ÓKOR

Az ókori poliszokban a családi életet meghittség jellemezte. Nevezeteseseménynek számított egy gyermek világrajövetele. (*) A nő fontos feladatai:a családi gazdaság rendben tartása illetve az utódszülés voltak. Azasszonyok majdnem minden évben, de legalább két-három évenként szültek. Azapa illetve a felnőtt társadalom dönthetett az újszülött sorsa felől. Ha nemakarták megtartani a kicsit, agyagedénybe helyezték és magára hagyták vagykitették egy elhagyatott helyre, bepólyálva, valamilyen ismertetőjeggyelellátva. [2] (**) A gyermekgyilkosság még általánosan elfogadott tett volt,a születésszabályozás bevett módjának számított. De általában nemelhamarkodott döntés volt ez, hanem megfontolás eredménye. (***) A csecsemőkkitevéséből eredő rossz közérzet is megtalálható volt. A kisdedektehetetlensége kiváltotta a felnőttek együttérzését, de senki se tett semmita gyermekgyilkosságok általános gyakorlata ellen. [3] (****) Bár megtörténtaz is, hogy egy meddő asszony egy kitett csecsemőt lopatott maga mellé, hogyférje ne váljon el tőle. [4] (*****) Ha befogadták a kicsit, akkorbiztonságát már nem fenyegette semmi. Az öröm forrásának tartották,

1. képszerették. [5]

----------------------------------------------------------------------------(*) Néhány rituálé is kapcsolódott hozzá: ha fiú született, olajkoszorút helyeztek az ajtó elé, ha lány, gyapjúcsomót. Ez is jelölte a két nem eltérő szerepét.(**) Ez, ha felnőtt a gyermek megakadályozhatta pl. a testvérházasságot.(***) Megtörtént, hogy beteges illetve törvénytelen fiúkat is felneveltek.(****) Előfordult, hogy a kicsiket néhány évesen eladták rabszolgának. Mindezt anyagi okokkal magyarázták.(*****) Egyébként bármelyik fél hibájából is mondták ki a válást, a gyermekek mindig a férjnél maradtak.----------------------------------------------------------------------------

A szülésnél bábaasszonyok segédkeztek, akik általában orvosi ismeretekkelis rendelkeztek. A szülést tisztátalan dolognak tartották a görögök, ezértaz ötödik napon tisztító szertartást végeztek: a gyermeket futva vitték a

tűzhely körül. Nevet csupán a hetedik vagy tizedik napon kapott az újszülött, aminek okát a nagy számú haláleset magyarázza. (*) (Sajnos elég sokszor

előfordult, hogy az anya belehalt a szülésbe.) A kisbabát pólyázták, és vagy az édesanyja vagy pedig egy dajka szoptatta. De használtak terrakottából készített szoptatóedényt is, illetve "karosszék-bilit". [6] Ezek láthatók az 1. és 2. képen. A görögök érzékelték a kisgyermekek speciális szükségleteit is. Felismerték, hogy szükségük van játékokra. [7] A kicsiknek sokféle játékuk volt. Állatok fából, cserépből,

2. kép

babák - akár mozgatható végtagúak is (3. sz. kép) - labda, karika, hinta, gyűrűjáték. A nagyobb, ügyesebb gyermekek maguk által elkészített játékokkal játszottak: pl. versenyszekér-kézikocsi féle járművel. Hároméves korukra kinőttek a csecsemőkorból, amit egy virágkoszorús szertartással ünnepeltek meg (anthesztéria). A vagyonosabb családoknál a dajka feladata volt a nevelés. A lányok és fiúk nevelése élesen elkülönült. (Ez még nagyon sokáig így volt.) A lányokat az anya nevelte, bár ez nem nevezhető komoly nevelésnek, hisz maga sem rendelkezett magas szintű

műveltséggel. E tevékenység a háztartás illetve a szövés feladatait foglalta magába. Csak ritka esetekben mehetett iskolába, pl. papi iskolába illetve kb. a VI. században Lesbos szigetén működött egy leányiskola Szappho vezetésével. (**) A fiúk is anyjuk szárnya alatt éltek hat- hét éves korukig. Ezután az iskolázással beléptek a 3. képközösségi életbe. Az előbbiek inkább csak az athéni szokásokra jellemzőek.

----------------------------------------------------------------------------(*) A görögöknek csak egy nevük volt, hivatalosan megemlíthették apjuk ill. szülővárosuk nevét.(**) Itt irodalmat, zenét, filozófiát, táncot is tanulhattak a házimunka mellet. Megtalálható volt a szerelemre oktatás is.----------------------------------------------------------------------------

Ezektől élesen elütött a spártai nevelés, legfőképpen az ottanileánynevelés. Spártában a nevelés közügynek számított mindkét nemre nézve,az állam érdekeinek rendelték alá. Az újszülött felett az apa nemrendelkezhetett, hanem a törzs vénei határozták meg, felnőhet-e a pici vagypedig a Taygetos hegy melletti Apotheai nevű barlangba kerül, mivel sem agyermekre, sem az államra nézve nem tartották előnyösnek egy fogyatékos ill.gyenge csecsemő felnevelését. [8] (*) Pólyázás nélkül nevelték a kicsiket,hogy tagjaikat hajlékonnyá tegyék. Megpróbálták elérni, hogy ne féljeneksemmitől. (Egyébként az ókorban ill. a középkorban is általános volt a

kisgyermekeket különféle rémtörténetekkel riogatni.)

---------------------------------------------------------- (*) Azért is fürdették inkább borban, mint vízben, hogy próbára tegyék kicsiny testüket. ----------------------------------------------------------

A korai görög ábrázolásokra az archaikus kori civilizációk többségét jellemző vonás érvényes: a gyermek még nem rendelkezik igazán gyermeki vonásokkal. Amolyan "miniatürizált felnőtt", ahogy ez a 4. sz. képen látható. Az anya (vagy dada) kezében lévő gyermek teste inkább egy érett férfira emlékeztet. A felsőtest arányaiban kicsit elnagyoltnak tűnik.

Kevés festmény maradt az utókor számára, így többnyire

4. kép

szobrok, domborművek (sokszor római másolataik) vizsgálatai lehetségesek.

A legtöbb kép mely a palotákat, templomokat, házakat díszítette, mára sajnos elpusztult, de elég sok festett agyagedény maradt ránk. (*) Többnyire a görög mondavilág alakjait, jeleneteit ábrázolják, de fennmaradtak a mindennapi élet jeleneteit - pl. gyermekek vidám játékát - bemutatók is. [9]

----------------------------------------------- (*) Szerencsére az akkori szokások szerint ha egy gazdag ember elhunyt, mellé temették használati tárgyait is. -----------------------------------------------

5. kép

Az itt látható (5. sz. kép) kb. 2300 éves és két kisfiú játszik rajta, valószínűleg maguk készítette játékkal. A gyermekek a felnőtteket próbálták utánozni mozdulataikkal. Az egyik fiúcska kocsiján boroskancsó látható, kezében szőlőfürt. A másik fejét koszorú díszíti. Alacsony, tömzsi testek, nem egyértelműen gyermeki izomzat, testfelépítés jellemzi itt a gyermekeket.

A görögök gyakran ábrázolták a mindennapi életet, játszó gyermekeket. A kisgyermekek képe kedvenc témája volt a hellenisztikus művészetnek. Szenvedélyesebb, mozgalmasabb ennek a kornak a művészete. Nagyobb az igény a valósághűségre. A műalkotásokon látható gyermekek már nem csupán

6. kép

méretben különböznek a felnőttektől, gyermeki izomzat, arányos testfelépítés látható. Példa erre a khalkhédoni Boéthosz libával birkózó kisfiút ábrázoló bronzszobra, mely az i. e. II. században keletkezett (6. sz. kép) (*). (Ennek római kori márvány másolata látható itt.) Megmosolyogtató a kisgyermek erőlködése. Látszanak hurkás lábain a megfeszülő "izmok", jóllakott, kerek pocakján a nagy köldök. Gyanítható, hogy "komoly" ellenfelével szemben nem adja fel könnyen a harcot. Bájossága egyértelműen jelzi, fontos szerepet tölt be a felnőttek életében.

7. kép

-------------------------------- (*) A csoport szerkezete ugyan- azt a gúlás, spirális szer- kezetet képviseli, mint a- mely az i. e. II. sz. eleji heroikus csoportokat jel- lemzi. --------------------------------

Az embernek kiemelkedő helye volt a görögök művészetében. Az emberi arányok helyes megjelení- tése, életszerűség jellemezte őket. Kihívást jelentett a mozgó testek ábrázolása is. A görögök (főleg a spártaiak) nagy súlyt

8. kép

helyeztek az ifjúság testi nevelésére is. Előkelő helyet foglalt el ebben a lovaglás. Egy lóversenyen részt vevő fiút mutat be a 7. sz. kép.

Nagy számban jelentek meg a hellenisztikus kisművészetekben, síremlékeken, mitológiai ábrázolásokon a gyermekek.

A kicsik világának mitikus reprezentánsa a kis Erósz gyakran feltűnik a képzőművészeti alkotásokon. [10] Példaként erre kettő is látható dolgozatomban. A bájosan alvó (8. sz. kép) és a hangszerén vidáman játszó kisgyermek (9. sz. kép).

A görög képzőművészet alkotásait szemlélve, ahol a gyermek felnőtt(ek) társaságában található, ott a

9. kép

szeretet, gondoskodás jelei láthatók. Az anya (vagy dada) segítségét felkínálva nyújtja kezét a kicsi felé, vagy óvatosan gyengéden magához öleli őt. Látható, hogy fontos számára szülötte. Például a 10. sz. képen, illetve a 2. képen.

A római család szigorúbb közösség, szilárd egységbe foglalt szervezet volt. A házasság szentsége és felbonthatatlansága jellemezte. A nők helyzete valamivel kedvezőbb volt. Itt is az apa joga volt, hogy felemelve jelölje: elfogadta gyermekét, vagy a kitevés sorsa jut a csecsemőnek. Sajnos erre az időszakra is jellemző volt a gyermekgyilkosság. [11] Csak 374-ben nyilvánította a törvény emberölésnek e cselekedetet. [12] A születést és névadást szintén ünnepélyes szertartás kísérte. [13] (*) A dajkaság intézménye itt is megtalálható volt, kötöttek ún.

10. kép

dajkaszerződéseket is. Ez tartal- mazta a vállalt kötelezettségeket ill. a juttatásokat. [14] (**) Ők is felismerték, hogy a kisgyerme- kekre különböző életkori sajátos- ságok jellemzők. A görögök és a

rómaiak is tabula rasaként kezel- ték a gyermekek elméjét. A gyer- mek alakítható, tanítható az el- várásoknak megfelelően. Felismer- ték a gyermekek egyéni különböző- ségét is. [15]

11. kép

---------------------------------------------- (*) Létezett egy római istennő is, a kis- gyermekek felnevelője, akit Rumilia-nak hívtak.

(**) Például ha a gondozott rabszolgagyermek volt és meghalt, akkor a gondozónak a szerződés lejártával egy másik gyerme- ket kellett átadnia. ----------------------------------------------

A rómaiak gyermekszeretetét is bizonyítja, hogy gyakran ábrázolták őket. A mindennapi élet megjelenítése náluk is helyet kapott. Ezt mutatja egy dombormű is (11. sz. kép): ünnepi menetben a császári család. A felnőttek

12. kép

13. kép

társaságában a gyermekek is részt vesznek rajta. Intim kapcsolat, szorosösszetartozás olvasható le a mozdulatokból.

Sokszor játék közben örökítették meg a kicsiket. Ez látható például egypompeji falfestményen is. (12. sz. kép) De itt a mondavilág egy jeleneténekrészeként jelennek meg. (*) Egy régóta ismert játékot, a kockázást mutatják

be a gyerekek. (Sajnos a kép elég rossz minősége miatt ez nemigen látszik.

Egyébként a kockákat borjú-, kecske-, ill. birkacsontból készítették.) [16] Két

majdnem meztelen fiúcska, kicsit nyújtott testtel. Látszólag idilli a kép, ha nem vesszük figyelembe a tőrt az anya kezében.

14. kép

---------------------------- (*) Médeia kezében tőrrel épp gyermekei megölésére készül. ----------------------------

Megtalálhatóak kis Amorok is e korszak gyermekábrázo- lásain. Az itt látható képen (13. sz. kép) szárnyas Amo- rok játsszák el a valóságos élet jeleneteit. A kicsiny pufók testű gyermekek teljes természetességgel utánozzák a felnőtteket.

15. kép Síremlékeken is megjelentek gyermekábrázolások, például temetési

szertartás kísérőiként. Vagy allegorikus ábrázolásokon: például egydomborművön, mely a gyermekeit tápláló Anyaföldet, Itáliát mutatja be.14. sz. kép) Az anya gyengéden tartja két gyermekét kezében, akik feltétlenbizalommal bújnak hozzá. Itt is "valódi" gyermekeket látni.

Még alapítványt is létrehoztak a szegény gyermekek megsegítésére, melyTraianus nevéhez fűződik és egy domborművön meg is örökítették. (15. sz.kép)