Tartalom

RÁHANGOLÓDÁSUL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

A TEL JES EMBER T LÁTNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Kezdjük egy tesztt el . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Tudományos kutatás és a testértelmezés művészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Önismeret . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

A KÉZ – ELSŐ RÁNÉZÉSRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Jobb vagy bal kézzel csinálni – teszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Vérmérséklet kérdése csupán? Kézszorítás és bőrárnyalat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Körmök – a megnyirbált karmok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 A kéz ápoltságának üzenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Természetes ismertetőjegyek és életnyomok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

AZ ŐSPRINCÍPIUMOK ÉS A NÉGY ELEM A KÉZ TÜKRÉBEN . . . 29

A kéz formája és a négy elem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 A kéztípusok és a párkapcsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 A tenyér hegy-völgyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 A kéz szerkezetének sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

AZ UJJAK – A VILÁGBA NYÚLÓ ANTENNÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

Hüvelykujj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Mutatóujj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 Középső ujj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 Gyűrűsujj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Kisujj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Az ujjak irányultsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

Tartalom

UJJHEGYEK – MEGÉRINTENI ÉS MEGÉR TENI A VILÁGOT . . . . . . . 65

Gömbölyű érintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 Szögletes mozdulat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 Érzéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 Kagylószerű tarkabarkaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 Az ujjhegy sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

UJJLENYOMAT – AZ ÉLE T PECSÉ TJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

A világ megalkotásának négyféle módja: hurok, kör, fa és domb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 Az öt ujj a négy ujjlenyomatminta tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Példák az értelmezésre: a szerzők ujjlenyomatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92

KÉZELEMZÉS A GYAKORLATBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95

Fontossági sorrend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 A hüvelyk- és a többi ujj játéka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97

A LÁBFE J – ELSŐ RÁNÉZÉSRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

Test, lélek és szellem a lábfejen és a lábujjakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 Fejlődési lehetőség a gyökerekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 A cipőkről, avagy a női gyökerek mártíriuma és misztériuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 A lábfej és az életkor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 Hogy s mint? – Járásmódok és álláspontok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118

A LÁBFE J JEGYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124

Lábméret és lábforma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 Körmök és karmok a lábujjakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 Hátrahagyott nyomaink. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 Hőmérséklet és szín . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

Tartalom

A LÁBFE J A NÉGY ELEM TÜKRÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

A föld-lábfej . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 A levegő-lábfej . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 A víz-lábfej . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 A tűz-lábfej. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135

A LÁBUJJAK – ALSÓ ÉRZÉKELŐINK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136

Külső ismertetőjegyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 A lábujjak értelmezése a bal és a jobb lábon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 A lábujjak végződése és az élet megnyilvánulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 A hegyes, szögletes és kerek lábujjvégződésekről bővebben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156

A LÁBELEMZÉS GYAKORLATA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

Fontossági sorrend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 Példák az értelmezésre: a szerzők lábfejei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 Jót tenni a lábbal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170

FÜGGELÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172

A tudomány és az ujjolvasás művészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 A balkezesek korai átszoktatásának okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 Kéz és láb – a megfelelések átt ekintése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184 Elérhetőségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190

... 6 ...

... 7 ...... 7 ...

RÁHANGOLÓDÁSUL

Mindig is nagy hatással voltak rám azok a gyógyítók és orvosok, akik ren-delkeztek azzal a sajátos orvosi pillantással, amely a legfontosabb mun-kaeszközük.

Ruediger Dahlke

A gyógyítók különleges belső érzéke iránti lelkesedésem, amely mindig is magá-val ragadott, valószínűleg nagyapámmal volt kapcsolatos, aki – ugyancsak orvos lévén – azzal kápráztatott el, hogy mennyi mindent meglát, és mennyire átlát a másik emberen. Amikor gyermekfejjel erről kérdezgettem, egy könyvet említett, amelynek Az orvosi pillantás volt a címe. Ennek továbbfejlesztésére törekedtem egész orvosi pályafutásom során.

Homeopata tanáraim is ebbe az irányba terelgettek. Martin Stübler olyan meg-jegyzésekkel lepett meg, mint „Nézd, ott jön Ignatia!” Én csak egy asszonyt láttam felénk közeledni, amikor ő már egész homeopátiás szerképet olvasott le az illető-ről. Willibald Gawlik az emberben gyakran a történetét is felismerte, és mítoszok-hoz, mesékhez kötötte. Képzettsége és sajátos gyógyszertanának képszerűsége egészen lenyűgözött. Egy másik orvos tanárom az anya szeméből ki tudta olvasni születendő gyermeke nemét, a harmadik pedig arra biztatott, nézzek a betegek sze-mébe, hogy lássam, sikerült-e megtalálnom számukra az alkalmas gyógyszert. Idáig sosem jutottam el. De aktívabb koromban, amikor hegyet másztam és kiszá-radt vízmosásokba ereszkedtem alá, az a benyomásom támadt, hogy a talpam és a lábujjaim idővel megtanultak látni. Később megismerkedtem szerzőtársammal, Rita Fasellel, aki csakugyan látja a lábfejet és a lábujjakat.

Már Paracelsus, a modern orvostudomány megalapítója is erre a szemléletmód-ra biztatott, amikor azt mondta, hogy egy orvosnak a beteg környezetéből tudnia kell következtetni a betegségére, és fordítva: a betegségből is tudnia kell következ-tetni a beteg környezetére. Ezért tartottam mindig is hasznosnak, ha az orvos ház-hoz megy. Paracelsus ezenkívül azt is mondta, hogy az az orvos, aki nem ért

... 8 ...... 8 ...

Előszó

az asztrológiához, nem orvos. Ezzel természetesen nem a mai képes magazinok horoszkópjaira gondolt, hanem az ősprincípiumok tanára, amellyel ebben a könyvben a kéz és a lábfej példája kapcsán részletesen foglalkozunk, és amely munkámat a sors törvényeinek1 értelmében a legmélyebben meghatározza.

Társamról, Rita Faselről hamar kiderült, mennyivel többet tud az emberekről, és mi mindent meglát rajtuk – a szemük íriszében, de még ennél is szembeötlőb-ben kezük és lábfejük formájában. Így kézenfekvő volt, hogy Der Körper als Spiegel der Seele (A test mint a lélek tükre) című könyvem után, amely az egész test jelei-nek értelmezéséről szól, közösen írjunk egy könyvet, kimondottan az oly kifejező és sokatmondó kezekről és lábakról. A kéz témájában Pascal Stössel, a kézértelme-zés szaktekintélye sietett segítségünkre.2

Az egészség ajándék, amellyel meglephetjük magunkat!Rita Fasel

Gyermekkoromtól fogva ugyanígy elbűvölt és érdekelt embertársaim szeme, így vált első szívügyemmé az íriszdiagnosztika. Később megtanultam hasonló biz-tonsággal olvasni a kézből és a lábból, mindezt minden technikai segédeszköz nélkül. Tizenévesen faltam a kézelemzésről szóló könyveket, így lettem – pusz-tán szórakozásból – barátaim „tenyérjósa”. Azután kapcsolatba kerültem egy arab lábjósnővel, és ez még közelebb vitt a láb ismeretéhez, így néhány év és ren-geteg lábdiagnózis után már sokkal többre mentem a lábelemzéssel, mint a kéz-értelmezéssel. Ez még tovább bővítette, mindenekelőtt pedig elmélyítette ben-nem a személyiségről kapott képet.

Amikor ma a tanácsadás vagy a szemináriumok során rég elfeledett, ám még mindig a tudatalattiban és a testben lappangó témákat meg problémákat tárok fel, és szunnyadó impulzusokat keltek életre, gyakran találom szemben magam cso-dálkozó tekintetekkel. Ezek a pillantások arról vallanak, mennyire meglepi, de fel is lelkesíti tulajdonosaikat mindaz, amit a lábuk elárul. Így találkozik újra meg újra érdeklődésem két jelenlegi tárgya, a szem és a láb.

1 Ruediger Dahlke: A sors törvényei – Spielregeln fürs Leben: Resonanz – Polarität – Bewusstsein. München 2009.2 Lásd Pascal Stössel honlapját az interneten: www.handanalysis.ch

... 9 ...... 9 ...

Ráhangolódásul

Még izgalmasabb végigkísérni azt a folyamatot, ahogyan a lábak változnak, miu-tán gazdáik felismertek és átláttak egy mintát, és ezáltal megváltozott az életük. Amikor egy házaspár lábfejeit értelmeztem, szemem elé került kislányuk lába is. Rendkívül duzzadt, felfelé hajlítható agresszió-ujja (a jobb láb középső ujjáról van szó) szinte könyörgött a megkönnyebbülésért. A kislány egykeként megtanult tekintettel lenni a szüleire, és nyolcévesen már maga is elhanyagolta, háttérbe szo-rította magát. Elfojtott agressziójával az iskolában is kimondottan bátortalan maradt. Elég volt a szülők figyelmét felhívni erre a helyzetre, néhány javaslatot ten-ni az offenzív beszélgetéstől a kreativitás fejlesztésén át a táncig és a dobolásig, és a zsenge élet drámaian felszabadult. Az átalakulás szokatlanul vad jelzésekkel vet-te kezdetét, és további szabadulási kísérleteken keresztül végül elérte a megnyerő elevenség derűs stádiumát, amely a szülőket is összehasonlíthatatlanul boldogab-bá tette, mint az energiák és az élet korábbi, megrekedt állapota.

A lábelemzések során a legtöbb ember lelkesen, felszabadultan és boldogan rea-gál, amikor megérintem fájó pontjaikat – átvitt értelemben a tyúkszemeiket, vagyis azokat a pontokat, ahol (az életben) szorít a cipő, vagy valaki a lábukon tapos. Örömmel tölt el, hogy segíthetek nekik talpra állni, amikor kezük és lábuk alapján megmutatom a kiutat. Nem kevesen újult erővel veszik kézbe az életüket, és jobban a sarkukra állnak. Nagyon remélem, hogy mire a könyv végére ér, olva-sóm is osztozik velem ebben az örömben.

... 10 ...

... 11 ...... 11 ...

A TEL JES EMBER T LÁTNI

Miért fordítanak az emberek annyi gondot a kozmetikára, a frizurájukra, a sza-kállukra, sőt még plasztikai műtétekre is? Azért, hogy ne olyannak lássák őket, amilyenek. Szeretünk rejtőzködni, még ha hamuszín, élettelen bőr mögé is. Ugyan ki akarná kiteríteni a lapjait?

Ugyanakkor azonban nagyon is szívesen lesünk bele mások kártyáiba. Meg-szoktuk, hogy pókerjátszmák világában éljünk – a hozzáillő pókerarccal. Minden-ki megbújik a bástyái mögött, és azon iparkodik, hogy mások falai mögé kémlel-jen, kitudja mások titkait, miközben a sajátjairól senkinek sem ad számot.

Az asztrológiához értők néha arra gondolnak, bárcsak ismernék a másik fél horoszkópját, mielőtt közelebbi kapcsolatba bonyolódnának vele. Sokaknak temérdek időre van szükségük, és csak akkor kezdenek bízni a másikban, ha már alaposan kitapasztalták a természetét. Mások legalább az illető könyvespolcára vetnének egy pillantást, hogy megtudjanak egyet-mást felőle. Azoknak a fiatalok-nak, akik napjaink szingli-társadalmában oly könnyen ráállnak az egyéjszakás kalandra, végül gyakran egyetlen ütőkártyájuk sem marad, pedig egyszer nekik is színt kell vallaniuk, ki kell teríteniük, ami a kezükben van. Aztán a kapcsolat alaku-lása során előkerül a láb is, méghozzá csupaszon. Hiszen az a szóbeszéd járja, hogy aki magán hagyja a zoknit, annak rendszerint hideg a lába, vagyis fél az ismeretlen helyzetektől. Zokniba rejti lábának névjegyét, csak hogy őszintének ne kelljen len-nie. Vagyis talán tudattalan szándékosságot takar a „sietség”, amely a zoknit elfelej-ti és fent hagyja. Még nem akar nyíltan kitárulkozni, inkább eltitkolja, hányadán áll az élettel, milyen félelem és bánat nyomasztja, milyen vágyak és ösztönök hajtják. Ugyanis a lábujjakról mindez, és még sok egyéb is leolvasható.

Aki kezét az asztalra teszi, és csupasz lábát megmutatja, a kendőzetlen tényeket tárja fel. Mindenestül feltárulkozik az előtt, aki a jelekből olvasni tud. A kéz a magatartásról, a láb a kiállásról vall. Az eredményes élet szempontjából az előbbi mindenképpen döntő, a boldogsághoz azonban az utóbbira is legalább akkora szükség van.

... 12 ...... 12 ...

A teljes embert látni

Míg kezünket gyakran megmutatjuk a világnak, addig gyökereinket inkább megtartjuk magunknak. Ez is a fent és a lent között gyakran húzódó szakadék egyik megnyilvánulása. Az ápolt kézhez gyakran ápolatlan, elhanyagolt láb tarto-zik, ami az ember gyökereinek megtagadásáról árulkodik. Korunk trendjének ez felel meg, hiszen ma fontosabb, ami látható, mint a feltételezett láthatatlan, és az a módi, hogy minden többnek látsszék, mint ami. Ezért a kéz a szó szoros értelmé-ben közelebb áll hozzánk, mint a láb. Ezzel szemben azok, akik a visszafogottabb régi modellt követik, és többek akarnak lenni, mint amennyit mutatnak, aligha-nem inkább a lábak megértésére törekednek.

A modern ember ráadásul többet szeretne tudni másokról, mint saját magáról. Az előbbi társadalmilag jövedelmezőbb, míg az utóbbit inkább lehangolónak tart-ják. Talán ezért is igyekeznek előnyben részesíteni a kezet. Csakhogy előrelépé-sünk szempontjából saját utunk megtalálása legalább ilyen fontos lenne, ez pedig – nomen est omen – igencsak szoros kapcsolatban áll a lábbal és a lépéssel.

Ahol az önismeret az első, ott a többi rendszerint már könnyen megy. Ezért java-soljuk olvasóinknak, hogy az értelmezést mindenképpen saját kezükön és lábukon kezdjék, és csak azután vegyék szemügyre a másokét. A segítségnyújtás minden területén azok a legkedvesebb és legilletékesebb terapeuták, akik először is maguk-kal néztek szembe őszintén, és csak azután kezdtek elemezni és kezelni másokat. Delphoi szentélyének bejárata fölött ez a felirat állt: „Ismerd meg önmagad”. A mondat csak a szentély mélyén folytatódott: „hogy megismerd Istent”.

Kezdjük egy teszttel

Most az egyszer tegye a lapjait, jobban mondva a kezét az asztalra, és figyelje meg, milyen hosszú egymáshoz képest a mutató- és a gyűrűsujja. Melyik a hosszabb?

Minél rövidebb a mutató-, és minél hosszabb a gyűrűsujja, annál férfiasabb, illetve minél rövidebb a gyűrűs-, és minél hosszabb a mutatóujja, annál nőiesebb archetípusú személyiség ön. A nők esetében ez a két ujj általában egyforma hosz-szúságú, a férfiaknál rendszerint a mutatóujj rövidebb. A tudományos kutatások szerint ez a férfias tesztoszteron hormon miatt van így, amely elősegíti a gyűrűsujj növekedését, míg a női ösztrogén – vagy a tesztoszteron hiánya – a mutatóujjat növeszti jobban. Erről bővebben is szót ejtünk az 54. oldaltól.

... 13 ...... 13 ...

Tudományos kutatás és a testértelmezés művészete

Tudományos kutatás és a testértelmezés művészete

A tudomány érdeklődése a kéz és a láb iránt sokáig csekély volt. A kézolvasást, csakúgy, mint régen, inkább a jóslás körébe sorolták, a lábref lexológia helyét pedig eredményei és felfedezőinek (Eunice Ingham, Egyesült Államok és Hanne Marquardt, Németország) minden fáradozása ellenére sem sikerült megalapoz-ni az orvostudományban. A pszichológia, amelynek elvileg érdeklődnie kellene minden iránt, ami segíthet a lelki folyamatok vizsgálatában, inkább statisztikák-kal foglalkozik, mint a kézen és a lábon felfedezhető szimbólumok és lelki képek világával.

Itt-ott akadnak persze kivételek. Amikor egy orvosi szakdolgozatban meg kel-lett cáfolni a kirológiát (a kézolvasás tudományát), az angol doktorandusz össze-vetette a nemrégiben elhunytak életvonalának hosszát az életkorukkal, és láss cso-dát: minél hosszabb volt az életvonal, annál idősebb volt az elhunyt, ami éppen-séggel a kirológia felismeréseit támasztja alá. Mivel ez nem illett bele az illetékes professzor elképzeléseibe, megpróbálta – persze hasztalanul – az eredményt eltussolni.

Mára már rengeteg új tudományos-statisztikai tanulmány született, amely éppen a gyűrűs- és a mutatóujj hossza közötti összefüggést vizsgálja a sporttelje-sítmények, a gondolkodási képesség és a nemi beidegződések tekintetében (lásd a Függelékben). Ám a statisztikák csak a viszonyításról szólnak, amely az egyéni ese-tekre nézve nem nyújt következetes, és főleg nem biztos eredményeket. Tudomá-nyos szempontból mindez csupán valószínűség. Még az olyan eredmények is csak bizonyos feltételezésekre adnak okot, mint az iménti, a mutató- és a gyűrűsujj hosszát vizsgáló tesztből származó; legfeljebb lökést adhat, többet nem. Az ujjak hosszának és a nemi beidegződéseknek legjobb esetben is csak a hormonok terén van közös alapjuk, ennél messzebb menő összefüggésben semmiképpen sem.3 Ám a természettudósok folyton okozatilag érvelnek, ami helytelen. Példánk szem-pontjából az ujj éppoly kevésbé jöhet szóba okként, mint egyéb testi formák; leg-feljebb csak jelez valamit. Mindenesetre reményt kelt, hogy a természettudomány egyre gyakrabban foglalkozik hasonló témákkal (erről bővebben a 173. oldaltól).

3 A kauzalitás kérdéséről lásd Ruediger Dahlke: A sors törvényei. Édesvíz Kiadó, Budapest 2010.

... 14 ...... 14 ...

A teljes embert látni

Eltekintve a forma és a tartalom közötti összefüggést illető, kívánatosan élénkü-lő tudományos érdeklődéstől, összehasonlíthatatlanul érdekfeszítőbb és terméke-nyebb a gyakorlati orvostudomány és a szakemberek, például társszerzőm szemé-lyes megfigyeléseiből meríteni, és a kézről meg a lábról szóló ősi és újabb tudást, valamint a vizsgált személy életének izgalmas összefüggéseit összevetni. Különö-sen hasznos ez akkor, ha az elemek és az archetípusok vagy ősprincípiumok tanát, valamint a csakratant is figyelembe vesszük, és vigyázunk, hogy ne essünk a kau-zalitás csapdáiba, mint az említett tudósok.

Önismeret

Markunkban van a lehetőség, hogy alaposabban megismerjük-e magunkat és embertársainkat – ezenfelül jó esélyünk van arra, hogy különbséget tegyünk aközött, amit magunkkal hoztunk, és aközött, amit ebből kihoztunk. A kéz így a hozott feladatok pontos térképévé és a jelenlegi fejlődés tükrévé válik.

Az ujjak segítségével a részletekig mehetünk, ujjbegyünkkel a legapróbb dolgo-kat is kitapinthatjuk. Ha valakihez olyan közel kerülünk, hogy megnézhetjük ujj-lenyomatát, illetve ujjhegyének alakját, képet nyerhetünk központi életfeladatáról. A tenyér így az ember saját birodalmának részletes kincskereső térképévé válik. A kincs az ember énje. A hozzá vezető úton számos feladatot kell megoldani. Ezek természetesen nemcsak kellemesek és szépek, hanem szükségszerűen megvan a maguk árnyoldala is. Az önmegvalósítás ugyanis csak oly módon lehetséges, ha az én vagy a tudatosított világos oldal szövetséget köt és egyesül a tudattalan sötét oldallal.

Az élet szándékát, amit a sors tervez velünk, vagy amire hivatottak vagyunk, a legtöbb ember számára sokáig rejti egyfajta „vakfolt”, hiába nézi egyfolytában, sőt mered rá nemritkán makacsul. Csak idővel lepleződik le ez a magasabb szándék, az akadályok és kihívások által, amelyek felfedik és megismerhetővé teszik az árnyat. Ha a sötét oldalt integráljuk, sikerül megtalálni az utat, és eggyé válni vele – eggyé válni mindennel.

Ahol sikerül odaadóan járnunk életutunkat, és nem büntetésnek, hanem szö-vetségesnek és segítőnek tekinteni leckéinket, a feladatok nemcsak könnyebbé vál-nak, de az életkedvünk is nőni kezd. Életünk vonala pedig vörös fonálként húzó-dik előttünk feladatainkon át.

... 15 ...... 15 ...

Önismeret

A kéz tehát nemcsak a világ meghódításának történetében volt nagy segítsé-günkre, hanem tudatunk fejlődésének útján is hasznos társ. E fejlődés során magunkat fogjuk – remélhetőleg – a leginkább megközelíteni, és ekkor közvetle-nül az orrunk előtt láthatjuk saját mintáinkat. Ha ezeket még az ujjakkal és a hoz-zájuk tartozó ősprincípiumokkal is kapcsolatba hozzuk, életünk útiterve a rajta vázolt sokféle lehetőséggel mindig velünk és előttünk lesz – mint egy térkép az élethosszig tartó kincskeresés során. Vagyis a szó szoros értelmében a mi kezünk-ben van a döntés, hogy követjük-e az előírt és kezünkbe vésett utat, vagy megpró-bálunk saját szakállunkra eltérni ettől, és másfelé vesszük utunkat. Ez utóbbi rend-szerint visszaüt.

Ebből a szempontból érdemes a lábat is górcső alá venni, mert elárulja, honnan jövünk, hol tartunk, és hová kell eljutnunk. Többnyire elég egy pillantás a kézről az ujjhegyekre, hogy felismerjük, kik vagyunk, és mi a terve velünk a sorsnak, vagy bárhogyan nevezzük is ezt a felsőbb hatalmat. Ha biztosra akarunk menni, érde-mes ezt a pillantást egészen a lábig nyújtanunk, és gyökereinket is szemügyre vennünk.

... 16 ...

... 17 ...... 17 ...

A KÉZ – ELSŐ RÁNÉZÉSRE

A kínai kultúrában a kéznek és a lábnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, talán azért, mert évezredek óta tudják, hogy a meridiánok minden kezdő- és végpont-ja a kéz és a láb körömágyainak sarkában található. De még a kínaihoz képest oly sekélyes kultúrkör is, mint a hollywoodi, azzal teszi halhatatlanná nagy sztárjait, hogy betonba önti kéz- és talplenyomatukat. A francia maintenant szó azt jelen-ti: „most”, de ha elemeire bontjuk a szót, úgy fordíthatnánk: „kéz(ben) tartva” (main = kéz, tenant = tartva). Most tartunk tehát mindent a kezünkben és kéz-ben; rendelkezésünkre áll, amire szükségünk van. Így már érthető a kéz és a jelen, a most közötti kapcsolat. Ha összehasonlítjuk a kezet a lábbal, a kéz a „moder-nebb”, vagyis jobban kötődik a jelenhez, mint a láb. A többi ujjal szembefordít-ható hüvelykujjunk lehetővé teszi a fogást és a felfogást. Az emberi láb nagyuj-ja még egy sorba rendeződik a többi ujjal, és így is marad, ahogyan a többi emlős „keze” is.

A világ megragadása talán a Prométheuszként ellenzékbe vonuló, és saját útra térő hüvelykujj lázadásával kezdődik. Ezzel valami egészen új dolog jön világra – mint a tűz, amelyet Prométheusz ellopott az istenektől, és az embereknek adott. Hasonló forradalmat jelentett az, amikor az ember először fogott meg valamit, hiszen ez valamiképpen az istenekhez tette őt hasonlatossá. A hüvelyk-ujj forradalma a kézen lehetővé tette az eszközök használatát. Így a kéz – a láb-hoz képest – nemcsak jelenünkkel, hanem emberi mivoltunkkal is szorosabban összefonódott.

Az ujjak formája további jellemvonásokról árulkodik. Az egyenes ujjak és az egyenes kéz egyenes emberről vallanak, aki kész megbecsülni a jelen pillanatot. A görbe utak és ujjak más beállítottságra utalnak. Minél íveltebbek az ujjak, annál jobban meghajlik a tulajdonosuk. Természetesen minden ujjnak megvannak a maga igényei, amelyek a hozzájuk tartozó ősprincípiumokkal meghatározhatók. Az ujjak vallanak tulajdonosuk abbéli félelméről is, hogy ezeket az igényeket netán nem tudja teljesíteni, vagy elutasításba, rosszallásba ütközik. Ezért fordulunk és

... 18 ...... 18 ...

A kéz – első ránézésre

forgolódunk, sőt hajlunk, ujjaink pedig elárulják ezt, ráadásul azt a témát is meg-mutatják, amely körül mindez forog.

A kezét gyakorlatilag minden ember megmutatja, például beszéd közben. Ha zsebre teszi, roppant zárkózott benyomást kelt, ráadásul udvariatlanul viselkedik. Az életben használt eszközeit illetően aligha engedhet meg magának valaki ennyi titokzatoskodást. És csakugyan, beszéd közben a gesztikuláló kezek szinte mindig őszintén kivallják, amit a száj inkább elhallgatna. Aki megtanulta látni, hamar fel-ismeri, hogy a gesztusok csupán aláfestik a szóképeket, s a beszélő elegáns gördü-lékenységgel közelíti meg gondolataival a világot, miközben kezével befogja a teret, vagy hogy csak küzdelmek árán boldogul, és fáradságosan küszködik az élet-ben. A levegőt festő mozdulatokból kiderül, mennyire szertelenül és fantáziadú-san, avagy szigorúan és következetesen vesszük az életet. Kiderül, hogy elképzelé-seink bizonytalanok vagy határozottak, hogy felajánlkozunk, sőt bizalmaskodunk, vagy erőteljesen megnyilatkozunk és érvényesülünk.

Persze a gesztusok nem szilárdak és állandók, mint az ujjhegyek alakja vagy az ujjbegyen látható rajzolat, az ujjlenyomatunk, amely egy életen át elkísér bennün-ket. Gesztusaink az élet során változnak, és szándékos vagy önkéntelen utánzással többnyire környezetünktől vesszük át őket. Ám még a szűkszavú és a mozdulatai-val csínján bánó ember is megmutatja az ujjait, ha máskor nem, hát evés közben. Rengeteget elárul az emberről – úgy az eredetéről, mint a neveltetéséről – az, aho-gyan az evőeszközzel bánik. Maguk az ujjak pedig azt dokumentálják, hogy milyen a személyisége.

Jobb vagy bal kézzel csinálni – teszt

Egy ember jobb és bal keze hasonló lehet, egyforma azonban sohasem. Éppen a különbségek fejezik ki a személyiség sajátosságait és gazdagságát.

A bal kéz általában passzív, archetipikusan női kéz. A másik emberrel, a szem-közt álló „te” személyével való tudatos kapcsolatról vall. Ezenkívül részleteket árul el a múltból, és (a jobbkezesek esetében) ez a lassú kéz, amely felfedheti az eltitkolt folyamatokat és igazságokat. A bal kéz megmutatja, milyenek vagyunk, ha azt hisz-szük, magunk vagyunk és senki sem lát minket, míg a jobb kéz azt ábrázolja, milye-nek vagyunk nyilvánosság előtt, amikor rajtunk a világ tekintete, és milyennek bizonyulunk szakmailag. Baloldalt azt mutatjuk meg, milyen lehetőségeket hoz-

... 19 ...... 19 ...

Jobb vagy bal kézzel csinálni – teszt

tunk magunkkal, jobboldalt azt adjuk tudtul, mihez kezdünk ezekkel a lehetősé-gekkel, mit hozunk ki belőlük.

A jobb kéz az aktív, archetipikusan férfias kéz. Megmutatja a jelent és a megho-zandó döntéseket. A jobb kéz a nyilvános kezünk, amelyet megmutatunk a világ-nak, például az üdvözlés gesztusaival. A jobbkezesek esetében ez a kéz gyakran sötétebb és soványabb, mert többet használják és mozgatják, vagyis edzettebb.

A jobb- vagy balkezesség vele születik az emberrel. Általában igen korán, legké-sőbb amikor a gyermek színezni kezd, megállapítható, hogy melyik kezét használ-ja szívesebben.

Átszoktatott balkezes?

Megoldás: aktívan ütő kéz jelzi, hogy eredetileg jobb- vagy balkezesek vagyunk-e.

1. Aki a bal kezével üt, a jobbat csak odatartja, az vélhetőleg balkezes. Ha erről eddig nem tudott , akkor feltehetőleg az átszoktatott balkezesek népes csoportjához tartozik. Ezt a fel-tevést valószínűleg más gyakorlatok is megerősítik, és a fogmosástól a tollaslabdázáson és labdadobáson át az ajtó kinyitásáig számos tevékenység kellő megfi gyelése is jól bizonyítja.

2. Aki a jobbal üt, az biztosan jobbkezes. Az gyakorlatilag nem fordul elő, hogy egy jobbkezest balkezességre szoktatnának.

3. Aki mindkét kezével üt, gyerekesen tapsikolva, annál három eset lehetséges. Vagy olyan ember az illető, aki a) megvalósított a önmagát, középütt áll, s immár egyik oldalát sem részesíti előnyben a másik előtt , b) megrekedt egy gyermeki szinten, vagy c) idő előtt elbizonytalanítot-ták jobb- vagy balkezességét illetően.

Az 1. és a 3. esetben egyszerűen csak meg kellene kérdezni a szülőket, akik rendszerint igazolják az átszoktatás tényét. Sokszor azonban nem minden szülő emlékszik, vagy az átszoktatás az óvodában vagy alsó tagozatban történt meg.

Teszt: Képzelje el, hogy odaadóan hallgatott egy nagy művésznőt, és most lelkesen meg akarja tapsolni. Rajta, üsse össze a tenyerét! Közben figyeljen a kezére. Melyik szolgál passzívan hang-üregként, és melyik üt aktívan?

... 20 ...... 20 ...

A kéz – első ránézésre

Az angolszásszal ellentétben a német kultúrkörben még a közelmúltban is szi-gorúan átszoktattak, jobbkezességre idomítottak minden balkezest, ami rendsze-rint csak látszólag és elégtelenül sikerült, ám a szóban forgó személyre nézve mesz-szemenő és kellemetlen következményekkel járt. Ezek a negatív következmények általában egy életen át éreztetik hatásukat, noha áldozatuk az élet számos területén megmutatkozó tájékozódási nehézségeit többnyire nem hozza összefüggésbe tájé-kozódási képességének e korai tönkretételével.

Ám mint mindennek, még ennek az erőszakos átszoktatásnak is lehet jó oldala. Némelyeket ez a kényszer vezetett rá arra, hogy ügyesebb kezük mellett a másik, gyengébb kezet is fejlesszék, és ennek következtében váltak kiemelkedően ügyes, kétkezes órásmesterré, zongoraművésszé vagy sebésszé. Mindenesetre az agy ettől jobban szervezetté és egyenletesebb működésűvé fejlődik. Az érintettek számára talán ez tette lehetővé, hogy teremtő bal kezük mellé megbízhatóan alkotó jobb kezet fejlesszenek ki, és így a gyakorlati dolgokban is ügyesek legyenek. A balkezesek domináns kezét ugyanis a jobb agyfélteke irányítja, amely kreatívabb, és nagyobb léptékekben dolgozik.

Statisztikák tanúsítják, hogy a kreatív szakmákban túlnyomórészt balkezeseket találunk. Ez természetesen a másság kihívásával is összefügghet. Azokra, akik az átnevelést jól, sőt nyereséggel élték meg (vagy túl), még inkább igaz lehet ez.

Ám még ha súlyosabb, az ügyetlenségtől a tájékozódási képesség elvesztéséig terjedő következményekkel járt is az átszoktatás, sosem késő az eredeti, bal oldal-nak megadni a jussát, vagyis lassan és tudatosan használatba venni, és – jobb későn, mint soha – erősíteni. Jó esetben még időskorban is ügyes vezérkézzé vál-hat – de legalábbis felébred Csipkerózsika-álmából. Eredeti lehetőségeiből talán már veszített, valamennyi jelentőségre mégis szert tesz. Az eredeti vezérkéz reha-bilitálása az agy szempontjából mindenképpen nagy előrelépést jelent, az életben pedig érezhető megkönnyebbülést és ellazulást hoz. A terápiának tehát vissza kell vezetnie az eredeti, „bal oldali” feladathoz, és ahhoz a sorsszerű intelemhez, hogy az élet nyugodtan vehető balkézről, és élhető linkebb, vagyis lazább, könnyedebb és szárnyalóbb módon is, a hazatérés értelmében. Az ilyen későn megtérők gyak-ran módfelett élvezik ezt a lehetőséget. Sok szempontból újrakezdhetik, méghoz-zá az élet édesebb felével, és mindazzal, amit ez számukra tartogat (a bal- és jobb-kezesség témájáról bővebben olvashat a Függelékben, a 176. oldaltól).

... 21 ...... 21 ...

Vérmérséklet kérdése csupán? Kézszorítás és bőrárnyalat

Vérmérséklet kérdése csupán? Kézszorítás és bőrárnyalat

A kéz ékesszólóan vall tulajdonosáról a mindennapok során, méghozzá nem-csak akkor, amikor gesztikulál, hanem akkor is, amikor üdvözlésre nyújtják. Egy meleg kéz határozott kézfogása ösztönösen bizalmat kelt. Az fog így, aki ere-je tudatában bizakodó, és szívesen fogadja a kapcsolatot. Megmutatja, milyen elszántan lát neki a cselekvésnek, milyen határozottan ragadja meg a dolgokat, az egész életet. Ezzel szemben az ernyedt és hűvös kézszorítás éppen az ellenke-zőjéről árulkodik.

A hűvös fogadtatás minden, csak nem szívélyes, és senkit sem érint meg. Ha ráadásul hideg kézzel történik, az azt jelenti, hogy híján van az érzelmeknek és az energiának. Gazdája valójában nem akar kezet nyújtani és kapcsolatot létesíteni – ez érződik keze hidegségéből.

Ha a hideg kéz ezenfelül nyirkos is, akkor mindezeken túl félelmet is sugall, mert ezt a nyirkosságot rendszerint félelem okozza. Egy nyirkos, meleg kézszorításnál még van remény, hiszen egy ilyen fülledt helyzetből alapvetően eleven dolgok szü-lethetnek: ha a félelem energiával egyesül, elindulhat valamilyen változás. A nyirkos és hideg kézszorításban a félelem és az életerő hiányának elegye elutasítást szül. A jeges félelem a szorongás egyik élettelen, reménytelen formája, amely lehetőség-ként magában hordozza a szemben álló féllel vagy magával az élettel szemben tanú-sított ellenállást.

Ha a kézzel nem szorítanak, csak felkínálják, mint egy spongyát, érezhetővé válik az igényesség hiánya. Ilyen érzést kelthettek azok a női kacsók, amelyeket valaha megkértek – persze nem a jövendőbeli menyasszonytól, hanem annak aty-jától. Az ilyen ember nem veszi kézbe saját élete irányítását, hanem legrosszabb esetben hagyja, hogy csináljon vele a másik azt, amit akar.

A biztos kéz ezzel szemben azokra jellemző, akik – nem úgy, mint a nyugtalan, reszkető kezű emberek – nem félnek, és bizakodva látnak neki szándékaik megvaló-sításának.

A puha kéz empátiát és alkalmazkodó képességet sejtet, ám az érvényesüléshez szükséges erő hiányáról is vall – ellentétben a túl kemény kézzel, amelyet inkább a kemény munka edzett meg és tett kérgessé. A kemény, merev kéz kemény tettek-ről és szigorú érvényesülésről, valamint a rugalmasság hiányáról árulkodik. Ha még csontosnak is érezzük, könnyen eszünkbe juttatja az élettelenség és a kaszás csontváz, a halál kellemetlen képzetét. Persze lehet ez egy nagyon fegyelmezett

... 22 ...... 22 ...

A kéz – első ránézésre

ember keze is, aki megbékélt a szaturnuszi elvvel, vagyis azzal, hogy csak a legszük-ségesebbre szorítkozzék, és életét következetes döntésekkel, valamint kemény munkával tölti.

Mindenesetre a munka sokkal kevésbé befolyásolja a kéz jellemzőit, mint gon-dolnánk. Vannak titkárnők, akik sem nehéz házi-, sem kerti munkát nem végez-nek, kezük mégis olyan érdes, mint a csiszolópapír, ugyanakkor kétkezi munkások keze is lehet finom, ha nem is puha, de rugalmas, annak ellenére, hogy munka köz-ben netán évek óta nem viselnek kesztyűt. A kéz milyensége tehát szintén jellegze-tes, egyéni mintát követ, amelyet nem annyira a tevékenység, mint inkább a vele-született sajátosságok határoznak meg.

A kéz és az ujjak színe elsősorban a vérellátástól függ. Az értékelésnél természe-tesen figyelembe kell venni a külső hőmérsékletet és a fizikai aktivitást is. A moz-gástól a kéz is felmelegszik és kipirul, a hidegtől viszont sápadttá, kékessé válik.

A hirtelen forróvá váló, vörös kéz lázra utal. Idült esetben magas vérnyomás vagy reuma lehet az ok. De ugyanígy nyilvánulna meg a kolerikus vérmérséklet is. A vörös kéz továbbá mirigy- és májproblémákat vagy köszvényt is jelezhet. A nők-nél a terhesség egyik előhírnöke lehet, különösen ha a kézélek is vöröses színűek.

A nagyon sápadt kéz és körmök ezzel szemben heveny vagy idült vérszegénysé-get (anémiát) mutatnak, nők esetében például közvetlenül a menstruáció alatt vagy után. A kéz a mély kedvetlenségbe vagy egy sokkélménybe is belesápad, akár-csak az arc. Végtére is mindenütt megmutatkozik, ha eltűnik az életből a szín.

A bőr és a körmök tartósan kékes színe, szederjessége a keringés zavarára vagy légúti problémákra utalhat. Az enyhén kékes vagy orvosi nyelven livid kéz belső hidegérzetről tanúskodik, illetve olyan testről, amely nem képes elég hőt termelni a fenyegető élettelenség ellen. De jelezheti azt is, hogy az illetőt egyre inkább hide-gen hagyja az élet, ezért már nem tud vagy nem akar igazán részt venni benne.

Körmök – a megnyirbált karmok

A körmök, akárcsak a szőrzet, a bőr járulékos képződményei. Fejlődéstörténeti-leg a karmok maradványai, amelyeket egykor a ragadozókhoz hasonlóan a ter-mészetben az életben maradásért vívott mindennapos harc során használtunk. Mára természetanyánktól igencsak messze eltávolodtunk, így karmaink nem kopnak kellőképpen. Következésképpen saját magunknak kell megkurtítanunk őket.