A Nyomorultak1. Felvonás

Toulon – fegyenctelep 1805

KÓRUSCsak föl ne nézz, míg láncod húzva lépszA föld, azt nézd, és kushadj míg csak élsz

RABA nap, már forr, itt lenn izzó pokol

KÓRUSCsak föl ne nézz, még 20 év rab vason.

RABNincs bűnöm, nincs, ó Jézus kell, hogy láss!

KÓRUSA föld, azt nézd, itt Jézus köp te rád

RABŐ vár, ő vár, ő hű marad hozzám

KÓRUSCsak föl ne nézz, mind elfeledtek már

RABHa kint leszek, nem ismer rám senki már.

KÓRUSA föld azt nézd, csak tűrj és meg ne állj

RAB Még mennyi év, míg megvált a halál

KÓRUSCsak föl ne nézz, hisz rab vagy míg csak élszA föld, azt nézd, míg sírodig elérsz

JAVERTA huszonnégy-hat-nulla-egyes fegyenc hozzámIdőd letelt itt az úti okmányTudod-e mi ez?

VALJEANEz a szabadság!

JAVERTNem!Csak feltételesen vagy szabad vigyázz!Bűnöd kísért

VALJEAN

Egy bezúzott ablak

JAVERTEgy kirabolt ház!

VALJEANKenyeret loptam csupánA nővérem kisfia halálán voltRávitt az éhség

JAVERTRávisz újra majd, ameddig nem tanulsz törvényt

VALJEAN19 év tanított meg ráLáncon, rabszolgaként.

JAVERT5 év a tettedértA többi mert négyszer is megszöktélHuszonnégy-hat-nulla-egy!

VALJEANA nevem Jan Valjean

JAVERTÉs az enyém Javert!El ne feledd míg élsz!Sose feledj el, Huszonnégy-hat-nulla-egy!

KÓRUSCsak föl ne nézz, hisz rab vagy míg csak élszA föld, azt nézd, míg sírodig elérsz.

VALJEANSzabad vagy hátA föld megálltSzívd be a szélFriss illatátTisztul az égMost ébred mindenA kispatakA régi ízHány év tűnt elHomokban vízSose feledd mit vettek elOtt lásd a bűnöst mindükbenEgy új nap várIndulj hogy lásdHogy fogad majd az új világ?

MUNKÁSEl kell, hogy menj, a béred mára jár mégSzedd össze hát a holmid, jobb ha eltűnsz innét!

VALJEAN

Nekem feleannyit adott, mint másnak de miért?Ez apró pénz, több jár a munkámért

MUNKÁSAzt hiszed tán, mást mond a börtön papír?Egy ilyen bűnözőnek nem jár teljes bér.

VALJEANElőttem zárva minden ház újra csak rács, újra csak zár, újra csak látszBárhova vetne is a sors a Káin bélyeg rólam messziről kiáltNéznek rám, és fél, fél mindTűnj el, tűnj innét

MUNKÁS 2 (nő)Nincs több szobánk, konyhánk már régen bezárt,Ha tudnék segítenék, higgye meg nem rajtam áll.

VALJEANElőre fizetnék szalmán is megalszom én!Kutyát sem űznek el ilyen sötét estén!

MUNKÁS 3Pusztulj innét! A bot majd szót ért veled!A tisztes polgárok között nincsen helyed!

VALJEANEz hát a jog, az igazság, gyanakvás, gyűlölködés, vád, szabad világ?A börtön papír ennyit ér, segít, hogy űzött vad legyél szabad világ!Kóbor eb, fuss hát, míg bírszMíg élsz, csak ez vár rád

TEMPLOM

PÜSPÖKJöjjön Uram, hiszen fáradt, És kint hideg az éjHabár szegényes az asztalAmink van, az mind ÖnéKortynyi bor üdítse testét!Friss a kenyér, egyék hátLesz egy ágy, hol megpihenhet,Feledve minden baját

VALJEANHagyta, hogy jól lakjak ellátott mindennelLám ez az ezüst kezemben két annyit ér,Mint amit rabszolgaként kaptam munkámért.Miért bízott így bennem?Bolond a vénember, jó tettért jót vártÉn meg csak játszottam a megtért báránykát.De most az éj leszáll, kilépek ablakánItt az ezüst, és most futás!

ŐRHalljuk Püspök urunk mit szól,Meghallja-e szép mesét

Szóval tőle kaptál szállástAhogy mondod vendégkéntMondd, hogy milyen jó volt hozzád, Vedd elő az ezüstjétAzt mit szegény sorsod számon neked adott

PÜSPÖKÍgy történtÍgy volt jól mondtad, barátomAludtam, hogy elmentélLám ezt itt feledted nálam, pedig ez is ajándékEz az ember igazat mondCsendőr urak hallhatták, Kérem távozzanak békénVigyék Isten áldásátEmlékezz a percre testvérIsten tervezte ezt ígyEz a drága ezüst segítHasználd úgy, hogy ember légyTanúm rá az összes mártírKrisztus vére és az égLelked Istennek megvettemMéltó légy hozzá, míg élsz

VALJEANMit tettem lásd,Nem raboltam énElőbb a püspök úrtól, egyetlen jótevőmtől,Ki hogyha nem menekül, talán még le is ütömO én veszett kutya, kivet a föld és az égÚjra üldöznek majd és hová futnék?Most, hogy az életem válaszúthoz értVan-e még remény, egy másik út?Az ami volt, rég a bűnbe fúltReménytelen harc volt egész életem,Vesztettem, végül csak egy szám lettem,Láncon tengődő tetszhalottként.Minden bűnöm egy lopott kenyérÉs mégis egy ember elégKi hozzám szólt, s lelkemhez értHogy magam embernek érezzem,Hisz bízott bennem, s úgy hívott: testvérAzt mondta lelkem Istené,De hát miértHisz köröttem és bennem márRég nincsen más, csak gyűlölségSzemet szemért ha kellSzívem dermessze jégBennem így él a törvényMinden más eltűnt régHa tolvajt mond, rám börtön vár, Dupla vas, korbács, kínzatás,Helyettük szabadságot kínált, a szégyen úgy bánt, mintha kés járna átAzt mondta Isten megbocsát,Honnét tudná?Miféle fény vezérli őt,

Hogy sorsom megfordíthatnáÉs most rejts el, sötét éj, vár a mély, a dús homályLelkem tajtékzó örvényTúl a semmi korlátjánAz a világ nem kell már, mely a tiéd Jan ValjeanJan Valjean légy semmivéMost egy új élet vár rám!

MONTREUIL-SUR-MER (MUNKÁSOK) 1823

KÓRUSHa egy nap végén öregebb lettél egy nappalEz a legtöbb, mit elmondhatsz önmagadrólÖrök ínség sötét gond, és a nyomor mely lehúz és megfojtHisz a holnap, ami vár, mire való?Még egy nap amit túléljHa egy nap végén öregebb lettél egy nappalÉs az ingeden átfut a jéghideg szélAki jól él, mind lenéz, hisz a kölyköd kenyeret koldulHa a fagyokkal ránk törő tél ölni is kész.Fogy a remény, hogy túléld.De a nap végén születik egyszer egy új napÉs ha felkel a semmibe vész a sötétHa a szélvész fákat tép, mint a tenger ha gátjain átlép,Mert az éhség egyre nő, végül pokoli lesz a fizetség (Mert az éhség már oly nagy)Amit számon kér a népHa a nap véget ér.

MUNKAVEZETŐItt a nap végén semmiért nem kaphatsz semmitHa csak lógtok a családnak nem jut kenyér

MUNKÁS 1-2Otthon kilenc gyerek sír, és a gyereket etetni kellBizony boldog, ki munkát kap még, s jut neki ágy

KÓRUSVajon ki tudja meddig?

MUNKÁSNŐK (1-2 soronként)Ez a nőfaló hajcsár ma tüzet fúj ránkMert a kis Fantine-t nem kapta meg, azon rágHogyha Madeleine úr tudná, hogy miket csinálFantine vigyázzon ez most csak bosszúra várMadeleine túl jó, hiszen ő, Itt a műhely főnök a császárHa a Fantine ugratja őt, ráfizet már.Nézhet munka után.

KÓRUSHa egy nap végén fáradtan beállsz a sorbaÉs a kezedbe nyomják a hitvány kis bértMár a lakbérre megy elÉs a számlákkal üldöz a boltos

Hát csak gürcölj amíg bírsz, hát csak robotolj ameddig bírod, (gürcölj hát, míg bírod majd)Mert így is kell hogy élj!Míg a nap véget ér

MUNKÁSNŐKMa újra egy levél az ártatlan szűznélHalljuk csak Fantine kitől jött hír!Fantine küldj még egy kis pénzt a kislányod beteg és siess mert orvosra kell!

FANTINEAdd a levelem vissza, mondd mi közöd hozzá?Neked férjed van, otthonod mi gondod hát?Van-e köztetek olyan, ki múltjából nem titkol semmit sem?Követ csak az vethet rám.

VALJEANMért állnak így és bámulják, válasszák szét a két leánytEz itt egy gyár, és nem egy cirkusz.Na gyerünk hölgyek elég már,S most a polgármester szól, nem a gyártulajdonosElvárom azt, hogy rend legyen, derítse ki azt, hogy mi történt

MUNKÁSVEZETŐNo halljam hát ki kezdte el!

MUNKÁSNŐK (soronként)Hogy a nap így ért véget csak Fantine a bűnösTudjuk gyereke van, de azt nem mondja hol.Van egy férfi, aki ma írt, küldjön pénzt de hát miből is futná?Tán az éjjel kurválkodik, így telik rá.Jó, ha tudja a főnök.

FANTINEIgen, igaz, hogy leányként gyermeket szültemMert az apja az elhagyott kegyetlenül.És a kislány egy fogadósnál él most vidékenAnnak kell pénz, mondd hát, hol itt a bűn?

MUNKÁSNŐKLám csak kiderült nyakig van Fantine a bajbanAki bajban van, másra is bajt hozhat még.Nekünk kenyerünk sincs elégNéki mézre is futja és vajra,Hát csak gyorsan küldje el,Mert még hírbe hoz minket a szajhaÉs leshetnénk a bértHa a nap véget ért.

MUNKÁSVEZETŐLáthattam vón a kis szukánLáthattam vón a pofájánLáthattam vón miféle nő ez!No lám a szende kis FantineKi olyan nagyra vót, hogy ő bizony sosemŐ senkivel!Mondhatom szép kis hazugság

Játszod a kényes szűz leányt, s éjjel a fél világ meghág!MUNKÁSNŐK

Őt csak hergelte, közbe meg másokkal háltTán az ilyen még más bajt is hozhatna ránkRúgja ki ezt a

KÓRUSRúgja ki ezt a lányt!

MUNKÁSVEZETŐHallottad lányom! Menj amerre látsz!

FANTINERégen, ha férfi szólt hozzám,hangja lágy volt, bársony...És a szó mind hívott...Szerettem, s hittem vakon még...És az élet egy dal volt...Rejtélyes édes dallam...Hová tűnt hát?Nincs már sehol?...

Álmodtam én egy álmot rég,mikor még gyermek hittel éltemHittem a vágy örökké él!S hittem egy megbocsátó Istent!Nem féltem senkitől se mégCsak álmok voltak, dal és játékFizetni nem volt még miértAz élet bőkezű volt, s gyöngédDe jött a tigrisléptű éjsárga láng -egy éhes szempár!Álmok karmok tépték szét!Lelkem sírt gyalázatán!

Ott aludt karjaim közt ő,egy nyáron át oly jó volt hozzám!Asszonnyá ő tett gyermekből...S hogy jött az ősz, már messze járt...Álmodom még, hogy visszatér...És úgy mint rég, velem lesz mindig...Hazug az álom, bármi szép!Ő nem jön már, s hiánya pusztít!...Álmodtam én egy életről...De látom bármit rejt a mélységÁlmodtam én sok álmot régMindet az élet zúzta szét

KIKÖTŐ

MATRÓZ 1Jó szag, nő szag, hű hogy csalogatLeeresztem horgonyomat, illatos a part

MATRÓZ 2Bájos lányok, szagotok csodás!Kedvem támadt döfkölődni ficánkol a nyárs!

MATRÓZ 3Fűtő vónék, úgy fűts kicsikém!

SZAJHÁKBájos lányok, itt a nagy fogásMa éjjel mind jól lakhattok, nosza uracskák!Bájos lányok, mind csak arra várÁllva, ülve, hanyatt fekve, négykézláb akárFalnak döntve fele csak az ár

ÖREG NŐVárj csak te lány, mi lóg a nyakadban ott? Nem sokat ér…

FANTINEHúsz frankért megkaphatná

ÖREG NŐNégyért talán

FANTINECsak ez a lánc többet ér!

ÖREG NŐLegyen hát öt, látom, hogy sürgős az ügy! Csak rajtad áll

FANTINEEz mindenem

ÖREG NŐAdod vagy nem?

FANTINEAdjon tizet

ÖREG NŐNincs több ötnél, családom van és élnünk kell!

SZAJHÁKBájos lányok, éji pillangókSzimpla fuvar, extra fuvar, így megy ez a bót

SZAJHA 1 10 perc, 20 perc, ki mennyit kívánNeked kicsit többe kerül: lassú vagy babám

SZAJHÁKÁgy híján egy kapu alj se rossz!

ÖREG NŐ 2Szép hosszú haj, szép hosszú selymes és dús!Ha eladnád, két frankot kidobnék rá!Hadd vágjam hát!

FANTINENe bántson engedjen el!

ÖREG NŐ 2Túl kevés tán? Legyen hát 10 frank az ár!Gondold meg jól!

FANTINENincs másom már

ÖREG NŐ 2Jól gondold át!

FANTINEFizetnem kell, mit tehetnék, 10 frank talán megment Cosette!

SZAJHÁKBájos lányok, bájos, édes valahányBájos lányok, bájos kicsi lányokBájos lánykák bájos kicsi lány, Mennyi bájos édes lány,Szép kis tündér, ágyban mennyit ér?

MATRÓZ 1Bájos kishölgy nincs szebb az utcánHárom perc egy menet nála odateszi ám!MATRÓZ 2Nézz rám szép lány, mond csak mire vársz?Nem kell ehhöz nagy bátorság, nem kell nagy tudás!Mért félsz tündér, Kitanítlak én!

STRICINa add a pénzt! Az ott kinek tejel?

SZAJHA 1Bolond lotyó, a haját most adta el!

SZAJHA 2Egy kölyke van, a pénz tán arra kell!

STRICIA régi dal, Istenem mért hagytak el?Hogy s mint szép lány, gyere szállj be hozzánk, jöjj hát szép lány!

SZAJHA 1Gyere szivi, ne sokat várj,Te sem vagy különb nálunknálAz élet eldobott, ennyi az egész, jöjj húgocskánk, csak fekszünk s dől a pénz.Légy jó kislány, tedd meg bármit kér, mutasd mit van, lássuk mennyit ér.

SZAJHÁKIfjak, vének mind ide találPatkány jön, vagy rühös kandúr egyre megy anyámCsóró, gazdag, koldus vagy király,Oly egyformák gatya nélkül, egyik se nagy szám!A csúnyább néha jobban is fizet!

Bájos lányok, olcsón kaphatók,Igényest is kiszolgálnak mindenkihez jók.

FANTINE

Tiszt úr, hapták! Csizmád le se veddEljátszhatsz egy lánnyal, aki nem mondhat nemet!Könnyű munka, ágyhoz jön a pénz,Nem tudják, hogy beteg vagyok, honnét sejtenék…Lázas testem ölelik, de lelkem halott rég

FÉRFIKis újdonság, frissiben megkóstolnám!Had nézlek hát! Mért vennék zsákba macskát?A szokott ár, ne félj a bácsi nem bánt!

FANTINEPihennem kell, könyörgöm engedjen el!

FÉRFIEz tán egy trükk, hogy többet kérj?

FANTINENem kell a pénz!

FÉRFIArcátlan dög! Ócska kis rongy, Mit képzelsz mondd!Hisz az árut a boltban is szemügyre vesszük!Te kurva vagy, tűrnöd kell hát a mustrát!Te kurva vagy, nem mondhatsz nemet egy úrnakNem lehetsz finnyás, sem válogatósMáskor tartsd a pofád!

FANTINEMeghalsz ha hozzámérsz te ocsmány féreg!Senki sem kényszeríthet arra, hogy egy patkányt öleljek!

FÉRFIÚgy éljek megfizetsz te rongy!A patkány véred veszi mégNem úszod meg most már a dolgotMost rögvest feljelentlek én!Életveszélyes testi sértésért!

FANTINEJó uram ne jelentsen fel, Megteszem akármit kíván!

FÉRFIKéső, már itt a rendőrség!

JAVERTHalljam gyorsan, mi is történt?Ki és mit miért, és hol?Szóljon az, ki bármit látott,Javert előtt válaszolMegint ez a szajhafészekHiénák és viperákEz a tisztes úr itt vérzik,Ki tette ezt halljam hát!

FÉRFIJavert képzelje mi történt!Jöttem épp a parkon át!Ez az őrült ringyó rám tört!Éles körme belém vájt!

JAVERTHa ez feljelentés urak, akkor bűnhődnie kell!És hogy hány hónapig ül majd, azt a bíró dönti el!

FANTINEVan egy lányom, szegény gyermek,Még szüksége van rám!Hogyha börtönbe küld engem, uram ő rá halál vár!

JAVERTEzt a könnyes mesét hagyjuk,Én rám nem hat nyavalygás,Minden bukott nő ezt mondja,Szót se többet indulásSzép munkád jutalmát,Isten megadja, meglásd!

FANTINECosette!!

VALJEANEgy percig várjon még JavertAmit a nő mond elhiszem

JAVERTPolgármester úr!

VALJEANEresszék el, börtön helyett Kórházba vigyék inkább őt!

JAVERTMiért hagyná futni?

FANTINEIstenem!

VALJEANHa nincs anyja,A gyermek elpusztulMagát már láttam énSegítek hát, ne féljen!Nem bánthatják, már nemMi történt, mondja el!

FANTINEGúnyoljon jó uram, nem fáj!Hisz büszkeségem messze már…A műhely főnök ott szeretett

Ön hagyta ezt, nem segített!Nem tettem rosszat én

VALJEANHogyan is tűrhettem?

FANTINEKislányom félek elvész…

VALJEANMeghal ártatlanul!

FANTINEHa Isten jó ott fenn,

VALJEANÓ ha ezt tudom ott!

FANTINECsak engem pusztít el!

VALJEANHát itt a jel,A küldetésem ezBármi lesz az ár

JAVERTPolgármester úr!

VALJEANNem térek ki már!

JAVERTPolgármester úr!

VALJEANMegteszem mit vár!

SZEKÉRBALESET

EMBEREK (soronként)Odanézz! Felbillent egy szekér!!!Nézzétek, nézzétek!Az öreg fuvaros!Ne menj közel, mert tovább dől még!Pont a tengely ment rá!Ó a szerencsétlen!Ne is nézd, fordulj el, itt már nincs segítség!Itt már nincs segítség!

VALJEANJöjjön valaki, talán még megmenthetnénk!Segítsenek a szekeret emeljük fel!

FÉRFIÖnre is rádől Madeleine úr!Itt a csoda se segíthet már!

ÖSSZES EMBERAz öregnek befellegzett, hagyja szegényt!

ÁLDOZATPolgármester Ön mentett meg!Isten küldte maga egy szent!

JAVERTNem hiszek én, a saját szememnek seTisztes korát, cáfolja vas erejeDe rémlik már, hol láttam ilyen erőt!Egy szökött rab, Toulonból elengedtükFeltételes szabadság voltNyoma veszett…

VALJEANMért hallgat el, fejezze be!

JAVERTÉn csak egy embert ismertemAki erre képes volt,Az a fegyenc kiről szóltam, 10 éven át bujdokolt!De mert örökké nem bújhatVégül őt is megcsíptékÉppen most fogták el újból,Ma áll bíróság eléPersze tagadja kilététMert így visszaeső márDe most holtig börtön várja, a jó öreg Jan Valjean-t!

VALJEANAzt mondja elfogtak egy embert, aki tagadja a szökött fegyenc múltját?És ha a bíróság most elítéli, mindhalálig vonszolhatja láncátNézzen rám, és szóljon hát, ha mégis én volnék.

JAVERTAzt a tolvajt felismertemŰztem annyi éven át,Van egy közvetlen bizonyság,Ott a billog mellkasánMeghajlik, megtörjükEzúttal nem menekül!

VALJEANAzt monda rá ismert,Nem tudom hogy történtAz, kit ott elfogtak, ő az én szerencsémSzánalmas nyomorult, miért is menteném?Sok évnyi harc után elbukni semmiért?Ha beszélnék rám börtön várHa veszni hagynám az ég súlyt rám100-nál több munkásnakMadeleine és a gyára a kenyéradó

Ha Madeleine úr nincs, akkor gyár sincsS a munkás mind földönfutóHa beszélnék rám börtön várHa veszni hagynám az ég súlyt rám!Én vagy ő?Kérdeném de nem jön válasz senkitőlSzenvedésre ítélni őt nincs erőmHisz ártatlan és mit sem ért, ha elítélik bűnömértÉn vagy őDe hogy tudnék úgy élni szabadon?Megtagadva mindent a múltambólA múltamból mely helyettemEgy másik embert pusztít elÉlhetnékDe hogy nézhetnék szembe bárkivelÉs hogy számolnék el a lelkemmmel?A lelkemmel, mit Istennek egy hű szolgája rég megvettKi nyomoromban remény volt most újra fordít sorsomonŐ vagy én?Csakis én! Én Jan ValjeanHát így Javert hogy boldog légy,Ha jössz csak szólíts úgy, mint rég!Állj elém! Huszonnégy-Hat-Nulla-Egy!Tudja, hogy hol talál meg, Javert!

KÓRHÁZ

FANTINECosette, jajj meg ne fázz!Cosette bújj ágyba gyorsan!Holnap is játszhatsz majdAz éj leszáll hamarJöjj CosetteOtt kinn a fény oly halványLátni már a Hold jéghideg arcátBújj hozzámNe félj a lázam elmúlJöjj melengess meg minden perccelHűvösen de forrónNő az éjEgy nap meghalt oly némánSír a szélA tél üzen vad hangjánAz éj sötétjénEgy más sötétség les ránkMajd éneklek, míg elalszol, hogy elűzöm homályát.

VALJEANÓ Fantine, időnk már oly kevés!Esküszöm, mit kértél megteszem

FANTINEJó uram nézd!Most játszik, s boldog már!

VALJEANPihenj hát!Ne beszélj most, kedvesem!

FANTINEÓ Cosette!

VALJEANÉn óvom őt, míg élek!

FANTINEMentse meg!

VALJEANŐ boldog lesz, ígérem!

FANTINELátom már, az Úr küldte Önt hozzám,

VALJEANMár soha senki nem bánthatja Cosette-t, ne féljen!

FANTINEFogja kezem,Az éj leszállt úgy fázom

VALJEANItt vagyok melletted.

FANTINEUram, Cosette-t, Önre bízom.

VALJEANBármi lesz, megvédem!

FANTINEVárjon még, csak mégAmíg elalszomÉs Cosette-nek majd mondja el, hogy mindenem csak ő!

JAVERTValjean! Vagy tán, jó polgármester úr?Monseiur Madeleine! Az álarc most lehull!

VALJEANHallgasson meg, mielőtt szól Javert!Mielőtt láncra ver, mint egy rabszolgát!Mutassa meg, hogy van Önben emberség!Ez a nő rám bízta a gyermekét!Meg kell, hogy mentsem őt a nyomortól!Engedjen el, csak három napra még!Visszajövök, esküszöm rá! Higgyen nekem!

JAVERTTe megőrültél!

Üldöztelek éveken át, egy bűnöző vagy semmi más!A bűn visszatér!

VALJEANMár nem számít, hogy minek éljek!Muszáj, hogy menjek, hisz esküm él!NEM tud semmit a múltamról,Az éhséget csak bámulják!Isten szerint a világrólTanúm az lesz, ha holtan látDe amit kér megteszem, reám vár!Túzzel játszik így JavertIzmos még a két kezemMost már van mit vesztenemMég nincsen rajtam lánc!Tűnj hát utamból Javert!Elsöpröm egy ütésselNem félek, hogy megöljemHa Ön kényszerít rá!

JAVERTEgy bűnöző az nem lesz másEgy gazfickó sosem lesz más!NEM!Huszonnégy-hat-nulla-egy!Számomra a törvény szentNincs két törvény mennünk kell huszonnégy-hat-nulla-egyMegvan még a régi szám, és Jan Valjean most semmi már!Bűnben szültek mindünketA bűnös ember mindig másBűnben szültek mindünketDe rajtunk állt a választásTudd hát honnan jött Javert!Börtön mélyén születtemOly voltam, mint minden másDe nem hathat rám mocsokság!

VALJEANMost újra megesküszöm én

JAVERTNincs egy hely, hol meg ne lelném!

VALJEANFelnevelem a gyermekét!

JAVERTNyomában járnék, bárhol él!

VALJEANMegadok néki mindent én!

EGYÜTTSzámomra már élet, halál!

KOCSMA

KIS COSETTEVan valaholegy szép kis vár,álmomba nékem,ott oly jó!Nincsen ott söprű,nincs padló,tiszta ott minden,mint a hó!Van szoba ott,teli játékkal,

száz kisfiúés száz kislány!Senki se szólott durván rám,csöndes az énkis váracskámÉl ott egy hölgy,ki minden esteálomba ringat,énekelOly szép,a hangja is oly finom,ha szól:"Cosette, én szeretlek nagyon!"Van valaholegy boldog hely,messze világlófényességOtt soha senkinem sírt mégBárcsak örökkéott élnék!Baj lesz, azt hiszem őt hallomMegszid, mert nem söpörtem föl, rég a padlót kéne súrolnom!Ő az, jaj! Az asszonyom!

THENARDIERNÉNa itt vagy hát!A kishölgy személyesen!Ha látom sürög forog, akár egy kisangyal!Csak egyszer tudjam meg, hogy becsapsz!Na akkor véged van!10 rohadt frankot küld az anyád,Rongy 10 frankból mi jut?A vödröt fogd!Tündérkém, kisasszonykám!Futás a kúthoz fogytán van a víz!Bárcsak a lábamat törtem volna el,Mielőtt házunkba befogadlakTe az anyád lánya vagyMocsok kis dögEponine gyere csak, Eponine hadd látlakMilyen jól fest most rajtad a kis kék kalapVannak kislányok, akik még tudják hogy mikor és mi illikIstennek hála, te ilyen vagy!Kit vársz Cosette? Lódulj míg szépen mondom!Megmondtam hozzál friss vizet a forrásról!

KIS COSETTEKérem ne küldjön félnék én!Kinn a sötétben elvesznék

THENARDIERNÉNincs kifogás!Futás, míg szépen mondom!

Ne mondjam kétszer ugyanazt te!Nagyon vigyázz!!

NYITÁS!!!RÉSZEG 1

Gyere már öreg csont!

RÉSZEG 2Hozz egy teli demizsont!

RÉSZEG 3Legyen tüzes az a bor!

THENARDIERZutty a gigán, és ha üres a pohár, Hívd a jó Thenardiert!

RÉSZEG 1Hol késik a rum?

RÉSZEG 2Sürögj fogadós!

THENARDIERRohanok te korcs! Rohanok uram!

RÉSZEG 3Rémes, hogy züllik ez a hely, mégis mindig ide jársz!

RÉSZEG 1A jó Thenardier bizony háborús hős, Waterloo-t is megjárta!Csak kicsit később a csata után, késő éjjel ért oda!

RÉSZEG 2A holtak között, bátran ügyködött, kifosztott pár angolt Míg a hajnal jött!

RÉSZEG 3Egy hadvezér se nyert annyitOtt, mint ő!

THENARDIERAz én bandám eKorhely kocsmanépSok böfögő, bús, bamba mocsadékSok nyamvadék, kurafiSvihák zsiványTurbékoló galambokként szállnak hozzámFizet a sok dalos madár…

RÉSZEG 1Ez a bűzös lötty, amit ragunak nevez,Mán a disznónak se jó!

RÉSZEG 2

A bor csupa vízAmit rajnainak mérTán a víz onnét való!

RÉSZEG 1Hol az a csibész?

RÉSZEG 2Hé, te kocsmáros!

RÉSZEG 3Lökj ide egy sört!

THENARDIERA hölgynek meg egy gint!

RÉSZEG NŐEgyet még, mer az apjukomOtthon agyon üt!

THENARDIERBonjour M'sieur,tiszteljen meg!Ha szállást keres,itt a legjobbra lelt!

A többi mindzüllött csehó,ripők a gazda,bugris csaló!

Ám akit itt lát,a Tisztesség Szobrát,a Waterloo-i Hőst,miért is érné vád?

Nézd a Ház Urát,tudja, mi dukál,bájolog és gazsulál,a vén patkány!

A kuncsaft, hogyha fád,pajzán adomát,százat mond, úgy villog,mint egy bonviván!

Lógó orrú korhelyekkel,záróráig iddogál,ki venné így észre,hogy hangyányival drágább minden ár?

Nézd a Ház Urát,filkók közt az Ászt,gyöngéi a pénzzel tömöttbukszácskák!

Vizezi a bort,titkon markecol,egy hóhányó, egy himpellér,egy imposztor!

Melegszem a csürhe keblén,puszipajtás, szesztestvér!Néznek majd a végén,Jézus! - ha a vérük veszem én!

MINDENKINézd a ház urát!Bájos mosolyát,A figyelmes és szolgálatkész jó gazdát!Bókol, mint egy grófKönnyed filozófHelyén van a fejében az összes sróf!Lumpok között ő a főnökEgy haver aki mindig víg!

THENARDIERDe dughatják a pénzük,Jézus úgyis megkopasztom mind!

...Jöjjön M'sieur,a poggyászt viszem!Dőljön le szépen,kényelmesen!

Jó súlyos pakk,egy tonna tán!Könnyítünk majda pénztárcáján...

Itt a libuskáktollát lefosztják!Egy porcogójuk sincs,amit meghagynánk!

Mit rejt a fedő?Ízre dermesztő!S a három heti maradék,itt frissen fő!

Egy lódög veséjét,a kandúr heréjét,ledarálom fincsiházikolbászként!

A nászlakosztályfolyvást foglalt...Óránként jön egy-egy pár...A hatósági árhozépp csak egy kis plusz, ami még jár!

A kecses poloskák,

a csótányok karát,műélveznipénzbe kerül mostanság!

Itt egy szeletét,ott egy falatkát,lecsalni, vagy hozzácsapni,van munkánk!

Hizlalni a számlák végét,tudok egy-két trükköcskét!De bármennyit is csórnék,elfolyik a lóvénk!Jézus! Nekem semmi sem elég!

MINDENKINézd a ház urát!Bájos mosolyát,A figyelmes és szolgálatkész jó gazdát!Bókol, mint egy grófKönnyed filozófHelyén van a fejében az összes sróf!Lumpok között ő a főnökVerebek közt sasfiók!

THENARDIERMeddig kell szagolnomJézus ezt a csordányi tinót?

THENARDIERNÉÁlmodtam énegy szőke hercegről...(Ez én vagyok)és aztán meg is jelent,Loch Nessből a Szörny!(Tessék?!)Nézd a Ház Urát,nézd a disznaját,(hogy?)a budigróf, a filozóf,egy nagy szarzsák!(a zsákot kikérem)Bármit kieszel,egy igazi Voltaire!Csődtömeg az ágyban,viszont gyakran ver!Kegyetlen csapás a sorstól,egy ilyen púp a hátamon!(hát nem édes?)Hányok, ha csak látom,Isten uccse' fenékbe rúgom!

MINDENKI

Nézd a Ház Urát!(Így néz ki egy úr?!)

Egy gavallér, egy bonviván!(Rosszul vagyok!)Bókol, mint egy gróf,könnyed filozóf.(Iszik, mint egy gödény,s mint egy szarka - lop!)

Köszöntese most minden vendég,a kocsmárost és hű nejét!

THENARDIERVendégem az egész ház!

THENARDIERNÉ Vendéged egy jó nagy frász!

MINDENKIPoharat a kézbe!Éltesse az Úr,a Ház Urát!!!

VALJEANVárj neFélj, ne fuss el gyermekemHol lakszÁruld el ne sírjMondd kicsi lányom hogy hívnak?

KIS COSETTENevem Cosette

EGYÜTTLalázás….

THENARDIER KOCSMÁJA

VALJEANAz erdő mélyén leltem ráOtt reszketett a sötétben a csöppnyi kislányEljöttem Cosette-ért a költségüket tartásáértMáris odaadnámFizetem mit kell, tüsténtÉs Cosette jön velem.Ez hát a sorsom mostantólOly vakon éltem eddig, s konokonNem láttam mások ínségét,Nem jutott lelkembe jajszóFantine elpihent szegényLéte szenvedése elmúltÉs most én állok helyénŐ az én szavammal szólÉs mostantól örökkön át

THENARDIERNÉ

Adja a kabátját uram!

VALJEANCosette már mellettem lesz mindig!

THENARDIERDe nagyon jó, hogy eljött!

VALJEANFantine oly boldog most, ha lát!

THENARDIERTeli pohár!

THENARDIERNÉTessék, egy szék!

VALJEANCosette ma apjára talál

THENARDIERMit tegyünk?Oly nehéz! Kincset eldobni, ki oly merész!Drága kő, fényes gyöngy!Ékes rubintos, cukros kis hölgy!Ócska pénz, mit jelent?Hát mit sem ér hogyha elmegy Babette!

THENARDIERNÉCosette!

THENARDIERCosette!Jó Fantine! Szólj ott fent!Mondd, hogy jól bántunk csöppségeddel!A morzsa mind csak ízes csontInkább koplaltunk, de így övé voltHozzánk nőtt monseiour!

VALJEANE jóság megható!Ez enyhít tán a fájdalmán!Nos hát az alkuról, a csontokról ne essék szó!Az alku áll, ha önnek is jó!

THENARDIERNÉÍgy ránézvénÉpp elégDe pluszba ott vót a sok betegség!A kis poronty sokba vótOrvos, gyógyszer jajj hányszor vót gond!Mégis mind kipöngettük, így vitt nyomorba áldott szívünk!

THENARDIER + THENARDIERNÉMég egy szó, kínos bár!Van sok elfajzott rossz ember ám!

Édes úr, vallja meg!Lehet ám másra kell e csöpp lány-gyerek!

VALJEANSzót semár!Itt a pénz!Másfél ezer a jó szívükért!Jöjj Cosette, búcsúzz el!Ennél akad tán kedvesebb hely!Könnyük sincs Cosette-értNem lesz nehéz, hogy elfeledjék!Jöjj Cosette! Jöjj kicsim!Mától kislányom így lesz, ez így!Otthon élj! Ott élsz majd!

KIS COSETTELesz-e sok gyerek fényes nagy vár?

VALJEANLesz Cosette, lesz meglásd!Lesz majd otthonod, lesz új ruhád!

PÁRIZS UTCA JELENET

MINDENKICsak nézd, ott lennA koldust lábadnálCsak nézd, és szánd, légy irgalmas hozzá!Csak nézd itt lennA tenger szenvedéstCsak nézd itt lenn, és adj egy pár fillért!A- a, a-a….

GAVROCHEGavroche-nak hívnak, úgy nézz rám,Ez itt a bandám nem nagy szám!Terített asztal nem vár ránk, nem mondhatnám,Hogy dúskálnánkAz utca nevelt fel, Párizs utcái,A nyomor tanyánk a Szent-MichelleKoldus tarisznyánk száraz morzsáinElvásik fogunk de élnünk kellHa semmid nincs, láncod sincsÁllj mellénk, kövess hát!

MINDENKICsak nézd, itt lennA tenger szenvedéstCsak nézd itt lenn, és adj egy pár fillért

ÖREG SZAJHATűnj a placcomról, mit képzelsz te lány?Zöld fülű kis satnyaság, még van mit tanuljál!

FIATAL SZAJHAKussolj vén bagoly!Ocsmány boszorkány!Én bennem még minden férfi örömöt talál

ÖREG SZAJHAHimlőt kispofám, vérbajt is talán!Fertőzzed csak őket aztán felfordulnak ám!

STRICIHagyd az öreg lánytRá se ránts Michelle!Ez már csak egy roncs de egykor ő is itt strichelt

MINDENKIMeddig tarthat mégKi adhat reménytJönni kell a változásnak, meglásd eljön mégEljön majd, eljön majd….

ENJOLRASHol vannak most a nagyjaink?Ő értük ott lám egy se szól!

MARIUSLa Marque csupán az egyetlenCsak ő beszél a nyomorról!

MINDENKIGyereknek a tej, nekünk a kenyérSegíts hogyha Istent ismersz annyi a szegényKönyörülj, segíts hát, könyörülj, segíts hát, könyörülj!

ENJOLRASLa Marque beteg, és gyöngül márEgy hét és meghal úgy mondják,Elönt a bosszú tengerkéntKözelg a nap, mikor a nép ítél,s kibontjuk forradalmunk zászlajátS felépül minden barrikád!

GAVROCHEFigyeld a jó vén Thenardier-t,Egész családja bűnözőBordélya volt itt nemrég még,Nagyobb gazember nincs, mint őVan itt egy brancsa és a lánya isVelük van együtt mindenben.Ő Eponine, ki nem fél semmitőlSemmilye sincs, hát mért féljen?Így vagy úgy, oly mindegy, élnünk kellÉlnünk kell!

MINDENKICsak nézd, itt lenn az ínség förtelmétCsak nézd itt lenn

És adj egy pár fillért!

THENARDIERItt bújjatok!A terv szerint, Chrijoun, Babet, ClakseauxS Termon, Parnas,Enjolras-t lesd, Eponinra vigyázzTe itt állj elől, ha intek, csak bőgj!

THENARDIERNÉItt a diák a szomszédból,Ez is pont most jön a legjobbkor!Eponine máris ott lohol, mit vársz egy szerelmes libától?

MARIUSHé, Eponine mondd mi újság?Merre csatangolsz, mondjad hát!

EPONINEHa akar hát mindig megtalál,

MARIUSCsak nehogy egy rendőr leljen rád!

EPONINEHűű, mennyi sok szép színes könyv,Lehetnék diák én is tán!Ne ítéljen a külsőmből,Sok mindent tudok, úgy biz ám!

MARIUSArról mit te tudsz szegény lány,Nem írtak sajnos könyvet még,

EPONINETetszik a haja, hogy így megnőtt

MARIUSTetszik, hogy tréfálsz, gúnyolj még!

EPONINESemmit se lát, semmit se ért!

THENARDIERNÉItt az öreg!Helyedre menjFigyelj, jön-e zsaru?Azt lesd!

EPONINEMennie kell!

MARIUSDe Eponine!

EPONINEBaj lesz, ha itt marad!Ez nem tréfa már, jobb ha megy tovább!

MARIUSKi ez az úr?

EPONINEMenjen már el!

MARIUSMit keres itt?Hé Eponine!Bocsásson meg, véletlen volt!

THENARDIERÉdes úr!Nézzen szét!Nézze kisdedünk kehes testét!Életét, mentené, némi aprópénz Falás-kenyér!Lám csak lám, Őrület!Álszent képedről rád ismerek!Az én fajtám, nem felejt!Az vagy, ki elvitte Cosette-ünket,

VALJEANMit csinál?Megőrült?Hagyjon uram, én nem ismerem!

THENARDIERNem ismersz, jó szöveg!Fegyenc a fegyenced!

EPONINEItt a rendőrség, hé futás!Ott jön Javert!

JAVERTÚjra hát verekedés,Micsoda mocsok egy nép!Jöjjön egy tanú ha vanszerencsés ember uram!Bizony egy ilyen helyen akármi megtörténhetDögevő férgek ezek!Ez a néhány csúszó mászóKibújt hát a föld alól!Ezt az ocsmány züllött bandátVégleg el kell taposnom!Ez itt a főkolompos, ismerem régóta jólÖn lesz a tanú uram, Börtönben rohad el majd!Hová tűnt, miért futott el,Most aztán hol keressem?

THENARDIER

Inkább őt kéne elcsípni!Minket bármikor elér!De e tisztes polgár mellén,Ott a billog, láttam én!

JAVERTTán egy rég szabadult fegyencDe ha az hát mitől fél?Attól tán, hogy felismerném azt a számot a mellén!És a lány ki vele volt ittŐ is eltűnt, sejtem már!Talán ő az felismertem!Igen ő az!Jan Valjean!

THENARDIERMost hogy áldozat már nincsen,Javert úr tán elenged!Fontos információmértNem is volna túl nagy kegy!

JAVERTFusson hát az öreg fegyenc!Most már nem vesztem nyomátTűnjön el a szemét népségTisztítsuk meg az utcát!

Künn,éjnek sötétjén,egy űzött vad bújkál,vonszolva terhét...Terhét: a bűnt...!Isten a tanúm,hogy amíg csak él,űzöm, hajszolom őt...Űzöm, hajszolom én...!Cinkosa bárminden árny,nem rejtőzhet már soká,mert mindaz, ki így él,bűnhődik végül,útjuk nincs tovább!...Rájuk az vár,mi Luciferre várt,a tűz,a láng!Fény...hűvös, tiszta fény,milliárd csillag,virrasztó őrség!...A rend és a fény,őbennük testesül,a végtelen ég

éji őrjáratán...most és örökkön át...!Útjuk a megszabott út,céljuk az elrendelt cél!Ez évszakról évszakraígy lesz mindig,míg csak nap lesz és éj!...S ha egy lehull,így emészti ela tűz,a láng!Mert így kell legyen!Így szól a Törvény!S bennem így élaz igazság!A bűnön vett szabadságérta bűn,túl nagy ár!...Nem nyugszom többé!Nincs addig békém!Míg nincs rajt a lánc!Halljátok, csillagok!Még lát!Meglát még!Csillagfény, vezess hát...!

GAVROCHEEz a felfújt képű szaglász,Köztünk szólván nem nagy szám!Ez az én színházam PonineItt a műsor meg nem áll!Hívd Gavroche-tHa bajban vagy, énrám mindig számíthatsz!Minden sarkon rám bukkansz!

EPONINECosette, most már emlékszem!Cosette, ez hogy lehet?A két kisgyerek felnőttÉs belőlem mi lett?Nagy ég, micsoda cirkusz!

MARIUSAz a lány ki lehetett?

EPONINEJó vicc, olcsón megúsztuk,A szemét zsaru dühönghet!

MARIUSEponine, ki az a lány?

EPONINE

Egy szép lány van még sok ilyen!

MARIUSEponine kérlek keresd meg!

EPONINEÉs mit ad cserébe?

MARIUSAmit kérsz!

EPONINESzenvedélytől lángol arca, Mit lát benne, mondja csak!Ilyennek még sose láttam!Ne adjon pénzt, ne uram!

MARIUSEponine, segíts nekemKutasd fel hol lehet!De légy óvatos majd!Senki ne tudja meg!Ponine!Te légy a megmentőm!

EPONINENo lám, hát megtörtént!Hát mégis kellek én!Ponine, most menj, és mentsd meg őt!

ABC CAFÉ

COMBEFERREA Notre Dame-nál minden készen áll

FEUILLYA Rue du Bacnál forr a szenvedély!

COURFEYRACMunkás és a diák márEgyütt mind a jelre várÁrad, mint a tenger árPárizs népe mellénk áll!

ENJOLRASKözel a percOlyan közelHogy felforr a vérDe várni kellÉs itt egy maroknyi diák mit ér?Hisz a hadsereg veszélyes nagy ellenfél!

Állig fegyverben erősek nagyon, ez tény!Könnyű ülni, és szájalni játszva a hőstÁm a nemzeti gárdán így senki se győzEgy szó kell még!Egy jel melyet megért a népÉs százezrek állnak mellénk!Marius késtél!

COMBEFERREMondd mi a baj?Tán látomás, vagy mi gyötör?

FEUILLYIgyál, és mondd miről van szó!

MARIUSEgy látomás, tán az is voltHisz káprázatként tűnt fel ott!Egy pillanat s nem láttam már!

COMBEFERREEz szédítő, ez őrjítő!Hogy Marius és holmi nő!Lám szava sincs, csak sóhaja!Itt minden ég, már zúg a dalS ő betoppan, mint Don JuanNa ez cifrább, mint egy opera!

ENJOLRASItt az idő, hogy válasszunk, döntsetek hát!Vajon harcoljunk-e, vagy nézzünk meg egy új operát?Tudnunk kell mi vár ránk,Ha a tűzbe mennénk!Könnyelmű úri fiúk ez már nem színjátékHisz a színét váltó föld,Két szót süvölt felénkVér! Vörös haragvó vér!Élj! Csak érte él e szív!Vér! Mely lázat, gátat tör!Gyász, a vérbe múló éj!

MARIUSHogyha átélted volna, azt amit én!Tudnád, hogy hatott rám az a perc, mint a villámcsapás!Hogyha átélted volna azt, úgy ahogy énMásképpen látnál már, hisz tudom már minden másEgy élet fény elég, hogy új világot láss!

MINDENKIVér!

MARIUSCsak érte ég a tűz!

MINDENKIÉlj!

MARIUSHa őt nem látom én!

MINDENKI

Vér!Élj!

MARIUS

Vér! Mely egyre érte űz!Élj! Ha ő nincs, nincs remény!

ENJOLRASMarius, te nem vagy gyerek már.Ha volna időnk, sajnálnánkDe mi ránk most egy nagy ügy vár!Fenébe hát a lelkedet,Egy nagyobb cél hív mindünket,Itt a mi életünk semmi már!

MINDENKIVér! Vörös haragvó vér!Élj! A múlt sötétje mély!Vér! A felkelő nap él!Éj! Mely holnap véget ér!

ENJOLRASFiúk, most aztán minden puska kell,Mozogjatok, most minden perc kevés,Combeferre hagyd a borodat,Fegyvert kérj, azt hozzanak!

COMBEFERREBrandyt még, de tüzesetFegyver lesz e lehelet

COURFEYRACMiénk egy szálig a Saint Antoine!

COMBEFERREA Notre Damenál fönn az utca kő!

FEUILLYPuskát gyorsan osszuk szét,Húsz töltény jut fejenként!

COMBEFERREPort Saint Claude még jobban állSaint Martin hét ágyút vár

ENJOLRASLa-marque meghaltLa-marque! A halála lett hát a jel,

A nép barát! Meghalt, most hát harcolnunk kell!Ha a temetésnél szavunk messze kiált!Nem lesz pusztába kiáltott szó, hitem rá!La marque halála tüzünket tápláló láng!Lásd a megváltás szent napja oly közel már!Időnk megért,Nincs több kétség hisz öröm lesz harcolni ígyHát csak bátran menjünk az utcára mind!Messze szállj kiáltás, az egész nép rád vár!Az egész nép mellénk áll!

Halljad hát a fölkelt népHaragos lázas énekét?Egyetlen dallam kél a népbőlS benne ott egy ezredév!Tán csak szívünk dobban úgy,Ahogy a dob dübörgi szétAzt, hogy egy új világ jön, majd s hogyA holnap szép!

COMBEFERREÁllsz-e mellénkHogyha kell,Kiállsz-e értünk s harcunkért?A barikádon túl van eVilág amit remélsz?

ENJOLRASHa igent mondsz, gyere és harcolj a szabadságért!

MINDENKIHalljad hát a fölkelt népHaragos lázas énekét?Egyetlen dallam kél a népbőlS benne ott egy ezredév!Tán csak szívünk dobban úgy,Ahogy a dob dübörgi szétAzt, hogy egy új világ jön, majd s hogyA holnap szép!

COMBEFERREAdsz-e mindent majd,Ha kellS a véred is a szent ügyért?Oly sok lesz, ki meghal majd,S ki adná könnyen életét?Hisz mártírok szent vére öntözi hazánk földjét!

MINDENKIHalljad hát a fölkelt népHaragos lázas énekét?Egyetlen dallam kél a népből

S benne ott egy ezredév!Tán csak szívünk dobban úgy,Ahogy a dob dübörgi szétAzt, hogy egy új világ jön, majd s hogyA holnap szép!

ENJOLRASÉLJEN A KÖZTÁRSASÁG!

PLUMET UTCA

COSETTEMi ez az érzés, mely egyszerre mindenem lett?Egy perc és a szerelem felnőtté tett.Cosette! Hogy történt, hogy lehet?Rejtély most is az életem.És a köd lepte múlt, még oly sok titkot rejt.Gyermekként, minden kérdéstől féltemMert azt hittem nem hoz, csak bajt.Gyermekként, sokszor válasznak véltem egy távoli sóhajként fölsejlő dalt.Arról szólt, hogy a sors játszik létemmel.Ami jó, hozzám nem jut el, tán csak képzeletben.Vajon ő ugyanezt éli most át?Érzi-e, ahogy én szerelmünk varázsát?Gyermekként, boldog gyermekként hiszem, hogy nem vagyok egyedül már.Hívom őt, s rám talál.

VALJEANÓ Cosette, látom, hogy bánkódsz csak.Sejtem én. A magány az, mi bántHiggy nekem! Csak ennyi volt a célom, hogy óvjam kettőnk csendjét.A kettőnk békéjét. S látnom kell, hogy társaságom untat már.

COSETTEEgész más, ami bánt, múltunkról, ami voltArról szólj papa, mély szakadék oly sok év.Amit mond, semmiség, tudnom kell, mi történt, oszd meg hát, ne rejtsd úgy lelkedben múltunk titkát.Hogy miért-e magány, mely mindig körbe zárt?Gyermekként, tőled megkaptam mindent, oly gyöngéden vigyáztál rám.Csak az bánt apácskám, bennem most is egy erdőben eltévedt gyermeket látsz.

VALJEANSzót se már! Szót se már, az a perc halott rég. Minden szó, újabb sebeket tép fel, választ ne kérj!

COSETTEGyermekként, minden mesében hittem, de érzem az igazság más.S bárhogy rejtsd itt kísért.

VALJEANTudnod kell, hogy az igazság Istené!S mit oszt meg veled, Ő dönt nem én.

MARIUSGyermekként, látod úgy állok itt, mint egy gyermek, kit bűvöl a fény.Gyermekké, azzá tetted az érzést, lásd mindig és mindenben Őt keresném.Eponine! Drága hű pajtás köszönöm őt!Nézz csak rám! Lásd egy zarándok áll a Szentföld előtt!Enyém Föld és az ég, minden új, minden szép.

EPONINEMinden szó, amit kimond a szívembe tépGyermekként, róla álmodtam, s megtennék mindent, mit kérBárhogy fáj, az hogy ő nem lát, nem ért

EPONINE ÉS MARIUSGyermekként, vágyom egyetlen érintését.

MARIUSVágytam rá.

COSETTEVárom őt.

MARIUSCsak vár egy szívMit átjár egy dalÓ jaj én vakmerő bolondNagy ég hisz félNevén sem szólíthatom énHisz nem tudomSegítsenMondja hát.

COSETTE Csak rád várt egy szívNem fél már többé

MARIUS A nevem Marius bon merci

COSETTEEnyém Cosette

MARIUSCosette nincs szó mely, elég szép

COSETTENe szólj csak nézz

MARIUSElbűvölt

COSETTE

Eljött hát

MARIUSCsak rád vár egy szív

EGYÜTTMit átjár a fény

MARIUSS te hozzád hű lesz örökké Cosette, Cosette

COSETTEÖrököt és a kettőnké

MARIUSÁlom ez

COSETTEŐ néz rám

EGYÜTTCsak rád várt egy szívMit átjár a vágy

MARIUSEgy pillantás és tudtam már

COSETTETengernyi szép

MARIUSMinden más

EPONINEÍgy sem volt enyém sohaMiért sirassam azt, mi nincs?Én rám így már sose néz. Nem néz rám.Miért fáj így? Miért fáj így?

COSETTE ÉS EPONINEÍgy lesz már

COSETTE ÉS MARIUSNe hidd, hogy álmot látszÍgy lesz mindig, így lesz már.

EPONINEÍgy lesz mindig, bárhogy fáj.

Tarnass, mi rosszat forralsz?Ez itt idegen placc!

TARNASSSzép ház, tele van pénzzelLesz lé, te csak falazz!Ő él itt, a gazdag bácsi, ki meglépett jó múltkorMegpattant a zsernyákoktól, fegyenc volt ez, gyanítom!

EPONINENagy ég! Valaki jöjjön!Jó vicc! Mit tegyek most?Marius azt fogja hinni, hogy tőlem ment a drót.Mit tehetek? Kit hívhatnék? Időm kevés. Tudom hogy adjak el nekik.

THENARDIERElkapjuk hát az öreg róka komát,Régóta figyelem én, itt él az öreg legény,Na most kaszálunk!10 éve már, hogy eljött Cosette-jéértbagóért vihette el, de itt most perkálni kell,Na most számolunk!

TARNASSMit bánom én, ki a manyus?Végezzük el, lökjed a sustFogd be a szád, másszatok át!

THENARDIERKi ez a nő? Ki ez a ringyó?

TARNASS De hisz ez Eponine saját kölyköd te ló!Minek hívtad, te bunkó?

THENARDIEREponine, takarodj, itt most nincs szükség rád, ülj a seggeden otthon!

EPONINEItt nincs lóvé, én láttam! Az előbb másztam át!Egy vénember él itt, s egy lány!Minden kincsük pár peták!

THENARDIERNe szólj bele! Mit lefetyelsz?Vigyázz kölyök! Tünés!

TARNASSSok a veszély! Begyulladtál!Volt ilyen már

THENARDIERTünés Ponine!Sipirc! Túl nagy a zaj!

EPONINESikítok hát, amíg csak itt vagytok!

THENARDIEREgyet sikíts, nyögni fogod amíg csak élsz!

TARNASSÉn erre befizetek. Kismacska és a kandúr, most a csontért megvívNehogy pisszenni merj!

EPONINEÉn megmondtam nektek, megmondtam, hogy így lesz!

THENARDIERVárj csak te lány! Sikítasz még!Megkapod majd!Dögvész beléd!Bízzátok rám!Nem jó az út!A csatornán menjünk, futás fiúk!

MARIUSA te hangod volt, mely elűzte mind!Jó Eponine, te mindig segítsz!Drága Cosette, barátom ő!Ő hozott el, ő Eponine, de jobb ha megyünk!Valaki jő, mennem kell már!

VALJEANHol vagy Cosette?Vad sikoly riasztott fel!Oly szörnyű kiáltás volt, miért jöttél ki mondd?

COSETTEAz én hangom volt, ne félj apám!Rémisztő árnyak jártak itt,De lásd a nagy zaj elűzte mind!

VALJEANCosette, kicsim, most hol rejtselek én?

COSETTEHárman is voltak, vagy többen még!Élükön az, ki ott tőrbe csalt!

VALJEANEz hát a vészjel,Mennünk kellÍme a múlt újra bűntet!Ez ő Javert! Hát végül ide talált!El kell hogy vigyem Cosette-t, míg le nem csap ránk!Holnap reggel utazunk oda, hol nem érhet vád!Előbb Calaisba, aztán tovább a tengeren át!Siess Cosette, ne kérdezz, ne félj semmitőlHolnap már messze jársz!Siess Cosette, hosszú az út, mi most előttünk áll!Menj!

Egy nap még,egy újabb nap, amely a végzeté, mely szenvedésünk útján elkísér.Hisz tudnak már a múltamról és rám törhetnek bármikor.Egy nap még

MARIUSHogy élhettem így eddig én? És hogy élhetnék eztán, ha elmész?

VALJEANEgy nap még

MARIUS ÉS COSETTEHolnap már rejt a messzeség. Te adtál mindent, s minden elvész.

EPONINEMég egy nap, hogy senkim már.

MARIUS ÉS COSETTELesz-e nap, hogy látlak még?

EPONINEMég egy nap magányom útján

MARIUS ÉS COSETTEMost, hogy érted élhetnék.

EPONINEMennyi szépség várna rám.

MARIUS ÉS COSETTESenki más nem kell többé.

EPONINEVágyom rá, de meg se lát.

ENJOLRASMég egy nap, s a tűz ki gyúl.

MARIUSHogy tudnám követni őt.

ENJOLRASJöjj a barikádra s harcolj.

MARIUSMost, hogy hív testvéri szó.

ENJOLRASSzázak ezrek vére hull.

MARIUS

Várnak rám ó adj erőt.

ENJOLRASJöjj a harcra s állj közénk.

MINDENKIIdőnk megért, a perc miénk!

VALJEANEgy nap még!

JAVERTMég egy nap s forradalmatCsírájában fojtjuk elNéhány iskolás fiúcska, leckét kapsz míg elvérzel

VALJEANEgy nap még!

THENARDIER ÉS THENARDIERNÉFeldobja talpát a sok nyavalyásAkad tán a zsebeikben egy és más!Épp csak odanyúlsz,Épp csak beletúrszŐ nekik már úgysem kell, mi hozzánk húz!

ENJOLRASMég egy éj, s hajnal eljő!

MINDENKIMúlt emésztő tűzözön!

ENJOLRASGyőz a nép s a trón ledől!

MINDENKINyílt az út a sors előtt!

ENJOLRASÚj reménység kél a földön

MINDENKIJő az új világ és győz!

MINDENKI + ENJOLRASHalljad néped énekét!

MARIUSNincs más utam, e harc enyém!

EPONINE

Még egy nap,

COSETTE

Hogy élhettem

MARIUS

Hogy élhettem

JAVERT

Lépést tartva a

THENARDIERÉK

Feldobja talpát

VALJEAN

Egy nap még!

hogy másra vár!Mennyi szépség várna rám?

És holnap talán megtudjuk azt is, hogy jövőnk mennyit ér!Egy nap még,Nincs több már!Egy nap még!

így eddig én?Hogy élhetnék ha eztán elmész?Holnap már rejt a messzeség,Te adtál mindent, s minden elvész!

És holnap talán megtudjuk azt is, hogy jövőnk mennyit ér!Egy nap még,Nincs több már!Egy nap még!

így eddig én?Hogy élhetnék ha eztán elmész?Holnap már rejt a messzeség,Te adtál mindent, s minden elvész!

És holnap talán megtudjuk azt is, hogy jövőnk mennyit ér!Egy nap még,Nincs több már!Egy nap még!

sok hőssel, mindig ott leszek, hol ők. Nem lesz titkuk én előttem, ha a számonkérés jő! Még egy nap, s forradalmat csírájában fojtjuk el. Most majd tőlünk kaphat leckét, és holnap majd a sors ítél.

És holnap talán megtudjuk azt is, hogy jövőnk mennyit ér!Egy nap még,Nincs több már!Egy nap még!

A sok nyavalyás.Itt egy kicsi ez, ott egy kicsi az.Épp csak oda nyúlsz épp csak beletúrsz, akad tán a zsebeikben öt, tíz húsz!

És holnap talán megtudjuk azt is, hogy jövőnk mennyit ér!Egy nap még,Nincs több már!Egy nap még!

Egy nap még!Már holnap senki el nem ér, és holnap majd a sors ítél

És holnap talán megtudjuk azt is, hogy jövőnk mennyit ér!Egy nap még,Nincs több már!Egy nap még!