Shirley - Közös gondolatok€¦ · Web viewAnnak, aki a spirituális channeling-re volt kíváncsi, azt javasoltam, hogy olvassa el Edgar Cayce, Jane Roberts vagy Ruth Montgomery

ShirleyMacLaine

Tánca fényben

Édesvíz KiadóBudapest 2003

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Shirley MacLaine / Dancing In The Light

Bántam Books, October 1985Minden jog fenntartva

FordítottaMódos Magdolna

SzerkesztetteZsámboki Mária

Copyright © Shirley MacLaine, 1985Hungarian translation © Módos Magdolna, 2003

Hungarian edition © Sweetwater PublisherEstablishment, 2003

Cover design © Sweetwater Publisher Establishment,2003

Minden jog fenntartva.A könyv a Kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem

egészében,sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető,semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagymechanikus módon, beleértve az internetes közlést, a

fénymásolást, a rögzítéstvagy az információrögzítés bármely formáját.

ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPESTFelelős kiadó Nóvák András igazgató

Főszerkesztő Molnár EszterMűszaki vezető Erdélyi AnnaTipográfia TypoStúdió Kkt.

Borítót készítette El Greco Kft.Nyomta Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt., DABAS

Felelős vezető Mádi Lajos vezérigazgatóA Kiadó on-line támogatója az [origó]

ISBN 963 528 733 x

„A nézőtérből az égvilágon semmit sem látni. Hátborzongató ott a sötétség. A táncos ekkor rádöbben, hogy minden rajta múlik. O az előadó. Érdemes volt végigdolgoznia a hosszú éveket. A kifejezés bűvös csodája mindent felülmúl. Az ember ismét ráébred, hogy ő maga minden, amiről tudomása van. A közönséghez tartozik. A közönség pedig őhozzá. Az együvé tartozásban nyilvánul meg a kifejező tehetség. Az adni tudás és az elfogadás tehetsége, valamely magasabb szellemiséggel a test révén való együtt rezonálás tehetsége, egy nagyobb formátumú élet megteremtésében egymást becsülő lelkek tehetsége. Annak a titkos árnytudatnak a megértése, amely egybekapcsol, a közös létezés lényegét jelentő, isteni tökéletesség részévé tesz valamennyiünket. Az ember az Istennel táncol. Önmagával táncol. A fényben táncol.”

Shirley MacLaine

4Shirley MacLaine Tánc a fényben

Kedves Olvasó!

Kisgyermekkorom óta él bennem az „önkifejezés” vágya. Hároméves voltam, amikor táncórákra kezdtem járni, hogy a testemmel juttassam kifejezésre önmagam. A táncolást kamaszkoromban felváltotta az éneklés, amely eme önkifejezés természetes és logikus kibővítésének tűnt. Aztán felnőttként újabb lépésre ösztönzött ez a vágy: a színjátszás felé fordultam, s ebben találtam rá az önkifejezés teljesebb formájára. Élveztem azt a bonyolult titokzatosságot, amely azzal járt, hogy másvalaki bőrébe bújok, kibontakozik a háttér, az indíték és a dolgok értelme, feltárulnak egy másik személyt érintő érzéseim és gondolataim.

Aztán rátaláltam az írásra – arra a megnyilvánulási formára, amely lehetővé tette tapasztalataim még árnyaltabb, még sajátosabb kifejezését. Azért írtam, hogy megértsem hivatásomat, utazásaimat, kapcsolataimat; voltaképpen az életemet. Az írás csak fokozta a dolgok miértjét és mikéntjét kutató, mindenkor mohó vágyamat.

Könyveimet egyfajta térképnek képzelem el, amelyen kirajzolódik, hogy merre jártam és hová tartok. A Don't Fall of the Mountain (Le ne ess a hegyről) pályakezdő művészi szárnypróbálgatásaimat mutatja be, s hogy miként vettem kezembe a sorsomat. Felfedező útjaim elvezettek Afrikába, Indiába, a Himalájában fekvő Bhutáni Királyságba, valamint Japánba, ahonnan lányom, Sachi neve ered – s eme utazásaim során kerültem először az ismeretlen közelébe, ami megváltoztatott. Az You Can Get There From Here (Eljuthatsz innen oda) című könyvemben életemnek azt a szakaszát jártam körül, amely jelentős szellemi és politikai fejlődést hozott számomra. Mivel Hollywoodban véget ért a sztárkultusz, a televízió ingoványos talaján próbálkoztam. Az eredmény katasztrofális volt, engem pedig mélységesen megrázott. Egyenesen a politika küzdőterére irányított, ahol az 1972-es elnökválasztás idején George McGovern oldalán tehettem próbára erőmet Richard Nixon ellenében. E tapasztalat alapján kezdtem dédelgetni azt a vágyálmot, amelynek megvalósulása keveseknek adatott meg a nyugati világban, az 1970-es évek elején. Az én vezetésemmel utazott Kínába az első női küldöttség annak tanulmányozására, hogy hogyan fejlődik ki a romokon egy teljesen új kultúra abban az ősi, kevéssé ismert országban. Az idegen kultúra megismerése váratlan erővel szembesített bennünket önmagunkkal. Sok mindent megtudtunk saját fejlődésünkről is, de még többet arról, hogy mire képes a megfelelően irányított emberi akarat még nagy ellenerővel szemben is. Mindennek hatására még lelkesebben tértem vissza előadóművészi pályámhoz, még többre tartottam a megélhetésemet nyújtó mesterséget, és kutattam az ezen a téren alkalmazható alkotóerő új megnyilvánulási lehetőségeit. Úgy gondolom, ez a tapasztalat segített hozzá egy másik tanulság felismeréséhez is: minden lehetséges, ha hiszel abban, hogy megérdemled.

A Találd meg önmagad kiadását hosszas töprengés előzte meg, mivel az abban leírt spirituális utazás messzebbre vitt, mint amire valaha is számítottam: a paranormális jelenségek döbbenetes és megrendítő világába, ahol a sok, múltban megélt élet, a spirituális útmutatók létezése és a lélek valódi halhatatlansága fogalomból egyszeriben valósággá, életem szerves részévé vált. Ezt a könyvet spirituális naplónak tekintem, amely nyitva áll a belső megértést keresők előtt, ugyanakkor mindazok számára, akik tanítottak és felnyitották a szememet, bizonyságul szolgál, hogy milyen hálás vagyok adományaikért.

A Tánc a fényben című könyvemet valamennyi „énem” összegzésének tekintem. Azokat az ígéreteimet váltottam be és teljesítettem ki benne, amelyeket a Találd meg önmagádban tettem magamnak. Örömmel, derűvel és bizonyos elégedettséggel tekintek vissza mindazokra a tapasztalataimra, amelyeket gyermekként, anyaként, szeretőként, barátként, a spirituális sors keresőjeként és a világban olyan fontos békesség szószólójaként szereztem. Úgy hiszem, hogy az életem eme jelentős fordulópontján érzeti öröm érzékeltetése mellett kifejezésre jut benne céltudatosságom megerősödése is. A történet azonban még nem ért véget, hiszen tovább kutatom önmagamat, a múltban valószínűleg megélt életeimet és lényem belső lényegét.

Ha a magam belső igazságának keresése hozzásegíti Önt, kedves Olvasó, a belátás képességének elsajátításához, akkor elnyertem jutalmamat. A legnagyobb jutalom azonban önmagam bebarangolása volt, az egyetlen utazás, amelyet érdemes megtenni. Ezenközben ugyanis mély és jelentős felismerésre jutottam: az ÉLET, az ÉLETEK és a VALÓSÁG annyi csupán, amennyit mi magunk felfogunk belőle. Az élet nem velünk történik meg, hanem általunk. A valóság nem rajtunk kívül létezik. A nap minden pillanatában mi


magunk teremtjük a magunk valóságát. Ez az igazság jelenti számomra a legnagyobb szabadságot és a legteljesebb felelősséget.

Fényt és életet:

Shirley MacLaine


Vu-li = az organikus energia rajzolataiVu-li = az én módszeremVu-li – a nem érzékelhetőVu-li = ragaszkodom az elgondolásaimhozVu-li – megvilágosodás

Mester = aki a középpontnál kezdi, nem a széleken

Istennel, mindenek teremtőjével táncolni annyit tesz, mint önmagunkkal táncolni.„A táncoló vu-li mesterek”

Gary Zukav


Első rész

Külső tánc


ELSŐ FEJEZET

1984. április 24-én reggel arra ébredtem New York-i lakásomban, hogy aznap délután 3 óra 57 perckor ötvenéves leszek. Egyfajta drámai hangulatot éreztem abban, hogy 1984-ben érem el a fél évszázados mérföldkövet, és mondanom sem kell, hogy ezt az időbeli egybeesést nem tekintettem merő véletlennek. Akkoriban már minden ismerősöm tudta rólam, hogy nem hiszek a véletlenben. Minden történésre az ok-okozatiság valamely formájának eredményeként tekintettem, tehát mindennek megvan a mögöttes oka.

Vegyük azt az enyhe fejfájást például, amelyet akkor éreztem. Tudtam, hogy az előző este lezajlott, születésnap előtti bulinak köszönhetem.

Barátom, Christopher Adler dalszövegíró összejövetelt szervezett néhány ezer közeli barátom részvételével. Mivel 24-én este dolgoznom kellett, úgy tettünk, mintha a születésnapom 23-án lett volna. Chris fehérbe és kristályba öltöztette a Limelightot. A meghívókártyákon az állt, hogy megjelenés fehérben, ezért volt, aki szabadidőruhába és lepedőbe öltözött, mivel városi i ii határuk nem tartalmazott fehér öltözéket.

A Limelight valaha templom volt, amelyet zajos, Fellini-hangulatú diszkóvá alakítottak át. Miután a tulajdonosok kiköltöztek belőle, a templom egy ideig drog-rehabilitációs központként működött, és a Limelight szervezői akadályozták meg, hogy az épületet lebontsák. Spirituális hajlamaimnak megfelelően igen helyénvalónak találtam, hogy a születésnapi partim egy megmentett templomban zajlik. Talán még új dimenzióval is bővíthetjük eredeti rendeltetését. Templomban táncolni éppolyan jó gondolatnak tetszett, mint imádkozni. Az igazat megvallva, ez a kettő számomra ugyanazt jelentette. Virginiában, ahol felnőttem, emlékeim szerint nem volt szabad táncolni a baptista templom alagsorában. Katolikus barátaim viszont táncolhattak, mii több, sörözhettek is az ő templomuk alagsorában.

Mindkét esetben valamifajta kettős mérce érvényesült. A baptista templom a fenti helyiségeiben nem követelte meg a szertartásosságot, a lentiekben viszont igen, a katolikus templomban meg ennek épp a fordítottja zajlott. Ám úgynevezett baptista neveltetésem (amely úgyszólván elhanyagolható volt) lényegében soha nem hatott rám. Az első templomi piknik után én inkább az autók hátsó ülésén zajló csókolózást választottam. A vallás iránti vonzalmamat tehát erőteljesebben befolyásolta libidóm, mint felsőbb énem. Ám végső soron minden nézőpont kérdése.

Egy szó, mint száz, a diszkóban megrendezett, születésnap előtti, vallásos vagy nem vallásos partim közérthető stílusban zajlott. Minden egyes vendéget fehér ruhás kísérők fogadtak (némelyikük öltözékét flitterek vagy kristályok díszítették), aztán folyosókon áthaladva, egyenként mindenkit a parókiáról a könyvtárba és a tágas termekbe vezettek, s mindent fehér virágok özöne borított. Baráti melegség és vidámság töltötte be a termeket, ahol kristályok függtek a nyolc láb magasságban elhelyezett, fehér liliomokból, fehér rózsákból és fehér fréziákból álló virágfüzérekről, fehér léggömbök felhői libbentek ide-oda a mennyezetek alatt a légáramlatban. A falakat kristályokkal díszített, fehér selyem borította. Tizennyolcadik századi kamarazene hangjaira sétáltunk a koktélfogadás helyszínéül szolgáló terembe. Magamban azon tűnődtem, vajon mennyi idő múlva fordul át a hangulat a dolce vita féktelen tombolásába, mert hogy át fog fordulni, abban biztos voltam.

Megfordultam az ágyban, kinyújtóztattam a lábamat, megmasszíroztam a jobb lábfejemet, amelyre egy túlbuzgó fényképész ráejtette a fényképezőgépét. Eszembe jutott, mit mondott Elizabeth Taylor arról, amit Mike Todd temetésén élt át. Néhányan a szürke sírkövekről fogyasztották ebédjüket, miközben arra vártak, hogy lefényképezhessék a


gyászoló özvegyet. Hajmeresztő, felfokozott izgalom vibrált a levegőben – olyasmi, amilyet rettenetes, véletlen balesetek helyszínén érezni. Véletlen balesetek? Vajon véletlen volt-e Mike repülőszerencsétlenségben lelt halála? Istenem, próbáljuk csak meg a túlélőt meggyőzni arról, hogy nem az volt. Vajon mi jó származhat a halálból? Bárcsak tudtam volna akkor azt, amit ma tudok. Valószínűleg többet segíthettem volna Elizabethnek.

Kinéztem hálószobám ablakán az East Riverre. Fejemben még mindig az előző este képei kergették egymást… a fél évszázados születésnapom megünneplésére a világ különböző részeiről idesereglett barátaim, szeretetteljes köszöntőik, amelyekben kissé feszengve elmondták, mit gondolnak rólam. Ez is azon esték sorába tartozott, amikor az emberről kiderül, képes-e elegánsan, önmagáról alkotott véleményét félretéve, álszerénység nélkül és fesztelenül fogadni a bókokat. Lányom, Sachi azonban mindenkinél nagyobb hatással volt rám. Miként általában az egykék, akiket gyakran érzelmeik és nem értelmük irányít beszédeikben, elérte, hogy könnyek potyogtak a szememből, amikor felállt, és egyetlen lélegzetre elhadarta: „Boldog születésnapot kívánok édesanyámnak, akit úgy szeretek, hogy el sem tudom mondani, és aki egyben a példaképem.”

Szerencsére Christopher éppen akkor gurította be zsúrkocsin a születésnapi tortámat (kedvencemet, répatortát kértem), és miközben elfújtam a gyertyákat, azon töprengtem, hogyan mondjak köszönetet mindenkinek. Kis ideig a tortát bámultam. A teremben csend volt. Mély megindultság lett rajtam úrrá legkedvesebb barátaim és kollégáim köszöntő szavai hallatán, és egyre a torkomat köszörültem, hogy meg tudjak szólalni. Szerettem volna valami jelentőség teljeset mondani, hiszen ez mégiscsak különleges alkalom, számomra különleges időpont, a szeretet kivételes áradása. Egy kép idéződött fel bennem, amelyet igyekeztem szavakba önteni – miután kifújtam az orrom.

– A barátság olyan, mint a látóhatáron úszó hajó – kezdtem. – Kirajzolódik az égbolt előtt, aztán tovasiklik, eltűnik a szem elől, ám ez nem azt jelenti, hogy nincs többé. A barátság nem egyenes vonalon, hanem minden irányban mozog, kibővíti önmagunkról és másokról szerzett tudásunkat. Ezért aztán a hosszú barátság során, mint amilyen a jelenlévők többségéhez fűz, szüntelenül jelen vagyunk a másik számára, még ha nem is mindig látható formában – szerettem volna folytatni, de elcsuklott a hangom, és elhallgattam. Aztán rájöttem, milyen éhes vagyok, és valamennyien nekiláttunk a tálakra halmozott fehér spárgának, roston sült borjúnak, számomra addig ismeretlen zöldségeknek, kucsmagombának, vegyes salátáknak, amelyeken csakis a bioboltok eladói által felismerhető fűszerek illatoztak, na és a mindezt megkoronázó répatortának.

A vacsora után átvonultunk az egykori templom hajójába, hogy elvegyüljünk az ott nyüzsgő, első látásra több ezresnek látszó ünneplő sereggel. A fényárban úszó karzatról néztük a kavargó, lármás, vidáman kiabáló, éneklő tömeget, és boldogan figyeltük az estét túláradó jókedvükben kisajátító, rendkívüli előadóművészeket.

Kétség sem fér hozzá, hogy a tündöklő születésnapi ünnepség, amelyen részt vettem, a Szeretet és Fény templomában zajlott egyik korábbi, atlantiszi életemben!

Miközben az előző esténél jártak a gondolataim, kibámultam a Welfare Island felé, és azon tűnődtem, hogy a többieknek vajon mi volt a véleményük az összejövetelről. Mindig is szerettem eljátszani a gondolattal, hogy mások ugyanúgy látják-e a dolgokat, mint én. Az igazság és a valóság annyira viszonylagos, töprengtem, csak a lelki szemeivel látja az ember. Mások vajon mit éreznek az ötvenedik születésnapjukon? Vajon ugyanúgy hátra és befelé pillantanak-e, mint én? Mérlegre teszik-e életük addig eltelt szakaszát? Vajon mások is elmélkednek-e korábbi életeiken, amelyek jelenlegi életükhöz vezették őket?

A másik oldalamra fordultam, és leemeltem az ágyról a lábamat – táncos lábamat, a hétvégéken napi két műsorban táncoló, egyenként huszonöt éves lábaimat. Nagyon is tisztában voltam eme láb ebben az életben, ezen a reggelen jelenvaló valóságával. Szenvedtem miatta. Csak egy forró zuhany után válik kevésbé fájdalmas valósággá.

Jézusom, gondoltam, miközben úgy csoszogtam a fürdőszoba felé, mint egy ötvenéves, valóságos ez a fájdalom, vagy csak úgy kitaláltam, mivel keményen dolgozom, és fél évszázados vagyok?

Megálltam a tükör előtt. Nem is olyan rossz, gondoltam. Tiszta, áttetszően rózsaszín a bőr azóta, hogy nem sokkal lányom, Sachi születése előtt az utolsó pirospozsgás folt is eloszlott rajta; és alig ráncos, kivéve azt a néhány, szem körüli nevetőráncot, amelyeket a pozitív gondolkodás jelének tekintettem. Kissé előrehajtottam a fejemet, hogy lássam a hajamban a választékot. Újraszíneztessem-e, mennyire látszik a hajam saját csíkozott vörös


színe a Clairol árnyalata alatt? Rendben lévőnek találtam a dolgot. Egy vagy két hétig kitart. Hirtelen eszembe jutott a legelemibb eszközöket tartalmazó készletem, amelyet utazásaimra vittem magammal, amikor szóba sem jöhettek a huszadik század szépségiparának termékei, s kizárólag a magam erejére hagyatkozhattam. Kitörölhetetlenül bevésődött emlékezetembe, hogy milyen is kunyhóban lakni a Himaláján vagy a perui Andokban, sátorban Afrika síkságain vagy kalyibában Amerika déli vidékeinek isten háta mögötti erdeiben. Mindez éles ellentétben van azzal az élettel, amelyet most New Yorkban élek a Gershwin Színház táncos komikusaként.

Egy rántással behúztam a zuhanyfüggönyt, és elfordítottam a forró vizes csapot. A forró víz a táncos ütőkártyája. Csak az utóbbi tíz évben jöttem rá, milyen fontos. Csodákat művel a testtel. Ráadásul gyorsan hat. Nem kell időpontokért küzdeni, hogy bejussak a fitnessklub eukaliptuszos gőzkamrájába. Azonnali forró, nedves terápiához jutok a tulajdon fürdőszobámban, csak érteni kell a módját.

Ellenőriztem a zuhanytálca sarkaiban fekvő négy kvarckristály helyzetét. Megtanultam a kristályok erejének felhasználási módját, s ez a tudás mindennapjaim részévé vált. Beléptem a tálcába, és végigfolyattam a gőzölgő vizet az arcomon, a hajamon és a testemen. Éreztem, hogyan enyhül mellkasomban az alvás alatt beállt vérbőség, s a hátizmaim is rugalmasabbá váltak. Megmozgattam őket, és éreztem, hogy csigolyáim a helyükre kerülnek; mélyeket lélegeztem, úgy tízszer beszívtam és kifújtam a gőzt. Előrehajoltam, tengeri sót szórtam egy meleg vízzel teli pohárba, és újabb, minden nap elvégzett rituáléba fogtam. Orromat a pohár pereméhez illesztve, beszippantottam a sós vizet. Nagymamám, sok más nagymamához hasonlóan, ezzel a módszerrel tisztította ki a homlok- és orrmelléküregeit, s a torkát. Nálam ez a módszer nagyszerűen bevált. Ha néhanapján megfáztam, a sós víz beszippantása csírájában elfojtotta a betegséget. A természetgyógyászat holisztikus eljárásai rajtam mindig is minden gyógyszernél jobban segítettek. Bevallom, már nem is volt családi orvosom. Tapasztalatból tudtam, hogy a hagyományos nyugati orvoslás túlzottan a gyógyszerekre hagyatkozik.

Összeillesztem két kezem hüvelykujját és mutatóujját, s előkészültem mantrám skandálására. A hüvelykujj és a mutatóujj összeillesztése után az energia ciklikusan kering a testben, s a skandálás során, a hanghullámok frekvenciájának felerősödése következtében minden egyes sejtet táplál. Szeretem érezni, ahogyan a hanghullámok bejárják az egész testemet. A hang-frekvencia erejét akkor értettem meg először, amikor évekkel ezelőtt énekórákra kezdtem járni. A bemelegítés énekgyakorlatai alatt egész testem vitathatatlanul összehangoltabbá vált. A gyógytornászok minden alkalommal diatermiás (nagyfrekvenciájú árammal végzett) kezelést alkalmaztak, valahányszor megsérültem a táncolás során. Ez igen hatásosnak bizonyult. Magától értetődőnek gondoltam tehát, hogy az ember mindenféle berendezés nélkül is alkalmazhat önmagán hanghullámos terápiát oly módon, hogy egyszerűen csak skandál valamit, miként a hinduk teszik templomaikban évszázadok óta, vagy ahogyan sok ezer ember teszi azzal, hogy önfeledten énekel a fürdőkádban vagy zuhanyozás közben azóta, hogy Nyugaton közművesítettek a lakásokat. Kétségem sincs afelől, hogy a rómaiak is így jártak el.

A hindu mantrák skandálása közben a véráramomban végigfutó, fehér fényt vizualizáltam. Ez összefogottá és kiegyensúlyozottá tett. Megtanultam, hogyan tereljem a testembe a vizualizált fehér fényt, amely valamiféle fölöttem elhelyezkedő forrásból ered, s amely a testemen végigrezgő hanggal együtt mindemet átjárja, miközben létrehozza a megnyugvás összhangját. Pontosan tudom, mi volna az Amerikai Orvosi Szövetség véleménye az egészségem megőrzése érdekében alkalmazott reggeli szertartásomról, de tudomásom van arról is, hogy még ennek a szigorú testületnek némelyik tagja is alkalmazza a vizualizációs eljárást a gyógyíthatatlan betegek esetében – amikor már nincs vesztenivaló.

Sót dörzsöltem a torkomra és a mellkasomra. A só elemi tisztítóanyag. A természet tudja, mit kell tennie. Az előző estéről maradt bármiféle negatív energiát a skandálással és a sóval tisztítottam ki. Ez is holmi New Age-hóbortnak tűnhet, az én esetemben mindenesetre hatásos.

Úgy öt percen át skandáltam, és vizualizáltam a fehér fényt. Nem is kell rá több idő. Mindössze öt percet vesz el a reggeleimből. Minden bizonnyal rég felhagytam volna ezekkel a technikákkal, ha nem járnának gyakorlati, funkcionális, konkrét, egyértelmű eredménnyel. Mindig is gyakorlatias ember voltam. Egy táncos nem is lehet más.

Két lábbal kell a földön állnia, hiszen a fájdalom az életéhez tartozó valóság. A tánc, a test kreatív használata az ember által ismert egyik legősibb művészet. Kifinomult változatai azonban megerőltetik és megfeszítik a testet, megpróbálják legyőzni nyilvánvaló korlátait.


A jó táncos tudja, hogy a test lehetőségeinek kitágítása sokkal többet jelent a fizikai létezéshez való igazodásnál. A kiváló atléta mindig tudatában van annak, hogy az értelem és a lélek bizonyos dimenziójára van szükség a test legteljesebb képességeinek felismeréséhez. Ezért aztán lehet, hogy az ezoterikus, holisztikus, misztikus szavak egyáltalán nem hangzanak gyakorlatiasnak, ám ha fizikai keretek közé helyezzük őket, a gyakorlati tevékenységet végző személy belátja, hogy ezáltal csupán a láthatatlan energiák lehető legelőnyösebb felhasználását ismeri meg.

Kiléptem a fürdőkádból. Megszólalt a telefon. Mintha tudnák az emberek, mikor állok készen. Tapasztaltam már, hogy egy egyszerű telefonhívás is képes megszakítani az egész napot érintő energia-összehangolást. A reggeli szertartás befejezése után azonban minden hír jó hír.

Betettem a magnóba a jógakazettámat, s nekiláttam a huszonöt testtartás bemutatásának, miközben a forró fürdőben szerzett hajlékonyság könnyebbé tette izmaim megnyújtását. A jógázás körülbelül ötven percig, vagy másképpen fogalmazva hét további telefonhívás idejéig tartott. Úgy éreztem, feltöltődtem energiával, és büszke voltam magamra, amiért nem engedtem a külső világ felől érkező csábításnak.

Most már készen álltam. Felhívtam a szervizt, visszahallgattam egy csomó üzenetet, többek között azt, amelyet kiadóm (a Bentam) hagyott, hogy szeretnének megajándékozni születésnapom alkalmából. Remélik, a délután megfelel számomra.

Felöltöztem, és lementem a nappaliba. Sachi, valamint barátaim, Sandy és Dennis Kucinich nem voltak otthon.

Mellőzöttnek éreztem magam, hiszen a születésem valóságos napján senki sem köszöntött fel. Elkényeztetett dög, gondoltam az előző esti túláradó ünneplést felidézve.

Simo sétált be a nappaliba a konyhából egy tálka házi almakompóttal és koffeinmentes kávéval. Simo az alkalmazottam volt. Ő csinált mindent. Ez a férfi a barátom volt, a házvezetőm, valamint spirituális kutatásaim társa. Manhattanben találkoztunk a metafizikai közösségben, s a spirituális ösvény, amelyen járt, nemcsak az ő életét terelte új irányba, hanem az enyémet is. Bölcsen csak nevetett, amikor egy ízben a feleségemként mutattam be, ugyanis mielőtt az alkalmazottammá vált volna, ezt mondtam neki: – Nézze, nekem feleségre volna szükségem az élet minden területén, kivéve a hálószobát. – Mire ő így válaszolt: – Én vagyok a maga embere. Mindig is szerettem volna gondját viselni valakinek. – Hát így kezdődött a mi kapcsolatunk.

– Tudott egyáltalán aludni a tegnap este után? – kérdezte.– Ó, igen – feleltem. – Látott valaha is ilyet? Megrázta a fejét, és fel-le ugrándozott a

pocakja, miközben a történteken nevetett és tréfálkozott.– Tudja – mondta előre-hátra ringatózva a sarkán, miközben a mennyezetre sandított,

mintha onnan várna néhány ügyes gondolatot –, tudja – mormolta újra –, lehet, hogy csak meg akarták magát érinteni, hogy megbizonyosodjanak, az olyasvalaki, mint maga, valóságos személy, nem gondolja?

– Hogy érti ezt? – kérdeztem.– Hát – válaszolta Simo –, Christopher is ugyanezt mondta. Azok után, ami magával az

elmúlt egy évben történt, az emberek a saját szemükkel akarták látni, hogy maga nem káprázat, nem valami mítosz. Hogy volt ugyan egy-két nyavalyája, aztán mégis, ahogy mondani szokták, egyszerre maga is csak az egyik lábát dugja a nadrág szárába.

– Aha, meglehet – feleltem. – Gondolom, ezért vonzanak mindenkit a hírességek. Valamifajta szimbólumnak tekintenek bennünket, hogy tulajdonképpen bármi lehetséges, jó is, rossz is.

– Minden lehetséges – mondta Simo. – Megkapta az Oscart, sikere van a Találd meg önmagadnak. És most is milyen jól megy a színházban ez az előadása, tódulnak rá a népek. Úgy érzik, hogy maga tudja a választ arra, aminek ők is a résztvevői akarnak lenni. Azok meg, akik szerint maga egy éve még behúzott vitorlákkal állt, most elgondolkoznak azon, hogy miről maradtak le.

Csak mosolyogtam. A káröröm mindig is távol állt tőlem. Voltaképpen megvetem. Sosem állhattam azokat, akik ilyesmiket mondtak: „Én előre megmondtam”, ezért én magam sem viselkedtem így senkivel. Az „én előre megmondtam” típusú alakokat akkor sem kedveltem, ha történetesen én is így láttam a dolgokat. Előítéletes, önigazoló s végső soron öntelt emberre vall az effajta gondolkodás.

Simo összeszedte a kisasztalról a piszkos szalvétákat, és egyik kezét csípőre tette.


– Hát – mondta –, nem is tudom. A régi barátaimmal, akik azért tartottak különcnek, mert ezt képes voltam belátni, ma már alig értek szót. Nincs mit mondanunk egymásnak – Kis ideig tétovázott. – De hát – folytatta –, vannak, akik kezdik felfogni, miről beszéltem, és velük könnyebb. – Kiment a konyhába.

Kinéztem az ablakon az Első sugarúira. Én éppolyan egyszerűnek láttam ezt az egészet, mint Simo vagy bármelyikünk, aki karmikus szempontból végzi önmaga megismerését. A karmikus-spirituális nézőpont és a földi „bizonyítsd be”, anyagközpontú nézőpont nyilvánvaló különbségét az önmagunk iránti felelősségvállalás jelenti. Miután megértettük, hogy mindenért felelősek vagyunk, ami velünk történik, képesek vagyunk pozitív és közreműködő módon folytatni az életünket. És valóban mindenről szó van, legyen az bár szerelmi kapcsolat, halál, elveszített állás vagy betegség. Mi magunk választjuk ezeket a tapasztalatokat, hogy tanuljunk belőlük – márpedig számomra az élet tanulást jelent. Elsajátítani és élvezni a tudást, hogy az élet nem más, mint tanulságok sorozata.

Emlékszem, milyen érzések kavarogtak bennem közvetlenül az Ismerd meg önmagad megjelenése előtt. Egyes barátaim közölték velem, hogy „tönkreteszem a karrieremet”. Valóban szükség van-e arra, hogy közhírré tegyem a meggyőződésemet? Nem volna jobb, ha megtartanám magamnak?

Sokat gondolkoztam ezen. Természetesen megtarthattam volna magamnak a gondolataimat és az érzéseimet. Az én életemben azonban mindennél fontosabb az önkifejezés. Hároméves koromban kezdtem táncórákra járni, mert szerettem a testemmel kifejezni önmagamat. Aztán kamaszkoromban a táncot felváltotta az éneklés és a zenés vígjáték, s ez a tapasztalat természetes és logikus módon tágította önkifejezési lehetőségeimet.

Amikor továbbléptem a színjátszás felé, másfajta örömre találtam, arra a boldogságra, hogy minden addiginál egyértelműbb lehetek a szavak és a nyelv segítségével, amelyek árnyaltabb képet festenek, mint az éneklés és a táncolás. Élveztem azt a bonyolult titokzatosságot, hogy másvalaki bőrébe bújhatok, kibontakozik a háttér, az indíték és a dolgok értelme, feltárulkoznak egy másik személyt illető érzéseim és gondolataim.

Aztán az írás szintén logikus és természetes lépés volt azon az úton, amelynek során megértettem és megmagyaráztam gondolataimat és érzéseimet, s megpróbáltam megérteni mások gondolatait és érzéseit.

Amikor önmagam megismerése metafizikai és spirituális fordulatot vett, először arra gondoltam, hogy mindez pusztán magánügy, kíváncsiság, olyasmi, amiről csak magam számára írnék. Ám a felfedezésekről, amelyeket tettem, csakhamar kiderült, hogy nem csupán számomra lényegbevágóak és fontosak, hanem saját hatalommal rendelkező filozófiaként is azok. Újonnan szerzett tudásom elhallgatása azt jelentette volna, hogy az általam tapasztalt egész sor új és létfontosságú fogalom megnyilvánulása elé emelek gátat. Egy effajta elfojtás az én szememben egyenlő a bénultsággal. Képtelen lettem volna megbékélni önmagammal, ha nem szánom rá magamat az írásra, vagy ha a piac igényei szerint számítom, alakítom ki mondanivalómat. Akkor valóban a közönségnek szóló, egyfajta torz „imázs” diktátumai szerint éltem volna az életemet. Márpedig ez egyáltalán nem szerepel viselkedési kódexemben.

Ami a viselkedést illeti, középosztálybeli, WASP, vagyis fehér, angolszász, protestáns, „ne kavard fel az állóvizet” szellemiségű környezetben nevelkedtem, csakhogy a gondolatok szabad felfedezése egészen más. Anyám és apám is biztatott az emberi gondolkodás, a magam és mások gondolatai iránti kíváncsiságra. Olykor talán a kelleténél nagyobb figyelmet fordítottak a látszatra, de egyetlenegyszer sem próbálták befolyásolni a gondolataimat. Ők jelentették a legnagyobb ösztönző erőt abban, hogy szabadon, korlátoktól mentesen gondolkodó emberré lettem. A szivacsként mindent magába szívó, érdeklődő fiatal elme megnyilvánulásai esetében semmit sem találtak felháborítónak, nemcsak megengedték, hanem kimondottan várták a kérdéseket, és a szigorú fegyelemtől is eltekintettek mindaddig, amíg udvariasan viselkedtem, és „elég jó benyomást” keltettem. A filozofikus és spirituális vizsgálódások tekintetében előítélet-mentes gondolkodásuk szabad mozgást és biztonságot jelentett. Mint gyakran mondogatták: „Ha két lábbal állsz a földön, és a fejed a csillagokat éri, jól fogod érezni magad”. Az ő valóságukat ők maguk hozták létre, az enyémet én. És az enyém kint volt a nyílt téren.

Amikor elkezdtem népszerűsíteni Találd meg önmagad című könyvemet az olvasókkal való találkozókon, felkészültem rá, hogy reinkarnációról, spirituális útmutatókról, a földön kívüli lények létezésének lehetőségéről és más dimenziók „valóságáról” fogok a


közönséggel beszélgetni, és nagy örömömre azt tapasztaltam, hogy szüleim előítélet-mentessége egyáltalán nem kivételes.

Ez a felismerés újfajta, felszabadító csodaként hatott rám, amilyen szerintem csak Amerikában történhet meg. Elbűvölt az amerikaiak őszinte kíváncsisága és széles látókörűsége. Ahol csak megfordultam, mindenütt megnyerő barátsággal fogadtak a beszélgetések házigazdái, a közönség, feministák, újságírók, diákok, mi több, orvosok és pszichiáterek, akik rosszindulat vagy előítélet nélkül tudakolták nézeteimet. Az orvosoktól és a pszichiáterektől gyakran hallottam, hogy szerintük is létezik egy másik dimenzió, amelyet betegeik kezelése során érzékeltek, ám a tapasztalati tényeken alapuló tudomány művelőiként arra kell hagyatkozniuk, amit megtanultak. A legjobban azonban az az őszinte kíváncsiság hatott rám, amely az emberek többsége részéről megnyilvánult. Na és a humoruk! Nagyon sokat nevettem. Ráadásul amint kiderült, hogy engem sem hagy el a humorérzékem a spirituális ösvényt járva, mindenki azonnal megkönnyebbült, és nagyon élvezte a beszélgetéseket.

Az újságírók közül a férfiak rendszerint „bizonyítékokról” faggattak. Honnan tudja, hogy van lelke? Hogyan méri az isteni erőt? Honnan tudja, hogy volt előző élete? Nem érzi-e úgy, hogy csak a képzelete szülte ezeket a dolgokat, mert a civilizáció elérkezett az összeomlás határára, és ezektől a gondolatoktól egyszerűen csak jobban érzi magát? A férfiak kevésbé merülnek el önmagukban. Reakcióikban a külső világra figyelnek, nem engednek utat a személyes mérlegelésnek, bármi legyen is az. Úgyszólván szemléletes példáját adják a bal agyfélteke (jang) dominanciájának. Nem foglalkoztatja őket jobb agyféltekéjük ( jin) intuitív tudásának felderítése. Gyanakvóan tekintenek önnön „érzéseikre”, nem tartják hihetőnek azokat. Az intuíciót és az érzéseket a nők fennhatósága alá sorolják.

Ezek közül az újságírók közül sokat személyesen is megismertem az évek során. Tisztában voltak feminizmusommal, politikai tevékenységemmel, háborúellenességemmel, a nukleáris energia felhasználását ellenző magatartásommal, valamint a személyes és szexuális szabadságot illető nézeteimmel. Tudták, mennyire ellenzem a drogokat, hogy bele sem szippantanék egy marihuánás cigarettába. Hogy „két lábbal állok a földön”, és őszintén beszélek.

Amikor tehát a spirituális kutatást a személyes és intuitív kíváncsiság természetes kiterjesztéseként értelmeztem, ők azt az én valóságomnak, az én nézőpontomnak tulajdonították, úgy gondolták, nekem van szükségem arra, hogy a láthatónál többet keressek az életben.

A nőkkel egészen más a helyzet. Legtöbbjük szemlátomást éhezik az őket foglalkoztató, általuk vizsgált, esetleg kifejezésre is juttatott, ám megfogalmazni nem mert érzések igazolására. Csendben, a maguk feltűnéstől ódzkodó módján folytatják felderítő munkájukat. Szűk körben szívesen folytatnak spirituális életükhöz kapcsolódó, tudatosságot erősítő beszélgetéseket. Egyre nagyobb figyelemmel fordulnak a csakra-energiához, a holisztikus gyógymódokhoz, a meditációhoz és a karmikus igazsághoz.

Ez a feltáró munka ugyan az önazonosság keresésével indul, ám hamar átalakul az önazonosság megerősítésévé és érvényesítésévé. Nőkként nemzedékeken át gyakorolták az intuitív megértést, annak alapvetően női (a jobb agyféltekéhez tartozó) felismerését, hogy az igazság nem csupán látható, hanem a szem számára láthatatlan szinten is létezhet. Ezen a talajon megvetve lábukat, a nők évezredeken át éltek a férfiak által uralt, hatalmi struktúrák keretein belül. Jin erejük azonban ma már egyre fejlettebb, egyre láthatóbb, és határozottan növekszik.

A női újságírók kérdései tehát a szívhez kapcsolódtak. A férfiak kérdései az értelemhez. Mindkettő nagyon tanulságos volt számomra. És szükséges. A férfiak egyértelműbb megfogalmazásra ösztönöztek, ami a lélek dolgait illetően nem könnyű feladat. A nők arra sarkalltak, hogy egyszerűen csak önmagamat adjam, ami sajnos ugyancsak nem könnyű, ha az ember azt próbálja kideríteni, mi is az „én”.

Garmadával érkeztek a levelek. Sokat elolvastam, de kezdettől fogva tisztában voltam azzal, hogy nem kell, és nem is tudok magyarázatokkal szolgálni. Az ember személyes felelőssége, hogy bepillantson tulajdon lelkébe, és megtalálja a választ. Meditáljon, javasoltam. Szakítson időt minden nap arra, hogy még jobban „megismerje” önmagát. Annak, aki a spirituális channeling-re volt kíváncsi, azt javasoltam, hogy olvassa el Edgar Cayce, Jane Roberts vagy Ruth Montgomery könyveit. Akiket a test pozitívabb funkcionálási lehetőségei érdekeltek, azoknak holisztikus gyógyászatról, ételtársításról


vagy jógagyakorlatokról szóló könyveket ajánlottam. Akik a gerincoszlop mentén található hét csakra energia-központ megnyitásának módjairól szerettek volna többet megtudni, azoknak azt írtam, hogy látogassák meg a közelükben található metafizikai könyvesboltokat, és kérjenek tanácsot a boltvezetőtől. Egyébként is rájöttem, hogy az egyik könyv rendszerint egy másik elolvasására ösztönöz, s ugyanígy az első beszélgetés magával hozza a többit.

Nem szívesen irányítottam senkit spirituális vezetőkhöz és tanítókhoz vagy transz-channelinget végző médiumokhoz, mivel szerintem mindenkit a maga tudásforrása kell, hogy vezessen.

Örülök a könyvre érkezett reakcióknak, ám azóta rájöttem, hogy a levélírók számára az volt a legfontosabb, hogy megnyilvánulhattak, megoszthatták valakivel az érzéseiket.

Nem akartam guruvá válni, sem spirituális mozgalmat alapítani vagy vezetni. A spirituális önvizsgálatot mindenkinek magának kell elvégeznie a maga módján, a maga ritmusában. Ezekre a személyes igazságokra minden egyes ember más és más választ ad. Mindenki a maga megértési univerzuma, szó sincs arról, hogy az előrelépést másokhoz kellene mérni. Van, aki látszólag előbbre tart másoknál, de ki tudhatja biztosan? Az én megismerése egy életen – mégpedig nem csupán ezen az életen – át tartó folyamat. Az előrehaladás tehát nem mérhető az egyenes vonalú mozgás mintájára. Nincs meghatározott sorrend. Egy korábbi életében spirituálisán magasabb szintre jutott személy dönthet úgy, hogy ebben az életben a spirituális vakságot tapasztalja meg, csak hogy egyfajta katalizátorként működjön olyasvalaki számára, mint amilyen én vagyok, hogy megtanuljak egyértelműbb lenni az általam felfedezett dolgokat illetően.

Ötvenéves lettem tehát, s még mindig kérdéseket teszek fel, nem lankad kíváncsiságom, remélhetőleg tovább formálódom, mégpedig kétségkívül továbbra is kinn, a nyílt téren. Mitől váltam ilyenné? Már nem kérdezem, éltem-e korábban vagy élek-e újra. Most az érdekel, hogyan és miért.

Mindennek, ami vagyunk, a kapcsolatok jelentik a velejét. Az következik-e ebből, hogy azért választjuk másokhoz fűződő kapcsolatainkat, hogy tanuljunk? Már születésünk előtt választottunk? Mi magunk választottuk-e szüleinket, mert hozzájuk akartunk tartozni?

Amikor ebből a szempontból vettem szemügyre az életemet, anyámhoz, apámhoz, lányomhoz és barátaimhoz fűződő kapcsolatom más dimenzióba került – olyan dimenzióba, ahonnan más megvilágításban láthatom őket és önmagamat. Igen, az élet tánc, amely most kezd számomra kikerülni a fénybe.

Hangok hallatszottak az előszoba felől. Megérkezett Sachi, Dennis és Sandy.– Boldog születésnapot – énekelték, ahogy besorjáztak a szobába, és megcsókoltak.– Hála istennek, nyitva voltak az áruházak – mondta Dennis. – Annyira lefoglalt

bennünket a tegnapi ünneplés, hogy nem maradt időnk ajándékvásárlásra.– Ti vagytok nekem az ajándék – jelentettem ki a nagyvárosi politika egyik

legmerészebb és legliberálisabb gondolkodású képviselőjére pillantva, aki tizenkét éves pufók, szárnyas játék babára emlékeztetett. Szeme, mint két barna, kerek csészealj, a haja sűrű, mint egy kamaszé, és úgy jár, mint egy ficánkoló paripa, amely biztos benne, hogy minden lehetséges versenyt megnyer, mivel tudja, hogy sorsának szele repítette ide.

Dennis Kucinichnek és szőke feleségének, Sandy-nek akkor volt kétéves a kislánya, Jackie, és én voltam a keresztanyja. Dennis meg volt győződve arról, hogy egy másik életben már ismertem Jackie-t, s valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki ebben az életben képes őt kezelni.

Dennis és Sandy mögött feltűnt Sachi.– Szia, mama – üdvözölt, s a szoba azonnal fénybe borult, ahogy az lenni szokott,

valahányszor belépett valahová. Lehajolt, átölelt, és megcsókolta az arcomat. – Boldog születésnapot – mondta, és átnyújtott két díszcsomagolású dobozt. – Ez jobban ki tudja fejezni, mint én – tette hozzá.

Kinyitottam a dobozokat. Az egyik a kedvenc parfümömet tartalmazta (amely egyben Sachi kedvence is), a másikban kávésbögre volt a következő felirattal: SZERETLEK, MAMA, minden reggel.

Maradék koffeinmentes kávémat átöntöttem ebbe a bögrébe, hátradőltem, és a lányomat néztem.

Áradt belőle a szó arról, hogy milyen nagy tömeg volt tegnap este az ünneplésen, s hogy Christopher hogyan bukkant elő a műsoruk kellős közepén egy hatalmas gipsztortából.


Nevetve idézte fel Liberace mesés köpenyét, amelynek megszerzéséért egy valóságos királynő is képes lett volna bármire, és Marvin Hamlisch finom humorát, amellyel a Chorus Line mindaddig ismeretlen nyitányát dedikálta számomra.

Miközben az ünnepség színpadi izgalmait ecsetelte, boldogan néztem őt, és élvezettel nyugtáztam, hogy ez a tiszta, jókedvű virággyermek valóban az én lányom.

Sachi nemzetközi neveltetésben részesült, ugyanis csaknem hatéves koráig velem élt Amerikában, aztán Tizenkét éves koráig az apjával Japánban, és saját kívánságára, az érettségiig angliai és svájci nevelőintézetekben. Nyaranta három hónapot, a karácsonyi és a húsvéti szünidőben pedig hat hetet töltöttünk együtt minden évben. Egy alkalommal ő maga ezt mondta erről: „A valakivel eltöltött időnek a minősége a lényeg, nem a mennyisége.”

Nagyon büszkén néztem most őt. Valami ősi ártatlanság légköre lengte körül. Amikor boldog volt a lelke, olyan örömöt okozott nekem, mint senki más a világon. Majdnem betöltötte már a huszonnyolcadik évét, mégis az volt az érzésem, mintha most lépett volna ki a kamaszkorból. Agyafúrt volt és okos, amikor tudta, mit akar. Hosszú, aranyszínű, selymes haj röpködött szabadon szeplős arca körül, s amikor porcelánkék szemével hunyorított, kisebb hurrikánt kavartak képtelenül hosszú, sűrű szempillái. Naivitásából kedélyes bölcsesség áradt. Sosem fáradt bele a környező világ csodái feletti álmélkodásba, s azokra, akik megismerték, azon nyomban átragadt áradó jókedve.

Olykor valósággal elhűltem, hogy Sachi milyen mélységekig képes megérteni a dolgokat. Mások iránti empatikus készsége láttán el-eltűnődtem, vajon honnan kaphatta ezt a kivételes érzékenységet. Azt hiszem, mindig a szülők értik meg utolsónak gyermekeik jó ítélőképességét, és ez alól én sem voltam kivétel. Sachi azt is mindig pontosan tudta, hogy mit akar közölni, engem pedig általában meg tudott győzni elgondolásairól. Más szóval, bármilyen naivnak tűnt is a lányom, a szívem mélyén mindig pontosan tudtam, hogy tisztában van a cselekedeteivel. Valójában talán ezt találtam én is – mint sokan mások – olyan vonzónak benne. Tudta, hogy ő a fény teremtménye, és az is akart maradni… Ami nem tűnt egyszerűnek, hiszen a környező világ egyre több jelét adta a csüggedésnek.

Sachi is spirituális és metafizikai elvek szerint élt, miként barátainak többsége. Meditáltak, jógáztak és fényt vizualizáltak a megtisztulás és gyógyulás elérése érdekében. Kerülték a gyorsbüfék egészségtelen ételeit, járták a bioboltokat a természetes módon előállított táplálékok után kutatva, kipróbálták a sómentes táplálkozást, a cukor nélküli süteményeket, a méhpempőt és a búzacsírát, hogy még több energiához jussanak.

Mindig tudtam, mikor járt Sachi vásárolni. Olyankor a hűtőszekrény megtelt répalével, biogyümölcsök-kel és – zöldségekkel. Számára a kiadós vacsora jókora fatányérra felhalmozott, nagy adag nyers zöldségből állt citrom- és mustáröntettel.

Ennek ellenére ínyenc szakácsként is megállta a helyét. Párizsban és Tokióban tanulmányozta a haute cuisine-t, és maradékokból is ínycsiklandó fogásokat remekelt. Azon az estén, amikor hirtelen sült csirkeszeleteket tálalt fel vadgombából, vajból, borból, gyöngyhagymából készült mártással, egyszerűen megszólalni sem tudtam. Arra gondoltam, talán felfedezett valami újfajta borjúszerű húst, ám kiderült, hogy egyszerű mélyhűtött csirkemellet használt. Nem szerette, ha a konyhában vagyok, amikor főz, mert a konyha volt az ő tökéletességnek lehetőséget adó birodalma. Főzés közben száraz vermutot kortyolt, amelybe jégkockákat tett, pontosan úgy, ahogyan az európai szakácsokról hallotta. Gyanítom, azért nem szereti, ha a konyhában vagyok, mert nem szeretné, ha bárki is látná, mennyi hizlaló hozzávalót tesz az ételekbe, hogy a kívánt ízhatást elérje.

Egy időben rengeteg sült almát kellett az étrendembe iktatnom. Amikor én készítettem el magamnak, barnacukorpótlón kívül semmi egyebet nem használtam. Egész finom volt. Sachi viszont olvasztott vajat, fahéjat, szerecsendiót, és igazi cukrot használt, amikor ő készítette a sült almát. Semmi nem volt ahhoz fogható. Elvezettel nézte, mennyire ízlik nekem a sült almája, ám egészen felzaklatta, hogy egy alkalommal bementem a konyhába, és megláttam, hogyan is készíti!

Nemzetközi neveltetése miatt Sachi azt tervezte, hogy fordítóként dolgozik az ENSZ-nél. Folyékonyan beszélt, olvasott és írt japánul és franciául, emellett kantoni kínaiul is tudott valamelyest. Számos keleti újságot el tudott olvasni, de az ábécét mindig japán nyelvre tette át. Társadalmi érzékenysége mind a keleti, mind a nyugati kultúrákat illetően kialakult, és olykor értetlenül nézte, hogy a Kelet és a Nyugat milyen nehezen talál közös nevezőt.


Nem sokkal az után, hogy Párizsban befejezte tanulmányait, Malibuban telepedett le. Egy este arról beszélgettünk, hogy mit kezdjen az életével. Emlékszem, éppen gyümölcstortát szeletelt. Meglehetősen mélabús volt, s miközben finoman a tortába vágott, felsóhajtott, és azt mondta:

– Ó, mama, olyan titokzatos az élet, nem?Annyira imádnivaló volt, hogy önkéntelenül felnevettem. Meglepődve rám nézett, és azt

kérdezte:– Mi van veled?– Ne haragudj, kis szívem – mondtam. – Az élet természetesen titokzatos, de mi volna,

ha újra belevágnál a tortába ugyanazon a vonalon?– Ugyanazon a vonalon? – kérdezte értetlenül.– Igen. Vagyis tedd pontosan azt, amit tettél, és mondd ugyanazt, amit mondtál.

Emlékszel, hogyan csináltad?– Igen – felelte. – Mindig emlékszem, hogyan csináltam valamit.Ó, egek, gondoltam. Ebből még lehet valami. Ő pedig minden előkészület nélkül megismételte a „jelenetet”.Hátborzongatóan ugyanúgy történt minden. Rám nézett. Én pislogtam egyet. Éreztem, hogy ez fontos pillanat. Ő is így érezte.– Értem – mondtam.Tétováztam. Továbbmenjek-e ezen a nyomon vagy ne? Továbbmentem.– Nos, tehát – szóltam. – Játszunk egy kicsit. Most vágj bele újra a tortába, és mondd,

hogy „az élet titokzatos”, de próbáld elérni, hogy szomorú legyek, hogy úgy érezzem, megszakad a szíved.

– Rendben – vágta rá habozás nélkül. És minden felkészülés vagy érzelmi ráhangolódás nélkül tétován újra belevágott a gyümölcstortába, és mintha a könnyeit nyelné, megszólalt: – Ó, mama, az élet olyan titokzatos – mintha halálra ítélték volna, és hajnalban bekövetkezne a halála. Tényleg meghatott. A szakma művelejeként arra gondoltam, hogy egek ura, megmondjam-e neki, milyen tehetséges? Kifejező tehetsége teljesen nyilvánvaló volt. Késztetést éreztem arra, hogy folytassam.

– Rendben – mondtam –, most csináljunk valami mást.– Nagyon jó – helyeselt, mivel valószínűleg tudta, hogy nem csupán játszunk, hanem

valóban kikerekedhet ebből valami.– Rögtönözzünk – javasoltam.– Mi lesz az?– Nos, nagyjából a következő. Menj ki. Kopogj az ajtón. Én kinyitom, neked pedig

közölnöd kell velem, hogy egy sérült embert találtál az utcán, és kétségbeesetten könyörögj, hogy segítsek. Hitesd el velem a szavaidat.

– Ó – mondta felderülő arccal. – Csak kopogok az ajtón, és belekezdek?– Aha.– Jó.Kiment és becsukta az ajtót. Hallottam, hogy lemegy a partra vezető lépcsőn. Úgy egy

perc elteltével visszarohant, és dörömbölni kezdett az ajtón. Amint meghallottam a heves dörömbölést, már tudtam, hogyan bontakozik ki az egész.

– Mama, mama – kiabálta. – Nyisd ki! Nyisd ki! Kinyitottam az ajtót.– Ott egy férfi, egy nagyon szimpatikus férfi a Malibu Roadon. Elütötte egy autó, és

segítségre van szüksége. Vérzik, mama. Rengeteg vért veszít, azonnal hívnunk kell a mentőket, mielőtt nagyobb lesz a baj. – A szeme megtelt könnyel, és a karomat rángatta, hogy menjek, nézzem meg. – Kérlek, mama, gyere, nézd meg, ha nem hiszel nekem. Gyere már. Ez nem színjáték. Tényleg ott van. Meg kellene nézned, mielőtt hívod az orvosokat, hogy el tudd mondani nekik, mit hozzanak magukkal. De siess, az az ember nagyon szenved. Tényleg nem színészkedem. Gyere, ne állj már ott.

Nagyon fegyelmeznem kellett magamat, hogy ne rohanjak le a lépcsőn, majd egyenesen ki az utcára. Döbbenten álltam az ajtóban.

Sachi rám bámult.– Mit csinálsz, mama?– Azon gondolkodom, hogy valóban ott van-e az a férfi az utcán.


– Nincs ott, mama – nevetett fel Sachi, és a könnyek eltűntek a szeméből. – Te mondtad, hogy hitessem el veled a történetet. Ugye, sikerült?

– Igen, drágám – feleltem. – Remekül sikerült, különösen, amikor azt mondtad, „Ez nem színjáték”. Nagyon ravasz vagy.

– Ez a színjáték? – kérdezte. Átöleltem, és becsuktam az ajtót.– Ez több mint színjáték – mondtam. – Ez a hihetővé tétel.Sachi visszaszökkent a gyümölcstortához.– A színjáték tehát azt jelenti, hogy elhitetem valakivel, amit mondok, akár igaz, akár

nem?– Igen – sóhajtottam, és Ronald Reaganre gondoltam.– Akkor viszont – mondta Sachi –, talán ezzel kellene foglalkoznom. Ilyesmit csináltam

világéletemben!Lányom életének pályája öt röpke perc alatt megváltozott, és ezt mindketten tudtuk.

Elképesztő gyorsasággal megértette, hogy egy számára természetes kifejezési formába botlott. Csak az volt a kérdés, vajon van-e elég önfegyelme annak belátásához, hogy a színészet több a tehetségnél. Két héten belül beiratkozott Hollywood egyik legjobb színi iskolájába, ahol olyan, már ismert színészekkel és színésznőkkel dolgozott együtt, akik őszinteségük felfrissítésére tértek vissza az órákra. Nem okozott problémát, hogy tudták róla, az én lányom, noha Sachi sosem említette, mindig más hozta szóba. Nemsokára már próbált, szerepeket tanult, feltúrta a szekrényemet jelmezek és kellékek után kutatva, és részletekbe menő, hosszú beszélgetéseket folytatott a jelenetek többi résztvevőjével arról, hogy mit várnak el tőlük másnap.

Apránként jelzéseket kaptam arról, hogy milyen tehetséges a lányom. Ám ennél is fontosabb, hogy az emberek szerettek barátkozni vele. Legtöbb új barátja persze küszködött az életben, furfangos módszerekkel próbáltak kijönni kevés pénzükből, és próbálták megtanulni, hogyan dolgozzák fel a szórakoztatóipar ádáz versengésének emocionális kegyetlenségét. Sachi számára mindegy volt. Tudta, hogy a megfelelő úton jár, és egy nap sikere lesz.

Esetében a színjátszás terápiás értelemben is hasznosnak bizonyult. A Japánban és Angliában eltöltött évek alatt sokat szenvedett attól a kulturális elvárástól, hogy lepleznie kell az érzelmeit. Végtére is Sachi amerikai, nem pedig japán vagy angol. A kettős mérce egyre jobban nyomta a szívét. Szüksége volt arra, hogy kifejezze az érzéseit, mélyben lappangó félelmeit, haragját, tanácstalanságát. Szüksége volt egyfajta tükörre, arra, hogy a felszínre hozza az érzelmeit és indulatait, s szembenézzen velük. A színjátszás tökéletes fórumnak bizonyult számára, és amint eltávolodhatott a „valóságosság” érzésétől, szabadon nekiláthatott kikutatni, hogy ki is ő.

Hamarosan a kaliforniai kultúra pozitív területeinek tevékeny részesévé vált. Hosszú kirándulásokat tett a Calabasas-hegységben, az óceánban gázolt, felderítette a Völgy, Beverly Hills és Santa Monica minden eldugott ösvényét, s rendszeresen látogatta a bio élelmiszert árusító boltokat.

Sosem vonzották a kokainos mulatozások (hála az égnek), és legfeljebb kirt (fehérborból és ribizli szörpből készült italt) ivott vacsora előtt, vagy egy pohár vermutot főzés közben. A színi iskolában megismerkedett egy fiatalemberrel, akinek a családja Santa Barbarában élt, és szabadidejükben együtt járták a hegyeket, vagy táboroztak a csillagos ég alatt.

Kezdetben féltettem a drogosok világától, amellyel, tudtam jól, óhatatlanul megismerkedik Hollywoodban. Japánba is elsősorban azért küldtem tanulni, hogy ezt a problémát elkerülje, kiváltképp, mert jobbára magam is Hollywoodban tartózkodtam. Az apjával már nagyon hamar eldöntöttük ezt a kérdést. Amint Sachi elérte az iskoláskort, közös megegyezéssel messzire vittük Hollywoodtól, mondván, hogy így lehetősége nyílik más kultúrák megismerésére, valamint elkerüljük azt a helyzetet, amely egy filmcsillag gyermeke számára kész tragédia lett volna. Ki tudja, jól döntöttünk-e? Egészen biztosan nagyon sok kuszasággal kellett megküzdenie amiatt, hogy kicsi gyermekkorában nem voltam mellette, és tudtam, milyen magányos néha önmaga keresése, kifürkészése közben. De gyakran beszéltünk arról, hogy ezt a kutatást mindenkinek egyedül kell elvégeznie, s most, hogy láttam túláradó jókedvét, megnyugvást hozott a bizonyosság, hogy boldog ember vált belőle, telve optimizmussal, és hogy a kettőnk kapcsolatából hiányzik az oly sok anyát és lányát kínzó, kellemetlen feszélyezettség.


Egy órán át ünnepeltem Sachi, Dennis és Sandy társaságában. Megbeszéltük, milyen fontos, hogy az ember megünnepelje önmagát. Egyetértettünk abban, hogy mindenki

elérheti az életben a vágyait, ha eléggé hisz bennük. Ha képtelenek vagyunk önmagunk megünneplésére, akkor hogyan tudnánk bárki mást megünnepelni? Aki nem szereti

önmagát, hogyan szerethetne másvalakit? Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor jó érzéseket táplálunk mások iránt is. Nekem ötven évig tartott ennek a lelkiállapotnak az

elérése, és eszem ágában sem volt változtatni rajta, még ha önnön fontosságom megnövekedésével járna is. Én ezt találtam valóságosnak. Számomra ez hozta meg a kívánt eredményt. Úgy éreztem, miként ma is érzem, hogy a pozitív szemlélet megőrzése csupán a

végtelen lehetőségeket kínáló kezdet.


MÁSODIK FEJEZET

Meleg, kötött kosztümbe öltöztem, néhány órára búcsút vettem Sachitól, Dennistől és Sandytől, s átmentem a Bantam Kiadóba.

Elsőként Betty Ballantine-nal, a Találd meg önmagad szerkesztőjével futottam össze. Magamban csak Ő. A.–nak hívtam, mivel őrangyalként vigyázott rám azokban a hetekben, amikor a könyv kilencszázegynéhány oldalát végül 372-re (!) csökkentettük. Betty és férje, Ian Ballantine (a könyvkiadás nagy öregje) a szárnyuk alá vettek, és tartották bennem a lelket, amikor rám tört a félelem, hogy a New York-i értelmiség majd kigúnyol. „írd csak meg a személyes tapasztalataidat” – biztattak. „Ez a te valóságod – mondták –, őszintén beszélj a tapasztalataidról, ebből nő ki az egész. Arról akarunk olvasni, hogy veled hogyan történtek meg a dolgok.” Megfogadtam a tanácsaikat. lant Szörnyecskének neveztem el, mivel képes volt láthatatlan erővel bármiféle helyzetet pozitív valóságba manőverezni.

– Itt vagy végre – üdvözölt Betty, tárt karokkal sietve felém; szív alakú arcát hófehér fürtök keretezték. – Még nagyon sok boldog születésnapot kívánok neked, édesem – mondta sugárzó arccal, mintha valami egészen különleges dolgot közölt volna velem.

– Köszönöm, Ő. A. – feleltem. – Mitől ragyogsz úgy, mintha megütötted volna a főnyereményt?

– Ó – nevette el magát. – Egyre azon törtem a fejem, mit kívánjak neked a születésnapodra, és egyszeriben eszembe jutott. – Fürkésző pillantással végigmért.

– Még sok boldog születésnapot – mondta újra, nyomatékkal ejtve a szavakat. – Régi mondás. Mit gondolsz, mit jelent?

Még sok boldog születésnapot, mondtam el magamban a jókívánságot, és akkor leesett a tantusz.

– Arra gondolsz, ez összefügghet azokkal az inkarnációkkal, amelyeket a földi visszatéréseinkhez, azaz születéseinkhez választunk magunknak?

– Meglehet – válaszolta. – A te esetedben mindenesetre rendkívül helytállónak találtam.Ismét elgondolkodtam.– Nem is tudom. Nem azt jelenti inkább, hogy reméled, minden elkövetkező születésnap

boldog lesz?– Nos, lehetséges – mondta vitatkozó hangon –, csakhogy ha már itt vagyunk, akkor

viszont mire utalnak a „még sok” szavak?Némán álltam a folyosón. – Mindenesetre – szólaltam meg kis idő elteltével –, ezzel

meg is adtad a következő könyvem címét, amelyet ezzel a születésnapommal fogok kezdeni.

– Helyes – hallatszott a Szörnyecske hangja, aki észrevétlenül megjelent mögöttem. – Mikor kapjuk meg?

– Amint lefut a show-műsorom, amelyet hamarosan bemutatok. Felajánlottak egy filmszerepet, de azt hiszem, azt elhalasztom. Egy ideje újabb és újabb ötletekre ébredek éjszakánként. Csak azt nem tudtam, hogyan rendezzem el őket. De azt hiszem, már rájöttem.

A Szörnyecske szélesen mosolygott, és az aprópénzt csörgette a zsebében.– Ti ketten már megint nagyon boldogtalanná teszitek az ügynökömet! – korholtam

őket. – Lassan kezdett megnyugodni, hogy végre visszatértem a szórakoztatóiparba, és akkor ti újra előbukkantok.

Átkaroltuk egymást, és meg voltam róla győződve, hogy még egy évig biztosan nem állok felvevőgép elé. Valahányszor tisztán láttam valamit, amit a magam szempontjából fontosnak tartottam, mindig hamar döntöttem.

A folyosón felénk tartott Jack Romanos, a Bantam egyik szerkesztője, és Stuart Applebaum, a közönségszervezés főnöke, aki előző nyáron végigkísért könyvem bemutatókörútján.

– Mindenki készen áll – közölte Jack. – Menjünk, kezdődhet a születésnapi ünnepség.Beléptem a nagy konferenciaterembe, ahol több tucat intelligens, irodalmat kedvelő

ember várt rám kíváncsian, pezsgőspohárral a kezében.


Jack felállt egy székre, és azt ecsetelte, hogy milyen aggodalmasan készültek egyesek a Bantamnél a Találd meg önmagad megjelenésére, majd hozzátette, hogy amennyiben a könyv fogadtatását jelzésnek tekintjük arra nézve, hogy mit akarnak manapság olvasni az emberek, akkor meg kell állapítanunk, hogy az olvasóközönség több lépéssel a kiadó előtt jár. Ezt követően Lou Wolfe, a Bántam elnöke átnyújtott tizenkét rózsát és egy gyönyörű díszdobozban a Találd meg önmagad keményfedelű és papírfedelű kiadásának egy-egy bőrkötéses példányát. Mindenki tapsolt, és várta, hogy mondjak pár szót. Az órámra pillantottam. Délután 3 óra 55. Két perc múlva lesz a születésem időpontja. Egy spirituális vezetőtől hallottam, hogy az energia, amelyet az ember a születésnapján kap, azért olyan nagy, mert a nap és a társbolygók ugyanazt az együttes energiát bocsátják ki, mint a megszületés pillanatában. Ez az energia az ember „sajátja”. Annak gondolati kivetítéséhez áll rendelkezésére, amit az elkövetkező években meg akar valósítani. 1983-ban felmentem egy coloradói hegytetőre, és pozitívan „kivetítettem” azt, amit el akartam érni: a Becéző szavak, az Oscar-díj, a Találd meg önmagad és a Broadwayn bemutatandó műsorom sikerét. Megpróbáltam kirekeszteni a gondolataimból minden kételyt és félelmet. „Tudnom” kellett, hogy az, amit gondolatban kivetítek, meg fog valósulni. Minden a kivetítésnek megfelelően történt. Most ott álltam a Bantam munkatársai előtt, és az egy évvel korábbi kivetítéseimre gondoltam. Ezúttal nem hegytetőn álltam, s nem voltam egyedül, tehát felálltam egy székre, és köszönetet mondtam mindenkinek. Arról beszéltem, amit egy évvel korábban pontban 3 óra 57 perckor tettem, és megkértem mindenkit, hogy egy percen át így, együttesen küldjenek felém pozitív gondolatokat azzal a könyvvel kapcsolatban, amelyet távozásom után azonnal elkezdek írni. Nem hajtotta le a fejét senki, de majdnem mindenki behunyta a szemét. Egyesek valószínűleg arra gondoltak, hogy megőrültem, ennek ellenére megtették, amit kértem, és volt már annyi tapasztalatom a közönséget illetően, hogy éreztem: az itt egybegyűltek őszintén minden jót kívánnak nekem.

Egy percig álltunk így szótlanul, s én magamba szívtam mindazt a pozitív jóakaratot, amelyet a teremben éreztem. Egyfajta közös kivetítés volt ez.

Egy perc elteltével, amikor hivatalosan egy évvel idősebb lettem, megtapsoltam őket, és megköszöntem, hogy velem tartottak, majd kimentem, és beszereztem néhány jegyzettömböt és új golyóstollakat.

Betty és Ian biztos volt abban, hogy nem kell majd noszogatniuk engem, én pedig elégedettséget éreztem, amiért tudtam, mi lesz a dolgom a következő évben.

Amint hazaértem, felhívtam Mortot, elmondtam neki, mit tervezek, de ő hamar letette a telefont.

– Most nem érek rá – mondta. – Az emlékirataimon dolgozom. Nincs időm beszélgetni veled.

Betty és Ian Ballantine mindent elkövetett annak érdekében, hogy rávegyen, írjak többet anyámhoz és apámhoz fűződő kapcsolatomról. Azt mondták, nagyon szeretnék tudni, hogy a gyermekkorom hogyan befolyásolta az életemet, és milyen volt a viszonyom a szüleimmel. Ellenálltam a kérésüknek, mivel nem akartam fivérem, Warren magánéletébe beavatkozni. A szüleim nem bánták, ha közös életünkről írtam; voltaképpen nagyon örültek, amikor azt hallották, hogy milyen fontosak voltak számomra.

Értettem, mit akar Betty és Ian, ezért fontolóra vettem a dolgot. Az ember ötvenedik születésnapja kétségkívül a számvetés ideje. Az én gondolkodásom azonban némiképp másfajta úton haladt, mint az övék. Az nem vonzott, hogy egyszerűen csak több mindent hányásszak elő a gyermekkoromból, annak kibogozása viszont nagyon is érdekelt, hogy a szüleim és én vajon mit jelentettünk egymás számára jóval azelőtt, hogy megszülettem. Ezért volt rám olyan nagy hatással a Betty által sugallt cím. Talán hihetetlennek tűnik, de anya, apa és én erről is beszélgettünk. Akkor kezdődött, amikor elvittem nekik a Találd meg önmagad kéziratát. Anyám nem sokkal azelőtt esett át egy szürke-hályog-műtéten, ezért nem tudott olvasni. Azt akartam, hogy egyszerre tudják meg, mit írtam. Tehát leültettem őket, és három napon át felolvastam nekik. Megígérték, hogy a leghangosabbra állítják a hallókészüléküket, és amíg be nem fejezem, nem vitatkoznak sem egymással, sem velem. Közöltem velük, hogy a könyvet nekik ajánlom, ezért szeretném, hogy ők ismerjék meg elsőnek a tartalmát.

– Mi tudjuk meg elsőnek? – kérdezte anyám. Előre sejtettem, hogy ő ezt fontosnak tartja.


– így van – feleltem, de közben azon tűnődtem, vajon megdöbbennek-e, amikor rájönnek, hogy ezúttal mire vállalkozott a lányuk.

– Nahát, Shirl – mondta anya –, ez csodálatos. Apád és én nagyon figyelünk, mert tudjuk, mennyire megterheli a felolvasás a hangszálaidat.

– Oké, Kismajom – szólt apa. – Kezdj hozzá. Vajon milyen újdonságokat hallunk magunkról ezúttal?

Kedélyesen mosolygott, mintha rendkívüli módon élvezné, hogy minden könyvemnek ő a főszereplője. Nagyon fontosnak tartotta a befolyást, amelyet – tudta jól – rám gyakorolt, és a tudat, hogy minderről a nagy nyilvánosságnak is beszámolok, némiképp enyhítette saját életének beteljesítetlen lehetőségei miatt érzett csalódottságát. Sok kalandos vállalkozásba kezdhetett volna, de visszafogta ösztönző vágyait („amelyek talán sehová sem vezettek volna”), hogy eltartsa a családját, jó férj és jó apa legyen. Ifjúkorában jóval azelőtt, hogy anyát feleségül vette, a hegedűművészi pálya elején járt, amikor egy híres tanár felfigyelt rá a virginiai Front Royal műkedvelő szimfonikus zenekarában, és felajánlotta, hogy magával viszi Európába, tanítja és elindítja szólistakarrierjén. Apa azonban nemet mondott, mert attól félt, hogy a talán hosszú évekig tartó zenei tanulmányok után sem jut végül messzebbre a Broadway valamelyik revüszínházának zenekari árkánál.

– Durva versengés folyt, Kismajom – mesélte egy alkalommal. – Abból nem lehetett volna megélni. Nem engedhettem meg magamnak, hogy bárkitől is függjek. Igaz, láthattam volna Európát, előkelő társaságokban vacsorázhattam volna, de ha belementem volna, sosem találkoztam volna édesanyáddal, nem vettem volna feleségül, s nem lett volna nekem Warren és te. Azt hiszem, mégiscsak jól döntöttem.

A történet mélyén mindig is ennél rejtettebb okot sejtettem, valamit, ami sokkal erősebb volt a versengéstől való félelemnél, de sosem tudtam kitapintani, mi lehetett az. Apám pályát illető döntéséhez kétségkívül nem volt semmi közöm. Ennek ellenére, amikor kamaszkoromban először hallottam tőle a történetet, éreztem benne valami kikerülhetetlenséget. Voltaképpen mindenben, amit az életében tett, jelen volt egyfajta kikerülhetetlenség, s annak természetesen már én is részese voltam. Valahányszor elnéztem apát, mindig azt éreztem, hogy a kapcsolatunk úgyszólván eleve el volt rendelve.

Anyámmal kapcsolatban is ugyanezt éreztem. Mintha ő maga választott volna úgy, hogy megismerkedik apával, és feleségül megy hozzá. A kettejük kapcsolatában erős eleve elhatározottság érződött. Én legalábbis mindig így láttam.

Anyám sokszor elmesélte a pillanatot, amikor Kanadában elbúcsúzott az anyjától. Még serdülő volt, amikor az apja meghalt. Rajongott érte, s a halála után minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen az anyjának felnevelni a többi gyereket (két lányt és egy fiút). Anyára hárult a felelősség jó része. A Maryland College-ba jött színművészetet tanítani, s itt ismerkedett meg egy oktatás- és pszichológiaprofesszorral. Ira Owens Beaty volt a neve. Intelligens, szellemes férfi volt, nagyszerű értékeket követett, jó volt a humorérzéke, és anyám beleszeretett. Valami késztetést érzett, hogy feleségül kell mennie hozzá.

Elvitte szerelmét Kanadába, hogy bemutassa a családjának. A férfi anyja is velük tartott, és amikor az amerikai, új életre készülődő anyám éppen az anyjától búcsúzott, döbbenten hallgatta az autóban rakodó Ira és zsarnoki anyja között kirobbant, durva szóváltást. Anyám elmondta nekem, hogy akkor érzett először félelmet. Tudta, hogy apának „boldogtalan” gyermekkora volt, s most már higgadtan tekintett apa életének egynémely drámai eseményére.

– Vajon hibát követek el? – idézte fel akkori tépelődései. – Nem tudni, miféle sérüléseket okozhatott az a nő a fiának, és azokkal majd mind nekem kell megbirkóznom. – Azon tűnődött, hogy összekösse-e az életét olyasvalakiével, akinek ilyen anyja van.

De már nem tudott változtatni semmin, mesélte. Úgy döntött, meg kell tennie ezt a lépést, nemcsak azért, mert szerette ezt a férfit, és mert túlságosan mélyen érintette a kapcsolat, hanem mert úgy érezte, hogy apának szüksége van rá. Anya egész életében mindig is kész volt az önfeláldozásra, ha úgy érezte, hogy másoknak szükségük van rá.

Beült tehát az autóba, új családja mellé, amelynek a házasság révén hamarosan ő is a tagja lesz, és végigszenvedte a gyötrelmes utat Virginiába.

Egyfajta késztetés hatására viselt el minden egyes mérföldet. A dinamika, amelyet az apával való találkozás hívott életre, valamiképpen kikerült az irányítása alól. Egyszerűen tudta, hogy helyesen cselekszik, jóllehet sok minden bizonytalannak tűnt. Azt mondta, érezte „ezt a késztetést”, hogy végigcsinálja. Nem volt képes cserbenhagyni senkit. Aztán, amikor Warren és én megérkeztünk, már megértette, miért.


Engem mindig is érdekelt ennek a „késztetésnek” az eredete. Sorolni lehetne persze a lélektani magyarázatokat: az önfeláldozás szükségességének érzése, vonzódás a káoszhoz, vonzódás egy ingatag, olykor heves kitöréseket produkáló, új családhoz. Emlékszem a jelenetre, amikor apám anyja hatalmas serpenyővel a kezében kergeti a férjét Front Royal-i házuk körül azzal a feltett szándékkal, hogy fejbe veri; ugyanakkor anyám Kanadában eltöltött éveit a fegyelmezettség, a higgadtság és a rendkívüli udvariasság légköre jellemezte. Számos bonyolult oka volt annak, hogy anya és apa a közös élet mellett határozott, nem utolsósorban persze az, hogy szerették egymást. Én azonban mindig is sejtettem, hogy a kapcsolatukban ezen kívül is van valami finom mozzanat. Hogy mást ne mondjak, egész kicsi korom óta jó néhányszor törtem a fejem azon, hogy nem örökbefogadott gyerek vagyok-e. Azon kívül, hogy a lányuk voltam, próbáltam keresni egyéb mozzanatot is. Ez a legélénkebb gyermekkori emlékeim közé tartozik. Látszólag semmi ok nem volt arra, hogy a pszichológusok által az „árvák lelki jelenségeinek” nevezett jellemző tünetek kiütközzenek rajtam. Mégis gyakran megesett, hogy csak ültem, néztem a szüleimet, és az járt a fejemben, hogy valójában kik ők. Akkor még nem tudtam, mit jelent ez. Ma már, azt hiszem, tudom.

Leültem tehát a virginiabeli Arlingtonban lévő otthonunk napos szobájában, ahol a fonott székek nyikorgása olykor zavarta hallókészülékkel figyelő szüleimet, és nekikezdtem a Találd meg önmagad felolvasásának. Apa átengedte nekem a pipaállvány melletti fonott székét, anya pedig citromos teát hozott egy finom porceláncsészében. Csillogó, kíváncsi szemmel hajoltak előre, szájuk sarkában mosoly bujkált. Abban maradtunk, hogy addig olvasok hangosan, lassan, amíg elfáradok. Úgy napi öt órán át olvastam három napig. A szájuk is tátva maradt, amikor egy nős, angol parlamenti képviselővel folytatott viszonyomat ecseteltem, s hogy milyen hasztalanul dörömböltem szigorúan zárt gondolkodása ajtaján, hogy hogyan kerestem a megvilágosodást spirituális felderítő utakon, hogy milyen kíváncsi voltam a reinkarnációra és a spirituális transz-channelingre, amelynek segítségével a túloldalon tartózkodó entitásokkal beszélgettem, amikor Peter Sellers elmondta tulajdon halála körülményeit, és hogy mennyire vonzotta a szeretetteljes fehér fény, meg amikor az Andokban tett utazásomat írtam le, ahol olyasvalakivel beszélgettem, aki arról számolt be nekem, hogy a Fiastyúk csillagképből származó, földön kívüli lényekkel találkozott, és hogy hogyan érlelődött bennem a meggyőződés, hogy mindannyian éltünk már korábban, és újabb életeket fogunk élni, hogy saját testen kívüli élményem segített megerősíteni bennem sok kérdésre a választ – a tapasztalatból levonható legbiztosabb tudást.

A harmadik nap végén elolvastam az utolsó oldalt is, és letettem a kéziratot. Felnéztem anyára és apára. Mindketten sírtak. Azon tűnődtem, vajon megbántódtak-e.

– Nos, Kismajom – szólalt meg apám –, bevallom, büszke vagyok rá, hogy ismerlek. – A könnyeivel küszködve megpróbált tovább beszélni. – Ezzel a kézirattal akár PhD-t is szerezhetnél – mondta. Aztán elhallgatott.

Anyához fordultam.– Ó, Shirl – szólt –, micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy ezt megírd. Jó részét nem is

értem, de mondok neked valamit. – Hosszú ujjaival letörölte a könnyeit, és kiegyenesedett a székében, miközben blúza fodros gallérját babrálta. – Tudod – folytatta –, most értettem meg apám arckifejezését a halála pillanatában. Beszéltem már neked erről valaha? – kérdezte.

– Nem sokat – feleltem. – Legalábbis nem részletesen.– Nos – fogott bele –, teniszeztem a barátaimmal. Tudtam, hogy apám beteg, de nem

voltam felkészülve arra, ami bekövetkezett. Kiküldött értem valakit. Hogy miért értem, és nem a többiekért, azt nem tudom. Mindenesetre bementem hozzá. Emlékszem, mennyire bántott, hogy miattam marad félbe a teniszmeccs. Apa az ágyban feküdt. Felpillantott, amikor beléptem, és intett, hogy üljek le mellé. Leültem. Megfogta a kezem, aztán, mintha csak rám várt volna, megszorította, és az arcomba nézett. Olyasmin ment át, amit nem értettem. Emlékszem, ideges voltam és kuncogtam. Sokkal jobban szerettem volna kint teniszezni a többiekkel. Azóta is bűntudatom van emiatt. Apám szemében üdvözült csillogás jelent meg. Azóta sem láttam ilyet soha. Aztán, nyitott szemmel, úgyszólván átalakult – a szépségnek olyan kifejezése jelent meg az arcán, hogy elállt a lélegzetem. Azt mondta: „Kicsikém, ez olyan gyönyörű, olyan nagyon gyönyörű”. Majd becsukta a szemét, és meghalt.


Miközben visszaemlékezett, anyám a messzeségbe révedt, egészen a hatalmába kerítette élete egyik jelentős eseményének felidézése. Amikor visszatért a jelenbe, egy ideig kissé zavartnak látszott.

– Gondolod – kérdezte –, hogy azt láttam, amint apám lelke elhagyja a testét, és amit „olyan gyönyörűnek” nevezett, ugyanaz volt, mint amiről Péter

Sellers és a könyved más szereplője is beszámolt? Ő is azt a fehér fényt látta vajon, mint amiről a többiek beszéltek? Mi másért mondta volna, hogy olyan gyönyörű? Vajon azt jelenti-e ez, hogy a haláltól nem kell félni, és az öregeknek, mint apád meg én, egyáltalán nem kellene annyira szoronganiuk a halál miatt?

Meg sem tudtam szólalni. Mit mondhat az ember annak az asszonynak, aki életet adott neki, amikor ilyen őszintén, ilyen nyíltan beszél a halálról? Ott ült velem szemben az én drága, önfeláldozó próbakövem, ez a törékeny, nyolcvanéves teremtmény, akinek csaknem havonta eltörik valamelyik csontja, aki tudja, hogy a napjai meg vannak számlálva, aki esténként azon tűnődik elalvás előtt, hogy másnap vajon felébred-e, s aki engem kérdez arról, hogy mire számíthat, mert felismeri és elfogadja, hogy közel kerültem egy másik dimenzió valóságához, és ez valószínűleg azt jelenti, hogy olyasmi, mint az ő halála, nem létezik. Ilyen csodálatos, elmondhatatlanul nagy bátorságra nem számítottam. Nem jött ki hang a torkomon.

Apa sietett a segítségemre, mert rájött, mit kell tennie.– Rendben van, Kismajom – szólt határozott hangon –, most pedig én mesélek el

valamit, amit soha senkinek nem mondtam el, még az édesanyádnak sem.Hátradőltem. A szüleim újabb és újabb meglepetésekkel szolgálnak nekem.– Emlékszel – kezdte apám –, amikor úgy tizenkét vagy tizenöt évvel ezelőtt

autóbalesetem volt?– Emlékszem – feleltem.– Nos – folytatta –, akkor éjjel én meghaltam. A szó szoros értelmében meghaltam. A

kiérkező mentőorvosok szemében halott voltam. Láttam a rendőröket, akik megjegyezték, hogy újabb részeg autós harapott a fűbe. De nem a testemből láttam őket. A testemen kívül voltam. Egy testem feletti helyről néztem végig a jelenetet. Láttam, hogyan sürgölődnek körülöttem, de tudtam, hogy nem haltam meg. Éreztem, amint elhagytam a testemet, és lebegtem. Láttam lent a saját testemet. Emlékszem a körülöttem lévők beszélgetésére. És akkor gyönyörű, fehér fényt láttam magam fölött. Képtelen vagyok leírni, mit éreztem. A fény meleg volt, szeretet áradt belőle, és valóságos volt. Valóságos volt, az Isten volt, vagy valami ilyesmi. Soha semmit nem akartam úgy, mint a felé a fény felé menni. Készen álltam folytatni utamat a fény felé, de akkor eszembe jutott az édesanyád és Warren. Tudtam, hogy szükségük van rám. Tudtam, hogy nem hagyhatom itt őket. Tudtam, hogy vissza kell térnem a testembe. Rád nem gondoltam, Kismajom, mert tudtam, hogy neked nincs rám szükséged. Nekik azonban igen. Amint kételkedni kezdtem a távozásban, éreztem, hogy visszatérek a testembe. Hirtelen nehéznek, összetörtnek és fájdalmasnak éreztem a testemet. Nem tudom, menynyi ideig tartott mindez, de amikor kinyitottam a szemem, körülöttem mindenki meglepődött. Így aztán, amikor testen kívüli élményekről, Peter Sellersről meg a testtől különálló léleklényről beszélsz, pontosan tudom, miről van szó, hiszen velem is ez történt.

Amikor elhallgatott, anya úgy nézett rá, mintha most látta volna először, megértett mindent, ami elhangzott.

– Igen – szólt anya –, értek mindent, amit mondasz. Miért nem beszéltél erről nekem?– Azért – mondta apa, miközben megtömte a pipáját –, mert nem akartam, hogy te vagy

bárki más azt higgye, megbolondultam. Ha Shirley nem írta volna meg ezt, akkor megőriztem volna magamnak a történetemet. És még valami, Scotch (így nevezte anyámat, ami alighanem inkább anyám gyökereire utalt, nem pedig a férje italozási szokásai iránt tanúsított magatartására), sokat szidtok azért, hogy rengeteget alszom, pedig olyankor csak azt szeretném kicsit visszahozni, ami évekkel ezelőtt történt velem.

Ez valóban meglepő bejelentés volt. Anya szája tátva maradt, abban azonban nem vagyok biztos, megértette-e, hogy apa szándékos spirituális utazásról beszél. Mindenesetre így felelt:

– Én ennek ellenére úgy gondolom, korábban kellene felkelned, hogy rendbe hozd a szobádat. Jókora felfordulás van ott, és az egész házat belepi az onnan szálló por.

– Most pedig, Kismajom – szólt apa –, még valamit el akarok mondani neked. Tudod, mennyi ideig tanultam filozófiát a John Hopkins Egyetemen?


– Ühüm.– Nos, ott azután, hogy egész héten az előírt tananyagot tanultuk, minden vasárnap

délelőtt összeültünk, és olyasmiről beszélgettünk, amiről te is írsz. Emlékszem, mindenkinek volt egy-két története arról, hogy elhiszi vagy megtapasztalta ezeknek a más dimenzióknak a létezését. Szerintem csak az ostobák jelentik ki kategorikusan, hogy ezek nem léteznek. Jól emlékszem, a kollégium felügyelője azt mesélte el, milyen víziója volt a fia haláláról. Jóképű fia volt, a II. világháborúban szolgált, és ez az ember egy éjszaka azt látta, hogy a fia megjelenik az ágya lábánál. Halálra rémült, mert a fiú valóságos volt. Pedig tudta, hogy Európában szolgál. És a fiú megszólalt, hogy nem, ő most itt van, azért jött, hogy elbúcsúzzon, mivel épp most halt meg. Az öreg kiugrott az ágyból, és átjött hozzám az éjszaka kellős közepén, hogy mindezt elmesélje. Gyanítottam, mi történhetett, de nem voltam benne biztos. Az öreg egy hét múlva táviratot kapott, amelyben az állt, hogy a fia meghalt, mégpedig pontosan abban az órában, amikor az ágy lábánál megjelent.

– És te mit gondolsz erről az egészről, apa? – kérdeztem, pedig soha nem hittem volna, hogy éppen a szüleimmel fogok ilyesmiről beszélgetni.

– Hát – szólt apám, aki nagyon élvezte, hogy kapcsolatunkba bekerül a metafizika is –, azt gondolom, hogy nyitottnak kell lennünk minden iránt, ami megtudható. Te itt bevilágítasz egy ösvényt, hogy megbeszélésre alkalmasabbá tedd ezt a dolgot. Olvasd csak továbbra is a Platónodat, Szókratészedet vagy akár Freudot és Jungot. Hogyan tudhatnánk meg bármit is, ha nem járunk utána? Természetesen nem magyarázhatjuk meg ezeket a dolgokat a jelenleg alkalmazott terminológiával, de ki tudja, hogyan változik meg ez a szókészlet? Senki sem hitte volna, hogy mikrobák mászkálnak a bőrön, amíg elő nem állt valaki a mikroszkóppal. Mindannyian önmagunk mikroszkópjai vagyunk.

Felálltam, nyújtóztam egyet, és a jól ismert nappali ablakához mentem, hogy kinézzek. Ereztem valamit is a szüleimnek ebből a metafizikai igazság iránti érdeklődéséből, miközben felnőttem? Vajon ők jelentik a magyarázatot arra, hogy ezt a fajta gondolkodást ilyen könnyen elfogadhatónak és izgalmasnak találom? Vajon Ira és Kathlyn Beaty a háttérből nagyon is fontos szerepet játszott abban, hogy ez a szellemi vonzalom kialakult bennem? Tisztában voltam azzal, hogy az együtt töltött évek során inkább reagáltam az érzéseikre, mint a szavaikra – az emocionális igazság számomra elevenebb és nagyobb hatású volt, mint a szellemi. Az azonban soha, egyetlenegyszer sem fordult meg a fejemben, hogy talán ugyanazokról a lehetőségekről gondolkodnak, mint én. S én még azt hittem, én vagyok az egyetlen.

Anyám engem nézett, ahogy az ablaknál állok.– Emlékszel még a régi Bibliádra, Shirl?– Emlékszem – válaszoltam. – Miért?– Mindig azt olvastad, és aláhúztad benne a kedvenc soraidat – mondta. – Itt van nálam,

ha meg akarod nézni. Kislánykorod óta érdekel téged az életnek ez a spirituális oldala.– Tényleg? – kérdeztem csodálkozva, mert erre nem emlékeztem.– Igen. Nem érdekelt különösebben a vallás, a templomba járás, meg ilyesmi. Azt

akartad megtudni, mi van a mögött, amit tanítanak. Nagyon szerettél Krisztusról olvasni. Emlékszem, spirituális forradalmárnak nevezted.

– Komolyan? – álmélkodtam.– Komolyan – felelte anyám büszkén. – A barátaid a templomba mentek, te viszont

könyveket olvastál a vallásról. Tudod, Warren is meg te is már azelőtt tudtatok olvasni, hogy iskolába jártatok volna. Apa és én minden este felolvastunk neked, amíg megtanultál egyedül olvasni. Kielégíthetetlen volt a kíváncsiságod. Szüntelenül kattogtak a fejedben a kerekek.

Igen, a könyvekre emlékeztem, és a közös beszélgetésekre is.Anya gyakran beszélt arról, milyen fontos elgondolkodni önmagunkról, és tisztelni a

természetet. Számtalanszor javasolta, hogy tegyek hosszú sétát a házunktól nem messze csörgedező patak partján, ahol a madarak, a fák és a futó víz társaságában magamba mélyedhetek. Kiskamasz voltam, amikor egy boldogtalan szerelem miatt bánkódtam, és anyám így szólt hozzám: „Shirl, ne szomorkodj tovább a miatt a fiú miatt. Hidd el, nem ez az igazi boldogtalanság. Menj, állj egy fa alá, és gondolkodj el önmagádról. Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy »meg akarj állapodni«. Egyáltalán nem foglalkozol a természet csodálatos világával. Többet tudsz meg önmagádról, ha hagyod, hogy a természet tanítson.”

Apa pedig, aki maga is tanár volt, hivatásának tekintette a tanítást. Hitt abban, hogy a tudás hatalom. A tudás szabadság. Élete sarokkövének tekintette, hogy egy ifjú elmét az


igazság keresésére ösztönözzön. Hivatásának nem csupán választott pályáján, tanárként, igazgatóként és a virginiai iskolák szakfelügyelőjeként próbált tökéletesen eleget tenni, hanem otthon, a családban is. Nem tudtam olyan kérdést feltenni, amelyet egyszerű kézlegyintéssel intézett volna el.

Pipára gyújtott, egyik lábát átvetette a másikon, mintha előadásba fogna.– Kismajom – mondta –, meg tudnád-e határozni a „nevelődés” és a „nevelni”

szavakat?– Nem – feleltem. – Sosem gondolkoztam ezen.– Az education és az educate szavunk a latin ed ('-ból, – ből’) és a ducere ('vezetni')

szavakból ered. Az educare azt jelenti, kivezetni valahonnan, vagy előhozni valamit, ami belül van. Hogyan értelmezed te ezt?

– Nem tudom. Talán azt jelenti, hogy az ember kihozza magából a már meglévő tudást.Apa kedvesen elmosolyodott.– Jelentheti ezt is. De hogyan értelmezed?– Nos, ha valójában nem halunk meg soha, ha csak kilépünk a testünkből, ahogyan te a

baleseted után, és folyvást új testben térünk vissza, vagy reinkarnálódunk, akkor ezt nyilván sokszor megtettük már.

Ha pedig ezt sokszor megtettük már, akkor mindannyian rengeteg ismerettel és tapasztalattal rendelkezünk korábbi életeinkből. Tehát az ókoriak talán azt ismerték fel, hogy a nevelés egyszerűen csak ahhoz segíti közelebb jutni az embert, amit korábban már tudott. Lehet, hogy magasabb szinten álló énjeink már mindent tudnak. Nem ebben hitt Platón és Szókratész is? Apa elgondolkodott.

– Igen – szólt –, azt hiszem, így is meg lehet fogalmazni. Platón azt állította, hogy léteztek más civilizációk is, mint például az atlantiszi. Lehet, hogy imaginárius víziója volt, vagy az is lehet, hogy az azokból az időkből származó korábbi tudása alapján beszélt. Nem tudom, mi a különbség a kettő között. A képzelőerő talán nem más, mint az emlékezet egyik formája. Számos nagy gondolkodó állította, hogy olyan intuícióval vagy irányítással rendelkezik, amelyet nem tud szavakkal kifejezni, ezt aztán erőnek vagy Istennek vagy az igazság egyfajta magasabb rendű felismerésének nevezte el, amelyhez a sugalmazott hit mennyiségi ugrására volt szükség. Carlyle így mondta: „A kifürkészhetetlen VALAMI, ami nem MI vagyunk”. Matthew Arnold pedig ezt nevezte úgy, hogy a „nem mi magunk”, ami bennünk és körülöttünk van.

Még sosem hallottam apámat így beszélni. Ugyanaz az ember ő, akit magamban előítéletes bigottnak neveztem, amikor megátalkodott módjára „niggerként” emlegette a feketéket? Ez az az ember, akiről azt hittem, hogy elitta az agyát, és emiatt néha még sírtam is?

– A műveszettel ugyanez a helyzet – szólalt meg anyám. – Ki tudhatja, honnan ered a nagy művészet? Ki tudja, mi az ihlet és a tehetség?

– Szerinted mi, anya? – kérdeztem.– Szerintem minden Istentől jön – felelte.– Jó, de akkor micsoda Isten? – kérdeztem.– Nem tudom – felelte. – De azt tudom, hogy van. Apa erélyesen megköszörülte a

torkát. Mindig így tett, amikor valami rendkívüli módon érdekelte.– Mire akarsz kilyukadni, Kismajom? – kérdezte őszinte kíváncsisággal az arcán.Igyekeztem gondosan megválogatni a szavaimat. A lehető legegyértelműbben szerettem

volna kifejezni a gondolataimat, noha tisztában voltam azzal, hogy nem sok szó áll rendelkezésemre érzéseim megfogalmazásához.

– Nos – kezdtem –, mivel manapság olyan sok új elképzelés lát napvilágot, el szoktam gondolkodni azon, hogy valóban újak-e, vagy nagyon is régiek. Azon szoktam gondolkodni, hogy a régi mesterek voltaképpen nem álltak-e közelebb az emberiség „valóságos” spiritualizációjához, vagyis hogy ők megértették: az ember lelki energiája örök és végtelen. Tudták, hogy a lélek folytonos. Hogy sosem hal meg, hanem ciklikusan újra és újra testet ölt azért, hogy tanuljon és fejlődjön a test földi síkon eltöltött ideje alatt.

– Tehát a reinkarnációról beszélsz – állapította meg apa.– Igen, és ha a lélek minden felhalmozott tudásának és tapasztalatának a hordozója,

akkor a nevelés nem más, mint ennek a már meglévő tudásnak a felidézése.Apa lepöckölt a válláról egy pihét, jeléül annak, hogy fontolóra veszi a kijelentésemet.


– Nézd – mondta –, elfogadom, hogy semmi sem hal meg soha. A kémia tudománya is ezt bizonyítja. Az anyag csupán formát változtat. Egyetértek tehát azzal az állításoddal, hogy a halál után a test az örök lélekké válik, a reinkarnációt illetően viszont, azt hiszem, nem értek veled egyet.

– De apa – mondtam, és éreztem, hogy a hangom megemelkedik, ahogyan gyermekkoromban is, valahányszor meg akartam vele értetni valamit –, te voltaképpen átélted azt, hogy a lelked különvált a testedtől. Hogyan mondhatod, hogy a test lélekké válik?

– Ezt hogy érted?– Nos, ha az ember megtapasztalta a halált, akkor tudja, hogy a halál csupán a lélek

testelhagyásának a tapasztalata, ugye?– Igen.– Akkor tehát, ha a lélek különválik a testtől, miért n e vihetnénk a dolgot egy kicsit

tovább, és miért ne vennénk fontolóra, hogy mit tesz a lélek, miután egy ideig a testen kívül tartózkodott? Vagy ha nincs régi test, amelybe visszamehetne?

– Tudod, Kismajom, azután, amit a fehér fény láttán éreztem, nem vagyok biztos abban, hogy még egyszer vissza akarnék jönni, ha elhagytam a testem.

– Ó – mondtam, és megértettem: a fehér fénynek az a változata olyan csodálatos volt, hogy azután nem szükséges semmiféle jövő.

– Szóval te csak úgy lebzselnél odafönt, örök időkig a fényárban sütkérezve?– Azt hiszem, igen – nevetett fel. – A szobámat ellepő porral mindenesetre nem kellene

törődnöm, ugyebár?– Jaj, Ira, ne komolytalankodj már – feddte meg anyám. – Shirl – fordult hozzám –, ha

hiszel abban, hogy mindannyian éltünk már korábban, akkor ez érvényes rád is meg apádra és énrám?

– Igen – válaszoltam –, pontosan így hiszem. És szerintem a mi családunk – és, ami azt illeti, minden család – egymáshoz szorosan kapcsolódó lelkek csoportja, és ezek azért kapcsolódnak olyan szorosan egymáshoz, mert korábban már számos inkarnációt éltek meg együtt. Szerintem választjuk, hogy együtt legyünk, hogy végigéljük a drámánkat. Választjuk a szüleinket, és szerintem a szülők még a testet öltés előtt kiválasztják a gyermekeiket.

– Úgy gondolod? – kérdezte tőlem anyám döbbenten, ugyanakkor meg is értette mondataim jelentését. – Azt akarod mondani, hogy szerinted te választottál ki apádat és engem a szüleidnek?

– Igen – feleltem –, és úgy hiszem, hogy még a megszületésünk előtt mi mindannyian megegyeztünk abban, hogy egy családban fogunk élni. Szerintem ezért is érezted úgy, hogy mindenképpen feleségül kell menned apához. Amint megismerkedtetek, felsőbb éned azonnal tudta, már megállapodtatok abban, hogy Warren és én leszünk a gyermekeitek.

– Te jó ég! – tört ki anya – Te úgy hiszed, hogy ez előre el volt rendezve?– Igen, de nem Isten által, hanem a mi döntésünk folytán.– Nahát! – hüledezett anya. – Muszáj innom valamit. Ira, kérsz egy pohár tejet?– Most mit szólsz ehhez? – kérdezte apa. – Azok után, hogy a spirituális síkon együtt

terveztük el közös életünket, a főnök még egy italt sem engedélyez.Nevettem, és azokra az inkarnációkra gondoltam, amelyeket ők ketten együtt élhettek

végig. Ha létezik két ember, akik sziámi ikrekként össze voltak nőve, akik egymás tanulási folyamatának katalizátoraiként működtek, hát azok az én szüleim voltak. Olyasféle kapcsolat alakult ki közöttük, mint a Nem félünk a farkastól című dráma George-a és Martháj a között. Nem tudtak boldogan élni egymással, de egymás nélkül sem. A legkorábbi emlékeimben is az maradt meg, hogy egyfajta kísérleti dráma zajlik kettejük között. Nem ismertem másokat, akik ennyire érzékenyen reagáltak volna egymásra. Ám mivel ők az én szüleim, természetesen olyan mély hatással voltak rám, mint bármelyik gyermekre az apja és az anyja. A szüleinkkel együtt megélt emberi dráma (vagy annak az ellenkezője, vagyis teljes hiánya) az életünket leginkább befolyásoló elem. A családon belül zajló dráma óhatatlanul meghatározza, hogy a későbbiekben hogyan tekintünk az életre és a világra.

Ugyanakkor, amennyiben az élet célja a tapasztalatszerzés, a lélek fejlődésének és megértésének jobb megismerése, úgy mindenki, akivel csak kapcsolatba kerülünk, kisebb-


nagyobb mértékben ezt a célt szolgálja. Önmagunk teljes megismeréséhez az emberi sors minden feltárulkozó lehetőségének megtapasztalására szükségünk van.

Az életből levonható, a legalapvetőbb reakcióinkat elindító tanulságok a tekintéllyel, a tehetetlenséggel, az önuralomvesztéssel, az anyagi jóléttel, a félelem kezelésével, a szabadság korlátozásával, a birtokolható javak iránti hozzáállással, az ellenkező vagy ugyanazon nemet illető vonzalmakkal, az élet, a szenvedély, az erőszak és a szeretet közelségével összefüggő érzéseinkhez kapcsolódnak.

Van-e alkalmasabb terep a családnál e tanulságok levonására? A családban létrejövő konstelláció az emberiség nagy családjának mikrokozmoszát jelenti. Ha sikerül a családon belül feldolgozni a problémákat, akkor nagy valószínűséggel megszerezzük azt a képességet, felkészítést, gyakorlatot és türelmet, amely a világot érintő problémák kezeléséhez szükséges.

A családok a karma szempontjából lényegesek.Ebből következik, hogy az ember karmikus követelményei a születéskor, a szülők és az

utódok összekerülése során alakulnak ki. A családi környezetben jelen van minden emberi konfliktus, amely végül a jóakarathoz vagy a jóakarat hiányához, a háborúskodáshoz vezethet. Az erőszakos vagy ellenséges beállítódás, az ezek iránti hajlam magvai a család talaján sarjadnak ki. Ugyanígy a szeretetre vagy az együttérzésre való hajlam is. A szülőknél és gyermekeiknél jobban senki sem tudja, melyek a másik érzékeny pontjai, amelyeknek megérintése bizonyos reakciókat vált ki. A gyanakvás, a félelem és a kételkedés a családi beállítódások közvetlen következménye. Akik önmagunk megismerésére „neveltek” bennünket, azt választották, hogy hozzásegítenek bennünket az élet tanulságainak levonásához. A tanító feladatát az ember a leghatásosabban szülőként láthatja el. Mármint, ha a szülő is és a gyermek is vállalja, hogy közreműködik ebben.

Fordítva is igaz. Nem tanulunk-e vajon éppen annyit a gyermekeinktől, mint amennyit megpróbálunk nekik megtanítani?

A szülők és a gyermekek ideális esetben hozzásegíthetik egymást önmaguk megismeréséhez. Amit aztán odakint, a világban teszünk, ennek a megismerésnek a kiterjesztése. A mindennapi életben ez a minta sajnos túl gyakran eltorzul vagy elhomályosul, aminek következtében nem alakul ki az énünk és a világ problémáinak kezeléséhez szükséges képesség.

Anya két Martinival és egy pohár tejjel jött vissza a konyhából.– Tudom, hogy valami módon úgyis behörpinti a maga whiskyjét – mondta egy

vállrándítással apámra utalva. – Akár úgy, hogy a tejbe önti.Belekortyoltam a Martinimbe, és úgy figyeltem apámat és anyámat, mintha egy remek

helyzetkomikum szemtanúja volnék. Egyre inkább karmikus nézőpontból tekintettem rájuk, felnövekedésem idején azonban számos hatás ért az otthon felfokozott emocionális légkörének köszönhetően.

Először is, gyermekként olykor mulattam, máskor megdöbbentem és zavarba estem drámai és színpadias emberi játszmáik láttán. Sok esetben nem értettem jeleneteik bonyolult kacskaringóit vagy a következmény lényegét, ám idővel megtanultam értelmezni érzelmeik hangnemét és hangulatuk, megnyilvánulásaik finom elmozdulásait.

Akkor nem tudatosult bennem, milyen ragyogó nevelést kapok a másik iránti bánásmód apró mozzanataiból.

Úgy hiszem tehát, hogy későbbi életem során elkerülhetetlenül az így megszerzett tudást és látásmódot hasznosítottam az előadóművészetben.

Másodszor, az otthon látott pozitív és negatív megnyilvánulási módok skálája ösztönzött engem is arra, hogy ki akarjam fejezni önmagamat. Szüleim olyannyira belefeledkeztek tulajdon csatározásaik zárt világába, hogy Warren és én kénytelenek voltunk megkeresni önkifejezésünk sajátos útjait. Az enyém már kiskoromban, a táncórákkal indult, majd a tánc és az írás kifejezési formáiba torkollt.

Esetemben a fegyelem korai kifejlesztése egyenes arányban állt az önkifejezés iránti érzelmi szükségletemmel. A „fegyelmezettséget” egyáltalán nem találtam nehéznek. Ellenkezőleg, éppen ez segített hozzá, hogy hallassam a hangom: szüleim vitathatatlanul a családi élet csillagai voltak, egymást kiegészítő csillagok, Warren és én pedig, a két mellékszereplő, szüntelenül azon dolgoztunk, hogy önmagunkat is csillaggá tegyük. Ha végiggondolom szüleim egymással szemben alkalmazott, kifinomult, magas szintű manipulációs technikáit, elkerülhetetlennek látom, hogy Warren és én olyan pályát kerestünk magunknak, amelynek során magabiztosan alkalmazhattuk ezt a megszerzett


tudást. A szórakoztatóipar lehetőségeit mintha ránk szabták volna. Az önkifejezés pedig olyan fontossá vált számunkra, mint a levegő.

Nem mintha a szüleink nem kínáltak volna alkalmat otthon az önkifejezésre. Egyáltalán nem erről volt szó. Inkább arról, hogy az ő kifejezési formáik árnyékba borították a mi gyermeki önkifejezési képességeinket. A példájukkal tanítottak bennünket, és azzal ösztönöztek, hogy működésbe hozták a túlélést szolgáló érzékeinket. Kénytelenek voltunk a rivaldafénybe állni, már csak azért is, hogy a magunk számára bizonyítsuk valóságos létezésünket. Vágyunk, hogy észrevetessük magunkat, szeretetteljes fogadtatásra és bátorításra talált – mármint valahányszor kisebb szünet állt be az apa és anya főszereplésével zajló színdarabban.

Mint említettem, ma már hiszek abban, hogy a négy szereplő karmikusan előre elrendezte ezt az egészet. Engem pedig ez érdekelt legjobban a hosszú évek során végzett, feltáró munkálataim közül.

– Nekem nagyon tetszik a könyved, Kismajom – szólalt meg apa. – Nem hinném, hogy a metafizikai részekkel bármi probléma lesz. Valahol máshol érzek bökkenőt.

– Igen? – kérdeztem. – És mégis, hol?– Ahol arról a brit politikussal folytatott szerelmedről írsz. Még mindig nős, ugye?– Igen, de azóta voltak más szerelmi ügyei is.– Nos, szerintem az emberek erre lesznek majd kíváncsiak, hiszen végtére is még

mindig a feleségével él.– Komolyan azt hiszed, hogy vihart kavarok vele? – kérdeztem.– Igen, ezt meg kell gondolni. Egyébként ki az a Gerry? – kérdezte apám huncutul

felcsillanó szemmel.– Margaret Thatcher.Apa pocakja remegett a nevetéstől.Késő estig arról beszélgettünk, hogyan és miért írtam a könyvet. A karmikus

túlterheltség éjfél körül kezdett mutatkozni. Mindhárman lefeküdtünk aludni. Már majdnem elaludtam, amikor anya hangját hallottam:

– Te, Ira, bárcsak hallottad volna, miről beszélt Shirley – Szinte éreztem apám megdöbbenését.

– Mi a csodáról beszélsz, Scotch? Te vagy az, akit nem szoktam hallani, de csak azért, mert te sem akarsz engem.

Magukra hagytam őket a karmájukkal, és elaludtam, de közben még átfutott az agyamon, hogy apámnak vajon igaza van-e a Gerry-féle kapcsolatot illetően.

Könyvem amerikai megjelenésének hetén Margaret Thatcher választásokat írt ki Angliában. Egy New York Cityben dolgozó, vállalkozó kedvű, angol újságíró elolvasta a könyvet, jó tréfa csíráját látta benne, ezért, hogy kis életet vigyen az egyébként unalmas választásba, elküldte londoni szerkesztőjének a könyv legzaftosabb fejezeteit, amelyekben leírtam szerelemi viszonyomat a szocialista parlamenti képviselővel, aki nyomdafestékfoltos ballont hordott, a sarkán lyukas volt a zoknija, és az egyik ujjának felső perce hiányzott. London minden újságjának ez került a címlapjára, és a választási harcokban részt vevő valamennyi angol politikust felszólították, hogy mutassa meg az ujjait, és vegye le a cipőjét, ami mögött az rejlett, hogy ha megfelelnek az angol szeretőm leírásának, akkor szavazatokat nyernek, nem pedig veszítenek.

Elegáns parlamenti képviselők vallották be szomorúan, hogy nem felelnek meg a leírásnak, de örülnének, ha megfelelhetnének. Egyikük kijelentette, hogy akár az ujját is megcsonkítaná, ha az segítene. Másikuk közölte, örül, hogy csak az az ujjperc hiányzik. Megint más azt mondta, hogy az illető biztosan Tory, nem pedig szocialista, és Marble a neve.

Amikor londoni újságírók Dallasban kinyomozták hollétemet, arról beszéltem nekik, mennyire sajnálom, hogy a Fleet Streeten többet foglalkoznak „testen belüli” tapasztalatommal, mint „testen kívüli” élményeimmel, de biztosítottam őket afelől, hogy az illető valódi nevét magammal viszem a sírba – hacsak nem döntök egy nagyon közeli reinkarnáció mellett, hogy így járuljak hozzá egy jövőbeli brit választás emelkedett hangulatához.

Apa a maga régimódi, vidéki fiús bölcsességével pontosabban találta fején a szöget, mint gondolta volna.


HARMADIK FEJEZET

Amikor a Bantamtől hazaértem,.Sachi, Dennis és Sandy éppen az előadásomhoz öltözködtek. A nappaliba tartottam, amikor Simo megállított.

– Az édesanyja telefonált – közölte velem. – Azt hiszem, valami baj lehet. Megkért, hogy ne mondjak semmit, nehogy elrontsam a születésnapját, de úgy gondolom, mégis jobb, ha tudja.

– Miféle bajról van szó? – kérdeztem riadtan. – Mi történt?– Nem tudom. Az édesanyja éppen akkor jött meg az orvostól – felelte Simo

bizonytalanul.Igyekeztem megőrizni a nyugalmamat. Azok közé a pillanatok közé tartozott ez,

amelyek fel-felötlenek az emberben, ám amelyekre szerintem képtelenség felkészülni.A telefonhoz mentem, és tárcsáztam. Anyám vette fel.– Anya? – hallottam jó hírekért könyörgő hangomat. – Mi a helyzet? Hogy vagytok?– Boldog születésnapot, édesem – mondta. – Szép napod van? Képzeld, Malibuba

küldtem az ajándékodat.– Igen, anya, tudom – válaszoltam. – Köszönöm. Nagyon tetszik a levendulaszín, és

milyen finom puha a kardigán.Elhallgattam.– Figyelj rám, édesem – kezdte anya. – Nem szeretnélek éppen most, ezen a napon

felizgatni, de nemrég jöttem haza az orvostól. EKG-vizsgálatot végzett. Egyszerű rutinellenőrzésnek indult, de a vizsgálat közepén a szívverésem egyszeriben lelassult. Készítettek egy röntgenfelvételt is, és kiderült, hogy a tüdőmből egy rög a szív felé tart. Így aztán az orvos beutalt a kórházba, hogy megpróbálják szétroncsolni a rögöt. Nem akarok mellébeszélni, komoly a dolog.

Anyám sosem rendezett jeleneteket, ha az egészségéről vagy a fájdalmairól volt szó, még akkor sem, amikor idős korában sorra törte a csontjait. Őszinte aggodalmat éreztem a hangjában; a legrosszabbra akart engem felkészíteni.

Azt sem tudtam, mit mondjak.– Mégis, mit mond az orvos? – kérdeztem zavartan.– Csak azt, hogy azonnal be kell feküdnöm a kórházba. Úgyhogy öt perc múlva indulok.

Örülök, hogy még itthon értél, és én magam mondhattam el neked a dolgot.– Hány órakor történt az a szívritmuszavar? – kérdeztem, ki tudja, miért. – Vagyis,

mikor mutatta ki a gép a problémát?– Hát… – elgondolkodott –, meg is néztem az órámat. Négy előtt pár perccel, úgy

másfél órával ezelőtt. Miért?Akkor jöttem rá, miért tettem fel a kérdést.– Azért anya, mert pontosan akkor történt, amikor ötven évvel ezelőtt megszülettem –

válaszoltam.Kis ideig hallgatott.– Hát, nem vagyok meglepve – felelte aztán könnyed hangon. – Mindig is tudtam, hogy

általad élem az életemet. Azt tetted, amit magam is mindig tenni szerettem volna, szóval értem is az egészet.

A hallottak miatt kicsit elakadt a lélegzetem. Nem akartam rákérdezni, hogy ezek után úgy érzi-e, hogy elérkezett a halál ideje, de valahogy sejtettem, hogy ő is ezt latolgatja.

– Figyelj ide, édesem – szólt szinte parancsoló hangon –, ahogy lesz, úgy lesz. Csodálatos életet éltem, és ha elérkezett az időm, hát elérkezett. De tudnod kell, mennyire szeretlek, és kívánom, hogy ma este nagyon jól sikerüljön a fellépésed. Ne felejtsd el, mennyit dolgozom azért, hogy a törött vállam meggyógyuljon, és New Yorkba mehessek, hogy megnézzem az előadásodat, még mielőtt lekerül a műsorról. Szóval, te csak ne aggódj.

Úgy elszorult a torkom, hogy alig kaptam levegőt.– Édes Istenem – nyögtem ki végül. – Apa visz be a kórházba?– Igen. Apád visz be.


Megmondta a kórház nevét, telefonszámát, a szoba számát és hasonlókat. Aztán így szólt:

– Édesem, nem szeretném, ha ez hátráltatna a munkádban. Ha mennem kell, akkor meg fog történni. Mégpedig azért, mert így kell lennie.

Elvont kérdésekben remekül tudtam alkalmazni karmikus értelmezéseimet, ám ezúttal ez a nagyon is személyes ügy próbára tette a meggyőződésemet. A szeretett anya közelgő halálánál sajátosabb nem létezik.

Saját fájdalmam miatt nem tudtam, hogyan bátorítsam őt. Nem találtam megfelelő szavakat. Nem akartam azt mondani: „Majd rendbe jön minden”, mert anya esetében semmi értelme nem volt egy effajta bárgyú mondatnak.

– Nagyon szeretlek, édesem – szólalt meg ő –, nem is tudom elmondani, mennyire. Mindig is nagyon szerettelek. Mondj el értem egy rövid imát.

– Szeretlek, anya. Úgy szeretlek – mondtam, miközben a hangom rekedten megbicsaklott a visszafojtott könnyektől, pedig de jó lett volna valamiképpen értésére adnom, hogy sokkal, de sokkal jobban szeretem annál, mint amennyire el tudom mondani.

– Szóval, minden jót a fellépésedhez, édesem, és holnap beszélünk, rendben?– Rendben – mondtam.A készülékben halk kattanás hallatszott, én pedig a telefonkagylóval az ölemben

leroskadtam egy székre. Észre se vettem, hogy nem tettem vissza a kagylót.Érzetem, hogy Sachi lép be mögöttem a szobába.– Mama? – kérdezte. – Mi a baj? Kitört belőlem a zokogás.– A nagymamádnak szívrohama volt – mondtam sírva. – Valami vérrög van a

tüdejében, közel a szívéhez. Be kell feküdnie a kórházba.Sachi elképedt. Nem sok időt töltött a nagyszüleivel, és az utóbbi időben egyre

fontosabbnak érezte, hogy pótolja a hiányt, mielőtt túlságosan megöregednének.Átölelt, érezhette, hogyan omlok össze. Tudtam, menynyire átérzi a helyzetet, azon

tűnődik, mit tenne ő, ha rólam hallana ilyen híreket.– Mire gondolsz, mama? – kérdezte. – Mit érzel?Kifújtam az orrom, és megpróbáltam rendezni a gondolataimat.– Talán elérkezett a távozás ideje. Olyan furcsán mondta azt, hogy „ahogy lesz, úgy

lesz”. Még sosem beszélt így.Felálltam, és fel-alá járkáltam. Megpróbáltam tárgyilagosan közelíteni az

eseményekhez. Anya elmúlt nyolcvanéves. Az utóbbi öt év nem volt könnyű. Verő-értágulat és combnyaktörés miatt operálták, szürke hályog miatt két műtéten esett át, volt csípőcsont átültetése, eltört akarja, ráadásul cukorbetegségben szenvedett. Mindannyiunknak az volt a határozott véleményünk, hogy anya tartalékai mintha lassan kimerülnének. Vagy erről volt szó, vagy csak azt próbálgatta, hogy kibírja-e száz évig. Ez a krízis csupán a legutóbbinak tűnt a megmaradásért folytatott küzdelmében.

Megnyugodtam, mélyeket lélegeztem.– Milyen furcsa ez, Sach – szólaltam meg. – Annyi betegsége volt az utóbbi három-öt

évben, hogy már-már elvonttá vált számomra az egész. Sosem panaszkodik, de azért szünet nélkül okoz magának valami bajt. Kezdem felfogni, mit akar most már nagyon határozottan az értésünkre adni.

– Úgy érted, szerinted azt jelzi, hogy most már menni akar?– Igen, de azt hiszem, küzd magában emiatt, aggódik, hogy mi lesz apával, ha itt hagyja.

Mindig arról beszél, reméli, hogy apa megy el előbb, mert olyan nehezen boldogul nélküle.Sachi pislogott néhányat.– De nem követné-e nagyapa is azonnal? – kérdezte.– De, szerintem igen. És nem hinném, hogy félne tőle. Őszintén szólva, van egy olyan

érzésem, szinte már várja, hogy anya elmenjen, s aztán ő is tiszta lelkiismerettel mehessen vissza a fehér fényhez!

Sachi felnevetett. Beszéltem neki apám testen kívüli tapasztalatáról, ezért pontosan értette, mire utalok. Újra kifújtam az orrom.

– Mama, öltöznöd kellene, különben elkésel – figyelmeztetett Sachi. – Tudsz dolgozni ma este?

Válságos pillanatokban a lányom képes volt az érzékenységet gyakorlatiassággal ötvözni. Eszembe jutott, hogy maximális pontszámot ért el a Qantas Légitársaság


stewardess vizsgáján. Azzal bizonyította tökéletes rátermettségét, ahogyan a szimulált kényszerleszállás helyzetében viselkedett. Most megint valami ilyesmit produkált számomra.

Mély térdhajlítást végeztem testi állapotom felmérésére.– Persze, hogy tudok dolgozni – jelentettem ki, hiszen tisztában voltam azzal, hogy

semmi sem tarthat vissza a fellépéstől, ha a közönség a színpadra vár. Valamifajta velem született szakmai etika parancsára sosem mondtam le egyetlen fellépésemet sem. Egész egyszerűen lehetetlenségnek tartottam. Emlékszem, egy európai turné során egyetlen este két fellépésem is volt Bécsben, s akkor majdnem negyvenfokos lázzal léptem színpadra. A második előadás végére visszaállt a normális testhőmérsékletem. Las Vegasban szilveszterkor kificamodott a bokám. Az orvos azt tanácsolta, hogy három hétig egyáltalán ne járkáljak, két hónapig pedig semmiképpen ne táncoljak. Sötétlila volt a bokám. Ennek ellenére lábra álltam – mi több, a szerződésben vállalt időszak alatt egyetlen fellépést sem mulasztottam. Tizenhat éves koromban, amikor ugyanez a bokám eltört, lábujjhegyen táncoltam végig egy egész balettet, de nem mondtam le az előadást. Azt hiszem, nem élnék békében önmagammal, ha nem tennék eleget szakmai kötelezettségeimnek. Lehet, hogy a cigánytánc-tanulásom miatt van így. Vagy inkább azért, mert sosem szerettem csalódást okozni senkinek. Tagadhatatlanul az anyámra ütöttem. Nagyon is komolyan vettem tehát, hogy tényleg nem akart nekem semmiféle szomorúságot okozni. Az évek során rájöttem, nem vall nagyszerű jellemre, ha az ember ahhoz igazítja a viselkedését, hogy mások mit gondolnak róla, de ha arról volt szó, hogy közönség vár rám, mert látni akar a színpadon, akkor mindig felülkerekedett bennem az igavonó állat mentalitása. Mindenkeppen ott kell lennem.

– Mama – szólt Sachi –, nem volna kényelmesebb, ha ma este nadrágot vennél fel?Elgondolkodtam, vajon miért mondja ezt.– Nem – válaszoltam –, nem szeretnék átöltözni. Maradok ebben a kötött kosztümben.

Semmi baj vele. Ráadásul miért viseljek nadrágot az előadás utáni vacsorán?– Nem is tudom – mondta talányosan. Nem értettem az egészet.Simo lépett be, s az ujjával az óráját ütögette.– Öltözzön át gyorsan nadrágba, s aztán indulhatunk is – jelentette ki a világ

legtermészetesebb hangján.– Miért akarja mindenki, hogy nadrágot vegyek? – kérdeztem.– Nincs semmi különös oka – felelte Simo. – Csak arra gondoltam, hogy a körülmények

miatt az volna a legkényelmesebb.Figyelmen kívül hagytam ezt az egészet, felkaptam az irattárcámat, kiáltottam

Sandynek és Dennisnek, hogy indulunk, aztán valamennyien bepréselődtünk a limuzinba, és elhajtottunk a színházba.

Az utcákon alig tudtunk araszolni a csúcsforgalom miatt. Valahányszor meg kellett állnunk a piros lámpánál vagy más egyéb okból, mindig eszembe jutott az anyám. Szomorú gyermekkori emlékképek tűntek elő. Hogy mit érzek majd, ha többé nem érinthetem meg őt. Milyen lesz belépni a házba, amikor nem siet elém, hosszú karjait kitárva. Félresöpörtem ezeket a gondolatokat. Fellépésem lesz. Amikor azonban megálltunk a színészbejárónál, rájöttem, hogy sírok.

A színészbejáró körül tömegek tolongtak. A szokásosnál sokkal többen voltak.– Mi folyik itt? – kérdeztem.– Ma van a születésnapja – közölte Simo.– Igen, de mi ez az egész? – kérdeztem. Alaposabban szemügyre vettem a tömeget.

Tévéstábok kameráit fedeztem fel.– Érthetetlen – szóltam. – Nem Erzsébet királynő vagyok.– Remélem is – mondta Simo. – Ő egyébként se tudná, mit kezdjen ezzel itt.– Mivel? – kérdeztem most már tényleg kíváncsian.A társulat igazgatója, Michael Flowers két rendőrrel megerősítve, az óriási felvonóhoz

kísért, amelyben a színpadra szokták felszállítani a díszleteket.– Miért erre megyünk? – érdeklődtem.Abban a pillanatban kinyílt a felvonó ajtaja. A közönség tapsviharban tört ki. Feléjük

fordultam. Nem tudtam, miért tapsolnak. Valaki mögém mutatott, mire megfordultam.Hatalmas indiai elefánt tornyosult fölém, mellette a Ringling Fivérek Cirkuszának

elefántidomárja.


Lee Guber, a Gershwinben látható műsorom közönségszervezője szólalt meg:– Azt mondtad, egyetlen dolgot nem próbáltál még ki az életedben: nem ültél elefánton.

Nos hát, boldog születésnapot! Íme, itt az alkalom.Sebtében megtöröltem a szememet, mély lélegzetet vettem, beléptem a színpadra, és

elkezdődött a „műsor”. Lee-nek igaza volt. Azon az estén, amikor elnyertem az Akadémia díját, Joel Siegel készített velem interjút. Azzal fejezte be, hogy szinte mindenben részt vettem, ami egy életben lehetséges, és megkérdezte, van-e valami, amit nem tapasztaltam meg. Nem sokat kellett gondolkodnom. – Sosem ültem még elefánt hátán – vágtam rá.

Ott állt tehát a gyönyörű állat több száz ember gyűrűjében, akik mind azt várták, hogy teljesüljön a kívánságom.

– Hogy hívják? – kérdeztem a szelídítőt.– Tananyának – mondta gyengéd hangon, mintha a lányáról beszélt volna.Felnéztem a hatalmas, szenvtelen pillantású szemekbe. Tananya pislogott egyet,

szemhéja olyan komótosan ereszkedett le, mint a lassú exponálású fényképezőgép zárja. Azon nyomban rokonszenvesnek éreztem. Kedvesnek látszott. Mindig is kedveltem az elefántokat. A lakásom tele volt Indiából hazahozott elefántos mütyürkékkel.

Tananya megtapogatott az ormányával, és kissé arrébb tolt. Szemlátomást arra készült, hogy felemeljen. A tömeg felmorajlott. Aztán, még mielőtt észbe kaphattam volna, erős ormányával felnyalábolt, és olyan magasra emelt, ahol az egész Ötvenegyedik utca láthatott. Az emberek tapsoltak. Tananyának új fellépő partnere akadt. Akkor gyöngéden lerakott a földre, és letérdelt.

Lábujjhegyre emelkedve, megfogtam az egyik fülét, és meglebbentettem.– Azt hiszem, már találkoztunk – mondtam. – Csak azt nem tudom felidézni, hogy

melyik életben. Vagy veled találkoztam, vagy az ükanyáddal. És ha nektek valóban olyan kitűnő az emlékezőképességetek, ahogyan mondják, akkor te talán emlékszel is, mikor lehetett.

Tananya ismét végigtapogatott az ormányával. A tévékamerák hátrébb gördültek.– Mi lesz az utazással? – kérdezte a szelídítő. – Végtére is azért vagyunk itt.Tananya még mélyebbre ereszkedett, s akkor értettem meg, miért emlegette Sachi és

Simo a nadrágot.Nos hát, megmarkoltam kötött szoknyámat, annak azért örültem, hogy vastag, fekete

harisnyanadrág van rajtam, gyengéden megfogtam Tananya egyik fülét, amilyen könnyedén csak tudtam, felléptem a behajlított térd zugába, és átvetettem jobb lábamat a hatalmas, súlyos fej mögött. Felhúzódzkodva elhelyezkedtem, miközben Tananya ide-oda billegve felállt. A tömeg tombolt, én pedig a tévékamerák jóvoltából megszülető Carmen Miranda-szerű képre gondoltam. (A második világháború idején készült egy híres felvétel a táncoló Carmen Mirandáról. A fényképezőgép egyértelművé tette, hogy akkor este megfeledkezett az alsóneműjéről. Tömérdek katona állította, hogy ennek az öltözőszekrényük ajtajára tűzött képnek köszönhették, hogy élve jutottak haza.)

Tananya gyors, fejlóbáló csoszogásba kezdett, ahogyan a porondon szokott mozogni; esküszöm, pontosan tudta, milyen látványosságnak a részese – és nekiindult az Ötvenegyedik utcán, miközben én úgy kapaszkodtam belé, mintha ötvenéves életem függött volna tőle. Egy sereg orosz taxis bámult ránk; nem hittek a szemüknek. Ha másért nem, ezért minden bizonnyal megérte hátat fordítani a kommunista elnyomásnak, és megismerkedni New York City eme bizarr látványosságával.

Tananya és én óriási sikert arattunk. Turnéra is indulhattunk volna a műsorszámunkkal. Megértettem, miért viselnek más partnernői akrobatatrikót, méghozzá a nadrágrész belső elágazásánál megerősített akrobatatrikót.

Több kört tettünk meg az Ötvenegyedik utcán. Bevillant, hogy anya talán nézi mindezt a televízió esti szórakoztató műsorában, és ha valami, úgy ez a látvány bizonyára meggyőzi arról, hogy ezért érdemes volt mostanáig élni.

Tananya végül diadalmasan megállt. Újra térdre ereszkedett, és akkor láttam meg, miért… hatalmas csokoládétorta várt rám gyertyákkal feldíszítve, és a tömeg énekelt. Leugrottam az elefánt hátáról, elfújtam a gyertyákat, miközben a lehető leggyorsabban azt kívántam, hogy anyám gyógyuljon meg. Tananya félretolt, ügyesen felmarkolta ormányával a torta felét, és egyetlen harapással lenyelte. Kétrét görnyedtem a nevetéstől.

Valaki kést nyújtott át. Kiegyengettem az ormány vágta nyomokat, majd a torta megmaradó részét szétosztottam a tömegben.


Sachi jókedvűen összefonta maga előtt a karját, és eltűntünk a színészbejáró ajtaja mögött.

Fél órám maradt a sminkelésre és a bemelegítésre. Én azonban már réges-rég megtanultam, hogy a vidámság fontosabb, mint a felkészültség. Sok vesződség árán ismertem fel ezt a tanulságot, de sokkal boldogabb vagyok, amióta tudom, hogy a pillanatnak élni a legfontosabb.

Amikor megjelentem a színpadon, a közönség teli torokból kiáltotta: „Boldog születésnapot!”, s amikor az ováció elült, elmeséltem nekik, mi történt kint az elefánttal. Némelyikük kint volt az esemény idején az utcán, és még mindig a tortaszeletet majszolta. Mások, akik nem szoktak színészbejárók körül csellengeni, most bánhatták, mit mulasztottak. Valaki felkiabált a nézőtérről, hogy miért nem hoztuk fel az elefántot a színpadra. Azt válaszoltam, ha látta volna, mi történt a teherliftben, belátná, hogy egy hétig nem táncolhatnék a színpadon.

Végigjátszottam az előadást, és életemben nem éreztem magam ilyen jól. Amikor véget ért, boldog kimerültséggel ültem az öltözőmben, és felhívtam apát.

– Szervusz, Kismajom – mondta. – Láttalak a televízióban. Nagyon jól érezted magad, ugye? – Nevetett és jókedvű volt.

– Apa, hogy van anya? – kérdeztem. Kis ideig hallgatott.– Nem tudom – mondta bizonytalan hangon. – Meglátjuk. Azt hiszem, ma éjjel nem

lesz semmi baj. Most alszik.– Látott az elefánt hátán?– Hát persze. Ő is nagyon élvezte a műsort.– Szerinted mi lesz, apa?– Tudod, mit gondolok erről az egészről, Kismajom. Mindenre felkészültem. Ha

elmegy, én sem maradok már sokáig.Az ünneplés öröme elhalványult. Óriási különbség volt a két valóság között. Apa

voltaképpen a Nagy Pillanatról beszélt.– Azt hiszem, édesanyád talán nincs annyira felkészülve a másik világra, mint én. Én

viszont az óta az élmény óta, amit neked is elmeséltem, megbékéltem vele. Már csak édesanyádra várok.

– Elfogadnád, ha meghalna? – kérdeztem, de el sem tudtam hinni, hogy az én számat hagyta el a kérdés.

– Természetesen – válaszolta apa. – Mindannyiunknak menni kell, és a mi kettőnk számára kétségkívül közeledik az idő. Ő miattam aggódik, de nem kellene. Ha előbb megy el, én is szabad leszek, és követem.

Belefogtam, hogy elmondjak apának valamit, amire már régóta készültem.– Tudod, apa, ha mindketten elmentek, akkor sokkal több időt tudunk majd együtt

tölteni, mint most.– Persze, Kismajom. Tudom. Meglepődtem a válaszon.– Úgy értem – folytattam –, hogy ha elhagyjátok a testet, és újra lelkek lesztek, akkor

mindig tudom majd, hogy jelen vagytok.– Igen, tudom.– Úgy értem, nem lesz ez a városok meg országok szerinti különlét, mint most. Amikor

a másik oldalon lesztek, a testeteken kívül, akkor folyton beszélhettek hozzám, és pedig meghallom, mert most már jól megértettem, hogy ez hogyan megy.

– Persze – felelte apa. – Tudom. Ráadásul ezekre az átkozott szerkentyűkre sem lesz szükségem ahhoz, hogy halljalak. Értem, miről beszélsz. Ezért nem félek. Édes Istenem, tűnődtem, vajon más apák és lányaik is így beszélgetnek a halál közelében?

– Nehéz dolog a testben élni, nem így van? – kérdeztem.– Nagyon nehéz – felelte. – Főleg, ha tudja az ember, milyen rajta kívül.– Szóval, ha anya elmegy, ne gondold úgy, hogy muszáj maradnod Warren és

énmiattam.Hallottam a mély, megkönnyebbült sóhajt.– Kismajom – szólalt meg –, ha hihetném, hogy az öcséd is így gondolkodik, akkor

biztosan könnyebb lenne édesanyátoknak és nekem is.


– Nos hát – mondtam, de alig tudtam beszélni –, ő is nagyfiú már. Nem kell aggódnotok. Ha menni akartok, induljatok. A túloldalról majd mindkettőnknek tudtok segíteni. Talán te leszel az egyik spirituális útmutató, akivel majd beszélgetek. Neked mindig is nagyobb volt a tudásod, mint amennyit elárultál. Ugyan miért szakadna ez meg?

– Így van – felelte, és éreztem, hogy nem akar erről tovább beszélgetni.– Helyes.– Na, és Warren meg te legalább megspóroltok egy csomó pénzt, mert nem kell annyi

repülőjegyet vásárolni. Csak becsukjátok a szemeteket, és mi ott leszünk. Bárhol dolgoztok is a világon, beszélgetni tudunk veletek, és látjuk, hogy megy a sorotok. Sokkal jobb lesz, mint most, mert mostanában alig látunk benneteket.

Nem bírtam tovább.– Rendben, apa – mondtam, és éreztem, hogy a hangom rekedten megbicsaklik. – Most

jobb, ha befejezzük. Holnap felhívlak, amint felébredek.– Rendben van, Kismajom – válaszolta. – Köszönöm. Mondd csak, az a vastagbőrű az

utcára pottyantott egy nagy halmot, vagy a felvonóba?– A felvonóba – feleltem. – Megtanították arra, hogy a nyilvánosság előtt illedelmesen

kell viselkedni, ahogyan engem is.– Így igaz – mondta apa –, mindig is valódi hölgyként viselkedtél. Örültél, hogy fekete

harisnyanadrág van rajtad? – Felharsant az ő jellegzetes, őrületesen incselkedő nevetése, amitől anya néha tényleg majdnem megőrült.

– Nagyon örültem – feleltem –, de ha az ember a világ tetején ül, mint én az este, akkor nem nagyon törődik azzal, hogy mit visel.

– Aha, azt hiszem, te mindig a természet gyermeke voltál, mi?– Viszlát, apa. Szeretlek.– Én is szeretlek, Kismajom. Boldog születésnapot.

Letettük a kagylót. Születésnapi vacsorához öltöztem, de egyetlen étterem se volt nyitva. Kis csoportunk végül úgy határozott, hogy bevásárolunk az áruházban, aztán otthon Sachi finom vacsorát készített, de engem annyira felzaklattak a nap történései, hogy felmentem, és lefeküdtem aludni. Nagyon rendben van, ha az ember elvont szinten metafizikus, ám a földi sík valóságának személyessé válása, ráadásul apám és anyám ügyében, nagyon is visszahozott életem helyszínére. Kimerült voltam, és mindennél nagyobb szükségem volt az alvásra. Mielőtt behúztam a sötétítőfüggönyt, hálával gondoltam arra, hogy megértem az ötvenedik születésnapomat, és örültem hogy ilyen többé nem lesz. Legalábbis ebben az életben.


NEGYEDIK FEJEZET

Két nappal azután, hogy anyám befeküdt a kórházba, felültem a húsvéti retúr repülőjáratra, és meglátogattam. Sachi előző nap ment vissza Kaliforniába. Sem anya, sem apa nem kívánt tőlem semmi olyasmit, ami elvette volna az időmet, vagy veszélyeztette volna az egészségemet.

– Várd meg a szabadnapodat – javasolta apám. Ám addig még egy hét volt hátra. Úgy éreztem, nem tudok ennyit várni.

A kórterembe lépve, nagyon jó hangulatban találtam anyámat. Az utóbbi néhány évben hozzászoktam a látványhoz, hogy tehetetlenül fekszik az ágyban. Óhatatlanul az az érzésem támadt, hogy kétségbeesetten jelezni próbálja, milyen megpróbáltatás már számára az élet. Ugyanakkor mindig is az orvosok és az ápolónők kedvence volt, és mintha egyenesen kivirágzott volna az őt körülvevő figyelmességtől. Sokkal jobban aggódott a nehéz munkát végző kórházi személyzet állapotáért, mint önmagáért.

– Menjen csak el nyugodtan – szólt oda egy szőke ápolónőnek, akit a férje várt otthon. – Nem lesz semmi baj. Majd én ügyelek mindenre, amíg maga nincs itt. – Az ápolónő zavartnak látszott, mivel tudta, hogy anyám állapota miatt mindenképpen maradnia kell. Anyám ennek ellenére értésére akarta adni, hogy nem kíván tőle semmiféle különleges bánásmódot.

– Ezek az ápolónők valóban a barátaim – jelentette ki a rá irányuló figyelemtől boldogan, miközben odamentem hozzá, és megcsókoltam.

– Fogadok, hogy ma már több barátod van a kórházakban, mint bárhol máshol, igazam van? – kérdeztem.

– Dehogy – felelte. – Mindenütt vannak barátaim. Leültem, és levetettem selyem nadrágkosztümöm blézerét.

– A mindenit – mondta anya –, ez aztán csinos ruha. Hol szerezted, Hong Kongban?Elmondtam neki, hogy Kanadából van, mire közölte velem, nagyon tetszik neki, hogy a

ruhatáram darabjai a világ különböző részeiről származnak.– Tudod, Shirl – szólt –, a legkedvesebb emlékeink közé tartoznak azok az utazások,

amelyekre elvittél minket. Azt mondtad, megváltoztatják az életünket, és igazad volt. Esténként ülünk apáddal, újra meg újra felelevenítjük az élményeinket, s amikor könyvet olvasunk egy-egy helyről, amerre jártunk, vagy tévénézés közben felismerjük valamelyik tájat, olyan örömöt jelent, hogy már jártunk ott.

Az ágya szélén ülve, felkészültem arra, hogy egész délután az utazásokról beszélgetünk. Nagyon is kíváncsi voltam az ezekhez fűződő érzéseire.

– Anya – kérdeztem –, volt már olyan, hogy valahol azt érezted, jártál már ott?– Hát persze – válaszolta –, sokszor gondolkoztam ezen. Azt hiszem, valahol a skóciai

hegyekben éreztem így. Nagyon ismerősnek tűnt az a hely. Nem is értettem. Először arra gondoltam, biztosan apáddal jártam ott korábban. De neki egyáltalán nem tűnt ismerősnek a vidék. Szóval nem értem, miért, de tudtam, hogy jártam már ott. Az illatok meg a hangulat volt ismerős. Boldog voltam ott, nagyon boldog, csak arra nem tudok rájönni, hogy mikor.

Egy nővér jött be, hogy ellenőrizze az anya szívműködését kijelző készüléket. Futó pillantást vetett rám, és odaköszönt:

– Jó reggelt. – Aztán így szólt: – Jaj, Istenem. Nem ismertem fel, hogy maga az.Felnevettem.– Igen, ő a lányom, Shirley – közölte vele anya.– Istenem – mondta a nővér –, szóhoz sem jutok… Nos, nagyon szeretjük az édesanyját.

Éppen annyit törődik velünk, mint mi vele.Anya ránézett.– Oszlik már az a rög? – kérdezte kislányos mosollyal.– Nem egy rögről van szó, Mrs. Beaty. Jó néhány rög van itt, és igen, már oszlanak.– Látni is lehet?– Nos, előbb CT-felvételeket kell készítenünk, és akkor meg tudjuk mondani.


– Látod? – fordult hozzám anya. – Az orvosok nem mondanak semmit.– Ó – szólt a nővér –, az orvosok mindent elmondanak, ha a beteg kérdez.– Remek – felelte anya. – Hát ezért szeretem az orvosokat.– Most pedig – szólt a nővér, és távozni készült –, hagyom, hadd beszélgessenek egy

kicsit.Távozott, anya pedig megkérdezte, tudok-e neki és apának jegyeket szerezni az

előadásomra, ha majd New Yorkba jönnek. Nevettem, közöltem vele, hogy ez természetes, és azon tűnődtem, vajon mit tehetnék még azért, hogy ők ketten jól érezzék magukat, és még több örömük teljen az együttlétben.

Csak ültünk, és mosolyogva néztük egymást.– Tudod, anya – kezdtem –, mostanában olyan sok embernek vannak súlyos problémái.

Észrevetted te is?Felegyenesedett.– Igen, Shirl – válaszolta –, így van. Mintha minden ismerősöm nehézségekkel

küszködne.– Nos hát – folytattam –, mindannyian magunkhoz vonzzuk azt, amit meg kell

tapasztalnunk, hogy fejlődjünk, bármiképpen történjék is. Tehát minden, amit átélünk, tanulási folyamat.

– Jól mondod – válaszolta. – Ez van apáddal is. Valahányszor iszik, felelősséget kell vállalnia érte.

Azon gondolkoztam, hogyan folytassam, hogy eljussak ahhoz, amit mondani akarok.– Szóval – vágtam bele újra –, amikor valaki azt választja, amit tesz, akkor a másik

embernek valójában szeretettel és megértéssel hagynia kell, hogy azt tegye.– Igen – helyeselt anya –, csakis úgy segíthetünk valakinek, hogy a nap minden

percében mellette állunk. Vegyük apádat meg az ivást. Minden percben tudok róla, hogy hol van. Néha megharagszik rám, én pedig elveszítem a türelmemet, de csakis így tudok rajta segíteni.

– Ez az ivászat valójában talán nem is olyan nagy probléma. Úgy értem, nem szokott lerészegedni. Az más, hogy szerinted azért nem volna szabad innia, mert szerinted rosszat tesz neki.

– De hiszen ez az igazság, Shirl. Egyáltalán nem boldog, amikor iszik.– Ő viszont azt mondja, hogy az. És ebben a korban miért ne tehetné? Nem hiszem,

hogy olyan borzalmas hatással volna rá.Anya konokul megrázta a fejét.– Nem így van – mondta. – Egyáltalán nem tesz jót neki. Az egész házban mindenütt

üvegeket találok; az ágy alatt, a szekrényekben.– Ne csodálkozz, anya. Nem hagyod, hogy előtted igyon.– Nem bizony.– Rendben van. – Egy időre félretettem ezt a kérdést. Nagyon is világos volt számomra,

hogy voltaképpen nem apám ivászatáról van szó, hanem inkább az irányításról és az ellentétes erők kölcsönhatásáról.

– Eszel rendesen, anya? – kérdeztem.– Ó, nagyon szigorú diétára fogtak – válaszolta. – Semmi cukor, semmi nátrium. Meg

semmi só. Hát igen, nagyon óvatosnak kell lennem. Hamarosan megkapom az ebédet, és akkor magad is láthatod.

– Örültél Sachi látogatásának? – kérdeztem.– Jaj, Shirl, remek az a lány. Mesélt a színjátszásról, a partneréről. Neked beszélt arról a

partneréről, aki a szerelmi jelenetekben a szájába dugta a nyelvét?A kifogástalan neveltetésű anyámnak is és a liberális neveltetésű Sachinak is megadatott

az a képesség, hogy gátlástalanul kimondják a pőre igazságot.– Bizony – folytatta anya –, és az a fiú nem hagyta békén. A nyakán lógott, állandóan

randevút kért, de Sachi nem akart vele foglalkozni. Édes az a lány.Nevettem, és arra gondoltam, vajon attól édes-e, hogy nem akart egy ilyen nyíltszívű

fiúval foglalkozni.Beszélgetés közben anyám mintha tudomást sem vett volna törékeny csontjairól,

kiszáradt szájáról, összezúzott válláról és a szívműködését figyelő szerkezetről.Csakis arra figyelt, amiről beszélt. Csodáltam összeszedettséget, koncentrálóképességét,

azt, hogy megfeledkezik a fájdalomról.


– Shirl – folytatta, témát váltva, az öregekre jellemző, szabadon csapongó gondolatok nyomán. – Te tényleg elhiszed, hogy mindannyian éltünk már korábban is?

– Igen, anya, elhiszem. Erről írok egy ideje.– Tudom – felelte. – Csak abban nem voltam biztos, hogy komolyan gondolod-e.– Komolyan gondolom. Sokat gondolkoztam rajta, utánajártam, és amit csak értem,

elolvastam róla, és arra a következtésre jutottam, hogy kétségkívül igaz.– Szóval szerinted korábban mi már ismertük egymást?– Hát persze.– És ha téged korábban már ismertelek volna, akkor Sachit is ismernem kellett?– Szerintem igen. De másokról nem tudok mondani semmit. Csak azt tudom elmondani,

amit magammal kapcsolatban hiszek.– Igaz, ami igaz – folytatta anya –, nagyon közel érzem magamhoz Sachit. Nagyon

ismerősnek találom. Nem tudom, más nagyanyák hogyan éreznek az unokáikkal kapcsolatban. Sosem beszéltem erről senkivel. De az az érzésem, hogy évezredek óta ismerem Sachit. Főleg, amikor a kezemhez ér. El se tudom képzelni, mi ez. Fel nem foghatom. Aztán egy ponton általában nem gondolkodom erről többet. Az mindenesetre biztos, hogy amikor a kezemhez ér, emlékeztet valamire.

Néztem távolba révedő szemét. Még nem fejezte be a mondandóját.– Azt hiszem – szólalt meg újra –, hogy Warren és anyám között volt valami hasonló.

Emlékszem, a testvéred mindig rendesen felöltözött a vacsorához, mert tudta, hogy anyám is szép ruhát vesz fel. Anyám sosem ült úgy asztalhoz, hogy ne öltözött volna ki, ne lett volna frissen fésült a frizurája, és mindig parfümtől illatozott. És nem volt hajlandó papírszalvétát használni. Ragaszkodott az igazi vászonszalvétához. Egy szó, mint száz, amikor Warren és anyám leült,

Warren mindig a levegőbe szimatolt, és azt mondta: „Nagymama, olyan jó illatod van”. Sosem tágított mellőle. Valami mély kapcsolat volt közöttük.

A történetet hallgatva, eszembe jutottak a kanadai nagymamánknál tett látogatások. Nagyon élveztem a kagylógyűjtést Új-Skócia partvidékén. Kiástuk a kagylókat, a hűvös esti homokon ülve megpároltuk őket, aztán meleg vajba mártogattuk, és megettük; s ez mindig késő estig tartott.

– Te viszont – folytatta anya –, mindig ziláltan rontottál be a házba valami táncolásról hazaérkezve. Jóformán állva ettél, mint aki egy percig sem tud nyugton ülni. Anyámra néztél, és így szóltál: „Szia, nagymama. Nagyon szép vagy.” Anyám meg erre azt mondta: „Valóságos kis hölgy a lányod.”

MacLeane nagymama hófehér hajára gondoltam, amely olyan volt, mint a finom elefántcsont csíkozású selyem. Úgy festett, mintha dékán lett volna a nők között (egyébként az volt Új-Skóciában, Wolfille-ben, az Acadia Egyetemen), és úgy tűnt, tudatában van minden egyes mozdulatának és azok minden hatásának. Amikor sétált, szinte lebegett, mintha láthatatlan edényt tartott volna a fején.

– És miről beszélgettünk vacsoránál, amikor gyerekek voltunk? – kérdeztem.– Ó, a vacsora a beszélgetések ideje volt – felelte. – Apád olyankor kivirult. Tudod,

mennyire imád beszélni. Feldobott egy témát, aztán bevont téged és Warrent is. Volt, hogy órákig tartott a beszélgetés. Apádnak rengeteg ideje maradt erre, nekem viszont sok volt a dolgom.

– Hogy érted? Főznöd kellett?– Nem is tudom. Mindig úgy éreztem, hogy rendkívül sok a dolgom. Tudod, apád még

egy pelenkát sem cserélt ki soha. Rosszul volt tőle. És amikor valamelyikőtök büfizés közben bukott, azt is mindig nekem kellett eltakarítanom. Szóval, mindig volt mit csinálnom.

– Sokat bukhattunk büfizés közben – vetettem közbe.Anya folytatta.– Apád most is ilyen. Ha megbetegszem, összeomlik, így aztán mindent magamnak kell

csinálnom. Állandóan van valami dolgom.– Nos, szóval miről is beszélgettünk? – kérdeztem.– Ó, hát operáról. Anyám rajongott az operáért. Én viszont ki nem állhattam. Sosem

tudott rávenni, hogy elkísérjem. De a vallásról tényleg sokat beszélgettünk. Téged az episzkopális egyház vonzott, de apád és én úgy gondoltuk, jobb, ha megmaradsz a baptistáknál, ami ostobaság volt a részünkről, mert tekintetbe kell venni mások választását.


De őszintén mondom, te voltaképpen egyik egyházról sem voltál valami jó véleménnyel. Nem szerettél kiöltözni, amikor templomba kellett menni. Azt mondtad, szerinted ennek biztosan nincs semmi köze Istenhez. Ezért nem is mentél gyakran. Az volt a véleményed, hogy az embereknek kényelmes körülmények között kell beszélgetniük Istennel. Az is igaz persze, hogy nem volt túl sok időd. Vagy táncórákon voltál, vagy próbákon.

Anya felült, és a tenyerével befogta a fülét.– Rendbe kell hozatnom a hallásomat – mondta a jövőt tervezgetve. – Olyan régóta

betegeskedem, hogy ezt elhanyagoltam. És viselni szeretném azokat a gyönyörű gyémánt fülbevalókat is, amelyeket évekkel ezelőtt kaptam tőled.

Kintről zaj szűrődött be. A személyzet üdvözölt valakit. Ira O. Beaty lépett a kórterembe. Egyik kezében sétabot, a másikban egy csokor virág és egy barna papírzacskó.

– Íme, itt van ő, személyesen – mondtam, és magamban kuncogtam, hogy milyen tekintélyt parancsoló a megjelenése, mi több, a nyolcvanas éveinek elején járó öregember csoszogását is igen hatásosan alkalmazza.

– Szia, Kismajom – üdvözölt apám, miközben anyához lépett, és csókra tartotta az arcát.– Csak nem nekem hoztad a virágot, Ira? – kiáltott anya hitetlenkedve.– De igen, Scotch. A saját kertedből.– Ó, Ira, és te magad szedted?– Én magam, a liliomfehér kacsóimmal. – A barna papírzacskót a takaró alá

gyömöszölte. Anya észrevette, és hálás, csillogó szemmel lopva rápillantott.Mint aki biztos benne, hogy nem láttam a mozdulatot, apa akkurátusan tologatni,

rendezgetni kezdte a széket, amelyre leülni készült.– Ülj az én székemre – mondtam neki –, sokkal kényelmesebb.Mire ő:– Nem, így jobb lesz. – Miközben áttoltam felé a székemet, felpillantottam, és

megláttam, hogy anya benyúl a takaró alá csempészett barna papírzacskóba, nagy zajjal kibontja a sztaniolt, és sebtében a szájába dug egy krémes csokoládés süteményt. Élvezettel rágcsálta, miközben apa folytatta széktologató elterelő manőverét. Anya meg sem próbálta leplezni, mit művel, szemlátomást elszánta magát arra, hogy minden tiltás ellenére bekebelezi a kétségkívül magas cukortartalmú, tiltott édességet.

– Apa – szólaltam meg tréfásan eltúlzott szemrehányással –, te csokis süteményt loptál be ide?

– Igen, Kismajom – felelte ártatlan képpel. – Nagyon finom sütemény az.– Alig van benne nátrium – jelentette ki anya határozottan. – Ha otthon sütök ilyet, csak

egy kanál sót teszek bele. – Ezt szemlátomást megfelelő magyarázatnak tartotta.– Tényleg jó – bizonygatta apa. – Sachi kettőt is megevett belőle, a többit Madáragy

tüntette el.– Ki az a Madáragy? – kérdeztem, és láttam, hogy a széktologatás helyébe verbális

elterelő hadművelet lépett.– Az új házvezetőnőnk. Mrs. Randolf.– Miért hívod Madáragynak?– Azért – magyarázta anya csámcsogva –, mert képtelen huzamos ideig egyvalamire

figyelni.– Jaj, el is felejtettem”, szokta mondogatni – tette hozzá apa.Mindketten felnevettek, majd anya újabb süteményt kapott be, mielőtt belépne a nővér.– Kifelejti a lisztet a mártásból – mondta nevetve, majd nyelt egyet. – De azért nagyon

aranyos. A Madáragy kedveskedő név.– Na és jobb, mint a tévé – folytatta apa. – Kivesz egy kést a konyhaszekrényből. Aztán

rájön, hogy a villát elfelejtette, ezért visszamegy a fiókhoz. Aztán rájön, hogy két személyre terít, de csak egynek való tányérokat és evőeszközöket hoz. Mérföldeket gyalogol naponta a konyhában. Szerintem jó testgyakorlás neki.

Anya kihúzta az ágy mellett álló kis szekrény fiókját.– Ideteszem a többit, biztosan nem veszik észre, ugye?Helyeseltem, és segítettem neki a fiók mélyére gyömöszölni a maradékot.– Nem a süteménytől halok meg – jelentette ki határozottan. – Ráadásul még nem

készülök meghalni.Apám előhúzott egy papír cetlit a zakója zsebéből.


– Látod, ezt nem felejtette el Madáragy – mondta.Az anya törött válla miatti mozgásgyakorlatok voltak felírva rá.– Áldott jó Madáragy – mondta anya. – Mindig elveszítem ezt a fecnit, de ő mindig

tudja, hol van.– Legközelebb, ha eldöntőd, hogy midet töröd el, újabb gyakorlatokra lesz szükség.– Lehet, hogy szerinted ez vicces, Ira, de szerintem nem az.– Szerinted nem vicces, ha valaki a biliről esik le? – kérdezte apa csúfondáros

mosollyal.– Idefigyelj, Ira – szólt rá anya éles hangon. – A magam történeteit én akarom

elmesélni.Egész életemben én voltam a cinkostárs apám és anyám közös életének tragikomikus

részleteiben. Madáragy új fejezetnek számított. Kíváncsi lettem.– Hol alszik Madáragy? – kérdeztem.– Édesanyád szobájában – válaszolta apa. – A duplaágy másik felén, ezért mindig

hallja, ha édesanyád leesik.– Idefigyelj, Ira – szólt anya, hallhatóan elunva az ugratást. – Egyáltalán nem szeretem,

hogy Madáragy az én szobámban alszik, de azt meg kell hagyni, hogy rendes, tiszta teremtés, kétségkívül jó nevelést kapott – Madáragy, mint később megtudtam, hetvenhét éves volt akkor. – Csak amikor fürdik, akkor csap éktelen zajt.

– Hogyhogy? – kérdeztem, és megpróbáltam magam elé képzelni Madáragyat, akivel sosem találkoztam, amint az anyám által csinos, rózsaszínbe öltöztetett fürdőszobában zajong.

– Nos, valamelyik este például már feküdtem, majdnem elaludtam, amikor rájött, hogy szeretne meginni egy pohár tejet. Később én is felkeltem, kimentem a konyhában, és ott találtam őt a sötétben, amint csokoládésziruppal leöntött fagylaltot és süteményt majszolt.

– Madáragy mindenre vajat és cukrot tesz – tódította apa. – Még a kolbászra is.Felfordult a gyomrom.– Akkor otthagytam, visszamentem a hálószobába, de ő még hosszú ideig nem jött.

Felkeltem újra, és a keresésére indultam. Észrevettem, hogy a vendégszoba ajtaja be van csukva. Benéztem, és ott láttam Madáragyat, amint a te ágyadon alszik, arcára borított könyvvel. Kiabálni kezdtem, hogy „Hogy képzeli, hogy ráfekszik arra a takaróra? Nem tudja, hogy ha huszonötször fekszik rá, akkor ki kell mosnom?” Madáragy úgy megijedt, hogy felpattant, mire tovább szidtam, hogy „Ez a szoba a gyerekeimé, itt alszanak, amikor hazajönnek. Rajtuk kívül senki nem alhat ebben a szobában, azon az ágyon”. Szegény Madáragy. Egészen megrémítettem. Aztán bevonult a fürdőszobába, és éktelen zajjal fürödni kezdett.

Miközben anya történetét hallgattam, az jutott eszembe, hogy milyen remek időseknek szóló tévéműsort lehetne ebből csinálni. A beszámolót azonban egy nővér érkezése szakította félbe. Anya a szeme sarkából a fiókra pillantott. Apa intett neki, hogy minden rendben.

A nővér gyengéden felültette anyát, és elmondta, milyen testgyakorlatokat fognak most együtt végrehajtani.

– Az a helyzet – mondta neki anyám –, hogy ha nem estem volna el, és nem törtem volna el a csípőcsontomat, akkor verőértágulatban halnék meg.

A nővér felemelte anya karját, és annyit mondott kedvesen:– Valóban?– Igen – folytatta anyám –, mert akkor vették észre a verőértágulatot, amikor

megröntgenezték a törött csípőcsontomat. Szóval láthatja, hogy minden a legjobban alakult. Az Úr azt mondta, ennek a nőnek nem kell még meghalnia.

– Hogy van a csuklód, Scotch? – kérdezte apa szemlátomást úgy döntve, hogy az ápolónő előtt is kész ugratni anyámat.

– Hát azt még nem tudom. Véletlen baleset volt. A combnyaktörés is azért következett be, mert siettünk. Karácsonykor nem szabad sietősen kiszállni az autóból, csak ha az ember tudja, hogy minden rendben van. Amilyen ostoba voltam, nem vettem észre, hogy a kabátomra rácsapódott az ajtó. De tanultam belőle. Soha többé nem teszek ilyet.

Apa felnevetett.– Azt akarod ezzel mondani, hogy abbahagytad a csontjaid ízekre törését?– Mérget vehetsz rá – jelentette ki anya dacosan.


– Soha nem megyek többé abba az étterembe, ahol egyébként is olyan vizes minden étel. A saját otthonomban fogok szórakozni. Kilencven évig akarok élni. Azt akarom, hogy meg tudjanak látogatni a barátaim. Semmi kedvem ágyban feküdni és siránkozni, hogy végem van.

– Mikor jutott eszedbe ez a kilencvenéves izé? – kérdezte apa, mintha a maga részéről nem volna meggyőződve arról, hogy megéri az eseményt.

– Azóta ez jár a fejemben, hogy befeküdtem ide – közölte anya.– Miért pont kilencven? – kérdeztem.– Hát, mert az olyan érett öregkornak tűnik. Száz évig nem akarok élni. Lehet, hogy

még meggondolom magam, de nem biztos. Egy kilencvenévesnek odanyújtják az emberek a karjukat, segítenek leülni, de az ennél öregebbek már ingerlik a többieket. Azt hiszem, elsőként a lábam mondja fel a szolgálatot. Olyan hosszú, hiszen tudjátok.

Apámhoz fordultam, szerettem volna tudni, ő hogyan vélekedik újabb tíz évről.– Mit gondolsz egy érett kilencvenévesről? – kérdeztem.Eltűnődött.– Nekem tetszik Omar Hajjám mondása. Tudod, a kancsó borról, a vekni kenyérről és

önmagádról. Manapság engem ebből már csak a kenyér érdekel.– Anyát fürkészte. – De nem mernék vitába szállni a főnökkel – tette hozzá.– Ágyban fekszik majd – jelentette ki anya –, és arra vár, hogy mikor megyek el. Aztán

azon nyomban utánam jön. Képtelenség tőle megszabadulni.Apa újabb cigarettára gyújtott.– Nos, Kismajom – szólt –, hol tartod az Oscarodat?– A halálról folytatott eszmecsere a legkevésbé sem hozta ki a sodrából.– Az Oscaromat? – kérdeztem. – Most ott van velem New Yorkban, a színházban. A

zongorán áll, fekete kendővel letakarva. Néha azt mondom a közönségnek, hogy bemutatok nekik valakit, aki belépett az életembe, és nagyon fontossá vált számomra. Elmondom, hogy milyen sok tulajdonságot testesít meg a szememben; a teljességet, a kemény munkát, a tapasztalatot, a hosszú életet, a minőséget és a szeretetet. Emellett vele alszom. A nézők visszafojtott lélegzettel hallgatnak, és találgatják, ki lehet az. Akkor felemelem a fekete kendőt, és ott áll Oscar.

– Nagyon kedves – szólt apám elismerően.– Csak néhányszor történt meg. Ennek ellenére egyesek szerint túlságosan tömjénezem

önmagamat. Arra gondoltam, abbahagyom. Van, aki rossz szemmel nézi, ha az ember önmagát ünnepli. Valami trükköt sejtenek mögötte, hencegésnek tartják. Szerinted is az?

Halkan kuncogott.– Azt hiszem, sokkal biztonságosabb Oscarral aludni, mint azoknak az alakoknak

némelyikével, akikről veled kapcsolatban olvastam.Játékosan megböktem a karját.– Warren azt mondja, mindketten hazahozhatnánk az Oscar-díjunkat, hogy ti is lássátok.

Ő egy fiókban tartja. (Warren a legjobb rendezőnek odaítélt díjat kapta a Vörösök című filmjéért.)

– Úgyis annyi minden van a házunkban – mondta apa. – Két Oscar még bőven elfér.– Te Ira – szólt anya erélyes hangon. – Ha már ez szóba jött, annak a holminak a java

része Warrennél és Shirleynél kellene, hogy legyen.– Egyetértek – válaszolta apa. – De mivel azok a tárgyak még mindig nálunk vannak,

miért ne tehetnénk közéjük a két Oscart is?

Anya és apa vérbeli kabarészínészek voltak, folyvást azon versengtek egymással, hogy melyikük tudja magára irányítani a figyelmet. Mindketten biztonsággal játszották a maguk szerepét, és egyikük sem hagyta volna abba, mondván, hogy vége a műsornak. Csavaros gondolkodásuk, színpadi taktikáik kifinomultabbak voltak, mint amiket a legjobb színpadi melodrámák szereplői valaha is produkáltak. Anya a törékeny zsarnokot játszotta, apa a zsarnoknak kiszolgáltatott, szánalmas figurát. Összjátékuk láttán a kívülállók a fejüket fogták. Warren és én pedig, mint már említettem, végső soron kívülállók voltunk. A két sztár kezére játszó, jelentéktelen mellékszereplők.

Bámulatos repertoárjuk mély benyomást tett fogékony értelmünkre, és megigézett bennünket. Ismétlem, elkerülhetetlen volt, hogy mindketten a szórakoztatóiparban keressük a lehetőségeinket. Először is azért, hogy magunkra irányítsuk a figyelmet, másodszor, hogy


színészekként bonyolult jellemeket boncolgassunk, hogy így próbáljuk kibogozni és megérteni mindazt, ami saját otthonunkban, a családban zajlott, így érett be tehát apa és anya fáradozásainak gyümölcse.

Apám az órájára nézett. Jómagam hat órája ültem már ott. Közben megebédeltünk (semmi só, semmi cukor), és sok kedves epizód zajlott le az elbűvölt nővérek részvételével.

– Kivigyelek a repülőállomásra, Kismajom? – kérdezte apám.Imádtam, ahogy összekeveri a szavakat.– Kösz apa, de ne fáradj – feleltem. – Hívok taxit.– Lassan azért indulnod kellene, mert a retúrjárat tömve lesz, és remélem, nem akarod

lekésni a ma esti fellépésedet.Tudtam, milyen nagyon vágyott ő is oda, miközben először tanárként, majd jól menő

ingatlanügynökként élte az életét.– Megyek, hívok taxit a recepciónál – ajánlkozott.Anya és én magunkra maradtunk.Anya hosszasan nézett rám.– Minden rendben lesz – jelentette ki. – Még nem készülök meghalni. Korábban

aggódtam, de annak már vége. Ezt a véralvadásgátlót kígyóméregből készítik. A kígyóméreg pedig eloszlatja a rögöket.

Úgy csikorogtak a szavai, olyan félelmetesen disszonáns volt, amit mondott. Aztán hirtelen ellágyult a hangja.

– Shirl, mondani akarok neked valamit.– Igen, anya. Mit? – kérdeztem.– Néha esténként, közvetlenül elalvás előtt úgy érzem, beszélnek hozzám. Tudom, hogy

nem alszom. Felismerem az álmokat. Ez azonban valami más.– Mondd, el, mi az.– Nagyon jó kis beszélgetések ezek. Megnevettetnek. Nagyon viccesek.– Miről beszélgettek?– Ó, hát mindenféléről. Jó barátok hangjai ezek. Senkinek sem beszéltem róluk. Néha

úgy nevetek, hogy fel kell ülnöm. De nincs a szobában senki. Tudom, hogy még nem bolondultam meg. Tudom, hogy valóságosak. Gondolod, hogy ezek talán az én spirituális útmutatóim, akik tudtomra akarják hozni, hogy mi van odaát?

A szemében feneketlen mélységet láttam és elszántságot.– Gondolod, hogy a halálra készítenek fel?Nem, tudtam, mit mondjak, ugyanakkor az utolsó szóig elhittem az egészet.– De anya, tudod, hogy sosem halsz meg, akkor sem, ha elmész. Ha valóságosnak érzed

őket, akkor valóságosak. Szerintem úgy van, ahogy mondod, ők a barátaid, és azért fogadod el őket, mert tudod, hogy találkozni fogsz velük az átkelés után.

– Annyira kedvesek, és úgy szeretnek engem.– Hát akkor nyugodj meg, és élvezd a társaságukat, amíg, hogy úgy mondjam,

személyesen nem találkozol velük.– Jaj, de jó – mondta –, úgy örülök, hogy megértesz. Nagyon szeretek lefeküdni, mert

tudom, milyen vidámak leszünk együtt. De apának el ne mondd. Biztosan féltékeny volna.– Nem mondom el neki. Gondolom, neki is megvannak a maga barátai, akikkel

beszélgetni szokott. Talán ezért alszik olyan sokat.Anya hátradőlt, és kérdőn nézett rám.– Shirl – szólt –, mondj valamit ezekről a spirituális útmutatókról, akikről a könyvedben

írtál. Ki ez a Tom McPherson?Megköszörültem a torkom, és nekiláttam elmesélni, hogy a legélvezetesebb

tevékenységeim közé tartoznak az elismert „médiumokkal” való találkozások, akik a spirituális síkon létező lények lelki energiáját közvetítik, azokét, akik vezető és tanító szerepet játszanak. Tudtam, hogy mindezt anyám megismerte már a könyvemből, de valóságosabbnak érzi, ha személyesen beszélek neki róla. Szüksége volt a megerősítésre, hogy amit leírtam, azt valóban megtapasztaltam. Elmondtam neki, hogy egy Kevin Ryerson nevű, kedves fiatalember néhány évvel ezelőtt rájött, képes a testi frekvenciáit ráhangolni azokra a spirituális lényekre, akik maguk már nem tartózkodnak testben. Ezek a lények Kevin testének elektromágneses frekvenciáit használják csatornaként, amelyen át velünk, földi síkon létezőkkel kapcsolatot tudnak teremteni a spirituális síkról, ahol ők léteznek.


Kevin transzállapotba kerül, s ezenközben a spirituális lények közvetítő eszközként használják, így jön létre a kapcsolat. Anya türelmesen végighallgatott.

– Honnan tudod, hogy nem Kevin beszél? – kérdezte.– A léleklények Kevin hangján szólalnak meg, de ők maguk Kevinen kívüli lények –

mondtam.– Honnan tudod? – kérdezte anya újra, őszinte kíváncsisággal.– Nos – mondtam, becsülve kíváncsiságát, de bizonytalanul a kielégítő választ illetően

–, csak annyit mondhatok, hogy Tom McPherson, az egyik entitás, aki Kevin révén megszólalt, intim részleteket tud rólam és az életemről, olyasmiket, amikről földi ember nem tudhat.

– Komolyan mondod, Shirl? – álmélkodott anya. – És segített már neked valamiben?– Hát persze – feleltem –, sok mindenben segített.– Nem ijedtél meg, amiért olyan sokat tud rólad?– Nem – feleltem, és felidéződött bennem a channeling jelenségére adott első reakcióm.

– Inkább megnyugtató volt az érzés, hogy olyan lénnyel kommunikálok, aki kétségkívül „lát” olyan dolgokat, amilyeneket én nem. Nem tagadom, kezdetben volt bennem némi kétely, de félelem nem. Azelőtt hallottam már Edgár Cayceről meg az ő spirituális channelingjeiről, tehát arra gondoltam, hogy Kevin biztosan ezzel a pszichikus tehetséggel rendelkezik.

– Igen – mondta anya, és olyan kapkodva szedte a levegőt, mint mindig, ha új gondolatokat vett fontolóra. – Én is hallottam Edgar Cayceről. Ő volt az, aki sokaknak segített, amikor megbetegedtek, ugye?

– Igen – feleltem. – Különféle orvosi és tudományos információt kapott channeling útján a spirituális útmutatóktól, még gyógyszerezést és kezeléseket illetően is. Az orvosok nem értették, hiszen nem tanult gyógyászatot, mégis mindig igaza volt.

– Szóval ezek a spirituális entitások ezen a Kevin nevű fiatalemberen keresztül szólalnak meg, és segítenek neked olyan ügyekben, amelyekben tanácstalan vagy?

– Így van. Anya bólintott.– Ezek az én „barátaim” talán ugyanilyen spirituális lények?– Azt hiszem, erről lehet szó.– Valaha itt éltek a földön?– Rendszerint itt éltek. De nem minden esetben. Egyes spirituális lények soha nem

öltöttek testet.– Úgy érted, sosem éltek?– Igen, úgy.– De ha sosem éltek, akkor most hogyan lehetnek életben?– Azt, hogy sosem éltek, úgy kell érteni, hogy testben nem keltek életre. A médiumokon

át megnyilvánuló spirituális entitások többsége azonban megtapasztalta a testben élt földi életet.

– És ha meghalnak, erre a spirituális helyre mennek, és test nélkül élnek?– Igen – válaszoltam, és magamban azért fohászkodtam, bárcsak a nővérek lennének

olyan jóságosak, hogy nem lépnek be a kórterembe, amíg be nem fejezem a magyarázatomat. – Tehát – folytattam –, amikor a testünk „meghal”, voltaképpen csak az történik, hogy nem szolgál tovább a lélek hajlékául. Lelkek vagyunk, s csak időlegesen lakozunk a testünkben. Aztán átkelünk a spirituális dimenzióba, és addig ott maradunk, amíg az újbóli inkarnáció mellett döntünk. Lelkünk (valóságos önmagunk) sohasem hal meg. Örökkévaló.

– Igen, ezt elhiszem – mondta anya.– Emlékszel, hogyan mondta el apa azt az élményét, amikor a balesete során kívül

került a testén?– Emlékszem.– Nos hát, ugyanerről van szó. Ha valóban „meghalt” volna, nem tért volna vissza a

testébe. Most a spirituális síkon tartózkodna, ahogyan ez a Tom McPherson nevű figura.– Ó – mondta anya –, most már értem.Kis ideig hallgattam.– És emlékszel azokra a történetekre, amelyekben egyes embereket meglátogatnak a

„halott” rokonaik?– Igen.


– Nos, ez valószínűleg igaz. Hiszen a rokonok valóban sosem tűnnek el. Egyszerűen egy másik dimenzióban élnek tovább, miután elhagyták a testüket.

– Aha, értem már – felelte anya. Kicsit gondolkodott, majd újra megszólalt: – Mondd el, hogyan segített neked ez a Tom McPherson.

Sebesen végigpásztáztam az emlékezetemet, rápillantottam az órámra, majd így szóltam:

– Tényleg hihetetlen történet. De minden pontosan úgy történt, ahogyan elmondom.Anya összekulcsolta az ölében két kezét, és a szeme felcsillant.– Azzal kezdem – fogtam a történetbe –, hogy Tom McPherson kedvenc inkarnációja

stílusában szólal meg.– Valóban? – kérdezte anya. – És az mi?– Skót-ír zsebtolvaj volt, aki úgy háromszáz évvel ezelőtt élt. Akkoriban én is arrafelé

tartózkodtam, és ismertük egymást.– Te jó ég! – hüledezett anya. – Zsebtolvaj volt? És ismerted? Ne bonyolítsd nagyon.

Csak mondd el a történetet.Kuncogtam egyet magamban, mert eszembe jutott, milyen nehéznek találtam megérteni

a reinkarnáció bizonyos finomabb pontjait.– Szóval, az egész hálaadás ünnepe táján történt, néhány évvel ezelőtt. Keményen

dolgoztam a Találd meg önmagadon, hogy határidőre befejezzem.A hálaadás előtti estén a Rodeo Drive-on vásároltam Beverly Hillsben. Hatalmas táska

volt nálam. Nemcsak a pénzem volt benne, meg a hitelkártyáim, útlevelem és egy magnó, hanem azok a szalagok is, amelyekre felvettem a Tom McPhersonnal, s más spirituális útmutatókkal és tanítókkal folytatott beszélgetéseimet. Nagyon szerettem azokat a szalagokat. Úgyszólván függővé váltam tőlük, mivel úgy éreztem, hogy a spirituális útmutatók ékesebb nyelven beszélnek, mint én. McPherson felhívta a figyelmemet erre a függőségre, mondván, hogy meg kellene tanulnom jobban bízni magamban, én azonban nem hallgattam rá.

Bementem egy boltba, hogy felpróbáljak egy leértékelt kosztümöt, amelyet a kirakatban láttam.

Letettem a táskámat a padlóra, levetettem a zakómat, és ráterítettem a táskámra (Beverly Hillsben jobb, ha az ember elrejti a táskáját a vásárlás alatt). Megfordultam, hogy levegyem az állványról azt a bizonyos nadrágkosztümöt. Nem tartott az egész öt másodpercnél tovább, és rajtam kívül egyetlen vásárló sem volt a holtban.

Anya tágra nyílt szemmel előredőlt, várta a drámai fordulatot.– Az eladónő a pult mögött telefonált. Amikor visszafordultam, a szemem sarkából

láttam, hogy a zakóm leomlik a padlóra, mintha nem volna alatta táska! Felemeltem. A táska eltűnt! Kitört a frász. Ez már tényleg sok volt az én valóságérzékelésem számára. Ránéztem az eladónőre, és azt mondtam: „Ki vitte el a táskámat? Eltűnt a táskám. Öt másodpercre sem fordultam el, és közben valaki ellopta a táskámat!”

– Te jó ég, Shirl – álmélkodott anya. – Mi történt?– Az eladónő közölte velem, hogy nem jött be senki, látta, amint letakartam a táskát a

zakómmal, tehát nyilván ott van alatta. Mint aki megbolondult, hevesen rázni kezdtem a zakót, ahogyan a szőnyeget szokták. „Nincs itt a táskám – kiáltottam –, nem látja?” Kirohantam a boltból. Alig volt az utcán valaki. Visszamentem, abban reménykedve, hogy az eladónő valamiképpen mégiscsak megtalálta a táskát. De nem, ő a Beverly Hills-i rendőrségre telefonált, könyörgött, hogy azonnal jöjjenek ki, és csináljanak valamit ezzel az őrült filmsztárral. „Figyeljen ide – mondtam neki –, bocsánatot kérek. Engem nem érdekel a pénz, a hitelkártyák, az útlevelem, semmi, de semmi. Csakis a spirituális magnószalagjaim, amelyek a táskában voltak.” Rám nézett. „A spirituális magnószalagjai?” – kérdezte a kelleténél udvariasabban. „Igen! – erősködtem. – A spirituális síkon lévő útmutatóim és tanítóim szalagjai. Rendkívül fontosak nekem.” Éreztem, hogy megfordul a fejében, talán nem is a rendőrséget kellett volna hívnia, hanem a diliházat. „Nos – szólt óvatosan –, talán beszélhetne a spirituális útmutatóival arról, hogy mi történt a táskájával.”

Anya felnevetett.– Engem is megnevettetett – vallottam be –, de nem is volt olyan ostobaság, amit

mondott. Mindenesetre kijött a rendőrség, kitöltöttem a helyszínelő lapot, meg ilyesmi. De nem tudtam szabadulni a hátborzongató érzéstől, hogy talán mégsem rablás történt. Arról persze fogalmam sem volt, hogy akkor mi.


– Na és aztán? – kérdezte anya.– Két nappal a hálaadás után Kevin Ryerson a városban volt. Felhívtam, hogy szeretnék

channeling beszélgetésre menni hozzá, gondoltam, megkérdezem McPhersont, mi történt. Kevinnek nem szóltam az esetről semmit. Révületbe esett, és McPherson hallhatóvá vált. Kevin száját ez a mondat hagyta el elsőként: „Meggyőződtél arról a minap, hogy milyen tehetséges zsebtolvaj vagyok?” Akkor kaptam észbe. Hát persze, hogy McPherson volt az.

– McPherson? – kérdezte anya. – Egek ura! Hogy a csudában csinálta?– Én is pontosan ugyanezt kérdeztem tőle, mire ő közölte velem, hogy elszámította

magát; nem akarta az egész táskát eltüntetni, csak az eladónő pultja mögé akarta csempészni.

– Nagy bajba keverhette volna azt a lányt – mondta anya.Felnevettem, mert ez tényleg nem jutott eszembe.– Mindenesetre kiadósat veszekedtem McPherson-nal – meséltem. – Mi több,

kiabáltam: „Mi a fenét értesz azon, hogy elszámítottad magad? „Az a helyzet – magyarázkodott –, hogy nem vettem észre, milyen sokat fejlődtél a saját médiumi fényfrekvenciádat illetően. Az én fényfrekvenciám keveredett a tiéddel, és a kettő együtt idézte elő, hogy a táska anyagtalanná vált, nem pedig egyszerűen csak arrébb mozdult.”

Anya előredőlt, a szemén láttam, hogy alig hiszi, amit hall.– Én sem tudtam elhinni – mondtam. – Megkérdeztem McPhersont, azt akarja-e

mondani, hogy a táskám a tartalmával együtt valahol a spirituális síkon hever.Anya egészen összezavarodott. Jobbnak láttam gyorsan lezárni a történetet.– Szóval, ő azt válaszolta, hogy ez ellenkezne a kozmikus törvénnyel. Ám mivel ő volt

a ludas az anyagtalanításban, az ő feladata találni valakit, akinek karmikus értelemben előnye származik belőle. Közölte velem, hogy a magnószalagok kivételével mindent visszakapok.

– A szalagok kivételével? – kérdezte anya.– Igen – feleltem –, Tom nyilvánvalóan talált valakit, akinek nagyobb hasznára lehettek,

mint nekem.– Na, és mi lett a többi holmival? – kérdezte anya.– Mindent visszakaptam, ahogyan Tom ígérte. Még a szemész által felírt szemüvegemet

is, ami már nagyon hiányzott.– Hogyan?– Egy nagy, barna borítékban találtam mindent az ajtóm előtt. Nem volt rajta se név, se

cím, amire választ leheteti volna küldeni, szóval semmi. Ennek az egész cselnek az volt a lényege, hogy nagyon függtem a Szalagjaimtól. Ők pedig bebizonyították, hogy nincs többé szükségem a szalagokra.

– Egek, Shirl! – hitetlenkedett anya. És ez mind megtörtént?– Meg, mégpedig így, ahogy elmeséltem.– Na, és te hogyan értelmezed? – kérdezte anya a „logikus” magyarázatreményében.– Nem is tudom – feleltem. De amíg nincs jobb magyarázat, kénytelen vagyok elhinni

McPherson változatát. – Te jó ég! kiállott lel anya – Nem tudom eldönteni, hogy féljek e vagy sem– Nekem az a véleményem tanácsoltam –, hogy csak attól kell megijedni, ami fájdalmai

okoz. A „barátaidtól” nem félsz, Igaz?– Jaj, dehogy– válaszolta –, épp ellenkezőleg. Boldog vagyok, ha itt vannak, imádok

velük nevetgélni. Nagyon kedvesek, és tényleg úgy érzem, hogy a barátaim.– Na, látod.– Hát, igen – mondta jókedvűen. – Azt azért nem tudom, hány barátot veszítenék el a

szomszédságban, ha ezekről a „másfajta barátaimról” beszélnék nekik.– Ezt az érzést ismerem – szóltam. – Mindenesetre meglepődnél, ha tudnád, milyen sok

embernek vannak „barátai”, akikről nem beszél.Anya bólintott, aztán benntartotta a lélegzetet, és a mennyezet felé fordította a szemét.Apa lépett a szobába. Anya az ajka elé emelte az ujját, és azt súgta: Csss. Mintha

titkunk volna.– Kismajom, a taxi előállt – mondta apa. – Azt hiszem, jobb, ha indulsz.Összeszedtem a holmimat, megcsókoltam mindkettőjüket, anyára hunyorítottam egyet,

apát pedig megkértem, hogy maradjon még. Megígértem, hogy New Yorkból felhívom őket, csak hogy ne aggódjanak amiatt, hogy lekéstem-e a fellépésemet.


Kiléptem a kórteremből, és halkan becsuktam az ajtót. Abban a pillanatban meghallottam anyám évődő hangját.

– Hazavinnéd a többi süteményt, és eldugnád, hogy Madáragy ne találja meg?– Hmm – hallottam apámat. – Azt hiszem, igen. Aztán, mielőtt elindultam volna, még

hallottam, hogy anya így szól:– Örülök, hogy Shirley taxival megy, így legalább itt maradhatsz, és beszélgethetsz

velem.

ÖTÖDIK FEJEZET

Visszafelé New Yorkba, a zsúfolt repülőgépen azon gondolkodtam, hogyan cserélődnek meg a szülő-gyermek szerepek, miközben a természet öntörvényűén járja a maga megmásíthatatlan útját. A szülők gyermekké válnak, és fordítva. Szeretettel nevelgetnek bennünket, türelemmel kezelik szeszélyeinket és kópéságainkat. A kör akkor teljesedik ki, amikor egyszeriben arra eszmélünk, hogy már mi vagyunk az ő gyámolítóik. Elmondhatatlanul szerettem a szüleimet, és egyre tisztábban láttam, milyen mértékben formálódtam az ő értékeik hatására.

Azon tűnődtem, vajon gyermekkoromban milyen lényeges szerepet játszottak a szüleim előadói magatartásom kialakulásában. Akkoriban egyszerűen csak elfogadtam, hogy vannak, szeretettel és gondoskodással vesznek körül. Nem is gondoltam arra, hogy ezt meg kellene becsülnöm. Visszatekintve azonban, ma már látom, hogy ők irányítottak nem csupán színészi pályámra, hanem mindazon minták felé, amelyeket ez a pálya megkövetel – vagyis elsősorban az élő show-műsor felé. Mindig is éreztem, hogy ők maguk is erre törekednek. Összességében tehát én ezt épp annyira miattuk tettem, mint saját magam miatt.

Rendkívül gyenge bokával születtem, amely nem tartotta meg rendesen a súlyomat. Amikor hároméves lettem, szüleim addig kerestek, amíg rá nem találtak egy jó hírű balettiskolára Richmondban, Virginiában. Remélték, hogy a balett egyfajta gyógymódként megerősíti a bokámat. A gyógymód remekül bevált, ráadásul kezdettől fogva imádtam a táncban rejlő önkifejezési lehetőségeket. Mindez nélkülözhetetlenné vált számomra.

Az iskolát vezető tanáráról, Julia Mildred Harper-ről nevezték el. Emlékszem, milyen mély benyomást tett anyámra az, ahogyan Harper a kéz kifejező képességeire oktatta a tanítványait. Anyám egyik legkifejezőbb testrésze mindig is a keze volt, és ezt a képességet rám is átruházta. A kéz kifejezi az ember érzéseit, mondogatta. A kezeddel örömöt, bánatot, rettegést és vidámságot fejezhetsz ki. Hallgattam rá, s a mai napig képes vagyok ugyanúgy kibogozni valaki jellemét a kezéből, mint bármi másból.

Az iskolában vagy a táncórákon nem voltam túlságosan magabiztos. Anyám azonban szüntelenül bátorított, hogy többet szerepeljek – hogy az első sorba kerüljek, hogy a játékban vagy egy lépésben új gondolatot próbáljak kifejezésre juttatni. Én azonban sem megszólalni, sem tenni nem akartam semmit mindaddig, amíg nem éreztem, hogy készen állok. Anyám emiatt sokáig hiábavalónak tartotta minden próbálkozását. Apámat viszont, azt hiszem, ez nem aggasztotta I álságosán. Anyám talán önmagát látta bennem, ezért nem szerette volna, ha hozzá hasonlóan én is a túlzott óvatosság hibájába esem.

Minden nap táncórákra jártam. Szükségem volt ugyan a táncban megnyilvánuló önkifejezésre, mégis mindig a terem végébe húzódtam a bal hónaljam alatt lévő, közepes nagyságú anyajegy miatt. Csúnyának találtam, nem akartam, hogy bárki lássa. Ez az anyajegy évekig nyugtalanított. Ma már el kell gondolkodnom rajta, melyik karom mögött is található.

Első előadásom az „Ajándékalma a tanárnak” eléneklése és az azt kísérő sztepptánc volt. A fejdíszem zöld kartonból készült négylevelű lóhere volt, és elejtettem az almát. Ezzel nevettettem meg először a közönséget. Ezt követően minden alkalommal szándékosan elejtettem az almát.

Ahogy teltek-múltak az évek, az iskolai tanulást egyszerűen csak egyfajta követelménynek tekintettem; a tánc viszont, amelyet a szüleim választottak számomra, az életemmé vált.


A tanulást untam. Az általam választott könyvek elolvasása kalandot ígért. Legszívesebben tudósokról, lel fedezőkről és filozófusokról olvastam. Az iskola, ki tudja, hogyan, ugyanezeket az embereket nagyon unalmassá tudta tenni. És imádtam a távcsövet. Órákon át bámultam bele, hálószobám ablakában ülve, vagy nyáron a nedves fűben heverészve sokszor késő éjszakáig, s közben azon töprengtem, mi is történhet a pislákolva üzenő csillagokkal; abban pedig biztos voltam, hogy egy nap megértem azokat az üzeneteket.

Reggelente gyakran azzal a határozott meggyőződéssel ébredtem, hogy álmomban a gyógyászat vagy a földön korábban létezett valamely civilizáció rendkívül fejlett és kifinomult állapotával kerültem kapcsolatba, de sosem emlékeztem az álmaimra olyan tisztán, hogy leírhattam volna őket.

Tehát a táncolás és a zene lett önkifejezésem két formája. A balettben, valahányszor orosz zenét hallottam, sírva fakadtam, mivel úgy éreztem, hogy a szívem mélyén értem ezt a zenét. Ismerős érzéseket ébresztett fel bennem, amelyekre azonban nem emlékeztem pontosan. Mivel pedig nem értettem ezt az egészet, nem is beszéltem róla soha senkinek.

Tizenkét éves voltam, amikor a virginiai Arlingtonba költöztünk, ahol a szüleim beírattak az ország egyik legjobb balettiskolájába, a Washington D. C.–beli Washingtoni Balettintézetbe, amely akkori otthonunkkal pontosan szemben állt a Potomac folyó túlpartján. Lisa Gardiner és Mary Day volt a tanárom.

Tanítás után mindennap átmentem busszal Georgetownba, ott villamosra szálltam, aztán öt-hat órán át táncoltam, este busszal visszautaztam Arlingtonba, és az ülésem fölötti lámpa fényénél írtam meg a házi feladatomat a zsúfolt járművön. Akkoriban természetesen nem tudatosult bennem, de ez az igen megerőltető napirend olyan munkaszellemet plántált belém, amelyhez a mai napig ragaszkodom. Az idő tájt azért éltem így, mert így akartam. Ma pedig, azt hiszem, e nélkül már nem volnék az, aki vagyok.

A tánctanulás előrehaladtával kiderült, hogy tehetségem van a jellemformáláshoz. Ez is orosz hatás volt. Az orosz mazurka előadása során felsőtestem olyan tökéletes tartást vett fel, mintha erre születtem volna. Vörös volt ugyan a hajam, szeplős az arcom, és lerítt rólam ír származásom, mégis orosznak éreztem magam. Amikor orosz betűket láttam, az volt a határozott érzésem, hogy el tudom olvasni őket, csak éppen nem emlékszem, hogyan kell. A táncórák után orosz zsidó barátnőim olykor meghívtak az otthonukba, s annak ellenére ismerősnek találtam az ételeiket, hogy akkor kóstoltam őket először.

Zavarba ejtett, milyen nagy hatással van rám minden, ami orosz. Tisztában voltam azzal, hogy ezekről a dolgokról nem tudok semmit – és mégis rengeteget tudtam.

Csillogó szemmel hallgattam Lisa Gardiner beszámolóját az Orosz Balettben eltöltött éveiről, amikor Anna Pavlovával táncolt. Az oroszok féktelenül szenvedélyesek, szabad utat engednek érzelmeiknek, meg vannak győződve arról, hogy a fegyelem elfojtja az életet.

Féktelenül szenvedélyes akartam lenni, ám középosztálybeli amerikai neveltetésem mást diktált. Az orosz lélekkel mindazonáltal azonosultam. Nem értettem, miért. Megkérdeztem anyámat, mire ő azt válaszolta, nyilván azért, mert tehetséges vagyok. Ez is amolyan csodálatos nem válasz, amilyet a szülők tudnak adni, annak végiggondolására viszont kitűnő alkalmat kínált, hogy mi is valójában a tehetség.

Mivel táncművészetet tanultam, megtudtam valamit e folyamat kialakulásáról. A tehetségnek az én szememben sosem volt semmi köze a szellemi folyamainkhoz. Hiszen az csaknem teljes egészében érzelem-Imi ered, s a fegyelem támogatásával nyilvánul meg. A legfontosabb az volt, hogy előadásom megfeleljen i követelményeknek, és mások számára felismerhető legyen. Ha senki nem értette, mit próbálok közvetíteni, a mozdulataimmal, akkor nem szólaltak meg az érzéseim.

Lisa Gardiner és Mary Day együttes munkája számomra a fegyelmezett ihlet dinamikus forrását jelenlétié. Miss Gardiner (a „Miss” mintha a keresztneve leli volna) halk szavú, rendkívül kifinomult, európai szellemiségű nő volt. A tánciskolában az a pletyka terjedt, hogy egyszer férjnél volt, egyetlen éjszakára. Senki sem tudta kideríteni, ki lehetett a férje. Az persze szóba sem jöhetett, hogy erre közvetlenül Miss Gardinertől kapjon választ bárki is. Azt sem tudta senki, hány éves. Ez is szigorúan tiltott területnek számított. Mindenesetre rendkívül kedves és okos volt. Hibátlanul egyenes tartással, büszkén ült a magas, támlás székén, hosszú ezüsttárcából előhúzott cigarettákat szívott. Körmét csillogó rózsaszínre lakkozta, és félkör alakúra vágta. Az orrán át eregette ki a cigarettafüstöt, amely sűrű felhőként bodorodott fölötte.


Órák után olykor leültünk beszélgetni. Az előadó-kőrútjairól mesélt, és a régi Oroszországban átélt kalandjairól. Elmondta, milyen fontos az emberi tapasztalat a mozgás tekintetében. „Ez és ez még nem kiforrott táncos, mivel nem élt még eleget. Szenvednie kell, hogy bölcsességre tegyen szert. Ez aztán majd megnyilvánul a mozgásában is.” Odaadóan figyeltem. Inspirálóan hatott rám. Őt másképp hallgattam, mint másokat. Nem akartam csalódást okozni neki. Éreztem, hogy megért engem, és nagyon fontosnak tartja a fejlődésemet. „Különleges” voltam számára. Nem mondanám, hogy nem nézte jó szemmel a fiúkat, akikkel jártam, vagy az élet egyéb dolgait, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, azt azonban egyértelművé tette, hogy az eszemnek máson kellene járnia, mégpedig a táncon. Amikor egy alkalommal értem jött az akkori kedvesem, hogy elvigyen valahová szórakozni, Miss Gardiner udvarias volt és szívélyes, ám amikor elbúcsúztam, nagyot szippantott filteres cigarettájából, és a szokásosnál sokkal lassabban engedte ki az orrán a füstgomolyagot, mintha valami rossz szagot próbálna elnyomni. Alig észrevehető lenézéssel bocsátott utamra, mint aki titokban már nagyon is jól tudja, hogy a kamaszévek elmúltával majd bölcsebbé válok. Abban az időben éktelenül furdalt a kíváncsiság ama bizonyos egyéjszakás házasság valóságos történetét illetően.

Mary Day mindennek a tökéletes ellentéte volt. Miss Day (neki is a „Miss” volt a keresztneve) határozott, két lábbal a földön álló, cölöpverő típusú tanár volt. Műgonddal ívesre formált szemöldöke alatt villogó fekete szempár ült, amely mindig a kellő pillanatban villant egyet. Úgy százhatvannyolc centiméter magas lehetett, s harminchatos lába villámként cikázott, amikor bemutatott egy „kombinációt”, amelyet utána kellett volna csinálnunk. A hangja parancsolón csattant, s ha nem tetszett neki, amit látott, kísérletet sem tett arra, hogy tapintatosan fogalmazza meg a véleményét. Büszke léptekkel járt, két lábfejét kifelé rakta, mint a kacsa, két karja erélyesen lendült teste két oldalán. Határozott, gyors mozdulatai láttán az volt az ember benyomása, hogy egyetlen percet sem kíván elvesztegetni abbéli törekvésében, hogy a Mississippitől keletre, New Yorktól délre a lehető legjobb balettintézetet hozza létre.

Ha egy diák fejlődésével nem volt megelégedve, habozás nélkül kijelentette, hogy az illető „nevetséges”, velem pedig közölte egyszer, hogy sosem leszek alkalmas arra, hogy eltáncoljam Hamupipőkét, mivel túl „nagy” vagyok, és őt még a gondolat is borzasztja, hogy egy „bumfordi” Hamupipőke ugrándozzon a színpadon, miikor a hercegnek sajnálatot kellene éreznie iránta. Amikor elmeséltem anyámnak, mit mondott Miss Day, anya felhívta őt telefonon, és csak ennyit mondott: .Rendben van, Shirleyből úgyis színésznő lesz”. Ez Újdonság volt számomra, mindenesetre néhány hétig nem mehettem táncórákra, egészen addig, amíg Miss Day bocsánatot nem kért a tapintatlanságáért, s ezzel együtt azt is közölte velem, hogy csodálatosan fogom majd táncolni a tündér keresztanyát, mert megvan hozzá a termetem és a tekintélyes fellépésem. Anya beadta a derekát, így visszatérhettem a táncórákra. Ha csupán önmagáról lett volna szó, anya nyilván visszafogottabban viselkedik, azt azonban nem tűrte, hogy a lányával bárki is durván bánjon. Azt akarta, hogy sikeres legyek, és ha beleszólása volt, soha nem tűrte, hogy Miss Day vagy bárki más megpróbáljon engem ettől eltántorítani.

Ami Miss Dayt illeti, ő csodálta anya bátorságát, s ennek következtében én is megnőttem a szemében, olyannyira, hogy amikor az iskola később pénzügyi avarba került, felhívta anyát, hogy próbálja megszerezni apa támogatását „a káosz rendbetételére”. Apa a segítségükre sietett, és ők hárman azóta is jó barátságban vannak.

Mindig tudtam, hányadán állok Miss Dayjel. Ha sikerült kicsikarnom belőle egy elégedett bólintást vagy egy dicséretet, biztos lehettem abban, hogy fejlődöm.

Azon a nyáron, amikor New York Cityben egy intenzív tánctanfolyamon vettem részt, megérkezésem után rápillantott a lábamra, majd kijelentette: „Végre valahára kezdenek kialakulni a táncos izmaid. Jól haladnak a dolgaid.” Ez a dicséret hat hónapig tartó munícióval látott el.

Miss Gardiner és Miss Day volt tehát gyermekkorom két szakmai irányítója. Nekik akartam megfelelni, ők voltak teljesítményem mércéi. Több időt töltöttem velük az iskolában, mint bárki mással. Anyám mellett ők ültették el bennem a színjátszás magvait. Miss Gardiner ekképpen gondozta ezeket a magvakat: „Nagyszerű színésznő vagy. Amikor mozogsz, mindig tudom, mit akarsz kifejezni.” Miss Day pedig így beszélt: „Tudod, Shirley, a klasszikus balettben nincs szükség ilyen intenzív arcjátékra. Nem gondoltál még arra, hogy színésznő legyél?”

Mindkettőjüktől megérkezett hozzám az üzenet. Úgy éreztem azonban, hogy kifejező tehetségemet először a tánc terén kell tökéletesre csiszolnom.


Emlékszem, tartottunk egyszer egy koreográfiaversenyt. Teljesen szabadon koreografálhattuk azt, amit akartunk. Engem nem érdekeltek a „lépések” vagy a mozgás összehangolása. Az érzéseimet akartam kifejezni. Amikor anyával erről beszélgettem, egyik kérdése megvilágító erejű volt számomra: „Miért nem állítasz össze egy olyan mozdulatsort, amely a művészetéért meghalni kész személyt fejezi ki?” Először melodramatikusnak találtam a gondolatot, de olyan erőteljes volt anya érzése, hogy rájöttem, azért „elfogadható” az ötlet, mert ő pontosan ebben a hangulatban élt.

Orosz szimfonikus zenét választottam. Olyanra terveztem a mozdulataimat, hogy a szenvedő orosz lélek fájdalma nyilvánuljon meg bennük. Úgy vonszoltam magam a parketten, mintha valami láthatatlan erő kényszerítene oda, az utolsó mozdulatban pedig a győztes kitörést érzékeltette testem megvonaglása.

Miután bemutattam koreográfiámat, Mary Day újra eljátszatta velem. Másodszorra spontán módon megváltoztattam az utolsó pózt. A második helyre sorolt, mivel szerinte többet törődtem a kivitelezéssel, mint a koreográfiával. Én viszont a koreográfia lényeges elemének tekintettem a spontaneitást.

Így kerültem tehát először összeütközésbe a tánc klasszikus formáival, ebből következően pedig azzal a dilemmával, hogy táncművész akarok-e lenni, vagy sztár. A középiskolai érettségi után egyenesen New Yorkba mentem, ahol egy Broadway-show tánckarába kerültem. Végre hivatásos táncos lett belőlem.

A táncosok – vagyis ahogyan mi magunk neveztük magunkat: a cigányok – tehetséggel megáldott katonák, olyan művészek, akiknek nem adatott meg a szabadság, az eleven test olyan felmutatói ők, akik szüntelenül fájdalommal küszködnek.

Aki sosem volt táncos, nem értheti ezeket a belső ellentmondásokat. Olyan művészet ez, amely a lélekbe vésődik bele. Jelen van az ember minden mozdulatában akkor is, ha már nem táncos többé. A nappal és az éjszaka minden pillanatában jelen van. Olyan művészet ez, amely kifejezésre jut abban, ahogyan az ember jár, ahogyan eszik, szerelmeskedik, vagy éppen semmit sem tesz. A test művészete ez, és amíg egy táncosnak teste van, mindig úgy érzi, hogy a tánc keretein belül kell kifejeznie önmagát. A táncosok mindig tudatában vannak fizikai megjelenésük milyenségének. Ilyen ez a játék. Lehet, hogy olykor ügyetlenül mozgok, de mint táncos ennek mindig tudatában vagyok. Hiába jelentem ki, hogy pihenek, a testem közli velem amikor letelt az idő. Van, hogy örömmel nyugtázom, milyen erős vagyok, de mindig tudom, hogy még többre lennék képes. És mindig tudok arról, amikor szép vagyok, amikor az egymáson átvetett lábak megfelelő szöget zárnak be, amikor a mozgásom biztonságot felez ki, amikor a büszke tartás tiszteletet parancsol. Mint táncos azzal is mindig tisztában vagyok, mikor telepszik rám a csüggedés; olyankor derékban meghajlik a testem, mozdulataim hanyaggá válnak, és nehezemre esik tükörbe nézni.

Mint táncos, kecses léptekkel futok ugyan a taxihoz, de észre kell vennem az utca minden apró gödröcskéjét, ha nem akarok megsérülni. Hiába vagyok oda egy ruháért, szóba sem jöhet, hogy felvegyem, ha nem emeli ki előnyösen testem körvonalát. A ruhákat nem stílus, szín vagy divat alapján választom ki, hanem a testvonal szem előtt tartásával… Ilyen rögeszméi vannak egy táncosnak.

Ha az ember évek hosszú során át figyeli teste alakulását a táncterem tükrében, akkor minden egyes centiméterről, minden kis dudorról tud. Tudja, a kemény munka jeleként miként csöppennek le a fénylő izzadságcseppek a haj csomók végéről.

Tudja, hogy az előző este elfogyasztott minden egyes csokitorta szeletet bonyolult mozdulatokkal kell ledolgozni másnap.

Megtanulja, hogyan alkalmazza táncosként szerzett tudását az apró, mindennapi teendőkben, hogy miként forraljon fel egy lábas tejet, miközben megteríti az asztalt. Hogy időt takaríthat meg, ha telefonbeszélgetés közben az asztal tetején a térdinakat nyújtóztathatja. Feltűnés nélkül akár többször is átöltözhet egy repülőgépülésen, hiszen azt tehet a testével, amit akar.

A fájdalomhoz való viszony igen bonyolulttá válik. A jó fájdalom érzése egy idő után már kimondottan hiányzik. A rossz fájdalom veszélyt sejtet. Idővel megtanulja az ember önnön ritmusának szabályozását. Megtanulja, hogy a légzés éppen olyan fontos a mozdulat szempontjából, mint maga a technika. Megtanulja, hogy sose lélegezzen be. Rájön, hogy erről maga a természet gondoskodik, minden akaratlagosság nélkül, mint például alvás alatt. Megtanulja, hogy csak fellélegezzen. Ennek során szabadul meg a test a mérgező


anyagoktól. A láb magasra lendítése során a rúgás irányába kell kilélegezni. Ilyen módon az ember a végtelenségig folytathatja a rúgásokat.

A táncos, vagyis a „cigány” személye robbanékony. A szólóművészektől elvárják a szenvedélyes kitöréseket, a cigányoknál félreértik azokat.

A szólótáncosok és a „cigányok” ugyanannyi időt töltenek a gyakorlóteremben, egyformán végigjárják az önmagukban való kételkedés küzdelmes útját, ugyanúgy arra törekszenek, hogy szembesülések során át megérintsék önnön lelküket. Maga a tánc az önmagunkkal való szembesülést jelenti. Az őszinteség művészete. A tánc alatt az ember a legteljesebb mértékben feltárulkozik. Nyilvánvalóvá válik testi állapota. Önmagáról alkotott képe. Lelkiállapota, humorérzéke és kiegyensúlyozottsága, hogy az időhöz, a térhez és a megfigyelőhöz fűződő kapcsolatáról már ne is beszéljünk. Lehetetlenség „foghegyről” táncolni. A tánccal az ember az igazat mondja el. Ha hazudik, önmagán ejt sebet. Ha csupán „jelez”, és nem szívvel-lélekkel dolgozik, ha nem vonja be a testét az utolsó ízig, akkor megsérti önmagát. Ha pedig nem jeleskedik a munkában, akkor úgyszólván képtelen együtt élni az emiatt támadó bűntudattal. Ezért ébred sokakban az a benyomás, hogy a táncosok önkínzók. Az önkínzás nem holmi táncosokra jellemző különcködés. A táncosok rettegnek a sérüléstől. Ám nagyon is élvezik a kihívást az akadályok leküzdésére. Végtére is ez a tánc művészetének a lényege. A testi korlátok legyőzése.

A táncosok tudják, hogy a szellem, a test és a lélek kibogozhatatlanul összefonódott.Ez azonnal kiderül a közönséggel való első találkozáskor. Ott ül szemben „a nagy

fekete óriás” (miképp (Oscar Hammerstein fogalmazott), és a táncosnak az a feladata, hogy a teste eszközével bizonyos érzést váltson ki belőle. Az ember tudja, hogy ezt nagyon komolyan kell vennie. Tudja, hogy hinnie kell a teste kiegyensúlyozottságában, rugalmasságában és erejében. Azzal is tisztában van, hogy a nézők készségesen azonosulnak a fizikai bravúrokkal, mivel nekik is van testük. Az ember tudja, hogy ha megbotlik és elesik, őket alázza meg, hiszen önmaguk esetében is ettől félnek. Tudja, hogy minél könnyedebbnek láttatja a mozgást, annál több reményt ad nekik önmagukat illetően. Tudja, mennyire drukkolnak neki, hiszen máskülönben jelenlétük válna kérdésessé. A táncos azt jeleníti meg számukra, amit ők maguk is szeretnének véghezvinni, mivel mindegyiküknek megvan a maguk problémája a saját testükkel.

A táncos tehát nap nap után kitartóan formában tartja önmagát, minden izmát a végsőkig feszíti, hogy példát mutasson abban, amit az ember a testével tehet.

Én ezt már csaknem ötven éve művelem.Nem tudnám megmondani, miért szeretem a táncolást a kezdetektől fogva. Azt hiszem

– mint már említettem –, talán azért, mert egy korábbi inkarnációm során táncos voltam. „Született” táncos vagyok, ahogy mondani szokták.

Imádtam az elegáns, lírai, romantikus jutalmat, amely a fegyelmezett, izzadságos, kemény munkát megkoronázta.

Talán a tánc érdekében elfogadott és türelemmel viselt fizikai fájdalom bajtársiassága tart össze bennünket, „cigányokat”. Ám amikor olimpiai sportolókkal és hasonlókkal találkozom, rájövök, hogy az övéikhez is hasonlóak a mi problémáink és ellentmondásaink. Szeretjük a gyorsbüfék silány ételeit, a cigarettát, a cukrot, élvezzük, ha a helyzet magaslatára emelkedhetünk. Szeretünk panaszkodni, és titkos technikáinkkal mindig segítünk egymásnak a még jobb teljesítmény elérésében. Talán az önmagunk iránti mélységes kételyeink tesznek bennünket túltelj esi tőkké? Részben igen. Ugyanakkor nincs annál büszkébb ember, mint aki tudja, hogy úgyszólván bármire képes a testével.

A tánc művészete és a sportolók teljesítménye mögött talán annak megértése rejlik, hogy a test lelkünk létezésének temploma, a ház, amelyben élünk, lelkünk kifejezőeszköze, miközben azt próbáljuk eldönteni, hogy vajon Isten részei vagyunk-e vagy sem.

Mindig vannak időszakok, amikor a test kikapcsol, nem áll rá az összhangra, nem engedelmeskedik az akaratnak, ilyenkor kényszerülünk szembenézni a miért láthatatlan okaival. Az évek során sok hasonló időszakot éltem át. Ebbe természetesen belejátszott a táplálkozás, a pihenés és a hangulat is, ám hamarosan rájöttem, hogy nagyon is valóságos összefüggés van a test harmonikus időszakai és a szellem harmonikus időszakai között.

Eszembe jutott anyám magyarázata a fordított hatás törvényéről. Egy úszóverseny során élte át. Hátúszás volt a versenyszám. Rendszerint az órával „futott versenyt” a győzelemért. Azon a napon, amint a hátán siklott, valamiféle maradéktalan harmóniát érzett a fölötte ragyogó nappal és az alatta hullámzó vízzel. Azt mesélte, hogy a végletekig feszítette az


erejét, mégsem érezte, hogy versenyen vesz részt. Fontosabb volt az elemekkel érzett összhang. Nem törődött vele, hogy győz-e vagy sem. Nem akart mást, mint a lehető leggyorsabban mozogni. Kikapcsolt, és „eggyé” vált azzal, ami körülvette. Felülkerekedett az edzett test fegyelmezettsége, és legnagyobb meglepetésére könnyedén megnyerte a versenyt.

Úgy határoztam, hogy ugyanezt az elvet követem én is, és kiderült, hogy így a testem kevésbé fáj, és sokkal többre képes.

Később sokat olvastam a karate, a cselgáncs és az aikidó keleti felfogásáról. A talpkő a meditáció volt, a szellem és a test eggyé válásának fegyelme. Minél inkább figyelmen kívül tudtam hagyni a negatív emóciókat, annál pozitívabbnak éreztem a testemet. Felhagytam a mozdulat tudatosításával, és hagytam, hogy a testem önmagára reagáljon. Rájöttem, hogy az izmaim emlékeznek, ha nem hagyom, hogy az értelem közbeavatkozzék. Amikor az izmaim emlékezetére hagyatkoztam, számok és kombinációk alapján olyan koreográfia is felidéződött bennem, amelyet tizenkét éves koromban tanultam. A test mindig tud, ha alkalmat kap az irányításra. A test az önmagán belüli egyensúly megteremtésére képes spirituális templom. Amikor a spirituális harmónia nem kap táplálékot, a test is éhezik. Amikor a lélekből boldogság sugárzik, a test csodálatos teljesítményekre képes.

Gyakran visszagondolok a testi fegyelem hosszú, hosszú éveire. Csaknem minden táncteremre emlékszem, hogy hol hullottak az izzadságcseppjeim, hol állt a vízautomata, emlékszem minden egyes öltözőszobára, a nyári hónapokban terjengő avas szagra, a bemelegítéseknél markolt farúd lágy tapintására. Emlékszem a gyapjú harisnyanadrág kellemetlen nyirkosságára, amikor télen a hideg esti levegő csomóba rántotta kinyújtott izmaimat, mígnem végre meleg fürdőhöz jutottam. Emlékszem, hogyan bizsergett a fejbőröm közvetlenül egy izzadtságcsepp megjelenése előtt, s hogy a korábban elfogyasztott étel mennyire meghatározta, hogy ez mikor következik be.

Emlékszem hosszú lábujjam vérző hólyagjaira, amikor könyörtelenül beletuszkoltam a lábamat a báránygyapjúval bélelt balettcipőkbe, és hogy havonta mértem a magasságomat, egyre jobban szorongva amiatt, hogy túl magasra növök.

Emlékszem gerincem alsó részének fájdalmas gyulladásaira, miután a televízió stúdiók betonpadlóján táncoltam, amikor folyvást arra kellett koncentrálnom, hogy az ugrások után sarokra érkezzem, mert így legalább megelőzhettem a lábikrám megdagadását és a szárkapocscsontom sajgását.

Emlékszem a piruettek alatt rám törő émelygésre, egy lassú adagio elnyújtott méltóságára, a gravitáció leküzdésének örömére egy-egy grand jeté végrehajtásakor, az ügyetlen bal oldali fordulatokra, a nyújtások végén a feszítéstől remegő, hegyezett lábujjakra, a lassú grand plié alatt égő combizmokra, a hídba hajlások alatt érzett bizonyosságra, hogy a hátam betonból van.

A tükör jelenti a táncos számára a tudatosságot. Az ember heteken át gyakorol úgy, hogy mindvégig láthatja önnön tükörképét. Aztán jön a koreográfus, és a tükörtől távolra pörgeti az embert. A táncos magára marad. Abban sem biztos, hol van. Nem ad támpontot a tükörkép a létezés megerősítésére. Megváltozik a térhez való viszony. Az emberben tudatosul a mozdulat értelme és a közönséggel való kapcsolatfelvétel fontossága, hiszen ekkor már nem önnön tükörképével áll kapcsolatban. A zene is másképpen hangzik. Az ember már nem szabályozza önnön ritmusát. Képtelen ellenőrizni mozgásának irányát, és nemcsak önmagához, hanem a táncpartneréhez viszonyítva is.

Ekkor kezdődik a szárnyalás, a test azzá válik, amit a táncos kifejezni szándékozik. Mozgásában rátalál egyfajta rejtett vonulatra. Rábízza magát a zenére, azzal összhangban hajladozik, lebeg és ugrik. Lassanként a testnyelv tölti ki a tér minden zugát; nincs egyetlen fölösleges mozdulat sem. A táncos megtanul előre gondolkozni, tudja, melyik mozdulatsor kívánja meg a legnagyobb előkészítést. Megtanulja, mely mozdulatok a legmegfelelőbbek, és melyek kimondottan veszélyesek. Rövidítéseket és fájdalommegelőző technikákat alkalmaz. Tudja, mennyi levegőre van szüksége önnön ritmusának szabályozásához.

A cipő az önfenntartó rendszer elemévé válik. A méret egyetlen centiméternyi eltérése is kizökkenti a táncost egyensúlyából. Ha a padlón ártalmatlan porcsomó hever, az ember minden adandó pillanatban szemmel tartja, amíg elkerül a közeléből, hiszen a mozgó test alatt lévő legcsekélyebb oda nem illő elem is veszélyezteti a biztos lábtartást.

A táncos kipróbálja, hogy a padló milyen sebességet tesz lehetővé a cipő gumitalpa számára. Ha ez a sebesség lassú, akkor annyival több erőt kell kifejtenie a forgások alatt. Ám ha túl gyors, az ember elveszíti a teste fölötti uralmat.


Aztán lassan hiányozni kezdenek a fények, a jelmezek, a díszlet és a közönség.Az ember megfeledkezik mindenről, amit a balett teremben és a próbateremben tanult.

Az csupán előkészület volt, a kifejezés puszta váza.A táncos varázslatot tesz hozzá a koreográfiához. A jelmez kezdetben idegennek tűnik,

ám az ember hamar megszokja, használja, kiemeli, a mozgás részévé teszi. Eleinte panaszkodik, hogy akadályozza a mozdulatokat, de a tapasztalat megtanítja arra, hogy kezdetben mindig így történik. Suhogtatja a szoknyát, arrébb libbenti a sálat, új értelmet ad az eredeti mozdulatnak.

Aztán elérkezik a jelmezes próba, kigyúlnak a fények, jelen vannak a zenészek. Mindaddig csupán a munkához szükséges égők világítottak, és zongora szólt. Most már kiteljesedik a zeneszerző és a hangszerelő zenei költeménye. Soha nem álmodott, kifinomult hangzatok szólalnak meg a zenében. Ez így teljes, gazdag, lenyűgöző. Először zavart kelt a táncosban, hiszen egészen addig csak a zongora hangjára mozgott. Most viszont ott ül negyven zenész, akik éppen olyan szervesen hozzátartoznak a teljes illúzióhoz, mint maga a táncos, az előadó. Hozzászoktatja magát a hangzás teljességéhez, és rájön, hogy a zene újabb szintre emeli a mozgást, és megerősíti az emberben a bizonyosságot, hogy bármire képes.

Aztán a színház elülső részében felgyúlnak a szépen színezett fények. Tudatosítják az emberben, hogy arcának és testének minden apró rezzenése láthatóvá válik. A rózsaszín kristályok fényében a táncos bőre selymesen ragyog. A mozdulatait kísérő pontfény égeti a szemét. A színpad jobb és bal oldalán elhelyezett lámpák színükkel kiemelik a kart és a lábat. A nézőtérből az égvilágon semmit nem látni. Hátborzongató a sötétség. A táncos ekkor rádöbben, hogy minden rajta múlik. Ő az előadó. Mindent elfelejt, amit valaha is tanult. Elfelejti a bonyolult technikai fogásokat. Megfeledkezik a szorongásairól és a fájdalmairól. Még azt is elfelejti, kicsoda ő. Eggyé válik a zenével, a fényekkel és a közönség közös szellemével. Tudja, azért van ott, hogy felemelő hatással legyen a nézőkre. Rájuk, akik különbnek szeretnék érezni önmagukat és a többieket.

És a nézőtéren ülők válaszolnak. Nagylelkű, együttes tapsuk a tetszésüket jelzi – mi több, a szeretetüket. Energiát küldenek a táncos felé, aki azt visszaküldi feléjük. Ez a körkörös áramlás szünet nélkül zajlik. A táncos szökken, lebeg, pörög, megfeszíti a testét, hajladozik. Ők tapsolnak, kiáltoznak, fütyülnek, a lábukkal dobognak és nevetnek. A táncos annak tulajdonítja az ünneplést, amit a nézők látnak, és még többet nyújt számukra. És ez így folytatódik.

Érdemes volt végigdolgozni a hosszú éveket. A kifejezés bűvös csodája mindent felülmúl. Ez jelent mindent. Az ember ismét ráébred, hogy ő maga minden, amiről tudomása van. A közönséghez tartozik. A közönség pedig hozzá. Az együvé tartozásban nyilvánul meg a kifejezőtehetség. Az adni tudás és az elfogadás tehetsége; a test révén valamely magasabb szellemiséggel együttrezonálás tehetsége; egy nagyobb formátumú élet megteremtésében egymást becsülő lelkek tehetsége. Annak a titkos árnytudatnak a megértése, amely egybekapcsol, a közös létezés lényegét jelentő, isteni tökéletesség részévé tesz valamennyiünket. Az ember az Istennel táncol. Önmagával táncol. A fényben táncol.

Anyámnak és apámnak köszönhetem, hogy olyan művészi formával ismertettek meg, amelyben az élettel táncolhatok.


HATODIK FEJEZET

Olyan sok minden történt velem 1983 és 1984 során, hogy egyesek azt kérdezgették, vajon mi szükségem volt a Gershwin Színház-beli előadássorozatra. Mint mindent, ezt is személyes okokból vállaltam. Ha valamely tervben nem látok lehetőséget emberi fejlődésre, akkor bele sem fogok. Végre lemondhattam azokról a foglalatosságokról, amelyeket mindig valamely „külső” cél elérése érdekében tartottam fontosnak – a karrieremet előmozdító, okosan kiszámított lépésekről. Egyre lényegesebbé váltak számomra a személyes célok.

Sütkéreztem a Becéző szavak sikerében, és tudtam, egy vagy két évig ülhetek a babérjaimon, ám ahogyan öcsém, Warren mondta egy ízben, „valószínűleg nem árt, ha az ember visszamegy a viharba”. Emellett nagyon szerettem volna a szakma színterére bevinni új, spirituális tudatosságomat, amely végtelen belső békét hozott a magánéletembe. Vajon ugyanezt a hatást lehet elérni vele a szakma berkeiben is?

Mindenekelőtt hadd szóljak néhány szót a színészmesterségről, és arról, amit számomra jelent. Amikor erre a pályára léptem, még táncosnak tartottam magam. Az égvilágon semmit nem tudtam a szavak általi önkifejezés fogásairól, sem arról, hogy egy megírt dialógus segítségével hogyan azonosuljak egy másik jellemmel. Összesen talán négy órát vettem színjátszásból, és szerintem az is kérdéses, hogy egyáltalán meg lehet-e tanítani valakit arra, hogyan játsszon. A táncolást és az éneklést meg lehet tanulni órák keretében, hiszen ezek a kifejezésformák megkövetelik a ritmus, a zene, a hangszín, a mozgások, a hangbéli vagy a testi beállítások iskolázott, tudományos, mi több, matematikai értelmezését. A színjátszás azonban tünékenyebb, elvontabb ennél. Fontos szerepet kap benne az egyéni beállítottság. A beállítottság természetesen az éneklésben és a táncban is fontos, ám ott mindenekelőtt meg kell tanulni énekelni és táncolni. A színjátszás egyedül a beállítottság körül forog, s akörül, hogyan lehet ezt egyértelműen elérni. Mindennapjaink minden pillanatában szerepet játszunk. Számomra tehát a megfigyelés volt a legjobb iskola. Mint beszéltem már róla, megfigyeléseim első tárgyai a szüleim voltak. Tanulmányoztam hangulataikat, személyiségük közös játékát. Nem rejtették véka alá a különféle jellemekkel való mesterkedéseiket, amelyek engem nemegyszer zavarba hoztak.

Később szokásommá vált, hogy órákon át ülök, és figyelem az utca embereit. Apa olykor, ha „üzleti útra” indult, berakott minket az autójába, s miközben vártunk rá, Warren és én elszórakoztattuk egymást. Nem volt szabad elhagynunk az autót, és sokszor órákon át nem volt mást mit tennünk, mint a mellettünk örvénylő sokaságot figyeltük, ámulattal néztük a szemünk láttára lejátszódó apró drámákat. Ezeket az alkalmakat a leghatékonyabb időtöltések közé sorolom, amelyek jóvoltából sok mindent megtudhattam az emberi viselkedésről. Manapság is elfog néha a vágy, hogy bárcsak légy lehetnék a falon, bárhol tartózkodom is, hogy felidézhetném az emberek megfigyelésekor átélt gyermekkori csodákat, ahelyett hogy mások figyelnek engem.

Amikor színjátszásra adtam a fejem, sosem jártam képzett tanárhoz. Az élet volt a tanítómesterem. És az összpontosítás. Meg az a kifejlesztett képességem, hogy miközben másvalakit figyelek, a bőrébe bújok, azt érzem, amit ő. Más szóval, olyan módon tanítottam önmagamat a színészi mesterségre, hogy megfigyeltem az életet. És ezt már kezdettől fogva „természetesnek” éreztem. Az az igazság, hogy ha egy adott jelenetben nem éreztem ezt a „természetességet”, akkor rendszerint nem tettem túl jól a dolgomat. Ha elhittem, amit mondok, remekül ment minden. Ám ha kívülről láttam önmagamat, nem voltam jó.

Sosem voltak színészbálványaim. Valószínűleg azért, mert hittem azokban a figurákban, amelyeket eljátszottak. A színészkedésben nem hittem. Ha valaki nem volt jó színész, egyszerűen nem tetszett nekem az a figura, amelyet megformált. Gyermek módjára közelítettem a színjátszáshoz, akár másvalaki játékát figyeltem, akár én magam játszottam. A mai napig így van ez.

Nincsenek különleges igényeim. Képtelen vagyok ellenállni a mozinak, s rendszerint el is hiszem, amit látok, hacsak nem hamis az egész. A színházban a proszcénium íve biztosítja, hogy a nézőközönség egy csapásra elszakad a valóságtól. A színpadon az ember megpróbál a valósághoz hűen játszani. A mozivásznon megpróbál valóságossá válni.


A színjátszás tehát egyszerű folyamat volt számomra. A bennem lakozó gyermeki csodálkozás képessége elegendő volt ahhoz, hogy jól csináljam. Ha én magam elhiszem, amit előadok, a közönség is elhiszi. Ha én nem hiszek benne, a közönség sem fog. Olyan, mint amikor az ember történeteket eszel ki, hogy a barátai és a szülei higgyenek neki. Ez számomra sosem okozott gondot. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy nem vettem elég komolyan a színjátszást. Olyan természetesen jött számomra, hogy sokszor egyfajta hobbinak tekintettem, amolyan időtöltésnek, amelyben mérhetetlen örömöt leltem, de nyugtalan éjszakáim sosem voltak miatta. Természetesen ez magyarázza, hogy miért vállaltam olyan sok ostoba filmszerepet. Rendszerint átfutottam a szerepemet, mulatságosnak találtam, és elvállaltam. Sosem értettem, hogy a filmiparban miért tekintenek egyesek úgy egy filmre, mintha az volna a végrendeletük, a testamentumuk.

Egy forgatókönyvet egyszer olvastam el, eldöntöttem, hogy elvállalom, aztán többet rá se néztem, amíg el nem kellett játszani valamelyik jelenetet. Sosem tanulmányoztam a sorokat előző éjszaka. És megjegyzem, mindig jól emlékeztem rájuk. Egyfajta ozmózis útján hatolt belém az eljátszandó figura; ráéreztem. Sosem foglalkoztam azzal, hogy végiggondoljam, amit csinálok. Egyszerűen csak – ahogy Humphrey Bogart fogalmazott – „kiálltam és játszottam, s csak arra ügyeltem, hogy ne menjek neki a berendezésnek vagy egy másik színésznek”.

Nem törődtem azzal, hogy hány közeli felvételt készítenek rólam, vagy hogy mennyi kerül a vágószoba padlójára. Nem izgatott túlságosan, hogy milyen a külsőm, de néha visszautasítottam egy-egy szerepet, ha tudtam, hogy fűzőt vagy más, kényelmetlen ruhadarabot kellene viselnem. A legtöbb filmemet műteremben forgattuk, mivel kék szememet nehéz lett volna hosszú időn át nyitva tartani az erős napfényben. Ezért tehát visszautasítottam a westernfilmeket és a szabadban játszódó egyéb történeteket is.

Rendkívül fontos volt számomra a szabadnapok száma, s még ennél is fontosabb a franciás időbeosztás, vagyis hogy tizenegykor kezdünk, és hétig dolgozunk, ebédszünet nélkül. Mivel éjjeli bagoly vagyok, ki nem állhatom a korai kelést.

Csak a harmincas éveim vége felé kezdtem komolyan venni a filmszerepeket. Addig sokkal jobban érdekelt az utazás, a szerelmi kapcsolatok, a politikai aktivizmus, a barátaim, az írás és az élet.

Nem tudom, mi okozta ezt a változást a hozzáállásomban. Talán az életkor. Talán a kudarc élménye (éveken át egész sor rossz filmben játszottam). Voltaképpen azonban azt hiszem, hogy csupán jobban kezdtek érdekelni életem egyéb vonatkozásai, mígnem egy nap ráébredtem, hogy a tehetségem is rendkívül érdekes, és nem volna szabad elkótyavetyélnem. Azt is hadd mondjam el, hogy az utolsók között tűntem fel a sztárok köré szerveződő hollywoodi rendszerben. Olyan szerződéssel kerültem Hollywoodba, amely évente három filmet garantált számomra, és Hollywoodból akkoriban éppen háromszor annyi film zúdult ki, mint manapság. A közönség biztosítva volt. A szórakoztatás legfőbb formáját Amerikában, Európában és Japánban is a film jelentette. Az emberek moziba jártak. Válogatás nélkül nézték a filmeket. Ma már másképp van.

Szóval, talán azért kezdtem komolyabban venni a filmszerepeimet, mert rájöttem, hogy a közönség is ezt teszi. Amikor az emberek már nem vették félvállról a filmeket, én se tettem.

Egy este megnéztem egy Marion Brandóval készült beszélgetést a televízióban. Ő az amerikai indiánok nehéz sorsáról akart beszélni, a partnere viszont a színjátszásról. Én a kérdező pártján álltam. Az azonban mindenképp megragadott, hogy korunk egyik legnagyobb színészét látom, csakhogy ő megvetette mind a mesterségét, mind a tehetségét. Nem szerettem volna olyanná válni. Tehát úgy vélem, ez az élmény is szerepet játszott a változásban.

Bármiképp volt is, a Fordulópont, az Isten hozta, Mr… és a Becéző szavak után azt vettem észre, hogy komolyabban veszem magamat, és ezt ráadásul élveztem is.

Ugyanebben az időben kezdtem keresni a magasabb rendű tudatosságot. Az élet és a színjátszás ily módon összefonódott számomra. Önazonosságom felfedezését komoly vállalkozásnak tekintettem. Korábban a társadalmi-politikai tudatosság kifejlesztésében, és a feministaként vállalt, tudatos gondolkodást kialakító tevékenységben próbáltam rátalálni. Azt gondoltam, hogy az emberi nem eljövendő megváltása ezeken a területeken érhető el. Embertársaimmal való törődésem legjobb megnyilvánulási módjának a politikai és társadalmi aktivitás tűnt. Csakhogy mindvégig tisztában voltam azzal, hogy ezeken az utakon valami hiányzik. Hogyan segíthetnék valóban másoknak, ha még azt sem tudom, ki


vagyok én? A szervezetekben nem volt meg az egyéni megértés lehetősége. Csoportként, mozgalomként léptek fel. Engem azonban az egyén önazonossága érdekelt. Következésképpen, noha továbbra is sok mindennel egyetértettem, és sok minden vonzott az akkori idők társadalompolitikai aktivitásában, lényegében megértettem, hogy a változás, amelyet a leg-maradéktalanabbul elérhetek, az önmagámon belül véghezvitt változás. Ott találhatok rá a mélyebb magyarázatokra, így tehát lassan elfordultam a politikai és társadalmi mozgalmaktól. Egyébként szemlátomást ott is változások zajlottak, mivel mindenki a maga személyes értelmezési módjait kereste.

Spirituális tudatosságom felébresztése tehát mindannak természetes kiterjesztését jelentette, amit korábban felderítettem. Bejártam a világot, sok kultúrát megismertem, tevékenyen kivettem a részemet a politikai mozgalmakból – és a tökéletesség felé hajtó ösztönző erő ellenére boldog ember voltam, kínzó gyötrelmeket nemigen okozott nekem semmi. Lélektani értelemben tájékozott voltam, mivel önmagam kutatása során rengeteg terápián vettem részt. Ám olyasvalamire kérdeztem rá, ami mélyebb, lényegesebb. Választ akartam kapni – magasabb rendű választ – arra, ami intuitív tudásom szerint az önazonosság alapja. Ez tehát spirituális kérdés formáját öltötte, mégpedig olyanét, amelyet csakis a folytonos önvizsgálat keretén belül lehetséges kifürkészni.

Azért beszélek most erről, mert mélységes hatással volt színészi munkámra és élő show-műsoraimra.

Azon elvek és módszerek alapján kezdtem dolgozni, amelyek a szellem, a test és a lélek összefonódásának felismerésével voltak kapcsolatban. Nagyon hamar rájöttem, hogy az egészséges lélek irányítja az értelmemet és a testemet. Megértettem, hogy a lényeget illetően spirituális, nem pedig értelmi-testi lény vagyok. Testem és értelmem spirituális voltom tudatosításából következik.

Az olyan negatív beállítódások, mint a félelem és a szorongás, abból fakadtak, hogy spirituálisán nem voltam rendben. Ha valami felborította a nyugalmamat, nem szárnyalt a szellemem. Kezdtem megérteni, mit jelent a rend-ellenesség.

Eszembe jutottak azok a napok, amikor gyakran csapongott a kedélyem, ha nem voltam boldog önmagammal. Vagyis a rossz kedély nagy része az önmagamba vetett bizalom és hit hiányából fakadt – előtérbe került az afeletti félelem és szorongás, hogy a nézőközönség vagy a munkatársaim nem értik majd meg, amit értésükre akarok hozni. Az önmagamba vetett bizalom hiánya nemegyszer mások iránti bizalmatlanságot vont maga után. Az alkotó munka során az ember gyakran érzi magát magányosnak, elszigeteltnek. Megesett, hogy végig sem csináltam egy elgondolást, mert a legkisebb esélyt sem adtam meg magamnak. Erre az következett, hogy mások megérezték vonakodásomat, és nem tudtak reagálni a viselkedésemre. Félelem alakult ki bennem, hogy nem vagyok képes eljutni oda, ahová szeretnék, s ezzel elindult a negativitás körkörös forgása.

Mindez akkor kezdett megváltozni, amikor ráébredtem, hogy ha spirituális természetemre bízom magam, bővebben árad a pozitív alkotás folyama.

Rendkívül egyszerű a dolog működési elve. Rábíztam magam arra, amit csak felsőbb, határtalan énemnek tudok nevezni… vagyis a „felettes énemre”, ahogyan Freud mondaná. Ismertem már a tudattalant és a tudatot. Ezúttal a felettes énnel ismerkedtem.

A magasabb rendű, végtelen felettes ént az ember örök, határtalan lelkeként határozhatjuk meg a legjobban – ez a lélek a valóságos „én”. Ez a lélek járta eddig végig az inkarnációkat, és minden tudhatót tud rólam, mivel ez a lélek én vagyok. Ez a tapasztalataim tárháza. Ez a lélekemlékezetem és a lélekenergiám összessége. Egyben ez az az energia, amely érintkezik az általunk Isten névvel illetett energiával. Ismeri Istent, rezonál rá, hiszen Isten része. Miképp az ember elméjében számtalan gondolat létezik, éppúgy Isten elméjében számtalan lélek.

Felsőbb, határtalan énünk, amely az idők kezdetétől fogva Isten gyermeke, minden pillanatban velünk van, halkan (olykor nem is olyan halkan) irányt mutat számunkra az események és a tapasztalatok sűrűjében, amelyeket mi magunk választunk a magunk számára, hogy még többet megtudjunk arról, kik vagyunk, és micsoda az Isten-energia. Ez az energia a teljesség tudásával rendelkezik, és minél figyelmesebben hallgatjuk, annál teljesebbé válik a mi tudásunk is.

A nagy lelki tanítók, mint amilyen Krisztus és Buddha volt, tökéletes kapcsolatban álltak felsőbb, határtalan énjükkel, következésképpen bármit képesek voltak végrehajtani, amit csak kívántak. Tökéletesen megvalósult emberi lények voltak, akik minden korábbi megtestesülésük tapasztalatait megértették, és képesek voltak tudásukat és értelmezéseiket


másokat szolgáló testben megjeleníteni. Önmagunk megvalósítása egyrészt nagyon könnyű, másrészt fenséges. Annak felismerését jelenti, hogy Isten része vagyunk… vagyis része vagyunk a szeretet és a fény teljességének.

Az én személyes céljaim nem voltak ennyire fenségesek. Egyszerűen csak a lehető legteljesebben szerettem volna megvalósítani önmagamat, mind magánéletemben, mind az alkotó kifejezés terén.

Elkezdtem tehát azokat a technikákat alkalmazni, amelyeket a metafizikus (a fizikai világon „túl” létezővel foglalkozó) irodalomban olvastam, az utazásaim során az önmaguk megvalósítására törekvő emberekkel folytatott beszélgetésekből és az egyedül töltött órák (a meditáció) alatt felmerülő gondolatokból tanultam.

Ezekre az alapelvekre és technikákra hagyatkozva láttam munkához ebben az erőfeszítéseket megkövetelő próbateremben, a földi sík kínálta környezetben.

Egy új anyag összeállítása félelmetes, ugyanakkor felvillanyozó tevékenység. Sosem lehet biztos benne az ember, hogy meghozza-e a kívánt eredményt. Ő maga talán csodálatosnak találja, de hogyan fogadja majd a közönség?

Alan Johnson volt a vezető koreográfusom. Éveken át dolgoztunk együtt, míg végül engem hibáztatott, amiért nem ismer másokat. Izmos, ámbár sovány, keménykezű, nyugodt vezető volt, ő tanította be a West Side Story táncait, ma pedig már nyilvánvaló, hogy ő lép majd Michael Bennett és Bob Fosse örökébe. Hibátlan az ízlése, remekül táncol, kivételes ítélőképességgel és ritmusérzékkel rendelkezik. Sosem kapkod, végtelenül türelmes, és olyan méltóságot sugároz, hogy mindenki vele akar dolgozni. Lark cigarettát szív, körülbelül százhetven centiméter magas, bal fülcimpájában apró karikát visel, abban az utcai öltözékben próbál, amelyben munkába jön, vagyis rendszerint egymáshoz illő ingben és farmerban, vagy pólóban és szafari nadrágban. Az orra megremeg, amikor valami nevetséges képtelenséget készül mondani, és sosem közönséges vagy szeszélyes, mint sok más koreográfus, aki szemlátomást képtelen uralkodni magán. Alannek sikerült a maga számára feloldania a „cigányléttel” járó szenvedést, és nem látta szükségesnek Ugyanezt a sorsot mérni a ma már az ő irányításával dolgozó táncosokra.

Ő is megpróbálta elérni a magasabb rendű tudatosságot, és azt állította, hogy a Mel Brooksszal folytatott közös munka hatására (Alan rendezte a Lenni vagy nem lennit) ez a folyamat felgyorsult, különben kényszerzubbonyban kellett volna őt a helyszínről elszállítani. Alan érintkezésbe került némely korábbi inkarnációjával, és a próbára szánt óráink közül rengeteget pazaroltunk arra (ámbár voltaképpen soha semmi nem pazarlás), hogy megbeszéljük spirituális találgatásainkat. Metafizikai könyveket cseréltünk, arról beszélgettünk, vajon lehetséges volna-e filmet forgatni a reinkarnációról anélkül, hogy giccsesre vagy színvonaltalanra sikerülne.

Mindketten tisztában voltunk azzal, hogy rendszerint hagyjuk, hogy az értelmi megközelítés leblokkolja szabadon áramló kreativitásunkat. Gyakran szemtanúja voltam, amint Lark cigarettáját szívva ezzel a problémával küszködik; a padlót bámulva azon szenved, hogy mely lépéseket alkalmazza. Láttam, hogyan szakít félbe egy mozdulatot, mielőtt kiteljesedhetne, mert attól fél, hogy a közönség vagy látta már, vagy nem érti majd meg annak kifinomultságát. Nem törődött a könnyed szimmetriával, pedig az egyéni mozgást nem ismerte fel könnyen a nézőközönség, amely csak az utóbbi tíz évben kezdte nagyra értékelni a táncművészetet. Alan alapjában véve értelmi beállítottságú ember volt, márpedig mindketten tisztában voltunk azzal, hogy ez mit jelent a kreativitás számára. Leblokkolja.

Nekem is ugyanez volt a problémám. A lehetőségeiben végtelenül szövevényes elme komoly korlátokat képes emelni. Közös munkánkban azt a célt tűztük magunk elé, hogy elhárítsuk az elme blokkoló gátjait, és egyszerűen csak tegyük a dolgunkat. Alannek megrándult az arca, amikor egy-egy rajongója „intelligens koreográfiáját” dicsérte. Olyasmit szeretett volna csinálni, ahonnan „el lehet rugaszkodni”.

Ezért nemegyszer az történt, hogy amikor megtorpant, és én meg a többi „cigánytáncos” egyre türelmetlenebbek lettünk, arra kértük a zongoristát, hogy játsszon tovább, mi pedig, egyfajta ragályként terjedő őrület hatására eszeveszett pörgésben, kígyózásban, ugrándozásban, vonaglásban törtünk ki, harsány, közönséges, gyermekded módon fejezve be a mozdulatsort, hiszen nekünk nem volt veszítenivalónk ezzel a csínytevéssel. Alan ilyenkor feleszmélt, és azt mondta: „fogjátok vissza magatokat”, aztán nekilátott, hogy féktelen dévajkodásunkat komikus méretűre szelídítse, pedig eredetileg esze ágában sem volt semmi ilyesmi.


Ilyenkor is mindig megállapítottuk; a kreativitáshoz az szükséges, hogy a pillanatnak éljünk. A túl sok gondolkodás egyszerűen hátráltatja a dolgokat.

Alannel olyannyira egy húron pendültünk, hogy sok esetben telefonon beszéltük meg a koreográfiát. Így készült klasszikus műve, a Tribute to Choreographers (Hódolat a koreográfusoknak), amely sok díjat hozott neki. Ha világos volt közös elgondolásunk, ha nem volt vita szándékainkat illetően, akkor már csak a mozgás végrehajtása maradt hátra.

Aztán elérkezett az idő, hogy kiálljunk a Broadway-re a New York-i kritikusok elé. Együtt állítottuk össze vegasi műsoraimat, amelyek bejárták a világ színpadait, csakhogy New York egészen másfajta képződmény – nem is annyira a közönség, hiszen az nagyjából egyforma Európában és Ázsiában is. Inkább az ékesszóló, bosszantóan cinikus kritikusoktól tartottunk, akik úgy tetszelegtek a minden mércét felállító, teljhatalmú zsarnok szerepében, hogy szinte megbénították az embert.

Varietéművészként mentem New Yorkba, a Broadway egyik kis színházában léptem fel, énekeltem, táncoltam, színészkedtem, komikus számokat adtam elő, és nem szerettem volna, hogy a vegasi színfolt bélyegét süssék rám. Éveken át léptem fel Vegasban, méghozzá nagy kedvvel, ám ezúttal valami jobbat akartam. Alan is így volt ezzel… vagyis nem hagyhattunk ki egyetlen biztos sikerű, hatásos elemet sem. A közönséget nem csupán azért kellett odavonzanunk, hogy tapsvihart arassunk, ámbár a mai napig nem fér a felembe, hogy a tapsvihar ugyan miért alávalóbb a kritikusi magasztalásnál. A leplezetlen „sikerhajhászás” túlságosan őszinte szándék a New York-i kritikusok szemében. Ők akarták eldönteni, hogy tapsra készteti-e okéi a produkció – nem vették jó néven, ha bárki befolyásolni próbálta őket. A közönség azért jön a színházba, hogy befolyásolják, a kritikusok azonban ehhez túlságosan okosak. Ó, a fantázia megítélésének bonyolult szövevénye! Mennyire lehet komolyan venni, ha ember csupán csak azt szeretné, hogy a közönség !”i érezze magát?

Az új műsor felépítésén dolgozó alkotók csapatmunkát végeznek. Egy primadonna esetében szerintem gondos mérlegelést igényel, hogy a tehetsége megéri-e az érzelmi ráfordítást. Rendszerint nem. Ez áll a táncosokra is. Többre tartom az állhatatos személyiséggel rendelkező jó táncosokat, mint a ragyogó táncost, ha elviselhetetlen. Elég a hordóban egy rothadó alma, és tönkreteszi a többit is. A negatív beállítódás ragályos.

Az én csapatom számára tehát mindennél fontosabb volt a könnyed és rugalmas hozzáállás. Mást nem fogadtam volna el. Egy ideig így zajlott a munka, és mivel a körülöttem lévők többsége ugyancsak saját spirituális megvilágosodására törekedett, féltőn vigyáztunk a megismert értékekre, hogy megőrizzük az önmagunk és egymás iránti bizalmat.

Azok közül, akik a színfalak mögött látogattak meg bennünket, vagy olykor-olykor kapcsolatba kerületek velünk, sokan megjegyezték, hogy milyen jó szándékú és összefogott a kis csapat minden tagja. Büszke voltam rá. A gyakorlatban hasznosítottuk szellemi és lelki fejlődésünket, ami egyértelműen megmutatkozott közös munkánk során. Amikor nézeteltérések támadtak, mindig kibeszéltük őket magunkból, és szinte minden alkalommal arra a megállapításra jutottunk, hogy mindenki álláspontjából le lehet vonni karmikus tanulságokat.

Bármely munkacsapatra igaz, hogy a sztár értékei a meghatározóak. Ha a sztár rendszeresen, felelőtlenül elkésik, a többiek is úgy gondolják, hogy az idő nem számít. Ha a sztár veszekedésre hajlamos, akkor elszabadulnak az indulatok. Ha a sztár nem áll mestersége magaslatán, akkor az egész produkció szövetében felfeslenek a varratok. Azért tehát, ami a közös munka idején zajlik, végső soron a sztár a felelős.

A próbákon a vezető koreográfus volt a kormányos. A sztár az ő alkotó elméjétől várja a támaszt, a segítséget és az események irányítását. A műsor bemutatóját követően azonban minden a sztár személyétől függ.

A próbák idején a világosítók és a jelmeztervezők is éppolyan fontosak, mint az előadók, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy „ha nem nézel ki jól, akkor ugyan minek hajszolod magad, mint a csataló?”

A „cigányokról” mindenki tudja, hogy kereken megmondják a véleményüket a jelmezekről, amelyekben a testük majd mozogni fog.

Amikor a jelmeztervező a lehető legnagyobb hatás kedvéért a padlóra teregeti szépen festett rajzait a társulat számára, akkor éppolyan ideges, mint a koreográfus, a sztár és az összes többi előadóművész az első előadás előtt. A tehetségét fogják elbírálni, megítélni, kritizálni és, miként ő is tudja, elkerülhetetlenül „kijavítani”.


Idővel megtanulja az ember, hogy miként adjon hangot mindennek. Ha csak azután szólal meg, hogy a jelmezek a varróműhelybe kerültek, talán kidobott az ablakon kétezerötszáz dollárt.

Ám ha szerencséje van, akkor Pete Menefee dolgozik neki, aki nem csupán maga is „cigány” volt korábban, de készséggel, minden zsörtölődés nélkül elfogadja, hogy a kényelmetlen ruha akadályozza a mozgást.

A világosítás tervezője dicséretet csak a nézőtéren ülő rendezőtől vagy koreográfustól kap, nekünk ugyanis, akik a színpadon dolgozunk, soha nincs alkalmunk megnézni, hogyan festünk kívülről. Mi ezt csak érezhetjük.

Á színpadi varázslat ennek az „önmagunkat puhatoló érzésnek” köszönhetően kel életre.Önmagunkat puhatoljuk a próbák alatt, az üres falak között, amikor csak elképzelésünk

van a végül kialakuló hatásról. Christopher Adler segített megírni a dalaim szövegét és egyebeket. Azt mondom, „segített”, mivel minden jó író tudja, hogy a szavaknak az előadó szívéből kell jönniük, különösen, ha az előadó nem csupán ír, hanem komolyan is gondolja, amit mond. Képtelen vagyok olyasmit kimondani a színpadon, amit nem gondolok komolyan. Még viccek esetében is. Nem elég nevetést fakasztani. Annak, amit mondok, a magam igazságát kell kifejeznie. Különben a közönség nem nevet. Erre keserű tapasztalat tanított meg – és ezzel olyan lényeges ponthoz érkeztünk, amely az élőműsor szempontjából fontos.

Az „élő”, zenés műsorban fellépő előadók sokat gyötrődnek amiatt, hogy miként teremtsenek kapcsolatot a közönséggel. Bármilyen biztosak vagyunk is ének-, tánc- és zenetudásunkban, amikor két műsorszám között „önmagunkat kell adnunk”, a „könnyed fecsegés” eszközéhez kell nyúlnunk. Ügynökeink erre vígjátékírókat kérnek fel, akik kétségkívül mindent elkövetnek, az eredmény azonban szinte sosem kielégítő. Az igazság az, hogy a színpadon kell kísérletezni. A nagy fekete óriás előtt zajló kísérletezés azonban még a legjobb, leggyakorlottabb előadót is hebegő idiótának képes láttatni. Ennél nagyobb biztonságra van szükségünk. Ezért aztán mások szemszögéből vesszük vizsgálat alá a viccmesélés fogásait, és így találunk rá saját, valódi, spontán énünkre. A legfőbb cél tehát azt megtudni, kik vagyunk a színpadon. A közönség nem honorálja a mesterkéltséget. Azonnal felismeri a hamisságot, és éppilyen gyorsan ad pozitív választ olyasmire, ami az előadó zsigereiből jön. A nézők valóságos figurát akarnak látni. Azért jönnek színházba. Annak tudatában akarnak távozni, hogy megismerték az előadót. Ez viszont azt jelenti, hogy az előadónak készséggel fel kell tárnia ezt előttük. Senki nem írhat az ember helyett. Mindenki a maga személyes tapasztalatának az építőmestere. Ha tehát valaki úgy dönt, hogy effajta munkát végez, vállalnia kell a kockázatokat.

Mindez nem érvényes a nagyszínházra, ahol az ember egy másik figura bőrébe bújik, és már csak a hagyományok sem teszik lehetővé, hogy kiszóljon a színpadról. Az egyszemélyes műsor viszont egyenesen megköveteli, hogy az ember kilépjen a proszcénium íve mögül, hogy legalább részleges bepillantást engedjen a közönségnek abba, ahol ő valóban él. Az effajta előadói produkcióban nem a tökéletesség a lényeg. Őszintén szólva, ennek épp az ellenkezője. Amikor az ember átlépi a proszcénium által kijelölt határt, azt juttatja kifejezésre, hogy ő is a nézőközönséghez tartozik. A magabiztos előadó fürdőzik az ilyen spontán pillanatokban. Hiszen tudjuk, hogy a közönség tudja, hogy mindez valóságos. Rendszerint sosem próbáljuk el azt, ami a „nagy” számok között zajlik, és jóllehet ezeknek az előadásoknak a fő vonalai változatlanok, a személyes részek sosem ismétlődnek pontosan ugyanúgy. Az ember magabiztos színpadi személyiségének megtalálása azonban időigényes folyamat, és arra is szükség van hozzá, hogy hajlandó legyen vállalni a fesztelenségből adódó esetleges tökéletlenségeket.

A jó írók tehát az előadóval együtt írnak, nem helyette vagy neki. Megpróbálják kideríteni, hogy mely területeken magabiztos és könnyed az ember, s oda illesztik be a tréfákat és a megjegyzéseket. A jó író sosem kényszeríti az előadót olyasvalaminek a kipróbálására, amiben ő maga szeretne bizonyítani. Ehelyett felderítőmunkát végez, hogy az előadó a megírt szövegen át önmagát adhassa.

Christopher is ezt tette. Alan is ezt teszi mindig. A háttérmunkát végző alkotóművészek pontosan tudják, hogy az előadót szolgálják. Végtére is azért jön a színházba a közönség, hogy az előadóművészt lássa. Nem szabad azt érezniük, hogy ügyesen megformált szavak áradnak az előadó szájából, vagy hogy a műgonddal kimunkált mozdulatokat olyan test hajtja végre, amelyhez azok nem illenek természetes módon.


Még a dalok szövegének is vagy az előadóművész érzelmeit kell kifejezniük, vagy olyasmit, amiről a közönség elhiszi, hogy úgy érzi. Ha a nézők nem hiszik el, amit az ember ott fönt mond, akkor egyszerűen nem jönnek be a színházba.

Ám ha elhiszik, akkor az előadás hamisítatlan, tiszta öröm.Szélsebesen közeledett tehát a Broadwayn előadandó egyszemélyes, nagy show-műsor

időpontja.

A spirituális technikák szakmai munkával egyidejű alkalmazása kalandos vállalkozásnak ígérkezett. Nagyon szerettem volna megtapasztalni, már csak azért is, hogy lássam, lehetséges-e. A jóga akkorra már réges-rég mindennapi életem részévé vált. Segített a táncolásban és jó fizikai állapotom fenntartásában. Ám kész voltam ennél mélyebbre ható spirituális eljárásokkal is kísérletezni.

A próbaidőszak első néhány napja után azzal kezdtem, amit „megerősítésként” ismerünk. Meglepően hatékonynak találtam.

A megerősítés szavakba öntött elhatározás, amelynek révén, a helyes alkalmazást követően, összhangba kerülnek a testi, szellemi és lelki energiák.

Az ősi hindu Védák szerint a vagyok – vagy hindi nyelven: Aum (Óm) – szó kimondása olyan hullámrezgést indít el a testben és az elmében, amely összhangot teremt az egyén és felsőbb énje, s ezáltal az Isten-forrás között. Az Isten szó bármely nyelvben az adott nyelv szavai közül a legerőteljesebb hullámrezgést idézi elő. Ezért, ha valaki hallhatóan kimondja, hogy Isten vagyok, a hullámrezgés magasabb rezonanciára hangolja a test energiáit.

Kimondhatjuk az Isten vagyok vagy a vagyok, aki vagyok szavakat, miként Krisztus is gyakran tette, de a saját szükségleteink szerint ki is terjeszthetjük ezeket a megerősítéseket.

Nekem olyan megerősítésekre volt szükségem, amelyekkel a testi fájdalmat tudtam enyhíteni. Magamat tehát a következő elhatározásokkal erősítettem meg (halkan vagy hangosan, attól függően, hogy zavarok-e másokat): Isten vagyok a cselekvésben. Vagy azt mondtam: Isten vagyok a nyugalomban, Isten vagyok az egészségben. Az diktálta kreatív szükségletemet, ami eszembe jutott. Amikor nem éreztem magam olyan jókedvűnek, amilyen lenni szerettem volna, azt mondtam: Isten vagyok a jókedvben. Vagy: Isten vagyok a humorban.

Az eredmény bámulatos volt. El se hittem volna, ha nem tapasztalom meg.Nevezzük összpontosításnak, nevezzük akár hitnek, nem számít. Nem éreztem

fájdalmat. Észlelésem – s ennek következtében igazságom – megváltozott, ha kimondtam magamban: Isten vagyok a boldogságban. Az eredmény valóságos érzés volt. Minden megerősítő mondatot háromszor mondtam ki. A Védák szerint a három a testet, a szellemet és a lelket jelöli. Egy kimerítő táncszám kellős közepén, amikor kételkedni kezdtem abban, hogy két olyan nap után, amelyek mindegyikén két műsort adtam elő egymás után, vajon képes leszek-e befejezni a számot, a zene ritmusára azt mondogattam magamban: Isten vagyok a lendületben, és minden fájdalom elmúlt. Mindenki megpróbálhatja, hogy higgyen benne. A kondicionáló gyakorlatok során, amikor szinte elviselhetetlenül „égett” a testem, háromszor elmondtam halkan, hogy Isten vagyok a hűvösségben. Az égő érzés alábbhagyott. Aztán halkan azt mondogattam: Isten vagyok az erőben vagy Isten vagyok a fényben. A hatás lélegzetelállító volt.

Olyan napokon, amikor nem jól aludtam előző éjjel, valamitől rossz hangulatom támadt, vagy egyszerűen maga a szereplés kibillentett az egyensúlyomból, reggelenként, amint kinyitottam a szemem, nekiláttam megerősítéseimnek, és öt perc múlva máris jobban éreztem magam.

Mielőtt színpadra léptem, a nyitány alatt végeztem a megerősítéseket, és még akkor is mondtam a szavakat, amikor a színpadhoz közelítettem. Éreztem, hogy egész testemben bekövetkezik az összhang, és a továbbiakban önfenntartó rendszerem részének tekintettem az Isten-forrást.

Más módokon is alkalmaztam ezt a technikát.Életem során gyakran megesett, hogy nyilvános beszédre kértek fel, amikor díjat vettem

át, vagy egy-egy politikai nagygyűlés szónokaként. Mindig féltem a nagyközönség előtt tartott beszédtől. Előre megírt szövegre volt szükségem. Vagy én magam írtam a beszédet, vagy hivatásos beszédíró. E nélkül a fogódzó nélkül nem éreztem volna magam biztonságban. Idővel aztán alábbhagyott a lámpaláz. Már csak fejben alakítottam ki a beszéd fő vonalait. Olykor jegyzeteket is vittem magammal, de egyre kevesebbszer


pillantottam rájuk. Rájöttem, hogy a szavaknál sokkal fontosabbak azok az érzések, amelyeket a hallgatóságnak igyekeztem átadni. Ha összhangba kerültem az érzéseimmel, a szavak úgyszólván maguktól keletkeztek. A rövid hallgatás vagy a döntéshozásra szánt pillanat elmondhatatlanul nagyobb hatást váltott ki, mint egy jól kigondolt szófordulat. Újra megtanultam bízni a pillanatban és az önmegerősítésemben. Felsőbb énem irányított.

Ez a folyamat olyan megvilágító erejű volt, hogy sokszor éreztem késztetést arra, hogy másokkal is megosszam, s megpróbáljak gyertyát gyújtani nekik ahelyett, hogy a sötétségre zúdított szidalmaikat hallgatnám.

Hamarosan felismertem, hogy ezen a ponton lép színre a karma. Miközben a magam ébredésén munkálkodtam, ha kiegyensúlyozott fegyelemmel dolgoztam, mindig észrevettem, hogy tudatosan vagy tudattalanul mindenki a maga útját keresi. Mindenkinek megvoltak a maga észlelései, a maga igazsága, a maga ritmusa és a megvilágosodásról alkotott saját változata.

Mások igazságát nem lehet megítélni. Csak tovább kellett mennem a magam útján, s közben szüntelenül felidéztem az intést: „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél”.

Az önmegvalósítás folyamata (vagy akár a reinkarnációt és a karmát illető számtalan elmélet) nem alkalmas hittérítésre. Ez egy rendkívül személyes munkálkodás, az önmagunk iránti legteljesebb felelősségvállalás. Az ember voltaképpen csak ennyit mondhat: ez történt velem. Így és így érzek. Ha valaki mást is érdekel, annak végig kell járnia a maga útját a tanulásban, a könyvek olvasásában, a kutatásban.

Ezért csak annyit mondhatok, hogy a magasabb rendű tudatosság érzése olyannyira személyes, hogy tisztán az egyes ember saját tudatára tartozik. Életemben és munkámban arra jöttem rá, hogy amit másokban látok, épp azt szeretném, vagy épp azt nem szeretném önmagamban látni. Rájöttem, hogy a magamról kialakított képzeteim lényegében a körülöttem élőkről alkotott képzeteimmel azonosak. Végső soron csupán a saját valóságomon belül élek, miként mindenki más. Ebből következően egy másik ember meggyalázása önmagam meggyalázását jelenti. A másik ócsárolása egyenlő önmagam ócsárolásával. A másik megítélése önmagam megítélése. Végső soron ez a lényeg: az ember ÖNMAGA. Ha boldogságot találok önmagamban, boldog vagyok másokkal is. Ha szeretem önmagamat, szeretek másokat is. Ha el tudom viselni önmagamat, el tudok viselni másokat is. Ha kedves vagyok önmagamhoz, kedves vagyok másokhoz is – és így tovább és tovább.

Önmagam személyes értékelése tette lehetővé, hogy hatékonnyá vált számomra ez a megvilágosodás. Nem mások értékelése. Amikor tehát mások „bűneit” Isten nevében elítélő, hitbuzgó embereket látok, azon tűnődöm, ők vajon milyen karmát állítottak maguk elé. Amilyen a vetés, olyan az aratás. Azt cselekedd másokkal, amit másoktól elvársz, hogy veled cselekedjenek. Az ok-okozatiságnak ez az egyszerű, karmikus törvénye a világ valamennyi kultúrájának vallási vagy szellemi-lelki tanításában felfedezhető. A maguk megfontolásából sokan félreértelmezték ezt a törvényt. „Tiszteletben tartom” ezeket a megfontolásokat, bármik legyenek is, mivel azonban a világ a lehetséges önpusztítás felé halad, annyit mondhatok, hogy nem a látható világ áldozatai vagyunk. A világot illető látásmódunknak esünk áldozatul.

Valójában nincsenek áldozatok. Csakis önészlelés és önmegvalósítás van. Ehhez a csillaghoz igazítottam utamat. A disaster ('katasztrófa') szó a következőképpen alakult ki (eredetileg a latinból): dis- 'elválni valamitől'; astri(s)' a csillagok(tól)'. A katasztrófa (disaster) bekövetkezése azt jelenti, hogy elszakadunk a csillagoktól, s egyúttal a magasabb rendű igazságtól.

Az engem személyesen érintő egyes New York-i események alkalmat kínáltak arra, hogy még inkább tudatosítsam a magasabb rendű dimenzió harmóniájának működési módját.

Telefonhívást kaptam egy transz-channelinget végző személytől, egy barátomtól, aki nem akart ugyan felesleges aggodalmat okozni, de szeretett volna a tudomásomra hozni valamit. Ő maga nem értette a dolog jelentését, de ezt kérdezte tőlem: – Ismersz egy Mark nevű embert?

Senki nem jutott eszembe, csak négy táncosom egyike, Mark Reiner.– Nos, nem tudom, kiről van szó – mondta barátom, J. Z. – Egy Mark nevezetű ember

némi zavart okoz majd, nem komolyat, de azért légy résen.


A bemutató előtti próbákon minden este, valahányszor Markra pillantottam, azon tűnődtem, hogy J. Z. vajon ráhangolódott-e olyasmire, ami Markot érinti. Sosem szóltam egyetlen szót sem. Nem akartam Markot megrémíteni.

Néhány nappal később New Yorkban elkezdődött a nyári időszámítás. Aznap délelőtt is volt előadás, ezért az esti műsor előtt vacsorázni mentem a barátaimmal. Elfelejtettem előbbre állítani az órámat. A barátaim megjegyezték, hogy szokatlanul sokáig üldögélek a vacsoraasztalnál. Rápillantottam az órámra, és azt mondtam: „Ó, hiszen van még egy órám”.

Akkor elment mellettünk a pincér, és megkérdezte, szabadnapos vagyok-e. Közöltem vele, hogy nem vagyok szabadnapos. Az órájára bökött, és azt mondta: „Akkor öt perc múlva színpadra kell lépnie!”

Kitört rajtam a pánik. A limuzinhoz rohantam, ahol Dominick, a sofőröm toporgott tanácstalanul. Az előadásaim kezdete szent és sérthetetlen számomra.

Úgy hajtott végig az utcákon, hogy Al Capone tetszését is elnyerte volna. A színházban Mike Flowers-szel futottam össze, aki hamuszürke arccal, idegesen járkált fel-alá. Nem kérdezősködtem.

– Nem hallottad? – tört ki Mike. – Mark Reiner kificamította a bokáját, és nem tud színpadra lépni. Az egyik fiúnak két szerepet kell eltáncolnia!

A színpadra rohantam, ahol a másik három táncos vérrel-verítékkel próbált betanítani egy negyediket. Nem ismertem fel azonnal. Amikor megfordult, láttam, hogy az egyik régebbi táncosom az. „Úgy esett”, hogy a nézőtéren ült, hallotta, mi történt, és a színfalak mögé sietett. Ismerte a „koreográfus” számot. Mark jelmezei tökéletesen illettek a termetére – még a tánccipője is!

– Ha akarod, beugrom – ajánlkozott Gary. – Ámbár előbb szívesen megnézném a műsort. De holnap este már itt tudok lenni. Mark hetekig nem lesz képes táncolni.

J. Z. figyelmeztetése jutott eszembe. Ugyanakkor az sem kerülte el a figyelmemet, hogy nem csupán abban az oltalomban részesültem, hogy Gary „véletlenül” a nézőtéren ült, hanem abban is, hogy elfeledkeztem az óraátállításról. Így nem maradt időm aggódni!

Gary és Mark nélkül mutattuk be akkor este az előadást, tánc közben rendeztük át a mozdulatainkat. Kimondtam a közönségnek, mi történt. Élvezték, hogy az események részesei lehetnek. Larry, az a táncos, aki akkor két szerepet táncolt, élete legnagyobb alakítását nyújtotta. A közönség tombolva ünnepelte, és amikor befejeztük az előadást, felhívtam J. Z-t, hogy elmeséljem neki a történteket.

– Ó, most már mindent értek – mondta.– De honnan tudtad? – kérdeztem.– Ilyen az, ha az ember be van hangolva – válaszolta. – A médium épp csak kicsit van

jobban ráhangolva felsőbb énjének „tudására”, mint mások. Ezért hívnak bennünket médiumnak. De ez a tudás mindenki más Mamára is létezik. Mindannyian médiumok vagyunk, csak nem mindenki tud róla. Ha mindenki bízna a tudásnak ebben a képességében, akkor mindannyian télies mértékben tudatosak lennénk. Azok vagyunk, aminek a tudatában vagyunk. Ennek elérését kellene életünk igazi céljának tekintenünk.

Köszönetet mondtam, és letettem a kagylót. Sokáig ültem, és ismét a lineáris idő korlátain gondolkoztam. Csak azokat az eseményeket vagyok képes észlelni és felfogni, amelyek vagy megtörténtek már, vagy ha marosan bekövetkeznek. Csalódottságot éreztem, hogy nem láthatom, milyen volt valamelyik múltbéli létem, sem azt, mit hoz egy eljövendő esemény.

Egy folyón lefelé sikló kenu jutott eszembe. A kenuból az ember csak közvetlenül maga mögé vagy maga elé nézhet. Egy, a kenu fölötti nézőpontból viszont kiélesedik a kép, kitágul a perspektíva. Onnan mérföldekre lehet hátra és előre tekinteni.

Ha a folyót az időnek tekintjük, és látni szeretnénk a múltat és a jövőt, akkor nem kell mást tennünk, mint ebből a magasabb nézőpontból szemügyre venni a dolgokat. Megint csak arra jutottam, hogy nincs valósiig, csupán észlelés van. Ahhoz azonban, hogy a magasabb nézőpontot elfoglaljuk, több tudásra van szükségünk a felsőbb énről – felsőbb énjeink a spirituális dimenzióban lakoznak, nem a földi síkon, a fizikai dimenzióban.

A spirituális dimenzió valóságos, jóllehet nem láthatjuk, nem mérhetjük meg lineáris értelemben. Létezik a magunk „észlelt”, tudatos valóságánál magasabb rendű valóság. Ez kapta a gondolkodás új kora elnevezést. Ez a tudatosság új kora. Annak tudatosítását jelenti, hogy valóban létezik egy olyan dimenziószint, amelyen teljes a harmónia és a


tökéletesség, már csak nekünk kell ráébrednünk arra, hogy a földi élet nem más, mint valóságos lényünk korlátozott aspektusa.

Annak felismerése, hogy a nagy, kifürkészhetetlen titokzatosság voltaképpen nem is olyan titokzatos, a földi síkon kiépülő önfenntartó rendszerem egyik gyakorlati elemévé vált. Nem csupán ott kint létezik, hanem itt bent, bennem is, s csak arra vár, hogy megnyissam és megismerjem. A két dimenzió tükörként szolgál egymás számára. Én a behatárolt földi sík dimenziójában élek, de ha hiszem, hogy valójában határtalan vagyok, akkor képes vagyok olyasmire ráhangolódni és olyasmit megtudni, hogy Mark Reiner kificamítja a bokáját.

Az önmagam és mások spirituális megismerésével töltött évek során utam már-már hihetetlen eseményeken és kapcsolatokon át vezetett. Némelyikben „szokványos” emberek szerepeltek. Voltak azonban nem éppen a „környezetemből kinövő” kapcsolataim is. Említettem már, hogy rendszeresen járok elismert médiumokhoz, akik a spirituális síkon létező, szellemi útmutatókkal lépnek érintkezésbe. Én is kapcsolatba kerültem ezekkel az „entitásokkal”. Némelyikük jó kedélyű, mások tisztán nevelő szándékúak.

Akiről most szólok, Ramtha a Megvilágosultnak nevezte magát. Ramthával mély kapcsolatba kerültem, látszólag egy másik korhoz és helyhez beszéltem. Elmondta, hogy egy ízben az atlantiszi korban öltött testet, és abban az életben elérte a teljes önmegvalósítást. Amikor először hallottam Ramtháról, a lélekemlékezet igen erőteljes érzése szállt meg. Bevallom, amikor először hallottam a nevét, zokogásban törtem ki. Nem értettem, mit történik velem. Csak azt tudtam, hogy a neve hallatán nem tudok uralkodni az érzéseimen, és mély megindultságom úgyszólván megrémített.

Ugyanez történt az első szeánsz alkalmával. Megjelenésének csatornája J. Z. Knight volt (aki Mark ügyében hívott fel telefonon). J. Z. szőke hajú, barátságos, szép nő volt. Ramtha határozott, férfias energiájából nyájas erély érződött. Amikor J. Z. transzba esett, és Ramtha jelenvalóvá vált, J. Z. teljesen megváltozott. Beleköltözött Ramtha lélekenergiája. J. Z. körülbelül százhatvanöt centi magas, és nem különösebben erős. Amikor Ramtha „beleköltözött”, felkapott és körbehordozott a szobában, szinte a feje fölé emelt. A női karban Ott éreztem a férfias erőt. Nehéz, izmos nő vagyok, testsúlyom általában ötvennyolc és hatvanegy kiló között mozogj. Z. a férfienergiával megerősített karjával könnyedén felemelt. (Később szemtanúja voltam, hogy egy csaknem kilencvenkilós férfit emelt fel.) Amint átkarolt és felemelt, ismét sírva fakadtam. Érthetetlen megindultság lett úrrá rajtam. Aztán Ramtha letett a padlóra. Megfogta két kezemet, és megcsókolta. Megsimogatta az arcomat, majd áthatóan a szemembe nézett. Éreztem Z. arcán áttűnő vonásait. Éreztem a gondolatait. Hihetetlenül valóságos volt minden. Olyannyira, hogy zavarba jöttem. Kevinnel és más médiumokkal való szeánszaim alatt gyakran tapasztaltam a spirituális dimenzió entitásainak energiáját. Ez azonban más volt. Sosem éreztem olyan mélységes megindultságot, mint Ramtha esetében. Előrehajoltam, hogy még erősebben érezzem az energiáját. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Ramtha mosolygott. Aztán ő is sírva fakadt! Egy másik világban éreztem magam. Elmém kikapcsolt. Nem gondolkodtam. Csak éreztem. Ki ez a férfi? Miért viselkedem így? Akkor valami ismerős dolog kezdte elárasztani a szívemet. Először egyfajta elvont intuíció volt. Nem szakítottam meg az érzést azzal, hogy megpróbáljam gondolkodással értelmezhetővé tenni. Hagytam, hadd történjen. Az érzés egyre növekedett, míg intuitív gondolat formáját öltötte. Miközben Ramtha szemébe néztem, a saját hangomat hallottam: – A fivérem voltál az atlantiszi inkarnációd idején?

Záporoztak a könnyek a szeméből: – Igen, kedvesem felelte –, te pedig az én fivérem voltál.

Annyit mondhatok, hogy kijelentéséből elragadtatás érződött. Tudtam, hogy igazat mond. Ezért rendültem úgy meg.

Ramtha és én elég sok időt töltöttünk együtt. Megtanított a fényhullámok és az emberi test viszonyára. Humoros formában életem későbbi eseményeiről jósolt – amit mondott, az mindig bekövetkezett. Kedvesen szigorú volt velem, amikor hagytam, hogy gondolkodásból eredő kételyeim leblokkolják növekvő „tudatosságomat”. Egyik történetet mesélte a másik után közös életünkből, olyan emberekről beszélt, akiket akkor ismertünk, és akik mostani inkarnációmnak is szereplői. Azt latolgatta, hogy karmikus értelemben mi szükséges ahhoz, hogy ezekkel az emberekkel most együtt dolgozzam. Higgadt hangon ecsetelte, miért választottam azt, hogy összeütközésbe kerülök bizonyos emberekkel annak érdekében, hogy még jobban megismerjem önmagamat és őket. Sorra vette fejlődésemnek azokat a területeit, amelyeken még többet kell munkálkodnom. Felhívta a figyelmemet


bizonyos barátaim iránti elvakultságomra, és mesélt néhány korábbi, közös inkarnációnkról.

Elmondta, milyen vitaminokra van szükségem, milyen gyakorlatokat végezzek, mely ételeket kerüljem, még az akkoriban olvasott forgatókönyveimről is véleményt mondott.

Én Jézus Krisztus személyes életéről kérdezgettem, és hogy találkozom-e lélektársammal ebben az inkarnációban. Amit Ramthától megtudtam, egy egész könyvet megtöltené. Ám bármilyen sokat tudtam is meg tőle, mindig emlékeztetett rá, hogy a kérdéseimre én is tudom a választ. Nem szabad tőle vagy bármely más, spirituális vezetőtől várnom a tudást. Önmagamat kell irányítanom. Meg kell tanulnom megbízni saját tudatosságot elérő képességemben, és arra hagyatkozni. Egyik gurutól a másikig járni ugyan kellemes időtöltés, de csak késlelteti önmagunk igazságának megismerését.

Ramtha szórakoztató volt, kellemes, és ő is élvezte azt az időt, amelyet J. Z. testében töltött. Nemegyszer előfordult, hogy bort kért, hiszen amikor teste volt, szerette ezt az italt. Néha berúgott, aminek következtében J. Z. másnaposságtól szenvedett.

Ramtha aktiváló energiával rendelkezett. Egyáltalán nem volt komótos és határozatlan. Képes volt olyannyira ráállni személyes életemre, hogy a végén már azt éreztem, betör a magánéletembe. Nem volt olyasmi, amit ne tudott volna rólam. Olyan eseteket említett I gyermekkoromból, amelyeket én magam már régen elfelejtettem: Legbensőbb problémáimról kérdezgetett, amelyekről rajtam kívül nem tudhatott senki. Ám mindezt nem hitelessége bizonygatására tette, hanem hogy a beszélgetések révén segítsen megbirkóznom a problémáimmal. Semmit sem lehetett előtte titokban tartani. Egyébként is mindenről tudott. A spirituális dimenzió felől nézve, nem léteznek titkok, rafinált játszmák, elleplezett manipulációk. Ez a spirituális nevelődés azzal a lényeges felismeréssel járt, hogy mi magunk vagyunk Isten. Éppúgy képesek vagyunk a megismerésre, mint ő. Nem létezik rangsor. Senki sem áll a fejlődés magasabb fokán, mint mások. Nincs másról o, mint hogy egyesek talán tudatosabbak.

Ez később vált világossá. Előfordult, hogy nehezteltem Ramthára egyes módszerei miatt, amelyeket a támlás során alkalmazott. A mai napig így vagyok ezzel. A jövőt illető jóslatait gyakran nyersnek és durvának érzem, mintha nem tudná, milyen ártalmas lehet a félelem. Az az érzésem, hogy a figyelmeztetés nem olyan fontos, mint az egyensúly és a harmónia. Elmondtam ezt neki is, és ő elfogadta, hogy valamennyien tanulunk egymástól. Hogy ő is éppannyit tanul tőlünk, mint amennyit mi őtőle.

Ramtha tehát spirituális baráttá vált, minden találkozásunk alkalmával arra törekedett, hogy segítsen felismernem legjobb spirituális barátomat önnön felsőbb énemben. Ezenközben mindig segített, valahányszor szükségem volt rá, csak nem volt szabad függővé válnom, mindenestől rá hagyatkoznom. (A függőségtől egyébként minden spirituális entitás óva intett, akivel csak kapcsolatba kerültem.)

Aztán néhány évvel később, New Yorkban Ramtha a segítségemre sietett, amikor nagy bajba kerültem.

Gyakran működött együtt a spirituális sík más entitásaival, akikben megtanultam bízni. Ebben az esetben Tom McPhersonnal.

Úgy három hete zajlott a műsorom a Gershwin Színházban. A nyári időjárás egészen május harmadik hetéig nem éreztette teljes erejét. New Yorkban nyáron nagy a hőség odakint, bent viszont, a légkondicionálás hatására, mintha tél volna. A színház sem volt kivétel.

Az egyik előadás kellős közepén a légkondicionáló rendszer teljes üzemmódra váltott, és a hőmérsékletváltozás következtében nem csupán az izmaim merevedtek le, de éreztem, hogy a torkom kiszárad, fázik, s végül már fájt. Az előadássorozat idején a legkevésbé egy nyári megfázásra volt szükségem. Az oldalkulisszák mögül szereztem egy sálat, és végigjátszottam az előadást, de éreztem, hogy a kocka el van vetve, hacsak nem teszek azonnal megelőző lépéseket. Telefonhívásommal éjjeli álmából riasztottam fel egy ismerős orvost, aki antibiotikumot írt fel, s én elrohantam egy éjjel is nyitva tartó gyógyszertárba, hogy kiváltsam. Évek óta nem szedtem semmiféle gyógyszert. Nem is tudom, mi ütött belém, hogy akkor másképp döntöttem.

A következő délutánra úgy legyengített az antibiotikum, hogy állni is alig bírtam. A torokfájás ugyan enyhült, de a lábam használhatatlan volt. Hogyan fogok fellépni?

Dominick értem jött a lakásomhoz, de képtelen voltam járni. Beemelt az autóba.– Hogy tud ilyen állapotban dolgozni? – kérdezte. Csüggedten sóhajtottam.


– El se tudom képzelni. Talán javul a helyzet, mire odaérünk. De ne szóljon róla senkinek, rendben?

– Rendben.Bevonszoltam magam az öltözőmbe. Egy kis bemelegítés talán segít. De épp az

ellenkező hatást értem el vele. Minél többet nyújtottam az izmaimat és ugrándoztam, annál gyengébb lettem. A felgyorsuló vérkeringés még intenzívebben hordta szét az antibiotikumot a szervezetemben.

A zenekar hangolt. Felvettem belépőkosztümömet, és a színpadra mentem. Egy plié után a padlóra rogytam a függöny mögött, a színpad szélén, ahol nem látott senki. Eszméletemnél voltam, ahogy ott feküdtem, de a testemet nem tudtam megmozdítani. Megrémültem. Meg se tudtam szólalni.

Michael Flowers hangját hallottam; engem keresett. Képtelen voltam válaszolni. Hallottam, hogy az öltözőmből valaki azt kiabálja, hogy nem vagyok ott.

Mozdulatlanul feküdtem, és tudtam, hogy segítség nélkül nem tudok talpra állni. Miféle segítséget kaphatnék? Gondolatban mindent félresöpörtem, és Tom McPhersont s Ramthát hívtam.

– Segítsetek – könyörögtem kétségbeesetten. – Hozzájárulok, hogy energiátokat az enyémhez adjátok. Kérlek benneteket, segítsetek föl.

Vártam… Próbáltam nem kételkedni. Ha megengedem, akkor megjelennek. Éreztem, hogy a két karomba lassan erő költözik. Fény futott végig rajtuk. Fel tudtam emelni mindkettőt. Aztán a lábamban futott végig egy áramlás – meleg, aktiváló áramlás. Megmozdítottam a jobb lábamat. Nem volt ólomnehéz. Lassan a fejem fölé emeltem. Könnyedén nyújtóztak az izmaim. A bal lábam következett. Az is ilyen könnyen mozgott.

Óvatosan felálltam. Kicsit szédültem. Felnéztem a lejem fölé, látni szerettem volna, amit éreztem. Ramtha és McPherson fényauráját vizionáltam, amint egybeolvadnak az enyémmel. Elmúlt a szédülés. Összerázkódtam. Éreztem, hogy összerendeződnek az energiáim. A színfalak mögé mentem, ahol mindenki szaladgált, engem kerestek. Michael pillantott meg elsőként.

– Jól vagy? – kérdezte. – Nem ilyen szoktál lenni. Merre jártál?– Összeestem azok miatt a nyomorult antibiotikumok miatt – közöltem vele álmos

hangon. Átölelt.– Képes vagy elkezdeni?– Viccelsz velem? – kérdeztem, de mintha nem is a saját hangomat hallanám. –

Életemben nem halasztottam el egyetlen előadást sem, és nem most akarom elkezdeni.– Akkor jó – mondta Mike. Alaposabban szemügyre vett.– Azt hiszem, nem egyedül magamnak köszönhetem.– Hogy érted? – kérdezte csodálkozva.– Az történt – feleltem –, hogy Ramtha és Tom McPherson segítségét kértem.

Pillanatnyilag itt vannak fölöttem. Érzem. Amint a közelembe lebegtek, meg tudtam mozdulni, nélkülük még mindig ott hevernék tehetetlenül a

mögött a függöny mögött.Michael mindent tudott Ramtháról és McPherson-ról.– Nos, akkor – szólt Mike, mint egy futballedző a meccs előtt – egy kis spirituális

energiához folyamodunk, ugyebár? Ramtha tud táncolni? – kérdezte jókedvűen.– Nem tudom, de az biztos, hogy McPhersonnak jó humora van. Azt hiszem, Ramtha

majd megtart engem, McPherson pedig végigcsinálja az előadást.Michael megcsókolta az arcomat, aztán felhangzott a nyitány. Pliékkel és nyújtásokkal

bemelegítettem. Az energiám rendben volt. Amikor véget ért a nyitány, a forgószínpadra álltam a zongora mellé, és vártam, hogy befordítsanak. Lassan begördültem a színpadra, és a III. számú fény hirtelen megvilágította az alakomat a zongora mellett. Egy másodpercre meghökkentem. Nem olyannak érzékeltem a fényeket, mint máskor. Minden hang elnémult. Nem tudtam felmérni a távolságot attól a helytől, ahol álltam, a színpad elülső részéig. Úgy éreztem magam, mint egy idegen az ismeretlen terepen. Felnéztem, mintha meg akartam volna bizonyosodni arról, hogy a barátaim jelen vannak. Mintha azt mondták volna: „Minden rendben. Lazíts. Végigcsináljuk. Tudd, hogy itt vagyunk.”

Nem volt más választásom.Énekelni kezdtem. Mintha valaki más hangját hallottam volna. A színpad nem olyannak

érződött a talpam alatt, mint máskor. A számomra olyan nagyon ismerős színpadi


magabiztosságba két másik, éppolyan ismerős energia valósága költözött. Furcsán új, mégis „otthonos” élmény volt.

Minden jel arra utalt, hogy a műsor sikeres volt. Én magam semmire sem emlékszem belőle. A többiek szerint ráadásul a szokásosnál is jobban ment minden, ami kissé elszomorított. Mindig mindent a magam erejéből szerettem elvégezni, bármekkora erőfeszítést igényelt is. Ezúttal azt tanultam meg, hogy ha néha segítséget kérek spirituális barátaimtól, azzal nem csorbulnak saját képességeim. Inkább úgy áll a dolog, hogy annál jobb, minél előbb felhagyok a mániámmal, hogy bármilyen nehézség elviseléséhez van elég erőm.

Michaeltől tudom, hogy miután utoljára meghajoltam, és lement a függöny, újra összeestem. Kiszállt belőlem Ramtha és McPherson energiája. Michael odarohant hozzám, és százkilencvenöt centiméteres magasságához illő, erős karjába kapott.

– Kétségkívül azon nyomban más feladatot kaptak – mondta nevetve, miután megbizonyosodott arról, hogy jól vagyok.

– Jó volt az összmunka? – kérdeztem.– Igen – válaszolta –, de azért örülök, amiért nem hagyják, hogy függővé válj tőlük.

Dominick az oldaldíszlet mögül figyelte az eseményeket. Vallásos (katolikus) volt, és olvasta a könyvemet. Olykor feltett egy-egy kérdést a reinkarnációval vagy a spirituális útmutatással kapcsolatban. Azt mondta, az egyház nem ad számára megfelelő válaszokat. Ez után a műsor után is beszélgettünk. Michael beemelt az autóba, hogy Dominick hazavigyen. Elnyúltam a hátsó ülésen.

– Hogy tudott ilyen műsort adni? – kérdezte Dominick tétován, mintha nem is akarná hallani a választ.

– Nem fér a fejembe.– Kaptam némi segítséget – feleltem.– Segítséget? Kitől? – Nagyot nyelt.Felültem, és az első ülés támlájára dőltem. Elmondtam neki mindent Ramtháról és

McPhersonról. Arcizma sem rándult. Úgy tűnt, érti, miről beszélek.– Azt akarja mondani, hogy ezek az alakok, ez a Ramtha meg McPherson mindig itt

vannak valahol, hátha szükség lesz rájuk? – Nem fedeztem fel gúnyt a hangjában.– Igen – feleltem. – így igaz.– És valamikor nekik is volt testük, és itt éltek a földön. – Kijelentés volt, nem kérdés.– Igen.– És lehet, hogy egy szép napon úgy döntenek, hogy reinkarnálódnak, és ilyen testbe

bújnak, mint amilyen nekünk van.– Igen.Elgondolkodott, s közben beállt az épület elé, ahol laktam. Aztán így szólt:– Tudja, miért hiszem el, amit mond?– Miért?– Egy hónappal az után, hogy a bátyám meghalt, egy éjszaka meglátogatott. Tudom,

hogy ott állt az ágyam mellet, és arról beszélt, hogy jól van, és mondjam meg apánknak, ne aggódjon. Megkérdeztem, miért nem mondja meg neki ő. Azt válaszolta: „Mert apa nem éretné meg. Te viszont megérted.”

Dominick a fejét csóválta az emlék hatására.– Az egészben az a legviccesebb, hogy éppen a virágokat nézegettem a teraszunkon

aznap, és arra gondoltam, hogy ha a virágok mindig fel tudnak éledni, miután elhervadtak, akkor az emberek miért nem? A természetben folyton ez megy. Szóval, amikor éjjel megjelent a bátyám, azt hiszem, képes voltam megérteni. Lehet, hogy néha még segít is, mint magának ma este a barátai, nem?

Dominick egyszerű szavai sokkal kifejezőbbek voltak, mint az összes metafizikai könyv, amelyet csak olvastam.

– Hol lehet ezekről a dolgokról olvasni, Shirley? – kérdezte.– Nem kell erről olvasni, Dominick. Minden ott van magában. Csak figyeljen az

érzéseire, és bízzon bennük. Minden ember végtelen. Csak nem ismeri fel.Ismét megcsóválta a fejét, és így szólt:


– A mindenit! Tudja, szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy a maga sofőrje lettem. Szerintem egyszerűen a maga közelében akartam lenni, hogy lássam, hogyan használja ezt az egészet.

Feltámogatott a lépcsőn, azt javasolta, hogy inkább C-vitamint szedjek az antibiotikum helyett, hogy kigyógyuljak a megfázásból. – És ne akarjon mindent egymaga csinálni – korholt. – Hagyja, hogy mások segítsenek, mint ma este is.

Ez a tanulság olyan sokféle hatással járt, hogy nem is tudtam mindet követni.Még két esetről szeretnék beszámolni, amelyeknek McPherson és Ramtha tevékeny

résztvevője volt. Kezdjük McPhersonnal.A Becéző szavak forgatása előtt csaknem három évig nem játszottam. Kaptam ugyan jó

forgatókönyveket, de nem vállaltam egyiket sem.Aztán Steven Spielberg írt egy forgatókönyvet Poltergeist (Kopogószellem) címmel, és

felkért az anya szerepére. Egyik álmom volt, hogy Spielberggel dolgozzam, mégpedig a metafizikus hajlamai miatt. A Poltergeistet azonban túl erőszakosnak találtam. Az Erő negatív oldalát hangsúlyozta, én pedig nem akartam a negatív erőszak környezetében feltűnni a piacon. Ezért aztán számos megbeszélés és találkozó után közöltem Stevennel, hogy bármilyen ostoba lépésnek tűnjön is a karrierem szempontjából, nem vállalom. Elfogadta az érvemet, és elmondta, tervez egy filmet egy kisfiúról és egy földön kívüli lényről, amelyben az Erő pozitív oldala kap hangsúlyt. Abban viszont nincs számomra jó szerep. Amikor felvázolta a történetet, mondtam neki, hogy szerintem az E. T sikeresebb lesz, mivel reményt ad az embereknek, és ráadásul bájos is. Megköszönte a véleményemet, és megígérte, hogy egyszer még dolgozunk együtt olyasmiben, amiben a lelki és a szellemi megértés pozitív oldalai kerülnek középpontba.

Kollégáim és barátaim közül sokan vélekedtek úgy, hogy ostoba voltam, amiért visszautasítottam a Poltergeistet, különösen annak fényében, ahogyan az idő tájt a pályám alakult. Mivel a Találd meg önmagad még nem jelent meg, ezért nehezen tudtam elmagyarázni, miért ellenkezik ez az egész meggyőződésemmel a lélekről és a szellemről.

Mindenesetre újra találkoztam McPhersonnal, hogy megbeszéljem vele, van-e remény arra, hogy a közeljövőben jó szerepet kapok.

– Kezdem azzal – mondta –, hogy itt fenn, a mi köreinkben kaptál néhány jó pontot, amiért nem vállaltad a Poltergeistet. Mások esetében semmi baj azzal, hogy ilyen filmben játszanak, de a te esetedben…

– Remek – válaszoltam Tómnak –, de mi lesz a filmekkel? Mikor kapok jó szerepet?Kuncogott.– Két hét nem túl nagy idő? – kérdezte.Én persze nem tudtam, miről beszél. Nem volt tudomásom semmiről, még halvány

sejtelmem sem.– Nagyon jó forgatókönyvet kapsz egy anya és lánya közötti kapcsolatról – mondta

Tom –, a film nyitó képén egy játékbohóc látható.– Anya és lánya? – kérdeztem.– Úgy bizony – jelentette ki határozottan. – Nagy sikere lesz, te pedig kapsz az

alakításodért egy olyan aranyozott kis szobrocskát.Nem nagyon hittem el, amit mond. Ám két hét múlva telefonhívást kaptam egy Sue

Mengers nevű, ördöngösen ügyesnek tartott ügynöktől. Elmondta, hogy olvasott egy anyáról és lányáról szóló forgatókönyvet, amelyet James L. Brooks, egy tévés ember írt. Sue-tól megtudtam, hogy a legtöbb stúdió kockázatos művészfilmet sejt a szövegben, szerinte viszont ragyogó, és éppen nekem való. Elolvasnám-e?

Azonnal eszembe jutott Tom McPherson jóslata, már másnap elolvastam a forgatókönyvet, egy hét múlva találkoztam Jimmel, a többi meg már ismert tény.

Van azonban még egy csavar ebben a történetben. Amikor néhány héttel később Ramthával beszéltem a Becéző szavakról, ő azt mondta: – Csak másfél év múlva csinálod meg a filmet. Még nem érett meg rá az idő. Nincs meg a pénz, és te sem állsz még készen. Az persze igaz, hogy amikor elkészül a film, akkor veled együtt nagy jutalmakat kap. Légy türelemmel. Ne félj.

Az időt illetően Ramthának tökéletesen igaza volt. A stúdiók sorra hárították el a munkatervet, mondván, hogy nem látják benne a piaci megtérülést, arra meg végképp nincs pénz, hogy a Jim által kiszámított összegből a texasi forgatást finanszírozzák.


Vártam. A következő időszakban minden mást visszautasítottam, hogy bármikor munkához láthassak, mert bíztam abban, hogy Ramtha és McPherson jóslata valóra válik. Másfél év múlva végül a Paramount elvállalta a filmet.

Amikor aztán elkezdődött a forgatás, Ramtha és McPherson mellettem állt, bátorított, hogy Aurora Greenwayjé „váljak”.

Ramtha a Találd meg önmagádról is rengeteget beszélgetett velem. Makacsul ellenezte, ahogyan az eredeti kéziratban előrevetítettem a negativiz-must, pedig a világon akkor zajló események fényében nagyon is logikusnak tűnt. Pragmatizmusomból következően nagyon sokat vitáztam vele ez ügyben. Az, hogy az ember a pozitív utat választja, nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyja a környezetében zajló események alapján megfogalmazható józan jóslatokat. Ramtha ezzel szemben úgy vélte, hogy a jóslatok nagyon gyakran önmagukat teljesítik be. A legrosszabb előrevetítése voltaképpen hozzájárul annak bekövetkezéséhez.

Végül magam is erre az álláspontra helyezkedtem. Metafizikai kutatásaim kezdete óta ez volt számomra a legmélyrehatóbb tanulság. A félelem és a negativitás nem tartozik a jövőhöz. A félelem és a negativitás eltörlése a jövő. És bármibe kerüljön ezeknek a tudati fogalmaknak a felszámolása, vállalom, nem csupán a világméretű konfliktusokat, de a saját, mindennapi életemet illetően is. Magamban is jó adag félelmet kellett felszámolnom ahhoz, hogy a Találd meg önmagad megjelenhessen. Ahogy telik-múlik az idő, úgy látom, hogy minél inkább sikerül megszüntetnem a félelmet, annál boldogabb vagyok. A félelem számomra már nem tartozik a valósághoz. Csupán észlelet, nem pedig lény. A félelem nem más, mint aminek észlelem. Olykor még mindig jelen van, de „valójában” tudom, hogy csak azért, mert hagyom.


HETEDIK FEJEZET

Anyám állapota idővel javult. Feltett szándéka volt, hogy a műsorsorozatot záró fellépésemen jelen lesz.

Elhatározásának megfelelően apával együtt meg is érkezett a színházba, az utolsó előtti matiné alatt. Sachi is megjött Kaliforniából. Dominick ment ki értük a repülőtérre.

Zajlott a műsor, amikor balra pillantottam, és megláttam életem legfontosabb három szereplőjét az oldalsó színfalak mögött, amint kinyitható székeken ültek, és engem figyeltek. Sosem fogom elfelejteni azt a látványt. Apa és anya egyenes háttal ül, a maguk előtt tartott sétabotjukra támaszkodnak, Sachi pedig hátulról átkarolja őket.

Mindhárom arc ragyogott; szinte hallottam a gondolataikat. A nagyszülőknek az járt a fejükben, hogy mi történt volna, ha nem alapítanak családot a hagyományok szerint, az unoka pedig, akinek csillagok ragyogtak a szemében, azon gondolkozott, hogy mindennél jobban vágyik az előadóművészi pályára.

A két műsor között partin vettünk részt a műsorsorozat megünneplésére. Az asztalokon nagy tálakban cseresznye piroslott, és volt répatorta is, cukormázból készült „Szeretet és Fény” felirattal. A kellékesek és a jegyszedők a könyvemmel a kezükben sorjáztak elém dedikálásért, Danny, a pénztáros pedig aláírásommal hitelesítette, hogy a nézőszámot illetően rekordot döntöttünk.

A színészbejárónál csaknem minden este felvonuló rajongók többsége ugyancsak megjelent, még egyszer, utoljára. Ajándékokat és leveleket adtak át, amelyekkel azt kívánták kifejezésre juttatni, mennyire hálásak a pozitív gondolkodásra buzdító tanácsaimért.

Dannytől tudom, hogy a színházból kifelé menet az emberek többnyire arról beszélgettek, milyen fontos a pozitív gondolkodás.

Aztán anya, apa és Sachi kiült a nézőtérre, hogy megnézze az utolsó előadást. Szüleim fel voltak szerelkezve a színháztól kapott hallókészülékekkel.

Jelen volt Bella és Martin Abzug is.A nyitány előtt utoljára végeztem el fellépéseket megelőző, megerősítő gyakorlataimat.

Nem tagadom, kifárasztott a hat hétig tartó sorozat, ám a gondolat, hogy talán soha többé nem lépek fel New Yorkban, mélységes szomorúsággal töltött el.

Flitteres, piros nadrágkosztümömben utoljára álltam a zongora mögé. Amikor elkezdődött a műsor, felpillantottam a fejem fölé. A lámpasor addigra már megnyugtatóan ismerőssé vált. A gördítő rudak készenlétben álltak. A zenészek (egyikük sem hiányzott egyetlen előadásról sem) felmosolyogtak rám. A zene (amelynél bonyolultabbat a zenészek saját állításuk szerint még sosem játszottak a Broadway egyetlen színházában sem) betöltötte a teret. Körülnéztem, és az járt a fejemben, hogy más előadók milyen sok energiája lebeg még mindig itt, ebben a térben. A varázslat valószínűleg soha nem ér véget. Néhány óra múlva lebontják a díszleteinket, s teherautóban elszállítják, hogy helyet kaphasson az újabb előadás, energiánk varázslata azonban megmarad. Megértettem a szórakoztatóiparban használt szállóigét a „szerencsés” és a „szerencsétlen” előadásokról. De végtére is mi a szerencse? Semmi más, mint összhangban lenni a pozitív energiával. Ahány színházban csak megfordultam, mindenütt vibráltak ezek az energiák. Szinte kitapintottam a korábbi előadók rezgéseit. Az előadások és az általuk okozott élvezet, a tréfák és a nevetések, a könnyek és az azonosulás, a mélyenszántó dráma és a könnyedén repkedő vígjáték, a falat rengető ovációk és a néma figyelem közös átélése… ezek a pillanatok mindmáig ott rezegnek minden színház láthatatlan éterének emlékezetében. Nem csoda, hogy a színházak a varázslat, a hírességek által kiváltott bámulat otthonai. A színházakban újrateremtődik az élet, hogy megvalósítsa az álmodók fantáziaképeit.

Rajtam volt a sor. Rám irányult a pontfény, elkezdődött az utolsó fellépésem.A negyedik sor közepére néztem. Anya, apa és Sachi onnan mosolygott fel rám.

Visszamosolyogtam. Senki sem tudta, kire mosolygok.Elégedett teljességet éreztem.Nekik játszottam.A műsor végén fogtam a mikrofont, és odamentem hozzájuk a nézőtérre. Elnézést

kértem a közönségtől a személyességért, és bemutattam őket. Aztán mindhármójuknak


elénekeltem egy-egy dalt. Fogták egymás kezét, és könnyek gördültek le az arcukon. Ez a lényege az élő előadásnak. Szívből jön, és mind a közönség, mind az előadó részéről teljesen spontán.

Visszamentem a színpadra, mindenkinek köszönetet mondtam, hogy velem voltak ezen, az életem legteljesebb időszakai közé tartozó hat héten át, majd kértem, hogy engedjék le a függönyt.

A színfalak mögött táncosaim és én megtapsoltuk egymást. A zenészek felözönlöttek a zenekari árokból, és ölelgettek bennünket. A színpadi munkások a farmernadrágjukba törölték piszkos tenyerüket, megpaskolták a hátunkat, aztán nekiláttak a díszletek szétszerelésének. Az öltöztetők nedves jelmezeinket teregették, s közben közölték velünk, hogy utánunk a színház egészen más lesz. A világosítók fel-le kapcsolgatták a fényeket, jelezve, hogy ők is itt vannak. Aláírt fényképek cseréltek gazdát, én pedig búcsúajándékokat osztogattam – apró gyémánttal díszített kitűzőket kinek-kinek a neve kezdőbetűjével.

Az öltözőben már várt a családom.Apa könnyes szemmel nézett rám.– Hát, Kismajom – mondta –, nem is találok szavakat, hogy elmondjam, milyen szép

voltál a színpadon.– Édesem – csatlakozott anya –, olyan csodálatos még elgondolni is, hogy mindezt a

kedvességet olyasvalakitől kaptuk, aki hozzánk tartozik.Régóta vágytam arra, hogy ezt halljam tőlük. Az a két ember, akitől az életemet

alapvetően befolyásoló nevelést kaptam, és gyermekkoromban a sok bátorítást és az önmagamba vetett hitért való küzdelmet, most itt ült büszkén velem szemben, és arról beszélt, hogy beteljesítettem az álmaikat.

Hamarosan belépett Bella és Martin. Bemutattam őket apának és anyának.– Nos, Mr. Beaty, hogy tetszett a lánya előadása? – kérdezte Bella.Apa szemébe visszatért a kópéság.– Először is – mondta –, mindent hallottam, amit mondott. Azok a kinti fülhallgatók

behorpasztják a dobhártyámat.– Fülhallgatók? – kérdezte Bella, nem vette észre, hogy apa szokásos csapdáinak

egyikébe sétál bele.– Azok, azok – felelte apa. – A hallókészülékeim sosem működnek jól. De ez a

fülhallgató pompás volt. És tudja, miért?– Nem. Miért? – kérdezte Bella.– Mert republikánus hallókészülék volt.– Republikánus hallókészülék? – csodálkozott Bella, és felkészült a harcra.– Hát persze – mondta apa. – Ha az az öreg cowboy a Fehér Házban ilyet használ, nem

csoda, hogy mindig a jobb választ halíja meg.– A jobb választ? – Bella hangja emelkedni kezdett.– Azt bizony – mondta apa, biztosra véve, hogy Bella ráakadt a horogra.Anyára hunyorítottam. Ő tettetett feszélyezettséggel vállalt vont.– Idefigyelj, Ira – szólalt meg –, lehet, hogy te ezt viccesnek találod, de Bella nem…– Dehogynem – erősködött apa.Bella zavartnak tűnt, amilyennek ritkán lehet őt látni. Széttártam a karom, aztán

bementem a belső öltözőbe átöltözni. Ahogy lenni szokott, apa és anya ismét főszerepet játszottak, mint bárhol, bármikor. Mi, többiek nem tehettünk mást, elfogadtuk a jelentéktelen mellékszereplő helyzetét.

Körülbelül három órával azután hagytuk el a színházat, hogy végleg legördült a függöny. Kiálltam a lecsupaszított színpadra, és megáldottam a nézőtér üres székeit. Tudtam, hogy energiánk itt marad, és elvegyül mindenki más energiájával, aki előttünk itt járt, és aki utánunk jön. Ám mint ilyenkor minden előadó, én is levertséget éreztem.

A családom a tekintetével követett, ahogy szomorúan elfordultam az immár szokásos erejű fénytől, és utoljára néztem az oldalkulisszák felé. Erezték, hogy ott kinn másik életet élek, olyat, amilyen az álmokban jelenik meg. Azokban az álmokban, amelyek kemény munkára és a visszautasítás miatti félelem legyőzéséért folytatott küzdelemre épülnek. Aznap este csak később és aztán másnap gondolkoztam el azon, hogy voltaképpen milyen mélyen él bennem ez a félelem. Vagyis úgy fogalmazok inkább, hogy egészen addig nem


értettem meg, miből és hogyan alakult ki a félelem, amíg fel nem ismertem ugyanazokat a még mindig létező félelmeket az anyámban.

Az élő előadás arra is alkalmat kínál, hogy egyes emberekben azonnali érzelmi reakciókat váltson ki. A felhalmozódott, sokáig elfojtott érzelmek gyakran azután törnek a felszínre, hogy az embert megindítják a színpadon látottak, különösen, ha az ott fellépő személyt ismeri és szereti. Velem ez gyakran megesett, ezért a legkevésbé sem csodálkoztam, amikor anyával ugyanez történt. Végtére is, saját bevallása szerint, bennem látta álmai megvalósulását. Mégis akkor kerültem hozzá közelebb, amikor teljes biztonságban érezvén magát, szabad utat nyitott az érzelmeinek. Az önuralom elvesztése az ő esetében valószínűleg az élete meghosszabbítását jelentette, ráadásul jóleső érzés volt, hogy ezt miattam tette.

Sachi, anya, apa és én az előadás után a lakásomra mentünk, üldögéltünk, kukoricasüteményt ettünk és teáztunk. Őket még mindig a műsorom során támadt érzéseik foglalkoztatták. Sachi árgus szemmel figyelte a szüleim és közöttem zajló játékot. Sosem töltött sok időt hármunkkal. Szárnyait próbálgató színésznőként az erőteljesen megmutatkozó családi érzéseket tanulmányozta, lányomként pedig engem figyelt, és azt, hogy mi tett azzá, amivé váltam. Am bármilyen élénk volt is az érdeklődése, én túltettem magam rajta, hiszen akkoriban kezdtem egyre jobban megérteni az én választott, karmikus indokaimat arra, hogy miért éppen anyámmal és apámmal akartam leélni az életemet.

– Isteni ez a sütemény, Kismajom – jegyezte meg apa arra utalva, hogy semmi egyéb ennivaló nincs a lakásban. – Az apró figyelmességekért is hálás vagyok. Madáragy főztje után ez kész lakoma.

Anya elnevette magát, és elindult a beszélgetés Madáragy hiányos konyhaművészetéről.– Persze tudjuk, hogy nagyon jó, nagyon kedves asszony – folytatta apa. – Ő a mi

szórakozásunk. Amióta nem nagyon mozdulunk ki otthonról, mást sem látok, mint édesanyád pénzzsonglőr barátnőit.

Anya azzal a bizonyos pillantással nézett rá.– Ira – szólt –, nem hagyom, hogy így beszélj a barátaimról.Meglepődtem a heves reakción, apa azonban szemlátomást tisztában volt azzal, hogy

érzékeny pontra tapintott, mi több, talán szántszándékkal tette. Azon tűnődtem, mit jelenthet mindez.

– Nekem fontosak a barátaim – jelentette ki anya. – Te egyáltalán nem érted őket, mivel még arra se vetted a fáradságot, hogy megismerd őket. Túlságosan lefoglal, hogy megalázz előttük.

Sachi és én döbbenten érzékeltük, milyen mélységes feldúltság érződik anya hangjában, pedig látszólag semmi nem történt, ami ezt indokolta volna. Túlságosan hevesen reagált arra, amit apa csak viccnek szánt.

Apa azonban tudta, miről van szó. Mintha éppen azért tette volna a megjegyzést, hogy a családi közönség előtt szabadjára engedhessék felhalmozódott, elfojtott érzéseik egy részét. Csakhogy a magam részéről pont akkor nem szerettem volna megbirkózni ezeknek a jól ismertjeleneteknek az egyikével. Anyám karjára tettem a kezem, hogy lecsillapítsam, de ő félrelökött.

– Nem – folytatta konokul. – Apád zavarba hozza a barátaimat a trágár vicceivel, s ez nekem csöppet sem tetszik, csöppet sem.

Apa mosolygott, rágcsálta a süteményt, és szemlátomást eltökélt volt.– Ugyan már, Scotch – mondta –, azokat az öreg tyúkokat csak a pénz érdekli. Kis

humort viszek a beszélgetésbe, hogy emberibb legyen.Kajánul mosolygott, és várta a választ. Rengeteg vacsorajelenet maradt meg bennem a

gyermekkoromból, amikor közös „játszmáik” némelyike elindult.Anya kihúzta magát a székben.– Hálát adhatsz az égnek, hogy engem érdekel a pénz. Nekem kell kitöltenem minden

csekket, különben jönnének a behajtók, és börtönbe csuknának bennünket.Nem hatásvadász módon tréfálkozott. Komolyan beszélt. Éreztem, hogy nem csupán a

pénzről van szó. Apa hozzám fordult.– A főnököm tizenkét dollár és ötven cent zsebpénzt engedélyez hetente. Fél nap alatt

felhörpintem az italt, amit ezért kapok. Nem kell ahhoz egy hét. Az a szőke nő meg, aki ennyiért is eljönne velem, nekem nem kell.

Egyre rázósabb lett a dolog.


Anya szeme villogott. Láttam, elhatározza magában, hogy válasz nélkül hagyja az „olcsó szőkére” tett utalást. Csak a pénzügyekre akart szorítkozni. Ám egyetlen perc alatt sikerült összekapcsolniuk hét fontos témát – a házasságtörést, a megalázást, a barátságot, a pénzt, az italt, a behajtókat és a börtönt.

Sachi letette a süteményét, és tágra nyílt szemmel figyelt. Ez itt jobb volt, mint a The Edge of Night.

Anya megemelte a hangját.– Ira, te egyszerűen nem törődsz a csekkekkel, amelyeket kitöltesz, és azzal, hogy miről

szólnak. Vannak hitelkártyáid, mint például a Visa, miért nem használod őket? De nem, te rám hagyod az egész problémát. A bank és a behajtók meg majd elkapnak bennünket. Ráadásul ezt te is tudod.

– Tudom? – kérdezte apa még mindig mosolyogva.– Igen, engem meg megőrjítesz, mert nekem kell bemennem a bankba, hogy bocsánatot

kérjek a lányoktól.– Ó, Scotch – mondta apa erőteljesen hangsúlyozva anya becenevét, amivel mintha arra

akart volna utalni, hogy az nagyon is találó. – Te ismered a lányokat a bankban, ők is a barátaid. Rájöttek már, hogy az égvilágon semmit sem értesz a pénzhez.

– Igenis értek a pénzhez – kiabált anya. – Meg kellett tanulnom, mert te olyan hanyag vagy.

Úgy éreztem, közbe kell avatkoznom.– Anya – szóltam –, miért nem könyvelővel intézteted a pénzügyeket, hogy ne kelljen

aggódnod emiatt?– Még hogy könyvelővel! – tört ki anya. – Nem, én szeretem kitölteni a csekkeket.

Dolgoztatja az agyamat. Miért ne csináljak olyasmit, amit szeretek? Csak azt akarom, hogy apád jobban odafigyeljen azokra a csekkekre, amelyeket ő tölt ki. Azt akarom, hogy ne feledkezzen meg a bejegyzésekről.

– De Scotch, ha havonta egyszer kitöltök egy csekket, az már rendkívüli esemény. Annyit tudok, hogy heti tizenkét dollár ötven centből kell kijönnöm. Te mondtad. Én csak azt teszem, amit a főnök mond.

Anya azonban most már nagyon dühös volt, és olyasmibe fogott, aminek az előbbiekhez semmi köze nem volt.

– Mocskos a szobád – jelentette ki. – Egész nap alszol, ezért még csak be sem tudok oda menni, hogy rendet tegyek, és a por ellepi az egész házat. – Hozzám fordult. – És sosem találja a kulcsait. Tudom, hogy a tizenkét dollár ötven centjét italra költi. Ezért nem adok neki többet.

Sachira pillantottam. Tisztában volt azzal, hogy a nagyszülei komolyan beszélnek, de a téma és az érzelmi hullámzás miatt a veszekedést nem tudta komolyan venni.

Most apa következett.– Azért alszom egész nap, hogy ne kelljen ezt hallgatnom. Arról nem is beszélve – tette

hozzá –, hogy fáradtnak születtem, és minden reggel visszazuhanok ebbe az állapotba.– Azért alszol egész nap, mert lusta vagy, és rám hagysz mindent – vágott vissza anya.– Így igaz – mondta apa. – Amióta megöregedtem, sokat gondolkoztam az ambícióról,

meg arról, hogy mit jelent az ember életében. Örülök, hogy végre nincsenek annál nagyobb ambícióim, mint az, hogy hogy a csudában vegyem fel a cipőmet. Ha kijönnék a szobámból, vagy azt hallgathatnám, hogy mi a véleményed rólam, vagy a vén tyúkokat, akik leszámítolásokról meg tőzsdei befektetésekről karattyolnak. Örülök, hogy megkapom azt a tizenkét dollár ötven centet hetente.

Az járt a fejemben, hogy vajon Warren hallotta-e valaha is ezt a szóváltást. Egészen irreálisnak tűnt, ha belegondolok, hogy mennyi pénzt keresünk ketten, és abból mennyit juttatunk a szüleinknek.

Egyre inkább érintve éreztem magam, mivel ez a beszélgetés mintha ránk is vonatkozott volna.

– Anya – szóltam halkan –, miért aggaszt annyira a pénz? A szükségesnél többel rendelkezel, és ahonnan kapod, ott van még.

Előrehajolt, és halálosan komolyan azt mondta:– Csak óvatos vagyok, Shirley. Bármi történhet Warrennel vagy veled. Biztonságban

akarom érezni magam, ha majd megöregszem.A megdöbbenéstől szólni sem tudtam. Ez az érvelés minden várakozást felülmúlt.


– De anya – folytattam, és igyekeztem ésszerűen fogalmazni –, most nyolcvanegy éves vagy. Szerinted mikor fogsz megöregedni?

Vállat vont.– Még nem érzem magam öregnek. Nem akarom öregnek érezni magam. A pénzzel

való játék fiatalon tart.Óóó, gondoltam, közelítünk a lényeghez.– Édesanyád szeret a pénzzel babrálni – mondta apa. – Imád a banki kamatokkal

játszadozni.Visszafordultam anyához.– Szóval téged érdekel a pénz.– Nem a pénzről van szó – válaszolta. – Az a lényeg, hogy mit tudok vele kezdeni, ha

beletanulok. Ráadásul sokkal jobban tudok az apáddal vitatkozni, ha éberebb vagyok.Apa felnevetett.– Szóval összeül a pénzügyi szakértő vén tyúkokkal, megbeszélik a bankszámlák

csínját-bínját, aztán, ha azok elmennek, nekiáll velem veszekedni.– Igen – csattant fel anya hangja –, te meg bejössz, és megalázol a barátaim előtt,

olyasmiket mondasz, hogy nem kezdek a pénzzel semmit. Csakis akkor beszél velem, amikor megaláz. Órákig ülünk szótlanul, aztán megjönnek a barátaim, ő pedig kínos helyzetbe hoz engem előttük.

Apához fordultam, tudtam, hogy anya igazat beszél.– Az a helyzet – szólt apa –, hogy én csak némi információval próbálok szolgálni, de

anyád szerint kifigurázom őt.Visszafordultam anyához.– Talán megtudhatnál apától valamit.– Á – ingatta a fejét makacsul anyám. – Nem is értem azokat a bonyolult dolgokat,

amikről beszélnek. Letétek, meg ilyesmi. Csak ülök ott közöttük. Nem érdekel az egész. Nem akarom hallgatni. Nincs kedvem ezt hallgatni, mert nincs meg hozzá a pénzem.

– De anya, megvan hozzá a pénzed. És szórakoztat téged ez a játék.Elmosolyodott.– Igen, tényleg szórakoztató.– Ne csak üldögélj. Kapcsolódj be a beszélgetésbe, hogy tanulj egy-két dolgot. – Még

én magam is túlságosan logikusnak éreztem a szavaimat.– Nem – mondta –, nem akarok részt venni benne. Apád úgyis kijelentené, hogy nem

tudom, miről beszélek, akkor meg minek szóljak közbe?Ez volt a 22-es csapdája. Sachi csak pislogott.– Akkor viszont nagymama – szólt közbe, hogy megpróbálja tisztázni a dolgokat –,

miért nem tanulod meg?– De nem akarom megtanulni – felelte anyám.– Miért nem? – kérdezte Sachi.– Mert nekem is megvannak a magam jogai – jelentette ki anya határozottan.Sachi tétovázott, úgy tűnt, nem érti az egészet. Ezért újra én szólaltam meg.– Úgy érted jogodban áll nem tanulni? – kérdeztem.– Ahogy mondod – válaszolta anya. – Szeretek elsétálni a bankba, és az ottani lányoktól

tanulni. Legalább van hová mennem.– Ó – mondtam, és arra gondoltam, talán nem is a pénzről van szó voltaképpen.Anya tovább beszélt:– Azért nem akarok apádtól tanulni, mert minél többet tudok, ő annál többet vitatkozik

velem, én meg nem szeretem a vitát.Értem már, gondoltam, versengésről van itt szó. Sachi szemlátomást nem tudott ehhez

hozzászólni.– De anya – mondtam –, most besétáltál a saját zsákutcádba. Érdekes a pénz, de a

magad módján akarod kielégíteni az érdeklődésedet a bankban, a lányok segítségével. Azt állítod, apa nem beszélget veled, ugyanakkor nem akarsz otthon a pénzről beszélgetni, pedig így volna témátok.

Elvesztem az értelmetlen szavak sűrűjében.Anya hátradőlt. Érvelni akart, és most át kellett gondolnia a következő lépését. Apa

mosolygott. Ő tudta, mire akar kilyukadni, és leste az alkalmat.


– Apád hallani sem akar leszámítolásokról. Néha azért bemegy a bankba, hogy megtudjon erről valamit, mert tisztában van azzal, hogy ha én halok meg előbb, nem tudja majd, mihez kezdjen. Ezért odaadtam neki a kulcsokat a páncélszekrényhez és az összes irathoz. Na, mit rontottam el?

Elképesztő volt. Most már a halál témáját is beleszőtte a beszélgetésbe – apa számított erre. A régi, kedves játék. Gyermekkori árnyak tűntek elő. Anya folytatta:

– Megint meg akarok tanulni vezetni, de apád megpróbál halálra rémíteni. Márpedig nem hagyom magam.

– Vezetni? – kérdeztem döbbenten, rémülten. – Nem lehet igaz! Anya – mondtam, s igyekeztem nem megijeszteni –, nem gondolod, hogy most már inkább fel kellene hagynod a vezetéssel, és inkább azt a céget kérni fel erre, amelyiknek a címét megadtam nektek?

– Dehogyis – felelte büszkén. – Szeretem a saját autómat vezetni, amikor meglátogatom a barátaimat, hogy elmeneküljek az apád megalázásai elől.

– Idehallgass, Scotch – szólalt meg apa –, úgyis alszom egész nap. Mi elől menekülsz?Anya villogó szemmel nézett rá.– Megpróbálsz elijeszteni a konyhai robotgéptől is, amit Shirleytől kaptunk. Azt

mondod, felaprítom az ujjamat, vagy ilyesmi. Az a gép megkönnyítené a munkámat, de ő folyton csak riogat. Így aztán nem bajlódom vele többet. És nem vagyok hajlandó semmivel sem bajlódni többé. Sem a szobáddal, sem a kulcsaiddal, sem a számláiddal. Kész, feladom.

Most már kétségbeestem. Nagyon szerettem volna, ha befejezik.Sachi szólalt meg.– Ezeket a robotgépeket nagyon könnyű kezelni, nagymama. Én mindig használom az

enyémet.Anya rá se hederített.– És a mikrohullámú sütőt sem használjuk. Apád retteg tőle. És persze engem is sikerült

elriasztania.– De anya, azért hagyod, hogy megrémítsen, mert annyira meg van rettenve. Nem

veszed észre? A félelem ragályos, még ha mikrohullámú sütőkről vagy robotgépekről van is szó.

– Jól mondod – szólt anya diadalmasan. – Az anyja az égvilágon semmire nem tanította meg a rettegésen kívül. Keresek is valakit, aki eljön hozzánk, és segít nekem a zöldségaprításban meg a sütő bekapcsolásában.

– És ugyanez az ember furikázik majd veled ide-oda? – kérdezte apa.Ez már a féltékenység hangja volt.– A fején találtad a szöget – közölte vele anya.– Isteniek vagytok ti ketten – szólt Sachi.– Na, igen – mondta anya.Felálltam, és kimentem forró teáért és diabetikus üdítőért. Egy hang sem hangzott el,

amíg nem voltam a szobában. Nem lett volna sok értelme. Engem tekintettek bírónak, nekem kellett összesítenem a pontokat. Apa szemlátomást a fenséges némaságot választotta. Ez szokatlan volt tőle, de azért döntött így, mert látta, hogy anya a szokásosnál indulatosabb, ez pedig apa malmára hajtotta a vizet.

Miután visszatértem, Sachi várta, hogy elkezdődjön a második forduló. Gyanítottam, hogy a küzdelem folytatására apa adja meg a jelet. Átnyújtottam neki egy pohár diétás Pepsit.

– Van benne konyak? – kérdezte hunyorítva. Tettetett megütközéssel néztem rá. – Ó, persze, hogy nincs

– folytatta. – Nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy ilyet igyak. – Belekortyolt, és megköszörülte a torkát, jelezve, hogy bejelentésre készül.

– Tudjátok, miért hagytam abba néha az ivást? – kérdezte.– Nem – feleltem őszintén.– Mert ha belegondolok, hogy a Seagrams gyorsabban tudja gyártani az italt, mint

amilyen sebességgel én megiszom, akkor mindig sportszerűtlennek találom a versenyt.Mindannyian nevettünk. Aztán senki nem szólt egy szót sem.– Tudjátok – folytatta apa –, életemben először egy szénásszekéren ittam alkoholt. –

Belekortyolt a Pepsibe. – Mondanom sem kell, hogy életemben sok mindent csináltam először szénásszekéren…


– Jaj, Ira – mormolta anya.– Azt hiszem – szólaltam meg, mert mondani akartam valami szívderítőt arról, hogy

mennyi örömmel járna az együtt megélt öregség, ha türelmesebbek volnának egymással –, szóval, én tudom, hogy élvezitek a veszekedést, de nem volna jobb, ha nem foglalkoznátok többet az ellenkezéssel, hanem inkább jól ereznétek magatokat?

– Nem foglalkoznánk vele többet? – értetlenkedett anya.– Hát persze – mondtam vidáman. – Egyszerűen nem foglalkoztok vele többet, és

élvezitek az életet.– Ne foglalkozzam többet azzal a mocskos rendetlenséggel, ami a szobájában van? Ne

foglalkozzam a csekkekkel?– Jó, esetleg foglalkozz velük, de a piszkálódást abba lehetne hagyni; ha apa mocskos

szobában akar aludni, hagyd, hadd tegye. Az öregkorhoz tartozik, hogy az ember az ilyesmivel egyszerűen nem foglalkozik, elengedi magát.

– Ami engem illet – válaszolta anyám –, még nem jutottam ebbe a stádiumba. De nem volnék meglepve, ha hamarosan öregek otthonába szeretnék kerülni. Igaz, ott állítólag komiszul bánnak az emberrel. Még egyetlenegyről sem hallottam, ahol ne ez folyna. Azért lehet, hogy tetszene nekem.

Sachi riadtan nézett rám. Ám túlságosan fel voltam paprikázva ahhoz, hogy az ő félelmeivel foglalkozzam.

– Anya – szóltam erélyes hangon. – Nem gondolod, hogy ez azért túlzás? Mintha nem tudnál betelni az önostorozással. Bárcsak látnád, hogyan húzod ki a saját lábad alól a szőnyeget. Rossz nézni.

Anyám tisztában volt azzal, hogy most már mély vízben gázolunk.– Nem értek veled egyet – felelte konokul. – Szerintem nagyon is sokat törődöm

magammal, felépültem a műtéteim után, rendbe jöttek a törött csontjaim.Mellébeszélt.– De miért törnek el olyan gyakran a csontjaid? Rajtad is múlik. Nem véletlenül történik

az ilyesmi.– Persze, hogy nem véletlen – mondta a büszkeség és az önsajnálat bámulatos

keverékével a hangjában.Törékenyek a csontjaim. Megkérdeztem az orvost, hogy el lehet-e távolítani a

kalciumfelesleget, de azt mondta, hogy nem. Így aztán egymás után törnek el a csontjaim.– Jézusom – hüledeztem. – Hallod, amit mondasz? Kiesel a fürdőszobában és…Apa közbevágott:– Leesett a biliről.– Utálom, hogy ilyen közönséges vagy – jelentette ki anya. – És mindenki más is utálja.Erőt vettem magamon.– Nem utálja mindenki – mondtam valamivel nyugodtabban. – De jó, leestél a

vécékagylóról, és eltörted a csípőcsontodat. Aztán megint elestél, és eltört a vállad. Csináltál valami mást, és eltört a csuklód. Most pedig arról beszélsz, hogy bevonulsz egy szeretetotthonba, ahol megtörik a lelkedet. Nem látod, mit művelsz saját magaddal?

– Azt hiszem – szólt anya –, ha szeretetotthonban volnék, és teljesen járóképtelenné válnék, megkérném őket, hogy kapcsolják ki az életben tartó készülékeket. A maga dolgában persze Ira dönt, ha arra kerül a sor.

– Köszönöm, Scotch – mondta apa.– Annyi biztos, hogy én leállíttatnám a készülékeimet – jelentette ki anya határozottan.Jézusom. Sachi rám bámult. Bármilyen nevetséges volt is a kép, amelyet anya csak úgy

félvállról felvázolt, az unokáját mindenesetre elkeserítette. Apát azonban szemlátomást nem nyugtalanította. Aztán anyám ismét érzelmi húrokat kezdett pengetni.

– Dr. Stone szerint életem végéig bottal kell járnom. Csakhogy én nem vagyok hajlandó. Engem senki nem kényszeríthet térdre.

Túlélési ösztönei kétségkívül sértetlenek maradtak. Ugyanakkor nyugtalanítóan egyértelmű volt az is, hogy elszántan ismételgeti szerencsétlenségeit, csak hogy még élesebbre fenje ezt a fegyverét.

– Scotch – szólalt meg apa, mert szükségét érezte, hogy ezen a ponton újra bekapcsolódjon a beszélgetésbe –, csak közöld velem, hogy melyik csontodat akarod legközelebb eltörni, és én ott leszek. Nagy, puha szőnyeget teszünk a bili köré, hogy amiatt többé ne kelljen aggódni.


– Utálom, hogy ilyen közönséges vagy – visított anya –, és mindenki más is utálja.Apám lopva rám kacsintott, hogy anya ne lássa. Lankadatlan kegyetlensége tankönyvbe

illett.– Szerencsétlen bolondot csinálsz magadból mások előtt – mondta anya váratlanul halk

hangon. – Ki nem állhatom, amikor így viselkedsz.– Miért? – kérdeztem.– Mert szeretem őt, azért. És ki nem állhatom, ha valaki, akit szeretek, bolondot csinál

magából.– Én ezt nem szeretetnek nevezném – mondtam. –Szerintem ezt a látszatok miatti

aggodalomnak hívják.Anya csak legyintett felém, és így szólt:– Ugyan, mit tudsz te a szeretetről?Éreztem, hogy fel sem fogja, mit beszél. Jelentéktelen, odavetett megjegyzésnek szánta.– Én tudom, mi a szeretet – jelentette ki, mintha egy hosszú, viharos házasságban

konokul vállalt önfeláldozás bizonyító erejű volna.Csak a fejemet ingattam.Aztán, nyilvánvalóan feltartóztathatatlanul, nekikezdett apa érzéseinek és a maga

szenvedéseinek felsorolásához.Minden felidézett története egy vidám, groteszk, mégis intenzív kapcsolatról árulkodott.

Anya kétségkívül sértettnek érezte magát, mégsem volt képes soha még fontolóra sem venni, hogy elhagyja a férjét. Íme két ember, aki kijelenti, hogy képtelenek békében együtt élni, ám éppilyen nyilvánvalóan képtelenek békében élni a másik nélkül.

Amikor anya tirádáinak vége szakadt, így szóltam:– Nekem mindig azt mondtad, hogy szereted apát. Kikerekedett szemmel bámult rám.– Az ellen nem tehettem semmit – mondta. Szólni sem tudtam. Sachi is hallgatott. Kis szünet után társalgási hangnemben

kijelentette:– Ezt az egészet nagyon érdekesnek találom.– Valóban, kedvesem? – kérdezte anya, mint akinek meg sem fordult a fejében, hogy

Sachi benyomásai esetleg fájdalmasak lehetnek.– Igen, nagymama – folytatta Sachi. – Még sosem hallottam embereket így vitatkozni.

Általában követni tudom a fonalat.– Ó – mondta anya.– Szerinted, Sachi, miért veszekszünk ilyen sokat? – kérdezte apa.Sachi a szemébe nézett.– Azt hiszem, szerettek veszekedni. Azt hiszem, szerintetek ez tart benneteket életben.– Én azért veszekszem, mert meg akarom védeni önmagamat – közölte anya. –

Ellenkező esetben megsemmisülne az egóm.– De te felülsz nagyapa ugratásainak. Akarod, hogy feldühítsen.Sachi kedves, tárgyilagos megállapításai felkeltették anyám érdeklődését.– Úgy gondolod? – kérdezte.– Igen – felelte Sachi –, és ha nem dolgozzátok fel ezt a problémát, akkor szüntelenül

újra és újra előkerül.A szüleim egy pillanatra elgondolkodtak. Apa szólalt meg elsőnek.– Én meg azt hittem, amikor előkerül, megváltozik minden.Sachi nem tétovázott.– Nem változik meg semmi, a következő életetekben sem lesz jobb, ha most, ebben az

életben nem dolgozzátok fel. Ezt hívják fejlődésnek.Elámultam a lányom megközelítési módján. A szüleim figyeltek. Sachi folytatta:– Én úgy látom, nagymama, hogy nagyapa lehetőséget kínál neked a türelmetlenség és

az ítélkezés problémájának feldolgozására. Azért művel annyi mindent, ami neked nem tetszik, mert te akarod így.

– Én akarom, hogy mások előtt megalázzon, és piszkos szobában éljen?– Igen. Azért vonzód mindezt magadhoz, mert tudod, hogy ezek mentén a vonalak

mentén kell előrehaladnod. Nyilvánvaló, hogy szeretitek egymást, hogy egymást választottátok, ezért ezt a dolgot is magatokban kell feldolgoznotok.


– De miért nem hagyja abba egyszerűen azt, amivel az őrületbe kerget? – kérdezte anya.– Szerintem biztosan abbahagyná – felelte Sachi –, ha te nem őrjöngenél többet. Amíg

ezt be nem fejezed, nagyapa szüntelenül kínálja neked a lehetőségeket a fejlődésre.Sachi ezúttal nekem is leckét adott a tárgyilagos gondolkodás tisztaságából!– Nagyapa részéről ajándék, hogy mindezt okozza neked. A te ajándékod pedig az,

hogy segítesz neki megérteni, hogy ez az egész téged sért. Önmagátokat kell megváltoztatnotok, nem a másikat.

Anya és apa megtorpant az olyannyira ismerős úton. Én még sosem próbáltam ilyen módon beszélni velük.

A nappali néhány áldott percre néma volt. Aztán anya hozzám fordult.– Szégyenkezel miattam, Shirl? – kérdezte.– Ugyan miért szégyenkeznék?– Szerinted ocsmányságokat mondtam az édesapádról?– Kétségkívül – válaszoltam. – Emlékszem, milyen gyakran hívtál félre, és elmondtad,

milyen nehéz apával, és csak Warren miatt meg miattam nem hagyod el.– A mindenit! – szólt Sachi. – Nektek kettőtöknek igazán bonyolult korábbi életeitek

lehettek együtt.Mire anya azt felelte:– Nos, nekem már túl késő van ahhoz, hogy megváltozzam. Több mint ötven éve

hallgatom őt, és nem vagyok hajlandó tovább csinálni.Váratlanul sírva fakadt.– Biztosan borzalmas vagyok – mondta. – Istenem, mitől van ez?Felálltam és átöleltem.– Ugyan anya, miért beszélsz így?– Mert mindannyian ezt éreztetitek velem. Szorosan magamhoz húztam.– Te akarod bebizonyítani, hogy borzalmas vagy.– Jobb, ha meg sem szólalok. Apád úgysem hallja, amit mondok.Sachi is odajött, és átölelte anyát. Apára néztem, aki hűvösen tekintett anyára, mint aki

ezerszer látott már ilyet.– Apa – mondtam neki –, mi volna, ha elmondanád anyának, hogy miért szereted?Apám végighúzta hüvelykujját a fotel párnáján, és beszélni kezdett. Miközben anya

arcán folytak a könnyek, elmesélte, milyen büszkén ül az autóban, amikor várja, hogy anya kijöjjön az áruházból. Az összes többi „öreg tyúk” mindig kócos. A cipőjük nem illik a lábukra, ezért apró lépésekkel mindig csak csoszognak. Anya viszont olyan, mint egy királynő, karcsú, csinos, a frizurája jól fésült, és büszkén lépked, szinte úszik a levegőben. Az összes többi nőnek „szaga” van. Anya mellett ilyet soha nem érezni. Az Emeraude-tól, kedvenc parfümjétől, mindig kellemes az illata. Apa aztán arról beszélt, mennyire hálás anya gondoskodásáért, amiért makulátlan tisztaságot tart a házban, Tisztábbat, mint amilyen az én lakásom, meg hogy mennyire szereti anya főztjét, és mindig is utálta azokat a borzalmas éttermeket, ahol nekimennek az emberek, és kiöntik a kávéját. Elmondta, hogy napjában tucatszor is közli anyával, hogy szereti. Amikor megkérdeztem, hogy ezt hogyan teszi, akkor elmondta, hogy úgy, hogy valahányszor elmegy anya mellett, megérinti a vállát, és ő jól tudja, hogy ez mit jelent.

Aztán azzal folytatta, hogy anya valószínűleg azért érzi úgy, hogy kimaradt valamiből, és idegen körülötte a világ, mert mindannyian kivívtunk magunknak az életben valamilyen rangot, egyedül csak ő nem. És hogy rájöhetne végre, hogy ő volt az éltető elem, amelynek mindannyian köszönhetjük a sikereinket.

Amikor anya kiment a fürdőszobába, és apa biztos volt abban, hogy nem hallja, amit mond, még hozzátette:

– Azt hiszem, rettentően fájlalja, hogy nem lett belőle nagy színésznő. De az ördögbe is – tette hozzá –, én ugyanilyeneket mondhatnék, ha belegondolnék az életembe. Eget rengető PhD-t írhattam volna pszichológiából, ha nem kellett volna eltartanom a feleségemet és a két gyerekemet. De annak befellegzett, amikor megnősültem. Nem is gondoltam rá többet. Tizedany-nyi örömöm sem telt volna abban, ha hivatásos pszichológus lettem volna valahol, vagy jó hírű zenész a Carnegie Hallban, mint amennyit Warrennel, veled és édesanyáddal átéltem. Anyád bizonyos értelemben filozofikus gondolkodású, bizonyos értelemben meg nem az.


Anya visszajött a nappaliba. Apa ránézett, és azt mondta:– Ami a pénzt illeti, nem ér semmit. Olyan, mint a Cadillacre rakott uszonyok. Nem is

értem, mért lesz anyád ilyen paranoiás tőle.Összerándult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy velem is hányszor művelte ugyanezt.

Emlékszem, milyen kárörvendően mesélte el azt a történetet, amikor összekötözte egy kutya és egy macska farkát, aztán nézte, ahogy verekszenek. Már akkor is elborzadtam. Apa azt mondta, ilyen az élet. És most úgy látszott, azt akarta, hogy anya tovább verekedjen.

Anya azonban nem szólt semmit.Eszembe jutott, ahogyan régen lágy, intonáló hangon verseket mondott nekem.Lassan leereszkedett a székére.– Az a helyzet, Shirl – mondta higgadtan –, hogy el sem tudod képzelni, mit okozott

egyeseknek a nagy gazdasági válság. Elképesztő volt. Sosem felejtem el. A mai napig csak leértékelt ruhát vagyok képes vásárolni magamnak.

– Ráadásul – tette hozzá apa –, mennyivel csinosabb, ha kiöltözik, mint bármelyik barátnője.

– Jaj, Ira, még a méret sem jó. Túlságosan hajlott a hátam.– De pocakod nincs, mint azoknak a pénzügyi zsonglőröknek. És gyönyörű lábad van.– Folyton eltörik valamelyik. Felálltam.– Azt gondolom – szóltam, mert éreztem, hogy vége a harmadik felvonásnak, meg aztán

későre járt, fáradt is voltam –, hogy jobban tennétek, ha nem figyelnétek annyira a negatívumokra.

– Szerintem te is rettegnél, ha ilyen lábad lenne, mint nekem.Nekiláttam leszedni az asztalt.– Szenvedélyeddé vált az esés és a sérülések begyűjtése.– Ha még egyszer elesem, azt hiszem, egész életemre ágyban maradok.– Anya – néztem egyenesen a szemébe –, meg akarsz halni?Egy pillanatra elgondolkodott.– Azt hiszem, még nem döntöttem – mondta csevegő hangon.Elmosolyodtam. Apa szólalt meg:– Nos, ha úgy döntesz, hogy igen, legalább tudom, hol vannak a kulcsok.Anya ránézett.– Azokról a kulcsokról beszélsz, amiket velem kerestettél meg a mocskos szobádban?– Aha – felelte apa. – Egyszerűen imádom, ha meglátogatsz a szobámban.Anya vállat vont, és elmosolyodott. Aztán a tőle megszokott, gyors váltással hozzám

fordult, és komoly arccal, lassan, elgondolkodva ezt mondta:– Tudod, Shirl, ami apádat és engem ennyi hosszú éven át együtt tartott, az többek

között az első közös éjszakánk emléke. – Kis időre elhallgatott. – Azelőtt sosem voltam férfival. Számomra az maga volt a csoda.

Vártam a folytatást, de ő csak megismételte:– Az az éjszaka maga volt a csoda. – A gondolatai kétségkívül az emlékek világában

jártak. Gondoltam, talán mond még mást is, ezért tétován azt kérdeztem:– Anya, lehet, hogy az a csoda nem csak egy éjszakáig tartott?– Hát persze – vágta rá azonnal, határozottan –, de amikor újdonság volt számomra,

akkor maga volt a csoda.Apa ellágyultan nézett rá, a szája puhán összezárult, de a szemében kópéság villant.

Sachi tágra nyílt szemmel figyelt. Kétségkívül nem számított arra, hogy a nagymamája ilyen bensőséges témával hozakodik elő. Úgy döntöttem, ez most megfelelő pillanat feltenni azt a kérdést, amely mindig is foglalkoztatott, ezért apámhoz fordultam.

– Apa – kérdeztem –, te megismertél más nőt az ágyban anya előtt?A szája széles mosolyra húzódott, és felkapta a pipáját.– Hogy megismertem-e más nőt az ágyban édesanyád előtt? – ismételte, egy tréfához

könnyű ugródeszkának találva a kérdést.Bólintottam, Sachi pedig előredőlt.– Nos, nem – felelte apa a pipáját nézegetve –, de ebbe persze nem számítanak bele

azok a nők, akiket a padlón ismertem meg.


Sachi és én hahotázni kezdtünk. Anya összevont szemöldökkel nézett ránk, apa felé egy méltóságteljes pillantást küldött; arra várt, hogy csituljon a nevetés, és ő kifejthesse az álláspontját.

– Ami engem illet – szólt rendíthetetlen nyugalommal –, én így csak egy férfit ismertem egész életemben. És ennek örülök. Annak az egy éjszakának az emléke tartott vissza bármiféle bolondságtól.

Apa a hamutartóhoz ütögette a pipáját, ahogy mindig is szokta, ha a következő kijelentésére akarta felhívni a figyelmet. (A nem túlságosan kifinomult színésztechnikák halvány utánzata…)

– Kismajom – mondta olyan hangon, amely jelezte, hogy most rólam lesz szó, mégpedig az én szerelmi életemről. – Hallottál mostanában valamit arról az angol úriemberről, Gerryről, aki a könyvedben szerepel? Kíváncsi volnék, mit szólt ahhoz a részhez, ahol azt írod le, hogyan lebegett a pénisze a fürdőkádban. Ez ugyanis meglehetősen személyes ügy. – Az Ismerd meg önmagadnak arról a fejezetéről beszélt, amelyben Gerry egy kád vízben ül, miközben beszélgetünk, és én a habfürdő buborékjai között lebegő péniszét figyelem.

Sachi pislogott egyet.– Igen, mama – szólt ünnepélyes hangon –, az egyik barátnőm is olvasta, és azt mondta,

hogy ő már sok férfival ült együtt fürdőkádban, de az ő péniszük sohasem lebegett.Anya a szája elé kapta a kezét, úgy nevetett.– Mit mond Sachi? – kérdezte apa, pedig pontosan tudta, mit mondott.Sachi komoly arccal, ezúttal hangosabban elismételte a mondatot.Ira Beaty ugyanolyan komolysággal végigmérte unokáját, és megfontoltan közölte:– Értem, mire célzol.Anya némi dorgálással a hangjában megszólalt:– Gondolod, hogy Gerry büszke volt magára, amiért írtál róla? Rengeteg férfi nagyon

büszke volna.– Nagymama – szólalt meg Sachi –, hogy lehetne büszke, amikor mama azt írta, hogy a

pénisze csak lebegett?Anya már visított a nevetéstől. Amikor kinevette magát, azt mondta:– Mit tudhatok én erről, ugye? Én csak egy férfit ismertem. – Vállat vont. – Lehet, hogy

ostobaság volt a részemről.Apa nagyot szippantott a pipájából.– Lehet – mondta –, de ha megkérdezik tőlem, hogy mihez értek a legjobban, akkor azt

szoktam felelni: Nézzetek a gyerekeimre, és megtudjátok a választ. A legjobb munkát nyilvánvalóan az ágyban végzem.”

– Ó, Ira – szólt anya. – Tényleg borzalmas vagy.– Kihúzta magát, mint akinek ennyi végképp elég volt.– Azt hiszem, itt halok meg, ha nem mehetek aludni.Sachi és én felkísértük a vendégszobába, ahol együtt alszik majd apával. Nem tudtam,

hogyan boldogulnak a dupla ágyon, mivel az otthoni tűzszünethez hozzátartozott, hogy nem egyszerűen csak két különálló ágyon, de külön szobában aludtak.

Segítettünk neki felvenni a rózsaszín, fátyolszerű hálóingét. Leértékelve vette kimondottan a New York-i útra. Miközben segédkeztem, eszembe jutott, hogy amióta az eszemet tudom, minden áldott karácsonyra hálóinget kapok tőle ajándékba. Képtelen voltam rájönni, hogy miért.

Besegítettük az ágyba. Sachi fölébe hajolt, hogy megcsókolja. Látszott, hogy anya mondani készül valamit.

– Csak azt akarom, hogy tudd, azok után, amit apádért tettem, négy dolgot várok tőle cserébe.

– Mik azok, anya? – kérdeztem. Megnedvesítette az ajkát, és gondosan formálta a szavakat.– Hogy tartsa rendben a szobáját, ne alázzon meg a barátnőim előtt a durva humorával,

hagyjon fel az ivással, és tartsa nyilván a csekkeket, amelyeket kitölt.– Igen, anya – feleltem. – Rendben van, értjük. Most pedig, kérlek, hagyd abba az

aggodalmaskodást.Felült az ágyban, és újra sírva fakadt. Sachira nézett, majd rám, és hihetetlen, de azt

mondta:


– Nem akarlak benneteket felizgatni. Hagyjatok csak itt, hogy kisírjam magam. Nem lesz semmi baj. Nem fontos. Nektek is pihennetek kell.

– Nagymama – szólt Sachi hangosan –, nem teheted ezt velünk. Hogy kérheted, hogy hagyjunk itt ilyen állapotban? Ez nem szép dolog tőled. Addig nem megyek aludni, amíg nem látom, hogy jól érzed magad.

Anya megdöbbent, egyrészt Sachi logikáján, másrészt az erélyességén.– Jó – mondta, és abbahagyta a sírást. – Akkor csak menj, és mondd el a nagyapádnak,

amiről beszéltem.És ne hagyd, hogy a nappaliban üldögélve magában igyon. Ezért küld mindig olyan

korán lefeküdni, tudod?– Rendben, nagymama – szólt Sachi –, azt hiszem, most már mindenki örülni fog egy

kis csendnek és békének. Aludj jól, és ne felejtsd el, mennyire szeretünk. Holnap korán reggel vissza kell utaznom Kaliforniába, de amint megérkeztem, felhívlak. Szeretlek, nagymama.

– Én is szeretlek – mondta anyám. – Jó utat, kedvesem. – Aztán felém fordult. – Olyan csodálatos voltál ma este, Shirl. Lélegzetelállító.

– Köszönöm anya – feleltem. – Örültél, amikor a közönség felismert téged?– Ó, csodálatos volt – válaszolta –, és az előttünk lévő sorban egy kanadai férfi ült.

Hátranyúlt, és megszorította a kezemet. Most siess. Nehogy valami hátráltassa a holnapi munkádat.

Megcsókoltam, Sachi eloltotta az ágy melletti kis lámpát, és kimentünk.Elalvás előtt azon tűnődtem, milyen fantasztikus szabadsággal képes anyám kifejezni a

félelmeit, aggályait és szorongásait, amikor biztonságban érzi magát.Természetesen apám reagálása éppolyan bámulatos volt, mint anyám viselkedése.Egyikük sem tudhatta, de annak bogozgatása, hogy mit jelentenek ők egymás számára

és az én számomra, a nyár hátralévő részét kitevő „munkámmá” vált.

Másnap a reggelinél apa azt fejtegette, hogy anya előző esti „indulatosságát” valami csokoládé okozhatta, amelyet az öltözőben evett.

– A csoki rosszabbat tesz édesanyáddal, mint a sztrichnin – mondta, egyszerűen megfeledkezve arról a pazar csokoládés süteményről, amelyet ő maga vitt be neki a kórházba.

Anya viszont nagyon szégyenkezett.– Úgy sajnálom, Shirl – mondta, őszintén feldúlva saját magától. Bármilyen riasztó volt

is mindaz, ami történt, megpróbáltam a pozitív oldalát nézni.– Anya – szóltam –, nagyon fontos volt, hogy kiadd mindezt magadból. Sachi és én is

úgy éreztük, hogy nagyon szeretsz bennünket, ha ennyire feltárulkozol előttünk.– Ó – mondta –, erre nem is gondoltam. Tényleg nem baj?– Dehogy, anya. Egyáltalán nem baj. Neked szükséged volt rá, nekünk meg jót tett. Az

önkifejezésnek több pozitív oldala van, mint negatív.– Pedig, Shirl – válaszolta –, engem mindig arra neveltek, hogy uralkodjam magamon,

és senkit ne zaklassak fel az érzelmeimmel.– Nos – mondtam –, erre többé nem lesz szükséged.– Köszönöm, édesem – válaszolta. – Köszönöm, hogy megértesz. Jó érzés, hogy

önmagam lehetek.Metsző pillantást vetett apára.– Szóval – folytattam –, akkor felejtsük el az egészet. – Egyetértésüket várva néztem

rájuk.Bólintottak, mint a kópéságon kapott, megdorgált gyerekek.Így tehát megszabadultunk az előző este felhalmozódott mérgező anyagtól, és arról

beszélgettünk, milyen nehéz az öregség. Hogy néha tehetetlen gyermeknek érzik magukat. Mindketten aggódtak, hogy a másik autót vezet, mégis mindkettőjüknek szükségük van olyan helyekre, ahová a közös bezártságukból, a házukból elmenekülhetnek. Abban egyetértettek, hogy amelyikük előbb hal meg, „az kötött jobb alkut”. Az alku, gyanítottam, a házasságuk volt. Egyként úgy vélték, hogy a saját családjuk határozta meg gondolkodási mintáikat, és amikor sorra vettük a családi háttér értékeit, a politika területén találtuk magunkat. Mindkettőjük politikai értékei az uralommal való szembeszálláson alapultak. Apám esetében ez erősen előítéletes, antikommunista álláspontot jelentett.


– Az oroszok másokat megfélemlítő szájhősök – jelentette ki –, márpedig én nem szeretem a félelmet keltő szájhősöket. És szerintem más sem.

– Nos – szóltam –, a világon sokan gondolják úgy, hogy az Egyesült Államok sem más, mint másokat megfélemlítő szájhős.

– De mi legalább magunk választjuk a szájhőseinket – jelentette ki kuncogva.– Ez igaz – feleltem –, és itt kommunisták is lehetünk, ha akarunk. Ez a szabadság

lényege.– Csakhogy ebből a szabadságból következik – replikázott apa –, hogy a

kongresszusunk, a bíróságaink és az adórendszerünk, de még a legfelsőbb bíróságunk is ezt az oroszos gondolkodásmódot kényszeríti ránk.

Elnevettem magam. Ez olyan nyilvánvaló képtelenség volt, hogy még szenvedélyes politikai érvnek sem volt alkalmas.

– Tréfálsz – mondtam. – Kommunista Kongresszus és legfelsőbb bíróság Ronald Reagannel?

– Egyet is értek azzal a cowboyjal. Az orosz erő ellen erővel kell fellépni. Különben még úgy kell élnünk, mint nekik.

– Úgy érted, heti tizenkét dollár ötven centből? – kérdeztem.– Inkább parancsoljon nekem az anyád, mint holmi nyavalyás, erőszakoskodó szájhős.

Na és a te médiabeli barátaid, ők vajon miért festik le ezt az országot a televízióban olyannak, mintha valami borzalmas hely lenne? Miért nem látunk soha egyetlen jó hírt sem? Én arra volnék kíváncsi. A jó hírekre.

– Akkor mégis jobban éreznéd magad Oroszországban. Ott a média sosem tudósít az igazságról. – Egy percre elgondolkoztam, aztán így folytattam: – Elfogadnád a szocializmust vagy a kommunizmust, ha az emberek arra szavaznának?

– Te jó ég, dehogy fogadnám – válaszolta apa –, hiszen abba úgy hajtanák bele őket, hogy észre sem vennék.

Sóhajtottam, és arra gondoltam, Amerikában valószínűleg nagyon sokan vélekednek így.

– Apa? – kérdeztem. – Miért vagy ilyen mérhetetlenül bizalmatlan a Szovjetunióval szemben?

– Már megmondtam – felelte megingathatatlanul. –Ki nem állhatom a másokat megfélemlítő szájhősöket.

– Téged vajon ki félemlített meg annyira, hogy így szembeszállsz velük?– Az anyám.– Így igaz – szólt közbe anya. – Elmondtam neked. Apádat az anyja tanította meg félni.

Annyira fél a kommunistáktól, hogy évek óta még levelet sem írhatok a legjobb barátnőmnek, csak mert ismert egy kommunistát.

– Igen, az a fickó ráadásul egy átkozott bolond volt – jelentette ki apa. – Egy átkozott bolond magazin átkozott bolond szerkesztője. A barátnődet még abba is belerángatta, hogy Moszkvába utazzon.

– Mi a baj egy moszkvai utazással? – kérdeztem.– Én is jártam Moszkvában. Rengetegen jártak Moszkvában, de ettől még nem lettek

kommunisták.– Istenem, tudom én azt – mondta apám. – Engem egyszer meghívtak a washingtoni

orosz nagykövetségre, és biztos vagyok abban, hogy az FBI valamelyik aktájában ott van a fényképem.

– Jaj, apa – fakadtam ki dühösen –, most akkor kiktől félsz jobban, a komcsiktól vagy az FBI-tól?

– Az FBI legalább nem akarja megszüntetni a családot és az egyházakat, és rábízza a dolgokat a kormány szakértőire.

– A Kremlben is üldögél egy csomó ember, aki éppígy fél tőlünk.– Igen – mondta elgondolkozva a mondatomon –, hallottam róla. – A szája szegletében

mosoly bujkált.– És ha már Oroszországról van szó, meg hogy mit gondolhatnak rólunk odaát, akkor

arról se feledkezzünk meg, hogy egy ideig te is egy orosz befolyása alatt álltál.Őszinte elképedéssel meredtem rá.


– Én? Egy orosz befolyása alatt? – El se tudtam képzelni, mire céloz. Gondolataim végigcikáztak az összes orosz balett művészen, akit csak ismertem. – Kire gondolsz? – kérdeztem. – Miféle oroszról beszélsz?

– Tudod te azt – mondta huncut mosollyal.– Nem tudom – feleltem. – Becsületszavamra.– A barátodról… mi is a neve? Vaszi? Malibuban ismerkedtünk meg vele, amikor

együtt éltetek.Hihetetlen, gondoltam. Az idő tájt sokat tűnődtem azon, hogy apámnak mi a véleménye

arról az orosz férfiról, akivel együtt éltem, de soha nem került szóba. Most, négy év múltán áll elő a dologgal.

– Apa – szóltam, összeszedve minden higgadtságomat –, Vaszi volt az én befolyásom alatt. Itt élt Amerikában, lehajtható tetejű autókban furikázott Hollywoodban, élvezte a szabad életet. Attól még nem kommunista valaki, hogy éppenséggel orosz.

– Nos – mondta apa, akinek érvelése éppolyan hirtelen volt képes fordulatokat venni, mint anyáé –, minden orosz fürdőzik a szomorúságban. A szenvedésnek szentelik az életüket. Valószínűleg ezért is van ilyen kormányuk.

Jó, gondoltam, ebben talán igaza van. Felálltam, és kinéztem az Első sugárútra. Vaszi imádta New Yorkot. Azt mondta, New York City mindig rám fogja emlékeztetni. Sorra tűntek elő az együtt töltött időszak emlékképei. Szenvedés? Igen, ebben a vonatkozásban apának valószínűleg igaza van Vaszit illetően. De az ő orosz lelke az örömben is tudott fürdőzni! Milyen őrült, boldog, féktelen volt a kapcsolatunk! Ennek azonban az égvilágon semmi köze nem volt a politikai ideológiákhoz. Ha élt valaha valaki, aki inkább meghalt volna, mintsem vörössé váljon, az Vaszi volt. Bevallom, valójában éppen az oroszsága bűvölt el.

– Nem emlékszel, apa – kérdeztem –, hogy egész eletemben úgyszólván kísértett engem Oroszország?

– Miről beszélsz, Kismajom?– Nem is tudom – feleltem –, de számomra valahogy mindig jelen voltak az oroszok. A

zenéjük, a nyelvük, az ételeik, a humoruk… a lelkük. Ki tudja, miért, de értem mindezt. Ismerősnek érzem. Elkerülhetetlennek tűnt, hogy összetalálkozzam Vaszival. De nem tudom megmagyarázni, miért. És ha tudni akarod, szerintem te is ugyanígy érzel Oroszországgal kapcsolatban, különben nem volnál állandóan elfoglalva az előítéleteiddel.

– Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte őszinte kíváncsisággal.– Nos, szerintem valamikor talán mindannyian ott éltünk – válaszoltam röviden.– Úgy érted, egy másik életben?– Igen, úgy értem, hogy egy másik életben.– Ki az a mindannyian? – kérdezte.– A családunk – mondtam.Anya tágra nyílt szemmel figyelt, hiszen ő is érintve volt a barátnője miatti konfliktus

révén.– Azonkívül – folytattam –, nézd csak meg Warrent, aki John Reed és az orosz

forradalomhoz fűzött remények megszállottja lett. Ebből a kreatív megszállottságból született a Vörösök. Szerinted mégis honnan jön ez az egész? Nem gondolod, hogy talán többről van szó, mint ami első pillantásra látható?

– Kismajom – mondta apám –, Jézus Krisztusra mondom, meg Keresztelő Szent Jánosra és a goldsborough-i George W. Godra, hogy ha az az elméden és a látásodon múlik, akkor bármit lehetségesnek tüntethetsz fel.

– Nos, azok alapján, amiket én a lelki szemeimmel mostanában látok, ezt lehetségesnek vélem.

– Igen – mondta apám pipára gyújtva. – Bármi lehetséges.– Furcsa – mondtam mosolyogva, halkan sóhajtva –, Vaszinak is pontosan ez volt a

szavajárása.– Hát akkor mesélj róla – kérte apa, felkészülve egyik szerelmi történetemre.– Egy pillanat – szólt anya. – Hozok magamnak egy csésze teát.Megvártam, amíg mindketten kényelembe helyezik magukat, és elmeséltem nekik a

történetemet.


MÁSODIK RÉSZ

A férfi és a nő tánca


NYOLCADIK FEJEZET

Vaszi és én kezdettől fogva hittünk abban, hogy legalább egy korábbi életünkben ismertük már egymást. Sok egyéb ok mellett emiatt is illettünk össze szellemileg és lelkileg. Az általam kutatott elgondolások tőle sem voltak idegenek. Mi több, sok orosz számára a hagyományhoz tartoztak.

Kapcsolatunkat azonban sűrű csatározások tarkították, mivel személyiségünk éles ellentétben állt egymással. Apának igaza volt. Vaszi főjellemvonása a szenvedés és a kreatív konfliktus volt, az enyém az optimizmus és a pozitív gondolkodás. Az egymásban előidézett robbanások alapján nem is lehetett másra gondolni, mint hogy kapcsolatunk nem teljesen új. Mindketten tudtuk, hogy karmikus tapasztalat részesei vagyunk. Hittünk abban, hogy ez az intenzitás tisztázatlan aspektusaink kidolgozásának igényéből ered, mégpedig nem csupán egymást, de egymás hatására önmagunkat illetően is.

Gyakran beszélgettünk olyan irodalmi művekről, amelyek gazdagon ábrázolták a szeretetet, a gyűlöletet, a családi összeütközéseket hordozó kapcsolatokat, és olyan alapvető, mélyen gyökerező érzéseket, mint a magányosság, a féltékenység, a hatalom, a mohóság, a kiszolgáltatottság és hasonlók. Egyetértettünk abban, hogy a nagy irodalom epikus, mivel az szól a karmáról. Úgy hittük, hogy maga az élettapasztalat nem más, mint ezeket a konfliktusokat önmagunkban feldolgozni, amihez más emberi lelkeket használunk katalizátornak.

Hittünk például abban, hogy minden egyes átélt szerelmi kapcsolatunknak megvan a maga célja – bekövetkezésének oka. A lelki síkon pedig tudjuk ezt. A valakihez való vonzódás voltaképpen annak emlékezete, hogy arról a valakiről már vannak tapasztalataink, és belátjuk, hogy bizonyos megoldatlan területeket még rendbe kell tennünk.

Szerelmi kapcsolatunk azt igazolta, hogy az igazság a magunk nézőpontja szerint létezik. Ám miközben a szerelmes férfi és nő örömökkel teli csatározásaival voltunk elfoglalva, gyakran megfeledkeztünk egymás iránti vonzalmunk eredeti, alapvető rejtélyéről. Ugyanakkor valószínűleg csakis úgy dolgozhattuk fel együtt a problémáinkat, hogy teljességgel a masinák éltünk. Végül a problémáink már nem is érintették egymást. Önmagunkról szóltak, miként szerintem minden konfliktus.

Mindkettőnket mindennél jobban elbűvölt az a tagadhatatlan igazság, hogy kapcsolatunkra éppolyan jellemzőek voltak a konfliktusok, mint világméretekben az oroszok és az amerikaiak kapcsolatára. A mi közös életünk ugyanazoknak a félreértéseknek és kulturális különbségeknek a mikrokozmosza volt. Ám még ennél is erőteljesebben tapasztaltuk meg a mindkettőnkben jelenlévő férfi és női energia konfliktusait.

Hadd kezdjem az első találkozásunkkal.Minden erőmmel egy filmforgatásra készültem, amikor Jon Voight, a színész felhívott,

és rábeszélt, hogy nézzek meg egy filmet, amelyet egyik barátja, egy orosz filmes készített, akit a továbbiakban Vaszilij Oklopkov Medvegyjatnyikovnak fogok nevezni (a valóságos neve éppilyen bonyolult volt). Jon szerint a film hosszú, de nagyszerű.

Kimerültségre hivatkoztam, azt mondtam, nem érdekel egy nehézkes, orosz film. Jon azt válaszolta:

– Rendben van, de valami mélységesen megindítót fogsz látni. Gyere el. Szeretnélek bemutatni Vaszinak. Kérlek, tedd meg ezt nekem.

Ezek után mégis elmentem.Az autópályán a San Fernando-völgy felé hajtottam, és miközben igyekeztem pihentetni

elmémet a filmforgatás zűrzavara után, rájöhettem volna, mi készülődik. Megpróbáltam elképzelni ezt az orosz filmrendezőt. A balett világában sok orosszal ismerkedtem meg; ismertem és mindig élvezettel szemléltem az életükhöz tartozó robbanékonyságot, vonzódtam ahhoz a szenvedélyhez és mélyen gyökerező érzékenységhez, amely a művészetükben megnyilvánult.


Vezetés közben egy orosz filmrendező képe rajzolódott ki lelki szemeim előtt. Összezavarodtam az éles kontúrok láttán. Elképesztő, gondoltam.

Nagyon tisztán láttam az elképzelt figurát. Magas, szikár, napbarnított férfi volt, mongolosan magas arccsonttal és sötétbarna, őzikepillantású, mandulavágású szemmel. Széles mosolya látni engedte fehér fogait, hatásosan megjelenítve a „hibátlan tökéletességet”. Nem értettem, miért éppen ilyen tökéletes fogsor jelent meg előttem. Ez a mély benyomást keltő, elképzelt férfialak barna bőrdzsekit viselt, keskeny csípőjén kissé lazán lötyögő farmernadrágot. Képzeletemben ott állt az autóm előtt, miközben az l-es vetítőterembe tartottam. Barna haja ráomlott bőrdzsekijének gallérjára, és lendületes mozdulattal időnként hátrasöpört homlokából egy-egy leomló tincset.

Ez villant lelki szemeim elé, miközben igyekeztem előrearaszolni az autópálya esti csúcsforgalmában.

Megálltam a Universal kapujánál, és megkérdeztem, hol vetítik az orosz filmet, de a rendező nevére nem emlékeztem. A kapus azt mondta, az l-es vetítőben! Merő véletlen, gondoltam.

A vetítőtermet keresve befordultam a kis utcába, és ott állt az autóm előtt egy magas, szikár férfi barna bőrdzsekiben és kissé lötyögő farmernadrágban. Kétségkívül várt valakire. Pontosan úgy festett, mint az általam „elképzelt” férfi. Az arccsontja magasan ült, ámbár a szemét eltakarta sötét napszemüvege. Széles mozdulattal beletúrt a hajába. Mi folyik itt, tűnődtem, miközben hanyagul kiszálltam a kocsimból.

A férfi azon nyomban odafutott, hogy segítsen, és lekapta a napszemüvegét, mintha tisztábban akart volna látni engem. Megköszöntem a segítségét, és egyenesen a szemébe néztem. Határozottan az volt az érzésem, hogy ezt az embert ismerem.

– Mrs. MacLaine? – kérdezte azokra a külföldiekre jellemző módon, akik nem tudják biztosan, hogyan szólítsanak meg valakit.

– Hello – feleltem. – Remélem, nem késtem el, de sokáig forgattunk.– Semmi baj – mondta. – Köszönöm, hogy eljött. Bent már mindenki készen áll. Én

vagyok a film rendezője.– Igen, tudom – válaszoltam, s közben arra gondoltam, hogy még a hangja is ismerős. –

Nagyon éhes vagyok. Lehet itt valahol enni?– Persze – felelte, és egy tábornok határozottságával odaszólt egy kifutófiúnak: –

Hozzon ennivalót, bármilyet, amit kap. – Jon elmondta, hogy a férfi nagyon orosz, bármit jelentsen is ez. Arra gondoltam, vajon hogyan kapott engedélyt arra, hogy az Egyesült Államokba jöjjön dolgozni.

Úgy kísért be a vetítőterembe, mintha én letten volna az angol királynő, ő pedig őfelsége férje. Megpróbáltam visszaemlékezni a nevére. Nem érdekes. Úgysem kell őt bemutatnom senkinek. Végtére is én voltam a vendég, s ez az ember rögtön elnyerte a tetszésemet. Szórakoztattak parancsnoki megnyilvánulásai.

A vetítőteremben hátrament a hangszabályozó pult melletti székhez, és megvárta, hogy helyet keressek magamnak valahol. Én azonban habozás nélkül hátramentem hozzá, és közöltem vele:

– Maga mellett akarok ülni.Láttam, hogy úszik a boldogságban. Aztán felállt, és bájosan bizonytalan orosz

angolságával mindenkit köszöntött, beszélt egy keveset a film forgatásának körülményiről (ami egyébként két és fél évig tartott, s maga a film három és fél óra hosszú), majd leült, és szólt a vetítőgépésznek, hogy kezdheti.

Kialudtak a fények. Elővettem a cigarettásdobozomat, ő pedig átnyúlt, és kérés nélkül kivett egyet. Kényszeresen szívta, mint azok, akik ritkán gyújtanak rá. A film során el-elszívott egy cigarettát, köhögött, a torkát köszörülte, mintha tévedésből dohányozna.

A stáblistán megláttam a nevét. Medvegyjatnyikov. Néhányszor elmondtam magamban, mintha memorizálnám, hogy ne felejtsem el. A film láttán pedig úgy döntöttem, hogy Jonnak igaza volt. Valóban nagyszerű. Nagyszabású, személyes, megindító, drámai, helyenként pedig mulatságos és különös módon titokzatos.

Az viszont valóban furcsa volt – és mind a mai napig nem tudom megfogalmazni a rám tett hatását –, hogy a női főszereplő, akinek a nevére nem emlékszem, pontosan úgy nézett ki, mint én. Ez már nem is egyszerűen hátborzongató volt. Kimondottan felkavaró. Nem csupán az önmagamról alkotott képet testesítette meg, de úgy is mozgott, amilyennek magamat mozgás közben elképzelem! Arckifejezése, ahogyan kissé oldalra billenti a fejét,


amikor bizonytalan önmagában, azt az érzést keltették bennem, hogy magamat látom. Több volt annál, mint ha tükörbe néznék.

Amikor kigyúltak a fények, Medvegyjatnyikovhoz fordultam. Elszívta az utolsó szál cigarettámat is. Azon gondolkoztam, hogyan tudnék diplomatikusan rákérdezni a filmvásznon megjelenő önmagámra, ám ő meg sem várta a kérdésemet.

– Tudja, Sheerlí – szólalt meg, kedves akcentussal ejtve a nevemet –, tizenkét éve próbálom felvenni magával a kapcsolatot. Bocsásson meg, de egyfajta rögeszmévé vált számomra. Nem tudom, miért. Ezért hasonlít magára minden női főszereplőm. Mindegyik.

Széles mosoly terült el az arcán. Egyrészt elállt a szavam, másrészt hízelgőnek találtam a vallomást. Hallottam már színlelésről, szélhámoskodásról, hamiskodásról, de ez mindent felülmúlt. Hallgattam.

– Tizenkét éve? – kérdeztem aztán. Az ismétlés arra jó, hogy amikor az ember nem tud mit mondani, kis időt biztosítson magának a gondolkodásra.

– Így igaz – helyeselt Medvegyjatnyikov. – Kérdezze meg bármelyik barátomat, akikkel majd biztosan megismerkedik.

Jézusom, ez nem vesztegeti az időt.– Ó, persze – mormoltam. – A filmje csodálatos. Mik a tervei vele?– Amerikai terjesztő kellene. Nehéz. Ki akar orosz filmet nézni? Azt mondják, olyan,

mint Gyökerek orosz változata. Nem igaz?Igaza volt. A film egy szibériai orosz falu életét követi nyomon a századfordulótól

kezdve a két világháborún át az 1970-es évekig; bemutatja, hogyan élték meg a falusiak a forradalom utáni Oroszország rájuk kényszerített technikai fejlődését. Egyáltalán nem propagandafilm. Ellenkezőleg, emberi és megindító módon ábrázolta a falusi emberek tanácstalan zavarodottságát, amelyet az országukban lezajló forradalom majd a világ eseményeibe való bekapcsolódás okozott, mintha erős ütés érte s rendítette volna meg őket.

Miközben Medvegyjatnyikowal a filmről beszélgettem, rájöttem, hogy olyan véleményt hallok Oroszországról, amilyet azelőtt soha.

– Aztán elhagyta Oroszországot, és a filmjével együtt idejött? – kérdeztem.– Elhagytam Oroszországot? – nézett rám megütközve. – Soha. Oroszország hazám.

Orosz vagyok. Nem vagyok emigráns. Még másképp gondolkodó sem. Filmrendező vagyok, szabadon akarok rendezni Nyugaton.

Gyanakvóan néztem rá. Hogyan lehet ezt megvalósítani?– Jövő héten bevándorlási hivatalba megyek, megújítom vízumomat, H-l-es vízum, és

hamarosan, Isten akaratából, minden rendbe jön.Határozottan az volt a benyomásom, hogy bármilyen hadmozdulatra legyen is szükség,

azt ő határtalan, parancsoló életerejének köszönhetően képes lesz végrehajtani.– Hogyan lehetséges, hogy maga elhagyhatja a Szovjetuniót, majd visszautazhat? –

kérdeztem. – Nem szokatlan ez?– Talán szokatlan, de nem törvényellenes. Ráadásul – folytatta –, feleségem francia, és

van egy félig francia lányom. Hatóságok nem akadályozhatják meg, hogy meglátogassam családomat Franciaországban. És jogász vagyok, ismerem orosz alkotmányt, értem a maguknál dőlt betűsnek nevezett részeket is, egyszerűen kihasználom lehetőségeket. Talán nem is szokatlan ez. Sokan elhagyhatják Oroszországot, akik külföldiekkel házasodtak össze. Nekem persze talán nehezebb, mert ismert vagyok országomban. De kitartok, és, Isten akaratából, sikerül. Szeretnék magával filmet rendezni.

Éppen a szám elé tettem a kezem, mert ásítottam. Kíváncsi voltam, de fáradt.Elmosolyodott.– Szabad az estéje? – kérdezte. – Persze tudom, hogy a forgatás kimerítő. De tudna rám

szánni egy kis időt? Nagyon régóta szerettem volna már megismerkedni magával.– Ne haragudjon – mentegetőztem –, de holnap korán kelek. Most már hamarosan kész

a film. És holnap nehéz jelenetem lesz. Nem ez volt életem legkönnyebb forgatása. Úgyhogy talán majd máskor.

– Hét végén sajnos Párizsba megyek. És holnap este? Újra rám villantotta fehér fogú mosolyát.– Holnap este? – gondolkoztam el a kérdésen.– Igen, ha volna ideje. Kérem.Mulattatott ez a meggyőző magabiztosságba vegyülő férfias-gyermeki magatartás.


– Rendben – feleltem, és éreztem, hogy máris bokáig járok valami szokatlan dologban. Eléggé ismertem magamat ahhoz, hogy tudjam, kész vagyok nyakig belegázolni. Miért is ne, gondoltam. – Hol? – kérdeztem.

– Château Marmont-ban lakom. Nyolckor várom a hallban.– Rendben.Medvegyjatnyikov felnevetett, és gyermeki örömmel összecsapta a kezét. Aztán mély

hangján közölte:– Vaszi vagyok. Kérem, szólítson Vaszinak. Sokkal egyszerűbb. Őrömet okozott

nekem. – Az volt a benyomásom, hogy szinte lebeg a föld felett.Istenem, gondoltam. Voltak már szerelmi ügyeim, de most azon nyomban láttam, hogy

ha szabad folyást engedek a kibontakozásnak, az valami egészen más rendű energia lesz.Miközben Vaszi a kocsimhoz kísért, feltettem az autós szemüvegemet mintegy

védőpajzsként az ő szeme és az enyém közé.– Sheerlí – szólt széles mosollyal –, maga csodálatos. Olyan boldog vagyok. Olyan

boldog vagyok, hogy ennyire tetszett magának a filmem.A hangja őszinte volt és kissé rekedtes – de nem olyan rekedt, mint amilyen a whiskytől

lenne, gondoltam, talán inkább a vodkától ilyen. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ettől az embertől nem áll távol a hisztéria.

Másnap este találkoztam Vaszival a Château Marmont halljában. Ugyanaz a farmernadrág volt rajta, de most nem viselte a bőrdzsekit. Helyette puha, kék vászonzakót öltött.

Amikor beléptem, elmosolyodott, felállt, és kissé meghajolt.– Köszönöm, Sheerlí – mondta jól nevelt, kisfiús bájjal, amit egyrészt őszintének,

másrészt kiszámítottnak találtam. – Nagyon kedves, hiszen tudom, menynyire lefoglalja a forgatás.

– Igen – feleltem –, de nem baj. Szívesen beszélgetek magával a filmjéről, és talán a forgalmazást illetően is tudok ötleteket adni.

Ragyogó mosolyát szakmai komolyság váltotta fel.– Igen – mondta –, beszélgethetünk erről? Bólintottam.– És hol szeret enni?– Nem is tudom – feleltem –, döntsön maga.– Egy kis francia étteremben foglaltam asztalt. Autóval megyünk, aztán sétálunk.Beültünk bérelt kocsimba, amelyet ő alaposan szemügyre vett.– Szereti Datsunt? – kérdezte.– Bevallom, azt sem tudom, milyen gyártmány ez a kocsi – feleltem. – Csak azt tudom,

hogy van négy kereke, és oda visz, ahová akarom. Évek óta nincs saját autóm. Annyit utazom, hogy végül mindegyik befuccsol.

– Fuccsol? – kérdezte. – Nem értem.– Nem fontos – mondtam. – Menjünk enni.Az útmutatása nyomán eljutottunk a Sunset Boulevard egyik étterméhez, amelynek

olyan kicsi volt a cégtáblája, hogy az utcáról alig lehetett látni. Az étlapon viszont nem voltak feltüntetve az árak. Vaszi szemlátomást kiismerte magát Hollywoodban.

– Mióta van itt? – kérdeztem, amikor besétáltunk az étterembe, ahol pálmafák hajoltak egy kis szökőkút fölé.

– Három hónap óta voltam itt – felelte nagy magabiztossággal, majd meghajolt a pincér felé, aki megismert, és odarohant hozzánk.

– Nagy, fontos stúdióban dolgozom, Universalben. Szeretem nagyon embereket Universalben. Nagyon kedves, és hisznek bennem.

– Remek – mondtam, és komolyan gondoltam, ugyanakkor azon tűnődtem, hogy a Universal vajon hogyan akarja kifejezésre juttatni bizalmát ebben az elképesztő oroszban.

Leültünk és a fölébünk tornyosuló pincérre néztünk. Vaszi orosz akcentussal beszélt francia nyelvre váltott. Magamban nevettem. Dupla vodkát és egy pohár vörösbort rendelt.

Elővettem a cigarettásdobozomat, és ő kivett egy szálat. Nyilvánvaló volt, hogy sosem tart magánál cigarettát.

– Tegnap este sok cigarettáztam. Első cigaretta ebben az évben. Nem jó.


– Miért gyújtott rá? – kérdeztem.– Ideges vagyok, hogy végre magával találkozom – felelte –, és izgulok véleménye

miatt a filmemről. Tudta, hogy tizenkét éve telefonálok magának?– Ugyan már, Vaszi – mondtam most először kiejtve a keresztnevét.– De igaz. Volt titkárnője New Yorkban, aki nagyon jól védi magát. Nem tudja, ki ez a

bolond hangú orosz, és mindig mondja, hogy maga nincs az országban. Tizenkét évig nem volt az országban?

Hangosan felnevettem.– Tudja, mindig megkérek mindenkit, hogy ezt mondja, hacsak nem olyasvalaki hív,

akivel beszélni szeretnék. Sokan már biztosan azt gondolják, hogy nem vagyok sehol. Vagy legalábbis, hogy Bukarestben vagyok valami borkóstoló ünnepen, vagy ilyesmi.

– Sokszor hívtam Oroszországból. Lehet, hogy hazámban volt, amikor New Yorkban kerestem.

– Lehetséges.– Járt hazámban. Emlékszem. Botrányt is csinált. Diákokkal volt Leningrádban, igen?– Jézusom, igen – feleltem csodálkozva. – Honnan tudta meg?– Ó, tudom. És nem engedelmeskedett hatóságoknak, és botrányt csinált.– Hé, várjunk csak – mondtam, s éreztem, hogy megemelkedik a hangom. – Jogom volt

a diákokkal menni, ha egyszer meghívtak. És ha másik vonatra akarok szállni, az rám tartozik.

– Nem, nem – válaszolta olyan hangon, ami később idegesítően ismerőssé vált. – Nem. Bürokratikus rendszer képtelen terven változtatni.

– Elég nagy baj – jelentettem ki, és azon kaptam magam, hogy a nagyszájú amerikai szerepét játszom.

– De vicces és szórakoztató – mondta csillapító hangon, és akkorát kortyolt a vodkájából, hogy attól bármelyik matróz kidőlt volna, hacsak nem orosz.

– Filmet akartam csinálni botrányából. Egyszerű turistaként jött, de úgy viselkedett, mint egy előkelő amerikai sztár, botrányt csapott. Orosz bürokrácia ezzel nem megbirkózik, ahogy maguk mondják. Nagyon mulatságos vígjáték. Nagy pletykahír Moszkvában. Nagy botrány.

Vaszi maga elé mosolygott, és újra kortyolt a vodkából. Csak a jég maradt a pohár alján. Másikat rendelt. Hruscsov jutott eszembe, amikor elmesélte, hogy az oroszok olajjal vonják be a gyomrukat, hogy az asztal alá tudják inni egymást.

Vaszi bonyolult nevű franciasalátát rendelt forró, zöld salátaleveleken, és osztrigát vagy valami ilyesmit, én pedig rognons-t (vesét) kértem.

– Vegetáriánus vagyok – jelentette ki, kétségkívül helytelenítve, hogy húst rendeltem. – Hús nem jó izmoknak – közölte. – Táncos legyen óvatos. Főleg, ha már elmúlt huszonegy éves.

Nevettem, ugyanakkor a legszívesebben pofon ütöttem volna. Halálos komolysággal, a megfellebbezhetetlenség tudatával előadott kijelentései akaratán kívül nagyon mulatságossá tették, ám – mint később rájöttem – rendszerint igaza volt.

– Láttam Palace Színházban, New Yorkban – mondta váratlanul. – Szólóműsorában. Gyönyörű, briliáns. Megkapta kaviáromat?

A kaviárját? Hiszen azt sem tudtam, hogy a világon van.– A kaviárját? Miről beszél?– Öt font kaviárt küldtem öltözőjébe. Briliáns volt. Akartam kapcsolatot.Ez már sok volt nekem.– Nem emlékszem, hogy bárkitől ilyen gáláns ajándékot kaptam volna. Nem, ne

haragudjon.Elszontyolodott, de a szeme csillogott.– Ó – mondta –, hittem, NAGY hatásom lesz. Mindegy. Önámítás is öröm.Bevallom, nem tudtam eldönteni, csak ugrat-e, vagy valóban igaz mindaz, amiről

beszél. Ám olyan lefegyverző volt, olyan lelkes, olyan odaadó, hogy azt hiszem, végső soron ez nem is volt fontos. Mérhetetlen vitalitását nem lehetett nem méltányolni. A vacsora során a vele kapcsolatban kialakuló érzéseim és zavarodottságom csupán nyitánya volt annak a hullámvasútszerű utazásnak, amelyet olyasvalakinek – egy orosznak – a megismerése jelentett, aki mindig kimondja, amire gondol, és amilyennek a dolgokat látja.


Olyan alapvetően másképpen érzékelte a világot, mint én, hogy szüntelenül el voltam ragadtatva, fel voltam háborodva, és jól mulattam.

Vaszilij Oklopkov Medvegyjatnyikov úgy ette különleges franciasalátáját, mintha az oroszok már Bakersfieldben volnának. A tányérja fölé hajolva, nagyokat kortyolt vodkájából a finom osztrigafalatok között, és azon nevetett, mennyire különbözünk egymástól.

Hamarosan egész egyszerűen lerészegedett. Én nem ittam sokat, mert semmiről sem akartam lemaradni. Desszertnek zouppa inglesét rendelt, amiről azt hittem, valami édes leves lehet. De nem; rumos sütemény volt. Három falással elnyelte, és kért még egyet.

– Mindig előételt és desszertet eszem – jelentette ki. – Egészségesebb.– És víz helyett vodkát?Tiszteletteljes mozdulattal magához intette a pincért.– Kérem, hozzon dupla stingert. Ennyi. Meg se kérdezte, kérek-e valamit. Megköszörültem a torkom.– Vaszilij – mondtam –, azt hiszem, én is innék egy vacsora utáni italt, nem baj?– Ó – nézett rám őszinte bocsánatkéréssel –, persze. Bocsánat. Szólni kellett volna.Jézusom, gondoltam, mi lesz ebből a kuszaságból, ha elmélyül a kapcsolatunk.Bevallom, nem voltam meggyőződve arról, hogy az ő „sajátos arculata” megéri-e az

elmélyülést. Máris szembeötlők voltak az apróbb – és minden valószínűség szerint nem is olyan apró – kulturális különbségek. Mielőtt folytathattam volna ezt a gondolatmenetet, újra elterelte a figyelmemet alkatának egyik, kétségkívül titokzatos vonásával.

– Tudja, Sheerlí – szólalt meg most már a részeg ember hangján –, azt hiszem, egész életemben magát kerestem. Tudom. Láttam arcát itt – megérintette a fejét –, mielőtt vásznon láttam volna. Ismertem arcát, mielőtt tudtam, hogy létezik.

Meglepetten kaptam fel a fejem a stinger kortyolgatása közben. Vaszi túlságosan részeg volt ahhoz, hogy tudatosan megfogalmazott, kedves, oroszos bóknak vegyem a kijelentését. Nem úgy hangzott. Mi több, én is láttam az ő arcát – ámbár ő erről még nem tudott.

– Hosszú idő – mondta. – Összes színésznőm maga másolata. Összes. Mindig olyan nő tetszett, akinek haja vörös, orra pisze, hosszú lába, kék szeme, és arcán kis pettyek.

– Kis pettyek? Mire gondol?Átnyúlt az asztal fölött, megérintette a karomat, a szeplőimre mutatott.– Kis pettyek. Hogy hívják?– Szeplők – válaszoltam. – Ki nem állhatom a szeplőimet. Mindig is megpróbáltam

eltüntetni őket.– Nem, nem. Nem szabad. Szép kis pettyek. Becézők.– Becéző? – kérdeztem. – Ahhoz képest, hogy nem beszél folyékonyan angolul, igen

választékos a szókincse.– „Becézőt” ezen a héten tanultam. Szerintem jó szó arra, amit kis szeplő pettyekről

mondani akarok.Úgy éreztem magam, mintha egy francia férfival beszélgetnék, aki pontosan tudja,

hogyan vegyen le a lábáról egy amerikai nőt. Ugyanakkor éreztem a gyermeki energia kimerítő összpontosítását is. Az amerikai férfiak sohasem törődnek az effajta udvarlással. Az amerikai férfiak végtelenül realisták, két lábbal állnak a földön, kevéssé ösztönzi őket a fantázia. Vigyáznak, hogy ne tűnjenek gyerekesnek. Mintha kicsit kínos helyzetbe hoznák őket a gyermeki képzelőerő érzékeny, romantikus megnyilvánulásai. Nem így az európai férfiakat. És szemlátomást az oroszokat sem.

Vaszi leginkább egyfajta hajlékony testű, szikár, nagyra nőtt, barna tatár bábura emlékeztetett, akinek beleié fordul a lábfeje, amikor jár, és a haja kusza tincsekben omlik a szemébe, miközben egyre inkább elveszíti az önuralmát. Valami vakmerőség sugárzott belőle, mint amikor valaki élvezettel ugrándozik a villámok közepette, mert látni akarja, halálra sújtja-e valamelyik.

Akkor már mindenesetre egyenesen járni sem volt képes. Megpróbálta egyenes vonalban megközelíteni a férfimosdót, de túl sok cserepes pálma került az útjába. Csak mosolygott, a vállát vonogatta, és ide-oda tántorgott, amíg meglátta az Hommes feliratot, majd eltűnt az ajtó mögött. Azon tűnődtem, vajon képes lesz-e egyedül és egyenes tartásban elvégezni azt, amiért odament.


A pincér kihozta a számlát, amely, mint megláttam, száz dollár fölötti számjegyet mutatott. Arra gondoltam, kifizetem, mivel lehetetlennek találtam, hogy Vaszi megengedhet magának ekkora fényűzést. De még nem nyúltam a számlához, csak vártam.

Vaszi hamarosan visszatért, rápillantott az összegre, és részeg orosz mosollyal előhúzta az egyik Beverly Hills-i banknál nyitott csekk-könyvét, majd kiállította a kívánt összegre.

– Hogyan engedheti ezt meg magának? – kérdeztem diplomatikusan.– Van Universal munkából bankszámlám, de már alig maradt valami. Miért ne verjük

el, hogy jól érezzük magunkat?Némi bűntudatom volt, de nem szóltam semmit.– A szállodát is ők fizetik? – kérdeztem.– Persze – válaszolta. – Nagy társaság, fizetik költségeket.Biztos voltam abban, hogy csak játssza a nagymenőt, én azonban már ezt is

megnyerőnek találtam, mivel nem hallottam egyetlen oroszról sem, aki úgy csikarta ki az élettől a szabadságát, hogy nem fordított hátat a hazájának.

– Nemsokára utazom, Isten akaratából, és csodálatos filmet csinálok itt, Amerikában, és megmutatom otthoni miniszternek, hogy amerikai filmesek akarnak egyetérteni szovjet-orosz filmesekkel.

Arra gondoltam, csak a vodka beszél belőle. Ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan okból úgy éreztem, hogy szembeötlően leleményes hozzáállása egész egyszerűen lehetővé teszi ezt számára.

– Azt akarja mondani, Vaszi – kérdeztem –, hogy maga szerint a miniszterük engedélyezi, hogy ide-oda utazzon Moszkva és Hollywood között, filmeket rendezzen, és akkor térjen haza, amikor kedve tartja, hogy aztán Oroszországban rendezzen filmeket?

– Miért ne? – kérdezett vissza. – Ha híres, nemzetközi filmes leszek, jó lesz Oroszország filmiparnak. Megcsinálom. Meglátja. Nehéz lesz, de megvalósítom álmomat.

Kihúztam magam abban a reményben, hogy kitérhetünk a részletekre is.– És Franciaországban akkor rendez filmet, amikor csak akar?– Persze – válaszolta. – Francia feleségem van. Nem élünk már együtt régóta. Ő jobban

szeret Oroszországban élni.– Viccel? – kérdeztem. – A felesége jobban szeret Oroszországban élni, mint

Párizsban?– Moszkvában, igen. Családom jól ismert. Feleségem figyelem és tevékenység

középpontja, amikor mint Medvegyjatnyikov ott van. Párizsban ő semmi. Most akar menni valahová kis italra?

Felálltunk, és Vaszi gálánsán átölelt, mintha csak most kezdődne az este. A pincérek és a főpincér mosolyogva, hajlongva kikísértek bennünket, örültek, hogy Vaszi biztonságban elért a kocsiig.

Meg kell mondanom, nem volt az a benyomásom, hogy részeg. Inkább úgy éreztem, nagy szüksége volt akkor este arra, hogy leigya magát, ami jobbára velem volt összefüggésben. Imbolyogva az autómhoz mentünk, s én hazaindulhattam Malibuba, Vaszi viszont kijelentette, hogy ő inkább egyedül megy vissza a Château-hoz.

Átölelt, amikor be akartam csúszni a kormánykerék mögé.– Megbocsát, hogy részeg vagyok? – kérdezte. – Elnézést. De köszönöm támogatást.

Találkozik velem még egyszer, mielőtt Párizsba utazom? Bizonyítani akarom, hogy nincs mindig így.

– Találkozzunk még egyszer? Mikor? – kérdeztem.– Holnap este megyek Malibuba, és ott vacsorázzunk?– Odatalál Malibuba?– Persze, gyakran teniszezem ott. Kérem, adja meg címét. Rendesen viselkedem.Megadtam neki a címemet, aztán elbúcsúztunk. Másnap forgatási szünet volt, tehát

kiültem napozni, és azon tűnődtem, mi vár rám aznap este.Vaszi késő délután felhívott, aztán nyolc körül megjelent az ajtómnál egy

fonográflemezzel és a futócipőjével. Természetesen tisztában volt azzal, milyen nyilvánvalóak a tervei, és szégyenlősen mosolygott, de hát aki mer, az nyer.

Vegetáriánus vacsorát készítettem neki, amelyet sűrű „ó”-k és „hú”-k közepette fogyasztott el. Aztán szakértő szemmel megvizsgálta hifitornyomat, majd feltett egy lemezt, amelyen egy híres orosz zongoraművész (mi mást?) Rahmanyinovot játszott. Vaszi hátradőlt az egyik kanapémon, behunyta a szemét, és felém nyújtotta a kezét. Öntelt alak,


gondoltam magamban, ám ennek ellenére élvezettel hagytam, hogy magához öleljen. Hátradőltünk, és hallgattuk a zongora egész szobát betöltő, kristálytiszta hangjait.

Vaszi természetesen semmire sem tudott nyugodtan figyelni. Időnként felemelte a karját, széles mozdulatokkal vezényelte láthatatlan zenekarát, s közben eksztázisban ingatta felsőtestét a párnákon. Amikor lejárt az első oldal, felállt, és megfordította a lemezt.

– Koncertzongorista voltam – közölte. – Moszkvai Zenei Konzervatóriumban végeztem. Van Cliburn volt vetélytársam Moszkvában. Aztán láttam, milyen… – hevesen gesztikulálva kereste a szavakat – szabadon játszik, és rájöttem, én nagyon keményen zenélek, ezért rögtön abba is hagytam.

– Abbahagyta a zongorázást, amikor ugyanabba a kategóriába tartozott, mint Van Cliburn?

– Persze.– Mi az, hogy persze? Miért döntött így?– Azért – felelte –, mert verseny alatt megértettem. Neki könnyű volt, és szabadság és

tökéletes is. Engem meg szüleim erőltettek. Tulajdonképpen nem magam miatt csináltam. Hát abbahagytam.

– Akkor, a versenyen abbahagyta?– Persze.– Mi az, hogy persze? – Ez az ember mintha folytonos önismétlésre kényszerítene… –

Az ilyesmi rendkívül impulzív dolog, főleg, hogy egész életében zenét tanult. Így volt, ugye?

– Hogyne. Mi, oroszok impulzívak vagyunk. Sokszor drámaian csináljuk dolgokat, aztán később megbánjuk.

Belém hasított egy érzés.– Megbánta? – kérdeztem tétován.– Nem tudom. Nem gondolok rá. Most már csak akkor játszom, ha részeg vagyok.Effajta impulzivitást még én sem tapasztaltam soha. Mérhetetlenül rombolónak tűnt

számomra, amikor az ember egyáltalán nem veszi fontolóra a következményeket. Később bizonyosodott csak be, mennyire igazam volt. Csakhogy egyúttal az is bebizonyosodott számomra, hogy az én nézőpontom felől festenek így a dolgok.

Folytattuk a zenehallgatást, Rahmanyinovról beszélgettünk, egyebek között arról, hogy Vaszi filmet a Ivar forgatni Rahmanyinov életéről, aztán csak üldögéltünk, és forró kávét ittunk. Vaszi gyengéd volt, és magabiztos, de azt hiszem, némiképp meghökkent azon, hogy egyáltalán nem tiltakoztam a közeledése ellen.

Hogy rövidre fogjam, nálam töltötte az éjszakát, ami azt bizonyította, mennyire nem számította el magát azzal, hogy magával hozta a futócipőjét. Öröm volt az együtt töltött idő, s egyetlen pillanatig sem bántam meg saját impulzivitásomat.

Amikor levetkőztünk, észrevettem, hogy kis aranykeresztet visel a nyakában.Másnap, pénteken egyetlen hívást sem kaptam, s aztán következett a hétvége. Vaszi

velem töltötte a következő négy napot Malibun („meggondolta magát” a tervezett párizsi hétvégét illetően). Kocogtunk a part mentén, sétáltunk a hegyekben, beszélgettünk, szeretkeztünk, aztán tovább beszélgettünk, szeretkeztünk.

Azt mondta, úszik a boldogságban, és nagyon hálás is, amiért végre rám talált, én pedig, az ő megfogalmazásában, „egyszerűen az élete asszonya” voltam.

Ami engem illet? Én nem voltam ennyire biztos a dolgomban. Gondoltam, majd meglátom. Sok volt a megválaszolatlan kérdés, de akkor nem számított.

Csodálatos időt töltöttünk együtt, amire nyilvánvalóan mindkettőnknek szükségünk volt.

Vaszi az oroszországi filmgyártásról mesélt, arról, hogy mennyi támogatást kap a stúdiójától, a Moszfilm-től, ahol a fiatal rendezők osztályát vezeti. Szeretettel és odaadással mesélt a munkatársairól, arról, hogy milyen kíváncsian figyelik az ő nyugati próbálkozásait. Megkérdezte, dolgoznék-e vele Oroszországban, és biztosított, hogy nagyon szeretném az orosz embereket, a szenvedélyességre és az örömre való fogékonyságukat. Szerette volna, ha valamikor megnézem a többi filmjét is, és hogy a legnagyobb álma teljesülne, ha velem dolgozhatna. Némi gyanakvással hallgattam az áradozását, de többnyire őszintének éreztem.

Elmondta, hogy háromszor nősült, s hogy a házasság az oroszok hagyománytisztelete miatt szükséges. Ugyanezen okból mindennaposak a válások is. Mindhárom feleségét


szerette, és – ha már itt tartunk – minden kedvesét is. Kétségkívül számos szeretője volt. Mi rossz van abban, gondoltam. Rólam is el lehetne mondani ugyanezt; én sem mentem mindegyikükhöz feleségül.

– Egyszer Bulgáriában elmentem egy nagyszerű médiumhoz – mesélte. – Nem mondtam neki magamról semmit. Pontosan leírta a családfámat, aztán kérdezte: „Miért Amerika?” Nem szóltam. Senki nem tudta, hogy Amerikáról gondolkozom. Senki. Aztán mondta: „Nőkkel nagyon aljas”. Talán nem jó szót használok most, de úgy magyarázta, hogy nem viselkedem szépen nőkkel.

Tágra nyílt szemmel néztem. Vaszi médiumokhoz szokott járni? Ráadásul fontosnak tartja, amit mondanak, s még őszintén beszél is minderről? Ez egy érdekes ember – olyan ember, aki bevall nekem valamit, amit szeretne megváltoztatni.

– Na, és valóban aljas vagy a nőkkel? – kérdeztem halkan.– Igen. Azt hiszem, igaz. Igen. Csakhogy eddig nem találkoztam életem asszonyával.

Most igen.– Mit mondott még a médium? – kérdeztem. Felnevetett.– Azt mondta: „Ne keveredj politikába. Veszélyes neked!”Próbáltam valami okosat mondani.– De ugye nem hiszel el mindent, amit a médiumok mondanak neked?– Nem, de biztos, hogy komolyan megfontolom – felelte. – Pontosan tudott mindent

családomról és minden tagjáról. Tudta, hogy Amerika jár fejemben, csak még nem mondtam senkinek. Ezt a bolgár nőt magas rangú emberek is látogatták. Rendőrség vigyáz rá, mert nemzeti kincs. Azt mondom, megbízható, de nem tudom, mire gondolt velem kapcsolatban.

Felpattant, és nyújtózott egyet.– Nem tudom. Most pedig megmutatom neked, hogyan kell sárgarépából, almából,

céklából és fokhagymából csinálni salátát, orosz módra.Vaszi nagy szakértelemmel tevékenykedett a konyhában. Határozott mozdulatokkal

hámozta meg a céklát és a sárgarépát, aztán összeturmixolt almából és egyéb hozzávalókból illatos öntetet kevert, az egészet la tányérokra halmozta, mint egy favágó… vagy mint egy paraszt, hogy egészen pontosan fogalmazzak.

Aztán állva nekilátott az evésnek.– Csak lassan – szóltam rá. – Van idő. Hová sietsz? Menjünk ki az erkélyre, és együnk

úgy, ahogyan az emberek szoktak.Vaszi abbahagyta a rágást, mintha valami alapvelő igazságra mutattam volna rá, amiről

ő eddig nem tudott.– Jó – mondta szégyenlősen. – Jó lesz.Az erkélyen üldögélve, némán csodáltam a benne szemlátomást megjelenő kifinomult

és paraszti vonások különös ellentétét. Hozzáértő, részletekbe menő előadást tartott a táplálkozás alapelveiről és az ételtársításról, azt sem hagyva ki, hogy milyen hatással van az emberi szervezetre minden egyes élelmiszer. Ugyanakkor beszéd közben szinte habzsolta az ételt, nyilvánvalóan ügyet sem vetve a saját szavai és tettei közötti ellentmondásra. Kétségkívül jól érezte maiját, teljes odaadással élvezte az ételt. Egyértelmű volt, hogy nem az a fajta ember, aki félmunkát végez.

A tányéron lévő étel mintha az életet szimbolizálta volna a szemében, és ha felkínálkozik neki az élet vagy az étel vagy a szerelem, akkor abból ő teljes odaadással kiveszi a részét. Imádnivalónak tartottam ezt a tulajdonságát, mivel én is ilyen voltam, még ha ennek meg is voltak a hátulütői.

Amikor végzett a salátával, frissen facsart répalével teli poharát méricskélve kijelentette, hogy van egy kis problémája.

– Vissza kellett volna mennem Párizsba, hogy összeköltözzem azzal a nővel, akivel egy ideje együtt vagyok. Elhagyja miattam férjét, de mondtad, hogy talán Párizsba mész?

Nagyot nyeltem, mivel valóban megfordult a fejemben, hogy rögtön a forgatás után Párizsba megyek, hogy együtt lehessek Vaszival. Aztán majd meglátjuk, hogyan legyen. Kiderül a dallamból. Ilyen éles hallásra azonban nem számítottam.

– De most találkoztam veled, életem asszonyával, és őszintének kell lennem másik nővel.

– Értem – szóltam. – Kis magánéleti probléma. De mi köze van ennek hozzám?


Felnézett.– Hát Párizsba akarsz jönni, igen? Te javasoltad, hogy jössz velem, igen?– Igen – mondtam. – Azt hiszem, erre céloztam, de nem szeretnék felborítani semmit,

ami neked fontos.– Te vagy nekem fontos – felelte. – Mindig is fontos voltál. Ámbár sosem hittem volna,

hogy te is így érzel irántam. Szóval, beszélnem kell vele, meg kell neki magyaráznom, mi történt.

– Rendben van – mondtam, ismét szembesülve a férfiak és a nők életvezetési módszereinek dilemmájával. – Akkor menj. Tégy úgy, ahogy helyesnek gondolod, én pedig majd akkor megyek, ha véget ér a forgatás, vagyis úgy tíz nap múlva.

– Tényleg eljössz hozzám, Párizsba?– Igen – feleltem, és a korábban ott töltött napokra gondoltam, s azon tűnődtem, ezúttal

vajon mennyiben lesz más Vaszi miatt.– Jó. Akkor megbeszéltük. Nehéz lesz, de elmondom neki.Felállt, kinézett a tengerre, és így szólt:– Szeretem nagyon Malibut. – Aztán a szemembe nézett. – És te vagy igazi szerelmem.Átöleltem a derekát, és sokáig így maradtunk.– Most Château-ba kell mennem – szólalt meg. – Valaki jön segíteni csomagolásban, s

aztán kivisz repülőtérre. Felhívlak, mielőtt elindulok.Rendezői precízséggel készülődött a távozáshoz. Aztán benyúlt a táskájába, és az

útlevele mellől előhúzott egy vallási alakot ábrázoló, apró, kék medált.– Ez legyen nálad – mondta. – Tedd láncra. Mamámtól kaptam, amikor eljöttem

Oroszországból. Megáldotta egyház püspöke.A tenyeremben tartottam a kis kék medált. Az arany mozaik a Krisztust tartó Szűz

Máriát ábrázolta, mindkettőjük feje körül glóriával.Felnéztem Vaszira.– Ezt nekem ajándékozod? – kérdeztem.– Persze – felelte. – Te vagy szerelmem. Megóv, amíg újra találkozunk. És te mit adsz

nekem, amit magadon viseltél?Levettem a nyakamból az aranyláncomat, és az ő nyaka köré kapcsoltam. Pontosan az

aranykeresztje fölé ért.– Nagyon szép – mondta. – Benne van energiád. Érzem. Mindig viselem. Meglátod.Átvágtunk a lakáson az ajtóhoz. Az ablakon át újra kinézett az óceánra, és mélyet

lélegzett. Kikísértem a kocsijához; két futócipője, a fűzővel összekötve, a vállán lógott. Arra gondoltam, hogy a kettőnk kapcsolatát illetően milyen biztos magában.

– Az élet csodálatos misztérium, igen? – mondta. Bólintottam.

Elindult a Malibu Roadon, s közben hátrafelé integetett. Azon tűnődtem, milyen szerepet kap majd az életemben, mert akkor még nem tudtam, milyen csodálatosan őrjítő misztérium lesz számomra.


KILENCEDIK FEJEZET

Néhány nappal később az éjszakai járattal Párizsba repültem, s amíg a poggyászomra vártam, kissé szorongva azon gondolkoztam, milyen lesz a viszontlátás. Egy kinyíló ajtón át az előtérbe lestem. Ott állt Vaszi tekintélyes alakja; alpakkakabátot és orosz puhakalapot viselt.

Kiléptem a poggyászommal.Óvatosan közeledett felém, s szemügyre vette egyetlen, ámbár méretes táskámat.– Kis cellában lakom – szólt mentegetőzve. – Meglátod. Barátom, Szása és felesége

engedte át nekem, mert most nincs pénzem lakást bérelni.Eszembe jutott a hollywoodi, méregdrága, francia étterem, s hogy Vaszi hogyan vett

semmibe mindenféle pénzügyi realitást.– Semmi bajom a kis cellákkal – jelentettem ki. – Bárhol tudok aludni.Vaszi gyorsan meg is feledkezett minden aggodalmáról, felkapta a táskámat, és büszke

magabiztossággal lépkedett mellettem.Újra biztosítottam afelől, hogy az alvási lehetőségek vagy akár az életkörülmények

számomra semmit sem jelentenek. Megállt, és mélyen a szemembe nézett, mintha azt fürkészte volna, komolyan gondolom-e.

Ebben a pillanatban megfordult a fejemben, elmondom neki, hogy számomra mindez érdekes kaland, amelyet nem szeretnék elszalasztani, mivel valami megmagyarázhatatlan módon nagyon ismerősnek érzem őt. Nem értettem őt, ez biztos, de éreztem, hogy ismerem, talán még annál is jobban, ahogyan ő ismeri saját magát. De aztán nem szóltam egy szót sem.

Egy Mercedeshez vezetett, amelyben – mint mondta – Moszkvától utazott idáig.Párizsban tavasz volt ugyan, de esett. Hideg eső szemerkélt.– Időjárás mindenhol változik a világon – jelentette ki Vaszi. – Valami rossz. Valami

furcsa. Úgy hiszem, túl sok kísérlet folyik természetben. Természet Istené. Emberiség nem érti titokzatosságát. Természet visszavág, ha megsértik.

Letekerte az ülése mellett az ablakot, és mélyet lélegzett. Aztán sóhajtott.– Imádom természet illatait. Tiszták és megbízhatóak.Egyre jobban beszélt angolul. Egy mélygarázsba hajtott, amely fölött kellemes

lakótömb magasodott. Kipattant a kocsiból, kivette a táskámat a csomagtartóból, majd felmentünk a lakáshoz a liften. Nagy kulcsait csörgetve, kinyitotta az ajtót.

Vaszi igazat mondott. A lakás valóban kis cella volt. Mögötte lépkedve bementem. Nem nézett rám, azzal volt elfoglalva, hogy helyet találjon a táskámnak. A padlón épp csak elfért egy matrac, mellette egy asztal, és a sarokban egy hűtőszekrény, rajta egy melegítőlap. Pillantásom végigsiklott egy apró konyhaszekrényen, amelyben fokhagymát és néhány üveg fűszert láttam. Csak nem itt főz Vaszi? Lehet, hogy ez az én feladatom lesz. Hogyan járhatnánk étterembe, ha még egy lakás bérleti díjára sem futja a pénzéből? Vagy nekem kellene minden költséget állnom? Természetesen megengedhetném magamnak, csakhogy nem volna ez kínos neki?

Aztán kisöpörve gondolataimból mindenféle pénzügyi latolgatást, odafordultam Vaszihoz.

– Ez nekem tetszik. Kényelmes, és mi többre volna szükséged az utazgatásaid közepette? – Nem csupán diplomatikusan fogalmaztam. Komolyan így gondoltam.

Benyúlt egy rendetlen, apró szekrénybe, és megpróbált helyet szorítani a ruháimnak. Azonnal nekiláttam a kicsomagolásnak, hogy enyhítsek a zavarán. Két vállfára ráakasztottam néhány kardigánt és két nadrágot. Éreztem Vaszi megkönnyebbülését, hogy nem utazom hatalmas ruhatárral, ahogyan a filmsztárok szoktak. Saját utazásaim tanítottak meg arra, hogyan használjam ki jól a rendelkezésemre álló teret.

Vaszi forró, citromos teát készített, én pedig a szekrény mögött megtaláltam a fürdőszobát. Hála Istennek, gondoltam. Már attól féltem, hogy ki kell menni a folyosóra, miként az sok európai lakóházban szokásos.


A fürdőszoba éppolyan különös és bájosan apró volt, mint a „cella”. Volt benne lehúzós vécé, mosdókagyló, fölötte tükör, és az a félig kád, félig zuhanyozó berendezés, amelyben a franciák, csodák csodájára, tisztálkodni képesek. A zuhany kézi zuhanyrózsából állt, amit én képtelen vagyok megfelelően használni. Általában telefröcskölöm az egész fürdőszobát.

Becsuktam az ajtót, majd megmostam az arcomat, s közben megnéztem Vaszi tisztálkodó eszközeit a mosdókagyló szélén. Villanyborotvája be volt dugva a konnektorba. Óriási üveg Jaragan borotválkozás utáni arcszesz állt a kagyló szélén. Azon gondolkoztam, vajon francia vagy orosz gyártmány-e. Lecsavartam az üveg tetejét, és beleszagoltam. Ismerős illata volt. A Jaragan mellett fehér műanyag doboz állt, amelyhez zsinór csatlakozott. Mellette négy, fogpiszkálóra emlékeztető pálcika, és egy falba kapcsolódó villanyzsinór. Mi lehet ez, elektromos fogtisztító? Még sosem láttam ilyet. Vajon ezzel éri el fogai „hibátlan tökéletességét”?

Leültem a vécékagylóra. Újra körülpillantottam a kis fürdőszobában. Meglepetésemre kinyílt az ajtó. Semmi figyelmeztető kopogás, semmi „hogy vagy?”. Semmi. Vaszi egyszerűen rám nyitotta a fürdőszoba ajtaját, meglátta, hogy a vécén ülök, és azt kérdezte:

– Minden rendben?Bólintottam, igyekeztem úgy tenni, mint aki nem zavartatja magát, s kihasználva az

alkalmat, udvariasan megkérdeztem, hogy a fehér műanyag doboz valóban elektromos fogtisztító-e.

– Persze – felelte. Sejtettem, hogy ezek után bejelentés következik. – Ki kell próbálnod. Főleg ez után a hosszú repülőút után.

Bólintottam, megpróbáltam ráhangolódni a helyzet dinamikájára.– Gyere – szólt Vaszi. – Most megmutatom, hogyan használd.Ez már sok volt.– Kifelé! – mondtam. Aztán amennyire tudtam, összeszedtem méltóságomat, és

közöltem vele: – Szólok, ha szükségem van rád. – Ez volt az első lecke arról, hogy Vaszinak az égvilágon semmi érzéke az intimitáshoz – sem önmagával, sem másokkal kapcsolatban. Mint megtudtam, még arra is képes volt, hogy a repülőgépen kövessen embereket a mosdóhoz, hogy nem dohányoznak-e titokban.

Hamarosan nekilátott, hogy megtanítson a helyes fogápolásra. Halálosan komoly volt, mint mindig, ha az egészségről esett szó.

– Mindennap kell használni – jelentette ki. – Víznyomás jót tesz fogínynek. Közeli felvételek miatt kell vigyázni fogakra és ínyre. Kamera könyörtelen, Sheerlí, te is tudod. Jobban kell ügyelni.

Miközben a rá jellemző rendíthetetlen elszántsággal megmutatta a fogtisztító használatát, rájöttem, hogy vagy figyelmen kívül hagyom némelyik, erőszakos parancsát, s megtanulom fegyelmezni magam, valahányszor úgy érzem, hogy túlzásokba bocsátkozik, vagy pedig egyszerűen elfogadom, amit mond.

Vaszi rám mosolygott a tükörben. Látta, hogy elgondolkodom azon, amit mondott.–Így ni – mondta büszkén. – Tényleg nem zavar kis cellám?Különösnek találtam a gondolattársítást, de lassan kezdtem megérteni, hogy Vaszi

Medvegyjatnyikovnak szüksége van arra, hogy irányítsa a dolgokat. Akár a maga pástján, akár bárki másén. Kettőnk együttese valóban robbanásveszélyesnek bizonyult.

A matrac mellett megcsörrent a padlóra tett telefonkészülék. Vaszi felvette a kagylót, és oroszul kezdett beszélni.

– Mámocska – mondta valakinek, majd felém fordult. – Mama Moszkvából. – Aztán élénk társalgásba kezdett, rekedt, mély hangja egyre vékonyabbá vált. Vajon mitől lett ilyen nagyon izgatott? Csak nincs valami baj?

Körülbelül tíz percig tartott a beszélgetés. Komolyan mondom, az volt az érzésem, hogy a KGB letartóztatta az anyját. Vaszi hamarosan letette a kagylót, és nagyon elégedettnek tűnt.

– Mi történt? – kérdeztem.– Semmi – mondta. – Mama tudni akarta, rendben megérkeztem-e Amerikából

Párizsba. Virágai szépek dácsa körül falun, és nyáron talán Franciaországba jön.– Jézusom – szóltam. – Én meg azt hittem, kitört a harmadik világháború.–Így beszélnek oroszok – nyugtatott meg. – Mindig kiabálunk. Meglátod.


A kis konyhaszekrényhez ment, és elővett egy puha, fokhagymás sajtot meg sós kekszet. Aztán kibontott egy palack vörösbort, és minden ceremónia nélkül, egy álltó helyében nekilátott falatozni és borozni.

– Jól utaztál? – kérdezte, de szemlátomást jobban foglalkoztatta az étkezés, mint az én semmitmondó válaszom.

– Hogyne – feleltem, megigézve Vaszi étkezéshez való kapcsolatától. Azt gondolná az ember, hogy Szibériában nőtt fel egy viskóban, ahol mindig éhezett, csakhogy én tudtam, művészek és írók jómódú családjából származik. Vaszi mesélte el nekem, hogy az anyja költő és nyelvész, Oroszország egyik legnagyobb festőjének a lánya. Apja gyermekkönyvek szerzője és magas rangú funkcionárius a moszkvai írószövetségben. Az egyéni művészi szabadság kérdését még nem feszegettem Vaszi előtt. Szemlátomást nem szenvedett tőle.

– Elmondtam mamának, hogy végre találkoztam veled – mondta. – Úgy hiszem, aggódik, hogy Hollywoodba megyek. Nagyon csodál téged.

Újra csöngött a telefon. Szása volt az, a lakás tulajdonosa. Összejövetel volt nála, és szerette volna, ha mi is odamegyünk.

Vaszi vállat vont, majd oroszul megkérdezte tőlem, hogy akarok-e menni. De egyébként is értettem, miről beszél. Ki bánja, mondtam tört japánsággal. Úgy gondoltam, hogy úgysem tudnék aludni.

Átöltöztem, és elindultunk a macskaköves, párizsi utcákon. Néhány perc múlva beléptünk egy hevesen gesztikuláló oroszokkal és franciákkal zsúfolt, tágas szoba forgatagába. Csaknem mindenki beszélt angolul.

Vaszi bemutatott Szásának és feleségének, Mouzá-nak. Megköszöntem nekik, hogy lakhatunk a kis lakásukban. Szása közölte, hogy őrültség ott maradnom. Az oroszok zavarba ejtően nyíltan tudnak beszélni, szinte észre sem veszik, hogy ezzel elbizonytalanítják a másikat.

Vaszi körbejárt, lelkesen üdvözölte az ismerőseit, és szemernyit sem törődött azzal, hogy én miként boldogulok. Szerencsére mindenki tudta, ki vagyok, és mivel foglalkozom, tehát nem ment nehezen a társalgás, de észrevettem, hogy a szemük sarkából kajánul méregetnek, és azt találgatják, vajon mit keresek én Párizsban Vaszi Oklopkov Medvegyjatnyikov társaságában.

Kiderült, hogy Szása és Mouza Franciaországban születtek, tehát nem vonatkoznak rájuk az orosz születésűekre érvényes korlátozások. Ám egyre világosabbá vált számomra, hogy bármilyen állampolgársággal rendelkezzék is az orosz ember, az mindig orosznak érzi magát. Miközben körbejártam az ikonokkal telezsúfolt lakásban, észrevettem, hogy egy francia nő szokatlan figyelemmel méreget.

Amint alkalmam nyílt rá, megkérdeztem Vaszit ennek okáról.– A francia barátnőm nővére – mondta. – Tud róla, hogy miattad szakítottam a lánnyal.Olyan kellemetlenül éreztem magam, ahogyan olyasvalaki, aki sejti, hogy a teremben

mindenki többet tud róla, mint ő maga.– Ó, értem – mondtam halkan. – Valami oknál fogva azt hittem, ő maga volt a barátnőd.– Ő is az volt – ismerte el Vaszi, legnagyobb megdöbbenésemre. – Amikor nagyon

féltékeny voltam testvérére, bosszúból lefeküdtem vele.Hirtelen úgy éreztem, nem tudom követni Vaszi nőügyeit – elképesztő nyíltsága

hatására hevesen vert a szívem.– Azt akarod mondani, hogy mindkét nővérrel lefeküdtél?– Igen – válaszolta. – Dühös és féltékeny voltam, mert Monique lefeküdt a férjével.– Te jó ég – hüledeztem, de kíváncsiságból megkérdeztem: – Mégis, mit vártál tőle?– Hogy velem feküdjön le – hangzott az egyszerű válasz.– Értem. Tehát bosszúból keféltél a nővérével.– Persze.Mouza megjelent egy nagy tál pirozskival, darált hússal töltött orosz

tésztaspecialitással. Vaszi vett egyet, és egyetlen falással lenyelte.– Várjunk csak – mondtam –, a te Monique-od tudta, mit művelsz?– Persze. Becsületes vagyok, nem hazudok soha.– Azt látom.– Jól érzed magad? – kérdezte, mintha az időjárás felől érdeklődne.– Hogyne – feleltem. – Egyik csoda a másikat éri. Itt mindenféle csodák vannak.


– Ez az egész csodás.– Pontosan.Vaszi vidám bábjátékosként páváskodott a nappaliban, vállán egy ki tudja, honnan

szerzett fényképezőgéppel.Mouza odasurrant mellém az ajtóhoz, ahol álltam.– Volt már kapcsolata orosz férfival korábban? – kérdezte kertelés nélkül.– Nem, Mouza, még sosem. Miért?– Csak kíváncsi voltam. – Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vodkát behozni. A

repülés utáni kábaság és a hitetlenkedés között hányódva, visszasétáltam a nappaliba.Vaszi átnyújtott egy pohár vodkát.– Nagyon fidèle vagyok – jelentette ki. – Ha szeretek, hűséges vagyok.A hullámvasút-utazás elérte az első kanyart.Néhány órával később nagyon elálmosodtam. Vaszi kedvesen visszakísért a cellánkba.

Félálomban vetkőztem, ám annyira azért ébren voltam, hogy láttam, leveszi a nyakából az aranykeresztet, és nagy gonddal két bekeretezett kis fénykép mellé teszi. Az egyiken az anyja volt látható. A másik egy Szűz Máriát és Krisztust ábrázoló ikon volt. Lezuttyantunk a padlón heverő matracra, szeretkeztünk, majd álomba zuhantunk.

Amikor reggel felébredtem, és kinyitottam a szemem, láttam, hogy Vaszi a szerelmes férfi sugárzó arckifejezésével néz. Nem mozdult. Arca meg se rezzent. Egyre csak mosolygott, aztán felsóhajtott, és megérintette az orromat.

– Te vagy nekem Nyif-Nyif – mondta jókedvűen.– Igen? Mi az a Nyif-Nyif?– Tudod, van egy orosz mese kismalacokról. Azt hiszem, ugyanolyan vagy. Kedvenc

kismalacom Nyif-Nyif volt. Kis Nyif-Nyifem vagy, mert arcod imádnivaló, mint kis Nyif-Nyifé.

Levett a lábamról a gyöngédsége.– Nyif-Nyif – mondta –, szeretlek. Mindig őszinte leszek veled. Tudod.– Igen – feleltem. – Kaptam ebből egy kis ízelítőt.– Gondolod, hogy korábban ismertük már egymást? – kérdezte.Felkönyököltem. Vaszi sosem tartott bevezetőt semmihez. Habozás nélkül, egyszerűen

csak kimondta, amit gondolt. Most pedig olyasmit kérdezett, ami kétségkívül érzékeny pontomra tapintott, ám a kettőnk kapcsolatát túlságosan törékenynek – vagy talán fontosnak – tartottam ahhoz, hogy magam tegyem fel ezt a kérdést.

– Úgy érted, egy másik életben?– Igen. – Várta, hogyan reagálok. Miért is ne, gondoltam. Mindamellett kissé haboztam.– Talán igen. Nem tudom, mit higgyek erről az egészről.– Úgy érzem – folytatta –, hogy egész életemben ismertelek. Miért van ez?– Nem tudom. Én is nagyon ismerősnek talállak, és mégsem értek az égvilágon semmit

belőled.– Nagyon különbözünk, igen?– Nagyon.– Amerikai és orosz. Miért találtunk egymásra?– Te találtál rám, Vaszi. Te kezdtél keresni. Én még mindig nem értem biztosan, hogy

mi történik. Tiszta őrület.– Tudod – mondta –, régebben megállítottam utcán nőket, akiknek vörös hajuk volt, és

olyan arcuk, mint neked. Tényleg hittem, téged látlak mindenütt. Komolyan. Láttad filmemet. Azzal a színésznővel évekig együtt éltem, mert hasonlított rád. Miért?

– Nem tudom.– Ő is tudott rólad. Fényképeid ott voltak falán. Ő is nagyon szeret téged. Szeretne tőled

autogramot.– Hogyne. Rendben – mondtam, és lassan kezdtek feltárulkozni előttem Vaszi

őszinteségének bonyolult dimenziói.– Eljössz velem orosz templomba húsvéti misére, amíg itt vagy? – kérdezte.Az ikon mellett fekvő aranykeresztre pillantottam.– Természetesen – feleltem. – Ez ugye nagyon fontos neked?– Keresztény vagyok. Minden orosz vallásos, akár kommunista, akár nem. Lehet, hogy

Kremlben az emberek keresztet viselnek titokban, ne lássa senki. – Vaszi a feje mögé tette


az egyik karját. – Oroszországban lélek nagyon fontos – jelentette ki. – Mi rendszerünkben szükséges. Lehet, hogy kommunista rendszer még inkább elmélyíti spirituális érzéseket. Így aztán nem tiltakozunk.

– Nem tiltakoztok. Miért?– Olyan, mint eper minálunk. Epret hat hónapon át mélyen betemeti orosz hó, nagyon

szép íze van tavasszal.– Úgy érted, hogy igazán az az eper édes, amelyik szenved?– Persze. Ugyanez van élettel és emberekkel. Szenvedni kell művészethez és

boldogsághoz.Mélységes meggyőződéssel beszélt tovább.– Isten iránti orosz szeretetünk és spirituális gondolkodás nagyon fontos minden

orosznak. Érted?– Vagyis azt akarod mondani, hogy a Kreml marxista kormányzatának tagjai nem

ateisták, hanem titokban keresztények?– Nem keresztény vallásúak. Még ateisták is szenvedélyes ateisták. Orosz embereknek

van meggyőződésük. Kételkedés Nyugatról jön.Törökülésben felültem a matracon Vaszival szemben.– És te, Vaszi? Te is így érzel?– Orosz ortodox keresztény vagyok – jelentette ki határozottan.Azon tűnődtem, vajon módosul-e valaha is Vaszi bármelyik kijelentése. Olyan

mélységes meggyőződéssel beszél mindenről.– Harcolnunk kell sátáni erők ellen – folytatta. – Gonosz erők elpusztítanak bennünket,

ha nem ismerjük lel Istent.– Úgy hiszed, hogy létezik sátáni erő?– Persze. És amikor magunkban érezzük, mindig Istent kell keresnünk.– Ezért viseled a keresztedet… hogy megvédjen?– Igen, igen – mondta. – Persze, de értened kell, hogy ni i, oroszok muzulmánok is

vagyunk, nem vallásosán, hanem gondolkodásban. Egyesül bennünk keresztény szellemiség és ázsiai muzulmán gondolkodás. Nem tudjuk fékezni magunkat, engedelmeskedni parancsnak, ezért nagy öklű kormányzat kell nekünk.

Nem láttam tisztán, hogy mindaz, amiről Vaszi beszél, tartalmaz-e ellentmondást. Eszembe jutott, hogy Dosztojevszkijnél ezt olvastam: „Az oroszok képesek arra, hogy egyszerre legyenek szentimentálisak és hűvösen kegyetlenek. Az orosz ember az egyik percben még sír egy versen, a másikban, ugyanazon a helyen megöli az ellenségét. Az orosz ember félig szent, félig barbár.”

Kicsi Nyif-Nyif – folytatta Vaszi –, nekünk, oroszoknak nincs érzékünk személyiség tiszteletéhez, inkább érzelmeink vannak, szeretet és gyűlölet. Cári idők óta, és még most is. Oroszok csak tekintélyt, hatalmat tisztelik. Ebben a tiszteletben van félelem, és valamikor csodálat. Ezért csodálják oroszok Sztálint. Valóságos vasököl volt. Tudod, nem is várunk tiszteletet, csak ha van hatalmunk, izmaink.

Elcsüggedtem attól, amit hallottam. Hogyan lehetséges egy kapcsolatot, akár személyes, akár nemzetközi kapcsolatot fenntartani, ha voltaképpen a bizalmatlanságnak és az emberi értékeknek ilyen óriási szakadéka választ el bennünket egymástól? Mi lesz a SALT-tárgyalások, az atomfegyver-leszerelés vagy akár az űrkutatás sorsa, ha igaz az, amiről Vaszi beszél?

Aztán az oroszok jellemének kettősségét fejtegette, amely a vérmérsékletükben és az élethez való hozzáállásukban mutatkozik meg, s amelynek kialakulásában éppúgy része van az éghajlatnak és a földrajzi viszonyoknak, mint a történelemnek.

– Képzeld csak el – mondta –, milyen lehet az, ha az ember hét hónapon át húszlábnyi hótakaró alatt él egy kis faluban, és öt napig tart az utazás legközelebbi vasútállomásig vagy faluig. Évszázadokon át ilyen volt élete oroszoknak. Mire elért hozzájuk egy hír – ha egyáltalán elért –, egyéves volt.

Azzal folytatta, hogy az orosz ember bizonyos ideig nagyon fegyelmezett tud lenni, ám aztán élvhajhász módon tombolja ki magát. A magánéletben ugyan lehet igénytelen, ám a nyilvánosság előtt nagyképű. Lehet kedves és együtt érző és nemtörődöm és kegyetlen.

Emlékeztem, hogy Hedrick Smith is ugyanezt állította The Russians (Az oroszok) című, Pulitzer-díjas könyvében. Félig barbár, félig szent, ahogyan Dosztojevszkij írta.


Be kellett vallanom magamnak, hogy Vaszira az utolsó betűig illett a jellemzés. Ó, Istenem, megértettem, miért kérdezte Mouza, hogy volt-e már kapcsolatom korábban orosz férfival. Valahol a lelkem mélyén újra az a kísérteties érzésem támadt, hogy ezt az embert én már több száz évvel korábbról ismerem.

Vaszi megfogta a kezem.– Napfény vagy nekem – jelentette ki. Éreztem, hogy elpirulok. – Gyönyörű ujjaid

vannak – mondta. – Finomak és kecsesek. – Gyengéden megszorította az ujjaim hegyét. – Szeretem ujjaid puha párnáit – mondta. – Az én puha párnáim. Le kell vágnod körmeidet, hogy jobban lássam őket.

Ezzel az újabb paranccsal visszapenderített a valóságba. Azért növesztem a körmeimet, mert akaratlanul mindig a hártyát piszkálom, sokszor addig, amíg elkezd vérezni. Egyszer valaki azt mondta, azért csinálom ezt, mert így próbálom eltávolítani énem külső rétegeit, kétségbeesetten, ámbár akaratlanul belső énemhez igyekszem eljutni. Talán vásári pszichologizálás, de nyilván van benne némi igazság.

– Kocogsz velem, Nyif-Nyif? – kérdezte Vaszi olyan hangon, mint amikor egy gyermek nagy szívességet kér az anyjától. – Még sosem volt olyan szerelmem, aki kocogott velem.

– Hogyne – feleltem, s úgy éreztem, ide-oda hányódom Vaszi gyermeki bája és felnőttes magabiztossága között.

– De először fogtisztítás – hangzott az utasítás.– Fogat kell tisztítanod. Tegnap éjjel nagyon fáradt voltál. Most igazán jól kell fogadat

megtisztítani.Felkeltem, magamban szitkozódtam, mert tudtam, hogy igaza van.Kocogó ruhánkban belefutottunk a friss párizsi napsütésbe, és a Luxemburg-kert felé

tartottunk. Kocogás közben azt tárgyaltuk, hol fogyasztjuk el reggelivel egybekötött ebédünket.

Vaszi egyenes háttal futott, fejét büszkén magasra tartotta, mozgás közben barna haja a füle körül csapkodott. Arcáról elszántság sugárzott.

– Öt mérföldet kocogok most – jelentette ki.– Persze – válaszoltam. Tudtam, hogy komolyan beszél. Én nem terveztem ennyit. Két

vagy három mérfölddel semmi baj, s miközben ő lefutja a maga maradék távját, én majd tornagyakorlatokat végzek.

Vaszi nem kocogott helyesen. Sarkának külső részére lépett, és negyvenhármas méretű, hatalmas lábai súlyosan csapódtak a földhöz, ami túlságosan nagy megterhelést jelent a gerinc számára.

– Szerintem, Vaszi – kezdtem óvatosan –, rosszul érkezel a talpadra. Ez így árt a gerincednek.

Megvető pillantással mért végig a szeme sarkából. – Nekem így jó – válaszolta. További vitának nem volt helye.

A fenébe! Akkor semmi probléma. Mit foglalkozom vele? Nem az én hátam.Folytatta egyenlőtlen léptű, helytelen futását. Egy idő után lemaradtam, megálltam, és

előbb egyik, majd másik lábamat egy pad támlájára téve, nyújtógyakorlatokat végeztem. A hosszú repülőút után nagyon jólesett. Vaszi észre sem vette, hogy lemaradtam.

Egy órán át álló jógagyakorlatokat és mélylégzést végeztem. Aztán az jutott eszembe, hogy Vaszi szerint a testi fájdalomra szükség van a jó egészséghez. Ha nem fáj a gyakorlat, akkor nincs is semmi haszna, vagy valami ilyesmi. Ezt az érzést már magam is tapasztaltam, és kezdtem rájönni, micsoda ostobaság.

A kertben tett utolsó kör után Vaszi intett, hogy most hazakocog anélkül, hogy megállna. Jézusom, gondoltam, ez az ember a fegyelem megszállottja. Aztán minden bizonnyal nekiesik az ebédnek.

Pontosan így történt. Lezuhanyoztunk, átöltöztünk, és egy közeli kis bisztróba mentünk. Vaszi, önmagához híven, számos előételt rendelt, egy palack vörösbort, rengeteg, vastagon megvajazott kenyérszeletet, és jó pár desszertet. Vele tartottam. Kinek kell nehéz főétel, amikor változatossággal ugyanazt az eredményt lehet elérni? Titokban el voltam szánva arra, hogy ez alatt az utazás alatt megengedek magamnak öt kiló súlytöbbletet.

Evés közben Vaszi szóba hozta kettőnk számára kigondolt tervezetét – Brian Moore The Doctor's Wife (Az orvos felesége) című regényét.

– Nem furcsa? – jegyeztem meg. – Pontosan ezt a könyvet ajánlotta a figyelmembe nemrégiben egy író barátom.


Hosszasan beszélgettünk róla. Minden szereplőt nagy szenvedéllyel elemeztünk. Vaszi megértette konfliktusaikat, bánataikat, késztetéseiket. Mindig azzal a szereplővel azonosult, amelyikről éppen beszélt. Lendületes vonásokkal megrajzolt, életnagyságúnál nagyobb figura volt, akit lehetetlen volt félvállról venni, amikor szenvedélyes, mély hangján előadta, hogyan szeretné megcsinálni a filmet.

Azon gondolkoztam, milyen hatással lesz majd a közös munka a kapcsolatunkra. Tudtam, hogy éles szemmel figyel engem, gondolatban listát készít, mely szokásaimat vagy modorosságaimat akarja felhasználni, melyeket kiselejtezni. Engem ez cseppet sem zavart, hiszen én is ugyanezt tettem ővele.

Rajongó csodálattal végeztük egymás megfigyelését. Két szakmabéli, amint a kreativitás malmában őrli magát az életet.

– Vaszi – fordultam hozzá –, mit szólnál ahhoz, ha írnék rólad valamelyik könyvemben?

Büszkén mosolygott.– Számos könyvben szerepelek – jelentette ki. – Sok sok okból benne vagyunk egymás

életében. Kreativitás minden. És a kreativitás tapasztalatból származik. Minden szereplőmet szeretem. Remélem, te is szereted a tieidet, mind.

Visszatértünk cellánkba, s amikor alapos fogtisztítás után kiléptem a fürdőszobából, Vaszi a matracon ült, répát rágcsálva, és mosolyogva nézett fel rám, mint egy nagy medve.

Eszembe jutott, hogy elfelejtettem átadni az ajándékot, amelyet hoztam neki, ezért kotorászni kezdtem a bőröndömben, majd előhúztam két, egymást átölelő, imádnivaló, rózsaszín nyulat. Vaszi lapos hasára állítottam őket. Ő azonnal a párnájára tette a nyulakat, beszélt hozzájuk, nyúlnyelven megszidta őket. A fejük tetejére állította, és oroszul elnáspángolta őket. Aztán magához ölelte őket, és egy kis gyermekdalt énekelt nekik. Aztán betakarta, és azzal ugratta őket, hogy túl sokáig alszanak egymást átölelve. Hosszú karjával kihalászta a takaró alól, és a vállához szorítva ringatta őket. Aztán átdobta nekem a két nyuszit. Óvatosan visszadobtam őket, mert már-már azt hittem, valóságosak. Vaszi megpaskolta a fejüket, aztán felállt, és átült a szoba egyetlen konyhai székére, és a karjában ringatta a nyuszikat, amíg én lefényképeztem a polaroid gépemmel.

Egészen lenyűgözött, hogy Vaszi mennyi gyermeki vidámságot tudott megőrizni magában. Azt mondta, imádja az elragadtatásomat, és hogy szerinte én képes vagyok mindenre vidáman nézni. Azt mondta, a vidámság szó új jelentését tanulta meg. Aztán lezuhantunk a matracra, és szerelmeskedtünk, miközben a rózsaszínű nyuszik ott ugrándoztak a padlón.

Szeretkezéseink életem legkellemesebb élményei közé tartoznak. Nevettünk, sírtunk, kiabáltunk és harapdáltuk egymást. Olykor, amikor Vaszit teljesen hatalmába kerítette a szenvedély, nagy erővel tört elő belőle az orosz zabolátlanság. Sosem volt durva, de finoman gyöngéd sem. Kétségkívül értette a dolgát, én mégis megsejtettem benne valamit a mélyben megbúvó, hagyományos, keresztény erkölcsiségből.

Megkérdeztem, viszonyt szokott-e kezdeni a filmjeiben szereplő színésznőkkel. Azt mondta, forgatás közben egyáltalán nem érdekli a szex. A munkája az élete. Olyankor nincs ideje semmi másra figyelni. Egyébként pedig igen, a színésznői rendszerint belészeretnek. A szerénység nem tartozott Vaszi erényei közé.

Párizsban töltött napjaink jobbára a kis „cellában” teltek – elmeséltük egymásnak életünk során szerzett tapasztalatainkat, nevettünk, amíg belefájdult az oldalunk, óriási felfordulás közepette főztünk a kis hálószoba-konyhánkban, úgy aludtunk, hogy közben a padlón fekvő matrac körül szétgurult fokhagymák és hagymák hevertek, és közös munkánkról képzelődtünk. Vaszi parancsba adta, hogy minden este használnom kell a fogtisztítót, amíg az ínyem végül szép lesz. Megkérdeztem, hogy elgondolása szerint mikor érem el ezt az orvosilag is kielégítő állapotot.

Sosem nevetett, ha ugrattam. Rendkívül komolyan vette saját magát, ami engem persze újabb ugratásokra ingerelt.

Volt, hogy felhúzta az orrát, amikor látta, hogy valójában képtelen uralkodni rajtam, de gyermeki játékunk és tréfálkozásunk minden alkalommal megmentett bennünket. Korábban sosem találkoztam olyan férfival, aki ekkora élvezettel vetette volna bele magát ilyen csodás és varázslatos játékokba. Talán azért volt így, mert Vaszi orosz volt, vagy egyszerűen, csak mert ő Vaszi volt. Nem számít. Lelkesen adta át magát bármifélejátéknak, s ez végtelen sok gyöngédség és vidám nevetés forrása volt.


Elmesélte, hogy gyermekkorában egyszer felborított egy méhkaptárt, és egész testét beborította a méz.

– Mézesmackóm – mondtam nevetve, amikor véget ért a történet. – Te vagy az én orosz Mézesmackóm.

– Te pedig napsugaram, Nyif-Nyif.Egymást átölelve gurultunk ide-oda. Nem is tudom, mikor voltam ennyire boldog.Mindenből játékot kerekítettünk. Elragadtatásban éltem egyik napról a másikra. Ámulva

élveztem, menynyit tud nevetni az én Mézesmackóm. A nagy múltú város a játszóterünk volt, a rózsaszín nyuszikat mindenhová magunkkal vittük. A világ mosolyogva nézett ránk. Mi azonban mindenről és mindenkiről megfeledkeztünk. Mézesmackóm végül elvitt Bretagne-ba, egy kis szigetre.

Késő este volt már, amikor megérkeztünk. Mézesmackó azonban szobát foglalt egy kis szállodában, amelynek a tulajdonosa ébren várt ránk. Minden újabb éjszaka és minden újabb helyszín megannyi meglepő élményt jelentett számunkra. Lehetséges azonban, hogy ezek az élmények valóságosabbak voltak, mint a későbbiekben tapasztalt valóság.

Kicsomagoltunk a kis hotelszobában. Apró szekrény volt benne, és két ágy, amelyeket azon nyomban egymás mellé toltunk, s volt egy befüggönyözött kis ablak is, amelyen befújt a szél.

A hideg fürdőszobában nem volt zuhany, csak fürdőkád. Mindketten gyors, forró fürdőt vettünk, errefelé ugyanis ritkán van meleg víz, és bebújtunk a paplan alá. Amikor szeretkezni kezdünk, azon kaptam magam, hogy anyai érzések támadnak bennem Vaszi iránt. Ezeket az érzéseket kifejező szavak tolultak az ajkamra.

– Mézesmackóm, kicsi Mézesmackóm – hallottam saját szavaimat, miközben ujjaim a hajába túrtak. – Igen, az én kicsim vagy, az én kicsikém, ugye?

Vaszi kővé dermedt arccal felült. Elhúzta rólam a karját.– Nem vagyok a kisfiad – jelentette ki valóságos haraggal a hangjában.Én is felültem.– A kisfiam? – kérdeztem. – Persze, hogy nem vagy a fiam. Csak képzelődtem, mert

hirtelen anyai érzéseim támadtak, és szerettem volna kifejezni, és talán így szeretkezni veled. Mi a baj ezzel?

– Néha olyan vagy, mint rádió az ágyban – mondta. – Túl sokat beszélsz.Döbbenten bámultam rá. Olyan megalázó, olyan váratlan volt ez az egész, hogy fel se

tudtam fogni.– Rádió az ágyban? – ismételtem.– Persze – felelte.Édes Istenem, gondoltam megalázottan. Nyilvánvalóan olyasmit mondhattam vagy

tehettem, ami egészen mély rétegeket érintett. A kezem a nyakamhoz siklott, ahol az orosz püspök által megszentelt medált viseltem, amely Vaszi anyjáé volt.

– Egy pillanat, Vaszi – mondtam. – Mi borított ki ennyire? Mi baj van egy kis anyai képzelődéssel az ágyban? Te is tudod, hogy nem valóságos vérfertőzésről van szó.

Vaszi szeme szikrázott. Felpattant, és körbejárt a szobában.– Nem szükséges ilyesmi, ugye? – kérdezte követelő hangon.– Nem – válaszoltam zavartan –, nem szükséges. Dehogy. Csak eszembe jutott, és kész.

Így éreztem, ez jött ki a számon.Vaszi leült az ágy szélére.– Sokat beszélsz. Beszélni nem szükséges.Mélyen megsértett. Porig voltam alázva. A képzelgésem szabad kifejezésében megbújó

bizalmat Vaszi az arcomba vágta.– De hiszen minden tréfálkozás játék, Vaszi. Nem szükséges, és nem is valóságos. Te is

szereted ezt csinálni, nem?– Igen – felelte –, mert te szereted. Elindult a hullámvasút.– Mert én szeretem? Hogy érted ezt? Te is szereted ezeket a játékokat, és tudod, hogy ez

igaz.– Azért játszom, mert te szereted.Sírva fakadtam. Gondolkodás nélkül, anélkül, hogy szikrányit is törődött volna vele,

szilánkokra zúzta játékos, törékeny képzelgéseinket.


– Utálatos vagy – hallottam a saját hangomat, miközben fuldokoltam a zokogástól. – Utálatos vagy, és nemtörődöm és érzéketlen, képes vagy mások érzelmeit megsérteni. Hogy lehettél ilyen utálatos?

Most már hevesen zokogtam.Vaszi kissé elsápadt, de láttam, hogy elszánt, nem hajlandó tapodtat sem hátrálni.– Nem vagyok utálatos – mondta végül. – Te kerültél a gonosz befolyása alá.– Gonosz? – kiáltottam fuldokolva. Olyan övön aluli ütés volt ez, hogy még a sírás is

abbamaradt. – Hogy a pokolba jön ide a gonosz?– Gonosz gondolatot mondtál ki az ágyban. Én ezt nem fogadom el.– Akkor fordulj fel – kiáltottam. – Ki a francot érdekel? Örülök, hogy nem vagyok az

átkozott anyád. Valóban kegyetlen alakot nevelt fel.Vaszi pislogott egyet. Támadó mozdulatot véltem felfedezni abban, ahogyan felemelte a

kezét, és végighúzta ujjait a hajában.– Te vagy a gonosz – kiabáltam és sírtam egyszerre. – Nem akartalak megbántani. Csak

játszottam. Miért csinálod ezt?Dühösen ült az ágy szélén. Aztán nagyon halkan megszólalt:– Hagyd abba, Sheerlí. Sátáni erők költöztek beléd. Gonoszak.Szemlátomást képtelen voltam megértetni vele, miről beszélek, és az elkeseredettség

olyasmit indított el bennem, ami ősi és alapvető.– Vaszi!!! – kiáltottam. – Nem létezik gonosz. A félelem és a bizonytalanság gonosz.

Az gonosz, amit annak gondolsz. Figyelj rám, a francba is!Rám hajolt, és gyengéd erővel megmarkolta a vállamat.– Sheerlí, hagyd abba – szólt határozottan. – Hagyd abba gonoszságot.Teljesen összezavarodtak a gondolataim. Miről beszél? Nem tettem mást, mint

szerelmeskedés közben azt képzeltem, hogy az anyja vagyok, és ez az ő számára valami elemi gonoszság? Csak sírtam és sírtam.

Vaszi átölelt. Nem húzódtam el. Nem voltam már dühös, még sértett sem. Ez a „gonosz” meg „sátán” dolog nevetséges volt számomra. El sem tudtam képzelni, hogy egy egyszerű képzelődés hogyan kelthet életre ilyen képzeteket, ám amit Vaszi művelt, azt mélységesen felháborítónak és szomorúnak találtam.

Valami egy kattanással kitárult a fejemben. Eszembe jutott az a korábbi sejtésem, hogy Vaszi valószínűleg szigorúan, hagyományos módon keresztény. Vajon erre az idegre tapintottam rá? Vajon tudattalanul olyan vértfertőző képzelgésbe fogtam, amely voltaképpen eredetileg is vonzott Vaszihoz? Vajon ez történt vele tizenkét éven át? Esetleg Vaszit, a kisfiúférfit mélyebb kapcsolat fűzi anyjához, mint amiről tud, ezért teljességgel elfogadhatatlan számára egy effajta fantáziakép szóbeli kifejezése?

Aztán, zavarodottságom szálazgatása közben, újabb villanás következett. Ha tényleg volt a múltban közös élettapasztaltunk, akkor lehetséges, hogy anya-fiú kapcsolat volt? Biztos voltam abban, hogy ezt a gondolatot nem szabad megemlítenem előtte.

Abbahagytam a sírást.– Elnézést, hogy így beszéltem az édesanyádról – mentegetőztem.Vaszi hallgatott. Nem fogadta el a bocsánatkérésemet, de nem is utasította vissza.

Szótlanul visszamászott az ágyba. Lekapcsolta a lámpát. A néma sötétségben, amelyet már csak egy-egy szipogásom tört meg, így szólt:

– Nyif-Nyif, van a világon gonoszság. Nem szeretem látni, hogy hozzád ér.Minden gondolat kiszállt a fejemből. Nem volt mit mondanom. Hogyan lehetne jóról és

gonoszról vitázni, amikor senkit nem sértő, szexuális fantáziálásról van szó? Azt hiszem azonban, hogy ezáltal valamivel többet tudtam meg Vaszi tulajdon szexualitásához való viszonyáról. Nagyon felkavart, hogy személyes fennakadásai ilyen nagymértékben ki tudnak billenteni az egyensúlyomból.

Mikor, jaj, mikor tanulom már meg végre, gondoltam magamban, hogy ne engedjem mások problémáit a magaméinál nagyobbnak feltüntetni? Vaszi felé fordultam, és a kimerültségtől mély álomba zuhantam. Nem értettem tisztán, mi történt valójában. Egyben azonban biztos voltam. Soha többé nem leszek rádió az ágyban.


TIZEDIK FEJEZET

Amikor az ember egy épp csak bontakozó kapcsolat kialakításával küszködik, azt hiszem, szükségképpen figyelmen kívül hagyja a halmozódó akadályokat, elméje mélyére süllyeszti, hogy aztán később, a tárgyilagosság fényében vegye szemügyre őket. Én is így tettem, és gondolom, Vaszi is. Lehet persze, hogy ő sosem vette feltétlenül komolyan ezeket az akadályokat. Valószínűleg én sem, legalábbis az idő tájt nem, hiszen a „gonosz-vérfertőző” éjszaka után ez a téma nem került elő többé. De hát miért is került volna elő? Egymás számtalan új területe várt még felfedezésre.

Vaszi imádta a kis sziget vadon burjánzó világát. Végigvezetett a kavargó víz fölé tornyosuló, csipkézett sziklákon. Mindenhová magával hozta a fényképezőgépét. Én pedig a polaroid felvevőmet. Instrukciói alapján különböző fényviszonyok között, hol ilyen, hol olyan környezetben pózoltam a fényképezőgépe előtt. Hangulatától függően egyszer el volt ragadtatva, máskor nyersen bánt velem.

Minden reggel kocogott. Szemlátomást szüksége volt a futás okozta állandó fájdalomra ahhoz, hogy a nap hátralévő részében jól érezze magát. Olykor vele tartottam, s olyankor megbeszéltük mindazt, amit éppen akkor érdekesnek találtunk. Addig futottam, amíg bírtam, aztán gyors gyaloglásra váltottam, miközben Vaszi nagy köröket leírva futott körülöttem, hogy folytathassuk a beszélgetést. Egy ideig arra gondoltam, talán valami titkos olimpiára készül. De nem, valóban szüksége volt egyfajta szigorú, elemi életrendre ahhoz, hogy aztán átadhassa magát érzései vakmerő szárnyalásának.

Gyalogolt, futott és beszélt a sziget búza- és árpaföldjei, virágos rétjei között. Egy reggel még esőben sárban is elment kocogni.

Egyre bizonyosabbnak érezte, hogy a The Doctor's Wife jó filmalapanyag. Szerettem hallgatni, ahogyan hangosan mérlegeli a vizuális megjelenítési módokat, amelyeket alkalmazni kíván. Egyetlen villanással többdimenziós képeket volt képes láttatni. És sohasem felejtett el egyetlen arcot sem. Szinte semmi sem kerülte el a figyelmét abból, ami körülötte zajlott. Az emberek érzelmi mélységeit és finom vonásait ellenben csak akkor érzékelte, ha maga is azonosulni tudott velük. Vagy erről volt szó, vagy arról, hogy egyszerűen képtelennek bizonyult több érzelmi táplálékot halmozni a tányérjára mellé, ami már eleve ott volt.

Aztán visszatértünk Párizsba, a kis cellánkba. Megszervezte, hogy még néhány filmjét megnézhessem. Megpróbálta lefordítani a francia nyelv árnyalatait, vagy röviden beavatott az orosz nyelv finom mozzanataiba, én azonban egyre jobban elkedvetlenedtem, mivel azt láttam, hogy művészi motívumainak jó része bonyolult, intellektuális szimbolizmussal áll kapcsolatban. Filmjeit ő maga írta és rendezte, és a szovjet megszorítások következtében többségük mély spirituális mondanivalót hordozott. Ugyanakkor képtelen voltam kibogozni a különbséget a között, amit ő spirituálisnak, és amit vallással kapcsolatosnak tekintett. Nem volt világos előttem az sem, hogy ő maga lát-e lényeges különbséget.

Miközben Vaszi egyik filmjét vetítette nekem a másik után, egyre inkább elámultam romantikus látásmódjának tisztaságán. A kapcsolatok, amelyeket a vásznon megjelenített, meséskönyvbe illőek voltak, ugyanakkor a régi klasszikusokra emlékeztettek. A hősnők gyermeki játékossággal és szomorkás türelemmel fogadták el az áldatlan körülmények közepette rájuk mért sorsot. A férfi szereplők az események sodrában hányódtak, miközben merészen megpróbálták személyiségük alapján formálni saját életüket. Vaszi mintha allergiás lett volna a boldog befejezésekre – mintha az élet művészi megjelenítésével a sors kegyetlenségére akarta volna figyelmeztetni a nézőt.

Nem vettem tüzetes elemzés alá a nekem bemutatott műveket, de két dolgot világosan láttam. Az egyik az volt, hogy Vaszira nagy hatást gyakoroltak a klasszikus tragédiák, a másik, hogy mintha késztetést érzett volna annak a meggyőződésének a kifejezésére, hogy az élet végső soron romantikusan tragikus, a könnyes mosoly vonzó a nézők számára, s éppen emiatt a vonzódás miatt egy adott probléma pozitív megoldása nemcsak nem inspiráló, hanem egyenesen elérhetetlen. Azon tűnődtem, vajon Vaszi „orosz” lelke, amely olyan tisztán megmutatkozott műveiben, átkerül-e az életébe. Aggasztott ez a gondolat, de félresöpörtem, mert annyi közös öröm várt még ránk.


Húsvétkor Párizs szikrázó napsütésre ébredt, nekem pedig ez az orosz húsvét kezdetét jelentette. Vaszi elvitt egy orosz ortodox templomba, ahol tiszteletteljesen elvegyültünk a több száz jelenlévő között, akik gyertyákat gyújtottak, és halkan imádkoztak Mária és Jézus oltára előtt.

Az imádkozó oroszok tömegében állva, észrevettem, hogy sokan rám pillantanak, aztán Vaszira. Vajon mi járhat a fejükben? Volt, aki bólintott Vaszi felé, mások mosolyogtak, megint mások üres tekintettel néztek.

Vaszi olykor lehajolt, és a fülembe súgta, hogy ez és ez ismert cigányénekes, vagy az a másik ott a Párizsban élő, emigráns orosz írók vezéralakja. Jelen volt néhány idős nő, az anyja barátnői és kollégák, akikkel közösen írt forgatókönyveket, amelyek azonban – nem meglepő módon – sosem kerültek vászonra. Úgy tűnt, Párizs orosz közössége hiánytalanul megjelent a húsvéti istentiszteleten, amely őszintén szólva nem is istentisztelet, inkább valami vallási szertartás benyomását keltette.

Szünet nélkül énekelt egy fiúkórus, amelyet orgona kísért. Senki nem ült. Nem is voltak padsorok. Álltunk, sodródtunk a forgatagban, megálltunk, újra sodródtunk; valamennyiünk kezében gyertya volt, és az óriási oltárt néztük, amelyet csöpögő viaszú gyertyák imbolygó lángja világított meg. Jele sem volt szervezettségnek vagy eltervezett programnak. A résztvevők a maguk belátása szerint imádkoztak és nyilvánították ki hódolatukat.

Elbűvölten figyeltem a szervezetlen, mégis békésen tolongó sokaságot. Eszembe jutott Vaszi kijelentése arról, hogy az orosz embereknek rendre van szükségük, különben eluralkodik a káosz. A templomban vajon érvényét veszti ez? Vajon ez az egyetlen hely számukra, ahol mindannyian elismerik Isten mindenek fölötti tekintélyét?

A szertartás folytatódott. Vaszi megfogta a kezem. Gyengéden fogta, puhán ujjaimba fűzte az ujjait. A kórus és az orgonamuzsika crescendóhoz ért. Felnéztem Vaszira. Behunyta a szemét, mintha valami nagy fogadalmat tenne magában. E fogadalomnak valamiképpen én is része voltam annak jelenlétében, amit ő Istennek nevezett. Sokáig tartotta behunyva a szemét. Amikor kinyitotta, a fülemhez hajolt, és azt súgta:

– Még sosem hoztam kedvesemet templomba.Egy idő után Vaszi kivezetett a tömegből. Az arca ragyogott, mosolyogva beszélgetett

oroszul azokkal, akik tiszteletüket tették előtte a templom lépcsőjén. A világ legtermészetesebb módján bemutatott mindenkinek, mintha együttélésünk közismert tény volna. Zsebre tett kézzel állt, élvezte a rá irányuló figyelmet, majd így szólt:

– Most orosz ételt eszünk közeli étteremben.Amikor beléptünk a kis étterembe, szenvedélyes orosz beszéd ütötte meg a fülemet…

nem másról volt szó, mint pirozskiról, kaviárról és vodkáról. Savanyúság illata terjengett a levegőben. A pincérek franciául és oroszul kiáltoztak az asztalok között, amelyek körül felnőttek és nevetgélő gyermekek ültek.

Vaszi két személyre kért asztalt. A pincér oroszul kiáltott valamit, ami nyilvánvalóan azt jelentette: „Nem látja, hogy nincs szabad asztal?” Aztán felismert engem, és izgatottan vezetett bennünket egy éppen megüresedő asztalhoz, miközben Vaszi páváskodva kihúzta magát.

Helyet foglaltunk. Vaszi szemügyre vette az asztalt. Elégedett volt, majd megrendelte az étlapon szereplő ételek felét. Azonnal kaptunk jeges vodkát, miközben kijött hozzánk a főszakács, hogy kifejezze nekem a tiszteletét. Három pincér étlapokkal jelent meg, hogy látnám el azokat aláírásommal, amit boldogan meg is tettem, s közben megkérdeztem Vaszit, hogy hogyan kell bizonyos szavakat oroszul leírni. Amikor ránéztem, az volt az érzésem, hogy kissé kényszeredett mosoly ül az arcán. Némán ült, amíg a lázas izgalom alább nem hagyott, és végre megkaptuk az ételeinket.

– Tetszik neked orosz húsvét? – kérdezte végül, miközben a szokásos módon a szájába tömte a falatokat, ami mintha mindig enyhítette volna a bánatát.

– Tetszik, Mézesmackóm – feleltem. – Nagyon szép volt. Csodálatos volt, ahogyan a templomban nyilvánvalóan mindenki tudta, mit kell tennie, és hogy miként tartsa tiszteletben a másikat.

– Ez valódi demokrácia – mondta nyomatékkal, hogy pontosan értsem, miről beszél.– Sok emigráns volt a templomban? Az a sok ember és író, mind emigráns vagy a

hazáját elhagyó vagy micsoda?– Barátok, és azzal telik életük, hogy megbeszélnek mindent. Nincs orosz, aki el akarná

hagyni hazáját. Van, hogy kényszerítik őket erre.A vodkámat kortyolgattam, Vaszi viszont egy hajtásra kiitta a magáét.


– Na, és te? Egy nap elhagyod a hazádat?– Én? Soha! – mondta átszellemülten. – Ostobaság volna, ha engem hazám elhagyására

kényszerítenének. Nem hiszem, hogy megtörténne. Mindent megteszek, hogy maradjak így. Nyugaton fogok dolgozni, és bebizonyítom, hogy szovjetet elismerik világon mindenhol. Meglátod.

– Igen, Mézesmackó – válaszoltam, és elfacsarodott a szívem a gondolatra, hogy Vaszi milyen megvalósíthatatlan feladatra vállalkozik. Tudja-e vajon, milyen könyörtelen és versengést követelő a filmgyártás Nyugaton, Európában és Amerikában is? Vajon megvan-e benne a kellő könyörtelenség és versenyszellem?

Ahhoz kétség sem fért, hogy ragyogó filmrendező. Csakhogy nagyon sok ragyogó nyugati filmrendező sem tud munkát találni, hát még akkor egy ismeretlen orosz. Csodáltam rendíthetetlen bátorságát, és tisztában voltam végtelen ambíciójával.

Úgy hiszem, azon a húsvéti napon érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy elfogadom az ötletet, amely szerint együtt élünk és dolgozunk majd Kaliforniában. Csábított a kihívás, hogy segítsek egy orosz férfinek, akiről tudtam, hogy nagyszerű művész, és akivel élvezet volt tanulni és szerelmeskedni. Mint életemben olyan sok minden, ez is kalandnak indult, sőt többnek annál, hiszen előttünk állt még korábbi életeink felderítése.

Nem sokkal bőséges ebédünk elfogyasztása után azt mondtam tehát:– Idefigyelj, Mézesmackó. Pár nap múlva visszautazom Kaliforniába. Mi volna, ha te is

odajönnél, és velem élnél Malibun egy ideig? Elérhetnénk valamit a The Doctor's Wife-val, és együtt dolgozhatnánk.

Kihúzta magát.– Javaslod, hogy házadban éljek Malibun?– Miért ne? – mondtam. – Kiderül, jól érzed-e ott magad. Szereted az óceánt?Napbarnított arcán széles mosoly terült szét.– Nyif-Nyif – mondta –, te vagy napsugaram. Megőrültél. Én is őrült vagyok. A világ

is. Visszajöttem Párizsba élni és munkát találni. Most visszamegyek Államokba munkát találni. Megvalósítom álmomat, Isten akaratából és segítségeddel. Meglátod.

Vasziról tudni lehetett, hogy mindent pontosan úgy mond el, ahogyan cselekszik, beleértve az ambícióit és mindent. Azon törtem a fejem, vajon mi a különbség az elszánt ambíció és a sokat dicsőített, mélyen átélt álmodozás között. Vajon nem olyan látomások és vágyak hajtanak és ösztönöznek valamennyiünket, amelyek a legjobb utakat kínálják tulajdon önkifejezésünk számára? Ha Vaszi felhasznál ehhez engem, akkor mi van? Vajon nem használjuk-e mindannyian az életünkben résztvevő embereket arra, hogy a barátságokon át önnön személyes fejlődésünket biztosítsuk?

Vaszi idővel nagyon lerészegedett, sokkal jobban berúgott, mint az első, együtt töltött esténken. Betámogattam a Mercedes első ülésére, aztán nagy üggyel-bajjal sikerült Párizs zegzugos utcáin hazatalálnom kis cellánkhoz. A húsvéti nyuszik ébren vártak ránk, én pedig félálomban azon tűnődtem, hogy minket, kettőnket vajon a szellem és a lélek dimenziói tartanak-e össze minden szembeötlő különbségünk ellenére.

Vaszi arra ébredt, hogy valami nincs rendjén a májával, hasogató fejfájása van, szúr a tüdeje, ennek ellenére határozottan kijelentette, hogy kocogni indul a parkba. Ha ilyen férfiakkal van tele az orosz hadsereg, akkor jobb lesz mielőbb dűlőre vinni a SALT II-tárgyalásokat.

Én is vele tartottam kocogni, és ő ezenközben részletesen elsorolta, milyen papírmunkára van szüksége az amerikai vízum elintézéséhez és párizsi ügyeinek lezárásához. Beszélnie kell az ügyvédjével, és azt akarta, hogy együtt látogassuk meg jugoszláv barátnőjét, Milankát, aki elkísérte malibui házamhoz megismerkedésünk másnapján.

– Ismer engem – közölte Vaszi mintegy figyelmeztetésképpen. – Tetszik majd neked. Otthagylak, amíg ügyeimet intézem.

Ésszerűnek hangzott. Rengeteg kérdést szerettem volna feltenni Milankának Vasziról.Vaszi lefutotta öt mérföldjét, amelyből három alatt én a park egyik padjánál izomnyújtó

gyakorlatokat végeztem. Az utolsó mérföld teljesítése után Vaszi megmarkolt, és együtt kocogtunk vissza a cellába. Nem tudtam rájönni, hogy májának, fejének, tüdejének problémái elmúltak-e, vagy az egészről szándékosan nem vett többé tudomást.


Befalt egy adag fokhagymás sajtot sós kekszet, aztán a fogtisztítóval pancsolt a fürdőszobában. Készítettem róla egy polaroid képet, amint a rózsaszín nyuszikat az orrához dörzsöli. Felöltöztünk, és olyan állapotban hagytuk a cellát magunk mögött, mintha Napóleon dúlt volna végig rajta.

Vaszi nyomában beléptem barátnője, Milanka tágas lakásába. Milanka szeme olyanformán csillant fel, hogy abból arra következtettem, Vaszi hozzám fűződő kapcsolata jó ideje a szláv közösség pletykatémája.

– Egyáltalán nem vagyok meglepve – mondta mély, dallamos hangján. – Ti ketten olyanok vagytok, mint a robbanóelegy. Sok tűz, sok baj. Kedves vagy vele? – kérdezte Vaszit számon kérő hangon, jelezve, hogy szemtanúja volt már a barátja viselkedésének más kapcsolatokban.

Vaszi végignyúlt a díványon, arcát elárasztotta a napfény.– Milanka – jelentette be komoly hangon –, végre megtaláltam életem asszonyát. Nem

tudok semmi másról. Magamhoz fogok térni.– És te – kérdezte Milanka, nem vesztegetve az időt holmi ismerkedő fecsegésre vagy

teázásra; azonnal a lényegre a tért. – Szereted ezt az embert annak ellenére, hogy tudod, milyen?

Te jó ég, gondoltam. Vaszi tarka élete kétségkívül senki előtt nem titok.– Olyan rossz ő, Milanka? – kérdeztem.– Orosz – válaszolta.Tessék, már megint. Nem arról volt szó, hogy a múltja úgy kíséri Vaszit, mint egy

századrangú film, hanem arról, hogy orosz. Mire akarják ezek az emberek felhívni a figyelmemet?

– Voltál már kapcsolatban orosz férfival korábban? – kérdezte Milanka csípőre tett kézzel. – Voltál már szerelmi kapcsolatban orosz férfival?

– Nem – feleltem kötelességtudóan, mintha Milankanak minden joga meglett volna arra, hogy tudja ezt.

De rövid ideig együtt éltem egy jugoszlávval, egy honfitársaddal. Szép időszak volt, de az a férfi túlságosan durva volt az ágyban.

Milanka hátravetett fejjel hahotázott.– Nagyon jó – szólt Vaszihoz. – Nagyon neked való. Semmi mellébeszélés. Ő nem lesz

a rabszolgád. Ez lesz a le problémád – mondta hozzám fordulva. – Az összes szerelme a rabszolgája lett. Ragaszkodik hozzá. Majd meglátod.

Leültem Vaszi mellé. – Igaz ez? – kérdeztem, ahogyan Alice kíváncsiskodott Csodaországban.– Pontos – válaszolta Vaszi habozás nélkül. – Szeretem rabszolgákat. Nők rabszolgák,

mert rabszolgák akarnak lenni. Te egyenlő vagy velem. Nem leszel rabszolga.– Te pedig – közölte Milanka Vaszival – most nagy bajba jutsz… nagy, nagy bajba…

Úgy örülök! Kértek kávét?Bólintottam. Vaszi is bólintott. Kétéves forma kisfiú tipegett be a nappaliba. Egyenesen

hozzám jött, és felnézett az arcomra. Minden szégyenlősség vagy vonakodás nélkül felmászott az ölembe, felállt, és a vállamra hajtotta a fejét. Milanka csodálkozva bámulta.

– A fiam – közölte döbbenten. – A legkisebb fiam. Nem szereti az idegeneket. Egyáltalán nem barátkozós. Nem is értem, mit művel most. – Megállt egy pillanatra, és szemügyre vette a saját gyermekét.

– Dimitrij – szólt a kisfiúhoz halkan –, mit csinálsz?Éreztem, hogy Dimitrij felemeli a fejét, és az anyjára néz. Az anyja mosolygott. Aztán a

kisfiú visszahajtotta a fejét a vállamra, és átölelte a nyakamat.– Nem értem – mondta Milanka.Vaszi a gyerek viselkedésének hatására felült a díványon.– Világos – jelentette ki. – Dimitrij egy korábbi életből ismeri Sheerlít. Ilyen egyszerű.Milankára pillantottam.– Igaz – mondta ő. – Csak ez lehet a magyarázat. Mély emlékezetből beszél hozzád.Gyengéden felemeltem Dimitrij fejét a vállamról, és magam felé fordítottam az arcát,

mélyen belenéztem tágra nyílt szemébe. Kékeszöld volt a szeme, bizakodó és okos. A kisfiú pislogás nélkül nézett vissza rám, ahogyan a kicsik szokták fürkészni kíváncsiságuk tárgyát. Aztán elmosolyodott, mintha olyasmit értene meg, amit én nem. Nekem azonban az volt az érzésem, hogy ezeréves, apró emberi teremtmény szemébe nézek, aki minden


elmúló perccel egyre inkább elfelejti, honnan érkezett, és lassan éppolyan tudatlanná válik, mint amilyen én vagyok.

Végül pislogott egyet, szemhéja eltakarta a mindentudás pillanatát, hogy megbirkózzon a jelen világával.

Visszafektette fejét a vállamra, és nem volt hajlandó elmozdulni onnan.Milanka tátott szájjal leült. Vaszi csak mosolygott.– Tisztelnünk kell a fiatalokat – jelentette ki. – Többre emlékeznek, mint mi. Minket

megrontott az életkorunk. Ők tiszta igazság.Milanka úgy nézett Vaszira, mintha most látná először. Vaszi felállt.– Ezért életem asszonya, Sheerlí – mondta. – Felismer engem. Arca és lelke miatt

jöttem Nyugatra. Egész életemben őt kerestem. Most megtaláltam, és meglátjuk.Milanka felállt. Nyilvánvaló volt, hogy még soha nem hallotta Vaszit így beszélni.

Magam sem hallottam még egyetlen kedvesemtől sem ilyen szavakat. Olyan dimenziókat érintett, amilyenekről én csupán elmélkedtem, de egy másik emberrel kapcsolatban szerelemben még nem tapasztaltam. Barátságban igen. De szerelemben egészen mostanáig soha.

A beszélgetésnek ez a fordulata behatárolta Milanka eltervezett kérdezősködését. Elveszítette értelmét mindaz, amit meg akart tudni tőlem. Inkább magáról kezdett beszélni.

– Nekem három fiam van – mondta. – Mindegyiknek más az apja. Nem fogadom el a házasságot, csak a gyerekeket. Egyik fiam huszonegy éves. Majd megismered. Olyan, mint apa középső fiamnak, aki tizenegy éves, és Dimitrijnek, aki kettő. Férfi csak kellemetlenség a háznál. Sosem megyek férjhez, csak ha találok milliomost, hogy új vállalkozást kezdjek. Ismersz kedves milliomost?

Halálosan komolyan beszélt. Ha valaha is azt gondoltam, hogy a szokásostól eltérő az életem, akkor most rá kellett jönnöm, hogy Milankáéhoz képest egyenesen régimódi.

Vaszi elbúcsúzott, s közben rámosolygott az engem meg mindig átölelő Dimitrijre. Azt mondta, néhány óra múlva megjön, aztán pedig a La Coupole-ban vacsorázunk.

Milanka kávét főzött, a bejárónője pedig kivitte Dimitrijt, hogy felöltöztesse, és a babakocsijában sétálni vigye. Megnyugtattam a kisfiút, hogy még itt leszek, amikor visszaér, ezért semmi ok az aggodalomra. Úgy láttam, érzelmi szinten megértette, miről beszélek, ámbár egyáltalán nem tudott angolul, és készségesen követte a gömbölyded bejárónőt.

Milanka behozta a kávét, cigarettára gyújtott, és nekilátott, hogy elmesélje Vaszilij Oklopkov Medvegyjatnyikov élettörténetét. Megemlített néhány színésznőt, akik Vaszi kedvesei voltak, különösen egyikükről beszélt hosszasan, aki rendkívül tehetséges és híres, ám a szerelemben csak úgy tudta elengedni magát, ha tekintélyes mennyiségű alkoholt ivott. Milanka nem kerülgette a kását, amikor pletykált, igaz, máskor sem. Azonnal a lényegre tért. Elmondta, hogy Vaszi és ez a színésznő visításig fokozódó veszekedéseket folytattak, amitől mindketten kimerültek és boldogtalanok voltak, ő, Milanka pedig képtelen volt megérteni, mit művelnek egymással. A színésznő kétségkívül intelligens volt, és jó ítélőképességgel rendelkezett. Nem volt orosz, és Milanka szerint ugyanazokkal a problémákkal küszködött Vaszi „oroszsága” miatt, amelyeket hamarosan én is megismerek. Megkérdeztem, mire gondol pontosan.

– Nehéz magyarázni – felelte. – Oroszság lelkiállapot. Egy orosz más, mint akármelyik szláv.

– Ez az országban fennálló elnyomás miatt van, vagy mi miatt? – kérdeztem.– Nem, nem az, amire gondolsz. Oroszok mint egyes emberek szabadok, hogy az már

anarchia, ezért kell őket az államnak korlátozni. Őrültek, kegyetlenek, csodálatosak, szenvedélyesek, borzalmasak. Mit is mondjak? Meglátod. Nem vagy rabszolga. Túl fogod élni. Ezért nem értem, miért akar ő téged. Szereti tehetségedet. Ez világos. De tényleg szeret téged. Még sosem találkozott vele egyenrangú nővel. Érdekes lesz. Elmondta már, hogyan egyél?

Szóval nem én vagyok az egyetlen.– Igen – feleltem, és azon gondolkoztam, vajon milyen egyéb, mások előtt is ismert

viselkedési szokásokat tapasztalok még Vaszinál.– És dohányzás?– Nem helyesli.


– Persze, hogy nem. Megőrül, amikor fejébe vesz valamit. Folyton szid, mert törődik. Szerintem azért szid, mert szeret parancsolni. Találkoztál már anyjával?

Az anyjával? Hogyan találkozhattam volna az anyjával? Csupán fültanúja voltam annak, ahogyan Vaszi lelkesen kiabálva, jelentéktelen dolgokat tárgyalt meg vele telefonon egy nemzetközi hívás alkalmával.

– Nem – mondtam Milankának –, de ő Moszkvában van, nem?– De igen. Hamarosan találkozol vele. Vaszi ragaszkodni fog hozzá. Légy óvatos

anyjával. Magának akarja fiát. Fivérét megismerted?– Nem. Ő milyen ember?– Egyformák. Kiállhatatlanok nőkkel, de tehetséges emberek.A kávémat iszogattam, még több mindenre lettem volna kíváncsi, ugyanakkor nem

szerettem volna belesni Vaszi magánéletébe, ámbár kezdtem felfogni, hogy a magánéletet a szlávok nem kezelik éppenséggel tapintatosan. Ellenkezőleg, mindenki nagy vidáman tárgyalja mindenki más dolgait. A magánélethez csak a nyugati emberek ragaszkodnak rögeszmésen.

Csengettek.– Ez cigány énekes barátnőm – közölte Milanka.Játszani és énekelni fog nekünk. Szívéből énekel. Te most szíveddel érzel, kedvesem.

De ne felejts el érezni fejeddel is.Milanka fehér overalljában az ajtóhoz ment, majd bevezetett egy hollófekete hajú nőt,

aki azon nyomban a zongorához ült, mintha a zene jelentené a friss levegőt az áporodott, szennyezett világban. Mosolyogva bólintott felém üdvözlésképpen, és zongorázni kezdett, s olyan hangon énekelt, mintha a dal mélységes mélyről fakadna. Az volt az érzésem, hogy háromdimenziós filmet látok, s csak ki kell nyújtanom a kezem, hogy megérintsem az előadót. Dalának ritmusa és szenvedélyessége rögtön magával ragadott, még kávéscsészét tartó kezem is megállt a levegőben. Nem tudtam, miről szól a dal, de olyan drámai volt, olyan erőteljes, olyan felzaklató, az önkifejezés olyan közvetlensége áradt belőle, hogy egyszerűen le voltam nyűgözve.

A ritmus gyorsult, az érzelem egyre hevesebben áradt. Óvatosan letettem a csészémet, féltem, nehogy megcsörrenjen. A cigánynő elmosolyodott, látta, hogy sikerült magával ragadnia. Hangja rekedtes-bársonyos volt, és hatalmas lába dobolni kezdett a padlón, ahogyan felülkerekedett benne a szláv színpadiasság, és betöltötte Milanka nappaliját.

Felemelkedtem a díványról, és úgyszólván akaratlanul mozogni kezdtem a gyorsuló ritmus igézetében. Hol egyik, hol másik lábammal toppantottam a padlón, mint egy flamenco táncos. A zene kényszerítő ritmusára toppantgattam, aztán feltoluló érzelmeimmel összhangban önkéntelenül pörögni, hajladozni kezdtem. Úgy éreztem, magam is szláv vagyok, mint a zene. Emlékszem, egy alkalommal, harmincegy evvel ezelőtt, anyám arról beszélt, hogy az embert a származása nem akadályozza meg abban, hogy átélje egy másik kultúra érzelmeit. Anyám az érzelmeket tartotta a legfontosabbnak. Ha megérted az érzelmeket, azzá válhatsz, akivé csak akarsz. De hogyan lehetséges egy szenvedélyes orosz-szláv érzelmeinek a mélyére hatolni, ha egyszer az ember fehér, amerikai, protestáns környezetben nevelkedett?

Akkor újra felvillant a fejemben… olyasvalami, ami a Vaszihoz fűződő kapcsolatom során aztán még sokszor előkerült. Vajon mindketten Oroszországban éltünk meg együtt egy korábbi életet? Magam is orosz voltam valamikor, ezért éreztem őt olyan ismerősnek az első pillanattól kezdve? Toppantottam, és olyan szavakat kurjantottam, amelyeket nem értettem. Talán csak hangcsoportok voltak. Nem tudom. Talán a szavak nem többek ennél. Karjaim felemelkedtek, olyan mozdulatokat tettek, amelyek a legjobban kifejezték a zene által felébresztett érzelmeimet. Karba fontam a kezem, ahogyan a parasztok szokták, és olyan lépéseket találtam ki, amelyek megrezegtették egész testemet. Úgy éreztem, régebben sokszor jártam ezt a táncot. Az is lehet, hogy minden eljátszott szerepemet korábban valamiképpen megéltem már. A színjátszás talán csak korábbi énjeim felidézésének művészi formája.

Egész délután együtt énekeltünk, táncoltunk és kiáltoztunk, amíg Vaszi megérkezett. Amikor belépett, és meglátta ezt a több kultúrából összeálló, orosz kavalkádot, leült, és kis ideig csak nézett bennünket.

– Nyif-Nyif, ezt is eljátszod közös filmünkben – jelentette ki végül –, és Milanka is kap szerepet. Második házasságod mézesheteiben rátalálsz egy orosz közösségre Párizsban, és


bemutatjuk, hogy főszereplő, aki te leszel, hogyan éli meg múltjában eltemetett kultúrákat. Azt hiszem, a film címe lesz Tánc a sötétben, és Cole Porter dala lesz majd címdal.

Miközben Vaszi a filmtervét vázolta fel, úgy éreztem magam, mintha felvevőgépen át figyelne, meglehetősen tárgyilagosan. Mintha egy halom gyurma lettem volna, amelyet rendezői elképzelései szerint formáz. És ha a magam, érzéseken alapuló elképzelései ettől különböznek, akkor vajon szóljak-e róla, vagy fogadjam el az ő leírt rendezői utasításait, és színésznőként, szakmai eszközökkel reagáljak a rendezői el-képzelésekre? Röviden: jó szívvel rábízhatom-e magam, amikor tudom, hogy a rólam szerzett bizalmas tudás alapján manipulál? Úgy érzem-e majd, hogy a figurát, amelyet én játszom, olyan formába kényszeríti, amely az ő számára ismerős és otthonos, nem pedig a figura számára?

Búcsút vettünk cigány délutánunktól. Milanka barátságosan megböködte Vaszi mellkasát az ujjával, figyelmeztette, hogy vigyázzon a viselkedésével, és ne fitogtassa folyton az oroszságát.

Amikor visszaérkeztünk a cellába, hogy átöltözzünk a vacsorához, gyorsan rendet raktam, kidobtam a fonnyadt salátaleveleket, és a megkérgesedett fokhagymás sajtmaradványokat, amelyeknek szaga akkorra már egészen átjárta a szobát. Reméltem, hogy a szag eltűnik, mire visszaérkezünk a vacsoráról.

De nem tűnt el.Mielőtt lefeküdtünk volna aludni, Vaszi csomagolni kezdte a táskáit az amerikai

utazáshoz. Szása valaki másnak adja ki a lakást, és Vaszi dobozba rakott holmiját elraktározza valahol. A rózsaszín nyuszik a doboz tetejére kerültek Vaszinak azzal a megjegyzésével, hogy ők vigyáznak majd mindenre addig, amíg egy nap visszatér. Aztán az asztalhoz ment, amelyen hatalmas, orosz Biblia feküdt.

– Nyif-Nyif – szólt Vaszi –, szeretném neked adni ezt a Bibliát. Több száz éve családunké. Most szerelmemmel együtt tiéd. Szeretlek, és akarom, hogy mindig velünk legyen. Visszajön velünk Kaliforniába.

Megemeltem a Bibliát. Legalább tíz kilót nyomott. Kinyitottam. Amit láttam, rendkívüli volt. Az emberiség története volt benne megírva ősi, orosz betűkkel, orosz ortodox nézőpontból. Színes rajzok illusztrálták, vastag bőrkötését megviselte az idő. Kétségkívül múzeumba illő darab volt. Nagyon értékesnek tűnt, és Vaszi számára nyilvánvalóan minden egyéb tárgyánál értékesebb volt.

– Köszönöm, Mézesmackó – mondtam. – Nagyon vigyázok rá, de egyébként is mindig veled lesz.

Nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz majd a Biblia sorsa, ha a kettőnk kapcsolata holtvágányra fut.

Elindultunk Kaliforniába. Vaszi többször felhasználható amerikai vízumot szerzett magának, s tele volt ötletekkel és meglepetésekkel, amelyekkel majd hollywoodi barátait fogja szórakoztatni, miután megérkezik. Mialatt az óceán fölött repültünk, olyan játékokat játszottunk, amilyeneket csak újdonsült szerelmesek tudnak, hogy varázslatossá tegyék az együttlétet. Megnéztünk egy Dél-Amerikában játszódó, CIA-kémekről szól filmvígjátékot, és olyan hangosan nevettünk rajta, hogy a stewardessek ránk szóltak, mondván, zavarjuk a többi utas nyugalmát. Mindent megettünk, amit a turistaosztályon felszolgáltak, és mindent felségesnek találtunk, hiszen együtt voltunk. Aztán a felhők fölött álomba zuhantunk, és amikor Los Angelesben földet értünk, mindketten tisztában voltunk azzal, hogy új és szokatlan élet kezdődik számunkra.


TIZENEGYEDIK FEJEZET

Örültem, hogy Vaszi már ismerte malibui lakásomat. Már el is döntötte, melyik fürdőszobát fogja ő használni, hol lesz a fogtisztító berendezés helye, és az ágynak melyik felén alszik majd. Már azt is tudta, milyen élelmiszert vásárol a bioboltban, és kipróbálta a turmixgépet, hogy rendben működik-e. Lemezeit a hifitorony mellé, orosz könyveit az ággyal szemközti könyvszekrényre rakta. Kirámolta két fiókomat, hogy helyet csináljon az ingeinek és két pulóverének. Nadrágjait (hármat) és két dzsekijét betette egy üres szekrénybe, amely szent meggyőződése szerint rá várt. Két pár utcai cipőjét és egy pár, tizenhetedik századi ünneplőcipőjét gondosan a teniszütője mellé helyezte. Hajápoló tonikját, Jaragan kölnijét és villanyborotváját a mosdó szélén rendezte el. Forgatókönyveit és jegyzettömbjeit az ágy mellé tette, útlevelét pedig egy fiókba, amelyen nem látszott, hogy fiók. Jót mulattam ezen az ügyeskedésen, hiszen Párizsban Vaszi a repülőtér épületében felejtette az útlevelét. Én vettem észre, hogy nincs meg, és még idejében visszamentem érte. Most, jóllehet bármikor betörhetnek a házamba, Vaszi a legnagyobb biztonságban akarta tudni az értékes dokumentumot, amely a szabadságot jelentette számára. A vaskos orosz Bibliát bombayi fiókos szekrényem tetejére tette, szemben az ággyal, amelyben aludni fogunk. Miután ily módon elrendezte új életét, felhúzta futócipőjét, és elment kocogni. Körülnéztem a lakásomban ez után a szélsebes rendezői átalakítás után, és nevettem azon, hogy mibe cseppentem.

Az írás szüneteiben (akkoriban fejeztem be a Találd meg önmagad számos kéziratos változatának egyikét ) elkezdtem a próbákat egy új televíziós műsorhoz. Vaszi megbeszélésekre járt különféle producerekkel. Minden jel szerint elkezdtük új életünket, amelyben már kezdettől fogva tiszteletben tartottuk a másik fél programjait és szokásait.

Sosem osztottam még meg senkivel malibui lakásomat. Mindig is ez volt számomra az a hely, ahová gondolkodni és írni vonultam vissza. Most elevenné tette egy másik emberrel folytatott állandó kommunikáció. Szerettem ezt az érzést. Gyönyörűséget okozott.

Amikor nem írtam vagy nem volt próbám, hosszú kirándulásokat tettünk a Calabasas-hegységben, ahol rátaláltunk egy különlegesen meredek útszakaszra, amely kellő fájdalmat okozott Vaszi testének ahhoz, hogy jótékonynak minősítse. Erős volt, mint egy bika, és megvolt benne az ehhez illő állóképesség. Még sosem akadt dolgom olyan férfival, akinek ugyanakkora lett volna a fizikai állóképessége, mint nekem, ráadásul én is szerettem ezt naponta próbára tenni. Élveztük, hogy saját állóképességünket a másikéhoz mérjük. Vaszi éppolyan lelkes volt a kirándulások során, mint amikor evett, vagy híres-nevezetes fogtisztító berendezését használta. Séta közben tanácsokat adott, hogy miként tartsam magam, hogyan hajlítsam a lábamat, és természetesen, hogy miként lélegezzem. Ha előző este elszívtam egy cigarettát, szidott, és ha úgy érezte, lassú vagyok, a dohányzást okolta. Ha csak két órát aludtam, és emiatt kimerített a felkapaszkodás a lejtőkön, a néhány nappal korábban elszívott cigarettát emlegette. A Vaszival folytatott közös kirándulások nem csupán nagyszerű élményt jelentettek, de egyenesen sporteseményeknek számítottak, amelyeket az ember a saját javára küzd végig. Ugyanakkor jó formában tartottak, és kinyitották a szememet a környező természetre. Amikor egyedül kirándultam, gondolatok, ötletek, különféle problémák megoldási módjai kergették egymást a fejemben. Vaszi társaságában viszont felfigyeltem minden vadvirágra és élénkzöld bokorra. Olykor megállt, mélyeket lélegzett a friss hegyi levegőből, és képes volt megkülönböztetni és felismerni a legkülönfélébb illatokat. Az állat- és növényvilág szakértője volt; egy-egy növény láttán felkiáltott, régi ismerősként üdvözölte. Eukaliptuszleveleket dörzsölt össze az ujjai között, majd az orromhoz tartotta, mintha repülősó volna, s figyelte az arcomon a hatást.

Ha úgy döntött, nem vagyok eléggé elragadtatva, gyorsan elhúzta a kezét, mintha értékes lehetőséget szalasztottam volna el, márpedig az effajta lehetőségek nem tartanak sokáig.

– Természet Isten birodalma – jelentette ki. – Emberiség nem érti finom misztériumát.Gyaloglás közben filmekről és zenéről beszélgettünk, vagy egy-egy zeneszerzőről vagy

művészről, akit az anyja ismer. Vaszit szemlátomást mélyen foglalkoztatta az ember és a természet viszonya. Szerinte az, hogy valaki mennyire képes felismerni a természet törvényeit, egyenes arányban áll azzal, hogy mennyire érti meg az életet. Nagy fontosságot


tulajdonított az ételtársításnak és a gyógynövényeknek, de nagyra tartotta a gerincoszlop mentén elhelyezkedő, a kozmikus harmóniával összefüggő hét csakrát, energiaközpontot is. Nem sokkal közös életünk elindulása után Malibuba hívtam jógamesteremet, hogy órákat adjon nekünk.

Vaszi azonnal belevetette magát, egyetlen dolog kivételével. A hátha jóga kezdetben természetesen fájdalmas, ám kíméletes önfegyelemmel kell beletanulni, nem pedig teljes erőbedobással. Vaszi úgy állt a tükör előtt, mintha valami indiai kínzókamrába készülne, arckifejezése olyan elszánt kétségbeesést tükrözött, hogy elnevettem magam, és a pozitúra közepén elveszítettem az egyensúlyomat. Egyáltalán nem találta viccesnek, hogy kinevetem. Szerinte nem vagyok képes megérteni az ő fájdalomszükségletét, amitől csak még jobban nevettem. Hasra feküdt a tükör előtt, kobraállásba hajlította a felsőtestét, hogy csaknem eltört a gerince. Persze abba kellett hagynom a nevetést, és segítenem kellett neki, hogyan hajlítsa lassan, óvatosan. Akkor még elszántabban be akarta bizonyítani, hogy neki volt igaza, az erő a legmegfelelőbb megközelítés. Ebben vajon oroszsága mutatkozott meg, vagy egyszerűen csak önmaga? Bele se mertem gondolni, milyen következményekkel jár a világra nézve, ha egy egész nép érzi szükségesnek a szenvedést.

A jógamesterem, Bikram irányításával zajló foglalkozások nem voltak ennyire tébolyultak, mert a mester nem engedte az effajta elszánt önkínzást.

– Nincs rá szükség, Vaszi – mondogatta. – A jóga okozhat ugyan fájdalmat, de csak azért, mert gyengéden, az energiájának megfelelően rendezed újra a testet. A tested pedig válaszol az arckifejezésedre. Lazítsd el az arcod. Az határozza meg, hogy miként közelítesz a testedhez.

Vaszi hallgatott rá, hiszen Bikram szakértő volt, de láttam rajta, hogy keresi a módot gyötrelmei gyógyításának elkerülésére, és hamarosan meg is találta. A jógázás utáni beszélgetések során kiderült, hogy Bikram kedveli a Rolls-Royce-okat. Vaszi nemsokára nem is a relaxálásra figyelt, hanem az autókra. Én folytattam a jógát, Vaszi viszont áttért az autókra.

Ez alatt az idő alatt jól haladtak a televíziós műsorom próbái, Vaszi pedig mindig eljött értem az irodába, ahol a műsort szervező producerekkel folytattam megbeszéléseket. Lassan megértettem egy parancsoló személyiség láthatatlan hatalmát – még olyan emberek esetében is, akik mit sem tudtak arról, hogy az illető személy valaki vagy sem.

Barátaimnak nem sokat beszéltem új orosz szerelmemről, de gondolom, egyébként is hamar elterjedt a hír. Egyesek magatartását valószínűleg meghatározta a tény, hogy valóságos oroszról volt szó, mindenesetre valahányszor Vaszi belépett egy szobába, a beszélgetés akadozni kezdett, mert mindenki megérezte, hogy „valaki” van jelen. Nehéz megmagyarázni, hogyan is történt ez pontosan. Nem azért lassult le az összpontosítás vagy a beszélgetés folyama, mert a résztvevők nem akarták, hogy Vaszi hallja. Inkább az történt, hogy az ő parancsoló energiáját nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Olyan erőteljesen irányította magára a figyelmet, hogy minden erőlködés nélkül elérte célját. A spiritiszták ezt az aurának tulajdonítják. Vaszi aurájából nem hallható nyelven ez áradt: „Figyeljetek rám”. Kétségkívül már testi megjelenése is elég szembeötlő volt e hatás kiváltásához, ám a figyelmet az után is mindig magára vonta, miután munkatársaim hozzászoktak a megjelenéséhez – társasági alkalmakkor legalábbis mindig ez történt.

Vaszi belülről fakadó szükséglete arra, hogy a figyelem középpontjában álljon, nem csupán azért volt fontos rendezői munkájában, mert egy filmforgatás során a rendező a kormányos, hanem azért is, mert ő, személy szerint imádta az individualizmust, és ragaszkodott ahhoz, hogy az alkotói folyamat során tiszteletben tartsák őt. Olyan erős volt benne az egyén „jelenlétének” tisztelete, hogy számomra ez olykor felháborítóan „orosznak” tűnt.

Egy este, amikor Hollywood központjában, egy nagy tornateremben próbáltam a műsorom számait, Vaszi beugrott, hogy megnézzen. Tudtam, hogy jön, mi több, én hívtam, noha tisztában volt azzal, hogy bármikor megjelenhet, amikor csak kedve tartja.

A próba végeztével a táncosok kifelé szállingóztak, én pedig odamentem Vaszihoz, üdvözöltem, és megkérdeztem, hogy tetszett neki, amit látott. Elismerően bólintott, de nem bocsátkozott részletekbe. Nem törődtem a nem túl lelkes reakcióval; fáradt voltam, és éhes.

A vacsoránál azonban Vaszi mogorva volt.– Nem figyelsz eléggé, amikor próbán meglátogatlak – mondta.– Tessék? – kérdeztem értetlenül.– Amikor belépek, te folytatod táncodat. Egyáltalán nem veszel észre.


Egek ura, gondoltam. Itt valami baj lesz. Amerikában nem szokás bármivel megzavarni azt, aki dolgozik. Ám lehet, hogy Oroszországban nagy felhajtást kell csapni, ha művészkolléga lép egy terembe.

– Komolyan beszélsz? – kérdeztem.– Persze – válaszolta. – Nem vagyok jelentéktelen. Te folytatod munkádat. Nem törődsz

azzal, ott vagyok-e.– Dehogy, Mézesmackó – mondtam. – Dehogynem törődöm azzal, hogy ott vagy.

Szeretem, ha ott vagy. Szeretem, hogy érdekel téged a munkám. Azt szeretném, ha a véleményeddel is segítenél, hacsak nem azt javasolod, hogy koreografáljuk újra az egészet. De hát én hivatásos táncos vagyok, és itt, Amerikában nem szakítjuk félbe az összes többi táncos munkáját, hogy üdvözöljünk egy barátot.

Nem mosolygott. Nem fogadta el az álláspontomat. A vacsora hátralévő részében hallgattunk, mivel – azt hiszem – mindketten megéreztük, hogy ebből csak heves vita robbanhat ki.

Aztán, néhány héttel később elkezdődött a műsorom négy napig tartó, maratoni felvétele. Egy önálló műsor felvétele nem ajánlott azok számára, akik korlátozott állóképességgel rendelkeznek. Kegyetlen és gyötrelmes folyamat, mivel az effajta felvétel csillagászati összegekbe kerül. Az idő pénz. Ilyen egyszerű.

Az egyik dalon belül el kellett mondanom egy körülbelül kilencperces monológot. A tévérendezők nem bánnak olyan finoman az előadókkal, mint a filmrendezők. Erre egyszerűen nincs idő. Otthon, Vaszi jelenlétében is gyakoroltam ezt a monológbetétes dalt, s ő szerette volna elolvasni a szöveget. Odaadtam neki.

– Ez szappanopera – állapította meg.– Tudod, a tévének készül – válaszoltam. – Szerintem hatásos lesz.– Lehet – mondta –, azért nekem vannak ötleteim.Rendben, mondtam magamban, jó alkalom lesz kicsiben megtapasztalni, mi vár rám, ha

közös munkába kezdünk.– Nagyon jó – szóltam lelkesen. – Csináljuk. Nagy kedvem van hozzá.Leültünk, és Vaszi nekilátott a színjátszás érzelmi követelményeinek taglalásához.

Aztán elkezdtük a munkát.Mind a prózai, mind a verses szöveg minden egyes sorához volt egy ötlete. Gyakran

megállított, és elmondta, mire gondol. Figyeltem rá, és örömmel hallgattam képzelete gazdag és bájos mondatait. Mesterségbeli fogásokat javasolt, és az érzelmi elemek hangsúlyozását. Mindegyik javaslata varázslatos volt, jóllehet mindegyik felidézett valamit abból, ahogyan filmjeiben a hősnői viselkedtek – ugyanazok a játékos, gyermeki vonások domináltak. De remekül illettek ahhoz, amit meg kellett valósítanom. Körülbelül egy óra hosszáig tartott a közös munka, amelynek minden percét élveztem, kiváltképp annak örültem, hogy Vaszi szemlátomást azonosult azzal a nővel, akiről énekeltem.

– Tudod, vannak bennem nőies vonások – jelentette ki. – Gyakran átérzem női érzékenységet. Régi életekből tudom, amikor nő voltam.

Egyáltalán nem találtam nevetségesnek. Nekem is eszembe jutott már, hogy réges-rég férfi lehettem, mivel sok ismerősöm szerint rámenős is vagyok, nemcsak nőies. Sokat olvastam a férfi- és női energiákról. A női az agy jobb féltekéjén lakozó jin energia. A titokzatossággal, elfogadással, intuícióval és művészettel kapcsolatos vonásokat uralja. Az agy bal féltekéje (a jang oldal) a magabiztosság, a logika, az aktivitás és a linearitás tulajdonságaiért felelős.

Vasziban és bennem nyilvánvalóan megvoltak mindkét félteke vonásai. Mindkettőnk személyiségében megvoltak a férfias és a nőies tulajdonságok. Robbanások akkor következtek be, amikor egyidejűleg ugyanazon a módon nyilvánultunk meg.

– Tudom, hogyan éreznek nők – folytatta Vaszi. – Ezért rendezem jól nőket.Már-már megkérdeztem, hogy ebben az esetben vajon miért nem terjeszti ki a nőkre

ugyanezt az érzékenységet a való életben, ám inkább megköszöntem a segítséget, és azt mondtam, hogy szerintem a tévéműsor rendezőjének is tetszeni fognak ezek az új fogások másnap, és hogy a segítségét természetesen magánügynek tekintjük, nehogy a tévérendező úgy érezze, behatoltunk a felségterületére. Vaszi szótlanul bólintott.

Másnap a színpad és a világítás a jelenetnek megfelelően volt előkészítve. Vaszi is jelen volt, hogy lássa, hogyan valósítom meg előző esti javaslatait. A tévérendező a „fülkében” ült, ahogyan a rendező szobáját hívjuk, és mikrofonon át adta az utasításait.


Elkezdődött a felvétel. Láttam Vaszit hátul, a félhomályban. Nagyra tartottam önuralmát, hogy nem érzi magáénak a színpadot, különösen azok után, hogy személyesen is kivette a részét a műsor előkészítéséből. Csakhogy ez az önuralom nem tartott sokáig.

A felvétel végén a félhomályból egyenesen a megvilágított színpadra jött, és mindenki füle hallatára megdicsérte a munkámat, s azt is szóvá tette, hol hibáztam.

A női mosdó felé indultam, és intettem Vaszinak, hogy kövessen. Négyszemközt köszönetet mondtam neki, de közöltem vele, hogy nem volna jó, ha a technikai személyzet, kiváltképp pedig a tényleges rendező előtt nyilvánvalóvá tenné részvételét a műsorban.

– Persze – mondta teljes egyetértéssel, hiszen ő maga sem venné jó néven, ha egy másik rendező ugyanezt tenné vele. Vaszi mindig elfogadott mindent, amivel ő is azonosulni tudott.

A felvételsorozat harmadik napja a születésnapomra esett. Néhány barátom tudott róla, ámbár én magam nem vertem nagydobra. Először is, mert bármiféle ünneplés megakasztaná a szoros menetrendet, másodszor és főleg, mert szégyenlős voltam, nem szerettem magamra irányítani a figyelmet.

Bella Abzug és férje, Martin a városban tartózkodott, nálam lakott. Színes és szórakoztató orosznak találták Vaszit, és már csak saját orosz őseik miatt is izgatottak lettek. Ahogy azonban teltek-múltak a napok, azt is észrevették, milyen alapvetően különbözünk egymástól mi ketten. Eljöttek a felvételre, és úgy intézték, hogy a szünetben tortát és pezsgőt toltak be guruló kocsin a színpadra. Befejeztem a dalt, amelyet éppen felvettünk. A segédrendező intett, hogy jöhet a „meglepetés”, és a stáb rázendített a Boldog szülinapot dalára. Rövid időre abbahagytuk a felvételt, de Vaszit nem láttam sehol. Megkérdeztem, nem látta-e valaki, mire Bella közölte velem, hogy az öltözőmben találkozott vele, ahol figyelmeztette, hogy siessen a színpadra a meglepetés miatt. Nem maradt idő a találgatásra, hamar véget vetettünk az ünneplésnek, és folytattuk a felvételt. Vaszinak még mindig se híre, se hamva. Úgy egy óra múlva befejeződött a harmadik napra eltervezett munka, s én kimerülten vánszorogtam be az öltözőmbe. Vaszi ott ült a Sears Roebuck-díványon, és a semmibe bámult.

– Hát itt vagy – törtem ki lelkesen, hogy mégsem tévedt el a CBS tekervényes folyosóin. – Hol voltál, amikor behozták a tortámat? Mindenki hiányolt, Mézesmackó.

Gondterhelt, fagyos arckifejezéssel nézett.– Te hol voltál? – kérdezte nyersen, ugyanakkor valami számomra megfejthetetlen

ingerültséggel.– Én hol voltam? Miről beszélsz? Részt vettem a felvételen, pár percre álltam le a torta

és a pezsgő miatt.– Értem kellett volna jönnöd – zsémbelt konokul. Ámbár volt valami az arcán, amiből

azt hittem, tréfál. Ugrat.– Komolyan beszélsz? – nevettem el magam. – Csodás tortát kaptam, és zavarba jöttem,

hogy ilyen felhajtást csapnak körülöttem, de ha senki sem csinált volna semmit, az rosszabb lett volna.

– Értem kellett volna jönnöd – ismételte Vaszi konokul.Jézusom, gondoltam. Nem tréfál. De mi a csodáról beszél?Jelmezemben, nyomomban a sminkessel és a fodrásszal (akik sosem maradtak el azok

mellől az előadók mellől, akik nem kotnyeleskedtek bele a dolgukba, mert túl sokáig tartott volna a hibákat helyrehozni) megkerültem a kisasztalt, flittereim súrolták az asztallapot, és átöleltem Vaszit, aki szemlátomást úgy érezte, hogy kihagyták valamiből.

– Mi a baj, Mézesmackó? – kérdeztem. – Olyan jó lett volna, ha ott vagy a rögtönzött ünneplésen. El se tudtam képzelni, hol vagy, és tényleg nem kérhettem meg a jelenlévőket, hogy jöjjenek érted. Tudtad, mi készül, nem? Bella szólt neked, ugye?

Arca még komorabbá vált.– Persze – felelte, s én egyre kevésbé értettem, miről van szó.– Hát akkor miért nem jöttél a színpadra, miért nem vettél részt az egészben? –

kérdeztem.Vaszi, mit sem törődve a bámuló személyzettel, hozzám fordult.– Arra vártam, hogy meghívj – jelentette ki.– Hogy meghívjalak? – értetlenkedtem. – Nincs szükséged az én meghívásomra,

Mézesmackó. Te is tudod.– Nem helyes – folytatta.


– Mi nem helyes? – kérdeztem, s kezdett elfogni a düh, ugyanakkor ostobának is éreztem magam, mert azt hittem, valamiről megfeledkeztem. Talán csak az a baj, hogy nem találja a megfelelő angol szavakat. A sminkes és a fodrász udvariasan elnézést kért, és kiment a folyosóra.

– Kérlek, Vaszi, mondd el, mi bánt.– Értened kellene.– Márpedig nem értem. – A hangomból türelmetlenség érződött. – Lóhalálában

dolgoztam, még arra a kis ünneplésre sem volt igazán idő. Ezt neked kell megértened.– Én annyit értek – felelte rendíthetetlen makacssággal –, hogy itt vártam öltöződben

meghívásodra, és te nem hívtál meg. Érzéketlen voltál, nem törődtél érzéseimmel. Egyáltalán nem.

Elállt a szavam. Vaszi halálosan komolyan beszélt. És folytatta:– Legalább valakit értem küldtél volna. De neked kellett volna jönnöd.Nagy erőfeszítéssel uralkodtam a haragomon. Mégis, mit hisz egy tévéműsor

felvételéről, hogy az netán szertartásos piknik?– Egy pillanat – szóltam. – Leveszem ezt a jelmezt, és a sminkes meg a fodrász rendbe

hoz, aztán hazamehetünk. Jó lesz így?Vaszi a dívány közepén ült, lábát mereven a padlóra szorította, nem mozdult. Nem

törődött azzal, hogy felbolygatott mindenkit… azokat az embereket, akik a maguk egyszerű módján megérezték, hogy nem úgy végzik a dolgukat, ahogyan ő elvárja tőlük. Behívtam a folyosóról a segítőimet. Ők a szokásos és rokonszenves szakértői mozdulatokkal megszabadítottak díszes parókámtól, és letörölték arcomról a sminket. Gyors szakmai tanácsokkal láttak el a másnapi forgatást illetően, majd távoztak.

Addigra Bella és Martin is megérkezett az öltözőmbe, hogy együtt távozzunk. Amint beléptek, érezték, hogy valami baj készülődik. Bennem időközben a zavart értetlenséget harag váltotta fel, és már nem tudtam uralkodni magamon.

Vaszi tapodtat sem tágított álláspontjától, mi több, még inkább beásta magát hadállásaiba. Ezt árulta el a lába és merev testtartása. Átvillantak a fejemen a próbatermi jelenetek, és a „köztiszteletnek örvendő orosz művész” képei. Azon tűnődtem, hogyan előzhettem volna meg a történteket, ám percről percre fokozódott a dühöm. Azt még lenyelem, hogy szemrehányást tesz nekem, amiért nem nyilvánítok iránta kellő tiszteletet, de mégiscsak sok ugyanezt megkövetelni egy olyan helyzetben, amikor az „idő pénz”. Hol az ördögben van a szakmai hozzáállása vagy akár a józan mérlegelés? Egyébként is, kinek van születésnapja? Bella barátságos és békítő hangon így szólt:

– Vaszi, miért nem jöttél be tortát enni és pezsgőt inni? Mondtuk neked, hogy az következik.

Vaszi olyan pillantást lövellt felé az öltöző túlsó végébe, amely egy egész orosz falut lángra lobbantott volna.

– Nem hívtak meg – jelentette ki.– Nem hívtak meg? – csodálkozott Bella. – De hiszen meg voltál híva. Mindannyian

tudtuk, mi lesz.– Nem baj – mondta Vaszi. – Maga Sheerlí nem jött értem. Itt ültem magamban

öltözőben… mint kívülálló. – Bella szemöldöke felfutott a homlokára. Vaszi folytatta. – Sheerlí érzéketlen és kegyetlen.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Talán azért, mert amikor nekiláttam a torta felvágásának, valóban megfordult a fejemben, hogy meg kellene keresnem Vaszit, csakhogy nem tehettem, hiszen az öltöző jókora távolságra van a színpadtól. Abban a pillanatban ez tűnt ésszerű döntésnek, hiszen tényleg arra gondoltam, hogy útközben valahogyan elkeveredett. Az azonban már több volt a soknál, hogy érzéketlenséggel vádol, amikor ilyen kimerült vagyok, és nem tudok eligazodni a követelményei között.

Mély lélegzetet vettem, hogy mondjak valamit, de Vaszi folytatta.– Egyáltalán nem érdekelték őt érzéseim – közölte Bellával, aki rá nem jellemző módon

tehetetlenül állt –, úgy viselkedett, mint nagy sztár.Talpra ugrottam, és a kis asztal fölé hajoltam. Megmarkoltam a lapját, és már csak

annyit éreztem, hogy felborítom, a rajta sorakozó, számtalan apró tárggyal együtt.Bella és Martin kihátrált az ajtón.


Vaszi arckifejezése nem változott. Nem mutatkozott rajta sem ijedtség, sem megdöbbenés, sem meglepetés… semmi. Ugyanabban a pózban ült, amin éppúgy meglepődtem, mint azon, amit én tettem.

– Elitista disznó vagy – kiáltottam.– Te pedig hőzöngsz – jelentette ki nyugodtan, mintha ő semmiről se tehetne.– Undorítóan vérlázító a viselkedésed. A legszívesebben felborítanám ezt az egész

épületet.– Látod? – mondta. – Nincs benned tisztelet.Hátat fordítottam neki, tenyeremmel az öltözőasztalra támaszkodtam, és lehajtott fejjel

így álltam kis ideig. Tudtam, hogy össze kell szednem minden energiámat, ami a forgatás után még maradt bennem. Nem akartam, hogy ingerült kiabálássá fajuljon a veszekedés, mert tudtam, hogy csak hat órám lesz alvásra a másnap reggel kezdődő, utolsó forgatási napig.

Összeszedegettem a kisasztalról szétszóródott tárgyakat. Bella és Martin visszajött, és segített összekészíteni a tánccipőimet, a harisnyanadrágokat és a trikókat. Vaszi ezenközben mindvégig megőrizte rezzenéstelen arckifejezését, aztán, amikor mindennel elkészültünk, kint az utcán beült a volán mögé. Némán hajtottunk Malibuig, az Abzug házaspár a saját kocsiján követett bennünket.

Miután hazaérkeztünk, jó éjszakát kívántam mindenkinek, és azonnal lefeküdtem. Megpróbáltan megfékezni és elmém egyik zugába zárni indulataimat, s így hamarosan el is tudtam aludni. A számomra valóban riasztó körülményeket leszámítva, szerencsére mindig is képes voltam kikapcsolni, amikor tudtam, hogy erre van szükségem. (Mindig bizton számíthattam bal agyféltekémre, a jangra, a dolgok férfi módon történő megközelítésére!)

Vaszi egy ideig még a konyhában maradt Bella és Martin társaságában, és őszintén beszélgettek a történtekről. Bella és Martin szerint Vaszi túlzó követeléseket támaszt velem szemben, és a kimerítő tévéfelvétellel magyarázták viselkedésemet. Vaszi viszont úgy érezte, hogy nem kívánatos személy, és „nem különleges” a számomra.

Másnap reggel egyikünk sem beszélt az előző estéről. Csak Bella vont félre, és azt mondta:

– Mi a véleményed a férfisovinizmusról meg az oroszos tulajdonságokról?– Nem tudom – válaszoltam. – Te orosz vagy. Mondd meg te. Én még csak most

ismerkedem a népeddel.Vaszi, Bella és Martin elkísértek a CBS-be, ahol elkezdődött a maratoni felvétel utolsó

napja. Vaszinak jókedve volt, és el volt ragadtatva az amerikai televízió fejlett berendezéseitől.

Az utolsó felvétel egy huszonkét perces táncszámot is tartalmazott, és senki sem volt meglepve, hogy a munkát másnap hajnali kettőkor fejeztük be. Közel sem járok az igazsághoz, ha megállapítom, hogy kimerültem. Nem ettem rendesen, már csak azért sem, mert nem volt rá idő. Az orvosok által vércukorszint zuhanásnak nevezett jelenség következtében gyakran elájultam. A nagy szám előadása közben tehát nem voltam éppen maratoni formában.

A nagy számot részletekben vettük fel, a hosszú szünetek alatt a technikusok díszletet és világítást cseréltek. Az egyik ilyen hosszú leállás alatt Vaszi mellett ültem, igyekeztem összegyűjteni energiáimat az éjszaka hátralévő részére. Bella és Martin – mondanom sem kell – rég elmentek.

– Olyan vagy, mint egy ló – jelentette ki Vaszi. – Jól idomított ló, amelyik sok versenyt futott, és gépiesen tud mozogni. Valóságos megtestesítője erőnek.

A hangjából áradó csodálat büszkévé tett. Képes voltam kielégítő módon megbirkózni mindennel, amíg végül befejeztük az utolsó részt is. Narancslevet ittam, és túrót ettem, ami elegendőnek bizonyult a felvétel napjaiban (a kiadós étkezés katasztrofális hatással lett volna táncteljesítményemre). Miután befejeztük a számot, lezuhantam a Vaszi melletti székre. A rendező és a technikai személyzet az utolsó simításokat végezte, amihez rám már nem volt szükség.

Vaszi megpaskolta a térdemet, és újra gratulált az állóképességemhez. Mélyeket lélegeztem. Szédültem. Ó, egek, gondoltam, csak nem terít le újra az alacsony vércukorszint, mert most már biztonságban vagyok? Ez bármikor, pillanatok alatt bekövetkezett.

Éreztem, hogy nem mozog a szám és a kezem, s ezekből az ismerős előjelekből sejthettem, mi következik. A vércukorszint-zuhanás nem komoly dolog, de megrémítheti


azokat, akik még nem láttak ilyesmit. Vaszi nem ismerte ezt a jelenséget. Ilyenkor elegendő volt egy kis narancslé – de azt gyorsan kellett megkapnom. Vaszi viszont, érthető módon, úgy állt a jelenséghez, mintha négyes fokozatú tűzriadó lett volna.

– Sheerlí meghal! Sheerlí meghal! – ordította rekedt hangon, teli tüdőből.Mindenki döbbenten nézett a torkaszakadtából kiabáló emberre, aki úgy tartott a

karjaiban, mintha a halál kapujához érkeztem volna.– Sheerlí, kicsi Sheerlí, ne halj meg! – kiabálta. Valaki odahozta a narancslevet. Azt se tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak. A stáb

zavartan folytatta a munkát, miközben a narancslevet kortyolgatva megpróbáltam megnyugtatni Vaszit.

Egy televíziós műsor felvételei után, ha visszatekintek rá, az egész élmény mindenestől egyetlen buborékként halványul el a múlt ködében. A kimerítő maratoni munka rendszerint elszigetel a valóságos élettől. Természetesen emberfeletti erőfeszítéseket igényel. Mindig tudatában vagyok ennek, miközben zajlik, ám az elszigeteltség érzése ugyanakkor azzal is jár, hogy az ezen időszakokban történő, egyéb események is buborékként merülnek el a múltban. Ez történt Vaszi-val kapcsolatban is. A születésnapomon bekövetkező dráma, a vércukorszint-zuhanás látványos színpadiasságával együtt hátrasodródott az emlékezetemben, amint a mindennapi élet színpadi eseményei kerültek előtérbe.

Vaszi utólag bocsánatot kért a születésnapi incidensért, azt fejtegette, hogy visszatekintve úgy gondolja, rosszul viselkedett. Én pedig bocsánatot kértem az asztalborogatásért. Elmondtam neki, mennyire megértem, hogy neki sem lehet könnyű elfogadni az én „sztár” mivoltommal járó követelményeket, mire magyarázkodni kezdett, mondván: a viselkedéséhez az is hozzájárult, hogy rendezőként semmiféle munkája nincs.

Ami az alacsony vércukorszintemet illeti, közölte velem, hogy szigorú diétába – pontosabban szólva böjtölésbe – kell kezdenem. Hallani sem akartam róla, ami újabb konfliktus forrásává vált. Vaszi kifejtette, hogy a böjt az ízületi gyulladástól kezdve a vércukorszint-süllyedésig mindenre jó. Én viszont – mexikói elszántsággal – kijelentettem, hogy abba belehalok.

A következő napokban minden egyes falatra megjegyzést tett, amelyet a számba vettem, olykor egész egyszerűen kiszedte az ételt a kezemből, és a szemétkosárba dobta, ha pedig étteremben voltunk, visszaküldte a konyhára. Néha nevettem, néha dühbe gurultam. Teljes sebességgel robogott a hullámvasút.

Vaszi egészségemmel kapcsolatos elszántsága részben miattam érzett, valóságos félelmeiből eredt, részben pedig abból, hogy törődött velem. A lényeget illetően gyakran igaza volt, ám viselkedését zsarnokinak éreztem, mintha az égvilágon mindenhez értene, én viszont folyamatosan hangot adtam erélyes tiltakozásomnak. Nem tudtunk olyat tenni, ami ezen a helyzeten könnyített volna.

Mindvégig úgy éreztem, hogy kívülállóként szemlélem saját személyiségemet, mintegy megfigyelem a kibontakozó eseményeket, amelyeket gazdagon tarkítottak a szenvedély hullámhegyei és völgyei, az érzelem túláradásai és a hihetetlen humor. Csak éppen egyenletes nyugalom nem volt benne. Kuszaság és elképedés igen… mégpedig mindkettőnk számára, ebben biztos vagyok. Talán azért jártuk mindketten rendületlenül ezt a melodrámai útvesztőt, mert ez az érzelmi kavargás, szakmánknál fogva, mindkettőnk számára éltető elemet jelentett. Természetesen férfiként és nőként próbáltunk meg egymás mellett létezni. Következésképpen bármi történt egymást keresztező útjaink során, termékenynek és hasznosnak bizonyult. Lehet, hogy életünk voltaképpen olyan forgatókönyv szerint zajlott, amelyet jóval megszületésünk előtt felvázoltunk önmagunk számára.

A Vaszival élt közös élet vezetett erre a gondolatra. Lehetséges, hogy valójában azért választottuk ezeket a körülményeket a magunk számára, hogy múltbéli közös életeink során megoldatlanul maradt értékeket és nézeteket próbáljunk feldolgozni. Karma, ok-okozatiság – bármi volt is, hatására bennem egyre inkább érlelődött a felismerés, hogy oka van mindennek, ami történik. Egyre jobban eleve elrendeltnek éreztem, hogy Vaszinak és nekem a sors akaratából együtt kell élnünk bizonyos ideig. Hogy megoldás-e ez valamire, az rajtunk múlott… azon, hogy milyen jól vagy rosszul kezeljük a problémáinkat. Vaszi is felismerte közös tapasztalataink értelmét. Egy részük durva volt, és lélegzetelállító, más részük mennyei boldogság. Egyik este, amikor már mindketten az ébrenlét és az álom között húzódó szürke zónába kerültünk, erős késztetésnek engedelmeskedve


felkönyököltem, és Vaszi arcába néztem. A szeméből előbuggyanó könnyek láttán egyáltalán nem voltam meglepve. Nem kellett megkérdeznem, mi a baj. Anélkül, hogy egyáltalán tudatosította volna, hogy sír, mindenféle önsajnálat nélkül így szólt:

– Azon gondolkoztam, milyen sokáig tartott, hogy újra megtaláljalak.Nem mondott többet. Ennyire egyszerű, ennyire magától értetődő volt az egész.– Szerinted hányszor éltünk már együtt? – kérdeztem halkan.Vaszi évezredeket magában foglaló sóhajtással azt mondta:– Nem tudom. Abban vagyok biztos, hogy többször én voltam nő és te férfi. Kétségem

sincs. Te nem érzed?– De igen – feleltem, és játékosan a lábához ütögettem a lábamat. – Abból érzem, hogy

ezúttal igazi macsó vagy, mintha most akarnád bepótolni a korábbi lemaradást.– Nem vagyok macsó. Orosz vagyok – válaszolta, és megcsiklandozott. Én viszont,

tudván tudva, hogy átlépem az illendőség határát, meghúztam a haját.Vaszi azon nyomban felült, és a mosolya árulkodott szándékairól.– És most – mondta színlelt komolysággal –, és most nagy-nagy bajba kerülsz.Azzal egyetlen további szó nélkül nekiállt könyörtelenül csiklandozni. Nevettem és

sikoltoztam, egyre csak nevettem és sikoltoztam. Végül agyongyötörtén lezuhantam az ágyról, és tűzszünetért esedeztem. Vaszi hatalmának teljes tudatában, komolyságot erőltetve arcára, beleegyezően bólintott, és kiengedett medvekarjai öleléséből. Visszabújtunk a takaró alá, egymásba gömbölyödtünk, és álomba szenderültünk.

Másnap Beverly Hillsen hajtottam végig, amikor egy áruház tágas kirakatában megpillantottam egy csaknem életnagyságú, bozontos játékmedvét. Rátapostam a fékre, a közelben leparkoltam, és bementem az áruházba. Elektromos berendezéseket árusítottak, de a tulajdonos nagyméretű játék állatokat gyűjtött. A barnamedve arca fehér volt, csészealj nagyságú Bambiszemeit hosszú szemillák árnyékolták, s a fülét bozont fedte. A látvány ellenállhatatlan kuncogásra ingerelt. Domborodó pocakja volt, két karját előrenyújtotta. Kedvem lett volna átölelni.

A medve mellett komikus oroszlán ücsörgött a padlón. Vaszi nagyon büszke volt arra, hogy ő oroszlán (mivel augusztusban született), tehát a dzsungel királya. Tudtam, hogy mindkét állatot meg kell vásárolnom. A medvét most azonnal odaajándékozom Vaszinak, az oroszlánt pedig majd a születésnapjára. A tulajdonos hajlandó volt eladni nekem a játék állatokat, amelyeket hatalmas műanyag zsákokba csomagoltunk.

Aznap este átadtam Vaszinak a medvét, amely természetesen az ifjabb Mézesmackó nevet kapta.

Ifjabb Mézesmackó annyi örömöt jelentett számunkra, hogy még legsúlyosabb katasztrófáink pillanatait is képes volt enyhíteni. Valahányszor mélypontra kerültünk egy-egy kibékíthetetlen ellentét miatt, vagy én, vagy Vaszi ifjabb Mézesmackót használta a tréfás bocsánatkérés közvetítőjéül. Nem lobogtattunk fehér zászlót, ehelyett a ház valamelyik pontján elhelyeztük ifjabb Mézesmackót egy komikus pózban – vagy a mosdókagylóba tettük a fejét, és törölközőt akasztottunk a lábára, vagy felültettük egy félig nyitott ajtó tetejére, ahol számításaink szerint a másikunk be fog lépni, és akkor ifjabb Mézesmackó az illető fejére pottyant, ellenállhatatlan nevetést váltva ki. Azért használtuk tréfás közvetítőnek, mert egyikünk sem volt hajlandó beismerni soha, hogy rosszul viselkedett. Az jutott eszembe, hogy az amerikaiaknak és az oroszoknak vajon nem kellene-e plüssállatokat magukkal vinni a SALT-tárgyalásokra.

A televíziós műsorom után nekiláttam egy élőműsor munkálatainak, mivel már ki volt tűzve az időpont Vegasban és Tahoe-ban. Vaszi közös munkánk tervezetét kezdte el kidolgozni. Talán minden művész érzi annak szükségességét, hogy saját tapasztalatai és kreatív érdekei miatt dolgozzon. Mi ketten így éreztük. Magamban arra jutottam, hogy egy Vaszival végzett közös munka nehéz lesz, de megéri a fáradságot. Emellett csodálatosnak találtam azt az elgondolását, hogy film útján, országaink tájainak helyszínén dolgozzanak együtt amerikai és orosz művészek. Sok téma szóba került, egyebek mellett a The Doctor's Wife is. Minden másnál gyakrabban került köztünk szóba a reinkarnáció. A tervezett szerelmi történet azon alapult volna, hogy a szereplők ráébrednek: múltbéli életeikben már együtt éltek és szerettek. Sorra elemeztük a régi filmeket, és rájöttünk, hogy korábban ez sehol sem mutatkozott meg sikeresen. Azt fontolgattuk, hogy mi magunk írjuk meg a forgatókönyvet, majd felfogadunk egy ebben a témában jártas írót, hogy együtt dolgozzon


Vaszival. Vaszi égett a vágytól, hogy spirituális meggyőződésének némelyik elemét megjelenítse a vásznon, és érezte, hogy nagyon jól tudná csinálni. Egyetértettem vele. Számos amerikai és angol íróval szeretett volna együtt dolgozni. Ügynökét bízta meg a lehetőségek felderítésével. Én is részt vettem a munkában.

Ezenközben Vaszi egy angol íróval dolgozott bálnákról szóló forgatókönyvén, amelyről már megismerkedésünk első estéjén beszélt nekem. Elragadó, romantikus és metafizikus kalandtörténet volt, amelynek munkálataira pénzügyi támogatást is kapott.

Amíg én Tahoe-ban és Vegasban léptem fel, írótársa, Marc Peplow rendszeresen felkereste Vaszit, így én is részt vehettem a munkálatokban.

Tahoe-ban egy előadóművészek szállásául szolgáló házban zsúfolódtunk össze, amely tökéletes helyszín lett volna egy régi Betty Garble-filmhez.

Hamarosan Vaszi is és én is panaszkodni kezdtünk az éjszakai munkára, amelyet a műsorrendem miatt kellett vállalnunk. Vaszi a nappal együtt szokott felkelni. Most úgy érezte, felfordul az élete, „eltér a természet rendjétől”, ha olyankor fekszik le, amikor a legtöbb ember ébred. Megpróbált aludni a hazaérkezésem előtt, de közölte, hogy az is lehetetlen, mivel csak akkor tud valóban lazítani, ha mellette vagyok. Tökéletesen megértettem. Nekem is ez lett volna a problémám.

Talán a nappal és az éjszaka felcserélődése okolható – legalább részben – azért, ami ezután következett. Ámbár szerintem inkább Vaszi munkához való érzelmi viszonyáról volt szó.

Bármi volt is az ok, amint elkezdődött Marckal a közös munka a forgatókönyvön, azonnal észrevettem, hogy Vaszi egyre jobban szenved. Eldöntötték, milyen legyen valamelyik jelenet, felolvasták nekem a vázlatot annak biztos tudatában, hogy a helyes irányban haladnak. Aztán elkezdődött Vaszi érzelmi agóniája. Gyötörte a bizonytalanság, olyan mértékben szenvedett tőle, amilyet az általam ismert amerikai írók esetében sosem tapasztaltam. A mennyezetet bámulta, és ahelyett, hogy a jelenetet elemezte volna, hosszasan ecsetelte gyötrelmeit… hogy milyen nehéz és fájdalmas az alkotói folyamat. Számomra sem volt ismeretlen a dolog, csakhogy én képes voltam a munka velejárójának tekinteni. Vaszi aprólékosan részletezte a pokoli kínokat. Nekiláttunk megvitatni az eredeti gondolatokon alapuló alkotómunka problémáit, ám Vaszi nem volt hajlandó elismerni, hogy mindez örömöt is jelenthet. Egész egyszerűen képtelen volt elfogadni ezt a megközelítést, egyre azt hajtogatta, hogy az alkotáshoz szükség van szenvedésre. Éveken át sokat beszélgettem erről művészismerőseimmel. Kedvenc témája ez az alkotóművészeknek, akik értenek a mesterségükhöz, és ezzel tisztában is vannak. Volt, amelyikük az alkotó boldogság, volt, aki az alkotó szenvedés mellett tette le a garast. Vajon belső érzelmi konfliktusra, nyomásra van-e szükség a nagy mű létrehozásához, vagy nagyobb műhöz segít a neurózis szabadon engedése? Vaszi szemében mindenesetre nem volt kétséges a válasz. A könnyen lángra lobbanó kreativitás gyanús, és valahányszor ezt tapasztalta önmagában, úgy döntött, hogy a kifejezési forma hibás. Láttam elmélete gyakorlati megvalósulását. Marc mintha vállalta volna az alkotó szenvedés gyötrelmeit, néha azonban gyanakodtam, hogy talán még sincs meggyőződve a szenvedés feltétlen szükségességéről. Vaszi viszont intézményesítette a maga szenvedését, és úgy érezte, e nélkül egyszerűen képtelen alkotni.

Visszagondoltam a filmiparban eltöltött éveimre, a különféle munkakörülményekre. Amikor boldog voltam, mindig jobban éreztem magam. Ha boldogtalan voltam vagy leblokkoltam, semmi sem ment. Úgy láttam, a többiekkel is ugyanígy áll a helyzet, ámbár bevallom, általában kerültem azt, aki önmagára kényszerítette a szenvedést, mivel úgy gondoltam, nem éri meg. Az olyan művészt azonban, mint Vaszi, lehetetlen volt elkerülni. Először is azért, mert ragyogó tehetség, másodszor pedig, mert szüksége volt arra, hogy a körülötte lévők részt vegyenek az ő grande torture-jében (nagy szenvedésében), már csak azért is, hogy a maguk lehetőségeinek a mélyére hatoljanak.

Teltek-múltak a hetek, és én szemlélődtem és figyeltem. A velőtrázó, izgatott kiáltozásokat mélységes csend követte a szobában, ahol Vaszi és Marc közös munkája folyt. Napközben kávét vittem be nekik, és tányérokra halmozott sajtot meg salátát, amelyet a fellépő művészek ellátására alkalmazott szakács készített. Aztán hat óra körül mindhárman leültünk, hogy elfogyasszuk rizsből, zöldségekből, házi kenyérből álló vacsoránkat, amelynek során olykor Vaszi segédkezésével készült, ízletes hús is asztalra került. Imádott az asztalfőn ülni, és poharunkba jégbe hűtött vodkát töltögetni, amelybe ízesítésképpen a ház körüli málnabokrokról szedett leveleket tett. Tudta a birtokon található


minden virág, bokor és fa nevét, és elmondta, hogy Oroszországban hol található ennek megfelelő flóra. A málnaleveleket a vodkásüvegbe tömte, és állni hagyta, amíg a gyümölcsös íz át nem járta az italt.

Az asztalfőn üldögélve, számtalan témát hozott fel. Épp annyira szerette hallani a saját hangját, mint mi. Ám amit mondott, az rendszerint nem volt olyan érdekes, mint az, hogy ő mondja. Úgy éreztem, szüksége van arra, hogy ő legyen a háztartás irányítója, a legfőbb szónok, a beszélgetések kezdeményezője. Elbűvölő volt, hiszen szemlátomást nagy örömét lelte a társaságunkban. Kétségkívül hiányzott neki oroszországi vidéki házuk családias hangulata. Szokása szerint megemelte málnaízesítésű vodkával teli poharát, szemügyre vette, és miközben lassan eltüntette, egyik kedvenc témájába fogott – a Szeretetről és a Tiszteletről kezdett értekezni. Vaszi mélyen meg volt győződve arról, hogy az ember nem szerethet és tisztelhet valakit egyidejűleg.

– Ha az ember szeret valakit, annyira elfoglalja ez az érzés, hogy képtelen tiszteletben tartani a másik integritását – fejtegette.

– De Mézesmackó – szálltam vele vitába –, nem szerethetsz valakit igazán, ha nem tiszteled.

– Oroszországban nem így van. Vagy szeretsz, vagy tisztelsz. Egyszerre nem lehet kettőt.

– Hogyhogy?– Ha szeretsz, féltékeny vagy, birtokolni akarod másikat, meg aztán vannak más

érzelmek és szenvedélyek, amelyek megakadályozzák tiszteletet. Oroszországban tudjuk ezt, ezért elfogadjuk.

Számtalanszor hallottam már tőle ezt az elméletet, amellyel rendszerint mélységesen felkavart mindenkit, aki hallótávolságon belül volt. Ezt az elméletet itt, Amerikában talán a tizenkilencedik században elfogadtuk volna, ám az emberi jogok – a polgári, a női és egyéb jogok – átalakulása következtében ráébredtünk, hogy a kettő összeegyeztetése nem csupán lehetséges, de voltaképpen szükséges is, mivel e nélkül nem működne a demokrácia. Idővel azonban világossá vált számomra, hogy Vaszi a maga „orosz módján” ragaszkodik a saját szabadságához, ugyanakkor nem értette meg azt a demokratikus alapelvet, hogy tisztelhetjük egy másik ember szabadságát, miközben szeretjük őt.

– Néha arra gondolok, oroszok nem ismerik tiszteletet – jelentette ki. – Csak szeretnek. Tehát amikor szeretnek, tetteiket érzések irányítják. Oroszországban szomszédom bekopoghat hozzám hajnali háromkor, hogy kérjen öt rubelt vagy egy csésze forró teát. Meglepődik, ha nem segítek. Én ugyanezt várom tőle. Itt az emberek magánéletet tisztelik. Amerikaiak csak tiszteletet ismerik. Nem értitek szeretetet. Nem tudtok szeretni. Csak tisztelni tudtok. Azt hiszitek, csináljátok mindkettőt, de nem.

Vaszi elmélete egyoldalú volt ugyan, ám megfigyelésen alapult. Első pillantásra felháborítóan előítéletesnek tűnt. Ám minél gyakrabban láttam az általa kiváltott felháborodást, annál többet tűnődtem azon, hogy nincs-e igaza.

– Például – folytatta –, vannak itt rablások meg bűnözés utcákon. Emberek panaszkodnak. Nálunk, Oroszországban nincs ilyen bűnözés. Emberek meglincselnék rablókat. Itt emberek nem akarnak belekeveredni. Hagyják, hogy másoknak baja essen. Nálunk van közösségi szeretet. Mi ilyesmit nem engedünk meg.

– Ó, dehogy – mondtam –, nálatok részegek vannak.– Lehet, de részegek sosem fagynának halálra a hóban. Részegeket mindenki védi. Ez

szeretet. Ti tisztelitek másik ember jogát halálhoz, ha nincs hozzá közötök. Érted már?Értettem mondandója lényegét. Én azonban hibásnak találtam ezt a logikát. Sem

tisztelet, sem szeretet nincs abban, ha hagyjuk, hogy valaki halálra fagyjon a hóban. Sokkal inkább nemtörődömség vagy még rosszabb… a „bele nem keveredés” óhaja. Hallottam történeteket olyan oroszokról, akik egyik napról a másikra elfordultak azoktól, akiket az állam megtámadott, és ez valóban példa a „bele nem keveredés” óhajára, jóllehet a belekeveredés igazi kockázattal járhat. Arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon könnyű effajta dolgokban a túlzott egyszerűsítést alkalmazni.

Ám Vaszit a jó és a gonosz problémája érdekelte – mindennél jobban. Számára ez fekete-fehér dilemma volt. Ráadásul mind a jó, mind a gonosz forrását emberen kívüli erőkben – Istenben és sátánban – látta. Olykor, amikor erről vitatkoztunk, és hajthatatlanságával makacs érvelést állítottam szembe, olyan túlfűtötté vált a vita, hogy sikoltoztam és kiabáltam vele, ő viszont nyugalmat színlelt, ami csak olaj volt a tűzre. Ilyenkor megmarkolta a vállamat, és azt mondta:


– Ne engedd meg ezt magadnak. Ilyenkor sátán kerekedik felül. – Őszinte hittel és meggyőződéssel beszélt. Nem volt álszenteskedő vagy önelégült. A szemében megjelenő fájdalom azt tükrözte, milyen boldogtalanná teszi, hogy képtelen vagyok megbirkózni a bennem lévő „gonosszal”. Mintha valóban attól félt volna, hogy ezekben a robbanással teli pillanatokban a sátán kerített hatalmába.

Emlékszem, hogy amikor megérkeztünk Párizsból malibui lakásomba, első dolga volt kicsomagolni a gyönyörű Bibliát, és elhelyezni a hálószobában a megfelelő helyre, ahol, mint mondta, „tudunk róla”.

Olykor megálltam a Biblia előtt, felnyitottam bőrfedelét, és vágyakozva gondoltam arra, hogy bárcsak el tudnám olvasni az orosz írást. Talán rátalálnék benne a kulcsra Vaszi alapvető értékeihez, amelyek sokszor olyan idegennek tűntek számomra.

Gyakran beszélt arról, hogy szellemileg és lelkileg mennyire összehangoltak vagyunk, hogy testileg is és szellemileg is ráérzek arra, amit ő érez. Azt mondta, nem csupán azért nem tudna nekem hazudni, mert azonnal észrevenném, hanem azért sem, mert akkor önmagának hazudna. Elmondtam neki, hogy olyan formán érzem őt, ahogyan az ember a színeket látja; tisztán, nagyon egyértelműen, és mindig helyesnek bizonyulnak legbensőbb hangulatait és félelmeit illető megérzéseim.

Mivel a munka egyre nagyobb gyötrelmet okozott neki, megpróbáltam azzal enyhíteni az érzelmi konfliktust, hogy beszéltem róla. Vaszinak nem tetszett ez a megközelítés. Nem hitt abban, hogy bármit is meg lehet oldani beszéddel – megoldás számára csakis érzéseken át volt lehetséges.

– Nem segít a problémán a nyílt beszéd, nem nyitja meg újra a kommunikáció útjait?– Nem – felelte –, oroszok nem beszélnek. Érzik szenvedélyüket. Ti, amerikaiak

elemzitek szenvedélyeteket, amíg végül nem marad szenvedély.– De hogyan oldjátok meg ilyen módon az ellentéteiteket? – kérdeztem.– Sehogyan. Elfogadjuk őket, egészen addig, amíg már nem tudjuk elfogadni.– És akkor mi történik?– Akkor változás történik. Mindennek megvan a maga ideje. Semmi nem állandó, csak

önmagadon belüli sötét oldallal vívott harc.Ismét ide lyukadtunk ki. Az elgondolás, hogy nem létezik boldogság és megnyugvás,

mivel az ember sorsa a szenvedés, egyre komolyabban elkeserített. Nem mondanám, hogy állandóan jelenlévő, sötét fellegként lebegett fölöttem, az azonban tagadhatatlan, hogy eljövendő közös munkánk minden tervét beárnyékolta. Pedig Vaszi nagyon tudta élvezni a boldogságot, szemben sok ismerősömmel, akik úgy érezték, nem érdemlik meg. Vaszi szerette a boldogságot. Heves szenvedélyt vitt az örömbe, a szexbe, a nevetésbe, ám most már mindvégig tudatában voltam a kapcsolatunkat átszínező egyfajta balsejtelemnek, hogy ez a boldogság nemcsak, hogy véget ér, de véget is kell érnie, hogy helyet adjon az eleve elrendelt küzdelemnek.

Vaszi és én tehát folyton vitatkoztunk a jóról és a gonoszról. Egyikünk sem kérdőjelezte meg a reinkarnáció gondolatát. Egyikünk sem kérdőjelezte meg

Isten létét, vagy hogy Isten a mindent felölelő szeretet. Egyikünk sem kérdőjelezte meg az Isten megvalósulásáért folytatott küzdelmet. Nézeteink az Isten megvalósulásának folyamatát illetően tértek el egymástól. Hajlottam rá, hogy ha lehetséges, ezt a különbséget megszüntessük.

Amikor Tahoe-ból visszatértünk Los Angelesbe, felhívtam Kevin Ryersont, a médiumot, aki elsőnek avatott be személyesen a channeling jelenségébe. Vaszi gyakran találkozott már „látókkal”, tehát eggyel több csak kibővítette a tudását. Én magam tisztelettel adóztam a spirituális entitások iránt, akik emberi csatornákon át szólalnak meg.


TIZENKETTEDIK FEJEZET

Rég elmondtam már Vaszinak a Jánossal és McPhersonnal való találkozásom tapasztalatát. Voltaképpen a Vaszihoz fűződő kapcsolatom egyik erős szála volt a tudat, hogy szabadon megbeszélhetem vele új tudatosságomat és hitemet. Vaszi Oroszországban ismerkedett meg médiumokkal. Elmondta, hogy hazájában sokan látogatják a médiumokat, mert az általuk közölt személyes információk többnyire valóságosnak bizonyulnak.

A transzmédiumokat jól ismerő Vaszi tehát elfogadta, hogy Kevin egyszerűen rendelkezik azzal a tehetséggel, hogy eszközként szerepeljen a spirituális entitásokkal folytatott kommunikációban, amely entitások csupán annyiban különböznek tőlünk, hogy nem rendelkeznek fizikai testtel. Vaszi nem vonta kétségbe, hogy a spirituális entitások a spirituális világban léteznek. Abban sem kételkedett, hogy korábban a földi síkon éltek. Vaszi számára csak az jelentett problémát, hogy némelyikük lehet-e gonosz vagy sem. Azon a bizonyos estén tehát az érdeklődése a jó és a gonosz kettősségére irányult. Ez a kérdés nem hagyta nyugodni, és őszintén törekedett valamiféle megoldásra.

Amikor Kevin megérkezett, Vaszi és én orosz kását (egyfajta pirított hajdinát) vacsoráztunk fokhagymával és vöröshagymával. Kevin szokásos, makulátlan, bézs öltözékeinek egyikét viselte, ám egyáltalán nem esett kétségbe a lehetőségtől, hogy bepiszkolja, vagy összepecsétezi. Lelkesen leült hozzánk falatozni, Vaszi pedig, meg sem várva, hogy Kevin közreműködésével átjöjjön János vagy McPherson, azonnal rátért kedvenc értékpróbáló témájára: a gonosz erőire.

A falatok között Vaszi, a keresztény orosz faggatni kezdte Kevint, a nem vallásos, ám istenszerető amerikai transzmédiumot a jóról és a gonoszról való véleményéről, engem pedig ámulatba ejtett, hogy milyen megalapozottak az érvei.

– Nem gondolod – kérdezte Vaszi Kevint –, hogy ha az emberek és maga a földi sík Isten kegyelméből kiesett teremtmények, akkor a gonosz része természetfeletti Isteni Erőnek? Tehát gonosz maga Isten része?

Kevin nagy nyugalommal rágta a kását. Kétségkívül nem ez volt az első rázós, jóról és gonoszról folytatott vitája életében.

– Nem hiszem – kezdte Kevin –, hogy létezik olyasmi, mint gonosz.– Nem, nem – folytatta Vaszi –, ez nekem filozófiailag rendkívül fontos. Nem

gondolod, hogy gonosz azért van teremtve, hogy legyőzzük?– Szerintem – felelte Kevin –, amit te gonosznak nevezel, az valójában csupán az

Istenről való tudat hiánya. A kérdés a spirituális tudat hiányát érinti, nem azt, hogy van-e gonosz vagy nincs.

– Nem, nem – erősködött Vaszi –, ha gonosz annyi, mint nem tudás Istenről, akkor hogyan magyarázzuk azokat, akik tudatosan lázadnak Isten ellen? Tudatosan rombolják le magukban Istent, tudják, hogy ezt teszik. Vagyis nem mondhatjuk, hogy nem Hídnak Istenről.

– Lehetetlen Istent önmagunkban lerombolni. Ugyanis halhatatlan – válaszolta Kevin. – Éppen ezért azokat az embereket, a primitíveket, akik ebben az életben nem találkoztak Isten fogalmával, nem is nyilváníthatjuk gonosznak. – Kevin szemlátomást élvezte, hogy valaki a véleményére kíváncsi, és nem csupán holmi emberi telefonként használja.

– Csakhogy – folytatta Vaszi – vannak nagyon művelt, nagyon intelligens emberek, akik Isten ellen vannak.

– Akkor valójában nem ismerik Istent – válaszolta Kevin. – Bármi legyen is az Istenről alkotott fogalmad, megegyezik azzal, amivé végül válsz. Ha egy intelligens ember Isten ellen lázad, akkor csupán az Istenről alkotott fogalma ellen lázad. Az az ember tehát végső soron önmaga ellen lázad.

Vaszi a falatot őrölte, és gondolkodott. Miközben a beszélgetés folytatódott, salátát készítettem citromos, mustáros öntettel.

– Mindannyian Isten törvénye alá tartozunk, nem így van? – kérdezte Vaszi.– Nem, egy pillanat – szólt Kevin. – Nem Isten törvénye alá tartozunk. Isten törvénye

szerint vagyunk. Mi vagyunk Isten. Teljes mértékben el kell fogadnunk önmagunkat, el kell fogadnunk az én törvényeit, amelyek isteni törvények. Akkor Istenné válunk. Isten és az én egy; tehát alapvetően mi vagyunk a teljes szeretet. Elfogadod, hogy Isten a teljes szeretet?


– Persze. De akkor ebben a rendszerben hol van gonosz helye?– Nem létezik. Ez a lényeg. Az életben minden vagy a megvilágosodás, vagy a

tudatlanság eredménye. Ez a két polaritás. Nem a jó és a gonosz. Ha pedig valaki olyan teljes mértékben megvilágosodott, mint Jézus Krisztus vagy Buddha vagy még néhányan, akkor nincs többé küzdelem.

Vaszi felállt, és járkálni kezdett a konyhában.– Nem – szólt végül –, arra vagyunk teremtve, hogy küzdjünk ezen a földön. Nincs élet

konfliktus nélkül.Kevin mosolygott.– Ó, én könnyedén el tudok képzelni egy küzdelem nélküli életet. Nagyon könnyedén –

jelentette ki.– De még maga a test is olyan nagy küzdelem – mondta Vaszi. – Például csak evés

küzdelmet jelent. Ez a beszélgetés küzdelem.– Igaz – felelte Kevin –, de nem erre teremtettünk.– Nem, de a küzdelem valamiféle konfliktus két polaritás között. Én például hiszem,

természet arra lett teremtve, hogy ne háborgassák. Hiszem, hogy almának valahogyan fáj, amikor megesszük. Virágoknak fáj, amikor leszedjük őket.

Kevin letette a villáját.– Nos – szólt –, ha ezt el tudod hinni, akkor éppilyen könnyen el tudod hinni azt is,

hogy az alma örül, ha megeszik, mert tudja, hogy létezése más tudatos lények táplálását szolgálja. Tökéletes harmóniában van Istennel, ennélfogva megérti, hogy célja az élet táplálása. Az evés tehát nem szükségképpen küzdelem, mivel mindenkinek származik belőle valami jó: az embereknek, akik megeszik az almát, és az almának, mert beteljesítette rendeltetését.

Álltam a konyhámban, répát rágcsáltam, és egészen elbűvölt a beszélgetés, amely a My Dinner with André (Vacsorám Andréval) egyfajta otthoni változatának tetszett. Gondolataim teniszlabda módjára pattogtak ide-oda, ahogyan megpróbáltam azonosulni a két játékos álláspontjával.

– Nem tágítok – jelentette ki Vaszi. – Amit mondasz, teljesen rendben van, de vegyük azt, hogy három ember van egy lakatlan szigeten, és csak egy alma. Fennmaradásért lesz küzdelem és konfliktus.

– A három emberen múlik – mondta Kevin. – Ha buddhista szerzeteseknek kell szembenézniük a túlélés problémájával, és egyetlen almájuk van, akkor valószínűleg meditálnának, egyáltalán nem ennének, míg végül az éhezéstől elveszítenék az eszméletüket, és egyszerűen eltávoznának a földi síkról. Neveltetésük szellemiségénél fogva egyébként is tudnák, hogy csak a testüket veszítik el, nem a lelküket. Magasabb rendű tudatuk tehát felmentené őket az alól, hogy bármiféle összeütközésbe kerüljenek egymással. Ha ugyanezzel a problémával három kalóz kerülne szembe, valószínűleg lemészárolnák egymást, és ez a legékesebb bizonyítéka volna annak, hogy mit sem tudnak a lélek halhatatlanságáról. Szerintem ez a magasabb rendű tudatról való tudatlanságot bizonyítja, nem pedig a gonoszt mint olyat. A küzdelem és a konfliktus egyenes arányban áll az Istenről való tudással. Minél többet tud az ember Istenről és tulajdon halhatatlanságáról, annál kevesebb a küzdelem. Következésképpen nem létezik gonosz – csakis a tudás hiánya.

Vaszi gondolkodott. Aztán így szólt:– Jó, de magam részéről engem csak jelen életidő érdekel, ez a rövid távú küzdelem

minden hibájával és tudatlanságával. Nem próbálom megváltoztatni vagy megérteni kozmoszt. Csak megpróbálom legyőzni küzdelemben tudatlanságomat most, nem jövendő életekben, hanem most. Szóval nekem rövid táv fontosabb.

– Nem látom be – válaszolta Kevin –, hogy hogyan közelíthetnél a mélyebb igazsághoz rövid távon, ha nem érted meg a hosszú táv természetét.

– Persze, Isten ismerete hosszú távhoz kapcsolódik, de az élet valóságos gyakorlása most van, rövid távon. Az én karmikus részvételem mostani életemet jelenti.

– Rendben van, de ha úgy gondolkodsz, hogy Isten jó is, gonosz is, akkor végül mindkét polaritás megnyilvánul az életedben, mivel igaznak hiszed. Saját gondolkodásod eredménye vagy. Mint mindannyian. Amit gondolunk, egyenlő azzal, amik vagyunk. Ha hiszel abban, hogy jó vagy, és Isten a teljes szeretet, és Isten benned van, akkor személyes viselkedési mintáidban kifejezésre jut ez a hit.


– Szóval végtelen, igen?– Igen.A két férfi leült a díványra, én pedig fahéjas kávét hoztam be nekik. Aztán Kevin

olyasmit kérdezett Vaszitól, ami nekem eszembe sem jutott volna.– Volt már valaha testen kívüli élményed? Vaszi váratlanul ijedtnek látszott.– Arra gondolsz, tapasztaltam-e már asztrális kivetítést?– Igen.– Tapasztaltam. Egyszer. Teljes nyugalom állapotában voltam. Nirvána állapotában,

amikor rendszeresen jógáztam és böjtöltem. Egyszer csak éreztem, hogy kiemelkedem testemből. Láttam magamat, hogy ülök a padlón és meditálok. Rendkívül félelmetes volt.

– Miért? – kérdezte Kevin.Vaszi hátradőlt a párnákra, és megpróbálta megfogalmazni a felidézett gondolatot.– Elveszítettem uralmat – mondta. – Nem tudtam, mi lesz belőle. Nem volt alattam

talaj. Nem volt föld, nem voltak korlátozások. Nagyon féltem. Nagyon erős tapasztalat volt, nagyon fantasztikus. Azóta óvatos vagyok spirituális kutatásaimban.

Vaszi nagyot kortyolt a kávéjából, láthatóan igyekezett kitörölni emlékezetéből azt, amit az imént leírt. Érdekesnek találtam, hogy hiányolta a korlátozásokat. Kevin szólalt meg.

– Gondolod, hogy kevésbé félnél, ha ugyanezt egy másik ember jelenlétében élnéd át?Vaszi olyan arckifejezéssel nézett rá, amelyből akaratlan vágyakozást olvastam ki.– Azt hiszem, átélhetném Sheerlível. Minden gondolatomat érzi. Neki nem tudok

hazudni. Mindent érez, amit érzek.Kinyújtottam a kezem, és megérintem a kezét. Igazat mondott.– Érzem a kapcsolatot anyámmal – folytatta. – Érzem az ő imádságait. Mindig tudom,

mikor imádkozik, főleg, amikor értem imádkozik. És amikor elmondom neki, mindig kiderül, hogy jól éreztem. Néha, amikor éjszaka imádkozik Oroszországban, furcsa napszakokban érzem itt, Amerikában.

Kevin nem szólt. Vaszi felállt.– Figyelj – mondta –, mi, orosz keresztények biztosak vagyunk benne, hogy aki nem

orosz ortodox keresztény, azt ilyen vagy olyan módon megszállta az ördög.Kevin cukrot tett a kávéjába.– Megpróbálom nevelni az embereket, de nem próbálom megváltoztatni őket. Ha nem

tudnak megbirkózni a magasabb rendű spirituális tudással, mert nem akarnak lemondani a jóról és a gonoszról alkotott fogalmaikról, akkor rendszerint csatlakoznak az egyházhoz. Az egyháztól megkapják azt a megerősítést, hogy jó és gonosz valóban létezik, s ők ennek ellenére közel kerülhetnek Istenhez. Az azonban nagyon rossz, hogy a gonosznak éppolyan hitelt adnak, mint a jónak. Végül mindenki rábukkan a magasabb rendű tudás valamelyik aspektusára, és önszántából megváltozik.

Vaszi maga elé tette a kezét a kisasztalra.– Azt mondod, hogy a küzdelem hiánya közelebb visz Istenhez?– Igen – válaszolta Kevin –, mert már Isten vagy. Az ellentmondás abból ered, hogy ezt

nem hiszed. Az emberek azt hiszik, hogy részben gonoszak, és ennek megfelelően cselekszenek. Annak termékei vagyunk, amit hiszünk, amit gondolunk.

Vaszi öklével a fejére ütött.– Ezzel van igazi probléma – jelentette ki ingerülten. – Igazi probléma. Nagyon távol áll

Isten keresztény értelmezésétől. Nehéz nekem ebben a világban élni, ahol tudom, hogy gonosszal küzdeni kötelesség, és hinni, hogy ha abbahagyom küzdelmet, közelebb kerülök Isten megvalósulásához.

– Ez a küzdelem – felelte Kevin. – Maga a küzdelem a küzdelem. Véleményem szerint azért vagyunk ezen a földön, hogy megtanuljuk: nincs szükségünk a küzdelemre. Ez a valóságos megvilágosodás. Küzdelemmel jár annak megtanulása, hogy nincs küzdelem, de maga az élet nem küzdelem.

Vaszi újra a fejét ütötte.– De megpróbálok megírni egy forgatókönyvet, és az küzdelem. Vagy amikor filmet

rendezek, szüntelen küzdelem.– Igen – mondta Kevin –, de ha többet relaxálnál, és csak hagynád a kreativitás

áramlását, rájönnél, hogy egyre kevésbé van szükséged a küzdelemre. Ám ha úgy hiszed,


hogy az alkotó küzdelemre szükség van a jó forgatókönyv megírásához, akkor küzdelmet kreálsz, nem pedig jó forgatókönyvet. Vagy az is lehet, hogy küzdelmet is kreálsz, és jó forgatókönyvet is, akkor viszont sohasem tudod meg, hogy az a forgatókönyv nem lett volna-e jobb, ha nem küzdöttél volna…

Felnevettem.– Sheerlí nem szereti, amikor jóról és gonoszról filozofálok.– De igen – jelentettem ki. – Őszintén mondom, rengeteget tanultam a

beszélgetésetekből.– Igen? – kérdezte Vaszi. – Mit tanultál?– Megtanultam, hogy küzdelem volt számomra végignézni, amint küzdelmesen

megpróbáljátok bebizonyítani, hogy a megértésért folytatott küzdelem csak még több küzdelmet szül, és ez minden küzdelmek legküzdelmesebb küzdelme.

– Te jó ég – szólt Vaszi elismerően. – ihatok egy kis vodkát?Letakarítottam az asztalt. Kevin transzállapotra készülődött.– Kevin – kérdezte Vaszi –, nem szoktak gúnyolni e miatt a transz-channeling miatt?Kevin türelmesen mosolygott.– Néha igen – felelte –, de azok, akik felkeresnek, rendszerint érdeklődnek a

magasrendű spirituális tudás iránt, különben el se jönnének.– De nem gondolja senki – szólaltam meg én is –, hogy csak színészkedsz, amikor

átjönnek a spirituális entitások?– Drága Sheerlí, annyit mondhatok, hogy spirituális entitások léteznek – jelentette ki

Vaszi. – Oroszországban tudjuk. És rendezőként is mondhatom, hogy nem színészkedés. Nem, egyáltalán nem színészkedés.

– Rendben van – válaszoltam –, de rengeteget olvastam erről a témáról, és lehet, hogy a csatornaként működő médium arra hangolódik rá, amit Jung kollektív tudattalannak nevezett. Lehetséges, hogy nem is spirituális entitások számára működsz csatornaként, hanem inkább annak számára, amit a tudattalanod érzékel.

– Talán – mondta Vaszi –, de az információ rendszerint ugyanaz, bárhol történjen is a kapcsolatfelvétel. Reinkarnáció például elemi igazság, és minden más belőle ered.

Kevin nyugodtan hallgatta párbeszédünket annak hitelességéről, aminek az életét szentelte. Minden vélemény és minden kérdés elhangzásakor bólintott egyet. Nem érezte úgy, hogy meg kellene védenie önmagát, de érdekelte, hogy mi ketten hogyan viszonyulunk a jelenséghez.

Vaszi előrehajolt. Kérdezhetem ma este a gonoszról az útmutatóidat?– Hogyne – felelte Kevin. – Bármit kérdezhetsz. Ezért vagyok itt. Kezdhetjük?Vaszi megkérdezte Kevint, hogy kényelmesen ül-e, majd megrázott egy párnát, és a

háta mögé tette, hogy nekidőljön. Én behoztam a konyhából egy vízzel teli üvegkorsót, mert eszembe jutott, hogy McPherson szereti a söröző hangulatát.

Kevin a fotel karfájára tette a karját, és elkezdett mélyeket lélegezni. Kihúztam a telefont, és bekapcsoltam a magnót.

Az alábbiakban kissé rövidítve írom le azt, ami ezután következett.Kevin feje a vállára billent, miközben transzba esett. A lélegzése megváltozott.

Körülbelül öt perc múlva váratlanul megrázkódott a teste. A feje visszabillent eredeti tartásába. Szeme csukva. Szája kinyílt, s pár másodperc múlva ezeket a szavakat ejtette ki:

– Üdv. Közöljétek a találkozó célját. János entitás jött át.– Ketten vagyunk itt – szóltam. – Néhány kérdést szeretnénk feltenni. Nem rendeztük

össze őket előre. Nem baj?– Nem – szólt a hang. – Kezdjétek a kérdezést. Vaszi felé intettem. Ő jelezte, hogy kezdjem én.– János – kérdeztem –, te vagy az?– Igen – hangzott a szűkszavú felelet minden további szóvirág vagy üdvözlés nélkül.– Örülök, hogy újra beszélhetünk. Mellettem ül egy barátom, akivel legutóbbi

beszélgetésünk után ismerkedtem meg, és akit éppúgy érdekelnek ezek a dolgok, mint engem.

– Nagyon jól van – mondta János.


– Az én első kérdésem az, hogy valóban szükség van-e földünkön a megvilágosodásra? Vagyis csökkenne-e az emberi szenvedés és fájdalom, ha többen megismernék önmaguk spirituális dimenzióit?

– Jól mondod – felelte János. – Az egész emberi nem kollektív tudata földi síkotok valóságát jeleníti meg. Az emberi elme hatása zavarokat idéz elő a természetben, és természetesen az emberi cselekvés is.

– Vagyis az emberi elme olyanformán befolyásolja a természetet, mint a földrengések, az árvizek és hasonlók? – kérdeztem.

– Jól mondod. A gravitációs hatásokat és a bolygók harmóniáját minden égitest esetében befolyásolja az ott élők elméje. Azért tapasztaltok bolygótokon természeti zavarokat, mert az emberi nem tudata még nem áll elég magas fokon.

– Ezért van szükség spirituális megvilágosodásra?– Igen. Az emberi elme hatalmasabb, mint a természet. Szenvedtek önnön elmétek

állapotától, amely síkotokon befolyásolja a természet rendjét.Vaszi ült, és figyelt. Intettem neki, hogy kérdezzen, de intett, hogy várna még.– Értem – feleltem. – A világ ma zajló, rossz történései láttán mondanád-e, hogy itt

olyan negatív erő munkál, amely felér az Isten-erővel? Vagyis a gonosz is Isten része?– Sátáni befolyásról beszélsz? – kérdezte János.– Igen.– A sátán fogalma a ti Bibliátok magyarázata szerint a következőből ered: Ádám és Éva

alakja a lelkek teremtését szimbolizálja. Eredetileg tiszta, spirituális, lelki energiának teremtettek, mint ami mindenki volt. Amikor a materiális sík, vagy a ti értelmezésetek szerint a földi sík foglyaivá váltak, az alacsonyabb rendű emlősök testét öltötték magukra, mert elcsábították őket a fizikai létezés vonzerői. Kegyvesztettségük folytán életbe léptették a karma törvényét. Már csak halványan emlékeztek spirituális és isteni eredetükre, mivel fizikai testük korlátai közé kényszerültek. Az eredeti, isteni mivoltuk visszaszerzéséért folytatott küzdelmet nevezi a Bibliátok sátánnak. A sátán szó héber jelentése, miként azt eszközöm, Kevin is mondta nektek, 'küzdelem', vagyis az, ami nem jól van számotokra. Amit ti sátánnak neveztek, az pusztán alacsonyabb rendű tudatotok ereje abban a küzdelemben, hogy visszatérjetek és megismerjétek Istent, az eredetet. Az általatok gonosznak nevezett érzés az énnel folytatott küzdelem.

János kis időre elhallgatott, mintha válaszunkat várná. Vaszi továbbra sem akart megszólalni.

– Hogyan lehetséges – folytattam –, hogy ezen a területen ilyen messzire mentünk a téves úton?

– Az önmegismerés küzdelme nem volna küzdelem, ha az ember teljes szívéből és lelkéből szeretné Istent és felebarátját is, mint önmagát. Az ember felebarátja ugyanis az ő énje. Az emberiség azonban felállította a jó és a gonosz kettősségét, hogy mások felett ítélkezzen ahelyett, hogy énjét fedezné fel. Ez tette lehetővé a háborúskodást is. Az Istenről való tudás hiányából fakad a gonosz fogalma. Ám ha az emberiség ráébred, hogy ő maga az Isten-erőt megjelenítő, kollektív lény, akkor lehetetlen lesz háborút folytatni az én ellen. Értitek-e ezt?

– Igen – feleltem. – Feltehetek egy, a modern kort közelebbről érintő kérdést?– Természetesen.– Tudatában van-e a Szovjetunió a spirituális megvilágosodás szükségességének?– Kormánykörökben nem nagyon, ám a pszichikus kutatás köreiben nagyon is. Ezek az

emberek spiritualizálták az értelmet. Lassan ráébrednek, hogy talán létezik egyetlen univerzális elme.

Vaszi felemelte a kezét.– Kérdezni akarsz most valamit, édesem? – kérdeztem.– Igen – felelte. – Képviselhetem-e önmagamat?– Ha kívánod – mondta János. Vaszi megköszörülte a torkát.– Vaszilij Oklopkov Medvegyjatnyikov vagyok. A Szovjetunióból származom, jelenleg

az Egyesült Államokban tartózkodom, és itt szeretnék dolgozni. Első kérdésem: Hogyan harcolhatok hatékonyan magán- és társadalmi életemben a gonosz és sátáni erők ellen?

Kis ideig csend volt. Aztán János így szólt:


– Léleknek tekinted önmagadat?– Igen.– Isten szülöttének tekinted magad?– Igen.– Mindannyian Isten fiai és lányai vagytok?– Igen.– Akkor tehát személyes életedben és személyes vállalkozásaidban tekintsd magad Isten

fiának és léleknek. Ezzel, vagyis saját személyes elismeréseddel másokat nevelsz.– Igen, így lesz.– Nem szabad ellenállnod annak, amit gonosznak nevezel. Ha keresed a gonosz elleni

küzdelem módjait, rájössz, hogy ez foglal le. Elveszel a csata közben. Hagyd, hogy teljesen megvilágosodj. Keresd a módjait a szeretet és a tudás átadásának, hogy a körülötted élők előreléphessenek. Ha ugyanis életed példája lerombolja a tudatlanságot, ezzel együtt lerombolja a sátáni erőt is, ahogyan te nevezed. A fény ugyanis mindig jelen van, s a sötétség, amely a tudatlanság, látja a fényt, és nem érti. Jobb egyetlen gyertyát meggyújtani, mint átkozódni a sötétben. A sötétség az, amit sátáni erőnek nevezel. Fedezd fel önmagádban a szeretetet és a fényt, és ugyanígy másokban is. Tápláld. Légy türelmes. Légy képes elszenvedni mindent. Ezzel másokat is szolgálsz. Érted-e ezt?

Vaszi előrehajolt.– Vagyis szenvedésre szükség van ebben a küzdelemben? – kérdezte.– A tapasztalat – a héber meghatározás szerint a szenvedés megismerése. Ennélfogva a

szenvedés csak tapasztalat. A szenvedést hosszú tapasztalatnak nevezhetjük. Nincs ugyanis sem idő, sem tér. Csak tapasztalat van. Mert mit tennél abban az esetben, ha odamenne hozzád valaki, megütne, rosszul bánna veled? Visszaütnél, vagy szenvedéstapasztalattal fogadnád ezeket a dolgokat, és türelemmel kezelnéd? Remélem, békésen szólnál ahhoz az emberhez, hogy nagyobb megvilágosodást kelts benne. Hatalmas volna az ő megrázkódtatása, meglepetése. Ugyanis saját viselkedése alapján azt várná, hogy visszaütsz. Következésképpen, ha szelíden éled meg az ő ütését, nagyobb adag táplálékot adsz az ő elméje számára, és legyőzöd tudatlanságát. Ebből, a te személyes szenvedéstapasztalatodból megtanulja, hogyan győzze le saját tudatlanságát. Akkor talán ő is megtér Istenhez. Ezt értjük szenvedésen. Érted-e ezt?

Vaszi elgondolkodott János szavain. Többé nem beszélt a gonosz kérdéséről. Ezt mondta:

– Személyesebb kérdést szeretnék feltenni.– Kérlek, tedd azt.– Sheerlí és én véletlenül találkoztunk össze, vagy ez valamiképpen el volt rendelve,

tervezve?Rövid hallgatás következett. Aztán János így szólt:– Szünetet kérek. Egy másik entitás kíván szólni. Újabb hallgatás. Majd Tom McPherson jött át.– Hello. Üdvözlet mindenkinek. Hogy vagytok ti ott kint? – Számomra ismerős, mókás

skót-ír akcentussal beszélt. Vaszi és én felnevettünk. Egyikünk sem szólalt meg.– Ott vagytok, nem? – kérdezte McPherson. Újra nevettünk.– Igen, itt vagyunk – szóltam. – Csak éppen olyan mókásan beszélsz.– Így van – hangzott a válasz. – Na szóval, ha jól értettem, múltbéli életekkel

kapcsolatos kérdésre kell választ adnom.– Igen – mondta Vaszi.– Egy pillanat. Hadd szedjem előbb össze magam. Ismét rövid szünet következett.– Elnézést – hallatszott a hang. – Nem voltam itt egészen. A kérdés két személy

találkozására vonatkozott. Hallhatnám én magam is azt a kérdést?– Vaszi azt szeretné tudni, hogy ő és én véletlenül találkoztunk-e, vagy bizonyos terv

részeként.– Pillanat. Csak utánanézek.Vaszi és én egymásra meredve vártunk. McPherson újra megszólalt.– Na, itt vagyok. Konzultálnom kellett egy másik entitással, aki a múltbéli életek

információit kezeli. Feljegyzései szerint a találkozásotok kicsikét valóban el volt tervezve, amennyiben létezett egy múltbéli inkarnációtok Görögországban. Mindketten orákulumnak


tanultatok. Mindketten fejlett pszichikai képességekkel, valamint színészi és drámai tehetséggel rendelkeztetek. Volt hát mit tanulnotok. A drámát akkoriban úgyszólván szent dolognak tartották, nem úgy, mint manapság. A színészek és a színésznők abban a korban félistennek számítottak. Ebből következően, akkor ti mindketten még inkább spiritualizálni kívántatok az általatok művelt művészeti formát, és tanulmányozni, majd művelni kezdtetek a színházművészetek bizonyos ezoterikus változatát. Ezáltal voltaképpen megváltozott tudatállapotba kerültetek, és a múlt nagy auktorainak szolgáltatok csatornaképpen. Abban az életkorszakban közeli jó barátok voltatok, és mindvégig azok maradtatok. Akkoriban azonban nemetek épp az ellenkezője volt a mostaninak. Vagyis amelyikőtök ma nő, az férfi volt, a mostani férfi pedig nő volt, ami jelenlegi személyiségetek küzdelmeiben is megmutatkozik.

Vaszi és én felnevettünk.– Látod – mondta Vaszi –, ugye megmondtam, mennyire tudok azonosulni a nőkkel? –

Bólintottam.– Akkor őt miért bosszantja az én mostani rámenősségem? – kérdeztem.– Jelenleg lefoglal benneteket, hogy megértsétek magatokban a jint és a jangot, a

passzív és nem passzív hajlamokat – mondta Tom. Egymásban ismerkedtek a férfi és női energiákkal, miként jelenleg a földi síkon létező legtöbb ember. Hogy választ adjak tehát az ehhez az életidőhöz kapcsolódó kérdésetekre, nem, nem volt véletlen a találkozásotok. Határozottan el volt tervezve.

– De ki tervezte el? – kérdeztem.– Ti magatok mint lelkek, ez előtt a testet öltés előtt. Mindannyian eltervezzük saját

életidőnket még a testet öltés előtt, hogy feldolgozhassunk bizonyos konfliktusokat és tapasztalatokat.

Vaszi és én egymás felé bólintottunk.– Mit kell tehát tennünk együtt? – kérdeztem.– Nos, fogalmazzunk úgy, hogy jelenleg élvezitek egymás társaságát. Mondjuk úgy,

hogy nagyon bensőséges módon.Nevettem, Vaszi kissé elpirult, és mosolygott.– A saját művészi formátokban mindketten kreatívak vagytok. És úgy hisszük, jó

polaritást jelentetek egymás számára. Az egyik fesztelen. A másik aprólékoskodó és egyre érzékenyebb. Ennek alapján úgy érezzük, hogy a kettőtök intellektusának társítása a kreativitás hasonló formáit eredményezi, spirituális értelmezéssel közelítitek meg a dráma, a film és a színház művészi formáit, ami máris megnyilvánul módszereitekben. Értitek-e ezt? Elnevettem magam.

– Én igen. És te?McPherson kissé habozott, majd ő is nevetett.– Nem egészen, ez az információ ugyanis másik forrásból jön.Vaszi szólalt meg.– Feltehetek egy újabb személyes kérdést?– Parancsolj – mondta McPherson. – De tudnotok kell, hogy számos közös

inkarnációtok volt már. Én csak az egyikről beszéltem. Idővel magatok is felfedezitek a többit.

– Egészséggel kapcsolatos kérdést szeretnék feltenni – mondta Vaszi.– Parancsolj.– Sheerlínek könnyen leesik a vércukorszintje. Hogyan kezelhetnénk?– Vagyis hogyan lehetne teljes gyógyulást elérni?– Igen, igen – válaszolta Vaszi, s valószínűleg arra gondolt, hogy könnyebb az én

vércukorszintemet szabályozni, mint az ő teátrális jeleneteit.– Nos, lássuk – szólt McPherson. – Halljuk, hogyan táplálkozol.Rövid gondolkodás után elsoroltam, hogy többnyire nyers zöldségeket, gyümölcsöt,

magvakat eszem, némi proteint, de semmi vörös húst.– Kívánod a magas proteintartalmú ételeket?– Magas proteintartalmúakat?– Igen.– Nos, szeretem a dióféléket, ilyesmit.– Próbáltál már böjtölni?– Jól beszélsz – szólt közbe Vaszi. – Böjtölnie kell.


– De Tom, képtelen vagyok böjtölni, mert akkor elájulok.– Nem számít – jelentette ki Vaszi.– Na jó – szakította félbe a vitát Tom. – Van egy böjtünk, ami segíthet rajtad.– Tényleg?– Ahogy mondom. Meglátjuk. Pillanat. Csak hadd konzultáljak egy másik entitással, aki

ért az ilyesmihez.Eltelt egy perc.– Igen, megvan a válasz a kérdésre.Azzal Tom részletesen megismertetett egy teljes böjttel, amelynek lényege az alma, és

magas protein-tartalmú ételt (tofut), valamint nyers zöldségeket tartalmaz, hogy elérjük – ahogyan Tom fogalmazott – „a szervezetedben lévő toxinok hiánytalan kiürülését”.

Vaszi ezután a saját egészségével kapcsolatban tett fel kérdéseket. Elmondta, mit szokott enni, ám kihagyta a desszerteket, főleg pedig a csokoládéöntetek iránti rajongását. Tom azonban a fejére olvasta. Vaszi pironkodva hallgatta. Aztán elnevettük magunkat, majd Tom testre szabott, részletes tanácsokkal látta el Vaszit. Elsorolta, milyen vitaminok és ásványi anyagok hiányoznak Vaszi szervezetéből, s Vaszi közben jegyzetelt.

Mindketten kérdeztünk még az ízületi gyulladásról, amelyre Tom mogyoró olajat és olívaolajas masszázst javasolt, valamint több kalciumot és rezet… Az egészségügyi tájékoztatás körülbelül egy órán át zajlott, mígnem Tom és Kevin kezdett kifáradni.

– Vannak még kérdések? Ugyanis vigyáznunk kell, nehogy teljesen kimerítsük a fiatalember testét.

– Ó, igen. Elnézést.– Csak még egy kérdés – szólt Vaszi. – Szabad?– Hogyne.– Elmondtad, hogy Sheerlí és én nem véletlenül találkoztunk, hogy volt közös

élettapasztalatunk az ókori Görögországban.– Így igaz.– Nos, akkor most mihez kezdjünk együtt?– Mindketten tehetségesek vagytok bizonyos művészeti formák összeegyeztetésében.

Támogathatnátok bizonyos metafizikai és spirituális művészeti formákat.– Azért vagyunk itt, ebben az életben, hogy a művészet metafizikai aspektusait

hangsúlyozzuk? – kérdeztem.– Azt mondanám, hogy igen.– De hogyan tehetnénk ezt, amikor minden ilyesmire gúnyolódás a válasz?– Nem értek egyet. Máris vannak jelentős mérföldkövek. A 2001: Űrodisszeia vagy a

Csillagok háborúja, s benne „az Erő”. És lesz majd még sok egyéb.– Vajon az embereket a Csillagok háborújának metafizikai aspektusai vonzották-e,

vagy inkább az, hogy kalandos űr-szappanoperaként nézik?– Fogalmazzunk úgy, hogy a művészek felkeltették az emberek érdeklődését, ami után a

nagyközönség készen áll a finomabb üzenetek befogadására is. Igen, a közönség nagy része Isten tevékenységeként értékelte „az Erőt”.

– Szóval azt állítod – kérdeztem –, hogy a nézők a szívük legmélyén mégiscsak értékelik mindazt, amiről mi most beszélgetünk?

– A leghatározottabban. Vegyük példának a 2001: Űrodisszeiát. A művészi formában nagyszerűen jut kifejezésre a metafizikai hatalom. Káprázatos a szimbolizmusa. Stanley Kubrick a metafizika mestere.

– Mi köze mindennek hozzánk? – kérdezte Vaszi.– Most már ti is nekiláthattok effajta vállalkozásoknak – jelentette ki McPherson, majd

kis szünetet tartott. – Lesz még kérdés?– Nem lesz – válaszoltam. – Köszönjük, Tom. Nagyon köszönjük.– Rendben van. Akkor mi megyünk is. A szentek vigyázzanak rátok. Isten áldjon

benneteket.Tom eltávozott a testből, aztán János lépett be újra, hogy elmondja az áldást.Vaszi és én kézen fogva figyeltük, amint Kevin visszanyerte öntudatát.– Hello? – szólalt meg kérdő hangsúllyal, mintha elvesztünk volna az idő és a tér

dimenzióiban. – Hello, megvagytok?– Igen, Kevin, itt vagyunk – mondtam.


Pislogott, és nyújtózott.– Mennyi ideig voltam távol?– Úgy másfél óra hosszáig – feleltem.– Kicsit mindig összezavarodik az időérzékem, amikor nem vagyok a tudatomnál. –

Ásított, és a szemét dörzsölte.– Igyunk egy kávét – javasoltam, mintegy figyelmeztetve önmagamat, hogy ebben a

való világban élünk. – Azt hiszem, mindannyiunknak jól jön egy kis koffein.


TIZENHARMADIK FEJEZET

A szeánsz utáni időszakban Vaszival még több kirándulást tettünk a hegyekben, arról beszélgettünk, milyen szerkezet illene legjobban egy olyan filmhez, amely egy emberi teremtmény spirituális történetét mondaná el személyes formában. A későbbi szeánszokon János és Tom tanácsokkal látott el bennünket arra vonatkozóan, hogy mit kellene tennünk, és hogyan dolgozhatnánk együtt.

Vaszi elfogadta János és Tom közvetített információját, ám minél jobban érdekelt engem mindaz, amit mondtak, Vaszi annál óvatosabbá vált. Megpróbáltam megérteni a viselkedését. Azt hiszem, az aggasztotta, hogy nagyobb fontosságot tulajdonítok a két entitás kreativitásának, mint az övének, mintha attól félt volna, hogy a „föntről” kapott igazságot hathatósabbnak és hitelesebbnek tekintem az övénél. Megpróbáltam érzékenyen bánni alkotói aggodalmaival, de nem találtam rá a megnyugtatás megfelelő módjára. Egy idő után nem foglalkoztam ezzel.

Kevin meglátogatott bennünket néhányszor a következő hetek során, és folytattuk szeánszainkat. Előfordult, hogy Vaszi megbeszélésen vett részt, s amikor hazaérkezett, már tartott a szeánsz, amelyen vagy egyedül vettem részt, vagy néhány érdeklődő barát társaságában. Rendszerint a ház egyik elülső, nyugalmas szobájában tartózkodtunk, ahol nem járt át senki. Vaszi csatlakozott hozzánk, ha volt ideje, olykor azonban az volt a benyomásom, hogy éreztetni akarja velem, hogy csak zavar. Bedugta a fejét az ajtón, hogy lássa, mi folyik odabent, s aztán visszahúzódott. Szerettem volna, ha jelen van, és velünk együtt ő is tanul. Akkoriban túlságosan lefoglaltak a szeánszok, s nem vettem észre, hogy Vaszi valójában a velem való kapcsolatát érezte fenyegetve a spirituális entitásokhoz fűződő kapcsolatom által. Ugyanakkor nem tudtam, hogyan kezeljem a viselkedését anélkül, hogy vitát provokálnék – ami, tartottam tőle, újabb robbanást idéz elő.

Egy este, amikor Vaszi hazaérkezett, barátaim és én éppen Tómmal és Jánossal beszélgettünk. Nem vettem észre, hogy megjött. A szeánsz addig tartott, amíg útmutatóink azt mondták, hogy fejezzük be, mert kifárasztottuk Kevin testét.

Véget vetettünk tehát a spirituális oktatószeánsznak, s én kimentem a konyhába. Vaszi céklát és almát aprított, hogy a turmixgépben elkészítse egyik specialitását, s közben a tűzhelyen már főtt a leves. Már régóta ő főzött, mivel jobban értett hozzá, mint én – nemcsak szerinte, hanem szerintem is.

– Szia, Mézesmackó – üdvözöltem csodálkozva. – Észre sem vettem, hogy megérkeztél.– Megérkeztem – közölte mogorván. – Nincs vacsora – folytatta –, ezért most főzök.– Nagyszerű – válaszoltam. – Csak elbúcsúzom a többiektől.Kikísértem a társaságot, nem akartam Vaszit ötszemélyes vacsorával terhelni. Amikor

visszamentem a konyhába, merev arccal bámult a zöldségekre. Nem nézett fel. Komoran megkavarta a levesét. Zavarba jöttem.

– Mi baj van, édesem? – kérdeztem.– Kérlek, ne gyere a tűzhely közelébe – mondta. Az olívaolajon fűszerekkel párolt hagymának fenséges illata volt.Nem szóltam semmit.– Ne tégy úgy, mintha nem tudnád, mi a baj mondta.Egyre jobban összezavarodtam. Márpedig, ha eléggé összezavarodom, rendszerint

dühbe gurulok.– Miről beszélsz? – kérdeztem olyan magas, éles hangon, amely az én fülemet is

bántotta.– Túlságosan elfoglalnak a spirituális útmutatóid. Nem készítettél nekem vacsorát.Nem tudtam eldönteni, hogy a dühöm nagyobb-e vagy a megdöbbenésem.– Nem készítettem neked vacsorát? – fakadtam ki. Te viccelsz. Általában együtt főzünk.

Azt se tudtam, hogy itthon vagy.– De igen, tudtad – makacskodott.– Sajnálom – mondtam. – Ez csak üres duma. Nem szóltál be, hogy megérkeztél.

Honnan tudhattam volna? Ráadásul, a fenébe is, mindig te főzöl. Most miért beszélsz így?– Nem beszélek sehogy – közölte. – Te viselkedsz furcsán.


Ez hatásos volt. Azonnal elhagyott a jókedvem. Magabiztossága annyira elviselhetetlen volt, hogy erőltetni kezdtem az agyamat, vajon mit csináltam rosszul. Vaszi érthetetlen ellenségessége annyira összezavart, hogy a felháborodáson kívül más kiutat nem láttam. Minden erőmmel igyekeztem megőrizni a nyugalmamat, hogy legalább megpróbáljak felnőttként viselkedni, ám éreztem, hogy elvesztem az önuralmam.

– Átkozottul lehetetlen alak vagy! – kiáltottam. – Itt pöffeszkedsz, csak magadra gondolsz, és nem tudom, mi a francot vársz tőlem!

– Azért, mert érzéketlen vagy – jelentette ki nyugodt hangon.A padlóhoz vágtam a fakanalat, és magam is meglepődtem, milyen agresszivitást képes

kiváltani belőlem ez az ember. Berohantam a hálószobába. Vaszi utánam jött.– Megőrülök tőled – kiabáltam. – Sosem tudom, mikor állsz elő valamelyik öntelt

követeléseddel, amivel mindig kihozol a sodromból.– Te vagy öntelt – jelentette ki most már emelt hangon. – Csak azzal foglalkozol, amit

tanulsz. Nem érdekel téged, mit ígértél nekem.– Mit ígértem neked? – tajtékoztam.– Hogy vacsorával vársz.– Nahát ez, istenemre mondom, szemenszedett hazugság!Amit mondott, olyannyira idegen volt kialakított szokásainktól, hogy még jobban

felbőszített. A legszívesebben kiugrottam volna az erkélyen, hogy elrohanjak tőle. Úgy éreztem, teljesen meg fogok bolondulni, ha nem sikerül valamiképpen felfognom nemcsak azt, hogy mi zajlik kettőnk között, hanem azt is, hogy mi történik bennem. Vaszi mindig rendkívül magabiztosan hangoztatta álláspontját, halvány jelét sem adta annak, hogy elfogadná a másik ember jogát a véleménykülönbségre. Nem bírtam elviselni. Egyáltalán nem törődött azzal, hogy engem esetleg összezavar, kihoz a sodromból, vagy hogy egyenesen az ellenkezőjét gondolom annak, ahogyan ő vélekedik a körülményekről, amelyekért mindketten felelősek vagyunk.

Kiment a biztosítékom. Az erkélyre rohantam, felmásztam a korlátra, úgy éreztem, muszáj elmenekülnöm tőle, ugyanakkor szerettem volna, ha megakadályoz ebben. Ki akartam kényszeríteni, hogy ugyanolyan mértékben vállaljon ő is felelősséget a kialakuló zűrzavarért. Mintha még az is képtelenség lett volna, hogy legalább beszéljünk róla. Úgy éreztem, nem maradt más eszközöm, mint a színpadiasság. Csakhogy közben valóban nagyon kétségbe voltam esve. Vaszi utánam futott.

– Mit csinálsz, Nyif-Nyif!! – kiáltotta. Megmarkolta a karomat, és elpenderített a korláttól. Kitéptem magam a kezéből, és az erkély túloldalára futottam.

– Megőrjítesz! – sikoltottam felé, de közben valamiképpen a tudatában voltam, hogy ezek a robbanások csak néhány percig tartanak. – Fogalmam sincs, hogyan juthatsz arra a gondolatra, hogy érzéketlen és nemtörődöm vagyok! Te vagy követelőző, ráadásul sosem közlöd velem, mit akarsz. Gyűlölöm, amivé ilyenkor változtatsz. Gyűlölöm, hogy így viselkedem! Egyszerűen gyűlölöm!

Vaszi őszintén döbbentnek tűnt, mintha meg sem fordult volna a fejében, hogy így felrobbanhatok. Pillantásából értetlenség tükröződött.

– Hogyan viselkedsz? – fogta könyörgőre.– Mi az, hogy én hogyan viselkedem? – kiabáltam. Nem világos? Teljesen megőrjítesz!

Közlöm veled, hogy elmegyek. Itt hagylak. Nem bírom ezt már elviselni, és attól félek, tényleg elhagylak, ha ezt tovább folytatod, akár szándékosan műveled ezt velem, akár nem.

– Elhagysz? – kérdezte olyan hangon, mintha ez a lehetőség meg se fordult volna soha a fejében.

– Igen. Igen. Igen! – kiabáltam. – Mert nem bírom elviselni ezt az őrjöngést, amit képes vagy kiváltani belőlem.

– Nyif-Nyif – mondta kedveskedve –, ezek már megint a sátáni erők. Vedd észre, kérlek. Ez nem te vagy.

Lerogytam és sírva fakadtam. Egész testem rázkódott, noha megpróbáltam uralkodni magamon.

– Nincs semmiféle sátáni erő, te ostoba fajankó. Ez én vagyok, Vaszi. Én magam hagyom, hogy így viselkedjem. És te kergetsz bele. Azt pedig végképp nem tudom elviselni, hogy sosem beszéljük meg. Azért veszítem el az önuralmamat, valahányszor ezt műveled velem, mert nem beszélünk róla. Mintha képtelenek volnánk dűlőre jutni. Ennek a sátánról szóló halandzsának semmi köze az egészhez!


– Imádkozz – szólt Vaszi. – Imádkozz Istenhez, és megkönnyebbülsz.Te jó ég, te jó ég, gondoltam. Miről van itt szó? Talán igaza van abban, hogy

imádkoznom kellene – de nem azért, hogy kiűzzem magamból a gonoszt. Azért kellene imádkoznom, hogy amennyire csak tudom, összeszedjem magam.

Felálltam, és megtöröltem az arcom.– Kicsi Nyif-Nyif – mondta Vaszi becéző hangon. Ránéztem. Láttam, hogy összezavarodott.– Vaszi – szólaltam meg akadozó lélegzettel –, nem érted meg, hogy két emberi lény

vagyunk, akik megpróbálnak kialakítani itt egy kapcsolatot? Ehhez a gonosznak nincs semmi köze. Nagyon kérlek, vállalj némi felelősséget az ebben játszott szerepedért. Ne a sátáni erőket okold.

Leült az egyik vászonszékre.– Én szerepem, és te szereped is, hogy Istenhez közelítsünk, és legyőzzük a negatív

erőket, amikor hatalmukba kerítenek.– Csakhogy Vaszi – kezdtem újra –, a tetteinkért mi vagyunk felelősek. Érett

felnőttekként kell viselkednünk, akik tudatában vannak annak, amit önmagukkal és másokkal tesznek. Azt hiszem, spirituálisán éppolyan fejlett vagyok, mint te, de én nem mondogatom, hogy nyílt összeütközés zajlik Isten és ördög között bennem. Én is jelen vagyok itt. – Magamra mutattam, érzékeltetve, hogy valóságos énem a plexus solarisomon belül lakozik.

– Nem – jelentette ki Vaszi. – Hogyan engedheted, hogy sátáni erőszak uralkodjon rajtad? Nem jó.

– Átkozottul igazad van abban, hogy nem jó – mondtam, és hallottam hangomon a kimerültséget. – Én is erről beszélek. Ha én vezetném a SALT-II tárgyalásokat, azt hiszem, már bedobtam volna a törölközőt.

– Törölközőt? – kérdezte Vaszi.– Hagyjuk. Megyek, lezuhanyozom.Vaszi vodkát vett elő a hűtőszekrényből. Én vörösbort töltöttem magamnak egy

pohárba, és kimentem. Már megint nem beszéltünk meg semmit. Azon gondolkoztam, miért isznak az oroszok annyi vodkát. A rendszer az oka? A rendszer, amely elfojtja a nyílt beszélgetéseket? Olvasmányaimból tudtam, hogy az oroszok évszázadok óta mértéktelenül isznak. Miért? Az időjárás miatt? Máshol is vannak nagy hidegek. Vagy talán a zavarodottság miatt? Az önazonosságukat, Istent, a valóságot illető zavarodottság miatt? Mi a valóság? Ez viszonylagos. Vaszi számára az az ő igazsága, az ő valósága, amit tapasztal. Úgy látszott, képtelen vagyok megbirkózni az elvárásaival, ámbár lehet, hogy neki ugyanez a problémája velem.

– Ha makacs vagyok – mondta egy ízben –, vagy „önfejű”, ahogyan ti mondjátok, akkor üss meg. Üss rám nagyot. Oroszoknak kell, hogy üssék őket. Csak úgy értjük dolgokat. Nekünk nagy, erős ököl kell, annyit mondhatok.

Mégsem üthettem meg. Érteni akartam. Lezuhanyoztam, szótlanul megvacsoráztunk, majd lefeküdtünk.

A történtek után négy napig a kapcsolatunkon gondolkoztam. Valami elmozdult. Vaszi közölte velem, hogy nem tudja tiszteletben tartani az egyenlőségről vallott nézeteimet. Én közöltem vele, hogy én viszont nem tudok tisztelet és egyenlőség nélkül élni. Szerinte a szerelemben nem létezik egyenlőség… csak birtoklás, féltékenység, szenvedély és tökéletes hűség. Az önazonosság egyenlősége mellett érveltem. Azt mondta, a szerelemben az egyenlőség csak fantáziakép. A szerelemben nincs demokrácia, csak birtoklás és szenvedély – igazi, nyílt, őszinte szenvedély. És a szerelem csak addig tart, amíg megvan benne ez a szenvedély. Ha megjelenik a tisztelet, akkor nincs többé szerelem, nincs többé szenvedély. Amikor a szemére vetettem, hogy hisz az eleve elrendelt katasztrófában, azt felelte, hogy az ember sorsa a szenvedés, hogy a szenvedés Isten megismerését jelenti.

Lassan derengeni kezdett számomra, hogy a közöttünk feszülő különbségek voltaképpen nem egyszerűen abból fakadnak, hogy ő orosz, én meg amerikai vagyok. Kétségkívül okoztak problémákat a kulturális különbségek is. Az igazi különbség azonban a gonoszról vallott nézeteinkben mutatkozott még – ahogyan a gonoszt az Istennel és az emberrel való összefüggésben, nem pedig ahogyan szociológiailag vagy a szocializmusra vonatkozóan elgondoltuk. Az oroszok és az amerikaiak reményt és jövőt illető nézetei szöges ellentétben állnak egymással. A bolsevik forradalomnak vajmi kevés köze volt ehhez. Mindazonáltal túlságosan könnyű kijelenteni, hogy az orosz lélekbe bele van vésve a


szenvedés szükséglete. Éppígy nem igaz az sem, hogy az amerikai lélekbe belevésődött a kamaszos naivitás, aminek következtében örökké él benne a lelkesedés és az optimizmus. Vaszinak valószínűleg igaza volt abban, hogy sosem értjük meg egymást. Talán jogosan utasította vissza freudiánus kérdéseimet, hiszen azok egyébként is csupán behatárolt nézőpontból fogalmazódtak meg. Mintha folyvást azt erősítette volna meg, hogy amit az egyik nap igaznak lát, azt másnap nem feltétlenül látja annak. En pedig nem tudtam ebben követni, mivel túl sokat kérdeztem. Holott csak mindent el kellett volna fogadnom.

Egy időre diplomatikusan tűzszünetet hirdettünk, s megpróbáltuk a felszínen folytatni a kapcsolatunkat. Vaszi számára ez elfogadhatónak tűnt. Számomra viszont – természetemből adódóan – nem. Ha továbbra is képes lettem volna nevetve félresöpörni az ő átgondolt utasításait arról, hogy hogyan étkezzek, öltözködjek, tornázzak, énekeljek, táncoljak, jógázzak és lélegezzek, akkor valószínűleg zökkenő mentesebben zajlott volna az életünk. Én azonban képtelen voltam erre, jóllehet többnyire igaza volt. Amikor azzal a tökéletesen ésszerű érvvel utasította vissza tiltakozásomat, hogy csak jót akar nekem a parancsolgatásaival, akkor nem egyszer elhallgattam, és fontolóra vettem álláspontját. Ám éppilyen gyakran közöltem vele azt is, hogy egészen mostanáig kiválóan megvoltam az ő utasításai nélkül is. Ő szemlátomást másképpen vélekedett.

Hetek és hónapok teltek el robbanásokkal tarkítva. Néha olyan nagy volt közöttünk az összhang, hogy a lélegzetem is elállt. Máskor viszont annyira nem értettük meg egymást, hogy be kellett fognom a szemem, a fülem és a szívem.

Számtalan könyvet olvastam orosz művészekről, írókról, filozófusokról és zenészekről, hogy megpróbáljam Vaszit megérteni. Arra a következtetésre jutottam, hogy úgyszólván maguk az oroszok állítják saját magukról: „Minket nem lehet megérteni”. Őrjítő kihívás volt ez számomra. Nem szeretem, ha nem értek valamit… legalábbis számomra nem kielégítő módon értem. Félig barbár, félig szent. Úgy tűnt, ez az oroszok egyöntetű véleménye önmagukról. A kommunista kormány ebből a szempontból elhanyagolhatónak látszott, mintha csupán más formában megjelenő folytatása volna az egyes ember fontosságát alapvetően tagadó rendszernek. Vaszi már a kezdetek kezdetén közölte velem, hogy az orosz népet olyan kormány irányítja, amilyenre szüksége van, és amelyet megért, mi több, kijelentette, hogy sok tekintetben szívesen látnák viszont Sztálint, mivel végső soron megvédené őket önmaguktól.

– Szigorú uralkodók nélkül nálunk anarchia volna – mondta nem egy alkalommal. – Mondhatom neked, hogy legtöbb orosz egyetértene velem.

De hát mit jelent ez valójában? Óhatatlanul egyszerűen Vaszilij Oklopkov Medvegyjatnyikov magánvéleményének tekintettem. Ugyanakkor sokat gondolkoztam azon, hogy a nevelődés, amelyben nekem részem van, vajon nem volna-e szükséges mindannyiunk számra, hogy megtudjuk, lehetséges-e az egymás mellett élés egy tőlünk ilyen mérhetetlenül különböző nagyhatalommal. Azon is gyakran törtem a fejem, hogy ha én, egy amerikai Oroszország számomra idegen környezetében próbálnék meg boldogulni, megpróbálnám-e a kedvesemre kényszeríteni a saját nézeteimet.

Voltak persze időszakok, amikor a közös örömök és játékok rendkívüli boldogsággal töltöttek el. Vaszi számra ez a boldogság olyan volt, „mint zene, ami sajnos nem tart sokáig”. Fizikai harmóniánk impresszionista pasztellképhez volt hasonlatos, amelyet a nevetésünk színezett ki. Vaszi gyermeki módon csodálkozott rá az Amerikában tapasztalható prosperitásra, és az amerikaiak egymás iránti türelmére, amely a csúcsforgalmi dugóktól kezdve egy rock koncert tülekedéséig mindenütt megnyilvánult. Rajongott a piacok bőséges gyümölcs- és zöldségkínálatáért, és az ő „szeretett Malibujának” „egészség centrikus” életéért. Fáradhatatlanul jártuk a Calabasas-hegységet, és Vaszi gyakran úszott a Csendes-óceánban. Folytattuk közös filmünk tervezgetését, és Hollywood legnevesebb forgatókönyvíróinak némelyike égett a vágytól, hogy megismerkedhessen Vaszival – sokan hallottak már tehetségéről. Ismerőseink ugrattak bennünket robbanásoktól hangos kapcsolatunk miatt, és élvezettel figyelték, amikor olykor egymásnak estünk.

Egy-egy vacsora után az asztaltársaság túlfűtött beszélgetései során az amerikaiak szabad folyást engedtek véleményüknek és ítéleteiknek az oroszok beállítottságáról – jóllehet sokan közülük sohasem jártak Oroszországban. Amikor pedig Vaszi belekezdett szeretetről és tiszteletről alkotott, immár ismerős elméletének fejtegetésébe, elképedt némaság telepedett a nappali szobákra. Senki nem értette, miről beszél. Amerikában azon fáradozunk, hogy összhangba hozzuk a két dolgot. Vaszi viszont erősködik, hogy alapvetően különböznek egymástól.


Előfordult, hogy szinte kényszeresen – noha megható módon – lerészegedett, és hangos zokogással omlott össze, miután hazaértünk. Senki más nem érti, milyen érzés „rohadt orosznak lenni Amerikában”, zokogta.

– Rohadt hazám, imádott Oroszországom – mondogatta sírva. – Itt senki nem érti hazámat. Elítéltek, megvettek bennünket, azt hiszitek, kést hordunk fogaink között. Erre nevelnek benneteket, ki van mosva agyatok, még jobban, mint miénk. Oroszok legalább tudnak valamit Amerikáról, nemcsak rossz dolgokat. Ti meg úgy képzelitek, hogy Oroszország koncentrációs tábor! Utáljátok a komcsikat! Ez a ti bajotok. Hallom, hogy amerikaiaknak „orosz” annyi, mint gonosz, ostoba, lusta. Ez veszélyes! Nem gondoltok kultúránkra, zenénkre, találékonyságunkra, türelmünkre, kitartásunkra! Ezek jó tulajdonságok, nem hátrányok! Igen, rohadtul mások vagyunk, miért is ne? Miért kellene mindenkinek egyformának lenni? Ahelyett, hogy meg akarnánk változtatni egymást, miért nem tudjuk egyszerűen elviselni a másságot, és élvezni azt, amiben hasonlítunk?

Amikor így zokogott, meg se tudtam szólalni, se mozdulni, és még kevésbé értettem a dolgokat. Mintha két kultúra között állnék dermedten egy hídon. Egyben azonban biztos voltam. Ez a férfi, akit szeretek, akit megpróbálok megismerni, őszintén könyörög, hogy értsék meg – már-már segítségért könyörög, hogy önmagát megérthesse. Sokszor megfordult a fejemben, hogy ha magamat jobban értettem volna, képes lettem volna Vaszit is jobban megérteni.

Gyakran elutaztunk Párizsba és New Yorkba. Vaszi kijelentette, hogy New Yorkot ezentúl egyedül az én szememmel tudja látni. Párizs természetesen más volt; Vaszi töméntelen mennyiségű tapasztalatot szerzett abban a városban.

Olykor egy-egy barátja utazott át New Yorkon vagy Kalifornián. Egyikük amerikai volt, aki három évig élt Oroszországban, s a mai napig évente háromszor odautazik az ottani barátai kedvéért. Amikor egy ízben kettesben vacsoráztunk, megkérdeztem a véleményét arról, hogy Vaszi ide-oda utazgat a Szovjetunió és más országok között. Közeledett a születésnapja, és otthon akarta megünnepelni, a családja körében, Moszkva melletti dácsájukban. Annak rendje és módja szerint zajlott az utazással kapcsolatos ügyintézés, és a párizsi szovjet hatóságok némi huzavonája után Vaszi megkapta a beutazási engedélyt. Jack azt mondta nekem, hogy elég jól ismeri a Medvegyjatnyikov családot. Vasziról köztudott, hogy a legkevésbé sem érdekli a politika, s hogy bármire képes az álma megvalósításáért: hogy szabadon utazhasson Oroszországon kívül, és szabad művésszé váljon Nyugaton.

– Bármire képes? – kérdeztem.– Nos, tudod, hogy van – mondta Jack. – Róla személy szerint nem állíthatok semmit

biztosan. Az viszont tény, hogy sok orosz számára egy külföldi állampolgárral kötött házasság jelentené az Oroszországból kifelé vezető utat. A forradalom után, a harmincas években volt egy mondás: „Az autó nem luxuscikk, hanem közlekedési eszköz”. Ma az a mondás járja, hogy a külföldi nő nem luxuscikk, hanem közlekedési eszköz. Nagyon sok orosz tényleg azért köt házasságot külföldivel, hogy szabadon utazhasson. A rendszer sok mindent kikényszerít belőlük, ha szabadok akarnak lenni.

– Azt akarod ezzel mondani – kérdeztem –, hogy azért vette el a francia feleségét, hogy kijusson onnan?

Jack vállat vont.– Nem tudom. Sokan teszik ezt.– Szóval engem is csak kihasznál? – kérdeztem.– Kihasznál? Én nem így fogalmaznék – válaszolta Jack. – Tudom, mennyire hálás

neked. Elmondta, mi mindent tettél lehetővé számára. De szeret is téged. Tényleg te vagy élete asszonya, ahogy mondani szokta, tekintet nélkül arra, hogy meddig tart ez a kapcsolat.

– Hogy meddig tart? Miről beszélsz?– Figyelj ide – mondta Jack, és angyali arcán az aggodalom vonásai jelentek meg. –

Volt már dolgod valaha orosz férfival?Tessék, már megint.– Értem – mondtam. Ez a kérdés mindig mintha maga a válasz lett volna. – Mi a helyzet

az ígéretekkel? Az orosz férfiak megtartják az ígéreteiket?Jack hangosan felnevetett.– Ilyesmi nem létezik – felelte elámulva naivitásomon. – Nincs olyan, hogy egyezség.

Az ő érzelmeik ehhez túlságosan hevesek, lényegében mindig a pillanat hatására cselekszenek. A szenvedély hevében bármit megígérnek. Aztán később megváltozhatnak az


érzelmeik, a szenvedély alábbhagy. Ha az ígéretet említed, még rád olvassák, hogy ostoba vagy.

Igyekeztem nyugodtan emésztgetni mindazt, amit Jacktől hallottam. Csakhogy egyetlen szava sem volt megnyugtató. A lelkem mélyén sejtettem, hogy nagy bajban van kapcsolatom Vaszival.

Nem sokkal ezután visszautaztunk Kaliforniába, és egy napon szokásos sétáink egyikére indultunk. Forrón sütött a nap. Másfél év telt el a megismerkedésünk óta. Egész jól sikerült alkalmazkodnunk egymáshoz. Éppen egy lehetséges film tervéről beszélgetünk, amelyben Vaszi lett volna a rendezőm. Számos íróval dolgozott rajta, de úgy találta, hogy egyikük sem erez rá arra, amit ő a filmen kifejezésre akar juttatni.

Pontosan tudta, mit akar. Az effajta elszánt bizonyosság a valóban jó rendezők megszokott és csodálatra méltó vonása. Fültanúja voltam azonban néhány munkamegbeszélésnek, amelyek után felmerült bennem, hogy Vaszi vajon nem teljesen szükségtelen akadálypályákat épít-e ki. Valahányszor szóba hoztam ezt, ő mindig újra elmagyarázta, hogy csakis az alkotás folyamatának fájdalmai közepette születhet csodálatos műalkotás. Tudta, hogy ezt az elgondolást én nem fogidom el. Valahányszor súlyossá váltak a közös munka által okozott gyötrelmek, mindig tudtam, hogy vagy közel jár Vaszi ahhoz, amit akar, vagy az íróhoz fűződő kapcsolata romlott meg. Úgy láttam, mintha az utóbbiról lett volna szó. Vaszi nyugtalanul aludt éjszaka, és úgy tűnt, szinte pattanásig feszíti a húrt. Gyanakodni kezdtem, hogy valahol a mélységes mélyben valami önromboló mechanizmus munkál benne. Lehet persze, hogy nem volt igazam. Lehet, hogy egyszerűen ez a munkamódszere.

A napsugarak forrón tűztek az arcunkba, miközben a meredek lejtőn kapaszkodtunk felfelé. Előző este sokat dohányoztam, de annyit azért nem, hogy az akadályozná a légzésemet. Egyébként sem szívtam le a füstöt soha, s azzal nyugtattam magam, hogy el se jut a tüdőmig. Vaszi most a dohányzásomat vette célba. Egyre gyorsabb tempót diktált. Amikor kértem, hogy lassítson, így válaszolt:

– Ha nem szívnád a cigarettáidat, akkor bírnád a tempót. – Kissé ingerült lettem. Miért kell elrontani egy gyönyörű kirándulást azzal, hogy olyasmire figyelmeztet, ami teljességgel az én dolgom. Vitatkozni kezdtünk. A vita odáig fajult, hogy a dohányzás végül egészen jelentéktelen elemmé zsugorodott benne. Röpke tizenöt perc alatt részletesen megtárgyaltuk kapcsolatunk hiányosságait, mégpedig úgy, hogy Vaszi a maga álláspontjába fészkelte be magát, és pedig az enyémbe. Mindketten olyan dühösek voltunk, hogy ismét úgy éreztem, menten megütöm. Visszafogtam magam, és így szóltam:

– Tizenöt perces moratóriumot kérek, rendben? Vaszi az órájára pillantott.– Tizenöt percet? – kérdezte.– Igen.– Megegyeztünk.Némán gyalogoltunk tovább. Úgy öt perc múlva valami különlegesen fontos dolog

jutott eszembe, de a megegyezés miatt visszafogtam magam, és nem szólaltam meg. Mentünk tovább. Büszke voltam az önuralmamra. Akkor váratlanul megszólalt Vaszi, és nagyon okos dolgokat mondott. Az órájára böktem.

– Még nem telt el a tizenöt perc – közöltem vele.– Tizenöt perc? – kérdezte. – És akkor mi van? Mondani akarok valamit.Megálltam és merőn néztem rá.– De hiszen megegyeztünk – figyelmeztettem nyomatékkal.– Megegyeztünk? Miféle megegyezésről beszélsz? – kérdezte.Lassan, nagyon, nagyon érthetően azt mondtam:– Öt perccel ezelőtt megegyeztünk. Abban egyeztünk meg, hogy nem folytatjuk a vitát,

amíg le nem telik tizenöt perc.Vaszi majdnem felnevetett.– Ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy én megegyezésnek vettem. Naiv vagy.Elöntött a harag. Teljes erővel hátralendítettem a kezemet, és elindítottam Vaszi felé.

De nem sikerült megütnöm. Félrelökte a karomat, és a tenyerem célt tévesztett. Vaszi nevetett. Mélységes szégyent éreztem, majd szétrobbantam a dühtől… előtolakodtak az ismerős indulatok, amelyeket Vaszi képes volt kiváltani belőlem. Megfordultam, és gyors léptekkel lefelé indultam a lejtőn.


– De Nyif-Nyif – kiáltott utánam Vaszi sértéssel tetőzve dühömet. – Szeretlek.Futottam, futottam megállás nélkül. Vaszi utánam eredt. Nem is tudom, mire gondoltam

akkor. Rettenetes volt. Érzelmeim látóhatárán minden elhomályosult. Úgy éreztem, megszakadt minden kapcsolatom a pozitív ösztöneimmel. Másodszor éreztem úgy, hogy veszélyben vagyok.

A hegy lábához érve odarohantam a kocsinkhoz. Elfordíthattam volna a kulcsot, ráléphettem volna a gázpedálra, és elhajthattam volna, ott hagyva Vaszit azon a bármiféle közlekedéstől távoli helyen. De nem tettem. Füstölögve és tehetetlenül ültem és vártam.

Vaszi, mintha mi sem történt volna, beült és azt kérdezte:– Nyif-Nyif, miért borultál úgy ki?Újra kísértésbe estem, hogy pofon vágjam.– Miért? – Ujjaim a kormánykeréken doboltak.– A fenébe is, megegyeztünk, hogy nem vitázunk, le pedig megszegted ezt az

egyezséget. Ráadásul ostobának neveztél, amiért hittem neked. Szerinted mégis miféle seggfej magatartás ez? Azt akarod, hogy ne higgyek neked?

– Ostoba voltál, és kész – hangzott a rövid válasz.– Előbb akartam beszélni, és kész.– De én is – mondtam. – Csakhogy az egyezség miatt fegyelmeztem magam.Vaszi elgondolkodott.– Értem – válaszolta. – Nos, akkor semmi vész. Felejtsük el az egészet. Nézd, milyen

gyönyörűen süt a nap. Nézd csak a kékmadarakat! Szívd ezt az édes illatot.El voltam képedve… bénultan, tehetetlenül ültem az ő igazságának, az ő nézőpontjának,

az ő életszemléletének valósága láttán – és mert ennek a valóságnak a falán semmilyen módon nem voltam képes áthatolni.

Hazáig szótlanul ültünk a kocsiban. Elszántam magam, hogy ezt most nem hagyom annyiban.

Csak később derült ki számomra, hogy Vaszi éppúgy nem tudta mire vélni az én viselkedésemet akkor ott a hegyen, mint én az övét. Hosszú levelet írt a bátyjának Moszkvába, elmesélte a történetet, és arra volt kíváncsi, hogy a bátyja szerint hol hibázott. Amikor megkérdeztem, hogy miért egy másik orosztól s nem egy amerikaitól kér segítséget ebben az ügyben, akkor azt felelte, hogy a bátyja jobban ismeri őt.

Valamivel később újra találkoztam Jackkel, és beszámoltam neki az esetről.– Ha Vaszi felől nézzük a dolgot – mondta Jack –, ő komolyan gondolta, amit mondott,

akkor, amikor kimondta. Csakhogy egy orosz időfelfogása eltér a miénktől. Alapjában ez a különbség. A pillanatnyi szenvedély az, ami: pillanatnyi szenvedély. Amint véget ér a pillanat, új játszma kezdődik. Amikor azt mondta, hogy naiv vagy, amiért hittél neki, akár azt is kérdezhette volna, hogy csak nem hiszel még mindig a télapóban. Az oroszok a pillanatnak élnek. Ezért látjuk őket szenvedélyes önpusztítóknak. Ki tudja, lehet, hogy a pillanatnak élés az élet legnagyobb fokú beteljesülése. Kifejező művészetük végső soron a lélek mélységeihez szól. Szóval, ki tudja?

Napokig gondolkoztam Jack mondatain. Vajon a különbség Vaszi és közöttem lényegében abban áll, ahogyan a pillanat közvetlenségéhez viszonyulunk? El kellett ismernem, hogy az együtt megélt sok vidámság és öröm a pillanat csodája volt. Sosem fogta vissza magát, sosem latolgatta a következményeket. Én viszont igen. A boldogság pillanatai az ő számára mindent magukba foglaltak. Az én esetemben nem így volt. Vajon én, a magam amerikai módján túlságosan a jövőnek élek? Vaszi mintha ügyet sem vetne a jövőre. Nem létezik, amíg be nem következik. Bevallom, azt kívántam, bárcsak én is meg tudnám ezt tenni. És mégis…

És mégis minduntalan azon rágódtam, hogy Vaszi számára a jövő valószínűleg szenvedést jelent. Rájöttem, hogy a veszély, amelyet érzékelek, voltaképpen nem a jövőt, hanem a sorsot érinti. Az ő sorsát.

Gyakran beszélt a sorsról. Ez a szó mindaddig melodrámai színezetű volt számomra. Ám ha ő mondta ki, érzelmi töltést kapott. Vaszi szemlátomást eleve elrendeltnek tekintette a saját sorsát. Sorsszerűnek érezte a találkozást velem. Sorsszerűnek érezte, hogy elhagyja Oroszországot, és szabadon utazzon.


Néhány héttel később számos értelemben érezhetően akadozni kezdett közöttünk a kapcsolat. A tervezett film munkálatai körül egyre több volt a kuszaság. Vaszinak és írótársának nem sikerült kielégítő forgatókönyvet összeállítania. Minél jobban bátorítottam, ő annál lehangoltabb és elégedetlenebb lett. Minél több javaslatot tettem, annál több neheztelést kaptam. Vitáink egyre indulatosabbak lettek, mígnem egy este felrobbant a kapcsolatunk.

Akkor már legalább három napja mogorván és szeszélyesen viselkedtünk egymással. Még a testi kapcsolat is akadozott, mivel érzelmi különbségeink abban is megnyilvánultak, hogy szexuálisan nem leltünk örömöt a másikban.

Két barátunk (egy házaspár, akiket jól ismertünk) kis ideig nálunk lakott. Párizsban élő amerikaiak voltak. Tudtak néhány problémánkról. A munkám részeként rövid időre New Yorkba kellett utaznom, amit csak úgy mellékesen említettem meg Vaszinak. Tudomásul vette, ám észrevettem az arcán átsuhanó sötét ellenségességet. Kirándulni mentünk, de ő nem sokat beszélt. Miután hazaérkeztünk, bement a dolgozószobájába írni, és pedig azon gondolkoztam, hogyan mozdíthatnám ki ebből az állapotból. Elkészítettem kedvenc teáját, és süteménnyel együtt egy tálcán bevittem neki. Letettem a tálcát az íróasztalra, és átöleltem Vaszit. Önkéntelenül elmosolyodott, de gyorsan visszarendezte arcvonásait. Belém hasított a félelem.

– El kell neked mondanom, kedvesem – kezdte –, hogy elmentem egy orvoshoz a problémád miatt.

A szám tátva maradt.– Miféle probléma miatt? – kérdeztem.– Szexuális problémád miatt.– Elmentél egy orvoshoz, hogy velem kapcsolatban kérj tanácsot?– Persze nem említettem nevedet – mondta Vaszi. – Csak megbeszéltem vele szexuális

problémádat.Kővé dermedtem– Miféle szexuális problémáról van szó? Igaz, mostanában nincs az a hevesség, mint

korábban. És akkor mi van? Egyébként is, hogy érted azt, hogy az én problémám? Ketten kellenek a tánchoz.

Vaszi felállt, és átment a nappaliba. Ott ültek a barátaink.– Egy pillanat – futottam utána. – Beszéljük ezt meg. Mégpedig Judy és Jerry előtt.

Vagyunk olyan jó viszonyban. Ők már túljutottak a maguk szexuális konfliktusain.– Remek – szólt Vaszi, és leült a konyhai pult mellett az egyik székre. – Problémáink

vannak – jelentette be –, de Sheerlí makacsul nem törődik velük. Elmentem tehát orvoshoz megbeszélni.

Judy és Jerry bólintott, jelezvén, hogy tisztában vannak a téma érzékeny voltával.Éreztem, hogy forrni kezd bennem düh.– Vaszi – mondtam –, szerintem nem a szexről van szó. A szex szinte soha nem csak a

szexről szól. Miért nem beszélted meg velem? Miért mentél egy kívülállóhoz? Nekem még az sem tűnt fel, hogy téged ennyire zavar.

– Orvos jobban tudja – felelte Vaszi.– Egy idegen, akár orvos, akár nem, szerinted jobban tudja nálam, hogy mit érzek?– így igaz.– Mi az, hogy így igaz? – hallottam egyre magasabbra szökő hangomat.– Te nem figyelsz arra, mit mondok. Orvos figyelt – közölte Vaszi.– De az orvos csak a te szemszögedből hallotta a dolgokat – mondtam, és leültem mellé

az egyik székre, hogy összegyűjtsem az erőmet. – Nem esik jól, hogy velem semmit nem beszéltél meg. Egyáltalán nem esik jól.

– Orvos hasznos dolgokat mondott.– Miféle orvos volt az? – kérdeztem. – Ismerősöd?– Nem – válaszolta Vaszi. – Telefonkönyvben találtam nevet. Orvos Santa Monicában.– A telefonkönyvben? – hüledeztem. El se tudtam hinni, amit hallottam. És mégis

elhittem, hiszen sértve éreztem magam. – Egy pillanat – mondtam, és ugyan minden erőmmel igyekeztem uralkodni a hangomon, mégsem sikerült. – Hogy az ördögbe tudod egy vadidegennel megbeszélni a kettőnk dolgát? Ha ennyire zavart, miért nem szóltál? Miért nem mondtad el nekem?

– Orvossal akartam megbeszélni.


Mély lélegzetet vettem.– Úgy tűnik nekem, mintha ez is afféle irányítási manőver volna. Megpróbálod

irányítani, hogy hogyan egyek, hogyan kiránduljak, hogyan énekeljek és táncoljak és játsszam, most pedig, édes Istenem, most pedig megpróbálod irányítani, hogy mit tegyek a testemmel az ágyban. A szexuális életem az én számomra éppolyan intim terület, mint a tiéd a te számodra.

. – Nem így van – jelentette ki Vaszi. – Egy férfi viszonya saját szexualitásához sokkal fontosabb, mint nőé.

Ez már több volt a soknál. Ezúttal valóban elvakított a harag. Nagy erővel pofon vágtam Vaszit, villámgyors mozdulatom ellen védekezni sem tudott. A szemüvege átrepült a szobán. Arcából kifutott a vér.

Felemelte a kezét, hogy visszaüssön, ám a legnagyobb csapást az arckifejezése mérte rám. Acélkemény, visszafogott gyűlölet sugárzott róla. Elakadt a lélegzetem.

Vaszi leengedte a karját. Judy és Jerry közben felugrott, és felénk iramodott. Judy az én karomat, Jerry Vaszi karját markolta meg.

Vaszi befelé robbanó gyűlölete láttán meghűlt a vér az ereimben. Az rémített meg, ami nem jutott kifejezésre. Vajon mi ment végbe benne legbelül? Azt hiszem, nem is akartam tudni.

Pillanatok alatt kijózanodtam a saját érzelmi kitörésem után. Megdöbbentem, hogy végül mégis sikerült Vaszit pofon ütnöm, ugyanakkor megbénított az arcára kiülő, könyörtelen elszántság.

Kiszabadította magát Jerry szorításából. Arckifejezése változatlan volt.Judy elengedte a karomat.– Jézusom, Vaszi, ne haragudj – szólaltam meg. – Nem akartam ekkorát ütni. De

egyáltalán nem volt jogod ahhoz, hogy megsértsd a magánéletemet azzal, hogy a beleegyezésem nélkül orvoshoz mentél.

Vaszi átvágott a szobán, és lehajolt a szemüvegéért, majd visszaillesztette az orrára.– Vége – jelentette be.– Minek van vége? – kérdeztem.– A kapcsolatunknak – mondta. – Vége. Most elmegyek.Hangosan felnevettem. Talán hisztérikusnak tűnt a hangom, Vaszi viszont nevetségesen

melodrámai volt.– Ó, értem – szóltam. – Most pedig egész egyszerűen nem vagy hajlandó megbeszélni,

hogy mindketten mennyire vagyunk felelősek ezért a helyzetért.– Ahogy mondod.– Ó.Felegyenesedett, és csípőre tett kézzel a hűtőszekrényhez ment vodkáért.– Erőszakos vagy – jelentette ki. – Félelmetesnek találom az erőszakosságodat.– Igazad van – mondtam –, erőszakos voltam, és bocsánatot kérek miatta. De mi a

helyzet a te erőszakosságoddal az én érzéseim iránt? Mégis, mire számítasz egy nő részéről, amikor kijelented, hogy te mint férfi fontosabb vagy, mint egy nő.

– Ne törődj vele. Vége – válaszolta. Felálltam.– Hogy érted azt, hogy vége? Komolyan beszélsz? – Judyra és Jerryre pillantottam. Judy szólalt meg.– Nem gondolod, Vaszi, hogy talán a saját erőszakosságodtól félsz? – kérdezte. –

Láttam az arcodat. Meg tudtad volna ölni Shirleyt. Szerintem attól féltél, hogy talán megteszed.

Vaszi megvető pillantást lövellt Judy felé.– Vége – közölte. – Elmegyek.Már nem volt kedvem nevetni ezen a melodrámán. Rájöttem, hogy Vaszi valószínűleg

komolyan gondolja.– Egy pillanat – mondtam. – Tényleg komolyan beszélsz? Mi lesz a filmünkkel, mi lesz

a kapcsolatunk megvalósításával, mi van a bátorsággal?Vaszi sokáig hallgatott. Elgondolkodva a poharát nézte, majd megszólalt: – Tudom,

hogy egész életemben bánni fogom, de ez a sorsom. Elmegyek.


Tehetetlennek éreztem magam. Férfiúi infantilizmusa, amellyel nem akartam tovább birkózni, és szenvedélyes szenvedni akarása meghaladta empátiás képességemet.

Jerry és Judy viszont odament hozzá.– Vaszi, próbáld meg elmondani, amit érzel – szólt Jerry. – Mielőtt bármiféle

elhamarkodott döntést hoznál, kérlek, vizsgáld meg, mi történik benned.Vaszi a hálószoba felé indult. – Nem – mondta maga elé határozottan. – Ez a sorsom. – Lassan kiment a folyosóra. Én

utána.Némán becsomagolta két kordnadrágját és nagyapja ünneplő cipőjét. Gondosan

elrendezte hat ingét és pulóverét a bőröndjében. Összeszedte ágya mellől az anyja képeit, a Krisztust ábrázoló ikonokat és angol nyelvű magnószalagjait. Bement a fürdőszobába, dobozba rakta a fogtisztítót és orosz hajtonikját. Kocogó-cipőit és kiránduló rövidnadrágját betette egy műanyag táskába, fogkeféjét és villanyborotváját a barna bőr neszesszerébe.

Körülnéztem a szobában, bénultan figyeltem, honi tünteti el jelenlétét mindenünnen. Felkapta a bőröndjét, barna bőrdzsekijét a vállára dobta. Aztán rápillantott az ősrégi orosz Bibliára, amelyet még Moszkvából hozott magával.

– A Biblia itt marad – közölte. – Mindig hozzád tartozik. Itt a helye Malibun, veled.A bánattól és a hiábavalóság érzésétől szemem megtelt könnyel. Tudtam, hogy Vaszi

valóban elmegy. Vajon így tervezte, vagy spontán módon alakultak így a dolgok? Szemlátomást képtelen volt kinyilvánítani szabad akaratát azzal szemben, amit saját sorsának tekintett.

Kikísértem a bejárati ajtóig. Behajolt a nappaliba, elbúcsúzott Judytól és Jerrytől. Kinyitottam előtte az ajtót. Nem volt mit mondanom.

Némán lefelé indult a lépcsőn, aztán visszafordult.– Nyif-Nyif – mondta rekedten, s hangja megbicsaklott. – Napsugaram, Nyif-Nyif.

Olyan volt veled az élet, mint zene. De a zenének vége. Egy nap majd visszajövök könyveimért és lemezeimért.

Nem tudtam, mit mondhatnék. Minden olyan valószerűtlen volt. Az jutott eszembe, milyen rossz mesemondó az élet.

A lépcső aljáról Vaszi újra visszanézett.– Mézesmackód voltam, és te voltál nekem Nyif-Nyif. De ne felejtsd el, hogy ágaskodó

paripa vagy. Nagyon jó istállóból való.Utána intettem, ahogy kilépett a pirosra festett kapun, és elhajtott viharvert autóján.Másnap New Yorkba utaztam. Vaszi ott hívott fel néhány nap múlva. Sírt a telefonban,

és arról beszélt, hogy nagyon magányos. Mondtam neki, hogy hamarosan hazautazom, és akkor beszélhetünk. Amikor azonban már otthon voltam, nem akart beszélgetni velem. Egy régi barátnője vendégszobájába költözött be. Egy hét sem telt el, mellhártyagyulladással ágynak esett, és sötét gondolatokkal küszködve, depressziósán feküdt. Nem akarta, hogy meglátogassam. Nem akart látni senkit. Megpróbáltam telefonon át jobb kedvre deríteni, mindhiába.

Hetek múlva együtt vacsoráztunk. Vaszi nagyon kedves volt, de kimért. Azt fejtegette, hogy olyan nőt szeretne maga mellé, aki a rabszolgája lesz, aki gondolkodás nélkül szeret mindent, amit ő tesz.

– Művészfeleséget akarok – mondta –, aki imádattal ül a lábamnál, és arról beszél, hogy milyen csodálatos vagyok. – Eszembe jutott, mire figyelmeztetett Milanka Párizsban. Felnevettem. Vaszi is nevetett. Azt mondta, tudja, mennyire végtelenül egyszerűen gondolkodik, de hát nem tagadhatja meg önmagát. Azt feleltem, megértem.

Csakhogy nekem nem Vaszit kellett megértenem, hanem önmagamat.A szakítás a magány mélységes kútjába taszított. Tisztán láttam, hogy ez a szerelem

sosem ígért állandóságot. Valahogy mindig tudtam ezt. Talán Vaszi is. Lehet, hogy éberebb volt és bátrabb, ezért vette észre elsőnek. A magányt talán az események váratlan fordulata okozta, bármilyen elkerülhetetlen volt is.

„Vakmerősége” és ennek következménye, a Vaszi életébe is beköszöntő magány még hónapokig könnyeket csalt a szemembe. Még mindig úgy éreztem, szinte hozzá vagyok béklyózva, és felelős vagyok a fájdalmáért. Ráadásul mindennél jobban gyötört az érzés, hogy nem sikerült valóban megértenem azt, amit mindebből meg kellett volna tanulnom. Igen, végre bensőséges kapcsolatba kerültem egy orosz férfival és mindazzal, amit ez


jelent. Személy szerint azonban megválaszolatlan maradt a kérdés, hogy végső soron miért találkoztunk.

Tisztában voltam azzal, hogy egy férfi és egy nő szerelmi kapcsolata az én tanulási tapasztalata, de az elválásunkkor feltoluló érzéseim mélyebb rétegeket érintettek… olyasmit, amit nem tudtam kitapintani. Tudtam, hogy el kell engednem a magány érzését, csakhogy sosem voltam képes hátat fordítani az érzéseknek, amíg meg nem értettem az okukat.

Miközben effajta kérdések rajzottak a fejemben, lassan ráébredtem, valójában nem számít, hogy megértettem-e Vaszit. Rájöttem, hogy egyszerűen el kell őt fogadnom a maga igazsága szerint. A saját életét kell élnie a saját ritmusában, a maga módján. Talán nem tiszteltem őt. Talán én voltam a bizonyíték arra, hogy a szeretet és a tisztelet nem létezhet együtt. Amikor felmértem e gondolat jelentőségét, kimozdultam a magam kusza helyzetéből. Végül arra jutottam, hogy eddig csak szavaltam a szeretet és a tisztelet lehetőségéről. Elérkezett az idő, hogy komolyan vegyem. Ennek az lett a következménye, hogy Vaszi és én jó barátok maradtunk, és sokkal jobban megértettük egymást a szakítás után, mint amikor együtt éltünk. Nagyobb távolságra kerültünk egymástól, és az érzelmek nem vakítottak el bennünket. Mindketten megismertük a még mindig érintetlen szeretetet, és folytattuk annak felderítését, hogy hány közös élet köt bennünket egymáshoz.

Noha Vaszival csaknem négy évvel ezelőtt megszakadt a kapcsolatom, Bibliája továbbra is ott fekszik az asztalomon Malibun, ahol távozásakor hagyta. Továbbra is állítja, hogy az az igazi otthona. Álma, hogy amerikai filmeket rendezzen, megvalósult, és tudom, hogy együtt fogunk dolgozni. McPhersonnak igaza volt. Mindketten érezzük a művészet spiritualizálásá-nak szükségét, s ha eljön az idő, meg is valósítjuk.

Hollywoodban tisztelik Vaszit, mivel kiváló művész. Senki sem foglalkozik politikai nézeteivel. Tisztelik. Hogy szeretik-e? Sokan igen. Ő a maga részéről továbbra is kitart amellett, hogy a szeretet és a tisztelet nem együtt létező emberi érzelmek. Legtöbb forgatókönyve ezt az érzést tükrözi. Makacsul vallja, hogy nincs valódi kreativitás szenvedés nélkül; továbbra is hiszi, hogy a konfliktus elválaszthatatlan az embertől, és meggyőződése szerint szükséges az élethez. Továbbra is hiszi, hogy küzdelem nélkül az ember nem ismerheti meg Istent. Továbbra is hisz a maga gonoszságfogalmában, amely szerint a gonosz emberen kívüli erőként létezik. Abban is hisz, hogy Isten az emberen kívül létezik.

Tehát, ami a lényeget illeti, hiszi, hogy az ember sorsa a szenvedés. Olyannyira hiszi ezt, hogy szerintem késztetést érez az előidézésére.

De vajon nem vagyunk-e kisebb-nagyobb mértékben valamennyien a szenvedés rabjai? Bűntudatból, mert úgy érezzük, nem érdemeljük meg a boldogságot, gyermekkori rossz cselekedetek vagy nélkülözések miatt (vajon meddig tart, amíg felnő az ember?), vagy felnőttkori kudarcok következtében – vagy bármi más okból – mindannyian érezzük a negativitás vonzását és rángatását, és csökönyösen állítjuk, hogy rajtunk kívüli forrásokból ered.

Holott mind a negativitás, mind a pozitivitás bennünk lakozik. Nincs közöttünk senki, aki teljességgel a fényben vagy teljességgel a sötétben létezne. Ráadásul mindannyian magunk teremtjük a saját problémáinkat. Ami engem illet, mivel önmagam megértése pozitív aspektusaim erőteljesebb megnyilvánulásához vezet, az önmagámon belül végzett utazást tartom az egyetlen utazásnak, amelyre vállalkozni érdemes. Amennyiben ez a belső utazás magasabb rendű, pozitívabb énem megismeréséhez és tudatosításához vezet, úgy nem lesz többé egyetlen lelket tompító konfliktusom sem.

Ha felismerem Istent önmagamban, akkor felismerem a hatalmasabb Isten-forrást, a mindannyiunkat egyesítő, fenséges energiát. Úgy hiszem, ez volt az egymás számára adott tanulság. Egyikünk sem olyannak érzékelte saját magát, amilyennek a másik látta. Ám önmagunkat igenis megláttuk a másikban.

Ha manapság eltűnődöm a Vaszi által bennem kiváltott erőszakosságon, hálás vagyok neki. Közel vitt hozzá, tehát nekiláthattam a feldolgozásának. Vaszitól az önmagam jobb megértésének ajándékát kaptam. Nem arra volt szükségem, hogy vele beszélgessek, hanem hogy önmagammal. Az ő problémái és konfliktusai az övéi voltak, az enyémek az enyéim. Rövid és viharos közös életünk alatt minden korábbinál tisztábban láttam, hogy fejlődésre van szükségem. Tanultam, mert nehéz volt. Tisztább lett a látásom, mert ő összezavart. És próbát tettünk, mert mindketten felismertük, hogy kapcsolatunkat saját szabad akaratunk


jelölte ki előre. Az eleve elrendelésnek megfelelően együtt zenéltünk, hogy halljuk a disszonanciát éppúgy, mint a harmóniát.

Vaszi továbbra is „orosz”. Én pedig továbbra is „amerikai” vagyok. Ma már tudjuk, hogy képesek vagyunk együtt létezni, ám mindketten más-más útját járjuk a tapasztalásnak. Vaszinak talán igaza van abban, hogy a szeretet és a tisztelet összeegyeztethetetlen – az ő tapasztalata szerint. Én azonban nem hiszem, hogy ezzel emberekre utal. Úgy hiszem, arra a konfliktusra utal, amely közte és a benne lakozó Isten között áll fenn.

Amikor befejeztem Vaszi iránti szerelmem történetét, anya és apa mozdulatlanul ült.– Szóval – mondtam nekik –, szerintem minden kapcsolat azért jön létre, hogy minél

többet megtudjunk saját magunkról.Apa pipája kialudt. Anya teája kihűlt.– Nos, Kismajom – szólt apám –, azért jól boldogulsz, ugye?– Ühüm, azt hiszem.– Az az ember biztosan értett hozzá, hogyan dühítsen fel, igaz? – kérdezte anya, és

gyengéden apára pillantott.– Ühüm, az már biztos – mondtam. – De megtanultam, hogy a probléma én voltam.

Nem ő. Bármit tett is, csak magát adta, ilyen egyszerű. Én csak saját magamon javíthattam, ő csupán alkalmat teremtett hozzá.

– És tényleg mindketten éreztétek, hogy ismertétek egymást korábban is? – kérdezte anya az arcomat fürkészve.

– Igen, tényleg, és biztos vagyok abban, hogy egy nap erről is többet megtudok majd. Most viszont ez az élet a legfontosabb.

Anya apára nézett, mintha valami kettőjükre vonatkozó megjegyzést várt volna tőle. Apa engedelmesen elmosolyodott.

– Nos, azt hiszem, édesanyád és én is összezördültünk néhanapján – jegyezte meg.– Én is így tudom – feleltem. – Akarjátok hallani az egyik ilyen összezördülés

történetét, amelyről nekem is tudomásom van?Anya kihúzta magát ültő helyében, mintha nem nagyon volna ínyére az ajánlatom.

Aztán megvonta a vállát. Apa bólintott.– McPhersontól hallottam a történetet – kezdtem bele. – Rendszerint nem tár fel

másokról semmi ilyesmit, de most közölte, hogy szerinte jó volna, ha elmesélném nektek.Mindketten közel hajoltak hozzám.– Együtt töltöttetek egy életidőt Görögországban. Lehetséges, hogy ugyanakkor, amikor

Vaszi és én is ott éltünk. Mindketten nagy tiszteletnek örvendő jogászok voltatok. Abban az inkarnációban mindketten férfiak voltatok.

– Ne mondd, Shirl – álmélkodott anya.– De igen.– Mindegy, folytasd – szólt.– Nos, anya, te liberális elveket vallottál, apa konzervatív volt.– Eddig rendben is volna – mondta apa.– Vita támadt Erósz templomának megépítése körül. Anya támogatta, te ellenezted.– Mindjárt gondoltam – vetette közbe apa.– Ti ketten rengeteg időt töltöttetek a templom körüli vitákkal. Olyan agresszívak és

hajthatatlanok voltatok mindketten, hogy a városlakók mindkettőtökre megharagudtak. Egy idő után csak rólatok beszéltek, a templomról szó sem esett!

Anya felnevetett.– El tudom képzelni – mondta. – Képtelenség elérni apádnál, hogy megértse, miről

beszélek.– Szó mi szó – folytattam –, egy szokásosnál is hevesebb vita során ti ketten, abban a

szent hitben, hogy ki-ki a maga választókerületét képviseli, órákon át rikácsoltatok egymással. A törvény háza körül tartózkodó polgárok éktelen haragra gerjedtek, és mindkettőtöket a vállukra emeltek. Ti ezt az egyetértés jelének tekintettétek. Valójában az emberek azt kiabálták, hogy hagyjátok abba a vitát. Minél hangosabban kiabáltak, ti annál erősebben meg voltatok győződve arról, hogy az emberek egyetértenek a véleményetekkel, vagyis mindketten a saját véleményetekről hittétek így. A hullámzó embertömeg kicipelt benneteket a hátán a város külső részéhez, ahol a szóban forgó templomnak kellett volna


felépülnie. Azt hittétek, majd ott születik meg a végleges döntés, csakhogy a felbőszült tömeg nem tett mást, mint hogy lehajított benneteket a szikla tetejéről.

Vártam a hatást. Mindketten döbbenten, némán ültek. Anya tért magához elsőnek.– Ismerős nekem ez a történet – mondta végül, s egyetértően felemelte mindkét kezét. –

Nekem nem okoz gondot.– Szóval, McPherson azt üzeni, hogy ti még mindig ugyanazt művelitek, és hogy ezúttal

mindaddig nem fogjátok befejezni, amíg abba nem hagyjátok a vitát.Apa érezte, hogy most rajta a sor.– Úgy értsem, hogy abba kell hagynunk a vitatkozást, mielőtt meghalunk?– Bizony, ahogy mondod – feleltem határozottan.– Tudod, mit mondok erre? – kérdezte apa szemlátomást rátalálva a helyes válaszra. –

Ez elég jó oknak tűnik a vitatkozás folytatására!Áthajoltam hozzá, és az öklömmel kedvesen megveregettem a vállát.– Apa – szóltam rá –, vedd komolyan. Aztán majd újra vissza kell jönni, és újra végig

kell csinálni ezt az egészet, ha most nem hozzátok rendbe a dolgot.– Kicsit olyan, mint a szórakoztatóipar, nem? –mondta tréfálkozva. – Addig csinálod,

amíg rendbe hozod a dolgot.– Na jó – feleltem –, de ami kettőtöket illet, tudod, hogy töméntelen karmikus romot

kell együtt eltakarítanotok.– Mégsem annyit, mint amennyi az én piszkos, rendetlen szobámban van, ahol a

kulcsokat tartom – válaszolta apa kuncogva.– Jaj, Ira – szólt közbe anya –, lehet, hogy Shirley-nek igaza van.– Az ördögbe is, Scotch – mondta apa szemrehányó hangon –, én sem vagyok teljesen

bolond. Nagyon is jól tudom, hogy igaza van. Mindig is tudtam. Az a kérdés, hogy mit kezdjünk vele. Meghaljunk, hogy rájöjjünk? Szeretek vitatkozni. Ez tart életben.

– Akkor lehet, hogy van benned valamennyi orosz vér – jelentette ki anya diadalmasan, hogy most ő is szúrhatott egyet. – Talán nem is volna szabad veled közösködnöm, mert szeretsz szenvedni. – Ragyogott a szeme a szellemes visszavágástól.

Apa hagyta, hadd élvezze a diadalát.Felálltam és járkálni kezdtem.– Tudjátok, mi érdekel engem a legjobban? – kérdeztem.– Micsoda? – kérdezte anya.– Arra vagyok kíváncsi, hogy én hogyan illeszkedem a kettőtök karmájába. Ugyanis

megkaptam tőletek mindent. De én most mit adjak nektek?Mindketten elkomolyodtak.– Vagyis úgy hiszed, hogy valami oknál fogva minket választottál szüleidnek? –

kérdezte anya.– Igen.– Es mi téged választottunk lányunknak?– Igen.– Hmm – hümmögött elgondolkodva. – Ez tényleg érdekes, nem?– Szerintem az – válaszoltam, és formálódni kezdett bennem egy gondolat.– Hogyan lehet az ilyesminek utánajárni, Kismajom? – kérdezte apa.Kicsit tétováztam, majd tréfálkozva, színpadias szoprán hangon azt mondtam:– Megvannak a módszereim.– Látom már, ebből újabb könyv születik, mi? – nevetett apa. Egyik lábát átvetette a

másikon, és gondosan leemelt a nadrágjáról egy szöszt.– Örültök, hogy szerepeltek a könyveimben? – kérdeztem.– Hogy a csudában hagyhatnál minket figyelmen kívül? – kérdezte apa. – Ha nem

volnánk, ki kellene bennünket találnod.– Ami azt illeti – feleltem –, kitaláltátok ti magatokat.– Aha – helyeselt –, tényleg színház az egész világ, és mi csak színészek vagyunk

benne. De édesanyád azért játszhatna mást is Lady Macbethen kívül.Anya rávillantotta a szemét. Szinte láttam, ahogy lebucskáznak arról a szikláról.– Ira – szólt anya határozottan nem hagyom többé, hogy felbőszíts. Tőlem lehetsz olyan

orosz, amilyen csak akarsz. Soha többet nem félemlítesz meg.Apa nevetett, és köhécselni kezdett. Őt aztán nem bosszantotta semmi.


– Anya – szólaltam meg –, gyakran érzed magad erőtlennek és tehetetlennek, ugye?– Nem is tagadom. De többé nem hagyom, hogy ilyen érzéseket keltsen bennem.– Rendben van – folytattam –, de lehet, hogy ennek is oka van.– Mire gondolsz? – kérdezte anya kissé követelőző hangon.– Arra gondolok, hogy ezúttal talán azért érzed magad erőtlennek, mert egy másik

életidőben visszaéltél a hatalmaddal.– Ugyan, Shirl – felelte –, azt sem tudom, milyen érzés a hatalom.– Ezt meg hogy érted? – szólt közbe apa. – Az otthonodban tiéd a hatalom. Mindig is

így volt. Te is tudod. Te vagy a főnök, és ezzel te is tisztában vagy.– Remélem is – csattant fel anya hangja, mit sem törődve azzal, hogy ellentmond saját

magának. – Különben eszeveszett bolondot csinálnál magadból.– Jó, rendben – mondtam békítő hangon, megpróbálván elejét venni egy újabb

csetepaténak. – Legyen minden úgy, ahogyan eddig. Azt hiszem, ebből tényleg energiát merítetek. De ha esetleg rábukkanok még egy s másra abból, amit korábbi életidők során együtt műveltünk, akkor még legalább tíz évig folytatjátok a vitáitokat.

– A dolog úgy áll, Kismajom – szólalt meg apa kis idő elteltével –, hogy ebben az egészben az a szép, hogy van egy egész bilire való abból, amit egyikünk sem tudhat biztosan. Csak azt tudjuk, hogy nem tudunk semmit. De csak folytasd. – Rövid tétovázás után hozzátette: – Talán azt is kideríted, mit műveltél az ex-férjeddel.

Mintha tompán koppant volna valami a padlón. Kihúztam magam, mint mindig, ha úgy éreztem, kihívást intéznek felém.

– Igazad van, apa. Lehet, hogy így volna – válaszoltam –, de nektek is sajátos kapcsolatotok volt Steve-vel. Az első pillanattól fogva nem kedveltétek, és ő is ugyanígy volt veletek, s ez nem is változott soha. Az a fajta apa voltál, aki folyton mentséget keres a lánya házastársa iránti ellenszenvére. Egyébként pedig – folytattam szomorúan –, volt pár jó évünk Steve-vel. Nagy segítséget kaptam tőle a spirituális kutatásaimhoz. Sok mindenben egyetért velem. Neki is megvannak a maga problémái, apa, de nincsenek-e meg mindannyiunknak?

– Na jó – válaszolta apa –, ne is beszéljünk többet arról az alakról. Van egy gyönyörű lányod, és ezért már megérte.

– Jól mondod, Ira – szólt anya. – Hagyjuk az egészet. Hadd intézze Shirley a dolgait a maga módján. Steve is ezek közé tartozik. Olyasmi volt az a házasság, amit Shirleynek végig kellett csinálnia.

– Így van – mondtam határozottan, elejét véve a folytatásnak. Nem akartam erről beszélni. A házasságom felbomlását senkivel nem akartam megtárgyalni. Steve hosszú időn át nagyon fontos, szerves része volt az életemnek. Ki kellett bogoznom az egészet, ahhoz pedig idő kell. Túl bonyolult a kapcsolatunk ahhoz, hogy bárki, akár apa vagy anya, megértse.

– Nos – szólt anya diplomatikusan –, nagyon jó volt látni téged, Shirl. Remélem, Sachi jól utazott Kaliforniába. Mondd meg neki, hogy tudni szeretnénk, ha valami jó szerepet kap.

Anyának kiváló érzéke volt ahhoz, hogy mások nehéz pillanatait megkönnyítse. Csodálatosan értett a feszültség enyhítéséhez, ha nem róla volt szó. És az időérzéke is hibátlanul működött. Dominick már lent várt, hogy kifuvarozza őket a repülőtérre.

– Felhívnád Madáragyat, hogy elindultunk hazafelé? – kérdezte apa.– Hát persze – válaszoltam –, de hogyan szólítsam?– Mrs. Randolfnak hívják – mondta apa. – Tudod, a Madáragy „becenév”.– Nagyon szeretjük – tette hozzá anya. – Nem is tudom, mire mennénk nélküle.– Egyszerre vennénk ki a szekrényből a tojásokat és a villákat – mondta apa.Kimentünk a nappaliból, és segítettem nekik becsomagolni az apróságaikat.Kikísértem őket a repülőtérre. Néztem őket, ahogy botjukkal és büszke lépéseikkel

felmentek a repülőgépre, s észrevettem, hogy puszta jelenlétük rájuk irányította az emberek figyelmét. Nem engem bámultak. Egyértelműen őket. Aurájuk szavak nélkül is tekintélyt parancsolt. Ehhez kétség sem fér. Önmagukat megteremtő csillagok voltak.

Miközben visszasétáltam az autóhoz, szentül megfogadtam, hogy utánajárok, mit jelentettünk egymás számára, mielőtt megszülettünk.

Mivel véget ért a műsorsorozatom, tudtam, mit tegyek ennek érdekében.


HARMADIK RÉSZ

Belső tánc


TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Új-Mexikót a varázslat földjének nevezik. Minden rendszámtáblán ez olvasható.Albuquerque-hől Santa Fe felé tartó utamon újból meggyőződhettem eme állítás

valóságáról. Napnyugtakor érkeztem. A csipkézett hegyek ibolya- és narancsszínben ragyogtak a lemenő nap sugarainál, finomra csiszolódott ormaik kirajzolódtak a látóhatáron, az árnyékba boruló hegylábak pedig ölelő karokként nyúltak végig a sivatag peremén. Zsályacserje-nyalábok gurultak zörögve az autópályán. Az esti égbolton felhők úsztak át a szél áramlatain, egy Metro-Goldwyn-Mayer-film színes hátterét idézve. Nagyon szeretek egyedül autózni a délnyugati tájakon. A végtelen tér láttán mindig úgy érzem, hogy bármi lehetséges. Ráadásul ez az egyetlen hely, ahol hótakaró alatt szunnyadó bokrokat láthatok, s ahol fák nőnek ki a kopár, száraz sivatagból. Itt mindig úgy érzem, megtisztulok. Ez a táj ujjongó kinyilatkoztatásként hat rám, mintha az élet győzelmének harmóniáját jelképezné.

Akkor már évek óta rendszeresen jártam Santa Fébe. Nagy létszámú spirituális közösség jött itt létre, amelynek tagjait a hely „magas vibrációjú energiája” vonzotta, ahogyan az indiánok mondták róla. Santa Fe azt jelenti: „szent hit”. Az indiánok állítják, hogy ez elvarázsolt vidék. Szerintük a Nagy Szellem áldása van rajta, és ebből az áldásból az is részesül, aki itt él.

Áthajtottam a városon, ahová a turisták az évente megrendezett művészeti fesztiválra gyűltek össze. Az elegáns, kényelmes éttermek zsúfolásig megteltek a türkiz és korál nyakláncokat, puha indián takarókat és kendőket viselő nyaralókkal. A sivatag fölé boruló esti égen most már apró kristálypettyekként sziporkáztak a csillagok.

A város egyik északi, külső kerületében béreltem házat. Egy közeli szálloda igazgatója intézett el számomra mindent – a hűtőszekrényben tej, kenyér, gyümölcs és kávé várt. Tíz napig szándékoztam maradni, és ahhoz, amit el akartam végezni, a lehető legteljesebb békére és nyugalomra volt szükségem.

Új-Mexikó indiánjai harmóniában élnek a természet törvényeivel. A Nagy Szellem tehát hozzátartozik az életükhöz. Valóságuk alapja a sosem látott, láthatatlan Isten-igazság. Hatalma nem fenyegeti őket. Harmóniában élnek vele.

Azok a hegyvidéki népek, amelyekkel az Andokban és a Himalájában töltöttem együtt némi időt, ugyanígy ráhangolódtak erre a láthatatlan valóságra, hiszen semmi nem avatkozott bele annak felismerésébe. Ezek az emberek kifinomultabb érzékelésre képesek. Kétségkívül tisztábban „látnak” a szívükkel. Úgy éreztem, azért képesek valamely felsőbb dimenziót érzékelni, mert nem béklyózzák le őket a huszadik század technikai vívmányai és kényszerei.

Idővel mélységes tisztelet ébredt bennem azoknak a népeknek a spirituális megértése iránt, amelyeknek a természet a legnagyobb tanítómesterük. Természetesen a modern ember intellektuális merészségét is tiszteletben tartom. Ám akkor éreztem életemben először teljes embernek magamat, amikor nekiláttam, hogy spirituális felismeréseimet intellektuális neveltetésemmel összeegyeztessem. A spirituális énemről való tudat volt az a „valami”, ami addig hiányzott. De hogyan bizonyíthatnám ezt be? Az ilyesmit nem lehet tudományos eszközökkel mérni. Leírni pedig aligha vagyok képes. Transzcendentális, szavakba nem foglalható tapasztalat ez. Megértésével mindenkinek saját magának kell megpróbálkoznia. Ez után a tapasztalat után viszont az élet nem olyan, mint előtte.

Nem turistaként érkeztem Santa Fébe. Azért jöttem, hogy találkozzam egy nővel, aki akupunktúrás eljárással hívja elő a múltbéli életek emlékeit. Elsajátította a kínai módszereket, akupunktúrás tűkkel felszabadítja az idegpályákat, hogy utat nyisson a múltbeli élettapasztalatoknak. A tűk stratégiai fontosságú meridián pontokba illesztésével felgyorsítja az inkarnációs információáramlást. Az akupunktúrás tűk egyrészt arra használhatók, hogy fizikai értelemben megszüntessenek bizonyos kapcsolódásokat,


amelyeket az agy fájdalomként jelez, ám alkalmazásukkal ugyanígy el lehet érni az agy emlékezetcsatornáinak megnyitását is. Az ősi kínai bölcselet szerint az emberi test megőrzi a lélek által megtapasztalt minden inkarnációs esemény lenyomatát. Ha a tűket a harmadik szem területére (a homlok közepére) helyezik, vagy a pszichikus meridián pontokra (a jobb és a bal vállra) vagy a galaktikus pontokra (a fülek körül), akkor a páciens olyan felvillanó jeleneteket és emlékképeket tapasztal, amelyek múltbéli életéhez tartoznak. Ezek a tűk rendkívül finom eszközök, az ember jóformán semmit sem érez, amikor a bőrébe hatolnak. Ám miközben a páciens ellazult állapotban, minden ellenállás nélkül fekszik az asztalon, egyre érezhetőbbé válik a tűk egyfajta érzéstelenítő hatása, amely a pentothalé-boz hasonlít. Az embernek az az „érzése” támad, hogy képtelen hazudni önmagának. Lelki szemei előtt képek jelennek meg annak következtében, hogy a tűk felélesztik a fizikai test sejtmemóriájába zárt emlékezet-mintákat.

Chris Griscom a pszichikai terápia nagy tapasztalattal rendelkező akupunktőre. Az évek során meglepő eredményeket ért el több száz páciens esetében. Először csak azért vetettem alá magam a kezelésnek, hogy lássam, mi történik. Tudtam, hogy számos inkarnációm volt már, amelyekről McPherson, Ramtha és más, a csatornák útján jelenvalóvá tett irányítók számoltak be, ám Chrisszel való találkozásom előtt sosem kerültem érintkezésbe semmi olyasmivel, amit önmagam megtapasztalásának mondhattam volna. Próbálkoztam transzcendentális és másfajta meditációval, ám semmi nem történt, amiben „biztos” lehettem volna.

Spirituális kutatásaim során egyre jobban vágytam annak megértésére, hogy miért éltem korábban, és ebben a jelenlegi inkarnációmban mit tudhatok meg azokkal a múltbéli életekkel kapcsolatban. Einstein szavait tartottam szem előtt: „A tudás valójában nem más, mint tapasztalat”. Ezt a tapasztalatot kerestem.

Mivel mindannyian azok vagyunk, amit tudatosítunk, még többet szerettem volna tudatosítani. Rendkívüli kíváncsiság hajtott afelé, hogy a tudatosodás előrehaladtával mi tárulkozik fel számomra felsőbb, határtalan énemből.

Szóval, jó ideje dolgoztam már együtt Chrisszel. Feküdtem az asztalán a testem különböző területeibe szúrt, finoman rezgő tűkkel, és átengedtem magam a képek áradásának. Kezdetben nehéz volt ezt elfogadnom. Miután a tűk működésbe hozták testem sejtmemóriáját, különféle időszakok és események képei szüremlettek be a tudatomba. Arra gondoltam, hogy biztosan én „találom ki” ezeket a képeket. Azt hittem, csupán a képzelőerőm működik, míg végül nem gondolkoztam többé arról, hogy voltaképpen mi is a képzelőerő. Valahányszor egy tapasztalatfoszlány úszott be a látómezőmbe (hasonlóan ahhoz, ahogyan az ember lelki szemei előtt játszódik le egy film), azon tűnődtem, honnan érkezhet. Tudtam, hogy az elme a legcikornyásabb alkotó fantaziálásra képes. De hát mi is a fantázia? Egy ideig kétségbe vontam e képvilág megalapozottságát. Miért ölt alakot számomra egy sivatag, egy karaván, egy tizenhatodik századi apátság, egy perui indiánfalu, egy afrikai anya és így tovább. Nem tudatosodott bennem, hogy magam alkottam volna meg ezeket a képeket. Egyszerűen csak előtűntek. Mégis közöltem Chrisszel, hogy én hozom létre ezeket szabad asszociációs módon. Egyetértett. Ám elmondta, hogy azért hozom ezeket létre, mert tulajdon tapasztalataimból kerülnek elő. Ez a képzelőerő. Az akupunktúrás nyomáspontok megnyitották az utat az intuitív jobb agyfélteke területéhez (jinhez). Nem szabad hagyni, hogy a bal agyfélteke (jang) bezárja ezeket az utakat. Amikor pedig meg tudtam szabadulni véges elmém ellenvetéseitől, és szabaddá tettem az utat önmagam számára, akkor a képek élesebben rajzolódtak ki. A ruhák, a mozdulatok, a hangok, az érzelmi beállítódások pontosabbá, hangsúlyosabbá váltak; ám még ennél is fontosabb volt, és egyre gyakrabban történt meg az, hogy a kirajzolódó képek kapcsán tudatosodott bennem, hogy miért emlékezem rájuk most.

Mint mondtam, Chrisnek nagy tapasztalata volt az elmúlt életekbe való visszatérés terén. Kifejtette nekem, hogy a felsőbb, határtalan én mindig kapcsolatot teremt a földi síkon létező én és azok között az emlékképek között, amelyek jótékonyan elősegítik a jelenbeli inkarnációban tapasztalt problémák tisztázását. Mivel mindannyian számtalan sok inkarnációt éltünk meg (számtalan formában az idők kezdete óta), a felsőbb, határtalan én végigpásztázza a lélek történetének kidolgozott programját, és kiválasztja azokat az emocionális tapasztalatokat, amelyek a karmikus értelemben vett neuralgikus pontokhoz kapcsolódnak. A felidézett tapasztalatok a legtöbb esetben nem kellemesek, hiszen semmi értelme nem volna végigjárni a már megoldott területeket. Az élet célja a lelki konfliktusok tisztázása. Az elmúlt életek tapasztalatainak megismerése tehát azt a célt szolgálja, hogy behatároljuk az emocionális disszonancia területeit, s így megérthessük a jelenlegi


inkarnációnkhoz kapcsolódó konfliktust. Az élet egésze a lelki tapasztalat teljességén alapul. Az, amit „gonosz” viselkedésnek érzünk, lehetővé teszi számunkra, „áldozatok” számára önmagunk teljesebb megismerését. Innen nézve máris értelmezhetővé válik az a buddhista elmélet, amely azt tanítja: „Áldd meg ellenségedet, ő teszi lehetővé számodra a fejlődési”.

Kezdetben elfogadhatatlannak találtam mindannak mélyreható jótéteményét, amit megismertem. Úgy hittem, igenis létezik a világon gonosz viselkedés. Seregnyi példát lehet felhozni a történelemből és mindennapi életünkből. Úgy éreztem, hogy a gonosz viselkedésnek ellen kell állni, fel kell venni vele a harcot, el kell utasítani, meg kell semmisíteni. Miközben azonban egyre több tapasztalatot szereztem a múltban rám rótt „gonoszságban”, rájöttem, hogy nem jól ítélem meg mindazt, ami velem történt. Ráébredtem, hogy sokkal inkább tanulási folyamatról van szó. Olyan tanulási folyamatról, amelynek megtapasztalását én választottam.

A karmaként végigvitt tanulási folyamat nem büntető. Egyszerűen a tudomány törvényeit követi – ugyanis minden okozatnak van oka tehát az emberi állapotban a karma tapasztalatot jelent, a tapasztalatok összességét. Karma karmát szül. Ám minden megbékélés – és nem a megtorlás – egy-egy karmikus lépés előre. Pozitív karma pozitív karmát szül. Ez a folyamat addig zajlik, amíg végül túljutunk minden emberi tapasztalaton, és felismerjük minden létezőhöz való kapcsolatunk teljes, hiánytalan valóságát.


TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Berendezkedtem Santa Fében. A házam napfényes volt és kellemes, rengeteg ablakkal, és egy elkerített terasz tartozott hozzá, ahol a szabad ég alatt jógázhattam. Spanyol bútorokból állt a berendezés, és mindenütt indián tárgyak sorakoztak. A kandalló fölött Ojo de Diós, Isten Szeme függött. Ezt a dísztárgyat fonalból és pálcikákból készítik. Középen van Isten szeme, s a kép kis háromszögekből áll, amelyek négyszög alakban formáznak rajta keretet. Mintha az ember madártávlatból pillantana le a Nagy Piramisra.

Isten Szemét Új-Mexikó mind a négy kultúrája – az indián, a mexikói, a spanyol és az angol – elfogadta, és ott függ csaknem minden házban. Egyes történészek szerint a fáraókori Egyiptomból ered, mások úgy vélik, hogy Peruból került ide. Van, aki szerint Mexikó jagui indiánjai hozták be Amerika délnyugati vidékeire. Akárhogyan volt is, mára mindegyik kultúra elfogadta, az otthonok központi helyén látható, s a jó szerencsét, a jó egészséget és a hosszú életet jelképezi – ahogyan az indiánok mondják.

Nyolc körül ébredtem minden nap, első pillantásom az Ojo de Diosra esett, aztán jógáztam, elmondtam a mantrámat, megreggeliztem (gyümölcsöt és pirítóst ettem, koffeinmentes kávét ittam), és elhajtottam Chris negyvenöt mérföldre lévő házához, amely egy Galisteo nevű kisváros történelmi nevezetességű kerületében állt.

A régi Santa Fe Trail modern, gyorsforgalmi autóúthoz csatlakozik, amely egy elágazás után Új-Mexikó szélesen elnyúló, sivatagos vidékére vezet. A környék indián pueblóinak némelyike az 1250-es évekből származik, és amerikai nyárfák magasodnak fölé. A szarufákon mindenütt ristrák (pirospaprika-füzérek) függenek.

A reggeli fényben finoman kirajzolódik a Sangre de Cristo-hegység vonulata. A Sziklás-hegységnek ezt a nyúlványát a spanyolok nevezték el így. Azért kapta a Krisztus vére nevet, mert napnyugtakor vörösen ragyognak hófödte csúcsai. A Rio Grandé húsz mérföldet tesz meg idáig Coloradóban fakadó forrásától, hogy aztán elérje végcélját, a nyolcszáz mérföldnyire lévő Mexikói-öblöt. Elképzeltem a pueblo, a navajo és a hopi indiánokat – akik a régészek szerint már hatezer évvel ezelőtt ezeken a vidékeken éltek –, amint útjaikat járják a környező síkságokon. A spanyol hódítók 1558-ban érkeztek ide (hatvankét évvel azelőtt, hogy a zarándokok Plymouth Rocknál partra szálltak), és befolyásuk mindenütt érződött. A természetes agyagdomboknak látszó vályogépítmények beleolvadnak a környező kiemelkedésekbe, s lakóiknak nyáron hűs, télen meleg oltalmat nyújtanak.

A reggeli levegő friss volt és száraz. Szinte észre se vettem, hogy nyolcvan mérföldes óránkénti sebességgel száguldók a nyílegyenes úton. A távoli hegyek és a környező fennsíkok földrajzi alakzatainak körvonalait nem tette elmosódottá semmiféle növényzet. A türkizkék égen úszó, különféle formájú felhők azokra az ékszerekre emlékeztettek, amelyeket itt tartózkodásom alatt mindig szívesen viselek. Az indiánok „ég-kőnek” nevezik drágakövüket, és a bőrre helyezik, hogy vibrációja megteremtse az összhangot a természettel.

Az álmos kisvárosba, a körülbelül kétszáz lakost számláló Galiestóba érkezve, megpillantottam a szárított agyagtéglából épült, lapos tetős, bibliai időket idéző házakat. A város a völgy egyik dombocskáján terül el, ahonnan minden irányban messzire ellátni. A hegyekből lefutó vizek patakokká egyesülnek, amelyeknek ágyai most egészen kiszáradtak a nyári hőségben. Egy ló és két kóbor kutya állta el a főutat, a „Fűszeres” feliratú, nyikorgó ajtajú bolt mellett elhaladó földutat.

Három kisgyermek várakozott egy narancsszínű, rozoga iskolabuszra. A lakosok részére érkező postai küldeményeket az autóút melletti postaládákba szokták elhelyezni.

Óvatosan kikerültem az állatokat, és a földúton elhajtottam egy fahídig, majd át a hídon, miközben hátsó kerekeim alól sűrű porfelleg szállt fel. A földutak találkozásánál nem voltak útjelző táblák. Az ember itt az épületek és a földrajzi képződmények alapján tájékozódik.

Emlékeztem, hogy Chris háza a központ túlsó részén áll, a bal oldalon. Egykori autók üres burkai és az ösvények mentén lustán poroszkáló szamarak mellett elhaladva közeledtem úti célomhoz, amely emlékezetem szerint fakerítéssel körülvett, a többitől a környező legelők miatt kissé elkülönülő ház volt.


Chris már várt rám, vadon növő bokrok és zsályacserjék közül integetett felém a vakító napsütésben. Megismertem a háza körül magasodó örökzöld tölgyeket és nyárfákat. Utolsó látogatásom óta még magasabbra nőttek. Chris is megnőtt, ugyanis nyolc és fél hónapos terhes volt.

Boldogan odatotyogott a kocsimhoz, és átöleltük egymást. Megsimogattam a pocakját, és megkérdeztem, felvette-e a kapcsolatot a benti lélekkel. Igen, felvette, és fiú lesz. Chris középmagas nő volt, telt arca körül jellegtelen színű, szőke haj hullámzott lágyan. Tiszta kék szeme a szó szoros értelmében lénye mélyéből ragyogott elő, és az volt az érzésem, hogy az én mélységeimbe is behatol. Ráadásul gyakran hangoztatta, hogy nincs rejtegetnivalója. Ajka telt volt és nedves, és ma némi gondot okozott számára, mivel, mint elmondta, az előző héten túl sokáig tartózkodott a napon, a zúgónál! Lágy, dallamos hangja volt. Lenyűgöző kedvessége tekintélyt sugárzott.

– Kedves barátnőm – üdvözölt. – Rég nem láttalak, és nagyon hiányoztál. De tudok rólad mindent.

Chrisnek nem volt televíziója, és ritkán olvasott újságot vagy magazint. Mégis szóról szóra beszámolt életem utóbbi néhány hónapjáról, mintha mindvégig mellettem lett volna. Spirituális körökben az ember igen gyorsan alkalmazkodik ahhoz az igazsághoz, hogy nincsenek titkok. A spirituális fejlődés minden résztvevőjében kialakulnak a pszichikus képességek. Ezek az emberek rákapcsolódnak a spirituális energiára, és „látják” mindazt, amire rá akarnak hangolódni. Minél magasabb fokát érik el a fejlődésnek, annál többet „látnak”. Ráhangolódnak egy másik személy elektromágneses hullámhosszára, és hamarosan kialakul egy rádiózáshoz hasonló jelenség.

Chris beinvitált az otthonába. Szőlőt szemezgettünk hosszú ebédlőasztalánál ülve, és tájékoztattuk egymást mind a fizikai, mind a spirituális síkon zajló életünkről.

Chris az utóbbi időben komoly ügyfelek csoportjaival foglalkozott – az Egyesült Államok különböző vidékeiről érkező páciensekkel, akik hatalmas ugrásokkal haladtak előre spirituális fejlődésükben. Minél jobban megértették múltbéli életeik bonyolultságait, annál tisztábban látták, mit kell tenniük jelenlegi törekvéseikben. A múltbéli élet információi nem csupán eseményekre és kapcsolatokra vonatkoznak. Magukba foglalják az emberi elméről, a felgyorsított gondolkodás elektromágneses frekvenciáiról szóló tudást, a magasabb rendű tudatba való belehelyezkedés tapasztalatát, és azt, hogy a test hogyan alkalmazkodik a spirituális megvilágosodáshoz. A test, lelkünk temploma, finom változásokon megy át a spirituális fejlődés minden egyes stádiumának elérésekor. Hajlékonyabbá, rugalmasabbá válik, érzékenyebben reagál a környezet hatásaira.

Arról beszélgettünk Chrisszel, hogy a pszichikus energia hogyan tapasztalható meg az elmén és a testen átvonuló elektromágneses frekvenciaként, és ennek eredményeképpen hogyan válik egyre kiterjedtebbé mindennek a tudatosítása. Auramezőnkön áthaladva, mások is érzékelik a pszichikus energiát, de nem mint látható fényt, inkább mint a jó közérzet érzését, amelyet azok is érzékelnek, akik valójában nem ismerik fel, mi történik.

– Nagyon sok ember nagyon gyorsan eléri ezeknek a dimenzióknak a megértését – mondta Chris. – És ez megváltoztatja az életüket, és a körülöttük élők életét. Napról napra pozitívabb lesz az életük. – Lenézett csupasz lábára. – A világ jelenleg polarizált összevisszaságnak tűnhet, de élnek az áttörésre kész, új emberi lények. A harang nem szólal meg, amíg el nem érkezik az idő. És most elérkezett az idő. Az emberek kezdik megérteni. Spirituális megértésük sokkal erőteljesebb, mint intellektuális megértésük. Ez óv meg bennünket attól, hogy felrobbantsuk magunkat.

Ahogy ott ültünk, eszembe jutott saját útkeresésem. Kíváncsiságom kicsi korom óta annak kutatására sarkallt, amit csak hiányzó láncszemnek tudtam nevezni. Vajon mi késztetett arra, hogy éveken át rengeteget utazzam, megpróbáljak bepillantani mindabba, amit az ismeretlen kultúrákban nem értettem? Most már világosan látom. Önmagam hiányzó dimenzióját kerestem, amelynek még nem jutottam a közelébe. Nem jöttem rá, hogy amit keresek, ott van saját szellemem hátsó udvarán. Képes voltam napokon át tartó, önfeledt beszélgetésekbe bocsátkozni, mint amilyet most folytattam Chrisszel.

Elmondtam neki, hogy elsősorban a szüleimmel együtt megélt korábbi életidők érdekelnek.

– Ó – szólt Chris –, az nagyon fontos. Szüleink ütik meg azt az alaphangot, amelyen végül a világhoz viszonyulunk. Jól ismerik érzékeny pontjainkat, és ha nem tudjuk ezeket a családon belül feldolgozni, akkor ugyanerre számíthatunk felnőttkorunkban is.


– Nem arról van-e szó – kérdeztem –, hogy saját családunk alakítja ki bennünk ezeket a konfliktusokat? Arra gondolok, hogy saját bizonytalanságaimnak számos okát a szüléimben fedezem fel. Szóval miért olyan fontos ez az egész múltbéli élet dolog? Miért akarom ennyire megtudni?

– Azért – válaszolta –, mert ha rájössz, hogy azért választottad őket, hogy bizonyos érzelmi problémákat feldolgozz magadban, akkor többé nem hibáztatod őket. Ha megtanulod, hogy ne a szüléidet hibáztasd, akkor egyúttal azt is megtanulod, hogy mást sem hibáztathatsz. Nincs a családi életnél erősebb hatású környezet. A család minden tagja kifinomult intuícióval rendelkezik a többiek viselkedését illetően. Azért érezzük a családi elnyomás áldozatának magunkat, mert csecsemőkorunktól fogva ott élünk. Olykor nem tudunk szabadulni az elnyomásban kialakuló emocionális viselkedési mintáktól. Ha rájönnénk, hogy a család kiválasztásában mindannyian arra törekszünk, hogy a problémától megszabaduljunk, akkor nem cipelnénk át azt magunkkal a felnőttkorunkba is. Ám mivel nem vagyunk tudatában az ezt illető, saját felelősségünknek, lemondunk a fejlődés lehetőségéről.

– Vagyis a család annak az elemi, alapvető emocionális drámának a szimbóluma, amelyet választásunk szerint fel akarunk dolgozni? – kérdeztem.

– Igen – helyeselt Chris –, és már egészen kicsi korban az emocionális szimbólumok lefordítására használjuk a családot. Egy gyerek például mindig nagyobb jelentőséget tulajdonít a hangszínnek, mint maguknak a szavaknak. Az intuíción alapuló kölcsönhatás élesíti érzékszerveit, hogy finomabb megkülönböztetésekre legyen képes a világban. Ha egy gyermek zsarnokoskodó apát választott, akkor valamely zsarnoksággal kapcsolatos problémát akar feldolgozni. – Ebből van egy árnyalatnyi az apámban, gondoltam. – Ha egy gyermek passzív anyát választ, a feladat talán az, hogy az anya megtapasztalja, milyen, ha zsarnokoskodnak felette. – Ebből meg az anyámban van egy árnyalatnyi. – Minden egyes emberi lélek esetében számtalan belső forgatókönyv létezhet. Csakis a lélek tudja, hogy miért választotta a maga drámáját. És minél többet ért meg, annál kevesebb zűrzavart érez.

– Azt állítom – folytatta Chris –, hogy ha elmondanánk gyermekeinknek, hogy ők választottak bennünket szüleiknek, akkor már korán megtanulnának nagyobb felelősséget érezni saját sorsuk iránt. Ezért olyan lényeges a megvilágosodás. Nem elegendő tudással éljük az életünket a társadalomban. Mert ily módon a gyermek a tapasztalt tekintély hatására vagy feladja, vagy lázadóvá válik. A lelke azonban ösztönösen tudja, hogy nincs joga a szüleit hibáztatni a helyzetéért, bármi legyen is az. Egy sérült gyermek a sérültség megtapasztalását választotta. És ha nem talál rá megoldást, tovább cipeli magával a problémát. Nem tud szabadulni az áldozat szerepétől, és a viselkedési minta állandósítására használja fel. Saját felelősségének felismerése megtörné ezt a mintát, és akkor megszabadulhatna tőle. De hogyan tudná ezt megtenni, ha azt sem mondják el neki, hogy miért van ő egyáltalán.

– Súlyos dolog – mondtam. – Olykor visszatekintek, és nem emlékszem, hogy én magam hogyan kerültem ebbe bele. Nem mondhatnám, hogy bárki tanított erre, noha bizonyos emberek segítségével kerültem arra az ösvényre, amelyen önmagamat szeretném megtalálni. Amikor helyesnek „éreztem” azt, amit megtudtam, biztos voltam abban, hogy jó úton járok.

– Az biztos – felelte Chris –, hogy nem mehetsz tovább, ha nem érzed így. És hogy van édesanyád és édesapád?

Hátradőltem a széken, és a szüleim között zajló tragikomédiára gondoltam.– Csodálatosak, olyanok, mint egy szappanopera szereplői – mondtam nevetve. –

Minden szinten szorosan kötődnek egymáshoz. Sokkal jobban értem magamat, amikor az ő összjátékukat nézem. Néha azért túlzásba viszik. Valami hihetetlen karma kapcsolhatja őket egymáshoz.

Chris kuncogott, s közben a pocakját fogta.– Hát igen – jelentette ki –, ez egészen egyértelmű. Kötődésük erőssége mindenütt jelen

van. Rajtad keresztül is érzem.Azon gondolkodtam, milyen is a karma folyamata. Nem időrendben, s nem lineárisan

működik. Vagyis lehetséges, hogy nagyon is békés korszakokat éltek meg együtt, miközben valaki máshoz kapcsolódó, erőteljesebb karmán munkálkodtak. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy ezúttal egymásra összpontosítanak. Mintha gubóban élnének, tökéletesen lefoglalja őket a másik, s ez azóta így van, amióta az eszemet tudom.


– Tudod – mondtam Chrisnek –, néha az az érzésem, hogy a dolgok többségét lényegében feldolgoztam, csak ne látnám, hogy mit művelnek egymással. Mindig kiborít.

– Hát persze – válaszolta Chris –, a szereped ezúttal valószínűleg felhívni a figyelmüket arra, hogy mit tanulhatnak egymástól, nem pedig kideríteni, hogy mindez hogyan kapcsolódik hozzád.

Chris felállt, és kifelé indult.– Dolgozzunk valamit – mondta. Végigsétáltunk a háza és a klinikája között elterülő

kertes részen. Egy tricikli (a legkisebb lányáé) oldalára fordulva hevert egy ősöreg juharfa alatt. Két kecske dörzsölte egymáshoz az orrát a karám kerítése mögött, és tyúkok kezdtek kotkodácsolni, amikor meghallották Chris lépteit.

A klinika egy üvegház mögött állt, amelyben Chris gyümölcsfákat és gyógynövényeket nevelt. A klinika voltaképpen egyetlen kőfallal körülvett szoba volt. Odabent jó néhány fokkal hűvösebb volt, mint bárhol máshol. A szobához tartozott egy kis fürdőszoba, benne régimódi, lánclehúzós vécé és egy csempézett, süllyesztett kád.

A szoba közepén fehér lepedőkkel és pléddel letakart, hatalmas masszázsasztal állt. A két ablak üvegéhez kintről fák ágai hajoltak.

Elővettem a magnómat, az elemeket és a kazettákat. Egy hosszabbító zsinórral a gerendára akasztottam a magnót, a fölé a hely fölé, ahol majd a fejem lesz, hogy rögzíthessek minden apró rezdülést.

Az ajtó melletti kis asztalon alkohol, gyógynövényből készült szerek és Chris arany meg ezüst akupunktúrás tűi sorakoztak.

Levetkőztem, és az asztalra feküdtem. A kinti fákról madarak csiripelése hallatszott. A szobában a nyitott ajtón át berepülő legyek döngtek. Chris kinyújtott karral kifelé hessegette őket. Vagy a kar, vagy a jelzett útirány tette, mindenesetre kirepültek. Chris halkan becsukta az ajtót, és szólt, hogy lazítsam el magam.

Kihúzta a tűket alkoholos tartályukból, odahozta őket az asztalhoz, és tiszta gézzel szárazra törölgette mindet.

– Ma segítségemre lesznek az útmutatóim – mondta. – Amikor itt vagy, időrendi terveik szerint dolgoznak.

Chrisnek is voltak spirituális útmutatói, mint nekem. Mindketten tudtuk, hogy együttműködnek. Az ő útmutatói a test meridiánjainak és energiapontjainak avatott ismerői voltak. Az első számú irányító egy ókori kínai doktor volt, aki mindig megjelent, ha Chris dolgozott.

Amint sikerült ellazulnom, azonnal éreztem a többi entitás jelenlétét a szobában. Ez magyarázatra szorul. Amikor az ember a spirituális dimenzió útmutatóival dolgozik, rá kell hangolódnia a jelenlétükre. Abban a régióban élünk és ügyködünk, amelyet én az élet látható dimenziójának nevezek, s amely magasság, szélesség, mélység, tömeg és idő szerint mérhető. Én pedig annak a láthatatlan dimenziónak a megismerésén munkálkodtam, amelyben nem létezik semmiféle mérce. Voltaképpen ez magasság, szélesség, mélység és tömeg nélküli dimenzió, mi több, nem létezik benne idő sem. Ez a szellem dimenziója. Lehetetlen behatárolni vagy meghatározni, és sok ember nem ismeri el valóságosnak. Én azonban lassan felismertem, hogy a láthatatlan dimenzió nagyon is valóságos.

Chris meditációba fogott, hogy ráhangolódjon az útmutatóira. Éreztem, hogy hűvös fuvallat leng el a testem fölött, ami mindig spirituális útmutató jelenlétét jelzi egy helyiségben. Nekiláttam, hogy ráhangolódjam Chris útmutatóinak jelenlétére is. Én még nem tanultam meg „látni” a láthatatlan dimenzió energiáját, Chris azonban igen. Formával rendelkező, fénylő színekben látja a jelenlétüket. Emellett az emberek auramezőjét is látja. Vagyis érzékeny, „telepatikus személy”, ahogyan mondani szoktuk. Kiváltképp azokat az energiákat érzékeli, amelyekről legtöbben csak feltételezzük, hogy jelen vannak. Én például „érzem”, amikor Ramtha vagy McPherson van a közelben, de nem látok erre semmiféle bizonyítékot. Egyszerűen „tudok” róla, és ebből indulok ki.

– Rendben van – szólt Chris –, tudom, mit kívánnak tőlem. Ma, hogy úgy mondjam, gyorstalpaló tanfolyamot tartunk. A tested olyan emlékezetet őriz, amelyet el kell engedned. Olyan meridián pontokba illesztem a tűket, amelyek ezt segítik.

– Vagyis ők látják a testemben őrzött emlékezetmintákat? – kérdeztem.– Hogyne – válaszolta Chris. – A tiszta energia dimenziójából látják. Tested minden

sejtje őrzi a tapasztalat energiáját, és nem csupán ebből az életidőből, hanem valamennyiből. Sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy lineáris időfogalmunk túlságosan behatárolt. A voltaképpeni valóság a holografikus idő.


Chris három nagyon vékony aranytűt helyezett a homlokom közepére, a harmadik szem pontjára. Gyengéden forgatta a tűket a legnagyobb hatásfok elérése érdekében.

– Ma aranytűket használok – mondta –, mert magasabb frekvenciát keltenek, mint az ezüsttűk. Van itt egy sebhelyszövet. A harmadik szemed környéke valamiféle traumatikus fájdalmat őriz. De nem baj, majd akkor foglalkozol vele, ha készen állsz rá.

Beleegyezően horkantottam, de nem voltam boldog a kilátástól. Eszembe jutott, mi történt a limai Inka Múzeumban, Peruban. Egy üvegezett vitrin mellett haladtam el, amely több koponyát tartalmazott. Mindegyik koponya homlokrészének közepén volt egy lyuk. Borzalommal meredtem a koponyákra, és különös módon, mintha emlékeztem volna arra, amit látok. A tárlatvezető felvilágosítása nélkül is tudtam, hogy az inka papok azért csiszoltak lyukat a homlok közepére, hogy felszabadítsák a harmadik szem pszichikus energiáját. A harmadik szem a spirituális tudatosság különösen érzékeny helye. A feltételezések szerint a harmadik szem területén található a látnoki képesség, a rendkívüli tisztánlátás, Isten szemének középpontja. Ez a szem „lát” a földi síkon túl.

Chris ismét megmozgatta a tűket. Újra éreztem a fájdalmat.– Tömény ez a sebhelyszövet – jelentette ki Chris.– Kisebb daganatot távolítottak el annak a területnek a széléről úgy tizenkét évvel

ezelőtt – mondtam. – Talán az játszik közre?– Nem – felelte –, itt valami többről van szó. Ami azt illeti, az a kinövés valószínűleg

válaszként jött létre arra az emlékre, amelyet a test azon a területen még mindig őrzött. A test mindenre emlékszik. A léleklenyomat a test minden egyes sejtjében benne van. Minden inkarnációba magunkkal visszük ezeket az emlékeket, és fel kell dolgoznunk, tisztáznunk kell őket, ha a megvilágosodás magasabb fokára akarunk jutni. A tapasztalat teljes mértékű elfogadását keressük. Mindannyian ezért küzdünk. Amikor ítélet nélkül, teljes mértékben elfogadjuk a tapasztalatot, akkor a megértésnek egy magasabb szintjére, következésképpen magasabb frekvenciára értünk. Ilyenkor a test, az elme és a lélek a harmonikus megvilágosodás állapotaim kerül.

– És milyen szerepük van a tűknek? – kérdeztem.– A tapasztalatok felidézésére ösztönzik a testet, hogy megszabadulhass a traumától.

Amikor megmozgatom a tűket, serkentést kap mindegyik energia-meridiánpont. Azon a területen aktiválják a sejtmemóriát. A kínaiak ezt nagyon magas szinten művelték. Tudták, hogy a test hírvivő rendszer. A test révén tudunk arról, hogy itt vagyunk, ebben a dimenzióban: a tömeg dimenziójában, a tapasztalat dimenziójában. A test sosem hazudik. Közli velünk, mikor vagyunk betegek, mikor aggódunk, mikor vannak fájdalmaink. A test mindent tud. Nem figyelünk oda rá kellőképpen. A tűk által okozott fájdalom azt jelzi, amire a test emlékszik, és amit tisztázni kell. Noha semmit nem kell erőltetni. Csak hagyni kell, hogy megtörténjen.

Chris tűket szúrt két vállam felső részébe, és a fülem mögé. Finoman megmozgatta őket.

– Lehelj fényt a tűkbe. Enyhíti a memóriafájdalmát, ugyanakkor serkenti a tényleges memóriát.

Leheljek fényt a tűkbe? Vizualizáltam mindegyik i ü helyét, és gondolatban fényt irányítottam oda. Mélyeket lélegeztem.

– Most lazíts – mondta Chris. – Engedd szabadon az elmédet. Ne értékelj, ne hagyd, hogy bal agyféltekéd megítélje a gondolataidat. Adj teret a jobb agyféltekédnek. Voltaképpen ne gondolkozz. Hagyd áramlani a képeket.

Chris utasításának megfelelően még több fényt leheltem a tűkbe. Még mélyebben lélegeztem. Az élet lélegzése, ahogyan az indiánok nevezik. Pránaenergia, miként Indiában hívják. Ahogy ott feküdtem, azt kívántam, bárcsak volnának az angol nyelvben olyan szavak, amelyek pontosabban leírják ezt a tapasztalatot. Túlságosan lineárisan gondolkodunk, túl fontosnak tartjuk a bizonyítékokat, túlságosan gyanakvóak vagyunk saját lelkünk hatalmával szemben. Hogyan bizonyíthatnám be, hogy van lelkem? Miért kellene ezt bebizonyítani? Ostoba elvárás. Minden mérés és értékelés a hiábavalóság gyakorlata, amely tudattalanul azt szolgálja, hogy saját behatárolt gondolkodásunk sarában dagonyázzunk. Talán azért vagyunk a tehetetlenség rabjai, mert intellektuálisan ez az egyetlen dolog, amit be tudunk bizonyítani.

Hál' istennek ott feküdtem az asztalon, homlokomban, vállamban, fülemben remegő tűkkel, és hittem abban, hogy kapcsolatba kerülhetek korábbi életeimmel, miáltal tisztázhatok bizonyos, ebben az életidőben felmerült zavarokat. Ugyanakkor, ha tizenöt


évvel korábban azt mondta volna valaki, hogy ezt fogom művelni, biztosan arra gondoltam volna, hogy nincs ki a négy kereke.

Chris lehajtotta a lepedőt a felsőtestemről, és két újabb tűt szúrt a mellkasom közepére.– Most ezekbe is lélegezz több fényt – mondta. Finoman megmozgatta őket. Nem éreztem fájdalmat. Vártam.– Ha itt nem érzek fájdalmat, az azt jelenti, hogy itt nincs mit tisztázni? – kérdeztem.– Lehet, hogy nagy részét már tisztáztad, vagy pedig nem tartozik ahhoz, amit most

keresel – felelte. – A test magában hordja minden megélt inkarnációd emlékét, de te azt választottad, hogy ezek közül az emlékek közül számosat ezúttal nem akarsz feldolgozni.

– A lelkem pedig emlékszik, és tudja, minek a feldolgozását választottam?– Pontosan – helyeselt Chris. – Ám, hogy világosabban lásd, felsőbb, határtalan éned

az, amely mindent tud és mindenre emlékszik. Mi ezzel próbálunk kapcsolatba kerülni. Ezt az intuitív érzékelést a jobb agyfélteke teszi lehetővé. Ha azt eléred, akkor Isten-éneddel kerülsz kapcsolatba, és megérted, hogy már mindent tudsz, ami tudható. Vagyis te vagy önmagad legjobb tanítója, önmagad legjobb guruja, hogy úgy mondjam.

Chris puhán visszahajtotta a lepedőt a mellkasomra, hogy nehogy megfázzam. A hűvös légfuvallatok felerősödtek az asztal körül.

– Most már minden útmutatóm itt van – jelentette be Chris. – És a tieid is. Bekapcsoljuk a magnót, és nekilátunk.

– Rendben van – feleltem. – Szóval én csak fekszem és lazítok.– Igen – mondta Chris. – És engedd, hogy az elmédben kibontakozzanak a képek.Ez nem volt könnyű feladat számomra, mivel mindig is szerettem irányítani a saját

alkotó folyamataimat. Mindig elemeztem, hogy miért gondolok valamit. Ez egyfajta kulcs volt a tudatalattimhoz. Chris viszont a tudatfelettiről beszélt.

– Honnan jönnek a képek? – kérdeztem, máris megszakítva az áramlást.– Saját felsőbb énedtől, magasabb rendű tudatodtól, határtalan lelkedből, bárminek

nevezed is – válaszolta Chris. – Valamennyi, korábban megélt életed Isten-énedben lakozik. Ez szolgál számodra tanácsadóként, útmutatóként, tanítóként. Tudod, miről beszélek. Próbálj meg odafigyelni rá.

Feküdtem, és becsuktam a szemem. A fejem fölött lógó magnó zümmögését hallgattam. Egy légy szállt a nyitott ablak egyik üvegtáblájának. A távolban kutya ugatott. A kinti szellőben halkan ropogtak a fák ágai.

Elmém lassan levált önnön tudatáról. Igyekeztem annyira kikapcsolni, hogy csak üresség maradjon, mivel nemrégiben azt tanultam, hogy nem szabad erőltetni semmit, ha a teljes békességet akarom elérni.

Váratlanul és nagyon gyorsan képmontázsok villantak fel. Olyan könnyedséggel úsztak elő, hogy először egyszerűen szabad asszociációnak véltem a jelenséget. Nem is gondoltam rá, hogy hangosan ki kellene mondanom valamit.

– Mi történik? – kérdezte Chris. – Tudom, hogy inkarnációs képeket látsz, mert én is látom őket.

Meghökkentem. Azt hittem, csupán saját koponyámon belül zajlik a dolog, holott Chris közlése szerint jelentősége van.

– Semmi – válaszoltam. – Felvillanó képek tömegét látom. Semmi. Csupán szabad asszociáció. Várjunk, amíg történik valami.

– Nem, nem – szólt Chris. – Egy pillanat. Valami történik. Ne ítéld meg, és ne értékeld, amit látsz. Hagyd ki ebből az elmédet. Egyszerűen ne gondolkozz. Mondd el, mit látsz.

– Összefüggéstelen képtöredékeket látok – mondtam. – Szinte követhetetlen. Nem tudok olyan gyorsan beszélni, hogy kövessem a felvillanásaikat. Úgy érzem, hogy inkább csak nézni szeretném ezeket a kitalált képeket.

– Először is, azért érzed úgy, hogy te találod ki a képeket, mert csak így tudod megmagyarázni őket – közölte Chris. – Csakhogy tapasztalat alapján állítod elő a képeket. Ezt egyszerűen hidd el. Szerinted miből ered a fantázia és a képzelőerő?

– Nem tudom. De igen. Értem, miről beszélsz. Csak nem tudom elhinni, hogy nem én találom ki őket. Tiszta őrület.

– Mondd el, mit látsz – utasított Chris újra. – Nem őrület. Felsőbb éned kommunikál veled. Figyelj oda rá.

Rendben van, gondoltam. Csak kimondom hangosan, ami történik, aztán majd később végiggondolom. Tökéletesen tudatában voltam a környezetemnek, ahogy ott feküdtem az


asztalon. Egyáltalán nem hasonlított hipnózishoz. Mégis úgy éreztem, hogy egyszerre vagyok résztvevő és szemlélő. Mintha egyidejűleg tapasztaltam volna a tudat két szintjét.

A következő történt. Mindenről beszámoltam hangosan, hogy a magnó rögzítse.Úgy sorjáztak elő a képek az agyamban, mintha film peregne lelki szemeim előtt.

Textúrájuk volt, olykor még szagokat is éreztem. Volt tapintó érzékelés, és olyasmi, amit felidézett érzelmi reakciónak neveznék.

Láttam például önmagamat nyakig betemetve homokkal, éreztem a testemre nehezedő nyomást. Nem féltem. Melegem volt, és nem tudtam mozdítani a karomat. Amint azt kérdezhettem volna magamtól, hogy mi lehet ennek a jelentése, a kép elmozdult. Láttam magamat kalózként, ahogy falábbal, zsákkal a hátamon sántikálok egy vízparton. E kép láttán felnevettem. Tudtam, hogy én vagyok az, holott a képen egyértelműen férfi látszott. Eszembe jutott, hogy McPherson beszélt arról, hogy kalózként volt már közös inkarnációnk. Vajon ez az? Azért került most elő ez a kép, hogy McPherson felhívja a figyelmemet a jelenlétére? Addig a percig eszembe sem jutott. A kalózlátomás azonnal szertefoszlott.

Magas, szikár, egyiptomi külsejű nő úszott felém bíbor- és aranyszínű öltözékben. Nem láttam magamat. Csak a nőt láttam. Az anyám volt abból az életidőből! Hosszú sasorra volt, és tusfekete haja. Valami királynő lehetett, alattvalók vették körül, miközben felém úszott. Aztán, mintegy figyelmeztetésképpen, hogy a királynő mivoltot a következő képsorhoz társítsam, egy afrikai bennszülött nőt láttam, aki kisgyermekkel a karjában zokog. A gyermek éhes volt, az anyának azonban, aki deréktól felfelé mezítelen volt, nem volt teje, hogy táplálhassa. Melle ernyedten, szárazon lapult testéhez. Ez is az anyám volt. De nem én voltam a csecsemő. Megpróbáltam arra összpontosítani, hogy ki lehet, ám a kép újra megváltozott. Római vagy görög atléta futott a napfényben – felvetett fejjel, testi ereje teljében úgy futott, mintha versenyezne. Az atléta is az anyám volt! Hirtelen felfogtam, hogy anyám inkarnációinak összefoglalását látom. Valami oknál fogva ez fontos volt számomra.

Újabb kép… valamiféle főpapnő a vállára vetett íjjal. A másik válláról narancsszínű köpeny omlik a földig. Ez is az anyám. Tehát számos, hatalomhoz kötődő inkarnációt élt át, ha helyesen összegezem a látottakat.

Újra változott a kép. Most nagyobb sebességgel érkeztek a töredékek. Felerősödtek a spirituális energia hűvös fuvallatai az asztal körül, ahol feküdtem.

Kristálypiramist láttam a mai Egyesült Államok keleti partvidéke mellett, csak éppen szárazföldön állt. Szikrázott a napsütésben, de a levegő sokkal párásabb volt, mint manapság. Az apró vízcseppek csillogó függönyként ölelték körül a piramist. A cseppeknek köszönhetően látható volt a levegő. Önmagamat nem láttam, de éreztem, hogy belélegzem ezt a párás levegőt, amely minden lélegzetvételnél átjárta a szervezetemet. Csak nem az elsüllyedés előtti Atlantisz légkörét érzékelem? Újra nevetségesnek találtam a spekulációmat. Értelmemmel minden további nélkül fel tudtam fogni Atlantisz létezését, ám még számomra is nehéz volt szembesülni azzal, hogy milyen lehetett a valóságban. A kételkedés hatására ismét változott a kép lelki szemeim előtt.

A piramis fölött sötét felhők gyülekeztek, villámok cikáztak. Fülsiketítő volt a mennydörgés robaja. Itt abbahagytam a beszédet, és a fülem mögött rezgő tűk környékén fájdalmat éreztem.

– Mi történik? – érdeklődött Chris. – Rossz az időjárás? Mit látsz?Kinyitottam a szemem. Chris is ugyanazt látja, amit én?– Ne engedd el – utasított. – Ez fontos. Azt hallom, hogy köze van a hatalommal való

visszaéléshez az akkori életidőben. Hagyd pörögni a képsort. Nézd végig.Becsuktam a szemem. Folytatódott a mennydörgő vihar. Miért látom mindezt?– Kérdezd meg felsőbb énedet, hogy miért mutatja neked ezt a képet – hallottam Chris

hangját.Így tettem. Azonnal megkaptam a választ:– Azért, mert abban az inkarnációban megszerezted az időjárás feletti uralmat, de

visszaéltél a hatalommal, érzéketlen voltál beavatkozásod következményeire. – A szavak angolul hangzottak el, de a mögöttük meghúzódó gondolatot mélyebbnek éreztem. Megszereztem az időjárás feletti uralmat?

Tudatosan eszembe idéztem, hogy mennyire szeretem mostanában a tomboló, viharos időjárást. Mindennél nagyobb örömömet lelem az égbolton átcikázó villámokban, a


dübörgő mennydörgésben és a zuhogó esőben. Vajon egy korábbi létezéshez kapcsolódik ez?

Eltűnt a viharos kép, helyette sivatag fölött úszó, különféle járművek jelentek meg. A járművek ablakokkal rendelkező, hatalmas virágszirmokra emlékeztetettek, úgy tűnt, ezen a módon közlekednek a földön élő emberek. Nem feltétlenül földön kívüliek, ám ebben nem lehettem biztos. A járművek nem adtak ki hangot, és nem üzemanyaggal működtek. Elektromágneses vonalak mentén közlekedtek, mintha a levegőben húzódó, láthatatlan energia utakon siklanának.

Azt hiszem, ezen a ponton jutottam arra az elhatározásra, hogy még nekem sincs akkora „képzelőerőm”, hogy mindezt csak úgy kitaláljam. Mintha a valóságot láttam volna, jóllehet egyáltalán nem olyan valóság volt, amilyet tudatosan valaha is tapasztaltam. Teljesen elengedtem magam, hagytam, hogy felsőbb énem hadd nyilvánuljon meg szabadon.

A következőkben mintha óriási vetítővásznon megjelenő állóképek sorozata vonult volna el lelki szemeim előtt.

Önmagamat láttam, amint egyetlen kisujjamon függök. Fájdalmat éreztem abban az ujjban. Apácaként láttam magamat kopott fekete cipőben (figyelmemet lekötötte a cipő). Rettenetes kép villant fel, amelyen bal szememet szekerce hasította ketté. Az asztalon fekve fájdalmat éreztem a bal szememben. A kép azonban változott, és megszűnt a fájdalom. Alig bírtam hangommal követni a képek gyors váltakozását.

– Annyit tégy, amennyit tudsz – hallottam Chris hangját. – Csupán azt akarják, hogy azokat az inkarnációs tapasztalatokat lásd, amelyek a most megtanulhatóval függenek össze.

– De kik akarják? – kérdeztem.– Az útmutatóid, valamint felsőbb, végtelen Istenéned – közölte Chris halkan.– Jól van – mondtam beleegyezően –, de hogyan folytathatom a tudatos beszédet,

miközben ezeket a képeket látom?– Úgy, hogy a tudat két szintjén mozogsz egyidejűleg, és ezt meg kell tanulnod életed

hátralevő részére, ha komolyan gondolod, hogy át akarod adni mindazt, amit megtudsz. Hamarosan képes leszel bármikor csatornaként szolgálni tulajdon felsőbb éned számára a földi síknak ebben a valóságában. Hiszen mindkettő valóság. A kettő egyesítésével egyszerűen több dimenzióban létezel. Most ízelítőt kapsz abból, hogy milyen is lesz ez.

Újabb képek tűntek elő.Homokban álló kristályajtókat láttam – megint a sivatagban. Az ajtók masszív

kapubejáróknak tűntek, de körülöttük nem nőtt semmi. Nem láttam növényzetet. Csak a kopár sivatagot. Valami oknál fogva összezavarodtam. Hiszen életnek nyoma sem volt.

Visszapergetett jelenet villant fel, s tudtam, hogy a sivatagi kép előtti időből való. Valamiképpen tudtam, hogy összetartoznak. A visszapergetett képen buján burjánzó, zöld kertek tűntek elő, bennük rózsaszín és türkiz szökőkutak. Kecses, karcsú emberek lépkedtek a kristályjárdákon. Nem beszéltek. Telepatikus úton kommunikáltak egymással. A mostaniakhoz hasonló állatok és madarak szökdécseltek a kristályutakon az emberek között. Szemlátomást tökéletes volt közöttük az összhang. Éreztem, amint az emberek telepatikus úton utasítják az állatokat ebbe vagy abba az irányba, s az állatok azon nyomban válaszoltak. Az egyik ember odalépett egy fához, leszakított róla egy gyümölcsöt, amelynek helyébe rögvest új gyümölcs materializálódott. Az épületek valami fehér anyagból épültek. Nem tudtam, milyen anyag lehet az. Az emberek öltözéke és hajdísze kristályosan fénylett.

– Egészen különleges civilizációt látok – mondtam Chrisnek. – Minden kristályból van, és a levegőben szivárványszerű rózsaszín és narancs színárnyalatok. Mi lehet ez?

– Felsőbb énedet kérdezd – felelte Chris. – Bármi kérdésed van, fordulj Isten-énedhez.Rendben van. Gondolatban megkérdeztem felsőbb énemet, hogy mit látok. A válasz

gondolataimon belül angolul érkezett.– Atlantisz civilizációját látod – hallottam. – Rendkívül magas fejlettségi fokon állt.– Miért tűnik úgy, mintha minden kristályból volna? Miért viselnek az emberek kristály

fejdíszeket?– Mert a testen, főként a fej környékén viselt kristály felerősíti a magasabb rendű

tudatosságot.


Lelki szemeimmel tovább szemléltem a leghosszabb ideig tartó és legrészletesebb képet a tapasztaltak közül.

Azért lehet így, gondoltam, mert nem tettem fel kérdéseket. És volt egy olyan érzésem, hogy valamiképpen összefügg az élettelen, kopár sivatag korábban látott képével. Megkérdeztem felsőbb énemet, hogy mi a kapcsolat a kettő között.

– Azt láttad, ami Atlantisszal történt a pusztulása után. Ugyanakkor jelenlegi inkarnációd jövőjének egyik aspektusát is láttad – hangzott a válasz.

Mintha megállt volna a szívverésem. Némán feltettem a következő kérdést felsőbb énemnek.

– Arról van szó, hogy felrobbantjuk önmagunkat, és ennek az eredményét láttam?Felsőbb énem voltaképpen nem adott választ. Ezt mondta:– Később megmutatjuk neked a részleteket.A kép azon nyomban megváltozott. Csatamezőn találtam magam. Nem volt világos,

hogy hol és mikor. Kardot markoltam, vállamat valami fém fedte. Egy harcos közeledett felém. A gyomromba szúrt. Előreestem, ám ekkor a kép egy egészen más időszakra váltott. Egy másik harcoshoz léptem, és hátba szúrtam. Mindkét esetben anyám volt a másik harcos!

Aztán tízéves gyermekként láttam önmagamat, akin áthajtott egy lovas kocsi. A kerekek átgördültek a lábfejemen, és mindkettőt összeroncsolták. Amputálni kellett őket. Hamar megtanultam a csonkokon járni. Nem voltam boldogtalan a sorsom miatt. Egy réten játszottam, és ahogy közelebbről szemügyre vettem a képet, mai apámat ismertem fel a rólam gondoskodó személyben. Ő gázolt el engem véletlenül, és kötelességének érezte, hogy élete hátralévő részét az én nevelésemnek szentelje. A kép láttán meleg sugárzást éreztem.

Ismét változott a helyszín. Egy kolostorban voltam. Fiatal buddhista szerzetesként sáfránysárga köntöst viseltem. Cellám kőpadlóján feküdtem, és egy idősebb szerzetes jött hozzám jó éjszakát kívánni. Amikor felpillantottam rá, a kereszt jelét rajzolta arcom fölé, és mosolygott. Vaszi volt az idősebb szerzetes!

Tudatosan eszembe idéztem, hogy Vaszi mindig keresztet rajzolt az arcom fölé, valahányszor elváltunk egymástól.

Érzelmileg akkor már teljesen kimerültnek éreztem magam. Nehezen tudtam befogadni mindazt, amit látok. Úgy éreztem, időre van szükségem a tapasztalat feldolgozásához.

– Azt hiszem, mára eleget végeztünk – jelentette he Chris. – Kérdezd meg felsőbb énedet, hogy van-e még valami, amit ma meg kell tudnod.

Magamban feltettem a kérdést.– Igen – felelte felsőbb énem –, ebben az időszakban nagyon óvatosnak kell lenned az

étrendeddel.Nem értettem, hogy ez mit jelent. Rákérdeztem a részletekre, de akkor már nagyon

kényelmetlennek éreztem az asztalt. Nem tudtam koncentrálni. Fájt a hátam alsó része, és szerettem volna kinyújtóztatni a lábamat. Nem jutott el hozzám több válasz. Mintha megszakadt volna az összeköttetés. Mintha leblokkoltam volna.

– Jól van – szólt Chris –, azt mondják, mára ennyi elég.Letette kezéből a papírt és a ceruzát, s fölém hajolt. Könnyű, ám határozott

mozdulatokkal eltávolította a tűket a meridián pontokból. A harmadik szembe illesztett tű már korábban kiesett.

– Kétségkívül hárítasz a harmadik szem területével kapcsolatban – állapította meg Chris. – Kíváncsi vagyok, miről lehet szó.

– Nem tudom – válaszoltam értetlenül.– Na, majd kiderül.Leszálltam az asztalról, és lassan kinyújtóztattam az izmaimat. Félig ebben a világban,

félig rajta kívül éreztem magam, ám még mindig tudatában voltam a valóság mindkét szintjének.

– Nagyon fontos, hogy ma este almaecetes fürdőt végy – mondta Chris. – A természetes almaecet segít a testednek megszabadulni egyes felidézett események negatív energiájától.

– Rendben – feleltem. – Ihatok egyet, amikor hazaérek?Chris elgondolkodott.– Nos, ha feltétlenül szükségét érzed, nem lehet vele semmi baj, ugyanis utat nyit a bal

agyfélteke értelmi észleletei számára, de az alkohol lelassítja a test vibrációját, és


megnehezíti a magasabb frekvenciájú dimenziókkal való kapcsolatteremtést. Légy mértékletes. Tudod, miért vagy itt, tehát figyelj önmagádra.

Felöltöztem, és visszamentünk a házba, ahol Christ ötéves kislánya várta, mert éhes volt.

Leültem a hosszú asztalhoz, almalevet ittam, szőlőt ettem, és a történteken tűnődtem. Számtalan kérdésem volt, ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy kételkedésem nem vezet sehová. Valóban nagy különbség van az imént tapasztaltak és a szabad asszociáció között. Ezen a tapasztalaton határozottan érződött a strukturáltság. Némelyik kép valóságos megrázkódtatást okozott. A pszichoterápia szabad asszociációs folyamatában a gondolatok véletlenszerűek, és minden esetben olyan ismerős területek tapasztalataihoz kapcsolódnak, amelyek az ebben az életidőben zajló élettan részei. Mégis emésztett a kétség, hogy talán én találtam ki az egészet.

– Menj, és fürödj le almaecetben – javasolta Chris. Ne töprengj túl sokat. Legalább húsz percig relaxálj a kádban. Korán feküdj le, és holnap folytatjuk.

Kocsiba ültem, és visszahajtottam Santa Fébe, miközben egész idő alatt rajzottak fejemben inkarnációm képei.

A piacnál megálltam, hogy almaecetet vegyek, aztán otthon egyenesen a fürdőszobába mentem. „A test fogékony a magasabb frekvenciákra – mondta Chris.

Bánj vele óvatosan. Miközben a test megtisztul a fizikai emlékezet traumájától, távozik belőle az üledék. Tisztogasd meg. Hagyd, hadd távozzon.” A kádban ülve szemügyre vettem lábamat és lábfejemet. Ezeknek is megvan a maguk emlékezete? A test minden sejtje őrzi a lélek által belevitt emlékezetnyomokat? Ha így van, akkor lehetséges, hogy minden ember inkarnációról inkarnációra magával visz egy emocionális programmodellt, s ez jelenik meg a testben és az arcon. Amikor tehát úgy találjuk, hogy valakit már az első találkozáskor ismerünk, akkor voltaképpen az arcról sugárzó lelket ismerjük fel, hiszen minden inkarnációs tapasztalat hozzátartozik a lélek és a test fejlődéséhez.

Elnyúltam a kádban, és azon tűnődtem, vajon menynyi időbe telik, mire a tudomány megtalálja a módot a lélek fejlődésének bizonyítására, ahogyan ma már a test kialakulását és kifejlődését bizonyítani tudja.

Sok könyvet olvastam – és próbáltam megérteni – a kvantumfizikáról… az új fizikáról, ahogyan nevezni szokták. Sokban hasonlít az ókori keleti miszticizmushoz.

Egyes kvantumfizikusok szerint a szubatomi részecskék úgy viselkednek, mintha tudattal rendelkeznének. A fotonok esetében például olyan „valóságot” figyeltek meg, amelyben az aktivitás látszólag nem kevesebb, mint tizenkét dimenzióban zajlik. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a valóságot érzékszerveink észleletei, azaz tudatos tapasztalataink alapján határozzuk meg, s a méréseket magasság, szélesség, mélység, valamint elvont dimenziók, mint például a lineáris idő szerint végezzük – csakhogy már Einstein megtanított bennünket arra, hogy az időnek voltaképpen nincs kiterjedése.

Következésképpen a „valóság” minden leírási kísérlete arra kényszerül, hogy a metafizikairól (a fizikai világon túliról) elmélkedjen. Vagyis ez azt jelenti, hogy az érzékszerveinkkel felfogott fizikai világ nem az egyetlen valóság, vagy talán nem a teljes valóság.

A kvantumfizika azt állítja, hogy az, amit fizikai valóságnak észlelünk, voltaképpen értelmi konstrukció. A valóság tehát nem más, mint amit minden egyes ember annak tart.

Az ősi hindu bölcselet ugyanezt tanítja, vagyis, hogy minden egyes ember a saját univerzumának a középpontja – ami egyáltalán nem önhittség, ha úgy fogjuk fel, hogy minden ember Isten megnyilvánulása, tehát személyesen részesül az Isteni Energiából.

Az új fizika képviselői szerint az univerzum megértéséhez önmagunk megértése a kulcs, hiszen a dolgokat egyszerűen már azáltal is megváltoztatjuk, hogy megfigyeljük őket. Nem megfigyelők vagyunk tehát, hanem résztvevők.

Werner Heisenberg, a fizika Nobel-díjas tudósa, azzal a kijelentésével rázta meg a tudományos világot, hogy „az atomi részecskék szintjén nem létezik egzakt tudomány”. Akkora a tudatunk hatalma, hogy azon a szinten semmit nem figyelhetünk meg anélkül, hogy meg ne változtatnánk. „Amit megfigyelünk, az nem a természet mint olyan, hanem a vizsgálati módszerünknek kitett természet. A kvantumfizika ahhoz az egyetlen helyhez vezet, ahová mennünk kell – önmagunkhoz.” Ezt mondta Heisenberg.

Einstein azt állította, hogy a múlt, a jelen és a jövő ideje ugyanaz, mivel tudatunkban futnak össze most. Az idő teljességben létezik.


A fürdőkád mellett álló, fából készült székre pillantottam. A tudomány álláspontja szerint akkor szerves valami, ha rendelkezik az információfeldolgozás képességével, és annak megfelelően viselkedik. A fa sejtekből épül fel, amelyek atomokból állnak, az atomokat protonok, elektronok és neutronok alkotják, amelyek szubatomi részecskékből épülnek fel, s ezek egyike a foton. A foton pedig tudattal rendelkező vibrációs energia. A foton „tudata” lép interakcióba a tudományos megfigyelő tudatával. A táncos és a tánc egy és ugyanaz.

Eszembe jutott az a szöveghely, ahol Werner Heisenberg azt kérdezte professzorától és barátjától, Niels Bohrtól, hogy miként érthetjük meg egyáltalán az atomi struktúrákat, ha nem áll rendelkezésünkre a mondanivalót kifejező nyelv, mire Bohr azt válaszolta: „De meg kell tanulnunk közben, mit jelent igazából az, hogy »megérteni«.” (Falvay Mihály fordítása)

Amikor a buddhista tanítómesterek arra kérték tanítványaikat, mondják el, hogyan hangzik egy tenyér, ha csattan, akkor valójában arra buzdították őket, hogy merüljenek el mélyebben tulajdon gondolkodásukban a lineáris dimenziókat illetően. A keleti gondolkodásmód mindig is számot vetett a lineáris dimenzió korlátaival.

Talán mindaz, amit én a többdimenziós tudat terén tapasztaltam, a valóság kvantumfizikájához tartozik. Testem szubatomi részecskékből áll, amelyeknek mindegyike rendelkezik tudattal. Amikor a szubatomi tudat ösztönzést kap, akkor látom képekbe való átfordulásukat.

A jógik, akik megtanulták tudatuk kiterjesztését, éppúgy látják saját múltbeli inkarnációikat, mint másokéit. Valóságukat fényvibrációs frekvenciákban látják – márpedig az új tudomány pontosan ilyennek írja le a fotonokat.

A kvantumfizika szerint minden részecske más részecskék különféle kombinációiként létezik. Ennek az interakciónak az ok-okozatisága hozza létre az erőt. Ezt a folyamatot vajon nevezhetjük-e a szubatomi interakció karmájának?

A mahájána buddhizmus azt hirdeti, hogy a valóság megjelenése minden dolgok kölcsönös összefüggésén alapul. Az ősi indiai Védák ugyanezt az igazságot fogadták el.

A régi fizika szerint lényegében nincs semmiféle kapcsolatunk az atomi és szubatomi struktúrák fizikai világának eseményeivel; hogy ezek nélkülünk, emberi lények nélkül is ugyanígy zajlanának.

Az új fizika arra tanít, hogy ezekben a folyamatokban elválaszthatatlanul érintettek vagyunk. És nem csupán érintettek vagyunk, hanem az ilyen atomi struktúra voltaképpen tudatunk miatt létezik.

Miként János, McPherson, Ramtha és a keleti misztikusok mondják: „A természet követi az elmét.”

Nem csoda, hogy mi, emberi teremtmények környezetünk fizikai valóságától és a tudománytól olyan elszigeteltnek érezzük magunkat. Még nem akadt, aki valóban segítségünkre lett volna annak felismerésében, hogy nem csupán részesei vagyunk mindennek, hanem felelősek is vagyunk a létezéséért.

Feküdtem a vízben, és a megvilágosodáson gondolkoztam, s azon, hogy ez mit is jelent. Arról van szó vajon, hogy le kell rántani fogalmainkról a tudatlanság, az ítélkezés és a belénk plántált előítélet leplét? Arról van szó, hogy megkíséreljük megérteni a személyes igazságot, hogy a tudat magasabb szintjére jussunk?

A fizika vajon ugyanez az eljárás? Úgy tűnik, igen, kiváltképp, ha a fizikai világot illető kérdés az atom tudatára vonatkozik! Mindenesetre az a legkevesebb, hogy a „fizikai” világ kutatói komolyan vegyék a spiritualizmus és a miszticizmus fogalmát. Széles értelemben ez a két út ugyanazon igazság felé tart – a kiterjesztett tudat igazsága, vagyis végső soron az Isten-erő felismerése felé.

A megvilágosodás létállapot. A szubatomi struktúrák – ugyancsak létállapot. Ettől még ez a két létállapot nem egy és ugyanaz, ám kétségkívül érezhető bizonyos azonosság a kettő között.

Niels Bohr azt állította: „Aki először kerül szembe a kvantumelmélet problémáival, és nem ütközik meg rajtuk, az aligha értette meg, miről van szó.” (Falvay Mihály fordítása)

A megvilágosodás felé vezető úton az első lépést a nyitott gondolkodás jelenti.A fürdőszoba ablakán át érezni lehetett, hogy feltámad a szél. Tudom, hogy van szél,

noha még sosem láttam. Hogyan írhatnám le a szelet, hacsak úgy nem, hogy milyen hatást gyakorolt valami másra? Az atomokat se látta soha senki. Mégis tudjuk, hogy léteznek, az ok-okozatiság törvényei szerint hatnak egymásra.


A nagy gondolkodót és tudóst, Giordano Brunót, akit Sir Isaac Newton mélységesen tisztelt, eretnekként máglyán elégették, mert megszámlálhatatlanul sok naprendszert képzelt el, s a miénkhez hasonló bolygókat, más világokban zajló életeket, és mert nyíltan hirdette, amit hitt.

Látomásai után René Descartes-nak nem ugyanaz volt a viszonya a lineáris dimenziókhoz, mint annak előtte. Következtetéseit tömören így fogalmazta meg: „Gondolkozom, tehát vagyok.”

Arisztotelész hitt abban, hogy az elme, a szellem és a lélek fontosabb a „fizikai” világnál.

Az egyre langyosabb vízben elnyúlva azon tűnődtem, hogy az elme vajon a fejen kívül más testrészben is elhelyezkedhet-e. A tűk beszúrása után úgy éreztem, mintha lábam, karom, felsőtestem is gondolkozna. Mit jelent ez? Táncosként gyakran tapasztaltam, hogy a testem rég elfeledett lépéskombinációkra emlékszik.

Wilder Penfield, az ismert idegsebész és agykutató beható vizsgálódás után azt állította, hogy az elme nem az agyban lakozik. Az elmének nincs a testben határozottan kijelölhető területe. Mintha jelen volna mindenütt – az izmokban, a szövetekben, a sejtekben, a csontokban, a szervekben. Úgy tűnik, a testen belül nem különül el az elme és a tudat. Minden fizikailag működik.

Ezért lehet a sejtelme emlékezetét stimulálni, és eredményképpen múltbeli élettapasztalatot kapni?

Lehetséges volna, hogy egyazon időben számos szinten zajlik tudattalan észlelés? Amikor a tűk a sejtek szubatomi struktúráit stimulálták, akkor az ok-okozatiság valamiféle belső memóriáját serkentették? Amennyiben a nem tudatos tapasztalat, amely sokak felfogása szerint külső viselkedésünk jó részét uralja, a karmikus sejtmemóriát is magában foglalja, akkor mondhatjuk-e, hogy a „belső” karma uralja a külső karma jó részét? Ez logikailag lehetségesnek tűnik, és ahhoz a gondolathoz vezet, hogy a tudatosság fokozásának új kora voltaképpen azt hozza magával, hogy tudatosabban viszonyulunk szubatomi struktúráink belső igazságaihoz.

Talán ez volt Jézus Krisztus és Buddha, valamint napjaink indiai megtestesüléseinek és jógijainak megvalósult létállapota. A megtestesülések azt állítják, hogy a tudatosság magasabb szintjein való rezgés érdekében emelték meg elektromágneses rezonanciájukat.

Ennek köszönhetően látják az általánosan elfogadott lineáris dimenziókon túli „valóságot”. Az indiai mesterek azt mondják, hogy amikor elérik ezt a létállapotot, többé nem érzik szükségét mások befolyásolásának vagy akár a negativitás felismerésének. Nincs bennük konfliktus sem belül, sem kívül. Eggyé válnak önmagukkal és az univerzális Isten-energia tökéletességével, ennélfogva képesek uralni az egyes energiákat.

Eszembe jutottak a lámapapok, akikkel Bhutánban találkoztam. Fagyos, nulla fok alatti időjárásban egy befagyott tóhoz mentek, a jégbe vágott léken át a vízbe merültek, és addig meditáltak, amíg elolvadt körülöttük a jég, és pára szállt fel testükből. Ők ezt úgy magyarázták, hogy egyszerűen csak megemelték vibrációs frekvenciáikat. Vajon testük szubatomi részecskéinek elektromágneses energiáját gyorsították fel?

Elmondták, hogy minél inkább felgyorsítják frekvenciáikat, annál közelebb kerülnek a Fenséges Istenerőhöz, amelyet fényessége miatt láthatatlan fehér lényként írtak le. Állításuk szerint az ember elektromágneses frekvenciája megváltoztathatja a fizikai valóság állapotát, s hogy az emberi elme azáltal változtathatja meg a tűz égető és a jég fagyasztó hatásának „rögzült” valóságát, hogy megváltoztatja eme rögzült valósághoz való hozzáállását. A lényeg az, mondták, hogy a tudatot illetően nincsenek rögzült törvények. Hogy tudatenergiánk erejével elérhetjük a pozitív és a negatív valóság megnyilvánulását önmagunk számára. Es mindez az egyes emberen múlik. Mi magunk vagyunk felelősek önnön valóságunkért.

Jung „ősi képekről” beszélt, és olyan „archaikus maradványokról, amelyeknek nincs ismert eredetük”.

Azt állította, hogy egy napon megértjük eredetüket, nem döbbenünk meg, nem jövünk zavarba, ha tudatunk számára megjelennek. Ezt írta: „Amikor ezt megértjük, képesek leszünk akaratlagosan irányítani és felhasználni ezt a múltból érkező információt, mivel hozzátartozik emlékezetünkhöz.”

J. Robert Oppenheimer arról beszélt, hogy nem teljesen ismeretlenek az emberi értelemről alkotott általános fogalmak, amelyeket az atomfizika felfedezései illusztrálnak.


Előtörténetük nem csupán a buddhista és a hindu gondolkodásban fedezhető fel, hanem saját kultúránkban is. „Rátalálunk a régi bölcsesség kifinomult formáira” – mondta. Sokat gondolkoztam azon, hogy Oppenheimer miért éppen egy szanszkrit szöveghelyet idézett, amikor végignézte az első atomrobbanást White Sandsnél.

Amikor megismerkedtem a misztikusok által akásalemezeknek nevezett elgondolással, nem értettem a jelentését. Olvastam, és útmutatóimtól is azt hallottam, hogy minden tapasztalat és gondolat ebben az éteri energiában „raktározódik”. Intuitív módon értettem, nem értelmemmel. Tudtam, hogy az akása étert jelent, de hogyan raktározhat el bármit is az éter?

Aztán elolvastam Sir John Woodroffe Mahamaya: The World as Power, Power as Consciousness (Mahámájá: A világ mint hatalom, a hatalom mint tudat) című könyvét. A szerző az akását olyan vibrációs mozgásban lévő, végső szubsztanciaként határozza meg, amely a fényátvitel közvetítőjeként szolgál. Az akása azon mérhetetlen erők egyike, amelyben az ősi hatalom (prakriti-sakti) elkülönül. Az anyag az akásán belüli vibrációk összessége. Az anyag a fénynek a téridő szövetébe szorult elektromos töltése.

Az Észak-Karolinában található Esalen Intézet Fizika-tudat Kutatócsoportjának orvos igazgatója, Jack Sarfatti ugyancsak azt állítja, hogy az anyag nem más, mint a gravitáció folytán csapdába esett fény.

Az új fizika szerint a fény elektromos töltései idézik elő a gondolati képeket. Lehetséges volna, hogy a tűk hatására bennem felidéződött képek régmúlt korokból származó, elektromos töltésmaradványok? Ez az, amit Jung valamely ismeretlen múltból származó, archaikus maradványoknak és ősi képeknek nevezett?

Tisztában voltam azzal, hogy feltevéseim túlságosan leegyszerűsítők, főleg a fizikát illetően. Ám nem én vagyok az egyetlen, aki „érzi” a fizika és a miszticizmus kapcsolatát.

Egyben azonban mind értelmi, mind intuitív színien biztos voltam. A külső világ valóságának megértéséhez a belső világ „valóságának” megértésén át vezet az út.


TIZENHATODIK FEJEZET

Másnap erős fejfájásra ébredtem. Tudtam, hogy „archaikus maradványokat és ősi képeket” láttam „álmomban”, de egyikre sem emlékeztem. Lezuhanyoztam, elmondtam a mantrámat, és kimentem a napfényes teraszra jógázni. A jógaászanák következtében beinduló véráramlás majd eltünteti a fejfájást.

Már a jógához is megváltozott a viszonyom. Korábban mindig azért jógáztam, mert egyszerűen csodálatosan éreztem magam utána – egyfajta egyenletesen vibráló, kellemes állapot volt az eredmény. Energiát adott, egyfajta megbékélést, amely – úgy tűnt – a gerincem mellett áramló vérből ered.

A jóga tantrikus tanítása szerint végtelen mennyiségű energia tárolódik az emberi test gerincoszlopa mellett található központi idegrendszerben. Ha felszabadítjuk, fel-le áramlik a gerincoszlop mentén. Ezenközben áthalad a hét energiaközponton (csakrán), amelyek a test különféle funkcióit uralják. A csakrák a tanítás szerint sűrű energiacsomók, amelyek révén a lélek kapcsolatot teremt a testtel.

Jógázás és megfelelő meditációs technikák segítségével serkenthető a gerincoszlop tövében lévő energia (kundalíni), amely aztán végighalad a csakrákon, feloldja a lelket megkötő csomókat, mígnem elér az agyhoz, és bekövetkezik a lélek felszabadításának érzése.

Egy átlagos emberben ez a hét energiaközpont (csakra) zárt, azaz „alvó állapotban” van, és csupán a létezéshez szükséges legkisebb mennyiségű vibrációs áramlást biztosítja. Az ilyen ember önmagába záródik, a külvilágot szűk, behatárolt perspektívából látja. A csakra központok megnyitása tágítja a látószöget.

Miután megnyílik a hét csakra, az ember a lelkesültség egészen különleges állapotába kerül. Belülről eredő sugárzást érez, képes megnyilvánulni bármiben, amire az életben vágyik.

Aznap a szokásosnál is jobban összpontosítottam a jógára, mivel megsejtettem, hogy valami különleges élményben lesz részem a tűstimuláció hatására, ezért a lehető legnagyobb kiegyensúlyozottságot akartam elérni.

Kiültem az udvarra, gyümölcsöt és pirítóst reggeliztem. A nap égette a bőrömet, a délnyugati szél felszárította az izzadtságcseppeket. Hallottam, hogy csöng a telefon. Nem mentem be felvenni. Nem akartam beszélni senkivel. Csak lenni akartam, nem törődni idővel, tervekkel, kötelességekkel. Nemsokára kocsiba ültem, és Chris házához hajtottam a hegyek és a fennsíkok festői környezetében.

Amikor megérkeztem, Chris rögtön azt kérdezte, voltak-e álmaim. Bólintottam, de bevallottam, hogy semmire sem emlékszem.

– Amint tudatosul benned, hogy álmot láttál, próbáld meg leírni – tanácsolta. – Az álmok rendkívül fontosak. Az álom állapotában folyvást tanul az ember. Felsőbb éned tanít és vezet. Ezért fontos az alvás. Ilyenkor kerülsz kapcsolatba a spirituális síkkal. Ez a kapcsolat pedig az egész életet tekintve lényeges. A léleknek szüksége van rá.

Olvastam egyszer egy kísérletről, amelyben néhányan önként vállalták, hogy bizonyos időn át nem álmodnak, vagyis valahányszor elkezdődik az álomszakasz, felébresztik őket két héten keresztül, hogy orvosok és pszichiáterek tanulmányozzák az álomtól való megfosztottság hatását. A testet semmiféle károsodás nem érte, ám a kísérleti személyek, eltérő mértékben, egyre izgatottabbá, ellenségesebbé váltak, és sűrűn hallucináltak. Az orvosok azt a következtetést vonták le a kísérletből, hogy a tudattalannak szüksége van az önkifejezésre az alvás állapotában. Ha ez nem következik be, az elme a zavart hisztéria állapotába kerül. Voltaképpen az történhetett, hogy a lélek eltávolodott természetes lakóhelyétől, a spirituális síktól, attól a kapcsolattól, amely csakis alvás alatt jöhet létre, hacsak az ember nem alkalmaz meditációs technikákat ugyanennek az eredménynek az elérésére. A spirituális sík, amelyre alvás közben ráhangolódunk, valószínűleg mindannyiunk számára éppolyan megszokott valóságsík, mint a földi.

Az agyhullámok alvás alatt mérhetők. A lélek aktivitását mindmostanáig egyszerűen azért nem mérték, mert láthatatlan és felderíthetetlen dimenzióban működő energia, olyasmi, mint a szubatomi részecskék, amelyekről olvastam.


Átsétáltunk az udvaron a klinikához. Az járt a fejemben, hogy vajon ma mi vár rám. Vajon új „valóságot” alkot-e tudatom, amelyet megláthatok? Nem a kitaláció értelmében, hanem mert a fizika és a miszticizmus tanítása szerint a tudat mindennek az előfutára. Azt mindenesetre megtanulom, hogyan engedjem szabadjára az elmémet. Hogyan ne gátoljam az áramlást. Tudtam, hogy amit látok, számomra valóságos. Arra csak most kezdtem ráérezni, hogy amit látok, az az, amit a tudatom a múltban alkotott. Nem azt „látom”, amit most hozok létre. Valószínűleg azt látom, amit valójában akkor hoztam létre.

Feküdtem az asztalon, miközben Chris meditációba kezdett, hogy ráhangolódjon útmutatóira. Újra éreztem testem fölött és körül a hűvös fuvallatokat. Chris hamarosan odahozta az asztalhoz a tűit, és nekilátott beillesztésüknek.

– Azt mondják, ma új pontokat használunk a tegnapiak mellett – jelentette be.Beillesztette a tűket a harmadik szembe (újra ellenállás érződött), a vállpontokba, a

fülpontokba és a mellkas pontjaiba. Aztán tűt illesztett a gyomromra és valamivel a köldököm alá.

– Ez a meridiánpont az a centrum, amely elkülöníti a tisztát a tisztátalantól – mondta Chris. – A kínaiak szerint a fizikai síkon közvetlen kapcsolatban áll a vastagbéllel, a test tisztátalan salakanyagának elkülönítésével. Pszichikai síkon viszont a tiszta és a tisztátalan energia különválasztásával függ össze. Úgy látom, ma nagyon fontos munkát végzünk.

Megmozgatta a tűt. Fájdalmat éreztem. Chris egy pillanatra megállt, meditált.– Igen – szólt –, azt mondják, helyezzek egyet az áll alá is, a torok fölé. Ez a

kommunikációs központ, az a hely, ahol kifejezed önmagadat. Az ősi kínai tanítás szerint ez „a tömegeket irányító pont”.

Amikor elhelyezte a torkomnál a tűt, újabb ellenállás érződött. A tű nem hatolt be a bőrbe.

– Ez érdekes – állapította meg Chris. – Itt sok tisztáznivaló van.Újra próbálkozott.– Nem megy mélyre – szólt –, de így is jó lesz. Gyengéden megmozgatta a tűt. Tompa fájdalmat éreztem.– Most pedig – szólt Chris –, lehelj fényt ebbe a tűbe. Úgy látszik, ma nagyon fontos

lesz ez a pont.Fehér fényt lélegeztem be. Azt vizualizáltam, hogy beárad a tűn keresztül.Hirtelen erősen csengeni kezdett a jobb fülem. Chris bekapcsolta a fejem fölött függő

magnót. Megmozgatta a köldök alá illesztett tűt. Ott is tompa fájdalom jelentkezett. A fülemben megszűnt a csengés. Nem hallottam a szoba neszeit. Aztán erősen csengeni kezdett a bal fülem, miközben mindkét lábfejemben bizsergést éreztem, mintha elektromos áram érte volna őket.

A torkom összeszorult. Mi történik? Beszámoltam Chrisnek arról, mit érzek.– Igen – felelte –, látom, hogy az aurád színe megváltozik. Egyre fényesebb az

aurameződ.Feküdtem, és nagyon mélyeket lélegeztem. Úgy tizenöt másodpercen át beszívtam,

majd újabb tizenöt másodpercen át kifújtam a levegőt. Körülbelül három percen át lélegeztem így. Aztán ezt hallottam (a fejemben): „Lélegezz be rózsaszínt.”

Mély, élénkrózsaszínt vizualizáltam, és beszívtam. Folytattam a mélylégzést.– Az aurád rózsaszínben vibrál – közölte Chris.– Igen, tudom – válaszoltam. – Valami arra utasított, hogy rózsaszínt lélegezzek be.– Jól van – mondta Chris. – Folytasd. Nagyon izgalmas lesz.Alig hallottam a szavait, mivel úgy éreztem, kapcsolat jön létre köztem és olyasvalami

között, amit csak másfajta energiának tudok nevezni. Nagyon ismerősnek, mégis újdonságnak éreztem. Aztán láttam az energiát. Egészen különleges vörösréz árnyalata volt.

– Az aurameződ ismét színt vált – szólt Chris. – Rozsdás-rezes színű. Nagyon szép. Mit látsz?

Nagy erőfeszítésembe került a beszéd, mivel minden erőmmel arra összpontosítottam, amit tapasztaltam.

– Ne felejtsd el, hogy meg kell próbálnod a tudat mindkét szintjéhez kapcsolódni – hallottam Chris hangját. – Úgy fejezd ki, amit érzel, hogy közben a tudat mindkét szintjét átfogd. Ernyedj el, és hagyd, hadd történjen bármi.


Mélyet lélegeztem, mintha pszichikus egyensúlyomat próbálnám elérni. Akkor a fejemben egy kép jelent meg, először homályosan, aztán nagyon élesen. Döbbenetes volt. Nagyon magas, tekintélye tudatában magabiztos, szinte androgün emberi lényt láttam. Finoman redőzött, krémszínű köpeny borult a legalább két és fél méter magas alakra, akinek hosszú karja nyugodtan pihent teste mellett. A kar valószínűtlenül hosszú ujjakban végződött. Az alakból áradó energia inkább férfiasnak tűnt számomra, mint nőiesnek. A lény bőre piros volt, vörösesbarna haja a vállára omlott. Két arccsontja magasan helyezkedett el, finoman metszett orra volt. A mély, sötétkék szempárból rendkívüli kedvesség, ugyanakkor erő sugárzott. A lény szívélyes üdvözlésre tárta szét a karját. Inkább a keletiekre, mintsem a nyugatiakra jellemző mozdulat volt. Ösztönösen az az érzésem támadt, hogy a lény rendkívül oltalmazó, türelmes, ugyanakkor mérhetetlen haragra képes. Megjelenése egyszerű volt, mégis olyan tekintélyes, mintha mindent „tudna”, ami tudható. Elhűltem azon, amit láttam és amit éreztem.

– Ki vagy te? – kérdeztem, s szinte féltem a választól és attól, hogy mit kezdhetek ezzel a másik dimenziót érintő tapasztalattal. A lény rám mosolygott, és átölelt!

– A te felsőbb, határtalan éned vagyok – mondta.– Chris – szólaltam meg –, ez vajon őrület? Azt hiszem, felsőbb énemet látom.

Megtörténhet ez?– Természetesen – felelte Chris. – Nem őrület. Hiszen ez a lényeg. Ezt keresed.

Aurameződ a szivárvány színeiben játszik. Ünnepélyes pillanat ez.– Ó, egek! – hallottam saját, ostoba értetlenkedésemet. – Valóban létezel?A lény ismét elmosolyodott.– Igen – szólt –, mindig is léteztem. Az idők kezdete óta veled vagyok. Sosem hagytalak

el. Én te vagyok. Határtalan lelked vagyok. Én vagyok a te határtalan éned, aki minden megtestesülésedben irányít és tanít téged.

– Miért van formád – kérdeztem –, és miért ilyen? Ismét mosolygott.– Azért – felelte –, mert látnod kell egy földsík-dimenziós formában. A lélek formája

egyébként is a test formája. A különbség csak az, hogy a lélek tömeg nélküli forma. Ám ha meglátod egy lélek formáját, akkor fejet, két kart, testet, két lábat látsz. A lélek tömeg nélküli, magas frekvenciájú fény. Ez az egyetlen különbség.

Hogyan tudok ilyen nyelven beszélni, gondoltam magamban. Tudatosan még sosem merült fel bennem ilyen fogalom.

– Miért tűnsz számomra ennyire férfiasnak? – kérdeztem.– Csak azért látszom inkább férfiasnak, mint nőiesnek, mert hatalommal rendelkezem.

A lélek energiája hatalmas, ám androgün. Ami azt jelenti, hogy tökéletes egyensúlyban van a pozitív, vagyis férfias energia és a negatív, vagyis női energia, tehát a jin (a nőiesség) és a jang (a férfiasság). A férfias pozitív energia előretörő és aktív. A nőies negatív energia befogadó és elfogadó. Egyformán szükség van mindkettőre az élethez. Az egyik nem létezhet a másik nélkül.

Szavait a fejemben hallottam. A vizualizált kép fölöttem helyezkedett el. Sokkal inkább érdekelt a hozzám érkező információ, mint a jelenséghez intézhető kérdések. Az egyazon testben lévő két energia gondolatától elbűvölten azt kérdeztem:

– Tény, hogy a férfias, pozitív agyfélteke a bal oldalon van?– Így igaz – felelte. – A nőies, negatív energia pedig a jobb agyféltekében található. Azt

már tudod, hogy a bal agyfélteke irányítja a test jobb oldalát, a jobb agyfélteke pedig a bal oldalát.

– Igen – válaszoltam –, onnan tudom, melyik melyik, hogy felidézem: a férfias hatalmi struktúra irányítja a világot, ezért jobbkezes a legtöbb ember.

– Nagyon jó – szólt a lény, akit ezentúl F. É.–nek, vagyis felsőbb énemnek fogok nevezni. – A férfi mivoltra jellemző képességek, mint amilyen a magabiztosság, az intellektuális tevékenység, a tudomány, a szervezés, a matematika és hasonlók kapnak elsőbbséget manapság, miként több ezer éve már. Ezt azonban hamarosan kiegyensúlyozzák a jobb agyféltekéhez kapcsolódó nőies képességek, mint a befogadóképesség, az intuíció, az érzések, a művészi tevékenység és hasonlók. Mint tudod, jelenleg a Vízöntő korában élünk, amely a női energia korszaka. Még az ezredforduló előtt egyensúlyt kell teremteni a jin és a jang, a pozitív és a negatív energia között. Túlságosan hosszú ideje él az emberiség az agy egyik oldalának uralma alatt. De közeleg a változás ideje.


F. É. alakja nyugodtan, békésen állt. Az volt a benyomásom, hogy csak akkor szólal meg, ha én ösztönzöm. Kinéztem az ablak előtt álló fára. Hajladozott a szélben.

– Ha azt kérném tőled, hogy segíts megállítani egy fa mozgását, meg tudnánk tenni? – kérdeztem.

– Tégy próbára – felelte F. É.– Jól van – mondtam. – Ott áll kint egy fa. Állítsuk meg a hajladozását.– Rendben van – felelte F. É. – Érezd, hogy hatalmam a te hatalmaddá válik. Tudd,

hogy együtt bármit véghezvihetünk.Ráhangolódtam felsőbb énem látható alakjának energiájára, és eggyé váltam vele.– Most kérd a fa engedélyét, hogy irányíthasd a mozgását – szólt F. É.– Kérjem a fa engedélyét? – kérdeztem, és egyszeriben megértettem a karmikus

interakció finomabb árnyalatait.– Természetesen – mondta F. É.. – Minden életnek minden más élettel harmóniában,

egyensúlyban és az iránta érzett tisztelettel kell működnie. Semmiféle hatalommal nem lehet visszaélni, hiszen vállalnunk kell a következményeket. Hallani fogod a fa válaszát. Tudni fogod, hogyan érez a kérésedet illetően.

– A fák is éreznek? – kérdeztem.– Természetesen – válaszolta F. É. – Minden élet érzéssel vibrál. Az érzés természetes

állapota pedig a szeretet. A szeretet állapota úgy érhető el, hogy egyszerűen csak létezünk. A természet az egyszerű létezés állapotának megnyilvánulása. A létezéshez nem kapcsolódik semmiféle ítélet vagy erkölcsiség. Pusztán csak van. És ami van, a legtisztább értelemben, az a tökéletes egyensúly. Érted ezt?

Kinyitottam a szemem, felpillantottam a magnóra, és rájöttem, hogy képtelenség a beszélgetés mindkét oldalról elhangzó szavait rögzíteni. Mégis biztos voltam abban, hogy ennek a szó szoros értelmében vett éteri beszélgetésnek egyetlen hangját sem fogom elfelejteni soha.

– Chris, hallasz te ebből valamit? – kérdeztem.– A részleteket nem hallom – mondta. – De érzem, hogy élénk beszélgetésbe merültél

felsőbb, határtalan éneddel. Látnod kellene az aurádat. Elmondhatatlanul gyönyörű. Élénk, ragyogó vörösréz színe van. Folytasd.

Visszatértem F. É.–hez, aki szemlátomást békésen várta, hogy engedélyt kérjek a fától mozgása megállítására.

Éreztem, hogy ráhangolódom a kinti fa ágaira és leveleire. Sosem okozott problémát számomra a természettel folytatott társalgás. Rokonaimnak éreztem a virágokat, a bokrokat, még a köveket is, amelyekkel akár kapcsolatba is tudnék kerülni. Ám mind ez ideig egyszerűen csak gyermeki örömöt jelentett számomra ez a tündérmesébe illő gondolat. Most azonban más volt a helyzet. Tulajdon hatalmamat élvezhettem a természettel való kapcsolatban. A hatalmammal való visszaélésre eddig nem sokat gondoltam.

– A fa – terelte gondolataimat F. É.– Rendben – mondtam. Kinéztem az ablakon, és a plexus solarisból (a napfonatból),

ahol a szívem érzései találhatók, megkérdeztem, hogy megállíthatom-e ágai hajladozását. Érdekes dolog történt. Éreztem, hogy a fa nem csupán beleegyező választ ad, hanem azt kommunikálja felém, hogy kívánságommal összhangban megállítja önmagát. Más szóval az engedélykérés aktusa teszi lehetővé a fa számára, hogy végrehajtsa, amit akarok, mert így mindkét energia hasznosul.

Kinéztem az ablakon. F. É-t annak ellenére láttam, hogy elfordítottam a pillantásomat. A fa felé emelte kinyújtott karjait. A fa tovább hajladozott. Majd, mintegy vezényszóra, abbamaradt a hajladozás – a fa mozdulatlanul állt. Hihetetlen volt. A fa a szó szoros értelmében állt, mint a cövek. Madarak röppentek az ágaira, és benéztek rám az ablakon át.

Mindez természetesen véletlen is lehetett. Csakhogy, mint megtanultam, véletlenek nincsenek. Minden energia az ok-okozatiság törvényei szerint áramlik.

Gondolatban felpillantottam F. É-re. Két karja lassan lehullt.– Látod? – kérdezte. – Ezt te tetted. Bármire használhatod az energiádat. Ehhez azonban

előbb meg kell engem ismerned.Egyszerre éreztem zavart és túláradó örömöt. Számtalan kérdésem volt, amelyek végső

soron ugyanarra irányultak.– Mi hát a különbség közted és Isten között? – kérdeztem.


– Semmi – felelte. – Isten vagyok, mivel minden energia ugyanazon forrásból ered. Valamennyien ennek a forrásnak az aspektusai vagyunk. Valamennyien Isten részei vagyunk. Az Isten-forrás egyéni visszatükröződései vagyunk valamennyien. Isten az, ami mi vagyunk, s mi azok vagyunk, ami Isten.

– Te pedig az vagy, ami én.– Pontosan.– De miért különültünk el egymástól? Miért nem vagyunk valamennyien egyetlen

hatalmas, egyesített energia?– Lényegében azok vagyunk. Csakhogy a különféle életformák megteremtésének

folyamatában az egyes lelkek leváltak a magasabb vibrációról. Önnön teremtményeik szépségétől elcsábítva, a fizikai világ csapdájába estek, megszakadt kapcsolatuk az Isteni Fénnyel. Az ezt követő rémület nyitott teret a számotokra jóként és gonoszként ismert erők csatározásainak. A karma, vagyis az ok és az okozat azért jött létre, hogy útként, eszközként, módszerként szolgáljon a jó és a gonosz mesterséges fogalmainak végleges eltörléséhez. A lelkek a később homo sapienssé váló, fejlett főemlősökben találtak otthonra. A reinkarnáció éppolyan szükséges a karma számára, mint a karma a reinkarnáció számára. Ez a folyamat teszi lehetővé minden lélek számára minden emberi létállapot megtapasztalását, ami a teljes spiritualitáshoz és az Istenerővel való végső újraegyesüléshez visszavezető út.

– Tehát mindenkinek megvan a saját felsőbb, határtalan énje?– Pontosan – felelte F. É. – És mindegyik felsőbb én kapcsolatban áll az összes

többivel. Minden határtalan lélek egymással harmóniában rezonál. A földi síkon azért nem ismeritek fel ezt az igazságot, mert nem álltok kapcsolatban saját felsőbb énetek lélekenergiájával. De mindenki eljut ide, mivel nincs más hely, ahol békére lelnétek. A külső béke a belső békéből ered. A belső béke pedig annak megértéséből fakad, hogy mindannyian együtt vagyunk Isten.

– A világ konfliktusai tehát alapvetően spirituális konfliktusok?– Pontosan. Háborúitok többsége Isten értelmezése körül zajlik. Amelyek pedig nem,

azoknak oka az Isten mint legmagasabb rendű elv helyébe állított értékek körüli vita. Csak Isten-elv létezik. Minden abból ered. Tévedés azt hinni, hogy Istennél fontosabb a technika, az olaj, a pénz vagy akár a szabad, nyitott társadalom. Nem ez az igazság. Senki nem harcolhat vagy gyilkolhat az Isten imádásának szabadsága nevében anélkül, hogy ezenközben meg ne sértené magát az Istenelvet.

– Mi vár tehát ránk? – kérdeztem.Felsőbb énem vállat vont. Úgy éreztem, mintha én vontam volna meg a vállamat.– Valamennyiőtöknek számot kell vetnie önnön benső énjével – hangzott a felelet. – A

benső énnel azért a tudásért, hogy együtt vagytok Isten. Az ellentét ugyanakkor abból ered, hogy nem értitek meg, hogy a többi ember is Isten.

– Itt lent mi abban hiszünk, hogy az emberek emberek, és Isten Isten, vagyis mintha elkülönülnénk Istentől. Csaknem mindenki így hiszi.

– És pontosan ebben áll a probléma lényege – mondta F. É. – Addig folytatódik ez az elkülönülés, amíg belátjátok, hogy valamennyien az Isten-forrás vagytok. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Egyek vagytok. Azért okoz ez az elv problémát, mert még nem elég magas a spirituális fejlettségi szintetek. Mindenkinek önnön lelke urává kell válnia, ami azt jelenti, hogy mindenki Istennek ismerje fel önmagát.

– És ezenközben mit tegyünk a gyilkosokkal, a fasisztákkal, a bűnözőkkel?– Fel kell előttük tárni a spirituális elveket. Ezek a lelkek egyáltalán nem boldogok,

amiért azok, akik. A rombolás nem természetes állapot. Újra meg kell velük ismertetni a szellemi és lelki értékeket. Azt például már most is tudjátok, hogy a jelenlegi börtönviszonyok csak súlyosbítják a helyzetet. A börtönök célja a szellemi-lelki nevelődés legyen, ne a büntetés. Egyébként érted-e, mit jelent a bibliai mondás, hogy szemet szemért, fogat fogért.

– Nos – válaszoltam –, én ezt úgy értelmezem, hogy ha valaki megüt, üsd vissza.– Dehogy – felelte F. É. – Azt jelenti, hogy aki elveszi egy másik ember szeme világát,

kikerülhetetlenül ugyanazt a traumát éli át. Ez egy karmikus megállapítás, nem a büntetésről szól. Amilyen a vetés, olyan az aratás. Ez az ok-okozatiság kozmikus törvénye, amelyet maguk a lelkek alkalmaznak, nem pedig a büntetőtörvénykönyv, a kormány tekintélye vagy akár Isten. Az Isten-energia nem az emberek bírája. Az élethez voltaképpen nem tartozik hozzá az ítélet. Csupán a megtestesülések sorozatán át megszerzett tapasztalat


létezik, míg végül a lélek felismeri önnön tökéletességét, s hogy az nem más, mint a mindenre kiterjedő, teljes szeretet…

F. É. elhallgatott, várta a válaszomat.– Érted ezt? – kérdezte végül. Felsóhajtottam magamban.– Ó, igen – mondtam –, értem. De azt hiszem, ezt nehéz lesz továbbadni. Mindenki,

beleértve magamat is, begubózik a helyesről és helytelenről alkotott saját elképzelésébe. Vagyis hát ezen a világon az az erkölcsiség alapja, hogy különbséget teszünk a helyes és a helytelen között, s erre te kijelented, hogy ilyesmi nem létezik.

– Pontosan – mondta F. É. – Gondolj csak a Bibliára. Félreérthetetlen. Az ember bukása, amelyet az Édenkert története jelképez, azért következett be, mert evett a jó és a gonosz tudásának fájáról; nem egyszerűen a jó és a gonosz fájáról, hanem a jó és a gonosz felismerésének, egyszóval létrehozásának fájáról. Amíg az emberiség rá nem ébred, hogy valójában nincs jó, és valójában nincs gonosz, addig nem lesz béke. Addig csupán karmikus tapasztalat van, amelyben az ember végül rájön, hogy ő maga a mindenre kiterjedő szeretet. Az inkarnációs tapasztalat megismerése elengedhetetlen eme igazság megértéséhez. Amikor az emberiség ráébred, hogy nem létezik halál, akkor majd óriási lépést tesz annak megértése felé, hogy minden emberben az Isten-elv lakozik.

– Ó, egek – sóhajtottam. – Miért olyan nehéz önmagunkat szeretni, önmagunknak megbocsátani, vagy akár elhinni, hogy érdemesek vagyunk a szeretetre? Úgy értem, hogyan tévedhettünk ilyen rossz útra? Így kellett alakulniuk a dolgoknak? Más bolygók élőlényei is ugyanilyen karmikus problémákkal küszködnek, mint mi?

– Ó, nem – felelte F. É. –, egyáltalán nem. Meg kell értenetek, hogy lelkek sok-sok milliárdja létezik még a világegyetem egyéb szféráihoz kötődő történetekkel. Nem a föld az egyetlen szféra, amelyen élet lehetséges. A világegyetem megszámlálhatatlanul sok helyén létezik élet. Némelyik hasonló a földi élethez. Többnyire azonban nincs hasonlóság.

– És mi történt a többivel?– Vannak lelkek, amelyek sosem öltöttek testet, azt választották, hogy csak szemlélik az

élet létrejöttét, ahogyan a spirituális dimenziókból kifejlődik. Más lelkek arra vártak, hogy a fizikai formák kristályos alappá fejlődjenek a megtestesülés előtt. Ezek a léleklények sosem szakadtak el isteni fényüktől, mivel a kristály lehetővé teszi az isteni tudat magasabb szintjén zajló rezonálást.

– Ők tehát fejlettebbek nálunk? – kérdeztem.– Csak bizonyos értelemben – felelte F. É. – Csak annyiban fejlettebbek, amennyiben

spirituálisán kifinomultabbak. Megértik az energia, a spirituális Istenerő tudományos elvét. Saját javukra használják fel a spirituális tudományt, és bonyolult szerepet játszottak az emberiség kialakulásában. Helytelen volna azt állítani, hogy amit ti „földön kívüli” életnek ismertek vagy érzékeltek, az a lelki tapasztalat értelmében fejlettebb a tiéteknél. Nem volna szerencsés, ha az emberi lelkek egyszerűen azért tekintenék magasabb rendűnek és fejlettebbnek a földön kívüli életet, mert azok a lények bejárják az univerzumot. Ugyanis minden lélek önmaga Istene. A felsőbb énen kívül sohasem szabad imádni semmit és senkit. Hiszen te vagy Isten. Az én szeretete Isten szeretete. Tény és való, hogy egyes földön kívüli lények, bármilyen fejlettek legyenek is, kevésbé szeretik az ént és az Isten-erőt, mint bizonyos emberek. Mint látod, helytelen volna összehasonlítani a lelkek evolúciójának előrehaladását. Minden lélek Isten része, és saját léptéke, saját követelményei és saját karmája szerint halad előre, legyen bár földön kívüli, vagy a földi síkról való.

Haboztam.– Úgy érted, hogy a földi síkon elsajátítható karmikus tudás valami módon a türelemhez

kapcsolódik?– Tudásunk egyik összetevője valóban a türelem. A kezdetek kezdetén türelmetlenség

eredményezte, hogy elcsábítottak bennünket az anyagi-földi sík örömei és érzékisége. Az emberi lelkek azonban már az Istenhez visszavezető úton járnak. Kétségkívül hosszadalmas és erőt próbáló folyamat, de van előrehaladás.

Pördült egyet velem a világ.– Arról van szó, hogy mi mint lelkek a földi élet egyre magasabb szintű fejlesztésének

áldozzuk magunkat azért, hogy végül újra felismerjük: mindannyian Istenhez tartozunk?– Pontosan – felelte F. É. mosolyogva.Újra emlékeztetnem kellett magamat, hogy jelen körülmények között valójában

önmagamat tanítom.


– Szóval – folytattam –, mind a teremtésben, mind az evolúcióban hívők elmélete helyes az élet kialakulásáról? – Most először kezdtem érteni e kettő kapcsolatát.

– Jól mondod – válaszolta F. É. – Jóllehet a lélek szerepének lényegét egyik sem látja világosan. A teremtésben hívők azt vallják, hogy „Isten” a felelős minden élet egyidejű megteremtéséért. Az evolúció hívei egyáltalán nem ismerik el a lélek szerepét. Azt pedig egyik sem érti meg, hogy az emberiség lelke a felelős tulajdon sorsáért. Mi vagyunk önmagunk teremtői. Lelkekként mi alakítottuk ki az életet az Istenszellem kozmikus törvényeinek megfelelően. Amikor áthágtuk ezeknek a természeti törvényeknek a határait, akkor tapasztaltuk meg először a félelmet. A félelem negativitást szült, amellyel azóta is viaskodunk.

Éreztem, hogy lassan be sem tudom fogadni a hallottakat, ugyanakkor sürgető kényszer vett erőt rajtam a tanulás folytatására.

– Légy türelmes – intett F. É. – A türelem megtanulása az egyik legfontosabb feladatod ebben a megtestesülésben. Te is tudod. Most azonban fejlődésed szempontjából az a legfontosabb, hogy végre „láttál” engem. Most már tudod, hogy létezem. Én teremtettelek téged, amiként te teremtettél engem. Sosem volt és sosem lesz ennél a tudásnál emelkedettebb kapcsolatod. Önmagad határtalanságának tudásához semmi sem hasonlítható. Bármire van szükséged, csak kérned kell. Ez a valódi értelme annak, hogy „Kérjetek, és megadatik nektek”.

Szememet elfutotta a könny. Nem tudtam válaszolni, még gondolatban sem. Kissé megmozdítottam a lábamat, hogy figyelmem a merevségére terelődjék, és abbamaradjon a sírás.

– A könnyekre szükség van – mondta F. É. – Minden kiontott könnycsepp meghosszabbítja ezt az életedet. Emberi lélekként sok mindenen mentél keresztül. Ennek csak töredékét láttad eddig. Ne fojtsd el az érzéseket. Engedd őket szabadon. Ezért vagyunk itt. A sírás felszabadít és erősít. Az érzések elfojtásához szükséges energia feszültséget kelt a testben és a szellemben. Engedd szabadjára. Nem lesz semmi konfliktus, ha szabad utat engedsz az érzéseidnek. Az élet arra van, hogy kifejezésre jusson, tehát ne ítélkezz az érzéseid fölött. Használd intuitív megértésedet külső megnyilvánulásaidhoz, és ne gyötrődj amiatt, amit nem értesz. A lélek felgyorsulásával egyre többet értesz majd meg. Maradj velem összhangban, mert ezzel énedet és Istent segíted. Minden a szándékolt jót szolgálja. Ne feledd, hogy ahol nincs ellenállás, ott nincs sérülés. Az ellenállás konfliktust teremt. Azt okozza, hogy az energiaáramlás visszafordul önmagába. Amit most felismertél, s amivel kapcsolatba kerültél, az az eredeti forrásától elzárt energiaszövedék. Tudod, mit jelent a gonosz?

Gondolkozni sem tudtam, hát még válaszolni. F. É. tovább beszélt.– A gonosz nem más, mint a visszafelé, nem pedig előre áramló energia. Ha a live (élni)

szót visszafelé olvasod, azt kapod: evil (gonosz). A szavak etimológiája nem véletlen. Az élet energia kérdése.

Abbahagytam a sírást. Még sosem hallottam a gonosznak ezt az értelmezését.– Te vagy az energiaáramlás – folytatta F. É. – Ha bármiféle ellenállást engedsz az

energiaáramlással szemben, polaritást hozol létre. A polaritás konfliktust szül. A konfliktus eredménye katasztrófa, disaster, amely a spirituálistól, az Isten-forrástól való csaknem teljes leválás. Ezt most megértetted. Szüntesd meg ellenállásodat. Hagyd, hadd áramoljon vissza energiád az Isten-forráshoz. Védelmet élvezel, hiszen velem leszel összhangban, és én Isten része vagyok.

Feküdtem az asztalon, megpróbáltam felfogni a történteket, ugyanakkor rájöttem, hogy tökéletesen értek mindent. E szerint a megértés szerint élni viszont azt jelenti, hogy teljes felelősséget vállalok ezért a tudásért.

Chris papír zsebkendőt nyújtott felém. Ő mindvégig némán ült.– Azt hiszem, fel kell állnom – mondtam.– Igen, szerintem is – felelte. – De kérdezd meg felsőbb énedet, hogy van-e még valami,

amit magaddal kell vinned.Becsuktam a szemem, és felfelé irányítottam a tekintetemet. Éreztem, hogy elértem a

terhelhetőség határát.– Már csak egy dolog maradt – szólt a lény. – A következő napokban aprólékosabb

munkát fogunk végezni. A mai életeddel kapcsolatos részletekről lesz szó. Sok mindent kell még megértened, sok mindennel kell számot vetned. Hozzám vezető csatornádban ne legyen semmiféle akadály. Mértékletes étrendet javasolok; zöldséget, gyümölcsöt és vizet


fogyassz. Semmi tejterméket. Csak harmonikus mozgást végezz, mint a milyen a jóga. Ne foglalkozz tervekkel, idővel, telefonokkal. Tartózkodj a természetben. Ne nagyon figyelj oda a lineáris információra. Mélyeket lélegezz, hogy a csatorna tiszta maradjon. Tartsd magad távol a kellemetlen emberektől, és ne feledd, hogy én mindig veled vagyok. Én te vagyok.

Bólintottam.– Még valami – mondta F. É. – Fogadd elismerésemet, amiért sosem használsz

drogokat. Ez fontos tény az előrehaladásodban.Önkéntelenül felnevettem.– Azzal a látvánnyal, amelyben részem volt, semmiféle drog nem vetekedhet.– Ez természetesen igaz – szólt F. É., és mindketten tudtuk, hogy aznapra nincs több

teendőnk.Chris segített leszállni az asztalról. – Nagyszerű – jelentette ki. – A java rajta van a

magnón. Ami meg nincs, azt sosem fogod elfelejteni.Alig bírtam lépni. Fájt a hátam, a lábam alig mozdult. Azonnal a fürdőszoba felé

indultam. Muszáj volt valami földi síkhoz tartozót, valami ismerősét éreznem! Kifújtam az orrom, és vizet locsoltam az arcomra. Aztán visszamentem a szobába, nem lettem volna meglepve, ha azt látom, hogy Chris testformát öltött entitásokat gyógyít.

Chris a padlón feküdt, egy szőnyegen, a hasa magasra domborodott.– Gyakran történik meg ilyesmi? – kérdeztem. – Arról beszélek, ami történt. Sok

embernek van ehhez hasonló élménye?Elmosolyodott.– Nagyon, nagyon soknak – felelte. – És amikor valaki a felsőbb énjével találkozik, a

beszélgetések csaknem mindig egyformák. A tanulság mindig ugyanaz. „Nincs gonosz vagy jó. Csak megvilágosodott tudat van vagy tudatlanság.” Ez a nagy igazság. Az önmagunk és mások feletti ítélkezés okozza a problémáinkat. Ez hozza létre a félelmet, a konfliktust, az ellenállást és a kétségbeesést.

– Megrázza az embereket, amikor meghallják felsőbb énjük mondandóját? – kérdeztem.– Sokakat igen – felelte Chris. – Ugyanis ellentmond annak, amit neveltetetésük folytán

hisznek. De éppen a megrázkódtatás hatására értik meg, hogy amit tapasztalnak, az valóság, nem pedig „kitaláció”.

– És a képek, amelyeket láttam, például Atlantiszról?– Mindenkinél ugyanazok. Mindenki tompa rózsaszínről, ibolyaszínről, narancsszínről

beszél, meg szökőkutakról, kristályépítményekről, kristály fejdíszt viselő lényekről. Atlantiszról mindenki ugyanazt a leírást adja, még azok is, akik sosem hallottak a létezéséről, vagy sosem hitték el. Láthatod, hogy minden a tudatosítástól függ. A felsőbb én mindennek tudatában van. A mi feladatunk, hogy ebben a dimenzióban tudatossá váljunk, és ezt életünk részévé tegyük.

– Vagyis te semmin sem lepődtél meg abból, amit én ma tapasztaltam?Chris elmosolyodott.– Egyáltalán nem. Ez az igazság. Ezt már mind hallottam korábban.Nagyot sóhajtottam, és lassan lehajoltam, hogy felvegyem a cipőmet. Tonnás súlyúnak

éreztem. Leültem egy székre, és úgy öltözködtem, mintha most tennék ilyet először. Bőrömre simuló blúzom anyaga újdonságként hatott rám. Súlytalannak éreztem magam, és vágytam a kinti napfényre és friss levegőre. Meg akartam érinteni a földet, a virágokat, mindent, ami szerves és él. És éhes voltam! Farkaséhes. Elektromos lüktetéshez hasonló, forró bizsergést éreztem a kezemben és a lábfejemben. A fejem tiszta volt, és befogadó. Kábult voltam, mégis olyan éber, mint még soha. Függetlennek, autonómnak éreztem magam. Amikor megszólaltam, hangom teltebbnek, mélyebbnek hangzott, kevesebb volt benne a feszültség. Gerincoszlopom alsó része, ahonnan a kundalíni energia árad, meleg volt.

Lassan kisétáltam, mintha a levegőben úsznék. Chris üvegházának virágai élénk színben vibráltak a napsütésben.

Az volt az érzésem, bele tudnék merülni vibráló színeikbe, s eggyé olvadni velük.Az órámra pillantottam. Fel se fogtam az időt. Mintha egyszerre volnék a múltban és a

jelenben. Matematikai tökéletességűnek láttam magam körül mindent. Minden a helyén volt. Meg kellett történnie mindannak, amit az asztalon átéltem. Amit „láttam”. Mindennek oka van. Létezik egy terv. A tökéletesség hibátlan, gigászi kirakójátéka, amelynek értékes


része a föld minden eleven entitása. Az élet maga csupán a lélek szimbólumának tetszett, mintha csak gondolati esszenciája volna annak, ami sosem szűnik, sosem hal meg. Az élet az egykor elmozdított Isten. Minden energia. Vibráló, lüktető, életteli energia. A szeretet energiája, amely millió módon nyilvánul meg, amíg végül megérti önmaga teljességét.

Szavakat kerestem gondolataim és érzéseim kifejezésére, és most először értettem meg, hogy Isten leghűbb lefordítói a költők. William Blake ismert versének sorai jutottak eszembe:

Egy porszem világot jelent,s egy szál vadvirág az eget,fogd föl tenyeredben a végtelent,s egy percben élj évezredet.

(KÁLNOKY LÁSZLÓ FORDÍTÁSA)


TIZENHETEDIK FEJEZET

Éjszaka hálózsákban aludtam a csillagos ég alatt. Chris javasolta, mondván, hogy a lélek és az agy a csillagok égi útját követi, ha nincs fölöttünk tető, amely ezt meggátolhatná. És mozgásaikat követve tanulunk.

Úgy találtam, hogy mélyebb az álmom, alaposabb a pihenésem, s mintha egész éjjel tanultam volna; a spirituális síkkal létrejövő kapcsolat békességet hozott, és jó közérzetet. Kevesebbet aludtam, de nem az alvás mennyisége, hanem a minősége fontos.

Másnap reggel megkíséreltem kapcsolatba lépni felsőbb énemmel Chris tűi nélkül. Folyvást éreztem a jelenlétét. Ha nem találtam valamit, F. É.–t kérdeztem. Mindig jó irányba vezetett. Sosem tévedett.

F. É.–től kérdeztem meg, mit egyek, ki van a csörgő telefon túlsó végén, hogyan címezzek meg egy levelet. Válaszai lélegzetelállítóan pontosak voltak. Azon tűnődtem, vajon meddig tart ez. A válasz így hangzott:

– Amíg engem megtalálsz, bármit megtalálsz.Nem kellett többé amiatt aggódnom, hogy még sohasem volt valóságos

„kinyilatkoztató” tapasztalatom. Mindig is zavart, hogy ugyan lassan, de biztosan haladok előre, még sincs részem jelentősebb kinyilatkoztatásban. Ennek immár vége.

A határtalan lelkemmel létrejövő kapcsolat rendkívüli esemény volt, mérföldkő a fejlődésemben és a tudatosodásomban, emellett olyan élmény, amely túláradó örömmel töltött el. Az érettség egyfajta jelének tekintettem. Ám bevallom, ha bárki ugyanezt mesélte volna nekem önmagáról, azt hiszem, „álmodozónak” gondoltam volna.

Nekem mindenesetre megvolt a magam építménye, ahonnan a velem történteket szemléltem. Miközben Chris házához hajtottam, azon gondolkoztam, hogy miként kerestem önmagamat már egészen kicsi korom óta, s hogy erről a most elért pontról hogyan haladok majd tovább. Rajzottak a fejemben a tanítások, amelyeket a Bibliában, a Mahábháratában, a Koránban és a többi, szellemmel, lélekkel foglalkozó könyvben olvastam, és próbáltam megfejteni: bennetek lakozik a mennyeknek országa; ismerd meg önmagad, és szabad leszel; légy hű önmagadhoz; ha önmagadat ismered, mindent ismersz; tudd, hogy Isten te vagy; tudd, hogy te vagy a világegyetem… A spirituális útmutatók is mind ugyanezt mondják. Mindegyikük azt tanítja, hogy a lélek örök. Mindegyikük utal arra, hogy korábban is élt már, még Krisztus is: Jártam már közöttetek, de ti nem ismertetek meg engem. Mindegyikük azt tanítja, hogy az élet célja visszajutni ahhoz az Isteni Forráshoz, amelyhez mindannyian tartozunk. A karmikus eseményeket pedig, amelyekkel ezen az úton találkozunk, csak megtapasztalni és megérteni szabad – megítélni nem. Mindegyik nagy könyv óva int az ítélkezéstől, a jó és a gonosz szembeállításának erkölcsi csapdájától. Minden tanításuk az ok:okozatiság alapelveire épül: ne ítélj, hogy ne ítéltessél; ne bánts, hogy ne bántódjál; szeress, és szeretet kapsz cserébe; adj, hogy neked is adassék. Tanításaik szerint a körülmények sohasem fontosak. Csak arra szolgálnak, hogy teret adjanak igazságunk megmutatkozásához.

Most mégis olyan világban élünk, amelyben mindenki erkölcsi ítéleteket hoz. Minden személy vagy csoport úgy hiszi, hogy az ő erkölcsiségében nyilvánul meg Isten igaz szava, nem ismeri fel azt a kozmikus harmóniát, amelyben hosszú távon minden nézőpont a szándékolt jót szolgálja. Ráébredtem, milyen szűk látószögből szemléljük az emberiség sorsát és önmagunkat. Rövid távú perspektívából. Nem látjuk meg az erdőt; saját egyedi fáinkra összpontosítunk.

A minden egyes embert közvetlenül érintő trauma ellenére elejét vehetnénk a felsejlő tragédiának, ha behatolnánk önmagunk örök természetébe, és megértenénk, hogy semmi nem lehet „tragikus”. Semmi nem rossz. Semmi nem pazarlódik el, soha nem hal meg semmi – semmi. Minden ember önmagában örök univerzum. És semmi nem számít, csak az, hogy ráébredjünk ennek az igazságnak a transzcendens csodájára.

Újra az energián tűnődtem. Úgy véltem, az energiáról folytatott vizsgálódások során végül összetalálkozik a tudomány és a spiritualitás: ugyanazon igazságnak ez a két különböző megközelítése. Mindkettő azt állítja, hogy az energia tartja egyben az


univerzumot. A spiritualitás elfogadja létezését, a tudomány kísérletet tesz bizonyításra. A szellem tudomány nélküli hit. A tudomány hit nélküli bizonyítás.

Az univerzális igazságok és a harmónia spirituális megközelítése mindig elismerte a tudatosságon belüli láthatatlan dimenziókat. A tudományos megközelítés külső létezésükben ismeri el ugyanezen dimenziókat. Az új tudomány viszont már közel jár annak állításához, hogy a kettő ugyanaz. A tudatosságtól függ minden. Mindkét aspektus szükséges ahhoz, hogy az ember a maga javára fordítsa belátásait. Mert ha nem használjuk a megértésnek ezeket az eszközeit, akkor miféle hatalmat biztosíthatnak számunkra?

Útközben aztán az jutott eszembe, hogy férfiként és nőként is számos életet éltem már le, és hogy ezúttal vajon miért választottam női életet. A modern világban nagy figyelem fordul a női energia felé, amelynek megnyilvánulási formái a nők egyenjogúsági mozgalma, a nők szerepe a politikai hatalom döntéshozási folyamataiban és a világban felhalmozódott feszültség enyhítésére tett női kísérletek, hogy elkerüljük a civilizáció megsemmisítését.

Miért választottam önkifejezési módként a női, a jin energiát? Az jutott eszembe, hogy a jin energia túlnyomórészt belülről nyilvánul meg. A férfias jang energia külsőleg. A jin intuitív. A jang erőteljes.

A jin energia ugyanakkor a nem láthatót, a dimenzióval nem rendelkezőt tartalmazza. A jang az aktív energia. Amikor a jin energia a nem láthatóból láthatóvá válik, jang energia lesz. A jin energiájukat kifejezésre juttató nők ezt jang módon teszik. Amikor egy férfi belső utakra indul, hogy megszemlélje a láthatatlant, akkor jin energiát hasznosít. Mindkettő szükséges.

A tökéletes kiegyensúlyozottsághoz vajon nincs-e szüksége minden egyes embernek az adott testen belüli mindkét energia felismeréséhez? A világ kiegyensúlyozott békéjéhez szükségesnek látszik az egyes ember kiegyensúlyozott békéje, ami a belülről megnyilvánuló jin energia, és a kívülről megmutatkozó jang energia együttesének felismerését jelenti.

Azon tűnődtem, vajon miért volt férfi minden próféta és tanítómester, amikor eszembe jutott, hogy a próféták megnyilvánulták. Gondolataikat a külvilág számára juttatták kifejezésre. A nő megtartja a láthatatlanról, úgymond a kozmikus titkokról szóló tudást. A férfi a nőt mindig benső önfenntartó rendszere részének, intuitív tanácsadójának tekintette. Mindkettő szükséges a másik számára. A nő tudja a mit kell tenni láthatatlan igazságát. A férfi mozgósítja a hogyan kell tenni hatalmát.

A Vízöntő korban, a női önkifejezés korában járunk. Egyre több férfi törekszik önnön intuitív képességeinek megértésére, és egyre több nő arra, hogy külsőleg nyilvánítsa ki hatalmát. Mintha a láthatót és a láthatatlant akarnánk összhangba hozni.

A tudósok ugyanezt az egyensúlyi elvet keresik, egyre több „láthatatlan” elemre „éreznek” rá, amelyeket megmérni sem lehetséges. Létezésüket csak elfogadni lehet. Ugyanez az elfogadó hozzáállás érvényes a jin és a jang láthatatlan energiájára is. Kétségkívül léteznek, csak éppen nem mérhetők. Dimenzionálisan körülírhatatlan energiák. Ami tudományos értelemben igaz, igaz lehet az emberi tapasztalásra is.

Amennyiben az energia – miként a tudomány állítja – nem pusztul el soha, csupán átalakul, úgy nem pusztulhat el az élet sem, amely ugyancsak energia. Csupán átalakul. Mivel az energia soha nem mozdulatlan, semmi nem marad a tehetetlenség állapotában, ezért szüntelenül változó formát ölt. Kétségtelennek véltem, hogy az életenergia egyszerűen életidőről életidőre átalakul, ahogyan a természetben tavasz tavaszt követ.

Ám mindez csakis személyes tapasztalatainkban nyer értelmet. Aki ezt nem érzi, nem tud róla. A tudás egyenlő a tapasztalattal. Élete végén Einstein így beszélt: „A tisztán logikai úton megfogalmazott állításokból teljességgel hiányzik a valóság.” Majd így folytatta: „Nagyon nehéz ezt megmagyarázni olyasvalakinek, aki nem érti. Állítom, hogy a kozmikus vallásos érzés a tudományos kutatás legerősebb és legnemesebb ösztönző ereje.”

Nyugodt örömmel eltelve autóztam azon a ragyogóan tiszta Santa Fé-i reggelen. Minden addigi utazásom közül ez a belső utazás nyújtotta a legtökéletesebb beteljesedést. És a sajátos részletek még csak ezután következnek.

Az előző nap drámai erejével és megnyilatkozásaival ellentétben színtiszta gyönyörűséget hozott a Chris és F. É. társaságában átélt következő tapasztalat. Tündérmesébe illett. Az asztalon fekve, csaknem öt óra hosszára nyújtottam az emlékezést.


Csak akkor értettem meg, hogy felsőbb énem miért vezetett végig újra a tapasztaltakon, amikor minden véget ért. A következő történt.

Chris az irányításnak megfelelően az állam alá, kissé a torkom fölé szúrta az aranytűket. A „tömegeket irányító pontba”. A képek sorjázásakor értettem meg, miért.

A tudatosodásom számára elsőként megjelenő kép olyan szokatlan volt, hogy nehezen birkóztam meg a jelentésével. Az indiai szubkontinens erdős-bozótos vidékén láttam önmagamat egy elefántcsordával. A tiszta, zöldeskék víz körül sűrű növényzet zöldellt. Több ezer évvel ezelőtt jártunk. Ahogy egymást követték a képek, tudatosan megkértem felsőbb énemet, mondja el a látottak értelmét. Elefántok között éltem. Hamar rájöttem, hogy elefántnyelven kommunikálok velük. Olyan jól ismertem szokásaikat és érzéseiket, hogy minden szavamnak engedelmeskedtek. Tizenkét éves lehettem, szemhéjamat fahéjjal festettem sötétre, amelyet magam zúztam porrá és kevertem össze vízzel. Elénk színű, bő nadrághoz hasonló öltözéket viseltem, karomon és a nyakam körül élénk színű, fémes anyagból készült karperecek és nyakláncok csavarodtak.

Valami játékot játszottam az elefántokkal, miközben a sűrű dzsungelből a nyugodt, tiszta, kék vizű itatóhelyekkel teli, tágas síkság felé haladtunk. Utasításomra az állatok ormányról ormányra adogattak, miközben én jókedvűen nevettem. Egyikük fellendített egy fára, s addig ott maradtam, amíg egy másik elefánt leemelt onnan. Aztán gyengéden végiggurítottak a puha sárban, majd beemeltek a vízbe, ahol az elefántborjakkal együtt lehűsíthettem és megtisztíthattam testemet. Gondtalan voltam, tökéletesen megbíztam az elefántokban, miként ők is bennem. Felemeltek ormányukkal, trombitáltak egymásnak, így adták hírül a játék következő parancsát.

Valahányszor át akartam venni az irányítást, elefántnyelven tudattam velük kívánságaimat. Azonnal megérkezett a válasz. Volt, hogy hatalmas körökben galoppoztak a kedvemre, s harsány trombitálással juttatták kifejezésre életörömüket. Éreztem a kommunikáció különleges hatalmát mind a közösség, mind az egyén szintjén. Lélegzetelállító érzés volt a játékos, jótékony hatalom gyakorlása.

Megkérdeztem F. É.–t, hogy hogyan kerültem ebbe a Rudyard Kiplinget idéző helyzetbe. Azt válaszolta, hogy a közeli faluban éltem apámmal. Ő egy alkalommal segített a csorda elefántbikáján. Apám később meghalt, és az életem veszélybe került. Az elefántbika megérezte a veszélyt (amelynek részletei nem váltak világossá), és eljött értem a faluba. Emlékezett apám kedvességére, és kedvességgel viszonozta. A csordához vitt, védelmezett, átadott egy elefánttehénnek, hogy gondomat viselje. Törékeny kisgyermek voltam, de mindig biztonságban éreztem magam ezek között a hatalmas, gyöngéd teremtmények között. Akkoriban sokkal kifinomultabb volt mind az állatok, mind az emberek érzékelése, mint amilyennek manapság ismerjük. Szóval, elefántok között nőttem fel, olykor ellátogattam a faluba, ahol főtt ételt kaptam, és élveztem az emberek társaságát.

Felsőbb énemtől megtudtam, hogy Ászana volt a nevem. Az elefántcsordával kialakult kapcsolatom legendássá vált a környéken. Mindenki az elefántok hercegnőjeként emlegetett, és képes voltam kapcsolatot teremteni egy több száz mérfölddel távolabbra lévő elefánttal is.

A felidézés közben egy másik szinten az ötlött eszembe, hogy most mennyire elbűvölnek az elefántok. A New York-i lakásom telis-tele van elefántfotókkal, a kandallópárkányon pedig egész sor, fából faragott elefánt áll, amelyeket indiai utamról hoztam haza magammal. Sosem értettem, miért vonzódom ennyire az elefántokhoz.

Egy múzeumban láttam egyszer egy festményt, amely India valamelyik vidékén haldokló elefántbikát ábrázolt, és én csak álltam a kép előtt, és zokogtam. Nem értettem, miért. Amikor az Ötvenegyedik utcában az elefánt hátára ültem, egyáltalán nem féltem. Úgy éreztem, ismerem őt.

Évekkel korábban vásároltam egy National Geographic által kiadott képsorozatot egymás iránti szeretetüket és érzelmeiket kinyilvánító elefántokról. Kiraktam a falra valamennyit, de sosem értettem, miért érzek láttukra olyan megindultságot.

Most kezdtem megérteni rajongásom okát.Ahogy együtt éltem és játszottam ezekkel a gyengéd óriásokkal, úgy éreztem, mintha

sugározna belőlem, hogy értem az érzéseiket. Személyesen ismertem mindegyiket, és tudtam a csordán belüli rangsort. Mindig jelen voltam a borjak születésénél, és ha valamelyikük beteg lett, kifinomultabb, emberi gyógyító módszerekkel segítettem neki talpra állni.


Az elefántok voltak az én védelmező hadseregem, mindenhol felkeltették a figyelmet, bármerre jártunk. Noha voltaképpen nem volt mi ellen védelmezni engem. Szabad életet éltünk, és harmonikusát, olykor humorosat. Az elefántok egyik kedvenc időtöltése volt, hogy ormányukkal fel-le huzigálták a karkötőket a karomon. Élvezték a finom mozdulatokat és az egymáshoz ütődő karperecek csörgését.

Amikor azt kértem, hogy vigyenek a faluba, körülvették a kunyhókat, s addig ott maradtak, amíg végül együtt tértünk vissza a vadonba. Olykor kisgyermekeket vittem magammal játszani. Az elefántok gyöngeden bántak velük. Ugyanúgy dobálták a kicsiket, ahogyan engem is. Egy-egy gyermek néha megijedt, és sírva fakadt. Az elefántok nem értették. Engem sosem láttak vagy hallottak sírni.

Aztán olyasvalami történt a faluban, ami minden érintett számára jó tanulságként szolgált, beleértve az elefántokat is. Egyik barátomat, akit szerettem, megölték egy veszekedésben. Kétségbeesésemben csak sírtam és sírtam, sikoltoztam és zokogtam, minden bánatomat kifejezésre juttattam, ahogyan a gyermekek szokták. Hisztériás rohamom összezavarta és elszomorította az elefántokat. A fejemben megjelenő képekből megtudták, ki volt a tettes. A csorda hímelefántjai bosszút akartak állni. Megéreztem miattam érzett haragjukat, és riadtan a nőstények tudtára adtam, hogy meg kell állítaniuk a hímeket. Nem származna haragjukból más, mint még több vérontás. Közös erővel lebeszéltük a hímeket az erőszakról. Beleegyeztek, de azért trombitálva végigdübörögtek a falun, és körülállták barátom gyilkosának házát. Az az ember halálra rémült. Megértette, hogy az elefántok tudják, mit tett. Ugyanakkor azt is felfogta, hogy az elefántok féken tartják bosszúvágyukat.

A falu többi lakója tisztelettel figyelte az elefántok viselkedését. Ők is tisztában voltak azzal, hogy a csorda minden erőfeszítés nélkül porig rombolhatná házaikat. Megállapodás született a környék elefántjai és a falu lakói között.

Az elefántok azt követelték, hogy az emberek között ne történjen többé erőszak, mert akkor letapossák az egész falut. Ezután a falu minden lakója kénytelen volt békességben élni a szomszédjával. Ennek az lett az eredménye, hogy mindenki egyre tudatosabban törekedett a béke megőrzésére, a békesség olyasmivé vált, amin munkálkodni kell, a vitákat megbeszéléssel és nem harccal döntötték el, és mindezt az elefántok felügyelték spirituális őrszemekként. Nemcsak az emberek egymás közötti érintkezése javult számottevően, hanem az emberek és az állatok közötti kommunikáció is.

A környék lakói eljöttek, hogy leróják tiszteletüket a hatalmas, gyöngéd ormányosok előtt, ugyanakkor hódoltak hatalmuknak. A megértés kényes egyensúlya megtartotta a békét. A falu lakosai tisztában voltak azzal, hogy mindegyikük felelős a közösség minden másik tagjának magas fokú tudatosságáért. Közös erejüket csak a gyenge láncszemek veszélyeztethették. Az elefántok azonban mindig megérezték, ki a leggyengébb, és azt az embert békésen figyelmeztették. Gyorsabban felfogták egy ember negatív rezgéseit, mint a többi ember. Felhívták a figyelmet a lehetséges bajkeverőre, én pedig beszélgettem vele, elmagyaráztam neki, mivel jár a közösségre nézve, ha tovább halad a negativitás ösvényén.

A körükben leélt életem során nem is annyira az elefántok okossága bűvölt el, mint inkább a lét feletti hatalom, a pillanatnak élés iránti tehetségük. Együtt úsztak az élettel, napról napra annak éltek, amit az felkínált nekik, a múltat azonban sosem felejtették el. Az elefántok tudták, mit jelent a holdfény energiája és minden egyes hajnal. Éjszakánként szertartásos összejöveteleken ünnepeltünk együtt. Megtanítottam őket táncolni, ők pedig élvezettel adták elő tudományukat, a falusiak nagy örömére.

Miközben peregtek a képek, megkérdeztem felsőbb énemet, hogyan voltam képes ilyen tökéletes empátiára ezekkel a hatalmas teremtményekkel.

F. É. azt válaszolta, hogy az az életidő azért volt olyan rendkívül fontos a fejlődésemben, mert akkor tanultam meg a kommunikációt közösségi szinten, miközben mélységesen tiszteltem az egyes személyt. Megtanultam a demokrácia leckéjét, ugyanis a demokrácia a közösségen belül az egyén tiszteletét és az emberi intelligencia bonyolultsága iránti empátiát jelenti. Ebben az inkarnációmban még nem nyilvánítottam ki ezt a tudásomat, ám ha emlékezetembe idézem mindazt, amire a múltban képes voltam, akkor ebben az életidőben is kifejezésre juttathatom ezt a tudást. Az elkövetkező napokban szükségem lesz ennek a tudásnak a kiteljesítésére, ezért is vagyok szemtanúja éppen ennek az inkarnációnak. És az állatok segítségével – nem utolsósorban – újra meg kell tanulnom, milyen fontos a természet megértése. Az állatok egyáltalán nem ítélkeznek, és e tekintetben


tökéletes példaként szolgálnak az emberek számára. Az elefántok ugyanakkor a „sosem felejtés” szimbólumai, amit meg kell értenem az emberekkel kapcsolatban.

– Nem szabad megfeledkeznünk arról – mondta F. É. –, hogy emlékezetünk őrzi annak tudását, hogy soha nem felejtettünk el semmit.

– Nekünk, embereknek nem szabad elfelejtenünk azt a képességünket, hogy kapcsolatba tudunk kerülni az állatok kollektív szellemével – folytatta. – Energiájuk jövőbeli fejlődésünkben játszik lényeges szerepet. Oka van annak, hogy állatok is élnek a földön, és ma már riasztó az irántuk megmutatkozó tiszteletlenség. Egyáltalán nincs egójuk. Tanítanának bennünket, ha odafigyelnénk rájuk. Kollektív tudatukban a múlt tanulságai lüktetnek. Valami oknál fogva nem tudnak beszélni. Más szinteken kommunikálnak, és ez segítségünkre van abban, hogy élesítsük természetérzékelésünket.

Amint ez a csodálatos visszaemlékezés elhalványult a fejemben, újra eszembe jutott a fő téma. Tiszteld az élet minőségét, feltételek nélkül fogadd el a természettel és az állatokkal való együttélést, s ezenközben fejleszd értelmedet. Fogadd el a közösség többségének akaratát, ugyanakkor mindig légy tudatában az egyes ember szükségleteinek.

Nagyot sóhajtottam, amikor véget értek a képek, mert megértettem mindent.Érdemes megemlíteni az ehhez a meséhez tartozó kiegészítést, kockáztatva, hogy

esetleg megbotránkoztatónak tűnik.Elöljáróban hadd mondjam el, hogy – mint megtudtam – egy-egy inkarnáció témája

sokkal fontosabb a megértés számára, mint maga az inkarnáció. Az elefánthercegnő-inkarnáció témája például a közösség és az egyén együttélése volt. Érzelmi és szellemi szinten is elsajátítottam ezt az állatok között. Rendkívül fontos szerepet játszottak a tanulási folyamatomban, ennek még a falu lakosaival való érintkezésben is érződött a hatása.

Miközben azonban ez a visszaemlékezés zajlott, folyvást be-beúszott a tudatomba egy másik életidő, mintha a kettőt egyszerre kellene mérlegelnem az adott témával kapcsolatban.

A következőket „láttam”.Valamiképpen az Amerikai Egyesült Államok alapító atyáinak társadalmi és politikai

kérdéseivel kerültem összefüggésbe.Amikor F. É.–t megkérdeztem, hogy ki voltam én abban az életidőben, ezt felelte:– Nem számít. A demokrácia témája a fontos. Ebben az inkarnációban jelen voltál az

Alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésekor. Te is, miként sokan mások, részt vettél az Egyesült Államok Új Szellemi Köztársaságának megalapításában, és sok akkori emberrel együtt mélységesen foglalkoztatott a többség uralmának és az egyéni jogoknak a kérdése. Azért követted végig az elefántokkal leélt életedet, mert lélekmemóriád ugyanazon téma végig vitelére emlékezett. Látod már, hogyan működik a holografikus kép?

Igen, láttam, mégis megbotránkoztam a kettő összekapcsolásán.– Ha az élettémák megtanulásáról van szó, semmi sem megbotránkoztató – jelentette ki

F. É. – A lélek ugyanis sokféleképpen tanul. Le kell tudnod vonni minden egyes tapasztalat tanulságait. Azt látod majd, hogy mindaddig ugyanazok a témák ismétlődnek különböző körülmények között, amíg eléred a teljes megértést. Itt is ez történt. És mindaddig újra és újra szembesülsz ugyanazzal a témával, amíg az Egyesült Államok a közösségi és egyéni jogok témájával foglalkozik a jövőben. Jelenleg ez az ország példázza ennek a témának a legmagasabb fokú értelmezését, ám még sok munka áll előtte.

Kezdtem érteni a lényeget.Arról mindenesetre továbbra sem tudtam meg semmit, hogy ki vagy mi voltam az

Alapító Atyák korában. Annyit tudok, hogy annak szellemi és társadalmi jelentősége, amit ők 1776-ban megpróbáltak megvalósítani, nagy hatással volt rám iskoláskoromban, ahogyan mélyen megindít ma is. Az ebben az életidőben vállalt politikai tevékenységemet az ösztönözte, hogy felidézzem akkori, eredeti szándékaik szellemét.

Akkori alapítóink szellemileg ihletett férfiak és nők voltak, akik Európa politikai és vallási kényszereitől akartak szabadulni. Ha megvizsgáljuk személyes élettörténetüket, azt találjuk, hogy valamennyien ismerték a misztikus igazságokat, egészen a fáraók koráig visszamenőleg. Szellemmel akarták telíteni Új Köztársaságukat, és meggyőződésük kifejezésére ősi szimbólumokat használtak. A dolláros bankjegy hátára a gízai Nagy Piramist tervezték, fölötte a harmadik szemmel.

Szellemi értelemben tudatosak voltak; ami pedig a mai vezetést illeti, lényegesnek tartom, hogy a vezetők is rendelkezzenek olyan spirituális önfenntartó rendszerrel,


amelynek segítségével megismerhetik önnön magasabb rendű tudásukat, hogy a társadalmat egy békés világ felé vezessék.


TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Az elkövetkező napokban minden, számomra bemutatott inkarnáció mai önmagam teljesebb megértéséhez szükséges témákat és jelentéseket hordozott. Sokkal többet láttam, mint amennyiről ebben a könyvben beszámolhatok. Röviden azt mondhatom, hogy egy olyan ponthoz közelítettem, ahol – amennyiben boldog akarok lenni, és hatékonyan szeretném beteljesíteni jelenlegi megtestesülésem céljait –, sürgősen meg kell oldanom létező konfliktusaimat. Hogy tovább fejlődhessem jelenlegi megtestesülésemben, és kiterjesszem a láthatatlan dimenziók tudatosítását, tisztáznom kellett érzékeny pontjaim még aggasztó emocionális maradványait.

Nyilvánvaló számomra, hogy azok, akik csak az értelmileg felfogható valóság keretein belül mozognak, egyre kevésbé hagyatkozhatnak a szavakra. Már semminek nincs „értelmileg” felfogható jelentése, és mivel az ész cserbenhagyja őket, elkeseredetté és cinikussá válnak.

Csatározásaink és konfliktusaink nem kormányokkal, nem kultúránkkal vagy társadalmunkkal szemben keletkeznek, hanem önmagunkkal szemben. Lassan beláttam azonban, hogy voltaképpen nem fenyeget bennünket semmi, ha ráébredünk, kik vagyunk, és honnan jöttünk. Minél inkább felgyorsítjuk lelkünk tudatossá válásának folyamatát, annál kevésbé polarizálódunk a tekintély és a félelem hatására.

Felsőbb énem elmondta, hogy a spirituális síkon sok lélek vár arra, hogy a földi sík dimenziói közé lépjen, karmája kidolgozása érdekében. Ezért olyan rendkívül értékes a testben leélt élet. A spirituális síkon nem oldódik meg a karma. Erre csakis a tapasztalat síkján, a tömeg fizikai síkján: a földön nyílik lehetőség.^

F. É. arról beszélt, hogy minden lélek tisztában van azzal, hogy végül eléri a megértés fényét, még ha több száz életidőt igényel is egy téma lezárása.

Az élet lényege nem a fennmaradás. Az élet lényege a spirituális fejlődés. Ha valaki egyedül a fennmaradás ösztöneire hagyatkozik, polarizálódnia kell. A fejlődés ösztöneire hagyatkozás viszont azt jelenti, hogy nincs konfliktus, mivel nincs ellenállás.

Ha azzal a tudattal folytatjuk utunkat, hogy minden egyes tapasztalatunkat mi magunk választjuk, akkor egyfajta kiterjesztett tudat felől közelítjük meg a traumát. Amikor tudatunk kiterjedt, tökéletesebb összhangba kerülünk az Isteni Forrással, és a trauma eltűnik. A tragédia azért tragédia, mert annak fogjuk fel. Ekképp nem tudunk szabadulni a negativitás vakságának taposómalmából, nem értjük meg a célt, nem tanulunk. Ítélkezünk nehéz helyzetünkről, s ezenközben polarizáljuk energiánk áramlását.

A fennmaradás valami elleni küzdelmet foglal magában. A fejlődés az áramlás elfogadását jelenti. Mivel minden energia az Isten-forrás felé árad, az összhang békességet és tökéletességet hoz létre.

A lélek fennmaradását biztosító táplálék az Istenforrásból származik, nem pedig valamely földi forrásból. Ha az ember összhangba kerül ezzel az energiával, nincs konfliktus okozta magány, mivel igaz énjével lép összhangba.

Minden esemény annak megfelelően történik, ami a lélek tanulásához szükséges.

A napok bimbózó virágok módjára nyíltak ki, ahogy egyre többet tapasztaltam és értettem meg. A szeánszok tudatos értelmemre gyakorolt hatása folytán egyértelművé vált, hogy a számomra megmutatkozó életidők spirituális hatalmam felhasználásának hiányáról beszélnek. Természetesen volt sok beteljesülő megtestesülés, ám azoknak látása nem járt volna haszonnal. A konfliktus már megoldódott. És még a beteljesülő megtestesülésekben is csak egy aspektust teljesítettem be azok közül, amelyek megvalósítására testet öltöttem, a karmikus feloldás szélesebb spektrumának csupán egy aspektusa teljesedett ki.

Egyvalamiben biztos voltam. Helyesnek éreztem azt, amit tettem. Nem okozott boldogtalanságot vagy zavart mindaz, amit megtanultam. Korántsem. A megértés egyfajta felszabadulását hozta annak felismerése, hogy a mai életem előző életek következménye, hogy számos élet eredménye vagyok és leszek újból. Mindennek értelme volt. Harmóniát – célt – egyfajta kozmikus igazságtételt fedeztem fel, amely az élet minden – pozitív és negatív – oldalának magyarázatául szolgált.


Talán több részletet tártam fel múltbéli életeimből, mint mások. Talán még azok is kevesebbet szeretnének tudni nálam az elmúlt életekről, akik megértették, mit teszek. Lehet, hogy kényelmesebb csupán beszélni erről az elméletről, mint belemenni a részletekbe. Mások szerint túl nagy lendülettel vetettem bele magamat a keresésbe. Csakhogy ez az én igazságom. Én így intézem az ügyeimet. Ha valami felkelti a kíváncsiságomat, minden követ megmozgatok az út mentén.

Azoknak, akik szerint „kozmikus igazságtétel” elméletem túlságosan kényelmes, csak annyit mondhatok, hogy nincs kevesebb értelme, mint hadonászni a világ ellen. Azokkal pedig, akik kitartóan állítják, hogy nincs olyasmi, amit harmóniának és szándékolt jónak nevezhetnénk, annyit közölhetek, hogy nem látják a nagyobb szabású képet.

Az élet egészének – szomorú jelenségeivel és dicsőséges diadalaival együtt – értelme van, amennyiben ítélkezés nélkül vesszük szemügyre. Minden történésnek oka van. Az élet olyan, mint a természet. A szépség a létben rejlik, és a természet minden egyes eseménye összefonódó eseményláncolat része. Engem az összefonódásnak ez a láncolata érdekel.

Vállalom, hogy szabadon fontolóra veszek bármely, esetleg elrejtett, ám ezzel együtt valóságos igazságot.

Tehát valahányszor kételyeim támadnak kutatásaimat illetően, már tudom, hogy egyszerűen csak el kell tőlük fordulnom. Fontosabb számomra a keresett igazság, bármiben találok is rá. Elhatároztam, hogy megbízom abban, amit felsőbb énemnek éreztem.

Miközben ennek értelme kibontakozott előttem, egyre többet gondolkoztam azon, hogy miképp éltem életemet ebben az inkarnációban spirituális megvilágosodásom előtt.

Túl sok aggodalmat okoztak számomra az időbeosztások, az általam tett ígéretek, a felelősség, és az, hogy mások kedvére tegyek. Gyakran annyi feladatot vállaltam, hogy úgy éreztem, képtelen leszek elvégezni, amit akarok, vagy ami szükséges. Ez most megváltozott. Egyfajta megnyugvást éreztem, abban bíztam, hogy mindenre lesz idő. A szorongás elmúltával hirtelen ráébredtem, hogy teljes egészében a jelennek élek – nem azt méricskélem, hogy mennyi időm lesz a következő probléma megoldására, nem bánkódom azon, amit nem kaptam meg, vagy hogy mi volt a múltban. Csak a most számít. Spirituális hatalmamban bízva ráébredtem, hogy a szorongás elmúltával tisztábbak a gondolataim. Következésképpen rövidebb idő alatt többet tudok teljesíteni. Ámulva láttam, milyen nagy hatalma van a szorongás nélküli szellemi és lelki szabadságnak. Mivel úgy éreztem, hogy életem minden eseménye valami jó okból történik, rábíztam magam a dolgok szabad áramlására. Az ellenállás kiiktatásával elértem, hogy csaknem mindent meg tudok valósítani, amire vágyom.

Chris akupunktúrás tűinek hatására fokozatosan megváltozott a tudatállapotom, miközben egyre tisztábban láttam tudatos állapotomat.

Felsőbb énem irányította inkarnációim átvizsgálását, és elkülönítette azokat az életidőket, amelyekhez fontos kapcsolatom fűződött. Gyakran láttam egymásba olvadó képeket, az egyik úgyszólván lefedte a másikat. Ilyenkor F. É. megállította a folyamot, és rámutatott egy-egy inkarnációm valamely aspektusára. Nem mindig értettem a képek jelentését, azt azonban valamiképpen felfogtam, hogy okkal mutatkoznak meg előttem. Életidőim jelenetei olykor mozgatható festményekként tűntek elő.

Háremben táncoltam azon igyekezvén, hogy szellemmel és lélekkel telítsem a mozdulatot.

Templomban láttam magam gyémánt fülbevalót viselő, spanyol infánsnőként.Szerzetesként barlangban meditáltam.Csecsemő voltam, akit elragad egy sas, és egy ősi afrikai családban tesz le, ahol

csalódottságot éreztem, mert nem álltak a fejlettségnek azon a fokán, amelyen én.Hintán ülő gyermekként a napba néztem.Balett-táncos voltam Oroszországban. Verandás házban éltem. Bársonyszoknyát

viseltem, és balalajkán játszottam. Hintán ültem, könyvekkel, tollal, papírral az ölemben. Imádtam az orosz tavaszi napsütést, és hó alá temetett epret kerestem. Oroszországi megtestesülésemben nem voltak emberek. Vaszit kerestem, de őt sem láttam.

Brazíliai képek villantak fel, valami vudu szertartásban vettem részt, visszaéltem az okkult hatalommal.

Újabb képek tűntek elő. Karavánnal utaztam az arábiai sivatagban, a csillagokat néztem.Újabb villanás – kínai taj esi mozdulatokat tettem.A következő képen színes kimonót viselő japán nőként macskaköves utcákon haladok

egy buddhista templom felé a reggeli fényben.


Aztán: barlangban úszom. A közelben a folyóparton aligátor alszik. Tudtam, hogy ott van, és féltem.

Az ezután következő inkarnáció annyira felzaklatott, hogy nem is akartam tovább nézni a képeket.

Tizenegy éves forma kisfiú voltam. Közelebbről szemlélve magamat, azt „láttam”, hogy perui inka fiú vagyok. A törzsi papok harmadik szemem hatalmára tanítottak. Érzékelésem finomítására lyukat csiszoltak a homlokomra.

Rettenetes volt. Eszembe jutott, milyen hatással volt rám egy limai múzeumban látott koponya. Az asztalon fekve, fájdalmas lüktetést éreztem a homlokom közepén. Az egyik aranytű kiesett.

Nem akartam folytatni. Megkérdeztem Christ, hogy tovább kell-e mennem.– Kérdezd meg felsőbb énedet – felelte. Megkérdeztem.F. E. Így szólt:– Ha fejlődést akarsz elérni, meg kell szüntetned az ebben a memóriarendszerben

eltemetett pszichikus fájdalmat. Azt javasoljuk, haladj tovább annak megtanulásában, hogyan kezeld egyidejűleg a tudatosság két dimenzióját. Harmadik szemed sérült szövetét más életidőkbe, így jelenlegi megtestesülésedbe is magaddal hoztad. Ideje megszüntetned. Ne zárkózz el a tapasztalat elől.

Mély lélegzetet vettem. Rendben van. Folytatom.Újra megjelent a kép. Csupasz, kőfalú cellában voltam. Egy pap gyöngéd kézzel

gyógynövényeket helyezett a harmadik szemem fölött vájt mélyedésbe. Szenvedtem az éles fájdalomtól, úgy éreztem, képtelen vagyok felfogni, mibe kényszerítenek. A pap megpróbálta megmagyarázni. Gyógyfüvekkel fedte be a mélyedésbe tett puha csomót. A műveletet nemcsak rendkívül fájdalmasnak, de megalázónak is éreztem. Gyűlöltem mind a lelki, mind a testi erőszakot, de egyik ellen se tehettem semmit. A pap átölelt, karjában ringatott, miközben tovább beszélt arról, hogy ez a módszer hogyan segít elérni a tisztánlátás magasabb szintjét. Azt mondta, rám esett a választás, hogy a közösséget a gonoszság ösvényéről eltérítsem. Hisztérikus rohamot kaptam a haragtól és a megaláztatástól, kitéptem magam a karjából, és kifutottam a cellából.

Nem jött utánam. Megfordultam. A felvillanó utolsó képen a pap mintha szomorúan megáldott volna.

Ebben a pillanatban ébredtem rá, hogy a pap Vaszi volt! A téma pedig a gonosz legyőzése.

Az inkarnációk egymásutániságában egyfajta érzelmileg telített, testi fájdalmat éreztem. Az érzelmi telítettséget a felidézett emlékképek okozták. A fájdalom nem minden esetben felelt meg a látottaknak. F. É.–t ennek okáról faggattam.

Azt felelte, hogy az általam látott inkarnációk mindegyike fájdalmas halálban végződött. Nem volt szükség a halál megmutatására. Csak az volt fontos, hogy amíg éltem, hiányzott belőlem a megértés. Mindazonáltal az érzett fájdalmak mindegyike az adott halálhoz kapcsolódott. Át kellett élnem halálaim fájdalmát, hogy megszabaduljak tőle. Ugyanakkor azt is meg kellett értenem, hogy azok a halálok nem lettek volna olyan fájdalmasak, ha összhangban lettem volna spirituális hatalmammal. A fájdalom nem más, mint ellenállás; félelem okozta ellenállás az Isten-energiával szemben.

Félelem és ellenállás nélkül a halál egyszerűen csak átlépés egy másik dimenzióba.Megtestesüléseim szemlélése során rájöttem, hogy mindegyikben jelen van a misztikus

megértés megoldatlansága. Témájuk az volt, hogy saját spirituális hatalmamat még misztikus körülmények között sem használtam fel.

Legalább felismertem Vaszit az egyik múltbéli életemben.A hét végén aztán felismertem másokat is.Az egyes napok végén mindig megbeszéltem Chrisszel a látottak jelentését. Őt minden

esetben elbűvölte a témák különleges összefonódása. Másokkal is végigjárt már ilyen maratoni hosszúságú kezeléseket, és figyelmeztetett, hogy bánjak óvatosan az óriási tömegben rám zúduló információval.

Mindennap, amikor elhagytam a házát, lassan hajtottam haza az alkonyatban. Nem találkoztam senkivel, és a forró, ecetes fürdőben elnyúlva, minden este végighallgattam a magnófelvételeimet.


Erőteljes, bonyolult és szimbólumokkal teli álmaim voltak. Nemegyszer fejfájással ébredtem. Megint eszembe jutott, hogy nem megyek-e túl messzire. Csakhogy képtelen vagyok félmunkát végezni, bármiről legyen is szó.

Zöldséget és gyümölcsöt ettem, s legalább nyolc pohár vizet ittam naponta. Olykor azt sem tudtam, mit keresek egy-egy szeánsz alkalmával. A tanuláson kívül kalandot is jelentett az önmagámon belül végzett utazás, ami mindennél jobban szórakoztatott és ösztönzött.

A legegyszerűbb cselekedetekben is új meg új jelentésszinteket fedeztem fel. Ha madárdal hangzott fel az ablakom előtt, szerettem volna megtudni a benne rejlő üzenetet. Amikor bőrömet égette a nap, azon gondolkoztam, vajon van-e valami értelem a gáznemű sugarakban. Órákig kocsikáztam a sivatagi éjszakában, amíg a hold lebukott a gránithegyek mögött.

Amikor pedig a csillagos ég alatt feküdtem, úgy éreztem, kapcsolatban állok mindennel, ami fölöttem létezik.

Csodálatos időszak volt.Olykor sírva fakadtam. Máskor túláradó örömöt éreztem. Önmagam számára fejeztem

ki önmagamat.Meditációba merültem a legapróbb porszem láttán, mígnem végtelenül nagynak láttam.

Aztán a hegyről meditáltam, amíg már apró porszemnek éreztem. Minél közelebb kerültem önmagam középpontjához, annál előbbre haladtam a megértésben.

Elmentem a hegyek közé, és találtam egy terebélyes fát. Átöleltem, és arra kértem F. É.–t, tudassa velem a fa békéjének titkát.

Ezt mondta:– Nyugodtan áll.Lassan eltűnt az időérzékem. Egyetlen pillanat hosszú órának tűnt. Olykor

megfeledkeztem arról, hol vagyok. Máskor nem vettem észre az útbaigazító jeleket, és elhaladtam az ismerős útelágazás mellett, ahol be kellett volna fordulnom. Mintha New York és Hollywood egy másik bolygón lett volna. Az ottani fennmaradáshoz szükséges sebesség értéktelennek, a lényegtől nagyon távolinak tűnt az élet legfontosabb elemeihez képest. Egy szél kergette, fehér felhő összehasonlíthatatlanul fontosabbnak tetszett. Semminek sem volt határa vagy körvonala. Minden jelentéssel bírt. Semmi nem volt felesleges vagy indokolatlan. Az egész élet tökéletesen beleillett egyfajta tökéletes kirakójátékba. Az élet a maga káoszával együtt beleilleszkedett a békesség kirakójátékába. A káosz ugyanis az idő teljes folyama felől nézve csupán választás következtében szükségképpen lejátszódó dráma a föld nevezetű stádiumban.

Csak Chrisszel való utolsó találkozásom után ébredtem rá, mit is keresek voltaképpen. F. É. természetesen tisztában volt vele, csak „én” nem voltam tudatában.

Jól felkészültem utolsó látogatásomra. Úgy értem, felfogtam, hogy elsősorban azért látok erőszakkal és traumával teli megtestesüléseket, mert azokban rejtőznek a tisztázásra váró memóriaalakzatok.

Két figyelemre méltó, felejthetetlen inkarnáció segített abban, hogy ma már tisztábban látok.

Feltárulkozásuk sorrendjében számolok be róluk, mivel egymásutániságuknak valószínűleg jelentése van, noha jómagam még mindig nem tudom pontosan, hogy mi.

A táj, amelyet megpillantottam, a kopár Góbi sivatag volt, nem messze a Karakorumtól. (Egyik kedvenc gyermekkori olvasmányom volt The Sands of Karakorum – A Karakorum homokvidéke, amely egy nyugati házaspárról szólt, akik bemerészkedtek a széljárta sivatag futóhomokjára, hogy megkeressék az eltűnt várost, ahol legjobb barátaiknak nyoma veszett.)

Tevekaravánt láttam és egy sátorvárost a száraz, kopár homoktenger közepén.Az egyik sátorban éltem (fiatal nőként) apámmal, anyámmal és két húgommal. Mongol

nomádok voltunk, kitéve a kóborló rablók támadásainak. Ezek a rablók nem ismertek szánalmat, elmondhatatlanul kegyetlenek voltak áldozataikkal, ha nem teljesültek követeléseik.

A rablóbandáktól való félelmet leszámítva, a sivatagi élet szűkös volt ugyan, de harmonikus. Gondját viseltük karavánunk tevéinek és lovainak, én pedig nagy örömömet leltem a színes kelmék szövésében, amelyeket a kereskedelmi utak egyik kereszteződésében beszerezhető, apró tükrökkel díszítettem.


Elbeszélésemnek ezen a pontján be kell mutatnom mindenkit, aki abban a megtestesülésben velem élt. Az apa mai apám volt. Az anya mai apám jelenlegi nővére. Idősebbik húgom (én voltam hármunk között a legidősebb) Chris volt, a kisebbik húgom pedig Sachi.

Nyilvánvaló tehát, hogy az az inkarnáció lényeges kapcsolatban áll jelenlegi életemmel.A „történet” a következőképpen játszódott le előttem.Tizenhat éves lehettem, a serdülőkor teljes virágjában. Egy húsz év körüli

fiatalemberhez vonzódtam, aki a szomszédos sátorban élt a családjával. Mindenki úgy tekintett ránk, mint leendő házasokra, már csak apám beleegyezése hiányzott. Szép, fiatal lány voltam, sok szempontból kívánatos, apámban pedig megvolt a mongol kereskedők minden agyafúrtsága. Abban a kultúrában nőként csupán a kellő időben eladható és megvásárolható, kívánatos birtoktárgy voltam. A fiatalember, csakúgy, mint apám, így tekintett rám. A fiatalember jelenlegi életidőmben korábbi férjem, Steve volt.

Apám a sivatagi mongol közösségek hagyományai szerint a család ura volt, ám akaratát zsarolással vagy megfélemlítéssel könnyen befolyásolni lehetett.

Egy este, vacsora után (amely nyárson sült tevehúsból és erjesztett tejbe mártogatott, száraz kenyérdarabokból állt) a család alváshoz készülődött. A hatalmas sátor homokpadlóját vastag szőnyeg borította, rajta a pihenőhelyek szerint szétszórt, színes párnák hevertek. Imitt-amott selyemfüggönyök lógtak, az egyik sarokban pedig cserzetlen bőr állt nagy halomban. Volt közöttük szőrmés bőr, amelyet a napon szárítás után kikészítettünk.

Az égbolt csillagai olyan közelinek tűntek, hogy akár le is lehetett volna szakítani őket, mint a hamvas szilvát.

A távolból a szokásosnál sebesebben vágtató paták dobogása hallatszott. Amikor a lovas közelebb ért, az egyik rettegett rablóvezért ismertem fel benne. Arab telivére mellett két, kantárszáron vezetett teve ügetett.

Gyorsan bebújtam a sátorba, és közöltem apámmal, hogy az egyik rabló közeledik.Nem szólt semmit, de láttam, hogy fél.A rabló hamarosan karavánunkhoz érkezett, és egyenesen a sátrunk felé tartott. Feltépte

a sátornyílás takaróját, és úgy tornyosult fölénk, mintha maga Dzsingisz kán volna. Olajos sötét szeme villogott, arcát bajusz és kusza szakáll borította. Hosszú, fekete haját bőrszíj fogta össze a hátán. Fekete, muszlinszerű öltözéket viselt, derekára széles, karmazsinpiros pántot tekert. Szétvetett lábbal megállt szőnyegünkön, és megsuhogtatta ékkövekkel díszített kardját. Fenyegető viselkedése ellenére tudtuk, hogy valami alkut akar kínálni.

Körbehordozta tekintetét a sátorban. Apám behízelgő mosollyal az arcán bátortalan üdvözlő mozdulatot tett. A rabló oda se figyelt rá. Szőrméinket és bőreinket mustrálgatta, majd a három lányra siklott a pillantása. Rájöttem, hogy asszonyt akar szerezni magának.

Apám is rájött. Ezúttal nem az volt a kérdés, hogy mennyit érek, hanem hogy életben maradok-e.

A rabló rám bökött, és kijelentette, hogy engem kér, és elmegy békében. Ám ha nem követem őt készségesen, akkor lerombolja sátrunkat, megöli lakóit, és úgy is magával visz. Közölte, hogy asszonyra van szüksége, és a tulajdona leszek.

Nem hagyott választást apám számára. Engem nézett.Érthetetlen módon meglehetősen vonzónak találtam a rablóvezért. Egyáltalán nem

féltem tőle. Az igazat megvallva, izgatott és csábított a személyében felkínálkozó kaland. Elképzeltem, hogy hosszú utakat teszünk meg a sivatagban a csillagok alatt, és ő lesz a védelmezőm.

Apám látta, hogy nem félek, s ez megkönnyítette helyzetét és döntését. Megvonta a vállát.

A ravasz rabló észrevette a közöttünk lezajló rövid összjátékot, és még mielőtt alkudozásra került volna sor, se szó, se beszéd, kirántott a sátorból, és feldobott fekete ménje hátára. Visszadugta kardját a hüvelyébe, megmarkolta a két teve kantárszárát, és felpattant mögém a lóra, két karjával átölelve engem. Sarkát a ló véknyába vágta, mire az állat, nyomában a két tevével, vágtatni kezdett.

Nem féltem. Kalandnak tűnt az egész. Tudtam, hogy a rablóvezér mellett teljes biztonságban leszek, hiszen birtoktárgyának tekint.

A rablóban mai anyámat ismertem fel.


A rablóval élt új életem képei kusza montázsként tűntek fel előttem. Láttam magunkat a csillagos ég alatt, a végtelen homoksivatagban, s közben üvöltött a szél. Rablócsoportok tűntek fel, akikkel az én rablóm üzletelt, s akiknek büszkén mutogatott engem. Tábortűznél ételt főztem neki, együtt háltunk hegyi állatok selymes szőrméjéből rakott halmokon. Beszélt hozzám, de voltaképpen nem mondott el semmit. Az árnyékának tekintett, aki semmi nehézséget vagy kellemetlenséget nem okoz, ám mindig jelen van. Meglehetősen boldog voltam, de hiányzott az apám és a fiatalember, akit egykor leendő férjemnek tekintettem. Rendkívül passzívnak láttam magam, nem fogadtam el azt az életet szívvel-lélekkel, inkább csak alkalmazkodtam ahhoz, amit megmásíthatatlannak hittem. Mindenre a lehető legegyszerűbben, csaknem érzelmek nélkül reagáltam.

A lét iránti eme szenvtelenség átvezetett a következő eseményekhez.Chris felállt, és arra készült, hogy újabb tűt illeszt a torkom fölé. Azelőtt sosem sikerült

behatolnia abba a múlt életbéli sérült szövetbe. A torkom körüli hely még nagyobb ellenállást mutatott, mint a homlokom közepe.

– Azt mondják, ma ide kell illesztenem egy tűt – magyarázta Chris, és óvatosan beledöfte a puha szövetbe. Ezúttal sikerrel járt, ámbár kicsit rezgett a tű.

– Kérlek, folytasd – szólt Chris.A szőrmehalmon aludtam a sátorban. Gyermeket vártam. Nagyon örültem, hogy

gyermekem születik, mert legalább lesz egy emberi lény, akihez szólhatok. Egyedül aludtam, mert a rabló távol járt.

A nagy némaságban egyszer csak valaki belépett a sátorba. Felkiáltottam. Ő válaszolt. A fiatal férfi volt a sátorvárosból, aki kifürkészte hollétemet, és azért jött, hogy magával vigyen.

Amikor meglátta, hogy gyermeket várok, éktelen haragra gerjedt. Villogott a szeme, ahogy kiabált velem. Nem a rablóra haragudott, hanem rám. Hiszen én az ő tulajdona vagyok, és lám, egy másik férfi beszennyezett.

Rám vetette magát, és a legdurvább módon a magáévá tett. Miközben megerőszakolt, mintha saját durvasága gerjesztette volna még nagyobbra a vágyát, mintha élvezte volna, hogy a birtokbavétel parancsszavaival csak használ engem. Ám úgy éreztem, magam is élvezem ezt az erotikus küzdelmet, csupán a magzat épségéért aggódtam.

Szexuális őrjöngésünk kellős közepén felcsapódott a sátornyílás takarója. A rabló érkezett meg. Végigmért bennünket, lerántotta rólam a fiatalembert, engem pedig gorombán talpra rántott. Nem a fiatalemberre haragudott, hanem rám.

Kivonszolt a sivatagba. Hajnalodott. A fiatalember utánunk jött. A rabló kihúzta a kardját a hüvelyéből. A fiatalember is kardot rántott. Biztos voltam abban, hogy a rabló megöli a fiatalembert, aztán engem. A fiatalember azonban váratlanul meghunyászkodott a rabló előtt, mintha a saját bőrét akarná menteni, és rám támadt. Hátulról átfogta a nyakamat, és egyetlen mozdulattal elvágta a torkomat. A rabló engesztelhetetlen arckifejezéssel nézett rám, de a szeméből szomorúság áradt.

Vér ömlött végig a vállamon és a karomon. A fiatal-ember békülékeny hangon mondott valamit a rablónak, s közben hátracsavarta a két kezemet, hogy egy homokba mélyeszteti karóhoz kötözzön. Az én halálom árán akarta megmenteni a saját életét. A sivatagi örvényei szerint a házasságtörést elkövető asszonynak az életével kell lakolnia tettéért.

Halálom biztos tudatában a rablóra néztem. Bánatos volt, de hajthatatlan. A fiatalemberre pillantottam. Mozdulatlanul állt, inkább a saját élete miatti rettegés bénította meg, mintsem az irántam érzett szánalom.

Úgy tűnt, mintha most is szenvtelenül elviselném azt, ami velem történik. Az asztalon fekve nem éreztem fájdalmat, és noha a képek borzalmasak voltak, én inkább a másik két szereplőre figyeltem, mint önmagámra.

A fiatalember elfordult tőlem, otthagyott a karóhoz kötözve. A rabló rákiabált. A fiatalember felemelte két kezét, mintha azt mondaná: „Tégy, amit akarsz”.

A rabló hagyta őt elmenni. A fiatalember felült a lovára, hátra sem pillantva elszáguldott a Nap felé, s engem ott hagyott vérző torokkal a sivatag forróságában.

A rabló szomorúan tábort bontott, felrakta holmiját a lóra és a tevékre, s ő is eltávozott.Ott maradtam a sivatagban, ahol ragadozó madarak támadtak rám, és lassan kivéreztem.Az asztalon fekve most kezdtem csak érezni a fájdalmat. A tű ismét kiesett, én pedig

nem akartam folytatni.


Mit kezdjen az ember egy ehhez hasonló emlékmaradvánnyal? Ráébredtem, hogy mi, emberek, valamennyien borzalmak sorozatait éltük már át, de vajon mit tanulhatunk belőlük? Mindig is féltem a madaraktól. Olyan hatalom birtokosainak éreztem őket, amellyel szemben tehetetlen vagyok. Vajon ez az emlékmaradvány váltja ki ezt a megmagyarázhatatlan félelmet?

– Engedd el a félelmet – hallottam Chris hangját.– Örökre eltűnik. A többit majd később tekintjük át.– Megmozgatta a torkomnál a tűt.Fényt lélegeztem a tűbe. Szörnyű volt a fájdalom; mardosott, lüktetett.Haldokló önmagam képe megmaradt bennem. A nap már magasan tűzött. A végemet

jártam. Nem tudtam már sokáig összpontosítani a borzalmas jelenetre. Erőm lankadásával egyidejűleg azt éreztem, hogy meghozom a döntést: elhagyom testem és meghalok.

Amint kiléptem a testemből, azon nyomban abbamaradt a borzalom és a fájdalom érzése. Lenéztem ön-magamra. Pillantásommal a fiatalembert kerestem. Láttam, hogy megérkezik apámhoz. Azt mondta neki, hogy a rabló megsebzett, és hagyott meghalni.

Apám hitt neki, és indulatosan a szemére vetette, hogy nem kelt a védelmemre. De hát mindent összevetve maradt még két lánya, ígéretes jövőbeli alkukötések két másik lehetősége.

Ekkor a fiatalember kisebbik húgomra (Sachira) kezdett alkudozni. Sachi tiltakozott az ellen, hogy eladják neki, mivel a fiatalember öccsébe szeretett bele. Az öcs mai bátyám volt! A két fiatal együtt távozott, magára hagyta a két veszekedő férfit, akik sorsom alakulásáért voltak felelősek. Hallottam, hogy a fiatalember bosszút esküszik apám lelke ellen, megfogadta, hogy addig nem nyugszik, amíg valamelyik életidőben tönkre nem teszi.

A kép lassan elhalványult, majd eltűnt.Egy pillanatra elgondolkodtam. Megpróbáltam összeilleszteni néhány töredéket. Aztán

azt mondtam Chrisnek:– Tudod, azt találom nagyon érdekesnek, hogy apám és volt férjem megismerkedésük

első pillanatától fogva ellenszenvet éreztek egymás iránt. Szinte kémiai szintű ellenszenvnek tűnt, nem volt benne semmi tudatosság. Valami tulajdonosi hévvel támadtak olykor egymásra, mintha az egyik a másiktól akart volna engem megvédeni. Sosem értettem. És mindkettő meg volt győződve arról, hogy a másik nem jó hozzám. Mindkettőjüket szerettem, ők viszont nem tudták elviselni egymást.

Chris halkan kuncogott.– Egy kis karmajáték – mondta. – Minden családban megesik. De gondolj arra a

karmára, amelyet anyádnak mint rablónak, és apádnak fel kell dolgoznia. Anyád abban az életidőben valóban kegyetlenül visszaélt a hatalmával annak ellenére, hogy a sivatag törvényei megengedték a nőrablást. Te mit érzel ezzel kapcsolatban?

Gondolkoztam, megpróbáltam a lehető legtárgyilagosabban őszinte lenni.– Nos – mondtam –, engem valami oknál fogva jobban érdekel, hogy mi folyik kettőjük

között. Mindig is kíváncsi voltam rá. Azt hiszem, semmiféle tudattalan neheztelést nem érzek egyikükkel szemben sem, mi több, azért is választottam, hogy ebben az életidőben a kettejük lánya leszek, hogy segítségükre legyek egymással szembeni problémáik megoldásában. Lehetséges ez?

– Igen – felelte Chris –, és nagylelkű! Azért választottad anyádnak ezt a nagyszerű entitást, hogy sok, számodra fontos kérdést feldolgozz. Megtanított téged az ítélkezés nélküli szeretetre. Emlékeztetett rá, hogy olykor-olykor mindannyian zsarnokok vagyunk. Ő ezt már végigjárta, megértette, ahogyan te is meg fogod érteni. Apád még félúton jár a benne szunnyadó hatalom megértése és annak alkalmazása között, de ő is meg fogja érteni. Miattad ők is gyorsan fognak haladni. Őket nagyon erős karmikus kötelék fűzi egybe, de egyetlen lélek megvilágosodása a bolygó összes többi lelkének felemelkedését is szolgálja. Anyádat te választottad, hogy rajta keresztül tanulj. Belőle áradt az az eszmény, amely a legjobban segítette tanulási folyamatodat. Ezért vonzott téged magához, hogy szülődnek válaszd.

És akkor enyhén fogalmaztunk, gondoltam. Önmagam felől nézve azért hangzott mindez igaznak, mert ebben az életidőben minden megfigyelésem azt támasztotta alá, hogy anyám semmiféle hatalommal nem rendelkezik. Bármi oka volt is arra, hogy vállalja az áldozat szerepét, nem akartam, hogy velem is ugyanez történjen. Vagyis annak ellenére, hogy ebben az életben csalódott tehetetlenség jellemezte, számomra jó tanulságul szolgált ugyanezen sors elkerülésére. Ezért a tanulságért örökre hálás leszek neki. Kétségkívül


nagyszerű tanítót választottam. Ami szüleimet mint együtt élő párt illeti, elfojtott érzelmeiket mindig sokkal erőteljesebben juttatták kifejezésre a jelenlétemben, mint amikor magukra maradtak. Mindebből tehát számomra az a tanulság, hogy csak nyugodtan, türelmesen kell szemlélnem karmikus heveskedéseiket, hadd veszekedjenek és ostorozzák egymást, míg végül mindent kiadnak magukból. Nyilvánvalóan szeretik egymást. Ám ez a fajta szeretet nem az élettapasztalat lényege. A lényeg ugyanis a megbocsátó én, az, hogy mindketten megszerethessék önnön létüket.

Idekívánkozik még néhány megjegyzés a sivatagi inkarnációval kapcsolatban.Gyermekkorom óta misztikus módon vonzódtam a sivataghoz – nem a Mojave-

sivataghoz vagy a Szaharához, hanem a Góbi-sivataghoz. Mongol lakói mindig felgyújtották a képzeletemet. Szilajak és nyersek, egyedül Istennek tartoznak elszámolással, akit félelemmel és áhítattal imádnak. Állandó társuk, az üvöltő szél és a föléjük boruló végtelen égbolt arra emlékezteti őket, hogy nincsenek egyedül. Hogy miért találom olyan romantikusnak a Góbi-sivatagot azután, hogy ilyen életet éltem le benne egykor, nem tudom, hacsak azért nem, mert most azokkal az emberekkel dolgozhattam fel a problémámat, akik akkor áldozattá tettek, ám még mindig nem dolgoztam fel a madarakkal, a nappal és a lassú halállal kapcsolatos traumát.

Olyan sok szál fűzi össze az akkori és a jelenlegi életidőt, hogy úgyszólván lehetetlen mindet számba venni és megérteni. Ráadásul ahhoz, ami ott a sivatagban történt velem, előző események sorozata vezetett.

Az után a tapasztalat után például, hogy a mongol fiatalember átvágta a torkomat, azon tűnődtem, mit követhettem el korábban ellene, hogy ilyen kegyetlen és lassú halált kellett szenvednem.

Megkérdeztem felsőbb énemet. Válaszként egy Rómában játszódó inkarnációt kaptam. Római katona voltam, és börtönbe vetettem egy asszonyt és a lányát. Egy cellában haltak lassú éhhalált, miután a mocsok következtében leprások lettek. Az asszony annak a fiatalembernek a lelke volt. És a fiatalember a mai elvált férjem volt!

Az ok-okozatiság karmikus törvénye lélegzetelállító következményekkel jár. Úgy tűnik, ez a dráma sohasem ér véget. Csodálattal gondoltam az emberi történelem gazdag, színpompás festményére. Micsoda filmeket lehetne készíteni a karmikus drámákból! Bárcsak Hollywood is érdeklődne az emberek karmája iránt. Megszűnne a rossz fiúkkal harcoló jó fiúk egyszerű sémája. Mindannyian jelen lennénk az érzelmi konfliktusok forgatagában. Leghőbb vágyam volt végignézni egy filmet, amelyben a költői igazságtétel több életidőt ölel fel. Akkor ízelítőt kapnánk abból, hogy miként alakul ki az élet céljának harmóniája. Nem volna oktalan erőszak; mindennek értelme lenne. Miután pedig ezt felfognánk, sokkal kevésbé volna ingerlő és veszélyes. Az emberek végül talán odafigyelnének saját viselkedésükre, belátnák, hogy ők maguk saját cselekedeteik végső bírái és saját sorsuk irányítói.

Az emberi megértés folyamata mérhetetlenül felgyorsulna, ha mindannyian bizonyosan tudnánk, hogy bármit – jót vagy rosszat – követünk el egymás ellen, azt idővel mi magunk is megtapasztaljuk. Ismét az irányítás problémája jutott eszembe. Minden hatalmi pozícióban lévő embernek éreznie kell annak magányát, hogy nem látja az „értelmet”, amikor mások lehetséges halálát okozó döntést hoz. A legfőbb probléma nem a halál. A legfőbb probléma a tapasztalás eszközének, a testnek az elrablása, ami főbenjáró kozmikus bűntett. Istenhez a földi síkon, a test révén megvalósuló karmikus tapasztalaton át vezet az út. Egy másik embert megölni annyit tesz, mint megsemmisíteni a lélek lehetőségét Isten megtalálására.

Ha Chrisszel és a tűivel eltöltött időt csupán a szórakozás mércéjével mérném, meg kellene állapítanom, hogy ennél drámaibb tapasztalatban még soha nem volt részem. És mint mindig, ha színvonalas szórakozásról van szó, mindennek valóságos értelme volt.

Jelenlegi életem szempontjából a látottak közül az utolsó inkarnáció volt a legdrámaibb.Oroszországban kezdődött (tessék, már megint), a cári időkben. A cári udvar valami

magas rangú méltósága voltam. Fényűző életet éltem; szánon utaztam a havas orosz tájon, csengettyűszó jelezte a tovasikló szán útját. (Az inkarnáció felidézésekor éreztem a jeges hideget, és hallottam a csengőszót, mintha újra ott járnék.)

Dús redőjű bársonyszoknyák suhogtak, tompa színek mindenütt, kaviárral és vodkával megrakott, hosszú asztalok. Az udvari emberek orosz akcentussal francia nyelven társalogtak az impresszionista festészetről és az európai műveltségről.


Vidéken és a társadalom csaknem minden területén mérhetetlen volt a szegénység, miközben az elit szimfóniákat hallgatott, operát és balettet nézett. A szegények földbe vájt viskókban éltek, hogy valamiképpen egy kis meleghez jussanak.

Minden kép nagy általánosságban, elvont módon jelenítette meg az akkori viszonyokat, így adva keretet a történéseknek.

A cári udvar életére rányomta bélyegét az orosz ortodox vallás. A gonoszt megszemélyesítő Sátán valóságos és elrémítő szimbólum volt. Az uralkodó filozófia szerint a szegényeket a Sátán igázta le, mivel ez a sorsuk. A gazdagokat Isten jutalmazza. Nekik ez a sorsuk. A cári udvar tagjai azonban alsóbb rangúnak érezték magukat az európaiaknál, mivel szégyenkeztek parasztjaik elmaradottsága miatt. Valahányszor francia értelmiségiekkel társalogtak, mindig szóba hozták, hogy az orosz parasztság még nem áll készen a demokrácia befogadására. „Barbárok”, akiket irányítani kell, hogy megvédjék őket önmaguktól. Képesek gondolkodás nélkül gyilkolni, inkább állatok, mint emberek. Aztán ugyanezeket a fennhéjázóan ítélkező embereket láttam fényűzően megterített asztalok mellett ülni, és két marékra fogva habzsolni a báránycombot.

Mi több, a viták elintézésére egyáltalán nem volt jellemző az elegáns diplomácia. Rendszerint verekedések törtek ki, aztán pedig a résztvevők vagy harsányan nevettek, vagy sírtak. Dühöngtek a szenvedélyek.

A külvilágtól elkülönülő udvar biztonságos életet biztosított. Volt egy fiam, akit imádtam. Ő volt az életem. Hatévesnek néztem, amikor a kép egy pillanatra kimerevedett. Magas arccsontja volt (erre a jellegzetességre azonnal felfigyeltem), és világosbarna haja. Vaszit ismertem föl benne. (Tehát mégiscsak a fiam volt egy korábbi inkarnációban.)

A kép ekkor megváltozott, és az Egyesült Államok erdős vidékein jártam a polgárháború idején. Nő voltam, egyedül éltem egy fakunyhóban a kisfiámmal. A fiú ismét Vaszi volt! Valami miatt nagyon megharagudott rám, és arra készült, hogy elfut a kunyhótól, amelyben éltünk. Félig tréfából, félig komolyan kiugrott az ajtón. Utána eredtem. Ahhoz a sziklához futott, ahol játszani szokott, de megbotlott, és lezuhant.

A képen újra Oroszország.Vaszi, aki velem élt az udvarban, visszahúzódó kisfiú volt, és mélyen átérezte a

szegények nehéz sorsát. Gyakran elhagyta az udvart, hogy kinti barátaival játsszon, értékes tárgyakat vitt nekik ajándékba, hogy eladhassák őket, és a pénzen élelmet vehessenek. Tisztában voltam fiam Robin Hood-taktikájával, de nem szóltam semmit.

Újabb kép. Egy falubéli férfi kéri, hogy elém állhasson. Fogadom. A szegények egyik csoportjának képviseletében jött, családja és önmaga kétségbeejtően nehéz életéről beszél. Elmondja, hogy népének segítségre van szüksége, és arra, hogy sorsukat a cári udvarban is megismerjék, és enyhítsenek mérhetetlen szegénységükön.

Végighallgattam megindító beszámolóját, de tehetetlennek éreztem magam. A férfi azt kérdezte, nem volna-e mód arra, hogy a cári kincsek egy részének eladásából segítsem a szerencsétlen teremtmények életben maradását. Azt mondta, vállalná a felelősséget az adásvétel lebonyolításáért, így az nem tűnne az udvar politikai lépésének. Mélységesen aggódott, és nagy bátorságról tett tanúbizonyságot már azzal is, hogy elébem járult. A férfiban Steve-et, volt férjemet ismertem fel.

Miután végighallgattam, azzal az ígérettel bocsátottam el, hogy komolyan fontolóra veszem a kérését.

Később, kilétemet álcázva, parasztruhában felkerestem őt. Számos alkalommal távoztam így az udvarból, találkoztam vele, hogy személyesen győződjem meg az általa leírt, nyomorúságos életkörülményekről.

A parasztok szívélyesen fogadtak szegényes viskóikban, házi borral és az általuk fogyasztott, sovány koszttal kínáltak. Elfogadtam, amit elébem raktak, és jól éreztem magam velük. Meghallgattam meséiket, és együtt énekeltem velük. A fiam is elkísért, és bemutatta szegénységben tengődő barátait, akiknek búcsúzáskor mindig adott némi pénzt. Zavarba ejtettek a könyörületességnek ezek a gyermeki gesztusai. A baj azonban túlságosan komolynak tűnt ahhoz, hogy ilyen gyér adományokkal segíteni lehetett volna rajta.

A szegényekkel való kapcsolatom ugyanakkor a szeretet valóságának megismerését jelentette számomra. Szívesen voltam velük, és szerettem volna segíteni rajtuk. Kénytelen voltam fontolóra venni, hogy megvan-e bennem ehhez a kellő bátorság.

Meglátogattam az udvar egyik magas rangú méltóságát. Nem volt világos, hogy mi is ez a magas rang. Csak annyit tudtam, hogy jelenlegi apám lelke volt az.


Megértőnek mutatkozott, de nem akarta felkavarni az állóvizet. Arról beszélt, hogy ez a szegények sorsa, és lelki tanácsadója azt mondta neki, hogy spirituális bűntett bárki karmikus sorsába beavatkozni. Lelki tanácsadója mai anyám lelke volt. Beláttam, milyen bonyolult a karmikus összefonódásunk. Amikor a lelki tanácsadó elé tártam a szegények helyzetét, közölte velem, hogy gonoszság, a Sátán ügyködése volna, ha a cári család beavatkozna a karmájukba. Azt mondta, hogy a Sátán fondorlatos módon ügyeskedik. Az embernek lankadatlanul éberen kell figyelnie. A fiam is jelen volt. Láttam, milyen hatással van rá ez a beszéd.

Úgy éreztem, elevenembe találtak a szavak. Én is az orosz ortodox egyház szellemében nevelkedtem, mélyen hittem a jó és a gonosz szöges ellentétében. A Sátán pedig báránybőrbe bújt farkasként szokott megjelenni. Ha nem hiszünk a Sátánban, elcsábulunk, és nem ismerjük fel őt.

Minden összekuszálódott bennem, tehetetlennek éreztem magam. Segíteni akartam azokon az embereken, akiket időközben megszerettem, s akiknek a sorsát átéreztem. Láttam, mint járkálok fel és alá, tanácstalanul töprengve. Hallgatni akartam saját belső hangomra, ugyanakkor féltem magamra haragítani azokat, akik talán helyesen gondolkoznak a Sátánról. Attól is féltem, hogy az udvari körök kitaszítanak maguk közül.

Nem jártam többé a faluba, úgy éreztem, képtelen vagyok jó lelkiismerettel elfogadni a szegények vendégszeretetét. A férfi, aki először felkeresett, lassan feladta a reményt, látva bátorságom fogyatkozását, s hogy képtelen vagyok az általa helyesnek tartott tettet véghezvinni.

Amikor minden bátorságát összeszedve, újra bebocsátást kért, nem fogadtam, megparancsoltam a szolgáimnak, hogy küldjék el.

Nem sokkal ezután megtudtam a fiamtól, hogy ez az ember szörnyen elcsüggedt, s megbetegedett. Családjáról és a falu sok más lakójáról is ő gondoskodott. Most azonban a reményvesztettség és a betegség következtében munkaképtelenné vált.

Családjának tagjai sorra meghaltak mellette, ő pedig tehetetlenül nézte ezt végig.És én még mindig nem segítettem.A férfi egyre dühösebb lett rám. Aztán betegség pusztított a faluban.Megrémültem, ám ez még bénultabbá tett.Egész családok estek a betegség áldozatául, míg végül nem maradt a faluban senki.A férfi nem értette, miért hiányzik belőlem az erkölcsi bátorság. Azok nevében, akiktől

megtagadtam a segítséget, bosszút esküdött ellenem, megfogadta, hogy pénzügyi romlásba dönt. Tisztában volt a karmikus sors alapelveivel, hogy nem számít, melyik életidőben teljesíti be bosszúját.

Volt ebben az inkarnációban egy másik személy is, aki ugyan nem szólalt meg, de őt is mélységesen megindította a szegények sorsa. Egyfajta krónikás volt, aki naplójában feljegyezte az eseményeket. Ez a krónikás az öcsém, Warren volt. Eszembe villant az a szenvedélyes megszállottsága, amellyel John Reed könyve alapján el akarta mesélni az orosz forradalom történetét.

Megszakadt a képek áradata. Nem volt szükség arra, hogy többet lássak. Pontosan tudtam, mi volt az értelmük.

Apám és anyám karmája világos volt. Mivel megtagadták a pénzt a szegénységben sínylődő parasztoktól, ebben az életidőben azt élik meg, hogy pénzügyi problémákkal küszködnek – holott valójában nem így áll a helyzet. Ráadásul apa és anya mélységesen együtt érez napjaink szegényeivel, bizonyos szinten azonosul velük.

Vaszihoz fűződő kapcsolatom egy része is világossá vált. Legalább négy életidőben a fiam volt (ezen kívül felismertem még kettőt, ám ezek lényegtelenek voltak). És minden alkalommal a jó és a gonosz volt a fő téma, valamint a szabadsággal és a tisztelettel szemben álló szeretet és heves szenvedély.

A legtöbbet feltáró tapasztalatot azonban a falubéli férfi kínálta. Szüleim pénzügyi problémái valószínűleg abból az életidőből származnak. Az ő problémáik azonban eltörpülnek az enyémek mellett. Mint mondtam, az a férfi, aki pénzügyi bosszút esküdött ellenem, elvált férjem, Steve volt. Házasságunk során szinte kényszeresen költötte a pénzemet. A vagyoni rendezéskor pedig még többet követelt. Egészen mostanáig nem értettem ennek a pénzügyi megszállottságnak a hátterét. A mongóliai életidőben apám ellen esküdött bosszút, az oroszországi inkarnációban pedig ellenem.


Az oroszországi inkarnációban félelemtől bénultan, önnön meggyőződésem ellenében cselekedtem, megtagadtam tőle a segítséget, ennek következtében szörnyű pusztulásba döntöttem őt és a családját. Úgy hittem, hogy jelenlegi életidőmben múltbéli gyengeségeim termését aratom le. Minden pontosan illeszkedett.

Azon gondolkoztam, vajon segítene-e ez a hit emberek millióin, akik elkeseredettséget és haragot éreznek, amiért minden látható ok nélkül kiforgatják őket vagyonukból, becsapják és megbántják őket.

Mindennek oka van. Az egymást követő életidőkben saját karmikus drámánk résztvevői vagyunk. Nincs másról szó, mint tanulási folyamatról, és ha vállalni tudnánk ezt a gondolkodásmódot, sok megpróbáltatást könnyebben viselnénk el.

Amikor megértettem az imént látottakat, könnyek gyűltek a szemembe. El se tudom mondani, milyen megindítónak találtam Steve látszólag negatív viselkedésének okait. Nem nyitottam ki a szemem. Felsőbb énemre figyeltem. Tisztábban láttam, mint korábban bármikor.

Békés nyugalommal állt a spirituális síkon létező énem középpontjában. Szótlan volt és kiegyensúlyozott. Akkor megdöbbentő dolog történt. Felsőbb énem kitárta a karját, mintha egy másik lényt üdvözölne. Ez az új lény F. É. felé tartott, és felismertem benne Steve felsőbb énjét. Nagyon öreg embernek nézett ki. F. É. átölelte, s az öreg lepillantott rám.

– Remélem, segítettem a tanulásodat – szólt mélységes együttérzéssel és szomorúsággal. – Csupán ennyi volt a célom. Felfoghatatlanul szeretlek, és közös megegyezéssel választottuk erre az életidőre az együttélést. Össze se lehet számlálni, mennyi tapasztalatot éltünk meg már együtt. Te is tudod. És mindegyik alkalommal tanítottuk egymást, és tanultunk egymástól. Mindaz, amin miattad mentem keresztül, és amit te miattam éltél át, a szeretet nevében történt. Egymás iránti szeretetünk csupán a felsőbb én szeretetének és megismerésének egyik leckéje.

Szívemben túláradó érzésekkel nekiláttam feloldani az egymástól elszakító, kusza érzelmeket. Szomorúan újra elmosolyodott. Aztán olyasmi történt, amit soha nem felejtek el.

F. É. felemelte két karját. Más emberek esszenciái úsztak felé lassan ebben a többdimenziós képben, amelyet láttam. Esszenciának nevezem őket, mivel nem volt meghatározott formájuk, mégis érzékeltem, hogy apám, anyám, öcsém, Vaszi és Sachi felsőbb énjének lélekenergiái voltak. Mindegyikük sajátos fénnyel vibrált, s ebben számomra ma ismerős önmaguk aspektusai nyilvánultak meg. Ki-ki a maga fényében és sajátos sugárzásával finoman remegő táncot járt.

Alig voltam képes feldolgozni a látottak hatására támadt érzéseimet. Ismét sírva fakadtam. Elmondhatatlan szeretet áradt szét bennem irántuk. Tökéletes teljesség volt. Nagyon sokat jelentenek ők nekem. Ragyogott körülöttük saját fényük. Két másik fénylény – Ramtha és McPherson – csatlakozott hozzájuk. Egyikük a kis csoport egyik, másikuk a másik oldalára állt. És én csak sírtam, ömlöttek a könnyeim.

F. É. újra megszólalt: – Ez a te kiteljesedésed. Ezt a harmóniát keresed. Könnyeid jelzik keresett igazságod felismerését. Tudd, hogy ez a tiéd, és ne veszítsd el azzal, hogy túl sokat küszködsz a megszerzéséért! De sose feledd, hogy az út része a keresés, nem a küzdelem vagy a harc. A keresés szükségképpen hozzátartozik a teljességhez, és a magunk által létrehozott, korántsem tökéletes világban mindig keresni kell a harmóniát. Ez a tökéletességet nélkülöző lét célja – ebből következik a paradoxon, hogy a tökéletesség hiánya teremti meg a tökéletes egyensúlyt. Érted-e mindezt? Érted-e, hogy mindannyiunkat a szeretet, a fény és a cél köt össze?

Úgy sírtam, hogy csak gondolatban tudtam megadni a választ.– Igen – feleltem –, értem.

A családomhoz, barátaimhoz, szerelmeimhez fűződő kapcsolatba nyert bepillantás megfogalmazása mellett azt is nehezen tudom szavakba önteni, hogy milyen hatással volt életemre a Chrisszel eltöltött idő és felsőbb énem megismerése. Három jelentős területet mégis megemlítek, amelyen spirituális érésem folyamata kiemelt fontosságúvá vált: az első az energia és az erőforrás szabályozása, a második a valóság észlelése, a harmadik a valóság megtapasztalása.

Ami az elsőt illeti, energiám „fenomenális”. Ezt mások mondják – ámbár a mindennapi élet és munka minden percében magam is tisztában vagyok vele. Másodszor, egyre nagyobb meggyőződéssel vallom azt, amit Flaubert így fogalmazott meg: Valóság nem


létezik. Csupán észlelés van. Önnön valóságunk észlelése pedig közvetlenül érinti a harmadikat, a valóság megtapasztalását.

Ma már, ha olyasmivel kerülök szembe, ami túlságosan negatívnak vagy zavarosnak tűnik számomra, könnyebben megbirkózom vele annak tudatában, hogy azt is én választottam saját tanulási tapasztalatom érdekében. Ilyenkor az a feladatom, hogy megkíséreljem kideríteni, miért történnek így és így az események, hogy beilleszthessem őket a nagyobb képbe.

Nem sokkal azután, hogy elhagytam Santa Fét, két esemény történt, amelyek számomra azt példázzák, hogy mi az ember viszonya az élethez a spiritualitás fényében.


NEGYEDIK RÉSZ

A piros fonal tánca


TIZENKILENCEDIK FEJEZET

Azonnal nekiláttam Many Happy Returns (Sok boldog születést) című könyvem megírásának. Már maga a cím is inspirált annak kifejtésére, amiről könnyedén tudok beszélni. Rájöttem, hogy ha felsőbb énemre bízom az írást, napi kilenc-tizenkét órát tudok dolgozni minden erőfeszítés nélkül. Voltaképpen nem is éreztem úgy, hogy dolgozom. Sokkal inkább az önkifejezés szabad áramlásának éreztem a tevékenységet. Megértettem, mit jelent az alkotásban az az alapelv, hogy az ember saját magasabb rendű tudására hagyatkozik. Öt hét alatt elkészült az első változat.

Akkor azonban úttorlaszhoz érkeztem.Los Angelesben újra találkoztam Kevin Ryersonnal (Tom McPherson és János

spirituális entitásainak közvetítő médiumával), amikor is az egyik szeánszon megtudtam, hogy baj van a könyvem címével. Elmondták, hogy hamarosan megjelenik egy könyv Edgar Cayce (a híres amerikai médium) múltbéli életeiről, és a címe Many Happy Returns lesz. Hozzátették, hogy rá fogok találni egy életemhez és életeimhez személyesebben kapcsolódó címre. Elszomorodtam, és vártam, hogy előbukkanjon a cím. Újra színpadra léptem.

A San Franciscó-i Orpheum Színházban játszottam, és Kevin Ryerson eljött, hogy megnézze az egyik előadást. Szokásos flitteres, piros nadrágkosztümömben kezdtem a nyitó számot. Ahogy megtettem az első lépéseket, észrevettem, hogy a zakóm ujján hosszú, piros fonal lengedez. Mivel nem először viseltem flitteres ruhát, jól tudtam, hogy veszélyes volna bármelyik fonalat eltépni, mert a flitterek egyetlen hosszú szálra vannak felerősítve. Mivel öltöztetőnőm nagyon lelkiismeretes, el se tudtam képzelni, miről lehet szó.

A nyitó szám után a színfalak mögött ollót kértem, és megjegyeztem, hogy ha meghúzom azt a vörös szálat, szétesik az egész jelmez. Megjegyzésem, mint hamarosan kiderült, metaforaként összegezte mindazt, ami bekövetkezett.

Kevin jelent meg a színfalak mögött. Hóna alá vékony könyvet szorított.– Azt hiszem, érdekes egyidejűséggel van dolgunk – jelentette ki. Nekem természetesen

fogalmam sem volt, miről beszél, amíg elém nem tartotta a könyvecskét. – Olvasd ezt el – kérte –, aztán majd megbeszéljük.

Átfutottam az egyik írást, amely egy tizenötödik századi zen mester, bizonyos Ikkju életéről szólt. Csodálatos költő, tekintélyt nem tisztelő hitújító volt, aki annak ellenére, hogy uralkodó fiaként született, azzal töltötte hosszú (nyolcvannyolc évig tartó) életét, hogy vándorszerzetesként gyógyított. Kora legkitűnőbb kalligráfusa lett, és legendás szerelmesként vált ismertté, aki legszenvedélyesebb szerelmét hetvenes éveinek végén élte át. Ikkju személye éppúgy bővelkedett ellentmondásokban, mint a kor, amelyben élt, a napjainkban sem ismeretlen politikai zavargások kora, amikor egymást követték a lázadások, polgárháborúk, betegségek, járványok, éhínségek. Ezzel egy időben azonban gyökeresen megújultak a művészetek, a kultúra virágzása az olasz reneszánsszal vetekedett. Ikkju mérhetetlenül nagy hatást gyakorolt arra a korszakra. Népi hőssé vált, legjelentősebb hozzájárulását a japán kultúrához a vabi atyjaként tette, amely szó szabad fordításban annyit tesz: 'az egyszerűség szépsége és az anyagi „dolgokkal” való hivalkodás hiánya'. Verseit kínai és japán nyelven írta.

Zen tanítómesterként azonban megkérdőjelezte a zen filozófiát, amely nem csupán figyelmen kívül hagyta, de egyenesen tagadta a nők létezését, következésként a férfiak és nők közötti szerelem és szexualitás fontosságát az emberi életben. A szexualitás elfogadását és a női energia iránti tiszteletet pirosfonal-zennek nevezte el, jelezvén, hogy a nőiességhez kapcsolódó köldökzsinór nélkül élet nem létezik. Elítélte a cölibátust, s kijelentette, hogy a nőkkel való bensőséges kapcsolata elmélyíti megvilágosodását. Jóllehet számos nővel volt nem titkolt kapcsolata, mégis csak hetvenes éveinek közepén jelentette ki, hogy megtalálta


élete nagy szerelmét. A japán ballada-énekesnő vak volt, és negyven évvel fiatalabb Ikkjunál. Ikkju neki ajánlotta utolsó versét a halálos ágyán.

Fáj, hogy öle párnájára nem hajtom többé fejemAz örökkévalóságban övé vagyok…

Olvasás közben az az érzésem támadt, mintha ismerős volna a szöveg. Kevin azt mondta, valami „késztetés” hatására adta oda nekem az írást, talán kapcsolatban áll valamelyik elmúlt életbéli tapasztalatommal. Intuitív magasabb rendű tudatom mintha azt súgta volna, hogy én voltam a vak ballada-énekesnő.

Néhány nappal később újabb szeánsz következett. Kérdéseket tettem fel McPhersonnak és Jánosnak a kabátujjamon hintázó piros fonal és Ikkju pirosfonalzenje közötti szinkronicitásról.

– Igen – szólt McPherson –, mi terveltük ki ezt az ártalmatlan, ám drámai kis eseményt, hogy felhívjuk a figyelmedet.

– De miért? – kérdeztem. – Én voltam talán a vak ballada-énekesnő? És ha igen, mit jelent ez?

– Te mit érzel? – kérdezte McPherson azzal a hanghordozással, amellyel a spirituális útmutatók mélyebb, intuitív gondolkozásra ösztönzik az embert.

– Nos – feleltem –, úgy érzem, én voltam az.– Jól mondod – válaszolta.Akkor egyszeriben összekapcsoltam látási problémámat azzal, amire kezdtem

ráébredni. Időnként sötét foltok úsztak el a szemem előtt, és ez megnehezítette az olvasást. Megkérdeztem, hogy valóban van-e kapcsolat a kettő között.

– Valóban van – közölte McPherson. – Felsőbb éned megértette, hogy ezt a tudást tudatos elmédbe kell vonni, tehát a vakság emlékezete szemed sejtmemóriáján át nyilatkozott meg számodra.

Pislogtam, és megpróbáltam felidézni az emléket. Rájöttem, hogy mélyebb belátás révén „láttam”. Nem „formákat”, hanem jelentést és érzést „láttam”.

– Akkoriban belső látásod volt – közölte McPherson –, ezen a rendkívül fejlett módon érzékelted a léted, hiszen nem rendelkeztél a külső látás adományával. Ma is jól tennéd, ha több gondot fordítanál a belső látásodra.

Amint McPherson ezt kimondta, a belátás vakító felvillanását éreztem Ikkjuval kapcsolatban. Alig tudtam erőt venni magamon, hogy képes legyek hangosan megszólalni, de már rég megtanultam, hogyan szüntessem meg az eme érzések útjában álló korlátokat vagy torlaszokat.

– Tom – kezdtem –, nagyon furcsa gondolatom támadt, vagy nevezd, aminek akarod.– Tudom – felelte.– Igaz vajon?– Mondd ki, mit érzel – sürgetett.– Nos – nagyot nyeltem –, azt érzem, hogy ez az Ikkju az elvált férjem volt, Steve!Tom elmosolyodott, ami Kevin arcán vált láthatóvá.– Így igaz – jelentette ki. – Ki kellett bogoznod saját titokzatosságod fonalát, hogy a

megértés újabb szintjére juss, és ily módon személyesebb címet találj a könyvedhez.– Mi legyen az?– Nos, hát – mondta Tom –, egész életed tánc, jól mondom-e?– Igen.– Energia és tanulságok tánca.– Igen.– Ikkju pirosfonal-zenje a férfi- és női energia táncának felismerését fejezi ki, minthogy

minden inkarnációs tapasztalatunkban férfiként és nőként is testet öltünk. Az ő elgondolása drámai áttörés volt korának puritán, aszexuális zen filozófiájában. Megértette, hogy a köldökzsinóron át minden tapasztalat a nőiséghez fűződik. Ez volt a te Steve-ed. Ezért volt közöttetek olyan szoros szellemi-lelki kapcsolat a jelenlegi inkarnációban, és ugyanezért ereztétek magatokat olyan közel Japánhoz. Ez a spirituális ág átnyúlik ebbe az életidőbe is, csak éppen most a szerepek megfordultak. Te vagy a nyilvánosság előtt megjelenő értelmező, ő pedig a tanuló. Belátásaid sokszor túl nehezek az ő számára. Olyankor magába roskad. Miként a korábbi közös inkarnációtokban az ő belátásai voltak olyanok, hogy


mások nem nagyon érthették őket. A te belső látásod ebben az inkarnációban képessé tesz arra, hogy türelmesebb légy másokkal, akiket olykor elvakít a fény. Érted ezt?

Ültő helyemben kihúztam magam, és mélyei lélegeztem. A szemem előtt úszó sötét foltok a jobb vállamban két nap óta sajgó fájdalommal együtt eltűntek.

– Jobb válladban azért szűnt meg a fájdalom közölte Tom –, mert kapcsolatba kerültél az imént említett inkarnációval.

– Miért éreztem azt a fájdalmat? – kérdeztem.– Egy másik zen mester okozta, ám az idő tájt ezt nem értetted.–Ikkju megütött engem? – kérdeztem.– Dehogy – válaszolta –, egy másik szerzetes bántott, mivel Ikkju és te felforgattátok a

hagyományos zen tanokat.Megdörzsöltem a vállamat, de már a helyét sem találtam a két perce még kínzó

fájdalomnak.– A test minden fájdalma – folytatta Tom –, sőt az összes betegség nem más, mint

megoldatlan, megrekedt karmikus tisztátalanság. A karma megértése felszabadítja a testben az energiaáramlást. Minél szabadabbá válik az ember karmikus értelemben, annál kevesebb fájdalmat vagy betegséget érez a test.

– De Tom – fakadtam ki, és magam sem értettem, miért lettem ilyen izgatott –, hogyan szabadulhatnának meg az emberek a fájdalomtól és a betegségtől, ha nem tudják, miként kerüljenek kapcsolatba múltbéli karmájukkal? Hiszen nem mindenkinek van olyan útmutatója, mint nekem te, akivel beszélhetne?

– Pedig valójában nagyon egyszerű az egész – felelte Tom halkan. – Nagyon egyszerű. Ha mindenki megtanulna egyetlen alapvető spirituális törvényt, a világotok boldogabb, egészségesebb hely volna. Ez a törvény pedig így hangzik: Mindenki Isten. Mindenki. A Földet érő legnagyobb fenyegetés a szellemi és a lelki tudatlanság. Az emberekben ég a megértés vágya. A vallási buzgalom újjáéledése ebbe az irányba löki az emberiséget. Csakhogy minden vallási szekta előítéletes és türelmetlen a többivel szemben. Le kell mondani a fanatikus ítélkezésről. Ha mindenki megérti, hogy minden egyes ember Isten része, akkor a civilizáció tudata majd békét sugároz – belső békét. Ismerd fel, hogy minden egyes emberben az az isteni kozmikus igazság lakozik, amelyet Istennek neveztek.

Kis ideig azt figyeltem, ahogyan Tom McPherson energiája Kevin testén át sugárzik.– Szóval azt mondod, hogy ha egyszerűen csak tudjuk, hogy együtt és egyenként az

Isten-forrás részei vagyunk, akkor nem tapasztalunk többé fájdalmat, traumát vagy betegséget?

– Pontosan ezt mondom – szólt Tom halkan. – Bárki megvilágosodhat, akármilyen hitvány alaknak tűnik is. Minden ember a maga lelki konfliktusain vágja át magát. Mindenki a maga egyéni ritmusában dolgozza fel traumáját. Senki sem ismerhet vagy ítélhet meg senki mást. Ugyanis a világegyetem minden egyes lelke Isten része.

Mozdulatlanul ültem. Újra Tom szólalt meg.– Tudod, mi a koan?– Nem – válaszoltam.– A koan kérdés, amelyet a zen mester tesz fel tanítványának, hogy mélyebb

gondolkozásra késztesse saját valóságát illetően. „Hogy szól egy tenyér, ha csattan?”. Ez koan. „Amikor az erdőben kidől egy fa, van-e hangja, ha nincs ott senki, hogy hallja?” Ez is koan.

– A koanok célja a belátás ösztönzése – folytatta Tom. – A „Sok boldog születést” koan volt a számodra. Ösztönözte a kutató gondolkodást, mivel inspirált és szórakoztatott téged. Miután elragadták tőled, még mélyebbre hatoló belátás következett. Most a tudatosodással járt táncban még többet tudtál meg önmagádról. A felsőbb én az egyetlen ismerni érdemes dolog. Minden ebből ered.

Mindketten hallgattunk. Az jutott eszembe, hogy Tom, ez a spirituális entitás, hogyan festene, ha formát öltene. Mi a forma? Mik a testek? Mik vagyunk mi? Csupán tömörré vált gondolat vagyunk? Saját tudatunk fizikai megnyilvánulásai vagyunk?

– Nos, Tom – szólaltam meg végül , – azt hiszem, le vagy az én új koanom. Ha formád volna, hogyan festenél?

– Jól mondod – hallatszott Tom hangja. És biztosíthatlak, hogy mindenki másnak látna, aki feltenné nekem ezt a kérdést. A valóság az, aminek az ember felfogja. Ha nincs több kérdésed, mennék is.


Bólintottam.– És ha távozol, akkor csak látszat volna, hogy eltűntél?– Hát persze – felelte Tom. – Soha nem tűnik el semmi. Mindig jelen van minden és

mindenki. Vésd ezt eszedbe az elkövetkező napokra. Minél inkább tudatában vagy ennek, annál szélesebb körű a tudatod. És minél szélesebb körű a tudatod, annál közelebb kerülsz felsőbb, határtalan éned megismeréséhez. Minél jobban ismered felsőbb, határtalan énedet, annál közelebb jutsz minden más felsőbb énhez és a Fényhez, amely az Isten-forrás.

Kevin teste megrázkódott. Tom McPherson távozott. Én pedig eszembe véstem Tom szavait „az elkövetkező napokra”, és hálás voltam értük.

Felhívott telefonon Christopher Adler, régi barátom, aki műsorom dalszövegeit írta, és a „fény és élet” jelszavával azt a csodálatos születésnapi összejövetelt rendezte számomra. Az éveken át végzett közös munka során nagyon közel kerültünk egymáshoz. Zaklatottnak tűnt a hangja a telefonban. – Nagyon nagy baj van – mondta érezhető riadalommal.

– Borzasztóan fáj a gyomrom, magas a lázam, ödémás lett a testem, és nincs semmi, de semmi energiám. Az orvosok nem tudják, mi lehet ez. – Azt mondta, kórházba megy kivizsgálásra.

Azonnal felhívtam Chris Griscomot Santa Fében, hogy rá tud-e hangolódni valamire, amiből megtudhatnánk valamit. Nagyon megijedt.

– Jaj, kedves barátnőm – szólt hosszas csend után, miközben felvette a kapcsolatot felsőbb énjével. – Annak a fiatalembernek az egész testét hatalmába kerítette a betegség, amely, mint látom, úgy három napja kezdődött. Shirley, úgy tűnik, nem bírja legyőzni.

Szóhoz sem jutottam. Christopher olyan egészséges és eleven.– Mégis, mit tehet? – kérdeztem.– El kell fogadnia, hogy ő választotta ezt a tapasztalatot, ami nem lesz kellemes. Ha

megérti saját karmikus szabad akaratának szerepét ebben az ügyben, akkor esetleg elindíthatja a gyógyulás folyamatát.

Nem tudtam, mit tegyek; beszéljek-e Christopherrel vagy sem.Felhívtam Kevint és J. Z.–t, s megkértem őket, hogy lépjenek kapcsolatba

McPhersonnal és Ramthával.Mindketten ugyanarról számoltak be. Christopher betegsége valóban nagyon súlyos

következményekkel jár.Beszéltem Richard Adlerrel, Christopher apjával, akivel ugyancsak munkakapcsolatba

kerültem az évek során. Mindketten döbbenten és értetlenül álltunk ez előtt a riasztó gyorsasággal zajló és végzetesnek mutatkozó betegség előtt.

Néhány nap múlva Christopher hívott fel.– Lymphomám van, Shirley – közölte sírással küszködve. – Nyirokcsomó-daganat az

egész testemben. Rákos vagyok. El se hiszem. Kivettek mindent, amit csak lehetett, és most öt hétig tartó kemoterápián kell részt vennem. Fel se tudom fogni, miért történik ez velem.

Nem tudtam megszólalni. Mit is mondhattam volna? Erőt véve magán, Christopher így szólt:

– Hallgass ide, spirituális játéktervet kell kidolgoznom. Nagyon félek. Beszélgettünk már ezekről a te spirituális dolgaidról, és hogy milyen összefüggésben vannak a földi síkon élt életünkkel, de most valóban meg akarom érteni.

Ismét beszéltem Chris Griscommal, Kevinnel és J. Z-vel. Mindhárman azon a véleményen voltak, hogy a kemoterápia akadályozza a test természetes gyógyulási folyamatait, mivel a lymphomán kívül sok minden másban is pusztítást végez. Ám hozzátették, hogy Christopher karmikus előrejelzését figyelembe véve nem jelent nagy különbséget.

Felkerestem Christopher orvosait. Közölték velem, hogy szerintük van igazság abban, ahogyan spirituális úton próbálom megközelíteni barátom szörnyű problémáját, ugyanakkor empirikusan nem tudják értelmezni, ezért inkább folytatják a maguk orvosi eljárását. Megértettem. Christopher is értette. Richárd is.

A következő időszak látogatásokkal és telefonbeszélgetésekkel telt; Christopher pedig a kemoterápiával járó émelygésekkel küszködött, és nem tudta eldönteni, hogy „harcoljon-e” a betegség ellen, vagy adja fel.

Igyekeztem meggyőzni őt arról, hogy ne a „harc” álláspontjáról akarja leküzdeni a lymphomát. A megértést hangsúlyoztam, s hogy hinnie kell abban, hogy a teste tökéletes,


csak összpontosítania kell ennek a tökéletességnek a valóságára. Harmincéves volt, a szívének semmi baja, és a teste is tökéletes lehet, ha „tudja”, hogy az.

Az Adler család a legrosszabbakra készült, ugyanakkor szünet nélkül támogatta Christophert a küzdelemben. Egy hetet New Yorkban töltöttem, hogy vele lehessek. Ez alatt az idő alatt volt egy „látomásos álmom” – olykor mindannyian látunk ilyet; olyan valóságosnak tűnik, mintha átélnénk.

Beléptem a kórterembe, ahol korábban mindig azt láttam, hogy Christopher zavartan, kétségbeesetten és elszántan fekszik.

Most viszont fel volt öltözve, és kitárta felém a két karját. Egészségesnek és boldognak tűnt. Átölelt, és táncra perdültünk. Körülnéztem. Tiszta, fehér fényű buborékban táncoltunk. Christopher a fülemhez hajolt, és azt súgta:

– Most már képes vagyok az anyámról beszélni.Hirtelen felébredtem. Tudtam, hogy az anyja akkor halt meg, amikor Christopher

nagyon kicsi volt, s hogy a kisfiút nagyon megviselte a halála.Felhívtam Chris Griscomot, és realisztikus álmom jelentéséről faggattam.– Igen – felelte Chris –, az útmutatóimtól tudom, hogy Christophernek fel kell

dolgoznia az anyjához fűződő hosszú és bonyolult kapcsolatát, amely évszázadok óta tart. Ő ilyen módon teszi ezt.

– És azt jelenti az álom, hogy meg fog gyógyulni? – kérdeztem. – Vagy eltávozik?– Eltávozik, Shirley – felelte Chris. – A körülöttetek ragyogó fehér fénybuborék jelzi,

hogy a barátod elfogadja a belépést a megértés fényébe azután, hogy a felsőbb dimenzióba kerül.

Letettem a kagylót. Nem erre a magyarázatra számítottam. Éppúgy szerettem volna, hogy Christopher ebben a testben éljen, mint a családja és ő maga.

Bementem a szobába jógázni. A jógagyakorlatok közepén felsőbb énem szólt hozzám, tisztán érthető hangon.

– Miért érzed úgy – kérdezte –, hogy jogod van ragaszkodni ahhoz, hogy Christopher ebben a testben folytassa az életét, holott más problémákat kell feldolgoznia egy felsőbb dimenzió szintjén?

Megdermedtem a pozitúra közepén.– Hogy érted ezt? – kérdeztem hangosan.– Úgy, ahogyan mondtam – felelte F. É. meglehetősen szigorúan. – Tudod jól, hogy

valójában egyébként sem hal meg soha. Hagyd, hadd haladjon az útján a maga ritmusában. Az ember igazán sosem értheti meg, hogy egy másik ember voltaképpen mit tesz, vagy miért teszi azt.

– Na de ő mondja, hogy a testében akar maradni – tiltakoztam.– Énjének egy része mondja ezt – válaszolta F. É.– Csakhogy egyértelmű, hogy felsőbb énje tovább akar lépni, máskülönben ez nem

történne vele. Távozik, mert a távozást választotta. Talán azért érted meg olyan nehezen, mert nagyra tartod a testben leélt életet. De te jelented az ellentmondást. Engedd elmenni őt méltósággal. Ez az ő tanítása mindannyiótok számára.

A tükör elé álltam, és szemügyre vettem önmagamat. Hirtelen értelmet nyert az úgynevezett halálélmény személyessé válása. Még soha nem „halt meg” senki, aki igazán közel állt hozzám. Szinte a zsigereimben éreztem, hogy valójában Christopher nem „megy el”. Csupán átlép egy másik dimenzióba. És minél jobban ragaszkodom én vagy bárki más ahhoz, hogy ebben a testben éljen tovább, annál inkább megnehezítjük számára az átlépést. Tőle függ, mit tesz. Az orvosok végzik a dolgukat. Christopher énjének bizonyos aspektusai folytatják a küzdelmet, a valóságos Christopher azonban eldönti, mikor megy el, s hogy el megy-e egyáltalán.

Felsőbb énem megszólalása után feladtam a harcot Christophert illetően. Mélységes bánatot éreztem kedves barátom elvesztése miatt, és sajnáltam a családot, amely nélkülözni fogja őt, de eltűnt belőlem a felháborodott kétségbeesés.

Christopher úgy hat hét múlva hozta meg a döntést. Los Angelesben léptem fel, és valahányszor énekelni kezdtem a nyitó számot, amelynek ő írta a szövegét, rá gondoltam. Egy este korán lefeküdtem. Alvás közben sugárzó fehér fény töltötte be a fejemet. Felébredtem. Azt hittem, a nap süt be a szobámban. Felültem. A szoba sötét volt, mégis fényözön zúdult rám, és belülről is sugárzott. Tudtam, hogy Christopher az. A fény egész éjjel velem maradt, és utána még napokig.


Amikor Richard felhívott, hogy közölje velem a hírt, mondtam neki, hogy mindent tudok.

Amikor kiléptem a színpadra, és táncolni kezdtem a reflektor fényében, mintha abba belevegyült volna Christopher fénye is. Szinte éreztem, hogy élvezi, amit csinálok, aminek létrehozásában ő is részt vett.

Az volt az érzésem, hogy úgyszólván hazatért arra a helyre, ahol végre minden kérdésére választ kap, ő pedig biztosított arról, hogy a „spirituális terv” bevált. Megszabadult zavaros állapotától, a fájdalomtól és a rettegéstől, s pontosan tudta, mit tesz.

Mindannyian a magunk módján dolgoztuk fel távozását.

Ami engem illet, valahányszor rágondolok, mindig azt látom, hogy fényzuhatag közepén táncol, és lenéz rám, amint a magam táncát járom.


EPILÓGUS

Érthető, ha bárki szkeptikusan fogadja mindazt, amit leírtam. Kezdetben magam is gyanakvó voltam, egy dolgot leszámítva. Tudtam, hogy mindez megtörténik velem. Talán akartam, hogy megtörténjék, ugyanakkor a tapasztaltak hatására jobban értettem azt, amit az új fizika képviselői és az ősi misztikusok megpróbáltak a maguk gondolati rendszerén belül nyugvópontra juttatni: a tudat valóságát. Amellett, hogy váratlanul kiderült: ugyanazt a nyelvet beszélik, abban is egyetérteni látszanak, hogy még a kozmosz sem más, mint tudat. Mintha a világegyetem és Isten egyetlen gigászi, kollektív „gondolat” volna. Hogy a saját tudatunkban tárolt információ minden apró részecskéje az összes többi információrészecskére utal, mégpedig nem csupán saját tudatunkban, de mindenki máséban is. Hogy a fizikai univerzum „valósága” voltaképpen nem más, mint saját elménkben létező, holografikus memóriamintázatok rendszere. Az egymásra következő időperiódusok szellemi és testi tudatunk memóriamintáiban élnek.

Ennek a tudatnak a hologramja teszi lehetővé számunkra, hogy egynek érezzük magunkat az univerzummal és mindazzal, amit tapasztalunk. A „valóságban” többdimenziós lények vagyunk, akik egyenként az egész teljességét tükrözzük.

Úgy hiszem, hogy az én utáni beható kutatásomat az az intuitív bizonyosság ösztönözte, hogy bennem megtalálható minden létezőnek a visszatükröződése. Hogy azért vagyok olyan kíváncsi a külvilágra, mert voltaképpen önmagámra vagyok kíváncsi. Ha magamat megismerhetem, megismerem az univerzumot.

Most, hogy az új fizika és az ősi misztikusok megegyezni látszanak – amikor az ember a világot és a benne lévő lényeket figyeli, azt látja, hogy valójában csupán saját tudatunkkal táncolunk. Minden, amit érzünk, gondolunk és befolyásolunk, összefonódik mindennel, amit mindenki más érez, gondol és befolyásol. Valamennyien részt veszünk a táncban.

Amikor karmikus tudatossággal kezdtem szemlélni a világot, felismertem, hogy mi magunk teremtjük meg saját szabad akaratunk útját, s ennek hatására mindenben megláttam a kozmikus igazságosságot. Megértettem, hogy szándékolt jó rejlik minden történésben, ha hagyom, hogy ezek megnyissák előttem a tapasztalat és a megértés útját.

Saját teljes énem maradéktalan megértése és megvalósítása talán évezredekig tart. Ám ha elérem ezt a tudatot, tökéletes összhangba kerülök az Isteni Forrással, amelyet Istennek nevezünk.

Ennek az Isteni Forrásnak a tagadása számomra ma már felérne létezésem tagadásával.Tudom, hogy létezem, tehát VAGYOK.Tudom, hogy az Isten-forrás létezik. Tehát VAN.Mivel ehhez a forráshoz tartozom, VAGYOK, aki VAGYOK.A spirituális alapelvek megértése számomra egyenlő a tudományos alapelvek

megértésével. Az igazságnak ez a két megközelítése ugyanarra a kérdésre keresi a választ: Mi Isten?

Hiszem, hogy a tudósok és a teológusok egy napon együtt ülnek majd a tudás hegyének ormán.

Ami az én életemet illeti, felsőbb énem minden pillanatban velem van. Ha bajba jutok, megbeszélem vele. Ha kérdésem van, egyenesen hozzá intézem. Ő a tanítóm. A lelkem mestere. Ugyanaz, mint én.

Amikor úgy érzem, elszakadtunk egymástól, időt hagyok magamnak a megbékélésre, és addig meditálok, amíg újra létrejön közöttünk az összhang.

Lényem áradó, tápláló, értő tudatossága olyan elemi fontosságú számomra, mint a levegő. Létezését nem tudom bebizonyítani senkinek. Mindenkinek magának kell megtapasztalnia, hogy megismerje.

Amikor ez megtörténik, lehetővé válik az élet okának, és annak megértése, hogy miért tesszük azt, amit teszünk. Ám mindennél fontosabb, hogy tapasztalatszerzésem célja egyszerűen az ÉN megértése. A belső és a külső tánc összefonódik. A Tánc és a Táncos Egy és ugyanaz.


Documents

Shirley - Közös gondolatok€¦ · Web viewAnnak, aki a spirituális channeling-re volt kíváncsi, azt javasoltam, hogy olvassa el Edgar Cayce, Jane Roberts vagy Ruth Montgomery