekdota indok-lása, amely szerint „nem volt rá érkezése”, csöppet sem kielégítő válasz arra a kér-désre, miért nem írt Beethoven harmadik tételt az opus 111-es c-moll szonátához. Persze abban az esetben, ha a zene kife-jezőeszközeivel, sajátos tartalmaival kap-csolatban szavakat kell használni, mi sem egyszerűbb, mint fellapozni a megfelelőnek tartott irodalmi alkotást (és az érdemeinek megfelelően gyakran citált Faustus-regény

kiváltképp alkalmas erre), az író tehetsé-gére és szakértelmére hagyva a meg-fogalmazás erejének és eleganciájának valamennyi problémáját. Beethoven utolsó stíluskorszakának lenyűgözően embertelen szépsége körül lábatlankodva azonban mégsem puszta kibúvó Kretzschmar ne-vezetes, önmagát énekelve-zongorázva illusztráló, dadogva kiabáló fejtegetéseihez folyamodni. A lelkesen esetlen vándormu-zsikus érzékeny intellektusa mögé bújva ugyanis Thomas Mann rendkívül pontos és jelentőségteljes jellemzést ad az utolsó zongoraszonátáról, az alkotás szerkezeté-nek érzelmi súlyáról, harmóniarendjének

formaalkotó képességéről, tárgyilagosan szigorú drámaiságának hangnemi konven-ciókat átalakító, következetes fegyelméről.

A 18–19. század fordulóján a zeneszerzők még természetesnek vették, hogy az egyes hangnemekhez speciálisan rájuk jellem-ző mozgásformákat, tematikus ötleteket, ritmikai fordulatokat társítsanak. Bár kőbe vésett szabálynak soha nem számított semmiféle olyan törekvés, ami az absztrakt zenei elemeket egyfajta hangulati tartalom bűvkörébe igyekezett vonni, a zenei fi gurák „jelentésének”, tipikus szituációk teremté-sére képes asszociációs rétegzettségének lehetőségével gyakran éltek a komponisták. A zenei ábrázolás eszköztárához tartoztak a hangnemek is, amelyek ebben az időben – a korabeli hangolási módszerekből faka-dóan – még valóban eltérő hangzásvilágot teremtettek. A 18. században ugyanis az úgynevezett egyenletes lebegésű tempe-rálás, az egy oktávot tökéletesen egyforma tizenkét félhangra osztó, modern hangolás-mód még nem volt elterjedt, így az egyes hangnemek azonos fokain változatos mé-retű hangközökkel találkozott a zenehall-gató, amelyek markáns színkülönbségeket hoztak létre akár két dúr hangsor között is. Ilyen módon az előjegyzés nélküli C-dúr hangnem reprezentálta a tökéletesség világosságát, egyszerűségét és ragyogását: jellegzetes példája ennek Haydn A terem-tés című oratóriumának nevezetes pilla-nata, amely a fény teremtését sokkolóan monumentális C-dúr akkorddal jeleníti meg, míg a D-dúr szolgált a királyi hatalom di-csőségének ábrázolására, az A-dúr pedig gyakran érzékeltette a szerelem édességét: nem véletlen, hogy Don Giovanni ennek a hangnemnek a csáberejével igyekezett levenni a lábáról Zerlinát.

A d-moll kissé archaikus zárkózottságát Mozart helyezte új, a romantika számára vonzó megvilágításba a Don Giovanni démoni erejével, illetve a Requiem hátbor-zongató szenvedélyességével, a következő évszázad zeneszerzőit mégsem ez a karak-ter ragadta elsődlegesen magával, hanem a c-moll tónusának átalakulása, amelyet

„A késői Beethoven-műben a konvenció gyakran minden szubjektívtől mentesen, érintetlenül és változatlanul bukkan elő, olyan kopáran, szinte azt mondhatnók, kiszikkadva, éntelenül, hogy az hátborzongatóbb, fenségesebb minden egyéni merészségnél. Ezekben a művekben […] szubjektivitás és konvenció új kapcsolatra lépnek, és e kapcsolatot a halál határozza meg” – magyarázza Wendell Kretzschmar.

Schiff András és a Capella Andrea Barca (fotó: Haris Akriviadis)

20


21

A c-moll vonzásában

Schiff András közismerten nem híve a vegyes, csillogást, sikert és szórakozást célzó, de semmilyen mélyebb zenei összefüggésrendszert nem tükröző, zavarosan egyforma koncertműsorok-nak. Meggyőződéssel vallja, hogy az egyes kompozíciók valódi értéke csak a megfelelő kontextusban bontakozhat ki igazán, ennek érdekében pedig előszeretettel állít össze tematikus programokat, változatos elvek alap-ján, de mindig biztos ízléssel. Januári hangversenyén is hű marad önmagá-hoz: a szarkasztikusan örök életű, fi ktív toszkán komponistáról elnevezett ze-nekarával, a Cappella Andrea Barcával kizárólag c-moll hangnemű műveket tűzött műsorra.

korábban hagyományosan a gyász kife-jezésére használtak (Froberger szeszélyes tombeau-k kétségbeesésének illusztrálása-kor, Michael Haydn pedig a gyászmise spi-rituális alapjának kijelölésekor folyamodott hozzá). A hangnem dicsőséges felemel-kedését Beethovennek köszönhette, aki 1790 és 1810 között komponált műveiben a hősiesség viharos és intenzív kifejezőesz-

közévé avatta, a 19. századi szimfonikus repertoár olyan mestereit inspirálva ezáltal, mint Brahms és Bruckner. Ez az erőteljes érzelemvilág, amelyhez a romantikus fan-tázia hatékony képek egész sorát társította, hosszú időre szinte a teljes Beethoven-élet-művet bevonta a feszült és kirobbanóan energikus c-moll jellegzetes árnyalataival, elsősorban azokat az alkotásokat tekintve a komponista valódi, mélyen egyéni megnyil-vánulásainak, amelyek a félisteni önfeláldo-zás gyorsan kialakuló toposzát támogatták.

Csakhogy bármilyen plasztikusan fejezi is ki a zeneszerző személyiségének egyik rétegét a III. szimfónia c-moll gyászindulója, az V. szimfónia c-mollból C-dúrba hajló „megváltástörténete”, vagy akár a Coriolan-nyitány heroikus küzdelme, Beethoven mű-vészi identitása az 1810-es évektől új utakat keresett, és a c-moll hangnemhez csak egy bő évtizeddel később, 1822-ben tért vissza, utolsó zongoraszonátájának komponálása-kor. Az op. 111 c-mollja azonban, ahogyan Kretzschmar tanította, már nem az ember-feletti erőfeszítések dinamikus és drámai győzelmének impulzív ábrázolására szol-gál. Gesztusai tiszta renddé és formává sű-rűsödnek, harmóniai lehetőségeinek kibon-tása aprólékosan kidolgozott, statikusnak tűnő, mégis tágas és élő szerkezetet épít,

mintha csak azt akarná megmutatni, hogy időközben „milyen mértékben vált a tonális világ felfedezése önvizsgálattá, befelé for-dulássá”, ahogyan Charles Rosen kifejezte. Thomas Mann megfogalmazásában ez annyit jelent, hogy a c-moll hangnem szak-szerű technikai feltárásából létrejövő, saját elemeit önmagukban megmutató, azokat többé semmiféle eszme és cél szolgálatába nem állító kompozíció megteremtette a szonáta és vele együtt a tökéletes zene ide-áját. „Ahol nagyság és halál összetalálkozik […], ott a konvenciót igénylő tárgyilagosság támad, mely szuverenitásában túlszár-nyalja a legönkényesebb szubjektivizmust, mert benne a csupán személyes elv, amely maga is már túlnő a végsőkig emelt hagyo-mányokon, még egyszer túlnő önmagán, és grandiózusan, kísértetiesen belép a mitikus, a kollektív emberi birodalmába.” •

2010. január 26. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremSchiff András és a Cappella Andrea Barca

Beethoven: Coriolan-nyitány, op. 62; III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37Mozart: c-moll fantázia, K. 475; c-moll zongoraverseny, K. 491

A sokoldalú kortárs.


22

Mózes és Áron

Mesterkurzuson SchönbergnélMolnár Szabolcs

– Egy-egy mű befejezetlenségét nem min-dig az objektív körülmények magyarázzák – mondta Kocsis Zoltán. – Egész egyszerűen az elkészült részek önmagukban is megje-lenítik a teljességet, függetlenül attól, hogy tudjuk: az eredeti szerzői koncepció szerint a mű csonka maradt. Ilyennek gondolom például Schubert Befejezetlen szimfóniáját. Ebben az értelemben késznek érzem és látom a Mózes és Áront is. A két felvoná-sosnak hagyott kompozíció zenéjével nincs, ám eszmeiségével komoly bajom van. Ezt akkor éreztem először a bőrömön, amikor Miskolcon prózában hangzott el a harma-dik felvonás. Megpróbálom elmagyarázni, miért. Mózes és Áron között ekkorra már többé-kevésbé kialakul a közös nevező, de még mindig két pólust képviselnek. Nemcsak azért, mert Mózes dadog, Áron pedig ékesszólóan énekel, hanem azért is, mert Mózes az eszmékben hisz, miközben Áron még mindig képtelen feldolgozni azt, hogy az eszme a valóság fölött állhat. Ha a harmadik felvonást pusztán végigbeszélik, akkor a tartalom megjelenítése elkerül-hetetlenül uniformizálódik, ami borzasztó nagy esés a darab dramaturgiájában. Mindenképpen zenét kíván, oly módon, hogy Mózes továbbbeszél, Áron pedig továbbénekel. A harmadik felvonás így sem hoz egyértelmű megoldást, de drámai értelemben feloldást jelent.

– Néhány ütemnyi vázlaton kívül semmi sem maradt fenn Schönbergtől. Miből lehetett ki-indulni?

Legutóbb a Miskolci Operafesztiválon beszélgettünk Schönberg Mózes és Áronjáról Kocsis Zoltánnal. A nem befejezett, de mégis hiánytalannak ható zenedrámához a zongorista-karmester megírta a harmadik felvonást.

– Felhasználtam három Schönberg-vázlatot, és vettem át ütemeket az első és a második felvonásból is. Nem egyszerűen a cselek-ményre utalnak vissza, jellegük, dramaturgi-ai szerepük is indokolttá teszik visszaidézé-süket. Természetesen más hangszerelésben, és más zenei kontextusban. Ilyenek például Mózes felháborodásai, vagy a nép felvo-násvégi vonulás-zenéi. Ily módon körülbelül harminc-negyven ütem köthető Schönberg-hez, a többi teljesen az én kompozícióm. A szöveg rövid, ám sokszor éreztem úgy, hogy a szövegmotívumok zenekari kommentárt, bővebb zenei kifejtést, illusztrációt igényel-nek. Például a felemlegetett három emble-matikus képet, a sziklát, a csipkebokrot és a pusztát, önálló hangszeres részletek is érzékeltetik. Használom a darab schönbergi sorát, tehát a reihét, a dodekafon technika alapegységét, de újabb sort is ki kellett ala-kítanom. Végig az motivált, hogy a hallgató ne vegye észre az átmeneteket, ne tudja, hol kezdődik Schönberg, és hol végződik az én zeném.

– A harmadik felvonás elkészült zenéjének fényében óhatatlanul máshogyan kell vezé-nyelni az első kettőt.

– Igen, de megfordítanám a felvetést. A da-rab intenzív tanulmányozása – ami kompo-náláskor különösen elmélyült – egy csomó rejtett összefüggés felismeréséhez vezetett, olyanokra, melyekre nyáron, az előadás során nem fi gyeltem fel. Olyan fokú zene-szerzői tudással találkoztam, ami már-már

ijesztő. Úgy éreztem, mintha egy Schön-berg-zeneszerzés mesterkurzuson vettem volna részt. •

2010. január 16. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremSchönberg: Mózes és Áron – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadásaA Nemzeti Filharmonikusok és a Miskolci Operafesztivál közös produkciója

Km.: Wolfgang Schöne (bariton), Daniel Brenna (tenor), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), Budapesti Énekes Iskola Kórusa (karig.: Bubnó Tamás, Mezei János)Vez.: Kocsis Zoltán


23

Chanticleer énekegyüttes

Tizenkét derűs emberLászló Ferenc

„Hihetetlenül fürgén váltogatták a különféle hangszíneket: a nagy férfi kari hangzást és a törékeny kamaraformációét, az egyes szólamok kiemelésére épülő megszólalást és a tizenkét önálló egyén fellépését. S mindezt mindig úgy, ahogy azt az adott mű és adott korszak megkívánta. Tizenkét technikailag és zeneileg felkészült profi énekes, tizenkét egyéniség szórakoztatta a közönséget…” – fogalmazott a kaliforniai férfi kórus tavaly februári koncertje hallatán az Új Zenei Újság műsorában Katona Márta. S méltán, hiszen a 2008-ban működésének immár negyedik évtizedébe lépő Chanticleer Énekegyüttesre jószerével a szolid kezdetek óta egyszerre volt jellemző az előadásmódok, a zenetörténeti korszakok

Két év múltán újra Pesten köszönthetjük korunk egyik legismertebb férfi karát. A nevét a Canterbury mesék „tisztán éneklő” kakasáról elnyerő amerikai kórus imponálóan széles, a gregoriántól a kortárs könnyű- és komolyzenéig terjeszkedő repertoárját ezúttal is legfeljebb ámulhatjuk majd.

és a zenei műfajok változatossága, valamint a különböző emberi és művészi egyéniségek, a kórus sokszínűségének tudatos kidomborítása. A magyar közönség alighanem régi kedvencei, a King’s Singers példáján ismerkedett meg a markáns önazonosságát évtizedeken át őrző, a tagcseréktől érintetlenül hagyott, tartósan felismerhető, s ugyanakkor érdekes személyiségeket pódiumra léptető kórustradícióval, melyhez ma már a San Franciscóban rezideáló Chanticleert is nyugodt lélekkel odasorolhatjuk.

Színes egyéniségek voltak a kórus alapítói is, bohémhajlamú értelmiségiek és a régi zenés mozgalom tudományos elmélyültségű művészei, s ilyesforma

férfi akból áll ma is a tizenkét tagú Chanticleer. Ilyen például az együttes legrégebben szolgáló aktív tagja, a nagybajszú basszus, a hedonista Eric Alatorre és ilyen a matematikusi végzettséggel is rendelkező, afroamerikai származású kontratenor, Cortez Mitchell, aki a kórusénekléssel párhuzamosan szólistakarriert is folytat, akárcsak a formáció legtöbb tagja – ki az operaszínpadon, ki a koncertdobogón.

Aki látta az együttes tavalyi koncertjét, az már jól tudja, hogy a Chanticleer cseppet sem felületes, ám egyszersmind jókedvű és kommunikatív társaság, s ugyanerről győződhetünk meg akkor is, ha beleolvasunk a kórus internetes naplójába (sfchanticleer.blogspot.com), ahol a tagok számot adnak koncertkörútjaik megannyi komoly és komolytalan eseményéről. A Chanticleer ugyanis igazi világjáró kompánia, s így aztán a 2009-es esztendőt is nagyszabású európai turnéval indítják. Párizsban kezdik majd tizenkét országot érintő körútjukat, s mihozzánk a csehországi Brno városából érkeznek programjukkal, mely az Erzsébet- és Jakab-korabeli komponista, Orlando Gibbons hozsannájától egészen az utcai mogyoróárust megénekeltető, közkedvelt kubai számig (El Manisero) ível. S mielőtt tőlünk továbbutaznának az amszterdami Concertgebouw irányába, Ligeti két kórusában még magyar nyelven is hallhatjuk majd énekelni a Chanticleert. Jó mulatság, férfi munka lesz. •

2010. január 31. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremChanticleer Énekegyüttes

Orlando Gibbons, Sethus Calvisius, Palestrina, Jean-Yves Daniel-Lesur, Guillaume Dufay, Janequin, Ligeti, Chen Yi, Steven Sametz, Michael McGlynn, Mason Bates, Sánchez Acosta–Juan Tony Guzmán, Carmen Cavallaro és Moises Simons–Tania León művei


24

– Mire asszociáljunk az Orgonautak cím hallatán? Merre ágazik el, Bálint, a te utad?

– Természetesen Budapestre. Sokkal többet koncertezem Amerikában, mint Európában, de ha otthon lépek fel, job-ban dobog a szívem. Akárhol játszom, mindig a magyar zeneművészetet kép-

Dupla csavar a hangszerek királynője körül

Orgona ágaÓkovács Szilveszter

Ez a két fi atalember baráti viszonyt ápol. (Sőt, estjükön még Baráti Kristóf is hegedül majd.) Tán valamely közös pecázáson ötlötte ki Karosi Bálint, hogy Orgonautak című műsorába mi módon vonja be az ugyancsak nemzetközi karrierbe kezdett Brickner Szabolcsot? És kicsoda Miłosz, hogy Orfeusz-verse komponálásra ragadtatta az ifjú orgonistát? Kérdések, amelyekre épp a világ különböző pontjain fellépő művészek válaszoltak, mert ne csak a február 8-i hangverseny, hanem a másik fél is hallgattasson meg!

viselem, és büszke vagyok arra, hogy Budapestről származom.

– A fővárost miért említed ilyen nyoma-tékkal?

– Magyarországon fellendült az orgo-nakultúra az elmúlt pár évben. Sokban köszönhető ez a Művészetek Palotája

orgonájának, és a világszínvonalú koncerteknek. Budapest a Müpa hang-szerével, és azzal, amit a terem lelkes vezetése az orgonakultúra érdekében tesz, beírja magát az európai orgo-navárosok előkelő névsorába. Boston, Dublin, Lipcse és Svájc után érdemes eljönni egy budapesti orgonaútra!

– Épp itthon leszel, ezért vállaltál kon-certet, vagy hazajössz a hangverseny kedvéért?

– Természetesen a koncert kedvéért jövök haza. Nagyon fontos hangverseny lesz. Nemcsak a darabom bemutatója miatt, de azért is, mert az ország leg-jobb zenészeivel tudok együtt muzsikál-ni, köztük az egyik legjobb barátommal. Ahogy itt mondják: I am very much looking forward to it!

– Brickner Szabolcs volna az a barát…

– Minden nyaramat otthon töltöm, olyankor sokat pihenek és pecázom a Duna partján. Szabolccsal ezek a közös élmények meghatározták barátságun-kat konzis korunk óta. Ezek a nyári hetek a legszebbek az egész évben.

– Mutasd be nekünk Miłoszt!

– Czesław Miłosz két éve elhunyt, No-bel-díjas lengyel költő, aki életéből több évtizedet töltött az Egyesült Államokban. Rokonszenvezek a lengyelekkel – több évig volt lengyel barátnőm: a szláv misztikum és a magyar szenvedély érdekes keveréke az övék. Második tér kötete a legnagyobb költők sorába emeli őt. A vers eredeti címe: Orpheus and Eurydice, habár Milosz lengyelül írta, angolra költő barátja, Robert Haas segítségével ültette át. Angolul tartjuk az ősbemutatót is. Kicsit problémásnak érzem, de sajnos nem akadt senki, aki vállalta volna a magyar fordítást. A len-gyel eredetit nem ismerem, de az angol rusztikusan egyszerű, alapigékből és tőszavakból áll. Tetszik ez az egyszerű-

24

Karosi Bálint


25

ség, és a vers ebből fakadó ereje. A zeném is egyszerű elemekből építke-zik, szigorúan követve a vers formáját és hangulatát.

– Ha Szabolcs nem régről barátod, tán világot sem lát ez a megzenésítés?

– Valószínűleg nem születik meg ez a mű. Kifejezetten alkalomra és neki írtam.

– Kapcsolódj be te is, Szabolcs. Bálint új darabját hogy jellemeznéd?

– Egy hete készült el, elhamarkodott lenne véleményeznem. De ahogy Bá-lintot ismerem, gondos versválasztás és alapos utánajárás előzte meg a komponálást. Klarinétoztam és éne-keltem jópár művét, mind tetszett. Fantáziadúsak, élvezhetők, könnyű őket megemészteni, legalábbis más modern alkotásokhoz képest.

– Mióta Brüsszelben a világ is láthatta, ahogy imponálón énekled Mahler nagy dalát, az Um Mitternachtot, már nem kérdem, tartasz-e tőle? De orgonára áthangszerelni azt is jelenti: még na-gyobb, még tartottabb akkordokkal kell versenyre kelned.

– Mindig nagy kihívás akár zenekarral, akár zongorával: hatalmas frázisokat és dinamikai skálát kell énekelni. Orgo-nával sem lesz egyszerűbb, de bízom benne, hogy az átirat jól sikerül. Renge-teg hangszín bemutatására alkalmas, úgyhogy nagyon való hozzá az orgona. Alapjában mélyen vallásos mű, amely

így előadva még ünnepélyesebb lehet. Nem tartok az aránytalanságoktól, elég időnk lesz próbálni.

– Lecsengtek már az Erzsébet királyné-versenygyőzelem jutalomkoncertjei?

– Még mindig nincs vége, legutóbb egy luxushajóúton énekeltem, ahol a part-nerem José van Dam volt. A következő márciusban lesz, ugyancsak egyhetes brazil koncertkörút keretében. Hála Istennek, sok fellépésem van, jó helye-ken: vendégszerepeltem a müncheni Staatsoperben, idén még Frankfurtban énekelek Traviatát, Weimarban A varázsfuvolát és Anyegint, Stras-bourgban Szöktetést.

– Kemény sorozat, mintha panírozná-nak stílusok és szerepek közt…

– A verseny után tartottam attól, hogy nem fogom bírni a tempót – de a másik véglet is rémített, hogy esetleg semmi következménye sem lesz. Lett, persze. Ez tényleg olyan verseny, ami segít elindulni. A döntő után Fischer Ádám megjegyezte: az a legfontosabb, hogy mostantól nem szabad rosszul énekel-ni. Próbálom betartani, mert nagyon igaz!

– Bálint, miért nem homogénebb mű-sort játszol? Muszáj Bachtól indulni a lipcsei versenygyőztesnek? És muszáj Karosiig elérnie?

– Szeretem a nehéz darabokat, techni-kailag is, zeneileg is. Általában homo-gén műsort választok, ahol a program

valamilyen átfogó cím alá sorolható. Az F-dúr toccata Bach egyik legimpo-zánsabb, legnehezebb orgonaműve. A Reger-féle B-A-C-H pedig a német romantika egyik legnagyobb műve. A program tulajdonképpen egy tripla hamburger: német (hús), francia (sajt), német (hús), majd a szünet után: német (hús), francia (sajt), magyar (zsömle). Lehet, hogy több kenyeret kellene tenni a programba… De ha jobban szeretem a húst!

– Fricsay Ferenc szép szokása volt, hogy bárhol járt, koncertprogramot nem állított össze magyar mű, vagy magyar előadó nélkül. Gondoltatok-e már ha-sonló, rendszeres főhajtásra nemzeti kultúránk előtt?

– Mindig igyekszem magyar szerző mű-vét a programba csempészni – mondja Bálint. – Liszt Ferenc összes orgona-művét rendszeresen játszom, valamint Koloss István, Antalffy Dezső darabjait és persze, a sajátjaimat is.– Ne feledjük, hogy egy tehetséges és feltörekvő, „amerikai magyar” kompo-nistánk ősbemutatójára készülünk most is! – vág közbe Szabolcs. – A viccet félretéve – és mondjuk, Rost Andrea példáját követve – igenis mindig akad egy jó magyar dal, amit akár ráadás-ként is el lehet énekelni egy-egy külföldi koncerten. És ha a magyar nyelvet nem is, azért a zenéét mégis csak érti a kö-zönség. •

2010. február 8. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremOrgonautak: Budapest – a versenygyőztes Karosi Bálint és Brickner SzabolcsJ. S. Bach: F-dúr toccata és fúga, BWV 540Vierne: „Les Angélus” – le matin, le midi, le soirReger: B-A-C-H fantázia és fúga, op. 46Mahler: Um Mitternacht (Karosi Bálint átirata orgonára)César Franck: h-moll korálKarosi Bálint: Orfeusz hárfája (Milosz versére) – ősbemutató

Km.: Karosi Bálint (orgona), Brickner Szabolcs (ének), Baráti Kristóf (hegedű), Kolarics Kinga Katinka (hárfa), Fábry Boglárka, Schlanger Tamás (ütőhangszerek)

Brickner Szabolcs


26

Beethoven-maraton

Közel kerülni egy kivételes emberhezKolozsi László

– Mindegyik Maraton keresztmetszet, egyetlen zeneszerzőnek sem tudjuk a teljes életművét bemutatni ilyen rövid idő alatt. De nem is ez a cél. A cél az, hogy a szerző alkotásait egy egész napon át hallgatva közel kerüljünk ehhez a kivételes ember-hez. Olyasmi ez, mint egy rendkívül hosszú szerzői est, amelyen az élet különböző korszakaiból, sokféle műfajból válogatva megszólal egy-egy ízelítő. Beethovenről is meg fogunk érezni valamit, ugyanúgy, mint a másik két szerzőről.

– Ugyanakkor azt elképzelhetőnek tartja, hogy lesz, aki éppen a Maratonon fedezi fel, hogy van egy egységes és jól artikulál-ható Beethoven-hang és -stílus?

– Beethoven azonnal felismerhető, már né-hány ütem után is. Aki végig fogja hallgatni az összes koncertet, a sokoldalúságot min-denképpen érzékelni fogja, de Beethoven egyéniségének „jelenléte” is lenyűgöző lesz.

– A művek valamilyen koncepció szerint következnek egymás után? – A válogatást nemcsak szubjektív, hanem olyan szempontok is vezérelték, mint az, hogy legyen a műsorban líra, dráma, val-

Csajkovszkij és Dvořák életművéből még adható bő keresztmetszet egy teljes napon át tartó koncertsorozaton, de Beethoven esetében, az életmű gazdagsága miatt, erre kevesebb lehet az esély. Fischer Ivánt, a rendezvény művészeti vezetőjét, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatóját kérdeztük a dilemmáról.

lomás és vízió. Mindez megvan Beethoven életművében. Az is fontos irányelv volt, hogy bemutassunk zenekari, kamara-, vokális és versenyműveket is.

– Ön milyennek látja Beethovent? Mit teszi a műveit legyűrhetetlenné és naggyá? – Egyrészt Beethoven minden hangja töké-letes. A zsenialitás nála olyan fokú, hogy szinte ijesztő. Ha végletes, felfokozott ér-zések szólalnak meg, nincs senki, aki nála többet tudna mondani. Másrészt viszont egy-egy hanggal, a legegyszerűbb eszkö-zökkel olyan őszinte lírai érzéseket tudott megkomponálni, ami a legunalmasabb embereket is szíven üti.

– Az utolsó években kizárólag vonósné-gyeseket komponált. Ezek nélkül adható-e teljes kép?

– Nem törekszünk teljességre. Beethoven mindegyik korszakának olyan remekművei vannak, hogy értelmetlen lenne rangsorol-ni. A zongoraszonáták, szimfóniák, kama-raművek végigkövetik a szerzőt fi atalkorától az utolsó évekig. Érdekes lenne egy koncert csak fi atalkori vagy csak késői műveiből, de ez egy másik koncepció lenne.

– Kevés olyan szerző van, akinél kamara- és nagyzenekari zene ilyen harmonikus egyensúlyban van, mondhatni, akinél mindkettő ugyanarról a nagyságról tanús-kodik. A programmal is éreztetették ezt, hiszen egyik sem kerül túlsúlyba.

– Valóban, és ebben segít az, hogy több teremben tervezzük az előadásokat, egy nagyobb és egy kisebb helyszínen is, ahol természetes módon otthont találnak a ze-nekari és a kamaraművek is.

– Mire lehet – lesz – elég ez az egy nap?

– Arra, hogy valaki megismerhesse Beetho-vent, és ha megismerte, meg is fogja sze-retni. Nem kell minden művét meghallgatni, de tizenegy koncert után valami nagyon meg fog változni a hallgatókban. •

2010. február 21. 10:30 – 22:00Bartók Béla Nemzeti Hangversenyte-rem, Előadóterem, Fesztivál SzínházBeethoven-maraton

A Művészetek Palotája és a Buda-pesti Fesztiválzenekar közös rende-zésében, művészeti vezető: Fischer Iván


27

Mozart: Don Giovanni

CsókkirályVárkonyi Judit

Magam szintén áldozatként kezdtem. Tizenhat évesen úgy kellett kiengesztelnem szerelmemet, hogy még csak nem is ismertem azt, aki ideig-óráig elcsavarta a fejemet: az oktatási rendbe nem fért bele a széleskörű ismeretátadás, kiadták a feladatot, én meg minden háttértudás nélkül bebifl áztam Zerlina áriáját. Mit mondjak: az embernek nem esik nehezére édes dallamokat memorizálni, és nem okoz maradandó értelmi sérülést, ha cafatokban ismerünk meg egy zeneművet. Mégis jobb egyben. A mai tinédzser lányoknak itt az alkalom, hogy a teljes operát meghallgassák: hamarosan újra hazánkba látogat Tassis Christoyannis, a görög bariton, aki februárban a Müpa színpadán kelti életre a hírhedt nőcsábászt.

Rég elmúltam tizenhat, és ha Don Giovannira gondolok, nekem most már mindig csak egy férfi fog eszembe jutni. Lukács Ervin, hazánk dirigenseinek doyenje, az Operaház karmestere, aki évtizedeken keresztül szoros kapcsolatot ápolt hősünkkel. Úgy hiszem, érdemes felidéznem és Önökkel is megosztanom az idős mestertől kapott fellelkesült

Az új fi ú 1787-ben költözött a telepre, de híre messze megelőzte őt. Több mint száz éve róla beszélt már a fél világ, és még ma sem nyugszunk, személye mindenkiben érzelmeket kavar. A férfi akban irigységet és haragot kelt gátlástalan szabadsága és feltétlen sikere, a nők, áldozataivá válva végletesen, véglegesen elomlanak, háborognak, vágyakoznak, észt vesztenek, vagy észhez térnek. Don Giovanni ma is hódít, bár kétségtelen: örökérvényű operaszínpadi sikereit Wolfgang Amadeus Mozart zenei és „hóhányói” szaktudása alapozta meg.

műelemzést, amelyben immár megkövült alapigazságokként mondta el a százszor is elvezényelt Da Ponte-i történet konklúzióit. Bár kiemelte: nem ez Mozart egyedüli remeke, a darab a vígjáték és a tragédia tökéletes ötvözete. A történet pusztán egy ember számára tragikus, a világ számára tiszta haszon, mint mondta. A főhős nem az eszmények és a hűség példaképe, inkább egy eszelős szoknyapecér, aki minden úgynevezett kispolgári erkölcsiséget kigúnyol és kinevet. Ezért nem győzhetett, hiszen az emberiség azt értékeli, ha a jólneveltség és az erkölcs győzedelmeskedik mindenekfelett, a gonosz pedig elnyeri méltó jutalmát. Mindezt nem lehetett felborítani egy 18. századi előadásban. A zene és a dramaturgia azonban elárulja Mozart igazi álláspontját, amit kimondani nem szabad, érezni viszont igen. Don Giovanni központi fi gura, a többiek pedig mind az ő játékszerei, akik azonban mind véresen komolyan veszik a történéseket. Egyesek azért, mert menthetetlenül beleszerettek, mások pedig azért, mert akaratuk ellenére szédítette meg őket. Don Giovanni uralja a világukat. Halála után bágyadt fényben

tűnik fel az élet. Nélküle, aki ragyogott, aki ugyan gonosz is volt, mégis mindenkit megérintett, már nem ér semmit. Mindenki visszatér a párjához, és a kis vacak emberek közönséges, unalmas életét élik tovább. Hogy boldogan-e vagy sem? Hát, inkább nem.

Így láttatta velem e történetet a dirigens, aki Don Giovannik egész sorának diktálta a tempót. Lehet-e szebb ajánlót írni? Nem hiszem. •

2010. február 24., 26., 28. 19:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremMozart: Don Giovanni – kétfelvonásos opera, K. 527

Km.: Juliane Banse (Donna Elvira), Laura Aikin (Donna Anna), Tassis Christoyannis (Don Giovanni), Lorenzo Regazzo (Leporello), Sunhae Im (Zerlina), Budapesti Stúdió Kórus (karig.: Strausz Kálmán), Budapesti FesztiválzenekarVez.: Fischer Iván

Juliane Banse (fotó: Susie Knoll)


28

Nuevo Ballet Español

Bennük lakik a duendeRajkó Anna

Angel Rojas és Carlos Rodriguez, a Sangre Flamenca koreográfusai és vezető táncosai a kilencvenes évek elején találtak egy-másra. Első munkájukkal („Elégia Ramón Sitgéhez” – Infi nito) megosztva nyerték el a Spanyol Tánc és Flamenco Nemzeti Kore-ográfi ai Művészeti Pályázatán a legkiemel-kedőbb táncos díját. 1995-ben alapították meg közös táncegyüttesüket, a Nuevo Ballet Españolt, amellyel azóta számos

Legalábbis ez a hír járja szerte a világon. Belgium, Hollandia, Franciaország, Portugália, Ciprus, Nagy-Britannia és Németország után a Nuevo Ballet Español most Magyarországon mutatja be legújabb produkcióját, melynek már a címe is muzsikál: Sangre Flamenca (fl amenco vér). A táncegyüttes a Budapesti Cervantes Intézet közreműködésével látogat el hozzánk, az apropó pedig Spanyolország európai uniós elnökségének kezdete.

egyéb díjat is bezsebeltek. Előadásaikban újraértelmezik a fl amencót: modern táncok-kal, a Sangre Flamenca esetében például jazz-tánccal fűszerezik az andalúziaiak önmagukban is rendkívül izgalmas, hagyo-mányos táncstílusait.

Január 14-én kilencvenpercnyi ízelítőt kap-hatunk az együttes munkásságából. Tíz táncos és nyolc zenész kilenc „felvonásban”

(’Vér’, ’Újjászületés’, ’Belső’, ’Arénák’, ’Haj-longás’, ’Lélek’, ’Fegyverek’, ’Gyanakodva’, ’Határok nélkül’) tárja elénk a fl amenco-élet-érzést, azt, amelyből Federico García Lorca költészete vagy egy spontán andalúziai kocsmai nótázás is táplálkozik.

A fl amenco valójában gyűjtőnév, az andalú-ziai cigányok 18–19. századi népzenéjének és táncstílusainak arab, mór, indiai, afrikai, zsidó és keresztény hatásokat is felmutató együttese. Flamenco a tango és a bulerías, de a zapateado és a jaleos is. A fl amenco az ének-zene-tánc hármas egységére épül, feszültségét, vibrálását a szerkezeti kötött-ségek és az improvizatív, érzelemdús elő-adásmód állandó harcban állása adja. Bár a Nuevo Ballet Español stilizálja a fl amenco hagyományos mozdulatait, az eredeti payo és gitano (azaz andalúz és cigány) stílust, hangulatot is igyekeznek megőrizni, beépí-teni előadásaikba. A végeredmény büszke, szenvedélyes, elegáns és erotikus tánc, amely – ha benne van a duende –, felszínre hozhatja bennünk a legtisztább örömöt és a legmélyebb bánatot, méghozzá egyazon időpontban.

De mi is ez a sokat emlegetett duende? Federico García Lorca poétikájának közpon-ti fogalma, a fl amenco és a művészet nehe-zen szavakba önthető lényege: egyszerre jelent ihletett állapotot, tébolyt, vágyat, vért, végzetet, katarzist, hangokat, illatokat, forró szelet és mozdulatokat. A duende titokza-tos erő, amit mindenki érez, de egyetlen fi lozófus sem tud megmagyarázni. Nem cselekvés, hanem mágikus erő, nem gon-dolkodás, hanem harc. Duende nélkül a zene és a tánc üres, csupán technika. Ha hihetünk a La Tribuna, az El Mundo és a The Times híreinek, a Nuevo Ballet Español bemutatkozása duende-dús lesz. •

2010. január 14. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremNuevo Ballet Español – Sangre Flamenca

28


29

Barátság és szerelem? Bánat vagy boldogság? Testi vagy spirituális? Önkínzás vagy megtisztulás? Vallás vagy hit? Átok vagy áldás? Halál vagy örök élet? Lírai impressziókkal telített, expresszív táncköltemény érzelmektől túlfűtött belső monológokkal Furik Rita rendezésében. A Háromszék Táncegyüttes 1990-ben alakult Sepsziszentgyörgyön. A város, melynek háromnegyede magyar nemzetiségű, Székelyföld jelentős kulturális központja. A táncegyüttes célkitűzése az erdélyi magyar népzene és néptánc bemutatása művészi értékű előadások segítségével. Közel kétezerszer léptk közönség elé Erdélyben, több alkalommal vendégszerepeltek Magyarországon és külföldön, melyek közül különösen fontosak számukra az önálló műsoraikkal tartott turnék.

A Háromszék Táncegyütteshoz tartozik az M-Stúdió, amelynek társulata a mozgás- és táncszínház területén kíván új, formateremtő előadásokat készíteni Uray Péter művészeti vezetésével. A sepsziszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány népzene- és néptánctalálkozóin a résztvevők a ma még élő hagyományőrzőkkel találkozhatnak. Hasonló az alapgondolata a Kommandói Cigányfolklór Tábornak, amely azzal a céllal született, hogy betekintést nyújtson a cigányság kultúrájába szintén az alapítvány rendezésében.

A „…böjttől böjtig…” című darab férfi és nő kapcsolatának világát szimbolizálja. A böjt az ember legbensőbb ügye – mondta a Háromszék Táncegyüttes legújabb produkciójáról Furik Rita, a „…böjttől böjtig…” című előadás rendező-

koreográfusa. De a felvidéki származású, Magyarországon dolgozó vendégrendező nemcsak vallásos böjtre gondol, hiszen aki hittel böjtöl, megtisztul a világ dolgaitól, és bámulatosan fogékony lehet a szellemi dolgok iránt. A böjtre tehát nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Templommá válhat a testünk, ahogy ezt Krisztus képviselte. Ő már nem a törvényre épít, hanem a kegyelemre.

A böjt és a szerelem ilyeténképp összetartozó fogalmak, hiszen aki szerelmes, gyakran megfeledkezik az evésről, mert csak egy valaki éltet: megőrzöd a szíved, újjászületsz, és ez a valódi, szellemi böjt elvezethez a gyűlölettől a szeretethez, a rabságból a szabadságra, az igaz szerelemhez.

Az előadás a szeretet és a szerelem tüzének jegyében készült, amint az Énekek Éneke is. „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre... erős a szeretet, mint a halál... lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz nem tudja eloltani a szeretetet.” (Énekek Éneke 8:6–7) Konkrét történet tehát nincs, ám az elhangzó, tájegységekhez kötődő dallamokkal mindent el lehet mesélni, hiszen a tánc maga az élet, és abban tetten érhető a cselekmény. A felvidéki, erdélyi zenei anyag is egy szerelem, miként az egyedi erdélyi táncokat sem lehet semmihez hasonlítani. A rendező azt szeretné, ha nemcsak a folklór eléggé zárt világához tartozók néznék meg, hanem minél többen kíváncsiak lennének az új előadásra. •

2010. február 28. 19:00Fesztivál Színház„…böjttől böjtig…” – Háromszék Táncegyüttes – Sepsiszentgyörgy

Rend.-kor., jelmez: Furik RitaTársalkotó: Ivácson LászlóZenei szerk.: Fazakas Levente

Háromszék Táncegyüttes – Sepsiszentgyörgy

„...böjttől szerelemig”Bergendy Petra

Énekek Éneke, táncok tánca, szerelmek szerelme, istenek istene, böjtök böjtje. Háromszék Táncegyüttes, csodás erdélyi népzene, szenvedélyes felföldi vokál. Hagyományos és új. Férfi és nő. Szentháromság és ember.


30

Nemzeti Táncszínház

Menjünk közelebb!Garancsi Ágnes

Bozsik Yvette tervei között már régóta sze-repelt a Halál és a lányka feldolgozása. A nyáron szinte egyszerre érkezett Pina Bausch és a fi atal vak lány, Matatek Judit halálának híre. Bozsik kettejük emlékének ajánlotta a koreográfi át. „Már dolgoztunk az előadáson, amikor hirtelen az egyik tán-coslány édesapja is meghalt. Ha az embert hirtelen ilyen veszteségek érik, az mindig megrendíti. Egy olyan darabot szerettem volna készíteni ebből, ami ellép ettől a han-gulattól, és némi humorral, játékossággal oldja fel a tragédiákat. Beszéltetni akartam a táncosokat – ez Bausch egyik fontos esz-köze volt, amit szerettem volna megidézni – és más olyan konkrétumokat is beépítet-tem, amelyek felismerhetőek, ha valaki egy kicsit is követte a munkásságát. A Halál és a lánykához a Schubert-dalból külön hang-felvételt készítettünk, amelyen Jandó Jenő zongorázik és Várhelyi Éva énekel.”

Az est második része, a Lábán Rudolf-díjas Menyegző eredetileg a Magyar Állami Operaházba készült. Török Jolánnak, a Nemzeti Táncszínház igazgatójának, Keveházi Gábornak és a Magyar Állami Operaháznak köszönhető, hogy a darab tovább él a Művészetek Palotájában. A Menyegző új szereposztásban, a Magyar Nemzeti Balett szólistáival, a Bozsik Yvette

A Nemzeti Táncszínház az évad második felében az utóbbi hónapok legsikeresebb bemutatóit tartja műsoron a Művészetek Palotájában. A választék igen hívogató: kortárs és néptáncprodukciók, valamint a klasszikus balettet is felvonultató koreográfi ák közül csemegézhetünk. A megjelenített témák sora nem kevésbé változatos, a névsor pedig kétségkívül a hazai élvonalat jelzi: Frenák Pál, Bozsik Yvette, Zsuráfszky Zoltán, Juhász Zsolt és Román Sándor darabjai tavasszal is láthatók a Fesztivál Színházban.

Társulat táncosainak közreműködésével látható. „Úgy érzem, hogy bár gyönyörű volt a Menyegző az Operában, a Müpa intimebb terében jobban hat, mivel az ap-róbb koreográfi ai elemek és arcrezdülések is érvényesülnek – mondja Bozsik. – Örülök, hogy ez a két koreográfi a együtt látható, hiszen két különböző arcomat tudom velük megmutatni. Látványos, vizuálisan szuggesztív előadásokról van szó, ami Khell Zsolt díszlettervezőnek és Pető József fénytervezőnek, valamint a két jelmezter-vezőnek, Velich Ritának és Bozóki Marának is köszönhető. Számomra mindig nagyon fontos a vizualitás, s a Müpában igazán jól kihasználhatóak a színpadtechnikai lehető-ségek, itt igazán lehet szárnyalni.”

„A létezésünkkel szerettem volna foglal-kozni, egyfajta létezésrítust feldolgozni” – mondja a Duna Művészegyüttes egyik vezetője, Juhász Zsolt, a már korábban bemutatott, de sikerének köszönhetően még mindig repertoáron tartott Örökkön-örökké című előadás koreográfusa. „Itt a fa áll mindennek a középpontjában, hiszen ez az elem mindenféle kultúrában különleges jelentőséggel bír, igen erős szimbólum. Miután nagyon szeretem a színházban az absztrakciót, a tiszta formákat, amik több-féle értelmezést is sugallnak, ilyen eszkö-

zökkel dolgoztam.” A koreográfusi munkát olyan táncórák segítették, ahol külföldről érkezett táncmesterek saját országuk ha-gyományainak megfelelő néptáncot tanítot-tak a társulatnak. Antonopoulos Georgios, Charitonidis Chariton és Mehmet Öcal Özbilgin görög és török tradíciókba vezették be a táncosokat, a koreográfus pedig to-vábbgondolta a tőlük tanultakat. „Az ottho-nukban, Görögországban nincs hivatásos néptáncegyüttes, nem tekintik színházi műfajnak a saját történelmükből származó hagyományokat, ezért számukra nagyon érdekes, hogy hogyan nyúl a tradícióikhoz egy idegen. Ott originálisan jelenítenek meg mindent, sosem változtatnak” – me-séli Juhász Zsolt. Mihályi Gáborral közös irányítása alatt a Duna Művészegyüttes táncosai példaértékű alázattal és tisztelettel dolgoztak az új anyaggal, így egy archaikus hangulatú, igazán tisztességesen megta-nult néptáncokkal előadott est kerekedett, amelyben mégis ott lebeg a modernség hangulata. Innovatív színházi módszerek ezek, olyan út, amelyen haladva a Duna Művészegyüttes alkotógárdája egyre pon-tosabban találja el a kapcsolódási pontokat a múlt és jelen művészete között. A zene Szokolay Balázs és Dongó Mátyás munká-ja, akik szintén ráéreztek arra a hangvé-telre, világzenei matériára, ami tükrözi az alkotók eredeti szándékát, vagyis Mihályi Gábor és Juhász Zsolt azon törekvését, hogy a hagyományos, tiszta népzenei kör-nyezetet könnyen befogadhatóvá tegyék a mai közönség számára. A zenei alapot Bognár Szilvia igen hatásos színpadi egyé-nisége és szintén tiszta hangja egészíti ki.

Zsuráfszky Zoltán, a Honvéd Együttes mű-vészeti vezetője így emlékszik vissza A Tenkes kapitánya című koreográfi a ötleté-nek megszületésére: „1997-ben volt szeren-csém együtt dolgozni az Egri csillagokból készült táncprodukcióban, ami hasonlóan nagy falat volt. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy kalandos táncjáté-kot kellene bemutatni A Tenkes kapitánya alapján.” Végül egy nagyszabású projektté duzzadt a produkció, amit óriási sikerrel mutattak be novemberben. A kritikák is dicsérték, így az alkotók reménykednek,


31

hogy a tavaszi tizenhat alkalommal még nagyon sokan fogják látni. „Számunkra az volt a legfontosabb, hogy úgy készítsük el a darabot, hogy megmaradjon a fi lm kedvessége, humora, játékossága. Nagyon nehéz dolgunk volt, hogy a természetet a színpadra „hozzuk”, illetve hogy a pincesort, a kazamatákat, az emlékezetes iszapfürdő helyszínét is izgalmasan ábrázoljuk.” A Honvéd Együttes fi atal táncosai számára – akik mögött egyébként máris meglepően hosszú repertoár van – Zsuráfszky szerint egy valódi jutalomjáték az előadás, amiben megmutathatják sokoldalúságukat.

A Boldogság 69:09 című ExperiDance-pro-dukcióban az alkotók párhuzamot vonnak

a címben szereplő két dátum, 1969 és 2009 között. Történelmi panteon helyett – de természetesen nem elfeledkezve a háttért adó körülményekről – azonban az itt élők személyes konfl iktusait, sikereit, érzéseit igyekeztek feldolgozni. Román Sándor koreográfi ájában a hétköznapok emberei hétköznapi harcaikat vívják a boldogságért; az ExperiDance társulatától megszokott látványos, mozgalmas és szórakoztató, különleges színpadi minőségben. A zenei környezetet napjaink népszerű elektronikus zenéi és az 1969 körüli időszak slágerei ve-gyesen alkotják. Az előadás olyan érzelmi hatásokat próbál megjeleníteni, ami a mai közönség számára is ismerős: a mindennapok egyszerű örömei utáni

vágy, a szerelemben történő önmegvalósí-tás lehetősége, mint életcél – mindaz, ami és negyven évvel ezelőtt is fontos volt és fontos ma is mindannyiunknak.

A Frenák Pál Társulaté a legfrissebb bemu-tató, amelyben a mestert ezúttal az átala-kulás, az átmenet érdekli, az a határvonal, amely a letisztult formák és kész identitások között húzódik. A Seven című koreográfi a témája az egyén saját kultúrájából való kiszakadása és idegen közegbe való beil-leszkedése. Kérdésfeltevései az individuum és a nemzeti identitás újraértelmezését boncolgatják. A megjelenített színpadi tér és a rugalmas térformák ennek az állandó mozgásnak, a táncosok robbanékony je-lenlétének köszönhetően egy víziót alkot a világról, ahol az álom és a valóság határa elmosódik. Rávilágít a modern kori kultúrák és társadalmak, s a bennük élő, illetve őket alkotó egyéniségek viszonyára.

Mindegyik darab játszik az idővel, változó és a változatlan érzelmeinkkel, harcainkkal. Sokféle stílus és iskola szerint, de az említett koreográfusok és táncosaik mind ezekről mesélnek: hogyan közelíthető egymáshoz élő és holt, idegen és ismerős. Ha megnéz-zük őket, jó eséllyel jutunk közelebb mi is – éppen ahhoz, amihez szeretnénk. •

2010. február 12. 19:00Fesztivál SzínházBozsik Yvette Társulat: Halál és a lányka / Menyegző

2010. március 12. 19:00Fesztivál SzínházÖrökkön-örökké – a Duna Művészegyüttes előadása

2010. február 23., március 17. 15:00 és 19:00Fesztivál SzínházA Tenkes kapitánya – a Honvéd Táncszínház előadása

2010. január 15. 19:00, január 24. 15:00 és 19:00, február 4., 5. 19:00, március 9., 10. 19:00Fesztivál SzínházAz EXPERIDANCE Produkció és a Nemzeti Táncszínház bemutatja: BOLDOGSÁG 69:09

2010. január 27. 19:00Fesztivál SzínházSeven – a Frenák Pál Társulat előadása

Halál és a lányka (fotó: Dusa Gábor)


32

Áttekintő 2010. januárJanuár Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Egyéb helyszínek

1. péntek ÚJÉVI IFJÚSÁGI HANGVERSENYFreiburgi Barokk Zenekar, Arnold Schoenberg Kórus/ Fischer ÁdámHaydn: A teremtés – oratórium-keresztmetszet

A teremtés – japán gyerekek szemével (rajzkiállítás) Január 1–17.

ÚJÉVI HANGVERSENY a Magyar TelekommalA Művészetek Palotája és a bécsi Theater an der Wien közös produkciójaFreiburgi Barokk zenekar, Arnold Schoenberg Kórus / Fishcer ÁdámHaydn: A teremtés

2. szombat Polyák Lilla–Homonnay Zsolt: Ketten Zenebona – Ne csak hallgasd!

3. vasárnap Budapest Bár

4. hétfő Babakoncert„Én, a régész….” Január 4–12

„Én, a régész….”

5. kedd Hangulatkoncert

6. szerda Hangulatkoncert

Műhelybeszélgetés

7. csütörtök Jubileumi újévköszöntő a Sunnal

8. péntek Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi GyörgyBach: Karácsonyi oratórium, BWV 248

JAZZ SHOWCASE Transform Quintet, Joey Calderazzo (USA)

Jazz tehetségbörze

9. szombat Budafoki Dohnányi Zenekar /Hollerung Gábor • Szakcsi Lakatos Béla, Falusi Mariann, Yossi Arnheim,Yaron Deutsch

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBANRichard Strauss: A rózsalovag

HANG-SZER-SZÁMMagyar népi hangszerek – A citera


JAZZ SHOWCASEJazz Duók

10. vasárnap Gajdos Imre és Tatai Dánielorgona-diplomakoncertje

JAZZ SHOWCASEKőszegi Imre 65

Cifra Palota


11. hétfő MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPConcerto Budapest /Takács-Nagy Gábor • Várjon Dénes

14. csütörtök „SANGRE FLAMENCA”Flamneco-est a Noevo Ballet Español előadásában

Labirintus – a Magyar Állami Népi Együttes előadása

Hangulatkoncert

15. péntek BOLDOGSÁG 69:09 - Az EXPERIDANCE Produkció– Nemzeti Táncszínház

Jam Session: Amerika jazz-nagykövetei a világ körül Január 15–február 18.

Művészet a mesterségben….Rácz Barnabás – bőgő Február 12–július 1.

16. szombat Schönberg: Mózes és Áron– Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis ZoltánNemzeti Énekkar, Budapesti Énekes Iskola Kórusa

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBANBizet: Carmen

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Hangulatkoncert

Arnold Schönberg: A bibliai út (dráma)

17. vasárnap MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPDebreceni Filharmonikus Zenekar /Kocsár Balázs

„Cifra Palota”

MATINÉKONCERTEK A MAGYAR TELEKOMMALVariációk öt szólamra

18. hétfő „A ZONGORA” 3.Fazil Say zongoraestje

Kortárs koreográfusok XI. bemutatója Babakoncert

19. kedd A népzene ünnepe a Magyar Telekommal Hangulatkoncert

20. szerda Révész Sándor Ringató


21. csütörtök MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPMR Szimfonikusok / Stephen D’Agostino • Sárközi Lajos

Angyalok üzenete / Egy faun délutánja / Seherezádé– a Magyar Fesztivál Balett előadása

Hangulatkoncert

22. péntek Budapesti Fesztiválzenekar / Sylvain Cambreling • Nyikolaj Demigyenko Ligeti Liszt, Berlioz, Haydn

Szirtes Edina Mókus MINIMATINÉ

23. szombat MESÉLŐ MUZSIKA„A vígopera rejtelmei”

Brémai muzsikusok – mesés zenejáték

Budapesti Fesztiválzenekar/ Sylvain Cambreling • Nyikolaj Demigyenko Ligeti Liszt, Berlioz, Haydn

24. vasárnap MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Budapesti Fesztiválzenekar / Sylvain Cambreling • Nyikolaj Demigyenko

BOLDOGSÁG 69:09 - Az EXPERIDANCE Produkció – Nemzeti Táncszínház

„Cifra Palota”

25. hétfő MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPA Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara / Héja Domonkos

HÉTFŐ ESTI JAZZVukán György: Psalms

HÉTFŐ ESTI JAMBalázs József-trió

26. kedd Schiff András és a Cappella Andrea BarcaBeethoven, Mozart

Petőfi Vándorszínház: A költő utazásaFerenczi György és a Rackajam

27. szerda MÁV Szimfonikus Zenekar / Takács-Nagy Gábor • Kocsis Zoltán Mozart, Bartók, Beethoven

Seven – a Frenák Pál Társulat előadása Ringató

Hangulatkoncert

28. csütörtök Táncdalfesztivál ’70-’80„Szépek és bolondok”

Szegedi Kortárs BalettA hattyúk tava – gyermekeknek

Hangulatkoncert

29. péntek MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPPannon Filharmonikusok - Pécs / Peskó Zoltán • Csillag Gábor

Mini-Fesztivál

30. szombat Mini-Fesztivál MINIMATINÉBrémai muzsikusok

Zenebona

31. vasárnap Chantecleer énekegyüttes (USA) Mini-Fesztivál Cifra Palota


33

2010. februárfebruár Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Egyéb helyszínek

2. kedd Lajkó Félix Ringató


4. csütörtök MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPÓbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos • Perényi Miklós


Hangulatkoncert

5. péntek Tonkünstler Zenekar / Andrés Orozco-Estrada• Christiane Oelze R.Strauss, Brahms, Wolf, Villa-Lobos


6. szombat Nemzeti Filharmonikus Zenekar/ Andrés Orozco-Estrada • Tonkünstler Zenekar (Ausztria) • Christiane Oelze R.Strauss, Brahms, Wolf, Villa-Lobos

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBANVerdi: Simon Boccanegra

7. vasárnap Budafoki Dohnányi Zenekar / Stephen D’AgostinoBudapesti Akadémiai Kórustársaság, MR Énekkar, MR Szimfo-nikusok

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Horváth Gábor• Nemzeti Énekkar Női Kara Händel, Haydn, Vivaldi, Rossini

„Cifra Palota”

8. hétfô ORGONAUTAK – BUDAPESTKarosi Bálint, Brickner SzabolcsKokas Katalin, Kolarics Kinga Katinka, Fábry Boglárka, Schlanger Tamás J.S. Bach, Vierne, Reger, Mahler, Franck, Karosi Bálint

9. kedd Back II Black – Bolyki Brothers Hangulatkoncerti

10. szerda Ringató

Hangulatkoncert

11. csütörtök Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer IvánBeethoven

Bozsik Yvette TársulatVarázscirkuszBozsik Yvette TársulatVarázsfuvola - táncjáték

12. péntek Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer IvánBeethoven

Bozsik Yvette TársulatHalál és a lányka / Menyegző

13. szombat Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer IvánBeethoven

14. vasárnap Goran Bregović: Best of MATINÉKONCERTEK A MAGYAR TELEKOMMALMüpa Top 5

„Cifra Palota”

15. hétfô Concerto Budapest/ Keller András • Perényi MiklósBrahms, Lutoslawski, Schubert

HÉTFŐ ESTI JAZZMoór Bernadett és a Modern Art Orcehstra

Babakoncert

HÉTFŐ ESTI JAMPecek Lakatos-trió

16. kedd MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPGyőri Filharmonikus Zenekar/ Berkes Kálmán • Joanna Kamenarska

17. szerda MÁV Szimfonikus Zenekar / Kesselyák GergelyLukács Gyöngyi és vendégei – operagála

Ringató

Hangulatkoncert


18. csütörtök Magyar Fesztivál Balett Bolero / Egy faun délutánja / Jeux

Hangulatkoncert

19. péntek Pannon Filharmonikusok - Pécs / Hamar Zsolt • Meláth Andrea, Peter MikulášWagner, Bartók

Magyar Fesztivál Balett Bolero / Egy faun délutánja / Jeux

20. szombat Zuglói Filharmonia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és OratóriumkórusRavel, Saint-Saëns

Beethoven és a IX. szimfónia

MINIMATINÉEgyszer egy királyfi

21. vasárnap Beethoven – maraton Beethoven – maraton Beethoven – maraton

22. hétfô MR Szimfonikusok / Stephen D’Agostino • Kelemen Barnabás, Kokas KatalinBorogyin, Mozart, Brahms,

23. kedd Daniel Barenboim Chopin-estje Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

24. szerda Mozart: Don GiovanniBudapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

Ringató

Hangulatkoncert

25. csütörtök Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán• Jörg Widmann Haydn, Mozart, Brahms

Frank Martin: Hamupipőke meséje(főpróba)

Hangulatkoncert

26. péntek Mozart: Don GiovanniBudapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

Frank Martin: Hamupipőke meséje(magyarországi bemutató)

27. szombat Bródy János: Ne várd a májust! Zenebona

28. vasárnap Mozart: Don GiovanniBudapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

Háromszék Táncegyüttes – Sepsiszentgyörgy„…böjttől böjtig…”

„Cifra Palota”


34

március Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Egyéb helyszínek

1. hétfő Frederyk Chopin bicentenáriumi hangversenySzlasi Alex és a Bydgoszczi Filharmonia Pomorska Szimfi nikus Zenekara / Tadeusz Wojciechowski

Babakoncert

2. kedd ALMA MATER KONCERTEKLiszt Akadémia Szimfonikus Zenekara / Ligeti András• Orendt GyulaWeiner, Mahler

Hangulatkoncert

3. szerda Csík zenekar Kistehén tánczenekar Ringató

Hangulatkoncert


4. csütörtök Archie Shepp & Dar Gnawa; Anouar BrahemVariációk Észak-Afrika zenéjére

Nikola Parov

5. péntek Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Jörg WidmanSzergej NakarjakovJörg Widman

Rudolf Nureyev Nemzetközi BalettversenyKözépdöntő

6. szombat Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekara/ Ménesi Gergely • Banda, MolnárBrahms, Kodály

Rudolf Nureyev Nemzetközi BalettversenyDöntő

MINIMATINÉEgyszer egy királyfi

7. vasárnap Pannon Filharmonikusok – Pécs / Oliver von DohnányiHadady LászlóSmetana, Haydn Dvořák

MATINÉKONCERTEK A MAGYAR TELEKOMMALBeethoven „Ötödik”

„Cifra Palota”

8. hétfô MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPMiskolci Szimfonikus Zenekar / Kovács László • RánkiWeiner, Mozart, Elgar

HÉTFŐ ESTI JAZZBabos Project Special

HÉTFŐ ESTI JAMMolnár Sándor Quartet

9. kedd Brnói Filharmonikus Zenekar és Kórus / Aleksandar MarkovićVerdi: Requiem


10. szerda MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPSzegedi Szimfonikus Zenekar / Gyüdi SándorKaneko Miyuji Attila


Ringató

Hangulatkoncert

11. csütörtök Balkán crossoverFassang László, Hangok Hangjai Bolgár Énekegyüttes,Szokolay Dongó Balázs

Magyar Fesztivál BalettAngyalok üzenete / Egy faun délutánja / Seherezádé

Hangulatkoncert

12. péntek Keio Wagner University Orchestra / Okouchi MashahikoBeethoven, Csajkovszkij, Bartók

Duna MűvészegyüttesÖrökkön örökké

13. szombat ”A ZONGORA” 4.Oleg MaisenbergLiszt, Ravel, Muszorgszkij

HANGZÓ HELIKONSebő – József Attila


HANG-SZER-SZÁMMagyar népi hangszerek – A duda

14. vasárnap ZENÉS VIZEKEN….….a romantikábanNemzeti Filharmonikus Zenekar / Medveczky Ádám

Élmény! Minden tekintetben. Müpa-fotókiállításMárcius 14–április 14.

Cifra Palota

16. kedd Concerto Budapest / Keller András • Ránki Dezső Beethoven, Bartók

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Hangulatkoncert

17. szerda Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi GyörgyBach: János-passió

Honvéd TáncszínházA Tenkes kapitánya

Ringató


18. csütörtök Charlie Exkluzív

19. péntek Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer IvánBeethoven-est

”VENDÉGÜNK DÁNIA”PowerGames – kiállításMárcius 19–május 30.

20. szombat „VENDÉGÜNK DÁNIA”Dán Királyi Kamarazenekar / Fischer ÁdámNielsen, Mozart

„VENDÉGÜNK DÁNIA”Dán Királyi BalettOthello

MINIMATINÉBrass cirkusz

21. vasárnap „ Cifra Palota”

23. kedd Palya Bea„Én leszek a játékszered”

24. szerda Ringató

Hangulatkoncert

25. csütörtök Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar, MR Gyermekkar / Kocsis Zoltán • Ránki, Brickner Bartók, Kodály

Bill T. Jones / Arnie Zane Dance CompanyAnother Evening: Serenade / The Proposition

Hangulatkoncert

26. péntek Nigel Kennedy Bach- és Ellington-estje Bill T. Jones / Arnie Zane Dance CompanyAnother Evening: Serenade / The Proposition

27. szombat Evelyn Glennie A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBANThomas: Hamlet


28. vasárnap Paco de Lucia Cifra Palota

29. hétfő Berlioz: Faust elkárhozásaBudafoki Dohnányi Zenekar / Hollerung Gábor

Babakoncert

30. kedd Hangulatkoncert

31. szerda A 30 éves Győri Balett Stravinsky-estje Ringató

Hangulatkoncert


Áttekintő 2010. március


35

Az előző két Showcase egyértelműen sike-resnek bizonyult, ami nemcsak a számos európai jazzorgánumban megjelent, az eseményt és a fellépőket méltató cikkel illusztrálható, több fi atal külföldi szereplésre is kapott meghívást és a washingtoni WP-FW-FM rádióállomás Sound of Surprise című műsorának egyik kiadása csak a magyar jazzel foglalkozott. A műsor szerkesztője és vezetője, egyben a washingtoni Library of Congress zenei osztályának jazzszakér-tője, Larry Appelbaum ez alkalommal is a meghívott szaktekintélyek közt lesz, egyben a nagyközönség számára is látogatható, január 9-én délután kettőkor kezdődő szak-mai beszélgetést is vezeti.

Újdonság ebben az évben, hogy naponta hat-hat fi atal csapat lép színpadra, össze-sen tehát tizennyolc új formáció mutatkozik be egymást váltva a Müpa Üvegtermében és Zászló terében. A félórás minikoncer-teken túlnyomó részben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének hallgatói, illetve végzett diákjai szerepelnek majd, de hallhatunk a Kőbányai Zenei Stúdióban vagy külföldi intézményekben képzett, sőt autodidakta fi atal előadókat is. Köztük lesz Balogh Roland gitáros, aki 2009-ben megnyerte a Montreux-i Jazz-

fesztivál gitárversenyét, melyen ikertestvére, a zongorista Balogh Zoltán is a döntőbe került. Fellép Gayer Mátyás zongorista, aki a legnevesebb amerikai jazziskolába, a Berklee College of Musicra nyert ösztön-díjat. S az érdeklődők meghallgathatnak olyan fi atal trombitásokat is, akik 2008-ban a Magyar Rádió Tomsits Rudolf Jazztrombi-ta Tehetségkutató Versenyének voltak helye-zettjei. Érdekeség, hogy idén az énekesek és a zongoristák dominálják a mezőnyt, ami nem mellesleg a nemzetközi tendenci-ára is rímel.

Az egyes napok betetőzéseként este nyolctól most is olyan formációk állnak színpadra, amelyek vagy éppen kinőtték a Showcase-kort, vagy jócskán túl vannak azon, hovatovább legendának számítanak. Január nyolcadikán az a Transform Quintet zenél majd a Fesztivál Színházban, akik az első Jazz-tehetségbörzén még „fi atalnak” számítottak, most viszont a világhírű amerikai zongoristával, Joey Calderazzóval egészülnek ki. Másnap este két olyan jazzduó ad meghitt hangulatú koncertet az Üvegteremben, melyeknek tagjai – Lakatos Ágnes és Csuhaj-Barna Tibor, illetve Binder Károly és Borbély Mihály – évtizedek óta tanítják a jazzifjakat. A záró estén Kőszegi

Imre dobos, zeneszerző, pedagógus ünnepli 65. születésnapját a Fesztivál Színházban – négy különböző jazztrióban, melyek olyan fajsúlyosak, hogy egyenként is megtöltenék a termet érdeklődőkkel: közreműködik Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla és Rozsnyói Péter zongorán, Berkes Balázs, Egri János és Orbán György bőgőn, a „meglepetésvendég” pedig Duka Norbert nagybőgőművész lesz. •

JAZZ SHOWCASE2010. január 8., 9., 10. 17:00Üvegterem, Zászló térJazz tehetségbörze

2010. január 8. 20:00Fesztivál SzínházTransform Quintet és Joey Calderazzo (USA)

2010. január 9. 20:00ÜvegteremJazzduók

2010. január 10. 20:00Fesztivál SzínházKőszegi Imre 65

Jazz Showcase

Vigyázz, kész, Showcase!Bércesi Barbara

Részben új koncepcióval, de változatlan célkitűzéssel indul el január elején a harmadik Jazz Showcase – Jazz-tehetségbörze a Művészetek Palotájában. Több fellépő, szabadabb, kötetlenebb hangvétel, fesztiválhangulat jellemzi a 2010-es rendezvénysorozatot, amely remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi jazzélet prominensei ismét hírét vigyék a fi atal magyar jazzmuzsikusok felkészültségének, tehetségének. Kőszegi Imre


36

A népzene ünnepe a Magyar Telekommal

Nagymesterek csúcstalálkozójaVermes Laura

A folkélet virágzik, a legfi atalabb generá-ciók is felfedezik maguknak és tanulják, használják a népzenét, magasan képzett zenész-tanárokra tehát nagyobb szükség van, mint valaha. A népzenetanárok és előadóművészek felső szintű képzését elin-dító tanszék 2007 őszi megalakulása mégis sokaknak óriási meglepetés volt. Nem az

hogy megalakult, hanem a felismerés, hogy eddig ilyen nem létezett. A tanári szobában többek között Sebő Ferenc, Halmos Béla (a táncház mozgalom úttörői, népzenekutatók, zenészek), Eredics Gábor (Vujicsics-alapító), Farkas Zoltán „Batyu” (néptáncos), Borbély Mihály (Vujicsics, különböző jelentős jazz-formációk) fordulnak meg.

A tanszék tanári karát most Balogh Kálmán képviseli. A sokoldalú cimbalomművész sa-ját zenekarával, a Gipsy Cimbalom Banddel a zenélés egy egészen különleges színét mutatja. Magyar és roma népzenétől a fl a-mencón át a klezmerig, illetve jazzig terjed repertoár. Balogh Kálmán koncertjeinek sajátossága, hogy bármely ismert zenei ötletből, témából, dallamból valami egé-szen különlegeset bontanak ki a szinte már valószínűtlenül virtuóz zenészek. A meg-szólalás nem szokványos, a hegedű-cim-balom-nagybőgő hármast gitár és trombita egészíti ki. Játékosság, humor, örömzene. A vége mindig össztánc és ováció. Nem véletlen, hogy Balogh Kálmán a világ fesz-tiváljainak, hangversenytermeinek ünnepelt sztárja Kapolcstól a Carnegie Hallig.

Szigorúan eredeti hagyományok mentén zenél a Fonó és a Dűvő zenekar. Az auten-tikus megszólalást évek, évtizedek óta saját gyűjtéssel tökéletesítik. A Fonó együttes és neves prímása, Pál István „Szalonna” Kárpát-medencei vokális és hangszeres népzenét játszik, azaz a magyar mellett az itt élő népek (szlovák, román, zsidó, cigány, ruszin, horvát) bármelyikének dallamai feltűnhetnek. A népi vonósok kísérő hang-szereinek egyik játékmódjáról elkeresztelt Dűvő főleg a palóc zenére koncentrál. Ők is foglalkoznak terepkutatással, aminek eredményeként Hrúz Dénes harminc éve alapított együttese rákapott a szászcsávási és az erdőszombattelki zenékre is.

Sebestyén Márta mellett az est hagyomány-őrző vonalát erősíti Berecz András énekes-mesemondó is. Ahogy magáról mondja: „kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai.” Bár sokaknak ő leginkább az ízes nyelvű mesemondó, több népzenei lemezt is kiadott, például kalotaszegi mula-tósnótákat az Ökrös zenekarral.

Ha létezik a műfajnak sztárja, akkor Csík János és zenekara biztosan az. Hagyo-

Harmadszor tartanak Tanszékfoglalót a Zeneakadémia újonnan alapított népzenei tanszékének tanárai, hallgatói és a hazai népzenei élet „nagy öregjei”. Eredetileg a fókusz Bartók és Kodály munkásságára, a népzene és a műzene kapcsolatára irányult. Mostanra egyértelműen kiderült: a visszatérő gálakoncert mentes minden elvont zeneelmélettől, és élő, sodró hagyománnyá, vérbő népzenei ünneppé terebélyesedett.

36

Balogh Kálmán


37

2010. január 19. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremA népzene ünnepe a Magyar Telekommal

Km.: Fonó zenekar, Berecz András, Dűvő népzenei együttes, Csík zenekar és Dresch Mihály, Makám, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band, Sebestyén Márta, Rutafa Kórus

mányos magyar népzenét játszanak, de úgy, hogy a műfaj iránt kevésbé érdeklődő fi atalok tömegei is felkapták a fejüket. Több önálló világzenei nagyszínpados koncert a Szigeten, vendégszereplés a 2007-es Kispál és a Borz húszéves jubileumi kon-certen, és ők lettek az egyik legismertebb magyar népzenekar. Az utolsó két lemezük aranylemez lett. A zenekar külsős tagja Dresch Mihály szaxofonos, akinek párat-lan életműve a jazz kifejezésvilágát és a Kárpát-medence hangszeres népzenéjét, elsősorban az erdélyi, moldvai zenéket hozza egymással reakcióba. Az eredmény egyedülálló élmény. Dresch az elmúlt évtizedekben John Coltrane bebopjától a gyimesi furulyadallamokig jutott el. Mi jazz-zenészként tarjuk számon, ám külföldi mél-tatói ma már sokszor világzenei előadóként emlegetik. A besorolás végül is mindegy, az biztos, szaxofonjával, vagy furulyáival más-hol nem hallható regisztereket rezdít meg a hallgatóban.

Krulik Zoltán és az idén 25 éves Makám az autonóm népzenei feldolgozások egyik úttörője. A hetvenes évek közepén Nyugat-Európában is zajos sikert aratott Kolindát tartják az első hazai világzenei együttesnek. Ez a kifejezés akkoriban még nem létezett,

amikor pedig felbukkant, a címke ellen a zeneszerző, gitáros Krulik Zoltán sokáig tiltakozott. A Makám zenéje kelet-európai, balkáni, ázsiai hagyományos dallamok, letisztult, modoros sallangoktól mentes szintézise a rock és a jazz szabadon szár-nyalásával, az utazások végtelenével vagy éppen a dal bensőségességével.

Makám első korszaka 1984-től 1999-ig tartott, amikor is leginkább Ázsiára és a zenei világutazásra helyezték a hangsúlyt. Az ezredfordulóval a fi gyelem Kelet-Európá-ra került át és olyan énekesnők váltak még ismertebbé a zenekarban, mint Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági vagy Palya Bea.

Stílusskálájuk több zenekarnak is elegendő lenne: indiai zenei inspirációktól a magyar népdalig, katonadaloktól, a gyerekzené-ig vagy a karácsonyi dalokig, ami mind modern hangvételben, korszerű felfogás-ban, megragadó erővel, egyszerűséggel, jazzes játékossággal szólal meg. Nem hagyományt őriznek, hanem továbbviszik, továbbgondolják azt. Sokan mások is próbálkoznak ezzel, ám csak keveseknek sikerül maradandót alkotniuk. Talán ezért is érezhető némi szembenállás az autentikus

népzenében hívők és a feldolgozásokat, átdolgozásokat kedvelők között. Az utób-biakat jelölő világzene jelzőt nem egyszer pejoratív értelemben használják, a giccstől, hígulástól féltve a veretes hagyományt.

A harmadik népzenei csúcstalálkozón mindkét megközelítés a legmagasabb szin-ten képviselteti magát. Valószínűleg megint bebizonyosodik a jól ismert alaptétel: csak zene van. Hiteles, érzékeny, magával raga-dó, vagy üres, talmi. Emlékezetes bemutatót kaphatunk a műfaj nagymestereitől, és újfent ki fog derülni, hogy kevés erősebb és gazdagabb hagyomány létezik a magyar és Kárpát-medencei népdalkincsnél. •


38

Szirtes Edina Mókus

Hegedűs a barikádonRick Zsófi

Ha azt kérdezném, mi a közös Zsédában, Falusi Mariannban, Nagy Jánosban, Nikola Parovban, Presser Gáborban, Ágnesben és a Noxban, az egyetlen jó válaszként Szirtes Edina nevét tudnám elfogadni. Számokat írt nekik, hegedült és vokálozott a lemezeiken, koncertjeiken. Néhányukat most meghívta saját koncertjére. Vagy ahogy ő mondja: „összeereszti” ezeket a zenészeket, mert ebből csak valami nagyon jó dolog lehet. Nem akarja őket keretek közé szorítani, csak a szellemükkel, a tudásukkal és a te-hetségükkel szeretné betölteni a színpadot.

Ezzel együtt a saját maga megmérettetésé-re is vágyik: egész este az ő zenéi lesznek terítéken. „Az ember muzsikál, teszi a dol-gát. Ha fölkérik valamire, igyekszik meg-felelni. De egészen más dolog, ha a saját bőrömet viszem a vásárra. Mert akkor derül ki, hogy amit én csinálok, én gondolok, az kell-e az embereknek vagy nem.”

Amit ő csinál. Ami igazán a sajátja. Az pe-dig most a Fabula Rasa zenekar. Szíve-lelke benne, bár tudja jól, csak egy szűk rétegnek szól. Szeretne ebből kitörni, hiszen egy

előadóművész számára a pódium jelenti az életet. Nehéz úgy kitartani, ha nincs igazi megmutatkozás. Az egyik legnagyobb lemezkiadó fölkarolta őket, Mókus bízik, ugyanakkor fél is: „Most minden túl szép. Mint a vihar előtti csend. Minden össze-jön, kezdek gyanakodni… És félek attól is, hogy normális tudok-e maradni. Egyre több helyre hívnak, és ha az ember bekerül ebbe a körforgásba, a legnehezebb dolog embernek maradni. Boldog vagyok, hogy lentről kezdtem, hogy megismerhettem a zenészek ’földalatti mozgalmát’, ahol a közönség nem a nevedért szeret, hanem saját magadért, azért, amit csinálsz. So-sem szabad elfejtenem azt a ’földkupacot’, ahonnan jöttem.”

Ahonnan jött. Kecskemét, Szeged. Zeneovi, Kodály, zeneművészeti, hegedű szak. Egyenes út. Mindig is tudta, hogy zenész lesz. „Mindenki meg van hívva valamire az életében. Nekem mázlim van, hogy pont megtaláltam. Sokan, mire felnőnek, elfelej-tik, mire vágytak gyerekkorukban. Én csodálatos emberektől tanultam, van mi-hez visszatérnem, bármi történjék is velem. És úgy alakult az életem, hogy folyamato-san emlékeztetni tudom saját magamat, hogy ez a dolgom, én ezt szeretném.”

Amit szeretne. Egy mestert, mint régen. Akitől nem csak azt lehet megtanulni, hogy hogyan készül a cipő, hanem le lehet ülni mellé, nézni, ahogy eszik, beszél, ahogy viszonyul a világhoz. Szeretne még tanulni, igaz emberek között lenni. Időnként szeret-ne olyan lenni, mint mások; nem föltűnni, hanem belesimulni. Szeretné, ha a koncert végén a közönség sírna, üvöltene, tombol-na belül, mert ő azt megérzi a színpadon. És van még egy gyerekkori vágya. „Kisko-romban forradalmár is szerettem volna lenni. Talán még összejöhet. Egyelőre csak álmodozom róla, titkos perceimben.” •

Az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen innen született egy lány, aki már a zeneoviban kijelentette, ő bizony zeneszerző lesz. Szirtes Edina Mókus ezúttal önálló, kihívásokkal teli, ám határok nélküli koncertre készül.

38

2010. január 22. 20:00Fesztivál SzínházSzirtes Edina Mókus

Km.: Fabula Rasa, Falusi Mariann, Zséda, Nagy János, Nikola Parov


39

Vukán György

Magyar spirituálékVégh Dániel

Népszerű fi lmzenéi, a Super Trióval és a Creative Art formációkkal adott számtalan koncertje, vagy éppen a Horgas Eszterrel közösen megálmodott crossover produk-ciók mellett talán kevésbé ismert, hogy Vukán György nemcsak világi műveket komponált. És talán azt sem mindenki tud-ja, hogy a szülői házból hozott vallásosság elválaszthatatlanul végigkísérte a művészt a zeneakadémiai évektől a füstös jazzklubo-kon és az amerikai turnékon át az életének hosszú évtizedeken át keretet adó fogorvosi rendelőig.

A ’90-es évek elején Missa ad Dominum Jesum Christum címmel a jazz, a gospel és

az európai egyházzene elemeit saját egyé-ni hangjával ötvöző misét írt, amit II. János Pálnak ajánlott a pápa budapesti látogatá-sa alkalmából, de komponált oratóriumot Bernstein Kaddis-szimfóniája nyomán, édesapja emléke előtt pedig egy Requiem-mel tisztelgett. Spirituális ihletésű műveinek sorát gazdagítja a 150 zsoltár vegyes karra készített angol nyelvű feldolgozása, mely-nek ötlete 1993–94 táján született. A szerző naplójának részleteit is közlő, Szegedi-Sza-bó Béla szerkesztésében megjelent Vukán című interjúkönyvből az is megtudható, hogy a zsoltárokat halva született bátyja emlékére kezdte komponálni; azt a zsoltá-roskönyvet pedig, amelyből az angol nyelvű

Szűk egy évvel életműkoncertje után újra a Müpában lép fel Vukán György. A Hétfő esti jazz sorozat első 2010-es koncertjén a zongorista, zeneszerző és fogorvos talán legkevésbé ismert oldaláról mutatkozik be: január 25-én zsoltárfeldolgozásai szólalnak meg.

szövegeket vette, az Amerikából visszatért legendás jazz-szaxofonostól, Ablakos Laka-tos Dezsőtől kapta.

Az elkészült zsoltárok közül néhányat még 1995-ben a 8+8 énekegyüttes adott elő. 15 év elteltével most a ciklus átdolgozott válto-zatának bemutatójára kerül sor: két zongo-rista (a szerző és Szakcsi Lakatos Béla) va-lamint egy ütős (Balázs Elemér) csatlakozik az énekszólamokhoz, melyeket vegyes kar helyett ezúttal mindössze négy férfi hang fog megszólaltatni.

Méghozzá nem akármilyen négy hang! Vukánék partnere a jazz és gospel, vagyis a vallásos ihletésű könnyűzene műfajai-ban egyformán sikeres és népszerű Bolyki Brothers lesz, akik maguk is rendszeresen éneklik saját feldolgozásukban a 23. zsol-tárt. Az est főszereplője és az énekesek között könnyen felfedezhetünk további hasonlóságokat: a Bolyki-fi vérek például éppúgy komolyzenészként indultak, mint a zongoraművész-zeneszerző. Maguk a Vukán-zsoltárok is a műfajok és stílusok közötti átjárhatóság jegyében születtek. Egyrészt az angol szöveg és a jazzes kí-séret a néger spirituálékra utal; másfelől a szerző, aki a komponálást és a rögtönzést művészete egyformán fontos és egymástól elválaszthatatlan részeinek tekinti, nagy példaképe, Johann Sebastian Bach korálja-inak hangvételét is megidézi zsoltárfeldol-gozásaiban. A magasságok és mélységek élményét ígérő kétrészes, egészestés koncerten az 1., 5., 6., 8., 9., 12., 14. és 18. zsoltár, valamint egy záró Alleluja csendül majd fel a Fesztivál Színházban. •

39

HÉTFŐ ESTI JAZZ2010. január 25. 19:30Fesztivál SzínházVukán György: Psalms

Km.: Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Balázs Elemér (dob)Vendég: a Bolyki Brothers (Bolyki András – bariton, Havas Lajos – tenor, Bolyki László – basszus, Bolyki Balázs – kontratenor)


40

Petőfi Vándorszínház

Gatyában táncolSisso

A rendhagyó színházi produkció úgy ké-szült – lévén Ferenczi György a magyar herfl ikirály maga is nagy határátlépő fi -gura –, hogy irodalmat, rockzenét, bluest, népzenét, színházat összekevertek, és kisült belőle valami örömteli, múltidéző, de ugyanakkor ironikus produkció. Van díszlet, jelmez, hangszerek, buli, vándorcirkuszi hangulat, népi felmutatószínház, de min-den kicsit szabálytalan. Azért nehogy azt higgyük, hogy valami kellemes anarchia az egész: Pál Kálmán rendezésében, a Szabó Sipos Barnabás hangján megszólaló költő-vel, a látvány-díszletező „Kossuth szakállas honleányokkal” (Bálint Tünde, Gulyás Réka,

Pilári Lili Eszter), a Rackajam zenekar tag-jaival és Borsa Kata dramaturg szövegren-dezésének köszönhetően tisztességesen összeállt a szuperprodukció.

Az előadás előzménye Ferenczi György és a Rackajam CD-je, amely 2006-ban a Hangzó Helikon sorozatban jelent meg, rajta tizenöt Ferenczi-kedvenc Petőfi -verssel. Furcsának tűnhet a szájharmonika-virtuóz-tól ez a választás, de saját bevallása szerint így talált el a népzenéhez, és Jimi Hendrix, az AC/DC meg a Hobó Blues Band zenéje után a magyar irodalom mentén fedezte fel a zenei gyökereket.

A nyári szabadtéri sikerek után, a téli művészetpalota impozáns falai között is látható a Karzat Produkció és a Rackajam zenekar tagjaiból összeállt társulat nemzeti blueskomédiája. Petőfi ről, a fi atal költőről szól a nóta, akinek bár minimum egyszer az életünkben már mindannyian megkoszorúztuk a szobrát, erről az oldaláról jóval kevesebbet tudunk.

Az ismert versek az előadás közben hol népzenei, világzenei stílusban hangzanak el, van, hogy bluesritmusokban, szájhar-monika-kísérettel, van, hogy hegedűszóra. A díszletek mobilak, és játékosak, az egész „esetlegességét” tükrözik, sőt azt is, hogy Petőfi korában sem állt távol a fi ataloktól, magától a költőtől meg pláne a „rákendroll életforma”, csak akkor még másképp hív-ták, talán úgy hogy „verbunkoslájf”. Petőfi , a magyar irodalmi és népnemzeti ikon, ebben a felfogásban nagyon is élő, sőt köz-tünk élő fi gura: lejön a térre, a kocsmába, ott iszik, költ, csajozik, lázad. Jó megismer-kedni vele erről az oldaláról is.

A széles mosolyú Ferenczihez nyilván a stílusok közötti szemfüles utazó alkata miatt is közel áll Petőfi , mint színes fi gura, aki viszonylag rövid élete alatt a népszínműtől, a forradalmi dalokon át a szabad versig otthonosan mozgott az irodalmi műfajok terén. Ferenczit újabban gyakran láthatjuk népzenei koncerteken, popzenészek között, lazán kapcsolódik bármihez, ami arról szól, hogy örömzene és szívügy. Ebben a tulaj-donképpeni zenés-költői úti beszámolóban (Petőfi Úti jegyzetek című munkája nyomán) is releváns fi gura. Az előadó itt a költő egyik alteregójaként mondja el véleményét a körülötte zajló világról, városokról, pálya-társakról. A próza, az ének, a csujogatás, a színészkedés és a „cselekmény” szabályta-lanul váltakoznak az előadás során, végül a feleséghez intézett szép, szentimentális levél zárja az estét. Petőfi sem volt szabá-lyokat kedvelő fi gura, s nemcsak a költésze-te, de egész élete bizonyíték erre. És most különben is a leplek alatt ugrásra kész, eleven szobrok korszaka jön el. •

40

Rackajam

2010. január 26. 19:30Fesztivál SzínházPetőfi Vándorszínház: A költő utazása

Szereplők: Szabó Sipos Barnabás, Bálint Tünde, Gulyás Réka, Pilári Lili Eszter, Rackajam (Ferenczi György, Apáti Ádám, Jankó Miklós, Kormos Levente és Pintér Zsolt)


41

Táncdalfesztivál ’70–’80

Elő a vitrinből!Zöldi Gergely

Malek Andreáról valóban kijelenthető, amit sokakról mondogatnak általánosságban: az anyatejjel szívta magába a zene, a táncdalok és azok fesztiváljainak érzését. Édesanyja, Toldy Mária népszerű és sikeres előadója volt az egész országot meg-mozgató dalnokversenynek – bár éppen kislánya születésekor döntött úgy, hogy elhagyja a refl ektorfényt. Andrea néha házi-munka közben énekelget olyan szövegeket, amelyekről fogalma sem volt, hogy kívülről tudja őket. Persze ritkán szárnyalnak ezek a versek József Attila vagy Petőfi magasságá-ban, de néha elég egy jó, „igazi” mondat is, hogy vállán vigyen egy egész dalt – mond-ja. Ez többnyire akkor derül ki, amikor újra előkerül egy régi sláger, amelyet annak

idején elsősorban az előadója miatt hallga-tott szívesen. Ugyanis a dalok többségénél az énekes volt számára a döntő; ha az interpretáció tetszett, a mai napig örömmel hallgatja. Mint mondja, Magyarországon csak mostanában kezdik elfogadni egy-egy előadó dalainak átdolgozását. Világszerte régi szokás Frank Sinatra, Dean Martin, Ella Fitzgerald dalait újrafogalmazni, ahogy te-szi Diana Krall vagy Robbie Williams, hiszen az ő markáns előadásukban újabb milli-ókhoz jut el egy-egy szerzemény. Ezek az újabb milliók aztán remélhetőleg az eredeti előadókkal is meghallgatják a felvételeket.

Malek maga is rengeteget tanul régi énekesektől. Nemrégiben Nat King Cole-t

Malek Andrea rendszeresen visszatérő fellépője annak a koncertsorozatnak, amely részben a Táncdalfesztiválok köré, ám azoktól egyre inkább függetlenedve idézi fel az elmúlt évtizedek népszerű dalait. Az 1968-tól 1989-ig terjedő időszak zenéjét bemutató hangversenyen az övé az első és az utolsó szó.

emlegette neki valaki, mire elővette a régi CD-t; és bár mostanában eszébe sem jutott, hirtelen nagy gyönyörűséggel hall-gatja, és technikákat les el belőle. Hasonló örömöt szerez neki Kovács Kati, Karácsony János, Gerendás Péter, Katona Klári vagy Somló Tamás hangja és előadásmódja, Dés László dalai, illetve a legnagyobb ked-venc: Demjén Ferenc, akit mindkét területen kimagaslónak tart. Mint mondja, a letisztult, akusztikus hangszeres, egyszerű stílusok állnak legközelebb hozzá. Majd gyorsan hozzáteszi, mekkora élvezettel hallgatja az R-Go, vagy a nyolcvanas évek rock and roll-reneszánszának Hungária-slágereit is Fenyő, Dolly vagy Szikora előadásában. Reméli, hogy a közönség és a kritika már nálunk sem tartja szentségtörésnek, ha mondjuk Máté Péter vagy Cserháti Zsuzsa dalait repertoárjukra veszik a maiak. Ezek a dalok ugyanis nem arra valók, hogy a vitrin-ben őrizzük őket.

Nem véletlenül választott Caramel-dalt saját koncertje fi náléjául – és kimagasló példaként emlegeti a Csík zenekar Quimby-feldolgozását. Egy új előadó ugyanis más oldalát csillanthatja fel egy-egy régebbi számnak – ha van hozzá ereje. A régi fesztiváldalok, és a rockslágerek többsége ugyanis attól üt, hogy hatalmas energiák, érzelmek koncentrálódnak bennük. Híressé, feltűnővé ez teszi őket, ettől költözhetnek bele az emberek mindennapjaiba. Márpe-dig ez az energiaszint az optimum, amivel egy új előadónak neki kell veselkednie egy klasszikussá vált dalnak. •

2010. január 28. 20:00Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem„Szépek és bolondok”

Km.: Malek Andrea, Péterfy Bori, Tóth Vera, Behumi Dóri, Kozma Orsi, Váczi Eszter, Bereczki Zoltán, Fenyő Iván, Fool Moon, Serbán AttilaRend.: Böhm György

Fotó: Klinszky Gábor


42

Goran Bregović

Közöny kizárvaMatisz László

A fi lmek mellett a Bregović-fi lmzenék csaknem ugyanolyan zajos sikerű, önálló produkciókként váltak ismertté; a Cigányok ideje, az Arizonai álmodozók, az Under-ground vagy a Macskajaj című fi lmek után más európai fi lmrendezők munkáiban, illetve színházi produkciókban is részt vett. S bár Gorán nemzetközi hírnevéhez azért kellett a Kusturica-fi lmek közvetítő szerepe, az ott megteremtett atmoszféra, ez mit sem von le a muzsikus érdemeiből.

A közönséget általában nem érdekli, hogy mitől jó egy produkció, mert elég annyi,

hogy jó. Pedig talán nem teljesen érdek-telen az előbbi szempont sem. Nos, a Bregović-dalok sikerének hátterében olyan intuíció, de talán már tudás is feltételezhető, ami nem eredményezhet mást, mint sikert. Adva van ugyanis egy igazi, élő hagyo-mány, a népzenei háttér, melynek legjobb vagy aktualizálható opusai már évszáza-dok alatt bizonyították időtállóságukat. Az etnikumban sokszínű Balkán tálcán kínálja a jobbnál jobb népzenéket; különösen az érzelmileg végletekig turbózható romákét. Ehhez már csupán némi tájékozottság kell a modernebb hangzások, hangszerelések

irányában, s megfelelő stílusérzékkel máris kész a semmivel sem összetéveszthető, rendkívül hatásos balkáni világzene.

Egyszerűnek tűnhet a recept, de a dolog hátterében persze csöppet sem elhanya-golhatók a mélyebb rétegek. Utóbbiakat a zene tartalmában találjuk meg, tudniillik a kiválasztott repertoár nagy része olyan eseményekhez kötődik, melyeket nem szo-kás félvállról venni: esküvő és temetés. Ezen alkalmak zenei aláfestése jelenti ezúttal a tartalmat. Szélsőséges érzelmek közt kava-rog tehát Bregović zenéje, melyeket persze nem lehet langyosan, felejthetően interp-retálni sem. A fi lmes dramaturgia mellett így egyfajta programzenei dramaturgia is emeli a hatást.

A fi lmzeneszerzők kicsit szerencsésebbek a tartalmat illetően, az ugyanis előre adott, elolvasható a forgatókönyvben, ennek dacára a legtöbb fi lmzene-komponista csöppet sem törekszik új, eredeti zenék írására. Persze nem a témát, a dallamot illetően, hanem a stílus vonatkozásában: már bevált, bizonyított, működő formákat alkalmaznak. Bregović sem tesz másképp, de neki a bevált alapanyagot a balkáni romák zenéje adja a maga egzotikumával, hangszeres (rézfúvós) extremitásával, szi-lajságával vagy éppen idézőjelbe tett szen-timentalizmusával. S hogy még biztosabb legyen az eredmény, jól mozogható, tán-colható, ritmusok keretei között; a balkáni páratlanok mellett tangó, keringő, rock and roll, tviszt – vagyis bármi szóba jöhet, amit nem lehet mozdulatlanul kibírni.

Végül, de nem utolsósorban mindez egy sármos, férfi as, délvidéki muzsikus által feldolgozva és előadva… vagyis a közöny teljességgel kizárva! •

2010. február 14. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremGoran Bregović: Best of

Goran bosnyák-szerb szülők gyermekeként született Szarajevóban, ötvenegy éve. Az ifjúkori „kötelező” rockzenei próbálkozásokat követően felfedezte magának szűkebb környezete, vagyis a közelében élő, balkáni etnikumok népzenéjét. Filmrendező barátja, Emir Kusturica ekkor talált benne partnerre, melynek eredménye egy sor remek közös munka.

42


43

HÉTFŐ ESTI JAZZ2010. február 15. 19:30Fesztivál SzínházMoór Bernadett és a Modern Art Orchestra

Km.: Moór Bernadett (ének), Fekete-Kovács Kornél (trombita, szárnykürt, műv. vez.), Modern Art Orchestra

Moór Bernadett

Jazzben talált nőiség H. Magyar Kornél

Volt dögös csajos popzenekar tagja, üzlet-asszony Kenyában és jelenleg is boldog családanya. Hogy ezekkel az élettapaszta-latokkal mi mindent mesél Moór Bernadett szólóénekesként, már meggyőződhetett róla az, aki meghallgatta tavaly megjelent szólólemezét (Elkésni szépen kell). Moór Bernadett igazi zenére akart énekelni, igazi zenészek kíséretében, amikor 2008 köze-pén összeállította önálló lemezét. Sikerült is neki, méghozzá rögtön az egyik legjobb

hátteret szerezte meg, akit csak lehet az országban.

Ez a küldetéstudat persze akkor válik ért-hetővé, ha tudjuk, hogy énekesi pályája a 90-es évek végén egy lányformációban, a Bestiákban kezdődött, az egyik legismer-tebb itthoni popzenei producer irányítása alatt. Ez az idő a playback-roadshow, a végtelen, faluról falura járó országos „tur-nék” reneszánsza volt Magyarországon:

A jazzben sok minden más mellett az is jó, hogy néha nem veszi komolyan magát. Ez azt jelenti, hogy a profi jazz-zenészek kezében a könnyűzene is művészetté válik, vagy épp igazi show-vá terebélyesedik. Moór Bernadettet kevesen azonosítják korábbi előadói önmagával, de talán ezt ő is épp így szerette volna. Egy énekesnő több mint tízéves pályája, visszavonulása és egy gyönyörű átváltozás utáni visszatérése a jazzhez – ennek lehet tanúja az, aki nem csak a zenét hallgatja a színpadról, hanem megvizsgálja az embert is a művész mögött.

akkor még Bedhyként ő is végigutazta az egész országot azért, hogy a gépről szóló elektromos zenei alapra énekeljen. Ezt a munkát 2001-ben befejezte, amikor elhatá-rozta, hogy valami mást szeretne kezdeni az életével. Két gyermek megszülésével, a családanyaság szerepével megtalálta női-ségének forrását, ám ennél több is történt: ez a fordulat gyökeres változást okozott zenei érdeklődésében.

Az Elkésni szépen kell című lemez felvéte-leinek kezdetekor még nem volt világos, hogy jazzalbum születik a munka végén. 2008-ban, amikor Bernadett épp tizenhét éve foglalkozott énekléssel, tizenhét kü-lönböző stílusú dalt vettek fel a stúdióban: meg akarta adni magának a szabadságot, hogy eldöntse, melyik hangvétel mellett tudja elkötelezni magát, melyik lehet az ő hangjának kiteljesítője. A tizenhetes Ber-nadett szerencseszámának bizonyult. Az intelligens nyitottságnak az lett az eredmé-nye, hogy a jazz megtalálta magának őt, és hamarosan Fekete-Kovács Kornél szakmai irányítása alatt folytatták tovább a munkát, háta mögött a Modern Art Orchestra nagy-vonalú apparátusa szólt.

A zene az amerikai Broadway és a két világháború közti budapesti varieté világát egyaránt idézi, ebben a kettősségben rejlik a magyar közönség számára oly kedves varázsa. A mostani koncerten ismét a dalok szerzője és hangszerelője, Fekete-Kovács Kornél irányítja majd a zenekart. Moór Bernadett túlzás nélkül a magyar zenei élet nagy visszatérője. Igaz, ez a díva már egé-szen más zenei arculattal rendelkezik, mint korábbi énje. •


44

– Gyermekkori fotókon még a balkáni ga-dulkával látni téged, legutóbb viszont már a svéd nyckelharpával hallottunk játszani. Ez időben és térben is nagy távolság.

– Azért játszom több hangszeren, mert van egy nagyon rossz tulajdonságom: gyorsan megunok dolgokat az életemben és ez alól a hangszerek sem kivételek. Aztán rájöttem, hogy idővel zenebohóc válna belőlem, ezért körülbelül csak egy féltucat-nyi hangszert hagytam meg magam körül és azokon gyakorolok folyamatosan. Sokat mozogtam a világban és teljesen véletlen-szerűen találkoztam a svéd hangszerrel is, ami bizonyos értelemben hasonlít a gadul-kához; a tekerőlant családjába tartozik és a későbarokk folyamán jött létre.

– A te hangszereidnek Magyarországon nincs hagyománya, kevesen tudják, hogyan kell rajtuk játszani. Ebből azt feltételezem, hogy te mindig más voltál, mint ahogy álta-lában a zenészt elképzeljük.

– Ami konvencionális – a gitár, a bőgő, a hegedű, a cimbalom – különösebben nem érdekelnek, ezeken százával játszanak. A tudatalatti egó és becsvágy (akinek ez nincs, az ne is menjen zenésznek) oda-sodort, hogy ki akartam tűnni az érdekes hangszereimmel, aztán valahogy így is maradtam.

– Az öntörvényűséged mennyire határozza meg, amit játszol?

Nikola Parov

A művelt hagyományVégső Zoltán

lehet, hogy a mai napig is tolom – akkor fél évre bezárt a Broadway, arra az időre meg-szűnt a produkció, és ki tudtam szakadni belőle.

– Ezek után neked könnyebb lett a szakmá-ban érvényesülni?

– Engem hazai léptékben kevésszer ke-resnek meg, a kvartettel nem adunk havi két koncertnél többet. De nem is akarunk ennél többet játszani, mert nem akarjuk magunkat megunni és inkább elmegyünk kevesebbszer méltó helyszínre, mert ak-kor ugyanott tartunk, mintha tizenkétszer játszanánk rossz helyeken. Viszont látom, hogy milyen küszködések árán maradnak talpon a kollegáim. A mi népzenei műfa-junk úgy működik, mint a vérfertőzés: min-denki mindenkivel játszik, hogy meg legyen a napi betevő. Ez nagyon nem tesz jót a zenének, mert mindenhol ugyanazt hallod.

– A vezéralkatúságodat hogy viselték a zenésztársaid?

– A vezéregyéniség köré általában oda húzódnak azok, akik alkalmasak arra, hogy irányítsák őket. Nem véletlenül nem sodród-

Nikola Parov zeneszerző, a világzene számos hangszerén játszó, nemzetközileg is elismert alakja. Kvartettjének lemezbemutató koncertjén elmélyültebb énjével ismerkedhetünk meg, életpályájához azonban a nagyobb apparátusra készült, népszerű művek éppúgy hozzátartoznak, mint korabeli úttörő vállalkozásai és a tapasztalattal átitatott meglátásai.

– Nem lehet másképp! Ha nincs meg ben-ned a szükséges önbizalom – ami akkor is szükséges, ha széllel szemben mész – akkor kár belekezdeni, mert elvérzel. Min-denki az adrenalinért tolong, azt meg csak akkor kapod meg, ha betornászod magad a csúcs közelébe, minél több szempár szegeződik rád… és csak rád. Tehát nem csak úgy, hogy az emberek bámulják azt a színpadot, amin mellesleg te is ott vagy. Mindenkit az hajt, hogy őt nézzék.

– Mikor érintett meg a népszerűség szele?

– Amikor kiléptem Magyarországról, és a Riverdance című tébolyban hét évet dol-goztam.

– Miért mondod, hogy téboly?

– Mert a showbiznisznek megvannak a maga szigorú és sokszor nagyon kegyet-len szabályai; az individualizmusnak itt nincsen helye, a legtöbben kiszolgálók, én is egy pillanat alatt azzá váltam. Rögtön a plafonra katapultáltam a saját műfajomból és egy idő után azt éreztem, hogy mentá-lisan nem bírom, mert mindig ugyanazt, ugyanolyan minőségben kell produkálni, és mindig ugyanolyan teltháznak játszol; innen nincs tovább. Olyan, mintha korrumpálva lennél, mert amikor hetente leteszik azt a csekket az asztalodra, egyszerűen nem tudsz nemet mondani; de nem azt teszed, amit igazából szeretnél, hanem azt, amit ők szeretnének. Ha nincs 2001. szeptember 11.,

mancs_2009osz_210x148_MUPA.indd 1 2009.11.09. 11:33:17

Fotó: SzoFi


45

2010. március 4. 19:30Fesztivál SzínházNikola Parov

tak mellém hasonló alkatok, mert az ő erő-terük biztosan konfl iktusba került volna az enyémmel. Akik körülöttem voltak, azoknak nem jelentett gondot az, amilyen vagyok.

– Hogyan született a Naplegenda?

– Egyik alkalommal az Állami Népi Együt-testől eljöttek a Sebő Feriék megnézni a Riverdance-t, és elhatározták, hogy ilyen nekik is kell, csak magyarban. Az elv volt a fontos, hogy a népzenét és néptáncot emeljük ki a táncházból és tegyük át egy másik színpadra, próbáljunk új közönséget behozni és alkalmazkodni a mai korhoz. Amikor elkezdtük, a népzenei szakma nagyon nem szerette, de örömmel látom, hogy akik annak idején a leghangosabbak voltak, ma már ők is világzenében utaznak.

– Milyen a fogadtatása a magyar fül szá-mára különösen strukturált, balkáni zenei világnak?

– Azoknak bizony meg kell ezt szokni, akik a temperált, közép- és nyugat európai zenén nőttek fel. A magyar zenében is fellelhetők az aszimmetrikus ritmusok, csak a késő ba-rokk folyamán ezek a dallam- és táncfosz-lányok marginalizálódtak és itt is a 2/4 és

4/4 lett domináns. A Balkánon az elszige-teltség miatt ugyanakkor megmaradhatott ez a hagyomány. A határok kinyílásával, a média segítségével a most felnövő generá-ció viszont már teljes nyitottsággal fogadja be ezeket a zenéket.

– Néhány éve hallottalak a Balkan Syndica-te-tel. A mai kvartettedhez hogyan kapcso-lódik az a zenekar?

– A Naplegenda után ez volt az első zene-kar, ahol játszottam, de rá kellett jönnöm, hogy a modern hangzás ellenére a hazai viszonyok között nem lehet tíz embert egy zenekarban foglalkoztatni, pedig a legjobb „basevisták” voltak. Abból a csapatból ma-radt meg Herczku Ági mint énekes, a har-monikás Szlobi (Wertetics Szlobodán) és az ütős-billentyűs Födő Sanyi. Azt gondolom, mindenki a saját területén az egyik legjobb és nagyon jól tudunk alkalmazkodni egy-máshoz, sőt, néha azon kapom magam, hogy nekem elég csak szemlélni, ahogy a zene folyik.

– Az eddigiek alapján úgy érzem, hogy te megnyugodtál abban, ami vagy, ahol tar-tasz. Viszont túl fi atal vagy ahhoz, hogy ne történhessen még bármi.

– Á, mindig van valami. például most kezdtem bele az Állami Népi Együttessel tíz év után az Álomidő című produkcióba, aminek jövő októberben lesz a bemutatója, éppen a Müpában. A közönség fejlődik, új elvárásaik vannak, és azzal véleményez, hogy újra eljön-e – a Naplegenda után ez mindenképpen kihívás.

– A népzenének szerinted van mai élete?– Nem ugyanaz, mint 200 évvel ezelőtt, mert a funkciója sem ugyanaz, de van. Akkor ez a paraszt muzsika egyértelműen a paraszt ember szórakozását jelentette, de ma már kincsként tekintünk rá, nagyon őriz-zük – és sokszor ez baj is. A hagyományt nem őrizni, hanem művelni kell, ki kell hozni a múzeumból és mai formában kell tálalni. Az értéket kell észrevenni, és ezt az értéket kell tovább emelnünk; ha kell, ágyazzuk bele egy olyan zenei környezetbe, ami a kö-vetkező generációk igényeinek megfelel. •

Alapból

20 ÉVES A

mancs_2009osz_210x148_MUPA.indd 1 2009.11.09. 11:33:17mupa_jan-marc.indd 45mupa_jan-marc.indd 45 12/14/09 2:32:51 PM12/14/09 2:32:51 PM

46

Variációk Észak-Afrika zenéjére

Ahol a nap nyugszikVörös Eszter

Mint minden összefoglaló név, a Magreb is sok etnikumot, kultúrát és viharos történelmeket próbál egy fogalomba gyűjteni. Az öt észak-afrikai országot felölelő terület közelsége Európához, illetve a Mediterráneum hatása az évszázadok során az itt élő népek zenei kultúráját is befolyásolta. Mára ezekben az országokban egyre több zenész nyit az európai vagy amerikai zene felé, és sokan azt is remélik ettől a zenei fúziótól, hogy hagyományaikat így tudják továbbmenteni a fi atalabb generációnak.

Az arab világ Nyugatja – a magreb szó ara-bul nyugatot jelent – sok, a világzenében, jazzben népszerű zenészt adott a világnak. Közülük két országot képviselnek az Észak-Afrika változatos zenei világát bemutató est

vendégei.Tunézia egyik büszkesége, Anouar Brahem például több mint negyven éve játszik az ál-talunk talán egyik legismertebb keleti hang-szeren, az oudon, vagyis az arab lanton.

Már tizenéves korában komoly zenekarok hívták magukhoz, a hangszer művelését a legnevesebb oudmestertől, Ali Srititől tanulta. Hosszú utat járt be addig, amíg a tradicionálisan kísérő hangszert szóló hangszerként kezdte használni, és ahelyett, hogy hagyományos esküvőkön lépett volna föl, a nyugati világ nagynevű jazz zené-szeivel kezdett közös projektekbe. Richard Galliano, Jan Garbarek, Dave Holland csak néhány név a jazz színteréről, akik Bra-hemmel közösen kísérleteztek a világzene és a jazz határain. Játéka Maurice Béjart-t is megihlette, így zenéjére koreográfi a is született.

Ahhoz azonban, hogy Braheb hazájának legkreatívabb és újító zenésze legyen, ko-molyan bele kellett ásnia magát az oud és a tradicionális zene történetébe. Őt magát is a hangszer arab klasszikus zenében betöltött szerepe bűvölte el, és tanulmányait a ’20-as, ’30-as évek arab zenéjével kezdte a tuniszi konzervatóriumban. 24 éves volt, amikor Párizsba ment, s az itt töltött idő megváltoztatta a zenéhez való viszonyát.

46

Archie Shepp (fotó: Jan Kricke)


47

2010. március 4. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremArchie Shepp & Dar Gnawa; Anouar Brahem

Km.: Archie Shepp (tenorszaxofon), Dar Gnawa (gimbri), Anouar Brahem (oud), Klaus Gesing (basszusklarinét), Björn Meyer (basszusgitár), Khaled Yassine (darbouka, bendir)

Az a kulturális kavalkád, amibe a francia fővárosban csöppent, fi gyelmét az otthonról hozott tradíciókról az új, a más felé irányítot-ta. Innen már adta magát az egyenes út a jazz és a világzene felé.

Hangszerét, a többnyire duplahúros lantot (van öt, hat, vagy akár hét hangú verzió) már feltehetően ötezer évvel ezelőtt is használták – Dél-Mezopotámiában találtak legkorábbi rajzokat –, és a főbb kultúrák mindegyikében valamilyen formában előfordult. Játszottak rajta sumérok, asz-szírok, egyiptomiak, görögök és rómaiak. Története során felépítése sokat változott, de meghatározó volt a törökök zenéjében is, Irakban pedig egyenesen „a nép lelké-nek” tartják, s gyógyító hatással ruházták fel. Ezen a már-már misztikus hangszeren játszik majd klarinétos, basszusgitáros és ütőhangszeres mellett Anour Brahem, aki ezúttal a hangszerek összeállításában is

különlegesre vállalkozott. Szerinte az oud és a basszusklarinét összetartoznak, külö-nös egységet formálnak. Brahem a német Klaus Gesinggel képzelte el ezt az egysé-get, amelyhez a kubai zenén felnőtt svéd basszusgitáros Björn Meyer és a libanoni Khaled Yassine ütőhangszeres csatlakozott. Zenéjük az észak-afrikai gyökerek felől indul, és bejárja a világ egy nagy szeletét, s az ebből készült lemezt pedig a kvartett a 2008-ban elhunyt palesztin költőnek, Mah-moud Darvisnak dedikálta.

A Magreb talán leginkább összetett zenei világa azonban Marokkóban alakult ki, ahol a berber, az arab, az andalúz motívumok éltek egymás mellett a hosszú idők során. A számos, ma is játszott stílus közül az egyik a gnawa, amely egyben a szufi vallású népcsoport neve. A gnawákat a Szaharán túli vidékekről rabszolgaként vitték Marokkóba a 15–16. század idején.

Zenészeik a rituális gyógyítás mesterei, akik többek között a ritmus erejével hatnak a betegségekre – így a skorpiócsípést és bizonyos mentális bajokat is tudnak kezelni. Zenéjük hipnotikus transzzene, jellegzete-sen felelgetős szerkezetű és mély hangzá-sokra építő, s a közép-afrikai és az arab motívumok keveredésén nyugszik.

A gnawa dal egy-egy sor ismételgetésével akár órákig is eltarthat, közben azonban a különböző szentekről dalolnak. Legjel-legzetesebb hangszere a krakeb, a fém kasztanyetta, de megszólalnak pengetős hangszerek is, mint a háromhúros gimbri, és hatalmas dobok adják a ritmus alapjait. Ma már azonban ez a zene sem maradt a hagyományos keretek között, és bár lé-teznek még tradicionális gyógyító rituálék, a gnawa egyre többet hallható a nyugati stílusokkal kevert változatokban. Legfőbb fóruma az évenként megtartott Gnaoua World Music Festival, ahol amellett, hogy gnawazenészek találkoznak, rendszeres résztvevők ismert jazz, hip-hop, blues, és reggae zenészek is. Így került kapcsolatba a marokkói gyógyító zenével Pharoah San-ders vagy Randy Weston is, aki a Dar Gna-wa nevű együttest választotta egy közös zenei projekthez. Ezzel elindította a marok-kói zenekart a világhír útján, hiszen a fekete

gyógyító zenészek azóta több neves muzsi-kus társaságában léptek már fel. Legújabb munkájuk során a jazz nagy öregjével, a tenor szaxofonos Archie Sheppel játszanak együtt. Az együttest a 62 éves Maalem Abdellah Gourd gyógyító mester alapította, s amellett, hogy a nyugati zene mestereivel is játszanak, rendszeresen részt vesznek szertartásokon, gyógyító ceremóniákon.

Az úgynevezett gnawa fúziós zenének már a rock fénykora óta komoly hagyománya van. Mahmoud Guinia például Carlos San-tanával, Brahim Belkane Robert Planttel és Jimmy Page-dzsel, más neves gnawaze-nészek pedig Peter Gabriellel, Gilberto Gillel próbálták ki a gnawa és a legkülönfélébb nyugati és latin zenék közös hangzását. Eh-hez persze az említett zenészek újdonságra fogékony füle is kellett, Archie Shepp példá-ul már a hatvanas években kacsintgatott az afrikai zene – egy másik Magreb-ország, Algéria zenéje – felé, részben a zenei kihí-vások, részben a feketék jogaiért való harc okán. A szaxofonos ezután visszakanya-rodott a mainstream jazz felé, így a zenei párosítás ezúttal Shepp szempontjából is új és érdekes ötlet. Dar Gnawa és Archie Shepp közös munkája egy végtelen energi-ájú transzzenévé forrta ki magát, melyben az előadás során a zene mellett minden bizonnyal a tánc is szerepet kap majd. •

Dar Gnawa (fotó: Bernard Delfraissy)

Anouar Brahem


Balkán crossover

Az orgonaút Bulgáriába vezetZipernovszky Kornél

Fassang László koncertprogramjának és művészi felfogásának fontos célja, hogy a határokat áthágja, ledönti. A budapesti Ze-neakadémián (ahol 2008 szeptembere óta maga is tanít) és a párizsi Conservatoire-on megszerzett diplomáival a zsebében eltér a megszokott klasszikus zenei formáktól, egyre-másra kitágítja koncertjeinek kere-teit. Lehet, hogy ennek egyik oka választott hangszerében rejlik: éppen az orgona az a hangszer, amelyik a klasszikus zenében is megőrizte az improvizáció hagyományát.

Miután Fassang szakértőként részt vett a Művészetek Palotája orgonájának építés-ében, itt zajló koncertjeinek sorozatával földrajzi határokat is átlép. Ősszel a hang-szer francia hagyományát mutatta be, most pedig a balkáni népzenét hozza közelebb.

Különleges élmény húzódik meg amögött, hogy Fassang a bolgár népzene iránt ér-deklődni kezdett. Tíz évvel ezelőtt járt egy népzenei fesztiválon Koprivsticában. A Nagy Nemzeti Autentikus Folklór Fesztivált

ötévenként rendezik meg, több százan lépnek fel, de rá az tette a legnagyobb hatást, ahogyan a fellépések között is szólt a zene, táncoltak és énekeltek, nem vált külön a fesztivál és a hétköznapi élet, ami egészen más megközelítést jelent a klasz-szikus zenéhez képest. Most, hogy eljött az alkalom, hogy ebből házigazdaként is megmutathasson valamit saját közönsége előtt, nagyon kíváncsi, hogy ez milyen ha-tást vált ki.

Fassang a hagyományosabbnak tekinthető repertoárral rendszeresen koncertezik, főleg külföldön. Itthon azonban a kevésbé megszokott előadások kezdeményezője az improvizáció műsoron tartása mellett zenésztársainak megválasztásával is. A Müpa-beli sorozat kezdete óta, sőt pályáján hosszabb ideje célja, hogy ne csak klasszi-kus, hanem más stílusok is megszólaljanak és ezáltal új híveket szerezzenek a zenének és az orgonának, például olyan partne-rekkel, mint Vincent Le Quang, Palya Bea, Szokolay Dongó Balázs, Bacsó Kristóf vagy Barbara Dennerlein. Szokolayt éppen Palya Bea mutatta be Fassangnak, miután mind-ketten koncerteztek a népszerű énekesnő-vel. Ezt követően a kiváló népzenész dudán, furulyán és szaxofonon játszva Fassanggal különleges duót alkotott. Közös muzsikálá-sukat az vezérli, hogy megértsék a másik zenei látásmódját és megtalálják azokat a kapcsolódási részecskéket, amelyek egy-másba kapaszkodva új anyagot hoznak lét-re. Az egyik alkotóelem a népzenei ihletésű improvizatív zenéből, a Kárpát-medencei folklórra épülő saját kompozíciókból épül, a másik a klasszikus szerzők világában szerzett otthonosságból és az oldott impro-vizatőr gyakorlatából. Valójában a duó nem is nevezhető szokatlan hangszerpárosítás-nak, mert – a megszólalás módja szerint – azonos hangszercsaládba tartoznak; sípok, rezgő légoszlopok keltette hangok kelnek versenyre, felfrissítve, intenzívebbé és kifeje-zőbbé téve a megszokott hangképeket.

Fassang László fi atal kora ellenére már óriási nevet szerzett a világban orgonaművészként és versenyek győzteseként, itthon pedig azzal vívott ki tekintélyt, hogy friss szemlélettel szerzett új híveket hangszerének és az orgonakoncerteknek. A Liszt-díjas orgonaművész következő Müpa-koncertjén Délkelet- és Közép-Európa dallamai szólalnak meg. A Balkán crossover című műsorba régi partnere, a kiváló fúvós szólista Szokolay Dongó Balázs mellett meghívta a Hangok Hangjai Bolgár Énekegyüttes tíztagú nőikarát is.

48

Szokolay Dongó Balázs


49

A klasszikusok és a népzene szerves ösz-szefüggése a táncokban érhető leginkább tetten: a 18. században már megjelennek a népzenei használatból átemelt táncelemek. Bach egyik gigue ritmusban írt műve – Fas-sang előadásában – Dongó moldvai tánca-ival feleselve új életre kel, rávilágítva ezekre a mélyebb, közös gyökerekre. Fordított szerepben pedig Fassang veszi át a népi hagyományban megőrződött pompázatos, variációs ornamentikát, az orgona hang-szín-kombinációival gazdagítva a díszítést.

Emlékezetes lemezt jelentetett meg egyéb-ként Fassang egy volt francia növendék-társával, Vincent Lé Quang szaxofonossal is, de más zenei indíttatásból. Persze Fassang improvizációt lehetetlen kiismerni vagy valamilyen stíluskategóriába begyö-möszölni, legfeljebb abba az egybe, hogy „improvisation générative”, ami leginkább kortárs zenei alkotást, rögtönzést takar. Ettől eltérő válfaja az improvizációnak, és ezt sok iskolában gyakoroltatják, hogy egy-egy nagy zeneszerző stílusában rögtönözzön a játékos. Fassang rögtönzési felfogása in-kább Gadó Gábor gitároshoz hasonlítható, akivel szintén fellép néha, vagy éppen Keith Jarrettéhez, a klasszikus műveket is előadó legendás jazz-zongoristához. Ennek a felfo-

gásnak a kulcsmozzanata az, hogy minden betanult frázist, fordulatot el kell felejteni, mielőtt a művész megszólaltatja az első hangot. A muzsikus teljesen üresítse ki gondolatait, és az adott, egyszeri pillanatot próbálja zenében megragadni. Orgonis-tánál különösen fontos, amint ezt Fassang több interjújában is hangsúlyozta, hogy az első koncertpillanat előtt már tökéletesen tisztában legyen a hangszer és a terem akusztikai adottságaival.

Ilyen előzmények után tehát Fassang és Dongó számára is kivételes koncert kö-vetkezik, mert most fognak először éneke-sekkel együtt fellépni, most derül ki, hogy a két fúvóssal hogyan olvadnak össze az énekhangok. Először a duó játszik, saját szerzeményeik mellett erdélyi és moldvai dallamok csendülnek fel, köztük olyanok is, amilyeneket például Bartók is feldolgozott a Tizenöt magyar parasztdalban. A 16. századi magyar táncok az említett módon közelítik a két muzsikus által reprezentált felfogást, amelyben nagy szerep jut az improvizációnak. A Hangok Hangjai, amely afféle bolgár nemzeti válogatottnak tekint-hető, vagy egy állami népi együttesnek, most tíztagú nőikart delegál Budapestre. Angol nevük (The Great Voices of Bulgaria)

és első, áttörést hozó lemezük francia címe (Le Mistere des Voix Bulgares) is ismert a világban. Az intézménnyé bővült együttest még 1971-ben alapította Zdravko Mihajlov, jelenlegi művészeti vezetőjük Ilia Mihajlov. A női karon kívül vegyes kart és férfi kart is működtetnek.

A bolgár éneklés egyedülálló hagyományát egészen Orfeuszig szokás visszavezetni, aki állítólag ezen a tájon élt. Arról is lehet hal-lani, hogy különleges arcberendezésüknek köszönhetően képezik ilyen különlegesen a hangot – Herbert von Karajan legalábbis hitt ebben, és mindig előnyben részesítette a bolgár énekeseket. A Hangok Hangjai kórus a magyar zenészekre régóta nagy hatást gyakorló népzenei hagyománynak vagy akár a legendák igazának is méltó képviselője. •

2010. március 11. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremBalkán crossover

Km.: Fassang László, Szokolay Dongó Balázs, Hangok Hangjai Bolgár Énekegyüttes


50

Babos Project Special

Speciális RapszódiaBércesi Barbara

A március 8-i koncert fontos állomásnak ígérkezik Babos Gyula pályáján, s a Hétfő esti jazz sorozat történetében is. Ezen az estén lesz a Babos Project Special lemez-bemutató koncertje, ami a jeles gitáros, zeneszerző esetében bátran állíthatjuk, hogy az általánosnál jelentősebb esemény. „Nem készítek évente lemezt, csak akkor stúdiózom, ha megérlelődik a játszanivaló a szívemben, a fejemben. Ha jól számolom, még csak a hatodik szólólemeznél tartok.” Az új album címe: Rapszódia, mely azt is jelzi, hogy ez alkalommal nagyobb szabad-ságfokot ért el a zenekar, amellett, hogy a

friss felvétel feltétlenül szerves folytatása a 2006-ban megjelent Variációnak és a korábban megjelent „Egyszer volt...” zenei világának. Szellemisége, stilárisan és érzel-mi töltet tekintetében is a megkezdett úton jár tovább, noha az élet által kínált újabb impulzusok szükségszerűen éreztetik hatá-sukat az új zenén; ezeket ráadásul kevésbé tompítottan tolmácsolják a hallgatóknak, mint korábban bármikor. „A Variációt szán-dékom volt szigorúbb rendben tartani, míg a Rapszódia inkább szabad gondolatok csokra.”

Tudjuk, elengedhetetlen Babos számára a magyar és roma népzenei és a tágabban értelmezett közép-európai kulturális hatá-sok megszólaltatása a kortárs jazz szálai közé szőve, melyek közt ott a fusion vagy a blues, de megtalálható a hiphop is. „Senki nem játszott még előttünk 5/4-es bluest lovári nyelven” – emeli ki az album egyik különlegességét. A lovári szövegekhez ez alkalommal is Daróczi Choli József költésze-te szolgált forrásként Babos számára.

A közreműködők tekintetében az utóbbi időben egyetlen változás történt: Hárs Viktor helyett az ifjú Pecek Lakatos Krisztián a MR bőgőversenyének győztese játszik a Project Specialban basszusgitáron is, s olyan meg-oldásokat hallhatunk tőle, melyekre bizton felkapjuk a fejünket. Így már elmondható, hogy minden muzsikustársa több generá-cióval fi atalabb a zenekarvezetőnél. S hogy ez milyen érzés Babosnak? „Eszembe sem jut a korkülönbség. Jól játszanak, és kész. Tökéletesen illeszkednek a kimondatlan elvárás-rendszerembe azzal együtt, hogy megőrzik saját egyéniségüket. Úgy játsza-nak, hogy sokszor csodálom őket.”

Március 8-án meghallhatja minden nyílt szívű érdeklődő, hogyan működik az új Babos Project Special, hallhat szinte minden számot az új lemezről – persze másként –, és még ennél is többet kap. Számíthat egy világhírű magyar operaénekesnő fellépésé-re, aki talán először lép a crossover műfaj számára még feltáratlan birodalmába. „Ha minden sikerül, a koncerten ezzel a világsztár énekes hölggyel és egy jazzoktet-tel – öt fúvóssal és egy gitártrióval – tudunk valami gyönyörűt mutatni.” •

HÉTFŐ ESTI JAZZ2010. március 8. 19:30Fesztivál SzínházBabos Project SpecialKm.: Babos Gyula (gitár), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Pecek Lakatos Krisztián (nagybőgő), Balogh László (dob), Veres Mónika (ének)

Az eMeRTon-, Szabó Gábor- és Liszt-díjas, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével kitüntetett muzsikus a saját útját járva hozta létre produktumait. Az új Babos Project Special-lemez megjelenése régen érett már, s a Művészetek Palotájának publikuma az elsők közt hallhatja ennek anyagát.

50

Veres Mónika és Babos Gyula


51

HANGZÓ HELIKON-SOROZAT2010. március 13. 19:30Fesztivál SzínházSebő – József Attila

Km.: Sebő Ferenc (ének, tekerőlant, gitár), Barvich Iván (tárogató, bolgár kaval, pánsíp, dvojnica, csellótam-bura, brácstambura) Perger László (prímtambura, bolgár tambura, gitár)

Sebő – József Attila

Rejtelmek ha zengenekRajkó Anna

Az öncélú pengetésből hamarosan életre szóló küldetés lett: Sebő Ferenc – mert így hívták a fi út – 1970-ben megalapította együttesét, és többedmagával (Halmos Béla, Berek Kati, Éri Péter, Koltay Gergely, Nagy Albert, Sebestyén Márta stb.) együtt újraélesztette a középkori lantosok műfaját, az énekelt verset. 1972-ben „Játszani is engedd…” címmel jelent meg az első, Jó-zsef Attila megzenésített verseit tartalmazó

album, melyen már hallhatók voltak a nagy „slágerek”: a Tiszta szívvel, a Medvetánc, a Ringató és A Hetedik. Hamarosan Weöres Sándort, Nagy Lászlót és Szécsi Margitot is zenébe foglalták az újkori énekmondók, de elővették Csokonait, Tinódi Lantos Se-bestyént, Balassit és Aranyt is. Az azóta eltelt több mint négy évtized bebizonyította, hogy manapság is igény van erre a 16–17. században virágzó műfajra: az énekelt vers

Körülbelül negyven évvel ezelőtt egy fi atal építésztanonc csak úgy, a maga szórakoztatására dallamokkal kezdte feldíszíteni a számára legkedvesebb József Attila-verseket. Ült, gitárral a kezében, és énekelte, dúdolta, pengette a ringató, szikrázó, néhol nevető, néhol síró költeményeket, amelyek ettől még ringatóbbá, még szikrázóbbá, még nevetőbbé, még síróbbá változtak.

olyan érzelmi tartalmakat közvetít, amelyek ebben a formában tudják igazán elérni a céljukat.

2004-ben a Helikon Kiadó is felvállalta az énekelt versek népszerűsítésének ügyét. Útnak indult a Hangzó Helikon sorozat, mely ma már húsz kötettel büszkélkedhet. A csinos verseskötetekhez mellékelt CD-ken többek között a Kaláka, a Villő Énekegyüt-tes, Sebestyén Márta, Ferenczi György, Kátai Zoltán, Cseh Tamás, Novák János, Heidl György és Lovasi András tolmácsolásában hallgathatjuk meg Kányádi, Ady, Petőfi , Arany, Kosztolányi, Radnóti vagy éppen Faludy verseit. A sorozat 2005-ben meg-jelent ötödik darabja József Attila verseiből válogat, a könyvecskéhez tartozó CD-n a Sebő-együttes szólaltatja meg az „árva csodagyerek” (még) mindig aktuális sorait.

A Fesztivál Színházban március 13-án a Hangzó Helikon-estek keretében ennek az albumnak az anyagát hallgathatjuk meg Sebő Ferenc (ének, tekerőlant, gitár), Barvich Iván (tárogató, bolgár kaval, pánsíp, dvojni-ca, csellótambura, brácstambura) és Perger László (prímtambura, bolgár tambura, gitár) előadásában. Az együttes meghívott ven-dégei valószínűleg a 2005-ös album köz-reműködői közül kerülnek ki. Sebő Ferenc elmondása szerint a hetvenes évek eleje óta nem kellett hozzányúlnia József Attila-dalaihoz: a mostani koncerten is a több generáció által jól ismert Gyöngy, Harma-tocska, Bánat, Medvetánc, Altató és Klári-sok szólal meg. Versek és dalok, amelyek többszörösen is kiállták az idő próbáját. •


52

Matinékoncertek a Magyar Telekommal

TopiFilip Viktória

2010-ben lesz fél évtizede annak, hogy megnyitotta kapuit a Müpa. A mindig más témára felfűzött, 8–14 éves korosztály szá-mára meghirdetett Matinékoncertek követ-kező négy alkalma mi másra épülhetne, mint az ötös számra? Januárban Variációk öt szólamra címmel az Auer Vonósnégyes és a Fekete-Kovács Kornél Quintet kalau-zolja a gyerekeket a klasszikus és a jazz világának határmezsgyéjén, márciusban Beethoven V. szimfóniáját ismerhetik meg

Számtalan toplista tűnik fel a mindennapok során: vannak köztük könnyűzenei, eladási, kölcsönzési, sőt körözési toplisták, de léteznek kerítésépítéshez vagy mozifi lmekhez kapcsolódók is. A legek rangsorával a klasszikus zene területén ritkán találkozhatunk, de az ötéves születésnapját ünneplő Művészetek Palotájában ez sem lehetetlen.

az érdeklődők Hollerung Gábor és a Buda-foki Dohnányi Zenekar közreműködésével, májusban pedig Mozart öt legnépszerűbb operájának részletei elevenednek meg Kovalik Balázs rendezésében. A különböző műfajok e széles spektrumán mozgó ren-dezvényekhez azonban kapcsolódik még egy esemény: a Müpa Top5 című koncert.

Hogyan lett a legnépszerűbb öt mű Csaj-kovszkij Rokokó variációi, Beethoven Hege-

dűversenye, Liszt A-dúr zongoraversenye, Kodály Galántai táncok és Ravel Bolero című kompozíciója? A szervezők nem a manapság annyira népszerű SMS-küldés, betelefonálás, internetes szavazás vagy a játékos kvíz eszközét választották. Szigorú-an objektív módszerrel – ami azonban mé-giscsak a közönség szubjektív véleményén alapul –, egy rendszernyilvántartó program segítségével állapították meg a Művészetek Palotájában az elmúlt öt évben legtöbbször elhangzott klasszikus zenei művek listáját.

A rendszer által kiadott műsorszámokon nagyon kis mértékben, de módosítani kel-lett, mert azt az öt legnépszerűbb zenemű-vet keresték, amelyben szimfonikus zenekar vagy hangszeres szólista is részt vesz, és alkalmas egy Matinékoncerten való bemu-tatásra – tudtuk meg Körmendy Zsolttól, a Müpa családi és ifjúsági programjainak szerkesztőjétől. A statisztikában az elsők között szerepelt például Mozart Requiemje is, amely azonban nagyobb apparátust igényel és terjedelmesebb is. „A Matinékon-certek ideális időtartama hatvan-nyolcvan perc. A tiszta játékidő ennél kevesebb, hiszen magyarázatok is elhangzanak az előadások során. Ezért szólal meg csupán egy-egy tétel vagy részlet ezen a koncerten

52


53

azokból a művekből, amelyek mindegyike legalább tízszer hangzott el a Müpa eddigi hangversenyein” – tette hozzá Körmendy Zsolt.

A gyerekek segítőtársa, a zene birodalmá-nak idegenvezetője ezúttal Hamar Zsolt karmester lesz, aki azt a kérdést járja körül, hogy vajon a gyakori elhangzás lehet-e az egyes zenedarabok népszerűségének oka, vagy éppen közkedveltségük miatt kerültek oly sokszor műsorra. A könnyűzenei toplis-ták esetében általában a közkedveltség a kiinduló tényező, ami sokszor egy fi gyelem-felkeltő kampányra vagy épp valamilyen aktuális eseményre épül. „Bizonyos médiu-mok álértékekkel bombáznak bennünket. A kulturális értéktelenség ellen tiltakozom, de ahogyan, és amilyen módon elérik a külön-böző korosztályokat, azt tanulnunk kellene – mondta Hamar Zsolt. – A 21. században a dolgunk az, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük a komolyzenét. Az ifjúság és a nekik rendezett hangversenyek pedig különösen fontosak, mert a gyerekeken keresztül több generációt is meg lehet szó-lítani: a kicsiket szülők, nagyobb testvérek, nagymamák kísérik el a koncertekre. Ezen a területen nagyon nagy lehetőségek vannak még, amiket nem használunk ki eléggé.”A klasszikus zenei hangversenyek közön-sége egyre inkább az idősebb generáció tagjai közül kerül ki, és egyre kevesebb fi atal vált jegyet Bartókra, Mozartra, Bee-thovenre. Ezért is kiemelt jelentőségűek az ifjúsági koncertek, ahol szoros, és életre

szóló kapcsolat alakulhat ki az ifjak és a muzsika között. De vajon mi a garancia arra, hogy az a gyerek, akit elvisznek ilyen rendezvényekre, húsz-harminc évesen is ellátogat egy-egy klasszikus zenei kon-certre? „Nem dőlhetünk hátra, újra és újra meg kell nyernünk a közönséget, legyen az fi atal vagy idősebb, de a tapasztalatom az, hogy azok a felnőttek, akik korai éveikben kapcsolatba kerültek a zenével, sokkal szívesebben jönnek hangversenyre később is” – tette hozzá a dirigens.

Hamar Zsolt alapelve az, hogy a zene re-mekműveit nem oltárképként kell imádni, és arra tanítani a nézőket, hogy azok érint-hetetlenek és csak távolról szemlélhetőek. „Le kell akasztani, kezünkbe kell venni, kezükbe kell adni, meg kell érinteni, érthe-tővé kell tenni számukra a zene lényegét és meg kell találni azokat a pontokat, amik az ő számukra fontosak.” A Pécsett nagy sikerrel működő, szintén az ifjúságnak szóló Segítség, komolyzene! című sorozat egykori házigazdája nem rettent vissza attól, hogy a Bajnokok Ligájáról és a Disney Csatorna Hannah Montana című, kamaszlányoknak szóló tévésorozatáról is beszéljen ezeken az alkalmakon, s tette mindezt azért, hogy a jelenlévőknek könnyebb legyen megtenni a komolyzenéhez vezető utat. „Bár ezeket az előadásokat is nagyon jól elő kell készí-teni, fel kell lapozni a kottát, ki kell jelölni a részeket, amiket eljátsszunk, el kell próbálni azokat a kollégákkal, nagyon sokat számít a pillanatnyi jelenlét is. Koncert előtt be kell

menni a helyiségbe, körül kell nézni, látni kell, kik azok, akik ott ülnek, mennyi az át-lagéletkor, több-e a lány mint a fi ú? Sok-sok empátia kell ahhoz, hogy megérezzük mi az, aminek a jelenlévők éppen akkor örül-nének.”

Gyerekeknek játszani teljesen más, mint a felnőtt közönségnek. Sokszor őszintébben és hangosabban jelzik, mi az, ami tetszik nekik és mi az, ami nem. Az, hogy hogyan lehet kezelni a mozgolódást, a sustorgást, bizony nagy kérdés, hiszen az sem biztos, hogy elvárható-e tőlük az, hogy úgy visel-kedjenek, mint a felnőttek, és pisszenés nél-kül üljék végig a koncerteket. Hamar Zsolt szerint „meg kell találni az arany középutat, mert ahhoz csend kell, hogy eljátszhassuk a zeneműveket, de mindenképp fontos, hogy bevonjuk a gyerekeket a történésekbe. Az a jó, amikor körbeülik a fellépőket, amikor elérjük egymást, amikor közbeszólhatnak, amikor kipróbálhatják a hangszereket vagy kezükbe vehetik a karmesterpálcát. Fontos, hogy élővé tegyük ezeket az alkalmakat és a gyerekek ne csupán szemlélői legyenek egy előadásnak.”

A Müpa Top5 jelenleg tehát Pjotr Iljics Csajkovszkij, Ludwig van Beethoven, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán és Maurice Ravel műveit jelenti. Érdekes elgondolkodni azon, ha öt év múlva is sor kerül egy ilyen kísér-letre, vajon ki fog szerepelni az elsők között: Johann Sebastian Bach, Joseph Haydn vagy Ligeti György? Nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy a gyerekkoncertek fontos eszközei annak, hogy a komolyzene minél több ember életének toplistáján előkelő helyre kerüljön – legalább az első öt közé. •

2010. február 14. 11:00 és 15:00Fesztivál SzínházMüpa Top5

Csajkovszkij: Variációk egy rokokó témára – részletekBeethoven: D-dúr hegedűverseny op. 61 – III. tételLiszt: II. A-dúr zongoraverseny – I. tételKodály: Galántai táncok – részletekRavel: Bolero

Km.: Pusker Júlia (hegedű), Szabó Ildikó (gordonka), Báll Dávid (zongora), Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel és a műsort vezeti: Hamar Zsolt

Hamar Zsolt


54

húsz év videóiból válogattak a kurátorok, pontosabban a Transitland-videoarchívum anyagából. Az archívum több intézmény (többek között a Ludwig Múzeum) együtt-működésének köszönhetően született meg, apropóját pedig a Berlini Fal leomlásának húszéves évfordulója adta. Ebből kifolyólag nem „szimpla” videókat láthatunk majd,

hanem olyan munkákat, amelyek az elmúlt két évtized társadalmi, politikai változásaira refl ektáltak a volt szovjet blokk területén. A tárlat tehát egy erős válogatásból fog állni, de emellett a kiállítás ideje alatt a Transitland teljes archívuma (ami huszonöt országból tartalmaz videókat) hozzáférhető lesz a helyszínen.

A videók után egy igazi kortárs világsztár, Glenn Brown (Hexam, 1966) munkáit ismer-hetik meg a látogatók február 4. és április 11. között. A 2000-ben Turner-díjra is jelölt, jelenleg Londonban élő és alkotó művészt szemmel láthatóan nem befolyásolja az oly sokszor hangoztatott vélemény, mi-szerint a festészet halott. Ő rendületlenül dolgozik, leginkább már egyszer megfestett

Ludwig Múzeum 2010

Régi és új világsztárokSzanyi Erika

A Ludwig Múzeum 2009-es tárlatai egyaránt megmozgatták a szakmát és a közönséget, és valószínűleg nem lesz ez másként jövőre sem. A tervezett kiállítások listája alapján bőven lesz miért ellátogatnunk az intézménybe.

A 2010-es év során több nemzet és műfaj képviselői fordulnak majd meg a múzeum falai között, így láthatunk majd fotókat, festményeket, szobrokat és videókat is. Ez utóbbi kategória nyitja az évet; a január 21. és március 7. között látható, Transitland – Videoművészet Közép- és Kelet-Euró-pából (1989–2009) című tárlaton az elmúlt

Malcolm Morley: Lóversenypálya


55

mondattal: „El van rontva a napom, ha nem győzök le három gonoszt.” A Munkácsy-díjas Gerber eredetileg festőnek tanult, de számos technikával készíti műveit, így itt is láthatunk majd a festmények mellett prin-teket, rajzokat, valamint külön erre az alka-lomra egy új installációval készül a művész, mi több, a kiállítás kapcsán egy újság is megjelenik, ami a szöveges munkáira hiva-tott felhívni a fi gyelmet.

Szintén fontos szerepet tölt be a szöveg Allan Sekula (Erie, Pennsylvania 1951) mun-kásságában, aki fotói mellett, ezt az eszközt használja a leggyakrabban arra, hogy „kedvenc” témájának – a kapitalizmusnak és a globális tőkének kiszolgáltatott em-ber – minél nagyobb publicitást szerezzen, felhívva a fi gyelmet a jelenleg működő gaz-dasági rendszer visszáságaira és veszélye-ire. A közönség július 8. és szeptember 19. között tekintheti meg az ő műveinek tárlatát.

Az év utolsó harmadát a magyar művészek uralják a múzeumban. A sort Kepes György (Selyp, 1906–Cambridge, Massachusettets, 2001) nyitja. A „fényművésznek” is neve-zett alkotó munkásságát Frank Malina (Brenham,1912–Párizs,1981) életművével együtt tárják a nagyérdemű elé szeptember 2. és október 24. között. A párosítás termé-szetesen nem véletlen, mindketten a mű-vészet és a tudomány szintézisét keresték,

műveket fest újra, ez azonban nála nem a festőtanoncoktól ismerős szolgai alázattal teli másolást jelenti. A képekhez hozzátesz és elvesz, leginkább a különböző általa használt festészeti technikák segítségével, ami nem teszi problémamentessé pályáját. A Turner-díj kiállításon szereplő képét egy 1973-as Tony Roberts sci-fi illusztrációhoz hasonlították, a Dalí Alapítvány pedig be is perelte.

A Budapesti Tavaszi Fesztiválból természe-tesen a Ludwig Múzeum sem maradhat ki, így a Fesztivál keretében rendezi meg PowerGames/Hatalmi játszmák című tárla-tát március 19. és május 30. között, amely egyben a „Vendégünk Dánia” programso-rozat része. Tekintve a tudatosságot, amivel az észak-európai országok viszonyulnak a környezeti és a társadalmi problémákhoz, nem meglepő, hogy ez alkalommal is ko-moly kérdésekre keresik a választ: terítékre kerül a nemzetiségek és a tolerancia kér-dése, a publikus és a privát szféra határai, vagy épp a kortárs művészet helye és hely-zete a mai világban.

Az elgondolkodtató csoportos tárlatot egy másik, szintén csoportos és mélyen szántó tárlat követi. A Modernizmus című kiállítás az 1945 és 1989 közötti nyugati kultúrát kívánja áttekinteni egy sajátos szempont, a technika és a technológia tükrén keresztül. A ma embere számára a technika való-ban a hétköznapok része, sőt már el sem tudjuk képzelni az életünket mosógép, lift vagy mobiltelefon nélkül. Ezzel együtt (vagy épp ezért) szorongásainkhoz kiváló táptalajt biztosít a technika, elég csak a Terminátor-fi lmekre vagy a Mátrix-trilógia negatív, gépek uralta világaira gondolnunk. Az érzés azonban nem új keletű, gyökerei a hidegháborúig nyúlnak vissza mint az a nagyszabású kiállításból is kiviláglik majd, ami április 22. és június 27. között várja a látogatókat.

Ha nem is könnyedebb, de egyértelműen szórakoztatóbb lesz a korábban említett két kiállításnál Gerber Pál (Tatabánya, 1956) ret-rospektív, június 10. és augusztus 22. között rendezett tárlata, amely a Ludwig Múzeum egyéni életműveket bemutató sorozatának a része. A humorral és meghökkentő rafi -nériával gazdagon átszőtt alkotások sorát nehéz lenne pár mondatban bemutatni, helyette álljon itt kedvcsinálónak egy koráb-bi ötlete. Buszok oldalára festett feliratokat, melyekkel az volt a célja, hogy agresszió nélkül, de kizökkentse az utasokat a hét-köznapi monotóniából. Például ezzel a

eközben pedig nemcsak műalkotásokkal, de tudományos eredményekkel is gazdagí-tották a világot.

A fotó volt a meghatározó műfaja Martin Munkácsinak (Kolozsvár,1896–New York, 1963), ám képei nélkülözték Sekula ideoló-giai töltetét. Az erdélyi születésű Munkácsi életművét sokáig a feledés homálya fedte, holott munkássága forradalmasította a divatfotózást: ő volt az első fényképész, aki műtermen kívül is készített képeket. Lencse-végre kapta a kor sztárjait, Marlene Dietrichet, Louis Armstrongot és Fred Astaire-t, emellett ő jegyzi a How America lives (Hogyan él Amerika) fotósorozatot is, amely a negyvenes évek Amerikájának társadalmi tablója. A szeptember 30. és ok-tóber 24. között látható tárlaton számtalan fényképpel találkozhatunk majd, melyek sejthetően az idei Capa-kiállításhoz ha-sonlóan népszerűek lesznek a közönség körében, a tárlat révén pedig egy újabb magyar művész kerül az őt megillető helyre végre az itthoni köztudatban is.

Az évet Megyik János (Szolnok, 1938) élet-mű-kiállítása zárja december 2. és 2011. február 8. között, akitől láthatunk festmé-nyeket, rajzokat, pálcikakonstrukciókat, fotogramokat, kartonreliefeket, valamint a művész építészeti tevékenységéből is ízelí-tőt kaphatunk majd. •

Elmgreen & Dragset: Amikor egy ország szerelembe esik önmagával


5656

Kulissza – Tódika László

Testhezálló szerepbenTeimer Gábor

A Művészetek Palotájának van egy munkatársa, aki munka- és szabadidejében is szenvedélyének, az irányításnak élhet. Tódika Lászlóval, a Müpa Üzemeletető Kft. egyik ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

– Nehezen találtunk az interjú elkészítésére alkalmas időpontot. Ilyen sok feladatot ad a Művészetek Palotája?

– Az intézmény működtetéséért felelős Müpa Üzemeltető Kft. egyik ügyvezető igaz-gatójaként gyakorlatilag huszonnégy órán keresztül a házzal foglalkozom. Elméletileg ugyan csak harminckét ember napi munká-ját felügyelem, az általunk elvégzett felada-tok összessége azonban ennél lényegesen több munkatárs mozgatásával jár. A mi felelősségi körünkhöz tartozik az épület hűtése, fűtése, takarítása, karbantartása, és

minden olyan probléma megoldása, amely ezek kapcsán felmerülhet. Ezek jelentős ré-sze már napi rutinként működik, egyrészt a huszonnégy órás, számítógépekkel ellátott diszpécserszolgálat, másrészt a kollégáim hozzáértése révén.

– Vagyis minden gombnyomásra megy?

– A korszerű épület-felügyeleti rendszerek – valóban gombnyomásra – folyamatos ellenőrzés alatt tartják a házban működő nagy gépészeti és világítási rendszereket, és bármikor képesek a kért paramétereket

kiszámítani, s az ennek nyomán szükséges-sé váló beavatkozásokat elvégezni. Emellett persze a felmerülő kisebb hibák javítását elvégző karbantartóknak is dolgozniuk kell, és ne felejtsük el, hogy a takarítás sem megy elektronikusan. Átvitt értelemben azonban valóban mindennek előre kiszá-mítható módon, tervszerűen és szervezet-ten kell zajlania, mert az idelátogatók által ünnepként várt eseményt nem teheti tönkre sem emberi mulasztás, sem technikai probléma. Ezért a fő hangsúlyt a megelőző karbantartásra, és ez előadások előtt törté-nő ellenőrzésre helyezzük.

– Mi jelenti a legnagyobb kihívást egy ekko-ra intézmény működtetése során?

– A villamossági és a gépészeti berende-zések működtetése, elsősorban a nálunk elvárt szigorú követelmények miatt. Ezek közül kiemelkedik a múzeum, ahol nagyon szűk hőmérséklet- és páratartalom-határok között kell tartani a levegő állapotát. Ha


57

például kint esik az eső és 90% felett van a páratartalom, nekünk bent akkor is 40% körüli értékét kell garantálnunk, nehogy kár keletkezzen a kiállított tárgyakban. Hasonló-an kényes szerkezet az orgona is, ami nem tűri a gyors és jelentős hőmérsékletváltozá-sokat. Persze nem ez a célkitűzésünk, de ha „ügyesek vagyunk”, egy perc alatt tehetjük tönkre a hangoló több hetes munkáját. Emellett említhetem a takarítást is. Vegyünk egy olyan napot, amikor délelőtt kétezer gyerek szórakozik a „Cifra Palota” rendezvé-nyein, miközben párhuzamosan program van a Fesztivál Színházban, majd mindezt követően délutáni és esti előadásra is sor kerül – a két idősáv között, majd azt követő-en is úgy kell kitakarítanunk a teljes épüle-tet, hogy a később vagy másnap érkezőket patyolattiszta állapotok fogadják.

– Előfordult már olyan üzemzavar, amit a háttérben, gyakorlatilag az utolsó pillanat-ban sikerült elhárítani?

– Igen. Talán mondhatom, hogy mindany-nyiunk rémálma a dugulás – megesett, hogy egy rendezvényre már megterítettek a kollégák, amikor kiderült, hogy épp a büfével egy szinten lévő mellékhelyiségben keletkezett jókora dugulás. Három kolléga órákig tartó, együttes erőfeszítéssel is csak alig tudta elhárítani a katasztrófát. Ezen túl minden, a közönségforgalmi területeket érintő, váratlan esemény is gondot tud okozni. Így extrém időjárási viszonyok ese-tén a hőmérséklet-ingadozás csillapítása különösen nagy fi gyelmet kíván, hiszen három, egymás mellett helyet foglaló néző biztosan teljesen eltérő komfortérzettel bír, s nekünk igyekeznünk kell a lehetőleg mindenkit egyaránt elégedettséggel eltöltő körülményeket megteremteni.

– Az Ön pozíciója menedzseri vagy mű-szaki ismeretek alkalmazását követeli meg inkább?

– Sokkal inkább menedzsment jellegű tu-dást kíván, ami testhez áll, mert probléma esetén – némiképp munkatársaim bána-tára is – szeretek mindenbe beleszólni. Szerencsére a csapat úgy lett összeállítva, hogy rendelkezésre állnak a komoly mű-szaki végzettséggel bíró mérnök kollégák, valamint az épülethez és a szakmájukhoz egyaránt jól értő szakemberek is. Minde-mellett én is bírok némi műszaki érzékkel, hiszen eredeti végzettségemet gyengeára-mú berendezésekkel kapcsolatos területen szereztem.

– Ha nem generációk óta ingatlanüze-meltetéssel foglalkozó családban jött a napvilágra, hol volt lehetősége kitanulni a tudományt?

– A szakmába az előző munkahelyemen, a Malévnál csöppentem bele, ahol húsz évet húztam le előbb navigációs műszerész-ként, később fejlesztőmérnökként. A régi TU-134-es és 154-es modellekkel foglal-koztam. Amikor elkezdték fejleszteni a már meglévő sportingatlanokat, olyan vezetőt kerestek, aki komoly sporttapasztalattal is bír, és hajlandó az üzemeltetés rendszerét a tervektől kidolgozni. Mivel eleve a sport révén kerültem a légiközlekedési vállalathoz – NB1-es kosárlabdázó voltam, és a pályám végén, levezetésként szerződtem a Malév csapatához –, megpályáztam a posztot, majd végül osztályvezető lettem. A roppant méretű reptér, a szerte az országban és a világban található, számos ingatlan komoly feladat elé állított, ennek keretén belül még uszodaüzemeltetéssel is foglalkoztam. A

Müpához már eleve ezen ismereteim meg-léte miatt vettek fel, gyakorlatilag a kezdetek kezdetén, amikor még volt lehetőség a tervek ismeretében módosításokat is kérni. Ez is jó iskola volt, mivel így kívülről-belülről megismerhettem az épületet.

– A sport szeretete máig megmaradt? Mivel tölti azt a kevés időt, amit nem a munkája határoz meg?

– Immár húsz esztendeje aktívan kosara-zom a Bence SE öregfi úk csapatában, a számomra testhezálló irányítói poszton. Rajongok a zenéért, így a szabadidőm egy része is a házhoz kötődik. Elsősorban a jazzt szeretem, de ma már szívesen beülök egy-egy klasszikus zenei koncertre is. Ha tehetem, megnézem a próbákat is, s ilyen-kor élvezettel fedezem fel a kosárlabda és a közös muzsikálás párhuzamosságait. Hiszen legyen az egy jól sikerült kosár vagy egy előadás megszületése, mindkét eset-ben emberek együttműködése szükséges. •


Házról házra – A varsói Nagyszínház

Opera a Színház térenPapp Tímea

A 17. század végén III. Sobieski János, illetve az őt követő II. (Erős) és III. Ágost uralkodása alatt virágzott az operakultúra, s utóbbi jóvoltából épült fel 1724-ben téglából és fából az „operaház”. Az első állandó jellegű és hivatásos lengyel színházat Teatr Na-rodowy (Nemzeti Színház) néven a francia felvilágosodás lelkes híve, Szaniszló Ágost, az utolsó lengyel király e falak közt hívta életre uralkodásának második évében, 1765-ben. Az épület azonban düledezni kezdett, ezért egy évtized múltán a Radziwiłł herceg palotájának – ma: elnöki palota – kastélyszínházába költözött át a teátrum. Itt mutatták be 1778. július 11-én az első len-gyel nyelvű operát, amelyet Maciej Kami-enski írt Wojciech Bogusławski librettójára. A darab címe körülbelül így fordítható: Sze-rencsétlenségből boldogság, és Franciszek Bohomolec komédiájának zenés színpadi átirata. A Spiró György Ikszekjéből (és Im-

A varsói operajátszás története mintegy 380 évre tekint vissza: az első előadásokat 1628-ban láthatta a varsói közönség IV. Ulászló jóvoltából, aki egy fi renzei társulatot hívott vendégjátékra, négy évvel későbbi trónra lépésekor pedig szín-házat alapított, és a Marco Sacchi igazgatta trupp rendszeresen adott elő operákat is.

posztorából) is ismert Bogusławski a varsói Nemzeti Színház vezetőjeként az operát is támogatta: ő fordította az összes általa rendezett olasz opera librettóját, 1794-től pedig eredeti műveket is írt.

A Teatr Wielki, azaz a Nagyszínház repre-zentatív épületét a livornói születésű Antoni Corazzi tervezte neoklasszikus stílusban. 1825 és 1833 között építették a háromta-gozatú Nemzeti Színház prózai, opera- és balettegyüttesének. A színháznyitó előadás 1833. február 24-én Rossini A sevillai borbély című vígoperája volt. A 19. század elején a repertoárt természetesen az importoperák uralták: Boildieu, Hum-mel, Mozart, Weber, Auber, Meyerbeer, Donizetti, Bellini, Verdi művei szerepeltek a Karol Kurpiński igazgatta ház műsorán, ám legnagyobb sikereit a zeneszerző-direktor saját operáival aratta – Új krakkóiak, Jad-

wiga, Lucifer palotája, Gdańsk ostroma –, amelyeket ő maga is vezényelt.

1795 és 1918 között, az önállósággal nem rendelkező, Oroszország, Poroszország, Ausztria és Magyarország között felosztott Lengyelországban a varsói színház nem-csak kulturális, de politikai, azaz nemzet-összetartó szereppel is bírt. Lengyel operák és balettek premierjeit tartották a Nagy-színházban, köztük a lengyel opera meg-teremtőjének, Stanisław Moniuszkónak a legfontosabb darabjai kerültek színre. Mo-niuszko 1858-ban, 39 évesen lett a varsói dalszínház igazgatója, akinek Halka című operájának teljes változatát itt játszották első alkalommal 1864-ben. A zeneszerző további húsz operát írt, tíz drámához kom-ponált kísérőzenét, szerzett egy balettet, több operettet és vaudevillet-t, s ezeket mind játszották a Nagyszínházban. Moni-uszkót Cesare Trombini követte a poszton, aki az 1879-es Lohengrin révén megismer-tette a lengyelekkel Wagnert. Itt készítette el egy olasz koreográfus, Virgilius Calori a Pan Twardowski (Twardowski úr) című balettet 1874-ben, s a darab először Adolf Son-nenfeld, majd Ludomir Rozycki zenéjével a korszak repertoárjának legnépszerűbbjévé vált. A hazai operakomponisták közül Wła-disław Zelenski, Ignacy Jan Paderewski és Karol Szymanowski álltak a toplisták élén, a koreográfusok közül Roman Turczynowicz, Piotr Zajlich és Feliks Parnell balettjeire kel-tek el a leghamarabb a jegyek.

A századelő történelmi viharainak ellenállt a lenyűgöző méretű ház, a II. világháború bombatámadása 1939 szeptemberében azonban olyan mértékű károkat okozott az épületben, hogy csak a homlokzatot állítot-ták helyre, a színpadot és a közönségfor-galmi tereket rekonstrukció helyett Bohdan Pniewski tervei alapján építették fel. Az új Nagyszínház 1965. november 19-én nyitotta meg kapuit, s azóta folyamatosan várja vendégeit az 1850 fős Moniuszko-terem, és a 250 néző befogadására alkalmas Młynarski-terem, az első emeleti vigadóban pedig a Lengyel Színházi Múzeum kapott helyet. •

5858


59


Jazztavasz 2010

A Djabe 2002 óta a világ minden táján har-mincöt országban lépett fel, koncertjeiken igazi világzene csendül fel: afrikai, ázsiai, latin-amerikai zenéből és magyar folklórból egyaránt építkeznek dalaik. Tizenöt éves működésüket ünneplő koncertjükön kiváló hazai és külföldi vendégművészekkel, köz-tük a Genesist alapító brit gitárossal, Steve Hackett-tel együtt lépnek fel.

A Stúdió 11 a jazz egyik kultikus fi gurájának, Jaco Pastoriusnak állít emléket a basszus-gitáros áthangszerelt szerzeményeinek középpontba állításával. Az est vendégei, Peter Erskine és Victor Bailey szorosan kötődnek az egykori basszusfenoménhez, utóbbi Pastorius művészi örökségének egyik legfontosabb mai képviselője.

Oláh Kálmán zongoraművész, a magyar jazz mértékadó művésze kettős jubileumát ünnepli. Negyvenévesen visszatekint eddigi művészi vonzódásaira, főleg a kamara-jazzre és a kortárs ensemble-ra. A koncert második felében a húsz éve működő Trio Midnight, Magyarország egyik leginkább összeszokott jazz-zenekara játszik. •(Fesztivál Színház, 2010. május 17., 22., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2010. május 20.)

Anne-Sophie Mutter először Budapesten

A legnevesebb amerikai szimfonikus együt-tesek közé tartozó Pittsburghi Szimfonikus Zenekar ismét fellép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Mostani szereplé-sük revelációnak is tekinthető, mivel ezen az esten mutatkozik be a magyar közön-ségnek Herbert von Karajan felfedezettje, Anne-Sophie Mutter. A három évtizede sikert sikerre halmozó hegedűművész-nő a barokktól a kortárs zenéig mindent professzionális módon játszik, számtalan lemezfelvétel őrzi különleges tehetségét.

Ezen a koncerten Brahms Hegedűversenyét szólaltatja meg, majd az est második rész-ében Mahler „A titán” alcímet viselő D-dúr szimfóniája csendül fel. A koncert dirigense a nemzetközi hírű Manfred Honeck lesz. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2010. május 28.)

Trisztán-premier a Wagner-napokon

Az idei, ötödik alkalommal megrendezett Wagner-napokon ismét bővül a repertoár. Ezúttal a német zeneköltő 1865-ben be-mutatott dalműve kerül színre a Magyar Állami Operaházzal közös produkció ke-retében. A mű megszólaltatása rendkívüli állóképességet és magas koncentrációt

kíván az előadóktól, a sikeres előadásban viszont különleges szépségében mutatkozik meg a komponista zenei nyelvezetének extravagáns jellege, újszerű harmóniája és a zenekari hangzás utánozhatatlan sok-színűsége. A címszerepet a Wagner-napok nagy népszerűségnek örvendő tenoristája, Christian Franz énekli, Izoldát Anna Kat-harina Behnke, Marke királyt Jan-Hendrik Rootering személyesíti meg. Természetesen magyar művészek is fellépnek a produkció-ban, a közönség Németh Juditot, Szegedi Csabát, Megyesi Zoltánt, Clementis Tamást és Horváth Istvánt láthatja. A Magyar Álla-mi Operaház Ének- és Zenekarát Fischer Ádám vezényli. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2010. május 29., június 1. és június 16.)

Április-júniusi előzetes

Tavaszváró

60

Djabe

Anna-Katharina Behnke

Anne-Sophie Mutter (fotó: Anja Frers)

145x210_piknik sajto.indd 1 7/31/09 4:15:08 PMmupa_jan-marc.indd 60mupa_jan-marc.indd 60 12/14/09 2:33:36 PM12/14/09 2:33:36 PM

61

piknikkulturális magazin

szombat 13-15h

van barátod.

145x210_piknik sajto.indd 1 7/31/09 4:15:08 PMmupa_jan-marc.indd 61mupa_jan-marc.indd 61 12/14/09 2:33:42 PM12/14/09 2:33:42 PM

Echo Visszhangok a Müpa eseményeiről

László FerencTejben a vigasz – Hans Krása: Brundibár(Fidelio.hu, 2009. szeptember 10.)„S mégsem ezek az áthallások teszik élménnyé Krása művét, hanem az emlé-kezetes pillanatokat teremtő, könnyeden melodikus, szlávos és dzsesszes elemeket egyaránt rejtő muzsika, s a darab egészét átható, az önfeledt játékban vigaszt és me-nekülést találó gyermeklét csodája. Mint-hogy játszótárs volt a színpadi cselekmény útjából vezénylés közben ki-kitérő, s néha a gyerekek közé kuporodó Fischer Iván is.”

Illés Zsófi aElektronika a Gangesz partjáról(Exit24.hu, 2009. október 4.)„A Müpa Fesztivál Színház termének kiváló adottságait kihasználva adott felejthetetlen koncertet Hortobágyi László a Gayan Ut-tejak Orchestrával. Az autentikus hindusztá-ni zene magyar nagymestere újra megmu-tatta, miért számít már életében etalonnak. Dübörgő elektronika keveredett indiai dallamokkal, kaotikus egyveleg, rendszer a káoszban és éteri dallamok csakrákig leha-toló szólamai segítették a hallgatóságot a „megvilágosodás” felé vezető úton.”

Tölgyesi GáborA kubai Johnny Cash – interjú Eliades Ochoával(Magyar Nemzet, 2009. október 5.)„Minden, amit elértem vagy a jövőben el-érek, a múlt tolmácsolásáról szól – mond-ja. Majd a próbára menet még megjegyzi: Ha a közönség ugyanolyan szeretettel fogad minket, mint ahogy az este program-ját összeállítottuk, jó koncert lesz. Ugyanis ha két azonos energia összeadódik, abból csak jó születik. „Szenvedély, öröm, ha-gyományos dalok bluesos gitárjátékkal, dzsesszes zongorafutamokkal tűzdelve, táncoló publikum. Eliades Ochoa koncertjén találkoztak az azonos energiák.”

Végső ZoltánA nagy találkozás(Élet és Irodalom, 2009. október 9.)„...mégsem csak ettől más az anyagot Both Miklós és a Napra előadásában élő-ben meghallgatni. A megkapó, atonális effektek képfestő erejéhez (kiváltképp az Éjszaka kezdésében) kell a tér, a koncert egésze alatt tapasztalható vibrálást otthoni környezetben, lemezről visszahallgatva nem érezni; már csak ebből is egyértelmű-en kiderült, hogy a Radnóti-album nagy művész elmélyült alkotása. Az eredendő szándék minden bizonnyal a költészet és a közönség kapcsolatának erősítése volt, ami ezúttal nem egyszerűen a szöveg mellé illesztett zene hatásával vált valóra. A meg-született nyolc műben szöveg és zene olyan természetességgel létezik együtt, mintha az alkotók nem közel százévnyi távolságban, hanem egy időben, sőt, egyszerre egyazon helyen dolgoztak volna együtt.”

Siklódi CsillaKőrösi Csoma Sándor királysága (Csoma – opéra cinématique a Müpában)(Cafe Momus, 2009. október 15.)„Ahogy mondani szokás, a legjobb rendező az élet, hiszen egyetlen forgatókönyv sem tervezhette előre azt a rendkívüli hatást, amelyet a lét és nemlét mezsgyéjét megjá-ró, onnan visszatérő Törőcsik Mari tolmá-csolásában előadott szöveg ereje okozott.

Mélységek nyíltak meg előttünk, éreztük, ahogyan a mesélő maga is nagy utakat járt be, és most a tudást átadja nekünk.”

Zappe LászlóElcsellózták(Népszabadság, 2009. november 2.) „A rendező kimeríthetetlen ötletességgel használja ki jelenlétüket. […] Az ötletek önmagukért valók, akár esetlenek, akár látványosak. A befejezés nagyon hatásos. A haldokló testek már-már egymásra ta-lálnak, az öngyilkos fi atalok végvonaglása szeretkezési kísérletbe torkollik. Mondhatni egymásba halnak.”

Albert MáriaDívák kora: Norma tündöklése(HVG, 2009. november 23.)„Gruberova más értelemben specialista. Specialista, mert gondosan ápolja hang-szerét: a hangját. Specialista, mert énekesi alapeszközeit, például a fantasztikus hosz-szúságú levegőket, a szinte páratlan piano-technikát minden szerepében alkalmazza. Mégis minden alakban másként mutatkozik meg, és noha ő a díva, a partnereivel úgy működik együtt, hogy tekintettel van tulaj-donságaikra.”

62

Aquiles Machado

MUPA_210x297_koncert.indd 1 11/30/09 1:07:15 PMmupa_jan-marc.indd 62mupa_jan-marc.indd 62 12/14/09 2:33:43 PM12/14/09 2:33:43 PM

63

„ A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan,

mégsem maradhat kimondatlanul.”Victor Hugo

A Mûvészetek Palotája stratégiai partnere a Magyar Telekom

Fotó: Mûvészetek Palotája – Budapest, Petô Zsuzsa

MUPA_210x297_koncert.indd 1 11/30/09 1:07:15 PMmupa_jan-marc.indd 63mupa_jan-marc.indd 63 12/14/09 2:33:45 PM12/14/09 2:33:45 PM

.

Élmény! Minden tekintetben. www.mupa.huÉlmény! Minden tekintetben. www.mupa.hu

Jegyek kaphatók a Müpa jegypénztárában 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. (tel.: 555-3300), a Concert & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem.ISO 9001:2000

S T R A T É G I A IP A R T N E R E I N K

STRATÉGIAI MÉDIA-P A R T N E R E I N K

4 1!+

Váltson bérletet a Müpa elôadásaira!

S T R A T É G I A IP A R T N E R E I N K

STRATÉGIAI MÉDIA-P A R T N E R E I N K

Bérletek csak a Müpa jegypénztáraiban kaphatók: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: 555-3310.A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem.ISO 9001:2000

mozi tv színház

• világsztárok• plusz egy választható elôadás• „ a la carte” ülôhelyek• az eredeti jegyárakhoz képest 15% kedvezmény

Fischer Ádám Mariza Seherezádé Szakcsi Lakatos Béla Németh Judit


Documents

Müpa Magazin 2010/1