LÁNCZ IRÉN:

Szarvas Gábor

és a Magyar Nyelvor

Száz évvel ezelott, 1895. október 12-én lezárult Szarvas Gá-bor életpályáj a, befejezetté vált életmuve, és véget ért egy moz-galmas korszak nyelvünk életében is. Szarvas Gábor olyan kar-ban élt, amikor a magyar nyelvet tÖbbfelol érte káros hatás, ami-kor egészséges fejlodését sok minden akadályozta. Szarvas Gá-bor pályája Úgy alakult, hogy o lett a mÚlt század utolsó har-madának vezéregyénisége, aki az elso nyelvmuvelo folyóirat, aMagyar Nyelvor élén állva kitartóan, fáradhatatlanul és követ-kezetesen azért harcolt, hogy visszaálljon nyelvünk tisztasága.

Ami jót ugyanis a reformkor hozott nyelvünknek, elvitte azidegen hatás és minden, ami ebbol kÖvetkezett. A szépen indultegységesmési folyamat és felvirágzás után szakadék keletkezettaz írott és a beszélt nyelv között, ugyanakkor mind a társalgásnyelvében, mind az írott nyelvben elszaporodtak az idegensze-ruségek: idegen szavak, szerkesztésmódok, tükörfordítások. Ezellen tenni kellett valamit. A diadalmas nyelvÚjítás példájáramegindult az Új szavak gyártása, válogatás nélkül minden ide-gen szónak hadat üzentek nemigen figyelve a nyelv szabályaira.A minden áron való magyarosítás szintén károkat okozott nyel-vünknek. Ez ellen is fel kellett lépni. A nyelvÚjításnak az Aka-démia is híve volt, "a mozgalomnak ilyen alakulása azonban tu-dósait és Íróit is megrisztotta" (Bárczi). Többen is állást foglaltaka tÚlzó Újítások ellen, de ez kevésnek bizonyult, mert egy-kétcikkel, könyvvel nem lehetett Útját állni a nyelv romlásának,rontás ának. Ezért javasolták a Nyelvtudományi Bizottság tagjai- többek között Hunfalvy Pál, Budenz József és Gyulai Pál- egynyelvmuvelo folyóirat megindítás át. Javaslatukra az AkadémiaSzarvas Gábort, levelezo tagját bízta meg a folyóirat szerkesz-tésével. A Magyar Nyelvor elso száma 1872. január IS-én jelentmeg, s ezzel "megindult az Új ortológia rendszeres hadjárata ahelyes magyarság érdekében" (Bárczi).

Szarvas Gábor ekkorra már bizonyította, van érzéke és kellotudása ahhoz, hogy egy ilyen nagy vállalkozás élére álljon. 1867-

17

ben jelent meg a Magyartalanságok címu értekezése, melybena helytelenségeket, idegen szólásmódokat, s foleg a latin nyelvszolgai utánzásából kifejlodött és meghonosult, valamint a meg-honosodás útján levo szófuzéseket sorolta fel, hogy ezáltal hoz-zájáruljon a buján tenyészo gyom kiirtásához. Két évvel késobbpedig nagy nyelvtörténeti munkáját, A magyar igeidoket azAkadémia Marczibányi-jutalomban részesítette. Bárczi Géza írja,hogy "meg kell vallanunk, ma sem tudunk sokkal többet a régimagyar igeidok jelentéstanáról, mint amit e könyvben olvasha-tunk". Szarvas Gábor monográfiájában megmutatta, hogyan kellmódszeresen, lépésrollépésre haladva a nyelv adataira támasz-kodva, azokból kiindulva megoldani a nyevészeti kérdéseket.

Surányi Rudolf Ada polgármestere megnyitjaa tudományos ülésszakot

S amilyen következetesen, módszeresen járta körül az igei-dok történetének kérdését, ugyanolyan megalapozottsággal fo-gott nyelvünk tisztaságának visszaállításához, sajátságainakmegismeréséhez. A nagy munkához jó terv kellett és olyan mun-katársak, akikre számíthatott. A Nyelvor körültekintoen kidol-gozott programja, melyet az elso számban Mit akarunk? címmelközölt a szerkeszto, a nyelv minden fontos kérdését felölelte,tartalmazza mindazt, ami a nyelvjavítás célját szolgálja: "Akar-

18

juk ott, ahol az ingadozó alapra fektetett s rÖgtÖnÖzve létesítettnyelvújítás szabályellenes szóalkotásokat hozott forgalomba, ahelyesség visszaállítását, ahol az idegen nevekkel való érintke-zés korcs kifejezéseket teremtett, a tisztaság elémozdítását, akar-juk a követelményeknek teljesen megfelelo tudományos magyarnyelvtannak összeállítását megkÖnnyíteni s részben elékészíteniaz által, hogy anyagot gyujtünk s a függoben levo kérdésekettüzetes megvilágítás által tiszázzuk, mind ezt pedig a magyarnyelv életébol merített eszközÖk segítségével akarjuk megvaló-sítani. Evégbol kutatni fogjuk: 1. a történeti, 2. a népnyelvet, 3.kiváló figyelmünk tárgyát fogja képezni az újabb irodalom, kü-lÖnÖsen pedig a forgalomban levo hibás szóalakok és idegen-szeruségek." A teendoket Öt pontban sorolja fel Szarvas Gábor.A programból láthatjuk, hogy a folyóirat nem anyelvtudományvalamely diszciplinájának muhelye kívánt lenni, hanem olyanorgánum, melynek elsoleges célja a helyes magyar nyelvhasz-nálat visszaállítása és a stílus ápolása. Ebbol kÖvetkezik, hogyminden, amit a szerkeszto tervezett, gyakorlati célokat szolgált.A nyelvtÖrténeti kutatásokat azért szorgalmazta, hogy az elfe-lejtett nyelvkincset felkutassák és elterjesszék. A népnyelv kÖ-rébol a táj szók gyujtésén volt a hangsúly, mert azokkal is boví-teni akarták nyelvünk szóállományát. Az irodalmi nyelv tanul-mányozása azért került a tervbe, hogy a benne elterjedt hibásanalkotott szavakat bírálják. Nyelvünk sajátságainak feltárásátSzarvas Gábor ugyanolyan fontosnak tartotta, mint a nyelvtu-dományban elért eredmények bemutatását, ismertetését.

Szarvas Gábor arra törekedett, hogya Nyelvor ne száraz, tu-dományos folyóirat legyen, ti. nemcsak a szakkÖzönségnekszánta, hanem a nyelv ügye iránt érdeklodo nagyközÖnség fi-gyelmét is le kívánta kÖtni. A jó szerkeszto feladatait így foglaltaössze: Három dologra kell ügyelnie: 1. Hogy lapja vagy folyó-irata az ígért napra okvetlenül megjelenjék, máskülönben az e-lofizeto nem szokja meg, hogy várja. 2. Hogy az ígért terjede-lemben elejétol végig szÖveggel legyen tele, külÖnben az elofi-zeto megrÖvidítettnek hiszi magát. 3. Hogy ez a szÖveg jó le-gyen, különben máskor nem fizet elo." Szarvas Gábor teljesítetteis ezeket a feladatokat, úgyhogy folyóirata néhány év alatt or-szágos tekintélyre tett szert. Népszeruségének a titka az volt,hogyakÖzhangulatot fejezte ki, amikor a nyelvtisztítás prog-ramját tuzte zászlójára (LÖrincze).

19

A Nyelvor elso 24 évfolyama 1895-ben (a szeptemberi számotmég Szarvas Gábor szerkesztette) nagyon sok, nyelvünk és kul-túránk szempontjából egyaránt fontos adatot tartalmaz és orizszámunkra. Tízezernél is több szavunkról találunk nyelvtörté-neti, etimológiai, szemantikai vagy grammatikai tudnivalókat.A Szarvas Gábor szerkesztette számokban több, mint 300 népdalés ballada szövege, mintegy 150 népmese található, és sok mon-dóka, közmondás, népies misztérium, babona, ünnepi játék, rá-olvasás, gyermekjáték, lakodalmas vers és köszönto, átokszövegés káromkodás stb. Igen gazdag a tájszók és helynevek gyujte-ménye is. De nemcsak tájszógyujtemények készültek, hanemnyelvjárásleírások is, amelyek felölelik a nyelvjárásterületek és-típusok mindegyikét. Több száz helységbol vannak adatok aNyelvor múlt századi számaiban, ezek között a falvak és városokközött van pl. Bajmok, Kishegyes, Óbecse, Szabadka, Magyarit-tabé, Nagybecskerek, Bellye, Csúza, Karancs, Kopács, Eszék,Rétfalu, Szentlászló, Dobronak, Alsó-Lendava is. Szarvas Gábora szlavóniai nyelvjárásról és a moldvai csángó nyelvrol írt egy-egy tanulmányt.

Láncz Irén eZ6adás közben

A Nyelvornek állé\J1dó rovata volt a nyelvtörténeti adatokközlése. Szarvas Gábor az elso kötetben közölt egy jegyzéket a

20

Jókai-kódex szavaiból, és rendszeresen ismertette a Nyelvtudo-mányi Közlemények nyelvtörténeti tárgyú dolgozatait. És ne fe-ledjük el azt sem, hogya Nyelvor muhelyében született aNyelvtörténeti Szótár is.

Egy egész leíró nyelvtan állítható össze a folyóiratban megje-lent cikkekbol és tanulmányokból. Szinte nincs is a magyar gram-matikának olyan kérdése, melyet ne világítottak volna meg. Ahangtan körébol olvashatunk például a hangok osztályozásáról,a hangok egymásra hatásáról, a hangok történetérol, a hangtör-vényekrol, a prozódiai jegyekrol- a hangszínrol, hangmagasság-ról, hangsúlyról. Az alaktani témák között találjuk a szóalkotás kü-lönbözo kérdéseit és a ragozást. Aszófajok részkérdései is helyetkaptak Mondattannal is sokan foglalkoztak: pl. a mondatfajtákkal,a mondatrészekkel, a mondatszerkezettel, a mondatrenddel. Jelen-téstani cikkeket is közölt a szerkeszto, a rokonértelmu szavak gyuj-teménye mellett helyet kaptak a jelentésváltozással, jelen-tésfejlodéssel kapcsolatos írások is.

A stilisztika nem volt a Nyelvor központi területe, mégis tettvalamit elobbre lépése érdekében. Létrehozásának indítékai kö-zött szerepelt ugyanis az írott nyelvi stílusok magyarosabbá té-telének igénye is. Hogy változtathassanak a stíluson, eloször ismeg kellett ismerni a korabeli írott nyelvi stílusokat. Ezért ka-pott külön rovatot a magyar nyelv használat<i, melyben sorraveszik a hírlapok és folyóiratok nyelvét, a képviseloházban, atörvényhozásban használt nyelvet, az egyház nyelvét, az isko-lában, az egyetemen, a színházban használt nyelvet, de nem ma-rad ki a szépirodalom és a tudomány nyelve sem. Szarvas Gáboris írt a természettudományok nyelvérol, a sajtó nyelvérol, ele-mezte a tankönyvek nyelvét, és írt pl. a János vitéz nyelvérolis.

Fontos rovata volt a NyelvÖrnek a Mestermuszók rovat is,mert sok, ma már kevésbé ismert szakszót orzött meg az utó-kornak. Mintegy harminc mesterség szakszóanyagát tanul-mányozhatjuk a közölt adatok alapján, pl. jó adatokat találha-tunk az asztalosmesterség, a bognár-, a csizmadia-, a kárpitos-,a kerékgyártó-, a kovács-, a nyereggyártó-, a szíjgyártó-, a szur-szabó-, a takács-, a tímár-, a vargamesterség szavaiból.

A folyóirat sokszínusége, gazdagsága, a hatalmas adatgyuj-temény elkészítése elképzelhetetlen jó munkatársak nélkül.

21

Szarvas Gábornak sikerült sok embert maga köré gyujtenie, író-kat, költoket, tudósokat egyaránt, a nyelv ügye iránt érdeklodoés ugyancsak hasznos munkát végzo nem szakembereket is. A24 évfolyamban mintegy 380 szerzo jelentkezett írással, közülükközel százan négynél több írással vannnak jelen. A szerkesztomellett szinte rendszeresen a következo szerzok publikáltak alapban: Albert János, Alexics György, Balassa József, Budenz Jó-zsef, Brassai Sámuel, Csapodi István, Frecskay János, Halász Ig-nác, Komáromy Lajos, Melich János, Nagyszigethi Kálmán, Szi-Iasi Móric, Szinnyei József, Ponori Thewrewk Emil, Volf György,Zolnai Gyula.

A tudományos ülésszak közönsége

A nyelvjavítást Szarvas Gábor intézményesen kívánta meg-oldani. 1874-ben felhívást bocsátott közre a Nyelvorjanuári szá-

. mának borítóján, melyben felszólította a nyelv barátait, vegye-nek részt azokon a közös tanácskozásokon, melyeknek célja avisszásságak kimutatása, a helyes magyarság megállapítása, aközös megállapodás és a megállapított tételek elfogadása és aterjesztése. A tanácskozásokat az Akadémiai Körben tartottákminden hónap utolsó szombatján. A találkozásokon részt vetteka lapok szerkesztoi, tanárok, a tudósok közül Ballagi Mór, Fo-gara si János, az írók közül Gyulai Pál. A folyóirat negyedik kö-tetétol a Hibás szók és szólások javítása rovatban tették közzé

22

az eredményeket. A munka megkezdése elott azonban meg kel-lett határozni, hogy milyen szavakat tekintenek hibás alkotású-aknak. Szarvas Gábor akövetkezoketírj a: "Általában véve hibásminden olyan újabb keletu szó, amelynekmegvolta akár jelen-tés, akár alak tekintetében, egészére vagy csak egyik tagj áranéz-ve is magából a nyelvbol világosan nem igazolható a nyelv-tudomány ítélo széke csak az oly újonnan alkotott szójogosult-ságát ismeri el, amelyben nemcsak hogy az alapszónak jelentésetiszta, átlátszó ,n emcsakho gy aképzone kértelemm ódosí tó erej eérezheto, hanem megkívánja még, hogy ez utóbbit csakis azonmuködés végzésére alkalmazzuk, amelyet a nyelv szellem eléjeszabott, s ezt a határt szándékosan sehol és soha át ne lépjük"

Kezdetben azokat a visszásságokat, nyelvi hibákat akarjákjavítani, melyek a társalgási nyelvben terjedtek el. A kifogásoltszavak helyébe újakat javasoltak Forrásnak a régi irodalminyelvet és a népnyelvet tekintették, de figyelembe vették a ko-rabeli irodalom azon alkotásait is, amelyek semmilyen tekintet-ben sem estek kifogás alá. Természetesnek tartották, hogya szó-képzést is fel kell használniuk a szókincs gazdagításakor, de csaka nyelv szellemében létrejött alakokat fogadták el.

Elveiknek megfeleloen helytelennek tartották pl. az igetosÖsszetételeket, ilyeneket, mint a rakpart, mostekno, futbolond,forgszél, ivpohár vagy iszpohár, a -da, -de képzovel alkotott sza-vakat: szálloda, bÖlcsöde, járda, képezde, vigarda, társalgda, avégzodéstol megfosztott szavakat: zÖm(ök), csir(a), vir(ág),bur(ok), a két utóbbiból keletkezett virbur szót (virágb urok), avir származékait (gomolyvir, torzsavir), a -képes utótagú szava-kat: munkaképes, harcképes, kormányképes, váltóképes, udvar-képes, fegyverképes, választóképes, azokat a szavakat, melyektÖvének jelentése nem igazolható: nedély, tökély, egylet, több-let, azokat, amelyeknek töve sem, képzoje sem található meg arégi nyelvben: takár,lobor, gula, kÖneny, kesreny, rossznak tar-tották az Önkívület, okmány, festész, gazdász szavakat is, mertképzojük alkalmatlan arra a szerepre, melyre alkalmazták stb.A felsorolt szavak helyett egy-két, sot tÖbb szót is javasoltakSzarvasék Ezeket azonban nem volt kÖnnyu elfogadtatni. Sot, abírált szavakat tÖbben védelembe vették, egyrészt, mert nem ér-tettek egyet Szarvas Gábor elveivel, másrészt, mert a kifogásoltszavak jó része már me~

.

hor].

osodott, elterjedt. Ekkor kezdodtek anagy viták, a vádaskod;l4o( !-.értegetések, gúnyolódások, mert a

23

logikus, megfontolt érvelések mellett minden megtalálható a vi-tairatokban. Szarvas Gábor nem gyozte magyarázni, hogy nemellensége a nyelv gazdagításának, az Új szavak alkotásának, deazt mindig hangsÚlyozta, hogya "bevették, használják, kegye-lem neki" nézetet nem fogadhatja el, és nem fogadta el azt sem,amikor a neológusok a nyelvérzék szerepével védekeztek, ami-kor az ízlés, a széphangzás, az esztétika nevében szóltak. Kitar-tott elve mellett: Yalamely használat helyes vagy helytelen voltafölött a nyelv szava dönt. Amely jelenségeket a nyelvbeli tényekigazolnak, az helyes, amelyet megtagadnak, az helytelen."

A nyelvszokás hatalmát illetoen azonban egy kicsit engedett,elismerve, hogy van bizonyos ereje annak a követelésnek, hogya neologizmusok egy részét, mint meghonosodottakat, jogos-nak tartsák. Ezzel egy lépést tett a megegyezés felé. Bizonyos

) szók, írja a 80-as évek végén, "annyira meggyökereztek nyel-vünkben, annyira megszokottá lettek, hogy ellenük való küz-delmünk, ha megkísérelnok is, elore láthatólag sikertelen ma-radna", de ehhez azt is hozzáteszi, hogy "azzal, hogy ily siker-telen munkára nem vállalkoztunk, korántsem mondtuk azt,hogy jogosultságukat, szükséges voltukat elismerjük".

Szarvas Gábor nyelvmüvelo mozgalmát Bárczi Géza így ér-tékeli: "... az ötvenes években új lendületet vett nyelvújítás ék-telen túlzásainak érvényesülését sikerrel hiúsították meg, elér-ték, hogy igen sok, még meg nem gyökeresedett furcsa szó el-tunjék a nyelv bÖl, s gátat vetettek igen sok korcs új szó kelet-kezésének, Úgyhogy mintegy belesulykolták a köztudatba a szó-alkotás fontosabb szabályait, s általában fölkeltették a nyelvi lel-kiismeretet... Az ortológus mozgalom nagyban hozzájárult,hogy a sajtó és az irodalom nyelve magyaros od ott, és ami szin-tén igen fontos, maradandóan átvitte a köztudatba, hogy az in-tézményes nyelvmüvelés egyik fontos feladata a nyelvi helyes-ség megóvása, ami egyáltalán nem jelenti a nyelv szelleménekmegfelelo Újítások elutasítását."

Szarvas Gábor egyénisége határozta meg a Nyelvor életútjátis. Négyesi László szerint: "Nincs egy folyóiratunk sem, melyannyira magán viselné szerkesztoje egyéniségének bélyegét,mint a Nyelvor."

És végül idézzük Riedl Frigyest: "Szarvasnak lényeges saját-ságaihoz tartozott, hogy vezéregyéniségnek született: nemcsak

24

támadni tudott, bámulatos tuzzel, hanem a támadás elott tábort

gyujteni, zászlója köré csoportosítani mindazokat, akikben némifogékonyságra talált Szarvas Gábor jelentoségét úgy fejeznémki, hogy o határt alkot a magyar írásmód történetében: 10-20 év-vel fellépése után már másképp írtak, mint fellépésekor.1I

25