Quem Virum , aut Heroa, lyra vel acri

T ibia sumes celebrare Clio ?

Aut iu umbrosis Heliconis oris,

A ut super Pindo —

110HAT. Carni. Lib. 14 Od. XII.

M e l l y vigadás közt hallom az Áoni

Berkek felől víg dalijait a’ kegyes

Mú’sáknak ; ah mclly édesítő

Hangokat ád az egész vidék itt!

Talán ma édes Mentorom érte-e l

Betscs Nevének kellemes Inncpét :

'S azért világit olly mosolygó

Fénnyel az éjj örömébe Hcsper !

De mit beszéllek ? — hát nem az Ö Nevét

Harsogja-é víg bértzein a’ magos

Fíndus , kiáltván néki E 1 j e n t

Száz meg ezer szava közt az Ékkő.

Ni! már borostyán, ’s zöld olaj-ág fedi

A z érdemeknek fénnyei közt, derűit

Bölts Homlokát ; íii ! melly pirosló

Ró’sa-kötés mosolyog hajából,

Ù azl - ki közlünk Nemzetit, a' homály

fejnek kerengős habjaiból, erős

Búrral kivonván 5 a ’ Világok'

Mély Tudományira jól vezérli,

Bámulva látom most az Eli’sium

Kertjébe Árpád Lelke miként örül,

Látván ditsöült Nemzetének

Sokratesét ez öröm körébenn!

jEldülnck ékes tornyai a’ kcvély

Kezeknek ; Állás bértzeiből kivájt

Gránit sem ér a’ változások

Ostromi közt maradást örökre!

P e a’ kit Érdem közt visz előkelő

gzárnyánn, az É let’ kedves adója, a’

I l í r , N é v , örökké élnek annak

Tettei a' követő Világbann !

Élj hát öröm közt Mentorom! Érdemed’

Lászlója a’ Ilii’’ ró’sa küszöbjeit

Már úgy is itt általhatotta ;

Nagy Neved á ll, marad, é l, örökké!

Én is, reményiéit engedelcm közölt,

Hálaadással gyújtani jó szagú

Tömjént nem átallok Te érted

A ” Magyarok’ Kegyes Istenének !

Admittitur ad Typum.Debreczim 20-a Jan. 187.7.

f . , .. , ! ' .j'

C aboi.us D eáky mpr. e S. P. Loc. Dir. Gymn. qua Revisor Libr.

Regius.