MATTHEW McCONAUGHEY

EGY TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS FILM Aki kicsit is ért a világ dolgaihoz, és nem csak az Agymenák elbutított szintjén, az tisztában van vele, hagy a legtöbb science-fictian filmnek semmi köze a tudomány­hoz, halott a nevében van. Általá­ban kiragadnak valami érdekes anomáliát, amit a tudósok sem ér­tenek, de ők elmagyarázzák, jó sok látványelemmel. A .scienceH -t fel­áldozzák a .fictianH oltárán. A Csil­lagok között nem ilyen.

e ooper a NASA pilótája volt, egészen addig, ameddig volt NASA. Merthogy a nem túl távoli jövőben átvették a hatalmat az összeesküvés-elméletek buta, de hatékony hívői, akik nem hisznek a költséges űrku­tatásban, de az egyre lakhatatlanabb Földön legalább életben tudnak maradni. Mivel nincs szükség mérnökökre, tudósokra, ezért

----~ www.premierek.hu

kényszeredetten főhősünk is farmot üze­meltet, miközben az agyát azzal tartja szin­ten, hogy kombájnokat programoz automati­kusra, és levegőben maradt drónokat térít el. Mindez megváltozik, amikor az egyik -egyébként gyakori - porvihar közepén rájön, hogy valakik valahogyan egy gravitá­ció alapú bináris kódot küldtek a házához, a lánya szobáján át. A jel egy koordináta, amit meglátogatva Cooper és kislánya megtalálja a NASA megmaradt néhány kutatóját, akik a Föld, illetve a földi élet megmentésén dolgoz­nak. Kis huzavona után belemegy abba, hogy ő legyen a pilóta, aki néhány tudóst elkísér a veszélyes útra, hogy lakható bolygókat ke­ressenek.

Valahol ebben a pillanatban kezdődik el az igazi történet, amiről jobb, ha nem mondok el semmit. A lényeg, hogy fordulatos, néha kicsit a fantasztikumba hajló, de a jelenlegi tudományos ismereteink alapján megdöb­bentően elképzelhető forgatókönyvet írt nekünk a Nolan-testvérpár. Az elejétől a

végéig fenntartja a feszültséget, és nagy­szerűen operál az időbeli ugrásokkal. Az „okosság" viszont nem megy a látvány ro­vására, végig olyan képeket kapunk, legyen az épp az űr , vagy egy idegen bolygó, eset­leg a Föld, amit bárki szívesen használna háttérképnek. A hanghatások egyeseknek talán furcsák lesznek, de az is csak a tudo­mányos helyesség jegyében történik: pél­dául az űrbeli robbanásoknak nincsen hangja, csak belülről , kívül ugyanis nincs, amiben terjedjen a hang. Ezt nagyszerűen egészíti ki Hans Zimmer zenéje, aki ismétel­ten egy új filmzenei stílust alkotott, de erről majd a decemberi szám Filmzene rovatában olvashattok többet.

A színészek végig a maximumot hozzák. A Coopert alakító Matthew McConaughey az egyetlen, aki főszereplőnek mondható, hiszen az elejétől a végéig az ő „sorsát" kö­vetjük, és mondhatjuk azt, hogy végig tar­totta azt a szintet, ami egy drámához elég kell, hogy legyen. Nem Oscarra termett szerep, de néhány egyedi arcjátékkal így is egy jó alakítás az övé. A mellékszerepek­ben mind a fiatalabbak, mind az idősebbek brillíroztak, látszik, hogy komolyan vették a szereplőválogatást a készítők , és sikerült minden drámailag fontos szerepre megf e­l elő színészt vagy színésznőt választani. Az egyedüli, akit negatívként ki tudok emelni, az Jessica Chastain, de erről sem ő tehet, hanem a szerepe volt kicsit „átmeneti '', hiába fontos, igazából csak egy ráncigált báb volt. és így nem is tudott megmutatni semmit abból. hogy jó színész. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a Nolan-filmek egyet­len visszatérő problémája, a komoly és ér­telmes női szerepek hiánya, ha nem is nagymértékben, de kicsit itt is visszakö­szön, de legalább próbálkoztak.

A film nagy jelentőséget tulajdonít a nemes céloknak, és ha nem értő szemmel

figyeljük, sokszor azt hihetjük, hogy egy Coelho-szerű kliséhalmazba kerültünk, ahol néhány szereplő nagy mondatokba nagy igazságokat mond ki. Viszont egész­ben nézve mindez elhalványul. mert a ki­mondottak nagy része lepereg a f őhő­sünkről , akit egyedül a túlélés hajt, mások pedig még ennél is szebb képpel visszahullanak rá, ahogy A sötét lovagban Harvey Oent mondata is: „Vagy hősként halsz meg, vagy megéred. hogy te magad legyél a gonosz". Szóval a film alatt próbál­juk meg ne giccsnek felfogni, ha valaki megpróbál emelkedetten beszélni, mert vagy fontos lesz még, vagy pedig épp az az érdekes benne, hogy csak töltelék, ami nem visz előre semmit, és ugyanúgy giccsnek érzi majd a főhősünk is, ugyan­úgy kidobja. Ez egyébként egészen való­ságos, hiszen a mindennapokban ugyanígy rengeteg nagy mondat akad az utunkba. és a túlnyomó többségüket egyszerűen végig sem gondoljuk. csak bólogatunk. hogy „persze", és folytatjuk tovább az éle­tünket.

Összességében nekem tetszett, sőt , a legnagyobb problémám a filmmel az, hogy melyik részére ne adjak tíz pontot. mert nem illik évente több filmet is maximumra értékelni. Viszont számomra ez a film úgy érkezett most, mint egy korty friss víz hetek szomjúsága után, amikor már épp beletörődni látszottam. hogy a realitás ta­laján már senki sem épít tudományos jö­vőképeket . megérkezett az Interstellar. Aki látványfilmet akar, az sem fog csalódni. aki művészfilmet , az sem, sőt, még azok is találnak kedvükre való szerepeket, akik egy kis humorra vágynak. Már csak azt remélem. hogy nem kell évekre hibernálnom magamat, hogy még egy ilyen tudományos-fantasztikus film érkezzen a mozikba. Még egy igazi Science- Fiction.

Eredeti cím: Interstellar (169 perc - 2014)

Műfaj : sci-fi. kaland, dráma

Rendező: Christopher Nolan

Forgatókönyv: Christopher Nolan Jonathan Nolan

Zeneszerző: Hanslimmer

Operatőr: Hoyte Van Hoytema

Producer: Lynda Obst Emma Thomas

Filmstúdió: Legendary Pictures Paramount Pictures Syncopy

Magyar forgalmazó: InterCom

Színészek:

\ KRlli l ~~

Matthew McConaughey (Cooper) Anne Hathaway (Amelia) Wes Bentley (Ooyle) Jessica Chastain (Murph) Matt Oamon (Or. Mann) Mackenzie Foy (Murph) Michael Caine (Prof. Brand) John Lithgow (Oonald)

0 ELŐZETES 1