ÉRD

BEVEZETÉS

Érd nagyon sok szempontból különleges a hazai városok közül. Vonatkozik ez kialakulására, de mindenekelőtt fejlődésére, különös tekintettel az utóbbi egy évszázadban. A település népessége és területének növekedése az elmúlt száz évben szinte egyedülálló, amely mögött egyértelműen a főváros közelsége, és a szuburbanizációs folyamatok beindulása áll.

Mindezek határozták és határozzák meg a település sajátos arculatát, valamint funkcionális szerkezetét, melyek teljesen eltérnek a hazai városokétól. Megyei jogú városaink között példa nélküli, hogy nem a település ősi magja körül alakult ki a mai városközpont, hanem attól jelentős távolságra, s az ősi településmag napjainkra a város külső lakóövét jelenti. Egyedülálló az is, hogy egy várost két autópálya is átszeli. Nos Érdre mindkét megállapítás érvényes, ezért is kakukktojás településmorfológiai szempontból.

1. ÉRD TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA

1.1. A TELEPÜLÉS KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A 18. SZÁZADIG

Érd mai területén a legrégebbi idők óta megtalálhatók az emberi élet nyomai. A Fundoklia-völgyben tárták fel 1963/64-ben a neandervölgyi ember vadásztelepét. A Tétényi fennsík és az Érdi-tető dombokkal tagolt vidékén fekvő település környékén sűrű erdők voltak, melyek egészen a 18. századig megmaradtak. Az ember letelepedésének másik oka a Duna adta halászati lehetőség kihasználása volt. A Duna mentén a Sánc-hegyen, a bronzkorban (kr. e. 1600 körül) földvár létesült, később a rómaiak őrtornyot építettek a római hadiút (limes) védelmére. Később, a 16. században palánkvárat építettek a dunamenti hadiút és Buda védelmére (TARNAI – KOVÁCS 2000). A védelem tehát – a vadászati és halászati lehetőségeken túl - minden bizonnyal hozzájárult a település kialakulásához.

Érd-Ófalu és Százhalombatta között kr. e. 600 körüli hun halomsírokat tártak fel, melyekben a hallstatti kultúra előkelőségei nyugszanak, ami a bizonyítja, hogy a terület folyamatosan lakott volt. A rómaiak több évszázadon keresztül uralták a vidéket, kiépítették birodalmuk keleti határának védelmében a Duna mentén húzódó védelmi vonalat (limes), amely Ófalu déli részét is érintette, s a Kakukk-hegyen római erőd is volt. A honfoglalást követően több település jött létre Érd mai területén (Berki, Érd, Deszka,

Székely, stb.), melyek egy része elpusztult az idők során, néhánynak a helyén pedig majorok lettek.

Érd (Óváros, Ófalu) első említése 1243-ban történt. A településnek a 13. században már temploma és plébániája volt a római út mellett lévő uradalmi sóházaknál, a mai Termál Hotelnél. A település feudalizmus-kori történetéről keveset tudunk. A vadászat meghatározó volt az Ófalutól északra lévő óriási erdőkben, nem véletlen, hogy a legenda szerint Mátyás király, vagy az Elbenyi testvérek a 15. században Kutyaváron (Diósdliget) gótikus kastélyt (ma rom) építtettek a vadászkutyák és gondozóik számára. Ófaluban is épült kastély a 16. században, nem messze a templomtól (romjait 1971-ben bontották le). A mai Érd legnagyobb részét a Berki család birtokolta. Berki falu (mai Parkváros), amely a sűrű erdő vett körül, valamint Érd és Tárnok között fekvő Deszka falu, melyek a török időkben elpusztultak, a Berki családhoz tartoztak.

A Mohácsi-csata évében (1526) II. Lajos Érden, valószínűleg a kastélyban, táborozott le, és innen vonult délre a török hadak elé. Érdet 1543-ban vették birtokba a törökök, és a Budai szandzsákhoz csatolták. Megerősítették a település védelmi szerepkörét: palánkvárat építettek, a 17. században pedig dzsámi és minaret is épült. A délszlávok (szerbek, dalmátok, horvátok és bunyevácok) a 16. század elején még menekültként érkeztek a településre, később a törökök telepítették le őket, elsősorban katonaként. Az 1684-ben lezajlott érdi csatát követően a török uralom véget ért Érden (KOVÁCS – TARNAI 2000).

1.2. ÉRD TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA A 18-19. SZÁZADBAN

A török kiűzését követően, a 18. században még nem indult meg a település gyors fejlődése, annak ellenére, hogy 1776-ban mezővárosi rangot kapott, valamint Illésházy István birtokos közbenjárása révén később vásártartási jogot is. A Budáról Eszékre vezető út mentén postaállomás létesült, a felújított kastélyban barokk kápolna-, a Kálvária-hegyen pedig Szenvedő Krisztus kápolna (1749) épült. De a legjelentősebb változást a templom és a kolostor építése jelentette. A településnek ebben az évszázadban több birtokosa volt, közülük az Illésházy család szerepe volt a meghatározó. A 18. században élte a virágkorát a szőlészet és borászat, mely a helyi gazdaság egyik oszlopát jelentette. Ekkor alakultak ki az óvárosi Gyorma (Mélyút) falába vájt lyukpincék, melyeket ma is láthatunk. A gazdaság másik fő pillérét a legeltető juhászat adta, melyek fő helyszínei a kialakult majorok (Erlakovecz, Fülöp, Ilka) voltak. A gazdaság harmadik bázisát a gyarapodó céhek (molnárok, ácsok, salétromfőzők) jelentették.

Érd, a mai Ófalu a Duna kisebbik ága, a Beliczay-sziget mellett feküdt. Az I. Katonai Felmérés (1782/85) szerint a településnek hat utcája volt, melyek közül a két legfontosabb a Duna parton húzódó mai Külső Római út és az

északnyugatra tartó Fő út. A település magja a két út találkozásánál volt. Ehhez közel (kissé délre) volt a kastély és a templom a plébániával, valamint a postaállomás. A mai Járom utcától nyugatra szőlők és pincék voltak, míg a településtől északra hatalmas erdők és legelők helyezkedtek el, a majorokkal együtt. A település lakosságszámát nem tudjuk, de a térképen mintegy 120 lakóház vehető ki, melyben hozzávetőlegesen 1000-1300 fő lakhatott.

19. században felgyorsult a település fejlődése, pedig a századforduló nem jól indult, hiszen nagy tűzvész pusztított, leégett a fél falu. A katasztrófák folytatódtak: az 1830-as árvízkor 47 ház pusztult el, viszont az 1839-es nagy árvíz elpusztította az Óvárost. Ezért Batthyány Fülöp herceg, a mezőváros új birtokosa a régi városmagtól 2 km-re északabbra, a Fehérvári országút mellett alapította meg az Újvárost, amely azóta a település központja. Az országút és az Óvárosba vezető út sarkára építtette fel a Pelikán fogadót, későbbi Batthyány/Wimpffen/Károlyi kastélyt, amely napjainkban a Magyar Földrajzi Múzeumnak ad helyet. 1848-ban a település Sina György báró tulajdonába került, aki téglagyárat épített, felújította és kibővítette neoreneszánsz stílusban a kastélyt. Halála után veje, Wimpffen Viktor lett Érd birtokosa, az ő idejében épült fel (1898) a nagyközség első elemi iskolája, az Óváros Fő utcáján.

A település gazdaságában továbbra is a szőlőtermesztés-borászat, a juhászat és az élelmiszer-, valamint építőipar játszotta a fő szerepet. A virágzó szőlőtermesztésnek a 19. század végi filoxéra járvány vetett véget, 1880 után a délszláv és német családok az öszibarack termesztésére tértek át. Továbbra is virágzott a juhászat, melyek fő bázisai a korábban ismertetett majorok voltak. Az ipar alig fejlődött, elsősorban a főváros rendkívül dinamikus gazdasági megerősödése miatt. Érd már a 19. század végétől Budapest gazdasági, munkaerő piaci vonzásába került, százak ingáztak a fővárosba, Érd lényegében az alakuló budapesti agglomeráció részévé vált. Az első komoly, modern üzem 1860-ban létesült, a Sina féle téglagyár, melyen kívül mintegy 25 malom működött a településen. A vasút kiépülése (1861) sem hozott gyors fejlődést, ráadásul a település elveszítette mezővárosi rangját, 1871-től nagyközséggé minősítették vissza.

Népessége a században alig 40 százalékkal nőtt, a század eleji 2383 főről 3367 főre (1897). A településen a század közepéig illír (délszláv) és német nemzetiségűek voltak túlnyomó többségben (1850-ben 80,9%), mely a század végére egyszerű többséggé (51,4%) változott. Érd településszerkezete és kiterjedése jelentős változásokon ment keresztül a 19. században. Az újjáépült Óváros mellett kiépült – 2 km-re északra – az Újváros, így területe jelentősen megnövekedett, a település két központúvá vált. A központok lassan összeépültek a mai Alsó- és Felső utcák mentén, ugyanakkor a vasútvonalhoz üzemek telepedtek. A II. Katonai Felmérés (Érdnél 1860-1869 között) már 11 utcát mutat, láthatók a majorok, még a szőlő ültetvények is, ezen felül a Kutyavár és a későbbi Újtelep magvát adó Fekete Sas csárda is.

1.3. VIHAROS FEJLŐDÉS A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

A Wimpffenek után jövő Károlyi család az 1920-as évektől felparcelláztatta mintegy 3 ezer holdnyi erdejét és gyümölcsösét, hatására megindult a betelepülés a már központként működő Újfalutól északra, keletre és nyugatra. Érdligeten és Tusculanum városrészben már a ’20-as évek második felétől, Parkvárosban pedig a ’30-as évektől kezdődött a parcellázás és a betelepülés. A Tusculanum nevű társaság amerikai és svájci típusú telepeket ígért, amiből nem sok valósult meg. A település népessége robbanásszerűen növekedett, a századfordulós 3400 főről 1941-ra közel 15 ezer főre, ami négy és félszeres növekedés. A népességrobbanás zöme az 1930-as évtizedben volt, amikor az öt és fél ezres népesség megháromszorozódott! A betelepülő túlnyomó többségben magyarok voltak, így teljesen megváltozott az etnikai arány, 1930-tól a magyarok már abszolút többségben voltak.

Mindez együtt járt a település beépített területének a növekedésével és szerkezetének a megváltozásával. 1925-ben a népesség 28,1 százaléka élt külterületen (a hat majorban), a külterületeket belterületbe vonták, a majorokat jórészt felszámolták, így 1941-ben egyrészt alig maradt külterületi lakos, másrészt a beépített terület tízszeresére nőtt. Kiépüli Érdliget és Újfalu, a Szent Imre-liget északi része, Tusculanum egy része, valamint a Parkváros keleti fele. A településen intézmények (templomok, iskolák, panzió, kaszinó, strandfürdő) épültek, működött már csendőrség és tűzoltóság, de a műszaki- és a kommunális infrastruktúra nem épült ki rendesen.

A település gazdaságában egyre inkább a könnyű- és élelmiszeripar vált meghatározóvá. A II. világháború alatt cementáru-üzem, hengermalom, fatelep, játékárugyár, kötő-szövő üzem, tejüzem és téglagyár működött Érden, de az ipar nem tudott munkát adni a megnövekedett népességnek, ezért már a két háború között mintegy 500 munkavállaló járt a fővárosba dolgozni. Nem túlzás azt állítani tehát, hogy Érd már ettől kezdve alvótelepüléssé vált.

1.4. ÉRD FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚTÓL NAPJAINKIG

A település népességének gyarapodása 1945 után is töretlen volt, melynek zömét továbbra is a vándorlási többlet adta. A bevándorlók többsége azonban már elsősorban a fővárosból érkezett. A lakosság száma 1949-ben 16444 fő volt, ami 1990-re 43327 főre, 2018-ra pedig 68211 főre növekedett, a gyarapodás több mint négyszeres. Ezzel Érd napjainkra hazánk 11. legnépesebb települése, megelőzve többek között Békéscsabát, Egert, Kaposvárt, Tatabányát, Veszprémet és Zalaegerszeget. A település 1978-ban visszakapta városi címét, addig (az 1970-es évtizedben) Európa legnépesebb faluja volt.

A település a II. világháborút követően területileg már alig gyarapodott, viszont külterületeinek egyre nagyobb részét vonták belterületbe, és

beépítették. Napjainkra alig van külterülete, a legkisebb a megyei városok között. Gyakorlatilag a beépítés keleten, északon és részben nyugaton elérte a település közigazgatási határát, így terjeszkedni már csak dél felé tud. A másik megoldás a beépítés további sűrűsödése, vagy vertikális terjeszkedése.

Az új városias városközpont kiépítése 1972-ben kezdődött a buszpályaudvar, ÁFÉSZ áruház, üzletközpont és sok intézmény építésével. Ezzel egyidejűleg megindult a lakótelep kialakítása is. A városias arculat és a városi funkciók erősítése a rendszerváltoztatást követően is folytatódott, további üzletek, bevásárlóközpontok és intézmények építésével. Sokat javult a település infrastrukturális helyzete, az utak pormentesek lettek, kiépültek a kommunális infrastruktúra rendszerei. Egyedülálló a megyei városok között, hogy Érd belterületén két autópálya is áthalad: a Parkvárosban az M7-es, Ófalu és Újfalu között pedig az M6-os. Kettészelik és elválasztják a településrészeket, megbontják ezáltal a település szerkezetét.

2. A VÁROS BEÉPÍTÉSE

Érd beépítéséről a korábbi időszakokból szinte semmit sem tudunk. A város jogállásából és funkcióiból, valamint a különböző katonai felmérések térképi lapjaiból arra lehet következtetni, hogy a település arculata egyértelműen falusias lehetett. Emeletes lakóépületek az államszocializmusig gyakorlatilag nem voltak a kastélyokon kívül. Csekély városi funkcióiból következően középületeinek száma kevés volt, és azok sem mind voltak emeletesek. Emeletes lakó- és középületek száma az államszocializmus időszakától kezdett növekedni, különösen a várossá nyilvánítást követően, hiszen egy városias arculatú városközpont kialakítását tűzték ki célul. A rendszerváltoztatás után is nőtt valamelyest az emeletes épületek száma, de ennek ellenére Érden a beépítés vertikális tagozódása messze a legkisebb a megyei városaink közül. A 2011-es népszámlálás szerint 280 emeletes lakóépület van a városban, ami 1,4%. Ezzel Érd nem csak a megyei jogú városok közül az utolsó, hanem az összes városunkat tekintve is a 85. helyen áll. Felmérésünk során még további 60 emeletes középületet találtunk, de sokat ez sem javított a vertikális tagozódás mértékén, hiszen ezt figyelembe véve is csak 1,7% az emeletes épületek aránya a városban. Ugyanezt erősíti meg az is, hogy Érden a legalacsonyabb az emeletes lakóházakban lévő lakások (9,6%) és a lakosok (6,7%) aránya megyei jogú városaink közül. Az emeletes épületek túlnyomó többsége a városközpontban (city) és néhány fontosabb út mentén található (2. ábra).

2. ábra: Emeletes épületek elhelyezkedése

Forrás: saját szerkesztés

Egy település arculatának másik meghatározója a beépítés horizontális zártsága (CSAPÓ 2004). Nagyobb városainknál a cityben és az azt körülvevő belső lakóöv nagy részében jellemző a zártsorú beépítés. Nos Érden ez nem így van. Egy-két kivételtől eltekintve sem a zártsorú emeletes, sem a zártsorú földszintes beépítés nem jellemző, egyedül a sorházak fordulnak elő a megyei jogú városokhoz hasonló arányban. Érden tehát rendkívül csekély a beépítés zártsága.

2.1. A BEÉPÍTÉS TÍPUSAI

A kilenc különböző hazai beépítési típus közül ugyan hét Érden is megjelenik, ám előfordulásuk gyakorisága teljesen különbözik a megyei városainktól. Nincs a településen villa és hézagos földszintes típus. Csupán kis területen és foltokban találunk többszintes-, földszintes zárt és fésűs beépítést, valamint többszintes társasházakat. Sorházak, valamint többszintes tömbös beépítésű terület már gyakoribb, de uralkodóak a családi házak, olyan nagymértékben, mint egyetlen megyei jogú városban sem.

A nagyvárosias többszintes zárt beépítés elsősorban a cityben fordul elő, a Budai útnak a Szabadság tértől a postáig tartó szakaszán. Többnyire egy- és kétemeletes, lakó- és zömmel középületek vannak itt. Közülük csupán a Magyar Földrajzi Múzeum épülete műemlék. A városban egyébként csupán hét műemléket tartanak számon, melyből öt szakrális építmény (Tarnai …). Ez azt is jelenti, hogy a hazai megyei városok közül Tatabánya után, Dunaújvárossal holtversenyben Érden van a legkevesebb műemlék. A városközponton kívül csak a Bajcsy-Zsilinszky út középső szakaszán, és Ófaluban a templom körül van néhány emeletes, zártsorú lakóépület.

A nagyvárosias arculatot erősíti az új városközpont, melyet 1978-tól alakították ki, többszintes tömbös beépítéssel. A tíz- és négyemeletes panelházakból álló Béke-téri lakótelep mellett több középületet (posta, buszállomás, üzletek, rendelő, iskolák) húztak fel, kialakítva Érd városias, új központját (3. ábra). Összefüggő nagyobb tömbös beépítésű terület nincs több a városban, elszórtan fordul csupán elő a Bajcsy-Zsilinszky út közepén, a Diósdi út elején, és néhány más helyen, elsősorban oktatási és szociális szerepkörű épületek formájában. A többszintes tömbös beépítés csekély súlyát mutatja, hogy a lakóknak mindössze 6,2 százaléka lakik ilyen házakban, miközben a megyei jogú városainkban átlagosan 51,8 % ez a mutatószám.

Nem jellemzőek a többszintes társasházak Érden. Az egész városban mindössze egy tucat ilyen házat találtunk, közülük fele Érdliget nyugati részén az Ágoston utcában található, a Napfény Idősek Otthona épületeiben. Négy vadonatúj emeletes társasház van Istvántelepen a Pintyőke utcában, ezen kívül Újfaluban, a Diósdi- és a Bajcsy-Zsilinszky úton vannak még ilyen épületek elszórtan.

A város nagyságához képest viszonylag kevés a sorházas beépítés. Többnyire tetőteres sorházak jellemzőek. Nagyobb előfordulásuk: Parkvárosban a Törcsvári utca, Istvántelepen a Fácán köz és a Fajd utca között, Mihályi telepen az Érdi Aréna mögött a Mérnök- és az Orvos utcák között. Ezen túl elszórtan vannak sorházak Újfalu déli, illetve Parkváros északnyugati részén elszórtan három helyen (3. ábra).

3. ábra: A beépítés típusai Érden

Forrás: saját szerkesztés

A kisvárosias arculatú zártsorú földszintes beépítés még kevesebb helyen fordul elő, Érden nem jellemző ez a típus. Leginkább Ófaluban találunk ilyen, Mendöl Tibor szerinti kispolgári házsorokat a Szent Mihály tér környékén és a Fő utca elején (MENDÖL 1963). Ilyen a beépítés kis foltokban a Diósdi út elején a cityben, valamint Parkvárosban a Bajcsy-Zsilinszky út közepén.

Az egykor oly jellemző falusias arculatú, fésűs beépítés csak a település legrégebbi részén, Ófaluban fordul elő. Itt nagyobb területen a Fő út és a Járom utca közötti részen vannak fésűs, nagy telkű egykori parasztházak, melléképületekkel, valamint Ófalu északi részén, az Emlékpark környékén, néhány.

Abszolút domináns Érden a családi házas beépítés. A város területének négyötöde családi házas. Mivel a településen a lakóházak/lakások közel 80 százaléka az elmúlt ötven évben épült, ezen belül egyharmada a rendszerváltozástól napjainkig, megállapítható, hogy a családi házak viszonylag újak, ebből fakadóan alapterületük nagy, kertjük és környezetük rendezett, kertvárosias. Különösen sok a vadonatúj családi ház Parkváros nyugati, északi peremén, nagy területen, Újfalu déli részén és a Diósdal határos részeken. Ez utóbbi területen a beépítés még viszonylag ritka, besűrűsödése a közeljövőben várható. Korábban említettük, hogy kevés a beépíthető terület Érden, elsősorban a város rendkívül kicsi külterülete miatt. A kevés beépíthető terület Parkváros keleti peremén van, valamint Ófalu déli részén, ahol azonban részint a terepviszonyok, részint a védettség jelent akadályt. A város többi részén építési idejüket tekintve vegyesek a családi házak, de állaguk jó, sok közülük 10-30 éve épült, összkomfortosak, környezetük arculata kertvárosias.

3. A VÁROSTEST FUNKCIONÁLIS TAGOZÓDÁSA

Érd funkcionális szerkezete az 1838-as nagy dunai árvízig nagyon egyszerű volt. A település központja a Szent Mihály templom körül alakult ki, a budai út mentén. A kicsiny lakóterülettől elkülönült a kastély, a települést hatalmas erdők vették körül. A 19. század közepén Batthyány Fülöp herceg a fehérvári út mentén megalapította a település új központját, így az akkori Érdnek két központja lett, mely lassan összeépült. Óriási külterületén majorokban mezőgazdasági művelés folyt, és hatalmas erdőségek vették továbbra is körül a várostestet. A 19. század végére kiépült Újfalu is, amely egyre inkább a település központjává vált. A két rész (Ófalu és Újfalu) összeépült, létrejöttek ipari üzemek a vasútállomás környékén, a vasútvonalak mentén, lassan kialakítva a település ipari övezetét. A 20. század közepére már körvonalazódott a település mai szerkezete, kezdett kialakulni az a hatalmas lakóöv, amely ma is jellemzi a várost. Az ipari terület és a település központja egyre markánsabbá vált.

Érd mai funkcionális szerkezete az államszocializmusban alakult ki, s lényegében azóta sem változott számottevően. Egyedisége a városnak az, hogy városközpontja nem esik egybe a település történelmi magjával, hanem attól közel két kilométerre északra esik. Egyedisége továbbá a lakóterület meghatározó nagysága, aránya a beépített várostesten belül. A lakóterület a várostestnek mintegy 80 százalékát teszi ki, ami egyedülálló a megyei jogú városaink közül (4. ábra).

4. ábra: A lakó- és a nem lakóterületek elhelyezkedése

Forrás: saját szerkesztés

A városban a hazai nagyvárosokra jellemző funkcionális övezetek mindegyike előfordul, de azok városon belüli elhelyezkedése és azok nagysága és aránya teljesen eltér a megyei jogú városainktól.

3.1. VÁROSKÖZPONT, CITY

Ellentétben a többi megyei jogú várostól, Érd esetében inkább városközpontról beszélhetünk, mintsem cityről. E megállapítás mögött két érv áll, egyrészt az érdi városközpontban jelentős a lakófunkció, míg a cityben inkább az egyéb, nem lakófunkciók dominálnak, másrészt a város központja nagyon kicsi, különösen, ha a település területéhez viszonyítjuk. Hiányoznak még a település

központjából azok a központi funkciókhoz köthető igazgatási-, kulturális-, oktatási-, vallási-, gazdasági-, kereskedelmi- és szolgáltatási intézmények, épületek, amelyek egy város központját cityvé teszik.

Mint a korábbiakban már említettük, Érd városközpontja viszonylag új alapítású, nem a település egykori magjában található, éppen ezért elhelyezkedése a településen belül excentrikus. Területe, kiterjedése kicsiny, a Budai- és a Diósdi út találkozásánál van, hosszan elnyúlva e két főút mentén. A település városközpontját az 1970-es évek végétől tudatosan tervezték új, városias szerepköröket és arculatot kialakítva. Ezzel kétségtelenül kialakították a város új központját, de Érdnek a továbbiakban is nagyon kevés a központi szerepköre, a település továbbra is elsősorban alvóváros a budapesti agglomerációban. A városközpont arculata városias, többszintes zárt és tömbös beépítés jellemzi.

3.2. SZUBCENTRUMOK

Vidéki nagy és középvárosainkban a rendszerváltoztatást követően, az 1990-es évek második felétől jelentek meg a globális kereskedelmi cégek hipermarketjei, szakáruházai és a különböző bevásárlóközpontok. Ezek a kereskedelmi és szolgáltató cégek többnyire a városokból kivezető főutak mentén, az elkerülő körgyűrűk mellett és/vagy a nagyobb lakótelepeken telepedtek le, mely területek idővel a város centrumát/cityét tehermentesítő mellék/szubcentrumokká fejlődtek (CSAPÓ 2009).

Mindez Érden egészen másképp játszódott le, amit a település földrajzi elhelyezkedése, a délnyugat budai konurbációban lévő fekvése magyaráz. Érd lényegében összeépült Budapesttel, Diósddal, Törökbálinttal és Budaörssel. Területén, illetve pár kilométerre autópályák (M1, M6, M7) és az M0-ás gyorsforgalmi út vannak, melyek közül az M1-es mentén több, nagy bevásárlóközpont jött létre, Érdnél kedvezőbb helyen. Tíz kilométeren belül elérhető a városból a Campona bevásárlóközpont, a törökbálinti Auchan és a budaörsi hipermarketek és szakáruházak. A fentiek miatt Érden – a város nagyságához, a lakosság vásárlóerejéhez képest – nagyon kevés, tulajdonképpen csak két hipermarket telepedett le, szakáruház egy sem. Egyetlen bevásárlóközpontja (Stop Shop) része a városközpontnak. Fentiek miatt Érden csak egy szubcentrum alakult ki a Budafoki út és az M6-os autópálya közötti területen. A mágnes üzlet a Tesco hipermarket, ehhez csatlakozik egy üzletsor (open-air strip center), egy Aldi és egy Penny szupermarket, valamint a körforgalom környékén sok üzlet és szolgáltatás. Kialakulóban van egy másik szubcentrum Parkvárosban az M7-es autópálya és az Iparos utca találkozásánál. Ennek a magja egy Interspar hipermarket, mely körül már sok üzlet, szolgáltatóipari egység telepedett le, s amely később akár

össze is nőhet a tőle pár száz méterre lévő, Bajcsy-Zsilinszky úton kialakult kisebb városrész centrummal.

3.3. IPARI TERÜLETEK

Érden sem a múltban, sem a jelenben nem játszott/játszik fontos szerepet az ipar, s ez megmutatkozik az ipari területek elhelyezkedésében, de mindenekelőtt nagyságában. Az első komolyabb üzemek a vasút megjelenését követően, a 19. század végén jöttek létre a vasútvonalakhoz és a Fehérvári úthoz kötődve. Az ipari területek elhelyezkedése alapvetően azóta sem változott, továbbra is a Fehérvári úttól délre, részben a vasútvonalak mentén vannak ipari, de egyre inkább szolgáltató cégek. Az ipari területek nagysága, kiterjedése kicsiny (5. ábra).

A legnagyobb összefüggő ipari övezet Istvántelepen, a Fehérvári út és a Sas utca között van. Itt helyezkedik el többek között az Egrokor Zrt, a Hungart Logistic Zrt, az Illés Logisztik Zrt, a Prettl Electronics Hungary és a Li-Car Kft. A másik ipari terület Mihályitelepen található, a lakóövezettől délre a vasútvonal és az Ercsi út között. Itt van a Krause Kft, az ÉpZol-DFa kft, a metal-Boy Kft, a Salix-Lignum Kft és a Tüzép telep.Mihályitelep északi részén, az Érd Aréna mellett nagyobb ipari rozsdaövezet van, melynek hasznosítása még várat magára. A Budafoki úttól délre a város szubcentruma mellett van a harmadik ipari övezet, mely szinte körbeveszi három oldalról a szubcentrumot. Tőle nyugatra van Treff 99, a Molfa kft, az EKI Kft, a Gigawood Kft és a Vitanika Zrt. A Tescotól délre van a városi szennyvíztisztító, keletre pedig új, zöldmezős beruházásként az Electraplan Kft, a Cooptim Ipari Kft és egy újabb, kisebb rozsdaövezet található. Érd legújabb ipari területe Ófalutól nyugatra, az M6-os autópálya mellé települt, ahol a dm Központ Iroda és Raktár, a GIA Form Kft, MET-LAND 66 Kft, a MOBIS Logisztikai csarnok, valamint autószalonok és töltőállomások vannak. Végül Ófalu keleti részén, az egykori Duna ág mellett van az Érd és Térsége Víziközmű Kft telephelye.

5. ábra: A város funkcionális szerkezete

Forrás: saját szerkesztés

A városnak 1977-től az ezredfordulóig volt hadászati szerepköre is, mivel 1977-ben ide települt a 11. Honi Légvédelmi Rakétadandár. A katonai létesítmény a Parkváros délkeleti részén az M7-es autópályához közel volt, félig a föld alatt. A bázist 2000-ben felszámolták, területe a rozsdaövezeteket gyarapítja.

3.4. ZÖLDTERÜLETEK

Egykoron a mai település területének döntő részét erdő borította. Az erdőket folyamatosan kiirtották, a területeket felparcellázták és lakóterületet alakítottak ki. Ezzel a természetes zöldterület rendkívül nagymértékben visszaszorult. De kevés az ember által létesített, un. mesterséges zöldterület is, így összességében Érd az egyik olyan megyei jogú városunk, ahol a zöldterületek nagysága, aránya nagyon kicsi.

A városi zöldterületek kétharmadát az erdők és a vizek, vagyis a természetes zöldterületek teszik ki. Ezek túlnyomó többsége a település déli részén található. Ide soroljuk magát a Dunát, a Beliczay-szigetet, a természetvédelem alatt álló Kakukk-hegyet, az Érdi Magaspartot, a Sánc-hegyet és a Szenvedő Krisztus kápolna környéki erdőket. Kisebb erdő van még Érdliget déli részén az M6-os autópálya és a 6-os főút közötti részen, Parkváros keleti részén, valamint a védelem alatt álló Fundoklia-völgyben.

Az ember által kialakított zöldterületek közé a parkokat, temetőket, játszótereket, valamint a sportterületeket soroljuk (BARANYAI – CSAPÓ 2011). Mindegyikből viszonylag kevés van Érden, különösen a település nagyságához, népességéhez viszonyítva. Hat jelentősebb park található a településen: Parkvárosban a Czabai-kert, Érdligeten a Kutyavár, a Záportározó, a Rekreációs- és az Érdligeti park, valamint az Ófalui Emlékpark. Parkosított játszótér tucatnyi van, közülük a jelentősebbek: Hajós-Bodzafa-, József téri, Bádogos-, Fügefa-, Rákóczi-, Betonozó úti és Képviselő utcai játszóterek. Összesen négy temető van a városban, közülük a Tusculániumi már lezárt. A három működő temető közül az Érdi köztemető (Újfalu) a legnagyobb, az Alsóvárosi köztemető (Ófalu) a legrégibb, míg az Izraelita temető (Ófalu) az egyetlen felekezeti. Sok sport- és rekreációs területtel sem büszkélkedhet a település. Közéjük tartozik az Érdi Aréna, az Érdi focipálya (Mihálytelep), a Gárdonyi Tanuszoda (Parkváros), a Batthyány Tornacsarnok (Istvántelep), a Flamingó Camping (Érdliget), az Érdi Baseball és Softball Klub (Ófalu), valamint az Érdligeti teniszközpont és a parkvárosi Lovarda.

3.5. ZÁRTKERTEK

Érden korábban nem voltak jellemzőek a zártkertek/kiskertek, pontosabban a mai zártkertek helyén szőlők voltak. Ezeket később barack ültetvények váltották fel, majd a területek egy része beépült, már részén a múlt század közepétől zártkerteket alakítottak ki. Napjainkban nagyon kevés a zártkert, csak Ófalu nyugati és déli részén fordul elő. A nyugati területen kisebbek a telkek, azokon egyre több állandóan lakott családi ház épül, előbb-utóbb teljesen beépül és lakóterületté alakul. A déli részen a telkek nagyobbak, kevesebb a ház, ritka a beépítés, ez a terület jobban megőrizte zártkert jellegét.

3.6. LAKÓTERÜLETEK

Érd alapvetően a budapesti agglomeráció egyik, s egyben legnagyobb alvótelepülése. Ebből fakadóan területének legnagyobb, domináns része lakófunkciójú. Két sajátossága is van az érdi lakóterületeknek. Az egyik az, hogy a belső lakóöv sokkal nagyobb, mint a külső, a másik pedig, hogy a település történelmi magja (Ófalu) jelenti napjainkban a külső lakóövet, és a később alapított településrészek (Újfalu, Parkváros, Érdliget, stb.) pedig a belsőt.

A hazai nagy- és középvárosokban többnyire a belső lakóövben gyakran vannak nem lakófunkciójú épületek és területek, míg a külső lakóöv tisztábban lakófunkciójú. E mellett a belső lakóövek beépítése általában heterogén, míg a külsőké inkább homogén. Nos Érd esetében egyik megállapítás sem helytálló. Érden a belső lakóöv, amely korántsem övként veszi körül a városközpontot, inkább homogén a beépítését tekintve, mint a külső. Túlnyomó többségben családi házak jellemzik, csupán az elszórtan lévő közintézmények esetében fordul elő tömbös beépítés. Ezzel szemben a külső lakóövnek minősülő Ófalu beépítése változatos, a családi házak mellett jellemző a fésűs, a földszintes zárt és a többszintes zárt beépítés is. Sőt, miután Ófalu sokkal kisebb területen van, így ott relatíve jóval több a nem lakófunkciójú épület és terület, mint a belső lakóövben.

ÖSSZEGZÉS

Érd nagyon sok tekintetben eltér a hazai megyei jogú városoktól. Annak ellenére, hogy már a római korban volt a helyén település, s hogy a 18. században már megkapta a mezővárosi rangot, igazi városi fejlődése a 20. század második felére esik, és szorosan összefügg a budapesti agglomeráció létrejöttével.

Szuburbán településként beépítése horizontálisan nem zárt, vertikálisan pedig nem tagolt, azaz arculata teljesen eltér a legtöbb nagyvárosétól. Területén abszolút domináns a családi házas beépítés, több típus pedig meg sem jelenik. Történeti fejlődéséből fakadóan mostani központja egészen más helyen van, mint ősi történeti magja. Szerkezetében mindazok a funkcionális övek megvannak, melyek a megyei jogú városokat jellemzik, de az arányok teljesen mások. Nagyon kicsi és fejletlen a city, jelentéktelenek a szubcentrumok, kicsi az ipari terület, ezzel szemben a város legnagyobb hányadát a belső lakóöv uralja. További érdekesség, hogy a középkori település területe napjainkban a város külső lakóövét jelenti.

IRODALOM

BARANYAI G. - CSAPÓ T. (2011): Zöldterületek a hazai városokban, hatásuk az életminőségre, különös tekintettel a városklímára. In: Kókai Sándor (szerk.): Geográfiai folyamatok térben és időben. Nyíregyháza, pp. 63-75.

CSAPÓ T. (2004): Néhány gondolat a hazai városok beépítéséről. Területi Statisztika VII. évf. 4. szám. Budapest, pp. 332-351.

CSAPÓ T. (2009): Hypermarkets, specialised stores and shopping centres in the Hungarian towns and cities. In.: Csapó T.-Kocsis Zs. (szerk.). A közép- és nagyvárosok településföldrajza. University Press, Szombathely, pp. 90-109.

TARNAI T. - KOVÁCS S. (2000): Érd történeti emlékei. Érd, 170 p.

TARNAY T. (2002): Műemlékek és épített értékek Érden. Érd, 54 p.