SZAKDOLGOZAT

Bek Tamás

2010

1

A régészeti örökség jogi védelme

Magyarországon

Készítette: Konzulens: Bek Tamás Dr. Ivancsics Imre Jogász DL egyetemi docens

2

Tartalomjegyzék

1. Régészeti örökség - régészeti örökségvédelem .................................................................. 3

2. Jogi szabályozás az Örökségvédelmi törvényig ................................................................. 6

1.1. Kezdetek ....................................................................................................................... 6

1.2. Az ingó- és ingatlan régészeti örökség együttes jogi védelme ..................................... 8

1.3. Az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről, a Kulturális Örökség

Igazgatósága ............................................................................................................... 11

3. Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről (Máltai Egyezmény) ..................... 14

4. A régészeti örökség hatályos jogi védelme – jogszabályi keretek és intézményrendszer 16

4.1. A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről ...................................... 16

4.1.1. Régészeti lelőhelyek védelme ......................................................................... 17

4.1.2. Régészeti feltárásokra vonatkozó szabályok .................................................. 19

4.1.3. A kulturális javak körébe tartozó régészeti leletek védelme .......................... 22

4.2. Régészeti örökség védelmét biztosító intézmények ................................................... 23

4.2.1. Az oktatási- és kulturális miniszter kapcsolódó feladat- és hatáskörei .......... 23

4.2.2. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ................................................................ 24

4.2.2.1. Jogállása és szervezete .................................................................................... 24

4.2.2.2. A Hivatal régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladat- és hatásköre ... 26

4.2.2.3. A Hivatal eljárási rendje, általános eljárási szabályok ................................... 28

4.2.2.4. Az örökségvédelmi hatóság eljárásai.............................................................. 39

4.2.2.4.1. Védetté nyilvánítási eljárás ...................................................................... 39

4.2.2.4.2. Hatósági engedélyezési eljárás ................................................................ 41

4.2.2.4.3. Megelőző feltárás – feltárási engedély kiadása ....................................... 43

4.2.2.4.4. Régészeti szakhatósági állásfoglalás, hozzájárulás ................................. 47

4.2.2.4.5. Hatósági kötelezés - Örökségvédelmi bírság........................................... 50

4.2.2.4.6. Hatósági nyilvántartás ............................................................................. 53

4.2.2.4.7. Kiviteli engedélyezési eljárás .................................................................. 55

5. Összegzés.......................................................................................................................... 57

6. Jogszabály- és irodalomjegyzék ....................................................................................... 58

3

1. Régészeti örökség - régészeti örökségvédelem

A kulturális örökség hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem

újítható forrása, a nemzeti és egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevője. A kulturális

örökségnek három elemét különböztetjük meg: ezek a régészeti örökség, a műemléki értékek

és a kulturális javak. Noha érdemben csak a régészeti örökséggel kívánok foglalkozni, e

három csoport közötti szoros összefüggés, illetve az elhatárolás érdekében érdemes

meghatározni utóbbi kettő fogalmát is. Műemléki érték minden olyan építmény, kert, temető

vagy temetkezési hely, terület, valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese,

rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő

jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival

és berendezési tárgyaival együtt.1 A műemléki értékek a régészeti örökség ingatlan elemeivel,

a régészeti emlékekkel alkotják a kulturális örökség ingatlan elemeinek csoportját. Kulturális

javak az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar

nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített,

írásos emlékei és egyéb bizonyítékai – az ingatlanok kivételével -, valamint a művészeti

alkotások.2 Ha a részletesebb fogalommagyarázatot leegyszerűsítjük, a kulturális javak

fogalmán két tárgycsoportot kell értenünk: a régiségeket és a műalkotásokat. Az eredeti

helyükön megtartott régészeti leletek, valamint a kulturális javak - a közéjük tartozó, eredeti

összefüggéseikből kimozdított, és közgyűjteményben őrzött régészeti leletekkel - együtt a

kulturális örökség ingó összetevőjét jelentik.

Magyarországon a régészeti örökség fogalma alig másfél évtizedes múltra tekint

vissza. Definiálása és a régészeti örökségvédelem jogszabályi hátterének kialakítása során a

hazai jogszabályalkotóknak figyelembe kellett venniük, az ún. Máltai Egyezmény3 előírásait,

mely meghatározta a régészeti örökség fogalmát. Ezek szerint a régészeti örökség az európai

kollektív emlékezet forrása, a történeti és tudományos tanulmányok eszközének minősül.

Ennek kell tekinteni minden olyan maradványt, tárgyat és az emberi lét bármely más, az

elmúlt korokból fennmaradt nyomát, amelynek tudományos feldolgozása lehetővé teszi

12001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről. (Továbbiakban: Kövt.) Értelmező rendelkezések 7.§. 4.

2Uo. 7.§. 10.

3Európai Egyezmény a régészeti örökség védelmérő l. Valletta, 1992. január 16. Hatályba lépése: 1995. május

25. (Továbbiakban: Máltai Egyezmény) Kihirdetéséről a 149/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelet gondoskodott.

4

rekonstruálni az emberiség történetét, és feltárni kapcsolatát környezetével. A régészeti

örökség magába foglalja a különböző korú szerkezeteket, építményeket, épületcsoportokat,

telepeket, ingó tárgyakat, más jellegű emlékeket, valamint ezek összefüggéseit függetlenül

attól, hogy azok a szárazföldön, vagy akár a víz alatt találhatók. 4 Az első hivatalos hazai

fogalom-meghatározás messzemenőkig figyelembe vette az európai egyezmény

meghatározását. A kulturális javakról szóló 1997. évi CXL. törvény5 szövege kimondta, hogy

a régészeti örökség elemeinek körébe tartoznak az emberi lét bármely, elmúlt korokból

fennmaradt nyomai, amelyek száz évnél régebbiek, és amelyek segíthetnek rekonstruálni az

emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. A régészeti örökség magában foglal

minden lelőhelyet, építményt, szerkezetet, tárgyat vagy más emléket, jelenséget, érzékelhető

összefüggést a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt, barlangokban. 6

A köznyelv a régészeti lelet fogalmát használja a földből, vízből stb. előkerült olyan

régi tárgyakra, amelyek forrást jelentenek a régészettudomány számára. Ez azonban nem

azonos a régészeti örökség fogalmával, hanem része annak, hiszen a régészeti lelet a régészeti

örökség érzékelt, felfedezett, feltárt – jellegénél fogva – ingó eleme. A régészeti örökség

körébe tartozik tehát ezen ingó elemek összessége, valamint az ingatlan régészeti emlékek, sőt

ezek összefüggései is.7 Mint azt a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV.

törvény megfogalmazza, régészeti örökség az emberi létnek a föld felszínén, a föld vagy a

vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett

érzékelhető nyoma, mely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát

környezetével.8 A két törvényi megfogalmazás között a legszembetűnőbb különbség annak az

időpontnak a megjelölése, mely meghatározza, meddig beszélhetünk adott esetben régészeti

örökségről. A kulturális törvény rendelkezése szerint minden száz évnél idősebb emlék, míg

az örökségvédelmi törvény szerint csak az 1711 előttiek számítanak ebbe a körbe. 9 Utóbbi

megoldás több okból is logikusabbnak tűnhet. Egyrészt nagyapáink szántóföldön elhagyott

bármely használati tárgya és egy több ezer éves épített emlék régészeti szempontból nem

vonható egy kategóriába. Igaz ugyan, hogy mindkettő fellelhető régészeti módszerekkel,

azonban kulturális és információs értékük előfordulási gyakoriságuk és történeti fontosságuk

4Máltai Egyezmény 1. cikk In. Magyar Közlöny 2000/90.

51997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelmérő l és a muzeális intézményekrő l, a nyilvános könyvtári

ellátásról és a közművelődésről. 6Uo. 1. számú melléklet.

7Nagy Mihály: A régészeti örökség védelme Magyarországon. In. Magyar régészet az ezredfordulón. NKÖM

Teleki Lás zló A lapítvány, Budapest, 2003. 30. old. (Továbbiakban: Nagy 2003.) 8Kövt. 7.§. 22.

9Itt kell azonban megjegyezni, hogy nem minősülnek régészeti leletnek azok az 1711 előtt keletkezett kulturális

javak, melyek b izonyítottan műgyűjteményben maradtak fenn.

5

eltérő volta miatt egymáshoz mégsem mérhető. Másrészt az időpont meghatározásával és a

kulturális örökség elemeinek tisztázásával szétválaszthatóvá vált az egyes tudományágak

(régészet, néprajz, történettudomány, stb.) kutatási területe.10

A régészeti örökségről történő információszerzés fő forrása a régészeti feltárás.11 Az

ennek során előkerült régészeti leletek közgyűjteményben, illetve nem állami fenntartású

múzeumban12 való elhelyezése és szakszerű megőrzése, illetve az épített régészeti örökség

eredeti állapotban tartása a régészeti örökségvédelem részét képezi. Legfontosabb területe

azonban a még fel nem tárt, de ismert régészeti lelőhelyek13 védelme. A régészeti örökség

védelme tehát kiterjed a régészeti örökség felkutatására, értékelésére, számbavételére és

nyilvántartására; a védendő területek meghatározására, védetté nyilvánítására, illetve a

régészeti örökség megőrzésére. A régészeti örökség védelmét biztosítják az örökségvédelmi

törvényben megfogalmazott általános rendelkezések, miszerint minden régészeti emlék az

állam tulajdona, illetve a régészeti örökség elemeit lehetőleg eredeti lelőhelyükön, eredeti

állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megőrizni. 14 A régészeti örökség védelme

közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget

jelent az állami és önkormányzati szervek, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az

állampolgárok számára.

A régészeti örökség védelme során a jogalkalmazó sokféle joganyaggal kerülhet

kapcsolatba. Az örökségvédelem igazgatása elsősorban a közigazgatási jog része, de emellett

számos más jogágat érint. Kapcsolatban áll a büntetőjoggal, a polgári joggal, az

alkotmányjoggal és az Európai Unió joganyagával egyaránt. Mivel e munka témája

elsősorban a közigazgatási jog, a megfelelő helyeken csak röviden szólok a többi jogággal

fennálló kapcsolatra.

10

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem érvényesül az interdiszcip linaritás. Régészeti módszereket igénybe

vesz mind a néprajz-, mind a történettudomány. Pl. Egy 18-19. század i gátőrház ásása régészet, az előkerült

anyag feldolgozása viszont már néprajz. Háborús tömegsírok, bunkerek feltárása történettudomány régészeti

módszerekkel. 11

Kövt. 7.§. 18. szerint régészeti feltárás a tudományos módszerrel végzett tevékenység, melynek célja a

régészeti örökség elemeinek felkutatása. 12

Uo. 8.§. (2)„A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam nevében a miniszter lemondhat régészeti gyűjtőkörrel

rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok javára.” 13

Uo. 7.§. 20. „Régészeti lelőhely: az a fö ldrajzilag körülhatárolható terület, amelyen a régészeti örökség elemei

történeti összefüggéseikben találhatók, és amelyet a hatóság nyilvántartásba vett.” 14

Uo. 7/A-10.§.

6

2. Jogi szabályozás az Örökségvédelmi törvényig

2.1 Kezdetek

A régészeti örökség intézményesített védelme hazánkban a XIX. század közepe táján

kezdett kialakulni. Ekkor, a polgári átalakulás, a reformkor kezdetén született meg mind az

ingó műemlékek, régiségek, mind az épített örökség, a műemlékek védelmének gondolata.

Így együtt, „mindennemű ingatlan és ingó régiségek” megnevezéssel szerepeltek Jankovich

Miklós 1818-ban, a Tudományos Gyűjteményben megjelent, Esedezés a magyar régiségek

iránt című felhívásában, melyben azzal a kéréssel fordult olvasóihoz: derítsék föl a "jeles

maradványokat", hogy meg lehessen tudni, mennyi az, amit a török hódoltság

"visszahívhatatlan enyészetbe dönt".15

Az 1841-ben alakult Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságán belül létrejött

archeológiai szakosztály is a régiségek és műemlékek megőrzését tartotta feladatának 16, külön

kitérve a Magyarországon felfedezett ó- és középkori régiségek külföldre csempészése és

kivitele ellen. 1847-ben a MOTT indítványára fogalmazta meg felhívásában a Magyar

Tudományos Akadémia a védendő műemlékek körét, melyben az ingatlan örökség elemein

túl faragványok, öntvények, festmények, vésetek, metszetek, fegyverek, bútorok, edények,

ékszerek is szerepeltek.

A szabadságharc bukása a megindult folyamatokat megakasztotta, a császári rendelettel

létrehozott, a magyarországi előzményektől teljesen függetlenül megszervezett és azt

figyelmen kívül hagyva működő szervezet (Central Comission17) elsősorban az épített

emlékekre összpontosította figyelmét. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. januári

közgyűlésén indítványt terjesztettek elő a Történeti Osztály keretein belül működő, állandó

Archeológiai Bizottmány felállítására. Az alkotmányosság helyreállításával megszűnt a

Central Comission illetékessége hazánk területén. Feladatait az Archeológiai Bizottmány csak

részben vette át.18

15

Marosi Ernõ szerk.: A magyar művészettörténetírás programjai: Válogatás két évszázad írásaiból. Budapest,

Corvina, 1999, 15. old. 16

1846-ban Henszlmann Imre a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók kassai vándorgyűlésén hívta fel a

figyelmet a hazai rég iségek megőrzésének fontosságára. A VII. Vándorgyűlés iratai, Kassa -Eperjes, 1846.

augusztus 9-17. 17

Central Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale. 18

A Helytartótanács 1861-ben felszó lította a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy állítson fel egy, a Central

Comissionhoz hasonló magyar bizottmányt. Ez nem történt meg, mivel az akadémia azt javasolta, hogy a

kormány részvételével együtt alakítsanak állandó bizottmányt, mert az akadémia a kebelében felállított

bizottmány révén nem akart kormányzati szervvé válni. Lásd. Nagy 2003. 33. old.

7

A fejlődés újabb állomását jelentette az ismét munkához látó Magyar Orvosok és

Természetvizsgálók Társasága archeológiai szakosztályának 1866-os javaslata, mely a nemzet

pártfogása alá helyezendő művészeti emlékek és régiségek ügyét ajánlotta az törvényhozás

figyelmébe. A javaslat végül nem került az országgyűlés elé, s ezzel végeredményben az első

magyar örökségvédelmi törvénytervezet is elbukott. Ugyanígy járt az az 1869-es

törvényjavaslat19 is, mely az ingó régiségekért felelős Országos Régészeti felügyelőség

létrehozását, illetve a miniszter tanácsadó szerveként Országos Régészeti Tanács felállítását

tűzte ki célul. Nem lett jogszabály az 1871-ben szerkesztett újabb egységes törvénytervezet

sem. E kudarcok előre vetítették az ingó- és ingatlan örökség védelmének szétválasztását,

hiszen előbbi a magántulajdon szabadságába oly mértékben beavatkozott volna, hogy

szabályozása egyelőre nem volt kívánatos. Ez a kettősség tapasztalható első műemlékvédelmi

törvényünk esetében is. A műemlékek fenntartásáról szóló 1881. évi XXXIX törvénycikk

előkészítése során még komolyan szó volt az ingó műemlékek védelméről, az elfogadásra

utalt törvényjavaslatba azonban már nem került be. A törvény a műemlékek közé sorolta a

földben lévő, történeti értékű építményeket, azaz a régészeti örökség ingatlan elemeit, és

előírta, hogy felfedezésük esetén a tulajdonos vagy birtokos köteles azt bejelenteni a községi

elöljáróságon. Amennyiben a bejelentést a felfedezéstől számított 8 napon belül nem tették

meg, bírságot kellett fizetni.20 A jogszabály alapján a vallási- és közoktatásügyi miniszter

határozta meg, hogy a földben gyanított, illetve részben már felfedezett műemlékek feltárása

szükséges-e. Ha az elrendelt ásatásokba a föld tulajdonosa nem egyezett bele, akkor a területet

kártalanítás mellett végleg vagy ideiglenesen ki kellett sajátítani. 21

Az ingó és ingatlan műemlékek védelmének útja kettévált ugyan, de az ingó műemlékek

megóvásának gondolata nem tűnt el, jogszabályban rögzítendő védelmük, nyilvántartásba

vételük újra és újra felmerült. A XIX-XX. század fordulóján újabb törvénytervezet22 készült,

mely egységben kezelte a kulturális örökség egyes szakterületeit, s melynek célja a műkincsek

19

Henszlmann Imre törvényjavaslata „a történeti és műemlékek és régiségek fenntartásáról, biztosításáról és

kijavításáról”. 20

A törvény III. fejezetében megfogalmazott büntető határozatok napjaink örökségvédelmi bírságának előképei.

15. § „Az, a ki történeti vagy művészeti emlék becsével bíró s a földben levő építményt… fedezte fel, s a 2. §-

ban előszabott feljelentést a felfedezés napjától számítandó 8 nap alatt megtenni elmulasztotta: 5-100 fo rintig

terjedhető birságban marasztalandó.” 16. § „Az, a ki a fenntartandónak nyilvánított műemléket… ledönti,

lebontja vagy rongálja, vagy ennek ledöntését, lebontását vagy rongálását elrendeli, vagy saját telkén megengedi;

a mennyiben cselekvénye a büntető törvény szerint büntetendő cselekvényt nem képez, 50-500 fo rintig

terjedhető birságban marasztalandó s azon felül tartozik tűrni, hogy a műemlék, a mennyiben helyreállítható, az

ő költségén állíttassék helyre.” 21

1881. év i XXXIX. törvénycikk a műemlékek fenntartásáról. In. Corpus Juris Hungarici, KJK -Kerszöv, 2000. 22

„A magyar műkincsek összeírásáról és a magyarság számára megőrzéséről” c. tervezetet Wosinszky Mór

dolgozta ki 1902-ben.

8

külföldre vitelének megakadályozása és az állami elővételi jog gyakorlásának megteremtése

volt. A törvény elfogadását a magántulajdon korlátozásából eredő negatív hatásokkal

kapcsolatos aggályok akadályozták meg, csakúgy, mint az 1909-es törvényjavaslatot23 az ingó

műemlékek védelméről, valamint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának 1912-es

előterjesztését ugyanerre vonatkozóan.

Az első világháború elvesztése az örökségvédelem területén is változásokat hozott. Már

1918-ban szabályozták a műtárgyak kivitelének engedélyezését és felügyeletét.24 A rendelet a

postatakarékpénztárt ruházta fel a kiviteli engedélyezés hatáskörével. A műtárgy kiviteli

korlátozások azonban csak az örökségvédelem közvetett eszközei lehettek, ezért 1922-ben a

vallás-és közoktatásügyi miniszter megbízta a Műemlékek Országos Bizottságát az

ingóörökség-védelmi törvénytervezet kidolgozásával. Az egységes, ingó- és ingatlan

örökségre is kiterjedő védelmet garantáló jogszabályt még ekkor sem sikerült megalkotni, e

téren jelentős változást csak az 1929-ben hatályba lépett, a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy

némely kérdéseinek rendezéseiről szóló XI. törvénycikk hozott.25

2.2 Az ingó- és ingatlan régészeti örökség együttes jogi védelme

Az 1929. évi XI. törvénycikk az ingatlan régészeti emlékek mellett szabályozási körébe

vonta az ingó műemlékek és muzeális tárgyak felkutatását (gyűjtés, ásatás, stb.) és védelmét.

Emellett rendelkezett ezen ingóságok nyilvántartásba vételéről és adás-vételük esetén a

közgyűjtemény elővásárlási jogáról is. A felügyeleti feladatokat az 1922-ben létrehozott

Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa látta el, mely intézkedett a nyilvántartásba

vett tárgyak kiviteli engedélyezése tárgyában is. A Tanács keretében a kutatások (ásatások)

tervének kidolgozására, e munkálatok országos megszervezésére, külföldi kapcsolatok

kiépítésére Országos Régészeti Szakbizottságot alakítottak, melynek elnöke a Magyar

Nemzeti Múzeum igazgatója volt. E szakbizottságnak a közgyűjteményekkel szemben csak

véleményező és tanácsadó hatáskörük volt.

A törvény 18. §-a lehetőséget adott a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy ásatás

szempontjából tiltott területnek minősítsen olyan területeket, amelyek régészeti, történeti,

antropológiai, földtani és őslénytani emlékeket rejtenek vagy rejtettek. A tiltott területen

23

Forster Gyula „Törvényjavaslat az ingó műemlékek védelméről” c. jogszabálytervezete. 24

„Értékek Magyarország területéről való kiv itelének eltiltásáról” szóló rendelet. 25

Buzinkay Péter: Műtárgyaink – ingó műemlékeink – védelme. In. Műemlékvédelem. Kulturális

Örökségvédelmi Folyóirat. XLVI. Évf., 2002. 1.szám 37-38. old.

9

kizárólag az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa által kijelölt intézmény

végezhetett feltárást a Tanács előzetes értesítése, hozzájárulása és a földtulajdonos

kártalanítása mellett. A Magyar Nemzeti Múzeum az ország egész területén, Budapest

múzeumai a főváros területén, míg egyéb közgyűjtemények a Tanács által rendeletben

megállapított helyi körzeten belül végezhettek ásatásokat. A véletlenül vagy nem ellenőrzött

feltárás során előkerült leleteket a találó köteles volt a Magyar Nemzeti Múzeumnak vagy a

közigazgatási hatóságnak bejelenteni. Ez utóbbi azonnal jelentést tett a MNM főigazgatósága

útján a Tanácsnak. Az ásatás során előkerülő vagy egyébként talált, és közgyűjteményi

elhelyezésre alkalmas ingóságot a közigazgatási hatóság lefoglalhatta és megválthatta. A

régészeti leletek megtalálóját és a föld tulajdonosát fele- fele arányban, kártalanításként

megillette a lelet értékének kétharmada. Ha a kutatást a Tanács előzetes hozzájárulása nélkül

folytatták, vagy a találás bejelentését elmulasztották, amennyiben az ingóság muzeális értéket

képviselt, tulajdonjoga a Tanács által kijelölt közgyűjteményre, egyébként az államkincstárra

szállt.26

A törvény 1949 végéig volt hatályban, amikor felváltotta a múzeumokról és

műemlékekről szóló 1949. évi 13. törvényerejű rendelet. E jogszabály volt az első, mely

együtt rendelkezett a régészeti örökség ingó és ingatlan elemeiről. Az újonnan létrehozott

Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (MMOK) közreműködésével megkezdődött a

nemzeti érdekű magángyűjtemények és muzeális értéktárgyak országos védetté nyilvánítása.

Védetté a kultuszminiszter nyilváníthatott, de a védési javaslat előkészítését, a nyilvántartást,

az ellenőrzést az MMOK, majd ennek megszűnése (1953. január 1.) után a jogszabály szerint

a miniszter, de a gyakorlatban a gyűjtőkör szerint illetékes országos közgyűjtemény végezte.

A védett muzeális érték tulajdonosát a kiviteli tilalmon túl bejelentési kötelezettség is terhelte,

ha a tárgyát értékesíteni kívánta. Kötelezhető volt arra is, hogy védett tárgyait kiállításon

mutassa be a nyilvánosságnak. A törvényerejű rendelet előírta a véletlenül előkerült ingatlan,

illetve ingó emlék bejelentését közvetlenül vagy a közigazgatási hatóság közbeiktatásával a

MMOK-nak. A lelet a jogszabály erejénél fogva állami tulajdonnak minősült, a korábbi

megváltás helyett a Központ a megtalálót és a földtulajdonost jutalomban részesíthette.27

26

1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, a könyvtár- és a levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről. III.

fejezet. Az ingó műemlékek és egyéb muzeális tárgyak felkutatása (gyűjtés, ásatás, stb.) és védelme. 17-21.§.

In. Corpus Juris Hungarici, KJK-Kerszöv 2000. 27

1949. évi 13. törvényerejű rendelet a múzeumokról és műemlékekről. III. fejezet a nemzeti érdekű

magángyűjteményekről és IV. fejezet a nemzet i érdekű muzeális értéktárgyakról (védett tárgyak). In. CompLex

CD-Jogtár, KJK-Kerszöv, 2000.

10

A muzeális emlékek védelméről szóló, 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet, és a

végrehajtásáról hozott 2/1965. (I. 8.) MM rendelet újra szabályozta a régészeti örökség

védelmét. A korábbi országos központ (MMOK) több feladatát részben a Magyar Nemzeti

Múzeum, részben az Ásatási Bizottság vette át. Ásatást csak a művelődésügyi miniszternek, a

Magyar Tudományos Akadémiának – műemlék feltárását illetően az építésügyi miniszterrel

egyetértésben kiadott – engedélye alapján múzeumok, régészettel foglalkozó tudományos

intézetek és az 1957-ben létrehozott Országos Műemléki Felügyelőség végezhettek. Az

ásatások tervszerűségének biztosítása és az ásatási engedélyek szakmai elbírálása az Ásatási

Bizottság feladata volt. A véletlenül, ásatáson kívüli földmunka során előkerülő muzeális

emlékeket továbbra is be kellett jelenteni, de a leletekről már nem egy országos közpo ntot,

hanem a területileg illetékes múzeumot értesítették, amely – miután megvizsgálta a lelőhelyet

– nyilatkozott arról, hogy a munka folytatható-e. Aki ásatás esetén kívül talált muzeális

tárgyat, köteles volt a területileg illetékes múzeumnak felajánlani. Amennyiben az igényt

tartott a leletre, a dolog értékéhez mérten a találónak megfelelő díjat állapított meg. A

régészeti leletekkel kapcsolatban a törvény csak a felfedező jutalmazását helyezte kilátásba,

az ingatlan tulajdonosát ilyen vonatkozásban nem említette. A jogszabály szerint a régészeti

vagy történeti jelentőségű földterületeket védelemben kellett részesíteni. A védett területté

nyilvánítást a művelődésügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben rendelte

el. A védetté nyilvánításra javaslatot tehettek a múzeumok, a Magyar Tudományos Akadémia

Régészeti Kutató Csoportja, az Országos- és a Budapesti Műemléki Felügyelőség, az

egyetemi tanszékek, valamint a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak művelődésügyi

szakigazgatási szervei. A földterület védetté nyilvánítására vonatkozó javaslatot a Magyar

Nemzeti Múzeumnál kellett benyújtani, amely szakvéleményével együtt a miniszterhez

továbbította. A védetté nyilvánító határozatot kézbesíteni kellett a tulajdonos, az egyéb

telekkönyvi érdekeltek, a kezelő szerv, a javaslattevő szerv, a MNM és a megyei múzeum

részére. A miniszter intézkedett a védetté nyilvánításnak, illetve a védettség

megszüntetésének telekkönyvi bejegyzése iránt. A védett földterületek felett az ellenőrzést a

területileg illetékes megyei múzeum gyakorolta.28

A fenti szabályozás az 1981-es jogszabályi reformig állt fenn, ekkortól ugyanis a

védelemmel kapcsolatos valamennyi feladatot - beleértve a védetté nyilvánítást is - a

múzeumok már a minisztériumok nélkül, teljesen egészében maguk intézték. Az 1981. évi 19.

28

1963. év i 9. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelméről. In. CompLex CD-Jogtár, KJK-Kerszöv,

2000.

11

törvényerejű rendelet felsorolta a védelem feladatával megbízott 14 országos hatáskörű

múzeumot29. Az ásatási engedélyeket ettől kezdve az Ásatási Bizottság adta ki. Emellett

feladata volt, hogy a muzeális értékek feltárásának indokoltságát elbírálja, biztosítsa a feltárás

tervszerűségét, meghatározza a munkálatok szakmai követelményeit, és ellenőrizze azok

betartását. Az ásatáshoz természetvédelem alatt álló területen, barlangban az illetékes

természetvédelmi hatóság engedélyére is szükség volt. A kiemelt nagyberuházásokhoz

kapcsolódó megelőző ásatást a beruházás szerint illetékes miniszter vagy országos hatáskörű

szerv vezetőjének egyetértésével a művelődési és közoktatási miniszter rendelte el. Az ásatás

költségeit a beruházó fizette, azaz akinek érdekében állt a feltárás, biztosította annak

költségeit is.30 A véletlen lelettalálást már 1975-től31 a helyi tanács szakigazgatási szervének,

majd a 90-es évektől a jegyzőnek kellett elsődlegesen jelenteni. Az illetékes múzeumot a

közigazgatási szerveknek kellett megkeresnie, a közvetlen múzeumhoz fordulás

kötelezettségét megszüntették. A régészeti jelentőségű földterület védetté nyilvánítását a

Művelődési és Közoktatási Minisztérium rendelte el a Magyar Nemzeti Múzeum javaslata

alapján. Az ingatlan-nyilvántartásba vétel, illetve a védettség megszüntetése a Minisztérium

(és nem a miniszter) feladata lett.

2.3 Az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről, a Kulturális Örökség Igazgatósága

Az 1980-90-es évek társadalmi változásai következtében a korábban állami tulajdonban

lévő földterületeket magánkézbe adták, így a potenciális régészeti lelőhelyekkel sokkal többen

kerültek közvetlen kapcsolatba. A magántulajdon szerepének és jelentőségének általános

növekedése, valamint az önkormányzati rendszer kialakulása a környezet átalakításával járó

tevékenységek, így a régészeti tevékenység újraszabályozását kívánták. Az építkezések

számának és nagyságrendjének növekedése következtében a régészeti szakhatósági

tevékenység jelentősége megnőtt. Az építkezésekhez kapcsolódó megelőző feltárások,

leletmentések végzésének és a szükséges pénzügyi fedezet biztosításának mikéntje is új jogi

szabályozást kívánt.

29

A múzeumok mellett a törvény még az Országos Széchenyi Könyvtárat említi. 30

1981. évi 19. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelmérő l szóló 1963. évi 9. törvényerejű rendelet

módosításáról és kiegészítéséről. In. CompLex CD-Jogtár, KJK-Kerszöv, 2000. 31

1975. év i 6. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelmérő l szó ló 1963. év i 9. törvényerejű rendelet

módosításáról. In. CompLex CD-Jogtár, KJK-Kerszöv, 2000.

12

Mindezen problémákra a kulturális javak védelméről szóló 1997. évi CXL. törvény,32 és a

29/1998. (VI. 11.) MKM rendelet próbált megoldást nyújtani. Utóbbi jogszabály a miniszter

felügyelete alatt álló, központi hivatalként működő, első fokú közigazgatási hatóságként

létrehozta a Kulturális Örökség Igazgatóságát, mely részben a minisztérium (védett területek

bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba), részben a Magyar Nemzeti Múzeum (javaslattétel

lelőhelyek védetté nyilvánítására; nyilvántartások vezetése), részben az Ásatási Bizottság

(feltárási engedély kiadása) feladatait vette át. Az Igazgatóság döntött a védetté nyilvánításról,

illetve a védettség megszüntetéséről, valamint a kiviteli engedélyezéssel kapcsolatos

ügyekben. Határozatot hozott a kiemelt jelentőségű régészeti terület ideiglenes védetté

nyilvánításáról, a feltárási engedély kiadásáról, a megelőző régészeti feltárásokkal

kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben, illetve a védetté nyilvánítással kapcsolatos

kártalanítási ügyekben. E kérdésekben hozott közigazgatási határozatokat a bíróság

megváltoztathatta.

Az Igazgatóság nyilvántartást vezetett a régészeti jelentőségű földterületekről, valamint a

nem védett, de ismert régészeti lelőhelyekről. Ugyanakkor a régészeti jelentőségű

földterületekkel kapcsolatban a szakhatósági jogokat továbbra is a megyei múzeumok

gyakorolták. A KÖI javaslatot tett a kiemelt jelentőségű régészeti lelőhelyek védetté

nyilvánítására, és ellátta az ezzel kapcsolatos előkészítő feladatokat. A kiemelt jelentőségű és

veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket a miniszter rendeletben nyilvánította védetté. Védetté

nyilvánításhoz műemléki jelentőségű területen, védett természeti területen és a Világörökség

jegyzékben nyilvántartott területen a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter,

mezőgazdasági rendeltetésű területen a földművelésügyi miniszter egyetértésére is szükség

volt. A védett régészeti területen a védetté nyilvánítást követően nem szabadott olyan

munkálatokat végezni, amelyek a terület jellegzetes állapotát megváltoztatták. Ezért az

Igazgatóság engedélyére volt szükség a terület jellegét veszélyeztető vagy befolyásoló

változtatáshoz, munkálatokhoz, valamint fémkereső műszer használatához. A terület

védettségét fel kellett oldani, ha annak fenntartását régészeti szempontok nem indokolták. Az

Igazgatóság intézkedett a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeknek, illetve a védettség

megszüntetésének az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről. Működtette az Ásatási

32

1997. év i CXL. törvény a ku lturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári

ellátásról és a közművelődésről. IV. fejezet Régészeti védelem, régészeti feltárás. VI. fejezet A Kulturá lis

Örökség Igazgatósága. A hatályos jogszabályban már nem szerepelnek a régészettel kapcsolatos rendelkezések,

azok egy külön törvényben, a kulturális örökség védelméről szó ló 2001. évi LXIV. törvényben kaptak helyet.

Ennek megfelelően az 1997. év i CXL. tv. jelenleg „a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról

és a közművelődésről” nevet viseli. (Továbbiakban: Mt.)

13

Bizottságot, kezdeményezte a régészeti lelőhelyek kisajátítását, és döntött a leletmentések

állami támogatásáról. Amennyiben valamely nem védett régészeti lelőhely jelentős károsodás

veszélyének volt kitéve, a KÖI – az érdekelt szakhatóságok állásfoglalása alapján – a területet

azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal, legfeljebb 3 hónapos időtartamra

ideiglenesen védetté nyilvánította, és a határozatban korlátozta, felfüggesztette, illetve

megtiltotta a veszélyeztető tevékenység folytatását. 33

Ha régészeti feltárás esetén kívül vagy véletlenül került elő régészeti lelőhely, illetve lelet,

akkor a felfedező (a munka felelős vezetője) köteles volt az illetékes önkormányzat

jegyzőjének haladéktalanul bejelenteni. A jegyző értesítette a területileg illetékes múzeumot

és a tevékenység jellege szerint illetékes építési hatóságot. A múzeum a régészeti feltárás

esetén kívül előkerült régészeti leletet, illetve lelőhelyet köteles volt 72 órán belül az

Igazgatóságnak bejelenteni. Amennyiben a múzeum szakvéleménye alapján a lelőhely vagy a

leletek veszélyeztetése nélkül a tevékenység nem volt folytatható, a tevékenység jellege

szerint illetékes első fokú hatóság köteles volt azt legfeljebb 30 napra felfüggeszteni. Ha a

leletmentést34 ez alatt az idő alatt nem lehetett elvégezni, az Igazgatóság a múzeum

javaslatára ideiglenesen védetté nyilváníthatta a földterületet. 35

33

A Kulturális Örökség Igazgatóságának alapító okirata, mely az 1997. évi CXL. törvényre hivatkozik: 29/1998.

(VI. 11.) MKM rendelet., Művelődési Közlöny, 1998. 19.sz. II.k. (júl. 10.) 2476-2477. old. 34

Leletmentés a régészeti lelőhely vagy lelet váratlan előkerü lésekor végzett, a lelőhely és a leletek megmentését,

illetőleg a terü let felszabadítását célzó azonnali régészeti feltárás. 35

Mt. 36. §.

14

3. Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről (Máltai

Egyezmény)

Mielőtt a hatályos törvény36 rendelkezéseivel foglalkoznék, tekintsük át, hogy a

jogszabályalkotóknak milyen általános európai követelményeket, közösen elfogadott elveket

kellett figyelembe venniük megalkotásakor.37

Az európai integráció folyamata megköveteli a jogharmonizációt, így az örökségvédelem

terén is törekedni kell a nemzetközi egyezmények hazai alkalmazására, és az örökség

védelméért felelős intézményrendszer átszervezése során is figyelemmel kell lenni az európai

gyakorlatra. A régészeti örökség védelmét garantáló jogszabályi környezet kialakítása során a

törvényhozóknak az ún. Máltai Egyezmény előírásait kellett figyelembe venniük. Az

„Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről” 1992. január 16-án, Vallettában kelt, és

1995. május 25-én lépett hatályba. Hazánkban a 149/2000. (VIII. 31.) Korm. Rendelet

gondoskodott a kihirdetéséről.

A régészeti örökség fogalmának és tartalmának – az 1. fejezetben már ismertetett –

meghatározásán túl az Egyezmény legfontosabb eleme: az aláírók vállalták, hogy saját

államukban megfelelő eszközökkel létrehozzák a régészeti örökség védelmének jogi

rendszerét. A továbbiakban ez biztosítaná a régészeti örökség nyilvántartását, a védett

emlékek és területek osztályozását, valamint a tartósan megőrzendő, régészeti védett területek

létrehozását. A régészeti örökség elemeinek felfedezője köteles bejelentést tenni az illetékes

hatóságoknak, és a leleteket vizsgálat céljából rendelkezésre kell bocsátani.

Az Egyezmény értelmében minden aláíró vállalta, hogy az ásatások és más régészeti

tevékenységek engedélyezésére és felügyeletére olyan eljárásokat alkalmaz, amely

megakadályozza a tiltott ásatásokat, és az engedélyezett feltárásokat is szigorú szabályok közé

szorítják. Ennek kapcsán a megfelelően képzett, engedéllyel rendelkező szakembergárdának

alkalmaznia kell a roncsolást nem okozó kutatási módszereket, illetve gondoskodni kell a

régészeti örökség megfelelő megőrzéséről, állaguk megóvásáról és kezeléséről.

36

2001. év i LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről. Hatályos formája 2010. április 1 -től. 37

Az Európai Unió régészeti védelemmel kapcsolatos követelményrendszerét már az 1997-es kulturális

törvényben is figyelembe vették, de célszerűbbnek tartottam a hatályos törvény kapcsán ismertetni azokat, hiszen

a legjelentősebb jogforrást, a Máltai Egyezményt hazánkban csak 2000-ben hirdették ki.

15

A régészeti örökség fizikai védelme érdekében lehetőség szerint a helyi hatóságoknak ki

kell sajátítani a tartósan megőrzendő, régészetileg védetté kijelölt területet, vagy más alkalmas

eszközzel, de a feltalálás helyén és feltaláláskori formában (in situ) kell biztosítani a

védelmet, illetve az állagmegóvást. Amennyiben ez nem lehetséges, az eredeti helyükről

elmozdított régészeti maradványok megfelelő tároló helyeken történő elhelyezéséről

gondoskodni kell.

Az Egyezmény előírja, hogy a Felek a régészeti örökséget annak környezetével együtt

kötelesek megőrizni.38 Ennek biztosítására a terület- és településfejlesztési tervek készítése,

illetve kivitelezése során a munka minden szakaszába régész szakember bevonása szükséges.

Az egyeztetés lehetővé teszi a régészeti örökségre nagy valószínűséggel károsan ható

fejlesztési tervek módosítását, valamint biztosítja, hogy a környezeti hatásvizsgálatok és az

azokból következő döntések teljes mértékben figyelembe vegyék a régészeti lelőhelyeket és

azok környezetét.

A fent említetteken kívül szól még az Egyezmény a régészeti kutatás és állagmegóvás

finanszírozásáról, a tudományos információ gyűjtéséről és terjesztéséről, a köztudat

formálásáról, a régészeti örökség elemei tiltott forgalmának megelőzéséről, illetve a

kölcsönös technikai és tudományos segítségről.

A Máltai Egyezmény érvényesítésének ellenőrzése céljából az Európa Tanács Miniszteri

Bizottsága szakértői bizottságot állított fel, amely rendszeresen jelentést tesz a Miniszteri

Bizottságnak az egyezmény tagállamaiban a régészeti örökség védelmét szolgáló politika

helyzetéről, valamint az egyezményben meghatározott elvek érvényesítéséről. Emellett

javaslatokat terjeszt a Miniszteri Bizottság elé az Egyezmény rendelkezéseinek érvényesítését

szolgáló intézkedésekre, valamint ajánlásokat, hogy azokat az államokat is szólítsák fel az

Egyezményhez történő csatlakozásra, akik nem tagjai az Európa Tanácsnak. 39

38

A régészeti örökség és környezetének együttes megóvását alapelvi szinten a Firenzében, 2000. október 20-án

kelt (hazánkban a 2007. évi CXI. törvény hirdette ki) Európai Táj Egyezmény mondja ki, mely általános

rendelkezései között meghatározza, hogy mit jelent a „táj védelme”. Ezek szerint a táj jelentős vagy jellemző

sajátosságainak megőrzésére és fenntartására vonatkozik. Örökségi értékét a táj természet i adottságai és/vagy az

emberi tevékenységek révén kialakult elemeinek jellemző összetétele adja. 39

Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről. Az Egyezmény szövegének a Magyar Közlöny 2000/90.

számában kihirdetett hiteles magyar nyelvű fordítása. Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ,

Budapest, 2000.

16

4. A régészeti örökség hatályos jogi védelme – jogszabályi keretek

és intézményrendszer

4.1 A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről

Az 1997. évi CXL. törvény – és a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény -

kialakulása hosszú folyamat eredménye volt, de a hatályba lépésük utáni évek tapasztalatai

arra utaltak, hogy a szabályozás további módosításra szorul. A Nemzeti Kulturális Örökség

Minisztériumának 1998-ban történt felállítása40 után kezdetét vette egy többlépcsős folyamat,

amely először kisebb módosításokat tűzött ki célul, majd 2000-ben elkészült egy önálló

régészeti törvény tervezete. Időközben azonban felmerült az igény egy egységes

örökségvédelmi kerettörvény kidolgozására, amely 2001 elején került a parlament elé. Az

egységes törvénybe bekerültek az önálló régészeti törvény tervezetének új elemei is.

A 2001. október 8-án hatályba lépett 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség

védelméről (továbbiakban: Kövt.) több értelemben is megteremtette hazánkban az integrált

védelem jogi alapjait. Egyrészt egyesítette a műemlékvédelemről és a kulturális javak

védelméről szóló 1997-es törvényeket, másrészt a Máltai egyezmény rendelkezéseit

figyelembe véve megteremtette a kulturális örökség elemeinek környezetükkel együtt történő

megőrzésének lehetőségét. Harmadrészt a védelem integrált szervezésére hatósági,

szakhatósági, nyilvántartói és szakértői hatáskörökkel létrejött a Kulturális Örökségvédelmi

Hivatal (továbbiakban: KÖH vagy Hivatal).

A törvény II. része foglalkozik a régészeti örökség védelmével, de többi részében is

számos alapvető régészeti tárgyú rendelkezést tartalmaz. 41

A törvény kimondja, hogy a régészeti örökség védelme kiterjed a régészeti örökség

felkutatására, értékelésére, nyilvántartására, a kiemelten vagy fokozottan védendő területek

meghatározására, védetté nyilvánítására, illetve a régészeti örökség megőrzésére. Utóbbit

lehetőleg úgy kell végrehajtani, hogy a régészeti örökség elemei eredeti lelőhelyükön, eredeti

állapotukban maradjanak. A régészeti lelőhelyeket fentiek értelmében csak olyan mértékben

40

1998-ban a nemzeti ku lturális örökség egészét a NKÖM hatáskörébe utalták. E szervezeti változások részeként,

a minisztériumon belül létrehozták a Műemléki Főosztályt, amely a Régészeti Műemlékvédelem Osztályát és az

Épített Műemlékvédelmi Osztályt foglalta magában. In. Nagy 2003. 35. o ld. 41

A Záró rendelkezésekben felhatalmazást ad a Kormány és a Min iszter számára, hogy az örökségvédelemmel

kapcsolatos részletszabályozást hozzanak. E jogszabályokat a megfelelő helyen említem majd.

17

lehet igénybe venni, hogy számuk ne csökkenjen számottevően, és eredeti összefüggéseik ne

károsodjanak jelentősen. A védelemre irányuló intézkedéseknek elsősorban megelőző,

szükség esetén mentő jellegűeknek kell lenniük.

4.1.1 Régészeti lelőhelyek védelme

A lelőhelyek védelme jelentőségüknek megfelelően több fokozatú. A törvény erejéné l

fogva (ex lege) minden lelőhely védett, azaz azon semmi olyan tevékenység nem folytatható,

amely a leletek biztonságát veszélyezteti. Ezen általános védelem feltétele a hatósági

nyilvántartásba vétel.42 A lelőhelyek többsége e kategóriába tartozik, de egy szűk csoport

egyedi védelemben van részesítve: az ország kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű

régészeti lelőhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani. A védetté nyilvánított régészeti

lelőhelyeken nem lehet a lelőhely – akár csak - részleges állapotromlását eredményező

tevékenységet folytatni. A védett régészeti lelőhelyhez védőövezetet lehet kijelölni, amely

biztosítja annak fenntarthatóságát, megközelíthetőségét, tájképi védelmét.

A védett régészeti lelőhelyeket kiemelten vagy fokozottan védett kategóriába kell sorolni.

Kiemelten védett az a lelőhely, amely kivételes tudományos jelentőséggel, és nemzetközi

vagy országos szempontból kiemelkedő fontossággal bír. Fokozottan védett, melynek

tudományos jelentősége megállapítható, és egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedő

fontossággal bír. A védetté nyilvánítási előkészítését a hatóság folytatja le.43 A régészeti

lelőhelyeket a hatóság javaslatára a miniszter a településfejlesztésért és településrendezésért

felelős miniszterrel, illetve természeti vagy védett természeti területen, továbbá védett

természeti értékek esetében az építésügyért és a természetvédelemért felelős miniszterrel

egyetértésben, rendeletben nyilvánítja védetté.44 Összhangban azzal a kormányzati céllal,

amely szerint meg kell őrizni nemzeti örökségünket, a lelőhelyek védetté nyilvánítása

egyelőre az egyetlen hatékony jogi eszköz arra, hogy a régészeti emlékek jelenlegi

42

A törvény megfogalmazásából tehát az következik, hogy azok a régészeti helyszínek, amelyeket még nem

ismerünk, ezért térképen nem elhelyezhetők, és így a hatóság i nyilvántartásban sem szerepelnek, ma nem

tekinthetők lelőhelynek. Eszerint a nem is mert lelőhely nem is védhető. Az Örökségvédelmi törvény ezen

problemat ikus szabályhelyéről lásd bővebben: Bánffy Es zter – Raczky Pál: Régészek - örökségünk sorsáról. In.

Népszabadság 2009. április 6. 43

3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól. A

rendelkezésekkel részletesebben a KÖH eljárásainak ismertetésénél foglalkozom. 44

Egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve régészeti védettség megszüntetéséről; védőövezet

kijelöléséről szóló kulturális miniszteri rendeletek. Pl. 17/2004. (VIII. 27.); 22/2004. (XI. 17.); 2/2005. (I. 24. );

24/2005. (VIII. 19.); 28/2005. (XI. 4.); 30/2005. (XII. 7. ); stb.

18

állapotukban megtarthatók, a későbbi kutatások számára megőrizhetők legyenek, s ne

fenyegesse azokat a megsemmisülés veszélye. A kiemelt és fokozott régészeti védelem

indoka azonban minden esetben elsősorban a lelőhely tudományos értéke, és nem a

veszélyeztetettség ténye. A pillanatnyi veszélyeztetettség, illetve a lelőhely pusztulásával

együtt járó esetleges beruházási szándék csupán a védési eljárás időtartama és a védetté

nyilvánítás sürgőssége szempontjából releváns, a védettség szükségességét nem

befolyásolja.45 A védett régészeti lelőhellyé nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be

kell jegyezni. A bejegyzésről a hatóság intézkedik. A védetté nyilvánított régészeti

lelőhelyeket a hatóság a gyűjtőterület szerint illetékes megyei múzeum, a fővárosban a

Budapesti Történeti Múzeum közreműködésével rendszeresen ellenőrzi. A 2006. január 1-től

hatályos módosítás (2005. évi LXXXIX. tv.) a régészeti lelőhelyek fizikai

veszélyeztetettségének növekedése miatt a védelembe bevonta a természetvédelmi

őrszolgálatot is. A természetvédelmi őrök a szabályozás értelmében a régészeti lelőhelyekre is

figyelemmel vannak, és az ezek állapotát érintő eseményekre és körülményekre is felhívják a

figyelmet.

A lelőhelyek általános és egyedi védelme mellett az Örökségvédelmi törvény rendelkezik

az úgynevezett ideiglenes védetté nyilvánítás jogintézményéről is. A régészeti lelőhely

jelentős károsodásának veszélye esetében, vagy ha a régészeti lelőhely védetté nyilvánítását

kezdeményezték, a hatóság a területet örökségvédelmi érdekből, fellebbezésre tekintet nélkül

végrehajtható határozattal, legfeljebb 90 napra védetté nyilváníthatja, s ezt az időtartamot egy

alkalommal legfeljebb 90 nappal meghosszabbíthatja. Mind az ideiglenes, mind az egyedi

védettséget fel kell oldani, ha annak fenntartását régészeti szempontok a továbbiakban nem

indokolják. A kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 3/2002.

(II. 15.) NKÖM rendelet 5. §-a szerint ez akkor lehetséges, ha a teljes feltárás megtörtént, és a

területen nem került elő a régészeti örökség helyszínen megőrzendő eleme, illetve a lelőhely

megsemmisült.

45

Egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve régészeti védettség megszüntetéséről szóló minis zteri

rendelet tervezete. www.okm.gov.hu 2008. június

19

4.1.2 Régészeti feltárásokra vonatkozó szabályok

A törvény definíciója szerint régészeti feltárás az a tudományos módszerrel végzett

tevékenység, melynek célja a régészeti örökség elemeinek felkutatása. A régészeti örökség

elemei a régészeti érdekű területekről46 vagy a régészeti lelőhelyről csak régészeti feltárás

keretében mozdíthatók el. Ezért a földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal a

régészeti lelőhelyeket lehetőleg el kell kerülni. Amennyiben a feltáráson előkerülő régészeti

leletek a helyszínen nem őrizhetők meg, azokat elsősorban a feltárást végző illetékes

múzeumban vagy országos szakmúzeumban kell elhelyezni.

A régészeti feltárásokra vonatkozó általános előírás, hogy a feltárások költségeit – a

mentő feltárások kivételével – annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé

vált. Régészeti feltárást külön jogszabályban megjelölt intézmények és szakemberek47

végezhetnek, a hatóság által kiadott feltárási engedély birtokában. A hatóság régészeti

örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá

nyilváníthatja; illetve a jogszabályi vagy feltárási engedélyben foglalt előírások megszegése

esetén visszavonhatja.

Régészeti feltárásnak minősül a törvényben nevesített megelőző-, és mentő feltárás,

valamint a próbafeltárás és a régészeti megfigyelés, melyek a 2005-ös módosítás során

kerültek a jogszabály szövegébe; valamint a terepbejárás48, tervásatás, illetve műszeres lelet-

és lelőhely- felderítés49.

A próbafeltárás elősegíti a megelőző feltárási munkálatok költségeinek és időbeli

lefolyásának pontosabb tervezését. Célja a régészeti lelőhelyek jellegének, kiterjedésének, a

46

Kövt. 7. §. 17. Régészeti érdekű valamennyi terü let, természetes vagy mesterséges üreg és a vízmedrek azon

része, amelyen, illetve amelyben régészeti lelőhely előkerü lése várható vagy feltételezhető. 47

A régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes

szabályairól szó ló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet felsorolja azon intézményeket, melyek régészeti feltárást

végezhetnek. E jogszabály módosítása, a 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet kibővítette a kört a minisztérium

felügyelete alá tartozó költségvetési szerv, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszo lgálat felállításával.

Részletesebben a KÖH feltárás -engedélyezési eljárása kapcsán szólok. 48

Kövt. 7. §. 25. Terepbejárás minden olyan felszínen végzett kutatás, adatgyűjtés és kiértékelő dokumentálás,

amely nem ismert régészeti örökségi elem felfedezésére vagy a régészeti lelőhely állapotának ellenőrzésére,

illetve azonosítására irányul, függetlenül attól, hogy együtt jár-e a leletek összegyűjtésével, vagy sem. 49

Kövt. 7. §. 12. Műszeres lelőhely- és lelet-felderítés a légi felvételezés, a föld- és víz alatti objektumok

geofizikai úton történő felmérése, a fémkereső műszerrel (detektorral) végzett lelettérképezés vagy –gyűjtés,

geodéziai felmérés, és minden egyéb műszerrel fo lytatott olyan tevékenység, amely régészeti lelőhelyek vagy

leletek felderítésére irányul.

20

veszélyeztető források és a megelőző feltárás mértékének meghatározása, a lelőhelyek

védelmi fokozatának megállapítása és osztályozása.

Ha a régészeti lelőhely elkerülése a fejlesztések, beruházások költségeit aránytalanul

megnövelné, vagy a fejlesztés, beruházás másutt nem valósítható meg, a veszélyeztetett

régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni. A megelőző feltárás részeként a régészeti

lelőhelyen – a hatóság eltérő rendelkezése hiányában - próbafeltárást kell végezni. A régészeti

érintettség mértékétől függően a hatóság régészeti megfigyelést írhat elő, mellyel

kiküszöbölhetők az indokolatlan terhek, és mellyel kiváltható a megelőző feltárás. A feltárás

végzésére jogosult és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt,

melynek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A szerződés

érvényességéhez a hatóság jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyására irányuló

eljárásra a feltárási engedélyezés szabályait kell alkalmazni.50 Nem egyszer előfordul, hogy a

beruházó csak az engedélyezési eljárásban, az örökségvédelmi hatóság szakhatósági

állásfoglalásából értesül feltárási kötelezettségéről. A megelőző feltárásról a KÖH hatósági

eljárásai során részletesebben szólok.

Régészeti emlék vagy lelet régészeti feltáráson kívüli, váratlan előkerülése során

alkalmazandó, a közvetlenül érintett elemek szakszerű megmentésére irányuló azonnali

beavatkozás a mentő feltárás. Ilyenkor általában hatáskörének hiánya miatt az

örökségvédelmi hatóság nem vesz részt az engedélyezési eljárásokban, és így előírásokat sem

fogalmaz meg, hiszen a korábban régészeti lelőhelyként nem ismert területen bukkantak elő

váratlanul régészeti emlékek. Ezekben az esetekben nem hatósági előírásként megfogalmazva,

hanem a törvény rendelkezéseire utalva a mentő feltárás szabályainak alkalmazására hívja fel

a figyelmet.51 Mentő feltárás esetében az illetékes települési önkormányzat jegyzőjére és az

illetékes múzeumra hárulnak a régészeti örökség védelmével összefüggő, fontos feladatok. Fő

szabályként törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megőrzésére. Ha régészeti

feltárás esetén kívül régészeti emlék vagy le let kerül elő, a felfedező (a munka felelős

vezetője) köteles a tevékenységet azonnal abbahagyni, és szüneteltetni az illetékes múzeum

nyilatkozatának kézhezvételéig. Emellett köteles a helyszín és a lelet őrzéséről a jegyző, az

illetékes múzeum vagy a hatóság intézkedéséig gondoskodni. A régészeti emléket vagy leletet

az illetékes települési önkormányzat jegyzőjének haladéktalanul be kell jelenteni. E

kötelezettség nemcsak a felfedezőt, hanem az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a

50

A szerződésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak. Lásd. 1959. év i IV. tv. 51

Fülöp Endre Norbert : A régészet hatályos jogi szabályozása Magyarországon. Kézirat.

21

kivitelezőt egyaránt terheli.52 A jegyző a bejelentés alapján köteles az illetékes múzeumot és a

tevékenység jellege szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot haladéktalanul

értesíteni. Az illetékes múzeum köteles a helyszínt, illetve a leleteket haladéktalanul

megvizsgálni és a tevékenység folytatásának feltételeiről – a bejelentés beérkezésétől

számított – 24 órán belül írásban nyilatkozni. A nyilatkozatot egyidejűleg köteles a

tevékenység jellege szerint illetékes első fokú hatóságnak, a jegyzőnek, a lelet bejelentőjének,

a munkálatok felelős vezetőjének, a terület tulajdonosának és az örökségvédelmi hivatalnak is

megküldeni. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell a régészeti lelőhely, illetve lelet

meghatározását, a lelet meghatározásának helyét, idejét és módját, szakmailag indokolt

javaslatot a tevékenység folytatásának feltételeiről, illetőleg a munka felfüggesztéséről és

annak várható időtartamáról.53 A tevékenység jellege szerint illetékes hatóság a múzeum

nyilatkozatának megérkezését követően dönt a tevékenység további folytatásának feltételeiről.

Ha a nyilatkozat alapján a további tevékenység nem veszélyeztet régészeti emléket vagy

leletet, az azonnal folytatható. Amennyiben a régészeti emlék vagy a lelet veszélyeztetése

nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a hatóság köteles annak folytatását

azonnali hatállyal megtiltani és legfeljebb 30 napra felfüggeszteni. A múzeum köteles a mentő

feltárást – melyhez feltárási engedély nem szükséges - haladéktalanul megkezdeni, és saját

költségére54 folyamatosan végezni. Ha 30 nap alatt nem lehet elvégezni, az örökségvédelmi

hatóság saját hatáskörében vagy az illetékes múzeumnak a 30 nap letelte előtt legalább 5

nappal tett javaslatára a földterületet ideiglenesen védetté nyilváníthatja. Az illetékes múze um

a mentő feltárás befejezése után 24 órán belül nyilatkozni köteles a tevékenység

felfüggesztését kimondó hatóság felé a felfüggesztés feloldásáról vagy fenntartásáról.

Bármely feltárás befejezésével egyidejűleg gondoskodni kell a régészeti örökség feltárt

elemeinek megfelelő védelméről, állapotának stabilizálásáról és további fenntartásáról. Az

állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követően az eredeti

52

A törvény 82. §. (2) bekezdése értelmében örökségvédelmi bírsággal sújtható az, aki a jogszabály által előírt

bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. 53

18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 15. §. (2)-(3). 54

A megelőző feltárásokra a feltárás teljes költségét, de a beruházások teljes bekerülési költsége legalább 9

ezrelékét a beruházó biztosítja. Mentő feltárás esetén, mikor korábban nem is mert helyszínrő l (jogilag tehát nem

lelőhelyrő l) a földmunkák során váratlanul kerülnek elő régészeti emlékek, leletek az illetékes múzeumn ak kell

eljárni, de nincs megnyugtatóan tisztázva, hogy ki, milyen mértékben és milyen pénzügyi forrásból finanszírozza

ezt a régészeti tevékenységet. A 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 2007. évi módosítása rendelkezik arról, hogy

a mentő feltárások elvégzésére a múzeum éves költségvetésében kell keretet biztosítani, illetve a költségekhez a

Hivataltól lehet támogatást igényelni. A régészeti feltárások finanszírozásáról bővebben: Régészek – örökségünk

sorsáról. 2009. április 6. és Közteherviselés a régészetben? 2009. április 8. www.nol.hu

22

állapotot vissza kell állítani, kivéve, ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi. A

régészeti emlékek megőrzéséről külön jogszabályban meghatározott esetekben a hatóság a

fentiektől eltérően is rendelkezhet.

4.1.3 A kulturális javak körébe tartozó régészeti leletek védelme

Az eredeti helyükről, eredeti összefüggéseikből kimozdított régészeti leletek, a régészeti

örökség muzeális intézményekben őrzött ingó összetevője a kulturális javak részét képezik, s

mint ilyenek általános védelem alatt állnak. E kategóriába tartoznak a régészeti feltárásokból

és lelőhelyekről (az 1711-es megelőző időkből) származó régészeti leletek, ilyen

gyűjtemények vagy azokból származó tárgyak: történelem előtti időkből, az ókorból, a

középkorból származó több száz éves, ezüstből, aranyból, rézből, vasból, stb. készített

ékszerek, ruha-kiegészítők, csatok, tűk, fegyverek, valamint cserépedények. Ide sorolhatók

továbbá a régi numizmatikai tárgyak (arany-, ezüst-, rézérem, -plakett, -jelvény, -pénz), a

forgalomban lévő bankjegyek és pénzérmék kivételével.

A kulturális örökség – előző kategóriába nem eső - pótolhatatlan és kiemelkedő

jelentőségű javait, gyűjteményeit, azok megőrzése érdekében a hatóság védetté nyilvánítja. A

védetté nyilvánítási eljárás hivatalból indul, és az eljárás alá vont kulturális javak a törvény

erejénél fogva, az eljárás jogerős befejezéséig, ideiglenesen védettek. Rájuk a védetté

nyilvánított kulturális javakra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.

Védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerződés

alapján lehet. Védetté nyilvánított gyűjteményhez tartozó tárgy vagy védetté nyilvánított

tárgyegyüttes bármely darabjának elidegenítéséhez vagy őrzési helyének 90 napot meghaladó

megváltoztatásához a hatóság előzetes hozzájárulása szükséges. Védetté nyilvánított kulturális

javak feletti rendelkezési jog bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárás során elrendelt

korlátozásáról a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a hatóságot értesíti. Ellenérték mellett

történő tulajdon-átruházás esetén az államot elővásárlási jog illeti meg, melyet a hatóságon

keresztül gyakorol. A védetté nyilvánított kulturális javakat és a védetté nyilvánító

határozatban foglaltak betartását a hatóság helyszíni ellenőrzés keretében jogosult ellenőrizni.

A védett kulturális javakkal kapcsolatos adatokban bekövetkezett változásokat a tulajdonos

(birtokos) haladéktalanul, de legkésőbb a tudomására jutástól számított 8 napon belül köteles

bejelenteni a hatóságnak.

23

A kulturális javakat, s így a régészeti leleteket is – ha az Európai Unió általános hatályú,

közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa másképp nem rendelkezik – csak az örökségvédelmi

törvényben meghatározottak szerint lehet az ország területéről kivinni. A kivitelezési

engedélyezéssel kapcsolatos szabályozásról a KÖH hatósági eljárásai során részletesebben

lesz szó.

4.2 Régészeti örökség védelmét biztosító intézmények

4.2.1 Az oktatási- és kulturális miniszter kapcsolódó feladat- és hatáskörei

Az oktatási- és kulturális miniszter a Kormány oktatásért, az egyházakkal való

kapcsolattartás koordinációjáért, valamint a kultúráért felelős tagja. A miniszter a kultúráért

való felelőssége körében készíti elő a kulturális örökségvédelemről szóló jogszabályokat,

illetve e tárgykörben felhatalmazás alapján miniszteri rendeleteket ad ki. Felel a nemzeti és

egyetemes tárgyi és szellemi kulturális örökség és érték (kulturális örökség) megóvásával,

tudományos feltárásával és közkinccsé tételével kapcsolatos feladatok ellátásáért. A kulturális

örökségért való felelőssége körében ellátja az ezzel kapcsolatos tevékenységek ágazati

irányítását; gondoskodik a kulturális örökségi értékek számbavételéről, nyilvántartásáról és a

kulturális örökség védelmét szolgáló tudományos feladatok ellátásáról. Javaslatot tesz a

kulturális örökségvédelmi célok elérését szolgáló gazdasági szabályozórendszer kialakítására,

részt vesz a kulturális örökségvédelem gazdasági, pénzügyi alapjainak biztosításában.

Gondoskodik a kulturális örökséggel kapcsolatos közművelődési feladatok megszervezéséről,

a kulturális örökségvédelmi hatósági feladatok ellátásáról. Dönt a műemléki értékek, illetve

régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve annak megszüntetéséről. Kulturális

örökséggel kapcsolatos feladatainak megvalósítása érdekében kapcsolatot tart más államok

kormányzati szerveivel; segítséget nyújt a magyar kulturális örökség külföldön található

emlékeinek és értékeinek feltárásában, valamint megőrzésében. 55

A Kormány a minisztert jelölte ki a muzeális intézményeket nyilvántartó hatóságként. A

muzeális igazgatás vonatkozásában a miniszter muzeális intézmény alapításáról, működési

engedély visszavonásáról, valamint megszüntetésről határoz. 56 A miniszter feladatainak egy

részét – felhatalmazás alapján – a felügyelete alatt álló szervei látják el.

55

Az oktatási és kulturális miniszter feladat- és hatásköréről szóló 167/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 7.§. (2) 56

Mt. 39-41. §.

24

4.2.2 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

A kormány 2001-ben megszüntette a Kulturális Örökség Igazgatóságát, valamint az

Országos Műemlékvédelmi Hivatal átnevezésével létrehozta a kulturális örökségvédelemmel

kapcsolatos hatósági, örökségvédelmi felügyeleti, és az ezekhez kapcsolódó tudományos

feladatok ellátására a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt.57 Feladatait 2007. január 1-i

hatállyal a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet

határozza meg. Működési körét, hatósági eljárásának rendjét a 10/2006. (V. 9.) NKÖM

rendelet, valamint az Alapító Okirat szabályozza.

4.2.2.1 Jogállása és szervezete

A Hivatal a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az

államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény alapján működő, központi szervből és

önálló jogalanyisággal nem rendelkező területi szervekből álló, országos illetékességű

központi hivatal, önálló jogi személy, amelynek az irányítását a miniszter látja el. A Hivatal

kincstári körbe tartozó, az előirányzatok felett teljes jogkörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó

központi költségvetési szerv, amelynek költségvetését az oktatási és kulturális miniszter hagyja

jóvá. A Hivatal alapítója a Magyar Köztársaság Kormánya, a Hivatal felett az ágazati szakmai

felügyeletet az oktatási és kulturális területért felelős miniszter gyakoro lja.58

A miniszter irányítási, felügyeleti jogkörében eljárva határozatlan időre kinevezi és felmenti a

Hivatal elnökét, és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. A Hivatal elnökének javaslatára

kinevezi és felmenti annak helyettesét.

A Hivatal központi szervből és önálló jogalanyisággal nem rendelkező területi szervekből áll.

A központi szerv szervezetileg főosztályokra, a főosztályi szinttel azonos Igazgatóságokra59

, és

osztályokra tagozódik. A Hivatal területi szervei az első fokú hatósági ügyekben eljáró Irodák. Az

örökségvédelmi hatósági, szakhatósági ügyekben első fokon a következő területi szervek járnak

57

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lét rehozásáról szóló 190/2001. (X. 18.) Korm. rendelet. 58

5/2008. (X. 23.) OKM utasítás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról

(Továbbiakban: KÖH SZMSZ) 59

Az Elnök irányítása alá tartoznak a központi szerv következő szervezet i egységei: Elnök i Titkárság;

Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya; Stratégiai Főosztály; Gazdasági-Műszaki Igazgatóság; Hatósági és Jogi

Igazgatóság; Humánerőforrás -gazdálkodási Főosztály; Filmiroda. Az Elnökhelyettes irányítása alatt áll: a

Tudományos és Nemzetközi Titkárság, Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának Titkársága; Nemzeti

Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Titkársága; Műemléki Kutató és Dokumentációs Központ; Magyar Építészeti

Múzeum; Védési Igazgatóság.

25

el: Nyilvántartási Iroda; Műtárgyfelügyeleti Iroda; Közép-magyarországi-, Közép-dunántúli-, Dél-

dunántúli-, Nyugat-dunántúli-, Észak-magyarországi-, Észak-alföldi-, valamint Dél-alföldi

Iroda.60

A hatósági ügyekben eljáró szervezeti egységek illetékességét a kulturális elem feltalálási,

illetve őrzési helye határozza meg.61

A másodfokú hatósági jogkört a Hivatal központi szerve látja

el. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.

törvény 43. §. (4) bekezdésének alkalmazása során – tehát, ha a hatóság vezetőjével szemben

kizárási ok áll fenn – az eljáró hatóság a Miniszter.62

A régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladatokat a KÖH elsősorban a Védési

Igazgatóságon, a Koordinációs és Felügyeleti Főosztályon, a Hatósági és Jogi Igazgatóságon

és a területi szerveken keresztül hajtja végre. Az elnökhelyettes közvetlen irányítása alá

tartozik a Védési Igazgatóság, melyet az Igazgató vezet. Az Igazgatóság ellátja a régészeti

lelőhelyek és műemlékek védetté nyilvánításának, a védettség módosítását, illetve törlését

elrendelő jogszabályok előkészítésének feladatait; ennek során a védendő örökségi elemek

körét illetően adatokat gyűjt, tudományos kutatást és helyszíni vizsgálatokat végez, illetve

végeztet. A védetté nyilvánítással összefüggésben végzi a kulturális örökség ingatlan

elemeinek tudományos módszerekkel történő felkutatását, számbavételét, értékelésé t, ennek

keretében régészeti feltárást végezhet. Végzi és koordinálja az ingatlan örökségi elemek

felkutatását, kialakítja az ingatlan örökségi elemek védelmi politikáját. 63

A Koordinációs és Felügyeleti Főosztály a területi szervek működésének

összehangolásáért, a feladatellátás hatékonyságának biztosításáért felelős szervezeti egység. A

Főosztály koordinálja a régészeti és a kulturális javak védelme területén jelentkező szakmai

feladatokat. A vezető régészeti főfelügyelői feladatokat ellátó vezető köztisztviselő

közreműködésével felügyeli és koordinálja az elsőfokú hatósági igazgatásban részt vevő

szervezeti egységek munkafolyamatait. A Hatósági és Jogi Igazgatósággal együttműködve

gondoskodik elsőfokú hatósági ügyekben az anyagi- és eljárásjogi szabályoknak, illetve a

mindenkori jogszabályi környezetnek megfelelő működésről.64

A területi szervet az Irodavezető65 vezeti. Az Irodák a meghatározott illetékességi

területükön ellátják a jogszabályokban előírt elsőfokú örökségvédelmi hatósági és

60

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII.23.) Korm. rendelet 1.sz. melléklete. 61

A KÖH eljárásaira vonatkozó szabályokról szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 1.§ (3) 62

Uo. 2.§. 63

KÖH SZMSZ 1.2.6. 64

Uo. 2.1. 65

Az Irodavezető főosztályvezető besorolású köztisztviselő, aki felelős az általa vezetett iroda örökségvédelmi

szakmai és hatósági feladatainak ellátásáért és az elsőfokú hatósági eljárások rendjének egységes szemléleten

alapuló kidolgozásáért, érvényesítéséért, ellenőrzéséért .

26

szakhatósági feladatokat. Közreműködnek a kulturális örökségi elemek felkutatásában,

értékelésében, védetté nyilvánításában és hozzáférhetővé tételében.

A Hivatal munkáját a Hivatal által működtetett tanácsadó testületek segítik. Az

Örökségvédelmi Tanácsadó Testület a jelentősebb szakmai ügyekben, valamint a másodfokú

döntések előkészítésében hozott állásfoglalásaival segíti az Elnök munkáját. Az Ásatási

Bizottság66 a régészeti örökséggel kapcsolatos elsőfokú hatósági, illetve egyéb szakmai

döntések előkészítésében segíti a Hivatal munkáját, valamint a régészeti örökséget érintő

általános szakmai kérdésekben állásfoglalásokat ad ki. A Műemléki Tervtanács a

műemlékekkel kapcsolatos, míg a Kulturális Javak Bizottsága a kulturális javakkal

kapcsolatos egyes elsőfokú hatósági, illetve egyéb szakmai döntések előkészítésében segíti a

Hivatal munkáját.67

4.2.2.2 A Hivatal régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladat- és hatásköre

A hatóság feladata a kulturális örökség elemei megőrzésének, fenntartható használatának

elősegítése és támogatása. Ennek érdekében ellátja országos illetékességgel az

Örökségvédelmi törvényben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott hatósági

feladatokat; valamint az örökségvédelmi felügyeleti feladatokat és egyéb, hatáskörébe utalt

feladatokat.

A Hivatal alapfeladatként felkutatja és dokumentálja a kulturális örökség kiemelkedő

jelentőségű elemeit. A fenntartható használat elvei alapján számba veszi a kulturális örökség

kiemelkedő jelentőségű elemeit, és javaslatot tesz védetté nyilvánításukra, valamint

védőövezetük és környezetük kijelölésére, illetve védettségük feloldására. Gondoskodik a

kulturális örökség védettségének az ingatlan nyilvántartásokban való feltüntetéséről.

Működteti szakmai adattárait és gyűjteményeit, valamint nyilvánosan hozzáférhető

kutatószolgálatát.68

A Hivatal figyelemmel kíséri a kulturális örökség védelmére vonatkozó jogszabályok

érvényesülését. A 308/2006. Korm. rendelet alapján az elsőfokú hatósági tevékenységet ellátó

66

Az ÁB működésének keretét a 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet és a 9/2002. sz. KÖH Elnöki Utasítás

szabályozza. Alapvető tevékenysége a döntés -előkészítésen és az állásfoglaláson kívül a Hivatalhoz benyújtott

feltárási engedélykérelmek véleményezése; valamint a régészeti feltárások, illetve más, valamilyen szempontból

fontossá váló régészeti lelőhelyek, régészeti érdekeltségű területek ellenőrzése. 67

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM

rendelet. 2. §. 68

KÖH SZMSZ 3.1.3.-3.1.5.

27

–önálló jogalanyisággal nem rendelkező- területi szerveket működtet. Alapfeladataihoz

kapcsolódó egyéb feladatai körében örökségvédelmi hatósági feladatai ellátásához szükséges

szakértői tevékenységet lát el.

A hatóság az örökségvédelmi felügyelet keretében figyelemmel kíséri a kulturális

örökség elemei állapotát, valamint megfelelő használatát. A fenntartható, integrált szemléletű

védelmet elősegítő tevékenységet végez. A kulturális örökségvédelem körében ellátja a

Magyarországról jogtalanul kivitt, vagy ilyen módon behozott kulturális javak

visszakövetelésével, illetőleg visszaadásával kapcsolatos teendőket. Gyakorolja az állam

elővásárlási jogát.69 Vita esetén dönt arról, hogy valamely tárgy vagy jelenség a kulturális

örökség körébe tartozik-e. A természetvédelmi őrszolgálat közreműködésével gondoskodik a

régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladatokról. Ellátja a miniszter által meghatározott

egyéb feladatokat.

Az Örökségvédelmi törvény és végrehajtási rendeletei alapján meghatározott kulturális

örökségvédelemmel kapcsolatos feladatai körében ellátja a régészeti örökség véde lmével

kapcsolatos hatósági és szakhatósági feladatokat.70 Hatóságként jár el a régészeti lelőhelyek

nyilvántartásának vezetése során (bejegyzés, törlés), a feltárások engedélyezése során és

egyedileg védett lelőhelyeken bizonyos esetekben. A KÖH nyilvántartást vezet a kulturális

örökség védetté nyilvánított elemeiről: a régészeti lelőhelyekről, a régészeti feltárási

engedélyekről, a műemlékekről, a védetté nyilvánított kulturális javakról, a kiviteli

engedélyekről, valamint a jogtalanul eltulajdonított, eltűnt védett kulturális örökségi

elemekről. A hatósági nyilvántartás nyilvános, és közhitelesen tanúsítja a benne szereplő

kulturális örökség elemeinek védettségét.71 Önálló bírságolási hatóságként jár el

örökségvédelmi bírság kiszabása esetén. A hatóság engedélye szükséges a következő,

egyébként építési vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységekhez: a védetté

nyilvánított régészeti lelőhelyeken végzendő, 30cm mélységet meg nem haladó földmunkával

járó, illetőleg a terület jellegét veszélyeztető, befolyásoló változtatás; valamint a régészeti

69

Kövt. 86. §. (1) A ku lturális örökség védetté nyilvánított elemeire a Magyar Államot a 37 -40. § kivételével

elővásárlási jog illet i meg: ingatlanok esetében akkor, ha ezt a védetté nyilvánító, illetőleg a védettséget

módosító rendelet kimondja; illetve védetté nyilvánított kulturális javak ellenérték mellett történő tulajdon-

átruházása esetében. 70

A Kötv. a megyei múzeumoktól a KÖH-hoz telepítette a szakhatósági funkciót, mivel s zámos eset bizonyította,

hogy az önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakhatósági tevékenységükben sok esetben nem tudták

magukat függetleníteni a fenntartótól, ami a régészeti ö rökség sérelmét jelentette a gazdasági szféra, a beruházási

tevékenységek előnyére. Tulajdonképpen a fenntartó, mint beruházó sokszor magának állította ki az engedélyt. 71

Kövt. 71-72. §.

28

lelőhelyen 30cm mélységet meghaladó tereprendezési munkák. 72 Amennyiben az előzőekben

említett munkák más hatóság engedélye alapján végezhetők, akkor az örökségvédelmi hatóság

szakhatóságként vesz részt az eljárásban. Szakhatóságként jár el továbbá a Hivatal olyan,

kormányrendeletben meghatározott esetekben, amikor a más hatóságok előtt indult

eljárásokban régészeti lelőhelyen vagy régészeti védőövezetben megvalósuló tevékenység,

építmény engedélyezése történik meg.

4.2.2.3 A Hivatal eljárási rendje, általános eljárási szabályok

A Hivatal a hatósági eljárásaiban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános

szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) és a Kötv. rendelkezései,

valamint az adott ügytípusra vonatkozó speciális szabályok szerint jár el. Közigazgatási

hatósági ügynek kell tekinteni minden olyan ügyet, amelyben a Hivatal az ügyfelet érintő

jogot vagy kötelezettséget állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági

nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal,

mint közigazgatási hatóság eljárási rendjét a Ket. szerkesztési koncepciója alapján tekintem

át, kiemelve az örökségvédelmi hatóságra vonatkozó speciális eljárási szabályokat.

A közigazgatási hatóság, jelen esetben a KÖH az eljárása során köteles megtartani és

másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörének gyakorlásával nem élhet

vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való

együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni. Az ügyfél jogát és jogos

érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez

szükséges mértékben korlátozza ; egyebekben védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és

gyakorolt jogait. Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség,

ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell intézni. A közigazgatási

hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül: a

kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a

kérelemre indított eljárást jogszabályban meghatározott feltételekkel folytathatja. A törvény

keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság

határozatát; hivatalból intézkedhet döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és

visszavonásáról. Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban

72

Uo. 63. §. (2)

29

meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv

használatának joga. A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás más résztvevője számára

biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az

ügyféli jogok gyakorlását.73

A korábbi Ket. 8. §. (1) bekezdése kimondta, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban az

egyes eljárási cselekmények törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet eltérő

rendelkezése hiányában, jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton is

gyakorolhatók. Törvény az elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási

cselekmények meghatározott körében kötelezővé teheti vagy megtilthatja. A jelenleg - 2010.

április 1-től – hatályos rendelkezés ezzel szemben csak azt rögzíti, hogy törvény eltérő

rendelkezése hiányában az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője nem köteles a hatósággal

elektronikus úton kapcsolatot tartani. Ezzel hatályon kívül helyezte a Kulturális

Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3.§ (1) bekezdését,

mely kimondta, hogy a Kövt. 63. § (2) bekezdésében felsorolt hatósági eljárások tekintetében

nincs helye elektronikus ügyintézésnek. Ezek a következő, hatósági engedélyhez kötött, de

egyébként építési vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységek voltak:

A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken végzendő, 30cm mélységet meghaladó

földmunkával járó, illetőleg a terület jellegét veszélyeztető, befolyásoló változtatás;

Régészeti lelőhelyen 30cm mélységet meghaladó, 1 métert meg nem haladó

tereprendezési munkák;

A védetté nyilvánított kulturális örökségi elem jellegét és megjelenését érintő

munkák és tevékenységek.74

A 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet kiegészítette azon engedélyköteles tevékenységek

sorát, melyhez kapcsolódó örökségvédelmi eljárások elektronikus úton nem intézhetők. Ezek

a kavics-, föld- és anyagdepó, illetve feltöltés, töltés létesítése; a régészeti lelőhely

rendeltetésének, művelési ágának megváltoztatása; a lelőhelyen található régészeti emlékek

megóvási, konzerválási munkálatai; a lelőhelyen lévő építmény, vagy ennek maradványai

bármely terepszinti, vagy az alatti padlójának megbontása.

73

2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. 1.§ -7.§.

(Továbbiakban: Ket.) 74

Kövt. 63. § (2) bekezdés 11 pontban sorolja fel azokat az engedélyköteles eseteket, melyek során nincs helye

elektronikus ügyintézésnek, ezek közü l én csak azokat emeltem ki, melyek közvetlenül a régészeti örökség

védelmével kapcsolatosak.

30

A hatályos közigazgatási eljárási törvény előírásai szerint tehát a fenti esetekben s zintén

lehetséges az elektronikus ügyintézés.

A közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ha a közigazgatási hatóság

nem magyar állampolgárságú, a magyar nyelvet nem ismerő személy ügyében - ideértve a

jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megbízásából eljáró

természetes személyt is - magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít

azonnali intézkedéssel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali

jogvédelemért fordul a magyar közigazgatási hatósághoz, a hatóság köteles gondoskodni

arról, hogy az ügyfelet joghátrány ne érje a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt.75

Különösen fontos lehet ez a rendelkezés abban az esetben, ha az Európai Unió nem tolerálja

hazánk azon törekvését, hogy a külföldiek földvásárlási moratóriumát legalább 3 évvel

meghosszabbítsák. Nem tartom valószínűnek, hogy a kérés elutasítása esetén tömegesen

jönnének Magyarországra a külföldi természetes- és jogi személyek termőföld vásárlása

céljából, de a hatóságnak fel kell készülni rá, hogy számuk folyamatosan növekedhet, s így

kapcsolatba kerülhetnek régészeti örökségünkkel, s az azzal kapcsolatos hatósági eljárásokkal.

Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező

szervezet akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit

(amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás

adatot tartalmaz. Ügyfélnek minősül továbbá jogszabály rendelkezése esetén az abban

meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó

jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az ügy elbírálásában hatóságként

(szakhatóságként) részt nem vevő hatóságot is ügyfélnek kell tekinteni, amennyiben

feladatkörét az ügy érinti.76

Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy személyes jellege, illetve a

kötelezettség tartalma nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső

ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép, ilyen esetben a jogerős határozatban

megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg .77

A hatóság hatáskörét jogszabály állapítja meg. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal első

fokú hatósági ügyeiben területi szervei, az Irodák járnak el. Az örökségvédelmi hatósági,

75

Ket. 9.§-10.§. 76

Uo. 15.§. (1)-(4) 77

Uo. 16.§. (1)

31

szakhatósági ügyekben első fokon a következő területi szervek járnak el: Nyilvántartási Iroda;

Műtárgy- felügyeleti Iroda; Közép-magyarországi-, Közép-dunántúli-, Dél-dunántúli-,

Nyugat-dunántúli-, Észak-magyarországi-, Észak-alföldi-, valamint Dél-alföldi Iroda.

Ezekben a hatósági ügyekben a Hivatal központi szerve látja el a másodfokú hatósági jogkört,

melyet az Elnök közvetlenül vezet.78 A kormányrendelet eredeti szövege az Elnököt jelölte

meg, mint a másodfokú hatósági jogkört ellátó hatóságot, de a 35/2008. (IV. 3.) AB határozat

alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette e rendelkezést, mivel a Ket. által a

fellebbezési fórumrendszer kialakítására megfogalmazott követelményrendszernek nem felelt

meg. A Ket. 106. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az elsőfokú hatáskört úgy kell

megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy legyen a fellebbezés

elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör tekintetében

elkülönülő szerv. Az Alkotmánybíróság határozata kimondta, hogy a Hivatal feladatainak

gyakorlásához szükséges elsőfokú hatáskörök címzettje – tekintettel a Kásztv. 5. §. (2)

bekezdésére79 - a KÖH vezetője, függetlenül attól, hogy e hatáskörét az önálló jogi

személyiség nélküli területi szervei útján látja el. Ez pedig azt jelentette, hogy az Elnök által -

a területi szervek útján - hozott elsőfokú hatósági döntések ellen másodfokú hatósági jogkört

gyakorló szervként szintén a Hivatal vezetőjének kellett eljárnia. Az AB tehát megállapította,

hogy az első- és másodfokú jogkört gyakorló hatóság szervezeti és feladatköri függetlensége

ebben az esetben nem teljesült.80 Az Alkotmánybíróság döntése után a másodfokú jogkört –

más központi államigazgatási hivatalokhoz hasonlóan - a Hivatal központi szervéhez

telepítették, amely feladatkörét tekintve és szervezetileg valóban elkülönül a területi

szervektől. Véleményem szerint elképzelhető lett volna azonban a 318/2008. (XII. 23.) Korm.

rendelettel81 felállított regionális államigazgatási hivatalok keretében szakigazgatási osztályok

felállítása is erre a célra.

A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását – törvényben meghatározott kivétellel –

másra nem ruházhatja át. A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyekben illetékességi területén

köteles eljárni. A régészeti örökség védelmével kapcsolatos hatósági ügyekben az eljáró

szervezeti egységek illetékességét a régészeti örökség feltalálási helye, illetve őrzési helye

határozza meg. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget,

78

308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2.§ (5) 79

A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény szerint „a központi

államigazgatási szerv feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket a szerv vezetőjének kell címezni. Ha

jogszabály központi államigazgatási szervnek címez hatáskört, azt a szerv vezetője gyakorolja.” 80

35/2008. (IV. 3. ) AB határozat. 81

318/2008. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerveiről.

32

a felügyeleti szerv legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül kivizsgálja a

mulasztás okát, és a hatóság mulasztása esetén újabb határidő tűzésével az eljárás folytatására

kötelezi. Ha az újabb határidő is eredménytelenül letelik, a felügyeleti szerv az eljárásra

haladéktalanul a mulasztó hatósággal azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki. A felügyeleti

szerv ezen intézkedését kivéve a hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. Nem

vonható el az ismételten mulasztó hatóságtól sem az ügy, ha a hatóság hatásköre hatósági

igazolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására, hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki,

ha jogszabály alapján hatásköre kizárólagos, vagy ha belföldi jogsegély iránti megkeresés

alapján kell eljárnia. Ilyen esetekben a hatóság legkésőbb a felhívástól számított tíz

munkanapon belül köteles eleget tenni elmulasztott kötelezettségének.82

A hatósági eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára, más hatóság

kezdeményezésére vagy hivatalból indul meg. A kérelmet a hatósághoz írásban lehet

benyújtani, a természetes személy ügyfél azonban kérelmét szóban is előterjesztheti. A KÖH-

hoz kérelmet, bejelentést személyesen, illetve telefonon a Hatósági és Jogi Igazgatóságon,

valamint területi szerveknél lehet előterjeszteni. A szóban előterjesztett beadványt írásba kell

foglalni, és a személyesen megjelent beadóval alá kell íratni. A postán, elektronikus úton

érkezett beadványokat a bejelentéssel érintett szervezeti egység vezetőjéhez kell továbbítani.

Amennyiben az érintett szervezeti egység nem állapítható meg, vagy a beadvány több

szervezetet egyformán érint, a beadványt az elnökhöz kell intézni. 83 Az eljárás megindításáról

az ügyfeleket az eljárás megindításától vagy a kérelem beérkezésétől számított öt

munkanapon belül értesíteni kell, kivéve, ha az eljárás eredményességét veszélyeztetné, vagy

az ügy egyszerű megítélésű, s ezért a hatóság az eljárás megindítása után öt munkanapon

belül érdemben dönt, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást

megszünteti; illetve ha az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát

el az érintettnél ellenőrzési feladatokat.

A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, öt munkanapon belül végzéssel elutasítja,

amennyiben a hatóságnak nincs hatásköre vagy illetékessége, és a kérelem áttételének nincsen

helye; a kérelem lehetetlen célra irányul; az igényérvényesítési határidőt lekésték; a hatóság

az ügyet érdemben már elbírálta; a kérelem nem az előterjesztésre jogosulttól származik;

illetve a kérelemből megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.

82

Ket. 19.§-20.§ 83

KÖH SZMSZ 3.3.

33

A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, amennyiben a kérelmet érdemi vizsgálat

nélkül el kellett volna utasítani, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítása után jutott a

hatóság tudomására. Megszűnik az eljárás, ha az ügy tárgyát képező vagyontárgy

megsemmisült vagy oly mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált. Ha a

határozat jogerőre emelkedése előtt a kérelmet minden kérelmező visszavonta, és az eljárás

hivatalból nem folytatható. Ha az eljárás folytatása az ügyfél halála, a jogi személy vagy jogi

személyiség nélküli szervezet megszűnése következtében okafogyottá vált, és eljárásbeli

jogutódlás nem következett be. Amennyiben az eljárást hivatalból indították vagy folytatták,

és az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn. A hatóság az eljárást

végzéssel megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való

felhívásnak nem tett eleget, és a megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte.

Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás

más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan

összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, a hatóság az eljárást

felfüggeszti. Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és

ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a

hatóság az eljárást felfüggesztheti. Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal

az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha azt jogszabály

nem zárja ki, és nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás

felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti. Az eljárás

felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének

megszüntetésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. 84

Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel

rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő

megindításának napján kezdődik. Az érdemi határozatot, az eljárást megszüntető végzést és a

másodfokú hatóságnak az elsőfokú döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító végzését ettől

az időponttól számított huszonkét munkanapon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt

bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény és kormányrendelet állapíthat meg. Az

ügyintézési határidőbe nem tartozik bele – a régészeti örökségvédelem szempontjából a Ket.

84

Ket. 29.§-32.§

34

által felsoroltak közül legfontosabb – szakhatósági eljárás időtartama, illetve a hiánypótlásra

és a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak

teljesítéséig terjedő idő; az eljárás felfüggesztésének időtartama; a kérelem, a döntés és az

egyéb irat fordításához szükséges idő; a szakértői vélemény elkészítésének időtartama. Az

eljáró hatóság vezetője az ügyintézési határidőt, annak letelte előtt, indokolt esetben, egy

alkalommal, legfeljebb huszonkét munkanappal meghosszabbíthatja. A szakhatóság eljárására

irányadó ügyintézési határidő általános esetben 10 munkanap, azonban a 308/2006. (XII. 23.)

Korm. rendelet 3. §. (3) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz a Hivatal szakhatósági

eljárásával kapcsolatban, amennyiben e határidőt 22 munkanapban szabja meg.

A Kövt. rendelkezései egyéb speciális ügyintézési határidőket is megállapítanak a

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyes hatósági eljárásaira. Ha a hatóság építésügyi

hatósági jogkörben, továbbá kulturális javak védetté nyilvánításában jár el, három hónap; az

előzetes nyilatkozat, előzetes szakhatósági állásfoglalás, valamint ha a hatóság műemlékhez

kapcsolódó örökségvédelmi hatósági jogkörében jár el, két hónap; míg a hiánypótlási felhívás

és a hatósági bizonyítvány kiadása esetén tíz munkanap. 85

Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy a határozat meghozatala előtt más

hatóság (szakhatóság) állásfoglalását kell beszerezni. A szakhatóságot az ügyben érdemi

döntésre jogosult hatóság keresi meg, amely döntésének meghozatalánál kötve van a

szakhatósági állásfoglaláshoz. Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság nyolc

munkanapon belül megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el

kell utasítani.86 Ha a szakhatóság az előírt hatásidőn belül nem ad ki állásfoglalást, a

hozzájárulást megadottnak kell tekinteni.

A Kormány a régészeti lelőhelyet vagy régészeti védőövezetet érintő – más hatóságok

előtt indult – eljárásokban szakhatóságként a Hivatalt jelölte ki. Az építésügyi, a bányászati és

egyes vízügyi engedélyezési eljárásokban az érdemi döntésre első fokon jogosult

közigazgatási szerv, nyomvonalas létesítmények engedélyezése során általában a tervező

keresi meg a Hivatalt a szakhatósági egyeztetésse l. A Hivatal hatástanulmány elkészítéséhez

kötheti szakhatósági hozzájárulásának megadását. 87 A Kövt. szerinti régészeti feltárások

engedélyezési eljárásaiba érintettség esetén a KÖH szakhatóságként vonja be a

85

A 2009. évi LVI. törvénnyel módosított Kövt. E jogszabály megemlít még egy ügyintézési határidőt, mely a

műemlékek elővédelme során az ideiglenes védelem alá helyezésre, vagy a listáról való törlésre harmincöt napos

határidőt állapít meg. 86

Ket. 44.§ 87

Az örökségvédelmi hatástanulmányról szóló 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet. 3.§. Az örökségvédelmi

hatástanulmányró l az eljárások során még bővebben lesz szó.

35

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és működéséről szóló 274/2006. (XII.

23.) Korm. rendelet szerint hatáskörrel rendelkező illetékes talajvédelmi; valamint a

környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek

kijelöléséről szóló 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet szerinti hatáskörrel rendelkező

illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóságot. 88

A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem

elegendőek a rendelkezésre álló adatok, akkor kérelemre vagy hivatalból bizonyítási eljárást

folytat le. A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás

tisztázásának megkönnyítésére. Ilyen különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a

tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen

készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték.89 A Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról

szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8.§ (3) bekezdése kimondja, hogy a tényállás

tisztázása érdekében az engedélyezési eljárás során helyszíni szemlét kell tartani. Ha

jogszabály kulturális örökség védelmével kapcsolatos szakkérdésben szakértő igénybevételét

írja elő, vagy szakértő igénybevételéhez jogkövetkezményt állapít meg, szakértőként

kizárólag az a személy vehető igénybe, valamint a jogszabályban meghatározott

jogkövetkezmények csak annak a szakértőnek az igénybevételéhez fűződnek, aki büntetlen

előéletű, rendelkezik a miniszter rendeletében meghatározott szakmai képesítéssel, és

megfelel az ott meghatározott egyéb feltételeknek.90

Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellő zte, és az

ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt munkanapon belül

értesíti az ügyfelet, hogy az - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével -

megismerhesse a bizonyítékokat, azokra öt munkanapon belül észrevételt tehessen, élni

tudjon nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.

Az értesítés mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden

bizonyítékot.91

A hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb

kérdésekben pedig végzést bocsát ki. Ha a döntés kötelezést tartalmaz, a teljesítésre határidőt

88

308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1.§ (2)-(3) 89

Ket. 50.§. 90

Kövt. 75/A. § 91

Ket. 70.§. (1)-(2)

36

vagy határnapot kell megállapítani. A döntést közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az

jogot és kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban

meghatározott más hatósággal. A KÖH döntéseinek közlése esetén a kiadmányozás joga az

Elnököt, illetve az elsőfokú örökségvédelmi és építésügyi hatósági ügyekben a hatáskörrel és

illetékességgel rendelkező területi iroda vezetőjét illeti meg. Az Elnök a kiadmányozás jogát

az egyes igazgatóságok, illetve főosztályok feladatkörébe tartozó ügyekben az igazgatók és

főosztályvezetők részére engedélyezi; a kiadmányozó az Elnök nevében, annak megbízásából

jár el.92

A hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított okiratot,

mindezek más hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági nyilvántartásba történt

bejegyzést határozatnak kell tekinteni. A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokat

nyilvántartja.93 A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal központi hatósági nyilvántartást vezet a

régészeti lelőhelyekről, a régészeti feltárási engedélyekről, a műemlékekről, a védetté

nyilvánított kulturális javakról, a kiviteli engedélyekről, a jogtalanul eltulajdonított, eltűnt

védett kulturális örökségi elemekről. A hatósági nyilvántartás nyilvános, és közhitelesen

tanúsítja a benne szereplő kulturális örökség elemeinek védettségét. A kulturális örökség

védelme érdekében a hatóság a nyilvántartás egyes adataihoz való hozzáférést miniszteri

rendelet alapján korlátozhatja. A nyilvántartás a kulturális örökség elemeinek azonosításához

szükséges adatokat és tényeket tartalmazza.94

A hatóság ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a jogerős

vagy a fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható hatósági határozatban foglaltak

teljesítését. A hatósági ellenőrzés keretében a hatóság az ügyféltől jogszabályban, személyes

adatok tekintetében törvényben meghatározott adatok szolgáltatását, iratok bemutatását

kérheti, és egyéb tájékoztatást kérhet, vagy helyszíni ellenőrzést tart. Ha a hatóság a hatósági

ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági

határozatban foglalt előírásokat megsértette, felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre,

és legalább tizenöt munkanapos határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre

történő figyelmeztetéssel felszólítja annak megszüntetésére; vagy hivatalból megindítja a

hatáskörébe tartozó eljárást; vagy megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező

hatóságot, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást

92

KÖH SZMSZ 4. Kiadmányozási jog és kiadmányozás rendje. 93

Ket. 82.§. 94

Kövt. 71§-72.§.

37

kezdeményez.95 A Hivatal ellenőrzési tevékenysége során a jogszabályban vagy határozatban

foglaltakat megsértőkkel, vagy az azokban foglaltakat nem teljesítőkkel szemben elsősorban

az örökségvédelmi bírság szankciójával él, melyről részletesebben a későbbiekben lesz szó.

A hatósági döntésekkel szemben az ügyfél kérelmére, illetve hivatalból indíthatók

jogorvoslati eljárások. A hatóság határozata ellen önálló jogorvoslati eljárásnak van helye,

míg a végzés ellen akkor, ha azt törvény lehetővé teszi. Az ügyfél kérelmére lefolytatható

jogorvoslati eljárások a fellebbezés, a bírósági felülvizsgálat, és az újrafelvételi eljárás.

Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára a döntést hozó hatóság saját

hatáskörében indított eljárás keretében; a felügyeleti eljárás keretében; az Alkotmánybíróság

határozata alapján; valamint ügyészi intézkedés alapján.96 Az örökségvédelmi hatósági

eljárásokban gyakori jogorvoslati eszközök a fellebbezés, a bírósági felülvizsgálat és a

hivatalból történő döntés- felülvizsgálat.

Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen, míg az eljárás egyéb résztvevője az első fokú

határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsőfokú végzés ellen fellebbezhet

a döntés közlésétől számított tíz munkanapon belül. Nincs helye fellebbezésnek az ügyfelek

részéről, a közöttük létrejövő egyezséget jóváhagyó határozat ellen; illetve valamely adatnak,

ténynek vagy jogosultságnak a hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli

bejegyzésével szemben. A hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha ellene nem

fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt; vagy a fellebbezésről lemondtak, azt

visszavonták. A Hivatalnak az örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági eljárásában a döntés

fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes

rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés

elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre. 97 A fellebbezésnek

a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a hatóság a fellebbezés halasztó

hatályának kizárásával végrehajthatóvá nyilvánította. A régészeti örökség védelmével

kapcsolatos eljárások során hozott határozatok azonnal végrehajthatóvá nyilvánítására akkor

kerül sor, ha a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna, illetve

hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzés esetén.

A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, mely az elsőfokú döntést hozta, azaz

örökségvédelmi hatósági eljárás esetén a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi

95

Ket. 88.§ és 94.§. 96

Ket. 95.§. 97

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3.§. (2)

38

szerveinél.98 Ha az első fokú hatóság a fellebbezés nyomán döntését nem módosítja, illetve

nem vonja vissza, vagy érdemi vizsgálat miatt nem utasítja el, a fellebbezést az ügy összes

iratával együtt a fellebbezési határidő leteltét követő öt munkanapon belül felterjeszti a

fellebbezés elbírálására jogosult szervhez. Az első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezést

megküldi a szakhatóságnak, mely állásfoglalását a fellebbezés felterjesztésének határideje

alatt kijavíthatja, kiegészítheti vagy módosíthatja. Amennyiben a szakhatóság nem

nyilatkozik, azt úgy kell tekinteni, mintha állásfoglalását fenntartotta volna.

A másodfokon eljáró szerv, azaz a Hivatal központi szerve az első fokon eljáró szerv

döntését helybenhagyhatja, megváltoztathatja vagy megsemmisítheti; illetve a döntés

megsemmisítése mellett új eljárás lefolytatását rendelheti el. 99

Az ügyfél a hatóság jogerős határozatának - valamint, ha törvény alapján a jogerős végzés

ellen önálló fellebbezésnek van helye, akkor a végzés - felülvizsgálatát a határozat közlésétől

számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási

ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A

bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban az ügyfél vagy az

ügyfelek valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés kizárt. A

közigazgatási ügyekben eljáró bíróság jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási

döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. A hatóságot

a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indoklása köti, a

megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. 100

A hivatalból indított jogorvoslati eljárások közül jelentőségét tekintve kiemelkedik a

felügyeleti eljárás, mely a hatósági eljárás során elkövetett jogszabálysértéseket hivatott

kiküszöbölni. A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság

eljárását és döntését, és megteszi a megfelelő intézkedést a jogszabálysértő mulasztás

felszámolására, valamint gyakorolja a felügyeleti jogkört. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha a

hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megsemmisítheti vagy

megváltoztathatja, illetve a döntés megsemmisítése mellett az ügyben eljárt hatóságot új

eljárás lefolytatására utasíthatja. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mint a kulturális

98

Hatósági és szakhatósági ügyekben a Hivatal a 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1.számú mellé kletében

meghatározott területi szervei útján jár el. Elsőfokú hatósági jogkört lát el a Védési-és Nyilvántartási Iroda; a

Műtárgyfelületi Iroda; a Közép-magyarországi Iroda; a Közép-dunántúli Iroda; a Dél-Dunántúli Iroda; a Nyugat-

Dunántúli Iroda; az Észak-magyarországi Iroda; az Észak-alföld i Iroda; a Dél-alfö ldi Iroda. 99

Ket. 98.§-105.§. 100

Uo. 109.§-111.§.

39

miniszter irányítása alá tartozó országos hatáskörű hatóság esetében a felügyeleti jogkört a

miniszter gyakorolja.

A KÖH, mint közigazgatási hatóság döntését a jogorvoslati eljárás során meg kell

semmisíteni, amennyiben az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy

illetékességébe; a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság

jogszabályon alapuló állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg; a

közigazgatási döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a jogerős

bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította. A döntés semmisségi ok esetén sem

semmisíthető meg, ha az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés

jogerőre emelkedése óta három év eltelt; valamint kötelezettséget megállapító döntés jogerőre

emelkedésétől, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől

számított öt év eltelt.101

4.2.2.4 Az örökségvédelmi hatóság eljárásai

4.2.2.4.1 Védetté nyilvánítási eljárás

A Kövt. 12. §-a kimondja, hogy az ország kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű

régészeti lelőhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani. A védetté nyilvánítás

előkészítését a Kövt. 14. § (1) bekezdése értelmében a hatóság – illetékesként a Kulturális

Örökségvédelmi Hivatal – folytatja le a Kövt. és a kulturális örökség védetté nyilvánításának

részletes szabályairól szóló 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet vonatkozó előírásainak

megfelelően. Ennek során a hatóság védetté nyilvánítási dokumentációt készít, amely igazolja

a régészeti lelőhely (örökségi ingatlan elem) megőrzendő védett értékeinek adatait. Az

előzetes dokumentáció tartalmazza:

A földrajzi azonosító adatokat, térképmellékleteket és fotódokumentációt;

A védetté nyilvánítás tudományos indoklását a védetté nyilvánítandó örökségi ingatlan

elem és az annak részeként védendő tartozékok történeti, építészeti értékeinek

megnevezésével, leírásával és az azonosításra alkalmas adatokkal;

Az örökségi ingatlan elem aktuális állapotának, esetleges veszélyeztetettségének

leírását; régészeti feltárás esetén a feltárt részek megjelölésével;

Az örökségi ingatlan elemre vonatkozó szakirodalmi, múzeumi, adattári

dokumentációkat;

101

Ket. 121. §.

40

Az örökségi ingatlan elem és környezete, illetve védőövezete ingatlan-nyilvántartási

adatait, valamint az illetékes földhivatal által hitelesített vázrajzot;

A fenntartható fejlődés főbb szempontjait.102

A védetté nyilvánítási eljárás megindításával egyidejűleg értesíteni kell az érintett ingatlan

tulajdonosát; a területen található közművek és egyéb létesítmények tulajdonosait; az ingatlan

fekvése szerinti települési és megyei önkormányzatot, az illetékes építésügyi hatóságot; más

jogszabály alapján is védett vagy védendő érték esetében a hatáskörrel rendelkező illetékes

hatóságot; a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét; az ingatlanügyi hatóságot és a területileg

illetékes múzeumot. A védelem alá vonni tervezett lelőhely régészeti védőövezetéhez tartozó

ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításáról a hatóság

megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben

szokásos módon értesíti.103 A védetté nyilvánítás előkészítése során mindazok észrevételeket

tehetnek, akik az eljárás megindításáról értesültek, valamint akiknek az adott ingatlanra

vonatkozó jogát a védelem érinti.

A Hivatal a védetté nyilvánítási eljárásban szakértők közreműködését veheti igénybe, akik

a hiányzó adatokat szolgáltatják, illetve a hiányzó adatok beszerzése érdekében egyeztető

tárgyalást is szervezhet. Régészeti örökség esetén a szakértői feladatokat elsősorban a

területileg illetékes múzeumok látják el.104 Az előkészítést követően a Hivatal előterjesztést

készít az örökségi elem védetté nyilvánítására vonatkozóan, s azt határozathozatal céljából

megküldi az oktatási és kulturális miniszternek. A miniszter a régészeti lelőhelyeket a

településfejlesztésért és településrendezésért felelős miniszterrel, illetve természeti vagy

védett természeti értékek esetében az építésügyért és a természetvédelemért felelős

miniszterrel rendeletben nyilvánítja védetté. A rendelet tartalmazza a védetté nyilvánítás

tényét, a régészeti lelőhelyen található értékek megjelölését, a védettség fokozatát, a védetté

nyilvánítás indokát, a földrészlet és a régészeti védőövezet helyrajzi számát, a hatóság

102

A kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a

Kövt. 93.§. (2) a, pontja által adott felhatalmazás alapján részletes szabályokat állapít meg a régészeti lelőhelyek

védetté nyilvánításával kapcsolatban. A 3. §. rendelkezik a védetté nyilvánítási dokumentáció tartalmáró l. 103

Kövt. 14. § 104

A 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet melléklete felsorolja a kulturális javak védetté nyilvánítási eljárásában

szakértőként közreműködő intézményeket. A magyar nemzet és Magyarország népei történelmének emlékei,

régészeti leletei védetté nyilvánítása során szakértőként a Magyar Nemzet i Múzeum jár el.

41

engedélyéhez kötött tevékenységek körét és részletes feltételeit, valamint az állam

elővásárlási jogára vonatkozó rendelkezést.105

A védelem kimondása meglehetősen hosszú időt vesz igénybe, sokszor évekig is eltart,

míg egy lelőhely egyedi védelmet kap. Ezért a régészeti lelőhely jelentős károsodásának

veszélye esetében, vagy ha a régészeti lelőhely védetté nyilvánítását kezdeményezték, a

hatóság a területet örökségvédelmi érdekből, azonnal végrehajtható határozattal, legfeljebb 90

napra ideiglenesen védetté nyilváníthatja. Az ideiglenes védettség megszűnik, ha a régészeti

lelőhelyet a miniszter rendelettel védetté nyilvánítja.

A régészeti lelőhely védetté nyilvánítási eljárása a védetté nyilvánítás tényének az

ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével fejeződik be. A bejegyzésről a hatóság

gondoskodik.

4.2.2.4.2 Hatósági engedélyezési eljárás

A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

örökségvédelmi hatósági engedélye szükséges a következő – más hatósági engedélyhez nem

kötött tevékenységekhez: minden 30cm mélységet meghaladó földmunkához, így különösen

kerítés, légvezeték-oszlop földbeállításához, faültetéshez, tuskóirtásos fakitermeléshez,

rigolírozáshoz (50cm-nél mélyebb szántáshoz); meliorizációhoz, szőlő- és gyümölcsös

telepítéséhez, az 1 métert meg nem haladó tereprendezéshez. Ezen kívül kavics-, föld- és

anyagdepó, illetve feltöltés, töltés létesítéséhez, a lelőhely rendeltetésének, művelési ágának

megváltoztatásához; a lelőhelyen található régészeti emlékek megóvási, konzerválá si

munkálataihoz; a lelőhelyen lévő építmény, vagy ennek maradványai bármely terepszinti,

vagy az alatti padlójának megbontásához.106

A hatóság hatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén – kérelemre – köteles a

kérelmező által megjelölt munkák vagy tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos

feltételekről nyilatkozni. Az előzetes nyilatkozat iránti kérelemhez csatolni kell az elvégzendő

vagy folytatandó tevékenység leírását; a tevékenységgel érintett kulturális örökségi elem

azonosításra alkalmas megjelölését, valamint a tervezett beavatkozás mértékétől függően

örökségvédelmi hatástanulmányt és beruházói nyilatkozatot arról, hogy a tervezett beruházás

105

Kövt. 15. § (1)-(2) 106

10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. § (1)

42

a nagyberuházások körébe tartozik-e. A Hivatal az előzetes nyilatkozatban kizárólag a

kérelemben foglaltakról nyilatkozhat a rendelkezésre bocsátott dokumentáció alapján. Az

előzetes nyilatkozat nem minősül a Ket. szerinti hatósági döntésnek, ez alapján hatósági

engedélyhez kötött tevékenység nem folytatható. 107 Amennyiben az előzetes nyilatkozat

alapjául szolgáló körülmények lényegesen nem változnak, az egy éven belül induló

engedélyezési eljárás során a hatóság az előzetes nyilatkozatához kötve van. 108 Az

engedélyezési eljárás a gyakorlatban a régészeti örökségi elemeket tartalmazó területre

korlátozódik, így az ingatlan fennmaradó részén a kívánt tevékenységhez szükséges engedély

minden további akadály nélkül kiadható.

A hatósági engedély iránti kérelemhez mellékelni kell a tervezett tevékenység végzésének

pontos helyszínét, földrajzi kiterjedését is meghatározó leírást, illetve helyszínrajzot; a

tervezett tevékenység megnevezését, leírását és az ehhez szükséges fotó- és

tervdokumentációt; a tevékenységgel érintett ingatlanok tulajdonosainak, vagyonkezelőjének,

haszonélvezőinek hozzájáruló nyilatkozatát; beruházói nyilatkozatot arról, hogy a tervezett

beruházás a nagyberuházások körébe tartozik-e; illetve örökségvédelmi hatástanulmányt.109

A hatóság az engedélyezés előfeltételeként előírhatja az érintett kulturális örökségre

vonatkozó hatásvizsgálat elkészítését régészeti lelőhelyen régészeti park és bemutatóhely

létesítéséhez, valamint védett régészeti lelőhely használati módjának megváltoztatásához.110

Kötelező a hatástanulmány elkészítése a településrendezési eljárás – településfejlesztési

koncepció, településrendezési terv, helyi építési szabályzat - során. A régészeti lelőhelyek

feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes

szabályairól szóló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1. §-ában meghatározott

nagyberuházás111 esetén szintén kötelező hatástanulmányt készíteni. A Hivatal részére négy

példányban beadandó hatástanulmánynak tartalmaznia kell az érintett kulturális örökségi elem

számbavétele és részletes ismertetése mellett a változtatási szándékokat és a hatásele mzést,

azaz a tervezett változtatások várható hatásait. 112

107

Uo. 20. §. 108

Kövt. 65. § 109

10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. § (2) 110

Az örökségvédelmi hatástanulmányról szó ló 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet 2. § a-b. 111

18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1. § f. - „Beruházás, amelynek terület i kiterjedése az 1 hektáros (10000m2-

es) felületi kiterjedést eléri, vagy előreláthatóan el fogja érni, vagy amely a nettó 500 millió forintos értékhatárt

meghalad ja, függetlenül annak területi kiterjedésétől vagy helyszínétől.” 112

4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet 3-4. §. A Kövt. 66. § (2) bekezdésében kötelezően előírt hatástanulmány

tartalmát a rendelet melléklete részletezi.

43

A védett kulturális örökség tulajdonosa, vagyonkezelője, használója tűrni köteles a

hatóság által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat, melyek azonban csak a feltétlenül

szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak

rendeltetésszerű használatát.113

A tényállás tisztázása érdekében az engedélyezési eljárás során helyszíni szemlét kell

tartani. A Hivatal az engedélyben feltételeket írhat elő. A Hivatal az engedélyt megtagadhatja,

ha a tervezett tevékenység következtében a lelőhely megsemmisülne vagy részleges

állagromlása következne be. A Hivatal engedélye az erről szóló határozatának

végrehajthatóvá válásától számított 1 év után érvényét veszti, kivéve, ha az engedélyezett

tevékenységet megkezdték és 2 éven belül a munka befejezését – 8 napon belül - a Hivatalnál

bejelentik.114

4.2.2.4.3 Megelőző feltárás – feltárási engedély kiadása

Régészeti lelőhelyen tervezett beruházás esetén – ha a régészeti lelőhely elkerülése a

földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás

másutt nem valósítható meg – a régészeti lelőhelyet, illetve annak veszélyeztetett részét fel

kell tárni. A megelőző feltárás részeként a régészeti lelőhelyen – a hatóság eltérő

rendelkezésének hiányában – próbafeltárást kell végezni. A próbafeltárás115 a régészeti

lelőhelyek állapotfelmérését, jellegük, térbeli kiterjedésük és rétegsoraik megállapítását célzó

tevékenység.

A feltárás végzésére jogosult116 és a beruházó117 a megelőző feltárásra vonatkozóan

írásbeli szerződést köt. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes

költségét118; a feltárás pontos helyét, tárgyát és módszereit, befejezésének időpontját. A

szerződés mellékletét képezik a más jogszabályok által előírt, a beruházó által beszerzett

113

Kövt. 69. § 114

10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. § (3)-(7) 115

A Kövt. 21. § -ában foglaltak szerint „a próbafeltárás célja a régészeti lelőhelyek jellegének, kiterjedésének, a

veszélyeztető források és a megelőző feltárás mértékének meghatározása, a lelőhelyek védelmi fokozatának

megállap ítása és osztályozása.” 116

Régészeti feltárást az illetékes, valamint a régészeti gyűjtőkörrel rendelkező múzeumok, illetőleg a régészeti

tanszékkel rendelkező magyarországi egyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, illetve a

kulturális miniszter által felügyelt örökségvédelmi intézmények (KÖH, KÖSZ) végezhetnek. 117

18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1. § b, - „Beruházó : beruházási, fejlesztési, bontási, helyreállítási vagy

felújítási terv engedélyezését kérelmező vagy végző természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel

nem rendelkező gazdasági társaság.” 118

Mivel a régészeti feltárások költségeit – a mentő feltárások kivételével – annak kell fedezn ie, akinek

érdekében a feltárás szükségessé vált, a Kövt. 23. § (1) bekezdése előírja, hogy a beruházások tervezése során a

megelőző feltárás teljes költségét, vagy legalább a teljes bekerülési kö ltség 9 ezrelékét kell a feltárás fedezésére

biztosítani, melybe beletartozik a dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás és –leletfeldolgozás, illetve a

leletelhelyezés rendkívüli költsége is.

44

engedélyek, az ezekben foglalt korlátozásokkal, kitételekkel, illetve amennyiben a Hivatal

örökségvédelmi hatástanulmány vagy egyéb vizsgálat elkészítését rendelte el, annak

dokumentációja. A szerződés érvényességéhez a hatóság – az Ásatási Bizottság javaslatát

figyelembe vevő - jóváhagyása szükséges. A Hivatal területileg illetékes szerve ellenőrzi,

hogy érvényesülnek-e a régészeti lelőhelyek fenntartható használatának elvei. A szerződés

jóváhagyására irányuló eljárásra a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelően

alkalmazni. A feltárás engedélyezése egyben a szerződés jóváhagyását is jelenti. A

jóváhagyást meg kell tagadni, ha a szerződés nem biztosítja a régészeti örökség megfelelő

védelmét. A megelőző feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a

hatóság álláspontja az irányadó.

A régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi

elismerésének részletes szabályairól szóló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet azon megelőző

feltárásokkal kapcsolatban, amelyek nagyberuházásokhoz kapcsolódnak, külön rendelkezik.

A nagyberuházások előkészítése során a Hivatal hatósági engedélyezési jogkörében eljárva

vagy szakhatóságként vizsgálja a kötelezően elkészítendő örökségvédelmi hatástanulmányt.

Engedélyének vagy hozzájárulásának kialakításakor olyan módon jár el, hogy a tervezett

beruházás következtében az ásatással érintett felület a beruházás költségeinek aránytalan

növekedése nélkül a lehető legkisebbre csökkenjen. A Hivatal eljáró hatóságként vagy

szakhatóságként minden esetben köteles előírni a régészeti feltárást a földmunkával járó

változtatás teljes kiterjedésére vonatkozóan, és azonnal értesíteni a Kulturális Örökségvédelmi

Szakszolgálatot (KÖSZ) kutatási kötelezettségének keletkezéséről. A nagyberuházások során

a terepen végzett régészeti munkálatokat és a dokumentációkészítési feladatokat a 21/2007.

(III. 26.) OKM rendelet alapján a KÖSZ látja el.119 A Hivatal előírása alapján a beruházónak a

feltárás előkészítésére (pl. tűzszerészeti mentesítés) és a régészeti feltárásra vonatkozó

szerződést minden esetben a Szakszolgálattal kell megkötnie. 120

Régészeti feltárás kizárólag121 a hatóság által kiadott feltárási engedély alapján végezhető.

A feltárási engedélykérelmeket a feltárások kezdete előtt legkésőbb 30 nappal egy

példányban, eredeti aláírásokkal a Hivatal területi irodáihoz kell benyújtani. A feltárási

119

A KÖSZ nagyberuházásokkal kapcsolatos szerződéskötési monopóliuma nem zárja ki annak lehetőségét, hogy

feladatainak hatékonyabb ellátása érdekében a nagyberuházással érintett területen régészeti feltárás végzésére

feljogosított intézményeket – elsősorban a területen gyűjtőkörrel rendelkező illetékes múzeumokat – bevonja a

feladat ellátásába. 120

A 21/2007. OKM rendelettel módosított 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 121

Kivétel a mentő feltárás, amelyhez nincs szükség feltárási engedélyre. Kövt. 24. § (8)

45

engedély iránti kérelmet olvashatóan, géppel vagy nyomtatott betűkkel kell kitölteni. Hiányos

vagy kitöltetlen kérelmeket a Hivatal nem fogad el. Az adatok pontosságáért a kérelmező

tartozik felelősséggel, tehát a hibás adatokból származó esetleges jogkövetkezmények is őt

terhelik. A feltárási engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell: az engedélyt kérő nevét,

székhelyét, címét; a feltárás pontos helyét az érintett ingatlan azonosításra alkalmas adataival;

a tulajdonos (kezelő, használó) nevét, címét; a feltárás felelős vezetőjének nevét122,

beosztását; a régészeti lelőhelyek fenntartható használata elveinek figyelembevételével

tervezett feltárás célját, tárgyát, módját és tudományos indoklását; a munka tervezett

időpontját, időtartamát és ütemezését, a feltárás tervezett költségvetését és annak forrását; a

befogadó múzeum nyilatkozatát a leletanyag elhelyezéséről; folyamatos feltárás esetén

tájékoztatást az addig feltárt anyag állapotáról, feldolgozottságáról. A kérelemhez mellékelni

kell a helyszínrajzot; az illetékes múzeum véleményét, amennyiben nem az kérte az

engedélyt; terepbejárásoknál és az egy lelőhelynél nagyobb területet érintő feltárásoknál

összesítő térképet, a nyomvonalas létesítmények építését vagy bányaművelés megkezdését

megelőző feltárásoknál a nyomvonal átnézeti térképét, a bányatelek részletes térképét és az

érintett ismert lelőhelyek jegyzékét.123 Megelőző feltárások esetében az engedélykérő laphoz

a múzeum – nagyberuházás esetén a KÖSZ – és a beruházó között létrejött szerződést is

csatolni kell. A feltáráshoz szükséges egyéb hatósági engedélyeket mindig a feltárási

engedélyt kérőnek kell beszereznie. Ilyen hatósági engedélyre van szükség, ha védett

természetvédelmi területen124 vagy erdőterületen125 terveznek ásatást. A szakhatósági

hozzájárulásokat (pl. a talajvédelmi szakszolgálattól) a Hivatal szerzi be. Természetesen, ha a

feltárási engedélyt kérelmező a kérelem benyújtásakor már mellékelni tudja, az eljárás ideje

lényegesen megrövidülhet.

A benyújtott engedélykérelmek (és szerződések) elbírálási ideje 30 nap, amely egyszer – a

Ket. 33. §. (7) bekezdése alapján – indokolt esetben meghosszabbítható legfeljebb 30 nappal.

A feltárási engedélykérelmeket a Hivatal területi irodái az Ásatási Bizottságnak továbbítják,

122

18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 3. § - „Régészeti feltárás vezetője csak olyan felsőfokú szakirányú

végzettséggel rendelkező régész lehet, aki az engedélyes intézménnyel munkaviszonyban, közalkalmazotti,

közszo lgálati vagy megbízási jogviszonyban áll.” 123

18/2001. (X. 18. ) NKÖM rendelet 4. § 124

1996. év i LIII. törvény a természet védelméről 38. § (1) a, - „Védett természet i területen a természetvédelmi

hatóság engedélye szükséges különösen: kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez.” 125

1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló

29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel 66. § (1) – „Az erdőterület igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetes

engedélye szükséges. Az erdőterületet kizárólag az engedélyben meghatározott célra lehet igénybe venni.”

46

amely a kérelmeket szakmai szempontból véleményezi. A döntést a területi iroda hozza az

Ásatási Bizottság javaslatának figyelembe vételével.126

A feltárási engedélyben fel kell tüntetni a feltárást végző intézmény nevét, címét, a felelős

vezető nevét; a feltárás pontos helyét, várható időtartamát, tárgyát, célját; a leletanyag

elhelyezésére kijelölt intézményt; a leletanyag elsődleges feldolgozásának határidejét; a

feltárásra vonatkozó követelményeket; az esetleges korlátozó intézkedéseket; valamint

nagyberuházás esetén a feltárást szükségessé tévő nagyberuházás megnevezését. A hatóság

régészeti örökségvédelmi indokok alapján a feltárási engedélyt fellebbezésre tekintet nélkül

végrehajthatóvá nyilvánítja. A feltárási engedély határozott időre, de legfeljebb (a jogerőre

emelkedéstől számított) egy évre, nagyberuházás esetén a feltárásra kötött szerződésben

meghatározott időre szól, és nem ruházható át. Az engedélyben foglalt adatokban

bekövetkezett változástól számított 15 napon belül a Hivataltól kell kérni a az engedély

módosítását. A KÖH az engedély egy-egy példányát megküldi az engedélyt kérő

intézménynek, a feltárás vezetőjének, az érintett ingatlan tulajdonosának (kezelőjének,

használójának), továbbá a területileg illetékes önkormányzatnak, és az illetékes, valamint a

leletanyag elhelyezésére kijelölt múzeumnak; az érintett más hatóságoknak. 127

A Hivatal az engedély kiadását megtagadja, ha annak elvégzéséhez a törvényes feltételek

nincsenek biztosítva, vagy ha az engedélyt kérő a feltárásokra vonatkozó rendelkezéseket

korábban nem vagy ismételten nem megfelelően teljesítette. A hatóság a régészeti feltárásra

vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályi és a feltárási engedélyben foglalt

előírásokat megszegik.128 A régészeti feltárásokat a Hivatal szükség szerint az Ásatási

Bizottság bevonásával ellenőrzi. Amennyiben az ellenőrzés olyan szabálytalanságokat tár fel,

amelyek veszélyeztetik a lelőhelyet vagy az előkerülő leleteket, illetve egyébként

veszélyeztetik a feltárást, a Hivatal határidő kitűzésével felfüggesztheti a feltárást. Ha a

Hivatal felfüggesztő határozatában megjelölt feltételeket határidőre nem teljesítették, a

Hivatal a feltárási engedélyt visszavonja.

Az engedélyes a feltárás felelős vezetője útján köteles a feltárásról annak befejezésétől

számított harminc napon belül a Hivatalnak jelentést tenni, valamint a feltárási engedély

lejártát követő egy éven belül annak teljes dokumentációját elkészíteni, és egy-egy példányát

126

www.koh.gov.hu 127

18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 7. §. 128

Kövt. 19. §. (3)

47

megküldeni az illetékes, valamint a leletanyag végleges elhelyezésére kijelölt múzeumnak, a

Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Hivatalnak.129

4.2.2.4.4 Régészeti szakhatósági állásfoglalás, hozzájárulás

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény értelmében a régészeti

szakhatósági munkát, mely korábban a megyei múzeumok feladata volt 2001. október 18-tól a

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi irodái végzik. Amennyiben a védett régészeti

lelőhelyet érintő – a Kövt. 63. §. (2) bekezdésében felsorolt – földmunkák más hatóság

engedélye alapján végezhetők, akkor az örökségvédelmi hatóság, azaz a KÖH

szakhatóságként vesz részt az eljárásban. Szakhatóságként jár el továbbá olyan,

kormányrendeletben meghatározott esetekben, amikor a más hatóságok előtt indult

eljárásokban régészeti lelőhelyen vagy régészeti védőövezetben megvalósuló tevékenység,

építmény engedélyezése történik meg.130 Ezen engedélyezések közös lényege, hogy minden

esetben olyan földmunkavégzés történik, amelyek nemcsak a felszín közeli humuszréteget,

hanem a mélyebben fekvő olyan rétegeket is megbolygatják (megbolygathatják), amelyek

régebbi korok emlékanyagát őrzik.

Az építésügyi, a bányászati és egyes – jogszabály által meghatározott – vízügyi

engedélyezési eljárásokban az érdemi döntésre első fokon jogosult közigazgatási szerv,

nyomvonalas létesítmények engedélyezése során általában a tervező keresi meg a Hivatalt a

szakhatósági egyeztetéssel. Az építésügyi hatóság engedélyezési eljárásában a KÖH régészeti

lelőhelyen, régészeti védőövezet területén megvalósuló építmény építése és telekalakítás

esetén annak a kérdésnek az elbírálásában vesz részt, hogy az építmény a kulturális örökség

védelme jogszabályban rögzített követelményeinek a kérelemben foglaltak szerint vagy

további feltételek mellett megfelel-e. Szakhatósági engedély szükséges az elvi építési

engedély, a telekalakítási engedély, az építési engedély, az összevont építésügyi hatósági

engedély, a használatbavételi engedély és a fennmaradási engedély kiadásához. 131 A

bányászati hatóság bánya-felügyeleti építésügyi hatósági és építés-felügyeleti hatáskörébe

tartozó építményekre, valamint ezen létesítmények elvi építésének, építésének,

129

18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 9-10. §. 130

308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §. (2) 131

343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési

feltételeiről 6. melléklet – Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban közreműködő szakhatóságok.

48

használatbavételének, fennmaradásának, átalakításának, valamint rendeltetésük

megváltoztatásának első és másodfokú engedélyezési eljárásában a Hivatal mint szakhatóság

vesz részt, ha létesítményt régészeti lelőhelyen vagy régészeti védőövezet területén valósítják

meg. A bányászati szakigazgatással kapcsolatos eljárásokban, azaz a kutatásra vonatkozó

műszaki ütemterv jóváhagyása és a szénhidrogén szállítóvezetékhez kapcsolódó távközlő

hálózat technológiai berendezésekhez tartozó létesítményeinek engedélyezése tekintetében a

KÖH szintén szakhatóságként jár el, amennyiben a létesítményt régészeti lelőhelyet vagy

régészeti védőövezetet érintő módon valósítják meg. 132 Az elvi vízjogi engedélyezés és

vízjogi fennmaradási engedélyezés esetén, ha az eljárás régészeti lelőhelyen vagy régészeti

védőövezeten megvalósuló tevékenység engedélyezésére irányul; illetve vízjogi engedélyezés

esetén, ha az régészeti lelőhelyen mederkotrással járó vízi munka engedélyezésére irányul,

első fokú eljárásban a KÖH területi szerve, míg másodfokú eljárásban központi szerve

szakhatóságként jár el.133 A Hivatal a Földhivatal egyes eljárásaiban is szakhatóságként vesz

részt. A művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített terv ingatlanügyi hatóság által

történő jóváhagyására vonatkozó eljárásban, valamint termőföld végleges vagy ideiglenes

más célú hasznosítására vonatkozó engedélyezési eljárásában, amennyiben az újrahasznosítást

vagy más célú hasznosítást az ingatlan-nyilvántartás szerint fokozottan vagy kiemelten védett

régészeti lelőhelyen valósítják meg.134 A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal -

jogszabály által hatáskörébe utalt - sajátos építményfajtákkal kapcsolatos engedélyezési, a

villamosenergia- ipari építésügyi engedélyezési, az autógáz töltőállomások építésügyi

engedélyezési, valamint az éghető folyadékok és olvadékok tárolótartályainak létesítési,

használatbavételi és javítási engedélyezési eljárásaiban a KÖH szakhatóságként vesz részt, ha

az eljárás, tevékenység régészeti lelőhelyen vagy védőövezetben valósul meg. 135 A

környezetvédelmi felügyelőség az előzetes környezethasználati vizsgálatba, valamint az

egységes környezethasználati engedély megszerzésére irányuló eljárásba a Hivatalt, mint

szakhatóságot, minden esetben bevonja,136 csakúgy, mint a területi főépítész a területrendezési

hatósági eljárásokba.137

132

267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalró l 2. és 3. melléklet 133

347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, v ízügyi hatósági és igazgatási

feladatokat ellátó szervek kijelö léséről. 32/E. §. (3) bekezdés c, pont. 134

338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a földhivatalokró l, a Fö ldmérés i és Távérzékelési Intézetrő l, a

Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól. 135

260/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról. 136

314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati

engedélyezési eljárásról. 137

134/2005. (VII. 14.) Korm. rendelet a területrendezési hatósági eljárásokról.

49

A szakhatóság a megkeresés megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy van-e

hatásköre és illetékessége az ügy elbírálására. Ha megállapítja hatásköre hiányát, erről a

megkeresés megérkezésétől számított öt munkanapon belül tájékoztatja a hatóságot, és

megszünteti a szakhatósági eljárást. Amennyiben illetékessége hiányát állapítja meg, a

megkeresést a megérkezésétől számított öt munkanapon belül az ügy összes iratával együtt az

illetékességgel rendelkező hatósághoz - a hatóság egyidejű tájékoztatása mellett - átteszi, és

megszünteti a szakhatósági eljárást.138

A KÖH szakhatóságként eljárva a régészeti lelőhely tekintetében vizsgálja a lelőhely vagy

lelőhelyrész ismert vagy várható horizontális és vertikális kiterjedését az érintett ingatlanok

területén. Nem csak a lelőhely meglétét és érintettségét kell megállapítania, hanem annak

jellegét, ezen belül történeti jelentőségét, védettségi fokozatát, tájban való elhelyezkedését és

megjelenését. Vizsgálja állapotát, bolygatottságának mértékét, esetleges feltártságát. A

régészeti lelőhely és az érintett ingatlanok kapcsolatának meghatározása után kerülhet sor

arra, hogy a tervezett beavatkozás jellegét és mértékét, valamint ezek hatását az örökségi

elemekre megállapítsák. Vizsgálják, hogy elő kell-e írni örökségvédelmi hatástanulmány

elkészítését, vagy ha az már szükséges melléklete a szakhatósági állásfoglalás kiadásának (pl.

nagyberuházásoknál), akkor benyújtásra került-e.139 A Hivatal hatástanulmány elkészítéséhez

kötheti szakhatósági hozzájárulásának megadását:

A régészeti lelőhelyen megvalósítandó tereprendezési eljárás, illetve olyan beruházás

vagy fejlesztés esetén, ahol az engedélyezés alá vont terület legalább 1 hektár

nagyságú, vagy a tervezett építmény szintterülete legalább 500 m2;

A külterületen lévő nyomvonal jellegű építményszerkezetek létesítése, továbbá folyók,

csatornák medrének módosítása esetén;

Jelentős vertikális kiterjedésű, 15 méteres vagy azt meghaladó magasságú építmény

(pl. antenna, átjátszó-torony) létesítése esetén; valamint

Bányatelek megállapítása, módosítása, bányarekultiváció eseteiben. 140

Védetté vagy ideiglenesen védetté nyilvánított régészeti lelőhely esetében – a fenti

szakkérdéseken túl – vizsgálni kell, hogy a tervezett beavatkozás összhangban áll-e a védetté

nyilvánítás szakmai érveken alapuló céljával, ezen belül biztosítható-e a lelőhely hosszú távú

megőrzése, jövőbeli kutathatósága. Az örökségvédelmi szakhatóság a régészeti védőövezet

138

Ket. 45/A. §. (2) 139

308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2.számú melléklet. A KÖH szakhatósági feladatkörébe eső szakkérdések

régészeti lelőhelyet, illetve régészeti védőövezetet érintő más hatóságok előtt indult eljárásokban. 140

Az örökségvédelmi hatástanulmányról szó ló 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet 3. §.

50

tekintetében vizsgálja, hogy a tervezett beavatkozás milyen hatással van a védetté nyilvánított

lelőhelyre; a beavatkozás összhangban van-e a védetté nyilvánítás céljával, nem veszélyezteti-

e a védetté nyilvánított lelőhely tájképi megjelenését, megközelíthetőségét, fenntartható

használatát.141

A szakhatósági állásfoglalásnak tartalmaznia kell a szakhatóság megnevezését és

ügyintézőjének nevét; a szakhatósági hozzájárulást, az egyedi szakhatósági előírást, feltételt

vagy a hozzájárulás megtagadását. Amennyiben a szakhatósági állásfoglalás régészeti

feltárást ír elő, úgy a beruházónak a területileg illetékes megyei múzeummal

(nagyberuházásoknál KÖSZ) kell a kapcsolatot felvennie és szerződést kötnie. A múzeum

(KÖSZ) és a beruházó közötti szerződést a Hivatal hagyja jóvá. Továbbiakban a megelőző

feltárás előzőekben (4.2.2.4.3.) részletezett szabályai az irányadók. Amennyiben a Hivatal

nem ír elő kikötést szakhatósági nyilatkozatában, vagy a földmunka nem engedélyköteles és

régészeti lelet kerül elő, a munkát azonnal fel kell függeszteni, és a mentő feltárásról szóló

törvényi rendelkezések alapján kell eljárni.

Ha a Hivatal, mint szakhatóság megállapítja, hogy állásfoglalása jogszabályt sért,

állásfoglalását a hatóság határozatának vagy az eljárást megszüntető végzésének jogerőre

emelkedéséig egy alkalommal módosíthatja. Az előzetes szakhatósági hozzájárulás,

állásfoglalás és végzés ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye.

4.2.2.4.5 Hatósági kötelezés - Örökségvédelmi bírság

A kulturális örökség védelméről szóló törvény kimondja, hogy a KÖH az örökségvédelem

szabályainak megsértése esetén, régészeti lelőhelyek vonatkozásában elrendelheti a

beavatkozást megelőző állapot helyreállítását, a jóváhagyott (engedélyezett) terveknek

megfelelő állapot kialakítását, a jó karbantartásra, valamint a fenntartható használatra

vonatkozó kötelezettség teljesítését, illetve a méltatlan használat megszüntetését. Régészeti

lelőhelyek és védett kulturális javak (pl. régészeti leletek) károsítása, veszélyeztetése esetén

jogosult a tevékenységet leállítani, és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység

folytatásától eltiltani. A hatóság a fent meghatározott kötelezettségek teljesítésére a

tulajdonost, a vagyonkezelőt, a használót vagy az építtetőt, a kivitelezőt kötelezheti.

141

308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. számú melléklet.

51

Amennyiben a kötelezett a hatósági kötelezésben foglaltaknak nem tesz eleget, és ezzel a

védett kulturális örökség veszélybe kerül, a hatóság örökségvédelmi bírság kiszabásáról

intézkedik és a munkákat a kötelezett helyett annak költségére és felelősségére elvégeztetheti;

vagy kezdeményezheti ingatlan esetében az állami tulajdonba vételt (vásárlás, kisajátítás142);

elrendelheti a védetté nyilvánított kulturális javak közgyűjteményben történő ideiglenes

elhelyezését; illetve kezdeményezheti a vagyonkezelői szerződés felülvizsgálatát, a használati

jog megszüntetését.143

A kulturális örökség értékeit érintő bármilyen mértékű károkozás, rombolás, pusztítás

pótolhatatlan és jóvátehetetlen veszteséget okoz. Ezért indokolt volt a szükséges visszatartó

erővel rendelkező bírságolás lehetőségének megteremtése. Az örökségvédelmi bírságot a

Kövt. előírásai szerint arra a természetes vagy jogi személyre, illetve jogi személyiséggel nem

rendelkező szervezetre kell kiszabni, mely a törvényben engedélyhez kötött tevékenységet

engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzi, illetve a védetté nyilvánított, vagy a törvény

erejénél fogva védelem alatt álló kulturális örökség elemeit jogellenesen megsemmisíti, vagy

megrongálja, illetve kötelezettségének elmulasztásával veszélyezteti. Szintén örökségvédelmi

bírsággal sújtható, aki előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a régészeti

örökség közvetlen veszélybe kerül.

Az örökségvédelmi bírság kiszabásának alapjaként megjelenő magatartások egy része, a

megrongálás és megsemmisítés, átfedést mutatnak a Büntető Törvénykönyv 324. § (1)

bekezdésében meghatározott, de a (3) és (4) bekezdés szerint minősülő rongálás bűntett

elkövetési magatartásaival.144 Ugyanakkor az örökségvédelmi bírsággal sújtható elkövetői kör

szélesebben került megvonásra. A büntetőjogi szankcionálásból következik, hogy az

örökségvédelmi bírság kiszabása a büntetőeljárás megindítását nem akadályozza, a bírság

142

Kulturális örökségvédelmi célok érdekében történő kisajátítási eljárás során a KÖH a kisajátítást kérő. A

kisaját ításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 4. §. (1) bekezdésének i, pontja kimondja, hogy kulturális

örökségvédelmi célból lehetséges a kisajátítás, ha a védetté nyilvánított régészeti lelőhely érdekei másként nem

biztosíthatóak, így különösen, ha az érintett ingatlan tulajdonosa olyan magatartást folytat, amely kisajátítás

hiányában a védetté nyilvánított régészeti lelőhely megsemmisülését eredményezi; illetve a védetté nyilvánított

régészeti lelőhely feltárása, védőövezetének kialakítása, megközelítése másként nem lehetséges; valamint, ha

korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezés és együttes

használata örökségvédelmi s zempontból indokolt. 143

Kövt. 67. §. 144

Btk. 324. § (1) Aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ

el. (3) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki…b, 1. ku lturális javak körébe

tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket…rongál meg. (4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő

szabadságvesztés, ha a rongálás…b, 1. kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy

műemléket semmisít meg.

52

kiszabásával járó közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás párhuzamosan folyhat. A

büntetőjogi feljelentés megtétele tehát indokolt minden olyan esetben, amikor az

örökségvédelmi bírság kiszabásának indoka kulturális javak körébe tartozó tárgy, régészeti

lelőhely vagy műemlék rongálása vagy megsemmisítése. Sajnos a szabályozás

hiányosságaként felróható, hogy a nyilvántartásba még nem vett, tehát jogilag régészeti

lelőhelynek nem minősülő területen előkerülő régészeti emlékek, leletek rongálása a Btk.

Törvényi tényállásának keretei között nem értékelhetők, azaz a megrongálás és

megsemmisítés e törvényhely alapján nem szankcionálható. 145

Itt érdemes megemlíteni, hogy az örökségvédelmi bírság és a Btk. említett rendelkezései

mellett a 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet a szabálysértésekről szintén tartalmaz a

régészeti lelőhelyek védelmét biztosító szankciót. Régészeti szabálysértés elkövetése miatt

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki régészeti feltárás céljából

jogszabályban előírt engedély nélkül ásatást, megelőző feltárást, falkutatást, műszeres lelet- és

lelőhely- felderítést végez vagy végeztet; illetve régészeti és természettudományos

feltárásokra, lelőhelyekre, továbbá a régészeti jelentőségű védett földterületekre vonatkozó

jogszabályi kötelezettségét megszegi.146 Emellett védetté nyilvánított régészeti lelőhelyen

jogsértő cselekménnyel épített építmény, illetve végzett építési tevékenység esetében

építésfelügyeleti bírság szabható ki, amely a jogsértő cselekményhez rendelt bírságösszeg

150%-a.147

Visszatérve most már az örökségvédelmi bírságra, azt a hatóság szabja ki, mérlegelve a

kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentőségét és egyediségét; valamint az okozott

kár nagyságát mérlegelve. Nincs helye a bírság kiszabásának, ha az annak alapjául szolgáló

magatartásnak, illetve cselekménynek a hatóság tudomására jutástól számítva egy év, vagy

annak befejezésétől tíz év eltelt.148

Az örökségvédelmi bírság mértéke védett régészeti lelőhelyek esetében, ha a védetté

nyilvánító rendelet erről másképpen nem rendelkezik, 100 ezertől 250 millió forintig,

nyilvántartott lelőhely esetében 10 ezertől 25 millió forintig terjedhet. A bírság kiszabása

során meg kell állapítani annak alapját a kulturális örökség eleme történeti, eszmei jelentősége

és egyedisége; valamint a helyreállítás lehetősége, időbeni és pénzügyi mértéke; a

145

Puskás Norbert: Örökségvédelem és büntetőjog. In. www.sirasok.blog.hu 2009. április 15. 146

Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 144. §. 147

238/2005. (X. 25.) Korm. rendelet az építésfelügyeleti bírságról. 2.§. (2) 148

Kövt. 82. §. (3-(4) és 83. §.

53

kötelességszegés tartama, jellege és ismétlődése figyelembevételével. Régészeti lelőhelyek

esetén a bírságalap meghatározásakor a fentieken túl figyelembe kell venni a jogsértő

tevékenységgel érintett területnek a lelőhely kiterjedéséhez viszonyított mértékét is. A

bírságalap legmagasabb összege régészeti lelőhelyek esetén 25 millió forint, melyet a lelőhely

veszélyeztetése, illetve hatósági engedélytől eltérő módon végzett tevékenység esetén 1,5-el;

megrongálása, valamint hatósági engedély nélkül végzett tevékenység esetén 3-mal; részleges

megsemmisítése esetén 6-tal; míg teljes megsemmisítése, azaz eltűnése esetén 10-zel kell

megszorozni. Ha több magatartás is megvalósul, a súlyosabb jogsértéshez tartozó

szorzószámmal kell a bírságalapot megszorozni.149

A bírság különösen indokolt esetben, az eset sajátosságaira vagy a kötelezett személyi

körülményeire figyelemmel, annak legfeljebb 10%-áig mérsékelhető. A bírságot az azt

megállapító jogerős határozatban előírt határidőn belül a KÖH számlájára kell befizetni.

Késedelem esetén a bírság összegét a jegybanki alapkamat terheli. A bírság megfizetése nem

mentesít a bírsággal sújtott tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, valamint a

régészeti lelőhely megfelelő védettségi állapotának kialakítására, a védettségi állapot vagy a

környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól. Ha a kötelezet tségszegés

megszüntetésére vonatkozó határozatot a kötelezettségszegő nem, vagy nem megfelelően

hajtja végre, a bírságot ismételten ki kell szabni. 150

4.2.2.4.6 Hatósági nyilvántartás

Az előzőekben több helyütt említettem már a Hivatal nyilvántartás-vezetési

kötelezettségét, melyre a Kövt. mellett a 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet, a 17/2002. (VI.

21) NKÖM rendelet,151 valamint az előbbiekben nem szabályozott kérdésekben a Ket.

rendelkezéseit kell alkalmazni.

A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról nyilvántartást vezet. A Hivatal

központi nyilvántartást vezet a régészeti lelőhelyekről, a régészeti feltárási engedélyekről,

valamint az ezekkel összefüggő, a kulturális örökség szempontjából fontos adatokról. A

149

A régész szakmai körökben nagy vihart kavart 2009. március végi győri leletpusztítás – melynek során szinte

teljesen elpusztították a főtér középkori emlékeit – ügyében hozott KÖH határozat szerint „engedély nélkül és

engedélytől eltérően folytatott munkavégzés, valamint védelem alatt álló régészeti lelőhely és régészeti leletek

megrongálása és részleges megsemmisítése” miatt kerü lt kiszabásra az örökségvédelmi b írság. A 75 millió

forintos bírság alapját a lehetséges 25 millió helyett 12,5 millióban állapították meg, amit a lehetséges 6-tal

szoroztak fel. 150

Az örökségvédelmi b írságról szó ló 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet. 151

17/2002. (VI. 21.) NKÖM rendelet a ku lturális örökség hatósági nyilvántartására vonatkozó szabályokról.

54

nyilvántartás nyilvános, és közhitelesen tanúsítja a benne szereplő kulturális örökség

elemeinek védettségét. A 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelettel módosított, a Kulturális

Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §. (6) bekezdésének

2009. április 1-jétől hatályos – régész szakmai körökben nagy vitát kiváltó152 - rendelkezése

szerint a Hivatalnak honlapján bárki számára hozzáférhetővé kell tennie a régészeti

lelőhelyek, a régészeti védőövezetek, valamint az azonosításukhoz szükséges és a

védettségükre vonatkozó adatok naprakész, az adatok közötti keresés lehetőségét biztosító

adatbázisát. E rendelkezés alkalmazásában azonosításhoz szükséges adat annak a

földrészletnek a helyrajzi száma is, amelyen régészeti lelőhely, régészeti védőövezet található.

A szabályozás célja az egyes közigazgatási ügyekben eljáró hatóságok tájékoztatása arról,

hogy az adott esetben helye van-e a KÖH, mint szakhatóság megkeresésének. Az adatbázis

használatával állapítható ugyanis meg, hogy az ügyben érintett ingatlan régészeti lelőhelynek

vagy védőövezetnek minősül-e.153

A nyilvántartás a hatósági ügyintézés alapja és elengedhetetlen része. A régészeti

lelőhelyek naprakész nyilvántartása segíti a tervezés, beruházás folyamatát, naprakész

adatokat szolgáltatva a társhatóságoknak, a területi- és településrendezési terveknek. A

régészeti lelőhelyek nyilvántartása tartalmazza a lelőhely ingatlan-nyilvántartási adatait a

hiteles tulajdoni lap szerint; a lelőhely természetbeni elhelyezkedésének, meghatározásának és

védőövezetének leírását; a lelőhely védettségi kategóriáját és a védettség keletkezésének

időpontját, a védelem időtartamát, az elrendelő határozat vagy jogszabály számát. Ezen kívül

tartalmazza a lelőhely leírását, a régészeti emlékek vagy leletek adatait; a lelőhely egyedi

azonosító számát, a lelőhelyre vonatkozó hatósági (szakhatósági) határozatok számát, keltét,

jogerejét és az elrendelt intézkedések tartalmát; valamint helyszínrajzot, belterületi lelőhelyek

esetén kataszteri térképet, védetté nyilvánított lelőhely esetén vázrajzot, végül az

örökségvédelmi bírságkategóriába történő besorolást.154

152

A KÖH honlapján a jogszabály hatályba lépése előtt is volt egy elérhető adatbázis, de ez nem felelt meg a

rendeletben előírt feltételeknek. Régészeti szakmai azonosításra alkalmas adatokat tartalmazott ugyan, de azok

csak minden esetben egyedileg elvégzendő eljárással voltak megfeleltethetők az érintett földrészletek

közigazgatási eljárásokban alkalmazott helyrajzi szám szerinti megjelö lésének. Ez a nyilvántartás tehát a széles

körű, közvetlen felhasználást nem tette lehetővé. Ezzel szemben – régészszakmai szervezetek és az MTA

véleménye szerint – az új szabályozás csak a kincskeresőket segíti a régészeti lelőhelyek kifosztásában, valamint

tovább szűkíti a régészeti lelőhely fogalmát. A témáról rés zletesebben lásd.: Rendelet segít az o rvrégészeknek?

www.nol.hu 2009. március 28., Régészek- örökségünk sorsáról www.nol.hu 2009. április 2.; Bálint Csanád: Az

MTA Régészeti Bizottság levele 2009. február 2. www.regeszet.org.hu 153

Mezős Tamás: Tájékoztató a kulturális örökség elemeinek ny ilvános adatbázisáról. KÖH, 2009. április. 1. 154

17/2002. (VI. 21.) NKÖM rendelet 2. §. (1)

55

Az eljárás megindításáról az ügyfelet a nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban nem kell

értesíteni. A Hivatal a nyilvántartásba való bejegyzésről, illetve a bejegyzés megtagadásáról

határozatot hoz. A régészeti lelőhelyek nyilvántartásba vételéről szóló határozatot a hatóság

hirdetményi úton is közölheti. Ennek oka, hogy a régészeti lelőhelyek nyilvántartásának

vezetése csaknem mindig nagy, gyakran ismeretlen számú ügyfél értesítését teszi

szükségessé. Ilyen esetben a határozat hagyományos közlése megvalósíthatatlan, ezért a Ket.

80. §. (1) bekezdésben adott felhatalmazással él a törvény.

A nyilvántartást vezető hatóság hivatalból köteles a jogszabálysértő bejegyzést törölni, a

hibás bejegyzést javítani vagy az elmulasztott bejegyzést pótolni. Az ügyfél jogorvoslati

kérelmének benyújtására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a jogszabálysértő vagy

hibás adat bejegyzése vagy a mulasztás az ügyfél tudomására jutott. 155 A Hivatal a

nyilvántartásában szereplő adataiból kérelemre, igazgatási szolgáltatási díj lerovása

ellenében, adatot szolgáltat.

4.2.2.4.7 Kiviteli engedélyezési eljárás

Kulturális javak – a Kövt. 55. §-ában megjelölt kivételektől eltekintve – véglegesen vagy

ideiglenesen csak a Hivatal engedélyével vihetők ki az országból. A KÖH által kiadott kiviteli

engedéllyel vihetők ki Magyarországról a muzeális intézmények nyilvántartásában szereplő,

régészeti feltárásokból származó régészeti leletek; régészeti lelőhelyekről származó régészeti

leletek; régészeti gyűjtemények, régészeti gyűjteményekből származó tárgyak; illetve a

régészeti leletnek minősülő (1711 előtt vert) pénzérmék. 156

A kulturális tárgy kivitelére vonatkozó engedélyt a Hivatalnál kell kérni

formanyomtatvány kitöltésével. Az engedélyt kulturális tárgyanként kell kérni, de több

kulturális tárgy egyidejű, azonos célállomásra irányuló kivitele esetén a KÖH engedélyezheti

a kérelem egy formanyomtatványon történő benyújtását. A kérelemhez mellékelni kell a

17/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 3. mellékletében megjelölt közgyűjtemény

szakvéleményét. A magyar nemzet és Magyarország népei történelmének emlékei, régészeti

leletei tekintetében a szakértő közgyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum. A

155

Ket. 86. §. (3)-(4) 156

A kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes szabályairól szóló 17/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1.

§. (1)

56

szakvéleménynek tartalmaznia kell a kivinni szándékozott kulturális tárgyak megnevezését,

azonosításra alkalmas leírását, darabszámát, leltári számát; a tárgy értékére vonatkozó

véleményt; a tárgy jellegének, egyediségének az ország kulturális öröksége szempontjából

való jelentőségét; valamint a közgyűjteménynek a kiviteli engedélyezésre vonatkozó,

indoklással ellátott javaslatát.157

A kiviteli engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül lehet felhasználni, az engedélyt

meghosszabbítani nem lehet. A Hivatal elutasítja a kérelmet, ha a végleges kiviteli engedé lyt

védett kulturális javakra, illetve a Magyarország területéről származó régészeti leletekre kérik,

valamint, ha az ideiglenes kivitel feltételei nem teljesülnek. A kulturális javak végleges

kivitelére vonatkozó eljárást a hatóság felfüggeszti, ha a kiviteli engedélyezésben szereplő

tárgy védetté nyilvánítását kezdeményezték.158 Ideiglenes kiviteli engedély akkor adható, ha a

tárgy kivitele nem veszélyezteti a kulturális érdekeket és a tárgy biztonságát, valamint a

kivitel kulturális vagy tudományos célt szolgál.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény

hatálybalépése napjától a kulturális javak kiviteléről szóló 3911/92/EGK rendelet és a

végrehajtásáról rendelkező 752/93/EGK rendelet szerinti eljárás, majd az ezeket felváltó

116/2009/EK rendelet szerinti eljárás a Hivatal hatáskörébe tartozik. A jogszabály kimondja,

hogy a kulturális javak kivitele a Közösség vámterületén kívülre kiviteli engedély

bemutatásához van kötve. Az érintett személy által kérelmezett kiviteli engedély kiállítója

annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek területén a kérdéses kulturális tárgy

1993. január 1-én jogszerűen és ténylegesen megtalálható volt; vagy azon tagállam illetékes

hatósága, amelynek területén a tárgy megtalálható a fenti időpont után azt követően, hogy egy

másik tagállamból jogszerűen és ténylegesen feladták, vagy az egyik tagállamból történő

jogszerű feladás után egy harmadik országból behozták, illetve újra behozták. A kiviteli

engedély megtagadható, ha az érintett kulturális javakra az érintett tagállamban régészeti

értéket képviselő nemzeti kincsek védelméről szóló jogszabályok vonatkoznak. A kiviteli

engedélyezési eljárás hatálya alá esnek azok a 100 évnél régebbi régészeti tárgyak, melyek

fellelésének helye ásatások és feltárások szárazföldön és víz alatt, régészeti feltárások, illetve

régészeti gyűjtemények, feltéve, ha értékük tárgyanként eléri a 15.000 eurót. 159

157

Uo. 2-3.§. 158

Kövt. 59-60. §. 159

A Tanács 116/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a kulturális javak kiviteléről. In. Hivatalos Lap L 039

1-7.old.

57

5. Összegzés

A régészeti örökség jogi védelme több mint százötven éves múltra tekint vissza

hazánkban. Ezen időszak alatt az aktuális politikai berendezkedésnek és társadalmi

elvárásoknak nagymértékben megfelelő jogszabályok születtek, melyek azonban

végeredményben a védelem egy mind erősebb és kifejezettebb formáját mutatták.

A gyökeres változást a XX. század végének politikai átalakulása, valamint az Európai

Unióhoz való csatlakozást előkészítő jogharmonizációs folyamat hozta meg. Ekkor született

meg a régészeti örökség európai szintű jogi védelmét biztosító 2001. évi LXIV. tv. a

kulturális örökség védelméről, melynek hiányosságait azóta több módosítás pótolta, illetve

egyes rendelkezéseit az aktuális társadalmi, gazdasági körülményekhez igazította. E

törekvések ellenére is maradtak azonban olyan vitás kérdések, melyeket a közeljövőben e

jogszabály keretei között a törvényhozónak szabályozni kellene. Ezek közé tartozik a nem

ismert régészeti lelőhelyek potenciális védelme, valamint a régészeti feltárások – elsősorban a

mentő feltárás – költségterhei viselésének rendezése.

Az Örökségvédelmi törvény mellett a régészeti örökség jogi védelmének legfőbb

letéteményese a sok más feladata mellett örökségvédelmi hatóságként és szakhatóságként

funkcionáló Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Felállításával egy olyan közigazgatási

hatóság jött létre, mely a régészeti örökség ingó és ingatlan elemeit egyaránt, és többféle

eljárás segítségével tudja az Örökségvédelmi törvényben előírt, megfelelő védelemben

részesíteni, illetve a védelemmel kapcsolatos vitás kérdéseket rendezni.

A Hivatal törekvései és hatósági eszközei azonban sokszor nem elegendőek régészeti

örökségünk megvédéséhez; ehhez a társadalom tagjainak – legyen az természetes vagy jogi

személy, stb. – egymással és a hatósággal történő együttműködésére is szükség van. A

bejelentési kötelezettség nem teljesítése, valamint a beruházó és a feltáró intézmény közötti

szerződés sokszor tarthatatlan feltételei – melyekben legtöbbször mindkét fél részéről a

legnagyobb haszon elérésének elve érvényesül - miatt napjainkban sok régészeti lelőhely és

régészeti lelet semmisül, illetve semmisülhet meg.

A KÖH hiába próbálja védeni a régészeti örökséget jogi eszközökkel, ha ebben nem

vagyunk partnerek. Ahhoz azonban, hogy a régészeti örökséget a társadalom minden tagja a

magáénak érezze, s az ezt menteni és védeni akaró jogszabályokat és intézményeket ne a saját

„jogos érdekeiket” akadályozó ellenségként tekintse, szemléletváltásra van szükség.

Remélem, ez nemsokára elkövetkezik.

58

6. Jogszabály- és irodalomjegyzék

Jogszabályok

A Tanács 116/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a kulturális javak kiviteléről.

Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről. Valletta, 1992. január 16.

2007. évi CXXIII. tv. a kisajátításról.

2007. évi CXI. tv. az Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről.

2006. évi LVII. tv. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai

és az államtitkárok jogállásáról.

2004. évi CXL. tv. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános

szabályairól.

2001. évi LXIV. tv. a kulturális örökség védelméről, és ennek módosításáról szóló

2005. évi LXXXIX. tv., valamint 2009. évi LVI. tv.

1997. évi CXL. tv. a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a

közművelődésről.

1996. évi LIV. tv. az erdőről és az erdő védelméről.

1996. évi LIII. tv. a természet védelméről.

1978. évi IV. tv. a Büntető Törvénykönyvről.

1929. évi XI. tc. a múzeum-, a könyvtár- és a levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről.

1881. évi XXXIX. tc. a műemlékek fenntartásáról.

1963. évi 9. tvr. a muzeális emlékek védelméről, valamint a módosításáról szóló 1975.

évi 6. tvr. és 1981. évi 19. tvr.

1949. évi 13. tvr. a múzeumokról és műemlékekről.

318/2008. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerveiről.

347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről.

343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az építésügyi és építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről.

338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a földhivatalokról, a Földmérési és Távvezérlési

Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól.

308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, valamint a módosításáról szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet.

267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról.

260/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról.

167/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet az oktatási és kulturá lis miniszter feladat- és hatásköréről.

314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban.

238/2005. (X. 25.) Korm. rendelet az építésfelügyeleti bírságról.

134/2005. (VII. 14.) Korm. rendelet a területrendezési hatósági eljárásokról.

191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi bírságról.

59

190/2001. (X. 18.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal létrehozásáról.

218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes szabálysértésekről.

10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról.

4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet az örökségvédelmi hatástanulmányról.

17/2002. (VI. 21.) NKÖM rendelet a kulturális örökség hatósági nyilvántartására

vonatkozó szabályokról.

3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes

szabályairól.

18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a

régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól, valamint a módosításáról szóló 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet.

17/2001. (X.18.) NKÖM rendelet a kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes

szabályairól.

29/1998. (VI. 11.) MKM rendelet a Kulturális Örökség Igazgatóságának alapító

okiratáról.

5/2008. (X. 23.) OKM utasítás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szervezeti és

Működési Szabályzatáról.

35/2008. AB határozat

427/B/2006. AB határozat

Irodalom

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításának (T/15888) általános vitája. www.okm.gov.hu 2005. május 24.

Bálint Csanád: Az MTA Régészeti Bizottság levele az MTA elnökének. 2009. február 2.

Bánffy Eszter – Raczky Pál: Múltunk jövőjéről – régészeti örökségünk sorsáról. www.nol.hu 2009. április 6.

Buzinkay Péter: Műtárgyak, műkincsek, kulturális javak. In. Múzeumi Közlemények 2007/1. 75-91.

Buzinkay Péter: Műtárgyaink – ingó műemlékeink – védelme. In. Műemlékvédelem. Kulturális Örökségvédelmi Folyóirat. XLVI. évf., 2002/1. 36-41. old.

CompLex DVD Jogtár Plusz, 2009. február

Corpus Iuris Hungarici, KJK-Kerszöv, 2000.

Csordás Lajos: Rendelet segít az orvrégészeknek? In. Népszabadság 2009. március 28.

Csordás Lajos: Nincs nyilvános régészeti lelőhelylista. In. Népszabadság 2009. ápr. 2.

Dombai Tünde: Beruházókat segít a régészeti lelőhelylista. www.délmagyar.hu 2009. április 20.

Fekete Ilona: Műemlékvédelem és örökség Magyarországon:intézménytörténet, perspektívák, vélemények. In. Világosság 2005/6. 101-116. old.

Fülöp Endre Norbert: A régészet hatályos jogi szabályozása Magyarországon. Kézirat.

Holport Ágnes: A kulturális javak védelméről szóló törvénytervezetről. In. Múzeumi

Hírlevél 18. 1997/10. 247-249. old.

Jankovich-Bésán Dénes: A régészeti örökség helyzete Magyarországon. In.

Tanulmányok az örökségmenedzsmentről 1. Infota Kiadó, Bp., 2009.

Jankovich-Bésán Dénes: A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról. In. Magyar

Múzeumok 1/2003. 43-44. old.

60

Kovács Valéria: A magyarországi régészeti mozgalmak kezdete. In. Honismeret 25. 1997/4 33-39. old.

Kővágóné Szentirmai Katalin – Zsidi Paula: Fővárosi régészet, régészeti

örökségvédelem-új eszközök. In. Magyar Múzeumok 1998/3. 6-7. old.

Lassányi Gábor: Hetvenötmillió forintos bírság a győri lelőhelypusztítás ügyében.

www.sirasok.blog.hu 2009. október 2.

Módosították az örökségvédelmi törvényt. www.mult-kor.hu 2005. július 1.

Nagy Mihály: A régészeti örökség védelme Magyarországon. In. Visy Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. NKÖM Teleki László Alapítvány, Bp., 2003. 30-

35. old.

Puskás Norbert: Örökségvédelem és büntetőjog. www.sirasok.blog.hu 2009. április 15.

Szabó Annamária Eszter: A kulturális örökségvédelem szervezetrendszere. In. Collega 2/2005. 44-49. old.

Visy Zsolt: Régészeti örökségvédelem a múló időben. In. Tanulmányok az örökségmenedzsmentről 1. Infota Kiadó, Bp., 2009.

www.archeo.mta.hu

www.jogiforum.hu

www.koh.gov.hu

www.kosz.gov.hu

www.magyarorszag.hu

www.mult-kor.hu

www.okm.gov.hu

www.regeszet.org.hu

www.sirasok.blog.hu