Bemutatkozika piarista múzeum

a karácsonyszelleme

Borián tiBor80 éves

piaristáK a magyar piaristáK lapja | iii. évfolyam iii. szám | 2013. tél

a nevelés által evangelizálunK

Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.

Juhász Gyula: Karácsony felé

piaristáK 3

megtestesülés és adelfokrácia

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 3800 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibonta-koztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és postaköltséget.

Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú AlapítványSzámlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank)

Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

támogassa a Piarista oktatást az ÚJság megrendeléséVel!

Labancz Zsolt SPtartományfőnök

Karácsony közeledtével újra és újra rá-csodálkozunk Isten különös döntésére: egy akar lenni közülünk. Nem marad meg a tőlünk való távolságban: bele akar bocsátkozni, amennyire csak lehetséges, a mi emberi világunkba. Egy lesz közülünk, s ezzel minket is új közelségbe hoz egymással, egymásnak ajándékoz minket, embe-reket is. Ha Isten embertársaim egyike lett, akkor ezentúl csak úgy tekinthetek a másikra, bárki legyen is az, mint Isten lehetséges megtestesülésére. Különös testvériséget hoz létre a megtestesülés titka, karácsony ünnepe. Nemrégiben Boston ferences érseke, Sean O’Malley bíbo-ros egy interjúban így nyilatko-zott, amikor a riporter a Ferenc pápa által kezdeményezett összegyházi kérdőívről kérdezte: „Az egyház nem demokrácia, de csak akkor tud előre haladni, ha próbáljuk megtalálni Isten aka-ratát, s ezt nemcsak egyénenként tesszük, hanem párbeszédben és imádságban is. Végül a szentatya hoz majd döntéseket, amelyeknek engedelmeskedni fogunk.” Amiről az ír származású bíboros ír, az tulajdonképpen az egyház ősi gyakorlatát fogalmazza meg: Isten akaratának kö-zösségi imádságos keresését, a megkülönböztetést (angolul: discernment). Ha az egyház közösségében mindenki egyformán Isten gyermeke s egymásnak

testvérei vagyunk, akkor ennek két nyilvánvaló kö-vetkezménye van: egyfelől testvéremen, a másikon keresztül is szól hozzám a megtestesülő Isten, más-részt én is felelős vagyok a másikért, a többiekért, végső soron az egészért, a közösségért is. Amint egy olasz szerző, Enrico Peyretti markánsan fogalmazott: az egyház adelfokrácia, vagyis olyan szervezet, ahol testvérek gyakorolják a hatalmat.Úgy hiszem, mai egyházi világunkban – s érvényes ez ránk, a piarista világ tagjaira is – újra kell tanulnunk

ezt az ősi gyakorlatot, az imád-ságos megkülönböztetést: hogy tudjunk őszintén, nyíltan szólni, tudjunk figyelmesen meghall-gatni és megérteni, s ebben a testvéri-imádságos közegben, kölcsönösen felelősséget vál-lalva egymásért és az egészért, tudjunk rátalálni Isten életre, több életre vezető útjára.Karácsony ünnepe, a meg-testesülés titka különös, új testvériséget hoz létre köztünk, új módon ajándékoz minket egymásnak.Áldott, megújultan Istenre és egymásra figyelő ünneplést kí-vánok karácsony közeledtével minden kedves olvasónknak:

piarhírvilág

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.huKiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum, szeged.ma ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

piaristáK

Új boldoggal gazdagodott a kalazanciusi szerzetek családja2013. október 13-án Tarragonában (Spanyolországban) a boldogok sorába iktatták María Victoria Valverde González kalazanciusi nővért, aki a Faustíno Míguez piarista által alapított Isteni Pász-tornő Leányai szerzetesrend tagja volt, és a spanyol polgárháborúban (1936–1939) szenvedett vér-tanúhalált. Új boldoggal gazdagodott tehát a Familia Calasancia, vagyis azon szerzetek családja, amelyek Kalazanci Szent Józsefet tartják égi pártfogójuknak, és az ő lelkiségét követve kívánják a legrászorultabb gyerekeket és fiatalokat segíteni. María Victoria nővér 1916-ban tett örökfogadal-mat. 1922-től az egyik közösség elöljárója volt. Az iskolában hímzést, kézművességet és rajzot tanított. Kedves, közvetlen, egyszerű, kiegyensúlyozott és figyelmes nővér volt, aki mindig segí-tette a környezetében élő, szükséget szenvedő embereket. 1937-ben letartóztatták, majd meg-ölték. Ötszázhuszonegy másik vértanúval együtt avatták boldoggá. A 20. századi Spanyolor-szág vértanúinak nevezik őket; a hit, a megbocsátás és a kiengesztelődés tanúi ők.

A piarista nagyobb elöljárók egy héten át Rómában tanácskoztak

2013 októberében Rómában tartották a piarista nagyobb elöljárók tanácsának összejövetelét, 29 résztvevővel. A magyar rendtartományt Labancz Zsolt provinciális atya képviselte. Az első két napban helyzetelemzést végeztek (hivatásgondozás, kezdeti képzés, közösségi élet, piarista

szolgálat, világiak karizmatikus integrációja a rendbe). Október 23-án, szerda délelőtt részt vettek Ferenc pápa általános kihallgatásán, délután pedig José Rodríguez Carballo érsekkel találkoz-

tak, aki a Megszentelt Élet Intézményeiért felelős vatikáni kongregáció titkára (korábban ferences generális), ezt a gazdasági kérdések megvitatása követte. Csütörtökön néhány különleges témáról

tanácskoztak: a renden belüli kommunikációról, a Galileo Programról (piaristák posztgraduális képzése Rómában), a kalazanciusi lelkiséggel foglalkozó bogotai kongresszusról stb. Ünnepélye-

sebb keretek közt megemlékeztek a nemrégiben elhunyt Angel Ruiz egykori generálisról is. Ezután a következő egyetemes káptalanig hátralévő két év teendőit tervezték meg. A tartományfőnököknek arra

is lehetőségük volt, hogy bemutassák tartományuk jelenlegi életét.

Új honlap indult – Imádkozzunk mindnyájan piarista szerzetesi hivatásokért!A világon számtalan gyerek éhezik kenyérre, szeretetre, törődésre, hitre, nevelésre. Hogy életük meg-változzék, többek között szükségük van olyan keresztényekre, akik egész életüket Istennek szentelik, és azáltal közvetítik az evangélium örömhírét, hogy törődnek a legszegényebbek, legelesettebbek felnevelésével és oktatásával, úgy, ahogyan Kalazanci Szent József is tette. Ezeknek a fiatal és felnőtt keresztényeknek szükségük van az imánkra, hogy meghallják az Úr hívó szavát és hűen kövessék azt. A generális atya kezdeményezésére elindítottunk egy új honlapot (Rómában), amelynek segítsé-gével azt szeretnénk elérni, hogy minden napon, a nap minden órájában legyen valaki, aki az Úr előtt új szerzetesi hivatásokért imádkozik. Ha bárki szeretne csatlakozni a közös imádsághoz, a honlapon található nagyon egyszerű útmutatást kell követnie. Ezt négy nyelven is elolvashatjátok, angolul, franciául, olaszul és spanyolul. A honlap címe: http://ocv.scolopi.net Mindenki kiválaszthatja a neki legjobban megfelelő napot és órát. Azt is meg kell jelölni, hogy milyen hosszú időre kötelezitek el magatokat az ima mellett (három, hat vagy tizenkét hónapra). – A projekt koordinálását P. Pierre Diatta generálisi asszisztens végzi. Ha bárkinek kérdése lenne, erre az e-mail címre írhat: ocv@scolopi.net Hálásan köszönjük a rend, a szerzetesek és a gyerekek iránti szereteteteket!

Tőzsér EndrE sP

piaristáK 5

híreK a magyar

tartományból

piaristáK 5

szaThmáry mElinda

Megnyílt a Piarista Ökollégium

November 7-én megnyitotta kapuit a nagykanizsai Nonprofit Informá-ciós Központ, másik nevén a Piaris-ta Ökollégium. Az év elején elnyert uniós támogatásnak köszönhetően a zöld látogatóközpontban fenntartha-tó és környezetbarát technológiákat mutatnak be több éven keresztül 75 rendezvény során. A beruházás ré-vén az év végére teljesen megújul a piarista fiúkollégium és rendház épü-lete. (Részletek a 17. oldalon.)

Örökfogadalom

„Fogadok tisztaságot, szegénységet és engedelmességet, valamint a rend Konstitúcióinak értelmében külön-leges törődést a gyerekek és a fiata-lok nevelésével.” Molnár Lehel és Radnics Zoltán szeptember 14-én tett örökfogadalmat a budapesti Piarista Kápolnában. A két atyával a márciusi számban olvasható majd interjú.

Piarista Pedagógiai Nap

Evangelizáló iskola: a meghívás és befogadás helye címmel tartott a Piarista Rend Magyar Tartománya pedagógiai konferenciát és szakna-pot a budapesti Piarista Gimnázium-ban november 15-én.A rendezvényre több mint 400 részt-vevő – szerzetes és civil pedagógus – érkezett a piarista iskolákból és képző intézményekből; nemcsak Magyar-országról, hanem Spanyolországból, a baszk és katalán rendtartomány-ból is. (Beszámoló és interjú a 10–11. oldalon.)

A szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium „Szegedi Piaristák” csapata vég-zett első helyen a Szent-Györgyi Albert Tanulmányi Versenyen. Az iskola 200 ezer forintos támogatást nyert.A kreatív feladat megoldásáért járó különdíj is a szegedi piaristáké lett a videfilmért, amelynek címe: Cambridge-től Szegedig, avagy az aszkorbinsav története. Az alkotás hamarosan elérhető lesz az SZTE honlapján, illetve levetíti a Városi Televízió Szeged Kvantum című tudománynépszerűsítő műsorában.

Sík Sándor emlékest

Október 2-án kerekasztal-beszélge-téssel kísért irodalmi emlékestet tartottunk Sík Sándor halálának 50. évfordulója alkalmából a Sapientia dísztermében. Az est folyamán Sík Sándor életútját kísérhettük végig különböző aspektusokból, gyer-mekkorától haláláig; Horváth Bá-lint tanár úr kérdéseire válaszolt Borián Tibor, Jelenits István, Lu- kács László piarista atyák és Koltai András levéltáros, miközben fel-csendültek Sík Sándor legszebb köl-teményei Dóczy Péter színművész tolmácsolásában.A program részeként lehetőség nyílt a „Sík Sándor arcai” c. emlékkiállí-tás megtekintésére is.

Szegedi győzelem

piaristák

6

kisablaK a múltra

koltai andrás

a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

1922

1942

Haj és életszentség

Agárdy Gyula (1895–1944) szívesen készített csípős kari-katúrákat rendtársairól és ismerőseiről. Ezt a csoportképet 1922 novemberében rajzolta, abban az időben, amikor a piarista rendben megszigorították a szerzetesi fegyelmet, és ez a „reform” komoly vitákat szült a rendtagok között. A képen a váci rendház azon tagjai láthatók, akik a „reform” tá-mogatói voltak. Elöl Lőrincz Gábor, a novíciusok magiszte-re, Révai József rektor és Király Lajos vicerektor, mögöttük pedig Szűcs Lajos, Bán Márton, Léh István és Halamka Gyula. A latin felirat Jézus szavait idézi: „Fejetek minden haj-szála számon tartatik, ne féljetek tehát, mert akárhány verébnél értékesebbek vagytok.” A rajzon tündöklő kisebb-nagyobb „glóriák” arra vonatkoznak, hogy a reform szószólói kopasz-ra borotvált hajviselettel rendelkeztek. A szemüveges Bán Márton életszentsége tehát sokkal kevésbé ragyogó, mint a többieké…

(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Manuscripta, Agárdy Gyula karikatúrái, n° 278)

Piaristák a jégen

A piarista noviciátus életéhez mindig is hozzátartozott a közös séta, amelyet a „carissimék” a magiszter vezetésével, reverendában és kalapban végez-tek. Így történt ez 1942 februárjában is, amikor a kemény tél miatt a Duna befagyott, így Léh István magiszter a Duna jegén keresztül, a szemközti Pokol-csárdához vezethette sétára a novíciusokat. Természetesen reve-rendában és kalapban. Csupán a szí-vesen fényképező Holl Béla lépett ki a sorból, hogy megörökítse ezt az eseményt.

(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Holl Béla hagyatéka

[IV. 229], Fényképalbumok)

piaristáK 7

EgyEd andrás – 100

100 éve született

egyed andrás piarista pap, gimnáziumi tanár, a nyelvpszichológia nemzetközileg elismert kutatója száz éve, . november -án született. írásunkban rá emlékezünk.

Egyed András Edelényben született 1913. november 30-án. Gyöngyösön járt gimnáziumba, és az ott élő pia-rista kórházlelkészen, Guba Pálon keresztül ismerkedett meg a piarista renddel, amelybe 1931-ben lépett be.1934 és 1940 között a párizsi katolikus egyetemen és a budapesti tudományegyetemen tanult. Mint latin–francia szakos tanár a tatai (1940/1941), máramaros-szigeti (1941–1944), kecskeméti (1944), váci (1945), illetve budapesti (1945–1948) piarista gimnáziumokban taní-tott. 1944/1945 telén Budapesten élte át az ostromot, ahol a francia marista iskolatestvérekkel együtt részt vett az üldözöttek mentésében, és ezért a Gestapo hetekig fogva tartotta. A piarista iskolák 1948-as államosítása után Török-őrön lelkészkedett, majd 1949/1950-ben a váci kissze-mináriumban tanított, és miután a kommunista hata-lom azt is bezáratta, „civil” iskolai tanár lett. 1974. évi nyugalomba vonulásáig három budapesti általános iskola volt a munkahelye (Soroksári út; XX. ker., Lázár u.; illetve XX. ker., Csarnok tér).

Eközben folyamatosan kutatott és publikált a pszicholingvisztika területén, amelynek elismert szak-embere volt. 1977-ben a Nemzetközi Pszichológiai Társaság is tagjává választotta. Pedagógiai tanulmá-nyai is megjelentek, például az iskolás tanulók jellem-zésének módszertanáról (1962) vagy a közösségi nevelésről (1965). Utóbbiban azt mutatta be saját tanít-ványain keresztül, hogy a gyerekeknek lehetőleg a közös-ség szolgálatában szerzett sikerélményük legyen, hogy ezáltal könnyebben tudjanak beilleszkedni a közösségbe.1984. január 1-én hunyt el Budapesten. Ezek voltak búcsúszavai: „Minden gondolatom az Isten. Végtelenül boldog vagyok, hogy hamarosan valamit megismerek az ő szent lényéből.”

kolTai andrás

Egyed András és a máramarosszigeti piarista gimnázium VIII. osztálya 1943 februárjában, egy francia óra előtt (Piarista Múzeum)

Tudományos pályafutásának kezdetén francia iroda-lom- és művelődéstörténettel foglalkozott, majd a modern lélektan eredményeit felhasználó irodalom-történeti írásai után érdeklődése a nyelvészet, a pe-dagógia és a pszichológia határterületei felé fordult. Nyelvpszichológiai és jelentéstani dolgozatokat kö-zölt, az egyes szavak jelentésstruktúrájára épülő nyel-vi viselkedést vizsgálta több tudományágra kiterje-dően. Az indoeurópai és részben a finnugor nyelvi tapasztalati adatokra épülő új pszicholingvisztikai (a lelki folyamatoknak a nyelvi működésben való szere-pét vizsgáló) kutatási módszert dolgozott ki, amely-lyel számottevő eredményeket ért el a szójelentés változásának vizsgálatában.

piaristák

8

hiVatás

„az Úr irgalma VégigkÍsérte életem” borián tibor atya 80 éves

borián tibor több mint éve piarista szerzetes, pedagógus. ezreket tanított, generációk nőttek fel keze alatt, számtalan diákja tanult tőle magyar nyelvet, történelmet, zenét és emberséget. az atya idén november -én ünnepelte . születésnapját. ezen alkalomból kérdeztük őt élete fontos mérföldköveiről, hivatásáról, céljairól.

Gyökerek: az otthon, iskolák, hivatásHajmáskéren, egy Veszprém melletti faluban 1933. no- vember 22-én születtem Szent Cecília napján, amely kétségkívül meghatározta későbbi vonzódásomat a muzsikához, különös tekintettel az egyházi zenére. Édesapám a hajmáskéri katonai tábornak volt főhad-nagyi rangban orvosa, így elmondhatom, hogy ágyú-szó és katonaság „közt” nevelkedtem. A falu általános iskolájában ismerkedtem meg a vallással, ministránsként is szolgáltam itt, majd 4 év után a veszprémi Piarista Gimnáziumba kerültem a bátyám nyomdokaiba lépve. Édesapám és testvérei mind a székesfehérvári ciszte-reknél tanultak, viszont a háborús események ezt szá-munkra már nem tették lehetővé a nagy távolság miatt sem, amely Fehérvár és Hajmáskér közt húzódott, így

a közelben fekvő Vesz-prémre esett a választás. Így kerültem életre szóló kapcsolatba a piaris-ta renddel. Az 1948-as államosításig az itteni piarista gimnáziumba, majd utódiskolájába, a

mai Lovassy László Gimnáziumba jártam, ahol 1952-ben érettségiztem. Már ekkortájt kialakult bennem a papi hivatás iránti érdeklődés és vonzalom, amely egy-általán nem volt idegen a családomtól, ahol öten vá-lasztottuk ezt a hivatást. (pl. nagybátyám ciszterci pap és tanár volt.) Az államosítást követően az iskola nélkül maradt piaristák ifjúsági pasztorációs tevékenységet folytattak, amely során kapcsolatba kerültem Bulányi György, Török Jenő és Juhász Miklós atyákkal. Érett-ségi után jelentkeztem a rendbe, ahová a helyek korlá-tozott száma (14 főben maximalizálták) miatt nem ju-tottam be elsőre. Ez időben felvételiztem az egyetemre magyar szakra, majd közben 1952-ben beöltözhettem a rendbe. Még novíciusként éltem át a Váci utcából a Mikszáth térre való költöztetésünket. Teológiai tanulmányaimat 6 év alatt végeztem el; 1958-ban szenteltek pappá, s 1959-ben megkaptam ma-gyar-történelem szakos diplomámat is. Mint a legtöbb ifjú piarista, Kecskeméten kezdtem meg nevelői pá-lyafutásomat, ahol 8 évet töltöttem. Itt kétszer voltam osztályfőnök, majd kollégiumi prefektus, irodavezető. Kecskeméthez kötődik az énekkari munka elkezdése is, annak a szomorú eseménynek „köszönhetően”, hogy

Forrai István rendtársam, aki zeneakadémiai tanulmá-nyokkal a háta mögött kiváló karvezetői munkát vég-zett, tragikus hirtelenséggel távozott tőlünk fiatalon, rákbetegségben. 1960-ban a diákénekkarnak lettem a vezetője hét éven át Budapestre történő áthelyezése-mig, ahol 11 évig a kalazantinereknek voltam a pre-fektusa amellett, hogy az iskolában tanítottam magyart és történelmet. 1972-ben itt is rám bízták a diákénekkar vezetését majd 1976-ban a felnőttekét is Maklári Lajos karnagy halálát követően. Természeten igyekeztem a ki-hívásoknak megfelelni, ezért elvégeztem a kántorképzőt, és jeles karvezetőket, zenészeket is megkerestem, hogy tanulhassak tőlük. A kórusnak mintegy 40 művet írtak olyan ismert zeneszerzők, mint Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Halmos László, Rossa Ernő…számos lemeze is megjelent az énekkarnak, amelynek több mint 500 mű szerepelt a repertoárjában a grego-rián énekektől, madrigáloktól a barokk korálokon át a modern művekig bezárólag. 1976-1979-ig tartományfőnöki asszisztensként és irodavezetőként tevékenykedtem, majd budapesti ház-főnök és 1985-től a gimnázium igazgatója lettem 13 éven át. Ezen évek során a 30-40 főt számláló iskolai fel-nőtt kórust sikerült teljesen megújítanom, ahol nem csu-pán piarista öregdiákok, hanem az aktuális diákok szülei és hozzátartozóik is énekeltek. A Sík Sándor (korábban Kalazancius Kórus – a szerk.) Kamarakórus 65 évig mű-ködött, amelynek közel negyven évét én vezettem.

EMLÉKEZETES SZEMÉLyEK, ÉLMÉNyEK

j Előd István, Benkő Andor, Kincs Lajos tanár úr – szellemiség, dinamizmus, az igazi „élet-példaképek”

j Sík Sándor – atyai szeretet, műveltség, nagyböjti konferenciabeszédek

Sík Sándor összes művét Borián Tibor rendezte három kötet alá, lektorálta egyetemi előadá-sait. Jelenleg az Új Ember Kiadóval zajlanak egyeztetések egy esetleges, közeljövőbeli kiadásról.

„Életem során mindig úgy lettem elöljáró,

hogy egy nagyformátumú elöljárót követtem

a sorban… úgy érzem, sikerült megfelelnem

a magammal szemben támasztott

követelményeknek.”

piaristáK 9

1998-ban Kállay Emil atya, akkori tartományfőnök áthelyezett Vesz-prémbe, ahol a Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gyakorlóisko-lának 3 évig Görbe László piarista volt a vezetője, akivel ekkor „helyet cseréltünk”: ő feljött Budapestre igazgatónak, én pedig lent maradtam 8 éven át az egyházmegyei, érseki iskola vezetőjenként, amelyet a pi-arista iskola egyfajta utódiskolájának tekintettek. A 900 fős iskolacent-rum általános iskolát, gimnáziumot és egészségügyi szakiskolát foglalt magába. A 65 évesen vállalt feladat nagy kihívást, számos újdonsá-got hozott számomra. Eddig ugyanis csak középiskolás fiúkkal fog-lalkoztam, itt pedig a 6 éves gyerekektől a 22 éves felnőttekig fiúk és lányok egyaránt tanultak, mindez kiegészült missziós feladatok-kal. Veszprémben ezen felül a Közoktatási Közalapítványnak, a KÉSZ-nek és a Diákszövetségnek lettem elnöke, amellett, hogy az iskola pasztorációs felelőseként is dolgoztam. 2006-ban, 73 évesen kerültem vissza Budapestre, ahol pár hónap alatt közel 10 feladatot kaptam… 2011-ben a szervezetem kezdte felmondani a szolgálatot, kórházba kerültem, ezért lejjebb adtam a tevékenységekből. Ennek ellenére Nagyböjtben előfordult, hogy 5 lelkigyakorlatot is tartottam, a mai napig rendszeresen mi-sézek különböző helyeken (Patrona, Biatorbágy, Újpest), a Kairosz Kiadónak lektorálási feladatokat végzek, s ellátom a Veszprémi Diákszövetség elnökségi feladatait a KÉSZ-alelnökség mellett…

Jelenlegi tevékenységek Különböző lektorálási megbízások a Kairosz Kiadótól, fény-képek, dokumentumok rendezése, misék, lelkigyakorlatok, sajtóbizottsági elnökség a Magyar Piarista Diákszövetségnél, egyéb diákszövetségi munka, rendszeres havi látogatások Veszprémbe.

Közeljövőbeli tervek2014: 25 éves diákszövetségi jubileum megünneplése, megszervezése, kecskeméti iskola 300 éves jubileuma

Mi okoz igazán örömet?Hogy élhettem, s élek. Az Úr irgalma végig velem volt és megmentett bizonyos dolgoktól. A Kórust sikerült fenn-tartani jó színvonalon, számos kiváló kapcsolatot építet-tünk ki pl. a határon túli iskolákkal, plébániákkal, a grazi Sacré Coeur Intézettel.

A hónapban jelentette meg a Magyar Piarista Diákszövet-ség a kórus történetét összefoglaló jubileumi kiadványt EMLÉKEK KÖNYVE címmel.

szaThmáry mElinda

piaristák

10

„VálJunk az igazság alkalmas munkatársaiVá!”interjú guba andrás atyával

evangelizáló iskola: a meghívás és befogadás helye címmel tartott a piarista rend magyar tartománya pedagógiai konferenciát és szaknapot a budapesti piarista gimnáziumban . november -én.

A rendezvényre több mint négyszáz résztvevő – szer-zetes és civil pedagógus – érkezett a piarista iskolákból és képző intézményekből; nemcsak Magyarországról, hanem Spanyolországból, a baszk és katalán rendtarto-mányból is. Az idei PPN esszenciájáról, a spanyolországi gyakorlatról kérdeztük a rendezvény szervezéséért fele-lős Pedagógiai Szolgáltató Iroda (PSZI) vezetőjét, Guba András atyát.

– A Piarista Pedagógiai Nap immár tizenöt éves múlt-ra tekint vissza a rend történetében: Kállay Emil atya tartományfőnöksége alatt szervezték a legel-ső konferenciát, amely eredetileg háromnapos ren-dezvénynek indult. Azóta rengeteg minden történt rendtartományi szinten. Mi az oka, hogy a 2013-as rendezvény központi előadói a piarista rend spanyol-országi, pontosabban baszk (Emmausz) és katalán provinciájának képviselői?

– A spanyolországi Emmausz provinciából – amely magában foglalja a korábbi andalúz, baszk és aragón tartományi területeket – ketten érkeztek: Javier

Aguirregabiria atya, tartomá-nyi asszisztens, aki tartományi és rendi szinten is egyrészt a pasz-torális folyamatokkal foglalkozik, másrészt a szerzetesek és világiak együttműködését segíti, továbbá az Itaka-Escolapios nevű alapítvány egyik vezetője, rajta kívül pedig Jon Ander Zarate világi piarista, a bilbaói piarista iskola pasztorá-lis felelőse. A katalán tartományból Jaume Pallarolas provinicális atya, Pere Vilaseca világi munkatárs, a kata-lán provincia pasztorális részlegének a vezetője és Aniol Noguera, piarista kispap – kalazantíner – aki a diákokkal való iskolai órák utáni pasztorális tevékenységeknek, az ún. Mou-Te foglalkozásoknak a felelőse osztotta meg a helyi tapasztalatokat.A történetben fontos pont, hogy nekem eleve van egy nagyon jó élményem a katalán provinciálissal. Amikor még a gödi szakképző iskola igazgatója voltam, meg-látogatott minket. Nagyon érzékenyen érintette őt az ott folyó munka, és közös érzékenységünk – tolmácso-kon át is – nagyon közel hozott minket egymáshoz. Pár évvel később, amikor katalán földön jártunk, örömmel számolt be arról, hogy sok iskolájukban szakképzéseket indítottak, először felnőtteknek (rövidebbeket), majd fi-atalok számára is (nekik rendes szakképzést). Nagyon jó volt látni pár év múlva, hogy e közös érzékenység gyü-mölcse beérett.

– Honnan ismered a katalán és a baszk piarista tarto-mányban zajló evangelizációs projektet?

– Jó néhány iskolát, közösséget meglá-togattam mindkét provinciában, és be-szélgettem az ott élő piarista atyákkal, világi piaristákkal, megismertem szán-dékaikat, motivációikat. Ennek már több éve… azóta egyre növekvő tisztelettel, tanulásra nyitottan figyelem azt, amit a baszk/katalán piaristák létrehoztak.

– Mit látsz közösnek a magyar és a spa-nyol helyzetben: a piarista karizma milyen kihívásra keresi a feleletet?

– Kettő ilyet látok: többféle okból fontos-sá vált mindkét helyen, hogy a 21. szá-zad elején a piarista iskola jellegzetes-ségeit, sajátos módszereit, értékeit újra

Piarista

piaristáK 11

Az idei Piarista Pedagógiai Napon az evan-gelizáció új útjait keresték a résztvevők. A délelőtt folyamán a spanyolországi pia-risták tartottak előadást az evangelizáció különféle modelljeiről. A délutáni program kiscsoportos műhelymunkák formájában folytatódott közel húsz külön teremben. A piarista szerzetesek és pedagógusok mellett ferences, szalézi, bencés rendi elő-adók és iskolanővérek is részt vettek a cso-portmunkában vezetőként, személyes tapasztalataikkal színesítve a gyakorlati foglalkozást.

világosan megfogalmazzák. Szerintem eddig ez jobbára természetesnek tűnt, egyfajta kimondatlan konszenzus alapján. Az újdonság az, hogy most ezt konkrétabbá tesszük, világosan kimondjuk. A másik dolog, hogy az evangelizáció kiemelt szerepet kap. Válaszolnunk kell mindkét provinciában arra a kérdésre, hogy a hoz-zánk jövő diákokat hogyan tudjuk elvezetni Jézus Krisz-tushoz. Tulajdonképpen nem csupán az a fontos, hogy ők milyen válaszokat adtak: abból is rengeteget lehet tanulni, ahogy ők a saját válaszaikhoz vezető utat végig-járták. Inspirálhatnak minket arra, hogy mi, magyar pia-risták hogyan tegyük fel a kérdéseinket. Nekem ebben sokat segített a személyes találkozás, és kollégáinknak e meghívással a személyes tapasztalatcsere lehetőségét akartuk megadni.

– Kérlek, mondj néhány olyan eredményt, amelyek-hez a spanyol piaristák eljutottak a saját útjukon.

– Azt tapasztalták, hogy a piarista iskola sajátosságainak megfogalmazása felszabadítja az intézményeket attól, hogy ezt a definíciót bizonyos referenciaszemélyektől várják. A másik felismerésük, hogy több szempontból is

fontossá vált számukra a közösség. A közösség nevel, amelynek magját a piarista keresztény közösség alkot-ja. Ennek tagjai azok a civil kollégák is, akik a világosan megfogalmazott piarista küldetés mellett szorosabban elköteleződnek. Ezért mondják ők így: MI, PIARISTÁK, CIVILEK ÉS SZERZETESEK… Az evangelizációban fontos-nak tartják a diákok számára is a piarista keresztény kö-zösségeket, ezek hívják s szólítják meg a fiatalokat, hogy elkötelezetten éljék meg kereszténységüket.

Guba andrás sP – szaThmáry mElinda

piaristák

12

Pár napja láttam egy rajzot az egyik újságban. Egy kislány mesélte a barátnőjének: azt kérte szüleitől, hogy ne játé-kokat ajándékozzanak neki karácsonyra, hanem a „kará-csony szellemét”, szülei pedig elképedve hallgatták, s fogalmuk se volt, mit tegyenek. Roppant találónak érzem a rajz üzenetét. Nekünk is érdemes feltennünk a kérdést: Mi a karácsony szelleme?Úgy tűnhet, ahhoz, hogy válaszolhassunk, egy egész aka-dálypályán kell végigmennünk, akadályok egész sorát kell elhárítanunk, többek között azokat, amelyeket az év végi vásárlási láz állít elénk. A kérdés azonban nem tágít, min-dig jelen van. Az idők folyamán a művészet millió egy mó-don próbálta kifejezni a titkot, s elég közel is tudott vinni bennünket karácsony szellemének megértéséhez. Aztán ott vannak a karácsonyi történetek, amelyek szintén kö-zelebb visznek hozzá! Andersen, Tillich, Lenz, Böll, Dickens, Gorki, Hamsun, Hesse, Mann és mások gyö-nyörű elbeszélései mind felnyitják szemünket a karácsony jelentésének egy-egy szempontjára, a misztérium egyik-másik vonására, de mégsem tudnak célba juttatni minket.Mindazonáltal mégis egy elbeszélés, egy történelmi el-beszélés az, ami kinyitja előttünk a kaput „karácsony szellemének” valódi jelentése előtt. Egyszerű és egyértel-mű elbeszélésről van szó. Így szól: „Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga város-ába, hogy összeírják. József is felment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dá-vid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszül-te elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,1–7).Tehát egy egyszerű történelmi elbeszélésről ez, mely Izrael népének vándorlását juttatja eszünkbe. Amikor Isten kivá-lasztotta népét, és elkezdett vele együtt járni, egy ígéretet tett neki; nem illúziókba ringatta, hanem elültette szívé-be a reményt, a reményt őbenne, Istenben, aki hűséges marad, mert nem kerülhet ellentmondásba önmagával; csalhatatlan reményt adott neki. Az imént idézett elbe-szélésre támaszkodva mi, keresztények azt valljuk, hogy ez a remény még szilárdabbá vált. Ez a remény megerősít és a jövő felé irányít bennünket, a végérvényes találkozás pillanata felé. Így mutatkozik meg a „karácsony szelle-me”: egy ígéret, mely reményt ébreszt, megszilárdul Jézusban, és szintén reményben megnyit minket a jövőre, az Úr második eljövetelére.

Az idézett elbeszélés folytatódik: szól a pásztorokról, az angyalok megjelené-séről és az énekről, mely mindenkinek szóló üzenet: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embe-reknek, akiket ő szeret.” A megszilárdult, megerősödött remény nemcsak a jövő felé irányul, hanem túlárad már most is, a jelenben, ez pedig a békére és egye-temes testvériségre irányuló vágyban fejeződik. Ahhoz pedig, hogy ez a béke és testvériség megvalósuljon, a rá-juk irányuló vágynak gyökeret kell ereszteni mindnyájunk szívében.Valahányszor olvasom ezt az elbeszélést és szemlélem ezt a jelenetet, eltölt a reménynek és a békének a szelleme. Minden férfira és nőre gondolok, hívőkre és nem hívőkre, akik járják az élet útját, keresik a helyes ösvényt, sokszor tele reménnyel, máskor reményvesztetten, és erős vágy ébred bennem, hogy odalépjük melléjük, békét kívánjak nekik, nagy békét, és persze, hogy én is ezt kapjam tőlük; testvérek közötti békét, hiszen mindnyájan testvérek va-gyunk; építő békét. Kívánni és befogadni ezt a lelki békét, ami végeredményben azt teszi lehetővé, hogy minden homály és sötétség közepette is ráébredjünk – és újra ráébredjünk –, hogy testvérek vagyunk, magunkra is-merjünk egymás arcában, mely azt tükrözi, hogy Is-ten képére teremtettünk. Nem lehet, hogy ez is ahhoz a karácsonyi szellemhez tartozik, amelyre a rajzon lévő kis-lánynak szüksége van szüleitől?

Ferenc pápa írása 2011. december 23-án jelen meg a La Naci-ón című újságban, amikor még Buenos Aires érseke volt.(Fordította: Tőzsér Endre SP)

A karácsony szelleme

piaristáK 13

Advent, hajnali misék, iskolai hajrá, egyre fagyo-sabb idő: ezek után megváltás a karácsonyi szünet. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni, hogy nekünk a karácsony a szünetet, a semmittevést vagy az ünnepet és a másokra való odafigyelést jelenti-e.Manapság a legtöbb ember rohan a plázába aján-dékokért, és már december elején nyakukon a kará-csony. Más emberek épp fordítva vannak ezzel: nem is veszik észre, hogy ünnep van, magukba zárkózva ülnek egyedül a lakásukon, és gondolatok nélkül néz-nek maguk elé, mintha megállt volna náluk az idő. Ők más szemmel nézik a karácsonyt. Mint ahogyan Dickens regényhőse, Scrooge, aki bár gazdag, jó-módú, mégis boldogtalan, alkalmazottjának keveset fizet, és gyűlöli a karácsonyt, mivel akkor mindenki boldog. Szentestén azonban álmában meglátogatja három szellem: az elmúlt karácsonyok szelleme megmutatja neki régi karácsonyait, felidézi a szép és a rossz emlékeit is. A jelen karácsony szelleme elviszi őt alkalmazottja szerény otthonába, ahol, bár nincs sok pénzük, de a család boldogan tölti a szen-testét. A jövő karácsonyok szelleme egy koporsót és egy sírkövet mutat neki, ahol egy olyan ember nyugszik, akit senki sem szeretett. Scrooge ennek az álomnak a hatására megváltozik, megemeli alkal-mazottja fizetését, de ami a legfontosabb: megérti, hogy milyen nélkülözhetetlen dolog a szeretet. Megérti a karácsony üzenetét: figyeljünk oda má-sokra, mert biztos tudunk segíteni!

simó JózsEf 7/b, budaPEsT

Az adventi időszak jó dolog, ennyiben mindenki egyetért. Ha kimondjuk a bűvös szót: „advent”, akkor azt gondolatainkban szinte rögtön követi a „karácsony, december, várakozás” szavak valamelyike. A kifejezés szétválaszthatatlanul összekap-csolódott az év legutolsó nagy időszakával nemcsak a keresz-tények, hanem szinte minden ember tudatában.Nézzük például a bevásárlóközpontokat, üzleteket. Adventi vásárokat, leárazásokat hirdetnek mindenütt, az épületek ka-rácsonyi díszben pompáznak már novemberben. Manapság divatossá vált az e fajta „körítést” a legnegatívabb kifejezésekkel illetni, de szerintem ez túlzás, hisz ki nem szeret elvegyülni a ka-rácsonyi vásárok forgatagában, mézeskalács- és forraltborillatot érezni minden utcasarokban. És tény, hogy ezek a fogások job-bára a vásárlókedv ösztönzésére szolgálnak és kezdenek eltá-volodni az ünnep eredeti értékeitől (a hatalmas tömegről és a bárgyú télapó-hasonmásokról nem is beszélve), de tagadhatat-lan, hogy ez is sokat hozzátesz ahhoz a bizonyos várakozással teli hangulathoz.De természetesen az advent nem merül ki az időszakos vá-sárlátogatásban. Szerintem abban rejlik az időszak szépsége, hogy a várakozás sohasem válik egy életmód-változtató jelenséggé. Beépül az ember napi rutinjába. Az ember fel-kel hajnalok hajnalán, hogy részt vegyen a reggeli rorátén, de annak végeztével megy tovább a dolgára, iskolába, munkába, akárhova. Csendben halad végig a megszokott napirendjén, de eközben mindent beleng valami rejtélyes érzés. Másképp sétál haza este az utcán, másképp megy el a vasárnapi szentmisék-re… Mintha készülne valamire.És egy hónap múlva kiderül: készült is.

obErfrank balázs 11/b, budaPEsT

Mit jelent nekünk a karácsony?

Adventi várakozás: mintha készülnénk valamire

Ember és a világ esendő, és múlandó. Jövője csak ak-kor lehet, ha a Teremtő méltónak tartja magához. Jé-zus ittléte azt bizonyította, hogy Isten valóban atyánk akar lenni, és örök hivatást adott. Krisztusban az Örök Fiú úgy jött hozzánk, mint gyermek, mint családtag, de megértő testvér is, aki elveszi a világ bűneit, és kész bennünket is átalakítani saját hasonlatosságára. Van hát számunkra remény. Remény, ami nem só-várgás, hanem támaszkodás az isteni szeretetre. Földi megjelenése óta tudjuk, hogy gyengeségünk, és halandóságunk ellenére is lehet belőlünk valaki, és teljesedhet az igazságosság, a szeretet és a boldog-ság utáni vágyunk.

kErTészné TóTh éva, naGykanizsa

piaristák

14

egy tantárgy, és ami mögötte Van Földrajztanítás a pesti piárban

BudaPest

alapítva: 1717honlap: www.gimn.piar.hu

Minden központi tanterv és szabályozás ellenére minden tantárgy minden iskolában más. Mások a tanárok, mások a módszerek, mások a szülők el-várásai, más a diákok hozzáállása. Az alábbi írás a budapesti Piarista Gimnáziumban folyó földrajzok-tatást mutatja be. Célok és mindennapok, sikerek és kudarcok egy tanár szemüvegén keresztül.

Heti kettő, hatból négyMint mindegyik tantárgy, a földrajz tanításának kereteit is a Nemzeti Alaptanterv szabályozza. Ez alapján a hat évfolyamos gimnáziumokban az első négy évben van-nak földrajzórák. A kötelező minimális óraszám nyolca-diktól tizedikig heti két, hetedikben viszont csak heti egy óra, de szerencsére ezt nálunk sikerült kikerekíteni kettő-re. Tehát a pesti piarista diákok négy éven keresztül, heti két órában tanulnak földrajzot.

Miért ne tanulj földrajzot?Persze ez a „tanulnak” szó egy kicsit túlzó, mivel a fiúk jelentős része otthon nem tanul földrajzot, inkább csak figyel a tanórákon, és aztán a számonkéréseken abból próbál megélni. Ennek az a legfőbb oka, hogy földrajz-ból kevesen érettségiznek. A mi iskolánkban hagyo-mányosan magas a műszaki és az orvosi pályára készülők száma, és ők fizikából, illetve biológiából és a kémiából érettségiznek majd. Ráadásul a továbbtanulásnál na-gyon kevés helyen fogadják el felvételi tantárgyként a földrajzot, így még azok közül is, akik számára nem szük-séges valamelyik másik természettudományos tárgyból érettségizni, kevesen választják ötödik érettségi tárgyu-kul a földrajzot.

Miért tanulj földrajzot?Annak ellenére, hogy a továbbtanuláshoz kevéssé hasz-nálható, szerencsére sem a diákok, sem a szüleik nem tartják felesleges nyűgnek a földrajzot. Sőt általános vélemény közöttük, hogy gyakorlatias, a minden-napi életben is jól használható tantárgy. Miközben azt sokszor nehéz megértetni egy tizenhat éves fiúval, hogy miért fontos ismernie Csokonai Vitéz Mihály ver-seit, vagy, hogy mikor találkozik a hétköznapi életben a logaritmussal, azt mindenki könnyen belátja, hogy mi-ért hasznos ismernie München helyét a térképen, vagy, hogy milyen gyakorlati következményei vannak az idő-járási frontoknak. Éppen ezért a földrajz iránt minden osztályból elég sokan érdeklődnek, és a fogadóórákon elhangzottak alapján a szüleik is fontosnak tartják, hogy minél jobb eredményeket érjenek el.

Pluszpontok, videofilmek és a mosolygó HoldPersze csak erre az eleve meglevő érdeklődésre nem lehet hagyatkozni. Ha nem sikerül folyamatosan moti-válni a fiúkat, nem sikerül érdekessé tenni a tanórákat, akkor nagyon gyorsan más felé fordulnak – főleg nálunk, ahol a kémia és a fizika látványos kísérletekkel, a biológia pedig boncolásokkal csábítja magához őket. Harminc feletti létszámú osztályokban nem könnyű változatos tanítási módszereket alkalmazni, de a fiúk figyelmének megragadása érdekében kísérletezni kell vele. Plusz-pontok adásával a nagy részüket órai aktivitásra lehet bírni, videofilmek és képek vetítésével színesebbé lehet tenni az órákat. Az internet és a projektor nagyon hasznos segítség a földrajzoktatás során, a tapasztala-tom mégis az, hogy a tábla, néhány színes kréta és egy bátran rajzoló tanár a legmodernebb eszkö-zöknél is érdekesebb lehet. A jégkunyhója előtt ál-ló, hosszú árnyékot vető eszkimó, a vietnámi rizsföldre leszálló amerikai helikopter, vagy az árapályt gerjesztő, mosolygó Hold rajza sokkal nagyobb figyelmet kap, mint a legjobb videofilm vagy a legszebb fénykép.

Foci, pizza, borMivel csupa 13-17 év közötti fiú érdeklődését kell fel-kelteni, ezért bátran segítségül lehet hívni a focit. Min-den osztályban sokan szurkolnak valamelyik nagy kül-földi csapatnak, és ők általában követik a labdarúgás eseményeit. Márpedig a foci világa leképezi a mai,

piaristáK 15

Piarista iskola budapest

globalizált világunkat. Ha azt akarom érzékeltetni, hogy a munkaerő szabadon áramlik az Európai Unió tagországai között, akkor elég arra utalnom, hogy meny-nyi francia, német és spanyol játékos szerepel a londo-ni Arsenalban. Ha a migráció kibocsátó és befogadó országait akarom megtanítani, elég Zidane vagy Özil nevét említenem, máris megfoghatóbbá és érdekeseb-bé válik a téma. A Forma-1, az olimpia vagy bármelyik másik nagy sportesemény ugyanígy felhasználható a földrajztanításban, sőt még a közismert ételek is. A nemzetek konyhája ugyanis tökéletesen modellezi az adott ország mezőgazdaságát és utal az éghajlatára. Egy mozzarellás, paradicsomos, olajbogyós pizza, hozzá egy pohár borral, mindent elmond az olasz mezőgazda-ságról és a mediterrán területek jellegzetes terményeiről.

A legális puska és az égő olajkutakA közoktatás egyik kiemelt célja az utóbbi időben a kompetenciák fejlesztése. A földrajzban ez leginkább a térbeli tájékozódás, valamint a táblázat-, ábra- és térképolvasás fejlesztését jelenti. Ehhez a legfőbb eszköz az atlasz, amelyet minden órán használunk. Sőt a diákok a felelések és a témazáró dolgozatok közben is használhatják az atlaszukat, tehát egy legális puská-hoz jutnak. Szövegalkotási kompetenciájuk fejlesztésére a tanulók minden tanévben tartanak kiselőadást egy földrajzhoz kapcsolódó témából. Ez fejleszti a szóbe-li kommunikációjukat, önálló gyűjtőmunkára sarkallja őket, ráadásul nem várt meglepetésekkel is szolgálhat.

Tavaly például az egyik osztályban, amelyiknek a ma-gatartásával addig gyakran volt gond, az egyik bukás ha-tárán egyensúlyo-zó fiú tartott elő-adást Kuvaitról és az első öbölhábo-rúban kigyulladt olajkutak eloltásá-

ról. Nagy megle-petésemre egy igen színvona-las prezentáció kerekedett be-lőle, amelyet az osztály néma csendben hall-gatott és nézett végig. Kiderült, hogy aki addig semmiféle ér-deklődést nem árult el, az is ki

tud bontakozni, ha arról beszélhet, ami érdekli, és az osztályról is bebizonyosodott, hogy sokkal jobb közös-ség annál, mint amilyennek addig tűnt.

Manchester, England SpanyolországA gyakorlatiassága és az érdekessége miatt a földrajzot általában könnyen tanulják diákjaink, és viszonylag so-kan szereznek belőle jeles év végi osztályzatot. Aki fi-gyel a tanórákon és jól tudja használni az atlaszát, az más tantárgyakhoz képest kevesebb tanulással is jó jegyeket szerezhet a felelések és a témazáró dol-gozatok során. Persze azért a földrajzórákon is van olyan akadály, amelyet felkészülés nélkül nem lehet átugrani. Ezek a vaktérképes dolgozatok, amelyeket otthoni tanulás nélkül nem lehet jól megírni. Aki mégis meg-próbálja, azzal előfordulhat, hogy nemcsak leveri az aka-dályt, hanem olyan emlékezetes hibát vét, mint az a ko-rábbi tanítványom, aki az Európa országait és fővárosait számon kérő vaktérképes dolgozatban Spanyolország fővárosának Manchestert jelölte be.

Észtországtól ToscanáigSzerencsére azért diákjaink többsége nem követ el ilyen hibákat, sőt az elmúlt években egyre többen vannak közöttük olyanok, akik földrajzversenyeken indulnak. A Földgömb, a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata által meghirdetett középiskolai földrajzversenyen 2011-ben és 2012-ben is 1. helyezést ért el iskolánk kétfős csapata, amelynek tagjai ezzel egy tíznapos külföldi uta-zást nyertek: 2011 nyarán Észtországba, 2012 nyarán pe-dig a Nyugati-Alpokba és Toscanába utazhattak el. 2013-ban egy új csapattal a 6. helyet sikerült megszerezni a verseny bonyhádi döntőjében, jövőre pedig legalább tíz csapatunk indul majd, hogy megpróbálja visszaszerezni az elsőséget. Emellett egyre többen és egyre sikereseb-ben szerepelnek iskolánkból a földrajz OKTV-n is.

Miért jó itt földrajzot tanítani?Földrajzot tanítani mindenhol jó, mert érdekes és válto-zatos tantárgy, amelyet a diákok többsége kedvel. A pes-ti piárban különösen jó földrajzot tanítani, mivel az ide járó fiúk nagy része érdeklődő, és komoly céljai vannak, amelyekért hajlandó tenni is. Természetesen nálunk sem minden diák szereti a földrajzot, és nálunk is érik kudar-cok a földrajztanárt. Viszont a befektetett munka meg-hozza gyümölcsét: sokan jelentkeznek szakkörökre, egyre többen indulnak versenyeken, és egyre töb-ben választják érettségi tantárgyuknak a földrajzot. Látom a közös munkánk eredményét, és minden nap hálát adok érte, hogy részem lehet benne.

bán róbErTmunkakÖzÖsséG-vEzETő

piaristák

16

„csókolom, elVehetek egy körtét?”a gyereKeK életét meghatározza, hogy ide járnaK

alapítva: 1991honlap: www.g-piar.hu

göd

Ketten együtt már közel harminc évet töltöttek el Gödön. A diákok lassan már kivétel nélkül nénizik őket, mindketten azt gondolják, ez az iskola nem hasonlítható össze más iskolákkal. Egyikük csak hivatalos ügyekben, másikuk szinte csak ebédidő-ben, vagy iskolaidőn kívül találkozik a diákokkal, mégis állítják, sokat tanultak tőlük-róluk.

A gödi titkárságon mindig óriási a fordulatszám… Igazo-lás kell, létszámadatok, normatíva, helyettesítés, vizsgák, jogszabályok, kötszer, lázmérő. Pedig látszólag „Heni néni”, Helembai Henriett iskolatitkár csak ott ül egész nap. Látszólag.

– Hogyan kerültél Gödre?– 2004-ben jöttem ide dolgozni, épp nem volt állásom, és keresgéltem, mikor ráakadtam az iskola hirdetésére, amelyben gazdasági ügyintézőt keresett. Akkor köz-gazdasági szakra jártam a főiskolán, így gondoltam, ezt az állást éppen nekem találták ki. Behívtak, de az akkori gazdasági vezető úgy gondolta, hogy Guba András mellett kellene inkább dolgoznom. Megpróbáltuk, elő-ször persze nem volt könnyű, de aztán összecsiszolód-tunk. Nem volt egyszerű kiigazodni a titkárság bonyolult útvesztőin.

– Mi a te feladatod itt?– Iskolatitkárként máshol leginkább a gyerekek ügyes-bajos dolgait kellene intéznem, de nekem sosem volt pusztán ez a feladatom. Mikor idekerültem, az igazga-tóhelyettes Csatai Árpád volt, aki nagyon sokat segített nekem. Ő szervezte a szakmunkásvizsgát akkoriban, és más dolgokat is, amelyek szép lassan visszakerültek a titkárság égisze alá. Nekem azóta is a tanügyigazgatás a legfőbb feladatom, és ketten oldjuk meg a diákok napi problémáit. Ezen felül még hosszú lenne a lista… (nevet)

– Mit gondolsz, ha a munkahelyedről kérdeznek?– Azt, hogy ez az iskola sokat alakított rajtam, ahogyan én is rajta. Nekem eleinte nem volt egyszerű itt, mert azt gondoltam, mindenki a saját sorsának alakítója, de itt nagyon látszik, hogy ez nem így van. Olyan élethely-zetekkel lehet találkozni, amelyek ezt bizonyítják. Legin-kább azt gondolom, hogy e helyen rengeteget változ-tam az elmúlt években.– Milyen a piarista iskola szerinted?– Én csak a gödit ismerem leginkább, s talán a vácit. De Gödről azt tudom mondani, hogy itt a gyerekek életét meghatározza, hogy ide járnak. Teljesen mások kerülnek ki, mint akik bejönnek. Nagyon hat rájuk az a bizalom, amelyet a nálunk dolgozó felnőttektől kapnak.

– Mit tartasz munkád legnagyobb értékének?– Azt, hogy saját gyerekeim nevelésében is sokat segít az itt tapasztaltak egy része. Az elején még próbáltam kis távolságot tartani a gyerekektől, aztán rájöttem, hogy ez lehetetlen. Vagyis nem könnyű megtartani a hivatalos stílust, mikor ismerem a hátterüket, jegyzőként ott va-gyok az iskola összes fegyelmi tárgyalásán is, ahol na-gyon nehéz helyzetek szoktak előfordulni.

Az ebédlőben nagy hajtás után vagyunk: vége a mű-helynek és az elméleti óráknak is, Potyóné Vaszkó Mária, a fiúknak persze csak Marika néni, kiosztotta mindenkinek az ebédet, így szusszanásnyi ideje van arra, hogy beszélgessünk.

– Hogyan kerültél ide?– Alapvetően munkahelyet kerestem épp, és ide is bejöt-tem, van-e szabad állás. Nagyon megmaradt bennem, ahogy bekanyarodtam az iskolába biciklivel – már akkor is azzal jártam –, éreztem, hogy én sokáig itt fogok dolgoz-ni. Ez 1994-ben volt, még Golda Gábor volt az igazgató, aki azt mondta, nincs felvétel, aztán egy hét múlva mégis visszahívott, hogy jöjjek. Az iskolába belépve jó hangula-tot, egyben fegyelmezettséget láttam, szinte ünnepélyes volt. Tudtam, hogy nekem itt kell dolgoznom, és csaló-dott voltam, mikor azt mondták, hogy nincs felvétel.

– Ismerted a piaristákat korábban?– Fiatalkoromban, mivel Bács-Kiskun megyében éltem, jártak ismerőseim a kecskeméti piaristákhoz, de különö-sebben nem volt tapasztalatom.

piaristáK 17

Piarista iskola göd

– Szerinted milyen a gödi piár?

– Én családiasnak lá-tom, teljesen más, mint a másik iskola, ahol dolgoztam ko-rábban. Az embe-rek itt nem hidegek, fontosak az értékek, amelyek valódiak. Például a tisztelet, amely nagyon lát-szik a kollégistáknál. Egyébként velük teljesen más kap-csolatom van, mint a tanároknak, hiszen nálam egyetlen kö-

vetelmény van, hogy náluk legyen az ebédkártya. Így sokkal nyitottabbak. Nekem az is nagyon tetszik, hogy a vacsorához közös ima társul az elején és a végén. Ez jó érzés. Szerintem itt a rászoruló gyerekekkel nagyon sokat foglalkoznak, a vezetőség részéről is segítséget tapasztalok.

– Mi a te feladatod nálunk?– Minden, amit egy konyhában el lehet képzelni, az ételosztástól kezdve a mosogatáson, mosáson át. Sze-rencsére nem egyedül vagyok, ketten dolgozunk itt, ez jó. Rendezvényeken is részt veszünk, segítünk, illetve a gyerekek is jönnek, főleg a kollégisták: „Marika néni van..?”, kérnek valamit, gombot varrunk, vasalni szeret-nének. Családias az egész, kicsit olyan, mintha a fiaimat segíteném, jól szót tudok érteni velük. Később is vissza-járnak, beköszönnek nekem a régi diákok.

Erre a szóra be is toppan egy hazafelé tartó kollégista: „Csókolom Marika néni, elvehetek egy körtét?” „Igen, de ugye ebédeltél?” – hangzik a válasz, aztán rohan is a diák a buszhoz, nem elfelejtve a hétfői találkozást kiemelni és elköszönni.

– Az itt töltött húsz év alatt miben változott szerinted az iskola?

– Voltak változások, új igazgatók, de mindenki hozta-adta a legjobbat magából. Növekedett a létszám is, de működik minden.

bEszE Erika

Pályázati hÍrek Megnyílt a nagykanizsai Piarista Ökollégium November 7-én ünnepélyes keretek között adták át Nagykanizsán a Nonprofit Információs Központot, más néven a Piarista Ökollégiumot. A Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) forrásainak köszönhető fejlesztés a fiúkollégium és a rendház teljes felújítását eredményezi, a kivitelezés során fenntartható és kör-nyezetbarát technológiát alkalmaztak. Az épület megfelelő hőszigetelést és új nyílászárókat kapott, korszerű-sítették a fűtési és melegvizes hálózatot, szürkevíz újrahasznosítási rendszer épült ki kettős szennyvíz-hálózat alkalmazásával, valamint az épület szelektív hulladékgyűjtőket kapott. A novemberi nyitórendezvényen be-szédet mondott Cseresnyés Péter, Nagykanizsa megyei jogú város polgármestere, valamint Nyeste Pál, a nagykanizsai piarista iskola igazgatója. A tervek szerint a kiállítótérrel, bemutató táblákkal, nívós installációkkal ellátott intézményben másfél éven keresztül 75 szemléletformáló, zöld megoldásokat ismertető rendezvényt szervez-nek interaktív foglalkozásokkal, filmvetítésekkel egybekötve. 2015 elejére kialakításra kerül egy 34 férőhelyes kerékpártá-roló és egy komposztáló rendszer is, valamint a teljes épületrész megújul.

Folyamatban lévő fejlesztésekA Dél-Alföldi Operatív Programnak (DAOP) köszönhetően jó ütemben épül a kecskeméti piarista óvoda; a kivitelezés várhatóan 2014 tavaszára fejeződik be, az első óvodások 2014 szeptemberében léphetnek be a vadonatúj épületbe. A nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina piarista óvoda a Nyugat-Dunántúli Operatív Program (NYDOP) keretében átalakul új csoportszobákkal, kibővített kapacitással. A projekt 2015 nyarán zárul le.

ElőkészületbenNovember-december folyamán több pályázatot is benyújtottunk, illetve előkészítettünk. A Közép-Magyarországi Operatív Program (KMOP) keretében napelemek telepítésére pályázunk a budapesti iskola és a Tartományfőnökség nevében. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt pályázaton az „Egyházi épített örökség védelme és egyéb beruházások” programon keresztül a váci piarista templom tetőszerkezetének és tornyainak külső felújítására, az „Egyhá-zak közösségi célú programjainak és beruházásainak támogatása” programon keresztül pedig a budapesti Kalazantinum rendház közösségi tereinek korszerűsítésére, átalakítására nyújtottunk be pályázatot. Pályázni fogunk a Norvég Alapnál a „Kulturális örökségvédelem” program keretében a kecskeméti Jókai utcai kollégium és rendház felújítására is.

király GEllérT PályázaTi irodavEzETő

piaristák

18

ElőkészülEtEink a piaristáK KecsKeméti letelepedéséneK 300. jubileumi éve Kapcsán

kecskemét

alapítva: 1714 (1993)

honlap: www.kecskemet.piar.hu

A piaristák kecskeméti alapítólevelén az 1714-es dátum szerepel. Az atyák azonban csak 1715 telén érkeztek meg a kiskunsági „Hírös Városba”. Ezt a tör-ténelmi momentumot figyelembe véve úgy láttuk jónak, hogy a piaristák kecskeméti letelepedésének 300. jubileumi évét a 2014/2015-ös tanév folyamán ünnepeljük.

Három évszázad nagy idő. Szeretnénk méltó módon emlékezni, ünnepelni. Hogy ezt megtehessük, a lelki rá-hangolódás mellett már el is kezdtük az előkészületeket a jubileumi tanévünk programjainak tervezése, szerve-zése terén. Szeretnénk, ha visszatekintésünk a mögöt-tünk lévő 300 évre nem csak historikus reflexió lenne, de mindenekelőtt imádságos, lelki jellegű:

• hálaadás minden múltban kapott jóért, kegyelemért, lehetőségekért

• szembenézés jelen helyzetünkkel, a korunk és környe-zetünk által felvetett alapkérdésekkel

• a jelen adottságok, lehetőségek mérlegelése, gyorsan változó világunkkal kapcsolatos válaszaink megfogalmazása

• egyszersmind keresni, hogy mire hív ma, itt, bennün-ket a Jóisten

• piarista identitásunkban, értékeinkben való megerősödés

• előretekintés a közeli és a távolabbi jövő felé; bizakodó, reményteli lelkületű tervezés, nyitottság a valóságunk-ból adódó kihívásokra, megszólításokra.

Idekívánkozik Kalazanci Szent József egyik leveléből vett idézet: „Irgalmasságában maga Isten lesz pártfogónk most és mindörökké, és áldását fogja adni ránk, mi pedig bizakodunk szent jóságában.” (EP I. 4270.) Az egész tanévet átfogó ünneplés kapcsán mi, kecske-méti piaristák (szerzetesek és világi munkatársak, diákok, szülők, öregdiákok) arra törekszünk, hogy a velünk kap-csolatban lévők minél szélesebb körét megszólítsuk, bevonjuk ünneplésünkbe: a piarista rendi központot Rómában; a piarista tartományfőnökséget, rendházakat és iskolákat; Kecskemét városvezetését, oktatási intéz-ményeit és polgárságát; a Kalocsa-Kecskeméti Egyház-megyét és a helybéli papságot; a környékbeli szerzetes-közösségeket; testvériskoláinkat. Az alábbiakban a jubileumi évhez kötődő sok-sok fel-merülő ötletből sorolok fel egy „csokorra valót”. Ezek jó része a hagyományos iskolai programjainkhoz kapcso-lódik majd. Számos rendezvényt azonban kifejezetten a 300. évre való megemlékezés apropóján szeretnénk megszervezni.

Programok, rendezvények, kiállítások a jubileum jegyében • cserkész piarista nagytábor szervezése 2014 nyarán

kecskeméti és váci diákok részvételével (a váci piaristák 2014-ben szintén alapításuk 300. évfordulóját ünneplik)

• 2014 nyarának a végén tantestületi lelkigyakorlat, előkészület a jubileumra

• 2014 szeptemberében a tanévkezdő Veni Sancte szentmisében a 300. jubileumi év megnyitása, prog-ramjainak meghirdetése

• kibővített gimnáziumi zarándoklat Petőfiszállás-Szentkútra, a pálos atyák búcsújáróhelyére

piaristáK 19

Piarista iskola KecsKemét

• szeptember folyamán az újonnan alapított kecskemé-ti Piarista Óvoda átadó ünnepsége

• piarista iskolák kórustalálkozója• november elején a hagyományos Piarista Öregdiák Vacsora megrendezése

• Jubileumi ünnepi hetünket 2014. november 22–29. között fogjuk tartani, melynek a főbb eseményei:

j a diákjaink szülei által szervezett Kalazancius jótékonysági bál

j jubileumi sportjátékok j rekollekciós nap diákjaink számára j hittanversenyek j Patrocínium ünnepe j díszközgyűlés a városháza dísztermében j „Így ünnepeltük a 250-et” – visszaemlékezés az

50 évvel ezelőtti előadásokra, beszédekre korabeli leírások, fényképek és magnófelvételek nyomán

• 2015 januárjában időszaki múzeumi kiállítás sze-retnénk nyitni a Cifrapalotában „Piarista múlt és jelen Kecskeméten” címmel

• szintén januárban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendkívüli tanítási órákat tartunk majd, melynek témája a piaristák kecskeméti jelenlétének kulturális szerepe, jelentősége lehet

• diákjaink és öregdiákjaink alkotásaiból rajz és más képzőművészeti kiállítás szervezése iskolánkon belül

• tantestületi rekollekció Piarista Pedagógusnap alkalmából május végén

• 2015 nyár elején a Te Deum-mal fogjuk lezárni a jubi-leumi tanévünket.

Tervezett kiadványok• PR anyagok, szórólapok, könyvjelzők• „A kecskeméti Piarista Iskola 300 éve képekben – múlt és

jelen” c. kiadvány megjelentetése• Koháry István emlékkönyv – emlékezvén a piaristá-

kat letelepítő mecénás főúrra és a korra, melyben élt• Jubileumi évkönyv kiadása.

Egyéb ötletek, tervek, álmok • Kalazancius szobor készítése • bélyeg-kiadás• jubileumi „Koháry” bor palackozása• épület-felújítási munkálatok mecénások támogatá-sával (templom, rendház, iskola).

Rendünk, iskolánk címerében a Szűzanya nevének kez-dőbetűi vannak. Minden bizonnyal jól tesszük, ha kecs-keméti jubileumi évünk kapcsán az előkészületünket, valamint a 2014/2015-ös jubileumi tanévünket, de úgy általában is jelenünket és jövőnket Mária pártfogásába ajánljuk Kalazanciussal együtt, aki egyik levelében ezt írja: „Azért ajánlom magamat most és a jövőben a kereszt-re feszített Jézus és édesanyja, a Boldogságos Szűz oltalmá-ba, hogy méltóztasson védelmezni ezt a szerzetesrendet.” (EP I. 3982.)

naGy aTTila sP iGazGaTó

piaristák

20

mosonmagyaróVári szÍnesekadventtől karácsonyig

moson-magyar-

óVár

alapítva: 1739 (1994)

honlap: www.piaristamovar.hu

GhymesMiért emlékezem vissza oly szívesen az elmúlt 4 év pia-rista adventjeire?2009 telén hallgattam először Győrben a Ghymes ze-nekar adventi koncertjét egy gyermekkórus közremű-ködésével. Hazafelé azon töprengtem, miért is ragadott magával ennyire ez a koncert? Miért érzem azt, hogy ezt a rendkívüli élményt másokkal is szeretném megoszta-ni? Hamarosan a válasz is megérkezett: advent van, a Jézus-várás időszaka. A hallott dalok Jézus születé-sének misztériumáról, az örömvárásról, a közösségben

megélt ünnepről szóltak. Szarka Tamás és a népkölté-szet megzenésített versei útmutatást adnak, miként vár-juk a reményt adó Megváltó eljövetelét, megszületését.Egyértelmű volt számomra, hogy ezt a programot el kell hozni városunkba. Farkas István igazgató úrban azon-nal támogatóra találtam, és megkezdődhetett a szerve-zés. Karvezetőnk és iskolánk kórusa is lelkesen készült a nem mindennapi fellépésre. Nem mindennapi, hiszen azóta a zenekar két vezetőjét (Szarka Gyula és Szarka Tamás) a Kossuth díjjal tüntették ki. A rendezvény megvalósítását önzetlen támogatók se-gítették immár 4 alkalommal. Nem csak az iskola tanu-lóit és családjaikat szólítottuk meg, hanem a várost és vonzáskörzetét is. Minden alkalommal teltház fogadta a fellépőket, sőt az ország távolabbi területeiről (Békéscsa-ba, Sopron, Győr…) is érkeztek érdeklődők. A gyerekek nagyon „megérezték az ízét”, az első alkalmat követő-en a kórustagok közül mindenki szerepelni vágyott a Ghymes soron következő adventi koncertjén.Az évek során kapott visszajelzések szerint megérte a

sok-sok fáradozás, rengeteg ember adventi időszakát sikerült szebbé varázsolni ezzel a koncerttel.Zárógondolatként az együttes Mendika című albumá-nak kezdőszavait idézem: „Elindulni mendikálni, Olyan szívek kellenek, Örömkönnyet eltörülni, Forró bejglinek örül-ni, Fölkeltsék a szenteket.”

naGyné bolla éva

Programelőzetes

December 5–7. Adventi lelkigyakorlat szülőknek

December 8. Betlehemi jászol-kiállítás megnyitása a kápolnában és karácsonyi vásár

December 14. Kis emberek, nagy mesterek – adventi koncert

Január 11. Szalagavató

piaristáK 21

Piarista iskola mosonmagyaróvár

Az új Nevelési Törvény következtében iskolánk kénytelen feladni az eddigi mezőgazdász és lovas turizmus szakközépiskolai képzéseit. Ezért gimnáziumunk a 9. évfolyamon tagozatos képzéseket hirdet meg a jelenleg nyolcadikos diákok számára:- emelt szintű ANGOL NyELVI KÉPZÉS emelt magyar és történelem óraszámmal

(cél: angol emelt szintű érettségi, legalább középfokú nyelvvizsga),- emelt szintű NÉMET NyELVI KÉPZÉS emelt magyar és történelem óraszámmal

(cél: német emelt szintű érettségi, legalább középfokú nyelvvizsga),- emelt szintű TERMÉSZETTUDOMÁNyI KÉPZÉS emelt matematika, fizika, biológia, kémia óraszámmal

(cél: matematika emelt szintű érettségi, lehetőleg középfokú nyelvvizsga),- emelt szintű INFORMATIKAI KÉPZÉS emelt matematika óraszámmal

(cél: informatikából emelt szintű érettségi, ECDL bizonyítvány, lehetőleg középfokú nyelvvizsga).

SZERKEZETVÁLTÁS

Nyílt napok: 2013. december 4-én és 2014. január 31-én 8 órai kezdettel!

Fazekas József piarista emlékezeteFazekas József Halásziban született 1911-ben. Mosonmagyaróvári diákéveit követően felvételét kérte a piarista rendbe. Szerzetesi névként Kalazanci Szent Józsefet választotta. Felszentelése után (természetrajz) biológia-földrajz szakos tanárként kilenc éven át tanított Nagykanizsán. 1948-ban az iskolák államosítása éppen Tatán érte. A szétszóratás éveit Mosonmagyaróváron káplánként töltötte. 1951-től nyugalomba vonulásáig Kecskeméten tanított. Itt hozta lét-re a rendház kvadrumában legendás botanikus kertjét. Minden állomáshelyén ő vezette a diákotthont. „Leó” bácsi (di-áknyelven) meghatározó tanáregyéniségét számos anekdota színesíti. Nagy tudású, szeretetteljes, áldozatkész, jó pedagógiai érzékkel megáldott kiváló egyéniség volt, akire máig szívesen emlékez-nek egykori tanítványai. Rendtársai is kegyelettel őrzik a hivatásában mindenkor állhatatos rendtag emlékét.Az egykori Alma Mater emléket kívánt állítani jeles növendékének, amikor megalapította a Fazekas József-díjat. Minden tanév patrociniumi ünnepségének keretében jutalmazza nevelői közösségé-nek egy-egy tagját, aki emberségével, szeretetével, elkötelezett hitével, szolgálatkészségével, jósá-gából fakadó derűjével a közösséget gazdagítja és erősíti.A díj első jutalmazottja Nagyné Bolla Éva. A varráshoz nélkülözhetetlen a gépben alulfutó szál. Amikor ez kifogy, nem lehet tovább varrni. Bolla Éva ilyen nélkülözhetetlen, alázattal háttérben maradó munkatársa iskolánknak tizenöt éve. Munkaköre széleskörű: iskolatitkár, gyermek és ifjú-ságvédelmi felelős. Tehetsége, szívjósága mind a diákság, mind a tanárok és az iskolavezetés előtt kivívta az elismerést és az őszinte szeretetet.

farkas isTván sP házfőnÖk – vErEb zsolT sP iGazGaTó

KEGyES ATyÁK JÓKEDVE | Anekdoták

Jelentis István a következő történetet mesélte kecskeméti idejéből: koranyár volt, a kecskeméti piarista diákotthon már kiürült. diákotthoni igazgató voltam akkor, s szü-nidei időtöltésként a folyosón sorakozó ruhásszekrényeket festettem át. nyílt az ajtó, valaki belépett és bemutatkozott. nagyon magas rangú ember volt, a fiát szerette volna nálunk elhelyezni. sajnálattal mondtam, hogy már elkésett, a jövő évi helyek már beteltek. Csodákozva nézett rám, meg kellett érte-nem, hogy nem szokott elutasító választ kapni senkitől. kérte, hogy üljünk le valahol. bevezettem a szo-bámba, leültünk. Újra elmondta, hogy ki ő, s mi járatban van. én is elismételtem, amit odakinn mondani tudtam neki. akkor valami ilyesmit mondott: Ön talán nem érti, hogy miért szeretném én egyházi iskolába adni a fiamat. Kérem, én nem vagyok hívő ember, marxista vagyok. Próbáltam is ennek a gyereknek beszél-ni a szocialista erkölcsről, de az még magas neki. Félő, hogy elkanászodik. Azért akarom idehozni. Majd maguk beszélnek neki ördögről, pokolról, Jóistenről, boszorkányról: az kell az ilyen gyereknek!”DOBSZAy LÁSZLÓ ÍROTT CIKKE, 1990-ES ÉVEK

piaristák

22

communitas charitatis christianaeKeresztény szeretetKözösség

nagy-kanizsa

alapítva: 1765 (1992)honlap: www.nk-piar.hu

A TESZI, azaz a Tevékeny Szeretet Iskolája nem más, mint a mindannyiunkban jelen lévő szeretet tevékeny-ségből fakadó előhívása, gyakorlásának támogatása. A 2013/2014-es tanévben elmondhatjuk, hogy a hat éve szervezett program szerves és nagyon hasznos része lett iskolánk életének. Október 1-én szentmise kereté-ben kaptak áldást a szolgálatra a 10/A. osztály tanulói. Ez az „iskola” ablakot nyit egy olyan világra, amely általában el van zárva előlünk. El van zárva, mert olyan félelmeket, fájdalmakat, sebeket rejt, amelyeket minél távolabb sze-retnénk tudni magunktól, az el nem múló fiatalságtól, a sikertől, a mindig-kész mosolytól. Az ilyen jellegű karita-tív munka egy hitelesebb képet ad a világról, megmu-tatja, mit jelent felelősnek lenni egy másik ember iránt.

Programunk céljai közé tartozik, hogy diákjaink ne csak a padban ülve halljanak nehéz sorsú emberekről, hanem találkozzanak is velük élet- közelben, gyakorolják a kapcsolatteremtést. A tanév során rendszeres időkö-zönként ellátogatnak szociálisan rászorulók közé, kis mosolyt, vidámságot, szeretetet ajándékozva nekik. Tevékenységük közben megismerkedhetnek hátrányos helyzetű felnőttek és gyermekek életével, mindennapi problémáival és az őket ápoló intézmények működé-

sével is. Olyan területeken próbálhatják ki magukat, ami merőben eltér a 16-17 évesek világától. Ebben a korban jó, ha a fiatal önmaga megismerésére és személyisé-gének kibontakoztatására tudja felhasználni a tanulás melletti szabadidejét. A szeretetszolgálatba elindulni nem könnyű, egy piarista diák időbeosztásába beillesz-teni nem egyszerű, és valljuk be, nem mindenki készült örömmel és lelkesedéssel a szolgálat végzésére, többen megijedtek a kapott feladattól. Rengeteg kérdés meg-fogalmazódott már az elején: mit fogok mondani, vajon lesz-e közös téma, mit kell ott csinálni, fel fogom-e talál-ni magam egy idegen környezetben? A nehézségekkel a tanulók nem maradnak egyedül, a problémák megol-dásában segítségükre vannak a mentor tanárok, osztály-főnökük és a fogadó intézmények kapcsolattartói.

A gyermekintézményekben szolgáló diákoknak fon-tos feladata, hogy szeretetteljes légkört teremtsenek, felelős magatartás alakuljon ki bennük a kicsikkel szem-ben, főleg a gyermekotthonban, ahol szeretetre, ölelő karokra vágynak az apróságok. Tanulóink itt megtanul-hatják jobban értékelni a családjukat, szüleiket. A kis-gyermekek között a játék, foglalkozás, a kisiskolásokkal pedig a tanulás, korrepetálás, kikérdezés, beszélgetés az, amiben fiataljaink segíteni tudnak.A fogyatékkal élők világát valamiféle mágikus titokza-tosság veszi körül. Aki csak hírből ismeri a beteget, úgy véli, hogy az ilyen ember végletesen és véglegesen em-bertelen. Pedig nagyon is emberi. És ha emberi, akkor

Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat

és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha min-

ket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk

azok számára, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat.

Az ember így megtanul eledellé válni. Jean Vanier

piaristáK 23

Piarista iskola nagyKanizsa

Partnereink/ szolgálatunk helyszínei:Kanizsai Dorottya Kórház (ápolási osztály)Fogyatékkal Élők Integrált IntézményeZala Megyei Gyermekvédelmi Központ Nagykanizsai GyermekotthonaFogadó Szenvedélybetegek Közösségi Ellátása (MMSZSZ)Idősek OtthonaSzivárvány Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és EGYMI (autista csoport)Gondviselés Családi Napközi (MMSZSZ)Saját iskolánk és óvodánk rászoruló gyermekeinek segítése

emberséges bánásmódot is érdemel. A lélek-ben-testben sérülteket jobban megismerve diákjaink elfogadóbbakká válnak, nagyobb jelentőséget kap a saját egészségük óvása.Az idősek otthonában fiataljaink gyako-rolhatják a megfáradt, hajlott korú emberek iránti tiszteletet, megértést. Itt a beszélgetés, a társasjáték, a felolvasás, a közös imák és sé-ták hozzák közel egymáshoz a két generációt.

Reményeink szerint diákjaink részben fel-készülnek arra, hogy adott esetben maguk is kerülhetnek hasonló helyzetbe (megöreg-szenek, egy baleset következtében kiszol-gáltatottá válnak, vagy éppen fogyatékos gyermekük születik). Bízunk abban, hogy a tanulók felismerik a számukra még ismeret-len élethelyzetekben rejlő áldásokat, lehető-ségeket. Biztosan remélhetjük, hogy azok a fiatalok, akiket megérint a közösségi szolgálat szellemisége, a segítés öröme, akik kedvüket lelik ezekben a tevékenységekben, felnőtt-ként is szívesen vesznek részt önkéntes szol-gálatokban, és szülőként gyermekeiket is erre ösztönzik majd. Karácsony az „ember” ünnepe. Egy „em-ber” születik. Egy a sok milliárd közül, aki született, születik és születni fog a földön. Az ember statisztikai alkotóelem. Nem véletlen, hogy Jézus egy népszámlálás alkalmával jött a világra, - amikor egy római császár tudni akarta, hány alattvalója van országában. Az ember számítások tárgya. Egy a milliárdok közül. Mégis egyetlen, egyedülálló és meg-ismételhetetlen! Akkor is, ha szellemi vagy fizikai fogyatékossággal született, vagy élete során szerzett betegségeket, korlátokat, akár gyermek vagy fiatal, akár idős. Közös felada-tunk könnyíteni a katasztrófasújtottak ter-hén. A segítségnyújtás a legmélyebb emberi kötelezettség.

sTEinhardT Tamásné – TEszi koordináTor

Adventi készülődés

a Katica csoport óvónőjeként nap mint nap megtapasztalom kis „katicáim” feltétel nélküli, tiszta szeretetét, amellyel valóságos cso-dává varázsolják minden percemet. a velük töltött idő, energia ka-matostul térül meg.„Minden gyermek külön csoda, Isten köztünk élő mosolya” – hallhat-juk Iváncsits Tamás egyik dalában. a csodát magunknak kell felfe-dezni bennük, ami néha nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk.advent és karácsony közeledtével évről évre elgondolkodom, va-jon melyek azok az értékek, amelyekre ők is és mi felnőttek is emlé-kezni fogunk. Mit adhatunk nekik, ami megmarad, amire jó lesz visszagondolni?

ha akarjuk, csodálatos karácsonyaink lehetnének. Tévedés azt hin-ni, hogy az ajándékok tárgyi értéke, nagysága, mennyisége jelen-ti a tartós örömet. a megkérdezett gyerekek nagy része azt vallja, hogy az együtt töltött idő, a közös játék egy lehet, hogy szerény, de jóízű vacsora elfogyasztása, a szülők jelenléte jelenti számukra az igazi ajándékot. s mi felnőttek is erre emlékezünk. a játékbaba tönkremegy, a társasjáték darabjai elvesznek, a divatos ruha pár nap múlva avíttá válik. ami megmarad, az a csodavárás, az ünne-pi hangulat, a kézmeleg simogatás, egy ölelés. Törekedjünk ar-ra, hogy magunkból tudjunk adni: az időnket, a szeretetünket, az odafordulásunkat, válaszainkat kérdéseikre, kétségeik eloszlatását.az adventi időszak rengeteg lehetőséget nyújt arra, hogy a vára-kozás, készülődés igazán meghitt legyen. minden évben sütünk mézeskalácsot, a gyerekek lelkesen gyúrják, sodorják, szaggatják a finom illatú tésztát.az advent beköszöntével hagyományainkhoz hűen megkezdjük a Szent Család-járás szép rítusát. Csoportunkból először egy négy-gyermekes családhoz tervezzük vinni a szent Családot jelképező szobrocskát. a gyertyagyújtás után együtt énekelünk, imádkozunk. a szülők minden évben örömmel kapcsolódnak be ebbe a hagyo-mányunkba, a gyermekek pedig hetekig mesélik, mit játszottak, amikor egymáshoz látogattak. kis közösségünkben tavaly is felelevenítettük a régi kedves szokást, „Luca-búzát” ültettünk, majd jókívánságokkal jártuk végig a cso-portokat és az alsós osztályokat.bízom abban, hogy idén is lelkiekben feltöltődve, a gyermeki örö-möt, várakozást magunkban hordozva tudunk karácsonykor a kis Jézus jászla előtt állva hálát adni, és az ünnep valódi értékeit át tud-juk csemetéinknek adni.

kErTész zsófiaa kaTiCa CsoPorT óvónőJE

Piarista ovi

piaristák

24

adVenti VágyakozáselmélKedés

alapítva: 1720 (1991)honlap: www.szepi.hu

Piarista iskola szeged

szeged

És akkor végre megkaptam az adventi csokinaptárt. Minden napra jut egy kis darab, egészen karácsonyig. És a karácsonyi, amelyet december 24-én nyitunk ki, valamivel nagyobb. Véget ért a várakozás. A türelmetlen vágyakozás. Valamire készültem. Valamire odafigyeltem. Valami lelkesített és valami arra késztetett, hogy tudjak várni. Hogy próbáljam a harmadik nap végére nem me-genni az összes csokit, még ha a legnagyobbat meg is hagynám az ünnepre…Számomra az adventi idő azt is kifejezi: merjek várni és merjek vágyakozni – ne legyek gyáva a vá-gyaimhoz. Krisztus születése reményt ad. Bátorít. Azt is kifejezi, hogy merjek vágyni valamire. Hogy akkor lesz valami, ha (erőn felül) vágyakozom. S hogy ennek csak úgy van értelme, ha a vágyakozást várakozással tudom megtölteni, ha a kettőt együtt tudom viselni.

Tudom azt, hogy szerencsés ember vagyok, mert Jézus hozzám hasonlóan közénk született és meghalt értünk, értem is. A Megváltó eljövetelére való várakozás elemi erővel csapódik vágyaink világába: közénk születik Szenteste. Azt hiszem, a megváltódás utáni vágy mindannyiunkban benne van. Krisztus születése segít megérteni a vágyaimat, hogy el tudjak igazodni a felszínes és a mély, a torz és a he-lyes vágyaim között. Ideig-óráig jól érezhetem magam a felszínes, adott esetben torz vágyaim megélésé-ben is, s ezek különösen vonzóak lehetnek az azonnali „feedback” révén. De minél inkább közelebb kerülök a helyes, tiszta és mély vágyaimhoz, annál szabadabbnak érezhetem magam. S annál közelebb tudok kerülni ah-hoz, hogy megértsem és megéljem, mit is jelent a Meg-váltó születése. Az advent elsősorban nem várni tanít. Sokkal inkább vágyakozni, s a vágyainkhoz való közel kerülésben segít várni. Várni egy olyan vágyra, amelyben önma-gammá tudok válni, amelyben szabaddá leszek: nincse-nek álarcaim, nem keresek mások számára szimpatikus

Program-előzetes a szegedi piárbandecember 15. miseszolgálat és népzenei kamaraműhely

koncert, baja barátok Temploma.december 17. népek karácsonya komolyzenei koncert a

karolinában a piarista kórus és a művészeti iskola diákjainak és tanárainak közreműkö-désével. a záró számot a hagyományoknak megfelelően iskolánk tanárai komponálják.

december 19–20. téli gyalogtúradecember 20. mézespálinka karácsonyi népzenei koncert

a piarista templomban. meghívott vendég a misztrál együttes

december 22. népzenei kamaraműhely karácsonyi kon-certje szentendrén

január 22. bekapcsolódás az ökumenikus imahét programjaiba

február 8. alapítványi bálfebruár 11. nyílt nap

egyéniséget. Önmagammá válok. Olyanná, amilyennek Isten engem teremtett.Nem tudok szabadulni a vágyaimtól. De az adventi idő megtanít szabadon vágyakozni. Szabaddá tesz, hogy igazi önmagam vágyai a Megváltó eljövetelével, eljöve-telében teljesedhetnek be. Mert a legmélyebb vágyaim, amelyek tiszták és szabadok – nem pedig eltorzultak, amelyek beteljesülése hosszú távon kiüresít – engem is szabaddá tesznek. Értékessé tesznek.Mert amikor a türelmetlen vágyakozásban valamire ké-szültem, valamire odafigyeltem, valami lelkesített és arra késztetett, hogy tudjak várni, a szívem mélyén öntudat-lanul is megértettem valamit abból, hogy csodálatos és kissé felfoghatatlan dolog is egyúttal az, hogy életet kaptam. Hogy én is élhetek. Az Isten képmására. Nem minden ember töltheti békében a karácsonyt. Nincs minden gyermek kezében ajándék Szenteste, azon a napon, amikor a megváltódás utáni vágy jelenik meg újra életünkben. Az a belső igény, hogy közelebb kerüljünk az Istenhez. De ha ezeket tudatosítva hálát tudunk adni azért, amink megvan, talán arra is rájövünk, abból is megértünk valamit, hogy Jézus közénk születé-se a szívünk mélyén Lukács evangéliumának szavaira, a mi legmélyebb vágyaink hátterére is irányul: „Az Isten országa bennetek van”.

márkus roland, PrE-noviCius

piaristáK 25

Szeptember elejétől iskolánk vendége volt hat héten keresztül Martina Capasso, aki az AIESEC program ke-retében ismertette meg a diákságot Olaszországgal és szülővárosával, Nápollyal. Távozása előtt rövid interjút adott nekünk az itt szerzett tapasztalatairól.

– Milyennek képzelted Magyarországot érkezésed előtt, és milyennek látod most, amikor hazafelé készülsz?

– Sokan óvtak, és azt mondták, vigyázzak, mert Magyar-ország keleti ország; legyek óvatos, hogy kikkel ismer-kedem. Az ittlétem után már nyugodtan megmondha-tom ugyanezeknek az embereknek, hogy bizony nagyot tévedtek, mert Magyarországon kedvesek, udvariasak, rendesek az emberek,és mindig segítenek, ha kell.

– Hogy érezted itt magad? Milyen nehézségeket kel-lett megoldanod?

– Szegeden és az iskolában is remekül éreztem magam. Az egyetlen nehézséget a nyelv jelentette, de szeren-csére az iskolában az emberek nagy része beszélt ango-lul, így bátran állíthatom, hogy ez sem okozott gondot.

– Mi tetszett legjobban?– Az, hogy közelről ismerhettem meg a gyerekeket, és inkább barátként, mint tanárként beszélhettem nekik a saját országomról. Ezen felül még az, hogy láttam az érdeklődést a gyerekekben, és nem csak náluk, mivel a tanárok is nagyon érdeklődők voltak, ami nekem nagy örömöt okozott.:)

– Sikerült-e megtanulni néhány magyar kifejezést?– Csak keveset, a szükséges minimumot tanultam meg, hogy udvarias lehessek minden helyzetben. Sajnos a magyar nyelv nekünk olaszoknak nagyon nehéz (ahogy

– gondolom – az olasz ne-héz a magyaroknak), és csak nagyon kevés idő állt rendelkezésemre. De azért megtanultam azt, hogy „szia”, „köszönöm”, „szívesen”, „jó reggelt”, „jó napot”, „jó éj-szakát”, „jó étvágyat”, és tu-dok néhány számot is hála az egyik osztálynak, akik leírták nekem őket egy kis papírra az utolsó napon, így csinálhattam a házi fel-adatomat a reptéren, amíg várakoztam.– Milyen tanácsot adnál az AIESEC program egy másik résztvevőjének, aki Magyarországra készül?

– Azt javasolnám neki, hogy nyitott szívvel érkezzen, ké-szen arra, hogy fantasztikus tapasztalatokkal gazdagod-jon, és rengeteg nagyszerű embert ismerjen meg, akik biztosan megszépítik számára az itt töltött időt.Köszönöm mindenkinek, hogy érdeklődéssel követté-tek előadásaimat, és hogy mindig mosolygó köszönés-sel fordultatok hozzám. Igazi öröm volt az iskolátokban dolgozni, ahol a tanárok és diákok egyaránt kedvesek, rendesek és segítőkészek voltak. Köszönöm a vendéglá-tást, és remélem, újra látjuk egymást Olaszországban. :D „Ciao e arrivederci!”

mészárosné szabó TündE

a „XVii. századi JóB” sátoralJaÚJhelyen!

Piarista kollégium sátoraljaújhelysátor- alJaÚJhely

Kollégiumunk november 14-én ünnepelte a Patro- cíniumot! Ez minden intézmény életében nagy ese-mény, de nekünk különösen fontos, mert a piarista je-lenlét megerősödését tapasztaljuk ilyenkor.A diákok folyamatosan készültek az ezen a napon elő-adott színdarabra, melynek címe is beszédes: A XVII. századi Jób. A felkészítő tanárnő irányítása mellett már az ünnep kezdetekor gondolkodhattak a darab egy-egy mondatán, hogy tényleg ünnepként éljék meg ezt a napot.Az ünnepi beszédet Ruppert József igazgató úr mond-ta, aki közvetlenségével, humorával hamar a diákok szí-vébe lopta magát. A rendalapító bemutatását követően kérte a diákokat, hogy állhatatosak legyenek, mert nem-csak belőlük, de sajnos a mai felnőtt társadalomból is

hiányzik ez az Erény. Elmondta, hogy min-denki értékes és fon-tos lélek, oka és célja van az Ő életével a Jóistennek!Az ünnepi vacsora közös elfogyasztása után kötetlen be-szélgetés alakult ki a meghívott vendégekkel – esperes és plébános atyák-kal –, és ez fontos, közösségépítő alkalom is volt, hiszen a mindennapok forgatagában kevés idő jut a „jóízű” beszélgetésekre.

Polányi G.

piaristák

26

AdvEnti készülődés, karácsonyi Programokváci élményeK, gondolatoK

alapítva: 1714 (1990)

honlap: www.vpg.sulinet.hu

Vác

„Készítsétek elő az Úr útját!”Adventi példánk a Keresztelő. Ezt akkor is így érezzük, ha ő nem a Megváltó születését, hanem nyilvános megszó-lalását készíti elő. A Megváltó fogadására azonban lelki-ismeret-mozdító gondolatokat ad. Az advent a várakozás ideje. A termékeny, tartalmas vá-rakozásé, amellyel a karácsonyi ünnepekre, az örömre készülünk. Készítsétek elő az Úr útját, hangzik a Ke-resztelő felhívása. „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” – olvassuk szavait Máté evangéliumá-ban. Lelkiismeret-vizsgálatra, bűnbánatra szükségünk van, hiszen karácsonykor a földre szálló Istennel való személyes találkozást éljük meg – talán jobban, mint máskor. De ez az Istennel való találkozás az egymás fe-lé fordulás ünnepe is. Ilyenkor sok olyan családban is közösen énekelnek, imádkoznak, ahol az év többi részé-ben ez nem történik meg. Isten felénk hajló szeretetét úgy ünnepeljük, hogy figyelmességgel fordulunk egy-más felé, betlehemet állítunk, karácsonyfát díszítünk, és a valódi szeretet jeleként alá tesszük ajándékainkat. Ezek beszerzése sok áldozatot, többlet-munkát kíván, és ép-pen emiatt sokszor feszültségben éljük meg a karácso-nyi készületet. Pedig az adventi várakozásnak kiemelten

olyan időszaknak kell lennie, amely a másik emberre való odafigyelést jelenti. A nép kérdésére: „Mit tegyünk tehát?”, ez a válasz hangzik el: „Akinek két köntöse van, osz-sza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképpen!” De tudjuk, hogy még a vámo-sokhoz és a katonákhoz is van mondanivalója: ne köve-teljenek többet, és ne bántsanak senkit.A Keresztelő mondanivalója számunkra: a belső és a külső felkészülésre való figyelmeztetés szava. Ha komolyan vesszük gondolatait, akkor valóban bensősé-ges és örömteli lesz karácsonyi ünneplésünk. Közelebb visz minket Istenhez, de előmozdítja az egymás közti szeretet növekedését a családokban, a munkahelyeken s más közösségekben egyaránt. Széppé teszi az iskolai karácsonyi ünnepléseket is.

nEmEs GyÖrGy sP

Vidám nap – SzomorúparkKözel kilencven diák indult el szeptember 29-én a budapesti Vidám Parkba, amely 175 év után végleg bezárta kapuit. Élménydús hat órát töltöttünk el a parkban. Kis csoportokban jártuk be az egész területet – kisgimnazisták és nagyok. A bátrak mindenre felültek, még a T-Rex kavargásától sem hőköltek vissza. Forogtak, hullámoztak, zuhantak, sikítottak. A gyengébb idegzetűek végigmehettek az Elvarázsolt kastélyon, meghallgathatták a János vitézt, vagy a Tükörla-birintusban kereshették a kiutat. Fájó szívvel, de mi így búcsúztattuk el a Vidám Parkot, s emellett talán sok személyes kedves városligeti emléket...

szászvárosi EszTEr 12/a

piaristáK 27

Piarista iskola vác

Luca-napi vásárDecember 13-án pénteken a kisPAD-dal ismét meg-rendezzük a Luca-napi süteményvásárt! Kérünk tite-ket, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan hozzatok aprósüteményeket, melyeket árusítani tudunk. A felaján-lásokat minden osztályban a Pad-képviselőknél jelezhe-titek. A sütivásár bevételét a KisPad céljaira fordít-juk! (PAD-focilabdák folyamatos pótlása, rendezvények szervezése, tervek szerint közös pingpong ütők vásárlá-sa.) Előre is köszönünk minden adományt és segítséget!

bErGmann JudiT és a kisPad

Jubileumi piarista bál2014. február 22-én az iskola fennállásának 300. évfordulójára bált rendez a szülői szerve-zet. Ez az esemény nyitja meg a jubileumi év rendezvénysorozatát. a bálon a gimnázium tanulói mellett fellép berecz andrás mesemondó és fia berecz istván néptáncos, aki maga is budapesti piarista öregdiák. a jó hangulatról a Change zenekar gondoskodik, a finom vacsoráról pedig az iskola konyhája.

sándorné dEbrECzEni kaTalin

Pozsonyi adventIdén Pozsonyba látogat a PAD szer-vezésében az iskola érdeklődő di-ákcsoportja. A tavalyi sikeres bécsi adventi kirándulás után a magyar történelemben oly fontos város az úti cél. Megtekintjük a pozsonyi vá-rat, a belváros nevezetességeit, de a főtéri adventi vásárt sem hagyjuk ki. A hidegben jól fog esni a forró tea vagy a puncs, de nem maradhat el a mézeskalácserdő, a csoki-renge-teg és a különlegesen finom szlovák csemegék sem.

szTankó blanka 12/C

Adventi sütiversenyIdén már harmadik éve hirdeti meg az adventi sütiversenyt a PiaristA Diákönkormányzat. A verseny december 20-án lesz. Osztályonként egy csapat indu-lását várjuk. A csapatoknak a verseny reggelén 8-ig kell a kistanárihoz hozni a kóstolót, amelyet – az első körben – egy kiválóan felkészült szakmai zsűri fog értékelni. A verseny a nagyszünetben folytatódik az iskola nyilvános-sága előtt az emeleti aulában, ahol mindenkinek mód-ja lesz belekóstolni az idei finomságokba. Idén az ízek mellett kiemelt szempont lesz a sütemények esztétikai megjelenése.

Pad

piaristák

28

tanulmányi ház csíKszereda

csÍkszeredáBól JelentJük...cowboyként az idők jeleiről

alapítva: 2007honlap: csikszereda.piarista.hu

Elmúlt az ősz, a madarak jórésze elköltözött, néha már ha-vazik. Egy papkalapos cowboy nézgelődik, mellette kutya. Vonuló szekerek a prérin, postakocsi, egy-egy elővágtató kóbor lovas. Falvak, lópatkoltatás...

Az idők jelei? Csaba testvér valamit jó érzékkel észrevett, széthulló családokat, alkoholizmust, elhanyagolt gyermekeket, és lépett is hatékonyan.Az idők jelei...Számos szerzetesrend érkezik Romániába. Olaszország-ból, Spanyolországból, a franciáktól, németektől, össze-futok velük a rendek közti találkozókon. Missziós lelkület-tel jönnek, s a román római katolikusokhoz. Idegenként egy idegen (maximum a farkas révén ismerős) országba. Egy kis Nyugat a terpeszkedő és kapaszkodó Keletre. Most költöznek a pálosok is. Ők nem idegenként.

Egyébként összetörtek az illúziók egymás iránt. A ro-mantikus Erdély?! A romantikus Magyarország?! Egy másik országban: amely idegen és mégsem idegen. Kisebbségi létben. A kisebbségi-létből fakadó óvatos-ságban, sértődésekben, sebezhetőségekben. Legalább olyan mélyek, mint egyéb sebek. És ez nem múlik el... Befogad és kitaszít a világ.Az idők jelei...A gazdasági olló még jobban szétnyílt, mint Magyaror-szágon. A lecsúszók és véglegesen lecsúszottak töme-gei. Munkanélküliség, alkoholizmus, elvándorlók, csellengő „nincsen apám, se anyám”-gyermekek. Emellé egy más ország tanrendje és nyelve miatti kul-turális hiányok, lemaradások. És szégyenkezés. És irigységek. És fennhéjázás. A perifériákon létezés különféle gödreinek, hátrányos helyzeteinek tömkele-ge. Másrészt a jómódba kerülők hédonizmusa, nemtö-rődömsége, milliós kocsijai és korrupciói. Néha egy kis börtön.

Az idők jelei...Határokon belül és átnyúlóan erősödik az egymás irán-ti közömbösség. Amint a végletességek, nagyszájúsá-gok is. Az írástudók árulása közömbösséggel, nemtö-rődömséggel, de egymás vadításával-hergelésével is. A tömegek áramlása és lázadása. A szolidaritás és a felelős-ség másról és másként szól. Lehet gyógyítani egészségügyi akciókkal, gazdasági projektekkel, vallási ébresztésekkel – és lehet, még min-dig időszerű, a Rómában félidegen, spanyol pap lel-kületével. Akár formális, akár nem formális keretekben. Nincs colt és nincs ostor, nem is kell. Csak a terelés szün-telen erőlködései és a nagy por. Humanitással, játék-kal, tudással, jóakarattal az inhumánus világban. És szerencsére a lasszó megengedett...Kis túlzással, Erdélyben mindenki ismeri egymást. Sepsiszentgyörgytől Marosfőig, a Gyimesektől Kolozsvá-ron át Nagyváradig, Máramarosszigettől Temesvárig – a Mária Rádióból, újságokból, a továbbtanulók országjá-rásából, munkahelyi vándorlásokból. Még egy vacak cowboy is látszik-hallatszik... Jel-értékű, ebben a fél országrészben. Hát, még ha többen lennének, együtt lovaglók! Világ cowboyai, fogjatok össze!Az idők jelei...Az erős erdélyi egyháztól van mit tanulnunk. De egyva-lami mégis hiányzik itt. Amit a spanyol pap terjesztett. Pietas et litterae. Hogy civiltudományokat végzettként vagyunk papok (s ami nehezebb: papként tanárok-neve-lők). Ez itt novum. Mágnesként vonzza a tanulási gon-dokkal küszködőket, egyházzal küszködőket és csúcsfe-jeket. Persze itt is sok az alumínium és a műanyag... A kalazanciusi-piarista karizma, jel-értékűen egész Erdélyben, eljutva perifériákhoz, óriási tömegű és mély-ségű gödrökhöz, gyógyítóan, együtt kacagón-szenve-dőn. Sikerekkel és kudarcokkal. Szolgálva, de mégsem szolgaként. Azt hiszem, Kalazancius nem szégyelli...

Sötétes felhők buknak át a hegyek fölött. A lovas szállást ke-res. A kutya is éhes. Összébb húzza magán a köpenyt. Megír egy-két sms-t. Tegyük el magunkat holnapra... Fütyörészik, Csönd-herceg előtt...

sárkÖzi sándor sP

piaristáK 29

nagykárolyBan JártunkÜnnep az Ünnepben

piAristA nővérEk nagyKároly

Várakozás – remény – ünnep – öröm – én – mi. Ezek lehetnének a kulcsszavai az adventi és karácsonyi idő-nek a jubileumi Celestina évben, melyet 2013. október 26-án kezdtünk, Boldog Celestina Donati születésé-nek napján. Ebben az évben kongregációnk megala-pításának 125., valamint nagykárolyi letelepedésünk 10. évfordulóját ünnepeljük. Kettős várakozásban élünk te-hát, születésnapokra készülünk.

Reményünk Mária fiat-jába fonódik. Ez az a szabadító ige, mely elhozza nekünk Jézust. Ez az az üdvösséget termő ige, melyet magunkévá téve elválaszthatatlanul Krisztus társai leszünk. Ebben az adventben Mária mellett min-den eddiginél nagyobb figyelmet fordítunk még egy szentre: alapítónőnkre, Celestina anyára. Mindketten megnyitották szívüket a kegyelem előtt, amely meg-fogant és termést hozott bennük. A Szűzanya szavait „Legyen nekem a te igéd szerint” így imádkozza Celestina anya: „Egyedül Isten! Őt akarom, Őt keresem, egyedül Neki szentelem magam. Ő az, akiért élni és halni akarok.” Ezt a lelkületet szeretnénk továbbmélyíteni magunkban

és átadni gyermekeinknek, ez hassa át munkánkat és tanulá-sunkat, mosolyainkat és könnye-inket, ezzel köszöntsük vendé-geinket és vigyük el magunkkal, bárhova is megyünk.Karácsonykor a legszembetű-nőbb, hogy Isten közeledik felénk. Annyira nyilvánvalóvá válik, amit egész évben sejtünk és próbálunk tudatosítani ma-gunkban: Isten itt van köztünk. Aki eddig jelen volt a napra mosolygó virágokban, a gyer-

mekek huncutkodásában, a vihart megszépítő szivár-ványban, most emberi testet öltött és köztünk lakozik. Ez a „most” kétezer éve kezdődött és tart az idők vége-zetéig. Ebben a „most”-ban mi csak aprókat lépegetünk Isten felé, Ő azonban felhúzta hétmérföldes csizmáját, megérkezik, s ajándékok özönével áraszt el bennünket.Különösen sok meglepetést hoz egy sok-kisgyerekes családba. Kevesen ismerik azt az izgalmat, amely egy fenyő feldíszítésével jár úgy, hogy tíz kicsi gyermek ne sejtsen ebből semmit. Ki látta már a csillagszóró szikráit egyszerre huszonöt szempárban tükröződni? S a Jézuska sok csepp szájból hall karácsonyi dalokat hónapokon át. Mi így próbáljuk mindig jobban eljátszani a nekünk szánt szerepet abban a négykezes zeneműben, amelyet Isten írt nekünk, s amelyet Vele együtt kell előadnunk. És ez nem más, mint az életünk…A karácsonyi ünnepkör még intenzívebben hív bennün-ket most, a kegyelem évében az Istennel való találkozásra, a Vele való egyesülésre az imádság által. Most még inkább fel kell díszítenünk szí-vünket, méltó helyet készítve az Érkezőnek. Celestina anya így bá-torít bennünket: “Szere-teted sugallja azt mon-danod nekem, hogy szükséged van rám, be-térsz hozzám és nálam maradsz.”

Jó PászTorról nEvEzETT áGnEs nővér

Jubileumi Celestina évünk programjairól tájékozta-tást és az elmúlt eseményekről részletes beszámoló-kat olvashatnak a www.szatmariegyhazmegye.ro oldalon.

piaristák

30

Bemutatkozik a Piarista mÚzeuma történelem házhoz megy

Piarista

Mi a csuda az a Piarista Múzeum? Hogyhogy nem-igen hallhattunk eddig róla?A Piarista Múzeum hivatalos megszületése Hénap Ta-más tartományfőnökhöz és az 1917-es évhez köthető, amikor is a muzeális gyűjtemények az új pesti épület ká-polna melletti háromablakos díszes termébe (ma „üve-ges terem”) kerültek, gondozásukkal pedig Simonides István piarista atya, illetve Höllrigl József nemzeti mú-zeumi őr lettek megbízva. 1950-ben a kényszerű elköl-tözéskor a Piarista Múzeum is átvándorolt a Mikszáth Kálmán térre, ahol egy csendesebb, az iskolától elszepa-ráltabb és a külvilág számára is rejtettebb időszak vette kezdetét.

A 2011-es visszaköltözéskor dobozhegyek jelezték a múzeum anyagát, amely a Piarista utcai 5. emeleten talált otthonra. Megérkeztek a felújított vitrinek is, elkez-dődhetett a kicsomagolás, és megszületett az a terv is, hogy a felújított épületbe hazatérve a Piarista Múzeum is szülessen újjá, készüljön leltár, keljen életre a gyűjte-mény. A tavalyi évtől kis lépésekben elindult a múzeum reneszánsza.Milyen gyűjteményeket, tárgyi anyagokat rejt magá-ban a múzeum?Mielőtt bárki megijedne, szögezzük le, hogy a Piarista Múzeum nem régi mumifikált vagy kitömött piaristákat őriz, hanem egykori kegyesrendi tanárok gyűjte-ményeit, emléktárgyait, hagyatéki tárgyait, illetve a rendházak bizonyos nagy becsben tartott, fő-leg liturgikus tárgyait tartalmazza. Gyorsan fussuk át részletesebben a múzeum gyűjteményi anyagát: ókori gyűjtemény (bronzkor, vaskor, hellenisztikus és római

kor); hadtörténeti gyűjtemény; óragyűjtemény; éremgyűjtemény; bélyeggyűjtemény; festmény- és metszetgyűjtemény; liturgikus ötvöstárgyak gyűjteménye (kelyhek, ereklyetartók, monstranciák, votív tárgyak); világi ötvöstárgyak gyűjteménye (ét-készletek, serlegek, szelencék); szobor- és dombormű-gyűjtemény; piarista emléktárgyak gyűjteménye, pipa- és botgyűjtemény, pecsétgyűjtemény. Ezeken kívül pedig olyan különleges, unikális tárgyakkal is büsz-kélkedhetünk, mint például a már korábban bemutatott Privigyei Szellemkönyv.Hogyan folyik a leltárazás és pontosan milyen célt szolgál?Fényképes, digitális adatbázis készül a Piarista Múzeum egyes gyűjteményeiről, illetve az egész rendtartomány területén lévő kulturális javakról, muzeális tárgyak-ról és piarisztikumokról. Ehhez az OKGYK által kifej-lesztett DEPO nevű programot használjuk. A cél, hogy legyen egy friss nyilvántartás a tartomány kulturális ja-vairól, kereshető leltárral. A gyakorlatban egyértelműen látszik, hogy ez segítség az egyes rendházak és iskolák számára, így kerülhettek könnyen festmények a pesti épület falaira, a gödi kápolnába, a mosonmagyaróvári könyvtárba vagy éppen a nagykanizsai igazgatói iro-dába. A leltárnak köszönhetően a múzeum liturgikus használati tárgyakkal is tudta segíteni a pesti, szegedi és gödi rendházakat. Egy ilyen katalógus pedig arra is jó lehet, hogy időszaki kiállításoknál láthatóvá válik, hogy honnan érdemes kölcsönkérni egy-egy tárgyat.Osztályterembe vinni a múzeumotViszonylag macerás dolog múzeumba vinni egy osztályt, időpont-egyeztetéseket igényel, és minimum rámegy egy fél délután. Ezzel együtt természetesen maximáli-san megéri vállalni ezeket a nehézségeket. Ugyanakkor sokkal egyszerűbb, hatékonyabb és időben is rövidebb (azaz a kalazanciusi peda-gógiának megfelelő), ha a múzeumot tudjuk bevinni az iskolába. Ezért praktikus egy iskolához, illetve iskolák-hoz kapcsolódó múzeum. Az ókori tárgyakat, pénzérméket gyűjtögető, egyéb történelmi emlékeket, szemléltetőesz-közöket megőrző piaristákat is ez a szempont vezethette, amikor létrehozták a Piarista Múzeum anyagát: legyen kézzelfogható a történe-lem a diákok számára.

piaristáK 31

Már a tavalyi év folya-mán a pesti gimnázium több osztálya vehetett részt múzeumi órán – hittan, törióra vagy tör-ténelem fakultáció ke-retein belül, illetve az is előfordult, hogy egy-egy tanár az órájára kölcsön-kért múzeumi tárgyakat szemléltetőeszköz gya-nánt. Ha például a neoli-tikumról tanulnak a gye-rekek, sokkal közelebbi és élményszerűbb lesz a téma, ha a kezükbe fog-hatnak egy csiszolt kőkori baltafejet vagy nyílhe-gyet. Ókori tanulmányaik során pedig megtöltjük az iskolai vitrineket bronzkori, vaskori, hellenisztikus és római kori leletekkel, hogy kar-nyújtásnyira legyen tőlük a 2-3000 évvel ezelőtti törté-nelem. Az éremgyűjtemény pedig annyira gazdag, hogy az ókortól kezdve minden történelmi időszakhoz és témához szolgáltat szemléltetőanyagot, olykor igen plasztikus formában (pl. I. Lipót vagy Mária Terézia emlékérméi). Olyan is előfordult már, hogy valaki egy váci töriórára vitt a múzeumból pár érmét a Hunyadiak-tól, tehát az sem teljesen elvarázsolt ötlet, hogy ne csak a pesti iskola részesedjen a Piarista Múzeum áldásaiból.Múzeumi szakkörökAz idei tanévtől kezdve a Piarista Múzeum nemcsak ki-települ egy-egy múzeumi órára osztálytermekbe vagy időszaki kiállításokra iskolai vitrinekbe, hanem peda-gógiailag még jobban aktivizálva magát megnyitotta kapuit a diákok előtt. Jelenleg kétféle szakkör keretein belül van lehetőség belépni a „történelmi kincsestárba”. 7.-eseknek lett meghirdetve Múzeumi szakkör, amely-nek során a gyűjteményi anyag alapján rengeteg izgal-mas témába pillantunk be (régészet, numizmatika, fila-télia, címertan, oklevéltan, pecséttan, az óra története, fotográfiatörténet, ötvösség, ereklyék, Budapest egykor és ma stb.).

Ennél sokkal specifiku-sabb területet vizsgál a 8-9.-eseknek meghirde-tett Numizmatikai szak-kör, mely idén két cso-porttal indult. Itt a Kr. e. 6. századtól, az érmeverés kezdetétől elindulva hét-ről hétre haladunk előre a történelemben egészen a 20. századig, a magyar-országi hiperinfláció idő-szakáig. Természetesen az érmék, illetve ezek mellett a 18. századtól kezdve a bankjegyek

szemlélése, vizsgálata áll a középpontban, amelynek során mitológiáról, nemzeti jelképekről, történelmi vál-tozásokról, gazdaságpolitikáról, művészettörténetről is szó esik.JövőtervA Piarista Múzeum elsődleges célja a kalazanciusi kariz-mából kiindulva természetesen az, hogy egy diákbarát, iskolához, iskolákhoz közeli múzeum legyen. Kis lé-pésekben elkezdődött ez a nyitás és közeledés, ezeket a folyamatokat kell még tovább erősíteni. Természetesen az is szempont, hogy a piarista rend kulturális javait a külvilág számára is láthatóvá tegyük. Tervezés alatt van, hogy a pesti központban legyen látogatható kiál-lítótere a múzeumnak, például állandó rendtörténeti kiállítással. Hasonlóan fontos cél időszaki kiállítások szervezése különböző jubileumok kapcsán. Itt említ-hetjük a közlemúltból a Sík Sándor emlékkiállítást, a kö-zelgő iskolai jubileumok kapcsán pedig már folynak a tervezgetések.Magának a múzeum gyűjteményi anyagának leltárazása folyamatosan zajlik, emellett Budapest, Vác, Szeged és Nagykanizsa kulturális javai már fel lettek mérve, hátra van még Kecskemét, Mosonmagyaróvár és Sátoralja-újhely. Szeretnénk, hogy 2015-re elkészüljön a teljes adatbázis.

borbás PéTEr

piaristák

32

Külön kiemelendő az a sze-rep, amelyet a Rómában élő Tomek Vince a Magyaror-szágról érkező zsinati részt-vevők érdekében tett. Ami-kor a magyar „küldöttség” megérkezett Rómába, akkor Zágon József és Mester István, a Pápai Magyar In-tézet vezetői mellett Tomek Vince fogadta őket a Termini

pályaudvaron, illetve később a repülőtéren. (A magya-rok 1962-ben és 1963-ban vonattal, majd 1964-ben és 1965-ben repülővel érkeztek.) Az is jellemző, hogy amikor Kovács Sándor 1962-ben engedélyt kapott az Állami Egyházügyi Hivataltól a zsinaton való részvétel-re, szeretett volna a piarista rendházban (San Pantaleo) megszállni, nem tudván, hogy ez nem lehetséges, mert a zsinati atyák szállásáról a Szentszék gondoskodik. A magyar püspökök és kísérőik többnyire a Vatikánon túl, a Domus Mariae-ban kaptak szállást (amely egyébként a zsinat „reformszárnyának” egyik központja volt). Bár a kommunista titkosszolgálat mindent megtett, hogy a püspököket elszigeteljék az „emigrációtól”, próbálko-zásuk sikertelen maradt, mert utóbbiak helyismeretük-kel, kapcsolatrendszerükkel, sőt technikai eszközeikkel (például gépkocsi) nélkülözhetetlennek bizonyultak a vendégek számára. Azt viszont sikerült elérniük a ma-gyar hatóságoknak, hogy a magyar „küldöttségben” a bizalmatlanság légköre, titkolódzás és az egyeztetések hiánya uralkodjék.A zsinati atyák idejének jelentős részét különféle ebéd-meghívások és fogadások tették ki. Tomek nemcsak el-járt ezekre, hanem maga is számos alkalommal, egyen-ként és külön-külön is vendégül látott zsinati atyákat – köztük magyarokat is – a római piarista rendházban. „A zsinat erősen igénybe veszi időmet és még inkább idegei-met. De hát ez ellen nincs orvosság” – panaszkodott 1962. október 18-án Albert Istvánnak. Egy év múlva, 1963. szeptember 24-én így foglalta össze a tanulságot rend-társának, Magyar Lászlónak: „Azt már a múltból igen jól tudom, hogy a zsinat alatt nem lehet magánéletem.”A rendi folyóirat, az Ephemerides Calasanctianae évente összeállítást közölt az ülésszakok alkalmával a San Pantaleo rendházat fölkereső főpapokról. Eszerint 1962 őszén, az első ülésszak alatt 40, a második ülésszak

alatt 1963-ban 25, a harmadik ülésszak alatt 1964-ben 37, a negyedik ülésszak alatt 1965-ben 32 érseket és püs-pököt fogadott Tomek Vince, köztük természetesen a magyar és szlovák püspöki kar tagjait is.Köztük nem kevesen – Tomek Vince kimutatása szerint tizenöten – voltak olyanok, akik a piaristák megtelepe-dését kérték egyházmegyéjükben, a világ minden ré-szén (Olaszország, Németország, Brazília, Chile, Ecuador, Kongó, Szíria). Ezekből – elsősorban szerzetesek hiánya miatt – csak néhányat tudtak elfogadni, de innen indult 1963-ban a rend első afrikai missziója Szenegálban és az ecuadori misszió 1964-ben (Caňar).A zsinati változások azonban komoly zavarokat is okoz-tak a rendben, elsősorban a spanyol rendtartományok-ban. „A konfúziót legnagyobbrészt a zsinat okozta a fiatal papság és részben a világiak közt. Sok mindent belema-gyaráznak a zsinat határozataiba, s ez okozza a konfúziót. A mi atyáink is függvényei ennek a helyzetnek” – tudósí-totta Tomek Vince Albert Istvánt 1966-ban. A problémát az okozta, hogy az 1960-as évek elejétől sok spanyol pi-aristában felmerült a kétely, hogy szükséges-e az, hogy papok tanítsanak, és erre azt a választ adták, hogy az ifjúsági lelkipásztori munka, a szegénység felé fordulás fontosabb, mint a tanítás és az iskolák fönn-tartása. Azt várták, hogy véleményüket a zsinat is megerősíti, de ez végül nem történt meg.Az utolsó ülésszakon, 1965. október 28-án ugyanis végre elfogadták a keresztény nevelés-ről szóló zsinati nyi-latkozat (Gravissimum educationis), és ez – más zsinati dokumentumoktól eltérően – nem jelentett paradigmaváltást, sem a 20. századi pápák koráb-bi nyilatkozataihoz, sem a piarista iskolák addigi gyakorlatához képest, amikor hangsúlyozta a

tomek Vince és a ii. Vatikáni zsinat (2)

Ötven évvel ezelőtt, 1962 és 1965 között ülésezett a ii. vatikáni zsinat,amely megújította az egyház külső és belső viszonyait. a zsinat négy ülésszakán összesen tizenkét magyar püspöknek engedélyezték a részvételt a kommunista állami hatóságok. mellettük azon-ban még egy folyamatos magyar résztvevője volt zsinatnak: Tomek vince piarista, aki rendje rómában élő generálisaként kapott meghívót.

Piarista

piaristáK 33

katolikus iskolák különleges jelentőségét, illetve a hit és a kultúra összekapcsolását. Tomek Vince, aki mind-végig azon a véleményen volt, hogy a piarista rend tanító rend, és annak is kell maradnia, ezt úgy értékelte, hogy a zsinat megerősítette a piarista rend küldetését, sőt szorgalmazta is azt. Amikor 1965. november 14-én, három piarista örökfogadalmán beszédet mondott a San Pantaleo-templomban, akkor – a rendi folyóirat tu-dósítása szerint – „kalazanciusi apostoli szolgálatunk örök érvényességét a zsinat által két héttel korábban elfogadott, a keresztény nevelésről szóló nyilatkozat szavaival és rész-leteivel illusztrálta és bizonyította”. A piarista rend később, az 1967-ben és 1969-ben, a zsinathoz hasonlóan több ülésszakban megtartott különleges egyetemes káp-talana külön határozatot fogadott el „a keresztény ne-velésről, az iskola zsinati megújításáról és apostoli külde-tésünk más eszközeiről”.Ekkor azonban már nem Tomek Vince volt a rend gene-rálisa, mivel 1967-ben, a káptalan kezdetén lemondott tisztségéről, hogy helyébe egykori kedvelt titkárát, Laureano Suárezt válasszák meg.

kolTai andrás

AJÁNLOTT IRODALOM ÉS FORRÁSOK: FEJÉRDY András, Magyarország és a II. Vati-káni Zsinat 1959–1965, Bp., 2011 (Társadalom és Művelődéstörténeti Tanulmányok, 43). UŐ,

„Hontalanok”: A római emigráns magyar papok, a magyar kormányzat és a Vatikán új keleti po-litikájának kezdetei, Történelmi Szemle 2009:1, 59–89. – T. V. Balanyi Györgyhöz írott zsinati tu-dósításait közölte a „Piarista Hírek” című, írógép-pel sokszorosított rendi újság. Albert Istvánhoz és Magyar Lászlóhoz írott levelei is a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában (Bu-dapest) találhatók. Kovács Sándornak írt leveleit (és néhány válaszlevél fogalmazványát) a Szom-bathelyi Egyházmegyei Levéltár őrzi. (Ezúton is köszönöm Rétfalvi Balázs segítségét.)

A ZSINAT HUMORÁBÓL Azt mondják a rossz nyelvek, hogy a zsinat kezdete után Alfredo Ottaviani bíboros (a zsinati konzervatívok egyik vezetője, a Szent Officium titkára) így mondta bűnbánati imát: Bea culpa, Bea culpa, Bea maxima culpa. Augustin Bea német jezsuita a progresszisták egyik vezetője volt. Egy alkalommal egy főpappal beszélgetett, aki kifakadt valami skizmatikus (szakadár) ellen. Erre Bea bíboros az ökumenizmus szellemében kijavította: „Atyám, inkább azt mondja: fratello separato (különvált testvér)”. A további társalgás során az atya elégedetlenkedett a zsi-nat menetével is, és így fakadt ki: „Az ördög bújt ebbe a zsinatba…” Erre Bea bíboros: „Atyám, inkább azt mondja: fratello angelo separato (különvált angyal testvér)”.

Tomek Vince piarista generális a római pályaudvaron (Termini) fogadja a II. vatikáni zsinat első ülésszakára érkező magyar püspököket, 1962. október 6-án. A képen Brezanóczy Pál egri apostoli adminisztrátor, Tomek Vince és Kovács Sándor szombathelyi püspök látható.

piaristák

34

Öregdiákoldalak„...hogy azokkal akár betegeket gyógyítson”– KÖzÖsségteremtés Piarista borral

A második magyarországi iskolánk is úgy jött létre 1685-ben, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek szőlőket hagyott a kegyes-rendiekre a Kiskárpátok alján, a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Jelentős változást hozott, amikor I. Ferenc király 1807-ben egy nagy-birtokot adományozott a siralmas anyagi körülmények között élő ma-gyarországi tartománynak. A nagy múltú, nyolcszáz éves javadalmat még Szent István alapította, s több szőlőültetvény is volt a területén. A rend eleinte bérbe adta a birtokot, majd fokozatosan saját kézbe vette a különböző mezőgazdasági mun-kálatokat, és tudatos fejlesztésekkel korszerűsítette az ültetvényeket. 1840-ben már palackozták a borokat. A szőlőterületek közül az évek folyamán a Balaton-felvidéken található dörgicsei ültetvény emelkedett ki, a helyi sajátsá-goknak megfelelő olaszrizling, szürkebarát, szilváni, mus-kotály, vörös burgundi fajtákkal. Ez a dörgicsei Pántlika pincészet óborok kezelésére is berendezkedett. A század-fordulóra már hazai és nemzetközi versenyeken elért arany-érmekkel és szép eredményekkel büszkélkedhetett a szőlő-gazdaság. Ilyen volt az 1902-es pozsonyi országos kiállítás, amelyen 1300 borból a dörgicsei pince a második díjat kapta. A dunántúli javadalmon kívül jelentős szőlő- és borgaz-dálkodás folyt Tokaj vidékén, Mádon és Sátoraljaújhelyen. Itt többek között furmint, muskotály, hárslevelű borok ke-rültek piacra, és természetesen az aszú, mely kétputtonyos változatának egy üvege épen megmaradt. A virágzást az 1945 utáni kommunista diktatúra törte ketté, 1952-ig elvették a rend birtokait vagy ellehetetlenítették az ott folyó munkát.

A rendszerváltás után 2008-ban kezdődött meg a régi hagyományok újjáélesztése. Az egy évvel később kiírt borválogatásra, nem lé-vén saját szőlőterülete a rendnek, olyan borá-szatokat hívtak meg, amelyek a balatoni és a tokaji régiókban, hagyományos piarista szőlő-termő földek közelében fekszenek. A szakér-tőkből és a rend képviselőiből álló zsűrinek az volt a feladata, hogy a beérkezett pályázatok közül kiválassza azt a bort, mely az év piaris-ta bora címre érdemes és méltó. A következő esztendőben már országos volt a nemes ve-télkedés, s a kitűnő minőségű győztes borok piarista borként kerültek palackozásra, címké-zésre és forgalomba.2012-ben végre – többszöri próbálkozás után – megalakult a Diákszövetség pesti tagozata, Ambrus Zsolt vezetésével. A tago-zat elnökségi tagjai lendületes szervezésbe kezdtek, amelynek egyik gyümölcse lett a nyárköszöntő öregdiák-találkozó a pesti iskolánkban, melyet borkóstoló keretében

nagy sikerrel tartanak. Ezzel megvalósult a piarista bor egyik célkitűzése: a rend borászati hagyományainak társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékei újjászületéséből kö-zösségek épülnek.

hErnády zsolT Géza

a piarista rend több évszázados magyarországi oktató, nevelo és lelkipásztori tevékenysége mellett a hazai szolo- és borkultúra megteremtésében és fejlesztésében is jelentos részt vállalt.

A Diákszövetség pesti tagozatának programjai, melyekre mindenkit szeretettel várunk:2013. december 7. adventi lelki nap Jelenits István piarista atya vezetésével2014. február emlékezés a kommunizmus áldozataira – beszélgetés Kerényi Lajos piarista atyával, és a recski

haláltábort megjárt Krasznay Béla és Kőrösmezey László öregdiákokkal2014. május nyárköszöntő pesti öregdiák találkozó borkóstolóval

„... hogy azokkal akár betegeket gyógyítson, akár a mű-értő gyomrot igazándi lelkesedésbe hozhassa, akár a szerkesztői tollat hozsannás cikkek írására izgassa ...̋ – írta Somhegyi Ferenc tartományfőnök Lévay Im-re veszprémi házfőnöknek a piarista dörgicsei vörös borról 1877-ben.

piaristáK 35

Öregdiákoldalaktimothy Keller: a téKozló isten és Két elveszett Fia

A Jézus talán legismertebb példázatáról ról szóló hagyományos magyarázatok a lázadó fiatalabb fiú bűnösségét szokták hangsúlyozni, ám a híres New York-i lelkipásztor szerint Jézus példázatának igazi címzettje a mindenkori „idősebb testvér”, a „jó keresztény”, aki sokkal inkább elveszett, mint a lázadó fiatalabb. Saját jósága, törvénytisztelete vakítja el, be-tegsége, mivel nincs tudatában, halálos lehet. Elsősorban az önigazult (elkötelezett? szer-zetes?) hívőnek kell meghallania az evangéliumot, mely nem más, mint az Atya meghívása szeretetének ünnepére. (Harmat Kiadó, 2013, 110 oldal, 1750 Ft)

KönnyebbkönyVVel élni

jan-uwe rogge: Kell a gyereKneK a Korlát

„Kell a gyereknek a korlát… de a felnőttnek is. Kell a korlát a szülőnek, a nevelőnek, a tanárnak is, vagyis mind-azoknak, akik részt vesznek a nevelési folyamatban. Az a nevelő, aki nem állít fel korlátokat, tehetetlen báb lesz, akit a gyerek semmibe vesz, és rabszolgájának tekint. A korlát ahhoz is hozzásegít, hogy kölcsönösen elfogadjuk és tiszteletben tartsuk egymás személyiségét. Bár a szülők, nevelők, tanárok zöme ösztönösen érzi, hogy korlátokat felállítani helyes dolog, ha cselekvésre kerül a sor, igen sokan elbizonytalanodnak. Mindenki »csak jót« akar a gyereknek, s az általános vélekedés szerint ez kizárja a korlátozást. Mekkora tévedés! Márpedig nem egy szülő-gyerek kapcsolatban bizony alaposan eleresztették a gyeplőt – a szülő némán tűr, csak tűr, míg ki nem fakad, hogy zeng tőle a ház. Bölcs és gyakorlatias szerzőnktől nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy kell a gyereknek a korlát, hanem azt is, hogy milyen korlátozásra van szüksége és mikor, és ezt hogyan lehet a siker reményében alkalmazni.” Vekerdy Tamás (Park Kiadó, 2013, 276 oldal, 2900 Ft)

thomas m. h. bergner: burnout. a kiégés megelőzése 12 lépésben

E tipográfiailag is remek könyv hasznos tanácsokat ad a kiégéssel veszélyeztetett embereknek. Remek segédeszköz főleg tanárok, lelkipásztorok, tanácsadók, segítőfoglalkozásban dolgozók számára. Kiégés igazából bárkivel előfordulhat. A könyv „személyes vezetőként” rendkívül hatáso-san alkalmazható: A tipikus kiégéses tünetek megalapozott leírása lehetővé teszi számunkra saját burnout-profilunk diagnózisát. A 12 szintes megelőző program számos stratégiát nyújt a kiégés el-kerülésére, illetve annak sikeres leküzdésére. Önértékelési tesztek és gyakorlatok segítségével kiele-mezhetjük életkörülményeinket, és új utat ismerhetünk meg ahhoz, hogyan viszonyuljunk önma-gunkhoz. (Nagyméretű, viszonylag hosszú, és sajnos drága könyv.) (Z-Press Kiadó, 2012, 327 oldal, 5800 Ft)

anselm grÜn: hogyan KerÜljÜK el a Kiégést? lelKÜnK életet adó Forrásai

Egyre több ember tapasztalja meg a burnout élményét, érzi magát túlterheltnek, akadályozottnak és kiégettnek. Ilyenkor nem áramlik az energia. Tovább dolgozunk ugyan, de munkánk rutinná válik. Nyomás alatt érezzük magunkat, egyik időpontról rohanunk a másikra, nem lelünk örömet abban, amit teszünk – s nem utolsósorban semminek sem látjuk értelmét. A burnout bekövetke-zésének számtalan oka lehet. Gyakran bénító képek állnak mögötte. Hogyan tudjuk csökkente-ni terhelésünket és felszabadítani azokat az erőket, amelyek segíthetnek újra megtalálni élet- és munkakedvünket? Anselm Grün segít, hogy egészséges képeket és képzeteket véssünk lelkünkbe, és átváltoztassuk betegítő elképzeléseinket. Kipróbált rituálék mutatnak utat, hogyan kezdhet újra áramlani bennünk a belső energia. Mindenki tehet valamit azért, hogy megelőzze a kimerülést, éltesse a flow-t, és ráleljen saját kreativitásának forrására. (Jel, 2013, 197 oldal, 1950 Ft)

Áldott, békés, kegyelmekkel teli karácsonyi ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!

Péte

r Kat

inka

, 1. o

sztá

ly, N

agyk

aniz

sa K

iska

rács

ony