4 SZOMBAT, 1971. ÁPRILIS t«.

Szegedi diákok sikere országos tanulmányi versenyen

Siklóm János:

Az idei iskolai évben is nagy érdeklődés kísérte az Országos Középiskolai Ta-nulmányi Verseny első for-dulóját, Az Országos Pe-dagógiai Intézet már érté-kelte a versenydolgozatokat, és a napokban az oktatási Intézményeket is értesítették «z eredményről, hogy kik jutottak tovább a verseny második fordulójába.

A szegedi diákok az idén még a tavalyinál is jobban szerepeltek. A továbbjutot-tak két iskolából, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázi-umból és a Radnóti Miklós Gimnáziumból kerültek ki. A Ságváriból 9, a Radnóti-ból pedig 27 tanuló került

be a máspdik forduló ver-senyzői közé, melyre majd április közepén kerül sor. A továbbjutott tanulók a következők:

Magyar nyelv és Iroda-lom: Szabély Mihály, Szőnyi György, Fekete Györgyi (Ségvérl Gimnázium). Törté-nelem: Lacsán István, Kiss Edit, Kertész István (Rad-nóti Gimnázium). Földrajz: Szalma Ibolya (Ságvári Gimnázium). Kémia: Csonka Csaba, Koch Róbert (Rad-nóti Gimnázium). Fizika: Tglói Ferenc, Sánta Imre (Radnóti Gimnázium), Drá-gossy Richárd és Klelbnlcz-kl József (Ságvári Gimná-zium). Matematika: Kelemen László, Szendrényi Mária,

Szendrónyi Ágnes (Ságvári Gimnázium), Csetényi Ar-túr, Iglól Ferenc, Katona Endre, Blahó Ágnes, Koch Róbert, Szirbik Imre, Kuba Attila. Sánta Imre és Gré-cln Edit (Radnóti Gimná-zium). Biológiából: Darabos Judit, Kertész István, Cson-ka Csaba, Franki Klára, Dux Ernő, Dux László, He-gedűs Ágnes. Fazekas Már-ta, Romhányi Eva, Tóth Miklós, Tiboldi Tibor (Rad-nóti Gimnázium).

Az Ókortudományi Társa-ság latin nyelvű versenyé-nek országos döntőjébe be-jutottak: Garamszegl Márta és Kabók Zsuzsanna (Rad-nóti Gimnázium).

Ax 1970. évi Tisxa-völgyi árvíx

H A J L E K ü B l l l i

*)f\ A T l 8 Z a o r s a a 8 , A Szovjetunió, Románia,

Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia folyója. Leg-több mellékfolyója határain-kon kívül ered ós ezek víz-járás! viszonyai döntő mó-don befolyásolják a Tisza magyar szakaszán az árvi-zek alakulását. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz sikeres kivédésének egyik fő felté-tele volt a szomszédos or-szágok szoros együttműkö-dése. Ha a vízgyűjtőre — határainkon kivül — hirte-len csapadék hull, az ille-tékes szovjet, cseiiszlovák és román szervek vízügyi egyezményekben rögzített feladata az azonnali hírköz-lés. Az 1970. évi árvizet megelőzően — a kezdeti ne-hézségeket leszámítva — megfelelő volt az informá-ciócsere. A veszély idősza-kában. különösen a folyók határmenti szakaszán. a szomszédos államok közösen védekeztek, és összhangban tették meg a szükséges in-tézkedéseket..

A jugoszláv Tisza-szaka-szon ugyanolyan súlyos volt a helyzet, mint a folyó ma-gyarországi vonalán. A vé-dekezés sikere Itt a két or-szág védekező erőinek pél-dás és hatékony együttmű-ködésén múlott : az árvíz alatt jugoszláv összekötő működött az Alsótiszavídélci Vízügyi Igazgatóságnál. Sze-geden és magyar vízügyi megbízott tartózkodott a jugoszláv védelmi központ-ban.

A nemzetközi segítség-nyújtás nemcsak a védeke-zés alatt, hanem a károk csökkentéséire nyújtott t á -mogatásban is megnyilvá-nult;. A Szovjetunió — csa-patainak a mentésben nyúj -tott. segítsége mellett —- az újjáépítéshez küldött jelen-tős mennyiségű faanyagot, kövei és más építőanyagot. Az NDK-ból speciális úrviz-védelmi osztag érkezeit és igen jó munkát végzett nem-csak a védekezésben, ha-nem a töltések helyreállítá-sában Is. Csehszlovákiából jelentős mennyiségű véde-kezési anyag (zsák) érkezett. Sok más ország küldött pénzbeli és egyéb anyagi segítséget az árvízkárosul-tak részére. A nemzetközi szervezetek, az ENSZ é» a FAO, melyek küldöttei a helyszínen tanulmányozták a védekezési munkákat, B egyértelműén megállapítot-

ták a példás helytállást, ez erkölcsi és műszaki jellegű támogatáson kívül jelentós anyagi segítséget ls nyújtot-tak.

Századunk legnagyobb ár-vízkatasztrófája zajlott le 1970. május-júniusában a Kárpát-medencében, s a Kárpátokon túli szomszédos szovjet, román területeken. Ehhez a katasztrófához mé-reteiben csak a Pó 1950-es, Hollandia 1953-as, vagy utóbb Firenze (Arno) árvíz-katasztrófája hasonlítható, világviszonylatban pedig a Mississippi 1927. évi árvize, néhány távol-keleti árvíz és ú jabban a chilei katasztró-fa.

A több mint hat hétig tartó rendkívüli Tisza-völgyi árvíz gyorsan fejlődő, he-ves áradás volt. Az árhul-lám magassága csaknem minden folyón meghaladta az eddig észlelt legmaga-sabb vízállásokat és számos helyen 6—8 méter magas vízoszlop terhelte a gáta-kat. Az áradás nagyságát és veszélyeit fokozta, hogy az ismétlődő árhullámok a Tisza-völgy szinite minden folyóján együttesen jelent-keztek és összetalálkozva, növelték egymást.

A védekezés méreteit jel-lemzi, hogy egyidejűleg és tartósan 2800 kilométer hosszúságfl védvonalon volt árvízvédelmi készültség.

Az erők nagyarányú és gyors összpontosításának, a legveszélyeztetettebb helyek-re való átcsoportosításnak, a védelem szervezettségének és összehangolt együttműkö-désének, a védekezésben résztvevők helytállásának és az árvízvédelem fejlett tech-nikájának köszönhető, hogy a Tisza mentén mindenütt és — a váratlan Szamos-ár-víz kivételével — vatameny-nyi mellékfolyó védvonalán sikerült az árvizet a gátak között tartani és csaknem 2,8 millió kataszteri hold árnientesített. területen, vá-rosok. falvak sorát, több milliárdnyi népgazdasági ér-téket és emberi életeket az árvíz pusztításától megvé-deni.

Bár az árvízvédekezés közvetlenül vagy közvetve százezreket érintett, az ár-víz az ország életének, gaz-dasagának menetebon nem okozott zavart.

A védekezés gazdasági eredményének jellemzéséül megemlíthető, hogy mint-

egy 200 milliárd forintra te-hető az elhárított kár, amely a Tisza és mellékfolyóinak gátszakadásai esetén bekö-vetkezett volna. Egyetlen-egy tiszai gátszakadás na-gyobb kárt okozott volna, mint amibe az egész véde-kezés került.

A védekezés eredményeit híven jellemzik Illyés Gyu-la — a Népszabadság 1970. június 28-i számában meg-jelent — „Jegyzetek a ne-héz napokból" c. írásának következő sorai:

„Magyarország ezt a há-borút megnyerte. Kellett hozzá erőfeszítés, tudás, akarat ; kellett áldozat ls. Az ellenség benyomult. De si-került ú t já t állani, bekerí-teni, hurokba f o g n i . . . Fal-vak sorát ürítette lol az ásós-kapás hadsereg. De volt még egy csatanyerés. A bel-ső bizalomé. Annak az ér-zete, hogyha a küzdelem to-vább folyik, az egész ország odaáll: minél többet áldoz-va, annál egységesebben. . ."

f Vége)

r Bagdad több mint • száz mecsetjével, régi,

ősi házaival, modern luxus-villáival és épülő toronyhá-zaival szép, széles utcáival, keskeny, nedves sikátoraival érdekes keleti város. Külön ritkaság az aranyművesek utcái: egészen Bzűik, két em-ber szélességnyi utcácskák-ban miniatűr üzletek. s ezekben örmény, zsidó, arab kereskedők, aranymű-vesek saját készítésű mun-káikat árusítják. De milyen munkákat? Ősi arab min-tákra kézzel formált ara-nyat: nyakékeket, karkötő-ket. gyűrűket, sze lencéket . . . káprázatos kidolgozással, ezerszínű drágakővel kirak-v a . . . Ez olyan, mintha az Ezeregyéjszaka .meséiből maradt volna meg a mai ember számára. Folyik a vásár, alkudozás, mérés, 24 karát, nem, csak 1 8 . . . drá-g a , . . . nekem is többe van, s az ügyes örmény —- ha

i nincsen észen a más égtáj-ról odacsüppent atyafi — 24

| karátos aranynak mondja és eladja a sárgaréz nyakéket is. Eladja, potom húsz an-gol fontért, s amikor a jám-bor magyar hitelesítetni vi-szi, rá í r ják a papír jára : „ez rossz", más szóval; sárgának sárga, csak nem arany. Ilenykor aztán mit lehet tenni? Dicsérni kell az Ügyes örmény leleménveeségét.

Szélesebb utcákon talál • hatók az ötvösök. rezesek. Üzleteik ls nagyobbak, hiszen annyiféle réztárgyait, réz-domborítást tárolnak, kínál-nak, hogy nem is lehet azo-kat futtáiban föltekinteni, Régi díszítésű, kézimunká-val készített görbe araib tö-rők különböző méretekben; egyike-másika akkora, mint a régi tüzérségi k a r d . . . I t t is kfhálják, dicsérik az á r u t . . . , s nam engedik el az üzletben őgyelgő külföl-dit, legalább egy igazi tőit vigyen Bagdadból.

De kint, a város szélén elcsitul a forgolódó-mozgo-lódó élet- Megülepszlk a csapongó érdeklődés. Itt már a bénaság fá jda lma jár ja át a levegőt. Szürke kis vis-

A bagdadi „Aranymccset"

kok. nyomorúságos életű családokkal. Ott, tengődnek alig elélhető, vékonyka kis betevő falattal. Sok-sok gye-rek szalad elő a vastag füg-gönnyel takart apróablakos szobákból. Rosszul táplál-tak, fölpuffadt hasukat vé-kony lá.bwkon cipelik — c»ak szép, nagy, fekete sze-mük figyeli a szokatlan be-szédű idegeneket. S nem tudni, kis értelmükben most milyen benyomások állnak egybe gondolattá. Hej, de sokat, de sokan nem érik meg a tizedik esztendőt!

Nehéz Itt az élet, nagyon nehéz: araboknak, kurdok-nak, türkméneknek, örmé-nyeknek, kaldán és asszír leszármazottaknak egyaránt. Pedig a két folyó között Jó a föld, o la j ls van és dato-lyaerdők i s . . . , de mégis ne-héz.

Az ősi nagy kultúrált és a velük járó gazdagság nyo-mai, romjai nem adnak vi-gaszt a jelenre. A létért; folytatott küzdelmet más, ú j úton kell keresni.

Keresik ls. Ennek nyitá-nya 1958. július 1. volt. Az iraki haladó erők ezen a na-pon döntötték meg a király-

ságot és kikiáltották az Iraki Köztársaságot. Győzött te-hát egy antifeudális, nemze-ti-demokratikus forradalom, s a legégetőbb társadalmi és gazdasági bajok megoldására kidolgozta a maga kedvező haladó elképzeléseit.

Ennek a lényege: a feudá-lis viszonyok fölszámolása, földreform végrehajtása; a gazdasági élet föllendítése: a nemzeti erők összefogása; a nemzeti kisebbségek sor-sának rendezése; egészséges függetlenségi politika folyta-tása — a szocialista orszá-gokra támaszkodva.

Szép eredményekhez ls ju-tottak, de a belső harcok ki-éleződtek a haladó és a visz-szahúzó erők között, és kül-ső segítséggel egy Jobbolda-li, katonai soviniszta cso-port került hatalomra. A fejlődés megtorpant. A bel-ső harcok évei után, 1983-ban először rövid Időre, majd 1968 júliusában Ismét a Baath párt került hata-lomra. S újból meghirdette azt a programot, amellyel 1958. július 14. után a köz-társaság indult.

(Folytatjuk.)

mm

Tetemrehívás

n U I D A M V A U K Újszegeden új játókasxköztíkkol nyitja kapuit

Április 4-én 10 órakor

A címet ugyan Arany Já -nos adta a szépséges Kund Abigél történeiének, de amikor a tv 1971. január 24-1 barkehóbázásán egy fiatal leány bejelentette, hogy ezt a balladát bizony nem tanulta, a verscímei; most sokan a gimnáziumi irodalomtanítás tanterve el-len fordítják, t ö b b cikk is napvilágot látott, s ezek némelyikében olyan gondo-lat is felvetődött, hogy nagy nemzeti költőnk. Arany János és végső soron iro-dalmunk védelmében szót kell emelni.

Megszoktuk, hogy akad-nak az Iskolával kapcsolato-san szenzációként ható meg-állapítások. amelyek jó szto-riként ta r t ják magukat egy ideig, s azután elülnek. De — úgy látszik —. az idő-sebb nemzedékben most mé-lyebb húrokat pengelett meg a barkehóbnzó leány esete, s még most is gyűrűznek a hullámok körülötte. S hogy közel két hónap múltán ls visszatérünk erre a dolog-ra, annak megvan az oka: a vita nyomán ugyanis kezd feléledni egy idejétmúlt szemlélet, amelynek az az elve: mindent tanítson meg az iskola!

Nézzük a tényeket! Való igaz, kogy a gimnáziumi iro-dalmi tanterv Arany Já-rios balladái közül nem írja elő kötelezően a Tetem-rehívást. A gimnázium l l t . osztálya szuptara kiadott irodalmi szöveggyűjtemény-

be sem került bele, csupán Uz V. László, a Szondi két apródja, A walesi bárdok, a Tengeri-hántás és a Híd-avatás olvasható Arany ballada-remekművei közül. Ha azonban a tanár a fel-sorolt műveket lebilincselő-en, érdekesen tanította, s meg tudta nyitni szívüket Arany János balladái előtt, és a tanulókban is van fo-gékonyság az irodalom mű-velésére, majd elolvassák a regényeket, a novellákat, a verseket akkor is. ha nin-csenek „kötelezően előírva". Hova jutnánk, ha csak any-nyi regényt olvasnának kö-zépiskolás tanulóink, ameny-nyl kötelező olvasmányként elő van írva? Ez esetben a fiatal hölgy vagy nem kapott kellő impulzust e müvek tanulmányozására, vagy érdeklődési köre esett messze ettől. S ez okozta a „tragédiát". Ez pedig nem elpg ok arra, hogy Kund Abigél tőrét a magyar Iro-dalomtanítás tantervébe vágjuk, s a „mindent tanít-son meg az iskola" elvét követeljük. Más költőtől sem tanulnak meg mindent ma diákjaink, legfeljebb — érdeklődési körüknek meg-felelően —. szabad Idejük-ben olvassák. S ma m é r n e m is kell megdöbbenni azon, ha régi irodalmunk nagy-jainak művel kí)zül néhá-nyat nem ismernek a fia-talok. (Külömbeh is, nagy-szerű irodalomtanárnak kell ma már annak lennie, aki

az érdeklődés központjában álló műszaki-technikai cso-dák mellett meg tudja nyer-ni a tanulókat aktívan az irodalomnak.) Ma más a műveltség tartalma, mint régen. A Tetemrehívás he-lyett tanulnak a fiataljaink mást: József Attilát, Rad-nótit, Illést, Tamásit, Ju -hászt. Németh Lászlót, Dar-vas Józsefet. Váci Mihályt és így tovább. Hol férne el mindez a tananyagban, ha minden Arany-balladát megtanít tatnánk?

Az eset azonban figyel-meztet, Figyelmeztet: . itt az idejo, hogy szakmai sovi-nizmusunkat félretéve, reá-lisan felmérjük, mit bír el egy tanuló. Egyre inkább bebizonyosodik az oktatás-ban is annak a közmon-dásnak az igazsága, hogy aki sokat markol, keveset fog. Szelektálni kell te-hát a tananyagban józanul, de könyörtelenül. Szörnyű dolog, hogy a tanárnak ret-tegnie kell azért, mert 1—2 órája elmarad, s ezért nem

tudja elvégezni az anyagot. A túlzsúfolt tananyag mi-att néhány tantárgyból — például matematikából — a begyakorlásra nincs idő. Pe-dig ez a tudás megszilárdí-tásának egyik legbiztosabb módja. A rohanás felszínes iskolai Ismeretekhez vezet, s csak a korrepetitorok szá-mát növeli. Az örök roha-nás pedig agyonnyomorítja a diákot és a tanár t egy-aránt. Nem oktalan be-széd, hogy túlterheltek a ta-nulóink, s vállukra rakni már ennél többet nem is lehet. Sőt! Ha alapos tu-dást. önálló gondolkodási készséget óhaj tunk kialakí-tani, és a képességfejlesz-tés elvének eleget akarunk tenni, akkor az ismeretek csökkentésére van szükség. Ezt mór tanulóink egészsé-ge. idegrendszerének vériel-me, s i f júságunk játékos kedvének visszaadása is megköveteli. Az. életképes tudás, a korszerű művelt-ség kérdése nem a mennyi-ségen, hanem a minőségen múlik. A „mindent tanítson meg az Iskola" elv ma már ábránd, a polihisztorok kora felett az idő könyörtelenül e l j á r t . . .

Bánfalvi József

Faszéngyártás Megkezdődött a próbagyár-

tás hazánk legkorszerűbb fa-szénretoríájában. Az ú j léte-sítményt a bakonyi erdőség köz.epén, Franciavágásnál építtette fel az Erdőkémiai Vállalat több mint 12 mil-

lió forintos költséggel. Az óriási lepárlóból évente 7000 tonna faszenet szállítanak a hazai és a külföldi piacra. A termék iránt rendkívül nagy az érdeklődes, elsősor-ban a skandináv államikban.