Upload
phungdung
View
214
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
1
Számlázás a számvitel tükrében
1. modul
A könyvelés alapvető dokumentuma a bizonylat, amelynek kiállításakor,
módosításakor nemcsak az áfatörvény előírásait, hanem a számviteli törvényben
meghatározott szempontokat is figyelembe kell venni, hiszen csak a szabályszerűen
kiállított számlák, bizonylatok fogadhatóak el, s rögzíthetőek a számviteli
könyvekben.
2
Témák:
– bizonylati elv, bizonylati fegyelem
– szabályszerűen kiállított bizonylat
– bizonylati rend
Összeállította: Gátfalvi Katalin Forrás: Számviteli Levelek
3
A számviteli bizonylat a könyvelés alapdokumentuma, amelynek kiállítására,
nyilvántartására, megőrzésére szigorú előírások vonatkoznak.
Bizonylati elv és bizonylati fegyelem
A számviteli törvény előírásai alapján minden gazdasági műveletről, eseményről,
amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét
megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek
(események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli
nyilvántartásokban rögzíteni kell.
Alapvető követelmény, hogy a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak
szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni.
4
El nem ismert számla
Kérdés: A szerződés eltérő értelmezéséből adódóan partnerünk nem ismeri el a
teljesítést, visszaküldte a számlát. Perre megyünk. Ilyen esetben sztornírozni kell-e a
számlát, és a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napja lesz a teljesítés időpontja?
Válasz: Kérdés, hogy termékértékesítés esetén a partnertől a terméket
visszaszállították-e vagy sem? Amennyiben nem szállították vissza a terméket,
ugyanakkor vitatkoznak a minőségen, az áron, akkor volt teljesítés, csak az nem a
szerződésnek megfelelő minőségű. Ha visszaszállították, akkor nem volt teljesítés.
Szolgáltatásnyújtás esetén, mivel az jellemzően „nem vihető vissza”, tehát nem lehet azt
mondani, hogy nem volt teljesítés, legfeljebb nem a számlázott értéknek megfelelő
minőségű, ezért csak csökkentett értéken hajlandó a megrendelő azt elfogadni (vagy
bizonyos szolgáltatás esetén kéri az eredeti állapot helyreállítását). A csökkentett érték
akár nulla is lehet.
5
Önmagában tehát az a tény, hogy a partner visszaküldi a számlát, csak a körülmények
ismerete alapján minősíthető nemteljesítésnek. (A partner visszaküldheti a teljesítésről
kiállított számlát akkor is, ha például fizetési nehézségei vannak, nem akar fizetni, de nem
indokolja, hogy miért nem ismeri el a teljesítést, a fentiekben leírtak figyelembevétele
mellett!)
Ha valóban nem volt teljesítés, akkor a kibocsátott számlát érvényteleníteni (sztornírozni)
kell. Ez szükséges az adófizetési kötelezettség alóli mentesüléshez is. Ilyen esetben a
per tárgya a teljesítés elismertetése a vevő, a megrendelő által, bírósági úton. Ezért lehet
csak a bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor a bíróság által elismert teljesítésnek
megfelelően az ellenértéket bevételként elszámolni, a bíróság által elismert teljesítéssel
(az ítélet jogerőre emelkedése napjával) keletkezik az áfafizetési kötelezettség is.
Nagyon fontos szabály, hogy a számlát csak akkor és csak olyan összegben szabad
kiállítani, amikor a vevő, a megrendelő a teljesítést elfogadta, írásban elismerte, és
csak az elfogadott, elismert értékben.
6
Amennyiben volt teljesítés, ugyanakkor a szerződés szerinti összeget a vevő, a
megrendelő nem fogadja el, és a számlát a szerződés szerinti összegben bocsátották ki,
akkor a vevő, a megrendelő által elismert, elfogadott értékre kell a kibocsátott számla
szerinti értéket – helyesbítő számla kibocsátásával – korrigálni. Ha az eladó, a
szolgáltató számára ez nem megfelelő, a teljesítésről kibocsátott számla szerinti
értékeket kell könyvelni, ezen értékek kerülnek az áfabevallásba, és a különbözetet
bírósági úton kell érvényesíteni, a per tárgya az el nem ismert számlázott érték és nem a
teljesítés elismertetése.
A kérdésben leírtak nem felelnek meg a számviteli törvény előírásainak, az ily módon
elkészített számla nem volt szabályos. A bizonylati elv követelményeit sértették meg
azzal, hogy ugyanazon gazdasági eseményről (az értékesítésről) nem egy, hanem két
bizonylatot állítottak ki, fokozva ezt azzal, hogy az egyiket devizában, a másikat pedig
forintban. Azzal, hogy mindkét számlán azonos sorszámot tüntettek fel, nem teljesültek a
szigorú számadási kötelezettség írott és íratlan előírásai sem, mivel ez a rendszer a
bizonylatokkal kapcsolatos elszámolás zártságát sem tudta biztosítani.
7
A számviteli törvény 166. §-ának (3) bekezdése tartalmazza továbbá, hogy: „A számviteli
bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági
intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, magyar nyelven kell
kiállítani. (Külföldi megrendelőnek küldött és magyar nyelven kiállított számlán az adatok
a külföldi megrendelő nyelvén is feltüntethetők.)”
Ebből az következik, akkor járnak el helyesen, ha a külföldi vevőnek küldött számlában
az adatokat, az elnevezéseket (az egyes rovatok elnevezését is) két nyelven (magyarul
és a megrendelő nyelvén is) feltüntetik.
8
Devizában meghatározott ellenérték forintban való számlázása
Kérdés: A számviteli törvény előírása alapján: a mérlegfordulónapon meglévő, külföldi
pénzértékre szóló minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve
kötelezettséget, valamint a valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát az üzleti év
mérlegfordulónapjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken
kell kimutatni. A mérleg-fordulónapi értékelés hatással lesz az eredményre. Kérdésem
az, hogy ha egy devizában történt megállapodást követően a teljesítésről a szállító
forintban állítja ki a számlát (a teljesítéskori napi árfolyam alapján), akkor az külföldi
pénzértékre szóló kötelezettségnek számít? Át kell értékelni? (A kérdező példát is hoz
erre.)
Válasz: A számviteli elszámolás alapvetően az azt alátámasztó szerződésre épül. Ha a
szerződésben (a megállapodásban) az ellenértéket devizában határozták meg, a
szerződés szerinti teljesítéshez az szükséges, hogy devizában számlázzanak.
Forintban történő számlázással az egymás között kötött szerződést rúgják fel, sérül a
9
szerződéses fegyelem követelménye. Ha deviza helyett forintban kívánnak számlázni,
akkor előtte módosítani kell a konkrét szerződést, a módosítással deviza helyett forintban
meghatározni az ellenértéket. Ha nem így járnak el, megsértik a számviteli, a bizonylati
fegyelem követelményét is.
A példa: a szállítmányozó alvállalkozójával megállapodik egy fuvarfeladat
végrehajtásában. A szolgáltatás díja 1000 euró. A megállapodás nem zárja ki a forintban
történő számlázást, és így 300 ezer forintot számláz az alvállalkozó a teljesítés napi
euró-árfolyamon. A számlát a mérlegfordulónapig nem egyenlítik ki. Év végén át kell
értékelni?
Az kevés, hogy a megállapodás nem zárja ki a forintban történő számlázást. A
szerződésben – ilyen esetben – vagy két ellenértéket kell konkrét összegében rögzíteni
(egyiket euróban, a másikat forintban), és ennek megfelelően számlázni, vagy csak
forintban meghatározni az ellenértéket például úgy, hogy a szolgáltatás ellenértéke annyi
forint, mint az 1000 eurónak a teljesítéskor érvényes – konkrétan megnevezett bank által
meghirdetett devizavételi, devizaeladási, vagy azok átlaga szerinti – euróárfolyamon
forintra átszámított értéke.
10
A szerződésben azt is ki kell kötni, hogy a szerződéssel alátámasztott, forintban történő
számlázás esetén a kiegyenlítéskor nem lehet árfolyam-különbözetet érvényesíteni. Az
így számlázott tételek forintban könyvelt értéke tehát a kiegyenlítéskor sem változik, se
többet, se kevesebbet nem kell fizetni.
A példa esetében is, ha 300 ezer forintot számláztak, akkor a megállapodásnak
feltétlenül tartalmaznia kell azt is, hogy ez az érték nem változik, bármikor rendezik
pénzügyileg az ellenértéket, ezért a kiegyenlítéskor eredményhatás nem lesz.
Az előbbiekből következik, ha a pénzügyi rendezéskor más euróárfolyamot kell
alkalmazni, akkor a mérleg-fordulónapi értékelés során az ilyen kötelezettségeket,
követeléseket is át kell értékelni.
11
Szabályszerűen kiállított bizonylat
Szabályszerűen kiállított bizonylatnak tekintendő az a dokumentum, amely az adott
gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a
más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul
tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és
amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.
12
Hiányosan kitöltött számla
Kérdés: A cég postán illetékbélyeget vásárolt. A kiállított bizonylatot a helyszínen a
vásárló nem ellenőrizte, a pénztári nyilvántartásba vételkor sem. A könyvelés előtt derült
ki, hogy a vevő neve és címe helye ki van ikszelve. A vevő visszavitte a bizonylatot, de
nem helyesbítették. Kénytelen vagyok könyvelni, mert a pénztárban megjelent és a
bélyegeket átvették. Elszámolható költségként, vagy adóalap-növelő tétel lesz? Hasonló
az eset a kormányhivataloknál is. Ott még akkor sem hajlandók helyesbíteni a számlát,
ha a számla kiállításakor, közvetlenül a helyszínen jelzi az ügyfél, hogy a számla hiányos
adatokat tartalmaz. Viszont előfordul, hogy ők – előzetes egyeztetés nélkül – a gépi
számlába kézzel belejavítanak. Ha az ügyfél kéri a számlahelyesbítést, nem veszik
figyelembe.
13
Válasz: A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem alapvető követelménye, hogy a
könyvviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad
adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre
(eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt
adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat
általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen
javítottak.
A kérdésben leírtakból egyértelműen következik, hogy a postán, a kormányhivatalban
kiállított bizonylat nem szabályszerű, mert nem tartalmazza a vevő nevét és címét, a
valóságnak nem megfelelő adatait nem javították, a gépi úton előállított számla
kézírással történő javítása nem tekinthető előírásszerűnek. Így mind a posta, mind a
kormányhivatal megsértette a számviteli fegyelem és az Áfa-tv. követelményeit is.
14
A kiállított bizonylatot, a számla helyességét a kiállítás helyszínén kell ellenőrizni, és
kérni a hiba – előírásszerű – javítását. Ha erre nem hajlandó a bizonylat kiállítója, akkor a
posta, a kormányhivatal felelős vezetője részére kell a jogszabályellenes gyakorlatot
írásban jelezni. Emellett természetesen a vevőnél, a szolgáltatás igénybevevőjénél
könyvelni kell, hiszen az ellenértéket készpénzben, esetleg bankkártya használatával,
átutalással rendezték.
A számviteli törvény 167. §-ának (3) bekezdése alapján a bizonylat (ideértve mind a
kibocsátott, mind a befogadott bizonylatokat) alaki és tartalmi hitelessége,
megbízhatósága – ha az más módon nem biztosítható – a gazdálkodó képviseletére
jogosult személy (ideértve a Ptk. szerinti képviseletet is) vagy belső szabályzatban erre
külön feljogosított személy aláírásával is igazolható.
15
A kérdésben leírt esetekben is a bizonylatok hiányosságai az előző bekezdésben
hivatkozottak szerint pótolhatók azzal, hogy a vásárolt illetékbélyegek felhasználását
tételesen dokumentálják (foglalják jegyzékbe), és csatolják a posta által adott
bizonylathoz. A kormányhivatal által nyújtott szolgáltatás előzményét (kérelem másolatát)
pedig csatolják a hiányos számlákhoz. A képviseletre jogosult személy igazolása, a
felhasználás dokumentálása mellett a bizonylatok a vállalkozási tevékenység érdekében
felmerült költségként, ráfordításként könyvelhetők.
16
Vitatott teljesítés számlázása
Kérdés: A társaság mészkőfeldolgozással foglalkozik, különféle szemcsefinomságú
kőporokat, zúzott követ állít elő. A feldolgozáshoz szükséges mészkövet egy
bányászattal foglalkozó társaságtól vásárolja. A határozott időtartamú szerződésben a
szállító kétféle mérettartományba tartozó kő beszállítását vállalta. Az ehhez szükséges
beruházást azonban nem valósította meg, így nem tud a szállítási szerződésben vállaltak
szerint teljesíteni. A fejlesztéseket a vevőnek kell végrehajtania. A méretbeli kifogásokat
a beszállítónak folyamatosan jeleztük, még a számla elkészülte előtt, akárcsak a
gépmeghibásodásból eredő többletköltségeket is. A szállító elismeri a minőségi kifogást,
de nem hajlandó módosítani a számlán. Hogyan lehet helyesen kezelni ezen számlákat?
Helyesen jár-e el a vevő, ha a számlákat befogadja, de a könyveibe csökkentett értéken
veszi fel? Vagy a számlát befogadja, könyveli, az áfát levonja, és a kifogásolt
mennyiségről és értékről ő készít a szállító nevében egy jóváíró számlát, és az ezzel
csökkentett számlaértéket fizeti ki? Vagy a számlát befogadja, könyveli, az áfát levonja, a
meddő mennyiséget visszaszámlázza ugyanazon az egységáron, és kiszámlázza a
többletmunkából eredő költségeket is?
17
Válasz: A számviteli nyilvántartásokban – a főszabály szerint – csak szerződéssel
alátámasztott, szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat rögzíteni.
A számviteli előírásokból az is következik, hogy a szerződések hiányosságait, a
szerződések végrehajtását nem lehet számviteli módszerekkel pótolni, illetve
kikényszeríteni.
Az Szt. 72. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján: a teljesítés időszakában (üzleti évében)
elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek a szerződésben
meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert,
elfogadott, számlában rögzített vagy a készpénzben kapott – áfát nem tartalmazó –
ellenértékkel egyező árbevételt. Ebből egyértelműen következik, hogy ha a beszállító a
kérdező (vevő) cégnek a teljesítés elismerése nélkül állítja ki a számlát, akkor az ezen
számla szerinti ellenértéket árbevételként nem számolhatja el, illetve ha elszámolja (mert
számlázta), a számviteli törvény tételes előírását sérti meg, az áfát be kell fizetnie.
18
A vevő cég azt a számlát, amelyet nem a szerződés szerinti feltételek teljesítésének
megfelelően állítottak ki, egyrészt nem ismeri el, nem fogadhatja el. Az el nem fogadott
teljesítésről kiállított számlát még részben sem szabad könyvelni! Tehát nincs arra
lehetőség, hogy a vevő a számlát befogadja, majd azt csökkentett értéken rögzítse a
könyvviteli, illetve az adótörvényeket alátámasztó nyilvántartásokban.
A beszállító helyett a vevő számlával egy tekintet alá eső okiratot, az adott esetben
helyesbítő számlát (jóváíró számlát sem az adótörvények, sem a számviteli előírások nem
ismernek!) csak az Áfa-tv. 160. §-ában foglaltak megtartása mellett állíthat ki. Ez azonban a
kérdésben leírtak alapján nehezen képzelhető el, hiszen a beszállító helyett a vevő által
kiállított helyesbítő számla alapján nemcsak a vevőnek kell módosítania a bekerülési értéket,
hanem a beszállítónak is az árbevételt, és az így kiállított, írásbeli megállapodással
alátámasztott helyesbítő számlát a beszállítónak kellene elismernie, elfogadnia, hogy az
könyvelhető legyen.
19
Állandóan visszatérő motívum a szerződéssel való alátámasztás. Ha a vevő a kérdés
szerinti meddőmennyiséget a beszállítónak visszaszállítja, akkor – ha ebben és ennek az
árában a szerződésben megállapodtak – a vevő azt számlázhatja (a visszaszámlázás szóba
sem jöhet!), természetesen a beszállító (mint vevő) elismerése, elfogadása mellett.
Ugyanígy – külön megállapodás alapján – a vevő számlázhatja a többletmunkából,
géptörésből adódó költségeket is. A beszállítónak a teljesítés elismerése nélkül azonban ez
sem járható út.
A kérdésben leírtak alapján a véleményünk az, hogy az adott esetben az Szt. 47. §-ának
(9) bekezdésében foglaltak szerint indokolt eljárni.
20
A gazdasági esemény (a kő beszállítása) megtörtént. Így azt az elismert, elfogadott
mennyiségben és minőségben készletre kell venni. Tekintettel azonban arra, hogy a
beszállító nem erről állította ki a számláját, az nem könyvelhető, a készletre vételt a nem
számlázott szállítások, szolgáltatások számlával szemben kell könyvelni (T 21-22 – K
4549), azon az értéken (áfa nélkül), amely érték egyébként a szerződésből következik.
A nem számlázott szállítások, szolgáltatások számlát csak akkor lehet megszüntetni, ha
a beszállító által kiállított számlát a vevő elfogadja (T 4549 – K 21-22 és T 21-22 – K
4541, illetve ha nem jelentős az eltérés: T 4549 – K 4541, majd a 4549 egyenlegének
elszámolása egyéb bevételként, egyéb ráfordításként).
A válaszadó véleménye szerint, mindaddig nem indokolt a beszállítónak fizetni, amíg a
tényleges teljesítésnek megfelelő számlát nem bocsát ki, amit a vevő elismer és elfogad.
Ha a vevő számla hiányában mégis fizet, akkor azt a beszállítóval szembeni
követelésként kell kimutatnia (T 4541 – K 384) mindaddig, amíg a követelményeknek
megfelelő számla nem érkezik meg.
A nem szerződés szerinti teljesítés miatt a bírósági peres eljárás sem zárható ki!
21
Számlán szereplő adatok javítása
Kérdés: Külső kivitelező társaságok fordított adózású számlákat bocsátottak ki cégünk
részére építési-szerelési szolgáltatásukról. E számlák nyomdai úton (nyomtatványként)
előállított egyedi számlalapok, kézzel, írógéppel vagy szövegszerkesztő programból a
számlalapra való számítógépes rányomtatással töltötték ki. Társaságunk adószámát
azonban több számlán is tévesen tüntették fel. Ennek helyesbítésére melyik módszer a
megfelelő? Az eredeti számlán a téves adószám áthúzása és a helyes adószám beírása,
vagy a számlával egy tekintet alá eső okirat kiállítása (hivatkozva az eredeti számlára,
indokolva a helyesbítés okát, feltüntetve a hibás és a helyes adószámadatokat)? Esetleg
az eredeti számla érvénytelenítése (sztornírozása), és új, a helyes adószámot tartalmazó
számla kiállítása?
22
Válasz: Válaszunk röviden: ún. kézi számla esetén mindhárom megoldás elfogadható. A
kérdéses esetben ilyen kézi számlákról van szó, hiszen a leírtak szerint – a számla
kitöltésének módjától függetlenül (kézi vagy gépi kitöltés) – nyomtatványként nyomdai
úton előre előállított számlákról beszélünk. Ezek jellemzője, hogy adóigazgatási
azonosításra alkalmasságukat az állami adóhatóság által kijelölt sorszámtartomány
biztosítja [a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet szabályai alapján].
Ilyen esetben lehetőség van a számla hagyományos, kézi úton való javítására, mely úgy
történik, hogy a hibás adatot az eredeti számlán áthúzzák (egy vonallal úgy, hogy az
nem eredményezheti az eredeti adat olvashatatlanságát), a helyes adatot pedig beírják,
továbbá feltüntetik a javítás időpontját, okát és a javító személyét is. A javítás ezen
módja a kérdéses esetben is alkalmazható, arra azonban a kibocsátónak ügyelnie kell,
hogy valamennyi eredeti számlapéldányt be kell gyűjtenie, és azokon a korrekciót át kell
vezetni. A számlán szereplő adatokat csak a számla kibocsátója javíthatja!
23
Hangsúlyozzuk, hogy a bizonylat kézi „áthúzásos” javítása csak a nyomdai úton
előállított számlánál elfogadható, a számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra
nyomtatott számla esetén – melynek szigorú számadás alá vonását (sorszámozását) a
számlázóprogram biztosítja – nem.
A bizonylatkorrekció másik – és minden esetben alkalmazható – módszere a számlával
egy tekintet alá eső okirat kibocsátása, melynek minimális adattartalma a következő:
– az okirat kibocsátásának kelte;
– az okirat sorszáma, amely azt kétséget kizáróan azonosítja;
– hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;
– a számla azon adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a
módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.
24
Számlával egy tekintet alá eső okiratnak minősülnek mindazok az okiratok, amelyek
kétséget kizáróan valamely adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítják.
Így ez a megoldás nemcsak azokban az esetekben használható, ha az adó alapját,
összegét érintő helyesbítésre van szükség, hanem alkalmas a számlán feltüntetett
bármely egyéb adat javítására is (például helytelen adószám, mely a fordított adózás alá
eső ügyletek esetén a számla kötelező tartalmi eleme).
A számlával egy tekintet alá eső okirat valójában egy összefoglaló elnevezés: a helyesbítő
számla, módosító számla, sztornó számla, illetve érvénytelenítő számla néven kibocsátott
bizonylatok is számlával egy tekintet alá tartozó bizonylatnak minősülnek. Ebből következően
a hatályos jogszabályi előírások szerint a kérdésben szereplő harmadik megoldás – az eredeti
számla érvénytelenítése (sztornírozás) – is egy számlával egy tekintet alá eső okirat
kiállításával történhet meg, majd ezt követheti az új számla kibocsátása, immár a helyes
adatok feltüntetésével.
25
A bizonylatok feldolgozási rendje
A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor a fentieken kívül figyelembe kell
venni a következőket is:
a) a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak
adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg,
illetve bankszámlaforgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb
pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-éig a
könyvekben rögzíteni kell;
b) az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági
műveletek, események megtörténte után, legalább negyedévenként, a számviteli
politikában meghatározott időpontig (kivéve ha más jogszabály eltérő rendelkezést
nem tartalmaz), legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell a könyvekben
rögzíteni. A főkönyvi könyvelés, az analitikus nyilvántartások és a bizonylatok
26
adatai közötti egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét, függetlenül az adathordozók
fajtájától, a feldolgozás (kézi vagy gépi) technikájától logikailag zárt rendszerrel
biztosítani kell. A fenti szempontok szerint összeállított bizonylati rend egyik alapja
a számlarendnek.
Kapcsolódó fogalom:
Számlarend: olyan számviteli dokumentum, amely a számviteli törvényben előírt
beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja. A számlarend a következőket
tartalmazza:
a) minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését,
b) a számla tartalmát, ha az a számla megnevezéséből egyértelműen nem következik,
továbbá a számla értéke növekedésének, csökkenésének jogcímeit, a számlát érintő
gazdasági eseményeket, azok más számlákkal való kapcsolatát,
c) a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát,
d) a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet.