SZALAY KÁROLY: SZÍNHÁZI ANEKDOTÁK KÖNYVE

Szkennelte, javította: Orosz László; 1999. Tördelte: Dr. Kiss István; 2001.

Elõszó

Az anekdotát némely, magukat okosnak képzelõ irodalom-tudorok évtizedek óta temetik. Azt terjesztik róla, hogy avítt,meghamisítja a valóságot, megszépíti a rútat, megcsúnyítja aszépet.A valóban okos szakemberek viszont mai divatos szóvalélve "rehabilitálnák" az anekdotát, a legokosabbak viszont aztis tudják róla, erre nem szorul rá, mert jobban virul, mint va-laha. Még a legmodernebbnek vélt, epikát, jellemrajzot, ha-gyományos és nem hagyományos elbeszélõ formákat össze-zúzó szépírói törekvésekben is fölfedezhetõ az anekdotamagva, szelleme, mint a filmben a fénykép. Az anekdota nem-csak örök, hanem meg is örökít, halhatatlanná tesz. Mégazokat a faköpeny-akadémikusokat is az anekdota õrzi meg ahalhatatlanság számára, akik ágálnak ellene, igaz, úgy "spáj-zolják" õket az utókor számára, mint spiritusz a hüllõket.Mi az anekdota? Maga az örökkévalóság. Csudálatosanszép borostyánkõ, amely évmilliókig megõrzi a beléje szorultvalóságot, ritka bogarat, gyönyörû lepkét, elillanó szépséget,izgalmas különlegességet, máskülönben semmivé foszló ér-téket - kincset az utókor számára.Amikor 1856-ban Jókai anekdota (adoma) gyûjteményemegjelent, Kerékgyártó István, a pesti egyetem tanára ígyenismertette a kötetet: "Az adoma (anecdota) rendszerint csat-tanó végzetû, rövid, figyelmet feszítõ eleven eseményke, ésígy különösen alkalmas a társasági körökbeni mulattatásra,fõleg, ha éppen kellõ idején és finom mulattatási ügyesség-gel mondatik el: ily körülmény közt a már hallott adoma iskedves benyomást teend." És még azt is hozzáfûzte, hogyazoknak ajánlja a könyvet, akik örülni tudnak az "elmés ötle-teknek, a vidám kedvcsapongásnak barátai és kiket a magyarnépnek életére vonatkozó adatoknak gyûjteménye érdekel".Pontos meghatározás. Az anekdota valóban szórakoztatásés ismeretközlés. Valamely valóságos, történeti vagy jelenkoriszemély jellemét, gondolkodásmódját, viselkedését rögzíti ki-

kezdhetetlen alakban.Az anekdota tehát a lényeglátás mûvészete.Jelen válogatásunk, a Színházi anekdoták könyve, tárgyamiatt, különleges helyet foglal el az anekdota világtörténeté-ben. A színmûvészet, a színész tevékenysége, szerep-megje-lenítése a legillékonyabb a múzsák világában, nem számítvaide a filmalkotásokat. De az anekdota éppen a szavak va-rázslatával, a filmrõl és a filmszínészekrõl, rendezõkrõl, írók-ról is tud olyan "eleven eseményké"-ket rögzíteni, amelyre acellulóz alkalmatlan. Sok olyan kiváló, a magyar és a nem-zetközi színjátszás fejlõdését is meghatározó nagy egyéniséglétezett, akit csak az anekdota õrzött meg számunkra. Denemcsak õket, a legnagyobbakat, azokat akik életükben éshalálukban a nagy nyilvánosság szeme elõtt éltek és haltak.A színházi világ szorgalmas, homályban, háttérben, kulisz-szák mögött létezõ alakjait is, akik nélkül nincs színházi elõ-adás, vagyis színházmûvészet.Persze az anekdota hiteléhez, jó megértéséhez kellenek bi-zonyos elõismeretek is. Olykor évszám, a kor megjelölése, azanekdota-hõssé átminõsült egyéniség környezetrajza is. Ezértazután arra kényszerültünk, hogy a már feledésbe süllyedt sze-mély néhány fontosabb "anyakönyvi" adatát is felemleges-sük, aminek az lett a következménye, hogy a mûfaj lényegétalkotó elemet, az ismeretközlést erõsítettük, de nem a szóra-koztatás rovására. Mi lepõdtünk meg a legjobban, amikorelolvasván a végre összeállt anyagot, azt tapasztaltuk, hogy va-lamiféle, sajátságos színháztörténet kerekedett ki belõle, amely-ben nem a történeten, hanem a színházon van a hangsúly.A kedves olvasó bizonyára fölfedez olyan anekdotavázatis, amelyet már máshonnét, más alakra passzintva korábbrólismert. Ez is hozzátartozik az anekdota lényegéhez, hiszennem ismer idõ és térbeli korlátokat, föl-fölbukkan más ésmás világtörténelmi szereplõk alakjában is. Éppen azért, mertaz anekdota a humoros lényeglátás mûvészete, vagyis a je-lenségben, a személyben az igaz és az emberi tulajdonságotragadja meg. S miközben konkretizál, egyben elvonatkoztatis. Egyszerre tárgyias és elvont. Realista és absztrakt. A leg-fõbb feladata azonban mégiscsak a szórakoztatás, az öröm-szerzés. Azt pedig, hogy valóban az-e, mindig az olvasó döntiel. Remélem, a színházi világ anekdotáit nyugodt szívvel küld-hetjük az érdeklõdõ olvasó ítélõszéke elé.

Szalay Károly

Shakespeare bûvkörében

GARRICK ÉS A BÉRKOCSIS

David Garrick talán a leghíresebb Shakespeare színész volt (1717 -1779), száz szerepe közül tizennyolc Shakespeare-fõ- hõs volt. Példátlan sokoldalúságára és átváltozó képességére jellemzõ, hogy Hamletet éppenúgy eljátszotta, mint Mach- bethet, Jagót, Othellót vagy Antoniust. Híre, halála után jónéhány évtizeddel, a "Csiga" asztaltár- saságba is eljutott, ama társaságba, amelynek tagja volt Vörös- marty és Megyeri is. A költõ úgy emlegette Garrickot, mint az angol Megyerit. Talán õk is ismerték a híres anekdotát. Történt pedig, hogy Garrick Párizsban vendégszerepelt, s összebarátkozott a francia fõváros akkori legnevesebb színé- szével, Preville-lel, aki meghívta õt vidéki birtokára. A bérko- csis azonban csak akkor volt hajlandó elfuvarozni õket, ha még két utast szereznek, máskülönben kettejüknek kell meg- fizetniök négy személy jegyét. Preville morgolódva ült a zárt kocsi mélyén, a fuvaros meg öntelten fönn a bakon. Garrick lenn téblábolt a járdán és derûs nyugalommal mondta: - Akkor pedig megvárjuk ama másik két utast! Csakhamar jelentkezett is egy utas. A piac felõl jött, ahol az angol vendég az imént eltûnt a forgatagban. A kocsis intett a fejével, szálljon be, majd az út végén fi- zet. Alig telt el két perc, megérkezett a második várva várt utas is. A kocsis már emelte ostorát, hogy induljon, amikor egy kis nyeszlett, sánta, púpos figura kászálódott elõ a tö- megbõl és éppen oda akart utazni, ahová Preville.- Nem lehet! - jelentette ki határozottan a kocsis. - Teltház van!- Engedje csak föl az urat - szólt ki az ablakon Preville -,majd összehúzzuk magunkat.A kocsis legyintett:- Maguk tudják, nem én fogok szorongani egész úton.Amikor megérkeztek, leugrott a bakról, kinyitotta az ajtót,s legnagyobb meglepetésére csak Preville-t és Garrickot pil-lantotta meg. A másik három utas eltûnt.Illetve csak majdnem.

Mert Garrick somolyogva eljátszotta mind a három alakot,ugyanabban az öltözetben, csak hanghordozását, arcjátékátváltoztatta meg. S a kocsis az azonos ruha ellenére sem is-merte föl, hogy a három utasa egy és ugyanaz a személy.* *GARRICK ÉS REMÉNYI EDE

Reményi Ede hegedûvirtuóz (1828 -1897) arról is nevezetesvolt, hogy összehegedûlte egy Petõfi szobor árát. Ennek elle-nére a Kisfaludy Társaság tagjai a szokásos felolvasások utánizárt ülésekre nem akarták beengedni az irodalomrajongó Re-ményit.Erre Egressy Gábor a következõ anekdotát mesélte el Gar-rickról:- A nagy angol színész roppant mód érdeklõdött a politikairánt. Ha csak tehette, részt vett a parlament ülésein, de ami-kor valamilyen okból zárt tárgyalásra került a sor, Garrickotis kitessékelték a többi kíváncsiskodóval együtt. A mûvészet-kedvelõ konzervatív képviselõk egy része azonban olyan ja-vaslatot terjesztett a parlament elé, hogy Garrick mindenzárt ülésen részt vehessen. És lõn. Uraim! Kérdem, rosszab-bak vagyunk mi az angol képviselõknél, vagy Reményi Edekisebb mûvész, mint Garrick?A fontoskodó irodalmárok elszégyellték magukat és meg-adták a jogot Reményinek, hogy a zárt összejöveteleken isrészt vehessen.* *GOETHE MINT SZÍNHÁZIGAZGATÓ

Anémet irodalom legnagyobb írója (1749 -1832) színházigaz-gatóként is tevékenykedett.Bármi furcsán hangozzék is, a világ leghíresebb színház-igazgatóját, Goethe õexcellenciáját egy kutya szorította ki ál-lásából. Igaz, hogy õ kezdett ki a kutyával, amikor a weimariszínház szabályaiba felvette, hogy "kutyáknak nem szabad aszínpadon megjelenniük". Ez a jelentéktelennek tetszõ pa-ragrafus törte ki Goethe nyakát! Erre hivatkozott ugyanis,amikor azt akarták, hogy adassa elõ a weimari színpadon az"Aubry kutyája" címû melodrámát, amelyben egy kutya afõszereplõ, mint ura gyilkosának üldözõje és felfedõje. EgyKarsten nevû jelentéktelen színész utazott a darabbal ország-ról országra, jól betanított uszkár kutyájával. A weimari nagy-

herceg, aki nagy kutyabarát volt, mindenáron látni akarta akutyás darabot színpadján, csakhogy Goethe semmiképpensem egyezett bele, hogy az õ színpadjából cirkuszt csinálja-nak. Ellenmondása nem használt, Karstent és a pudlit Lip-csébõl Weimarba hívták (1817) és az elsõ próba napján kije-lentette Goethe, hogy az olyan színházhoz, ahol kutyák ját-szanak, neki semmi köze. Rögtön el is hagyta Weimart ésJenába ment, s pár nap múlva meg is történt elbocsátása in-tendánsi állásából.Akkoriban mondották a berliniek, hogy Weimarban a ku-tyát színpadra vitték, a színpadot pedig kutyába vették.Goethe, a színházigazgató, korlátlan akaratának mindig ér-vényt szerzett a személyzettel szemben. A világért sem tûrte,hogy némelyek ellenszegülése terveit keresztezze. Még azt akatonás büntetõ módot is alkalmazta, ami akkoriban a többiudvari színháznál már kikopóban volt. Akárhányszor elõfor-dult, hogy a kötelességükrõl megfeledkezetteket vártára kül-dötte; a hölgyekre pedig szobafogságot rótt és õrt állított ajta-juk elé. A kitûnõ tagok és olyanok számára, akiket dicsvágyuk-nál fogva tudott megragadni, természetesen más eszközeivoltak. Maga Goethe beszélte Eckermannak: "Amidõn Beckervonakodott Wallensteinban valami alárendeltebb szerepet el-vállalni, megizentem neki, hogy eljátszom magam. Ennek meg-volt a hatása, mert ismertek a színháznál és tudták, hogy effé-lében tréfát nem ismerek, és elég bolond is voltam szavamatállani, és ha kellett, a legnagyobb õrültségbe is belemenni."Ez is Goethe weimari intendatúrája alatt történt: Lear királytadták és az intendáns úr, a Kent-et ábrázoló színész megbete-gedvén, szerepét egy tizennyolc éves kezdõre bízta. Megindulta próba és minden elég jól ment addig a helyig, ahol Kent azudvarmestert elárasztja a legnyersebb shakespeare-i szitkoközönével. Erre az udvarmestert adó színész felháborodva állelõ és így szól Goethéhez: "Kegyelmes uram! Nem engedhe-tem, hogy egy ilyen fiatal ember engem a közönség elõtt ígylepiszkoljon!" Szünet állt be; az emberek részben maliciózus,részben vidám mosollyal néztek egymásra. Mire megszólaltGoethe: "Ebben az észrevételben, ha emberi szempontbóltekintjük, van valami; majd gondolkodunk rajta. Egyelõre gye-rünk csak tovább!"Goethe egyszer útnak indította derék rendezõjét, keressenneki udvari színháza számára egy jó hõsszerelmest. Genasthamarosan talált is egyet Eslair, a kitûnõ nürnbergi színész sze-

mélyében. Mikor azonban meghallotta, hogy ez a szerelmesszínész hat láb hosszú, weimari partnerére, a remek Maaskisasszonyra gondolt, aki meg feltûnõen kicsi növésû volt, ésezt válaszolta: "Keressen csak tovább, nem használhatok olyanhõsszerelmest, akinek a szerelmese a köldökéig ér."* *HOGYAN KELL DARABOT ÍRNI?

"Adjuk férjhez Justinet!" Ezt a mondatot olyankor alkalmaz-zák a francia színpadon, ha arról van szó, hogy egy darabot ha-marosan be kell fejezni. A szólás eredete a következõ: Brunetigazgató alatt a párizsi Variétés-színházban a "Thibaut etjustine" címû bohózatot adták. Akkoriban - úgymond akrónika - a közönség még nem volt oly jámbor a színház-ban, mint ma. Ha unatkozni kezdett, pisszegéssel adott kife-jezést nemtetszésének. Az említett darab elsõ elõadása egészjól indult, de végsõ jelenetei igen gyöngéknek bizonyultak.Már némi zúgás hallatszott a közönség soraiból és a rendezõmegjegyezte: "Nemsokára pisszegés lesz." - Az igazgató pe-dig szólt: "Mindjárt mondtam, hosszú a darab. Itt be kell fe-jezni, Justinet férjhez kell adni." - A rendezõ a színfalak kö-zül rögtön felszólt a színpadra a szereplõknek: "Justinet férj-hez adni!" A fõszereplõ Bosquier magához hívta Thibaut-t ésjustinet és ezeket a rögtönzött szavakat intézte hozzájuk: "Mi-velhogy ennyire szeretitek egymást, nem marad más hátra,mint Justinet férjhez adni." - Ezzel meg volt mentve a da-rab, a függöny legördült, a közönség tapsolt. A darab ebben ahevenyészett megrövidítésben még kétszáz elõadást ért meg.* *LA CHABEAUSSIÉRE ÉS NÉZÕJE

Az alábbi anekdota, amely bejárta a világot, nálunk, Magyar-honban is megeshetett volna. A 18. században elõkelõ fran-cia házakban nagyon sok színdarabot játszottak, hol jól, holrosszul. La Chabeaussiére úr, "Azemia" és néhány más darabszerzõje is játszott családjával elõkelõ szalonokban. Egy naponbeszélget egy idegen szalonban egy úrral, aki valami dilettánselõadásról mesél. "Ez a komédia valóságos torzkép volt" -szólt. "Aki azt a nagy kokottot játszotta, az egy szörnyetegvolt." - "Uram, az a feleségem" - felelte La Chabeaussiére."Ó" - szólt amaz bosszankodva udvariatlanságán. "Nemis azt a szereplõt gondoltam, hanem a másik nõszereplõt." -"Ja, a másikat? Az a lányom volt." - "Ugyan, mit is beszé-

lek, más darabbal tévesztettem össze; nem is a hölgyekrõlakartam beszélni, hanem arról az úrról, aki a fõszerepet ad-ta; az volt szörnyû." - "Az elsõ férfiszerepet én játszottam!"- A szegény beszélgetõ, aki mindjobban zavarba jött, mostmár így akart kimászni: "No igen; hiszen ön egész jól ját-szotta a szerepét; a darabban volt a hiba; az volt oly gyaláza-tos, hogy szegény szereplõk nem tudtak vele mit kezdeni." -"Istenem" - fejezte be a vitát La Chabeaussiére -"mikor énírtam a darabot!"* *SOPHIE ARNOULD ÉS VOLTAIRE

Sophie Arnould (1740 -1802) a legragyogóbb francia színész-nõk közé tartozott. Híres volt szépségérõl is, de kikapósságá-ról még híresebb. Egyszer meglátogatja jó barátját, Voltaire-t.Beszélgetés közben azt mondja Voltaire: "Ó, kedves kisasz-szony, nyolcvannégy éves vagyok és nyolcvannégy bolondságotkövettem el életemben." - "Bagatelle! - feleli a színésznõ -,én, aki csak negyven vagyok, több mint ezret követtem el."* *KASZKADÕRÖK ÉS SZÍNÉSZEK, AVAGY POFONSZÁMLÁK

Nemcsak a magyar színészeknek volt nyomorúságos az élete.Németországban is nyomára akadunk hasonló hányattatások-nak és nyomorúságnak.Hogy a színész nem örvendett általában valami nagy te-kintélynek, annak egy érdekes aktában találjuk nyomát.A porosz kamarai bíróság a tizennyolcadik század végénmegtiltja a közönségnek, hogy színészeknek, színésznõknekbármit hitelbe adjanak. Minden év elején a következõ ren-delet jelent meg a berlini lapokban:"A közönségnek a már többszörösen közhírré tett rendel-kezés, hogy az operánál vagy komédiánál lévõ személyekneksem pénzben, sem portékában a legcsekélyebbet se hitelezzevagy kölcsönözze, ismételten emlékezetébe idéztetik és azok,akik e rendelkezés ellenére cselekszenek, számolhatnak az-zal, hogy amit hiteleztek, teljesen elveszíthetik, amennyibenama feljelentések, amelyekben efféle követelések pereltet-nek, semminemû bizonyíték mellett el nem fogadtatnak, ha-nem a hitelezõk követeléseikkel el fognak utasíttatni. Ehheztartsa magát mindenki, nehogy kár vagy hátrány érje." Ber-

linben, 1784. január 4.Nem kevésbé jellemzõk a következõ apró adalékok: MégMária Terézia idejében dívott az a régi szokás, hogy a színé-szek különleges teljesítményekért és verésekért rendkívüli dí-jazásban részesültek. Meghatározott díjszabás szerint kaptakprémiumképpen:Minden repülésért a darabban 1.- frt.-otEgy ugrásért a vízbe 1.-"Ugyanazért falon át vagy szikláról 1.-"Minden átöltözködésért 1.-"Verésért (passzíve) -.34 "Pofonért (dto) vagy rúgásért -.34 "Minden fehér vagy fekete foltért -.34 "Leöntésért -.34"Minden verekedõ, párbajban -.34 "Ebbõl érthetõ, hogy még tehetséges színészek is küzdöttek arögtönzött komédiák és paprikajancsi-játékok fenntartásáért,amelyek mellett aztán efféle számlákat nyújthattak be szom-batonként a pénztárnál:"E héten 6 áriát énekeltem 6.-frt.Egyszer levegõbe repültem 1.-"Egyszer vízbe ugrottam 1.- "Egyszer leöntöttek -.34 "Két pofont kaptam 1.08 "Egy rúgást kaptam -.34"amelyeket köszönettel felvettem."* *SCHRÖDER-DEVRIENT KISASSZONY ESETE KRITIKUSÁVAL

Wilhelmine Schröder-Devrient nagyon elismert mûvésznõ volt,de a sajtó nem mindig kedvezett neki. Egyes kritikusok es-küdt ellenségei voltak, hogy miért, azt ma már nemigen le-het megállapítani.Sok humorral mesélte el a mûvésznõ kalandját ellenségei-nek egyikével. A vasúton történt Drezda és Lipcse között azeset."Üres szakaszban ültem - meséli -, de az indulás pillana-tában még két utas rontott be: egy ismeretlen hölgy és na-gyon is ismert úr, dr. Schmieder Róbert, az Abendzeitungtudósítója, legelkeseredettebb ellenségeim egyike. Hogy mi-ért volt az, sohase tudtam meg. Nem akartam, hogy bármidolgom is akadjon vele, azért visszavonultam egy sarokba, fátyolomat arcomba húztam és gondolataimba merültem.

Egyszerre nevemet hallom - az idegen hölgy ejtette ki. Saj-nálkozott, hogy rövid drezdai tartózkodása alatt nem volt al-kalma engem a színpadon látni. Nem a mûvészet iránti érdek-lõdésbõl - nyilván nem volt nagy véleménnyel tudásomról,hanem hogy közvetlen meggyõzõdést szerezzen arról, milyenlehet az a nõ, akirõl oly sok szörnyû história® van forgalom-ban. Dr. Schmiedernek, akit éppoly kevéssé ösmert, mintengem, kellett volna õt felvilágosítania, vajon valóban úgyáll-e minden, ahogy híresztelik. A derék férfiú, akit - úgy lát-szott - az egész eset pompásan mulattatott, elérkezettnektartotta az idõt, hogy véget vessen a jelenetnek, és azt felelte,miközben kaján mosolygással mutatott rám: leghelyeseb-ben tenné, ha a szóban forgó hölgyet magát kérdezné meg;itt ül a szakaszban madame Schröder-Devrient®.Az idegen hölgy megijedt, de hamar visszanyerte lélekje-lenlétét, kért, bocsássak meg neki és biztosított, hogy egy ar-comra vetett pillantás is elég, hogy minden rólam terjesztetthíresztelést meghazudtoljon. Sohase hallott engem - tettehozzá - és isten háta mögötti pátriájában teljesen ki van szol-gáltatva az újsághíreknek és újságtudósítóknak, akik valószí-nûleg személyes okokból igyekeznek engemet, úgy is, mintmûvésznõt, úgy is, mint nõt lerántani. Van különösen egydr. Schmieder nevû, az Abendzeitung szerkesztõje, ez kivált-képp veszedelmes ember lehet és sajnálni való az a közön-ség, amelyet az efféle emberek félrevezethetnek. Én pedighagytam beszélni, mert csak méltányosnak találtam, hogyviszonozhattam a kapottakat. Mikor azonban efféle kérdéstintézett hozzám: Mondja csak, igen tisztelt mûvésznõ, mértoly esküdt ellensége önnek az az ember? így feleltem, ellen-ségemre mutatva: Legjobban teszi, ha magát azt az uratkérdezi meg - íme itt az Abendzeitung tudósítója, dr.Schmieder úr..."

* * *VÁNDORSZÍNÉSZ KORÁBAN...

VÍGJÁTÉK ÉS A GRÓF

A tizenkilencedik század elején történt. Egy magyar grófnak,akit megérintett a testõrírók szelleme, eszébe jutott vígjáté-kot írni. Mindössze egy felvonásra sikeredett bluette lett be-lõle, amelyet puszta mulatságul nemes úrfiak és kisasszony-

kák adtak volna elõ, hangulatosabbá téve a szokásos kertimulatságot, amely még a tizennyolcadik századi rokokó szo-kásokból maradt vissza. Az aggodalmaskodó gróf, nehogyvalami ügyetlenség forduljon elõ az elõadás során, átadta fe-lûlbírálat céljából a kellemes kis darabot egy szakavatott író-nak. Pár hét múlva a megbízott szerzõ visszavitte a vígjátékot,amelyet ötfelvonásos tragédiára dolgozott át.A mûvelt gróf fancsali képpel mutogatta ismerõseinek afelhízlalt színmûvet, mondván:- Íme. Nézzétek mit mûvelt ez a hozzáértõ egyén! Átadokneki kiigazításul egy zsebórát és visszaád nékem egy pecse-nyeforgató gépet.* *MIÉRT (MITÕL) FÁZOTT KATONA JÓZSEF?

Váradi Antal meséli (1854 -1923), hogy színészeink nyo-morúságukban gyakran háltak színpadon. Katona József(1791 -1830), a Bánk bán szerzõje, a pesti rondella színpa-dának volt egy ízben éjjeli lakója. Hideg volt és dideregveszólt oda Fehérnek, az ügyelõnek, hogy: "Te Fehér, nemcsoda, hogy majd megfagyunk; hiszen erdõben fekszünk!"Erdõ-díszlet volt ugyanis leeresztve, s a között próbáltakaludni szegények... "Eressz le csak egy vadászházat, mind-járt nem lesz olyan hideg!"* *NESTROY ÉS EÖTVÖS JÓZSEF

A hírneves komikus és vígjátékíró (1801 -1862) egy alkalom-mal kínos kérdést kapott. Elõzménye, hogy egy Carl nevezetûbécsi színházigazgató (1787 -1854) meglehetõsen rossz hír-névnek örvendett. Nem elégedett meg azzal, hogy megfize-tett bécsi újságírókat, hogy agyba-fõbe dícsérjék az õ színé-szeit és az õ darabjait, hanem azt is kikötötte, hogy a riválisszínházakról is írjanak, kizárólag rosszat. A mendemonda sze-rint ilyen megfizetett skriblere volt a magyar származású bé-csi humorista, Saphir is.Carlnak volt egy titkára, bizonyos Franz nevezetû, aki be-súgó szerepkörben is mûködött.Az igazgató születésnapjára a színház tagjai ünnepségrekészültek. Azt kérdezte meg tõlük az egyik színész, mit talál-nának a legjobb ötletnek a gyûlölt igazgató megünneplésére? - Mi lenne a legjobb ötlet? - kérdezett vissza Nestroy -

A dolognak nem szabad sokba kerülnie és ugyanakkor lehe-tõleg örömet kellene okoznia az egész színtársulatnak.- Hát akasszátok föl Franzot. Ez nem kerül sokba és örö-met okozna az egész társaságnak, talán még Carlnak is.És hogyan kerül a képbe Eötvös József író, miniszter?A legenda szerint Ferenc József az 1850-es évekbeli ma-gyarországi látogatásakor August, a gyûlölt császári és királyihelytartó azt kérdezte Eötvös Józseftõl:- Mi lenne ön szerint az az ötlet, amely nem kerül sokbaés általános örömet okozna az országban?- Állítasson két akasztófát - válaszolta Eötvös. - Egyikreköttesse fel Prottman rendõrfõnököt, a másikra pedig sajátkezûleg akassza föl önmagát.* *DUMAS ÉS A KLAKK VEZÉRE

A francia színházigazgatók nem bíztak semmit a véletlenre,a színmûvészekre, de még a drámaírókra sem.A nagy lelkesedések fényes képe nem volna teljes, ha nemesnék egy-két szó a színházi sikerek árnyékairól is, a "mes-terséges spontaneitásról", a nagy színházi üzem egyik kellé-kérõl, a mûlelkesedésrõl, a klakkról.A Comédie Francaise-ben még a legújabb idõkben is ti-zennyolc potya helyet tartottak fenn a tapsoncoknak. Hõsikoruknak azonban már rég vége volt. Nem is bizonyultakmindig hasznukvehetõknek, néha pedig valósággal passzívellenállást fejtettek ki. Így egyszer Clarecie igazgatósága alattegy híres színésznõ, Reichenberg kisasszony nagyon csalódottbennük, amikor a Duc Job címû darab második felvonásavégére kifejezetten megrendelt taps elmaradt. Az elõadás vé-gén szemrehányást tett Chapeau tatának, a klakkvezérnek.A fõnök bûnbánó arcot mutatott és így szólt: "Kisasszony,elaludtam, a darab hibás benne." - "Igaza van" - felelte amûvésznõ. - De arról nem én tehetek."Egyszer azt mondja Chapeau-nak színházi szomszédja, akifizetett jeggyel ült a helyén: nékem legjobban az tetszik aComédie-ben, hogy itt nincs klakk."Ha itt klakk volna, soha ide be nem tenném a lábamat"- felelte ártatlan képet vágva Chapeau Papa.Porcher, a klakk akkori vezére, így szólt egyszer Dumas-hoz(1803-1870):"Kedves Dumas úr, én már oly sok sikert szereztem ön-nek, s igazán olyan hû tisztelõje vagyok, mint senki más Pá-rizsban, mélta

sson engem a barátságára, tegezzen engem." -Dumas nem gondolkozott sokáig, s így szólt:"Jól van, kedves Porcher, adj kölcsön húsz aranyat!"* *A ROSSZMÁJÚ ROSSINI

Rossini (1792 -1868) szájába adják kortársai ezt a mondást:"Az angolok azért látogatják az operát, hogy aludjanak, a fran-ciák, hogy fecsegjenek ottan, a németek, hogy ábrándozza-nak, s az olaszok, hogy élvezzenek."* *CERF, AZ ANALFABÉTA SZÍNIGAZGATÓ

Milyen legyen egy színigazgató? Lehet olyan is, mint Cerf(1782 -1845), aki Berlinben az elsõ magánszínházat alapí- totta 1824-ben. A Königstadtisches Theatert. Eredeti foglal-kozása lókupec,. mûveltsége ennek megfelelõ. Csakhogy afáma szerint színházát mintaszerûen vezette.Abban az idõben elõször adták az udvari színházban So-phokles Antigone-ját. Mindenki el volt tõle ragadtatva, és mi-kor este egy fiatal színész olyasfélét mondott, hogy "gratulál- hat magának az a Sophokles, ily darabot nem egyhamar írnak",Cerf titkárához fordult és így szólt hozzá: "Ugyan nézze csakmeg a cím- és lakjegyzékben, hol is lakik az a Sophokles úrés írjon neki, csináljon az én színházamnak is egy olyan da-rabot, mint az Antigone, azt fizetek neki, amit akar!"Cerfrõl mindenki beszélte, hogy analfabéta volt a szó leg-szorosabb értelmében. Egy ízben egyik színész barátjával ol-vastatta el egy levelét azzal a kifogással, hogy otthon felejtetteszemüvegét. E levélben valami titkos ügy állott, és amikor afelolvasó a kritikus helyhez érkezett, Cerf izgatottan odaug-rott hozzá: "ami most jön, az csak nekem szól" és közben afelolvasónak, akinek tovább kellett olvasnia, de a felolvasot-takat hallania nem volt szabad, befogta a fülét.DAVISON

Dawisonról (1818 -1872) írja Újházi Ede, hogy az volt a né-meteknél, ami nálunk Egressy Gábor: jellemszínész. Schillerés Shakespeare alakjait szerette leginkább játszani. Érdekes,vöröshajú, csupa ideg ember. Szenvedélytõl túláradó elõ-adása, az akkor dívó páthosszal párosulva, igazi actor-jelle-get kölcsönzött neki; rikácsoló hangjával és szúrós szemévelmegdöbbentette hallgatóságát. Szellemes ember volt, de túl-

ságos önérzete összeférhetetlenné tette.A Burgszínháztól is emiatt kellett megválnia és így sokatjárt vendégszerepelni. Hozzánk is ellátogatott gyakran. Rend-kívül leleményes színész volt. Íme néhány példája:Az Erzsébet téri német színházban vendégszerepelt a hat-vanas években. "Othello"-t játszotta, s amint kilépett, a kö-zönség közt ideges mozgás, általános sugdosás, majd neve-tés volt hallható. Elfelejtette ugyanis feketére festeni a kezét.Egy szerecsen hófehér kézzel, az bizony elég nevetséges.Nem tudta megérteni e különös hatás okát.Már azon a ponton volt, hogy leszól a közönség közé, hogymi bajuk van, mikor a rendezõ észrevéve a bajt, beszólt aszínpadra:"Dawison úr, fehér a keze!"Erre meghõkölve nyugodtan folytatta szerepét. Amint afelvonás után a függöny lement, elordította magát:"Száz forintot fizetek annak, aki egy pár nyolcas számútestszínû kesztyût hoz."Széphegyi (késõbb a Nemzeti Színháznál operai kardalos)kiszaladt és a színházzal szemben levõ kesztyûssel kinyittattaa boltját és hozott olyat, sõt egy fekete selyemkesztyût is.Dawison nemcsak a száz bankó forintot adta neki, de meg-ölelte és megcsókolta a fekete kesztyûért és így szólott hozzá:"Nem hiába veres a te hajad is, de épp oly leleményesvagy, mint én."Azzal felhúzva a fekete kesztyûre a testszínt, újra kimentés szerepét folytatta. A közönség újra nevetett, ebben a pilla-natban Dawison a legnagyobb nyugalommal kezdte lehúznia testszínû kesztyût és a keze fekete lett. A közönség elszé-gyellve magát, õrülten tombolt. Az este meg volt mentve.* *BERZEVICZY KARRIERjE

Vagy az egész magyar színjátszásé, de a kassai játékszínémindenképpen. Berzeviczy Vince (1781 -1834) ugyanis a ki-bontakozó magyar Thália úttörõje lett akarata ellenére vagyakarattalanul.Kassa volt az elsõ vidéki társulat, ahol összetanult, kitûnõelõadásokat láthatott a közönség. Ezt egy szakértõ, mûveltintendánsnak köszönhette, báró Berzeviczy Vincének. Pon-tosabban egy el nem csattant kézcsóknak. Ennek a történe-tét Berzeviczy így mesélte el jóbarátjának, Szilágyi Pálnak:

- Ön elõbb csodálkozott, hogy szakszerû utasításokkal lá-tom el a színészeimet, mert nem tudja, hogy valamikor ma-gam is színészkedtem. Ez úgy történt, hogy külföldi kato-náskodásom idején összekülönböztem az apámmal. Addigtiszti fizetésem kiegészítéséül havi száz forintot kaptam ha-zulról, s ez az összeg gondtalan, vidám életet biztosított szá-momra. Persze színházba is gyakran jártam. Egyszer szabad-ságra hazamentem, és meglepõdve láttam, hogy apám újramegházasodott. Eszembe jutott az én drága jó anyám, és nemvitt rá még az udvariasság sem, hogy mostohám kezét meg-csókoljam. Apám éktelen haragra lobbant és kiutasított aházából. Visszatértem ezredemhez, de ezentúl egyetlen fillértsem láttam hazulról. Volt egy sereg adósságom is, kiléptemhát a hadseregbõl és mindenemet pénzzé tettem, hogy be-csületesen távozhassak.Egy ideig Pozsonyban éltem. Ott ismerkedtem meg ha-sonló sorsú barátommal, Kisfaludy Károllyal, aki még szegé-nyebb volt, mint én. Egy hónapra kifizettem kettõnk ebédjétegy kisvendéglõben. A másik havi ebédért Kisfaludy lefestettea vendéglõsnét, és miután ez a kép lett a kocsma cégére, ba-rátom néhány portrérendelést kapott. Így Kisfaludy néhányhónapra kenyérhez jutott - én pedig inkább kényszerûség-bõl, mint hivatottságból, többször felléptem a pozsonyi szín-padon. A gráci színház igazgatója végignézte az egyik elõadástés leszerzõdtetett cselszövõ szerepekre- Így lettem színházi szakember. - És látja - egy elmulasz-tott kézcsóknak köszönhetem karrieremet.* *KÁNTORNÉ MEGHAL

Istenem! A magyar színjátszás hõskorának micsoda legendásalakjai merülnek föl a feledés fekete tavából! Kántorné, En-gelhardt Anna (1791 -1854) talán a leglegendásabb alakja,sírnivalóan megható sorsa pedig mindmáig intõ példa.Nagyszebeni szász nemzetiségû anyja fiatalon elhalt, s a kisárvát egy színész rokon vette magához pesztonkának. Pestrekerülve mégsem német, hanem magyar színházban szerepelt,s itt ismerkedett meg, akkor népszerû komikus férjével, Kán-tor Gerzsonnal. Megözvegyülvén soha többet nem ment férj-hez, egész életét és minden energiáját a magyar színjátszásföllendítésére szentelte. Ismerte az egész ország: Pozsony,Kassa, Székesfehérvár volt nagy sikereinek színtere. 1833-tól

a budai Várszínházban szerepel, de valami tragikus félreértés-bõl nem lesz tagja az 1837-ben megnyíló Nemzetinek. Sõt,ettõl kezdve élete csupa hányattatás. Vidéken, erdélyi társu-latokban lép fel. Elõfordult, hogy a hajdan ünnepelt tragikapénztárosnõként dolgozott. Rhédey gróf és hitvese, majd Lá-zár József gróf családja vette pártfogásába a méltánytalanulelfeledett mûvészt. Régies, patetikus játékmodora jól illettalakjához és egyéniségéhez. Roppant mûvelt ember volt, sze-repeit olykor évekig tanulmányozta, amit csak lehetett, min-dent elolvasott alakjai jobb megértése érdekében. Gertrud,lady Macbeth, Lucrezia Borgia volt igazában karakteréreszabva, de a szakirodalom elismeréssel említi, hogy olykorvígjátéki szerepkörben is remeket alkotott.Amikor a Nemzeti Színházat építették, a Várszínházbanjátszó magyar társulat tagjai nemcsak fizetésüket adták azépítkezéshez, hanem szabad idejükben fizikai munkát is vé-geztek ott. Maga Kántorné is beállt a téglahordók közé, ésha áttekintett Budáról Pestre, lelkesen magyarázta a bámész-kodóknak, mi is történik ott voltaképpen, a túlparton, azegyre magasabbra emelkedõ Nemzeti falait látva.Egy alkalommal a Várszínház majd egész társulata rán-dult át csónakon Pestre, hogy közelrõl megszemléljék az épít-kezést. Kántorné szokásához híven beállt a munkások közé,majd egy homokbucka tetejére fölkapaszkodva így szólt:- Látjátok, barátaim és barátnéim! Itt, ezen a helyen lesz aszínpad. Itt fogom eljátszani a legnagyobb tragika szerepeket.Hirtelen megtántorodott, elsápadt, s összerogyott.Társai rémülten rohantak hozzá, a nõk sikoltoztak, zokog-tak, élesztgették, dörzsölték a homlokát ecetes vízzel, szólon-gatták. Kántorné hirtelen megrázta magát, fölpattant és ne-vetve ezt mondta:- Semmi bajom! csak egy kis szereppróbát tartottam az újszínház leendõ színpadán.Nem is sejtette, hogy nem õ, hanem Laborfalvi Róza fogjaazon a színpadon eljátszani azokat a nagy szerepeket.* *KÁNTORNÉ ARANYAI

A nagyszerû mûvésznõ egész életében nélkülözött, de jószívûés szerény asszony hírében állott. Meghallotta, hogy a kisvá-rosban, ahol éppen szerepelt társulatával, egy fiatal orvostan-hallgató nem tudja befejezni tanulmányait, ezért rendszeresen

támogatta. Évek múlva, kisemmizve a Nemzetibõl, ismét visz-szakerült a kisvárosba, ahol hajdan volt pártfogoltja gazdagés jónevû orvosként praktizált. Kántorné nem várta el, devárta, hogy legalább fölkeresi a doktor, aki végül is neki kö-szönhette karrierjét.A látogatás azonban elmaradt.Amikor a színházi társulat búcsúzott a várostól, az öltözõ-ben fölkereste a színmûvésznõt egy küldönc és egy borítékotadott át neki. A borítékban nem levél volt, hanem egy arany,a doktor úr küldeménye. Mégpedig az útiköltségre.Kántorné szó nélkül elõvette egyetlen aranyát és meg-toldva vele a kapott pénzt, visszaküldte a "feladónak".* *AZ ÖNÉRZETES EGRESSY

A színész sohasem szerette, ha megpofozzák. Önérzetes szí-nész mindig viszolyogva fogadta az olyan szerepet, amely-ha csak színpadon is - testi fenyítékkel jár. Császár Imre ésNáday Ferenc, a Nemzeti Színház nagyságai kaszinói tagsá-gukkal összeférhetetlennek tartották, hogy megüssék õket aszínpadon. Ugyanezt a felfogást képviselte Egressy Gábor(1808 -1866) is, a Nemzeti Színház hõskorában.Vele történt, hogy Augier "Az arcátlanok" címû színda-rabjában egy büszke márkit játszott. Az olvasópróbán azegyik szereplõ szerepe szerint azt mondja neki:- Én Önt, márki úr, arcul ütöm!Õ bele sem nézve szerepébe, ezt felelte:- Én pedig visszaütöm és megölöm!A rendezõ itt közbeszólt.- De Egressy úr, ez nincs a szerepében...- De én beleteszem és punktum.* *VAN-E KI E NEVET NEM ISMERI?

Megyeri Károly (1799 -1842) a Petõfi versébõl is ismeretesúttörõ színész nem sokat adott a külsejére, s meglehetõsenütött-kopottan járt az utcán. Történt, hogy egy alkalommaltöbb, szintén kopottas társával sietett a próbára. A templomelõtt kéregetõ koldusok, amikor meglátták õket, csúfolódva ki-áltották feléjük: "Nézzétek, itt mennek a szegény komédiások!" Egy féllábú öreg koldus erre így szólt szelíd türelemmel:"Ne bántsátok az istenadtákat... Ti is juthattok még - ha-

sonló sorsra."* *MEGYERI BÚCSÚSZAVA

Az a legenda járja világszerte, hogy a nevetés gyógyít. Csakazok nem örökéletûek, akik nevettetõ mûvészetükkel sok ezerember lelkét meggyógyították. Így volt ezzel Megyeri is, aki-nek halálos ágyát körülállták barátai, tisztelõi és irigyei.A bölcs komikus lehunyt pillái alól nézte, nézte a szipogó,könnyeit törlõ, megrendült asszonyokat és férfiakat, s mo-solygott befelé. Majd halk, de töretlen hangon ezt mondta:- Vigasztalódjatok barátaim és barátnõim! Úgysem fogtokannyi ideig sírni utánam, mint amennyi ideig nevettettelekbenneteket!* *SZENTPÉTERY ÉS A DRÁGAKÖVES CSIBUK

Szentpétery Zsigmond (1798 -1858) a magyar vándorszíné-szet hõskorának egyik kiemelkedõ tagja. Református teoló-giát, papi hivatást cserélt Thália papságáért. Hõs és szerelmesalakokat játszott, Kassán, Kolozsvárott tanulta ki a mester-séget, majd 1835-ben Döbrentey budai társulatához szegõ-dött. A század majd minden népszerû drámájában epizódvagy fõbb szerepet játszott, élete alkonyán, Falstaffot, Peturt;Szilágyit Vörösmarty már elfeledett Czillei és a Hunyadiakcímû darabjában. Bármennyire is népszerû volt és fiatal ko-rában pompás jelenség, szegény maradt.Vidéki vándorlása közben elvetõdött Mácsára, kis színtár-sulatával. Az uraság, Czernovitz gróf meghívta ebédre az egésztársulatot. Ebéd után a pompás dohányzóban szivarra, pipára,csibukra gyújtottak, kinek mi kellett. Szentpétery szerényenegy szivart választott. Mikor a színészek javában élvezték a"sátán füvét" - a gróf széles kedvében így kiáltott fel:"Uraim, a mai nap örömére kinek mi van a kezében, tartsameg!" - Erre Szentpétery hirtelen zsebébe dugta az égõ szi-vart, gyorsan lekapott a mellette levõ pipatóriumról egy óriásidrágakövekkel kirakott, borostyánkõ szopókás csibukot és úgyhidegen elkezdte tele tüdõvel - szívni.A gróf és az egész társaság roppant hahotában tört ki.A drága csibuk azonban Szentpéteryé lett.

* * *

Dédapáink látták õket

LAUBE ÉS FERENC JÓZSEF

Heinrich Laubét bizonyosan nem ismeri senki Magyaror-szágon. Pedig az 1806 és 1884 között élt író beleírta nevét aszínház és egy kicsit a világ történetébe is. 1848 és 1867 kö-zött pedig, micsoda érdekes dátumok, legalábbis a mi szem-szögünkbõl, a bécsi Burgszínház igazgatója volt. De törté-nelmi tette a Stadttheaterhez fûzõdik. Már eléggé megörege-dett, mondhatni kivénhedt a színházigazgatói szakmából, deörökösen azon törte a fejét, milyen darabokat és kikkel kellenebemutatnia, hogy fölvirágoztassa a bécsi színházakat.Utolsó dramaturgiai, színészválasztási terve minden képze-letet felülmúlóan bevált. Találkozott egy alkalommal SchrattKatalinnal (1855 -1940), azidõben Bécs kedvelt színésznõ-jével, aki komikus és drámai hõsnõi szerepeket egyaránt re-mekül játszott. Tudni kell, hogy a fiatal kislányt Laube fe-dezte föl hajdan a színjátszás számára, s kezdetben Berlinben,majd Bécsben olyan sikereket ért el, hogy elõbb a Burgtheater-ben hódította meg Bécs és a császár szívét, majd udvari szí-nésznõvé lépett elõ. Szóval találkozván Schratt Katalinnal,azt mondta neki:- Édeském, találja ki, min töröm a fejem? Nem hiszi el.Azt tervezem, hogy fölújíttatom Scribe Egy pohár víz címûkomédiáját és kiskegyeddel játszatom el a királynõ szerepét.Schratt Kati, mert így hívták annak idején országszerte,fölkacagott és azt mondta:- Istenem, Heinrich bácsi! - negyvenkilenc évvel volt fia-talabb, mint a kiérdemesült színházigazgató -, istenem, hátén még sohasem játszottam királynõt. Mindig csak cseléde-ket, kispolgárokat, szegény masamód lányokat, elesett és meg-esett, szerencsétlen perditákat. Hát az bizony nagyszerû lenne.Laube tervébõl nem lett semmi. De amikor meghallotta,hogy Schratt Katalin közeli kapcsolatba került Ferenc Jó-zseffel, sõt nem csak színpadon, hanem az életben is király-néi szerepet kapott, azt mondta:- Lám, lám, amit egy szegény kis színházigazgató agg korá-ban kigondolt, azt csak egy nagyhatalmú császár tudta meg-valósítani. .* *LAUBE ÉS A BURGTHEATER

Amikor 1848-ban, ama forradalmi idõkben meghívták,hogy vállalja el a Burgtheater vezetését, azt mondta:- Ahhoz nekem legalább két esztendõt kellene tanulnom!- Mester! Maga mond ilyesmit!? Akinek kisujjában vanminden, amit a színházról tudni kell? Mi az, amit még tudniszeretne?- Mindenekelõtt azt, hogy mely színésznõt, mely udvariméltóság pártfogol, ki az, aki közeli kapcsolatban áll írókkal,és kikhez kötõdnek fõvárosi hatalmasságok.Akkor még nem is sejtette, hogy kedvencének, SchrattKatalinnak egyszer a császárhoz lesz szabad bejárása, debölcs elõrelátását az élet igazolta.* *LAUBE ÉS UJHÁZI EDE

Goromba és konok volt. Ha kávéházba ült be, nem szerette,ha valaki szólt hozzá, mert megzavarta gondolataiban, kiváltdühös volt, ha kéretlenül leültek az asztalához.Egy alkalommal egy vidéki színész, aki csak hírbõl ismer-te, s be akart vágódni nála, az asztalához odatelepedett.- Meghívhatom egy abszintra?Laube nem válaszolt.A színész folytatta:- Ha tudná, mennyire egészséges ital. Én mindig abszin-tot iszom. Növeli a testi erõt, frissíti a szellemet, élesíti az el-mét. Igazán megpróbálhatná igazgató úr!Laube nem tûrhette tovább. Ráordított:- Elõször is utálom az abszintot, ezért sohasem iszom.Másodszor, ma már két abszintot ittam.Újházi Ede valósággal rajongott érte és a Színház Bis-marckjának nevezte. Tudni kell Újháziról, hogy kedvencszavajárása volt a "marha", amit a legkülönfélébb módon ésa legkülönfélébb tartalmakkal tudott alkalmazni. Laubévalgyakran volt együtt, sokat vitatkoztak, veszekedtek mélysé-ges tisztelete és nagyrabecsülése ellenére.Egy alkalommal, amikor Laubérõl faggatták, ezt mondtaõszinte szomorúsággal:- Csak azt sajnálom, hogy sosem mondhattam neki azt,hogy marha. Mert nem értette volna. Nem értette volna a ma-gyar nyelv mérhetetlen gazdagságát. Azt, hogy ezernyi árnya-lata és értelme van ennek a szónak. Kivált, ha én használom.* *

OFFENBACH A SZEMMELVERÕ

Párizsban az a hír járt, hogy Offenbach (1819 -1880) jetta tore(szemmelverõ) és ahol megfordul, ott valami szerencsétlen-ségnek kell történnie. Isten tudja, ez a bolondgomba hol ter-mett. Bizonyára valami színpadon, a kulisszák mögött sütöt-ték ki. A színpad õsidõktõl fogva melegágya volt minden ba-bonának, talán azért, mert ebben a látszat-világban és adeszkákról elhangzó sok gyönge darabban legtöbbször a vakvéletlen uralkodik; gyakran a legostobább színpadi csíny döntel emberi sorsokat. Offenbach esetében hozzájárult, hogycsakugyan mintha valami gonosz szellem üldözte volna min-denféle cselvetéssel, még olyannal is, ami olykor a tragikumbacsapott át.A bécsiek talán a legszomorúbb históriát mesélhetnék róla.Offenbach mestermûvét, a "Hoffmann meséit" elõször aRing-színházban adták. Másodszor már nem adhatták, mertöt perccel a függönyfelhúzás elõtt ütött ki az a szörnyû tûz-vész, amelynek hétszáz ember esett áldozatul. "Isten-ítélet"- mondották az ország jámborai. Offenbach az oka, suttog-ták a párizsiak, amikor hírét vették; és késõbb oda módosí-tották (mert hiszen Offenbach akkor már nem élt), hogy"démoni erõk utóhatása".Egyebekben Párizs sokat szenvedett a maestro szeme-va-rázsától. Valahányszor új darabot írt, a boulevard-pletykamindenféle balesetrõl tudott, ami a próbákat megzavarta.Egy kulissza fölborult, egy tenorista megbotlott a deszkákonés a süllyesztõbe potyogott, egy fekete macska szaladt végiga súgó szövegkönyvén úgy, hogy a komikus elvétette sláge-rét. Mindezek apróságok, amiket a színpadi foglalkozás ho-zott magával, a mesterség baja, amivel különben senki se tö-rõdött volna; csakhogy, ha az ártatlan komponista jelenlété-ben történtek, annak bizonyítékául vették, hogy titkos erejevan, embertársait nemcsak melódiával, hanem más egyéb-bel is meg tudja babonázni. Mert olykor nagyobb bajok istörténtek. A "Gerolsteini nagyhercegnõ" valamelyik próbá-ján az egyik szereplõ kitörte a lábát; és különösen szomorúvolt Emma Livry esete. Ez a gyönyörû fiatal hölgy, az operaibalett tagja, könnyû patyolat szoknyácskájával hozzáért azakkor még nyitva égõ színpadi gázlánghoz, és nyomorúságo-san pusztult el égési sebeiben. "Nem csoda" - mondtákazonnal - "hiszen csak a minap kreálta ¯A pillangónak®, Offenbach új balettjének fõszerepét." A párizsi színházigazga-

tók nehéz helyzetben voltak Offenbachhal. Mindenki szere-tett volna vele üzletet kötni, mert úgy futott utána a szeren-cse, mint a kiskutya, és valamennyi félt attól a babonától,ami körülburjánozta. Ez a babona Párizsban valósággal a hó-bortig fokozódott, mert egy magas, sõt a legmagasabb hölgykegyeiben állott, divattá lett és a szép Eugénia császárnõ voltminden divatbolondság "védnöknõje", a krinoliné éppúgy,mint a jettaturáé, a tíz ember helyét elfoglaló abroncsszok-nyáé és a legostobább babonáé.* *A GEROLSTEINI NAGYHERCEGNÕA PÁRIZSI VILÁGKIÁLLÍTÁSON

Az 1867-es világkiállításon hatalmas sikerrel játszották a Ge-rolsteini nagyhercegnõt. Hortense Schneider, az ünnepeltdíva szépségétõl és elõkelõ megjelenésétõl volt hangos a pá-rizsi színészvilág, csak az egyik irigykedõ kolléganõje jegyeztemeg epésen, kár, hogy aki színpadon el tudja játszani a nagy-hercegnõt, annak az nem sikerül az életben. Legföljebb valamiranda és kopasz nagyherceg ágyáig jut el, de akkor is a hátsóajtón.A kiállításnak három kapuja volt. A jobboldali kiskapu akülföldi elõkelõségek, diplomaták részére volt fönntartva, abaloldali pedig a köznépé, a közönséges halandóké. A kö-zépsõ kapu mindig zárva volt, mert az volt a francia császáricsalád, a külföldi királyi személyek, uralkodók, fejedelmek, spersze a nagyon gazdag és elõkelõ távol-keleti sejkek bejáratais. Néhány nappal a bemutató után, egy délelõtt az operettszereplõi megbeszélték, hogy pontban tizenegykor találkoznaka baloldali kapu elõtt, hogy megtekintsék a kiállítást. Leg-alábbis annyit, amennyit meg tudnak belõle nézni.Arra figyeltek föl, hogy a köröttük állók a középsõ kapufelé fordulnak és bámulnak.Elegáns, nyitott hintó gördült oda a kapu elé, pompás an-gol telivérek, parádéskocsis, mellette libériás inas, a kocsi-ban pedig Hortense Schneider, csodálatos ruhában és teljesszépségében.A kapuõrség parancsnoka megállította a fogatot és odalé-pett a színésznõhöz.Hortense legyezõjével felé intett és azt mondta:- Grandeduchesse de Gerolstein!Az õrparancsnok tisztelgett és azt kiáltotta:- Passez! - s a kapu szélesre tárul

t a gerolsteini nagyher-cegnõ elõtt.* *ALSDORF KÁROLY ÉS A PESTI MAGYAR SZÍNJÁTSZÁS(1830 -1893)

1893-ban, május 13-án, a Pesti Napló "Egy érdekes emberhalála" címmel számolt be fent nevezett távoztáról - az örökvadászmezõkre. Élete és halála csupa legenda és csupa anek-dota. Kezdjük a végén. Egészen az ezerkilencszáznyolcvanasévekig kísértett, visszajárt és az egyik legnagyobb huszadikszázadi magyar íróba költözött permanensen. Ezt a magyarírót Szentkuthynak hívják és a nagyapja Alsdorf Károlynakvolt az édestestvére. Aki ismerte a nagy írót személyesen, nemkerülhette el figyelmét, hogy Szentkuthy az életben szerepetjátszott. Regényeiben belebújt hõsei bõrébe, volt Dürer, Ca-sanova, Brunelleschi, II. Szilveszter pápa, s ha valakinek két-sége támadt volna efelõl, Szentkuthy eloszlatta ezt a kétsé-get és büszkén hivatkozott Alsdorf Károly õsére, aki a pest-budai német színjátszás vezéralakja volt.Holott eredetileg Alsdorf Károly nem is volt színész. Pár-baj-krakéler katonatiszt volt. 38 párbajt úszott meg karcolásnélkül. Kifejezetten imponált kései unokaöccsének, Szent-kuthynak, aki, ha csak tehette, vissza-visszatért emlékére írá-saiban. Alsdorf apja igen gazdag ember, budai német létérea magyarokhoz vonzódott, Kossuthot is jól ismerte. S mel-lesleg a kancellárián volt tisztviselõ.Ahhoz, hogy a pesti magyar színjátszással kapcsolatba ke-rüljön, elõbb színésszé kellett válnia. Ez a történet meglehe-tõsen véres anekdota.Volt egy barátja, bizonyos Albin Swoboda, akinek a húga,Angelika a budai német színházban játszott. Meglátni ésmegszeretni pillanat mûve volt, a baj csak ott kezdõdött,hogy Angelikának volt egy hódolója, afféle võlegényféléje,valami olasz fiú. Alsdorf, akit akkor még Pfisterernek hívtak,nem teketóriázott. Kihívta párbajra a szegény olaszt és rövidegyszerûséggel leszúrta. Angelika pedig a gyõztes karjaibaomlott. Azt nem lehet tudni, hogy azért-e mert ledöfte ve-télytársát, vagy azért, mert a holmi kis csepürágó lányt fele-ségül vette, de tény, hogy a hadseregbõl eltávolították. Gon-dolkodás nélkül fölcsapott színésznek, azonnal hõsszerepe-ket kapott, vagy inkább osztott ki magának Shakespeare,

Schiller, Goethe tragédiákban. Ugyanis nem csak Angelikáttette magáévá, hanem a létezõ pesti és budai német színhá-zat is megvette, lévén gazdag budai német polgár. Harminc-éves korában már õ volt a tulajdonosa és az igazgatója is azösszes színháznak - Pest-Budán.Faust, leghíresebb szerepének hõse az ördögnek adta el alelkét, az Alsdorf mûvésznevet viselõ Pfisterer a magyarok-nak a német színházakat. Õ ugyanis ingyen és bérmentveengedte át az épületeket a magyar nyelvû színjátszóknak, sõt1861-ben, és éppenséggel tavasszal, nemzeti zászlót tûzetettki a Budai Színkör homlokzatára, ahol Molnár színtársulatalépett föl Alsdorf jóvoltából. A magyar színjátszás a németszármazású, de magyar érzelmû Alsdorf jóvoltából úgy elter-jedt, hogy a német színház tönkrement, Alsdorf elkótyave-tyélte az apjától örökölt vagyont, s földönfutó lett. Deresedõfejjel belekóstolt a vándorszínész életbe. Rigában, az egykoricári operaházban szerepelt nagy sikerrel, majd betegsége erõtvéve rajta, Ausztriába vonult vissza. Ott érte a halál.A krónika följegyezte róla, hogy külföldön is magyarnakvallotta magát, s ahol csak tehette, tüntetett a magyar sza-badság mellett.Tönkremenetele, ami az anyagi bukást illeti, totális volt.Nemcsak színházak, hanem a budai Rácz fürdõ is az övévolt, amit kénytelen volt elkótyavetyélni. Szentkuthy Miklóscsaládjának, apjának és anyjának annyi haszna maradt a csa-ládi örökségbõl, hogy amíg éltek, ingyen járhattak a Ráczfürdõbe, s ingyen ápoltathatták a lábukat.* *

MOLNÁR GYÖRGY AZ IGÉNYES IGAZGATÓ

Remek Shakespeare-színész volt, gondos rendezõ és színház-tudományi író (1830 -1891). Noha nem tanult sehol, önma-gát képezte, elve volt, hogy a színház összetett mûfaj, nemcsak a szöveg, hanem a díszlet, a megvilágítás, a színek, az il-lúziót keltõ hanghatások is fontosak. 1862-ben Párizsba uta-zott és tanulmányozta a francia spectacle - látványosság -mikéntjét és a tapasztaltakat itthon nagy beleérzéssel, fantá-ziával hasznosította.Budai színházában szorgalmasan adta elõ magyar szerzõkdarabjait. Minden szerzõ szóhoz jutott nála, csak a társulatsúgója nem, pedig szenvedélyes önjelölt író is lévén heten-ként szállította az új darabokat. Amikor Molnár már a hu-

szadikat utasította vissza, az érdemes súgó kifakadt:- Nem értem az urat. Egyik darabom ezért rossz, a másikazért. Ezt pedig úgy írtam meg, hogy az elsõ felvonás Schil-lertõl, a második Shakespeare-tõl, a harmadik pedig Mo-liére-tõl való. És még sem tetszik?! Nohát, az ördög tud azúr gusztusára darabot írni!* *BAGHÓ, A KELLÉKES

A halandó hajlamos azt hinni, hogy a színház az igazgatóból,a rendezõbõl, a színészbõl, a pénztároskisasszonyból, s leg-följebb a súgóból áll. Nem tudja, mert nem láthatja, hogy aháttérben nyüzsgõ színpadi munkások nélkül aligha volnaelõadás.A legkevésbé kellékes nélkül.Baghó kellékest úgy könyveli el a színháztörténet, mintügyes, csalafinta és humoros embert, akinek gyakran vettehasznát a színészet. Egyik nagyobb vidéki városunkban, aholéppen új szálloda épült, õ keresett lakást a társulatnak. Meg-áll a portás elõtt.- Hogy egy szoba az elsõ emeleten?- Öt forint.- Hát a másodikon?- Három forint.- És a harmadikon?- Ott csak kettõ.Baghó köszön és indul.- Nos, Baghó úr, hát nem veszi ki a szobát?- Nem elég magas nekem ez a szálloda.Fiatal korában szerelmes volt egy kóristanõbe, meg is kértea kezét, de kosarat kapott.Tíz év múlva megint egy társulathoz kerültek. A derék hölgyegyenesen nekiront.- Maga megkérte a kezemet.- Meg, a múlt században.- Én akkor kosarat adtam, de most meggondoltam ma-gam.- Én is! - felelt Baghó és faképnél hagyta a nõt...* *TÓTH JÓZSEF ÉS A HARAMIÁK

Tóth József (1823 -1870) az úgynevezett intrikus-szerepeketmegdöbbentõ erõvel játszotta. Debrecenben a házigazdája,

aki a legjobb szívû embernek tartotta õt, egyszer elment a szín-házba, hogy lássa az õ kedves lakóját a színpadon. A "Hara-miák"-at adták; õ Moor Ferencet játszotta, a kõszívû fiút és-pedig annyi kegyetlenséggel, hogy este, mikor be akart mennilakására, az ajtaját zárva találta; az ablakon szólt ki a gazdája:"Ide ugyan többé be nem teszed a lábad - gyilkos; a hol-mid ott van az istállóban, mehetsz, ahová akarsz, gazember!"És el kellett mennie, éjnek idején, egy szállóba aludni.* *

RÉTHY MIHÁLY, A VÉN BAKANCSOS

Vándorszínészként kezdte pályafutását, 1834-ben Debrecen-ben, 1846-ban a Nemzetiben folytatta. A magyar színháztör-ténet különleges alakja, a magyar paraszt megtestesítõje, s eszerepkör úttörõje volt. Életszerû, furfangos, ravasz figurá-kat keltett életre. A Vén bakancsos és fia, a huszár, A csikóscímszerepeit alakította, a Két pisztoly-ban Piros Pista, az Él-jen az egyenlõségben a kortes alakját játszotta nagy sikerrel.Történt egy alkalommal, hogy jóravaló, mûvészetpártolócsizmadiánál lakott albérletben. Akkoriban a színésznek ma-gának kellett elõállítania a színpadi kosztümöket, s a Vén ba-kancsos szerepkör egyik legfontosabb kelléke éppen egy ron-gyos, félretaposott, szakadt, koshadt csizmaféle volt. A me-legszívû és szakmájára adó csizmadia titokban valósággalújjávarázsolta a színpadi kelléket, ezért Réthy kegyetlenül le-teremtette a magáról megfeledkezett csizmadiát.Amit a becsületes iparos nem tûrhetett és bizony följelen-tette becsületsértésért. Amiért is a bíróság négy forintramegbüntette.Attól kezdve, évek múltán is váltig ezt hajtogatta Réthy:- Csak adja meg az Úristen, legyen annyi pénzem, hogy azta bitangot kedvem szerént ismét lepocskondiázhassam.Keresetébõl azonban sohasem futotta efféle szórakozásra.* *SZERDAHELYI KÁLMÁN, A HARAMIA( 1829 -1872)

Az apja, Szerdahelyi József arról volt nevezetes, hogy nemcsak operát és népszínmûvet énekelt, színdarabban játszott,hanem fordított, sõt zenét is szerzett népszínmûvekhez, dal-játékokhoz. Szép bariton hangjával sokszor volt partnereDérynének.

A fia nem sokkal maradt el az apától. Külföldet is megjárta,mûvelt, olvasott ember volt, s valódi diplomata. Kijátszottaa cenzúrát, a hatóságokat, a rendõrséget, az intendánsok fon-toskodásait és kötekedéseit kivédte - a színház érdekében.Akárcsak az apja, õ is fordított, elsõsorban a francia színházirepertoárból. Rendkívüli fizikai adottságokkal áldotta meg asors. A természetes beszéd, hangsúlyozás, elõadásmód egyikúttörõje volt nálunk. Talán azt sem érdektelen megemlíteni,hogy Prielle Kornélia nem csak színpadi partnere volt, ha-nem élettársa is. Hirtelen halála megrendítette a színházi kö-zönséget, s halála után legendák keringtek róla. Mercurio-otjátszott a Rómeó és Júliában, Kalbot az Ármány és szere-lemben, Tartuffe-öt, Liliomfit, Orgont, Jagót.Mindezen fölül két említésre méltó tulajdonsága volt: fõ-ként az elõkelõ, fõúri társaságokban forgolódott és mindenevolt a jó hecc, a tréfa, a csínytevés. Ami egyáltalán nem illettelõkelõ modorához, merengõ tekintetéhez.Ivócimborája volt az egyik Nádasdy gróf, akinek elejtettszavából megtudta: az Almássy kastélyban nagy estély ké-szül. Nemcsak magyar, osztrák elõkelõségek is hivatalosak, sazt is megemlítette Nádasdy, azok a majom németek azt hi-szik, Magyarországon betyár rémuralom van, ódzkodnak el-jönni, de aggályok ide, félelmek oda, az Almássy-grófi meg-hívást aligha merik visszautasítani.Szerdahelyinek sem kellett több. Elhatározta, okot ad afélelemre.A színház ruhatárából kiválogatta a népszínmûvekhez hasz-nálatos csizmákat, bõ gatyákat, subákat, mellényeket, pörgekalapokat, a kellékestõl pisztolyokat, mordályokat, kardokat,tõröket, és felöltöztetett, fölfegyverzett vagy húsz legényt ésleányt, mert a színtársulatnak nem volt annyi tagja, ameny-nyire a kellõ rémületkeltés miatt szükség lett volna.Fertályórával éjfél elõtt, azután hogy egy mennydörgéstelõidézõ gépezettel az ajtó elõtt megadta a jelt, az ablakokonbeugráltak a betyárnak öltözött színésznõk meg színészkol-légák, õ pedig a fõbejáraton, elsütve vaktölténnyel töltöttpisztolyát, elkiáltotta magát:- Pénzt vagy életet! Aki megmoccan, az a halál fia!Gyorsan elõkerült egy fiatal segédszínész, félszemû hara-miának álcázva, egy hatalmas ruháskosárral.- Most pedig mindenki önként és jószántából leveti ék-szereit, nyakláncát, fülbevalóit, karpereceit és a kosárhoz já-

rulva oda bedobja!A halálra sápadt, vacogó, rémült vendégek már engedel-meskedtek volna, de a dermedt csöndet taps szakította kettéés megszólalt Andrássy gróf:- Bravó, Kálmán! Nagyszerû voltál, mint mindig! Emlé-kezetes föllépésed marad ez az elõadás is.A rémületbõl ocsúdó vendégek azonban nem lelkesedtektúlzottan ezért az "elõadásért", s akadt, aki csendõrért kiáltott.Nádasdy elõjött a háttérbõl, megállt a ruháskosár mellett és megcsóválta a fejét: - Ejnye, ejnye, nagyságos úrhölgyek és urak. Ezt a tréfátén rendeltem meg a nagyságos mûvész úrtól, mégpedig azért,hogy kellõképpen elszórakoztassam ausztriai barátainkat. Havalaki csendõrt hívat és bûnbakot keres, az én vagyok. En-gem méltóztassanak lecsukatni. Ha mégsem, nem bánom,ha ki-ki tehetsége szerint hozzájárul a mûvész urak és úrnõkáltalam megígért honoráriumához.Senki sem akadt, aki ne adományozott volna néhány ara-nyat, szégyellték magukat, hogy annyira megijedtek, meg nemis akartak "tehetségtelen" színben föltûnni. Ki tudja, más-nap Bécsben mit terjesztettek volna róluk elõkelõ körökben.Hatalmas összeg gyûlt össze. A komédiásokat pedig ottfogták és együtt mulattak velük hajnalig.Elmenõben odasúgta Nádasdy Szerdahelyi Kálmánnak:- Ne osztd szét az összes pénzt a társaid között, mert egyévig te fizeted az én boromat is!* *SZATHMÁRYNÉ ÉS SHAKESPEARE

Szathmáryné, Farkas Lujza (1818 -1893) elsõ férje Szath-máry Dániel elesett a szabadságharcban, második férjével,Laczkoczy Sándorral saját társulatukkal járták az országot,majd 1857-tõl ismét a Nemzeti Színházban játszott. Fiatalonhõsnõket, kissé megöregedve komikus szerepeket alakított.Minden szerepkörben föltalálta magát és különleges beleér-zéssel jelenítette meg alakjait, s amin a hozzáértõk legjobbanCsodálkoztak, Szigligetit szigligetisen, Shakespeare-t seksz-pírien, Moliére-t moliéresen játszotta.Senki az égadta világon nem is sejtette, hogy mindenre ösz-,~nösen érez rá, hiszen írni sem tudott, olvasni is alig.A Faustban olyan elragadó szellemmel alakította az egyik;boszorkányt, hogy az elõadás után kritikusok és színészek

vették körül és áradoztak nagyszerû teljesítményérõl.Valaki megjegyezte:- Igazán nem értem, hogyan tudta ennyire megérteniFaustot, ennyire mélyére hatolni a mû legtitkosabb rejtekei-nek!?- Hóóó! kedvesem - mondta Szathmáryné - nekem aztán~z egész Shakespeare a kisujjamban van!A lelkes rajongókba beleszorult a szó. Valaki hosszascsönd után megjegyezte:- De a Faustot nem is Shakespeare írta!- Nem? - csodálkozott Szathmáryné kedvetlenül. - Bá-nom is én. Hát jó, akkor legyen Moliére!SZATHMÁRYNÉ ÉS A BAKÓEgy vidéki föllépésen a Stuart Máriát játszotta. A bakó sze-repében a falu népszerû figurája lépett föl, ami nem voltrossz ötlet, mert olykor a közismert helybelire szívesebbenjótt el a nép, mint a leghíresebb csillagra. Szathmáryné ked-veskedni, bizalmaskodni akart a meglehetõsen bunkó arcúfiatalemberrel és vállát veregetve azt mondta neki:- Aztán vigyázzon ám, kedves fiatalember, hogy amikorlefejez, jól eltalálja a nyakamat!Az alkalmi kolléga magabiztos önteltséggel válaszolt:43- Csak bízza rám nagysád! Böcsületös foglalkozásom hen-tös és mészáros!* *SZIGLIGETI ÉS A NAGYBÕGÕS

Szigligeti Ede színész, rendezõ, dramaturg, kiváló színpadiszerzõ (1814 -1878) a Nemzeti Színház nagyhatalmú igazga-tója volt éppen, amidõn karmestere megkereste õt az irodá-jában.- Igazgató uram! Elengedhetetlenül nagy szükségem vanegy új nagybõgõsre.- Aztán mennyibe kerülne az az elengedhetetlen nagybõ-gõs?- Évi hatszáz forinton alul jót nem kaphatunk.- Okvetlenül szükséges?- Mint egy falat kenyér.- Ha, tételezzük föl, fölemelem a maga fizetését három-száz forinttal, akkor is olyan elengedhetetlenül nagy szükséglenne arra a bõgõsre?

A karmester tétovázott.- Hát, igazgató uram, akkor... akkor nem éppen szüksé-ges annyira.- No lássa, öcsémuram. Akkor nem szerzõdtetünk újnagybõgõst.- Nem, igazgató uram. Hanem... hogy is leszünk mostmár az én fizetésemelésemmel?- Sehogy. Arra ugyanis éppen olyan kevés szükség van,mint a nagybõgõsre.* *SZIGLIGETI ÉS A GYÓGYSZER

Kezdõ vidéki színész korában Szigligeti is olyan nyomorúsá-gos életet élt, mint a többi csepürágó társa. Egy alkalommalnagyon megbetegedett, s társai elküldték õt egy helybéli or-voshoz, aki híres volt mûpártolásáról. Nem csak megvizsgáltaa színészeket, hanem gyógyszert is adott nekik ingyen.El is ment Szigligeti. Este az elõadás elõtt kérdi tõle azegyik kórista:- Na, voltál orvosnál?- Voltam.- Gyógyszert is adott?- Adott bizony.- Na, és használ?- Nem tudom bevenni.- És miért?- Mert csak étkezés után alkalmazható.* *HAMLET ALULNÉZETBÕL

Wilson Barret (1846 -1904) angol színész, a londoni Prin-cess Theaterben játszotta életében elõször Hamlet szerepétés roppant izgatott volt, sikert aratott-e? A közönség meg-tapsolta, a kollégái is gratuláltak, a kritika is elismerõen írtróla. Mindez azonban nem nyugtatta meg. Valami olyasmitakart hallani, ami arról biztosítja, hogy az õ Hamletje egye-dülálló.Nem sokáig kellett várnia, hogy ezt a véleményt is meg-kaphassa. Abban a jelenetben, amikor Polonius Ophéliát akirály elé cibálja, számolna be Hamlet õrültségérõl, amit vé-gül is Polonius ad elõ roppant élvezettel és érzékletesen,Hamlet-Barrett a díszletek mögött várakozott és így hallotta

meg két díszletmozgató munkás szakvéleményét.- Igen, igazad van. Irving is jó Hamlet volt.- De ne mondd nekem, hogy Booth nem tetszett.- Hát persze, hogy tetszett.- És Fechter?- Jobb mint amazok.- Nekem mégiscsak ez a Barrett a legjobb.- Gondolod?- Gondolom.- Meg tudod indokolni?- Természetesen. Õ mindig hamarébb van kész húszperccel, mint a többi!* *IRA ALDRIGE, A MAGYAR MÓR

A világhírû angol-néger színész (1805 -1867) Magyarorszá-gon is többször föllépett, s fõleg Shakespeare szerepekbenaratott hatalmas sikert. Magyarul ugyan nem tudott, de aszerepeinek szövegét jól ismerõ, mûvelt magyar közönséghálásan megtapsolta rendkívüli mûvészetét. Nemcsak Othel-lót alakított, szerepelt a Lear királyban, a Macbethben, a TitusAndronicusban. Magyar vonatkozása még, hogy a legszebbportrét Barabás Miklós festette róla.Nálunk is több szerepben föllépett. Az egyik Othello elõ-adáson a statiszták nem figyeltek, fecsegtek a színfalak mö-gött, holott az lett volna a feladatuk, hogy irgalmatlan zajtcsapjanak, mégpedig háttérzajt, amely Othello jeleneténekvégszavát vezette volna be. A színész hiába szólt angolul hozzájuk, hogy kezdjék már a hangoskodást, azok nem fi-gyeltek rá, s nem is értették mit akar. A végszó veszedelme-sen közeledett, s a statiszták tovább fecsegtek. Ira végsõ két-ségbeesésében rávetette magát az egyik néma szereplõre ésmérgében, vagy inkább jól végiggondolt terwel fojtogatni kezdte. Amire a szerencsétlen úgy megijedt a hatalmas ter- metû négertõl, hogy jajgatni kezdett. Néhány társa, a várat-lan inzultuson feldühödve úgyszintén üvöltözött, s amikor ahangzavar elérte tetõfokát, Othello elégedetten a színpadraléphetett.Az elõadás után az igazgató megjegyezte: - Ilyen jól sikerült zajkeltést még nem hallottam életem-ben. Ezért külön megdicsérem a statisztákat.* *RÉGI FARSANGOK ÉS TITKOK A PESTI REDOUTBAN

Egyvalakirõl van most szó, aki lázba hozta egy farsangi álarcosbálon mulatozókat. Amikor a Diárium újságírója fölidéztealakját, azt is régi, elsárgult, porladó lapokból tette és most,hogy én idézem meg õt a Diáriumból, hasonlóan elsárgult,széttöredezõ papírról tehetem, széthulló folyóiratból, amelymagába temeti a vidám, kacér, gavotte-os, menuette-s, mas-karás, boros, pezsgõs múltat, örvendõ, vidám és kíváncsi,szomorú figuráival egyetemben.A Redout híres volt báljairól. De mindõjük közül is azegyikrõl, amikor is sok szép asszony fedte el arcát kacéran, ámcsak annyira, hogy fölismerjék õket a nyüzsgõ gavallérok.Akadt azonban köztük egy fehérnép, aki kertészlánynak öl-tözött, de arcát tökéletesen elfedte maszkja, haját vendéghajalá rejtette, egyetlen szót sem szólt, különleges varázserejévelmégis maga köré csábította a férfiakat. Körülvették õt, minta mágnest a papírra szórt vasreszelék. Találgatták kíváncsianaz arszlánok: vajh, ki lehet a titokzatos idegen? A fiatal Esz-terházy herceggel érkezett, ebbõl következtettek a mindent-tudók, alighanem orosz hercegkisasszony, talán a Romano-vok elkényeztetett tagja, de az sincs kizárva, hogy az angolkirályi házból szakadt ide. Néhány pohár pezsgõ után a cso-dahívõk, az érzelmesek, a mesék szerelmesei esküdni mertekvolna rá, hogy valódi tündérkirálylány.Amikor azután megkondult az éjféli harang, egy pillanatraelsötétült a hatalmas terem, hogy mindenki levéve álarcát,fölfedje kilétét, hiába keresték a titokzatos ismeretlent, eltûnta kíváncsi szemek elõl.A Pest azonban azért Pest, hogy minden kiderüljön. Ésmásnap megírta a Közlöny, hogy a bálozó férfiak kedvencenem volt más, mint Hegyessi Mari, a Nemzeti Színház mû-vésznõje (1862 -1925).A történet mind ez idáig és fõleg a Hegyessit nem ismerõutókor számára önmagában nem mond semmit. Az akkoriPesten azonban a titok fölfedése legalább akkora szenzációvolt, mint maga a Redout-béli titokzatosság.Olaszországban született, de már tizenhat évesen magyarszínésznõ lett. Hamar a Nemzetihez került, és eljátszotta alegnagyobb nõi szerepeket, Melindát, Évát a Tragédiából,Portiát a Velencei kalmárból, Hermionét a Téli regébõl. Elbû-völõen szép volt, de színpadi szerepeiben évtizedekig semmieredetit nem tudott belevinni. Csak amikor megöregedett,akkor nyújtott feledhetetlen alakításokat, elnyûtt anyaszere-

pekben, kissé rusztikus nõalakokban, a Vadkacsában példáulHjalmarné megtestesítésében. Amíg fiatal volt és gyönyörû,nem vált igazán nagy mûvésszé, amikor megöregedett ésszépsége megroppant, teljesedett ki tehetsége, érett megmûvészete.De talán legeslegnagyobb szerepét ott a Redout-béli álar-cos bálon alakította. Még egyszer és utoljára eljátszotta a fia-tal és gyönyörû, hódító szépasszonyt. És ez volt a titok, és ezvolt a varázslat, hogy a jelmezen és álarcon keresztül, gesz-tus és hang nélkül tudta ezt megtenni. Egyénisége, varázsaátsütött ruhán és átizzott saját alkonyba forduló életkorán is.

* * *Az a csudálatos századvég

BLAHÁNÉ ÉS A LOVAK

Akárhová utazott Magyarországon, mindenütt lázba hozta aférfiakat. Nem történt ez másként Kézdivásárhelyen sem.Az odavalósiak szerint a Rabonbánok óta ekkora tisztelet ésrajongás nem övezett senkit. Persze a rabonbán fogalommagyarázatra szorul. A székely hiedelmek szerint Attila halála,de állítólag még a magyarok honfoglalása után is, a széke-lyek uralkodója és fõpapja volt a rabonbán, aki a székely népnevében mutatta be az áldozatokat. Az már teljesen mind-egy, hogy mi az igazság és mi a képzelgés, tény és való, hogya rabonbán fogalom volt a székelység szemében és ezzel afogalommal illették a közöttük szereplõ Blahánét. Aminekúgy adtak látható és kézzelfogható jelet, hogy minden estekifogták a lovakat a mûvésznõ kocsijából. Egy alkalommalarra figyelt föl Blaháné, hogy két igencsak jól öltözött, elõkelõúr lökdösi egymást.- Ne tolakodjék kérem. Ez az én helyem!- Kikérem magamnak a gyanúsítást, nem szoktam tola-kodni, de Ön el méltóztatott foglalni a helyemet!- Ne okoskodjon kedves uram! Tanúkkal tudom bizonyí-tani, hogy az isteni mûvésznõ fogatában tegnap este is énvoltam a rudas. Tehát szokásjog szerint engem illet meg ez ahely.Magyarázatként: a kocsi jobb oldalára befogott ló neve arudas, a baloldalié pedig a nyerges.* *BLAHÁNÉ ÉS A CSÁSZÁR

A Népszínház bécsi vendégjátéka idején történt 1883. június3-án, a Theater an der Wien-ben. "A piros bugyelláris"-t ad-ták, a fõszerepekben olyan mûvészekkel, mint Blaha Lujza ésTamássy József. Nagy lótás-futás az öltözõkben, megjelent aszínházban Ferenc József, a császár. Blaháné izgatottan sut-tog Tamássyval. Tudni kell e históriához azt a szomorú ese-ményt, amely akkoriban lázas izgalomban tartotta az országot.Egy kegyetlen osztrák altiszten vett elégtételt tizenháromvérig gyötört magyar katona és ezért a hadbíróság halálraítélte õket. Ez borította gyászba Blaháné magyar szívét is. Ésamikor a második felvonás egyik jelenetében elénekelte da-lát, s a bécsi közönség tapsorkánnal készült jutalmazni az el-ragadó produkciót - Blaháné a rivaldához közeledett, a csá-szári páholy felé fordult és elénekelt még egy strófát - amitTamássyval ketten írtak az imént -, s amelyben tizenhárommagyar asszony fájó szíve reszketett.De szeretnék a királlyal beszélni,Kérõ szóval kegyes szívét elérni.Felséges úr, tudom nagy a hatalmad,Pardont kérek tizenhárom magyarnak.A fiúk kegyelmet kaptak.* *HOGYAN SZÜLETETT MEGA JELMEZES FÕPRÓBA INTÉZMÉNYE?

Az ember azt hinné, hogy a jelmezes fõpróba intézményecsaknem egyidõs a színészettel. Ma már magától értetõdõ-nek tartjuk, hogy a színész a bemutató elõtt a jelmezét s amaszkját is kipróbálja. És szinte hihetetlen, hogy - polgáriruhás daraboknál is - sem Szigligeti, sem Paulay nem tartottafontosnak ezt az igazán nélkülözhetetlen próbát. Még Keg-levich igazgatása alatt is volt nyilvános fõpróba, ahol a színé-szek utcai ruhában és festetlen arccal játszottak.Blaha Lujza mesélte, hogy Pártényiné valamelyik darabbemutatója alkalmából mélyebbre vágatta ki a ruháját, mintezt az akkori erkölcsök elfogadhatónak tartottak. Hogy más-kor efféle kínos meglepetés ne érhesse a színházat, elrendel-ték a bemutatót megelõzõ jelmezpróbát.A Pártényiné kacérsága így lett megteremtõje egy nagyonhasznos újításnak: a jelmezes fõpróba intézményének.* *

HÍD A TENGEREN

Blahánét egyszer egy kitûnõ impresszárió Amerikába hívtapompás feltételekkel. Blaháné néhány napi gondolkodásiidõt kért. "Imádom a tengert - írja Naplójában. - Fürödnibenne élvezet; de hajókázni rajta, ahhoz kissé gyáva vagyok.Amikor a gondolkozási idõm lejárt, eljön megint az imp-resszárió a feleletért. Azt feleltem neki, hogy én csak akkormegyek Amerikába, amikor majd hídon lehet odasétálni.Rám meresztette a szemét és olyan furcsa volt, amikor egyreazt hebegte: Amerikába?... hídon? átsétálni?... Azt hitte,álomban beszélek; de én megnyugtattam, hogy ébren va-gyok és semmi bajom; csak fogadást tettem, hogy híd nélkülnem megyek Amerikába! Hátha megérem azt a hidat!..."Majd a következõt fûzi hozzá: "Múltkoriban a Margit-szige-ten nagy ünnepély volt hangversennyel egybekötve. Én isénekeltem. Hát amint átvittek a hajón, azt hittem, mire oda-érünk, meghalok a félelemtõl. Amikor nagy nehezen partraértünk, akkor is megfogadtam, hogy addig nem lépek a szi-getre, amíg hidat nem építenek rája. Megérhetem azt is, mi-ért ne?" (Megérte.)�* *A NAGYMAMA

Csiky Gergely nagysikerû darabjából énekes színmûvet fa-ragtak. Persze, hogy a csillag Blaha Lujza volt. Újházy Ede,aki amúgy is rajongott Blaháné mûvészetéért, a bemutatónsírva fakadt a gyönyörûségtõl, s akárhányszor csak látta-hall-gatta a "Nagymama" elõadását, mindig megkönnyezte. Ésolyankor bizony szégyenkezve kotorászta elõ zsebkendõjét.Visszatérve a bemutatóra. Az elsõ felvonás végén rohant azöltözõbe, hogy õ gratuláljon elõször a nagy mûvésznõnek.Berontott az öltözõbe és ott állt elõtte a mûvésznõ, öreg-asszonynak maszkírozva, fehér parókában.Újházy Ede csak nézte, nézte és kicsordult a könnye. So-káig szólni sem tudott, majd kinyögte:- Lujza... Lujza... te... te... Istennõ!- Nono, Edus - szólt rá nevetve Blaháné és megpaskoltaa Mester arcát. - Csakhogy kinyögted végre! Mert biz istenén már csak azt vártam, hogy szokásod szerint azt mondod:- te... te... marha!* *

KLIZSNIK, A MAJOMSZÍNÉSZ

A tizenkilencedik században is szerette a közönség, ha aszínpadon állatok is szerepeltek. Párizsban a huszas évekbenegy elefánt volt az egyik színmû fõszereplõje. Nálunk a leghí-resebb "állatszereplõ" Klizsnik, a majomember volt. Emlé-kezik rá Blaha Lujza és Gyöngyi Izsó is Színész egy fél évszá-zadon át címû emlékiratában. Gyöngyi Izsó már gyermekko-rában szerepelt egy majom darabban, s ezt az elõadást láttaDéryné is, aki megdicsérte nyaktörõ szerepe miatt a "bátorfiúkát".Blaha Lujza így idézte föl közös szereplését Klizsnikkel:"A majomember vendégszerepelni jött hozzánk Fehérvárra1863-ban. Belebújt egy majombõrbe és ugrált, futkározott,köhögött, mimikázott. Olyan volt, mint az igazi majmok avásári panorámák elõtt. Én is játszottam Klizsnikkel. A da-rabnak ez volt a címe: "Egy óra". Én egy kisfiút játszottambenne. Ezt a kisfiút elrabolja a majom, aki az ablakon át jöna házba, felkapja a gyereket, aztán elfut vele. Elviszi az erdõ-be és mivelhogy ott is egyre nyomában vannak, hát elbújikvele egy ládába.Ezt a ládát nem fogom elfelejteni soha. Amikor arra ke-rült a sor, hogy Klizsnikkel bebebújjak, hát sírni kezdtem ésoly rettenetesen féltem, hogy majd kitört a nyavalya. Hiábamondogatta mama és a többi: "ne félj, ez csak egy bácsi, akibelebújt a majombõrbe" - én egész testemben remegtem. -Klizsnik nagyon tetszett és nálunk maradt jó ideig. Szigetibácsi minden darabba szõtt bele olyan jelenetet, amelyetmajomnak kellett eljátszani és ez minden este becsalta a kö-zönséget. Késõbb, mikor Klizsnik elment a társulattól, a fia-tal Érczi kezdte õt utánozni, õneki is csináltattak majombõrtés õ is ugrándozott, de vele nem féltem a ládába bújni, mertõ mégsem volt olyan "igazi majom"."* *PODMANICZKY FRIGYES, AZ INTENDÁNS

A legártatlanabb és legrokonszenvesebb intendáns Podma-niczky Frigyes (1824 -1907) a Nemzeti Színház és az Opera-ház intendánsa volt, akit furcsa vicclapbéli kockás, angoloskülsejérõl minden gyerek ismert Budapesten. Méltán mond-hatták róla, amit Szókratész mondott a legjobb asszonyról,hogy ti. az a legjobb nõ, akirõl semmit se beszélnek, se jót,

se rosszat. Õróla se beszéltek; nem volt mit. Azaz, egyetlenmûvészi nyilatkozatot ad szájába a krónikás: "Shakespeare-tvagy igen jól kell játszani, vagy sehogy sem... de azért elõkell adni."Õ volt az Opera-építõbizottság elnöke. A leghõbb buzga-lommal kísérte az építkezés mozzanatait és amikor ez a nagymunka elkészült, "generális"-ának, Tisza Kálmán minisz-terelnöknek tarokkpartija közben csak azt jelentette, hogy"most már meghívhatod a királyt a megnyitó elõadásra!" Eza megnyitó nagy esemény volt; készült rá a társaság színe-java.Podmaniczky azt javasolta, hogy a megnyitó díszelõadás le-gyen, théátre paré, vagyis ingyenes, de a pénzügyminiszterellenezte e tervet, azzal, hogy "nem illik, hogy a milliós köl-tekezéssel (3298430 forint 22 krajcár) fölépült új színház el-sõül bevétel nélküli, íngyenes elõadással kezdje meg mûkö-dését!" Legyen a hatóságok számára néhány tiszteletjegy, atöbbit adja el a pénztár rendes árban. A pénzügyminiszterekmár akkor is szõrösszívûek voltak. Podmaniczkynak rosszulesett ez a határozat. Csinált tehát théátre parét a maga sza-kállára. Összeállította a meghívandók jegyzékét, országos mél-tóságoknak, fõhatóságoknak, építési bizottsági tagoknak, szó-val a társadalom kiválóságainak meghívót küldött és jegyet,de nem feledkezett meg a munkafelügyelõkrõl, a fõbb mun-kásokról sem. Azután összeszámította a szétosztott jegyekárát, kivette a tárcájából, kifizette Rózsa pénztárosnak e sza-vakkal: "Ézsék ázs urrák már nállám fizsettek!"A megnyitás estéjén a vendégeket honvédõrnagyi egyen-ruhában fogadta. Az ünnepi hangulatot a kordonon áttört ésaz Opera elõcsarnokába betolakodó sokaság zavarta meg.Podmaniczky a jelenvolt Thaisz fõkapitánnyal személyesenteremtett rendet, kizavarták a hivatlan vendégeket. Aki jó-szívvel ment ki, meséli egy szemtanú, Béldi Izor, annak Pod-maniczky a mellette álló szolgánál levõ dobozból azonnalnéhány szivart nyújtott át jutalmul.* *BENICZKY FERENC, A KORMÁNYBIZTOS ÉS A MÛCSIRKE

Emlékeznek arra a Rákosi-idõkbeli viccre, hogy amikor a vi-déki párttitkár elragadtatását kifejezendõ, a vonósnégyest kiakarja egészíteni egy ötödik muzsikussal? Nos, nincsen új anap alatt. Nevezett Beniczky Ferenc (1833 -1905), BajzaLenke írónõ második férje, Pest megyei fõispán, nem volt

akárki. Párbajáról vált monarchia szerte híressé. Egy osztrákvadászkapitányt párbajban egyszerûen lepuffantott, mertkönnyelmû és meggondolatlan ellenfele gyalázta a magyaro-kat. Mesterkéletlen, finom modorú ember volt, haláláig rop-pant szorgalommal végezte a rábízott munkát, legyen az szín-ház, parlamenti képviselõség, megyei fõispánság. 1888-banrábízták az állami színházak intendánsi tisztét, amit ugyancsaklelkiismeretesen látott el. Persze akadtak rossz nyelvek, aki-ket körültekintõ szigora sértett és nyilván ezek találhatták kiróla a következõ anekdotát, amely a fentebb említett viccrehajaz:Beniczky Ferenc kormánybiztos "szûkmarkú színház fi-nánc", aki "nemcsak a saját ruházatában, de az elõadásokkiállításában is takarékoskodott". Így például a kürtösök szá-mát csökkenteni akarta, mert gyakran látta, hogy csak az egyikfúj, a többi nem, s amikor megtudta, hogy azoknak olyankorpauzájuk van, kijelentette: "De ne legyen pauzájuk, mikoraz egész idõre fizetjük õket, ha pedig pauzájuk van, akkor fö-löslegesek, elég ha csak egy kürtös fúj, de pauza nélkül!"Amikor a kellékes csirkét számított fel, törölte, mert hat-van krajcárba került és Prévost tenorista jelenése közben in-gyen megette. Így tehát a sült csirkét kasírozottal helyettesí-tették. Csakhogy Prévost idejében megtudta ezt a turpissá-got, s mikor játék közben elibe tették a kasírozott csirkét,kés-villa helyett elõvett zsebébõl egy lombfûrészt és a közön-ség, valamint a többi közremûködõ viharos derültsége köze-pette, alaposan feldarabolta a mûpecsenyét.* *KEGLEVICH, A PÁRBAJOZÓ INTENDANS

A krónika a magyar intendánsok legrokonszenvesebbjénekPodmaniczkyt mondja, a legérdekesebbnek azonban gróf Keg-levich Istvánt (1840 -1905). Hegedûs Gyula "Emlékezései-ben", valamint Béldi "Intimitások" címû memoárjában szépemléket állítanak ennek a renaissance-ba illõ színes és furcsaúri karakternek.Kétszer is volt intendáns, bár magát az állást nem sokrabecsülte. "Der Intendant gehört in den Tand" szokta voltmondani. De kellett neki az állás. Eleinte azért, hogy mûvé-szi kedvteléseit megvalósíthassa; késõbb pedig, hogy megél-hessen. Nagyúri dilettáns volt. A maga eszményeit hajhászta,nem törõdött sem a nagyközönséggel, sem kaszinói úri bará-taival. Bele is pusztult majdnem az Opera. Olykor hétszám

úgy kongott, hogy valósággal maga nézte az elõadásokat,akárcsak II. Lajos bajor király.Élete kalandok sorozata volt. Egyszer Párizs valamelyikszínházából távozóban egy fiatalember "szemtelenül fixíroz-ta", ahogy a krónikás meséli, a gróf társaságában lévõ mû-vésznõt. Keglevich rendreutasítja a tolakodót, aki szemtelenválaszt ad, mire a gróf pofon is üti. Névjegycsere és párbajrahívás következik, miközben kisül, hogy a párizsi urat éppenakkor akarják kaszinójából kidobni valami rendezetlen kár-tyatartozás miatt, miért is az illetõ nem volna párbajképes.Keglevich azonnal kifizeti a ficsúr tartozását, nehogy kitu-dódjék, hogy olyan egyént ütött meg, akinek nem adhatnaelégtételt! Megverekedik vele és alaposan helybenhagyja.Egy epés színikritikus azt írta intendánssága idején vala-mely szereplõ jelmezérõl, hogy az nem korhû. Holott õ ép-pen a díszletek beszerzése dolgában szerzett magának érde-meket! Hiszen az õ pompás vásárlásaiból él az Opera, meg akésõbb igazgatása alá került Vígszínház mind a mai napig!A darab legközelebbi elõadásán a színpadra kérette a kriti-kust és ott bebizonyította neki, hogy az illetõ szereplõneknemcsak a jelmeze korhû, de még a mellényzsebében lévõóra is korhû, 18. századi spindli óra. "Mi még - szólt - a belsõrészletekre is ügyelünk, az urak pedig kritikájukban a felüle-ten maradva is tévednek."Tragikus végére még bizonyára sokan emlékeznek. A kép-viselõházban összeszólalkozott és párbajt vívott egy képvise-lõvel, aki még vívni se tudott és valósággal belerohant jelen-téktelen, félvállról vett ellenfele kardjába.* *A NAGY IMRE-LEGENDA

Fiatalon meghalt (1849 -1893), legendásan szép férfiú volt,hõsi szerepekben játszott. Idegbetegsége öngyilkosságba haj-szolta. Haláláról Bárdi Ödön romantikus és kivételesen szo-morú anekdotát jegyzett föl.Nagy Imre a múlt század utolsó harmadának egyik legnép-szerûbb színésze volt. A hõsszerelmeseket játszotta. Erre a sze-repkörre aligha lehetne különb színészt elképzelni. Klasszikusszépsége, mélyzengésû hangja és színészi adottságai híveketszereztek neki még azok között is, akik pátoszát kissé már el-avultnak találták. Hogy milyen erõssége volt a Nemzeti Szín-ház mûsorának, az lemérhetõ abból a sok-sok szerepbõl, amelyárván maradt utána és abból a sok színészbõl, akik ezeket a

szerepeket Nagy Imre korai halála után örökölték, de pótolniõt nem tudták. Ez nem azt jelenti, hogy méltatlanok vették átörökét; hiszen Szacsvay Imre, Somló Sándor, Mihályfi Károly,Ivánfi Jenõ és Pálffy György versenyeztek, hogy a színpadonelhomályosítsák híres alakításainak emlékét. Merthogy a szívek-bõl kitörüljék, arra a józan örökös nem is vállalkozott volna.Ehhez a csodálatos népszerûséghez hozzájárult az a roman-tikus szerelem, amely Nagy Imrét egyik színésznõvel hoztakapcsolatba, az akkor szinte kötelezõ romantika ködébe bur-kolva érdekes alakját."Már mint középiskolás is sokat jártam a Nemzeti Szín-házba. Az elõadás végeztével utánakullogtam Nagy Imrének ésdiszkrét távolból hazáig kísértem. Nem kellett nagy utatmegtennem, mert ott lakott a Nemzeti Színház bérházában,a negyedik emeleten. Abban az idõben még nem volt lift,gyalog ment fel a lépcsõkön, és talán észre sem vette a sûrûfátyol mögé rejtõzött rajongó asszonyokat, akik a lépcsõházcsaknem minden fordulójánál remegve és reménytelenülvártak rá, hogy legalább közvetlen közelbõl láthassák.Így ment fel lassú lépésekkel a lakása felé, egy pillanatrasem méltatva tisztelõit, akik nem is sejtették, hogy a Shakes-peare-tragédiák hõsét most látják utoljára.Mert reggel holtan találták álló tükre elõtt, a szõnyegenfekve, a pisztolyt és a méregpoharat kezében tartva, még ittis olyan pózban, amely az igazi halál pillanatában is hû ma-radt a klasszikus színpadi hagyományokhoz."* *FANCSY ILKA ÉS TOPÁNKÁI( 1842 -1904)

Mûvészi pályája átívelte a romantikus dráma fénykorát. Elsõszerepe - tizenötéves korában! - a Nemzetiben Júlia volt, soly nagy a sikere, hogy azonnal szerzõdtették. A halhatatlan-ság deszkáihoz családi hagyományok kötötték. Fáncsy Lajoslánya volt, aki a Nemzeti Színház kezdeteitõl, megnyitásátólannak oszlopa, vezéralakja, színésze, mûvezetõje, fõrende-zõje, ügyvivõje, s oroszlánrésze volt abban, hogy a társulatátvészelte a Bach-korszakot. Feleségül ment ifjabb LendvayMártonhoz, akinek az apja és az édesanyja is országos hírûszínész volt. Feledhetetlen szerepei: Ophelia, Desdemona,Katalin a Makrancos hölgybõl. A romantikus színmû leha-nyatlásával és a társadalmi dráma uralomra jutásával sok

méltánytalan mellõzés érte, annak ellenére, hogy varázslatosalakja a modern színmûvekben is jól érvényesült. PrielleKornéliával szemben azonban nem sikerült tovább folytat-nia nagyívû pályáját. Ezért azután, s ez is képességeit dicséri,komikai szerepkörben aratott sikert, haláláig.Magától értetõdõ, hogy mint minden sikeres asszonynak,neki is voltak irigyei, akik, ha csak tehették, rosszat mondtakróla. Ami nem volt könnyû feladat, s olykor csak nyögve-nyelve tudtak kitalálni valami elmarasztalót.A hajdanvolt Pest-Budán, vagyis Budapesten minden esz-tendõben tombolt a farsangi láz, s ez alól a színészek semvonhatták ki magukat. Egy csúnya és tehetségtelen pálya-társnõje, aki nem csak színpadi, hanem társaságbeli sikereitis irigyelte, gúnyorosan megjegyezte:- Drágaságom! Azt beszélik, hogy farsangkor tíz pár to-pánkát nyûttél el, de abból, igaz, és mentségedre legyenmondva, hat pár már viseltes volt.- Édesem! - válaszolt szelíd mosollyal Fáncsy Ilka. - Azt,hogy valaki hogyan mulat, mennyit mulat és milyen sikere vana farsangon, a topánkák számával nem lehet megmérni. Énnem szégyellem, úgy mulattam, szórakoztam az idén, minthaszáz pár topánkát rúgtam volna szét, de mind vadonatújat!* *PRIELLE KORNÉLIA HUSZÁRVÁGÁSA

Talán a legnagyobb sikerét fehér hajú dáma szerepkörbenérte el. Pailleron: Ahol unatkoznak címû darabjában játszottaReville hercegnõt. Prielle Kornélia (1826 -1906) Déryné ta-nítványa volt kezdõ színész- és nem is nõ, hanem csitri korá-ban, s a kor legnagyobb tragikájával, Kántornéval szerepeltegyütt a Nemzetiben.A szóban forgó Pailleron vígjátékban, maga is õszbe csa-varodott fejjel, szerepe szerint visszaemlékezett élettörténe-tére és melankolikus hangon idézte meg a múltját. Egy alka-lommal, amidõn ezt mondta: és az elsõ szeretõm egy hu-szártiszt volt - fölpattant egy meglehetõsen koros, de snájdigkatonatiszt az elsõ sorban és elkiáltotta magát:- Én voltam az, mûvésznõ!Kínos csönd, megdöbbenés nézõtéren és színpadon egy-aránt. Csak Prielle nem hagyta magát zavartatni, s rá sempillantva a magáról megfeledkezett öregúrra, mintha a sze-repét mondaná, így folytatta:

- De hamarosan kitettem a szûrét, mert olyan buta volt,mint a saját kardja.* *SZIGETI FÉL PÁR CSIZMÁBAN

A színháztörténet úgy tartja számon Szigetit (1822 -1902),mint a magyar színmûvészet egyik legnagyobb jellemszíné-szét. Menenius Agrippa, Orgon, Falstaff, Polonius feledhe-tetlen emlékét õrizte sokáig a szakma. Írónak is kitûnt, nép-színmûveit, például A vén bakancsos és a huszárt ország-szerte sikerrel adták elõ. Bohózati elemekkel teletûzdelt, for-dulatos cselekményre épülõ játékai a 19. századi magyardráma fontos fejezetét alkották.De hiába volt nagyszerû színész, író, még az Akadémia istagjai sorába emelte, õ is csak úgy kezdte, mint a többi kol-dus vándorszínész.Egy alkalommal Tóth Kálmán A király házasodik címû szín-mûvében Kopjai alakját testesítette meg. A szerep szerint egypiros csizmára lett volna szükség, amit meg is szerzett köl-csönben két pár tiszteletjegyért. Csakhogy a királynak is szük-sége lett volna egy szép csizmára, amit úgy oldottak meg,hogy amikor Kopjai színen volt, a király hiányzott onnét ésfordítva. Egyre azonban nem gondoltak. Az elõadás végén olyhatalmas volt az ováció, hogy Szigetinek is, a királyt alakítóKárolyinak is színpadra kellett lépnie. Szigeti most is fölta-lálta magát. Gyorsan lerántotta a király lábáról a jobb fél-csizmát, s amikor tapsot megköszönni kiléptek, egyikõjük bal-ról, a másikójuk jobbról, csak félig mutatta magát. A pucérlábat eltakarta a díszlet. Mind a ketten, de a többi színész isoly jól szórakozott emiatt, hogy harsányan, vidáman, nevetveintegettek a közönségnek, amely ettõl aztán még jobban lázbajött és tombolva ünnepelte az elõadást.Az öltözõben megjegyezte Szigeti:- Lám, lám, mire jó a szegénység, vagyis a fél csizma!* *SZIGETI ÉS GYULAI PÁL

Gyulai Pál a 19. század második felének félelmetes kritikusa,kegyetlen ítéletû irodalomtörténésze, Kemény Zsigmond,Arany János barátja, Petõfi Sándor sógora, Szendrei Júliahúgát vette feleségül. A politikai és az irodalmi életben is ve-zéregyéniség, s mellesleg színházrajongó, színházi kritikus isés Szigeti Józ

sef, a nagy színész drámaíró barátja. Alkatánakmegfelelõen, ha csak tehette, barátaival is kötekedett, Szige-tivel is, aki örömmel ingerelte. A legszívesebben azzal, hogyszidta elõtte Shakespeare-t, holott a Shakespeare-alakok ked-venc szerepei közé tartoztak. Tudta ezt Gyulai is, mégisminden alkalommal beugrott és mérgesen védte a nagy an-gol drámaírót Szigetivel szemben.Egy alkalommal a "Téli rege" elõadásának felvonásszü-netében diadalmasan rontott be Szigeti öltözõjébe és diadal-ittasan csapott le rá:- No, pupák! Hát ki az író, te vagy Shakespeare? Neki egymondat elég arra, hogy mélységeket tárjon föl a jellemzés-ben, a társadalomrajzban, perspektívát nyisson az egész vi-lágra! Amikor te például szereped szerint azt mondod a fiad-nak: "Nem ember az fiam, hanem úr!" - világok nyílnakmeg és fölér ez az egyetlen kijelentés ötperces jellemfes-téssel.Szigeti fölnevetett.- Mit nevetsz te, szerencsétlen irodalmi suszter!Szigeti odafordult öltöztetõjéhez:- Jancsikám, ugorj le a súgóhoz, és hozd el tõle a súgópél-dányt.A pápaszemét fölteszi Szigeti, belelapoz a kéziratba, majdrábök egy oldalra.- Na, nézz ide Palikám! Látod ezt a szövegbetoldást? Máskézírás, ez a mondat, hogy "Nem ember az fiam, hanemúr!" utólag került be a szövegbe. Vagyis ezt a te általadannyira dicsért mondatot nem Shakespeare írta, hanem ki-csoda, na találd ki?! Ha megpukkadsz is, én írtam azt beleShakespeare-be, biza!Gyulai valami mérgeset akart mondani, de nem jutott azeszébe semmi. Mérgelõdve rácsapta az ajtót a színész-íróra,majd a folyosóról visszatérve, bebökte a félig nyitott ajtón:- Azért te mégis suszter vagy az írók között!- Shakespaere-hoz mérve mindenképpen. Te viszont leg-följebb inaskodsz a kritikusok között!* *NAGY PISTA, A KÜLÖNC

Úgy elfelejtette az utókor, hogy már a lexikonok sem õrzik anevét. Azt, hogy most mégis megidézzük alakját, minden le-xikonnál fontosabb és értékesebb adatközlõnek, Jókai Mór-nak, pontosabban adomagyûjteményének köszönhetjük.

Milyen különc is volt ez az elfeledett színész? Haddmondja el ezt maga Jókai:"Nagy Pista színész volt a maga idejében.Itt komédiásnak nevezték, hajdan bölcsnek nevezték vol-na, mert õ is mindenét magával szokta hordani, mikéntazok. Senkinek nem volt lekötelezettje, senkinek haragosa.Amit adtak neki, azt se nem kérte, se nem köszönte, s amitnem adtak neki, azután nem vágyódott.Szeretõje soha meg nem csalta, mert szeretõt soha nemtartott, pénzét el nem lopták, mert sohasem volt neki: s ko-csival soha fel nem fordult, mert mindig gyalog járt.Ha játszott, akár sírt a közönség, akár nevetett, az nekimindegy volt; koszorúval hajigálták vagy záptojással? azzalsem törõdött.A vicispán asztalánál éppen csak úgy érezte magát, mint-ha otthon sajttal és kenyérrel ült szemtõl szemben, s ha ép-pen nem volt mit ennie, az sem háborította meg.Neki a súgó éppen olyan derék ember volt, mint az igaz-gató; azaz hogy egyikre sem sokat adott, s ha valakinek a ké-pe nem tetszett neki, vette a botját, s anélkül, hogy azt mon-daná: "befellegzett", elment az ország túlsó végibe.Sokszor betoppant ismerõseihez, kik öt-hat év óta nemlátták, s anélkül, hogy egy szót szólna valakihez, leült a kályhamellé, egyik lábát a másikra tette; és pipára gyújtott, minthaéppen csak onnan kívülrõl jött volna be, s csak egy órane-gyed múlva mondott ennyit: ugyan jó hideg van odakinn."* *NAGY PISTA ÉS TERENTIUS

Egyszer egy Somogy megyei faluban tanyázván, az ottani kál-vinista pappal kötött ismeretséget, könyveket kölcsönözvetõle olvasás végett...Kiolvasta a pap egész könyvtárát, a füvészkönyvtõl kezdveegész Terentiusig, s azzal elment, odább, Debrecenbe.Fél esztendõ múlva összejön vele egy Somogy megyei is-merõse, aki éppen azon faluból jött, s elõfogja:- No téged ugyan áld a pap, azt mondja, hogy a Teren-tiusát elvitted, és nem adtad vissza.Nagy Pista erre egy szót sem szól, csak veszi a botját, s ál-ló helyébõl megindul - Somogy vármegyébe.Tíz nap múlva beállít a paphoz. Az meglátván a hozzá be-nyitót, nagy jó szívvel fogadja: "Hát édes Nagy István uram,mi jó szél hozta erre? Üljön le, honnét jön?"

- Köszönöm, nem fáradtam el, csak Debrecenbõl jövök,azt hallottam, hogy tisztelendõ úr azt beszéli, mintha énnem adtam volna haza Terentiust.- Óh, édes Nagy István uram, szót sem érdemel az egész.- Hát tudja a tisztelendõ úr, mikor utoljára itt voltam, ak-kor ide meg ide, erre a polcra tette fel azt a könyvet, amithazahoztam, s ott felejtette, nézze csak, most is ott van. Látja,az Terentius. Csak ezt akartam mondani.Azzal megfordult komoly pofával, s ment vissza azon azúton, amelyiken idejött.Hiába kiabált utána a pap, hogy legalább éjszakára pihen-jen meg itt, vagy ebédre maradjon nála.Csak százhúsz mérföldet gyalogolt ezért a tréfáért.* *NAGY PISTA, A TOLVAJ

Egyszer Szapári Pétert kellett neki játszani.Próba után beállít az igazgatóhoz, s mutatja neki a csizmá-ját, mely siralmasan kidûlt-bedûlt oldalú állapotban volt.- Ugye hallja az úr, ebben a csizmában nem lehet elját-szani Szapári Pétert!- Az elsõ felét még csak el, amikor ekébe fogják, de a má-sodik felét már bajosan.- No pedig nekem nincs másforma.- Hát teremtsen az úr magának egyet.- Teremtsek? Hogyan?- Mit bánom én. Lopjon az úr valahol.- Jó lesz - mondta Nagy Pista, azzal kifordult a szobából,a külsõ szobában szétnézett, ott meglátta az igazgató csiz-máit szépen sorba állítva, kifényesítve; kiválasztotta közülöka legjobbikat, egy ezüst sarkantyús kordovánt, s azt szépen aköpönyegje alá dugva, elvivé.Elõadás alatt meglátja az igazgató Szapári Péter lábán azezüst sarkantyús csizmát, s csak nézi egy darab ideig, hol in-nen, hol onnan, mintha hasonló csizmát látott volna már va-lahol. Végre nem állhatja tovább a gyanút, s megszólítjaNagy Pistát:- Nini, hallja az úr, hol tett szert erre a csizmára?Nagy Pista erre megzavarhatatlan képpel viszonza:- Loptam biz ezt, igazgató úr, kegyes utasítása szerint.* *NAGY PISTA FERTÕZÕ BETEGSÉGE

Másszor ruhája nem volt, s valami társalgási darabban kel-lett fellépnie.- Én bizony játszanám - mondá Nagy Pista -, de az énkaputom (kabátom) nem egészen jó már.Csak annyiban nem volt egészen jó a kaput, hogy mind akét könyökén ki volt szakadva, s itt-ott kifoltozva mindenféleszínû folttal.Az igazgatónak nem volt mit tenni mást, mint saját ka-putját adni Nagy Pistára, ki azonban az elõadott szerepbennem csak az igazgató kaputját vevé fel magára, hanem egy-úttal annak minden mozdulatát, ferdeségeit, baloghsüketsé-geit oly jól utánozta, hogy még maga az igazgató is magáraismert benne.- Nini - szól a darab végeztével Nagy Pistához -, nekemúgy tetszik, hogy Nagy uram engem játszott ki.- Csak a kaput tevé azt - viszonozta õ megnyugtató han-gon.Másnap visszavivé a kaputot.- Köszönöm tekintetes uram - szólt az igazgatónak -,visszahoztam a kaputot, de kérem, hogy elõbb jól szellõztes-se ki, mert megvallom, hogy én valami ragadós betegségbenszenvedek.Az igazgató megijedt, majd kiszaladt a házból.- Elmenjen az úr innen! - kiáltotta elszörnyedve -, vigyeinnen azt a kaputot, s be ne jöjjön vele többet ehhez a házhoz.* *NAGY PISTA SZÁLLÁSAI

Debrecenben egy becsületes, jó érzésû csizmadiánál volt szál-láson Nagy Pista, ki õt nagyon pártfogolta.Egyszer a gonosz Mór Ferencet játszá; mikor estve haza-ment, a csizmadia elõfogja:- Hallja az úr, mától fogva nem adok az úrnak szállást,hát csak holnap hordja el a sátorfáját. Mert aki játékbólolyan jól tudja magát gazembernek csinálni, mint az úr maestve, az nem lehet becsületes ember.Ezentúl nem is fogadott magának szállást többé NagyPista, hanem ott hált a színpad alatt.Ilyen állapotban meglát egyszer az utcán egy kolduló oláhfiút, ki fûnek-fának panaszlá, hogy apja, anyja elhalt.- Gyerejde, fiam - mondta neki Nagy Pista -, én magam-

hoz fogadlak.Ez nagy szó volt, mikor magának sem volt szállása, de be-váltá szavát.A Borgia Lucreziához tartozó díszítmények közt volt egykoporsó, azt jelölte ki lakhelyül a fogadott fiúnak, s hogy nelegyen neki panasza, megfõzött számára egy nagy kétfülesfazékkal - csokoládét.- Nekem is jól fog esni - monda -, ha egykor árvaságrajutok, és akkor valaki ilyen szépen gondomat viseli.Hanem biz õneki nem viselte senki gondját.Egy istállóban halt meg, elrongyolódva, elfeledve, elhagyatva.* *NAGY PISTA, A FLEGMATIKUS

A "múlt" század (a tizenkilencedik) úttörõ magyar színészei-nek egyik jellegzetes típusa. Éhezõ, de mindig szent lázbanélõ komédiás, magával mit sem törõdve, mindig Thália szol-gálatában. Ez az alázatos életelv azután kialakította az õráoly jellemzõ flegmatikus magatartást, nem volt vesztenivalója,nem kockáztatott semmit. Alázata, flegmája, nyugalma, gyak-ran hozta akaratlanul is fölényhelyzetbe azokkal szemben,akik meg akarták alázni vagy ki akarták oktatni.Egy bizonyos Szabó Máté nevezetû egyén, a helytartótanácsnagyhatalmú tagja, a színészek sorsának hátramozdítója ugyan-csak híres volt flegmatikus magatartásáról. Ezért a színházigazgatója egy alkalommal Nagy Pistát küldte hozzá, hogy in-tézzen el valami ügyet. Szabó Máté megkövetelte, hogy a ké-relmet rideg egyszerûséggel adják elõ. Nagy Pista így kezdte:- Mindenekelõtt...A hivatalnok közbevágott:- Nix mindenekelõtt. Ön pontosan adja elõ a tárgyat.Minden mellébeszélés nélkül.És hosszú elõadást tartott a hivatalos ügy minél rövidebb,tömörebb, lényegre szorítkozó elõadásának szükségességérõl.Nagy Pista kéretlenül helyet foglalt, lábát keresztbe vetette,majd amikor szóhoz jutott, így folytatta:- Mindenekelõtt egy Önt érdeklõ dolgot szeretnék el-mondani!- Elõbb a hivatalos ügyet, kedves mûvész uram!És tartott egy újabb elõadást.Amikor végre kifogyott a szóból, Nagy Pista szerényenmegjegyezte:

- Amikor beléptem, égett hátul az illustrissime bekecse.Erre már nagyot ugrott a hivatalnok.- És most?Nagy Pista szokásos hidegvérrel felelt:- Most ég csak igazán!* *CSIKY GERGELY ÉS A KIFLIK

A Múzeum körúti tejivóba jártunk, ha már lapos volt a tár-cánk - meséli Szerémy -, mert a nagy ibrik tejeskávé négykrajcárba került és Ágnes néni mindig csak egy kiflit számí-tott fel, noha megettük az egész kosár tartalmát. Egy ízbennyolc kiflit ettem meg, elseje körül járt az idõ, a lelkiismere-tem is furdalt, bemondtam hát két kiflit. De Ágnes néni cso-dálatosképpen ismét csak egy kifli árát fogadta el.- Hát nem tudja a fiatal úr - mosolygott Ágnes néni jósá-gosan -, hogy a kifliket Csiky tanár úr fizeti? Minden elsejéneljön, hogy kiegyenlítse a számlát.* *A FORINT

Még egy történet, amit Gál Gyula mesélt Csiky Gergely jószívérõl.Földije voltam és szinte felvetett a jómód, mert Csiky ál-landóan protezsált, és így minden darabban statisztáltam.Az új Csiky darabból, "A komédiás"-ból azonban mégis ki-maradtam, mert abban összevissza csak négy szereplõ volt,statiszta-szerep pedig egyetlen egy sem. Lógattam nagyonaz orromat. Végül Csiky is észrevette:- No mi baj, földi, mért vagy olyan levert?- Hogyne volnék levert, amikor nem tudom, hogy "A ko-médiás" alatt mibõl fogok megélni?- Baj, baj - komorodott el a jószívû Csiky. - Hogyan tud-nék rajtad segíteni?- Tanár úr kérem - mondtam reménykedve -, én nagysze-rûen tudok ugatni. Tessék valahová beírni egy kutyaugatást.Csiky nyomban beszélt Paulay Edével, ez az ügyelõvel, ésén boldogan ugathattam esti egy forintokért.* *TAMÁSSY, A MÛBETYÁR

Voltak idõk a magyar színjátszás történetében, amikor a va-

lóság élõben találkozott a színpaddal. A szabadságharc utániévtizedben Szuper Károly (1821 -1892) színigazgató, akimellesleg kapcsolatban állott Petõfivel és érdekes naplót isírt emlékeirõl, járta az országot társulatával. nem minden iz-galom és kaland nélkül. Társulata kétségkívül legismertebbés késõbb, Blaháné mellett a Nemzeti Színházban országoshírûvé vált tagja Tamássy József (1835 -1892) volt.Szuper Károly társulata új állomáshelyére menet, az éj-szakát egy bakonyi csárdában akarta tölteni. De a kocsmá-ros kétségbeesve szaladt a színészek elé:- Ide ne jöjjenek! Betyárok vannak az ivóban!A holtra fáradt társulat megrémült, a nõk jajgattak. CsakTamássy, az ország legkiválóbb népszínmû-énekese maradtnyugodt. Az egyik ládából elõszedte a cifraszûrt, a fokost, pa-rasztszerepeinek többi kellékét és rágyújtott a "Fürdik a hold-világ" címû Petõfi dalra, amelyet sem elõtte, sem utána neménekelt olyan szépen színész - és belépett a haramiák közé.- Isten hozott pajtás! - hangzott a betyárok üdvözlése -,kinek a bandájából való vagy?- A Szuper Károlyéból.- Azt ugyan nem ismerjük, de csak telepedj közénk.- De nem vagyok ám egyedül...A betyárokat már nem érdekelte hányan vannak, annyiramegszerették a gyönyörûen daloló szép legényt. Úgy meg-vendégelték az egész társulatot, hogy sokáig megemlegettéka szegény színészek. Még útravalóval is ellátták õket. Ez voltTamássy egyik legsikeresebb fellépése.* *TAMÁSSY ÉS A PÁRBAJ-KRAKÉLER

Amilyen kitûnõen forgatta a fokost, épp olyan járatlan volt avívótermi, úgynevezett lovagias bajvívásban.Történt egyszer, hogy egy híres vívó - valami apróság mi-att - párbajra hívta ki. A sértett fél (hirhedt krakéler!) kardotválasztott. A párbaj napján Tamássy segédei: Solymosy és Ti-hanyi színészek odavoltak az aggodalomtól. De Tamássy an-nál nyugodtabban pöfékelt kis Csikós Bandi-féle pipájából.Megkezdõdött a harc. Az ellenfél pompás kvartokat ésterceket vágott, s nagyszerûen védett és támadott ugyanegypillanatban. Tamássy természetesen semmi ilyesmirõl nemtudott, ahelyett marokra fogta a kezébe nyomott kardot, ésbehunyván a szemét, amúgy "fokos-módjára" kezdett vele

vagdalkozni. Boldogtalan ellenfele hiába próbálta "kivédeni"az iszonyatos csapásokat, mert a rettenetes Tamássyval szem-ben nem használt semmiféle tudás és ügyesség. Végre is aTamássy segédei voltak kénytelenek közbelépni, hogy a hí-res vívót megmentsék a biztos összekaszabolástól. De meg isfogadta a híres vívó, hogy soha többé nem áll ki népszínmû-énekessel.* * *Ez már a huszadik század!

UJHÁZI NEM TALÁL HAZA

Újházi Ede (1844 -1918) a Nemzeti Színház bálványozott mû-vésze, akit az egész ország "Mester" néven tisztelt, évekig aSándor utcában lakott. E történet idején ez a lakás bizonykopott volt, füstös, a berendezése ócska és fakó. De az akkori-ban legényéletet élõ mûvész nem sok idõt töltött benne. Ott-hona délelõtt a színház, délután a Színiakadémia, elõadás utánpedig a Gambrinus étterem volt, amelynek törzsasztalát ba-rátai, kezdõ színészek és egy-két színinövendék ülte körül.Pénzét jórészt arra költötte, hogy minél gyakrabban mond-hassa: "Ezt egyed, marha!" (Ez a többnyire kitüntetés-számbamenõ megszólítás a Mester kedvenc szavajárása volt.)A fiúknak, akik minden éjjel hazakísérték, sehogy sem tet-szett a Mester lakásának avult berendezése. Amikor aztánegyikük megtudta, hogy néhány nap múlva lesz Újházi név-napja, titkos tervet dolgoztak ki.A nagy nap elérkezett, õk hát a szép terv kiviteléhez fog-tak. A feladat könnyebbik része az volt, hogy a Mestert korareggeltõl késõ estig távol tartsák otthonától. Ez sikerült is,hiszen Újházi ebéd utáni álmát részint a Pannónia kávéházfoteljében, részint a Színiakadémia tanári székében aludta.(De álma csak látszólagos volt: a legkisebb hangsúlybeli hi-bára felhorkant: "Marha, ez hamis volt! ")Este ünnepi hangulatban, csöndesen kísérték haza bálvá-nyukat a máskor vidám fiúk.A Mester lakása elõtt elbúcsúzott, felment azon a néhánylépcsõn, amely elõszobája ajtajáig vezetett, elõkotorászta kul-csait, benyitott és eltûnt az ajtó mögött. Kigyúlt a villany azelõszobában, utána a lakásban, kis szünet, csapódik egy ajtó,enyhe káromkodás, a villany megint kialszik, s a lakás elõttmegjelenik Újházi. "Érthetetlen" - motyogja és kísérletkép-

pen néhányszor megforgatja a kulcsot a zárban, amikor ész-reveszi a fiúkat.- Ti még itt vagytok? Képzeljétek csak, elcseréltük a há-zat. Ez nem az én lakásom.- Pedig az, drága Mester - felelték kórusban a gyerekek.- Ha nem hiszitek, hát nézzétek meg a saját szemetekkel.Az egész társaság bevonult. Büszke gyönyörûséggel néz-ték az elõszobát, a két szobából, konyhából és a mellékhelyi-ségekbõl álló lakást, amely reggel hét órakor még füstös volt,ócska volt, kopott és ódon, míg most ragyogott a tisztaságtólés rózsáktól volt illatos.Az történt, hogy Újházi csodálatos mûvészetének néhányáhítatos bámulója a fiatalok felkérésére vállalta a lakás kárpi-tozásának, új bútorokkal, függönyökkel, szõnyegekkel, csil-lárokkal való berendezésének költségeit - beleszámítva per-sze a konyhát is, minden felszerelésével, az utolsó tányérig,pohárig - a fürdõszobát fogkeféstõl, a virágvázákat illatosrózsákkal és mindazt, ami egy elhanyagolt agglegénybarlan-got meleg fészekké varázsolhat. Csak az volt a kikötésük,hogy soha meg ne tudja se Újházi, sem más, kik adták összea szükséges pénzt és ha az ifjaknak nem esik nehezére, tart-sák titokban az egész dolgot. Meg is tartották. (Hatvanöt évután én is csak úgy tudtam meg, hogy e nyáréji álomnak be-illõ történet egyetlen még élõ szereplõje, az egyik "gyerek",a 84 esztendõs Rózsahegyi Kálmán mesélte a történetetBárdi Ödönnek.)* *UJHÁZI ÉS ARANY JÁNOS

Egy hódmezõvásárhelyi vendégjáték után a vacsoránál egyköpcös polgár mutatkozott be Újházinak: Arany János va-gyok. A soron következõ helybeli patikus bemutatkozásátazonban a jókedélyû Újházi már így elõzte meg:- Ezek után ön csak Petõfi Sándor lehet!* *A "MESTER" ÉS A HARANGOZÓ

A Mester "Constantin abbé" címszerepében vendégszerepeltAradon, Krecsányi Ignác társulatánál. A délelõtti fõpróbánminden simán ment, csak a harangozás nem akart Újházikedvére sikerülni. Egy fontos jelenetét szakította meg a ha-rangszó, Újházi ragaszkodott hát a tökéletes hangulati alá-

festéshez. De hiába magyarázta a kellékesnek, aki bal kezé-ben egy üvegburával, jobbjában az ütõvel, feszülten figyeltea Mestert, csak nem ment a dolog. A "marhák" persze sûrûnröpködtek. A nagy színész végül már valóságos tanul-mánnyal felérõ elõadást tartott a harangozásról.- Nohát jegyezze meg! Reggel a harangozó még józan, te-hát a harangozás is nyugodt: pimpim, pimpim. Délig lenyeltnéhány pohárkával, tehát fáradtabban húzza a kötelet: pam-pam, pampam. Estére már leitta magát a vén pernahajder, aharang nyelve most már duhajkodik: bumbum, bumbum.Most este van, tehát bumbum! Megértette?Akármilyen szakszerû volt a magyarázat, a kellékes nemértette. Végül maga a direktor csapott föl alkalmi harango-zónak. Ment is a harangozás, mint a parancsolat.- Magát, kedves Nácikám, az isten is falusi harangozónakteremtette.Amikor az elõadáson elérkezett a harangozás pillanata, avégszó elhangzott, az ügyelõ intett, a direktor elõírás szerintráütött az üvegburára. De az ütõre erõsített dugó a délelõttisok próba következtében meglazult, lecsúszott és elgurult aszínpad alá. A hang persze durva, kemény és éles lett...Krecsányi üvegesen merev tekintettel bámult az eltûntdugó után. Legszívesebben maga is a színpad alá süllyedtvolna. A "marha", amely most a színpad felõl sziszegett,Krecsányit szíven döfte, s úgy eltûnt, hogy csak másnap ta-láltak rá.Újházi pedig, ha megtudta, hogy valamelyik kollégájaKrecsányihoz megy játszani, ezt izente:- Tisztelem Krecsányit. De ne felejtsed el megkérdeznitõle: megtanult-e már harangozni?* *UJHÁZI ÁLMODIK

Az ugratás törvényszerû valami a kulisszák világában.Még Újházi Edét is gyakran ugratták a vidám kollégák. Demeg is fizetett érte kamatostul.Egy reggel elmesélte álmát Vízvárinak, Szacsvaynak ésGyenesnek.- Álmomban meghaltam - kezdte a Mester -, és képzeljé-tek, amikor a mennyország kapuján becsöngetek, Szent Pé-ter rámkiabál: "Mars innen, színésznek a pokolban a helye!"Szomorúan mentem el a kaputól, de egy résen bekukucskál-

tam és látlak ám benneteket, téged Vízvári, meg Gyenest,meg téged Szacsvay, amint egy rózsalugasban kártyáztok.Erre újra becsöngetek és kérdõre vonom Szent Pétert, miértmondta, hogy színésznek nincs helye a mennyországban,mikor ott ülnek a kollégáim?- Csak menj nyugodtan a pokolba fiam - szólt Szent Pé-ter -, ezek nem színészek...* *UJHÁZI MINT SZÓNOK

A bécsi színészek, ha Pesten voltak, a Frohner-féle vendég-lõben vacsoráztak. Itt kereste fel õket Újházi Ede is. Akkoréppen a híres Lõwe vendégszerepelt, akit Újházi nagyrabe-csült és a vacsora végén köszöntõvel tisztelt meg. A Mestermagyar nyelven sem volt jó szónok; hát még németül! Deazért nekidurálta magát.- Lieber Herr Löwe... de itt mindjárt belezavarodott, el-hallgatott, végre elnevette magát és koccintásra emelve po-harát, az egész asztal harsogó derültsége közben így fejeztebe a beszédet:- Lieber Herr Löwe, meg vagyok lõve! Grüss Gott, szervusz!* *BAJUSZ ÉS UJHÁZI

A Fészek klubnak volt egy pincére, aki híres-szép bajuszárólvolt nevezetes. És ezt a bajuszt kellett leborotváltatnia, mertTolnai Ákos háznagy a klub stílusától eltérõnek minõsítette.A Fészek mûvészei a szomorú pincért úgy kárpótolták anagy veszteségért, hogy azontúl Bajusznak nevezték. Évekután talán már õ maga is megfeledkezett valódi nevérõl.Egyszer Újházi Ede ott találja Bajuszt az egyik terem bejá-ratánál és hangosan rászól:- Félre Bajusz, jön a csók!Valóban Csók István lépett a terembe.* *KÓRÉ SÁNDOR, A MÛVELT ALTISZT

Alakját Újházi Ede egyik anekdotája tartotta meg emlékeze-tünkben.Sokáig volt igen kedvelt altisztje a Nemzeti Színháznak.Volt egy tulajdonsága, amely nevezetességgé avatta õt a szín-házi világban: ismerte a klasszikusokat és gyakran idézett

belõlük. De mindig a kellõ mondatokat, mindig a kellõ idõ-ben és a kellõ helyen.Bakó László, a régi patetikus iskola vezérképviselõje, s ép-pen ezért a haladó szellemû kritikusok és élclapok örököscéltáblája, még fiatal, kezdõ színész volt, amikor Festetichigazgató Othello szerepét osztotta rá. Kóré a nagy szerepetezekkel "Az ember tragédiájá "-ból kölcsönzött szavakkalnyújtotta át Bakónak:- Bakó ügyes légy, óriást vesztesz el!És ugyancsak Madáchot idézte, amikor Újházi mesterBeõthy László igazgató hollétérõl tudakozódott nála. A fiataligazgató nem nagyon imponált Kórénak, mert némi megve-téssel mutatott az igazgatói iroda emeleti ablakai felé, és ígyszavalt:- Fenn kontárkodik, kotyvaszt és magát istennek képzeli.* *UJHÁZI A SZIMULÁNS

Újházi Ede Pannonia-beli törzsvendég korában hallja, aminta szomszéd asztalnál ülõ fiatalember erõsen dadogva érint-kezik a pincérrel. Megszállja valami csúfondáros kisördög ésasztalszomszédja hallatára õ is dadogva kezd a pincérrel be-szélni. A dadogó felháborodással szól hozzá: "M-ester, n-emszép hogy g-únyol engem; h-isz ön nem d-adog! H-allottama N-emzetiben játszani, ön j-ól tud beszélni! M-ért dadogt-ehát?""M-arha - felel Újházi mester (ez volt ugyanis a legked-vesebb szavajárása) - én is d-adogok; cs-ak a sz-ínpadonsz-imulálok!"* *UJHÁZI ÉS A HALÁL

Újházi a legjelesebb színmûvészek közé tartozott, de szere-peit nem mindig szerette megtanulni. Egyik este a "Szép ju-hász"-t adták a Nemzeti Színházban. Újházi Berényit, a be-teges öregurat játszotta, aki azt kell, hogy mondja a huszár-jának: - Kedves öregem, nem gyógyulok én meg soha! -Mire a jólelkû huszár így vigasztalja gazdáját: "Dehogy nem,tekintetes úr, ha én gyógyítom!" - Újházi azonban nem hall-ván jól a súgót, a kellõ szöveg helyett így szólt: "Kedves öre-gem, nem halok én megsoha!"- Vizvári, aki az obsitos kato-nát játszotta, egy pillanatra meghökkent, de aztán jólelkûenígy vigasztalja gazdáját: "Dehogy nem, dehogy nem, tekin-

tetes úr, meghal bizony, de elõbb meggyógyítom, aztán halmeg!"* *ÚJHÁZI ÉS A MARHA

Újházi Ede, a Mester, a nagyszerû színész mindenkit, akitegy kicsit is kedvelt, lemarházott. Egyszer egy érzékeny lelkûfõpincér viszont úgy megsértõdött ezen, hogy bírósághozfordult elégtételért. A bíróság arra kötelezte a Mestert, hogynyilvánosan kérjen bocsánatot a sértésért.- Tehát, tisztelt bíróság - állt fel Újházi -, egy fõpincér-nek nem mondhatom azt, hogy marha?- Nem mondhatja.- És egy marhának például mondhatom, hogy fõpincér?- Ha akarja, mondhatja - tárta szét a kezét a bíró csodál-kozva.Újházi a pincérhez fordult.- Akkor bocsánatot kérek, fõpincér úr!* *UJHÁZIÁDÁK

A színházi közönség nem mindig tudhatja, hogy izgalmát,könnyeit vagy jókedvét milyen mértékben köszönheti a szer-zõnek és hol irányítja érzelmeit a színész. Csak akkor vanmódja valamit megtudni, ha ugyanazt a szerepet különbözõszínészek alakításában nézheti meg, vagy ha módjában áll adarabot elolvasni.A legtöbb szerzõ szívesen veszi át mindazt a játékbeli ötle-tet, szövegjavítást és tréfás mondást, ami tulajdonképpennem az õ, hanem az elmés színész szellemi gyermeke. Ezek-nek legtöbbje a próbák alatt születik meg és bekerül a súgó-példányba.Sok mulatságos játék, ötletes és szellemes mondás jut aközönség elé évekkel a bemutató után. Ezeket a sugó "Nb"jelzéssel rögzíti a súgókönyv lapjain. Van olyan "notabene",amely ma is él, pedig talán még Megyeri vagy Szentpéteryötlete volt. A notabenéknek éppen úgy van tradíciójuk, mintsok más színpadi játéknak, kelléknek, instrukciónak, ame-lyet a színész hálából, elismerésbõl, megbecsülésbõl és azúttörõk iránt való mélységes tiszteletbõl vesz át és ment mega jelen számára. Természetesen csak a jókat, olyanokat,amik hasznára válnak írónak, színháznak, elõadásnak.

Itt csak az egyszeri alkalomra szóló rögtönzés egy klasszi-kus példáját mesélem el.Ujházi vendégszerepelt Aradon, ahol Nyilassy Mátyásvolt kedvenc színésze és szórakoztatója. A megérkezés esté-jén beült a nézõtérre. Nyilassy szégyellte azt a nyúlfarknyiszerepet, amelyet aznap este játszania kellett. Ezért részint,hogy bosszút álljon a fõszerepet játszó igazgatón, részint,hogy a Mestert szórakoztassa, produkált egy notabenét,amelyet ugyan nem vett át az utókor, de amelyen sokáigmulatott az aradi közönség.Nyilassy utolsó jelenete a darabban az, amikor színpadigazdája (ezúttal maga az igazgató) kiadja a rendeletet:- Kopasszatok meg tíz csirkét!- Igenis, gazduram!Ezzel be is fejezõdött Nyilassy szereplése. De a színfalakmögött kuncogva elbújt. Közeledett az igazgató nagyjelene-te, komoly és hatásos jelenet. Erre várt Nyilassy. A legdrá-maibb mondatnál berontott a színpadra és lihegve megállt.A nagyjelenetében megzavart direktor dühösen förmedt rá:- Mit akarsz?- Mit csináljunk, gazduram, a csirkéket megkopasztot-tuk, és most mint az õrültek szaladgálnak az udvaron!A nézõtéren kirobbant a kacagás, dörgött a taps. A nagy-jelenet semmivé lett, de Nyilassy tapsorkántól kísérve hagy-ta el a színpadot.Újházi a szemét törülgette, annyira nevetett és dús vacso-rával jutalmazta a kedélyes színészt.* *NÁDAY TANULMÁNYÚTON

Náday Ferenc (1840 -1909) a Nemzeti Színház tagja volt, sa francia színmûvekben kialakított egy bonviván szerepkörtés stílust, amivel iskolát teremtett. A Csiky vígjátékokban vi-szont rendkívüli komikusi hajlamait kamatoztatta, s egy idõ-ben csak úgy lehetett szatirikus figurát színpadra állítani, aho-gyan azt õ tette. Egyik tagja volt a híres triásznak Újházi ésVízvári mellett, egyébként László József, Szerdahelyi Kál-mán és Halmy Ferenc méltó utóda a szalonszínészek sorában.Õ volt az ország legelegánsabb színésze. Ami annál érdeke-sebb, mert nem volt nagy ruhatára. Alakja, egész lénye sugá-rozta az elõkelõséget, s ez abban a korban, a francia polgáridráma, a "Bligny hercegek" színpadi uralkodása idején, elen-gedhetetlen járuléka volt az úgynevezett szalonszínésznek.

Évtizedeken át Náday volt Budapesten az elegancia min-taképe, akit a nézõtér férfitagjai fáradhatatlanul utánoztak.Illetve utánozni szerettek volna. Mert a Náday eleganciájá-nak csak jelentéktelen külsõségeit tudták átvenni; a lényegétúgysem lehetett. Viszont az õ szeme is megakadt olyan em-bereken, akiktõl elleshetett valamit. Az akkori idõk leghíre-sebb gavallérja Károlyi István volt, a Pista gróf; õt kérte hátmeg, tegye számára lehetõvé, hogy egyszer közelebbrõl isláthassa az arisztokraták életét, azt a világot, ahol a saját kö-rükben beszélnek és mozognak a mágnások. Gróf Károlyimeghívta Nádayt a Nemzetí Kaszinóba, az arisztokraták klub-jába vacsorára, azután bevezette a társalgóba. Ott bemutattaa mágnásoknak és a fiatalabb generációnak. Amikor éjfél utánelhagyták a mágnáskaszinót, Károlyit fúrta a kíváncsiság.- Nos, kedves barátom, hát hogy tetszett mindaz, amitláttál?- Nagyon szép volt - felelte Náday - Csak azt nem ér-tem, hogy az urak valahogyan mind egyformán mozognak,egyformán hajolnak meg, egyformán adnak kezet, egyfor-mán gesztikulálnak, még a szivarjuk hamuját is egyformánverik le. Nem értem, hogy ez az egyöntetûség honnan szár-mazik? Ez bizonyosan azért van, mert az arisztokrata gyere-keket egyformán nevelik...Károlyi Pista gróf elnevette magát, s Náday vállára tette akezét:- Tévedsz Ferikém! De én elárulom a titkot: itt mindenkitéged utánoz. Úgy bizony, ha nem tudnád, minden fiatalmágnásnak te vagy a mintaképe...* *A CSÍPÕS NYELVÛ JÁSZAI MARI

"A klasszikus tragédiák fenséges nõalakjainak legtökélete-sebb megtestesítõje" írták róla. Fantasztikus életpályát fu-tott be (1850 -1926). Volt pesztonka, cseléd, markotányos-nõ. Rákóczi Júlia egyszavas szerepében hívta föl magára akritika figyelmét. Nagy színpadi sikerei mellett megtanultnémetül, angolul, franciául. Ibsent fordított, novellát, újság-cikket írt, levelezett többek között Reviczky Gyulával. Em-lékiratait nyersessége és fékezhetetlen érzelmi kitörései miattnem adták ki teljes egészében.Somló Sándort, a Nemzeti Színház csöndes igazgatójátJászai Mari nem szerette. Éppen ezért, ahol csak tehette,

szidta mint a bokrot. Egy ilyen alkalommal Rózsahegyi Kál-mán megkérdezte tõle:- Hát ki volna való igazgatónak, ha nem Somló?- Hogy ki? Inkább a legutolsó hordár! Vagy akár maga is,kedves Rózsahegyi - válaszolta a nagy tragika lesújtó tekin-tettel.* *A VILÁGOT jELENTÕ DESZKÁK

Jászai vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóangyenge színész volt. Jászai a próbán küszködött vele, tanította,magyarázott neki - eredménytelenül. Este, az elõadáson si-került is elrontania Jászai legszebb jelenetét.- Mondja kérem - fakadt ki a mûvésznõ -, miért lett magaszínész?!- Mert ellenállhatatlan vágyat éreztem a világot jelentõdeszkák iránt.Mire Jászai komor királynõi fenséggel azt kérdezte:- Akkor miért nem lett asztalos?...* *JÁSZAI NEVET

Jászai Mari sohasem vett részt semmiféle színházi mókában.A pálya és a színpad tisztelete annyira élt benne, hogy a gal-lérjánál fogva penderített ki a próbaterembõl egy akadémis-tát, aki jelenetére várva, ásított. Mégis megesett, hogy a leg-tragikusabb jelenetben nem tudta kitörõ nevetését elfojtani.Kolozsvári vendégjátéka alatt parádés szerepét, Borgia Luc-réziát játszotta. Hat nemes ifjú üli körül a dúsan terített asz-talt. A vacsora végén föláll Borgia Lucrézia és a gyûlölt ifjak-nak ezt vágja az arcukba:- Uraim, vegyék tudomásul, hogy valamennyien megvannak mérgezve!És ebben a halálos dermedtségben elõtámolyog a kissébecsípett Körmendy Kálmán és ezt mondja:- Na, ide se jövök többet vacsorára...* *JÁSZAI ÉS RAKODCZAY PÁL

Tudós tanár és esztéta volt, aki imádta a színházat. Apja ha-lála után százezer forintot örökölt. Ennek a hatalmas összeg-nek évi kamataiból gondtalanul élhetett volna, ám õ szín-

igazgató lett és vidéki társulatával Shakespeare-t játszotta ésMadáchot. Alacsony termete nem nagyon illett a shakes-peare-i hõsökhöz, hát úgy segített rajta, hogy lehetõleg ala-csony növésû társulatot szerzõdtetett maga köré.Tíz évig járta az országot és amikor az apai örökség utolsóforintja is elfogyott, visszament a katedrára, könyvet írtPrielle Kornéliáról, Szigeti Józsefrõl és egy kiváló, kétkötetestanulmányt Egressy Gáborról.Öreg korára teljesen elszegényedett, beteg lett és feleségé-vel Szentendrén nyomorgott. Végsõ kétségbeesésében elad-ta hatalmas könyvtárát. A pesti antikvárius továbbadta akönyvtárat Bárdos Artur színigazgatónak, ez viszont JászaiMarinak mesélte el a kiváló színházi ember szomorú sorsát.Jászai megígértette Bárdossal, hogy a könyvtárat visszaadjaRakodczaynak és egy szép cikket íratott róla. A cikk megjele-nése után az írók és a színészek egyesületei tekintélyes össze-get szavaztak meg Rakodczay segélyezésére. Jászai a pénztborítékba zárta, Bárdos levele mellé, amelyben régi könyvtá-rát rendelkezésére bocsátotta - vásárolt kakaót, teát, cukrot,csokoládét és berobbant a szegényes szentendrei lakásba.Jászai túláradó szeretete gazdaggá, derültté s boldoggávarázsolta a könyvek hiányában kopárrá vált lakást, amely-nek utolsó dísze Egressy Gábor szobra volt.Egy héttel késõbb meghalt Rakodczay Pál.De utolsó hetét megaranyozta Jászai Mari, s a magyarszínházi világ gyönyörû búcsú-gesztusa...* *JÁSZAI FELLÉPTI DÍJA

A Budai Színkörben vendégszerepelt egyszer Jászai, megle-hetõsen üres ház elõtt. Az elõadás végén az igazgató a tragikaöltözõjébe vitte a nagy kínnal összekapart föllépti díjat, há-rom szál rózsa kíséretében.Jászai királynõi fenséggel fogadta az igazgatót.- Maguk azért hívtak, hogy megtöltsem a nézõteret. Eznem sikerült. A pénzüket tehát nem fogadom el. Annál szí-vesebben a gyönyörû rózsákat.Így is tett és mosolyogva fogott kezet a meglepett igazga-tóval.* *JÁSZAI MARI ÉS HEGEDÜS GYULA

Egy évig az a szerencse ért bennünket - mesélte Bárdi Ödön -,

hogy Jászai Marival játszhattunk a Vígszínház színpadán.A "Niobe" címszerepét alakította. Fölséges mitológiai mél-tóságával, gyönyörûen zengõ hangjával úgy vált ki a mi bo-hózati hátterünkbõl, mint egy komoly vezércikk, amely téve-désbõl a vicclap elsõ oldalára került.Hegedüs játszotta Dunn Pétert, a modern angol kereske-dõt, aki szerepe szerint oktatja Niobét.- "Maga csak mindig adjon igazat a sógornõmnek. Akár-mit mond, maga csak mondja rá: igen kisasszony, oh igen,kisasszony ".Niobe ismétli, de gõgös fenséggel. Mire Dunn Péter aztmondja:- "Nem jó, több alázatossággal!"Jászai az igazi nagyok gyönyörû szerénységével fordultHegedüshöz:- Úgy-úgy kolléga, csak szóljon, csak oktasson engem eszámomra kissé szokatlan mûfajban...Eszébe sem jutott, hogy Hegedüs csak a szerepét mondja.* *JÓKAI MÓR ÉS DUMAS PÉRE

Amikor az apa - Dumas Pére - szemére vetették, hogy fia- Dumas fils - egy színpadi játékában plágium miatt lopás-sal vádoltatott, azt válaszolta: a lángész nem lop, a lángészhódít.Jókai megjegyezte: milyen jól fog hangzani, ha majd a csi-kós azt mondja a statáriális bíróság elõtt: ezt a lovat nemloptam, hanem meghódítottam.* *SONNENTHAL ÉS A SZAKÉRTÕ SZNOB

Adolf Sonnenthal (1824 -1909) Pesten született bécsi szí-nész volt, s Prágában halt meg. Pesten kezdte színészi pálya-futását, a bécsi Burgtheaterben folytatta, játszott Temesvá-rott, Grazban, de anyaintézete végül is a Burgtheater ma-radt. Monarchia-szerte roppant tekintélynek örvendett.hágó Béla, a Magyar Színház tagja mesélte:Máramarosszigeten volt egy kedves öreg mecénásunk - atekintélyek feltétlen híve -, aki a színházi bizottságnak is el-nöke volt, s nagy mûértõnek tartotta magát. Különben vi-rágzó üzlete volt az öregúrnak, s talán felesleges megjegyez-nem, hogy mint színügyi bizottsági elnök - már hivatalbólsem értett a színészethez. Ez a derék úr egy napon elutazott

Bécsbe, ahol természetesen sorra járta a színházakat és atöbbi közt a Burgtheaterbe is elment, ahol épp Shakespeare-est volt. Az öreg nézte-nézte az elõadást. Minden tetszettvolna neki, csak az egyik fõszereplõ ellen volt kifogása. Nemtudta, hogy hívják, mert színlapot nem vett - itt pedig "hiva-talból" nem adtak neki -, de sehogyse volt az illetõ színész-szel kibékülve. Végre, mikor már nem tudta magát továbbtürtõztetni, megkérdezte a mellette ülõ embertõl:"Bocsánat, uram, ki ez a tehetségtelen ripacs ott a színpa-don?" A bécsi úr meglepõdve válaszolt: "De hisz ez Son-nenthal!" - "Sonnenthal?!" - riadt meg a tekintélyek mára-marosi tisztelõje, hirtelen a szájára ütve. - "Akkor kuss!" -És egész este nem nyitotta ki többé a száját.* *NEY DÁVID ÉS A TÖRTÉNELEM

A Neue Freie Presse híres zenei kritikusa, Hanslick járt nálunkés megnézte a "Hugenották" elõadását. Ney Dávid (1841 -1905) alakítása annyira elragadta, hogy a Pester Lloydbantárcát írt a híres basszistáról és tele marokkal szórta magasz-taló jelzõit, nem feledkezve meg színészi képességeirõl ésfelfogásáról sem.Ezt a tárcát az Operánál mindenki olvasta, csak éppenNey Dávid nem. Este azután egy fiatal énekes maszkírozásközben felolvasta neki Hanslick hosszú beszámolóját. Ésamikor odaért, ahol különösen dicséri az alakításában visz-szatükrözõdõ történelmi tudást: ezzel a kérdéssel állította mega felolvasást:- Mondd csak fiam, már régen meg akartam kérdezni, tu-lajdonképpen kik voltak azok a hugenották?Egyszer egy híres külföldi énekes elragadtatással hallgatjaNey Dávid csodálatosan zengõ hangját és megkérdezi tõle:- Mondja Mester, honnan veszi ön ezt a mély hangot?Ney igy válaszol:- Nekem nem kell venni, nekem van!* *NYÁRAY ÉS ADÓSSÁGA

Nyáray Antal (1868 -1920) végigjátszotta a vidéki és pestiszínházakat. Még Bécsben is kedvelték. Komikus és komolyszerepekben is föllépett, s az életben is szeretett komédiázni.Olykor komolyan.

Nagy hipochonder volt, állandóan a torkát fájlalta; ezértaztán gyakori látogatója volt Pollacsek gégeorvos rendelõjé-nek. Természetesen sohasem fizetett. Egy napon mégis szóbahozta Nyáray:- Mondja tanár úr, mennyivel tartozom én magának?- Hagyjuk ezt kedves Nyáray - szabadkozott a tanár -,csak jöjjön nyugodtan továbbra is. Pénzrõl pedig ne essékszó többé.- De igen, de igen. Tessék nekem megmondani, hogy mi-vel tartozom?- Hagyjuk ezt!- Bocsánat, de ezt tudnom kell.- No jó. Hát mondjuk... hát mondjuk, hogy tartozik...mondjuk... hetven forinttal, nyögte ki végre Pollacsek.- Rendben van - jelentette ki nyugodtan Nyáray. - Kérekmég hozzá harmincat és akkor kerek százzal tartozom.A derék Pollacsek mit tehetett? Kifizette a harminc forin-tot...* *KOSSUTH LAJOS AZT IZENTE...

Rózsahegyi (1873 -1961 ) kolozsvári kezdõ színész korábanbáró Bánffy Dezsõ volt a miniszterelnök. A "Hadak útja" cí-mû darabra készültek. Ennek egyik jelenetében elfognak egylegényt és mielõtt bilincsbe vernék, az ingébõl kihúzza piroskatonasapkáját, a fejére teszi, s miközben a pandúrok kive-zetik, rágyújt a nótára: Kossuth Lajos azt izente... Ez volt amásodik felvonás vége és ettõl a jelenettõl Rózsahegyi és aszínház nagy hatást remélt.Igen ám, de egy ilyen színpadi jelenet fölért a legélesebbpolitikai tüntetéssel. Kossuth Lajos még élt Turinban, s azuralmon lévõ szabadelvû párt egyre kínosabb erõfeszítésseltudta csak a nemzet és az uralkodóház közötti egyensúlytfenntartani. Kossuth neve vörös posztó volt Bécsben.A színház diplomatái tehát, hogy a helyzetet ki ne élezzék,éjjel-nappal tanácskoztak, s végül is abban állapodtak meg,hogy az elfogott legény - személy szerint a fiatal RózsahegyiKálmán - nem a Kossuth-nótát, de a kevésbé gyújtóhatásúKlapka-indulót fogja énekelni.Egy dologgal persze nem számoltak. A viszony színház éspublikum között ebben az idõben talán sehol sem volt olyanmeleg, családi, szeretetteljes, mint Kolozsvárott. A nótacse-re híre gyorsan kiszivárgott hát és nagy izgalmakra, sûrû vi-

tákra adott alkalmat. A fiatalabb nemzedék szidta a gyávaigazgatót, az öregek védelmükbe vették. Hiszen az általánoskövetkezményeken túl, helyi jellege is lehetett az ügynek: anézõtéren, a hármas számú páholyban, minden este ott ültés tapsolt a miniszterelnök édesanyja, a mindenki által tisz-telt öreg Bánffyné. Hát csak nem fogják a lelkes színészbarátmatrónát kínos helyzetbe sodorni!Nem énekli... De elénekli... Nagy botrány lesz... Majdmeglátjuk. ..Zúgott, forrongott, izgult a város népe. És amikor a má-sodik felvonás végén mégis felhangzott a Kossuth-nóta Ró-zsahegyi ajkán, olyan lelkes tombolás tört ki, amilyenre sohaazelõtt nem volt példa a régi, patinás Farkas utcai színház-ban. Mindenki felugrott, mindenki kendõt lobogtatott.A leglelkesebben a miniszterelnök anyja, Bánffyné.A színház fegyelmi bírósága Rózsahegyi Kálmán szerzõ-dését azonnali hatállyal felbontotta. Késõbb a büntetéstegyhavi gázsi megvonására mérsékelték, de ennek a levoná-sára sem került sor. Bánffyné pedig, aki másnap délelõtt ma-gához kérette a vakmerõ fiatal színészt, ezt mondta neki:- Rózsahegyi, ha magának ebbõl a dologból a legcseké-lyebb kellemetlensége származnék, akkor én a fiamat, a mi-niszterelnök urat, úgy megpofozom, hogy arrul kódul...* *SZATHMÁRY ÉS A RENDÕRSÉG

Szathmáry Árpád (1846 -1901) a Vígszínház korán elhalttagja vidám, mulatós ember volt. Még nagyváradi színészkorában történt, hogy az akkori fõkapitány megsokallta aszínészek hangos utcai mulatozásait, s ezért megparancsoltaa rendõröknek, hogy a lármás éjjeli hazatérõket szigorúan fi-gyelmeztessék a csendre.Egyik éjszakán Szatyi bácsi (ez volt a becézõ neve) megintnagy társasággal indult el a vendéglõbõl a kávéház felé. Per-sze hangos énekszóval. Az utcai rend õre hirtelen Szathmáryelé állt:- Nem tudják a színész urak, hogy amikor hazamennek,nem szabad lármázni?- Hja, barátom - felelt nyájasan Szatyi - csakhogy mimég nem megyünk haza!- Nem? Az más!És tisztelegve félreállt.* *

VÍZVÁRI GYULA ÉS EGY AFFEKTÁLÓ IFJÚ SZÍNÉSZ

Vízvári (Viszkidenszky) Gyula (1841 -1908) Debrecenbenkezdte színészi pályafutását, sokoldalú és rendkívüli tehetsé-ge ellenére azonban csak komikus szerepekre volt alkalmas.A hibából is erényt csinált, noha a zeneakadémián, mint azoperajátszás tanára tevékenykedett, boldogan élt "alantas-nak" minõsített komikus szerepkörében. Annál is inkább,mert roppant szellemes ember volt, humora, tréfái megéde-sítették környezete életét. De ha kellett, maró iróniával csa-pott le arra, aki megérdemelte.Egy alkalommal valami új színészjelölt került a társulat-hoz, s nem rejtette véka alá, hogy a színészek többségével el-lentétben, "jó" családból származik, s nincsenek anyagi gond-jai. Fennhangon mondta a társalgóban:- Az apám sehogyan sem akarta, hogy színész legyen be-lõlem!Vízvári bólintott.- Mondhatom, ilyen erõs akaratú emberrõl még nem hal-lottam.* *VÍZVÁRI GYULA ÉS A NEVE

Pályakezdése elsõ szerepeit, amint azt a színlapok tanúsítják,Viszkidenszky néven jegyezte. Történt pedig, hogy új mecé-nás került a színházhoz, aki vette magának a fáradságot ésmegismerkedett a színészekkel.- Kedves uram! - mondta Viszkidenszkynek. - Teljesenmindegy, hogy ki milyen néven szolgálja Tháliát. Nevénekfényét mûvészete adja meg. Mégis arra kérem, változtassameg a nevét. Tudja kérem, volt nekem egy barátom, akit Pe-csenyánszkinak hívtak. Ha mellettem ült, mindig úgy rém-lett, hogy hiányzik mellõle egy Salátánszki. Maga mellõlViszkidenszky úr, hiányzik egy Szódánszki vagy Jegenszki.A kezdõ színész engedett a nagyhatalmú mecénás kérésé-nek és Vízvárira változtatta a nevét. A mecénás nevét elfe-ledte az utókor, névtelen alakja is Vízvárinak köszönhetõenmaradt fönn ebben az anekdotában.* *VÍZVÁRI GYULA, AZ ALKALMI KÖLTÕ

Bartók Lajos, a költõ és kitûnõ humorista gyakran dolgozott

színházaknak. Éppen a Nemzetinek írt verses drámát, és pa-naszkodott a társalgóban, hogy milyen nehéz mesterség averselés. Vízvári fitymálva leintette:- Csodálkozom rajtad Lajos. Én színész vagyok, nem köl-tõ, s mégis akkor írok verset, amikor akarok.- Írj most, de rögtön! Úgy azonban, hogy kapcsolódjon ahelyzethez!Vízvári megszeppenve körülnézett és megpillantotta azajtóban éppen belépõ, hatalmas termetû kollégáját, FelekyMiklóst.Rögtön rögtönzött:Ajtóban áll FelekyFele bent van, fele ki.* *GÁRDONYI GÉZA ÉS A SZAMÁR

Gárdonyi Géza (1863 -1922) a halhatatlan Egri csillagok ésa feledhetetlen Láthatatlan ember írója, a maga korában ésmég halála után is, sokáig a magyar színpadi világ egyik leg-népszerûbb drámaírója volt. Népszínmûvei és színmûvei aparaszti és a vidéki élet idillikus, poétikus szépségû és meleghumorú igazi Gárdonyi-írások voltak. A bor, az Annuska, aFehér Anna, a Fekete nap vagy a Falusi verebek a magukidejében éppen olyan sok hívõt szereztek mûvészetének,mint humoros és drámai hangvételû szépprózai írásai.Gárdonyi Géza legendájára, a "Karácsonyi álom"-ra ké-szült egyszer a kolozsvári Nemzeti Színház. Az elõadáshozegy szamárra is szükség volt, mert tudvalevõ, hogy Máriaszamárháton jelenik meg a színen... E célra az igazgatómegfogadta az egyik székely vízhordó szamarát, "aki" is hû-ségesen eljátszotta a maga csöndes szerepét. Egyszer aztán a"Karácsonyi álom" is lekerült a mûsorról, s a szamár isvisszamehetett a vizeshordó mellé.Egy délelõtt Fenyvesi Emil, akkor még a kolozsvári társu-lat tagja, a Monostor utcában sétált. Egyszer csak látja, hogyegy vízhordó székely dühösen rángatja kócmadzag-kötõfé-ken a szamarát. A jámbor füles azonban, amely elõzõen "atársulat tagja" volt, sehogyse akart mozdulni. Erre már a gó-béból is kitört az indulat:- Hogy a kánya csípné meg a füledet! De nagyra vagy,amióta színész voltál!* *

DUSE ELEONÓRA VIRÁGAI

Az olasz színésznõ (1858 -1924) állandóan utazott, bejártaEurópát és a fél világot. Magyarországon hétszer járt, s amagyar közönség szerencsésnek mondhatta magát, mert itt-hon láthatta õt minden jelentõs szerepében. D'Annunzio-val keveredett szerelembe, s hatással is volt a költõre, a szín-ház felé fordította figyelmét. A költõ 1900-ban írta meg nagyföltûnést keltett kulcsregényében, A tûz-ben szerelmi törté-netüket.Margot Fürstenw„rther írja, aki három hónapon át kísér-te Eleonora Duse-t németországi diadalútján, hogy a nagyszínésznõ egy alkalommal megkérte, vegyen számára 30-40márkáért hófehér, hosszú szárú rózsákat. M. Fürstenw„rtherkocsiba ült és végigjárta az összes virágkereskedést; találtsárga, rózsaszínû, piros rózsákat, de csak nagy nehezen tu-dott végre hófehér szálakra akadni. Alig ért kincsével a szín-házhoz, megkezdõdött "A kaméliás hölgy" elõadása. A har-madik felvonásban Duse karjain tartotta a hófehér, illatos,pompás rózsákat. Hófehérnek kellett lennie, mert ilyennekálmodta meg a nagy tragika. Boldog nevetéssel dobta az asz-talra rózsaszálait, vázákba rakosgatta õket, amikor megjele-nik Armand atyja és a rózsák a földre hullanak. Egyiket amásik után széttaposták. Az elõadás végén Fürstenw„rther aszínpadra ment a rózsákért. Ott hevertek egy zugban, össze-taposva, hervadtan. Néhány szálat magához vett, hogy ott-hon vízben felfrissítse. Amint a kocsiba ültek, Duse tekintetea rózsákra tévedt. "Magával hozta a rózsákat? Szegények,egészen elhervadtak" - mondta Duse. "Megkísérlem, nemtérnek-e magukhoz vízben" - felelte kísérõje. "Hiába, a szín-pad forrósága megölte õket" - mondta újra Duse, majd fá-radt mosollyal hozzátette: "Igen, ez a mûvészet. Könyörte-len! Aki a mûvészetnek szenteli magát, attól mindent, egészerejét, egész lelkét követeli. Aki életét a színpadon tölti, azmár nem illik a hétköznapokba."* *A POLITIKUS NÕI LÁBAK

Duncan Isadora (1880 -1927), a modern táncmûvészet elis-mert elõharcosa, nemigen válogatta meg közönségét. A vi-lágháború alatt Athénben vígan ropta a Marseillaise-t és Ve-nizelosz ablakai alatt is eljárta tüntetõleg a táncot, 1922 kü-

szöbén pedig Moszkvában lejtett táncot Lenin elõtt azInternacionale dallamára. Mûvészetének rajongói nem szí-vesen látták a nagy mûvésznõ politikai táncait, s egy ízbenmegkérdezték fivérét, mit szól nõvére tág politikai lelkiisme-retéhez. - "Ugyan mit akarnak" - felelte Duncan. - "Isadorajobb lába soha sem tudja, mit csinál a bal."* *SOMA ÉS SAMU

A vígszínházi magyar ciklusban a Fényes Samu "Kurucz Fe-ja Dávid" címû drámája 1902-ben kiszorította Guthy Somavígjátékát. A két író keményen összekapott ezen. Fényes Sa-munak hosszú szakálla volt, Guthy Somának pedig igen jóhumora. Amikor Soma kifogyott a gorombaságokból, ezt ki-áltotta Samunak:- Különben is, ha velem beszél, vegye le a szakállát!* *KOMIKUS, SÚGÓ SZEREPBEN

Gyöngyi Izsó (1860 -1923) elfeledett kitûnõ bonviván ésoperett-komikus meglehetõsen meredek pályát futott be.Volt színigazgató vidéken, a Vígszínház tagja a fõvárosban,írt sikeres színdarabokat, mi több, elbeszéléseket is a serdül-tebb ifjúság számára.Amikor hosszú, viszontagságos színész pályája után nyug-díjba vonult, a pesti Operaházhoz hívták súgónak az elhaltoperai súgó, Mussó helyébe. Õ maga így meséli el az esetet:"...kérdi az igazgató, Mészáros, nem volnék-e hajlandó le-szerzõdni? - Miért ne? - mondom -, ha megfizetik. - Hátmit igényel? Kérdem: Mennyi volt az elhalt Mustó javadal-mazása? - Jaj - mondja az igazgató - az huszonnyolc éven átszolgálta az Operát, annyit ön nem igényelhet! - Hát akkor,bocsánatot kérek, átengedem neki továbbra is a javadalma-zást, méltóztassanak õt feltámasztani, hadd súgjon õ."* *CARUSO ÉS BUDAPEST

Caruso (1873 -1921) mindmáig a világ elsõ számú énekescsodája. Koldusszegény emberek gyermeke, lakatosinas ésfémmunkás, aki egy alkalommal beáll egy kis olasz vidékiszínésztrupphoz kardalosnak. Énekelni rendszeresen soha-sem tanult, ismeretlen alkalmi karmester okítja a belcantoalapelemeire. Livornóban ismerkedik meg egy kis vándor-

színésznõcskével, aki betanítja néhány szerepre, majd ma-gánénekesi szerzõdést szerez neki. Tíz évig együtt járja velea világot, és ez alatt az idõ alatt a tanulatlan fémmunkásbólminden idõk leghíresebb énekesévé válik. A zene hajdani fõ-városaiban, Berlinben és Prágában alapozza meg világhírét,a sajtó csak nagyságát és dicsõségét zengi, és ezek után kerülBudapestre.A történethez az is hozzátartozik, hogy Confried, a NewYork-i Metropolitan igazgatója, persze, hogy az osztrák-ma-gyar monarchiából szakadt oda, fõl akarta bontani elõdjeCarusóval kötött szerzõdését, mert drágállotta a fellépési dí-jakat. Ezért, az ugyancsak a monarchiából magával hozottmegbízható emberét és "jobb kezét", Caruso után kûldteEurópába, hogy hajtsa végre a vivisectiót. Ledner úr azon-ban úgy összebarátkozott Carusóval, hogy élete végéig velemaradt, menedzsere lett és õ írta meg a nagy mûvész életraj-zát is.Caruso európai diadalútját legendák övezték.Madridban a "Plaza de toros"-ban lépett föl, s 50000 em-ber elõtt énekelte a Carment. Felhõszakadás csapott le a lel-kes tömegre, amely azonban lenyûgözve Caruso énekétõl,maradt. Caruso esernyõ alatt folytatta az elõadást. BuenosAires-ben a Bajazzókban lépett föl, de a baritonista rosszullett - s úgy volt, hogy elhalasztják az elõadást. A közönségazonban oly fenyegetõen mozgolódott, hogy Caruso elvál-lalta a bariton szerepét is, s a díszletek mögül énekelt. A si-ker leírhatatlan volt.Ezek után természetes, hogy Európa sokadik, de valódizeneí fõvárosa, Budapest is nagy várakozással tekintett Ca-ruso föllépése elé. Minden ülõhely vagyis belépõjegy elkelt,a sajtó csak Carusóról zengedezett. 1907. október 2. emlé-kezetes maradt a nagy mûvész számára. A felvonások szüne-teiben a barátok helyet cseréltek, akik már végighallgattakegy felvonást, átadták a helyüket az Operaház elõtt szoron-góknak. Ám a mûélvezet helyett csalódás, a siker helyett bu-kás. A magyarok egy közepes tenoristát hallottak énekelni.Caruso nimbuszának ez a bukás nem ártott, megalapoztaviszont a pesti közönség félelmetes hírnevét. Azt terjesztet-ték Európa-szerte, hogy a pesti zeneszeretõk nem értettékmeg a nagymestert.Három nappal késõbb Bécsben lépett föl Caruso. A pestikudarc nem törte le, a három nap elegendõ volt ahhoz, hogy

valamelyest regenerálja hangját. De akkor is sikert aratottvolna, ha történetesen nem javul meg produkciója, mert,amint írták a lapok, Bécs minden tekintetben rivalizált Pest-tel. S ha itt megbukott Caruso, Bécsben diadalt kellettaratnia.Mi az igazság Caruso pesti kudarcáról? Hadd idézzemLednert, aki a nagy énekes halála után ezt írta: "Egy város-hoz kellemetlen emlékezés köt bennünket. Amíg Caruso élt,nem volt szabad a budapesti legendát szétfoszlatnom. Ma, amûvész halála után megmondhatom, hogy Caruso bukottmeg Budapesten. És joggal bukott meg, amit a harmadikfölvonás után mind a ketten megállapítottunk. Ez az este va-lóban borzalmas este volt."Emil Lednernek pedig becsületére legyen mondva, hogy-ha késve is, de megvallotta az igazat.* *A BABONÁS CARUSO

Babonássága meglehetõsen furcsa formában nyilatkozottmeg. Minden elõadás elõtt, öltözõje pipereasztalán egy sorapró, népviseletbe öltöztetett babának kellett ülnie. Az öl-töztetõ feladata volt a babák rendben tartása, s különöskép-pen arra kellett ügyelnie, hogy melyik nemzeti baba hovákerül? Az orosz babának például tilos volt az olasz baba melléülni. A német baba távol kellett, hogy legyen a francia babá-tól. Ha a színpadon rosszul érezte magát, felvonás végén be-rohant az öltözõbe, és azt vizsgálta, találhat-e valami rendel-leneset a babák elhelyezésében. Ha igen, megnyugodott,mert a problémát megoldhatónak találta az "ültetési rend"kijavításával. Ha netán a babák "babonájának" megfelelõenhelyezkedtek el, nem esett kétségbe, mert rögtön meggya-núsított valakit, hogy elõadás, illetve felvonás közben csere-berélte õket. És bebeszélte magának, hogy minden rendbenlesz, s a legtöbb esetben ez is történt.* *ENGEL ÉS CUMBERLAND

Engel (1891 -1966) ama idõkben a berlini Kroll színház igaz-gatója volt, Cumberland pedig világhírû gondolatolvasó.A színház intendatúrája úgy döntött, hogy elhozza a németközönségnek a csodaembert, ezért megbízta az igazgatót,kezdjen tárgyalásokat.

- Mégis, mennyit kér egy estéért Cumberland úr?- Ezer márkát - vágta ki habozás nélkül az elkényeztetettvilágsztár.Engel sokáig hallgatott, lemondóan nézett Cumberland sze-mébe, majd halkan ezt kérdezte:- És ezek után azt akarja ön elhitetni velem, hogy gondo-latolvasó?

* * *Már nemcsak a boldog békeidõk

FELD PAPA ÉS HUSZÁR PUFI

Feld Zsigmond (1849 -1939) a magyar színjátszás különösés legendás alakja volt. Tevékenysége a tizenkilencedik szá-zad negyedik negyedében teljesedett ki, abban az idõben,amikorra már befejezõdött a küzdelem Pest-Budán a németés a magyar színjátszás között és gyõzött a magyar nyelvûszínház. Feld papa, mert mindenki így hívta, úttörõje volt apesti színház magyarosításnak. Ami Budán és a pesti Belvá-rosban elkezdõdött a szabadságharc utáni idõkben, azt õ fe-jezte be a fõvároS peremkerületeiben. Megjegyzendõ, õ amagyar nyelv színpadi úttörõje és elterjesztõje, sohasem tu-dott megtanulni magyarul.Feld a Városligeti Színkör kedélyes igazgatója az egyik újdarab hõsszerelmes szerepét a Pufi néven közismert kövérszínésznek, Huszárnak osztotta ki. A darab szerzõje kétség-beesve tiltakozott ellene: "De hova gondol kedves IgazgatóÚr; hiszen a hõsszerelmesnek légies alaknak kell lennie!" -"Magának a Pufi nem elég légies? Hiszen olyan, mint egyluftballon!" - vágott vissza ellentmondást nem tûrve Feldpapa.* *FELD PAPA ÉS A FEHÉR BILLENTYÛ

Egy próba alatt "Feld tata" a színpad szélén ülve nézi a ze-nekart helyettesítõ karmester zongorajátékát; végre rászól:"Hallja karmester úr; ugye én rendesen fizetek magának ésegész fizetés kiadok!" -"Igenis, Igazgató Úr ".- "Hát akkor ne csak a fekete billentyûket üssön, de a fehéreket is!"* *

FELD PAPA ÉS SOMLAY

Amikor a Krisztus címszerepét nem Somlay Artúrnak osz-totta ki, Somlay korán reggel méltatlankodva szólította meg:"Kérem Igazgató Úr!" - "Ne kérjen semmit." - "De kérem..."- "Mondtam már, ne kérjen semmit; nem szeretem ha kér-nek, úgyis tudom, hogy megint elõleg kér." - "De kérem, mostnem elõlegrõl, hanem arról van szó, miért nem nékem osztottaki a Krisztus címszerepét!" - "Jegyezzen meg magának Som-lay úr, hogy az én mûintézetemben én vagyok az Atyaúristenés annak adom Krisztus szerepét, akinek akarom. Punktum."* *BÖLÖNY JÓZSEF ÉS A HÓHÉR

Bölöny József (1850 -1919) harminchét éves korában kaptameg kinevezését a kolozsvári Nemzeti Színház intendánsiposztjára. Volt országgyûlési képviselõ, segédfogalmazó aközlekedési minisztériumban, s verseket is írt. Vadvirágokcímmel gyûjtötte össze népdalszerû költeményeit, amelyekközül több is országos hírre emelkedett. A Hét csillagból áll aGöncöl szekere kezdetû versét még a második világháborúután is énekelték.A hõn várt kinevezés megérkeztét örömmel újságolta ap-jának, hiszen pályafutásának mindenképpen ez az eseményvolt a csúcsa.Az öregúr azonban egykedvûen vállat rándított.- De édesapám! Gondolja csak meg! Az egész országbancsak két intendáns van, a budapesti és a kolozsvári. És azegyik én vagyok!- Hát aztán - szólalt meg végre az öregúr. - Hóhér megcsak egy van!* *BLUMENTHAL ÉS A SZÍNÉSZ FELESÉGE

Oscar Blumenthal (1852 -1917) német színházigazgató ne-ve ismeretes volt Európa-szerte. Róla mesélték magyar szín-házi körökben, hogy egy alkalommal az egész német nyelv-területen népszerû színészt akart szerzõdtetni. Tudta, ne-vet rangot ad színházának és odavonzza a nézõket.- Mennyi gázsit fizet nekem? - kérdezte magabiztosan aszíni csillag.- Húszezer márkát - volt a határozott válasz.- És ha a feleségemet is szerzõdteti?

- Tizennyolcezret.* *SARAH BERNHARDT ÉS II. NAPÓLEON

A nagy színésznõt (1844 -1923) elsõ nagy sikere után- Coppéeegyfelvonásosában - a császári udvar és nevezetesen Napó-leon és hitvese fölfedezte, és azonnal, az elõadás után megakarta ismerni.Akkoriban egy császári udvari bemutatkozás kínosan kö-rülményes szertartások szerint bonyolódott, ezért azután aTuilériák egyik szalonjában az udvari szertartásmesterrelpróbálgatta a meghajlást, az üdvözlõ szavakat, a szertartás-mester azonban nem volt vele megelégedve.Már kétségbeesett, látva a szigorú udvaronc gondterheltarckifejezését, amikor a háta mögött vidám kacagást hallott.Megfordult és meglepetésére II. Napóleon állt mögötte,kissé hátrább a császárné.Zavartan elõlrõl akarta kezdeni a ceremóniát, de a császárkegyesen leintette:- Sose fáradjon... drága mûvésznõ! Úgy sem fog mégegyszer olyan kecsesen sikerülni a bókja, mint az elõbb, ami-kor még a szertartásmester elõtt gyakorolta!Igaza volt II. Napóleonnak. Mert ez volt az elsõ és utolsómeghajlás és bók, amit Sarah mutatott be egy uralkodónak.Ezután inkább az uralkodók bókoltak mûvészete elõtt.* *RÁKOSI JENÕ ÉS BEÖTHY LÁSZLÓ

Nem mindennapi két alakja a magyar színháztörténetnek.Rákosi Jenõ (1842 -1929) elsõsorban író és hírlapíró volt,fõszerkesztõ, lapalapító, sváb létére a magyarság lelkes híve,õ találta ki a harmincmillió magyar országának eszméjét.Öccse, Viktor, Sipulusz álnéven vált országos hírû humoris-tává, aki gyermekkorában székelyek között élt, s amikorPestre került, Jenõ bátyja vette védõ oltalmába. Nemcsak amagyar eszmény, a magyar dzsentri és középosztály lelkeshíve volt. 1919-ben a kommün alatt túszként tartották fog-va, máskülönben mindig balközép ellenzéki volt, Tisza Kál-mánnal szembefordult és Apponyi, majd Tisza István politi-kájának volt a híve és propagátora is.Beöthy László (1873 -1931), unokaöccse, Beöthy Zsoltirodalomtörténész, egyetemi tanár fia. Az anyja pedig Rákosi

Szidi, Rákosi Jenõ húga, nagyszerû színész és színésznevelõ.Magániskoláját élete végéig fönntartotta, s rang volt onnétvégzett színészként kikerülni.A fiatal Beöthy Lászlónak tehát a sors mindent megadott,amit csak megkaphatott ahhoz, hogy jeles író, színész ésszínházszakértõ, színházigazgató legyen. Tanította is nagy-bátyja, apja, anyja mindenre, amire csak lehetett, volt azon-ban egy kivétel. Amikor Rákosi Jenõ megtagadta unoka-öccsétõl a fölvilágosítást. Íme a történet:Rákosi Jenõ 80-adik születésnapja alkalmával mesélteBeöthy László, hogy õ, mint 17 -18 éves fiatalember egyrearra kérte a nagybátyját, Rákosi Jenõt, vigye el egy próbára.Akkor éppen a "Királynõk harca" címû drámáját tanulták aNemzeti Színházban. Rákosi Jenõ magával vitte a fiatalBeöthyt, aki persze izgatottan és lélekzetét visszafojtva fi-gyelte a próbát. Egy jelenetben a próbán Újházi Ede egyedülvolt a színpadon és odakiáltotta az egyik királynõnek: "Ne-vethetsz már, szép világbíró! Hadseregedet pozdorjává törték."Ennél a jelenetnél Rákosi Jenõ csöndesen elnevette magát.A fiatal Beöthy László persze megkérdezte, hogy miértnevet, de Rákosi nem mondta meg. És nem mondta meg amásnapi próbán, s az azután következõkön sem. De a pre-mieren, amikor e jelenethez értek és Újházi megint elmondta,hogy: "Nevethetsz már, szép világbíró! Hadseregedet poz-dorjává törték..." Rákosi Jenõ megint elmosolyodott és el-mondta a titkát: "Látod öcsém - mondta -, itt van ez a nagymûvész, itt van ez a nagy rendezõ, itt van a nagy színház éssenki sem vette észre, hogy a mondat így hangzik a valóság-ban: Nevethetsz már! Szép, világbíró hadseregedet pozdor-jává törték!..." Mindennap nevetett ezen továbbra is, különöröme volt ez a "Királynõk harca" elõadásain... De nem fi-gyelmeztetett soha senkit az értelemzavaró hibára.* *HEGEDÛS ÉS SZERÉMY

Hegedûs Gyula (1870 -1931) a kolozsvári színház, a Ma-gyar Színház, a Nemzeti Színház tagja volt. Mûvészete még-is leginkább a Vígszínházhoz kötötte, ahová vissza is tért pá-lyája és élete utolsó szakaszában. Varsányi Irénnel õ alakítottaki az úgynevezett vígszínházi játékstílust, a színpadi natura-lizmus jegyében fogant könnyed, természetes mozgást és aköznapian természetes beszédet. Ennek jegyében a pergõ

bohózat mestere volt. Legnagyobb sikereit Molnár Ferenc,Herczeg Ferenc, Lengyel Menyhért, Hunyady Sándor - és -Csehov mûveiben aratta.Szerémy Zoltán (1861 -1934) kollégája volt Hegedûsnek,azzal a különbséggel, hogy a Víg megnyitása pillanatától anyugdíjba vonulásáig tagja maradt. Epizodista volt.Mint két jó barát, rendszeresen együtt múlatták az idõt aszínházon kívül is, sõt együtt rándultak ki hosszabb-rövi-debb idõre egy nógrádi magyar úr vendégszeretõ házába,ahol reggeltõl napestélig vadászgatással, erdei kirándulással,bográccsal, cigánypecsenyével, s egyéb vakációs gyönyörû-séggel teltek a napok. Mikor a búcsúzás reggele elkövetke-zett, bizony szomorú volt a ház és búbánatosan ülték körülaz utolsó reggelit, ahol annak rendje és módja szerint elpa-rentálták a nyarat, amelyik egy esztendõre végérvényesen el-suhant. A vendégek és a házigazda nagyon jó barátok voltak,s így ez a szomorúság nem volt csoda. Viszont az sem voltcsoda, ha a jó barátok között némelykor olyan tréfát termetta humor, amiért rendes körülmények között harag vagy leg-alábbis neheztelés dukál.Így esett az akkor is, amikor egy ilyen búcsúzás szomorúreggelén Hegedüs és Szerémy egy kicsit az asztal mellett fe-ledkeztek. Az ambitus elõtt a parádéskocsis türelmetlenülnézegette az óráját, mivelhogy lekésnek a vonatról, a házi-gazda pedig feltûnõ lehangoltsággal ült és hallgatott. - "Miaz, öreg cimbora?" - kérdezte Hegedüs. - "Rosszul érzedmagad?" - "Rettentõ álmom volt!" - sóhajtott a másik. -"Ugyan?!" - csodálkoztak a vendégek. - "S vajon mit ál-modtál?" - "Azt álmodtam - felelt a házigazda -, hogy le-késtétek a vonatot és - visszajöttetek..."* *HEGEDÛS GYULA ÉS AZ OPErETT

Apja, egy Tolna megyei falucska postamestere, urat akartfiából nevelni és ezért Szekszárdon taníttatta. A fiú azonbanmegszökött, vidéki színésznek ment (mintha csak a Dunánakment volna, megrémült szülei szerint), s végül a Vígszínház-ban kötött ki, ahol is Varsányi Irénnel együtt meghatározóegyénisége lett az egész társulatnak. Szerepei önmagukértbeszélnek. Molnár Ferenc Ördöge, Lilioma, Tokeramo aTájfunból, Pyber vikárius az Ocskay brigadérosból, Pál aKék rókából, Higgins a Pygmalionból, Csehov Ványa bácsi-

ja és - Lõrentey fõhadnagy; amirõl nem szól a fáma, csakGál György Sándor említi meg szerényen.Nos, Hegedüs Gyula, amikor vagy századszor játszotta asnájdig fõhadnagyot, a színház társulatának az ünnepi pezs-gõ mellett elmesélte a darab történetét.A század elején, az 1900-as években mûködött egy Bárdkiadó, amelyik kottákat, librettókat is forgalmazott. A Vas-vári család volt a tulajdonos, s az egyik Vasvári nagybácsit, akésõbbi igazgató Vasvári Tibor nagybátyját Londonba küld-ték, hogy sajátítsa el a modern kereskedelmi fogásokat. Vas-vári bátyó valódi anglománként tért haza, s különösen azangolok pontossága ragadta meg. Például és elsõsorban az,hogy pontban tizenkettõkor fölállnak asztalaik vagy pultjaikmögül, s bezárják a boltot. Mennek löncsölni. Egy alkalom-mal, fiatal zeneszerzõnek mindenképpen alig ismert exjog-hallgató kereste föl a Bárd kiadót kéziratával, amelynek kot-táit õ, szövegkönyvét Bakonyi Károly írta. Alig telepedett lea szerény viselkedésû, majdhogynem félénk önjelölt zene-szerzõ az arra a célra odakészített karosszékbe, Vasvári nagy-bátyó a zsebórájára pillantott és azt mondta:- Kedves uram! A legnagyobb sajnálatomra föl kell füg-gesztenem üzleti tárgyalásainkat, mert itt a löncs ideje. Mél-tóztassék 14 órára visszafáradni.Az ifjú kezdõ operettszerzõ halálosan megsértõdött ésazonnal átvitte a kéziratot a Bárd kiadó magyaros étkezésiszokásokat ûzõ riválisához. A kezdõ zeneszerzõt KálmánImrének hívták, a darab címe Tatárjárás volt. 1909-ben be-mutatták Bécsben is, ahol több száz elõadást ért meg.Alighanem, tette hozzá a történethez Hegedüs Gyula, atatárjárás fõhadnagya, ez a löncs került a világon a legtöbbeelfogyasztójának.* *HEGEDÜS GYULA MEGBUKIK

Elsõ komoly szerzõdését Krecsányi Kálmánnal kötötte megHegedüs. A híres színigazgató nem ismerte fel Hegedüs te-hetségét, hasznavehetetlen, csökönyös színésznek tartotta.Ráosztott elsõ szerepét, a grófot, amelyet Lukácsi Sándordarabjában, a "Kurtaszoknyás lányok"-ban kellett volna ját-szania, elvette tõle és Follinusz Aurélnak adta oda. EzutánKrecsányi, Gyöngyi Izsó és Giréth Károly jelenlétében fel-bontotta Hegedüs szerzõdését és egy havi fizetést adott át a

megszégyenített fiatal színésznek. A különben jószívû és bõhumorú Gyöngyi a búcsú percét még azzal is megkeserítette,hogy Hegedüs vállát veregetve, e szavakkal búcsúzott tõle:- Óbudára fiatalember, nem Budára! (Óbudán akkor Hal-mai igazgató társulata játszott egy fabódéban.)Hegedüs elkeseredetten ment haza Kétyre. Gyöngyi Izsóföldrajzi fricskáját pedig a Vígszínház színpadán adta vissza,amikor Gyöngyi epizódszerepeket játszott a fõszerepekbentündöklõ, ünnepelt Hegedüs mellett.- A mi pályánkon Izsó - fordult hozzá - kívánatos kellék aszerénység is. Mert sohasem tudhatjuk, hogy mit rejt szá-munkra a jövõ.De ezzel az egyetlen mondattal el is párolgott szívébõl arégi sérelem minden keserûsége, és haláláig jó barátja ma-radt Gyöngyinek.* *HEGEDÛS GYULA SÍRHELYE

Kazaliczky Antal, a Vígszínház tagja, nyugdíjban volt már,amikor súlyosan megbetegedett. Pestre jött megoperáltatnimagát. Halálos ágyán az volt a kívánsága, hogy Hegedüs Gyu-la kérjen számára sírhelyet a kerepesi temetõben és hogy egy-kori barátja, Hock János temesse.Amikor Hegedüs Bárczy István polgármesterhez, mindenmûvészetnek és mûvésznek jóakaró barátjához fordult a sír-hely ügyében, Bárczy azt felelte: - "Persze, persze, csakhogya kerepesiben már alig van helyünk. Adok neki a farkasréti-ben..." - "De - mondta Hegedüs - kifejezetten ezt kívánta.Hanem van egy indítványom. Ugye - de õszintén - nekemadnál helyet a kerepesiben?" - "Adnék." - "Hát add neki azenyémet - mert én nem akarok itt a gázgyár mellett... Nekemvan a besnyõi hegyoldalban..." És Kazaliczky óhaja teljesült.* *D'ANNUNZIO, A DRÁMAÍRÓ

Valamikor a húszas évek közepe táján megbolydult a Fészekkártyaszobája. Egy rég nem látott, de annál is kedvesebbvendég toppant be váratlanul a sûrû dohányfüstös terembe.Dr. Lakatos doktor, aki azért volt népszerû és különlegesenkedvelt férfiú, mert tulajdonosa volt egy abbáziai szanatóri-umnak és elõzékeny orvosa a pesti színészeknek. Lakatosdoktor csupa jót mondott az olasz viszonyokról, mire a kö-

réje verõdött kis társaság elhatározta: néhány napra leruccanAbbáziába a doktorral.Ubul, a népszerû heccmester és vicccsináló azonnal fölki-áltott:- Megyek veletek és rábeszélem D'Annunziót, hogy adjavissza nekünk Fíumét!- Ugyan, te szerencsétlen irredenta! Hát mit képzelsz ma-gadról?! A mester még az elõszobájába sem jön ki!- Dehogynem. Majd elkíáltom magam: szerzõ, szerzõ,szerzõ! Akkor biztosan kijön, sõt, ha összeverem a tenyerem,még meg is hajol elõttem!* *MASCAGNI PESTEN(1863 -1945)

A finnyás zenekritikusok körülfanyalogták mûvészetét, ér-dektelennek nyilvánították gyászmiséjét, szímfonikus költe-ményét, zongoramûveit, a Parasztbecsület azonban a vilá-gon mindenütt belopta magát a zeneszeretõk szívébe. Buda-pest valamikor a nemzetközi zenei élet egyik fõvárosa volt, sa pesti közönség bizonyítványosztása nemzetközi rangot ví-vott ki magának. Mascagni karmesterként járta a világot.Budapesten már 1890-ben járt. 1928-ban vezényelt az Ope-rában, s a közönség nagy szeretettel fogadta. És éppen ezvolt a baj. Fölismerték az utcán, hangosan ünnepelték, sszinte lehetetlenné tették az Opera körüli közlekedést. Ezértaztán rendõröket vezényeltek ki a rend fönntartására. Kor-donnal vették körül az Opera környékét, azzal a szigorú pa-ranccsal, hogy senkit nem engednek az Andrássy útra, aki-nek nincs érvényes jegye.Az ünneplések miatt Mascagni elkésve érkezett a hely-színre, és fönnakadt a rendõrkordonon. A hetyke bajuszosõrvezetõ szigorúan megállította és mondta:- Kérem fölmutatni a belépõjegyet.Mascagni hebegett-habogott, nem értette mit akar a széparcú, tiszta tekintetû rendõr. Végre ráébredt, mirõl is van szó.Integetett kézzel lábbal, hogy neki nincs jegye. Õ Mascagni.- Mászkányi? - kérdezett rá a rendõr.Mascagni föllélegzett, hogy fölismerte a rend derék õre.- Mascagni, Mascagni - bólogatott boldogan.A rendõr kedvesen elmosolyodott.- Ahá! Mászkálni. Azt ma nem löhet. Majd holnap.

Annyit, amennyit csak akar.És visszatessékelte az örömbõl kétségbeesésbe zuhanókarmester zeneszerzõt.* *MENGELBERG ÉS A VENDÉGHAJ

Willem Mengelberg (1871 -1951) világhírû holland karmester-rel történt: Egy alkalommal Frankfurtban vezényelt ünnepikoncertet, s fél füllel hallotta, hogy két kórista csitri jelentõség-teljesen fixírozva õt, azt suttogja egymásnak jól hallhatóan:- Figyizz rám! Tegnap a nõvérem találkozott Willemmel aszálloda folyosóján és képzeld, a mester a haját a kezébenvitte. Elfelejtette föltenni!A hiú karmester aznap alig tudott elaludni. Másnap apróba elõtt így szólt a kórus hölgyeihez:- Ezúttal személyes jellegû próbát óhajtok levezényelni.Kérem, válasszanak ki maguk közül egy hölgyet, akinekmegengedem, hogy megcibálja a hajam, bebizonyítandó,hogy valódi.A két érintett nyuszifülû lány szégyenkezve osont ki a te-rembõl.Teltek-múltak az évek, Mengelberg talán már el is felej-tette az incidenst, amikor az 1930-as években Pestre láto-gatva hatalmas sikerrel vezényelt a Zeneakadémián. Az ün-nepi vacsorát, elõkelõ mûvészkörökben, egy budai nagypol-gári család ebédlõjében tartották, ahol is fõleg a lila lelkûekkörülzsongták. A legnagyobb sikere azonban a háziasszonyalig nyolc éves kislányának volt. A kis perszóna fölszemte-lenkedett a nagy karmester ölébe, cirógatta, vakargatta a to-káját, amitõl a vendég majd elolvadt. Majd váratlanul a kis-lány belemarkolt a karmester hajába és fölsikított:- Mama! Igazi haja van!A megdöbbenéstõl elcsendesedett a társaság. Mindenkidermedten meredt Mengelbergre, aki kedvesen elmosolyo-dott:- Köszönöm! Ne fordítsátok le, hogy mit mondott a kisaranyos. Kitaláltam magamtól is.* *ZUKOR ÉS SOMLÓ

Zukor Adolf (1873 -1976) az amerikai filmtröszt képvisele-tében a két háború között, a húszas években tárgyalt Somló

Artúrral, a német UFA vezérigazgatójával. Ma már csak avilághírû Cukor György nevét tartja fenn a szakirodalom,Zukor Adolfról megfeledkeztek. Holott így ír Chaplin róla:"Adolph Zukor azokhoz a producerekhez tartozott, akikhajlandók lettek volna lemondani addigi produkciójukról,hogy vállalatunkhoz csatlakozzanak. (A Douglas Fairbanks- Mary Pickford - Chaplin - Dawid W. Griffith által alapí-tott United Artistrõl van szó. Sz. K.) Zukor a Paramountmegalapítója és elnöke volt. Az élénk kedélyû, édeskés kisember Napóleonra emlékeztetett, szuggesztív ereje is vete-kedett amazéval. Ha üzletrõl volt szó, meggyõzõ módon ésfordulatosan adta elõ mondanivalóját... Zukor nagy filmesés nagy üzletember volt. Õ építette ki a világ legnagyobbfilmszínház hálózatát. De részesedést kívánt a vállalatunk-ból, s így tárgyalásaink nem vezettek eredményre." Nos, ez aZukor Adolf azért utazott Európába, hogy üzletet kössön alegnagyobb európai filmvállalattal, az UFA-val. Az amerikaiés az európai filmvállalatok együttmûködése, egymáshoz kö-zelítése lett volna a cél, de a megbeszélés nehézkesen haladt,mert Zukor azt hitte, jól tud németül, Somló meg azt hitte,kiválóan érti az angolt. Zukor udvariasságból németül pró-bált tárgyalni, Somló pedig angolul válaszolgatott. Somlónem találta meg a helyes angol szót egy alkalommal, s elká-romkodta magát magyarul.Zukor elmosolyodott.- Miért nem ezzel kezdte az úr! - szólalt meg folyékonymagyarsággal. És hamar nyélbe ütötték az üzletet.* *ZUKOR ADOLF ÉS A HITKÖZSÉG

Zukor Adolf valamely eldugott tizenkilencedik századi magyarfaluban látta meg Isten napvilágát. Akármilyen kicsi is volt afalu, hitközsége volt, s a kilenc éves, olvasni és írni alig tudógyermek arról ábrándozott, hogy valamely egyházi állást, affélekifutófiúi posztot megszerezzen. A hitközség vezetõi azonbanmeghallgatás után elutasították a kérést, mondván, a fiú al-kalmatlan egyházi szolgálatra. A gyermek az elsõ alkalom-mal, hogy mehetett, fölült egy kivándorló hajóra és meg semállt Amerikáig. Nem telt bele néhány évtized és híre, világhírepersze eljutott az isten háta mögötti kis faluba. A szent életûrabbinak megvolt a véleménye a filmekrõl, s egyáltalán nemhatódott meg attól, hogy a hitközség hajdan volt tagja ilyen

magasra vitte. Mondták is a hitsorsosok szemrehányóan:- Rabbi lében, látod, neked nem kellett ez a gyermek ki-futófiúnak sem, Amerikában meg milliomos lett, világhírretett szert és százszor annyi pénze van, mint a mi tagjainknakegyüttvéve.Az akkor már nagyon öreg, hófehér szakállú rabbi meg-csóválta a fejét rosszallóan:- Testvérkéim! Amerikában Adolf akármi lehet, tán mégaz Egyesült Államok elnöke is, ha ott születik. De ebben ahitközségben templomszolga nem lehet akárki.* *ZUKOR ÉS A TEHETSÉGES MAGYAROK

Amikor Zukor Adolfnak híre ment Amerikába szakadt hon-fitársai között, sokan fölkeresték, hogy alkalmazza õket. Ma-gától értetõdõen elvárták tõle, hogy azonnal fõszerepet kap-janak, hogy sztárgázsit nyerjenek. Zukor egy idõ után meg-unta a tolakodókat és ezt írta ki ajtajára: "Nem elég, hogymagyar vagy, tehetségesnek is kell lenned."* *TRISTAN BERNARD ÉS A SIKER

Tristan Bernard (1866 -1947) korának legnépszerûbb fran-cia humoristája volt. Vígjátékai bejárták az egész világot ésmindenütt hatalmas sikert aratott. Egész életében csak egyet-len tragédiát írt, de azt is szívesebben mutatták volna be ko-médiaként a színházigazgatók. Az anekdota, amely itt követ-kezik, nemcsak rá jellemzõ. Sokkal inkább jellemzõ arra, akielmesélte. Molnár Ferencre, aki elsöprõ sikerei ellenére isféltékeny volt pályatársaira. Nála csak Karinthy volt féltéke-nyebb természetû ez ügyben.Íme az anekdota Molnár szemszögébõl:Sokat hallok arról, hogy egyes darabok, amelyek eredetiformájukban, az író hazájában nagy sikert arattak, külföldönmegbuktak. Ilyen esetben természetesen sok minden közre-játszhatik: fordítás, szereposztás, rendezés. Eszembe jut er-rõl egy nagyon kedves történet, amely Tristan Bernarddaltörtént Londonban.A kitûnõ írónak valamelyik nagysikerû darabját játszották azangol fõvárosban és Bernard is kíváncsi volt darabjának lon-doni színrevitelére. Ezért elutazott Londonba és jegyet váltottdarabjának negyedik, vagy ötödik elõadására. Helyet foglalt

a földszinten és figyelte a hatást. Megdöbbenve konstatálta,hogy az egész elõadás alatt semmi derültség, semmi nevetés,semmi taps, a közönség unottan nézett a színpadra. Amikorvége lett az elõadásnak, Bernard izgatottan felsietett az igazga-tói irodába és felelõsségre vonta a színház mûvészeti vezetõjét:- Uram, mit csináltak Önök a darabomból? Hiszen itt va-lóságos szomorújátékot játszottak, a közönség majd elaludtaz unalomtól.Az igazgató megnyugtatta az ideges szerzõt, hogy ez csakaz elsõ elõadásokon van így. Az együttes még nem tanultössze, nincs még rendes tempója a darabnak. Ez majd megfog javulni.Bernard nagy nehezen lecsillapodott, hazautazott, de egyhét múlva kíváncsiságból ismét Londonba repült és párpercre benézett a színház nézõterére, ahol pompás hangula-tot tapasztalt, az emberek jóízûeket nevettek és sokat tapsol-tak. Boldogan ment fel az igazgatóhoz, melegen megszorí-totta a kezét és így szólt:- Uram, Önnek igaza volt. A közönség ma pompásanmulat.Mire az igazgató így felelt:- Igen, tudom, hogy jól mulat. De ma már új darabot ját-szunk. Az Ön darabját tegnapelõtt adtuk utoljára.* *TRISTAN BERNARD ÉS ROTSCHILD BÁRÓ

Maurice Rothschild báró, a párizsi bankár, költõnek képzel-te magát, s a türelmes papírt teleírta rossz versekkel és mégrosszabb drámákkal. De mert a drámákat még tömérdekpénze sem tudta színpadhoz juttatni, építtetett színházat aszámukra, a Théátre Pigalle-t.Egy este vendégül látta Tristan Bernard-t, a kitûnõ vígjá-tékírót, és a jó vacsora után elszavalta neki legújabb mûvét,egy verses drámát. Mikor végre befejezte a hosszadalmasfelolvasást, a vígjátékíró keserûen felsóhajtott:- Igazságtalan világban élünk, báró úr! - Ha egy bankárrossz verseket ír, semmi baja nem történik. De ha egy írórosszul tölt ki egy csekket, nyomban letartóztatják.

* * *Film - színház - kabaré

JÁVOR ÉS TURAY

Volt egy idõszak, amikor Jávor (1902 -1959) és Turay (1907 -1997) valami kis koldusszegény társulattal járták az orszá-got, s gyakran elõfordult, hogy amikor anyagi csõdbe kerül-tek, nem tehettek mást, csapot-papot és adósságot hátra-hagyva menekültek. Így történt ama nevezetes alkalommalis, amikor hajnalban, egy vicinálissal szándékoztak kereketoldani. Már mindenki fönn ült a helybéli és onnét indulóvasúti kocsi fülkéjében, mindössze egy mozdonyból ésegy személykocsiból állt a szerelvény, már füttyentett a masi-niszta, de Jávor nem volt sehol. Turay kétségbeesetten kö-nyörgött a kalauznak, várjon kicsinyég!- Aztat nem löhet kisasszonykám! Röndnek muszáj lönni- és emelte a karját, amikor Jávor megjelent a sövény mö-gött, könnyedén átugrotta, s kis táskájával a kezében fölpat-tant a mozgó vonat lépcsõjére.Ekkor jelent meg a peronon egy kövér, pirosképû polgár,ingben, gatyában, nyilván úgy, ahogyan az ágyból kiugorha-tott.- Hé, mûvész úr! Hova rohan! Hát mi lössz a fizetséggel?A szobabérrel?Jávor hûvös nyugalommal elmosolyodott.- Ugyan édes úr! Mit nyugtalankodik? Hát úgy nézek énki, mint aki elutazik?* *JÁVOR ÉS A FEKETELEVES

Jávor Pál minden délután a kávéházban feketézik. Egy öregtörzsvendég oktatja.- Nézze, én a maga helyében nem adnék ki pénzt fekete-kávéra.- Hát mit csináljak?- Barátkozzék össze egy lányos családdal, ott minden dél-után szívesen látnák feketére.- Akkor maradok a mostani helyzet mellett - mondja Já-vor -, mert igaz, hogy a kávéházi fekete drágább, de leg-alább nem kell elvennem a fõpincért.* *KIRÁLYHEGYI PÁL BOLONDOS FILMTÖRTÉNETEI

Újságíró, humorista, filmforgatókönyv író Hollywoodban,színmûíró és a pesti kávéházi és bohémélet feledhetetlen

alakja (1900 -1981). Õ mesélte:A szerkesztõségben felkeresett egy fiatalember. Nagyonizgatottnak látszott:- Uram, egy szerény kérésem volna. Vigyen ki LondonbaKordához, mert moziszínész akarok lenni. Bármilyen érzel-met, bármikor ki tudok fejezni az arcommal. Természetesenaztán a költségeit megtérítem a fizetésembõl. Elvégre ottfontban fizetnek.Kis üzletnek látszott a dolog és meglehetõsen reményte-lennek. Szerettem volna lebeszélni, de nem lehetett, mertmár adta is fel magának a legnehezebb "érzelmeket".- Postás - mondta és teljesen kifejezéstelen, üres arccal né-zett maga elé. Aztán folytatta: - Anyalevél, pénzeslevél, szülõibánat, tavasz, hirtelen öröm, gyászhír - és minden "érzelem"után egyformán teljesen kifejezéstelenül, üres arccal nézettmaga elé.Látta rajtam, hogy meg vagyok döbbenve, tehát mindjártmeg is magyarázta tehetsége titkát:- Ugyanis én teljesen ura vagyok az arcizmaimnak.Eleinte nem értettem, aztán láttam, szent meggyõzõdésevolt, hogy jó színész az, akinek az arcán nem látszik megsemmi. A pókerjátékkal téveszthette össze a dolgot.A fiatalembert mindenesetre Korda Sándor figyelmébeajánlom. Hátha pont ilyesmi kell neki.Egyik híres színésznõnk mondta rajongójának, aki el volt tõleragadtatva és a színészetet tartotta a legszebb pályának:- Azt csak te hiszed szívem, mert pesszimista vagy és min-dent rózsaszínben látsz.Ötéves unokaöcsémet, a kis Pistát, aki kedves, okos, elevenkisfiú, megkérdeztem, mi lesz belõle, ha megnõ?- Színésznõ szeretnék lenní - mondta.Ilyen a mai ifjúság.* *KRITIKUSOK EGYMÁS KÖZT, AVAGY A SZABADJEGY ÁRA

Ez a történet még a szezon közepén játszódott le. Egy magyarszerzõ darabját adták. Az egyik zsölyesorban két szerkesztõült egymás mellett: Falus Ferenc és Lakatos László. Mind aketten a szerzõtõl kaptak szabadjegyet. A darab meglehetõsunalmasan indult. Falus az elsõ felvonás végén felugrott:- Én nem bírom ki tovább, hazamegyek!- Ilyesmit mégse lehet csinálni - mondta Lakatos -, ott ül

a páholyban a szerzõ és figyel bennünket. Különben is.Ingyen jegyet kaptunk, nem illik távozni.Falus megadta magát sorsának és visszaült a helyére.A második felvonás még az elsõnél is rosszabb volt. A szang-vinikus szerkesztõ felugrott.- Hová mégy? - kérdezte Lakatos.- Váltok magamnak a kasszánál egy jegyet és hazamegyek!* *RADÓ SÁNDOR ÉS A NÉVVÁLTOZTATÁS

Fanyar humorú kabarészínész volt, de az életben is inkábbecetbe, mintsem mézbe mártotta megjegyzéseit (1891 -1944).Ez a kis történet évekkel ezelõtt kezdõdött. Az Andrássyúti színházhoz kisebb szerepre leszerzõdtettek egy színész-növendéket. A színészcsemete a próbán bemutatkozott akollégáknak. Megállt Radó Sándor elõtt is, összevágta a bo-káit és így szólt:- Papolczay vagyok!Két év múlva a Vígszínház társalgójában hozta õket összea sors.- Emlékszik rám, Radó úr? - kérdezte a fiatal színész.- Hogyne! Papolczay!- Igen, csakhogy azóta elvégeztem a színésziskolát és aVígszínház szerzõdtetett és Pálóczynak hívnak.Radó tudomásul vette ezt is. A múlt héten a BelvárosiSzínház titkári irodájában találkoztak hõseink.- Mit szól hozzá, Radó úr - szólt a fiatalember -, leszer-zõdtettek a Belvárosi Színházhoz!Radó Sándor melegen megrázta az ifjú mûvész kezét.- Gratulálok!... És most hogy hívják?* *RADÓ ÉS A PÉRE LACHAISE

A párizsi köztemetõt tudvalevõleg Pére Lachaise-nek neve-zik. Két évvel ezelõtt nyáron Radó Sándor eldicsekedett Só-lyom Jankának:- A jövõ héten utazom Párizsba! Te, mint Párizs-szakértõmegmondhatnád, mit érdemes megnézni.Sólyom Janka felsorolt egy csomó látnivalót, s a végén ígyszólt:- És okvetlenül menj el a Pére Lachaise-be.- Mi az hogy? - fogadkozott Radó. - Minden este ott leszek!

Másnap Sólyom Janka nevetve mesélte Salamon Bélának:- Mit szólsz, milyen ember ez a Radó. Azt mondja, hogyPárizsban minden este el fog menni a Pére Lachaise-be.Mire Salamon fitymálva megjegyezte:- Á, nincs annak annyi pénze!* *FEDÁK ÉS ÉLETKORA

Mûvészeténél csak hiúsága volt nagyobb (1879 -1955).Érett asszony korában is aggályoskodott, hogy megörege-dett. Már akkor is, amikor még senkinek sem jutott az eszé-be vele kapcsolatban a kort emlegetni. De néha ezt szelle-mesen és öniróniával hozta elõ.A színészek a Belvárosi Színház társalgójában háborogvatárgyalták, hogy hány vagon korom hullik évente a pestieknyakába. Ekkor lépett be Fedák Sári - és mindenki elhallga-tott.- Na, gyerekek, miért némultatok el? Úgyis tudom, mirõlbeszéltetek.- Na mirõl?- A koromról.* *ALFONZÓ ÉS HALMAI IMRE

A két nagy komikus sokszor szerepelt együtt, de sokat komé-diázott az életben is. Egy próba után Halmai meghívta Al-fonzót ebédre:- Ha tudnád öregem, micsoda pompásan fõz az anyám.Nincs az a kóser vendéglõ, ahol te olyan jókat ennél mintnálunk.Alfonzó (1912 -1987) kérette magát, de nem akarta meg-bántani Halmait, fölment hát vele az anyjához. Az öreg-asszony majd kidobta õket.- Várj egy kicsit! Megbeszélem a mamával.Kivitte a konyhába, majd egy pálinkás üveggel tért vissza.Iddogáltak, majd egy idõ múlva megjelent a mama a levesestállal. A tál forró volt, a leves hideg, sápadt, híg, úszkált ugyanbenne valami, de azt nem lehetett eldönteni, hogy micsoda.Kínnal-keserwel megették a levest, jött a mama:- Hát kedveskéim van még valami. Fõzelék feltéttel. Hoz-zam?- Feltétlenül! - mondta Alfonzó.Babérleveles krumplifõzelék volt, rajta sötétbarnára égett

fasírozott féle.Ami a levesnél még csak gyanú volt, az a második fogás-nál bizonyossággá vált.Jött a mama.- Jaj, kedveskéim, van ám desszert is! Hozzam-e?- Hozza drága Halmai néni!Behozott egy hatalmas tálon két szem éretlen, zöld almát.Majd beletört Alfonzó bicskája.- Ízlett? Jóllaktál? - kérdezte Halmai.- Remek volt. Jóllaktam. Mennyit fizetek?- Tizenkettõ forint ötven fillért - válaszolta Halmai szem-rebbenés nélkül.Annyi volt egy menü a legolcsóbb kifõzdében.Ha csak tehették, ugratták egymást.A háború alatt nem találkoztak sokáig, nem sokkal a pesti vil-lamosjáratok megindulása után éppen egy villamoson akad-tak össze. De Halmai az elsõ peronon, Alfonzó a hátsón álltés köztük a tömeg.- Szervusz édes Józsikám! De örülök, hogy látlak. Jól vagy?- Köszönöm jól. És te?- Amint látod én is.- A család?- Annika, a drága kis feleségem gyermeket vár.- Hányadik hónapban?- A negyedikben. És, hogy el ne kiabáljam, simán meg-úszta az ostromot.- A negyedikben? Biztos?- A negyedikben - hagyta jóvá Halmai.- Akkor stimmel.* *HOGYAN LETT ALFONZÓ KOMIKUS MÛVÉSZ?

1928-ban kezdõdött a pályája. Egy külföldre induló balett-csoport erõs, ügyes mozgású fiatalembert keresett, aki akárhússzor is levegõbe dobja a táncosnõt és el is kapja persze.Markos József elunta az autószerelést és vállalkozott a fel-adatra. Nem kidobó, hanem földobó legénynek szerzõdött. Voltpersze artista, légtornász, röpködött trapézon is annak elõtte.Egy alkalommal, Rómában, egy bécsi táncosnõvel "dolgo-zott", a lányon remek estélyi ruha, Alfonzón frakk. Bravúros,akrobatikus táncot mutattak be, amelyben nem is annyira atáncon, mint inkább az emeléseken, földobásokon volt ahangsúly. A második emelésnél a lány elvesztette az egyen-

súlyát és ijedtében belekapaszkodott Alfonzó frakkjába, afrakk ujja leszakadt, a közönség harsány kacagásban tört ki, atáncosnõ rémületében le akart szaladni a színpadról, Alfon-zó azonban visszatartotta.- Maradj! Csináljuk tovább, csak figyelj rám!- Megjátszottam, mintha haragudnék - mesélte AlfonzóRátonyi Róbertnek-, és dühösen letéptem én is egy darabota ruhájából. Közben tovább súgtam: "Ne hagyd magad! Teis tépj le rólam mindent, amit csak tudsz!" Mialatt a zenekaraz andalító keringõt játszotta, mi rongyosra téptük egymást.A közönség visított, az igazgató másnap négyszeresére emeltea gázsinkat.* *GOMBASZÖGI FRIDA ÉS AZ OROSZLÁNOK

A Magyar Színház, a Vígszínház, a Belvárosi Színház, aNemzeti megbecsült tagja, drámai színésznõ (1890 -1961).Két évvel fiatalabb Ellánál, aki a Kabos-filmekben vált or-szágos hírûvé. A Dosztojevszkij, Csehov, Molnár, Shaw szín-mûvek, tragédiák hõsnõje a magánéletben szellemes és epésmegjegyzéseivel szórakoztatta a baráti körét. Felülrõl tudtanézni az alantasabb szellemeket, s megsemmisítõ célzásaivalmindig telibe talált.Egyszer a Vígszínház társalgójában hallgatta az akkor köz-ismert író vadászkalandjait. A kollégák ájult érdeklõdésselfigyelték az elõadást, amelyrõl nem lehetett tudni, hogymennyiben fedi a valóságot. A nevezetes alkalommal arrólbeszélt, hogy afrikai körutazást tett, s imígyen szerényke-dett:- A múlt hónapban Afrika olyan vidékére kerültem, aholhemzsegtek a vadállatok, a ragadozók, különösképpen a vér-szomjas oroszlánok. Kevés vadász került vissza errõl a terü-letrõl épségben. De nekem óriási szerencsém volt.- Mi volt a szerencséje? - kérdezte egy kis kezdõ kóristalány, akit megigézett a nagy mesélõ magabiztossága.- Hát az, hogy nem találkozott oroszlánokkal - jegyeztemeg Gombaszögi Frida csendesen.* *PÁLMAY ILKA ARANYÓRÁJA

A két háború közti Magyarországon tovább élt nem csak azanekdotázás szenvedélye, hanem az anekdota "korának"életvitele is. A gavallér az gavallér maradt, amúgy tizenkilen-

cedik módra. A kései utód szemében olykor õrültségeknektûnnek ezek a történetek, de nincsenek tapasztalatok híján.Pálmay Ilka (1859 -1945) Serpolette A cornevillei harangok-ból, Offenbach Szép Helénája, a Gerolsteini nagyhercegnõanekdotája kettõs tanulsággal is szolgál. Azzal, hogy voltidõ, amikor egy férfi számára mindennél többet jelentett egynõ kívánsága. S a nõ sem maradt hálátlan, ha nem is egé-szen úgy, ahogyan azt Móricka elképzeli."A mi kisvárosunkban történt, régi szép békeidõkben.Pálmay Ilka, a szépességes-hírneves operettdíva, ott vendég-szerepelt a színházban. Elõadás után nagy pezsgõzés a Ri-manóczyban. (Úsztak a pezsgõben, bár az emlékezetes pezs-gõfürdõ nem ott történt.) A társaság éltetõ lelke a nagy tré-famester Halcisz Lajos dr. volt, egyik helyi lap szerkesztõje.Ma neves pesti ügyvéd, kriminalista, volt sajtófõnök, mi-niszteri tanácsos, de elméssége, jókedélye ép és csorbítat-lan...Szóval húzta a cigány, harsogott a zengezunga. Pálmay Ilkakipirulva pihegett föl:- Jaj, de melegem van! Ablakot, levegõt...Halász szerkesztõ úr felugrott, a zsebébe nyúlt:- Drága mûvésznõ, feláldozom magáért az aranyórámat!Azzal elõrántotta arany zsebóráját és gáláns mozdulattal akávéház nagy üvegablakába vágta. Óra is, kirakat is csörrenvetört darabokra, de mindjárt volt ablak és levegõ.Halász szerkesztõ úr másnap délután arra ébredt, hogyegy drága mûvû schaffauseni aranyóra ketyeg ágya mellett, akasztnin. Pálmay Ilka küldte ajándékba...Vajon megvan-e még?"* *BRÓDY PÁL ÉS A SÚGÓK

Bólyai Pál álnéven (1898 -1978) kritikákat írt a Nyugatba,valójában fõfoglalkozása rendezõ és színházigazgató volt,1922-tõl a Vígszínházban, majd 1932-tõl a magyar Színhá-zat "társ"-igazgatta. A lélektanhoz is értett, amint azt egy re-mekül sikerült huszárvágása érzékeltette.A vasárnapi körmenet idején nagy baleset érte a MagyarSzínházat. A súgó elakadt a forgalomban, sehogy sem tudottátkelni a kordonokon és nem érkezett meg az elõadásra.A többi súgót nem lehetett megtalálni, és már-már veszély-ben forgott az elõadás. Bródy igazgató ekkor gondolt egy

merészet: beültette az egyik díszletmunkást a súgólyukba ésszigorúan megtiltotta neki, hogy meg merjen mukkanni,vagy súgni merészeljen. A színészek, akik már vagy százöt-venszer játszották a darabot, egész elõadás alatt nem vettékészre, hogy minden segítség nélkül, kívülrõl játszanak. Két-ségtelen, ha tudták volna, hogy súgó nélkül maradtak, hat-vanhatszor belesült volna mindegyikük a szerepébe...* *VADNAY LÁSZLÓ SÜLLYESZTÕBEN

A népszerû, országosan ismert humorista, vígjátékíró, kon-feranszié (1904 -1967), aki mellesleg a Meseautó címû filmmellett a Hacsek és a Sajó történeteket is kitalálta, mielõttvégleg az USA-ba távozott volna, pályafutása csúcsára ért.Hatása mindmáig elevenen él. Régen elment örökre, denincs kabarészerzõ, kabarészínész és kabaré, aki-amely nepróbálkozna Hacsek és Sajó utánzatokkal.Éppen elutazásakor vitette ki magát és hitvesét a vasútál-lomásra - taxival.Kifizette a viteldíjat és elérzékenyülten kezet nyújtott a ta-xisofõrnek, aki kiugorva a kocsiból ezt mondta keresetlenegyszerûséggel:- Alázatos tiszteletem Vadnay úr! Én nagyon jól ismeremám kegyedet - majd Vadnaynéhoz fordulva így folytatta: -Tetszik tudni, még a jó tíz évvel ezelõtti idõkbõl. Amikormég együtt sportoltunk. Nagy konkurensem volt ám nekema Vadnay úr kétszázon. Mindig õt nevezték helyettem a ke-rületi versenyekre. Istenem, mi lett belõle. Eltûnt az életsüllyesztõjében. Pedig sokra vihette volna. Tetszik tudni, énis tartalék voltam a nemzeti atléta válogatottban.Amikor egyedül maradtak, a humorista jelentõségteljesenránézett a feleségére.- Na látod. Éppen itt az ideje, hogy elköltözzünk Pestrõl.* *TURAY ÉS MEZEY

Hol vannak már azok a szép idõk, amikor ekkora mûvész-nõk játszottak egy darabban, egy mûsorban, mint Turay Ida(1907 -1997) a komika és naiva, a legendás pesti humormegtestesítõje és Mezey Mária (1912 -1983) Shakespeare,Csehov, Németh László, Moliére, Aiszkhülosz és BernardShaw darabok hõsnõje, többek között. Ha vidéken léptekföl, gyakran elõfordult, hogy a szûk férõhellyel rendelkezõ

vidéki szállodákban közös szobába kényszerültek. És Mezeyott is folytatta drámai szerepeit. És Turay ott is eljátszotta akedves, aranyos, megértõ naivát. Turay szerint Mezey Ma-riska elragadóan aranyos, de macerás személyiség volt. Ami-kor bezárult mögöttük a szállodai szoba ajtaja, Mezey ellent-mondást nem tûrõen kijelentette:- Iduska, te ezen az ágyon alszol, ezen meg én.Turay éppenhogy elszenderült, Mezey megrázta a vállát.- Ébredji Dusika drága, ebben az ágyban nem tudokaludni. Cseréljünk helyet.Kis idõ múlva megint.- Dusika! Hát ez rettenetes, te milyen jól alszol, én meg aszemem nem tudom lehunyni egy pillanatra sem.- Mariska drága, mesélj nekem, de onnét az ágyadról,meglátod, egy idõ múlva álomba ringatod magad!"Akkor elkezdett nekem mesélni, anekdotázta Turay Ida,amitõl persze elaludtam. Mire ismét fölrázott.- Dusika, te nem is figyelsz az én mesémre!"Reggel az étteremben sopánkodott a kollégáknak:- Imádni való lélek ez a Dusika. De aludni, azt nem lehettõle!* *TURAY ÉS NIESZTER BÁCSI

Azt mindenki tudja ki volt Turay Ida, de azt már kevesen,hogy ki volt Nieszter bácsi. Kóser vendéglõs. Hozzá jártakenni a színház dolgozói, mert nem csak finoman fõzött, ha-nem olcsón is adta ételeit. Turay és férje, Békeffy László kü-lönösen finom vörösborát szerették. Amikor az elsõ szombatinapon mentek be hozzá ebédelni egy fõpróba után, valaki fi-gyelmeztette Turayt: sábesszel illik köszönni, s akkor nem kellfizetni!Hétfõn ment Turay ebédelni, s hangos sábesz szóval lé-pett be a vendéglõbe. Mire Nieszter bácsi elmosolyodott:- A jelszó mára nem érvényes Dusika!Mint a legtöbb kereskedõ, vendéglõs, hitelt is adott a törzs-vendégeknek. Békeffyék nem szorultak rá, de megkívánta akóved, hogy õk is fölírassák az adósságukat. Így tisztelegtekNieszter bácsi bizalma elõtt.1956-ban azután kimenekültek nyugatra Turayék. Csak azadósságukat hagyták maguk után. Ezért azután Turay meg-kérte egyik unokatestvérét, menjen be Nieszter bácsihoz és

egyenlítse ki a számlát. Az öreg azonban megcsóválta a fejét:- Nem lehet. Majd utánuk küldök egy végrehajtót. Csaktaláljak köztük valakit, akinek jót is akarok.* *TURAY ÉS KARINTHY

Turay szólószámokat is elõadott a Vidám Színpadon, neve-zetesen Karinthy Frigyes Tanár úr kéremébõl néhány epizó-dot. A magyarázom a bizonyítványomat például. Kisiskolás-nak vette a fazont, a hanghordozást és a közönség vastapssaljutalmazta minden alkalommal. Az ötvenes években szil-veszter napján a mozi fõ mulatságnak számított, s hogy dú-sítsák a szórakoztató programot, a filmvetítés elõtt, a híradóután élõ számokkal szórakoztatták a közönséget. Turay aKarinthy írással és egy autóval rohant filmszínháztól moziigés adta elõ nagy sikerrel a bizonyítvány magyarázatot. A Te-réz körúti Décsi moziban azonban roppant csalódás érte.A film befejezte után a szedelõzködõ közönség hidegen éstaps nélkül vette tudomásul a produkciót.Turay sírva ment be a mozivezetõ irodájába.- Istenkém! Mondja mi történt? Miért nem volt sikerem?- Mûvésznõ drága! Fél órán belül másodszor adta elõugyanazt a Karinthyt.A nagy rohanásban eltévesztette a mozit Turay Ida.* *HOGYAN KELL PROPAGANDÁT CSINÁLNI?

Úgy ahogyan a Színházi Élet csinált a Teréz körúti színpad-nak az alábbi "kitalált" anekdotával:Álmatlanság elleni szerRoboz Aladárhoz, a Teréz körúti színpad igazgatójáhozegyik délelõtt beállított egy jóltáplált, dúlt arcú fiatalember.- Forrai vagyok - mondta -, itt lakom a házban és pa-nasszal jövök az igazgató úrhoz.- Tessék.- Kérem, direktor úr, én egy hét óta nem tudok aludni.Roboz Aladár tágra nyitotta a szemét.- Kedves barátom, akkor menjen orvoshoz. Mért jönhozzám?- Mert a színház az oka. Itt lakom az emeleten, minden ne-vetés, minden taps fölhallatszik a hálószobámba és én kép-telen vagyok a szememet is behunyni.

Az igazgató elgondolkozott.- Ha így áll az eset, akkor csakugyan a színház részérõlvan a hiba. Hány órakor szokott lefeküdni?- Fél tízkor, kérem.- Hát tudja mit, van egy ajánlatom. Ne feküdjön le olyankorán, hanem jöjjön le és nézze meg az elõadást. Egész évreszabadjegyet kap, annyiszor nézheti meg a darabokat,ahányszor tetszik.Az alkut megkötötték. Azóta Forrai úr, a Teréz körúti szín-pad állandó szabadjegyese egyszer sem panaszkodott mégálmatlanság miatt.* *BÁRDOS ARTÚR

Színigazgató, rendezõ (1882 -1974) Berlinben kezdte pálya-futását. Az elsõ világháboru elõtt hazajött, megalapította azÚj Színpad kamaraszínházat, majd a Modern Színpad, aBelvárosi Színház, a Renessaince Színház, a Mûvész Szín-ház vezetõje lett, 1945 után a Belvárosi Színházat igazgatta.Karinthy Frigyes két paródiájában is szerepel a könnyed,mulattató Fodor László és Lakatos László bulvár vígjátékparódiájában és Madách Imre: Tizenhatodik szín címû pa-ródiájában. Az Álhírlapírók kara énekli:Zúg a tenger, zúg az élet,Ez nem véletlen, ez vélet,Lapot kéne alaptani!Ó, Hatvany! Ó, Hatvany!Napilapot, alabárdost,Kis Színházat, á la Bárdostírok darabot, tanti, énO, tantiéme, ó tantiémestb.Bárdos Artúr doktor két éve nem foglalkozott színészképzés-sel. Amikor megjelent a hír, hogy újra vállal néhány tanít-ványt, valósággal megrohanták a színi pályára vágyódó fiata-lok. Többek közt jelentkezett nála egy molett kislány, akiezekkel a szavakkal ajánlotta magát a direktor figyelmébe:- Kérem szépen, én úgy érzem, hogy Bajor és Bulla keve-réke vagyok, amilyen még nem volt magyar színpadon!Bárdos meghallgatta a Bajor-Bulla-keveréket, azután rö-viden így szólt:- Ne is legyen!* *ILUSKA KERESTETIK

A János vitéz színpadon, filmen, prózában és dalban mind-máig hatalmas siker. Filmre vitték 1916-ban, 1924-ben,1938-ban. Ez utóbbihoz országosan meghirdetett pályázatotadtak közre, Iluska szerepére kerestek megfelelõ személyt."Mint a múlt héten jelentettük: rövidesen forgatásra ke-rül a ¯János vitéz® filmváltozata, amelynek gyártói a SzinháziÉlet útján keresnek új filmszínésznõt Iluska szerepére. Az el-gondolás szerint szõke, kék szemû, lehetõleg karcsú Iluskátkeresnek, kinek a ¯János vitéz® film alkalmat adna a fõsze-repben kiugrani az ismeretlenségbõl. Fényképes jelentkezéstkértünk, pontos személyi adatokkal és a posta máris töme-gesen hozza az Iluska-jelöltek leveleit, melyekbõl a film ve-zérkara válogatja az esélyeseket, akiknek fényképét a jövõheti számunkban kezdjük közölni.A felhívás második része, amely az ismert színésznõk és film-színésznõk jelölésére vonatkozik, ugyancsak nagy érdeklõ-dést keltett. Az eddig befutott szavazatok szerint az olvasóka következõ színésznõket látnák szívesen Iluska szerepében:Rökk Marika 78Szörényi Éva 43Szeleczky Zita 41Bordy Bella 28Nagy Alice 22Tolnay Klári 20Természetesen az elsõ hat helyezetten kívül még rengetegszavazat érkezett, amelybõl csaknem minden ismert fõváro-si színésznõre jutott néhány.Az "Iluskát keresünk" pályázatot folytatjuk. Továbbra isjelentkezhetnek (fényképpel, pontos személyi adatokkal) is-meretlen tehetségek, akik alkalmasnak érzik magukat Iluskaszerepére, valamint szavazhat a publikum is beérkezett, nép-szerû kedvenceire.A fényképes pályázatok és szavazatok a Színházi ÉletFilmrovatához (Erzsébet körút 7.) küldendõk. Fenntartjuka jogot, hogy csak az alkalmasnak ítélt jelöltek fényképét kö-zöljük. Viszont a fényképek megõrzését közlés vagy nem köz-lés esetén sem vállaljuk."Ezek után talán érdekes lehet, hogy ki játszotta el Iluskaszerepét? Ez is, a szereposztás is már nem is anekdota, hanemmaga a káprázat. Iluska: Dayka Margit. Fõbb szereplõk: Bili-csi Tivadar, Csortos Gyula, Gózon Gyula, Simor Erzsi, Peéry

Piri, Kiss Ferenc. A rendezõ Gaál Béla, a díszlettervezõ: PánJózsef.* *KELLÉR DEZSÕ ÉS A TECHNIKAI CIVILIZÁCIÓ

Kellér Dezsõnek (1905 -1986), a Dr. Jazz szerzõjének mond-ja egy fiatal mama:- Én gramofonzenével altatom el a gyerekemet.Mire Kellér megkérdi:- És milyen géppel szoptatja a kicsikét, nagyságos asszony?* *KELLÉR DEZSÕ "FILMKOCKÁI"

A közismert, mozgó-könyvárus, aki a hóna alatt egy egészkönyvüzletet cipel, a kávéházban egy vendéget próbál rábe-szélni a vásárra.- Ezt a könyvet tessék megvenni, nagyon ajánlom. JókaiMórtól az Aranyember. A nagysikerû film regényváltozata.I. Producer: - Hallom, trükkfilmet finanszírozol?II. Producer: - Miért nevezed trükkfilmnek?I. Producer: - Mert most is azon töröd a fejedet, hogy mi-lyen trükkel tudnál pénzt szerezni hozzá...Az egyik pesti filmgyártó és egyben kölcsönzõ cég tulajdo-nosa arról nevezetes, hogy nem dobálja ki a pénzt az abla-kon. Mesélik, hogy mikor az Iglói diákokat forgatták, a pe-dellus alakítója, Gózon Gyula, az egyik felvétel alatt köhögé-si rohamot kapott. Persze, a rendezõ azonnal megállíttatta agépet és kiadta a parancsot:- Mégegyszer, elölrõl!...- Mi az, hogy mégegyszer? - tiltakozott a producer - azthiszik az urak, hogy lopom én a pénzt?- De drága direktor úr, muszáj megismételni a felvételt.A Gózon köhögött.- És aztán?! Az életben talán nem köhögnek? Vegye a sze-repet asztmásnak és akkor megspórolunk egy csomó költsé-get.Így is történt. És a producernek volt igaza. Az Iglói diá-kokkal óriási üzletet csinált. Egyáltalán nem ártott, hogyGózon végigköhögte...Szõke Szakáll azt mondja, hogy a pesti filmszakmában senkise mer önálló véleményt hangoztatni, mindenki ilyenformánköntörfalazik:

- Nézze, uram, én nem akarok kritizálni, de a feleségemtegnap este elolvasta a szcenáriumot és õ, mint közönség,azt mondja, hogy...Szóval, mindenki a feleségét idézi.Egyszer Szõke egy pesti producernek, aki hasonló érvek-kel jött, ezt a választ adta:- Uram, én csak akkor fogom akceptálni azt, amit a fele-sége mond, ha legközelebb a Lubitsch Ernõt veszi el nõül...* *Ábrahám Pál, Gál Béla és Szenes Ernõ a körúti kávéház te-raszán ülnek és a legfrissebb társasjátékot játsszák. Az nyer,aki legelsõnek vesz észre - szakállas embert. Természetesenkülönbözõ díjak vannak. Közönséges kecskeszakáll egy pen-gõ, pofaszakáll öt pengõ, vörös kecskeszakáll tíz, vörös pofa-szakáll húsz pengõ. Szakállas ember lovon - ötven pengõ,ugyanez vörösben hetvenöt. A legnagyobb díjat, száz pen-gõt, az kapja, aki felfedez egy vörös szakállas embert, kis au-tóban a volán mellett.Ez eddig egyedül Ábrahámnak sikerült.Igaz, hogy felhívta a Hunniát és kimaszkíroztatott egy sta-tisztát direkt erre az alkalomra... Mindegy, a költségeketmegkereste. . .* *A közönség fantáziáját mindig izgatja az, ha a filmen csóko-lódzó szerelmespárt lát. Vajon az a Clark Gable valóban szá-jon csókolja azt a Claudette Colbert-et, vagy csak "marki-rozza" a percekig tartó puszit? Viszont azzal senki sem törõ-dik, hogy a filmvásznon elcsattanó pofon igazi-e?Én rájöttem, hogy igazi! De még mennyire igazi!A minap kint jártam a Magyar Filmiroda mûtermében,ahol most az "Érik a búzakalász" címû filmet forgatják. Ép-pen annál a jelenetnél tartottak, amelyben Egry Máriánakpofon kell ütnie Perényi Lászlót. Perényi fiatal férjet játszik,aki hajnalban, részegen vetõdik haza és ezért kikap az asz-szonykájától.Elpróbálják a jelenetet.- Nem jó - mondja Gál Béla, a rendezõ -, ennek a pofon-nak sokkal erõsebbnek kell lenni... Kérlek Mária, ne sajnálda Perényit, húzz le neki egyet teljes erõdbõl...Újabb próba. Egry mûvésznõ úgy arcon teremti a szegényamorozót, hogy az csillagokat lát.- Valamivel jobb volt - szól a rendezõ -, de még mindig

nem az igazi...- Csak tessék rám bízni - válaszolja a színésznõ -, majd afelvételnél...- Hát akkor, felvétel!Nem akarok túlozni, de ilyen pofont még életemben nemláttam. Joe Louis leckét vehetne a kis Egry Máriától, hogylehet valakit kikészíteni... Még a kalapja is leesett Perényinek,aki most szédül, támolyog, de közben boldog, mert végretúlesett ezen a jeleneten, szerepének legnehezebb részletén.Ebben a pillanatban megszólal a "hangmixer" megafonja:- Halló! Az egyik mikrofon zörgött. Kérem a jelenetetmegismételni. . . !* *Békeffy István a Margitszigeten írja új filmjének szüzséjét.Egy délelõtt, éppen a témán gondolkozva õdöngött a szigetisétányon, amikor egy fiatalember váratlanul elébe ugrott éslefényképezte.- Parancsol a fényképekbõl? - kérdezte aztán a fotográfus-, darabja nyolcan fillér...- Köszönöm, nem kérek! - válaszolta ridegen az író.- Pedig rosszul teszi az író úr, ha nem rendel belõlük. Ré-gen sikerült így felvételem. Éppen akkor kaptam le Békeffyurat, amikor az ihlet megszállotta... Szinte örültem, hogy egyilyen ritka pillanatot kifoghattam. Ragyogó fotográfia lesz.- Hát nem bánom - mondta Békeffy -, küldjön belõle há-rom darabot.- Szóval meg tetszik rendelni?- Igen.A fotográfus újra elõvette a masináját.- Akkor megismétlem a felvételt. Hátha nem sikerült...* *Pásztor Béla meséli:- Mikor a Sárga csikót fotografáltuk egy tanyán, a "címsze-replõ"-t, egy elõre küldött levélben, a földbirtokostól kértemkölcsön.Mikor megérkeztünk, egy gyönyörû Rolls-Royce vártbennünket és a következõ levél:"Kedves Pásztor úr! Csak nem gondolja, hogy engedemönöket lovagolni; itt küldöm az autómat, használják annyiideig, ameddig akarják."* *A körúti szálló vörös szalonjában, ahol a filmesek szoktak ta-lálkozni, már hónapok óta, minden áldott nap megjelenikegy titokzatos társaság. Természetesen õk is filmrõl tanács-

koznak, az asztalfõn ülõ pénzembert gyúrják, hogy "harap-jon bele" a vállalkozásba.Egy napon, a szomszéd asztalnál feketézõ Herczeg Jenõ-tõl megkérdezte valaki:- Mit gondolsz, elkészül ez a film?- Azt nem tudom - felelte Herczeg -, de hogy a pénzem-ber elkészül, arra tartok bármilyen fogadást! **A pesti filmszakmának egyik jól ismert tagja, Angyal Lászlózeneszerzõ, a "Piros bugyelláris" komponistája - hogy ismondjuk csak-nem az a kimondott férfiszépség, akit általá-ban "leányálom"-nak szoktak nevezni. Ezért volt olyan sikerePethõ Attilának ezzel az aforizmával:- Egy férfinek nem kell szépnek lennie... Elég, ha egyfokkal szebb az - Angyalnál! . ..* *A fiatal író, aki eddig már két filmjével bukott meg, múltkorismét jelentkezett Gaál Bélánál.- Fõrendezõ úr, van egy témám, amely hónapok óta nemhagy aludni...- Látja, ilyen az élet - vágott közbe Gaál -, maga hónapo-kig nem alszik azért, hogy a közönség pár órát szundikál-jon...* *Az újabban felfedezett filmbonviván mindenütt feltûnéstkelt új raglánjával. Tudniillik, a szabóval olyan kitömött vál-lakat csináltatott, hogy Dempsey mellette nyápic legénynektûnne fel.A napokban ez a raglán diadalmasan függött egy kávéházifogason. Mály Gerõ egy pillantást vetett rá, aztán megje-gyezte:- Nahát, ettõl a raglántól se szeretnék egy pofont kapní!...* *Az egyik elsõhetes mozi igazgatója a legmelegebb augusztu-si estén bement a kávéházba és így dicsekedett a konkuren-ciának:- Barátom, úgy látszik, a mi filmünknek óriási sikere van.Azt hittük, hogy ebben a kánikulában húsz ember se lesz anézõtéren...- Na és mennyien voltak?- Pont huszan.* *

MAKLÁRY ZOLTÁN OTTHON

Makláry Zoltán (1896 -1978) terjesztette ezt a "rémhír"-t atörzsasztalnál egyik hõsszerelmesünkrõl, aki nemrégibennõsült, de máris a papucshõsszerelmes címet adományoztákneki:- A napokban új szobalány lépett be hozzájuk, aki kikö-tötte, hogy hetenként kétszer akar kimenõt.- Ez abszurdum - jelentette ki a ház úrnõje -, ennyi kime-nõt még a férjem sem kap.* *MAKLÁRY ZOLTÁN ÉS SZENES ERNÕ, A VÁRÚR

Szenes Ernõ és Makláry Zoltán nagy téli sétát csinálnak a li-getben. Megállnak Vajdahunyad vára elõtt. Szenes felsóhajt:- Nézd, milyen gyönyörû! Istenem, ha az enyém lenne!- Mit csinálnál vele?- Eladnám.- Á! - mondja Makláry. - Ilyen drága épületet nem lehetma eladni!Mire az optimista Szenes:- Húsz pengõt csak kapnék érte!* *AZ EPÉS KEDVÛ MAKLÁRY

A Nemzeti Színház bemutatóra készült, amelyet akkori igaz-gatója rendezett. Szorgalmasan folyt a munka, sürgõs volt apremier, mert a színház nagyon gyöngén ment. Már jól bennevoltak a novemberben, de telt házuk még nem akadt abbana szezonban.- Most ismételjük meg kérem a jelenetet - szólt az igazgató.- Hová menjünk vissza, igazgató úr? - kérdezi MakláryZoltán.- Oda, ahonnan rosszul ment.- Szóval - hunyorít a kollégák felé Makláry -, szóval aszezon elejére.* *TRAGÉDIA SZEGEDEN

Hajdan a nyári uborkaszezonban majdhogynem az egész or-szág, de legalábbis a mûvészetek iránt érdeklõdõk Szegedrefigyeltek. Különösen akkor, amikor ott Az ember tragédiájátjátszották. De nem csak az elõadás, a próbák is sok anekdo-

tával szolgáltak. Errõl számolt be ország-világnak Turi Ele-mér hûségesen.Az ember tragédiája" jelmezes fõpróbáján történt. A Kep-ler-képben Lehotay Árpád (Ádám), mint csillagász, a színjobb oldalán vizsgálgatja a csillagokat, amikor felmegy hoz-zá a felesége, Borbála (Tõkés Anna) és pénzt kér, mintahogy a mai asszonyok is pénzt kérnek. Ádámnak nincspénze, mint ahogy a mai férjeknek sincs. Ezen aztán össze-perelnek. A jelenet azzal végzõdik, hogy az asszony hízelegvemegsimogatja és kibékíti az urát:"Nincs már közöttünk, ugyebár, harag?Jó éjt! (Megcsókolja.) Reggelre ne feledd a pénzt!"Így az asszony, s kacérkodva távozik. Ebben a pillanatbansietett át a nézõtéren Czakó Pál, a gazdasági igazgató, akitudvalevõleg a pénzosztás nagymestere volt. Lehotay meg-pillantja és eszébe jut, hogy másnap esedékes a fizetése. Fõ-próba ide, fõpróba oda, ledörgi a magasból:- Czakó! Reggelre ne feledd a pénzt!* *Az elõadómûvészek közt volt egy fiatal, nagyon kedves szí-nészpár: Hegyi Péter és a felesége. Jókedvû, nagyon rendesházaspár, az asszony rendelkezik és a férj engedelmeskedik.Egyik délelõtt Hegyi Péter a barátjával, Turányi Bandivalsétálgatott. Eljutottak a Széchenyi térre és megállottak a hí-res szegedi papucsosok sátrai elõtt. Ott nézegettek, amikorTurányi Bandinak szemébe ötlik egy óriási méretû szegedipapucs, ami az egyik sátor elõtt reklámként volt kitéve.- No, ezt lefotografálom! - kiált fel Turányi Bandi és márkészülõdik is hozzá.- Nem érdemes, hogy fáradj vele - szólal meg Hegyi Pé-ter -, fotografálj le engem!- Miért?- Mert ameddig a feleségem itt van, én vagyok a legna-gyobb szegedi papucs!* *SALAMON ÉS RADÓ

Két híres pesti kabarészínész, persze egyik sem volt pestiszületésû, Salamon Béla Beregszászon látta meg a napvilá-got 1885-ben, s ment örök nyugovóra a fõvárosban, sikereiszínhelyén 1965-ben. Radó Sándor Rahón született 1891-ben, s eltûnt 1944-ben. Mindkettõjüknek jó humoruk volt,de talán Radó volt a tehetségesebb. Abban mindenképpen,hogy jobban viselte az ugratásokat, mint Salamon Béla.

A pesti kabaré világában fontos tulajdonság volt a tréfatûrés,aki megsértõdött, aki fölháborodott, mert viccet ûztek vele,elveszett a pesti társaság számára. Karinthy nem véletlenülsummázott így: humorista az, akivel viccelnek.Salamon és Radó egyfolytában ugratták egymást és ugrat-tak másokat. Az igazi megmérettetést azonban a köztük zajlótréfasorozat, ötlet-párharc jelentette. Mindig beavattak ide-geneket is, akik árgus szemmel figyelték, rebben-e a szemük,sértõdésre fanyalodik-e a szájuk? De nem tudták tetten érniegyikõjüket sem.Adandó alkalommal Radó telefonhívást kapott Bécsbõl,hogy a nagy Reinhardt látta Pesten egy kabaréjelenetben, ésegy új komikus darabban neki szánja a fõszerepet. Arra kéri,hagyjon ott Pesten csapot-papot, mondja le szerepeit, ésazonnal költözzék át Bécsbe. Nem sokkal késõbb sürgönytkapott, hogy másnap, egyelõre csak a részletek megbeszélé-se érdekében, gázsi meg miegymás, haladéktalanul utazzékaz osztrák fõvárosba, Reinhardt a színházban várja.Radó anyanyelvi szinten beszélt németül, s ezt tudták ró-la, mi több, korábban találkozott is Reinhardttal. Ismeretesvolt Reinhardt érdeklõdése a magyar színészek iránt, kimenthát másnap a pályaudvarra, megvette a gyorsvonati jegyet, sszállt volna föl a vonatra, amikor szórakozottan rápillantotta menetjegyen lévõ pecsétre, amin ez állt: április 1.Azonnal kapcsolt. A jegyet azonban nem váltották vissza,így lógó orral hazament, s áldotta az eszét, hogy nem mon-dott le elõre egyetlen szerepet sem.A kapuban rádöbbent: a tettes csak Salamon Béla lehet.Aznap este mosolyogva, kedvesen ment be a színházba,szeretettel évõdött Salamon Bélával, bókokat mondott a lá-nyoknak és annak rendje és módja szerint szórakoztatta aközönséget.A szünetben, a színésztársalgóba, hatalmas csomagot ho-zott a kifutófiú Salamon Bélának.A komikus, aki szeretett ajándékot kapni - ki ne szeretne? -,s kapott is rengeteget hódolóitól, disznótoros csomagot, bortkishordóban, ruhát, cipõt és emléktárgyakat is, persze izga-tottan tetette le az asztalra a nehéz csomagot és busás borra-valót is adott a küldöncnek, szokása ellenére, mert meglehe-tõsen skót hírében állt.Valakitõl bicskát kért, elvágta az össze-vissza csomózottmadzagokat és keserves kínlódással végre eljutott a lényeg-

hez, egy hatalmas kõdarabhoz. Rajta egy levéllel:"Drága, egyetlen Bélám! Íme, ez a kõ esett le szívemrõl,amikor megtudtam, hogy nem az a kutyaütõ, tehetségtelenReinhardt, hanem a nagy és halhatatlan Salamon Béla van afölajánlott szerzõdés mögött. Baráti üdvözlettel a te Sándo-rod!"* *SZILÁGYI ÖDÖN, A SKÓT MEG AZ INTIM PISTA

Fantasztikus csudabogarak éltek mindig Pesten. Bizonyosannapjainkban is élnek, de nem vesszük észre õket, mert szín-vakká váltunk a modern forgatagban. Szilágyi Ödön újságíróvolt, de nem akármilyen, színikritikus, lapszerkesztõ, intim-pista, aki mindent tudott a kulisszák világáról, Thália papja-iról és papnõirõl. A Diárium szerkesztõje volt, s odaírtaA skót otthon címmel bizalmas értesüléseit az akkori Buda-pest csillagairól. Átadom a szót Szilágyinak, vagyis a skót-nak, vagyis a mindent tudó intimpistának, aki oly szeretetteltudott pletykálkodni azokról, akikért rajongott, akik betöl-tötték az egész életét:Hallja maga Skót, most az egyszer, amint látja, én keres-tem fel magát, mert kíváncsi voltam a lakására és arra, hogyis néz ki maga "civilben"? - ezekkel a szavakkal köszöntöt-tem elválaszthatatlan pajtásomat, szeretett Skótunkat, aki atõle megszokott barátságtalansággal mutatott helyet magamellett.Õszintén megvallom, egy kis megilletõdéssel foglaltamhelyet barátunk otthonában, aki rikító vörös selyempizsa-májában és világoskék papucsában megrázó látványt nyúj-tott. Barátunk dolgozószobája a pedantéria bélyegét viselimagán és úgy nézett ki, mintha most húzták volna ki egyskótujából. A legnagyobb megdöbbenésemre azonban a szo-bában sehol sem fedeztem fel olyan tárgyat, ami azt árulnáel, hogy lakója vérbeli habitüé.- Mondja csak, öreg cimborám - fordultam végre hozzá-, hol vannak a dedikált fényképek?Egy flegmatikus kézlegyintés volt a válasz, melybõl bizonynem okosodtam ki. Határozottan rosszkedvû volt az öreg, ésezért elhatároztam, hogy kissé felvidítom.- Hát azt tudja-e, édes egy Skótom, mi történt az elmúlthéten...- Csend! - vágott a szavamba ingerülten -, most az egy-

szer én beszélek! Évek óta hallgatok maga mellett, nem en-ged szóhoz jutni, pedig vagyok olyan legény, mint maga.- No, ne mondja - álmélkodtam.- De igen! - felelte nekitüzesedve barátom. - Most azegyszer én traktálom majd magát érdekességekkel, azzal acsekély különbséggel, hogy én mindenkit nevén fogok ne-vezni, nem úgy, mint maga, maga kis diszkréten indiszkrét.- És ugyan mirõl akar beszélni?- Arról, hogy kit hogyan hívnak a kulisszák mögött.- Nem értem - feleltem.- Ez is csak azt bizonyítja - vágta rá diadalmasan Skótunk-, hogy kettõnk közül maga a nehezebb fejû. A színészek ésírók becézõneveit akarom itt felsorolni magának. Hátha egy-szer valamelyikkel barátságba kerül és akkor legalább tudnifogja, hogyan kell szólítani õket - fejezte be szavait gúnyo-san, tisztelt barátom.- Hát halljuk - adtam meg magamat a sorsomnak és aSkót beszélni kezdett:- Betûrendben fogom felsorolni õket, nehogy valaki ismegsértõdjön, és hogy lássa, hogy mégsem vagyok annyiraszínházi analfabéta, felsorolom magának a legegyénibb szo-kásaikat is. Remélem ez meggyõzi magát arról, hogy eléggéismerõs vagyok a kulisszák mögött.Aczél Ilonával nyitom meg a sort, akit a Nemzeti Színházkörnyékén "az Ilona" néven ismernek. Privát életben a leg-nagyszerûbb háziasszony, a színpadon viszont a legnagyobbdrukker, ha férjének, Csathó Kálmánnak valamelyik új da-rabját mutatják be. Ághy Erzsit "Böcé"-nek becézik, aki ar-ról nevezetes, hogy még mindig szerelmes férjébe, Uray Ti-vadarba. Ambrus Zoltánnak nincs becézõ neve, amelyet ta-lán elzárkózott természetének köszönhet. Nemigen fogadlátogatókat, és azok a kiváltságosak, akik jóba vannak vele,azt állítják, hogy neki van Magyarországon a legpuhább,szinte csont nélküli keze. Abonyi Géza, azaz "Gézuska",szenvedélyes amatõr fotográfus, és arra a legbüszkébb, havalaki felvételeít megdícséri.Bajor Gizi a "Gickö" nevet nyerte bizalmasaitól. Kedves,jó pajtása mindenkinek, csak az utolsó próbákon és a premi-eren veszedelmes hozzá közelíteni. Biller Irént "Birénké"-nek hívják bizalmasai, akik arról is tudnak, hogy a mûvésznõbizony nem nagyon szégyenlõs természetû, és ha dühös,olyan erõs kifejezéseket használ, amit nemigen szoktak ki-

tenni az ablakba. Berczy Gézát komolykodó természete mi-att mindenütt "Géza bácsi"-nak szólítják. Berky Lili, vagymásképpen "Liliom", a legdrágább úriasszony, akinek min-denkihez van egy jó szava, vagy egy jó tanácsa. Bálint La-jost, a Nemzeti Színház dramaturgját nemes egyszerûséggel"Lulu"-nak hívják.Ha a "Csicsi" nevet emlegetik, mérget vehet rá, hogyCsortos Gyuláról beszélnek, akinek egyetlen nagy szenvedé-lye a jó és bõséges koszt. Elárulom magának azt is, hogyújabban - mióta a felesége soványító kúrára fogta - titokbanel-eljárogat vendéglõkbe pótebédre vagy vacsorára. CsathóKálmánnak van a legrövidebb becézõ neve: "Csé", amelyetvalószínûen onnan nyerte, hogy a színlapokon felesége neveelõtt ott áll ez a betû.A legfiatalabb sztár Dayka Margit becézõ neve "Margó".Õ a legnagyobb drukker a primadonnák között. A két Dénesközül Oszkárt "Oszi"-nak, Györgyöt "Gyuricá"-nak hívják.Ha a "Renáta" asszonyt hallja a jövõben emlegetni, akkortudhatja, hogy Erdõs Renée-rõl van szó. "Tomi" egyenlõEmõd Tamással, aki újabban elhanyagolja a kabarédarabokés sanzonok írását háromfelvonásosok miatt.Fedák Sári becézõ nevét nem mondom meg, találja ki.Mit mond? Hogy "Zsazsának" hívják? Maga kis tehetségte-len! "Zsazsukának", édesem, Zsazsukának! A legnagyobbszenvedélye az írás, és elárulom, hogy egy csomó novellája,regénye és értekezése fekszik szekrényében készen. Fejes Te-ri "Terézia" néven foglal helyet a becézõ nevek sorában.Aranyos kedélye van és arról nevezetes, hogy szereti a csik-landós vicceket. "A Pali" Forró Pál rövidített neve, amelyetnem szabad félreérteni, mert a kiváló író egyáltalában nem"pali".Gaál Franciska "Francli" névre hallgat és bizalmasanmegsúgom magának, hogy valamennyi magyar primadonnaközött õ a legszeszélyesebb. Egyébként nagyon szeret kár-tyázni, de, sajnos, a legtöbb esetben veszít. Ezen kívül pedigszenvedélyes alvó. Gombaszögi Fridának két becézõ neve isvan. Az egyik a nagyközönség számára: "a Gomba", a másikpedig a legközelebb állók számára "Frici". Gombaszögi El-lát pedig röviden "Kis Gombá"-nak szokták hívni.Honthy Hanna, mint "Hannuska" van elkönyvelve.Egyetlen szenvedélye, hogy szerepének legalább mégegyszerannyinak kell lenni, mint a darabban szereplõ másik színész-

nõnek. "Gyula bácsi" néven szólítják Hegedüs Gyulát, akimég sohasem késett el egy próbáról sem. A szünetekbenmegvan a maga kedvenc sarka a Magyar Színházban, ahováleül és a többieknek elmeséli napi élményeit. Hettyey Aran-ka "Hetyus", Horváth Jenõ pedig "Tutyu" néven ismeretesa színházi bennfentesek között. Heltai Jenõnek szintén kétneve van. Bizalmasai "János"-nak, akik pedig kevésbé, azok"Elnök úr"-nak szólítják. "Tiborc" nem más, mint HegedüsTibor, a Vígszínház rendezõje.Ha ezentúl azt hallja, hogy a "Baba" nevet emlegetik, ak-kor meg lehet gyõzõdve róla, hogy Ilosvay Rózsiról van szó,aki él-hal a szép farkaskutyákért. Néhányan azonban "Ilos-vezér"-nek is becézik a szép szõke mûvésznõt."Dani" néven Jób Dánielt, a Vígszínház igazgatóját neve-zik. Rajong a fûszeres ételekért és a pikáns viccekért. "Pal-kó" viszont Jávor Pál, aki szintén nem veti meg a jóféle itó-kát, természetesen nem lépve túl a mértékletesség határát.Kosáry Emmy "Emmchen" néven közismert és arról hí-res, hogy a legjobb szívû kolléga. Kõváry Gyula becézõ neve"Ginci", már annyira átment a köztudatba, hogy szinte szé-gyenlem megemlíteni. "Nõcsi" Király Ernõ mellékneve, akiakkor van igazán elemében, ha már egy csomó üres pezsgõs-üveg áll az asztala mellett. Remélem azt tudja, hogy KertészDezsõt "Deské"-nek, Karinthy Frigyest "Frickó"-nak ésKosztolányi Dezsõt "Deziré"-nek hívják. Egészen különösnevet kapott Kurucz János, annyi sok szép magyar dal szer-zõje, mégpedig: "Kukorica Mátyás". Komor Gyulának, aVígszínház dramaturgjának is elég különös nevet adtak: Ezt:"Komoróczy".Lábass Jucit bizalmasai "Juckó"-nak keresztelték el. Leg-nagyobb szenvedélye a fürdés, melyet naponként háromszorûz. Lengyel Menyhértet csak "Menyus"-nak, Lányi Dezsõt,a szobrászt "Pipi"-re, Lajtai Lajost, a "Régi nyár" zeneszer-zõjét pedig "Halévi"-re keresztelték. Itt van még mindnyá-junk "Latyi"-ja, becsületes nevén Latabár Árpád.Találja ki, ki az "a költõ"? Ne törje a fejét, kedvesem, azMolnár Ferenc, aki a jó adomáknál csak a jóféle görög ko-nyakot szereti jobban. Ki ne ismerné Medgyaszai Vilma be-cézõ nevét? Hiszen a "Mimi" elnevezést annak idején a kö-zönség adományozta neki. Márkus Emmának, illetve "Em-muci"-nak két szenvedélye van. Az egyik az unokája, a má-sik a hûvösvölgyi virágoskertje. A "Gizá"-nak - Mészáros

Gizának - viszont Paulette lánya minden gondolata. MakayMargitot "Makauer"-nek nevezték el, míg férjét, MárkusMiskát egész furcsán "Fõtisztelendõ Miska bácsinak"."Julcsa" Németh Juliska rövidített neve, aki szeretettelgyûjti lakásában a régi porcelánokat. Nádor Jenõ azonkívül,hogy "Jani" névre hallgat, a legszenvedélyesebb úrvezetõ."Margot"-nak hívják Nagy Margitot, az Operaház fiatal tag-ját, Míg Nagy Izabellát "Bellus"-nak hívják.Az O betûnél csak hasonló formájú lábak jutnak eszembe,de becézõ név nem, Orbók Attilán kívül, akit "Atti"-nak hívmindenki az Otthonban. Ne mosolyogjon olyan gúnyosan.Tényleg nincs több becézett az O-betûsök között. PéldáulOdry Árpádot is keresztnevén szólítják ismerõsei."Paci"-nak hívják Pázmán Ferencet, míg Palló Imrét"Palkó"-nak. Péchy Erzsi "Erzsók" néven szerepel a listá-mon. A mûvésznõ egyébként arról nevezetes, hogy akkor ispanaszkodik valamiért, amikor titokban örül neki.Rátkai Mártont egész Magyarország "Marci"-nak hívja.Örök vágya, hogy mindörökre hátat fordíthasson az operett-nek és csak drámai szerepekben léphessen fel. Ráskai Feren-cet, a Pesti Hírlap színházrovatvezetõjét "Jókai", Rózsahe-gyi Kálmánt pedig "A mester" néven szólítgatják barátai."Sala", régebbi nevén Salamon Béla szenvedélyes futball-meccs-látogató és Hungária-drukker. Pontosan meg lehetállapítani, hogy jó vagy rossz kedve van-e, csak azt kell tudni,hogy gyõzött-e aznap a Hungária vagy sem. Somogyi Erzsi,azaz "Bogyó" legnagyobb szenvedélye az édesanyja. Nálanélkül úgyszólván egy tapodtat sem tesz. Gyönyörû nevetkapott Somlay Arthur, akit "Árgyil"-nak kereszteltek el. Csu-pa idegember, aki hirtelen haragú és ilyenkor jó, ha minél tá-volabb áll tõle az ember. Remélem, tudja, hogy a "Maja" névmögött Simonyi Mária, a "Nusi" mögött Somogyi Nusi; a"Jancsi" mögött pedig Sólyom Janka neve rejlik. Sziklai Jó-zsefet "Jóská"-nak, Szilágyi Szép Ernõt "Nõké"-nek, Stefa-nidesz Károlyt "Stefi"-nek, Sebestyén Dezsõt, a VárosiSzínház igazgatóját pedig "Dódi"-nak hívják.Az "Ica" viszont ki lehetne más, mint Titkos Ilona, akielõszeretettel gyûjti a legkülönfélébb és a legértékesebb bri-liánsgyûrûket. Annyi van már neki, hogy egész bátran ék-szerüzletet nyithatna. Tõkés Annát "Anni", N. Tasnády Ilo-nát "Lonka", Törzs Jenõt "Jenci" néven becézik.Uray Tivadar "Tógyer" névre hallgat és Magyarország egyik

legszenvedélyesebb kaszinójátékosa. Ugyanazt mondhatomel róla, mint elõbb feleségérõl, Ághy Böskérõl. Õ ugyanisegyike a leghûségesebb férjeknek. "Jóska" egyenlõ Upor Jó-zseffel, Upor Tibort pedig "Tibi"-nek becézik.Varsányi Irénnek nincs becézõ neve, õ mindenkinek "A Var-sányi". Színházon kívül csak a családjának él és ugyanúgyfõz, varr, vagy stoppol, mint más polgárasszony."Ejrénke", vagy magyarul Zilahy Irén, a legkedvesebbprimadonna, akitõl senki sem kérhet olyat, amit meg ne ten-ne. Végül pedig Zilahy Lajost "Lalá"-nak hívják mindazok,akik barátainak számítják magukat.- Na - fejezte be szavait diadalmasan Skótunk -, mit szólehhez?- Szenzációs! - kiáltottam fel elragadtatva -, de nehogyelbízza magát, nem az az adathalmaz, amit most itt felsoroltnekem, hanem az a hosszú monológ, amely messze túlszár-nyalja "Hamlet"-ét. De ha már ennyire eljutott, poénnakmondja el a szokásos viccet is.Beszélgetésünket most hirtelen az ajtónyitás zavarta megés a küszöbön egy irtózatosan magas hölgy lett láthatóvá.Vasvillaszemekkel méregetett végig bennünket, de fõleg ba-rátomat, aki megsemmisülten roskadt vissza helyére.- A feleségem - mutatott az asszonyra Skót.- Ez a szokásos vicc?- Nem, öregem, ez, sajnos, véres komolyság - suttogta el-halóan -, és íme, ezek a gyerekeim.Egyetlen cimborám a most belépõ két kisfiúra mutatott,akik becsületszavamra, oszposz úgy néztek ki, mint két rövidhír a Skótból. Íme: megoldódott tehát, miért nincsenek de-dikált fényképek barátom lakásában és hol szokott rá a hall-gatásra. Mert bizony, mondom néktek, Skótné õnagyságamellett hallgatni arany, beszélni veszedelmes.* *MEDGYASZAY VILMA ÉS A MOZGÓFILM(1885 -1972)

A huszadik század elsõ felének felejthetetlen alakja volt.1904-ben, a Király Színházban Kacsóh Pongrác János vité-zének Iluskáját játszotta, s Fedák Sárival a címszerepbenaratott hatalmas sikert. Aztán nemsokára, 1907-ben átpár-tolt a kabaréhoz, de nem lett hûtlen az irodalomhoz. Annyiranem, hogy verset mondott, énekelt. Babitsot, Kosztolányit,

Adyt, Szép Ernõt. Azt is mondhatnánk, és nem is túlzással,õ népszerûsítette országszerte a Nyugat legnagyobb költõit.Mindenki Miminek becézte, s azt írták róla: "Õ volt a kabarépolifóniájában az angyali Vox Humana." Ady nagyra becsülte.Párizsból küldte el neki a Kató a misén-t, s a Zozó levelét,amely verseket hatalmas sikerrel tartotta évtizedekig reper-toárján. A Modern Színpadon - kabarészínpad volt - kezdteel ciklusait, azaz keretbe foglalt költõi mûveket, témák sze-rint. Volt Csokonai ciklusa, volt magyar ballada ciklusa. Éne-kelt Bartókot, Kodályt, föllépett a Zeneakadémián. Mindeza néhány apró, õt jellemzõ adat azért fontos, mert volt idõ,amikor nevetés és irodalom, kabaré és költészet nem szakadtel egymástól. És az összetartó erõ, a kötõanyag Medgyaszaykivételes személyisége, utolérhetetlen mûvészete volt.Magyarán szólva Medgyaszay rengeteget szerepelt, majd-nem minden mûfajban kiválót alkotott, s ennek ellenére életevégéig szerény és lámpalázas maradt.Valamikor a harmincas években, a mûvésznõ pályája csú-csán, Tamás István fölkereste, hogy a Diárium Almanachjábariportot készítsen vele, Medgyaszay Vilma és a sanzon cím-mel. Az volt az elképzelés, hogy filmre viszik Mimi egyik san-zonját, s a filmkockákat földarabolva, állóképben reprodu-kálják karakterisztikus mozdulatait, arckifejezését, mosolyát.Amikor kiderült, hogy mit akarnak a riporterek és filme-sek, visszakozott, mert annyira megrémült attól, hogy erõsmegvilágításban, filmkamera elõtt kell elõadnia azt, amit más-különben közönség elõtt minden este megtesz, végbevisz.Persze megpróbálkozott vele. De belesült az elsõ kísérletbe.- Jó, nem bánom - mondta neki Tamás István újságíró. -Nem veszünk föl, de azért arra kérlek, ha már ennyien ide-jöttünk, énekelj nekünk mégis valamit. - És intett az opera-tõrnek, hogy titokban indítsa el a masinát.És amikor befejezte a dalt, föllélegzett.- Úgy érzem, mégis menni fog. Ha akarják még, elének-lem újra és nem bánom, vegyék filmre!- Köszönjük - mondta Tamás István -, már megtörtént!És a Diárium Almanachja máig õrzi Mimi kedves arcjáté-kát és gesztusait.* *BULLA ÉS CSORTOS

Közismerten legendás volt Csortos örökös pénzzavara. Amit

a legtöbb esetben nem a színházigazgatók, hanem õ idézettelõ. Tolnay Klári mesélte a rádió Karinthy Színpadán, hogyegy alkalommal a Vígszínházban valami bugyuta krimit ját-szottak hatalmas sikerrel. Csortos volt a bíró, aki az egészelõadás alatt oldalt ült a közönségnek, mindig a fél arcátmutatva. A gyanúsított, vagyis a gyilkos szerepét Titkos Ilo-na játszotta, ebben nem volt biztos Tolnay, a tanú viszontBulla Elma volt (1913 -1980). Szegény Elmát roppant módidegesítette, hogy Csortos sohasem tanulta meg a szerepét,az pedig kifejezetten ingerelte, hogy ezért sohasem önmagát,hanem a súgókat hibáztatta. Egy alkalommal, magából ki-kelve, a színésztársalgóban kollégák elõtt megrótta Csortost.Akik jól ismerték a nagy indulatú mûvészt, elõre rettegtek ésféltették Bulla Elmát bosszújától.Napokig nem történt semmi. Már lassan-lassan kezdtékelfeledni az inzultust, amikor is a soron következõ krimi elõ-adáson, telt ház elõtt, vastapsok közepette, bejött a színreBulla Elma, ott állt a vádlott szerepét alakító Titkos Ilona,megrendült arccal, Bulla kétségbeesetten ránézett, majdCsortosra fordítva tekintetét hangos kacagásban tört ki. Alegdrámaibb pillanatban.Függöny le és össze. A színházigazgató rohant a színpadraés döbbenten nézett Csortosra. A mester csak a fél arcát fes-tette ki, a közönség felé esõ fél arcát persze, a másikat nem,amitõl olyan mulatságossá vált a képe, hogy Bulla nem fojt-hatta vissza kacagását. A színházigazgató õrjöngött. Csortosszelíden mosolygott és Bullára mutatott:- Tessék megbüntetni. Õ tette tönkre az elõadást!De tévedett. Az õrjöngõ igazgató levonta Csortos egészhavi gázsiját - büntetésül.* *BULLA BOSSZÚJACsortos abban reménykedett, mit reménykedett, fütyült rá,nem is érdekelte, hogy Bulla meg akarja-e bosszulni vagysem, otromba tréfáját.Valami klasszikus, kosztümös szerepben megint együttjátszottak, s egy fiatal fõiskolai hallgató küldöncöt alakított,talán Sinkovits lehetett, a szerep szerint egy papírtekercsetadott át neki, amire a kellékes nagy betûkkel fölírta a Csor-tos mondandóját. Bulla azonban elcserélte a papíruszte-kercsnek álcázott üzenetet és egy teljeséggel szûz papírt,üres lapot adatott át Csortosnak. A gõgös uralkodót játszó

Csortos szétnyitotta a papírt, s meghökkenten látta, hogy azüres. Szeme villámlott, majd szelíd mosollyal átnyújtottaBullának e szavakkal:- Tessék! Olvassa föl maga!* *TOLNAY ÉS CSORTOS

A filmgyárban történt, valami magyar középosztálybeli víg-játékot vettek szalagra. A nagy mesternek külön öltözõ du-kált, a mellette lévõ szûk fülkében pedig vagy öt fiatal, epi-zódszerepet játszó színészjelölt szorongott. Korukhoz méltótiszteletlenséggel szidták a pöffeszkedõ Csortost, hogy mi-lyen modoros, hogy nem tud magyarul hangsúlyozni, lehe-tetlen vele együtt dolgozni.Csortos behívatta a szabót és kért tõle egy nagy posztó-vágó ollót. Majd az ollóval átment a statisztákhoz, s a sóbál-vánnyá meredt fickók nyakkendõit megragadva, mindegyi-ket kettévágta.Tolnay halkan megdorgálta Csortost:- Nem szégyelli magát? Ezek a szerencsétlenek egy évalatt nem keresnek annyit, mint maga egy hét alatt. Tudta,hogy nekik ruhát sem adnak? Saját öltönyükben statisztál-nak?- Csak maga ne szóljon bele az én dolgomba - ordítottdurván Csortos. Másnap aztán megjelent a fiúk öltözõjében,s mindenkinek átnyújtott egy üveg drága francia pezsgõt, saz üvegek nyakára kötve egy-egy finom angol nyakkendõt.* *HARMATH IMRE ÉS A TIHANYI VISSZHANG

Író, színész, de fõleg dalszerzõ volt (1890 -1940). Többekközött Ábrahám Pál operettjeihez írt dalszöveget. Azt kér-dezték tõle a Fészekben:- És te, Imre, mit csinálsz a nyáron?- Szabadtéri színjátékot írok Tihany számára.- És miért pont Tihanynak írod? Füred néked nem is jó?- Mert Tihanyban csak egyszer kell elkiáltani az elõadásvégén, hogy szerzõ! és a szerzõ tizenhétszer jöhet ki és hajol-hat meg a közönség elõtt.* *SZÕKE SZAKÁLL ÉS A SZÁZÖTÖS SZÁM

A népszerû magyar komikus (1884 -1955, eredeti neve GerõJenõ) nem fért a bõrébe. Nem volt neki elegendõ a hazai

népszerûség, próbálkozott mindenfelé a világban, Berlinbenis, New Yorkban is, Hollywoodban is, de pesti sikereinek anyomába sem ért. Egy alkalommal ellátogatott Charellal, ahíres revürendezõvel a berlini "105-ök kabaréjába", mertszóba került, hogy ott lép majd föl. Már éjfél is elmúlt, de azelõadás még nem kezdõdött meg. A tulajdonos jól ismertemindkettõjüket, odament hozzájuk és mentegetõdzött.- Mit szólnak hozzá! Itt van ez a gyönyörû helyiség, remekmûsor, s az üzlet mégsem akar föllendülni. Már csak abbanreménykedem, ha Szõke úr ide szerzõdik, tud valamit tenni.- Volna egy remek ötletem! - mondta a rosszmájúságáról hí-res Charell. - Szerzõdtesse le a zenekaromat is Szõke mellé.Éppen százöten vannak, megtöltenék a nézõteret.A másik történet is Charellhez és a százöt tagú zenekar-hoz kötõdik.Szõke Szakáll annak idején Berlinben Charell híres pro-dukciójában, a Mikádóban lépett föl. A komikusnak volt egyjelenetötlete - ma filmnyelven gegnek hívják az ilyesmit -,ezt szerette volna betenni a darabba. Charellnek nem tet-szett az ötlet. Már negyedórája vitatkoztak a színpadon, vég-re Charell így szólt:- Tudja mit, Szõke, próbáljuk ki a dolgot. Itt van az én105 tagú híres zenekarom. Õk lesznek a közönség. Ha eléghumorosnak találják a jelenetet, akkor beletesszük a darab-ba. Ha nem, akkor elvetjük.Szõke kiállt a színpadra és játszani kezdett. A zenekar tag-jai fagyos nyugalommal nézték. Egy mosoly nem derengettaz arcokon. Charell diadalmasan szólt:- Ugye, hogy nekem volt igazam? A zenekar egyáltalánnem nevetett.Mire Szõke Szakáll:- Nézze kedves fõrendezõ úr, holnap elhozom az én zene-karomat, majd meglátja, hogy azok hogy fognak röhögni.* *RÓZSAHEGYI ÉS A HITELES PARASZT ALAKÍTÁS

Rózsahegyi Kálmán (1873 -1961) vidéki vándorszínész fiavolt. Sokáig õ is vidéken kószált, mígnem 1898-ban a Ma-gyar Színházhoz, onnét két év múlva a Nemzetihez került ésott is maradt nyugdíjaztatásáig. Pontosan harmincöt évettöltött ott, játszott a legkülönfélébb komikus szerepekben,bolondos bohózattól méltóságosan klasszikus vígjáték-alakig

mindent. De a leghitelesebb parasztábrázolók közé tarto-zott. Sírásó a Hamletben, bolond a Lear királyban, kóborcigány Gárdonyi elfeledett Karácsonyi álom címû darabjá-ban, gonosz Pista a Falu rosszában.Meghallván, hogy Salamon Béla, a tipikusan pesti komi-kus híres parasztszerepet játszik a Teréz körúti színházban, a"Ragyogó Kovácsot", elkíváncsiskodott egy elõadásra. Aszünetben aztán belátogatott az öltözõbe és fejcsóválva eztmondta:- Ejnye, ejnye Béla. Miféle paraszt ez a te Ragyogó Ková-csod? Nem paraszt az, hanem kotyvalék. Hol hajdúsági, holdunántúli, hol göcseji, hol szögedi tájszólásban beszél, demég a palóckodás sem hiányzik belõle!- Hja, drága Kálmán bátyám - tárta szét a kezét Salamon-, muszáj mindenkit kiszolgálnom, mert rövidesen országosturnéra viszem a Ragyogó Kovácsot.* *INDIG OTTÓ ÉS A BUKÁS

Újságíróként kezdte, színpadi szerzõként fejezte be. A kétháború közti pesti és kolozsvári színházi élet népszerû alakjavolt (1890 -1969). Legnagyobb sikerei közé tartozott A to-rockói menyasszony, amelyet 1931-ben mutattak be a fõvá-rosban. Alig két éve költözött Pestre Kolozsvárról, ezért az-tán nem mondhatta el magáról, hogy sok ismerõse, barátjaél itt. Elsõ nagy sikerére és nem utolsó nagy bukására ígyemlékezett:A "Torockói menyasszony" premierje után kiderült, hogyminden második ember osztálytársam volt. Naponta átlaghúsz ember borult a nyakamba, utcán, kávéházban és mindkönnyben úszó szemmel mondta:- Emlékszel, amikor latinból beszekundáztunk?Ha nem akartam azonnal emlékezni, a memóriám felfris-sítésére mindegyik hozzátette:- Nem emlékszel? Hiszen egy padban ültünk.Ez az iskolapad a siker után a végtelenségig megnõtt. Mi-után mindenki osztálytársam volt és mindenki egy padbanült velem, megállapítottam, hogy a világ leghosszabb iskola-padjai a kolozsvári református kollégiumnak voltak. Na,gondoltam a siker után magamban, ha egyszer hazamegyekKolozsvárra, megnézem azt az iskolát, hogy valóban olyanhosszúak azok a padok, vagy csak én felejtettem el.

Közben azonban Pesten ragadtam, szerelmes lettem és eza padszemle elmaradt és csak egy év múlva, a "Tûz a Mo-nostoron" címû darabom bukása után kerültem haza Ko-lozsvárra. Az elsõ dolgom volt, hogy elszaladtam a régi kol-légiumba és megnéztem a padokat.Tényleg nagyon hosszúak voltak.Túl hosszúak. Olyan hosszúak, hogy három osztálytárs iselférhetett egymás mellett.De hol volt nekem a "Tûz a Monostoron" bukása utánhárom osztálytársam?Egy se volt. Nemhogy három.* *NEW YORKBAN - A NEW YORK KÁVÉHÁZRA EMLÉKEZVEKorda Sándor (1881 -1956), a világhírû magyar filmrende-zõ, aki a filmvilág egyik nemzetközi nagysága lett, váratlanhalálának bekövetkezése elõtt egy héttel még New Yorkbantárgyalt új, hatalmas filmjének, a "III Richárd "-nak televízi-ós közvetítése ügyében. Egyik szabad estéjén együtt vacso-rázott Hajnal Jenõ, egykori pesti újságíró barátjával.Távozás elõtt Hajnal udvariasan fölsegítette Korda kabát-ját, aki mosolyogva így szólt:- Harminc évvel ezelõtt még nem segítetted volna föl akabátomat a pesti New York kávéházban.- De csak azért nem - válaszolta Hajnal -, mert akkormég nem volt kabátod!* *KORDA SÁNDOR ÉS A TOLMÁCS

Korda Sándor londoni lakásán kora délelõtt megjelent egyfiatal angol szerzõ és nagyobb hatás céljából magával hoztaMarton Györgyöt, a színházi jogtulajdonost.- Mr. Korda! - szólt lelkesen. - Van egy szenzációs filmté-mám, már közöltem is Mr. Martonnal, akinek szintén na-gyon tetszik. Tekintve, hogy Mr. Marton jobb elõadó, mintén és önnek is jobban fog ízleni a történet, ha az anyanyel-vén mondják el, fölkértem, hogy õ közölje a témát!Korda, aki nagyon dühös volt a korai látogatás miatt, fél-árbocra engedte füstölgõ szivarját és így szólt Martonnak:- Gyurikám, mesélj pár jó pesti viccet és én majd a végénazt fogom mondani, hogy nem nekünk való.* *VOJNOVICH ÖNGÓLJA

Van egy pesti közmondás, amely úgy szól, hogy "kibicneksemmi sem drága". De néha elõfordul, hogy a kibic elõlép:játékos lesz belõle. Errõl szól a következõ tanulságos törté-net.Néhány évvel ezelõtt, amikor Márkus László volt a Nem-zeti Színház igazgatója, egy roppant termékeny írónk, aki asikerrel következetesen hadilábon állt, darabot fejezett be ésvéleményezés végett elvitte Vojnovich Gézához, a kiváló esz-téta íróhoz. Vojnovich végigolvasta a darabot és hogy szaba-duljon a szerzõtõl, így szólt:- Remek! Én a maga helyében sürgõsen beküldenémMárkus Lászlónak, a Nemzeti Színház igazgatójának.- Gondolja? - kérdezte kétkedve a szerzõ.- Természetesen! Ez a darab egyenesen arra született,hogy az ország elsõ színpadján kerüljön színre.- Ön elõadatná?- Habozás nélkül!Az író elment, Vojnovich nekifeküdt a rendes munkájá-nak. Három nap múlva óriási változás történt. MárkusLászló lemondott a Nemzeti Színház igazgatásáról és a kul-tuszminiszter Vojnovich Gézát nevezte ki utódjává. Amikoraz új direktor elsõ ízben lépte át az igazgatói szoba küszöbét,a délelõtti postával vaskos paksaméta futott be: a néhánynap elõtt véleményezett darab.- Sakk-matt! - mondta sóhajtva a direktor és, mert nemhazudtolhatta meg magát, kénytelen volt elõadásra kitûzni adarabot.Egyébként ez volt az a kivételes sorsú színpadi mû, amelyösszesen egy elõadást ért meg. Csak fõpróbán került színre,premierje nem volt.* *BÉKEFFY ISTVÁN ÉS A TÁJFUN

A kitûnõ színmû- és kabaréíró (1901 -1977) a nagyváradikatonaiskolában, majd Sopronban tanult. És komikus lettbelõle. A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkaránvégzett, s mint friss diplomás tréfákat írt Kellér Dezsõ, Stel-la Adorján, Vadnai László társaságában. Az életben is örök-ké tréfálkozott, s sohasem lehetett tudni, hogy mikor tréfál,mikor mond igazat. De mindenképpen anekdota lett abból,amit kitalált.Angol nyelvû újévi üdvözlet hevert a színigazgató íróasz-

talán, Lengyel Menyhért küldte Hollywoodból.- Hogy van Menyus?- Remekül! ...Aztán egy darabig róla beszélgettünk. Egy negyedóramúlva már itt tartottunk:- Tudod te, hogy született a Tájfun?Nem tudtam. Elmondta. Remélem, önök se tudják, hátén is elmondom.Lengyel Menyhért kiutazott Serlinbe. Egy szót se tudottnémetül, napokig ült otthon a nagy, idegen városban és kiné-zett az ablakon. Egyszer csak azt látta... milyen furcsa és iz-galmas!... a szemközti kapun kilép egy kínai. Körülnéz, aztánelsiet (mintha egy kicsit a falhoz lapulna!) és elvész a tömeg-ben. Mi ez? Figyelni kezdte a házat. Megint egy kínai siet be akapun. Aztán megint egy!... Aztán egy kínai nõ... Különös!...És másnap ugyanez!... Megdöbbentõ felfedezés!... Mi készülitt?... A titokzatos kelet!... - gondolta. A sárga faj!... Összees-küvés!... Egyszer meg akart kérdezni valakit az utcán, hogymi ez a ház. De nem tudott németül. Szégyellt dadogva leszó-lítani egy járókelõt... És különben is... errõl egész biztos,hogy senki se tud, csak õ!... A kínaiak jönnek-mennek a ka-pun, titokzatosan mosolyogva... és hallgatnak, mint a sír!...És akkor kezdte el írni Lengyel Menyhért a Tájfunt. A ti-tokzatos keleti ember furcsa, fülledt drámáját.És két hónap múlva tudta meg "a titokzatos sárga ház"titkát: a ház Kína berlini követségének a palotája volt!Istenem!... hány remekmû és hány világsiker születhetettmár abból, hogy egy író félreértette az életet!* *RÁDAY IMRE ÉS A CSALÁDI BÉKE

Nem tartozott a különösképpen barátságos színészek közé(1905 -1983), de olykor erõt vett magán és a békesség érde-kében parírozott.Egyik nap gyûrött arccal õdöngött a Belvárosi Színháztársalgójában. Góth Sándor megkérdezte:- Rosszul vagy?- Á, semmi - mondta Ráday -, csak egy kis kellemetlen-ség. Az éjszaka sokáig elbeszélgettem egy vidám társaságbanés csak hajnalban vetõdtem haza. A feleségem aludt. Óvato-san vetkõzni kezdtem, nehogy fölébresszem. Már lent volt akabátom és a két cipõm, és éppen a nyakkendõmmel bajlód-tam, amikor Mici fölriadt és így szólt:

- Mi az? Ma ilyen korán mégy próbálni?- Mit csinálhattam volna a családi béke érdekében? Aztmondtam, hogy "igen". És ezzel fölhúztam a cipõmet és ka-bátomat és elmentem hazulról.* *ERDÉLYI MICI FOGYÓKÚRÁjA

Erdélyí Mici elhatározta, hogy fogyókúrát tart. Formálisankoplalni kezdett. Ráday Imre, a férj, azonban elhatározta,hogy véget vet ennek az embertelen állapotnak. A törzskávé-házuk elõtt ültek, amikor megkérdezte a feleségét:- Mióta nem reggeliztél?- Négy napja.Ráday számolni kezdett:- Az négy kávé, nyolc tojás, nyolc sütemény, négy jam ésugyanannyi sonka.A számolás után bement a kasszához és néhány perc múl-va hatalmasan megrakott tálcával tért vissza.- Tessék ezt megenni - mondta erélyesen.- De kérlek szépen...- Tessék megenni!A hatalmi szó használt. Erdélyi Mici kénytelen volt elfo-gyasztani egy ültõ helyében az egyesített reggelit. Csak ké-sõbb vallotta be:- Tudod, a négy reggeli nem lett volna baj, csakhogy ijed-temben elfelejtettem valamit megmondani.- Éspedig?- Azt, hogy egy félórával a kényszeretetés elõtt rettenõ éh-ségemben titokban bementem egy másik kávéházba és meg-ettem egy nagy imbiszt.* *FEJES TERI PUCÉRSÁGA

Voltak idõk, amikor egy-egy fölkapott színész(nõ) nem csakszínházról színházra, hanem egyszerre, egyetlen este, többszínházban, több elõadásról több elõadásra járt. Fejes Teri(1902 -1994) nem csak a színházakat, hanem a színházi mû-fajokat is bejárta. 18 évesen már végzett színésznõ, Gyõr,Pécs, majd a Royal Orfeum, Fõvárosi Operettszínház volt az"állomáshelye" sorban. Remekül táncolt, kellemesen éne-kelt, eredeti, groteszk humora a legfelkapottabb szubretteksorába emelte. A Vígszínházban és a Magyar Színházbankarakterszínészként, az Operettben táncos-énekesként, a Vi-

dám Színpadon énekes-táncos-komikusként tündökölt.A különféle színházakban és "mûfajok"-ban olykor egy-szerre is szerepelt. Egyik nap, a Városi Színházban az Éva aparadicsomban címû elõadásában szubrettet alakított, más-nap a Teréz körúti színpadon Feydeau Mit járkálsz meztele-nül címû komédiájának a hõsnõjét, a harmadik napon aVígszínházban az Asszonyok komolyra hangszerelt egyik fõ-szerepét játszotta.Történt pedig, hogy egy esõs, nyirkos napon rohanva azegyik próbáról a másik elõadásra, megázott, cipõje szinte szét-mállott a latyakban, és másnap arra ébredt, hogy a hangja iselment, úgy meghûlt.És éppen a Vígszínház-beli elõadás napjára. Rettegvehívta föl telefonon Roboz Imrét, az igazgatót, és alig hall-ható hangon elnyögdécselte neki, hogy lázas, megfázott, fája torka.Roboz szemrehányóan csak ennyit mondott neki:- Látod, látod Teri! Mit mászkálsz meztelenül?* *DAYKA ÉS A VIDÉKI LÁNY

Dayka Margitéknál új szobalány van. A mûvésznõ az elsõnapon leküldte a szobalányt a trafikba cigarettáért. A trafikugyan a házban van, de Mariska, az új lány csak jó három-negyedóra múlva került elõ.- Hol járt ilyen sokáig? - kérdezte ingerülten Kovács Ká-roly, a mûvésznõ férje.- Ne tessék haragudni, nagyságos úr - kérlelte a szoba-lány -, egy földimmel találkoztunk a kapu elõtt és kissé elbe-szélgettünk.Dayka és férje, akik maguk is vidékiek, megenyhültek.- Hova való maga, Mariska?- Pesti vagyok - válaszolta az új lány.* *BEÖTHY LÁSZLÓ ÉS A NEW YORK PINCÉRE

Régebben a kávéház volt a színész étkezõ, szórakozó, tanu-ló, gyakran melegedõ és éjjeli menedékhelye is. Ha szükségvolt a színészre, elõször a törzsasztalnál keresték és csak má-sodsorban a lakásán. A New York kávéház kedvenc helyevolt a pesti színésznek, nem csak azért, mert a világnak talána legszebb kávéháza, nem is azért, mert két olyan fõpincérevolt Reisz Gyula és "Nagy úr" személyében, akik méltók ar-

ra, hogy a színészet és az irodalomtörténet lapjain szerepel-jenek, hanem fõleg azért, mert itt tanyáztak a nap mindenórájában a sajtó és irodalom kiválóságai. (Pontosan ez volt ahelyzet a kolozsvári New York-ban, a "Nyehó"-ban is.)Beöthy László naponta itt reggelizett. A kávéház "irodal-mi reggeli"-je, amely ebédnek is beillett, olcsósága miatt fõvonzóereje volt a New York-nak. Beöthy reggelijével együtta fõpincér húsz drága egyiptomi cigarettát is hozott, ami 3korona 20 fillérbe került. Ebben az idõben történt, hogyegy rágalmazási perben elhangzott bírói ítélet rövid idõrekettétörte Beöthy merészen ívelõ pályáját. Le kellett monda-nia a Nemzeti Színház igazgatói állásáról és egyik napról amásikra jövedelem nélkül maradt. A megbélyegzõ ítélet utánnem számíthatott családja, régi barátai támogatására sem.Érthetõ tehát, hogy amikor a New York-ban rendelés nélkülfelszolgálták szokásos reggelijét és hozzá az egyiptomi ciga-rettát is, tiltakozott.- Amíg én ezen a poszton maradok, addig ön minden napmegkapja a szokott reggelijét - jelentette ki Reisz bácsi, akiettõl kezdve évekig egy fillért sem fogadott el Beöthytõl.Néhány évi szünet után ismét igazgató lett Beöthy Lászlóés minden reggel egy 10 koronás arannyal hálálta meg Reiszbácsi gesztusát.* *BEÖTHY ÉS A BOR

Mint abban az idõben minden író, színész és színigazgató,Gárdonyi Géza is a New York-ba járt, persze Beöthy Lászlóis. A Nemzeti Színház fiatal igazgatója nagyon szerettevolna, ha Gárdonyi - akinek "Göre Gábor"-ral nagy sikerevolt - paraszt tárgyú darabot ír a számára. Úgy vélte, hogya divatjamúlt, immár hamis és émelygõs népszínmû helyétúj mûfajnak kellene elfoglalnia, amelynek megteremtését az"Egri csillagok" írójától remélte. De Gárdonyi csak akkorvolt hajlandó megírni a darabot, ha kétezer forint elõlegetkap.Beöthy nagy kínnal összekapart ezer forintot, de Gárdo-nyi makacsul ragaszkodott a kétezerhez. Az igazgató végülelment a Fészek klubba, leült a bakkasztalhoz és a nála lévõezer forinttal bankot adott. Nyert.És ekkor történt a nagy csoda. Az a Beöthy László, akitcsak a hajnal tudott a kártyaasztaltól elmozdítani, az elsõ

megnyert tét után felállt és befejezte a játékot.- A bank elvonul!Futott a New York-ba.- Itt a kétezer forintod. Mikor kapom a darabot?- Hat hét múlva.És hat hét múlva Beöthy kezében volt "A bor" kézirata.* *SZINYEI-MERSE PÁL ÉS A HALÁL

Szinyei-Merse Pál nagyon kedvelte Szép Ernõt, akinek"Egyszeri királyfi" címû darabját adták a Nemzeti Színház-ban. A nagy festõ ritkán járt színházba, de kedvenc írójánaka darabját mégis megnézte egy este, ugyancsak híres barátjá-val, Lechner Ödön építésszel. Ebben a szép darabban a ha-lál a fõszereplõ, és a halál a fõmotívum, amelyet a szerzõnem úgy fest, mint zord és félelmetes rémet. Sõt. A halált adarabban Pethes Imre játszotta.Ezt a színházi estét a két mûvész egy-egy megjegyzése tet-te emlékezetessé.Lechner Ödön a darab utolsó jelenete után azt mondjaSzinyei-Mersének:- Még ez a fiatalember, ez a Pethes sem fog nekünk ked-vet csinálni a halálhoz...Szinyei-Mersének a darab nagyon tetszett; annál kevésbéaz elõadás. Egyetlen mondattal bírált. Ezt mondta:- Ebben az elõadásban az egyetlen élõ alak a halál.* *PETHES ÉS MÁTRAI BETEGH BÉLA

Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, nem sokra be-csülte egyik legjobb színészünket, Pethes Imrét. Eleinte, hátbizony nem is osztott rá mûvészetéhez méltó szerepeket.Amikor végre mégis kapott nagyobb szerepet és megjelentaz elsõ próbán, megkérdezte a darab rendezõjét, a szinténmellõzött Mátrai Betegh Bélát:- Béla bácsi, miféle darab ez?- Képzelheti - szólt keserû humorával Mátrai -, én ren-dezem és maga játssza a fõszerepet...* *BARTOS GYULA, A SZÓRAKOZOTT

Shakespeare, Moliére, Katona József, Szigligeti, Szigeti,Tóth, tehát klasszikusok és népszínmû-írók halhatatlan sze-repeinek emlékezetes megtestesítõje volt (1872 -1954).

1907-ben lett a Nemzeti tagja, majd 1945-ben, a háború vé-geztével, a Lear királlyal tért vissza a Nemzeti színpadára.Végtelenül szórakozott ember volt, mindenét elhagyogat-ta; a Baross kávéház külön fiókot tartott, amelyben össze-gyûjtötte holmijait és a hét végén visszajuttatta hozzá. Nyáriutazásai alatt jegyzõkönyvet vezetett arról, hogy óráját, zseb-kendõjét, bicskáját, töltõtollát Európa melyik városában fe-lejtette. Hetekig levelezett különbözõ szállodákkal, hogy ér-tékeinek egy részét visszaszerezze.Bartos rendkívüli erejét jellemzi, hogy a "Lear király"-banhalott leányát úgy hozta be két karján, mintha Szörényi Évaöt kilót se nyomna. A filmgyárban egyszer egy kisebbfajtareflektor meglazult - testvérek között is legalább ötven kilósúlyú -, és emeletnyi magasságból zuhant a nyakába. Minda mûszakiak, mind a színészkollégák megdermedtek a ré-mülettõl. Mert halandó ember számára, a logika szabályaiszerint, végzetessé kellett válnia a balesetnek. Bimbi azon-ban meg sem ingott. Lassan az emeleti világosítók felé for-dította a fejét és szelíden feddõ hangon csak ennyit mon-dott:- No, mit marháskodtok.Ez is Bartossal történt. Egy alkalommal beült az öltözõjébe,kimaszkírozta magát, kosztümjébe öltözött és a tükre elõttelaludt. Késõbb felébredt és lemaszkírozta magát, abban ahitben, hogy már véget ért az elõadás.* *A KÖLCSÖN

Somlay és Bartos nem szerették egymást. Somlay ennek el-lenére egyszer tõle is kért "egy huszast". Bartost bosszantot-ta, hogy nem volt képes visszakapni húsz forintját. Utolsókísérlete után a lemondás keserûségével intett:- Shakespeare-nek többel tartozik.* *HÁT MÉGIS?

Egy szép tavaszi napon Bartos a Parlament árkádjai alatt sé-tálgatva mormolta Lear király borús panaszait. Nem látottembert a közelben, és a kedvezõ alkalom hangos szavalásracsábította. Egy jó lelkû rendõr egy ideig csak hallgatta azöregúr jajszavait, azzal a szánakozó mosollyal, amellyel acsendes õrülteket szokás. - Ám a szavaló, hadonászó Bar-tost mindennek lehetett minõsíteni, csak csendesnek nem.

A rendõr hát finom tapintattal közbelépett.- Bácsikám, ebédidõ van, jó lesz hazamenni. Ha meg-mondja, hol lakik, haza is kísérem.- Hagyjon el jó ember. Én Bartos Gyula vagyok, a Nem-zeti Színház örökös tagja.- Igen, tudom - szólt a rendõr, most már bizonyítottnaklátva gyanúját.És hasztalan volt minden tiltakozás - hazakísérte a mûvészt.- Ismeri ezt az öreget? - kérdezte a házmestert.- Hogy a csodába ne ismerném. Bartos mûvész úr, aNemzeti örökös tagja, itt lakik a második emeleten.- Ejnye-ejnye. Hát mégis normális?... - csodálkozott arendõr.* *TIBORCZ

Rózsahegyi és Bartos állandóan évõdtek. Bartos szerint Ró-zsahegyi, kutyaugatási tehetségét állandóan arra használta,hogy színpadra lépése elõtt ugatott egyet-kettõt, mialatt per-sze a színpadon lévõk elhallgattak és õ ebben a mesterségesszünetben lépett színpadra, így csikarva ki a tapsot.Egyszer Tiborczra készült Rózsahegyi, Bartos híres szere-pére, és megkérdezte tõle:- Mit gondolsz, Bimbi, jó leszek én Tiborczban?- Talán jó is leszel, ha nem kezdesz már a kulisszák mö-gött ugatni...* *NAGY ENDRE FEKETÉJE

A belvárosi színházak, kabarék, mulatók színészei próbaelõtt, próba után, elõadás elõtt, elõadás után szívesen ugrot-tak be egy feketére az Oktogon valamelyik kávéházába.Nagy Endre (1877 -1938) a magyar kabaré legendás alakja,a pesti magyar konferansz stílus megalkotója a legszíveseb-ben az Abbázia kávéházban feketézett. Egy alkalommalazonban meghökkentõt tapasztalt. A tulaj négy fillérrel föl-emelte a fekete árát, amelyet a bohémvilág úgy védett ki,hogy átpártolt a szemben lévõ Kovács (Savoy) kávéházba.De Nagy Endre ezzel a megoldással nem volt megelégedve.Mást eszelt ki.Bement az Abbáziába és a jelentkezõ pincérnél megren-delte a kávéját.

- Kérek egy feketét, vizespohárban a Kovács kávéházból.Miután a pincér háromszori ismétléstõl sem lett okosabb,odaküldte a fõpincért. De ez sem értette meg, hogy az abbá-ziai fekete milyen összeköttetésben áll a szomszédos kávé-házzal. Végül is hozzá lépett a már kissé izgatott kávés és ki-jelentette, hogy nem értik a kívánságát.- Pedig már hatodszor ismétlem. Kérek egy feketét vizes-pohárban, a Kovács kávéházból.Most már sértõdötten felelt Steuer úr, a zsakettet viselõ,mindig udvarias tulajdonos, végigsimítva már-már zöld szí-nû parókáját.- Kérem szépen, Nagy úr, ha ön ragaszkodik hozzá, hogyKovács-kávét igyék, miért nem megy át a Kovács kávéházba?- Ahhoz nem vagyok eléggé jól felöltözve! - felelte kajánmosollyal Nagy Endre.* *"ÍGY ÍRTOK ÉN"

Dietrichstein, a hirdetéseirõl ismert ciánozó ötven koronátígért Karinthy Frigyesnek, ha kieszel számára valami elmésreklámot. Akkor született meg az elsõ sláger: "Shakespearedrámát - Dietrichstein poloskát irt". Aztán jött a második- mondhatnám - klasszikus reklám: "Dietrichstein: Így ir-tok én!"Dietrichstein mindennapi vendége volt a New York kávé-háznak. Egy szép õszi napon szerencséje volt: megszólítottaNagy Endre. Érdeklõdött, mennyibe kerülne lakásának ciá-nozása.- Önnek semmibe. Boldogan vállalom ingyen.- Ingyen nem fogadom el - mondta Nagy Endre.- Hát jó - felelte Dietrichstein -, akkor lenne egy méltá-nyos ajánlatom. Én kiciánozom a lakást és ellenérték fejébenlegyünk pertu!A perfid ajánlat még a meglepõ fordulatokhoz szokottkonferansziét is gondolkodóba ejtette.- Hát ezen még gondolkozom - mondta savanyú mo-sollyal.Elmúlt egy hét, de Nagy Endre nem nyilatkozott, Diet-richstein végül is nem bírta tovább:- Mit határozott direktor úr?- Oh, már nem aktuális. Már ciánozott nálam a Kónya.(Ez volt Dietrichstein legismertebb ellenlábasa.)A ciánozás nagymestere elsápadt.- Nem értem. Én ingyen akartam megcsiná

lni és ön még-is a konkurenciánál dolgoztat drága pénzért?- Téved. Pontosan úgy állapodtam meg vele, mint ma-gával.- Mert Kónyával félévenként egyszer találkozom, magá-val pedig minden nap...* *VICC - LEFORDÍTVA

Nagy Endre, a jeles író és szellemes konferanszié mondottaa legjobb példát arra, miért nem lehet (vagy alig lehet) a vic-cet idegen nyelvre lefordítani, mert minden nemzetnekmegvan a maga egyéni humora.- Itt van például a klasszikus francia vicc. A kis párizsiMaurie-t, szóval Mórickát megkérdi a tanító, hogy egy litertejben hány deci víz van. Móricka így felel: "Hat deci tej ésnégy deci víz." Franciaországban ez egy jó vicc, nálunk pe-dig egy jó tej.* *A JÓ TANÁCS

Még akkor történt, amikor Heltai Jenõ (1871 -1957) a Víg-színház dramaturgja volt, hogy egy egészen ifjú ember a da-rabját nyújtotta át neki. Amikor néhány hét után ismét el-jött, Heltai a következõ tanácsot adta a szerzõnek:- Az elsõ felvonást meghagyhatja, a másodikat dolgozzaát, írjon egy egészen új harmadikat, és ha elkészült vele, azegészet dobja tûzbe.* *HELTAI JENÕ A SZÍNIGAZGATÓKRÓL

"A legjobb direktorok is megbuknak és kevés az a szerencsés�direktor, akinek még a bukás elõtt sikerül meghalnia.""Halála elõtt senki sem lehet jó direktor.""Két boldog nap van egy színigazgató életében: az egyik,amikor színházat kap, a másik, amikor megszabadul tõle.""Miért, hogy a színigazgató csak rossz tanácsokat fogadmeg, holott mindenkitõl csak jókat kap?""A drámaírók között két sötét ellensége van a színigazga-tónak: az, akinek a darabját nem adja elõ, és az, akinek a da-rabját elõadja."* *

SZÁJRÓL SZÁJRA

Miután Heltai Jenõ nem kérhetett szabadalmat szellemesmondásaira, sûrûn érte az a szerencse, hogy ötleteivel a má-sok neve alatt találkozott.A "Naftalin" címû darabjának egyik próbájára magávalvitte a Vígszínházba fiatal írótársát, és amikor a színpadonHegedûs ajkán elhangzott egy elmés és kacagtató vicc, az ifjú titán felsóhajtott:- De kár, hogy ez a mondás nem nekem jutott eszembe!Heltai megvigasztalta:- Legyen nyugodt, fiatal barátom, fog ez a mondás mégmagának is eszébe jutni!* *IDÕPAZARLÁS

Heltai felesége találkozik egyszer Márkus Miksával, az új-ságíró egyesület akkori elnökével és bánatosan panaszolja,hogy férje éjjel-nappal az íróasztala mellett ül és valami elõ-adhatatlan verses renaissance témára pazarolja idejét, ahe-lyett, hogy olyasmit csinálna, amibõl legalább egy pár virslitlehetne venni...Heltai Jenõ akkor írta "A néma leventé"-t.* *TAKARÉKOSSÁG

Hegedüs Gyula és Heltai Jenõ a takarékosságról beszélget-nek. Hegedüs sóhajt:- Pajtás, az ördög tudja, hova lesz a pénz, de mindig el-fogy. Lehet, hogy nem tudok vele bánni?- Magam is így vagyok - legyintett Heltai. - Pedig nagy-szerû módszert eszeltem ki. Ebben a noteszbe minden ki-adást bejegyzek, de úgy látszik, ez sem az igazi, mert a pénzéppen úgy elmegy, ha feljegyzi az ember, mintha nem jegyzifel.- Érthetetlen...- Pedig így van. Havi keresetem ezer korona. Itt a notesz,nézd meg, minden fillért feljegyeztem.Hegedüs gondosan tanulmányozza a feljegyzést:November hóCsaládomnak 300 koronaSzivar 50 koronaKocsi 50 korona

Egyebek 600 koronaHegedüs áhítatos tisztelettel nézi a noteszt és mély meg-gyõzõdéssel jegyzi meg:- Nekem nem volna hozzá türelmem, hogy mindent ilyenaprólékosan feljegyezzek...* *TANULSÁG

Bárdi Ödön (1877 -1958) mesélte a Fészekben:Tanay Frigyes súlyosan megbetegedett és egy egész évethajón töltött, a Földközi-tenger levegõjétõl várva a gyógyu-lást. Ez alatt az év alatt csaknem minden szerepét én játszot-tam, aminek örültem is, meg nem is, mert a jó szerepekheznéhány új ruhát kellett csináltatnom. (Tudni kell, hogy ab-ban az idõben a színész zsebét terhelte a polgári ruhák sza-bószámlája.)Az évad végén az új szerzõdés megkötésekor fizetéseme-lést vártam, de csalódtam. Az igazgató eleinte hallani semakart róla. Elkeseredetten harcoltam a magam igazáért, s vé-gül idegességemben egy tapintatlan megjegyzés szaladt ki aszámon.- Hogy jövök én ahhoz, hogy csak annyi fizetésem legyen,mint Kazaliczkynak? (Aki - talán néhányan még emlékeznekrá - a néhány szavas szerepek megelevenítõje volt a Vígszín-háznál.)Mire Faludi Gábor így felelt:- Önnek igaza van. Le fogom szállítani Kazaliczky fizeté-sét.Hosszú csata után végül mégis évi ötszáz korona emeléstkaptam. Amikor már aláírtam az új szerzõdést, ezt mond-tam Faludinak:- Ötszáz korona valóban szép összeg. De higgye el, sokkaljobban örültem volna olyan kétszázötven koronának, amitön megelégedése jeléül önként felajánl - mint ennek az öt-száznak, amit ilyen kínosan kellett kiharcolnom.Az öregúr elhalványodott, majd elpirult.- Hát én most tanultam. Igaz, hogy sok pénzembe kerülta tandíj - és nagyot csapott a szerzõdési blankettára -, két-százötven koronámba!S hogy Kazaliczkyval szemben is jóvátegyem tapintatlanelszólásomat, Hegedüssel közösen úgy intéztük el, hogy õkapja meg az újévi üdvözlõbeszéd jogát, ami vígszínházi szo-kásjog szerint sok elõnnyel járt.

* *PRÓBA KÖZBEN

Bókay János darabját próbálták a Vígszínházban. A közelgõbemutató erõsen igénybe veszi színész és szerzõ idegeit és ezolykor éles szavakban robban ki. Harsányi Ila valami neméppen hízelgõ megjegyzést kockáztatott meg a szerzõ felé.- Ehhez önnek nincs joga - tiltakozott a megbántottszerzõ. - Ne felejtse el, hogy maga csak Harsányi, de nemVarsányi!- Maga se felejtse el, hogy maga viszont csak Bókay, denem Bókai!* *A POÉNGYILKOS

Mindenki úgy ismerte Papp Jancsit, a jó kabarészínészt,hogy minden viccnek lelövi a csattanóját. Ez a tulajdonságamár-már híresebbé tette, mint elõadói tehetsége. Annyiragõgös volt tudományára, hogy már elõre megfontolt szán-dékkal boncolgatta az új élceket az õ saját külön szempont-jából. Egy alkalommal berontott a Fészekbe és izgatottan új-ságolta:- Mit szóltok hozzá, Caré lett a francia miniszterelnök.- Talán Poincaré - javította ki Tanay Frigyes.- Igen, de a Point én lelõttem.Nos, mint köztudott ez a kedves kabarészínész nemcsakiskolát, hanem viccformát is teremtett. Az úgynevezett alap-viccek közé, mint az anyós, meg a cigány, meg a zsidó vic-cek, besorakoztak a pappjancsi viccek is.* *NEM ISMERI A SAJÁT LÁNYÁT

A gyönyörû, 16 éves Lenkeffy Ica (1896 -1955) mamája anézõtéren izgult leánya elsõ vígszínházi fellépésén. Olyanhelyre váltott jegyet, ahol tudta, hogy újságírók ülnek. A le-ány néhány szavas jelenete után, abban a hitben, hogy õtsenki sem ismerheti, így lelkendezett:- Jaj, de tehetséges ez a csodaszép kislány! Vajon ki lehet?A mamának nem volt szerencséje, mert a mellette ülõ új-ságíró így felelt:- Honnan tudjam én, ha a saját mamája sem ismeri?* *A PARANCS AZ PARANCS

Ditrói Mór (1851 -1945), a Vígszínház késõbbi igazgatója,kolozsvári direktor korában egy magyar történelmi drámátrendezett, amelynek háborús felvonásához egy század kato-nát bocsátottak rendelkezésére. Ditrói a katonákkal heteken átpróbált. A fõpróba nagyszerûen sikerült, meg is dicsérte õket.- Aztán este, a premieren is kitegyetek ám magatokért!- Hát az már bajos lesz, igazgató úr, mert sürgõsen áthe-lyeztek bennünket Deésre. Délután utazunk is.Az õrmester, Ditrói ijedt ábrázatát látva, vigasztalni kezdte:- Azért ne tessék aggódni! Estére pontosan itt lesz ámTóth Gyurka õrmester komám egy másik századdal...* *A TRÜKK

itrói Mór kedves, barátságos ember volt, de akitõl mégHegedüs is félt, mert színpadi dolgokban nem ismert tréfát.Tanaynak fontos szerepe volt egy készülõ darabban. Voltabban egy monológ, amely sehogy sem ment a fejébe. Meg-kérte hát Szerémyt: a próbán üljön majd Ditrói mellé és va-lami mesével vonja el figyelmét, mialatt az õ jelenete folyik.Szerémy Ditrói mellé ül, beszél, beszél, az igazgató na-gyokat kacag. A jelenetnek vége, Tanay megkönnyebbültensóhajt. Sikerült! Amikor boldogan elhagyni készül a színpa-dot, megszólal Ditrói:- Kérem még egyszer ezt a jelenetet! Nem tudtam odafi-gyelni!* *IGAZSÁGTALAN FELTÉTELEK

Egyszer a százhúsz kilós Huszár Pufi (Hochstein Károly1884 -1940) összekoccant a csont és bõr Kõvári Gyulával.Párbajra került sor. Hajnalban kihajtattak hát a Kamara-�erdõbe - a segédek a kellõ távolban felállították az inkább ál-mos, mint vérengzõ feleket, pisztolyt nyomtak a kezükbe ésszabályosan számolni kezdtek. Mielõtt azonban elhangzottvolna a vésztjósló három, megszólalt Huszár Pufi:- Így nem játszom, ekkora elõnyt nem adhatok neki.Ilyen pocakkal engem a vak is eltalál. Tessék egy krétát sze-rezni és a kabátomra egy kört rajzolni, amelynek az átmérõ-je nem lehet nagyobb, mint Kõvári szélessége. Ha beletalála körbe, akkor jó, de ha a körön kívül talál, akkor az egész

érvénytelen.Nevetés, a pisztolyok a harmatos fûre pottyantak, s a kétrégi barát összeölelkezett.* *TÖRZS JENÕ ÉS HAMLET

Vidéki színész korában, akárcsak többi sorstársa, Törzs Jenõ(1887 -1946) sem volt anyagiakkal jól eleresztve.Egy délutáni próba után odaállt a színigazgató elé és aztmondta:- Igazgató úr! Tessék nekem elõleget adni, mert a Ham-lethez meg kellene borotválkoznom.- Annyi pénzem sincs, hogy egy borotválkozásra elõlegetadjak. Hanem tudja mit? Akkor ma este nem a Hamletet,hanem a Lear királyt fogja eljátszani!* *NÁDAS SÁNDOR, CSORTOS ÉS UJHÁZI

Nádas író, újságíró, riporter és színház-rajongó volt (1883 -1942). Karinthy Így írtok ti-jében is szerepel. A pesti olvasó-kat színész történeteivel traktálta. Traktátumaiban nem rit-kán a színész neve érdekesebb volt, mint maga a történet.Karinthy könyörtelenül kifigurázta. A Beszélgettem Na-póleonnal, a Brizalka bácsi szóba állt velem és az OlvastamHamletet címû riporter-paródiákban fõleg mûveletlenségétkarikírozta.Íme egy eredeti és valódi riportja a Színházi Életben:Ott ül a híres magyar színész az étteremben, figyeljük ho-gyan eszik.Elõadás után vagyunk, féltizenkét óra éjjel, most hozzák alevesét. A színész zord arca kiderül, szeretettel nézi a mélytá-nyért, mely csordultig van levessel.Hozzáfog a kanalazáshoz, lassan evez a kanállal, lebocsát-kozik a leves mélyébe, mintha halászna.Szépen, tempósan ürül a tányér, peremén úgy süllyed aleves szintje, mintha kádból bocsátanák le a vizet.Alul hevernek a zöldségek, sárgarépák, mint a szárazföld-re jutott halak. Ezeket külön eszi meg.De ekkor már szórakozottan néz a konyha felé, izeg-mo-zog a széken, várja a következõ fogást.Elõételnek egy tál székelykáposztát kap, a hústömegekszinte halomba dobálva lógnak ki a tányérból, félelmetesen.Az elõétel után hatalmas csülök következik. Olyan mint

egy buzogány. A régi magyarok ilyennel verekedhettek.Ha ezzel valakit fejbe vágnak, annak többé nem lesznekanyagi gondjai, ottmarad menten. A híres, nagy színész fogaiközé kapja a csülköt, s diadalmasan rágni kezdi. Váljékegészségére.Dehogy irigyeljük, az is gazember, aki nem kíván neki két-szer annyit.Kétszer annyit? Azzal nem lenne megelégedve. Utánamegeszi a körítéseket, majd pedig egy tányér pörkölt gombakövetkezik.Éppen csak megeszi. Éppen csak kitörüli a tányért.Fejét felszegi a nagy színész, néz, idegesen, késik a fõtttészta.Itt van már fehéren, üdén, kéjesen, odateszik eléje a csu-szát, amely hízelegve néz rá: "egyél meg te nagy ember!"Sajt, gyümölcs, feketekávé fejezi be a vacsorát, színészünkrágyújt a szivarra és hallgat. Csöndben emészt. A nagy test,mint egy megrakott kályha, fûteni kezd. A színész környéké-rõl elülnek az emberek. Nem bírják a meleget.A színész, akirõl szó van, Csortos, egyike a legjobb ma-gyar színészeknek. Kedvence a közönségnek. Nem közönsé-ges ember, nem mai lény, õsember. Tehetségesebb, mintmás. Több. Megérdemli tehát azt is, hogy többet egyék.Az elhunyt nagy mûvész, Újházy, büszke volt kreációjára, azÚjházy-levesre. Sokat ebédeltem vele a régi Wampeticsben,Edus bácsi szeretett engem, s bár fiatal gyerek voltam, meg-tûrt maga mellett, sõt sokszor értem jött, felkiabált a laká-somba, s konflison kivitt a mai Gundelbe.Senki nem tudott olyan hittel enni, mint Újházy. Õ voltaz egyetlen ember, aki kézzel ette a levest, belenyúlt a nya-kért, kihalászta, ujjai közé vette, s úgy szopogatta.Másnak ezt nem néztük volna el.* *TÍMÁR JÓZSEF ÉS PETHES SÁNDOR

Pethes Sándor (1899 -1981) és Tímár József (1902 -1960) ahuszas években került a Nemzeti Színházhoz. Abban az idõ-szakban, amikor a Nemzetit Ódry Árpád és Bajor Gizi elra-gadó mûvészete sugározta be, aminek értékét csak növelte,hogy a fentebb említetteken kívül Tõkés Anna, Somogyi Er-zsi, Palágyi Lajos, Lehotay Árpád, Uray Tivadar is a társulattagja volt. Tímár mindig vívódó, kételkedõ, önmagával elé-

gedetlen mûvész volt, holott a tragikus szerepkörtõl a kön-nyed operettig mindenben kiválóan megállta a helyét, csak afilmmel nem tudott igazán megbarátkozni. Pethes viszont azApolló kabaréban kezdte pályafutását, onnét hívta meg He-vesi Sándor. Bohózati szerepei mellett tragikomikus figurátis mesterien megjelenített, többek között Ibsen John Gabri-el Borkman-jában Foldal alakját. Mind a két színész a kis-emberek megjelenítésében alkotott örök érvényût. Tímárközismerten az ötvenes évek végén Miller, Az ügynök halálá-ban, amely szerepet haláláig játszotta. Pethes alakjai azon-ban komikummal, Tímár figurái keserû fájdalommal, tragi-kummal viselték sorsukat. Fiatalok lévén szívesen üldögél-tek a színészeknek fönntartott kispadon, s különösen Pethestett cuppanós megjegyzéseket a ki-be közlekedõ csinos sta-tisztalányokra, vagy a színészek körül legyeskedõ rajongókra.Volt egy kis kezdõ színésznõcske a társulatban, aki Tímár fi-gyelmét is magára vonta, de a leányka jó érzékkel messze ke-rülte az igazi tehetségeket és a civil szférából szerzett magá-nak hódolókat. Lehet, hogy igaza volt, kollégái közül senkisem vállalkozott volna arra, hogy napestig mellette kajtassonés lesse minden gondolatát. Egy borongós õszi napon azon-ban bekövetkezett a malõr. Az örök testõrt, az odaadó ud-varlót kivonták a forgalomból. Csalás vagy sikkasztás, netánokirat hamisítás miatt börtönbe csukták. A kis színésznõ ár-ván és letörten közlekedett, s fiáker helyett még a nyirkos,nyúlós, esõs õszi estéken is gyalog járt-kelt piciny cipellõivelugrálgatva a Pestre örökkön jellemzõ tócsák között.Tímár elérkezettnek látta az idõt, hogy megkörnyékezze aszalmaözvegyet, Pethes azonban marasztalta, csitítgatta, nyu-galomra intette, nem neki való ez a buta fruska. Addig-ad-dig tehetetlenkedett a két kolléga, amíg egyszer csak, lássa-tok csodát, a kis színésznõ új kísérõjével jelent meg a kiskapu-nál. Mire lehullott az elsõ hó, újra fiáker várta az esti elõadásután, s lovagja graciõz mozdulattal segítette föl a kocsira.Meglehetõsen rossz képû, sötét tekintetû a fickó, mi több,kellemetlen modorú, jegyezte meg Tímárnak Pethes, mertel kellett viselniük minden nagyobb összejövetelen az idegenjelenlétét.Elmúlt a tél, kivirágzott a tavasz, és a Lombrozó arcú lo-vag kitartóan kísérgette a kis színésznõt. Csalódást keltveazokban, akik azt hitték a liezonnak hamar vége lesz, a kisszínésznõ csak rádöbben arra, hogy mégis jobb az egyedül-

lét, mint az édeskettes ezzel a rémséges alakkal.- Most megjárja - jegyezte meg Tímár morc-savanyúan -,mi lesz, ha a másik kiszabadul? Kitör a háborúság!Pethes legyintett.- Barátom, ne reménykedj. Addigra ez is ülni fog.* *PETHES SÁNDOR ÉS A HÁZTARTÁSKÖNYV

Pethes Sanyiék elhatározzák, hogy ezentúl szigorúan polgáriháztartást fognak vezetni. Pethesné még egy új jegyzetköny-vet is beszerez, amelybe a különbözõ tételeket be fogja írni.A hónap közepén Pethesnek eszébe jut, hogy utánanéz-zen a felesége feljegyzéseinek. Felüti a könyvet és a bal olda-lon ezt olvassa:Március 1. Háztartásra Sanyitól... 400.- P.Nézi a jobb oldali lapot, ezen pedig a következõ lakonikusfeljegyzést találja:Március 1 S. Mindent kiadtam.* *PETHES ÉS A PÉNZTÁRCA

Pethes mutatja új pénztárcáját Dénesnek.- Csudajó pénztárcám van. Afrikai darab.- Krokodil?- Nem. Kongó.* *ZILAHY LAJOS HOLLYWOODI TÖRTÉNETE A CENZÚRÁRÓL

Zilahy Lajos mesélte el egy kedves hollywoodi történetét.A hatalmas filmvállalat fõdramaturgja a legújabban megje-lent regények sorában talált egy munkát, amelynek a címekülönösen érdekelte. "A türelmetlen szív" - ez volt a címe azúj amerikai regénynek. Javaslatára azonnal megindult a ká-belezés és megvásárolták a filmjogokat húszezer dollárért.Megérkezett a regény. Elolvasták és rettenetesen rossznaktalálták. "Mindegy, most majd iratunk egy szüzsét a cím-hez" - mondotta a vezérigazgató, és a háziszerzõvel iratotthozzá egy teljesen idegen történetet. Legalább így megmen-tették a címért kifizetett hatalmas összeget. El is készítettéka filmet és bemutatták a cenzúrának, amely semmi kifogá-solni valót nem talált benne, csupán a címet tiltotta be.Semleges, szürke címmel voltak kénytelenek forgalombahozni az újdonságot.

* *BRÓDY ÉS MOLNÁR

Bródy zseniális író, nemcsak kitûnõ cikkeivel, novelláival ésdrámáival hódította meg közönségét, hanem vonzó külsejé-vel és egyéniségének némely furcsaságával is. Tulajdonkép-pen jó és kedves ember volt, de a primadonnák hiúsága is éltbenne. Bohém volt testestõl-lelkestõl. "A medikus" bemuta-tóján - amikor azt hitte, hogy nem látják - egyik mandzset-tájából kiszedte a gombot, vadonatúj frakkját a falhoz dör-zsölte, és így jelent meg a tapsoló közönség elõtt. Szeretettérdekes, feltûnõ, de valójában ártatlan dolgokat tenni vagymondani, s a felületesen ítélkezõk könnyen ráfogták, hogy" áldott rossz ember".Néhány sziporkázó mondása örökéletû, mint a legtöbbmûve. Restellem elmondani, olyan közismert annak a fehérpertlinek a históriája, amely egyszer a nadrágja alól kilógott.Amikor az asztaltársaság egyik tagja diszkréten figyelmeztet-te e toaletthibájára, így védekezett: "Nem az én lábam. " -Valaki az Otthon körben pénzt kért tõle kölcsön. Így rázta lea nyakáról: "Nem adok fiúkám, mert múltkor is megadtad. "Egyik írótársával látogatóban volt Molnár Ferenc család-jánál, noha haragban volt akkor Molnárral. Amikor távoz-tak, az írótárs megemlítette, hogy a kis Márta, Molnár le-ánykája milyen okos gyermek.- Csodálkozol rajta? - felelte Bródy - hiszen két zseniálisember vére folyik az ereiben: a Vészi Margité és - a Vészi Jó-zsefé...* *VARSÁNYI ÉS A SZEREPTUDÁS

Tizenöt évvel "A tanítónõ" sorozatos elõadásai után egykezdõ színésznõvel vitáztam - mesélte Bárdi Ödön -, aki egykészülõ darabban szerepet kapott. Figyelmeztettem, hogynem tudja a szerepét - õ azonban erõsködött, hogy tudja.Közben leértünk a földszintre és látom, hogy Varsányi a tár-salgóban várja az ügyelõ próbára hívó csöngetését. A fiatalszínésznõnek intek: maradjon állva a folyosón és figyeljen.Magam bementem a társalgóba.- A tanítókisasszonyt keresem.- Én vagyok; parancsol?- Nos? Nem felel?- Nem! Ezek aljasságok. Ezekre nincs mit felelnem.

- No, sírsz-e még?- Nem, szentatyám, nem sírok. És azt sem akarom, hogymások sírjanak miattam.Ezután behívtam a fiatal színésznõt.- Hallotta, kedvesem? Varsányi mûvésznõ tizenöt év ótanem játszotta a tanítónõt. Én - amint hallhatta - mind a há-rom felvonásból elmondtam egy-egy végszót. És mind a há-romra megkaptam a pontos választ... Így kell tudni a szerepet.* *GÁRDONYI LAJOS ANGOLUL BESZÉL

A Vígszínház 1925-ben szerzõdtette, ott is maradt, s onnétcsak munkaszolgálatra távozott (1896 -1945). Kistisztvise-lõbõl lett komikus, sajátságos groteszk figura, erõsen kopa-szodó, széles mosolyú, lapátfogú, korosan is csintalan gyer-mekarc.A korán elhunyt kiváló jellemszínész este a közönségetszórakoztatta, nappal pedig bennünket mulattatott - mesél-te Bárdi. - Annyira telítve volt humorral, hogy a felesleg ne-künk jutott, barátainak, színésztársainak. Zenei hallása ésmegfigyelõképessége révén nagyszerûen tudta imitálni azidegen nyelveket. A nyelv ritmusát, hangszínét úgy eltalálta,hogy elámította magát a külföldit is. Halandzsázott angolul,olaszul, németül, törökül, bár a magyaron kívül egyetlennyelvet sem beszélt.Egy nyarat együtt töltöttünk Abbáziában. Az olaszok ma-gas, kissé éles hangján, s az õket annyira jellemzõ gyors tem-póban rendelte meg uzsonnáját Gárdonyi.- Si signore - és pincérünk már rohant is a konyha felé. Dehirtelen visszafordult, mert közben rájött, hogy jól hallottaugyan az olasz úr rendelését, csak éppen nem értette meg.Újra megkérdezte és Gárdonyi újra rendelt és újra elhang-zott a si signore. És újra elszaladt és újra visszajött. Csak ak-kor eszmélt az igazságra, amikor a Panciera közönsége han-gos nevetéssel jutalmazta a kitûnõ komikus mókáját.A "Grand Hotel" címû Vicki Baum darabban volt egy je-lentékeny szerep, egy gyárigazgató, aki csak angolul beszélt,angol leveleket diktált a gépírókisasszonynak. Az igazgatónkerre a szerepre szerzõdtetett hát egy angol nyelvtanárt, akiviszont csak angolul tudott.Az egyik próbaszünetben Gárdonyi szóba elegyedett azangollal. Egy hosszabb históriát mesélt el neki és a szegény

nyelvmester nagyon megörült, hogy végre akadt valaki, aki-vel anyanyelvén beszélgethet. Mosolygó arccal figyelte anyilván izgalmas történetet, de ez a mosoly hovatovább azarcára fagyott és kétségbeesett vonásokká torzult. Gesztu-sokkal és annak a két-három német szónak segítségével,amelynek birtokában volt, arra kérte Gárdonyit, hogy ismé-telje meg, amit mondott, de lassabban.Gárdonyi újra kezdte, lassabban, értelmesen tagolva egy-egy szót. Az angol pedig kezébe temette arcát, homlokát tö-rölgette és végül lerogyott egy székre, reménytelenül és szo-morúan.Mert arra egy pillanatig sem gondolhatott, hogy Gárdo-nyi nem tökéletes angol. Csak az nem fért a fejébe, hogy õebbõl a színtiszta angol beszédbõl miért nem ért egy árvaszót sem?...* *"SÁNDORKA" AMERIKÁBAN

Hunyady Sándor (1890 -1942) - becenevén: "Sándorka" -az aránylag fiatalon elhunyt kitûnõ író, a harmincas évekegyik legnépszerûbb színpadi szerzõje és legüdítõbb hangúnovellistája, mesélte ezt a történetet rövid amerikai tartóz-kodásáról.- Egyszer, amikor néhány napos New York-i tartózkodá-som után már nagyon gyötört a honvágy, barátaim elvittekvacsorázni a "Paprikás Weisz" magyar korcsmájába. Weiszbácsi, a "tulaj", beszólt a konyhába az étterembõl nyíló kisablakon át:- Mariskám, itt van Hunyady Sándor úr Pestrõl! Csináljneki egy jó kis töltött káposztát hazai módra! De jól föl kösdám a kötényedet!- Jó lösz mindön! - hangzott a konyhából a megnyugtatóválasz, s már a szögedi akcentusból is megéreztem azokat azisteni ízeket, fûszereket, dagadókat, amelyek negyedóra múl-va a valóságban is feledhetetlenné tették ezt a vacsorát. Hátmég, amikor a kapros túróslepény is megjelent az asztalonegy kis egri bikavér társaságában!- Attól kezdve sûrûn látogattam Weisz bácsi korcsmáját.Amikor aztán elhatároztam, hogy végleg hazajövök, az utol-só látogatásnál azt a kívánságomat közöltem a derék tulaj-donossal, hogy szeretnék elbúcsúzni nagyszerû vacsoráimszerzõjétõl, Mariskától is.- Mariskám! - szólt be megint a kisablakon Weisz bácsi -

a Hunyady úr szeretne elbúcsúzni tõled!Ezzel kinyílt a konyhaajtó és a küszöbön megjelent egy jólmegtermett, tenyeres-talpas néger szakácsnõ, a New York-imagyar csárda "Mariskája", aki fõzni, de beszélni is szögedimódra tanult meg derék gazdájától.Ez volt "Sándorka" tengerentúli életének egyik legcsodá-latosabb élménye.* *JERITZA MÁRIA SZEMÉLYAZONOSSÁGA

Jeritza Máriának (1887 -1982), a világhírû énekesnõnek,akinek igazán amerikai méretû sikere volt Amerikában, NewYork-i tartózkodása alatt egy postrestant levele érkezett. Mi-kor megjelent a postán, a hivatalnok így szólt hozzá:"Tessék okiratilag igazolni a személyazonosságát." -"Nincs nálam semmiféle okirat..." - "Akkor tessék két meg-bízható tanút hozni!" - "Kérem, én Jeritza Mária vagyok" -mondta a mûvésznõ, akinek most már mûvészi hiúságát issértette, hogy a hivatalnok nem ismeri õt."Sajnálom - mondta a pedáns postás -, kérek valami sze-mélyazonossági bizonyítékot."Jeritza dühbe jött, egy pillanatig gondolkozott, azután el-kezdte énekelni ott a postahivatalban a Tosca nagy áriáját.Mikor az áriának vége volt, a hivatalnok meghajolt és kiadtaa levelet.* *A PESTI SZÍNHÁZAK EGY CSITRIÉRT VERSENGENEK

Darvas Lili (1902 -1974) alig volt tizennyolc éves, amikorelsõ szerepét, Júliát eljátszotta a Budai Színkörben. Különösszínészsors az övé. Pestrõl Max Reinhardt társulatához sze-gõdött, Bécsben, Berlinben, Salzburgban lépett föl, 1941után pedig a Broadway sztárja lett, és több száz amerikaifilmben játszott. Aztán visszatért Pestre vendégszerepelni, aMadáchban játszotta Molnár Ferenc Olympia címû darab-jában Eugénia nagyhercegnõt. És Déry Szerelem címû kis-regényébõl írt Makk Károly filmben az Anyát. Amikor min-denki azt hitte többször, mûvészi pályája csúcsára ért, mégegyszer és utoljára elkápráztatta a világot. Mellesleg a Mol-nár Ferenc darabok hõsnõje, aki magyarul, angolul és né-metül játszott Európa és Amerika színpadjain és filmjeiben,Molnár Ferenc felesége volt.Szerzõdtetésérõl ezt mesélte igazgatója, Beöthy László:Sebestyén Géza bar

átom egyszer egy színésznõt küldöttnekem Temesvárról azzal, oly kítûnõ, hogy azonnal szerzõd-tetni kell. Kiosztottunk neki egy szerepet, aztán vagy tíz pró-bát tartottunk vele, de kénytelenek voltunk lemondani róla.Megmondtam neki, hogy több színésznõt ne ajánljon. Ek-kor történt, hogy a Budai Színkörben a Rómeó és Júliát hir-dették egy Darvas Lili nevû fiatal növendék felléptével. Se-bestyén telefonált, hogy jóvá akarja tenni ellenem elkövetettösszes bûneit, jöjjek ki, nézzem meg és majd meglátom, mi-lyen kitûnõ színésznõ. Nem sok reménnyel, de átmentemBudára és az elsõ felvonás után bementem Darvas Lili öltö-zõjébe azzal, hogy bármilyen ajánlatot kap, ne fogadja el,holnap délelõtt megkapja a szerzõdését a Magyar Színház-hoz. Az volt a szerencse, hogy az elsõ felvonás után mármegállapodtam vele, mert a harmadik felvonás után a Víg-színház igazgatója, az utolsó felvonás után pedig a NemzetiSzínház igazgatója kínálta meg szerzõdéssel. Ilyen véletlen,hogy Darvas Lili a Magyar Színházban játszik.

* * *Két háború között

SzENEs BÉLA És FORRAI RÓZSI

Szenes Béla (1894 -1927), a fiatalon elhunyt, tipikus pestihumorista és kabarészerzõ arról volt nevezetes, hogy darab-jainak bemutatása elõtt szédelgett a félelemtõl, hogy meg-bukik. A premieren pedig a színpad legtávolabbi zugába hú-zódott meg, és fogvacogva leste a siker vagy a kudarc jeleit.Szõke Szakáll Sörkabaréjában debütált 1917-ben, és alig tíz esztendeje maradt életmûve befejezésééig. A Belvárosi Szín-házban mutatták be A gazdag lány címû darabját, és a szerzõszokásához híven ott kuksolt a kellékek között, rémületeit,pesszimizmusát ráragasztva a többiekre is, a díszlettologatóra,rendezõre, színészre egyaránt. Az elsõ jelenet után kijött aszínpadról Forray Rózsi, a legendássá vált Fraulein Mariealakítója, halálra rémült arccal, legyintve:- Baj van a darabbal, nagy baj!A jelenetükre váró színészek, s a rendezõ rémülten sereg-lettek köréje. Szenes Béla eltakarta az arcát.- Miféle baj?

- Ajjaj. Nagy baj. Nincs nézõ, aki komolyan vegye a dara-bot. Egyfolytában röhögnek rajta...* *SZENES ÉS SIMONYI MÁRIA

A gazdag lány elõadásai sorozatos pánikhangulatban pereg-tek. Petheõ Attila és Bárczy Ernõ eléggé tágas öltözõjét me-net közben átalakították társalgóvá és az elõadás elõtt és aszünetekben itt verõdtek össze az érdekeltek, de kintrõl ide-tántorgott írók, festõk és egyéb csirkefogók is.Szenes azt ígérte a darab premierje elõtt, ünnepélyesenfogadkozva a társaságnak, hogyha eléri a darab a tíz elõadást,utána száz terítékes vacsorát ad a színház összes dolgozójá-nak és családtagjainak. Simonyi Mária, Móricz késõbbinagy szerelme és hitvese, híres volt éles nyelvérõl. A kétszá-zadik elõadás után azt mondta mindenki füle hallatára aszerzõnek:- Ideje lenne betartanod az ígéreted. Elõször száz szemé-lyes vacsorát ígértél. A huszadik elõadásra azt mondtad, öt-ven személyes ebédet prezentálsz. Az ötvenedikre huszonötszemélyes fogadást ígértél. A hetvenötödikre azt mondtad,huszonöt személyes uzsonnát rendelsz nekünk. A századikra,hogy a fõszereplõket okvetlenül megtízóraiztatod a próbán,a százötvenedikre mindenkinek ígértél egy szendvicset. Mostitt az ideje, hogy lemenj a büfébe és egyél a tiszteletünkreegy sonkás zsömlyét.* *SZENES ÉS A KABALA

Alig akadt színpadi szerzõ, akinek ne lett volna valamilyenkabalája. Sokáig azt hitték, Szenesnek nincs. Csak késõbbderült ki, hogy minden hétfõi táblás házért a portásnak, anevezetes Kompa bácsinak, a Belvárosi Színház híres-neve-zetes minden tudójának száz koronát adott.E tény kipattanása után, téma lett a társalgóban, s akadtaki azt mondta: megbocsátja Szenesnek, hogy nem tartottabe az ígéreteit, legalább Kompa bácsi jól járt. Szenes habogvamentegetõdzött, hogy Budán lakik, messze, s fél éjszakaegyedül közlekedni. Simonyi Mária hallgatott, majd hirtelenazt mondta:- Hoppá! Szenesnek van egy titkos kabalája! Minden si-keres darabja tíz betûbõl áll. Számoljatok utána! Szenesem-

ber, A buta ember, A gazdag lány.Szenes meghökkent, a társaság nevetett és tapsolt. Sokáramegszólalt Szenes is:- Te Jóisten! A Vígszínházban hamarosan bemutatásrakerülõ darabom is tíz betûbõl áll! Végállomás a címe.* *SZENES SZERELMESÉNEK SZÓJÁTÉKA

Szenes Andor (1899 -1935), Szenes Béla öccse, Szenes Ivánapja. Költõ, librettista. Vagy harminc operett és más zenésszíndarab társszerzõje: Kálmán Imre, Lehár Ferenc operett-jeinek fordítója, illetve szövegírója. Sanzonok, kabarédalokszerzõje. Magyarnóta szövegíró.Az ördöglovas szegedi díszelõadására rengeteg üdvözlõ tá-virat érkezett. Kapott természetesen egy csomót Szenes An-dor is, aki a Kálmán-operett fordítását a Tátrában végezte.A táviratok közt volt egy, amely így szólt:"Szenes szerzõ Szeged színház. Szenzációs szerzeményénekszázas színrehozási szériát szívbõl szerencsétszepességi szerelme. "A táviratot Szenes pechjére a felesége vette át és ezekkel astílszerû szavakkal továbbította férjének:- Szorulsz, szívem.* *CSALÁDI KONFLIKTUS SEBESTYÉNÉKNÉL

A Sebestyén dinasztia alapítója, a népszerû Zsiga bácsi ló-vasúti, majd a technika fejlõdése következtében villamoska-lauz volt sok-sok éven át. Amikor Géza fia (1878 -1936) márjónevû kolozsvári színész volt, Janovics társulatának egyikerõssége, levelet írt a villamostársaság vezetõségének,amelyben azt kérte, hogy édesapját léptessék elõ ellenõrnek.Zsiga bácsit fölrendelték a központi irodába, ahol a vezér-igazgató közölte vele, hogy elõléptették ellenõrré.- Hagyjanak meg annak, ami vagyok - szólt az öreg mor-cosan -, nem szeretek én kocsikra ugrálni.- Hát adunk önnek íróasztalt; irodában is dolgozhat.- De kedves Zsiga bácsi - szólt az igazgató a színész leve-lét lobogtatva -, mit válaszoljak én most a maga Géza fiá-nak, aki tõlem ezt az ellenõri állást kérte?- Tessék neki azt írni, hogy ne avatkozzék az én dolgomba.Én sem írok Janovicsnak, hogy milyen szerepet osszon ki rá.

* *SEBESTYÉN GÉZA ÉS BÁRDOS ARTÚR

Sebestyén Géza (1878 -1936) a kolozsvári, majd a budapestiNemzeti Színháznak volt vezetõ színésze, igazgatóskodottis, de bohém karakterét, szellemességét mindig megõrizte alegkomolyabb pillanatokban is. Bárdos Artúr (1882 -1974)kollégája volt, színházigazgató, rendezõ és színpadi szerzõ is.Rendkívüli energiákat fektetett új tehetségek fölfedezésébe,s ha csak tehette, meghívta Sebestyén Gézát is egy-egy, sze-rinte sok reménnyel kecsegtetõ fölfedezettje bemutatkozásá-ra. Adott a véleményére. Egy alkalommal bizonyos Ábel Fri-gyest indította el, az általa remélt fényes jövõ felé, a bemu-tatkozás azonban nem a legjobban sikerült. Ezt Bárdos nemvette, vagy nem akarta észrevenni és elégedetten kérdezte:- Nos, Gézám, mit szólsz ehhez az Ábelhez?- Káin rehabilitálva van! - jelentette ki tömören a kolléga.* *SEBESTYÉN ÉS HALÁSZ

Halász Lajos, híres pesti védõügyvéd minden nap barátaivaljelent meg a Budai Színkörben, ahol fia darabját adták elõ.Minden igyekezete ellenére, a magával vitt tapsolók éljenzé-se dacára a színmû minden este megbukott. Egyik ismerõsemegkérdezte az éppen színész-nézõben ott tartózkodó Se-bestyén Gézát:- Mondd, az az elegáns úr ott a páholyban, aki mindeneste lelkesen tapsol, az maga a szerzõ?- Nem - válaszolt Sebestyén -, õ csak védi a darabot.* *SEBESTYÉN ÉS BALASSA

Balassa Jancsi, az egyébként kitûnõ, de magánéletében bo-hém és részeges színész, Sebestyén miskolci társulatáhozszegõdött. Úgy hozta a sorsa, hogy egy vígjátékban részegesalakot kellett domborítania. A bemutató után izgatottan ér-deklõdött a direktornál:- Géza bácsi, tetszett az alakításom?- Örülök Jancsikám, hogy végre valahára józanul láthattalak!* *SEBESTYÉN ÉS KABOS

Kabos Gyula híres volt pontatlanságáról. Soha egyetlen ta-

lálkozóra, randevúra, megbeszélésre nem érkezett meg pon-tosan.Mindig pénzzavar gyötörte, s egy alkalommal nagyobbelõleget kért Sebestyéntõl. Az igazgató kerek perec megta-gadta, mert Kabosnak komoly adóssága halmozódott fölamúgy is.- Nem tagadhatod meg Gézám a kérésem, életbevágóanfontos családi ügyrõl van szó! - Olyan szánalmat keltõen tu-dott könyörögni a nagy komikus, hogy az igazgató szívemegesett rajta:- Na, nem bánom. Holnap gyere be a színházba, ponto-san tizenkettõkor, és megkapod az elõleget.Kabos hálálkodva hátrált kifelé, s amikor az ajtóba ért,Sebestyén még utánaszólt:- De Kaboskám, nehogy aztán felültess!* *SEBESTYÉN ÉS A FRAKK

Kezdõ színész korában frakkot akart vásárolni, ajánlott isneki egyet az ismerõse. A frakk oly pompásan feszült rajta,mintha kifejezetten rászabták volna.- Mennyi? - kérdezte és megelégedetten forgolódott a tü-kör elõtt.- Kétszázötven.- Sok.- De csak kétszer volt rajtam!- Vegye még föl kétszer és adja százhúszért!* *SEBESTYÉN ÉS PETHES IMRE

A színinövendék Sebestyén vizsgaelõadásra készült, s a föllé-péshez összekunyerálta öltözetét. Pethes Imre vadonatúj lakk-cipõjét adta kölcsön, s az egész elõadás alatt nem is annyiraa kezdõ, iparkodó színészeket, sokkal inkább lakkcipõjétfigyelte, hátulról, az utolsó sorból, olykor fölemelkedve,ágaskodva. Az egyik kétballábas színinövendék izgalmábanrálépett Sebestyén lábára, amit az ugyancsak izguló színész-jelölt nem vett észre, Pethes Imre annál inkább. - Fölugrottés a zsúfolt nézõtér feje fölött fölkiáltott a színpadra:- Maga marha! Nem tud vigyázni?* *AMI MÉG HIÁNYZIK

Amikor a Városi Színház a fõváros urainak a kezelésében ésirányítása alatt is állott, nem volt könnyû dolga SebestyénGéza igazgatónak. Minden magasabb állású városi tisztvise-lõ igyekezett kihasználni helyzeti energiáját és az igazgatófüggõ helyzetét.A szervezkedõ igazgatótól a szezon megnyitása elõtt Ripkapolgármester egyszer megkérdezte:- Nos, rendben van már a társulat?A mindig szellemes igazgató így felelt:- Már minden párt képviselve van méltóságos uram.Most még csak néhány színész kellene.De amikor Lieber alpolgármester az iránt érdeklõdött,hogy X. kisasszony szerzõdését aláírta-e már - szegény Se-bestyént elhagyta a humora.- Ugyan mondja, kedves alpolgármester uram - tört ki -,a fõváros urai véletlenül sem udvarolnának tehetséges szí-nésznõnek?. . .* *GIGLI ELSÖ PESTI FEL NEM LÉPÉSE

Nagy szenzációnak ígérkezett Giglinek, a világhírû tenoris-tának elsõ budapesti föllépése. Az újsághírre úgy megrohan-ták a Városi Színház pénztárát, hogy rendõröknek kellett arendet fenntartani és fotóriporterek fényképezték a sorbanálló hatalmas tömeget, amely a szomszéd utcáig kígyózott.Sebestyén Gézával verebet lehetett volna fogatni. A színész-bejáró portása jelentette neki, hogy semmi újság, minden rend-ben van, és hogy õ, a portás, saját szakállára még két rendõrtkért az õrszobáról, tekintettel a szokatlanul nagy jegyelõvételre.- Okosan tette Sch„ffer bácsi. Itt van magának tíz pengõ.- Köszönöm, köszönöm - hálálkodott Sch„ffer bácsi éskifelé indult. De az ajtóban eszébe jutott valami és még egy-szer visszafordult.- Igazgató úr, majd elfelejtem, a Koncertirodából telefonál-tak, hogy valami Gigli (így magyar gével) lemondta az elõ-adást...* *SEBESTYÉN GÉZA MULAT

Sebestyén Géza lerándult Miskolcra, ahol öccse volt a di-rektor. Elõadás után bevonult a Böcögõ vendéglõbe a szín-ház társulatával. Szó szót, üveg üveget követett, a cigány iselõkerült és Sebestyén mellõl hajnalra mindenki kidõlt. Mire

a nap kisütött, egyedül énekelte:- "Adjon isten szebbet, jobbat nálamnál... "Ebben a pillanatban a szomszéd asztalnál megszólalt egykis sovány ügynök:- Nagy kunszt!* *ÁM LÁSSA MADÁCH, MIRE MEGY EGYMAGÁBAN!

Sebestyén Géza bölcs, vidám, bár gyakran cinikus tréfáibólegy külön kötetre valót lehetne összegyûjteni. A Budai Szín-kör igazgatása idején nagy fába készült vágni a fejszéjét: elõ-adatta "Az ember tragédiájá"-t és a darab rendezését Né-meth Antalra, a fiatal, kezdõ rendezõre bízta. Németh televolt nagyszabású tervekkel, óriási színpadtechnikai újítások-kal, amelyekbõl azonban Sebestyén Géza gazdasági meg-gondolásból úgyszólván mindent kihúzott.- Kérem - szólt izgalomtól elfúló hangon Németh Antal -,ha direktor úr ezt sem engedélyezi, akkor nem engedemmeg, hogy nevem a színlapon szerepeljen!- Mit csináljak? - mondta bánatos lemondással Sebes-tyén. - Akkor marad Madách egyedül...* *ÁRMÁNY ÉS SZERELEM

Sebestyén Géza Hevesi Sándorral a közönség által teljesenelhanyagolt Budai Színkör pénztára elõtt áll és keserûen fel-sóhajt:- Nem tudnád nekem megmagyarázni, hogy ebben a nyáriszínházban, ahol a közönség csak operettet szeret nézni, mi-ért adatom elõ az "Ármány és szerelmet", amikor egy lélek semkíváncsi rá?Benyitva a nézõtérre Hevesi rámutat a szépen megteltpadsorokra.Sebestyén fanyar mosolyra húzza a száját:- Mit tudod te, hogy ebbõl mennyi az ármány és mennyia szerelem?* *ISMERI A KLIENSÉT

Törzs Jenõ egy nyári operettre szerzõdést kötött SebestyénGézával, a Budai Színkör igazgatójával. Amikor a felléptidíj-ra került a sor, Törzs Jenõ így fejezte be a tárgyalást:- A felléptidíj összegét teljesen rádbízom...

Mire Sebestyén hirtelen közbevágott:- Annyit nem adok!* *TISZTELETJEGY

Sebestyén Gézát felkeresi egy szenvedélyes szabadjegykérõés a "Csókos asszony" egyik elõadására jegyet kér.- Kérem - utasítja el Sebestyén a kérelmezõt -, én a múlt-kor elhatároztam, hogy senkinek nem adok szabadjegyet.- Hadd legyek én a kivétel.- A kivételnek - fejezi be a vitát Sebestyén - tisztelet jár,de tiszteletjegy nem.* *A PÚPOS BONVIVÁN

Sebestyén Géza mindig elsõrangú szereposztásban hoztaszínre darabjait a Budai Színkörben. Csak egyszer tett kivé-telt. De ennek a kivételnek sok magyar színész köszönhetteaz életét.Kitört az elsõ világháború, és sok színésznek be kellett vo-nulnia katonai szolgálatra. Sebestyén Géza, aki akkor a Szí-nészegyesület elnöke is volt, hiába fordult fûhöz-fához, hogya sok színészt visszahozassa a frontról. Volt olyan színház,ahol színészhiány miatt alig tudtak elõadást tartani. A BudaiSzínkörnek sem volt megfelelõ énekes bonvivánja. Hosszútöprengés és lelki vívódás után végre kiosztotta a szerepetegy testi hibában szenvedõ fiatal énekesre, akinek a nevétcsak azért nem írom ki, mert ez a szép hangú, púpos fiú ké-sõbb, a budai szereplés után, a Városligeti Mûszínkör hölgy-látogatóinak kedvence lett.De - mint a következmények megmutatták - Sebestyén isjól járt a választással. A premierre ugyanis meghívta a hon-védelmi minisztérium minden befolyásos tagját: a minisz-tert, az államtitkárt, néhány tábornokot és osztályvezetõt.Mikor az elsõ felvonás után legördült a függöny, az igazgatósorra látogatta elõkelõ katonai vendégeit a páholyokban.- Szép, szép - mondta neki Hazai Samu honvédelmi mi-niszter -, de... izé... honnan az ördögbõl halászta elõ ezt abonvivánt? Nem talált különbet? !- Sajnos nem, kegyelmes uram - mondta sóhajtozva a di-rektor -, mert a harctérre vitték a színészeket is.És elõhúzott egy hosszú listát, amelyet a Színészegyesület

állított ki a hadba vonult színészek pontos adataival.- Ezen a színészet érdekében segíteni fogunk - mondta ahonvédelmi miniszter és a listát elintézés végett átadta a pá-holyában ülõ hadsegédnek. - Kérem sürgõs intézkedését,hogy az itt felsoroltakat még ma visszahívják!Igy történt, hogy hála Sebestyén Géza leleményességé-nek, sok színész sürgõsen visszatért a harctérrõl.* *ALPÁR GITTA SZERZÕDÉSE

Alpár Gitta Dubarry szerepéért ezer pengõ napi felléptidíjatkért. Végül hatszázban állapodott meg, de biztosítékot kért,hogy felléptidíját pontosan meg is kapja.Sebestyén igazgató igyekezett megpuhítani az aggodal-maskodó primadonnát:- Nézd, édes Gittám, hatszáz pengõ gyönyörû felléptidíj,még akkor is, ha esetleg nem kapod meg...* *SEBESTYÉN ÉS CSORTOS

Az anekdoták nem csak vándorolnak, hanem változnak is.Szereplõjüket illetõen és történetük tekintetében is.Az alábbi anekdota emlékeztet a Csortosról és Pestschau-er Attiláról a két háború közti Fészekben keringõ anekdotá-ra, csakhogy ez kicsit korábbi keletû."Jó néhány évvel ezelõtt történt - mesélte Csortos Gyula -,hogy Sebestyén Géza meg én haragban voltunk egymással.Hogy miért, már nem is tudom, csak annyit tudok, hogy a ha-rag már jó ideje tartott, talán fél esztendeje is, amikor is egyéjjel rémes dörömbölésre ébredtem.- Ki az?® - kiáltottam ijed-ten az ágyból. - Én vagyok, Sebestyén, bocsáss be gyorsan!-Nem értettem a dolgot. Mit akarhat Sebestyén hajnaltájbannálam, akivel haragban van? Nem akartam bebocsátani, deaddig kérlelt, míg végre kinyitottam az ajtót. - ùNo, mitakarsz?® - kérdeztem bosszúsan. - Nagy bajban vagyok kér-lek - kezdte Géza kissé mámoros hangulatban - és a közelbennincs ismerõsöm. Adj gyorsan kétszáz koronát. Átadtam apénzt, csakhogy aludni hagyjon. Géza átvette, zsebretette,menni készült. De elõbb kezet adott. - ùHát, köszönöm, Gyula- mondta. - És most maradjunk tovább haragban...Szólt és serényen, csendesen távozott..."* *JÓB DÁNIEL ÉS A STATISZTALÁNY

(1880 -1955)

Színházi kritikusként kezdte pályafutását, és a Vígszínházigazgatója lett. Csak 1945 után vált hirtelen alkalmatlanná aszínházi szakmára. Nehezen viselte, hogy minduntalan megkellett alkudnia, idegenek szóltak bele a dolgába, s olykormég tehetségtelen színésznõket is rákényszerítettek, holmipártszempontok szerint.Egy alkalommal, a protezsált színésznõ lelkendezve törtrá irodájában és valami papírt lobogtatva lihegte:- Drága igazgató úr kérem, orvosi bizonyítványt hoztam,hogy nem tudok ma játszani!- Csak ma? És minek magának ehhez bizonyítvány?* *A SZÍNPADI NYELV

Karinthy Frigyes vitatkozik a Fészek Klubban Jób Dániellel.Jób azt állítja, hogy színpadon csak a tömör kifejezési módhasználható.- De az nem alkalmas költõi formákra - feleli Karinthy.Jób nem enged az õ felfogásából, Karinthy sem hajlandómegadni magát és így szól:- A dolgok tömör kifejezési módja nem mindig a legvilá-gosabb közlési forma. Például a pincér odamegy az aszta-lodhoz és kérdi:- Mit parancsol?Te azt mondod:- Egy fõzeléket.Õ kérdi:- Feltéttel?Te felelsz:- Feltétlenül!- Kérdés tehát: feltétlenül feltéttel vagy egyszerûen feltétnélkül? A pincér nyel egyet, aztán tovább kérdez:- Sört tetszik?- Igen.- Barna?- Világos!- A pincér megint nem tudja, hogy értse. Ez azt is jelent-heti, hogy világos sört óhajt, de azt is, világos, hogy barnát.Jób szédülve távozott.* *KABOS, A KÁRTYA ÉS A FIZETÉSEMELÉS

Ki volt Kabos Gyula? (1888 -1941) A legtragikusabb sorsúmagyar komikus. A nagy nevettetõ. A huszas-harmincasévek magyar kispolgárának megtestesítõje. A Király Színház,a Magyar Színház, az Operett Színház, a Royal Orfeum, azAndrássy úti színház mûvésze, és a vígjáték, kabaréjelenet,operett, dalmû feledhetetlen mestere. Komikus szerepeibemindig belevitt némi tragikus felhangot, figurái szorongató-an szomorúak, és bánatosan nevetségesek voltak. Nem csaka magyar, hanem az európai kisember hiteles megtestesítõjevolt. Talán ezért nem kellett Amerikának. Nem értettékmeg, mint ahogyan még ma sem értik talán Európát a ten-geren túl. A Lovagias ügy, a Hyppolit a lakáj filmszerepeibenmaradt ránk örök emlékül.Dr. Bródy Pálnál, a Magyar Színház igazgatójánál társa-ság van. Kabos Gyula leülne römizni, de Barabás Lóránt,akit meghív a partihoz, ingerkedve mondja neki:- Játszanék veled, de attól félek, hogy nincs pénzed.- Nyugodtan játszhatsz vele - mondja Bródy direktor -,éppen ma utaltam ki a fizetését.Kabos, aki már kever, leteszi a paklit az igazgató elé.- Igen? Akkor emeljen.* *KABOS ÉS MÓROCZ ÚR

A hatvanas években még borotvált és hajat vágott a Váci ut-cában Mórocz úr, aki a két háború közötti idõszakban dol-gozott Kabos Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezsõés más nemzeti hírességek fején. Sírni való történeteket tu-dott a nagy komikusról. Állította, és el is hiszem neki, hogyKabos Gyula volt a legszomorúbb magyar, akit valaha ismegborotvált.Egy alkalommal - legalább tíz esztendeje borotválta márKabost - a nagy mûvész egyik gyermekével valami gondokadódtak, ezek mindig adódtak Mórocz úr szerint, és ezértolyan ideges volt, hogy idegessége átragadt a mesteri kezûMórocz úrra is, aki megvágta a nagy komikust. Kabos föl-pukkasztotta a képét, de nem szólt.Alig telt el néhány nap, Kabos megjelent egy fehér cso-maggal. Letette a borotválkozó pultra, összeszorított szájjala tükrön át ránézett Móroczra:- Bontsa ki.

Mórocz kibontotta a csomagot, amelyben egy cserépbeültetett kaktusz volt.- Mi ez? - kérdezte Molnár Ferenc, Szabó Dezsõ és másnevezetességek borbélya.- Ez egy kaktusz.- És mit csináljak vele?- Tanuljon meg rajta borotválni, mielõtt hozzám nyúl! -mondta epésen a komikus.* *HJA, HA KABOS IS!

Kompóthy Gyulát kihívták a Hunniába, hogy az Okos mamá-nak egyik epizódszerepét eljátssza. A színész kevesellte a föl-ajánlott gázsit és abba akarta hagyni a tárgyalásokat, amikor amûterembõl sietve átjött az irodába Kabos Gyula és így szólt:- Nos, most sietek a Vígszínházba próbálni. Elvégre azérta rongyos pár krajcárért, amit itt kapok, nem fogom elronta-ni a dolgomat a színházakkal.Mire Kompóthy Gyula megszólalt:- Kérem szépen, ha Kabos pár rongyos krajcárt kap itt,akkor én mégis eljátszom a szerepet azért a néhány pengõért.* *KABOS ÉS RÁDAY LOVAGIAS ÜGYE

Amikor a Lovagias ügyet forgatták, Királyhegyi Pál, a leg-alacsonyabb növésû magyar humorista, rendszeresen beszá-molt az országos érdeklõdésre számot tartó eseményrõl aSzínházi Élet hasábjain.Imígyen:Ráday Imre megpofozza Kabost. Ebbõl fakad a "lovagiasügy".Kabos Gyula és Ráday próbálták a jelenetet a mûterem-ben, de lámpa, minden nélkül, csak úgy saját maguknak akar-ták "megnézni" a felvétel elõtt, hogyan fogják csinálni a ve-rekedést.Ráday pofon vágja Kabost, ledobja az íróasztalra, dulakod-nak, hemperegnek, leesnek a földre, hörögnek, közben szidjákegymást. Az egyik munkás, aki gyanútlanul bejött a mûte-rembe, rémülten nézi a vérfagyasztó jelenetet. Felvételrõl szósem lehet, mert akkor "be lenne világítva" a díszlet. A mun-kás rémülten rohan az irodába és lihegve jelenti Gál Ernõnek,a film producerének:

- Gál úr, az istenért, jöjjön azonnal! A Kabos úr és a Rá-day úr ölik egymást!Gál Ernõ persze azonnal tudta mirõl lehet szó, és nyu-godtan mondta az izgatott embernek:- Jó, fiam. Ha az egyik már meghalt, jelentsd nekem, kigyÕZÖTT?* *KABOS GYULA BOSSZÚJA

Kabos Gyula (1888 -1941) egy rossz szerzõ fércmûvébengyalázatosan gyenge szerepet kapott. Volt a darabban egykislány is, akinek - Mátyás király kérdésére - meg kellettmondania a nevét.- Hogy hívnak, kislányom?- Mariska.Így hangzott volna a dialógus, ám az esti bemutatón, ami-kor a színház megtelt elõkelõségekkel, Kabos Gyula félre-vonta a kislányt, s ráparancsolt, hogy a kérdésre a saját nevétmondja. S a sötét drámából üdítõen villant fel az új dialógus:- Hogy hívnak, kislányom?- Letkovics Regina.* *KABOS GYULA ÉS A KOLDUS

Kabos Gyula mesélte: Tíz év elõtt valahogy bevágódotthozzám egy öreg koldus. Szép patriárka külseje volt, hófe-hér szakálla a hasáig ért. Valószínûleg ez a szakáll volt az oka,hogy nem mertem néhány fillérrel megsérteni. Egy pengõvolt a tarifája, ezt minden hétfõn pontosan megkapta tõlem.Egy év elõtt történt, hogy valami megmagyarázhatatlanlelki sugallatra beszélgetni kezdtem Glück bácsival, mert ígyhívták az öreget.- Tessék elhinni - mondta Glück bácsi -, nem szívesenûzöm ezt a mesterséget. Ha volna egy kis tõkém, önállósíta-nám magamat és üzletet kezdenék.- Mennyi az a tõke, Glück bácsi?- Ötven pengõ. Vennék belõle cipõfûzõt, gyufát és hason-ló dolgokat. Van néhány ismerõsöm, aki egész jól megél aházalásból.Magam se tudom, mi ütött belém, hogy ezt válaszoltam:- Tudja mit, Glück bácsi, én kölcsönzök magának ötvenpengõt. Majd letörleszti, ha az üzlet menni kezd. Nem is

kell rögtön törlesztenie. Megvárja, amíg az üzlet tõkeerõslesz, aztán kisebb részletekben lefizeti a kölcsönt.A patriárka reszketõ kézzel vette át tõlem az üzleti alaptõ-két és hálálkodó szavak özönével árasztott el.Azután távozott és pontosan egy évig nem láttam. Tegnapváratlanul beállított hozzám.- Az elszámolás miatt jöttem - mondta.Ilyesmi nem történt velem. Hogy egy adós önmagától je-lentkezik.- Hát jó, ha mindenáron akarja, Glück bácsi...Az öreg elõvette a noteszét.- Pontosan ma egy éve, azaz 1935 november 14-én kap-tam öntõl ötven pengõt. Azóta elmúlt ötvenkét hét, vagyisezen idõ alatt nekem járt volna mûvész úrtól hetenként egypengõ, összesen tehát ötvenkét pengõ. Kapok tehát két pen-gõt.Az elszámolás olyan egzakt volt, hogy nem is lehetett vi-tatkozni rajta.Átnyújtottam Glück bácsinak két pengõt. Meglepetésem-ben még azt is elfelejtettem megkérdezni tõle, hogy megy azüzlet?

* * *Tegnaptól máig

A HAZAFIAS SALAMON BÉLA

Bajor Gizi és Salamon Béla találkoznak a strandon.- A jövõ héten elutazom egy külföldi fürdõhelyre - mondjaBajor Gizi.- Utazzon inkább a Balatonra - tanácsolja Salamon ésmindjárt meg is nevez egy divatos balatoni fürdõt. - Isteni avize, nagyszerû a kosztja, jók a szállodái.- És a publikuma? - kérdi Bajor.- Hát azért utazzon oda, hogy a publikuma is jó legyen.* *GÓZON GYULA ÉS BERKI LILI

Sinkovics Imre kezdõ színész korában került egy színházfe-dél alá Gózon Gyulával. Afféle zöldfülûként élvezte a na-gyok szövegét, s ha csak tehette, odalopakodott közéjük.

Két Gózon történetet a rádió Karinthy színpadán mesélt el.Gózon (1885 -1972) és Berki Lili házasok lévén, együttlaktak Rákoshegyen. Gyula bácsi alig várta, hogy befejezõd-jék az elõadás, rohant, hogy fölhajtsa mindennapi, ki tudjahányadik fröccsét. Elõfordult persze, hogy a kollégákkal el-beszélgetett, elfröccsözgetett és lekéste a rákoshegyi járatot.Persze rettegett Berki Lilitõl, s ha megkésve is, de nem meg-törten, cipõjét levéve, óvatosan settenkedett az ágy felé. Hit-vese azonban fölriadt álmából és megkérdezte:- Gyula, maga az?- Miért kérded? Mást vártál?Egy másik alkalommal ugyancsak éjfél után lopakodott ha-za. Berki Lili félálomban kérdezte tõle:- Gyula, hány óra?- Tíz, lelkem, tíz.- Az nem lehet. Az elõbb ütötte el az egyet.- Azt akarod talán, hogy a nullát is elüsse?Más. Egy szép, kellemes nyári estén kinn ültek a rákoshegyivilla teraszán, s hallották, hogy a kocsmából hazafelé tartólegények megtelepedtek a kerítés tövében és nyomdafesté-ket nem tûrõ szöveget szórtak jó hangosan.- Gyula, drága. Kérje már meg õket, hogy távozzanak akerítés tövébõl. Kell nekem hallgatni ezt az ocsmány beszédet?- Drága uraim, méltóztatnának kissé távolabb beszélget-ni? Hitvesemet zavarja ez a beszéd. És más nõk, vendégek isvannak a társaságban!Erre tört aztán ki a forradalom! A részeg, önmagukból ki-vetkõzött alakok, akik persze nem ismerték föl Gózont, deha látták volna sem biztos, hogy tudják kicsoda, irgalmatlanátkozódásba, káromkodásba, gyalázkodásba kezdtek, megis-mételhetetlen szavakat mondva a széplelkû hölgyekrõl.Gózon csendesen mosolyogva odafordult Berki Lilihez:- Lilikém, kérjek még tõlük valamit?* *GÓZON GYULA ÉS A LUNGA DEÉSY

Még a boldog béke éveiben történt, egy vidéki színháznál.Gózon Gyula - akkor úgy hívták, a "kis Gózon" - és az atlé-tatermetû óriás Deésy Alfréd - a némafilmek ismert rende-zõje -, ugyanannak a társulatnak tagjai, elválaszthatatlan jóbarátok voltak.- Te Alfréd - szólt egyszer Gózon -, nekem nagy baj az,hogy kint lakom a város végén, a Légszesz utcában. Elõadás

után sose tudok hazamenni, nincs kedvem ilyen hosszú út-hoz, ezért éjszakázok a kávéházban. Persze, lekésem a dél-elõtti próbát. Ezt meg kell oldani radikálisan. Teszek egyajánlatot, valahányszor hazaviszel az öledben, kapsz egyezüst koronát. Stimmt?Megegyeztek. A nagy lunga Deésy este tizenegykor márvárta a kiskapunál, s amint Gózon kilépett a színházból, öl-be kapta és vitte kifelé a város végire - a Légszesz utcai kapuelõtt tette le. Gózon boldogan fizette az egy koronákat.Így ment ez sokáig. De egy este hazaérve, Gózon zavartankotorászott a kapu elõtt:- Frédikém, ma véletlenül nincs pénzem, hanem holnapmegkapod, becsületszavamra...Deésy ránézett, szó nélkül felkapta, szorosan fogta és vittevégig a városon, amíg visszaérkeztek a színházi kiskapu elé.Ott letette.- Így. Most mars haza a magad lábán.* *GÓZON ÉS HITVESE

Késõ este találkozik egy korcsmában Gózonnal veje görögszármazású barátja, Oszkár.- Gyula! Mit koslatsz itt? Miért nem mégy haza?- Mert nagyon dühös a feleségem.- És miért dühös?- Mert késõn járok haza!* *DEZSÕFFI LÁSZLÓ LÁNYKÉRÕBEN

A maga idejében roppant népszerû epizódszínész volt(1890 -1948). Az elsõ világháború után Berlinben dolgozott- némafilmekben. Itthon A kék bálvány, az Ida regénye, aLégy jó mindhalálig, a Tanítónõ filmváltozataiban tett szertnagy népszerûségre.Kedves, barátkozó egyéniség volt. Volt azonban egy sú-lyos jellembeli fogyatékossága. Rettenetesen tudott zabálni.Oly mértékben ínyenc volt, és oly mértékben költekezõ,hogy amint mondták kollégái, kiette saját magát nemlétezõvagyonából. Egy napon aztán megtudta egy Royal Orfeum-béli kollégája, hogy az elõkelõ, multimilliomos budai úri kis-asszony roppant mód érdeklõdik utána.- De elõre figyelmeztetlek Laci! Vacsorára vagyunk híva,

de lakj jól elõtte, mert olyan visszataszítóan és mohón tudszzabálni, hogy a menyasszonyjelölt menten kiábrándul belõled.A budai villa kapujában még utoljára figyelmeztették:- Lacikám! Ez egy finom úri hely, remélem jóllaktál liba-töpörtyûvel!- Rendben van, nyugodjatok meg - intette le barátait De-zsõffi.Amikor azonban kezdték fölhordani az asztalra porcelánés ezüst tálakon az ínycsiklandozó étkeket, Dezsõffi mohónnekiesett és minden fogásból kétszer, háromszor vett, és ki-guvadt szemmel tömte magába az ételt.- Meg vagy õrülve?! Hogy így falsz, tönkreteszed a partidat!- Hagyj enni nyugodtan barátom! A lány nem tetszik.* *CSORTOS

Az utókor számára Csortos Gyula (1883 -1945) a feledhe-tetlen Hyppolit. Az elsõ nagysikerû magyar hangosfilm fõ-szereplõje Kabos Gyulával. Az úrhatnám lakáj. A hirtelennagypolgárrá gazdagodott kispolgárt Kabos játszotta. Fele-sége fõúri allûröket vesz föl és egy elõkelõ úrtól levetett la-kájt alkalmaz. Nevezetesen Csortos Gyula a lakáj megteste-sítõje. A vígjátéki helyzetek abból fakadnak, hogy Csortosvoltaképpen elõkelõ modorú, erõszakos arisztokrata - nyil-ván hajdan volt urainak a viselkedését örökölvén - rabszol-gákat csinál új gazdáiból. És ez ellen lázad majd föl a józankispolgár.Nos, ez a szerep nagyon testre szabott volt Csortos Gyu-lának. A visszaemlékezések szerint rossz modorú, erõszakos,gõgös, összeférhetetlen ember volt, barátja úgyszólván senki,magányos dúvadként élte le életét, összeveszett színházi igaz-gatókkal, rendezõkkel, kosztümtervezõkkel, súgókkal. E te-kintetben nem tartozott a válogatós, finnyás mûvészek közé.* *CSORTOS ÉS PETSCHAUER

A legendák szerint legkitartóbb barátja az olimpiai kardvívóbajnok Petschauer Attila volt. A jó kedélyû, mindig tréfárakész pesti társaságok kedvence, rajongott Csortosért, vagyinkább mûvészetéért és mérhetetlen türelemmel viselte veg-zálásait. Végül is betelt a pohár, s Csortos századik harag-szomrád-jára azt válaszolta: én is! És nem állt többet szóba

Csortossal. Történt pedig egyszer, egyesek szerint a Fészek-ben, hogy Csortos rosszul lett. Az asztalra bukott, orvost,mentõt hívtak. Attila az étterem másik sarkában ült, hangos,viháncoló, jómódú úri lányok társaságában, akiknek budaiotthonaiban gyakran vett részt házibulikon (bár azt akkornem így nevezték). Amikor észlelte, hogy valami nagy bajtörtént Csortossal, odahagyta a leányzókat, és elõbb az or-vosnak, majd a mentõknek segített. Ment velük a kórházba,vitt Csortosnak hálóinget, fogkefét, szappant, minden napkétszer meglátogatta, leste a kívánságait, s mivel õ sem voltjól eleresztve, kölcsönöket tarhált a kávéházakban. Okosaneltitkolva azt, hogy mire kell a pénz, mert nem volt abbanbiztos, hogy Csortos neve hallatán megnyíltak volna a buk-szák.Megkönnyebbült, amikor elérkezett az ideje a nagy mû-vész hazaköltözésének. Õ bonyolította az utazást, kitakarí-totta Csortos elhanyagolt, rozzant legénylakását, vitte a reg-gelit, az ebédet, a vacsorát, ágynemût húzott, mert bizonyaz imádott mesterre senki sem nyitott ajtót. Egy napon telekét keze a csomagokkal, csöngetett Csortos lakásán, de azajtó zárva maradt.Balsejtelmektõl ûzve vitte haza a Csortosnak vásárolt élel-miszereket, majd szokásához híven kedvenc vendéglõjébement ebédelni. A terem közepén, egymagában egy hatalmasasztalnál ült Csortos. Szigorú arccal meredt marhasültjére.Petschauer lelkendezve odalépett hozzá, de még mielõttbármit is mondhatott volna, Csortos föl sem nézve, sztento-ri hangon kijelentette:- A harag folytatódik!És maga mellé húzta azt a széket, amelyre Petschauer leakart telepedni.* *CSORTOS ÉS TOLNAY KLÁRI

A mûvésznõ még színinövendék korában játszott együttszínpadon és filmen is Csortossal. Magyarország egyik leg-jobban fizetett és legnépszerûbb színésze is örökös pénzza-varban szenvedett, Tolnay Klári visszaemlékezése szerintazért, mert esztelenül költekezett. Nem ritkán elképesztõtréfákra, színésztársai bosszantására költve gázsiját. Egy al-kalommal - Tolnay így emlékezett - a Nemzeti Színházbanszerepelt együtt Csortossal. Óriási asztalt ültek körül, a kez-

dõ Tolnay is, és az asztal közepén hatalmas levesestál, ben-ne húsleves, májgombócokkal. Ez afféle családi ebéd volt aszíndarab szerint, nagyszülõ, szülõ, gyermek, unoka és a le-ves kanalazgatása közben mindenki veszekedett, kiabált,ahogyan azt a szerzõ elképzelte. De lehet, hogy krumpli-gombócok voltak - merengett Tolnay a rég volt eseményen.Csortost roppant mód idegesítette ez a jelenet, nehezen vi-selte, hogy a mellékszereplõk túlharsogják, és különben is,bosszantotta, hogy neki is ennie kell. Egy napon aztán, szo-kás szerint kimerik a levest a tányérokba, a színészek veszik akanalat, és elsõnek éppen Tolnay próbálja kettévágni a gom-bócot, a kis kerek, fehér golyó azonban kiugrott a kanál élealól, egyenesen a nézõk közé. És pattogtak a kis fehér gom-bócok, vagyis pingponglabdák, amelyeket ügyesen belerej-tettek a gombócokba. Csortosnak sokba került, hogy a kel-lékest meggyõzze eme tréfa célszerûségérõl, és a kellékesazért is megvágta a mûvészt, hogy a Nemzetivel szomszédosKiszely szakácsát rávegye a turpisságra.Az igazi feketeleves - pingpong gombóc nélkûl, csak ez-után következett. Az igazgató berendelte Csortost, s közöltevele, hogy fizetése egytizedét büntetésbõl levonja. Ezek a le-vonások tovább terhelték háztartását, mert nem múlt el hétvagy nap, hogy ne büntették volna, ami nem maradt követ-kezmények nélkül. Örökösen elõlegeket vett föl, egyhavi,kéthavi, háromhavi, négyhavi gázsi és örökösen pénzhiány-ban szenvedett. Nem fizetett adót, nem adta meg a tartozá-sait, aminek az lett a következménye, hogy rendre megjelen-tek nála a végrehajtók. Ezt is megunta Csortos. Elszántanfölkereste a híres körúti vasáruházat, és vett egy fejszét. Hi-telbe. Azután, amikor jöttek a végrehajtók és azt mondták:- Lefoglalom ezt a zongorát!Csortos elõlépett és fejszéjét belevágta a billentyûzetbe,majd a tetejébe, hogy az szétszakadt, és elégedetten aztmondta:- Az önöké, uraim.Tolnay Klári nemcsak szem-, hanem fültanúja is voltCsortos tréfáinak. Kollégái mesélték, hogy a Caesar és Cle-opátrában Caesart játszotta. A színpad sarkában állt gipszmellszobra, amely körül mászkálnia kellett az egyik jelenet-ben, s idõnként meg kellett simogatnia az éppen csak rá ha-sonlító szobrot. Ostobaságnak tartotta a jelenetet, vitatko-zott is a rendezõvel, váltig érvelt: épeszû ember nem simo-

gatja a saját szobrát, azt gyanította, a rendezõ ezzel azutasítással Csortos önteltségére, gõgjére óhajt célozni. Pa-nasszal fordult az igazgatóhoz, de mindenütt elutasításra ta-lált. Egy alkalommal azután a szobor-jelenetben, miközbentele volt a színpad tógás szenátusi tagokkal, Csortos szidtaõket, szidta Rómát, miközben oda-odalépett a mellszobor-hoz és letörte az orrát, bekapta és jóízûen elrágta, aztán le-törte az egyik fülét, majd a másikat. A színészek pedig elké-pedten figyelték a gipszevést. Holott ez a jelenet afféle ping-pongleves trükk volt. Csortos letörte a füleket, az orrot ésegy cukrásszal marcipánnal pótoltatta ki a fogyatékosságot.Ezért a tréfáért is súlyos büntetést kapott.* *CSORTOS ÉS TURAY IDA

Együtt szerepeltek Ben Jonson Volpone címû komédiájá-ban. Csortos, amilyen csodálatos tragikus és komikus szí-nész volt, olyan rosszul tudta szerepeit. Ezért minden elõ-adáson a súgó voltaképpen fõszereplõvé lépett elõ. Egy alka-lommal a sötét kis lyukban feszengõ súgónak kialudt akézilámpája, Turay azonnal észrevette a szerencsétlen fordu-latot és õ súgott tovább Csortosnak.A szünetben õrjöngve rohant a súgóhoz, aki éppen az ele-met cserélte ki a zseblámpájában. Tajtékozva, lila arccal, kétkézzel megragadta a szerencsétlen grabancát és közelrõl azarcába ordított:- Ember! Maga megõrült? Miért nem súgott?- Mester! Hát nem tehetek róla. Elromlott a lámpám!- Na és? Nem röstelli magát, hogy ilyen fafejû? Annyi elõ-adás és próba után még mindig képtelen volt megtanulni aszerepemet?* *CSORTOS ÉS HAT SZEREP

A vidéki turnéra készülõ, ugyancsak vidéki színház két hó-napra szerzõdtette Csortos Gyulát, mégpedig Shakespeare-szerepekre. Le is utaztak a vidéki kisvárosba, ahol az igazgatómegmutatta a választék listáját. A városka kulturális tanács-noka, aki nagyon büszke volt mûveltségére és elkábította alehetõség, hogy Csortost élõben láthatja a közönség, oda semfigyelt a színházigazgatóra, hanem azt kérdezte Csortostól:- Mûvész úr! Miben lesz szerencsénk Önt láthatni?

Csortos a maga szerénytelenségében kapásból válaszolt:- Shakespeare-darabokban. Rómeó és Júlia, Antonius ésCleopátra, Troilus és Cressida.- Drága mûvész úr! Mi rajongunk Shakespeare-ért is,Önért is. De nem gondolja, kicsit sok lesz két hét alatt hatShakespeare?* *CSORTOS ÉS BEÖTHY

Az egyik, ma már elfeledett színpadi szerzõ darabjának negye-dik vagy ötödik elõadása után, Csortosnak szokás szerint anya-gi gondjai támadtak, s a következõ elõadás elõtt azt üzenteBeöthynek: addig nem teszi be a lábát a színházba, amíg nemküld neki elõleget a plakátragasztóval a New York kávéházba.Beöthy õrjöngött. A mellette álló hivatalszolga haját téptedühében és ordítozott, még hogy neki vannak feltételei. Hátközöljétek vele, de rögtön, az én színházamba többet a lábátbe nem teszi - ettõl a kijelentésétõl azonban maga is megi-jedt, elhallgatott, majd halkan így folytatta: amíg fölöslegessénem válik számomra.És benyúlva az asztalfiókba borítékot, pénzt vett ki, és át-nyújtotta a halálra rémült hivatalsegédnek.- Vigye a New York-ba Csortos mûvész úrnak!* *CSORTOS ÉS A BÜNTETÉSPÉNZ

A színészek sohasem kedvelték a katonás pontosságot. A késé-sek viszont komoly gondot okoztak, próbákon is. Ezért a Szí-nészegyesület szabályt hozott: egytõl három percig tartó késésa havi fizetés öt, négytõl tíz percig tartó hiányzás pedig a tízszázalékába került a renitenskedõnek. Egy alkalommal Csor-tos négy percet késett. Az ügyelõ órájára nézett, fönnhangonkonstatálta a tényt, majd jegyzetfüzetébe akkurátusan rögzí-tette az eseményt. A rendezõ indította volna a próbát, Csortosazonban komótosan elhelyezkedett a nézõtéren az elsõ sorban.Elõvette mellényzsebébõl óráját és nézte a mutató járását.- Csortos úr! Mi lesz? Mozgás! - mondta az öreg rendezõa kezdõ színésznek.- Ha már úgyis tíz percért kell fizetnem...* *CSORTOS ÉS A HÁZIÚR

Csortos majd egy esztendeig nem fizetett lakbért. Hiába a szó-beli, majd az ügyvédi, végül is a bírósági felszólítás, végül kö-vetkezett az árverés. A háziúr azonban elõzékenyen akart visel-kedni és a végrehajtókat megelõzve bekopogtatott Csortoshoz:- Mûvész úr drága, borzasztóan sajnálom, hogy idáig fa-jultak a dolgok, de lássa be kérem szépen, én is csak a piac-ról élek. De, hogy tiszteletteljes jóindulatomat kimutassam,én megvásárolom az ön bútorait, s ön részletekben fizetveazokat, mind visszavásárolhatja tõlem, akár évek alatt is.Csortos dühbe gurult.- Minek néz maga engem? Ócskásnak? Nem szokásomuraktól levetett vacak holmikat vásárolni. Visszavásárolnipedig a legkevésbé!* *CSORTOS ÉS BASA BÁCSI FIA

Balassa Jancsi kezdõ színész, életében elõször a Plébános úrgazdagéknál címû darabban egy szállodai portásfiút játszott.Csortos, mint plébános, belép a szálló várócsarnokába, és aportás ezt mondja neki:- Második emelet tizenkettõ.Csortos azonban, ha úri kedve úgy hozta, tréfára fogta a�dolgot és nem sokat törõdve a szerepével, kijelentette:- Márpedig én emeletre nem megyek.A kis kezdõ színész nem értette a dolgot és rémülten meg-ismételte:- Második emelet tizenkettõ.A szegény gyerek kétségbeesetten kirohant a színpadról.Erre Csortos utánanéz, majd odalép a rivaldához és cin-kos hunyorítással kiszól a közönséghez:- Az apja, Balassa Jenõ, drága Basa bácsi, barátom volt.Ezért hát kivételesen, mégiscsak fölmegyek az emeletre.* *CSORTOS ÉS A RÁK

Egy alkalommal tengeri rákot rendelt a vendéglõben. A pincérkisvártatva eléje is tette a kért ételt és gyorsan odábbállt. Csor-tos azonban észrevette, hogy az egyik szép, pirosra fõtt ráknakhiányzik az egyik ollója. Sztentori hangon utánaszólt a mene-külõ pincérnek, és amikor õ visszafordult, magához intette.- Mi ez? - kérdezte fenyegetõleg és a hiányzó olló helyéremutatott.

A turpisságon kapott kiszolgáló azonban föltalálta magát.- Tetszik tudni mûvész úr, az úgy van, hogy mi élõ rákkaldolgozunk, s amíg sorukra várnak összevesznek, verekednekés hát alighanem a társa elagyabugyálta ezt a szegényt, mivelalulmaradt a csatában.- Na jól van, fiacskám. Akkor most vigye vissza ezt amegcsonkított harcost és hozza ide nekem a gyõztes rákot azösszes ollójával!* *CSORTOS ÉS A FOGLALT ASZTAL

Egy délelõtt, rosszkedvû reggeli ébredés és még rosszabb éj-szaka után betért a Hangliba, hogy megreggelizzen. Kábultvolt és minden csontja fájt, lerogyott hát az elsõ asztalhoz ésintett a fõpincérnek, aki azonban ahelyett, hogy odamentvolna, az üzletvezetõhöz rohant és kétségbeesetten pana-szolta: a mûvész úr egy foglalt asztalhoz ült le.- Mit hozzám futkos, maga szerencsétlen. Mondja megCsortosnak, ne nekem.A fõpincér, aki jól ismerte a vendéget, félve odaódalgott,és hebegve figyelmeztette a foglalt felíratú kártyára.Csortos azonban rá sem hederített, magába roskadtanült, kávét, friss zsömlét, friss tejet rendelt szórakozottan.Mire a fõpincér ismét megkörnyékezte fõnökét.- Na jó. Majd én elintézem. Rátok még ezt sem lehet bíz-ni. Majd én megmutatom, hogy kell. - Némi nyüzsgés utánelérte, hogy Csortos rápillantott:- Roppant mód sajnálom kedves uram, minden tisztele-tem az öné, de ez az asztal foglalt.- Ez? - kérdezte Csortos. - Éppenséggel ez az asztal?- Igen, méltóságos uram - alázatoskodott a tulaj.- Van személyzete?- Van, nagyságos uram.- Akkor vitesse el innét ezt a foglalt asztalt és hozassonegy másikat. De jobban teszi, ha mielõbb a kávémat küldiide, de forrón, frissen és hosszú lére eresztve!* *CSORTOS, MINT DRÁMAÍRÓ

A III. Richárd fõpróbáján mesélte Barabás Lóránd:- Néhány évvel ezelõtt én is, mint szerzõ, szerepeltem eb-ben a színházban. Laczkó Gézával és Csortos Gyulával

együtt megírtuk a Rasputyint. Csortos volt természetesen acímszereplõ is. Amikor aztán Rasputyint a darab végénmegölik, az egyik kritikus megjegyezte: "Ez a legigazságtala-nabb darab, amit életemben láttam! Csak az egyik szerzõ halmeg, a másik kettõ életben marad..."* *BUNDÁS KOLLÉGA

Csortos nagyon szerette a kutyákat. Hunyady Sándor "Pusz-tai szél" címû darabjában egy komondor is "fellépett" 4 pengõnapidíjért. Amikor a darab veszített vonzerejébõl, a szegénykutya gázsiját a felére akarták redukálni, amit azonban a gaz-dája nem volt hajlandó elfogadni és a rendezõnek bejelen-tette, hogy Bundás a következõ elõadáson már nem lép fel.- Bundást nem engedem! - szólt a felháborodott Csortos.- A két pengõket ezentúl én fizetem, ha már ilyen smucigRoboz úr. Többet érsz te Bundáskám - fordult váratlan ellá-gyulással a kutyához -, mint Roboz és jobb színész vagy,mint akárki közülünk.* *CSORTOS ÉS MURÁTI

Csortos Gyuláról ismeretes, hogy valóságos magányos boly-gó a kisebb-nagyobb színpadi csillagok világában. Ha a film-gyárban dolgozik, a szünetek alatt félrevonul és nem érint-kezik senkivel. Nemrég a stúdió egyik csendes szögletébenüldögélt, amikor kedves mosollyal odalépett hozzá Szom-bathelyi Blanka.- Jó napot kívánok, mûvész úr!- Jó napot! - mondta Csortos, és némi érdeklõdés villantfel közömbös szemeiben. - Maga az a Muráti?* *HARSÁNYI ZSOLT BICSKÁJA ÉS KARINTHY

Karinthy senkit sem kedvelt, aki nála sikeresebb színdarabo-kat írt. Ez alól kivétel volt Harsányi Zsolt, akinek a saját da-rabjait, de színpadi átdolgozásait is nagy sikerrel játszották.Nevezetesen Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival és Avén gazembert. Ugyancsak Harsányi írta Paulini Bélával, az1945-ben oroszoknak áldozatul esett humoristával, KodályHáry János-ának a szövegkönyvét is. Az egyik Harsányi-be-mutató után Karinthy meghívta vacsorára Harsányi Zsoltot,hogy viszonozza a színpadi siker után adott bankettet.

Aranka kitett magáért, kiváló vacsorát hozatott a közeliétterembõl, persze hitelbe, s Harsányi kissé pityókásan távo-zott a harsány röhögésekkel teli, jól sikerült, éjszakába nyúlóvacsoráról. Másnap magához térve kereste vadonatúj zseb-kését, kiforgatta a zsebeit, de nem találta. Fölhívta telefononKarinthyt. Cini vette föl a kagylót és csak hosszas kérlelésekután sikerült rávennie apját, ugyan jöjjön már a készülékhez.- Te vagy az Zsolt? Hát mondhatom nagyszerû volt a teg-nap este, amelyik ma reggelig tartott. Gondolom, a kedvesvendéglátásunkat akarod megköszönni. Máskor is, szívesen- és tette volna le a kagylót, de ebben Harsányi gyors közbe-vágása megakadályozta.- Nem maradt nálatok a zsebkésem?- Zsebkésed? Vagyis a bicskád!- Úgy van! Igen. A bicskám.- Milyen volt az a bicska? Nem sötétszürke, elefántcsont-nyelû haránt csíkozással?- De igen, de igen, tegnapelõtt vettem, ritka darab.- Van benne egy nagy penge, egy kis kés, egy dugóhúzó,egy kisolló, és a kisebbik penge hegye megcsorbult.- Ez, ez az, feszegettem vele valamit és rögvest megcsor-bult.- Biztos vagy benne?- Persze.- Hát ilyen bicskát én, sajnos, nem találtam - válaszoltKarinthy és gyorsan letette a kagylót.* *HERCZEG FERENC ÉS A SZÍNHÁZ

Jogásznak indult, író lett belõle és a színház vált másodikotthonává (1863 -1954). Lengyel Menyhért és Molnár Fe-renc mellett õ képviselte a huszadik század elsõ felében amagyar drámát világszerte. Amikor itthon, 1945 után lefe-lejtették a magyar színpadokról mûveit, a Kék róka Moszk-vában és az akkori Szovjetunióban sikert sikerre halmozott.Miért nem lett ügyvéd?Erre válasz az alábbi anekdota, amelyet - és a következõketis - Stella Adorján, a nemes humorú író elõadásában adjukközre:A PATVARISTAHerczeg Ferenc jogász korában egy ismert pesti ügyvédnélpatvaristáskodott. Egyszer egy szegény asszony látogatta meg

Herczeg principálisát, aki egy nagy háznak volt a gondnokaés bejelentette, hogy házbért nem tud fizetni, a lakást el-hagyja és szüleihez költözik. Az ügyvéd behívta fiatal segédjét:- Azonnal menjen ki hozzá az új lakásba. Bizonyosanodavitette az értékes holmikat. Mindent foglaljon le!Herczeg kiment a lakásba, de ott nem talált egyebet nyo-morúságnál. A szánalmas bútorzatról kiderült, hogy az asz-szony szüleinek tulajdona. Jelentette is a fõnökének:- Nincs ott kérem semmi, az a pár limlom az öregeké.Az ügyvéd lármázott:- Azért mégis le kellett volna foglalnia mindent. Ha azöregeké, majd beadják az igénypert! Miféle ügyvéd lesz ma-gából, ha ennyire nincs tisztában a hivatásával?A fiatal jogász haragra gerjedt:- Hát, ha ez az ügyvédi hivatás, akkor én nem kérek belõle!* *HERCZEG ÉS A DALKIRÁLY

Egy fiatal huszárfõhadnagy jelentkezett Herczeg Ferencnél.- Fráter Loránd vagyok. Ezt az ajánlólevelet hoztam. Arrakérlek, vezess be a pesti társaságba.A fiatal író kedvetlenül fogadta a vendégét, de miután jóbarátja ajánlotta, mégis meghívta vacsorára. Arisztokratatársaságban mulattak, cigányzenével. A vidékrõl feljött hu-szártiszt egyszer csak kikapta a hegedût a prímás kezébõl, ésolyan szívhez szólóan kezdett magyar nótákat játszani, hogya társaságnak a szeme-szája elállott. Ettõl kezdve HerczegFerenc és Fráter Loránd sülve-fõve együtt voltak. A buda-pesti társaságot Herczeg Ferenc ajándékozta meg a késõbbi"nótás kapitánnyal".* *HÁROM TESTÕR ÉS A VERBÁCI NAGYBÁCSI

A három testõr premierje nem sikerült. Az egyik páholybanült Herczeg családja, többek között Guszti nagybátyja, akiegyenesen Karlsbadból érkezett a bemutatóra. Nyomotthangulat uralkodott az elsõ felvonás végén. Még mielõttösszecsapódott volna a függöny, Guszti bácsi rohamlépés-ben távozott a hadszíntérrõl.- Ezért hagytam én ott a karslbadi kúrát? - kérdezte méltat-lankodva.A három testõrbõl késõbb nagy siker lett. A századik elõ-

adáson a darab már Guszti bácsinak is nagyon tetszett.* *A BIZÁNC SIKERE

A Bizánc bemutatóján frenetikus siker volt. Herczeg Ferencalig gyõzte a függönyözést. A közönség megérezte, hogy nema mának szánt színdarabot lát, hanem olyan idõálló magyarmûvet, amely mindaddig a Nemzeti Színház mûsorán marad,míg elsõ prózai színházunk homlokán a nemzeti jelzõt viselheti.A második felvonás után, amikor a szerzõ a vasajtón ke-resztül visszatérõben volt páholyába, sokan siettek hozzá,hogy lelkesülten gratuláljanak. Közöttük volt egy elõkelõfiatal hölgy, aki mindkét kezét nyújtotta a Bizánc írójának,majd elragadtatva csak annyit mondott:- Igazán csinos, amit írt, nagyon jól mulattam!...* *A NÉPSZERÛSÉG ÁTKA

Ebbe a sorozatba kívánkozik Herczeg Ferenc egyik legked-vesebb esete, amelyet õ maga szokott tréfásan elmesélni. Cí-met is adott neki: "Mindenkit érhet baleset. "Herczeg akkor éppen Balatonfüreden nyaralt. A strand-pénztárnál leadta a tárcáját.- Tessék ráírni a nevét - mondta a szõke pénztároskis-asszony.Ráírta. Õnagysága kezébe vette az írást és a hangjában ra-jongással kérdezte:- Herczeg Ferenc?- Én vagyok...- Herczeg Ferenc? Igazán? Uraságod ugye, veszprémi?A nagy író szinte bocsánatkérõen válaszolta:- Nem kérem, én verseci vagyok.- Ó bocsánat - felelte kiábrándultan a kisasszony. - Azthittem, a veszprémi állatorvosnak tetszik lenni...* *HERCZEG FERENC FÕHERCEGI HONORÁRIUMA

Az újságírás perifériáin az elmúlt idõkben mindig éltek megle-põ, sõt elképesztõ figurák, akik kihasználva az akkori sajtótör-vény réseit, idõszaki kiadványaikkal boldogították a társadal-mat. Ilyen, alapjában véve inkább mulatságos, mint ártalmasfigura volt Guthy Somának, a népszerû humoristának Györgynevû fia is, aki a "Hirdetési Újság" címû lapjában néha ehhez

hasonló ordító címû szenzációkkal örvendeztette meg olvasóit:Lapunk fõszerkesztõjétaz Operettszínház irodájában megpofoztaSzabolcs fõrendezõNos, az ifjú Guthy, hogy egy kis jutalomjátékot rendezzenmagának, nagy gonddal elõkészítette a Hirdetési Újság tíz-éves jubileumát. Ebbõl az alkalomból a következõ levelet in-tézte Herczeg Ferenchez:"Mélyen tisztelt Fõszerkesztõ Úr!ùHirdetési Újság címû lapom tízéves jubileumát ünnepli.Utólagos jóváhagyása reményében bátor voltam az Ön egyiknovelláját átvenni lapom jubileumi számába. Egyben ide csa-tolok egy postai befizetési lapot. Méltóztassék azt megfelelõösszeggel kitöltve címemre feladni és ennek ellenében meg tet-szik kapni lapom rendkívül gazdag tartalmú jubileumi számát."Herczeg mosolyogva olvasta a meglepõ fordulatokbangazdag levelet és a szerkesztõ úr által kért összeget még az-nap postára tette. Ez volt életében az elsõ és utolsó eset,amikor tiszteletdíjat fizetett a saját novellájáért.* *MINDENT A MAGA HELYÉN

Herczeg Ferenc "Majomszínház" címû szatírikus darabját"Az Est" címû délutáni lap kegyetlenül levágta a bemutatóután. A kritika megjelenésének estéjén a véletlen, ez a nagytréfamester, összehozta az írót és a lap fõszerkesztõjét, Mik-lós Andort, az egyik elõkelõ étterem mellékhelyiségében.- Elragadó az új darabja! - áradozott a fõszerkesztõ. -Szívbõl gratulálok.- Köszönöm - válaszolta a mindig kimért, feszesen elõke-lõ Herczeg Ferenc. - Csak a rend kedvéért jegyzem meg,hogy a jövõre nézve jobb szeretném, ha becses lapjában gra-tulálna és ezen a helyen pocskondiázna le.* *AZ IGAZI SIKER

Lezajlott Herczeg Jenõ és Komlós Vilmos országos Ha-csek-Sajó-turnéja. A két népszerû színész saját Buick kocsi-ján járta be a vidéket és a turnéról a következõ statisztikát ál-lították össze:Megtettek 4600 kilométert, 38 ágyban aludtak, 5 helyenvolt jó koszt, elgázoltak 17 libát és 62 csirkét, elõadásról majd-nem lekéstek 1-szer, ittak 18 üveg pezsgõt, 86 liter bort, 172

liter sört, vizet ittak egyszer (Szegeden), vacsorára megettek47 bécsiszeletet, elõadást tartottak 174-szer, legnagyobb há-zuk volt Szegeden, legkisebb Berettyóújfalun, ott is csakazért, mert a színháznak összesen 82 férõhelye van.Vidéken persze mindenütt óriási szeretettel fogadták õket,már csak a Hacsek-Sajó-filmek révén is, amelyeket mindenmozíban játszanak. A filmnépszerûség magyarázta meg hód-mezõvásárhelyi esetüket is. Amikor a nagy alföldí városbanstoppoltak a mozi elõtt és lekászálódtak a poros Buickról,két kis parasztgyerek futott hozzájuk. Az egyik megkérdezteKomlóst:- Mondja, maguk itt máma élve játszanak?* *PÁRBAJ SAJÓ MÓDRA

A színészet történelme kevés olyan félelmetes párbajt jegy-zett föl, mint amely Komlós Vílmos, a népszerû Hacsek ésSajó cég beltagja és Poór Miklós, a Royal Orfeum tagja kö-zött zajlott.A párbajra egy zajos incidens adott okot, amely a RoyalOrfeum elõcsarnokában játszódott le Poór és Komlós kö-zött. Tettlegességre ugyan nem került sor, de ha a kölcsönössértéseket a Btk. paragrafusai szerint mérnõk, úgy egyik szí-nész sem úszta volna meg egy hónapon alul. Egy hónapontúl gyógyuló lelki sérelmekrõl lévén szó, a felek lovagias útraterelték az ügyet. Összeültek a segédek és piszzolypárbajbanállapodtak meg.A párbaj feltételei súlyosak voltak. Harminc lépés távolság,öt-öt lépés avansz, vontcsövû pisztolyok, háromszori golyóváltás.Maguk a segédek is sápadoztak, amikor a megállapodástírásba foglalták. De hát enyhébb feltételekrõl szó sem lehetett,mert a két érdekelt fél mindenáron vérfürdõt akart rendezni.A párbaj színhelye a Filatori-gát környéke volt, egy komordecemberi reggelen. Közel a Dunához két taxi állt meg, sá-padt, ünnepélyes emberekkel. A havas földre az orvosokszótlanul pakolták ki mûszereiket, egy katonai fegyvermes-ter, akit külön e célra hoztak magukkal, a karabélynak is be-illõ tizenegy milliméteres pisztolyokat töltötte meg, aztánpróbalövést tett mindegyik pisztollyal. Két varjú vére festet-te meg a havat.Ilyen elõzmények után lépett elõ a vezetõsegéd és megtet-te a szokásos békítési kísérletet.

- Nem békülök! - mondta elszántan a kövér Komlós, deajkai fehérek voltak. Állítólag a hidegtõl.- Én sem békülök! - mondta Poór Miklós.- Akkor hát történjék, aminek történnie kell.A vezetõsegéd megállt a havas mezõség egy pontján ésjobbra-balra lemérte a tizenöt-tizenöt lépést. A felek feláll-tak. A segédek, orvosok és a fegyvermester biztos fedezékmögé vonultak.- Vigyázz! Cél! Tûz! - vezényelt a párbaj vezetõje.A két fél szabályosan megtette az elõírt öt lépést. A fegy-verek egyszerre dördültek el. Aztán még egyszer és még egy-szer. Amint elszállt a füst, a segédek megkönnyebbülve lát-ták, hogy hál Istennek nem történt sebesülés.Aminthogy nem is történhetett. Mert a vezetõsegéd egydomb jobb és bal oldalán mérte le a tizenöt lépést és a felek apárbaj ideje alatt nem is láthatták egymást.* *KOMLÓS VILMOS, A TAKARÉKOS

Ma már senki sem tudja, hogy 1945 elõtt a magyar posta agratulációs táviratokat ötven százalék kedvezménnyel kézbe-sítette. Komlós Vilmos, Herczeg Jenõvel turnézva az ország-ban, természetesen Hacsek és Sajóban utazva, hirtelen meg-gondolta magát és elhatározta, a két nap szünetet Pestentölti. Bement hát a vidéki postahivatalba és a következõ gra-tulációs - virágos - táviratot adta föl:"Gratulálok péntek esti megérkezésemhez."* *LATABÁR ÉS A MÁKOSMETÉLT

Melyik Latabár? Ez aztán az igazi színészdinasztia. Élt egyÁrpád 1878 és 1951 között, az ifjabbik 1903 és 1961 között,Endre a dinasztialapító 1812 és 1873 között, Kálmán 1851 és1924, a leghíresebb Kálmán 1902-1970 között. Ez utóbbi La-tabárról az az anekdota kering Kecskeméten, hogy KatonaJózsef, Kelemen László és õ, a magyar színházmûvészet háromnagy alakja a hírös városban született, mégpedig alig százmé-teres körzetben, ugyanannak a háztömbnek a három sarkában.Nos, a szóban forgó Latabár - Bárdi Ödön szerint Kál-mán és Árpád apja. Történt pedig, hogy Latabár SzirmaiImre bonviván társaságában, aki mellesleg Blaháné népszerûpartnere volt a Népszínházban, és az "örökifjú" jelzõvel ru-házta föl a pesti színházszeretõ közönség - ebédelt a Fészek-

ben. Szirmai nagy ínyenc és még nagyobb fösvény hírébenállt, zsugorisága legalább annyira ismeretes volt, mint örök-ifjúsága. Az ebéd végeztével mákos tésztát rendelt "desszert"-nek, és közben odaszólt Latabárnak:- Ezért nem szeretek külföldön tartózkodni, mert olyanalapvetõ csemegéket, mint a mákos metélt, a rakott tésztárólnem is szólva, a jobb helyeken sem ismerik.Latabár kedvet kapott és azt mondta:- Én is kérek egy mákos metéltet, de kevés mákkal!Szirmai utánaszólt a sietõs pincérnek:- Kérem, a Latabár úr adagjáról lespórolt mákot szíves-kedjék az én tésztámra áttestálni!* *LATABÁROK EGYMÁS KÖZT

A két Latabár és Vig Miklós turnéztak a Balaton körül. A vo-nat ablakából kinézve mulatságos feliratú villák nevettek fe-léjük. Volt ott mindenféle lak. Például egy balatoni borbély-mûhely oromzatán a következõ felirat ékeskedett:"Borotvál-lak és Ondolál-lak. "Mire Latabár Kálmán így szólt:- Ha valaha veszek egy telket a Balaton mellett: kiteszekrá egy táblát, amely így szól:" Összegürcöl-telek "- Ha pedig felépítjük a villát - mondta rá Latabár Árpád- akkor ezt a felírást adjuk neki:"Összeizzadta-lak ".* *LATABÁR KÁLMÁN VADÁSZKALANDJA

Rózsahegyi Kálmán bátyánk vadászkalandokat mesél atörzsasztalnál, amikor egyszerre csak megszólal LatabárKálmán és büszkén mondja:- Én már vadásztam medvére is.- És el is találtad? - kérdezte gyanakodva Kálmán bácsi.- Azt nem mondtam egy szóval se.- Hogy lehet egy olyan állatot nem eltalálni? - szólt közbevalaki.- Naiv ember - fordult az illetõhöz a kis Latyi - hiábanagy a medve, ha az a vacak puskagolyó olyan kicsi.* *MÁLY GERÕ A TRÉFAMESTER

Székelyudvarhelyen született, afféle "furfangos székely"(1884 -1952) és Hollywoodban hunyt el, magányosan, elha-gyatottan. A magyar humor csillaga volt. És koronatanújaannak, hogy a régi szép idõkben a kabaré és a "komoly"színház, az operett, a klasszikus dráma otthona nem külö-nült el egymástól, mint manapság. Mály ugyanis kabarészí-nészként kezdte és a Fõvárosi Operett Színházban folytatta,majd a Vígszínházban fejezte be, sajnos, mert 1946-ban ki-szökött Amerikába. Móricz Sári bírója, Bubenyik A Nosztyfiú esete Tóth Marival címû darabban hangos siker. (Ezutóbbit kétszázszor játszotta.) Az Úri muri Csergheõ Csulija,de fölsorolhatatlan a sok nagyszerû szerepalakítás, amellyelmeghódította a magyar közönséget.Szirtes László, a Filmiroda felvételvezetõje, hivatalánálfogva már reggel hat órakor kénytelen bent lenni a stúdió-ban, ennélfogva õ a legkorábban fekvõ ember a pesti mû-vészvilágban. Rendes körülmények között este nyolckor le-fekszik. Közeli szomszédja, Mály Gerõ, aki ezt tudja róla,egy éjszaka megállt a Szent István Parknak az elõtt a házaelõtt, amelynek második emeletén a felvételvezetõ lakik, éselkezdett kiabálni:- Szirtes! Szirtes! Szirtes!Addig kiabált, amíg Szirtes dagadt szemmel meg nem je-lent a lakás erkélyén.- Mi az? Mi baj van? - kérdezte ijedten.- Semmi! - mondta Mály. - Csak éppen üdvözölni akar-talak.Ezzel már ment is tovább. Szirtes bosszút esküdött. Né-hány nappal késõbb, hajnali négy órakor felkelt, elment MályGerõ Tátra utcai lakása elé, és most õ kezdett kiabálni:- Mály! Mály! Mály!A színész nem jelentkezett. Szirtes felfokozta a hangját ésaz egész környék harsogott a kiabálástól. Végre, amikor márfutólépésben közeledett a sarki rendõr, valaki leszólt Mályablakából:- Kérem szépen, a mûvész úr tegnap óta vidéken tartóz-kodik...* *MÁLY GERÕ MARXIZMUST TANUL

Roppant mód érdekelte mindaz, amivel a harmincas, negy-venes évek telítve voltak, többek között a közgazdaság tudo-

mánya is. Mivel Somlay Artúr kéznél volt, mint kolléga és azis köztudott volt, hogy szívesen foglalkozott közgazdaság-tannal, Mály hozzá fordult, magyarázná meg neki a tõke, amunka, a haszon, a kamat mibenlétét.Somlay lelkesen és részletesen taglalta a kérdést, de Mályvalamit nem értett.- Magyaráznád meg nekem a tõke és a munka viszonyát?- Nem tudod, hogy mi a különbség a tõke és a munka kö-zött?- Nem.- Hát tegyük föl, te adsz nekem húsz pengõt kölcsön. Eza húsz pengõ a tõke.- És a munka?- Ha vissza akarod tõlem szerezni azt a húszast, akkor aza munka.* *MÁLY GERÕ ÉS AZ OROSZLÁNVADÁSZ

Mály Gerõ meglátogatja nagytõkés barátját, aki nemrég tértvissza egy dél-afrikai vadászatról. Hálószobájába vezeti anépszerû komikust, és büszkén mutatja legszebb trófeáját,egy oroszlánbõrt.- Ezt az oroszlánt az Atlasz hegységben lõttem. Vadul ne-kem támadt, de én higgadtan a vállamhoz kaptam a puskát.Éreztem, hogy kettõnk közül az egyik a porondon marad.- Attól eltekintve, hogy az Atlasz hegység nem Dél-Afri-kában van, még szerencse, hogy az oroszlán vesztett. Mertte nagyon randán néznél ki, mint ágytakaró.* *MÁLY GERÕ ÉS A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG

A Magyar Színház társalgójában politizálnak a színészek.- Azt mondom - mondja a rá jellemzõ fontoskodó komoly-sággal Gózon -, hogy a világválság addig nem ér véget, amígminden adósságot el nem törölnek.- Teljesen igazad van. Ez az én véleményem is - mondjaMály Gerõ -, csak azt nem tudom, hogy az én szabóm mitszól majd hozzá?* *SOMLAY, A KÉKSZAKÁLL

A magyar színjátszás egyik legmarkánsabb alakja volt(1883 -1951). Ma már senki sem emlékszik arra, hogy a

kezdõ színész, huszonnégy éves korában falusi tárgyú drá-mát is írt, amit be is mutattak A veszedelem címen. És a Ka-rinthy rajongóknak az is érdekesség, hogy a Thália színház-ban együtt játszott Judik Etellel, az író imádott elsõ felesé-gével. Fõbb szerepei jelzik milyen széles palettán játszott:Antonius (Shakespeare), Sári bíró (Móricz Zsigmond),Rank doktor (Ibsen), Tiborc (Katona József), Polónius(Shakespeare), Edgar (Strindberg), Noszty Pál (Mikszáth),Öreg Nagy István (Bródy Sándor), Timon (Shakespeare),Rendezõ (Thorton Wilder), Von Wehrhahn (Hauptmann),Lear (Shakespeare), Péter cár (Adujev), Karenyin (LeoTolsztoj), Von Walter (Schiller), s egy szovjet tábornok (Szi-monov) utolsó szerepeként.De még ennél is gazdagabb volt repertoárja, hiszen hatal-mas sikereket aratott a Belvárosi Színházban bemutatott a"Kékszakáll nyolcadik felesége"-ben, Alfred Savoir darabjában,amelyet Heltai Jenõ tett igazán szórakoztatóvá.Egy fiatal színházrajongó felkereste Somlayt, adna nekitiszteletjegyet valamelyik Kékszakáll elõadásra. Somlay jótnevetett a fiatal, szemüveges, intelligens arcú fickón és aszínházi titkárhoz küldte, mondván, hivatkozzon rá. Gábortitkár bólintott:- Nagy tisztelõje vagyok én is Somlay úrnak. Minden kí-vánságát teljesítem. De javaslom, elõbb nézze meg azt a táb-lát, amelyik két hónapja lóg a pénztárablak fölött. Az van rákiírva: minden jegy elkelt. Ha türelmes és vár még néhányhónapig, talán bevesszük a táblát, és akkor azonnal jelent-kezzen nálam.* *SOMLAY ÉS TITKOS ILONA

Óriási sikere volt Somlaynak Mr. Brown szerepében. Tucat-szám kapta a szerelmes leveleket, az ajándékokat, a virágcsok-rokat is, férfi létére. Volt annyira hiú, hogy a leveleket el isolvasta, mielõtt a papírkosárba dobta volna. Az egyikre kivé-telesen válaszolt. A következõ sorok miatt: "(...) csodás voltés egészen meghódított, nem tudnék Ön nélkül élni, kö-nyörgöm, válaszoljon! Poste restante Titkos imádója jeligére."Ezt írta:"Olybá tûnik, hogy levele tévedésbõl hozzám került. Kegyedazt írja, Titkos Ilona imádója, akkor miért küldi levelét az énnevemre? Intézze sorait közvetlenül a mûvésznõhöz, mert efféle kapcsolatok létrejöttében nem vagyok hajlandó közvetí-

teni. Azt viszont megígérhetem, mélyen hallgatok a dologról."Kávéházban, korcsmában, színházi folyosón mindenna-pos beszéd tárgya volt az elõadás. Valaki megjegyezte:- Ekkora siker valósággal követeli, hogy folytatása legyena darabnak, mondjuk, Kékszakáll kilencedik felesége.- Azt nem lehet - jegyezte meg Somlay -, nincs az a kék-szakáll, aki Titkos Ica után még egy kilencediket is feleségültudna venni.A színmûvésznõ kedvesen vágott vissza:- Én azt nem értem, hogyan lehetett olyan darabot írni,amelyben el kell válnom Somlaytól?* *SOMLAY ÉS A NYIKORGÓ CIPÕ

A darabban Z. Molnár László nyikorgó cipõje fõszerepet ját-szott.Somlay megjegyezte:- Biztosan azért nyikorog, mert az árával tartozol a susz-ternek!- Milyen igazad van! Mindig tudtam, hogy zseni vagy! Si-etek, kérek elõleget, hogy kifizessem a cipõt!Baróti a darab rendezõje azonnal közbeszólt:- Szó sem lehet róla. Semmi elõleg. Mert ha kifizeted acipõt, nem nyikorog, és mi lesz akkor Savoir ötleteivel, ame-lyek erre a cipõnyikorgásra bazíroznak?- Rendben van! - mondta Z. Molnár. - Nem fizetem ki acipõt, de csak akkor, ha kapok elõleget!* *SOMLAY VETÉLYTÁRSA

Somlay Arthur három napi vendégjátékra Miskolcra uta-zott. Ott meglátta a primadonnát, és a három napi vendég-szereplésbõl három hét lett.De hiába udvarolt. Mígnem egyszer tudomásul kellettvennie, hogy ugyanaz az ajtó, amely elõtte csökönyösen zár-va maradt, az ifjú bonviván elõtt könnyedén fölpattant.- Megállj Bruncsala - dörmögte Somlay (mert a bonvi-vánnak Bruncsala volt a színházi beceneve) -, ezért véresbosszút állok!Beszerzett néhány darab krétát, majd az éjszakai álmát al-vó városban körútra indult és aszfaltra, kerítésre, házfalakranagy betûkkel felírta:

Gyõztél Bruncsala!* *EBBÕL BAJ LESZ

A legkiválóbb színész nyelve is megbicsaklik bizonyos nehe-zebben kiejthetõ szavaknál. Somlay a próbákon gyönyörû-en, gördülékenyen olvasta a rádió mikrofonja elõtt a hõsKutuzov generális szerepét, de amikor a szövegben odaért,hogy "csapataim elõnyomultak Malojaroszlavec községig",a nyelve csökönyösen fölmondta a szolgálatot.- Ebbõl baj lesz - sóhajtotta, amikor a harmadik próbánse ment az a Malo... Majo...Voltak idõk Magyarországon, amikor nem lehetett viccel-ni orosz nevekkel, meg szövegekkel, kiváltképp nem a nagynyilvánosság elõtt, mert illetékesek rögtön szabotázst sejtet-tek, s a retorzió nem maradt el.Elérkezett a leadás ideje, Somlay az ominózus név elõttmegtorpant, mély lélekzetet vett és így oldotta meg a dolgot:- "Csapataim elõnyomultak a legközelebbi faluig"- és diadal-masan nézett körül az izgalommal figyelõ kollégák között.* *ELEJTETT MEGJEGYZÉS

Molnár Ferenc és Barabás Lóránt újságíró a Fészek klubebédlõjében arról beszélgettek, hogyan lehetne megvédeniaz írói ötleteket az irodalmi tolvajok hadától. Ez abban azidõben volt, amikor Heltai Jenõ "Néma leventé"-je feltartóz-tathatatlanul ment a kétszázadik elõadása felé. Ekkor mond-ta a csípõs nyelvû Molnár, ügyelve arra, hogy szavait lehetõ-leg a távolabbi asztalok mellett ülõk is élvezhessék:- Merem állítani, hogy a magyar színpadi szerzõk közöttHeltai Jenõ a legóvatosabb. Úgy tudja elrejteni az ötleteit,hogy azokat a legélesebb szemû tolvaj sem találja meg. Óva-tosságból még a darabjaiból is kihagyja õket. Én legalább a"Néma leventé"-ben egyet sem találtam...* *BEVÁLTOTTÍGÉRET

A "Liliom" bukása után szomorúan indultak hazafelé Mol-nár Ferenc és akkori felesége, Vészi Margit. A kínos csendeta feleség törte meg.- Ígérd meg, hogy ilyen darabot soha többé nem írsz.

- Megígérem.A "Liliom" késõbbi világsikere és sok ezer elõadása után,valaki szóba hozta a darab pályafutását. Könnyû volt meg-állapítani, hogy Molnár valamennyi színpadi munkája közüléppen a "Liliom "-nak volt a legnagyobb sikere. Ekkor me-sélte el Molnár a feleségével való beszélgetést és a neki tettígéretét.- Hát ilyen darabot nem is írtam soha többé - mondtamosolyogva. - Ez volt egyébként az egyetlen ígéret, amelyetmegtartottam.* *MOLNÁR FERENC ÉS A CSIRKE

Molnár vidám társaságban vacsorázik egy óbudai korcsmakerthelyiségében. Egy szemtelen kis csirke állandóan ott lá-batlankodik az asztal körül, lecsapva minden morzsára éshulladékra. Mohóságában még a cipõk orrára esett morzsá-kat is fölcsipegeti. Molnár nézi egy darabig, aztán erélyesenrászól:- Hess, mert megrendellek...* *MOLNÁR ÉS A BECSÜLETREND

Molnár elmesélte egyszer a gomblyukában pompázó pirospertli történetét.- A"Hattyú"párizsi bemutatóját követõ napon haza akar-tam jönni, de két íróbarátom, Robert de Flers és TristanBernard arra kértek, maradjak még néhány napig. Ellenveté-seimre aztán értésemre adták, hogy a kormány részérõl egyolyan kellemes meglepetés vár rám, amelyért érdemes leszotthoni dolgaimat egy-két nappal elodázni. Természetesenmaradtam. Két nappal késõbb szólt a telefon. Gemier tit-kárnõje arra kért, hogy fáradjak át az Odeonba, mert a kül-ügyminiszter, Aristide Briand, ajándékot küldött a számomra,melyet az igazgató ünnepélyesen óhajt átadni nekem.Rögtön indultam, de a színház kapuja elõtt észrevettem,hogy borotválatlan vagyok. Miután pedig tudtam, hogy abecsületrend átadása két csókkal jár, nem óhajtottam a Ge-mier finom ajkát reszelõs arcommal megsérteni. Rohantamhát a szomszéd fodrászhoz. Alig ülök a tükör elé, megpillan-tom Gemier beszappanozott arcát. Utóbb megtudtam, õt isugyanaz a két csók vitte a fodrászhoz, mint engem. Aztán át-

adta a becsületrendet, de a közös borotválkozásunkról nemesett szó köztünk soha...* *MOLNÁR, TANAY ÉS AZ ELEFÁNT

Molnár Ferenc a "Hattyú" próbáin összekapott Tanayval,aki a fõherceg-võlegényt játszotta és nem törõdött a szerzõutasításaival. Hónapokig tartott a harag, ami eléggé bántottbennünket. Emlékezett vissza Bárdi Ödön. Minden alkal-mat megragadtunk hát, hogy a feleket kibékítsük. Tanayvalnem is volt baj, annál több a makacs Molnárral.- No majd én - mondta Hegedüs egy alkalommal, és ka-ronfogta Molnárt.- Nézd, Ferikém, mi méltányoljuk jogos haragodat, ígynem lehet szerzõvel beszélni, ahogy Frici beszélt veled. Dehát beismerte hibáját és nagyon megváltozott...Molnár felvonta a vállát.- Megváltozott? Mondd már, hogy az elefánt két kilót le-fogyott...* *MOLNÁR ÉS AZ ÖREGSÉG

Az anekdotát Molnár Ferenc mesélte a Színházi Élet ripor-terének:Visszatérve a régi darabok felújításának örökké aktuáliskérdésére, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a "leporo-lásnál" nagyon kell vigyázni. Velem például megtörtént,hogy egyik régi darabomat mûsorra tûzték, mire kicsit kija-vítottam a szöveget. Néhány szó, vagy mondat volt az egész.Így például fiaker helyett taxit írtam és ahol hosszú, hullá-mos haja volt a hõsnõnek, azt - megrövidítettem. Egy mon-datot azonban elfelejtettem kijavítani. Ez a mondat így kez-dõdött:- Egy negyvenötéves öregúr...És nem jutott az eszembe, hogy azok az idõk rég elmúltak,amikor negyvenötéves korában "öreg úr" volt az ember. Manegyvenötéves korában nem "öreg" az ember. Hála Istennek!* *MOLNÁR FERENC ÉS A KÖLCSÖN

Molnár sikerei csúcsán New York-ban járt. Figyelmeztették,vigyázzon, és ha valaki az utcán elébe áll és pénzt kér, min-

dig tartson magánál egy-két dollárt, jobb a békesség alapon.Nem sokat törõdött a fenyegetéssel, de volt annyira okos,hogy zakója zsebében mindig tartott némi aprópénzt.Merengve andalgott a 42. utcában, amikor elébe vágottegy toprongyos alak és nyújtotta a kezét. Molnár önkéntele-nül a zsebébe nyúlt és a nem létezõ revolver helyett megra-gadott egy dollárt."Molnárkám! Az isten áldja meg, dobjon már meg egyhúsz dollárossal, teljesen le vagyok égve."Megkönnyebbülten ismerte föl az "útonállóban" Weisurat, a borotvapenge ügynököt.- Mit mûvel itt maga Weis? Miért nincs Pesten?- Ne is mondja Molnárkám! Azt hittem, meggazdag-szom, de itt már mindenki villanyborotvát használ. Tönkre-mentem, leégtem Molnárkám, adjon egy huszast!Molnár az útonállóknak elõre elkészített egy dollárost át-nyújtotta nagy reverenciával Weisnek.Szegény Weis kinyitotta a tenyerét és csalódottan nézett aközismerten spórolós Molnárra.- De Molnárkám! Egy világhírû, milliomos színpadi szer-zõ egy dollárt ad egy leégett Weisnek Budapestrõl?- Maga téved, Weis. Ezt az egy dollárt nem a milliomosdrámaíró adja, hanem a koldusbotra jutott borotvapengeügynök kapja.* *A csoDAoRvos

Molnár Ferenc életének utolsó éveit New York-ban töltötte,úgyszólván ki sem mozdulva abból az épület-négyszögbõl,amelynek egyik frontján a szálloda állt. Ugyanebben az épü-lettömbben volt Molnár orvosának, az ugyancsak magyarszármazású, világhírû dr. Lackónak a rendelõje is. Az írónem gyõzte dicsérni orvosát, pesti barátaihoz írt leveleiben."Csodálatos orvos ez! - írta egy ízben Kallós János szer-kesztõ barátjának. - Való igaz, hogy meghosszabbítja páci-enseinek életét. Persze pontosan annyi idõvel, amennyit azember a várószobájában kénytelen eltölteni..."Ugyanebben a levélben írta a halálát közeledni érzõ író Kal-lós Jánosnak."Az Úr magához szólított, de én nem mentem..."* *CHEVALIER AVAGY EZ IS VÁNDORANEKDOTA

Maurice Chevalier (1889 -1972), a franciák kedvenc éne-kes színésze, hosszú idõn át szerelmes volt a feleségébe,Yvonne Valle-be, még akkor is, amikor elváltak.A mûvész csak úgy kötött szerzõdést a párizsi revûszínhá-zakkal, ha együtt léphettek fel. Chevalier esténként ötezerfrank gázsit kötött ki a maga számára, és ezer frankot felesé-gének.Egyik barátja egyszer derûsen megjegyezte, hogy YvonneValle aránylag magas honoráriumot kap. Chevalier, aki azérttisztában volt felesége mûvészi képességével, a fülébe súgta:- Elárulok neked egy titkot. Én tulajdonképpen hétezerfrankot kapok esténként, de levonnak belõle ezret, mertYvonne is fellép.* *MARLENE DIETRICH ÉS A NÕK

Marlene Dietrichtõl (1902 -1992) megkérdezték egyszer,hogy a két nem közül melyiket tartja okosabbnak.- Természetesen és egyértelmûen a nõk az okosabbak -válaszolta. - Olyat ugyanis még sose láttam, hogy egy nõ egyférfi után fusson, csak azért, mert szép lábai vannak...* *MARLENE DIETRICH ÉS A MAGYAROK

Rátonyi Róbertnek köszönhetjük, hogy megtudtuk: Marle-ne azért szeretett volna mindig Magyarországra jönni, hogymegkóstolhassa egyszer az igazi, hamisítatlan paprikás csir-két. De a kapcsolata a magyarokkal korábban kezdõdött.Mindenekelõtt Bécsben, Joseph Sternberggel, aki Bécsbenszületett ugyan, de mindig magyarnak vallotta magát. Aztánsokat köszönhetett Zukor Adolfnak, a Paramount elnöké-nek, aki megmentette attól, hogy a filmszakma afféle GretaGarbo utánzatnak könyvelje el.Eredetileg hegedûmûvésznõ akart lenni. Mégis miért lettszínésznõ? Erre azt válaszolta: "Mert akkoriban minden fia-tal lány színésznõ akart lenni." Nevezték a kritikusok "sex-appeal királynõnek", "a végzet asszonyának", "a legszebblábú nagymamának". Holott amikor Reinhardtnál jelentke-zett, a nagy színházi szakember fanyalogva végignézett rajtaés ezt mondta tömören: "ahhoz le kell fogynia". De nem-csak molett, hanem krumpliorrú is volt Marlene a saját be-vallása szerint. És, hogy a csúnyaság sem reménytelen ésmegmásíthatatlan állapot, mi sem jelzi jobban, sok év múl-

tán, Elisabeth Bergner, a német színpad királynõje eztmondta: Ha olyan szép volnék mint Dietrich, nem volnaszükségem a tehetségemre. Amely kijelentés, valljuk megõszintén, többféleképpen is értékelhetõ.* *SOPHIA LOREN ÉS A MÛrEPÜLÕ

Egy cannes-i filmfesztiválon - még a hatvanas években -Sophia Loren (1934 -) mélyen dekoltált estélyi ruhában je-lent meg a fogadáson. Keblei között, nyakába akasztott arany-láncon egy miniatûr arany repülõgép volt a medál.Az este folyamán egy híres mûrepülõt is bemutattak amûvésznõnek. A pilóta megbûvölve bámulta az arany repü-lõgépet:- Micsoda pompás masina! - mondta. - És milyen istenikifutópálya!* *ORSON WELLES ÉS A VÉGREHAJTÓ

Orson Welles (1915 -1985), a nagy filmrendezõ és világhírûfilmszínész ifjúkorában állandó pénzzavarral küzdött.Egyszer megjelent nála egy végrehajtó. Kinyitotta iratren-dezõjét, kivett belõle egy lapot, s megkérdezte:- Ön bizonyára tudja, mirõl van szó?- Sejtelmem sincs, uram - felelte Welles. - Több száz hi-telezõm van, honnan tudhatnám, melyiknek támadt olyanostoba gondolata, hogy nálam valamit le lehet foglalni?* *FÓNAY ÉS A NÉPSZERÛSÉG

Fónay Márta (1914 -1994) ama ritka közszereplõk közé tar-tozik, aki hosszú évek alatt sem szokta meg, hogy akárhovámegy, ismerik. Ezért azután, ha megszólították az utcánvagy közölték vele, ebben meg ebben a darabban látták, smennyire tetszett, zavartan odábbállt.Egy alkalommal a Nagykörúton sétálva, megpillantott egykis üzletecskét, s benne egy kedves õszhajú nénikét. Miköz-ben kivette a pultról a kért cigarettát és visszaadott a pénz-bõl, kedvesen megjegyezte:- Lám, lám, mondta-e már más is, hogy kiskegyed meny-nyire hasonlít Fónay Mártára?Annyira kedves és közvetlen volt az öregasszony, hogy Fó-nay legyõzte gátlásosságát, kedvesen viszonozta az öreg-

asszony kedvességét és azt mondta:- Nénikém! Én vagyok Fónay Márta, személyesen.Az öregasszony arca elkomorult.- Maga hazug! Csak szeretne Fónay Márta lenni! - Dü-hösen becsapta a kisablakot.* *FÓNAY ÉS AZ UTCAI SZOMSZÉDJA

A Csalogány utcában megszólította egy ismerõsnek tûnõ asz-szony. Megragadta a karját és szemrehányóan azt mondta:- Mondja mûvésznõ, mi az oka annak, hogy sohasem lá-tom a tévében?- Drága hölgyem - válaszolta -, az utóbbi két hétben há-romszor is szerepeltem a tévében.Az asszony sértõdötten ránézett:- Az lehet, de érek is én arra rá, hogy azt a pocsék tévétnézzem?!* *TÓTH ALADÁR ÉS A MACSKÁK

Elõadás közben egy macska átsétált a színpadon, miközbenMelis drámai jelenetet adott elõ.Az Opera akkori igazgatója nem vette tréfára a dolgot.Azonnal hozott egy rendeletet, hogy az Operaház területéretilos mindenféle állatot beengedni, ott tartani, lakatni, etetni,itatni. Mit tesz isten, mit nem, a vészterhesen szigorú rend-szabály után alig egy hónappal, megint Melis van a színen,õrületes röhögés és tapsvihar tör ki. És a színpadon lassan,méltóságteljesen átsétál egy nagy fekete, öreg macska.Fegyelmi.Tóth Aladár (1898 -1968) berendeli az ügyelõt, a kellé-kest, az épület gondnokát. Kemény vörös idõk jártak akkori-ban, ha valaki hibázott nem volt pardon, hacsak, hacsak nemvolt párttitkár.- Nem tudják az elvtársak, hogy kitiltottam az Operaházterületérõl minden állatot, természetesen a macskákat is?Hogy került ez a hulló szõrû, vén kandúr a színpadra?- A pincébõl, méltóságos elvtársam - mondta a halálravált épületgondnok. - Ott él egy macskacsalád.- Micsoda?! Egy egész család? Hát nem tiltottam ki innétminden állatot?!- Ne haragudjon igazgató elvtárs, de ezt a tilalmat az ege-rek nem vették tudomásul. Úgy elszaporodtak egy hónap

alatt, hogy vissza kellett telepítenem a macskákat. És ha tud-ná az elvtárs, hogy milyen nehezen akarták visszaadni õket azOperettszínházból, ahová számûztem a szerencsétleneket!* *FORGÁCS LÁSZLÓ MESÉL

Elõadómûvészként kezdte, majd varietékben lépett föl,1951-tõl a Vidám Színpad tagjaként komikus karaktereketjelenített meg kabarétréfákban, egyfelvonásosokban, s szó-lószámokat adott elõ a klasszikus kabaré szellemében. Bol-gár Istvánnal közösen megírta a pesti kabaré történetét1945-tõl 1966-ig. Nem ok nélkül kérte meg tehát KaposyMiklós, hogy a rádió Karinthy-színpadán meséljen anekdo-tákat a pesti kabaré nagy alakjairól.Imígyen szóla Forgács László:Kivel kezdhetném emlékezéseimet, ha nem Kellér Dezsõ-vel? Rendszeresen szerepeltem vele, olykor az untermannszerepét töltve be, magyarán szólva az volt a feladatom,hogy alátartsak a poénjainak, asszisztáljak Kellér humorá-hoz. Egy alkalommal elkéstem a Vidám Színpad elõadásá-ról. Igaz, csak egy percet, szakadó esõben és fehér rövidnad-rágban és fehér ingben érkeztem meg lihegve.- Mi történt veled? - nézett rám megdöbbenten Kellér.- Dezsõkém, ha nem tudnád, a Mûvész sportkörben teni-szezem, s versenyünk volt Pestszentlõrincen. Elmosta a felhõ-szakadás, de megakadályozott abban is, hogy pontosan ide-érjek.Kellér Dezsõ rosszallóan nézett végig rajtam.- Látod, látod. Így jár az, aki teniszezik. Nekem egy szí-nész ne teniszezzen, ne vadásszon, menjen a Fészekbe és kár-tyázzon a szabad idejében, s azt sem bánom, ha lóversenyre jár!Hát persze, a színházon kívül is gyakran találkoztam ésücsörögtem együtt Dezsõvel, olykor a testvére, Bandi is kö-zénk ült. Minden nap fél hatkor, az elõadás elõtt, a Negroeszpresszó teraszán találkoztunk. Megittunk egy kávét ésonnét mentünk át a Vidám Színpadra. Herczeg Jenõ, Kom-lós Vili, a Hacsek és a Sajó, ugye, Boross Géza és szerényte-len személyem. De volt még valaki, aki rendszeresen meglá-togatott bennünket, nem ült le, nem is jött be, csak megállta járdán, áthajolt a korláton és azt mondta:- Kellér úr! Láttam a mûsorukat.- Igen?

- Mondhatom, borzalmas volt. De maga tetszett.A szigorú kritikus egy antikvárius volt, aki bezárván bolt-ját, sorra járta a színházakat.A következõ premier másnapján megint együtt ültünk aNegróban, megint megjelent az antikvárius és azt mondta:- Kellér úr! Láttam a premiert. Mondhatom, rémes volt.De maga tetszett. Maga megint jó volt.Eltelt néhány hónap, megint túl voltunk egy premieren,másnap megint ültünk a Negróban.Kellér Dezsõ intett:- Figyelj csak, jön a könyves ember!Jött.- Kellér úr! Láttam a mûsorukat. Mondhatom, csapniva-ló volt.Kissé kivárt, körülhordozta rajtunk a tekintetét, majd eztmondta ellentmondást nem tûrõ hangon:- Most maga sem volt jó!Más. Emlékem a Vidám Színpad társalgójából. Mindenelõadás elõtt legalább félórával ott ültünk a szûk, büdös,füstös társalgóban, akkor éppen Benedek, Kellér, HerczegJenõ, Komlós Vili bácsi. Pocsék rossz idõ volt, kora tavasz,de hó és jég, és északi szél fütyült, amikor is egy bõrig ázott,pirosra fagyott orrú férfiú berontott a társalgóba és azt kiál-totta:- De jó, hogy itt vannak! Május elsején pontban fél négy-kor a Majakovszkij színpadon vidám esztrád mûsort rende-zünk. Tetszenének-e vállalni egy fellépést?Komlós Vili, aki örökösen pénzínségben szenvedett, lel-kesen felkiáltott:- Biztosíthatom, ott leszünk!- Én is! Én is! Én is! - mondta azonnal Benedek, Her-czeg, Kellér és persze jómagam is.- Hát nagyon szépen köszönöm a lelkesedésüket mûvészelvtársak!Meghajlik, köszön és megfordul. Már a foyer-ban éri utolKomlós Vili.- Halló, uram! Várjon csak. Egy pillanatra. Holnap lóver-senyre megyek, s nincs egy fillérem. Tudna valami elõlegetadni?A kultúrház igazgatója csodálkozva fordult meg:- Elõleget? Hát nem mondtam, hogy ez május elsejei elõ-adás lesz? Az bizony ingyen van, mindenki társadalmi mun-kában vesz részt a mûsorban!

* *KELLÉR DEZSÕ ÉS A LÓVERSENY(1905 -1986)

A magyar kabarétörténet egyik legnagyobb konferansziéjavolt, a másik Nagy Endre. Érdemeit csak növelte, hogy õ alegnehezebb idõkben, az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek-ben mûvelte mesterségét, de jókedélye sohasem hagyta el. ANew York mélyvizében magyarázta a lóversenyzés titkátcsodálóinak:- Azt jegyezzétek meg magatoknak, hogy ne vigyétek ki azügetõre az összes pénzeteket. Vegyetek rólam példát. Én min-dig csak száz forinttal megyek ki. Egy fillérrel sem többel.- És mit csinálsz, ha már a második futamban elvesztedaz összes pénzed.- Akkor szomorúan megtörlöm az orrom hegyét és köl-csönkérek.* *KELLÉR ÉS ÉN

A hatvanas évekre Kellér Dezsõ a pesti szakmai (színészi,irodalmi, kritikai) közvélemény meghatározó egyéniségévénõtte ki magát. Roppant érzékeny, sértõdékeny, mindenbántásra azonnal és dühödten válaszoló ember lett. Amilyenszeretettel viseltetett a hozzá közelállókhoz, olyan könyörte-lenül intézte el azt, aki megbántotta.1961-ben jelent meg Karinthy monográfiám, s affélezöldfûlûként nem küldtem tiszteletpéldányt Kellérnek -sem. Az Akadémia egyes egyedei - politikai okokból - kezd-ték piszkálni a könyvet, amelyben megírtam õszintén Ka-rinthy fönntartásait a kommunistákkal szemben, és a köny-nyû humor képviselõi sem tudták hányadán áljanak a mûvelkapcsolatban. Õk okkal fütyültek az akadémikusokra, nekikKellér volt a mérvadó. De mielõtt nyilatkoztak volna, meg-várták Dezsõ úr véleményét.A kinyilatkoztatás, egy ugyancsak New York kávéház-beliebédnél, a mélyvízben, fehér asztal mellett meg is történt.Az asztalfõn Kellér ült, jobbján imádott fivére Andor, vagyisBandi. Lassan szótlanul kanalazta az aranyló marhahús le-vest, majd miután a pincér elvitte elõle az üres tányért, föl-nézett és azt mondta:- Tegnap megvettem Szalay Karinthy-monográfiáját -

mondta sokat sejtetõen.Az asztal körül ülõk azonnal kapcsoltak. Az a majom kiskezdõ elkövette azt a mérhetetlen durvaságot, mondhatnibecsületsértést, hogy nem küldött tiszteletpéldányt a pestihumor élet és halál urának. Mindenki Kellér Bandira pillan-tott, mit szól, õ azonban néma maradt. Amibõl arra követ-keztettek, szabad a vásár. És ahol érték, szapulták, szidtákmonográfiámat.Kihozták a második fogást, fõtt marhahúst meggymártás-ban, Kellér szótlanul elmerült a gasztronómiai örömökben.Az udvaroncok hada pedig élesítette rajtam a nyelvét.Kellér jóízûen elfogyasztotta a második fogást is, megtö-rölte a száját hófehér damaszt szalvétájával és azt mondta,amikor egy pillanatra csönd lett:- Egészen jó ez a Karinthy-monográfia.Kínos csönd ülte meg a mélyvizet. És, hogy Kellérnekmilyen tekintélye volt, azóta negyven év folyt le a Dunán,még azt is mondták rólam, hogy pederaszta vagyok, de Kel-lér véleményét azóta sem merte senki kétségbe vonni.* *MELIS GYÖRGY JÁNOS VITÉZE

Kezdõ énekes volt, amikor Sárdi János teljes fényében ra-gyogott, egy nemzet rajongott érte. Melis Györgynek jutottaz a hálátlan feladat, hogy a pályája csúcsán lévõ Sárdivalkellett versenyre kelnie - a népszerûségért, ami bizony nemnagyon sikerült, mert a közönség személyes sértésnek vette,ha Sárdi helyett ezt a kis kezdõ pótszínészt kapta a pén-zéért.A negyvenes évek végén vagy az ötvenes évek legelejéntörtént, amikor a szeszélyes hatalom hirtelen emelt magasbaés taszított a mélybe mûvészeket, kedve szerint. Vámos Ágijátszotta Iluskát, Melis Kukorica Jancsit, s elérkezett a tün-dérország jelenethez, amikor is fölhangzik a szép dal: "Kéktó, tiszta tó..." Jancsi rózsát dob a tóba és fölemelkedik Ilus-ka, meghatódottság, drámai pillanat, ölelkezés - és abban apillanatban kitör a tapsvihar, sikoltozások, kacagás... Melisrémülten néz végig magán, nincs-e rajta véletlenül valamifé-le nevetni való hiányosság. Vámos Ági mosolyogva ingatta afejét:- Nézz mögéd, Gyuri!A közönség már tombolt. Melis hátranézett, s mögötte az

imént tóba dobott rózsaszállal a szájában, azt rágcsálva egykiscica ült magába feledkezve. Melis megpróbálta a cicustkitessékelni Tündérországból, de õ hajthatatlan maradt.Úgy látszik, nagyon élvezte a sikert.A következõ elõadáson a színre belépõ Melist vastaps fo-gadta, ami végigkísérte egész életén, macska nélkül is.* *MAJOR ÉS A MACBETH

Bárdi Ödön írta meg, hogy Ivánfi Jenõ (1863 -1922) Ko-lozsvárott szerepelvén, nagy sikert aratott a III. Richardcímszerepében. A darab vége felé, amikor kétségbeesettenfölkiáltott, hogy: Egy országot egy lóért! - egy borízû hangleszólt a karzatról: Jó lesz magának a szamár is!Ivánfi nem jött zavarba. Fölnézett a homályba veszõ, pi-rosló orrú arc felé és azt mondta:- Igaza van. Kérem, fáradjon le ide.Major Tamással (1910 -1986) hasonló eset történt, de aMacbeth-ben. A jóslat szerint Macbeth csak akkor halhatmeg, ha megindulnak a Birnami erdõk és ha nem anya szül-te azt, aki életére tör. Ezt ki is mondja: "Nevetve nézek a ha-lál szemébe, amíg Birnam fel nem jön Dunsinane-be."Mit tesz Isten, mit nem? Malcolm parancsba adja, hogyminden katona vágjon egy lombos ágat és annak árnyéká-ban fedezzék magukat támadás közben. Nos, az erdõ neve,ahol a katonák beszerzik álcáikat - Birnam. És a hírnökmegviszi a képtelen hírt Macbeth-nek: "Három mérföldnyikörben jön, mondom, az erdõ."Macbeth nem ijed meg. És a csatában mészárolja minda-zokat, akiket anya szült. Így kerül össze Macduffel. Nemakarja megölni, Macduff azonban nem menekül, leszámo-lásra készül - nem szóval, karddal.Macbeth közli vele: "Engem varázs véd: akit anya szültnekem nem árt!"Macduff válasza: "Ess kétségbe: megszûnt a varázsod(...)" (Macdufföt idõ elõtt az anyjából kellett kivágni!)Lélegzet visszafogott csönd a Nemzetiben. A pillanat va-lóban drámai. A közönség, diákok, gyári kultúrcsoportok, akiknaplóikba nem csak sztahanovista eredményeiket, hanem akötelezõ mozi- és színházlátogatásokat is be kellett hogy ír-ják, az író-olvasó találkozókat és klasszikus olvasmányaikatnemkülönben, lenyûgözõ izgalommal várták a végkifejletet.

A mérhetetlen csöndbe a karzatról persze bekiáltott egyborízû hang: Hahaj! Micsoda pechje van!* *A BÜSZKE JEGES

Simándy József (1916 -1997), Operaházunk egykori kiválótenoristája, egy forró augusztusi napon összetalálkozott egyjegeskocsival. Mialatt izzadó homlokát törülgette, irigyked-ve nézte a jeges munkáját, ahogy hegyes kampójával kiemelia jégtömböket, s miközben évõdik a várakozó menyecskék-kel, percenként küldi érces hangján a csábító szózatát: Jege-eees! jegeeees!- De szeretnék cserélni magával, barátom - szólt sóhajtvaa jegeshez.- Azt elhiszem. De ahhoz hang is kell, uram!...* *SZAKÉRTÕI VÉLEMÉNY

A jászberényi zsinagóga jó hangú gyerekeket keresett ének-kara számára. A hitközség egyik hivatalnoka, mint zeneiszakértõ, döntötte el, hogy ki alkalmas a gyerekkórusba, kinem. Amikor egy Székely Mihály nevû fiúcska került elébe,lesújtó véleményét így foglalta össze:- Se hong, se holás. Elmehetsz!El is ment. És meg sem állt az Operaházig...* *PÉCSI SÁNDOR AZ ÜGETÕN

Pécsi Sándor, a színmûvész (1922 -1972) és Würtz Ádám azelbûvölõ grafikus és festõ, jó barátok voltak. Közös szenve-délyük kötötte õket össze: a mûgyûjtés. Valósággal vetélkedtekegymással. Járták a vidéket, Pécsi forgatás közben, Würtz,ha mûvésztelepre került, s ha hazajöttek Pestre, azonnal hív-ták egymást, megmutatandó az új szerzeményt.Egy alkalommal Würtznek valami lovakkal kapcsolatos il-lusztrációt kellett készítenie, s noha fejbõl mindent remekültudott, szólt Pécsinek, nincs-e kedve kimenni vele az üge-tõre.Volt. És ott találkoztak az irodalmi és a színi világ meg-annyi jelesével, akiket a Fészekbõl ismertek, többek közöttnevezetes kártyaspílerként.Ott akadtak össze Zelk Zoltánnal, aki fanyar képpel üdvö-

zölte õket, s megpróbálta megagitálni a színmûvészt, száll-jon be õ is a játékba. Würtzzel meg sem próbálkozott, tudtaróla: nem hajlandó semmiféle kalandba bocsátkozni.Würtz megelégedett a látvánnyal, Pécsi nem tudott ellen-állni. Jó fél óra múlva került vissza, egyedül.- Hová tetted Zelket?- Leégett, magával vitte a Csurka.- És te?- Én? - kérdezte ábrándosan Pécsi. - Semmi különös.Aztán jött a futam, Pécsi izgatottan figyelt, majd csaló-dottan hátat fordított a pályának.- Látod azt a sárga lovat? Ott hátul, az utolsó elõttit.- Látom, mi van vele?- Nem fog fázni a télen.- Miért? És honnét tudod?- Mert az imént tettem föl rá a télikabátomat.* *PÉCSI SÁNDOR ÉS A FESTMÉNY

A kiváló színmûvész a színpadnál jobban csak a mûgyûjtéstszerette. Minden régiségkereskedést ismert, minden mûte-rembe bejáratos volt. Olykor olyanba is, amely mûterem tu-lajdonosát nem sokra becsülte.Egy alkalommal, hadd hallgassam el a mûvész nevét,meglátogatta õt mûtermében. Würtz Ádám remek szakér-telmén edzett színész fanyalogva nézegette a festményeket.A festõ lelkendezett:- Ezért a képért egy kelet-német gyûjtõ ötezer forintotígért!- Nem adnék érte száz forintot sem! - mondta Pécsi pi-maszul.- Rendben van. Vigye kilencvenért! Minek vándoroljanakki a magyar mûkincsek mind külföldre!* *ZENTHE ÉS PÉCSI

Zenthe Ferenc két esztendõvel volt idõsebb Pécsi Sándor-nál, egyikõjük 1920-ban, a másikójuk 1922-ben született, smégis, Pécsi egy életre szólóan meghatározta Zenthe sorsát.Zenthe tisztességes, kiegyensúlyozott életû polgári családbólszármazott, a két háború között egy erdõmérnök, egy gé-pészmérnök, egy építészmérnök akkor is társadalmi rangvolt, ha történetesen az országra zúdult Trianon, vagy a vi-

lággazdasági válság miatt munkanélküli volt. Kivált, ha vala-ki bányamérnök volt, és jó állásban, mint idõsebb ZentheFerenc Salgótarjánban, aki szakmája okán csendes, pontos,megfontolt és megbízható ember kellett hogy legyen, hiszena bányászat veszélyes mesterség, s a mérnök kezében ember-életek sora. Magától értetõdött tehát, hogy az apa hallanisem akart arról, hogy fia holmi kelekótya, éhenkórász, bi-zonytalan életû csepürágó legyen. Annak rendje és módjaszerint beiratták, ellenvetést nem tûrve, a közgazdaságtudo-mányi egyetemre. Valahol azután a jogi karon feltûnt nekiegy enyhén kopaszodó fiatalember, bizonyos Pécsi Sándornevezetû, aki azonnal közölte vele, hogy utálja a jogot, a leg-szívesebben színésznek jelentkezett volna, de nem tehette, acsaládja miatt. Õseit kiverte a verejték álmukban, ha felöt-lött bennük, hogy fiuk, isten ne adja, holmi színpadkoptatóingyenélõ lesz.A rettenetesen unalmas órák szüneteiben végül is Pécsimeglepõ elhatározásra jutott:- Most vannak a felvételik a Színmûvészeti Fõiskolára.Mi történik, ha jelentkezünk? Annyi embert nem vesznekfel, s ha mégis, kiszórhatnak bennünket az elsõ vagy a máso-dik év végén, mi pedig, mintha mi sem történt volna, mezeijogászkodunk, s legfeljebb bukott színészjelöltként beleme-rülünk a szép, nyugtalan, magyar polgári hétköznapokba. Smajd támogatjuk a szegény, vidéki vándorszínészetet.És lõn. Mindkettõjüket azonnal fölvették a fõiskolára, ésnémi töprengés után hátat fordítottak a tisztes jogi pályának.Ha ez nem következik be, vagyis hajszálon, azaz véletle-nen múlott, hogy Pécsi nem alakítja a halhatatlan szerepeit,Eddy Carbone-t a Pillantás a hídról alakját, Mendozát arablóvezért Shaw Tenner John házasságában, a Különös há-zasság Medve doktorát, Erkel Ferenc alakját, Dandin Györ-gyöt, vagy a Liliomfi Szellemfijét. És megannyi magyar ésnemzetközi kooprodukcióban készült film meghatározó sze-repeit.Zenthe nélkül pedig nincs Rákóczi hadnagya, a 2x2 néhaöt snájdig sportrepülõje, Tenkes kapitánya, Tüskevárja és Pé-csivel együtt, vagy külön, a korszak legjobb néhány krimije.Színdarabok, filmek, amelyek nehéz évtizedekben hatá-rozták meg a magyar színi kultúra karakterét, s szórakoztat-tak tízmilliónyi nézõt.Azon pedig lehet merengeni, hogy véletlen vagy sorsszerû

volt-e a két tisztes polgári pályára ítélt fiatal találkozása azegyetemi padokban, csak azt nem tudjuk meg már sohasem,hogy Pécsi Sándornak köszönhetjük-e Zenthe Ferencet,vagy Zenthének Pécsit?* *AZ ELMARADT SOFÕR

Pethes Sándor a taxisofõrnek bemondja a címet.- Pollack Mihály utca hét.A sofõr egy ideig töri a fejét, majd bosszús hangon meg-kéri Pethest, hogy mondja be az utca régi nevét. Pethes be ismondja, de egyúttal meg is kérdezi, mi a magyarázata a sofõrellenszenvének az új utcanevekkel kapcsolatban? Mire a sofõr:- Káderezünk kérem, vagy utazunk?* *HACSEK ÉS SAJÓ

Sajó, vagyis Komlós Vilmos (1893 -1959) haláláig a pestiszínpad egyik meghatározó komikusa volt. Szabadkán ésPécsett táncos komikus, majd vidéki szereplések után a Te-réz körúti színpadon évtizedekig alakította a népszerû Sajóalakját. 1945 után, a Pódium kabaréban, majd a MûvészSzínházban és végül a Vidám Színpadon játszott. Kabarékomikus volt, de voltak egész estét betöltõ színmûvekben isnagy alakításai. Argant játszotta A képzelt betegben, az úrhat-nám polgárt, az ügyvédet Goetz Erényes otthonában és egyérzelmes, komikus figurát is a Tamás bátyja kunyhójában.Herczeg Jenõ (1886 -1961) végig kabaré komikus volt, rá-juk szabta Vadnai László népszerû jelenetsorát.Ez a páros jelenet egy életre összeláncolta õket. A mende-monda szerint azonban úgy összevesztek, hogy évekig nemszóltak egymáshoz, csak a színpadon, a Hacsek és a Sajó je-lenetekben.Kaposy Miklós váltig faggatta Forgács Lászlót, mondanámeg kibékülésük okát, pláne azt, hogy min vesztek össze,Forgács azonban csak ennyit mondott: vagy anyagi okok,vagy nem anyagi okok.Sokkal érdekesebb adat, hogy különösen Vili bá imádtamegröhögtetni a színésztársakat - mûsoron kívül. Ez affélegonosz csínytevésnek számít a színházak világában, mertpróbára teszi a szereplõket, s ha katasztrofálissá válik a baj,komoly anyagi következményekkel, büntetéssel is jár a for-gatókönyvön kívüli nevetés. Vannak persze nagyon röhögõs

és blazírt színészek. Gáti Pipi a világ legnagyobb röhögõsevolt, ezért Komlós Vilmos különösképpen szerette megne-vettetni. Csapó György Stratégia címû jelenetében Vili bácsikõmûvest alakított, a fiának pedig a szerep szerint LóránLenkével volt viszonya. A jelenet egy szakszervezeti irodá-ban játszódott, s az öreg Komlós Vilit a hivatalos és komolyszakszervezetis kérdezgeti. Ilyeténként: Mi a fia? A válasz:kõmûves, akárcsak én. Itt dolgozik a szomszéd építkezésen.Ehelyett azonban ezt válaszolta Komlós Vili:- A MÁV nál dolgozik.- A MÁV nál? - kérdezte csodálkozva a szakszervezetis,aki nem ezt a választ várta a forgatókönyv szerint.- Ott. A MÁV nál.- És mit csinál a MÁV nál? - kérdezte a meglepett GátiPipi.- Hogyhogy mit csinál? Hát a lemaradt utasokat vigasz-talja.Mire kitört a röhögés. Nem a közönségbõl, hanem LóránLenkébõl és Gáti Pipibõl.Másnap pénzbüntetés persze. Forgács László, aki azt hitte,rá hallgat Komlós Vilmos, megkérte: Vili bácsi az istenért,ne csinálja ezt, szegényeknek rámegy a gázsijuk a büntetésre!Komlós megígérte. Jött az ominózus kérdés:- Mit csinál a fia?- Hólyagfúvó a maceszgyárban - volt a válasz.Dupla röhögés és másnap dupla büntetés.* *SALAMON BÉLA ÉS A LÁNYOK

Nevettetõ brigádjába lányokat is beválasztott, mert tudta, aférfinépet az bizony jobban vonzza olykor, mint a nevetés.Brigádja tagja volt Balogh Erzsi és Dévay Hédi is egy idõ-ben. Annyira meg volt velük elégedve, hogy azt mondtaegyik este:- Aranyoskáim! Alighogy fölérünk Pestre, viszlek benne-teket vacsorázni egy igen elõkelõ helyre. És ez a hely a fris-sen megnyílt Berlin étterem volt. (Kelet-Berlin persze.) Sa-lamon Béla az egyszerû parasztos ételeket kedvelte, a legszí-vesebben paprikás krumplit evett volna, de olyasmi nemvolt az étlapon. A lányok viszont az akkori magyar éttermek-ben még különlegesnek számító ételeket, tengeri herkentyû-ket, drága húsokat rendeltek. Persze kenyér nélkül. Vigyáz-tak az alakjukra. Béla bácsi azonban, talán õ is azért, hogy

megõrizze alakját, rengeteg kenyeret evett, s amikor a fize-tésre került a sor, elhûlt a számla összegétõl.- Ejnye aranyoskáim, ezt nem gondoltam volna, hogy tiilyen sokba kerültök nekem!Mire azt válaszolta Balogh Erzsi:- Béla bácsi, drága! Nem kellett volna annyi kenyeret enni!* *AZ ÖLTÖZKÖDÉS MÛVÉSZETE

Peti Sándor a klub törzsasztalánál irigykedve szemléli sokkalkisebb jövedelmû kollégáját.- Nem értem, hogyan tudsz így vigyázni a ruháidra. Éntöbbet keresek mint te, és olyan vagyok melletted, mint vala-mi csavargó.- Hja, barátom, az öltözködéshez érteni kell. Van fogal-mad arról, hogy miképpen óvom én a ruhát vagy cipõt? Nézdpéldául a kalapomat. Négy éve vettem. Azóta többször va-saltattam, kétszer új szalagot tétettem rá, végül most két he-te egy kávéházban elcseréltem ezzel a vadonatúj kalappal.* *LATINOVITS ÉS SZENDRÕ

A debreceni Arany Bika szállóban a fõpincér megzörgeti atelefonfülke ajtaját.- Uram, kedves Latinovits (1931 -1976) mûvész úr! Máregy órája tetszik beszélni a telefonon. Már sorban állanak avendégek a fülke elõtt!- Maradjon csöndben, mert fejbevágom! A mellettünk lévõasztalnál ül Szendrõ igazgató úr, akinek az imént jelentettem,hogy ágyban fekvõ beteg vagyok, és a mai elõadáson nemtudok föllépni!* *A HIÚ BALETTPATKÁNY

Pátzay Pál, a kitûnõ szobrászmûvész, megjelenik a FõvárosiOperettszínházban, ahol épp görlök próbálnak.Odaint magához egy csinos görlt és így szól hozzá:- Gyere föl holnap délután a mûtermembe. Majd mintá-zok rólad egy szép mellszobrot.Mire a kis görl így felel:- Jó, csináljon rólam egy mellszobrot, de a lábam is le-gyen rajta.* *

KAPOSY ÉS A VÖRÖS KABOS

Kaposy Miklós, aki több ezer rádiómûsort készített, mesélte:1971-ben rossz fát tettem a tûzre és helyreigazítást kellettközzétennem, saját hangúlag.A következõk miatt:Kabos László szilveszteri tévémonológjában, egy rosszuldolgozó téesz viselt dolgait teregette ki - nem éppen felma-gasztalólag. A szám nem volt konkrét, csak tipikus, általánosjelenségeket taglalt. A költött történet, költött színhelyen isjátszódott: Remetebárkányban.Lacikának nem tetszett a fiktív falu, vagy nem jutott eszé-be, õ bizony váratlanul Karakószörcsököt mondott. Nem istudta, hogy létezik ilyen település, de jól jött a szájára, olyanviccesen hangzik.Én tudtam, de mit tehettem? Netán berohanok a stúdióba,megszakítom a mûsort, félrelököm Kabost és ott nyombantisztázom magam, ország-világnak megmutatván az eredetiszöveget?Ennél az is jobb, ha lapítok és megvárom mi lesz?Virtigli, magyaros folytatás lett. A vérig sértett téesz többkereskedelmi partnere - néhány budapesti vállalat - január2-án gyanúperrel élt a szövetkezet pénzügyi helyzetét illetõ-en, és fedezeti igazolást követelt hitelképességükrõl.Sajátos, hogy ugyanabban a magánszámban, néhánymondattal odébb hangzott el az a vicc, hogy a nevezett té-eszben keresztezték a görögdinnyét a bolhával, hogy amintfölvágják, a magok automatikusan kiugráljanak belõle. Fur-csálltam, hogy efelõl nem érdeklõdött nálam egyetlen kísér-leti kutatóintézet sem.* *KÁLLAI ÉS A HÍRNÉV

Szilveszteri fõpróba - felvétel a szentendrei kacsalábon for-gó, új kultúrpalotában. A mûvészek sorban állnak a gázsiju-kért a rosszkedvû gazdasági kartársnõ elõtt. Éppen KállaiFerenc, Kossuth-díjas kiváló mûvész, a Nemzeti Színházörökös tagja, a Színházmûvészeti Szövetség elnöke, ország-gyûlési képviselõ kerülne sorra.A kultúra helyi fáklyavivõje mélán fölpillant a kifizetésilistáról.- Következõ! Maga kicsoda?

Kállai aznap este valamivel többet bakizott a szokásosnál.* *ABODY CICÁI AVAGY KAPOSY KOPÓI

A belügyi szerveknek a hetvenes években válhattam felet-tébb gyanússá - meséli Kaposy Miklós -, amikor is AbodyBéláéknál egyszerre hat kiscica született. Már korábbról isvolt nekik három, így pákosztosék egy teljes szobát telelak-tak a nem túl tágas bérleménybõl.Marika asszony elõrelátóan fölhívta az állatvédõket: ke-resnének szeretõ gazdit a vernyákoló társbérlõknek. Az ügy-intézõ megígérte, hogy mindent elkövet.Aznap voltam hivatalos munkauzsonnára a gazdiékhoz,amikor a tíznapos macskanépség kinyitotta a szemét. Bélanyomban bevezetett a kolónia lakosztályába és büszkén be-mutatta övéit.A mama hasán csüngõ tarka pamacshalmazból beléptem-kor kivált egy öklömnyi fekete gombolyag, egyenesen felémirányította bizonytalan lépteit, majd kimerülvén a szoba-hossznyi úttól, a cipõm orrára hanyatlott és rám emelte ég-színkék tekintetét.Különbenis szentimentális vagyok, de egy ilyen gyámolta-lan cicagyerek pillanat alatt levehet a lábamról. Azonmódörökbe fogadtam az eszemadtát, aki a rögtönzött kereszte-lõn a Cókmók nevet kapta.Alig értem haza új szerzeményemmel, amikor Abodyék-nál megszólalt a telefon.- Itt az Egyesült Államok budapesti nagykövetségérõl X.Y. titkár. Az állatvédõktõl értesültünk, hogy Önöknél talál-ható pont egy olyan koromfekete példány, amilyet a nagykö-vet úr szeretne a kislányának.Béla apó válasza (tessék hozzá felidézni az õ dünnyögõbasszusát):- Tiszteltetem a nagykövet úr õexcellenciáját, de sajnálat-tal kell közölnöm, hogy a Cókmókot már elvitte a Kaposy.Na már most. Ha elhárító szerveink csak egyetlen telefontis lehallgattak a városban, az az egy csakis az amerikai diplo-mácia fõvonala lehetett. Hány embert mozgósítottak - le-het, hogy válságstáb is alakult - annak megfejtésére: mi le-hetett az a cókmók, melyet a kardcsörtetõ yenkik szerettekvolna megkaparintani, de én elhappoltam az orruk elõl.Még magamnak is gyanús volnék. Jó ideig a sarkambanlehettek.

* *GELLEY KORNÉL ÉS "HITVESE"

Az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek legendás jellemszínészalakja volt Gelley Kornél (1932 -1989). Kecskeméten kezdte,Szolnokon folytatta, majd a pesti Nemzeti Színházban telje-sítette ki tehetségét. Ha angolosan hosszú termete, komolykifejezésû, majdhogy nem merev tartása fölbukkan a színpa-don, az bizony meghatározta az atmoszférát és a közönséglélegzet visszafojtva figyelt minden szavára, gesztusára.Igaz, ami igaz, nem csak a színpad, hanem az éjszakai életlegendás alakja is volt, s különösen nagy baráti körrel áldot-ta meg, vagy éppen verte meg a sors. Egy alkalommal, talána legjobb barátját behívták katonának, a sok barát közül ép-pen azt, aki õáltala szerzett színésznõ menyasszonyt magának.Aki gyönyörû volt, üde, röpködött egész nap a boldogság-tól, és hódított. Legalább egy hétig kaszárnyában poshadóvõlegényére gondolt, de nem bírta sokáig az egyedüllétet.Egy este, elõadás vagy föllépés után a körüle kóválygó, neméppen vonzó, de mindenképpen nagy karriert csináló rende-zõ csábításának engedve, az akkoriban igen ritka pesti szóra-kozóhelyre ment, mondjuk a kelet-berlini Nirvána bárba.Már nem volt visszaút, amikor észrevette Gelleyt bátyjaés annak csinos felesége társaságában.Rögtön támadott.- Úgy, Kornélkám! Ezt megjegyzem magamnak! Facérankésõ este? Hova tette a feleségét?Gelley Kornél elmosolyodott a rá annyira jellemzõ hûvös,tartózkodó, kimért mosolyával:- Katona! - mondta lakonikusan.* *SUKA SÁNDOR ÉS MAJOR TAMÁS, A JÓSÁGOS

Suka Sándor (1921 -1993) valamikor a Nemzetiben játszott.Azután került át az Operettbe és ott éppen olyan jól megáll-ta a helyét, mint az ország elsõ színházában. Méltatlanul el-feledett epizódszínész, kitûnõ komikus volt, aki azonbannem csak a szájába adott szöveggel bánt remekül, hanem õmaga is megannyi komikus ötletet kitalált. Nem tartozott atekintélytisztelõk közé, s egy alkalommal, a Nemzetiben Ma-jor játszotta azt a szerepet, amit Suka magának szánt és má-sok is, de a dolog nem így alakult. Major, akinek ugyan so-hasem volt lelkifurdalása, s ha kellett, könyörtelenül gátlás-

talan is volt, udvariasan megkérdezte Sukát:- Na, mit szólsz?- Szólni sem tudok - válaszolta Suka kétértelmû hang-súllyal.Majort ez fölidegesítette.- De mégis. Mondj valamit.- Remek, nagyszerû, káprázatos!- Te is így csinálnád?- Megnyugtatlak. Pontosan így. Amikor te fölállsz, én isfölállnék. Amikor leülsz, én is leülnék. Amikor a poharat akezedbe veszed és iszol két kortyot, én is azt tenném. Deahol te bejössz a színre, azt én a te helyedben nem tennémmeg. Az lenne az igazi, ha kint maradnál.* *SUKA ÉS A TENISZVERSENY

Még a hatvanas években történt. A Mûvész sportkör min-den évben benevezett az országos teniszbajnokságra és egyalkalommal vasárnap délelõtt Kispesten volt a mérkõzés. Aszínészek nem tartoztak a svarceneggerek kategóriájába, samikor fölvonultak a pályára, elhûltek az ellenfelek látvá-nyától. Mind tinédzser, keménykötésû munkásgyerek, megmûvezetõ, meg fõmérnök. Suka a legizmosabbat fogta kiközülük, egy húsz év körüli fiút, aki azonban elõzõ este ki-csapongott, s még mindig az alkoholmámort dörgölte ki aszemébõl. Ezzel együtt olyanokat szervált, hogy Sanyi hozzásem szagolt, és egy pillanat alatt megverte hat nullra.Az elsõ szett után odamentünk hozzá és vigasztaltuk.- Gyerekek, ezt nem lehet komolyan venni. Hát nem islátom a labdát, olyan keményen játszik, mint az ágyúgolyójön felém, nem is tudom, Münchhausen hogyan tudott föl-pattani egy ágyúgolyóra?Horkay, Suka elmaradhatatlan barátja, vigasztalóan meg-veregette a vállát:- Sanyi, vedd tréfára a dolgot! Legalább szórakozva vé-rezz el a pályán!Kezdõdött a második szett. Jött a fickó, hatalmasat szer-vált, Suka csak nézte. És hatalmasat fölnevetett.- Egy korsó sör, ha még egyszer megcsinálod! - szólt át atúloldalra.A fiú nekiveselkedett és hatalmas autot ütött. Suka fölrö-högött. A fiú zavartan nézett át a hálón, ilyet még nem ta-

pasztalt életében. Ellenfele nekiveselkedett a második szer-vának, azt meg a hálóba verte. Suka pedig dumált, vicceketmesélt, a gyári nézõközönség röhögött harsányan, Suka bo-hóckodva játszani kezdte szerepét, mondta a Kuterah meg aBerreh szövegét a Csongor és Tündébõl: "loptam, loptamegy tojást... add, hadd lássam, micsodást", Zubolyt a Szent-ivánéji álomból, a közönség tapsolt, a szerencsétlen ellenfélegyre zavartabban játszott, hibát hibára halmozott, s végülelvesztette a mérkõzést.Suka volt az egyetlen, aki nyerni tudott a Mûvészbõl.* *SUKA SÁNDOR ÉS AZ ESTÉLYI RUHÁS NÕ

A Nemzeti, majd az Operettszínház népszerû epizódszerep-lõje és kiváló komikusa híres volt szellemes riposztjairól.Egy alkalommal valami elõkelõ estélyre volt hivatalos, ameghívás, és a jelenlét is feszélyezte. Ezért aztán nem csoda,hogy a mellette ülõ fiatal és szép hölgy még fiatalabb és mégszebb estélyi ruháját leöntötte kávéval.A pulykavörös méltatlankodásra és kikérem magamnakfölháborodott rikácsolásra halkan, nyakát behúzva, szelídencsak ennyit mondott:- Különlegesen finom török kávé volt - és szomorúan né-zett az üres csésze fenekére.- Mi az, hogy török kávé? És az új ruhám?!Suka elmosolyodott, még szelídebben.- Valóban gyönyörû. Mintha csak magára öntötték volna.* *TERSÁNSZKY JÓZSI JENÕ SZAKMAI TANÁCSA

A kiváló elbeszélõ (1888 -1969), akirõl kevesen tudják, hogyNagybányán járva gímnáziumba, a Nagybányai Festõiskolais megihlette és festõnek készült, majd "élsportoló" is volt,jogászkodott, és volt idõ, amikor megélhetéséhez a pénzt ze-néléssel kereste, kis zenekarával esténként kávéházakban,korcsmákban muzsikált.Egy alkalommal a Fészekben ücsörgött, amidõn is a köz-ismerten tehetségtelen és tolakodó drámaíró önjelölt letele-pedett az asztalához. Bizalmaskodva fordult hozzá - miköz-ben a pincértõl egy pohár vizet kért:- Elkészültem végre-valahára új drámám elsõ két felvoná-sával. Azt hiszem, remekül sikerült. Csak azt nem tudom, ho-

gyan pusztítsam el a harmadik felvonásban a tragikus hõst?- Olvastasd el vele az elsõ két felvonást! - válaszolta mo-gorván Tersánszky.* *�KIBÉDY ÉS STEINBERGER ÚR

Kibédy Ervin (1924 -1997) örökös pénzzavarral küszködött.Akárcsak a többi kolléga. Volt azonban a színháznak egy hí-res-nevezetes portása, bizonyos Steinberger Ede, aki uzsora-kamatra kölcsönzött a színészeknek. Egy alkalommal HlatkyLászló odament Kibédyhez.- Te. Az Ede bácsi meg van sértve, hogy te még nem kér-tél tõle kölcsön soha.- Lehet? - kérdezte Kibédy. - Nekem is ad?- Hát persze.- Már vártam! - mondta a portás. - Mennyit akar?- Ezer.Nagy pénz volt az akkor, félhavonként kapták a fizetést adolgozók, s Kibédynek éppen kétezer forint járt, félhavon-ként ezer forint.Tizenöt napra, vagyis a következõ fizetésig szólt a megál-lapodás, Kibédy aláírt egy nyugtát ezer forintról és Ede úrleperkált Kibédy markába nyolcszázat. A kétszáz forintuzsorakamatot elõre levonta.Kibédy zsebre vágta a pénzt, elfordult és távozóban kö-högni kezdett.Ede úr megrémült.- Nana! Csak nekem itt el ne kezdjen köhögni!Féltette a pénzét.Egy másik alkalommal Kibédy és Hlatky egyszerre léptekbe a színházba. A köszönés akkortájt szigorúan a "szabad-ság, elvtárs!" volt. Rajtuk kívül senki nem volt a közelben.Kibédyben pedig tökéletesen megbíztak. Hlatky, szórako-zottságból-e, így köszönt:- Szabadság, Ede bácsi!- Ugyan, Hlatky úr! - csóválta a fejét a portás, és körbe-mutatott az üres elõcsarnokon.* *KIBÉDY ÉS BODROGI

Volt egy idõszak, amikor Kibédy a kelleténél jobban fölön-tött a garatra. Ilyenkor azután kockázatos volt színpadra en-

gedni, ezért tehát mindenféle ürüggyel, csellel megakadá-lyozták a szereplését. Olyan szeretetre méltó egyéniség volt,hogy a kollégák titkolták ezt a fegyelmit és elbocsátást is ma-gával vonó hibáját.Egy alkalommal megint színpadra alkalmatlanul érkezettbe, s a társalgóban várta, hogy sorra kerüljön. Mégpedig ahíres-nevezetes magánszámával: az én nem hiszem, hogynormális vagyok kis kabarédallal.Egy idõ után türelmetlen lett, és szólt az ügyelõnek:- Hossó, mikor gyövök már? Megfeledkeztetek rólam?Forgács Gábor kétségbeesetten szólt Bodroginak, hogyKibédy színpadra akar menni. Bodrogi legyintett.- Ercikém, te már voltál!- Voltam? Hát mit várok én itt akkor. Hazamegyek.És lõn.* *VEREBÉLY ÉS A NEMZETI SZÍNHÁZ

Vannak színészek, akiket csak a Nemzeti, és vannak, akiketcsak az operett vagy a kabaré színpadára lehet elképzelni.Hajdan nem így volt. Ma mégis nehéz elképzelni, hogy Ve-rebély Iván (1937 -), a klasszikus kabarészínész, valaha aNemzeti Színházban kezdte. Mégpedig a III. Richárdban.Az egyik próbán Verebélybõl kibújt a kisördög. S amikor aztmondta III. Richárd, hogy Országomat egy lóért, Verebélyhangosan közbeszólt: Árpád ezt jobban csinálta. Lovat adottegy országért!Mire a rendezõ leintette:- Jó, jó, ezt megteheted a Vidám Színpadon, de nem itt!Nem telt bele sok idõ, a Vidám Színpadon találta magát.Ama ritka mûvészek közé tartozik, akik úgy tudnak nevetni,mintha sírnának. Egy komikus jelenetnél, szerepe szerintnevetnie kellett, a rendezõ azonban sírásnak értelmezte ahangeffektusokat.- Ide figyelj Verebélykém! Ezt megcsinálhatod a Nemze-tiben, de nem itt!* *BENEDEK TIBOR ÉS AMERIKA( 1913 -1963)

Mennyi és mekkora komikus színészeket nevelt ki a magyarszínházkultúra a két világháború között! Micsoda karakte-rek, micsoda szellemes emberek! Mindent tudtak, amit csak

tudni lehetett a szakmában, játszottak tragédiát, komédiát,operettet, operát, kabarét. Benedek Tibor még dzsesszéne-kes is volt az Arizóna mulatóban. A koreai háború idején kö-telezõ volt az Amerika-ellenesség. A kabaréban is. Akkori-ban Balogh Erzsi harminc év körül lehetett, érett, szép asz-szony, efféle szerepeket is játszott színházban, kabarébanegyaránt. Az egyik darabban Benedek Tibor alakítottaMcArthurt, Balogh Erzsi pedig az amerikai nõt, akinek azlett volna a szerepe, hogy ellenszenvessé tegye az amerikai-kat. Gál Péter volt az igazgató a Vidám Színpadon, amelyet1951-ben alapított, Hegedüs Tibor a fõrendezõ és SzenesIván a dramaturg. Vógel Erik a neves díszlet- és ruhatervezõizzópiros, testhez álló ruhát szabatott Balogh Erzsire, ki-hangsúlyozandó az amerikai léhaság és ledérség. Ez sikerültis, mert Balogh Erzsi teste majd szétrepesztette a szûk ruhát.A fõpróbán látta elõször Benedek Balogh Erzsit ebben aszerelésben. Amikor Erzsi hátat fordított neki és félig a né-zõknek, Benedek fölkiáltott:- Állj! Ti ezzel a fenékkel akarjátok meggyûlöltetni Ame-rikát?* *MAKLÁRY JÁNOS ÉS SINKOVITS

Makláry János (1907 -1980), Makláry Zoltán testvéröccse,játszott a Belvárosi, a Mûvész, az Andrássy úti Színházban,majd 1945-tõl a Nemzeti tagja lett. Karakterisztikus figuravolt, drámai szerepekben éppen olyan jó, mint komikus epi-zódszerepekben, bár azt, hogy komikus szerep, meglehetõ-sen egyedien értelmezte, népi figuráiban mindig volt valamifájdalmas vonás.Egy alkalommal, a rádió megkérte Sinkovitsot, hogy me-séljen humoros történeteket pályatársairól, nevezetesenMakláryról is. Sinkovits hitelességre törekedett, s MakláryJánostól magától hallott történetet mesélt el. Nevezetesenazt, hogy Rákospalotán lakott és esténként hazafelé utazva,a zsúfolt villamoson állni kényszerült. Ezért azután kitalálta,hogy bottal jár, s az ötlet bevált, még a lépcsõn kapaszkodottföl, amikor valaki már fölállt és adta át az ülõhelyet. Sinko-vits elmesélte ezt a rádióban. Makláry néhány nap múlvamegint fölszáll botjával a tömött villamosra, és várta, hogy avele szemben ülõ fiatalember átadja a helyét, õ azonban ka-jánul rávigyorgott és a botra mutatva ezt mondta:- Tudom, ez csak kamu! - és fejét csóválva, nevetett to-

vább.1956 után Sinkovitsot eltávolították a Nemzeti Színház-ból. A József Attilába. Azt mondták neki, hogy csak egy évigtart a számûzetés, õ szavalta ugyanis 1956. október 23-án aTalpra magyart Petõfi szobra tövében, de már három év iselmúlt, és nem került visszaa a Nemzetibe. A Petõfi Sándorutcában, a Katona József Színház elõtt összetalálkozottMakláry Jánossal.- Szervusz Imrém, hogy vagy? Nem jössz vissza a Nemze-tibe?- Nem, János bátyám.- Nem is hívtak?- Nem.- Igazad van, ne is gyere!* *SZABÓ SÁNDOR ÉS KASZKADÕRE(1915 -1997)

A forradalom után, 1956 és 1975 között, az USA-ban élt.Hatalmas sikereket arató szerepeirõl volt nevezetes. Játszot-ta Moliére Tartuffe-jét, Vailand Foster ezredesét, Heltai Je-nõ Agárdi Péterét. Herold Pinter Davies-ét, Szászt CsurkaHázmestersiratójában, XXIII. János Pápát Háy Gyula: Isten,császár, parasztjában, de legnagyobb sikere talán RostandCyranója volt.Koncz Gáborral együtt szerepelt Zsurzs Éva Névtelen várcímû történelmi filmjében. Egy jelenetben lovon üldözteKoncz Szabó Sándort, illetve saját magát, mert Szabó nemtudott lovagolni, ezért Koncz játszotta el az õ lovas szerepétis. Kapott egy õsz parókát, kis pocakot tömtek a nadrágjaalá, amikor azonban - Szabó Sándort mímelve - fickósan le-ugrott a lóról, a rendezõnõ rosszallóan csóválta a fejét.- Ez így nem lesz jó, Gabikám! Elfelejtetted, hogy egyidõsödõ, enyhén teltkarcsú férfiút játszol, képzeld magad eléSándort, õ hogyan ugrana le a lóról?!A kaszkadõrnek elõléptetett Koncz Gábornak nem oko-zott különösebb gondot a rendezõi utasítás végrehajtása és amegismételt jelenetben már valóban öregurasan kászálódottle a lóról.Zsurzsnak tetszett a megoldás, Szabó Sándornak nem.- Az igaz, hogy nem tudok lovagolni - mondta méltatlan-kodva -, de ha tudnék, biztosan nem így szállnék le róla!

* *NÉMETH LÁSZLÓ ÉS A ZÖLDFÜLÛ SZOVJET ÖSZTÖNDÍJAS

A "Szellemesek"-et, pontosabban a "Mûveltség gyümöl-csé"-t Németh László fordította le a színháznak. Igényesmûgonddal.Mûfordítása - fölülbírálatra - egy szovjet ösztöndíjas, ere-detileg néptáncos ifjú rendezõ kezébe került. Emiatt raga-dott tollat Németh László. Címzett a színházigazgató. Né-hány mondatot idézek a levélbõl:"Kedves Ladányi elvtárs!Bevallom, két nap hozzá se tudtam nyúlni a kézirathoz.Belelapoztam, s láttam milyen fekete, s jártam föl-alá kilo-métereket, anélkül, hogy munkára szántam volna magam.Azt tudtam, hogy gondatlan nem voltam. Az idõ rövidségemiatt (egy héttel elõbb adtam be sürgetésetekre) csak né-hány óvintézkedést mulasztottam el - nem hasonlítottamössze a szöveget újra az orosszal, a némettel, s a régi magyarfordítással, de különben teljesen úgy dolgoztam, mint más-kor, nem is tudnék másképp. Ez a sok feketeség® tehát vagyjogos, s akkor 7000 oldal orosz klasszikus fordítása után va-lami fordítói agylágyulás ért, vagy jogtalan, s akkor fordítóiviszonyaink váltak elviselhetetlenné: mindenképp pályát kellváltoztatnom (amire meg is tettem az elsõ lépéseket).Tegnap aztán megembereltem magam... s minden meg-jegyzést, javaslatot mérlegeltem, jegyzéket készítettem ró-luk, amelynek az összegezését ott mellékelem. A hiba, úgylátom, jórészt onnét eredt, hogy tapasztalatlan nyelvi ellen-õrt választottatok..."Németh László a hatoldalas levélhez, mely remekmívûesszé a színpadi nyelvrõl, egy huszonötoldalas hibajegyzéketmellékelt az okoskodó lektor tévedéseirõl.Mindezért - utólag - talán hála illeti a jószándékú, de biz-tosan túlbuzgó rendezõt, vélte a visszaemlékezõ Liska Dénes.* *SÁNDOR GYÖRGY MESÉLI

Még televíziós "kandi kamera" játékaim elõtt évekkel, évti-zedekkel sétáló kabaréelõadáson, szatírikus színházon tör-tem a fejem. Aminek az lett volna a lényege, hogy kimegyeka színházból az utcára a közönséggel együtt, és odalépek egyvadidegen emberhez:

- Tessék mondani, messze van még?- Micsoda?- Hát honnét tudjam, azért kérdezem...Egyik reggel csöngetnek. Álmosan, fáradtan kimegyek:ott áll két szobafestõ beöltözve, létrával, pemzlivel, vödrök-kel. Azt mondják: jó reggelt kívánunk, festeni jöttünk, afürdõszobával kezdenénk, hol van?Mondom: elnézést kérek, én nem vagyok magyar, én ro-mán vagyok, éppen ezért nem értem, hogy önök mit kérdez-nek tõlem, tehát nem tudom megmondani, hogy merre vana fürdõszoba.Azt mondják: elnézést, nem tudtuk, hogy nem magyar-nak tetszik lenni... és elmentek...Tata mellett, egy autóscsárdában odamentem a mellet-tem lévõ asztalnál ülõkhöz. - Bocsássanak meg, maguk ma-gyarok? - kérdeztem. Meghökkenve válaszolták, hogy igen.- Forintjuk van? Átveszem.- Mennyiért?- Egy az egybe.

* * *

Vége!