Névváltoztatás – társadalom – történelem

Névváltoztatás – társadalom – történelem A családnév-változtatások történetei időben,

térben, társadalomban

Szerkesztette

FARKAS TAMÁS és KOZMA ISTVÁN

Budapest, 2008

Névváltoztatás – társadalom – történelem /

2

A 2007. november 22–24-én, Budapesten megrendezett „Névváltoztatás – társadalom – történelem / Családnév-változtatások – több

szempontú megközelítésben” című konferencia előadásai

A kötet tanulmányait lektorálták: Farkas Tamás, Gerstner Károly, Gintli Tibor, Hajdú Mihály,

Heltainé Nagy Erzsébet, Juhász Dezső, Karády Viktor, Kozma István, Nagy Imre Gábor, Ördög Ferenc, Raátz Judit, Vörös Ferenc

Technikai szerkesztő:Romhányi Andrea

A konferencia megszervezését és a kötet összeállítását az OTKA T 49095 sz. pályázata támogatta

http://nevvaltoztatas.elte.hu


3

ELŐSZÓ

A családnév-változtatások igen összetett kérdésköre számos tudományág számára kínál kutatásra érdemes kérdéseket. Elsősorban is a történettudomány különböző ágainak (társadalomtörténet, helytörténet, politika-, ideológia- és mentalitástörténet, művelődéstörténet), a kisebbség- és identitáskutatásnak, a nyelvtudománynak és névkutatásnak, továbbá többek között a társadalomlélek-tannak, jogtudománynak vagy éppen az államigazgatásnak.

A témakör kutatásának első konferenciájára 2007. november 22–24. között került sor Budapesten. Megszervezését az az interdiszciplináris kutatócsoport biztosította, mely a Magyar Nyelvtudományi Társaság közreműködésével az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete mellett, 2004-ben alakult a hivatalos magyar családnév-változtatások átfogó igényű vizsgálatára. A kutató-csoport tevékenységét 2005-től az OTKA támogatásával folytatta, mely egyúttal e konferencia megszervezését is lehetővé tette. (Minderről is bővebben l. a kuta-tócsoport honlapját: http://nevvaltoztatas.elte.hu.)

A „Névváltoztatás – társadalom – történelem / Családnév-változtatások – több szempontú megközelítésben” című konferencia alapvető célja az volt, hogy a több szakterületet érintő és igen összetett kérdéskör vizsgálatának szélesebb látókört, újszerű és távlatos lehetőségeket nyisson; az érintett tudományterületek és a lehetséges kutatási irányok, nézőpontok, kutatási eredmények összetalálko-zásának és párbeszédének megfelelő alkalmat és további lendületet biztosítson. (Az eddigi kutatások áttekintéséhez l. a kötet mellékleteként közreadott bibliog-ráfiát is.)

A konferencia előadói között különböző tudományterületek művelői, a té-makör avatott és pályakezdő kutatói egyaránt megtalálhatók voltak. (A szerzők-ről l. a kötet végén található rövid pályaképeket.) Ez a kötet 21 előadás írott, nem ritkán lényegesen bővített változatát tartalmazza. Az egyes kéziratokat két-két, különböző tudományterületen működő lektor véleményezte, a tanulmányok végleges kialakításához nem csekély mértékben járulva hozzá ezáltal. Munkáju-kat ezúton is köszönjük.

A szerkesztők


4

TARTALOM

Előszó..................................................................................................................... 7 A névváltoztatások általános kérdései................................................................ 9 HAJDÚ MIHÁLY: A névváltozások és névváltoztatások rendszere....................... 11 KARÁDY VIKTOR: A névmagyarosítások társadalomtörténeti összefüggései ..... 23 FARKAS TAMÁS: Szempontok, irányok, feladatok és lehetőségek a család-

név-változtatások vizsgálatában................................................................... 39 VÖRÖS FERENC: Névváltoztatás és névhelyreállítás a kisebbségi magyar

névhasználat tükrében: terminológiai javaslat egy névtani jelenség megnevezésére ............................................................................................. 57

Névváltoztatás a történelmi-ideológiai erőtérben ........................................... 77 MAITZ PÉTER: Névmagyarosítás és névideológia a dualizmus kori Ma-

gyarországon ................................................................................................ 79 JUHÁSZ DEZSŐ: Múltidézés és családnév-változtatás.......................................... 99 A családnév-változtatások csoportsajátos történetei .................................... 107 BINDORFFER GYÖRGYI: Etnoním, családnév, keresztnév: névhasználat és

névválasztás a magyarországi németeknél ................................................. 109 FÖGLEIN GIZELLA: Névváltoztatás és agrárátalakulás a magyarországi né-

metek kitelepítésének árnyékában (1945) .................................................. 125 FENYVES KATALIN: Hirschlből Szarvady és Ábrahám fia, Jenő: a névvá-

lasztás mint akkulturációs stratégia............................................................ 141 KOZMA ISTVÁN: Közeledés vagy az elkülönülés reprodukálása másként? A

névmagyarosítással felvett családnevek csoportsajátos vonásai keresz-tények és zsidók körében (1897–1908) ...................................................... 159

MIZSER LAJOS: A nyíregyházi tirpákok névváltoztatásai .................................. 181 NAGY IMRE GÁBOR: A közigazgatási tisztviselők névmagyarosítása So-

mogy és Baranya megyében (1933–1938) ................................................. 189 A családnév-változtatások helyi történetei .................................................... 211 FÜLÖP LÁSZLÓ: Névváltozások és névváltoztatások Kaposvár környékén a

19. században ............................................................................................. 213 SZILÁGYINÉ KÓSA ANIKÓ: Egy tömeges névváltoztatás története és tanul-

ságai: Kislőd, 1868..................................................................................... 225


5

VARGA JÓZSEFNÉ HORVÁTH MÁRIA: Névváltoztatások Győrben a reform-korban és a 19. század második felében..................................................... 237

Névváltoztatás más országokban.................................................................... 253 BENCE ERIKA: Szentelekytől Aaron Blummig: írói nevek a vajdasági ma-

gyar irodalomban ....................................................................................... 255 KOZMA JUDIT: Osztrák és magyar zsidók névváltoztatásai a hosszú 19.

században ................................................................................................... 265 BÁNYAI VIKTÓRIA: A „névhéberesítés” társadalomtörténeti és nyelvi vo-

natkozásai................................................................................................... 277 FÁBIÁN ZSUZSANNA: A vezetéknév-változtatás néhány olasz vonatkozásá-

ról ............................................................................................................... 287 A névváltoztatások képe az irodalomban ...................................................... 305 T. SOMOGYI MAGDA: Családnév-változtatás az írói névadásban ...................... 307 VÁCZINÉ TAKÁCS EDIT: A családnév-változtatás mint az írói névadás esz-

köze Vámos Miklós „Apák könyve” című regényében ............................. 325 A családnév-változtatások kutatásáról és kutatóiról .................................... 337 FARKAS TAMÁS: A magyar családnév-változtatások szakirodalmának vá-

logatott bibliográfiája (1872–2008) ........................................................... 339 Kötetünk szerzői ................................................................................................ 353


6

I. A NÉVVÁLTOZTATÁSOK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI

A NÉVVÁLTOZÁSOK ÉS NÉVVÁLTOZTATÁSOK RENDSZERE

A tanulmány a névváltoztatások rendszerbe foglalását tűzi ki célul. Több meg-közelítési szempontot fölsorol (kényszer – önkéntesség; teljes – részleges; írás-beli – szóbeli stb.), végül a rituális – nem rituális megközelítést választja, s a következő rendszerezést adja: I. Rituális névváltoztatások: a) hitélethez tartozók, b) névtabuk eredményei, c) életmódváltozások, d) vallásváltoztatások, e) életkori változások, f) babonás okok, g) házasságkötések, h) tudatos névváltoztatások. II. Nem rituális névváltoztatások: A) Közösségiek: a) a megnevezett változása, b) átköltözések, c) ragadványnevek; B) Felsőbbségi névváltoztatások: a) mitológia-iak, b) uralkodóktól eredők, c) közvetlen fölöttestől valók, d) államhatalomtól elhatározottak, e) köztes hivataltól eredők, f) felügyeleti szervtől valók; C) Saját elhatározásból történt névváltoztatások: a) hatóságot megtévesztő szándékúak, b) írói álnevek, c) művésznevek, d) jeligék, e) internetnevek. Ez a rendszerezés egyfajta rendszerezési kísérletet mutat be, más szempontú megközelítések más összefüggéseket hozhatnak fölszínre.

HAJDÚ MIHÁLY

A NÉVMAGYAROSÍTÁSOK TÁRSADALOMTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSEI

A tanulmány az 1948 előtti névmagyarosítási mozgalom társadalmi funkciói-nak áttekintését nyújtja; a névváltoztatások általános társadalmi szerepköreit és a névváltoztatásokban elsődlegesen részt vevő társadalmi csoportok (zsidók, németek) esetében érvényesülő funkcióit tárgyalja. A hasonló mozgalmakra figyelmet fordító nemzetközi (elsősorban európai) kitekintés után a tanulmány számba veszi a névnemzetiesítés különböző területeit és módszereit, melyek együttesen, illetve egymást kiegészítően kaphattak szerepet. Ezek a társadalmi funkcióik a nemzeti konformizmushoz kapcsolódnak, melyek válaszreakció-ként jelentkeztek az uralkodó elit nemzetépítő tevékenységére, de emellett – bár az érintett nemzetiségi-felekezeti csoportok esetében különbözőképpen – a modernizáció, szekularizáció, individualizáció, stigmakerülés, státusmobilitás (idegentől a nemzetihez) és az esztétikai önreprezentáció kérdéskörét is jelen-


7

tették. A tanulmány következtetései megerősítik azoknak a párhuzamos kutatá-soknak az eredményeit, melyek a kisebbségek akkulturációjának és társadalmi asszimilációjának a társadalmi mobilitás különböző formáival való összefüggé-seit tárgyalják.

KARÁDY VIKTOR

SZEMPONTOK, IRÁNYOK, FELADATOK ÉS LEHETŐSÉGEK A CSALÁDNÉV-VÁLTOZTATÁSOK VIZSGÁLATÁBAN

A tanulmány a családnév-változtatásokat egy négy összetevőből álló modell keretében értelmezi. E modell elemei: egyrészt a kérvényező személyek és cso-portok, másrészt a hivatalosságot képviselő közigazgatási szerv, harmadrészt e két tényező interakcióját körülvevő és befolyásoló történelmi-társadalmi-ideológiai-kulturális erőtér, negyedrészt pedig a folyamat középpontjában lévőcsaládnevek. A tanulmány ezeket az összetevőket sorra véve, azonosítja a témá-ban rejlő fontosabb problémákat, ad számot megközelítésük lehetséges módjai-ról, a kutatások eddigi történetéről (beleértve e kötet tanulmányait), illetve azok eredményeiről és hiányosságairól, igazodási pontokat kínálva a jövő kutatási programjainak kidolgozásához. Különös figyelmet fordít a névváltoztatások új családnévanyagának elemzési szempontjaira, s röviden beszámol egy, a témakör komplex kutatására alakult kutatócsoport terveiről és tevékenységéről.

FARKAS TAMÁS

NÉVVÁLTOZTATÁS ÉS NÉVHELYREÁLLÍTÁS A KISEBBSÉGI MAGYAR NÉVHASZNÁLAT TÜKRÉBEN: TERMINOLÓGIAI JAVASLAT EGY NÉVTANI

JELENSÉG MEGNEVEZÉSÉRE

A tanulmány alapvetően a névváltoztatás terminológiai kérdéseivel foglalkozik. Bevezető részében a név állandóságának elveiről és sajátos Kárpát-medencei realizációjának kontrasztjáról olvashatunk. A szerző a téma kapcsán érinti a nevek nyelvi kölcsönzésének és integrációjának, valamint a transzkripciónak és a transzliterációnak az összefüggéseit. A tanulmány egyebeken túl a következőfogalmak rendszerszerű definiálására tesz kísérletet: névváltozás, névváltoztatás, hivatalos névviselés, névhasználat, névátírás, névhelyreállítás, magyarosítás és visszamagyarosítás. A névhelyreállítás példáinak említésekor két új szakkifeje-


8

zés, az asszimilációs és a reasszimilációs célú névhelyreállítás bevezetésére ke-rül sor, főként (cseh)szlovákiai példák segítségével. Ezek olyan összefoglaló tartalmú fogalmakként jelennek meg, amelyek más nyelvek viszonylatában is jól használható terminusokká válhatnak a névtani szakirodalomban. Az általuk megnevezet jelenségek – latinosítás, németesítés, románosítás, szlovákosítás stb. – szinte minden európai nyelvben ismertek, s általuk a jelenségek árnyaltabb bemutatására kerülhet sor. Az összegzésben a szerző egy ábra segítségével szemléltetve a névváltoztatás fogalomrendszerének újragondolt bemutatására vállalkozik.

VÖRÖS FERENC

II. NÉVVÁLTOZTATÁS A TÖRTÉNELMI-IDEOLÓGIAI ERŐTÉRBEN

NÉVMAGYAROSÍTÁS ÉS NÉVIDEOLÓGIA A DUALIZMUS KORI MAGYARORSZÁGON

A hivatalos családnév-változtatásokat sokszor kifejezetten gyakorlati, élettörté-neti okok idézik elő. A jelenség hátterében azonban emellett legalább annyira az eredeti családnév nyelv-, illetve névideológiai indíttatású stigmává válása is állhat. Erre az utóbbi esetre kínál példát az idegen, mindenekelőtt német eredetűcsaládneveket viselő közösségek társadalmi méreteket öltő névmagyarosítása a 19. századi Magyarországon, amely nem következett volna be, ha a korszak meghatározó nyelvi ideológiája, a nyelvi nacionalizmus nem nyilvánítja a csa-ládnevet nemzeti szimbólummá, és nem állítja azt nemzetpolitikai célok szolgá-latába. A tanulmány annak a névmagyarosítási propagandának a kritikai diskur-zuselemzését kívánja elvégezni, mely a hosszú 19. század utolsó mintegy ötven évében a nemzeti névideológia elterjesztését és megvalósítását tűzte ki céljául. Az elemzés mindenekelőtt azokat a diszkurzív stratégiákat (ideológiai tartalma-kat és azok nyelvi reprezentációit) kívánja feltárni, melyek segítségével a nem magyar eredetű családnevet viselő személyeknek a nemzeti névideológia átvéte-lére és követésére, ezen keresztül pedig a névmagyarosításra való rábeszélése történt.

MAITZ PÉTER


9

MÚLTIDÉZÉS ÉS CSALÁDNÉV-VÁLTOZTATÁS

A tanulmány a 19. századi családnév-változtatások (névmagyarosítások) példáin keresztül azt vizsgálja, hogy a ’régiesség’ jelentéstani motívumát milyen lexikai, morfológiai és helyesírási eszközökkel kívánták a névváltoztatók megjeleníteni; illetve milyen jelentéstani csoportok, milyen megterheltséggel vettek részt ennek a névpragmatikai célnak az elérésében. A magyarországi allogén népességnek (zsidók, németek, szlávok stb.), illetőleg a már asszimilálódott nem magyar ere-detű lakosságnak ugyanis a névváltoztatások révén nemcsak arra volt lehetősége, hogy elfedjék, megszüntessék idegen eredetük tulajdonnévi attribútumát, hanem arra is, hogy egy másik név kiválasztásával vagy teljesen új alkotásával ’magya-rosabb’, ’régiesebb-eredetibb’ konnotációjú jelölőhöz jussanak. A magyarosítás folyamatát számos tényező segítette, beleértve a társadalmi, nyelvi ideológiák vagy a korabeli névízlés érvényre jutását. A jövőben érdekes lesz megvizsgálni azt is, hogy a nyilvános és privát írásbeliségben, továbbá a névváltoztatási kér-vények indoklásaiban milyen érvrendszer és nyelvi eszköztár körvonalazódik.

JUHÁSZ DEZSŐ

III. A CSALÁDNÉV-VÁLTOZTATÁSOK CSOPORTSAJÁTOS TÖRTÉNETEI

ETNONÍM, CSALÁDNÉV, KERESZTNÉV: NÉVHASZNÁLAT ÉS NÉVVÁLASZTÁS A MAGYARORSZÁGI NÉMETEKNÉL

A tanulmány Dunabogdányban, Véménden és Csolnokon folytatott kutatások alapján szociálpszichológiai, tudásszociológiai szempontból elemzi a magyaror-szági németek névhasználatát, valamint a névhasználat és az identitás-alakulás diakrón, illetve szinkrón összefüggéseit. A családi- és keresztnevek mellett a csoport névhasználatára mint az identitás megőrzésének egyik legfontosabb dimenziójára helyezi a hangsúlyt. A névhasználat kijelöli a csoporttagságot és a csoporthoz tartozást, megkülönbözteti a saját és az idegen csoportot; társadalmi toldalékként beépül az egyén, a csoport önmagáról kialakított képébe – ebbőlkövetkezően identitásképző ereje van. A családnevek magyarosításának tekinte-tében a tanulmány körüljárja az asszimilációs problematikát, az „önkéntes”,


10

illetve a kényszermagyarosítások folyamatait; a keresztneveken keresztül pedig utal a magyarsághoz, a nemzethez való tartozás igényére.

BINDORFFER GYÖRGYI

NÉVVÁLTOZTATÁS ÉS AGRÁRÁTALAKULÁS A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK KITELEPÍTÉSÉNEK ÁRNYÉKÁBAN (1945)

A tanulmány a magyarországi németek 1945. évi névváltoztatási, névmagyarosí-tási szándékát és gyakorlatát a társadalmi-gazdasági és jogi-politikai körülmé-nyek számbavételével, történeti beágyazottságában vizsgálja. Áttekinti a néme-tek második világháború utáni létszámának alakulását a népszámlálások alapján. Ismerteti területi-települési elhelyezkedésüket és gazdasági-szociális helyzetü-ket. Elemzi a tömeges névmagyarosításra is befolyást gyakorló földbirtokrende-letet, illetve az azzal összefüggő névváltoztatási jogalkotást és joggyakorlatot. Sajátosságként megemlíti, hogy a névváltoztatási kérelmekben a Volksbund- tagságra természetesen nem, jobbára csak a korábbi névváltoztatásokra hivatkoz-tak; míg a földelkobzásoknál kizárólag a Volksbund-tagságra történt utalás, a korábbi névváltoztatásokra viszont nem, vagy alig. Végül arra a megállapításra és következtetésre jut, hogy a magyarországi németek (anyanyelvűek, nemzeti-ségűek, származásúak) 1945. évi névváltoztatása, névmagyarosítása, illetve an-nak a szándéka inkább a szülőföldhöz való ragaszkodás kifejezésének kétség-beesett kísérlete volt és lehetett, semmint a földtulajdon megtartásának megvaló-sítható gyakorlata. Ezek nagyon is beszédes, ám a névváltoztatási kérelmek „né-ma” motivációi maradtak.

FÖGLEIN GIZELLA

HIRSCHLBŐL SZARVADY ÉS ÁBRAHÁM FIA, JENŐ: A NÉVVÁLASZTÁS MINT AKKULTURÁCIÓS STRATÉGIA

A kutatás Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái” című életrajzi lexikon-jának anyagán alapul. A mű 30 ezer címszavának anyagát összeveti a „Magyar Zsidó Lexikon” személyekre vonatkozó adataival, valamint az izraelita vallású kolozsvári és pesti egyetemi hallgatók névsoraival és a magyarországi zsidó temetők névanyagát tartalmazó Öröklét című honlap adataival. Szinnyei munká-


11

jában 1424 zsidó származású szerző biográfiája olvasható, közülük 317 esetében részletes életrajzi információkkal is rendelkezünk. A névelemzésekből leszűrhe-tő következtetések szerint az utónevek adása a magyarosodás folyamatával is összefüggött, mely rendszerint két lépésben, két generáció alatt ment végbe. A névmagyarosítások történetét a tanulmány ezekkel összefüggésben is vizsgálja, s így azt a folyamatot, mely a kulturálisan kongruens nevek létrejöttéhez vezetett. A 19. század első és második felében születettek esetében összességében nagy-mértékű különbségek tapasztalhatók, a változások generációnkénti nyomon kö-vetése azonban a tárgyalt folyamatok fokozatosságának képét mutatja.

FENYVES, KATALIN

KÖZELEDÉS VAGY AZ ELKÜLÖNÜLÉS REPRODUKÁLÁSA MÁSKÉNT?A NÉVMAGYAROSÍTÁSSAL FELVETT CSALÁDNEVEK CSOPORTSAJÁTOS

VONÁSAI KERESZTÉNYEK ÉS ZSIDÓK KÖRÉBEN (1897–1908)

A szerző a századfordulót átívelő időszakból (1897–1908) vett mintán azt vizs-gálta, hogy voltak-e szignifikáns eltérések a keresztény, illetve a zsidó névma-gyarosítók által választott névanyag összetételében, s ha igen, vajon mire utal-hatnak ezek a különbségek. A tanulmány végső konzekvenciája az, hogy létre-jöttek ilyen különbségek, különösen a választott névanyagok jelentéstani tipoló-giája tekintetében, ami a két vallási aggregátum szociokulturális és mentalitásbe-li eltéréseire utal. Zsidók kevesebb név közül választottak, keresztényekre jel-lemzőbb volt az egyénibb nevek választása (illetve kreálása). A keresztény név-magyarosítók főképp a helynévi eredetű, többnyire -i-re végződő, régiesnek ható nevekért lelkesedtek, míg a zsidók inkább a puritánabb, kevésbé feltűnő foglal-kozásneveket és keresztneveket preferálták. Azonban e különbségek a dualizmus idején, hosszabb távon és tendenciaszerűen egyre csökkentek. A névváltoztatá-sok alkalmával megvalósuló névválasztások tekintetében az integrálódás, s nem az elkülönülés mozzanata volt meghatározóbb.

KOZMA ISTVÁN

A NYÍREGYHÁZI TIRPÁKOK NÉVVÁLTOZTATÁSAI

Tirpákoknak nevezzük a 18. század közepén Nyíregyházára betelepült szlováko-kat, akik 70%-ban szlovák, 30%-ban magyar, német, latin és román eredetű neve-


12

ket viseltek. A névváltoztatás a 19. század közepéig körükben is természetes úton ment végbe. A neveket lefordították szlovákról magyarra (Csabjánszky > Csabai),egyik szlovák nyelvjárásról a másikra (Holik > Pleskó), míg az egyéb fordítások ritkák (Fizel~Sramkó >Darabos~Ragyás). Megváltoztatták a név betűit (Andrásovszky > Andrasóczki) vagy éppen a helyesírást (Babéj > Babély). Az azonos családnevűeket kettős vezetéknévvel különböztették meg a foglalkozás, testi-lelki tulajdonság megjelölésével vagy a feleség családnevének felvételével. Hivatalos névváltoztatásra a 19. században is van példa, de a többség 1933–1937-ben és 1940-ben magyarosított. Általában a helynév + -i képző dominált (Szabol-csi, Mogyorósi), olykor az álhelynevek -i képzős alakjai (Kárpátfalvi, Reményi) és a tudatos archaizálás is előfordul (Koppány, Laborcz). A cikk emellett figyelmet fordít a névváltoztatás okaira (tisztségvállalás, vitézzé avatás, iparosműhely nyitá-sa, örökbefogadás stb.) is, amennyire ezt a tanulmány megírásához felhasznált források lehetővé teszik.

MIZSER LAJOS

A KÖZIGAZGATÁSI TISZTVISELŐK NÉVMAGYAROSÍTÁSA SOMOGY ÉS BARANYA MEGYÉBEN (1933–1938)

A baranyai és somogyi közigazgatási tisztviselők 1933-as névmagyarosítási mozgalma tükrözi a közigazgatási apparátus helyi jellegzetességeit. A mozgal-mat Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 1933. évi titkos és elsőként itt publikált körrendelete lendítette fel. 1934-ben Pécs város idegen nevű közigaz-gatási alkalmazottjainak mintegy fele kérte családneve megváltoztatását. Mo-hács városában – néhány indokolt eset kivételével – minden városházi alkalma-zott névváltoztatási kérelmet adott be. A nemzetiségek által lakott járások veze-tői viszont a névmagyarosítási mozgalommal szembeni ellenszenvről számoltak be. A hatósági nyomásgyakorlásra Igmándy-Hegyessy László somogyi főispán rendelkezése is bizonyíték, aki 1935-ben névmagyarosításra kötelezte a megye közigazgatási alkalmazottjait. Az utasítására készített név szerinti összeírások-ban a névmegőrzés érdekében felsorakoztatott valós, vagy csak ürügyül szolgáló indokok is megjelentek. A tanulmány ennek a jelenségkörnek a bemutatására vállalkozik.

NAGY IMRE GÁBOR


13

IV. A CSALÁDNÉV-VÁLTOZTATÁSOK HELYI TÖRTÉNETEI

NÉVVÁLTOZÁSOK ÉS NÉVVÁLTOZTATÁSOK KAPOSVÁR KÖRNYÉKÉN A 19. SZÁZADBAN

Az előadás a Kapos völgye – amely a folyó eredetétől, Kaposfőtől Attaláig hú-zódik – 23 községének névanyagából meríti példáit, vizsgált időszaka a 19. szá-zad. A települések lakossága nem mind magyar származású, jelentős szláv (fő-ként délszláv) szórvány élt Toponáron, Zimányban, akiket a törökök kiűzése után telepítettek be földesuraik. Négy német többségű falu is található a folyó völgyében (Kaposfő, Kaposhomok, Kercseliget, Kisberki). Az említett települé-seken két névtani jelenséget figyelhetünk meg e korban a családnevekkel kap-csolatosan. Az egyik a spontán alaktani, morfológiai névváltozások, a természe-tes névmagyarosodás és a névcserélődés; a másik a tudatos és hivatalos névvál-toztatás. A magyar eredetű nevek megváltoztatásának elsősorban névesztétikai, névszépészeti okai voltak. Az idegen családnevek magyarosítása viszont első-sorban politikai, társadalmi indítékokra vezethető vissza. Az idegen eredetű csa-ládnevek tömeges megváltoztatására később, a második világháború előtt került sor. A tudatos névváltoztatásra csupán négy betyár esetében olvashatunk példát, ők a Somogy megyei börtönben hunytak el. Az itt felsorolt névtani jelenségekre emel ki az egyházi matrikulákból jellegzetes példákat az előadó.

FÜLÖP LÁSZLÓ

EGY TÖMEGES NÉVVÁLTOZTATÁS TÖRTÉNETE ÉS TANULSÁGAI:KISLŐD, 1868

Jelen tanulmány egy nagyobb közösséget megmozgató névmagyarosítási mozga-lom feltérképezését tűzte ki célul, különös tekintettel a névváltoztatások nyelvi stratégiáira és névtani következményeire. 1868-ban a Veszprém megyei Kislődszinte teljes német nyelvű és nemzetiségű lakossága megváltoztatta családnevét: eredeti (német) nevét magyarra cserélte le, amiben fontos szerepet játszhatott a falu német származású, de magyar érzelmű plébánosa, Gulden (később Forintos) István. A névváltoztatások szinte egyharmadánál az eredeti név kezdőbetűje (illetve kezdőhangja) meghatározó jelentőségű volt az új név megválasztásakor, s sok esetben a névkezdet további betűit, hangjait, illetve első szótagját is meg-


14

tartották az új név kialakításakor. A kislődi névmagyarosítások különlegessége abban rejlik, hogy a magyarországi névmagyarosítások általános tendenciáitól eltérő módon a névváltoztatások mintegy 60%-ánál az új név a régi fordításából keletkezett, ennek következtében olyan szokatlan névanyag jött létre, amelynek sajátosságai jól rávilágítanak a magyar és a német családnévrendszerek között fönnálló szemléletbeli különbségekre. A névmagyarosítási mozgalom nem telje-sen spontán módjára utalhat az a tény, hogy a kislődi egyházi anyakönyvekben a névváltoztatásokat követően még két évtizeden át a régi és az új családnevek együttesen szolgáltak a névviselők azonosítására.

SZILÁGYINÉ KÓSA ANIKÓ

NÉVVÁLTOZTATÁSOK GYŐRBEN A REFORMKORBAN ÉS A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

A tanulmány Győr 19. századi családnév-változtatásainak vizsgálatát végzi el anyakönyvi források alapján. Az összegyűjtött adatok elemzéséből megállapítha-tó, hogy a lakosság túlnyomó többségét adó iparos és kereskedő réteg vett részt legaktívabban a névváltoztatás folyamatában. A város három legjelentősebb felekezete a 19. században a római katolikus, evangélikus és az izraelita, közü-lük – becsült adatok alapján – a zsidó közösségben zajlott le a legnagyobb mér-tékű névváltoztatás. Legkevésbé érintette a változás az evangélikus közösség tagjait. Az elhagyott és felvett nevek számában a keresztény felekezetek eseté-ben jelentéktelen a különbség, míg a zsidó névelhagyásoknál jelentős a nevek szétfejlődése. A felvett nevek jelentéstani elemzése arra világít rá, hogy az új név kiválasztásakor mindhárom felekezet tagjai a magyar névrendszerbe illesz-kedő családnevet igyekeznek felvenni. Leggyakoribb típus a helynévi vagy ál-helynévi alapszavú családnév, a zsidó közösség esetében emellett még domináns a személynévi és a foglalkozásnévi alapszavú felvett név. A nevet változtató személyek legtöbb esetben ragaszkodnak az elhagyott és a felvett nevek kezdő-betűjének azonosságához, ami a névmagyarosítások ismert motívuma. Az anya-könyvi forrásokban és helytörténeti írásokban korai családnév-változtatásokra is található példa.

VARGA JÓZSEFNÉ HORVÁTH MÁRIA


15

V. NÉVVÁLTOZTATÁS MÁS ORSZÁGOKBAN

SZENTELEKYTŐL AARON BLUMMIG:ÍRÓI NEVEK A VAJDASÁGI MAGYAR IRODALOMBAN

A tanulmány tárgyát a vajdasági magyar irodalom írói névanyaga (a típusok, a változatok és összefüggésrendszerük) képezi. A kutatás azoknak az írói nevek-nek a megjelenését, keletkezéstörténetét és befogadástörténeti aspektusait vizs-gálja, amelyek úgy váltak közkeletűvé, egy befejezett, kiteljesedett vagy egyedi-vé lett opus jelölőjévé, hogy közben eltakarták az eredeti családnevet. Eredmé-nye a típusalkotás mellett a névváltoztatások lehetséges okainak feltárása. A kutatás kitér meghatározott recepció- és kultusztörténeti jelenségek értelmezésé-re, amit az egyes írói nevek, művek és opusok metaforizálódása, utalásos és felidéző jellege tesz indokolttá. Bizonyos jelölések (Vajdaság Kazinczyja) is annyira dominánsak a vizsgált irodalmi kontextusban, hogy névhelyettesítőként, a nevet értelmezőként is funkcionálnak.

BENCE ERIKA

OSZTRÁK ÉS MAGYAR ZSIDÓK NÉVVÁLTOZTATÁSAI A HOSSZÚ 19. SZÁZADBAN

A tanulmány elsősorban a névváltoztatók régi nevének, továbbá személyes és társadalmi viszonyaiknak a felvett nevükre gyakorolt hatását szándékozik felvá-zolni, kiemelve a magyar és az osztrák zsidók névváltoztatásában jelentkezőhasonlóságokat és különbözőségeket. Részletes elemzésekre nincs lehetősége, de röviden kitér a magyarországi kutatók e témájú eddigi eredményeire. A hosszú 19. század zsidó névváltoztatásainak hátteréhez hozzátartozik az akkori névren-deletek, zsidókkal kapcsolatos intézkedések ismerete is, így ezekről, majd a név-változtatási motivációk néhány lehetséges kategorizációjáról olvasható áttekin-tés. Ezek után tér rá a tanulmány a magyar és az osztrák (Anna L. Staudacher tanulmányai alapján) összevetésére: különböző formai, illetve szemantikai jel-lemzők alapján a régi és a felvett új nevek összehasonító vizsgálatára.

KOZMA JUDIT


16

A „NÉVHÉBERESÍTÉS” TÁRSADALOMTÖRTÉNETI ÉS NYELVI

VONATKOZÁSAI

Az előadás a család- (és részben egyén)nevek hebraizációjának történetét vázolja fel. Kitér az ideológiai háttérre (zsidó felvilágosodás és cionizmus), és bemutatja a folyamat egyes gyakorlati lépéseit, megemlítve a héberesítést elutasítók cso-portjait, indítékait is. Mint maga a választott kifejezés, „névhéberesítés” is su-gallja, a jelenség párhuzamba állítható a névmagyarosítással: tanulságos hason-lóságokat fedezhetünk fel a két mozgalom retorikájában és módszereiben. A magyar származású izraeliek névanyagából összeállított példatár az eredeti és az új név összevetésével mutatja be a változtatás legtipikusabb módjait (fordítás, monogramhűség, apai név szerepe stb.). Zárásként néhány példát hoz héber ne-vek szórványos magyarországi használatára a cionista mozgalmi nevek és a vá-lasztott írói nevek területéről is.

BÁNYAI VIKTÓRIA

A VEZETÉKNÉV-VÁLTOZTATÁS NÉHÁNY OLASZ VONATKOZÁSÁRÓL

A tanulmány első részében a szerző röviden leírja az olasz vezetéknév-rendszer legfontosabb sajátosságait. A következő, 2. pontban a hivatalos, illetve a művé-szi névváltoztatás bemutatása olvasható. A hivatalos névváltoztatás okai: társa-dalmi-politikai okok; életfeladat-, életmód-, életcél-váltás, új életfilozófia, más vallásra térés; pszichés okok; nevetséges vagy csúnya, kellemetlen név; a konk-rét családi eredetre utaló név. A művészi névváltoztatás céljai: egyediség és feltűnőség, jó hangzás, rövidség. A vezetéknév-változtatás nyelvészeti tipológiá-jának megrajzolására az ezt követő 3. pontban kerül sor. A legfontosabb jelensé-gek: egy-egy betű megváltoztatása, hozzáadása, elvétele; csonkulás és rövidülés, illetve ezek kombinációi; a végződés rövidülése, variálása; anagramma; felbon-tás, illetve összevonás; idegen név választása; stb. A tanulmányt az utóbbi két évtized olasz vezetéknév-változtatási anyagának rövid elemzése zárja. Napja-inkban a megváltoztatni kívánt leggyakoribb neveknek transzparens a negatív szemantikai tartalma, az új választott név (hangállományát illetően) pedig gyak-ran összefüggésben marad a régivel. Emellett megállapítható, hogy Olaszor-szágban kisebb arányú a vezetéknév-változtatás, mint például Magyarországon.

FÁBIÁN ZSUZSANNA


17

VI. A NÉVVÁLTOZTATÁSOK KÉPE AZ IRODALOMBAN

CSALÁDNÉV-VÁLTOZTATÁS AZ ÍRÓI NÉVADÁSBAN

A tanulmány 10 híres magyar író (Csokonaitól Cseresig) összesen 21 művének névanyagát vizsgálva felhívja a figyelmet arra, hogy az irodalmi művekben is fontos szerepet játszik a névváltoztatás, ezen belül az egyes szereplők családne-vének a tudatos megváltoztatása. A kalandos, romantikus művekben elsősorban a cselekmény bonyolításának egyik gyakori eszköze (rejtőzködés, személycsere, inkognitó, kettős élet). Azokban a művekben, amelyekben a korabeli társadalmi viszonyok ábrázolása előtérbe kerül, az író a családnév-változtatásokat a kor- és a jellemrajz erősítésére is használja. E tekintetben kiemelhetők a névszépítések és a névmagyarítások. Ez utóbbiak közül a zsidók asszimilációs igényű névvál-toztatásai viszonylag nagy arányt képviselnek ugyanúgy, mint a tényleges csa-ládnév-változtatások esetében. Az írói névadásban kedveltek az írói és művészi álnevek, ez a jelenség szintén szoros párhuzamot mutat a valós névhasználati szokásokkal. Az egyes művekben előforduló névváltoztatási esetek bemutatását, elemzését követő vázlatos áttekintésben a szerző kísérletet tesz az irodalmi csa-ládnév-változtatások rendszerező csoportosítására.

T. SOMOGYI MAGDA

A CSALÁDNÉV-VÁLTOZTATÁS MINT AZ ÍRÓI NÉVADÁS ESZKÖZE VÁMOS MIKLÓS „APÁK KÖNYVE” CÍMŰ REGÉNYÉBEN

A tanulmány az „Apák könyve” című regényben megjelenő névváltoztatások és a magyar hivatalos családnév-változtatások közötti kapcsolatot vizsgálja, bemu-tatva Vámos Miklós regényírói eszközrendszerének e sajátságát. A regényben megjelenő családnév-változtatások két csoportba sorolhatóak. Az egyik csoport-ba tartoznak a Csillag-, Sternovszky-, Stern-, Berda–Stern-család névváltoztatá-sai, melyek nem tipikusak, a történelemmel semmilyen összefüggésben nem állnak. A másik, jóval kisebb csoportba a családon kívülállók (zsidó családok) lehetséges vagy megvalósult névváltoztatásai tartoznak (Smorakh- és Goldbaum-család), ezen esetekben a névváltoztatást egyértelműen a történelem eseményei motiválták. Az írói nevek vizsgálata a regény szerzőjének közremű-ködésével egyértelművé teszi, hogy Vámos Miklós a történelmi tényeket ismer-ve és figyelembe véve, korhűen használta fel a névváltoztatásban rejlő többletet.


18

Ennél még fontosabb, hogy a családnevek változtatása e regényben az írói esz-köztár különleges részévé vált, képessé válva írói jellemábrázolásra, sorsok ala-kítására, sőt a regény szerkezetének meghatározására.

VÁCZINÉ TAKÁCS EDIT


19

KÖTETÜNK SZERZŐI

Bányai Viktória PhD, az MTA Judaisztikai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa. Egyetemi végzettséget az ELTE BTK-n szerzett történelem és hebraisztika szakon 1995-ben. Doktori disszertációját „A zsidó oktatásügy törté-nete Magyarországon 1780–1850” címmel 2001-ben védte meg. Kutatási terüle-te a magyarországi zsidóság koraújkori, újkori történelme, művelődéstörténete, kiváltképp ennek héber nyelvű forrásai. A magyarországi zsidóság névanyagával egy a temetők héber feliratait dokumentáló projekt kapcsán foglalkozik. Bence Erika PhD, irodalomtörténész, az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense. Magyartanári és könyvtárosi oklevelet 1991-ben a jelölt tanszéken szerzett. Ugyanitt kezdte meg magiszteri tanulmányait 1994-ben. 1998-ban magisztrált a 19. századi magyar irodalom értelmezései és értékelései a 20. századi magyar irodalomtörténet-írásban témájával. 1994-től aMagyar Tanszék oktatója. „A történelmi regény műfaji változatai a 19. századi magyar irodalomban” című doktori disszertációját 2007-ben védte meg. Kutató-ként részt vesz az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának kisebbség-kutató programjában. Az Újvidéken megjelenő „Létünk” című társadalomtudo-mányi–kulturális folyóirat fő- és felelős szerkesztője. Bindorffer Györgyi PhD, kulturális antropológus, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa. „Kettős identitás: etnikai és nemze-tiségi azonosságtudat Dunabogdányban” című doktori értekezését 2000-ben védte meg az ELTE Szociológiai Intézetében. Kutatási területei: identitásstruktú-rák alakulása, a kettős kötődések kulturális, gazdasági, politikai vonatkozásai, asszimiláció, etnikai túlélési stratégiák, névhasználat, nyelvhasználat, kisebbségi önkormányzatok, vallásantropológia, politikai antropológia, metodológia. Fábián Zsuzsanna CSc, a nyelvtudományok kandidátusa, az ELTE BTK Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékének habilitált docense. 1973-ban szerzett olasz–német szakos tanári diplomát az ELTE-n. 1973–1988 között a szegedi JATE, 1988-tól a budapesti ELTE oktatója; 1994–1999 között a PPKE BTK Olasz Tan-székén óraadó tanár. 1996-ban lett kandidátus (Az olasz melléknevek vonzatai), 2007-ben habilitált (Nomi propri italiani nell’ungherese). 2000–2003 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. Tagja az MTA Szótári Munkabizottságának,


20

a „Lexikográfiai füzetek” és a „Nuova Corvina” szerkesztőbizottságának, továb-bá magyarországi tudósítója a Rómában megjelenő „Rivista Italiana di Onomastica” című névtani folyóiratnak. Nyelvész, kutatási területe az olasz leíró nyelvtan, a vonzatkutatás, a lexikológia és a lexikográfia, az állandó szókapcso-latok és az olasz névtan. Farkas Tamás PhD, az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékének adjunktusa. 1994-ben szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, s kezdte meg doktori tanulmányait az ELTE-n. 1997-tőlaz ELTE oktatója. „A magyar hivatalos család- és asszonynév-változtatások (különös tekintettel a 20. század második felére)” című doktori értekezését 2002-ben védte meg. 2004 óta vezet egy interdiszciplináris kutatócsoportot, mely a magyar hivatalos családnév-változtatások történetének sok szempontú vizsgála-tára vállalkozott. Több tanulmányt publikált a családnév-változtatások művelő-déstörténetét, elsősorban névanyagát érintő kérdések témaköréből. A „Névtani Értesítő” szerkesztője, a Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára. Nyelvész, elsődleges kutatási területe a névtudomány. Fenyves Katalin PhD, a Budapesti Kommunikációs Főiskola Újságírás- és Mé-diatanulmányok Intézetének adjunktusa, a „Műértő” olvasószerkesztője. 1977-ben szerzett német–francia szakos tanári diplomát. Megbízott előadóként tanított az ELTE BTK Germanisztikai Intézetében, Francia Tanszékén, Fordító és Tol-mácsképző Központjában és az Atelier-ben, az ELTE TFK Francia Tanszékén, valamint a BME Nemzetközi Fordító- és Tolmácsképző kurzusán. Szerkesztő-ként és fordítóként számos könyv létrejöttében működött közre. Névtani elemzé-sei az ELTE BTK Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programjának ke-retében elkészített, 2008-ban megvédett, „A zsidó identitás alakváltozatai a szá-zadforduló Osztrák–Magyar Monarchiájában. Autobiografikus önreprezentáci-ók” című disszertációjához végzett kutatásainak részeredményei. Föglein Gizella CSc, a történelemtudomány kandidátusa, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének habilitált docense. 1978-ban szerzett diplomát történelem–orosz–eszperantó szakon. 1978-tól az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének oktatója. Bölcsészdoktori értekezését 1981-ben, kandidátusi értekezését 2002-ben védte meg. Az „Államforma és államfői jogkör Magyarországon 1944–1949” című kandidátusi értekezése két alkalommal jelent meg (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1993; Osiris Kiadó, Bp., 2001). 2003-ban habilitált. Kutatási területe Magyarország jelenkori történetének 1944 utáni korszakához kapcsolódik: alkotmány- és közjogi problémák; a par-


21

lamentarizmus kérdései; nemzetiségi jog, nemzetiségpolitika. E témákban köny-vek szerzője és társszerzője, tanulmányok készítője. Fülöp László CSc, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Karának tanára. Több mint egy évtizedig volt a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője, nevéhez kötődik a magyar nyelv és irodalom szak akkreditálása és indítása a Kaposvári Egyetemen. Először a pécsi Tanárképző Főiskola magyar–orosz–ének szakán, majd 1973-ban az ELTE magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Nyelvészeti témájú doktori dolgozatát 1976-ban védte meg. 1992-ben szerzett kandidátusi fokozatot „A Somogy megyei Vízmente személynevei 1722–1900” című értekezésével. Több önálló és társszerzős kötet szerzője, közel kétszáz publikációja jelent meg hazánkban és külföldön (Ausztria, Németország, Szlo-vénia). A magyar nyelvészet különböző területei mellett elsősorban névtani ku-tatásokat folytat. Helytörténeti írásai is névtani ihletésűek, elsősorban a szülő-földjéhez, Vas megyéhez kapcsolódó tanulmányai. Hajdú Mihály DSc, az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékének professor emeritusa, névtani doktori alprogramjának vezetője, több magyarországi egyetem és főiskola volt oktatója. Többek között nyelvtörténettel és nyelvjárástannal, elsősorban azonban névkutatással foglalko-zik. Tudományos fokozatszerző értekezéseiben s legtöbb tanulmányában a ma-gyar személynévtörténet több korszakát és névtípusát vizsgálja, mellettük a név-elmélet és más névtípusok névtanát kutatja. Akadémiai doktori értekezését 1998-ban védte meg. A névelmélet és a magyar személynévtan ismereteit összegző,„Általános és magyar névtan. Személynevek” című kötete 2003-ban jelent meg. Jelenleg egy magyar családnévlexikon megírásán dolgozik. Nyelvészeti és név-tani gyűjtések, feldolgozások és azok kiadásának irányítója. Több nyelvészeti, névtani kiadványsorozat mellett a „Névtani Értesítő” alapító szerkesztője, jelen-leg szerkesztőbizottságának elnöke. Juhász Dezső CSc, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intéze-tének igazgatója, a Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék tanszékvezető professzora. Fő kutatási területei: magyar nyelvtörténet, dialektológia, névtan. Több nyelvtörténeti és dialektológiai munkaközösség tag-ja, összegző munkák társszerzője, pályázatok irányítója. Egyetemi doktori disz-szertációját a magyar tájnévadásról, kandidátusi értekezését a magyar kötőszók és módosítószók történetéből írta. Az MTA-ELTE Geolingvisztikai Kutató-csoport tagja, „A romániai magyar nyelvjárások atlasza” szerkesztője. Névtu-dományi, névtörténeti témákkal egyetemi hallgató kora óta foglalkozik. A név-változtatások kutatására alakult kutatócsoport tagjaként névszociológiai, műve-


22

lődéstörténeti és interdiszciplináris névtani tanulmányokat publikált. A Magyar Nyelvtudományi Társaság főtitkára, a „Magyar Nyelv” folyóirat szerkesztője, az MTA doktorképviselője. Karády Viktor a budapesti Közép-európai Egyetem Történelmi Tanszékének állandó meghívott tanára, a francia CNRS emeritusz kutatási igazgatója, az MTA külső tagja. Kutatási területét az utóbbi időszakban a Kárpát-medence 19–20. századbeli társadalomtörténetének etnikai, vallási és regionális identitásra vonatkozó folyamatai és konfliktusai képezik. Számos vizsgálatot vezetett a történelmileg kialakult kollektív csoportazonosság-formák stratégikus kezelésé-nek tárgyában, a nyelvváltás, többnyelvűség, felekezeti áttérés, vándorlások, városiasodás, vegyes házasságok, az önkép alakítása, az asszimiláció és az isko-láztatási taktikák problémaköreit érintve. Ezek közé tartoznak a névmagyarosí-tások történetéről kezdeményezett kutatásai és tanulmányai is, köztük Kozma Istvánnal írt monográfiája: „Név és nemzet. Családnév-változtatás, névpolitika és nemzetiségi erőviszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmu-sig” (Osiris Kiadó, Bp., 2002). Kozma István 1986-ban szerzett filozófia–történelem szakos diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Több munkahelyen dolgozott oktatóként, lexikon-szerkesztőként, levéltárosként, legutóbb tudományos munkatársként az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetében. Jelenleg „szellemi szabadfoglal-kozású”, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének doktorjelöltje. Érdek-lődési és kutatási területei: Magyarország 19–20. századi társadalomtörténetének etnikai és vallási mozzanatai, különösen a magyarországi felekezeti népességek és egyes nemzeti kisebbségek összehasonlító társadalomtörténete, egyes asszi-milációs jelenségek tanulmányozása. 1993 óta foglalkozik a családnév-változtatások társadalomtörténeti kérdéseivel, ez irányú tevékenységének ösz-szegzése a 2002-ben Karády Viktorral közösen írott könyve: „Név és nemzet. Családnév-változtatás, névpolitika és nemzetiségi erőviszonyok Magyarorszá-gon a feudalizmustól a kommunizmusig” (Osiris Kiadó, Bp., 2002). Kozma Judit 2007-ben szerzett magyar és német szakos tanári diplomát az EL-TE Bölcsészettudományi Karán. Ugyanettől az évtől kezdve doktorandusz hall-gató az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájának névtani alprogramján. Főkutatási területe a csillagászati elnevezések névtani és helyesírási kérdései. E témában több előadást tartott, eddigi publikációi jobbára ehhez a témakörhöz kapcsolódnak.


23

Maitz Péter PhD, nyelvész, a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetének adjunktusa. Egyetemi és doktori tanulmányait Debrecenben és Heidelbergben végezte. Az Osztrák–Magyar Monarchia többnyelvűségét és nyelvpolitikáját elemző doktori értekezését 2002-ben védte meg (Sozialpsychologie des Sprachverhaltens. Der deutsch-ungarische Sprachkonflikt in der Habsburgermonarchie. Niemeyer Verlag, Tübingen, 2005). Több hazai és kül-földi egyetemen oktatott, 2006–2008 között az Alexander von Humboldt Alapít-vány ösztöndíjasaként az Augsburgi Egyetem vendégkutatója és oktatója. Tu-dományos érdeklődése mindenekelőtt a kétnyelvűség, a nyelvi változás és a nyelvi sokféleség szociolingvisztikai és nyelvpolitikai vetületeire, valamint a nyelvtörténetírás, dialektológia, névtan és a nyelvelmélet kérdéseire terjed ki. Számos idevágó tudományos publikáció szerzője, több hazai és nemzetközi tu-dományos szervezet tagja, hazai és nemzetközi kutatási projektek résztvevője. Mizser Lajos CSc, a Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kara Magyar Nyelvészeti Tanszékének tanára. 1964-ben szerzett ma-gyar–latin szakos tanári diplomát a JATE-n, és még ebben az évben megvédte „Az időszámítás nyelvi kifejezései a szamojéd nyelvekben” című doktori érteke-zését. 1980 óta a Nyíregyházi Főiskola oktatója. 1989-ben védte meg a „Tulaj-donnevek rendszertani és tipológiai vizsgálata” című kandidátusi értekezését. Az onomasztikának csaknem minden részével foglalkozott; több könyve, tanulmá-nya jelent meg a személy- és földrajzi nevek köréből. Nyelvész, elsődleges kuta-tási területe a névtudomány. Nagy Imre Gábor főlevéltáros. 1982-ben szerzett könyvtár–történelem szakos diplomát a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán, majd 1987-ben levéltáros dip-lomát az ELTE-n. 1982–1983-ban társadalomtudományi tájékoztató könyvtáros a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban. 1983-tól dolgozik a Baranya Megyei Levéltárban, 1993-tól a feudális és polgári kori osztály vezető-jeként. A levéltár évkönyve és a „Pécsi Szemle” című folyóirat szerkesztőbizott-ságának tagja. Kutatási területei a várostörténet, közigazgatás-történet, archontológia, névmagyarosítás, melyek témaköreiből több tanulmányt publi-kált. T. Somogyi Magda CSc, nyelvész, főiskolai tanár, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének oktatója. 1977-ben szerzett magyarta-nári, valamint általános és alkalmazott nyelvészeti előadói oklevelet az ELTE-n. 1982-ben bölcsészdoktori, 1995-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Számos kutatási pályázat résztvevője, a budapesti földrajzinévgyűjtés és „A magyar eti-mológiai toldaléktár” elkészítésének témavezető irányítója. 1977-től 1995-ig az


24

MTA Nyelvtudományi Intézetében a „Petőfi-szótár”, majd az „Új Magyar Táj-szótár” munkatársaként dolgozik. Több éven át oktat a BME Nyelvi Intézetében, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az ELTE-n a főiskolai képzésben 1993 óta tanít. Különböző tárgyú publikációi mellett több írói, értelmező, vala-mint etimológiai és tájszótár munkálataiban vett részt. Fő kutatási területe a tör-téneti és leíró morfológia, de szívesen foglalkozik az írói nyelv vizsgálatával és a névtudomány különböző elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Szilágyiné Kósa Anikó PhD, nyelvész, a Pannon Egyetem Alkalmazott Nyelvé-szeti Tanszékének, majd Germanisztikai Intézetének adjunktusa. 1992-ben szer-zett magyar–német szakos tanári diplomát, majd 1998-ban kezdte meg doktori tanulmányait az ELTE-n. „Német személynevek a Balaton-felvidéken. Történeti személynévkutatás a barnagi és vöröstói németek körében” című doktori érteke-zését 2008-ban védte meg. Az elmúlt években több tanulmányt publikált a ma-gyarországi németek kulturális és nyelvhasználati sajátosságairól. Elsődleges kutatási területe a névtan, különös tekintettel a kisebbségi névadás kérdéseire. Vácziné Takács Edit 1999-ben szerzett magyar–művelődésszervező szakos diplomát az ELTE Tanárképző Főiskolán, majd 2001-ben magyar szakos diplo-mát a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ebben az évben kezdte meg doktori tanulmányait az ELTE Nyelvtudományi Doktori Isko-la magyar nyelvészeti programjának névtani alprogramjában, ahol 2004-ben abszolvált. Szakdolgozatait Karinthy Frigyes írói névadásáról írta, publikációi 1999-től jelennek meg. Tanulmányai, valamint szakmai konferenciákon tartott előadásai az írói névadás témájával foglalkoznak. Varga Józsefné Horváth Mária PhD, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apá-czai Csere János Karának egyetemi docense. 1977-ben a Kossuth Lajos Tudo-mányegyetemen szerzett magyar–orosz szakos tanári végzettséget, illetve 1997-ben a Berzsenyi Dániel Főiskolán német nyelvtanári diplomát. 1981-ben a deb-receni Kossuth Lajos Tudományegyetemen védte meg doktori értekezését, melynek címe: „Szociolingvisztikai tanulmányok Osli község nyelvéből”. Az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában 2004-ben doktorált, értekezésének címe: „A Felső-Rábaköz történeti személynevei”. Győr-Moson-Sopron megye, főként a Rábaköz személyneveinek, helyneveinek kutatásából készült tanulmá-nyokat publikál. Kutatási területe elsősorban a névtan, valamint a szociolingvisztika és a művelődéstörténet. Vörös Ferenc PhD, a szombathelyi Savaria Egyetemi Központ Magyar Nyelvé-szeti Tanszékének főiskolai tanári fokozatban lévő oktatója. Nyelvészként közel


25

egy évtizedig volt vendégtanára a nyitrai Konstantin Egyetemnek. Fő kutatási területei a névtan, a szociolingvisztika és a nyelvi kontaktológia. Intenzív szak-mai kapcsolatokat ápol több Kárpát-medencei nyelvészeti műhellyel és kutató-csoporttal. Jelentősebb publikációi a szlovákiai magyarság névhasználatának kérdéseit taglalják interdiszciplináris keretben, areális nyelvészeti megközelítés-ben. A névváltoztatások kutatásának tárgyában született munkái földrajzilag a Kárpát-medencéhez, főként a Felvidékhez köthetők.

Documents

Névváltoztatás – társadalom – történelem