Petőfi Sándor

élete

és költészete

Kiskőrösön született 1823. jan. 1-én.

Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a Hrúz Mária.

1824-ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt tanult meg magyarul.

Jó körülmények között élt, ez lehetővé tette a gondos taníttatást.

Összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett.

1835-38-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak. 1838-ban a tanév végi záróünnepségen ő mondta a búcsúbeszédet.

1838-ban iratkozott be a selmeci liceumba. Itt a magyar önképzőkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett. Azonban nagyon gyengén tanult.

Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement.

1839. februárjábanelindult gyalog

Pestre és beállt a Nemzeti Színházbakisegítőmunkásnak.

1839. szeptember 6-án Sopronban beállt

önkéntes katonának a császári hadseregbe.

Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd1841-ben Sopronban

elbocsátották.

1841. októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött

szoros barátságot Jókai Mórral.

Írói sikerek érték: 1842-ben az

Atheneaumban megjelent első verse A

borozó.

1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége

miatt. Mégis alapos műveltséget szerzett, mert

sokat olvasott.

1842-43-ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten

színészkedett.

Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyűlési

tudósításokat másolta.

1843 nyarától Pesten a Külföldi Regénytár részére

két regényt fordított le, valamint kapcsolatba

került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a

Pilvaxban is.

1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe.

1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz.

Felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál.

1844. októberében jelenik meg A helység kalapácsa címűkomikus eposza.

1844. novemberében megjelenik első verseskötete, belefogott a János vitézbe.

Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyűjtötte össze a megjelenő Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe.

Mednyánszky Bertával újabb

sikertelen szerelem (az apja

nem engedélyezte).

1845. októberében megjelenik a

Szerelem gyöngyei című versciklusa.

Sokat utazott, gyakran

ellátogatott szüleihez

Szalkszentmártonba.

1845. nov. 10-én megjelent második

verseskötete.

1846. márc. 10-ig leginkább

szüleinél volt, itt született 1846.

áprilisában Felhők címmel megjelent 66 epigrammája.

1846 elején Tigris és hiéna dráma, később A hóhér

kötélen címűregényén dolgozott.

Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát

az irodalmi, politikai életbe.

Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre, 1849. júl. 31-én.

Márciusban apja, májusban anyja hal meg.

Debrecenben, 1849-ben jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól.

1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán.

A szabadságharc idején századosi rangot kapott.

Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezetőpolitikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét.

1848. március 15-e egyik vezetője.

1847-ben elolvasta a Toldit, és ezután kötött szoros barátságot Arannyal.

1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát.Egyből beleszeretett. Júlia azonban nem tudott azonnal dönteni, csak egy év

múlva házasodtak össze.

Családi versek: Egy estém otthon, Füstbe ment terv,

Anyám tyúkja,...

Tájleíró versek: Az Alföld, Távolból, A Tisza, Puszta

télen,...

Népies versek: Rózsabokor a

domboldalon, A helység kalapácsa, János vitéz,

Bolond Istók,...

Hazafias versek: A magyar nemes, A Nép, A Nép

nevében, A magyar nemzet

Szerelmes versek: Fa leszek, ha...; A négyökrös szekér, Reszket a bokor,

mert...; Szeptember végén, Minek nevezzelek, Itt van

az ősz, itt van újra,...

Költői hitvallású versek: Nemzeti dal, Föltámadt a tenger, Egy gondolat bánt

engem, A XIX.század költői

Mindentémából tanuljmeg legalábbegy verset!

1

Indokold meg miért azt választottad!

2

Miről szólnak számodra a választott versek?

3

SZÜLŐFÖLDEMEN

Itt születtem én ezen a tájon,

Az alföldi szép nagy rónaságon,

Ez a város születésem helye,

Mintha dajkám dalával vón tele,

Most is hallom e dalt, elhangzott bár:

"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,

És mint meglett ember, úgy jöttem meg.

Hej azóta húsz esztendő telt el

Megrakodva búval és örömmel...

Húsz esztendő... az idő hogy lejár!

"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Hol vagytok, ti régi játszótársak?

Közületek csak egyet is lássak!

Foglaljatok helyet itt mellettem,

Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,

Hogy vállamon huszonöt év van már...

"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Mint nyugtalan madár az ágakon,

Helyrül-helyre röpköd gondolatom.

Szedegeti a sok szép emléket,

Mint a méh a virágról a mézet;

Minden régi kedves helyet bejár...

"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,

Lovagolok fűzfasípot fújva,

Lovagolok szilaj nádparipán,

Vályuhoz mék, lovam inni kiván,

Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...

"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Megkondúl az esteli harangszó,

Kifáradt már a lovas és a ló,

Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,

Az altató nóta hangzik ajkán,

Hallgatom s félálomban vagyok már...

"Cserebogár, sárga cserebogár!"... - -

Félegyháza, 1848. június 6 - 8.

A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR

Nem Pesten történt, amit hallotok.

Ott ily regényes dolgok nem történnek.

A társaságnak úri tagjai

Szekérre ültek és azon menének.

Szekéren mentek, de ökörszekéren.

Két pár ökör tevé a fogatot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;

Halványan járt a megszakadt felhőkben,

Miként a bús hölgy, aki férjinek

Sírhalmát keresi a temetőben.

Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.

S vett a füvektől édes illatot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,

S valék szomszédja épen Erzsikének,

A társaságnak többi tagjai

Beszélgetének s énekelgetének.

Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"

Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,

"A csillag vissza fog vezetni majd

A mult időknek boldog emlékéhez,

Ha elszakaszt a sors egymástul minket."

S választottunk magunknak csillagot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7.

között

5. osztályban olvastátok a János

vitézt, idézzétek fel a történetet!

Itt újra elolvashatod: https://mek.oszk.hu/01000/01010/0101

0.htm

Itt megnézheted: https://vimeo.com/

304816949

Írjátok le a tartalmátröviden!