Rejtélyek és talányok a magyar történelembenCserépfalu, 2014. november 14.

„Hol volt és hol nem volt, DániábanEgy királyfi, aki egy szép napon,Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,bolondot mímelt, ó borzalom.”

Dán nemesi családból származottKorának legjobb megfigyelői közé

tartozottKiváló matematikusnak tartotta

magát, s egy téves jóslat (Szulejmán 1566-os halála) következtében veszítette el az orrát

Az 1572-es szupernóva megfigyelése hozta meg a hírnevet

1588-ban publikálta főművét: az ún. geostatikus modellt

I. Szulejmán (1494-1566)Zrínyi Miklós (c.1508-1566)

Bernardo

„Mult éjszaka,

Midőn ama csillag, mely a saroktól

Nyugotra ég, a mennynek épp azon

Részén világolt, Marcellus meg én,

Az óra egyet ütvén –„

(William Shakespeare: Hamlet. Ford. Arany János. I. felv. 1. sz.)

Marcellus:

„Aztán csak elmúlt a kakas szavára.

Mondják, valahányszor az idő közelg,

Melyben Urunk születését innepeljük,

Egész éjjel zeng e hajnal-madár;

S hogy akkor egy se mér mozdulni szellem;

Az éj ártalmatlan; planéta nem ver,

Tündér nem ígéz, nem büvöl boszorkány,

Oly üdvös, oly szentelt azon idő.”

Az ádventi ünnepek előtt, novemberben, mikor még a kakas nem kukorékol egész éjjel

Így a szellemek szabadon járhatnak a hajnali kakasszóig

Hideg van, éjjel egy óra

Dánia, Helsingør vára

Fényes objektum a Polaristól nyugartra

a Nagymedve (Ursa Maior) valamelyik csillaga

a Lant csillagképben feltűnő fényes csillag, a Vega (α Lyrae)

a Hattyú csillagképben ragyogó Deneb (α Cygni)

a csillogó Capella (α Aurigae), a Szekeres csillagképben

Ám ezek a fent vázolt kronológiai, geográfiai és asztronómiai okokból kizárhatóak

Egyedül a Cassiopeia csillagkép felel meg a kritériumoknak, de itt nincs szóba jöhető fényes objektum

Deneb (α Cygni) a Hattyú csilagkép legfényesebb objektuma

A tiszta égbolton, novemberben, éjjel egy órakor a helsingøri várból egyetlen egy csillag fénylett, az elmúlt évszázadokban: a nevezetes Tycho-féle szupernóva.

Knud Gyldenstierne és Frederick Rosencrantz a dán király követei voltak az angol udvarban

Tycho Brahe unokatestvérei Egykori wittemberi diákok

(csakúgy mint Hamlet és a két udvaronc)

Shakespeare ismerhette őket személyesen

Az angol drámaíró ad nevet a két udvaroncnak ugyanis a Hamlet előzményeiben (Saxo Grammaticus, Belleforest, Thomas Kid, Őshamlet) nem szerepelnek

First Folio (1623)

Tycho levele Thomas Savile angol tudóshoz (1590)

Kéri, hogy jutassa el nemrég megjelent könyvét (1588) az égi szférákban legutóbb megfigyelt jelenségekről Thomas Digges angol matematikushoz

Digges megfigyelte a szupernóvát, s könyvet írt róla

Digges és Shakespeare barátok voltak és az adott időben, mikor az angol drámaíró a Hamletet írta, közel laktak egymáshoz

Digges komoly hatással volt Shakespeare csillagászati és asztrológiai nézeteire, ezek több drámában is tetten érhetőek

Shakespeare láthatta Digges íróasztalán Tycho metszetét a rokonok neveivel

Bekerült az irodalomtörténeti kánonba

Kassziopeia etióp királyné, Képheusz király felesége többre tartotta még

a tengeristen lányainál is saját szépségét. Poszeidón szörnyű haragra gerjedve árvizet és egy

cetet küldött Aithiopia elpusztítására. A szörny

kiengesztelésére Andromedát, a királyné gyönyörű leányát kellett leláncolni egy sziklához, ahonnan

Perszeusz, Zeusz és Danaé fia szabadította ki. Haláluk után mind

a négy etióp hős felkerült csillagképként az égre, bár a

rátarti királyné nem nyert teljes megbocsátást, s az égbolton

többnyire fejjel lefelé kell lógnia.

Pierre Mignard: La Délivrance d'Andromède (1679, Louvre)

Thaddaeus Hagecius (Frankfurt/Main, 1574) Erhard Ratdolt (Velence, 1485)

„Az előző évben [1572] november 11-én napnyugta után, amidőn szokásom szerint a csillagokat nézegettem a tiszta égbolton, egy új és szokatlan, a többitől elütő csillagot láttam a fejem felett ragyogni…” (Tycho Brahe dán csillagász)

„A Cassiopeia csillagkép alatt ragyog egy új csillag, amelyhez hasonlót sohasem láttak az előző korokban, mert alakja és fényessége a csillagokéhoz hasonló…” (Kaspar Peucer német teológus)

Hét történelmi szupernóvát ismerünk az elmúlt 2000 évből

Az utolsó kettőről: az 1572-es és az 1604-es csillagrobbanásokról vannak részletesebb adatok

Új csillag születésének gondolták a csillag felrobbanását és halálát

1572-ben megdőlt az 1800 éves arisztotelészi természetfilozófia egyik alaptétele

Mindenkinek, nemcsak a tudósoknak, volt véleménye az eseményekről és keresték az okokat és értelmezték a „következményeket”

„Ezzel egy időben bizonyos események már előre jelezték halálát. Egyes csillagok nappal is láthatók voltak, mások pedig, hosszúra nyúlva, úgy látszottak, mintha az égbolt közepén függenének.”

Hérodianosz (175 – 250) görög történetíró: A római birodalom története Marcus Aurelius halálától

Kr.u. 185.

„[Commodus]

Uralkodása alatt a

következő – részint az államra, részint

saját személyére vonatkozó – csodajelek

mutatkoztak. Üstököscsillag tűnt

fel az égen.” Historia

Augusta, Commodus (161192) császár élete

Kr.u. 185.

Andreas Cellarius: Harmonia Macrocosmica (Amszterdam, 1661)

„Ugyanis az összes filozófus egyetért abban, és a tények bizonyítják, hogy az égi világ éteri tartományában semmilyen változás nem lehetséges, legyen az keletkezés vagy elmúlás; hogy az ég és az égitestek nem válhatnak sem nagyobbá, sem kisebbé, sem számukban, vagy nagyságukban, vagy fényességükben, vagy akár más módon nem szenvedhetnek változást, hanem mindig ugyanazok, és önmagukhoz hasonlók maradnak minden időkben.”

Raffaello (1483 –1520) itáliai festő: Az athéni iskola (1509)

„Ugyanaz a Hipparchus, akit soha nem lehet kellőképpen magasztalni, hiszen mindenki másnál hatékonyabban bizonyította az égitesteknek az emberrel való rokonságát, és azt, hogy lelkünk az égbolt része, még új csillag születését is felfedezte saját korában; követte mozgását, hogy nappal merrefelé sugárzik, ami elvezette ahhoz a kétséghez, hogy talán ez gyakrabban is megtörténik, és azok is mozognak, amelyeket mi állócsillagoknak gondolunk, sőt, még azt az istenkáromlást is el merészelte követni, hogy összeszámlálta az utókor számára a csillagokat és égitesteket, és név szerint összeírta.” (Plinius Secundus természetrajza)

A Kármán-féle vonal: 100 km

Létező égi objektum mindenki →számára felvetődő kérdések

A válaszok iskolázottság, vallási →meggyőződés szerint

Politikai események kapcsolódnak össze égi jelenségekkel (királyok halála, mészárlások, születések)

Hatalmas levelezés, traktátusok, egyetemi előadások, metszetek

Matematikai asztronómia (Copernicus) megfigyelő →csillagászat (Tycho, Kepler) felé fordul

Georg Busch: Die andere beschreibung von dem cometen ... 1572 (Erfurt, 1573)

Egy különleges kézirat kódextöredékben (2003)

Wittenbergi matematikusok és teológusok előadásai az új csillagról (Peucer, Rüdinger, Widenbram)

Asztronómiai interpretáció: mi ez az új csillag?

Történelmi/asztrológiai interpretáció: milyen előzményei voltak és milyen hatással lesz az életre

Teológiai interpretáció: Krisztus második eljövetele

Kézirat keletkezése: 1572. december 7. és december 15. között

Jelen időben szól a Vénusz fényével egyenrangú új csillagról

December 15-én halványulni kezd és csak a Jupiter fényességét éri el

Prédikáció ádvent második vasárnapján a wittenbergi vártemplomban

1572. november 6-án fedezték fel az új csillagot

„1572. II. Rudolphus magyar királlyá koronáztatik. Új csillag támad 25. Septemb.” (Lőcsei kalendárium, 1671.)

„1572. II. Rudolphus magyar királlyá koronáztatik 25. 7-bris Pozsonyban. Somlyai Báthori Zsigmond e tájban született. 28. 7-bris új csillag láttatik.” (Szepsi Laczkó Máté, 1633 előtt)

„1572. november 10. Különös és csodás új csillag jelent meg a Cassiopeia csillagképben, amely egyazon helyen állt tizenöt egymást követő hónapon át, míg, lassanként csökkenve a teste, el nem enyészett. Ausztria főhercegét, Rudolfot, a császár fiát, Pozsonyban Magyarország királyává tették.” (Carion krónikája, 1578.)

„Marcus Varrónak a római nép történetéről írott művéből idézem a következőt, szó szerint úgy, ahogy ott olvasható: «Van az égen egy csodálatos jelenség. A közismert Venus csillag esetében […] Castor leírása szerint a következő csodajel mutatkozott: megváltoztatta a színét, a nagyságát, az alakját és a pályáját, ami pedig sem korábban, sem később nem történt meg..» Minden csodajelet természetellenesnek mondunk, ám ez nem igaz. Hogyan lehetne természetellenes, ami Isten akaratából történik, amikor minden teremtett dolog természete a nagy Teremtő akarata? A csodajel tehát nem áll szemben a természettel, csupán az ismert természettel áll szemben.”

Benozzo Gozzoli (c. 1420–1497) firenzei festő: Tolle lege (c. 1465)

József Attila, 1929. decembere Károli: „És ímé a csillag, a melyet

napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala” (Máté 2,9)

Czuczor-Fogarasi 1. lánggal ég 2. széteresztett haj

Magyar Tájszótár 1. „széllyel eresztett, lobogó, borzas haj” 2. bolygótűz (tüzes ember) - Háromszék

San Apollinare Nuovo (6-7. sz.) - Ravenna

Feltételezés1: létező égi objektum -> asztronómia

Üstökös vagy szupernóva Pl. Giotto: Háromkirályok

imádása, az 1301-es Halley-üstökös

Feltételezés2: nem létező égi objektum -> asztrológia

Bolygóegyüttállás (konjugáció) Szaturnusz és Jupiter: zsidók

csillaga ill. királyok csillaga

Giotto (1305) Capella degli Scrovegni – Padova

Bolygóállások

Stella magorum, a mágusok csillaga

Antik-keresztény kulturális hagyomány

Asztrológiai interpretáció: nagy államférfi születését, halálát égi jelek kisérik

Teológiai interpretáció: Krisztus második eljövetele

Látható égi jelenség, amire mindenki magyarázatot vár

Egyértelmű, a valóság része, amit nem lehet letagadni

Mindenkit érint, nemcsak egy teológiai-tudományos kérdés

Ludolphus de Saxonia: Vita Christi

„Théodore de Bèze találóan arra a csillagra alkalmazta, mely Krisztus születésekor ragyogott, illetve a csecsemők Heródes alatti meggyilkolására, és az alábbi versben figyelmeztette IX. Károlyt, Franciaország uralkodóját, ki beismerte, hogy ő a párizsi mészárlás értelmi szerzője, hogy óvakodjék: Te pedig véreskezű Heródes, reszkess. S valóban, nem is igen csalatkozott megérzésében. Mivel a csillag eltűnte utáni ötödik hónapban nevezett Károly hosszas és fájdalmas szenvedés után elvérzett.” (William Camden, 1597.)

William Camden (1551-1623) angol történetíró

Cyprian Leovitius traktátusa: 945-ben és 1264-ben is feltűnt egy hasonló jelenség a Cassiopeia-ban (Bèze-epigramma)

Későbbi értelmezések: kb. 315 évenként megjelenő csillag, utalás Betlehenre

Hasonlóképpen az 1556-os, 300 évenként visszatérő üstökös legendája (pl. Jules Verne, Jókai Mór)

Várták a megjelenését a 19. század végén (1856 ill. 1887)Leovitius: De nova stella (1573)

Bernardo

„Mult éjszaka, Midőn ama csillag, mely a saroktól Nyugotra ég, a mennynek épp azon Részén világolt, Marcellus meg én, Az óra egyet ütvén –„

(William Shakespeare: Hamlet. Ford. Arany János. I. felv. 1. sz.)

Szent Bertalan éjszakája, 1572. augusztus 23/24.

Protestáns Európa politikai interpretációja

Théodore de Bèze (1519-1605) protestáns teológus költeménye

Ki a Heródes, kik az aprószentek, s hol van a betlehemi csillag?

Asztrológiai-asztronómiai értelmezések

François Dubois (1576 után)

„Voltak némelyek abban a válságos időkben, akik ezt a szokatlan csillagot ahhoz a csillaghoz hasonlítani merészelték (komolyan, vagy mulatság kedvéért, nem ítélem meg), amely egykor a mágusoknak jelent meg, és Krisztus második eljövetelét, amint azt a másik az elsőt, valószínűsítve hirdették meg. Ezek között említendő meg Théodore de Bèze, igen kiváló szent és író férfiú, egyike a legkiválóbb filozófusoknak (ki lenne olyan, mint ő volt a maga korában?), aki arról a csillagról imígyen szerzett csinos epigrammát.” (Tycho Brahe, 1588.)

Tycho Brahe fali kvadránsa (1598)

Mikor fedezték fel az új csillagot? (1572. 11. 08.)

A politikai-teológiai interpretáció miatt fontos eseményekhez „igazították” a feltűnését

Források: krónikák, naptárak, kéziratok

Születés és halál: Báthory Zsigmond, II. Zsigmond Ágost

Koronázás: Rudolf, Valois Henrik Csillagászati képtelenség, hogy

november eleje előtt megfigyelhették volna

Codex Egberti (10. sz.)

Arthur C. Clarke novellája az új csillagról (1955)

Egy jezsuita csillagász felfedezőútja a Főnix-csillagképben

Feladat egy szupernóva maradványának a megtalálása

A számítások után kiderül, hogy ez a csillag robbant fel, s a fénye éppen Krisztus születésekor ért a Földre

Johann Bode: Uranographia (1801)

Hipotézis: létező égi objektum Üstökös vagy szupernóva? Még a 16. században sem válik szét a két

fogalom (szinonima) Túlságosan nagy hangsúlyt kap az

interpretációkban, hogy a távol-keleten nem figyeltek meg új égitestet ebben az időben (Kr.e. 7-4.)

Kr.e. 5. kínai forrás, majdnem három hónapig láttak egy „hui-hsing” égitestet, ami a kométának felel meg a terminológia szerint

Túlságosan magabiztos az a kijelentés: nem figyeltek meg sem üstököst, sem szupernóvát ebben az időben

2000 év távlata - 1500 évvel később is ellentmondásosak a források Dürer: Háromkirályok imádása (1511)

Jakab apokrif evangéliuma (Kr.u. 145 körül): „Láttuk a csillagát, mely minden másnál ragyogóbb volt, úgy ragyogott az a többi csillag között, hogy ezek fényességét még látni sem lehetett...”

Antióchiai Szent Ignác (+110) efezusiakhoz írott (XIX.) levele: „[a csillag] fénye kimondhatatlan volt, csodálatot keltett újdonsága…”

Órigenész (c. 248) Contra Celsum: „új csillag nem hasonlított egyik ismert égitesthez sem ... hanem azon égistetek jellegével bírt, melyek időről időre újra felbukkannak, mint például az üstökösök…”

Jean Fouquet: Étienne Chevalier hóráskönyve (c. 1455) – Musée Condé

Dürer (c. 1504) - UffiziBotticelli (c. 1475) - Uffizi

„Nagy tudományú király volt második Rudolff és az astrologiát igen tanulta és tudta Tijchon Bracheus Dánus országbúl való tudós és hires Astronomust a maga udvarában több tudós emberekkel tartotta. Minémű változások lettenek egész Magyarországban és annak városaiban a külömb külömbféle fejedelmek által egész Mátyás királynak idejétűl fogva ez ideig, megjövendölte ezeket az esztergomi János érsek még 1472-ben íratott és festetett prognosticonos képeiben kiábrázolva.”

Balla Gergely nagykőrösi bíró 18. századi krónikája

„Az ebédlő fejénél felállította a Szibillák csúcsíves boltozatú szentélyét, amelyben valamennyi Szibilla ott sorakozik. A teremben nemcsak Magyarország összes királya látható, hanem a szkíta elődök is. ” (Bonfini tizedei)

„ [Vitéz János] Továbbá néhány ablakra a budai királyok képeit iratta, mégpedig úgy, hogy a mit az álló és bolygó csillagokból és régi bölcsek könyveibõl kiolvastak, azoknak jelentését és értelmét bele foglaltatta. Célja az volt, hogy a tudományokból merített ismereteit tudassa és az ezen országokban bekövetkezendő dolgokat kívánni tudók értesülést szerezzenek.” (Pecsevi krónikája)

Antonio Bonfini portréja (Philostratus kódex)

„Hanem Mátyás király után is egy nihány ablakot iratot meg, mellyet valami prognosztikomból, avagy a csillagoknak járásából vöttendő mondásból és úgy akarta az ő utána valóknak azon képek által jelölni, hogy mi volna a jövendő ez országban.”

Chronica az magyaroknac dolgairol (1575)

Tervei között szerepelt Antonio Bonfini magyar történelmének folytatása, ezért gyűjtötte a legkülönbözőbb feljegyzéseket, jó néhány ismeretlen embert bízott meg, hogy írja meg az általa megélt eseményeket.

„ Lajos király az hadból megfutamik, ki csakugyan ottan Cselénél egy fogban a sárban vesze. (…) János vajda Fejérvárra mene, az Lajos király testét meghozatá az mohácsi mezeiről s sárból, kinek testít az halászok sárba benyomták vala, hogy az terek meg ne találja” (ismeretlen)

„János vajda nem írkezík vagy nem akara jönni az erdélyi níppel Mohácscsá az király mellé az viadalra.” (ismeretlen)

Martin Rota: Verancsics Antal (1504–1573) esztergomi érsek portréja

„A bécsi császári udvari könyvtár kéziratai között egy ily című is találtatik (…) Ebben, valamint egy külön levélben II. Lajos király haláláról, minden eddigi előadásokkal, és, mint több belső okok mutatják, az igazsággal is merőben ellenkező elbeszélés találtatik.” (Gévay Antal, 1840)

„ Kétségtelen - úgymond -, hogy Szapolyai György holttestét a mohácsi csatatéren nem találták meg; bizonyos, hogy a török táborban az ütközet után hosszú dárdán körülhordozott fejet csak némelyek mondották a Tomori Pálénak; igaz, hogy a király holtteste nem a Csele patakban találtatott meg.” (Jászay Pál, 1846)

„Azután pedig az egyháziak mindent elrendeztek, ami szükséges volt Lajos király temetéséhez. Én odaszaladtam uramhoz, Lajos királyhoz, hogy lássam, és tapasztalatot szerezzek. Dávid János, Tatai Miklós voltak igazi káplánjai Lajos királynak. Itt már, kedves olvasó uraim, jól figyeljétek írásban tett nyilatkozatomat Lajos király haláláról. Amikor testét nézegettük, három szúrást találtunk; cseh karddal volt átdöfve. Mi papok csak titokban vizsgáltuk meg, s nem volt szabad másoknak elmondanunk János vajda miatt. Így történt Lajos király halála. Biztosan fel tudjuk az igazságot tárni János király halála után. Egy magyar vitéz, hogy meghallotta, hogy János király meghalt, mondja: Már fel kell tárnom Lajos király halálát.”

„És így kezdett beszélni: Szeretett testvéreim, figyeljetek, és tudjátok meg tőlem halálát, miképpen történt meg vele. Lajos királyt a mocsáron átvittük egészségben és épen, Szepesi György és Tomori Páli, a Cseribasa. Velünk volt Citrich is. És amikor megérkeztek Báta mezőváros mellett egy faluba, mondta Szepesi György: Király uram, nemde akarsz itt valami pihenőt tartani, leszállni a lóról, a vasból kivetkőzni, s hogy valami ennivalót készítsünk neked. Hogy a szegény király ezt hallotta, tetszett neki a tanács; hasonlóképpen a Cseribasa is jóváhagyta. Mikor a király megtette, amit mondtak neki, Tomori Pál a király engedelmével elment szállására.”

„Azután György a királlyal maradt. Mondta Szepesi György: Te király, bestye táncos király, elvesztetted Magyarországot s a mi jogunkat s az igazságos ítéletet Lőrinc herceg birtokára; bizony te meghalsz. - György kihúzta cseh kardját, és megszúrta több mint háromszor. A király leesett a földre; csak egy szál ruhában ült a szobában. Tomori Pál megtudva azt, hogy megölte, rögtön nekirontott Györgynek. - Ó te, gyilkos lator - mondta Györgynek. Tomori páncélban volt, nem vetkőzött ki, mert őrizte a királyt; csak éppen hogy elment szállására szolgáihoz. Pál mindjárt megölte Szepesi Györgyöt.”

„Szepesi Györgynek volt egy alhadnagya nagy csapattal; hogy meghallotta, hogy urát, Györgyöt megölték, azonnal a Cseribasára rontott csapatával, s ott megölték Tomori Pált. Íme, ily módon hárman feküdtek holtan. És - mondta a magyar vitéz - már éjszaka volt, péntekre virradóra; s nagyon sötét volt az éjszaka. És tüstént gyorsan Györgyöt és Pált egy sírba fektették a falusiak templomában. Lajos királyt ruhájából kivetkőztették s így vitték a tóhoz. De nem bocsátották le a tóba, hanem a tó partján lenn ástak sírt szegénynek, s otthagyták. Ily módon láttam én előbb említett káplántársaimmal a három szúrást testén; arany kereszt függött a nyakán, vékony ruhában és ingben volt, amint levetkőztették, s az ujján jegygyűrű volt még tanúságul.”

1) „És nagy haddal készült fel, s elhozta anyját Lajos királynak, aki szegény a mocsárba esett.”

2) „Ugyanaz a Lajos király gyermekkorától fogva mindig gyakorolta a lányokkal való feslettséget, mert azok a lator udvari emberei inkább rosszra tanították, mint jóra, amit én gyakran láttam. És ő, mondják, rút halállal egy mocsárban elmerült lovával.”

3) „Egy magyar vitéz, hogy meghallotta, hogy János király meghalt, mondja: Már fel kell tárnom Lajos király halálát.”

4) „De én visszatértem a csensztohovai búcsúról. És ezen az utamon hallottam először Źarkiban a parókustól, miképpen halt meg Lajos király Szepesi György keze által, amiképpen fentebb megíratott.”

A mohácsi csata eseményei Szerémi György leírása alapján (1850)

„Írta mindezeket Szerémi György pap, aki káplánja volt egykor az ifjú Lajos királynak, s az ő halála után János királynak, aki velük sok veszélyben forgolódott, de hiába fáradozott, mert tőlük semmit sem kapott, de ő mindazonáltal nekik tanácsolgatott amennyire csak tudott, s az Isten kegyelméből nekik gyakran jövendölgetett, midőn véleményét hallatta, s midőn Częstochowából megtért és Krakkóban időzött, ezeket emlékezetében gondosan rejtegette s végül emlékezete után megírta, midőn a boldogságos szűz őt arra megsegítette.”

(Szerémi krónikájának a vége)

Orlia Petrich Soma: Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat (1860-as évek)

a törökök által lekaszabolt Tomori, akinek levágott fejét dárdára tűzték

említett magyar katona, aki Szapolyai János halálakor, a mohácsi csata után tizennégy évvel hajlandó csak erről mesélni

elképzelhetetlen, hogy a csatából elmenekült katonák visszatérnek még egyszer a Csele-patakhoz, és lámpavilágnál temetik el a királyt, amikor tudjuk jól, hogy Szulejmán egész éjjel harckészültségben tartotta az embereit

mindenki számára ismert tény volt, hogy Lajost a patak partján találták meg, így muszáj volt a holttestet is a történet hitelessége miatt odaszállíttatni

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860)

menekülő király sebesülésére, amelyet három kortárs török történetíró is megerősített, kézenfekvő magyarázat volt, hogy az információt a törökök maguktól a magyar hadifoglyoktól szerezhették, akiktől szerették volna megtudni: mi történt Lajossal

az időrend szempontjából is megkérdőjelezhető Szerémi hitelessége, hiszen történetében a nagy leszámolás csütörtökről péntekre virradóan esett meg, míg a temetésre csütörtök hajnalban került sor. Tehát a királyt előbb eltemették vértől ázott ruhájában, aztán másnap éjszaka gyilkolta meg Szapolyai György Dunaszekcsőn

Dunaszekcső

„Ez itten a király őfelsége, az én mindig legkegyelmesebb uram holtteste, ez egészen bizonyos!, s térdre borulva, sírva megcsókolta. Minthogy így felismertük, kiástuk a testet, először fejét, aztán arcát lemostuk, és egész pontosan felismertük azokról a jegyekről, melyek őfelsége fogain voltak. (…) Nem akarok hízelegni, de főtisztelendő uraságod kegyeskedjék elhinni nekem, hogy sosem láttam emberi holttestet, mely ennyire épen maradt volna, ennyire ne lett volna undorító és ijesztő.” (Sárffy Ferenc győr kapitány jelentése)

1. II. Lajos belefulladt a Csele-patakban (aug. 29.)

2. Az áradás elfedte a holttesteket (aug. 30-a utáni napok)

3. II. Lajos hevenyészett elföldelése az áradás után (szept. 3. után)

4. Sárffyék megtalálták a holttestet (október)

5. II. Lajos temetése Fehérvárott (nov. 10.)

6. A gyűrű megtalálása (1527 tavasza)

II. Lajos gyermekkori páncélja

„Lajos király halálának miként történte még homályban fekszik, s későbbi felvilágosításra vár. (… ) néhány évvel a szekcsői egyházban ugyanott hová Szerémy utasíta, felásás történvén, két holttest maradványaira akadtak.” (Jászay Pál, 1846)

A dunaszekcsői Angyal-kápolnában temették egy sírba a királygyilkosság után Tomori Pált és Szapolyai Györgyöt. Scitovszky János pécsi püspök felkérésére 1840-ben ásatást végeztek a kápolna falainál, ahol két, egymás mellé helyezett emberi maradványra bukkantak, ám ezeket a csontokat az ásatást végző napszámosok szétszórták. (Mogyoróssy János, 1884)

„E pontra nézve megjegyzem, hogy 1840–41-ik évben Scitovszky János, akkori pécsi püspök, utóbb esztergomi prímás, felszólítására a szekcsői szigetben ásatások történvén, az »Angyal kápolná«-nak romjai alatt négyszögű falak között egy sírban két, egymás mellett fekvő csontváz találtatott, mit azonban az ásók, mire a felügyelő odaérkezett, szétszórtak. Igazolja e tényt a helybeli nép, mely az ásatás körülményeire még élénken emlékezik. Íme a királygyilkos és annak megbosszulója egy sírban!”

(Gosztonyi Jenő, 1891)

„De a pergamenpapíros alsó része [Nádasdy Tamás Ferdinándhoz írt beszámolójában], épp azon a helyen, ahol Lajos személyére tér át, ollóval le van rézsút vágva. Régi szokás volt, hogy a magyar titkos részleteket az okiraton megsemmisítették vagy külön más aktába tették. Így történt ezzel is.” (Pázmándy Dénes, 1923)

Mária királyné a gyilkosság megrendelője, aki meddősége miatt az a veszély fenyegette, hogy a pápa felbontja Lajossal a házasságát és nem tudja biztosítani a Habsburgok részére az örökösödést. Két szeretőjével, Czettrich Ulrikkal meg Nádasdy Tamással kitervelte és végrehajtotta a gyilkosságot. Bizonyíték erre ismét a cseh háromélű kard lett. (Neusiedler Jenő , 1926)

A legenda különös fordulatot vett ebben a munkában, ugyanis a következő feltételezése szerint Tomori Pál és Szapolyai György nem Dunaszekcsőn nyugszanak, mint ahogyan a múlt századi irodalom feltételezte, hanem holttestüket Lajos hullája helyett Székesfehérváron helyezték a márványkoporsóba, hiszen nem képzelhető el, hogy az éjszakai mészárlás két nagy ellenfelét a helyszínen temették volna el. Az író viszont ebben az esetben tartozik azzal a magyarázattal, hogy akkor hol nyugszik II. Lajos magyar király, akit Baráthosi szerint nem temethettek jeltelen sírba a Csele-patak partján.

„Meg vagyok győződve arról, hogy II. Lajos nem a patakba fulladt bele, hanem saját üldözésének a kelyhéből ivott. Ugyanis a magyar királyok, már az Árpád-háziak közül néhányan, majd az Anjouk és a későbbiek is, üldözték az akkor eretneknek tartott bogumilokat és huszitákat. Ezek pedig az igazi hitet és vallást hirdették és képviselték. Tulajdonképpen ez ütött vissza 1526-ban, olyan Mohácsunk lett, mint nekik volt.” (Zakar András, 1976)

„fejlett titkos ügynöki hálózattal rendelkező Habsburgoknak sikerült kiküszöbölniük a történelmi események ritmusát felpörgető külső zavaró tényezőket, illetve elhárítaniuk a királygyilkosságokra törő titkos erők tevékenységét” (Kolozsvári Grandpierre Endre, 1989)

Farkas Gábor FarkasRégi Nyomtatványok Tára

Országos Széchényi Könyvtár

Bibliotheca Hungarica – Apponyi Sándor gyűjteménye