Bizonyára sokan hallottak már a székelyföldi rovásírásos em-lékekről. Ősi írásunk mai mű- velői számára – de talán már az Erdélyt megjárt felvidéki utazók számára is – ismerősen cseng Énlaka, Csíkszentmárton, Bögöz, Székelyderzs, Vargyas, Gelence, Rugonfalva neve. Sze-mük előtt kirajzolódnak a szé-kely-magyar elődeink által falba karcolt, kőbe vésett, fakazettára festett titokzatos jelek.

Soroljunk most néhány nevet fel- vidéki tájainkról: Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Kassa, Udvard, Nagycsalomja, Felsőszemeréd, Nyitra, Lőcse, Túrócbéla, Léva, Gelle, Hejcze, Komárom. A felsoroltak közül néhány helyen még tartja ma- gát a magyarság, de többsé-gükben már rég megtette a ha-tását a kitelepítés, ellehetetle-nítés és az önfeladás. A múlt mégis üzen! Talán meglepően hangzik, de a felsorolt helyek mind rovásírá- sos emlékekkel büszkélkednek. A felvidéki, tapolcsányi gyöke-

rekkel rendelkező Friedrich Klá-ra őseink hátrahagyott jeleit ku-tatta fel itt a Felvidéken is, és adta ki könyv formájában Felvidékirovásírásos emlékek címmel.Diószegi előadása során ezek-ről beszélt, rámutatva arra is, hogy az évszázadokat átélt em- lékek némelyikének sorsa az utóbbi időkben meglehetősen vi- szontagságos. Van, amelyiknek átvésés jutott osztályrészül, és van, amely útépítésnek, áruház-alapozásnak esett áldozatul.

Még így is maradt szép szám-ban nyoma a régi magyar írás-beliségnek, így arra biztatta a hallgatóságot, járjanak nyitott szemmel, hiszen régi várfala-kon, templomok oltárai mö-gött is találhatunk még felfe-dezetlen rótt kincseket.

A Felvidék minden téren jeleske-dik ősi hagyatékunk továbbélte-tésében, hiszen a múltban is je-les tudósok, kutatók közöltek ér-tékes adatokat a szkíta-hun írás-nak is nevezett rovásírásról: Bél Mátyás, Thelegdy János, Szenczi Molnár Albert, Zakariás János,

Cornides Dániel, Rómer Flóris, Ipolyi Arnold. A rovásírás kifeje-zés elterjesztője pedig nem más, mint a szintén felvidéki, Po- zsonyban született nagy szobrá- szunk, Fadrusz János. Jelen korunkban Püspöki Nagy Péter nevét is említhetjük, aki több tanulmányában is foglalkozott a rovásírással. Tarics Péter rovásírás-kiállítását néhány éve Dunaszerdahelyen is be-mutatták. Salgó Gabriella, ér-sekújvári tanárnő pedig egye-temi szakdolgozatát is a ro-vásírásról írta, diákjaival a felvidéki vetélkedők egyik meg- határozó szereplője. A legna- gyobb létszámú rovásírás-szak- kör pedig jelenleg a dunaszer- dahelyi Szabó Gyula Alapisko- lában működik Ivicze Klára vezetésével. A Kárpát-hazában már évek óta épp a Felvidéken tartják a legnagyobb rovás- írás-vetélkedőket Ősi Tudás né- ven, melyeknek főszervezője a Palóc Társaság, Z. Urbán Aladár elnökletével.

Képek: Patassy Sándor(Folytatjuk)

Titokzatos jelek a Felvidéken

Csallóköz 2019. október 23. 43. szám 16ŐSI TUDÁS

Magvető havának (október) 16. napján Diószegen tartott előadást Friedrich Klára és Szakács Gábor. Az íráskuta-tó- és könyvszerző-házaspár a Pannonia Polgári Társulás, Diószeg Város és a Csemadok Diószegi Szervezetének meg- hívására érkezett a mátyus- földi városba, ahol két érde-kes előadást is meghallgat-hattunk tőlük.

Patassy Sándor

>> A rendezvény plakátja: latin betűkkel és rovásírással>> A szerzők könyveinek egy része – több, mint 25 munkát írtak ősi műveltségünkről

>> Friedrich Klára és Szakács Gábor, középen Lanz Roland >> Szakács Gábor, Friedrich Klára és a szerző >> Salgó Gabriella (jobbról) az előadókkal és tanítványaival