Fényháló Spirituális Magazin 2015 Április

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin

Kedves Olvasó! 2015. IV / 24. szám

Szeretettel köszöntelek a Fényháló Spirituális Magazin áprilisi számával, melynek témája:

A belső erőnk feltámadása.

Április havát a „szeszélyes” jelzővel illetjük általában, amire mindig rá is szolgál :)

A természetet és időjárást tekintve ez a hónap valóban a szélsőséges „fordulatok” időszaka.

Úgy gondolom, hogy ez a mi belső világunkkal sincs másképp’, hiszen „Ahogy bent, úgy

kint....”. Mindenki más módon éli meg ezeknek az intenzív energiáknak a felforgató és

átalakító hatásait, de hiszem, hogy ezen heteknek az áldása, hogy képesek vagyunk

kisöpörni magunkból a számunkra már használhatatlan dolgokat, és megérezni a mélyről

jövő belső erőnket.

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe írásainkat, és

kellemes időtöltést kívánok lelkes csapatunk

nevében :)

Répa Fatime

A BELSŐ ERŐNK FELTÁMADÁSA

A fény és öröm útján....

Kérdésed van?

E-mail: [email protected]

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban

megjelenjen posta-fiókodban a Fényháló legújabb

száma!

Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni

konzultációra, a következő oldalon találod

elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti

e-mail címre is.

mailto:[email protected]?subject=feliratkozás%20


A FÉNYHÁLÓ lelkes csapata:

Kammerer Edina Bliss

Spirituális Életmód Tanácsadó

Minősített Jógaoktató

Holisztikus gyógyító

www.blissragyogas.hu

Hlács Erika

Nia és

Pilates oktató

Lakó Erika

Természetgyógyász

Hagyományos kínai gyógyító

Kapcsolatteremtő gyógyító

Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta

[email protected]

Juhász Judith

Meselótusz Manufaktúra

FÉNYSZÖVŐK

„Elmondani csak akkor

lehet valamit, ha le is

tesszük a terhét annak,

amit elmondunk.”

Herta Müller

http://www.blissragyogas.hu

mailto:Www.blissragyogas.hu

mailto:[email protected]

http://www.citatum.hu/szerzo/Herta_Muller


Herczeg Lili

Holisztikus Egészség és Life Coach

Szivárvány Terapeuta

Theta Healing Konzulens

liliherczeg.wordpress.com

facebook.com/LiliEgeszsegCoach

instagram.com/LiliHealthCoach

Lipovszki Viktória

Arany Ágnes

Kismama jóga oktató

Home Drogerie tanára

www.homedrogerie.hu

facebook.com/homedrogerie

homedrogerie.blogspot.com

Répa Fatime

Szerkesztő

FÉNYSZÖVŐK

„Elmondani csak akkor

lehet valamit, ha le is

tesszük a terhét annak,

amit elmondunk.”

Herta Müller

http://liliherczeg.wordpress.com

http://facebook.com/LiliEgeszsegCoach

instagram.com/LiliHealthCoach

http://www.homedrogerie.hu

facebook.com/homedrogerie

homedrogerie.blogspot.com

http://www.citatum.hu/szerzo/Herta_Muller


Hallottam már jó néhányszor az életemben azt a kifejezést, hogy „Semmi lelkierőm nincs

ehhez, vagy ahhoz”…. Persze ez alól én sem vagyok kivétel, nekem is elhagyja olykor a

számat, mikor azt érzem, hogy testileg-lelkileg esetleg enervált, kimerült vagyok…. :)

Pont emiatt a mondat miatt érdekes számomra ez a téma, mert meggyőződésem, hogy mind

testileg, mind lelkileg igen nagy hatással van ránk, amikor időnként előfordul velünk, hogy

elveszítjük a belső erőnkkel a kapcsolatunkat, ami – úgy gondolom – talán a legfontosabb

„mozgatórugója” az életünknek, s ezáltal az életünk minden területét befolyásolja.

Tágabb nézőpontból a világ, a társadalom, és egyénenként mi is más és más módon

értelmezzük, látjuk, gondolkodunk arról, amit belső erőnek neveznek, nevezünk. Ráadásul

úgy gondolom, hogy ha mondjuk magamat hozom fel példaként, akkor a tágabb

környezetem (számomra idegen emberek, vagy alkalmi ismerősök), a szűkebb

környezetem (kollégák, csoporttársak, ismerősök), a közvetlen környezetem (család,

barátok), s jómagam is teljesen más képet látok, mást érzek, mást gondolok, mikor a saját

belső erőmről esik szó, vagy azt kellene megfogalmazni. Érdekes megtapasztalni, hogy

ezekből a különböző aspektusokból milyen sokszínű, számunkra esetenként megdöbbentő

és érdekes megvilágításokat is kaphatunk :)

Pontosan ezért fontos szerintem az, hogy a kívülről jövő, segítő szándékú (vagy akár ennek

ellenkezője :) ) jelzéseket, meglátásokat, gondolatokat meghallgassuk, észre vegyük, de a

mi saját belső erőnket csak mi magunk tudjuk felfedezni, megérezni, és élni vele.

Természetesen tapasztalatból tudom, hogy amikor képtelenek vagyunk magunkban

megtalálni ezt, mert esetleg elfedi valamilyen (pillanatnyilag erősebb) érzelmi hatás, akkor

nagyon nagy segítség lehet, ha egy családtagunk vagy barátunk észre veszi, és gondosan

„visszaterel” oda, ahol elvesztettük a kapcsolatot a lelkünkkel, az erőnkkel.

Kívánom, hogy ezt a belső csodát az élet minden

pillanatában élni tudjátok, mert ez mindenkiben, kivétel

nélkül ott lakozik!

Répa Fatime

KÖSZÖNTŐ


Tavasszal az ember várja, hogy a tél hidege elmúljon, a friss virágillattal teli levegőt, a

roppanós zöldségeket és a meleg napsütést. Ilyen külső hatások mellett könnyebb takarítani

környezetünkben, lelkünkben is. Sokszor úgy érezhetjük a természet ébredése nekünk is

segít régi terhek lerakásában, új fókuszpontok kijelölésében.

A belső erő nem feltétlenül jelent aktív cselekvést, hanem akár egy nyugalmi helyzetet;

ami egy nehéz téma elmélyülését, bizonyos problémák, sérelmek magunkon átengedését,

gyászolást, elengedést és beleengedést hozhat.

Elfogadni azt, hogy személyiségünknek nem csak csillogó napfényes, hanem sötét, árnyas

oldala is van, legalább akkora feladat, mint megmászni a Himaláját. Ahhoz, hogy ezeknek

az árnyaknak a szemébe tudjunk nézni nagy bátorságra és belső erőre van szükségünk, és

legfőképpen megbocsájtásra. Ez a legnehezebb a világon.

Amikor magunkon dolgozunk, sokszor nagy dolgokat szeretnénk megoldani, pedig sokszor

elég lenne csak olyan apróságokkal kezdeni, hogy rendszeresen mozgunk, egészséges

ételeket eszünk, eleget iszunk. Általában csak a hibáinkat látjuk és azt, hogy mit

változtatnánk a testünkön, ehelyett dicsérjük magunkat, lássuk meg mi az, amit szeretünk,

mosolyogjunk terápiaszerűen a tükörképünkre. Fogadjuk el, hogy így vagyunk

tökéletesek, ehhez a földi élethez így alkottak meg Bennünket, ez a test segíti legjobban az

életfeladatunk megtalálását és beteljesítését.

Elégedettnek lenni magunkkal, önmagunk barátja lenni, néha leülni egy képzeletbeli

tópartra és találkozni Belsőnkkel.



Elbeszélgetni Lelkünk legmélyével, rácsodálkozni saját szépségünkre, tökéletes

tökéletlenségünkre éppen az az áldott pillanat, ami a belső erőnket táplálja és fényesíti.

Ez a boldog ember titka. A boldog ember nem másoktól szívja az erőt, hanem saját maga

termeli szükségleteihez mérten és sugározza kifelé.

Hányszor van, hogy megpróbáljuk megspórolni a munkát és másoktól várjuk a megoldást.

Amikor megkapjuk a tanácsot, útmutatást akkor pedig azt várjuk, hogy majd mások

megcsinálják helyettünk. Ilyenkor mindig vissza és visszakapjuk ugyanazt az élethelyzetet,

mert mások nem tudják helyettünk elvégezni a munkát. Nekünk kell megtanulni a leckét,

ez a mi „lelki izmainkat” fejleszti, erősíti. Fontos a fizikai testmozgás mellett a lelkire és

szellemire is ugyanolyan hangsúlyt fektetni.

Törekedjük tehát arra, hogy lelki erőnket saját

fényünkből tápláljuk, saját belső erőnkben

higgyünk és világítsuk be az éjszakát. Amikor

pedig úgy érezzük, ez meghaladja képességeinket

gondoljunk arra, hogy mi választottuk a

tapasztalás útján való fejlődést ezen a világon;

biztos nem választottunk olyan utat, amit nem

tudunk megcsinálni.

Nincsenek problémák csak megoldandó feladatok, kihívások, de pont ettől érdekes az

ÉLET.

Lipovszki Viktória



Az erő velem van

Húsvét tájékán a feltámadás gyakran felmerülő kérdés, de az én életemben most aktualitása

is van.

Mi történik egy emberrel, ha közlik vele, hogy az élete veszélyben van? Veheti a helyzetet

komolyan, félvállról, de pánikba is eshet. Mivel nem először fordult velem elő ilyen

szituáció, bizton állíthatom, hogy általában nem egyformán reagál ugyanarra a kérdésre.

Pár éve egy „kedves, jóindulatú” ismerősöm elültetett egy programot az agyamban.

Azt mondta, ha nem vigyázol magadra, rákos leszel. Az a pár szó elkezdett dolgozni

bennem és pár nap alatt olyan pánikrohamaim voltak, hogy több hónapos lelki terápia

segített csak a feldolgozásában.

Év elején ismét szembe kellett néznem ezzel a veszéllyel. Úgy tűnik, dolgunk van még

egymással. Az első reakció most is a pánik volt. Vagyis inkább a félelem, ami elkezdett

pánikká alakulni. Ennél szörnyűbb, energiát felemésztő állapotot el sem tudok képzelni.

Amikor az ember percek alatt olyan állapotba kerül , hogy nincs ereje ahhoz, hogy

felálljon, vagy hogy hazamenjen. 1-2 napig ebben az állapotban voltam, nem volt erőm

felkelni az ágyból, bemenni a munkahelyemre, éreztem, ahogy az erő elszáll belőlem.

Aztán jött egy pillanat, amikor feltettem magamnak a kérdést, így akarsz, ezzel az érzéssel

- tudattal élni? A lelkem azonnal válaszolt - üvöltött, hogy nem! Ez volt az a pillanat,

amikor a kezembe vettem a sorsomat, és ezzel egy időben az erő is társamul szegődött.



Másnap reggel, vidáman, energikusan keltem. Jógával, légző gyakorlatokkal kezdtem a

napot és úgy mentem be dolgozni, mintha semmi nem történt volna. Szigorú diétába

kezdtem. Azonnal abbahagytam a húsevést, a liszt tartalmú, cukor tartalmú ételek és

tejtermékek fogyasztását. Nem volt kérdés számomra, hogy nem iszom több kávét és

fekete teát. Érdekes, mert azok az életmódbeli változtatások, amelyeket évek óta

halasztottam, pillanatok alatt beépültek a mindennapjaimba. Hazudnék, ha azt mondanám,

hogy egyszer kétszer nem voltam éhes, de igazán nem szenvedtem. Attól kezdve, hogy a

tudatomban és a lelkemben eldöntöttem, hogy az életet választom, minden támogatást

megkaptam.

Pillanatok alatt olyan döntéseket hoztam meg, amelyeket évek óta halogatok. Nem volt

többé kérdés, hogy maradok-e tovább a már nem szeretett munkahelyemen, hogy cipelek-e

magammal olyan kapcsolatokat, amelyek rombolnak, hogy élem-e tovább azt az

önfeláldozó életet, amit addig saját döntésem és önsorsrontó programom alapján éltem.

Még nem telt el 2 hónap az első sokk óta. Azóta kétlaki életet élek: nagyobb részt

külföldön. Folytatom a még szigorúbb diétámat. Naponta átfutok a szomszéd faluba és

vissza. Nagyokat túrázok a környező hegyekben és kiegyensúlyozottan, már-már azt

mondhatnám, hogy boldog életet élek.

Én, aki évek óta gyakran hangoztattam, hogy önként

vállalt rabszolga vagyok, most csak a szabadságról

tudok mesélni Nektek. Mi ez, ha nem újjászületés?

Lakó Erika



Belső ereje mindannyiunknak van, a kérdés az, hogy milyen mértékben gátolt ezen energia

felhasználásának lehetősége. Míg a külső erőnek, így az izomerőnek megvannak a korlátai,

a belső erő, lényegében korlátlan. A belső erő, az életenergia korlátlanul rendelkezésünkre

áll, de korlátozott mértékben lehetünk képesek hozzáférni, és élni vele.

Mindannyian tapasztaltuk már, hogy bizonyos helyzetekben számunkra is néha érthetetlen

módon hatalmas erőtöbblet ébred a szokásoshoz képest. Gyakran számolnak be tragikus

katasztrófák túlélői, hogy a lélekjelenlétnek köszönhetően már-már emberfeletti tetteket

tudtak végrehajtani.

„LÉLEK-jelen-lét”

Azt jelenti, jelen vagyok, egységben, itt és most, szinergiában az Univerzummal.

Első lépés szunnyadó belső erőnk felébresztéséhez, hogy felismerjük igényünket a

változásra, akarjunk, és merjünk erőnkkel rendelkezni. Erőnk visszanyeréséhez és

megtartásához nagyon fontos, hogy jogos lelki önvédelemből megtanuljunk nemet

mondani. Akármilyen furcsa, ez nagyon sok embernek problémát jelent. Az önszeretet nem

önzés, hanem egészséges létezésünk alappillére.

Sokan nem merik vállalni az erejükkel járó felelősséget. Mert bizony az felelősséggel jár.

Azt mindenképp tisztázzuk, az erő nem egyenlő az agresszióval, és az elnyomással.

A tiszta, jól használt belső erő, épít, emel. Ne féljünk élni vele.

Ha fejleszteni szeretnénk lelki erőnket, tudatosítani kell saját korlátainkat, önszabotáló

működéseinket, amik eltakarják előlünk a belső erőnkhöz visszavezető utat.



A korlátozás lehet egyfajta önszabotázs, például egy olyan életterületen, ahol fejlődésre

vagy gyógyulásra van szükségünk. Sokszor az életünkben jelen vannak olyan emberek és

élet helyzetek, amik szó szerint szívják, viszik az energiánkat.

Belső történéseink feltérképezése segít felkutatni

az okokat, miért is engedtünk ennek teret, min

kell változtatnunk a fejlődés érdekében; és ezek a

korlátozó működések és méltatlan helyzetek idő-

vel szépen kitisztulnak életünkből. Mindenkit

bíztatok arra, hogy merjen ehhez segítséget kérni.

A korlátozás származhat generációs őseinktől is, akiknél valami miatt “megakadt” a

kollektív Őserő tovább áramlása a generációs utódok felé. Ezen korlátok felkutatására és

feloldására már nagyon sok hatékony módszer elérhető mindenki számára.

Lelkierő nélkül nem tudunk megváltozni és új szemlélet szerint minőségi, boldog életet

élni. Ha kevés a lelki erőnk, vagy egyfajta üresség tátong a bensőnkben, amit nem tudjuk,

hogy mivel töltsünk ki - csak azt érezzük, hiányzik valami, esetleg azt érezzük, nem tudunk

kilépni egy nehéz szituációból, vagy életünk asszertív irányításához nincs erőnk, akkor itt

az ideje, hogy változtassunk. Szinte biztos, hogy valami „viszi”, valahol másutt megköti

az energiánkat. Fordítsuk a figyelmünket a külsőségeken túl a valódi értékekre.

Tápláljuk magunkat testi-lelki-szellemi szinten mással, mint eddig. Ez azt feltételezi, hogy

új dolgokba kell belevágni, még ha sokszor félünk is az új helyzetektől, a

komfortzónánkon kívül eső dolgoktól.



De természetesen megéri, és legyünk türelmesek magunkkal. Ne siettessük a dolgot,

számtalan könnyen elérhető technikával pozitívra hangolhatjuk magunkat, felébreszthetjük

erőnket, és szépen idővel már-már természetes igényünké válik ez a jó érzés, és fokozódni

fog. Elégedjünk meg kis eredményekkel is. Legyen ez egy természetes, erőlködés nélküli

folyamat.

Mivel mindannyian mások vagyunk, más és más dolgok segíthetnek a belső erő

felébresztésében. Tölthetünk minőségi időt a családunkkal és barátainkkal,

megmerítkezhetünk támogatásukban, szeretetükben. Sokat segíthet pozitív gondolatok

olvasása, hallgatása. A természet közelsége, egy fizikailag kissé fárasztó, kellemes

kirándulás vagy séta csodákat tehet, kitisztítja elménket, mely után újult erővel tehetünk

céljainkért.

Sokat segíthet egy megfelelően megválasztott

lélek- vagy mozgásterápia. Valakinek egy

szeretett személlyel történő lelkesítő

beszélgetés ad lendületet, erőt a folytatáshoz.

Valaki a jóga gyakorlásán keresztül

tapasztalja meg fizikai-, és azon keresztül

lelkierejét. A jóga, és a Tai Chi gyakorlását

szívből javaslom, tapasztalatom, hogy erőt és

nyugalmat ad a mindennapokhoz.

És még sorolhatnánk a példákat.



Én nem választanám külön a test, lélek és a szellem egységét, az előbbi karbantartását

elképzelhetetlennek tartom a többire fordított figyelem nélkül. A mozgáson keresztül

hatunk a lelkünkre, és a belső gyógyulásunk, fejlődésünk hatására, normalizálódnak testi

funkcióink, számunkra ideális irányba változik testünk is.

Azt gondolom, az értelmes célok kitűzése is hatalmas lendületet ad, és segít hozzáférni

energiáinkhoz. Bizonyára Te is tapasztaltad már, egy hőn áhított cél elérése micsoda

energiákat mozgat meg. Legyenek ezek akár kisebb célok akár nagyszabásúak.

Lényeg a türelem önmagunkhoz, a következetes kitartás. Ez is egyfajta gyakorlást igényel,

mellyel új, számunkra előrevivő szokásokat alakíthatunk ki.

Találd meg, kedves Olvasó, Neked mi a célod, Te mivel tudod felébreszteni az energiáid.

Keresd tudatosan azokat a helyzeteket, amik erőt adnak. Ebben támogatnak téged most a

tavaszi energiák is.

Érezd jól magad, légy boldog és keresd!

Arany Ágnes



Éjfekete randevú a Rézhegyek Királynőjével

Itt az idő, menni kell. A dob hangja szólít; hív a mélybe, a sötétbe; félelmeimen át,

középpontomba.

Úgy érzem, nehéz útra indulok.

Hamar elhagyom a korábbi utazásokból jól ismert helyeket. Megállás nélkül kanyarog

velem a mélybe vezető ösvény. Elborít az éjsötét, rám nehezedik a mélység.

Egy pontba sűrűsödöm, menni akarássá transzformálom magam.

Bundát simít a bal kezem. Az, hogy Őt érinthetem, maga a világ: egy korty friss levegő,

mindent beragyogó gyertyafény. Bár így megyek, mégis megkísértem magam jól ismert

félelmeimmel. Rettegek, hogy bezár a föld mélye. De meztelen talpam alatt otthonosan

puha az anyaföld. Megtart és megerősít. Zihálok, mert úgy érzem, nem jut több levegő.

Ámde minden kapkodó lélegzetvétel után egyre több tüdőmben az éltető az oxigén.

Felpezsdíti a vérem és feloldja a görcsöket. Minden forgatókönyvet le kell játszanom a

végsőkig, hogy az utolsó utáni katarzisban rájöjjek végre: nincs mitől tartanom.

Elmém félelmei lelkem ösvényein a jól megérdemelt semmivé foszlanak.



Megyek tovább. S már nem is kell sokáig: fény vezet egy barlangba, a tűz mellé.

Ő már ott vár rám. Lepelbe burkolózva beleolvad a környezetbe: feketében a sötét.

Határozott, csontos keze tartja a hatalmas obszidián tükröt, mely sebesen pörög a tengelye

körül. Fel-felvillannak benne arcok, életek. Mind az enyém. Térdelek előtte, nézem,

felfogni próbálom a gyorsan tovatűnő képeket. Pörög az agyam is, választott zsarnokom.

Próbál kizökkenteni, visszavinni a szobába, ahonnét indultam. Nem akarja lassítani a

tükröt, nem akaródzik a részletekkel való szembenézés.

Szétnyílik a köntös, egyet int a kéz és az agyam szó szerint kirepül a fejemből.

Kidobták a szemetet...

Hópehely-jégkék fénnyel telik meg a koponyám. Benne lüktet az engem segítő üzenet.

Kundalíniként tekeredik föl gerincoszlopomon az energia. Körbeöleli, megtartja szívemet,

mint életfa ágai.

Mostmár szembenézek önmagammal.

Találkoztunk már, ebben az alakban is: előttem áll a

Rézhegyek Királynője.

A hajam még gyönyörűbb mint legutóbb: egyetlen

fonatba fogva vállamtól bokámig ér; önálló élettel

rendelkező ébenfekete folyam. Arcomból az ismerős

átható szempár világít.

S árnyékszemélyiséggé formált felemnek végre van

keze. Tükröt tartani, utat mutatni, kincses ládikából

útravalót adni.



Az egymásba olvadásba már a dob hangja vegyül. Ritmust vált. Hazahív.

Nem nagyon akarok menni s egy pillanatig nem is tudom, hogyan induljak el.

Bal oldalamra ismét segítőm érkezik s ahogy bundájába fúrom kezem, nekilódulunk.

Repülünk a széllel fel a mindenség sötétjéből, mint mesében a legkisebb királyfi, táltos

állata hátán.

Szinte kilódulok a felszínre. Az én fám gyökereinek ölelésébe.

Ott megpihenve nagyon tisztán, az erdővel együtt lélegezve dobbant a szívem.

Az utolsó dobütés után még sokáig hunyt szemmel ülök. Melengetem magamban a puha és

finom, bársonyfekete teremtő erőt, Földanya ajándékát. Melyben gyökerezik s melyből

minden lélegzettel újjászületik igaz önvalóm.

JudithJuhasz

A rajz Szoboszlay Péter könyv-illusztrációjának fekete-fehér interpretációja



Már amikor először elolvastam a hónap témáját, akkor is egy halom gondolat ébredt

bennem a témával kapcsolatban. Nagyon érdekes kihívás számomra írni Nektek minden

hónapban, és ugyanakkor át is érlelni magamon az adott témaköröket. Valahogyan mindig

sikerül ennek úgy történnie, hogy éppen akkor számomra is hordozza az éppen aktuális

„tanulni valóimat”…. Bár úgy gondolom, hogy ezzel abszolút nem vagyok egyedül :)

Én alapvetően egy „erős” nőnek tartottam magamat, úgy gondolom, hogy szinte világ

életemben. Egyke gyermekként felnőve Szüleim mindig igyekeztek, hogy megtanítsanak a

lehető leghamarabb az önellátásra, a felnőtt fejjel való gondolkodásra, és arra, hogy a

világ előtt soha ne mutatkozzak „gyengének”.

Na, most ezt így leírva, eléggé siralmas…. nem? Félre ne értsetek! Egyáltalán nem arról

szeretnék keseregni, hogy a Szüleim nevelési taktikái vajon milyen biztos alapokon

nyugodtak, és hogy ezek milyen nyomokat is hagytak bennem, vagy mennyire támogattak

az életem folyamán. Mi mindannyian rendelkezünk egy jó adag „hozott anyaggal”, aminek

nyilvánvalóan egy jó része a gyermekkorunkhoz és a felnövekedésünk időszakához

kötődik.

És alapvetően, ha csak tisztán, pusztán a

szavakat vizsgálom, mint - önellátó, - felnőtt

gondolkodású, - erős, ezek pozitív kifejezések,

és az egyetemes értelmezés szerint, szocializált

kultúránkban kifejezetten az ERŐS

személyiség jegyekhez tartozó jelzők.



De vajon mit is jelentenek ezek a szavak, ha nem értjük pontosan, vagy nem leljük meg

magunkban a hozzájuk tartozó belső útmutatást, hogy milyen érzés is ez számunkra?

Nem, mint egy elvárt viselkedési forma! És nem, mint egy sikeresnek vélt taktika az életre

való batyuból. Hanem a bennünk rejlő, tökéletes megértésen alapuló, belső erőnkből

táplálkozó és kivirágzó hatalmas erő.

Társadalmi szinten is egyre erősebb a nyomás, hogy mi, mindannyian erős nőkké és

férfiakká váljunk, hiszen erős nőkkel és férfiakkal van tele a világ; és ha egyszer erősek

vagyunk, akkor már sikeresek is leszünk, és sikerünk csak tovább reprezentálja a

nagyszerű erőnket.

De vajon mit jelent az erőnk akkor, ha ez csak egy tanult „praktika”, csak egy felvett póz,

viselkedési forma, amit anélkül játszunk, hogy valójában megéreztük volna már azt,

a mindent elsöprő, mélyről eredő, félelemtől mentes biztonság tudatunkat, ami a

legbiztosabb csírája a belső erőnknek.

Amikor úgy tűnik, hogy minden rendben az erőnkkel, hiszen a környezetünknek is, és

persze magunknak is el tudjuk játszani, hogy erősek vagyunk…. Akár egy homokra épített,

gyönyörű csillogó ház, ami úgy tűnik, hogy teljesen rendben van. Erős is, szép is,

de egyszer csak jön egy nagyobb vihar, és hopp, már el is mosta a homokot alólunk, és

minden egy szempillantás alatt apró részekre esik szét…. Pillanatok alatt kiderül, hogy

abszolút hiányoztak az alapok, hogy bizonytalan, ingoványos bázisra építkeztünk.



Azok az alapok, amikor sejtszinten, és minden érzékelésünkkel kapcsolódni tudunk a

körülöttünk és a bennünk élő világokhoz.

Amikor megérezzük, hogy minden, amit gondolunk, amit cselekszünk, és amit teremtünk,

az belőlünk ered, és belőlünk táplálkozik. Amikor megértjük, hogy az életünk minden

pillanatában a szeretetet választva, a félelem helyett a csodákat vagyunk képesek teremteni.

Amikor egészen biztosan érezzük és tudjuk, hogy teljesen biztonságban vagyunk, bármi is

történjék körülöttünk.

Számomra, valahol itt kezdődik a belső erőm.

Túl vagyok már jó pár „homokos házomláson”, és egyre előrébb haladva az életemben jó

pár próbálkozáson is, hogy ténylegesen megleljem és képes is legyek megtartani a belső

erőmet, bármi is történjék körülöttem.

Erről szólnak az elmúlt éveim; és ha jól

megnézem az eddigi életemet, akkor erről

szólt minden, ami eddig történt velem és

körülöttem.

De mit is tudok tenni azért, hogy

feltámasszam a belső erőmet?

Igyekszem tudatos lenni minden pillanatomban, és minden életterületemen. Igyekszem azt

megmutatni magamból, ami ténylegesen én vagyok. Igyekszem lelassulni és figyelni

magamat, a reakcióimat, az érzéseimet, a válaszaimat. Igyekszem jelen lenni az életemben,

és mindezt igyekszem az éppen jelen pillanatban művelni.



És igen, néha a reggeli meditációimban jön az a pillanat, amikor száz százalékosan

megérzem ezt a hihetetlen kapcsolatot a belső erőmmel, és egyszerűen csak képes vagyok

kapcsolódni a legmagasabb szintű teremtő erőmhöz.

Isteniek ezek a pillanatok. Néha tovaszállnak

röpke másodpercek alatt, néha velem

maradnak a nap folyamán kicsit tovább is.

Mindenesetre TUDOM, hogy ez AZ! Ez az én

saját belső erőm, aminek a feltámasztásához

igen is van Kulcsom, Nekem, Saját

magamnak.

Csodás tapasztalás, mindent átrezegtető, átenergetizáló, igazi teremtő élmény.

Mindenkinek van lehetősége arra, hogy megteremtse a kapcsolatot a saját belső

erőforrásához, és hogy úgy, és akkor használja azt, amikor saját maga szükségét érzi ennek.

És mit tudunk megtenni azért, hogy a lehető legtisztább kapcsolatot építhessük ki a belső

erőnkkel? Természetesen azt, hogy tisztán tartjuk a testünket. Minőségi, tápláló, és tiszta,

lehetőség szerint bio alapanyagokból összeválogatott ételeket és italokat fogyasztunk;

és messzemenőkig figyelembe vesszük testünk visszajelzéseit arról, hogy mit is kíván,

és hogyan is kívánja azt.

A tökéletes működéshez szüksége van a legoptimálisabb tápanyag, vitamin, ásványi anyag

ellátásra, és hormonális kiegyensúlyozottságra.



Szeretném Veletek megosztani az egyik kedvenc energetizáló – hormonális balanszírozó –

vércukor szint stabilizáló reggeli italom receptjét, ami felér egy komplett reggelivel; és az

ebédig egészen biztosan jóllakottan tart minket. Ezt leginkább akkor szoktam elkészíteni,

amikor tudom, hogy a napom tele lesz erőt próbáló kihívásokkal, és a testemnek

szüksége lesz a tiszta és erős kapcsolatra.

3 dl mandula-, kókusz- vagy egyéb növényi tej, amit

szerettek (hozzáadott cukor nélkül)

1 nagy evőkanál nyers kakaópor

1 Medjool datolya kimagozva

½ ek chia mag

1 ek fekete szezám mag

1 ek lenmag

1 marék friss vagy mirelit vegyes piros bogyós (berry)

gyümölcs

1 kk kókusz vaj vagy olaj

1 ek vegán fehérje por (opcionális - én a barna rizsből

készülő, csíráztatott, fermentált Sunwarrior port

használom)

Ha a fehérje port kihagyom, akkor a chia arányát szoktam növelni benne, illetve szórok

még hozzá egy kis kókuszreszeléket, vagy ha éppen van maradék megfőzött quinoam a

hűtőszekrényben, akkor abból egy maréknyit (a végén általában már kanalazni és nem inni

kell :) ). A hidegebb reggeleken még egy jó kiskanálnyi fahéjat is szoktam beleszórni.

Pár perc alatt elkészül, így biztosan marad időnk a reggeli indulás előtt, hogy leüljünk

meditálni, hogy kapcsolódjunk a belső erőnkkel, és felkészüljünk a napunkra.

Herczeg Lili



„Az erő hatalmasabb mögöttem, mint az akadály előttem”

Ez az idézet időnként előkerül az életemben, s mindig megérint. Volt olyan időszak,

amikor, mint egy mantrát használtam, hogy erősítsem a belső erőmmel a kapcsolatot.

Most megint jelen van egy ideje az életemben. 9-es évem van, ami a letisztulásról,

összegzésről és az újratervezésről szól, de globálisan is megjelent ez az energia a 2015-ös

év első három hónapjában. A felforgató, romboló energiák bejárták az összes

életterületünket, górcső alá vették a bennünk lévő archetípusokat és személyiségünk

különböző aspektusait.

Én személy szerint nem bánom az ilyen tisztító

folyamatokat, mert hiszek az áramlásban, hiszek

abban, hogy tudnunk kell időről időre megújulni.

Már régen nincs bennem olyan törekvés, hogy

valamit, vagy valakit bebetonozzak az életembe,

mert tudom, hogy ez nem működőképes.

Amikor tudatosan törekszünk arra, hogy változzunk és változtassunk, mindig eljön az idő,

amikor felülvizsgáljuk az életünket, s mint a tavaszi nagytakarításnál, elengedünk minden

olyan régi dolgot, ami már nem a miénk.



Szellősebb, letisztultabb lesz minden bennünk és körülöttünk. Érezhetjük, ahogyan

felszabadulunk, nem húz vissza annyi minden. Természetesen, ha nem akarjuk elengedni a

régi érzéseket, dolgokat, akkor ez egy fájdalmas megtapasztalás. Minél inkább ellenállunk

a változásnak, annál nehezebben éljük meg érzelmileg ezt a letisztulást. Ha úgy érezzük,

hogy az élet elvesz tőlünk mindent és ebbe beleragadunk, akkor nem férünk hozzá a

bennünk lüktető személyes erőnkhöz.

Ugyanakkor, ha átalakítjuk a gondolatainkat, legyőzzük a félelmünket és ráébredünk arra,

hogy az életnek nem célja, hogy elvegyen tőlünk, sokkal inkább a sors mindig besegít,

hogy helyet csináljon valami újnak, ami táplál és szolgál bennünket. Higgyünk abban,

hogy a személyes jólétünk a cél, s bízzunk egy nálunk hatalmasabb erőben, ami értünk van.

Sokszor annyira be vagyunk ragadva a hétköznapokba, hogy képtelenek vagyunk egy

magasabb nézőpontból szemlélni a dolgokat. Ha tágítjuk a látószögünket, s megpróbáljuk

egy nagyobb tervbe beleilleszteni az egyéni fejlődésünket, ráébredünk, hogy a változás

sorsszerű az életünkben, s utat mutat nekünk a boldog létezésbe.

Higgyünk abban, hogy minden erőnk megvan

ahhoz, hogy a változásokból a lehető legjobbat

hozzuk ki magunk számára, mint ahogy ahhoz

is megvan minden erőnk, hogy ha

megálmodunk valamit magunknak, azt valóra

váltsuk.



Emlékezz rá:

azt tapasztalod meg az éle-

tedben, amit képes vagy

megálmodni magadnak!

Álmodj magadnak boldogságot és engedd, hogy a sors besegítsen! Amikor elkezded érezni

az erődet, megállíthatatlanná válsz. Ne a kifogásokat keresd, hanem a lehetőségeket.

Ez minden teremtés kulcsa.

Kammerer Edina Bliss


Documents

Fényháló Spirituális Magazin 2015 Április