Piaristatanévnyitók

Pályázatiegyüttműködés

örökfogadalom

piaristák a magyar piaristák lapja | ii. évfolyam iii. szám | 2012. október

a nevelés által evangelizálunk

Sík Sándor: Őszi kertben

Őszi lombok zúgdogálnak. Őszi kedvem Sóhajai, furcsa felhők, Őszi égen úszdogálnak. Mondd, Uram, mit akarsz tőlem? Sárga bundás sebes mókus

Fölszalad a görcsös ágon. Merre szaladt el az én világom? Úgy elment, itt se volt a nyár, Hogy reszket a lomb közt a napsugár! Mézes, napos, egynapos ősz. Mit zörmöl a tél, amit megelőz? Uram, mit tartogatsz? Verik a diófát, zörög a dió.

Egy kérdés zörög a számon: Van-e még, van-e még, gyümölcs a fámon, Ajkakat édesíteni jó? Zizzen a sárga levél: Jelenti magát a tél. Mondjátok, mondjátok, rőt levelek, Van-e még bennem egy gyújtatnyi meleg, Egy lábasnyi levest megfőzni tüzemnél? - Uram, ha üzennél! Mire tartogatsz?

piaristák 3

Fehéren–Feketén az egyetemes egész részeként

Labancz Zsolt SPtartományfőnök

Nemrégiben tartományunkban járt Mateusz Pindelski és Pierre Diatta piarista atya, mindketten generálisi asszisztensek; Pindelski atya Olaszországért és Közép-Európáért felelős asszisztens, Diatta atyához pedig az afrikai és ázsiai piarista alapítások, közösségek tar-toznak. Közösen meglátogattuk a magyar tartomány nagy részét: iskoláinkat és közösségeinket. Na-gyon érdekes és kedves volt látni diákjaink – ki-sebbek és nagyobbak – reakcióját, amikor feltűnt a Szenegálból származó mélysötét bőrű Pierre atya. Sokan összesúgtak, mások mosolyogtak, s volt, aki elfutott, hogy hírt vigyen társainak: „Gyertek ti is, nézzétek csak!” Meglepetés volt Pierre atya megjelenése köz-tünk. Sokak talán most találkoztak először azzal a ténnyel, hogy rendünk nem csak Európában és Amerikában van je-len. Testközelbe, személyesen valós közelségbe jött a tény: mi, piaristák bizony sokszínűek vagyunk! Az utóbbi húsz évben nagyon jelentős fejlődés szemta-núi vagyunk az afrikai és ázsiai kontinenseken: piarista rendtársaink élnek és dolgoznak nemcsak Kamerun-ban, Elefántcsontparton, Egyenlítői-Guineában és Gabonban, de Indiában és a Fülöp-szigeteken is. Sőt, hamarosan egy új piarista alapítás indul Indonéziában, s vannak már fiatal vietnámi, kínai piaristák is.Kalazanci Szent József „szerencsés kezdeménye-zése” egyre inkább kibontakozóban van, piarista világunk is globalizálódik. S mivel ottani rendtársa-ink testvéreink, s az ottani diákok piarista diáktársaink, úgy is érezhetjük, hogy a mi saját világunk bővül vi-lágméretűvé. A világ átalakulása, amely néha olyan tá-volinak tűnik, és sokszor csak a nagy szavak világához tartozónak véljük, nagyon hamar érint bennünket is, részünk van benne. S habár a globalizációnak sokszor inkább a reális veszélyeiről hallunk, komoly lehetősé-geket is hordoz ez a folyamat: az összetartozás, a test-vériség nem várt útjai nyílnak meg előttünk.

Az idei év komoly változást hoz tartományunk életé-ben: a generális atya felkérésére egyik magyar rendtár-sunk, Czeglédi Zsolt atya a Fülöp-szigetekre, Manilába utazik majd, hogy 4–5 éven keresztül az ottani ázsiai fiatal piaristák növendéknevelője legyen. Magyar pia-rista a Fülöp-szigeteken!

Persze, hiányozni fog Zsolt atya idehaza. Mégis – biz-tos vagyok benne – az ő távolléte gyarapít minket: megnyílik magyar piarista világunk horizontja, újra felfedezhetjük hivatásunk missziós jellegét, s átélhet-jük, hogy több száz éves tartományunk a Rend fiatal hajtását tudja éltetni, táplálni.

Köszönjük, Urunk, Rendünk sokszínűségét, kö-szönjük Neked, hogy tapasztalhatjuk ebben fi-gyelmedet, gondviselésedet. Köszönjük, hogy részünk lehet a kovász kelesztő erejében, a mus-tármag váratlan növekedésében. Alakíts minket, Urunk, hálás és nagylelkű munkatársaiddá!

Német monográfia a magyar piaristákról2012 szeptemberében jelent meg nyomtatásban Riedel Júlia Tübingenben meg-védett, de magyarországi (nem utolsósorban a rendtartomány levéltárában vég-zett) kutatásokon alapuló doktori disszertációja, amelynek témája az oktatásügyi re-form és a piarista rend viszonya a 18. század végi Magyarországon (Oktatási reform és szerzetesség a felvilágosodáskori Magyaroszágon). A szerző így ismerteti könyvét: „A piarista rend a 18. században a Habsburg Monarchia

legelterjedtebb tanítórendjei közé tartozott. A jezsuita rend föloszlatása 1773-ban nemcsak azzal a következményel járt, hogy a piaristák néhány egykori jezsuita gimnázium átvéte-

lével nagyobb jelentőséget nyertek, hanem egyben megteremtette az oktatásügy átfogó reformjának előfeltételeit is. Ezzel együtt járt azonban, hogy a világi hatalom olyan területre

terjeszkedett, amely korábban az egyház ellenőrzése alá tartozott, és ez magával hozta az összeütközést a korábbi iskolafönntartókkal. Mária Terézia és II. József reformpolitikájának a

piarista rend szempontjából történő vizsgálata kettősséget mutat: egyrészt a rend visszafo-gott ellenállással válaszolt a reformokra, másrészt pedig örömmel fogadta el a fontos együtt-

működő partner szerepét."

A temesvári piarista templom évfordulójaA magyar piarista jubileumi évtized egyik első ünnepe volt szeptember 17-én Temes-váron, ahol a piarista templom búcsúját, valamint felszentelésének 100. évfordulóját ünnepelték. A jeles eseményre készült el Sas Péter könyve a templomról, mely magyar, román és német nyelven is olvasható.

piarhírvilág

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.huKiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Nacsa Lőrinc ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Kovács Lóránt, Schmutzer Áron, Piarista Archívum ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

piaristák

Asszisztensi látogatásSzeptember közepén két generális asszisztens is meglátogatta Rómából a magyar provinciát. Mateusz Pindelski atya, aki a közép-európai régióért felelős, valamint Pi-erre Diatta atya, aki Ázsiáért és Afrikáért felelős pár napot töltött hazánkban a rend-tartomány vendégeként. Körbejárták az iskolákat, beültek az órákra, beszélgettek az igazgatókkal, tanárokkal és persze a diákokkal is. Pierre atya ezelőtt még sosem járt Magyarországon, nagyon tetszett neki a légkör és az itteni piarista diákok vidámsága.

Piarista e-bookManapság már rengetegen olvasnak elektronikusan könyveket, e-book olvasójukon, tablet készülékükön. Új kezdeményezésünk részeként piarista témájú könyvek tölthető-ek le a www.piarista.hu/ebook oldalról. Kezdésnek három könyv tölthető le különbö-

ző formátumokban, de később folyamatosan frissítve lesz a „piarista e-könyvtár”.

piaristák 5

hírek a magyar

tartományból

piaristák 5

nAcSA lŐrinc

Óvodát indít Kecskemét

Nagy örömmel értesítünk minden-kit, hogy a DAOP-4.2.1-11 jelű pályá-zaton a Piarista Tarományfőnökség 199.983.553 Ft támogatást nyert a kecskeméti Czollner téri épület-együttesünkben tervezett óvoda létrehozására.Az óvoda leghamarabb 2014-ben indulhat. A kecskemet.piar.hu honlapon közzé fogjuk tenni, amint konkrétabb információnk lesz erről.

Új örökfogadalmasunk

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén jelenleg Gödön szolgáló rendtársunk, Valaczka János örökfo-gadalmat tett a Duna-parti Piarista Kápolnában rendtársai, rokonai, ba-rátai jelenlétében. Jánossal az örök-fogadalomról és egyéb témákról a 8. oldalon olvasható interjú.

Imanap a Hivatás Évében

Szeptember 26-án volt a Pedro Aguado generális atya által meghir-detett piarista Hivatás Éve harmadik imanapja. Ezen a napon a piarista vi-lágban a kezdeti képzésben résztve-vő piaristákért imádkoztunk. Pedro Aguado levélben köszöntötte a fia-talokat, melyben ezt írta. „Ma, szept-ember 26-án az egész rend imádkozik értetek, mindnyájatokért, hálával Is-tennek a nektek ajándékozott piaris-ta hivatásért. Értetek mondott imánk hála- és bizalommal teli, reménykedő és kérő, ugyanakkor törékeny és elég-telen, de mindig őszinte válasz az Úr szeretetének ajándékaira.”

Helyezések a rendtartományban

A Piarista Rend Magyar Tartományá-ban a tartományfőnök – tanácsa meghallgatása után – a következő személyi változásokról döntött nyár elején:

Ruppert József Budapesten, a Rendalapító Szentatyánk tiszteleté-re alapított közösségben fog lakni és továbbra is gondját viseli a Piaris-ta Rend Romániai Tartományának.Futó Béla a váci iskola igazgatója lesz.Vereb Zsolt a következő évben kül-földön képzésen vesz részt.Nyeste Pál a nagykanizsai iskola igazgatói feladatait fogja ellátni.Guba András a Kalazantínum rend-házba kerül Budapestre, mint a nö-vendékek magisztere és tartományi pedagógiai igazgató.Urbán József a budapesti gimnázi-um igazgatói feladatait veszi át.Vízhányó Zsolt a következő évben külföldön képzésen vesz részt.Czeglédi Zsolt a generális atya kéré-sére a Fülöp-szigeteken, Manilában működő ázsiai nemzetközi növen-dékház növendéknevelői szolgála-tát fogja ellátni, római felkészülését követően.Szabó László a szegedi közösségbe kerül.

Kísérjük imáinkkal az új feladatokkal megbízott piarista atyákat!

Szabó István atya kitüntetése

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Magyarország köztár-sasági elnöke megbízásából 2012. augusztus 20-a alkalmából kitünte-téseket adott át.A Magyar Érdemrend Lovagkereszt-je kitüntetést kapta többek között Szabó István piarista atya is, a kecs-keméti Piarista Rendház házfőnöke négy évtizedes elhivatott szerzetesi és tanári munkája, példaértékű élet-pályája elismeréseként.Ezúton is gratulálunk neki!

piaristák

6

kisablak a múltra

koltai andrás

1919

A tatai piarista gimnázium fúvószenekara

„A piarista iskola mindig nagy gondot fordított a szellemképzés mellett a harmonikus lélek kiképzésére is. Ebben pedig elsőrendű szerepe van az éneknek és a zenének” – írta 1930-ban Jakab János, aki egyike volt azon piaristák hosszú sorának, akik tevékenyen alakították a piaris-ta iskolák zenei életét. 1926-tól Kecskeméten, majd 1933-tól Tatán az iskolai énekkar mellett fúvószenekart is szervezett. A képen tatai fúvószenekara látható, amelynek nyalka megjelenését nagyban elő-segítette, hogy címeres diáksapkájukra madártollat tűztek.

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

A kommunizmus kísértete Kecskeméten Megyer József (1900–1972) piarista nem-csak jó tollú író volt, hanem biztos kézzel rajzolt is. Amikor 1918 és 1920 között piaris-ta kispapként (még Menczer néven) Kecs-keméten végezte a gimnázium 7. és 8. osz-tályát, ő illusztrálta a stúdium (a gimnazista kispapok növendékháza) önképzőkörének jegyzőkönyveit szecessziós ízlésű, szimbo-likus tollrajzaival. Az itt látható képet is akár a bűn elvont jelképének is tekinthetnénk, azonban a piarista címert fenyegető csont-vázat és szörnyeket nagyon is valóságossá teszi az a tény, hogy az 1919. március 25-i önképzőköri ünnepség jegyzőkönyvéhez készült. Az ünnepi programban ugyan nem volt nyoma annak, hogy a kommu-nisták három nappal korábban Kecskemé-ten is átvették a hatalmat, de a stúdium hamarosan proletárkonviktussá alakult, és megszüntetését csak azért kerülte el, mert a reverendát levető kispapok a többi gim-nazista között nem szúrtak szemet.

(PMKL, Kecskeméti stúdium iratai [II.42], Önképzőköri jegyzőkönyvek,

n° 2 (1918/1919), p. 27.)19

30

piaristák 7

1930

Szeged 250

jubileumi tanév

szeptemberben kezdte meg . tanévét a szegedi dugonics andrás piarista gimnázium, ezzel beléptünk a piarista jubileumi évtizedbe. a . tanév főbb eseményeiről a –. ol-dalon olvashatnak. itt a méltán nagy hírű szegedi piár története olvasható évszámokban.

Dugonics András (piarista szerzetes, író, egyetemi tanár 1740–1818)

1720. február 20. III. Károly király aláírta az iskola alapító oklevelét

1721. október megkezdődött a szegedi iskolában a tanítás

1792–1850 líceumi oktatás keretében 10.661 bölcsészhall-

gató tanul a piaristáknál

1793 elkészült az új iskolaépület

1799–1850 a rajziskola működtetésére is a kegyes iskolát

kérte fel a város

1850–1945 nyolcosztályos gimnáziumként működik az iskola

(megszüntették a líceumi és rajziskolai képzést)

1886 a nagy árvízben megrongálódott iskolaépület

felújítása elkészült

1922 az iskola új elnevezést kapott: a kegyesrendiek

vezetése alatt álló szegedi városi római katolikus

Dugonics András Gimnázium

1924–1945 az ország egyik legrangosabb, humán tantervű

gimnáziuma

1944–1945 a városparancsnok utasítására egyetlen össze-

vont városi gimnázium működött a tanévben

1945 a piarista gimnázium alsó osztályai fokozatosan

megszűntek, és helyüket a piaristák által igaz-

gatott, r. k. Szent Gellért Általános Iskola felsős

osztályai foglalták el

1948. július 226 tanév után az intézményt államosították

1949 a tanulókat a város különböző középiskoláiba

helyezték át, az épületet az egyetem kapta meg

1950. június a még rendházban élő szerzeteseket egyetlen éj-

szaka alatt teherautókra pakolták és Vácra vitték

1991. augusztus 25. megkezdődött a 229. tanév a Felsővároson

1999 az új gimnázium és kollégium épületét

felszentelték

2001 felépült a templom

2007 a gimnázium egyesült a Mester Tanodával,

művészetoktatási tagintézmény jött létre

Károlyi AttilA

Juhász Gyula (piarista öregdiák, költő, író, műfordító 1883–1937)

piaristák

8

hivatás

interjú valaczka jánossalúj örökfogadalmasunk

– Szeptember 8-án a piarista Hivatás Évében volt az örökfogadalmad. Egy klasszikussal kezdeném. Miért és hogyan lettél piarista?Az általános iskola után Szegedre kerültem a piárba, ami Apostagtól nagyjából 150 km-re van, úgyhogy négy éven keresztül a gimi kollégiumában laktam. Nagyon szép és boldog évek voltak számomra, amiket Szegeden töltöt-tem. Élveztem az iskolát, a koleszt, a többiek társaságát, a várost… Egyszóval kimondottan jól éreztem magam.2000-ben kerültem oda kilencedik osztályba, eddigre már készen volt az iskola jelenlegi épülete, ami akkor lé-nyegében vadonatúj volt. Ennek egy számomra igen je-lentős tulajdonsága, hogy a kollégium és a rendház egy épületben van. Vagyis konkrétan mi – a diákok – 2 eme-leten laktunk, és fölöttünk éltek a szerzetesek. Így aztán – ha mondhatom így – hozzátartozott a napi életünkhöz a szerzetesek jelenléte. A rendház nyitva volt előttünk, bármikor bemehettünk, ha valamit szerettünk volna. Nyilván nem ott töltöttük az életünket, de ha pl. kulcsot kellett kérni a tv-hez, hogy péntek este filmezhessünk, vagy mondjuk el akartunk kéredzkedni stúdiumról, vagy egyszerűen csak beszélgetni szerettünk volna valamelyik piaristával, akkor gond nélkül felmehettünk hozzájuk.Szóval, hogy miért és hogyan lettem piarista, nem egy kü-lönleges történet. A Szegeden töltött idő alatt valamelyest bepillantást nyerhettem a szerzetesek életébe, mondhat-ni egyre többet láthattam abból, hogy milyen az életük, és egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne így élnem nekem is. Hálás vagyok azért, hogy ne-kik is volt szemük arra, hogy mi történik bennem. Tisztán emlékszem arra a hétfő estére, amikor Tőzsér Endre rend-társam, aki abban az évben hittantanárom volt, elhívott egy beszélgetésre, ahol az iránt érdeklődött, hogy nem szeretnék-e piarista lenni. Ebben a számomra nagyon jóleső beszélgetésben én is kérdeztem tőle a szerzetes-élettel, a rendbelépéssel kapcsolatban, aminek a végére eldöntöttem magamban, hogy igent mondok a bennem mozgolódó hívásra. Ez a nap 2004. március 22-e volt.

– Mi változott szeptember 8-a óta?Kívülről nézve leginkább azt mondanám, hogy semmi. Az életem ugyanúgy zajlik, mint korábban, talán kicsit több dolgom van, de az nem az örökfogadalomból adódik. Nehezen tudom megfogalmazni, de magamban érzek változást, valami olyasmit, mintha átléptem volna egy ha-tárt. Valami megérint abból, hogy ez az odaadásom való-ban örökre szól, nem csak egy-egy évre, mint korábban. Bár az eddigi években sem gondoltam azt, hogy egy évre tennék fogadalmat, hanem hogy azt örökre szólóan teszem, de most ez valahogy sokkal kézzelfoghatóbb és így valahogy sokkal súlyosabb is. Még kicsit furcsa érzés van bennem, amikor a fogadalom megújításának szöve-

gében – amit igyekszem naponta elimádkozni – ahhoz a részhez jutok, ahol az eddigi „már korábban tett egysze-rű fogadalmamat” helyett „már korábban tett ünnepélyes fogadalmamat” szöveget mondom. Még kicsit szokatlan, de egyszersmind nagyon örömteli is.

– Hogyan készültél az örökfogadalomra? Lehet-e erre egyáltalán külön készülni vagy az egész eddigi pia-rista léted erre készített fel?Azt gondolom, hogy az egész eddigi piarista életem erre készített fel olyan szempontból, hogy egyre intenzíveb-ben tudtam megélni azt, hogyan él egy örökfogadalmas piarista. Amikor azt mondom, hogy szeptember 8-a óta nem változott semmi, az számomra azt is jelenti, hogy az eddigi életemhez képest nem egy törés ez a bizonyos határ, hanem az folytatódik, amit már eddig is elkezdtem. Nagyon hálás vagyok azokért az emberekért, akik itt van-nak körülöttem Gödön, akikkel az elmúlt tanévet tölthet-tem. Életemnek úgy érzem, egy nagyon meghatározó része volt az elmúlt év ebből a szempontból. Kikerülvén a növendékházból itt határozottan azt éltem meg, hogy ennek a közösségnek az élete nagyon múlik rajtam, az én életemen, hogy felelős vagyok ezért a közösségért.Ezen túl a nyáron részt vettem egy nemzetközi találko-zón Spanyolországban és Olaszországban, ahol azok a piarista szerzetesek voltak jelen, akik hozzám hasonlóan örökfogadalomra készültek. Bár igencsak féltem tőle, ez a három hét nagyon nagy élmény volt számomra. Jó volt találkozni piaristákkal a világ minden részéről, jó volt hallani az ő életüket, örömeiket, problémáikat, jó volt megismerni más tartományok történetét, iskoláit, szo-kásait, de a legjobb volt, hogy ez a találkozó bennem kinyitott valamit a teljes Piarista Rend irányába. Amit megéltem a saját közösségemben, azt érzem – bár nem annyira intenzíven – az egész Rend irányába is, vagyis hogy ez a Rend az én családom és felelős vagyok értük.

– Jelenleg a gödi közösségben élsz. Mik a feladataid a szakiskolában?A szakiskolában hittant tanítok a 9-dikeseknek, illetve a 9.B osztály osztályfőnöke vagyok. Ezen kívül tagja vagyok az iskola ún. Nagy Vezetőségének, valamint részt veszek a mentor-csoport munkájában is. Ezek mind havi, heti, ill. az osztályom napi rendszerességű feladatot jelentenek, de mindegyiket szívesen és nagy örömmel csinálom.

– Mi az iskola legnagyobb erőssége szerinted?A hozzánk járó gyerekeknek nagyon nagy szükségük van a személyes odafigyelésre, amiben szerintem a mi iskolánk meglehetősen jól működik. Ha a legnagyobb erősséget akarom kiemelni, akkor ez a személyes törő-dés. Ebben benne van az figyelem, amit a gyerekek egy-egy tanártól, mestertől, mentortól vagy pszichológustól kapnak, és benne van az is, amit mint nevelő közösség

piaristák 9

adunk. Például a mentor-csoportban majdnem minden gyerek életét figyelemmel kísérjük, ami azt jelenti, hogy folyamatosan figyeljük, ki az, aki segítségre szorul, ki ho-gyan fejlődik saját életében. Közösen próbálunk minél inkább melléjük állni és segíteni őket. Ebben szerintem nagyon nagy erő van, amit a gyerekeken érezni lehet.

– Hogy látod, ma hogyan lehet megszólítani a fiatalo-kat? Mi változott az elmúlt években, mik az igényeik?Szerintem a legfontosabb, hogy el tudjuk fogadni őket olyannak, amilyenek, és akkor meg lehet szólítani őket, amire hallgatni is fognak. Számomra úgy tűnik, hogy ez egyúttal egy nagyon nagy igény is bennük. Az elmúlt években egyre több olyan gyerekkel találkozom, akik szétesett családokból jönnek. Nagyon sok gyereknek a szülei elváltak, akár már többedszerre házasodnak, na-gyon sokan vannak, akiknek nincs apjuk vagy anyjuk, nem foglalkozik velük: ezek nagyon nagy fájdalmakat okoznak a gyerekekben. A gyerekeknek igényük van a családra, amit nem kapnak meg, és ez hihetetlen mó-

don befolyásolja az életüket – természetesen negatív irányba. Szörnyű nagy problémának látom – bár tudom, kissé elcsépelt szövegnek tűnik –, hogy a mai korban szétesnek a családok. Oly borzasztó ezt látni. Istennek és szüleimnek hála én ezt nem éltem meg, úgyhogy cso-dálom is azokat a gyerekeket, akik így tudnak felnőni, de nagyon-nagyon aggódom értük, hogy hogyan alakul az ő életük ilyen kezdettel.– Szerinted mi a rend előtt álló legnagyobb kihívás a következő években?Azt hiszem nagy feladatunk, hogy olyan közösségeket tudjunk alkotni, amely nyitott a körülöttünk élőkre, és amely benne van az emberek életében, illetve be is hív-ja őket a saját életébe. Ehhez nekünk nagyon együtt kell élnünk, hogy magjai lehessünk más hozzánk tartozó kö-zösségeknek. Nekem ez nagy kihívásnak tűnik, mivel ez nagyon sok energiát, odafigyelést és lemondást igényel. De azt hiszem, ez az utunk.

nAcSA lŐrinc

– Már egy ideje köztudott, hogy a generális atya egy különleges feladatra kért fel. Mi is ez pontosan?Áprilisban Pedro Aguado generális atya azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy elvállalnám-e Manilában (Fülöp-szigetek) a délkelet-ázsiai piarista rendi növendékek kö-zösségében a magiszteri feladatot. Ez afféle „utánpótlás-nevelő” szerep, a már fogadalmas szerzetesnövendékek személyes kísérését jelenti kezdeti képzésük eme szaka-szában. Hosszas gondolkodás után igent mondtam a fel-kérésre, amit Labancz Zsolt tartományfőnök atya is jóvá-hagyott. Így most arra készülök, hogy néhány hónapos római „továbbképzés” után januárban elutazom Manilá-ba. Pár hónapnyi helyi tapasztalat birtokában megalapo-zottabban fogok tudni dönteni arról, hogy jövő tavasztól kezdve elvállalom–e ezt a feladatot négy-öt évre.

– A következő félévet tehát Rómában töltöd. Mivel fogsz ott foglalatoskodni?Tizenötöd-magammal részt veszek egy piarista tovább-képzésen, amely a növendéknevelői feladatra készít fel. A rend minden tájáról – Afrikából, Észak– és Latin-Amerikából, Ázsiából és Európából érkeznek a résztve-vők. Most először lesz alkalmam más földrészekről való rendtársakkal találkozni, és mélyebb betekintést nyerni rendünk világméretű jelenlétébe, szolgálatába.

– Mik a várakozásaid a manilai tartózkodással kapcsolatban?Mivel még soha nem jártam Európán kívül, nagy kíván-csisággal és izgalommal készülök erre a találkozásra. Már ismerkedem a Fülöp-szigetek kultúrájával, szokásaival, sőt tagalog nyelvkönyvet is vásároltam. Ugyanakkor a manilai nemzetközi növendékházban nem filippinók

élnek, hanem egyéb ázsiai országokból való fiatal rend-tagok: vietnamiak, indonézek stb. Erre a sokszínűségre nem is lehet előre felkészülni. Azt hiszem, a nyitottság a legfontosabb, amit magammal vihetek – a többit majd meglátjuk. A trópusi monszun éghajlatot remélhetőleg bírni fogom, és bízom benne, hogy az ottani ízekkel is sikerül majd megbarátkoznom.– Nem furcsa, hogy missziósnak mész?A missziós szerepet nem úgy kell elképzelni, mint né-hány száz évvel ezelőtt: nem „pogány vadak” közé me-gyek... :) A kereszténység mélyen áthatotta ezt a vidéket még a gyarmati korszakban. A piarista rend azonban nem túl régóta – alig húsz éve – van jelen arrafelé. Így szükségük van arra, hogy a rend egyéb – európai, latin-amerikai – tartományaiból érkezett tapasztalt piaristák is segítsék növekedésüket, fejlődésüket. A rend régóta biztatja arra a magyar piaristákat, hogy ne csak a Kár-pát-medencében, hanem Európán kívül is gazdagítsák, segítsék tapasztalataikkal a piarista jelenlétet.– Hogy képzeljük el az ottani piarista iskolákat, világot?Mint valami fejlődő, bontakozó, fiatal életet, ami nagyon kedvező talajon növekszik. Sok hivatás van, de szerve-zetileg még nem önálló, nem független a Japán-Fü-löp-szigetek rendtartomány. Szerzetesközösségek már vannak, de iskoláik még nincsenek. Az ottani örökfoga-dalmas szerzetesek a fiatalok lelkipásztori szolgálatában és a non-formális nevelés területén dolgoznak. Még kevés konkrétumot tudok róluk, éppen ezért is fontos számomra az ottani tapasztalatszerzés.

Akkor Isten áldását kérjük missziódra, sok szerencsét!

nAcSA lŐrinc

nyitottsággal megyekbeszélgetés Czeglédi zsolttal

piaristák

10

– Milyen új módokon kíván az igazgatóság élni az épület adta térrel és lehetőségekkel?Alig több mint egy éve vagyunk ebben az épületben. Rövid idő ez, éppen csak arra elegendő, hogy megél-jünk mindent, amit az esztendő hoz. Nem vagyunk még túl a belakás időszakán. Persze ez az épület is attól lesz a sajátunk, hogy megküzdünk vele. Vagyis nemcsak adottságnak tekintjük, hanem alakítható és alakítandó térnek. Ahogy magunkat ismerem, nem múlik el majd nyár anélkül, hogy itt-ott valamit át ne építenénk.

– Kíván-e az igazgatóság bővíteni határon belüli vagy túli iskolai kapcsolatainkon, akár a piarista kapcso-latok segítségével?Ahogy az egyénnek, úgy a közösségeknek és szerve-zeteknek is kapcsolatokra van szükségük ahhoz, hogy éljenek. Kapcsolatok nélkül elszigetelődnek és pusztulni kezdenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy éljünk a pi-arista rend globális mivoltából adódó lehetőségekkel. Nagyon jó volna például, ha érettségi után, egyetem előtt egy-egy évre ki tudnánk juttatni önkéntes öregdi-ákokat olyan harmadik világbeli országba, ahol piaristák működnek. Ilyen jellegű próbálkozásaink már most is vannak.

– Tavaly többször előkerült a piarista tehetséggondo-zás kérdése. Miben áll a piaristák tehetséggondozó munkája? Mik a tervek ezzel kapcsolatban?Sokféle tehetség van. Ahhoz, hogy képesek legyünk fel-ismerni és felkarolni a megrejlő sajátos tehetséget, elő-ször is hinni kell ezt. Elhinni azt, hogy mindenki tehet-séges valamiben. Sokszor találkozom azzal, hogy csak bizonyos fajta életutaknak és karriereknek ítéljük oda a tehetség védjegyét. Ezzel viszont eleve leszűkítjük a mozgásterünket, mert csak azt tartjuk figyelemre méltó-nak, ami már sikeresnek bizonyult. Annak örülnék, ha az iskola minden tagja keresné a válasz arra a kérdésre: Te miben vagy tehetséges? Téged mi lelkesít? Az iskola oda akar állni ezek mellé a válaszok mellé.

– Az évnyitón felmerült a piacképes iskola és a közös-ségközpontú iskola szembenállása. Mestertanárok és piacképesség? Milyen mércékhez igazodjanak ezután tanáraink, hogy iskolánk a piarista tradíci-ókat kövesse, és a magyar oktatásba megfelelően illeszkedjen?Ha szabad pontosítanom, a kérdéses beszéd nem a pi-acképességet említette, hanem a piac iskoláját állította szembe a közösség iskolájával. A piac logikája szerint működő iskola a piaci értéke szerint mér mindent, így az embert is. Amire vagy akire van kereslet, az számít. Egy ilyen rendszerben sosem tudhatod, hogy meddig tekintenek értékesnek. Bármikor történhet olyan for-dulat, amely után ejtenek, mert került nálad jobb. Ha rosszat tettél, elcsúnyultál, megbetegedtél, vagy ha rontod a statisztikát, máris túladnak rajtad. A közösségi iskola azonban kitart a tagjai mellett. Ami persze nem jelent állóvizet, igénytelenséget vagy tespedést. Az a meggyőződés élteti, hogy mindig van tovább, mindig van lehetőség javítani, jobbá, többé, szabadabbá válni. Meg vagyok győződve egyébként arról, hogy a másikat emberszámba vevő iskola a vágyott hely, és ebben az értelemben ez „piacképes”. Mégis, amire törekednie ér-demes egy iskolának, az a „közösségképesség”: vagyis az, hogy közösségi embereket neveljen. Olyanokat, akiknek a társaságában jó lenni, mert felszabadultságot és örö-möt élek át, akiknek a közelében egyre több, egyre in-kább önmagam lehetek. A piarista iskola hagyományai pontosan erről szólnak. Közösségi embert csak közössé-gi emberek tudnak nevelni. Ez a mérce.

tehetség és személyességbeszélgetés az új igazgatóval

BUDaPest

alapítva: 1717honlap: www.gimn.piar.hu

piaristák 11

– Egy tanév lelkigyakorlatot, nyomokban osztály-miséket, bűnbánati liturgiává avanzsált hittanórá-kat és reggeli imahadarást tartalmaz. A hittanórák nagyban változtak a 12. évfolyamban, a csoportbon-tás bevezetésével. Lesz egyéb hitéleti változás az el-következendő időszakban?Hadd kapaszkodjam ebbe az erős szóba, hogy „ima-hadarás”. Segíteni abban a fiatalt, hogy megtanuljon imádkozni – ez olyan cél, amellyel nagyon szívesen azo-nosulok. Érdemes persze azt is látni, hogy a kötött imák, amelyeket sokszor tényleg felszínesen csak elhadarunk, váratlanul nagyon fontossá és életadóvá tudnak válni. Egy haldokló rendtársam mellett tapasztaltam meg ezt először. A halálos ágyán szinte öntudatlanul, de tudott imádkozni, mert előjöttek az ismerős szavak. Van olyan teológus, aki egyenesen úgy fogalmaz, hogy az életünk nem más, mint hozzászokás Istenhez. A személyesség-hez vezethet az út a szokások kialakításán keresztül, nincs ebben ellentmondás. Sőt!

– Miért kell kimenni a teremből?Mert kívül tágasabb.

– Sokáig működött az iskola egy igazgatóhelyettessel. Mi az oka, hogy az idei tanévtől két személy tölti be ezt a posztot?Eddig is volt úgynevezett vezetői csapat az igazgató kö-rül. A csapatban történő működésmód kialakítása hosz-szú évekkel ezelőtt hozott döntése a rendtartománynak. Hogy e csapat bizonyos tagjait igazgatóhelyettesnek hívjuk, az nem lényeges mozzanat, inkább egyszerűen a feladatok megosztásának egy lehetséges módjára utal.

– A tornaterem alatti területet mikor kívánják meden-cével bővíteni a diákok részére?Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de volt ilyen terv. Végül is azért álltunk el tőle, mert a pára elvezetése meg-

valósíthatatlanul nagy szellőzőkapacitást igényelt volna. De ha már az álmoknál tartunk, eszünkbe jutott, milyen jó lenne egy uszályt telepíteni a közeli Duna-partra, amelyen lenne egy műfűvel borított mini fociaréna.

– Ha meg kellene magyaráznia egy idegen, az iskola iránt érdeklődő szülőnek, hogy miért tagja az iskola vezetőségének, mit mondana? Mert vállaltam, hogy vezetőként segítem ezt az iskolát, legjobb tudásom szerint.

– Milyen céllal és szándékkal tartanak ki még mindig amellett, hogy a budapesti gimnázium „fiúiskola”? Tervezik a koedukálást?Pedagógiai szempontból nincs döntő érv a koedukáció vagy nem-koedukáció vitában egyik álláspont mellett sem. Mindkettőnek vannak előnyei, mindkettőt lehet kiválóan és eredményesen csinálni. A pesti iskolánknak a fiúk nevelése a hagyománya, és elég jó is ebben. Már-pedig ami jó, azon csak akkor érdemes változtatni, ha tudunk jobbat. Éppen ezért dolgunknak tartom, hogy tudjuk megfogalmazni, miben is áll a fiúiskola, és ho-gyan tudjuk ezt a lehető legjobban tenni. És ha közben az derülne ki, hogy lányokkal még sokkal jobban men-ne, akkor nosza, változtassunk. Egyelőre nem érzékelek ilyesmit.

– Van élet a halál után?Engem jó ideje az foglalkoztat jobban, hogy van-e élet a halál előtt. Talán az evangélium éppen azt akarja mon-dani, hogy Jézus Istene az élet Istene. Nem csak a ha-lál utáni életé, hanem egyáltalán az életé. Kalazancius is mintha azért nyitott volna iskolát, mert a boldogság elérésében akarta segíteni az embereket. Olyan boldog-ság elérésében, amely nem majd valamikor jön el, ha-nem már most megkezdődik. És amely nemcsak ideig-óráig tart, hanem örökké. Tulajdonképpen azt mondta ezzel a fiataloknak: ahogy Isten, úgy én is azt akarom, hogy élj, mert jó, hogy vagy.

MárKUS rolAnd, SZŐKE Máté 12.b

Piarista iskola budapest

piaristák

12

iskolák egyesülnekintegráCió, tréninghét

Nyári diákprogramokAz idei nyarunk is bővelkedett diákprogramokban, me-lyek egy részét a hagyományos vízitúrák, kerékpártúrák és gyalogtúrák tették ki. Ezek mellett még szervező-dött testvériskolai projekt Salzburgba és Rheinbachba, napközis, nyelvi, szakács, liturgikus és cserkésztábor, va-lamint interetnikus tréninghét. Részt vettünk a kecske-méti Csiperó Nemzetközi Gyermekfesztiválon, továbbá a csehországi Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozón. Legtöbb diákunkat talán a kilencedikesek számára szer-vezett piáros gólyatábor mozgatott meg (majdnem 100-an voltak). Hála a túrapályázatoknak, sok diákunkat tudtuk anyagilag is segíteni, hogy ezek a nyári progra-mok olcsóbbak lehessenek számukra.

Tantestületi csapatépítő tréningA nyár végi intézményegyesítés kapcsán jóval nagyobb lett iskolánk tantestülete (a korábbi 70 helyett 90 fős). Fontosnak tartottuk, hogy a tanévkezdés előtt mind-nyájan megismerhessük egymást, valamint, hogy ráte-kintsünk magunkra, milyen lélekkel indulunk neki az új tanév kihívásainak. Szintén hasznos volt számunkra a pe-dagógiai munkánkat megalapozó értékeinkről, eszmé-nyeinkről való eszmecsere, valamint a jövőnkkel kapcso-

latos tervezés, gondolkodás. A tréning során sok hasznos, is-kolai életünkkel, mindennapja-ink gyakorla-tával kapcso-latos tanácsot is kaptunk. Kö-szönjük szépen trénereinknek, Goda Gyulának és csapatának a munkáját!

kecskemét

alapítva: 1714 (1993)

honlap: www.kecskemet.piar.hu

Iskolaegyesülés: új helyen a Piarista Általános Is-kola felső tagozata; jócskán megnagyobbodott gimnáziumA nyár végén a Congregatio Jesu szerzetesrend átadta kecskeméti leánygimnáziumát a Piarista Rend Magyar Tartományának. Így ennek a tanévnek már a Piarista Is-kola diákjaiként vágtak neki a korábbi Ward Mária Leány-gimnázium növendékei. Újdonság az is, hogy szeptem-bertől a felső tagozatos piarista tanulók a belvárosból a Czollner térre költöztek. Az iskolaintegráció kapcsán kecskeméti katolikusságban, a helyi katolikus közoktatásban gondolkodtunk, és a le-hető legszorosabb kapcsolatot, az iskolaegyesülést ítél-tük a legjobb megoldásnak. Mindezzel a piaristák eddigi 750 fős diáklétszáma 950 főre nőtt. A Piaristák terén lévő épületet az utóbbi években kezdte kinőni az intézmény, ugyanis már negyedik éve három kiselsős osztályt indí-tottunk. Emiatt korábban felvetődött, hogy a felső ta-gozatban, az 5. évfolyamra a három kisebb negyedikes osztályt össze kell vonni két nagyobb létszámúba. Erre végül az iskolaegyesülés miatt nem került sor, mert a fel-sősök, azaz az 5–8. évfolyamosok közül összesen nyolc osztály a Czollner térre, az egykori leánygimnáziumba költözött. A Czollner téren az egyik épületben nyáron felújították, kifestették az összes tantermet. A tanévkezdésre már áthozták az új helyre a Piaristák teréről az interaktív táb-lákat, tanulói laptopokat, lecserélték a székeket. Kollé-giumi szobákból új ének-, technika, informatika-, bioló-gia-kémia, és nyelvi szaktantermeket is kialakítottak egy másik épületben. A Czollner téren a nyolc piáros osztály mellett maradt még két korábbi „wardos” is. Az egyik, a nyolcadikos megmaradt lányosztálynak, a másikba, a hetedikesbe viszont felvettek fiúkat is. A felső tagozatosok elköltözése ellenére a Piaristák te-rén lévő iskolaépületünkben alig csökkent a zsúfoltság. Az általános iskola alsó tagozatának tizenkét osztálya mellett a gimnázium korábbi nyolc osztálya helyett a Czollner térről átjövő wardos leányosztályokkal együtt immár tizenhárom van. Érdekessége a gimis osztályok összetételének, hogy a végzős, érettségi előtt álló négy osztályból kettőbe csak lányok, a másik kettőbe pedig csak fiúk járnak. A 10-11. évfolyamon van még egy-egy leányosztály. A többi diákcsoport már koedukált.

piaristák 13

Megnagyobbodott iskolánk Veni SanctejaAz első tanítási napot megelőzően tanévnyitó Veni Sanctéra jött össze piarista iskolánk a Szent Imre Kato-likus Általános Iskolával együtt a Nagytemplomban. Bábel Balázs érsek atya volt a főcelebráns, aki együtt ünnepelt velünk, kecskeméti katolikus iskolás tanárok-kal, szülőkkel és diákokkal az Úristen Szentlelkét hívó szentmisében.

Piarista iskola keCskemét

Iskolai zarándoklat: a Szűzanya oltalmát kértük iskolaévünk kezdeténA pálosszentkúti iskolai zarándoklatainkat 2004-től szer-vezzük meg. Az idei volt a kilencedik alkalom, amikor is majdnem 500-an (diákok, pedagógusok és öregdiákok) indultunk el a híres Mária-búcsújáróhelyre. Gimnáziu-munk zarándoklatába, a múlt évihez hasonlóan, ez al-kalommal is bekapcsolódtak a Szent Imre és a Piarista Általános Iskola nyolcadikos diákjai, tanárai is. Az 50 km-t gyaloglók idén is kiváló menetidőt teljesítet-tek: éjfélkor indultak az iskolánk előtti térről (majd hosszú

órákon keresztül esőben mentek!), s a leggyorsabbak 10.20-ra érkeztek meg a pálos kegyhelyhez. A 25 km-t teljesítők két csapatban indultak Bugacról, s mintegy 6 órás kényelmes tempójú gyaloglás után jutottak célba. A „Piarista Hivatás Éve” jegyében szervezett zarándok-programunknak fontos lelki része volt délután Jávorka Lajos tiszakécskei plébános atya rekollekciós előadása fiataljainknak, valamint az esti zarándokmise, melyen a főcelebráns szintén Lajos atya volt.

nAgy AttilA ScHP ig.

Különleges volt ez a tanévkezdet a Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon számára, mely a 298. tanévét a Ward Mária Leánygimnázium csatlakozásával egy megnagyobbodott intézményi keretben kezdhet-te el. A szentmise elején Labancz Zsolt atya, a Piarista Rend Magyar Tartományának elöljárója méltatta ezt a kecskeméti katolikus oktatás számára is nagy jelentősé-gű eseményt. A szertartást a Kossuth Rádió és a Magyar Katolikus Rádió is közvetítette.

piaristák

14

a rám-szakaDéktól a csePeli BorUlásig

szegeD

alapítva: 1720 (1991)honlap: www.szepi.hu

8/A-s nyári gyalogtúra a Pilisben

Osztályom nagy részével nyári túrán vettem részt július közepén, melyet izgalommal vártam.9 órakor indultunk a szegedi nagyállomásról, és két és fél óra utazás után érkeztünk meg Budapestre. Itt villamos-sal mentünk a Batthyány térre, majd a HÉV-vel Pomázig utaztunk. Pilisszentkeresztre busszal érkeztünk, ahon-nan már aznap túrára indultunk. Körbejártuk azokat a helyeket, amelyeket már a téli túra alkalmával is láttunk, ám mégis érdekes volt látni, hogy a táj milyen más arcát mutatja a két évszakban. Visszaérve a szállásunkra a va-csora következett, majd játék.Másnap korán keltünk. Az aznapi úti cél Dobogókő volt, ahol – egyes állítások szerint – a Föld legerőteljesebb energiaközpontja található. A kilátóból gyönyörű kép tárult elénk a Dunakanyarról. Innen láthattuk Visegrádot, a várat magát, melyet más néven Fellegvárnak is szok-tak nevezni, és ahol a Mátyás Király Múzeum is található. Innen rövid gyalogtúra után a Rám-szakadékhoz érkez-tünk, mely Magyarország legszebb vulkanikus eredetű szurdokvölgye. A veszélyes szakaszok ellenére szerintem ez a hely volt a legszebb túránk során, és úgy gondolom, hogy a többieknek is ez volt a legemlékezetesebb. Utunk következő állomása Esztergom volt. A város nemcsak a magyar államiság megszületésének volt tanúja, de első királyunk az esztergomi székesegyházat tette az ország főtemplomává, és püspökét a magyar egyház prímás-érsekévé emelte örök időre. Itt a bazilikát tekintettük meg, mely az ország legnagyobb temploma. Elődjét még szent István király építtette Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére. Az altemplom több száz sírfülkéjében a bazilika építői és főpapjai nyugszanak, de itt helyezték örök nyugalomra a világszerte ismert hercegprímást, Mindszenty Józsefet is. A kincstárában található Közép-Európa egyik leggazdagabb egyházi műtárgygyűjteménye. Említést érdemelnek Szent István, Szent Imre, Szent László és Árpád-házi Szent Margit erek-lyéi is. Szállásunkra visszatérve misén vettünk részt, amit

ugyanaz a nagylelkű plébános atya tartott, majd ismét közös játék-ra került sor. Az esti ima ráhangolt bennünket az alvásra.A másnapi korai kelés-kor megállapítottuk, hogy rövid volt az éj-szaka. Aznap Gábor Dávid kísérőnk, Dékány tanár úr egykori tanít-

ványa által ajánlott úti cél felé vettük az irányt: elindul-tunk Piliscsabára a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez, ahol Dávid jelenleg is latin szakos egyetemista. Ezután Pilisvörösvárra mentünk, ahol megnéztük a Rotburger nevű sörözőt, ami arról híres, hogy helyben csinálják a sört. Busszal indultunk vissza a szállásunkra. Amikor visz-szaértünk, ismét misén vettünk részt. Másnap reggel in-dultunk hazafele Szegedre.Én személyesen sajnálom, hogy vége lett a túrának, de egyben örülök is, hogy ennyi szép helyen járhattam, sok közös élményben volt részem, és várom a következő tú-rákat is.

bArAnyi dáVid, 8.A

Egy újabb élményekkel teli vízitúraIdén is, mint az előző nyáron, osztályfőnökünk, Böször-ményi Géza atya kíséretében mentünk el vízitúrára. A ta-valyi évhez hasonlóan Czeglédi Zsolt atyát kértük meg a túra vezetésére.Az első napon a Nagyállomáson találkozva reggel kö-zösen indultunk el Pestre a Római-partra, túránk kez-dőpontjára. Dél körül már ott is voltunk, és egy-két óra várakozás után, míg a hajókat levittük a vízre, és bepa-koltunk, végre elkezdődött a túra. Az öt napból ez a nap volt a legizgalmasabb, mert végig kellett evezni egész Budapesten, és mint az köztudott, a Dunán itt a legna-gyobb a hajóforgalom. Tehát hasonló érzést éltünk át, mintha hullámvasúton utaztunk volna, amikor elment mellettünk egy uszály, egy turistahajó, vagy éppen a fe-nékörvények keverték fel a vizet körülöttünk. Az egész-ben talán nem is az volt a legjobb érzés, hogy vártuk, mikor borul fel valaki közülünk, hanem hogy Pesten végighaladva teljesen új szemszögből láttuk a várost. A nap végére valahol a Csepel-sziget közepe felé, Ercsi környékén vertünk tábort. Mint az elkövetkezendő négy napon, kipakoltunk a csónakokból, kivittük őket a partra, tábort vertünk, majd vacsorát készítettünk bográcsban.A következő nap a célunk Solt volt. Errefelé már csak néha találkoztunk egy-egy hajóval további utunk során. Mivel ma nem kellett sokkal többet mennünk, mint az előző nap, így eléggé ráérősen eveztünk, és sokszor ösz-szekapcsolódva hagytuk, hogy a Duna vigyen tovább. Mikor megérkeztünk, megcsináltuk a szokásos esti dol-

piaristák 15

Piarista iskola szeged

250. tanévnyitó a szegeDi PiaristáknálA szegedi Fogadalmi Templomban Veni Sanctéval kezdte jubileumi, 250. tanévét a Dugonics András Pia-rista Gimnázium szeptember 2-án, vasárnap. Az ünne-pi szentmisét Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök celebrálta, majd az Aradi vértanúk terén, az egy-kori iskolaépületnél beszédet mondott Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora és Labancz Zsolt tartományfőnök, aki emléktáblát is szentelt.Kiss-Rigó László megyéspüspök a gimnázium közössé-géért ajánlotta fel a szentmisét, és hálát adott mindazo-kért, akik az elmúlt 250 évben segítették az iskola műkö-dését. „A keresztény iskolákban nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is. A nevelés pedig nem korlátokat jelent, hanem az igazi szabadság tudatosítását és jó irányban való meg-élését.” – fogalmazott prédikációjában a püspök, aki azt kívánta az új tanévet megkezdő 318 diáknak, hogy mind a tudományokban, mind az emberi értékekben gazdagodjanak.Nagyon sok minden összeköti a piarista iskolát a Szegedi Tudományegyetemmel – vélekedett Szabó Gábor rek-tor. Az universitas vezetője az Aradi vértanúk terén, az egykori iskolaépület – a mai Természettudományi és In-formatikai Kar – előtt mondott beszédet. Emlékeztetett azokra a személyekre, akik a gimnázium tanulói voltak, majd az egyetem professzorai lettek. A bölcsészettu-domány területéről Bibó Istvánt, Baróti Dezsőt, Bálint Sándort, a természettudományok területéről Straub F. Brúnót, Grasselly Gyulát, Solymosi Frigyest és Ferenczy Lajost említette. Azt mondta, az ember akkor jár jól, ha erős középiskolába jár. Szabó Gábor fontosnak tartja, hogy az egyetem és a középiskola összekapcsolódjon. „Úgy gondolom, hogy az összefonódásra most is szükség

van, és talán éppen ez az intézmény az, amelyik erre egy örök időkre ta-núságul szolgáló példát állított. Sík

Sándor piarista professzorként mind-két intézményt szolgálta, méghozzá

nem is akárhogyan.” – szólt a rektor, majd „a fiatalabb nagy testvér nevében” sok

sikert kívánt a következő 250 tanévre.Labancz Zsolt tartományfőnök rámutatott, a piarista rend szabályzata, más néven konstitúciója nagyon ta-lálóan jellemzi Kalazanci Szent Józsefet, amikor így ír: „signorum sui temporis felix interpres”, vagyis saját korában az idők jeleinek szerencsés értelmezője. Azt állítja ezzel a szabályzatunk, hogy Kalazancius ügyesen látta meg saját korának, az őt körülvevő társadalomnak a szük-ségleteit, s aztán párbeszédbe lépve ezzel a hiánnyal, társadalmi szükséglettel, találóan választ is tudott adni. Rendalapítónk az utcán csavargó, a társadalom peremé-re sodródott gyerekekkel találkozott, közvetlenül rajtuk akart segíteni, de általuk kora egész társadalmának visz-szásságára tapintott rá, hallottuk Labancz Zsolttól. A piarista iskola országunk és Szeged oktatási palettáján nem egy szeretne lenni a többi oktatási intézmény kö-zött. Mi nem elégszünk meg azzal, hogy eleget téve a köznevelési törvénynek, egy többé-kevésbé jól működő iskola legyünk. Olyasmit tűzünk a zászlónkra, amit úgy hiszem, a többi iskola is valójában óhajt: diákjainak a kibontakozását segíteni. A valós közösség igénye és a Jézus Krisztusban való kibontakozás mellett érvelt. A tartományfőnök végül azt kívánta, hogy a 250 éves hagyomány ne nyomasztó teher legyen, hanem olyan örökség, amely erőt és tartást ad. Az emléktábla avatá-son a gimnázium népzenei kamaraműhelye is fellépett.

VidA-SZűcS iMrE (SZEgEdi örEgdiáK)

gokat, és végre eljött a pihenés ideje.Eljött a harmadik nap, melyen ugyanúgy leeveztük a be-tervezett távot. Dél felé megálltunk és ebédeltünk. De olyan meleg volt ezen a napon, hogy senkinek sem volt kedve evezni. Ezért kitalálta Zsolt atya, ha már nem eve-zünk, csináljuk meg ott a vacsorát. Így elmentünk a bolt-ba, megvettünk mindent, ami kellett a milánóihoz, és el-készítettük ott a szószt. Olyan háromra készen is lettünk vele, és továbbindultunk. Ha jól emlékszem, ezen az es-tén olvasott Zsolt atya evangéliumot, és hozzáfűzött pár gondolatot is. Ezek között szerepelt az is, hogy ha kéri a másik, hogy kipróbálhassa ő is a kormányzást, akkor engedjük át neki. Erre az osztálytársam egyből mondta nekem, nem próbálhatná-e ki ő is. Én megengedtem, de mint utólag kiderült, nem volt valami nyerő ötlet, és

visszacseréltük a helyünket. Ezen a napon is kikötöttünk dél körül ebédelni és boltba menni. Csakhogy a legkö-zelebbi bolt a Tesco volt pár kilométerre tőlünk. Itt jött hirtelen egy nagyon fura dolog. Akitől megkérdezte Zsolt atya, hogy merre van a bolt, az illető felajánlotta a kocsiját, és azzal mentek el bevásárolni. Visszajöttek a bevásárlásból, és folytattuk tovább az utunkat. Ez a nap volt a legnehezebb, mert 49 km-t kellett leeveznünk.Végül az utolsó napon Bajára, túránk végállomására eveztünk. A teljes távolság, 180 km után mindenkinek már valószínűleg az járt a fejében, hogy végre vége. Túránkat anyagilag támogatta az Emberi Erőforrások Mi-nisztériuma Gyermek és Ifjúsági Alapprogramja, együtt-működésben a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Inté-zettel. Nagy köszönettel tartozunk nekik, mert e nélkül a forrás nélkül a programot csak nagyon nehezen tudtuk volna megvalósítani.

MEnKó gábor, 10.A

piaristák

16

meghatározásokintenzív nyár gödön

alapítva: 1991honlap: www.g-piar.hu

göD

És nálunk? Többek egybehangzó állítása szerint egy napsütéses keddi délutánra esett, mikor még a Duna-parton is csend volt…

A tanév utolsó időszaka sem volt már egyszerű: május végétől június végéig két évfolyam tizenegy osztálya szakmunkásvizsgázott írásban, szóban és gyakorlatban. Büszkék vagyunk a fiúkra, hiszen mindegyikük sikerrel vette a „mi érettségink” akadályát, s az ácsok és kőmű-vesek között is volt olyan, aki a gyakorlati vizsgát száz százalékos eredménnyel zárta!

Külön kiemelendő végzőseink közül Gajdos István szer-kezetlakatos tanulónk (volt szegedi piarista diák), aki Mo-rus Tamás-díjat kapott. A közéleti jellegű elismerést azok a végzős fiatalok kaphatják, akik nemcsak jó tanulmányi eredményeikkel emelkednek ki társaik közül, hanem jól láthatóan szívesen, aktívan és felelősen vesznek részt közösségi tevékenységben, nyitottak a közéletiségre. István az indoklás szerint a Diákönkormányzatban, vala-mint a Kollégiumban és egész iskolában betöltött, min-denki számára példaadó közéleti tevékenységéért kapta ezt a díjat.

A tanítási szünet alatt a szakoktatók közül sokan tettek azért, hogy nyárutóra megújuljon az iskola és a gö-di rendház jelentős része. Szentes Vidor gyakorlati ok-tatásvezető generálkivitelezőként irányította a munkát, amelyet újsághasábokon nem egyszerű szemléltetni. A Jávorka Sándor utca felől indulva tegyünk most mégis egy képzeletbeli sétát! Először is a rendház tűnik fel, ahol az alsó szinten némi falbontás után a közösségépítés színtere alakult ki egy, a korábbinál jóval nagyobb nap-pali tér segítségével. A vasas műhelyek felett található emeleten lévő elméleti termekben a parkettát kellett csiszolás után újralakkozni. A villa épületében található teljes titkárság átalakult (így az ott dolgozóknak kétszer is költöztetniük kellett egy hónapon belül a teljes doku-mentációnkat!), ehhez az asztalos mesterek, Ádám Ta-más és Szentes Vidor készítettek bútorokat. Csuka Sán-dor és Nagy László vezetésével elkészült a kollégium új vizesblokkja is. Szintén a villában hosszas tervezés után főként a gyerekek munkájával, Földi Attila gondnokunk segítségével kialakítottuk a kápolnánkat. Mindehhez a takarítóink is rengeteg plusz munkát vállaltak, a tataro-zási csapat fontos részeként.

Közben többször is találkoztunk, hogy az Innovatív is-kolák fejlesztése c. TÁMOP pályázatot elkészítsük a Tar-tományfőnökség közreműködésével. A közel százmillió forintról január-február környékére várható döntés.

A tanévet megelőzően mindannyian elutaztunk Sze-gedre, ahol három nap közös munkájának eredménye-ként megalapoztuk és útjára indítottuk az iskola huszon-kettedik évét. Aktualizálódott a házirendünk, nagy közös

nyár (főnév) 1. A legmelegebb évszak, amelyben a növények

kifejlődnek és termést érlelnek. Az északi félte-

kén június, július, augusztus hónapra esik.

A család nyáron a Balatonra megy üdülni. Nyá-

ron van az aratás. Nyáron a legkellemesebb a

strandokon. Eredet [nyár < ómagyar: nyár < ősmagyar:

nahar, navar (nyár < forróság) < dravida: nayaru,

nayiru (nap)]

2. Átvitt értelemben: Forró időjárás, amely erre (1)

az évszakra jellemző.

A rekkenő nyárban sok vizet kell inni. A nyár nagy

részén iskolai szünet van.

3. Népies: Betöltött év, az életkor érzékeltetése.

A falu legöregebb lakója sok nyarat megélt már.

Régen a faluban a lányok alig látták meg a tizen-

hat-tizenhét nyarat, amikor férjhez mentek.

piaristák 17

Piarista iskola göd

döntéseknek, kompromisszumoknak köszönhetően. Minden tagozat talált időt, hogy formálisan és nem for-málisan is megbeszélést tartson. Találkoztunk a szegedi tantestület néhány tagjával, akik vendégül láttak minket; megnéztük a várost, és a méltán híres Anna Fürdőt is. Idén, először az iskola történetében már szeptembert megelőzően lezárult az órarend, köszönhetően Gerlei Márta elméleti igazgatóhelyettes és Valaczka János ösz-szehangolt munkájának.

Hagyományossá vált, hogy a kollégiumba beköltözők, szüleik és a kollégiumi stáb az érkezés napját közös ebéddel ünnepli, így fogadva azokat, akik mostantól négy évig szorosabban fognak az iskolához kötődni. Ez-úttal is örömmel jöttek el és vettek részt a szülők ezen a találkozón, melyet a nulladik szülői értekezlet köve-tett. Fontos alkalom volt ez, mert esélye volt minden-kinek arra, hogy akár az iskola vezetésétől is közvetlenül kérdezzen.

A már említett kedd délutánt követően szeptember harmadikára ébredtünk, ami nemcsak az évnyitó miatt volt fontos dátum közösségünknek. Iskolánkba érke-zett ugyanis Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke, hogy a szünetben elkészült kápolnánkat megáldja. A gödi rendház tagjain kívül Labancz Zsolt tartományfő-nök atya és Marton Zsolt gödi plébános is koncelebrált a szentmisén, melynek homíliájában a főpásztor hang-súlyozta diákjainknak: „Nagy szükség van rátok, és le-gyetek büszkék ügyes kezetekre, amelyet a Jó Isten-től kaptatok!” A szentmise végén pedig megáldotta a kápolnát, melyben iskolánk mestereinek köszönhetően minden szakmacsoportunk megjelenik: Heisz Gyula ko-vácsolta az örökmécses tartóját, Szentes Vidor készítette a tabernákulumot fából, Czifra Tamás pedig annak lába-zatát, kőből. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy most már az Oltáriszentség is jelen van nálunk.

A szentmise után útnak indultak a kilencedikesek Po-mázra, hogy a Magyar Vár Táborban töltsenek két napot,

kipróbálva képességeiket zászlókészítésben, magyar monda ismeretében, fociban, paprikás krumpli főzés-ben. Az erdei iskolában a kilencedik évfolyam osztályait két-két csapatra osztottuk, mindannyian honfoglalás kori törzsek nevét kapták. Ebben a küzdelemben azon-ban nem pusztán a győzelem volt fontos, hanem az, hogy kötetlen formában tudjanak az új osztályfőnökök és közösségek találkozni, ismerkedni. Már most kiderült, mennyire jó diákjaink kézügyessége, milyen sok dologra képesek, ha biztatjuk őket, és még a konyhában is felta-lálják magukat! A versenyt egyébként a 9.A egyik törzse nyerte, a második helyet a 9.C szerezte meg, a képzelet-beli dobogó aljára pedig a 9.A másik fele állhatott.

Ezt az intenzív időszakot egy, a mi egész közösségünk-nek is nagyon fontos esemény, Valaczka János örökfo-gadalma zárta. Szeptember 8-án, a budapesti kápolná-ban közösségünk jelentős része megjelent, hogy együtt örülhessünk Jánossal, és tanúi legyünk ennek az életre szóló döntésnek.

bESZE EriKA

nyár (főnév) 1. A legmelegebb évszak, amelyben a kápolnák kialakulnak és megszentelődnek, hogy ter-mést érleljenek. Gödön rendszerint egy átla-gosnak tűnő kedd délutánra esik. Gödön nyáron újul meg az iskola kívül és belül. Nyáron van a legkevesebb gyerek az iskolában, de aki benn van, az segíteni jön... Nyáron sem unatkozunk, együtt gondolkodunk, pályáza-tokat írunk, tervezünk, órarendet készítünk, és megpróbálunk nyáron is a hozzánk illő komoly-sággal dolgozni. :)

piaristák

18

nyári táBoroka mosonmagyaróvári iskolában

moson-magyar-

óvár

alapítva: 1739 (1994)

honlap: www.piaristamovar.hu

Bakancstúra 2012Természetjáró táborunk idén a Kőszegi-hegység meg-hódítására készült. 36 alsós kisdiák nagy izgalommal foglalta el szálláshelyét egy verőfényes júliusi napon az Őri István Ifjúsági Házban. A gyerekek rögtön maguké-nak érezték és birtokba vették a hatalmas kertet is.Az érkezés napján egy kis túrát terveztünk, és bár a Pin-tér-tető 567 méteres magassága megdolgoztatott min-ket, a kilátás és a környezet kárpótolta szenvedéseinket. Másnap az Óházi-kilátóhoz igyekeztünk felmászni, amely a nyári melegben elég izzasztóra sikerült. A fáradalmakat a Hétvezér-forrás szépen felújított esőházaiban pihen-tük ki, de utána, hogy hazajussunk, újra csak fel kellett mászni az Óházi-kilátó 607 méteres magasságához.A következő nap az idő igencsak beborult, de így is neki-indultunk a nagy túrának: Velemből indulva felmásztunk az Írott-kő kilátóhoz (768 m), ahol is budapesti piarista öregdiákokba botlottunk, akik természetesen ismerték Lupus atyát (hogy ezen miért is lepődünk még meg, már magunk sem értjük) és üdvözletüket küldték neki. Bizony nagy szemekkel néztek, mikor elárultuk, hogy az úti célunk Kőszeg! Jelentjük, pár óra múlva a kőszegi Hársfa vendéglőnél – ahol a finom ebéd várt minket –, elmondhattuk: hát ez is sikerült!Ezek után a pénteki városnézés már csak egy levezető kis sétának bizonyult, de történelmi emlékeivel így is elvarázsolt minket. „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyaror-szág…” jutott eszembe hazafelé jövet.

töröK róbErtné

„Nyeregbe, gyerekek!” lovas táborIskolánkban hagyománynak számít a lovas tábor. Idén „Nyeregbe gyerekek!” mottóval indítottuk el a programot.A tábor elsődleges célja a mindennapi testmozgás igé-nyének kialakítása különféle sportok segítségével.Ezért a tábor ideje alatt diákjaink lovagoltak, kerékpá-roztak, gyalogtúráztak, íjászkodtak, asztaliteniszeztek, sportversenyeken vettek részt.Kerékpáros túra alkalmával megismerkedtek a „Hármas határ” (Magyarország-Ausztria-Szlovákia) rajkai helyszí-nével, az ott elhelyezett szoborparkkal és a természeti környezet ottani nevezetességével, a túzokkal.A mosoni Dunán tett hajókirándulás, majd az azt követő

Az elmúlt nyáron 13 táborra hívta és várta tanulóit az óvári iskola.Volt két matek munkatábor, egy angol nyelvi tábor, tú-rázni lehetett vízen a kenutáborban és szárazföldön a Bakancs táborban. Aki kalózkodásra vágyott, most nyá-ron bebarangolhatta a tengereket – képzeletben. Hogy előkészítsük a mindennapos testnevelést, három tábor mozgatta át a gyerekek izmait, hiszen volt itt lo-vassport és kerékpártábor is.Aki szerette a meséket, választhatta a Mesetábort, ahol a gyerekek által készített rajzokon, bábokon, agyagfi-gurákon, fafaragásokon keresztül meg is elevenedtek a mesefigurák.Az ügyes kezűeket várta a Napraforgó tábor, ahol min-den nap más és más kézműves tevékenységgel ismer-kedhettek a gyerekek. Festettek pólót és sapkát, volt fafaragás, korongozás, agyagozás, csuhézás. Rengeteg élménnyel gazdagodva kezdhettük az idei tan-évet is. Köszönjük a szervezőknek a munkát és lelkesedést!

Dunakiliti kenutáborJúlius 2-án reggel, 31–en érkeztünk a Dunakiliti Vadvíz Campingbe. A tanáraink, Attila bácsi, Hajni néni, Éva néni és Kati néni már vártak minket. Itt először sátrat vertünk, berendezkedtünk, majd délután – bár még tú-

ravezető nélkül – útnak indultunk felfelé a dunai ágrendszeren.Tűző napsütésben küzdöttünk a bozótokkal, kormányosainkat sokszor figyelmeztettük egy eve-zőre való vízzel, hogy „rossz úton” járunk. Este, mikor visszaértünk, Csabi bácsi, az egyik szülő be-lekezdett a főzésbe. A pörköltje olyan jól sikerült, hogy méltán

nyerte el a tábor mesterszakácsa címet. Éjszakáink nem voltak valami hosszúak, annál inkább a kenutúráink. En-divel, a túravezetőnkkel nagyon szép helyeket jártunk be a mosoni Dunán. Bizton állíthatom, hogy a nap vé-gére mindannyian elfáradtunk ugyan, de sok élménnyel gazdagodtunk. Az utolsó napon még megküzdöttünk az erős sodrással. Mi nem a tábor vége felé kezdtünk lazítani, hanem akkor tettük meg legnehezebb és leg-szebb túránkat a nagy Dunán. Visszatérve fáradtan még utoljára kitakarítottuk a kenukat, majd összepakoltunk, sátrat bontottunk, ezután jöttek értünk szüleink, akik alig ismertek ránk. Megizmosodva, lebarnulva kaptak vissza minket. A tábor sikerét az is bizonyítja, hogy többen már most jelezték: jövőre is szeretnének részt venni a kenutábor-ban. Köszönjük a szervezőknek!

bErtAlAn SárA 8.A

piaristák 19

Piarista iskola mosonmagyaróvár

koreográFia és DUPla szivárványNagyon örülök, hogy tagja lehettem a 6 főből álló diák csapatnak, akiket Molnár Zsuzsa és Bukta Ildikó tanárnő kísért el a Csehországban megrendezett „Piarist Youth Meeting”-re. A júliusi 8 napos rendezvény a magyar csa-patoknak egy nappal előbb, Budapesten egy előtalál-kozóval kezdődött. Itt megismerkedtünk egymással és bemutattuk egymásnak iskoláinkat is. Másnap, miután az összes nemzet (csehek, olaszok, lengyelek és mi ma-gyarok) megérkezett Stražnicébe, mindenki bemutatta saját hazáját, iskoláját egy-egy videóval, majd kezdődhe-tett az egész héten át tartó ismerkedés, barátkozás. Nagyon sok érdekes program volt, ellátogattunk többek között Pozsonyba, Bécsbe és Welehradba is. Minden nap volt közös mise és esti ima, emellett pénteken volt egy keresztút is. Az egyik nap a négy nemzet összemér-hette tudását fociban, női, illetve férfi röplabdában is. A mi kis olimpiánkon a fiú röplabda csapatunk ezüstöt ka-pott, aminek nagyon örültünk.

gyalogtúra alkalmával belekóstoltunk a Szigetköz ter-mészeti szépségeibe.Ellátogattunk a dunacsúnyi erőműhöz, bebarangoltuk minden zegét-zugát.A lovaglós napokon nemcsak a lovaglás tudományát mélyítették el a gyerekek, hanem az állatok gondozásá-ban is aktívan részt vettek.Az egy hét alatt szerzett sok közös élményről rengeteg fo-tó készült, de nemcsak ezeket vihették el utolsó nap em-lékül a gyerekek, hanem a saját készítésű „lovas” pólót is.

FitUS SZilViA éS FitUS tibor

Nyári táborIdén nyáron volt a Szárazföldi Kalóztábor. 35-en vettünk részt Ili néni és Péter bácsi vezetésével. A versenyzőket hét, ötfős csapatokba osztották. A délelőtt benti játé-kokkal telt, csapatverseny volt. A feladatok megmoz-gatták agyunkat, fantáziánkat, kezünket, lábunkat. Sok mindent megtudtunk a kalózok életéről és a feladatok megoldásakor rengeteg érdekes élményben volt ré-szünk. A pontok meg csak gyűltek. Délben elmentünk ebédelni, azután sportoltunk. A melegben „jól esett” vízibombákat dobálni. A nap végén kiderült, kik voltak a legügyesebbek. A hét végére eldőlt, ki lett a nyertes csapat. Jól és gyorsan repültek a napok. Szeretném a „kiskalózok” nevében megköszönni Ili néninek és Péter bácsinak a sok izgalmas kalandot.

ördög ritA rEbEKA 7.A

„Hol volt, hol nem volt…” Mesetábor VárbalogonMásodik alkalommal gyűltek össze a gyerekek a határ-széli Várbalogon, hogy a mesék bűvöletében töltsenek el egy hetet a nyár közepén. Sokuknak már a kiutazás is kalandos volt, hiszen nem a megszokott módon autóval, hanem tömegközlekedéssel tették meg az utat.

A gyermekek számára a helyszín maga a paradicsom: a százéves – évközben egyébként üresen álló épület – ódon hangulata, a hatalmas udvar, a hatvan éves játszó-tér mind-mind különleges a modern dolgokhoz szokott fiataloknak.A reggeli mese meghallgatása után elindult a munka, különböző kézműves technikákkal megalkották a mese-hősök tárgyait, vagy magukat a szereplőket. Ragasztot-tak, fúrtak, faragtak, festettek, papírt mártottak, agyagot tapostak, majd formáztak, és persze közben rengeteget játszottak. Szabadidőben épültek a homokvárak, patto-gott a labda.Hasznosan és örömmel telt el a hét, ahol a lelkes pe-dagógusoknak sikerült az, amit elterveztek: a gyereke-ket kimozdítani a számítógép elől, s rájöttek, hogy a jó játékhoz nem kell semmi más: csak egy – vagy további 73 – jó barát.

lébEr láSZló

Különösen a közös táncok tetszettek, amikor is egymás-nak tanítottunk táncokat, vagy éppen az egyik piarista atya mutatta a koreográfiát különböző jelmezekben (bohóc, Elvis stb.). Vasárnap este megrendezésre került a város főterén a „Piarist Youth for the City” koncert, ahol is minden csoport tartott egy kis előadást, amit ugyan félbeszakított egy kis eső, de utána kaptunk egy dupla szivárványt és folytattuk egész estig a táncot. A sok mó-ka után eljött az utolsó nap, a találkozó vége (minden-ki bánatára). Egy közös mise és a majdnem egy órán át tartó szomorú búcsúzkodás után haza kellett indulnunk. Nagyon jól éreztem magam az egész héten, és nagyon sok hozzám hasonló fiatallal ismerkedhetem meg. Re-mélem, még lesz rá alkalmam, hogy eljussak hasonló találkozókra.

HAJSZán Kitti 12.A

piaristák

20

átléPni árkot, göröngyöt…nagy-

kanizsa

alapítva: 1765 (1992)honlap: www.nk-piar.hu

Amikor az M7-es autópályán Budapest felől haladva elhagyjuk a Balatont, egyszer csak egy nagy táblára le-szünk figyelmesek: Somogy-Zalai határárok. Talán föld-rajzi megnevezést takar e tábla, talán mást? Nem tudom. De egy biztos, ha Kanizsára meg akarok érkezni, át kell lépnem ezt az árkot, vagyis át kell haladnom rajta. Természetesen megérkezni egy új piarista közös-ségbe, rendházba és iskolába, vagy az új városba, nem

egyszerű dolog. A megérkezés ilyen esetben nem jelent egyből hazaérkezést, mert az otthonért vagy meg kell küzdeni, vagy ész-re kell venni, hogy ajándékba ka-pom, minden erőfeszítés nélkül. Ha ez utóbbira ráérez az ember, akkor minden fizikai nehézség ellenére otthonra talál új környe-zetében. Ezt a tapasztalatomat osztom meg az újság olvasóival, amelyek nem időrendben tör-téntek velem az elmúlt egy hó-nap során.Sohasem tagadtam, mennyire jól éreztem magam Vácott. Ez a kötődés a kölcsönös bizalmon alapult. Ezt a bizalmat tapaszta-lom napról-napra itt Kanizsán is, rendtársaktól, tanároktól, diákok-tól, szülőktől, sőt a piarista épület kapuján kilépve is. Bármennyire „sokat hallottak” felőlem, ez az a megelőlegezett bizalom, amely feltölt energiával.

Segítőkészség. A tanévkezdés minden évben nagyon sok energiát igényel, hiszen mozgásba kell hozni a nyári szünetben takarékon működő iskolát. Különösen olyan esetben, amikor minden az újdonság és ismeretlen ere-jével szembesít. Természetesen minden piarista iskola egyforma, de mégis sok kicsi dologban más és más. Az „átigazolási időszakban” itt nagy volt a mozgás, és ebből fakadóan az önkéntesen vállalt feladatok ellátása ko-moly zökkenőket okozott. A nevelőtestület tagjai közül mindig találok önként jelentkezőt akár tanári, akár más, pl. „védőnői” feladat ellátására. Az óvodások és alsó ta-gozatos diákok épületében nincs se telefon, se internet. Egy szülő, aki hallott a problémáról, magára vállalta a megoldási lehetőségek felkutatását. Folytathatom a sort a nyáron költözésemben segítő diákokkal, akikkel nem találkoztam úgy, hogy ne kérdezték volna: „Segíthetek valamiben?”

Figyelem és érdeklődés. Az előző tanév zárásán alig láttak itt, a város vezetése megkeresett, hogy áldjam meg az új kenyeret a Szent István napi ünnepségek al-kalmával. Ott több újságíró is kérdezett, erről a piarista honlapon bővebbet megtudhat az érdeklődő. A megfo-galmazott gondolatokra reagálnak az emberek, és sorra hívnak rendezvényekre, keresnek egyeztetés céljából. Legtöbbször azt érzem, céljaimat fürkésző kérdéseik őszinte érdeklődést mutatnak, és nem protokolláris idő-töltés a kérdés, amelyet ilyenkor meg szoktak kérdezni. A vezetőségben beszélgettünk arról, hogy egy adott településről érkező diákok száma bizonyos események miatt lecsökkent; valahogy orvosolni kellene a helyzetet. Másnap kerestek az említett iskolából. Ha időm engedi, tartsak előadást a katolikus nevelésről a tanároknak. Jól sikerült találkozás kerekedett az előadásból, ahol őszin-tén beszélhettünk gondjainkról, bánatunkról.Beszélhetek veled, önnel? Számomra mindig fontos cél volt a személyes kapcsolatok ápolása. Tanárok, diá-kok, öregdiákok keresnek napról-napra, hogy megosz-szák velem életüket, elsősorban gondjaikat. Igyekszem rendelkezésre állni, sajnos nem mindig sikerül! A végére elmesélek egy kedves történetet. Még szeptember ele-jén az egyik délelőtt átmentem megnézni az ovisokat, akik az udvaron játszottak. Megszólítottam többeket, és az egyik kislányt, akiben felfedezni véltem korábbi talál-kozásunk gyermekét, néven szólítottam: „Szia Gina!” Erre ő így szólt: „Szia! Zsanett vagyok!” Ezt hallván odajött egy másik kislány és megszólított: „Ismerlek téged, te miséztél nekünk. Gina vagyok!” Ennyit a híres „Nyeste tudásról”!A Kanizsán töltött egy hónapnak biztosan vannak felejt-hető, esetleg fájó pillanatai, talán nem is mindenki ezzel a lelkülettel fogadott. Én viszont ezeket érzem maradan-dónak, meghatározónak. Biztosan nem teljes a számba-vétel, remélem, akik kimaradtak a felsorolásból, megér-tőek lesznek velem, s megértőek lesznek az olvasók a többnyire elméleti sorokért!Tehát örömmel és bizakodással tekintek az eljöven-dő évek elé. Nem feledve korábbi jó tapasztalataimat, igyekszem átlépni saját magam árkait, göröngyeit!

nyEStE Pál ScHP

piaristák 21

Piarista iskola nagykanizsa

Különleges kenutúra

Kárpótlás volt az idei Tátra–túra.Már legalább 5 éve készülök kenuzni egy régi piarista ba-rátnőmmel. A piarista atyák szervezte evezések kitöröl-hetetlen nyomokat hagytak bennünk, repetára (repeto 3, -ivi, -itum = ismétel, újra kér, újra vesz) ösztönöznek.Idén nyáron is elhangzott a kérdés: Ugye, megyünk?! A mai középiskolásokat miért nem „hozza vízbe” egy ilyen lehetőség?! Érdeklődés hiányában ugyanis még hajóba szállás előtt vízbe fúlt ez a nyári program.Vigaszágon hűs habok helyett a napsütötte Tátra gerin-ceire indulhattunk.

Hegyre fel: küzdelem a hőséggel/hűsséggel, légszomjjal és magassággal, Dósai atya zergéket is megszégyenítő tempójával.Hegyről le: küzdelem az éhséggel, a bakancstól feltört sarkak fájdalmával, fáradtsággal, sötétséggel.A megpróbáltatásokat már az úton is enyhítették a jó hangulatú beszélgetések, és a küzdelemben összeková-csolódott kapcsolatok.A szálláson terülj-terülj asztalkám fogadott: reggelire makaróniszószos bundás-kenyér és palacsinta, este két-fogásos vacsora - mindez elmondhatatlanul jó volt a fá-rasztó, kiéhezett nap előtt/után.A szemek terített asztala pedig: a „Tátra virágoskert-je”, kilátás a Nagy Morgás csúcsról, áfonyázás a bélai magasokban.Élménycsúcsok: a nyári hógolyózás, és a húsvéti locsol-kodás revansa (biztos forrásból tudjuk, hogy inkább pótlocsolás) az út közben csordogáló patakokból. Le-nyűgözve hallgattam társamat, aki lengyelként kiváló magyarsággal szervezett és kommunikált a sose tanult szlovák-goral nyelven.

Miért megy fel az ember egy hegytetőre a tűző napon, izzadságban fürödve, vagy csípős, arcpirosító hideg szélben, ha onnan úgyis lejön?!Erre egységes választ adni nem lehet, jövőre átélheted, és megfogalmazhatod sajátodat.Ami a cikkből kimaradt, elmesélem egy következő ke-nutúrán! :)

MércZ ágnESörEgdiáK

„Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,Most is visszhangzik a léptem.Itt ül az idő a nyakamon,Kifogy az út a lábam alól.Akkor is megyek, ha nem akarok!Ha nem kísér senki utamon.Arcom mossa eső és szárítja a szél.Az ember mindig jobbat remél.Porból lettem s porrá leszek,Félek, hogy a ködbe veszek.”

(Bikini)

Nálunk történtszeptember 12–14. erdei iskola az alsó tagozatosoknakszeptember 18. Keresztény Szeretetközösség indulásaszeptember 28. Szent Mihály nap az óvodában, kirándulásoktóber 1. az Októberi esték előadássorozat indulásaoktóber 15. őszi érettségik kezdetenovember 15. óvónők fórumanovember 24. öregdiák találkozó a patrocíniumi programok

keretébendecember 1-2. Piarista Adventi Jótékonysági Vásár

piaristák

22

A tartományfőnök döntése nyomán augusztus 15-től Futó Béla atya a váci gimnázium igazgatója.Az igazgató úr kecskeméti piarista diák volt. – Az elmúlt több mint három évtizedben merre veze-tett az útja, míg Vácra nem ért?Az érettségim évében jelentkeztem a piarista rendbe, és így már azon a nyáron két évre elvittek katonának Len-tibe, a néphadseregbe. Onnan leszerelve kezdtem meg a szerzetesi életet Budapesten. Közben az ELTE-n mate-matika-fizika szakra jártam. Mivel kollégiumi nevelőtanár is voltam, azokat a diákokat tanítottam délelőtt, akikre délután a stúdiumok alatt felügyeltem. Így hamar kap-tam visszacsatolást a tanításomról, és ez állandóan ösz-tönzött, hogyan tudnám érthetőbbé tenni a matekot és a fizikát a diákok számára. Kecskemét után Szegedre kerültem, majd újra Kecskemétre, ahol a tanítás mellett előbb a diákotthon, majd az iskola vezetését bízták rám. Majd Budapesten kettő 6 osztályos osztálynak voltam a „vezetője”– itt sok tehetséges diákkal foglalkozhattam. Budapesten a tartományfőnök atya közvetlen munka-társaként is dolgoztam. Ide Vácra pedig Amerikából jöt-tem… – egy év ottani pihenő és képzési idő után.– Különleges helyzetekben láthatta eddig a váci gim-náziumot. Milyen képe volt róla kecskeméti igazga-

tóként, majd Pestről a Tarto-mányfőnökségen dolgozva?Amikor kecskeméti igazgató voltam, Kőváry Károly atya volt a váci „kollégám”, aki az ország legnevesebb iskolájának, a Fa-zekas Mihály Gimnáziumnak volt híres matematikatanára. Csak csodáltam, hogy olyan kiforralatlan, sokszor kezdetle-ges körülmények között, ami itt Vácott várta, milyen derűs volt a mindennapokban, és reményteli a jövőt illetően. A tartományfőnök úr assziszten-

se voltam akkor, amikor a váci tornaterem építésébe belekezdett a rend, és akkor is, amikor az ebédlő és a konyha kialakítására sor került. Akkor még nem gon-doltam, hogy majd egyszer itt fogok tanítani. Nyomon követhettem továbbá az iskola bővülését, fejlődését: a koedukáció bevezetését, a kollégium megnyitását, a díszterem felújítását. Többször voltam Vácott rendi ün-nepeken és barátaimat látogatva: régebben Pázmándy Györgyöt, a közelmúltban Albert Andrást, így nem volt teljesen ismeretlen az iskola sem számomra.– Milyennek látja most, közelebbről?A menza jó hírét már a nyáron hallottam, és valóban jó

a menza. Akikkel a nyári szünetben találkoztam, azok örömmel beszéltek az iskoláról. A szülők pedig úgy érzik, hogy személyesen törődnek itt a gyermekükkel. Azon meglepődtem, hogy mennyi tanárkollégának jár ide a gyermeke. Garancia ez arra, hogy jó iskolát „csinálunk”, hiszen a saját gyermekeink számára is építjük azt!

– Hogy fogadta a város? Alföldi emberként milyen benyomásai vannak a Duna-parti barokk városról, a Dunakanyarról, a váci emberekről?Nem idegen helyre jöttem, hanem a rendtársaim közé, akik régóta itt szolgálnak, és egy olyan iskolába, ahol egy összeszokott tantestület működik. Amikor ideért a mikrobusz a holmimmal a nyár közepén, akkor többen segítettek kipakolni. És mindenkinek az arcán, akivel elő-ször találkoztam, érdeklődő és bátorító, biztató tekinte-tet fedeztem fel, sőt sok tanácsot és segítséget kaptam és kapok ma is.

– Sok helyen megfordult, tapasztalt piarista nevelőként milyen jó tanáccsal indítja útnak a tanévre diákjait?Minden diákomnak kívánom, hogy a tanulásban tud-jon játékos és derűs lenni, a szabadidőben és a szóra-kozásban pedig legyen felelős önmaga és társai iránt! Továbbá azt, hogy mindenkinek legyen vonzó, bátor és felemelő álma, aminek a megvalósításáért követke-zetesen fáradozik. Ha még nincs, őszintén keresse azt. Kívánom még, hogy mindennap legyen mindenkinek védett ideje a tanulásra, képzésre és önmagára: amikor nem forgácsolja szét önmagát, hanem a tanulásra szánt időben intenzíven tanul, a sporttevékenységben inten-zíven sportol, és az önmagára fordított időben pedig reflektál önmagára.

KAláSZ áKoS

Vonzó, bátor, felemelő álominterjú futó béla atyával, a váCi gimnázium új igazgatójával

Nálunk történtaugusztus 27. tantestületi nyitóértekezletaugusztus 28. pótvizsgák, fakultációs vizsgákaugusztus 30. tanári zarándoklat

Mátraverebély-Szentkútraszeptember 3. Veni Sancteszeptember 4. zarándoklatok a Hétkápolnához, Mária-

nosztrára és Máriabesnyőreszeptember 10–12. a bécsi piarista diákok látogatása Vácottszeptember 19. nyitrai diákok fogadása

alapítva: 1714 (1990)

honlap: www.vpg.sulinet.hu

vác

piaristák 23

Július közepén a váci Piarista Gimnázium tanulói Róma felé vették az irányt – kerékpárral – Juhász Gábor és Kalász Ákos tanár urakkal az élen

Mikor megtudtam, hogy isko-lánkban biciklitúra szerveződik Rómába a nyáron, biztos voltam benne, hogy ebbe a csatasorba nekem is be kell állnom. Az volt a célom, hogy lelki és fizikai határa-imat, korlátaimat megismerjem és túlszárnyalhassam egy olyan közösségben, amely három hétre nemcsak az osztályom, de a csa-ládom is lesz. Mikor eljött a várva várt nap, felpakoltunk, majd fojthatatlan boldogsággal a nyeregbe ültünk. Ha-bár az idő a Svájcot idéző szlovén lankákon nem min-dig kedvezett, a jó társaságban a szakadó kétnapos eső sem jelentett problémát. Olaszországban az 53 fokos meleggel gyűlt meg a bajunk. Mennyire őszintén tud-

tunk örülni a legapróbb hétköznapi dolgoknak is zarándoklatunk során! Milyen boldogok voltunk, ha a szál-lásunkon olykor zuhanyozhattunk, mikor az út szélén almafát vagy fügebokrot láttunk gyümölcseivel, vagy megmártózhattunk és felfris-sülhettünk a forró délutánon egy jéghideg hegyi patakban! Persze jótevőinkről sem feledkezhetünk meg, akik az ismeretlen zarándo-

kokat olykor süteménnyel kínálták, vagy vendégül látták egy éjszakára útjuk során. Róma lélegzetelállító volt. Az ókori-modern város, a világ egykori fővárosa a kerékpár-ral megérkezőnek egyszerre volt sokkoló és lélegzetelál-lító, hihetetlen és ámulatba ejtő. Számomra a „lélekben hazate-kerés” volt a legmegterhelőbb – majdnem annyi időmbe telt, mint az odaút. Fel sem fog-tam, hogy ott voltam, hogy az utat kerékpárral tettem meg, de a legnehezebb azt elhin-nem, hogy vége!

SZűcS bogi

Piarista iskola váC

Rengeteget nevettem, és örültem, hogy a töb-biekkel lehetek. Megtanultam elviselni a nem megszokott körülményeket. Ha kellett, segítet-tük egymást, ha valakinek rossz kedve volt, felvi-dítottuk. Tudtuk, hogy egymásra vagyunk utal-va, és azt is, hogy utunkat csakis együtt tudjuk megtenni. Minden egyes nap bizonyította, hogy Isten velünk van, vigyáz ránk, gondoskodik ró-lunk, ha mi is megteszünk mindent magunkért. Nagymamakoromban büszkén fogom mesélni unokáimnak :)!KoVácS lUcA

Ha valaki másfél évvel ez-

előtt azt mondja, hogy el-

biciklizem Rómába, kineve-

tem, és annyiban hagyom

a dolgot.néMEtH AnnA

Hová? Hogyan? Miért? Meg-őrültél? – kérdezték a barátaim, mikor megtudták, hova is bicik-lizem a nyáron. Egy biztos, erre az útra életem végéig emlékezni fogok, és büszke leszek rá.nAgy tiMi

Anglia–Wales

Hét diák, két tanár, kilenc táska és megannyi konzerv társaságában június végén nyugat felé indultunk. Egy németországi rövid megálló (csak amennyi egy EB-döntő megnézéséhez kell) és a Csatornán történő kompos átkelés után a középkori és vidéki Anglia hangulatát és a barátságos vendég-szeretetét élvezhettük Canterburyben és környékén. Három londoni éjszakát követően napközben mindent meg tudtunk nézni, amit csak érdemes Londonban. Különleges élmény volt a Wembley-stadionban töltött idő is, ahol nemcsak a fiúk örültek annak, hogy leülhetnek Wayne Rooney helyére az angol válogatott öltözőjében, vagy hogy felemelhetik az FA-kupát. Egy hajókirándulás keretében Greenwichbe is elutaztunk, közben élvezve a hajón utazó idegenveze-tő klasszikus angol humorát. Londonból továbbindulva benéztünk Oxfordba, majd pedig valódi felfrissülést jelentett a fantasztikus, de mégis zsúfolt angol főváros után a nyugodt walesi vidék. A szállás egy klasszikus fogadóban volt: alul pub, az alagsorban konyha, felül szobák. Az utolsó napok kisvonatozással és túrázással, középkori vár látogatásával, dartsozással teltek – a 36 órás hazautazás előtt.

HUJbErt áron

piaristák

24

Búzaszem táBor 2012kereszt és Címer, nemezbe gyúrva

alapítva: 2004honlap: www.buzaszem.hu

A Búzaszem Iskolába még csak hét gyermek járt 2004-ben, amikor a Verőce melletti Csattogó Völgyben az első tábort szerveztük. Akkor két kis jurtában elfért a maroknyi csapat, idén pedig Fadd-Domboriban egy kis turistaszállót és még néhány faházat is megtöltött a bú-zaszemes kompánia.A Búzaszemben sok közösségi megmozdulás van, hi-szen az iskolát a köré szerveződött csapat tartja az ölé-ben, de a tábor kiemelkedik ezek közül. Itt a gyermekek, szülők és tanárok a megszokott iskolai kötöttségek nél-kül tölthetnek együtt közel öt napot.S ebben is segítjük egymást: van, akit más család hoz el kocsival, van, aki elé az állomásra megyünk ki, akinek pe-dig nem telik a táborra, annak a részvételét támogatjuk.

Milyen egy keresztény, hagyományőrző iskola és közösség nyári tábora?

Méltó a búzaszemes mindennapokhoz: ima, mise, lelki est, népdal, furulya- és du-daszó, fafaragás, kézműveskedés, jókedv tölti be a tábori mindennapokat. Az idei Búzaszem tábor apró cselvetéssel indult: a Nyírfa utcát adtuk meg címként, de a tábor a Nyárfa utcában volt. Így kizá-rólag az érkezett meg zökkenőmentesen, aki a helyieket megszólítva igyekezett eljutni hozzánk. Idén nyáron ennyit tud-tunk tenni az emberek közötti közvetlen kapcsolatokért…Öt napra megteltek a táborban a házak, de megtelt a lelkünk is. Élettel.A tábor vezérgondolata a hűség volt. Hű-ség Istenhez, hűség a hitveshez, a gyer-mekhez, a családhoz, a közösségünkhöz, a nemzethez. A hűségről szóltak a reggeli „röpáhítatok”, az éjszakai imaséta, a mise, a lelki beszélgetések.

A hűséget elemző vallomások az ima után mélyre hatol-tak, s nyomukban ritkán látható férfikönnyek is kísérték a lélek megkönnyebbedését. Az első évben a Csattogó völgyben, aztán Visegrádon, Szanticskán, Mogyoróskán, Városlődön, Bükkszéken volt az egyre gyarapodó csapat táborhelye.A táborban mindig velünk van Tibor atya, a Búza-szem egyik alapítója, aki nyári szabadságát hozzánk igazítja. Velünk kezdi a pihenést. Nagy adomány ez mindannyiunknak, s biztosan neki is, hiszen ő is közös-ségre talált a Búzaszemben.

Idén, Fadd-Domboriban voltunk először vízparton. A víz persze vonzó a szaharai forróságban, de ahol Navratil

Andrea tanítja a népdalokat, ott mindig akad olyan, aki inkább ősi népdalaink tengerében merül el. Dóra Áron furulyás barátunk nemcsak a tábortűznél varázsolt el bennünket a pásztordallamokkal, de beállhatott mel-lé tanulni is az, aki akart. És Áron a keze ügyébe kerülő kötélverő szerszámmal megmutatta, miként fonódnak össze a vékony fonalszálak erős és szétszakíthatatlan kö-téllé. Ez is táboradta közösségi élmény. S az is, hogy ha nincs háló a röplabdázáshoz vagy a tollasozáshoz, a bú-zaszemes csapat nekiáll hálót kötni. A dunai halászok ősi

Búzaszem

piaristák 25

Piarista iskola búzaszem

módszereit követve egy délután alatt remek hálót készí-tettünk a táborudvarra, amely aztán az iskolaudvaron is megállja majd a helyét.

Bese Botond dudásnak pedig sikerült kiderítenie, hogy megfér ugyanabban a testben egy hegedűs, egy jogász és egy dudás is.A dudaszó mellett a lányok-asszonyok egy jászsági fafa-ragás alapján kétméteres nemezképet gyúrtak az iskola falára.

A mi táborunk olyan, mint a kőleves: a közösségből min-denki hozzáteszi a maga apróbb-nagyobb munkáját. A táborszervező csapat már hónapokkal előtte összejön. Keresztúri Zsolt barátunk és szülőtársunk alighanem már minden ifjúsági szállást ismer Magyarországon. Csányi Béla biológusról egyik táborunkban derült ki, hogy re-mek fafaragó, így most is ő vezette a fafaragó kört a táborudvaron.

A tábori lelkesedés ősszel is él. A fafaragás ürügyén a férfiak, nemezeléshez pedig a lányok-asszonyok jönnek majd össze, amolyan fonó-félében.Aki pedig ezen túl is emlékezni szeretne a tábor lelket erősítő élményeire: az aula falán a keresztet és magyar címert ábrázoló, méretes nemezkép emlékeztet az el-múlt nyárra, s reményt hordoz a következő Búzaszem tábor eljövetelére.

HorVátH SZilárd

jézUs és a gyerekek – jézUs minket is hívA festményt Javier Agudo spanyol piarista atya festette 2011 januárjában (mérete: 190 cm x 190 cm).A getafei iskola mellett élő piarista közösség számára készítette. Ez a közösség a prenoviciátusi ház, vagyis itt élnek azok a fiatalok, akik szeretnének belépni a piarista rendbe. Új kápolnájukba szerettek volna egy a korábbi-nál vidámabb és színesebb képet.A kép témája: Jézust gyerekek veszik körbe, ő pedig megáldja őket. Ha jobban megnézzük, ezek nem akár-milyen gyerekek. Mindegyik egy-egy olyan evangéliumi személyt képvisel, aki meghívást kapott Jézustól. Azt mutatják, hogy milyen magatartással lehet válaszolni Jézus hívására.Így van egy Zakeus-gyerekünk, aki mindent megtesz, hogy láthassa Jézust; őt látjuk a vadfügefa tetején. Egy másik gyerek Máriának, Márta húgának magatartását jeleníti meg: ő a jobbik részt választotta, Jézus lábánál ül, és hallgatja őt. A harmadik gyerek a gazdag ifjút áb-rázolja, akit szintén hívott Jézus, de ő – mivel nem akart lemondani gazdagságáról – nem hallgatott a hívásra, nem követte Jézust. Aztán van egy kislány, aki az evan-gélium azon szereplőinek hitét testesíti meg, akik azért igyekeztek Jézus közelébe férkőzni, hogy legalább ruhá-ja szegélyét érinthessék: hisz abban, hogy Jézusnál talál gyógyulásra, problémái Jézus közelében oldódnak meg.És ott van egy kisgyermek, a „legkisebb” és „legszegé-nyebb”, akit Jézus átölel és megáld. Ez a kisgyermek azt jelzi, hogy a piaristák küldetése a leginkább rászorulók-hoz szól.A festmény színei azért élénkek és ragyogók, mert azt az örömet akarják kifejezni, amelyet a Jézussal való találko-zásban tapasztalunk meg.

piaristák

26

újra együtt! kollégiumba: hazatérni

BemUtatkoznak a nagykárolyi nőVérek

Az idei év Kalazancius-ünnepén kezdtem meg a jelöltséget a piarista nővéreknél. Egy éve (és nem először) fogadtak a nővérek és lányaik vendégszeretetükbe. Mi-csoda év volt ez!

Mennyi odafigyelésben, tapintatban és örömben volt részünk, ugyanakkor a nehézségek is be-belátogattak hoz-zánk. Kirándulások izgalma vegyült az útravaló-készítés logisztikai bravúrjaival. Játékok peregtek egyéniben és csapatban. Mindemellett a házimunka és a konyhaművészet titkaiba is beavatást nyert az itt lakó. Majd bekö-szöntött a tanév rögös mindennapjaival. Ez az év legmeghatározóbb időszaka mindannyiunk számára, maga-mat is beleértve. Tanárságom mélyélménye származik ebből: hogy milyennek is látszik az órai tananyag ott-honról nézve, s hogyan is birkózzunk meg az iskolában elnyert házi feladatokkal. Egy szó mint száz, családban élünk, nagycsaládban.A gyerekekkel való közös munka és szabadidő embert és tanárt formáló élményeit a nagykanizsai piarista iskolában éltem át elő-ször. Az engem ide befogadó, az iskola életét alapjaiban meghatározó piarista atyáknak, valamint a tanárságban, emberformá-lásban tűzön-vizen át kitartó, alkotókedvű munkatársaimnak és az itt nevelődő ifjúságnak köszönhetően kezdtem igazán azzá válni, ami számomra a felnőtt önmagamat jelenti: emberként, keresztényként, tanárként.Közöttük azt éltem meg egyre tisztábban, és azt éreztem meg egyre nagyobb erővel, hogy szeretnék én is elköteleződni, efelé visz az utam. Azt tapasztaltam, hogy a szerzetesség egy valóságos, élhető, gazdagító életforma.S most elindultam, hogy ne csak mások életében lássam, hanem a magam életében is töre-kedjem egyre inkább meglátni és felismerni, megérteni és követni, megélni Isten szeretetét a gyerekekről való gondoskodás szolgálata közben.

tótH borbálA JElölt

Piarista iskola sátoraljaújhelysátor-

aljaújhely

alapítva: 1789 (1992)

honlap: www.piarista-koll.sulinet.hu

Még a fülünkben halljuk a ballagás, az évzáró dallamait, alig telt el néhány „hét” és kezdjük az új tanévet.Újra együtt – fogalmazta meg az egyik végzős diák a kollégiumi beköltözésekor. Igen, igyekszünk otthont teremteni tanulóink számára, ahol a szeretet, a gondos-kodás a meghatározó, ahol „anyáskodó-apáskodó” kol-légáim terelgetésével nőnek fel.Együtt! Szükséges, hogy felhívjuk a figyelmet a közösség, a felelősség, az egymásért tenni akarás fontosságára.A tanévnyitón a piarista templomban Etele atya és And-rási Zoltán káplán azt emelték ki, hogy csak együtt, kö-zösen átérezve a másik gondjait, problémáit lehetünk egy közösségben „boldogok”.Megható történetet idéztünk fel: mikor egy paraolimpi-án az egyik versenyző a cél előtt elesett, a többi meg-torpant, közösen visszamentek és együtt „szakították”át a célszalagot.Ők példát mutattak nekünk, emberségből, keresztény-ségből és igazi értékekből!Így élje mindennapjait „a nagyra törekvő nemes ifjúság”, Isten segítse tanévünket!

SEbES PétEr

„...de az ő jele,erejének bélyege rajtam…”

„... mint szélcibált bogáncs amelyen

a szivárvány lába pihen,illattal tellik: úgy betelljensóvárgással bogáncs-szivem.”(Babits Mihály: Az elbocsátott vad)

piaristák 27

tanUlmányi ház Csíkszereda

2007 a múltBéli kezDetgyökeret verni Csíkszeredán

alapítva: 2007honlap: csikszereda.piarista.hu

Erdélyben és a Partiumban csaknem 300 éves múltunk van: 1717-ben Besztercén, 1727-ben Nagykárolyban, 1736-ban Máramarosszigeten, 1741-ben Medgyesen, 1751-ben az Arad megyei Szentannán (ez költözött át 1790-ben Temesvárra), 1776-ban Kolozsvárt telepedtek meg a piaristák. A négy megmaradt, legerősebb iskolát a két 20. századi világrengés szüntette meg: az első vi-lágháború utáni széthullás Nagykárolyt és Máramaros-szigetet, az 1948-as államosítás Kolozsvárt és Temesvárt.Az utolsó erdélyi piarista atya Való Ferenc 2005-ben, Temesváron meghalt. A magyarországi rendtartomány úgy érezte, hogy törődnünk kell az itteni magyar csa-ládok gyermekeivel. Sárközi Sándor rendtársunkat bízta meg 2006-ban a tartományfőnökünk, hogy nézzen kö-rül Erdélyben és tegyen javaslatot, hol is tudnánk gyö-keret verni a mai világban. Az ő beszámolója alapján aztán úgy döntött a magyar provincia közvéleménye és vezetősége, hogy a Székelyföldön kezdjük újra a piarista munkát, mert itt egy tömbben él a székelység, valamint „messze” is van, és talán nagyobb idegenségben és el-hagyatottságban, mint a határközeli vidékeken. Az igaz-sághoz hozzátartozik az is, hogy sem a jelenlegi erdélyi-

székelyföldi „nagyságok”, sem a tanügyi hatalmasságok, iskolaigazgatók nem hívtak bennünket. Csíkszeredába ellátogatván Darvas-Kozma József esperes-plébános és Tamás József püspök atya is nagyon megörült nekünk és nemcsak hívott ide minket, hanem idetelepedésünknek a lehetőségét is megteremtették. „Csíkszereda nekem szívügyem, hiszen papi hivatásom is ott indult el még gyer-mekkoromban – mondtam. Igaz már 78 éves vagyok, de ha elfogadsz segítőtársnak, örömmel megyek veled!” Meg kell jegyeznünk, hogy Berszán Lajos atya is hívott minket Gyimesfelsőkokra, a Szent Erzsébet Líceumba, de mégis Csíkszereda mellett döntöttünk. Így érkeztünk ide 2007 augusztusának végén.Ha visszatekintünk az elmúlt öt esztendőre, bizony hálát kell adnunk – elsősorban a jó Istennek, hogy megáldotta

kezdeményezésünket. Az első időben még adódtak nehézségek, hiszen itt nem volt ismert a piarista rend, s idő kellett ahhoz, hogy a személyes kapcsolatok, sok-rétű tevékenységünk alapján be- és elfogadjanak min-ket. Elsődleges tevékenységünk a Márton Áron Líceum diákjainak a segítése volt. A hatalmas épülettől pár száz méterre álló házunkba, a Piarista Tanulmányi Házba a diákok átjöhettek beszélgetni, játszani, olvasni, könyvet kölcsönözni, tanulmányi segítséget kérni, illetve lelki-beszélgetést folytatni, gyónni és szentmisén részt venni a kápolnánkban. Nagyon sokat köszönhetünk az iskola vallástanárnőjének, Lőrincz Éva Katalinnak is, akivel kez-dettől fogva együttműködhettünk a diákok „pietas et litterae” (vallásosság és tudományok) szellemű nevelé-sében is. A Segítő Mária Líceum vezetése is örömmel fogadta tevékenységünket, a rendszeres gyóntatást, a különböző irodalmi (pl. versmondó) versenyek alkalmá-ból való bíráló bizottsági részvételt. A lelkipásztori mun-kákban is sokat tevékenykedtünk, Emil atya a felnőtt te-ológiai kurzusban tanított és tanít dogmatikát, Sándor atya nagyon sokat korrepetál Csaba testvér Csíksom-lyói Gyermekotthonában, valamint a szeredai Csángó Bentlakásban.A Piarista Tanulmányi Ház honlapján (csikszereda.piaris-ta.hu) nagyon részletes, képekkel illusztrált beszámoló-kat találni életünkről, munkánkról, jövőbeli terveinkről.

KállAy EMil éS SárKöZi Sándor ScHP

„... mint szélcibált bogáncs amelyen

a szivárvány lába pihen,illattal tellik: úgy betelljensóvárgással bogáncs-szivem.”(Babits Mihály: Az elbocsátott vad)

www.facebook.com/piaristak

piaristák

28

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tan-felügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és ta-nárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

A fegyelmezésKalazancius volt a kezdeményezője a megelőző mód-szernek, amely szerint a nevelésben sokkal hasznosabb a rossz megelőzése, mint a megtorlása. Ezt a módszert később Bosco Szent János, a szalézi iskolák megterem-tője fejleszti majd tovább. A fegyelmezés tekintetében

– a saját korában és az utána következő korokban szo-kásossal ellentétben – mindig azt tartotta, hogy a testi fenyítést a lehető legritkábban kell alkalmazni. Noha ez néha elkerülhetetlenné vált, a fegyelmezés alapjaként Kalazancius mégis mindig a mértékletességre, a szere-tetre és a jóságra figyelmeztetett. „A fenyítésben is na-gyon könyörületeseknek kell lennünk, hiszen a nevünk és a felebaráti szeretet, melyet hirdetünk, egyaránt megköveteli ezt tőlünk” (1624. június 20.).20 „Soha ne felejtsék el, hogy fenyítés dolgában visszafogottak legyenek, hiszen kívána-tos, hogy nagy szeretettel forduljunk a gyerekek felé” (1626. december 18.).21 „A tanulók fenyítése inkább enyhe legyen, mint szigorú” (1643. október 10.).22

A fegyelmezésben a következetességnek és a jóságnak együttesen kellett jelen lennie, céljait pedig a követke-zőképpen foglalhatjuk össze: a) a rossz megelőzése; b) ha a rossz már felütötte a fejét, megakadályozni a súlyos-bodását; és c) amikor mégis büntetni kell, a feddő csele-kedetet úgy kell végrehajtani, hogy az tényleg a tanuló megjavulását szolgálja.

Kalazancius és GalileiHogy Kalazanci József személyiségét teljesen megért-sük, beszélnünk kell egy nagy kortárs tudóshoz, Galileo Galileihez (1564–1642) fűződő kapcsolatáról. Egykorúak voltak, s igen hasonló történéseken, szenvedéseken mentek keresztül.A pedagógia és a tudomány e két nagy alakja ismerte, sőt kölcsönösen becsülte és tisztelte egymást. Életük-ben sok helyen figyelhető meg párhuzamosság. Leg-először is mindketten síkra szálltak a matematika és az egzakt tudományok tanítása mellett, ami egy tudós esetében egyáltalán nem meglepő, ám egy korabeli pe-dagógustól már kevésbé volt természetes. Kalazancius pedagógiai munkásságát tanulmányozva meglepődve állapíthatjuk meg, hogy a matematika oktatása iránt állandóan érdeklődött. Egy olyan korszakban, amikor a

humanista tanulmányok voltak túlsúlyban, Kalazancius – anélkül, hogy ezeket az általános tendenciákat szem elől veszítette volna – a matematika és a tudományok jövőbeni fontosságát már jó előre megsejtette. Ez az oka, hogy írásaiban folyamatosan a címzettek figyel-mébe ajánlja e tárgyak gondos tanítását az iskolákban, illetve azt is kéri, hogy a tanítók ilyen irányú képzésére is nagyon törekedjenek.A matematikával és Galileivel kapcsolatban azt is meg kell jegyeznünk, hogy néhány tehetséges piarista szer-zetes a nagy tudós lelkes tanítványa volt; osztották és védelmezték a tudós kozmológiai elképzeléseit, ame-lyek abban az időben igencsak vitatottaknak és forradal-miaknak számítottak. Ne felejtsük el, hogy a Galilei-féle kozmológiai modell, mely Kopernikusz és Kepler néze-teit követte, szöges ellentétben állt az egész középkoron keresztül uralkodó ptolemaioszi geocentrikus modellel; ezért Galileit az inkvizíció elé is citálták, amely megbün-tette, és arra kötelezte, hogy vonja vissza nézeteit.Annak ellenére azonban, hogy Galilei kegyvesztetté vált

kalazanci józseF

egy pedagógiatörténész szemével (5. rész)Josep Doménech i Mira

piaristák 29

és az inkvizíció megbüntette, Kalazancius elrendelte, hogy rendjének tagjai megadjanak neki minden szüksé-ges segítséget, és megengedte, hogy a piaristák a tudós tanítványai maradjanak, és továbbra is tőle tanulják a matematikát és a természettudományokat. Ezért el kell ismernünk, hogy Kalazanci József és a piaristák nagyon bátran és dicséretesen viselkedtek Galileivel. Ez egy igen kevéssé ismert epizód, amely nagy pedagógusunk szé-les látókörét tárja fel előttük.A védelmezés és a segítség, melyet a piaristák Galileinek nyújtottak, jó alkalmat kínált Kalazancius ellenségei szá-mára, hogy őt és munkáját befeketítsék. Egy a firenzei inkvizítor elé terjesztett feljelentés a piarista Francesco Michelini ellen (aki később Galileit követi a matematika tanszéken), a következőképpen szólt:„A kegyesrendi Francesco Michelini atya teljesen biztos igaz-ságként fogadja el és nyilvánosan tanítja, hogy minden do-log atomokból épül fel, nem pedig anyagból és formából, ahogyan azt Arisztotelész és mindenki más állítja. Továb-bá fenntartja azon nézetét is, mely szerint a Föld mozog, a Nap pediglen áll; ez és egyéb más Galilei úr által hirdetett tant is tényként kezel – méghozzá olyan mértékben, hogy minden egyéb tant tévesnek és semmisnek nyilvánít. Arisz-totelész ellenségének kiáltja ki magát, és ostobának nevezi a filozófust, míg Galilei urat megfellebbezhetetlen ítéletű személynek tartja, véleményeit orákulumoknak, és az em-lített Galilei urat a világ legelső tudósaként dicsőíti, és más magasztaló címekkel is felruházza.”23

E támadások ellenére a piaristák továbbra is segítették Galileit, és hűséges tanítványai maradtak. Amikor a nagy tudós idős korára, 1637-ben teljesen elvesztette látá-sát, Kalazancius elrendelte, hogy egy piarista szerzetes, Clemente Settimi titkárként álljon Galilei szolgálatára; ilyen nagyra becsülte és ennyire tisztelte őt. A firenzei iskola igazgatójának küldött rendelkezései magukért be-szélnek: „és ha esetleg Galilei úr azt kívánja, hogy Clemente Settimi atya maradjon nála éjszakára is, akkor engedje meg neki, és adja Isten, hogy képes legyen ebből olyan hasznot húzni, amilyenre szüksége van.”24

Később a piaristák egy jó nevű matematikai főiskolát tar-tottak fenn Firenzében, amely tanítóik képzésében fon-tos szerepet játszott. Rómában, Genovában, Nápolyban és Podolinban is voltak a piaristák által vezetett, mate-matikát oktató iskolák, és ezek a piaristák egytől egyig Galileo Galilei tanítványai voltak. Az iskolák tanárai és diákjai közül pedig sokan váltak nagy tudóssá.

(Folytatjuk)

Fordította: tŐZSér EndrE SP

Josep Doménech i Mira

Jegyzetek20. Lodegario Picanyol (ed.): Epistolario di San Giuseppe

Calasanzio, Editiones Calasanctianae, II. kötet, 238; 224. levél.

21. Ugyanott, III. kötet, 68; 566. levél.22. Ugyanott, VIII. kötet, 211; 4138. levél.23. Idézi: Calasanz Bau: San José de Calasanz, Publicaciones

de Revista Calasancia, Salamanca, 1967, 298.24. Picanyol (ed.): Idézett mű, VII. kötet, 65; 3074. levél. Az

eredeti olasz szövegben ezt találjuk: „Et se per caso il Sig. Galileo dimandase, che qualche notte restasse là il P. Clemente, V. R. glielo permetta e Dio voglia, che ne sappia cavare il profitto che doveria.”

Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudo-mányi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

Előttünk jártakBoldog Pietro Casani piarista szerzetes (1572–1647)

EmléknaPja: októBEr 16.

élete során Pietro casani rendkívül sokféle tapasztalatot halmozott fel, sokféle helyzetet élt át. Kora ifjúságá-

ban szülei példája és irányítása alatt nevelkedett, derűsen és szilárdan járt a jótettek és az erények útján. Már

ekkor is a szerzetesi életre indították alapvető tapasztalatai; teljesen istennek akarta magát szentelni. Mindig

készen volt az áldozatra, hogy istennel egyesülhessen a hősi erények gyakorlása által.

Először a frissen alapított luccai Szent Szűz Kongregációba lépett be, majd később, amikor szerzetesi hiva-

tása pontosabb formát öltött, Kalazanci Szent József fáradhatatlan munkatársa vált belőle, s osztozott vele

a Piarista rend megalapításában, terjesztésében és megerősítésében.

piaristák

30

az „én kalazanciUsom”

kalazanci szent józsef izgalmas és sokszínű személyiség. mi, akiket vonz a rendalapító karizmája szintén nagyon sokszínűek vagyunk. ebben a cikksorozatban személyes vallomásokat olvashatunk piarista szerzetesektől és világiaktól arról, hogy nekik személyesen mit jelent kalazancius, mi ragadja meg őket a rendalapítónkban, hogyan inspirálja őket az életben. szeretnénk, ha minél többen megfogalmaznák, milyen is az „én kalazanciusom”.

Tandem

1„– Az a Kalazanczi József, az egy magyar, aki cigány-gyerekekkel foglalkozik? – így a kis tudós hetedikes.–Nem, ő spanyol, és Rómában szegény, árva gyereke-

ket tanított, lassan ötszáz éve.Mindegy is… - gondoltam a kiigazítás közben. Középkor vagy most, spanyol vagy olasz, magyar vagy roma vagy aragon. Aztán alig hallhatóan magam elé motyogtam: –Magyar is, igazad van, és romagyerekeket is szívesen tanít.”A szentek egyetemesek és jelenidejűek. Megindítanak, meglöknek, és nem magukhoz, hanem Krisztushoz. Kalazancius a következő szentírási szakasszal jelenik meg előttem, s az ebben foglaltak foglalkoztatnak ma személyében: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok maga-tokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez.” (Filippieknek írt 2. levélből)A nem ragaszkodás, kiüresedés, a szolgai alak öltése. Az én Kalazanciusom olyan ember, aki szenvedélyesen be-lefeledkezik a tanulásba, hitbe, rajongásba, betegségbe, az ördöggel való küzdelembe. Tudását rendelkezésre bocsátja, konfrontáltatja. Ad, ahogy csak az tud adni, akiben nincs ön és pozícióféltés. Szívósan azokért fárad, akiknek nincsenek földi pártfogóik, akik biztosan nem tudnak visszafizetni semmivel. A képeken sokszor leha-jolva ábrázolják, mert a gyerekek kicsinyek. A lehajlás szó mégsem fedi azt, amit én érzek. Sokkal inkább beenge-di abba a térbe őket, ahonnan kitessékelte a hatalmat, vagyont, dicsőséget, ott foglalnak helyet a nincstelen, hitvány, kiszolgáltatott emberpalánták. Egyikből követ-kezik a másik, a kiüresedésből a befogadás. Kalazancius halálának külső körülménye megrázó és mégis a korona. Elveszni látszik mind, ami épült. Meg-nyilatkozhat minden, ami maradandó. Az elengedés non plus ultrája, végletes tanítás.Kalazanci József Krisztussal való közösségéből, s az élet-tel való test-közeliségéből radikális szolgálat született. Nem egy jó vallási gyakorlat, közérzet javító misztikus stílus, vagy módszertani útmutató. Válaszok, az élet ér-telmét kutató ember gyengéd, ugyanakkor erőteljes vá-laszai. Utánozhatatlanok, és mégis utánozni kell.

SZáSZiné FEHérVáry AniKó, SZEgEd

2Elsős gimnazista voltam. Egy kora őszi napon vala-miért át kellett mennünk a rendház emeleti folyo-sójára. Egy festményt pillantottunk meg: magas, re-

verendás atya volt rajta, gyerekekkel körülvéve. „De hisz’ ez az igazgató úr!” – kiáltott fel egyikünk. „Ugyan, menj már, olyan pap, mint a többi!” „Igen ám – így a harma-dik –, de nézd, ennek nem gombos a reverendája, hanem olyan, mint az osztályfőnök úré meg a többi tanár uraké!” Hetek múltak el, míg végre megtudtuk, ki van a képen: Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója!Később néha szó esett róla a hittanórákon; egy-két tanár örömmel adott kölcsön róla szóló könyvei közül. Akkori piarista tanáraim már nem élnek, de bátran mondha-tom: valamennyiük hitelesen tolmácsolta a Rendalapí-tó talán legfőbb jó tulajdonságát: a szeretetet Isten és az emberek iránt, és a tökéletes alázatot. Ezek komplex megélése lendítette át őket a nem épp rózsás idősza-kon, pár évvel az államosítás után… Értük munkálkodva lettek maguk is mindennapi Kalazanciusokká.Harmadikos voltam, amikor két évvel idősebb „jókomám” rendőrkézre került. Nekem ekkor már szinte egész nap Kalazancius örökösei fogták a kezemet: apám korai ha-lála után bekerültem a tanulószobára, kishíján a konvik-tusba. Így nem keveredtem bele galeriba. Az ítéletet az újság is hozta, s amikor anyám mindezt megemlítette Szőnyi László házfőnöknek, az az örömtől csak ennyit tudott mondani: „Micsoda kegyelem, Kistestvérke!”Immáron nyugalmazott tanárként is igazat adok szép emlékű Laci bátyámnak! A kegyelem hatja át ma is ne-velő- és oktatómunkánkat. Nélküle hányszor elfogna keserű pillanatainkban akár a gyűlölet is a gyerek iránt, akit érezhetően „nyakunkra hoztak szüleik”. A kegyelem nélkül alighanem unalmas útitársként cipelnénk négy vagy akár nyolc, tizenkét éven át… Milyen jó, hogy általában és lényegében mégiscsak az el-lenkezőjéről, az Eredményről szólhatunk. Ez azonban iga-zából az Isten sikerélménye, meg Őrzőnké, Kalazanciusé.Visszafordítom a kezdő képet: az a Kalazanci-kép nem-csak egyetlen személyt állít elénk. Jelkép: az ő alakjában egyesül, atyai áldásából táplál-kozik a ma piaristája. Igaza volt a diáknak fél évszázada: mégiscsak ő az igazgató úr és ő a mindenkori piarista tanár. Ezen „Ikon”-nal próbáltam azonosulni jó negy-venéves pályámon magam is. És próbálom továbbra is megélni ezt: A. M. P. I.!

HolcZEr JóZSEF ScHP

piaristák 31

ÖregdiákoldalakMegalakult a budapesti tagozat

A Budapesten élő piarista öregdiákok ezúton örömmel jelen-tik, hogy létrejött a Magyar Piarista Diákszövetség Budapesti Tagozata. A megalakulással évtizedek óta fennálló űrt töltöt-tünk most be. A szervezők a Duna-parti épületben tagtobor-zó borkóstolón vettek részt, ahol ünnepi szentmisét, és Urbán József atya beszédét követően a Gimnázium tetőudvarán megalakították az új tagozatot. Az őszi elnökségi üléseken megkezdődött a 2012-es és 2013-as évek programjainak, illet-ve az MPDSZ megújuló weblapjának tervezése is.

„Piarista diáknak lenni ma is az összetartozás el nem halványuló érzését jelenti, valami lelki közösséget, amely rejtett szálakkal köti egymáshoz és a rendhez mindazokat, akik együtt nevelkedtek a piaristák aranybetűs kék címere alatt.” – az 1989-es Alapító Nyilatkozat értelmében ebből a meggyőződésből jött létre a Magyar Piarista Diákszövetség. Ugyanakkor a tagozat-rend-szerünkből hiányzott a Budapesti Tagozat. Itt volt az ideje a tettek mezejére lépni, formálisan is kiteljesíteni Diákszövetsé-günk szervezeti felépítését.

A Budapesti Tagozat létrehozásában részt vett Strommer Pál MPDSZ főtitkár és Oberfrank Ferenc elnök. Hernády Zsolt, Török Bernát, Strommer Dávid, Kovács Lóránt és jómagam (Mikecz Tamás) szervezési munkáihoz kapcsolódott Ambrus Zsolt, Barsai János, valamint Prószéky Gábor az idősebb gene-rációból és Nacsa Lőrinc, a Tartományfőnökség munkatársa. Segítségükről biztosított minket Borián Tibor, Labancz Zsolt és Urbán József atyák. Az egyesületi weblapot (www.mpdsz.hu) Kovács Lóránt informatikus barátunk és cége (Piarsoft) ké-szítette. Ambrus Zsolt, Hernády Zsolt, Hargittay Attila, Huba Eörs, Kovács Lóránt és jómagam elvállaltuk, hogy megtervez-

zünk és különféle diákszövetségi anyagokkal feltöltjük a web-oldalt, illetve összekapcsoljuk a Hírlevelekkel, a Piarista Diákkal és a tagozatokkal, az iskolákkal és a tagnyilvántartással. A 2012. júniusában tartott borkóstolón összegyűlt öregdiákok Amb-rus Zsolt egykori piarista diákot szavazták meg elnökünknek, aki a szervezőkből kijelölte az elnökség tagjait.

A Veni Sanctén Urbán József atya, a budapesti Piarista Gimná-zium új igazgatója beszédében azt boncolgatta: „milyen a jó iskola?” Ennek analógiájára megfogalmazhatjuk, „milyen a jó diákszövetség?” Azt gondolom, olyan, mint a jó iskola. Semmi-képpen sem piaci alapon működik, hanem a kapcsolatok, a közösség szövetsége, a személy diákszövetsége, ugyanakkor itt is van igényesség és követelmény. Képesnek kell lennünk minél többünknek hozzájárulni az egészhez, mert itt is van, amit csak a „TE”, az egyén tud adni. Az alapok, a meggyőződés, és a legfontosabb: a hitünk viszont közös.

Megegyezés és az Alapszabály szerint minden olyan volt pi-arista diák lehet a budapesti tagozat tagja, aki Budapesten él és/vagy Budapesten végezte a piarista iskolát. Az új tagozat-ba a fiatalabb generáció vihet lendületet, ugyanakkor bízunk abban, hogy egykori öregdiákjaink, Teleki Pál, Antall József és Mádl Ferenc elnök urak, illetve a ma élő idősebb generáció tagjainak álmai is megvalósulhatnak egy olyan élő közösség-ben, amelyben jelen van a 20 évestől a 100 évesekig minden korosztály.

A most létrehozott Tagozat klubéletének a budapesti Piarista Gimnázium Duna-parti épülete ad helyet, a Pesti Barnabás utca 1. szám felől megközelíthető, I. emeleti diákszövetségi szobában. A Tagozat immár pályázhat szövetségi pénzekért, emellett szervezhet programokat, amelyre szeretettel invi-tálhatja budapesti leendő tagjait is. A 2012-es programjaink között szerepel egy gödi iskolalátogatás (október hónap fo-lyamán) és egy adventi lelkinap (december hónapban). A to-vábbi eseményekről a Hírlevél hasábjain tájékoztatunk titeket.

Bíztatlak és hívlak Titeket, kedves Barátaim, hogy jöjjetek! Épít-sük együtt tovább a Diákszövetséget, a Budapesti Tagozatot! Legyen a Diákszövetség értetek és sokakért!

Piarista öregdiák barátsággal

MiKEcZ tAMáSbUdAPESti tAgoZAt AlElnöK

piaristák

32

Piarista iFjúsági találkozóbudapest–strázniCe–pozsony–béCs:egy találkozás állomásai

Beszámoló

Az idei évben a csehországi Stráznicében került sor a piarista ifjúsági találkozóra, amely július 24-től 31-ig tartott. Négy ország képviseltette magát kö-zel 140 diákjával és kísérőikkel. A találkozón részt vettek olaszok, csehek, lengyelek és nem utolsó sorban magyarok is.

Mi Vácról, Kecskemétről, Szegedről, Mosonmagyaró-várról, Pestről és Nagykanizsáról érkeztünk. A rendez-vénysorozat előtt egy előtalálkozón is részt vettünk a Budapesti Piarista Gimnáziumban, melynek célja a meg-ismerkedés és a további tennivalók ismertetése volt. Nagyon jó társaság gyűlt össze, többen ismerősökre is találtunk más iskolákból. 24-én, kedden reggel a magyar küldöttség együtt in-dult egy közös busszal. Ekkor még Labancz Zsolt atya is velünk tartott. Hat óra utazást követően érkeztünk meg Stráznicébe, ahol egy általános iskola osztályter-meiben kaptunk szállást a többi nemzethez hasonlóan. A megérkezést és a kipakolást követően volt időnk egy kis városnézésre. Ezután kezdődött el az egyhetes prog-ramsorozat. Az első nap az országok kisfilmjeinek meg-tekintésével végződött. A második nap a várost kis vegyes csoportokban egy játék keretében részletesen is megismerhettük. A cso-portok nemzetköziek voltak, vagyis országonként két-két személy csatlakozhatott az egyes csapatokhoz. Így kénytelenek voltak a csapattagok angolul vagy esetleg németül beszélgetni. Sajnos az idő aznap nem volt ked-vező, ugyanis szinte egész nap szakadt az eső. Napi há-romszori étkezést kaptunk, mindig valami finomat, bár számunkra voltak szokatlan ízek is.

Harmadik nap Pozsonyba látogattunk, ahol a város nevezetességeit együtt tekintettük meg. A délutáni szabad-időt mindenki kedve szerint tölthette el. A Stráznicébe való visszaérkezést követően egy estebédet fogyasztot-tunk el, amelyet közös játék követett. A péntek a magyarok napja volt, ami a bűnbánatról szólt. A reggeli után

indult a csapat zarándokolni a Zerotin-hegyre. A za-rándoklat keresztúttal volt egybekötve. Ezen a napon viszont hét ágra sütött a nap, így 38 fokban kellett helyt-állni. Sajnos a hőséget nem mindenki bírta, hat lengyel társunk dőlt ki aznap. Délután egy izgalmas program keretében Morvaország nevezetességeit mutatták be nekünk. A vacsorát követően bűnbánati liturgiára került sor, majd, mint minden napot, ezt is szentmisével zártuk.A szombati programot mindannyian nagyon vártuk, ugyanis erre a napra esett a bécsi kirándulás. Ez a nap

azért is volt különleges a számunkra, mert mi magyarok ébresztettük a többieket egy táncos produkcióval, ami nagy sikert aratott. A hét órai indulást 3 óra utazás kö-vette, majd a városnézés. Az esti programot mindenki örömmel fogadta, mert végre mindenki kibulizhatta magát, itt is közös tánc volt a fő program. Vasárnap a szentmisét követően egy lazulós délutánra került sor. Este a város lakossága előtt kellett fellépnünk egy kis produkcióval. Mi népdalokkal készültünk, előad-tuk többek között a Ha én rózsa volnék és a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalokat. Azonban ez a program se úszta meg az esőt. A koncert végén közös énekkel zár-tuk le az előadásokat. Hétfőn egy híres csehországi zarándokhelyre utaztunk Velehradba, ami Cirill és Metód tevékenységének el-indulásáról nevezetes. Később sajnos az időjárás nem kedvezett a strandolásnak, ezért a Piarista Olimpián versenyezhettünk. Több sportágban mérhettük össze tudásunkat, volt foci, kosárlabda és röplabda is. Este sor került az ajándékozásra, mindenki hozott magával egy ajándéktárgyat otthonról, amit egy másik nemzetiségű személynek kellett átadnia.

Az utolsó nap összepakoltunk, majd a szentmise után könnyes búcsút vettünk új ismerőseinktől és barátaink-tól. Ekkor sok közös fotó készült és mindenki felírta új ismerőseinek nevét, hogy aztán hazaérve bejelölhesse őket a Facebookon. Nagyon örültünk, hogy részt vehettünk a találkozón, re-méljük, jövőre Magyarországon kerül rá sor.

UZonyi FAnni éS gróF KlAUdiA, nAgyKAniZSA

A mise végeztével rohantunk a fürdőszobába, mert minden este komoly küzdelmeket jelentett, hogy idő-ben sorra kerüljünk. Ezt volt az ún. „Fight for shower”

piaristák 33

Fejlesztések

Piarista Pályázati együttműködés

Iskoláink eddig is sok uniós pályázaton indultak és nyer-tek, akárcsak a Tartományfőnökség, aki fenntartóként maga is sok pályázaton vett részt. Elég a Duna-parti épület felújítására gondolni, vagy az interaktív táblák beszerzésére négy piarista iskolában.Alapvetően kétféle pályázat érhető el iskolák számára: ahol van tartalmi bírálat, és ahol nincsen. Előbbiben sok múlik a tartalom magas szakmai színvonalán és a megfo-galmazáson is. Jó, ha ismerjük a megfelelő hívószavakat is, és alaposan alá tudjuk támasztani indokokkal az igénye-inket. De van egy többé-kevésbé egyértelmű pontozási rendszer, lehet tudni előre, hogy mire lehet pontot kapni és mennyit. Ezek egy részénél nincs is mozgástér (pl. ha 3 pontot lehet kapni, ha az intézmény a leghátrányosabb települések egyikén található, akkor ezekért a pontokért nem tudunk semmit tenni), más részénél saját döntésünk, hogy pl. egy tevékenységet vállalunk-e plusz pontokért.A pályázatok másik része automatikus elbírálású: csak az számít a nyerési esélyeknél, hogy ne legyen benne for-mai hiba, és időben adjuk be. A pályázatokat beérkezési sorrendben bírálják: akié a forrás kimerülése előtt beérke-zik, az nyer. Az ilyen pályázatokra, mivel viszonylag jó nye-rési esélyeket kínálnak, egyre többen pályáznak, úgyhogy volt már olyan pályázatunk, amit a harmadik nap beadva már nem támogattak, pedig nem volt benne formai hiba. Az épp most aktuális TÁMOP-3.1.4 Innovatív iskolák fejlesztése pályázaton az igényekhez képest olyan kicsi a forrás, különösen a központi régióban, hogy vél-hetőleg csak azoknak a pályázatoknak van esélye nyerni, amelyek első nap beérkeznek.Uniós pályázatok szempontjából kétféle régió van Ma-gyarországon: a központi régió (ide tartozik budapesti, váci és két gödi iskolánk), amelyet uniós átlagban maga-sabb fejlettsége miatt jóval kisebb források érhetnek el, és az összes többi, a konvergencia régiók, ahol nagyob-bak a források.Eddigi uniós pályázatokat jellemzően külső cégek írták. Amennyiben pályázatíró cég állítja össze a pályázatot, annak két komoly hátránya van: a tartalom összeállítása kevésbé lesz hangsúlyos az írásnál, valmint magas költ-séggel is jár a pályázatíró cég megfizetése. Nagy előnye viszont a pályázatírás során felhalmozott tapasztalat ren-delkezésre állása, ami az iskolákat sok fejtöréstől és fej-fájástól mentheti meg. Sok jogi, pénzügyi kérdés merül fel a pályázatírás során, amelyek helyes megválaszolása döntően befolyásolhatja a pályázati esélyeket.Emellett egy uniós pályázat megértése és megírása igen komoly olvasás-szövegértési feladat. Sok a pon-tatlan, nem egyértelmű fogalmazás a kiírásokban, vagy éppen csak a nem ezekhez a szövegekhez szokott olva-sónak nehéz ráállni a szövegek logikájára.

A nyáron komoly feladatot jelentett a TÁMOP-3.1.4 pá-lyázatra való felkészülés. Az iskolák munkarendjét tel-jesen figyelmen kívül hagyva a kiírás júniusban jelent meg, és a beadás kezdetét augusztus 15-re tűzték ki. Az igényelhető forrás 5-300 millió forint, az elbírálás pedig automatikus, azaz csak a beérkezés sorrendje és a formai hiba hiánya számít. A pályázaton szinte minden olyan programra pályázni lehetett, ami iskoláink számára fon-tos: túrák, sporttevékenységek, szakkörök, pedagógus-képzés, eszközbeszerzés. A program összeállítása komoly szakmai munkát igényelt, lévén egy pályázatíró helyettünk nem találhatja ki, hogy milyen programokat szeretnénk megvalósítani. Mindezt a nyári szabadságolások idején. Ebben a helyzetben a Tartományfőnökség igyekezett összefogni az iskolák pá-lyázatainak elkészítését, ennek kapcsán egy előremutató kezdeményezésről tudunk beszámolni: először történt meg, hogy iskoláink és a Tartományfőnökség összefogva, hálózatban írt pályázatot. Hat iskolánk (Budapest, Búza-szem, Göd, Kecskemét, Nagykanizsa, Vác) illetve a sátor-aljaújhelyi kollégium csatlakozott az együttműködéshez. Az összefogás elsősorban a pályázattal kapcsolatos tu-dás megosztásán alapult. Július elején szakmai napot tartottunk, ahol a pályázat tartalmát ismertettük és közösen határoztuk meg a munka kereteit. Ettől kezd-ve minden információt megosztottunk egymással egy közös fájlrendszerben: lehetséges tevékenységeket, esz-közlistákat, vásárolható szolgáltatásokat, képzési ajánla-tokat, szakmai ötleteket. Kérdésekre közösen kerestünk válaszokat. Igyekeztünk minden iskolát legalább egyszer meglátogatni, ahol közösen dolgoztunk az iskola ötle-teinek és programjainak pályázatba illesztésén. A kitöltő program használatának rejtelmeit is megosztottuk egy-mással, illetve a beadást is közösen bonyolítottuk le. Mi lett mindennek az eredménye? A szeptember 24-i határidőre minden iskolánk leadta a pályázatát. De talán ennél fontosabb az az eredmény, hogy most már min-den iskola elmondhatja magáról, hogy sikeresen el-készített pályázatíró cég igénybevétele nélkül egy komoly, több tízmillió forint összértékű pályázatot. A pályázatok nem pénznyerő automaták, minden pá-lyázat mögött szakmai tartalom van. Azt kell mérlegel-ni, hogy ezeket a szakmai tartalmakat tudjuk-e vállalni. Rendkívül nehéz az olyan pályázatok végrehajtása, ahol az iskola nem tud kellően azonosulni a pályázati célokkal, és csak a pénzügyi forrás, esetleg némi eszközfejlesztés vagy beruházás miatt indult rajta. Az iskolák szakmai tá-mogatást tudhatnak adni egymás számára, a fejlesztések hatékonyabbak lehetnek az információk megosztásával.

Király gEllért

piaristák

34

piarista ablakzsirá

A tizenkét csillagú korona (A Boldogságos Szűz Mária Tizenkét csillagú koronája) a rózsafüzérhez hasonló imádság, amely Szűz Mária tizenkét kiváltságáért di-csőíti a Szentháromság három személyét, és mindegyik kiváltsághoz egy-egy üdvözlégyet fűz.

A keresztény hagyo-mány régóta Máriával azonosította a Jelené-sek könyvében szerep-lő asszonyt, akinek „öl-tözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csil-lagból korona” (Jel 12,1). Ennek nyomán – külö-nösen a barokk korban

– Máriát gyakran ábrá-zolták napbaöltözött asszonyként (mint pél-dául a budai Mária-té-ren álló kegyoszlopon), a késői középkortól kezdve pedig olyan

(többnyire népnyelvű) imádságok is keletkeztek, ame-lyek Mária tizenkét erényét vagy Istentől kapott tizenkét karizmáját sorolták föl. Egyes imádságok a barokk kor-ban közös ájtatossággá váltak. Az apácakolostorokban inkább a zsolozsmához hasonló liturgiák alakultak ki (himnuszokkal, körmenettel), a plébániatemplomokban pedig litániaszerű ájtatosságokat végeztek.A tizenkét csillagú koronát (Corona delle dodici stelle) is a középkor végén állították össze Itáliában. Nyomtatásban először 1494-ben jelent meg Milánóban, Hilarion bencés apát legendáskönyvének függelékében. Később fő nép-szerűsítője Avellino Szent András (1521–1608) és tanítvá-nya, Francesco Olimpio (1559–1639) teatinus szerzetesek voltak. Utóbbi tovább is fejlesztette a coroncinát, úgy, hogy négy-négy üdvözlégy elé egy-egy újabb dicsőítést és Miatyánkot illesztett. Kalazanci Szent József is megkedvelte ezt az ájta-tosságot. (Korábban sokáig úgy vélték, hogy ő maga találta ki.) 1628-ban – kissé átalakított formában – min-den akkori piarista iskolá-nak megküldte, és előírta, hogy „ezt az ájtatosságot minden diákunk minden nap elmondja, hogy csekély fáradságuk jutalmául méltók

legyenek a boldogságos Szűz Mária oltalmára életükben és halálukban egyaránt”. Bár egyes piaristák, mint a firenzei Vincenzo Talenti (1695–1770), sokat tettek a coroncina népszerűsítéséért, később mégis kikopott a használat-ból. A 18. század végétől a magyar és itáliai piarista diá-kok számára kiadott imakönyvekből is hiányzott.Csak 1835-ben fedezték föl újból, Angelo Pedralli firen-zei kanonok révén, aki Kalazanci Szt. József nagy tisz-telője volt, és a firenzei piarista kispapokat is tanította teológiára. A tizenkét csillagú koronát Talenti Kalazancius élet-rajzából ismerte meg, és lelkes terjesztőjévé vált, sok ezer példányt nyomtattatott ki belőle. Neki köszönhető, hogy 1838-ban XVI. Gergely pápa 100 napi búcsút engedélyezett az imád-ság egyszeri elmondá-sáért, 1855-ben pedig IX. Pius pápa teljes búcsút ígért azoknak, akik egy hónapon át mindennap elimádkozzák, gyónnak és áldoznak.Magyarul először Guba Pál piarista nyomtattatta ki Nagykárolyban 1897-ben. Hivatalos magyar ki-adása a Kalazanci Szent József zsolozsmája (Budapest, 1943) című füzetecskében jelent meg, amelyet a tarto-mányfőnökség olyan formában nyomtatott ki, hogy „a Sík–Schütz-féle imádságos könyvben állandóan hordható” legyen. Ebben szerepel az a latin verses fordítás is, ame-lyet 1935-ben Tomas Garrido spanyol piarista készített. Sík Sándor 1947-ben megjelent, Szűz Máriáról szóló ver-seskötetének a Tizenkét csillagú korona címet adta.

Tizenkét csillagú korona

Képek1. Kalazanci Szt. József a csillagkoronát viselő Szűzanya előtt

(Feszty Masa festménye, 1957, Budapest, Piarista központ)2. Sík Sándor verseskötetének címlapja (Janovits István rajza,

1947)3. A tizenkét csillagú korona újabb, Spanyolországban készült

kiadása (1990-es évek)

KOLT

AI A

ND

RÁS

1.

2.

3.

piaristák 35

Piarista élet Vácott

piariSta jubileumi évtized

2012–202

0

szegedtemesvár

tata

máramarossziget

Sík Sándorvác

szenc

KecsKeméttata

nagyKanizsa

Kalocsaléva

Privigye

Kalazanci Szent József

BudaPest

Beszterce

deBrecenszeged

1765

1767

1912

20162017

20152015

2015

2014

2012

2014

2012

2014

2012 2012

17141764

1912

2020

16661815

1720

1765

1719

1963

2015

2017

1714

1912

1765

17171717 2019

2013

2017