Ez a könyv a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanácstámogatásával készült.

Mestergazda könyv 'kSorozatszerke sztő:

Dr. Kovács László MikhJ/Il

Ruff János

A méhészmester könyve

•....Magyar Agrárkamara Szaktudás Kiadó Ház

Szaktudás Kiadó HázBudapest, 2007Scanned by benoni

Lektorálta:Dr. Ludányi István

Előszó

Tartalom

9

Irodalmi szerkesztő:

Szujó Béla

ISBN 978-963-9736-40-5ISSN 1419-9513

© Ruff János, 2007

Kiadja a Szaktudás Kiadó Ház Zrt.1106 Budapest, Jászberényi út 55.

Telefon: 431-2600., Fel~lős vezető a kiadó elnök-vezérigazgatója

A kiadó rendelkezik az ISO 9001:2000 minőségbiztosítási tanúsítvánnyal.

1. A mézelő méh az élővilágban IIA mézelő méh legfontosabb alfajai 12

2. A mézelö méh bonc- és élettanának rövid összefoglalása 17A fej. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 18A méhálca feje. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 18A kifejlett méh feje és a fejen található szervek 18Szemek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 19Csápok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Szájszervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 21A szívó-nyaló szájszerv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 21A rágók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 22A tor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 23A szárnyak 23A lábak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 24Csáptisztító . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 24Kefék, kosárka 25Virágportüske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 25Virágpornyomó, virágportoló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 25A potroh. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 26A méhek mirigyei 26A fej mirigyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 27A garatmirigy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 27A nyálmirigyek 28A potroh mirigyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 28A viaszmirigyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 28Az illatmirigy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 29A méregmirigy és a fullánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 29A rektális mirigyek 30A méh szervrendszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 31Az emésztőrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 31A keringési rendszer 32A méh idegrendszere 33

5

Scanned by benoni

A méh légzési rendszere 34A méhek ivarszervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 35A női ivarszervek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 35A hím ivarszervek 35

3. A méhcsalád, mint életközösség 37A méhanya 37A munkásméhek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 40A hereméhek 42

4. A méhcsalád tevékenységei és képességei 44A lépek építése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 44A hőmérséklet és a páratartalom szabályozása 46A nektár- és virágporforrás felderítése és jelzése 46A nektár gyűjtése és mézzé alakítása 47A virágpor gyűjtése, tárolása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 48Vízgyűjtés 48Propoliszgyűjtés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 49A gyűjtéssel kapcsolatos egyéb fogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 50Virághűség 50Röpkörzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 51Eltájolás 51A méhek tanulási képességei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 52A méhcsalád mint életközösség szaporodása 53Az anyával kapcsolatos jelenségek és fogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 54Nászrepülés és párzás 54Anyátlanság és álanyásság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 55Herepetézés 56A méhcsalád mint életközösség télen 57

5. Általános méhészeti munkák 59Betelelés, átteleltetés, téli (műhely) munkák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 59Betelelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 59Átteleltetés 60Téli munkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 64Kitavaszodás, felkészülés a főhordásra 65Tisztuló kirepülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 65Tavaszi munkálatok 66Epíttetés 67Rajzás, a rajok befogása, betelepítése, gondozása. . . . . . . . . . . . . . . . .. 68A méhek etetése és itatása 70

6

Az etetés anyagai ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 70A szirup készítésének eszközei 71A cukorszirup kijuttatása a méhcsaládokhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 72Az etetök különböző formái 73

6. A méhészeti termékek előállítása és a hozzájuk kapcsolódó munkák 75Mézeltetés 75Mézeltetés fekvő kaptárban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 76Kétanyás mézeltetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 76Fészekmézkamrás mézeltetés 77Mézeltetés rakodókaptárokban 77Mézeltetés fejeléssel 78Mézeltetés fejeléssel alacsonykeretes rakodókaptárban 78Mézeltetés lefejlesztéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 79Mézeltetés átfüggesztéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 79Mézeltetés fészekkettőzéssel 80A méz elszedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 80Mézelszedés lesepréssel '. . . . .. 80Mézelszedés lefúvással 81Mézelszedés vegyszeres leűzéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 82Mézelszedés szöktetőkkel 83A méz kinyerése a lépekből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 83Fedelezés 84A méz pergetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 86A pergetők típusai 87A pergetés művelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 90A méz szűrése 91A kipergetett keretek visszaadása 92A méz tárolása, kezelése 92Virágportermelés 93A virágpor gyűjtetésénekeszközei és használatuk 94A virágpor szárítása és annak eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 97A szárított virágpor tisztítása és annak eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 98A szárított virágpor tárolása, gondozása, elszállítása 99A nyers virágpor mélyhűtése 100A viasztermelés és eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100Viaszkinyerés préseléssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 101Viaszkinyerés centrifugálással . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 102A viasz összefőzése, tisztítása, tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103A viasz méhészeti célú feldolgozása, azaz a műlépkészítés 105Öntvehengerelt műlép készítése 105

7

Scanned by benoni

Hidegenhengerelt műlép készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 107A méhek szaporítása 108Seprett raj készítése . . . .. 109Osztott raj készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Fészkes böngészett raj készítése 111A méhcsaládok rajállapotba helyezése 112Méhanyanevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113A tenyészcsalád, illetve a tenyészanyag kiválasztása 114A dajkacsalád kiválasztása, előkészítése a tenyészanyag fogadására . . . 115Anyátlan dajkacsalád készítésének módjai 115Gyorsdajka, expresszdajka vagy starter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 116Anyás dajkacsalád készítése 117A tenyészanyag előkészítése neveltetésre 118Lépszalag, illetve osztott sejt készítése 118Anyanevelés álcaáthelyezéssel 119A fedett bölcsők keltetése 122A pároztatás 124A kispároztató betelepítése 125A tartalékcsaládos pároztatók betelepítése 127Az új méhanyák sorsa: eladás, anyaváltás-anyásítás 128A méhanyák jelölése 130Lépesméztermelés 131A táblás lépes méz termelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 131Az üveges lépes méz termelése 133A dobozos lépes méz termelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 134A keretkés lépes méz termelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 135Propolisztermelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 136Méhméregtermelés 137Pempőtermelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 139

7. A legfontosabb méhbetegségek és méhkártevők 142A méhek betegségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142A méhkártevők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148A rovarkártevők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 148Emlős kártevők 149Madárkártevők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150

8. A méhlegelő jobb kihasználása vándorlással 151A méhlegelő fogalma és a hazai méhlegelő legfontosabb növényei . . .. 151A vándorlás fogalma, jelentősége, szabályai 156

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

8

Előszó

A méhészetről könyvet írni túlságosan is nehéz vállalkozás. Egyrészt mert améhészet nagyon összetett tevékenység, másrészt mert szerencsére összetettsé­ge ellenére sincs olyan része, amelyről ne írtak volna már többé kevésbé vaskoskönyveket. Különösen a méheket illető egyes résztémákra vonatkozóan vannakhatalmas munkák. Ilyen például a méhbiológiáról Franciaországban megjelentháromkötetes könyv; a mézzel kapcsolatban Angliában kiadott nagy mű; ésilyenek a méhbetegségek, a méhfajták, a tenyésztés, az anyanevelés és egyéb té­mákban írott, többnyire testes és nagyon alapos szakmunkák.

Hozzájuk csatlakoznak azok az átfogó szemléletű könyvek, amelyek a méhé­szet egészét célozták meg . Ezek a könyvek szinte minden esetben nagyon terje­delmesek, igen alaposak, közölt ismereteik szerteágazóak, (bármilyen nyelvenis íródtak), azonban tankönyvként használni őket, éppen ismereteik sokasága,terjedelmességük stb. miatt, kissé nehézkes.

Erre a célra talán alkalmasabb egy összefoglaló jellegű, de vázlatosabb mun­ka, amelyből az ismeretek vázát és összefüggéseit ismerhetik meg viszonylagkönnyen azok, akik forgatják, és esetleg ahhoz is kedvet kapnak, hogya vázla­tosabb ismereteket később más, bővebb szakkönyvekből. aprólékosabb adatok­kal egészítsék ki. Szándéka szerint ez az írás is ilyen mű. A méhekkel és a mé­hészkedéssel kapcsolatos elméleti ismereteket foglalja össze oly módon, hogyazokat lehetőség szerint egységben lehessen látni, s a vázlatokat későbbi (főleg

egyéni) tanulmányok során a rész adatokkal ki lehessen egészíteni.Az a tapasztalat, hogy a gyakorlatias dolgok iránt nagyobb érdeklődést mu­

tató méhészek nem szívesen olvasnak, hallanak, tanulnak elméleti ismereteket.A könyvekben is vonzóbb számukra, ha konkrét, gyakorlati, megfogható dolgo­kat, azonnal alkalmazható "patenteket" kapnak. Pedig a XIX. századi jeles mé­hészeti szakíró és gyakorlati méhész, Augustin Berlepsch mondása ma is érvé­nyes: "Tanuljatok elméletet, mert különben gyakorlati kontárok maradtok."Ezért ebben az írásban az elmélet és a gyakorlat egymáshoz közelebb hozásáratörekedtünk úgy, hogy igyekeztünk rámutatni az elméleti ismeretek gyakorlatikapcsolataira.

A méhészet igen soktényezős, ezért olyan gyakorlati dolgot mondani, ame­lyik mindig, minden helyen és időben mindenki számára alkalmazható volna, ésugyanazt az eredményt garantálná, nem igen lehet. Az egyik helyen, az adotthely viszonyai között alkalmazható és eredményes módszer egy másik helyen,

9

Scanned by benoni

n~m, ~o,?tosan ~gyanaz~n feltételek között esetleg nem válik be, nem nyújtkI~legIto eredmenyt. AkI a dolgok elméleti oldalát is átlátja, a gyakorlatban iseljut erre a belátásra, és elméleti ismeretei alapján a gyakorlatban is jobban bol­dogul.

Jó pap holtig tanul. .. - állítja a szólásmondás. A méhésszel (és a többi szak­ma képviselőjével sem) áll a dolog másképp.

Nagy hálával gondolok mindazokra, akiknek a könyveiből tanulhattam és ta­nulo~ ~ind a mai na~ig. Nélkülük ez az írás sem születhetett volna meg.

Kívánom, hogy mmdazok, akik majd forgatják, hasznukra forgassák.

A Szerző

10

1. A mézelő méh az élővilágban

Valamennyien tanultuk az iskolában, hogy az élővilág első tudományos rend­szerét Linné Károly svéd természettudós állította össze a XVIII. században.Megfelelő módosításokkal ezt a rendszert használjuk mind a mai napig. E sze­rint a rendszer szerint a mézelő méh (Linné kettős nevezéktana szerint: Apismellifera L.) az Ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a Rovarok (Insecta) osztá­lyába, a Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, a Méhalkatúak (Apoidea)családsorozatába, a Méhfélék/Színméh-félék (Apidae) családjába, a Mézelő

méhek (Apinae) alcsaládjába, az Apis nemzetségbe tartozik.Az Apis nemzetségbe tartozó fajok valamennyien nektárt gyűjtenek, és

belőle mézet készítenek. Közülük két faj: a Nyugati mézelő méh (Apis melli­fera L.) és a Keleti mézelő méh (Apis cerana Fabr.) üreglakó , és több lépet építa fészkében, míg más fajok: az Óriásméh (Apis dorsata Fabr.) és a Törpeméh(Apisflorea Fabr.) szabad térben épít, és csupán egyetlen lépet. A méhészkedés,a méhekkel való gazdálkodás szempontjából csak a Nyugati- és a Keleti mézelő

méhnek van jelentősége.

A nemzetség mindegyik fajának jól körülhatárolható az eredeti elterjedési te­rülete. Ez a terület napjainkra az ember tenyésztő, domesztikáló és terjeszkedő

tevékenysége folytán már nem azonos az eredeti elterjedési területtel. Az Apismellifera eredetileg Európában, Afrikában és a Közel-Keleten volt honos. Mateljesen mindennapi élőlény egész Amerikában és Ázsiának azon részén is, aholazelőtt csak az Apis cerana élt. Ez utóbbi eredetileg az északi szélesség 10 és46 foka közötti területen, a mai Afganisztántól keletre, a Csendes-óceánig ter­jedő szárazföldön volt honos. Ma megtalálható Hawaii-szigetén is, ahol azelőtt

nem létezett.Az Apis dorsata és az Apis florea Délkelet-Ázsia lakója volt, s ma is ott él.

Mivel nem üreglakók, nem voltak domesztikálhatók. Lépjeiket ma is fák ágairavagy sziklákra (dorsata), ill. bokrokba (florea) építik. Az Apis dorsata hatalmaslépébe elég tekintélyes mennyiségű mézet képes gyűjteni, amit az ottani "zsák­mányoló méhészek", jobban mondva mézgyűjtők, sokszor igen nehéz körülmé­nyek között szednek el tőlük.

11

Scanned by benoni

A mézelő méh legfontosabb alfajaiA világ méhé szete számára legfontosabb faj az Apis mellifera L., amely ezt a ki­tüntetett helyet minden bizonnyal kiváló alkalmazkodóképessége révén érte el.Ennek köszönhető, hogy földrajzilag igen különböző területeken nagyon eltérő

éghajlati viszonyok között is meg tudott maradni, és az adott körülményeknek,viszonyoknak megfelelő fajtákat/rasszokat volt képes kialakítani. Az egyesrasszokat még elterjedési területekbe is be lehet osztani, így beszélhetünk kö­zel-keleti , trópu si afrikai, nyugat földközi-tengeri és közép földközi-tengeri­délkelet-európai elterjedési területekről. Az egye s elterjedési területekbe össze­sen 25 rasszt sorolhatunk be, amelyek közül itt csupán példaként említünk megnéhányat, elsősorban azokat, amelyek hazai méhészetünkben szerepet játszanakvagy játszottak, és amelyeknek - valamely tulajdonságuk révén - a világ méhé­szetében vagy a méhészeti tudományban szerepük van vagy volt.

A közel-keleti (másképpen fekete-tengeri-iráni-földközi-tengeri) elter­jedési terület méhfajtái közül legismertebb a kaukázusi méh (Apis melliferacaucasica Gorb.) Nevének megfelelően a Kaukázusban él. Küllemét tekintveszürkés színű, bár potroha háti részén előfordulhatnak sárga sávok vagy foltok.A krajnai méhhez hasonlít mind nagy ság, mind pedig alak tekintetében, de pot­roha teltebb, mint a karc súnak mondható krajnaié. Finomabb fajtabélyegekszempontjából már jelentősen eltér ez utóbbitól , így pl. kubitális indexe kisebb,szipókája pedig hosszabb. Ebben a tekintetben kiemelten ismert, mert az Apismellifera rasszokon belül neki van a legho sszabb szipókája. Meghaladja a7 mm hosszat.

Belső tulajdonságok tekintetében az alábbiak jellemzik: Igen szelíd, nem raj­zó (10-20 anyabölcsőt húz rajzáskor), tavasszal későn és lassan lendül bele afiasításba, és népessége közepes szinten is marad . Kihasználják a kis napi hordástbiztosító, de hosszantartó méhlegelőket. Mézeslépeiket .zsírosan" fedik. Egyeskutatók úgy vélik (bár mások vitatják), hogy a vörös herét jobban képesekkihasználni, mint más rasszok méhei. Kimondottan ragasztó típusú, az áttelelőcsaládok sokszor propolisszal szűkítik még röpnyílásaikat is. Nosemaérzé­kenysége miatt rosszul telel át. Tenyésztési szempontból fontos fajta , mert na­gyon könnyen "házasítható" más fajtákkal , pl. a krajnaival és az olasz méhvel.

A trópusi afrikai elterjedési terület fajtái közül kettőt említünk meg , ésnem ok nélkül. Ez a kettő az Apis mellifera scutellata Lep. (úgy is ismert, mintApis mellifera adansonii Latr. ) és az Apis mellifera capensis Esch., magyar ne­vén a fokföldi méh.

Az Apis mellifera scutellata Lep. A Szahara övezetétől délre egész Afrikábanmegtalálható, így ezt a rasszt tekintik a tulajdonképpeni afrikai méhnek, jólle­het a trópusi afrikai elterjedési területen az A. mellifera 8 kül önböz ő fajtája él.Legnagyobb területen azonban az Apis mellifera scutellata Lep. található.

12

Afrikában napjainkig nagy szerepe van a tradicionális méhlakásokban űzött

méhészkedésnek. Mindemellett több olyan afrikai ország is van, ahol az A. m.scutellataval méhészkednek modem, a mieinkhez hasonló kaptárokban. A tra­dicionális méhészkedés erősen zsákmányoló jellegű. A méheknek nem tulajdo­nítanak értéket, mert a méhcsaládok népe sségnövekedése igen gyors. Ez kö­szönhető a magas h őmérsékletnek, a méhanyák nagy napi tojásprodukciójának,a szabadon épített lépek kisebb gerinctávolságának és a munkásméhek lényege­sen rövidebb fejlődési idejének (18 ,5 nap). A gyors népességnövekedés követ­kezménye a hatalmas rajzási hajlam. Az említetteken kívül az afrikai méhekjellemzője a méhlakás elhagyása (migráció) olyan esetekben, amikor a körül­mények az adott élőhelyen rosszra fordulnak. A felsorolt tulajdonságok azon­ban a trópusi afrikai elterjedési terület méheit általában jellemzik, ezért az A. m.scutellata méhnek még nem volna kitüntetett szerepe. Ami miatt külön említ­jük, az a jól ismert tény, hogya dél-amerikai afrikanizált méhek (gyilkos­méhek) ennek a rassznak az ottani méhekkel történt kereszteződésébőlszármaz­nak. (Vannak kutatók, akik úgy vélik, hogy az afrikanizálódás nem annyira ahibridizáció, mint inkább az európai méhek háttérbe szorulásának, esetenkéntteljes kiszorulásának következménye).

Apis mellifera capensis Esch. - fokföldi méh.Noha rend szertani szempontból ezt a méhet Escholz már 1821-ben leírta, mé­hészeti szempontból szenzációvá csak a XX. század elején vált , amikor egy fok­földi méhész (J. F. Onions) arról a fölismeréséről számolt be, hogy amennyibenezekben a méhcsaládokban elveszik az anya, úgy rövid idő elteltével a munkás­méhek kezdenek el fiasítani, és fiasításukból kisebb mértékben herék, nagyobbmértékben pedig munkásméhek, ill. anyák fejlődnek. E föli smerés az addigiméhészeti tapasztalatoknak annyira ellentmondott, hogy Onions kutatót kért fölmegfigyelésének ellenőrzésére.A kutató - és később még más kutatók is - tel­jes mértékben igazol ták a tapasztalat valódiságát.

A fokföldiméh-családokban tehát ha eltűnik .az anya, a munkásméhek fiasí­tani kezdenek, és fiasításukból munkásméhek ill. anya fejlődik . Az anya, ahogymás rasszok párzatlan anyái is, megpárzik és visszaállítja a normális állapotot acsaládban. Mielőtt ez az állapot visszaállna, a petéző nőstényeket (a mi szóhasz­nálatunkban: az álanyákat) a méhek szinte valóságos anyáknak tekintik: udvartalkotnak körülöttük, és úgyetetik, mint a valóságos anyákat. Ennek az az oka ,hogy e rassz petéző munkásméheinek nagyarágótövi mirigye, és benne anya­termék (9-oxo-decensav) képes képződni, mégpedig nagyjából fele akkoramennyiségben, mint egy valóságos anyáéban. A termelődő anyaterméknek azlesz a következménye, hogy nagymértékben megakadályozza a többi munkás­méh petefészkeinek kifejlődését és ezzel a munkásméhek mértéktelen peteraká­sát , vagyis a család el-álanyásodását.

13

Scanned by benoni

A fokföldi méh petéző munkásai küllemüket tekintve nem térnek el a közön­séges munkásméhektől , de belső tulajdonságokban, pontosabban belső szerve­ik paramétereiben már eltérnek. Említettük már a nagyobb rágótövi mirigyet.Hasonló eltérés - má s rasszok méheihez képest - a nagyobb méretű petefészek,a nagyobb számú petecsövecskék és a viszonylag nagy magtarisznya.

A különös biológiai jelenségnek, hogy parthenogenezis (szűznemzés) útjánis diploid egyedek állnak elő (vagyis kic sit mezeibb szóhasználattal : párzatlanmunkásméhek/álanyák fiasításából is munkás lesz), sejttani, egész pontosan asejtosztódási folyamatban rejlő oka van. A meiozis második szakaszában kéthaploid sejtmag centrális összeolvadása történik, amelynek következtébendiploidia áll elő.

Amint azt a scutellata méhnél is említettük, a fejlődési idő a fokföldi méhekmunkásméheinél is rövidebb, mint az Apis mellifera nem afrikai rasszaié. Pl. análunk szokásos 12 napos fedett fiasítási életszakasz helyett a fokföldi méhek­nek csupán 9,6 nap alatt kel ki a fedett fiasításuk.

Küllemüket tekintve sötét színűek, a többi afrikai rasszhoz képest hosszabbszipókájúak (6,2 mm).

Az elterjedési területe kicsi, az afrikai kontinens délnyugati csücskére korlá­tozódik. A rassznak tudományos szempontból igen nagy a jelentősége.

A nyugat-mediterrán elterjedési terület 4 rassza közül egyet említünkmeg, az Apis mellifera mellifera-t. Ennek egyrészt az a nevezetessége, hogyLinné ezt a rasszt írta le mézelő méhként a híres rendszertanában, másrészt pe­dig azért, mert Európa igen nagy területén honos még napjainkban is, annakellenére, hogy más rasszok - pl. a krajnai méh - már erőteljes konkurenciátjelentenek számára. Küllemét tekintve két jellemzője erősen eltér más rasszok é­tól : a hosszú potrohszőrzete és nagy testmérete. Ezeken kívül jellemzője még,hogy a többieknél erősebben pigmentált, vagyis fekete színű. Eredeti elterjedé­si területe igen nagy volt. Magába foglalta Franciaországot, a Brit-szigeteket,Skandináviát, Lengyelországot és Oroszország északi részét az Urálon túli terü­letekig.

Belső tulajdonságai nagyon sajátságosak: a lépeken idegesen viselkedik, amiazt jelenti, hogy zavarásra, kaptárbontásra, kezelések alkalmával lefut alépekről , és csomóba gyűlik a lépek sarkában ( az anyakeresés bizonyára nehézfeladat) , igen könnyen támad, erősen ragaszt és könnyen eltájol. Fiasítási gör­béje kiegyenlített. Tavasszal eléggé lassan kezd fiasítani , és a fiasítás terjedel­mét is lassan növeli, de ősszel is lassan fejezi be.

A mediterraneum középső része - Délkelet-Európa elterjedési terület méhei

Ebbe a csoportba 5 rassz tartozik, amelyekből itt kettőt említünk, mint a szá­munkra két legfontosabbat.

14

Apis mellifera ligustica Spin. - azaz ismert magyar nevén: az olasz méh.A mellifera összes rasszai közül ennek a méhnek a legnagyobb az elterjedtségea világon . Eredeti élőhelyéről a méh export-import révén a világ minden részé­be eljutott és szívesen tartott méh vé vált.

Tudományos szempontból is igen jelentős, mert neki köszönhető, hogy aXIX. században Dzierzon felfedezte, hogy a herék megtermékenyítetlen petéből

származnak. Ugyancsak ezzel a rasszal hozhatók összefüggésbe a méhanyákmesterséges megtermékenyítését célzó kezdeményezések, amelyek aztán mégebben a században sikerre is vezettek.

Eredeti elterjedési területe az Appennini-félsziget. Küllemét kitüntetetten jel­lemzi a sárga szín. Nagyságra nem igen tér el a többi európai méhtől, legfeljebba potroha kisebb egy kicsit, ugyanakkor szélesebb, így a méh néha nagyobbnaklátszik a többinél. Tiszta formában jóformán egész Olaszországban megmaradt,ám azokon a területeken, ahol a többi rasszal érintkezik, ott inkább hibridjeiélnek.

Belső sajátságai közül az egyik legjellemzőbb, hogy gyűjtőkörzete kisebb,mint pl. a krajnai méhé. Nagyon erőteljes hajlama van a rablásra, amit egyesszerzők éppen a kisebb gyűjtőkörzettel hoznak összefüggésbe. Tájékozódási ké­pessége elsősorban a színek után való tájékozódásra alapul, ami nagyobb fokúeltájolással jár együtt. Fiasítása lassan terjed ki tavasszal, de nyár végén hosszankitart. Eredeti élőhelyén viszonylag kis meg szakítással a tél folyamán is van né­mi fiasítása, ami azzal a hátránnyal jár, hogy az áttelelő méheket időnek előtte el­öregíti. A nagyon lassú tavaszi fejlődés ennek is lehet következménye. Az erede­ti élőhelytől távol, megfelelő tenyésztői munkával ez a probléma megszűnik, éshideg régiókban is jól telel. Kevéssé rajzóhajlamú, és csak kis számú bölcsőt húz.

Apis mellifera carnica Poli. - krajnai méh. A krajnai elnevezés a karintiai,pontosabban szlovén nevén krajinszki földrajzi név magyarosított változata.Eredeti elterjedési területe meglehetősennagy: magába foglalja a Duna-völgyetBécstől keletre, a K árpát-medencét, a keleti Alpok keleti oldalát és lemegy egé­szen Dalmáciáig. Magyarország az eredeti elterjedési területnek szinte a köze­pére esik. Élőhelyei (mint Ruttner írja) nagyon változatosak. Él tengerparton, de1600 m-es tengerszint feletti magasságban is. A legtöbb élőhelyen azonban akontinentális éghajlat domináns: hos szú hideg telek, amelyeket viszonylaggyorsan követ a forró és száraz nyár.

Küllemét tekintve a nagyobb termetűméhekhez tartozik, színe sötét, de szür­ke szőrzete miatt inkább szürkének látszik.

Belső tulajdonságok tekintetében az alábbiak jellemzik: az éghajlati viszo­nyokhoz jól alkalmazkodik. Nagyon jól telel , a fiasítást ősszel viszonylag koránabbahagyja, és (téltől függően ugyan) február végéig fenntartja a fiasít ás-rnen­tes állapotot. (Itt kell megjegyeznünk, hogy amennyiben a jelenleg érzékelhető

15

Scanned by benoni

klímaváltozás állandósul, az egyes európai rasszok áttelelésével, fejlődésével,

viselkedésével kapcsolatos állításaink érvényüket veszíthetik).Tavaszi fejlődése a hosszú fiasításmentes állapot ellenére - vagy annak meg­

felelőerr - igen gyors. Képes nagyon gyorsan termelőcsaládokatlétrehozni, ígya szakirodalom joggal mondhatja róla, hogy a .Jcrajnai kifejezetten tavaszim ézelö". A nyári időszakra igen jellemző tulajdonsága, hogy fiasításának kiter­jedését nagy érzékenységgel alakítja a méhlegelő nyújtotta nektár- és virágpor­források bőségéhez.

Rendkívül szelíd (három sz-szel szokták jellemezni: szelíd, szürke, szor­galmas), kezelésnél nyugodt, lépen maradó, némiképpen rajzó hajlamú, de nemragaszt. Igen jól tájékozódik, ezért az eltájolása alacsony fokú. Jó tájékozódásiképességének egyik alapvető oka lehet, hogy elsősorban tereptárgyak alapján,és csak másodsorban színek szerint tájékozódik. Fentebb már említett kiválóalkalmazkodóképességének következtében vált igen kedvelt méhvé egészEurópában, még azokon a területeken is, ahol korábban csak az Apis melliferamellifera élt.

16

2. A mézelf méh bonc- és élettanánakrövid összefoglalása

A méh teste hármas tagozódású: fejre, torra és potrohra oszlik. Aköztakaróanyaga minden testré sz esetében a kitin. Kémiai összetétele: C6oH IONg +4H 20•

Rendkívül ellenálló anyag , sem vízben, sem közönséges szerves oldószerekbennem oldódik. Kiválóan alkalmas a méhtest foglalatának és védelmi rendszeré­nek. A kifejlett méhek kitinje szilárd és sötét színű, a fejlődési alakok köztaka­rója színtelen, jobban mondva porcelánfehér, azonban az elszíneződés kivételé­vel ugyanolyan kitin , mint a kifejlett méheké, ui. a kitin tiszta állapotában fehérvagy inkább színtelen, csak a festékanyag fejlődés során történő beépüléseszínezi meg . A köztakaró nem egységes egész, hanem rétegei vannak. Külső ré­tege a kutikula felhám, belső rétegét hipodermisznek nevezik. Az amúgy is na­gyon vékony kutikula felhám még két további részre oszlik: a legkülső rész azepidermisz, a közvetlen alatta lévő a kitin dermisz. E rétegeknek mindig meg­van a maguk élettani jelentősége, azonban különös jelentőségre az álcák vedlé­se során tesznek szert. A hipodermiszben (amelynek sej tjeiben képződik a kitinis) ugyanis mirigysejtek helyezkednek el, amelyek azt a váladékot választják ki,amelyik a vedlésnél megkönnyíti a bábing leválását. A bábing leválásának fo­lyamata az álcakor során ötször megy végbe. Minthogy az álcát a tudományosszaknyelvben lárvának nevezik, az egyes vedlés i szakaszokat a lárva név "L"kezdőbetűjévelés az l-5 számokkal jelölik. Az álcakor utolsó vedlési szakaszá­ban, vagyis az L5-ös lárvastádiumban történik az álca ill. előbáb bábbá alakulá­sa. A bábkori fejlődés során kitinesedik meg véglegesen a méh teste , ám ez a fo­lyamat csak az egyed fejlődésének 14. napja körül kezd nyilvánvalóvá válni,mert a kitinburok ettől kezdve színesedik meg. A kitinburok a kikelés előtt ala­kul ki véglegesen, de teljes keménységét csak kikelés után éri el, mert az ugyan­csak kitinből álló szőrzetének megszilárdulásához a kikelt fiatal méh nek virág­port kell fogyasztania. A fiatal méhek színe, noha a kitin alapvetően sötét színű,még világosnak látszik, mert a szőrzet színe világosabb. A méh, korban el őha­

ladva, egyre sötétebb lesz , mert szőrzete idővel megmerevedik, és könnyen tö­rik. A lekopott öreg méhek gyakran egészen feketék, és a rabló méhek színe isazért sötét, mert a rablás során szőrzetük a tülekedésben lekopik. A sz őrök améh kültakarójának fontos részét képezik. Szerepük van a virágporgyűjtésben,

de a méh testének tisztántartásában, sőt pl. a szemek védelmében is.A köztakaró a védelmi feladatok mellett a test vázát is adja . Rajta tapadnak

meg az izmok, a rögzítőszalagok és a test belsejében lévő hártyák.

17

Scanned by benoni

A fej

A méhálca feje

A méhálca testtagozódása igen különbözik a méhétől, ui. nincs meg a kifejlettméhekre jellemző hármas testtagozódás, nincsenek lábai és nincs szeme.Mindennek ellenére a feji rész észrevehetően elkülönül a testtől. A méhek ke­rekded formákkal jellemezhető fejével ellentétben az álcafej inkább kúpos, job­ban mondva csonkakúp alakú. Az első testszelvényhez illeszkedik, és az illesz­kedés helyén finom befűződés van, amely a továbbfejlődés során a tarkónyílástfogja alkotni. Az álcafej bonctani vizsgálata arra utal, hogy megvan rajta mind­azon szervek előzménye, amelyek később majd a méh fején lesznek találhatók.Ezek közül egyesek kifejezettebb (pl. rágók), mások pedig rejtettebb formábanvannak meg (pl. a csápok kezdeményei). Az álcafej belső szerkezetét tekintve akifejlett méh fejének belső szerkezetéhez hasonlít, ui. kitinlécekből, ill. rugók­ból álló belső merevítő szerkezete van, amelynek a fej szilárdítása, valamint azizmok rögzítése a feladata.

A kifejlett méhek feje és a fejen találhatószervek

A kifejlett méhek feje, legyen szó anyáról, munkásméhről vagy heréről, lekere­kített formákkal jellemezhető, noha a munkásméh és anya fejét egy csúcsáraállított egyenlőszárú háromszögbe, a here fejét pedig inkább egy körbe lehetnebefoglalni. A fej kívülről erősen kitines és szilárd , belülről pedig a méhálcáéhozhasonlóan kitinlécekkel merevített. Oldalnézetből mindhárom egyed feje lapítottés kicsi tarkónyílással kapcsolódik a torhoz. A kis tarkónyílás teszi lehetővé a ki­fejlett méh fejének az álcáéhoz képest igen nagy mozgékonyságát. Ránézésre afej egységes egészet alkot, de alaposabban szemlélve meg lehet különböztetnirajta részeket. A fej felső, domború része a fejtető, amely hátra, a tor irányába atarkóban folytatódik. A tarkón helyezkedik el a már említett, a fej mozgékonysá­gát lehetővé tevő tarkónyílás. A fejtető előre a homlokban folytatódik. Ez a részaz, amelyik az összetett szemek közötti területet képezi. A homlok alsó részénhelyezkedik el a szájpajzs, az összetett szemek előtt vannak a pofák, mögöttükpedig a halántékok, amelyek oldalról egészen a tarkónyílásig húzódnak. A fej al­só részén , keresztirányban van a szájnyílás, amely más állatokkal ellentétbennem folytatódik szájüregben. A szájnyílás után közvetlenül a garat következik.

A fejen az alábbi szervek helyezkednek el: szemek, csápok és szájszervek.

18

Szemek

A méhcsalád mindhárom egyedének kétféle szeme van: pontszemek és össze­tett szemek. A 3 pontszem a fej felső részén helyezkedik el oly módon, hogy há­romszöget alkotnak. Az anya pontszemei kissé a tarkó irányába húzódnak, amunkásméheké megközelítőleg a fejtetőn helyezkednek el, míg a heréké inkábba homlok közepére esnek. Az egyszeru szemek elhelyezkedésének különböző­

sége a funkcióbeli különbségre utal. Az anya és munkásméh pontszemei felfeléirányulnak, a heréé előre. Nászrepülés során a herének szüksége van arra, hogyelőre lásson velük , és az anya mozgását egészen közelről is szemlélhesse.

Az egyszeru szemek szerkezete azonos az összetett szemek egyes elemeinekszerkezetével. A szemlencse kettős domborulatú kis kitintest. A test más kitin­részeitől eltérően ebben festékanyag nem található , ezért a fényt jól átereszti.Az emberi szemtől eltérően alakja nem változtatható, ezért a méh a tereptárgy aktávolságához igazítani nem tudja. A lencse szerepe az, hogy a fényt összegyűjtse,

és az ideghártyára vetítse. Az ideghártya ún. látósejtekből áll, ezek finom idegszá­lakban végződnek, amelyek idegfonálban egyesülnek. Az idegfonalak viszik a lá­tási információkat az agyba. Az egyszeru szemek látómezeje meglehetősen kicsi ,és a három szem látómezeje együttesen jelent közös információt az agy számára.

Az összetett szemek a fentiekben vázolt egyszerű szemek sokaságából áll­nak. Az összetett szemekben lévő egyszerű szemek száma a méhkasztok szerinteltérő. Az anyának van a legkevesebb (350~000), a munkásméheknek valami­vel több, kb. 4500, és a heréknek a legtöbb (9000-9500). Ezek a különbségekugyancsak funkcionálisak, hiszen legtisztább, legrészletesebb látásra a herék­nek van szüksége ahhoz, hogyanászrepülés alkalmával összekapcsolódhassa­nak az anyával és megtörténhessen a párzás. A sok kis egyszerű szem az ösz­szetett szemben azonban fénytani szempontból egymástól elszigetelt, így a méheknem képesek olyan tökéletes képlátásra, mint pl. az ember. Az összetett szemegymástól elszigetelt egyszeru szemei a látott valóságnak csupán egy mozaik­szerű részét képesek megragadni, így az összetett szemek által képzett kép csakmozaikkép. A kétféle szem látásmódja kiegészíti egymást. Az összetett szemekhomályosan látnak és nem nagy távolságra, az egyszeru szemek ezt a hiányos­ságot kiegyenlítik, és segítenek a mozgásérzékelésben nagyobb távolságokbanis. A méh színlátása messze nem tökéletes. Nagyon jól megkülönbözteti azalapszíneket, kéket, sárgát, ibolyaszínt, továbbá a narancsvöröset, az ún. teltzöldet és a bíborszínt. Mivel az utóbbiak ún. kevert színek, ezért esetenként eze­ket más színekkel téveszti össze. Előnyére szolgál, hogy olyan sugárzásokat islát, amit az ember eszközök nélkül nem: látja az ultraibolya fényt, az infra­vöröset és a poláros fényt is. Ezeknek igen nagy a jelentősége, mert a méh ezekalapján akkor is képes tájékozódni, amikor az idő felhős és a nap a mi számunk­ra nem látható.

19

Scanned by benoni

Csápok

A csápok mindhárom méhegyed/méhkaszt esetében nagyjából ugyanott helyez­kednek el a fejen, azaz a homlok középső részén, közvetlenül a szájpajzs fölött.Mindegyik kasztba tartozó egyednek egy pár csápja van. A csápok ún. térdescsápok , így alapvetően két részből állnak : a csápnyélből és az ostorból. Az os­tor nem egyene sen, hanem a térdhez hasonlóan , vagyis bizonyos szögben meg­törve kapcsolódik a csápnyélhez. Innen ered a térdes csáp elnevezés. A csápo­kat teljes hosszukban üregesnek kell elképzelni. A csáp belső ürege ugyancsakfunkcionális jelentőségű, mert ebben az üregben haladnak az idegek, itt helyez­kednek el a légcsövecskék, és ezt tölti ki a méh vére. A csápok nagyon mozgé­konyak minden irányban, és mozgásukat a hozzájuk kapcsolódó izmok biztosítják.A csápok érző-, tapintó- és hallószervek. A rajtuk lévő különféle érzékelő­

szervecskék segítségével illatokat (igazában vegyi anyagokat), felületeket,hangokat és valószínűleg hőt is képesek érzékelni. A csápok ízeltek , azaz azostor sem egyetlen jól szabott darabból áll. Az anya és a munkásméhek csápja

1. ábra. A méh csápja az érzékszőrökkel (Frilli- Barbattini- Milani 1989)

20

összesen 12, a heréké 13 ízből tevődik össze. A csápok mindaddig megtartjákmozgékon yságukat, amíg a méh még életben van. A mérgezések során elpusz­tult méheknél is tapasztalható, hogy közvetlenül a pusztulás előtti állapot­ban a csápok még finom mozgásra képesek.

Száj szervek

A méheknek kétféle szájszervük van, úgymint szívó-nyaló és rágószáj szerv.A szívó-nyaló szájszerv több részből tevődik össze, míg a rágószájszerv egy párrágóból áll.

A szívó-nyaló szájszerv

A méh szívó-nyaló szájszerve, amelyet a mindennapi szóhasználatban szipóká­nak nevezünk, több egymással összefüggésben lévő , de mégis önálló részecs­kéből áll össze, amely részecskék együttesen - csövet képezve - alkotják a szí­vó-nyaló szájszervet. A szipóka a fej elülső alsó részén helyezkedik el és ízesüla fej kitinvázához. E szájszerv feladata , amint azt az elnevezése is jelzi , a kü­lönféle folyékony tápanyagok (nektár, víz, méz) felszívása ill. kis mennyisége­ik kinyalogatása.

A szipóka maga a fej hátsó alsó részébe , egy harang alakú tágulatba ágyazó­dik be. A beágyazódás felső szélétől nézve a szipóka első része az alsó ajak,amely két részből áll: az álltőből és az állból. Mindkét rész szilárd kitin.Közvetlen mellettük helyezkednek el kétoldalt az állkapc sok. Rajtuk is részeketkülöníthetünk el, úgymint a felső ízesülő részt, az állkapocs nyelet , valamint en­nek a hosszúkás , kiszélesedő alsó folytatá sát, az ajakkaréjt. Az állkapocsnyél ésaz ajakkaréj találkoz ásánál helyezkednek el az állkapesi tapogatók.

Közvetlenül az áll alatt ízesülnek az ajaktapogatók, amelyek közrefogják afióknyelvet és a kanálkában végződő nyelvet. Szívás közben a fent említett száj­részek összezáródnak és csövet képeznek. A tulajdonképpeni nyelv hosszúkás,lapítottan kerekded, belső kitinléccel és kitingyűrűkkel erősített szerv. A tövénélszélesebb, később elvékonyodik és kanálkában végződik. Gyűrűs felépítése miattnagyon mozgékony, felületét kitinszőrök borítják. A szőrök távtartóként működ­nek, megakadályozva a nyelv és a fentebb említett szájszervek alkotta cső össze­tapadását szívás közben. A nyelv és a szipóka szőrei kapillárist alkotnak, s e ka­pilláris emeli fel elsősorban azokat a folyadékokat, amelyeket a méh majd felszív.A folyadék kapilláris emelés útján még nem kerülhetne be a méh mézhólyagjába,ezért a méh garatjának első fele úgy működik, mint a szivattyú. A garat elülső ré­széhez izmok kapcsolódnak, amelyek a garatot széthúzzák és ez által kismértékűlégritkítást érnek el. A szipókában a kapilláris úton felemelt folyadékot a külső

21

Scanned by benoni

levegő nyomása ebben a légritka térben tovább emeli és bejuttatja a garatba. Eztkövetően a garat bemeneti izmai lezárnak, és a garatban lévő folyadékot a garattovábbi izomcsoportjai a nyelőcsövön keresztül a mézhólyagba juttatják.

Szíváskor a méh szipókája nyújtott, nyugalmi helyzetben pedig behajlított ál­lapotban van oly módon, hogya szipókát a fej alá hajtja. Itt jegyezzük meg,hogy a természetes oknál (elöregedés) fogva elpusztult méhek szipókája ebbenaz állapotban merevedik meg, és úgyis marad . A méreghatásra elpusztult mé­hek szipókája csaknem mindig kimerevített, előre nyújtott.

A szipóka hossza fajtabélyeg. Mérésénél a szipókát kipreparálják a fejből, ésa hosszméréskor az álltő csúcsától a kanálka végéig terjedő távolságot veszikfigyelembe.

A rágó k

A rágók a szájnyílás két oldalán csatlakoznak a fej vázához. Mindkét rágót erős

izmok mozgatják két (egy első és egy hátsó) csuklópont mentén úgy, hogyarágók, mint egy csípőfogó élei, ki és befelé nyílnak. A rágók, noha egységesegészet alkotnak, két részre oszthatók. A függesztő részt nyélnek, az elülső résztrágófelületnek hívjuk. Mindhárom kasztba tartozó egyednek vannak rágói, deazok, mivel funkcionálisan nem ugyanazt a célt szolgálják, különö sen a rágófe­lület kialakítását illetően nem egészen azonosak.

A munkásméhek rágójának rágófelülete éles , sima szélű. A kelő méheknéla vésőél belső felületén még erős görbe szőrök vannak, amelyek a sejtfedél le­rágásánál nyújtanak segítséget , majd ezek a szőrök, részben még ezen tevékeny­ség alatt , részben pedig a méh későbbi életében letöredeznek, így a munkásméhrágója lesimul. Ezek az erőteljes rágók a munkásméhek egész élete során hasz­nálatban vannak, mert szerepük van a lépek építésénél, a kaptárhulladék felda­rabolásánál, kihordásánál, a virágpor feldolgozásánál és a rablóméhekkel foly­tatott küzdelemben is. A rágófelület középső részén egy kis csatorna található,amely egy a rágótövi mirigybe vezető vezetékhez kapcsolódik. Ennek a mirigy­váladéknak az építésben lesz szerepe oly módon, hogy a viasz oldására/lágyítá­sára szolgál. A mirigyváladék egy fontos komponense az álcák táplálékában(pempő) játszik szerepet.

Az anya rágói ugyancsak fejlettek, és a sima munkásméhrágókkal ellentét­ben a rágófelületük fogazott is. A nyél alapjánál erőteljesebbek, mint a munkás­méh rágói, és erőteljesebb izmok is mozgatják őket. Az anyabölcső csúcsaugyanis erősebb anyagból van, mint a munkásméheké, s keléskor az anyánakszüksége van az erőteljesebb rágóra a keményanyabölcső fedél kirágásához.(A munkásméhek csak oldalról képesek kirágni az anyabölcsőt, mert ott több­nyire viasz az anyaga.) A fentebb említett csatorna ill. vezeték az anyánál ismegvan, sőt nagyobb mértékben, mint a munkásméheknél, hiszen az anya nagy-

22

méretű rágótövi mirigyében képződik az anyatermék, amelynek az anya és améhcsalád életében igen jelentős, mondhatni döntő szerepe van.

A herék rágója némiképpen fejletlenebb , mint a munkásméheké és az anyáé.Formára az anyáéhoz hasonlít, mert az alapja szélesebb és egy kis foga is van, denem használja másra, mint a sejtfedél lerágására keléskor. A heréknek rágótövimirigyük nincsen , így rágójukon a fentebb említett készülékek sem találhatók.

A torA méh testének második része a tor, amely a fej hátsó részén elhelyezkedő tar­kónyílással csatlakozik a fejhez. A tor szelvényezett, noha szelvényezettségeszabad szemmel nem annyira feltűnő. Három tényleges és egy ún. áltorszel­vényből áll. A három tényleges szelvényt a fej utáni sorrendjükben elfí-, közép-,és utótorszelvénynek nevezzük. Egyes szelvények további részekre oszlanak.Mindegyik szelvénynek van egy háti , egy hasi és két oldalsó része. Annak elle­nére, hogya szelvényezettség nem feltűnő , az egyes elemek között elmozdulá­si lehetőség van, ami a tor szempontjából egyáltalán nem közömbös, ui. a moz­gásszervek a toron helyezkednek el.

A szárnyak

A méhnek két pár szárnya van. Az elülső nagyobb felületű szárnypárt első,

a hátsó kisebb felületű szárnypárt hátsó szárnyaknak nevezzük. A két szárnypára közép- ill. utótorszelvényekhez ízesül a hát és a haslemezek között. Az első

szárny erőteljesebb, mint a hátsó , és ezt sűrűbb és erőteljesebb erezettségebiztosítja. Az ún. szárnyerek kitinlécek, amelyekre a sz árnylemez kifeszül.A szárnyerezet által közrefogott tereket "sejteknek" nevezik. Közülük többnekis neve van, amelyekből a legjelentősebb a harmadik kubitális sejt, ui. ennekkét oldalhosszából számított arányszám a kubitális index (CI), amely fajtabé­lyegnek számít.

Repülés közben az elülső és a hátsó szárny akasztóhorgok segítségével szi­lárdan összekapcsolódik, és egységes felületet alkot. Az akasztóhorgok a hátsószárny elülső szegélyén helyezkednek el, és amikor a méh repülni készül, azelső szárny hátsó szélén lévő vápába csúsznak bele, összekapcsolva a két szár­nyat. A szárny tövek mozgathatóan kapcsolódnak a torhoz, mégpedig úgy, hogyle-fel mozoghatnak, csavarodhatnak, és a méh hátára is felfekhetnek.

A szárnyak mozgatását nem közvetlenül a szárnyakhoz kapcsolódó izmok,hanem ator izomzata végzi. A torizomzat, amelyet a mindennapi szóhasználat­ban repülőizomnak mondanak, a tor mozgatható részeit mozgatja, és a szárny-

23

Scanned by benoni

felfüggesztésen keresztül ez által hat a szárnyakra. Két fontos izomcsoportotkülönböztetünk meg, úgymint a hát-hosszirányú és a hát-hasi izomcsoportot.Ezek az izmok egymásra merőlegesen helyezkednek el és felváltva működnek.

A hosszanti izmok összehúzódása a szárnyakat lefele, a hát-hasi izmok össze­húzódása felfelé mozdítja el. A méh szárnyának az irányváltoztatáshoz két má­sik, ún. pleurális izomcsoport nyújt segítséget. Ezek az izmok a szárnyakat előreill. hátra húzzák, s ennek következtében a repülési irány megváltozik.

A lábak

A méheknek három pár lábuk van, amelyek az elő-, közép- és utótorszelvény­hez kapcsolódnak. A lábak nem egy darabból, hanem ízekből állnak (innenszármazik az ízeltlábúak törzse elnevezés). Ezek sorjában a tortól a láb végefelé haladva a következők: csípő , combtő, comb, lábszár, lábfej (amely szinténtöbb ízből áll) és a végső, a karmok a tapadókoronggal.

Az első pár láb előre, a második pár láb a test hossztengelyére merőlegesen,

míg a harmadik pár láb hátrafelé áll. Ez az elhelyezkedés igen szilárd támasz­kodást tesz lehetővé. A láb mint egész csak előre-hátraképes mozogni, azonbanaz egyes lábrészek mozgása már a tér mindhárom síkjára kiterjed. A végső

lábíz, vagyis a karmok és a tapadókorong igen fontos szerepet játszanak, mert améh ezek segítségével képes az érdes felületeken megkapaszkodni , ill. a telje­sen sima felületen is szilárdan állni/járni vagy akár függeszkedni is.

A méh lábai természetesen mozgásszervek elsősorban, amelyek a méh szi­lárd felületen való hely- ill. helyzetváltoztatására szolgálnak. A méh ek jellegze­tes rovarmozgással közlekednek, amin azt értjük, hogy a három pár láb közülegyszerre csak három láb működik oly módon, hogy pl. a baloldali első és har­madik láb, valamint a jobb oldali középső láb mozog együtt. A másik három lábilyenkor a támaszték szerepét tölti be. Ezt követően a jobb oldali első és harma­dik, ill. a baloldalon lévő középső láb mozog, s a másik három láb támaszt.

A hely- és helyzetváltoztatáson kívül a lábak még más fontos feladatokat isellátnak, s e feladatok ellátásához a lábakon megvannak a megfelelő szervek.Ezek a szervek, vagy ha úgy tetszik berendezések az alábbiak:

Csáptisztító

Mindhárom kasztba tartozó egyed első lábán a lábszár és a sarokíz között he­lyezkedik el a csáptisztító. Ez nem más, mint egy eléggé mély, félkör alakú be­vágás, amelynek a szélét meglehetősen erős és merev kitin szőrök borítják. Ezeka szőrök a félkör alakú szegélyen félkör alakú, fésűszerű eszközt képeznek.

24

amellyel mindháromféle egyed a csápjait tisztítja. A "fésű"-höz kapcsolódikmég egy kétágú, ún. sarkantyú is, amelynek az a szerepe, hogy amikor a méh acsápját a fésűbe helyezi, a sarkantyú kissé a fésűbe szorítsa a csápot. Az így le­szorított és a fésűben ide-oda húzogatott csáp megtisztul a rárakódott minden­féle szennyeződéstől.

Kefék, kosárka

Ugyancsak mindhárom kaszt egyedeinél megvannak a kefék, mégpedig mindenláb sarokízének belső oldalán. Az anyánál és a heréknél ez csupán rendszertelenszőrözöttségetjelent, a munkásméhek esetében viszont rendezett szőrözöttsé­

get. Az anya és a herék a keféket csupán testük tisztogatására használják, míga munkásméhek ugyanezen berendezése a virágporgyűjtésnél is szerepet ját­szik. A munkásméh a testfelületéről az első és második lábpár keféivel a fejről

és a torról .Jekefélt" virágport először a fejéhez továbbítja, ahol szemcsékké ra­gasztja, majd a szemcséket a harmadik lábpárján lévő kosárkába juttatja, ahola jellegzetes virágporszemet ragasztja össze belőle. A harmadik lábpár keféivela potrohot tisztogatja, és arról gyűjti össze a virágport. A már említett kosárkanem más, mint a harmadik pár láb lábszárízének külső, sima, befelé mélyedő ré­sze, amelyet hosszú, befelé görbült kitinszőrök vesznek körül. Ez a szerv csaka munkásméhek lábán található, heréknek egyáltalán nincs, anyáknál pedig csakigen elcsökevényesedett formában.

A kosárka a virágpor hordásán kívül a propolisz hordására is szolgál.

Virágportüske

A munkásméh középső lábán, a lábszáríz belső részének alján egy erős, befeléa test irányába néző tüskét találunk. Ez a tüske arra szolgál, hogya virágpor­gyűjtő méh a kaptárba visszatérve ennek segítségével válassza Ie és tegye avirágporos sejtbe a kosárkában lévő virágporcsomócskát.

Virágpornyomó, virágportoló

A munkásméhek harmadik pár lábán, a lábszáríz alsó részén egy kis ellaposodottrész található, amelyet virágpornyomónak nevezünk, s amellyel szemben a követ­kező lábíz , azaz a sarokíz felső szélén egy ugyancsak lapos rész, a virágportolóvan. Ennek a két szerkezetnek a szerepéről a szakirodalomban eltérő vélekedése­ket találunk. Az egyik szerint e szervecskék a nevüknek megfelelően a virágpor-

25

Scanned by benoni

szemesék képzésénél játszanak szerepet, a másik nézet képviselői a viaszfeldol­gozás/lépépítés szereplőinek tartják őket. Azt a feladatot tulajdonítják nekik, hogya méh velük ragadja meg a viasztükrökről leválasztandó viaszlemezkét.

A potrohMindhárom kaszt egyedeinél a test harmadik, legterjedelmesebb része a potroh.A potroh alakja és nagysága a kasztokra jellemző. Az anyáé hosszúkás, karcsú,arányos, a munkásméhé hasonló hozzá, de rövidebb és zömökebb, a here potro­ha lekerekítetten szögletes. A potroh a torhoz hasonlóan, de attól szemmel isjól láthatóan különböző módon szelvényezett. Egy-egy szelvény háti és hasilemezből áll. Az egyes lemezrészek között rugalmas és a torénál jobban táguló,nagyobb mozgáslehetőséget biztosító hártya, a diafragma helyezkedik el.

A szelvények száma eggyel kevesebb, mint amennyi az álcáé volt (10),ugyanis az első szelvényt, amely kissé korcsosodott, áltorszelvény néven a tor­hoz számítjuk. A fennmaradó kilenc szelvény sem látszik a méhen, ugyanis azutolsó három nagyon kicsi, és a többi potrohszelvény takarásában a potrohon be­lülre esik. A hát- és hasszelvények úgy takarják egymást, mint a tetőcserepek, sa rugalmas diafragma fogja őket össze, lehetővé téve némiképpen mind oldal­irányban, mind pedig hosszirányban az elmozdulásukat. Ezt a szelvények közöttirugalmas elmozdulást szabad szemmel is érzékelhetjük, amikor a méh hosszabbrepülés után megpihen, és erősebben lélegzik. Ezt a fajta mozgást az egyes szel­vényeket/szelvényrészeket összekötő kereszt és hosszirányú izmok összehúzó­dása-elernyedése teszi lehetővé. A potrohot a torral a keskeny potrohnyél kötiössze, amely a potroh számára igen nagyfokú mozgékonyságot biztosít. A pot­roh mozgatását biztosító külön izmok az utolsó torszelvényhez kapcsolódnak.

A méhek mirigyeiA méhek egyéni életében, de a méhcsalád mint egész életében is igen nagy fon­tossága van a mirigyeknek. A mirigyeket lehet tárgyalni funkciójuk és elhelyez­kedésük alapján is. Jelen esetben ismertetésüket a szerint végezzük, ahogyanazok az egyes testrészekben elhelyezkednek.

Miután a méh bonctanát az elmúlt két évszázadban többen tanulmányozták,és az egyes szerveket többen is elnevezték, sajnos nem ritka, hogy ugyanazonszervekre többféle elnevezés is meghonosodott. A teljes egyértelműséget csakaz adott szervek tudományos (latin) nevének használatával lehetne elérni, ame­lyet ezúttal nem tartunk célszerűnek, hanem helyettük a hazai szakirodalombanhasználatos, talán kevésbé tudományos, de közérthetőbb neveket használjuk .

26

A fej mirigyei

A fejben három mirigy van: a már említett rágótövi mirigy, a garatmirigy és anyálmirigy. A rágótövi mirigyről már a rágók tárgyalásánál beszéltünk, ígymost csak a garatmirigyről és nyálmirigyről lesz szó.

A garatmirigy

A köznapi szóhasználatban mindig garatmirigyet mondunk, noha joggal mond­hatnánk garatmirigyeket is, mert minden munkásméh fejében kettő van belőlük,

és mindegyik külön kivezető csatornával ill. nyílással rendelkezik. Garatmirigyecsak munkásoknak van. Anyában még fel lehet fedezni egy a garatmirigy kiöm­lőnyílására emlékeztető foltot, de a heréknek még csak a garatmirigyre emlékez­tető foltjuk sincs. Funkcionálisan csak a munkásméheknek van rá szükségük,mert a benne termelődő váladék elsődlegesen az ivadékgondozást (etetést) szol­gálja. Alakját tekintve egy olyan többszörösen görbült hosszú csatornának kelltekinteni, amelynek oldalához mirigyhólyagok sokasága csatlakozik. A garatmi­rigyek nyílása a garatlemezkén található a szájnyílás közelében, így érthetővé vá­lik a garatmirigy elnevezés, noha maga a mirigy magában a fejben helyezkedik eloly módon, hogy kanyarulatokat és tekervényeket alkotva oldalról beágyazódik afej kitinburka mellé. A mirigycsatorna a kiömlőnyílás előtt egy kis kiöblösödéstképez, amelyből a felgyülemlett mirigyváladék (pempő) a nyelv tövéhez folyhat.A dajkaméhek innen adnak táplálékot az anyának és az ivadékoknak is.

A garatmirigy működése nem állandó intenzitású. Frissen kelt méheknekidő kell hozzá, hogy bőséges virágporos táplálkozás hatására amirigysejtekelkezdjék amirigyváladék termelését. A dajkaméhek (leginkább 5-10 naposméhek) garatmirigyében termelődik a legtöbb pempő, ám amikor a dajkálótevé­kenységet befejezik, amirigysejtek termelőképessége hanyatlik. Véglegesennem szűnik meg, mert bőséges virágporellátottság mellett, szükségállapot ese­tén (amikor a méhcsaládban a korosztályok aránya valami miatt felborul)idősebb méhek is képesek újra dajkáló tevékenységet folytatni. Különlegeshelyzetben vannak az áttelelő méhek garatmirigyei. Minthogy az áttelelő nem­zedék tömeges ivadékgondozást már nem folytat, garatmirigyei mintegy "eltá­rolódnak" a következő esztendő tavaszi időszakára, amikor majd az új nemze­dékeket kell felnevelni. Itt az az érdekes jelenség áll elő, hogy a korban már igenidős méhek képesek elvégezni a normálisan fiatal méhekre háruló feladatot. Ezta jelenséget nevezzük élettani fiatalságnak.

27

Scanned by benoni

A nyálmirigyek

Eleve többes számot használunk megnevezésüknél , mert kettő pár van belőlük.

Ezek a mirigyek közös csatornával rendelkeznek, és csak az egyik pár helyez­kedik el a fejben , a másik pár a torban. (Ezért van, hogyaszakkönyvekben- különösen a régebbiekben - ellentmondó elnevezéseket találunk. A fejbenlévő mirigyet ott agymög ötti vagy más néven postcerebrális mirigynek nevezik,a torban lévőt pedig tormirigynek). Ez a mirigy az egyetlen a mirigyek közül,amelyik már az álcában is megvolt, ugyanis ez a mirigy volt eredetileg az álcaszövőmirigye. A kifejlett méhekben átalakult formában van meg és funkciója ismás. A mirigyek váladékukat egy közös csatornába öntik, amely a fej alsórészén közvetlenül a nyelvtőnél egy tágulatot képez. Az itt összegyűlt mirigy­váladék a nyelv alsó részén található csatornába folyik, amelyen keresztüla kanálkába jut, ahol a nektárral vagy a mézzel keveredhet. Úgy tartják, hogyamirigyváladék a kristályos eleség feloldásában játszik szerepet.

A potroh mirigyei

A viaszmirigyek

A 4., 5., 6., és 7. potrohszelvény hasi részén helyezkednek el a viaszmirigyek.Az említett hasszelvények első része ü vegszerűerr átlátszó, vékony, finom pórusok­kal ellátott hártyát képez, amelyet viasztükörnek nevezünk. Ezeken a szelvényekenegy-egy pár viasztükör van. Alakjukat tekintve leginkább szemüveghez hasonlíta­nak, nagyságuk az egyes potrohszelvények nagyságához igazodik, azaz a 7. pot­rohszelvényen lévő a legkisebb. A viasztükrök belső felén helyezkednek el a mi­rigysejtek. Ezek a sejtek kezdetben laposak és nem működnek. Ahogy a fiatal méhhalad előre a korban és a szükséges mértékben hozzájut virágporos táplálékhoz, amirigysejtek úgy növekednek, és alkalmassá válnak a viasz kiválasztására. A ter­melődött viasz a viasztükrök finom pórusain keresztül kiömlik a viasztükör felszí­nére, és viaszpikkely formájában megszilárdul. Szabad szemmel, élő méhen nézvea viasztükör nem látszik, mert az előtte lévő potrohszelvény haslemeze fölé nyúlikés eltakarja. Az így fölényúló szelvényrész egy kis tasakot képez a viasztükör alatt,s magába foglalja a megszilárdult viaszlemezkét. A megszilárdult viaszlemezkeszéle kissé kilóg a tasakból, s ezt már szabad szemmel is lehet látni. Normális , át­lagos méhcsaládban a méhek 10 napos korukban kezdenek viaszt kiválasztani, ésezt a tevékenységet kb. 20 napos korukig folytatják. Ezt követően amirigysejtekvisszafejlődnek,és csak szükséghelyzet hatására, a megfelelő körülmények meglé­te mellett (bőséges virágpor) képesek újra működni. Viaszmirigyei csak munkásmé­heknek vannak, mert sem az anya, sem a herék nem végeznek építőtevékenységet.

28

Az illatmirigy

A munkásméhek illatmirigye a hetedik potrohszelvény háti részén, az említettszelvény elülső szegélyén helyezkedik el. Nyugalmi állapotban lévő méhen azillatmirigy nem látható, mert az előtte lévő szelvény fölényúló szegélye takarja.Szabad szemmel csak az ún. illatot terjesztő pózban lévő méh potrohán láthat­juk meg. Ilyenkor a méh potrohvégét lehajtja, és a mirigy egy része láthatóváválik. A mirigysejteknek gyűjtőcsatornájuknincs, minden egyes sejt egy finompóruson keresztül maga bocsátja ki váladékát.

A méregmirigy és a fullánk

A fullánk a méh támadásának és védekezésének eszköze. Szabad szemmelnézve egy kissé görbült tüskének látszik, de a tüske valójában három részből

álló szúrószerszám. A tüske potroh felé eső része kiöblösödött, és hozzá kapcso­lódik a méregzacskó, a külvilág felé eső részarányosan elvékonyodó. A tüskefelső, tőrszerű részéhez hornyokkal kapcsolódnak az alsó, horgas szélű szuro­nyok. A szuronyok a hornyokban el tudnak mozdulni, és szúráskor a horgoka megtámadott élőlény bőrébe akaszkodnak. A szuronyok felváltva működnek,

és a felső tőrt egyre mélyebben húzzák bele a megszúrt testbe. A szuronyok ésa tőr csatornát alkotnak, amelyen keresztül a méregzacskóból méhméreg fecs­kendeződik a sebbe. A nyugalmi állapotban lévő méhnél a fullánk nem látszik,mert a potrohba rejtve helyezkedik el. A támadó méh a potroh belső falához ésa fullánkhoz kapcsolódó izmok segítségével löki ki a fullánkot és nyomja bele

2. ábra. A fullánk és szerkezete (Frilli-Barbattini-Milani 1989)

29

Scanned by benoni

3. ábra. A méh szúr és kiszakad a fullánkja (Piana)

a megtámadott élőlénybe.Az emberi bőr nagyon rugalmas, így ha a méh emberttámad, a bőr összezáródik a fullánk körül. Ha a méh a szúrás után el akar repül­ni, a fullánk a méregzacskóval együtt kiszakad a potrohvégb ől. ugyanis a ful­lánkot rögzítő izmok gyengék. A méregzacskóval együtt kiszakadt, a méregpumpálását végző szerkezet tovább működik (ezt szabad szemmel is jól láthat­juk) és további mérget pumpál a sebbe. Ez a jelenség arra utal, hogy a fullánkműködtetéséhez agyi idegimpulzusokra nincs szükség. A fullánkjukat vesztettméhek hosszabb rövidebb idő után mindig elpusztulnak.

Fullánkja csak munkásméheknek és anyának van, heréknek nincs. Az anyafullánkja nagyobb, mint a munkásméheké, horgai igen fejletlenek és kisszámú­ak, így szúráskor nem szakad ki, vagyis az anya többször is szúrhat, bár azanyák ritkán szúrnak.

A fullánk kiöblösödő részéhez kapcsolódik a méregzacskó, amely nem azo­nos a méregmiriggyel. A méregzacskó a termelődött méhméreg tárolására szol­gál. A test belseje felé kiszélesedő tömlőhöz hasonlíthatjuk, amelynek a szélesvégéhez kapcsolódik a hosszú, vékony, tömlószerű méregmirigy. Az anya mé­regmirigye nagyobb, mint a munkásoké.

A fullánkhoz kapcsolódóan van még két mirigy, amelyek váladékának fel­adatát tekintve még vita van. Az egyik a Dufour-féle vagy más néven alkáli mi­rigy, a másik pedig a Kozsevnyikov-mirigy.

A rektális mirigyek

Amint a nevük is mutatja a vastagbélhez (rectum) kapcsolódó mirigyek, ame­lyeknek az a feladatuk, hogy a méh testének víz ill. sóháztartását szabályozzák.E mirigyek különleges jelentőségre tesznek szert a nyugalmi időszakokban,

30

amikor a méhek hosszabb ideig nem tudnak kirepülni. A méh ek ilyenkor kény­telenek hosszabb időn keresztül tárolni az ürüléket, amely csak úgy lehetséges,ha a béltartalom nedvességét ezek a mirigyek a szükséges szinten tartják.

A méh szervrendszereiAz emésztőrendszer

Az emésztőrendszer kezdete a fej alsó részén elhelyezkedő szájnyílás. A száj­nyílás egy a fejben lévő kiöblösödéssel folytatódik, amelyet garatnak nevezünk.A garat a tarkónyílás környékén összeszűkül és, a tarkónyíláson már viszonylagvékony tömlő formájában megy át a torba, s ettől kezdve nyelőcsőnek hívjuk.A tor végső részén a nyelőcső ismét tágulni kezd, és a potrohban egy a potrohméretéhez képest elég nagy kiöblösödést képez, amelynek mézhólyag a neve.A mézhólyag után következő tápcsatornaszakasz az emésztőbél vagy középbél.A kettő között, azaz a mézhólyag és a középbél között van egy jelentős szer­vecske, a mézhólyag szelep, amelynek az a feladata, hogyamézhólyag és a kö­zépbél köz ött egyirányúsítsa az élelemáramlást. A mézhólyag ugyanis nevévelellentétben nem kizárólag a méz, hanem a nektár szállítására, szállítás közbenitárolására is szolgál. A nektár és a méz a méh számára nemcsak alapanyag, ha­nem üzemanyag is, így a mézhólyag tartalmából időnként üzemanyagot kell aközépbél felé továbbítani. A jól záró és csak egy irányba átengedő szelep híjána mézhólyag tartalma a már félig emésztett táplálékkal keveredhetne, így a méznem lenne tiszta. Az egyirányúsítás miatt azonban ez a szelep csak a mézhó­lyagból a középbél felé nyit utat, így a mézhólyag tartalma akár nektár, akárméz, mindig teljesen tiszta, ugyanis a szelep másik vége viszonylag hosszasanbenyúlik a középbélbe, és a visszaáramlás lehetőségét lezárja. A középbélbentörténik meg a tápanyagok lebontása, vagyis az emésztés. A bél tágulékony éskörkörös izmokkal jól ellátott. Mindkét sajátságára szükség van. Tágulékony­ságra azért, mert a méh az ellátott feladatoktól függőerr több vagy kevesebb élel­met dogoz fel. (Legnagyobb tágasságú a dajkaméhek középbele, mert a pempőképzése miatt nekik több élelmet kell feldolgozniuk). A körkörös izmok bizto­sítják a középbél ún. perisztaltikus mozgását, amellyel a feldolgozott élelem akövetkező béltraktusokba jut tovább. Itt jegyezzük meg, hogy a tápcsatorna egé­sze izmokkal jól ellátott, és az élelem továbbítása a tápcsatorna minden részénezzel a hullámzó mozgásformával történik. A középbél sejtjei enzimeket válasz­tanak ki, amelyek az élelmet tápanyaggá alakítják át. A feldolgozott tápanyagotaz ún. peritrophikus membrán veszi fel, majd a bél falon keresztül közvetle­nül a véráramba jut.

31

Scanned by benoni

A középbelet követő bélszakasz a vékonybél, majd ezt követi a vastagbél,amit más néven ürülékhólyagnak is nevezünk. A középbél és a vékonybél talál­kozásánál újfent egy fontos szervet találunk. A tápcsatornába ezen a helyennagyszámú, akár száznál is több vékony hosszú tömlőcske csatlakozik be. Eze­ket a tömlőcskéket vesecsövecskéknek vagy más néven Malpighi-edényekneknevezzük. Ezek a szervek csak közvetetten tartoznak az emésztőrendszerhez.

ugyanis feladatuk a szervezetre káros anyagok vérből való kivonása és aszervezetből való eltávolítása. Ezek a csövecskék a potroh szabad tereiben min­denütt jelen vannak. A vér körül folyja őket, így vékony falukon keresztül átjut­nak a káros anyagok, majd a vékony ill. vastagbélbe kerülve a bélsár egyébalkotóival együtt a végbélen keresztül elhagyják a méh testét.

A vékony- és vastagbélnek elsődleges feladata az, hogya béltartalomból aszükséges mértékben eltávolítsa a vizet, tartalékolja és kiürítse a salakanyago­kat. A vastagbélnek különösen az áttelelés alatt van nagy szerepe, amikor a mé­hek nem repülhetnek ki ürítkezni. A rektális mirigyek tárgyalásakor már emlí­tést tettünk a mirigyek és a vastagbél kapcsolatáról. Annyival egészítjük ki azott leírtakat, hogy a vastagbél olyan szerkezetű, hogy tágulni képes, és arneny­nyiben a méhcsaládok jó állapotban, kellő népességgel, jó minőségű és ele­gendő mennyiségű, megfelelő helyen lévő élelemmel teleltek be, akkor még egyhosszúra nyúló kirepülés nélküli időszak alatt termelődő bélsarat is problémanélkül tárolni tudnak a tisztuló kirepülésig.

A keringési rendszer

A rovaroknak - s így a méheknek - nincs keringési rendszere abban az értelem­ben , ahogyan a gerinces állatoknak (emlősöknek, madaraknak stb.) van. Azaz améhek testét nem hálózzák be erek, a vér nem áramlik zárt rendszerben, és nemegészen olyan feladatokat lát el, mint az említett állatoknál vagy magánál azembernél. A szív ugyan hasonló szerepet tölt be, de felépítése egészen másféleés nem zárt, hanem vakon végződő ill. nyitott. Amit a méh vérének mondunkaz sem igazán vér, hanem inkább testfolyadék, idegen szóval haemolympha, ésnem feladata az oxigénszállítás, ami az emlősök vérének fontos feladata.Ennek megfelelően nincsenek is a vérben vörösvértestek, és nincs haemoglobinsem, mert nincs rájuk szükség. A méhvér ezért nem is vörös, hanem inkábbzöldessárga színű, amely színt többnyire a haemociták okozzák, amelyek azember fehérvérsejtjeinek felelnek meg. Rajtuk kívül a testben mindenütt meg­találhatók a többnyire ugyancsak fehér színű zsírtestek, amelyek onnan kaptáknevüket, hogy sejtplazmájuk olaj ill. zsírcseppeket tartalmaz. A zsírtestek igazá ­ban tápanyagtartalékokat képeznek, ugyanis a zsírok mellett fehérjeszemes ékeris tárolnak. Az így tárolt tápanyagmennyiségre az adott méh szervezct énck az

32

adott pillanatban nincs szüksége. Ezek a tápanyagtartalékok már az álcák tes­tében is felhalmozódnak és általuk válik érthetővé, hogy bebábozódás utánhogyan képes a méh kifejlődni , noha táplálékot ilyenkor már nem kap. Egybena tartaléktápanyag-képzésnek ez a módja érteti meg velünk, hogy csak a kifo­gástalanul táplált álcákból alakulhatnak ki teljesen egészséges méhek. A vér ele­mei közé tartoznak még az ún. önociták, amelyek halványzöldes színűek és avérben úszkálnak.

A testfolyadék, annak ellenére, hogy nem zárt rendszerben helyezkedik el,mégiscsak kering a méh testében. A keringetést itt is, amiképpen az emberi test­ben, szív végzi. Ez a szív azonban ún. csőszív, amely valóban tömlőhöz hasonlít.A tömlő a hatodik potrohszelvény háti lemeze alatt vakon (zsákszerűen) végződik,

és innen a többi potrohszelvény háti része alatt, nagyjából középen végighalad apotrohon, majd sok finom kanyarulatot képezve áthalad a torba oly módon, hogyott ismét a torszelvények háti része alatt követi a torszelvények görbületét, és a tar­kónyílá son keresztül átmegy a fejbe. A fejben közvetlenül az agy alatt ér véget, ésez a vége nyitott. A most vázolt szívnek csak a potrohban lévő szakaszát nevezzükszívnek, azaz ez a tulajdonképpeni szív; a tori szakaszt és a fejbe átnyúló rövidrészt aortának hívjuk. A tulajdonképpeni szíven, annak oldalsó részén öt párspeciális nyílás található oly módon, hogy egy-egy pár egy-egy potrohszelvény­ben helyezkedik el. Ezek a nyílások egyirányúsított szelepekként működnek,

ugyanis a testfolyadék rajtuk keresztül képes beáramlani a szívbe, de onnan ki­áramlani csak a szív fejben lévő nyitott vége felé tud . A vér keringetését a szívsaját izmai n kívül egyéb izmok (pl. a háti és a hasi diafragmához kötődö iz­mok) működése, valamint ezen izmok tevékenysége, ill. a légzőmozgások általpotrohban keletkező vákuum is elősegíti. Az aorta nyílásán keresztül a vér afejbe folyik, ott körbefolyja a fejben lévő szerveket, és leadja nekik a számuk­ra szükséges tápanyagokat. A fejből visszafolyik a torba, majd onnan újra a pot­rohba jut. Itt felveszi a k özépbélb ől a tápanyagokat, átadja a Malpighi­edényeknek a káros anyagokat, és a szívbillentyűkön keresztül újra visszatér aszívbe. Innen a szív izomzata segítségével állandóan előre haladva újra eléri afejet , és a folyamat kezdődik elölről, ill. folyik tovább.

A méh idegrendszere

Az életjelenségek egyike az érzékelés, vagyis az élőlényeknek az a képessége,hogyakülvilágból érkező ingereket képesek felfogni, kiértékelni és rájuk adek­vát válaszokat adni. Az érzékelés eszköze az idegrendszer, amely a méh testétbehálózza, és megfelelő érzékszervek megfelelő idegvégződéseinkeresztül fel­veszi a külvilágból származó különféle ingereket. Az érzékelők (receptorok) améh testén nagyon különböző helyeken és formákban (érzékszőrök, érzékelő sejt-

33

Scanned by benoni

csoportok stb.) találhatók, és alkalmasak az érintési, vegyi, fény-, hő-, nyomási,vibrációs ingerek felvételére. Ezeknek az érzékelőknek az összességét tekint­hetjük a méh perifériális idegrendszerének, míg az agyat, valamint a méh testé­nek hasi oldalán végigfutó, ott helyenként idegdúcokat alkotó idegfonalakat améh központi idegrendszerének. Az agy a fejben helyezkedik el és aszemekből,

ill. a csápokból származó inger-információkat veszi, ill. dolgozza fel, megfelelőutasításokat adva a test megfelelő részeinek a hasdúcláncon keresztül. A has­dúclánc idegrendszer torra és potrohra eső része idegdúcokból áll, amelyeketkettős idegkötegek kapcsolnak össze. A torban két (egy nagyobb és egy kisebb)idegdúc található, míg a potrohi idegdúcok száma öt. Noha az agy felépítéseolyan, hogy nem kizárólag az érzékelés, hanem a koordináció is feladata, korántsincs olyan fontos szerepe a szervezet irányítása szempontjából, mint pl. a ge­rinceseknél. Ez abból is látszik, hogy egy olyan méh, amelynek a fejét levágjuk,még relatíve hosszú időn keresztül életben maradhat, és bizonyos mozgásokvégzésére is képes. (Pl. tud még szúrni).

A méh légzési rendszere

Az élőlényeknek életük fenntartásához szükséges energia előállításáhozoxigénrevan szükségük, mert az energiát az elfogyasztott táplálék biológiai oxidáció­jával nyerik. Az oxigén felvételének és az oxidáció egyik termékének a szén­dioxidnak leadására szolgáló szervrendszer a légzési rendszer.

A rovaroknak, így a méheknek is egy sajátos légzési rendszere alakult ki,amelynek az a lényege, hogy az oxigént egy egyre finomodó hálózaton keresz­tül az egész testbe, a test minden sejtjébe közvetlenül juttatja el. A légzés­ben tehát (amint azt a keringési rendszernél is megemlítettük már) a vérnek nin­csen szerepe, és amennyiben a vérben mégis található oxigén, úgy csak olyanmennyiségben, amennyire a vér saját sejtjeinek sejtlégzéséhez van szükség. Azemlített hálózat nagyobb és kisebb egységekből áll. A legnagyobb egységek afejben, a torban és főleg a potrohban található légzsákok, majd a légcsövek, ill.végül ezek elágazásai, a szinte mindent behálózó légcsövecskék. A légzsákok alégzőnyílásokon keresztül vannak kapcsolatban a külvilággal. A fejen nincse­nek légzőnyílások, a toron három pár van, a potrohon hét pár. Az utolsó potro­hi légzőnyíláspár nem észrevehető módon az utolsó potrohszelvényben rejtőzik.

A potrohi légzőnyílásokkisebbek, a toriak nagyobbak. A tori légzőnyílásoknak

"védőburkolata" van és ugyanakkor nagyon szőrözöttek is. A levegő a potrohlégzőmozgásaival jut be a légzsákokba, onnan a légcsövekbe, majd a légcsö­vecskék hálózatába. A légzőmozgások miatt a nagy légzsákok elasztikusak,azaz ki tudnak terjedni, ill. össze tudnak húzódni. A légcsövek már csak kis

34

mértékben elasztikusak, ui. a légcsövek falát képező vékony hártya kitinspiráirafeszül ki, ezért meglehetősenmerev. Az egész testet behálózó nagyon finom lég­csövecskék vagy vakon végződnek, vagy közvetlenül a sejtekben. A légcsövecs­kék végső szakaszában bizonyos folyadék van, amely az oxigén felvételéreszolgál. Ez az oxigéntartalmú folyadék az anyagcsere során beszívódik a sejtekplazmájába, majd a folyamat végbementével ez a folyadék visszajut a légcs ő­

vecskékbe. Katalizátorszerepet tölt be, amennyiben egy folyamat végbemene­telét elősegíti, de maga a folyamatban nem vesz részt. Az oxidáció folyama­tában keletkezett szén-dioxid a vérbe jut, majd onnan a légcsöveken keresztül,ill. közvetlen úton a külvilágba kerül.

A méhek ivarszervei

A női ivarszervek

Ivar szempontjából csak a méhanya a tökéletesen fejlett nőstény, így ha améheknél női ivarszervekről beszélünk, az anya ivarszerveire gondolunk.A munkások is nőstények, de ivarszerveik tökéletlenül fejlődtek ki, és amennyi­ben a méhcsaládban anya van, a munkásméhek ivarszervei működésükben blok­koltak. Az anyának két petefészke van, amelyekben petecsövecskék helyez­kednek el. A petecsövecskék feladata a peték lefűzése és megérlelése. A pete­csövecskék hosszú, elvékonyodó, vakon végződő csövek. Távolabbi, vékonyvégükben fűződnek le a petesejtkezdemények, amelyek a petecsövecskén vé­gighaladva petesejtté/petévé érnek. A petecsövecskék mindkét petefészekbenegy-egy közös petevezetékben egyesülnek, amelyek később ugyancsak közöspetevezetőt alkotva a hüvelybe torkollnak. Számuk nem állandó, de általában100-200 közé esik. A hüvelyhez kapcsolódik a női ivarszerv másik fontos ré­sze, a magtarisznya. Feladata, hogy az anya párzásai során magába gyűjtse ahím ivarsejteket, s azokat épen, működőképesen tartsa az anya akár több évesélete során is. A magtarisznya gömb alakú, kis vezetékkel kapcsolódik a hüvely­hez, és hozzá tartozik az ún. magtarisznyamirigy, amelynek gyengén lúgos vá­ladéka teszi lehetővé, hogy a hímivarsejtek nemzőképességüket hosszú ideigmegtarthassák.

A munkásméhek ivarszervei fejletlenek. Csak ún. álanyás családban működ­

nek, de a munkásméh ek által lerakott petékből csak herék származhatnak, merta munkásméhek nem párzanak, így hím ivarsejteket tartalékolni nem tudnak, ésmegtermékenyítétlen petéikből csak hímek fejlődhetnek.

35

Scanned by benoni

A hím ivarszervek 3. A méhcsalád, mint életközösség

A méhanya

A méhcsalád több mint egyedi méhek véletlen halmaza. A három "kaszt"­ból (anya, munkásméhek, herék) álló család olyan szabályozott egészet alkot,amelyben minden kasztnak megvan a jól körülhatárolt szerepe, s a méhcsalád,mint egész akkor működik harmonikusan, ha az egyes kasztok egyedszáma avégzendő tevékenységekkel arányban áll, s minden tevékenység végzésére min­dig elegendő, jó egészségi állapotban lévő egyed áll rendelkezésre. Ez az egyen­súlyi állapot a természeti körülmények, méhészeti beavatkozások, valamintkártékony környezeti hatások befolyására borulhat fel.

Az egyes kasztok képviselői küllemük tekintetében is különböznek egymás­tól, vagyis a gyakorlott szem ránézésre is megállapítja, melyik az anya, a mun­kásméh vagy a here.

Az anya viszonylag egyszerű ivarszervéhez képest a hím ivarszerv, azaz a herékivarszerve kicsit bonyolultabb. Már alakjának leírása sem egyszerű, mert többkisebb-nagyobb részből áll, és mindegyik résznek másféle az alakja. A magyarnyelvben még a leírása is bonyodalmas, ui. a hímivarú méh neve is here, és ahím ivarszerv hímivarsejteket képző szervecskéjét is a here szóval jelöljük.A továbbiakban a zavaró azonosság elkerülése végett, ahol ez szükséges és le­hetséges, a hím méh vagy hímivarú méh megnevezést használjuk.

A hím méhek heréi kis lapos testecskék (l pár van belőlük) és a potroh elülső

részében helyezkednek el. A herékből indul ki a kanyarulatokat képező ondóve­zeték, amely a hosszúkás tömlőforma ondóhólyagba torkollik. Az ondóhólyaga képződött hím ivarsejtek tárolási helye, ahol a hímivarsejtek egészen a pár­zásig tárolódnak. Mindkét ondóhólyag az egymással is összeköttetésben állónyálkamirigybe kapcsolódik be, és onnan egy közös vezetékben a görbületeketké-pező ondókilövellőcsatornában folytatódik, amely a hímvesszőhöz csatlako­zik. Ennek közvetlenül az ondókilövellő utáni szakaszát hagymának nevezik.Ezt követi a nyaki rész , majd végül az ún. párzótáska a szarvacskákkal. Párzás­kor a nyaki rész és a párzótás ka türemkedik ki és hatol be repülés közbenaz anya hüvelyébe. Ott rögzül, és a párzás megtörténte után , amikor a hím leakar válni az anyáról, a legvékonyabb résznél elszakad, és a hím elpusztul.A hímivarsejtek érése relatíve hosszú folyamat. Amikor a hímivarú méh eléri12 napos életkorát, akkor válik ivaréretté. Ettől kezdve párzóképes és részt ve­het a nászrepülésben.

36

Az anya a méhcsalád legnagyobbtestű egyede. Potroha hosszúkás,karcsú és a potrohon fekvő szár­nyak nem érik végig a potrohot.Normál esetben egy méhcsalád­ban egyidejűleg csak egyetlenanya van. Speciális esetekben, mintpl. az ún. csendes anyaváltás, időle­

gesen két anya is lehet a családban,vagy időjárási tényezők által késlel­tetett rajzásnál is időlegesen együttlehet a család eredeti anyja, ill. afrissen kelt párzatlan anya/anyák.A család minden egyes más egyedeennek az egy anyának utóda. A télinyugalmi időszakot, valamint spe­ciális helyzeteket leszámítva a te­nyészidőszak során az anya folytonpetézik, és napi "tojásprodukciója"

37

4. ábra. Anya és udvara (Piana)Scanned by benoni

elérheti a 2000-es számot is, bár erre nem mindegyik anya és nem mindig ké­pes. Egy népes méhcsaládban nem könnyű megtalálni az anyát, de ha a kaptár­nyitáskor nem zavartuk meg túlságosan a családot, úgy legnagyobb valószínű­

séggelott találhatjuk, ahol a lépen sok pete van. A petéző méhanyát "udvar"veszi körül, amin azt értjük, hogya méhek körülállják, és csápjaikkal simogat­ják az anya testét, tisztogatják, lenyalogatják, etetik. Minthogy az anya a kaptár­ból csak különleges esetben, pl. rajzáskor repül ki, így az ürülékét sem hullathat­ja el a kaptáron kívül, tehát annak eltávolítása is az "udvartartás" feladata.

Az anya az egész méhcsaládban az egyetlen teljes értékű nőstény, vagyisolyan egyed, amely a nőiséghez kapcsolódó legfontosabb feladatot, az élet to­vábbadását el tudja látni. Noha a munkásméhek is nőstények, ennek a feladat­nak ellátásában maga az anya akadályozza meg őket, s ha a családból elvészaz anya, a munkásméhek e feladatnak csak tökéletlenül képesek megfelelni(álanyák).

Az anya élete megtermékenyített peteként kezdődik, s természetes körülm é­nyek között az anyák a méhcsalád szaporodási folyamatában, azaz rajzás során,vagy a már említett csendes anyaváltás során nevelődnekmeg. Nevelődésük te­re egy speciális sejt, a munkássejtnél jóval nagyobb anyabölcső, amelyet a mé­hek többnyire a lépek szélére, esetenként a lépek oldalára építenek, csüngő

helyzetben. Az anyák fejlődési ideje a pete lerakásától az anya kikeléséig16 nap. Fejlődésük kezdeti szakasza a munkásméhekéhez hasonló. Három na­pig peteállapotban vannak. Ez az állapot semmiben sem tér el a munkás­rnéhekétől. A peték különös gondozást nem igényelnek, csupán a fészekhőmérsékletére tartanak igényt. Táplálékot nem vesznek fel és nincs is rá szük­ségük. A pete bőrén belül végbemenő érési folyamat lefolyásához tartaléktáp­anyag formájában me~van a forrás. Ezután álcává alakulnak, és ettől kezdvetáplálást igényelnek. Alcakori táplálásuk már jelentős mértékben eltér amunkásméh álcákétól, ugyanis az anyaálcákat a dajkaméhek mirigyváladék­kal eteti k álcakoruk teljes időszakában. A munkásméh álcák táplálása ettől el­tér. Jó állapotban lévő méhcsaládban az anyaálcák élelemfeleslegben nevelked­hetnek. Erre az élelemfeleslegre szükségük is van, mert a munkásméhekétől va­lamivel rövidebb álcakorukban a saját testük növekedéséhez szükséges táplálé­kon kívül még tartaléktápanyagokat is kell képezniük, mert a bábbá alakulásalatt a méhek befedik az anyabölcsőket. és a bábkori fejlődés alatt külső táplá­lékhoz nem juthatnak. A tartaléktápanyag az új anya kikeléséig elég, de kikelésután nagyon rövid időn belül enniük kell, mert ennek híján nagyon hamar éhenpusztulnának. A méhcsaládban kikeIt anyákat ez a veszély nem fenyegeti, mertkikelésük után azonnal táplálékhoz jutnak. (Az előbbi jelenség problémakéntcsak a mesterséges anyanevelés során merül fel).

A frissen kelt anyáknak ahhoz, hogy teljes értékűekké váljanak, párzaniukkell. Az anyák párzása a levegőben történik, az ún. nászrepülések alatt. Szeren-

38

esés esetben minden anya többször száll ki nászrepülésre, és egy nászrepülésalatt is többször párzik. Igy sikerül összegyűjtenie annyi hímivarsejtet, amennyiélete végéig elegendő lesz a peték megtermékenyítéséhez. A nászrepülés soránaz anya ivari csalogatóanyag segítségével vonzza magához a heréket, akár igentekintélyes távolságból is. Ha az anya befejezte a nászrepüléseket, és elkezd pe­tézni, ettől kezdve sohasem tud újra megpározni. A petéző nőstények ugyanisnem képesek többé ivari csalogatóanyag kiválasztására. Az anyák élete jó­val hosszabb, mint a munkásméheké. Ugyan a termelő méhészetben az anyákatkét esztendő után többnyire leváltják, természetes körülmények között 4-5 esz­tendeig vagy akár ettől hosszabb ideig is elélhetnek.

A trópusokon, vagy még inkább a szubtrópusokon az anyák folyamatosanpetézhetnek, mert ott nincs téli nyugalmi időszak. A mérsékelt égövön tenyész­időszak és nyugalmi időszak váltja egymást. Évjárattól függőerr januárban/feb­ruárban/márciusban kezdődik a peterakás, és ettől kezdve folyamatosan kiter­jed. .amíg csak el nem éri május/júniusban a csúcspontot. Ezt az értéket hosz­szabb-rövidebb ideig tartja, majd júliustól kezdve relatíve hirtelen csökkennikezd, és ugyancsak évjárattól függően október/novemberben befejeződik.

Jóllehet a méhcsalád "szociális organizmus", az anyának kitüntetett szerepevan benne. Az anya "parancsnok", ha nem is királynő, mint régen nevezték.Az anya jelenlétében a munkásméhek nem képesek bizonyos tevékenységekvégzésére, ugyanis (főként) az anya rágótövi mirigyében termelődő anyagnak,az ún. anyaterméknek a munkásméhekre különös hatása van . Megakadályozza,hogy a munkásméhek "önhatalmúlag" anyát neveljenek, továbbá megakadá­lyozza a munkásméh ek petefészkeinek működését. Az anyaterméknek neve ­zett anyag legfontosabb összetevőjea 9-oxodecen-sav, amelyet a szakirodalom­ban az angol elnevezés alapján 9-0DA-ként szoktak emlegetni. A család életeszempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a család anyja milyen mennyi­ségben képes anyaterméket kiválasztani. A már említett csendes anyaváltás je­lenségének és az új anyák leváltása jelenségének is kiváltó oka, hogy az (öregill. az új) anya nem volt képes elegendő anyaterméket kiválasztani, ezért nem isvolt képes a család egészének anyabölcső-építőhajlamát blokkolni.

Az anya megnevelődésének speciális esete a pórbölcsőben nevelődő anya.A pótbölcső elnevezés arra utal, hogy nem valóságos anyabölcsőről. hanemanyabölcsövé átalakított munkássejtről van szó. Pórb ölcsős nevelésre természe­tes körülmények között akkor kerül sor, amikor többnyire méhészeti beavatko­zás következtében elpusztul az anya anélkül, hogyaméhész azt észrevenné.A munkásméhek már néhány óra elteltével elkezdik a munkássejtek anyaböl­esővé alakítását, s a bennük lévő álcából anya nevelését. A folyamat sikerrel jár­hat, anya nevelődhet, és be is pározhat. Az ily módon előállott anyák minősége

azonban kérdéses, mert mindig a legidősebb munkásméh álc ára húzottanyabölcsőbőlkel ki először az anya, és a többi (esetleg jobb minőségű anyát

39

Scanned by benoni

tartalmazó) anyabölcsőket leromboltatja. Amennyiben a párzás nem sikerül ,úgy a család (hacsak a méhész nem veszi időben észre) menthetetlenül álanyáslesz, azaz a munkásméhek kezdenek benne petézni. A munkásméh fiasításbólcsak here származik, így a család felszámolódik.

A munkásméhekA méhcsalád legnagyobb számú egyedei a munkásméhek. Számuk családonkéntváltozó, azonban abban minden család megegyezik, hogy a téli nyugalmi időszak­

ban benne élő méhek száma jóval kisebb, mint a tenyészidőszakban a családcsúcsnépességéé volt. Bizonyára nem minden méhcsaládra érvényes, de azáttelelő népesség általában a csúcsnépesség egyharmada. (Ha egy jó méhcsaládmunkásméheinek egyedszámát 60 OOO-nek vesszük a csúcsnépesség idején, úgyaz áttelelő népessége 20 OOO egyed körül lehet. Ha jól meggondoljuk, akkor ez na­gyon is valós szám, hiszen kb. 6-7 léputca népességnek felel meg NB kaptárban. )

A munkásméhek az anyához hasonlóan nőivarúak. azonban nem teljesenkifejlett nőstények, vagyi s nem feladatuk (pontosabban normális esetben nemfeladatuk) az élet továbbadása. E nélkül is sok feladat hárul rájuk, jobban mond­va majdnem minden feladat rájuk hárul.

Életük ugyanúgy kezdődik, mint az anyáé , vagyis a munkásméhek is megter­mékenyített petéből származnak. Petekoruk három napig tart. Álcakori fejlő­désük hat nap, bábkori fejlődésük tizenkét nap, így teljes kifejlődésükhöz hu­szonegy napra van szükség. (A petéket, álcákat összefoglaló néven nyitott fiasí­tásnak, a bábokat fedett fiasításnak mondja a szaknyelv, tehát a nyitott fiasításszakasza 9 napig, a fedetté 12 napig tart a munkásméheknél). Táplálkozásuk,amint azt már érintőlegesen említettük is, eltér az anyaálcák táplálkozásától.Petekorukban természetesen nem kapnak táplálékot, nem is tudnák felvenni,nincs is rá szükségük. Álcakoruk elején, másfél napos korukig, nincs különbségaz anyaálcák táplálásához képest, ám attól fogva már van, és az álcakor harma­dik napjától ez a különbség számottevő. (Ennek az ismeretnek a mesterségesanyanevelés szempontjából igen nagy jelentősége van. Arra utal, hogy másfélnapnál idősebb álcából nem érdemes anyát nevelni, mert ugyan lehet, de amegnevelődő anya minősége kárát vallja). A harmadik naptól kezdve a munkás­méh álcák ún. kevert táplálékot kapnak, amelyben már mirigyváladék csaknagyon kevés van vagy nincs, hanem helyette mézet, virágport és vizet tartalmaz.Álcakori táplálékellátásuk nagyon meghatározó, mert a bábkori fejlődéshez szük­séges tartaléktápanyagokat ekkor építik be (ahogyan azt az anyánál már említet­tük). A 9. napon a méhek lefedik a sejtet, közben az álca kiegyenesedik, előbábbáválik, és megkezdődik bábbá alakulása. Bábkorában kialakulnak a kifejlettméhre jellemző szervei és fejlődésének 21. napján kikel.

40

A kelő méh körben kirágja a sejtfedelet, kibújik a sejtből , és rögtön táplálé­kot keres. Ettől kezdve az életkorának megfelelő tevékenységeket folytat.A munkásméhek életkor szerinti tevékenységét nevezzük a méhcsalád munka­megosztásának. Az egyes munkákat az alábbi sorrendben folytatja: az első na­pokban takarít, elsősorban akikelt méhek sejtjeinek takarításával foglalkozik,és közben táplálkozik. Relatíve sok virágport fogyaszt, mert mirigyei működé­sének elindításához fehérjében dús táplálékra van szüksége, s a virágpor fehér­jeforrás. A harmadik nap után a virágporos táplálkozás hatására aktivizálódik agaratmirigy, termel némi váladékot, amelyet a méh idősebb álcák táplálásárahasznál fel, ugyanis idősebb álcáknak már csak kevés mirigyváladék jár. Aho­gyan halad előre az életkorban, úgy termelődik a garatmirigyében egyre többpempő, így 5-6 napos kora körül már a fiatal álcák táplálására is képes lesz.Ez a tevékenység a dajkálás, amelyet általában kéthetes kora körül végleg befe­jez. Nagyjából erre az időszakra esnek a méhek tájékozódó repülései, amelyneksorán beazonosítják a méhlakás helyét. A tájékozódó repülés sajátos, mindenméhész által ismert jelenség. A fiatal méhek a déli órákban nagy számban és jel­legzetesen zsongó hanggal kiszállnak a kaptárból, szembefordulnak vele, és egyideig ebben a helyzetben lebegnek a kaptár előtt.

A tájékozódó repülések ellenére sem ritka, hogya méhek nem találják megsaját kaptárukat, hanem másikba repülnek be, azaz eltájolnak. Méhészeti be­avatkozásokkal (pl. a kaptárok kül önböz ő színűre festésével , a kaptár homlok­falának kül önböző ábrákkal történő jelölésével, a kaptársor nem egy egyenesbetörténő elhelyezésével) több-kevesebb sikerrel lehet csökkenteni a méhek eltá­jolását. A tapasztalatok szerint a méhek blokkos elhelyezése segíti leginkább azeltájolás csökkentését. Bizonyos esetekben (pl. a méhesházak esetében, aholaz egyes méhcsaládok mozdíthatatlanul, fix helyen vannak) a kisebb-nagyobbeltájolással eleve számolnunk kell, s méhészeti beavatkozásokkal kell ellensú­lyozni, ha szükséges.

A tájékozódó kirepülések után, nagyjából kéthetes korában kezdi a méh anem speciális belső munkákat végezni, olyan munkákat, mint a kaptár belső ta­karítása, kaptárhulladék kihordása, a nektár érlelése, a gyűjtőméhek által behor­dott virágpor és propolisz feldolgozása ill. megfelelő helyre raktározása.

A tíz-húsz nap közötti életkorú méhek az építők. Amennyiben mód van rá,ők foglalkoznak a lépek építésével. Itt említjük meg, hogy a takarítás, dajkálás,termékfeldolgozás, raktározás és a még nem említett őrködés, vagyis a kaptáronbelüli munkák döntő többsége egyedi munka a méh számára. Az építés ezzelszemben közösségi tevékenység. A méhek egyedül nem képesek építeni, ahhozépítőfürtöt vagy minimum építőláncot kell sokadmagukkal alkotniuk. A belső

munkásméhek utolsó tevékenysége a külső munkára való áttérés előtt azőrtevékenység. Az őrzés, noha általában több méh végzi egyszerre, mégismagányos tevékenység. Az őrméhek a kaptár röpnyílásánál, ill. röpdeszkáján

41

Scanned by benoni

állnak fejjel kifelé fordulva úgy, hogy csápjaikkal a befelé tartó méheket letupo­gatják. Abeazonosított méheket beengedik, az idegeneket kitessékelik, adottesetben megölik. Az őrtevékenység intenzitását igen erősen befolyásolja a hor­dás. Nagyon jó hordás esetén nem igen őrzik a kaptárokat, hordástalan időben

nagyszámú az őrzés és szigorú az ellenőrzés. Jó hordásban az idegen méhek be­repülését is eltűrik, és eltűrik akkor is, ha hirtelen jött időjárási hatásra a gyűjtő­

méhek "pánikszerűen" igyekeznek betérni a legközelebbi kaptárba ill. kaptárokba.Amikor a munkásméhek elérik huszonegy napos korukat, áttérnek a külső

munkákra. Kezdetben virágport gyűjtenek, mert a virágporgyűjtéshez szükségvan a test még ép szőreire, ui. a virágpor a hajlékony, még fiatal szőrök közöttkönnyen megtapad. Az idősebb méhek kitinszőrei megmerevednek, részben le­töredeznek, így idősebb méh már nem képes virágport gyűjteni. Ezek az idő­

sebb méhek áttérnek nektárhordásra, majd végül propoliszt gyűjtenek.A fentiekben vázolt munkamegosztás azonban nem ilyen merev. Különféle

körülmények hatására a feladatok nagysága aránytalanná válhat egy méhcsalád­ban, vagy erőszakos körülmények (pl. mérgezés) hatására egyes korosztályok lét­száma megcsappanhat, vagy akár egyes korosztályok ki is eshetnek. A méhcsalád(egészen extra körülményeket leszámítva) ilyenkor sem pusztul el, mert a méhekalkalmazkodóképességüknél fogva, a szükséghelyzet hatására képesek átvenniés jól elvégezni olyan feladatokat, amelyeket normális esetben már nem végezné­nek. Sok kísérlet bizonyítja, hogy idősebb méhek is ismét dajkaméhekké váltak,vagy dajkakorú fiatal méhek építettek, ill. egészen fiatal méhek gyűjtőméhekké

váltak stb. Egyes kutatók úgy tartják, hogy a család munkamegosztását a családszükségletei szabályozzák a normál, kor szerinti munkamegosztáson felül.

Nem méhészek részéről különösen gyakori kérdés, hogy meddig élnek améhek? A munkásméhek esetében erre a kérdésre nem lehet röviden válaszol­ni, ugyanis a munkásméhek életkorukat illetően két csoportba sorolható~: nyá­ri méhek és áttelelő méhek. A nyári méhek várható élettartama rövid. Atlagosigénybevétel mellett kb. 35 napig élnek. Ha az igénybevétel nagyobb, pl. hosz­szan tartó jó hordás van, úgy az élettartamuk 30 napra is lerövidülhet; kis igény­bevétel esetén meghosszabbodhat akár 6 hétre is.

Az áttelelő méhek élettartama sokkal hosszabb, mert ők élettani értelembenfiatalok maradnak. Az áttelelő méhek élettartamát illetően az a mondás járja,hogy ők nagyjából ugyanannyi hónapot élnek, mint ahány hetet a nyári méhek.

A hereméhekA munkásméhek számához képest a herék létszáma egy méhcsaládban kicsi.Normál esetben egy időben néhány száz , de maximum néhány ezer here él . 'Ycsaládban. Hogy ténylegesen mennyi, az több tényezőtől függ. Befol yással vall

42

rá az anya kora és minősége, a rendelkezésre álló heresejtek mennyisége, a mé­hészeti beavatkozások ill. az, hogy milyen fajtába tartozik a méhcsalád, amelyetszemlélünk. A herék a munkássejteknél jóval nagyobb sejtben, heresejtbenfejlődnek ki megtermékenyítetlen petéből, azaz szűznemzéssel. A nagyobbsejt, és a kapott táplálék mennyisége, valamint a nagyobb fejlődési idő (24 nap)teszi lehetővé , hogya munkásméheknél nagyobbra nőjenek. Előfordulhat, hogyméhcsaládokban kisebb termetű heréket találunk. Ezek azért kicsik, mert mun­kássejtben fejlődtek ki, álanyák vagy herepetéző anya megtermékenyítetlenpetéiből. Ezek a herék ugyan kis termetűek, de ugyanúgy ivarérettekké válnak,mint a rendes herék , és ugyanúgy képesek párzásra, mint amazok.

A heréknek igazában egyetlen feladatuk van: a párosodás. Gyűjteni nemtudnának, mert a szipókájuk rövid. Életük kezdetén még aktív táplálkozásrasem nagyon képesek, inkább a dajkaméhektől követelnek ki némi élelmet: mi­rigyváladékot és mézet. Pár nap elteltével megtanulnak önállóan táplálkozni, samikor már szabadban repülnek, mézet fogyasztanak. Kirepülés előtt "tankol­nak fel" mézessejtekből, és a munkásméhekhez képest jóval nagyobb mennyi­séget .visznek magukkal, mert repülés közben élelmet nem képesek felvenniúgy, mint a munkásméhek, amelyek virágokra szállva nektárral pótolhatják a re­pülés okozta "üzemanyagveszteséget".

A herék életük kezdetén a kaptárban élnek és a tájékozódó kirepülésig nemis hagyjak el azt. Ez a viselkedésmód azzal kapcsolatos, hogy ivaréretté válá­sukhoz magasabb hőmérsékletre van szükség annál, mint amit a már ivarérettherék kívánnak. A fiatal herék ezért a fiasításon tartózkodnak, ahol a fészek­hőmérséklet 35 oc fok körül van, mert a spermiumok érése ezen a hőmérsék­

leten gyorsabb. Az idősebb herék már nem kívánnak ilyen magas hőfokot, ígyők akár a fészek szélén is lehetnek, s ez az oka annak, hogya herefiasítást több­nyire a periférián találj uk.

Amikor a herék átesnek a tájoló repülésen (ami a megfigyelések szerint álta­lában 8 napos koruk körül van), akár mindennap elhagyhatják a méhlakást pár­zásra készülő anya után kutatva. Ha sikeres nászrepülés részesei lesznek, az azéletükbe kerül. Várható élettartamuk amúgy sem sok, bár több mint a munkás­méheké. Irodalmi adatok szerint kb. 50 napig élhetnek. Nyár végén, vagy tar­tósan hordástalan időben a heréket elűzik a családok. Ilyenkor az történik,hogya munkásméhek nem engedik őket táplálkozni, ezért először legyengül­nek, majd kiszorítják őket a kaptárból, s a már többnyire hűvös éjszakábanledermednek és elpusztulnak. Az sem ritka, hogya rakodókaptárban bennefelejtett anyarácson felül maradnak a herék. Ezeket a méhek leölik, s alkalman­ként szét is darabolják. Amennyiben még az ősz elején is akad here egyméhcsaládban, vagy még az áttelel ő családban is van here, az arra utal, hogyacsalád anyja öreg, mert az öreganyás családban a "biztonság kedvéért" mégmegtűrik őket.

43

Scanned by benoni

4. A méhcsalád tevékenységei és képességei

Itt most a méhcsalád mint életközösség tevékenységeiről és képességeiről leszszó, azonban a méhc salád szót bizonyos fokig a munkásméhek szóval is helyet­tesíthetnénk. Gondoljuk meg, hogy egy tenyészidőszak során egy adott méhcsa­ládban közel 200 OOO egyed jön létre. Ez normális esetben egyetlen egyednek,a méhanyának az ivadéka. A 200 OOO-ből, ha a herék számát igen nagyra, mond­juk 10 OOO egyedre taksál nánk is, csupán 5%-ot képviselnének. A kétszázezrestömeg 95%-a tehát munkásméh. Természetesen nem minden méhcsaládban ke­letkezik egy tenyészidőszak során 200 OOO egyed, azonban az arányok mindenvalószínűség szerint minden egyes méhcsaládban ugyanezek, tehát ha a m éh­család tevékenységeiről és képességeiről ejtünk szót, a munkásméhekre kellgondolnunk. Igaz , hogy ez a kijelentésünk csak bizonyos határokon belül igaz,hiszen a munkásméhek tulajdonságait genetikai kódjuk határozza meg, s ezt akódot szüleiktől örökölték. Most azonban tekint sünk el ettől , és lássuk mit istesznek , mire is képesek a munkásméhek.

A fentiekben beszéltünk már a munkamegosztásról és érzékeltettük, hogyegy kifejlett méh élete során két nagy munkakört tölt be, amelynek tartama nor­mális esetben nagyjából azonos: élete első felében belső munkákat végez, má­sodik felében pedig külső munkákat. A bel ső munkák mindegyikéről ejtettünkszót, ám az építőtevékenységről csak érintőlegesen, amely nem egyénileg, ha­nem csoportosan végzendő feladat a méhek számára.

A lépek építéseAz üreglakó méhek élettere ugyan a méhlakás, de pusztán méhlakásban nemvolnának képesek leélni az életüket, mert az általuk épített lépek nélkülnem volna lehet séges az ivadékok nevelése, nehezebb volna a mindennapi lét­hez és az áttelel éshez szükséges élelem raktározása és a szükséges fészekhő

fenntartása is. A viasz kivála sztódásáról már szóltunk a viaszmirigyek tárgyalá­sakor, ezért most csak az építésről beszélünk.

Mikor épít a méh? Az építés kényszeres tevékenység, mint annyi más a mé­hek életében. Ha van elegendő hely, vagy fogalmazzunk úgy, ha nincs beépítésreváró üres hely, a méhek nem építenek még akkor sem, ha az építőkorú kor­osztály az adott méhcsaládban rendelkezésre áll. Ha a méhlakás aljára/fenék-

44

deszkájára a tavaszi-nyári időszakban alátétet teszünk, és a kaptárhulladékotidőnként megvizsgáljuk, gyakran tapasztalhatjuk, hogya kaptárhulladékban le­hullott viaszlemezkék vannak. Az adott időszakban az ilyen család nem épített,és a képződött viasz egy idő után lehullott. Ha a méhcsaládnak van helye (amilehet üresen lévő szabad tér, pl. menekülőtér, frissen beadott műlép vagy üreskeret) és a családnak igénye van arra, hogy ezt a teret kitöltse (mert pl. a hordásés a kiterjedő fiasítás miatt fogy a hely), úgy építeni fog. A méhek építőfürtbe

vagy építőláncba kapcsolódnak össze és megkezdik az építést. Az ép ít őfü rt­

be húzódott méhek előzetesen megszívják magukat mézzel , mert egy ideig nemhagyják el az építőfürtöt. A viaszlapkáikat a hátsó lábukon lévő tüske segítségé­vel emelik ki a viasztükör és a haspáncéllemeze alkotta tasakból. Ezzel a lábuk­kal előrenyújtják, és az első pár lábukkal, ill. a rágóikkal átveszik. A rágókkalellapítják, és a rágótövi mirigyből váladékot bocsátanak rá. A váladék oldja aviaszt, és az egyes részecskéket egymáshoz ragasztja. A frissen épített sejtekanyaga, a méhek rágó, lapítgató tevékenysége miatt lágy és kissé egyenetlen,azonban -az idő múlásával (és az oldó szer elpárolgásával) szilárdabbá válik éskisimul. Az építőtevékenységhez hőre is szükség van, ezért az építőfürt terébenmindenképpen meg kell lennie minimum a fészekhőnek vagy ettől kissé maga­sabb (36 OC) hőmérsékletnek.

A szabadon építő méhek lépeiket párhuzamosan építik, általában 35 mm-e slépgerinctávolságra. A lépek középfalból és a középfalra épült szabályos hat­szögletes sejtekből állnak. A sejtek állhatnak a lépen lapjával, élével vagy rozet­taszerűen. A sejtek a lép középfalához képest nem derékszögben állnak, hanemattól kisebb szöget zárnak be. Ez teszi lehetővé , hogyafrissen hordott nektárne folyhasson ki a sej tekből.

A lépek építése geotropos, azaz a föld középpontja felé mutat. Ha a családszabadon (műlép nélkül) épít, úgy a méhlakásnak vízszintesen kell állnia ahhoz,hogy a lépek építési iránya a keretek irányának megfeleljen. Amennyiben améhcsalád műlépre épít , úgy a méhlakás irányultsága közömbös, mert az építésirányát a műlép eleve megszabja (a műlép tehát ebben az értelemben építési/irányultsági kényszert jelent). Ha egy adott méhcsaládban nincs műlép, és afészekben/méztérben fogy a hely, úgy a rendelkezésre álló szabad tereket isbeépítik. Ezek az építmények sokszor szabálytalanok és zugépítményekneknevezzük őket. A szabályos hatszögletű sej tek mellett gyakran találunk szabály­talan alakú, ún. kötősejteket is, amelyekkel a lépeket a keretekhez, vagy a zug­építményeket a kaptár falához rögzítik. Egy szabadon építő méhcsalád, vagymondjuk egy raj a kezdet kezdetén csak munkássejteket épít. Egy határon túlazonban heresejtes lépet is fog építeni, és annál hamarabb, annál nagyobb mér­tékben, minél idősebb az anya.

45

Scanned by benoni

A hőmérséklet

és a páratartalom szabályozásaA nektár bevitelével több-kevesebb víz kerül be a méhcsaládba, amely víztarta­lom a nektár mézzé érlelé se során el kell a kaptárból távozzon , pontosabban,jórészt el kell távozzon. A páratartalom s ezzel együtt a hőmérséklet-szabályo­

zásra kétféle tevékeny ség szolgál: a szellőztetés és az ún. tőgy é lés. Mindkettő

társas tevékenység. A szellőztetés eléggé közön séges magatartásforma, a nektármézzé érlelése során szinte mindig láthatók méhek , amelyek a kaptár röp­deszkáján állnak kisebb-nagyobb számban (fejjel a kaptár belseje felé fordulva )és szárnyukat rezgetik. Ezek a méhek a szárny rezgetésével a levegőt mozgat­ják, a kaptár levegőjét áramoltatják. Az áramló levegő egyrészt hőt von el, más­részt elvonja a kaptár, ill. a nektár nedvességtartalmának egy részét. Nyáron- nem egy példa volt már rá napjainkban - a külső hőmérséklet még itt a mér­sékelt égövön is meghaladhatja a fészekhőmérsékletet. Ezt a méhekre nézvenemkí vánato s hőmérsékletet a méhcsalád már nem lesz képes a fenti szellőz­

tetési szisztémával korrigálni , ezért a méhek a kaptár homlokfalán, a röpnyíl ásalatt, esetenként akár a kaptár falán húzódnak fürtbe, vagy mint mondaniszoktuk: tőgyeInek. A szokásos fészekhőnél sokkal magasabb hőmérsékletet acsalád, főként a fiasítás nehezen viseli , ezért víz behordásával és elpárologtatá­sával igyekszenek csökkenteni a kaptár belső hőjét.

A fentebb említett szellőztetésnek, mint viselkedésmódnak más szerepe isvan a család életében. A sze llőztető méhek illatot is terjesztenek, amely a kap­tár méheinek tájékozódását hivatott segíteni.

A nektár- és virágporforrás felderítéseés jelzése

A kaptárból kora reggel kirepülő első méhek valószínűleg "vaktában" keresnekméhlegelőt. Az első nektárforrást szín (tömeges virágzás esetén) és illat alap­ján találják meg. Felszívják a nektárt és visszatérnek családjukba. Ott a bevittnektárral megkínálgatják társaikat. A társak ennek alapján tájékozódnak arról ,hogy milyen a keresendő élelem cukortartalma. A nektár illatanyagokat is tar­talmaz , így arról is tájékoztat, hogy milyen illatú virág keresendő . Arról , hogymindez merre , milyen távolságban van egy harmadik információforrás, az ún."tánc" szolgáltat adatokat. A nektárforrás irányát és távolságát - távolságtólfüggően - az ún. körtánccal , ill. riszálótánccal jelzik a munká sméhek. Ha a nek­tárforrás egészen közeli (100 m-en belüli ), akkor körtáncot járnak. Ez a moz-

46

gásforma azt jelenti, hogy a méh kör alakban körbejár oly módon , hogy először

egyik irányba, mondjuk balról jobbra, aztán a kör bezárul ásával jobbról balra te­szi meg a kört. Időnként megáll és nektárjából ad a körülötte lévőknek. Ezek améhek a nektár illata és a tánc formája alapján felismerik, hogy az adott illatúméhlegelőt a közvetlen környezetben kell keresni. ők maguk is kirepülnek, ésvisszatérésük után ugyanígy adják tovább az információt. Könnyen átláth ató,hogy az információ ezen a módon gyorsan eljut a teljes gyűjtőnépességhez.

A 100 méteren túli élelemforrást riszálótánccal jelzik. Ez a mozgásformajelzi a gyűjtőhely, nap-kaptár síkhoz viszonyított irányát, ill. a távolságát. A táncformáját tekintve egy kissé lapított nyolca shoz (két félkörszerű alakzat egymás­sal szemben) hasonlít. A nyolca s ívén körbefut a méh, azonban amikor az egye­nes szaka szra ér, ott potrohát jobbra-balra ingatja , majd a nyolca s másik ívén futvégig és kezdi elölről. A nyolcas egyenesének iránya jelöli ki a kaptár-nap­m éhlegelő irányt. Ha a lépen a méh alulról fölfelé haladva "riszál", úgy a kere­sendő méhlegelő a kaptártól a nap irányába esik. Lefelé haladva a méhlegelő

nappal ellentétes irányát jelzi , ha pedig ettől a síktól bizonyos szögben eltér , úgya keresendő élelemforrás az adott szögben és irányban van. A riszálások inten­zitása jel zi a távolságot. Minél közelebb van a legelő , a táncoló méh annál gyor­sabban riszálja potrohát, és minél távolabbra esik, annállassabban. (A méhek ejelzésmódját a XVIII. sz. végén Spitzner német pap ismerte fel és értelmezte he­lyesen , de teljesen egzakt leírását a XX. sz. közepén Karl von Frisch adta meg) .

A nektár gyűjtése és mézzé alakításaA gyűjtőméh rászáll a virágra , vagy ha a virág kicsi, akkor a növényre úgy, hogyszípókáját a nektárforrásba nyújthassa. Mindaddig szív, amíg a nektár ki nemfogy, vagy elérhetetlenné nem válik a virágszerkezet miatt. Ezután újabb virág­ra száll, és mindaddig szívogat, amíg mézhólyagja meg nem telik . A megteltmézhólyaggal visszatér családjába, és vagy maga , vagy a belső munkásméhekközvetítésével lerakja terhét. A gyűjtőméh ezt követően némi pihenő és tiszto­gatás után újabb gyűjtőútra megy. A belső munká sméhek folyam atosan érleli ka nektárt. E tevékeny ség során felszívják, és egyébként mozdulatlan rágóikközött lüktető mozgásban tartják. Egy idő után a nektárc seppet lenyelik, majdújra kipréselik , és mirigyváladékot kevernek hozzá . Amirigyváladék enzimjeia nektár cukrait átalakítják, az összetett cukrokból egyszerű cukrokat készí­tenek. Ezt követően a nektárt sej tekbe helyezik úgy, hogy a még híg nektárt ki­terítik a sejtfalra, hogy nagyobb felületen érintkezhessen a levegővel és ezáltalnedvességtartalmából hamarabb veszít sen. A későbbiekben ezt a már félérettnektárt újra felszívják, újra átdolgozzák, és esetleg újabb sejtekbe helyezik át.A folyamat mindaddig tart, amíg a nektár mézzé nem alakul. A cukrok átalaku-

47

Scanned by benoni

lása biokémiai folyamat, amelynek végbemeneteléhez időre van szükség .Ennek következtében a méz érési folyamata nem látható, csak a végeredménytlehet tudni. Amikor ugyanis a nektár mézzé alakult és a sejtet a méhek megtöl­tötték érett mézzel, viaszlapocskákkal lefedik, hogy a méz nedvszívó képessé­génél fogva ne szívhasson a kaptár légteréből vizet magába, azaz ne hígulhas­son fel ismét. A gyakorló méhész számára a lépek fedése a jele annak, hogyaméz érett, elvehető.

A virágpor gyűjtése és tárolásaA méh virágporgyűjtő tevékenységéről volt már szó, de nem beszéltünk a kap­tárba behordott virágpor sorsáról. A virágporrakománnyal visszatérő méh a ra­kományát egy a fiasítás körül elhelyezkedő sejtbe helyezi be. A sejt lehet olyan,amelyikben még nincs virágpor, de lehet olyan is, amelybe má s gyűjtőméhek

már letették rakományukat. A választás esetleges. A kiválasztott sej tbe bele­lógatja hátsó lábait, potrohát megtámasztja a lépfelületen, és k öz éps ő lábai se­gítségével .Jielel öki" a sejtbe a ' pollencsomókat, kic sit takarítgatja magát ésodébbáll. A többi nem az ő dolga. Helyét belső munkásméhek veszik át. A belső

munkások a virágporcsomót földarabolják és nektárt, mézet vagy akár mi­rigyváladékot is adnak hozzá. (Kimutatható, hogya "silózott" virágpor cukor­tartalma magasabb, mint az adott virágé, ill. annál is, mint amekkora a méh ál­tal szállított virágporcsomóé). Az így silózott virágpor tejsavas erjedésen megyát, és min őség ét képes (normál körülmények között) hosszabb ideig megőrizni.

Vízgyűjtés

A méhcsaládok életében fontos szerepet játszik a víz. Az ivadékok és a kifejlettméhek számára élelem, vagy az élelem hígításához használt anyag: oldószer.A hagyományos okfejtés szerint minden méhegyed kialakulásához egyhatodsejtnyi vízre van szükség. A vízgyűjtők többnyire fiatal méhek, de a koro sztályifelo sztás nem merev. Aki töltött már időt itatók megfigyelésével , tapasztalhatta,hogya vízgyűjtők között öreg, kopott méhek is akadnak.

A vízgyűjtőméhek tánccal jelzik a vízforrást és a vízgyűjtés tényét ahhoz ha­sonlóan, ahogyan a nektárforrást is lejelzik. A behozott vízzel megkínálják tár­saikat, hasonlóan, mint ahogy nektárral kínálnak, és a vízgyűjtő méh ek is újragyűjtőútra indulnak némi élelem felvétele után. Egyes kutatók úgy vélik, hogya méhek nem minden esetben jelzik tánccal a vizet, hanem csak akkor, ha a kap­tárhőmérséklet normális mértéken felüli emelkedése nagyobb mennyiségű vízbehozatalát indokolja.

48

Amennyiben a méhek bőséges nektárforrást találnak, úgy a nektár víztar­talma önmagában elég, vagy csaknem elég a méhcsalád szükségleteire. A víziránti, fenti okból keletkező és változó igény nagyon jól nyomon követhető azitatók méhlátogatottságán. Ha az idő hordástalan, vagy a hordás alacsonyszintű és a családokban sok gondozásra váró fiasítás van, úgy az itatót sűrűn lá­togatják a méhek. Ha a hordás bőséges, vagyis a vízigény a nektár víztartalmá­ból is kielégíthető , úgy a méhek otthagyják az itatót.

A víz emellett, amint a fentiekben már utaltunk rá , hűtőközeg is, mert elpá­rologtatásával a túl ságosan meleg napokon a méhek csökkenteni tudják a kap­tár h őrn érséklet ét.

A mérsékelt égövön ritkán, a szárazabb és melegebb kIímaterületeken gyak­rabban megfigyelhető. hogy a méhek tárolják a vizet. Tárolhatják sej tekben,sejtcsoportokban, de akár egész lépekben is. Normál időjárási viszonyok mel­lett azonban ez a tárolás egy határon belül marad, hiszen a méhek vízhez csak­nem minden nap hozzájuthatnak. Megfigyelések szerint a méhek a mézhólyag­jukban is tárolhatnak vizet mézzel keverve. Az így tárolt vizet (a vízfesté seskísérletek tanúsága szerint) egy idő után a fiasítás köré rakják le. Ezen megfi­gyelések alapján következtetnek arra, hogy a fiasítás körül néha hordástalanidőben is megfigyelhető nyitott méz ennek a vízzel kevert méznek a lehe­lyez és éb ől származhat.

Egyes kutatók vizsgálatai arra mutatnak, hogyaméhcsalád relatíve rövididőn belül képes érzékelni a vízhiány állapotát, ha az addig látogatott méh­legelő már nem biztosít gyűjtési lehetőséget, ami a család szempontjából a víz­hiány beállását jelenti. Ilyenkor a méhek mézhólyagjában megnövekszik a eu­korkoncentráció, s a méhek a normális cukorszint beállításához vizet kívánnak.A vízgyűjtők ilyenkor "új ra felveszik a munkát", és visszaáll a kívánatos álla­pot. A méhcsaládok vízigénye a fiasítás állapotától, az időjárási viszonyoktól , améhcsalád nagyságától függően ugyan, de meglehetősen nagy. Egyes esetekbena napi fél litert is elérheti, vagy akár meg is haladhatja, de teljesen átlagos csa­ládoknál is megüti a másfél-két decilitert.

Propoliszgyűjtés

A propolisz , vagy régiesebb nevén méhszurok, olyan méhek által , növényekrőlgyűjtött ragadós anyag, amelyet igen sokcélúan használnak a kaptárban. Mivelnem szeretik a huzatot, eltömik propolisszaI a kisebb nagyobb nyílásokat, sőt

szükség esetén leszűkítikvele a röpnyílást is. A keretvállaknál valószínűleg szi­lárdítási céllal propoliszdepókat képeznek, de ugyanígy a keretvállak alatt ésmellett is eltömítenek minden hézagot. Bevonják vele a kaptárfalakat és a ker­teket, s eltömítenek vele mindenféle rést, ami 5 milliméternél nem tágasabb.

49

Scanned by benoni

Nem túl ritka látvány, hogy a nagyobb termetű állati kártevőket, melyeket sike­resen elpusztítottak a kaptárban és nem voltak képesek eltávolítani (halálfejeslepke , egér, cickány), propolisz segítségével "mumifikálnak" .

A propolisz neve az ókorból származik (pro polisz =a város előtt) és arra amegfigyelésre utal , hogy az ősi méhlakásokban a méhek gyakran szűkítették

vele a röpnyílásokat, megelőzendő a méheIIenségek behatolását.A propoliszgyűjtő méhek ezt a ragadós anyagot különféle növények rügyei­

ről és a növények testéről bárhonnan gyűjtik, ahol csak van, és ahol hozzáfér­nek. A propoliszrészecskéket rágóikkal ragadják meg és szakítják el a depóból ,majd a rágók közt kissé megcsócsálva (némi mirigyváladékkal keverve) lábaiksegítségével juttatják be ugyanabba a kosárkába, amelyben a virágport is gyűj­

tik és szállítják. Amikor mindkét oldali kosárkái megtelnek, a gyűjtőméh haza­száll propoliszcsomócskáival, és arra a helyre viszi, ahol szükség van rá. Ottkaptárbéli társai fogadják és segítenek megszabadulni rakományától. Az útköz­ben megmerevedett propoliszcsomót rágóikkal aprítják fel, és rágótövi miri­gyük váladékával oldva helyezik rendeltetési helyére.

A propoliszgyűjtő méhek a gyűjtőkorban lévő , külső munkásméhek közülkerülnek ki. Minthogy a propolisz mint anyag hőre lágyuló, vagyis hűvösben

kemény és rideg , a propoliszgyűjtés egy adott napon későbben kezdődik, minta virágpor vagy a nektárgyűjtés. Ugyanezen oknál fogva korábban is fejeződik

be. Szakirodalmi adatok szerint általában csak tíz óra körül kezdenek a méhekpropoliszt hordani, és du. négy órakor be is fejezik.

A gyűjtéssel kapcsolatos egyéb fogalmak

Virághűség

A méheknek az a tulajdonsága, hogy egy adott virágot (virágzó növénykultúrát)mindaddig látogatnak, amíg a virág jelentősebb mennyiségben ad nektárt, ill.ameddig más (tömegesen virágzó) növény látogatására nem térnek át. A méheke sajátsága teszi lehetővé , hogy az egyidőben, nagy területen virágzó, nagy nek­tárhozamú növényekről fajtamézeket lehessen termelni.

A virághűség adott esetben a fajtaméz termelésének, de egyáltalán a mézter­melésnek is akadálya lehet, mert ha két , a fenti kritériumoknak megfelelő nö­vény a röpkörzeten belül időbeli átfedé ssel virágzik, úgy előfordulhat, hogya virághűség miatt a virágzás lefelé menő stádiumában lévő virágot látogatják akésőbben nyíló, de a felfelé menő stádiumban lévő növény helyett. Maga a vi­rágcsere is időt vesz igénybe, így a kétféle nektár a méztérben keveredik.

A virághűség nem annyira abszolút tulajdonság, mint ahogyan korábban vél­ték. Amennyiben az adott röpkörzetben csak sokféle, elszórtan virágzó, kisebb

50

vagy azonos nektár/virágpor hozamú növény van, a méhek, még ugyanazoncsaládok méhei is, váltogatják a növényeket, vagy különböző növényekre tájol­nak. Ezt a tapasztalatot könnyen megszerzi a virágportermeléssel foglalkozóméhész, amikor virágporszedőjétkiürítve a sokszínű virágporszemeket látja.

Röpkörzet

Azt a távolságot értjük rajta , amelyet a gyűjtőméhek bejárnak. Szeretjük körnekelképzelni, de többnyire nem az, mert a méhek tájolá sától , az adott területenelérhető virágok milyenségétől, területi eloszlásától függően szeszélyes alakúlehet. A hasznos röpkörzet fogalma egy 5 km sugarú kört foglal magába. Ez igennagy terület, csaknem 80 négyzetkilométer, más mértékegységben 8000 hektár.Ez a területnagyság magyarázza, hogy növényvédelemből eredő mérgezésekesetén egymástól nem túl nagy távolságra lévő méhállományok gyakran nemazonos fokban károsodtak, vagy esetleg egyikük nem is károsodott. Ekkora terü­letű röpkörzetben a különböző állományok méhei egymástól nagy távolságralévő területré szekre tájolhatnak, így a káros hatások nem egyformán érik őket.

Noha a méhek képesek egyes növényekről még esetenként a fentiekben meg­adott távolságnál nagyobbról is hasznosan gyűjteni , nem célszerű szem elől

téveszteni , hogy nagyobb a hozam , ha a méh a látogatott növényhez/növénykul­túrához közel van. A közeli növényről ugyani s egy nap alatt többször képe smegfordulni egy gyűjtőméh, mint a távoliról , kevesebb nektárt fogya szt el a re­pülés során, vagyis több lesz a hozam.

Eltájolás

Az eltájolás azt jelenti, hogy a tájékozódó repülésen átesett méhek az egy csa­ládból kirepült összes gyűjtőméhez arányítva, kisebb-nagyobb mértékben nema saját, hanem idegen családokba térnek vissza. Szakirodalmi adatok szerintminél fiatalabbak a méhek, annál nagyobb esély van az eltájolásukra. Hozzájá­rulhat továbbá az eltájoláshoz a szeles idő, a nagyon monoton módon lerakottkaptársor és a kaptárok azonos jellege.

Ebből következik, hogyakaptárok homlokfalának különféle színnel, ill.megfelelő ábrákkal történő jelölése csökkenti az eltájolást. Ugyanez a helyzet akaptárok nem egy vonalba történő lerakásával. Ha a családokat 4-es blokkok­ban, a négy égtáj felé való tájolá ssal helyezzük el, az eltájolás mértéke egészenalacsony lesz.

51

Scanned by benoni

A méhek tanulási képességeiA méhészek jól tudják, hogyalucemán gyűjtő, még tapasztalatlan fiatal méh elöl­ről, ha úgy tetszik szemből dugja be szipókáját a virágba, ha a virágban l évő nek­tárt ki akarja szívni. A hosszú virág alján elhelyezkedő nektáriumot azonban a méhnehezen vagy egyáltalán nem éri el a relatíve rövid szipókájával, és nem képeskellő mennyiségű nektárt felszívni. Hosszabb-rövidebb kísérletezés után a méhrájön, hogyanektárhoz oldalról is hozzáférhet , és megtanulva ezt a gyűjtési

lehetőséget, ezután már oldalról szívja ki az édes folyadékot. Ez az apró példa iga­zolja, hogy a méh mint egyed képes bizonyos dolgok megtanulására, és a tanultdolgok alkalmazására. (Itt meg kell jegyezni, hogy attól fogva, hogy egy méh meg­jegyezte, hogy oldalról is kiszívhatja a nektárt, nem számíthatunk rá megporzó méh­ként, mert a portok tartaImát csak a szemből szívó méh viszi át nagy bőséggel).

Ugyancsak a méhek tanulóképességének bizonyítéka a virágporgyűjtés. Ha avirágporszedő készüléket egy adott napon a méhek kirepülésének megkezdéseután helyezzük fel a kaptárra, a visszatérő méhekben zavart kelt a kaptár eddigismert röpképének megváltozása. Kezdetben csak kavarognak a megváltozottformájú kaptár előtt, aztán lassan megszokják és elfogadják az új helyzetet.Ehhez hasonlót tapasztalunk, ha megfigyeljük, hogyan viselkednek a méhek afrissen felhelyezett virágporszedő rácsnál. Az újonnan kírepülő és gyűjtőútról

visszatérő méhek sok-sok furatot kipróbálnak a rácson, mire rászánják magukat,hogy egyen be is menjenek. Amikor végül kiválaszt egy furatot a befelé igyekvő,

virágporral megrakott méh, mindent elkövet, hogy rakományát bevigye. Enneklegtöbbször az a következménye, hogy mindkét virágporcsomója lesodródik, ésa virágporcsapdában köt ki. Ezt néhány szor még "eljátssza", majd megtanulja,hogy ez az út nem járható. A tapasztalt méhek már nem próbálkoznak annyit.Szinte rögtön "kilőnek" maguknak egy furatot, egyik lábukat a hasuk alá fordít­ják, a másik lábukról lelökik a virágporcsomót, és a hasuk alatt lévő virágporcso­mót beviszik a családnak. Nagyon száraz időjárás esetén, amikor egészen kicsivirágporcsomókkal jönnek vissza, akár mindkét csomót is beviszik. A belső

munkásméheknél tapasztalt és korábban már ismertetett alkalmazkodóképességmellett , itt a méhcsalád alkalmazkodóképességére is látunk példát. Ha a virág­porszedés miatt csökken a méhcsalád virágporkészlete, egy idő után nagyobbszámú gyűjtőméh áll át virágporgyűjtésre, és a méhcsalád virágportartalékai a vi­rágpor elszedése ellenére visszaállnak az eredeti , ill. az azt megközelítő szintre.

A méhcsalád mint életközösség is képes tanulni. Effajta tanulásra szemlé­letes példa az etetés. Ha a méheket mindig azonos időben etetjük, hozzászok­nak, és egy idő után az adott időpontban akkor is feljönnek a menekülőtérben

lévő etetőtálcába, amikor nem kapnak élelmet. Természetesen felejteni is tud­nak, mert ha hosszabb időn keresztül nem kapnak enni, úgy bizonyos idő múl­tán már nem jönnek fel többé.

52

A méhcsalád mint életközösség szaporodásaA méheket egyedileg az anya szaporítja. Petézik és a petékből teljes átalaku­lással kifejlődnek a méhek.

A méhcsalád mint életközösség szaporodása ettől sokkal bonyolultabb, sok­kal többtényezős folyamat, és a mindennapi szóhasználatban, de a méhészetiszaknyelvben is rajzásnak nevezzük.

A normális méhcsaládnál egyensúlyi állapot áll fenn az anya petézéséhez,a begyűlő élelem raktározásához rendelkezésre álló hely, a nyitott és fedett fia­sítás aránya, valamint a fiatal (dajkakorú) méhek, továbbá a többi korosztálybatartozó méhek egyed száma között. Ha ezt az egyensúlyi állapotot a napontabegyűlő élelem felborítja oly módon, hogya petézésre nap mint nap rendelke­zésre álló hely lecsökken, mert a begyűlő élelem elfoglalja, akkor egy idő utánbekövetkezik egy arányeltolódás a fedett fiasítás javára. Több lesz a fedett fia­sítás, mint a nyitott , s ennek az lesz a következménye, hogy sok dajkakorú m éh­nek nem lesz életkorának megfelelo munkája. Elkezdenek anyabölcsőkezde­

teket építeni , amelyeket az anya be fog petézni , s ezzel kezdetét veszi az újanyák nevelése. Mihelyt ez a folyamat elindul , a család az eredeti anyát nemeteti oly mértékben, mint korábban, ezért az anya lefogy , napi petézése csökkenés felké szül a méhlakás elhagyására. Az anyabölcsőkezdeteket az anya nemegyszerre, hanem egymás után, némi késedelemmel petézi be, ami azt jelenti,hogy az új anyák sem egyszerre kelnek majd ki. Amikor az elsőnek bepetézettanyabölcső lefedődik, a család eredeti anyja "összetoborozza" a család fiatalméheinek jó részét és velük együtt kirepül. Az anyával együtt kirepült méhtö­meget hívjuk rajnak. A raj többnyire a méhe s közelében száll meg, általában egynapig ott marad, majd ha a méhé sz nem fogja be, továbbáll. Az eltelt idő alatt araj felderítő méheket küld ki, amelyek újabb üreget találnak (odú , elhagyottvagy üres kaptár, kémény vagy bármilyen más üreg), kitakarítják, lejelziknyomjelző feromonokkal és társaiknak hírt adva róla, beköltöznek oda.

Ha a méhésznek sikerül észrevennie a raj kiszállását, akkor befogja azt, új la­kásba telepíti, ahol a raj lépeket épít magának, gyűjteni kezd , és nekifog az iva­dékgondozásnak. Ezzel új család jött létre.

A kaptárban ottmaradt fedett fiasításból elkezdenek kelni a méhek és növe­lik a kaptárban maradt, erősen megcsappant népesség egyedszámát. Eközben azanyabölcsőkben fejlődnek az anyák. Amikor az első anya kikel , leromboltatja atöbbi anyabölcsőt, ill. megöli vetélytársait. Néhány nap után nászrepülésre in­dul, és a sikerült nászrepülések után elkezd petézni. Ezzel visszaállt a családeredeti állapota, és a régi családból két új család lett, a méhcsalád mint egészmegszap?rodott.

53

Scanned by benoni

Az anyával kapcsolatos jelenségek és fogalmak

Nászrepülés és párzás

Az új, párzatlan anyának ahhoz, hogy petéiből munkásméhek alakulhassanakki, először meg kell párzania, mert a peték megtermékenyítéséhez szükségeshímivarsejteket csak a párzás aktusa során szerezheti be.

A párzott anyák a kaptárból ritkán szállnak ki (általában csak rajzáskor), áma frissen kelt párzatlan anyák a kelést követő tíz nap során többször is kire­pülnek. A repülések során ivari csalogatóanyagot bocsátanak ki azzal a céllal,hogy magukhoz vonzzák a hímeket, és velük párosodjanak. Ezért az anyáknakezeket akirepüléseit nászrepülésnek nevezzük. Az említett tíz nap során az át­lagos egészségi állapotú méhanyák többször is kiszállnak nászrepülésre, ésmai ismereteink szerint egy nászrepülés alatt is többször párzanak. A párzat­lan anya első kirepülése inkább csak ún. "tájékozódó kirepülés". Szakirodalmiadatok alapján az első kirepülés során az anyáknak csak egy kisebb hányadánaksikerül a párosodás. Nem minden időszak és nem minden idő alkalmas a nász­repülésre. Csendes, napos, meleg időben általában II és 17 óra között történnekmeg a nászrepülések. Ha más lehetőség nincs , a párzatlan anyák természetesenrosszabb időjárási viszonyok mellett is kiszállnak, de olyankor igen nagy leheta párzási veszteség.

A nászrepülés sajátos jelenség. A kiszállt anya ivari csalogató anyaga nagytávolságból is odavonzza a heréket, s azok a gyorsan szálló és cikkcakkos alak­zatban repülő anyát úgy követik , mint egy zászló a kezet, amely tartja, ill. futvalengeti. Altalában 6-10 méter magasságban, szemmel jól követhetően repülnekaz anyák s utánuk a herék. A már említett ivari csalogatóanyag vonzza őket,

5. ábra. Nászrepülés és párzás (Ko-Ryo Apiary 1985)

54

amelyet az anya a rágótövi mirigyében választ ki. A párzási aktusban ténylege­sen résztvevő here hátulról közelíti meg az anyát, átfogja az anya potrohát a hát­só lábaival. A kopuláció megtörténte után a here még repülés közben lesza­kad az anyáról oly módon , hogy párzószerve elszakad, és egy része az anyábanmarad megakadályozandó az ondó kifolyását. E bennszakadt rész az ún. párzásijegy. A párzási aktus egészen rövid időt vesz igénybe, s aztán az anya a többiherétől követve folytatja a nászrepülést. Az anya potroh végében maradt párzásijegyet a következő here távolítja el, majd az is megpárzik az anyával. A nászre­pülések mindaddig folytatódhatnak, amíg az anya magtarisznyája meg nemtelik. Ezt követően, pár nap elteltével az új, immár párzott anya megkezdi a pe­tézést és többé nem lesz képes nászrepülésre. Úgy tartják, hogyapeterakásonátesett nőstény már nem képes a továbbiakban ivari csalogatóanyagot kiválasz­tani, így több nászrepülésre sem kerülhet sor.

A sikeres párzásnak nem "kötelező" és nem kizárólagos bizonyítéka az, ha azanya párzási jeggyel tér vissza. A párzási jegyelveszhet, kieshet az anya potroh­végébőI, ám a párzás ettől megtörténhetett és sikeres lehetett. Akkor lehetünkbizonyosak a párzás sikerességét illetően, ha az anya már szépen petézik.

Anyátlanság és álanyásság

A méhcsalád sokféle okból veszítheti el az anyját. Nem ritka, hogy egy családanyja a család kezelése közben akár a kezelő személy gondatlansága, vagy másvéletlen okból kifolyólag elveszik. Az ilyen család anyátlanná válik. Az anyát­lan család viszonylag rövid idő elteltével fölismeri helyzetét, ugyanis lassan el­tűnik az anyatermék, amit eddig a család méhei az anya jelenlétében állandóanérezhettek, s ami eddig a családban a szabályzó szerepet betöltötte. Az anyát­lan család első reakciója az anyátlanság állapotára az ún. "sírás". Szárnyuk rez­getésével jellegzetes zúgó hangot adnak tartósan, ami a méhész számára jelzés,hogy valami nincs rendben. Az anyás család, ha a kezelés, koppantás hatásárafel is zúg, hamar lecsillapodik, és csak a szokásos zsongás hallatszik ki belőle.

A sírás szakadatlan és a kezeléstől függetlenül is hallatszik, bár nem nyitott kap­tárból nem nagyon hallatszik ki. Az anyátlanságot a méhész általában csakvéletlenszerűen veszi észre, különösen az olyan méhész, aki idő hiányában rit­kábban van méhesében.

Az anyátlan méhcsalád az anyaveszteséget pótolni akarja, s ezért álcásmunkássejteket kezd anyabölcsővé alakítani. Az így átalakított munkássejtekethívjuk pótbölcsőnek. A méhek itt nem képesek válogatni, így különféle korú ál­cákra építenek pótbölcsőt. Azt azonban nem tudják, hogy az idősebb álcákraépített pótbölcsőkből nem lesz jó anya. Azt sem veszik figyelembe, hogy azidősebb álcának hamarabb letelik a 16 napos fejlődési ideje, így az ebben

55

Scanned by benoni

fejlődő anya hamarabb kel ki, mint egy olyan anya, amely fiatalkorú álcábólfejlődhetett. Az anyá tlan csa ládban tehát teljesen reális a veszély, hogy rosszabbminőségű pótbölcsős anya kel benn e először, és elsőnek kelve elpusz títja vagyelpusz títtatja a később (ese tleg sokka l jobb minőségű) kelőket.

A fenti hátránnyal kelt anyáknál jó esé ly van arra, hogy anászrepülés soránelvesznek. Ha az ilyen helyzetben l évő csa lád anyja elvesz ik, a család veszé ly­helyzetbe kerül , ugyani s ninc s már nyitott fiasítása. A pótbölcsős anya elvesz tésé tújabb pótbölcsős anya nevelésével, nyitott fiasítás híján nem tudja megoldani.

Ebben a csa ládban ekkor már csa k méhek és fede tt fiasítás van, amelyből fo­lyamatosan kelnek a méhek , amíg csa k az összes ki nem kel. Amíg fias ítás vanjelen a csa ládban, az gá tlólag hat a munkásméhek petefészkének működésére .

Amint a fiasítás kikel , ez a gá tló hatás megszűnik , és az eddi g működésben gá­tolt petefészkük megdu zzad , és képessé válik peték l efűzésére. A munkásméhekpetézni kezdenek . Az ilyen peterakó munkásméheket nevezzük álanyáknak.Az álanyák petézése sza bálytalan. A "táblása n" petéző anyákkal sze mben az ál­anyák hézagosan , mondhatni összevissza petéznek és gyakori, hogy egy sej tbetöbb petét is rakn ak. Az álanyá k fiasításából csak hereméhek képesek ki fejlőd­

ni, mert a munkásméh peték megtermékenyítetlenek. Segítség nélkül az álanyáscsa lád tönkremegy. Az anyá tlan ill. álanyás csa lád fölismerése, a rajt a való se­gítés méhészeti felada t, amelyrő l a maga helyén még ej tünk szó t.

Herepetézés

Néha előfordu lhat, hogy egy méhcsaládban az anya megléte ellenére túlságosansok a herefiasítás, vagy már csa k herefiasítás van. Az előbbi ese tet az anya ki­merülésének, az utóbbit herepetézésnek mondjuk. Mindkettő mögött ugyanaza jelenség áll, ha nem is ugyanazon mértékb en . Az anya magtari sznyáj ábólerősen elfogytak, vagy teljesen elfogytak a tárolt hími varsejtek , így az anyaugyan petézni képes, de a petéket nem tudj a megterm ékenyíteni . A herepetézésjelensége mögött állhat az anya kora, a rossz ul sikerült párzások ill. az anya be­tegsége. Újabban tapasztalhatjuk, hogyakártevők(pl. varroa atka) ellenkülönféle vegyszerekkel (többny ire idegmérgekkel) folyamatosan vagy nagygyakorisággal kezelt méhcsaládok egy részében az anyák herepetézőkké

váltak. Fölmerülhet a gyanú, hogy az alkalmazott szerek hatóanyaga megöli ,vagy működésükben blokkolja a hími varsejt eket , s ezé rt az anyák csa k megter­mékenyítetl en petéket lesznek képesek lerakni , vagy is herepetézők lesznek.

Előfordul, hogy néha az álanyásság és a herepetézés jelenségét összekeverik ,mert eredményüket tekintve nincs közöttük különbség. Okukat tekintve azo n­ban igen jelentős az eltérés. A herepetéző anya valóságos, ám funkcion álisanrosszul működő méh anya. Az álanya nem anya, hanem petéző munkásméh .

56

A méhcsalád mint életközösség télenA közbeszédben hőszabályozás szempontjából két csoportra szoktuk osztani az ál­latokat. Azokat, amelyek hőmérsékletüket csak kis mértékben képesek szabályoz­ni, s ezé rt hőmérsékletük inkább a környeze t hőmérséklete szerint alakul, hidegvé­rű állatoknak; azokat, amelyek önálló hőszabályozásra képesek, vagy is j elentős

mértékben függetlenednek a környezet hőjétől , melegvérű állatokn ak nevezzük.A méhek e tekintetben érde kes helyet foglalnak el, mert egyedekként hideg­

vérű, míg élőközösségként melegvérű állatnak tekinthetők.

A méh mint egyed igen kismértékb en képes hőszabályozásra , így testhőmér­

séklete a környezet hőmérséklete sze rint alakul. Ha a körn yezet hőmérséklete

csökken, a méh testhőmérsékl ete is csökken és fordít va. Ha a testhőmérsékl ete

+ 10 °C alá csökk en , mozgásképtel enn é válik. +6 "C alatt egészen megderm ed ,+3 OC-on nem képes a saját mézhólyagjának tartaImá t sem felhasz ná lni. Úgy vi­selkedik tehát, mint egy hidegvérű állat.

A méhcsalád ezzel szem ben képes a hőszabályozásra. A tenyészidőszak so­rán alka lmazott hőszabályozásról már beszéltünk, most a téli hőszabályozásról

lesz szó . Itt , a mérsékel t égövön az évszakok v áltakoznak , és a relatíve kiegyen­lített tavaszt a meglehetősen (napjainkban ink ább szélsőségesen) meleg nyár, azőszt pedig a hideg tél követi . Amikor a hőmérséklet tartósan +10 "C alá csök­ken, a méhek befejezik röpködésüket , az anyák befejezik a fiasí tó tevékenysé­ge t, és a méhcsalád ún. téli fürtbe húzódik. A téli fürtöt általában gömbfo rmá­nak mondjuk és megközelítőleg az is, azonb an olyan gömb, amelyet a lépeksze letekre tagolnak. A telelő család méhei a lépek közötti léputcákb an helyez­kedn ek el, és különösen nagylépes kaptárokban egy mással nem érintkez nek.A léputcákon belül a méhek elhelyezkedése azo nos . Egy részük fejjel előre be­húzód ik az üres sejtekbe, más részük a léputcán belül sza bado n mozog, harm a­dik részük a léputca belseje mint központi mag körül sűrűn összehú zódik olymódon , hogy fejjel a léputca belseje felé néz és szo rosan egy máshoz nyom ód­va ún. szigetelő héjat alkot. Az egy léputcára leírt ak érvé nyes ek az egészre is,tehát a gömbformáj ú téli fürt olya nnak képzelhető el, mint egy (a telelő csa ládegyedszámától függő vastagságú) héjj al körül vett gö mb.

Szó volt már arról, hogy az áttelelő méhek másfajta belső fölépítésűek, hosz­szabb élettartamúak, egyszóval mások, mint a nyári méhek. Azonb an az a kife­jezés, hogy áttelelő méh, nem egésze n pontos, ha az egyes egyedek életkorátvizsgá ljuk. Az áttelelő méhek a nyári napforduló (jún. 22.) után kezdenek elkialakulni, és kialakul ásuk mind addig tart, amíg az anya be nem fejezi petézését.Ez azt jelenti , hogy életkorukat illetően az egyes egyedek k öz ött akár több hóna­pos különbség is lehetséges. Mégis valamennyit áttelelő méhn ek nevezzük, sazok is. Ez az életkorbe li differencia a telelés sorá n nagyon hasznos lesz . A mé­hek ugyanis életkoruktól függően különböző hőtermelő képességgel rendelkeznek.

57

Scanned by benoni

Az idősebb méhek aktív hőtermelők, amin azt értjük, hogy képesek izommun­kával hőt termelni. A fiatal méhek passzív hőtermelők, csak a biológiai oxidációrévén termelnek hőt. A téli fürt héját idősebb méhek, vagyis aktív hőtermelők, atéli fürt belsejét jobbára fiatal méhek, vagyis passzív hőtermelők alkotják.

A téli fürtben termelődő hő három úton jut a külvilágba: hővezetéssel (lépek,maguk a méhek, keretlécek), hőáramlással (a méhek között) és hősugárzással

(a gömb felületéről). Mivel a kaptárak belső tere a röpnyíláson keresztül kap­csolatban áll a külső térrel, a kaptár telelőfürtönkívüli része némi fáziskésésselköveti a külső hőmérsékletet. A telelőfürtön belül azonban a hőmérséklet némiingadozással ugyan, de stabil. A külső hőmérséklet a telelőfürt hőmérsékletére

hatással van. Ha emelkedik, úgy a telelőfürt (a gömb) megnöveli felületét, a mé­hek ritkásabban helyezkednek el a héjban. Ha csökken, akkor összehúzódik, améhek sűrűn lesznek. Kitáguláskor a hőveszteség mindhárom módon nagyobblesz, összehúzódáskor pedig csökken.

A telelő család igyekszik a mag hőmérsékletét viszonylag alacsony értéken tar­tani, noha állandó értéken természetesen nem tarthatja. Általában 14-25 "C kö­zött ingadozik. Ha a hőmérséklet az alsó értékhez közeledik, a méhek felfűtenek,

ha a felsőhöz, úgy kitágulva hűtenek. Ebben a hőmérsékleti tartományban nincsenfiasítás , mert ez alatta van a kívánatos fészekhőnek (34,2 OC). Ebből következik,hogy a fogyasztás ilyenkor alacsony szintű. Az ideális fészekhő biztosításábanugyan többféle tényező is szerepet játszik, de kitüntetett szerepe a szigetelőhéj

vastagságának van. Ha ennek vastagsága 2,5-7 cm közé esik, úgy a család nyu­godtan telel. Ha a szigetelőhéj túl kicsi, vagy a telelő családocska kis egyedszámamiatt nincs is, a családnak a hőveszteséget állandó élelemfogyasztással , azaz ál­landó fűtéssel kell ellensúlyoznia. Az ilyen kicsi család méhei nagyon könnyen el­használódnak és a család rosszul telel, esetleg el is pusztul. Ez az oka annak, hogyegészen kis családocskákat, pl. kispároztatókat akkor sem lehet eredményesen át­teleltetni, ha a legkiválóbb szigetelőanyagból készítik, és dugig teszik élelemmel.

Ha a tél végén, vagy akár a tél folyamán a külső hőmérséklet annyit emelke­dik, hogyatelelőfürt maghőmérséklete eléri, esetleg túlhaladja a 30 OC-ot, azanya megkezdi a fiasítást, ugyanis a fiasítás megindulásához a hőmérséklet

adja meg a jelzést. Mihelyt a fiasítás megindul, a téli fészek hőszabályozásáról

mondottak érvényüket vesztik, mert ettől kezdve az ivadékgondozásé a vezető

szerep, ahhoz pedig 35 "C körüli hőmérséklet kell.Ez az egyébként természetes jelenség vezethet egyes méhcsaládokban téli

pusztuláshoz. Amennyiben a telelő élelem kevés, vagy ugyan nem kevés, derossz helyen van, és a kisnépességű családban az anya elkezd fiasítani (pl. azért,mert a család kicsi népességénél fogva kénytelen volt túlfűteni és a maghő­

mérséklet elérte a 30 OC-ot), akkor a család fogyasztása az ivadékgondozás kö­vetelményei miatt megnő. Ha ezt követően hidegebbre fordul az idő, a téli fürtkisebbre húzódik, rá a fíasításra, s ezzel elszakadhat az élelemtől. Hiába van akaptárban elegendő élelem, azt a fürt nem tudja követni, és éhen pusztul.

58

"5. Altalános méhészeti munkák

A méhészeti termékek egy adott esztendő során keletkeznek, a méhészeti mun­kák egy adott esztendő során jelentkeznek. Célszerű a méhészeti munkákat, azegyes termékek termelését egy esztendő folyamába beilleszteni és azon keresz­tül tárgyalni.

A méhészeti esztendő nem azonos a naptári évvel, noha időtartama természe­tesen ugyanannyi. Kezdetének a méhek betelelésének időszakát szoktuk te­kinteni (ámbár tekinthetnénk a betelelést a megelőző év befejezésének is), mertennek a munkának sikeres elvégzésétől nagyban függ a következő év sikere.

Betelelés, átteleltetés, téli (műhely) munkákBetelésen azon munkák összességét értjük, amelynek célja, hogy egészséges,kellő népességű, jó és elegendő, megfelelő helyre, megfelelő lépekbe helyezettélelemmel rendelkezőméhcsaládok menjenek telelőbe.Az átteleltetés fogalom­körébe azok a munkák tartoznak, amelyek a méhek zavartalan fejlődését, vagytudott ill. érzékelt hiányosságok kiküszöbölését jelentik.

Betelelés

• Egészséges egy méhcsalád, ha benne bejelentési kötelezettség alá eső méh­betegségnek még gyanúja sem merül fel, és egyedei túlnyomó többsége sem­milyen kórokozó vagy kártevő okozta elváltozásban nem szenved, s mind­azokat a feladatokat, amelyeket egy méhcsaládnak el kell tudni végeznie,kifogástalanul el tudja látni. Szerenesés esetben a méhész megelőző védeke­zéssei tudja biztosítani a család egészségét, ellenkező esetben a családotgyógykezelni kell. Kívánatos, hogyaméhcsalád a betelelés időszakában máregészséges legyen.

• Kellő népességű a méh család, ha a téli fürt megalakítása után a fürt héjaelég vastag az átteleléshez. Hazai viszonyok között a 2 kg-os népességű

(20 OOO egyed) méhcsalád ennek a feladatnak meg tud felelni. Ez a népesség7 NB léputcányi népnek felel meg. (Egy adott méhállományon belül sohasemlehet tökéletesen azonos népességű méhcsaládokat betelelni, de ez nem is cél).

59

Scanned by benoni

• Jó minőségű az élelem, ha nem kristályos, ha a méhek könnyen emésztik, ésegységnyi elfogyasztott mennyiségéből relatíve kevés salakanyag képződik.

Ha a tél folyamán többször is volna a méheknek tisztuló kirepülésre alkal­muk, gyengébb minőségű élelemmel is áttelelhetnének. Előre azonban sohasenki sem tudja megmondani, milyen lesz a tél, így a jó minőségű telelő­

élelem nagyban növeli az áttelelési biztonságot. Olyan esetben, ha a nyár vé­gi hordás lehetővé teszi a család kellő élelemmel való ellátását, a méhésznekaz élelem mennyiségére nincs gondja. Azonban nem mindig ez a helyzet.Gyakori, hogy a gyűjtött élelem nem elég , ezért pótolni kell. Ugyanez a hely­zet, ha a nyárvégi élelmet érdemes az árviszonyok miatt elvenni a családok­tól, és a kiesett élelmet etetéssel pótolni. Ilyenkor kerül sor a méhcsaládokbetelelő feletetésére. A méhek l: I arányú cukorszirupban kapják meg a téliélelmet. A feletetést célszerű szeptember közepéig befejezni, hogya méhekmegérlelhessék és lefedhessék. Az sem kizárt, hogy már szeptember máso­dik felére hidegre fordul az idő, és folyékony eleséggel nehéz lesz etetni ,ezért jobb a feletetésen a jelzett időpontig túlesni.

• Elegendő az élelem, ha a tél hosszától és viszonyaitól függetlenül bőségesen

kitart a kitavaszodásig. Lépenként 2 kg élelemmel számítva a mi telelésiviszonyaink között nem kell tartani attól, hogy a családnak nem lesz elégélelme. Ha a család élelemellátása nem sikerült a legjobban, a hiányosságtéli élelempótlással még mindig ellensúlyozható. Itt nagy fontossága van afeljegyzéseknek és a rendszeres téli ellenőrzéseknek, élelemfogyási adatokkiértékelésének.

• Megfelelő helyen van az élelem, ha azokban a lépekben van, amelyeken atelelőfürt megalakult. Ez előre sohasem tudható, noha némileg befolyásolha­tó, de az utolsó átvizsgáláskor még lehet segíteni a problémán a lépek kicse­rélésével. Hiba, ha az élelem és a telelőfürt elszakad egymástól, mert a rosszhelyen lévő élelem annyi, mintha nem lenne, ugyanis a telelő méhek nem ké­pesek léputcát váltani és csak a léputcában lévő élelmet fogyaszthatják.

• Megfelelők a lépek, ha nem szűzIépek, mert azok hőszigetelő képességerossz, ha nem túl öregek, mert azokban a sejtek mérete kicsi, épek a keretek,nem sérültek a lépek és a tavaszi fiasításhoz nagyon alkalmasak (zsemlyebar­na vagy attól legfeljebb kicsit sötétebb színűek). A rossz hőszigetelő képes­ségű szűzlépektől elhúzódnak a méhek, az ilyen lépek kettévágják a családot.A szűzlép anya nélkül lévő oldalán a méhek nyugtalanul telelnek.

Átteleltetés

Az átteleltetés a méhcsaládok túljuttatása a télen. Munkálatai közé tartozik atelelőfészek végső berendezése, fészekszűkítés, takarás. Röpnyílásszűkítés, szél-

60

védelem. Téli ellenőrzések, varroa elleni téli kezelés, élelempótlás szükségből,

téli kártevők elleni védelem.• A telelőfészek végső berendezése. Igen nagy állományoknál már nehezen,

kisebb állományoknál könnyebben megoldható minden egyes átteleltetendő

család fészkének végső, lépenként való átrendezése. Erre a munkára hűvö­

sebb, száraz időszak nagyon megfelelő, úgyhogy október hónapban ezt el le­het végezni. Azért ésszerű ez a megoldás, mert egyes családoknál, de akársok családnál is előfordulhat, hogy az anya a középső lépeken későig fiasít ,így a fiasítás kikelése után ezekben a lépekben kevés lesz az élelem, esetlegnem is lesz. A végső átvizsgálás során az ilyen lépeket ki kell venni a fészek­ből és más, kellő élelemtartalmú léppel kell kicserélni. Ha ez nem megoldha­tó, akkor úgy kell a fészket berendezni, hogy a kevés mézű lépek jó mézesekközé kerüljenek. Előfordulhat, hogy egyes családok élelemellátottsága mégígy is gyengének bizonyul. Ezen is lehet majd a tél folyamán segíteni, hiszenannyira nem lehet gyenge az élelemellátottság, hogy akis fogyasztással járófiasításmentes, "tengődő" időszakot se bírja ki a család. (Ha ez volna a hely­zet, akkor jobb megoldás az egyesítés). A januári időszakra azonban márjelentkezhet élelemprobléma, amelyet téli élelempótló etetéssel, mondjukkemény cukorlepény beadásával tudunk megoldani. Ehhez azonban feljegy­zésre van szükség, hogy ne télen kelljen azt keresni, vajon melyik családnakkell pótolni az élelmét.

Ugyanez a művelet alkalmas egyszersmind a varroa elleni védekezésre is.Ha az átrendezett családnak nincs fiasítása, nagyon jó atkairtási eredménytlehet elérni a csorgatásos vagy a ködöléses eljárással. Mindkét eljárás alkal­mazható relatíve alacsony hőmérsékleten is anélkül, hogya méhek károsod­nának tőle. A teljesen fiasításmentes családokban a kezelési eredmény na­gyon jó, bár ismétlésre és kontrollra itt is szükség van. Előfordulhat, hogyacsaládban van még fiasítás. Ha a fiasítás mennyisége csekély, mondjuk egylépen egy tenyérnyi, úgy ezt a fiasítást célszerű kivillázni és az atkákat a lép­ből kikopogatni. Ezután a lép mehet vissza. Ha a fiasítás még kiterjedtebb,úgy a csorgatásos ill. ködöléses kezelésről le kell mondani, de a családot egykésőbbi kezelésre "előjegyzésbe" kell venni.

• Fészekszűkítés. A telelő családnak nincs szüksége minden lépre. Amennyi­ben a lépek téli tárolása megoldható, a fölösleges lépeket el kell venni a csa­ládoktól. Rakodókaptárok esetében ez a méztéri fiókok elvéteIét, valamint afelső fiókból egy vagy kisebb családnál néhány lép elvételétjelenti. Az elvettlépek helyére oldalsó takarást lehet tenni, hogy a család szűkebb helyen te­leljen, ill. azért, hogy ha télen bármely oknál fogva meg kell nyitni a csalá­dot, a lépek minden nagyobb feszegetés, ropogtatás nélkül kivehetők vagylegalábbis megtágíthatók legyenek. Sokan hívei a téli fészekszűkítésnek, ta­karásnak abban a reményben, hogy a család zavartalanabbul, kisebb fogyasz-

61

Scanned by benoni

6. ábra. A méhcsalád állapotának téli ellenőrzése

tással telel. Noha a szűkítés takarás, amennyiben a kaptár szellőzését nemrontja, nem káros; nem is feltétlen szükséges. Egy takarás abszolút értelem­ben a telelési időszakban csak akkor lenne valóban hőtárolő,ha a röpnyílásis zárva lenne. Ez azonban nem lehetséges, így viszont a kaptár telelőfürtön

kívüli terének hőmérséklete némi késedelemmel követi a külső hőmérsék­

letet függetlenül attól, hogy a kaptárt szűkítették- és takarták-e. Szolgáljonalátámasztásként a tény, hogy a mindenféle takarónál jobb hőszigetelésű

hungarocell/styropor kaptárokban sem telelnek jobban a családok, mint azakár takart vagy takaratlan fakaptárokban.

• Röpnyílásszűkítés. A téli nyugalomban lévő méhcsaládot leginkább a kap­tárba behatoló téli kártevők. egerek, cickányok zavarhatják. Ezek behatolásátkönnyen meg lehet akadályozni a röpnyílás szűkítésével.A kaptárokat eleveúgy gyártják, hogya röpnyílásokat változó nagyságú, ám 7 mm-nél kisebbtágasságú szűkítővel látják el. Természetesen más, egyéni készítésű röp­nyílásszűkítő is jó, ha az legalább olyan tágasságú, hogya méhek szabad ki­járását a melegebb téli napokon nem akadályozza. A szűkítők felhelyezésétakkor kell eszközölni, amikor a méhek még elég intenzíven röpködnek.Ilyenkor ugyanis az egerek/cickányok nem nagyon törekszenek be a kaptár­ba, mert a méhek könnyedén kiűzik vagy akár meg is ölik őket. Az időben

felhelyezett és a célnak valóban megfelelő röpnyílásszűkítőkkela kártevők

későbbi behatolását biztonsággal meg lehet akadályozni.• Szélvédelem. Az erős szél felboríthatja a kaptárokat, vagy a rakodókaptá­

roknak lefúj hatja a tetejét. Jó, ha a kaptársor olyan helyen áll, amelyik szél­védett, vagy ha ez nem lehetséges, akkor valami szélvédő sövény van mögötte.Mivel a téli nyugalom nagyon fontos a telelő családoknak, arra külön gon­dot kell fordítani, hogy ha széltörőként bokrok vannak a kaptárok mögött,azok ágai még szeles időben se érjenek a kaptárok falához, és karcolásukkalne zavarják a telelő méheket. Amennyiben megoldható, egy-egy szeles napvagy szeles időszak után rá kell nézni a távolabbi telephelyen lévő méhekre,vagy szomszédot, ott lakó ismerőst kell erre megkérni. (A mobilos világbanez már csak szervezés kérdése).

• Téli ellenőrzés. Azt szokták mondani, hogy a jól beteleIt családokra a kita­vaszodásig nincs gondja a méhésznek. Ez tökéletesen igaz, s hozzá tehetjük,hogy az időben elvégzett röpnyílásszűkítés után sem szokott baj történni,azonban mindig lehet számítani időjárás, rosszakarók vagy természeti kö­rülmények (pl. harkályok) okozta problémákra. Ez azt jelenti, hogya legki­fogástalanabb módon beteleit méhállományra is érdemes néhány alkalommala tél folyamán ránézni. Amennyiben nem okoz nehézséget a család hangjá­nak meghallgatása, úgy legalább szúrópróbaszerűenérdemes néhány csalá­dot meghallgatni. Ha egyenletesen halk zsongó hangot hallunk, a családnyugodtan telel. Ha a kaptár oldalának megkoppintására a család felzúg ,

62

majd hamar elcsendese­dik, minden rendben. Haa kaptárból tartósan zúgóhang hallatszik, akkor acsalád nyugtalanul telel.Az ilyen családba belekell nézni. Ugyan a télinyugalom fontos, de aproblémás vagy annaktűnő család nyugalmánakmegzavarása kisebb baj,mint a probléma megha­gyása. Ha a család kop­pintásra nem ad hangot,úgy a család elpusztultvagy a pusztulás szélénáll. Amennyiben ezt ahelyzetet szélsőségeséle­lemhiány okozza vagyaz, hogy a család élelmerossz helyen van és a csa­lád láthatólag még él,csak éhezik, úgy be kell vinni meleg helyre, és élelmet kell neki adni. Ha adermedt méhek kissé felmelegednek, meglangyosított és higított m ézzel/cu­korsziruppal kell óvatosan megspriccelni őket, hogy magukhoz térjenek és azélelmet egymásról lenyalogatva erőre kapjanak. Ezt követően kapjanakmézeslépet a tartalékból vagy más családok feleslegéből. (Itt van nagy szere­pe a feljegyzéseknek!). Ha minden kötél szakad, kemény cukorlepénnyel ismegkísérelhetjük megmenteni őket. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy ideá­lis esetben ilyen beavatkozásra nincs szükség, azonban tudni mégis érdemesróla, mert "mindenkit érhet baleset", követhetünk el kezelési hibákat a bete­lelés során.

Ehhez hasonlóan kell eljárni azokkal a családokkal is, amelyekről feljegy­zéseink alapján tudjuk, hogy élelemmel gyengén ellátottak. Ez egyben aztis jelenti, hogy nem tudtunk rajtuk mézeslépekkel segíteni a betelelés során,és eleve számítottunk amúgy is kevés mézük fogyására. Kemény cukorle­pény beadásával segíthetünk rajtuk. A szabályosan készített kemény cukorle­pény hozzásegíti az ilyen családot a tél átvészeléséhez.

• Varroa elleni téli védelem és a téli kártevők elleni védekezés. Volt már rólaszó, hogyavarroa elleni védekezésnek egyik lehetséges időszaka abetelelésutolsó munkálatai során van , amennyiben a család fiasításmentes vagy azzá

63

Scanned by benoni

tettük. Ha ezt valaki elmulasztotta, még mindig pótolhatja a tél során, mert acsorgatásos, ill. a ködöléses metódussal ez a beavatkozás viszonylag köny­nyen elvégezhető. Könnyen belátható, hogy ezt a fajta kezelést, még ha améhek téli nyugalmát zavarja is, érdemes lefolytatni, mert ez a kezelés a leg­hatékonyabb abban a tekintetben, hogy a kezelést túlélő atkák száma ittstabilizálódik egy adott szinten, ugyanis a méhcsalád fiasításmentes, benneaz atka továbbszaporodni mindaddig nem tud , amíg csak a családban újrameg nem jelennek az álcák.

A téli kártevők elleni védekezést említve elsősorban a madárkártevőkre

gondolunk, mert az egerek, cickányok ellen már a röpnyílás alkalmas szűkí­

tésével védékeztünk. A méhek iránt érdeklődő, nem költöző madarak (har­kály, cinke) mindegyike védett, így csupán riasztásukról lehet szó. A riasztásszokásos módja a zsinórra fűzött csillogó szalagok kiaggatása. Amikor a széla szalagokat lebegteti, a madarak elrepül nek. (Sajnos idővel megszokják,és nem repülnek el.) Olyan méhesekben, ahol a téli madárkártétel gyakori ésesetleg súlyos károkkal jár, érdemes megfontolni a szőlészek által használtmadárháló alkalmazását.

Téli munkák

• A méhek télen nem dolgoznak, de a méhész télen is találhat munkát. A kar­bantartás a legszokványosabb téli munka. Kaptárok, méhészeti eszközök ja­vítása, újak készítése. Keretkészítés, annak minden munkafolyamatávalegyütt, ha a méhészeszközök és szakismeretek szempontjábólotthonosanmozog az ilyen munkák végzésében. (Azaz: az anyag leszabása, méretre vá­gása, a keret összeszegelése, fúrása, drótozása esetleg beműlépezése, táro­lása). Sok méhész önellátó, ami azt jelenti, hogy a szükséges szerszámoknak

7. ábra. Keretfúró gép/sorfúró

64

(fűrészgép, gyalugép, marószerszám, szegezősablon, kalapács, mechanikus,elektromos vagy pneumatikus szögbelövő, sorfúrógép, közönséges fúrógépvagy minimum keretlyukasztó, hálóbeolvasztáshoz trafó, akkumulátor vagylegalább sarkantyúkerék) birtokában van. Mások a leszabott keretléceketkészen veszik, s maguk csupán összeszegezik. Akiknek kisebb állományavan vagy nincs helye a műhelymunkák végzésére, jobb, ha kész anyagbóldolgozik.

A téli munkák közé sorolhatnánk a viaszolvasztást is, azonban a viaszter­melést a termelési ágazatok között fogjuk tárgyalni, ezért a vele kapcsolatosösszes munkáról ott lesz majd szó.

Kitavaszodás, felkészülés a főhordásra

Tisztuló kirepülés

A télen vegetáló életmódot folytató méhek csak fogyasztanak, de nemürítkeznek, így a képződött bélsarat vastagbelükben tartalékolják. Amikor azidőjárás lehetővé teszi, kirepülnek, és bélsarukat elhullatják. Ezt a jelenségetnevezzük tisztuló kirepülésnek. Ha a tél rapszodikus, vagyis hidegebb és me­legebb időszakok váltják egymást, úgy többször is sor kerülhet rá. Amennyibena tél hosszú, egyenletesen hideg, úgy a tisztuló kirepülés a tél végéig várat ma­gára. A tisztuló kirepülés jelzésértékű. Azt jelzi, hogy a tavaszi munkálatokmegkezdődhetneka méhállományban, ha az időjárás megengedi.• Első átvizsgálás. A télvégi tisztuló kirepülés után kerülhet sor a méhcsalá­

dok első átvizsgálására. Ha az időjárás kedvezőtlen, elegendő egy felülete­sebb vizsgálat, amelynek során akár külső jelekből is tájékozódhatunk azáttelelt családok állapotáról. Él-e a család, van-e anyja, nincs-e élelemprob­lémája és egészséges-e. A beteg (mondjuk nosemás) családok gyakran össze­piszkítják a kaptár homlokfalát ürülékükkel, az elpusztult családok nemrepülnek, a meganyátlanodott családok zúgnak. A láthatóan problémamentescsaládokkal ilyenkor nem foglalkozunk, a problémásnak látszókat kibontjuk,és a problémát megoldjuk. (A beteg családot kezeljük: fészkét arra a mérték­re szűkítjük, amekkorát takarni tud, erősen takarjuk, összepiszkított lépeit el­vesszük, kicseréljük tisztákra, vagy legalább letakarítjuk és gyógyszerezzük.Az anyátlant, ha lehet, meganyásítjuk, ha nem lehet, úgy egyesítjük másikcsaláddal. Az elpusztult családot kivesszük a sorból, vagy ha szűken állunkidővel, mert a nem főhivatású méhész mindig versenyt fut az idővel, akkorlegalább lezárjuk, hogy más méhek ne férhessenek hozzá).

• Tüzetes átvizsgálás. Az egész állomány átvizsgálására akkor kerülhet sor,amikor az időjárás már kissé melegebbre fordul. Ennek során kitisztítjuk

65

Scanned by benoni

a kaptárt, kivesszük és megsemmisítjük a téli hulladékot, rakodókaptároknálaljdeszkát cserélünk, vagy a régit adjuk vissza letisztítva. A családokat,amennyiben szükséges, leszűkítjük akkora térre, amekkorát fedni tudnak,és takarjuk őket. Pontos képet nyerünk a fiasítás kiterjedéséről. az élelemmennyiségéről, a család egészségi állapotáról, az anyáról az állományminden családjára vonatkozóan. Nagyon érdemes feljegyzéseket készíteniminden családról, de különösen a problémás családokról. Ilyenkor kell gon­dolni a meleg vizes itató felállítására, ha annak a felügyelete megoldható.

Tavaszi munkálatok

• A méhcsaládokon végzett tavaszi beavatkozások célja, hogy azok minél jobberőállapotban legyenek, mire bekövetkezik a főhordás. Mivel nálunk afőhordást az akácvirágzás jelenti, minden olyan beavatkozásnak értelmevan, amely reményeink szerint a család megnépesedéséhez vezet. Az akácvi­rágzás ugyanis korábban van, mint ahogyaméhcsaládok természetes úton el­érnék a csúcsnépességet, vagyis azok a beavatkozások, amelyek a népesedéstsegítik, egyben a nagyobb hozam elérésének reményét is nyújtják. Sok egyébtényező mellett a nagyobb gyűjtőméhtömegtőlvárhatunk nagyobb hozamot.

• A fiasítás kiterjesztését célzó beavatkozások. Amennyiben egy adott terü­leten a méhlegelő jó és az időjárás alkalmas, úgy trükkök nélkül is kellő

ütemben terjeszkednek a méhcsaládok. A gyengébb tavaszi legelőjű helye­ken azonban hasznosak lehetnek azok a beavatkozások, amelyek serkentőleg

hatnak az anya petézésére. Ismert tény, hogy az anyák csak takarított sej­tekbe petéznek. A takarított lépfelület nagyságát azzal lehet növelni, hogyaméheket takarításra ösztönözzük. Ennek egyik módja a mézes keretek felnyi­tása és fészekbe tűzése. A felbontott mézet a méhek nagyon rövid idő alattkihordják a lépből, és más helyre teszik. A kihordással egyidejűleg a sejteketis kitakarítják, mintegy jelezve az anyának, hogy itt a hely a fiasítás kiterjesz­tésére. Ehhez hasonló eredményt lehet elérni fiasításra alkalmas lépek cukor­sziruppal történő bepermetezésével, vagy cukorszirupba merítésével. Mivel améhek a fészekben nem szeretik a lucskos felületeket, ezeket a lépeket is ki­nyalogatják, kitakarítják, és helyet biztosítanak az anyának. Mindazonáltalezek a serkentési módozatok nem csodaszerek, és nem lehet korlátlanulélni velük. Jó segédeszközök, de a méhek/méhcsaládok biológiai korlátaitnem lehet velük átlépni. Tudni kell azt is, hogy ezek a módszerek veszélyt isrejthetnek magukban. Ha a tavasz teljesen hordástalan volna, óvatosan kellvelük bánni, nehogy a méheket rablásra ösztökéljük. Amennyiben a méhcsa­lád felkarcolva kapja vissza a saját mézeslépét, ez a probléma többnyire nemjön elő.

66

Rakodókaptáros méhészkedésnél szokásos serkentési eljárás a fiókfordí­tás vagy a fiókcsere. Fiókfordításnál a fiókot 180 fokkal elfordítják abban areményben, hogya méhek átrendezik a mézet, és ezzel helyet szabadítanakfel a fiasítás számára. Fiókcsere esetében (itt alacsonykeretes rakodókaptár­ra gondolunk) a felső fiókot alulra helyezik, és arra felteszik az eddigi alsót.Az alsóban több a hely, és a felfelé szálló meleg hatására, valamint a méz mé­hek által történő átrendezése hatására megnő a fiasításra rendelkezésre állótakarított sejtek aránya, és a fiasítás gyorsabban terjed ki. Mindezen eljá­rásoknak természetesen csak akkor van meg a remélt hozadéka, ha kellő

népességű családok állnak mögöttük. Az időnként hallható tavaszi panasz,miszerint "a méhek nem foglalták el a felső fiókot" csak arra az okra vezet­hető vissza, hogy a szóban forgó család nem volt elég népes, ezért csak azalsó fiókot volt képes fedni.

Hazai viszonyaink között a február még téli hónapnak számít, így az tel­jesen normális, ha a február havas és a tavasz csak a tavaszi napéjegyenlőség

környékén köszönt be. A fentebb felsorolt beavatkozásokat tehát csak a már­cius közepe-április közepe közötti időszakban tudjuk végezni. Ennek azidőszaknak a végére eljutunk a gyümölcsvirágzásig, amelyet már a tavaszihordási időszaknak nevezhetünk. Ekkorra vagy ebben az időben történik mega méhcsaládokban a nemzedékváltás. Az áttelelő méhek fokozatosan átadjákhelyüket az újaknak, és a család új méhekből álló népessége minden olyanfeladat elvégzésére képes lesz, amelyet egy méhcsaládtól elvárunk.

Építtetés

• A gyümölcsvirágzás idején szokás elkezdeni az építtetést. Ennek egyik oka,hogy addigra már kialakul annyi fiatal méh (azaz előrehalad a nemzedékvál­tás), amelyik képes és hajlandó építeni, a másik oka, hogy szerenesés hely­zetben van már annyi hordás, hogy kezd szűkülni a család fészke, és a mé­hek ekkor szívesen építenek. Az építéshez zsúfoltság kell, mert ha a család­ban sok a fölös hely, a család nem épít. Egy építésre beadott műlép háromléputcányi méhnek ad munkát. Ha elég ütemesen építtetünk, azzal lekötjük acsaládot, új lépeink lesznek és csökkentjük a rajzásveszélyt. Már a kezdetkezdetén érdemes gondot fordítani a heresejt építtetésére is. Kétszeres/háromszoros előnye van a heresejtek teljes blokkban történő építtetésének.Először az, hogy amennyiben egy adott család méhei táblásan építhetnekhere sejtet , nagy valószínűséggel nem fogják heresejttel tarkázni a frissenépített munkássejtes lépeket, mert elegendő heresejt lesz a család számáraamúgy is. A heresejt építési készség jelzi azt is, hogy a család népes és akárrajzásra is képes, tehát nemcsak heresejtet, hanem munkássejtet is szívesen

67

Scanned by benoni

épít, hacsak föl nem támadt már benne a rajzási láz. Végül, de nem utolsó­sorban a varroa atkák a tapasztalatok szerint háromszor annyian vannak egyadott lépfelületű herefiasításban, mint ugyanakkora felületű munkásfiasítás­ban. Ez azt jelenti, hogy a táblás herefiasítást elvéve és mondjuk kiolvasztva,gyéríteni lehet a tavaszi atkanépességet.

Jó népességű családokkal könnyű építtetni, de gyengébb népességűekkel

sem lehetetlen. Ilyen esetben azonban nagy jelentősége lesz a család szűkí­

tésének és takarásának.

Rajzás, a rajok befogása, betelepítése, gondozása

A rajzásról, mint a méhcsaládok szaporodásának módjáról már beszéltünk, itttehát csak mint gyakorlati munkafolyamatot fogjuk tárgyalni. A családok atenyészidőszakban elvileg bármikor rajozhatnak, azonban a jelenlegi méhlegelő

ill. tartási viszonyok mellett leginkább a terjeszkedés időszakában, vagyis a nyá­ri napfordulóig kell számolni rajokkal. A kiszállt raj általában a kiszállás napjánazon a helyen marad, amelyiken megtelepedett. Ha a méhész a kiszállt rajt felfe­dezi, be kell fognia, vagy elveszíti a rajban rejlő értéket. A befogás módja attólfügg, hogy a raj hová, milyen módon telepedett le. Ideális esetben a raj bokorra

vagy alacsonyan lévő faágra telepszikle és az egy darab, nem túl vastagágon képez szép, könnyen megközelít­hető formációt. Az ilyen rajokat be­fogni ma már gyerekjáték, mert csu­pán egy bőszájú nejlonzsákot kell rá­húzni és az ág hirtelen megrántásávala zsákba ejteni. Az így befogott rajnem igyekszik elszökni, mert az áttet­sző nejlonzsákon át mindenütt látja afényt, és a fény felé törekedve a zsákfalán megül. Kissé nehezebb a hely­zet, ha egy ugyanilyen jó formájú rajjó hozzáférhető helyen, de a magas­ban telepszik meg. Ilyenkor csak egyhosszúra kinyújtható alumíniumlétrasegít, amelyen fel lehet mászni a rajközelébe, és beütve a zsákba le lehethozni. A raj méhei általában nyugod­tak (tele a mézhólyagjuk, nincs ked-

8. ábra. Nagy raj földközelben vük verekedni), de ha az időjár ás: vi-

68

szonyok miatt izgágábbak lennének, úgy jót tesz nekik, ha vízzel finoman meg­permetezzük őket.

Ha a raj nehezebben hozzáférhető helyre telepszik meg, érdemes az alábbiakszerint eljárni. Egy kifejezetten erre a célra kialakított kaptárfiókba, vagy akáregy kasba nyitott fiasításos lépet helyezünk el oly módon, hogy a lép viszony­lag erősen rögzített helyzetben legyen és legyen sok hely a raj befogására.A speciális fiókba akár bele is szegezhetjük a lépet/lépeket, a kasba pedig bele­köthetjük. A kaptárfiókot ill. a kast fölrögzítjük közvetlenül a raj fölé. A raj mé­hei rövid időn belül észre fogják venni a gondozásra váró fiasítást és amellettelévő üres helyet. Elkezdenek ráhúzódni a fiasításra, és rövidesen a teljes népes­ség benn lesz a kis kaptárban ill. a kasban . Ez a módszer nagyon alkalmas raj­befogásra akkor, ha a méhésznek kevés az ideje és a raj, amint már mondtuk,nehezebben megközelíthető helyen szállt meg, vagy ha jól megközelíthető ámnagyon zegzugos helyre (pl. tujafa ágai közé) ill. oszlopra telepedett rá.

A befogott rajokat be kell telepíteni. A rajbefogásnak igazában a raj bete­lepítésének előkészítésével kellene kezdődnie, ugyanis az a szerencsésebb meg­oldás, ha a befogott rajt a befogás után azonnal új helyére telepítjük. Mivel a raj­ban nagyon sok a fiatal méh, a rajok szívesen és elég gyorsan építenek. Ez azoka annak, hogyarajokat többnyire műlépre telepítik. Maga a betelepítés egészegyszerűen történhet úgy, hogy a raj méheit a nejlonzsákból egyenest azelőkészített kaptárba öntjük. Fekvőkaptárnál a beöntés nem okoz nehézséget,rakodókaptárnál célszerű egy üres fiókot felhelyezni garatnak. Ha csalogató­lépet nem helyeztünk be,úgyabeöntött rajt le kellfüstölni a lépekre, majd lekell a lépeket takarni fóliá­val, mert előfordulhat, hogye nélkül felvonulnak az üresfiókba, mert szabadon épí­teni jobban szeretnek, mintműlépre.

Ezen felül sem árt némióvatosság. Ha a raj hordás­ban szállt ki, méhei azonnalfolytathatnák a gyűjtést, havolna hova helyezni a gyűj­

tenivalót, ezért egy műlép

helyett lehet kiépített lépetadni. Célszerű a betelepí­tendő raj kaptárába egy nyi-tott fiasiépet is tenni (egy 9. ábra. Szabadon építő raj

69

Scanned by benoni

másik család fészkéből), mert ha a raj anyja elveszett volna, azt a nyitottfiaslépre húzott pótbölcsőről másnap már lehet látni (az egyéb jelek mellett).Ha csak csekély a hordás, vagy az idő rosszra fordult, a rajt etetni kell. Mivelfiasítása kezdetben nincs nagyon jó hatásfokkal, lehet benne atkairtást végezni.

A raj méhei egy idő után kezdenek elöregedni, s fiatal méhek kelésére csaka betelepítést követő három hét után lehet lassan számítani. Ha a vizsgálatnálúgy tűnik, hogyarajból fejlődő új család csak lassan kap erőre, segítséget kellneki adni más család(ok) fiasításából.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a raj idősebb, de mindenképpenmásodéves anyával száll ki. Ha a vizsgálatok során azt tapasztaljuk, hogy a rajvélhetően az anya minősége miatt rosszul fejlődik, az anyát ki kell cserélni.

A méhek etetése és itatásaHa a méhlegelő teljesen folyamatos volna, a méhek nem szorul nának a méhésznyújtotta táplálékokra. A helyzet azonban nem ez, s mivel a nem folyamatosméhlegelő nyújtotta hozamukat is elvesszük, etetni kell őket, hogya méhcsa­ládok élettani folyamatai zavartalanul folyhassanak.

Az élelemellátás folyhat élelempótlási és serkentő célzattal. Az előbbi azt je­lenti, hogy a természet nyújtotta elégtelen élelmet, vagy a termelés során elvettélelmet pótoljuk. A serkentés azt jelenti, hogyaméhlegelő hordási lyukait "fol­tozzuk be" azért, hogy a családok népessége ne csökkenjen, ugyanis az anya na­pi peterakó képességét, egyéb tényezők mellett, a begyülő élelem mennyisé­ge, megléte vagy hiánya szabja meg. Ha hosszan tartó hordástalan idő követke­zik be, a családokat feltétlenül etetni kell, mert az anya petézése, kiváltképpen azidősebb anyáké, olyannyira lecsökkenhet, hogy a család erejének kárára válhat.

Az etetés anyagai

Az élelempótlást vagy serkentést cukorsziruppal ill. cukorlepénnyel oldhat­juk meg. A cukorszirup milyensége csak attól függ, mekkora a szirupban a cu­kor-víz arány. A cukorlepény formája a készítés módjától függ, s eszerint lehetpuha vagy kemény cukorlepény. A puha cukorlepényt a tavaszi-nyári, a keménycukorlepényt a téli időszakban szokták használni.

A puha cukorlepény méz, víz, porcukor és esetleg kiegészítő anyagok(élesztő, gyógyszerek, egyéb adalékanyagok) keveréke. Ezen anyagokat olyanállagúra keverik össze, hogy a kézhez ne ragadjanak, majd adott nagyságú ada­gokban fóliazacskókba csomagolják. Puha cukorlepényt használnak a családokkora tavaszi serkentésére, amikor a méhek még a folyékony eleséget nem tud-

70

ják elhordani az időjárás miatt, ill. egyes gyógyszerek, pl. a nosemakór elleniszerek beadására is. A zacskós kicsomagolás nem véletlen, ugyanis a puha cu­korlepény a szabad levegőn felhígulhatna, ami az év korai szakaszában, amikora méhek még éppen csak kikerültek a vegetáló életmódból, kellemetlen lenne.A felhígult puha lepény (különösen kisebb népességű családokban) a méhek"nyakába" folyna. A nejlonzacskón csupán keskeny rést vágnak, amelyen ke­resztül a méhek a cukorhoz férhetnek, de a cukor azon keresztül nem hígulhatfel. A rést a keretekre lehet fektetni keresztben, és a méhek az egyes léputcák­ból feljárhatnak, és az élelmet fogyaszthatják. Amennyiben a cukorlepénygyógyszer tartalmú, úgy a család minden egyede lassan hozzájuthat az őt meg­illető gyógyszermennyiséghez. A nyári időszakban a puha cukorlepény jó szol ­gálatot tesz a pároztatók élelemellátásánál, élelempótlásánál. Hordástalan idő­

ben is jó, mert a méheket nem ingerli kutatásra, rablásra.A kemény cukorlepény kimondottan a téli élelempótláshoz való, noha termé­

szetesen nyáron sem irtóznak tőle a méhek (hacsak nagyon ki nem szárad, mertakkor otthagyják).

Készítése annyiban bonyolultabb a puha cukorlepényénél, hogya cukorolda­tot (l kg cukorhoz 3 dl víz) fel kell főzni mindaddig, amíg el nem éri a 117 OC-ot.Ilyen főzéshez már jókora edényre van szükség, mert ezen a hőfokon a cukor­oldat erősen habzik. "Mezei" körülmények között a lepény kiöntése úgy törté­nik, hogy üres kereteket raknak le betonra, cementlapra vagy a földre, kibélelikvalamilyen erősebb papírral, pl. cukros zsák papírjával. és a forró oldatotbeleöntik. Ha a teljes mennyiséget kiöntötték, az egyes keretekben lévő mennyi­séget kissé megkavargatják, mert gyorsabban és egyenletesebben kezd krist á­lyosodni. Amennyiben nagy kereteket, pl. NB-keretet használtak, úgy a cukor­lepény esetleg túl nagy lenne, ezért mielőtt kihűl, a középvonalában késsel be­metszik. Később, amikor teljesen kihűl, e bemetszés mentén könnyen eltörhető.

A jól főzött kemény cukorlepény "sziklakemény", és a telelő méhek fölé borít­ható a keretekre. A méhek a léputcákból feljárhatnak és fogyaszthatják.

A folyékony eleség többnyire I: l arányú cukoroldat. Készítéséhez, kijuttata­sához, sőt még a megetetéséhez is többféle eszköz szükséges, ill. többféle esz ­közt lehet használni.

A szirup készítésének eszközei

Amennyiben csak kevés szirupra van szükség, mert az etetendő állomány vagyállományrész kicsi, úgy elegendő, ha a szirup mézes kannában vagy ehhez ha­sonló űrméretű edényben készül úgy, hogy beleöntik a szükséges mennyiségű

vizet, abba a vele azonos súlyú cukrot, és kézi keverővel (mondjuk egy léccel)addig keverik, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik.

71

Scanned by benoni

Nagyobb mennyiségek esetében ugyanígy történik, ám ott többnyire géppelkeverik vagy úgy, hogy fúrógépbe keverőtárcsát fognak, esetleg a kereskedel­mi forgalomban már kapható és nem elérhetetlen árú keverőgéppel. Mind a ké­zi, mind a gépi keverésnél érdemes csak a folyadék felső hányadát keverni,mert a kevesebb folyadékot könnyebb keverni, és egy idő után a teljes oldat át­veszi a felső folyadékrétegek mozgását, és így könnyen összekeveredik az egész.

Egészen nagy állományoknál a szirup készítésére jó szolgálatot tesznek azún. cukoroldók. Ezek több száz literes tartályok, amelyek alsó harmadában lá­bakon álló , a tartály méretéhez alkalmazkodó rostaszövetes betét van. Erre a be­tétre zsákszövetet borítanak úgy, hogy a zsákszövet a tartály fala és a rostaszö­vet pereme között még tömítsen is. A rostaszövetnek és tartólábainak erősnek

kell lennie, ugyanis el kell bírnia a ráöntött több mázsányi cukrot. Az oldás me­nete a következő: az előbbiekben vázolt felépítésű tartály t feltöltik kristálycu­korral, majd vizet bocsátanak rá mindaddig, ameddig a cukor elnyeli és avíz meg nem áll a felületén. Ez a víz lassan átszivárog a cukron, miközben fel­oldja, és a cukorszirup a tartály alsó, üres harmadában összegyűlik. Az össze­gyűlt szirupot időnként leengedik és kissé hígítják, mert az l: I arányúnál érez­hetően sűrűbb. Gyorsan és könnyen lehet vele nagymennyiségű cukorszirupotelőállítani. Ügyelni kell arra, hogy a tartály szirupgyűjtő alsó részét és az oldórészt búvárcső kösse össze. Ennek hiányában ugyanis a tömörödő cukor miattvákuum alakulhat ki, és a szirup nem lesz képes kifolyni.

A cukorszirup kijuttatása a méhcsaládokhoz

Kis állományoknál kézzel történik. A szirupot többnyire öntözőkannákkal vi­szik ki, és abból öntik a szükséges mennyiségben a méhcsaládok etetőjébe.

Nagy állományoknál a szirup kijuttatásához különféle, egyszerűbb vagykomplikáltabb berendezéseket használnak.

Ha az állomány olyan helyen van, hogya méhek és a kiszolgáló helyiségekpozíciója szintben jelentősen különbözik, úgy a szirupot (stabil vagy mobil)csőrendszer segítségével ki lehet juttatni a méhcsaládok közelébe, és egy csaposrendszer segítségével akár közvetlenül a méhcsaládokba is bejuttathatjuk.

Amennyiben ez a szintbeli különbség nincs meg, úgy vagy pneumatikusan,vagy valamilyen szivattyúval (búvár- vagy fogaskerék, vagy egyéb típusú szi­vattyú) juttatjuk el a méhcsaládokig, ahol szintén valami csapos megoldássalvisszük be a méhcsaládba. Mind a pneumatikus, mind pedig a szivattyús rend­szer megoldható mobil formában is, csupán a műszaki hátteret kell megterem­teni hozzá. Ha ez megvan (és vannak már használatban ilyen szellemesnélszellemesebb megoldású berendezések), a vándortanyai etetés, ill. a távolabbitelephelyen történő etetés is könnyen megoldható.

72

Az etetok különbözf formái

Az etetők arra szolgáló eszközök, hogy egy ideig megtartsák a folyékony élel­met úgy, hogya méhek belőlük az élelmet akadálymentesen el tudják hordani.

Legegyszerűbb formája a tálcás etető. Nevének megfelelően fém, műanyagvagy fatálca , amelyben úszórácsot helyeztek el. Az úszórács könnyű, finom,forró parafinba áztatott lécekből áll, s felúszik a folyadék tetejére. A méhek rá­másznak, és rajta állva elszívják és elhordják a folyadékot, ez esetben a cukor­szirupot. A parafinos áztatásra azért van szükség, hogy arács ne vehessen ma­gába vizet/cukorszirupot, mert ha az megtörténne, megnőne a súlya , és nemúszna már a folyadék felszínén, hanem belemerülne a folyadékba. Másik hibá­ja az lenne, hogy gombák telepednének meg rajta, magyarul megpenészedne.Egyik sem kívánatos, és a parafinozással mindegyik kiküszöbölhető. Amennyi­ben az etetőtálca fából és farostlemezből készül, a tálcát is célszerű az úszórács­hoz hasonlóan parafinozni.

A légfékes etetök nagyon kiválóan alkalmazhatók rakodókaptárokban. Elvilegbármilyen kaptárban lehetne használni, de a szabott és korlátozott hely miatt afekvőkben körülményes a használatuk, míg a fokozatokkal bővíthető rakodókbankönnyedén alkalmazhatók, noha alkalmazásukhoz üres fiókot vagy fiókokat kellfelrakni, hogy a család "feje fölött" elférjenek. Légfékes etetőket "gyárilag" iselőállítanak, de mindenki könnyen készíthet saját maga is. Lehet olyan műanyag

vödrökből készíteni, amelyeknek rápattintható teteje van (ilyenek pl. a festékesvödrök), de nagyon egyszeruen készíthetők nagyméretű, pl. 5 literes dunsztos­üvegbőI is. Ez utóbbi hátránya, hogy törékeny, de előnye, hogya vödrökhöz ké­pest olcsó és használata nagyon egyszeru. Minden légfékes etető rnűködése azonalapul, hogy egy folyadékkal feltöltött hosszúkás, hengeres edény száját nem túlsűrű szövettel bekötik, s a feltöltés és bekötés után az edényt felfordítják. Ezt kö­vetően az edényből egy kevés folyadék távozik, de az eltávozott folyadék helyénlégritkítás (vákuum) képződik, amely egyensúlyban lesz a külső levegő nyomásá­val, ezért az edényből további folyadék nem távozik. Ha azonban a méhek kiszív­nak a folyadékból, a kiszívott anyag helyére kívülről légbuborék hatol be, amicsökkenti a vákuumot, s a méhek újra könnyen hozzájutnak az élelemhez.

A tálcás etetés , különösen hordástalan időben némi felzúdulással jár, ezérttálcásan etetni jobb estefelé, amikor a méhek már elülnek, nem járnak ki. A lég­fékes etetővel jobb a helyzet, mert az csupán a viszonylag kicsi rostaszöveténill. normál szövetén keresztül érintkezik a szabad levegővel és a méhekkel, ígya légfékes etetésre kevésbé zúdulnak fel. Szükség esetén, vagy amikor folyama­tos etetésre van szükség, a légfékes etető még a nappali etetést is lehetővé teszi,még akkor is, ha az állomány nem minden családját etetik.

A légfékes etetővel még azt is meg lehet tenni, hogy nem sziruppal, hanemkristálycukorral és vízzel etetjük a méheket. Ilyen esetben az edényt, pl.

73

Scanned by benoni

a dunsztosüveget félig töltjük vízzel, majd feltöltjük cukorral, amíg az edénymeg nem telik. Ráhelyezzük a zárószövetet, rögzítjük gumigyűrűvel. megfordít­juk és felhelyezzük a családra. A cukor lefolyik aszövetes záróhoz, a víz fel­úszik, majd a cukron keresztülszivárogva a méhek már szirupot szívogathatnak.Ennek a változatnak még inkább megvan az az előnye, hogyaméheket nemösztönzi kutatásra, mert kezdetben az oldat nagyon híg, a méhek kevéssé hord­ják, s ezért örömrepüIés egyáltalán nem következik be. Ebben a formában azetetnivalót nappal is bármikor be lehet adni .

Speciális etetőtípust képvisel az ún. szifonos etető. Ez a típus leginkább aműanyagkaptároknál használatos. Nagyon ötletes és azzal az előnnyel jár, minta légfékes etető, hogyaméheknek nem kell a kaptárteret/fészket elhagyniukahhoz, hogy az élelemhez hozzáférjenek. A szifonos etető egy blokkot képez,gyárilag eleve így készítették el a műanyag rakodókaptárhoz. Formailag afakaptárak menekülőteréhez hasonlít, de a funkciója annyiban más, hogy csaketetés re szolgál. A kaptár külső méretével azonos, a kaptárfiókhoz hasonló, defenékkel rendelkező edény, amelynek középpontjában csonkakúp alakú feljáróvan. Erre a csonkakúpra illeszkedik távtartókkal egy "sapka", amelyen belüla feljáró és a sapka között kb. l cm térközt képeztek ki (távtartókkal). Ebben atérközben a méhek képesek feljönni a fészekből, és az etetőbe öntött cukorszi­rup is ebben a térközben mint közlekedőedénybenemelkedik fel az etetőtérbe

öntöttel azono s szintre, és a méhek innen tudják elhordani . A "sapka" ugyan­csak távtartókkal illeszkedik az etető alsó síkjához, s a távtartók engedélyeztehézag akkora, amekkorán a folyadék könnyedén átfolyik, de a méhek nemtudnak rajta az etető sapkán kívüli terébe bejutni még akkor sem, ha aszirupotteljesen elfogyasztják. A szifon miatt nincs szükség úszórácsra, ugyanis a szi­fon 1 cm tágas ságú belső terében a méhek akkor sem fulladnának bele a szirup­ba, ha beleesnek, mert a szűk tér miatt mindenhol könnyedén "talaj t fognak ".

74

6. A méhészeti termékek előállítása

és a hozzájuk kapcsolódó munkák

MézeltetésA méhészeti termékek közül a méz a leginkább kedvelt és az emberek által leg­inkább ismert. Mézeitetésen mindazon méhészeti beavatkozások, eljárások,módszerek összességét értjük, amelyeket a méhész alkalmaz a leheto legna­gyobb méztermés elérése érdekében. Aligha szorul bizonyításra az az állítás ,hogy a mézeltetés tekintetében nem minden múlik a méhészen, bár a méhészszak értelmén és szorgalmán már sok múlik.

A méhek a tisztuló kirepülést követően állandóan gyűjtenek, ha az időjárás

kedvező és a méhlegelő lehetővé teszi. Ez a gyűjtés azonban kis volumenű, nemképesek annyi nektárt behordani , amennyiből elvehető mézmennyiségképződne, mert a méhcsalád saját szükséglete is elég nagy ebben az időszakban

(a családok felfejlődésének időszakában), ígyelvehető mézre, csak r~!kán leh~t

számítani a helyi méhlegelő függvényében. Az első olyan mehlegelo, amelyikjelentősebb mennyiségű elvehető mézet ad/adhat, a repce. Időjárástól, vetés­időtől , fajtától függően áprili s eleje- vége közötti időszakban virágzik. Nagytáblákban termesztik és a fajtától függ őerr ugyan, de jól mézel. Vándorolni isérdemes rá. Nagyon jó alkalom az építtetésre. Rakodókaptárakat egész fiókkallehetIkell bővíteni. Fekvőkaptárokban pedig (kaptártípustól függően) meg kellnyitni a mézteret, vagy helyet kell ,adni építtetésre és.a ,gy~j téshez . ~ ~o,rdá~tkövetően el kell szedni a repcemezet, mert a repcevir ágzást az ak ácvirágzásköveti , és ha a repceméz az akáccal keveredik, az egyébként nem ill. lassan kris­tályosodó akácméz is viszonylag gyorsan megkristályosodik.

Mézeltetés szempontjából a hazai méhlegelőben sajátos helyet foglal el azakácvirágzás alatti mézeltetés. Ezt a sajáto s helyzetet többféle tényező együt­tesen hozza létre . Az egyik tényező az, hogy a legfontosabb mézelő növénynektekintett akác általában akkor virágzik, amikor a méhcsaládok a maguk termé­szetes fejlődési ritmusuk szerint nem érték el a csúcsnépességet. Fontos, hogya virágzást megelőző méhészeti fogásoknak a népesség növelése legyen a célja.A rakodókaptárok esetében a már említett serkentési szisztémákon kívül nemnagyon lehet mást tenni (esetleg anyarácsos korlátozást) , de a fekvőkaptárokban,

kiváltképpen a nagy Boczonádi (NB) kaptárokban (pontosabban az NB-24-eskétanyásban, de némiképp a másikakban is) mód nyílik a gyűjtőnépesség ab­szolút, de legalábbis relatív növelésére.

75

Scanned by benoni

Mézeltetés fekvő kaptárban

Kétanyás mézeltetés

Az NB-24-es kétanyás kaptárban a gyűjtőnépesség növelése az alábbiak szerintfolyik le:

Ebben a kaptárban 12-12 kereten két család él egymástól elválasztva azakácvirágzás időszakát leszámítva az egész tenyészidőszakban.Az akáchordásbecsült i~ő~ontja el?tt 10-12 nappal a két családot egyesítik úgy, hogy a kétanya egyikét elve szik (tartalékolják/megölik), a másik anya fészkét az eredetifelére vagy attól is kisebbre korlátozzák anyarácsos választóval, s a két családn~pességét pedig egyesítik. Az anyás részbe kerül a nyitott fiasítás, és helyetbiztosíranak az anyának a petézésre, az anyátlan részbe a többi fiasítás úgy,hogy ha még volna nyitott fiasítás, akkor az az anya közelébe az anyarácsosválasztó túloldalára, a fedett pedig a nyitott után lévő kaptárrészbe kerüljön.A fiasítást üres lépek kövessék, amíg csak tele nem lesz a kaptár.

~.b~e~ az e}- ill. ber.~ndezésben a következő a ráció: Két család meglévogyűjténépességeegyesul egy anya "parancsnoksága" alatt. Az anyátlan részbena 12 nap alatt kikel a teljes fedett fiasítás, a meglévő nyitott pedig lefedődik.

Az anya csak a korlátozott térben tud petézni, így a fedett fiasítás ból kikel ő mé­h~k fiatal koruk ellenére alkalmazkodóképességüknél fogva, gyűjtoméhekké

valnak, mert a nagy fiatal méhtömegnek a korlátozott kiterjedésű nyitott fiasí­t~s ~em a? munkát és a ~éhek nem dologtalanok. Ez azt jelenti, hogya gyűj­tonepesseg az adott csaladban abszolút értékben megnövekedett, mert egy­részt eleve két család gyűjtonépessége van benne, másrészt relatíve ismegnövekedett, mert felborult a szokásos munkamegosztás és a méhek aszokásos "normálisnál" korábban váltak gyűjtoméhekké.

~bben a kaptárban az egyesített állapot az akácvirágzás végéig fönnmarad,t;:a]d azt ~övet~~n a kaptár,t fix választóval (lezárt anyarácsú választódeszkával)Ujra kettéosztják. az anyatlan részt (az eddigi fészekben lévő fiasítás arányoskettéosztása után) meganyásítják, és a kaptárban újfent két család üzemel akövetkező akácvirágzásig.

Jó hordás i viszonyok mellett a hatalmas gyűjtőnépességa minimum 18 kere­tes fészekbe igen jelentős mennyiségű mézet halmozhat fel. Ez egyben ennek amézelt~.tési szi~zt~m~nak kor,látja is, ugyanis a nagy népességgel szemben egynem novelheto ter áll. Ennel a kaptártípusnál nem lehet a teret fokozatosanbővíteni, mint a rakodókaptároknál, ezért egy jó ütemes hordásnál, ahol abegyülő élelem számára teret kell teremteni, ki kell pergetni a még nem tökéle­tesen érett mézet, mert csak így lehet az újabbnak helyet adni.

76

Fészekmézkamrás mézeltetés

A fészekmézkamrás elnevezés olyan egyanyás, de két (egy kisebb és egy na­gyobb) részre osztott kaptárt takar, amelyikben a méhcsalád a tenyészidőszak

során a nagyobbik részben van ill. ott él, gyűjt, egyszóval végzi a dolgát.A főhordás előtt 10-12 nappal kikeresik az anyát, és a család leginkább nyitottfiasításával, kiépített üres lépekkel vagy műléppel áthelyezik a kisebb részbeúgy, hogy a kisebb és nagyobb kaptárfél között lévő (eddig fixen záródó) anya­rácsos választót megnyitják. A nagyobbik részben maradhat némi nyitott fiasí­tás, ha az egészet nem lehetett átrakni a kisebb részbe, a család zömében fedettfiasítása és üres lépek vagy műlépek.

A mézeltetési szisztéma azon a megfigyelésen alapul, hogya méhek szíve­sen helyeznek el mézet a kikelt fiasítás helyére. Az eddigi fészek, amelybena fent említett 10-12 nap alatt kikel a fedett fiasítás (és lefedődik az esetlegesnyitott) kívánatos hely lesz a begyülő nektár/méz számára. A mézelszedés semfog gondot okozni, mert mire sor kerül rá, a kaptár ezen részében már csak mé­zes keretek lesznek, és esetleg egészen csekély fedett fiasítás.

A kaptártípus legismertebb képviselője az NB-IS-as fészekmézkamrás kap­tár. Ennek érdekessége, hogy a két kaptártér egymásra merőlegesenhelyezkedikel, és a 12 keretes nagyobbik tér röpnyílása a kaptár rövidebb, a 6 keretes kisebbrészé a kaptár hosszabb oldalán helyezkedik el, egymással 90 fokot bezárva.

Nem szokták fészekmézkamrásnak nevezni az NB-IS-ös kaptárt, de a mézel­tetési szisztéma ugyanaz benne, mint az előbb említett NB-I 8-ban, azonban akaptár berendezése annyiban más, hogy itt a 10 keretes fészek és az S keretesméztér egymás mellett párhuzamosan helyezkedik el, a keretek irányát illetően.

Mézeltetés rakodókaptárokban

A kaptáros méhészkedés kialakulása idején országonként és az egyes országo­kon belül egyaránt igen sokféle rakodókaptár-típus alakult ki. Itt mi csupán amézeltetés elveivel tudunk foglalkozni, az egyes konkrét kaptártípusokat legfel­jebb példaként megemlítve. A tárgyalás alapját a fészek-méztér keretmérete ké­pezi. Ha a fészekben és a méztérben ugyanazon méretű keret van, akkor a kaptártegyenlőlépes rakodókaptárnak nevezzük. Lehet egyenlőlépes rakodókaptárnagy keretméretű, közepes keretméretű és alacsonykeretes. Ha a fészek és a méz­tér nem azonos keretméretűek, akkor kombinált rakodókaptárról beszélünk. Azalábbiakban mindegyikre mondunk példát, érintve előnyeiket és problémáikat.

Nagykeretes egyenlőlépes rakodókaptár. Példa rá a nagy Boczonádi egyen­lőlépes rakodó. Keretmérete 42x36 cm és általában 10-12 keretesre készítik.A mézeltetésnek többféle verziója is kialakult benne.

77

Scanned by benoni

Mézeltetés fejeléssel

A család a fészekben fejlődik akácvirágzásig, amikor is mézteret kap ugyan­ilyen keretméretben és ugyanekkora keretszámban. Előnye a fészek zavartalanfejlődési lehetősége, hátránya, hogy a mézzel megrakott fészekfiókja egy blokk­ban nehezen mozgatható a súlya miatt. A méztérrel ily módon történő bővítést

fejelésnek hívjuk. Méhekkel tömött fészek esetén a fejelés nem okoz gondot, acsalád (főként jó hordásban) meg is hordja a teljes fiókot. Amennyiben a fészeknem annyira népes, érdemes trükkhöz folyamodni, hogy a család ne szórja széta mézet a teljes lépkészletbe. Ilyenkor a méztéri fiókot úgy töltjük fel üres lé­pekkel, hogy csak a lépek egy részét bocsátjuk a méheknek szabad rendelkezés­re, a többit nejlonfólia takarás sal kizárjuk a kaptár gyűjtőteréből. Ha később améhcsalád és a hordás rácáfol bizalmatlanságunkra, a takarófóliát levesszük, ésa gyűjtés rendelkezésére bocsátjuk az egész teret. Anyarács használata célszerű,

de nem kötelező.

Mézeltetés fejeléssel alacsonykeretes rakodókaptárban

A fejelés kifejezés arra utal, hogyamézteret egyszerűena fészek fölé, a mé­hek feje fölé helyezzük el. Az egyenlőlépes alacsonykeretes rakodókaptárokbanez a legegyszerűbb és leginkább használatos módszer. Alkalmazásához nem kellkülönösebb előkészület, mert akár anyaráccsal, akár anyarács nélkül alkalmaz­zák, a méztéri fiókot csak fel kell helyezni, s a méhek máris hordhatnak bele.Ha a hordás jó és a méztéri fiók láthatóan telik, vagy a mérleg adatai igazolják,hogy telik, úgy újabb fiók felhelyezésére lesz szükség. Az újabb fiókot célsze­rű a félig már megtelt régebbi fiók alá helyezni, mert a félig teltet tölthetik tele,az újat pedig elkezdhetik tölteni. Ennek az elrendezésnek a méz elszedésénéllesz jelentősége, ugyanis az érett mézzel tele fiókot akkor a legtetejéről lehet el­venni, és az alatta levőt nem is kell bolygatni. Ez a metódus még hosszan tartólassúbb hordások kihasználására is alkalmas lenne (ha volnának ilyenek ná­lunk), mert az üres fiók mindig a fészek fölé kerülhetne, és a telt fiókok pedigsorban föléje. Ha a mézelszedéssel bármi oknál fogva késlekedni kényszerülnea méhész, nem történne baj, mert a felső fiókokat sorban lefednék.

A fejelés mint mézeltetési módszer természetesen a nagykeretes vagy a közepeskeretméretű kaptártípusoknál is alkalmazható. Mégsem alkalmazzák szívesen,mert anagykeretes kaptárok mézzel telt fiókjainak mozgatása nem könnyű feladat.

A fészek és méztér anyaráccsal való elválasztásának a fejeléses módszeresetében vannak egyaránt hívei és ellenzői is. Anyarács alkalmazásával köny­nyebb a mézelszedés, hiszen nem kell törődni az anyával, azt a fészekre szorí­tottuk. Ugyanakkor az a "kötelesség" hárul ránk, hogy figyelemmel kísérjük afészek állapotát, nehogy az anya megszoruljon és a család rajzásra gondoljon.

78

Anyarács nélkül az anya fölmehet a felső fiókbaJfiókokba petézni, ami prob­lémássá teszi majd a mézelszedést. Ezen azzal lehet némiképpen segíteni, hogya fészekfiók fölé szűzlépes fiókot helyezünk, mert azt az anya a fészek fölöttiszűzlépes fiókot nem tartja annyira kívánatosnak, és kevésbé petézi be.

Segít a helyzeten az is, ha a méztér felhelyezése előtt átvizsgáljuk a fészketés helyet adunk - pl. műlépes keretek beadásával- a családnak, s ezzel egyide­jűleg helyet biztosítunk az anyának a petézésre is. A fészekben lévő szűzlépek

iránt az anyának már kevesebb az "ellenérzése", és azokat a nyári napfordulóelőtt még többnyire nehézség nélkül bepetézi.

Mézeltetés lefejlesztéssel

Ennek a mézeltetési módnak az a lényege, hogy anagy vagy közepes lépmére­tű rakodókaptár fészkét méztérré alakítjuk úgy, hogy a kaptár alsó fiókját ren­dezik be fészeknek. Fix fenekű kaptároknál át kell rakni a lépeket, mozgathatóaljdeszkájúaknál pedig csak új fiókot kell helyezni az aljdeszkára. Az új fészekaz alsó fiókon alakul meg, vagyis a család .Jefejlesztődik" az alsó fiókba. Eztazzal lehet elősegíteni, hogy az alsó fiókba fiasításra alkalmas lépeket teszünk,valamint a felső fiókból nyitott fiasításos "csalogatólépet". Jó hordás esetébenérvényesül a méhek azon tulajdonsága, hogyakikelő fiasítás helyére szívesenhelyeznek el mézet, s ezzel a fészket egyre inkább az alsó fiókba szorítják.Az alsó fiókot célszerű időben berendezni, jóval a hordás megindulása előtt.

Ezzel elősegítjük az új fészek megalakulását, és helyet teremtünk a behordott/behordandó nektárnak. A módszer nagyon egyszeru, különleges előkészületeket

nem igényel és anyakeresés nélkül nem is időigényes. Igazában rohamos hor­dásban működik jól, mert a kikelő fiasítás helyét ilyenkor rögtön méz foglal ­ja el, az anya pedig lent marad az alsó fiókon .

Mézeltetés átfüggesztéssel

Ez az előbbi módszer "javított változata". A kettő között az a különbség, hogyez utóbbinál ki kell keresni az anyát, és le kell tenni a nyitott fiasításos lépekkelegyütt az alsó fiókba, s a fiók szabad részét petézésre alkalmas lépekkel ki kelltölteni. Az alsó fiók fölé anyarács, majd fölé a második fiók (az eddigi fészek­fiók) kerül, amelyik a család fedett fiasítását tartalmazza, s amelyben az üreshelyet kiépített lépekkel és műlépekkel kell kitölteni.

A család ilyetén berendezését a hordás kezdete előtt 10-12 nappal megkell ejteni, hogya jó hordás idején már legyen elegendő helyabegyűlő nektár­nak. Mézeltetési módszerként egészen egyszerű, bár az anyakeresés miatt időt

79

Scanned by benoni

igényel. Előnye, hogyaméztér anyarács fölött van, így a mézelszedés könnyű

lesz. További előnynek tekinthető, hogy az anyarács fölé (szükség esetén) a pe­tézésre már nem igazán alkalmas lépek is fölkerülhetnek, mert az anya nem pe­tézhet beléjük.

Mézeltetés fészekkettözéssel

Ennél a metódusnál a család fészkét kettéosztják a két egymás fölött lévő fiókba.Nagyjából egyenlően osztják el a fiasítást a két fiók között, és a fennmaradóteret mindkét fiókban kiépített lépekkel vagy műlépekkel töltik ki. A család ígycsak oldalirányba terjeszkedhet és arra is törekszik, hogy az ellapított fészekgömbformációját visszaállítsa. A műlépet kiépítik, a kiépített lépeket meghord­ják, ha a hordási viszonyok lehetővé teszik. Ennek a módszernek némiképpenhátránya, hogy igazában csak nagy népességű családokban működik jól.

Mindhárom módszerrel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogyanagylépeskaptárok visszaszorulása miatt ezek a módszerek is visszaszorulóban vannak,ugyanis az alacsonylépes (és egyben egyenlőlépes) rakodókban célszerűbb fe­jeléssel mézeltetni.

A méz elszedése

A méztermelés első fázisa a gyűjtés , ami elsősorban a méheknek és csak má­sodsorban a méhésznek ad feladatot. A méhészre csak a kaptár berendezése, akülönféle mézeltetési fogások alkalmazása hárul. A méz elvétele, a mézelsze­dés azonban már teljes egészében a méhész dolga, a méhek ezt esetenként mégakadályozzák is. Mivel a naponként begyűlő élelem korlátozza a méhek rendel­kezésére álló teret, s mivel a mézzel megtelő tér korlátozza a méhek gyűjtési

aktivitását, a méz időbeni elvétele, vagy a növelhető terű kaptárokban a méz­tér növelése termésfokozó tényező. Jelentősége van tehát annak, hogy milyengyorsan vesszük el a mézet. A mézelszedés gyorsasága a szervezettségen kívülelsősorban az alkalmazott eszközökön múlik , így a mézelszedést annak eszkö­zei alapján tárgyalj uk.

Mézelszedés lesepréssel

Mint a méhek kezelése, a mézelszedés is úgy kezdődik, hogy a családot meg­füstöljük a röpnyíláson keresztül, hogy megnyugodjon, aztán kaptárt nyitunk.A méztér a gyűjtési időszakban elkülönül a fészektől, így a fészket nem boly-

80

gatjuk, csak a m éztérből veszünk el mézes kereteket. A mézelszedést akkorkezdjük, amikor a méz már érett, ami abból látszik, hogya méhek lefedték,vagy fedni kezdték a lépeket. Amennyiben a hordás még tart, úgy a mézelsze­dés könnyen megy, mert a méhek a gyűjtéssel vannak elfoglalva. Ha beköszönta hordástalan időszak, a mézelszedés bajos, mert a méhek ingerültek és kutatás­ra hajlamosak, ilyenkor óvatosabban kell eljárni.

A leseprést kézzel vagy géppel végezhetjük. Célszerű kiszedni a kaptárbóla mézes kereteket, állványra vagy kezelőládába helyezni őket (legegyszerűbb

esetben letámasztani a kaptár mellé), majd ha a leseprés kézzel történik, a m é­heket a kaptár elé rázni, ill. alépen maradtakat a kaptár elé seperni. Alsó röp­nyílásos kaptárnál nincs is más teendő, a méhek visszamennek a kaptárba. Felsőröpnyílásos kaptárhoz célszerű mászódeszkát állítani a méhek bevonulásánakmegkönnyítésére. A kézi leseprés eszköze a hagyományos lúdtoll vagy a kife­jezetten erre a célra készített méhleseprő kefe.

Gépi leseprés esetében a lépekről a leseprőgép távolítja el a méheket úgy,hogy azok valami gy űjtőládába/gyűjt őkos árba kerülnek. Ha egy bizonyos keret­számmal, vagy ha a kivett összes kerettel végeznek, úgy a méheket visszaöntikaz üres kaptártérbe a lépek helyére.

A gépi lesepréshez többféle gépet is konstruáltak. Vannak olyanok, ame­lyek úgy működnek, hogy egymással szembeforgó tengelyekre rögzített, mű­

anyag fóliából készített lamellák közé helyezik be a leseprendő keretet, és a la­mellák keltette légáram, valamint az egymással szembeforgó lamellák magukleseprik a méheket az alul elhelyezett tartályba.

Más gépekben irányított levegőáram ill. egymással szembeforgó kefék seprikle a méheket. A leseprőgépeket leginkább nagy- ill. közepes lépméretű kaptá­roknál alkalmazzák, noha az alacsonykeretekről is le lehet seperni a méheket,de az alacsonykeret rakodókaptároknál szokásos, ott pedig egyéb módszerek isszámba vehetők.

A méhektől megtisztított kereteket be kell vinni a pergetőhelyiségbe vagyvándortanyán a b ódéba, vagyegyszerűen a pergetőhöz, ha a pergetés a szabad­ban történik.

A leseprőgépek tartályába került méheket visszaöntik a kaptárba és némi ren­deződés után újra munkába állnak.

Mézelszedés lefúvással

Leginkább rakodókaptároknál (és jobbára alacsonykeretes rakodókaptárok­nál) használatos eljárás. Kaptárbontás után leveszik a mézes fiókotlfiókokat,és a keretek meglazítása után (célszerű egy-két keretet kivenni) a lefúvó levegő­

áramával kifújják a lépek között lévő méheket. A fiókok leszedése után a kezelt

81

Scanned by benoni

kaptárt visszazárják, és a leszedett fiókot a kaptártetőre állítják, hogy az a felső

keretIéccel a kaptár röpnyílása irányába álljon. Erre azért van szükség, merta sejtek hajlásszöge is a felső keretléc felé irányul, így ellentétes állásban améhek könnyebben meg tudnak kapaszkodni a lépeken és nehezebben távo­líthatók el. A kifúvott méhek visszarepülnek a kaptárba

Lefúvatáshoz speciális eszközre , méhlefúvóra van szükség. Többféle típuslétezik, ám mindegyik megegyezik abban, hogy egy nagyobb teljesítményű ven­tillátor hozza létre benne a levegőáramot, amit gégecsövön keresztül vezetnekegyellapított fúvókához, amellyel a levegőt a léputcák közé lehet irányítani.A lefúvók többnyire benzinmotoros meghajtásúak, ami azzal az előnnyel jár,hogy vándortanyán is használhatók, de egyben az a hátrányuk, hogy eléggé zajosak.

Mézelszedés vegyszeres leűzéssel

Vannak olyan vegyszerek , amelyek riasztó (repellene s) hatásúak a méhekre, az­az megérezve őket a méhek igyekszenek a vegyszer forrásától távolabb kerülni.Ezek között vannak olyanok is, amelyek amellett, hogy riasszák a méheket, szak­szerűen alkalmazva nem károsak a mézre ill. a kaptár egyéb termékeire sem.Közülük a két legismertebb és nálunk is használatos a benzaldehid és a fenol.

Alkalmazásukkal meggyorsítható a méhek méztérből való gyorsabb eltávolí­tása, nem kell gépeket alkalmazni, és a leseprés időrabló munkájától is megme­nekülünk. Használatuk azonban nem problémamentes. Hűvösebb időben nemműködnek igazán jól, ugyanis lassan párolognak. Csak rakodókaptárokbanhasználhatók, mert fekvőkaptárban nincs hova leűzni a méheket. Rakodókaptá­rokban is akkor hatékonyak, ha a méz a leűzés alatt álló fiókban eléggé fedett ésvan elég üres hely, ahova a méhek lemehetnek. A vegyszer illatátlszagát a méhészmaga is érzi, ezért nem mindenki hajlandó vagy képes velük dolgozni. Mindazon­által külföldi nagyüzemi méhészetekben (mondhatnánk talán: iparszerű méhésze­tekben), ahol a munkavégzés gyorsasága számít, előszeretettel alkalmazzák.

A gyakorlati kivitelezés úgy történik , hogyakaptármérettel azonos méretű ,

a kaptártetőhöz hasonló, de könnyű kereteket készítenek, amelyet belülről

nedvszívó anyaggal bélelnek. A keretekből célszerű többet készíteni a folyama­tos munkavégzés biztosítására. A leűzőszert, mondjuk benzaldehidet, a nedvszí­vó anyagra csorgatják, vagy inkább spriccelik, és a kinyitott kaptárfiókra helye­zik. Azután sorban a többi kaptárfiókra is felhelyezik a kereteket, és mire mond­juk az ötödiket felteszik, az elsőnek felhelyezett kaptár fiókját el lehet venni.A felszabadult keretet új kaptárra teszik , és így folytatva a munkát az egész ál­lományról el lehet szedni a mézet.

Így elmondva mindez nagyon egyszerűnek és problémamentesnek hangzik,azonban nem mindig megy ilyen simán. Amennyiben a leűzendő fiókban fiasí-

82

tás van, a méhek gyakran ragaszkodnak hozzá, rajta maradnak a fiasításon,vagyis az ivadékgondozási ösztön meggátolja a szer kifogástalan műk?d,~sé,t.Azonban alkalmazásuk e problémákkal együtt sem indokolatlan, mert Idot eserőt lehet megtakarítani velük.

Mézelszedés szöktetőkkel

Ez a mézelszedési mód ugyancsak a rakodókaptáros méhészek lehetőségei kö­zé tartozik. Az elnevezés abból a megfigyelésből származik, hogy a családegészétől valamely módon elválasztott méhek törekszenek visszajutni/vissza­szökni a családjukba. A széktető tehát az az elmés (egyébként általában egy­szerű) szerkezet amelyet a mézesfiók és a család közé helyezve arra ösztön­zi a méheket, h~gy hagyják ott a szöktető általleválasztott mézesfiókot, ésmenjenek le a családhoz. Többféle típusa is van a szöktetőknek, de nem mű­

ködik mindegyik egyformán jó hatásfokkal és mondhatni, hogy teljesen tökéle­tesen egyik sem működik. Mindazonáltal nagyon jó és a munkát valóban meg­gyorsító szerkezetek, noha a velük való munkavégzés nagyobb előkészületet ésnémiképpen több időt kíván, mint pl. a vegyszeres leűzés. A szöktetésnek azon­ban az összes többihez képest nagy előnye, hogyaméhekre, mézre, méhészresemmilyen káros hatása nincs és alkalmas arra, hogy nagy állományok nagyfióktömegét lehessen egyidejűleg elvenni.

Az egyes szöktetőtípusok ismertetésére itt nem térünk ki, de mindegyik mű­

ködésének lényege, hogy elválaszt, és az elválasztott fiókban maradt méheknekegyirányú , a fészek felé való kijutását teszi lehetővé. A szöktetéses mézelszedésnémi szervezést kíván, ugyanis a méhek levonulásához idő kell. Ha a szöktetőket

késő délután vagy estefelé teszik fel, a méheknek a hűvösebb éjszakai hőmérsék­leten lesz ideje, hogy hajnalra levonuljanak, és ekkor a nagy mennyiségű fiókotcsak le kell szedni, és helyben vagy telephelyre szállítva ki lehet pergetni.

A méz kinyerése a lépekboi

Még kétszáz éve sincs, hogyamobil építményes méhlakások elterjedtek, és ve­lük együtt mindazon módszerek és eljárások, amelyek a méhészetet ma világ­szerte jellemzik. A kétszáz évvel ezelőtti időben a méz kinyerése még az épít­mények felszeletelése, kicsorgatása és kipréselése révén történt, nem beszélvearról, hogy mindez a méhcsaládok jó részének élete árán. Ma a mézkinyerés gé­pesített, az építmények csupán csekély mértékben sérülnek, és a méhcsaládokéletben maradása, valamint a mézkinyerés között jószerével semmi össze­függés sincs.

83

Scanned by benoni

A méz kinyerése többlépcsős folyamat, amely a lépek fedelezését, pergeté­sét, a méz és a fedelezés (sonkoly) szűrését, a kipergetett lépek visszaadásátfoglalja magába. Hozzá tartoznak még olyan mellékes műveletek, mint a méztárolása, tisztítása esetleg egalizálása. Nagy ipari méretű méhészetekben kiegé­szítheti mindezt a méz víztartalmának csökkentése, azaz a deszikkálás is.

Fedelezés

A méhek az érett mézet viaszlapokkal lefedik, mert a méz nedvszívó anyagés fedetlenül vizet szív magába, felhígul, majd erjedésnek indul. Egyszóval:megromlik. Ha a lépekből ki akarjuk venni az érett mézet, a sejtfedeleket el kelltávolítani, mert a centrifugában (pergetőben) csak a nyitott sejtekből távozhat améz. A művelet, amelynek során a sejtfedeleket eltávolítjuk: a fedelezés.(Sajnos a magyar nyelv itt kicsit szűkre szabja a dolgot, mert a műveletet ma­gát és a levágott sejtfedelek halmazát egyaránt fedelezésnek nevezi.)

A fedelezés műveletének van tradicionálisabb és modernebb, kézi és gépiformája egyaránt. A fedelezés kézi eszközei közül legismertebb az ún. fedelezővilla. Sűrűn álló, hosszú fogú villához hasonló eszköz, amelyet a sejtfedelek alátolva és a kézzel egy oldalirányú szakító mozgást végezve le tudjuk szakítaniazokat, és szabaddá tudjuk tenni a mézet. Kellő gyakorlattal jól lehet vele dol­gozni, de nagy állományban sok lépet fedelezni fárasztó munka és sokkal las­súbb, mint egyéb eszközökkel. A fedelező villa kissé roncsolja is a sejtek szélétazáltal, hogyasejteket elszakítjuk vele. Amíg nem volt jobb, jó eszköznek

5690

10. ábra. Fedelező villák és elektromos fedelező gyalu

84

számított. Ma sem megvetendő eszköz, és még olyan méhészetben is nagyonhasznos tartani belőle, amelyben egyébként más eszközzel fedeleznek.

A villához hasonlóan tradicionális eszköznek számít a kés, és talán kevésbéelterjedt, de ugyanolyan jó a késes villa. A kés egyébként valóban kés. Kellő

hosszúságú, vékony pengéjű éles acélkés, amelyből többet alkalmaznak egyide­jűleg, hogy cserélni lehessen. Általában vízfürdőben melegítik, mert egyébkénttapad rá a méz és nehézkes vele dolgozni.

A késes villa átmenetet képez a kés és a villa között, amennyiben olyan azalakja, mint a fedelező villának, de a tűhegyek helyett háromszög alakban ki­képzett nagyon jól élezett fogai vannak. Kellő gyakorlattal kiválóan működik,

és nem tépi úgy a lépfelületet, mint a fedelező villa.A kézi fedelező eszközök közé tartoznak, ám némiképp a gépek felé mutat­

nak a gőzzel vagy elektromos árammal fűtött fedelező eszközök, a gőzös ill.elektromos kés és a gőzös ill. elektromos gyalu. Nevüknek megfelelően felfűté­

sükhöz gőzre vagy elektromos áramra van szükség. A gőzt egy speciálisan errea célra készített edényben vagy közönséges konyhai .Jcuktában" állítják elő, ésműanyag csövön vezetik bele a fedelező késbe, ahonnan ugyancsak hosszú mű­

anyag csövön távozik. Maga a gőzös fedelező kés kétélű késhez hasonló eszköz,amellyel egy kis tartály t építettek össze. A tartályba bevezetett gőz a tartály t ésa késlapot egyaránt felmelegíti, és a viaszfedeleket könnyedén leválasztja. Azelektromos késekben többé-kevésbé szabályozható fűtőtestek vannak, s a késtazok melegítik. A gőzös kések nagy előnye, hogy nem tudnak túlfűteni, ugyanisa víz 100 fokon forr, és a késben ill. a hozzá csatlakozó csővezetékben még en­nél a hőfoknál is alacsonyabbra hűl. Az elektromos eszközök, még ha a szabá­lyozásuk nagyon jó, akkor sem képesek ilyen fokon stabilizálni, ezért elektro­mos eszközökből célszerű kettőt tartani és az egyiket mindig vízben hűteni.

Könnyen és gyorsan halad velük a munka, ha a munkát végzőnek már kellő

jártassága van a kezelésükben és konstrukciójuk is jó. Nagyon szép, egyeneslépfelületet hagynak maguk után

Gépi fedelező eszköz is többféle létezik. Vannak olyanok, amelyek fűtött

rezgőkéssel ill. késekkel, más típusok egymással párhuzamos tengelyre szerelt,egymással szembeforgó lamellákkal választják le a sejtfedelet. A kézi eszközöka sejtfedelet lemezekben, a gépi eszközök, legalábbis a lamellásak, .miszlikbeaprítva" szedik le.

Bármivel fedelezzünk is, a képződött fedelezés (sonkoly) lehullik egy edény­be. Az a szerencsés, ha az edényben egyszersmind szűrő is van, mert akkor alehullott fedelezésből a méz rögtön ki tud csorogni, és az edényből egy csaponkeresztül akár mézes karmába is fogható . A fedelezés lecsorgatása még a fentimódon is eléggé hosszan tartó művelet, kiváltképp, ha az időjárás ill. a pergető

helyiség hűvös és a fedelezés kissé megdermed. Ennek leegyszerűsítéséreszok­ták alkalmazni a fedelezéspergető-tokokat. Ezek olyan, egyik oldalukon rosta-

85

Scanned by benoni

11. ábra. Fedelezőgépek

szövettel, a másik oldalukon zárólemezzel ellátott tokok, amelyek egy adott per­gető keretméretének megfelelnek, és egy keret helyére betehetők. A tokokatfedelezéssel töltik, és a pergetővel kipergetik belőlük a mézet. Valamennyi mézmég pergetés után is marad bennük (mert sószárazra nem lehet pergetni, ahhoztúl nagy a viszkozitása a méznek), ám a munka sokkal gyorsabb, mint a lecsor­gatásnál, mert itt még úgyszólván langyos mézet lehet a fedélezésből pergetni.

A méz pergetése

A méz tényleges kinyerése a lépekből a pergetés folyamán valósul meg. A per­getés eszköze a pergető, amely nem más, mint egy alacsony fordulatszámúcentrifuga, amelyet szerkezetileg úgy képeztek ki, hogy bele lehessen helyez­ni szilárdan a lépeket és a szerkezet megforgatásakor, amikor a repítőerő eltávo­lítja belőlük a mézet, a méz a centrifuga dobj ára csapódva arróllefolyhasson, ésegy csapon keresztül a gyűjtőedénybe kerülhessen.

86

A pergetöknek az elmúlt kb. 150 esztendőben, azóta, hogy az első pergetőket

használni kezdték, többféle típusa készült, amelyek anyagukban, felépítésük­ben, meghajtási módjukban és egyéb tulajdonságaikban igen eltérőek. Vannakazonban olyan közös vonások, amelyek alapján a sokféleséget rendszerezni lehet.Mielőtt ennek nekifognánk, nézzük meg, hogy hogyan is épül fel egy pergető.

Minden pergető dobból, tengelyen forgó kosárból és meghajtó szerkezet­ből áll. Ezek alapvető alkatrészek, amelyekhez még kiegészítőként kifolyó­nyílás vagy ürítőcsap. ill. a gyors megállításhoz fék csatlakozik. A dob fémle­mezből készült henger (horgany vagy horganyzott bádog, közönséges vagyeloxált alumínium, újabban rozsdamentes lemez), amelynek az a feladata, hogya repítőerő által kicsapott mézet felfogja, lecsorgassa, az alján összegyűjtse, éskiürítését lehetövé tegye. A dob vagy fémlemezből.vagy újabban átlátszó plex­iből készült tetővel záródik. Ennek részben biztonsági oka van, hogya pergetéstvégző személy ne nyúlhasson bele a forgó kosarú dobba, vagy azért, hogy látnilehessen, ürülnek-e már a lépek.

A kosár a lefedelezett lépek befogadására, üzem közbeni rögzítésére szolgál.Pergető típustól függően lehet valóban kosár vagy csak támasztógyűrű.Bármelyikfajta is, központi része a tengely, amely a kosarat a dobban központosan tartja, éslehetövé teszi, hogy a kosár a dobban szabadon foroghasson. A tengely rögzítése(csapágyazása) is többféle, a mai nagyobb teljesítményűés gépi meghajtású per­getők általában átmenőtengelyesekés csapágyazásuk a dobon kívül történik.

A meghajtó szerkezet kézi vagy gépi meghajtást tesz lehetövé. Ma többnyi­re elektromotor biztosítja a meghajtóerőt. s eszerint lehet hálózati árammal vagyakkumulátorról hajtott motorokról beszélni. Ez utóbbi a vándortanyai pergetéstis lehetövé teszi. A motoros meghajtás nem öncélú, mert időt, energiát és akármég egy személy munkáját is meg lehet takarítani vele.

A munka gyorsítását és a pergető biztonságos leállítását szolgálja a fék.A régebbi típusokon többnyire nagyon egyszerű kivitelű szalagfékek vannak, azújabbakon akár tárcsafék is lehet, vagy ha a meghajtómotor olyan típusú, az el­lenáramú fékezés is megoldható.

A nagyon nagy teljesítményű pergerők szabad kifolyásúak, sőt szivattyú iscsatlakozhat hozzájuk a méz ürítéséhez. A kisebb teljesítményűekreún. méz­csapot szerelnek, amellyel a pergetőben felgyülemlett méz üríthető. A mézcsa­pokat régebben fémből, napjainkban műanyagból készítik gumigyűrűs

zárótömítéssel, amely igen jó zárást biztosít.

A pergetök típusai

A pergető típusokat a tengely, a dob és a lépek egymáshoz viszonyított hely­zete alapján szokás osztályozni. Érintőleges vagy más szóval tangenciális a

87

Scanned by benoni

pergető, ha a lépek a függőleges helyzetű tengellyel párhuzamosan oldalukkal adob felé helyezhetők el benne. Sugaras a pergető, ha a lépek a függőleges ten­gellyel párhuzamosan, de felső keretlécükkel kifelé (a kör sugara irányában)helyezhetők el benne. A tangenciális pergető előnye, hogy viszonylag kis dobát­mérő esetén is jól működik, mert a lépek elég messze esnek a tengely től ahhoz,hogy kellő nagyságú repítőerő támadjon a méz kiürítéséhez. Hátránya, hogy csaka lépek egyik oldalából üríti ki a mézet, ezért üzem közben meg kell állni, és a lé­peket át kell fordítani, hogy a mézet a másik oldalukból is ki lehessen üríteni.

12. ábra. Tangenciális pergerők

A sugaras pergető a lépek mindkét oldalából egyszerre ürít, de ugyanakko­ra repítőerőhöz nagyobb átmérőjűre kell készíteni, ugyanis ahhoz, hogy a lépalsó feléből is ürítsen, a tengelytől minimálisan 20 cm távolságra kell lennie azalsó keretlécnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagyobb keretrnéretekre nem na­gyon szoktak sugaras pergerőt készíteni, ugyanis akkor a pergető átmérőjének

eléggé nagynak kellene lennie ahhoz, hogy jól működjék.

Ezt a problémát oldják meg a vízszintes tengelyű pergetők. Ha a keretek avízszintes tengelyre merőlegesen helyezkednek el, akkor köszörűs pergetöről,

ha a tengelyre sugárirányban, akkor malomkerék pergetőről beszélünk. (Ezutóbbit úgy kell elképzelnünk, mint egy 90 fokkal elfordított sugaras pergetőt.)

A köszörűs pergetőt gyakran és szívesen alkalmazzák az iparszerű méhészetek-

88

13. ábra. Sugaras pergetők

14. ábra. Sugaras pergerők

89

Scanned by benoni

ben, mert kellő technikai felkészültséggel meg lehet oldani félautomatikus töl­tésüket, és két pergető alkalmazásával még a folyamatos üzemet is (amíg azegyiket töltik , a másik működik és fordítva). Az ilyen jellegű munkához márnagyon jó gépesítettségre (fedelezőgép) és megfelelő szervezésre van szükség.

A féloldalas pergetők sajátos típusa az ún. fordítótokos pergető. Ennél atípusnál a lépek egy tengely körül elforduló tokba kerülnek. A tokokban lévő lé­pek úgy pergetődnek ki, mint a közönséges tangenciális pergetőben, azaz:először a lép egyik oldalát, aztán a tokok leállítás utáni átfordításával a másikoldalát pergetik ki. Az ilyen pergetők többnyire elektromotoros meghajtásúak,az elektromotor tekercselt forgórészű ún. repulziós motor, amelynek forgásirá­nyát változtatni lehet. A forgásirányváltással egyidejűleg elektromos úton óvatosfékezésre is sor kerül, így ezeknek a pergetőknek külön féke nincs. A közönsé­ges tangenciális pergetőkkel szemben a gyorsaságuk az előnyük, mert meg le­het velük takarítani a keretek átfordítására felhasznált időt.

A felsoroltakon kívül igen sok más kivitelű pergető is van, azonban működé­

si elvüket tekintve valamennyi megegyezik.

A pergetés művelete

A pergetést közvetlenül, ahogyan azt már tárgyaltuk, a fedelezés előzi meg.A pergetőbe fedelezett keretek kerülnek. A pergetők töltésénél az alábbiakatkell figyelembe venni:

A kisebb teljesítményű pergetőknél ügyelni kell arra, hogy az egymássalszemben lévő keretek nagyjából azonos tömegűek legyenek. Ellenkező eset­ben ugyanis a pergető üzem közben "rángatni" fog, elmozdul helyéről, és nemműködik jól. Ugyancsak oda kell figyelni aszűzlépek pergetésére, különösentangenciális pergetőknél. Az öreg lépek nem érzékenyek a pergetési sebességre,mert a bábingek miatt már elég szilárdak ahhoz, hogy tele mézzel se szakadja­nak ki, ha gyorsan forgatják meg őket. A szűzlépek azonban, különösen ha érettmézzel vannak tele, igen érzékenyek a gyors hajtásra és könnyen kiszakadnak.Ezt megelőzendő a szűzlépeket kezdetben óvatosan pergetik meg, majd féligpergetetten megfordítják őket, s ezt az oldalukat teljesen kipergetik. Ezt köve­tően újra megfordítják, és teljesen kipergetik a másik oldalt is. Így aszűzlépeksem szakadnak ki. Nagy méhállományokban sürgős munkavégzésnél ilyenegyedi elbírálást nem nagyon kapnak a lépek, úgy ott eleve számolnak bizonyoslehetséges lépszakadással, és a kiszakadt lépet kiselejtezik.

A kicsapódó méz a dob falán surrogó esetleg kopogó hangot ad. Ahogyanfogy a méz abehelyezett lépekből, úgy halkul ez a hang. Ha a dobfedél ;11Iál­szó, úgy látni is lehet, miképpen csapódik vagy már nem csapódik a III z a dobbelső falára. Ha "se kép, se hang", úgy meg kell fordítani a lépeket. va J y csc-

90

rélni kell őket, mert a behelyezett adag pergetése befejeződött. A csapos üríté­sű pergetőkbe ilyenkor vetni kell egy pillantást, és meg kell nézni milyen ma­gas a méz szintje. Ha elérte a csap magas ságát , üríteni kell a mézet, nehogy akosarat is elérje. A szabadkifolyású vagy a szivattyús ürítésű pergetőknél ilyengond nincs, legfeljebb a befogadó edény cseréjéről kell gondoskodni kisebb tel­jesítményű szabadkifolyású pergető esetén, a nagy teljesítményűeknél pedig jólkell megválasztani a méztartály nagyságát.

A méz szűrése

Az a szerencsés, ha a pergetett mézet rögtön a pergetés után szűrjük. A gyakor­latban kétfajta szűrőt használnak: vízszintes és függőleges helyzetű szűrőket,

A vízszintes helyzetűek a kevésbé jók, mert viszonylag hamar eltömődnek.

Ha mégis ilyet használunk, úgy jó, ha egyszerre több van belőlük, mert cserél­hetők, és cseréjük nem okoz időveszteséget. A függőleges helyzetű szűrők las­san tömődnek el, és ha jól konstruálták őket, a szűrőt magát és nem csupán aszűrőbetétet kell cserélni. A szűréssel kikerül a mézből minden olyan, ami nembelevaló: a kisebb-nagyobb viaszrészecskék és a pergetőbe esetlegesen bejutottméhek. A nagyon finom viaszrészecskéket ezzel a fajta szűréssel nem lehet el­távolítani , ezért azoktól a méz ülepedése/ülepítése során szabadulunk meg.

15. ábra. Forgó mézszűrők

91

Scanned by benoni

Nagy fajsúlyánál fogva CI ,3-1,4 kg/liter) a könnyű viaszt kidobja magából, azfelszáll a tetejére. Ehhez azonban idő kell. Kellő idő után a felszínre felúszó vi­aszmorzsákat (különösen a gőzös fedelező eszközök használatakor keletkeznekfinom viaszszemcsék), légbuborékokat le kell kanalazni, és ami aztán a kanná­ban marad, az már tiszta méz.

Iparszerű méhészetben centrifugális elven alapuló forgó mézszűrő beren­dezéseket is használnak.

A kipergetett keretek visszaadása

Ha a pergetés hordás alatt történik, a kipergetett lépeket azonnal vissza le­het adni. A gyűjtéses időszakban a méheket olyannyira elfoglalja a gyűjtés,

hogy a visszaadott mézeslépek semmi problémát nem eredményeznek. Más ahelyzet, ha a lépek visszaadására hordás talan időben kerül sor. Ilyen időszakban

pergetett lépet visszaadni nappal nem szabad, mert örömrepülést, később pedigkutatást-rablást okoz.

A rakodókaptáros méhészkedésben egy jól szervezett méhészetben mindigvannak tartaléklépek, ezért ha egy fiók az elszedett mézeslépek miatt léphiányoslenne, száraz lépekkel lehet pótolni. A kaptár visszazárható, és a kipergetettfiókokat este vissza lehet tenni. Fekvőkaptároknál nincs mindig tartaléklép,vagy legalábbis elegendő tartaléklép. Ilyen esetben célszerű a kaptár falára kívülfeIírni, hogy hány lép hiányzik, és este annyi lépet odakészíteni és visszarakni.

A méz tárolása, kezelése

A méz nedvszívó anyag, úgyhogy "légmentesen" kell tárolni, ami a mindennapigyakorlatban annyit jelent, hogy jól záró edényekben. Erre a célra évtizedekigalumínium mézeskannákat, vagy legalábbis alumíniumötvözetből készültmézeskannákat használtunk. Újabban a rozsdamentes nemesacélból készült tá­rolóedények, valamint a műanyagból készült tároló-szállítóedények használatakerült előtérbe.

Házi tárolásra nagyon megfelelnek az üvegedények is, különösen, ha jól zárófedéllel rendelkeznek. Egyetlen hátrányuk, hogy törékenyek, és nagyobb meny­nyiségű méz egyben való tárolására nem is alkalmasak és nem is célszerűek.

A mézet tiszta, száraz és vegyszermentes helyiségben kell tárolni. A ned­vességen kívül képes illóanyagokat is felvenni, és mind a nedvesség, mind ezutóbbiak minőségrontó tényezők. Maga a nedvesség először csak felhígulástokoz, később azonban az erjedés kiindulópontja lehet. Az erjedést különösenelősegíti, ill. meggyorsítja a gondatlan kezelés. Ha a mézbe kenyérmorzsa

92

kerül, biztosra vehető az erjedése. Ennek megfelelően a méztároló helyiségbenenni, vagy mézzel együtt kenyeret tárolni igen veszélyes.

Sajátos problémátjelent a méz kristályosodása, amely az előbbivel ellentét­ben teljesen természetes jelenség. A világ sok méze közül csupán három olyanvan, amelyik tiszta állapotban nem kristályosodik meg, és folyósságát igenhosszú időn keresztül megtartja. Ezek közül kettő a mérsékelt égövön (akác,menta) és egy a trópusokon (tupelo) fordul elő. Az összes többi méz ill. e mé­zek keveréke hosszabb-rövidebb idő alatt megkristályosodik. Noha a kristályosméz ugyanaz az anyagi minőség, mint a folyós, a piac általában mégis jobbanszereti a folyós mézet. Ha egy országban a fogyasztók inkább a folyós mézhezszoktak hozzá (mint pl. a mi hazánkban), akkor gyanakodva néznek a kristályosmézre. Éppen ezért, aki maga értékesíti mézét és nem a nagykereskedelem csa­tornáin keresztül, fel kell készülnie a méz kezelésére.

Régi tapasztalat, hogy a kristályos méz megfelelő hőmérsékleten tartvaújra folyóssá válik, és folyósságát egy ideig megtartja. A kristályos méz keze­lése tehát azt jelenti, hogy az ilyen mézet hő hatására újra folyósítjuk. Régeb­ben a folyósítás vízfürdős melegítéssel történt, ma már kifejezetten erre a célraszolgáló, jól szabályozható elektromos szerkezetekkel folyósítják meg a kris­tályosodott mézet. Ezek lehetnek olyan elektromos fűtőtestek, amelyeket ter­mosztáttal láttak el, és a méz károsítása nélkül felolvasztják a keményre kristá­lyosodott mézet is. A másik lehetőség a szintén szabályozott fűtéssel ellátotthőkamra, amely kisebb-nagyobb mennyiségű kristályos méz befogadására ésmegfol yósítására alkalmas.

VirágportermelésA méztermeléshez képest egészen új termelési ág a méhészetben. Kezdetbencsupán kutatási célzattal próbálkoztak vele, később, amikor bebizonyosodott,hogya méhek által gyűjtött virágpor elszedhető és termék lehet belőle, terme­lési ággá vált.

A virágportermelés azon alapszik, hogy a méhek virágporigénye nagy,mert egyetlen méh felneveléséhez is fél sejt virágporra van szükség, s ezenkívül a kifejlett méhek virágporigénye sem elhanyagolható. Becsléseket végez­tek abban a tekintetben, hogy egy méhcsalád a saját igénye kielégítésére meny­nyi virágport gyűjt. Eltérő becslési eredményeket lehet a szakirodalomban ol­vasni, de egy méhcsalád éves virágpor felhasználását 20-40 kg közé helyezik.

Sok méhész a virágportermelésnek még a gondolatától is irtózott attól félve,hogy elveszi a méhek számára szükséges tápanyagot. Bebizonyosodott, hogyaméhek a szükségleteiken felül is képesek gyűjteni (alkalmazkodóképesség !)éppen úgy, mint ahogyan nektárt is. Ma minden olyan országban ill. vidéken

93

Scanned by benoni

termelnek virágport, ahol azt a méhlegelő lehetővé teszi . Nem érdemes virág­porterrneléssel foglalkozni ott, ahol a virágporos méhlegelő szegény.

A virágportermelés mint folyamat az alábbi tevékenységeket foglalja magá­ba: A nyers virágpor gyűjtetése méhcsaládokkal. A nyers virágpor tisztítása­szárítása vagy mélyhűtése. A száraz virágpor tisztítása-tárolása. Az egyestevékenységekhez eszközök járulnak, ezért a termelés egészét az eszközökönkeresztül láthatjuk át legkönnyebben.

A virágpor gyűjtetésénekeszközei és használatuk

Attól függően, hogy fekvő vagy rakodókaptárban méhészkedünk, kétféle virág­porszedő (más néven virágporcsapda) használatára nyílik lehetőség. Fekvőkap­

tárokon az ún. homlokszedőket, míg rakodókaptárokon a homlok- és fenék­szedőket lehet használni. Minthogy minden kaptártípusnak többféle gyártottvagy egyénileg készített változata van , a konkrét virágporszedőket- m éreteik ­kel együtt - nem lehet leírni, csupán az elvet, amely szerint el lehet őket készí­teni. A homlokszedők az alábbi részekből állnak: Gyűjtődoboz, amelynek alsórésze nyitható, felső része pedig olyan rostaszö vet , amelyen a virágpor áthullik,de a méh ek nem tudnak rajta átbújni . Ezt a rostaszövetet hívjuk áthullórács­nak. A 3,6 mm-es lyukbőségű szokott legjobban beválni. Az áthullórácsramerőlegesen helyezkedik el a tulajdonképpeni gyűjtőrács, amelyet 4 mm vastagműanyag-lemezb ől készítenek 5 mm átmérőjű furatokkal. A rác sokat újabbanfröccsöntéssel készítik, régebben házilagosan állították elő. A furatok száma alehetőségekhez képest a legtöbb legyen, hogya virágporszedő a kaptár szel­lőzését ne rontsa túlságosan. A szedőrácsoknak kivehetőknek kell lenniük, vagylegalábbis mozgathatóknak, hogya virágporszedőt ne kelljen folyton le-, felrak­ni a kaptárra a tenyészidőszak során, ha mind tavaszi, mind pedig nyári virág­porgyűjtésre lehetőséget kínál a legelő. A gyűjtőrácsot és az áthullórácsot egyolyan közös keretbe kell foglalni, amelyik egyben az esővédő szerepét is betöl­ti, ugyanis a virágpor a nedvességet nem túri.

A csak rakodókaptárokon használható alsó virágporszedők, vagy másképpenfenékszedők alapjában véve ugyanolyan szerkezeti elemekből állnak, mint ahomlokszedők azzal a különbséggel, hogy egy a kaptárfiók külső méreteivelazonos méretű, a kaptárfiókhoz hasonló, de attól kissé alac sonyabb blokkbavannak belefoglalva. A gyűjtődoboz helyett az alsó szedőkben olyan tálcárahullik a virágpor, amelynek az alja műanyag préselt szúnyogháló, és távtartókonáll a fenékdeszkán. Az alsó szedőkben a szedő ill. áthullórács egymással párhu­zamos, és mindkettő vízszintes helyzetű. A ma használatos legjobb fenékszedők

egymás alatt, egymással párhuzamosan elhelyezett kettős röpnyílással rendel­keznek, és ha az egyik röpnyílás nyitott, úgy a méhek közvetlenül bemehetnek

94

a kaptárba, ha a másik nyitott, akkor a virágporszedőn keresztül juthatnak csakbe. Ma az alsó szedőket mobil fenékre készítik, azaz a kaptárfenék egyben avirágporszedőnek is lehet feneke úgy, hogyakaptárfenék nyitott eleje, ami nor­mális helyzetben a rakodókaptár röpnyílása, most hátra kerül , és rajta keresztülki lehet húzni a gyűjtőtálcát, azaz a röpn yílá sból most kiürítő nyílás lesz. Ebbenaz elrendezésben a nyílás lezárására zárólemezt helyeznek fel , amelyik megaka­dályozza, hogy méhek, vagy bármilyen más állat kívülről a kaptárba hatolhasson.

A virágporszedők kaptárra helyezése, különösen a homlokszedőké, némifelzúdulást okoz a méhcsaládoknál. A szedő felhelyezésével ugyanis megválto­zik a kaptár méh ek által megszokott röpképe, arról már nem is beszélve, hogya gyűjtőrács akadályt képez a méhek szabad bejárásának. A problémán segíthe­tünk némiképpen azzal, hogyaszedőket kora reggel vagy a késői órákban he­lyezzük fel, amikor a méhek röpködése még nem indult be ill. már alábbha­gyott. Ugyanilyen jó egy olyan borongós nap , amikor hűvösebb van , a méheknem nagyon járnak, de az eső nem esik. Szokásos eljárás az is, hogya virág­porszedők felhelyezésekor nem üzemelik be azonnal a szedőrácsot, hanemszoktatják a méheket az új helyzethez. Ha mindez nem lehetséges és rögtönvégleges állá sban kell a virágporszedőt felhelyezni , akkor számítsunk arra,hogya méhek egy darabig kavarognak a kaptárok előtt, majd aztán meg szokjákaz új helyzetet, és minden megy tovább a maga útján.

A virágporszedők felhelyezésekor gondot kell fordítani arra, hogya szedők

nagyon pontosan illeszkedjenek fel a kaptárfalra, mert a nem pontos illeszté­seknél beszűrődő fény jelzi a méheknek, hogy ott esetleg könnyebben ki lehetjárni, mint a virágporszedőn keresztül. A méhek tanulékonyak! Szívesen men­nek a kisebb ellenállás irányába, és ha rászoknak a könnyebb bejárásra , hiábavárjuk a sok virágport, a szedőben csak nem jelenik meg. A későbbiek során is ,amennyiben egy jól gyűjtő család teljesítménye csökken, és ezt a csökkenést afiasítás változása nem indokolja, meg kell vizsgálni, hogya méhek nem talál­tak-e, nem készítettek-e maguknak könnyebb utat. Ha igen, úgy tömíteni kell.

A gyűjtés a kezdeti napokban lassan indul minden olyan családnál, amelynekbőséges tartalékai vagy kevés gondozni való nyitott fiasítása van. Ahogy fogy­nak a tartalékok, úgy emelkedik a napi hozam, amíg csak el nem éri azt a határ­értéket, amelyre a család képes.

A virágporgyűjtésre, jobban mondva az egyes családoktól várható virágpormennyiségére több tényező is hatással van . A virágporgyűjtés intenzitásátilletően lehetnek öröklött tulajdonságok, így az egyik család eleve kevesebb, amásik több virágport gyűjt. Emellett befolyással van rá a nyitott fiasítás meny­nyisége, mert ha a családban zömében fedett fiasítás van, akkor csak kis virág­portartalékra van szüksége az adott pillanatban. Fontos tényező a gyűjtés is.Ha nagyon jó mézelő legelőrőlközelről gyűjthetnek,akkor egy idő után a méhekátállnak nektárgyűjtésre, mert az vonzóbb a számukra. Ha a napi nektárhordás

95

Scanned by benoni

eléri a 2-4 kg-ot, nem érdemes virágporgyűjtéssel kísérletezni, szabad bejárástkell biztosítani a méheknek. (Ezért kell a homlokszedők rácsát kivehetőre ké­szíteni.)

Az elmondottak ismeretében gondolhatunk arra, hogy a családok virágpor­gyűjtő tevékenységét befolyásoljuk. Jó hatással van rájuk a serkentőetetés,

amennyiben a fiasítás kiterjedését segíti elő. Különösen a felfejlődés idősza­

kában a serkentéssel párhuzamosan figyelni kell az elegendő helyre, mert a nemarányosan bővített családoknál rajzásveszély léphet föl. A virágporszedő a csa­ládállapot tekintetében olyan, mint egy mérőműszer. Ha a naponta begyűlő vi­rágpor megszokott mennyisége az adott családnál olyankor kezd csökkenni,amikor a többi családnál nem, mindig problémára kell gondolni. Az ilyen csa­lád másnap kezelendő és a problémát orvosoini kell.

A gyűjtött virágport mindennap le kell szedni, mert a virágpor is nedvszí­vó, és megnedvesedve akár folyóssá is válhat. Ha nem nedvesedik meg, akkoris összetapadhat saját súlya és eredendő nedvességtartalma miatt. A virágpor­csapdákat kiürítéskor, ha nedvesség nyomát tapasztaljuk benne, ki kell takaríta­ni, és a nedvességet ki kell törölni. Amennyiben élő méhek vagy méhhullák ke­rültek a virágporba a virágporszedő hibája miatt, azokat még a virágpor napiösszegyűjtésekor el kell távolítani. Az ilyen virágporszedőket meg kell jelölniés a hibát mihamarabb kijavítani. (Ha tartalékszedőnk van, amellyel azonnalicserét alkalmazhatunk, a probléma máris megoldható. Legyenek tehát tartalék­szedőink!). Egyes növényekről gyűjtve a virágport a méhek szelídebbek, más­kor vadabbak. Vadságukhoz rendkívüli időjárási esemény is hozzájárulhat.A problémákat megelőzendő a homlokszedők esetében mindig füsttel kell a vi­rágport elszedni, mert a megfüstölt család nem olyan agresszív. A fenékszedők

esetében ez a gond automatikusan kiküszöbölődik, mert ott a kaptár hátsó felé­nél szedjük ki a virágport, s ha csak a virágporszedő valamelyik eleme nem sé­rült, a méhekkel nem kerülünk kapcsolatba.

A kiszedett virágport azonnal meg kell tisztítani a benne előfordulható

szennyeződésektől. Lehet benne a kiszedés során belehullott fűszál, falevél,vagy hibás virágporszedő esetén élő vagy elhullott méhek. Egyes virágporoknagy nedvességtartalmuk miatt könnyen csomósodnak, így az összeállt virágporis szennyeződésnek tekinthető. Mindezeket el kell távolítani. Kevés szennye­ződést kézzel, nagyobb mennyiséget kirostálással távolítunk el. A már tiszta vi­rágport nagyobb műanyag edénybe gyűjtjük össze. A homlokszedőkből tálcára,vagy erre a célra készített lapos gyűjtőedénybe ürítünk., az alsó virágporszedők­

ből pedig magát a gyűjtőtálcát húzzuk ki, és egyenesen abból ürítünk.

96

A virágpor szárítása és annak eszközei

A nyers virágport szárítani (vagy mélyhűteni) kell, mert különben hamar meg­romlik. A szárítás eszköze kisebb állománynagyság esetén a szárítószekrény,nagyobbak esetében a szárítókamra.

A szárítószekrény akár közönséges, már másra nem használható (ruhás)szekrény is lehetne, de jobb, ha kifejezetten a szárítás céljára készül. Olyanszekrény, amelyben egymás fölött sűrűn (kb. 10-12 cm távolságra), a szekrénykét szemközti oldalfalára lécsíneket helyeztek el, amelyekre be lehet tolni a tál­cát, amelyre a frissen gyűjtött nyers virágport vékony rétegben kiterítették.Amikor a virágporszedés megkezdődik, a tálcákat a friss virágporral a szek­rényben felülre kell tenni, mert a meleg levegő fölfelé száll, és a felső tálcákbanlévő (általában nem túl sok) virágporból elszívja a nedvességet. A párás meleglevegő a szekrény tetején elhelyezkedő szellőzőrésen keresztül távozik. A kö­vetkező napokban a kissé már megszáradt virágpor lejjebbi sínekre kerül, felül­re pedig az új virágport teszik. A felfelé szálló meleg levegő az alul lévő márnem annyira nedves virágporból még vesz ki egy kis nedvességet, a fölül lévő

nedvességből pedig sokat von el. A következő napokban mindaddig folyik ez azellenáramú szárítás, míg az első nap behelyezett virágpor leérve a szárítószek­rény alsó harmadába már száraznak nem tekinthető. A szárazság elegendő vol­tát érzékszervi úton tudjuk csak megállapítani. Ha ujjaink közé veszünk egyvirágporszemet és ott szétnyomni nem, vagy csak nehezen tudjuk, a virágporszáraz. A másik módszer, ha markunkba veszünk egy maréknyi virágport,erősen összeszorítjuk és elengedjük. Ha kellő mértékben száraz, szétesik virág­porszemcsékre. Ha nem száraz eléggé, akkor egy része csomóban marad. Ilyen­kor a szárítást folytatni kell.

Ha valaki nagy állománnyal termel virágport (virágporszedés szempontjá­ból) nagyon jó méhlegelőn (ilyen pl. a repce vagy a vörös here), akkor oly nagymennyiség gyűlhet be a nyers virágporból naponta, hogy egy szárítószekrényannak leszárításához nem elég. Ilyenkor célszerű szárítókamrát üzemeltetni.A szekrény és a kamra között csak méretbeli különbség van, funkcionális kü­lönbség nincs. A szárítókamra fűtését akár éjszakai árammal üzemelő villany­kályhával is meg lehet oldani, de jól működő kisebb elektromos fűtőeszköz isképes a szükséges hőfokot és levegőáramoltatást biztosítani.

A napi ellenőrzéshez tartozik, hogy a száradó virágport kevergetni kell,hogy ne csomósodjon össze, és a felülete ne száradjon hirtelen. A hirtelenszáradt virágpornak csak a külső kérge szárad meg jól, a belső rész nedvesenmarad. Az ilyen virágpor később megpenészedik, megromlik, értékét veszti.

A szárítószekrényt fűteni kell. Legegyszerubb az elektromos fűtés. Mini­mumkövetelmény, hogy a fűtés szabályozható legyen, mert a virágport nemszabad 40 OC-nál magasabb hőfokon szárítani, ugyanis az árt abeltartalmi érté-

97

Scanned by benoni

kének. Gyorsítja és egyenletesebbé teszi a virágpor száradását, ha levegőáram­

ban szárad. Éppen ezért olyan fűtőtestet célszerű alkalmazni, amelyik egybenventillátorral is rendelkezik, mert megfelelő módon elhelyezve, a szekrény leve­gőjét áramlásban tartja, és az áramló közeg gyorsabban vonja el a nedvességet.

A szárított virágpor tisztítása és annak eszközei

A szárítás alatt a virágporcsomókról apró virágporszemesék szakadnak le, ésazok a szárítótálcákon por formájában láthatók is. Amikor a szárított virágportleürítjük a tálcákról, ez a porlás és a virágporban lévő egyéb finom szennyező­

dés is benne marad. A naponta leszárított mennyiséget nem szokták azonnaltisztítani, hanem jól záró műanyag edényekben tárolják mindaddig, amíg agyűjtési szezon be nem fejeződik. A napi mennyiség a szárítószekrényből valókivétel pillanatában még meleg, de hamar kihűl. A tárolóedényt az újonnan be­tett virágpor kihűléséig nem szabad bezárni, hogy ne nedvesedjék, de kihűlés

után célszerű letakarni, hogy kártevő ne kerülhessen bele .Amikor a termelés egy szakasza befejeződik, a szárított virágport, amennyi­

ben az szemmel láthatólag szükséges, ki kell rostálni. Erre akkor van szükség,ha a virágpor túl nedves volt, nyersen és csomósan száradt. A csomókat kellbelőle a rostálással eltávolítani. Erre a célra akár házilagosan, rostaszövetből

készült rosta is jó, mert a szemcsés virágpor könnyen áthullik rajta, a csomókpedig visszamaradnak. Ezek a csomók összességében nem károsak, de a virág­por küllemét rontják. Ha a méhésznek vagy ismerősének vannak háziállatai,azokkal meg lehet etetni (háziszárnyasok, sertés).

Ezt követően a szárított termékünket még ki is kell szelelni, azaz levegő­

árammai ki kell fúvatni belőle az oda nem tartozó port ill. egyéb szennyeződést.

Szelelőeszköz gyártott formában nem igen kapható, de nem is nagyon szüksé­ges. Házilagosan elkészített nagyon egyszerű eszközökkel is kifogástalanul meglehet oldani a virágpor légárammal történő tisztítását.

A szelelő egy olyan, lábakon álló tartály (garat), amelybe több-kevesebb szá­rított virágport önthetünk, s amelynek alsó részén ki-be tolható zárólappal(suber) szabályozható nagyságú nyílás van. Ez alatt a nyílás alatt és kissé a nyí­lás mögött helyezkedik el a ventillátor. A lábak, amelyeken a garat áll, olyan ma­gasak, hogy a garat és a ventillátor alá vödröt vagy valami más felfogó edénytlehessen állítani. A ventillátort elindítva és a zárólapot megnyitva elkezdődik avirágpor kiszelelése, ugyanis a vékony sugárban folyó virágporból a légáram ki­viszi a port és az egyéb oda nem tartozó anyagokat.

Célszerű a szelelőt egy kellő nagyságú nejlonfóliára helyezni, ugyanis a vi­rágpor pora és a benne lévő szennyeződés elektrosztatikus vonzódásuk miatt afóliára hullva ott is maradnak, és a munka végeztével onnan össze lehet gyűjteni

98

és meg lehet semmisíteni. A virágporban lévő szennyeződések közül legnehe­zebb eltávolítani a költésmeszesedés múmiáit, mert azok súlyban nem nagyonkülönböznek a virágporszemektől, így gyakran a felfogó edénybe hullnak.Ha nincs más mód, kézzel kell kiválogatni a virágporból, ha már elkövettük azta hibát, hogy a meszes családot nem zártuk ki a virágporszedésből.

A tisztított virágpor tárolása, gondozása, elszállítása

Azok az edények, amelyekben a már szárított virágport tároltuk, a tisztított vi­rágpor tárolására is alkalmasak. A virágpornak ebben a formában három "ellen­sége" van: a nedvesség, a gombák és az aszalványmoly (Plodia interpunctella].A nedvesség ellen egyetlen védelem létezik: száraz helyen jól záró edénybenkell tárolni A gombák benne vannak a virágporban, de a kifogástalanul szárítottvirágporban nem képesek tenyészni. Vagyis ezzel a két ellenséggel viszonylagkönnyen elbánhatunk. A harmadik még okozhat gondot. Ennek a rovarkártevő­

nek a petéi ugyanis képesek túlélni a szárítást, kiváltképpen akkor, ha a szárításnem volt tökéletes. Ilyenkor a virágpor kiváló táptalajt képez a hernyók táplál­kozásához, és ha sok van egy adott virágpormennyiségben, akkor azt - amen y­nyiben a méhész nem vet neki gátat időben - tönkre tudják tenni. Elvileg lehet­ne a virágpormoly ellen védekezni úgy, hogy a szárított virágport szén-dioxid­dal árasztjuk el, mert abban a moly nem képes ~letben maradni. Erre általábana mindennapokban nem vagyunk fölkészülve. Igy tehát azt a megoldást kellválasztanunk, hogy ha a meg­termelt virágport nem tudjukrövid úton értékesíteni, akkoridőnként ellenőrizni kell,hogy van-e benne molyprob­léma vagy nincs. Már kevésmolyivadék jelenlétében ismegtalálható a gubószövedék,ezért ilyenkor a virágporbóla szövedéket és vele együtta molyhernyókat ki kell ros­tálni, súlyosabb esetben ki isszelelni, vagy ha a virágportnedvesnek érezzük, újra kellszárítani.

Amennyiben az a szeren­esés helyzet áll elő, hogy avirágport megtermelése után 16. ábra. Virágpor

99

Scanned by benoni

szinte azonnal el tudjuk adni, ezekkel a problémákkal nem kell küszködnünk,csak az elszállítás marad. A szállításhoz a szállító biztosít eszközöket. A virág­port dupla zsákban szállítják. Belül lesz a vastagabb nejlonzsák, kívül pediga jutazsák. Célszerű a nejlonzsákot először behelyezni a jutazsákba úgy, hogyanejlonzsák sarka a jutazsák sarkába illeszkedjék, majd meg kell tölteni a zsákot.Mindkét zsákot külön kell megkötni. Egy szokásos nagyságú zsákba kb. 30 kgszárított virágpor fér.

A nyers virágpor mélyhűtése

A mélyhűtés a virágpor tartósításának új módja, amely ha elterjedne, nagyon le­egyszerűsítené a virágportermelést. Ennél a metódusnál a méhészre jószerintcsak a nyers virágpor megtermelésének feladata hárul. Ugyanis a termeltető céghűtőkonténerrel rendelkezik, és amennyiben valakinek 20 kg nyers virágporavan, azt a gyűjtőhelyen azonnalleadhatja, és a mélyhűtésről maga a vásárló céggondoskodik megbízottja útján. Ha valaki naponta nem képes ekkora mennyiségtermelésére, úgy az is járható út, hogy több méhész közösen adja le a 20 kg-osmennyiséget egy néven. Ez szervezés és bizalom kérdése. Ha ez az út nem jár­ható, maga a méhész is mélyhűtheti a rendelkezésére bocsátott egységdobozbanés mélyhűtve leadhatja, ha a 20 kg összegyűlt. Ez a lehetőség azért nagyon jó,mert sok munkától kíméli meg a termelőt, ugyanis szerenesés esetben a nyersvirágpor durva tisztításán kívül semmi más munka nincs a szállítást leszámítva.

A viasztermelés és eszközei

A viasz kiválasztásáról, az építtetésről már volt szó, úgyhogy most csupán aviasz kinyeréséről, közismert néven a viaszolvasztásról és annak eszközeiről

fogunk beszélni.A viasz kinyerésének négy fázisa van: az alapanyag összegyűjtése, az ol­

vasztás, préselés/centrifugálás, összefőzés. Az alapanyag gyűjtése egy tenyész­időszak alatt mondhatni folyamatos. A viaszolvasztás alapanyagát az elörege­dett és egyéb selejtlépek (pl. pergetésnél kiszakadt lépek), a kicsorgatott vagykipergetett fedelezés, az esztendő során összegyűjtött zugépítmények, és akiszedett herelépek (varroa elleni védekezésből, építtetőkeretek) stb. képezik.Viaszolvasztást elvileg az egész naptári év alatt mindig lehet végezni, de több­nyire téli vagy az esős időszakra maradó munka.

Aszerint, hogy a viasz kinyerése milyen eszközzel történik, beszélhetünkviaszpréselésről, centrifugálásról vagy egyszerűbb eszközökkel történő ki­nyerésről.

100 ---

Viaszkinyerés préseléssel

A munka azzal kezdődik, hogy az összegyűjtött, keretekből kivágott, olvaszta­ni való öreglépet, léptörmeléket, fedelezést, zugépítményeket üstbe helyezzük,és bő vízben elkezdjük felforralni. Korábban a kivágott lépeket összetördeltékés kiszedegették belőlük a keretdrótot, ma inkább az a szokás, hogy dróttalegyütt teszik a vízbe, mert felolvadáskor a drót kiolvad a sonkolyból és leszállaz üst fenekére. A víz-sonkoly keveréket addig kell forralni , amíg a sonkoly ele­meire nem esik szét, és a keverék már zubogva forr. Az üstöt ma gázégővel me­legítjük, így a láng erőssége szabályozható. Amikor az olvadék már zubog, aláng erősségét vissza kell venni, hogy a forró állapot megmaradjon, de felesle-gesen ne zubogjon.

A prés, ha csak nem nagyon nagy állománnyal bír valaki, közönséges(kisebb-nagyobb) szőlőprés. A nyomóerőt vagy csavarorsó segítségével, vagyhidraulikusan biztosítja. Ha csavarorsós préssel dolgozunk, úgy a csavarorsórafelül zárt műanyagcsövet húzunk, hogy az olvadék bemerésekor az orsó neviaszolódjon el. Az olvadékot jutazsákokba átmerve tesszük az üstből a présbe.Mielőtt az első adag kipréseléséhez fognánk, érdemes kissé megmelegítenia gázlánggal a prést, de ha ezt nem tesszük, akkor sem követünk el hibát, merta 100 "Cvos víz csakhamar átmelegíti a présöntvény lapját. Jobb több kisebbzsákkal dolgozni, mint két-három naggyal, mert a viasz a több kis zsák által ké­pezett nagyobb felületen jobban kivezetődik.Ha a prés kosara megtelik, fel kell

17. ábra. Régi gőzviaszo!vasztó új formában

101

Scanned by benoni

helyezni a nyomólapot és a nyomófákat, és kezdődhet a préselés. Az orsórólilyenkor már le kell venni a műanyag csövet, és fel kell helyezni a szorítóanyát,a hidraulikus présre rá kell helyezni a hidraulikus ernelőt (mert többnyire azszolgáltatja a nyomóerőt), Nem kell kapkodni, a forró sonkoly-víz tömeg so­káig megtartja melegét. Aki a préseléssel túlságosan siet, könnyen oda juthat,hogya zsákok kilyukadnak. Kezdetben azért sem érdemes sietni, mert a prése­lés elején nagy tömegben jön ki a víz, és a prés kávája nem lesz képes a sokfolyadékot megtartani-kivezetni, így az túlcsordul, és a földre kerül. Itt nagyonis érvényes, hogy: "Lassan járj, tovább érsz!"

Amikor a préselést elkezdjük, egyszersmind elkezdhetjük újratölteni az üstötis. Ha mód van rá, akkor meleg vízzel, ha nincs, akkor hideggel, és a lángotújra felcsavarva várunk, míg újra forr a víz. Miközben beletesszük az üstbe azúj anyagot, a présen húzzunk egyet-kettőt. Így a két munkafolyamat párhuza­mosan megy, és a munka folyamatos.

A jól előkészített viaszolvasztásnál a "nyersanyag", a mindenféle sonkolykészen áll a főzéshez. Ha az előkészítő munka nem volt teljesen előrelátó, úgya várakozás alatt most lehet kivagdosni az öreglépeket.

Egy idő után már látszik, hogyaprésből egy-egy utánhúzásra/utánnyomásracsak kevés folyadék jön ki. Ebből következtethetünk arra, hogy közeledik apréselés vége. Noha a présből kifolyó anyag meglehetősen meleg, azonbannem forró, ezért megtehetjük, hogy az ujjunkat beledugjuk. Ha az ujjunkon nemrakódik ki viasz vagy csak hajszálvékony rétegben, akkor a préselést be lehetfejezni. A nyomóerőt megszüntetve megnyitjuk a prést, levesszük a kosarat, éskiürítjük a zsákokat. Vigyázat! A zsákok még forrók, így nagyon ajánlatos mu n­kavédeimi kesztyűben dolgozni. A kesztyű különben sem árt, mert a viaszol­vasztás igen nagy kosszal járó munka.

Amennyiben sikerült a dolgot jól megszervezni, úgy a másodjára behelyezettsonkoly már felolvadt addigra, mire az első adag préselése befejeződött.A ki­ürített zsákokba jöhet az új olvadék, és a munka folyamatosan haladhat tovább.

Viaszkinyerés centrifugálással

Alapvetőerr kétfajta viaszcentrifuga használatos. Az egyik fajta olyan, mintegy egymás fölött elhelyezkedő kettős tartály és úgy működik, hogy alsó tartá­lyában vizet forral nak, és e tartály felső perforációján keresztül a gőz a felettelévő tartályban elhelyezett, ugyancsak perforált kosárba jut, amelybe korábbanaz olvasztandó sonkolyt már belehelyezték. Ebben a centrifugatípusban a kosárátmenőtengelyes, és alul a pergetökhöz hasonlóan az alsó tartály perforáltzárólapjának közepébe ágyazott talpcsapágyon, felül pedig a zárólap közepébeillesztett golyóscsapágyon támaszkodik. Meghajtása elektromotorral történik.

102

Belső szerkezetét olyannak kell elképzelni, mintha egy felülről légmentesen zá­ródó pergető lenne, amelyben a pergetőkosár helyett egy perforált henger forog.Ez a fajta viaszcentrifuga első feltöltésre meglehetősen lassan indul be, mert agőznek először a fémtestet kell felmelegítenie, aztán a sonkolyt. A szerkezetkonstrukciója olyan, hogy mind a viasz kifolyására, mind pedig a víz utántöl­tésére megvan a lehetőség. Mivel szabadkifolyású, ezért nagyon biztonságos,a gőz sohasem képes olyan nyomást elérni, amely veszélyes lenne. Biztonság­technikai szempontból egyedül a meghajtó elektromotor felszerelése igényelszakembert. Ezt házilagosan, az elektromos áram biztonságtechnikáját figyel­men kívül hagyva nem szabad végezni az áramütés veszélye miatt.

Előnyös oldalának tekinthetjük, hogya sonkolyt nem kell külön felmelegíteni,hanem maga a szerkezet melegíti az alsó tartály alatt elhelyezett gázégővel, ésműködtetéséhez nem kell különösebb emberi erőt befektetni (kivéve a kosár ürí­tését, mert azt ki kell emelni a dobból). A munkavégzés itt is folyamatos, bár azigaz, hogy az újabb adag sonkoly felmelegítéséhez megint időre lesz szükség, hanem is annyira, mint első alkalommal, mert a centrifuga háza most már meleg.

A másik centrifugafajta egyszerűbb szerkezetű.A régi fajta háztartási centri­fugához hasonlít azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb, és erősebb tenge­lyen, a kosár alatt van csapágyazva kettős csapágyazással. A meghajtása is alul­ról történik elektromotorral. A perforált kosarat zsákszövettel bélelik, és azolvadékot ebbe merik át. Ebből kitűnik, hogy előkészítés tekintetében ugyan­úgy működik, mint a prés, vagyis a sonkolyt először fel kell olvasztani. Ami­kor a kellő mennyiségű viaszolvadékot belemerték, elindítják a motort, és arepítőerő kiviszi a vízzel kevert viaszt az olvadékból, és a centrifugában csaka sonkolysalak marad vissza.

A viaszcentrifugák használata nem nagyon terjedt el jó tulajdonságaik ellenéresem, mert nem olcsók, elég nagy darabok és másra, mint viaszkinyerésre nemhasználhatók. A szőlőprés kellő tisztítás után ugyanúgy használható szőlőpré-

selésre, mint előtte.

A viasz összefözése, tisztítása, tárolása

Bármelyik fajta eszközzel is dolgozunk, a kifolyó viasz-víz elegyet fel kell fog­ni. Erre a célra nagyon alkalmasak a műanyag edények. A kifolyt elegy lassankihűl, és eközben fajsúlykülönbség alapján szétválik a viasz és a víz. Az edényalakjának megfelelő viaszpogácsák/lemezek/tömböcskék képződnek, amelye­ket meghűlés után kiszedünk a vízből és összegyűjtünk. Ha az olvasztandó son­kolyunk elfogy, az összegyűjtött pogácsákat stb.lemossuk, hogy a rajtuk kiváltvirágport ill. egyéb külső és eltávolítható szennyeződéseketeltávolítsuk, majdezután az egészet összefőzzük.

103 ---

Scanned by benoni

Összefőzés előtt az üstöt kitakarítj uk, és tiszta vizet teszünk bele. A vízmennyiségét a viasz becsült mennyiségéhez szabj uk, vagyis csak annyi vizet te­gyünk az üstbe, hogy olvadt állapotban viaszunk is beleférjen. Ha túl nagymennyiségű a viasz az üsthöz képest, akkor két szakaszban kell összefőzni.

Az összefőzés még nagyobb figyelmet kíván, mint az olvasztás, ugyanis haa vízbe tett viasz már felolvadt vagy a teljes felolvadáshoz közel jut, az olvadékhőfoka eléri a 100 OC-ot, és a fölszálló légbuborékok miatt az olvadék habzik, sha nem figyelünk oda, ki is fut, és a viasz meggyulladhat. Ha gázzal fűtünk, ak­kor a lángot szabályozhatjuk, vagy akár le is zárhatjuk. A biztonság kedvéérthomokot kell kéznél tartani, mert ha a viasz meggyullad, azzal lehet leghatáso­sabban oltani. Mindez természetesen nem következik be, ha összefőzéskor nemhagyjuk magára az üstöt. Az olvadékot célszerű kevergetni egy hosszabb léccel,mert akkor érezhetjük, hogy teljesen felolvadt-e már vagy sem. Mivel az össze­főzött anyagban lehet még elvétve bábing vagy más durvább szennyeződés,eze­ket célszerű egy erre a célra készített szűrőkanállal kiszűrni. Nagyon megfelelpl. az ujjnyi vastag alumíniumdrótra rögzített préselt műanyag szúnyogháló.A szűrés megtörténte után várni kell még egy kis ideig, amíg a viaszolvadék te­tejére "feljön a habja". Ez a hab a propolisz, amelyet le kell kanalazni. Nincsbelőle túl sok, ezért óvatosan az üst széle felé kell fújni a habfoltokat, és onnanle lehet kanállal szedni. Ezt követően az olvadékot le kell takarni, s ha mód vanrá, még az üstházat is, hogyaviaszkarika lassan hűljön ki. Minéllassabban hűl,

annál tökéletesebb az ülepedés. Az ülepítési folyamat során szétválnak az üle­dékek. Felülre kerül a tiszta viasz, mert annak legkisebb a fajsúlya, alulra kerüla virágpor és az egyéb szennyeződések, amelyeket nem szűrtünk ki vagy nemtudtunk kiszűrni. Néhány nap alatt még az igen nagy viaszkarikák is kihűlnek,

így sor kerülhet arra, hogy kivegy ük az üstből. Ha az üstbe felülről vizet öntünk,a viaszkarika felúszik a víz felszínére és kiemelkedik. Meg lehet fogni és kilehet emelni. (Legjobb, ha ketten csinálják.) Az üst szélén érdemes két lécetkeresztbefektetni és arra állítani a még vizes viaszkarikát, hogy a víz lecsorog­hasson róla. Amikor többé-kevésbé leszáradt, fel kell fordítani és késsel, vagyerre a célra tartott acéllappal a szennyeződést lehúzni róla. Ilyenkor meg szokásmérni és a súlyt belekarcoini a viasztömbbe, hogy mint az egyszeri méhészmondta: "Nehogy a felvásárló ne higgyen a saját szemének". A viaszkarikák/viasztömbök korlátlan ideig tárolhatók. Hosszabb idő alatt szürke színű "viasz­oxid" képződik rajtuk, azonban napra téve ez az "oxid" redukálódik, és a viaszvisszanyeri eredeti színét.

104 ---

A viasz méhészeti célú feldolgozása,azaz a műlépkészítés

A mobil építményes keretes kaptárok megjelenése egy sereg technikai újítástkényszerített ki, amelyek segítségével a méhlakások könnyebben, ésszerűbben

üzemelhettek, és a méheket bizonyos fokig befolyásolni lehetett. Erre a befolyá­solásra különösen a lépek építtetésénél volt szükség, mert a geotropos építésmiatt a szabadon épített lépek akkor is függőlegesen álltak, ha maga a kaptárferdén állt. Mivel a lépeket nem rögzítette semmi, a kapt árok vízszintesbe állí­tásával elhajoltak és ha nagyobb mennyiségűméz volt bennük, akár ki is törtek.Ezen segít a műlép. (A műlép olyan viaszlap, amelybe valamely módonkiképzeték a lépalapot, vagyis a méh hatszögletes sejtjeinek alakját és a sejt­feneket). Mert bárhogyan áll is a kaptár, a műlép mindig megszabja az építésirányát, azaz szabályosan épül a lép. A mai méhészet műlép nélkül már elkép­zelhetetlen. A viasz ilyen irányú feldolgozására külön tevékenységi ágazat ala­kult ki a méhészet háttérágazataként: a műlépkészítés.

Az "ősidőkben" azaz a XIX. sz. második felében még a tálcás műlépprés volthasználatban. Kisebb igényűek számára vagy azoknak, akik maguk akarják ké­szíteni műlépüket a saját viaszukból, még mind a mai napig készítenek a nagyeszközgyártó cégek tálcás műléppréseket, de az ipari szinten alkalmazható ésműködő egyéb berendezések lassan kiszorítják őket.

A viasz műléppé alakításának két nagybani útja alakult ki és terjedt el: azöntvehengerléssel illetve a hideghengerléssel történő műlépkészítés.

Öntvehengerelt műlép készítése

Ennél az eljárásnál olvadt viaszt folyatnak két egymással szembeforgó, egymás­tól megfelelő távolságra beállított és ún. választóvízzel állandóan nedvesített ésegyben hűtött olyan henger közé, amelyek palástjára kiképezték a sejtalap min­tázatát. A két hengeren megterül a meleg viasz és lemezt alkot, pontosabban ahengereket már műlép mintázatú lemez hagyja el. A lemez szélei szabálytala­nok, így a továbbhaladó műléplemez két körforgó kés közé kerül, s a késekamellett, hogy a szabálytalan alakzatú műléplemezt szabályossá szabják, egy­ben megadják a műlép egyik méretét is. A görgőkön tovahaladó műléplemezt

ezután egy elektromos vezérlésű kés pontos méretre vágja, s ezzel elkészült akívánt nagyságú műlép. Mind a körforgó kések, mind pedig az elektromos ve­zérlésű csapókés állítható, így bármely kaptártípushoz/keretmérethez könnye­dén lehet műlépet gyártani.

105

Scanned by benoni

18. ábra. Műlép öntvehengerIése és méretre vágása

106 ---

Az öntvehengerléssel készített míílép hőérzékeny abban az értelemben,hogy lehűlve rideg és könnyen törik. Talán ennek ellensúlyozására alakult kia másik nagybani rnülépkészítési forma, a hideghengerelt műlép ugyanis sokkalrugalmasabb és hidegen sem törik.

Hidegenhengerelt műlép készítése

Ennél az eljárásnál az alapanyag a viasz a maga valóságában, minden melegítésnélkül. Egyszerűbb, félházilagos formájában olvadt viaszból kellő vastagságúviaszlemezeket merítenek. (Előzetesen vízbe áztatott szabályos felületű faleme­zeket belemártanak a viaszolvadékba, és miután a kellő vastagságú viaszlemeza belemerítések során kialakult, a viaszlemezeket leveszik a nedves fafelületről,

amelyen a lemez csak kialakult, de nem kötött hozzá.) Ezután ezeket a lemeze­ket átbocsátják két szembeforgó sima acélhenger között (símítóhengerek),amelyek között áthaladva a viaszlemez egyenletes vastagságú és sima felületű

lesz. A sima viaszlapokat ezután mintázóhengerek között futtatják át, amelyhengerek a hideg viaszlemezbe belepréselik a sejtalapokat.

Ipari formában is nagyjából így működik a dolog azzal a különbséggel, hogyott nem merítik a viaszlapokat meleg viaszolvadékból, hanem alkalmas m éretű

19. ábra. Műlép hideghengerIése

107 ---

Scanned by benoni

és szilárdságú hengersosok között futtatják át mindaddig, amíg a kellő lemez­vastagságot el nem éri. Ezután mintázóhengerek között kapja meg végleges for­máját.

Bármelyik módon készül is a műlép, sajnos mindig reális méhegészségügyikockázatot jelent, ugyanis a nagy tömegű vásárolt viasz eredetét nem igen le­het nyomon követni, így akár olyan méhállományból is származhat, amelybena leginkább fertőző méhbetegség, a nyúlós költésrothadás van jelen. E betegségkórokozójának spórája hihetetlenül életképes, és a viasz műléppé alakításasorán benne maradhat a műlépben, megőrizve fertőzőképességét. Amikor ez aműlép az építő családba kerül, a család megfertőződik a betegséggel. Éppenezért minden olyan országban, ahol az állat-egészségügyi hatóság jól műkö­dik, a műlép készítését szabályozzák. Műlépet készíteni csak hővel fer­tőtlenített viaszból lehet. Azt a viaszt, amelyből műlép készül, hőkezelésnek

kell alávetni a műlép készítése előtt. Csíramentesnek tekinthető a viasz, haegy óra hosszat 110-122 "C fok hőmérsékleten tartották. A hiteles műlép­

készítőknek autoklávval kell rendelkezniük, amelyben a napi felhasználásúviaszt ezen a hőfokon lehet tartani, és erről termográfos feljegyzés formájábanbizonyítékkal is lehet szolgálni.

A méhek szaporításaAmikor a méhészeti szakkönyvekben felsorolják a méhészeti termékeket, min­dig szerepel közöttük a méhraj, mint a méhcsalád természetes (és egyben elad­ható) szaporulata, tehát ebben az értelemben a szaporulat bármely formája va­lóban méhészeti termék. A rajokat azonban a mai méhészetben nem igen ked­veljük, mert a rajok "öntörvényűek". Akkor keletkeznek, amikor a méhész nemakarja, amikor esetleg kifejezetten károsak (A rajzó család nem dolgozik!),befogásuk csak gondot okoz, vagy akár meg is szöknek.

A szaporulatból eredő bevételről azonban nem mondhatunk le, sőt egyesek,akik igen szegény méhlegelőn méhészkednek, és vándorolni nem tudnak, aszaporítást tekinthetik termelési ágazatnak. Ezért célszerű szót ejteni a mé­hek mesterséges szaporításáról, közismert szóval a műrajkészítésről.

Beszélünk seprett rajról, osztott rajról és fészkes böngészett rajról. Az aláb­biakban vázoljuk mindegyik készítésmódját és megtárgyalunk még egy, a sza­porításhoz csak oldallakosan tartozó, de szokás szerint a szaporítás témakörévelegyütt tárgyalt - igen hasznos - méhészeti eljárást: a rajállapotba helyezést.

A szaporításnak, történjen bármiféle módszer szerint, előfeltétele az új anya,mert vagy az új vagy a régi családrészt/seprett rajt meg kell anyásítanunk ahhoz,hogy teljes értékű családdá válhasson. A szaporítással együtt jár tehát az anya­nevelés ismerete, vagy az anyavásárlás.

108

Seprett raj készítése

Seprett rajt kifejezetten eladási céllal szoktak készíteni, saját részre csak kivé­teles esetben, mert arra a másik módszerek célravezetőbbek.

A seprett raj összetételét tekintve ugyanolyan, mint a természetes raj,azaz méhek és anya vannak benne, de közönséges jó népes családból származ­nak méhei, és az is lehet, hogy nem is egy családból, hanem különböző csalá­dokból gyűjtjük össze őket. Az eladásra szánt seprett raj méheit ún. rajszállítóládába gyűjtik bele. A raj nagyságát megegyezés szabályozza. A vásárló meg­mondja, hogy mekkora rajt akar venni, és az eladó olyan súlyúra készíti.

A rajszállító láda kettős rostaszövetes falú doboz a két rostaszövet közötttávtartókkal, ugyanis postai szállításra is alkalmasnak kell lennie. A méhek arostaszöveten keresztül levegőt és élelmet kaphatnak, de sem kijönni, sem rajtakeresztül szúrni nem tudnak. A rajszállító láda teteje jó és könnyen zárható le­gyen olyan megoldással, hogy anyazárkát lehessen hozzá rögzíteni . A seprett rajkészítését elő kell készíteni, ami magába foglalja a mérleg, a rajszállító láda, aseprőgarat és a méhanya előkészítését. Ugyancsak az előkészületek közé tarto­zik a leseprendő családoknál az anya megkeresése és félretétele léppel együttegy kezelőIádába, mert abban biztosaknak kell lennünk, hogy a munka elvégzé­se után mind a családokban, mind pedig a rajban csupán egy anya van, de azmegvan. A seprett rajnak adandó anyát élelemmel ellátott anyazárkába tesszük,és az anyazárkát a rajszállítóláda fedeIéhez rögzítjük belülről.

Ha mindez megtörtént, a mérlegre helyezzük a rajládát a seprőgarattal

együtt, lemérjük a súlyát, ráhúzunk a mérlegre annyi súlyt, amekkorára kíván­juk készíteni a seprett rajt, és a seprőgaraton keresztül addig seperjük, mostaná­ban inkább rázzuk a keretekről a méheket, amíg súlyuk a kívánt súlyt el nem éri.Postai szállítás esetében a kialkudottnál kissé nagyobb súlyra kell készíteni,mert szállítás közben csökken a méhek súlya, így a vásárló becsapottnak érez­heti magát. Amíg egy-egy keretet lerázunk, az öreg méhek visszarepülnek,vagyis zömében fiatal méhek fogják a raj népességét képezni ugyanúgy, mint atermészetes rajnál. Amikor a lesepréssel végeztünk, a rajládát levesszük a mér­legről és kissé a földhöz zökkentjük, hogya méhek hulljanak a fenékre, majdgyorsan levesszük a seprőgaratot, és helyére tesszük a láda fedelét az anyazár­kában lévő anyával együtt. Ha a rajt a saját anyjával készítjük egyetlen család­ból, akkor anyazárkára nincs is szükség. Ilyenkor csak arra kell vigyázni, hogyaz anya a végén a méhek közé kerüljön. Ha a méheket több családból vesszük,akkor anyazárka feltétlen kell még akkor is, ha az anya az egyik család sajátanyja, mert a másik családokból származó méhek megölnék. Az elkészített sep­rett rajt célszerű egy kis időre pincézni, hogya méhek megnyugodjanak, ösz­szeszokjanak és némi vízhez vagy élelemhez jussanak. Egy kis felhígított mézvagy legalább víz kerüljön a rostaszövetre, ahonnan a méhek fel tudják szívni.

109 ---

Scanned by benoni

Régebben a seprett rajokat postán szokták szállítani, ma az autós világban in­kább értük mennek. Akár így, akár úgy történik a szállítás, abetelepítésüketugyanúgy kell végezni.

Postai vagy autós szállítás után is célszerű ismét élelmet és vizet adni a rajnakés legalább egy napra pincébe helyezni. Egy nap után, ha mód van rá, akkor estea rajt az előkészített kaptárba kell ütni, vagy bele kell .zsongatni''. A kaptárt- rajról lévén szó - érdemes műlépekkel ellátni (de lehet kiépítettel is) és ugyan­csak nem kötelező, de érdemes egy másik családból származó nyitott fiasításoslépet helyezni bele csalogatólépként. A "zsongatás vagy bezsongatás" azt jelen­ti, hogy a rajt a fenti módon előkészített kaptár elé ütjük úgy, hogy a kaptárröpnyílása teljesen nyitott, és szilárdan kitámasztott mászódeszka vezet hozzá.A méhek megérezve az üres helyet és a gondozásra váró fiasítást, a röpnyílásonkeresztül bevonulnak. Az anyát a zárkából közéjük kell ereszteni, hogy velükegyütt menjen be. Ha a raj saját anyjával készült, akkor legalább láthatjuk a be­vonulását. Erre természetesen nem kell várni, a méheket a kiütés után magukrahagyhatjuk, bevonulnak maguktól is. Ha ezt a műveletet hordásos időben végez­zük, a rajt etetni nem kell, de hordástalan időben etetést kíván. Ilyen esetbenmár a kaptár előkészítésekorbe kell helyezni az etetőtálcát egy kevés élelemmel.Elsőre nem szabad túl sokat adni, főleg ha a kaptárt műléppel rendeztük be, mertaz élelem elhelyezéséhez először építeniük kell. A betelepítést követő napon a rajhangja alapján tájékozódhatunk afelől, hogy történt-e valami baj az anyával.Ha a raj hangja nyugodt, mi is nyugodtak lehetünk, ha izgatott (sír), akkor érde­mes felbontani és a csalogatólépet megvizsgálni, hogy húztak-e rá pótbölcsőt.

Ha pótbölcső van, akkor az anya elveszett (nem gyakori, de megtörténhet). Ilyenvészhelyzetben az anya pótlandó, vagy a raj kis családdal egyesítendő.

Osztott raj készítése

Osztott raj készítése a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb szaporítási eljárás.Kell hozzá egy megosztásra alkalmas, azaz elég népes méhcsalád, új kaptár, újanya. Verziói csak abban a vonatkozásban vannak, hogy az új családrész telep­helyen marad-e vagy más telephelyre kerül. Ha az új családrész ugyanazon te­lephelyen marad, akkor jobban oda kell figyelni a népességmegosztásra, mert améhek egy része eredeti helyére repül vissza, ha távolabbi új telephelyre kerülaz új családrész, ahonnan a méhek nem tudnak visszarepülni, akkor a helyzetegyszerűbb. A munka folyamata a következő: kikeressük a megosztandó családanyját, és azzal a léppel, amelyiken van, félretesszük, vagy egyenesen áttesszükaz új kaptárba. Ha ugyanazon telephelyen marad a család, akkor a régi anyásrészt visszük másik helyre, mert az anya vonzása miatt a méhek vele maradnakés kisebb számú, de kelő fias lépet adunk vele. A fiasítás valamivel nagyobb, ám

110 ---

nem kelő része az eredeti helyen marad, mert a népesség avisszaszálló méhekmiatt ott nagyobb lesz (emiatt itt több lépnek is kell maradnia, vagy az elvittekhelyébe más lépeket kell tenni). Ennek a megoszlásnak az az előnye, hogy a kétcsaládrész népessége kiegyenlítődikegy idő után . Az anyátlan családrészt ter­mészetesen meg kell anyásítani egy új anyával és a megosztás akkor válik tel­jessé, ha az új anyát elfogadják és már petézik. Ha a megosztás idején van egycsekély hordás, akkor a családrészek külön gondozást nem igényelnek. Csupánarra kell vigyázni, hogy a fészküket akkorára szűkítsük le amekkorát képesekjól takarni. Hordástalanság esetén a családok feltétlen etetést kívánnak. Etetettcsalád az anyát is szívesebben fogadja. A családok megosztását a tenyészidő­

szak viszonylag korai szakaszában, pl. akácvirágzás után kell elvégezni, mertakkor még lesz annyi idő, hogy betelelésig kellő erősségűre fejlődjenek. (Lásd :kétanyás méh észkedésl)

Fészkes böngészett raj készítése

Fészkes böngészett rajt szándékoltan vagy kényszerbőlkészítünk. Kezdjük ezutóbbival ! Tavaszi vizsgálatkor egy állományon belül nem ritkán bukkanunk akezelés során olyan családra, amelyik rajzásra készül , mondjuk fedett bölcsői

vannak már. A szokásos méhészi hozzáállás ilyenkor az, hogy letördelik a böl­esőket, megbővítik a családot és bíznak abban, hogy elvették a kedvét a rajzás ­tól. Ezt a beavatkozást esetleg még kiegészítik azzal, hogy a családból méhe­ket sepernek le, és más családoknak adják , vagy fiasításos kereteket vesznek eltőle méhestől.

Lehet olyan megoldást is választani, hogy a családot szétosztják esetleg any­nyi darabra, ahány fedett anyabölcsős kerete van. Az eredeti családból az erede­ti helyen marad az anya, mondjuk egy keret fiasítással, amelyiken nincs rajböl­cső, vagy amelyikről a bölcsőt lerombolták. Ez a családocska rajozni nem fog,mert csak avisszaszálló gyűjtőméheimaradnak, az egy szem fiaslépe és az anya.(Igaz , ez termelni sem fog, mert mint termelőcsalád megszűnt létezni.) A többifiaskeretet tartalékcsaládos pároztatóba tesszük és más, rajzásra nem álló, de né­pes, esetleg túlnépes család fiasításából teszünk hozzá, majd pincébe helyezzükkét-három napra, hogya méhei ne repüljenek vissza . Mivel az ilyen családocs­kák népességét úgy böngésztük össze különböző családokból, ezeket fészkesböngészett rajoknak nevezzük. A most vázolt verzióban ezek egyszersmind tar­talékcsaládos pároztatók is, amelyekben szerenesés esetben bepárzik az anya,és a kis családból a tenyészidőszak végére teljes értékű család fejlődhet. Ebbena változatban a kényszerítő tényező a rajzás volt, s ha az így feloszlatott családtermelni nem is tud, sok utódcsaládot hozhatott létre, amelyeket teljes egészébenvagy részben eladhatunk, s akkor ez lesz az eredeti család éves hozama.

III

Scanned by benoni

A másik eset, amikor a fészkes böngészett rajt célzatosan, a saját állományszaporítására képezzük. Ilyenkor legtöbbször van anya , s az anyákhoz böngé­szünk össze erős, majdhogynem család erősségű műrajokat. Az efféle bön­gészett raj készítésének egyetlen hátránya, hogy minden családban meg kell ke­resni az anyát, hogy az eredeti családé véletlenül se vesszen el, az újban megnehogy kettő is legyen. Nagy előnye a fészkes böngészett rajnak, hogy akkorárakészíthetjük, amekkorára szeretnénk. Vigyázni kell arra, hogy többnyire kelő­

fias lépek kerüljenek bele, hogyavisszarepülő népességet gyorsan kiegyenlítsea frissen kelt néptömeg. Amennyiben ez nem megoldható, úgy a böngészettrajokat pincézni kell , vagy el kell vinni távolabbi telephelyre, ahonnan a méhekmár nem repülhetnek vissza. A fészkes böngészett raj kényszeres változatát azember szükségből készíti , a második verziót előzetes tervek alapján is lehetkészíteni akár saját célra, akár eladásra. Ezeket a rajokat ugyanúgy, mint a többifajtát gondozni kell , ha az időjárás nem olyan, mint kellene. Ha nincs hordás ,etetni kell őket, ha fogy a helyük, bővíteni kell, ha nem fejlődnek úgy, mint sze­retnénk, erősíteni vagy egyesíteni kell őket.

A méhcsaládok rajállapotba helyezése

Elöljáróban utaltunk már rá, hogyarajállapotba helyezés nem igazán szapo­rítási eljárás, azonban roppant hasznos, és a szaporítással olyan értelembenmégiscsak összefüggésben van , hogyarajállapotba helyezett családok fiasítá­sa műrajok vagy más megosztott méhcsaládok népességének növelésére hasz­nálható.

Az eljárásnak nagyon jelentős szerep juthat olyan méhcsaládok gyógykeze­lésében is, amelyekben nem a kifejlett méhek, hanem a fiasítás beteg (pl. enyheköltésrothadás, meszesedés). Ugyancsak nagy jelentőségű az eljárás, ha egyadott méhállományon belül lépméret-változtatás/kaptártípus-változtatástörténik, vagy ha vásárlás révén nem szabványos kereten lévő méhcsaládokkerülnek hozzánk, s meg akarunk tőlük rövid úton szabadulni. A rajállapotbahelyezés azt jelenti, hogy egy méhcsaládtól elvesszük az összes lépét méhestül ,s az eredeti helyére helyezett új (általunk kívánatosnak tartott méretű) műlépek­

kel vagy kiépíte!t lépekkel berendezett kaptárba seperjük/rázzuk be az összesméhet anyástól. Igy a család népessége olyan, mint egy raj, mert van benne min­den korosztályú méh, anya, műlépes keret és bőséges tér a munkára. Ha hordásvan, önállóan is boldogul, de hordástalan időben etetni kell. Az eredeti családfelszabadult fiasítása más családokba kerülhet, esetleg anyarács fölé, hogy aszámunkra nemkívánatos méretű lépekbe ne petézhessék be az anya. Az ilyenlépeket a fiasítás kikelése vagyakipergetés után ki kell olvasztani, hogy kísér­tésbe ne essünk, hogy valamilyen trükkel visszahelyezzük a családba.

112 ---

Mivel a rajállapotba helye zés ugyanarra a helyre történik, ahol a családeredetilep is állt, a lerepül ésr ől. vagy a család izgatott v i selkedésétő l nem kelltartani . Elete ugyanúgy folyik tovább , mint korábban .

Amennyiben a célunk beteg család gyógykezelése, úgy a fiasításos lépeket(bármennyire sajnáljuk is) meg kell semmisíteni , és a rajállapotba helyezettnépet gyógyszere s sziruppal kell etetni az új és most már egészséges lépké szletkiépítéséig.

Könnyen belátható, hogyarajállapotba helyezést, mint módszert csak addigérdemes és könnyű végezni , amíg a családok a fölfelé ívelés stádiumában van­nak, azaz június közepéig. Ettől kezdve már kockázato s, mert nem lesz annyiidő , hogy a fiasít ás el v ételéb ől eredő népe sségveszté st a betelelés végéig köny­nyedén kompenzálhassák . Ha mégi s megte sszük , számítani kell arra, hogy acsaládok kisebb vagy esetleg kicsi népe sséggel mennek telelőbe.

MéhanyanevelésAmennyiben a méhraj/műraj méhészeti terméknek tekinthető, ugyanúgy méhé­szeti terméknek tekinthetjük a méhanyát is, hiszen a méhanya is eladható. Leg­inkább hagyományos módon rajzó családok bölcsőjének mentésével , az abbólkikeIt anyák megpároztatásával juthatunk anyához. Ez a módszer azonban min­den egyszerűsége ellenére is bizonytalan abban az értelemben, hogyarajoklétrejötte rapszodikus, időzíteni őket nem lehet , így sokkal jobban járunk, ha mimagunk nevelünk anyákat akkor, amikor akarjuk, és a lehetőségek határain be­lül annyit, amennyire szükségünk van.

A méhanyák mesterséges neveléséről már a régi méhészeknek is volt fogal­muk, de a mai értelemben vett anyanevelés feltételeiről, folyamatairól, elméletiösszefüggéseiről csak a XIX-XX. sz. óta , a méhbiológiai ismertek közismerttéválása óta van megbízható ismeretünk. Ez az ismeretanyag ma sem véglege­sen lezárt, de ahhoz teljes mértékben elégséges, hogy kifogástalan minőségű

anyákat neveljünk akár igen nagy számban is.Az anyanevelés folyamata két jól elkülönülő szakaszra osztható: a párzatlan

anya megnevelésére és a pároztatásra. A párzatlan anya megnevelése, a neve­lés nyomán előálló párzatlan anya minősége jelentős mértékben függ az anyátnevelő méhész hozzá ért é s ét ől, szorgalmától, ám a pároztatást a méhész igen kismértékben képes befolyásolni. Ebből következik, hogy anyanevelésünk ered­ményessége, legalábbis a párzott anyák számán m érhető eredményessége, sok­szor rajtunk kívül álló tényezőkön múlhat.

Az anyaneveléshez szükséges: tenyészanyag, amelyből a jó minőségű anyátmegneveljük, dajkacsalád, amelyik a tenyészanyagot felneveli, keltető családvagy termosztát, amelyben az anya kikel , pároztatókaptár a benne lévő kis

113---

Scanned by benoni

c~alád~al, amelyben az anya a nászrepülésig és a peterakás megkezdéséig tar­tózkodik, s az elmondottakon kívül szakismeretek és eszközök. A végered­ményhez még a korábban mondottak szerint jó adag szerencse se árt.

A tenyészcsalád, illetvea tenyészanyag kiválasztása

Tenyészcsaládnak olyan család való, amely egy jó állományon belül is a legked­vezőbb tulajdonságokat mutatja, vagy olyan tulajdonsága van, amelyik miatt améhész továbbszaporítását kívánatosnak tartja. Tenyészcsaládot csak tartósmegfigyelés alapján választunk ki. Ott, ahol a tenyésztői munka nagyon ko­moly an folyik, még az utódvizsgálatok eredményeit is figyelembe veszik atenyészcsaládok kiválasztásánál. Kisebb méhészetben erre nincs mód, itt a min­dennapi tapasztalat alapján döntjük el, hogy melyik családból veszünk tenyész­anyagot.

A kiválasztott tenyészcsaládból olyan tenyészanyagot (álcákat ill. petéket apetés anyanevelés esetében) kell kiválasztani, amelyik alkalmas arra, hogy kifo­gástalan anya nevelődjék belőlük. Álcák esetében ez azt jelenti, hogy az álcanem lehet idősebb, mint másfél napos. Gyakorlott szem ránézésre is jó eséllyelmegállapíthatja, hogy a kiválasztott álca ennek a kívánalomnak meafelel-e vao-yo osem, de vannak módszerek, amellyel teljes biztonsággal be lehet azonosítaniaz álca korát. Ezek legegyszerűbbikea petéztető tokos módszer, amelyben azanyát egy szűzlépre zárják egy anyarácsból készült tokba, s visszahelyezika családba. A méhek az anyarácson keresztül bejárnak az anyához, így az anyanémi késlekedés után petézni kezd. Az anya behelyezése után négy nappal aszűzlépen lévő álcák bizonyosan nem idősebbek egy naposnál (mert a pete 3 na­pig pete), így kielégítik a kritériumot, miszerint másfél naposnál fiatalabb álcá­ból kell az új anyát megnevelni.

Amennyiben nagyobb tömegű vagy folyamatos anyanevelés a szándék, cél­szerű a tenyészcsaládot úgy berendezni, hogy abban folyamatosan legyen atenyészanyag kívánalmainak megfelelő minőségű álca, és az álcákat még keres­gélni se kelljen. Ez a fajta berendezés a petéztető kaptárban valósítható meg.

A petéztető kaptárok anyarácsos választókkal három szakaszra osztott kaptá­rok, amelyekben az anya az egyik szakaszból a másikba átrakható, így az egyesszakaszokban az átrakás sorrendjében mindig van alkalmas korú fiasítás.

A tenyészcsalád-kiválasztás és a tenyészanyag-előkészítés az anyanevelésbevezető szakaszához tartozik, és ehhez sorolhatjuk még a dajkacsalád készíté­sét/előkészítését is.

114 ---

A dajkacsalád kiválasztása,előkészítése a tenyészanyag fogadására

Dajkacsaládnak csak zsúfolt, nagynépességű család való, amelyik leginkábbhasonlít a természetes körülmények között rajzásra készülő családhoz. Haaz állományban ilyen család pillanatnyilag nincs, akkor készíteni kell oly rnó­don, hogy más családoktól kell hozzá méheket és kelő fiasítást adni, hogy akellő népesség megteremtődjék.Ez gondos előkészítő munkát és időráfordítást

követel meg, de az eredmény miatt kifizetődik.

Alapjában véve a dajkacsaládnak két alaptípusa van: az anyátlan dajka és azanyás dajka.

Anyátlan dajkacsalád készítésének módjai

Az anyátlan dajkacsalád olyan család, amelynek elvesszük az anyját, s ezzelarra késztetjük, hogy az elvett helyett anyát, esetünkben anyákat neveljen.A meganyátlanodott méhcsalád magától is nevelne anyát, amint arról már voltszó, azonban ezek az anyák pótbölcsőből származnának, és értékük kérdéses len­ne. Ennél a módszernél pusztán a pótbölcsős nevelés szituációját utánozzuk, de atenyészanyagot, mégpedig a jó minőségű tenyészanyagot mi magunk biztosítj uk.

A dajkacsaládot berendezni úgy szokták, hogy az anya elvéteiével egyidejű­

leg rendezik a család fiasítását. Ha mód van rá, egy blokkba helyezik a családzömében fedett, és köréje egy másikba a zömében nyitott fiasítását. A nyitottfiasításos lépek között üresen hagynak egy lépnyi helyet abehelyezendő

tenyészanyag számára. Az anya elvétele és tartalékba helyezése után várnak kb.két órát, és behelyezik a közben előkészített tenyészanyagot. Ezt követően acsaládot élelemmel látják el és lezárják. A várakozási idő alatt az anyátlan csa­ládban feltámad az anyátlanság érzése és abehelyezett tenyészanyagra elkezdanyabölcsőket építeni.

A módszer hátránya, hogy a méh ösztönösen kezd anyabölcsőket építeni,ami azt jelenti, hogy nemcsak a tenyészanyagra, hanem a saját nyitott fiasításá­ra is húzhat anyabölcsőket, s ez nem kívánatos.

Ez a probléma kiküszöbölhetőugyanezen metódus késleltetett változatával.Ebben a verzióban a kiszemelt családot meganyátlanítják, az anyát tartalékbahelyezik, és a családot magára hagyják kilenc napra úgy, hogy közben szükségszerint serkentőetetést kap. Röpnyílását anyaráccsal védik, hogy párzatlan anyane repülhessen be. Kilenc nap alatt egész nyitott fiasítása lefedődik, így amen y­nyiben minden fiasításos lépről lerázzák a méheket, és a rajtuk lévő ugyancsakzárt pótbölcsőket letördelik, a család készen áll arra, hogy nagyon jól fogadja abele helyezett tenyészanyagot.

115

Scanned by benoni

Az előző változathoz képest ez a metódus kicsit nagyobb odafigyelést köve­tel meg, mert ha véletlenül megmarad egy rejtett pótbölcső, a család már nemfog gondozásba venni egyet sem abehelyezett bölcsőkből.

Az anyátlan család egyszeri/néhányszori bölcsőkezdesrenagyon jó, főleg ezutóbbi, de folyamatos anyanevelésre nem alkalmas, mert a méhek elöregedé­se azonnal megkezdődikbenne, mihelyt elveszik az anyját.

Az anyátlan dajkacsaládok rendelkeznek azzal az előnnyel , hogy nagyon jólfogadnak, tehát abehelyezett tenyészanyag nagyobb hányadát veszik gondozás­ba , mint az anyás dajkák, de gondozni már nem tudják olyan jól (legalábbis tar­tósan nem), mint amazok. Ebből az következik, hogy az anyátlan dajkákkal nemdajkáltatunk folyamatosan, hanem egy-két sorozat ledajkáhatása után vis sza­anyásítjuk őket, és normál családként működhetnek tovább.

Gyorsdajka, expresszdajka vagy starter

Az anyátlan dajkacsalád speciális formája. Elsősorban akkor alkalmazzuk,ha nagybani anyanevelést foly tatunk, vagy nagyon hamar és relatíve nagy biz­tonsággal akarunk sok anyabölcsőhöz vagy párzatlan anyához jutni. Hozzáte­hetjük azt is, hogy ezzel a dajkatípussal anyás dajkákat is kiszolgálhatunk, kom­binálva az anyás és anyátlan dajkacsaládok erényeit: a sok bölcső elfogadását ésa kifogástalan dajkálást.

A gyorsdajka elkészítése formálisan nagyon hasonlít a család rajállapotbahelyezéséhez, azzal a különbséggel, hogy nem műlépre rázzuk a méheket,hanem saját, vagy máshonnan vett kiépített lépekre, és nem hagyjuk meg azanyját, hanem elvesszük.

A kiszemelt családban kikeressük az anyát, és néhány fiasításos ill. mézesléppel tartalékba helyezzük, vagy ha mód van rá, pincézzük. Elvesszük a családösszes fiasítását egy nyitott fiaslép kivételével, és a kivett fiaslépekről lerázzuka méheket, vissza a kaptárba (a könnyebbség kedvéért a kaptár elé, ahonnanmajd bemásznak). A kivett fiasiépeket más családnak vagy családoknak osztjukszét. Ha vannak elég erős családok, akkor a kivett fiasításos lépeket akáregy családnak is lehet adni gondozásra, mert a dajkálás után "egy blokkban"vissza lehet adni az eredeti családnak, hogy annak népessége ne változzonjelentösen.

Amennyiben a családtól így elvettük egy szép nyitott fiasításos lép híján min­den fiasítását és anyját, a kaptárt lezárhatjuk, és kaphat egy kis élelmet, hogy le-

o gyen elfoglaltsága és támadjon fel benne az anyátlanság érzete. Ezt követően ötóra múl va, amikor a család már nagyon érzi az anyátlanság állapotát, el kellvenni az egy szem nyitott fiasításos lépjét is, és annak helyére be kell helyeznia tenyészléceket a tenyészanyaggal.

116 ---

Ez a dajkacsalád-típus nagyon jól fogad, nem ritka, hogyabehelyezett ösz­szes bölcsőt elfogadja. Ugyanakkor nem jól gondoz, legalábbis tartósan nem,mert a dajkaméhek nagyon gyorsan elöregednek benne, hiszen utánpótlásuk,fiasítás híján egyáltalán nincs. Ha csak az a cél, hogy nagyszámú bölcsőnk ill.párzatlan anyánk legyen egyszerre, akkor érdemes ilyen dajkacsaládot készíte­ni, mert egyetlen sorozatot képes kifogástalanul végigdajkálni.

Egyébként ezt a dajkacsal ád-típust csak anyás dajkák kiszolgálására használ­ják. (Ezért nevezik idegen szóval starternek, vagyis indító dajkának.) Ilyen eset­ben a behelyezést követő 24 óra elteltével az elfogadott tenyészanyagot atenyészkeretben lévő méhekkel együtt anyás dajkának adják át gondozásra.Az anyás dajka jól gondoz, és a már elfogadott tenyészanyagot szinte veszteség­mentesen vagy kevés veszteséggel továbbgondozza.

Ennél a metódusnál az első tenyészsorozat kivétele után a gyorsdajkát újrabeálcázzák, és elkezd egy második tenyészsorozatot is elfogadni. Ha a gyorsdaj­ka nagyon erős, előfordulhat,hogy másodjára is jól fogad, és még egy nap múl­va harmadjára is kaphat egy tenyészsorozatot. Ekkor azonban a fogadási kedveérezhetően csökken, így dajkakénti üzemeltetését be kell fejezni. Visszakapjafiasítását (méhek nélkül), és újra kell anyásítani a saját, tartalékba helyezett any­jával. Feladatát ezzel teljesítette, és a továbbiakban ugyanúgy működik, mint azállomány bármely más családja.

Anyás dajkacsalád készítése

Anyás dajkacsaládot elvileg bármilyen kaptártípusban lehet készíteni, delegegyszerűbb a rakodókaptárban. Ki kell választani egy jó népes családot, kikell keresni az anyját, és anyaráccsal le kell rekeszteni a kaptár alsó fiókjára.Ebbe a fiókba kerüljön a család nyitott fiasításának zöme, továbbá fiasításraalkalmas lépek. Ezután két lehetőség között választhatunk: vagy egy mézes­lépekkel kitöltött fiók kerül az alsó anyás fészekfiók fölé, vagy azonnal ide tesz­szük a tenyészfiókot. A mézeslépes fióknak különben csak távtartó szerepe van,abban a reményben szoktuk felhelyezni, hogy az anyás rész és az anyátlan részkicsit távolabb kerülve könnyebb elfogadást eredményezzen. A tapasztalatazonban azt mutatja, hogy kellő népesség és előkészítettség esetén az anyás daj­ka jól működik úgy is, ha nincs elválasztó fiók. A tenyészfiókot úgy rendezzükbe, hogy abban fedett fiasításos, sőt ha lehet, kelő fiasításos lépek legyenek,hogy a család zsúfolt népessége folyton meglegyen. Amennyiben a berendezés­kor az adott méhcsalád ennyi fiasítással nem rendelkezik, úgy más családoktólvett fiasítással kell kiegészíteni. Ilyenkor igen nagy gondossággal kell eljárni,nehogy idegen anya kerüljön a tenyészfiókba, mert akkor a munka dugába dől.

A tenyészfiók közepére, a fedett fiaslépek közé, két nyitott fias-lépet kell tenni

117 ---

Scanned by benoni

úgy, hogy közöttük még egy üres hely maradjon a tenyészkeret szamara.Ha mindez megvan, az anyás dajka kész. Akár azonnal is jöhet bele a tenyész­keret, de jobb elfogadást csak némi várakozás, és különösen hordás talan időben

némi etetés után várhatunk. Arra feltétlen számítani kell, hogy az anyás dajkakevesebb bölcsőt vesz gondozásba, mint az anyátlan, de ezt kompenzálja az­zal, hogyabölcsőket jobban gondozza.

Az anyás dajka folyamatosan üzemelhet, ill. folyamatos üzemben is szokáshasználni. Ez tervszerű munkavégzésnél azt jelenti, hogya tenyészanyag behe­lyezése után öt nappal az anyás dajkában fedett bölcsők lesznek. Azokat ki lehetvenni, és át lehet helyezni másik családokba keltetésre, vagy ahol van termosztát,ott termosztátban is keltethetök. Az anyás dajkát ekkor át kell rendezni. Alsófiókjából (az anya kikeresése és félretétele után) ki kell venni a teljesen fedettfiasításos lépetIlépeket, és fel kell helyezni őket a tenyészfiókba. Helyettük atenyészfiókból le kell tenni akikelt lépeket, hogy az anyának legyen helye fias í­tani, és ha a tenyészfiókban a nyitott fiasítás lefedés előtt áll, helyette is újabbnyitott fias kereteket kell behelyezni, hogya tenyészanyag újból nyitott fiasításközé kerüljön. A nyitott fiasiépek csalogatólépként működnek,odavonzzák adajkaméheket, így reményeink szerint a tenyészanyag is jobb ellátásban részesül.

A fentiekben vázolt működést az anyás dajka azonban önerőből nem volnaképes a teljes üzemideje alatt fenntartani, ezért ha tartósan akarjuk üzemeltetni,mindig fel kell "tankolni" fiasítással más családokból.

A tenyészanyag előkészítése neveltetésre

A tenyészanyagot vagy álcaként, vagy peteként helyezhetjük be a dajkacsalád­ba megnevelésre. Az első esetben álcás, a második esetben petés nevelésről

beszélünk.Hagyományos formában a megfelelő korú álcákat lépből kivágott lépszalagon,

vagy a lépszalag felosztásával nyert egyes sejtekben helyezhetjük át megnevelni.Haladottabb formában, főleg a tömeges anyanevelésnél, az álcaáthelyezéses

módszert követik. A petés anyanevelés is ez utóbbin alapul.

Lépszalag, illetve osztott sejt készítése

Lépszalagot úgy készítünk, hogya tenyészcsalád egy olyan lépéből. amelyikenalkalmas korú fiasítás van, sejtsorokat metszünk ki úgy, hogy a kivágott sejt­sor sejtjei ne sérüljenek meg. Az így kivágott sejtsort nevezzük lépszalagnak.Lehetőségszerint fiatal építményből kell a lépszalagot kimetszeni, mert idősebblépet ugyan könnyebb szeletelni, de a méhek nehezen alakítják át a sejteket

118

anyabölcsövé. A lépszalag egyik oldalán a sejteket éles késsel (nagyon jó erre acélra a tapétakés) visszametsszük, a szalag másik felét pedig viasszal felragaszt­juk a tenyészlécre. (A tenyészléc olyan, az alsó keretlécnél kicsit keskenyebbléc, amelyik hosszmérete a tenyészkeret belső méretének ~elel meg; vagy attól1 mm-rel rövidebb, hogy könnyen be lehessen helyezni a tenyeszkeretbe).A felragasztáshoz lehet használni olvasztott viaszt, vagy műlépből házilag ké­szített gyertyát. A folyékony viaszt végigöntjük a léc közepén, és ráhelyezzük amár elkészített lépszalagot. A megszilárduló viasz a lépszalagot rögzíti, de abiztonság kedvéért az olvadt viasszal még mindkét oldalról megerősítjük.

Mielőtt a felragasztott lépszalagot behelyeznénk a tenyészkeretbe, mindenmásodik álc át kidobunk, mert ha ezt nem tesszük meg, a méhek minden álcátelfogadhatnak, és akkor a lefedés után minden második bölcsőt el kell majdvágni, ha különálló bölcsőkhöz akarunk jutni. (A tenyészkeret nem más, mintegy olyan üres keret, amelybe a tenyészlécek felfüggesztéséhez az oldallé­cekre belül, mind a jobb, mind a baloldalon kicsi, az oldalléc szélességénélnem szélesebb tartóléceket szegezünk a felső keretléctől számítva azonos ta­volságra.) Vannak, akik először megvárják, hogyadajkacsalád melyik álcákatfogadja el, és csak azután dobják ki az elfogadottak közül a feleslegeseket.

Ha mindez az előkészület megvan, a tenyészanyag a tenyészkeretben bekerüla dajkába. A többi némiképpen szerencse dolga.

Az osztott sejt készítése az előzőekben vázolttól annyiban tér el, hogyakimetszett lépszalagot felosztjuk sejtekre úgy, hogy egy-egy sejtet épen hagyvakimetszünk a lépszalagból sejteket, amelyekben ép álca fejlődik. Az így elkülöní­tett sejteket fölragaszthatjuk tenyészlécre, anyazárka dugójára, vagy befogathatjukún. csíptetős dugóba, és dugóval együtt behelyezhetjük az ún. lyukas tenyész­lécbe. (A lyukas tenyészléc olyan tenyészléc, amelybe akkora furatokat készí­tettek, amelyek elég nagyok ahhoz, hogya csíptetősdugó a belecsíptetett osz­tott sejttel együtt beleférjen). Az osztott sejtnek, kiváltképpen a dugóra ragasz­tott vagy a dugóba csíptetett osztott sejtnek az a nagy előnye, hogy az elfogadott,megnevelt, lefedett bölcsőt a dugóval együtt lehet keltetésre vagyanyásításra fel­használni. Nem kell a lépszalag felosztásával bajlódni, mert eleve osztva volt.

A lépszalag és az osztott sejt készítése a lépek rombolásával jár együtt,ugyanis a méhek a kivágott lépfelületet heresejttel pótolják. Ha ezt el akarjukkerülni , akkor rá kell szánni magunkat az álcaáthelyezéses anyanevelésre.

Anyanevelés álcaáthelyezéssel

A méhészetben minden gördülékenyen végzett munka előkészítést igényel.Az álcaáthelyezéses anyanevelést, ill. magát az álcaáthelyezést is elő kell készí­teni. Az előkészületbc beleértendő a tenyészanyag előkészítése, amelyről már

119 ---

Scanned by benoni

szó volt, és az eszközök ill. munkaterület, valamint a dajkacsalád előkészítése

is. Ez utóbbiról szintén beszéltünk már.Az álcaáthelyezés vagy viaszból, házilagosan mártott vagy műanyagból

készült anyabö1csőkezdetekbe történik. A viaszból készített anyabölcsőkezde­

teket egy erre a célra készített speciális eszközzel, az ún. bölcsomártó gereb­lyével készítik. Ez a gereblye valóban kis fagereblye formájú eszköz, amelynekfogai 8-9 mm átmérőjűek, vagyis olyanok, amelyek megfelelnek a természetesanyabölcsőkezdetek átlagos méretének. A művelet maga úgy történik, hogyagereblyét vízbe áztatják, hogy megszívja magát. A vízzel megszívott, de víz­cseppmentes gereblyét az előzetesen felmelegített és a gereblye hosszánakmegfelelő kettősfalú viaszmelegítőedényben lévő viaszba mártják. Abemártásttöbbször ismétlik, ezáltal kialakítják a kellő vastagságú anyabölcsőkezdeteket,

melyeket az utolsó bemerítés után hideg vízbe süllyesztenek egy pillanatra,hogy meghűljenek, majd az anyabölcsőkezdeteket leszedik a gereblye fogairól.Ezután a gereblyét újra vízbe mártják, és folytatják a műveletet mindaddig,amíg csak elegendő anyabölcsőkezdet nem lesz. Ezt követően az anyabölcső­

kezdeteket viasszal felragasztják egy tenyészlécre és annyi ilyen tenyészlécetkészítenek, ahányra feltehetőleg az anyanevelés során szükség lesz.

Arra is van mód, hogy egyszerre egész tenyészsorokat készítsenek, de errecsak akkor kerül sor, ha az anyanevelés nagyban megy. Akik műanyagból ké­szült anyabölcső-kezdetekethasználnak (amelyek ugyanolyan jók, mint a viasz­ból készültek), azok ettől a munkától úgyis megszabadulnak.

Az álcázás előkészítéséhez tartozik továbbá az olyan szerszámok készenlét­be helyezése, mint az álcaáthelyező kanál. Ilyen eszköz készen vehető, vagyakár házilagosan is készíthető. Régebben lúdtoll at hegyeztek erre a célra, ma­napság valamilyen rozsdamentes anyagból készítik. Az álcázókanál olyan nyél­lel rendelkező vékony anyagú lapos, kb. l mm széles kanálka, amelyet az álcaalá lehet csúsztatni, és vele az álcát az eredeti helyéről a mesterséges anyaböl­cső-kezdetbe át lehet tenni.

Maga az áthelyezés az alábbiak szerint történik: a tenyészcsaládból kive­szik azt a keretet, amelyiken a tenyészanyag van. Visszaseprik róla a méheket atenyészcsaládba, és a lépet az álcázás helyszínére viszik. Ha az időjárás jó, sza­badban is lehet álcázni, ha rossz, úgy fedett helyen történjék az álcaáthelyezés.Jó, ha a tenyészanyagot tartalmazó lépet egy kis asztal kára fektethetjük, de eznem igazán fontos szempont. Nem túl meleg, nem túl hideg és nem szelesidőjárás mellett a kaptártetőn is eredményesen álcázhatunk. Nem kell túlságo­san óvatosan bánni az áthelyezendő álcákkal, mert sokkal kevésbé érzékenyek,mint gondolnánk. Az 1-1,5 napos á1cák nem hőérzékenyek, és normál hő­

mérsékleten hosszabb kaptáron kívül való tartózkodást is kibírnak károsodásnélkül. A hosszan tartó kaptáron kívüli létre egyébként normális munkamenetmellett nincs is szükség, csupán jelezni kívánjuk, hogy nincs ok aggodalomra.

120 ---

Amennyiben a tenyészanyag szűzlépben van, úgy csak le kell nyúzni a sejteketazon a lépfelületen, ahonnan az álcákat át akarjuk helyezni. A lenyúzott szűz­

lépfelületet a méhek később hiánytalanul visszaépítik, így a lép nem sérül.

20. ábra. Tenyészléc anyabölcsőkkel (Piana)

121

Scanned by benoni

A lenyúzott területen, a sejtfenéken sértetlenül ott lesznek az álcák. A lépet lekell támasztani lapjára, hogy fixen feküdjön, és az álcákat az álcázó kanállal kikell emelni, és át kell helyezni az anyabölcső-kezdetbe. Az álcák alá a hátol­daluk (azaz a külső domborulatuk) irányába csúsztatjuk be az álcázó ka­nalat, majd a rajta lévő álca kanálon túlnyúló csücskét lehelyezzük a mes­terséges anyabölcsőkezdetaljára. Mivel az álcát pempőről vettük le, a pempőoda fogja tapasztani az anyabölcső fenekére. Ha az álca nehezen akar lecsúsznia kanálkáról, akkor a kanálkát finoman az anyabölcső feneke felé kell nyomniés az álcát így lecsúsztatni róla.

Ilyen módon beálcázzuk a tenyészléc minden bölcsőkezdetét, ill. az összesbölcsőkezdetet, amelyet dajkáltatni akarunk, és a tenyészléceket tenyészkeretbehelyezve beadjuk a dajkacsaládnak. A lépet, amelyből a tenyészanyagot vettük,visszaadhatjuk a tenyészcsaládnak, vagy szükség esetén be lehet helyezni egymásik családba is.

Ettől kezdve az anyanevelés sorsa a dajkacsaládon múlik mindaddig, amíg abölcsők le nem fedődnek. Szerenesés esetben a dajkacsalád minden áthelyezettálcát elfogad, és anyává nevel. Ez azonban ritkán történik meg. A legjobb daj­kacsalád sem képes átlépni természetes korlátait, azaz nem képes többálcát elfogadni, mint amennyi az adott fajtára jellemző. A krajnai méh álta ­lában nem fogad el 40-nél több álcát még anyátlan dajkában sem, így inkábbettől kevesebb álcát kell elfogadtatásra beadni. Az anyás dajkák még ettől is jó­val kevesebbet fogadnak.

A fedett bölcsők keltetése

A bölcsőben fejlődő anya csak addig kap etetéssel összefüggő dajkálást, amígaz álca bábbá nem alakul, azaz amíg az anyabölcsőt a méhek be nem fedik. Ettől

kezdve csupán megfelelőhőre van szüksége kifejlődéséhez,úgyhogy a dajká­lás ettől fogva csak a hő biztosítását jelenti. Ezt a hőt bármelyik méhcsaládbanmegkaphatja, sőt mesterséges körülmények között termosztátban is. Nincs tehátszükség arra, hogy dajkacsaládot kössön le. Át lehet helyezni megfelelő körül­mények között másik méhcsaládba vagy termosztátba, a dajkacsalád pedig át­rendezés után folyamatosan üzemelhet tovább dajkacsaládként.

Amennyiben az anyabölcsőket lefedésük napján helyezzük át keltető család­ba, úgy kikelésükig még egy hét van hátra. A bölcsőket erre az időtartamra

zárkázni kell vagy ún. keltetősorba helyezni, hogy egymástól izolál va fejlőd­

. hessenek, s főleg egymástól izolál va kelhessenek ki. Amennyiben az anyákérintkezhetnének egymással, az egy részük vesztét jelentené.

A zárkákat és a keltetősort is elő kell készíteni a tekintetben, hogy élelmetkell beléjük helyezni, mert a családban a kelő anyákat ugyan táplálnák, de

122 ---

valószínűleg nem mindegyi­ket. A kikelt anyák élelemnélkül nem bírják ki soká­ig. Hamar elpusztulnak. Azárka megfelelő furatábavagy a zárkába beletett mes­terséges anyabölcsőkezdetbe

helyezett mézcsepp megold­ja ezt a problémát. Ha kisséhosszabb ideig sem tudnánka frissen kelt anyákra ránéz­ni, akkor sem pusztulnánakéhen.

A bezárkázott anyaböl­csőket keltetőkeretbe kelltenni. A keltetőkeret közön­séges üres, drótozatlan keret,amelyben hely van kiképez­ve a bezárkázott anyaböl­csők befogadására. A zár­kázott bölcsőket/keltetősort

tartalmazó keretet behelye­zik egy kiválasztott népescsalád fészkébe és otthagy­ják mindaddig, amíg (egyhét múlva) az anyák nemkelnek. Ha a bölcsőket érettbölcsőként akarják felhasz­nálni, akkor 5 nap múlva,amikor 14 naposak lesznek,ki kell venni, és vagy tar­talékcsaládos pároztatókba,vagy egyéb célra (pl. eseten­ként egy frissen felfedezettés csak kezdő stádiumbanlévő álanyás család meganyá- 21. ábra. Anyabáb a bölcsőben (Piana)

sítására, vagyegyszerűen el-adásra) fel kell használni. Amennyiben párzatlan anyaként telepítjük be pároz­tatásra, úgy meg kell várni a kelés napját, és ezzel elérkeztünk az anyanevelésutolsó előtti, nagyon fontos és esetenként sok vesződséggel, veszteséggel, bosz­szúsággal járó fázisához: a pároztatáshoz.

123 ---

Scanned by benoni

22. ábra. Bölcsők keltető keretben, zárkában (L'Abeille de Fran ce 1989-1990)

pároztatók pedig egy adottkaptárméret kereteinek meg­felelő nagyságú egyes vagytöbb részre felosztott kaptár­fiókok, vagy akár teljes kap­tárok ill. kaptárrészek. Ra­kodókaptároknál szokásos,hogy a 10 keretes fiókot há­rom, egyenként három kere­tes részre osztják úgy, hogyröpnyílásai különböző irá­nyú kirepülést tesznek lehe­tővé. Az egyik családocskaközépen előre, a másik kettő

kétoldalt repülhet ki, ezzelis segítve a nászrepülésenrésztvevő anyák tájolását.Mindkét pároztató típusnakmegvan a maga szerepe. 23. ábra. Műanyag kispároztató

A pároztatás

A pároztatás, amint arra már többször is céloztunk, a "fekete leves" az anyane­velés "étlapján". Elsősorban azért, mert eredményessége csak részben, azt ismondhatjuk, hogy szinte alig függ tőlünk. Ami a méhész felelőssége, az csupánannyi, hogy a pároztató kaptárokat jól telepítse be, de innentől kezdve nagyonsok minden a szerenesén múlik. Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, a ma­darakat és más lehetséges károkozókat sem. Nem szívesen írják le a szakköny­vekben, de a különböző tényezők okozta párzási veszteségek nem ritkán a40%-ot is kiteszik. Természetesen rosszabb esetben ettől sokkal nagyobb pár­zási veszteség is lehet. Mindezek ellenére pároztatni kell, mert csak a párzottanya az anyanevelés végleges terméke.

A pároztatáshoz ugyancsak külön eszközök kellenek: pároztatók. Két alapve­tő pároztató típus létezik, amely egyikébe aztán az összes pároztató beletartozik:a méhekkel betelepítendő kispároztató és a komplett lépekkel (mézes- és fias­lépekkel) és méhekkel betelepítendő ún. tartalékcsaládos pároztató. Az előb­

bit párzatlan anyával, az utóbbit leginkább érett anyabölcsővel lehet betelepíteni.A kispároztatók különféle nagyságú, de kicsi, 1-2 köbdecimétert meg nemhaladó vagy attól jóval kisebb űrtartalmú kis kaptárocskák. A tartalékcsaládos

124 ---

A kispároztató betelepítése

Olyan munka, amelyet ha viszonylag gyorsan akarunk végezni, jól elő kell ké­szíteni. A kispároztatókba maguk a méhek építik majd bele a lépeket, ezért hogyne építhessenek szabadon, esetleg összevissza, akispároztató kereteibe/keretlé­ceire lépcsíkot vagy műlépcsíkot kell ragasztani viasszal. Ezután el kell látniélelemmel, mert a kispároztatót nem lehet azonnal kirakni, s néhány napig fog­ságban kell őket tartani, pincézni kell őket. Ez alatt az idő alatt azt az élelmetfogyaszthatják, amelyet a betelepítéskor kaptak.

Akispároztatókat méhekkel telepítjük be. Ehhez anyás családokból kellfiatal méheket venni. Minden egyes családnak, amelyikből méheket seprünk le,ki kell keresni az anyját, félre kell tenni, és le kell rázni a méheit. Érdemes eműveletet során egy nagy nejlonfóliára hullatni a méheket, mert így az idősebb

méhek elrepülnek. A fólián maradó méhek garantáltan fiatalok, sőt egészen fia­talok lesznek, mert lerázás után csak olyan méhek maradnak meg a fólián vagyaz edényben, amelyek a tájékozódó kirepülésen még nem estek át, vagyis 10-15napnál fiatalabbak. A pároztatáshoz pontosan ilyenekre van szükség, mert akésőbbiekben minden munkát el kell végezniük. Amikor több család méheinekleseprése/lerázása után annyi méh gyűlik össze, amellyel az adott mennyiségű

pároztatót be lehet telepíteni, elő kell készíteni akiskaptárokat.

125

Scanned by benoni

Ez azt jelenti, hogy sorba kell rakni őket, melléjük kell tenni a párzatlananyát zárkában, és fel kell "tankolni" őket méhekkel. A kiskaptárokba ekkorramár behelyezik a kellő szám ú keretet, feltöltik az élelemtartályát puha cukorle­pénnyel, és olyan helyzetbe hozzák, hogy könnyedén bele lehessen önteni majda méheket. Ez többnyire úgy történik, hogya tetejükre állítják őket, leveszik afeltöltött élelemtartályukat (amely egyben a fenékdeszkájuk is), és beléjük ön­tenek egy merőkanál méhet a korábban gyűjtött és vízpermettel kissé csillapí­tott méhekből. Ezután a méhek közé engedik a zárkából a párzatlan anyát, visz­szateszik a fenékdeszkát, és a kis családot pincébe helyezik három napra.Ha valaki kockázatosnak tartja az anya közvetlenül méhek közé engedését, fél­ve attól, hogy az anya esetleg megsérül, beengedheti a röpnyíláson keresztül is.(Ha a kispároztató másféle felépítésű, mint az említett, akkor ehhez hasonlóan,de a szerkezetének megfelelően történik a betelepítése.) Meg kell jegyeznünk,hogy kisszámú pároztatót egy személy is be tud telepíteni, de nagyobb mennyi­ség betelepítéséhez érdemes segítséget igénybe venni.

A pincében a méhek megnyugszanak, a három nap alatt összeszoknak, és azúj anyával elkezdik építeni lépeiket, és a beadott puha cukorlepényből mézko­szorút kezdenek képezni. A három nap elteltével estefelé kihozzák a pároztató­kat a pincéből, és kihelyezik őket arra a helyre, ahol az anyát pároztatni akar­ják. Vagy egyesével, vagy blokkokban helyezik el a kiskaptárokat. A blokkoselhelyezésnek az az előnye, hogy a későbbiekben egy helyen több pároztatót islehet vizsgálni, ill. egy helyen lehet elvégezni minden olyan munkát, amelyet akispároztatók gondozása vagy az anya megkíván (pl. jelölés).

A kihelyezés után, hacsak rendkívüli dolog nem indokolja (pl. rablás), nemkell egy ideig vizsgálni őket. Az anya megpárzásához idő kell, és a kis család­nak jól jön a háborítatlanság. Néhány nap múltán azonban bele kell nézni a kis­kaptárokba, meggyőződni arról, hogy minden a maga útján megy-e? A belené­zés nem feltétlen jelent anyakeresést, hanem inkább az anyára, családállapotrautaló jelek vizsgálatát. Ha a kis család rendben van, ennyi idő alatt már épített,esetleg ki is építette lépeit. Meg kell nézni, hogy van-e élelme, van-e esetleg márpete a kis lépekben, és hogyan viselkednek a méhek. Abszolút biztos jelek nin­csenek, de utaló jelek vannak. Ha pl. a frissen épített építmények háromszögalakúak, az anya még valószínűleg nem párzott. Ha négyzet vagy téglalap ala­kúak, az anya már bepárzott, de esetleg még nem petézik. Ha az anya párzott,vagyis szépen petézik és van hely, ahol felhasználhatjuk (saját célra, eladásra),ki lehet venni. Az elvett anya helyére, ha a kis család elég népes, érett bölcsőttehetünk, és a pároztató újrahasznosítható. Ilyen esetben mindig pótlandó az el­fogyott vagy legalábbis megcsappant élelem. Amennyiben nincs szükség többanyára, vagyakispároztató népessége nagyon megfogyatkozott, fel kell oszlat­ni, mert csak kutatás-rablás céltáblája vagy akár betegséges terjesztője lehet,hiszen ezek a kis népességű családok nem maradhatnak önerőből jó egészségi

126 ---

állapotban. A kispároztatók egyik hátránya, hogy folyamatos pároztatásranem valók, arra nem alkalmasak. Előnyük azonban, hogy űrméretük miatt vi­szonylag kevés, egyes típusoknál egészen kevés méhet kell csak beléjük tenni.Sokan kétlik, pedig átlátható, hogy a kispároztatókban pároztatott anyák nem alegideálisabb körülmények között vannak. Igen valószínű, hogy akis népességnem képes fenntartani a normális fészekhőt, ezért ezek az anyák érzékenyebbekés nagyobb számban veszhetnek el nászrepülés közben, mint a tartalékcsaládospároztatókból nászrepülésre kiszállók.

A tartalékcsaládos pároztatók betelepítése

A tartalékcsaládos pároztatók betelepítése egyszerű. Egyetlen nehézsége,hogy azokban a családokban, amelyekből a méheket vesszük, ki kell keresni azanyát. Ha az anyát megtaláltuk, az adott családból fiasításos és mézeslépeket ve­szünk el méhekkel együtt, és a tartalékcsaládos pároztatóba tesszük. Akár rög­tön beléjük lehet helyezni az érett anyabölcsőt is, amelyből két nap múlva kelaz új anya. Ha mód van rá, a tartalékcsaládos pároztatót pincézni kell, legalább­is akkor, ha ugyanazon telephelyen kerül kihelyezésre, amelyiken betel építet­tük, mert itt számolni kell a méh ek lerepülésével és a pároztató bizonyos fokúelnéptelenedésével. Pincézés esetében minderre nem kerül sor, mert a pincézéshárom napja alatt a méhek elfelejtik helyüket, és a kihelyezés után nem repül­nek vissza eredeti helyükre. Ha nem pincézünk, de a tartalékcsaládos pározta­tót röpkörzeten kívülre visszük pároztatni, az eredmény ugyanaz.

Ha a tartalékcsaládos pároztatót sem pincézni, sem röpkörzeten kívülre vinninem tudjuk, akkor a röpnyílást fűcsomóval kell bedugni. A fűcsomó megakadá­lyozza, hogya méhek lerepüljenek, és egy-két napig benntartja őket, amíg csakmeg nem szárad és a szénává vált fűcsomót a méhek ki nem hordják, felszaba­dítva a bejáratot. Ez azzal az előnnyel jár, hogya méhek maguk szabadulnak ki,esetleg újra tájolnak, és a méhésznek a kinyitásra nem kell külön figyelnie.

A tartalékcsaládos pároztató hátránya, hogy létrehozásához méheket és lépe­ket kell a családoktól elvenni, azok erejét jelentősen megcsappantva. Ám elő­nye, hogy benne folyamatos pároztatásra nyílik lehetőség. Ha a bölcsőből

kikeit anya megpárzik (és általában nagyobb biztonsággal párzik meg, mint akispároztatóban, mert itt a hőkörülmények jobbak), azonnal fel lehet használni,de ez sem sürgős. Ha az anyát nem használjuk fel, akkor nyugodtan fiasíthat,van bőven hely; ha felhasználjuk, és a család pillanatnyilag anyátlan marad, ak­kor sem történik nagy baj. Neki ugyanis van fiasítása, amelyre a méhek anya hiá­nyában pótbölcsőt húzhatnak, amelynek révén a család valamiféle egyensúlyivagy kvázi-egyensúlyi helyzetbe jut. Mindenesetre nem történik baj, ha azonnalnem kaphat érett bölcsőt, mert egy kis késéssel úgyis kap (ha a munka jól van

127 ---

Scanned by benoni

szervezve), és az érett bölcsőt be lehet helyezni olyan családocskába is, amely­ről tudjuk, hogy nyitott bölcsője van. A behelyezett fedett bölcsővel a méhekkülönösebben nem foglalkoznak, és a belőle két nap alatt kikelő párzatlan anyaa többi (fiatalabb) anyabölcsőt lerágatja, megpárzik, és a kis család élete folyiktovább. Az új anya újra megpárzik, azt kivéve jöhet az új anyabölcső, és ez a fo­lyamat lejátszódhat mindaddig, amíg csak a pároztatási szezon tart. Nem hall­gatható el , hogy ezek a pároztatók is odafigyelés t és gondozást kívánnak,ugyanúgy, mint a kispároztatók, legfeljebb ezekben könnyebb az élelempótlás,és normális hordási viszonyok mell ett akár képesek magukat is ellátni . Ha ahordási viszonyok "nem normálisak", ezeket is etetni kell , de ez valamivel egy­szerűbb , mint a kispároztatóknál , mert má s családoktól vett komplett fias- ill.mézes lépekkellehet őket .rangalni" , hogy az egész pároztatási szezonban meg­állhassák a helyüket. Az utolsó anyát kivéve, egyesíteni lehet más családdal,vagy valamelyikük anyját megtartva, családdá lehet őket fejle szteni.

Az új méhanyák sorsa:eladás, anyaváltás-anyásítás

Az új párzott any ákat a méhész vagy maga használja fel, vagy eladja. Ha el­adja, akkor vagy hel yben adja el (eljönnek az anyáért ), vagy postán küldi el amegrendelőnek. A helybéli eladás egyszerű. Kifogják az anyát, ha a vevő kéri,megjelölik (többnyire megfestik ), aztán a vevő viheti is. Rövid távú szállításramég kísérőméh sem kell az anyazárkába, de ha messzebbre szállítj ák, és nemhasználják fel rögtön, akkor cél szerű az anyazárkát élelemmel és kís érőméhek­

kel ellátni . A zárkákat (ma már igen sokféle van) úgy képezik ki, hogy valami ­lyen élelemtartályuk legyen , amelybe puha cukorlepény kerül. A kísérőméheket

a fiatal méhek közül szedik, hogy az anyát gondozni tudják.A postai szállításnál ugyanígy járnak el. Amennyiben több anyát szállítanak

egyszerre, azokat egy blokkba szokás csomagolni , és gondoskodnak arról , hogyminden egyes zárka levegőhöz ju sson.

Mind személyes átvételnél. mind pedig postai szállításnál ügyelni kell azanyák kiengedésére. Erdemes az any ákat vagy zárt ablak előtt, vagy a méhész­kalap hálóján belül kiengedni , mert a zárkából való kien gedést könnyű elügyet­lenkedni , s akkor az új és még nag yon fürge anya elrepülhet. Ha ez véletlenülmegtörténik, célszerű a zárkát az elrepülés helyén letenni és türelmesen várni,hogy az anya visszatérjen. Gyakori, hogy az elrepült anya egy idő után vissza­száll, de saj nos nem mindig.

A saját részre nevelt méhanyákat legtöbbször anyák pótlására, öreg vagyrosszul teljesítő anyák leváltására, új család létrehozására stb. használják fel.Bármi is az anyásítás oka , az anyásítás, azaz az új anya elfogadtatása nagyjából

128 ---

azonos módon történik. Az anyásításnak többféle módozata, trükkje van , de ún.százszázalékos módszer, amelynek alkalmazásával az új anyát teljes biztonság­gal elfogadná az anyásítandó család, nincsen. Egyes módszerek nagyobb, másokkisebb biztonsággal használhatók, de a méhészet, és ezen belül az anyásítás, minteljárás és folyamat, igen soktényezős, ezért lehetetlen olyan módszert kitalálni,amelyik mindig, minden méhcsaládnál és méhésznél tökéletesen működne.

Az anyásításnak, az anya elfogadtatásának egyik fontos tényezője, hogyvan-e hordás akkor, amikor az anya elfogadtatásával foglalkozunk. A hordásolyan alapvető késztetés a méhcsalád számára, hogy mellette minden másmásodlagossá válik. (Elég arra utalnunk, hogy jó hordásban akár az ivadék­gondozásról is hajlandóak a méhek elfeledkezni vagy a rajzásról is képesek le­mondani , pedig mindkét ösztön ük nagyon mélyen gyökerezik bennük.) Ebből

következik, hogy növelhetjük az elfogadási esélyt, ha az anyásítandó családotetetjük még az anyaváltás előtt.

A sokféle anyásítási metódus közül itt kettőt említünk meg: a zárkás anyá­sítást és az ún. műfészek befüggesztéssel való anyásítást.

Mindkét módszernél több változat lehetséges aszerint, hogy milyen családotvagy családrészt anyásítunk. A régebb óta anyátlan családnál gondosabban kelleljárni , mert ott már pótbölcsők vannak, amelyek léte az anyásítást, az új anya el­fogadását lehetetlenné teszi . Az ilyen családokban gondosan le kell tördel ni a pót­bölcsőket, és csak ezt követően érdemes beadni zárkában az új anyát. Ha az újanyát kísérőméhekkel hoztuk, először a kísérőket kell kiengedni (amint azt fen ­tebb már leírtuk), majd az anyát beadni zárkában úgy, hogy az anya hozzáférhes­sen élelméhez, de a család méhei ne férhessenek az anyához és éleIméhez sem(ezt nevezzük szoktatóra állításnak ). Ez után egy nappal megnézhetjük, hogyacsalád hogyan fogadja az anyát. Ha szívesen fogadják, úgy a méhek láthatóan szi­pókájukat nyújtogatják feléje, ha nem, akkor dühösen kapaszkodnak a kalitkarácsaiba, és néha még rágóikkal is megragadják. Ilyen esetben a családot újra átkell vizsgálni, mert vagy rejtett pótbölcső, vagy párzatlan anya van benne. A pót­bölcsőt le kell rombolni, a párzatlan anyát ki kell keresni (sokszor eléggé nagyidőráfordítással , de meg kell tenni, mert ha a párzott anya bekerül egy ilyen csa­ládba, a méhek a párzatlan, de ott lévő anya miatt megölhetik vagy meg is ölik).

Amennyiben a méhek az anyát szívesen fogadják, úgy minden rendben vana "családi hátteret" illetően, s a zárkát át kell állítani úgy, hogya méhek az élel­men kere sztül kiszabadíthassák, vagy jobb esetben akár azonnal is a méhek kö­zé lehet engedni, bár ezzel egy kis kockázatot vállalunk.

Ha a családot néhány nap múlva megnézzük, és ha petézés nyomát látjuk ben ­ne, úgy az anyásítás sikerült, a család élete szabályos mederben folyik tovább.

A műfészek-befüggesztés annyiban különbözik ettől, hogy ott a meganyásí­tandó családdal egyesítjük azt a kis családot, amelyben az anya megpárzott, az­az egy tartalékcsaládos pároztatót egyesítünk egy nagy családdal. Ha nincs

129

Scanned by benoni

idő és nagyon kell sietni, akkor úgy is eljárhatunk, hogy a családból kiveszünkannyi lépet, ahány fiaslépe a tartalékcsaládos pároztatónak van, majd a családotjól megfüstölve a pároztató lépeit a léphiányos helyre befüggesztjük. Ha na­gyobb biztonságra törekszünk, úgy késleltetve, újságpapíron keresztül egyesít­jük a két családot. Egyesítés előtt és alatt, hacsak nincsen természetes hordás,igen jó szolgálatot tesz a serkentőetetés.

Ez utóbbi módszer kissé körülményesebb, mint a zárkás anyásítás, de lénye­gesen nagyobb biztonsággal alkalmazható, és még olyan család is meganyá­sítható vele (ha nagy népessége miatt még érdemes vele egyáltalán foglalkoz­ni), amelyikben kezdődő álanyásságot találunk.

A méhanyák jelölése

Akasos méhészetben ritkán fordult elő, hogy az anya megöregedhetett volna,mert egyrészt az örökös rajzás miatt állandóan igen sok új anya volt, másrésztpedig a jó gyűjtő kasokat, no meg az igen gyengén gyűjtőket. minden ősszel le­kénezték, tehát ott két évesnél idősebb anya nem nagyon fordult elő.

Ma a kaptárokból a lépek és a méhcsalád károsodása nélkül vesszük el a mé­zet, így az anyák több évig is megmaradhatnak a kaptárban. Már a XIX. századvégi szakirodalom is arra intett minden méhészt, hogy két évesnél idősebb

anyát ne tűrjön meg méhészetében, hacsak nem tenyésztési céllal teszi,ugyanis az első és második éves anyák teljesítménye között normál esetben nemigen van különbség, de a harmadik évtől az anya teljesítménye (a napi tojás­produkció tekintetében) jelentősen csökkenhet.

Az anyákon ugyan a gyakorlott szem észreveheti a kor jeleit (pl. tépettszárny, béna láb stb.), azonban ezek a jelek megbízhatatlanok, és ha legalábbévjárat szerint tudni akarjuk az anya korát, úgy jelölnünk kell. A méhészetivilágszervezet (APIMONDlA) ajánlására kialakult egy 5 színből álló jelölésirendszer, amelyet a méhészetben szerte a világon szívesen alkalmaznak.E szisztéma szerint az anyákat az öttel és nullával végződő években kék, majdaz ezt követő években fehér, sárga, piros, zöld színnel jelölik. Mivel öt évnéltovább úgysem igen élnek az anyák, ennyi szín bőven elég, és ha az anyát jólfestettük, jó festékkel vagy jól jelöltük valami más jelölési móddal, a jelölésélete végéig megmarad, és mindig tudjuk, melyik évben nevelődött meg.

A jelölést nem túl nehéz megtanul ni. Szárnyainál fogva, jobb kézzel kifog­juk az anyát, majd átrakjuk a bal kezünk középső és hüvelykujja közé, és a tor á-

. nál fogva e két ujj között szilárdan tartjuk, s egyszersmind megtámasztjuk a torta mutatóujj unkon. A jelölőeszközt (kb. l mm vastag, egyenesre vágott és kösz ö­rült végű szeg vagy más fémpálca) finoman beleértetjük a kellő hígítású, azaznem túl híg és nem túl sűrű festékbe, felszedünk egy félcseppnyit belőle, és ezt

130 ---

az anya torához érintve, a toron kis kerek pöttyöt képezünk. A !esték, am~nnyi­ben gyorsan száradó nitrofestéket vagyacetonban oldott festeket hasznal~nk,hamar szárad, főleg ha egy kicsit megfújjuk, hogy minél gyorsabban száradjon.A festett anyát pár perc múlva visszaengedhetjük a családba vagy a méhei közé.

Nem feltétlenül kell festékkel festeni, lehet színes lapocskák felragasztásávalvagy újabban, filctollhoz hasonló speciális jelölőszersz~mmal.is je~ölni. ~ te­nyésztési céllal dolgozók számára fontos, hog: az anyakat tel~es biztonsággalazonosíthassák, ezért nem festéssel, hanem szamozott lapocskak felragasztasa-

val jelölik az anyákat. , ,. ,,,Lehetséges jelölési módszer az anya szarnyanak visszametszése. Ettol s?kan

irtóznak de a szakirodalom szerint a szárny finom megkurtítása nem rontja azanya éle~minőségét, ám a megrövidített szárnnyal. nem tud ~~bbé re?ülni: Eb~enaz esetben a jelölést a következőképpen értelmezik: ha az uj anya ep szarnyu, akövetkező évben lecsípnek az egyik, mondjuk a jobb szárnya végéből, majd azutána következőben, ha csak le nem váltják, megkurtítják a bal szárnyat is. Ez­után ha még élne, leváltják, de ha még mindig nagyon jó, akkor tenyészanya lesz.

LépesméztermelésRégen a méhészetekben fordítva volt, mint most: akkor az elsődleges ter~é~ alépes méz volt, és belőle nyerték a mézet. Ma az elsődleges termek a folyome~,a lépes méz pedig csemegének számít. A folyórnéz termelése folya~atos, a le­pes méz termelése pedig piacfüggő. Ha van piac, termel~ek: ha. n,tn,cs, nem.A méhészkedés normális menetét különösebben nem zavarja, es kizárólag csaklépesméz-termelésre szolgáló speciális eszközt is nagyon keveset igényel. Ezekis inkább csak a termelést kisegítő eszközök és részben amúgy is megvannak.Ezzel csak azt akarjuk jelezni, hogya lépesméz-termelés elindításához (hacsaknem valami különlegesebb termékről van szó) külön pénzeszközök igénybevé-

tele nem nagyon szükséges.Formailag négyféle lépes mézet lehet termelni: táblás, más néven keretes lé-

pes mézet, üveges lépes mézet, dobozolt lépes mézet és keretkés lépes mézet.

A táblás lépes méz termelése

Szabvány szerint a táblás lépes méz szűzlépbe hordatott akácméz, amelyeta méhek annyira lefedtek, hogy oldalanként 5 sejt fedetlen lépfelületnélnincs több. A szűzlép drótozott keretben rnűlépre épül, vagyis munkássejtekbőláll. A szabvány azt is előírja, hogy a táblás lépes méz nem tartalmazhat virág­port, és nem lehet rajta kártevő (viaszmoly, méhtetű) nyoma.

131

Scanned by benoni

A táblás lépes méz méretét már nem annyira a szabvány, mint a vevő igényeszabja meg. Hazai viszonyok között NB-fél kereten kelt el annak idején a lépesméz , és többnyire NB-fél kaptárokban is termelték meg. Amennyiben a vevői

igény másfajta keretméreten jelentkezne, termé szetesen másféle kaptártípusbanés ennek megfelelően másféle keretméreten is meg lehetne termelni (akár fek­vőben is), azonban .Jegfájdalornmentesebben" az alacsonykeretes rakodókap­tárban termelődik meg.

Maga a termelés alapvetűenhárom szakaszra osztható, de a szakaszok ha­tára átjárható, nem merevek. Az első a szűzlép előállítása, amely nem feltétlenkötődik a termelés esztendejéhez. A szűzlépek előre is megépíttethetők, akár atervbe vett termelést megelőző évben is. Sokkal előbb azonban nem célszerű lé­pesméz-termelés céljára szűzlépeket építtetni, mert minden méhész tapasztalat­ból tudja, hogy az idő múlásával a szűzlépek is megsötétednek, és a sokévesszűzlépeket a gyakorlatlan méhész nem látja már szűzlépeknek, annyira sötétek.Ugyanakkor azt is észben kell tartani, hogy nagyobb mennyiségű szűzlép előál­

lítása egy adott tenyészidőszakban akácvirágzásig nem nagyon sikerülhet.A második szakasz a szűzlép meghordatása akácmézzel. Egy állomány

összes családja sohasem alkalmas lépesméz-termelésre, ugyanis lépesméz-ter­melésre jó népes családok valók . Ez azt jelenti, hogya lépesméz-termelést elő

kell készíteni oly módon, hogy az állomány családjainak egy részét fel kell erő­

síteni a többi család rovására. A lépesméz-termelésre szánt családokra értelem­szerűen szűzlépes fiókokat kell tenni, azonban a családok megszorulását elke­rülendő a fiókokba műlép is kerüljön, hogy anagy népességet a gyűjtésen kívülaz építés is kissé lefogja. Ennek hiányában, ha a család megszorul, rajzásra gon­dol , és a lépesméz-termelésnek befellegzett. (Legalábbis egy ilyen családban).

A lépesméz-termelő családoknál állandóan fennálló rajzásveszély miatt a csa­ládokat többször kell vizsgálni, mint egyébként a családokat. Ha a mérleges kap­tár napi adatai, vagyegyszerűen csak szemrevételezés alapján is azt látjuk, hogya lépesmézes-fiók telik, újabb fiókot kell felhelyezni, mégpedig az eddigi fiókalá. Ezt a bővítést időben kell elvégezni, mert késlekedés esetén a méhek meg­hizlalhatják a méztér lépeit, ha a begyűlő élelmet nem tudják jobb helyre tenni.

A termelés harmadik szakasza a lefedetés. Ez részben automatikusan meg­történik, vagyis a hordás végére a lépek egy része fedett lesz. De nem az egésze.A mézzel tele, ám felébe-harmadába fedett lépeket, amennyiben a táblás lépesméz árában ez a munka majd realizálódik, érdemes lefedetni még a hordás be­fejezé se után is. Mivel a szabvány szerint a lépes méz tiszta akácméz, a fedetésis ezzel végzendő. Erre a célra nagyon megfelel a híg akácméz is. Ez a művelet

sziszifuszi munka a termelés folyamatában, és körültekintést igényel különösen. akkor, ha a fedetés hordás talan időben történik, ugyanis ilyenkor sokkal na­gyobb a kutatás és rablás veszélye.

A kész lépes mézet el kell szedni a családoktól, mert a tartósan bennmara­dó táblás lépes méz küllemi értékéből veszíthet, mert a méhek a propoliszos lá-

132 ---

bukkal összevi ssza járják, és a szép lépfelület kissé megbarnul. Az a szerencsés,ha a megtermelt áru a termelés után hamarosan gazdára talál. A táblás lépesmézet szállítóIádában viszik el. Ez egy kaptárfiókhoz hasonlít , de külső léc­rámára szegezett farostlemezből készül. A szépen kiépített és meghordatott,lefedetett lépek szorosan egymás mellett helyezkednek el, ugyanúgy, mint akaptárfiókban, és hosszabb szállítást is elviselnek nagyobb baj nélkül.

Amennyiben a táblás lépes mézet a termelőnek kell hosszasan tárolni a, úgygondosan kell eljárni a tárolást illetőleg, ugyanis célszerű a lépes mézet nagyonszáraz helyen tárolni, hogy ne hígulhasson fel, és óvni kell a viaszmolytól is.

Szűzlépet a viaszmoly (főleg ha sötét, avagy virágporos léphez is hozzájut­hat) általában nem károsít. A lépes mézet azonban igen, mert ha nincs máslehetősége, ezzel is beéri. Ha kényszerűségből hosszasan kell a táblás lépesmézet tárolni, időszakosan ellenőrizni kell, hogya viaszmoly-kártételt minima­lizálni lehessen.

Az üveges lépes méz termelése

Az alapanyag ugyanúgy termelődik meg, mint a táblás lépes méz, azzal a kü­lönbséggel, hogy az üveges lépes méz előállításához a nem teljesen fedett táb­lás lépes méz , sőt a felében-harmadában fedett is jó. A lépesméz-szeleteketugyanis ezekből is ki lehet vágni , és ha az ár olyan, hogy néhány darabért is ér­demes a félig fedett keretet feldarabolni , akkor ezt meg kell tenni.

A táblá s lépes mézzel ellentétben, ennek a lépesméz-fajtának az előállítása

korántsem fejeződik be azzal, hogy a lépes mézet megtermeltük és lefedettük.Ez a lépes méz ugyanis attól "üveges", hogy üvegekbe helyezzük bele a lé­pesméz-szeleteket, és azokat mézzel feltöltjük. Az üveg és a lépesméz-szeletnagysága a megrendelő kívánságától függ.

Minthogy a táblás lépes méznél a lép műlépre épült, egy kiegészítő művelet­

re lesz szükség, mert a műlépre épített lépben drót van, s a daraboláshoz ezt adrótot először el kell távolítani. A drót eltávolítása fordított művelete a műlép­

beolvasztásnak. Az alsó és felső keretlécen futó drótszálakat elvágjuk. A kisséátalakított hálóbeolvasztó trafóval (az egyik elektróda helyett egy fogót appliká­lunk fel) egyenként felmelegítjük a keretdrót szálait, és a fogóval kihúzzuk őket.

Az ily módon drótmentesített lépet éles késsel kivágjuk a keretből a keret­lécek mentén. Kivágáshoz a lépet farostlemezre vagy szépen gyalult deszkárahelyezzük. Mivel a lépek kötő- ill. átmeneti sejtekkel kapcsolódnak a keretléc­hez, a kivágott lépet körbe kell még vágni, hogy a lépesméz-szelet széle szépegyenes vágási felületű legyen, és ne cikkcakkos, mert az a késztermék külle­mét rontaná. A keretet, amelyből kivágtuk a léptáblát, letisztítjuk, s ha a keretegészen új, akár újra is felhasználható , ha a régit kiselejtezzük.

133 ---

Scanned by benoni

A szépen körbevágott lépet ezután felszeleteljük az üvegnek megfelelő

nagyságú darabokra, majd aszeleteket behelyezzük az üvegbe, amelyet elő­

zetesen már félig töltöttünk folyómézzel. Az előzetes feltöltésre azért van szük­ség, mert egyrészt könnyebben lehet a mézet a méztöltő csapon keresztül azüres üvegbe tölteni, mint a már lépesméz-szeletet is magába foglalóba, másrészta lépesméz-szelet a saját térfogatának megfelelő mennyiségű mézet kiszorítjaaz üvegből. így a félig töltött üveg a szelet behelyezése után szinte teljesen meg­telik, és utána már csak ki kell egyenlíteni a hiányt. Ha mindez megvan, azüvegre felkerül a zárókupak, felcímkézzük és mehet a gyűjtődobozba. (Itt jegyez­zük meg, hogy a lépek felszeleteléséhez, amennyiben szép vágási felületet aka­runk, vékony pengéjű, fűtött késre van szükségünk. Célszerű egy speciális elekt­romosan fűtött kést használunk. Ilyen sajnos a kereskedelmi forgalomban nemkapható, ezért ezt házilagosan kell elkészíteni vagy elkészíttetni. Csak törpefe­szültséggel működtetett kés jöhet számításba az áram ütés veszélye miatt. Ezek akések használaton kívül túlfűtődhetnek, és akkor magukra égetik a rajtuk lévő

mézet. Ezért használaton kívül (amikor a felszeletelés folyamatában éppen nemszeletelünk velük) vízben kell őket tartani, mert így mindig tiszták maradnak.

Amennyiben az üveges lépes méz esetén szerződéses termeltetésről beszélünk ésnem önálló termelési akcióról, úgy a termeltető maga gondoskodik göngyölegekről,

amelyben benne van az üveg a zárfedéllel, a szállításhoz szükséges dobozok és azoktartozékai, a címkék, és ha nem öntapadósak a címkék, még a ragasztó is.

A dobozos lépes méz termelése

A lépesméz-termelési módozatok közül ez a legkevésbé elterjedt, s talán azért,mert nagyobb előkészület, némiképpen nagyobb eszköz és anyagigény szüksé­ges akivitelezéséhez.

Régebben szinte kizárólag Amerikában termelték, valószínűleg azért, mertott megvolt az az ipari háttér, amely a termeléshez szükséges kiegészítő anya­gok/göngyölegek előállításához kell. Dobozosnak két okból is nevezhetjük:egyrészt azért, mert maga a lépes méz dobozba, vagy valami dobozszerű gön­gyölegbe épül bele, másrészt azért, mert a késztermék dobozba kerül (többnyi­re tetszetős kinézetű műanyag dobozba).

Megtermelése lényegesen nem különbözik a többi lépes mézekétől. A dobo­zokat alkalmas módon behelyezik a termelőcsaládba, a méhek meghordják,a mézet megérlelik, lefedik, s a kész termék némi letakarítás után piacra kerül.

Ebből a fajtából ma már magyar változat is van. Pohl Oszkár méhésztársunkfejlesztett ki egy nagyon szellemes dobozos lépesméz-termelési szisztémát.Egyedi (háttértől független) termelésre nem alkalmas, mert göngyölegei csakipari háttér megléte mellett készíthetők, tehát termelési rendszerben, megfelelőösszefogással, szervezéssel lehetne a terméket termelni.

134 ---

A keretkés lépes méz termelése

A keretkés elnevezés onnan származik, hogya készterméket nem a hagyomá­nyos keretekbe építtetik be , hanem speciális, kifejezetten erre a célra készítettkeretkébe. A keretkék házilagosan nem készíthetők, vagyis ugyanaz a problémajelentkezik, mint a dobozos lépes méznél: háttérágazat, szervező és szervezés

24. ábra. Keretes lépesméz készen és előkészületben (Morse 1978)

135 ---

Scanned by benoni

szükséges hozzá. A keretkék szélességüket tekintve hizlalt keretnek felelnekmeg. Többnyire hársfából készülnek, vékony lemezekre szeletelve, "cinkelt"végekkel. A lemezeken hornyokat képeznek ki az összehajtogatás könnyítéséreill. lehetővé tételére. A keretke lemezét az összehajtogatás előtt forró vízbe áz­tatják, majd összehajtogatva a cinkeléssel összefogatják. A keretke közepénhornyot képeztek ki a műlép befogadására, így a lép műlépre épített hizlalt léplesz. Az előkészített keretkéket erre a célra készített gyűjtőfiókbahelyezik, és afiókot felhelyezik a termelőcsaládra. A méhek kiépítik, meghordják, lefedik.A kész terméket elveszik, szükség esetén a keretke szegélyét letisztítják, ésdíszcsomagolásba helyezik.

PropolisztermelésMintegy harminc évvel ezelőtt merült fel először a propolisz termeltetésénekigénye, jóllehet a propolisz, mint méhek által gyűjtött anyag mindig is ismertvolt és gyógyhatásáról is tudtak. Az ókoriak is tisztában voltak vele , hogy mirevaló, és a híres arab filozófus-orvos Ibn Sína is említést tesz róla az Orvostudo­mány kánonja c. könyvében a Kr. u. IX. sz.vban. A propoliszt ma is orvosi, koz­metikai célokra használják leginkább.

Termelése, amennyiben a gyűjtését egyáltalán termelésnek nevezhetjük, azona tapasztalaton alapul, hogya méhek nem szeretik a huzatot. A kaptár réseit,hézagait elsősorban ezért tapasztják be vele, és persze azért is, hogy illetéktelenméhek és egyéb állati kártevők behatolásától védjék.

Amióta a méhészek a keretek tetejét a könnyen cserélhető, könnyen tisztán­tartható és olcsón pótolható nejlonfóliával takarják, általános tapasztalat, hogya méhek a fólia és a felső keretIécek érintkezésénéllévőkisebb-nagyobb héza­got propolisszal tömitik. A kezdet kezdetén ezt a propoliszt (ha volt) kapargat­ták le és gyűjtötték össze minden kezelésnél. Ez volt a "termelés". Az így gyűj­

tögetett propoliszba esetenkét elég sok viasz is kerülhetett, mert a réseket, hanem volt elég propolisz, a méhek viasszal vagy propolisszai vegyes viasszalis igyekeztek eltörníteni.

Nagyobb mérvű gyűjtéshezkülönféle műanyag szerkezeteket, lemezeket, la­pocskákat találtak ki. Ezek a szerkezetek perforált formában készültek, hogyaperforációkon keresztül a méhek huzatot érezzenek, és éppen ezért a hézagokatpropolisszal tömíteni igyekezzenek. Az ilyen lapocskák felrakása, leszedéseazonban hátráltatta az adott méhcsalád kezelését, s az így nyert propolisz sok­szor bosszúságot okozott.

Ezeken a hibákon segít az ún. Csapó-féle rács, amely eredetileg NB kaptá­rokban való használatra lett konstruálva. Ez egy három különböző lyukbőségű

műanyag rács, amelyet a kaptárban a keretek fölé helyeztek el úgy, hogya leg-

136 ---

nagyobb lyukbőségű került közvetlenül a keretekre, ezt követte a második leg­nagyobb, végül a harmadik, nagyjából a szúnyoghálónak megfelelő , ill. attólkissé nagyobb lyukbőségű rács fedte az alatta lévő kettőt. A későbbiek során el­hagyták a legnagyobb lyukbőségű (kerít ésdróthoz hasonló) rác sot , mert a mé­hek a középső lyukain is át tudtak bújni , és a propoli szt a legkisebb lyukbősé­

gűbe tömték bele. A szedőrács hatékonyságának növelésére a legfelső, azaz atulajdonképpeni gyűjtőrácsot takarni szokták, fóliával vagy más anyaggal, hogya méhek még inkább késztetést érezzenek a rács hézagainak betöltéséhez. Egé­szen jó mínőségű propoliszt lehetett a rácsokkal összegyűjteni, ha a legelő al­kalmas volt a propolisz termelésére. Magának a propolisznak az összegyűjtése

úgy történt, hogy a családokról egy idő után leszedték arácsokat (esetleg cseré­vel, ha volt még remény további propoliszra), és nejlonzsákban hűtőszekrénybe

helyezték őket. Onnan egy idő után kivéve a rideg propoliszt ki kopogattákvagy kidörzsölték a hálókból. Amennyiben erre a műveletre késő ősszel kerültsor, úgy a hűtőszekrénybe raká st meg lehetett spórolni, mert a természetes hideg­ben is annyira megmerevedett a propolisz, hogy könnyen eltávolíthatóvá vált.

Attól függően , hogy milyen módszerrel gyűjtött ék. a propolisz több-keve­sebb szennyeződést tartalmazhat. Leginkább a lekapart propoliszban lehetnekszennyező anyagok, mert óvatosan dolgozva is kerülhet bele viasztörmelék, akeretléc kicsi forgácsa, vagy egyéb nem oda való dolog, pl. a letakarásra hasz­nált anyagok maradványa. A ráccsal szedett propolisz sokkal tisztább, deabban is van viasz. Viaszt egyébként a legtisztább propolisz is tartalmazhat.A viasz egy határ alatt nem számít szennyező anyagnak. A látható durva szeny­nyeződéseket kézzel kell eltávolítani , a többit a feldolgozás során távolítják el.

Szerenesés esetben a propolisz tárolásáról nem kell gondoskodni, legalábbistartós tárolásról nem , mert a felhasználó a termelés befejezésekor azonnal elvi­szi . Ha mégis tárolni kell , úgy száraz, hűvös helyen, fénytől védve kell tárolni.Valószínűleg viasztartalma miatt, de lehetséges, hogy "vegytiszta" állapotbanis, fény hatására oxidálódik. Legalábbis a felülete megsötétedik, és elveszti ere­deti szép sárgás, barnás vagy vöröses színét. Ez inkább csak küllemi tulajdon­ságait rontja, beltartalmi értéke kevéssé változik.

~éhméregtermelés

A méhméregtermelés, mint termelési ág csak a XX. sz. közepén vált lehetővé.

Noha a szakirodalomban olvasható, hogyaméhméreg, elsősorban reumatikusbetegségekre gyakorolt pozitív hatását a méhészek évszázadok óta ismerték, améhméreg mibenlétéről, gyógyászati alkalmazásáról csak 1935 után szerzettmind az orvostársadalom, mind pedig a méhészszakma megbízható ismereteket.Ebben az évben jelent meg honfitársunk, Beck Bódog méhméreg-terápiáról szóló

137 ---

Scanned by benoni

25. ábra. Álca kiemelése álcázótűvel

(Caillas 1982)

könyve Amerikában. Ez a könyv sem tartalmazott ismereteket magáról a terme­l ésr ől . mert ezekre az adatokra még 20 évet kellett várni. Csak 19S5-ben jelentmeg Markovic és Molnár tanulmánya azzal kapcsolatban, hogy a méhekelektromosan ingerelhetők és rávehetők arra , hogy méreghólyagjuk tartalm átkibocsássák.

A termelés eszköze a méhméregszedő berendezés, amelyet a kaptár röp­nyílása elé lehet applikálni úgy, hogyakaptárból ki-be járó méhek rászálljanak.A szerkezet roppant egyszerű berendezés. Egymással párhuzamosan futó, fe­szültség alatt álló vezetékekből áll. A vezetékek olyan távolságban vannakegymástól, hogy a rajtuk keresztben álló méh a két szomszédos vezetéket érint­hesse , s mint a kapcsoló érintkezője, zárja az áramkört. Ebben a pillanatbanáramütést kap, amely arra készteti, hogy szúrjon. A fullánkból kiömlő méh­méreggel együtt alarmferomon is szabadul fel, amely a család többi méhét isfölizgatj a, kicsalja a kaptárból rá a szedők észülékre. ahol ők is kiboc sátják ful­lánkjukat és kiömlesztik mérgüket. Ez a folyamat eltart egy darabig, azonbanegy idő után alábbhagy, a család "kiadta mérgét", bevonul, sőt egy darabig moz­gása is minimális lesz.

A méregszedő berendezéseket úgy konstruálják, hogy a párhuzamosan futódrótszálak alatt üveglapot vagy gumipelenkát helyeznek el. Ha üveglap van avezetékek alatt, akkor a méhek az üveglapba próbálnak beleszúrni, de hiába .A méreg azonban folyékony, és a fullánkcsatornából ráfolyik az üveglapra. Itt alevegőn oldószere elpárolog, és a szilárd fázis rákristályosodik az üveglemez­re, ahonnan, miután a család tevékenységét befejezte és a készüléket elvettükelőle, le lehet kaparni.

Ha az üveglap helyett (az üveglap fölött) gumipelenka van, a méhek abbaszúrnak bele, benne hagyván fullánkjukat és mérgüket. A méhek az üveglaposmódszernél nem, ill. egészen csekély számban, a gumipelenkás módszernéljelentős számban pusztulnak. Ez utóbbi módosulatnál a megtermelődött méh­mérget a gumi pelenka tartalmazza, úgyhogy a vásárló azzal együtt viszi el, ésabból vonja ki.

Amennyiben a méhméregtermelés nem hordástalan időben folyik , gyakranelőfordul, hogya méregszedőre rászálló gyűjtőméh az áramütés hatására mér­gén kívül nektárjának egy részét is az üveglapra teszi. Ez azt jelenti, hogyaméhméreg szennyezetté válik. Feldolgozás előtt tisztítani kell. Ez azonban márnem a termelő feladata, hanem a felvásárlóé, mert a termelés körülményei kö­zött ez megoldhatatlan.

A termelt méhmérget jó esetben nem kell sokáig tárolni, mert a termeltető el­viszi. Ha mégis, úgy sötét színű , jól záró üvegben tárolandó.

A megtermelt méhmérget napjainkban a tisztítás után liofilizálják, és ebbenaz állapotban gyártanak belőle gyógyszereket.

138 ---

Pempőtermelés

A pempőtermelés valószínűleg az összes termelési ág közül a legkisebb, a leg­kevesebb méhész műveli. Nem mintha lényegesen több szakismeret vagy esz­köz kellene hozzá, mint bármelyik más termelési ághoz. Egy valamiben azon­ban különbözik: több időt és főképpen nagyobb pontosságot követel meg,mint bármelyik másik. A többiekkel szemben van előnyös oldala is, ugyani ssem időjárástól, sem a méhlegel őtől nem függ annyira, mint a többi termelésiág, az egy méhméregtermelést leszámítva. Alapvonásaiban az anyaneveléshezhasonlít, s amit az anyanevelésnél a dajkacsaládokkal kapcsolatban elmond­tunk , itt is érvényes. A pempőtermelést szokták úgy jellemezni, mint megsza-kított anyanevelést.

Az ősi méhészeti termékekhez, lépes mézhez, mézhez, viaszhoz képest apempő is teljesen új terméknek számít. Egészségügyi , kozmetikai használha­tósága áll a termelés mögött. Az a szűk kör, amelyik a pempő termelés évelfoglalkozik, amellett, hogy kiváló szakismeretekkel, megfelelő gyakorlattal és atermeléshez szükséges idővel éspontossággal, valamint a szükségeseszközökkel rendelkezik, kialakultpiacot is a magáénak mondhat, merte nélkül a terme1éssel foglalkoznielég kockázatos lenne. A pempőter­

me1ésnek komoly irodalma van, micsupán vázlatosan ismertetjük főbb

vonásait.A pempőtermelés, ahogy az

anyanevelés is, meglehetősen nagyelőkészítő munkát igényel , bár azelőkészítő munkálatok részben másjellegűek, mint az anyanevelésnél.Például nem kell gondosan te­nyészcsaládot választani, mert azanyanevelést csak elkezdjük, de nemfejezzük be. Az álcák tenyészminő­

sége nem fontos, mert csak az ál­cák táplálékára és nem magukraaz álcákra tartunk igényt. Az áthe­lyezendő álca kora azonban itt isfontos . Általában arra törekszenek,hogy 24 órásnál nem idősebb álcá­kat helyezzenek át, vagyis a teny ész-

139 ---

Scanned by benoni

26. ábra. Műanyag anyabölcsőkezdetekpempőtermeléshez(Caillas 1982)

családhoz hasonló, mondjuk így, ellátó családra a folyamatos munkavégzés le­hetősége miatt ezúttal is szükség van.

Összességében ez azt jelenti, hogy itt is dajkacsaládokat kell berendezni,tenyészkereteket, tenyészsorokat kell készíteni , azaz anyabölcsőt mártani, vagymesterséges anyabölcsőket venni és fölapplikáini a tenyészlécekre. A dajkacsa­ládokat néppel , kelő fiasítással kell ellátni, és a hordási lyukak kiküszöbölésérelegjobb folyamatosan etetni.

A dajkacsaládok készítésének alapvetően ugyanazok a lehetőségei, mintanyanevelésnél, vagyis lehet anyátlan dajkában és anyás dajkában pempőt ter­melni. Ha valakinek csupán csekély mennyiségű pempőre van igénye, ahhoz azanyátlan dajka is jó, azonban nagyobb mennyiségű pempőt célszerűbb anyásdajkában termelni, amelyiknek az ereje, méheinek korszerinti megoszlásanem változik olyan radikálisan, mint az anyátlan dajkában.

A rakodókaptárban berendezett anyás dajka ugyanúgy áll össze, mint azanyanevelésnél. Az alsó fiókon vagy fiókokon bőséges népesség, fiasítás és helyvan az anya petézéséhez. Ez a fészek, amely fölé anyarács és dajkáló fiók kerül.Ez utóbbit jól el kell látni virágporral, mézzel, népességgel, és a közepén kellkiképezni a dajkáló teret úgy, hogy oda nyitott fiasítás kerüljön azzal a céllal,hogyafészekből fölcsalogassa a dajkaméheket. A nyitott fiasításos keretek köztüres helyet kell hagyni, ahova majd abeálcázott tenyészkeretet kell behelyezni.Az anyás dajkacsaládok nem fogadnak túl jól, ezért gyakori, hogy starterekkel(bölcsőkezdő családokkal) szolgáltatják ki őket, amelyek nagyon jól fogadnak.

140

27. ábra. Pempő kiszívása vákuumszivattyúval (Caillas 1982)

Egy és ugyanazon tenyészsorozat 3 napig marad a dajkában, mert a har­madik napra a pempő eléri az elvárható legnagyobb mennyiséget. Ekkor atenyészsort kiveszik, a méheket visszaseprik, az álcákat kidobják, és a pempőt

kikanalazzák, vagy haladottabb formában erre a célra készített kis vákuumszi­vattyúval kiszívják.

A dajkacsaládba újabb tenyészsorozat kerülhet. A második sorozat után adajkát át kell rendezni. A dajkálótérben időközben lefedődött nyitott fiasítás he­lyére újabb nyitott fiasítást kell tenni, amelyet a fészekből is vehetünk, vigyáz­va arra, hogy az anya a fészekben maradjon. A lefedődött fiasítást le lehettenni a helyére a fészekbe, ügyelve arra, hogy az anyának legyen helye tovább­ra is a petézésre.

A leszívott pempőt szűrni kell, hogy a benne lévő esetleges szennyeződések,

pl. viaszrészecskék, esetleges álcabőr maradványok kikerüljenek belőle, és csaka tiszta anyag maradjon tárolásra. A pempő érzékeny anyag. Tárolni csak hű­

tőszekrényben, hosszabb távon csak mélyhűtőben lehet.

141

Scanned by benoni

7. A legfontosabb méhbetegségekés méhkártevők

A méheknek, mint minden más élőlénynek vannak betegségeik és támadjákőket kártevők. A méh betegségekkel , kártevőkkel külön könyvek foglalkoznak.Jelen vázlatunkban mindössze a legfontosabbakat, vagy legalábbis az általunklegfontosabbnak tartottakat említjük meg.

A betegségeket ill. akártételeket legegyszerűbb kórokozóik, kártevéikalapján elküIöníteni. Eszerint vannak: vírusok, baktériumok, véglények,gombák és atkák okozta betegségek, valamint rovarok, pókok és gerincesek(madarak, emlősök) által okozott kártételek.

A virusok okozta betegségek közül (csaknem 20 vírus hozható kapcsolatba améhekkel) a feketekór (okozója CPV - krónikus paralízis vírus), a varroávalösszefüggésben lévő APV - akut paralízis vírus, és a tömlős költésrothadástokozó SB vírus érdemel említést. A többi vírus nem okoz betegséget, ill. a meg­betegedés jelentéktelen.

A méhek betegségeiA baktériumok okozta betegségek közül a legjelentősebb a nyúlós, vagy másnéven amerikai költés rothadásnak nevezett betegség. Okozója a Penibacilluslarvae nevű spóraképző baktérium. Az ellene való vegyszeres védekezés kilá­tástalan, mert bakteriospórái minden olyan vegyszernek képesek ellenállni,amelyeket a méhek elviselnek. Amelyik vegyszerrel a spóra elpusztítható vol­na, azt a méhek sem viselik el. Éppen ezért a betegség bejelentési kötelezett­ség alá tartozik, és azokat a méhcsaládokat, amelyekben a baktérium jelenlététlaboratóriumi vizsgálattal beazonosították, ki kell irtani. A méhállományt, sőt

a méhállomány körzetét is állategészségügyi zárlati intézkedések hatálya alákell helyezni mindaddig, amíg a zárlati előírásoknak megfelelően be nem bizo­nyosodik, hogy az állomány fertőzésmentesnektekinthető.

A véglények okozta betegségek közül legismertebb és legjelentősebb a nose­makór, amelyet a Nosema apis Zander nevű spórás véglény okoz. Ubiquiterkórokozónak tekintik, ami azt jelenti, hogy mindig, mindenütt, minden méhcsa­ládban jelen van, legfeljebb nem minden méhcsaládban okoz megbetegedésseljáró tüneteket. Az antibiotikumok megjelenéséig nagyon súlyos következmé­nyekkel járó méhbetegségnek számított, de miután a Fumagillin nevű antibiotikum

142

(eredetileg Furnidil-B) megjelent és használata a méhészetben általánossá vált,a nosemakór a kevésbé jelentős méh betegségek sorába esett vissza.

A gombák okozta méhbetegségek közül számunkra legjelentősebba költés­meszesedés, amelyet az Ascosphaera apis gomba okoz. Ha egy adott méhcsa­ládban elhatalmasodik, a család stagnáló állapotba kerül, azaz fejlődésképtelen

lesz, mert a gomba a fiasítást támadja, és oly sok egyedet megbetegíthet, hogya népességveszteség jelentőssé válik. Nem csupán az egyedek, hanem mao-a acsalád betegszik meg, és nem lesz képes a családtól várható funkciók teljesíte­sére, valamint a családtól elvárható hozam biztosítására. Gyógyszeres kezelése- spórás élőlényrőllévénszó - meglehetősen nehéz. Normál hordási viszonyokmellett azonban nem tud elhatalmasodni, s gyógykezelésére - az amúgy is bi­zonytalan eredményű vegyszeres kezelést leszámítva - szinte egyetlen mód,hogy ajó hordási viszonyokat szimuláljuk, magyarán a beteg családokat fészek­szűkítés mellett folyamatos serkentő etetésben részesítsük, szükség esetén anyátváltsunk bennük, fészküket takarjuk mindaddig, amíg a megnövekedett népes­ség maga el nem látja ezt a feladatot.

A jelenleg ismert méhbetegségek közül legnagyobb kárt és gondot az at­kák okozzák. Két faj említendő, amelyek közül az egyik Magyarországon csakfenyegető, de nem valóságosan jelenlévő kórokozó (Acarapis woodi Rennie ­légcsőatka), a másik pedig a nagyon is jelenlévő és igen nagy károkat okozóvarroa atka - mostani nevén Varroa destructor. Ez utóbbival, legalábbis fonto­sabb vonatkozásaival (egyes atka-egyes méh, atkanépesség-méhcsalád viszo­nya, a védekezés lehetőségei) részletesen kell foglalkoznunk.

A varroa atka (noha kártételének nyomait, amennyiben azok már láthatók,a kifejlett méheken figyelhetjük meg) fiasítás-károsító. A közvetlenüllefedéselőtt álló sejtbe hatol be, lefedődik az éppen bábbá alakuló álc ával együtt, és otta sejt zárt terében szívni kezdi a már bábbá alakult egyed vérét. Itt, a bábbal ösz­szezártan hozza létre utódait, amelyek ugyancsak a báb vérét szívják. Érthető,

hogy a báb, amelynek tartaléktápanyagai csak a saját kifejlődéséhez lennénekelegendőek, a vérszívás (tápanyagelszívás) hatására valamilyen fokon megbe­tegszik. Nem válhat azzá, amivé válnia kellett volna: egy teljesen egészséges,minden majdani feladatot, kaptáron belüli és kaptáron kívüli munkákat kifogás­talanul ellátó méh vé. Az egyes atka tehát megbetegíti az egyes méhet.

A beteg állapot, amennyiben azt egyetlen atka és vele élő ivadékai okozzák,nem feltűnő, de laboratóriumi körülmények között kimutatható. A kártétel megje­lenik a kelési súly és a várható élettartam csökkenésében, az egyes, elsősorban bel­ső paraméterek rosszabbodásában (pl. kisebb és kevésbé funkcióképes mirigyek),a más betegségekkel szembeni fokozott érzékenységben, és más eddig szinteközömbös kórokozók aktivizálódásában, pl. APV - akut paralízis víruséban.

Az érintetlen méhcsalád megfertőződésénekviszonylag hosszú ideig nincskülső jele, a megbetegedésének pedig még kevésbé. Amíg a fiasítás kiterjedtsé-

143

Scanned by benoni

28. ábra. Varroa pestruktor atka hasi oldalról (L' Abeille de Franc e 1989-1 990)

ge és az adott méhcsaládban élő atkák szá ma közö tt nagyon nagy a távolság, ad­dig a méhcsalád maga nem betegszik meg, mert a teljesen egészséges egyedekszáma a fertőzés ellenére még mindig elég nagy, és a méhcsalád kifogástalanulel tudja látni feladatát. Amennyiben azonban az atkanépesség zavartalanul fej­l ődhet (vagy is nem védekezünk ellene, vagy nem jól), úgy az atkanépességegye dszá ma átlép egy küszö bértéke t, amelynél oly sok méh betegszik meg,hogy a megbetegedés eredményeképpen már nem csupán az egyes méhek, ha­nem maga a méhcsalád lesz beteg.

A dolgot súlyosb ítja, hogy egy tenyészidőszak során egy méhcsaládbankétféle életfeladattal rendelkező méh él. Tavasztól nyár középig ún. nyári m é­hek, amelyeknek élettartama amúgy is rövid; nyár közepétől lassan növekvő

számban áttelelő méhek, amelyek várható élettartama hosszú. A méhcsaládszinte mindi g a nyár második felében betegszik meg, mert az atkanépességtöbbn yire ekkorra éri el a kritikus károsító egyedszámot, s ekkor az áttelelő

méhek betegszenek meg, amelyeknek áttelelés után fel kell nevelniük a követ­kező évi első generációk at.

A beteg méhcsaládok meggyógyítására kevés esély van. A méhcsalád be­tegségének nyilvánvaló jelei (tömegesen beteg, korcsosodott , mászkáló, cso­móba hóz ódó, gyal ogló méhek) általában július második felétől jelennek meg.

144---

Ahho z, hogy egy ilyen család gyógyítható legyen, az kellene, hogy az atkané­pességet nagyon rövid idő alatt ki lehessen irtani belőle , hogy újabb méhek mi­nél kisebb számban betegedhessenek meg. Elegendő számú egészséges dajka­méh kell hozzá, amely az egészséges fiasításból egészséges méheket nevel, ésidő , hogy ebből az egészséges fiasításból átteleltethető nagyságú méhc salád ala­kuljon ki. Többnyire egyik feltétel sem telje sül, de legkevésbé az idő feltétele.

A méhek kialakulásának időtartama kötött, 2 1 nap. Júliu s-augusztustólkezdve egyszerűen nincs annyi idő, hogy eléggé nagy népesség alakulhasson ki,mert az anyák napi tojásprodukciója ilyenkor már csökken, és a 21 nap nem tudannyi szor letelni a fiasítás befejeződéséig , hogy a kívánatos nagyságú egészsé­ges népe sség kialakulhasson .

Tehát a varroa elleni védekezés nem alapozható a beteg családok gyógy­kezelésére. Csakis megelőző védekezésről lehet szó, ill. csakis arra érdemestörekedni . Egyetlen méhcsalád sem pusztul el varroa kártétel következtében,amelyben sikerül azt elérni , hogy az áttelelő méhek kialakul ásának idejéig acsaládban a káro sító atkaegyedszám jóval a kritikus küszöbérték alatt maradjon.

A kritikus egyedszám alsó küszöbértékének tartott atkamennyiség 5000 egyed.Minthogy zavartalan fejlődés mellett ekkora egyedszám alig több mint 300 atká­ból ki tud fejlődni a fiasítás megindulásától az áttelelő méhek kialakulásánakidőpontjáig, könnyen belátható, hogy a télen elvégezhető ill. kora tavaszi varroaelleni kezelésnek milyen nagy a jelentősége. Amennyiben a téli-kora tavaszi ke­zeléssel az atkaegyedszám tízes nagyságrendre ejthető vissza, az atkanépességnem lesz abban a helyzetben, hogy saját erejéből elérje az adott esztendőben a kri­tikus károsító egyedszámot még akkor sem, ha zavartalanul fejlődhet, mert az at­kanépesség csak megduplázódni képes havonta. (Ez is rengeteg, de ki lehetszámítani, hogy ha a kora tavaszi kezelés, vagy az ezt megelőző téli, fiasítás­mentes időben végzett kezelés tízes nagyságrendre viszi le az atkák egyeds zámátegy adott méhcsaládban, abból duplázódással nem képes 5000 atka kialakulni).

A varroa elleni védekezést természetesen máskor is lehet folytatni, de az iga­zán hatékony védekezés az áttelelő méhek kialakulásáig lefolytatott eredményesvédekezés. Amit ezt követően tesznek, az mind haszno s lehet , de vagy csak akövetkező méhé szeti esztendőt szolgálja (ami szintén nem rossz), vagy veszettfejsze nyele, azaz próbálkozás a már beteg vagy betegség felé tartó családokgyógykezelésére.

Többféle mód van az atka elleni védekezésre (fizikai, biológiai, kémiai éskombinált védekezés), de itt csupán a kémiai védekezéssel foglakozunk. A ké­miai védekezés lehetőségeit célszerű a szerkijuttatás módja szerint tárgyalni.Eszerint vannak: porozószerek, füstölőszerek, párolgószerek, etetéssel ill. csor­gatással kijuttatott szisztémikus és kontaktszerek, hordozók és aero szolok.

Fontos tudni: nincs olyan vegyszer, amellyel száz százalékos eredménytlehetne elérni. Eleve tudatosítani kell , hogy minden kezelésnek vannak túlélői.

145

Scanned by benoni

Ez annak a következménye, hogy vegyszereinket csak véletlenszerű eloszlás­ban vagyunk képesek a méhcsaládokba juttatni. Mindig lesz olyan méh,amelyre nem kerül, vagy legalábbis halálos dózisban nem kerül atkaölő szer, smindig kell számítanunk olyan atkára, amelyik éppen ezen a méhen "utazik".Az ilyen atkák túlélik az adott kezelést, újra bebújhatnak egy alkalmas sejtbe,és szaporodási ciklusuk folyhat tovább.

Arra sajnos nem számíthatunk, hogy az 1960-as évekig meglévő varroa­mentesség Európában újra megvalósulhat. Meg kell barátkoznunk azzal aténnyel, hogy ezután csak ezzel együtt tudunk méhészkedni. Több munkával ésnagyobb odafigyeléssel - ahogy azt az elmúlt negyven év bebizonyította ­a méhészkedés ezzel együtt is megoldható.

A kezelés eredményessége sokban függ attól, hogy mikor milyen szerki­juttatási módot használunk. Ha a méhcsaládokat akkor kezeljük, amikor acsaládokban kiterjedt fiasítás van, és nem folyamatosan ható, ráadásul szaka­szos alkalmazású szerrel, a kezelést túlélő atkák száma igen nagy lehet attólfüggően, hogy hányszor, milyen időközönként kezeltünk. Mivel az atkanépes­ség SO-90%-a fedett fiasításban van és csupán 10-20% tartózkodik a kifejlettméheken, könnyen átlátható, hogy nem folyamatosan ható és csak szakaszo­san alkalmazott szerrel kezelve egy adott méhcsaládot még, ötszöri kezelésután is, túlélhet az atkanépesség 30-60%-a, azaz átlagosan majdnem a fele.Mindez nem lenne túl nagy hiba, ha a kezelt méhcsaládban az atkanépesség egyed­száma jóval a kritikus egyedszám alatt volna, és a kritikus kártételi időszakon jó­val innen vagy jóval túl lennénk. Ha azonban olyan méhcsaládot kezelünk a fentemlített módszer szerint, amelyikben az atkanépesség már túlhaladta a kriti­kus egyedszámot és az áttelelő méhek kialakulásának időszakábanvagyunk,akkor számolni kell a család kezelések ellenére történő megbetegedésére.

Most nézzük az egyes szerkijuttatási módokat, s vizsgáljuk meg, hogy alkal ­mazásuk esetén mire számíthatunk.

Porozószereket ma már nem használunk, ezek csak a varroafertőzöttség ko­rai szakaszában, azaz a XX. sz. hatvanas éveiben voltak alkalmazásban. Haté­konyságuk alacsony szintű volt, és sok szermaradványt képeztek.

Párolgószereket viszonylag régóta használnak. Különösen a német nyelvte­rületen volt kedvelt a hangyasav ill. más szerves savak, mert nem kellett szer­maradvány problémákkal szembenézni. Hatékonyságuk nagyon ingadozó volt,és fiasításos családok atkamentesítésére nem is ajánlották. Hatékonysági prob­lémáik valószínűleg hőmérsékletfüggésükbőleredtek. Csak ideális hőmérsékle­

ten párologtak jól. Ha a hőmérséklet magas volt, az erősen párolgó szer akár a. méheket is kiűzte a kaptárból. Ha alacsonyabb volt, nem párolgott eléggé és

nem is hatott jól. Lassú hatásúak, s emiatt súlyosan beteg méhcsaládok kezelé­sére teljességgel alkalmatlanok. Ma a megelőző védekezésben lehet szerepük,mert a szermaradvány probléma semmit sem veszített aktualitásából.

146 ---

Füstölőszerekmind a mai napig használatban vannak. A régi szerhasználathozképest az a különbség, hogy a füst kaptárba juttatásához különböző szellemes ké­szülékeket találtak ki , amelyek használatával többé-kevésbé egyszerűsítik és meg­gyorsítják a kezelést. Hatékonyságukkal kapcsolatban meg kell fontolni mindazt,amit fentebb a nem folyamatos hatású szakaszos kezelésre mondtunk, mert a füs­tölőszerek nem folyamatos hatású szakaszosan alkalmazott szerek. Bonyolítja adolgot az is, hogyalkalmazásuknak hőmérsékleti korlátja van. Csak akkor várha­tó el jó kezelési eredmény, ha a méhcsaládok még nincsenek téli fürtbe húzódva.Alacsony hőmérsékleten a méhek maguk is nehezen viselik a kezelést, számítanikell a méhek kitódulására és a normálisnál jóval nagyobb méhpusztulásra. Hatá­suk az adott kezelés idején jó és gyors , de hatástartamuk igen rövid. Aki kizáró­lag füstölőszerrel akar kezelni, annak meg kell bizonyosodnia arról, hogy méhcsa­ládjai alacsony fertőzöttségi fokúak, vagy a családokat nagy gyakorisággal kellkezeln ie (ill. a családoknak fiasításmentesnek kell lennie a kezelés időszakában).

A fertőzöttségi fok mértékéről kétféle módszerrel is elég nagy biztonsággal meglehet győződni. Vizsgálni lehet az atkanépesség kezelések nélküli, még a kezelé­sek előtt tapasztalható természetes elhullását. A 24 óra alatt számolható természe­tes elhullás a teljes atkanépesség l %-a. Ugyanígy használható adathoz jutunk, hamegszámoljuk a kezelés első 24 órája alatt elhullott atkák számát. Ez nagyjából akezelt családban élő teljes atkanépesség 10-20%-át teszi ki. Ezekből az adatok­ból jól következtethetünk a teljes népességre.

Szisztémikus szereket ugyancsak használnak ma is. Elnevezésük azzal kap­csolatos, hogy eredeti elgondolás szerint a méhek emésztőrendszerén (sziszté­máján) keresztül hatnak, azaz a szert valamilyen formában megetetik a család­dal. Ez történhet úgy is, hogy cukorszirupba keverve ténylegesen föletetik acsaláddal, de lehetséges úgy is, hogy a téli fürtbe húzódott méhekre csorgatjákvizes oldatban a hatóanyagot. Ezt a vizet felnyalogatják/szívogatják a méhek, ésa szociális anyagcsere révén a hatóanyag elvileg minden méh emésztőrendsze­

rébe belekerül. Az emésztőrendszeren keresztül bejut a méh vérébe, ahonnan aszívókártétel során az atka felveszi és megmérgeződik. A gyártók kizárólagfiasításmentes családok kezelésére ajánlják, és a csorgatásos változatát a téliidőszakban +5 "C külső hőmérséklet mellett is lehet alkalmazni. Ilyen alkalma­zásmód mellett többszöri ismétlésben hatékony.

Ehhez hasonló és hatékonyság szempontjából a szisztémikus szerekkel azo­nos értékűek a csorgatással kijuttatott kontakthatású szerek. Fő különbség,hogy itt érintőmérgekről van szó , s nem valamely rendszeren keresztül, hanema méhek testfelületén keresztül érintkezik az atkákkal, és azok elpusztulnak at­tól, hogya méhek testfelületéről kemoreceptoraik segítségével felveszik a cse­kély hatóanyag-mennyiséget. Használatuk azért nagyon jó hatású, mert afiasítás mentes időszakban a kezelést túlélő atkanépesség nem képes növekedni,amit sajnos a fiasításos időszak túlélő atkáiról nem mondhatunk el.

147

Scanned by benoni

A hordozók folyamatosan ható szerek, ígyalkalmazásukkal még a fiasításoscsaládokban is el lehet érni egy hónapos folyamatos kezeléssel, hogy az atka­népesség 95%-a kipusztuljon. Nevüket onnan kapták, hogy a hatóanyag egy akezelés szempontjából közömbös anyagra/anyagba, pl. PVC-lemezbe van imp­regnálva, amely anyag csupán "hordozza" a hatóanyagot. A nem késő őszi-téli

kezelések közül ez a szerkijuttatási mód a leghatékonyabb, és amennyiben sú­lyos állapotban lévő családok kezeléséről beszélünk, csak ilyen szerkijuttatásragondolhatunk, vagy nem folyamatosan ható szer mintegy folyamatos használa­tára, ami igen időigényes, egyes esetekben meg sem oldható. A téli időszak

kivételével mindenkor használható, ha számottevő hordás nincs. Télen nem sze­renesés használni hordozót, mert télen a méhek kaptáron belüli mozgása, főkép­

pen nagylépes kaptárokban igen korlátozott. Mivel a hordozók hatóanyaga améhek mozgása révén terjed el a kaptárban, a téli használat céltalan. Összefüg­gésbe hozzák téli használatával a herepetézés jelenségét is. Ha az anya ugyan­abban a léputcában telel, mint amelyikben a hordozó van, hereperézövé válhat.

Az aeroszolos szerkijuttatás lényege, hogya hatóanyagot .Jiideggöz" formájá­ban juttatják be a méhcsaládba. A .Jiideggöz" nem más, mint roppant kis csepp­méretre oszlatott folyadék, amely a kaptár levegőjébe juttatva ott lebeg, rárakódika méhekre, lépekre, keretekre, kaptár falára, egyszóval a kaptártérben eloszlik.Mivel a hideggőz hatóanyaga érintőm éreg, eléri az atkákat is, azok a vegyi érzé­kelőiken keresztül kapcsolatba kerülnek vele, megmérgeződnek és elpusztulnak.

A módszer hátránya, hogy nem igazán olcsó az a szerkezet, amellyel azaeroszolt (a hideggőzt) előállítják és a kaptárba juttatják.

A méhkártevők

A rovarkártevők

A szépszámú hazai rovarkártevő közül legfontosabbak a darazsak. Nem azért,mert túlságosan nagy kárt okoznának azzal, hogy mézet lopnak a kaptárból,vagy mint a lódarázs, elfogják és megölik a méheket, hanem sokkal inkábbazért, mert betegségterjesztők. A darazsak mindenhova bemennek a röp­körzetükön belül. Egyaránt meglátogatnak egészséges és beteg családokat is, ésezzel igen súlyos méhbetegségek terjesztőivé válhatnak, sőt válnak is. A var­roafertőzés kezdetén joggal tartotta őket a szakirodalom a varroa terjesztőinek,

de a nyúlós költésrothadásnak is terjesztói lehetnek. Védekezni ellenük nemkönnyű, kivéve akkor, ha felfedezzük fészküket, mert annak elpusztításávalleg­alább egy darázsforrással kevesebb lesz.

A darazsak kártétele semmiség ahhoz a kártételhez képest , amit egy egyelő­

re nálunk még meg nem jelent rovarfaj, a Kis kaptárbogár, rendszertani nevén

148 ---

Aethina tumida okozhat. Ahol jelen van, mint pl. az USA-ban, ott a lehető leg­keserűbb tapasztalatokat szerezték vele. Eredeti élőhelye Afrika, ahol szakiro­dalmi adatok szerint nem okozott nagyobb károkat, mint amekkorákat a nagyviaszmoly. Azonban az USA-ba átkerülve kártétele lényegesen nagyobb lett.Kárt okoz a lépekben (különösen a frissen építettekben), a flasításban, és ürü­léke erjesztő hatása révén a mézben is. Az elszennyezett méz nem alkalmassem emberi táplálkozásra, sem a méhek etetésére. Floridai tapasztalatok szerinta megerjedt méznek olyan szaga van, mint a rothadó gyümölcsnek. Volt már rápélda, hogyamegfertőződött méhcsaládok kimenekültek kaptárukból. Meg­nyugtató vegyszeres védekezés egyelőre nem alakult ki ellenük. A védekezé­si javaslatok leginkább a tisztaság fontosságára figyelmeztetnek. Nem lehet tar­tósan pergetetlenül hagyni a mézet még fiókokban sem, mert gyorsan elszapo­rodik benne a kártevő, s a raktározott fiókokban még a méhek fékező hatásárasem lehet számítani. Némi reményt jelenthet, hogy a Kis kaptárbogár a talajbanbábozódik, s a bábozódás folyamata során talajfertőtlenítő szerekkel egy ré­szük, esetleg mind is (remélhetőleg) elpusztítható.

Sokkal jobb lenne, ha minderre nem kerülne sor, és ezzel a kártevővel nemkellene "személyes" ismeretséget kötnünk.

Nem a méhek , hanem a lépek kártevői a viaszmolyok, a kis és nagy viasz­moly. Kártételüket elsősorban a tárolt lépállományban fejtik ki, ugyanis erőtel­

jes, de legalábbis egészséges méhcsaládokban a méhek fékező hatása miatt nemtudnak elhatalmasodni. Nem maga a névadó viaszmoly a kártevő, hanem a her­nyója, amely képes megrágni a lépeket. Főként akkor, ha a lép virágporos vagymár idősebb.

Fontos, hogy a kaptár mérete olyan legyen, hogya viaszmolyok ne tudjanakfészket alkotni, vagyis a takarító méhek a kaptár minden zugához odaférjenek.A lépek tárolásával kapcsolatban is ez a kívánalom, noha a méhek ott nem segít­hetnek. Ebben az esetben a méhész segít magán úgy, hogyalépeket, ha megold­ható, hideg helyen tárolja, mert a viaszmoly már 10 "C alatt sem képes szaporod­ni. Ha ez nem megoldható, akkor legalább arra kell törekedni, hogyalépeket szel­lősen tároljuk, mert a közöttük áramló levegő is hőelvonó, így a viaszmoly nemképes fészket képezni és a fészket a szaporodásához szükséges hőfokra felfűteni.

Emlős kártevők

Kettő jelenthet gondot: az egerek és a cickány. Az előbbiek nem kimondottanméhellenségek, inkább védelmet és rágnivalót keresnek a kaptárban, és perszefészkelőhelyet.

A cickányok rovarevők, tehát ők inkább tekinthetők méhkártevőknek, hiszenmagukat a méheket eszik meg, mégpedig a téli nyugalom idején. Mindkettő

149 ---

Scanned by benoni

igen káros, szerencsére védekezni ellenük nem túl nehéz. Röpnyílásszűkítők

időben történő felrakásával kizárhatjuk őket a kaptárból, és akkor nem okoznakgondot.

Madárkártevők

Nyári méhkártevőa gyurgyalag. Költöző madár: május-augusztus között vanhazánkban. Kártétele olyan helyekre lokalizálódik, ahol elhagyott homok vagykavicsbányák ill.löszpartok vannak, mert fészkelni-szaporodni csak ilyen kö­rülmények között tud. Nem specializálódott méhekre, bár abban az időben, ami­kor más rovarok nem, de a méhek nagy számban repülnek, jelentősen meg rit­kíthatja az adott terület méhállományát. ("Úgy szívta be a méheket, mint a por­szívó" - mondta egy megfigyelő). Szigorúan védett madár, csak riasztani lehet.

Hasonlóképpen téli kártevők a cinkék és a harkályok is. A harkályok képe­sek nagyobb kárt tenni, mert amellett, hogyakaptárfal kopogtatásával nagyonzavarják a téli nyugalomban lévő méheket, a kaptárfalat is kivésik, és a méhcsa­lád véset felé eső részét is megeszik. Több-kevesebb sikerrel próbálkoznak ri­asztásukkal, de sajnos egy idő után megszokják. Komoly és veszélyes kártételesetén még alkalmazható megoldás lehet (bár nem olcsó) a madárháló. Ha elégtágasak a háló szemei, a méhek átrepülhetnek rajta, és a harkály nem fér a kap­tárokhoz. Amennyiben a tél egyenletesen hideg, a méhek repülésével nem kellszámolni, tehát a madárháló nem zavarná őket, betölthetné feladatát, de hogy atél milyen lesz, az előre nem tudható.

A cinkék ellen némi védelmet nyújthat a röpnyílások árnyékolása, bár egyidő után ezt is megtanulják és megszokják, és a méheket továbbra is zavarják.

150 ---

8. A méhlegelő jobb kihasználásavándorlással

A méhlegelő fogalma és a hazai méhlegelőfontosabb növényei

A méhlegelö kifejezésen tágabb értelem mindazon növények összességét értjük,amelyekrőla méhek nektárt, virágport, illetve propoliszt tudnak gyűjteni.

Szűkebb értelemben csak azok a növények tartoznak a méhlegelöbe, ame­lyek a fentebb mondott három termék anyagát olyan mennyiségben biztosítjáklegalább egy adott időszakban, hogya méhek őket látogatva legalább a méhcsa­lád fenntartásához szükséges mennyiséget, avagy akár a méhész számára elve­hető felesleget is össze tudják gyűjteni. Azokat a növényeket, amelyek az ún.fenntartó hordást képesek biztosítani, a helyi méhlegelőfogalmába szoktuk so­rolni. A helyi kifejezés itt arra utal, hogy ebből a gyűjtési lehetőségből nemszármazik olyan jelentős mennyiségű hordás, amelyből elvehető méz lehetne,de az adott röpkörzetben élő méhcsaládok számára a mindennapi szükségletetvagy attól egy kicsivel többet is megad.

A másik csoportba azok a növények tartoznak, amelyek akár vadon növő,akár pedig kultúrnövényként egy adott időszakban egyszerre nagy területenvirágoznak, napi nektárkiválasztó képességük jelentős,és virágzásuk hosz­szabb időszakra (1 hétre - 10 napra vagy akár ettől is hosszabb időre) ter­jed. Ezeket a növényeket tekintjük a szűkebb értelemben vett méhlegelő növé­nyeknek. Amennyiben a növény országos elterjedtségű és földrajzi helyzeténélfogva a virágzási csúcsok között még eltolódás is van, úgy az adott növényneka méhlegelőben kitüntetett szerepe van: pl. akác.

A méhlegelő egészéről, azon belül is a magyar méhlegelőrőlhárom nagyonalapos szakmunka is rendelkezésére áll a téma iránt érdeklődöknek vagy azegyes résztémák kutatójának. A továbbiakban arra szorítkozunk nagyon rövi­den, hogy a magyar méhlegelőjelentősebbnövényeit (olyanokat, amelyekről akipergethető méz alapját jelentő nektárt nagy mennyiségben gyűjthetik a mé­hek) ismertessük abban a sorrendben, ahogyan virágoznak.

Legkorábbi, már tömegesebbnek számító gyűjtési lehetőséget a füzek és agyümölcsfák nyújtják. Inkább helyi, mint országos jelentőségű méhlegelőnektekinthető mindkettő. A füzek közismert fafélék, amelyek tömegesen csak fo­lyók árterein, illetve egyéb alacsonyabban fekvő vizenyős területeken élnek.Az ártéri füzesekre vándorolni is lehet, ha a vándorhely nem esik túl messze azállandó telephelytől. Mind nektár, mind virágpor szempontjából a kora tavaszi

151

Scanned by benoni

méhlegelő említésre méltó tagjai. Minthogy nagyon sok fűzfajta van, a virágzáselnyúló is lehet attól függően, hogy egy és ugyanazon területen egy vagy többfajtának van élőhelye.

Másodjára említendő a gyümölcsvirágzás. Jóllehet az ország területén min­denütt folyik gyümölcstermesztés, méhészeti szempontból mégsem számít azigazán jelentős méhlegelőkközé. Ennek oka, hogy nem mindenütt vannak gyü­mölcstermesztő gazdaságok, így kihasználásuk csak vándorlással volna meg­oldható. A gyümölcsvirágzás azonban a tenyészidőszak korai szakaszában van,így a méhcsaládok nincsenek oly mértékben megnépesedve, hogya gyümöl­csökben rejlő lehetőségetkihasználhatnák. Ennek ellenére vándorolnak a gyű­mölcsösökre, mert szerenes és időjárás mellett akár elvehető mézet is adhatnak,arról nem is beszélve, hogy nagyon jó lehetőség a korai építtetésre.

Sorrendben a harmadik a repce. Fajtától, termőhelytől, időjárástól függőenugyan, de a jó mézelő növények között tartjuk számon. Termesztése nem egyen­letes eloszlású az ország egész területén, de ahol termesztik, ott vándorolnak isrá, illetve az sem ritka, hogy még nagyobb távolságokból is visznek méheket arepcetáblákra. A rendszerváltást követő tulajdonosváltásokból következőenvagy legalábbis részben emiatt, az elmúlt időszakban tapasztalható volt némivisszaesés a termesztésben, ám mostanra visszaállt vagy visszaállóban van a ré­gi helyzet, amikor 45 ezer ha termőterületentermesztettek repcét. Amellett,hogy a repe éről sokszor igen jelentős mennyiségű mézet lehet szüretelni, vannéhány problémás vonása is. Méze a leggyorsabban kristályosodó mézek kö­zé tartozik, ami önmagában még nem volna olyan nagy baj (annak ellenére,hogy a magyar mézfogyasztási szokások többnyire csak a folyékony mézet isme­rik el méznek), az azonban már probléma, hogyarepcevirágzást közvetlenül azakácvirágzás követi (néha, sőt nem is olyan ritkán) átfedésben, ami azzal a kel­lemetlen következménnyel járhat, hogy repceméz keveredik az akácmézbe, ami­nek következtében az egyébként nem kristályosodó akácméz is megkristályoso­dik. A kristályosodás sebessége attól függ, milyen arányban keveredett a kétmézfajta. Fekvőkaptárokban a kétfajta méz elkülönítése nehéz, de rakodóbansem könnyű, mert arra mindig kell számítani, hogya méhek átrendezik a mézet,így akár a teljesen üres lépekkel ellátott rakodófiókba is kerülhet a méhek tevé­keny sége révén egy kevés repceméz. Normál időjárási viszonyok mellett a rep­cevirágzás április közepe és május közepe között folyik le. Az akácvirágzásramájus első dekádjának végétől június közepéig lehet számítani. Ebből látszik,hogy megvan a lehetőség, hogy a két legelő összeérjen. Álló méhészetben ezensegíteni nem nagyon lehet, vándorméhész azonban szükség esetén elvándorolhat.

A második probléma a repeével kapcsolatban nem annyira repcespecifikus,már említhettük volna a gyümölcsvirágzás kapcsán is: ez pedig a növényvéde­lembői eredő méhmérgezések problémája. A vonatkozó rendeletek, máramennyiben komolyan veszik és be is tartják őket, védik a méheket. Növényvé-

152 ---

delmi védekezést virágzó növénykultúrában vagy olyan kultúrában, amelyikbenméhek által látogatott tömegesen virágzó gyomnövény/gyomnövények vannak,méh ekre veszélyes szerekkel permetezni tilos . Amennyiben ezt nem veszikfigyelembe, komoly méhpusztulások következhetnek be. A méh ek röpkörzetenagy. Öt km sugarú kört tekintünk hasznos röpkörzetnek, ami azt jelenti, hogyT = r x r x 3,14 = 5 x 5 x 3,14 = 78,5 négyzetkilométer, azaz másképpen7500 hektár. Sajnos a repce komoly növényvédelmet igényel, s ha nem járnekel gondosan, azaz nem a legmegfelelőbb szerrel, nem a legmegfelelőbb időben ,

nem jó dózisban alkalmazva stb. használják fel a növényvédő szereket perme­tezésre, komoly károk keletkezhetnek.

A harmadik probléma igazában inkább adottság, mint probléma, de ettől méglétező dolog. A repcevirágzás idején váltódik le az utolsó áttelelő nemzedék, ígynem ritkán előfordul, hogyarepcevirágzás során némiképpen elnéptelenedneka családok. Ezt a jelenséget összefüggésbe szokták hozni az időjárási tényezők­

kel, mondván, a "repce kicsalja a méheket, aztán a hidegben ott megdermednekés nem térnek vissza a kaptárba". Igaz, ami igaz, az április hónap szeszélyesidőjárásáról ismert, azonban nem kizárólag az időjárás okozza a népesség visz­szaesését, hanem szerepe van benne a nemzedékváltásnak is. Az elnéptelenesettcsaládokban ellentételezésként ott van a jelentős kiterjedésű fedett, sőt kelő

fiasítás, amelyből a népesség csakhamar visszaáll.Ha a nemzedékváltás egy adott esztendőben korábban megtörténik, úgy a

repcevirágzáskor éppen a mondottak ellenkezőjétőlkell tartani, azaz a rajzástól.A repcevirágzás kimondottan jó lehetőséget biztosít az építtetésre, s ha erről

nem feledkezünk meg , úgy a rajzással is kevésbé kell hadakoznunk.Sorrendben a negyedik, s mondhatjuk, hogy minden vitán felülállóan orszá­

gos, sőt kitűntetett jelentőségű méhlegelőnövény az akác. Noha termőterüle­

te változik, hol kicsivel több, hol kicsivel kevesebb, ma is állítható, hogy Euró­pa összes többi akácterülete nincs akkora, mint Magyarországé. Számszerintdurván 300 OOO hektár. A pillangósvirágúak családjába tartozó akác nem ősho­

nos Magyarországon, s Európában is csak a XVII. században honosodott meg .XlV. Lajos francia király kertésze, Robin hozatta vagy hozta be Amerikából.A rendszertanban ezért nevezik Robinia pseudacacia-nak. MagyarországonTessedik Sámuel evangélikus lelkész, lelkes mezőgazda és elhivatott tanítóhonosította meg. Nem méhészeti céllal, mert abban az időben senki sem gon­dolt méhészeti jelentőségére. De áldás lett a magyar méhészet számára, ígyjoggal mondhatjuk, hogy "Áldott legyen Tessediknek még az emlékezete is" .Az akácnak mint méhlegelő-növénynek, ha van rossz tulajdonsága, úgy csupánazt az egyet említhetjük, hogy hőérzékeny.A rügyfakadás április eleje körülszokott bekövetkezni, így a késői fagyok nagy kárt okozhatnak benne. Szeren­csére az ritka, talán nincs is olyan, hogy országosan elfagyna, de egyes régiókigen súlyos, akár totális fagykárt is szenvedhetnek adott esztendőkben.

153 ---

Scanned by benoni

A rügyfakadás id?pontja a virágzás (hordás) kezdetének szempontjábólfontos datum, ugyams a megfigyelések szerint a rügyfakadástól számított42. napon szokott kezdődul a hordás. Ez az időpont azonban "nem szentírás",ugyanis a 42 nap hideg vagy meleg időjárása meghosszabbíthatja, illetve le­csökkentheti a virágzásig éltelő időt. (Zala megyében 1987-ben június 4-én;2000-ben április 28-án kezdődötta hordás akácról.)

Egy adott termőhelyen a virágzás lefolyása Gauss-görbével írható le: fo­kozatos emelkedés a csúcsig, ahol egy-két nap hosszat megmaradhat, majdugyancsak fokozatos csökkenés a hordás megszűntéig.A leírt folyamat azonbanc~ak ideáli~ időjárási körülmények között folyik le így. Tartósan hűvös idő vagyhirtelen szaraz meleg, ezenkívül sajnos egyéb tényezők is nagyon meg tudjákváltoztatni a "Gauss" lefolyását.

V~n az akácn~k, M~gyarország szempontjából még egy nagyon fontos tulaj­donsaga: Nem virágzik egyszerre az egész ország területén. Hazánk észak-déliirányban alig 200 km, a kapott hőösszegek azonban ezen a relatíve kicsi távol­ságon belül is különböznek annyira, hogy déli, középső és északi akácról be­~z~~~e~ü.nk. a virágzási csúcsokat illetően. Ebből következik, hogy szerenesésidőjárási viszonyok mellett, nagyon jó szervezéssel és jó adag szerencsével há­romszor is ki lehet elvileg fogni a Gauss-görbe csúcsát, jobban mondva a csúcskörnyéki napokat.~z akácméz hungaricum. Ilyen minőségű és ebből ilyen mennyiség másutt

a világon nem terem. A világ néhány tiszta állapotban nem kristályosodó méze­inek egyike., Noha a ~éhek vándoroltatása ókori "találmány", s Magyarország viszonyla­

taban sem ÚJ dolog, mert még az ún. ősi méhlakások (kasok, köpük) használata~ellett is van i~o~~lmi adat a méhek XVIII. századi vándoroltatásáról, alighatulzunk, ha azt allítjuk, hogy a manapság annyira elterjedt vándorméhészkedésaz akácnak köszönhető elsősorban. Mielőtt azonban a vándorméhészkedés mi­benlétéről szólnánk, nézzük meg hogyan alakul az akác utáni méhlegelő.

Az akácvirágzás, lévén főhordás, sok munkát ad a méhészeknek. A helybenméhészkedőknek(népiesen guggon ülőknek) a pergetés, majd az akác utáni fé­sze~e~d~z~s; a vándorméhészekn:k. ~~yanez, megtetézve az új vándorhelyre~a~o koltozessel. Nem egy olyan regrója van az országnak, ahol az akác utániIdoszakban hosszas szünet van, vagyis hordástalan időszak. Aki nem vándorol,annak etetnie kell.

A vándorméhészek további legelőket kereshetnek fel, s ebben már a tavasz­ra ~e:d has~nlítani az időszak, országos kiterjedtségűméhlegelő ugyanis ebbenaz Idoben nmcs.

Helyi jelentőségű lehet a hárs, ahol még kellő nagyságú erdőterületvan hoz­zá. Sajnos nem sok helyen. Ugyanilyen a szelídgesztenye, amelynek a termőte­rülete szintén zsugorodik. Jelentősebbekebben az időszakban a facélia, amely-

154 ---

nek termőterülete elég nagy, azonban többnyire inkább Győt-Moson-Sopron

megyében termesztik nagyobb mennyiségben. Ugyancsak vándorlás célja avaddohány (szíriai selyemkóró), amely az Alföld homokján gyomnövénykéntél, bár kiváló mézelő. Mindkét említett növény "vendég" Magyarországon, nohamára, ugyanúgy mint az akác és az ezután említendő napraforgó, meghonoso~­tak. A selyemkórót gyapot pótlására próbálták alkalmazni sikertelenül, a facéhapedig takarmánynövény, amelyet itt magfogásra termesztenek olyan országokszámára, ahol magtermesztésével nem lehet igazán sikert elérni (pl. Német-ország).

Noha különösen a két utóbb említett növény nagyon kiváló mézelő, és sokanvándorolnak mindkettőre,mégis inkább a helyi jelentőségű méhlegelőkhöz tar­toznak mert termőterületüka két legjelentősebb növényéhez képest kicsi.

A második országos jelentőségűmézelő növény a napraforgó. A múlt szá­zad nyolcvanas éveiben termőterülete meghaladta a 400 ezer hektárt, vagyisnagyobb volt, mint az akácé. A napraforgó sem őshonos. A XIX. század első

felében jelentek meg első példányai országunkban, és kezdetben dísznövény­ként tartották. Igazán nagy jelentőségre a II. világháború után tett szert, mertolajnövényként preferálták termesztését. Igazi nagy fellendülés a múlt századhetvenes éveiben, a nagyon jól mézelő hibridek megjelenésével következett be.Termesztése országos, de méhészeti jelentősége messze nem azonos az országminden részén. A jó minőségű, meleg talajokon méze1 jól. Dunántúlon legin­kább Fejér megyében, az Alföldön pedig szinte mindenütt. Sokan vándorolnakrá, s ez a növény egyben az utolsó előtti a méhlegelő éves láncolatában. Altalá­ban július hónapra esik a virágzása, azonban termőhelytől. fajtától, vetésidőtől

függőert kicsit korábban és kicsit később is virágoz~at. Am:nnyibe~ ~g~ ~dot~gazdaság vagy egymás me1letti gazdaságok egy~as~oz kepest nerm Idob:heltolással vetik a növényt, a virágzás hosszabb ideig tarthat, s ekkor megtovábbvándorolni sem kell az ott élő vagy oda vándorolt méhésznek. Ilyen eset­ben akár egy hónapos folyamatos virágzásra (esetleg hordásra is) leh~t számí­tani. A napraforgóvirágzás nem Írható le Gauss-görbével. Olyan kiemelke­dő hordási csúcs, ami akácvirágzáskor tapasztalható egyes esztendőkben, a nap­raforgónál nincs, de tartós kiegyenlített hordásra lehet számítani, és a végered­mény nem marad el az akácétól, vagy akár felül is múlja azt. Mindazonáltaljelentőségében alatta marad az akácnak. Napraforgóméz sok országban van,kristályosodik is, és messze nem olyan keresett, mint az akác.

A méhlegelő utolsó láncszeme a szolidágó, aranyvessző, vagy népiesenjágerkender. Tömeges virágzása augusztus hónapra esik. Abszolúte gyomnö­vény, ráadásul ún. adventív gyom, amely nem túl régóta van Magyarors~ág,on.

A XX. század közepéig szinte teljesen ismeretlen volt hazánkban. Elterjedése,vagy jobban mondva tömeges elterjedése a 60-as évektől kezdődött. Elsős~rban

a vizes területeken él meg, és ott, ahol bolygatatlanul marad. Ha egy teruletet

155 ---

Scanned by benoni

rendszeresen kaszálnak, a szolidágó kivész , mert gyöktörzses lévén a kaszáláskiváltotta erőteljes újranövés miatt hamar kimerül, és az adott területen kipusz­tul. Amennyiben a virágzás előtt a termőhely kellő nedvességtartalékra teszszert , nagyon jól mézel. Méze nagyon jóízű és nem kristályosodik túl gyorsan .Telelőélelemnek is jó. Vándorlás szempontjából inkább a helyi méhlegelő kate­góriájába tartozik, bár sokan nagy távolságból is hajlandók rá vándorolni.

A vándorlás fogalma, jelentősége, szabályaiVándorIáson méhészeti szempontból a méhek szállítását értjük abból a cél­ból, hogy a méhállomány állandó telephelyének röpkörzetén kívül eső, ki­sebb vagy nagyobb távolságra lévő méhlegelő nyújtotta gyűjtési lehetőséget

kihasználják a méhcsaládokkal.Amint már többször említettük, nem igazi újdonság a méhészetben, azonban

a korábbi évszázadok vándorlása az akkori lényegesen sz űkebb szállítási lehető­

ségek miatt egészen más volt, mint a mai. Ma a vándorlás szinte kizárólag mo­torizált, elsősorban teherautókon vagy azok segítségével végzett szállítást jelent.

Jelentősége elsősorban a méhlegelő jobb kihasználásában és a méhészetimunkával elérhető nagyobb anyagi javak biztosabb megszerzésében van.

A vándorlás tárgyalását célszerű a vándorlás eszközeinek ismertetésével kez­deni. Első eszköz természetesen a kaptár a benne lévő méhcsaláddal. Elvilegbármilyen típusú lehet, csak olyan legyen , amelyik masszív, könnyen teherautó­ra rakható, jól rögzíthető és bírja az igénybevétel t. Minthogy a vándorlás cél­pontja az állandó telephelytől több száz kilométer távolságra is lehet, a ván­dorkaptárnak olyan felépítésűnek kell lennie, amely a méhek igényeit is figye­lembe veszi. Azaz: menekülőterének kell lennie , ahova a méhek feljöhetneklevegőzni. A kaptárokat szilárdan kell rögzíteni ahhoz , hogy a hosszú és leg­alábbis részben rossz minőségű úton történő szállítást kibírják. Régebben kötél­lel rögzítették őket a teherautó erre a célra kiképzett kampóihoz és az egyeskötélsorokat még hálókötéssel is megerősítették. Ma már feszíthető kötöző­

hevederek is kaphatók, így a rögzítés elég könnyen megy és biztonságos. Magaa szállítás, hacsak a méhész nem rendelkezik saját teherautóval, bérelt járműveltörténik, és a rakodószemélyzetről is maga a méhész gondoskodik.

Van olyan megoldás , hogyakaptárokat eleve az autóra felrakható méretű

blokkokba rendezik össze. Ilyenkor a blokkok felrakása/lerakása daruval törté­nik, rakodószemélyzet nem kell hozzá, ám ez a fajta szállítás csak darus teher­autóval oldható meg.

A szólókaptárokkal való vándorlás egyik problémája, hogyaméhész nemfüggetlenítheti magát teljesen az idegen munkaerőigénybevételétől.Ez ön­magában nem volna hiba, de segítséget kapni nem mindig könnyű, és sokak szá-

156

29. ábra. Blokkba rögzített kaptárok vándoroltatása daruskocsival

mára sokkal szimpatikusabb az a fajta vándorlás, amikor a méhész maga döntheta vándorlás idejéről , és nem kell egyeztetnie senkivel, legfeljebb a szállítójármű

tulajdonosával/sofőrjével. Ezzel hozható összefüggésbe, hogyaszólókaptárakmellett egyre inkább terjednek a méheskocsik. Ezek belső berendezés ük ésszállításrnódjuk szerint többfélék lehetnek.

Szállításrnódjuk szerint lehetnek önjárók, platón szállítottak vagy vontatot­tak. Az önjárók, olyan teherautóra épített méhészeti felépítmények, amelyekfixen a teherautó platójára épülnek és szállításukhoz külön eszközt, továbbárakodószemélyzetet igénybe venni nem kell. Ha a méhésznek nincs teherautó­vezetésre jogosítványa, úgy sofőrről kell gondoskodnia, ha maga vezethet,akkor még a sofőrt is megspórolhatja. Ez nem elsősorban pénzügyi okból jó,hanem sokkal inkább a függetlenség miatt. Nem kell alkalmazkodnia, akkormegy, amikor jónak látja. Ennek a változatnak hátránya, hogy a plató beépített­sége miatt a teherautó másra nem használható, és a vándorlás alatt gondoskod­ni kell az őrizetéről, vagy a méhésznek a helyszínen kell tartózkodnia.

157

Scanned by benoni

158

30. ábra. Nyergesvontató alvázára épített méheskocsiI. Félkész állapotban; 2. Készen; 3. A kezelőfolyosó

Sajátos változata ennek a nyergesvontató alvázra applikált méheskocsi.Ebben az esetben a vonójárművet nem kell a vándortanyán hagyni, csak a m éhes­kocsi maga marad ott. Minthogy a nyergesvontatók nagyméretűek, megfelelő

konstrukció esetében (pl. a Palacki-féle méheskocsiban) egy teljes állománynakmegfelelő családszám (80 család) is elhelyezhető és együtt vándoroltatható.

A teherautóplatón szállított vagy pótkocsiplatóra épített méheskocsikat szok­ták leginkább konténereknek nevezni. A beépítés módjától, illetve fel/lehelye­zési lehetőségeiktől függően többfajta verziójuk alakult ki. Amennyiben teher­autó pótkocsi platójára épült a m éheskocsi, úgy a vontatásáról kell gondoskod­ni. Az ilyeneket kialakításuktól függöen traktorral vagy teherautóval vontatják.

159

Scanned by benoni

Napjainkban inkább a lábon álló, teherautó platójára emelhetőméheskocsikterjednek. Vagy csavarorsós, vagy fogasléces, vagy csavarorsós és hévéres eme­léssel biztosítják, hogy a kocsi arra a magasságra legyen emelhető, amelyen le­hetövé válik, hogy a teherautó aláálljon. Ezt követően a méhe skocsit ráengedika platóra, lábait felhajtják/kiszedik és indulhatnak a következő telephelyre. Azújabb vándortanyán ugyanígy történik a lábra helyezés. Most a teherautó kijáralóla, a kocsit pedig kényelmes magasságúra állítják a csavarorsók segítségével.

Belső berendezésüket tekintve a méheskocsik közös vonása, hogya kaptá­rok , kaptárszekrények a kocsi két oldalán helyezkednek el és közöttük kezelő­

folyosó húzódik. A folyosó mindkét vége ajtóval záródik. Az újabb változatok­nál a tető fölnyitható, így kezelés közben a kocsi belsejében jól lehet látni, ésnincs akkora füst, mint a régebbi, zártabb típusoknál. A kocsiban vagy komplettkaptárok vannak beépítve úgy, hogy behúzhatók legyenek a kezelőfolyosóra,

vagy szekrények, amelyben csupán tartóvázak tartják a kereteket, és a keretso­rokat lehet a tartóvázakkal együtt behúzni kezelésre. Van egy köztes változat is,amikor a szekrénybe komplett kaptár kerül. Így természetesen ugyanakkorahelyen kevesebb kaptár fér el.

A méheskocsik egyben a vándorbódé, vagy a pergetőház szerepét is betölt­hetik, sőt a vándorlás alatt szükség esetén a méhész lakásaként is szolgálhatnak.

Egy jó méheskocsi létrehozása nem olcsó mulatság, de a méheskocsikhosszú távra készülnek, és hosszú távon bizonyosan kifizetödnek. Nagy függet­lenséget biztosítanak tulajdonosuknak, és nagyban hozzájárulhatnak a méh­legelő jobb kihasználásához.

A vándorlás előkészítése gondosságot követel meg. Még ha "bejáratott"vándortanyára megy is valaki , célszerű a vándorlás előtt informálódnia az el­múlt időszak alatt bekövetkezett (esetleges) változásokról. A vándorlás estekezdődik és éjjel folyik le, amikor rosszak a látási viszonyok. A megszokott út­vonalon bekövetkezett változás még ha nem is túl nagy, éjjel igen kellemetlenlehet. Még ettől is rosszabb, ha a megszokott útvonalon hidat javítanak, átere­szek romlottak meg, vagy csupán hosszabb esőzés után irdatlan kátyúk vannak.Aki mindezekről tud, azt nem éri váratlanul, s a megoldhatatlan problémát másútvonal választásával, a kisebbet pedig felkészüléssel ki tudja küszöbölni. Ezértaz útvonalat be szokták előzetesen járni, vagy ha jó a kapcsolat az ottaniak­kal, telefonon is lehet megbízható információkat szerezni.

A vándoroltatott állománynak jó egészségi állapotban kell lennie . Szigorúantilos és egyébként is lelkiismeretlen dolog súlyos, fertőző betegséget hordozóállománnyal vándorolni. Nagyon könnyen szét lehet szórni fertőző betegséget,mert egy adott vándortanya röpkörzetébe az ország különböző tájairól jöhetnekméhészek, akik méhei a közös legelőn megfertőződhetnek és a kórt továbbvihetik.

A vándorlást közvetlen megelőzőleg ellenőrizni kell , hogy minden család tel­jes lépkészlettel legyen. Ha ez nem megoldható, a nem teljes lépkészletű kap-

160 ---

tárban vagy kaptárfiókban ki kell rögzíteni (pl. szegezéssel vagy távtartóval)a szélső lépet, hogy a nem teljesen kitöltött kaptárrészben a lépek ne mozoghas­sanak és ne törhe ssék a méheket.

Ugyanígy gondoskodni kell arról, hogy a méh eknek a vándorlás alatt szabadfeljárásuk legyen a rnenekülőtérbe , hogy bőséges levegőhöz jussanak. Hasonló­képpen gondoskodni kell a kaptárok lezárásáról, különösen a szólókaptáros ál­lomány vándoroltatásakor, mert ha a méhek ki tudnak jönni útközben, kellemet­len meglepetést okozhatnak a rakodóknak (akik többnyire nem is méhészek).

Könnyebb a helyzet a méheskocsiknál, amelyeknek vagy könnyen lezárha­tó zárószerkezete van, vagy lezárás nélkül is vándoroltathatók. Előfordulhat,

hogya rakodást meg kell kezdeni és be kell fejezni akkor, amikor minden méhmég nincs is otthon. A méhveszteség csökkentésére ilyenkor (különösen, ha ál­landó telephelyről történik a vándorlás) ott kell hagyni egy van néhány kisebbcsaládot, amelyekbe az elmaradt méhek bekéretőzhetnek.

A kiszemelt vándortanyán lerakodni már csak teljes sötétben, éjszaka lehet.Jó szolgálatot tesz ilyenkor az előkészített hely, ahol a méhek lerakodására ki­szemelt területet előzőleg már leka száltuk vagy esetleg némiképpen el is egyen­gettük. Ha a lerakodásnak vége , ki lehet ereszteni a méheket, de célszerű füstöthasználni, mert a hosszú bezártság, rázkódás miatt a méhek dühö sek is lehetnek.

Nem volt róla még szó, de fonto s, az előkészületek közé tartozó feladat: a te­rület gazdájának értesítése, az önkormányzaton történő bejelentkezés és az elő­

zetes tájékozódás. Bármilyen jó terület is legyen, méhegészségügyi zárlat alattálló helyre odavándorolni tilos is, meg ésszerűtlen is. A tulajdonosokkal valókapcsolatfelvétel és konszenzus kialakítása ugyancsak fontos , mert nem tudunkkülönben értesüléseket szerezni a röpkörzetben folyó növényvédelmi munkák­ról, ami sok kár és kellemetlenség forrása lehet még.

A vándortanyán hosszabb-rövidebb ideig tartózkodunk. Elkerülhetetlen,hogy ne okozzunk szennyezést. De a szennyezés okozásának és eltűntetésének

is megvan a kulturált módja. Erre kell törekedni, ha azt akarjuk, hogy az éveksorán később is szívesen lássanak bennünket. Ne okozzunk nagyobb kárt, mintamekkora elkerülhetetlen, és ne hagyjunk ott olyasmit (pl. betemetetlen gödrö­ket), ami másoknak még ezután okozhatna kárt. Itt említjük meg , hogy kisebbnagyobb gödrökre szükség van, mert a méhek itatásáról, hulladékaink eltemeté­séről gondoskodni kell . Hatónak megfelel egy kisebb gödör, amelyet nylonfólia­val bélelünk és a méhek megszállásához valami kapaszkodót helyezünk bele .

A vándortanyán nagyobb beavatkozásokat nem végzünk, mert egy vándorta­nyára gyűjtés céljából visszük a méheket, viszonylag rövid időre. De adott eset­ben vándortanyán is építtethetünk, és szerenesés esetben a hordás eredményétől

is megszabadulhatunk, azaz a vándortanyán lehet pergetni is. Ha más meggon­dolás nem szól ellene, érdemes is kipergetni , mert a mézzel teli vagy valameny­nyire teli kaptárokat nehéz emelgetni rakodáskor, és egyébként is jobb pergetett

161

Scanned by benoni

kaptárokat szállítani. Rakodókaptáros méhészet esetében, ha a vándortanya nemesik túl messze az állandó telephelytől, a mézes fiókok hazaszállítását és ottho­ni pergetését is fontolóra vehetjük.

Amikor elhagyjuk a vándortanyát, és akár hazaköltözünk, akár újabb vándor­tanyára megyünk, értesítsünk mindenkit a vándortanya elhagyásáról, akit illet,akinek köze van hozzá.

Végül meg kell említeni egy kellemetlen, egyáltalán nem kívánatos, de kinem zárható mellékkörülményt: a vándorlási balesetet. Adódhat rossz időjárási

viszonyokból, műszaki hibából, emberi mulasztásból. Ha mindez közútontörténik, veszélyt jelenthet a mindennapi közlekedés számára. Ilyen eseménybekövetkeztekor értesíteni kell a rendőrséget. hogy biztosíthassák az útvonalat.Ha a jármű hibásodott meg, gondoskodni kell cseréjéről, ha a rakomány sérültmeg, gondoskodni kell a sértetlen és a sérült kaptárok elkülönítéséről. elszállí­tásáról és a menthető mentéséről. Személyi sérülés esetén orvosi segítségről, sú­lyosabb esetben kórházba szállításról.

162 ---

Irodalomjegyzék

Avitabile-Sammatoro: The beekeeper's handbook. (Év és kiadó nélkül.)

Bretschko: Naturgemasse Bienenzucht. Graz, 1985, L. Stocker Verlag.

Caillas: Manuale Pratico del Produttore di Pappa Reale. Roma, 1982.

Frilli-Barbattini-Milani: L' Ape. Udine, 1989.

Grout-Ruttner: Beute und Biene München. 1963, Ehrenwirt.

Halmágyi-Keresztesi: A méhlegelő. Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó.

Handerla: Új méhész. Pozsony, 1795, Wéber.

Hepburn: Honeybees and Wax. Berlin, 1986, Springer.

HERZOG-Katalog 1986.

Koltay: Méhbetegségek megelőzése és gyógyítása. Budapest, 1985,Mezőgazdasági Kiadó.

Ko-Ryo Apiary - The XXXth International Apicultural Congress. Nagoya, 1985.

L'Abeille de France & l'Apiculteur, 1989-1990.

Medex 25. Katalog éebelarske opreme in orodja. Ljubljana, 1979.

Morse: Honey Bee pests, predators and diseases. London, 1978, Cornell. Univ.Press.

Morse: Comb Honey Production. Ithaca, 1978.

Nikovitz: A méhészet kézikönyve. Budapest, 1983, ATK - Hungaronektár.

Örösi Pál Zoltán: Méhek között. Budapest, 1968, Mezőgazdasági Kiadó.

Piana: Le Api.

Ruttner: Königinnenzucht. Bukarest, 1980, APIMONDlA.

Schönfeld: A mézelő méh anatómiája, morfológiája és fiziológiája. Budapest,1962, Mezőgazdasági Kiadó.

Tóth: A méhészet technológiája. Gödöllő, 1998, GATE RTK.

Vőclarství v Ceskoslovensku. 1979.WARNHOLZ-Katalog 1997.

163 ---

Scanned by benoni

ISBN 9639736-4D-6

III "I9 789639 7364D5

356350

Nyomdai előkészítés :

partners/~ graf!ka

1106 Budapest, Jászberényi út 55.Telefon : 431-2600

Készült a Grafika Press Nyomdában1106 Budapest, Jászberényi út 55.

Telefon: 431-2600Felelős vezető Farkas Tamás vezérigazgatóScanned by benoni

Scanned by benoni