Embed Size (px)
Citation preview
STATISZTIKAITÜKÖR
Népesedési világnap, 2019. július 11.
A világ népessége lassuló ütemben nő1989-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) népesedési világnap-pá nyilvánította július 11-ét, mivel két évvel korábban ezen a napon érte el a Föld lakossága az 5 milliárd főt. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés mértékére és az ezzel járó problémákra.
Az ENSZ legfrissebb számításai alapján azóta bolygónk népessége 2,7 milliárd fővel nőtt, 2019. június 18-án meghaladta a 7,7 milliárdot.1 1950-ben még 2,5 milliárd ember élt a Földön, azonban a demográfiai átmenetek hatására napjainkban már több mint háromszor annyi.
Az első demográfiai átmenet2 a fejlett országokban a 19. század végén, a 20. század elején zajlott le, és az addig magas halandóság és termé-kenység csökkenését jelentette. A közegészségügyi viszonyok javulásával a halálozási gyakoriság a termékenységhez képest korábban kezdett el visszaesni, ezért a népességszám folyamatosan gyorsuló ütemben emel-kedett. Az első demográfiai átmenet fejlődő országokra történő átterjedé-se a múlt század közepétől soha nem tapasztalt, robbanásszerű népes-séggyarapodáshoz vezetett a világban. Ezt követte a fejlett országokban a második demográfiai átmenet3 az 1960–1970-es évektől. A termékenysé-gi ráta ezekben a térségekben már nem érte el a népesség egyszerű újratermelését biztosító 2,1 gyermek/nő értéket. Mindez a várható élettar-tam szinte töretlen emelkedése mellett a Föld népességének lassuló ütemű gyarapodását eredményezi a jövőben.
A világ népességnövekedésének üteme az 1960-as évek második felé-ben és az 1970-es évek elején volt a legmagasabb, akkor évente több mint 2%-kal nőtt a népességszám, ez az 1980-as évtized második felétől kezdő-dően mérséklődött. Napjainkban évente 1,1%-kal gyarapodik a Föld lakos-sága. A termékenység folyamatos visszaesése miatt további lassulás vár-ható: 2050-re 0,5, a század végére pedig 0,03% körüli népességnöveke-dést prognosztizálnak. Az ENSZ közepes szintű prognózisa4 szerint 2100-ban előreláthatólag 10,9 milliárd ember fog a Földön élni.
1. ábraA Föld népességének száma kontinensek szerint
0
3
6
9
12
1950
1960
1970
1980
1990
2000
2010
2020
2030
2040
2050
2060
2070
2080
2090
2100
Milliárd fő
Afrika ÁzsiaEurópa Latin-Amerika és Karib-szigetekÉszak-Amerika Óceánia
Afrika népessége a század végére megközelítheti ÁzsiáétNapjainkban Ázsiában él a világ népességének közel 60%-a, több mint 4,6 milliárd ember. Ezt követi sorrendben Afrika (17%, 1,3 milliárd fő), Európa (10%, 747 millió fő), Latin-Amerika és Karib-szigetek (8,0%, 648 millió fő), Észak-Amerika (5%, 366 millió fő), végül a legkisebb létszámú Óceánia (0,5%, 42 millió fő). Kínában él a világ lakosságának 19%-a (1,43 milliárd fő), Indiában 18%-a (1,36 milliárd fő). E két országban külön-külön is többen élnek, mint a három legkisebb földrészen együttvéve.
2019. július 11.
1 Forrás: The 2019 Revision of World Population Prospects, https://population.un.org/wpp/Download/Standard/Population/2 http://demografia.hu/hu/tudastar/fogalomtar/90-elso-demografiai-atmenet3 http://demografia.hu/hu/tudastar/fogalomtar/14-masodik-demografiai-atmenet4 A népesség-előreszámítás a népesség létszámának, összetételének jövőbeni időpontokra történő előrebecslése, általában több változatban készül a demográfiai alapfolyamatok (termékenység, halan-dóság, vándorlás) eltérő jövőbeni alakulásának (magas, közepes vagy alacsony) feltételezései alapján. Jelen kiadványban a világ népességfejlődésének részletes ismertetése az ENSZ közepes modellje alapján készült.
• Avilágnépességelassulóütembennő
• AfrikanépességeaszázadvégéremegközelíthetiÁzsiáét
• AkétvégletetazidősödőEurópaésafiatalAfrikajelenti
• Afüggőségiarányokalakulásakontinensenkénteltérőidőbelitrendfordulókatmutat
• Ajövedelmiegyenlőtlenségekfokozódnak
• Csökkennekakülönbségekatermékenységszintjében
• Avárhatóélettartamokemelkedéseazéletkilátásokjavulásátmutatja
• AzEurópaiUniónépességeelöregedik
• Eltérőtrendekjellemzikazeurópaiországoknépesedésifolyamatait
• AzEurópaiUnióegészéttekintvetermészetesfogyásvárható
Népesedési világnap, 2019. július 11. Statisztikai tükör2
2. ábraA Föld népességének megoszlása kontinensek szerint
Afrika ÁzsiaEurópa Latin-Amerika és Karib-szigetekÉszak-Amerika Óceánia
0
20
40
60
80
100
1950 1980 2019 2050 2100
%
9 11 1726
39
5559
6054
43
22 16 10 7 67 8 8 8 67 6 5 4 5
Az ENSZ előreszámítása szerint Ázsia továbbra is a legnépesebb föld-rész marad, de súlya a jövőben várhatóan csökken, miközben Afrika ará-nya jelentősen megnő. A gyarapodás eddig is az utóbbi kontinensen volt a legnagyobb: 1950 óta 5,7-szeresére emelkedett lakosainak száma, 2053-ra jelenlegi népességszáma megduplázódik, a század végére meg-közelíti a 4,3 milliárd főt. 2100-ra Afrikának a világ népességében előre-becsült 39%-os aránya alig marad el Ázsiáétól (43%). Európa súlya folyamatosan csökken: az 1950. évi 22%-os arány 2019-re 10%-ra, 2100-ig további 4 százalékponttal, 6%-ra. Az „öreg” kontinensnek nem-csak a világ népességében elfoglalt részaránya, hanem népességszáma is mérséklődik: 2050-ig 37 millió fővel, az azt követő ötven évben további 80 millióval. A század utolsó ötven évében Ázsia, Latin-Amerika és Karib-szigetek népességszámában is mérséklődés várható, de Európa az egyet-len földrész, ahol már 2050-ben alacsonyabb számot prognosztizálnak, mint a jelenlegi érték.
3. ábraA Föld népességnövekedésének alakulása kontinensenként
2019=1,0
0,0
0,5
1,0
1,5
2,0
2,5
3,0
3,5
1950 1980 2019 2050 2100Világ AfrikaÁzsia EurópaLatin-Amerika és Karib-szigetek Észak-AmerikaÓceánia
A két végletet az idősödő Európa és a fiatal Afrika jelentiNépességfejlődés szempontjából míg Afrikát a vizsgált időszakban a nagy-mértékben gyarapodó, addig Európát stagnáló és fogyó népességszám jel-lemzi. Ez indokolja a két kontinens populációjának részletes, korcsoporton-kénti vizsgálatát.
Európában 1950-től napjainkig folyamatosan és jelentősen csökkent a gyermekkorú (0–14 éves) lakosság aránya, 26%-ról 16%-ra. Az előrejelzé-sek szerint a mérséklődés 2100-ig stagnálásba fordul, és 14% körül stabi-lizálódik a legfiatalabb korosztály európai részaránya. Az 1950 és 2020 közötti periódust tekintve nagyjából 3 európai lakosból 2 tartozik a munka-képes korú, 15–64 éves korosztályba. Ezt követően a század végéig várha-tóan 55%-ra fog csökkeni ennek a csoportnak a részaránya az össznépes-ségen belül. Az ENSZ népesség-előrebecslése szerint az időskorú (65 éves és annál idősebb) lakosság arányának meredek emelkedése Európában tovább folytatódik, az 1950. évi mintegy 8% várhatóan több mint három-szorosára, 30%-ra növekszik 2100-ra.
4. ábraA népesség megoszlása főbb korcsoportok szerint Európában és Afrikában
0–14 éves 15–64 éves 65 éves és annál idősebb
010203040506070
Európa
0 10 20 30 40 50 60 70
1950
1980
2020
2050
2100
Afrika
%%
41
44
40
32
22
55
52
56
62
64
3
3
4
6
14
26
22
16
15
14
65
65
65
57
55
8
12
19
28
30
Népesedési világnap, 2019. július 11. 3Statisztikai tükör
Afrika ettől eltérő népességfejlődési utat jár be. A 0–14 éves korosztály arányának 1950 és 1980 közötti ottani emelkedése (41%-ról 44%-ra) meg-torpant, és 2020-ig visszaesik 40%-ra. A prognózisok szerint ezután is folytatódik a gyerekkorúak arányának számottevő mérséklődése, a század végére 22% körül várható. Ezzel párhuzamosan a munkaképes korúak és a 65 évesek és annál idősebbek aránya egyenletesen növekszik 2100-ig, előbbieknél a kezdeti 55%-ról 64%-ra, utóbbiaknál 3%-ról 15%-ra. Mindezek alapján elmondható, hogy míg a fejlett országok kormányainak az alacsony termékenységgel, az aktív munkaképes korú lakosság arányának csökkenésével, a népesség gyorsuló öregedésével, a különböző ellátórend-szerek fenntarthatóságával kapcsolatos gondokkal kell szembenézniük, addig a világ fejletlen térségében az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás alacsony színvonala, a tinédzserkori terhesség, a munkanélküliség, az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosítása jelent komoly kihívást.
A függőségi arányok alakulása kontinensenként eltérő időbeli trendfordulókat mutat A teljes függőségi arány (TFA) azt fejezi ki, hogy száz aktív korúra hány inaktív jut, ami megmutatja egy népesség össztársadalmi szintű eltartási terheit és kötelezettségeit. A mutató az eltartott fiatal (0–14 éves) és a füg-gőségben élő időskorú (65 éves és annál idősebb) népesség százalékos arányát fejezi ki az aktív korú (15–64 éves) populációhoz képest. A függő-ségi arány demográfiai átmenet által diktált trendje, hogy a gyermekvállalás mérséklődésének hatására a mutató értéke a kezdeti magas szintről előbb csökken, majd emelkedik a várható élettartam kitolódása miatt. Ez utóbbi trend különösen erőteljesen bontakozik ki napjainkban a fejlett országokban és állít a társadalmak elé rendkívül komoly, hosszú távú kihívásokat.
5. ábraA teljes függőségi arányszám kontinensek szerint
%
Világ
Afrika ÁzsiaEurópa Latin-Amerika és Karib-szigetekÉszak-Amerika Óceánia
0
40
50
60
70
80
90
100
1950
1955
1960
1965
1970
1975
1980
1985
1990
1995
2000
2005
2010
2015
2020
2025
2030
2035
2040
2045
2050
2055
2060
2065
2070
2075
2080
2085
2090
2095
2100
A globális irányzattól különböző mértékű eltéréseket láthatunk az egyes földrészek esetében. Az 5. ábrán nyomon követhető a második világháborút követő baby-boom hatása világszerte. Az ebben az időszakban nagy szám-ban megszületett gyermekek az eltartottsági státuszból az 1960-as években léptek aktív korba, tehát addig emelkedett a függőségi ráta, azt követően pedig meredeken ereszkedő irányzatot mutatott szinte mindegyik kontinens
esetében. A trendforduló idején száz aktív korúnak a legtöbb embert, közel 90-et Latin-Amerikában, 80-at Ázsiában, 65 és 70 közöttit Óceániában és Észak-Amerikában és legkevesebbet, 55-öt Európában kellett eltartania. Kivétel Afrika, ahol ezek a népesedési folyamatok jelentős, körülbelül három évtizedes késéssel jelentkeztek, a mutató értéke itt volt a legmagasabb (92%). A csökkenő tendencia 2010–2020-ig tartott, száz aktív korúnak világszerte ekkor kellett a legkevesebb, nagyjából 50 körüli eltartottról gon-doskodnia, Afrikát leszámítva. Fejlettségüktől függően legelőször Európában, Észak-Amerikában és Óceániában kezdődött, majd Ázsiában és Latin-Amerikában folytatódott, legkésőbb Afrikában következik be a teljes függő-ségi arányszám növekedése. Ennek hátterében világszerte a termékenység 1970-es évektől kezdődő nagymértékű visszaesése és az addig soha nem tapasztalt mértékben meghosszabbodó életkilátások, tehát az elöregedő társadalmak állnak. Ezek a demográfiai hatások utoljára Afrikát érintik, ahol csak a 2070-es években fog emelkedésnek indulni az indikátor értéke. A század végére a függőségi ráta várhatóan Latin-Amerikában és Európában lesz a legmagasabb, 80 feletti, tőlük nem sokkal lemaradva Észak-Amerika, majd Ázsia következik, 70-et meghaladó értékekkel. Végül Óceániában és Afrikában jut majd a legkevesebb eltartott száz aktív korúra, összesen 69, illetve 55.
A jövedelmi egyenlőtlenségek fokozódnakA 6. ábra azt mutatja meg, hogy 2018-ban a Világbank a Föld országait melyik négy – magas, felsőközép, alsóközép vagy alacsony – jövedelmi kategóriába sorolta be.5 A csoportosítás alapját a Világbank által számolt egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) jelenti.6 Fontos megjegyezni, hogy míg Európában a magas jövedelmű, addig Afrikában az alacsony jövedelmű országok felülreprezentáltak, továbbá hogy Kína a felsőközép, India pedig az alsóközép jövedelmi kategóriába tartozik. A különböző jövedelmi kategóriákba sorolt országok népességfejlődését vizsgálva fel-merül a kérdés, hogy a Föld népességének fokozódó egyenlőtlenségekkel, vagy jövedelmi kiegyenlítődéssel kell-e számolni a jövőben. Az előreszá-mítás problémája egyrészt az, hogy nem veszi figyelembe az országokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségeket, másrészt hosszú távon változatlan-nak tekinti az országok jövedelem szerinti besorolását.
A világ jövedelmi viszonyait tekintve7 1950-ben száz emberből 27 élt magas, 68 közepes és 5 alacsony jövedelmű országban. Napjainkra ez az arány jelentősen megváltozott, a becslések szerint százból 16-an élnek magas, 74-en közepes és 10-en alacsony jövedelmű országban. Az ENSZ prognózisa a Föld népességének fokozódó egyenlőtlenségét vetíti előre, 2100-ban valószínűsíthetően száz emberből már csak 12 él magas, 65 közepes és a korábbinál sokkal több, 23 alacsony jövedelmű országban.
1. táblaA Föld népessége jövedelmi kategóriák szerint
(millió fő)
Terület 1950 1980 2019 2050 2100
Világ 2 536 4 458 7 713 9 735 10 875Magas jövedelmű
országok
695
963
1 258
1 324
1 300Felsőközép jövedelmű
országok
939
1 731
2 639
2 800
2 381Alsóközép jövedelmű
országok
765
1 491
3 058
4 133
4 705Alacsony jövedelmű
országok
137
271
756
1 474
2 485
5 https://blogs.worldbank.org/opendata/new-country-classifications-income-level-2018-20196 https://datahelpdesk.worldbank.org/knowledgebase/articles/378832-the-world-bank-atlas-method-detailed-methodology7 Az országos jövedelemszint szerinti besorolás a Világbank egy főre jutó 2018. évi GNI-jén alapul.
Népesedési világnap, 2019. július 11. Statisztikai tükör4
7. ábraA Föld népességének megoszlása az országok jövedelmi kategóriája szerint
27 22 16 14 12
3739
3429
22
30 3340
4243
5 6 10 15 23
0
20
40
60
80
100
1950 1980 2019 2050 2100
%
Magas jövedelmű országok Alsóközép jövedelmű országokFelsőközép jövedelmű országok Alacsony jövedelmű országok
A 21. század végéig az alacsony jövedelmű országok lakossága több mint háromszorosára, a jelenlegi 756 millióról közel 2,5 milliárdra fog emelkedni, a világ össznépességen belüli arányát tekintve pedig 10%-ról 23%-ra. A magas jövedelmű országokban élők száma lényegében válto-zatlan, 1,2–1,3 milliárd körül marad. Más jövedelmi csoportok számos-sága ezzel egy időben folyamatosan növekszik, részarányuk 16%-ról 12%-ra mérséklődik. A felsőközép rétegbe tartozók aránya szintén csök-kenni fog ez idő alatt, 34%-ról 22%-ra. Ez megközelítőleg 250 millió fővel jelent kevesebbet és a század végére 2,4 milliárd főt tesz majd ki. 2019 és 2100 között az alsóközép jövedelmű országok várhatóan több mint másfélszeresére növelik népességüket, 3 milliárdról 4,7 milliárdra, ará-nyukat tekintve 40%-ról 43%-ra. Amennyiben a gyorsabban gyarapodó népességű országok jövedelmi pozíciója nem változik, az emberiségnek fokozódó társadalmi egyenlőtlenségekkel és jövedelmi differenciáltsággal kell szembenéznie. Napjainkban körülbelül a bolygó populációjának fele
tartozik a felső két kategóriába, másik fele pedig az alsó kettőbe. A század végére ez az arány egyharmad-kétharmadra változik az ENSZ népesség-prognózisa szerint.
8. ábraA Föld népességnövekedésének mértéke az országok jövedelmi kategóriája szerint
Magas jövedelmű országok Alsóközép jövedelmű országokFelsőközép jövedelmű országok Alacsony jövedelmű országokVilág
2019=1,0
0,0
1,0
1,5
2,0
2,5
3,0
3,5
4,0
0,5
1950 1980 2019 2050 2100
Csökkennek a különbségek a termékenység szintjébenMinél magasabb jövedelmi kategóriába tartozik egy ország, annál kevesebb gyermeket hoznak világra az ott élő nők, és annál hamarabb következik be a demográfiai átmenet. A termékenységet a teljes termékenységi arány-számmal (TTA) mérjük, ami azt jelenti, hogy egy nő élete során hány gyermeket hozna világra, ha az adott évi gyermekvállalási hajlandóság tartósan fennmaradna. A termékenység először a magas jövedelmű orszá-gokban esett vissza, az 1960-as években. Őket a felsőközép jövedelmű országok követték, ahol az 1970-es években kezdődött a gyermekvállalás látványos mérséklődése. Az alsóközép kategóriájú államok esetében is ugyanekkor indult el a termékenység csökkenése, de a reprodukció értéke
6 ábraVilágtérkép az országok jövedelmi kategóriái szerint, 2018
Magas jövedelmű országok
Alsóközép jövedelmű országokFelsőközép jövedelmű országok
Alacsony jövedelmű országok
Népesedési világnap, 2019. július 11. 5Statisztikai tükör
mindvégig meghaladta az egy szinttel magasabb jövedelmű csoportba tartozó országokét. Legkésőbb a legszegényebb államokban köszöntött be a demográfiai átmenet, ahol csak az 1980-as évektől tapasztalható az igen magas, 6,5 körüli termékenységi szint csökkenése. Napjainkra a felsőközép kategóriába tartozó országok beérték a leggazdagabbakat, termékenységük a 2,1-es reprodukciós szint alatt stabilizálódott. Ennél még mindig lénye-gesen magasabb az alsóközép jövedelmű és a legszegényebb országok mutatóinak értéke (2,5, illetve 4,5), annak ellenére, hogy ebben a két cso-portban is csökkenés volt tapasztalható. Az ENSZ prognózisa szerint a század végére mindegyik jövedelmi kategóriájú országcsoport termékeny-ségi arányszáma a 2-es érték felé fog közelíteni.
9. ábraA teljes termékenységi arányszám alakulása az országok jövedelmi kategóriája szerint, egy nőre
Magas jövedelmű országok Alsóközép jövedelmű országokFelsőközép jövedelmű országok Alacsony jövedelmű országokVilág
TTA
0
1
2
3
4
5
6
7
1950
–195
519
55–1
960
1960
–196
519
65–1
970
1970
–197
519
75–1
980
1980
–198
519
85–1
990
1990
–199
519
95–2
000
2000
–200
520
05–2
010
2010
–201
520
15–2
020
2020
–202
520
25–2
030
2030
–203
520
35–2
040
2040
–204
520
45–2
050
2050
–205
520
55–2
060
2060
–206
520
65–2
070
2070
–207
520
75–2
080
2080
–208
520
85–2
090
2090
–209
520
95–2
100
A várható élettartamok emelkedése az életkilátások javulását mutatjaEgy ország jövedelmi helyzete összefügg az ott élők élethosszával, a GNI értékének emelkedése pozitívan hat a várható átlagos élettartamra. A szü-letéskor várható átlagos élettartam azt fejezi ki, hogy egy újszülött az adott év halandósági viszonyai mellett hány évi élettartamra számíthat. Az orvos-tudomány fejlődésével és világszerte a népegészségügyi viszonyok jelentős javulásával az emberiség történetében még soha olyan mértékben nem hosszabbodtak meg az életkilátások, mint 1950 és 2020 között és a század végéig további emelkedés prognosztizálható. Az elmúlt közel 70 év alatt a születéskor várható élettartam a leggazdagabbnak számító országokban közel 16 évvel emelkedett, napjainkra meghaladja a 80 évet, így ezekben az államokban remélhetik az emberek a leghosszabb életet. Őket sorrendben a felsőközép, alsóközép és alacsony jövedelmű országok követik, a leggaz-dagabb országokhoz viszonyítva 5, 13, és 17 évvel rövidebb várható élet-tartammal. A jelentős élethosszbeli különbségek ellenére a kevésbé tehetős országok 1950 és 2020 között megpróbáltak felzárkózni a leggazdagabb országok várható élettartamához. 1950-ben a legszegényebb és leggazda-gabb országcsoportok között 30 életév volt a különbség, napjainkra 17 évre csökkent. Az előrejelzések szerint a jövőben valamennyi jövedelmi kategóriájú ország lakosainak életkilátása javulni fog. A magas jövedelmű
országok népességének várható élettartama a század végére meghaladhat-ja a 90, a felsőközép kategóriában tartozóknál a 86, az alsóközép kategória esetében a 79, a legalacsonyabbak jövedelműeknél pedig a 77 évet. Mindez az élettartamokban tapasztalható eltérések mérséklődésével együtt megy végbe, habár ennek üteme jóval kisebb mértékű lesz, mint amilyen 1950 és 2020 között volt.
10. ábraA születéskor várható átlagos élettartam alakulása az országok jövedelmi kategóriája szerint
Magas jövedelmű országok Alsóközép jövedelmű országokFelsőközép jövedelmű országok Alacsony jövedelmű országokVilág
Év
0
30
40
50
60
70
80
90
100
1950
–195
519
55–1
960
1960
–196
519
65–1
970
1970
–197
519
75–1
980
1980
–198
519
85–1
990
1990
–199
519
95–2
000
2000
–200
520
05–2
010
2010
–201
520
15–2
020
2020
–202
520
25–2
030
2030
–203
520
35–2
040
2040
–204
520
45–2
050
2050
–205
520
55–2
060
2060
–206
520
65–2
070
2070
–207
520
75–2
080
2080
–208
520
85–2
090
2090
–209
520
95–2
100
Az Európai Unió népessége8 elöregedikAz Eurostat adatai9 szerint az Európai Unió 28 tagországának népessége10 2018. január 1-jén 512,4 millió fő volt. Az elmúlt közel hat évtizedben 106 millió fővel, 26%-kal nőtt az uniós tagállamok lakossága. Míg a várható élettartam értéke ez idő alatt Nyugat-Európában emelkedett, addig a volt szocialista országokat epidemiológiai krízis sújtotta, és csak az 1990-es rendszerváltás társadalmi hatásai tették lehetővé az életkilátások további lényeges meghosszabbodását. Egy újszülött 2017-ben az Európai Unióban 80,9 évre számíthatott, 3,2 évvel többre, mint 2002-ben. Ugyanakkor 1960 és az ezredforduló között az európai termékenységi irányzat alapve-tően ereszkedő tendenciát mutatott, és a 2,1-es reprodukciós szint alatt, 1,5 és 1,6 között stabilizálódott. Mindez jól mutatja a kontinens előtt álló, az elöregedő populációkból fakadó kihívásokat, amelyeket a folyamatosan emelkedő pozitív migrációs egyenleg sem tudott ellensúlyozni.
Eltérő trendek jellemzik az európai országok népesedési folyamatait2017-ben az EU 28 tagállama közül 19-ben gyarapodott a népesség. Az országok többségében a népességnövekedés főleg a bevándorlási többletből adódott, a természetes szaporodás jóval kisebb szerepet ját-szott benne. A lakosságszámhoz viszonyítva a legnagyobb mértékű migrációs többletet Máltán (31 ezrelék), Luxemburgban (16 ezrelék) és Svédországban (10 ezrelék) regisztrálták. Franciaországra migrációs veszteség volt jellemző, amit a születések és halálozások pozitív egyenle-ge bőven kompenzált. A legmagasabb természetes szaporodás
8 A számítások az unió tagállami összetételét változatlanként kezelik.9 Az EU-28 országaira vonatkozó adatok forrása az Eurostat adatbázisa: http://ec.europa.eu/eurostat/data/database10 Még az Egyesült Királysággal együtt.
Népesedési világnap, 2019. július 11. Statisztikai tükör6
Írországban (6,6 ezrelék), Cipruson (3,8 ezrelék), Luxemburgban (3,2 ezrelék) és Franciaországban (2,4 ezrelék) következett be. Németországban, Észtországban, Spanyolországban, Finnországban és Szlovéniában a ván-dorlási többlet a természetes fogyásból származó népességcsökkenést ellensúlyozta.
11. ábraA népességváltozás tényezői a ténylegesen szaporodó népességű EU-tagállamokban, 2017
–5 0 5 10 15 20 30
Lengyelország
Málta
ezrelék
Természetes szaporodás/fogyás Vándorlási egyenlegTényleges szaporodás
Szlovénia
Szlovákia
Finnország
FranciaországÉsztország
Spanyolország
Csehország
Németország
Belgium
Dánia
Ausztria
Hollandia
Egyesült KirályságÍrország
Ciprus
Svédország
Luxemburg
0,1
0,5
1,4
1,8
1,8
2,7
2,82,9
3,3
4,1
5,6
5,6
5,8
6,5
9,6
11,0
12,4
19,0
32,9
0,1
0,60,7
2,4
–0,6
4,0
3,5
2,7
5,1
3,2
4,2
5,1
4,7
4,2
3,0
7,2
10,1
15,8
31,3
0,0
–0,1
0,7
–0,6
2,4
–1,3
–0,7
0,3
–1,8
0,9
1,4
0,5
1,1
2,3
6,6
3,8
2,3
3,2
1,6
3525
Az EU-28-tagállamok kisebbik részében, 9 országban tényleges népes-ségcsökkenés volt 2017-ben. Az apadó létszámú országok közül ötben mind a természetes népmozgalmi folyamatok, mind a nemzetközi vándorlás egyenlege csökkentette a népességet. A leggyorsabb ütemben Litvánia (14 ezrelékkel), Horvátország (12 ezrelékkel) és Lettország (8 ezrelékkel) népessége fogyott. Bulgária populációját a kevésbé jelentős elvándorlás mellett az Európai Unióban tapasztalható legmagasabb természetes fogyás (6,5 ezrelék) sújtotta. A fogyó népességűek csoportjába tartozók közül
Magyarországon, Olaszországban, Görögországban és Portugáliában mér-sékelte a lakosság létszámának csökkenését pozitív vándorlási egyenleg.
12. ábraA népességváltozás tényezői a ténylegesen fogyó népességű EU-tagállamokban, 2017
Természetes szaporodás/fogyás Vándorlási egyenlegTényleges fogyás
–15 –9 –3 3ezrelék
–12 –6 0
–1,7
1,8–2,0
–2,5
–5,8
–7,3
–8,1
–11,8
–13,8
1,4
0,5–1,8
0,8
–2,8
–0,8
–4,0
–7,7
–9,7
–3,2
–2,3
–3,8
–3,3
–3,0
–6,5
–4,1
–4,1
–4,0
Olaszország
Portugália
Magyarország
Görögország
Románia
Bulgária
Lettország
Horvátország
Litvánia
Az Európai Unió egészét tekintve természetes fogyás várható11 Az Eurostat által készített népesség-előreszámítás alapváltozata szerint – az ENSZ népességbecslésével ellentétben – az unió népessége a század közepéig folyamatosan növekszik, 2045-ben éri el az 529,1 millió fős maximumát, ami 2,9%-os emelkedést jelent a 2019. évihez képest. Ezt követően a trend lassú csökkenésbe megy át, a népességszám 2081-ig 518,8 millió főre mérséklődik. Az időszak végére becsült lélek-szám már csak 4,3 millióval, 0,8%-kal lesz magasabb, mint az EU-28 tagországaiban élők jelenlegi száma. A reprodukciós szint alatt stagnáló termékenység és a folyamatosan javuló életkilátások hosszú távú követ-kezményeként az unió egészét tekintve természetes fogyás prognosztizál-ható. Magyarország népességét 8,7 millióra becsüli az Eurostat az idő-szak végére, ezzel népességnagysága alapján megőrzi 13. helyét a rang-sorban, miközben aránya az európai populációban 1,9%-ről 1,7%-ra csökken.
11 Az EU-28 országaira vonatkozó előrejelzés az Eurostat által készített EUROPOP2015 alapváltozata. Forrás: http://ec.europa.eu/eurostat/data/database
Népesedési világnap, 2019. július 11. 7Statisztikai tükör
© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2019
A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.
Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!
Elérhetõségek:
Lépjen velünk kapcsolatba!
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu
13. ábraA teljes függőségi arányszám változása az Európai Unió országaiban
51,960,1
55,443,8
53,160,7
56,653,7
50,353,053,851,156,154,652,553,6
49,548,7
60,156,056,054,552,9
45,247,347,8
56,056,754,7
23,815,6
20,532,5
23,516,3
20,823,827,925,324,928,423,525,227,426,6
30,831,8
21,325,726,028,730,4
38,236,539,4
31,634,338,7
0 20 40 60 80 100 %
SpanyolországSvédország
BelgiumLuxemburg
ÍrországFranciaország
Egyesült KirályságHollandia
MagyarországLitvánia
CsehországRománia
DániaEU28
SzlovéniaNémetország
AusztriaMálta
FinnországLettországÉsztország
BulgáriaHorvátország
SzlovákiaCiprus
LengyelországOlaszországGörögország
Portugália
TFA 2018TFA-többlet, 2018–2081
Forrás: http://ec.europa.eu/eurostat/data/database
A népesség-előreszámítás szerint 2081-ben a száz aktív korúra jutó legtöbb eltartott Portugáliában (93), Görögországban (91), Olaszországban (88) és Lengyelországban (87) várható, a legkevesebb pedig Spanyol-országban, Svédországban, Belgiumban és Luxemburgban, 86 körüli értékkel. Az előbbi tagországokra nagymértékű elvándorlás és alacsony szinten stabilizálódó termékenység, az utóbbiakra számottevő bevándorlás és relatíve magasabb reprodukció jellemző. 2018 és 2081 között a várható élettartam töretlen emelkedése mindkét országcsoportban jelentős mérték-ben meg fogja emelni az idősek arányát. Sajátos Svédország és Franciaország helyzete, ahol napjainkban az egyik legmagasabb az eltartot-tak száma száz aktív korúra számolva, 2081-re azonban az unió egyik leg-alacsonyabb függőségi arányát prognosztizálják ezekben az országokban. Ezzel ellentétes irányú változás várható Szlovákiában, Cipruson és Lengyelországban, amelyek napjainkban a legalacsonyabb függőségi ará-nyúak közé tartoznak, a vizsgált időszak végére azonban a legmagasabb értékkel rendelkező országok között találjuk őket. Magyarország népessé-gében is jelentős mértékű átrendeződésre lehet számítani: míg napjainkban száz aktív korúra 50 fiatal és idős jut, addig 2081-re ez az érték több mint másfélszeresére, 78-ra emelkedhet.
