Szekeres Gyula - Agj Vr Isten Mostis Ilj Feiedelmet

7/25/2019 Szekeres Gyula - Agj Vr Isten Mostis Ilj Feiedelmet...

http://slidepdf.com/reader/full/szekeres-gyula-agj-vr-isten-mostis-ilj-feiedelmet 1/379

S Z E K E R E S G Y U L A

„AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJFEIEDELMET...I

ä̂ ^̂ ^̂ M Bocskai Is tvánemlékezete a néphagyományban

III.Bocskai - szabadságharc 400 • évfordulója





A B O C S K A I - S Z A B A D S Á G H A R C 400 . ÉVFORDULÓJA

III.

„AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ F E I E D E L M E T ..."Bocskai István emlékezete

a néphagyományban





S z e k e r e s G y u l a

„AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJFEIEDELMET..."

Bocskai Istvánemlékezete a néphagyományban

B o c s k a i - s z a b a d s á g h a r c 4 0 0 . évfordulója

III.

Debrecen, 2004



A B O C S K A I - S Z A B A D S Á G H A R C 4 0 0 . É V F O R D U L Ó J A

III.

A G J V R ISTEN M O S T I S ILJ FE IE D E L ME T . . .Bocskai István emlékezete

a néphagyományban

SOROZATSZERKESZTŐ

NYAKAS MIKLÓS

A borítót korabeli metszetek(Érsekújvár ostroma, Bocskai a hajdúk között)

felhasználásával tervezteBURAI ISTVÁN

SZÖVEGSZERKESZTÉS ÉS TÖRDELÉS

SZEKERES GYULA

A külön jelzett latin nyelvű szöve gek tordítása: Lévai László

© SZEKERES GYULA

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás,valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA

KIADVÁNYA

MEGJELENT

A NEMZETI KULTURÁLIS ÖR ÖK SÉ G MINISZTÉRIUMA

NEMZETI ÉV FO RD UL ÓK TITKÁRSÁGA TÁMOGATÁSÁVAL

Felelő s kiadó: Dr. Juhászné Lévai Katalina megyei közgyű lés elnöke

Nyomda: Kaligráf 2000. Nyomdaipari Bt. DebrecenFelelő s vezető : Badarné Futó-Tóth Andrea

FÉNYKÉPEKHorváth TamásSzekeres Gyula

I S S N 1786-1446

I S B N 9 63 72 18 45 9



Mottó

„Hős Bocskay , rég i nemzetség d icsősége , fö ldünknekreményen felül lelkesí tő reménye: miután a harcias teutonokel kezdték pusz t í tan i a hunokat, és a mi gyi lkolásunkratemplomokat szentelni, T é g e d minden magyar mé l t án szeret, mivel egyedül Te könyörültél meg romlásunkon .

Ez hát a virtusa, ez a nagy d i c s ő s é g e Rudolfnak, ígyszé t t épn i a neki alávetett nyájat?

Látta az Isten azokat, nevette az Isten azokat, neveti ő

azokat a rossz h a t á ro z a t o k a t az égbő l . És T ég e d szól ít ,M ó z e s ü n k e t , és az ilyentől nem félő teutonokat, a magunkke vé s fegyv eréve l megfutamít ja .

Üdv Néked, nagylelkű hős , a m e g y é n k szeret Téged : jobban mondva P a n n ó n i a minden rendje szeret T é g e d , é sTied már, (amiér t megbocsá t Apol lo) régen minden j ámborköltő, aki az e s e m é n y e k e t elő akarja adni. Bizony, nemirigykedem, írjanak jobbakat a költők, mi kicsiny sajk áva ls e k é l y vizet has í tunk . És mivel sem pénz t , sem a jándékotnem kü ldhetek Neked (ahogy K r őz us g a z d a g s á g á h o z

semmit sem ad h o z z á Irus) most m é g i s kedvem t ámad t ,hogy ezeket a c s e k é l y verseket Neked szenteljem, és hamegtudom, hogy megszereted őket , majd olyan verset íroka tiszteletedre, amilyet tudom, nagyon is me g é rd e me l t é l .

Isten Veled."

Debreceni S. János

a váradi káptalan levéltárosa

1604. decemberében





ELŐSZÓ

A m ik o r n em ze tü n k a legnehezebb időket é l te , az isteni gondvise lésmindvég ig védőkar t nyú j to t t a magyarnak. O ly an n ag y s ág o k a t adott,

ak ik mind ig megmente t ték az o r s zág o t a vég ső pusztulás tól . I lyennemzetmentő hős re vo l t s züksége a m a g y a r s á g n a k akkor is, amikor „a magyarokM ó z e s é n e k " nevezett Bocskai Is tván, hajdúival - az ő „ an g y a lk á iv a l " - , éléreá l l t önvéde lmi harcunknak. De vajon m ind ig ke l lő megbecsü lés se l gondolunk-erá, vagy csak az ak tuá l i s év fordu lók kapcsán övez i nemzeti p á to s z a fejedelmet?

B o cs k a i - s zab ad s ág h a r cán ak 400. évfordulója során el jö t t az ideje annak,

hogy ö n v i z s g á l a to t tartsunk! K e l l ő figyelmet s zen te l te l tünk-e a fejedelem e m l é kének ápo lására? Megte t tünk-e mindent a hajdan elevenen élő nép i emlékeze t éstör ténet i tudat é le tbenn ta r tásá ra? Vagy éppen e l lenkező leg! Szemlesü tve - akar-va-akaratlan - , de elhallgattuk egyetlen g y ő ze l em m el v ég ző d ö t t s zab ad s ág h a r c u n k j e l e n t ő s é g é t és vezé rének Bocska i I s tv ánnak szerepé t . Sőt, a legi t im oktatás- az év s zám o k o n k ív ü l - szinte semmit sem adott át a j ö v ő n e m z e d é k é n e k , m i ve l év t izedek ig nem vol t ildomos k é r k e d n ü n k a hajdan g y ő zed e lm es m ag y a r s á gunkkal! Ezze l e l l en té tben a n é p m o n d a i h a g y o m á n y soha nem ismert megalkuvás t és hatalmi kor lá toka t !

N e csak a k ü l c s ín e s pompa mellett tudjunk em lék ezn i , úgy gondolva, hogy e

gesztusunkkal már mindent meg te t tünk Bocska i I s tván emlékeze tének ápo lására !E z csak o lyan, mint a - halottat u tolsó út jára k ísérő - halotti menet, a t e m e t é

si b ú c s ú z t a tó n , melynek so rán még azok is m e g k ö n n y e z i k az elhunytat, akiksemmit sem tudtak ró la . Soha sem l á toga t ták , még csak e s zü k b e sem jutott, de afá jdalmas emlékezés napján mégis megér inteni lá tszik őket az isteni r ende lésm eg m ás í t h a t a t l an s ág a , mert sajnos csak a holtakat szeret jük igaz szeretettel!

Kics i t így vagyunk mi magunk is Bocska i I s tván hivatalos em lék eze t év e l. A zévfordulók idején - 100 éven te - d í s ze s en em lék ezü n k , de mindennapjainkbancsak keveset s zen te lünk emlékének . Ezze l e l l en té tben a nép em lék eze t e nemévforduló függő. Sokkal inkább a fo lyamatosságra , és az á l l andóságra tö reksz ik ,mert tudja, hogy a h a g y o m á n y m e g s z a k í t á s á va l nemcsak maga a n é p h a g y o m á n y

vész el, hanem iden t i t ás tuda tunk is. Hajdúböszörmény, 2004.

Szekeres Gyula





BEVEZETÉS

Ahagyományozódás folyamatában mindig kettéválik a lényeges éslényegtelen fogalma. Lényeges az, amit át kell örökíteni, és lé

nyegtelen az, ami a hagyományozódás folyamatában csak a hordozó sze

repét tölti be. Ebben az összefüggésben a történelemi események csakhordozók, hírvivők, a nép mondahagyományának éltetői. Adott esetben atörténeti kor csak másodlagos, és arra szolgál, hogy az eredetidőben történt eseményeket - beágyazva az adott korba - tovább vigye, és azt újabbalapokra helyezve biztosítsa az alapeszme továbbélését. Csak így képzelhető el, hogy egy-egy monda - még ha más és más környezetben, és látszólag a történeti időtől függetlenítve kap szerepet - , mégis megőrzi azt atudati alapot, amellyel fel lett ruházva. A néphagyomány mindig megta

lálta és megtalálja - mind a mai napig - azokat a történeti eseményeket,amelyekbe beleágyazva az elemi tudás alapját, vagy hagyományát, mindig újra és újra feléleszti a már veszni tűnő emlékezetet.

A Bocskai István nevével fémjelzett hagyomány azonban eleddig nemkapott kellő megbecsülést, holott az ún. Bocskai-szabadságharc történelmünk egyetlen győzelemmel végződött szabadságharca.

S, bár a néphagyományok minden korban teljesítették küldetésüket,megőrizték, átörökítették a nép tudati tartalmát, de e fentebb említett történelmi korhoz kötődő hagyományok tudatos - tudományos - megőrzésével és feldolgozásával több szempontból is adósak maradtunk.

Népmondakutatásunk korszakait tekintve a legnagyobb hiátus éppenBocskai István néphagyománybeli személyéhez és szerepéhez köthető,mely egyben a hajdúk mondahagyománya tudományos feldolgozásának -sőt a hozzákapcsolódó alapkutatás - hiányára is rámutat.

Nemcsak a hajdúknak a magyar nép történetében betöltött szerepéről,de a hajdúk nemzeti mozgalmainkban való részvételéről szóló hagyománycsoport sem került feldolgozásra, így azon sem csodálkozhatunk,hogy a hajdúktól elválaszthatatlan egységet képező Bocskai István nevé-



hez köthető néphagyományok még csak a felgyűjtés szintjén sem kerültek be a tudom ányos feldolgozás áramlataiba.

Bár a Hajdúság népköltészeti hagyományának összegyűjtésére már régen megtörtént a kezdeményezés. Még 1914-ben a Csokonai-kör, a Pető

fi-Társaság és a Kisfaludi-Társaság közös irodalmi díszgyűlésén Sebestyén Gyula jelentette be, hogy tervbe vették a hajdúsági néphagyo mány„gazdátlan kincsének" összegyűjtését. A kezdeményezés azonban sohasem valósult meg, csak kisebb adatközlések láttak napvilágot, majd magaa kezdeményezés is feledésbe merült.

így a mai napig hiányzott egy átfogó összegzés is, mind Bocskai István, mind az általa vezetett és letelepített hajdúk népmondai hagyományáról csakúgy, mint annak későbbi tudatbeli látens továbbéléséről.Mindezek mellett továbbra sem kutatott a trianoni határokon kívül rekedtmagyar területek Bocskaihoz fűződő hagyom ánya, holott a fejedelemnevéhez kapcsolódó szabadságharc főként ezeken a területeken hagyhatott beható nyomokat a nép emlékezetében.

Bocskai néphagyományban betöltött szerepének felvázolásához mamár azokat a mondai, história töredékeket is vallatóra kellett fognunk,melyek csak belső tartalmuk kibontása során fedték fel összefüggéseiket.

Kiadványunk fejezeteiben éppen ezeket a látensen élő alapokat kívántuk megkeresni. Tudva, hogy a mondák és a történeti históriák elemzésesorán - figyelembe véve a mondák fejlődési törvényszerűségeit is - sokszorta el kellett vonatkoztatnunk a vizsgált monda történeti korától, és azeredeti történés alapjait kellett, hogy megkeressük. Tanulmányunk soránnem egyszerűen a mondák szövegközlését kívántuk nyújtani, hanem -egy több lábon álló elemzés során - megkerestük azokat a gyökereket, éshistóriai összefüggéseket, amelyek kibontásával mind a népmondák, mind

az eddigi történeti kutatások egyoldalúsága helyett rámutatunk azokkomplexitására. így bizton mondhatjuk, hogy összefüggés keresésünkkapcsán, a kutatott mondák immár megmutatják lényegi tartalmukat is,azt a tartalmat, aminek eddig csak a felszínét vizsgálták, s így a vizsgálódás eredménye sem lehetett más, mint felszínes.

Kiadványunk a fellelhető hagyományok összességéről kívánt képet alkotni, melyek látszólag csak egy adott népcsoport - jelesen a hajdúk -hagyománykörébe utalhatók. Azonban e hagyománykör belső tartalmát

vizsgálva azt kel mondanunk, hogy ez nemhogy leszűkítette volna ezt atradíciót, hanem éppen országos érvényűvé emelte.



Olyan nemzeti hagyományok őrzői e népmondák, melyek - megőrizvea saját, különleges és sokszor egyedi identitásukat - ezer és egy szállalkapcsolódnak nemzeti történelmünkhöz.

Célunknak megfelelően elsősorban a népmondai anyagra támaszkodtunk, mert kutatási szempontunkból ezek az elsődleges források, de azonkútfőket is kutatásunk tárgykörébe vontuk, amelyek úm. csak részbentartanak fenn szoros kapcsolatot a népmondákkal, azonban felhasználásukáltal jelentősen bővítettek, és egyben finomítottak is a kialakult népmondai kép értékelésén.

A fentebbi kutatási csoportok elemzése arra is rámutat majd, hogy azemlített közös elemek - mind a történeti, mind a néphagyománybeii - ,

egyazon gyökerekre utalnak, de ezek mellett azokra az alkotórészekre isrámutatnak, amelyek immár csak a nép tudatában lelhetők fel. így a néphagyomány elemei nemcsak megfeleltetésre kerültek az adott történeti koreseményeivel, de beágyazottságuk révén a Bocskai hagyományok továbbélésének módjait is feltárták.

Kiadványunk kronologikus sorrendbe állítva kívánja bemutatni a fejedelem életéhez fűződő néphagyománybeli emlékeket. Bocskai személye,és a hozzá fűződő néphagyomány egy újabb lépcsője annak a fejlődési

sornak, melyet mondáinkban végigkísérhetünk. Az a fokozat, mely amegszülető és meghaló hősök sorából a szabadságharcos hősök sorábavisz.

Bocskai alakját születésétől fogva egyfajta különös misztikum hatottaát, melyet mintegy keretbe foglalt Vénusz napjának - a pénteki napnak -népmondai jelentősége. Ezen különleges pénteki nap a fejedelem egészéletét végigkísérte, melynek emlékezetét nemcsak a nép orális hagyományában érhetjük nyomon, de azt az idők emlékezetére kőbe is vésették.

Ezen „kolozsvári kő" mellett a korabeli költemények, és a történeti historikusok sem kerülhették meg a „dies Veneris" hajdan elevenen létező emlékét. Bocskai pénteken látta meg a napvilágot, pénteki napokon arattakiemelt jelentőségű győzelmeit, pénteken választották fejedelemmé, és pénteken szólította el lelkét a Mindenható.

Az isteni kiválasztottság néphagyománybeli hite, az ikrek, ezen belül ahét gyermek, és a csodálatos születés motívuma, a néphitben mindig kiemelt szerepet kapott, mely a Bocskai család eredetmondájában is megfeleltetést nyert.



A Bocskai István korából fennmaradt egyetlen históriás énekünk kapcsán nemcsak a szabadságharc eseményeiről kaphatunk pontos képet, de

segítségével olyan hagyománybeli elemek is tisztázásra kerültek, melyeklétezését korábban kétségbe vonták.Külön fejezetekben foglalkozunk a Bocskai-szabadságharc eseményeit

megörökítő mondákkal, melyek önmagukban is jellemzik Bocskai és hajdúinak helytállását. Az esem ényeket megjelenítő helyszínek tekintetébena helyi névmagyarázó mondák mellett utalunk e mondák utóéletére is.Bemutatjuk, miként változik meg és alakul át egy-egy mondai hagyomány, megőrizve az eredeti tartalmat, ugyanakkor újabb elemekkel bővítiazt.

Természetesen a Bocskairól kialakult kép sem ennyire egypólusú, merta fejedelem és hajdúinak alakját nemcsak a magyar néphagyomány őriztemeg, de az ellenséges tábor is. Míg a magyarok „Mózesükként" tiszteltékés hajdúit az ő „angyalkáinak" nevezték, addig a német ajkú lakosságszemében ő testesítette meg a Sátánt, s hajdúi az ördögök csapatát.

A Bocskaihoz fűződő nép i em lékezetre a legnagyobb hatást éppen afejedelem halála gyakorolta, de a halála és körülményei körül kialakultkép nem annyira egyértelmű, mint azt korábban feltételezték. Több olyan

néphagyománybeli elem is a felszínre került, amelyek erősítik a fejedelemkiválasztotti szerepét, ugyanakkor megkérdőjelezik a mérgezéssel bevádolt kancellár, Kátay bűnösségét.

Külön csoportot képez a fejedelem temetésének körülményeiről, eseményeiről szóló mondai hagyomány, mely közvetve átvezet bennünket aBocskai által hátrahagyott kincsekről kialakult népi emlékezet körébe. Afejedelmi kincsek azonban nemcsak egy-egy közösség egyedi - néholkisajátított - hagyományának kizárólagos elemeként kap megfogalmazást,

hanem egyben felveti a fejedelmi relikviák és hatalmi jelvények körülkialakult képzetekben tapasztalható fokozatos kikopás folyamatának ésannak okainak a vizsgálatát is.

A fejedelem által adományozott relikviák birtoklásának tudata márBocskai emlékének tudatos ápolását mutatja, melyek a féltve őrzött emlékek tárgyiasult volta mellett a közösség összetartozás tudatának is legfőbb

jelképei, és egyben fenntartói.Bocskai emlékét - a szóbeli hagyomány mellett - alakjának képi meg

formálása is erősítette. így, nem hagyhattuk említés nélkül azokat a Bocskait ábrázoló festményeket sem, melyek mind a mai napig fennen hirdetika fejedelem soha nem múló emlékét.



Ezzel is példázva azt, hogy a népmondai hagyomány egy olyan személynek az alakját mintázta meg, aki - amikor a szükség úgy kívánta,isteni segítséggel - népe élére állt, hogy megszabadítsa őket az elnyomóktól.

Ez is Bocskai István alakja a magyar néphagyományban, akinek személye messze túlmutat a történeti tényeken, mivel népmondabeli alakjaazon mítoszbeli hősökével azonos, akik mindig, mint megváltók léptek felaz idők folyamán. így azon tulajdonságokkal is felmagasztaltatott, amelyekkel csak egy mítoszbeli vegetációs- vagy egy hajdani sárkányölő hősrendelkezhetett. Ezen kiválasztotti élet mozzanatait azonban nemcsak anép „zavaros hitében" élhetjük meg, de a korabeli históriások - a kor történetíróinak - szavaiból is egyazon gondolatok csengenek ki, mikor afejedelem személye körül kialakult csodás eseményeket taglalják.

így kiadványunk fejezetei arra is rámutatnak, hogy a fentebb említettközös elemek - mind a történeti, mind a néphagyománybeli -, azonosgyökerekre utalnak, de ezek az eredeti tartalmak immár csak a nép tudatában lelhetők fel.





„Elvesztettük - úgymond - vagyis inkább a boldogok örökkévalóhelyére el reküldtük Erdély fenséges fejedelmét, Istvánt, mindenkor és minden id hasonlíthatatlan h sét. Erénye kiváló bizonyságok által szerzett dics ségét nem fogja eltörölni semmi, még

oly maró irigység sem és nem tépi ki semmi, bár minden dolgokat megemészt id az emberek szívéb l. Nincs semmi olyaner s, tisztelt dolgok kiforgatására annyira felfegyverzett, mely azelesni nem tudó s pusztulásnak alá nem vetett erényt megrontaniés elfeledtetni tudja."

Telegdi István által elhangott

halotti búcsúztató,

1607.

„ A FEJEDELEM EMLÉKEZETE"





Bocskai István születési helyér l

KISMARJA, AVAGY KOLOZSVÁR?

A kismarjai hagyományban elevenen él az a tudat, miszerint a fejedelem Kismarjában látta meg a napvilágot: „Bocskai Marjában lakott.Mondják, hogy itt született. Itt vót a birtoka, itt vót a várja. Hallásbul any-nyit tudok rúla, hogy Marjának azír is hagyta a birtokot, a hajdúinak,hogy mikor a Nagykereki várat ostromolták, oda beszorították (Barbiánóserege ostromolta) akkor a marjaiak a Barbiánó seregit hátba támadták és

ezt az alkalmat Bocskai kihasználta és a marjaiakkal szítvertik a Barbiánócsapatát. És innen indult kiBocskai hadjárata. ... Atemplom alatt valami kriptát emlegetnek. Abba tán'Bocskainak a családja fekszik. Egy kisebb templomvót ott, ez lett körülépítve.

Csak amikor kísz lett anagy templom, a kicsit

belőle azután bontottákel." 1

Sőt a születés pontos helyét is tudni vélik: „Bocskai fejedelem itt születettebbe a várba. Itt van egy

ezer holdas legelő, ezt alakosságnak hagyta öröktulajdonába." 2

A kismarjai templomban lévő kripta régészeti

feltárása (2004.)

1

Janó Ferenc 62. é. közlése. Kismarja (ma Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András fel jegyzé se . DMA.-NGy. 397. sz. 3. p.2

Kovács Mihály 76. é. Kismarja (ma Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.DMA.-NGy. 397. sz. 7. p.



A kismarjai várdomb

Azonban az általános hagyomány mellett már megjelent egy másik ál

láspont is, mely már elbizonytalanodik a születési hely vonatkozásában,

ugyanakkor a fejedelem őseinek nyughelyét és származását még biztosra

mondja: „Mi úgy tudjuk, hogy Bocskai itt született Kismarjában. De má

sok azt mondják, hogy Kolozsváron született. De az apja-anyja itt

feküsznek. A Micbán családiul származott Bocskai. Mind a hét gyermekmegmaradt, csak mind máskíp híjták."3

A lokálpatriotizmuson kívül több, látszólag összecsengő adat felemlí

tése is motiválhatta a hagyományt. Azonban jól tudjuk, hogy ha valamit

nagyon el akar hinni az ember, azt előbb-utóbb igaznak is tartja. így voltak ezzel korábban még a történetírók is, ahogy K. N A G Y Sándor fogal

mazott: „... e várost sokan még a történetírók közül is Bocskai fejedelem

szülőhelyének tartják, holott e kitűnő fejedelem Kolozsvárit született.. ." 4

Sőt mit ne mondjunk, még manapság is él e téves felfogás a kutatókközött. így van ezzel a község szülötte V A R G A Gyula is: „Tudjuk, a hiva

talos történetírás - Bocskai krónikása, Szamosközi István tájékoztatása

alapján - úgy tudja, hogy Bocskai István Kolozsvárott született.

3

Egeresi Mihály 70. é. Kismarja (ma Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.

DMA.-NGy. 397. sz. 6. p.4 K . N A G Y Sándor 1886. 78. p. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy természe

tesen kivételek is előfordultak, akik a tényeket is elfogadták, annak ellenére, hogykismarjai indíttatásuk megkérdőjelezhetetlen. így volt ezzel Kismarja első monogra

fikusa is Osváih Pál is, aki a település szülöttjeként is tárgyilagos tudott maradni

Bocskai születési helyét illetően. Lásd: OsvÁTH Pál 1896. 10. p., illetve 18. p.



A kismarjaiak ezzel szemben mindig azt tartják, hogy a fejedelem ittszületett, a falu észak-keleti részén elhelyezkedő várdombon egykor állóvárkastélyban. A történetírók véleményét ma már hiteles dokumentumokkal sem m egerősíteni, sem cáfolni nem lehet."5 Korábban - a faluról szólómonográfiájában -, a korabeli történetírók és historikusok által a kolozsvári születésre vonatkozó adatokat, ekképp jellemzi: „Születésének körülményeit ugyancsak holmi babonás, vagy legalábbis kalandos hagyományok teszik ködössé." 6

Szerencsére arra már csak a jegyzetekben utalt, hogy kikre is gondolt,akik ezeket a „ködös" születési körülményeket terjesztették: „Szamosközi

István után Bocacius 1818-ban ír (sic!) arról, hogy Bocskai István 1557

januárjának legelső reggelén, pénteki napon született Kolozsvárott,1

amikor apja - aki ekkor még Ferdinánd király pártján állott - feleségévelés több más társával együtt Izabella királynő fogságába került, s a péntekinapnak ettől kezdve Bocskai István életében mindig nagy szerepe volt;életének főbb fordulópontjai mindig pénteki napra estek. ... Ezt az adatotautomatikusan vették át a különböző történeti munkák." 8

Az előbbi idézetből egyértelműen kiderül, hogy a fentebbi sorok írójanem ismerte Bocatius életét, sem munkásságát, hiszen [Bocatius 1621.

november 12-én már halott9

], így az általa írt történéseket és versezetetV A R G A Gyula két századdal későbbre datálta. Ezzel természetszerűleg afejedelem kolozsvári születésével kapcsolatosan írottakról a hiteltelenségérzetét keltette. Arról nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan elkerülte afigyelmét azon kolozsvári kőtáblák latin nyelvű felirata, mely a mai napigott látható a fejedelem szülőházának falán. E kőtáblákról a későbbiekbenmég részletesen szólunk „Dies Veneris" című fejezetünkben.

A hiányolt hitelesség és Bocatius védelmében itt csak annyit jegyzünk

meg, hogy a fejedelem születési körülményeit és születési helyét is megemlítő feliratnak éppen Bocatius volt a szerzője, de nem 1818-ban -ahogy azt V A R G A Gyula írta -, hanem még a fejedelem életében. így nehezen tartjuk elképzelhetőnek, hogy valaki is fel merte volna vállalni annak az ódiumát, hogy az 1606-ban kőbe vésett felirat valótlanságokat tartalmazzon a fejedelem születésével kapcsolatosan.

5 V A R G A Gyula 2004. 492. p.6 V A R G A Gyula 1978. 8. p.7 A szövegben tett kiemelések tőlem.8 Lásd: V A R G A Gyula 1987. 39. p. 34. számú jegyzet.9 Ide lásd: C S O N K A Ferenc 1985. 189. p.



Ennyi kitérő után térjünk vissza arra, hogy milyen adatok összecsengé-se nyomán kerülhetett be Kismarja hagyományába a fejedelem ottani születése.

Egyik, és nyilvánvalóan meghatározó erővel bíró utalás lehet a hagyomány kialakulására, a Kismarja számára 1606. szeptember 22-én,Kassán keltezett kiváltságlevél „kedves szülőföldünkről" szóló részlete.Ez a következőképpen emlékezik meg a településről: „...illenék e megfeledkeznünk arról a helyről, arról a mi igen kedves szülőföldünkről, közelebbről a Bihar vármegyében fekvő, általánosan Kis Mariának nevezett(községről), amelyről a mi eleink, ükapáink, nagyapáink, ősapáink, eredetüket onnan véve, magukat nevezték és neveztették s ahol a mennyei ha

zába való megtérésük után testüket elföldeltetni, csendes nyugvásraeltemettetni, sírboltokat és síremlékeket emelni kívánták? . . ." , 0

Ezen fentebbi sorokban azonban csak az elődökről esik szó, kik eredetüket e településről számították, azonban egyetlen egy része sem utal arra,hogy maga a fejedelem itt született volna. Az azonban nyilvánvaló, hogya fejedelem - ősei révén - egyfajta érzelmi többlettel bírt a falu iránt.

A fejedelem Kismarjához való hozzáállását természetszerűleg erősíthette, sőt bizton mondhatjuk, hogy erősítette is, az a tény, hogy szülei -

megszabadulván a kolozsvári kényszerű rabságból - a későbbiekben valóban Kismarján éltek. Azonban arról, hogy Bocskai István is itt Kismar

ján élhette meg eszmélő ifjúságát, nem bírunk adattal. Azt azonban pontosan tudjuk, hogy neveltetésének időszakában - az ekkor már tíz éves -Bocskai István együtt tanult és nevelkedett Nádasdy FerencceV\ akinekanyja Kanizsay Orsolya 1567-ben Bocskai György házában „fogadotttanulószobát."1 2 így valójában Bocskai István csak bimbózó gyermekkoráttölthette Kismarján, hiszen mint azt fentebb láttuk, az elkövetkezendő

éveket a kismarjai szülői - és nem születési - háztól már távol töltötte.1 3

A kiváltságlevél - az eredeti fogalmazvány alapján készített - kritikai (latin és magyarnyelvű) közlését lásd: V A R G A Gyula 2004. 496-506. p.

1 1 Lásd: T A K Á T S Sándor 1922. 50-56. p.1 2 Ide lásd: N A G Y László 2000. 15-16. p.1 3 Itt kell szólnunk N A G Y László azon téves adatáról, mely némi bizonytalanságra is okot

adhat, ugyanis két, össze nem egyeztethető időponttal szolgál Bocskai neveltetésénekidejéből. Mint mondja: „ A komolyabb ismeretszerzésre akkor kerülhetett sor, amikor

1569-ben tizenhét esztendősen (?) bekerült I. Miksa császár és magyar-horvát királynemesi ifjai, vagy más néven udvari testőrei közé." [Az idézetben szereplő kiemelés(?) tőlem.] Nagy László ezen adata revízióra szorul, hiszen Bocskai István 1569-benmég csak 12 éves. Lásd: N A G Y László 2000. 19. p.



Azonban az vitathatatlan tény, hogy Bocskai István szülei öreg korukbanKismarján laktak. Erre szolgál bizonyságul az akkor 19 éves Bocskai Istvántól - akit a prágai fogságából ideiglenesen hazabocsátottak, hogy be

teges szüleit meglátogassa - , származó levél is, melyet Kismarjáról keltezett a későbbi fejedelem.14

E fentiek tudatában, hogy szülei háza - lakóhelye - Kismarján leiedzett, még sem jelenti azt, hogy a fejedelem születési helyeként is e helységet kellene megneveznünk. Azonban ezen fentebbi adatok egyrészrőlazt támasztják alá, hogy maga Bocskai is meglehetős érzelmi többlettel

bír t Kismarja iránt, másrészt személyes kapcsolata is azt predesztinálta,hogy a település lakosai - az idők homályában - ezt a hajdani lakóhelyet

a későbbiekben már, mint a fejedelem születési helyét jelöljék meg.E fentiek mellett sem kerülhetjük meg a Debreceni Szappanos János]5 által írt:

Militaris Congratulatio16 című versének 17. versszakát sem, amely hanem is a vers születésének idején 17 , de a későbbi korokban - másolatokútján terjedően 1 8 - ismételten hathatott a hagyományra. Bár az itt citáltversezet strófájában a költő csak általánosságban Bihar vármegyéről teszemlítést, és nem Kismarjáról:

„Nem kel irigykedni, Farkas szemmel nézni, Senkinek ez dologra:Bihar uar megieből, Hogi te ez kis helyből, Származtál oltalmunkra:Christusis jászolból, Es kis Názáretből, Iűtt uilag valtsagara."19

A fenti általánosító kifejezések - szülőföld, Bihar vármegye - lehetséges, de nem bizonyítható erejű szerepe mellett, azt kell mondanunk, hogya legnagyobb hatást a kismarjai hagyományra maga a falu hites nótáriusa,Gyulai L. Gábor tette, amikor 1766-ban „Kulin György feő bírósága ide-

Ezen, - a császárnak és Trautsohn titkos tanácsosnak címzett - levelében kér „nővérelakodalmáig" tartó halasztást visszatérésének időpontjáról. Lásd: SzÁDECZKY Lajos1886. 863. p.

1 5 Munkásságához lásd: WASYLKIEVICZ Viktor 1902. 33-37. p., illetve DÉZSI Lajos1928. 411-418. p.

1 6 E vers V E R S U S DEDICATORII A D E U N D E M D. PRINCIPEM kezdetű részétkönyvünk mottójaként választottuk, magyar nyelvű fordítását lásd ott.

1 7 A vers származási körülményei kapcsán meg kell említenünk, hogy az feltehetően a bihari hajdúk megrendelésére készült, a vers tartalmi jegyeiből következőleg keletke

zési idejét 1605. februárja és áprilisa közé tehetjük. Bővebben lásd: R M K T .X V I I . sz. 1. 1959. 583. p.

1 8 A vers kéziratos másolataihoz lásd: WASYLKIEVICZ Viktor 1902. 33. p.1 9 R M K T . X V I I . sz. 1. 1959. 259. p.



jében" 2 0 a református egyház jegyzőkönyvébe a hajdani városi jegyzőkönyvből, „kivonatként" a következőket jegyezte fel: „1606 d l k Esztendő

ben Vezelin Mihály Feő Bíróságában kezdetét vette ezen Protocollum, a'melly esztendőben is ama Boldog Emlékezetű Fejedelem Bocskai IstvánKis Mária Várossát, mint maga és B. E Elej lakó helyét Privilegizálta,amely ezen Kis Mária Várossának még ma is Istennek kegyelmes gondviseléséből meg vagyon és fenn áll, kiért az Úr Istennek Szent neve dicsőíttessék mind örökkön örökké.

Ezen B. E. Fejedelem Bocskai Istvánról s ennek jeles cselekedeteirőlláthatni és olvashatni sokakat az Históriákban, de Kis Mária Várossá,

minden igaz és értelmes lakossainak elég azt ezen Protocollumból tudni,hogy ez ezen Nemes Városból származott, kinek B. E. Eleinek meghide-gedett és már porrá vált tetemei, a Templomnak criptájában temettetvén,mostanis itten nyugosznak. Idáig való lakóházok B. E. Eleinek volt aföldvárban, a mellynek emlékezetes helye még ma is fenn vagyon minden

benne való építés nélkül, de nem is volna illő ezenn helynek végképpeneltöröltetni vagy elhányatni Kis Mária Várossának értelmes lakossaitól,mivel ezenn hely mindenkor emlékezetben és örökös böcsben tartathatikarról, hogy ezenn hellyen Fejedelem született, még pedig olly kegyes Fe

jedelem, a' ki Kis Mária Várossá lakossait sokaknak példájára máshellységek lakossá felett különös nyugodalommal kívánta felsegélleni." 2 1

Azonban ezen fentebbi - előszeretettel idézett - „bizonyíték" meglehetősen gyenge lábakon áll!

Bármennyire is szeretné azt - a falu szülötte - V A R G A Gyula úgy beállítani, hogy a fent említett forrás 1606-ban „a fejedelem halála és temetéseutáni napokban" íródott, mondván: „Az eredeti protocollum „elrongyolódott" majd elveszett, de a szöveget Gyulai Gábor nótárius 1776-ban -feltehetően betűhíven - bemásolta az egyházi anyakönyv II. kötetébe,ahol az ma is olvasható." 2 2 Ez azonban lehetetlen, hiszen maga a forrás ráa bizonyíték, hogy az csak későbbi keltezésű lehet!

Itt jegyzendő meg, hogy Kulin György főbíráskodásának idejét Kismarja első historikusa Osváth Pál csak későbbre 1772-től az 1776-os évekig terjedően tudja. Lásd:O S V Á T H Pál 1896.42. p.

2 1 Közli: M O L N Á R Balázs 1940. 250. p.2 2 V A R G A Gyula 2004. 493. p.



3

Feo

Bírája, m. KULLÏK GyORG&

geiiit ch TarcJinir zùrijùï muuc cuxi'ujt ç s

CÍ rcnjifjlctt$7CthLí Alutiia.{c(. nnnA flicí' ű

tncÚucL' VÍVJO csen *l§i'cfnajc jcvcnckícli

fainak nutuh ft- QtcKJ ̂ cinJc,w.cjltiuicifà

ila iníitcf tícJip. eddúr mcirihr acíuctiMxí

Qjtctô unlcJccitUrt, ianuíá/ará. luitfjcrouk

\<h kÁ^tit^Átfl ̂ rht^nsixta, àmeilvtít*,

dcijc acacïcLcs kitra/rattak.

fztcrrrlcJ'Cf/. *



A fentebb közölt teljes forrásanyagot, azonban éppen ő közölte le hiányosan - és nyugodtan kimondhatjuk - hiteltelenül, mivel éppen azonrészt pontozta ki belőle, ami az irat későbbi keltezését bizonyítja: „Ideigvaló lakóháza B. E. (Boldog Emlékezetű) Eleink volt a Földvárban,amellynek emlékezetes hellyé még ma is fenn vagyon ... 2 3 de nem is volna illő ezzen helynek végképpen eltöröltetni, vagy elhányatni" 2 4

A kipontozott rész egyértelműen azt bizonyítja, hogy az irat keletkezésének idejében a földváron már nincs építmény: minden benne való

építés nélkül. Ez, pedig nehezen elképzelhető 1606-ban, a fejedelemhalálát követő napokban!

A történeti források alapján azt is kijelenthetjük, hogy a Gyulai nótárius által készített kivonat mindenképpen 1704 után íródott, mivel1704. július 26-án még Palocsay György a váradi ostromzár parancsnokainnen keltezte Szoboszlai hadnagyhoz intézett levelét. 2 5 Tehát az épületekkor még meg volt! Nagy valószínűséggel a várat, vagy várkastélyt atöbbi magyarországi várral együtt az 1710-es években vagy azt követőenrombolták le, hiszen 1793-ban a vidéken átutazó Towson Róbert a várrólmár csak múlt időben szól. 2 6 így ezen adatok alapján is azt kell mondanunk, hogy a kismarjai református egyház tulajdonában lévő irat semmi

esetre sem tükrözheti az 1606-os állapotokat, de egyértelműen kivehető belőle, hogy az a kiváltságlevél „szülőföldünkről" szóló részletének erősítését, és annak továbbéltetését szorgalmazta.

Ezt erősítette Habokai Márton kismarjai nótárius is, aki 1795-ben, kérdés-felelet formájában megírt kátéjában a következőket mondta, és tanította a hagyomány megőrzése érdekében:

„Ks: Hol született ez a fejedelem?Fs: Ezenn Városnak az Északi részén levő Várban, a melly Várnak

hellyé mostan is elevenen meg tettzik, és ugyan Hazájához viseltetett buzgó szere te téből adott ennek a Városnak örökös szabadságot." 2 7

A pontozott helyről Varga Gyula által kihagyott eredeti szöveg a következő: „minden

benne való építés nélkül"\

A bezárt idézőjel után következő sorok már megegyeznek az eredeti forrással. Lásd:V A R G A Gyula 2 0 0 4 . 4 9 3 . p.

A levelet idézi: O S V Á T H Pál 1896. 3 1. p.

A fentiekhez lásd: O S V Á T H Pál 1896. 3 1 - 3 2 . p., illetve S Z A M O T A István 1891. 486. p.Itt jegyzendő meg, hogy ezen adatokról Varga Gyula is tudomással bírt! Lásd:V A R G A Gyula 1978. 39. p. 36. jegyzet alatt.

Lásd: T A K Á C S Béla 1975. 17. p.



Mint a fentebbi kátéból való részlet is jól példázza, mindkét nótáriusazonos alapokhoz nyúlt vissza, azzal a különbséggel, hogy utóbbi nyilvánmerített elődje írásából is. A közvéleményre azonban egyértelműen a

Habokai-féle kérdés-feleletforma hatott, illetve hatott vissza a legjobban.

Ahogy azt fentebb is láttuk, a nép körében ismert hagyomány már nem

minden alap nélkül való volt, hiszen annak keletkezését és ismeretét már a

Habokai-féle kérdés-feleletsortól függetlenül is korábbra datálhatjuk. Nyilvánvaló azonban az is, hogy míg kezdetben maga a kiváltságlevélmegfelelő része hatott a közösség tudatára, addig a későbbiekben már a

tudatos tanítás formája bírt meghatározó erővel. Főként, hogy a kezdetek

től fogva - a kornak megfelelő tanítási módszert alkalmazva - a közösségtagjaiba szinte belesulykolták a tudnivalókat úgy, hogy már abban a kor

ban is létező, de a saját mikrokörnyezetük által vallott ismeretekkel és

tanításokkal ellentétes hagyományt mutató tudati tartalmakat - legyen az

orális vagy írásbeli - egyértelműen elutasították: „Ezen B. E. Fejedelem

Bocskai Istvánról s ennek jeles cselekedeteiről láthatni és olvashatni so

kakat az Históriákban, de Kis Mária Várossá, minden igaz és értelmeslakossainak elég azt ezen Protocollumból tudni, hogy ez ezen Nemes Vá

rosból származott".

Azt a párhuzamosan létező hagyományt próbálhatták kizárni ezzel,amely legalább annyira impulzívan élt, csak azért, hogy az adott közösséga fejedelem születési helyét magának vindikálhassa. Ez egyébként telje

sen természetes folyamat a népi hagyományozódás és a közösségi tudatkialakulásának folyamatában. Gondoljunk

csak arra, hány település: — Purustyán, Kö-

vesd és Egeres i s2 8 -

magának formálta a

jogot arra, hogy a

Bocskaihoz legalábbannyira kapcsolódó

Micbán történet hely

színét, így az elsődleges csodás születés

helyét magáénak vallja.

Egeres vára

2 8 Ehhez lásd: KARÁCSONYI János 1890. 125. p.



Kolozsvár látképe

Azt a jogot azonban, miszerint Bocskai István fejedelem a kolozsváriÓvárban látta meg a napvilágot, sehogyan sem lehet elvitatni. A csodála-

tos születést és annak előtörténetét ezen helyen nem kívánjuk ismertetni,azt, mint már korábban is említettük, egy másik fejezetben részletezzük.Viszont szólnunk kell - ha csak nagyvonalakban is - , arról a házról, ahol

a fejedelem napvilágra jött. Bocatius kőbe vésett verse kapcsán még Bocskai életében [1606-ban]

nyilvánvaló ténnyé vált születési helye, melyet a későbbiekben csak meg

erősített és pontosított Segesvári Bálint korabeli krónikája, melyből a ház

pontos helyét is kétségek nélkül meg lehetett határozni. Mint írja: „25.

octobris csinálták fel az Bocskai uram czimerét az Éppel J á n o s háza falá-ra." 2 9

S, mint tudjuk ezen kőből faragott címer szerves része volt az

1606-ban felhelyezett kőtábláknak, melyek a fejedelem születésének kö

rülményeit és a pénteki naphoz való kapcsolatát voltak hivatottak meg

örökíteni.A krónika napvilágra kerülése előtt csak arról volt tudomásunk, hogy

Bocskai a kolozsvári Óvárban született: „ama épületek környékéről kapva

otthont, amelyek Korvin Mátyásnak, a magyarok legdicsőségesebb kirá-lyának születésekor a napvilágot nyújtották".

Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , I V . köt. 165. p.

26



Azonban Mátyás király és Bocskai szülőháza éppen ugyanarra a térrenéz, így a születési hely pontos meghatározása még váratott magára.

Azonban a Segesvári által említett ház már könnyen beazonosíthatóvátette Bocskai születési helyét.

3 0 A tér, két egymással szembe lévő sarkánálló épület egyike Mátyás király születési helye, míg a másik - mely a

néphagyomány szerint Mátyás idejében a Hunyadiaknak kápolnájáulszolgált - , Bocskai István születési helye lett, amely az Eppel-ház nevet

viselte.31 Kolozsvárott az Eppelek hajdan a legerősebb szásznemzetségekegyikének számítottak, kik János Zsigmondnak voltak hívei. A Ferdinándés János Zsigmond között fennálló trónviszály [1556-1557] körül JánosZsigmond a Ferdinándhoz húzó Bocskai Györgyöt - a fejedelem apját -

az ún. Eppel-házba - amely a városi fogház, az ún. „torony" közelébenvolt - záratta.32 Bocskai Györgyöt a kényszerű fogságba neje is önkéntkövette. így történhetett, hogy e ház lett tanúja - 1557. január elsején, egy

pénteki napon - , azon események kezdetének, amelyek végérvényesenmeghatározták egy leendő fejedelem életútját, mely események nem csak

a kőtáblákba, de az emberek örök emlékezetébe is bevésődtek.

Bocskai Istvánszülőháza(Kolozsvár, 2004.)

Mátyás király szülőházának helyét, melynek átellenes találkozásánál áll Bocskai szüle-tési helye a következőképpen adja Balogh Jolán: „Helye a Szentlélek és a Torony ut

ca találkozásánál kiszélesedő kis tér déli során a Klastrom utca sarkán, szemben az

Óvár déli bejáratával (egykori kapujával), a későbbi Mátyás király utcával." Lásd:

B A L O G H Jolán 1 985 . 165 . p.31 Éppel János háza, melyet korábban a Farkas-nemzetség bírt, amelynek egy részét a

Pregardtok vették meg.3 2 E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , I V . köt. 165. p.



A Bocskai család eredetmondájáról

A Micbán hagyományok körében két élesen különálló népmondatípustkülönböztethetünk meg. Az egyikben még elevenen él az eredetmondameghatározó alakja Micbán, míg a másik változatban már e személy csakmásodlagos szerepet tölt be, és sokkal inkább a történet végkifejlete határozza meg a tartalmi mondanivalót. így két - azonos gyökerű, ugyanakkor különböző fejlődési fázison átment - népmondai típust nevezhetünkmeg a Micbán hagyományok kapcsán. Ezen elkülönülés nemcsak a mondai történés központi alakjának ismeretében, vagy éppen ismeretlenségé

ben nyilvánul meg, hanem annak konkretizálásában is. Ez azonban bizonyos mértékű időbeli, és lokális determináltságot is feltételez. Mint aztlátni fogjuk, azokon a területeken, ahol Bocskai személye nemcsak szellemi kapcsolatban állt - hanem kézzelfogható birtoktestekkel is rendelkezett -, ott ezen népmondai hagyományt egy konkrét személyhez - nevezetesen Micbánhoz - kapcsolták. Ellenben azon helyeken, ahol Bocskai, ésannak emlékezete „csak" gondolati síkon voltjelen - tehát az adott területen nem volt kimondottan Bocskai birtok - , ott a valaha biztosan ismert

Micbán személye, és mondai alakja a későbbiekben már meglehetős átalakuláson ment keresztül. Olyannyira, hogy személytelensége révén amondai történés meghatáro zó eleme immár nem az apa és fiai kapcsolatá

ban csúcsosodik ki, hanem sokkal inkább a történés végkifejletében, a hatgyermek megtalálásában, akik által a mondai folyamat lezárásaképpenelőrevetítik egy új élet kezdetét.

Az első csoportba tartozik, és a Micbán monda ezen változatát képviseli - ha azt már csak hiányosan is megőrizve - a kismarjai néphagyo

mány: „Micbánnak a feleséginek hét gyermeke született, mind fiú lett. A bábaasszony el akarta üköt pusztítani. Az apjok Micbán helyezte el üköt,hogy el ne pusztíccsák. Abbul a hét gyermekbül lett egy, ez a Bocskai. AFelvidéken kapott egy Bacskó nevű falut, onnan lett a neve Bocskai. Azután oszt úgy haladt feljebb, feljebb, úgy hadakozott, hogy erdélyi fejedelem lett. Sajti, Oszlányi, Egresi, Kiss, Bakók mind a Bocskai embereivótak. Még ma is úgy mondják, hogy megyén a Sajti szigetbe vagy megyek a Bakórítbe" 33

Egeresi Mihály 70. é. Kismarja (ma Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . - N G y . 397. sz. 6. p.



A kismarjai Micbán hagyomány fennmaradását csak erősítette a márkorábban is említett egyházi jegyzőkönyv bejegyzése, miszerint a fejedelem családi őseinek „meghidegedett és porrá vált tetemei, a Templomnak

criptájában temettekvén", melyet - ismerve a kismarjaiak hagyománytiszteletét - a bejegyzés korában ezt prédikációk formájában is megismerhették. A település Micbán hagyománya azonban valaha tárgyiasult emlékkelis rendelkezhetett. Ezen ereklyék 1800-ban, a templom újjáépítése soránkerültek napvilágra. Ekkor bukkantak rá először 34 a néphagyomány általmár korábban is ismert kriptára, amelyből márvány sírkődarabokat emeltek ki . A kriptát már korábban feldúlták, és a sírköveket széjjeltörték. Asírkőből megmaradt darabok egyikén a «Miczbàn», másikán «Uxor» fel

irat volt olvasható3 5

O S V Á T H Pál a sírkődarabokról még 1896-ban jelen időben szól: „Ezensírkő darabjai a község ereklyéi közt őriztetnek" - tehát ebben az időbenmég meg kellett lenniük. Sajnálatos, hogy e darabok időközben ismeretlen körülmények között eltűntek, így azok formájáról és feliratáról azutókorra már csak Osváth Kálmán - a sírkődarabokról készített - rajzaimaradtak.36

Az ún. „Micbán sírkő" 1800-ban megtalált darabjairól készített rajzokOsváth Kálmán nyomán

így a Bocskai-szabadságharc 400. évfordulóján végzett ásatások csak igazolták a

néphagyományban addig is ismert és tudott kripta létezését.Soós Elemér 1890-ben még csak két ilyen darabról tett említést. Lásd: SoÓS Elemér1890. 45. p.

Lásd: O S V Á T H Pál 1896. 19. p.



A másik variáns pregnáns példáját mutatja - a hagyomány megváltozásának és átalakulásának - az a népmondatípus, mely a mondát Hatházeredetének magyarázataként használja fel. Ilyennek tekinthetjük mind amagyarszentmártoni

37

, mind a hajdúböszörményi változatot.38

Hadház nevének eredetét korábban a „hadak háza" kifejezéshez kötötték. N A G Y Sándor 1928-ban megjelent városmonográfiájában39 is ezt azelméletet követi. A korai oklevelek tanúsága szerint azonban elsődlegesena Hothház, Hotthaz, Hothaz, Hothas, Hattház, Hathház, Hatház nevekszerepelnek. „Csupán egy-két oklevél őrizte meg ilyen tiszta alakban:Hadház." - mondja N A G Y Sándor. De ezen „egy-két" oklevelet is, - mintlegfőbb bizonyságot - elveszettnek nyilvánítja: „Nagyon fontos bejegyzés

ez, mert a város eredeti nevének megállapításánál döntő jelentőségű. Kétségtelen ugyanis, hogy a város valamennyi régies alakú neve mögött is ezaz értelem lappang: hadak háza, hadház." 4 0

Fenti érveit H E R P A I Gábor írására alapozza, miszerint ezen bizonyítóoklevelek Csanády Sámuel kerületi főkapitány özvegye révén vesztekvolna el. 4 1 Azonban érveiben figyelmen kívül hagyta, hogy az 1700-asévek elején már Hadháznak írott településnevet - a név korábbi eredetének tudatában - már nem tarthatjuk bizonyító erőnek még az oklevél

megléte esetén sem, hiszen a XVIII. századig egyetlenegy oklevél semigazolja a település nevében a had szó meglétét.

A település nevének eredetét M E S T E R H Á Z Y Károly a hat ház-Hatház - Hadház fejlődésben látja, melyet alátámasztani látszanak a ré

gészeti eredmények is: „a község nevét adó hat ház, mely a legkorábbioklevelekből egyértelműen ki-kitetszik, a mai Hadház belterületén feküdt." 4 2 E jelentéktelen település - feltehetően prédium - legkorábbi mag

ját alkotó hat háza őrződött meg a hajdani falu nevében.

3 7 K Á L M Á N Y Lajos 1914. II. k. 199-200. p.3 8 H M N A . 351. Laczkovits Emőke gyűjtése. Adatközlő Molnár Sándor (80 éves) Újvá

rosi utca 61. Hajdúböszörmény.3 9 N A G Y Sándor 1928.4 0 Érvei között szerepel a kifejezés nyelvészeti elemzése is: „Természetes tehát, hogy így

a „Hothaz" írott alakja mögött mindig ezt az értelmet érezték meg: Hadház." Lásd:

N A G Y Sándor 1928. 11. p .4 1 H E R P A I Gábor 1926.4 2 1912-ben a hadházi „újvendéglő" udvarán XII-XIII . századi cserépfazekak kerültek

elő. Lásd: M E S T E R H Á Z Y Károly 1972. 27. p.



Azonban azon állítás is elgondolkodtató, hogy esetlegesen a tatárjárás pusztításai után való újrate lepülés hat háza adta a falu nevét. 4 3

A történeti adatok - bizonyított igazsága - mellett E. KiSS Sándorazonban említést tesz a hadak háza, hadi ház értelmezések néphagyománybeli meglétéről is. 4 4 így megfogalmazódik az a kérdés, hogy a néphagyománybeli hadak háza, hadi ház mellett nem található-e meg a hatház formula a nép hagyományában is? Illetve kapcsolatba hozható-e, ésegyáltalán megtalálható-e a hadi ház és a hat ház - látszólag különböző -megnevezése a település nevének eredetmagyarázó mondáiban?

Nézzük meg, hogy találunk-e olyan közelítési formákat, mellyel a kétellentétes elnevezés esetleg mégis kapcsolatba hozhatóvá válhat. K Á L M Á N

Béla az elnevezés előtagját a had szóval azonosítja, mely szerint a „had jelentése itt 'nemzetség'-et" jelöl. 4 5 Ezt megerősítendő jegyzendő meg,hogy a Hajdúságban a had kifejezést a nemzetség megjelölésére használták, így a had és nemzetség egyazon fogalmat jelölt, melynek legfőbbösszetartó-, és egyben éltetőerejét az azonos leszármazási tudat tartottafenn.46 Azonban míg - az idők során - a nemzetség fogalma egyre inkábbcsak tudati kategóriává vált, addig a had még a XVIII. században is utolérhető maradt, és a nagycsalád vérségi kapcsolatának mutatójává vált. 4 7

Felvetődik a kérdés, vajon van-e valamilyen kapcsolat a fent említetthat, had, nemzetség, és az ún. Micbán monda, vagyis a Bocskai családeredetmondája és annak hajdúsági változata között. Milyen kapcsolat állhat fenn e két mondai variáns között?

Ehhez azonban kénytelenek vagyunk áttekinteni a mondai hagyománytörténeti rétegei és a magyar néphagyományban élő elemek mellett amonda egyetemes előfordulásait is.

4 3 Lásd: MÓDY György 1972. 34. p.4 4

É. KISS Sándor 1972. 115. p.4 5 Lásd: KÁLMÁN Béla 1989. 146. p.4 6 A had-TÓ\ bőv ebbe n lásd: GYÖRFFY István 1942. 164. p.4 7 Ide lásd: TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 2003. 489. p.



A Bocskai család eredetmondájának egyetemes párhuza-

mai

H E L L E R Bernát - megelőzve korát - 1909-ben, a későbbi szemantikaimodellállás 4 8 elméletének csíráit is magában hordozó tanulmányában mára mondaképzetek összességéből vezette le a monda alapstruktúráját. Ezzelmár akkor megalkotta a mondai elemzés alapját, melyet sajnálatosan egy

jóval későbbi modellállási gyakorlat kapcsán idegenből „átvéve" mint újelméletet, ma szüzsének nevez a néprajzi kutatás.

H E L L E R a Miczbán mondával kapcsolatosan így fogalmaz: „Hámozzukle a meséből rárakódott kérgét, húsát és tekintsük a monda csupasz magvát: egyszerre született több gyermek közül az anya csak az egyiket tartjameg, a többit félelemből el akarja veszíteni." 4 9

Erről az alapról arra a következtetésre jut, hogy az ikrek házasságtörésből származnak, megemlítve azt is, hogy „az egyen felüli gyermekekvalamely gonosz szellemtől valók", s mint mondja, „a szülők rettegtek azilyen emberfölötti lényektől, mert az istenivel való állandó érintkezés veszedelmes a halandókra." 5 0

H E L L E R olyan elemeket is kiemelt, amelyek alapvetően meghatározzáka monda lényegi motívumait. Ez az ikrek száma: E megközelítésből azikerszülés csak a mitológiából is ismert kettős ikreket jelenti,51 de ez nemfedi az elemzés eredeti kiindulási alapját, amelynek tartalmi magjábankettőnél több gyermek jelenti a mondai „ikrek" számát, mely a 3, 7, 9, 12,13, és 365 gyermek számosságával azonosítható. Könnyen beláthatjuk,hogy e számok nem a valós születési egyedek számát mutatják, hanem

4 8 A z újkori (1969) folklorisztika, egy „újfajta" ún. „külföldi" modellezési gyakorlatfontosságára hívta fel a magyar néprajzkutatás figyelmét. De e szemantikai modellállás - a kiszűrni, elválasztani, kiválogatni - alapjai már 1909-ben H E L L E R Bernátmunkáiban is felfedezhetőek. H E L L E R Bernát 1909. 72. p. A későbbi szemantikaimodellezés módjához lásd: H O P P A L Mihály 1969. 402-414. p. Ezen fajta modellállásalkalmazását lásd még: S Z E K E R E S Gyula 2000. 77-86. p.

4 9 H E L L E R Bernát 1909. 72. p.5 0 H E L L E R Bernát 1909. 73. p.5 1 Lásd: Romulus és Remus történetét.



egyrészről az ún. szent számok, másrészről egy teljes vegetációs ciklushoztartozó számok (egy év 12 hónap, illetve 365 nap) megfelelői. 5 2

A z ikrekkel kapcsolatos mondai hagyomány összefüggésrendszerében

több európai monda is párhuzamba állítható, illetve közelítéseket mutat avizsgált Micbán mondával. Természetesen az alábbi mondák és legendáknem feltétlen megfelelői a magyar hagyománynak, inkább csak az azonoshiedelem tudati alapját példázzák, de az őseredet mellett az átadás-átvételmotívumát és lehetőségét sem ki nem zárhatjuk, sem meg nem erősíthet

jük . 5 3 Arról most nem is szólunk, hogy az alapmotívumok mellett a magyar hagyomány mondai sajátosságai mennyire különböznek, avagy ép

pen azonosak az alábbi változatokkal, ezt hagyjuk a későbbiekre, most

nézzük a külföldi párhuzamokat.Egy ilyen - igaz csak (kettős) - ikrekről szól Marie de France

XII. századi írónő Fraisne c. novellájából kiinduló monda, melyben: „egylovag, kinek két fia született, keresztatyának felkéri a szomszéd lovagot.Ennek felesége becsmérli, kárhoztatja az ikrek szülőjét. Nem sokára magais ikreket, két leánykát hoz világra. Az egyiket komornája elrejti; monostor elé, kőrisfa [fraisne] alá teszi, azért a monostorbeliek, kik fölnevelik,Fraisne-nek hívják. A lovag megszereti, magához veszi. Idő multával a

lovag házasodni készül, Fraisne-nek ikertestvérét akarja elvenni; násznapján azonban anyja ráismer az eltaszított gyermekre (azokról a drágaságokról, amelyeket vele adott) és a lovag Fraisne-vel tartja meg anászt." 5 4

A sváb Welfek nemzetség mondájában Altrof grófnéja - Irmentrud -már egy (hármas) ikreket szülő asszonyt nevez házasságtörőnek, miután

Itt jegyzendő meg, hogy a fent említett számok közül a 12-es és a 13-as szám kapcsolatba hozható a holdévvel, vagyis a két egymást követő holdtölte között eltelt idővel,mely a szinódikus holdhónap [29 nap, 12 óra, 44 perc, 2 másodperc] egész számútöbbszöröse, melyet főként az ókorban használták időszámításra. Míg a szabad holdévet 12 - váltakozva 29 és 30 napból álló holdhónap alkotja [354 nap], és a mohamedánoknál mai is használatos, addig a zsidók az újév dátumának helyreállítása végett 3 évenként egy 13 holdhónapból álló 384 napos évet iktattak be.

A Micbán monda lehetséges gyökereit C S I K Ó S Zsuzsanna átfogó tanulmányában részletekre is kiterjedően elemzi, de az eredet kérdésében - a történet európai elterjedésének tudatában - úgy véli, nem lehet egyértelműen állást foglalni. Mive l csupán a

szövegegyezés alapján a változatok eredetét nem lehet egyértelműen eldönteni. Idelásd: C S I K Ó S Zsuzsanna 1993. 84. p.

Közli H E L L E R Bernát 1909. 70. p. A mondára vonatkozó részletes külföldi irodalmatis lásd ott.



neki egyszerre tizenkét fia lesz. A tizenkét fiú közül egyet megtart, a töb bit kádba rakja, és egy öreganyóra bízza, hogy a patak vizébe fojtsa őket.Az öreganyó összetalálkozik Irmentrud férjével [Jsembart], kinek kérdé

sére azt hazudja, hogy kutyaköiyköket 55

visz a patak felé. Isembart nemhisz az asszonynak, ezért megnézi, mit visz a kádban és leleplezi a hazugságot. A gyermekeket egy környékbeli gazdag molnárral nevelteti fel,majd a gyermekeket hatéves korukban az anyjuk elé vezeti. A férj meg bocsát fe leségének, és a 12 fiú lesz a Welf nemzetség őse. 5 6

A monda másik változataként kell számon tartanunk a lengyel Kussabanemzetség leszármazási hagyományát, mely címerükben is utolérhető,ahol a malom mellett egy pajzsból kiemelkedő nyolc kutyakölyök utal a

fentebbi mondára.5 7 CSI KÓS Zsuzsanna ezen előbbi mondával hasonlatos

nak mondja a francia Porcelet és a padovai Serova nemzetség történetét,annyi különbséggel, hogy ezekben a kutyakölykök helyett malacok szere

pelnek.58 Mielőtt azonban - a fentebbi előfordulások alapján - azt gondolhatnánk, hogy a kutyakölykök, mint nemzetségnév meghatározó erővel bírna, és azt kizárólag csak az európai mondapárhuzamokban lehetneutolérni, említést kell tennünk egy viszonylag új keletkezésű, de annálinkább archaikus elemeket megőrző és felhasználó magyar mondai, job

ban mondva mesei variánsról.E R D É S Z Sándor - Ami Lajos szamosszegi mesemondó repertoárjából -

közölt egy „A király az erdőbe vadászott, egy asszony jányostul vitte agallyakat" címet viselő mesét, amelyben az európai mondakörből márismert kutyakölyök motívuma - ami ott egy-egy nemzetség nevének eredetére utalna - a magyar hagyomány szerint átértelmeződik, egy olyanhagyomány elemeit mutatja, mely nem köthető népekhez, vagy nemzetségekhez. Most csak azon releváns elemeket emeljük ki a meséből, ame

lyek a mondai hasonlóság szempontjából elengedhetetlenek: - a királymegnősül, - a királynak el kell menni a háborúba, - feleségét terhesenhagyja otthon, - felesége két fiúgyermeket szül, - a vénasszony azt írja akirálynak, hogy felesége kutyakölyköknek adott életet, - a király azt parancsolja, hogy falazzák be feleségét a két kutyakölyökkel egyetemben,mert: „Biztosan a kopókutyátul szaporodott meg!" - a két fiúgyermeket a

A monda szerint a nemzetség innen nyerte a nevét. (Weifen)

Ide lásd, teljes irodalommal: C S I K Ó S Zsuzsanna 1993. 83. p.; H E L L E R Bernát 1909.71. p. A monda német vonatkozásaihoz lásd: D Ö M Ö T Ö R Ákos 1992. 222-223. p.

Ide lásd: H E L L E R Bernát 1909. 71. p., illetve C S I K Ó S Zsuzsanna 1993. 83. p.Lásd: C S I K Ó S Zsuzsanna 1993. 83. p.



vasáru bába azonban nem falaztatta be, hanem egy favágó ember feleségére bízta, - a favágóék felnevelik a gyermekeket, - a király hazatér aháborúból és kijár vadászni az erdőbe, - a király megismeri fiait, - azudvarba viszi őket, - a vén vasáru bábát a király elpusztíttatja.

59

Említést kell tennünk még az ún. Bruno-mondáról, vagy másként hollandiai Margit [Margaréta von Henneberg] legendájáról, melyben a koldusasszony átkának megfelelően a grófnénak 365, vagyis éppen annyigyermeke születik, ahány nap van az évben. 6 0

A Micbán eredetmonda genealógiai megfeleltetései

Micbán személyének lehetséges beazonosítása - így a monda eredetének tisztázása, legfőképpen a történeti hitelességének bizonyítása - mindig is foglalkoztatta a kutatókat. S bár a mondai hagyomány megfeleltetése - miszerint hét ikertestvért kellett keresniük - meglehetősen nehezítetteezen feladatot, mindig találtak megfelelő analógiát a mondai hagyományeredetének bizonyítására.

Mint az európai folklór köréből merített változatok is mutatják, genea-

lógusainkat nehéz feladat elé állította a magyar változatnál meglévő hagyomány, miszerint olyan őst kellett keresniük, akiknek, vagy akinek leszármazási táblája hét fiú utóddal is rendelkezik. Azonban még így iskönnyebb helyzetben voltak, mint európai társaik, akiknek egyszerre 12,13, vagy éppen 365 fiú ikerről kellett volna hathatósan bizonyítani mondájuk történeti igazságát.

Mindezek mellett mégis azt kell gondolnunk és mondanunk, hogy a hétfiúgyermek és - a lehetséges ikerszülés bizonyítása - nemcsak hogy

megnehezíti, de egyben

lehetetlenné és

értelmetlenné is teszi az effajta

kutatást.A történelmi hitelesség kérdése éppen azon családokról veszi eredetét,

melyek egyenként is igényt tartottak az eredetmonda tartalmára. 6 1 Ezazonban nem zárja ki a mondai hagyomány egy tőről fakadását, sőt éppen

5 9 Lásd: ERDÉSZ Sándor 1968. II. 94. sz. mese 413-422. p.6 0 A legenda szerint Loosdujnen falvában - Hága mellett - ezen Margareta von

Henneberg grófné 1270 táján szült 365 gyermekét Guido püspök keresztelte meg.

Bővebben lásd: TÓTH Béla 1896. 32. p., illetve lásd még: HELLER Bernát 1909.70. p., CSIKÓS Zsuzsanna 1993. 83. p. 28. jegyzet alatt.

6 1 Legmarkánsabban két család, a Bocskai és a Soóvári Soós család hagyománya képviselte és tartotta fenn a jogot a monda eredetére.



erősíti azt. A történeti hitelesség kedvéért azonban azt már az elején lekell szögeznünk, hogy a legteljesebb hagyomány a Bocskai családhozkötődik.6 2 Nem minden ok nélkül! A Bocskai család e hagyománya éppenBocskai István fejedelem személyében csúcsosodik ki. Ezt látszik alátámasztani a Micbán monda történeti irodalomunkban való első előfordulása is, amely Bocskai István eredetmondájaként lett aposztrofálva. 63 Denemcsak a monda elsődlegessége kapcsolja a hag yom ány t Bocskaihoz,hanem a - tágabban értelmezett - család utóéletének tárgyiasult emlékezete is.

C O R N I D E S Dániel két sírkő feliratát is közli a Bocskaiak Micbán hagyományával kapcsolatosan.

A z egyik Bocskai Gábor 1616-ban készült epitáfiuma, amelynek - azerdélyi Egeres református templomában olvasható - latin felirata is Simon

Micbántól eredezteti a Bocskaiakat: „Hic genus a Mitzbán Simonetrahebat avitum, / Cujus septena proie erat aucta Domus. / Sex jubetexponi Conjux, quos forte ferenti / Obvius it Mitzbán: res patefacta fuit. /Infantes Mitzbán, famulis melioribus usus, / Caute clam timida Conjugecurat ali. / Atque ubi creverunt, numéros auxere suorum, / Ex hisBoczkaius Vir pius ortus erat."64

A másik sírfelirat 1621-ben Bocskai Miklós sírjára készült, melybenszó szerint átveszi a fentebbi sírfelirat nyolc sorát is. Első soraiban dicsőítve az elhunyt emlékét: „Undique Christiadum íurerent et bella perorbem / Vexaret miseros dira famesque Viros, / Nicolaus praestans Ataviset Principe Fratre, / Qui Stephanus Boczkai Teutonis arma túlit. / AcGabriele, juvans electo limina rege / Et Patriae et purae Relligionisopus."65 E felirat arra tesz emléket, mikor fejedelmi bátyjával - BocskaiIstvánnal - és Gáb orra l „harco lt a német ellenséggel, s mindhárman a

hazáért és hitükért vívott küzdelem hősei voltak."66

C O R N I D E S említést tesz - utalva Blaho Vince minorita szerzetes levelére - a Soóvári Soós György emlékére 1617-ben emelt síremlék epitáfiu-

A hagyomány megnyilvánulásait a következő fejezetben részletesen tárgyaljuk.S Z A M O S K Ö Z Y I S T V Á N T Ö R T É N E T I M A R A D V Á N Y A I 1880. 239-240. p. A Szamosközy

által leírt eredetmondát a következőkb en, teljes terjedelmében közöljük.C O R N I D E S Dániel 1782. 152-153. p.C O R N I D E S Dániel 1782. 153-154. p.Ide lásd: I M R E Mihály 1987. 35. p.



máról, melyben szintén említés tevődik arról, hogy a család őse a hajdaniMicbán volt.67

Ezek után nézzük milyen történeti azonosságokat találtak a kutatók — amondai Micbán személyét keresve - a fentebbi családok ősei tekinteté

ben, és lássuk, hogy azok mindig megfelelnek-e a mondabeli hetesszámmal. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy a genealógiában majdnemmindenki csak e mondai „hetes számot" keresve vélte megtalálni a mondai eredet valós gyökerét. Arra azonban senki sem gondolt, hogy a hajdani - az egyetemes kultúra - ikrekről szóló mondájának eredete nem történelmi alapokon nyugszik, hanem attól mélyebben gyökerezik, és azt a népkollektív tudatában kell keresni. Egyedül H E L L E R Bernát tanulmányábanvéljük kicsengeni azt, hogy a Micbán monda rejtélyét a Bocskai család

ban, de legfőképp Bocskai István fejedelem élettörténetében kell keresnünk. 6 8 De erről majd később szólunk!

A genealógusok közül elsőként N A G Y Iván foglalkozott a Micbánmonda esetleges leszármazási bizonyításával. Kiindulásként Alvinczy Péter lelkész - Károlyi Zsuzsanna Bethlen Gáborné fölött tartott - gyászbeszédét véve 6 9, arra a megállapításra jut, hogy a Bocskai család a Boksanemzetségből (de génère Boxa) vette eredetét, melynek törzse Simon

Michbán volt, kinek nejének hét gyermeke született.70

Michbán hét fiaként Tamást, Boksát, Dienest, Detrét, Simont, Györgyöt, Demetert nevezi

meg.71

C O R N I D E S Dániel 1782. 154-155. p., illetve lásd még: I M R E Mihály 1987. 35. p.„Azt hiszem, a Miczbán-monda is hasonló népetymologiából származik. Azon hét

család közül, a mely állítólag Miczbántól ered, hatalmasan kiemelkednek a Bocskai-

ak. " Lásd: H E L L E R

Bernát 1909. 72. p. N A G Y Iván 1857. 128-129. p.Lásd: N A G Y Iván 1857. 128. p. Bocskay család címszó alatt., ide lásd még: B U D A I

Ferenc 1804.1. 440-441. p.

Bocskai István, Zemplén vármegye

főispánjának címerképe szerdahelyisírkövén



Ugyanakkor e hét leszármazónak a cáfolatát is közreadja, ugyanisBocskai István - aki 1647-ben Zemplén vármegye főispánja - címeréről akövetkezőket mondja: „Czimere a családnak egy ülő oroszlán, fölemelkedő helyzetben, első jobb lábában nyilat tartva, melynek hegye fölfelé áll.Farka hatágú, mely a Miczbantól eredt hat családra mondatik lenni vonatkozással." 7 2

W E R T N E R Mór a Boxa nemzetség nemzedékrendjének felállításakorSimon bán fiaiként már csak hat leszármazót említ: Tamást, Boxát, Dénest, Detrét, Györgyöt és Simont,13 a N A G Y Iván által említett Demeterhiányzik ezen felsorolásból. Annak igazolása végett, hogy Simoncomesnek csak hat fia volt, álljanak itt a különböző korokhoz kötődőregesták adatai: 1271. „V. István a zempléni várhoz tartozó Kengeltelekiföldet Simon cornes fia Tamás a királyi mosónépek comesének s ennektestvéreinek: Boxa, Dénes, Detre, György és Simonnak adományozza."

1280. „Roland nádor fiai Mátyás és Rathold Simon comes fiainak: Baxa, Tamás, György, Detre, Simon és Dénesnek a zemplénmegyei Kövesd, Semjén, és a szabolcsmegyei Halász-ért Barani és Dyüryg nevü

birtokaikat cserébe adják."1285. „IV. László Simon fia Györgynek Sóvár, Sópatak, Deine,

Zarbouth és Chedezdeth nevű sárosmegyei birtokokat adományozza.György fivérei: Boxa, Detre, Tamás, Dénes és Simon semmi részt nemkívánnak belőlük." 7 4

A fenti adatok is azt bizonyítják, hogy Micbán szeméjéhez kötött Simon comesnek 75 nem hét, hanem csak hat fia volt. Arról pedig, hogy etestvérek egyszerre születtek volna, hiteles forrásokkal nem szolgálhatunk.

A történeti adatok azonban több érdekességgel is hozzájárulhatnak

mondai vizsgálódásunkhoz. Azt tudjuk, hogy 1272-1288-ig I. Simon fiai

N A G Y Iván 1857. 129. p.A sírkövön lévő címert közli Wagner Dec. IV. a bodrogszerdahelyi sírkőről. Lásd:

N A G Y Iván 1857. 135. p., ide lásd még: I M R E Mihály 1987. 34. p.W E R T N E R Mór 1891. leszármazási rend a 137. laphoz.Lásd: W E R T N E R Mór 1891. 131. p. Lásd még: „1280. Mátyás Roland nádor fia, Kö

vesd Semyen és Halász birtokot Michbán Symon fiával, elcseréli Batan és Dióvég bir to kaié rt a Mátra mentében." M A J L Á T H Béla 1882. 50. p.

A fent említett Simon 1242-ben hősiesen viseltetik a tatárokkal szembeni harcbanneve ekkor „Graf Simon", vele együtt fia 1285-ben királyi adom ányt kap. Simonalakjának - Graf vagy Micban - irodalomtörténeti vonatkozásához lásd: TOLNAIVilmos 1918. 1-13. p.



híven ragaszkodtak Kun Lászlóhoz. K A R Á C S O N Y János összefoglalásábólmegtudjuk azt is, hogy Simon cornes fiai közül ki tűnt ki leginkább: „[Simon fiai] 1282-ben mindnyájan segítették őt [IV. Kun Lászlót]

a kunok ellen vitt véres harczban s két fölfegyverzett kunt elfogván, azokat a király elé vezették. De különösen kivált közülök I. György, a SóváriSós család őse. Végig küzdötte jóformán az összes, Kún László idejébenfolyt háborúkat, majd mint alvezér, majd mint önálló hadvezér." 76

A fentiek tudatában joggal gondolhatnánk, hogy a Micbánné mondájainkább köthető I. György nevéhez 7 7, s így a Soóvári Soós családhoz, mintsem a Bocskaiak ágához, akik a későbbi korokban is csak kevéssé tudtákérvényesíteni jogaikat a család többi ágával kapcsolatosan.78 Ennek elle

nére - mint azt a későbbiekben látni fogjuk - a Micbán monda elsősorbanmégis a Bocskai családhoz kötődik.

K A R Á C S O N Y I János a történeti események ismertetésével olyan kulcsfontosságú elemre is rávilágít, ami eddig elkerülte a kutatók figyelmét.

Nevezetesen azt mondja, hogy a Micbán monda eredetének helyekénttekintett Baksa nemzetség egészen „a XIV. század közepéig csak hat ésnem hét ágra, vagy családra volt oszolva. A többi családok későbbi elágazások."7 9

A fentiek szerint így arra a kettősségre - mármint a mondabeli hat, i l letve hét (iker) gyermek oppozíciójára - is egyszerű magyarázatot találhatnánk. Mint azt az okleveles adatok is bizonyították, hiába is keresnénka mondai Micbán alakjának történeti megfelelőjét, azt csakúgy nem talál

juk meg, mint a mondai Bátor Opos 8 0 valós történeti alakját. Mindkétszemély egyszerre mondai és egyszerre történeti, egyszerre egy a kettőcsakúgy, mint az ikrek, éppen ezért vált (lett) mindkettő emberfeletti tu-

„Márk fia Lóránd s ennek rokona, Geregye (Gerge) ellen Finta vezérlete alatt harczolt,s Geregyét ő fogta el; a morvamezei nagy ütközet előtt egy kémlelő portyázást hajtottvégre nagy sikerrel s ez alkalommal 3 csehet, a nagy ütközetben, pedig 9 csehet fogott el." György a hód tavi csatából sem hiányzott. Lásd: K A R Á C S O N Y I János 1900.160. p.

A Mikszáth Kálmán által Sóvárról feljegyzett népies változat már a fent megnevezettGyörgyhöz köti e neves hadicselekedeteket. Lásd: MIKSZÁTH Kálmán 1890.170-175. p. CSIKÓS Zsuzsanna említi meg, hogy Jókai Mór is a Soósok őseinek haditetteihez köti a mondabeli Micbánt, ugyanakkor mindenben Alvinczi változatát köve

ti . Lásd: CSIKÓS Zsuzsanna 1993. 82. p.Lásd: K A R Á C S O N Y I János 1890. 123. p., illetve lásd még: 1900. 166-167. p.K A R Á C S O N Y I János 1900. 167. p.Ide lásd: SZEKERES Gyula 2004. 184-220. p.



lajdonságokkal felruházott, a pogánysággal vagy éppen a haza ellenségei

vel szembeszálló idegen (ismereten), és nem feltétlenül külföldről jött

vitéz megtestesítője.

BOCSKAI CÍMERE ÉS A MICBÁN „LESZÁRMAZÓK"

A Micbán hagyomány genealógiai elemzéseinek egyik fő elemét ké

pezte a csodálatos születés képzetét magukénak valló családok „vetélke

dése". Hat, avagy hétágra foszlik-e az oroszlán farka, ül-e avagy áll, nyi

lat vagy vetődárdát tart? Sajnálatosan mára Bocskai címereként kizáróla

gosan a N A G Y Iván 8 1 által közölt címer kerül szinte minden kiadványban

publikálásra, holott ezen állítólagos címerhasználattal kapcsolatosan

rendkívüli aggályok merülnek fel. Nevezetesen az, hogy maga BocskaiIstván sohasem használta ezt a fajta címert!

A Nagy Iván-féle Bocskai címer, mellette a Chapi-ak címere

Zsigmond király 1418. március 19-én Konstacban Chapy András és

testvérei, valamint egyéb rokonai részére címeres levelet adott - András

hűségét elismerve - azon esemény emlékezetére, mikor Zsigmond a mor

va Osztro várát, hadait megszállta: „Chapy András, ki oroszlánéhoz ha

sonló bátorsággal mindenütt elől járt, az ellenség nyilaitól arczában sú

lyosan megsebesült, s jobb szemét elveszte." A címer leírásában egy kék

mezőben ágaskodó oroszlánt tüntet fel, melynek arcát és jobb szemét egy

Lásd: N A G Y Iván 1857. 128-135. p., illetve a színes táblaképet a Bocskai család címe

rével.



vető nyíl szúrja keresztül. Az adománylevélbennévszerinti felsorolást kapott a rokonság is,akik használhatták a fentebbi címert, de a felsorolásban nem találunk egyetlen Bocskaitsem!82

SoÓS Elemér már árnyaltabban fogalmazvaa következőket állítja: „A nemzetségek, melyek Chapi Andrással egyidőben kaptak címert,a következők: Chapi, Széchi (Gál) Agócsi,Zerdahelyi, Struthei (Zirthey, Szürthei), Soós,

Bochkay."83 Mint a fentebbiekből is kiderül ezek a családok egyidőbenkaptak oroszlános címert, de nem minden, magát Simon comestől származónak valló család használta ugyanazt a címert, mint a Chapiak. Eztegyébként Soós is megjegyzi: „A temérdek Bochkay-féle czímer között,

pénzeken, pecséteken stb. valamennyi oroszlán elnyomorodott helyzet ben, illetve nem szigorúan a heraldika szabályainak megfelelően található,tehát nem fennálló, sem «gradiens», hanem mindig ülő helyzetben."

A z oroszlán testhelyzetének eltérő voltán kívül még több különös eltérés is tapasztalható a fejedelem által használt címereken. A legfőbb eltérés, hogy a címerképen lévő oroszlánnak sem a szemén, sem az arcán nemhatol át nyílvessző, hanem azt - egyet, vagy többet - jobbjával feltartja,és még nem is szóltunk a saját farkába harapó kígyó jelképéről, melynek

jelentéstartalma meglehetősen eltér a Sárkányrend sárkányának kereszté itviselő formájától és értelmezésétől.

Ezek az eltérések tökéletesen kivehetők mind fejedelmi címerein, mind pecsétnyomatain !

Bocskai István 1605-ös, és 1606-os fejedelmi pecsétje Siebmachernyomán

F E J É R P A T A K Y László 1883 . 3 . sz.SOÓS Elemér 1885 . 3. szám.



Hogy még jobban megvilágítsuk a Bocskai által használt címer eltéréseit, és véglegesen megkülönböztethessük a Chapy-féle címertől, hivat-

koznunk kell a fejedelem történetírójának Szamosközy Istvánnak: „A fön

séges fejedelem Bocskay István címerére" címmel írott szavaira is, mely

egyértelművé teszi, hogy a fentebb említett eltéréseket a továbbiakbannem lehet a címerrajzolók tévedésével magyarázni, mert ezek nem „tévedések" és „elrajzolások", hanem maga a Bocskai István által használt címer:

„Hétágú farkát a magasba csavarja oroszlán / s mellső lábain kopja

szorong. / A vitéz / Bocskay István ős pajzsán hordozza e címert / és enemes képnek nagy jele, jó oka van. / Mert az oroszlán nagylelkű, de ha

dühre felindul / tépi fogával szét mind aki ellene áll. / István úr a vezér,izmos jobbjával is ígyen, / rontja le mind a veszélyt, mely fenyegette hazánk. / Sastól nem fél ő, bátran még ellene is kél: / jó harcot harcol - védiIsten is őt. / Pusztul a gazság és elhull a bilincs kezeinkről / szűzi Szabad-

ság jő, jámbor Erény meg a Jog. / Ó te dicső hérosz, hallatlan tetteid által/ érdemeket szerzel nép meg az Isten előtt! / Szörnyeket elnyomvánszállsz égbe herakleszi módon / s nálánál ő ott szebb helyet ád teneked."84

W.STtfÁN BmrÜRSTvU NGfcRN u

SIE8ER BORGEN 1605.

Bocskai fejedelmi címere a „Kolozsvári kövön", és a Siebmacher nyomán

8 4 Közli: K L A N I C Z A Y Tibor 1982. 496. p.

42



Bocskai István díszbuzogányának végdísze, és Bocskai ezüsttallérja, 1605

Szamosközy Bocskai címerének leírását nemcsak e fentebbi versébe ismerteti, hanem az általa írt Micbánról szóló históriájában is megtalálható:„így meglévén ez dolgok, azután az czímerét az király az Bocskay nem-

zetnek, kik ez hét gyermekrül származtanak, ad ezeknek egy oroszlánt

czímerül, ki az szájában és lábában egy nyilat tart, az farka penig hét ágradiscrimináltatott, mely az hét fiakot jegyzi. Oldalt: Az oroszlán háromdombon áll, idest trimonti initiur."85

A MICBÁN MONDA MAGYAR FEJL DÉSI FÁZISAI

Mint azt a fentiekben már láttuk, Micbán története nem egyedülálló,alapjai nemcsak a magyar hagyománynak része, de Európa-szerte megta-

lálhatjuk variánsait, de itt - a magyar sajátosságoknak megfelelően - nem

rekedt meg az alapmondánál, hanem továbbfejlesztve átalakította azt. AMicbán monda ezen időbeli, és egyben többszintű tagozódására márCSIKÓS Zsuzsanna is felfigyelt.86 Az évszázadokat felölelő mondai változatok között meglévő tartalmi összefüggéseket azonban már nem bontotta

ki. Megelégedett a Micbán monda személyi változásának kronologikus,

sorrendi ismertetésével, holott a mondához fűződő személyek mellett,

mind a formai, mind a történeti eseményekben olyan egyezések fedezhe-

tők fel, amelyek egyértelmű bizonyítékát adják a monda fejlődési fázisai-

Lásd: S Z A M O S K Ö Z Y I S T V Á N T Ö R T É N E T I M A R A D V Á N Y A I . (1542-1608.) 1880. 240. p.Lásd: C S I K Ó S Zsuzsanna 1993. 91. p.



nak, belső törvényszerűségeit, s bennük a tudatos újjáéledés mellett, amondai hagyományozódás indítékait is nyomon követhetjük.

Adva van egy vegetációs kultusz nyomait viselő hiedelemkör, melyben

az ikrek számosságának - mint azt láttuk - kiemelt szerepet tulajdonítottak. S hogy e hiedelem nem kizárólagosan csak az európai mondakörhözkapcsolható, annak bizonyítékát abban látjuk, hogy az ikrekkel kapcsolatos hit - az emberfeletti érintkezés, az isteni, avagy a gonosz szellem hatása - nemcsak az európai népek, hanem a tengerentúli természeti népeksajátossága is egyben.87

Ezen fentebb említett vegetációs hit - vagyis a természet újjáéledésének körforgásáról vallott nézetek - a későbbiekben beépült a keresztény

tanítások elemei közé is (sárkányölő hős), majd e hagyomány egy-egycsalád eredetmondájában nyert újabb értelmezést. De ez már csak leképezése a hajdani vegetációs démonon - a sárkányon - aratott győzelememlékének, amelyben - a keresztény tanítások térhódításával - avegetációs szörny, a démon, a gonosz stb. szerepe - immáronátértelmeződve - a kereszténység ellen fellépő, pusztító pogány seregekmegszemélyesítőjévé vált.

Ez váltotta ki - nemcsak a magyar néphagyományban - azt a folyama

tot, miszerint a vegetációs-, a későbbi sárkányölő hősöknek történeti megfeleltetést kerestek. Ezen tudománytörténeti próbálkozások - már BátorOpos esetében is - , valóban csak próbálkozások maradtak. Csakúgy, mintaz említett Bátor Oposnál, úgy tanulmányunk Micbán alakjánál sem találunk egyértelmű történeti megfelelést az eredetmonda minden elemével.

De ez természetes is! Egy mondabeli hős, és egy, még a mitológiaikorban eredő cselekmény későbbi korokban történő aktualizálása és elfogadtatása - az adott korszaknak megfelelően - csak úgy történhet, ha az

eredetcselekménynek, és eredetszemélynek is megfelelő analógiákkalszolgálnak. A hagyományozódásban máig meg lévő törvényszerűségeketszem előtt tartva, nézzük meg, miként alakul ez Micbán személyét illetően.

Azt biztosra vehetjük, hogy a hajdani vegetációs mondát 8 8 - a szakirodalom szerint - jelenleg Európa-szerte, mint eredetmondaként számon

Az ikrekkel kapcsolatos hiedelmekről bővebben lásd: H E L L E R Bernát 1909. 73. p.A mondával kapcsolatosan annak korábbi, asztrálmítoszi hagyományát sem zárhatjuk

ki.



tartott hagyományt- legkorábban a XIII. században, de legkésőbb aX I V - X V I . században Simon comes nevéhez kapcsolták.

A kapcsolódás okaként és magyarázataként csak formai azonosságokat

jelöltek meg. Nevezetesen a hagyományban is szereplő több gyermekmeglétét kapcsolták össze - mind a genealógusok, mind a néprajzosok,mind az irodalomtörténészek - a történeti tényekkel, holott e formai„azonosság", - mint azt láttuk - nem tartható fenn. így a formai hasonlóságon alapuló azonosítás, a mondai eredet szempontjából invariánsnaktekinthető, hiszen nem egyezik meg a mondai személyek számával, s ígya történeti hitelesség szempontjából sem hat bizonyító erővel.

E fentebbi szempontok alapján nemhogy a mondai hagyomány eredete

nem válik bizonyítottá, de a monda továbbélését biztosító hagyományo-zódás kronológiai útvonala mellett, annak törvényszerűsége is csorbátszenvedne, logikátlanná, mintegy infantilissá válna.

Felvetődik a kérdés: a szájhagyomány csak a leszármazók számosságaalapján kapcsolta egybe a mondai hagyományt és a történeti Simon comesalakját, vagy más kapcsolódási pontot is felfedezhetünk a monda és a történeti személy között?

Mondhatnánk nemcsak a történelem, de a néphagyomány is megismét

l i önmagát!A mondabeli Micbánnal azonosított Simon comes fiait csakúgy ott ta

láljuk - IV. (Kun) László kunok elleni küzdelmeiben -, mint a BátorOpossal kapcsolatos leszármazókat. 8 9 Ezek tudtában már az sem okozhatszámunkra meglepetést, hogy a Simon cornes fiai éppen IV. (Kun) Lászlóidejében léptek a felemelkedés útjára. 9 0

Egy monda néphagyománybeli újjáéledéséhez azonban szükséges egyolyan többlet is, - amit a Báthory mondák kapcsán is láthattuk 9 1 -, ami

olyan erővel hat a nép emlékezetére - ezen keresztül közös tudatára - ,aminek hatására az addig lappangva meg lévő mondai elemek újraéledhetnek.

Míg a Báthory hagyományban a hajdani Bátor Opos és Vid mondaihagyománya kelt új életre 9 2, addig a Micbán mondaként aposztrofált ha-

8 9

Lásd: S Z A B Ó Károly 1886. 101-102. p.9 0 Lásd: W E R T N E R Mór 1891. 121. p.9 1 Ide lásd: S Z E K E R E S Gyula 2004. 177-261. p.9 2 Ehhez bővebben lásd: S Z E K E R E S Gyula 2004. 177-261. p.



gyomány Bocskai István személyében töltődött fel újabb vonásokkal 9 3 ,keltve életre - de egyben folytatva is - a korábbi hagyományt.

A monda néphagyománybeli újraéledésével kapcsolatosan azonbanmeg kell jegyeznünk, hogy a nép - mindkét részről - a személyeket egyfajta isteni kiválasztottság, és természetfeletti erő birtokosának tartotta.

B U N Y I T A Y Vincze - a genealógus szemszögéből vizsgálva a monda lehetséges alapjait - szintén erre a következtetésre jutott: „Mikor, mi okbólkeletkezett Micz bán egyívású hét fiának mondája? azt ma már alig lehetne biztosan kimutatni. Csak sejthetjük, hogy Bocskay Istvánnak nevezetesférfiúvá, fejedelemmé létele szolgáltatott rá alkalmat. A felfogás, hogyrendkívüli férfiak nem származhatnak közönséges halandók módjára, ... Annyi bizonyos, hogy a kérdéses monda Bocskay István fejedelemkorában, s az ő nevével kapcsolatosan tűnik fel." 9 4

Hogy miként kapcsolódik a monda elsődlegesen a Bocskai családhoz -és legfőképpen Bocskai Istvánhoz -, azt kellően csak azon hagyományo-zódási módból vezethetjük le, mely szerint a népi tudatformálódás mindigvalamilyen, őt közelebbről is érintő eseményhez kötődik.

A z események, pedig mindannyiunk előtt ismeretesek, nevezetesen itta Habsburg-ellenes harcokra gondolunk. Melyek egyrészről a rendi, más

részről a vallási jogokért folytak, amely küzdelmek élére a „fejedelmitanácsúr" Bocskai István állt. 95

A fejedelem ez irányú tevékenysége az emberek emlékezetében is mélyen bevésődött, így hagyományaikban is, mint az isteni küldetés képviselőjét, a szabadságharcos hős megszemélyesítőjét láthatjuk.

A fentiek alapján az alábbiakban rajzolhatjuk meg a monda felépítését:

I. A hajdani vegetációs hagyomány, mely Európában különböző csa

ládok eredetmondájává vált, kapcsolatos a vegetációs hős alakjával, melya korábbi asztrál mítoszok hagyományába mutat.

II. A z országot fenyegető pogány veszedelem ellen fellépő kereszténylovagok harca. Magyarországon a XVI - XVI I . században ez a hagyomány

jelen esetünkben Simon comes személyéhez kapcsolódik, aki a pogá

nyokkal (a sárkánnyal) vívott küzdelmekben - mint keresztény, (sár-

SoÓS Elemér a genealógia felől közelítve meg a témakört, csakúgy arra az álláspontra

jut, hogy a Micbán monda Bocskai István nevéhez kapcsolva jelenik meg. Lásd:SOÓS Elem ér 1890. 45. p.

Lásd: B U N Y I T A Y Vincze 1889. 30. p. N A G Y László 1983. 58. p.



kányölő hős) - kiemelkedő érdemeket szerzett, aki fiaival együtt - érdemei elismeréseként - királyi adományokat kap {a király megjutalmazza

hősi tettéért).

III. A XVII. században a mondai hagyomány - Bocskai István szerepeés személye által, aki immár, mint szabadító hős 96 , s a későbbiekben mára szabadsághős 91 megtestesítője is - a Bocskai csa ládhoz 9 8 kapcsolja a

A megváltás az ősi hagyományoktól fogva szerves részét képezte a nép hagyományának. Míg a hitregék megváltó hőse a kozmikus értelembe vett megszabadító szerepéttölti be, addig a néphagyomány mondáiban ugyan megtalálhatók a kozmikus mítoszok elemei, de képzetük immár a földi viszonyok közé helyezi a történéseket. Sár

kányok, óriások - később ördögök és a sátán - ellen küzdenek, így a szabadító hősalakja is a sárkányölők hősök mondai tevékenységében teljesedik ki. A kereszténységtérhódításával szerepe szinte változatlan formában, de mégis átalakulva - a keresztény ikonográfiának megfelelően - magában hordozza a mitikus hős, immár a keresztény megváltó tulajdonságait. Személyében - az átmenet időszakában - még csakúgysárkánnyal harcol, majd fokozatosan átalakul a pogányság ellen fellépő és a kereszténységet védelmező hős szerepkörébe. A népi hagyomány azonban megszabadítóhőseik sorába emelte azon személyeket is, akik „saját nemzetüket, hónukat a rabigá

bó l, zsarnokságtól, az ellentől, átoksúlytól, mely rá nehezedik" megmentik népüket.A megváltó hősökről ide lásd még: I P O L Y I Arnold 1854. 353-357. p.

T É R B E Lajos egy európai „Magyarország a kereszténység védőbástyája" szállóigekapcsán vezette le az európai népek magyarságáról alkotott képzeteit. Kiemelve,hogy a fentebbi kifejezés nem más, mint I X . Gergely pápának - 1238-ban - IV. Bélafelé intézett levelében, mely a bolgár eretnekek elleni harcra buzdítja, a „fortisathleta Christi" szavainak - hasonlattal való kifejezése: „religionis Christianeservator", mely kifejezések jelentése „a kereszténység védelmezője"-ként értelmezhető. Egyben utal azon korokra is, amelyekben e kifejezések Európa-szerte megerősödtek: „Európa sohasem hálálhatja meg Magyarországnak azt a szolgálatot, amelyetazzal tett, hogy a saját testével védelmezte a török és tatár ellen. Mialatt a magyar gá tat emelt a barbár betörés elé, nyugaton a művészetek szabadon virulhattak. A tüzvo-nalon túl a harci zaj dúlt, ideát Provance édes dalai hangzottak." Lásd: T É R B E Lajos1936. 297-350. p.Azonban a pogány betörések korának elmúltával ezen „kereszténység védőbástyájának" jelentése a magyar nép gondolkodásában is átalakult. Helyét átvette a haza védelme, illetve a reformáció megőrzésébe vetett hit és akarat: a szabadságharc és a haza védelme a Habsburg uralkodó-ház és az egyre erőteljesebben kibontakozó ellenreformáció törekvéseivel szemben.

Ide lásd többek között: Bocskai Miklós sírfeliratának szövegét, amelyben a családotekképp jellemzi: a „német ellenséggel, a hazáért és hitükért vívott küzdelem hősei

voltak" C O R N I D E S Dániel 1782. 153-154. p.; illetve Czeglédi István írását, aki még1659-ben is változatlanul időszerűnek tartja Bocskai István szabadságharcát: „Sokkárokat tött a 'felső esztendőkben e ' szegény hazánac a ' Németség, úgy hogy lelküncismeretiben sem voltunc csendesek. ... " Lásd: I M R E Mihály 1988. 36. p.



mondát. Ezzel egy időben - a nép körében - újjáéled azon ősi hit is,amelyben az ikreknek megkülönböztetett, emberfeletti, egyben kiválasz

tott szerepet tulajdonítottak.AZ IKREK MEGÍTÉLÉSE A NÉPHAGYOMÁNYBAN

A Bocskai-hagyományban - különösen Bocskai István fejedelemségeóta - folyamatosan jelenlévőnek kell tekintenünk a németellenes és protestáns felhangokat, melyek a XVII . század első felében kibővülnek azongenealogikus hagyománnyal, amely „kiemeli őket a többi nemesi család

part ikuláris genealogikus hagyományából". 9 9

A Bocskai eredetmonda története több esetben is epikus bővülésen, bizonyos esetekben egyszerűsödésen ment keresztül, de a történet magjábanmindig állandósult elemként jelentkezik a csodálatos gyermekáldás motívuma, mely - mint azt már a fentiekben érintettünk - főként szent számokkal, illetve az év napjainak számosságával áll szoros kapcsolatban.Természetesen a hagyomány szempontjából a számosság mellett az egyidejűség is meghatározó erővel jelentkezik.

A számosság, és ezen egyidejűség az eredetmondában csakúgy, mind anépmondai hagyományban az ikrek motívumában teljesedik ki. Az iker

kifejezésben, ugyan benne foglaltatik jelentésbeli tartalma - a „kettősség"- , de az alapvető számosságon kívül nem fedi fel annak tartalmi értelmezését.

A népi ikerfelfogást vizsgálók az ikrek mitikus eredetét 1 0 0 négy - önmagában is funkcionáló - tevékenység, adott helyzet, transzcendens erők,vagy éppen a hasonlósági m ág ia 1 0 1 , okozatának tulajdonítják:

1. - a házasságtörésnek, (egy apától egyszerre egy gyerek)

2. - a nyomorúságnak,3. - a gonosz szellemeknek, (természetfölötti hatalom)4. - a hasonlósági mágia (ikergyümölcs stb.)

A néprajzi szakirodalom a vizsgált mondai motívum - az ikrek elpusztítását - az ikerellenes népies szemlélet meglétével magyarázza. Ugyanakkor ezen indoklással nehézkesnek tűnik annak a kettőségnek a feloldása, miszerint a népi gondolatvilágban két egymással szöges ellentétbenálló felfogás él egymással párhuzamosan. Egy elítélő és egy, az áldásos

Ide lásd: IMRE Mihály 1988. 36-37 . p.} Ide lásd: H E L L E R Bernát 1909. 73. p.1 Lásd: M A G Y A R N É P R AJ Z I L E X I K O N II. 1979. 625. p. ikrek címszava



bőség jeleként aposztrofált felfogás. Míg az egyik szerint az ikreknekéletet adók félre-billentők, félre-farkalók m , addig a többször is ikreketszülő nőket Boldogasszony kegyeltjének tekintik.1 0 3

H E L L E R Bernát amondai történés idejére következtetett e kettősségből, mint írja: „Amondafaj akkor keletkezett, mikor a népérzés már föllázadt azikergyilkosság ellen." Ezzel kimondatlanul is utalva arra, hogy az európainépek egykoron megölték ikreiket, csakúgy, mint az a természetinépeknél is szokásban volt.104

A z iker-ellenességgel kapcsolatos elméletek azonban teljesen figyelmen kívül hagytak egy fontos és egyben megkerülhetetlen mozzanatot.

Nevezetesen azt, hogy a különleges születések mellett minden olyan

eseményt is összefüggésbe hoznak a megmagyarázhatatlannal, ami számukra érthetetlen, és csak másodlagosan társítanak hozzá az eredetre vonatkozó elméleteket. Gondoljunk csak a „hasonló hasonlót hoz létre" elvre, miszerint a következmény mindig hasonlít az okára. 1 0 5 Ezzel magya-rázhatóvá válik az ikergyümölcsök és az ikerszületések közötti népi hiedelem alapja is.

Azonban a nép iker-szemléletének kettősségére még így sem nyertünkmagyarázatot, hiszen a fentebb említett analógián alapuló - valóban élő -

hiedelem alapján a másik pólus, az iker-ellenesség nem magyarázható. Azikrekkel kapcsolatos ellenséges viszonyulás okát máshol kell keresnünk!

A természetes születés ellentéte a néphagyományban nem azonos atermészetellenes fogalmával. A néphit a természetes, a földi, az emberi,az ismert fogalma mellett valóban megkülönbözteti annak ellentétét is, aszokatlant, az ismeretlent, amire nem tud racionális magyarázatot adni.Arra viszont nem a természetellenes kifejezést használja, hanem a természetfeletti jelzőt utalja az általa megmagyarázhatatlannak vélt jelenségek

köréhez. Csak innen eredeztethető az ikrekkel szembeni félelem is.

Ide lásd: C S I K Ó S Zsuzsanna 1993. 80. p.A gyermekágyas asszonyoknak miután felkeltek az ágyból azonnal bele kellett bújniuk az ún. Boldogasszony papucsába, mezí tlábbal nem járhat tak, de ezt a papucsotcsak a gyermekágyasság idejéig használhatták, ellentétben a háromszor egymás utánis ikreket szülő asszonyokkal, akik életük végéig viselhették azt. Ide lásd: K Á L M Á N Y

Lajos 1885 . 23 . p.

Lásd: H E L L E R Bernát 1909. 73. p. A gyermekáldozatokhoz lásd még: D O B O S Ilona1986. 67 -70 . p.

A homeopatikus mágiára vonatkozó egyetemes adatokat lásd: F R A Z E R , James 1998.

2 1 . p.



A szakirodalom az ikerszületés egyik okaként a házasságtörést nevezimeg, holott a hitnek az alapja valójában nem a házasságtörésben keresendő. Hanem abban a ma már, a magyar népi hitvilágból kikopott életszem

léletből, hogy egy apától egyszerre csak egy gyermek születhet, és a töb bit valamilyen emberfeletti lény leszármazottjának tartották. 1 0 6 A valahameglévő hitről szolgál magyarázattal az is, hogy az ikrek közül csak egygyermeket hagynak meg, és a többi elveszejtése mellett döntenek. Ez tükröződik a Micbán monda történetében is, miként az anya csak egy gyermekét ismeri el férjétől származónak, a többit elpusztításra ítéli. Ebbenkimondatlanul, de benne foglaltatik a többi gyermeknek a természetestőleltérő, különleges származása is.

E R D É S Z Sándor sem zárja ki annak lehetőségét, hogy egykor a magyarhitvilágban is a természetfeletti lények leszármazottaihoz kötötték azikergyermekek születését, utalva Ami Lajos mesemondó repertoárjára,melyben felfogása szerint, azokban a családokban történik ikerszülés,amelyekbe valamikor sárkányvér került. 1 0 7

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az ikerszületés és a természetfölötti összekapcsolódása nemhogy gyengíti, de éppen erősíti az ikrekhez fűződő mondai hagyományt 1 0 8. S, hogy a monda elemeit és annak

jelentéstartalmát ekkor még jól ismerhették, semmi sem bizonyítja job ban, minthogy több nemzetség is magáénak vallotta az ikrekről szólómondai hagyományt, és a csodás megmenekülés motívumával mindegyikmagának vindikálta a jogot a különleges, csodás családi eredetre.

A Micbán monda változataínak kronologikus összevetése

A z alábbiakban megpróbálunk - az összehasonlítás eszközével élve - aBocskai család eredetmondájának nevezett Micbán történetről többetmegtudni, legfőképpen a mondai hagyományozódásra keressük a választ.Keressük, hogy a monda elemei mennyire azonosak vagy különbözőek,mely hagyományból, illetve szerzőtől származhatnak. És nem utolsó sor

ban megpróbáljuk összeáll ítani a magyar mondai hagyomány szüzséjét,

Lásd: H E L L E R Bernát 1909. 73 . p. ide lásd még: E R D É S Z Sándor 1968 . 8 0 - 8 1 . p.

Lásd: E R D É S Z Sándor 1968. 80 . p.A z ikrekkel kapcsolatosan mindig megtaláljuk a csodás leszületés motívumát, illetveutolérhetjük az ikerlét kettősségét is, melyben a keresett (egy) személy mindig kettő ben (vagy több) jelenik meg, vagyis önmagában több létformát hordoz egyszerre.



felhasználva a különböző korok és szerzők variánsainak elemeit. Természetesen kutatásunk egyik, ha nem a legfőbb kérdése, hogy mely az akapcsolódási pont, amely összefűzi az említett Micbán mondát és a Bocskai családot, illetve keressük az okot, ami újra elindíthatta útjára a Bocskai István koráig csak lappangó mondát.

Szám szerint tíz Micbán történettel kívánunk részletesebben foglalkozni, az első 1604-ből, míg az utolsó 1972-ből való. Összeállításunk sorántörekedtünk arra, hogy a mondai hagyomány minden szegmensét felölel

jük, így került vizsgálódásunk körébe Szamosközy Istvánm történeti hagyatéka mellett több, parentáló prédikációt tartalmazó írás Alvinczy Péter" 0 , Pósaházi János111 és Diószegi Sámuel112 előadásában . Külön figyelmet fordítottunk arra, hogy az esetleges átvételeket is megtaláljuk,ezért a monda néphagyománybeli variánsai előtt megismerkedhetünk

Habokai Márton xn okta tó célzattal készült kátéjával, és Tatár Péter 114

ponyvájával is.

Történetíró és levéltárnok, kinek családja Szamosközről neveztette magát. Koránárvaságra jutott, majd Sombory László erdélyi főúr vette pártfogásába. 1598 körülBocskai a fehérvári káptalan conservátorává, levéltárnokává, illetve az ország történetírójává nevezte ki. Lásd: SziNNYEI József 1891-1914. 362. p.

110 Alvinczi Péter - Bocskai István bizalmas embere - , Bocskai István korától kezdveKelet-Magyarországnak legtekintélyesebb protestáns prédikátora. Bocskai Habs

burg-ellenes mozgalmai legfőbb ideológusának tekinthető. Bővebben lásd: SzrNNYEIJózsef 1891-1914. I. köt. 137-138. p., illetve M A G Y A R I R O D A L O M T Ö R T É N E T E , 2.1964. 62-65. p.

111 Pósaházi János (1628-1686) az ellenreformáció, az üldöztetés és bujdosás idején a

sárospataki kollégium igazgatója, kiemelendő a katolikusok ellen folytatott magyarnyelvű hitvitázó tevékenység e. A X V I I . századi magyar protestáns filozófusok közötta legtöbb konzervatív elem az ő munkáiban található meg. Bővebben lásd: M A G Y A R

I R O D A L O M T Ö R T É N E T E , 2.1964. 231-233. p.112 Diószegi Sámuel, ev. ref. lelkész, a sárospataki iskola tagja. 1673-ban a gyulafehérvá

ri ev. ref. collegium seniora. 1674 Szomorú Halotti Pompa ... c. gyűjtemény, mely ben Bocskai István zempléni főispán fölött (1673. május 29.) Kolozsvárt mondott halotti beszédét tartalmazza. Bővebben lásd: S Z Í N N Y E József 1891-1914. II. köt.889-890. p.

113 Habokai Márton Kismarja község nótáriusa. Lásd: T A K Á C S Béla 1975. 17. p.114

Tatár Péter - családi nevén Medve Imre - Nagyváradon született 1818-ban. 1857-benindította Tatár Péter regekunyhója címet viselő ponyvasorozatát. Bővebben: P A L L A S

N A G Y L E X I K O N A X V . kötet . 1897. 960. p., illetve lásd még: B É K É S István 1966.209-21 l. p .



[Szamosközy István 1604.]

„Az Bocskay István eleiben volt egy Simonit ban. Ennek volt egy felesége. Történik hogy ott az faluban egy asszonynak leszen uno eodemque

partu három gyermeke. Mikor ez gyermekeket Simonit ban felesége elei be vitték volna, mond: soha én nem hihettem, hogy egy férfi túl valókezek. Mond az ura neki: te neked, úgymond, hét is lehet. Azonközben Simonit Bant hadba hirdetik. Elmegyen az hadba, és míg odajár, az feleségének hét gyermeke leszen egy szüléssel. Az asszony az elébbi szavára

emlékezvén, és félvén, hogy az ura ha haza jű , gyanakodni kezd felőle, deadulterino conceptu, miérthogy ű is azelőtt úgy gyanakodik volt amazhárom gyermek felől, az egyik fiát az hét közzül megtarja és az hatat egyasszonynak adja, hogy kivigye és elveszesse. A z asszony egy vékába rak

ja üket és az fejére tévén egy tó mellé viszi üket, az hova Simonit Bannéhattá volt, hogy az gyermekeket vesse és beleölje. De az asszonymeszánván az gyermekeket, nem öli meg, hanem feltartja üket. Mikorazért Simonit hazajött volna az hadból, az asszony megjelenti neki az hatgyermeket, fiait. Simonit titkon feltartatja és valaminemű állapotban, ruhában és mindenképpen tartották azt az egyet az udvarban, szinte úgytartatta amaz hatot az asszonnal. Mikor öt avagy hat esztendős korokbanmind az hét gyermekeket egy szinű ruhában felhozatta volna udvarában ésaz felesége előtt Simonit megállatta volna, kérdi Simonit az feleségétűi,hogyha ismerné azokat az gyermekeket kié volnának.

Megismeri az asszony az ű fiait és térdre esvén bocsánatot kér azurátúl ez nagy vétekrűl. így meglévén ez dolgok, azután az czímerét azkirály az Bocskay nemzetnek, kik ez hét gyermekrűl származtanak, adezeknek egy oroszlánt czímerül, ki az szájában és lábában egy nyilat tart,az farka penig hét ágra discrimináltatott, mely az hét fiakot jegyzi.

Oldalt: Az oroszlán három dombon áll, idest trimonti initiur."" 5

1 1 5 S Z A M O S K Ö Z Y I S T V Á N T Ö R T É N E T I M A R A D V Á N Y A I . ( 1 5 4 2 - 1 6 0 8 . ) 1 8 8 0 . 2 4 0 . p.

52



Alvinczy Péter lelkész Bethlen Gáborné, Károlyi Zsuzsanna fölött tartott

gyászbeszéde 1622.

„Jóllehet vagyon egy história e nemzetségről, melynek méltó örök emlékezetben lenni: El igen elöve volt egy gróf Mitzbán, kinek házastársamagtalan volt. Ehez megyén alamizsna kérni egy szegény asszonyi-állat,ki egy méhel három magzatokat szült vala, kit az grófné igen megpirongatván, tisztátalan asszonynak monda, mivelhogy lehetetlen volna, hogyegy férjétől egyszersmind három magzatokat fogadhasson valaki, melyért

a Gróf igen megdorgálá az asszonyt. De ihon az Istennek csudálatosÍtéleti: ottan hamar fogada (t.i. a grófné) méhébe, s midőn a szülésneknapjai eltöltenek volna, megijjede, jutván eszébe, mit mondott vala azhárom gyermekű asszonyi állatnak, és egyikét kiválasztván, hátát egyrocskába avagy dézsába rakatván, fejére parancsola az öreg asszonynak,hogy elvivén, elveszesse. Ez üdőtájban jött lova hátán a gróf mezőrül, éselőtalálván az vén asszonyt, kérdi, mit viszen? és midőn egyenesen nemfelele, lova hátáról leszálván, meglátja, és az dolgot, miben legyen, megértvén, élete vészese alatt meghagyja a vénasszonynak, hogy a gyermekeket elveszetteknek mondja lenni, és igy mindenkinek külön dajkát fogadván , felnevelteté. Midőn felserdültek volna, az minémü ruházatban járat

ják vala az háznál felnevekedett gyermeket, az többinek is a Gróf szinténolyan ruhát szabat, és midőn ebédelnének, azokat is udvarhoz felviteti, segyenlők s hasonlók lévén az otthon felnevelthez, nagyon gyönyörködikaz grófasszony bennök. Kérdi az gróf, ha ki oly szép gyermekecskét megöletne, mit érdemelne? Felel - egy átaljában halálnak fia volna. Mond azGróf: te vagy az, asszonyi-állat, a ki ezeket elveszteni parancsoltad volt.

Melyről megemlékezvén az asszony, lábaihoz borúi urának, és ugy kérkegyelmet fejének. Ezektől felnevelkedések után hét nemzetség származott, t.i. Csapi, Bocskai, Szőrtei, Sós, Raskai, Eszeni, Kövesdi."

„Ha valaki ez históriában kételkednék, ebből elhiheti, hogy ez história,egy előkötőre mind felvagyon himmel várva, mely csak nem régen költ kiEcsed várából, ha ki inquirálná, nyomában is elérhetné." 1 1 6

116

„Exequiae Principales, azaz Halotti Pompa, melylyel az istenfélő, kegyes természetűKárolyi Zsuzsanna Erdély s Magyarország Fejedelemasszonyának stb. földbentakarittatásakor utolsó tisztesség tétetett 1622-dik esztendőben Fejérvárt 1624."



[Pósházi János, 1673. Pünkösd havának 29. napján]

„Az előtt négy száz-egynéhány esztendőckel, negyedik Bela MagyarKirály idejében, nagy dühösséggel öt száz ezred magával, akkori TatárBáthus nevű király, egész Magyar Országot el-borítván, és dühösképpenrabolván, égetvén, pusztítván azon király a' Sajó vize mellett, azon po-gánysággal, meg-harcolván, Istennek csudálatos ítéletiből megverettetett,Uraknak, Ersekeknek és egész hadainak nagyobb részént valóel-veszésével; melly miá Országában meg nem maradhatván, idegen Or

szágokra, elsőben Austriában, az hol-is akkori Herczegtől meg-fogatván,nagy saczczon bocsáttatott-el; innét az Adriai Tenger szigetiben bujdosván, három esztendeig, mind addig, az Pogány Tatárok, az egész földetel-bírván, megszámlálhatatlan ezer Magyar veszedelmével magok dühöt-ségeknek eleget nem töttek volna. Azonban penig a' számkivetett Király,mind az akkori Romai Császárnál, mind több keresztyén Királyoknál,Fejedelmeknél, és Herczegeknél segítség szerzésben fáradozott, kik igazkeresztyénségektől viseltetvén, számossan mind Olasz, mind Francia,

mind Német Országból, szép seregekkel, olly számkivetésre, és nyomorúságra jutott keresztyén Királynak, és egész keresztyénségnek dicséretesBástyáinak, Magyar Országnak, ocsmány kéz alól való fel-szabadítását,magok hazájában, csendes nyugalmoknál nagyobbra becsülvén, a' KirálytOrszágában bé-kísértek; az pogányt csak jöveteleknek hírével isel-rettentvén; melly nevezetes Herczeg és Groff személyeknek némelyrészei, úgy mint: Carlovitsoknak, Beriszloknak, Zluniaknak,Barcsaiaknak, Frangepánoknak és többinek is elei, azon hálaadó IstenesKirály által, behozatván az országban, itt sok ellenségei ellen s nevezetes

ben, tatár és Austriai nép el len, dicséretes viaskodások által győzedelmeskedtek, és mind addig nem szűntek, míg azon Királyt székiben nem állatták; melly jó magok viselésekért, és keresztyéni erős viaskodásokért, sokkirályi ajándékokkal, várakkal, Tisztekkel, kincsekkel gazdagonremuneráltak is. Azok között egy híres vitéz, Groff Mitzbán Simon nevűÚr-is; idegen országokból azon számkivetésre jutott így király mellettfel-kelvén, Istenéhez, s keresztyénséghez való buzgó szeretetitől viseltetvén; a' királynak sűrű hivatallyára vitézi módon felkészülvén,

Lásd: N A G Y Iván 1 8 5 7 . 1 2 8 - 1 2 9 . p. Bocskay család címszó alatt, illetve lásd: B U D A I

Ferenc II. 1805. 7 0 0 - 7 0 1 . p.



szolgálattyára hazájából a' király mellé jött, és az több Urakkal edgyüttnagy vitézi módon viaskodván, a' királynak Magyar Országot, MagyarOrszágnak régi szabadságát, és pogány dühösködése alól fel-szabadulást smagának dicsőséges emlékezetet szerzett, az királynak minden ellenségeellen, meg-szűnés nélkül dicséretesen vitézkedvén; a' kinek-is királyikegyelmességhez illendő, gazdag ajándékú bő jutalmát vette, egynéhányVárakkal, oly dicséretes vitéz Uri emberhez illő tisztekkel, és jószágokkal, gazdagon meg-ajándékoztatván. Melly kegyelmességtől indíttatvánazon Groff Úr-is, kegyelmes királlyának hazájában visszatérő szándékátel-hagyván; Magyar Országot örökös hazájául választotta, és Feleségét isutána hozatván, életének minden idejét vérének utolsó cseppenek

ki-ontásáig, azon kegyelmes Urának szolgálattyára consecralta.Meg-telepedése után nem sok idővel azon Mitzbán Simon nevű GroffUrnák az előtt már jó idővel magtalan feleségéhez jővén egy szegényalamisna kéregető Aszszony, kinek egy terhel két fiai ölében, mellyetmidőn az Groff Mitzbán felesége meg-látott volna, monda: Soha nemhiszem, hogy ennek az Aszszonynak, urától két gyermeke egyszersmindlehetett volna; melly mondást midőn az Ura Groff Mitzbán hallotta volna,Feleségét keményen megfeddé; de az Aszszony magát menteni akarván,

felele az urának: soha bátor kegyelmed engemet, tiszta életet élőAszszonynak ne tartana, ha énnékem egyszersmind két gyermekem lenne.De mi lön belőle, Istennek csodálatos ítéleti nem szenvedheté, a' szegényalamisna kéregető Aszszonynak illy nagy meg-csúfoltatását. HanemZemplén Vármegyében Borostyán Vára nevű Várában, mellyet is ugyanazon dicséretes Királynak kegyelmességéből bírt, egyszersmind az GroffAszszonynak hét fia lött. 'Mellyet midőn az Aszszony meg-látott volna,

jutván eszében az elő tt i szegény kéregető Aszszonyhoz való bal ítéletű

szavai, edgyikét fiainak meg-hagyván az hátát meg hitt Aszszonyátólel-küldötte, és azokat el-rekkenteni parancsolta. Az Aszszonya parancsola ttyában el járni akaró öreg Aszszonyt, szintén a' mezőn előltalálván a' Gróff, k i akkor vadászattyából tért vala Várában viszsza, kérdezi, mit viszen, mellyre a' vén aszszony felelt; hogy ő ételt viszen. M i helyt az Urat el-hadgya Istennek csudálatos gondviseléséből az gyermekek a' vén aszszonynál meg-rivallottanak, kit meg-hallván az Úr,mindgyárt által láttya tökéletllenségét, és lováról le-szállván, maga azgyermekecskéket meg-látván, az öregaszszonytul az dolgot voltaképpenmegérti. Az Groff titokban akarván az dolgot tartani, az öreg aszszonytkeményen meg-esketi, hogy senkinek ki nem mondgya, hogy az Groff a'



gyermekek dolgát megtudta, sőt az Aszszony előtt is tettesse azokatel-rekkentetteknek lenni. Azonban az Groff mindenik gyermeket különkülön bizonyos jószágiban küldötte, az holott őket az Aszszony híre nélkül szépen fel-nevelvén, midőn immár két esztendősök voltak volna,egyenlő köntöst csináltatott az Groff azoknak is, mint aki otthon tartott, segy némü nap, nagy Uri vendégséget csinálván, azon napra titkon az hatgyermeket is oda viteté és a vendégség közt a házban bé-vitetvén az hetedik mellé állattya, mondván a Feleségének: Akarnád é Feleségem, hamind ez a' hét gyermek tiéd volna; az Aszszony felele: bizony akarnám.Mond az Groff Mitzbán: Mit érdemlene az Aszszony a'kit illyen hatgyermekeket elvesztene; Felele az Aszszony, bizony Uram haláltérdemlene; akkor az egész vendégek előtt meg-beszélvén, a' Groff azdolgot, az Aszszony vévén eszében, Istene s Anyai indulattya, s Ura ellenvaló vétségé, térdre esvén Ura előtt kegyelmet kére fejének; mellyet a'Groff meg is engedett. Nevek penig az gyermekeknek ezek: Boxa,Detricus, Georgius, Simon, Thoma, Demetrius, Dyonisius. Ezek osztán a'Groff fel-nevelvén; ki mindeniket külön külön való jószágiban telepítette,kik közzül az edgyik, úgy mint Demeter, még attya életében deficiált. Azhata házasságot érvén penig mindeniktől külömb külömb nemzetségek

származtatnak azok neveire, kikben fel-neveltettek; úgy mint Boxátul a'Szürtei família, ez fiú ágon deficiált. Detricustol, az Szerdahelyi família,ez is deficiált. Thomátul, az Polyánkai Csapi família, ez is deficiált.Georgiustól az Soóvári Soós família, az kiből már csak egy maradott, úgymint Tekéntetes és Nemzetes Soóvári Soós György Uram. ...Dionysiustol származott a' Bocskoi Bocskai Família; melly-is sokseculumoktul fogván országának-s Nemzetének dicséretes szolgálattyaután, ez előttünk siralmas fekete gyászszal bé-borított szomorú koporsó

ban fekvő Néhai Méltóságos Urban ... deficiált."1 1 7

MITZBÁN MONDA IV.

[Diószegi Sámuel 1674.]

„Bocskai Fényes Ág, Régi nagy Nemzetből, Groff Simon Mitzbán Nemes véréből, Isten kegyelméből, eredetet vőn, s csudállatossan lőn;Mert negyedic Béla Magyaroc, s Magyar Ország Királlyának idejében,

híre nagy lőn előtte Uránac, idegen Országból a' Magyar Hazánac hozata

1 , 7 I M R E Mihály 1988. 31-32. p.



Óltalmul Tisztnec s V itézlőnec, és Vigyázónac. Ennek felesége, egy hassal született, két gyermekes Aszszonyt, meg-csudálván, és csúfolvánUrátul is keménnyen meg-dorgáltatván, ada Isten hét magzatot, hata csak

kicsinyben hogy el nem oltatott, Isten nem akarta rájok-is vigyázott.

Mikor vén Aszszonytól, hat gyermek rejtésreKüldetnék: Gróff Mitzbán vadászni mezőreMivel ki-ment vala, viszsza jövésébe,Kérdi: mit visz? felel: munkásnak ennie.Alig halada el, gyermekek rivását,Csudálatosan meg-hallá, nyikkanását,Meg-fordulván, érté, vén Aszszony Vallását,

Okossan Úr szerzé gyermekek tartását.Két esztendő múlva futkosó gyermekek,Mint hatan falukból haza vitettetnek,Egy szinű ruhája mind az hét gyermeknek,Ebben még nincs hire Groff Feleségének.

Nagy vendégséget tőn, Gróff, maga Házánál,Parancsolattyára hét gyermek elő áll,Feleség, Mitzbán mond: Vájjon mint Vigadnál,Ha mind tiéd volna? szép sereg Udvarnál!

K i ennyi gyermeket meg merne ölnie,Kérlec, s mond meg nékem az mit érdemlene? Nagy halálra méltó, Uram! menten lenne,így felel az Aszszony; de jaj meg-rettene,Meg-ismeré vétkét, ottan térdre esék.Alázatossan kér kegyelmet fejének,Hihető Vendég is könyörög férjének,Adassék Gratia, mi értünk is ennek.Csudálhadd kezdetit ez ki-terjedt Ágnak,

Mellyet füvében csak le nem kaszállának, Nem voltak tudói Isten tanácsának,Azért változott meg, az Haza jovának.Hand meg dolgát, csak ez egy Bocskai ÁgnakK i javát kiváná édes Hazájának,Rája horgadának körmei nagy Sasnak(Lesz még olly idő, lesz tépője tollának:)Rája horgadának körmei nagy SasnakHogy tétova tépjék tagját ártatlannak,

Csak be kőre önték javait Házának,Menedék helt ada Isten ő Magának.Mint eredetire, úgy végezetire



Isten vigyázott ellenség fegyverére

N e m adta: Fakadok mé g kevés besz édre ,

M i k o r szót fordítót negyedik gyermekre.

K i is Fényes Bocskai Nemzetség, terjedő Ag a lőn, melly és meszsz terjedé

sével álda és láta Isten, négy száz felett, egynehány t íz esztendők bizonyítác ...

Bocskai István Uram is, ez Régi Fényes Ágnak ősz Phoenixe vala: k i lelkét

Istennec, édes Hazájának lelki-testi el-esett szabadságánac oltalmazásáért, kere

séséért, helyére állatásáért, keserves számkivetéseknec és bujd osás okna c őszi

fegyhetetlen idejében ... ez Tekéntetes Úr-is lelkét Istennec adá . " 1 1 8

MITZBÁN MONDA V .

[Habokai Márton kátéja 1759.]

„I-ső Szakasz. A Botskay Famíliának tsudálatos származása.Ks: Kitől vette származását a Botskay Família?Fs: A férfi ágonn Grof Simon Mitzbán úrtól; az aszszony ágon pedig

Szényi Klára aszszonytól, kinek is eredeti jőn ama hires Lengyel KirályBáthori Istvánnak harmadik ágáról.

Ks: Mitsoda nevezetes dolog történt ezenn a Grofnén?Fs: Ez: hogy maga magtalan lévén, edgy időben edgy szegény

aszszony ment hozzá, ki edgy méhel három gyermeket szült.Ks: Hogy fogadta ezt a Grófné?Fs: Igen meg pirongatta, tisztátalannak tartván őtet azért, hogy

lehetetlennek tartotta azt, hogy férjétől három magzatokat foghasson, amelly tselekedetét hallván a Grof igen meg dorgálta érte.

Ks: Nem sok idő múlva mi követte a Grofnét?Fs: Az, hogy hét magzatokat szült egyszerre.Ks: Hogy tettzett ez a Groménak?Fs: Eszébe jővén mindgyárt a szegény aszszonynak mondott pirongató

szavai meg ijjedt, és egyet kiválasztván, hátát edgy dézsába rakatta, éskeményen meg parantsolta edgy öreg aszszonynak, hogy azokat el veszesse.

Ks: Véghez vitte-é az öreg aszszony e gonosz szándékot?Fs: Nem: El ment ugyan a gyermekeknek el vesztésére, de a Grof ló

háton menvén haza felé, szem közt találta őket; és meg kérdezvén hogymit viszen a dézsába, a midőn az öreg aszszony egyenesen nem felelne,leszállván a lováról meg nézte mi van a dézsába. A z után meg tudván az

IMRE Mihály 1988. 33-34. p.



egész dolgot, fejére parantsolt az öregnek, hogy a Grofiiénak soha edgyszót se szóllana, maga pedig rendelést tett a gyermekeknek tisztességesneveltetése felől.

Ks: Meg maradtak a gyermekek mind a hatan életben?Fs: Meg. Kikre a Grófnak titkon nagy gondja lévén, ollyan ruhába já

ratta mint az othon lévő hetedik gyermeket, s mikor már fel serdültek udvarába vitette, és gyönyörködött bennek, hogy mind a heten egyformákvolnának.

Ks: Hát a Grófné meg esmerteé őket a maga gyermekeinek lenni?Fs: Nem esmérte hanem haza vitetvén a Grof a hat gyermeket azt a

kérdést támasztotta a Grófné eleibe, hogy mit érdemelne az a ki ollyan

szép hat gyermeket meg ölne? Mellyre a Grófné azt mondotta hogy edgyátallyában halálnak fia volna az. Mellyre a Grof azt mondotta: Te vagy az,ki ezeket elveszteni parantsoltad. Akkor meg emlékezvén a Grófné a maga tettéről, lábaihoz borult a Grófnak és ugy kért kegyelmet, a mellyetmeg is nyert. Fel nevelkedvén a gyermekek mind a hetenn, ezek familiákszármaztak belőlök: Csapi, Botskay, Szórtéi, Raskai, Eszényi, Kövesd i.

Ks: Nem költeményé ez a mit beszéllsz a Botskay familia származásáról?

Fs: Dugonits András a mai időben hires Magyar Históriai iró, ezt a történetet valóságosnak lenni állítja. Ezennkivül szava hihető emberek

bizonyittyák, hogy a most is virágzó Sós Familiának Archívumábanezenn történetet s szerént fel lehet találni azonn Familiának származásáról ." 1 1 9

MICBÁN MONDA V I .

[Tatár Péter 1869.]

A koldusasszony átka.Jaj! de magas vár az, mint vigadnak benne! / Mintha bizony benne la

kodalom lenne? / Bizony lakodalom, még pedig oly fényes, / A milyetnem látott még az a regényes / Hegyvidék, a melyben Miczbán vára állott,/ Honnan az ember nagy messze földre látott. / S a sűrű erdőknek zöldlombjain által / A Tisza kanyargott sebes futásával.

119 Habokai Márton - Kismarja község nótáriusának - 1795-ben írt kátéjának szöveghűmásolatát lásd: TAKÁCS Béla 1975. 17-33. p.



vagy :

A koldusasszony átka*IRTA

T A T Á R P É T E R .

Pesten, 1869. Nyomatja 0 kiadja B u e s á n s z k y Ala j o s .



Miczbán, a hatalmas vár-ura lakodalma / Fényes volt, mert azon fél országnak ura / Jelen volt, és tartott két hétig szüntelen, / És vigadtak ottan

vidoran, fesztelen.De végre megnémult a muzsika s dobszó, / Megszűnt hangzani a kellemes toborzó, / S a vendégek lassan hazaszéledének, / S a várban a termek üresen levének. / S a csak a boldog Miczbán szive vala tele / Szerelemmel, midőn szép Miczbánné vele / Egyedül maradott, s csendes boldogságát / Nem háborgatták, és a sziv gazdagságát / A tiszta örömbenmindig élvezheté, / Ha szép felesége szemét rávetheté.

Miczbánné egészen oly uri asszony volt, / Ki a nagy világi divatoknakhódolt. / A fényt és a pompát mód nélkül szerette, / S azt gondolta, hogyaz ég érte teremte / Ily szép világot, s a többi emberek, / Kik csak rajtavannak, mind azért születtek, / Hogy az ő szolgái legyenek, kivévén /Azokat, kik szinte nagy házból születvén, / Magas házaikban diszbenuralkodnak, / Hol dicsőségben csak parancsolni szoknak. No, de az a bajasok urainknak / Még most is, mint vala az akkoriaknak, / Hogy a szegényembert gúnyolják, megvetik / Azt, ha feléjök bár jóval közeledik.

Azonban nem erről akarunk beszélni; / Ezt csak azért mondtuk, hogytudjuk ismerni / A kevély Mitzbánnét, ki bármily hatalmas / Agyból szü

letett is, a sorsnak erős vas / Kar csapásaitól nem vala kivéve. / És kedvesférjével még csak alig éle / Két hónapi boldog házassági éltet, / Midőn azellenség jöttének eltérjedett / Hire, és Miczbánnak, ország zászlósának /Indulnia kellett a király hadának / Sorai közé, fel az ős Buda-várba, / Hola király már őt dandárával várta. / Képzelhetni, milyen volt elbucsuzása /Miczbánnak, midőn ily gyors elutazása / Elvolt határozva. De menniekellett! / A férfiú szeme könyektől megtellett, / Midőn sirva borult az ékesMiczbánné / Távozó férjének hű karjai közé. Végre az elválás keserű órá

ja / Ütött , és hős Miczbán felüle lovára , / Isten hozzád szép nőm! mond éseltávozott, / Miczbánné pediglen erősen zokogott, / És sokáig nézte a várerkélyéről / A távozó hadat, míg a messzeségből / Csak porfelleg látszott,mely a kedves férjet / Elrejté szem elől, és a hadsereget.

Ott ült most Miczbánné egyedül magában, / Oh! miként osztozott vol-



nak várából elhozott, / Hajdanában talán szebb, de most átkozott / Csúnyavénasszony, egy gőgös nagynénjének / Szabad volt látnia árjait könyének.

Egyszer, a mint ezen csúnya vénasszonnyal / A várkertbe üle, és gon

dolatival / A jövendőn csüggött, mert érzé, hogy anyja, / S édes merengéssel gondolt az órára, / Mely visszahozandja karjai közé férjét; / Haelgondolta hát annak az örömét, / Elfelejtett minden bút s szomorúságot. /Amint tehát ilyen merengve üle ott, / Jő szegény fiatal koldus-asszony, skarján / Két szép kis fiu van, igen nagyon sirván; / És az asszony Istennevében szólítja / Miczbánnét, hogy ime, e két kis magzatja / Ikrek, s őoly beteg, hogy ha nem könyörül / Rajta szép Miczbánné, elvesz gyermekestül.

Felfortyan Miczbánné: hogy egy por születte / Koldusasszony őtetmegszólítani merte, / S dühében rátámadt, s nagyon szidalmazta, / Hogycsak rosz asszonynak leszen két magzata / Egyszerre; azért hát innen takarodjék, / Szennyes lehellete hogy itt ne szaporodjék / E falakra. De aszegény asszony térdre / Omlik, és esküszik a mennyre és földre, / Hogy őhűséges jó férjnek felesége, / Kit megölt e honnak ádáz ellensége / A csatában, s most ő kénytelen koldulni, / Mert nincsen, hogy hova tudna őfordulni.

Roszasszony vagy mordul rája szép Miczbánnő, / Takarodj váramból,mert ily becstelennő / Nem érdemli, hogy ugy áldja meg az Isten, / Mint a

becsületest; takarodj hát innen, / Mert cselédeimmel vettetlek ki mindjárt./ Könyező szemekkel hagyá ottan a várt; / De mielőtt menne, reszketőajakkal / És égfelé szegzett könnyes pillanattal. / Mondja Miczbánnénak:„hogy legyen hétszeres / Anyai áldása, hogy ha e kétszeres / Áldást becstelennek mondja." S eltávozik, / És Miczbánné szörnyüképen boszankodik.

így múlik el vagy hét hónap egymásután, / Győz a magyar sereg alegvészesb csatán; / Levél levelet ér a szerető férjtől, / Hogy már nemsokára minden seregestől / Haza vonulandnak, mihelyt megkötötte / A

békességet a vert ellen, s megtette, / A mint a szerződés szerint meg tartozik / Tenni, s az országból igy kitakarodik.

Ilyen örömök közt a szép Miczbánnőnek / Anyai fájdalmi délutánmegjőnek, / És éjjel, oh csoda! iszonyú fájdalmat / Állván ki , szüle ő,épen hét fiakat. / Szégyenpír boritá halovány arczáját, / S eszébe juttatá

azt a koldus-anyát, / A kinek csak kettő volt, s nekie hét van, / A világmajd mit mond, mit mond a hős Miczbán? / Becstelennek fogják tartaniMiczbánnét, / Kinek gyermeke lett, és egyszerre csak hét.



Tanácskozott tehát a rút nagynénjével, / K i azt tanácsolá: hogy hatgyermekével / O maga lernend a Tisza partjára, / S ott beteszi őket egynagyobb kosárba, / S elbocsátja éjjel a habokon őket, / Keressék, hol lehet, a szerencséjöket.

Miczbánné e banya ördögi tanácsát / Elfogadá rögtön, s hat kismagzatkáját / Nagynénje elvitte, s szegényekkel ugy tett, / Miképen végezték, és haza sietett.

Ott úszott a szép kis hat gyermek magába / A szőke Tiszának rohanóárjába, / Midőn fuzfa-galyba a kosár megakadt, / S ott aludt a hat kisgyermek a lomb alatt. / Másnap hajnal után egy fiatal halász, / Amint afűzfánál csendesen ott horgász, / Gyermekrivást hall, és a hat szép kisdedet, / Megtalálja épen a fűzfa-galy megett. / Hivja feleségét a halász-kunyhóból, / K i meghökken ezen isteni csodától; / De a védtelen hatgyermeket felszedi, / És kis kunyhójába magával beviszi. / És a férjmond: „Isten adta őket nekünk, / Ezek is legyenek hát a mi fiaink, / K i

tudja, még meddig vonulnak napjaink!? / S késő öregségünk istápjai lesznek, / Öröminkben, búnkban ők is hűn részt vesznek. / Mert nagy titok



lehet az ő születésök, / Hogy igy elhagyhatá őket a szüléjök. / Nyugod junk meg tehát Isten végzésében, / S találjunk örömet felnevelésükben."

így a halász, és a fiatal halászné / Hat kis ágyat készit, és kis fia mellé /Oda teszi őket, s leve gondos anyjok, / S táplálta, ruházta; s a többi halászok / Segitették ezen emberséges tettért / Mindennel, miként egy áldottés jó testvért.

Ezalatt Miczbán is hazatért a hadból, / S újra zene hangzott a bánnakvárából , / S a győzelmi nagy lakomát gyermeke, / A nem rég születettnagy ünneppé tette, / Atya már hős Miczbán; mily magasztos érzés /Atyának lenni! ezt csak az tudhatja és / Érzi ki maga már érezte valaha. /E szent örömben nem osztozott az anya, / Mert Miczbánné lelkét a bűnös

öntudat / Ónterhe lenyomá, hogy ártatlan kis hat / Csecsemőjét az ő megegyezésével, / Nagynénje a Tisza árjába veszté el. / Oh! ugyan tisztán háthogy osztozott volna / Férje határtalan nagy boldogságába.

Tizenhat esztendő tünt ez eset óta / A mulandóságnak pusztitó torkába;/ De a büszke bánné családi örömét / Ég nem szaporitá, s egyetlen gyermekét / Nem ajándékozá meg több testvérekkel, / S ő titokban küzdöttkeble rémeivel: / A meg nem nyugtatott lélekismerettel, / És egy szörnyűtitok megőrizésével. / Gyakran lábaihoz akart már borulni / Szeretett fér

jének, és kegyért koldulni, / Hogy meg ne ölje őt, ha talán véle tlen / Megtudná, hogy vala ő olyan kegyetlen, / Mikép hiúságból gyermek-gyikosleve; / Mert ez eseménynek nem volt semmi hire, / Mivel sem a hat kisgyermek hulláját / Sohasem találtál fel, sem további sorsát / Csakközelitőleg fel nem emlegették, / S ezek kebelében még inkább felkelték /A lélekismeret szemrehányásait, / M i ugy elhervasztá a bánné orczáit, /Hogy a szép asszony legvirágzóbb évében / Fonyadt, mint a virág a naphőségében.

De hát a jó halász mit csinált ezalatt? / Nevelt a hazának oly derékfiaiakat, / Kik ésszel és karddal szolgáltának annak, / És beállottak mindhamar katonának. / Korra egyformák, és arczra egyenlőek, / Mindenüttszivesen fogadtatva lőnek.

Neveik valának: Ákos, László, Csaba, / Tas, kit Sasnak hitak, Elemérés Tuba / Ákos szépen tudott lantolni; s midőn a / Nap bevégeztével befe

jezett munka / Után a fűzfáknak árnyi alá ültek, / Sorsukat szép dalbafűzve énekeltek, / Míg a holdnak szelid ezüstös sugara / Nem sütött

mindnyájok nyugalmos álmára.Oh de fenn a várban a bánné virrasztott, / S Ernőd fia felett könyeketárasztott, / És szép homlokát átfogva ugy zokogott; / Mert ha látta őt, rög-



tön eszébe jutott / Másik hat gyermeket, és ilyenkor sira, / S anyaiszivével már többé nem bira.

Történt egykor, hogy a hős Miczbán várában / Nagy ünnepély vala,

melyre akkorában / A király maga is eljött, s messze földről / Összegyűltsok bajnok; mert uj győzelemről / Tértek vissza Belgrád alól a hős hadak,/ Melyek Miczbán alatt győzedelmet vívtak.

Ezen ünnepélyre többi vitézekkel / Megjelent Ákos is öt jó testvérével./ S a lakoma alatt tehát felkéretett, / Hogy, mint költő s lantos, mondjonversezetet / Az ősök tettéről, magyarok harczárói, / A tüzlángu borról, akedves lánykáról, / Annak ifíáról és hű szerelméről; / Egyszóval mondjondalt s lantoljon bármiről.

Ákos tehát kézbe véve kedves lantját, / És midőn elmondá már többhősi dalát, / Melynek lángszavakkal festék a magyarnak / Tetteit, s sokhősnek könyeket facsarnak; / De örömkönyeket villogó szeméből, / Fogott ilyen dalhoz széles jó kedvéből: „Ezelőtt sok esztendővel / Olyankegyetlen vala / Egy, talán bő kényelemben, / Vagy ínségben élt anya, /Mert nem tudja a történet, / Melyet most itt elregélek: / Urnő volt-e vagyszegény, / A kiről szól a regém. / Tehát az a kegyetlen nő / Szüle hat kisgyermeket, / Oly szépeket, oly egyformát, / Hogy szebbek nem lehettek; /

Mégis, mégis oh rettenet, / Mind a hat belevettetett / A Tiszának árjába, /Betéve egy kosárba. / Ment a kosár a habokon / Isten segedelmével, /Megrakva, s el nem merülve / Az eleven terhével; S egy fűzfának bokrai

b a / A vízparton megakadva, / Ott lebegett csendesen. / Aludtak bent édesen / A kisdedek, a meddig a / Nap fel nem kelt, s akkoron / Éhesek lévénszegények, / Sirtak, rittak mindhaton. / Egy halász ott halásztában / Halláezt, és a kosárban / Meglátván hat gyermeket, / Rögtön kivéve őket. / Felesége a jó asszony, Épen levén gyermeke, Mind magához vette őket, /

Szoptatta és etette, / Míg mind a hat fel nem serdült, / S hálaadó könyekközt dült / A jó asszony keblére, / K i őket felnevelte. / Azután kik a világ ba / Elszéledtek szegények; / Sem atyát, sem egy szerető / Anyát nemismerének. / Keresték is szülőiket / Messzeföldön; haj! de őket / Nemtalálhatták ők fel, / Szorgalmas kereséssel. / Kérdezték a fergetegtől, / Ha

bömbölt az, s reszketett / Bele a föld; a fergeteg, / Oh! az nem felelhetett./ Kérdezték a szép tavasztól / A napfénytől, a havastól; / De egyiksemmondta meg: / A szülők hol lehetnek!"

Eddig mondaná el Ákos az éneket, / Midőn a szép bánné hullat hőkönyeket, / És nem bírhatván már szive érzelmit, / Szerelemmel tárja ki



mindkét kezeit / S elsikoltva magát: „ne tovább oh fiam / Az éneklő Ákoskarjaiba rohant.

Bámul Miczbán nagyon, a magas vendégek; / Hogy mi baja vagyon a

bán szép nejének? / Mert nem fejtheti meg ezt senki magának. / Hogy ődalnokot mért mondja fiának? / S aztán csak hirtelen Miczbán elé borul, /Sirva és zokogva kegyelemért koldul; / S ott a király előtt férjének elmondja, / Hogy ő volt a hat szép kisdednek anyja. / Elmondja: hogy, midőn a kertben üldögélt, / Egy koldus asszony két ikerrel karján, kért /Alamizsnát tőle, ő elkergetteté, / Mert nagynénje vele otthon elhiteté, /Hogy az olyan asszony mind becstelen fajta, / K i egy csecsemőnél többethoz világra, / Erre a koldusnő reszkető ajakkal, / Az ég felé szegzett

könyes pillanattal / Monda szomorúan: „hát legyen hétszeres / Anyai áldása, hogy ha a kétszeres / Szülésem becstelen," monda s eltávozott, / S

beteljesedett, mit koldus-asszony mondott. / Mert ő hét fiat szült; és hogy becstelennek / Ne tartassék, már rég elhalt nagynénjének, / Bár szive vérezett, tanácsát fogadta, / S neki szép hat fiát oly végből odadta, / Hogyrejtse el őket világ szeme elől; / S ő azóta ezen hat kis gyermek felől /Mai napig semmit sem hallott beszélni, / És vala kénytelen rettegésbenélni. / Mivel pedig már a titkok felderülte, / Nincs boldogabb asszony a

földön kívüle.Könyek özönlenek a bánné szeméből, / Szemét le nem vette szép hat

gyermekéről, / Kiket az Isten ma várába vezette, / Miután talán már eleget büntette / A lelkiismeret furdalásaival, / És tizennyolcz évi hosszúkinaival.

Miczbán felemelte siró feleségét, / S maga letörölte kiözönlő könyét. /Azután elküldött a derék halászért, / Hat élő gyermeke nevelő atyjáért, /És maga elébe állitá hat fiát, / Kik, hogy Miczbán legyen atyjok,

nemgondolták. / És sorba csókolta mindegyikéjöket, / S a vendégsereg iss irt öröm könyeket.S a mint Ernőd odaállott hat testvére / Közé, maga Miczbán csak arról

ismeré / Rá, hogy köntöse volt diszes, uri, míg a / Többié csak igen isegyszerű vala.

Családi nagy ünnep lett a győzedelmi / Ünnep; és Miczbán hét leventegyermeki / Közt ugy állott ottan, mint az erős cserfa / A z ifiu erdő köze pében, míg a / Jó halász is végre ide megérkezett , / S örömében ő is őszin

tén könnyezett / S elhozván magával a gyermek-ruhákat, / És Miczbánnéis felismerte azokat.



így tette jóvá azt az öreg Úr Isten, / Mit egy babonás vén és rosz asz-

szony itten / Vétkezett, - de ő már meg nem büntethetett, / Mert a siremészté az átkozott testet.

Oh! mily boldog volt most újra a szép bánné, / Hogy már elveszett hatfiát igy felleié! / Visszatértek hervadt arczának rózsái, / És uj életkedvenviruló ajkai / Hálaimát mondtak mindennap az égnek, / Mely igy vissza

adta nyugalmát szivének. / És a Tisza partján, ott, hol hat gyermeke / K i -

fogatott, Isten szent dicsőségére / Templomot épített, a hol minden évbe, /E szerencsés napnak kedves emlékére / Nagy bucsu tartatott. A király pediglen / Miczbán hat fiának azon földeken / Hat házhelyet adott, mimost hajdu-város, / És ma is Hatház*), s Debreczennel határos / A halász

pediglen, ki Miczbán fiait / Felnevelte, Miczbán egész haláláig / Várábantartotta jó feleségével, / S megajándékozá őtet nemességgel,

Sokáig itt éltek csendes boldogságban / A halász s halásznéMiczbánnak várában; / És fiók, ki szinte Miczbán fiaival / Egy idős volt,vala mindétig azokkal, / És vivtak együtt sok veszélyes csatákban, / Hol ahazán kívül, hol meg a hazában, / S jutottak mind igen diszes tisztségekre,/ Hálaadó szüleik igaz örömére.



Ezen történetből csak az a tanúság, / Hogy véghetetlen az isteni igazság. *) Most már Hadháznak hívj ák." 1 2 0

MICBÁN MONDA VII.

Hatház eredete

[Kálmány Lajos, Hagyományok. 1914.]

„Vót a világon esz szögény özvegyaszszony. Mikor az urátú elmaratt -az ura mökhalt - lött neki két gyermöke. Vitte a két gyerököt a karján akirájnéhon, hogy csak ijen szögén özvegyaszszont két kis gyerökkel csakmögsegyít! A kirájné még mögpkongatta, elmonta mindönnek, léhorta,

hogy nem az urátul való mindakettő.A szögény aszszony asz monta: „Ha nem lőhet, hogy mindakettő az

uramtul való, agygyon az Isten magának hét gyerököt!" Megszaporodotta kirájné, a kirájnak pedig el köllött mönni a háborúba, möglött a hétgyerök. A kirájné is most mit csinájjon a hét gyerökke? Aszongya az öregaszszony, a kirájnak az anynya: „Van itt egy láda, beletöszszük a ládába;van itt egy kosár, a ládát beletöszszük, vigye el a víz, a more fojik!" Levitték a Tiszára a gyerököket, csak egyet hattak mög, mert a kiráj tutta,

hogy a felesége terhös. Vitte a víz lefelé. Egy halász éppen halászott,kifokta. Mikor szépen fölnyiti (a ládát) látytya, hogy hat gyermök van benne. A halász elvitte be a városba - éppen Döbröczön várossába történtez - elvitte haza. A városnak mongya, hogy hogy járt ű; ű aszt a hatgyerököt fölneveli. A város is segítötte a halászt.

A kiráj ecczör hazagyütt, hallotta, hogy mijén szép hat gyeröke van ahalásznak. Asz monygya a kirájné: - ű mán vélt rá, csak nem merte mondani - „Jó vóna eszt a halászt möghínni ebédre! Szeretném látni aszt a hat

gyerököt, a möliket fogott a Tiszába!" Csakugyan is m ighítták a halászt ishat gyerökivel egygyütt, elmöntek ebédre. A kiráj fit, a mi otthun vót; aközéptájra ültette, hogy az emböré mög szélű essön. A hogy a kiráj agyerökökre ránéz, mind a hét egyfúrma, csak a ruha más. A kirájné isaszonygya: „Nem bánom, akármit csinász (velem)! ez az én szülöttejim.Mikor mögvót (a hét gyermek), az anyósom levitte a Tiszára, hogy nehírösztöljük!" (hogy hét gyermek született).

A kirájné hogy mögmonta: itt vót egy szögény aszszony két kis

gyerökkel, az mögátkoszta; kérdözi a halászt: „Hun vötte a gyerököket?"

T A T Á R Péter 1869. 69. szám. 1-16. p.



Aszongya a halász: „A hogy halásztam, egy ládát hozott egy kosárba avíz, mikor fölnyitottam, láttam hat gyerök van benne. Hazavittem, úgygondoltam, ha mán

neköm szánta az Isten,

lögyön az enyim,

neköm ús

sincs es se. Fölneveltem, a város is segítött." Aszt monta a kiráj: „Mitkíván ű most mán?" „A mit a kiráj, űfölsége akar". „Hát mos mánfeleségöstü ide gyüjön, a hun kifokta a gyerököt!" Ott a kiráj csináltatotthat házat, azé híjják ma is; az a neve: Hatház." 1 2 1

MICBÁN MONDA VIII.

Az ár va as zs zo n

[Kálmány Lajos, Hagyományok 1914.]

„Vót a világon egy kiráj, annak a felesége nagyon bölcs aszszon vót; aszögényöket ki nem álhatta. Odamönt esz szögén koldusaszszon kettősgyerökjeivel alamizsnát kérni. Aszongya a királné: ,,Ho' lőhet egyaszszonnak egy hassal ecczörre két gyeröke?" Hogy evei lepiszkolta akuldúsaszszont, a kuldúsaszszon sírva fakatt, akkor elmönt fére ésletérbetyült, úgy könyörgött a Boldokságosszüznek, hogy agygyon neki (akirálynénak) 7 gyermököt ecczörre! A kirájné errű semmit se tudott, csak

azután hallotta.Ecczör a királné tehörbe esött; szomorúan panaszkodik a napának,

hogy ü úgy érzi, hogy nem maga van mög nem is egy van. Aszongya anapa: „Nem baj, lányom! maj segítők én a bajon!" Ű k osztán hétgyermökre készítötték a ruhájukat. No, asztán ideért az üdő, hogy elgyüttaz órája, hogy mök köl neki szaporonni. Hát csakugyan is az aszszon egykülönös szobába bezárkózott a mönyive, a hová sönki nem juthatott. Akkor látták, mikor a királné leszaporodott, hogy csakugyan hét gyermöke

van. Akkor a királné eszin kívül vót, akkor emléközött viszsza akuldúsaszszonra. De aszonygya a napa: „No, nem baj, lányom! maj segítünk a bajon. Nem tugygya mög a világ, hogy neköd 7 gyermököd van,nem mutatunk csak egygyet. Ez csakugyan szégyön is vóna egykirálcsaládon, hogy a királné hét gyermököt szülne a világra". A hatgyermököt szépen fölkészítve, vesszőkosárba a vizön eleresztötték, akirálatyának egy gyermököt mutattak be és a hat gyermek felül senki setudott semmit. Itt oszt korán röggel egy halász kimén a vízre, ott lát a

bukorba egy nagyon csillámló kosarat. Mikor odamén, akkor láti, hogy a

K Á L M Á N Y Lajos 1914. 199-200. p. (Magyarszentmárton)



kosárba hat szép csecsemő gyermök van. Nagy örömmel fogja a feleséginek bemutatni és a felesége nagy sivalkodva aszongya: „Jaj, Istenöm! mi

csinájjak? itt hat, neköm hét!" Aszongya a férje: „Nem baj! a jó Isten majmögsegít: ha gyerököt ad, ad kinyret is". Itt osztán az aszszon csakúgynevelgette üket tejjel és zsömlével, mint a többit. De itt jelöntést töttek,hogy mi csinájjanak? mer nagyon szögén sorba vótak, nem bírják kinevelni. A kösség asztán segítötte egygyik is, másik is; ki mivel bírta.Osztán mikor möglátták, hogy nem valami szögén származásúgyermökök, papnak tanították mind a hatot. Azután a királi palotába nagyvendégség támadt; mindön felürü mindön féle úri nemzetök kenitek elő;itt vót a hat pap is. Mikor ezök a papok mögérköztek, a királfíjú nagyonmegütközött, hogy nagyon hasonlítanak éppen ű rá; monta az anynyának:„Nészd, anyám! ez a hat pap nagyon hasonlít én rám, éppen ojanok, mindén!" Akko r a vendégség után fölkérte üket, hogy beszélje el mindegyik azélete sorsát. Elkeszte a hat pap mesélni, hogy ojan szegénységbenevelőttek föl. Mikor a hat pap eszt elbeszélte a királyné ezön nagyonmegütközött; mert ű kaszt beszélték, hogy ük tizenhármán nevelőttek fölszögén sorsban. A királné azután nem tutta magát téjékozni, monta, hogyvezessék el űtet az anynyukhon. Mikor odaértek az öreg halászné elkesztemondani, hogy ű hogy nevelte föl eszt a tizenháromat. Akkor monta hogyaz ű ura úgy fokta eszt a hat gyermököt a vízön ekkor és ekkor. „Énugyan mögijettem azon, hogy neköm hét, itt mög hat; node! aszonta azuram: jó az Isten, ne fejjé, maj mögsegít, maj lösz gongya ránk, majd ádmindegygyiknek egy darab kinyret! Úgy osztán fölneveltük, a kösség issegítött; így bírtuk osztán fölnevelni". Akkor a királné asz követölte, hogymutassa mög neki, hogy möjen az a kosár, a mölikbe a hat gyermökötmögtalálták. Mikor a halászné a kosarat lehoszta a hat gyerök ruhájával, a

királné röttön elszédült. Mikor möglátta a hat kis gyerök ruháját,fölkijátott: „Jaj, Istenöm! ez az én szülött gyermökejim!csak add neköm;mer a szívem möghasad értük!" „Nem adom, mer a tijed vót, de teelvetötted, én keservessen neveltem üket!" „Jaj, add neköm! inkábbtégödet is magammal viszlek!"

Mivelhogy a halászné szögénségbe vót, odaatta a hat gyerököt. Akirálné a hét gyermöknek, a halászné hét gyermökinek egy egy birtokotadott; a halászt mög a halásznét elvitte magával. Ott úgy élősköttek,

mintha édöstestvérök lőttek vóna."1 2 2

1 2 2 K Á L M Á N Y Lajos 1914. II. 129-130. p.

70



Hatház-Hadház

[Hajdúböszörmény, 1969.]

„Vót egy híres vitézkapitány, oszt' vót annak felesíge. Az ű ura odavót a háborúba, ű meg itthon maratt. Az asszonyho bejárt egy szegínyasszon, oszt' annak gyereke született. Oszt ízít: - M ir így, mir úgy?

Oszt' a szegín asszony megátkozta eztet, hogy neki meg legyen hatgyereke. Oszt' úgy is lett. Oszt', hogy az ura meg ne tudja, egy vesszőkosárba kivitte a nádba, hogy valaki megtalálja, majd elviszi. Hanem, íhenvesznek. De az asszony rengeteg pízt tett a ládába.

Aztán úgy is vót, egy asszony megtanáta, oszt' fel is nevelte a gyermekeket. Abba az üdőbe törökök vótak itt, oszt' az ember hazakerült a hábo-rubú, az asszony nem mondott errül semmit se.

Az lett belüle, hogy a gyerekeik felnőttek, oszt' ahun most Hatház van,nem vót semmifíle lapos, csak kunyhó - vótak, mert halászattal foglalkoztak.

Ezen a ríszen vizek vótak még, meg szigetformák vótak. Oszt' csónakokkal jött valami nagy katonaember. Oszt' a hat gyermek kijárt a kuny

hó elibe, ahun az asszon nevelte üket. Aztán az úr kírdezte: - Hogy vót,hogy vót?

Aztán az asszon elmesílte neki, hogy lettek ezek ilyen egyformák.Megajándíkozta az asszont nagyon sok pízzel, hogy minden gyereknekcsináltasson házat. Oszt' úgy is lett, hat kunyhót csináltak.

Majd mindig jártak ezekkel a csónakokkal a halászok, osztán ha

elindultak, hun' erre, hun' arra indultak. Aztán az egyik mondta: - Meny-nyünk hatház feli. így maradt rajta Hatház.

Nem emlíkszek, ki vót a gyerekeknek az apjuk."123

MICBÁN MONDA X .

[Eszeny, 1972.]

„A nagyapám mesélte, hogy mikoron itt éltek a kutyafejű tatárok, akkor történt a mi vidékünkön, Eszeny községben. Volt ott egy Kastély-

1 2 3 H M N A . 351. Laczkovits Emőke gyűjtése. Adatközlő Molnár Sándor (80 éves) Újvárosi utca 61. (Hajdúböszörmény)



domb a Tisza partján. Itt lakott a vidék ura és birtokosa, egy hadvezér.Egyszer hadba kellett neki vonulnia, otthon hagyta feleségét.

Teltek-múltak a napok, hetek, a felesége hatosikreknek adott életet.

Megijedt nagyon az asszony, hogy most mi lesz, ha megtudja az ura. Egyöreg halászra bízta a hat gyereket, hogy vigyél le a Tiszába. A halászmegkönyörült rajtuk, nem veszejtette el az ikreket, a hat fiúgyermeket.Gondozta, nevelte őket.

No, majd a hadvezér visszatért a csatából. Akkorára felnőttek a fiúk. Ahalász felvezette őket a kastélyba, és elmondotta az uraságnak, hogy afiúk az úr gyermekei. - A felesége eldobta őket, de én felneveltem -mondotta a halász .

A z úr előbb meg akarta ölni a feleségét, de azután sokkal nagyobb büntetést eszelt ki. Hogy ez a tett örök bélyeg maradjon az asszonyon,egy kötényt varratott neki, és beleíratta: e szenny. Vagyis ez az asszonyszennyes. Ezt a kötényt kellett viselnie neki. Innen kapta a nevét Eszenyközség. A környező falvakat pedig a hat fiúról nevezték el: Szentmárton,Szalóka, Ásvány, Csap Szűrte, Eperjeske."124

A fentebb említett kötény ismerete arra enged következtetni, hogy azeszenyi népi hagyományban ismertnek kellett lennie, vagy az

Alvinczy-féle prédikációnak, vagy a későbbi Budai-féle közlésnek. Itt kapelsődlegesen említést eme kötény, mint a történet igazságtartalmát, megtörténtét bizonyító tárgy: „Ha valaki ez Históriábann kételkednék, ebbőlelhiheti, hogy ez História, egy előkötőre, mind felvagyon himmel várva,mely tsak nem régenn kőltt ki Ecsed várából, ha kiinquirálná,nyomábannis elérhetné. " - idézi Alvinczyt Budai históriája. 1 2 5

E fenti előkötőt Szirmay Antal már női kötényre alkalmazza, de Bunyitay Vincze szerint e kötőn „antipendium"-ot kell értenünk, amelyen

egy legendái jelenet volt kivarrva.

Székely Sándor elbeszélése. Nagyapja: Halász János Eszeny közsé g szájhagyom ányátmondta el neki. Ferenczi Imre gyűjtése. 1972. Ungvár. Lásd: F E R E N C Z I Imre1984. 115. p.

1 2 5 Lásd: B U D A I Ferenc 1805. 701. p. Bővebben lásd: B U N Y I T A Y Vincze 1889. 31. p.

72



A mondai változatok összevetése

A fenti mondai variánsok elemzéséhez és összevetéséhez 18 kérdést állítottunk össze, melyek a monda jellemző elemeinek meglétére vagy hiányára világítanak rá. De a mondai szerkezet felépítését, a mondai azonosság és különbözőség felfedését is szolgálják. A kérdések azokra az elemekre keresik a választ, melyek az összehasonlítás módszerével élvemegmutathatják a mondákról, hogy azok mely korban születtek, esetlegegy-egy mondáról az is kiderülhet, hogy mely hagyománybeli csoportból

származhat. Éppen ezért vettük mintáinkat különböző területekről, ígyösszehasonlításra kerül a történeti-, a prédikációs-, és a ponyvairodalomaz oktató célzattal írt kérdés-feleletforma mellett a különböző területekrőlvett népmondák anyaga. Az alábbiakban az elemzésünk tárgyára vonatkozó kérdéseket, majd a táblázatba foglalt mondai összevetést ismertet

jük:

1. A történeti-történés i idő2. A mondai férj személye

3. A férj tartózkodási helye az esemény idején4. A mondai feleségnél megjelenő asszony személye5. A feleségnél megjelenő asszony gyermekeinek száma6. A feleség hozzáállása az őt felkereső asszonyhoz7. A mondai feleség gyermekeinek száma8. A gyermekek elpusztítását javasló személye9. A gyermekek elpusztítását végrehajtó személy kiléte

10. A z ikerszületés oka

11. A z ikrek e lveszejtésének helyszíne12. Az elveszejtéshez , a kitevéshez használt eszköz13. A sorsára hagyott gyermekekről tudomással bír-e a férj14. A sorsára hagyott gyermekek felnevelőjének személye15. A bemutatás - megismerés - idején a gyermekek kora16. A felismerés motívuma17. A feleség reakciója az elveszejtett gyermekek bemutatása során18. A leszármazási rend említése



A Micbán mondák összehasonlító elemzése

A M I C B Á N M O N D Á K M O T Í V U M A I N A K K R O N O L O G I K U S Ö S S Z E VE T É S ETÖRTÉNETI IRODALOM - PRÉDIKÁCIÓK - OKTATÓ KÁTÉ

Szamosközy1604

történeti emlékirat

Alvinczy

1622

parentáló prédikáció

Pósaházi1673


Diószegi1674


Habokai

1759

(oktatóKáté)

1 - tatárok tatárok IV. Béla

—

2 Simonit bán gróf Mitzbán Groff MitzbánSimon

gróf Mitzbán

Grof Simon Mitzbán

3 hadból mezőről mezőrőlvadászatból

mezőrölvadászatból

hazafelémenve

4 asszony alamizsnakérőasszony

alamizsnakérőasszony

asszony szegényasszony

5 3 3 2 2 36 elítélő elítélő elítélő elítélő elítélő7 7 7 7 78 feleség feleség feleség feleség feleség9 asszony öregasszony „ meg hitt

asszony "vénasszony öregasszony

10

az ura szava

„Istennekcsudálatos

ítéleti "(a feleségmagtalan)

„Istennekcsudálatos

ítéleti "

„ada Istenhét magzatot " (a feleség magta

lan)

11 tó mellé(víz)

- -

-

—

12 véka rocska, dézsa - -

dézsa

13 Micbán tudtával Micbántudtával

Micbántudtával

Micbán tudtával

Micbán tudtával

14 az asszony külön-külön külön-külön külön-külön -

15 öt-hat esztendősen

serdülőkor kétesztendősen

kétesztendősen

serdülőkor

16 egyforma egyforma „egyenlőköntös "

egy színű ruha egyforma ruha

17 „ bocsánatot kér " kegyelmetkér

kegyelmetkér

kegyelmetkér

kegyelmetkér

18 - 7 család 7 családcsak Bocskai

6 család



A MICBÁN MONDÁK MOTÍVUMAINAK KRONOLOGIKUS ÖSSZEVETÉSEPONYVAIRODALOM ÉS NÉPMONDA

Tatár Péter1869

ponyva

„Hatház"1914

(Magyarszentmárton)

népi

„Az árvaasszony"

1914

népi

„Hatház"1969

(Hajdúböszörmény)népi

„Eszenymondája"

1972

népi

1 Belgrád felettigyőzelem törökök tatárok

2 Miczbán király király vitéz-kapitány hadvezér3 háborúban háborúban - háborúban hadból4 koldus

asszonyözvegy-asszony koldus

asszonyszegényasszony

-

5 2 2 2 - -6 elítélő elítélő elítélő elítélő -

7 7 7 7 6 68 nagynénje öregasszony napa

- feleség9 nagynénje öregasszony napa feleség halász10

„ legyen hétszeres /

Anyai áldása. "

„ agygyon az Istenmagának

hét gyerököt "

„ a Boldogságos Szűz

Agygyon neki"

az asszonymegátkozta

áldásbólátoklett

-

11 Tisza Tisza

(víz)

„ vízen " „nádba"

(víz mellé)

Tisza

(víz)12

kosár kosárvesszőkosár„ csillámló

kosár"vesszőkosár -

13 - Micbán tudtával -- Micbán tudtával -

14 halász halász halász asszony halász15 18 évesen

- - - -

16 hasonlóságalapján

„ hét egyfúrma,csak a ruha más"

hasonlóságalapján

— -

17

kegyelmet kér az anyának kellenek

gyermekei

az anyánakkellenek

gyermekei

- -

18 hat házhely „hat ház" - „hat kunyhó " hat falu

Az összevetés alapján megállapíthatjuk, hogy a mondai variánsok atörténeti idő tekintetében vagy nem foglalnak állást, vagy - ahol ez megtalálható - , ott mondai korként a tatárdúlás idejét jelölik meg. ElsőkéntPósaházinál (1673) vetődik fel - mint kormeghatározó - a tatárok elleniküzdelem, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy - híven az írás idejéhez -már benne foglaltatik Bocskai-kora és küzdelme is, mint mondja: „... itt

sok ellenségei ellen s nevezetesen, tatár és Austriai nép ellen, dicséretesviaskodások által győzedelmeskedtek, ..."



A parentáló prédikációkból többen is - Pósaházi, és Diószegi is -ÍV. Béla korára datálták a mondai eredetkort. Ekképp vélekedik erről atáblázatbeli összevetésben nem említett Bethlen Farkas is, aki az általa írt

História de rebus Transsylvanicus című munkájában1 2 6

- figyelembe véveaz összehasonlítás alapján létrejött szövegegyezést - azt kell mondanunk,hogy a históriai alapok tekintetében sem tudjuk azt teljes bizonyossággalszétválasztani a korabeli - Alvinczy, Czeglédi, Pósaházi, és Diószegi -írásai közül. így nem vállalkozhatunk az elsőség megítélésére sem, mivel

Bethlen írásának keltezését a szakirodalom sem tudta eddig pontosan behatárolni. 1 2 7 Annyi azonban bizonyos, hogy írása a mondai történés eredetkorának meghatározását tekintve [IV. Béla kora], konkrét egyezést

mutat mind Pósaházi (1673), mind Diószegi (1674) változatával.A népi megnyilatkozások közül egyetlen esetben találunk csak utalást

ettől eltérő meghatározásra, esetünkben a török időkre. Azonban ebben azesetben sem a konkrét török elleni harcokra kell gondolnunk, sokkal inkább a Habsburg-ház ellenreformációs törekvéseire, mely ellen Bocskaiszabadságharca is irányult. Ennek legpregnánsabb képviselőjeként tekinthetünk Pósaházi Jánosra, aki az „eredetidőt" - a tatárjárás, így a hajdanisárkányölő hősök korát - és az „új" ellenség - a Habsburg-ház - hatalmi

törekvéseinek ellenálló szabadsághős alakját és idejét fűzi össze a mondatörténeti bevezetőjében.

A z eredetmondaként aposztrofált mondai történés kulcsfontosságúeleme a mondai főhős kérdése. Míg a Szamosközy által képviselt történetihistória és a parentáló prédikációk a történeti hitelesség kedvéért, és annak alátámasztása érdekében a mondai eseményhez hiteles történeti személyt kívántak társítani - ezzel is mintegy erősíteni próbálva a valós történeti alapot -, addig a néphagyományban fellelhető mondai változatok

ban a mondai főhős személye sohasem konkrét. Míg a mesejellegüvé váltmondai alapokban - a mesei morfológiának megfelelően - már királykéntszerepel, addig a népmondai hagyományokban, immár nem egy hitelesíteni kívánt, és legfőképp nem nevesített, történeti személyként szerepel,hanem hadvezérként, vagy éppen vitézkapitányként.

Lásd: B E T H L E N Farkas 1782-1793. 327-332. p.I M R E Mihály meglehetősen nagy intervallumban helyezi el Bethlen Farkas írásánakkeltezését, nevezetesen az 1670-es évekre datálja az írást. Lásd: I M R E Mihály 1988.36. p.



A népi hagyományozódás öntörvényüségét, sajátos belső indíttatásábólfakadó, külső hatásoktól mentes fejlődését bizonyítja az is, hogy a

Habokai-féle tanító célzatú oktató káté, illetve a Tatár Péter-féle ponyva

irodalom sem fejlődésére, sem továbbélésére nem bírt meghatározó eredménnyel. E két változatnak a hagyományozódásban, és a mondai fejlődésben betöltött helyére és szerepére leginkább az a jellemző, hogy,mindkettő marginális szerepet tölt be. Míg Habokai a prédikációs mondáihagyományból táplálkozik, és azt építi be az oktató célzattal készült kérdés-felelet tanításába, addig Tatár Péter ponyvafüzete elsődlegesen a korában is meglévő néphagyományból merít, és ötvözi azt a historikus elemekkel, így nemcsak a népi hagyomány hatott a ponyvára, de szerepe

által vissza is hatott a későbbi népi változatokra. Természetesen csakolyan mértékben érvényes ezen visszacsatolás, amennyiben a befogadófelismerni vélte benne az eredeti népi alapokat.

Ezt támasztja alá a ponyva azon része is, melyben a lantos - az elhagyott fiúk egyike [Ákos], mintegy megismételve a mondai történést -, afentiektől eltérő hangulatú mondai értelmezést tár a hallgató (Olvasó) elé.Ez a regekörnyezet inkább köthető a népmesék világához - mikor is amegszemélyesített természeti erőkhöz fordulnak segítségért -, mintsem a

történeti mondák szöveghordozásához: „Kérdezték a fergetegtől, / Habömbölt az, reszketett / Bele a föld; a fergeteg, / Oh! az nem felelhetett. /Kérdezték a szép tavasztól / A napfénytől, a havastól; / De egyiksemmondta meg: / A szülők hol lehetnek! " Ezen népmesei elemek által képviselt történés is alátámasztani látszik a gyermekek isteni, csodás születését,hiszen a természeti erők sem tudnak útmutatást adni az ikrek származásafelől.

Különös egyezést, ugyanakkor határozott különállást találunk a férj

tartózkodási helyének meghatározásakor. A mondai variánsok között kétszínhelyet különíthetünk el élesen egymástól, az egyik szerint a férj(Micbán) a mezőről, vadászatból, míg a másik szerint hadból, a háborúból té r haza. A népi változatok mindegyike a hadból, háborúból valóvisszatérést örökítette meg, addig a prédikációs irodalom, csakúgy, mintaz oktató célzattal készült káté mezőről tesz említést. Ez alól egyedülSzamosközy emlékirata az egyetlen kivétel, melyben - a többi történetialapokon nyugvó mondáktól eltérően - a férj hazatérésének helyét szintén

hadból, azaz a háborúból származtatja. S hogy ezen egyezés nem lehet avéletlen műve, arra bizonyságul szolgál az ikrek elveszejtésének helyszínéről szóló mondai elem, ahol szintén a fenti azonosság érvényesül.



Egyedül Szamosközy, illetve a népi változatok nevezik csak meg, és helyezik e mondai történést a víz mellé.

Mielőtt a mondai változatok vizsgálatában továbbhaladnánk, itt kellutalnunk a mondák között esetlegesen fentálló (rá)hatások lehetőségeireis. A z elsődlegesen tisztázandó kérdés az, hogy Szamosközy történeti leirata, a Tatár-féle ponyvairodalom, és a népi változatok között milyenráhatás fedezhető fel, hiszen az azonosságok kézenfekvően alátámaszthatnák egy esetleges átvétel lehetőségét, így legfőképp Szamosközy koraimondai változatának későbbi átvételeit. Csakhogy Szamosközy történetimaradványait - így a benne található mondát is - majdnem 300 éven keresztül ismeretlennek kell tekintenünk, hiszen nyomtatásban csak1880-ban jelent meg12 8, és akkor sem a nagyközönség - főként nem a köznép - számára. így közismertségét el kell vetnünk, minthogy azt is, hogya Tatár-féle ponyvairodalom a már megjelent Szamosközy anyagábóltáplálkozott volna, hiszen az első, ez irányú ponyva már Szamosközytörténeti emlékeinek megjelenése előtt (1869-ben) kiadásra került - de,mint azt a táblázat is bizonyította, ezt a prédikációs irodalomból semszármaztathatjuk, mivel alapvető mondai elemekben különböznek egymástól, így arra a következtetésre jutunk, hogy mind Szamosközy, mint akésőbbi Tatárféle ponyvairodalom alapelemeit a néphagyományból vette. Abból a néphagyományból merítettek, amely hagyomány függetlenvolt minden későbbi eredetmondától, s melynek alapjait az asztrálmítoszi,illetve a későbbi - de az eredetmondai tradíciónál lényegesebben korábbieredetre utaló vegetációs-kultuszbeli hagyományokban kell keresnünk.Elég csak utalnunk a Tatár által felhasznált népmesei motívumok meglétére, illetve a korábban már kifejtett számosság összefüggéseire.

A monda alapvető, és egyben meghatározó elemei - még a későbbi korokban rárakódott hatásokkal együtt is - sokkal korábbi eredetre utalnak,minthogy azt egyszerű átvételnek tekintsük: - mondván, illetve mondhatván, hogy megfelelői megtalálhatók a sváb, lengyel és francia12 9 nyelvterületen, s így eredetét itt kell keresnünk. Az ezen fajta eredet-, és motívumkutatást csak erősíthetné az, hogy az ikergyermekekről szóló mondamegtörténtét ezen fentebbi változatok több „konkrét" helyhez is kötnitudják, így mondhatnánk, hogy mondáink nyilvánvalóan csak egyszerűátvételek, s ezen európai mondák variánsai, és egyben átvételei. De ezzel

Lásd: M A G Y A R T Ö R T É N E L M I E M L É K E K X X X . köt. 1880. V - X X I . p.

A különböző európai mondai változatokhoz lásd: CSIKÓS Zsuzsanna 1993. 83. p.



kizárnánk az egyetemes „ab ovo" mítoszok, a nemzetek és népek azonostudatának önálló fejlődésének lehetőségét, melyben m egőrződnek e mitikus alapok, de azok új értelmet, és új értelmezést kaptak, hogy egy-egy

nép tudatában, és hagyományában még a későbbi korokban is tovább él jenek.

Mondhatnánk, hogy a külföldi párhuzamok mind „eredetibbek", hiszen- csak példaként említve - a Brunó-monda kapcsán pontosan rámutatnakarra az üstre, melyben a csecsemőket szállították, és csakúgy valós jelzőkkel illetik azt a medencét is, amelyben Margaréta {Mathild) grófné365 gyermekét megkeresztelték. 1 3 0 Holott a magyar néphagyomány semfukarkodik konkrét helyszínek tekintetében, amelyben a hét fiú csodálatos

születésének helyét pontosan meghatározza. így a mondabeli hagyománytis mondhatnánk legalább annyira magyarnak, mint azt külföldi párhuzamai vallják magukénak, hiszen a magyar néphagyomány - ebből a szem pontból is egységesebb -, így több települést - Purustyánt n \ Kövesdet és Egerest 132 - is megemlít az azonos mondai tartalmú történés helyeként.

így joggal feltételezhetnénk, hogy ezen - egyező - mondai háttér különböző helyszínekre való vetítése mind azt bizonyítja, hogy a mondaieredet a magyar hagyományban erősebb, mint bárhol, hiszen itt egy-, és

azonos tartalom több helyen is azonos módon ismert, míg a külföldi változatokban a monda csak helyenként, más- és más módon kötődik azadott településhez. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogyezen hagyomány eredete és gyökere nem nemzetfuggő, sőt nemezetektőlés népektől független, így alapjai az egyetemes mítoszokban keresendők.

A monda alapjai túlmutatnak a nemzetekhez és nemzetségekhez fűződő eredetmondákon, s mint azt már korábban is említettük, archaikusabbrétegekre mutatnak. Ha a monda eredet-szüzséjét vesszük alapul, akkor az

összehasonlító táblázat egyezései alapján is azt kell mondanunk, hogy avizsgált monda, a biblia i tanítás elemeivel is összecsengést mutat:„Parancsola azért a Fáraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, a

ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőnfeleségül. És fogada méhében az asszony és fiat szüle; és látá, hogy szépaz és rejtegeté három hónapig. De mikor tovább nem rejtegetheti,

1 3 0

Lásd: H E L L E R Bernát 1909 . 7 2 . p.1 3 1 Értsd: Borostyánkő vára. Lásd még: BUDAI Ferenc 1805 . 701 . p.1 3 2 Ide lásd: K A R Á C S O N Y I János 18 90. 12 5 . p., illetve lásd még K Ő V Á R Y László 1857.

136-138. p.



szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szu-rokkal s beletéve a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé. Az

ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele? Ésaláméne a Fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt. És kinyitá és látá agyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közül való ez." [2 Móz. 1.22. - 2 Móz. 2.6.]

Mózes megtalálása



A sorsára hagyott kiválasztott, és csodás megmenekülésének motívumrendszere

- fogantatás motívuma 1 3 3

- a fenyegetettség motívuma (az ún. „ikrekkel való szembenállás" valójában a kiválasztottal szembeni ellenséges hozzáállás)

- a rejtegetés motívuma (a titkolózás mo tívuma, ki ne tudódjon a kiválasztott születése, a bibliai három hónap)

- az elveszejtés, átvitt értelemben a biztos haláltól való megmeneküléslehetősége, így mind a „megmentés", mind az „elveszejtés" végrehajtója

is maga az anya - [visszafogadás a mondában]- az elveszejtés (megmentés) ki tevés gondolatának motívu ma tudatos(tovább nem rejtegetheté)

- az elveszejtés „eszköze", s megalkotása (gyékény-láda)- az elveszejtés közvetett „végrehajtója" (víz)- a kívülálló „megfigyelő" személye (nénje)- az „idegen" megmentő személye (a Fáraó lánya) a megmentés köz

vetett közege: a víz

- felfedezés, felismerés (az elveszejtett gyermek, a kiválasztott)- cselekvés (kiemelés, megmentés, elválasztó rítus)- megmenekítés (élet)

- csodás tettek végrehatója- a kiválasztott személye

A fentiek alapján is kijelenthetjük, hogy a „Micbán" monda alapjainakmeglétét és ismeretét a nép egyetemes tudatából származónak kell tekintenünk, így Szamosközy is csak egy korábbi - a nép körében már ismert

történést - aktualizált a kor esemény einek megfelelő környezetben.E tekintetben több elemet is ki kell emelnünk, nevezetesen a víz és a

kosár, láda motívumát. E m otívumok a történeti, és prédikációs mondai

[2 Móz. 2.2] „És fogada méhében az asszony és fiat szüle; és látá, hogy szép az ésrejtegeté három hónapig." [2 Móz. 6.20] „Amrám pedig feleségül vevé magánakJókébedet, atyjának húgát s ez szűlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztende i pedig száz harminczhét esztendő." [4 Móz. 26.59] „Amrám feleségének neve pe

dig Jókebed, a Lévi leánya, a ki Egyiptomban született Lévinek; és ő szülteAmrámnak Áront, Mózest, és Miriámot, az ő leánytestvéröket." [Zsid. 11.23] „Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogykellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától."



ismertetésekből hiányoznak, de a népi változatok, illetve Szamosközy hagyatéka is ismeri ezen elemeket.

A víz motívuma annyiban mutat bővülést, hogy az elveszejtés közegét

a későbbi népi változatok már meg is nevezik. Ebben nyilvánvaló szerep pel bírhato tt a Tatár-féle ponyva visszahatása a népi gyökerekre. Az semelvetendő, hogy a víz motívumának nevesítése - Tisza - csak erősítetteBocskai személyéhez való kötődést, hiszen a fejedelem szabadságharcátezen a területen vitte véghez. Ezt erősíti, hogy a Bocskaihoz kötődő mondai hagyomány elsődlegesen ezen a területen ismert.

Ugyanakkor a véka, rocska (bocska) m dézsa, kosár és láda ns - mintaz elveszejtés közvetett eszköze - tekintetében már élesen kettéválaszthat

juk a mondai hagyományt.A víz, mint a mondai történésben is kiemelt, közvetítő közeg a „forrás

és kezdet, a lézetés valamennyi lehetőségének tárháza, megelőz mindenformát, és hordoz minden teremtést" 1 3 6, ennél fogva mind a halált, mindaz újjászületést magába foglalja. A vízzel való érintkezés, mindigújjászületést jelent, termékennyé tesz, így megsokszorozza az életerőt.

így a víz funkciója is többsíkú: egyrészről felbomlasztja és megszünteti az addigi formákat, másrészről „lemossa a bűnöket", ezáltal megtisztít,

és egyben újjá is éleszt.1 3 7

Éppen ezért a vízbemerítettség mindig magában hordozza a lét és nemlét csíráit, az élet és halál lehetőségét, a kétpólusosságot, így a bizonytalanságot, a jelképes billegést, melynek jelképrendszerében nemcsak ahányattatás jelentkezik, de tárgyiasult formát is kap a véka, rocska, dézsa,kosár képletes alakjában. 1 3 8

A mondai hagyomány személyhez kötését, illetve a névetimológiai alapját sok kutatóa rocska - bocska - Bocskai összefüggései magyarázta. Ehhez lásd: C Z U C Z O R Gergely - F O G A R A S I János 1862. 686. p. bocska címszavát.

A ládának, mint motívumnak nemcsak a bibliai vonatkozásáról tudunk, mint társultelem megtalálható a népi hagyományokban is, mint a felnevelést, a megmentés lehetőségét adó kosár-láda, illetve mint a megmentő jutalmát, a gyermekek mellett lévő

pénzt ta rta lmazó járulékos tá rgy jelképe.E L I A D E , Mircea 1996. 121. p.

A víz motívumának keresztény értékeléséhez lásd a „szent történelem" sárkányküzdelmeit is: E L I A D E , Mircea 1996. 124-125. p.Itt érdemes összevetni a Szent György tallérok hátlapján található jelenet értelmét és je le ntését, melyeken a tengeren hányk olódó hajó képét formálták meg.



így ha összevetjük a mondai variánsokban megtalálható azonos elemekcsoportjait, különválaszthatóvá válik a kétféle hagyomány is. A népi és atörténeti. A víz kizárólagosan a népi változatok elválaszthatatlan, és egy

ben meghatározó eleme, csakúgy, mint a vízben való elveszejtés - a látens „megmentés" - eszközeként megjelenő kosár, vesszőkosár, sőt a jelzésértékű „ csillámló kosár " is, így egyedül a népi hagyomány részét ké pezi. Éppen ezért azt kell mondanunk, hogy a történeti, írásos emlékezet - bár datá lása révén nyilván kormeghatározó szereppel bír az adott mondaaktualizálásának tekintetében - , mégis csak másodlagosnak tekinthető, éscsak felhasználói szinten képviseli az eredetmonda elemeit, de elsődlegeseredetkoráról nem bír bővebb információval.

Visszatérve a táblázatbeli összevetésünkhöz, kiemelt mondai elemkéntkell kezelnünk a feleségnél megjelenő asszony személyét, akinek alakjatöbb síkon is jelképes tartalommal bír.

Egyrészről előfutára, mintegy megjóslója, és hírnöke a mondai cselekmény későbbi, ugyanakkor meghatározó fordulatának - a kiválasztottszületésének -, más részről alakja szorosan kapcsolódik a koldus, mint azIsten küldöttjének megjelenéséhez. Ehhez szorosan kapcsolódik az elhomályosult hagyomány is, nevezetesen a feleség „magtalansága" azaz ter

méketlensége. E motívum analógiájára mind a keresztény, mind a pogánykultuszokból számtalan példával szolgálhatnák, melyek nem csak a természetellenes (iker) születések okát, vagy inkább az emberfeletti, csodásszületés hitbeli meglé tét bizonyítják.

Tovább bonyolítja e fentebbi mondai elemek jelentésének eredetét akoldusasszony - avagy a hírnök - szavai, melyben a kimondott szó mágikus hatalmának hitét fedezhetjük fel.

Míg Szamosközynél maga a férj mondja ki e szavakat: „te neked,

úgymond hét is lehet", addig Alvinczy és Pósaházinál „Istennek csudálatos ítéleti", Diószeginél: „ada Isten hét magzatot", Tatárnál: „legyenhétszeres / Anyai áldása", míg a népi változatokban: „könyörgött a

Boldokságosszűznek, hogy agygyon neki 7 gyermököt ecczörre",„agygyon az Isten magának hét gyerököt", áldás-átok szerepel, melyekmind a csodálatos születés motívumát erősítik.

A mondai változatok táblázatbeli összevetésénél külön nem említettükmeg Czeglédi István: „Siralmas szarándoki járásból, csak nem régen

haza érkezet Malach Doctornak ... Pajtársi Szóbeszéde" című művét,melyben csakúgy említésre kerül a csodálatos születés, és a mondai „áldás-átok" összefüggése is: „Csudalatos-is, mely a' Kettős gyermekeknek



meg-csúfolásáért, im hetet hoza! Oktatni akarván Isten ezzel kit kit, tanul- ja-meg ezt: A ' ki meg-csúfollya a' szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; és a' ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem

lészen ...".1 3 9

íme az isteni ítélet kifejeződésének egy újabb megnyilatkozása az áldás-átok- megbüntetés, mint a különleges, a transzcendes hatalmaktól való kiválasztottság, illetve annak megtagadása, mely magaután vonja az isteni hatalom büntetését.

A mondai változatok között a legélesebb elkülönülés a sorsára hagyottgyermekek felnevelőjének személyében mutatkozik. Itt érződik legjobbana ponyvairodalom hatása, mely a mondai történés - a megtalálás helyszínét felhasználva - a megtaláló személyeként egy halászt nevez meg, míg

a Tatár-féle ponyvától még érintetlen népi változatokban a halászszemélye ismeretlen marad.

A Tatár-féle ponyvához hasonlatosnak mondhatnák Szigligeti Ede három felvonásos drámáját is, de az lényegi - főként tartalmi - elemeibenkülönbözik, mind a ponyva, mind a néphagyomány, de még a prédikációsirodalom által közölt leírásoktól is. Legfőképp azon motívumok és elemek hiányoznak éppen ezen műírói változatból, amelyek évszázadok alatt

jellemzően meghatározták a monda lényegi vonulatát, így a drámában a

népmonda elítélő elemeit korai vezekléssel, bűnbánattal oldja fel. Ezáltala drámai jelleg csak a „kitevés" motívumában nyilvánul meg, így ezzelegyütt a drámai katarzis végkifejlete is csorbát szenved. 1 4 0

A fentiekben is látjuk, hogy a Micbán történet irodalmi feldolgozásai -Kisfaludy Sándor, Katona József, Szigligeti Endre, Versényi György, Dugonics András, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán — ugyan mind merítettek anéphagyományból, de azok lényegi, és meghatározó elemeit vagy nemvették figyelembe, vagy az alkotói szabadság szerint értelmezték és alakí-

Czeglédi munkáját Bocskai Istvánnak, Zemplén vármegye főispánjának ajánlotta. Idelásd: IMRE Mihály 1988. 35. p.A dráma rövid tartalmi jegyeit Heller Bernát összefoglalásában közöljük: „Micz bánné házában akarja fogadni a hármas ikreknek szegény anyját, de dajkája Judit ellene ingerli úrnőjét, mert a három és a hét szám a gonosztól, ördögtől való. MidőnMicz bánné hét fiút hoz a világra, Judit csolnakba teszi a Tisza mellé. Bűnüket bánva , Micz bánné a parton kápolnát és remete lakot épít, Judit pedig vezekel benne. Ahat fiút Leó, egy fölvilágosodott és jószívű görög száműzött, menti meg. Mikor húsz

évesek, Judit, közvetlen halála előtt, megtudja, hogy a hat fiú él és egyiküknek, Simonnak föltárja a titkot. Tőle tudja meg Miczbán. Családi ünnepen megéneklik a hatgyermek sorsát, Micz bánné összeesik, boldogságra ébred." Lásd: H E L L E R Bernát1909. 68. p., ide lásd még: C S I K Ó S Zsuzsanna 1993. 80-81. p.



torták át azokat, így esetünkben sem bírhatnak - a mondai vizsgálatszempontjából - meghatározó erővel. 1 4 1

A koldusasszony gyermekei számát vizsgálva arra a megállapításra

juthatunk, hogy alapvetően két variánssal állunk szemben - a két és három gyermek -, de ezen belül kár lenne összefüggést keresnünk a külön

böző korok, és más-más irók változatai között. Főként azért tartjuk értelmetlennek az efféle azonosság keresést, mivel itt nem a számosság, sokkal inkább az ikerlét, a több gyermekszám bír meghatározó jelleggel. ígya mondai történéshez híven, mindegyik változat megfelel azon alapkövetelménynek, miként a „hírvivő" személye által képviselt gyermekek száma meghaladja az egy főt (általában kettő vagy három), ezzel is mintegy

előhírnöke a későbbiekben bekövetkező csodás eseménynek.Ezzel ellentétben kiemelten kell kezelnünk azon mondai elemet, amely

a feleség és a koldusasszony viszonyát példázza. A z elemzés tárgyát ké pező változatok mindegyike a feleség elítélő és egyben elutasító magatartásáról tanúskodik. Ez szoros kapcsolatban áll a gyermekek elpusztítását

javasló személyével is, hiszen a történeti irodalom szerinti mondák mindegyike a feleséget nevezi meg, mint a gyermekek elpusztítására törő személyt. A népi hagyomány érintetlen példái csakúgy a feleséget jelölik

meg, bár kétségtelen, hogy a Tatár-féle ponyvairodalom hatása egyesnépmondai változatokban is kimutatható.A monda kardinális pontjának tekinthető Micbán gyermekeinek száma,

így mondai tartalom továbbélése és átértelmeződése szempontjából is azegyik legfontosabb elemnek kell tekintenünk Micbán gyermekeinek eltérőszámát.

Míg Szamosközy, és a későbbi prédikációs irodalom is a mondabeli hetes számot tartotta szemelőtt - egyrészről a történeti hitelesség, másrész

ről a csodás leszármazás alátámasztása miatt -, addig a néphagyománymondai változataiban egyre inkább a hatos (gyermek) szám vált elfogadottá. Ezen tendencia azonban már nem magyarázható kizárólag ponyváiráhatással, hiszen abban is hetes szám dominál, de a Tatár-féle ponyvairodalom - már többször idézett részlete - is arról tanúskodik, hogy bizonyos, meglévő elemeit, éppen a néphagyományból merítve építette be ponyvája egészébe. Itt jegyzendő meg, hogy az ún. „Ákos rege" a meg-

1 4 1 A monda irodalomtörténeti feldolgozásaihoz lásd: H E L L E R Bernát 1909. 67-70. p.R A K O D C Z A Y Pál 1914. 304-305. p., M I K S Z Á T H Kálmán 1890. 170-175. p., JÓKAI

Mór 1898., V E R S É N Y I György 1899. 374-383. p. A Micbán történet irodalmi előfordulásainak összegzését lásd: C S I K Ó S Zsuzsanna 1993. 80-81. p.



szokott ponyvái feszültségkeltés elemeként nem hogy megismétli - fokozva a hallgatóságban az együttérzést -, de éppen a mondai előképpel

ellentétesen, attól eltérő hagyományt közvetít, mely hagyomány átvezet amesei elemek világába, amelyben immáron csak hat gyermekről esik szó.E hat gyermek említése tovább tükröződik a leszármazási rend felfogá

sában is. Szamosközynél még nem említődik - értve ez alatt, hogy a leszármazási táblázat hitelesítő volta itt csak másodlagos, s a mondai újjáéledés alapját sokkal inkább a csodás leszármazás tölti még ki - , ezzel ellentétben Alvinczy - a hitelesítés miatt is - már szerepelteti a hét családleszármazására vonatkozó elméletet. Ezt a mondai változatot, prédikáció

jában szinte szórói-szóra átveszi Pósaházi is, de már - az egy évvel későbbi keltezésű - Diószegi nevéhez fűződő parentáló irodalmában is csaka Bocskai család eredetére hivatkozik.

Az 1700-as évektől (Habokai, 1759) kezdve a mondai hagyománybankizárólagosnak tekinthető a hat gyermek mind közvetlen (hat gyermek,hat család), mind a közvetett (hat házhely, hat ház, hat kunyhó, hat falu)említése. A fentiek szerint könnyen kimondhatnánk, hogy Habokai oktatókátéja „természetes módon" - a tanítás erejével - hatott a későbbi népiformákra, de a káté mondai fonala sokkal inkább kötődik a történeti, így -a historikus, genealogikus - alapokhoz, mint a hitelességet biztosító éselsődlegesen az arra támaszkodó monda elemeihez, mint a néphagyományban meglévő népi alaptörténethez.

A hajdú összetartozás-tudat és a monda népi változatánakösszefüggése és lehetséges tudati bő vülése

A monda történeti és népi változatainak összevetéséből láthatjuk, hogya vizsgált monda - elkülönítve belőle a történeti hitelesség igazolása végett beépített elemeket - olyan felépítettséggel, olyan mondai szüzsévelrendelkezik, amelybe a nép - mintegy látensen beépítve - , megörökítettenemcsak Bocskai szabadságküzdelmeit, de az abban tevékeny részt vállaló hajdúk élettörténetét is.

Vizsgálódásunk kezdetén már feltettük a kérdést, miként kapcsolódhata hajdúsági népmondák hat háza és hadi háza. Azt már biztosan mond

hatjuk, hogy a néphagyományban már korábban létezett a mondabeli hatház és hajdúk összefonódása, hiszen mint azt a fentiekben is láttuk: a Tatár-féle ponyva is éppen ezen népi eredetből merítette tartalmát, bár két-



ségtelen, hogy - a történeti hitelesség kedvért - historikus alapokat is beépített írásába.

Feltehetjük a kérdést, hogy a hat házhely és a hat hajdúváros fogalmak

tartalmilag összeegyeztethetők-e a mondai történéssel, illetve hordoznak-e olyan elemeket, melyek összefüggésbe hozhatók a monda mögöttes

j elentéstartalmáva l.Tudjuk, hogy a monda újjáéledése Bocskai szabadságharcának idejére

tehető, így a fentiek értelmében az sem számít különleges vonásnak, hogya népi tudat felülemelkedve a prédikációs irodalomból bekerült históriáselemeken, saját érzéseinek megfelelően alakította a monda szerkezetét.

így lehetséges az is, hogy egy történeti személy helyett a népi változa

tokban már hadvezér, vagy éppen vitézkapitány szerepel, s az eredetmonda hét gyerekével szemben csak hat gyerekről van tudomásuk.

S bár a monda megőrizte a csodálatos születés motívumait, azonbanazt a nép egy új jelentéstartalommal felruházva bővítette.

A következőkben megpróbáljuk behelyettesíteni a mondai változatszüzséjébe az adott kor történéseit és személyeit, példázva azt, hogy anépmondák alapja mennyire plasztikus. Egyben befogadó, de ugyanakkorátörökítő. Megőrzi azt, amit az adott korban számára fontosnak tart - ez

zel együtt értelemszerűen kiejti azon elemeket, melyek számára lényegtelenné válnak - ugyanakkor bővíti is a mondai hagyományt a jelentős, éslényegi tartalommal is bíró elemekkel.

A behelyettesítés elemei a következők:- a férj: Bocskai István (a reformáció képviselője, a szabadságharcos)- a feleség: a Habsburg-ház (a katolicizmus képviselője, az elnyomó)- az elpusztítandó gyermekek: a hajdúk (a kiirtandó néptömeg, Bocs

kai angyalkái)

A fentiek szerint a mondai tartalom ekképp változhat meg:Adva van egy vitézkapitány, vagy hadvezér (Bocskai István), aki kezdetben, békében él „feleségével", (a Habsburg-ház), de az isteni kinyilatkoztatás (áldás-átok) szerint gyermekei születnek (Bocskai a maga, a hazaés a reformáció ügyének megnyeri a hajdúkat), kiket a feleség el akarveszejteni. De a vitézkapitány (magáénak vallja a hajdúkat), tudtával agyermekek felnevelődnek (vezérlete alatt együtt harcolnak), s mikor aháborúból hazatér(nek) (győztesen) a feleség kegyelmet kér (Bécsi béke).

Hat házhelyet ad (a hat „öreg hajdúváros") a gyermekeknek, és letelepítiőket (a Korponai kiváltságlevél).



A fentebbi sémával csupán csak azt akartuk bizonyítani, hogy a népi

hagyományozódás mondai rendszere mennyire rugalmas, és egyben min

den korban újraéledő, újraéleszthető forma marad.

Főként aktualizálódott e hagyomány Hadház (Hatház) eredetmondája

kapcsán, melyben a hadak háza, hat ház fogalmak is összecsengést mu

tatnak. Nyilvánvalóan ezen azonos felhangok a mondai átértelmeződés

során is szerepet kaptak, mint a hajdúk letelepítésének motívuma.

így, - mint azt már korábban is kifejtettük - a vizsgált monda pregnáns

példája és képviselője annak, miként vált, illetve válhat egy hajdan még

meglévő egyetemes mítosz egyszerre több nép, és nemzetség eredetmon

dájává, s miként alakul át az a későbbiekben - egy adott korszak történé

seinek megfelelően - a vizsgált ország történelmi eseményeit, illetve an

nak tudati tartalmát is megörökítő néphagyománnyá.

Jelesen azt példázza, hogy miként vált egy hajdani ősmítosz a magyar

nép körében a XVII. század első felére kizárólag a Bocskai család genea

logikus hagyományává. Magját - a csodálatos gyermekszületést, s a maj

dani megmenekülést kibővítve a Bocskai-hagyományban jelenlévő haza

fias, protestáns felhangokkal, és a folyamatosan jelenlévő németellenes-

seggel - a hajdani „Micbán mondát", a nép a hajdúk eredetmondájává is

avatta.

A hajdani hajdúhadházi templomerőd



Bocskai István nevéhez fű ző dő csodás elemek és esemé

nyek

A KIVÁLASZTOTT SZEREPE A NÉPHAGYOMÁNYBAN

A néphagyományban az ikrekkel kapcsolatos csodás születés, és megmenekülés mondája, azaz az ún. Micbán monda - annak ellenére, hogy anemzetség többi ága is igényt formált az eredetmondára - elsődlegesenmégis a Bocskai famíliához kötődik. A következőkben arra keressük a

választ, hogy kimutatható-e valamilyen szorosabb kapcsolat arra vonatkozólag, hogy miért éppen a Bocskaiak nevéhez kötődik a monda. Élt-emég a nép körében a XVI I . században valamilyen csodás eseményekkelkapcsolatos hit, ami egyértelművé teheti a monda újjáéledését és BocskaiIstvánhoz való kötődését.

A kutatások és történeti források alapján egyértelműen megállapíthat juk, hogy a XVII . században - sőt még azon túl is - elevenen élt az a hit -és nemcsak az egyszerű nép körében -, hogy a rendkívüli természeti ese

ményeket valamilyen nagyszerű, avagy végzetes történés előjelének tekintették.Mint az alábbiakban látni fogjuk nemcsak Bocskai életét, és harcait kí

sérték végig e csodás események, de emez égi jelekben a fejedelem általmegkezdett szabadságküzdelmek és lázadások előjeleit is kimutathatónakvélték: „1603-dik évi jan. hó 7. és 8 napjain a 24 Szepes város lelkészei

Leibitzon összejöttek. Estve 7-én, a hold felköltével, a lelkészek egy másik holdat láttak. Másnap, 8-án reggel, midőn a lelkészek az említett városból távoztak, a fényesen felkelt nap két oldalán két mellék napot láttakfényleni, este mint reggel egy egész óráig valának láthatók a hold és napérintett tüneményei. ... Ez évi nyár és ősz bekövetkeztével rendkívüliviharok dühöngtek." Ezeket a viharokat azonban nem természetes égi

jelenségekként kezelték, hanem sokkal inkább az elkövetkezendő háborúsévek előhírnökeinek tekintették őket, ahogy azt a Marticula szerzője isírta: „Saepiusque rupturas tales fieri comperimus sine dubio motus,discordias et scissiones, quae paulo post subsecutae, portendentes"142

1 4 2 A Marticula Molleriána-féle kézirat szövegéből idézi WEBER Samu 1882.769-770. p.



Azonban a különleges eseményeknek tartott - az addig megfigyelttermészeti jelenségek sorába kellően be nem illeszthető - viharok mellett,a rendkívüli égi jeleket is a bekövetkezendő háborús idők előhírnökeinektekintették.

Az alábbi bemutatásra kerülő égi jelenségeket már tényszerűen isBocskai István cselekedeteihez kötötték, és így, mint az elkövetkezendőháborús események - nevezetesen a szepességi harcok - előhírnökénektartották. S, mint látni fogjuk immár a különös égi jelenségeket nemcsakleírták, de következetesen megfigyelték és csoportosították - csakúgy,mint tették azt a természeti jelenségekkel is. Ezekből nemcsak az eljövendő évek időjárására következtettek, hanem megfigyelésük által azonosították, illetve kapcsolatba hozták a megfigyelt csodás jelenségeket a történelmi események változásaival.

Ezen égi jelek 1604. október 24-én este hét és nyolc óra között csodálatos alakokban mutatkoztak meg, melyeket a korabeli historikus a következőképpen örökített meg: „... az érintett napon és órában épen a szepesivár felett égi nyílásokat, lángot lövelve, nagy csillagformában lehetettészrevenni. Ezen nyílás köré lángoló lándzsák vagy oszlopok emelkedtek,melyek alól, felül és oldalok kisebb-nagyobb tüzes kévéket mutattak.

Ezen jelek valahányszor mutatkoztak, mindannyiszor saját tapasztalá sunk szerint a háború nyomorúságait jó soltá k." 1 4 3

Az elkövetkezendő történelemi események igazolni látszottak a népitapasztalások által tett jóslatot, hiszen Bocskai csapatai 1604. novemberelejétől (november 6.) kezdve, három héten keresztül nagy lövöldözésekkel ostromolták a szepesi várat. 1 4 4

Mielőtt továbbhaladnánk a Bocskai István személyét övező - a nép által csodálatos jelenségeknek tartott - események taglalásában, említést

kell tennünk a néphagyomány kettősség, vagy másként nevezve ikerszemléletéről. Mint azt már korábban is említettük, a Bocskai család eredetmondájában kiemelt szerepet kap a kettősség, vagyis az ikerlét hagyomá-

Közli: WEBER Samu 1882. 770. p.

„Bocskai csapatai a szepesi káptalant, Szepes-Váralján megrohanták és a káptalanoképületeit, valamint a püspöki lakot is kipusztították, az oltárokat és emlékeket a templomban összetörték, a kelyheket, csészéket és más templomi szereket, nemkülönben azegész könyvtárt is magukkal vitték. " WEBER Samu 1882. 770. p.



nya, melynek kiteljesedését a csodálatos megmenekülés motívumábanérhetjük nyomon.145

A nép köréből - ennek analógiájára - citáltuk azon népi felfogást, miszerint „a hasonló hasonlót hoz létre" elve szerint az ikergyermekek születésének egyik, de legfőképp különleges eredeteként a páros, avagy ikergyümölcsök esetleges megevését hozták példaként.

Azonban nemcsak az említett néphagyomány utal ezen „kettősség" különleges, csodás voltára, hanem a történeti források is tanúskodnak e hagyomány meglétéről. Ezzel éppen azt kívánjuk demonstrálni, miként fonódik egybe a népi kettősség képzete, és a nemzetségek csodás leszármazásának tudata.

Tehát felmerül a kérdés, milyen kapcsolat fedezhető fel a népi ikerfelfogás ikrei, a páros gyümölcsök 1 4 6, illetve a Micbán monda történései között.

Az alább ismertetésre kerülő történeti forrás, éppen a fentiekben máremlített párhuzamok feloldását és megoldását szolgáltatja. Bizonyságularra, hogy a fentiekben azonosságot csak egy ponton találunk, nevezetesen, a különleges és csodás eseményekben.

Ez, amely mind a népi-, mind a történeti párhuzamok sajátja - csak

ezen elemekből lehet következtetéseket, jóslásokat levezetni. Csak abból,ami nem szokványos, sőt egyenesen természetfeletti, így különlegességerévén is megörökítésre méltó, mint az alább következő események is.

„Ez 1604 esztendőben Kolozsváratt és mindenütt ez vidéken és azegész Érdélben mindenféle gyümölcs büvön termett melynek termésébenez volt memorabile, hogy soha ember annyi kettős gyümölcsöt nem látott,mint az esztendőben az fákon termett öszve, mind szilva alma, és mindenegyébb gyümölcs, úgyannira hogy egy jól termett fárúl egy véka almát

leszettenek, mely öszveragadva volt, szilvában és körtvélyben azonképen.Az piacon is több öszveragadott gyümölcsöt senki nem említi, hogy valaha árúltanak volna. Hi foetus arbor ei in prodigium non temer e verterunt.Melyről azt jövendölték az okos emberek, hogy ez két országbeli magyaroknak az magyarországiaknak és az erdélyieknek ennyi sok veszedelem

Ezen kettősséget Bocskai István élettörténetében is nyomon követhetjük, mikéntteljesedik ki az addigi törökellenes beállítottsága, illetve későbbi barátsága, majd

szembenállása a Habsburg-hatalommal, s miként vált a szabadságharcos küzdelemvezérévé.

A vizsgált páros gyümölcsök jelentésén nem a párban termő gyümölcsök értendők,hanem az összetapadt, az egyesült, a két termés egybe tapadt gyümölcse értendő.



után öszve kell confederaltatni, et in unam societatem tandem coalescent.Melynek kezdetit ugyanezen esztendőben mindjárt gyümölcs megérésután látók; mi lesz az vége Isten tudja, adja Isten legyen ál landó." 1 4 7

Bocskai szabadságharcának előjelei kétségtelenül éreztethették hatásukat nemcsak az egyszerű nép körében, de a kor művelt és iskolázott személyeinek körében. A kor közgondolkodásában fellelhető viszály nagymértékben rányomta hatását a közgondolkodásra, így a változás, akár azerőszakos változtatás a háború lehetősége is. Ezen konfliktusok mindigelviselhetetlen terheket róttak az országra, de legfőként az egyszerű népmindennapjaira. Hiszen tudva-tudatlan sejthették, hogy a jobbítás szándékával fellépő, a szabadságukat, az ország szabadságát és megbékélését

kívánó megváltó fejedelem sem lehet képes arra, hogy mindezen cselekedeteket a nép szenvedései nélkül vigye véghez.

Ezen fentebbi gondolatoknak kitűnő példáját, s egyben a fejedelem né pe iránt érzett felelősségét adja Bocskai István október 15-én írt levele is,miként a következő sorokat írja: „Isten látja semminek okai nem vagyunk,mert ha lehetne, az egész hajdúságot csak a magunk kebelében, vagymarkunkba szorítanánk, hogy senkinek terhére ne volnának. De ilyen változás közönségesen soha kár nélkül nem lehet. Ha oly jó szél találkozott

volna valahonnan, a ki hirünk nélkül a német császár erejét kifütta volnaMagyarországból, talán úgy kár nélkül helyére tudtuk volna hitünket snemzetünknek szabadságát állítani. De hogy haddal kellett azokat innenkivernünk, akik minket rontottanak, kárral kellett annak meglenni, kit akövetkező jóért el kell mindnyájunknak szenvednünk." 1 4 8

A közelgő háborús viszály tudatalatti hatásától, csakúgy, mint a baljóslatú jelekben megnyilvánuló jelenségektől a kor lelkészei sem voltakmentesek. Sőt ez a hit a XVII . század elején még jelentősen érezhető, és

érzékelhető. Ez a fajta ok-okozati összefüggésrendszer, úgymint az eredetés annak következménye, illetve az ezen eseményekről való gondolkodásmódot még jelentősen meghatározta ezen évtizedeket. Sőt a néphitbenmég századokkal is tovább élt, a baljós előjelek általi meghatározottság:„1603-dik évi jan. hó 7. és 8. napjain a 24 Szepes város lelkészei

Leibitzon összejöttek. Estve 7-én, a hold felköltével, a lelkészek egy második holdat láttak. Másnap, 8-án reggel, midőn a lelkészek az említettvárosból távoztak, a fényesen felkelt nap két oldalán két mellék napot

S Z A M O S K Ö Z Y I S T V Á N TÖRTÉNETI M A R A D V Á N Y A I 1880. 231. p.

SZILÁGYI Sándor 1 8 7 8 . 5 8 5 . p.



láttak fényleni, este mint reggel egy egész óráig valának láthatók a hold ésnap érintett tüneményei. ... Ez évi nyár és ősz bekövetkeztével rendkívüli

viharok dühöngtek. Lőcsén és a Szepesség más helyein a forgószelek és aviharok oly erővel rombolták a házakat, templomokat, tornyokat, s a városházát, hogy sok fedél a piaczra esett, a gyengébb falak ledültek és nemvolt elég ács és kőmíves a kár kijavítására." Ahogy azonban a Marticulaszerzője mondotta - ezeket a természeti csapásokat és jelenségeke t olyan

jeleknek tekintették, melyek mindenkor a következő lázadások, egyenet-lenkedések és háborúkra mutatnak: „Saepiusque rupturas tales fiericomperimus sine dubio motus, discordias et scissiones, quae paulo postsubsecutae, portendens."149

A csodás eseményeket Bocskai egész életének sorsdöntő fordulópont jain is végigkísérhetjük, így nem más ettől szabadságharcának kezdete az1604-es Bihar megyei hadjárat kezdete sem.

Bocskai István és szabadságharcának első felvonásaként tartjuk számon az ún. Bihar-megyei hadjáratot, melynek kezdetére is egy csodás égi

jelenség hív ta fel a nép figyelmét. A z egykorú krónikás szerint az égenészak és kelet felől egy-egy vitézlő alak jelent meg, akik különböző fegyvernemekkel vívva, heves harcokban mérték össze erejüket, melyből a

nép hite szerint a győzedelmes hős - vagyis a Bocskai alakját megformáló - vitéz került ki győzedelmesen.

E csodálatos égi jeleket a következőképpen adták hírül: „Anno 1604die 28. Septembris conspicitur signum ingens miraculum noctu in coelo.Surgebat magnus exercitus habens ordines militares, ab oriente tendebantversus septemtrionem, fit sibi obvius alius exercitus se non minor,concurrebant signa quasi pugnatores, cum hastis, bombardis, imo etiamtormentis majoribus. Repellitur oriens, triumphat septemtrionalis."150

Csakúgy Bocskai István nevéhez kötötték a Kolozsvár felett megjelenőégi tüneményt is, melyet Jenő 1604. novemberi bevételéhez kötöttek:

„Jenő megvétele igy mondják hogy volt. Legelőször minden váraknakelőtte Érdélbe Jenőt adták meg Bocskay számára ilyen módon, hogyBocskay valami népet küldött volt Jenő alá, kik Petneházy Istvánnal azvárosbeli magyar kapitánnal egyetértettének. Petneházi az németeket vendégségbe hítta volt az városba szállására. Az ném et kapitán sok németek-

W E B E R Gyula 1882. 769-770. p.

Közli: GYALÓKAY Jenő 1928. 26 0. p.; [Weyss Michael: Liber Annalium. -Trauschenfels: Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. 173. p.]



kel kitakarodik az várból és elmegyen az vendégségbe. Mikor j ó l laktanakvolna és immár jól megzajosodtanak volna, az lesben állott Bocskay népe,

jelet adván nekik Petneházy, véletlenül az várra mennek és bemennek ésigy foglalják el az várat. Az kivül való németeket penig, az hol kit-mittaláltak bennek, mind levágják.

A z napban Kolosváratt egy sas tetszett szinte mikor az nap feljött, nemfejér, sem fekete, hanem az nap fényével együtt megtetszett ez napokbanmense Novembri, diebus circa fmem Novembris."151

Nemcsak az égi jelenségek szolgálhattak intő előjelként a történetiesemények beteljesedésesének lehetőségéről, városonként és helyenként

egy-egy kivételes eset mindig akadt, hol a kisütött kenyérből

1 5 2

, hol az ötlábbal született borjúból jósolták meg a jövőt.Könnyelműen foglalhatnánk állást, ha azt állítanánk, hogy ezen jövőre

utaló jóslások minden esetben, mindig a szebb és jobb jövőt példáztákvolna. Holott ez koránt sincs így!

Erről éppen Szamosközy István történeti maradványából értesülhetünk,kinek leiratában - a jöve ndö lés „tárgyakén t" - egy Kolozsváron világra

jött ötlábú borjú szolgált . Szamosközy alábbi jóslatában nemcsak a Bocskai család rokonság i tabelláját fedezhetjük fel, de a későbbi ese ménye k -a történeti tények is - alátámasztották jövendölését, amelyben - még afejedelem halála előtt - a Bocskai família kihalását jósolta meg:

„2. Februarii öt lábú borjút ellett egy tehén Kolosváratt az Far-kas-utczában, az ötödik lába az utolsó jobb lábának az czombjából nőtt ki,körme volt mint az többinek, de az földet nem érte ezzel ez lábával. Énigy jövendöltem felőle, hogy ez négy láb ez négy fejedelmeket jegyzi; azkét első láb János királ fiát és Báthori Istvánt az lengéi királyt, az utolsó

balláb Báthori Kristófot, az utolsó jobb láb Báthory Zsigmondot. Ez

Bátori Zsigmond lábából származott ki ez ötödik láb, mely Bocskay Istvánt jelenti, ki Báthori Zsigmondnak avunculusa, azaz Báthori Zsigmondanyjának bátyja, mert Bocskay Erzsébet volt az Zsigmond anyja, BocskayIstván nénje. - Miérthogy penig ez ötödik láb nem ér az földre, azt jelenti

1 5 1 S Z A M O S K Ö Z Y I S T V Á N TÖRTÉNETI M A R A D V Á N Y A I 1880. 257-258. p.1 5 2 A z 1606-os évek háborús eseményeire vonatkozó újabb jóslat - június 6-án mutatko

zott meg -, melyet a következőképpen örökítettek meg: „Kis-Szebenben a nevezett

napon, egy nemes, Rákóczy nevű asszony kenyeret sütött. A kenyér felső héjából magas dagály nőtt ki, mely katonához egészen hasonló volt. A katona mellkasa és feje

pánczéllal volt fedve, karjai levágva tűntek fel, a mell alatti rész azonban kígyókbólállott. " Bővebben lásd: W E B E R Samu 1882. 771. p.



hogy Bocskay István noha az erdélyi fejedelemségbe succédai, de nemleszen semmi maradéka kire szálljon az fejedelemség, hanem ez Bocskayág deficiál. De ezeket az eventus mutatja meg ha igy leszen vagy külön

ben."153

A jövendölések és csodás események mellett jelentős szerepet töltenek be a Bocskai körül kialakult népi mítoszban a személyéhez kötődő kinyilatkoztatások is, melyek csakúgy Bocskai kiválasztott szerepét mutatjákés erősítik. Gondoljunk csak arra, hogy a fejedelem oldalán harcoló hajdúkat Bocskai angyalkái-ként emlegetik.154

De maga Szamosközy emlékezése is hasonló megköze lítésekről tanú skodik. Ezek közül is kiemelkedik a török császár által küldött kard felcsa

tolásának eseménye, melyben nem nehéz ráismernünk népmeséink elemeire, a halhatatlanságra stb., mely a „szegénylegény" vagy éppen a „legkisebb királyfi" sajátja, de mindenesetre csak a különleges tulajdonságokkalfelruházott személyek jellemzője: „Az kapucsi basa mikor Bocskaynak

ódaiára kötötte az török császáriul küldött kardot de more gentis, ígyszólott: Ezt te nagyságos Bocskay, k i hatalmas császár fia vagy, tudjad,

hogy valakinek ezt ódaiára kötik, annak soha sem pénze, sem hada el

nem fogy. Ha ezt végre kötöd fel, boldog lész, győzedelmes lész. Ha

penig olyan orczát akarsz előtte viselni, mint az előbbi, távol nézzed, kitaz hatalmas császár nem remél felőled. Ne lássad se temagadnak, se nemzetségednek utolsó veszedelmét. De hogy a ne legyen, az nagy isten visel

je úgy a te igyekezetedet és minden szerencsédet. Azt mondja az győzhetetlen császár, hogy te lehess az, ki az te nemzetséged közt nem különben

tündökölhessél, mint az szép csillagok közt az szép hajnalcsillag. .. ,"155

A török követ szájából elhangzott ezen fentebbi megnyilatkozás különösen érdekes a Bocskait övező hiedelmekkel kapcsolatosan. A hajnal

csillagra vonatkozó ezen üdvözlet több kérdést is felvet. Elsőként: Miértéppen a hajnalcsillagot említették, mint a fejedelem vezérlő csillagát?Másodszor: Tudatában voltak-e a törökök a Bocskai személyét övező, amagyarság körében ismeretes csodás történéseknek? Ugyanakkor az akérdés is felmerül, hogy a hajnalcsillag hitükben milyen tartalmi, vagyéppen szakrális jelentéssel bírt?

S Z A M O S K Ö Z Y I S T V Á N TÖRTÉNETI M A R A D V Á N Y A I 1880. 324. p.

Lásd: B O L D I S Á R Kálmán 1936. 62. p., illetve lásd még: K O Z O C S A Sándor 1936.153. p.

S Z A M O S K Ö Z Y I S T V Á N TÖRTÉNETI M A R A D V Á N Y A I 1880. 257. p. (A szövegben való

kiemelések tőlem.)



„Dies Veneris"

Bocskai István életének történéseit már születése pillanatától fogva de-

termináltnak tartotta az egykori néphagyomány. Péntek napján született,

így életének minden fontosabb eseménye is ehhez a naphoz kötődött. En

nek igazságát nemcsak a korabeli néphagyományból tudhatjuk, de ezt

támasztják alá a későbbi történeti kutatásokon alapuló időpont meghatá

rozások is. Azonban még ennek tudatában sem kaptunk magyarázatot

arra, hogy: Létezik-e valamiféle kapcsolat a

pénteki nap és a fentebb említett hajnalcsillagközött? A bolygók - legfőképpen a Nap és a

Hold - , rendkívüli szerepet töltöttek be a né

pek hitében és kultuszaiban. De e fentebbi

kettő meghatározó szerepe mellett külön fi

gyelmet szenteltek a Vénusznak is, mint a Nap

és a Hold után következő legfényesebb csil

lagnak, mely az (Est) Hajnalcsillag nevet kap

ta.1 56

A különös figyelmet kettőssége nyománkapta, hiszen fénye elsőként ragyog fel az esti

égbolton, ugyanakkor a hajnali égbolt megha

tározó csillaga is. Ezen „tulajdonsága" miatt is

válhatott a népek hagyományában a halálból

újraéledő istenség jelképévé.1 5 7 A pogány ha

gyományokban eredetileg az újraéledő termé

szet istennője, melyből az antik kultúrák ide

jében vált - a mai kor embere számára - ismertebb szerelem és szépség istennőjévé.1 5 8 Az

asztrológiában a Vénusz száma a hat, és napja,

a péntek 1 5 9: „Dies Veneris", és így már érthe

tővé válik, miként kapcsolódik szervesen

Bocskai személyéhez.

„ Szent háromság "

Nap, Hold és a Vénusz

ábrázolása, egy

babilóniai határkövön

BERZE N A G Y JÁNOS máig kiadatlan „ A világ közepe" c. kéziratában a magyar hitvilág

e három planétaisten jelentőségéről is szól.Ide lásd még: D R Ö S S L E R , Rudolf 1986. 116-118. p.

A Vénus antik felfogásához lásd: Z AMAROVSKY , Vojtëch 2 0 0 1 . 4 2 8 . p.

Bővebben lásd: C SABA György 1986 . 128 -129 . p.



Vénusz nemcsak a keresztény ikonográfia része 1 6 0 , de az arab, illetveiszlám mitológiában is ismert. Uzza istennői alakját maga Mohamed iselismerte, mint Allah három nővérének egyikét: Állát, Uzza, Mariát, kiketa későbbiekben már tagadott.161 Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy jólismerték a korabeli magyar hagyománynak azon részét, melyben a népBocskai személyét szorosan összekötötte Vénusz szerencsét hozó alakjával és annak pénteki napjával. A magyar néphagyomány mesekincse semnélkülözi a három planétaisten, a Nap, a Hold, a Vénusz ismeretét, gondoljunk csak az ezen planétáknak megfelelő arany, ezüst, réz palotáknépmesei elemeire.162

Mindezekről Szamosközi István latin nyelven íródott epigrammája 1 6 3 is

tanúskodik, melyben már kirajzolódni látszanak a fejedelem körül kialakult mítosz alapvető jegyei. Az epigrammában a hajdani sárkányölő vegetációs hős alakja hagyományozódik tovább, párhuzamot vonva Vénusz ésBocskai alakja között. Bocskai alakja úgy emelkedik felül a népet nyomorító ellenségen, ahogy a napfelkelte előhírnöke, a hajnalcsillag jelzi a sötétség erőin győzelmet tévő Nap hatalmát. Vénusz és Bocskai metaforikuskapcsolatán keresztül előrevetíti a meghaló-, ugyanakkor mindig újjáéledő szabadító hős képzetét, ahogy a Vénusz hajnalban újjáéledve jelzi a

győzedelmes Nap eljöttét, úgy tekint ő is Bocskaira, aki - ha a szükségúgy kívánja meg - minden korban újra elhozza népének a várva-várt sza badságot.

A hajnalcsillag Krisztus személyében is előhírnökként jelenik meg: „Én, Jézus küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Énvagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag". [Jel. 22 .16 . ] . Ugyanakkor a Bibliában megtalálhatjuk a Vénusz bolygó pogány démonának vonásait is,

mellyel Babilon pusztulása során, annak királyát ruházza fel: „Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtadmagadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök azistenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek aFelségeshez! De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe. Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtekaz országok? Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nemengedte haza a foglyokat?" [Ézs. 14.12-17. ]

Mohamed eleinte elismerte Uzza („mindenható") isten voltát, s azt is, hogy Állát ésManát Allah leánya, később azonban ezt már tagadta. Elannyira, hogy Allah társai lé

tének említése a legnagyobb vétek az iszlám ellen. M I T O L Ó G I A I E N C I K L O P É D I A , I. k.1988 . 52 3. p.; illetve: II. k. 540. p. Lásd még: K O R Á N 53 :19 -23 .

A z ég három rétegéhez bővebben lásd: B E R Z E N A G Y János 1 9 6 1 . 7 7 - 1 0 1 . p.S Z A M O S K Ö Z Y István 1 8 5 5 . 1 1 5 . p.



EPIGRAMMA

„Qualis ubi roseum Tithonus purpurat ortum

Tranatoque polum carpit olore Venus -Laeta serenantem sensim lux inficit orbem,

Redditur et rebus, qui fuit ante color;Deformes fugiunt tenebrae, redit ignipotens Sol

Purpureisque petit celsa serena rotis:Talis Dux Stephanus fulgens victricibus armis

Aerumnas patria servitiumque fugat.Candida libertás Astraeaque sancta revertit,

Et pia restituit patria jura Themis.Diffugiunt Erebumque petunt Alemannica monstra,

Et méritas poenas vindice caede luunt.Vive diu Princeps, Superorum mumus! et unus,

In quo Spes patriae praesidiumque situm est.Te tremant hostes, tibi torus serviat Ister

Et diuturna tuis sit rediviva salus."

EPIGRAMMA

„Amilyen Tithonus, amikor vörösre festi a rózsás felkeltétÉs Venus a hattyúvon ta szekerén megjárja a pólust -

Vidám fény festi meg lassanként a felderülő földkerekséget,És visszakapják a dolgok színüket, amilyenek korábban voltak;

Menekülnek az alaktalan árnyak, visszatér a tűz ura, a NapÉs bíborló kerekein emelkedik a derűs magasba:

Ilyenként ragyogva István fejedelem győztes seregeivel

A hazából elkergeti a nyomorúságot és a szolgaságot.A ragyogó szabadság és az égi szentek visszatérnekÉs a kegyes Themis helyreállítja a haza törvényeit.

Elmenekülnek és elérik Erebust az alemán szörnyek,És megérdemelt büntetésüket szenvedik a bosszuló halál által.

Élj soká, Fejedelem, égiek adománya, az egyetlen,Akibe a haza reménye és oltalma helyezve van.

Tőled remegjen az ellen, téged szolgáljon az egész Duna

És tartós legyen tieidnek újraéledő jóléte."{Fordította Lévai László)



Vénusz befolyásos hatalma mellett említést kell tennünk Bocskai István életének azon történéseiről is, melynek jelentősebb eseményei közötta nép különös egyezést talált, amit egy korabeli - 1606-ban íródott - , históriás énekben meg is örökített.164

Itt a magyar nyelven íródott históriás ének azon öt versszakáról kívánunk bővebben szólni, amelyben, mintegy kronologikus sorrendbe fűzvemutatja be Bocskai életének sorsdöntő eseményeit, és a pénteki nap fontosságát kiemelve utal e nap, és a hozzá kapcsolódó események különleges összefüggéseire:

„Mégis egj keüsset szolok wrünkrül

Jo emlékezetű feiedelminkrül Jsten felö io bockaj istüanrül pénteken törtint nagj sok dolgairül.

Szaiabül származót bessedet irrokde babonát ezbül ne tanülliatok

pénteken sok dolgon ment által kit hallokciak jo emlekezetiert kit irok

Kolozuarban pénteken születet volt pénteken kerestelesseis let voltkiralj vdüaraban pénteken ment volt

pénteken onnetis alla iütot volt

Varadj kapitan pénteken let volt pénteken casartül jo valas jüt volt pénteken nemetekülelis megj vit volt pec János pénteken foglja esset volt

Kassabanis péntek napon be ment volt pentekenis vt megj koronáztak volt Rákos mezeién az koronázás volt pénteken e vilagbül ki mült volt" 165

A históriás ének történeti vonatkozásairól bővebben lásd: KOZOCSA Sándor 1936.

61. p., illetve 1936. 151-155. p.

„Még egy keveset szólok urunkról / Jó emlékezetű fej edelmünről / Istenfélő jó Bocskai Istvánról / Pénteken történt nagy sok dolgairól / Szájából származott beszédet írok / De babonát ebből ne tanuljatok / Pénteken sok dolgon ment által kit hallok / Csak jóemlékezetéért kit írok / Kolozsvárban pénteken született volt / Pénteken keresztelése



A históriás ének önmagáért beszél, szavaiból egyértelműen kiderül,hogy Bocskai körül a nép, de legfőképp a hajdúk körében még életébenkialakult egy olyan eszménykép, melyet különleges, már-már isteninektekinthetünk, melyet a kiválasztott tulajdonságaival is felöveztek. A népkörében mindmáig elevenen élő, a pénteki napokhoz kötődő képzetekrőlazt hiszem, nem kell bővebben szólnunk, ezek mindenki által ismertek.

Azonban ennek a pénteki napnak az összekapcsolása Bocska i Istvánéletének történéseivel, már egyértelművé teszi azt a felfogást, miszerint anép körében a fejedelem kiemelt szerepet töltött be, nemcsak mint történeti személy, hanem úgyis, mint szabadító hős, aki folytatja, átveszi, átörökíti a hajdani sárkányölő hős mítoszi szerepét is.

A z alábbiakban vizsgáljuk meg, hogy a pénteki nap és a történeti tények valóban egyezést mutatnak-e. Azon eseményeket - amelyekről maga a história sem ad konkrét időpontot - kénytelenek voltunk kihagynikutatásunk köréből, így csak azon eseményekre hivatkozhatunk, melyektörténéseinek ideje pontosan behatárolható.

Azonban még így is kellő adattal bírunk, hogy bizonyítsuk, avagy cáfoljuk a pénteki nap, és Bocska i élettörténetének eseménye i közötti kapcsolat meglétét, avagy hiányát.

A históriából kiemelt versszakok hat olyan eseményről tudósítanak,amely események időpontját pontosan ismerjük. 1 6 6

Ezek a következők:- születése: 1557. január 1. (Kolozuarban pénteken születet volt)- váradi kapitány: 1592. május 1. (Varadj kapitanpénteken let volt)- az álmosdi győzelem: 1604. október 15. (pénteken nemetekülelis

megj vit volt /pec János pénteken foglja esset volt)- a kassai gyűlés: 1604. november 12. (Kassabanis péntek napon be

ment volt)

is lett volt / Király udvarában pénteken ment volt / Pénteken onnat is alá jutott volt /Váradi kapitány pénteken lett volt / Pénteken császártól jó válasz jött volt / Péntekennémetekkel is megvítt volt / Pec János pénteken fogja esett volt / Kassában is pénteknapon bement volt /Pénteken is őt meg koronázták volt /Rákos mezein az koronázásvolt / Pénteken e világból ki múlt volt. " Lásd: K O Z O C S A Sándor 1936. 68 - 69 . p., i l letve lásd még: R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A X V I I . század 1. 1 9 5 9 . 2 9 6 . p.

A históriában szereplő események pontosításához N A G Y László munkáját használtuk.Bővebben lásd ott: N A G Y László 2 0 0 0 . 13 . p., 5 1 . p., 148. p., 152. p., 2 0 3 . p., 259 . p.,illetve a koronázás időpontjához és lefolyásához lásd még: BOLDISÁR Kálmán 1925 .5. p., 19 26. 59. p.



- koronázása Rákos mezején: 1605. november 11. (pentekenis vt megjkoronáztak volt / Rákos mezeién az koronázás volt)

- halála: 1606. december 29. (pénteken e vilagbül ki mült volt)Az időpontokat összevetettük a Török Péter által készített öröknaptár

ral 1 6 7, melyek után egyértelműen bizonyossá vált, hogy a históriai adatokmegfelelnek a valóságnak, ugyanis a fentebb említett történések mindegyike pénteki napra esett.

A história a pénteki napok és az események kapcsolata mellett, melyesetünkben nem a szerencsés, avagy balszerencsés napok 16 8 összefüggésé

ben jelentkezik, hanem sokkal inkább a kiválasztott személyét illeti. Eztmutatja a históriába bekerült, a fejedelem, haláláról szóló, és azt előre

megjósló jelenségeknek, a nép körében elevenen élő hagyománya is:„Sok Jambortül hallottam es wgj irom / vrünk Halála előtt mj let aztmondom / karacon estje kakük szolt azt hallom / kassán ceresnie favirágzott ertöm. " 169

Mint a fentiekben láttuk, a Bocskai István életét végigkísérő csodás, illetve különleges események és napok nemcsak a néphagyománynak sajátosságai, hanem az írásos em lékezetnek is elemei. Mint ahogy azt a históriában is látjuk - Szaiabül származót bessedet irrok, vagy: Sok Jambortül

hallottam es wgj irom - elsősorban a néphagyomány hatott az írásos emlékezetre és nem fordítva.

TÖ R Ö K Péter 1893.A balszerencsés napok kéziratos előfordulásaihoz lásd: U J V Á R Y Zoltán 196 0.

107-109 . p.

A mai nyelvhasználat szerint: „Sok jambortül hallottam és úgy írom / Urunk halálaelőtt mi lett azt mondom / karácsony estjén kakuk szólt az hallom / Kassán cseresznyefa virágzott ertöm. " E z eredeti szöveget közli: K O Z O C S A Sándor 1936. 68. p.



BOCSKAI SZERENCSÉS PÉNTEK NAPJAIT HÍRDETÖ KOLOZSVÁRI K , ÉS

FELIRATATermészetesen a Bocskai közvetlen környezetében élő kortársakat sem

hagyta érintetlenül a pénteki napra vonatkozó néphagyomány. Annyiranem, hogy még Bocskai életében - kolozsvári szülőházának falára - kőbevésve örökítették meg a fejedelem élettörténetének mozzanatait és ezennevezetes pénteki nappal való szoros kapcsolatát, melynek latinul íródottszövegét Bocatius János 1 7 0 szerezte. Azonban mégsem vált eléggéközismerté, mivel nyomtatásban megjelent munkáiban e költeménye

sehol sem szerepel.171

Mielőtt e kőtáblák részletes ismertetésébe kezdenénk, meg kell jegyeznünk, hogy Bocskaival kapcsolatosan nem ez az egyetlen kolozsvári tárgyi emlék, melyen megörökítésre került a fejedelem. Ide sorolható az akőfelirat is, melyet a hálás utódok a vár monostorinak nevezett - máramár lebontásra került - kapus bástyájának falára helyeztek, annak emlékére, hogy a bástya leomlott részei még Bocskai életének idejében és segítségével újíttattak meg. Erről tanúskodik a monostori kapu hajdan volt

táblájának latin felirata is:IN S T U P E N D A I L L A , L U C T U O S A OMNI BUS, T OT QUE J AMA N N O R U M M I S E R R I M A , A C P L U S Q U A M F AT ALI , N U L -LIS U N Q U A M L A C R Y M I S SATIS D I G N E D E F L E N D A T R A N -S Y L V A N I A E R U I N A , H A E C HUJUS P OR TAE

N U T A N T I S P A R S , R E G N A N T E SERENISSIMO DOM I NO,S T E P H A N O , DEI G R A T I A HUNGÁRIÁÉ ET T R A N S Y L V A -

N I A E PRINCIP E ETC . PER P R U D E N T E S ET C I R C U M S P E -C T O S D OMI NOS ANDREÁM A U R I F A B R U M P R I M A R I U M ,

ET G A S P A R U M H E L T I R E G I U M URBIS IUDICESDEI BE NE FI CI O R E S T A U R A T A A N N O D O M I N I 1606.172

Bővebben róla: B O C A T I U S János 1895.Lásd: J A N K O V I C H Miklós 1818.1. köt. 73. p.„Egész Erdélynek, amaz eléggé soha meg nem siratható, bámulatos, mindenkire nézve siralmas, annyi évekre terjedő nyomorai közt, s végzetes romlásakor, e düledező

kapu egy része, Felséges Úr, ISTVÁN, Isten kegyelméből Magyarország és Erdélyfejedelme sat. uralkodása alatt, bölcs és eszélyes Eötveös András városi fő- és HeltiGáspár királybíró urak által, Isten jóvoltából helyre állíttatott az Úr 1606. évében."Lásd: L E T A V A Y Sándor 1818. V. köt. 137-138. p., a 21. szám alatt közölve. Lásdmég: J A K A B Elek 1888. II. köt. 436. p.



Mint említettük, a fentebbi

Bocskairól szóló tárgyi emlékelpusztult ugyan, viszont máig

fennmaradtak azok a kolozsvárikőtáblák, melyek Bocskai cso

dálatos péntek napjának emlékezetét őrzik.

E kőtáblák fennmaradásábannagy érdem fűződött gróf Tele-ki József nevéhez, aki 1817

A fejedelem szülőházának kapualja a körüli időkben a kőtáblákat

kőtáblákkal (mai állapot) felújíttatta, s megőrzésével tárgyi bizonyítékot szolgáltatott a

nép körében elevenen élt mondai hagyományra: „Ilyen szóbéli hirlelésnekmár most valóságos tanúbizonysága, azon, még 1606. esztendőben, az az

a' Fejedelemnek éltében örök emlékezetére felállítatott kő, abban az épületben, mellyben Botskay született." 173

A kőtáblák feliratának megörökítésére többen is vállalkoztak, azonban

ezen közlések mindegyike - ha többé-kevésbé is -, de hiányosnak bizo

nyult. 1 7 4

A legteljesebbnek mondható variánsát J AKAB Elek ismertette,egyúttal annak magyar fordítását is közölte. 1 7 5 Azonban ez sem mentes a

hibáktól és tárgyi tévedésektől, így az alábbiakban arra vállalkoztunk,hogy a fellelhető változatok összevetésével a ma már meglehetősen viseltes kőtáblákról hiteles képet nyújtsuk, annak magyar nyelvű fordításávalegyetemben.

Mielőtt azonban rátérnénk ezek ismertetésre, szólnunk kell magukról akőtáblákról is.

Az emlékkövek - Bocskai szülőházán - való felhelyezésének napjaként SÁNDOR Imre 1606. október 15-ét nevezte meg 1 7 6. Azonban ez az

időpont csak elírás lehet, mivel Segesvári Bálint krónikája erről az ese-

ményről a következőket mondja: „1606. 25. octobris csinálták fel az

Bocskai uram czimerét az Éppel János háza falára." 177

J A N K O V I C H Miklós 1818.1. köt. 69. p.

J A N K O V I C H Miklós 1818. I. köt. 68-73. p.; L E T A V A Y Sándor 1818. V . köt.

132-133. p.; D O N G Ó Gy. Géza 1914. 186-189. p.; SÁNDOR Imre 1913. 65-67. p.

Lásd: J A K A B Elek 1888. 445-448. p.

SÁNDOR Imre 1913. 64. p.

Segesvári Bálint krónikája. Lásd: E R D É L Y I T ÖR T É N E L M I A D A T O K , IV. köt. 165. p.



Ebből egyértelműen kiderül az is, hogy a táblák elsődleges helye a szü

lői ház utcafronti oldalán állott, s azok csak 1817-ben, a kövek felújítása

során kerültek be a ház kapubejárójának a falára.1 7 8 Mint írják: „azon ház

nak kapu közi falaiba - kiújítva - a kapu-bémenetnél balra, nyugotról

keletre menőleg". 1 7 9 Az 1880-as években a kőtáblákon újabb állagmeg

óvást végeztek.1 8 0 Még 1914-ben is együtt álltak a táblák, sőt „máig is

leolvasható betűkkel hirdeti az immáron négyszáz esztendős

„prosopopeia", hogy a pénteki nap, a „dies Veneris", többszörösen, szinte

mesés szerencsével játszott bele Bocskay szabadságharcának szinte cso

dás sikereibe!"181

A kőtáblák alakjáról és azok tagolásáról pontos, illetve hajdani elhe

lyezkedéséről némi támponttal is rendelkezünk, melyeket - az alábbiak ban - az eredeti latin szöveggel együtt közlünk.

Bocskainak a szerencsés péntek napjait megörökítő emlékkövek tulaj

donképpen négy, különálló darabból állnak.

Az első kőtábla

Bocskai István szülőházában,

az oszlopfőkön

az 1606-os évszám

„Ezt tsak ennyihány esztendők előtt Idősbb Széki Gróf Teleki Jósef, azon Háznak

mostani birtokossá, és illy betses Emlékeknek buzgó kedvellője, a' komor üdőnek

mostoháságától menteni kívánván, a' kapu Tornáczában ujdonan fel állítatta." Lásd:

JANKOVICH Miklós 1818. 69. p.

Szabó Károly megjegyzése. Lásd: ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK, IV. köt. 166. p.„Legújabban mindenik kő kijavíttatott s lég és poriadás ellen fénymázfesték biztosít

ja." Lásd: JAKAB Elek 1888. 451. p.

Lásd: DONGÓ Gy. Géza 1914. 186-187. p. vö.: SÁNDOR Imre 1913. 64. p.



A z E L S Ő T Á B L A mérete 185 cm hosszú és 62 cm magas, melyre verzá-lis, latin betűkkel vésték a történeti bevezetőt. A kőtáblán megformált

kétoldali oszlopfőt mintázó alakzaton a készítés ideje is egyértelműenmegmutatkozik. A baloldali oszlopfőn a 16-os, míg a jobb oldalin a 06-osévszámokat vésték, vagyis 1606-ot.

A z alábbiakban nézzük a kőtáblák feliratát:

1 6 - L E C T O R I - 0 6

„Aestuantibus armis inter Ferdinandum Imperatorem, et JoannemHungáriáé Regem Magnifícus Dominus Georgius Bochkajus nolensquoquomodo a sua Austriacae Domui dudum illibate custodita, et servatafide récédére, indignationi hinc Regiae subicitur, cuius Jussu ClaudiopoliTransylvanorum custodiae demandatus, dum Mensibus aliquot 1 8 2

defluentibus una cum Domina Conjuge sua tum praegnante detinetur, eregioné illarum aedium sita domo, quae Mathiae Corvino, gloriosissimoHungarorum Regi auras natales dederunt, foelici quodam omine nuncSerenissimum Stephanum Bochkayum Hungáriáé et TrasylvaniaePrincipem, Siculorumque Comitem modernum, moesta Parens enititur:

Observatu autem nimis dignum in hac re hoc ipsum videtur, quod cum dieipso Veneris esset hic princeps edirus, ab eo statim tempore, quo Duce

bellico Caesareano Joanne Jacobo Belgioiosa nefasto Italo armisCaesareis contra orane suum meritum petitus Fortunis, et Bonis suiscedens arce sua Somliokeo 1 8 3 vocata die etiam ipso Veneris fataliegreditur; [per] multos consequenter Veneris dies 18 4 auspicato sortitus est,quae defensivis ipsius armis vel intra hunc unius anni curiculum cursumfoelicem dederunt. Quod concinne hac Prosopopeia sua Boccatius vates

hoc ordine persecutus est:Serenissimi Hungáriáé, et Transylvaniae Principis, ac Siculorum

Comitis Domini Stephani Dei Gratia Domini Domini sui Clementissimi185

A hajdani kőfeliraton az A L IQ U O T szóból az I hiányzott, az L pedig fordítva állott.Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , IV. kötet 167. p.

A kőtáblán ké t L L - e l volt metszve.A „multos consequenter Veneris Dies" az előszó: „per" ki van hagyva. A tábla felira

tában található elírások, illetve javítások tekintetében lásd Szabó Károly javaslatait:E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , IV. kötet 167. p.

Ezen fentebbi bekezdést - mintegy kiemelve ezen szövegrészt - nagyobb betűnagysággal vésték a kőtáblára.



PROSOPOPOEIA DIEI SUI VENERIS.

A MÁSODIK TÁBLA 188 cm hosszú és magassága 124 cm, alakja egy

nyitott könyvet formál. így két oldalra, azaz két hasábra osztott. Itt kapott

helyet az a 30, kétsoros (distichon), mely versbe formálva adja a pénteki

nap dicséretét. Illetve, itt kapott helyet - a pénteki naphoz intézett szózat

mellett -, a Vénuszhoz intézett - ha a szükség megkívánja -, az istenség

folytonos visszatérését óhajtó vers is: 1 8 6

A második kőtábla (mai állapot)

Szabó Károly úgy vélte, hogy az első és a második kő ̂ eredetileg egymás alatt helyez-

kedhetett el. Mindezt abból következtetve - s ebben igazat kell adnunk neki - , hogy

az első kőtábla záró sora a péntek napjának versbe szedett megszemélyesítésének cí

mével záródik, tehát a második kő szerves folytatása az elsőnek, s a tagolás szem-

pontjából ezen elhelyezés lehetett a legoptimálisabb. Ehhez lásd: ERDÉLYI

T Ö R T É N E L M I A D A T O K , I V . köt. 168. p.



Stella micans Veneris prae stellis omnibus una,Solis aequa [Solisequa]m , et solis praevia, solis amor

Quo fautrix [tutrix] pretiosa Tuos, dignabor honore,

Queis mactas tanta me bonitate, dies?Luce Tua, lux prima meis natalibus orta est

Arce Colosvari, cum Pater exul eratQuando Dornum Austriacam propter Constantibus ausis

Nunc ingrata mihi gens mea vincla tulitConscia Te, vindex in gratos ultio mansit

Luce Tua, arce hostes cum pepulere meaDoctus ad has artes in me conflngere crimen,

Infelix Italus non dubitavit homoEt Genitorem, et me semper fídum Austria sensit

A[w]t Superi testes integritatis eruntAulam ad Caesaream, atque ad to turn provoro mundum

Immeritum, injustus hine retulisse vicesCausa triumphavit mea, nostris Petzius armis

Succubuit caesus nempe die Veneris Non habuit v [vindicta modum] Belliojosa [Belgiojoso] fugatus

Cessit et Urbe [Urbs] mea — [fit] Cassa die Veneris [Ven. et.]Arrisit lux ulterius: sua moenia nobis

Dedidit Eperies, nempe die Veneris[ Vexiilum oblatum est Turcarum a Caesaré munus,

Cum clava aurata nempe Die Veneris.]™*[Cum Bas ta mihipugna fuit prima Edeliana,

Perdit vbi ille homines mille, die Veneris]

A versezetben található [szögletes zárójelek] között kurzívval szedett sorok azonhiányzó, avagy tévesen értelmezett vagy olvasott szavakat helyesbítik, avagy pótol

ják , melyeket LETAVAY Sándor pontosított, illetve egészített ki saját - 1806-os - ol vasata alapján. Mint írja: „Ezen írások közzül azon híres Botskay István Erdélyi Fe

jedelemnek szerentsés Péntek-napjait ugyan ezen folyó hó 1818. Eszt.dei Tudományos Gyűjteménynek első Kötetjében már is olvasom; de egyszer' s mind veszemészre, hogy a' versek több helyeken héjánosak; én, a' ki valamint nagy szorgalommal, úgy nem kis bajjal mindenek szemek láttára, a' falhoz tudniillik lajtorját tá

masztván, ezen kő írást leírtam, minden verset szerentsésen elolvastam, és íme azonhibákat kipótolom." Bővebben lásd: LETAVAY Sándor 1818. 132-133. p.

A LETAVAY Sándor szövegéből ezen a helyen hiányzó két sort Szabó Károly kiegészítéséből pótoltuk. Lásd: ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK, IV. kötet 167. p.



Bis quadringentos amttis [amittis] ab igne Buchheime

Me Victore: die (nempe meo) Veneris

Victrici nostro caedunt [nostrae cedunt] hinc ardua nutu

Moenia, Keovarii, dum nitet ipsa Venus

Zathmarium indocile incursus dabo, dixit: et obses

Traditus est; Veneris res ea gesta die

Applausit fortuna meis nova honoribus: arcem

Fileki Veneris cepimus inde die

Ecce Kolonicios equiteis, pediteisque triumpho

Ad Sebesi, Kelemes rura die Veneris

Quartum hinc commissum, est cum Basta praelium: ut Torda [ut ora]

Cum planctu exiret hacce die Veneris

Ille quidem elapsus venit Pisonis ad Urbem

Exustam exterius caede die Veneris

[Innen a második hasábon folytatódó szöveg:]

Nec spatium suffecit; et hoc mihi: tradidit arcem

Victus Trentsiniam Teuto die Veneris

Denglegio, ad Moravos, duce caedes édita, campos

Nostraque vicerunt arma die VenerisInde Urbs Natalis Patria eme Principis ornat

Fascibus, acceptum rite die Veneris

Postquam adversantes excessere arce Segessi

Patria tota vacat hoste, die Veneris

Archicathedralis nova Episcopum Amicula cessunt [cessit]

Cum multa nobis laude die Veneris

Vota secundavit Deus, et forte accipio Husztum

O memorabilium Luce! die Veneris Nomine Vezerius Turcarum Caesaris offert

Accipio, et Veneris hoc Diadema die

Dantibus extremum Germanis omnia; Devam

Transylvania habet, cuncta die Veneris

Denique Murani praeruptis cotibus arcem

Imperio nostro subicit alma Venus

N i l siet ut reliquum Veneris de munere nobis:

Tokay attribuit moenia, blanda Venus.



[APOSTROPHE AD DIEM VENERIS. ]

Alma dies Veneris, Veneris multum alma dies! quas

Ergo tibi grateis postmodo dignas agam?Salve accepta dies! mihi Numinis Una, manebis,

Instar es, aeternum! Festa perennis eris.Bellorum in cursu duce Te foeliciter usus,

Annue Constanter Diva! Secunda geram.

[A UTHOR AD DIEM VENERIS. ]

[O stupor! atque o Diva dierum! O Diva dierum!

Vt [Ut] Romana nihil me iuvet ilia fides. Hac sum parte tuus, tibi Princeps plurima noster

Debet, et auspicio res ea plena tuo est.Salve o fausta dies! totiesque redire memento,

Te quoties Princeps vult rediisse meus.]

A HARMADIK TÁBLA mérete 75 cm, mely- felirat nélkül - önmagában,a fejdelem címerét mutatja.189 A címer leírásával többen is próbálkoztak,

itt most mind a három változatot közre adjuk, mivel számottevő adalékkalszolgálhat a jelenleg sem tisztázott fejedelmi címerhasználathoz: „Koronás paizs, közbül ülő oroszlán ágaskodó helyzetben, kígyóval körítve,melynek farka szájába megy s a hátulsó lábai felé simul; első jobb lábakörmeivel földnek szegezett nyilat tart, derekán egy öv forma van, melynek vége felfelé nyúlik s rajta hat göcs látszik, ... balra a Nap, jobbra aHold, alább jobbról a kettős kereszt, balról a sas, még alább a négy folyam s evvel szembe a szászok hét vára." 1 9 0

A második leírás szerint: „Koronás paizs, közbül ágaskodó oroszlán,kígyóval körítve, farka szájába kanyarul hátulsó lábai felé simulva; első jobb lába körmeivel földnek szegezett nyilat tart, derekán öv forma, végefelfelé nyúlik s rajta 6 görcs, a Mic-bán nemzetség hat ágát jelképezve,

balra a Nap, jobbra a Hold, alább jobbra kettős kereszt, balról sas, mégalább a négy folyam s ezzel szemben a szászok hét vára." 191

Itt nem véletlen a jelen idő használata, hiszen e fentebb nevezett címer jelenleg a

kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Rektori Hivatalának (Sapentia) Óvári Zoltán immonológus professzorról elnevezett dísztermének falát ékesíti.Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , IV. köt. 166. p.

Lásd: J A K A B Elek 1888. 451. p.



A harmadik leírás ad leginkább hiteles képet a címerről: „kör alakú né

gyeit barokk pajzs, farkába harapó kígyóval övezett szívpajzszsal. Ebben

ülő oroszlán hat görccsel rakott farkát dereka körül csavarja, első jobb

lábában előreirányzott nyílvesszőt tart. Az I. osztásban hármas halom

középsőjéből növekvő apostoli kereszt. 2. növekvő sas. E kettő közé be

tolva Nap és növekvő félhold. 3. mezőben négy pólya. 4. osztásban hét

(3, 4) vártorony 1 9 2, nyitott kapu fölött két ablakkal, továbbá gömbölyűfedéllel ellátva. A pajzs felett zárt korona. A pajzsot kettős pálczakeretveszi körül, azok közül a belső hármas golyósorral 13-szor tagolva. A

külső nagyon meg van rongálva, csak itt-ott láthatók barok[k] díszei." 193

Bocskai István fejedelmi címerét mutató kőfaragvány

A három+négy= hét képlete nem ismeretlen a nép hitében, és főképp nem lényegtelenmotívum! Ehhez a felosztáshoz és a mögötte álló tartalmi tudáshoz lásd: SZEKERES

Gyula 2004. 378-382. p.

Lásd: SÁNDOR Imre 1913. 64. p. Ezen Bocskai címer látható a Bocskai szülőházábanműködő Sapientia Óváry Zoltán immonológus professzorról elnevezett díszterménekfalán.



A NEGYEDIK TÁBLA „vízirányban fekvő, hat láb hosszú és másfél láb

széles kövein négy, két-soros vers van, amelyen a három istennő - Juno,

Minerva és Paliasz - szóbeli vetélkedése olvasható arról, hogy „ki fiának

lesz mondható" Magyarország fejedelme Bocskai István."194

— - - - _ .. . ,. _ • -•. ....

Az Istenek vetélkedéséről szóló negyedik tábla

[ TRIUM DEAR UM DE STEPHANO BOCHKAY TRIALOGOS. ]DE EODEM SERENISSIMO PRINCIPE TR IUM DEAR . FESTIVUS DIALOG.[as]

Maxima Très Divas haec inter quaestio mota est:

Princeps sit cujus filius Hungáriáé?

Noster ait Juno est, opibus [nam] splendet, et auro:

Asserit e contra cauta Minerva suum

Plus prae divitiis ornat Sapientia Regem,

Ubera ei Mater Pallas ego una dedi

Dulce Venus risit, si proles vestra: mea cur

Omnia sunt ipsi, prospéra nata die?" 195

A kőtáblák nagyságához és azok különböző mértékegységbeli összevetéséhez lásd:

ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK , IV. köt. 166. p.; J A KAB Elek 1888. 451. p.; illetve

SÁNDOR Imre 1913. 64. p. A fentebbi mértékek összevetéséhez lásd: BOGDÁN Ist

ván 1987.Közli: J ANKOV ICH Miklós 1818. 70-72. p.



A latin nyelven vésett kőtáblák feliratának teljes, magyar fordítását azalábbiakban közöljük:

16 - Az O L V A S Ó H O Z - 0 6Amikor megújult a háború Ferdinánd Uralkodó és János, Magyaror

szág Királya között, a nemes Bochkay György Úr nem akart semmi módon az Ausztriai Ház irányában eleddig csorbítatlanul megőrzött és szolgált hűségétől elállni, ezért annak a királyi méltány talanságnak tétetett k i,hogy az ő [értsd: az uralkodó] parancsára Kolozsvárott az erdélyiek őrizetébe lett adva, mialatt jó néhány hónap lefolyása során feleségével együtt,aki akkoriban viselős volt, fogva tartatik, ama épületek környékéről kapva

otthont, amelyek Korvin Mátyásnak, a magyarok legdicsőségesebb királyának születésekor a napvilágot nyújtották, valami szerencsés előjellelezt a fenséges Bochkay Istvánt, Magyarország és Erdély fejedelmét, egy

ben a székelyek jelenlegi biztosát nagyságos szüleje világra hozza. Ebbena dologban pedig fígyelmezésre nagyon is méltónak az tűnik, hogy miután azon a pénteki napon a fejedelem megszületett, attól az időtől fogva,hogy Giacomo Belgioiosa császári hadvezér minden érdeme ellenére acsászári seregek élén a vagyonára tört, ő pedig javait hátrahagyva

Somlyókői várából éppen a nevezett végzetes pénteki napon indul el, következetesen számos pénteki napot választott kedvező pillanatban, amelyek védekezésben lévő serege számára jóformán egyetlen év leforgásaalatt szerencsés fordulatot hoztak. Am ely dologról ebben a tetszetős megszemélyesítésben Boccatius költő a köve tkező rendben értekezik:

Magyarország és Erdély felséges fejedelménekÉs a székelyek biztosának, István Úrnak, akiIsten kegyelméből Úr, a legkegyelmesebb Úrnak

A NAP JÁNAK, P ÉNTEKNEK M EGS ZEM ÉLYES Í TÉS E

Venus tündöklő csillaga, az első minden csillag előtt, Nappal egyenlő, és a Napot megelőző, Napnak szerelme!

Drága pártfogója tieidnek, milyen dicsőségre leszek méltó,Ily nagy jósággal meg tudsz ajándékozni, napfény?

A te napodon keletkezett az első fény születésem idején,Kolozsvár várában, amikor atyám kegyvesztett volt.

Valamikor az Ausztriai Ház iránti állhatatos cselekedetei miatt,Most a hálátlan nép nekem a béklyóimat hozta.

A te tudtoddal, a büntető bosszú az arra rászolgálókra



A te napodon várt, amikor elűzött [előzetett] váramból az ellenség.Aki jártas volt az ilyen mesterkedésben ellenem gaztettet kiagyalni,

A szerencsétlen talján ember nem habozott.Erezte mind atyám, mind az én hűségemet Ausztria iránt,

Akár az égiek is tanúk ennek csorbítatlanságára.A császári udvarhoz, de akár az egész világhoz is fellebbezek,

Hogy érdemtelenül, jogtalanul, ezután visszavágtam.Az ügyem diadalmaskodott, csapatainknak Petz,

Lekaszabolva lerogyott nemkülönben péntek napján.A bosszú nem ismert mértéket, Belgiojoso megfutamítva

Távozott és az én városom lesz Kassa péntek napján.És a nap mosolygott tovább: falait nekünk

Átengedte Eperjes, nemkülönben péntek napján.Egy zászló is fel volt ajánlva a törökök császára által ajándékul,

Egy aranyozott dárdával együtt szintén péntek napján.Volt az első edelényi csatám Bastával,

Ahol ő ezer embert vesztett, péntek napján.Kétszer négyszázat tűz által elveszítesz, Buchheime,

Győzelmem során: Venusnak (és nemkülönben nekem) győztes

Napon parancsunkra leomlanak KővárnakMeredek falai, amíg az a Venus ragyog.

Addig megtámadom az oktalan Szatmárt, mondja: és a túszokÁtadatnak: péntek napján történtek ezek a dolgok

Tapsolt az új szerencse méltóságaimnak: FülekVárát ezután péntek napján szereztük meg.

íme, a Kolonits-lovasok és gyalogosok fölött diadalmaskodomA Sebes Kellemesi tájékon péntek napján.

Majd Bastával lezajlik a negyedik ütközet: hogySiránkozó ábrázattal elvonuljon ezen a pénteki napon.

Ő bizony kisurranva Pozsony városába jött,Amelynek külvárosa leégett péntek napján, és

Nem jutott haladékhoz; ami meg engem illet: átadtaTrencsény várát a legyőzött Teuton péntek napján.

Dengeleghi vezetésével a morva táborokra átterjedt az öldöklés,És fegyvereink győzedelmeskedtek péntek napján.

Ezután szülővárosom a haza fejedelmének hatalmávalRuház fel, rendben elfogadtatott péntek napján.Ezután az ellenség odahagyta Segesvárt



A z egész haza megszabadult az ellentől, péntek napján.Érsekújvár hatalmunkba kerül

Péntek napján nagy dicsőségünkre.Isten segíti fogadalmunkat, és Huszt várát történetesen

A z emlékezetes napon szerzem meg péntek napján.A török császár nevében a vezír koronát kínál,

És péntek napján elfogadom.A németek végre átadnak mindent,

Déva már egész Erdélyé, péntek napján.Végül Muránynak meredek szirten lévő várát is

Uralmunk alá hajtja jóságos Venus.

Hogy semmi se maradjon ki Venus nekünk szánt ajándékából:Tokaj átengedi falait, derűs Venus.

[SZÓZAT APOSTROPHE A PÉN TEK NAPRA]

Péntek áldott napja, péntek igen áldott napja!Hát neked milyen méltó hálát adjak végül?

Légy áldott, szívesen látott nap! Nekem Isten Egyetlené maradsz,Képmás vagy, örökre! Örökös ünnep leszel.

A háborúk sorában vezetésednek szerencsésen hasznát vettem,Biztass szüntelen, Istennő! Kedvező dolgokat viszek majd véghez.

A SZERZŐ VENUS NAPJÁHOZ

Ó ámulat! És Te, napok istennője! Te, napok istennője!Hogy ne segéljen engem a római adott szó.

Erről a részről a tied vagyok, a fejedelmünk a legtöbbet nekedKöszönheti, és ez a dolog a te biztató jeleddel teljes.

Légy áldott, te szerencsés nap: és emlékezz, hogy annyiszor térj vissza,Ahányszor fejedelmem akarja, hogy visszatérj.

HÁROM ISTENNŐ TRIALÓGUSA BOCHKAY ISTVÁNRÓL

[HÁROM ISTENNŐ ÜNNEPI TRIALÓGUSA A Z O N F E JE D EL E M RŐ L ] 1 9 6

A három legnagyobb istennő között a következő kérdés merült fel:Kinek a fia lesz Magyarország fejedelme?

A mienk, mondja Juno, már ragyog a vagyontól és az aranytól:

Viszont hozzáfűzte a magáét megfontolt Minerva:

A kőtáblán található helyes cím.

114



A gazdagságnál jobban ékesíti a királyt a bölcsesség.Én, Pallas anya, egyedül adtam neki emlőimet.

Édes Venus nevetett: ha a ti sarjatok, miért az én

Napomon történik vele minden kedvező dolog?{Fordította Lévai László)

Szólnunk kell még a negyedik táblán található kőfaragó mesterjegyről is, amely alapvetően a

strassburgi építőpáholy kulcsa191

szerinti meg

szerkesztettségre utal, s alakja nagyfokú hason

lóságot mutat a korszak egyik legkiválóbb ko

lozsvári mesterének Seres János kőfaragónak és

fiainak mesterjegyével. 198

Ugyanakkor itt kell utalást tennünk Jakab

Elek fordításról is 1 9 9 , amelynek használata több

A kolozsvári mesterjegyek formai jegyeire nézve lásd: SÁNDOR Imre 1913. 59-62. p.

Seres Jánosra, illetőleg a Seres-műhelyre vonatkozólag lásd: BALOGH Jolán 1985.

372. p.

Az olvasóhoz: / Midőn Ferdinánd császár és János Magyarország királya közt forrott

a harcz, s Nagyságos Bocskai György, ausztriai ház iránti, régóta sértetlenül megtar

tott s megőrzött hitétől eltérni nem akart, a király haragját vonva magára, parancsáraErdélyben Kolozsváratt fogságba tétetett, a hol terhes nejével együtt, néhány hóna

pon át, Hollós Mátyás a magyarok legdicsőbb királya születési házával átellenben le

vő háznál letartóztatva volt, neje itt mintegy szerencsés előjelül, fenséges BocskaiIstvánt, Magyarország és Erdély fejedelmét s székelyek ispánját könnyek között szülte. Megjegyzésre igen méltó, hogy pénteken születvén ezen fejedelem, azon időtőlfogva, midőn Belgiojoso János Jakab, gonosz olasz császári hadvezér által vezényeltcsászári fegyverek elől - méltatlanul megtámadtatva - vagyona és javai elhagyásávalmenekülni kényszerült: Sólyomkő nevű várába végzetszerűleg egy péntek napon tértvissza, s azután következő több pénteknapi önvédelmi harczai ügyének szerencsésfolyamatot adtak, a mit Bocaccio költő dicsversében [Prosopopoeia] ily sorban írt le:

Magyarország és Erdély felséges fejedelmének, székelyek ispánjának sat. sat. István

úrnak, Isten kegyelméből az ő kegyes Uranának Péntek napra írt DICS VERS :Vénus fénylő csillaga, minden csillagok között az egyedüli, / mely követi s megelőzia napot, a nap szerelme! / Mi ly méltó tisztességgel illesselek, oh drága védnök! /

hogy e napot annyi áldással teljessé teszed rám nézve? / A te napod az én születésemnek is napja, / midőn atyám Kolozsváratt számkivetésben élt, / Mikor az ausztriai

ház mellett való állhatatosságomért / a rám neheztelő nemzet engem fogságba tett, /

Tudtoddal van, hogy a hálátlanokat a bosszú utol érte, / midőn a te ríapodonvárómból az ellenség elűzetett. / E mesterségben jártas boldogtalan oíasz / nem átalta bűnnel vádolni engem. / Holott Ausztria mind atyámat, mind engemet mindig hívnek/ tapasztalt; de Isten tanuja lesz a hálátlanságnak. / A császári udvarra s az egész vi -



ponton is téves következtetésekre vezetheti a kutatókat. A tárgyi tévedések kapcsán elsőként a morvamezei ütközetet említjük meg, ahol a harcokat vezető hajdúkapitány (Dengelenghy) nevét, a megtörtént csata hely

színeként, helységnévként említi. Ugyanakkor Érsekújvár bevételéneknapját [Archicathedralis nova Episcopum Amicula cessunt [cessit] / Cummulta nobis laude die Veneris.] Esztergommal azonosítja. Azért sem lehetszó Esztergomról, mivel azt 1605. október 3-án a törökök vették be, ígyaz nem kerülhetett a Bocskai harci tetteit dicsőítő szövegbe. 2 0 0 E strófátkövetően a Bocatius által írt költemény keletkezésének pontos idejét iskönnyen meghatározhatnánk, hiszen - a fordítás értelmében - Érsekújváraz az időpont, amely múlt időben szerepel. így könnyen arra a következ

tetésre juthatnánk, hogy a mű még Huszt bevétele előtt íródott, hiszenettől a ponttól kezdve a fordítás szövege már feltételes módot használ,mintha a megtörtént események csak a jövőben [talán beveszem Husztot]

lágra hivatkozom, / hogy az igazságtalanul visszánoztatott. / De ügyem győzött,fegyverünk által, / esett el Petz egy péntek-napon. / A bosszú nem érte czélját,Belgiojoso megszaladt / s Kassa városa pénteken lett enyim. / Tovább mosolygottrám a nap, Eperjes / péntek napon adta fel várát. / A török császár pénteken adott

zászlót és / aranyos kardot [clava] ajándékul. / Edelénynél péntek nap volt Bastavalelső harczom, / a hol ő ezer embert vesztett. / Buchheim velem, mint győztesselszemben, az én péntek / napomon kétszer négyszáz emberét vesztette el harczban /Kővár magos falai egy fényes pénteknap / hajoltak meg győztes akaratunk előtt. /Szathmár, a tanulni nem akaró, rohamunkra Adom-mal I felelt s kezest adott pénteknapon. / A szerencse újjal növelte eddigi tisztességemet, / Fülek várát pénteken vettü k be, / S legyőztük Kolonics lovasait és gyalogit / Sebesinéi s Kellemes téréin pénteken. / Bastával negyedik harczunkat vívtuk meg, mire keservesen / kellett elhagyniaz országot - péntek napon. / 0 ugyan elillanva Pozsonba ment s azt harcz közben /kívülről felgyújtotta - pénteken. / De a távolság sem volt elég, legyőzetvén a német, /Trencsin várát is átadta pénteken. / Dengelegen, a morva mezőkön folyt harcban /fegyvereink győztek - péntek napon. / Innen megtértemkor szülő hazám városa fejedelmi méltóságra / emelt, mitől pénteken értesültem. / Midőn az ellenség Segesvárbólkiment, az egész ország / megtisztult tőlük - egy péntek napon. / Esztergom péntek

nap adta meg magát / dicséretes készséggel I Isten megsegített, talán beveszem

Husztot I az emlékezetes helyet pénteken. / A török császár nevében fővezérétőlajánlott koronát is / e napon fogom átvenni. / Ha a németek Dévát, az utolsó váratátadják, / Erdély mindenét visszakapta pénteken. / Azután Murány sziklavárát fogja

az áldott / péntek nap birodalmunknak alá vetni. / S a nyájas Istennő nem szűnik meg

addig, / míg utolsó ajándékul Tokajt is kezünkbe nem adja. Lásd: J A K A B Elek 1888.446-447. p. (A hibás fordításra vonatkozó kiemelések tőlem.)

Esztergom elfoglalásának körülményeihez lásd: C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L Y Ferenc1988. 14-15. p.



következnének be. Jakab Elek fordítása alapján, Bocatiust akár jövendőmondóként is aposztrofálhatnánk, aki előre látni vélte a bekövetkezendőeseményeket. Holott erről korán sincs szó! Csupán a fordításbeli hiányosságok okozzák ezen időbeli zavart, hiszen váltakoznak a jövő időt [koronát is e napon fogom átvenni], és a múlt időt [Erdély mindenét visszakapta] reprezentáló kifejezések. Ezt követően Murány és Tokaj tekintetébenújból a jövőbe mutat, holott ezen erődítések elfoglalása az írás megszületésének idejében már történeti ténynek tekinthető.

Ezt bizonyítja a fentebbi - Bocatius János által írt - költemény mellettmég két olyan, - az irodalomtörténet szempontjából is megkerülhetetlen -forrás is, melyekről említést kell tennünk. E versezetek alapgondolatukat

szintén a nép által terjesztett pénteki napon történt eseményekből merítették. Ezen események sorát fűzték egybe, és öntötték verses, avagy prózaiformába. Sajnálatosan ezek keletkezését ugyan pontosan be nem határolhatjuk, de a szövegben említésre kerülő események kapcsán szinte egyidejűnek mondhatjuk azokkal az emlékkövekkel, melyeket Bocskai Istvánszülőházának falára helyeztek. Mindenesetre azt leszögezhetjük, hogymindegyik az 1606-os év terméke, amelyeknek végső sorai egybeesnek afejedelem által vívott harcok legdicsőségesebb időszakával.

Elsőként a Rerum in vita, avagy az „Életbéli dolgok" címet viselő írásról szólunk, melynek bevezetője némi elgondolkodtatásra is okot adhat.Szerzőjét ugyan nem ismerjük, legalábbis nem tudunk biztosat mondanialkotójáról. Azt viszont tudjuk, hogy az eddig csak latin nyelven ismertetett leírás Szepsi Laczkó Máté krónikájával együtt lett elsőként közölve 2 0 1 ,de ez nem jelenti azt, hogy a szerzőséget is az ő nevével kellene azonosítanunk. Mindenesetre azt biztosan kijelenthetjük, hogy szerzője Bocskaikortársa lehetett, sőt azzal sem távolodunk el az igazságtól, ha azt is meg

kockáztatjuk, hogy éppen Bocskai közvetlen környezetében kell keresnünk ezen írás megalkotóját. Külön kiemelendő, hogy az írás bevezetőjefélreérthetetlenül utal Bocskai önéletrajzára. Azonban arról, hogy a fejedelem egyáltalán készített-e ilyen irányú feljegyzéseket, nincs hitelt érdemlő tudomásunk. így az sem elképzelhetetlen, hogy a bevezetőben szereplő „önéletrajza alapján" kifejezés alatt életútját, vagyis a Bocskaivalmegtörtént események sorát kell értenünk. Noha az egész leiratot áthatjaaz egyes szám első személyben való megfogalmazás, ami egyrészről je

lentheti, hogy valóban Bocskai önéletrajza alapján készült az írás, más-

E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , III. köt. 18 55 . 96 -9 7. p.



részről azt is takarhatja, hogy mintegy megszemélyesítve - a hitelességerősítése végett, mintegy a fejedelem szájába adva a sorokat - említi mega nevezetes péntek napi történéseket.

R E R U M IN VITA

„a Serenissimo Principe Domino Stephano Botskaio In Ungaria etTransylvania gestarum consignatio, descripta ex autographo ejusdem.

I. Anno Domini 1557. prima die januarii, qui inciderat in diemveneris, natus sum Claudiopoli, in arce veteri in captivitate,quam genitor, ob fidelitatem Austriacae Domui exhibitam

perpessus fuit.II. Ab ejusdem Domus Austriacae fedelitate armis Suae

Majestatis pulsus frivola suspicione per generalemCassoviensem Joannem Jacobum Barbianum comitem deBelgiojosa, die veneris movi ex arce Sólyomkő, die secundamensis octobris anno 1604.

III. Prima victoria obtigit die veneris apud Almosd, cum copiasJoannis Petz obtruncari fecissem, 15 die octobris anno 1604.

IV. Prosequendo illam victoriam, fugato generale, CivitasCassoviensis die veneris ad manus meas devenit 29. mensisoctobris.

V . Postea Eperjes quoque die veneris 5. novembris deditionemfecit.

VI. Turcarum Imperatoris vexillum, clavam et frameam, dieveneris adtulerunt Cassoviam 19. novembris.

VII. Primus conflictus cum Georgio Basta apud Edelin factus satis

victoriosus die veneris fuit, ubi plures quam mille peditesamisit, 1604. 28 novembris.

VIII. Octingentos pedites capitanei Puchan in possessione Kuchindie veneris nostri invaserunt, qua incensa, pedites etiam coesi.

IX. Impressio facta est in Szathmár die veneris 14 januarii anno1605. ipso die ex arce vox édita, et obsides traditi.

X . Deditionem arcis Filek die veneris 10 martii promiserunt.XI. In Sebes, Kellemes, équités et pedites Kolonitsii die veneris

profligati.XII. Quartum praelium cum exercitu Georgii Bastae commissumin die Parasceves circa diluculum, quo die fortuna usi sunt



milites ea, quod Georgius Basta coactus fuerit 10. horaEperjesino cum fletu excedere.

XIIL Georgium Bastam Posonium usque exercitu meo persequentevalidus conflictus ad civitatem factus, qui nostratibus fuitvictoriosus, exusto etiam suburbio civitas, die veneris.

X IV . Germani Trincinium die veneris 22. julii dediderunt.X V . Die veneris discessi et perveni ad Principatum Transylvaniae

Claudiopolim, ad locum nativitatis.X V I . Adversarii ex Segesvár die veneris excesserunt, et eo die

civitas ad manus meas devenit; illo die tota Transsylvania abhostibus liberata.

XVII. Nova arx Archiepiscopalis die veneris dedita.XVIII. Arx Huszt die veneris deditionem fecit, sequenti die germanis

egressis.X I X . Cum vezerio die veneris sub Buda conveni, ubi turcarum

imperatoris missam coronam 11. novembris accepi.X X . Ar x Deva in Transsylvania die veneris dedita 11. novembris

juxta seriptum Domini Sigismundi Rákóczi Transsylvaniáégubernatoris."202

ÉLETBÉLI DOLGOK

A Fenséges Botskai István fejedelem által Magyarországon és Erdélyben véghezvittek feljegyzése, az önéletrajza alapján megírva.

I. A z Úr 1557. évében , jan uár első napján, amely péntek napjáraesett, születtem Kolozsváron, az ősi várban, fogságban, amelyet nemzőm az Ausztriai Ház iránt kinyilvánított hűsége miatt szenvedett el.

II. Eme Ausztria i Ház iránti hűség miatt Ő felsége seregeitől űzve, a kassai generális, Giacomo Belgiojoso Barbiano ízetlengyanúsítgatása okán hagytam el Sólyomkő várát 1604 éve október hónapjának második napján, pénteken.

III. A z első győzelem Álmosdnál jutott osztályrészemül pénteknapján, amikor Petz János seregeit levertem, 1604 éve októberének 15. napján.

Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , III. 1855. 96-97. p.



IV. Ama győzelmet követően, miután a generális elmenekült,Kassa városa kezembe került október 29-én, péntek napján.

V . Ezután Eperjes is meghódolt november 5-én, péntek napján.VI. A törökök uralkodójának lobogóját, buzogányát és dárdáját

péntek napján hozták meg Kassára, november 19-én.VII. A z első ütközet Georgio Bastával Edelénynél módfelett győ

zelmesen zajlott le péntek napján, amikor is (ahol) több mintezer gyalogost veszített 1604. november 28-án.

VIII. Puchan kapitány nyolcszáz gyalogosát Kuchin településén amieink péntek napján megrohanták, a falut felgyújtották, agyalogosokat pedig lemészárolták.

LX. Benyomulás történt Szathmárba 1605 éve januárjának 14-én, péntek napján, aznap a várban kiszolgáltatták a hatalmat ésátadták a túszokat.

X . Fülek várának meghódolását március 10-én, péntek napjánígérték meg.

XI. A Sebesnél, Kellemesben a Kolonits-féle lovas- és gyalogoskatonák péntek napján lettek tönkreverve.

XII. Georgio Bastával a negyedik ütközet Nagypéntek napján történt hajnalhasadáskor, amely napon a katonák abban a szerencsében részesültek, hogy Georgio Basta 10 óra tájékán sírvakényszerült távozni Eperjesről.

XIII. Miután seregem egészen Pozsonyig üldözte Georgio Bastát,heves ütközet zajlott a városnál, amely a honiak számára bizonyult győzedelmesnek, miután a város külterülete is leégett,

péntek napján.X I V . A németek Trencsényt július 22-én, adták fel.X V . Péntek napján távoz tam és az Erdélyi Fejedelemségbe, Ko

lozsvárra, szülőhelyemre péntek napján érkeztem.X V I . Az ellenség péntek napján elvonult Segesvárról, és aznap a

város a kezembe került. Azon a napon egész Erdély megsza badult az ellenségtől.

XVII. Érsekújvár péntek napján hódolt meg.XVIII. Huszt vára péntek napján hódolt meg, a németek elvonulását

követő napon.

X IX . A vezírrel péntek napján találkoztam Buda alatt, ahol a törökök uralkodója által küldött koronát elfogadtam november11-én.



X X . Déva vára Erdélyben november 11-én, péntek napján hódoltmeg, Rákóczi Zsigmond Úrnak, E rdély kormányzójának írásaszerint.

(Fordította Lévai László)

A Rerum in vita eseményei csakúgy követik a pénteki nap eseményeit,mint a fentebb említett „kolozsvári kőtáblák" által megfogalmazottak.

A „Rerum in vita" az „Életbéli dolgok" említett helyszínei

Azonban a felsorolásból két időpont nem egyezik a pénteki nappalkapcsolatosan. A szöveg II. pontjában a következőket olvashatjuk: „Abejusdem Domus Austriacae fedelitate armis Suae Majestatis pulsus frivolasuspicione per generalem Cassoviensem Joannem Jacobum Barbianumcomitem de Belgiojosa, die veneris movi ex arce Sólyomkő, die secunda

mensis octobris anno 1604" vagyis „Eme Ausztriai Ház iránti hűségmiatt Ő felsége seregeitől űzve, a kassai generális, Giacomo BelgiojosoBarbiano ízetlen gyanúsítgatása okán hagytam el Sólyomkő várát 1604

éve október hónapjának második napján, pénteken." Miből adódhat ezeneltérés? Éppen az időpontból adódó bizonytalansági tényezőkből!

Nevezetesen abból, hogy Bocskai sólyomkői várból való távozásánakidőpontját nem tudjuk pontosan.203 A z azonban teljesen biztos, hogy a

C S O R B A Csaba 2004. (1.) 12. p. „Bocskai távozása Sólyomkő várából 1604. okt.elseje és nyolcadika között történhetett." Azonban a szerző önmagát cáfolja egy másik tanulmányában [Lásd: Nagykereki vára címmel] , melyben Bocskai azon levelét



latin nyelven íródott „önéletrajzi leírás"-ban lévő 1604. október másodikanem lehet az az időpont amikor Bocskai elhagyta ezen várát. Hiszen, ok

tóber 4-én még Sólyomkő várából keltezi Belgiosonak szóló levelét,amelyben kéri, hogy adják vissza elfoglalt várát, Szentjobbot, s egybenrendeljék vissza a másik várát - Kerekít - ostromló hadat: „Másik házamat penig, Kerekít, Concin uram megszállotta, s az űfelsége álgyúivallűtteti, vette-e ekkediglen meg, nem-e, nem tudom, mert én csak itt vagyok házamban [Sólyomkőben], veszteg ülök, senkivel semmi traktám,várom Istennek kegyelmességét hozzám és az mi kegyelmes urunkűfelségének jóakaratját és kegyelmességét" . 2 0 4 A bizonytalanságot csak

fokozza, hogy Bethlen Farkas szerint Bocskai csak október 9-én hagyta elSólyomkő várát. 2 0 5 A fellelhető források alapján, akként kell pontosíta-nunk a kialakult álláspontot, hogy Bocskai október 5. és 9. közötti időbentávozhatott sólyomkői várából. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy akorabeli históriások valójában nem tudták pontosan behatárolni azt a na

pot, amelyen Bocskai elhagyta sólyomkői várát. Ez egyébként érthető islenne, hiszen ezen időszak történései - így a fejedelem hadi mozgása is -titokban történtek. Erre utal egyébként Bocskainak a néphagyománybanfellelhető titkos alagutakon való közlekedésének hite is!

Érdekességként kell megjegyeznünk, hogy azon históriások, akik keltezéssel látták el megemlékezésüket a sólyomkői várból való távozásravonatkozólag, mind egy pénteki naphoz kötötték az időpontot. Csakhogyfigyelmen kívül hagyták azt, hogy ezen év szökőév volt! így történhetett,hogy mint a Rerum in vita, mind Bethlen Farkas históriája ugyan látszólag a pénteki napra vonatkoztatja Bocskai távozását, holott e napok - azidőszámítás alapján - nem pénteket, hanem szombatot jelölnek meg.

így a fentebb említettek miatt sem tudunk egyértelműen állást foglalniBocskai sólyomkői távozásának napjával kapcsolatosan, ehhez olyan hiteles forrásra lenne szükségünk, amely egyértelműen tisztázza, hogy melynapon hagyta ott a fejedelem Sólyomkő várát.

A Rerum in vita péntek napról szóló megemlékezésében a legnagyobb„tévesztést" látszólag a VII. bekezdésben jelzett esemény szolgáltatná,hiszen - a történeti források alapján - tudjuk, hogy az edelényi csata nema hajdúk győzelmével végződött. Mondhatnánk, íme egy újabb téves adat

említi, melyet 1604. október 4-én írt éppen sólyomkői várából. Ide lásd: C S O R B ACsaba 2004. (2.) 7-8. p.

C S O R B A Csaba 2004. (2.) 7-8. p.Lásd: C S O R B A Csaba 2004. (1.) 6. p.



a szerencsés pénteki napról! Csakhogy a versben említett péntek napigyőzelem az edelényi csata első ütközetéről tesz említést [1604. novem

ber 26.], amely valóban győzelemmel végződöttl 206

Az emlékezetben bárhogyan is alakult a pénteki nap Bocskaival kapcsolatos szerepe, mégis azt kell mondanunk, hogy meghatározó szereppel

bír t nemcsak a néphagyományban, de a kor történetírói, historikusai köré ben is. Ezt bizonyítja Szamosközy - Bocskai történetírójának - versezeteis, mely nemcsak megemlékezés e pénteki szerencsés napokról, de - minta címe is mutatja - a fejedelem tetteiről és személyéről szóló dicsőítés isegyben.

EUPHEMISTICON

Carmen de veneris die, quae Serenissimo Ungariae et TranssylvaniáéPrincipi Stephano etc. felix et salutaris saepius illuxit.

„Alme volubilium moderator Phoebe dierum!Si fas pauca loqui, te duce pauca loquar.Tu quoque quae niveis peragras Venus astra columbis,A d mea propitio numine vota venuVos Stephani primos vidistis Principis ortus,

Lucinae genitrix quum pia sensit opem.Per vestros radios supera defluxit ab AetraSpiritus immensi vis animosa Jovis.Qualis in Alcidae generoso pectore, qualisAecidae geminis Tyndaridisque fuit:Festa siti n nostris tua lux, Cythereia, fastisSemper, et hune solem C a n d i d a gemma notet.Clara dies veneris Jani sociata calendis

Nascenti Stephano lumina prima dédit,Aurea qua surgit septenis Dacia castrisEt spectat Jannas cultu Colosvar aquas -Dux Stephanus, Venerisque dies dies et Hanus et annusPrincípium capiunt (quod bene vertat) idem.Luce pia veneris Stephanus descendit ab arceQuae de Falcon is nomina rupe gerit,Indutusque piis adversus Teutonas armis

Ehhez lásd: az Edelény közelében lezajlott, több napos csata részletes leírását: RÓNAIHORVÁTH Jenő 1893. 597-598. p.



Pro se proque suis ad nova bella ruit.Lux veneris stravit germanica catrra DioszeghFrugiferis late qua spatiatur agris.

Ilia dies captum Peczem stratasque cohortesFanustaque coelesti proelia vidit ope.Lux veneris fulsit, gratans Cassovia quandoVictori Stephano seque fidemque dédit.Insuper interea victricibus Italus armisCedit, et e tota pellitur Ungaria.Lux veneris sceptrum tibi dat signumque peramplum,Et capit invita turcica dona manu.

Lux veneris Bastae vires Edelinae repressit,Et dédit ex illis, mille, per arva, neci.Hic Mars inflatum Bastam, victoria turmas,Spes animos, vires destituere manum.Castra die veneris Colonica Mars rudit atroxIn mediisque armis fulsit arnica Venus.Strata cadaveribus sunt Kellemisia ruraEt rubuit rapidus caede fréquente Sebes.

Lux veneris fulsit, quum Kővár ad Aethera surgens,Quo rapit auriferas Lapus amoenus aquas,Dux tibi depositis germanus tradidit armis,Et Dominae Rivus 2 0 7 sub tua sceptra redit.Fausta dies veneris tibi Princeps maxime redditSzathmár, dividuis quam Szamos ambit aquis.Vane, duci Stephano, frustra germane, répugnas,Omnes vincendi nam tenet ille vias.

Lux veneris Filecum sublimi rupe locatumSubjugat, et Stephano reddit arnica suo.Hinc Szecien rapidis victoria pervolat alisDanubioque tenus panditur omnis humus.Lux veneris Bastam liqueentem vidit Eperjes,Cui sparsit trépidas lachryma multa genas.Perge senex vulpes, et non tua desere rura,Hic nihil est, quod jam fraude favente géras.

Luce tua, Venus, hausit edax ante-urbia flamma,

Értsd: Nagybánya.



Quae Posonum late Danubiumque vident.

Basta repentinus spectans e moenibus ignes

Indoluit, ferrum sic hebes esse suum.

Luce etiam veneris victricia senserat armaGens Moravum, quos pax foverat ante diu.

Hic toties fractasque manus conflataque frustra

Stavit Dux Michael agmina Dengelegus.

Luce saera veneris Pannon Trenczine politúr,

Teutonicos stringit compedibusque pedes.

Haec plaga fert tepidas, coelestia munera, thermas

Vagus amoena vagis qua secat arva vadis.

Alma dies veneris Quintiii2 0 8

mense reclusitEt Fogaras arcem et subdidit imperio.

Hie tibi se vicit Teuto discordibus armis,

Jam siculus jussis paret Aluta tuis.

Lux veneris fulsit, quum Principis ora KolosvárVidit, et invicto plausit arnica Duce.

0 bene habet, magnó civis gratatus alumno

Natali reducem suscipit urbe ducem.

Lux veneris celsum deponat ut arma SegesvárJussit, et expulso Teutoné párta quies.

Jam Siculus, jam Saxo tuum Dux inclite vultum

Obsequio pergunt demeruisse suo.

Lux veneris tractus Huszti tangentiaque astra

Moenia, dimisso Teutoné, reddit ovans;

Nunc jam Carpatico fusus de monte Tibiscus

Per tua régna vado liberiore Huit.

Luce bona veneris Patachinam venit in urbemLaetifice Forgács foedera pacis habens.

1 Stephane! et Janum cum magno claude Rudolpho

Et compesce brevi bella cruenta sera.

Prospéra lux veneris forti obsidione coaretans

Restituit C a s t r u m Pontificale novum.

Pro te stant superi, tibi Pallas Gorgona sumpsit,

Armipotens Mavors militât ipse tibi.

Lux veneris claro cinxit diademate frontem,



Et plausit Stephano Regia Buda Duci.Danubii vitreo plauserunt gurgite Nymphae,

Et fulsit radiis laetus Apollo suis.

Lux veneris Marisáé sublimia moenia DevaePraesidio frustra fortia Teutonico,

Victori Stephano pacatis reddidit armis,

Et posuit crebros Dacia pressa metus.

Lux veneris celsi patefecit claustra MurányiJam tua Rattibor jussa fídelis obit.

Carpatus in coelos Stephanum atque cacumina tollens

Jungit sarmaticis ungara régna plagis.

Luce nova veneris Zólyom se dedidit altum.Cremniciumque vagis insinuata jugis.

Hic tibi íulva coquit montanus Tauto Metalla,

Aurea commutans fert tibi dona Midas.

Lux veneris Tokajum Ruberi ergastulo solvit

Tarda licet fuerit, deditione tua est.

Nunc Bodrogus placido miscet vada lata Tibisco,

Per juga jam lymphas libera liber agit.

Lux veneris reddit redivivae moenia Lippae,Thrax iterum dubio te colit obsequio.

Efficit hoc virtus, ut tu vei ab hoste proberis

Et redeant Moesi sub tua signa truces.

Phoebe, potens astris! Rex coeli, et luminis autor

Sic tua te Daphna, sic tua Delus amet,

Et matutino radias quae lumine DivaSic te Mars propior sic tua Cyprus amet.

Ambo serenantes Stephano depromite vultus,Et date magnanimo prospéra cuncta Divi.Semper ei vestram felicem reddite lucem:

Phoebe tuum solem, tu Venus alma, jubar -

Laurea tu capiti, tu myrtea mittito serta,

Ludat per placidas utraque bacca Comas.

His super accédât pacalis ramus Olivae,

Et decoret te simul Pallas, Apollo, Venus."209

2 0 9 SZAMOSKÖZY István 1855. 11 l - l 15. p.

126



Ezen fentebbi - Szamosközy által írt -tását a következőkben adjuk közre:

dicsőítő versezet magyar fordí-

DlCS ÍTÉS

Dal péntek napjáról, amely Felséges Istvánnak, Magyarország és Erdély Fejedelmének stb. oly gyakran fénylett szerencsésen és üdvösen.

Váltakozó napok kormányzója, jóságos Phoebus!Ha szólhatok keveset, hadd szóljak a te vezérleteddel.Te is Venus, aki hófehér galambjaiddal bejárod a csillagokat,Jöjj imámra jóindulattal!

Ti láttátok István Fejedelem születését,Amikor kegyes szülőanyja érezte Lucina segítségét.A ti sugaraitok által folyik le a derült ég magasábólHatalmas Jupiter lelkének éltető ereje.Amilyen Herkules jóságos szívében, amilyenAchillesében és Tyndaros ikreiében volt:Ünnep legyen a te napod, Kytherai, a mi naptárunkbanMindig, és ezt a napot ragyogó ékkő jelölje.

Ragyogó péntek Január elejéhez társulvaKínálta az első fényt a születő Istvánnak,Ahol az aranyló Dacia hét-hét várral magasodikÉs hódolattal nézi Kolozsvár a janu ári vizeket -István fejedelem, péntekjanuár és az évEgyazon kezdetet nyerik (bárcsak jó l alakuljon).Péntek kegyes napján ereszkedett le István a várbó l,Mely a Sólyom kövéről nyerte nevét.

S kegyes fegyvereit felőlivé a Teutonok ellenMagáért s övéiért új háborúba siet.Péntek napja döntötte romba Diószegh német táborát,Ahol szélesen elnyúlik termékeny mezőkkel.Az a nap látta Peez elfogását és serege leverésétÉs égi segítségtől kedvező csatákat.Péntek napja ragyogott, amikor az örvendő KassaA győztes Istvánnak ajánlotta magát és hűségét.

Azon felül eközben a győztes seregek elől a taljánMeghátrál, és egész Magyarországról kiűzetik.Péntek napja adja neked a jogart és hatalmas sereget



És vonakodó kézzel fogadja a törökök ajándékát.Péntek napja szorította ki Edelényből Basta katonáit

És kömyes körül ezret hagyott megölni közülük.A felfuvalkodott Bastát Mars, a csapatokat a győzelem,A lelkeket a remény, a kezeket az erő itt hagyta el.A Kolonitsi 2 1 0 tábort pénteken űzte el a dühös MarsÉs a seregek közepén ragyogott a baráti Venus.Holtakkal beborítva a kellemesi mezőkÉs piroslik a sűrű vérontástól a gyors Sebes.Péntek napja ragyogott, amikor az égig meredő Kővárat,

Ahol az aranyat szállító vizeket elragadja a kies Lápos, Neked, Vezér, a germán fegyvereit letéve átadta,És Nagybánya visszatért uralmad alá.Péntek szerencsés napja, legnagyobb Fejedelem, visszaadta nekedSzathmárt, amelyet a Szamos körbevesz szétváló ágaival.Hiába harcolsz, német, István vezér ellen hasztalan,Ugyanis a győzelem minden módjának birtokában van.Péntek napja a magas sziklára helyezett Füleket

Leigázza, és Istvánjának barátian visszaadja.Innen Szécsényt sebes szárnyon eléri a győzelemÉs egészen a Dunáig nyitva áll az egész föld.Péntek napja látta az Eperjest odahagyó Bastát,Akinek szorongó arcát rengeteg könny áztatta.Eredj, vén róka és otthonod el ne hagyd,Itt nincs semmi, amit csalástól megsegítve elintézhetnél.A te napodon, Venus, emésztette el a falánk tűz az elővárost,

Am ely tágasán tekint Pozsonyra és a Dunára.Basta, nézve a várfalakról a hirtelen tüzeket,Elbúsult, hogy fegyvere ilyen gyenge.Péntek napján érezte a győzelmes seregetA Morvák népe is, akiket korábban sokáig védett a béke.Itt a szétzúzott csapatokat és a hiába összegyűjtött seregeketOly sokszor verte le Dengeleghy Mihály vezér. 2 1 1

Péntek szent napján a Pannon hatalmába keríti Trencsényt

210 Kolonics Károly a német lovascsapatok egyik vezére. Lásd: ISTVÁNFFY Miklós 1962.451. p. Vesd össze Kollonich Siegfried alsó-magyarországi főkapitánnyal, ide lásd:NAGY László 2000. 173. p.

2 1 1 Utalás többek között a híres szakolczai csatára.



És béklyóba köti a teutonok lábát.Ez a tájék meleg forrásokat hoz égi adományként,Amerre a Vág

szeli kanyargós folyásával a kies

mezőket.Péntek tápláló napja Július hónapban feltártaA Fogarasi várat is és uralma alá vette.Itt széthúzó seregével a Teuton önmagát verte meg neked,És már a székely Alut a 2 1 2 is a te parancsaidnak engedelmeskedik.Péntek napja ragyogott, amikor a Fejedelem arcát KolozsvárMeglátta, és a győzelmes vezérnek örvendett barátian.Jól áll az ügy, nagy szülöttjének örvendve a civisAláveti magát a szülővárosába visszatérő vezérnek.Péntek napja parancsolta, hogy Segesvár tegye le aFegyvert, és a Teuton elűzésével már meg is született a béke .Már a székely, a szász, nagynevű vezér, azt hajtogatják, hogyA te orcádat saját engedelmességükkel érdemelték ki.Péntek napja Huszt vidékét és csillagokig érő falait,A Teuton távozása után, ujjongva adja vissza;Mostmár a Kárpátokból leömlő Tisza isSzabadabban folyik át királyságodon.

Péntek jó napján jött a Pataki várbaBoldogan Forgács a békeszerződést birtokolva.Eredj, István! És a kaput zárd be a nagy RudolffalÉs fékezd meg rövid retesszel a kegyetlen háborúkat.Péntek termékeny napja erős ostrommal kényszerítveVisszaszerezte Érsekújvárat.Érted állnak ki az égiek, neked szerzi meg Pallas a Gorgót,A fegyverek ura, Mars maga érted harcol.

Péntek napja ragyogó gyémánttal övezte homlokod,És a királyi Buda 2 1 3 István vezérnek örvendett.És a Duna tiszta sodrában örvendtek a nimfákÉs ragyogott sugaraival a derűs Apolló.Péntek napja a Marosmenti Déva magas falait,Amelyek német erődítményként hasztalan voltak szilárdak,A győztes Istvánnak a seregek lecsillapítása után átadta,És az elnyomott Dacia felhagyott a gyakori félelemmel.

Értsd: Olt folyó.Értsd: Rákos mezeje.



Péntek napja feltárta a magas Murány várátÉs már a te parancsaidat követi a hűséges Rattibor.214

A Kárpátok Istvánt és csúcsaikat az égig emelve

Összekapcsolják a magyar királyságot a szarmata tájakkal.Péntek új napján hódolt meg a magas Zólyom ,És a kanyargós gerincek közé szorított Körmöcbánya.Itt főzi neked a hegyes Tauto a vörös fémet,Arannyá alakítva hozza neked ajándékát Midas.Péntek napja Tokajt a Ruberi fegyencháztól felszabadította, 215

Meglehet, megkésve, de meghódolva a tiéd.Most a Bodrog széles vizét a nyugodt Tiszához keveri.

Most már szabad hegyeken át szabadon viszi vizét.Péntek napja visszaadta az újjáéledt Lippa várát,A thrák újból téged tisztel kétes engedelmességgel.Erényed elérte, hogy téged az ellenség is elismerÉs a mócok is visszatérnek a te zászlód alá.Phoebus, csillagok ura! Égnek királya és fénynek forrásaígy szeressen téged Daphnéd, így Délosod,És te, istennő, aki hajnali fénnyel ragyogsz,

így szeressen a közelibb Mars és a te Cyprusod.Mindketten nyújtsátok Istvánnak derűt hozó arcotokatÉs adjatok nagylelkűen minden gazdagságot, istenek.

Neki mindig nyújtsátok szerencsés fényeteket:Phoebus, te a napodat, te tápláló Venus, a csillagot -Te babér-, te mirtuszkoszorút küldj fejére,Táncoljon szelíd hajában mindkét gyöngy.Ezekhez ráadásul járuljon a békítő olajág,

És téged egyszerre ékítsen Pallas, Apolló, Venus."(Fordította Lévai László)

Szilézia hercegség.Miután a rendek Bocskait 1605-ben fejedelemmé választották, utasította keleti hadosztályát, hogy Tokaj várát hódítsa meg. Czobor Mihály 1606. októ beré ben rá iskényszerítette Ruber Györgyöt a vár meg adásá ra. Ekkor a vár már 21 hónap ig voltostromzár alatt, így - ahogy Istvánffy krónikája is beszámol róla - „ ...Ru ber György

parancsnok és katonái, ami lovuk csak volt, mind megették, de az éhségükben macs

kák és kutyák megevéséről sem riadtak vissza." Bocskai nemes személyiségét mutat ja , hogy a vár megadását követően Ruber várnagyot a küzdelemben mutatott állhata-tosságáért megdicsérve szabadon engedte. Ide lásd: D O N G Ó Gy. Géza 1914. 100. p.;illetve I S T V Á N F F Y Miklós 1962. 464. p.



Ha párhuzamot vonunk e három pénteki napról szóló versezet tartalmaközött, azt kell mondanunk, hogy a helyszínek számosságát tekintve akövetkező sorrendet tudjuk felállítani. A relatíve legkevesebb - húsz -helyszínről a Rerum in vita számol be, ezt követi az ún. kolozsvári kőtáb-lákon található Bocatius vers a maga huszonkét helyszínével, míg aSzamosközy által írt Euphemisticon című költemény a legtöbb,számszerint - huszonkilenc - színhelyről tesz említést. A számosság és azesemények történési ideje alapján egyfajta időrendet is alkothatnánk ezen pénteki napró l szóló költemények között . Azonban ez tényleges eredményre nem vezetne, hiszen mindháromról elmondható, hogy az az1606-os év vége felé keletkezett. A legjobb kiinduló alapot éppen akolozsvári kőtábla adja, melynek felhelyezési idejét is pontosan tudjuk,tehát maga a költemény ettől korábban íródott. Mindenesetre csak Tokaj bevéte lé t követően, hiszen a vers utolsó helyszíneként ez említődik. így avers keletkezési idejét 1606. október közepe tájára datálhatjuk. A Rerumin vita valamelyest korábbi keltezésű lehet, míg a Szamosközy által írtdicsőítés keletkezését tehetjük a legkésőbbre, de még azt is megkockáztathatjuk, hogy a zsitvatoroki békekötés [november 11.] előtt kellett, hogymegszülessen, hiszen a végérvényes béke óhajtásának vágya a versben is

szerepet kapott: „Ezekhez ráadásul járuljon a békítő olajág".

A „ Dicsőítés "— „ Euphemisticon " említett helyszínei



Mindenesetre a - a helyszínek ismeretében - Szamosközy versét kell te

kintenünk a legrészletesebb tudósításnak is, mely további hét helyszínnel

gazdagította a pénteknapi szerencsés történések mondai hagyományát.

Bocskai szabadságharcának néphagyománybeli emlékei

A históriás ének sérült kéziratának

egyik lapja

Bocskai szabadságharcá

nak néphagyománybeli em

lékeit elsőként azzal az

egyetlen magyar nyelven írt

históriás ének bemutatásávalés elemzésével kell kezde

nünk, mely a legrészleteseb

ben követi nyomon a fejede

lem élettörténetét. Sajnálatos

módon e 1607-ben keletke

zett históriás ének fennma

radt kézirata rendkívül hiá

nyos - főként a kezdő, és a befejező részeken -, így nem

nyújthatja Bocskai életének

teljes keresztmetszetét. De

még így, hiányos formában is

- mint egyetlen Bocskai ko

rából származó (magyarul

írt) népnyelvi emlék -, jelen

tős kultúrtörténeti értékkel

bír. A Kozocsa Sándor által a

Zichy-család zsélyi levéltá

rában felfedezett216 Bocskai

ról szóló ének szerzőségét

illetően ő még Czobor Mi-

2 1 6 A kézirat, mely eredetileg a Zichy-család zsélyi levéltárában volt, jelenleg ismeretlen

helyen van, mivel az OL-ban őrzött Zichy levéltár anyagában a kézirat már nem ta

lálható meg.



hályra gondolt, akinek neve többször is előfordul magában a históriásénekben, illetve az akkori fejedelmi udvar költőjeként tartották számon. 217

Ma már azonban biztosan tudjuk, hogy a históriás ének szerzőjeként Bornemisza Váczi Menyhártot 1™ illeti a tisztelet. A KOZOCSA által közöltkéziratot összevetették egy Bornemisza által saját kezűleg írt másik írással, amelyből - a két írás azonossága révén - egyértelművé vált, hogy ehistóriás ének is az ő nevéhez köthető. 219

Bornemisza szerzőségét támasztja alá az a körülmény -melyet egyértelműen megerősítenek a história azon szövegegy

ségei is - , melyek Homonnaycsapatmozgásait írják le tökéletesrészletességgel, míg a déli részeken történt eseményekről megle

hetősen szűkszavúan számol be.Mint látni fogjuk, a históriábanmegemlítettek nevei között iskiemelt szerepet kapnak a

Homonnay vezénylete alatt vitézlő katonák. Ez arra enged következtetni, hogy a históriábanmegemlített nevek - összevetveHomonnay naplójával 2 2 0 - nagy

fokú egyezést mutatnak.

Bornemisza Váczi Menyhárt kézírása

2 1 7 K O Z O C S A Sándor 1936. (a) 61. p.218

Bornemisza Váczi Menyhárt, református prédikátor volt. A Bocskai-szabadságharcidején Homonnay Bálint seregében volt prédikátor. Bővebben lásd: RMKT. 1959.XVII. sz. 1. 588. p.

2 1 9 A vers részletes elemzését lásd: RMKT. 1959. XVII. sz. 1. 589-595. p.2 2 0 Lásd: Homonnay Bálint naplója. T U D O M Á N Y T Á R , 1839. 256. p., 255. p., 321. p.



BORNEMISZA VÁCZI MEN YHÁ RT

H I S T Ó R I Á S É N E K B O C S K A Y I S T V Á N R Ó L

[PRIMA PARS]1.-?

SEQUITUR SECUNDA PARS

?- 101.102. Jgen hamar ezrül tanackozanak,

Köüetek által vk eggjet akarnak,

Török casarnak leüeletA z igaz hit

103. Tüttara adgjak

adgj

Jelene hozzánk nVessek reiank

104. Im sarniad alla h

Felségednek

105. [hiányzik]

106. [hiányzik]

107

Sültan Süliman igerkezet

Hogj magjar nemzetet...

108. Lün bessedi koztok

Az sültanHogj magjar

Bockaj

109. Olj io remén casar

Bockajnak

110. J...ben

112. A

113 wala Nagj Albert wala

ot valagözte vala

114 végeztetisztele

ellensége

németre

115 Balaz

116. [hiányzik]

117cüdalliak

alássan halliakörül azt cüdalliak

118 el titkolüalün tüdassara

iar hallót volna

119 annak

másnaknak

nak

120 nekiek

111. Vágjon n



121 iWülanak

122. [hiányzik]

123. [hiányzik]

124. Nemetek jüüve ssét vr fi erti vala,A z vitézeknek hirre atta valaMinden felöl nép vgan reia fut vala,Gültön gül tábora sokasul vala.

125. Kassa felöl Jacab János dobolüa alla,

Sep taraskokat vontattatnak alla,Bockaj Jstüant vk keresik vala,Pec hadaüal ösüe sallottak vala.

126. Magjar vitézek mind kesén valanakEgj akaratüal Ők el jndülanak

Almosd nemetek valanaksalongüa ballagnak

127 /zo/düsagnakÁllat kiáltanak

el cüdalkozanakMarját kjaltanak

128 üiüanakn el hullanak

adatánakMindgjart nemetek romlani fogának.

129. Sőrnü halalt ot nagj sokan vallanakEs fogságra bennek sokan jutának,Pec Janosüal vr íjnak hozatanak,Magjar vitézek örömben walanak,

130. Jstennek ezzekrül halat adanakElső serencire hogj j Íj jAnnak JakabMagjar vitézek

131. Vr fj ajándékozzaKosoni nekj Ja

Jgjrj el

Jten vala hiü132. Ha az vr Isten

Es kj teriestj

Josagüal küFjaim n

133. Jeles fj

KotjS

134. N

135. Várasoknak is nagj sepen irt vala,Kassa. Eperies Bartfa Szeben vala,Loce varossanakis leüel szol walaKiknek kegjelmet az casarnak ajánljavala.

136. Hajdü vitézek azzok kornül valanak,Kiket hül érnek esketnek hodoltatnak,Mindent Bockaj samara esketnek,

Nemet partossokat ölnek fostnakemesztnek.

137. Az casarnakis jrra kegjelmes voltat,Fogadassat es magj árhoz io vo/tat,Lattiük orsagünknak niomoruságat,K i legj nagj ob hitben ...

138. Ennis ajánlom kegjelmes voltomat,Hozzatok v aló jo akaratomatAz vr Isten kj vezerlj utómat,Holtomig nektek ajánlom magamat.

139. Varasok ezzekrül tanackozának,

Nio morült allapottiokrw/....Az vr íjnak nagj io valast jranak,Jstennek ezzekrül halat adanak.

140. Minden fele var megj éknek j rata,Kegjelmes voltat az casarnak ajánlja,... törüeniekben vket megj tarttja

ig az casar nem keüannja.

141 kiáltásasalla

bocatavalasta



142 kk

haniak

ak143. [hiányzik]

144. [hiányzik]

145. Jo akartüal feienkent valanak,Vrrak közzül kik egj tanacon voltak,Mert nemei nemet miat büt es sokkart vallottak,Jóságok püstült es nagj summát attak.

146. Bocskaj Jstüan feiedelem wala,Jlles Hazj, vitéz Nari Pal vala,Homonnaj Balint Homonnaj Görgjvala,Magoci Ferenc, Cakj Istüan vala.

147. Az nagj sagos Batori Istüan vala,K i nagj cendessegben ciak halgátvala,Mert az orsag hz'íes [?] biraia vala,

Casar pecetj ládájában alj vala.

148. Batorj Gabriel, Rakolcj Szidmondvala,Giüla fj Lasló Rakolcj Laios vala,Preni Ferenc Preni Gjorg vala,Preni Gábor.... az Melik Pal üala.

149. Köztük Kataj Mihalj ki büt hozótvala,

Job ez világra ne sületet volna,Kancellariüs, vrünk titkossá vala,Kj miat vegreis essek halála.

150. Casar caüzi azzonban jutának,Kences Kassában kiket bocatanak,

Nagj szép öltözőt jancarok valanak,Casar ajandekiaüal be szálának.

151. Erde Íj vajdá nak Bocka it mondgjakMagjar orsag kirallianakis

Bockaj kiralnak mondjakRendet alüan

152. Sekiben Bockaj v

Köüetseget azGjakran az caüGözhetetlennek vt

153. Casar szép ajándékBesedet caüzCasar sep szahlyatAranias szablyát

154. Vont arranVrfjA z mMagjar

155. A z Bötkös basa egri basa vala,Casar kencebül mind w fjzet vala,Allaüalokat kapálni küld vala,Dengelegj Mihalj mellette vala.

156. Casar saüaüal v azt mondgja vala,H a valahonnét ellenség támadna,Kegjelmes vram mig feiünk {pnállana,Budaj, tomosüarj, egri basa nem

hadna.157. Kencet hatalmas casar nem kemellj,

Nepi segjcceget melled vesj,Mert az magjar nemzetet j gen szerefj,Hiüsegedet tüled jo neüre vesj.

158. Tistessegüel ajándékot el veüek,Feidelmünküel wrrak megj kösönek,

Nagj hiüsegeket ez mellet jgjrek,Casar köuetj azt jo neüen vevék.

159. Ezzek wttan sok cete pate essek,Jsten gözne be jrni mind mj történek,Dünan tül es jnnet mind mi essek,Mit megj értettem azrül emlékezzünk.

160. Ezzen közben nemetek kesültenek,Basta Görgüel sokan gjülekeztenek,Borsod var megj eben fesket vertének,Magjaroküal megj wjni igekeznek.

161. Miskolc taian Nemet Balaz nepeüel,Fellieb nepeüel

keüel



e//ensegüel

162 Basta Görgj vágjonvágjon

ve Íj valavala

163 valaatna

hallja valavala.

164. [hiányzik]

165. Balaz ot ciak gorsan gonossül iára,

Vak meröseget ot nekj nem hasnala,Mast bokornak vélni az viadalba,Ellensegtül felj mind vegjg az viadalba.

166. Sok io segjn legint Balaz ot veste,V magais fogságban essek, weze,Bizodalmat ezzel németnek szerze,Ez hir halüan töb nemet gjüle öuse.

SEQÜITÜR TERCIA PARS

167. Immár ercük vrünknak indülattiat,Hadaüal Kassabül w kj szallassat,

Nemet Báláznak hallá nagj romlassat,Siecegüel visi vala szép hadat.

168. Hirtelensegüel az hir iutot vala,Ciak Magoci Ferenc vrünknal vala,Másik vr fj Homonnaj Görgj vala,K i köueccegben iar, kj taüol vala.

169. Sok io leginnel az Nagj Albert vala,Segnei Miklós jo legjneküel vala,Secj Gorgj gjalogjok hadaüal vala,Homonnaj Balint is taüol vala.

170. Gestel körnül Homonnainak széphada,Vranak indülattiat hallia vala,Edelin fele imar vrünk vala,Basta Gjorg is hozza nem messe vala.

171. Borsod var megjeben Edelin vágjon,Sajó szet Péteren vágjonVrünk szép hada

Igj Nagj Sáros f

172. Cüda nagj álnokságotTáborában sekerKiket Basta minTettetj álnok

173. Allattomban azzerHideg ido köMagjarokisViadalhoz

174. Egj akaratbülErös harcot

Első napDe har

175. Sok jámbor vitéz ember harcon vese, Nemet, magjar löues miat epedé,Végre magjar vitéz futni eredé,Kit az nemet vyel nem vön essebe.

176. Eijelis had mind mentek megjen vala,Feidelmünk megj azt nem tüdgjavala,

Posta Abraham megj mondotta vala,Kegjelmes vrram hadad fut azmondgia.

177. Derek sereg az ki vrünküal vala,Seregben alj mint ha vini akarna,Egj nagy ködöt Isten tamastott vala,Kitül nemet kevés magjait nem láttja.

178. Az Savon tü l Basta hadaüal vala,Torka szakattaban kj altija vala,

Tisztessége veszett arulo volna,Az ki az Savon ma által gazolna.

179. Ilj az Istennek nagj gond viseléssé,Kit az ember remélne sem vélne,Bastia vely dandárt al vrünk serege,Feltj vttol minden hadat ot vesztje.

180. Mégis igen füt haidüsag felteben,Homonnai Bálintnak hir lün ezben,Siet vrra vttan nagj sietcegben,

Megj segite szép hadaüal igeben.

181. Kiket vttol talál füttokban,



Biztattja vala vket bátorságban,Viszsza vLszsza ... «agj biztatásban,

j az vtban.

182. Isten /zasznalaJa onnat el juta

érkezik vala ban les vala

183 el juta

tta vala.

184 kkak

magj árnak

185. Lippaj Balaz körnül kezde járn i,Titkon leüeleül gjakran érteti,A z kengjelt felen akaria niomatnj,Sok igjret végre megj kezdi gjözni.

186. Bastanak az erdeli vaidasagot,

Holta napig igjrik vrasagot,Hogj ha megj verhetj az magjarokot,Tegje rabba mind az partos vrakot.

187. Le vágassa nemessegüel vrakot,Porra tegje mind az eges orsagot,Lipainak vys igjri vajdaságot,Haidüsagnak nemessek josagokot.

188. Az segin parastcagot ne bántanak,De az nemességet mindenüt vágnak,Vrrak kü varat hadnagjoknak adnak,Ciak hajdüsag vrünkat kézben adnak.

189. Nagj volt Istennek rank gonduiselese,A z nagj titkot vrünknak jelentete,Vegreis hamisságért Balaz megj

bünhede,Ezzert szakada megj Lippainakgegeie.

190. Hallá Basta Lippainak kes voltat,Bánnia hajdüsag nem fogadgjaszaüat,

Vrünknak magjar tarttia fogadassat,Ez hir halüan fellieb szallita hadat.

191. Kassában vrünk ismeg haza tere,

Istennek halat ada gj ülé st hirdete,Ország iaüarül minden jot végezne,Patakra indüla vrünk ezt el vegezüe.

192. Hadaüal Basta Görgj alla indüla,Kassanal tég la vető nal szalla,Sok fegüe res es vala,Sát ra felöl az v vala .

193. Basta Kassában akarHárom taraskotHarmad napig vBelől szép algük

194. Harmadnap mülüaMert latija hogyTokaj segiceLippaj

195. Hat szaz hajdüval Nagj sok

Basta fordulTüle hamar

196. Misiere ellessél Basta be szalla,Második napon ismeg Göncön hala,Juta Szántóra, azkor megj ot hala,

Negjedik napon v Tokajban juta.

197. Rüber Görgj vala ot capitansagban,K i Bastat lata olj nagj vigasagban,De nem mülata Basta Görgj Tokaj

ban,Biztata Rübert megj sabadjtasban.

198. Egj nihan nemetet Basta ot hágja,Eilest igen sokat w nem haghata,Mert minden fele nagj süketség vala,Kerestürban w halassá let vala.

199. Lükara w mas nap hajnalban mené,Patak varat w el kerülte vala,

A z mondola hegj allol el ment vala,De mindenütt eggetüe megj en vala.

200. Vyhelben szalla es megj tütta vala,



Borsiban hogj sok gialog hajdü volna,Szelemeri Miklósnak vdüaraba,

Gorsasagüal rajok mentenek vala.201. Por hajdüsag felnié nem tüd vala,

Mert az tobzódásnak estének vala, Nemet közel volna nem tudgja vala,Ciak siüalkodast kezde hallania.

202. Hazakat kezdek mingjart gjütania,Por had az tüz allol kezde futnia,Szoloskey r tartaniaLöuik vágjak akazzak vala

203. Vész eién sik vala,Lippai tak vala ,Fákat zon vala

megj vala,

204 megj tert valavalavala

ment vala

205 vala

206.

207.

208.

Onnét Garamban ismeg j ütő t vala,Vyhelben juta onnét Patakban szalla.

210. Sáros Patakban nem sokat mülata,Serencre juta ott is nem mülata,Onnét Kassara fel sietet vala,Lippaj ezzenben igen gül vala.

211. Negj egzzer magaüal Balaz indüla,Louon menni v ot senki nem hágja,Gialog forgodast giorsabnak gondola,Tüdgja nemetet házban tapastollja.

212. Jutának az witezek effel korban,

El lepek falukat siüalkodasban,Felsebestis felgjütak vk azzonban, Nagj sebes, felsebes égnnek nagjlángban.

213. Gondolnia sem üartak kbanHogj félnének magjar nOllik vágjak nemetSok nemetek egének

214. Sok jo loüak gazdag

Égnek sinak rinak Nemet assoniok

valavala

Bastat Eperiesben varas bocata,Hitit, fogadassat ot hatra hágja,Eggjk resset hadának Sárosra bocata,Sebes Kellemesre töbit szallita.

Égetéssel Basta jü s megjen vala,

Falukat varassokat eget vala,Minden rendeket öllet, vágat vala,Düselmentnek minden rendet mondvala.

Nagj kart tü l Eperies ezzel ezorsagban,Jelesben ez három fü var megigben,Sárosban, Türocban es az Gömörben,Hogj salast adal Bastanak

Eperiesben.Terebesbül vrünk meg indült vala,Vasár heljre onnét nepeül juta,

K i üagattatanak

215. Megj adak kolcoEdelinnel azEgj hytrülVrrasag meg egj

216. Hire lün ezben Eperiest Bastanak,Jol hallia szolassat magjar pus

káknak,Bánnia nem izzenhet Sárostvalóknak,Magjarokis egesség fele ballagnak.

217. Eöreöm, mondok, vrünkhoz be jutának, Neresegen feienkent vigadanak,Fü fü vitézek ajandokoztatanak,Lippai Balazüal nagj vigan laknak.

218. El hiüe Balaz magát dolgaiban,W akar fü lönni minden dologban,



Halgát vrünk ciak nagj jambor-sagaban,Tür ideig Báláznak nagj sok dolgok

ban.219. Ez idö közt vrünk Kassában vala,

Külömb külömb dolgokat igazgata,Balaz dolgát elmeiben forgattja,Jt kette sakada Báláznak torka.

220. Kar lün Báláznak magát j g vesteni,Tökelletlenseg wt jm mire visy,Elletet es tistesseget mint vestj,Jg iar az ki magát hamar el hisj.

221. Casartül az köüet jü s megj en vala,Bötkös basa gjakran ot forog vala,Koronát casar megj igirte vala,Rákos mezeirre hiüattiak vala.

222. Illéshazi Istüan vrünkal vala,Köüetsegben kj sokat fáradozna,

Niari Palüal nagj sok münkaiok vala,Kiért wket az io isten megj aldgja.

223. Nemet az io beke keüannia böl romlana

Jo ra naCiak seget megj adgja

224 koronáiértzes szerint

szerintdgja szerint

225 lavalavalavala,

226 k

Hüsar sereg Homonnihoz halgatnak,Jósa deák hadnagja az vr finak.

227. Sok jo vitézek vrünkal valanak,

Loüag gjalog santalanon valanak, Nagj vigan járnak mert wk nemkoplalnak,

Nagj gazdag tábora vágjon vrünknak.

228. Vezér basa sátorát fel woniatta,A z basaküal tanacca ázzon vala,Minemű szép tstessegüel fogadgja,

Az koronát szép modgjaüal megjadgja.

229. Török tábor az Rákosnak mezeién,Szép oltozot gazdagsagüal kesülüen,Magjar hadis el juta szép rendüel

jüüen,Cüdallia, az pogansag annin leüen.

230. Mondgjak vala közöttök ezt beselüen,

Egj magjar sem holt volt, megj vadnak elüen,Cüdalkoznak seregek öltözettien,Sok embernek feiedelmünküel leüen.

231. Vrraknak vrrünk azt megj hattá vala,Jo hadnagj oknak azt parancoltattja,Vigjazasban minden fele rend volna,Mert calatsagoktül igen tart vala.

232. Parancoüan nekik megj hattá vala,Hogj ha latnak török ha mit akarna,Homonnaj Bálintra bizta vala,Hogj haláig minden kezén meg halna.

233. Vrünkis szép sátorát fel voniata,Vrrak sátorát mind közel voniata,Vezér basa ngj ... varia vala,

Nagj szép tistessegüel ... vala.

234. Ezzek vttan tanac

Egj nap kJdSátorához koron

235. Koronának nagj szépSándo r kiraljtülTiszta arranibülDrága szép köü

236. Görög casarra SándorSultan Süliman

Mikor görögTar hazában az

237. Kw/ö'mb külömb sinü köüe küel raküa,



Kik nagj féraiettenekvala,Regen Sanaor kiraljnak vittek vala,

Seki es Sándornak mind arran vala.238. Gardiccais mind drága kü vala,

Jriak tiz fele drága kü volt volna,Korona teteiben drága smaragdüsvolna,Drága hossü göngj semeküel megjraküa.

239. Arran koporsóban temettetett volt,Koporsóira drága karbunkulus volt,

Sapil gemant köüel oldala rákot volt,Sötetcegben fenlö vj lagossag volt.

240. Emlékezetért ezt ciak számlálom,Hogj penig ilj gazdag volt, nemcüdalom,Ez világ öüe volt, rüla az hallom,Kar nagj lesen, ha menjorsagban nemlatom.

241. Sekiben vrünk sátorban wlj vala,Tistessegüel hozzája mentek vala,Az koronát vk be mutattak vala,Tistessegüel vrraküal fogatta vala.

242. Casar szaüaüal nagj szépen megjaldak,Magjar vr fjak az koronát martarttjak,Az vezerüel vrünk feieben adak,Magjar orsag kjrallianak kjaltak.

243. Casar hada rendüel talpon alj vala,Magjar orsag hadais rendet alj vala,Mert az törökis magjartül fel vala,Magjarokis w tülök félnek vala.

244. Nagj szép áldassál megj áldottakvala,Minden rende« valók vigadnak vala,

n fözetet valagüel lakoznak vala

245 valagjültenek vala

.hozzak valaak vala

246.

247.

ek

megj kösönekgj vek

....fel lek

vala...vele vala

vala.felnek vala

248. Delliest wgj mint az ebed v vala,

Rákos mezeién az táborban vala,Egj arranj pohár Düna vízFeiedelmünk rajok kösönt/ vala.

249. Hárman az feieben megj ittak vala,Halakat az Istennek attak vala,Vttokat nekik megj áldotta volna,Haza menetelekettis megj aldgja.

250. Koronázása hogj megj lün wrünknak,Jo emlékezetű Bockaj Jstvannak,

K i mondaték magjarok kiralianak,Moldua Haüasselve es Erdeinekvranak.

251. Jstennek kegjelme vgj igazgata,Feienket nagj bekesegüel megj hoza,Eges kerestjenseg az Jten aida,Kerek hogj elletetis hossabitna.

252. Kences Kassába Korponarül iüta,Sok köüetek hozza érkeztek vala,

Nemet lengjél erdeli köüet vala,Mint feiedelem tistessegüel valast advala.

253. Semmi keüelseg w benne nem vala,Feiedelem modgkójara magát tarttjavala,

Noha mindennek jo nem lehet vala,Joküal magát w szeretteti val.

254. Ket predjcatora nekie vala,Alj vincj Peter es Cegledj János vala,Kiküel az vr Jstent dicirik vala,Kicin es nagj Isten szolgaliak vala.



255. Hajdüsag miat olj nagj büüa vala,Szantalan sok panasz reájuk vala,Szép szaüaüal mindent vala,

Mert örömest nekjek vala.

256. Cendessegüel mindenek

Jlj zast kartüal/ásíMinden jámbor haJisten jot ad

SEQÜITÜR QUARTA PARS

257. Immár szolok orsag

Három nemzetceg

Homonninak Var Nemetüel töröknek

258. Vala vrünknak ketA z kik Dunántúl hadakoznak vala,Redej Ferenc ... Nemet] Gergel vala,Huszár es .... hajdü hozzaiok halgátvala.

259. Poson korú/ wk hadakoznak vala,Szép hazánkban imar ferkeztek vala,

Érsek wy var labok állat alj vala,Jgekeznek urukhoz hajtania.

260. Feiedelmünknek giakran irnak vala,Segicceget hogj melleiek bocatana,

Gjakorta allata jargalnak vala, Nemetek elleset el fogtak vala.

261. Vrrakat wrünk gjakran keri vala,Jo kedüe közzülök az kinek volna,Segjccegeüel hozzaiok bocattja,

Hisi istent, aztis kezéhez adgja.

262. Jámbor vr finak hiüsegere bizak,

Homonnaj Bálintot ra walastak,

Attjanakis jo witez woltat tüdgjak,Mindenben rajta Jsten aldassat

lattiak.

263. Segiccegere az vr Jsten hiüa,Jósa deiak hadnagiat w szolita,

Szép algüit vrünknak ki vonjata,Loüagiat gjalogiat el indjtata.

264. Nagj örömök lün mind az vitézeknek,

Hogj jüesset ertek kiralj seregének,Törökökes algjüküal érkezének,Örömökben mind Alla/zt jüöltenek.

265. Cillag bekis forgódik tataroküal,Gorsasagos fostasüal

w igasagüalaz magjaroküal

266 iütanakvalanak

vonianak

vülanak

267 tahaniattia

voniata

tek vala

268. Jancarokes sáncot haniatnak vala,

Kibul sok goliobist be szórnak vala,

De az varbül nagj löüest valaSok magjar török miattok ala

269. Híd alla ket nagj algjü szolga/f vala,

Kj vitézekben nagj kart valaSok török alla mewlet valaSáncot sietve kapuhoz vittek vala.

270. Sok jo szegjn légin viesz ot vala,

Vitéz hadnagjoküal forgódnak vala,K i mint esset en be tudtam jraia,

Dolgokat ha megj tudnak mondania,

271. Summaia ez: fizesse megj az Jten,

Adgja szent orsagat nekik az Jten,

K i megj marat éltesse az vr Jten,

Sok jaüaüal aldgja meg az szent Jten.

272. Ket ostromon sok jámbor witez wese,

Harmadjk ostromhoz minden kesüle,Torok, magjar Jesust, Alla/it iüölte,Rettenetes keppen megj nekj mené.

273. Törökes magjar vitézkedik vala,Egj serecen az szazlo tartó vala,

Vitéz módra az fokra fel ment vala,Török szazlot fokon lobogtat vala.

274. Serj ekednek witezek forgolódnak,



Vttanna az fokra nagj sokan hágnak,De nemetekis belől forgolódnak,

Nagj sok artalmokot niakokban

hannak.275. Nagj gerendákat alla hánynak vala,

Tüzes sersamokat le valaComo port kanocüalVegite megj giütüan

276. Fokon vese serecenMert nemMint az sebesK i miat lün sok

277. Török magának ostroDe vr fiü azt nMert calard voltokMagjait

278. Sok jó vitézek ostromon vesének,Hadnagj ... Nagj András löües miat elessek,Sok teste férgek megj ottekMert érette nem mehettek.

279. Vitéz Fekete Moizes nagj kent válla,Tarask miat elsakada ket combia,

Nagj kenj miat lun vitéznek halála,Kinek halalat sok vitéz óhajtja.

280. A z sok test szabadon ot szelel feküt,Az per ötte ciak nezötSzolot tüle nem lehetőtFeiet h a siit vgj götrödöt.

281. Tortint ragadni akartak,Tarsokat ot hadnia nem akartak,Ha tekintetek magokis ot haltak,Mert az sürü löüest megj nem alhattak.

282. Az nagj heüsegben meg epettek vala,Mind az ket fel jgen megj farát vala,Varban ellenssekis keüessvlt vala,Var üiüasnak mar nolcüan napia vala.

283. Hitre varat vr fj keretj vala, Ne vestenek magokat jntj vala,

Mert ha ostrommal haz kezekhez jutna,Vitézek miat halálok fordulna.

284. Magokat gondolák, szot kj adanak,Tistessegessen ha el bocattatnak,Marhaioktül ha megj nemfostatnanak,Magjarok hitire hazat meg adnak.

285. Jámbor vrrat, lilies házit keüanniak,Hitőkre hogj kozigben be bocatnak,Jo vegezes vttan megj kj bocattjak,Jo ok állat az varatis megj adgjak.

286. Ez dologrül vrrak tanackozanak,Postán vrünkrtaA: ezben hirt adanak,Egj akaratbül wk mind ra állanak,Köz ///áshazira bizanak.

287. Sokat gondolkodekvetesseklattassek

nenek

288 nénevgj erceen közbenezzenben

289. Ruhaiat az vrfj el változtatá [?] Nagj batorsagüal magátA z varban hogj v maga tnalm melj serencere wh maga

290. Táborának szép rend tartassa vala,

Estüe, regüel Iesust kialtnaÀ: vala,Az orsag zasloiat fen tartják vala,Szaslo tartó Pankotaj János vala,

291. Minder nap az Isten dicirik vala,

Jámbor predjcator Vince Pal vala,Koniorgest estüe holdüal tesnek vala,Segjcceget Istennek kérik vala.

292. Az koniorgest hogj el végeztek vala, Nagj sötétben arrokban mennek vala,Ozoraj Tamás az vr fjüal vala,Jósa deiak Ománi János vala.



293. Az vizén hogj által gazoltak vala,A z palánk likán be büttak vala,A z vrfi magát fel voniatta vala,

A z vram ot marattanak vala.294. Halgattia az kapitan keüansagat,

De nem ismerik nekj abrazattiat,Elmeieben szedegeti az tractat,Jol végezek jgerek vrrok hazat.

295. Közöttök wk erös friget kotjnek,Hogj walamelj feliül ne rettegnének,

Ne lünenek hűse k cendesednenek,Kesülnenek az napra kj menninek.

296. Jo végzetes vttan wk kj iüüenek,Minden rendeket megjFeiedelmünknek ezbenIstennek halat adüán

297. Megj adnak urfékKolcat kj hozakKj jamborrül otA z megj koronaszot

298. Jámbor szolgálatijukatMegj kosone HomonnazSok faraccagaiert JllésháziBoldogság adassék

299. Jámbor Kün Gásp árnakKar felejtek áznakHogj k Hüstot vrü nkn ak.. . az H meg bana iambornak

300. Fülek ta ban szép jó sá ga t

Társa n ül marat jobbagiatilj ok állat

Kün Gaspar nagj haddal Hüst varaállat

301. Törökök magokban bankodnak vala,Hogj sok jo vizet török ot marada,

Nemet vttan mennie akar vala,Rajtok esset sok kart megj torolhassa.

302. Bossankodnak hogj predat nemkaphatnak,Mert termeseti az volna farkasnak,Mond az páter nostert török vramnak,

De az barani kelj inkab az raüasnak.

303. Ki meninek nemetek bekesegüel,Be meninek magjarok tistessegüel,

Törést építenek sieccegüel,El salla alloa tábor szép rendüel.

304. Hetedik napian szent Andráshaüanak,Jgen vya tötök Nógrá dot magának ,

Nem lün mi t tenni német capitannak,Vy var állat essedezik vr fjnak.

305. Megj igjre vrfinak Nograd varat,Ciak vynne el allola casar hadat,Jgjre az vr fj kegjelmes voltat,Bocata vele egj jámbor szolgaiat.

306. Jámbor vitézt az Kerestürj Istüant,Kinek kezeben adak Nograd kolcat,El befelle allata casar hadat,Bekeüel k nemet hadat.

307. Jw üdon& vers szerzésnekek nem mehetek

niat besellekbocsánatot kerek,

S E Q U I T U R Q U I N T A P A R S

308 ivrwnknak betegségetseget

vendégséget,k kesergesset,

309. Sinten vgj lün dolga mint Moisesnek,

K i jámbor solgaia vala Istennek,Egj sóban ellene vet Nem örü lh ete igjret földjének.

310. Az Horeb hegjre fel vitteIgjret földet megj mutatDe az Isten nekie azt moHogj birnia azt w nekj

311. Rouid napon Moises megj hol/ vala,Horeb hegj el temettetik vala,

Jámbor feiedelmünk szintenIllen cüdalatos az Isten dolga.

312. Sok feiedelmeket elő hozhatunk,



Keüesset eltének kiket olaüassünk,De haladatlansagrünkrül gondolkodg-

jünk,

Hogj Istentül azzert ostoroztatunk.313. Olj bünoküel néha az Istent bántjuk,

Hogj azt mi ciak bünnekis nemallitiük,Hogj azzert büntet essünkben semvessük,Elletünket azzert meg röuidittiük.

314. Be telek vrünkon az bolc mondassa,Barátodnak ha kit tartás magadba,

Megj s ne mizd magad edes szaüara,Mert nem tüdőd mit gondol arta-ssodra.

315. Az ördögnek sok prapticaia vágjon,Megj vetésre nagj sok haloia vágjon,Békességet jar nemet, de ázzonvágjon,Kegjes feiedelmünknek mintarthasson.

316. Igekezik miképpen el vestesse,Jámbor vrünk elletet végezhesse,Magát igjretiüel kihez kösse,Hogj hamarab nekj veget érhesse.

317. Jüdas Iskariot noha megj holt volt,Maradekiaban megj sMelj Skariot Christas/Pénznek örüllüen

318. Kegjes feiedelmünknekKj titkossá es fwSok igjretert imHitit, istenét

319. Tistesseg jámbornakVr vitézlő Rendeknek

vgj alj nemellieknekvagas az sakacnak

320. Valaki akar lenni

Vég tére sem fog lehetnjJo hir tistesseget vestiMint j magá t vestj

321. De ha ezzel megj érnekE z so vk el felejtenekEs ha vert elö nem kérnek

A z hamis embert megj s meg bün tetnek.

322. Jsten ellöt mindenek nilüan lesnek,A z ártatlan halaük örüendeznek,A z hamis hitű gilkossok el vésnek,Ha tekintik pénzért poklot kerestek.

323. Walakjnek az wh keüesse nem elleg,Áznak az mas ember soka sem elleg,Töbrül töbre ember vgj igekezzek,

Telhetetlensegert feie ne essek.

324. Nam nem tüd az ember kinek hinnie,Kit barattjanak w vélne lönnie,A z sokta az embert tőrben eitenj,Mint Kataj vendégségben ezt szerzj.

325. Jgekezetj nekj ázzon vala, N em tüdőm nekj mit igirtek vala,Vrrakatis mind jgen tancoltassa,Bockaj hiüeit mind eg vtton bocassa.

326. De az vr Jstennek gond viseléssé,K i maradassokra gondot visele,l m ez világ sem adatott kezébe,Az nagj bodogsagbülis kj rekede.

327. Mondhatnád azt jrgalmas az vr Jsten,A z Jsten,M kj az vr Jsten

ezrül az Jsten

328. A gj az vr Jstenaz Jsten ellen

Jsten ellenholt megj az Jsten

329. T vetkeznjnem fogadnjmegj tagadnj

ellen vetkeznj

330. Eggik hitet masiküal hamiss

Tizet hüsat egj mas haEzt a vétket nem sokta elEz az szent lelek Jsten ellen



331. Christus mondgja az eüangeljumban,Vetkezni az szent lelekSem ez világban sem az mas világ

ban,Meg nem bocattatik az boldogságban.

332. Mert azt mondgja elsőlesek hol

Vgj eskesse ha

333. Tüdüan azzert az kj az bünrAz szent lelek elsőben jele

Ha nem fogadod dolgod nemTestben leiekben vesedelme

334. Sok szent jrras olüassokat az ördög,El cabitot batoritot az ordog,Vrasegert el hitetet az ordog,Mostis sokak kornül forgódik ázzonordog.

335. Ezzen közben bekeseget jartattja, Nemet casar torok casarhoz külde,Cobor Mihalj es Kekedj Gorg vala,Jo üalassal casartül juttek vala.

336. Kataj vrünkat ebedre hiüa,Hogj mar oromeben vigan tartana,Jstennek jttiletit nem gondola,El végezet sandekiat jndithatna.

337. Ezzek vttan betegeskedni kezde, Nem sokara lün meg nehezülesse,

Kj jelenek Katajnal meg ötte,Jgekezik tobbj se kerülhesse.

338. Jsten az ki igaz lato mindenben, Nem engede hogj ez műinek semmi ben,Töb dolgokes jelenének ezzenben,Vasban verek Katáit ezzen közben.

339. Halálának ellőtte let dolgokat,Bessellem vrraknak w halálokat,

Melj hamar vttannokK i ada nekünk somo

340. Az Jstennek bolceseges

Titkajt vh nekjÖt vr fjat mellöleVrünk sem kesék vtta

341. Halála történek jámbor vraknakJo emlékezetű Batorj IstvánnakCakj Jstűannak, Giulafj Lászlónak,Derefj Miklósnak jámbor

342. Hünadi megj holt valaEgj támadót valaTec hogj le esset volna,

Hunyadi nagj hamar megjhala.

343. Matias w magzattja valaEzzer négyszáz és kilencüenben vala,

Nagj ges vilagbül ki műit valaHa égjek köüet tek vala

344. Söld p Beeben megj holt valaOrosl megj holtak vala

Nagj ges karacon napian valaHalála előtt ezzek lőttének vala.

345. Ha az wr Isten vt eltette volna,A z határt Gorog ossagra vette volna,A z pogansagj igj ki nem teriet volna,M i aztis el véstük mj tüle marat vala.

346. Ferdinand casar felöle azt monta,Vagj w soha ne születtetet volna,Az vagj soha halála ne let volna,El végezet dolog hogj mind megj keljhalnia.

347. Sok jambortül hallottam es wgjirrom,Vrünk halála ellöt mj let azt mondom,Karacon estjn kakük szolt azt hallom,Kassán ceresnie fa virágzót ertöm.

348. Telünk hozzája igen meleg vala,Az j egj rakás sokaktül el műit vala,Vrünk imar nagj betegségben vala,

Kibül elletet nem remeilik vala.

349. Vdüar gond viselő Secj Görgj vala,Eiel napal mind körnülötte vala,



Mind nekj gondgja valahalgatnak vala

350. J Njarj Pal vala Homonnaj Görgj vala

tartó vala predjcator vala

351. J igazzatigazzat

sokatvallassokat

352. Az prédikációt ... halgattja vala,

Vr vacoraiat hozzaia vA z vrrakat Isteneit keri vala,Egj mast ercek azt parancjo//a vala.

353. Ezzek vttan testamentumhozMert nagj gondja valaJámbor vr fiakraOrsagünknak szerzet nagj

354. Jstennek rajta ez vala nagjEz keües ideig nagj birodalma

Wiüas nélkül sok fü hazatMit keüant ket casar nagj

355. Sep jaüait mind be irratta vala,Kinek mit akart hadni irtak vala,Homonnait kepeben hattá va/a,Kencet körönat nekj hagjot vala.

356. Casartül küldetet arranj koronát,Sep szasloiat, botiját, arraniaskardgjat,

Sok sep ioküal oltozot füfu loüat,Ezzek vtan Jstennek ajánlja magát.

357. Drága szép vallassokat tesen vala,Teremtöienek az Istent mondgja vala,Megj valtoianak Christust vallja vala,Batorsagüal i l vallást tesen vala:

358. Ha ez világ bünet megj bocathattja,A z Istennek véghetetlen irgalma,

Egj emberét inkab megj bocathattja,Az fenies Christüssert megj bocattja.

359. Hisem az attja Istennek irgalmat,

Hisem az Jesus Christus szent halalat,Dicösegüel ertem fel tamadassat,Hisem örök bodogsag megj hozását.

360. Az teremtő Istent látnia fogom,A z en megj váltómmal meg ismerkedőm,A z en testemmet megj vyülni hisöm,Az szent lelek vr Istenben el nüksom.

361. Jrnak vala eztendö forgassaban,Ezzer hat százban es az felet hatban,Ket karacon közt pénteken hajnalban,

El nugoüek az vr ban.

362. Vy esztendőit koporsóbanMinden rend ezt keTestet vrrak öltöztetKoporsoiat

363. Feiet koporsóban eköss.Mint feiedelmetMit tistesseg keüant aztEgj on koporsóban a ....

364. Sep p valaF kesü lnek valaH a öltö zek valaV d gjazban öltözőt vala

365. Jámbor kesergik vala, Bocskai Miklós battiat óhaj ttjaSo nak azt banniak valaKj anniarül kesergj vala

366. Jámbor élettársa mar megj holt vala,A z is el nügot valaPalo gj ket magzatija sirattia,Vrrvk attioknak halalat gjassollja.

367. Mégis egj keüesset szolok wrünkrül,Jo emlékezetű feiedelmünkrül,Jsten felő io Bockaj Istüanrül,Penteken törtint nagj sok dolgairül.

368. Szaiabül származót besedet irrok,De babonát ezbül ne tanulhatok,Penteken sok dolgon ment által kithallok,



Ciak jo emlekezetiert kit irrok.

369. Kolozuarban pénteken születet volt,Penteken kerestelesseis let volt,

Kiralj vdüaraban pénteken ment volt,Penteken onnetis alla iütot volt.

370. Varadj kapitan pénteken let volt,Penteken casar tül jo valas jüt volt,Penteken nemetekülelis megj vit volt,Pec János pénteken foglja esset volt.

371. Kassabanis péntek napon be mentvolt,

Pentekenis vt megj koronáztak volt,Rákos mezeién az koronázás volt,Penteken is ez vilagbül ki mült volt.

372. Jo cak samlalomazt cüdalom

hallomazt vallom

373. Ha so volnaisciak azzertis

B ssertisJó emlékezetben maradassertis.

374. Agj vr Isten mostis ilj feiedelmeí,K i tistellie megj az te szent nevedet,Hirdettesse mindenüt szent igjdet,Teric megj az balüaniozo nemzetei.

375. Jmmar szolok vrünk temetesserül,Harminc ket napig KassánVdüara -. somorünKataj Mihajnak vesedelmérw/.

376. Bankodnak vitézek es bossonkodnak,Vrrok halüa fekszik, igen óhajnak,Gjlkos megjs el, ázzon tanackoznak,Egj tanaebül indülüan rohan

377. Vdüar hadnagjanak hadnagjok szolnak,Tizedessek köz légin talpon álnak,

Kataj hül tartatik tamadanak,Varas piaccara kit ki hozanak.

378. Kérdezi Katái, wt hoüa vissik.

Majd hiredüel lessen az hoüa visnek,Ázzon közben sok szabija kivoniatek,

Teste darabonkent el vagdaltatek.379. Nolc oraig teste ot cüdaltatek,

Sok szablia miatta megj corbasodek, Niari Palj izzene testet fel szödnek,Egj golc lepedőben testet fel szedek.

380. Példa besedben soktak ezt mondanj,Boldog ember k i masson fog tanülni,Boldogtalan ki magán fogj bankodnj,Keüeliek gjakorta ig soktak iarnj.

381. Legjen Isten igaz ittilo ezben,Ha bünoss az, vagj bűntelen ezben,Minden ember w rüla peldat vegjen,Soknak őrültében feie ne wessen.

382. Jo nemzetetis hágja szomorúságban,Házas társat germekit nagj bánatban,Josagais lün vissa foglalásbanKit vrrünk adott io akaratjában.

383. Peldat vehetet volna CKi k ki

Nem köüetközik joK i mint lessen gazdag

384. Ez let dolog vttan eMinden rend ismeghVrrakBojt elö ho első

385. Hiriil adaték az török casarnak, bankodek vrünknak

büdaj basánaklegjen gondgja kiralj nak

386. Erd z he Íj tartóságband güberaatorsagban

fek... Kassában bankodek

magában

387. Me g temetéssé ot lessentistessegüel kesüllion

adiglan kesén legjontistessegüel ot lessen



388. Hada k mar mint giazban vala, Jndulásnap böjt elő első nap vala,Fekete hacir ket rendet alj vala,

Ket inassat fel öltöztettek vala.

392. Harangokat erössen vonsak vala,Jsmeg feienkent fel gjültének vala,Testhez az templümban gj ültének

vala,Eneklenek predjcaltanak vala.

389. Koporsóban testet fel vöttek vala,Vr fiak kiralj testet visik vala,Papok, deiakok énekelnek vala,Santalan sok lelek keserik vala.

393. Loüag gjalog .... alj kesén vala,Testet sekerben visik vala

valakeserik vala

390. Gias szasloiat előtte visik vala, Nolc trombitát előtte fünak vala,Templümban tistessegüel vittek vala,Szép predjcacjo azkor let vala.

394 ben ménénektistesseget tesnek

ellejben ménének

vgj visnek391. Ezzek hogj mind véghez mentenekvala,Testet az templümban ben hattakvala,Hacirok templüm körnül őrzik vala,Második napra iütattanak vala.

395 dasi vrram valaCeglédi János vala

.predicator valaak szolgainak vala

396. Sep seregi

A históriás ének szövegét itt fentebb teljes terjedelmében közöltük 2 2 1,

melyet több szempontból is megkerülhetetlennek tartottunk.Egyrészről, mert a Kozocsa által ismertetett szöveg csak egy töredékesanyagát nyújtotta a fennmaradt anyagnak - kizárólag az egész verssorokatközölte -, így nem adhatott átfogó képet a Bocskairól szóló költeményteljes egészéről és felépítéséről. Másrészről azért tartottuk fontosnak ismételten közölni ezen éneket, mivel meglátásunk szerint ezen irodalom-,és kultúrtörténeti emlék nemcsak a köztudatban, de a tudományos körök

ben sem kellően ismert és használt. Tanulmányunk során - a későbbiek

ben is - többször idézünk és hivatkozunk e históriás ének tartalmi jegyeire, így most csak néhány, inkább összefoglaló jellegű megjegyzést füzünkaz abban előforduló lényeges eseményekhez és elemekhez. Mint az márkorábban említettük sajnálatos módon éppen a kézirat első része sérült alegjobban, így a hiányzó több mint 100 verssor tartalmára vonatkozólagcsak feltételezéseink lehetnek. A hiányzó rész nagyságából, és a meglévőrészek folytatásából következtethetünk arra, hogy az ének ezen darabjaolyan adatokat is tartalmazhatott, amely Bocskai születéséről és koraiéletéről is tudósítással bírhatott.

1 R ÉGI M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A X V I I . század 1. Bp. 1959. 269-298. p.



Ezt támasztja alá az is, hogy - a versezet megmaradt elemeinek számáttekintve is - olyan egységes rendszert takar, amely átfogja (átfoghatta) afejedelem egész élettörténetét. Sajnálatosan a megmaradt részek már„csak" a törökkel - a Habsburg ház ellen - kötött szövetség előkészületeitől kezdve számolnak be a történések ről.

így a versezet tartalmi vonatkozását tekintve, a történések sorába közvetlenül az álmosdi győzelmet megelőző időkbe kapcsolódhatunk be.Utalás történik a németek szervezkedésére, melyről - a história írója szerint - Bocskai már értesüléssel bírt. Szemléletes képet fest a két ellenséges tábor készülődésről. Míg Bocskai esetében - a nép együtt érző szere pe mellett - a folyamatosságot is hangsúlyozza. A készülődés során afejedelem tábora és annak létszáma egy maroknyi csapatból napról-napranövi ki magát: „Minden felől nép vgan reia fut vala, / Gültön gül táborasokasul vala.", szemben a császári seregekkel, melyeknek mind felszereltsége, mind létszáma, és készültsége messze meghaladta Bocskai akkorverbuválódó seregét: „Sep taraskokat vontattanak alla, / Bockaj Jstüant vkkeresik vala, / Pec hadaüal ösüe sallottak vala."

Az álmosdi csata során kiharcolt győzelem folyamán említett események sorából kiemelendő az a motívum, miszerint ezen küzdelemben

Bocskai hajdúival együtt már török csapatok is harcoltak: „...Állatkiáltanak, / . . .el cüdalkozanak."E sorok azt a tényt vetítheti elénk, hogy atörök egységek Bocskai oldalán való szereplésével csak a harc soránszembesült a császári hadakat vezérlő „Pec Já nos " is. 2 2 2

Azonban jelen tanulmányunk kereteit meghaladná a história tételeselemzése, így most csak arra vállalkozunk, hogy annak, bizonyos szem

pontból kiemelendőnek tartott elemeit megemlítsük.Különösen fontos kiemelnünk, hogy a história megőrizte számunkra

azt a Bocskai koronájával kapcsolatos hagyományt is, miszerint a törökcsászártól kapott korona hajdan a világhódító Nagy Sándor koronája volt:„Koronának nagj szép ... / Sándor kiraljtül ... / Tiszta arranibül ... /Drága szép köü... / Görög casarra Sándor .../ Sultan Süliman ... / Mikorgörög ... / Tar hazába az ..." Mint a versszakok - ugyan töredékes - tartalma mutatja, a korona néphagyománybeli útjára is megfeleltetést ka punk. Eszerint a korona a görög császárok tulajdonába került, majd az,Konstantinápoly elfoglalásával került a török szultánok kezébe.

A török csapatok álmosdi szerepléséről a történeti források sem tudnak!

150



Mint azt már korábban is említettük, Bornemisza Váczi Menyhárt,Homonnay közvetlen környezetébe tartozott. Ezt most azzal egészíthetjükki, hogy vagy közvetlen részese volt a históriában szereplő események

nek, vagy (és) az eseményekről Homonnay naplójából (is) értesült. Erreutalnak Érsekújvár bevé telének részletes leírása [259-289.] mellett ezenutóbbi versszakok is [289-298.], melyek Homonnaynak a várba történő -nem minden veszély nélküli - belopódzásáról emlékeznek meg.223

A históriás ének természetesen megemlékezik a fejedelem halálánakkörülményeiről is. Bibliai példázatokat adva vezeti be a fejedelem meg-mérgezésének történéseit és annak erkölcsi vetületét, melyben az ítéletetIstenre bízza.

Érdekes és egyben értékes része a históriának a Mátyás királlyal vont párhuzam [342-346.], melynek utózöngéi, vagy esetlegesen korábban ismeglévő alapjai, még több száz év távlatából is fellelhetők a néphagyományban. Gondoljunk csak a mérges juge motívumára, mely ugyan Mátyás király halálának volt okozója, de ezen elem a későbbiekben átkerültBocskai hagyománykörébe is. 2 2 4 Ugyanakkor ezen párhuzam-forrás többalappal is rendelkezhet. A z egyik lehetséges okként kell megemlítenünkaz azonos születési helyet, Kolozsvárt, sőt ezt csak megerősíti, hogy a

szűkebb hely tekintetében is hasonlóság, sőt kapcsolat mutatkozik.225

Ugyanakkor a halál körüli események is táplálták e megfeleltetést, hiszena néphit szerint nemcsak a halált okozó esemény (mérgezés), de az aztkísérő csodás történések 2 2 6 is összefűzhették a két férfiú néphagyomány beli képzeté t. Arró l nem is beszélve, hogy mind Bocskai, mind korábbanMátyás király, ugyanazt az eszményképet töltötték be a nép hagyományá-

Homonnay naplója a következőket mondja az eseményről: „15. Octobr. Ez mai naponestve elő álomkor, nagy szerencsére vetem fejemet. Mentem be Újvárba idegen szinűruhában, elegyítvén magamat az Illyésházi uram szolgái közében. Mert Illyésháziuramat hitre bocsátották vala be Újvárba az várnak megadása felől. Míg Illyésháziuram az kapitánnyal beszélgetett, én is addig megjártam a várfalakat, istenemnek kegyelmes gondviselése velem lévén, senki meg nem ismére . . ." Lásd: Homonnay Bálint naplója. TUDOMÁNYTÁR, 1839. 323- 324. p., illetve lásd még: CSONKA Ferenc -SZAKÁLY Ferenc 1988. 126. p.

Erről Bocskai halálának tárgyalása kapcsán bővebben szólunk.Bocskai születési helye átellenben állt Mátyás király szülőházával, sőt a fejedelem

szülőháza a Hunyadiak imádkozó kápolnájául szolgált.Gondoljunk csak Bocskainál a már említett pénteki nap szerepére, illetve Mátyáskirály esetében arra a hitre, miszerint halálakor Bécsben őrzött oroszlánjai is elpusztultak.



ban22 7. Az igazságosztó, a megszabadító, a hős király szerepét, aki ha kell,újra eljön népének megszabadítására. A históriás ének megkerülhetetlenrészét képezi a pénteki nap és a fejedelem kapcsolatáról szóló hiedelem,

melynek a nép körében is közismert és hangoztatott hagyományát, éskapcsolatrendszerének összefüggéseit már korábban ismertettük.

A kézirat végének hiányossága következtében a históriás ének ismertszövege sajnálatosan csak a kassai felravatalozás pillanatiról szól. így aztsem tudhatjuk, hogy maga a kézirat csak az ezen ideig történt eseményeket foglalta-e össze - ahogy azt a kutatások gondolják - vagy esetleg afejedelem gyulafehérvári temetésének leírását is magába foglalta. Bár, haa szerző Homonnay közvetlen környezetéhez tartozott, úgy ezen utóbbi

szakaszról nagyvalószínűséggel, már nem ejthetett szót, hiszen mint tud juk, Homonnay a Bocskai földi maradványait kísérő menettőlGoroszlónál megvált, s visszafordulva magával vitte a fejedelem kincseinekjelentős részét. 2 2 8

A históriás ének tartalmi szerkezetére vonatkozólag két csoportot is kikell emelnünk, melyek önmagukban is jelentő s információt hordoznak azesemények helyszíneiről és a históriában megjelenő személyéről. Azon

ban mind a helyszínek, mind a személyek tekintetében külön kell válasz

tanunk a tényleges történés szempontjából fontos, és a másodlagos úgymond magyarázó - a lényegi történések szempontjából irreleváns - neveket. A helynevek vonatkozásában még így is átfedésekkel találkozunk,hiszen a helységnevek mellett terület-elnevezéseket is lajstromol, azonbanezeket sem lehet kihagyni a felsorolásból, mert ahol a szerző alkalmazzaőket, ott átfogó jelleggel teszi, vagyis több helység egyenkénti megnevezése helyett. így több, mint ötven helységnév és terület-elnevezés előfordulásáról beszélhetünk (54), amelyből 29 történeti eseménnyel is bír a

históriában: Almosd, Kassa, Eperies, Bartfa, Szeben, Loce, Budaj,Tomosüarj, Dünan tül, Borsod var meg/eben, Miskolc taian, Kassabül,Gestel, Edelin, Edelin, Sajó szet Péteren, Savon, Patakra, Tokaj, Misiere,Göncön, Szántóra, Vyhelben, Borsiban, Szoloskey, Vészeién, Eperiesben,Sárosra, Sebes, Kellemesre, Eperies, Sárosban, Türocban, Gömörben,

Eperiesben, Terebesbül, Vasár heljre, Garamban, Serencre, Nagjsebes,

„Meghalt Mátyás király, oda az igazság!" illetve lásd a históriás énekben: „Agj vr

Isten mostis ilj feiedelmet" [374.]Homonnay ekkor magával vitte azt a 13 társzekeret, melyek Bocskai kincseit - köztük a török császártól kapott koronát - , a gyászmenet vezetését, pedig Nyáry Pálra

bíz ta . A z okokról bőv ebb en lásd: LENCZ Géza 1907. 87-88. p.



Felsebes, Edelinnel, Epriest, Sárost, Rákos mezeirre, Korponarül, Dunántúl, Poson, Érsek Wy var, Hüstot, Fülek, Nógrádot, Kolozuarban,Varadj.

A Bornemisza-féle Bocskai Istvánról szóló históriás ének történéseinekhelyszínei

Ha a térképen szereplő helységeket összevetjük a különböző csapatmozgásokkal, rögtön észrevehetővé válik, hogy az énekben zömében azonterületek szerepelnek, amelyek Bocskai [Almosd, Tokaj, Rakamaz, Kassa,Patak, Terebes, Vásárhely-Garam, Szerencs, Kassa, Rákosmezeje,Korpona, Kassa], Homonnay - mely a legrészletesebben megírt - [Po

zsony, Érsekújvár, Nógrád] az ellenség részéről Basta [Osgyán, Kassa,

Misle, Gönc, Szántó, Tokaj, Keresztúr, Luka, Újhely, Borsi, Eperjes, Sáros, illetve Sebeskellemes] csapatmozgásainak helyszíneit jellemzi.

Természetesen a históriából azok a helyszínek sem hiányozhatnak,amelyek Bocskai élettörténéseihez köthetők, hiszen ezek hiányában ahistória nemhogy nem tölthette volna be funkcióját, de korabeli aktualitását is elvesztette volna.



A hitóriás ének a nevek tekintetében sem szűkölködik, szám szerint 62személyt nevez meg, akik között több olyan is akad, akit többször is meg

említ.2 2 9

Azokat, akik kapcsolatba hozhatók Bocskaival, vagy a históriá ban említe tt történésekkel, azt Bornemisza pontosan meg is nevezte: „Török casarnak, Sültan Süliman, Bockaj, Nagj Albert, Balaz [Lippai, vagy

Németi], Jacab János, Pec, Jlles hazj, Nari Pal, Homonnaj Balint,Homonnaj Görgj, Magoci Ferenc, Cakj Istüan, Batori Istüan, BatorjGabriel, Rakolcj Szidmond, Giüla íj Lasló, Rakolcj Laios, Preni Ferenc,Preni Gjorg, Preni Gábor, Melik Pal, Kataj Mihalj, Bötkös basa, egri basa,Dengelegj Mihalj, Basta Görgüel, Nemet Báláznak, Homonnaj Görgj,

Segnei Miklós, Secj Gorgj, Homonnaj Balint, Posta Abraham, HomonnaiBálintnak, Lippaj Balaz, Rüber Görgj, Szelemeri Miklósnak, Jósa deák,Vezér basa, Görög casarra Sándor, Aljvincj Peter, Cegledj János, RedejFerenc, Nemetj Gergel, Nagj András, Fekete Moizes, Pankotaj János,Vince Pal, Ozoraj Tamás, Ománi János, Kün Gaspar, Kerestürj Istüant,Cobor Mihalj, Kekedj Gorg, Batorj Jstvánnak, Cakj Jstüannak, GiulafjLászlónak, Derefj Miklósnak, Hünadi, Matias, Ferdinand casar, BocskaiMiklós."

A nevek rövid, magyarázó ismertetéséhez lásd: R M K T . 1959. X V I I . sz. 1.588-595. p.



BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁNAK NÉPMONDAI ELEMEI

Bocskai István szabadságharca néphagyománybeli emlékeinek ismertetését azzal a levéllel kell kezdenünk, melyet Belgiojoso küldött Bocskaisólyomkői várába. Bocskai e levél útján kapott felszólítást arra, hogy jelenjen meg a németek rakamazi táborában. Ez azonban csak ürügy voltarra, hogy Bocskait elfogják, és birtokait elkobozzák. 2 3 0 Ennyit a történetielőzményekről. Hiszen jelen tanulmányunknak se nem célja, sem nemlehetősége nincs arra, hogy a Bocskai által vezetett szabadságharc történeti hátterét vizsgálja. így csak azokat az állomásokat emeljük ki, melyek -mély nyomot hagyva - bekerültek a nép közösségi tudatába, s melyek a

későbbi korokra egy élesen elhatárolható kultusz elemeivé váltak. A néphagyományában ilyen megkerülhetetlen elemmé vált maga Sólyomkővára is!

SÓL YOMK VÁRA NEVÉNEK HAGYOM ÁNYÁRÓL

Bocskai maga is említést tesz Sólyomkő váráról, miként a következőket írta Kassán 1605. december 12-én a hajdúkhoz intézett levelében:„harmadik várunk Sólyomkő nevezetű, mely a legmegközelíthetetlenebb,

hegycsúcsok közé lévén helyezve."23 1 B U D A I Ésaiás 1804-ben a követke

zőket írja róla: „Van ez a vár elpusztult állapotban, Bihar vármegyében,túl Váradon, Élesdhez egy órányi járóföldre, benn az erdőben, magas kősziklán, mely is ekképpen az ott lakó Sólyom madarakról neveztetett. Azoláhoknál Mogura a neve. Úgy beszélik, hogy ez a név még abból az idő

ből való volna, a melyben Bocskai ott tartózkodván, a körülbelől lakóktól Maga Ura névvel említődött." 2 3 2 A magyar néphagyomány a transzcendens erővel felruházott személyeket minden földi hatalom felett állónak

tartotta. Tetteiket egyfajta ambivalencia determinálta - ez Bocskainál isfelfedezhető -, ha személyük vagy hatalmuk korlátozását vélték érzékelni,cselekedeteiket a „magam vagyok, magamnak törvénye" határozta meg.233

Sólyomkő várának történetéről és a Bocskai korabeli esem énye kről b őveb b leírását

lásd: C S O R B A Csaba 2004. 1-5. p.1 Lásd: ÚJ MAGYAR MÚZEUM 1856. 317. p.2 BUDAI Ésaiás 1804. II. k. 207. p.3 Ide bővebben lásd: SZEKERES Gyula 2004. 238. p.



Sólyomkő várának romjai

A vár, és elnevezése között nemcsak a szűkebben értelmezett szóeti-

mológiai, de bővebb jelentésbeli kapcsolatot is feltételezhetünk.

A sólyom, így a solymászat minden időben az uralkodói rang, illetve a

főúri kedvtelés kifejezője volt. Itt jegyzendő meg, hogy a sólyom nem

csak a magyar hagyományban kapott kitüntető, sőt eleve elrendelt szere

pet - gondoljunk csak a turulmadárral (kerecsensólyom) kapcsolatos

mondánkra -, de jelképbeli, uralkodói jelentése ismeretes és használatos

az egyetemes kultúrákban is.



Sólyomkő várának emlékét idézve említ K. N A G Y Sándor is egy firól fira szálló hagyományt, melynek értelmezése nehezen függetleníthető ahajdani - Bocskai -, és a későbbi várúr, Báthory emlékétől: „A szent né

maságot nem zavarja semmi, csak a patak csevegése, mely elhalóan jut fela mélységből és annak az egy pár sólyomnak suhanó röppenése s felsikoltása, mely itt a romok sziklafalában lakja ősi fészkét. Igen, ősi fészkét,mert századokon át firól fira szállott a hagyomány, hogy a sziklaodúbanmindig tanyázott sólyom-madár és pedig soha sem több egy párnál, ez azegy pár fiakat nevelt s midőn felnőttek, világgá bocsátotta őket, - ha azöregek kihaltak, egy pár fiók örökölte az ősi fészket és folyton úgy megtudta védelmezni a hősi romokhoz ősi jogát, hogy sem sólyom, sem más

madár soha nem költözhetett be oda."234

Ezen fentebbi, egy valaha elevenen élő népmondai hagyomány megörökítése kapcsán kell utalnunk a népi gondolkodásmód azon elemére,amely - csakúgy, mint a hagyományozódás maga - azt az elvet követi,miszerint az öröklődés menete is egy eleve elrendelt utat követ. Ez az út -a hagyományozódás szempontjából a lényeges és lényegtelen szétválasztásában mutatkozik meg -, míg egy konkrét történeti esemény, hely vagyszemély tekintetében csak azok a helyek, események, és személyek neve

marad meg a népi emlékezet szelektív tudatában, amelyet a nép fontosnak, meghatározónak tart. Az ezek mellett álló dolgok, mind érdektelenekké válnak. Csak így lehetséges, hogy a nép kollektív tudata olyaneseményeket is megőrizzen, és átörökítsen - esetleg megújult formában - ,amelyről a hagyományozódás törvényszerűségei alapján (értsd: háromnemzedék emlékezete), már réges-régen meg kellett volna feledkeznie,így bizonyos részletek nem is maradnak meg a nép emlékezetében. Mielőtt azonban téves következtetésekre jutnánk a néphagyomány emlékeze

tét illetően, rögvest le kell szögeznünk, hogy ezen alább említendő történés csak Bocskai közvetlen környezetének tagjai számára volt ismeretes.

K. NAGY Sándor 1883. 73-74. p. Ezen korábbi hagyomány pusztulási folyamatához -az eredeti értelmezés kikopása folytán -, a mondai eredet is átértékelődik, bár bizonyos elemét - a védelem funkcióját még így is megtartva - az egy évszázaddal későbbi gyűjtés már csak a következőről tesz említést Sólyomkő vára kapcsán: „Ezen a

sziklán fészkeltek a sólyom madarak. Pusztították az egereket és a kígyókat, hogy akiránduló szerelmes fiataloknak ne kelljen félni az erdőben." Krizsán Pál. 60. éves.Görbe István gyűjtése. 1958-1960. Nagybánya-Veresvíz. Lásd: LANDGRAF Ildikó1998. 229. p.



A HÁROM „KELECSÉN MADÁR"

A z eseményről Bocskai történetírója Szamosközy tesz említést, s bárerről inkább a fejedelemnek ajándékozott kincsek, illetve a rangjelzőajándékok kapcsán kellene szólnunk, most azonban ettől a logikai rend-

szertől meglehetős okkal eltérve, itt teszünk róla említést, mivel jelentőségét - éppen az ajándék tárgyát képező sólyom révén -, itt az uralkodóihatalom - mint fentebb láttuk: Mogura - Maga Ura vo natkozásában nem-

csak a magyar nép - mondabeli hagyományának hitbeli jelzeteként értékelhetjük.

Solymászkönyv miniatúrája

A Szamosközy által megörökített történetből csak azon részletet idézzük, mely ezen fentebbi kapcsolatrendszer jelképbeli értékét példázza. Azalább említésre kerülő három „kelecsén madár", a lengyel királyi menyegzőn is rangos ajándékul szolgált.

E madarak egyikét Bocskai Istvánnak juttatták el, mint fejedelmi ajándékot: „Volt ez kézfogás Krakkóba az lengyel király udvarában. Azlengyel király kétszer tánczolt az leánynyal és senki nem egyéb. Küldött

volt Demetrius az ipának az vajdának igen sok szép gyöngyököt, mely158



Demetrius az ipának az vajdának igen sok szép gyöngyököt, mely voltmértékben négyszáz és tizennyolcz lót, mely tészen tizenhárom fontot éskét lótot, mert egy fontban harminczkét lót vagyon. Ezenkívül több sok

szép ajándékokat, fekete róka bőröket, nusztokat, igen szép lovat drágaszerszámokat, és három kelecsén madarat, melyet az lengyelek hinak

belajesur, azaz fejér tónak, egy erős Muszkaországban levő várról, melynek Belajesur neve. Itt tartja az muszka az kincsét, mert igen erős hely. Ezhelnek nevétül nevezik az lengyelek az kelecsen madarat. Továbbá azleány mátkájának küldött Demetrius ötvenezer forintot, az szendemirivajda fiának is az sógornak ötvenezert. És ilyenképpen az muszka fejedelem bement az atyja országába, nagy sok szerencséken által menvén, mint

egy Mátyás király.Továbbá ím ez három kelecsén madárnak egyikét küldötte volt az

szendemiri vajda az fejedelemnek Bocskaynak Kassára, igen szép szerszámmal, mert az lábán való csergő merő arany volt, kettő az két lábán.A z madár kapája vont aranyból volt, gyöngygyei fűzött, az lábán valózsinór is, és minden egyéb hozzá való vont aranyból és gyöngyökkel volt.Az fejedelem igen jó néven vötte, és igen kedvelte, de nem tudák tartani,mert az fejedelem Kátay Mihály az cancellarius kezéhez adta volt, hogy

szorgalmatoson viseltesse gondját. De semmi nem lött benne, mert kevésnap múlva megölék, nem tudták jól gondját viselni; mert először az szárnyában két tollat az sugártollát kiszakasztották titkon és kecske hússaltartották, melyet ű nem szokott, és úgy megbetegedvén, megholt. Kétszázaranyat megért volna, és fejedelem többen sem adta volna e l . " 2 3 5

A VALÓS, ÉS A MENNYEI ALAGUTAKRÓL

Az alagutak mindig is kiemelt szerepet játszottak a nép hagyományá

ban. Különleges, rejtélyes szerepük által csaknem minden várral, és kastéllyal kapcsolatos mondáknak szerves részét képezik ezek az alagutak.Azonban ezen alagút mondáknak - bármennyire furcsán is hat - mindenesetben valamilyen történeti, (és) vagy misztikusnak ható alappal kellettrendelkezniük ahhoz, hogy bekerülhessenek a nép emlékezetébe.

A mondai hagyomány egyik részét képezik azok az esetek, mikor a várakhoz ún. menekülő alagutakat képeztek ki, melyeket utolsó esélyként

SZILÁGYI Sándor 1892. 420-424. p.



használhattak a végveszélybe került várvédők. 2 3 6 Ezt a típust példázza, ésa népmondában is meglévő elemet támasztja alá a sólyomkői alagút megléte, illetve annak leírása is: „E romok [Sólyomkő várának] déli oldaláralekerülve, mintegy 10 ölnyi magasban egy rejtett barlang-nyílást veszünkészre a szikla-oldalban, s midőn a nem nehéz úton feljutunk oda: egy barlang áll előttünk, bejárata egy ölnyi keskenyre elszűkítve kőfal berakásaáltal, melyen az ajtó helye kétségtelenül látszik. Hihetőleg valami titkoskijárás volt a szikla-várból." 2 3 7

A mondai hagyomány másik pólusát mutatják azon alagút mondák,melyek első hallásra felnagyítva tárják elénk ezen alagutak méreteit.Ezekben az alagutak irreálisnak ható méretei nem a nagyotmondás, a félrevezetés példázatai, hanem sokkal inkább a rejtélyesség, a misztikumfokozói. Ilyen alagút mondákról beszélünk Bocskai Nagykereki várátilletően, mely a hagyomány szerint összeköttetésben állt több várral is:„Nagyon jól tudták eleink, hogy ez a kastély magátul omlott össze. Demegásták. Még a tanács, a kössíg is megengedte nekijek, hogy ássanak.Körül vót a kastély téglával. Még az én nagyapám hozott belőle téglát. Ittnem vót alagút ez alatt a vár alatt, mint Kereki alatt. Most már el lettegyengetve.

A Kereki vár a bihari várral, alagúttal vót összekötve. Oszt ezen azalagúton ment a felmentő sereg, amikor a várat megtámadták. Úgy vertíkmeg Barbiánót. A váradi kapitány vót ez a Barbiánó." 2 3 8

Érdekes momentum - ami egyben a néphagyomány ésszerűsége mellett annak tényszerűségét is jelzi -, hogy a valós vagy a misztikumbelialagutak létét csak akkor jeleníti meg, ha az valamelyikkel kapcsolatbahozható. Ha egyik sincs jelen a tudati tartalomban, akkor nem keres okotrá. Még akkor sem, ha Bocskai emlékének, illetve saját településének

„érdeke" folytán ez kívánatos is lehetne. A néphagyomány nem tud hazudni! Mert, ha ezt tenné, megszólnák: Nem úgy vót az! Nem teheti, mert

Ilyen szentjobbi alagút-hagyományról adnak számot azok az esetek, amikor alagút-szerű pince építményekre akadnak az emberek: „Úgy vót, hogy a templomtól, atemplom alatt ott van egy pince, és a pince olyan alagútszerűség, hogy az egész fel

jö tt ide a kolostorhoz. A templomtúl egy olyan alagútféleség. Mindig így meséltéknagyapáék." Csornánszky Erzsébet, 72 éves. Szentjobb, 1997. Lásd még: MAGYAR

Zoltán 2000. 55. p.K . NAGY Sándor 1883. 75. p.

Egeresi Mihály 70. é. Kismarja (H ajdú -Bih ar m.) 1954. Bé res An drá s feljegyzése.DMA.- NGy. 397. sz. 6. p.



a közösségi kontroll gátat szab az eltévelyedéseknek. így csak az a hagyomány marad meg, amit a közösség is elfogadott. Ezen kontrollált hagyományozódás kitűnő példája a marjai és a környező várak alagútjaivalkapcsolatos hagyomány: „A bihari várbúi alagút vezet egyenesen

Nagykerekibe. Azt nem tudom, hogy a Kereki vár a marjaival összeköttetésbe vót, ezt nem hallottam.

Alagútjok vót. Ha a Kereki várat megtám adta az ellenség, azon a 10-12km-es alagúton mentek segítsigire. Még mikor ezelőtt Váradra jártunkmegvót a vár. Még olyan alagút vót, hogy kocsival is lehetett menni azalagútba.2 3 9

Ezek, az alagutak túlzó méreteire vonatkozó megnyilvánulások, márnem egy valós alagútról szólnak, hanem egy különleges menekülési, job

ban mondva egy megsegítési útról, és módról, mely racionális elemekkelcsak a túlzás eszközeivel magyarázhatók és jellemezhetők. A magyarnéphagyományban nem egyedüli ezen alagutak említése, gondoljunk csaka Szent István hagyománykör azon motívumára, melyben Esztergomot aDuna alatt alagút kötötte össze Párkánnyal, mely alagutat István királyhasználta. Megjegyzendő, hogy ezen alagút használata szoros kapcsolatbaáll azzal a bényi hagyománnyal, mely Szent Istvánnak, a pogányok elleni

különleges csatáját mondja e l .2 4 0

A csodálatos megmenekülés és segítség motívuma szoros kapcsolatotmutat a magyar néphagyományban meglévő azon alagútmondák csoport

jával, melyek úm. elrugaszkodva a valóság talajáról, ezen alagutaknak amegszokottól eltérő méreteket tulajdonítanak, ezzel is megkülönböztetveőket a mindennapi életben megszokottaktól.

A Bocskai megtámadtatása során fennmaradt népmonda is említésttesz ezen alagutakról, melyeket vagy a fejedelem maga, vagy az általa

megbízott személy vette igénybe, melyek használatával mindig felülkerekedett az ellenség támadásain. M i ez, ha nem a titokzatos, és megfoghatatlan győzelem a túlerővel szemben? Ez a nép körében nem lehetett más,mint a mindenható segítőkezének akarata! E meggyőződés nemcsak azegyszerű nép, de a kor művelt embereiben is hasonló képzeteket kelthetett. Ez a korabeli magyar rendek latin nyelvű kiáltványában megörökítésre is került, mely a következőket írta Bocskai megtámadása - és a nép-

Kovács Mihály 76. é. Kismarja (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . - N G y . 397. sz. 9. p.

A monda teljes tartalmát lásd: MAGYAR Zoltán 2000. 30. p.



mondai alagúton való megmenekülés - kapcsán: „...ostrom alá veszikvárát, Szetjóbot, elfoglalják, kifosztják. Bocskai azonban isteni segítség-

gel elmenekül másik várába, Kerekibe és míg mások ezt [értsd:Szentjobbot] ostromolják és beveszik, elmenekül a magyar gyalogosokhoz, a háromezer szabad hajdúhoz. Elmondja nekik a hallatlan esetet éskifejti, milyen veszélybe került nemcsak ő, hanem minden magyar."241

Bocskai Sólyomkőről először Kerekibe ment, ahonnan minden értékesingóságát a biztosabbnak ígérkező zsákai várába vitette.242 Bocskai zsákaivárával kapcsolatban kell megjegyeznünk azt a korabeli szóbeszédet is,miszerint az álmosdi ütközetet követően Petzet Konstantinápolyba szállíttatta volna a fejedelem. Ezt a nép által terjesztett híresztelést azonban maga Bocskai történetírója Szamosközy István cáfolta meg, mondván: „Baptista Peez Jánost Sakába [Zsákába] vitette Bocskai, most is ott vagyon1605. Januario, nem küldötte az török császárnak az mint mondjákvala."24 3 Különösen érdekes, hogy a zsákai hagyomány ezt az esetet nemörökítette meg egyetlen mondájában sem.

A KEREKI VÁR MEGVÍVÁSÁNAK EMLÉKEZETE

Bocskai Kerekiben fekvő várának németek általi megtámadásáról és anépi emlékezetben meglévő hagyományáról több népmonda is beszámol,azonban az azt megelőző eseményekről már kevésbé informált. Éppenezért fontos számunkra az a népmonda, melyet több helyről is megerősítve őrzött meg az emlékezet, annak bizonyságául, hogy a támadást megelőzően egy bizonyos egyén - a történeti adatok alapján Barbiano személyét kell megneveznünk - különös praktikát folytatott. Hogy ezen esemény bekerült volna a népi emlékezet tárházába arról eddig nem voltmegbízható adatunk, de hogy ez a hagyomány az 1800-as évek elején

még létezett, arra bizonyságul szolgál a következő ismertetés. Ez egybenutal arra az 1606-ban kőbevésett emlékeztetőre24 4 is, melyen a támadástmegelőző események is helyet kaptak: „Nemzésről nemzésre által költözött hir közönségessen tulajdonittya Botskai Pártolását egy ravasz gyanú-

1 A szabadságért fegyver fogott magyar rendek kiáltványa Európához. Latinul közölve:M A G Y A R O R S Z Á GG Y Ű L É S I E M L É K E K , XII. 169-184. p., magyar fordítását és az idé

zett szövegrészletet lásd: B E N D A Kálmán 1955. 99 . p.2

Gyulaffit idézve lásd: G Y A L Ó K A Y Jenő 1928. 284. p.3 A z esetet idézi: G Y A L Ó K A Y Jenő 1928. 305. p.4 Itt értsd a Bocskai életéről szóló kolozsvári kőfeliratokat, melyekről tanulmányunk

ban már bővebben szóltunk.



nak, mellyet azon viszontagos üdőben, a' pártosoknak egy fortélyos Tag ja, tsálá rdul mind Belgiojósában, mind pediglen Botskaiban egymás ellenfelgyullasztott, úgy, hogy egyik a' másik ellen sugdalt törekedéseket va

lóknak vélvén, ne hogy roszszúl tőrbe essék, kiki magának bátorságotszerezni kívánt, és azért egymás ellen nyilvánságos viadalra fakadott.Hlyen szóbéli hirlelésnek már most valóságos Tanúbizonysága, azon, még1606. esztendőben az a' Fejedelemnek életében örök emlékezetére felállítatott k ő . . . " 2 4 5

Ezekről az előzményekről a következőkben emlékezik meg a néphagyomány: „Volt Bocskai fejedelemnek a bihari hegyen szép szőleje, melya hegy tetején terült el. Bocskai a Kereki várban lakván, gyakran időzött

itt és az e szőllőben termett borát a Kereki vár pincéibe hordatta. Álljon itta Bocskai kor egyik legnevezetesb eseménye, mint amely a bihari szőlővel némi összeköttetésben van:

Lónyai mindenképp erőltette sógorát Bocskait, hogy támadja meg aváradi német sereget, mert úgy hallatszik különben is fel van a császárnakadva, hogy fel akar ellene támadni, de Bocskai csendes véralkata és okosember, nem volt rábírható. Ennél fogva az aligazgató más módot gondoltki sógora ingerlésére, nevezetesen felment Bécsbe, feladta Bocskait, hogy

az megtámadni készül a váradi várban lévő német sereget s parancsoteszközölt a Kereki vár megtámadására. Ezután visszament Bocskaihoz ésa tám adás napján - mit ő jó l tudott - így szólt hozzá:

- Sógor! Hátha elmennénk a bihari szőllőbe? - Bocskai azonnal nyer-geltetett s egy lovásztól kísérve el is mentek oda, azonban dél felé ágyúzást hall Bocskai Kereki felől, majd puszta szemmel is kiveheti az ágyúklángjait.

- Nem meg mondtam? Szóla ekkor Lónyai, hogy megtámadnak a né

metek? - Bocskai ekkor hirtelen haza futtatá lovászát, - mert tudni kell,hogy a Kereki vár árkában folyó Kis-Körözs alatt alagút vezetett a várba,- megizené feleségének, hogy csak két hétig tartsa a várat, akkorra nagyerővel jön oda, s maga ekkor megindulván Félegyháza, Diószeg,Mihályfalva s még több község népét felkeltve 20.000-ed magával a német sereget hátul véletlenül megtámadó, [értsd: meglepetésszerűen] amikor a kapun kirohanó Kerekiek segélyével úgy megverte őket, hogy Toka

j ig szaladtak. Az álmosdi határban máig is Vérvölgyének nevezik azon

J A N K O V I C H Miklós 1818.1. köt. 69. p.



helyet hol a német tábornak még egyszer összeszedett népe tönkre vere

tett."246

A fentebbi monda történeti alapjaként kell tekintenünk azon esemé

nyekre, mely a mondai hagyománynak is tápláló eleme lehetett. így utalnunk kell arra a levélre is, mely ürügyet szolgáltatott a császári tanácsnak

arra, hogy Bocskait lázadónak nyilvánítsa, s várai megtámadására és el

foglalására hadakat küldjön. Személyét pedig, élve vagy halva a császár

kezébe szolgáltassa.

Nagykereki vára a XVII. században (Fantázia rajz Gyalókai Jenő nyomán)

A mondai alapnak a török oltalom alatt lévő bujdosók azon levelét kell

tekintenünk, amelyben Bocskait kérték fel vezérüknek: „Nézze a szegény

elveszett Erdélyországot, mindnyájunk közös hazáját s hires fejedelmek

tápláló és védelmező földét idegenek által egészen elnyomatni ne engedje.

Kevés már ott a magyarok száma, akik a veszedelemből fennmaradtak és

saját hazájukban hontalanok s idegen földön bujdosnak. Kérve kérik őt,

hogy ha valaha, most jöjjön hazája segítségére. Szabadítsa fel elnyomott

nemzetét. Az egész ország gyászban van, sírva panaszkodik, hogy Isten is

„A Bocskai-féle felkelésről Biharban ez a hagyomány, ilyen formán beszélt arról

élőszóval Debrecen jó nevü tanára Péczeli József." - mondja O SVÁTH Pál 1996.

65-66. p. illetve lásd még: Szilágyi Lajos, Bihar c. lap 1863. 19. sz.



elhagyta s irtózva gondol rá, hogy szolgasága örökös lesz; mindenkiesengve várja az elnyomatás igája alól felszabadulását, csak vezetőjenincs, akinek zászlója alatt a szolgaság kínját magáról lerázza. A török

császár annyi segélyt ad, a mennyi kell. Nagylelkű férfi s nemes honpolgár, aki hazájának mindenével tartozik, ha a végzet úgy kívánja, nem tagadhatja meg iránta való szolgálatát, ha tán életét kell is feláldozni, a miörök dicsőséget hoz nevére." 2 4 7

A levelet valóban el is indították Bocskaihoz, de azt sohasem kaptakézhez, mivel vivője - a levéllel együtt - német fogságba került. A mondabeli Lónyai helyett azonban Barbiano kezét kell sejtenünk, aki ezenlevelet Prágába a császári udvarhoz küldötte - törökkel való összeeskü

véssel vádolva meg —, s kérvényezte azonnali megbüntetését. A császáritanács ezen fentebbi vádat tényként kezelte és felhatalmazta BarbianotBocskai elfogására és várai megtámadására. 2 4 8 Ugyanakkor a mondábanem véletlenül került be a váradi németség említése, hiszen Belgiojoso,ugyanekkor Concini Cziprián nagyváradi kapitánytól is hasonló följelentést kapott.249

A szerencse a harc kezdetén még Barbianonak kedvezett. Nevezetesenárulás következtében elfoglalta Szent Jób várát, de Kereki váránál már

vereséget szenvedett az Örvendi Pál vezérlete alatt álló 300 köleséri hajdútól. A fentebbi néphagyományt látszik alátámasztani a későbbiekbenKölesér puszta mezővárosba költöztetett, illetve adományozott hajdúknak- későbbi lakosainak - , szóló kiváltságlevél szövege is: „... A nap sugaraihoz hasonlóan250 kegyelmünket, bőkezűségünket és jótéteményeinketkiárasztani teljes készséggel igyekszünk és akarjuk. Akik közt, minthogyleghívebb emlékezetünkben van, szerencsés törekvésünknek mindjártkezdetén a tekintetes és nemes Egry István, utóbb Jote Gergely kapitánya

ink alatt vitézkedő katonáinknak kiváló buzgósága, hűsége és szorgalma-toskodása, amiket részint a mezei hadakozásban, mindenütt a helyek ésidők különbözése szerint, jelesen pedig Kereki várunknak védésében tanúsítottak, amidőn azt a német katonaság észrevétlenül, s minden várakozáson kívül ostrom alá vévén, a mi Kereki várunk elől említett katonái avárba bemenvén, nemcsak az ellenséget - közülük sokat levágván - azostromlástól megszűnni kényszerítették. Arra is okot s alkalmat adtak,

Közli: J A K A B Elek 1894. 782. p.J A K A B Elek 1894. 782. p.

Ide lásd: R Ó N A I HORVÁTH Jenő 1893. 579. p.

Ide lásd a „Hűbe lebalázs" cím ű fejezetünket is.



hogy a hajdú és kopj ás sereg a mi hűségünkre tért, s kevéssel azután acsászárnak nagyságos Petz Keresztény János fővezérlete alatti legfelkészültebb seregeit egyesült erővel teljesen megsemmisítettük, magát a fő

vezért is fogságunkba ejtvén. ..."2 5 1

PERZSI HALMA VAGY P E R ZS E NYILASA?

A Bocskai-szabadságharchoz fűződő küzdelmek előzményeként számon tartott első harci cselekmény Kereki várának megvédelmezése volt.Ezzel az eseménnyel áll szoros kapcsolatban, a néphagyományban csakPerzsi halma, vagy Perzse nyilasa névvel jegyzett népmondai hagyomány.

A néphagyomány azonban megosztott ezen mondák szempontjából, ésez a megosztottság is több irányú! A kétféle mondai hagyomány élesenelkülöníthető egymástól, ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy akétpólusú hagyomány békésen megfér (fért) egymás mellett. A mondaieltérésben a legkisebb ellentétet éppen a földrajzi behatárolásában talál

juk, hiszen míg a mondai csoportok egyik változata egy halomhoz köti azeseményeket, addig a másik az e halom közelében folyó (folyt) „Ér" nevéhez kapcsolja a megtörtént eseményeket. A két földrajzi hely egyébként

megközelítőleg azonos távolságban fekszik (feküdt)2 5 2

Kereki várától.2 5 3

Ennek megfelelően a mondai hagyomány is két variánsról, és kétfélevégkifejletről vall, attól függően melyiket választotta a monda alapjaként.Az a mondai változat, amely a halomhoz köti a történéseket, az a hajdúkmegsegítéséért életét feláldozó leányzó halálának helyszínét is a halomhoz, a dombhoz köti, míg a lapályos, vízfolyásos helyet megnevező hagyomány természetszerűleg az érhez. Azonban, a mondában szerepet ka

pó leány halá lának minősége is a szerint változik meg, hogy a mondai

történésben hol érte el végzete. Azon variánsok, melyek a vízjárta helyeket nevezik meg, ott az erőszakos halál okaként a vízbefojtást említik, mígaz esemény helyeként a dombot megnevező hagyományban Jekaszabo-lás" a halált kiváltó ok. így a domb, vagy halom csak másodlagosan bírhelymeghatározó szereppel, ugyanis a halmot a monda szerint csak azesemények megtörténte után - a hősként viselkedő leány örök emlékezetének jeléül - emelték a hajdúk.

2 5 1

SZENDREY István 1971. 5 1 . p.2 5 2 Itt utalni kívántunk a ma már megváltozott vízrajzi viszonyokra.2 5 3 Ennek bizonyítására a Gyalókay Jenő által összeállított, a korabeli területről közölt

földrajzi vázrajz az irányadó. Lásd: GYALÓKAY Jenő 1928. 269. p.



A mondában szereplő leány nevének eredetéről még jobban megoszlika hagyomány. A név a legnagyobb a bizonytalansági tényező, hiszen amondák zömében egy ismeretlen nevű leányról van szó, aki nevét - azegyik változat szerint - magáról az érről nyerhette, melyet Perzs ér-nékneveztek: „Ezt a várat [értsd: Nagykereki] az Ártándiak építették. Ezt ahajdúk történetébe is le lehet nyomozni. 1500-ban épült a török mohácsivész előtt. Artándi építette a mohácsi vész előtt.

A népi hallomások szerint az akkori jobbágyok úgy adták kézrűl kézrea téglát Váradtól idáig. így beszélik, hogy annyi jobbágyot hajtottak ki ,hogy Nagyváradtól idáig írt a lánc. ... Az is biztos, hogy a várat víz fogtakörül, azt nevezték Perzs érnek, az 1830-as években még négy bástya voltazon lőrések voltak állítólag. De ez is monda, hogy ennek a várnak a pincéje Biharig megy. De áll az, hogy ez a vár a külső bástyákkal alul pincékkel vannak összekötve." 2 5 4

Olyan mondai változattal is találkozunk, amelyben a leány keresztnevét is tudni vélik, melyet az - Erse, Örzse, Erzsébet - névből eredeztetik:

„Hajdú Per'se nyilassá elnevezésével biró kaszálló, hajdan víz lapályoshely, - nevét Bocskay István fejedelemmel az említett várban lakó igencsínos hajdú leány „Erse" nevéről kapta, a leány elannyira meghittje volt

a' fejedelemnek, hogy több izekben az ellen tábora Kikémlésére küldetett,éppen illy megbízassál küldetett legutolszor Erse a' mar mar közeledőnémetek tábora Kikémlelésére.

Midőn a' németek elő csapatai őt a' kérdéses víz lapályos hely mellettészre vették, elfogták, s a' lapályba fojtották. Hajdú néven Er'sének azértnevezte őt Bocskay várbeli udvara, mivel azt tudtak hogy hajdú leány, devezeték nevét csak maga Bocskay fejedelem tudta; a' később perzse elnevezés csak rossz magyar Kifejezés lehetett, 's máig is a' hely Hajdú

perzse nyilassá nevet visel."2 5 5

A mondai hagyomány fokozatos pontosításra hajló kísérletét, vagy ép pen elbizonytalanodását nehéz eldöntenünk, hiszen a mondai variánsoktekintetében mindkét lehetőség adottnak mutatkozik. A fokozatos átmenetet a személytelenből az ismertté válás útján a mondai hagyomány is jól példázza, de ez a folyamat természetes velejárója a monda valós voltának bizonyítása , annak erősítése során.

Nyíri Tóth Sándor. 53. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése. D M A . - N G y . 397. sz. 20. p.P ES TY F RIG Y ES K ÉZIRA TO S H ELY N ÉV TÁ RÁ BÓ L, 1998. 387. p., ide lásd még

M O L N Á R N É M A Y E R Mária 1986. 228-229. p.



így ezen igazságtartalmat érvényesítő folyamat során a konkrét személy meghatározása ugyan még távol áll a hagyománytól, de a pontosítás,a konkréttá tétel már megfogalmazódik. így már a hitelesség megőrzésének és erősítésének érdekében, ha nem is közvetlenül Bocskaihoz, de annak egyik szobalányához kötik az esemény fonalát: „Hát a pince a váralatt a bihari fődvárig vezet. Itt van nem messze a Perzsi dombja. Az t azírhíjják Perzsi dombjának, hogy Bocskainak vót valami hadnagya, oszt vótvalami szobajány. Oszt azelőtt innen jártak a bihari várig a puskaporraktárhoz. Oszt ez a Perzsi árulta el az alagutat. Ott gyilkolták le a Bocskaikatonákat. De Perzsi meg a dombon vígezte az íletit. így maradt rajta aneve. A törökök is kuzbitolták ezt az országot, az újfalui torony török hagyomány." 2 5 6

A mondai fejlődés a hagyomány azon irányát mutatja, melyben egyreinkább a pontos meghatározás válik fontossá. Ez egyre inkább időszerűvéválik a monda fennmaradásának érdekében, hiszen a gyökértelen hagyományok az idők folyamán gyorsabban kikopnak a nép emlékezetéből,mint a bizonyos, ismert nevekhez köthetők. így erősödik, és egyben szűkül a történet meghatározó személyének „kiléte" is. Az idők során márvezetéknevét is tudni vélik, azonban ezen elnevezésből - Hajdú Perse -,

is látható, hogy még mindig az általánosító megjelölés bűvkörében élnek,hiszen a hajdúkhoz köthetően nevezik meg a leányt, adva neki a Hajdúvezetéknevet. Ezzel együtt személyét már a várhoz köti, de a mondai változatban még mindig csak, mint szolgáló tűnik fel: „Hajdú Perse apja a Nagykereki várban lakott, mert ott volt valami szolgálatban. Olyan időkvoltak akkor, hogy ember nem nagyon mert kimozduli a sáncok mellől.Ha muszáj volt valamiért kimenni, csak leány vagy asszony vállalkozhatott az útra. A Kereki várból mindig Hajdú Perse ment, merthogy ő volt a

legügyesebb meg legbátrabb a fehércselédek között. Oszt valahányszorkiment, mindig tudott valami hírt hozni Bocskainak a németekről. Sokszor küldés nélkül is kilopakodott a német táborba, hol kenyeret, hol sonkát, hol miegymást árulni, mint a többi falusi asszony. A németek megnem győztek csodálkozni, hogy Bocskai mindent megtud róluk. Valamelyiknek oszt eszébe jutott, hogy j ó lenne megfigyelni az asszonyokat. K iis adták a parancsot, hogy minden asszonyra egy katona essék. így akarták kitudni, hogy melyik asszony kicsoda, meg hogy melyik való

Csergős András 75. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . - N G y . 397. sz. 18. p.



Kerekibe. Perse már csak akkor vette észre a németet, mikor már a váralatt volt. Most már tudta, hogy fölfedezték, hát nem mert többé a németek közé menni. Egyszer Bocskai észrevette, hogy a német nagyon moz

golódik a vár körül. Ezt már meg kellett tudni, nehogy valami készületlenül érje őket. Nem volt más, mint megint Perséhez folyamodni. De nagyon a lelkére kötötte a lánynak, hogy ügyeljen s a táborba ne merészked

jék. Nem is ment tovább, csak a nyilasig s itt megbujt, oszt úgy leste, figyelte a németet. Mikor már mindent megtudott, amit tudni akart, hát hazafelé készült. De valami lovas németek észrevették, körülfogták, oszt avíznek szorították. Perse inkább odapusztult, mert nem akart a németekkezébe kerülni. Hát azóta hívják azt a nyilast a Hajdú Perse nyilasá

nak."257

A mondai fejlődés tekintetében azonban sokkal inkább nyilvánvalónaktartjuk azt az utat, ami szerint a hagyomány elemeiben - ezen későbbikonkrét megnevezésekben - már az írásbeliség hatása is tükröződhet. Azeredeti hagyomány szempontjából azt kell mondanunk, hogy a Kereki várhős lelkületű leányzójának valódi személyét és nevét már örökre a rejtélyes homály fogja takarni. Azonban éppen e mondai homály teszi maradandóvá, újra meg újra feléledővé a mondai hagyományt. Az átörökítő

folyamat lényegi mozzanatait mutatja, hogy fejlődése egyre inkább személyessé válik. A monda későbbi változatiban - még mindig csak névnélkül - „az akkori várnagy hősi bátorságú lánya"-ként aposztrofálják ahajdúkat kémkedésével megsegítő leányzót: „Ezen csatára visszaemlékezve, nem kerülheti ki figyelmünket az az óriás nyárfák között levődomb a Körösparton, - ez a sírhalom, mely alatt nyugszik az akkori várnagy hősi bátorságú leánya, ki a Kereki vár körülzárásakor álruhába öltözve, kiszökött a várból az ellenséges táboron keresztül, hogy hírt adjon

a székelyhídi táborban levő fejedelmieknek, és sikerült is neki, de midőnismét vissza akart szökni a várba, észrevették a császáriak, utána iramodtak s minekelőtte bemenekülhetett volna a várba, itt a kapu közelébenlemészárolták. A fejedelem azon a helyen temettette el a hőslelkű leányt,a hol elesett, roppant sírhalmot rakatott fölé, s a hálás nép ezt a leány nevéről elnevezte „Perzsi halmának" s így nevezi ma is." 2 5 8

SZENDREY Zsigmond 1920. 52-53. p.

K . NAGY Sándor 1883. 9. p.



A már fentebb említett írásbeliség, és a történeti hagyományok tudatosápolásának hatását mutatja az a mondai változat, amelyben már pontosmegnevezést kap a mondabeli - eleddig ismeretlen - leány alakja. Ezzelazonban a monda csak részlegesen változik meg. Elveszti ugyan rejtélyesszínezetét, ezek helyét a pontos, tényszerű elemek veszik át. Ezzel immárnem a misztikum segítségével célozza meg a monda fennmaradását, hanem éppen a történeti események bevonásával kívánja biztosítani annakszavahihetőségét és egyben fennmaradását. Nem kevésbé szolgálva ezzela település mondai hagyományának továbbfejlődési lehetőségét, amely

ben immár megnevezik a németek támadását visszaverő vár parancsnokátis Örvendi Pált. Egyben hozzá társítja a mondabeli - eleddig személyére

nézve rejtélyes - leány személyét is. Ezzel erősítve a korábbi hagyományok által átörökített monda továbbélését, hiszen a vár védelmezője, immár nemcsak a saját személye által véghezvitt tettek által maradhatottfenn a népi emlékezetben, de személyét a mondabeli leányzó tettei is erősíthette: „Az Ártándiaktúl került a Báthoriakhoz a vár. Ez biztos, hogyBáthori Anna itt lakott, mert az egyháznak kegyszereket adott. A huszárvár terült el a mostani falu helyein Bocskai idejében ezen az éren keresztül. Mikor a Belgijozó hadai megtámadták Vér Pál volt Bocskainak a vár

kapitánya. 1880-ig mindig földesúr volt, és itt lakott a Vér család.Ez a Perzsi halom a várhoz vagy 150 méterre, északkeletre van. Körül

vót zárva németekkel a vár. Ez a Perzsi Örvendi Vér Pál 2 5 9 lánya Erzsébet,vinni akarta a hírt az alagúton , a császáriak megfogták, ott koncolták felés ott temették el és halmot hánytak rá.

És Bocskait mikor Kasán megmérgezték a császáriak, ez a vár a hajdúk kapitányára szállt. Úgy lett a Vér Pálé. Azut a császáriaké lett, majd a800-as [1800-as] évekbe a C sanádiaké.

Persze a marjai hajdúk jöttek segíteni a vár ostromakor, de Kerekibenincs Hajdú [vezetéknevű] mert Bocskai a Kölesér pusztát adományozta ahajdúknak, Zsadányba most is sok Kereki nevű ember van."260

Ezen fentebbi népmondai hagyományban már keveredik a vár védelmezőjének

„Örvendi" és annak későbbi tulajdonosának neve „Veér". Lásd: FÉNYES Elek 1851.1.köt. 203. p. Nyíri Tóth Sándor. 53. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegy

zése. D M A . - N G y . 397. sz. 20. p.



„HERGOTT"

Sokkal könnyebb helyzetben vagyunk a Nagykereki győzelmet követőesemények népmondai hagyományának elemzésekor. A különböző mondai változatok ugyan részleteiben eltérnek egymástól, azonban lényegivonatkozásaiban azonosnak tekinthetők. Lévén mindegyik monda egyazon helyet - egy lápos, elmocsarasodott vidéket, tavat vagy ingoványosrészt - jelöl meg az esemény helyszíneként, sőt - mint azt az alábbiak is

bizonyítani fognak - az ott lezajlott történések tekintetében sincs köztükeltérés: „Hogy miért hívják azt a kiszáradt tófeneket Hergocnak? Hát mertvalamikor nagy víz volt az, oszt mikor Bocskai a németekkel megütkö

zött, a hajdúk a nádasba meg a tóba szorították az istenadtákat. Nem iseresztettek k i onnan egyetlen egyet sem, pedig annyi volt a német, hogyegész délután nem lehetett egyebet hallani a nád közül, csak hogy, hergoc,hergoc!" 261

Azok a variánsok - amelyek egy kiszáradt tófeneket jelö lnek meg amondai történés helyeként - , arra emlékeztetnek, hogy hajdanában ezen avidéken még a láp volt az úr: „Van egy tó a' NKereki határ szélén Borsközséghez kebelezett Zomlín puszta közelében, ezen hajdan ingovány láp

most kiszáradt tó Hergotz nevet visel, erről az mondatik, hogy magyarosított nevét onnan vette: midőn Bocskay a' németeket megverte Bors községe felé Kergette volna, azon vizes lapályos lapos helyen, melly mintmondók a' Kereki határ szélén esik, - a' német csapatok egy része a' láp ban sülyedezvén, Kiabálták: Herr Gott!"262

A P E S T Y Frigyes által végzett kérdőíves gyűjtés Nagykerekivei kapcsolatosan még egy adalékkal szolgál - mindamellett, hogy utal a harcokidejének vízrajzi viszonyaira. Az esemény kapcsán említést tesz arról a

hét halomról is, melyek - a hagyomány szerint - a harc során elesetteksírhalmai lennének: „A fönt említett vár Bocskay fejedelem korában hogynem csekély jelentőséggel bírt, levéltári adatokból Kitetszik, hogyBocskay fejedelem idejében a' nádas ingoványal köritett vár a' németellennel daczolt, mutatja ezt a' var körűi máig is meglevő 7. halom, mellymagyarok és németek sir halmait képezi ." 2 6 3

S Z E N D R E Y Zsigmond 1920. 5 3 . p.P ES TY F RIG Y ES K ÉZIRA TO S H ELY N ÉV TÁ RÁ BÓ L, 19 98 . 3 8 7 . p., ide lásd mé g

M O L N Á R N É M A Y E R Mária 1 9 8 6 . 2 2 8 . p.

Lásd: P ES TY F RIG Y ES K ÉZIRA TO S H ELY N ÉV TÁ RÁ BÓ L, 1998 . 386 . p



A hagyomány még megjegyzi azt is, hogy e hét halom mindegyike„nevet viselt", melyek közül a gyűjtés idejében [1864] már csak egy voltismeretes, s ezt „ Varjas" névvel illették. Ezt a részt egyébként a nép „né

met temetőnek 3

' is nevezte.Egy nagykereki tradíció még jobban kibővíti ezt a hagyományt. Meg

tartja a németek szájából felhangzó Herr Gott! kiáltások mot ívumát - deazt egyben tovább is építi -, így már erről ad nevet a történet helyszínének: Hergott-tér, illetve Hergott-ér értelemben. Ugyanakkor utal egy nagyon fontos mozzanatra is, mégpedig a tiltott hagyományok továbbélteté-sének módjára is. Megemlékezik arról az időszakról - az 1800-as évekosztrák uralmáról -, mikor nem volt ildomos utalni a meglévő mondai

hagyomány eredetére: „Az ipamtúl hallottam, hogy vót az, mikor Bocskaiitt megverte az osztrákokat. A bihari hegyen megvan a pajta. Ördögpajta.Csak mikor felment a hegyre, ott hallotta meg, hogy eldördül az ágyú.

- Nem tudom, j ól hallottam-i vagy nem? - gondolta. De a másik dördülés is hallott.

Akkor Bocskai a bihari foldvárbúl az alagúton keresztül küldött egylovasvitézt Kerekibe, hogy most mán' két hétig tartsák a várat.

Akkor elment Bocskai Erdejbe sereget gyűjteni. Akkor küldte a másik

lovast Biharbúi Kerekibe a feleségihez, hogy most mán' támadhat. És ükívülről támadott, a felesége meg belülrűl. így osztán legyőzték az osztrákokat. A zomlini határba győzték le, ott beleszorították a laposba. Osztaz osztrákok kiabáltak, hogy Her Gott! Her Gott! Úgy is híjják azt a helyet, hogy Hergott-tér, mert ott ütköztek össze az osztrákok meg Bocskaikatonái. De azután a káptalani papok Hergócsnak híjták, hogy oszt jött azosztrák uralom. Nem merték tovább Hergottnak mondani."26 4 A z elnevezés kettősségére egyébként több adatközlő is utalt: „A Hergott, a

Hergócsér, ez Kismarjátúl jött lefele. Ott a császáriak belefúltak a mocsárba, meg ott kaptak ki csúnyán." 2 6 5 A néphagyománnyal ellentétbenH U N Y A D Y Ferenc úgy véli, hogy az elnevezés származását csak a jóvalkésőbbi időkből, az 1800 körül itt élt birtokos Hergetz nevéből lehetneeredeztetni.266 Bármiképp is legyen a terület elnevezésének eredete, azt a

Gáspár Istvánné. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.

D M A . - N G y . 397. sz. 15. p. Nyíri Tóth Sándor. 53. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegy

zése. DMA. -NGy. 397. sz. 22. p.Lásd: HUNYADY Ferenc 1936. 38. p.



nép egyértelműen Bocskai - Kereki körül lezajlott - harcainakmegörökítésére használta fel.

A mondai átjárhatóságot és időtlenséget mutatja a következőnagykereki hagyomány, amelyben a fordított patkó motívuma261kap szere

pet. Kialakulása szoros összefüggésben áll a Kerekiben mind a mai napigmeglévő helynévmagyarázó monda alapjaival, amely a Szent László holttestét szállító szekérrel áll kapcsolatban: „Mikor Szent László meghaltVáradra hozták temetni. A templom előtt ekkor is volt egy magaslat. ASzent Lászlót szállító szekérrel a katonák a templomdombon megpihentek. Csak a nagykerekű szekér magától megindult Váradra. Innen ered aközség neve, Nagykerekű." 2 6 8

Ennek permanens folytatásaként, illetve az újjáéledő, szabadító hősmítoszaként a fordított patkó motívuma nemcsak áthagyományozódikSzent László korából, de immár Bocskai István attribútumaként is megjelenik: „1600 nem tudom mán' hányadik évbe, csak ottan körül vót ez adolog, mert az akkori osztrák császár ostrom alá vette a várat. De Bocskaiúgy vasaltatta a lovat, hogy fordítva verette a lovára a patkót, osztBocskai ék elébb Biharnak mentek oszt' visszajöttek, így a császáriak azthitték, hogy elmentek, elmenekültek, mert azt mutatta a nyom. De azután

vissza is jöttek . Mert akkor nem így vót, mint most. Kevés ház vót, megkörülfolyta a várat a Kerezs meg a káptalan-birtoknál is egy ér. Azt

Hergottnak híjták. Igen, mert a nímetek bele vergődtek a lápba, oszt nemtudtak kivergődni, belevesztek. Ott jajgattak, hogy Hergott! Hergott! Mais így híjják ezt a helyet.

Mikor visszajöttek Bocskaiék, megverték a nímeteket. De osztán kibékültek. Muszáj vót vele kibékülni a nímet császárnak, mer megverteBocskai." 2 6 9

Ez a hagyomány elvezet Szent László kultuszán keresztül - ami egyébként meghatározó erővel bírt a település hagyományában, gondoljunk csak a Szent László legendaazon vonatkozására melyben a Szent László földi maradványait szállító szekér, magától indul útnak - , egészen a Rákóczit övező hagyománykör ugyanezen fordított

patk ó motív umához is. Ezekhez lásd: Á R P Á D - K O R I L E G E N D Á K ÉS T N T E L ME K , 2004.

95 . p. Illetve a fentebb említett Bocskaihoz kapcsolt, azzal teljesen azonos Rákóczimondakörhöz: D O B O S Ilona 1971. 87. p. Összefoglalásként, pedig lásd: F E R E N C Z I

Imre 1960 .

Nyíri Tóth Sándor. 53 . é. Nagykereki, 1954. Béres And rás gyűjtése.DMA. -NGy. 397 . sz. 2 1 . p.Szilágyi Sándor 7 1 . é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954 . Béres András feljegyzése.DMA. -NGy. 3 9 7 . sz. 16 . p.



BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁHOZ KAPCSOLÓDÓ NÉVMAGYARÁZÓ MON

DÁKRÓL

Bocskai szabadságharcának a néphagyományban meglévő említéseinéltermészetesen nem hanyagolhatjuk el a környező településeken fennmaradt kisebb mondákat sem, s bár ezek tartalmukban nem mérhetők azelőbbiekkel, de mégis jelentős adalékkal szolgálnak egy-egy településhagyományához, és Bocskai küzdelmeinek emlékének megőrzéséhez.

Ezen alábbi mondatöredékek főként földrajzi helynevek magyarázataként szolgálnak. Ilyen névmagyarázó mondákat gyűjtött egy csoportba

FERENCZI Imre Pesty Frigyes helynévtára alapján.

2 7 0

A diószegi Nyúzóvölgy: A „Szomszéd Álmosd községiül északnak neveztetik onnan, mertFerdinánd császár idejében Gróf Castaldó, az általa vezényelt Zsoldoskatonái Diószeg és Álmosd között láp mellett megtelepedvén, a Diószegiek reájuk ütöttek, és lovastól fegyverestől a lápnak szorítván, részint alápba fulladtak, részint majd egy lábig lekonczoltak, ezen fegyverténytőla hely nyúzó völgynek neveztetik. Szántóföld most. A kokadi néphagyomány egy, a település határához tartozó Német-gát elnevezésről tesz említést, melynek eredetét a lakosok azzal magyarázzák, hogy itt csaptak ösz-sze Bocskai hadai és a császáriak, melynek során a németek közül olyansokan estek áldozatul, hogy a holttestekből egy egész gát keletkezett.Pelbárthida és Hencida vonatkozásában ezek a hagyományok szorosanösszefonódtak a település nevével: , , A ' község nép monda szerént az1600-ik év táján történt villongások alakalmávaí egy Pelbárt nevű jeleshadvezér nyerte, vagy foglalta el s az időbe a' Beretyó folyamon egy nagyvámhid volt, hihetőleg a' község innen nyerte jelenlegi nevét - de hagyomány vagy okirat ezt sem tudja megfejteni, mivel a község levél tárá

ban ez adatra vonatkozólag semmi sem találtatik." Ugyanakkor Hencidanevéről a következők jegyeztettek fel: „ A község nevének eredetéről biztos tudomás nincs, állítólag midőn a zsoldos Henczek a szomszéd NagyKereki és Hencziz közt harcoltak, a község alatt a Berettyón hidat vertekátvonulás végett, s így aztán a henczek által vert hídtól vette volna a község elnevezését, henczek hidja - Henczida, de ez csak gyanításon alapul,

biztos adat rá nincs." Ezzel hasonlatos egy szentpéterszegi adat, miszerint:„ A község határában: Henczhalma, egy domb hol állítólag a török világ

ban egy Hencz nevű osztrák főtiszt esvén el, oda temettetett."

F E R E N C Z I Imre 1962. 223. p.



A BODROGSZERDAHELYI LELAKATOLT SZÁJÚ BARÁT

A históriás énekek kapcsán korábban már szóltunk az árulók megbün-

tetéséről és azoknak a népi emlékezetben megmaradt hagyományáról.Gondoljunk csak a históriás énekben fennmaradt Lippai Balázs gégéjénekelmetszéséről szóló hagyományra. Jelenesetben azonban két olyan -

Bocskai felvidéki harcaihoz köthető - eseményt említünk, melyben az

áruló megbüntetésének motívuma - már jelképrendszere által is -, tárgyi-asult formát kapott. A bodrogszerdahelyi (Szlovákia) hagyomány azért is

kaphat kitüntetett szerepet, mert tökéletes példája a hagyományozódáshelyének és a hely történetének kapcsolatára. Elég, ha csak annyit jegy

zünk meg, hogy a település birtokosai között tudhatjuk Szürthelyi, aCsapy, a Soós és természetesen a Bocskai famíliát is. 271

A néphagyomány a

bodrogszerdahelyi rómaikatolikus templomhoz kötia Bocskai által vezetett sza

badságharc alatt lezajlott

azon esemény helyszínét,

amelyben éppen Bocskai Miklós sírkőtáblája is meg

található. Természetesen a

sírkő feliratában a nyilat,

vagy úm. vetődárdát tartóoroszlános C Í m e r mellett Ott

A

bodrogszerdahelyi római katolikus templom

találjuk az elmaradhatatlan

Micbán történetre való utalást is. 2 7 2

Bocskainak az árulókhoz való viszonyát a következőképpen tudja anéphagyomány: „A bodrog-szerdahelyi róm.[ai] kat.[olikus] templom

kriptájában fekszik egy Komenszky Ipoly nevű barát, kinek a szájára vert

lakat mai nap is látható. A lakat ráveretésének a körülményei: A helybeli

xóm.[ai\ kat.[olikus] lekész és kat.[o//&ws] egyének azt mondják, hogy a

husziták verték azt a szájára, és mivel a gyónási titkot nem akarta nekik

elárulni, ez által éhen hálásra ítélték; s a hithű barát nyogodt lélekkelszenvedte el e halál borzalmait. Mások szerint a lakatot Bocskai István

Ezen családok mindegyike jogot formált a Bocskaiak ősének tartott Micbán hagyo

mányokra.A sírkőről és annak feliratáról már korábban részletesen szóltunk, lásd ott.



verette a szájára a hajdúi által, mivel az egyik hajdúja által meggyónt titkot arra illetéktelen egyénnek mondta el. Kétség kívül ez utóbbi a hiteles.Ezt erősíti az a körülmény, hogy Bodrog-Szerdahely egykor kisebb jelentőségű végvár volt. Egyik bástya-háza manapság is épen áll fenn; egymásik már összeomlott." 273

Ugyanakkor nemcsak Bocskairól, de annak hajdúiról hasonlóan, és ama embere számára talán kegyetlennek tűnő ítélkezési módról is megemlékezik a település hagyománya. Azonban az ilyen és hasonló büntetéseka korabeli társadalmi viszonyok „természetes" és „megszokott" velejáróivoltak a háborús eseményeknek: „Bodrog-Szerdahelyen van egy épület,

jelenleg gazdasági melléképület, melyet a hagyomány Bocskai hajdúi

kaszárnyájának tart. Ma is mutogatják az épület egyik sarkát, amelyhez ahajdúk addig vagdaltak, ütögettek egy árulót, míg szörnyet nem halt."274

A „PITHENl" VÁRKÁPOLNA FELIRATA

A fentiekben már szóltunk Bocskai felvidéki küzdelmeinek néphagyományban meglévő emlékeiről. Most szólnunk kell az Észak- és Nyugat-Magyarország területén élő, s Bocskai korában a császáriakhoz húzó,zömében németajkú lakosság körében élt hagyományokról is. Ami természetes módon, ellentétes előjellel emlékezik meg Bocskairól, és az ő „angyalkáinak", a hajdúknak erre a területre való betöréseikről. A Bécsújhely(Wiener Neustadt) közelében található pitheni (Pitten) várkápolna - külsőoldalán lévő - felirata Bocskai hajdúinak ottani portyázásait még írásbeliformában - márványba vésve- is megörökítette. Ezen felirat szövege akövetkező:

S A C E L L O E T PUTEO PITNSI

„Sechzenhündert als man schribUnd fünf Jahr ausz des SathanstribSTEPHANUS B OT S KAI aüss UngernSandt in disz Landt Türckhen TarternMit seiner mainaidigen scharDie verbrenten v i l fleckhen gar

Éles István gyűjtése Sárospataki Református Kollégium Tudományos GyűjteményAdattára, 1628. sz. alatt 13. p.Éles István gyűjtése Sárospataki Református Kollégium Tudományos GyűjteményAdattára, 1628. sz. alatt 14. p.



Hauten darnider gar vil Leuth

Welcher Bluet noch gen Himmel schreit

Führten hinweck Kinder grosz klain

Auch altleut hülft nit ihr haisz wain

Verkauften solche in TürkeiUrthail jeder obs Chrisrlich sei?

Damahls disz Haüsz ohn Brünnen war

Wann wider kehm dergleichen Gfahr

Hansz Christof Teufel gedacht hat

So RUDOLPHI Hofcammerrath

FERDINANDI deszgleichen nachher

Ich will disz Haüsz retten ausz gfehr

Ein Brünn graben mit aigner handt

Erstlich solchs Jahr anfieng bekhandt

Wird er mich machen weil er steht

Als man Sechzehenhündert Zehlet

Und ailf Jahr hat er RENUVIRTGewelbt mit Althärbildern ziert

Dise Kapellen GOTT dem Herrn

Jungfrau. Sanct Katrina zu Ehrn Nacher wie Sechzehenhündert Jahr

Und Achzehen die Jahrzahl war

Gab GOTT Wasser durch sein genadt

Von jeder Klaffter er zahlt hat

Füffzehen Gülden weil tief ist

Drey und Sibenzig sey vergwist

So denek was draüff gangen mag sein

Ich sag dir auch ein Vass voll WeinGab er willing von hertzen balt

Für dem Prünngraber alsz erschallt

In sein Ohren die gute Mehr

Dasz nühn Wasser vorhanden wer

GOTT dem Herrn sey lob und Ehr."2 7 5

S C H L E G E L Péter 1866. 680-681. p.



A fentebbi emlékszöveg „hamaros", és úgymond tartalmi fordításábanaz alábbiakat foglalja magába:

A PITTENI KISKÁPOLNA FELIRATA

1600-as éveket írtáköt évvel a Sátánnaka magyar Bocskai Istvánnak halálát követőenEbben az országban voltak törökök, tatárokGonosz csapatával felégetett sok földetLevágtak ekkor sok embertKiknek vére az egekig kiáltottelhurcoltak gyereket kicsit és nagyotaz öregek siralma sem segítettazokat eladták Törökországbaminden keresztényre ítélet vártAkkoriban ez a család forrás nélkül való voltamikor is újra jött egy ugyanolyan veszélyHans Christof ördög gondoltaígy Rudo lf udvari kamarásFerdinánd éppúgy azutánezt a (uralkodó)házat meg akarom menteni a veszélytőlegy kutat ásott saját kézzelolyan év kezdődött, ismertté akart engem tenni,1600-at írtak11 évvel ezután renoválta, oltárképpel díszítettea kápolnát, ami a szüzanyának (lett emelve) St. Katalinttisztelik1600 évek után 18 volt az évszám, Isten vizet adott

isteni segítség folytánminden ölnél (klafter) 15 Guident számolt, mert mélyvolt 73 (3 és hetven) elfelejtveképzeld mi volt bennemegmondom neked. Egy tele hordó borszívből adta a kútásónak, amikor hallotta afüleiben a jóAz csak víz volt, Isten urunknak dicsőség, tisztelet.



A várkápolna márvány kőfelirata alapvetően két részre osztható, melytörténeti koronként és eseményenként örökíti meg a történéseket. Minket

alapvetően a felirat első része érdekel, hiszen érdemileg csak ez a fejezetekapcsolódik - a fejedelem személyén keresztül - a hajdúk e területenfolytatott küzdelmeihez. A második rész főként a kápolna építéstörténetének részleteivel, illetve egy számunkra érdektelen történet leírásával foglalkozik. A tartalmi fordítását követően - melyben már jelezzük az elkülöníthető részeket is - megnézzük, hogy ezen számunkra fontos első részmilyen történeti eseményekről és személyekről szólhat, amelyek, (akik)kapcsolatba hozhatók Bocskai szabadságküzdelmeivel:

I.„1600-as éveket írták / öt évvel a Sátánnak / a magyar Bocskai Istvánnak halálát követően: 2 7 6

Ebben az országban a törökök, tatárok / Gonosz csapataikkal sok földetfelégettek / Levágtak sok embert / Kiknek vére az egekig kiáltott/elhurcoltak gyereket, kicsit és nagyot, / s az öregek siralma sem segített /eladták őket Törökországba / minden keresztényre ítélet várt / Akkoribanez a család, forrás (utód) nélkül való volt / amikor is újra jött egy ugyan

olyan személy. / Ördög gondolta Hans Christof / így Rudolphi udvarikamarás / Ferdinánd éppúgy / ezt a (az uralkodó) házat meg akarom menteni (ettől) a veszélytől (személytől)."

II.„Egy kutat ásott saját kézzel, olyan év kezdődött, ismertté akart tenni

engem,1600-at írtak 11 évvel [1611] ezután renoválta, oltárképpel díszítette a

kápolnát, ami a szűzanyának (lett emelve) St. Katalint tisztelik.

1600 évek után 18 volt az évszám [1618], Isten vizet adott, isteni segítség folytán minden ölnél (klafter) 15 Guident számolt, mert mély volt 73(3 és hetven) Képzeld mi volt elfelejtve benne, megmondom neked. Egytele hordó bor, szívből adta a kútásónak, amikor hallotta a füleiben a jó -

— . A z csak v íz volt, Isten urunknak dicsőség, tisztelet."

Elsőként vizsgáljuk meg, mikorra is keltezhető a márványtábla elhelyezésének ideje. Három évszámot említ meg a felirat szövege, az egyiképpen Bocskai István halálához [1606.] köthető. Ezt az évszámot követőötödik évről beszél, tehát 1611 -et kell rajta értenünk. A másik időpont

Értsd: 1611-ben.



már egyszerűbben fogalmaz 1600 után 11 évvel, tehát ez az évszám is1611, ekkor díszítették oltárképpel és renoválták is egyben a kápolnát. ígyfeltételezhető, hogy maga az emléktábla is ennek az alkalmából került a

kápolna falára. A harmadik évszám azonban elbizonytalanít berniünketezen időponttól, mert az már az 1618-as évszámot említi meg. így az161 l-es időpont csak abban az esetben lehetne fenntartható, ha ezenutóbbi részt csak a későbbiekben vésték volna fel a táblára. Erről azonban biztos adattal nem rendelkezünk, de azt még így is biztosan leszögezhet jük, hogy az emléktábla 1611 és 1618 között készült.

A történés helyszínének megállapításával nincs nagyobb gondunk, hiszen az egyértelműen arra a területre utal, ahol az emléktábla is áll maga

Pitten, vagy szélesebb körben értelmezve Bécsújhely és környéke.A nevek tekintetében sem vagyunk sokkal nehezebb helyzetben. A fel

irat rögtön az elején szól Bocskai Istvánról, akit „Sátánnak" neveznek.Említés tevődik törökről, tatárról és egy ismeretlen személyről, akit - hasonlatosan Bocskai jellemzésével - elítélően egyszerűen csak „ördögnek"mondanak. Ha az ő szemükben Bocskai testesítette meg a Sátánt, és azismeretlen személy maga az ördög, akkor nem nehéz párhuzamot vonnunk a magyar néphagyomány azon elemével, amelyben Bocskait a ma

gyarok Mózesének mondják és hajdúit az ő angyalkáinak! Tehát az ördögnek mondott egyén csakis Bocskai egyik hajdúkapitánya lehetett!

Mielőtt azonban feloldanánk ennek az ördögnek mondott személynek akilétét, meg kell említenünk azt a három személyt is, akikről még eddignem szóltunk, nevezetesen: Hansz Christof, Rudolphi és Ferdinandi nevét. 2 7 7

A TITOKZATOS „PITHENI ÖRDÖG" ÉS ELLENFELEI

A történeti forrásokból tudjuk, hogy 1605-ben Bocskai hajdúi egyregyakrabban jelentek meg a török és tatár segédcsapatokkal együtt osztrákterületen, lángba borítva a Bécs környéki falvakat.278 Hogy ekkor ki voltezeknek a csapatoknak a vezére, arról éppen maga a fejedelem által írtlevél tanúskodik: „Az úristennek az neve dicsértessék, még ez ideiglen azellenség ellen, mindenütt győzedelmesen viselte az mi hadunk magát.

Némethi Gergely, a ki az Dunán általment volt Sopron felé, ... hogyegész Geréczig és Németujhelyen belől négy mélyföldig ming

Róluk a későbbiekben még szót ejtünk.B E N D A Kálmán 1 9 5 2 . 6 3 . p.



megholdúltatta, s a hol szükséges volt, el is rablatta az földet. írja, hogyimmár az fej érv ári, koppányi, szigeti bék is véle vagyon, s várja melléjeminden órában az kanizsai basát is, kit tíz ezren ír hogy vagyon, és hogy

azokkal mindent próbál, a mit oda által az német nemzetségen próbálnikell; küldött követeket Stiriába, Carinthiába és Carniolába, hogymegholduljanak, ha nem, azokra akar menni."279

Némethi Gergely vitézsége ismeretes, így ezeket most nem ismertet jük, csak azokat az állomásokat emeljük ki, melyek szorosan kapcsolódnak a pitheni felirat magyarázó értelmezéséhez. Már Bocskai levelében isemlítést nyert, hogy Némethi tervei között szerepelt a stíriai területekmeghódoltatása. Nos, Bécsújhely környékének pusztítása után Sopron

ostromához kezdett, majd onnan - Basta seregének közeledtének híréretávozva - bosszúját az ausztriai és stíriai területek pusztításával enyhítette.28 0 Stiriában olyan rémületet keltett csapatával, hogy Mária főhercegnérokonához Ferdinánd bajor herceghez fordult segítségért. Támadásaik4000 hajdúval, illetve a török és tatár segédcsapatokkal kiegészülve má

jusban vették kezdetüket. Több várost és falut foglaltak el, vagy égettekfel, s betöréseiket egész éven át megismételték, roppant pusztítást okozvaaz örökös tartományoknak. 2 8 1

Körmend visszafoglalását követően Kőszeg alól viszont el kellett vonulniuk. Ekkor már pápai finanszírozással több ellenséges csapatot isszerveztek ellenük. Ezek egyike volt - a pitheni várkápolna feliratábanszintén helyet kapott - florenczi Rudolphi Sándor, akinek a parancsnoksága alatt lévő lovassága is döntő vereséget szenvedett Némethi seregévelszemben.282

A pitheni várkápolna felirata azonban nemcsak a nemzet- és a vallásszabadságért küzdő Bocskai István és csapatainak Bécsújhely környékén

végzett küzdelmeit örökítette meg számunkra, de olyan adalékkal is szolgál, amely a néphagyomány írásbeli megnyilvánulásának méltó bizonyítéka. Ez pedig a feliratban szereplő harmadik személy Hans Christofalakja. Nevét azért őrizte meg a császáriakhoz húzó németajkú [Pitten]

Bocskai 1605. július 28-án írt levele Illésházinak. Lásd: SZILÁGYI Sándor 1878.645. p.

0 Ehhez lásd: NÉMETHY Lajos 1855. 2. sz. 1-8. p.1

1605-ben 1551 házat gyújtottak fel, megöletett vagy foglyul esett 3513 ember, elhajtatott 5000 ló és 12408 szarvasmarha. Bővebben: SZILÁGYI Sándor V . köt.597-598. p.

2 NÉMETHY Lajos 1855. 2. sz. 4. p.



lakossága, mert személyében látták a császárság utolsó reményét a Bocskai István által vezetett szabadságharc győztes eredményei ellen. Ez egy

ben végső kísérletnek is minősíthető - a török béketárgyalások megakadályozásának folyamatában -, mely cselekedet a bécsi béke által elért eredményeket is megkérdőjelezhette volna, hiszen a Hans Christof által véghezvitt ún. „komáromi eset" a hajdúság szemében egyenlő volt a megállapodások földbetiprásával.

Mielőtt pontosan kiderülne ki is volt valójában a - pitheni várkápolnamárványba foglalt felirata szerint - ez a személy, nézzük meg milyen „Sá-tánüző" praktikához is folyamodott 1606. október 15-én: „... egy vasár

napi napon történt Komáromban, hogy a vár egyik védművében(redoutjában) a napi szolgálat után este felé isteni tiszteletre gyűltek összea kálvinista magyar vitézek. Áhítattal hallgatták a szűk zsoldjuk keservesen megtakarított filléreiből csak nemrégiben, a júniusi kiegyezés után,meghívott hitszónoknak prédikáczióját, midőn egy nagy csapat fegyveresnémet zsoldos néhány tiszttel közibük rontott, őket szétugratni akarta, sőta fegyveresek egyike a szószéken álló prédikátorra rá is lőtt, de szerencsére nem találta el. Óriási gabalyodás támadt erre a helyszínen, de még nagyobb lőn a zavar s általánossá a fölkelés, mikor a mezőn táborozó hajdúság megtudta az istentelen cselekedetet. A l ig száradt meg a tinta, kiáltották a hajdúk, a kiegyezés oklevelei aláírásán, a melyekben a vitézlő népnek is szabad vallásgyakorlat van biztosítva és íme máris így bánnak anémetek az ő bajtársaikkal és hitsorsosaikkal!"283

A hír hallatára a hajdúság megindult a Komárom tájára kirendelt németzsoldosezred ellen. A kitervelt és nyugodtan mondhatjuk a németek általelőre megtervezett esemény lényegét éppen az adta, hogy ha a török biztosok mellett lévő török csapatok Bocskai oldalán beavatkoznak az ütközetbe, akkor mind a szeptemberi kiegyezés, mind a török béke megvalósíthatatlanná válik.

Márpedig a hajdúság riasztási lánca meglehetősen jól működött„északra és keletre tovább adta az izgató hírt". A hajdúk indulatait csakfokozta, mikor fényderült az összeesküvés vezetőjének kilétére 2 8 4 is, akinem volt más, mint a pitheni várkápolna feliratán a „Sátán Bocskai" és

Bővebben lásd: Velence követének tudósítását MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK,XII. 402.; lásd még: /. Irományok 125. sz.

Nem kevésb é izgatta a hajdúk kedélyét, hogy Pucheim János Kristófnak az a Khuen János Özséb osztrák báró ezredes segédkezett, aki legelsőként írta alá a kiegyezésmegtartásáért jótálló oklevelet.



ördögének ellensége a császárpárti Hans Christof, azaz Pucheim JánosKristóf, az osztrák katolikus főurak egyik legkiválóbbjának mondott személy. 2 8 5

Hogy nem ő volt mégsem a legkiválóbb, arról éppen Bocskai angyalkái, azok az ellenség által ördögöknek nevezett hajdúk gondoskodtak,hiszen e fent nevezett Hans Christofot, vagyis Pucheim János Kristófotmár egyszer megverték Bocskai csapatai. Emlékezzünk csak vissza a tanulmányunkban már korábban említett Rerum in vita2*6 VIII. részére:„Octingentos pedites capitanei Puchan in possessione Kuchin die venerisnostri invaserunt, qua incensa, pedites etiam coesi." vagyis: „Puchan ka pitány nyolcszáz gyalogosát Kuchin te lepülésén a mieink péntek napján

megrohanták, a falut felgyújtották, a gyalogosokat pedig lemészárolták."így sem akkor, sem e későbbi esetben sem tudta megakadályozni Bocskaiés hajdúinak végső győzelmét.

„HŰ BELEBALÁZS"

Firól-fira szálló hagyományaink révén nem ismeretlen a magyarságkörében azon szólás-mondás, melyet az elhamarkodva, a mindenáron valótenni akarás eszméjét valló, vagy éppen, a túlzottan pozitív hozzáállású,

vakmerő egyének cselekedeteire mondanak. Azonban a „(Hű!) bele [neki] Balázs!" 2*1, vagy a cselekvés módjának jelzőjeként használatos„Hűbelebalázs módjára. ", 2 8 8 illetve a bátorság erényét támogató, az istenisegítség lehetőségét is megcsillogtató: „Hü! Bele Balázs, lovat ád (az)

Isten." 2*9 szólásaink eredete ma már az ismeretlenség homályába veszett.290 Holott történeti-alapnélküliségét badarság lenne erősítenünk, hiszen eredetének kérdésében egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezen fentebbi szófordulatok magja és alapja magyar földön termett, és közvetlenül

Mátyás főherceg a prágai nuncius határozott kívánságára tette meg János Kristófot1500 német lovas élére, „mint egyházának hű, sőt vakbuzgó fia, szeptemberben

Borghese bíbornoknak - a pápai államtitkárnak - szíves üdvözlete és szerencsekívá-natai között indult Magyarországba lovasaival." Lásd: M A G Y A R O R S Z Á G G Y Ű L É S IE M L É K E K , XII. 403. p.

Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L MI A D A T O K , III. 1855. 96-97. p.

O . N A G Y Gábor 1966. 68. p.

Lásd: O. N A G Y Gábor 1966. 294. p.Ehhez vesd össze a „Lovat is ad isten a jobbiknak" szólásunkkal. Lásd: O . N A G Y

Gábor 1966. 443. p.A legnagyobb magyar szólásgyűjtemény sem tud közelebbit mondani kialakulásánakgyökeréről. Lásd: O. N A G Y Gábor 1966. 68. p., 294. p., 443. p.



Bocskai szabadságküzdelmeihez köthető. így e szólásunk különösen becses történeti adattal és értékkel bír!

A fentiekben már megismerkedtünk a „pitteni ördög" személyében Némethi Gergel lyel, most, pedig - a fentebbi szólás-mondás kapcsán -kötelességünk szólni egy másik Némethiről 2 9 1 is, még pedig Némethi Ba

lázsról. A ki - mint mondják -, rendkívüli tüneményként bukkant elő ahajdúk történelmében, és amilyen káprázatos volt megjelenése olyangyors volt eltűnése is. Hiszen csupán [1604.] egy évig, de halála pillanatáig szolgálta a hajdúk és egyben a hazájának ügyét Bocskai oldalán. Ottvolt a német katonaságot levágó hajdúk között a diószegi hídnál, holszolgálatait és vívmányait a magyarok választot t fejedelmének ajánlotta.Ettől kezdve személye elválaszthatatlan Bocskaitól. Megszerzi Kassát ésaz egész felvidéket, de harci sikerei mellet nem hagyhatjuk szó nélkül a

buzdító, a haza iránt elkötelezett ember tevékenységét sem. Ezt leghíveb ben Kassáról [1604. október utolsó napján] címzett, felhívó levele bizonyítja, melynek hangvételéből már kiérződik Némethi Balázs rövid, deannál eseménydúsabb életszakaszának habitusbeli lényege a magyarságkiirtásával fenyegető ellenségen - a Habsburg-házon való elégtételvétel, a

bosszúvágy is: „Ezen imperá to r [Rudolf] odatörekszik, mint kapitányai

nak cselekvéséből is kitetszik, hogy Magyarország elpusztuljon, a ma gyar név is kiirtassék. Mindez mivel földi ügy, elviselhetőnek látszik, dea közelmúlt időben, a legutóbbi diaetán, a honfiak akarata ellenére kimondatott, hogy az igaz és orthodox keresztény vallás, Barbiani JánosJakab Belgiojosói gróf és egyetemes főkapitány, egy igen gonosz emberáltal üldöztessék, ki mindenek előtt elvette ezen városnak [Kassa] kitűnőtemplomát, az isten igéinek prédikátorait számkivetette és a római bálványimádást behozta. Ezekkel meg nem elégedve, részint maga, részint

kiszemelt, hozzá hasonló katonákkal, hogy ne mondjuk hóhérokkal, avallonokkal, különféle módon kínoztatta és zsarolta a népet. Végre azonczím alatt, hogy a keresztény névnek ellenét, a törököt, szándékozik megtámadni, Gyula várát vette ostrom alá, a császárnak összes seregét ellenünk és tekintetes és nagyságos Bocskay István úr, a mi kegyelmes urunkellen fordította, ennek várait azon szándokkal kívánván elfoglalni, hogymegsemmisítése után az országnak többi főurait és nemeseit annál köny-nyebben képes legyen elnyomni. Ezeket, melyeket az ország elpusztításá

ra és a ti, valamint a mi lelkeinknek kárhozatára cselekszi, tovább tűrni

1 Értsd: Némethi Balázs nem volt rokona a korábban említett Némethi Gergelynek.



nem lehet, hanem fegyverrel kell azt megbőszülni. Felkeltünk tehát és akeresztény vallásért, az üdvözítő Jézus legszentebb neveért, és édes hazánkért fegyvert ragadtunk. Kérjük tehát uraságtokat, és megkövetjük,tartson velünk ezen jó, jellemes és üdvös törekvésünkben, és esküdjékreá, hogy ezen nemes Kassa városa példájára, a legméltatlanabb iga lerázására, az édes haza elpusztítását ennyi méltatlankodás után megbőszülnifogja. Ebben uraságtok tegyen az Isten előtt kedves, a hazának hasznos ésaz egész kereszténységnek örvendetes művet. Ezeket kívántuk uraságtok-nak röviden megírni, melyekre biztos feleletet várunk. Kassán 1604. évoktóber utolsó napján. Barátai és oltalmazói Lippai Balázs és Némethy

Balázs méltóságos és nagyságos Bocskay István a szent keresztény és

orthodox hit oltalmazója katonáinak kapitányai."2 9 2

Ezen előzmények, illetve Némethi Balázs értékrendjének és hazaszeretetének bemutatása után térjünk vissza a fentebb említett szólásunk eredetének kibontására. Melynek bővebb elemzése helyett álljon itt Sepsi Lackó Máté krónikájának idevonatkozó részlete, mely eme - az Osgyánnálvívott küzdelemben történtek 2 9 3 szerint - a fentebbi szólás eredetének azalapját is megadja: „17. Novembris. [1604.] Alá jő Básta György a magyarokra a Duna mellől tizennégyezer magával. Losonchoz szállá tábor

ba, és vakmerőül Német Balázs kevesed magával lévén Ozsgyánnálmegharcola bolondul velők; m egverték és maga is fogollyá esék, - nagykínnal ölték meg. Lippai Balázs eléggé kéré és tartóztatá Német Balázst,hogy kevesed magával az ellenségnek ne menjen, és ne tegyen kárt sem afejedelemnek, sem az országnak, sem a hadnak, sem magának, de temere[vakmerőn] ugyan neki [mené]. No, itt mondhatták: neki Balázs"194 Aszólás egyik - ismertebb részének, íme itt a magyarázata. Azonban adósak vagyunk még e szólás körében előforduló - a szólást teljes egésszé

tevő: lovat ád (az) Isten" formula magyarázatával. IPOLYI Arnoldutal a magyar néphitben élő (élt) Isten lova kifejezésre, melynek jelentése, mint mondotta: „sonipes, quo sacerdos ulitur dum ad infírmos defertssmum" - a paripa, melyen a nap lovagoP 95 , mikor az oltáriszentséget

Közli: N É M E T H Y Lajos 1855. 2. sz. 1. p.

A z Osgyánnál történt csata részletes leírását lásd: RÓNAI HORVÁTH Jenő 1893.594-598. p.

Lásd: Sepsi Laczkó Máté krónikája. Kiadta: MlKÓ Imre. 1858. III. k. 51-57. p.Emlékezzünk azon, Nappal kapcsolatos kifejezésre, melyet Bocskai a köleséri hajdúknak adományozott kiváltáságlevelében saját maga említ: „A nap sugaraihoz ha

sonlóan... kegyelmünket, bőkezű ségünke t és jótéteményeinket kiárasztani teljes



viszi a betegeknek.296 Ez előrevetíti a halálba készülő, - a saját életét isfeláldozni - , áldozatként felajánlani készülő személy naphérosz általi ke-gyeltségét is.

A hagyomány szerint ekkor hangzott el - látva a túlerővel szembenmegmtamodókat - híressé vált mondása: ,^4 jobb kézben, és a kardban

meg a vitézségben, nem pedig a lábak gyorsaságában van a remény a

győzelemre!'*191 - mely mondása csak alátámasztja a mai napig elevenen

élő szólásunk eredetét.Végezetül csak annyit jegyzünk meg, hogy elfogását követően - még

kivégzése során - is hü maradt addigi cselekedeteihez és lelkialkatához.Semmit sem vesztett, sem bátorságából, sem vakmerőségéből. Orteliuskrónikája szerint: mikor a vesztőhelyhez vezették, kezeit kiszabadítottakötelékeiből és elragadva a hóhér pallosát megkísérelte magát a tömegenátvágni, miközben „nem egy német feje hevert már a porban" végül islefogva ismét a vesztőhelyre vezették, ahol fejét vették. 2 9 8

A BOCSKAI KIVÁLTSÁGOK HAGYOMÁNYÁNAK UTÓÉLETE

Említést kell tennünk azon hagyományokról is, amelyek szoros összefüggésben állnak a hajdúk letelepítésével. Kivétel nélkül minden egyeshajdútelep, mely kiváltságokkal bírt, őrzi és ápolja ezt a hagyományt. Azún. hat öreg hajdúváros tekintetében ez a hagyomány önmagától érthető,hiszen konglomerációjuk, a Hajdúkerület önmagában is képes volt betölteni a hajdú öntudat ápolását. így ezeken a területeken nem is találkozunkerre a hagyományra - a kollektív nemesi kiváltságokra - utaló mondákkal. A Hajdúkerület városai közül Hajdúböszörmény egyébként is különleges helyzetű, hiszen, mint terület csak másodlagosan kapcsolható Bocskai telepítéseinek sorába. 2 9 9 így itt főként - a csereszerződés révén - Bá

thory Gábor alakja veszi át ezt a szerepet, mindamellett, hogy az elsődleges kallói letelepítés emléke sem halványodott el emlékezetükben.

készséggel igyekszünk és akarjuk". Bocskai is a Nap nevében oszt - áldást - adományt csakúgy, mint tették azt a régmúltban eleink.

IPOLYI Arnold 1854. 17 . p.

ISTVÁNFFY Miklós 1 9 6 2 . 4 4 5 . p.

Orteliust idézi: R Ó N A I H O R V Á T H Jenő 1893. 5 9 8 . p. Más források szerint a kegyetlenkínozások követően négyfelé vágatott. Závodszky naplójából idézi: N É M E T H Y Lajos1 8 5 5 . 2 . sz. l. p.

Erről bővebben lásd: N Y A K A S Miklós 19 84 .



Egészen más a helyzet azon ún. kishajdú telepekkel, melyek nem voltak részei és így részesei a Hajdúkerület által is garantált jogi, erkölcsi,területi létbiztonságnak. 3 0 0 Ebből fakadóan ezen területeken - melyeknek

önmagukban kellett megvédeniük a Bocskai által átruházott kiváltságaikat- sokkal élénkebben él (élt) a kiváltságok mondai formában is megnyilvánuló megőrzése és továbbéltetése. Ezen hagyományok mondabeli utóéletét leginkább Kismarja, Nagykereki, a partiumi és tágabb értelembenaz erdélyi részek hagyományában érhetjük nyomon. A néphagyományezen kiváltságok utóéletét irreális módon az utóbbi évtized hagyományá

ba is átemeli, ezzel is jelezve a Bocskai kiváltságok őrzésének időtlenségét, és vágyott elismerését: „Ezelőtt híres vót Kismarja városa. Az elöljá

róság felment Budapestre. Hogy mék vót a bíró nem tudom. Fogtak egyőzet. Oszt Ferenc Jóska vót a király, elvitték neki ajándékba, elevenen.

Mikor a kapuba írtek, az őrsígnek bejelentették, az bemondta, csak akirály úgy fogadta, hogy:

- Éljen Stefanus Bocskai. Nagy vendígsígbe ríszesitettík az elöljáróságot.így hallottam, hogy Bocskai egyszer ment vóna Nagyváradra kocsival,

és a kövezetvámnál vámot vettek tülle (ezt így hallottam az apámtúl).

Mert ha bement valaki, mindenesetre, ha a kövezetvámon keresztül ment,vámot kellett fizetni. Akkor Bocskai hazajött Váradrúl, hogy a kismarjaiemberek bármerre mennek az országba, tőllük vámot sehol sem szedhettek.

Ezír tette ezt Bocskai, hogy Kismarja szabad legyen minden vám alól.Halászhatott, vadászhatott, mehetett szabadon, nem kellett adót, vámotfizetni. Vámmentességi igazolvány, ez vót ráírva fejrovatnak. Neve, foglalkozása, személyleírása." 3 0 1

A kollektív nemesi kiváltságok, a városi önállóság emlékezete sem kerülhette el a mondai formát. A kismarjai hagyomány alább következőrésze, már-már utalni látszik a kismarjai - maga a fejedelem által adományozott és pontosan meghatározott - pecsétnyomójának mondai hagyományára, amelyben a fejedelem a bírói székben ülő királyi méltóság megformálását írta elő: „Egyszer a kísőbbi időbe egy nímet generális kereste amarjai bírót. Oszt a városházánál megmutatták neki. Kardoson, csákóson

Lásd: SZENDREY István 1958.1 Kovács Mihály 76. é. Kismarja (Hajdú-B ihar m.) 1954. Bé res An drás feljegyzése.

D M A . - N G y . 397. sz. 9. p.



ült a bíró ott a bírói székbe. Mondta a nímet generális, hogy: - Nem piró,nem piró, kiskiráj.

Csak lovat, szekeret kírt, egyszóval fuvart. A bíró öszvérfogatot rendelt neki. Egyik erre rántotta a szekeret, a másik arra. A hídon majd lemaradt a generális.

Nemesilevele vót minden embernek. Még a 80-as évek elejin érvényesvót a nemeslevél, de én már nem értem. Az mind Bocskai adta a hajdúinak.

Bocskaira büszkék is vagyunk, mert az megjutalmazta, aki ü mellette jól állt. Nem sajnált semmit. A marjaiak az ü hajdúi vótak. Nyolcvan gazdának osztott ki telket. Bocskai nőtlen ember vót. Nem vót felesíge, azon

munkálkodott, hogy annak a polgárembernek is aki munkás, meg legyen arendes m egílhetíse." 3 0 2

Természetesen e mondák formai, és tartalmi felépítése sem nélkülözheti - a kiváltságok örökérvényüségének hangoztatása végett - azt a fanyar humort, amelyben az a hajdúöntudat is megfogalmazásra jut, amely

ben a hajdani törvényenkívüliség emlékezete - a hajdúk kiirtására buzdítótörvények - itt már ellentétes formát öltve jelenítődik meg, s immár ezenkiváltságokkal rendelkező hajdúk sérelmeik megtorlásaképp - mind a

hajdani ellenségből, mind azok leszármazóiból, a Habsburg dinasztiábólis - gúnyt űznek.

Ennek pregnáns példáját mutatja Illés generális és a marjai főbíró esete, amelyben a marjai bakter szava is nagyobb tekintéllyel bír, mint egyosztrák generális parancsa: „Történt egyszer egy nyári vasárnapon, hogyIllésy generális Debreczenből N.-Váradra H. Pályin, K.-Marián át a sajátkocsiján, de előfogatos lovakkal szándékozott utazni. Kis-Mariában areggeli isteni tisztelet alatt érkezett, mikor a tanács a templomba volt és a

városháznál csupán egy jól fegyelmezett bakter maradt hátra. Amint agenerális a kocsiból kiszállott, a bakternek szigorú hangon parancsolta,hogy számára rögtön előfogatot hajtson; a bakter azonban kijelentette,hogy neki a városházat elhagyni nem szabad, de ha szabad volna, semtehet ilyesmit a nemzetes főbíró uram engedelme nélkül. A Kis-Mariaváros szabadalmaival ösmeretlen főtiszt, az eddig sehol nem tapasztaltengedetlenség miatt épen akkor teremtettézett legczifrábban mikor a tanács a templomból megérkezett.

Egeresi Mihály 70. é. Kismarja (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . - N G y . 397. sz. 7. p.



A tanácsházban még ilyen czifra szavakat senki sem használt s képzelhető, hogy azok mennyire sértették a tanács tagjait; Midőn tehát a generális a nemzetes főbíró uramhoz is parancsoló hangon beszélt és követelt, afőbíró a tíz parancsolat által munkaszünetté rendelt hetedik napra és aváros szabadalmára hivatkozva az előfogat kiállítását kereken megtagadta.

A generált a guta környékezte, végre is midőn belátta, hogy itt káromkodás és fenyegetődzés semmit sem használ: kérésre fogta a dolgot, elmondta azt is hogy neki a püspökhöz kell ebédre menni; a minek aztánlett is eredménye ekképpen:

Kis-Maria város ekkor olyan köztársaságforma volt, hol a szükséghez

képest mindenről és mindenkiről volt gondoskodva.Volt p.o. a városban egy olyan együgyű polgár, kit a város a piszko

sabb tárgyak elszállítására tudott csak felhasználni.Ezen polgár három szamarat és egy öszvért tartott s midőn a furfangos

bíró a generálisnak az előfogatot ígérte, erre a polgárra s azon elégtételéregondolt, hogy ezen aranyos öltönyű kényes katona főtiszt miként fogjamagát találni Várad utczáin és a püspöknél a fényes hintó elibe fogottállatokkal.

Ezt a polgárt rendeltette a bíró csakugyan elő fogatra, a ki csakhamarelő is állott.

A generál az ablakon át fejcsóválva nézte, a mint a polgár állatait a kocsi elibe fogta s a mint fogva volt, köszöntés nélkül vágta magát a kocsihátuljába. Midőn pedig a madzag gyeplőkkel ellátott s ekkorig előre fogva nem használt állatok össze-vissza bonyolódtak, de előre egy tappotsem haladtak, az ezen állapot miatt bosszús, de bosszúságát titkolni törekvő generál végre is így fakadt ki . „A ki áldója van, szedd össze már a

szamaraidat", de még ezután is addig kellett várakozni, míg végre a vonata kis bíró által vezetve elindult.

A marjaiak ez esetet máig nem felejtették el, de bizonyára nem feledteel soha a generális sem."303

A mondai fejlődés - jobban mondva a monda kialakulásának - gyökereit mutatják azok, a kiváltságokat, és annak eredetét magyarázó mondák,amelyek egy-egy terület hatalmi, vagy éppen birtoklási jogát és viszonyaitvoltak hivatottak példázni.

O S V Á T H Pál 1896. 28-29. p.



Ezek sorába tartoznak azon mondai típusokat, melyek főként a vitatottterületek birtoklásának jogát kívánták legalizálni.

Ilyen hagyománynak tekinthetjük a szeredai nézeteket is: Szeredának,

az adorjáni határon lévő szőlőjéről és erdejéről azt tartják, hogy BocskaiIstvántól nyerte azt a város, bár erről a város birtokában semmineműadománylevél nincs. Ugyanakkor csakúgy Bocskaitól kapottnak mondjáka város demeterfalvi - a falu felét kitevő - birtokát is. De mint mindenmondai hagyománynak, így ennek is van történeti alapja: Szereda már1606-ban is bírt - valószínűleg Bocskaitól nyert - vásárjoggal, de az elévülvén, II. Lipót 1790. dec. 13-án új vásárjogot engedélyez „három sokadalomra ". E vásárengedélyező okmányban szintén van hivatkozás a tele

pülés régibbi, 1606-ban nyert vásárjogára, mely a háborús idők és sűrűfejedelemváltások miatt a gyakorlatból kiment, ezért azokat megújítja, ésújból engedélyezi. A hagyomány azt is fenntartotta, hogy az adorjániak,mivel a fejedelem kívánságra nem álltak ki mellette, ezért a szőlők büntetésből vétettek el, és adattak azok a szeredaiaknak.304

Hasonló hagyományok bírnak a köplényiek Bocsok birtoklásához is,mivel nagy részben olyan kölpényiek bírják, akiknek ősei hősi tettek jutalmául nyerték volna el a területet.

O R B Á N Balázs erről a hagyományról a következőket írja: „a BocsokBocskai fejedelem birtoka volt, sőt mutatnak a gyönyörű lomberdőveldíszes Bocsoknak, Kerülő nevet kapott legmagasabb hegyormán némisánczolatoknak homályos nyomaira, melyet Bocskai fejedelem ott állottvára maradványának tartanak, e mellett öreg emberek egy a hegytetőrőllevezetett alagútról is beszélnek, mely ma azonban összeomolván, nyomtalanul eltűnt." Ezen hagyományokat történeti okmány is támogatja,melyben Bocskai 1605-ben az ő birtokában levő Bocsok erdőt az alján

fekvő Ménes nevű kis faluval együtt az edelényi csatában magukat kitüntetett 11 kölpényi hősnek adományozza, fiúról fiúra örökösen. 3 0 5

A mondai történés időbeli velejárója, hogy a történeti síkok, és események egy bizonyos idő leforgása alatt egymással keverednek. Ez azonbantermészetes velejárója a mondai alap megőrzésének és hagyományánakátörökítése szempontjából.

Lásd: ORBÁN Balázs 1870. IV. köt. 69. p.

A kölpényi vitézek a következők voltak: primőr Balogh János, primipillus Bányász Mihály, Bakó Tamás, pixidarius Varga Balázs, Gócs György, Deák Lőrincz, Zongor Máié, GÖcsi János, libertinus Nagy Balázs, Kársa Mihály és Oláh György. Lásd:ORBÁN Balázs 1870. IV. köt. 202. p.



A marjai nép szempontjából az addig sokszor hangoztatott tradíció -miszerint Bocskai a szülőföldjének adományozta kiváltságait - , a mondaihagyomány továbbélésének szempontjából már kevésnek bizonyult. H i szen a kiváltságok elnyerését - mint azt a történelmi események is bizonyítják -, a nép mindig valamilyen hősi tetthez kötődőnek tartja. így természetes, sőt a nép körében egyenesen megkívánandó követelmény,hogy, ezen „kapott" kiváltságot valamilyen, kiemelkedő cselekedethezkösse. Jelen példaként magának a fejedelemnek a megmentéséhez -,melynek emlékezete örökre bevésődhet az elkövetkezendő nemzedékektudatába is: „Bocskai egyszer Érmeilékre utazott kíséretével szüretre. Útközben egy portyázó török csapat rajtuk ütött, s maga Bocskai is fogságbaesett. Csak egy-két ember tudott megmenekülni a kísérők közül, akik akismarjaikat hívták segítségül. A marjaiak azonnal lóra kaptak, és párnapi fogság után Bocskait kiszabadították, aki ezután hálából hatalmaslegelőterületet és pallosjogot adományozott a községnek, lakosait, pedignemesi rangra emelte."306

Külön csoportot képez Bocskai hagyományának őrzésében azoknak azemlékeknek a nép körében való megemlítése, melyeket elsődlegesen afejedelem életéhez, másodlagosan annak hagyományának fenntartása végett

307

, azt hitelesen vagy csak róla elnevezve említenek.A z elsődleges megemlítés, és emlékezés csoportjába tartozóan - mivel

minden ilyen hely, tárgy felsorolása meghaladná tanulmányunk kereteit - ,csak példaként soroljuk az egyik legkiemelkedőbbet: Bocskai körtefáját,és a hozzá kapcsolódó képzeteket. Az emlékfák létezésének hagyományanem egyedülálló népünk hagyománykörében. Gondoljunk csak a hírességeinkkel kapcsolatba hozott emlékfák csoportjaira308: „A pécsi birtokonerrül vót egy rísz Körtillyes. Ott vó t egy nagy körtijfa. Benne vót a tér

képbe. A parasztoknak még nyakazni se vót szabad. Ennek a csapatoknakmeg mindent szabad. Nincs mán meg a fa beleesett a fődgyökbe. Pedig

Újlaki Sándor. 40. é. Hajdúböszörmény. (Kismarjai születésű.) (Hajdú-Bihar m.)1954. Béres András emlékezetbeli feljegyzése.

Ide sorolhatjuk, az egy külön tanulmánysort megérdemlő Móricz Pál és PorcsalmyGyula életművét és írásait, mely feldolgozás példaértékű formáját láthatjuk Molnár

József tanulmányában. Lásd: M O L N Á R József 1946. 18-25. p.Gondolunk itt, Mátyás király, Rákóczi, Széchenyi, Petőfi, Arany stb. által ültetett vagye személyekhez kapcsolódó fákra, melyek mélyen beivódtak egy-egy település köztudatába.



Bocskai fája vót. így tudtuk."30 9 „Körtvélyesen sokáig állt a Bocskai fája,de ma mán nem tudjuk hova lett. így nem becsülik meg az emléket." 3 1 0 „Avártól nem messze van egy Temetőbokra nevű rész, azon túl van a

Körtvélyes, azon vadkörtefák vótak. Odament Bocskai elibe Báthory Anna, amikor a háborúból megtért. A temetőbokornál vagy egy tó, és a törökvilágba ott maradt egy ágyúgolyószerű dolog. És az egész addig ottállott, míg a törökök vissza nem jöttek, s azok hozták a kulcsát, kinyitották, és tele vót aranypízzel. Aztán itt van a Barátér. Ott vót a szentbarátokkolostora."31 1 Az ilyen, vagy ehhez hasonló területeknek, és terület elnevezéseknek se szeri, se száma, s idővel egyre több keletkezett belőlük.Főként az 1900-as évek elejére, a Bocskai-szabadságharc 300. évforduló

tiszteletére tehető ezen elnevezések megszaporodása. Ha az adott településnek történetileg ugyan semmi köze nem volt a fejedelemhez, még akkor is a hálaadás és a tisztelet gyakorlása folytán ez a tisztelet a későbbikorokra már „létező" hagyománnyá nőhette ki magát. 3 1 2 így nem hagyhat

juk figyelmen kívül a Kereki várhoz kapcsolódó mondai hagyomány máramár önálló - még a Magyar Hiedelemmonda Katalógus alapján sem cso portosítható 3 1 3 -, életre kelt képzetét.

FEHÉRLÁNYOK A NA GYK ERE KI VÁRBANA „fehérlányok" mondai alapstruktúra viszonylag egyszerű felépítésű.

Ezen „kísértetek" - mint elnevezésük is mutatja - mindig fehérben jelennek meg, mindig az éjjeli órákban - a mondai hagyomány szerint általá

ban éjjeli 12-kor -, de tevékenységükre nézve már megoszlanak a vélemények, hiszen az általános megfogalmazásokban kísértenek, vigyáznak(kincsre), és táncolnak. Megjelenési helyükről is szól a hiedelemmonda.Érdekes módon, ahol konkrét helyet jelöl meg, ott az ún. kerekbástyán

jelennek meg. A várkastélynak nevezhető épületegyüttes egyetlen, bizonyíthatóan a hajdani várhoz tartozó részét éppen ez a bástya képezi.

Csergős András 75. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.DMA. -NGy. 397. sz. 18. p.

310 Nyíri Tóth Sándor. 53. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése. DMA. -NGy. 397. sz. 22. p.

311 Gáspár Istvánné. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.DMA. -NGy. 397. sz. 14. p.

3 , 2

Ennek kitűnő példája a felsorolhatatlan mennyiségű Bocskai elnevezésű szőlőskertekelnevezése. Ehhez lásd még: F E R E N C Z I Imre 1962. 226. p.

3 1 3 A katalógus szerint sem a kísértetek, sem a kisasszonyok körébe nem vonható. Lásd:B I H A R I Anna 1980.



Több adat is arról tesz bizonyságot, hogy a hajdani Bocskai nevéhezkötődő vár és annak későbbi tulajdonosának személye, és tettei ösz-szemosódnak a mondai történésben.Míg a mondában a vár továbbra isBocskai vára marad, addig a fehér-

lányok megjelenését már az újabbtulajdonos - Báthory Anna - tetteihez, és személyéhez kötik: „Ezt méganyósomnál hallottam, hogy a Bocs

kai várba fehérlányok kísértenek. Eza Gombos Sándor mondta, hogyGrósz zsidó ott lakott és őriztette avárat az öreg Veres Mihállyal, mertattól félt, hogy jönnek a fehérlányok. Ez a Báthory Anna nagyonkegyetlen személy és nagyon szépakart lenni, hogy kinek a kedvéért

A „fehérlányok" megjelenési helye, a nem tudom. Csak különféletitokzatos „kerekbástya" dogokkal csalogatta be a lányokat, s

egy se került ki onnan. Én is hallottam gyerekkoromban, mert ott játszottunk a vár környékén, ezzel ijesztgettek, hogy minket is megfog Báthory Anna." 314

Báthory Anna személye látensen - bár neve már kicserélődött - továbbél, mégpedig az úrasztalhoz készített edények hagyományában. Az alábbkövetkező mondában már Bethlen Katáról szólnak, ugyanakkor a hozzá

társuló cselekedet - az úrasztali edény motívuma - egyértelműen BáthoryAnna személyére mutat. Hiszen a nagykereki református egyház úrasztalikenyérosztó tányérjának körirata következő: „KEREKI VÁROSEKLÉSYÁBAN A Z SCHRAMENTUM KISZOLGÁLTATÁSÁRARENDELTETETT EZ TÁNÉR KI MÁSRA FORDITIA ÁTKOZOT -1617. ANNA BÁTHORI de SOMLIO".

Gáspár Istvánné. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.DMA.-NGy. 397. sz. 14. p.



„Teccik tudni a fehérlányok, hogy vannak azok a fehérlányok. A zsidó bérlőnek vótak szakácsnéja i, meg szobalányok, osztán jártak hozzájuk alegények, úgy, mint ma is a lányokhoz. Osztán ezek vótak fehírbe, osztánazt hittík, hogy ezek a kísírtetek. Bethlen Kata az urasztalhoz csináltatottedényeket. A Bocskai várnak az utóbbi tulajdonosa Lakatosné, majdOsváth Pál volt, még az mutatta Bocskainak a pipáját. Én is láttam. A

pincealagút Biharnak megy."315

A felirat tanúsága szerint nem minden alapnélküli volt az a hit, miszerint Báthory Annát a „bűbájos" névvel illették. Sőt az a hír is elterjedtróla, hogy a Kereki várban „mezítelenül járta a tánczot" . 3 1 6 „Az öregGyőriné az urakhoz nagy bejáratos vót. Mosni hijták, vasalni, télbedisznóölísre, vagy szappanfőzni járt oda. U mint szegény öregasszony,úgy ílt, hogy oda bejárt, oszt adtak neki valamit.

Na csak oszt azt beszílte, hogyha nagyon sötít vót, vagy hideg, oszt otthált, úgy beszílte az én anyámnak, hogy micsoda táncvigalom vót ott. Delátni nem látta, csak hallotta.

Egyszer meg így tavasszal krumpli válogatni vótunk. A szobajányokkötekedtek ott velünk, osztán ott ránk ijesztettek, hogy jönnek afejírlányok, mer felőtöztek fej írbe. Fejekre vettek egy fej ír lepedőt, hogy

itt vannak a fejírlányok."317

Egyes adatközlők meg is tudják nevezni a monda eredetét, és annakszemélyét, utalva arra a mondai hiedelemre, amelyet K O M Á R O M Y Andrásis felvett a „bűbájos" Báthory Annáról szóló tanulmányában 3 1 8: „Hát afejérlányok meséje onnan van, hogy Báthori Anna ott táncolt BethlenGábor előtt fejír ruhába. Osztán Báthori Anna magát boszorkánynak vallotta. Azután így terjedt el, hogy fejírjányok táncolnak a Bocskai vár

ban." 319

Szilágyi Sándor 71. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . - N G y . 397. sz. 14. p.

3 1 6 Báthory Anna személyének kettős megítéléséhez lásd: KOMÁROMI András 1894.298-314. p., illetve NAGY László 1988. 127-184. p.

3 , 7 Cserős Lajosné 58. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . - N G y . 397. sz. 17. p.

3 1 8 „Az a hír terjedt el ugyanis róla, hogy mikor Debreczenből visszajövet egy éjszakátkíséretével Kereki várában töltött, olyan széles jó kedve támadt, hogy fejedelmi mél

tóságáról megfeledkezvén a bűbájos Báthory Annával mezítelenül járta a tánczot."Lásd: KOMÁROMY András 1894. 306-307. p.

3 , 9 Nyíri Tóth Sándor. 53. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése. D M A . - N G y . 397. sz. 21. p.



Természetes módon e kísértetek „hatáskörében" a kincsőrző funkció 3 2 0

is szerepet kapott: „így mondták a régi öregek, hogy vótak fejír jányok is.Hogy azok is lettek vóna abban az időbe a várba, fejír lányok. Szellem lett

vóna az, vagy micsoda, oszt azok vigyáztak vóna. Mer hallottam azt is,hogy Dáriusnak a kincse ott el van temetve. Nagy hadvezér vót az a Dárius. Kutattak is ott a kincs után, de nem találták meg."321

A hiedelemmonda újabb és régebbi változatának összeolvadását isnyomon követhetjük, melyben már sérül az eredeti fehérlányokhoz fűződő hagyomány magva. Azt egyre inkább átveszi a „hétköznapi" kísértet,tárgyakat elmozdító képessége -, azonban a megjelenési helyre vonatkozó- a régebbi hagyomány magvát alkotó - képzet mondandójuk meghatáro

zó eleme: „A szipogós zsidótúl hallottam, hogy íccaka nyitvahagyta azablakokat, hát nízze felburugatták a befőttöket. Hát, hogy igaz vót, nem,nem tudom. Azt mondták, hogy a kerek bástyán jártak a fejírjányok. De acselédek is beszíltík, hogy fíltek kimenni a fehírjányoktúl." 3 2 2 „Az apám

bejárt a Bocskai várba és mondta, hogy a fehérjányok vannak ott. Ésapám emlegette, hogy éjjel 12 órakor jöttek ki mindig. Most osztán ezek amai fiatalok, csak ijesztgetik egymást. Azt mondják, hogy babona. Úgyhallottam az apámtúl, hogy az kísértet vót. Tiszta időben nem jelent meg,

csak setítbe. Csak azt hallottam, hogy onnan kijártak ífélbe, fehír ruhába.Az egyik 90 éves ember azt mondta, hogy mikor háború vót oda búkáltaka nípek, de fíltek minden íccaka." 3 2 3

A kincsőrzés és annak „fehér" jelzővel szerepeltetett őrző szerepköréhez bővebbenlásd: SZEKERES Gyula 2004. 358-382. p.

1 Szilágyi Sándor 71. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . - N G y . 397. sz. 16. p.

2

Csergős András 75. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . - N G y . 397. sz. 18. p.

3 Nyeste Imre. 69. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzéseD M A . - N G y . 397. sz. 23. p.



Bocskai István halála a népi emlékezet tükrében

„Még Bécsbe is elmenet ez a Bocskai fejedelem, bevette Bécset is ahadseregivel. Mer jó ember vót, szerette a níp. Letelepítette a hajdúkat,telket adott nekijek. Ezír szerettík, meg szabad emberekké tette üket. OttBécsbe adták neki a mírges dogot. Mírges figét adtak neki." 3 2 4 tartja akismarjai hagyomány. De az emlékezet szavai közül már kicsengeni vél

jük a hajdani Mátyás mondakör elemei közül a mérgezett, avagy a romlottfüge motívumát is, mely az évek során már átcsúszott Bocskai István ha

gyománykörébe.3 2 5

Minthogy a történelem máig sem foglalt egyértelműenállást arról mi is okozta valójában Mátyás király halálát „1490. április4-én hirtelen ágynak esett, s máig tisztázatlan körülmények között 6-ánelhunyt Bécsben" 3 2 6, úgy Bocskai István halálának körülményeit is szinténmisztikus homály fedi. Leginkább azon tekintetben, hogy előre kiterveltmérgezés, avagy egyéb testi betegség következtében lelte-e halálát.

A nép azonban, bármit is mondott a történetírás mindig arra az állás pontra helyezkedett, hogy nagyszerű fejedelmének csakis erőszakos úton

történhetett halála, más úton semmiképp sem!A mérgezésekről szóló híresztelések a korszak néphitében nem számítottak párhuzam nélkül való eseteknek. Nemcsak Bocskai megmérgezésé-ről terjengtek ezek a „mendemondák". Bocskaival kapcsolatosan a - fő-

Egeresi Mihály 70. é. Kismarja (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése.D M A . -N G y . 397. sz. 6. p.„A nagy király [Mátyás] 1485-ben kezdett betegeskedni s 1490 április 6-án nagy

kínok közt meghalt. Április 4-én, mely virágvasárnapra esett, még jelen volt az istentiszteleten, s annak végeztével a velencei követet lovaggá ütötte. Déltájban nagyonfárdtnak, éhesnek érezte magát s hogy éhségét csillapítsa fügéket hozatott. Megevettegy fügét s szörnyű haragra lobbant mivelhogy romlott volt a füge. A királyné rémülten szaladt hozzá, mindenféle ételekkel kínálta, de a király semmit sem fogadott el.Szeme elhomályosodott, a feje szédült s bevitték a hálószobájába, ott lefektették..Alkonyattájban elvesztette az eszméletét s kínosan nyögött, jajgatott, Jézus nevét ki abálta. Az orvosok tehetetlenül állottak ágya körül, nem tudták enyhíteni fájdalm á t . . . Harmadnap reggelig tartott a rettentő küzdelem a halállal: április 6-án, anagyhét keddjén reggel hét és nyolc óra közt kiszenvedett." Lásd: BENEDEK Elek

1996. 204. p,Lásd: SZÉKELY György 1967. 140. p. BÁNLAKY József véleménye szerint a királygutaütésben halt meg. Lásd még BÁNLAKY Józseftől: A magyar nemzet hadtörténelme, című munkáját.



ként a németpárti vonásokat hordozó - históriák tettek arról említést,hogy a nép körében az a hír is járta, miszerint maga a fejedelem is ígyszabadult meg Csáky Istvántól: „Itt [Medgyesen] Csáky István, aki Bocs

kaival együtt sok álnokságot követett el, s sok ellenségeskedést szított, saki előbb, maga is vágyva az uralomra, Bocskai vetélytársának mutatkozott, súlyos betegségbe esett, s néhány nap múlva meghalt. Éppen nemalaptalan az a mendemonda, hogy a titokban Bocskaitól adott méreg következtében halt meg, mert, mint hihető volt, az a jó egészségnek örvendőés viruló korban levő férfiú, ha meg nem mérgezik, sokkal hosszabb ideigélhetett volna." - tartotta a korabeli historikus Istvánffy Miklós?11

Mint alább látni fogjuk, ezen ármánykodásról szóló híradások szerves

részét képezték a Habsburg „mérgezés e lmélet" tudatos kialakításának is!így nemcsak a későbbi néphagyományban tartotta magát ez a mérge

zésről szóló álláspont, de a fejedelem halála körüli események és összefüggések a korabeli históriásokat is meglehetősen megosztották.

A népi változatok a kitervelt gyilkosságot támasztják alá, csakúgy,mint a történeti források zöme is, melyekből egyértelműen bizonyítható,hogy Bocskai megöletésének terve többször is megfogalmazódott a császári tanácsosok fejében.

Basta György már 1604-ben azt javasolta, hogy saját hajdúival kelleneBocskait megöletni. Bocskai István ármányos elveszejtésének terve nemcsak holmi szóbeszéd volt, ezt egyértelműen bizonyítja Basta császáritábornagy, a dezséri táborból - Mátyás főherceg számára - 1604. novem ber 7-én írt levele is: „...Sarei ancor di parère, che si procurasse di trattar

con gli Aiduchi segretamente, inducendoli con prometter loro e premii, e

perdono ad ammazzar detto Bochkai, perché, corne gente avara et

volubile, facilmente potriano esseguir questo trattato, et perô vorrei, che

tutti gli Aiduchi, quali si piglieranno in questo pincipio, non fussero fattimorire, corne hanno meritato, ma che si traitasse con essi dolcemente et si

védesse di tirarli a far detto trattato. . . . " 3 2 8 vagyis: „... Azt is jónak látnám, ha titokban megpróbálnának a hajdúkkal tárgyalni és rávenni őketarra - jutalmat és bocsánatot ígérve -, hogy megöljék a fent nevezettBocskait, mert mint kapzsi és ingatag népség, könnyen teljesíteni tudnákezt a megegyezést. Ezért azt szeretném, hogy azokat a hajdúkat, akik eztvállalják, ne végezzék ki, ahogy megérdemelnék, hanem szelíden bánja-

Lásd: I S T V Á N F F Y Miklós 1962. 458. p.V E R E S S Endre. 1913. M O N U M E N T A H U N G Á R I Á É H I S T O R I C A X X X V I I . 519. p.



nak velük és igyekezzenek rávenni őket a megegyezés végrehajtására . . . " 3 2 9 A császáriak felé azonban Basta nemcsak általánosságokban fogalmazta meg tervét, de konkrét lépéseket is tett annak érdekében, hogy ahajdúk között árulóra, egyben orgyilkosra leljen. így próbálta megkörnyékezni Bocskai egyik legfőbb generálisát Lippay Balázst is. A néphagyomány tudni véli azt is, hogy Lippaynak nem kevesebbet, mint az erdélyi vajdaságot ajánlották fel. Bornemisza Váczi Menyhárt históriájábanrészletesen tudósít Lippay árulásáról és egyben Basta ígéreteiről: 3 3 0

„Lippaj Balaz körnül kezde járni,Titkon leüeleül gjakran érteti,

A z kengjelt felen akaria niomatnj,Sok igjret végre megj kezdi gjözni.

Bastanak az erdeli vaidasagot,Holta napig igjrik vrasagot,Hogj ha megj verhetj az magjarokot,Tegje rabba mind az partos vrakot.

Le vágassa nemessegüel vrakot,Porra tegje mind az eges orsagot,Lipainak vys igjri vajdaságot,Haidüsagnak nemessek josagokot.

Az segin parastcagot ne bántanak,De az nemességet mindenüt vágnak,yrrak kü varat hadnagj oknak adnak,

' 'Ciak hajdüsag vrünkat kézben adnak.

Nagj volt Istennek rank gond uiselese,

A z nagj titkot vrünknak jelen teié,Vegreis hamisságért Balaz megj bünhede,Ezzert szakada megj Lippainak gegeie.

Hallá Basta Lippainak kes voltat,Bánnia hajdüsag nem fogadgja szaüat,Vrünknak magjar tarttia fogadassat,Ez hir halüan fellieb szallita hadat."

A levél további részeihez lásd: B E N D A Kálmán 1955. 71-72. p.Lásd: R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A X V I I . század 1. Bp. 1959. 269-298. p.



Sőt arról is beszámol a história, miként végezte sorsát az áruló, miutánBocskai parancsainak ellenszegült, miszerint - Bocskai határozott tilalmaellenére - megengedte csapatainak a fosztogatást. De legfőbb és egyben

utolsó érvként azon esemény szolgált megérdemelt halálához, amikoregyértelműen bebizonyosodott a németekkel folytatott titkos tárgyalása,levelezése:

„El hiüe Balaz magát dolgaiban,W akar fü lönni minden dologban,Halgát vrünk ciak nagj jamborsagaban,Tür ideig Báláznak nagj sok dolgokban.

Ez idö közt vrünk Kassában vala,Külömb külömb dolgokat igazgata,Balaz dolgát elmeiben forgattja,Jt kette sakada Báláznak torka.

Kar lün Báláznak magát jg vesteni,Tökelletlenseg wt jm mire visy,Elletet es tistesseget mint vestj,Jg iar az ki magát hamar el hisj." 3 3 1

A nevezetes esemény éppen - a későbbiekben mérgezéssel gyanúsított- Kátai Mihály lakóhelyén történt: „...a hajdú generális éppen Kátaikassai szállásán mulatott, amikor a kancellár megtalálta a dolmánya zse

béből földre hullott áruló leveleket. Lippai részegségében nem vette észrea Basta-levelek eltűnését, Kátai jelentést tett róluk a fejedelemnek, akimegparancsolta Nagy Albertnek és Segnyei Miklósnak, másik két generálisának, végezzenek Lippaival." 3 3 2 A két hajdúvezér 1605. január 6-án be

is végezte a fejedelem rendelését, így „Kátai lakásán" - a história adataiszerint - torkát metszik az árulónak.A néphagyomány versbe szedett fentebbi szövegét támasztja alá

Ortelius históriája is, aki a következőket mondja ezen esetről:„1605 jan. 6-án, esteli időben, Bocskay titkos parancsára legfőbb had

nagya, Lippay, a ki Kassát bevette, a város főnöke Sennyey Miklós ésennek hadnagya Nagy Albert által, a midőn az Kátay Mihályhoz vendégségre hivatalosképpen belépne, - azon gyanú miatt, hogy Bástához pár

tolni szándékozik - apródja mellett, ki kardját utána vitte, torkának átmet-3 3 1 R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A XVI I . század 1. Bp. 1959. 277-278. p.3 3 2 Lásd: S Z Á N T Ó György 1942 . 6. p.



szése által megöletett és teste éjjeli időben titokban a nagy harang alattelásatott és hóval befödetett." 333

Ugyanakkor Istvánffy históriája már nélkülözi a nép hitében elevenenélő, átörökített „to rokmetszés" motívumát, így a Lippai - Bocskai parancsa által történt - megöletését már nem a néphagyomány oldaláról közelíti meg, hanem - magának az eseménynek a felhasználásával - egyfajtaBocskai ellenes, ugyanakkor egyértelműen Habsburg-párti álláspontotképvisel.

Magát a fejedelmet is olyan színben akarta feltünteti, amellyel a hajdúkat is jellemezték ebben az időben. A hajdúkat lélektelen rablóhordánakmondották, akiket semmi más nem vezérel, csak az elvtelen haszonszerzés: „Mielőtt azonban még oda [Szerencsre] elutazott volna [Bocskai],elhatározta, hogy Lippai Balázst eltéteti láb alól vagy azért, hogy hatalmas vagyonát, melyről az a hír járta, hogy azt Kassa városának és a nemességnek kirablásával gyűjtötte magának össze, megkaparintsa, vagyazért, mert ostoba vakmerőségével megsértette azzal, hogy Bocskai haditerveibe a kelleténél sokkal féktelenebbül és szemtelenebbül beleszólt, sazt mondogatta, hogy őt [értsd: Bocskait] elsősorban ő emelte a királyiméltóság és tekintély oly magas csúcsára, s hogy az ő - Lippai Balázs -

tudta és megkérdezése nélkül neki - Bocskainak - nem szabad bárkinekméltóságot vagy tisztséget adományoznia. A gyilkosság véghezviteléreutasítást adott Kátai Mihálynak, Sennyei Miklósnak és Nagy Albertnek.Ezek Kátai szállására ebédre hívták meg Lippait, s amikor egy szűk éssötét folyosón át a közeli szobába ment, mellébe és hasába tőrt döfve ösz-szekaszabolták, s holtestét átadták szolgáinak, hogy temessék e l ." 3 3 4

Ugyanakkor a historikus, magáról Lippairól sincs nagy véleménnyel 3 3 5,mellyel a Bocskaihoz csatlakozott hajdúkról is ítéletet mond.

Pethő krónikája ezen 1605. évhez tartozó eseményekben Lippai Balázs és Némethi Balázs személyét összecserélve a következőket mondja: „Bocskay István valamigyanúságért Némethi Balázsra [értsd: Lippai Balázsra] megharaguvék és megöletéőtet; kit Segnyey Miklós Kassán valami lakodalomban véletlenül (sic!) maga kezévelagyon vere." Lásd: M A G Y A R T Ö R T É N E L M I T Á R , IV. 68. p., illetve N É M E T H Y Lajos1885. 2. számban lévő írását: T U R U L , Adatok a Némethy családok genealógiájához.6. jegyzet.

I S T V Á N F F Y Miklós 1962. 453-454. p.

„Lippai Balázs Lippán, az emberek egy nemtelen és mocskos fajtájából született,melyet cigánynak neveznek. Hírhedt volt sok rablásáról, esküszegéseiről, lopásairólés árulásairól ... Felesége, miután a férjétől kegyetlenséggel felhalmozott zsákmánytól s azoktól az aranyláncoktól, melyeket szemérmetlenül, mert nem oly nyakra illet-



Halálát ugyan megérdemeltnek tartja, de elutasítja Bocskai „igazságosítéletét", mint mondja: „... ezért a halálnak ezt a nemét mindenképpenmegérdemelte volna, ha más valaki ölte volna meg, és nem Bocskai, aki

nek, ha gonosz is, de mégiscsak hasznos szolgálatokat tett.. ."3 3 6

A császári udvar azonban nemcsak a hajdúk soraiban keresett bérence-ket, de a sorozatos kudarcokat követően német katonák által is próbálkozott Bocskai megölésével. 3 3 7 Ide sorolhatjuk azon merényletet is, melyetcsak az utolsó pillanatban 1606. május 8-án fedeztek fel és hiúsítottakmeg, mikor a kassai német puskaporkészítők lőporos hordókat halmoztakfel a fejedelem kassai lakóházának pincéjébe, azzal a feltett szándékkal,hogy ezekkel Bocskait - tanácsosaival együtt - felrobbantsák. 33 8 E tekin

tetben nem feledkezhetünk meg „Miklós krétai görög" említéséről sem,aki a német-oláh cselszövés központi figurája, s ilyen minőségében Mihály és Radul vajda - titkos kéme-, és eszköze volt a Bocskai ellen szervezett megbuktatási tervben.339

„Uramnak attam mérget halálára"?

KÁTAI MEGÍTÉLÉSE A NÉPHAGYOMÁNY ÉS A KORABELI HISTORIKUS IRODALOM TÜKRÉBEN

A történeti irodalom sohasem látta eléggé tisztázottnak Kátai bűnösségét, igaz ártatlansága mellett sem tört pálcát. Nem így tett a nép! Értékítéletében egyértelműen foglalt állást Kátai Mihály - a hajdani fejedelmi

bizalmas - megítéltetésének tekintetében. Ezen ítéletükben - sem elméleti, sem gyakorlati alapon -, s főként nem a jog i csűrés-csavarás döntött,egyedül ők döntöttek. De vajon úgy döntöttek-e, ahogy valójában a szí-

tek, a nyakában hordott, megfosztották, előbbi szegény és szolgasorsú életre kényszerült visszatérni. Utóbb gálád bűnéül rótták fel Lippainak, hogy Bastával és a németekkel titkos tárgyalásokat folytatott arról, hogy nekik Kassát átadja." Itt jegyzendőmeg, hogy a Lippaival történt leszámolás közvetlen okai máig sem tisztázottak.Lásd: ISTVÁNFFY Miklós 1 9 6 2 . 4 5 4 . p.

Lásd: I S T V Á N F F Y Miklós 1962. 4 5 4 . p.

Lásd: M A G Y A R O R S ZÁ G G Y Ű L É S I E M L É K E K X I . 599. p.Ide lásd még: B E N D A Kálmán 1955 . 4 4 . p.

Lásd: E R D É L Y I O R S Z ÁG G Y Ű L É S I E M L É K E K , V . köt. 31 3. p.; illetve lásd még: J A K A B

Elek 1888. 442. p.



vük diktálta volna? Úgy döntöttek, ahogy a számukra közismerté tett „tények" alapján ekkor dönteniük lehetett!

Döntésük a megmásíthatatlan - a fejedelem elvesztésének-, hatásaalatt született, s a gyásszal együtt, a fájdalommal vegyített bosszút is magával hozta. Áldozatért kiáltott és vért követelt! De ebben a felfokozottállapotban és szituációban a nép számára ezt a háládatlan bűnbak szerepét

bárki betölthette volna.Bűnbak kellett, akin bosszút lehetett állni! De a döntést nem a nép hoz

ta meg, bármennyire is kézenfekvőnek tűnhet! Mondhatjuk, már akkor iscsak interpretálás kérdése volt az egész. A politikai érdek, és ellenérdekmár abban a korban is áthatotta a tömegek gondolkodását! Minden azonmúlt (múlik) kit, miként, és hogyan lehet a cél érdekében felhasználni.Abban a helyzetben Kátay személyében találták meg a „gyenge láncszemet", pontosan azért, mert ez a láncszem volt talán az egyik legerősebbenkötődő, amely a fejedelmet korábbi elhatározásaihoz fűzte volna. Tudvatudták azt, hogy bármi legyen is az igazság, abban a helyzetben a nép nemfog másként ítélkezni, mint ahogy azt tette.

Tette ezt a nép azért, abban a hiszemben és szent meggyőződésben,mert úgy hallotta, hogy maga Kátai vágyott volna az erdélyi fejedelemségre, s ezért még a haza ellenségével is lepaktált: „Ez méltósággal nemelégedvén meg, hanem a felső grádust, az erdélyi fejedelemséget kívánjavala, melyet másunnan talán ugyan meg is igétek vala neki; abbólcollogálhatni, hogy mihelyen a mérget megadá innia Kassán a fejedelemnek Kátai Mihály, híre lőn - az etetésnek titkon. És noha még él vala afejedelem, de tudván, hogy bevötte a mérget: az egész imperiumbankibocsáták a hirt minden felé, Bocskai Istvánnak halála előtt egy néhányhéttel: „hogy megholt Bocskai István." 3 4 0

Itt jegyzendő meg, hogy többek között a korabeli historikusok és történeti személyek leveleiből, emlékirataiból egyértelműen bizonyítható,hogy a fejedelem halálhíre Bécsből származott. Ez a momentum, a továb

biakban még megfontolás és elgondolkodás tárgyává fog válni!Levéltári adatok is megerősítik, hogy a bécsi udvar nem tett le afelőli

szándékáról, hogy Bocskait megöletve meghiúsítsa az általa erőszakkalkikövetelt békét. 3 4 1 Ezzel megakadályozza, hogy Bocskai kivívja, kierő-

Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K 1855. 98. p.

Ide lásd még: a „pitheni" várkápolna feliratát taglaló fejezetünket, nevezetesen az ún.„komáromi eset" leírását.



szakolja a magyarság számára a régóta óhajtott és vágyott békés állapotokkal együtt a vallásszabadság intézményét is. Ugyanakkor a magyarokrészéről - ha nem is nyíltan -, de burkoltan két szembenálló fél nézett

farkasszemet egymással. Ebben a szemben állásban Bocskai már csak aharmadik, a „szenvedő fél" alakjának szerepét kapta. A kétféle állásponthoz két személy is társult, egyrészről a mindenáron megegyezni kívánóIllésházy, és a további harc felvállalását hangoztató Kátay, akinek a békekötésről az volt a véleménye, mint hajdan Bocskainak is. „Ezek a feltéte

lek nem szabadságot, hanem minden szabad ember előtt gyűlöletes szol

gaságot helyeznek kilátásba, pedig ha már nem sikerült ezt a jármot

összetörnünk, inkább tovább is fegyverrel védjük magunkat, mintsem

fejet hajtsunk méltatlan feltételek előtt!" 342

BOCSKAINAK HÁROMSZOR IS HALÁLHÍRÉT KELT IK

A fentebb már idézett Szepsi Laczkó Máté históriai adataival ellentét ben nem csak néhány héttel a fejedelem tényleges halála előtt indultakmeg azok a híresztelések, melyek Bocskai haláláról tudósítottak, hanemannál már jóval előtte.

1606. július 13-ikáról Illésházy arról értesíti Bocskait, hogy - míg ő a

béke létrehozásán fáradozik , Bécsben már a fejdelem halálhírét keltették,mint írja 3 4 3: „Viennae 13. Julij 1606. ... Ide fölséged hót hírét hozták vala,kitül az úristen oltalmazza, mind fölségedet s mind az szegény magyarnemzetet, bizonnyal írhatom fölségednek, hogy mind az herczeg s mindaz fő nép bánkódtak rajta, azt mondták, immár ezzel ím megbékélhettünkvala, ki tudja az kit utána fölemelnek, mint járunk azzal." 3 4 4

Egy hónappal később 1606. augusztus 20-án Illésházi neje, Pálfjy Katalevelében egy olyan „gonosz hírről" szól, amelyben a fejedelem halála

esetén való zavarról tesz említést.3 4 5

Ismételten csak egy hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 1606. szeptember 27-én Bécsben ismét a fejedelem haláláról beszéljenek: „Vienna27. Septembris. Hodie, Deo laus, pacis tractationi finis imposita. Legati principi valedixerunt, eras abituri. Quomodo negotium successerit ignoro.Dum literis seribendis inhaereo ecce pro certo ex Hungarico Sacerdote

Ide lásd még: N A G Y László 1985. 122-123. p.Itt jegyzendő meg, hogy Illésházy ekkor - a maga hatvanöt esztendejével - idősebb,mint maga a fejedelem. Lásd: N A G Y László 1985. 121. p.S Z I L Á G Y I Sándor 1878. 282-283. p.L E N C Z Géza 1907. 78. p.



percipio ipsum Boczkay extinctum Pestis valde grassatur, moriuntur plu rim i, pauci retinentur."346 Ezekben az időben ezen álhírt már itthon isáltalánosan elterjedtnek kell minősítenünk.

A három fentebbi- Bocskai haláláról tudósító - álhír időpontja többszempontból is jelentőséggel bír, mely egyben több kételyt is megfogalmaz a históriák hitelességével kapcsolatosan. Egyrészről felveti azt a gyanút, hogy a többször hangoztatott időpont, miszerint Kátay 1606. október15-én - az álmosdi csata évfordulójának tiszteletére - adott vacsorán,lassan ölő méreggel étette meg a fejedelmet nem tartható fenn. A betegség

jeleiről maga Bocskai tájékoztatta Illésházyt még május 25-én írt levelé ben: „Magunk felől írhatjuk kegyelmeteknek, hogy nagy hirtelen az Úris

tennek látogatásából fölötte nagy nyavalya talált vala mennünket,elanynyira, hogy életünknek megmaradása is mind magunknál s mindegyebeknél igen kétséges volt. Mindazonáltal legyen áldott az Istennekszent neve, tegnap déltül fogva valamennyire könynyebbülésünket érzettük és most immár jobb reménységben vagyunk."

Néhány nappal később ugyanezt erősíti meg levelében: „Magunk felőlírhatjuk kegyelmednek, hogy az kegyelmed elmeneteli után nagy hirtel

oly kemény nyavalya talált vala bennünket, ki miatt csak egy óráig való

életünket is nem reménlettük, kit kegyelmednek, csak magának, igen bízvást írunk. De az Úristen nagy jóvoltából könyörülvén rajtunk, újonnanadott ismét ez világra bennünket; most immár életünk megmaradása felől,legyen ő szent fölségének hála, jobb reménységünk vagyon és leszen isnaponként ." 3 4 7

A história azonban említést tesz egy másik időpontról is, amely 1606nyarára teszi a mérgezés időpontját.

Itt kell felhívnunk a figyelmet egy különös egybeesésre, ami némi el

gondolkodásra is okot adhat. Nevezetesen arra a körülményre, hogyBocskai május végén történt heves rosszullétét követően a fejedelem kancellárját - Kátayt - nem találjuk a fejedelem közvetlen környezetében. Akorabeli híradások arról tudósítanak, hogy a júniust Kátay már Kassátóltávol töltötte.

Lásd: M A G Y A R T Ö R T É N E L M I O K M Á N Y T Á R 1859. III . k. 221. p.

Lásd: T Ö R T É N E L M I T Á R 1878. 274. p., illetve további állapotához lásd még 277, 303.304. 852. p.



Kátay ekkor szá llította a fejedelem családi kincseit annak szentjóbi várából egy nagyobb erősségbe, Kővárba, 3 4 8 de a júliust és az augusztustmár biztosan a fejedelem közelében töltötte. 3 4 9

Ezen egybeesések ismét csak a történeti találgatások sorát gyarapítanák, miszerint azt állíthatnánk, hogy Kátay azt követően, hogy Bocskaitméreggel étette meg - még május végén -, jobbnak látta, ha a méreg hatását már nem várja be a fejedelem tartózkodási helyén, gondolva, hogy ígyszemélye nem kerülhet a találgatások célpontjába.

Ugyanakkor arra a következtetésre is juthatnánk, hogy éppen ezt azegy hónapot használták ki politikai ellenfelei 35 0 arra, hogy személyét beszennyezzék a fejedelem és tanácsnokai előtt. Sőt azt is mondhatnánk,

hogy Bocskai közvetlenül Illésházy távozása után lett rosszul, mint azt afentebbi levélrészletből egyértelműen kiderül. Azonban ezen találgatásokmindegyike csak is személyes fikciókra épülhetnek, hiszen hiteles adatokkal nem rendelkezünk egyik állítás bizonyítására, avagy cáfolatára.

így térjünk vissza a „szállongó mendemondákhoz" avagy a néphagyománybeli alapokhoz, melyek bizonyos mértékben beépültek nemcsaka nép történeti tudatába, de a korszak történetíró historikusainak visszaemlékezéseibe is.

Kétféle álláspont alakult k i , pro- és kontra a Bocskai halálát kiváltó ok,vagy okok mellett. Az egyik szerint a fejedelem halálát ún. vízibetegség,míg a másik szerint, pedig egyértelműen mérgezés okozta.

Mindenki elfogadottnak véli a két álláspontot, vagy a vízibetegség,vagy a mérgezés mellett teszi le a voksát. Azonban ezen utóbbinál - amérgezés tekintetében - senkinek sem merült fel a lehetséges mérgezéstényleges elkövetőjének kilétéről polemizálni, azt mindenki egyértelműenKátay tevékenységének tulajdonította.

Jelen esetünkben nem tisztünk a két „igazság" között (mellett) lándzsáttörni, azonban a népmondai elemek megemlítését sem kerülhetjük meg.így nem mellőzhetjük egyik álláspontot sem! Nem tehetjük meg, hogy azegyiket a másik elé helyezzük - jelesen a néphagyománybeli elemeket

Lásd: N A G Y László 1985. 126. p.Ekkor aktív részese volt a békekezdeményezésről folyó tárgyalásoknak, illetve au

gusztusban ellenjegyezte a Bocskai által megerősített június 2 3 - i bécsi b éke egyezményt. Ide lásd: N A G Y László 1985. 126. p.

Nagy László éppen Illésházyt nevezi meg, mint a Kátai elleni vád és a későbbi „politikai gyilkosság" kitervelőjét. Lásd: N A G Y László 1985. 127. p.



mintegy kihagyva - csak a kor „hitelesnek" tartott történetíróinak emlékeire hagyatkozzunk, anélkül, hogy mindkettőt meg ne jelenítsük.

Ennek érdekében nézzük meg a forrásokat, milyen néphagyománybeli

elemre akadhatunk bennük. SZÁNTÓ György 1942-ben megjelent írásábanemlítést tesz arról az esetről, amely eladdig mellőzve, vagy elhallgatvavolt a történeti körökben. Ő eleveníti fel újra - igaz nem mellőzve íróivénáját sem - az ún. „kolozsvári leányzó" néphagyománybeli motívumát,akit a hagyomány kapcsolatba hozott a fejedelem halálával: „Mindkettő[értsd: Szamosközy és Istvánffy is] megemlékszik egy bizonyos kolozsvárileányról, akit Kátai hozott a nemrégiben özveggyé vált fejedelem kassaiudvarába. Istvánffy írja, hogy ez a leány adagolta a mérget a fejedelem

ételébe, Kátai rábeszélésére.3 5 1 Szerelmi por volt, tehát minden valószínű

ség szerint cantaridin. Ennek huzamos időn át való használata a vesékbenis hólyagot húz, nagyobb mértékben vesezsugorodást és így vízibetegséget idéz elő. Hogy a leány nem rossz szándékkal tette, azt bizonyítja,hogy időnként felhagyott az adagolással, talán kétségei lehettek és lelkiismeret- furdalása. Ilyenkor a fejedelem állapota javult. ... A leány jóhiszeműségét az is bizonyítja, hogy a fejedelem végrendelkezése alatt kútbaölte magát. Viszont Kátai és felesége 1606. október 15-én, a dicsőséges

álmosdi csata évfordulójának estéjén vacsorára látták vendégül a fejedelmet, kinek állapota ettől az órától kezdve rohamosan rosszabbodott."352

Ezen utóbbi dátum, és a vacsora említése egyértelműen Ortelius elbeszélésére, és annak későbbi átvételeire utal. Erről később még bővebben szólunk.

Most térjünk vissza a kolozsvári lány motívumára, melynek néphagyománybeli létezését a kor neves történésze B E N D A Kálmán is bizonyítottnak tartott, bár SZÁNTÓ György további állításait kétségbe vonta.

Mint írja: „Szamosközi munkájának Bocskai koráról szóló része nemmaradt ránk, töredékes jegyzeteiben ugyan megemlékezik a közvéle

ményben elevenen élő mérgezési gyanúról. Azonban hozzáteszi: „ilyenről s ehhez hasonló rettenetes hírekről suttogtak Erdélyben, de hajói utánanézünk, ezek inkább rosszakaratból, mintsem az igazságból születtek".353

' Itt jegyzendő meg, hogy Istvánffy leírásai erős Habsburg-párti alapon íródtak.2 Lásd: SZÁNTÓ György 1942. 6. p.3 Lásd: B E N D A Kálmán 1942. 9. p.



Ezen fentiek alapján - de Szamosközy történeti maradványainak tükré ben is - ellent kell mondanunk N A G Y László azon kijelentésének, miszerint: ,,A mérgezés legendáját ugyanis csupán Bocskai halála után kezdtékterjeszteni. " 35 \ hiszen tudjuk, hogy Szamosközy a kor történéseit vetette

papírra.Ugyanakkor Istvánffy is úgy emlékezik meg a mérgezés gyanújáról,

hogy az, még Bocskai életében valós hiedelemként élt a nép körében. 3 5 5

Ahogy azt egy másik helyen a fejedelem lehetséges haláláról írja: „Őazonban [értsd: Bocskai], reménytelen egészségi állapotban, ágyához szegezve, annyira beteg volt, hogy az volt a hiedelem, hogy hamarosan afenyegető végzetnek enged, s soha többé élve és egészségesen nem tesziki lábát Kassáról. Amit a nép egyáltalán nem hamisan terjesztett, azt hamarosan a kimenetel be is bizonyította." 3 5 6

B E N D A is elismeri, hogy Istvánffy fentebb említett históriájában való ban említi mind a Kátai elleni gyanút, mind a már-már elfeledett kolozsvári leány történetét, illetve nem feledkezik meg a vízibetegségről sem,mint a fejedelem halálának lehetséges okáról: „lassú és sorvasztó vízibetegségben, minden tagja megdagadt s úgy halt meg" (lento et tabisicohydrope, turgen tibus omnibus membris extinctus est). A Kátai elleni

gyanúról megemlékezik ugyan ő is, szól a kolozsvári leányról (bár arrólnem tud, hogy kútba ölte volna magát), de minderről csak szállongó

mendemondaként és megjegyzi: „mindezeket a gonoszságokat kétségte

len bizonysággal rábizonyítani nem lehetett"? 51

De miként is emlékezik meg erről az esetről maga Istvánffy: „Kátai bűnéül ró tták fel, hogy szeretőjének közreműködésével, kit egyik kerítő- jével Kolozsvárról hozatott oda, ételébe és italába mérget és szerelmi báj-italt téve, egészségét megrontotta. Amiképpen ő ezt mindig tagadta, épp

úgy kétségtelen bizonyítékokkal sohasem lehetett rábizonyítani gonosztettét." 3 5 8

A kolozsvári leányzó néphagyománybeli meglétét erősíti az egykorúemlékíró is, aki akkor Dézsen élt, mint belső-Szolnokvármegyei jegyző ésKolozsvárott barátai voltak: „akkor a hírt ott beszélték, s ő feljegyezte".359

N A G Y László 1985. 129. p.

Lásd: I S T V Á N F F Y Miklós 1962. 479. p.

I S T V Á N F F Y Miklós 1962. 487-488. p.B E N D A Kálmán 1942. 9. p.

I S T V Á N F F Y Miklós 1962.488. p.J A K A B Elek 1888. 452. p.



Somogyi Ambrus a következőket tudta ezen kolozsvári leányról: „a kit afejedelem megszeretvén, édesgető szavaival rábírta, hogy vele menjen; sez Kátai indításából orvosságába, ételébe s italába vegyítette a megölőmérget. De Kátai tagadta s rá bizonyítani nem lehetett."360

A fentebbiek is kellő bizonyságai annak, hogy mind a mérgezés, minda kolozsvári leány motívuma valaha elevenen élt a nép körében. Arról,hogy valóban mérgezés, avagy az ún. vízibetegség végzett-e a fejedelemmel, nem lehet egyértelműen állást foglalni.

A néphagyomány azonban a mérgezés kitervelőjének személyét illetően sem foglal állást, csak a kivitelező alakja sejlik fel egy konkrét személyként megfoghatatlan leányzó képében. így a mondai hagyománybólcsak a mérgezés meglévő hitét tudjuk csak igazolni, a személyt illetőennem foglalhatunk állást.

Nevezetesen ebből arra következtethetünk, hogy a nép nem Kátait vádolta a fejedelem erőszakos halálával, az csak a későbbi korokban rakódott a hagyomány egészére. De magát, a mérgezés élő hitét nem vitathat

juk el, az még a fejedelem halála előtt keletkezett! Ha nem is a nép köré ből indult ki a megétetés vádja, terjesztőiként, és a későbbi korokban ahagyomány tovább éltetőiként mégis a népet kell megneveznünk.

Visszatérve a fejedelem halálának okait boncolgató elemzésekhez:meg kell említenünk azt a vélekedést is miszerint a későbbi halált kiváltóok, hirtelen fellépő szívelégtelenség lett volna.

Ezt az álláspontot azonban nehezen tudjuk elképzelni és elfogadni, miként egy harcedzett katona, amilyen a fejedelem is volt úm. az óriási izgalmak hatására kapott szívelégtelenség következtében kapta vízibetegségét . 3 6 1 A betegség tünetéből való évszázados távdiagnózis felállításátmár csak azért sem tekinthetjük járható útnak, mivel annak bizonytalan

ságát éppen egy orvos, MOLNÁR Béla tanulmánya erősíti a legjobban.A z orvos szemszögéből éppen a fentebbi távdiagnózisként aposztrofált

elméletében a „vagy-vagy" bizonytalan eseteit próbálta felhozni saját kórtörténeti megállapításainak érveiként: „A vizenyő különféle betegségeknek lehet a tünete, de mindegyiknek megvan a reá jellemző megjelenésihelye. Szemtanúk szerint Bocskainak a lábszárai voltak megdagadva atérdéig, majd a combjáig. A vizenyőnek ez az elhelyezkedése a szívelég-

Idézi: J A K A B Elek 1888. 452. p.; lásd: Ambrossii Simig. Hist. Libr. IV. 433. p.1 „Ezek a tárgyalások természetesen óriási izgalommal jártak és nagyon megviselték a

fejedelmet." Ide bővebben lásd még: Dr. M O L N Á R Béla 1942. 9. p.



telenség jellemző tünete! ... A máj és vesebajok valóban járhatnak vize-nyővel, de annak elhelyeződése más, mint a Bocskainál észlelt lábszárvi-zenyő." 3 6 2 Ugyanakkor Rimai János Illésházyhoz írt levelében a következőket mondja: „Hogy peniglen mérget adtak neki, már bizonyos jelét lát

juk. Mert a köldökén alól és oldalul az hasán s vékonyán jobbkéz felőlkolbász szabású hólyagocskákban kiütötte magát. A z elszáradott, sfonnyadott testet pedig úgy eldagasztotta, hogy meg kell kéntelen azéccaka is szakadni."363

Ennyit a korabeli leírásokból óhajtó távlati kórmeghatározás megbízhatóságáról!

GYÓGYÍTÁSI PRÓBÁLKOZÁSOK

A RUBIN

Annál inkább érdeklődésre tarthat számot - már a néphagyományszempontjából is - az a bizonyos gyógyító kő, melyet Bocskai biztosansohasem tudott betegségének okára, és annak gyógyítására alkalmaztakvolna.

Említést tettünk már Bocskai 1606. május 25-én írt leveléről, melyben betegsége első jeleit osztotta meg fő bizalmasával Illésházyval. Ezt követően július 4-én a fejedelem - az Illésházy által küldött érdeklődő levelére-, annak utóiratában tesz említést erről a bizonyos gyógyító rubinról:„Farkas Gergelre bíztuk uram, hogy mi nekünk egy igen fő és szép termés

rubint keressen ott fönn: mennél jobbnak és szebbnek, öregbnek szerétteheti, kit nem az ékességéért keresünk, hanem mint az doctorok ésegyéb körülünk való tudós emberek adják tanácsul ez nyavajáink ellen,

a kiben vagyunk, hogy annak testünkön való viselése karunkon, vagy

másutt igen hasznos volna. Kegyelmedet is szeretettel kérjük, legyensegítséggel mellette, mennél jobbat és szebbet találhat, szerezzen olyat, azárával ne gondoljon kegyelmed, ha kétezer, három, négy, ötezer forint érőlenne is, megadjuk örömest, ki ugyan fő legyen és azt a pénzt megérje.Igen kedvesen vesszük ebbeli munkálkodását is kegyelmednek többi között." 3 6 4

Dr. MOLNÁR Bé la 1942. 9. p.Lásd: RIMAI JÁNOS ÁLLAM IRATAI 153. p.

Ide, lásd még: TÖRTÉNELMI TÁR 1878. 1878. 274. p., illetve további állapotához lásdmég 277, 303. 304. 852. p.



Egy, későbbi levelében a fejedelem megsürgeti ezen rubin keresését,de arról már nincs tudomásunk, hogy azt meg is kapta volna.365

A fentebbi levélből egyértelműen kiderül, a nevezetes rubin alkalma

zási módja mellett az is, hogy a levélben nem akármilyen rubinról esettszó, hanem ún. „termés rubiniról", amit nem ékesség gyanánt, hanem afeltételezett nyavalya gyógyítása végett kellett volna hordania a fejedelemnek.

Az európai alkimisták a középkorban bizonyos köveknek gyógyhatásttulajdonította. Megjegyzendő, hogy nem minden előzmény nélkül, hiszena gyógyító kövek hite a mágián alapult, melynek gyökereit a kaldeus hagyományoktól fogva átvettek mind az egyiptomiak, mind a perzsák, mind

a görögök. E kövek gyógyító erejébe vetett hitet a későbbiekben a zsidókis átvették, majd az arabok közvetítésével a középkor keresztényei sorábais eljutott.

A keresztény tanítások látszatra ugyan elutasítottak minden mágiát, deannak gyakorlását az egyház köpönyege alatt mégis többen művelték.Ilyen személy volt Albertus Magnus (1193-1280) is , akit 1932-ben azegyház szentté avatott, bár mágikus tevékenységéről ekkor nem tettekemlítést. Pedig Albertus Magnus értekezéseiben sok utalás található a

mágikus tudományok művelésére. Mint azt Trithemius abbé (1460-1516)mondotta a „szentek legszentebbjéről" Albertus Magnusról: „Mert arossznak nem az ismerete, hanem a gyakorlása gonosz".366

Joggal feltehetnék a kérdést: Miért is említődik ezen egyházi személymunkássága a Bocskai által keresett rubin során? A válasz meglehetősenegyszerűen hangzik, azért mert Albertus Magnus munkássága képezte akésőbbi századok orvosainak, sőt ötvöseinek tudásbeli alapját is. Albertusvetette fel, hogy a köveknek rejtett tulajdonságai vannak. Ez az ismeret

bekerü lt a hazai tudományos emberek gyakorlatába is. Az ilyen köveknekgyógyító hatást tulajdonítottak, melyeket nálunk orvosságos köveknek 3,61

neveztek, s ezen kövek - a családok körében - nemzedékről-nemzedékreöröklődtek. Erről több vagyon-, hozomány-, vagy éppen hagyatéki jegyzetben találunk bizonyosságot. 3 6 8 Bocskai István kincseinek összeírásasorán több ilyen kőről is említést tesz. Hogy maga Bocskai is hitt e kövek

Lásd: M O L N Á R Béla 1942 . 9. p. Albertus Magnus tevékenységéhez lásd: S E L I G M A N N , Kurt 1987 . 134-138 . p.Ezen elnevezés a pharmakolithos szószerinti fordítása.Az ún. ősma gyar emlékek tekintetében lásd még: T H A L Y Kálmán 1886 . 1-9. p.



gyógyító hatásában azt nemcsak idézett leveléből 3 6 9 tudhatjuk, hanem akorábban említett kincseinek összeírásából is. Ezen lajstrom több különleges tulajdonsággal felruházott kőről is említést tesz, s mindezen kövekés ezek mágikus tulajdonságaik mellett, békésen megfértek a keresztényszentelmények is: „Ismegh azon veres barsoni tokban Christus Urunk

faiabol való reszeczkek. ", vagy: „Egi kis himes Scatulaban, egi Betraravalo Arani medaia keoves es zomanczos, Zentt Gieorg kepe vagion raitamelben vagion kett keozep zerű tábla Rubinit, ismett hatt apro Giemanttismett hatt apro Rubinit az paisaban egi zep eoregh hegies giemantt. "Ugyanakkor a katolikus hittel, legfőképp a pápával szembenálló ereklyéket is megtalálhatjuk: „Ismett egi eoregh aran pénz kin egifeleol Papa eseordeog kepe vagion rea űttve, Mas feleol Ga(r)dinal seg bolond kep

" 370

vagion.Mielőtt visszatérnénk a gyógyító kövekhez, érdemes megemlítenünk

néhány tárgyat a lajstromozottak közül, melyek Bocskai transzcendenshitét is magyarázhatják. A leírás megemlékezik az egyszarvú mondabeliállatról, az Unikornisról is , és azt valós, - valaha létező - lényként aposztrofálja: „Egi veres barsoni tokban igaz Unicornis szaruból valo Rez"

Ugyanakkor említés tevődik egy, - a néphagyomány által jól ismert, -a mitikus múltba mutató eszköz említéséről, az ún. kincslátó tükörről is:„Ismett egi darab ruhában keoteozve ezüstben foglalt lapis termes

Christali egi darab Aczel tűkeor ezüstben foglalva" 31^

A z acéltükör a kincslátás különleges eszköze, melyet csak a hetedikgyermek tud használni. A kincsnézés ezen „csillagszemű" gyermek saját

ja, aki acéltükörbe néz, s úgy látja meg a kincset.37 2 Használatára nézve akövetkezőket mondja a néphagyomány: „Mikor a tükröt felteszik a hete

dik gyermek homlokára, ahova a tükör leadja a világosságot, arrúl van akincs." 373

Hogy az összeírást maga Bocskai István készítette, arra bizonyságul szolgál, hogytöbb esetben is megemlékezik hajdani, már elhalt feleségéről: „Zegen Idveozwlt

feleseghem peczett noimoia. ", illetve „ Tizenhárom Lysimachus arani Araniban foglalva ki megh maradott zegeni Idveozwltt felesegem zokniaiatull. " vagy „Egi zeolderziniben egi Arani kereztt kiben valami fenies keovek vadnak ismett egi arani es egiezüst pénz kiben Chrisztus Urunk kepei vadnak fel űttve, kikett zegeni idveozwlt

felesegem niakan viseltt. " Lásd: S Z A B Ó Károly 1878. 149., 152. p.0 Lásd: S Z A B Ó Károly 1878. 149., 151., 153. p.1 S Z A B Ó Károly 1878. 152. p.2 Lásd: BÁN Aladár 1915. 88. p. illetve lásd még: BARNA Gábor 1972-74. 285. p.3 FÜVESSY Anikó 1982. 597. p.



Szívós Béla az alföldi kincskeresők példáját hozza a tükörre: „Azelletős elővette a szerszámát, a mely fényes aczélkorongból állott, sárgaréz foglalattal és fekete fanyéllel; ezt az aczéltükröt megcsillogtatta a napfényben, majd hosszasan, mereven nézett a halomba .. ," 3 7 4

A fentebbi példákat csak fokozni tudjuk, ha arról teszünk említést,hogy a néphagyomány szerint Bocskai hatodik vagy hetedik gyermekkéntszületett, 3 7 5 illetve - mint már fentebb említettük - , a család eredetmondá

ja is éppen hét gyermek történetét örökítette meg.E rövid kitérő után térjünk vissza a gyógyító kövekhez. Hazánkban

nemcsak a X V I . században, hanem még a XVII . század végén is drágakövek porával gyógyítottak az orvosok, és ezt csak a XVIII. századtól fogva

kezdik kiszorítani az „orvos-fiivek"?16

Azonban mint fentebb említettük - Bocskai betegsége idején - az orvosok nem por alakban, belsőleg kívánták alkalmazni a gyógyító rubint,hanem, mint a fejedelem leveléből is tudjuk „annak testünkön való viselése karunkon, vagy másutt igen hasznos volna ". Azon sem kell csodálkoznunk, hogy a fejedelem - korának megfelelően - hitt e gyógyító kövekhatásában, hiszen ezen időszak uralkodói is hasonlóképpen vélekedtek azélet ezen dolgai felől. Hogy a legközvetlenebb példát nyújtsuk, Bocskai

ellenfele Rudolf császár maga is asztrológusokkal, és alkimistákkal vettekörül magát. 3 7 7

így azon sem csodálkozhatunk, hogy a fejedelem kincstárában többilyen gyógyító hatású kő is megtalálható volt. Összeírása szerint birtoká

ban volt, többek között: „Egi veres Jaspis11* keű ezüstben foglalva, hiúzes Oroszlán keormeok egi egi farkas fogak."379

Ezen gyógyító kő annál is érdekesebb, mert éppen arra a betegségrevélték gyógyító hatással, amiben egyes kutatók szerint38 0 a fejedelem is

szenvedett, mégpedig az ún. vízibetegség, a vízkórság ellen.

Szívós Béla 1912. 34. p.Lásd: VARGA Gyula 1978. 8. p.BALLAGI Aladár 1884. 253-254. p.Lásd: BALLAGI Aladár 1884. 257. p.A „veres jáspis", amely a fejedelem kincstárának jegyzékében található a korabeli

gyógyító kövek jegyzékében a „második" legnagyobb hatású kőként szerepel a jáspiskövek kilenc fokozatában. Lásd: SZABÓ Károly 1878. 277. p.SZABÓ Károly 1878. 152. p.Lásd: MOLNÁR Béla 1942. 9. p.



Ahogy azt egy korabeli könyv, a Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve istartja: „HAS ZNAI AZ JÁSPISNAK. Mindenféle vért megállat az jáspis, ha aznyakadtul fogva az köldöködig alá bocsátod és úgy viseled, gyomrodnak

igen használ, vízkórság és hideg ellen is igen jó .. ." 3S1

Hogy lehet, hogy mindezek birtokában a korabeli orvosdoktorok mégisa rubint javasolták gyógymódként, ha a fejedelem vízibetegségben szenvedett? Esetleg nem is vízibetegség volt a fejedelem halálának okozója?Ezek az összefüggések újabb, és újabb kérdéseket vetnek fel a fejedelemhalálát illetően!

Bocskai kincseinek összeírásában azonban nem csak e fentebbi gyógyító követ találjuk meg. Említést tesz: „Egi beka keoves g iwrw"- rő l 3 8 2

is, melynek felhasználási módjainak ismertetéséből a fentebb már említett Albertus Magnus a későbbi korokra gyakorolt hatása is megmutatkozik:„Ennek mind egy cseppig az magyikára vonsza mind Magnus Albertus,mind penyig Plinius. Torokfájástul igen jó , ha bort isznak róla, némelynekha csak megtörülik is vélle, meggyógyul az torka."383

Azonban a legfőbb bizonyítékot arra, hogy a fejedelem értett, sőt birtokában volt azon tudásnak, mely az orvosságos kövekre vonatkoztak,arra álljon itt a következő megfeleltetés. Egyrészről azon idézet, melyet

maga Bocskai írt le arról a kőről, melynek „hasznát" is tudni vélte, másrészről a gyógyító kövekről írott összefoglalás megfelelő része, mely alátámasztja ezen előbbi állításunkat.

Nézzük a fejedelem általi összeírás szövegét: „Vagion ismegh zent faiastul valo lapis kew araniban foglalva.",3 8 4 mely alapján Bocskai Istvánúgy tudta, hogy ezen lapis kő a „szemfájás", vagyis a szem betegségeinekelmulasztására használatos. Már maga, a fentebbi ún. lapis kő meghatározása sem egyszerű feladat a ma emberének, mivel a korabeli alkimisták is

több elnevezését ismerték e kőnek. Nevezték: lazulnak, lapisnak,lazulkőnek, és cianeusnak is . 3 8 5

1 BALLAGI Aladár 1884. 277-278. p.2 S Z A B Ó Károly 1878. 151. p.3 Lásd: BALLAGI Aladár 1884. 284. p.4 S Z A B Ó Károly 1878. 149. p.5 A gyógyító kövek ismeretének sokszínűségét és egyben a hozzáértés tudományát is

megmutatja a hajdani ötvöskönyv lapis kőről szóló leírása: „Az lazul követ, cianeust,

kék követ, némely még az armeniust is öszvezűri zavarja, de sok külömbség vagyon bennek; mert az lazulkő és armenius oda fel meg mondók, bányákból kelnek; minemű legyen penyig az armenius, oda fellyebb megmondok, jóllehet Mattheolus és azcianeust is azt mondgya, hogy az napkelet fele való aranybányákból, és azért szikrá-



Azonban a fejedelem leírása pontosan visszaadja kor orvosságos köveiről tudottakat. Miként e kő gyógyító tulajdonságai között valóban ott

leledzik - ahogy azt a fejedelem is írta és tudta - a szemre való gyógyítóhatás, melyet a „Haszna a lazulkőnek" cím alatt a Kecskeméti W. Péterötvöskönyvében a következőképpen olvashatunk: „Mikor igen szépenmegtörik és megmossák, hogy semmi ízt hozzá ne vonnyon, igendicsjérik sár ellen, mert a fele sárt, mind hitván nedvességet alól takarít kiaz emberből; ha az gyermeknek az nyakába kötik, igen jó, mert écczakairettegéstül megoltalmazza az gyermeket; szemnek is igen hasznos, azmely asszonyi állat fél az idétlen gyermekiül, kösse az nyakába magának;igen dícsírik arra is, de mikor az szülésnek ideje eljű, kivegye onnét, mertnehezen szül miatta."386

Ezen a ponton érkeztünk el - a Bocskai által írt levélben is hőn áhított - gyógyító rubinhoz, amelynek kétféle változatát kell elkülönítenünkahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni, milyen orvosságos követ is kívánta fejedelem.

A kérdéses mbinról a korabeli szakma azt tartotta, hogy a rubin a drágakövek csoportjának a feje, melyet a karbunkulusok osztályába soroltak.Több alfaját határozták meg: 1. karbunkulus, 2. rubin, 3. balagius, és4. - ként gránát.

3 8 7

Nézzük, miként fogalmaz erről a kőről Kecskeméti W. Péter Ötvöskönyve: „Anno 1656. mensis vero Juny 4. Die. ...R U B I N T . A Z másik neme az karbunkulusnak: rubint. Az rubint ollyan veres karbunkulus és ennek is mintha égne az színe, és az sötétben is, azkiigaz rubint megtalálod az ő maga világosságáról, de azért alább való azkarbunkulusnál, mert ennek nem olyan haragos tündöklése vagyon,avvagy tündöklő fényessége, mint az karbunkulusnak, hanem

zik arany szikrákkal, de Plinius és Dioscorides azt írják, hogy az igaz cianeus az indiai tengerben terem, hihető is penyig, mert az cianeus kő igen ritka, igen szép simaés vékony szabású kő arany színű csépekkel vagy szikrákkal fénlik; némely kék

jaspisnak mondgya, de külömböz az kék jaspistul, mert cianeus nem világos, és majdollyan színű szabású, mint az jóféle türkes: ollyan fejér kék; de az jáspis világos kevéssé, osztán zöldebb is, némely csillagkőnek is hijja, azért hogy az fényen mint azcsillag úgy csillagzik; az lazulkő penyig égszínű kék, de nem világos, hanem setét, és

az képírók az festékbe égszínű kéket festenek vele." Lásd: BALLAGI Aladár1884. 276. p.

BALLAGI Aladár 1884. 276. p.Lásd: BALLAGI Aladár 1884. 264. p.



engedelmesb és szelídebb az színe, de azért szép ez is; az színe az rubininak valamentül szebb bársony színű annál szebb."388

Bocskai kincseinek összeírásából tudjuk, hogy több olyan ékszerrel,ezzel együtt több drágakővel is bírt, melyek között megtalálható a rubinis . 3 8 9

Miért kellett a fejedelemnek még egy újabb rubin, ha már birtokábanvolt többnek is? Levelében nem egy átlagos, hanem egy különleges ún.„termés rubint" keresett! A feltett kérdés megválaszolásához először magát a fogalmat kell tisztáznunk, ugyanis ebben a korban kétféle „követ"különböztettek meg: a termés, és a csinált követ.™ A fejedelem - sajátkincseinek összeírásakor - többféle rubinról tud, nemcsak nagyságára,

alakjára, de fajtájára is utal. Többek között - felesége - Hagymási Katalinhagyatékából származó ékszer kapcsán tesz említést az ún. török és termés rubiniról.m

De mire is kellett a fejedelemnek ez a termés rubin, ami „mennél jobbnak és szebbnek, öregbnek" kellett lennie? Nem szóltunk még a rubingyógyító hatásába vetett hitről, arról, hogy milyen tulajdonságokkal isruházták fel ezt a drágakövet. A rubinokat a Mars köveiként kezelték ésígy legyőzhetetlenségét és tisztító erőt tulajdonítottak nekik, így viselőiket

is ugyanezen tulajdonságokkal látták felruházva lenni.Feltesszük, de ugyanakkor megválaszolatlanul is hagyjuk a kérdést:

Vajon nem azért kerestették-e a fentebb már többször említett termés rubint a fejedelmet körülvevő orvosok mellett - ahogy maga Bocskai fo-

B A L L A G I Aladár 1884. 265. p.Lásd: S Z A B Ó Károly 1878. 146-153. p.Kecskeméti Ötvöskönyve a következő „Mint kell megismernyi az termés követ azcsinált kő tűi? - kérdésre adott válaszában adja meg a legfontosabb ismérveket: „Napvilágon kell megnéznyi az világos követ, mert homályos időn nem annyéra mutattyameg magát. Az nehézséget kell elsőben is megnéznyi, mert az termés kő mindenkornehezebb az metallomokban csinált kőnél; annak utána állását, és az színén való simaságot, az pallérozását az kőnek. A z csinált követ penyig arról ismerd meg, hogyigen apró hójagocskák avvagy buborikok vannak benne, hajói megnézed mint egy tőhegy, még nagyobb is némelyben . . ." Bővebben lásd: B A L L A G I Aladár 1884. 264. p.Albertus Magnus 1518-ban megjelent ásványokról szóló művében is említi ezenTermés köveket, amelyek emberi segítség nélkül alakultak ki, s mint mondja ezenkövek titokzatos hatalommal vannak felruházva. S E L I G M A N N , Kurt 1987. 136. p.

„Veres barsonira czinalva vagion eott eoregh arani Boglár kiben vagion valamifekethe kew foglalva meliben arani vagion be silliestve es kazdagon Teorkes es Termes Rubintokkal megh rakva, kibeol sokatt ki veottek Hagimassi Miklóssal valóoztozatkor . . . "Lásd : S Z A B Ó Károly 1878. 150. p.



galmazott - „egyéb körülünk való tudós emberek" is, hogy a mérgezésgyanúja miatt, - annak ellenszereként, mintegy orvosság gyanánt - óhaj

tották volna azt használni? Annál is inkább megválaszolatlan marad akérdésünk, mivel mint azt már fentebb bizonyítottuk az ún. vízibetegségkezelésére a fejedelem rendelkezett gyógyító kővel. Ugyanakkor tulajdonát képezte az áhítottan keresett tisztítóhatást kifejtő termés rubin is:„Wagion sas keoreom módon való foglalásban foliomnelkwl egi ighen

zep igaz Termes Rubintth." 392

A ZSIDÓ DOKTOR

Mivel az orvosságos kövek, így a rubin sem váltotta be a hozzáfűzöttreményeket, nem csodálkozhatunk azon, hogy a fejedelem újabb gyógymódhoz és gyógyítóhoz folyamodott. 1606. július 26-án III. Zsigmondkirályhoz fordul: „... pro adducendi Medico ludaeo Doctore, cuius nomenet peritia prolixa laude apud nos pererebuit."393 A lengyel királyi udvarbólhamarosan meg is érkezett Kassára, a híres zsidó orvos Eleazar.

Illésházyné Pálffy Kata levele alapján tudjuk, hogy augusztus 15-én már biztosan a fejedelem mellett orvosolt. Eleazar működésének köszönhetően Bocskai augusztus 24-én már betegségének javulásáról ad hírtIllésházynak: „Magunk felől írhatjuk, kegyelmednek, legyen Istennekhála, jobb állapottal vagyok és könnyebben sokkal, hogysem mint a

mint kegyelmed elhagyott, jó reménységünk is vagyon, hogy ő szent itenségének kegyelmességéből naponként való könnyebbülésre és gyógyulásra fordultunk."394

Itt azonban egy, - látszólag ok nélkül való - fordulatról is említést kelltennünk, mely mindazok ellenére következett be, hogy a fejedelem magais fokozatos javulást tapasztalt egészségi állapota felől.

A leírásból kitetszik, hogy a követ foglalatba illesztették, tehát a testen való viselésrevolt előkészítve, - de, mint írja foliomnelkwl, azaz nagyobb fémfoglalat nélkül készült, mivel a foliom alatt a nagy levél alakú marokfoglaltok értendők -, így az ékkőalkalmas volt arra is, hogy gyógyító funkcióját betöltse. Az ékkő leírását lásd: SZABÓKároly 1878. 147. p.Lásd: MOLNÁR Béla 1942. 9. p.

Eleazar, a gyógyulás érdekében említést tett egy „mannilla" nevű orvosságról is,melynek beszerzéséért a fejedelem Széchy György segítségét kérte. Magyary-Kossaszerint ezen orvosság alatt a „maniela"-t - a Curcuma longa gyökerét - kell érteni.Ide lásd: MOLNÁR Béla 1942. 9. p.



A fordulat abban nyilvánult meg, hogy a gyógyításában elért eredmények ellenére a fejedelem mégis új orvost kértl

Azonban ez nem minden előzmény nélküli való! Sőt, hogy ismételtenIllésházyhoz fordult, azt sem tekinthetjük csupán a véletlenek összejátszásának!

A fejedelem levelezése alapján, immár azt a feltevésünket ismegkockáztathatjuk, hogy ekkor a fejedelem irányítása már Illésházykezében volt! Mire alapozzuk hipotézisünket?

Csupán azon egyedül hitelesnek mondható folyamatra támaszkodunk,amelynek gerincét Illésházy és Bocskai levelezése adja, és ekkor mégnem is említettük a historikus irodalomban található bizonytalansági té

nyezőket.E levelek tartalma azt a feltételezést is megengedi, sőt megköveteli

számunkra, hogy - a Kátay bűnösségét bizonyító eszmefuttatások mellett -, felvázoljuk azon lehetséges összefüggéseket is, amelyek a „másikoldal" esetleges „sötét" szerepére is rávilágíthatnak.

Miként lehetséges az, hogy a sorozatos jobbulásról beszámoló levelekellenére a fejedelem mégis új orvost kért Illésházytól? Sőt, még az ötnappal később kelt - az új orvos felől tudakozódó - levelében is ezt írja:

„Magunk állapotja felől írhatjuk kegyelmednek, legyen Istennek hála, könnyebben és jobban vagyunk annál, hogy nem mint kegyelmed elha

gyott bennünket, naponként az orvosok amivel tudhatják, mindennelkönnyebbítik nyavalyánkat, .. ." . Ugyanakkor ezen leveléből arra is választ kaphatunk, hogy a fejedelem - betegségének állandó javulása ellenére - miért kért mégis új orvost Illásházytól?

Semmi esetre sem önszántából!Sokkal inkább Illésházy előre megtervezett, s jó l elgondolt stratégiájá

nak részét sejthetjük a szavak mögött. Ennek bizonyságára a fejedelemlevele szolgál újabb információkkal: „... az mely orvosember oda főn

vagyon, kiről szállottunk is vala kegyelmeddel, még eddig alá nem jöve

és nem is érthetjük, hogy jönne; szeretettel kérjük kegyelmedet, legyengondviselése reá, küldje és hozzánk alá mennél hamarébb lehet, vehet

nek ki abból is kétségünket; fölötte kedvesen és jó nevén vesszük kegyelmedtől."3 9 5

Lásd: MOLNÁR Béla 1942. 9. p.



A fentebbi adatokból úgy tűnik, hogy Illésházy annak ellenére javasoltúj orvost a fejedelemnek, hogy a Bocskai által hívott zsidó orvos - Eleazar - már hathatós segítséggel volt a fejedelem állapotának javulásában.

Itt látjuk szükségességét, hogy egy kis történeti kitérőt és egyben ugrást is tegyünk az időben, mielőtt visszatérnénk a fejedelmet gyógyítóorvosok munkájához.

Elsőként N A G Y László vetette fel, hogy Illésházynak meghatározó szerepe volt, vagy lehetett abban, hogy a fejedelem megmérgezésének gyanújával kancellárját Kátay Mihályt vádolták meg. A kor történelmi eseményeiből kiindulva úgy ítélte meg, mint írta: „Ez a közösen űzött

practica - Báthory Gábor - fejedelmi utódlása - sehogyan sem illett beleIllésházynak és párthíveinek tervébe. Hiszen Illésházy főként emiatt állíttatta félre a Báthory utódlását szorgalmazó kancel lárt." 396

Feltehetjük a kérdést, vajon nem történhetett ugyan ez meg a már fentebb említett zsidó orvossal is? Pedig az orvos tevékenysége alatt a fejedelem állapotában - mint már említettük - jelentős javulás volt tapasztalható. Miért kellett mégis távoznia? Esetleg tudhatott valamit a fejedelem

betegségéről? Ezek mind, mind megválaszolásra váró kérdések, amelyek

feloldása fölöttébb nehéz, majdhogynem lehetetlen.Az előzőekben már szóltunk a fejedelem betegségét feszegető okfejté

sekről, melyben a vízibetegség kiemelt szerepet kapott, s melyen a kora beli orvosok nem tudtak segíteni.

Nos, annak megválaszolására, hogy miért is szorgalmazta Illésházyannyira a zsidó Eleazar elküldését, és egyben N A G Y László következtetéseinek alátámasztása végett is, egy újabb adalékkal szolgálhatunk: még

pedig Bocatius János - a hajdani kassai jegyző 3 9 7 tollából. Bocatius János

aki Bocskai híve3 9 8

, nem kerülhette el a császári fogságot, miként a világi

„Bocskai még 1606. szeptember elején is csak az országbíróságot és a felső-magyarországi főkapitányságot szorgalmazta Homonnay számára, és csupánKáthay letartóztatása után kezdet más „sucessorról" gondoskodni Báthory helyett."Bővebben lásd: NAGY László 1985. 131-132. p.

Bocatius János életrajzához lásd: BOCATIUS János 1985. 189-236. p. Istvánffy históriájában Bocatiusról a következőkben emlékezik meg: „Amint Kassá

hoz érkezett [Bocskai], Bocacius városbíró és a többi polgár habozás nélkül megnyitotta a kapukat, s így ők Bocskai hűségébe és védelmébe fogadtattak, miutánBocacius Barbiano feleségét, szolganépét és cselédségét a városból kiküldte; őketKátai János, Kátai Mihály testvére, páratlan gaztettel és galádsággal útjukban minde-



választófejedelmekhez küldött követek vezetőjévé jelölve, követi útján1606. február 26-án „a nemzetközi jog súlyos megsértéséért" letartóztatták. 3 9 9 Prágai fogságában [1606. augusztus] kelt vallomásában a követke

zőket írta Bocskai betegségével kapcsolatosan: „Bocskai gyakran leisszamagát, combjaiban régi baja van, egyik medikusától, egy sziléziaitól

hallottam, hogy könnyen lehet rajta segíteni " m

Mint látjuk, a fejedelem „baja" nem volt új keletű, és már huzamosabbideje együtt élt betegségével, amit a zsidó Eleazar - a Bocatius által említett sziléziai medikus - orvosolni is tudott.

Még is mennie kellett! Vagy talán éppen a fentebbiek - a sikeres orvoslás - miatt tanácsolta Illésházy a fejedelemnek, hogy szabaduljon meg

addigi orvosától?Bocatius azonban másról is írt, mégpedig a megegyezés gátlóiról, s az

erdélyi fejedelemség várományosáról is - ezek egyértelműen N A G Y László álláspontját támogatják.

Bocskai betegsége és a sziléziai orvos mellett Bocatius szólt még másról is, nevezetesen Bocskai esetleges haláláról: „... Ha most meghalna[Bocskai], sok remény lenne arra, hogy fogadott fia, Homonnai Bálint(aki Bocskai táborában előző évében, miként Báthory Gábor, Báthory

István is az örökös volt, egymaga akart az országgyűlésen részt venni)könnyen volna engedelmességre bírható. A nemesség itt-ott a vármegyékben szívesen ül otthon békességben és műveli a földjét adsubiectionem és ad amplexandam tolerabiter et qualemcumqueconditionem [hajlamosak a meghódolásra, és készek türelmesen elfogadni

nükből kifosztotta, s így engedte őket Szepesre menni." Lásd: ISTVÁNFFY Miklós1962. 442. p.

Bocatius küldetéséről és elfogatásáról a következőket írja Istvánffy Miklós: „Amint akorponai országgyűlés feloszlott, Bocskai Bocacius Jánost, aki iránt nagy hálára voltlekötelezve, követségbe kívánta elküldeni a német fejedelmekhez. Levéllel és pénzzel ellátva elbocsátotta. Mikor Bocacius Lengyelország határán átutazva a

brunswicki - braunschweigi - és lüneburgi herceghez, Gyula Henrikhez érkezett, ez,mint Henrik Gyula hamis vádak alapján, császári parancsra tartóztatta le Bocatiust.hogy Bocaciusnak a császártól, akinek uralma alatt áll Németország, nem volt levele,mely nélkül idegennek, sőt ellentétes párton állónak városokat és vidékeket meglátogatni és megszemlélni nincs megengedve, mint kémet elfogatta és börtönbe vetette."Lásd: ISTVÁNFFY Miklós 1962. 475. p.; Lásd még: A császár elfogató parancsát:BOCATIUS János 1985. 133-134. p.

Bocatius János vallomása és supplicatiója. Prága, [1606. augusztus vége]Lásd: BOCATIUS János 1985. 133-134. p



bármilyen állapoto t] és többnyire jó szándékú, az ellenkezést leginkább azAulici Botschkaini [Bocskai udvari hívei] szítják, akiknek Kassán és környékén házaik, birtokaik, tisztségeik és jövedelmeik vannak, amelyeket

nem szeretnének elveszíteni."4 0 1

S, ha minderről tudott Bocatius, akkor hogyne tudott volna mindezendolgokról a fejedelem bizalmasa Illésházy! Erről, és IllésházyJanus-arcúságáról, s a mindenáron való megegyezés érdekében tett - neméppen önös célok nélküli 4 0 2 - tárgyalásairól a császárhű Istvánffy históriá

jából is tudunk: „Illésházy pedig őket [a császáriakat] annál könnyebbenvette rá oly érvekkel azoknak elfogadására, amiket kért, hogy azt mondta,

Bocskai kétségtelenül hamarosan el fog távozni az életből, s amit neki

megadnak, az ismét az átengedő császárhoz és a magyar királysághoz fogvisszatérni, minthogy Bocskai nem hagy hátra utódokat sem."403

Isteni előrelátás, vagy éppen más mondatta e szavakat Illésházyval?A fentiek értelmében és tudatában így már azon sem csodálkozhatunk,

hogy Illésházy - a beígért orvosember helyett - már csak egy „javasasz-szonyt" küldött a fejedelem „megsegítésére".

A JAVASASSZONY

Bocskai 1606. szeptember 7-én Illésházynak szóló válaszlevelében akövetkezőket írta a javasasszonyról: „... fölötte kedvesen és igen jó nevénvöttük kegyelmedtűl, hogy az orvosasszonynak ide küldésében kegyel

med munkálkodott, és el is küldötte. Úgy ismerjük, hogy még afféle orvosok közül eddig ennél tudósabb hozzánk nem akadott, magunkat is igen

bíztat szemtűi szömben, hogy minden kétség nélkül meggyógyít. Istentűikevánjuk, hogy nyújtsa áldását orvoslására és cseleködhessék minden jótvelünk, nem hagyjuk mi fáradságát és velünk való bajlódását heába." 4 0 4

1 Lásd: Bocatius János vallomása és supplicatiója. B O C A T I U S János 1985. 133-134. p2 Mint tudjuk Illésházy a császáriakkal való tárgyalásai során nem feledkezett meg

önös érdekeiről, ahogy Istvánffy históriája említi: „Erre az időre halasztották [1606.augusztus 1-én tért vissza Bécsbe] azt is, hogy Szentgyörgy és Bazin várakatIllésházynak átadják, melyekről ő semmiképpen sem tudott megfeledkezni." Lásd:I S T V Á N F F Y Miklós 1962.481. p.

3 Lásd: I S T V Á N F F Y Miklós 1962. 479. p.4 Ugyanebben a levelében ír a fejedelem szeptemberi állapotáról is: „Állapotunk felől

írhatjuk kegyelmednek, az kegyelmed elmeneteli után noha könnyebben is voltunknéha, de viszonylag néha erőtlenebbül is voltunk. De legyen istennek hála, sok azideje, hogy reggel is jobban és csendesben nem nyugottunk, mint az elmúlt kétészaka, és egyébként is ugyan sokkal jobban és könnyebben érözzük magunkat min-



A fentebbiekből is egyértelműen kiderül, hogy Bocskai ekkor már feltétlen bizalommal volt Illésházy, és tanácsai iránt.

Annak ellenére bízott Bécsben tárgyaló követében, hogy az általa kül

dött javasasszony megjövetele után a fejedelem állapotában csak rosszab bodás volt tapasztalható! Bár arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy afejedelem bizalma éppen ezen „orvosasszony" kapcsán ingott meg előszörIllésházy személyét illetően, mint fentebbi levelében erre már utalással is

bírt: „küldje és hozzánk alá mennél hamarébb lehet, vehetnők ki abbólis kétségünket". 4 0 5 Majd a szeptember 7-én írt levelében újabb„menede-mondákról" tesz említést Illésházyt illetően, és ezt is, - mintminden gondolatát megosztva - bizalmasával is közli. A következőket

írja: „Hogy körüllünk némelyek oly szókat hintnek fülünkben kegyel med felől, ki más gondolatot hozna szűvünkben, arról kegyelmednek nelegyen semmi idegen véleködése, ..." 4 0 6 Mint látjuk, Bocskai még ekkoris feltétlen bizalommal volt Illésházyhoz, bár ekkor már figyelmeztették afejedelmet, hogy Illésházy rossz úton jár. Ugyanakkor Illésházy, ThurzóGyörgynek intézet levelében - talán nem minden ok nélkül - a következőket írja: ,J \em tagadom, bizony félve megyek oda [értsd: Kassára],

mert sok híreket hoznak élőmben." 407

NINCS TÖBB „SEGÍTSÉG"

Ezek után azon sem csodálkozhatunk, hogy az ún. javasasszony megérkezését és „praktizálását" követően Illésházy már nem küldi az általa

beígért nagyszombati és pozsonyi orvosdoktort hiába kéri azt a fejedelemmellett, még kancellárja Péchy Simon is; Bocskai még mindig bízikIllésházy önzetlen segítségében.40 8 Az alábbi jegyzetekben is idézett levelek tartalma egyértelműen mutatja, hogy Illésházy „segedelme" kimerült a

„gyógyítóként" küldött javasasszonyt követően.

denképen, melyet isten engedjen ennekutána ennél is sokkal jobbra és naponként való gyógyulásunkra." Közli: S Z I L Á G Y I Sándor 1878 . 324-325 . p.Lásd: MO L N Á R Béla 1942 . 9. p.Lásd: S Z I L Á G Y I Sándor 1878. 325. p.

N A G Y László 1985. 122. p.

, / íz orvosdoctornak ide alá való küldésében is munkálkodjék nagyságod, mennélhamarébb jöhet, annál jobb .. ." - írja Péchy Simon, majd maga Bocskai emlékeztetiIllésházyt korábban tett ígéretére: ,Az nagyszombati doktort, hogy kegyelmed

rábírta, akarjuk; Isten kegyelméből reméljük, hogy nem kell azelőtt való doktoroknegligentiájátul tartani ..." Lásd: M O L N Á R Béla 1942 . 9. p.



A lengyel király udvarából - a fejedelem saját kérésére - hozatott zsidó Eleazar több mint három hónapig kitartott a fejdelem mellett. Tette eztmindazok ellenére, hogy praktizálása mellett, a fejedelem többször is

újabb orvost kért. Megjegyzendő, és a fentebb közölt levélrészletekből isegyértelműen kiderül, hogy a fejedelem mindezt Illésházy befolyása alatttette. Természetesen nem hanyagolhatjuk el egy beteg ember mindentmegpróbáló belső kényszerének motivációját sem, főként, ha azt egy közvetlen bizalmasa is megerősítette számára.

Ugyanakkor nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk arról a levélről,amelyben - az akkor már betegsége miatt kétségbeesett Bocskait -Illésházy arra a hitre akarja rávenni, illetve elhitetni a fejedelemmel -

ahelyett, hogy az általa megígért, pontosabban beígért orvosokat eljuttattavolna a fejedelem gyógyulása érdekében -, hogy minden bajok forrásának, így betegségének okát is a hajdúkban kell keresnie!

Mondván, ha lecsendesíti őket, akkor meg is fog gyógyulni: „mert ahajdúknak iszonyú, utálatos sok gonoszságok, az szegény népnek keserűkönnyhullatások átalhatották az eget" és ezért büntette az Isten betegséggel a fejedelmet.409 Itt kell megemlítenünk, hogy a hajdúk sem voltak jóvéleménnyel Illésházyról, amit a Homonnay Bálint naplójának bejegyzése

is igazol: „1. Novembris. M ai napon jöttek vala hozzám a hajdúk kapitányi, és Illésházy uramra panaszolkodván azon kértek, hagyjak szabad utatnekik, és reá menvén megölik, mert sok gyalázatos irkálásokkal illetiőket, kiket nagy nehezen beszédemmel lecsendesítettem." 4 1 0

Hogy e levelében ekkor Illésházy melyik népet értette, azt könnyűmeghatározni! Illésházytól idézett levélrészlet pontosan azon gondolatokra építkezett, amelyet maga Bocskai István még 1605. jú lius 28-án fogalmazott meg. Ugyanarról szól, amiről maga Bocskai is polemizált, csak

éppen ellentétes előjellel.Bocskai, - Illésházyval ellentétben - éppen arról beszélt, hogy mikéntviseltetett a [Habsburg] nép, és uralkodóház a magyar néppel: „... mertmegismertették még mikor híven szolgáltunk is nekik, micsoda szívetviselnek hozzánk, s mint tartották is meg az plenipotentiájok mellett tettfogadásokat is nekünk, s ki hihetne most, mód nélkül megbántottak levéntőlök, nekik, a kik mostan sem hihetik, hogy fájhatott az mi ő tőllök ada-

Lásd: NAGY László 1985. 130. p. Homonnay Bálint naplója. Lásd: CSONKA Ferenc - SZAKÁLY Ferenc. 1988. 131. p.



tott sok fájdalmunk nekünk ... , , 4 n Mint látjuk, Illésházy „segítőkézsége"ekkor már csak saját sorsának igazgatásában merült ki, érdemi segítségetmár nem várhatott tőle a fejedelem. így az eltávozott, jobban mondva az„elmart" zsidó orvos távozását követően csak 6 hétig élt a fejedelem, sekkor már egyetlen orvosról sem tesznek említést a történeti források.

Sőt, már maga a fejedelem is csak Isten segítségében bízott: „Magunkállapotja felől írhatjuk kegyelmednek, még ágyban fekvő beteg emberekvagyunk és igen erőtlenséggel is, de jó reménységünk vagyon Istenünk

ben, hogy ez nyavalyánkból napról-napra meggyógyítván, megadjaegészségünket . . ." Hogy a további soraiban mire és legfőképp kire gondolt a fejedelem, abban nehéz állást foglalni: „...nem tagadhatjuk bizony

uram, elég sok lator ember forgódott körülünk, kik életünket el akartákfogyatni és Isten reánk bocsátotta volt őket, kiknek alattomban valócseleködetek napról-napra az nap fényére kinyilatkozik és az egész világnál nyilván kell lenni." 4 1 2

1606. november 27-én a fejedelem - mintegy utolsó próbálkozásak é n t - még elküldte betegsége leiratát Illésházynak, hogy azok alapjántanácsot és gyógyszereket kérjen számára: „Mit irtanak az doctorok nyavalyánk felől in genere, most fölviszik kegyelmednek, lássa ha valamit

concludáltathat Bécsben felőle és azután hasznos orvosságokkal alájöhet,legyen azon kegyelmed, ne vonja meg magát az mi szolgálatunktól és neféljen úgy nyavalyánktól, nem olyan veszödelmes közel is az mi körülöttünk való forgolódása a mint elaltattak némely emberek"413

De sem a várva várt tanács, sem a remélt gyógyszerek nem érkeztekmeg a fejedelemhez, sőt a nevezetes kórtörténeti leírás sem került mégelő. K i tudja miért?

KÁTAY BEVÁDOLÁSA

A z igazi fordulópontot azonban 1606. augusztusa jelentette, ekkornemcsak Bocskai élete pecsételődött meg végérvényesen, de egybenKátay Mihályé is. Ekkorra tehető az az időpont, amikor Illésházy Kátaytmegvádolja Bocskai elárulásának tettével.

4 1 1

SZILÁGYI Sándor 1878. 645. p. A Bocskai által Illésházynak írt levél teljes egészétlásd uo. 644-645. p.4 1 2 Lásd: MOLNÁR Béla 1942. 9. p.4 1 3 Lásd: MOLNÁR Béla 1942. 9.



A bevádolás alapja egy levél volt, melyet Illésházy állítólag Szuhay püspök kezében látott, de ezen levél sohasem került napvilágra, így Bocs

kai kezébe sem, bármennyire is óhajtotta azt a fejedelem.

414

Ellenben aKátayt bevádló levél ismeretes: ,JCegyelmed emiéközhetik reá, mit értött

legyen ennekelőtte Káthay Mihálynak sok különb-különbféle ártalmas

praktikái felől és az mi mostani nyavalyánknak nagy részint, hogyfő-autorának vagy köz-társnak találtatott, mü örömest amint eddig türnőkmégis tovább várakozunk vala, de oly hallhatatlan iszonyú dolgainakmentünk annak utána is végre, kit tudnak az körülöttünk lévő tanácsurak,hogy tovább nem állhaták, sem szenvedhetek annyi sok gonoszságait,hanem mind az öcscsével és több ahhoz való, egyértelemben valóczinkosaival megtartóztaták és most fogva vadnak. Fogsága után is

számtalan iszonyú dolog, a mennyi sok aféle ártalmas kötéseket és

praestiggiumokat találtának; naponként neveködött is volna cselekedni,de immár így fogva nyilván és kézben levén az kegyelmed értelmét is

akarjuk felőle érteni, mit kellesék vélle cseleködni és mint menjünk to

vább ellene való dolgunkban. A mellett, minthogy tudjuk, az ő fogságának híre kimegyen, nevezzen kegyelmed minket mind az fejedelmeknél smind egyéb rendeknél, hogy mü nem fogattuk meg magunktól, de az ta

nácsurak értvén és látván nyilvánvaló gonosz cselekedeteit és szánakodván nyavalyánkon, azok fogatták meg. M it kellessék penig véleimmár cselekednünk, tetszését kegyelmed írja meg. Maga kezeírását,

[értsd: Kátay kezeírása] az mely Szuhaynál volt, igen akarnók, ha ke

gyelmed magához vehetné és minékünk aláküldené." 415

E fentebbi levél alapján egyértelműnek látszik, hogy Illésházy tervszerűen vádolta be Bocskai előtt Kátayt, sőt a fejedelem - Kátay sorsát illetően - a döntést magától Illésházytól várta. Ugyanakkor az is kiderül a

levélből, hogy Kátay elfogatása mégsem Bocskai parancsára történt, hanem az őt körülvevő tanácsurak határozatai alapján. Istvánffy említi meghistóriájában, hogy Kátay elfogatására csak azt követően került sor, hogya követek Bécsből visszaérkeztek! 4 1 6 Ez is csak véletlen egybeesés, vagytalán valaki Bécsből irányította az eseményeket?

Ide, lásd még: Nagy László okfejtését, melyben az állítólagos levél meg-, illetve nemlétének esetleges valódiságát taglalja: N A G Y László 1985. 127. p.

4 1 5 TÖRTÉNELMI TÁR 1878. 326-327. p.4 1 6 Ide lásd: ISTVÁNFFY Miklós 1962. 479. p.



KÁTAY ELFOGÁSA ÉS HALÁLA A NÉPHAGYOMÁNYBA BEKERÜLT ELEMEK

TÜKRÉBEN

Mielőtt a részletes ismertetésbe kezdenénk, rögtön az elején le kellszögeznünk, hogy a fejedelem körül kialakult mérgezés gyanúját tudatosan terjesztették, csakúgy, mint korábban halálának hírét. 4 1 7 A kettő szorosan összefügg: így azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy Bocskait valóbanmegmérgezték, de nem feltétlenül az a személy hajtotta ezt végre, akit - akésőbbiekben - a néphagyomány is gyilkosnak tartott! Miként lehetségesez?

Csakúgy, ha mindez tervszerűen előkészítették. Ahogy azt a fentebbiekben már láttuk, Bocskai halálhíre nem a fejedelem közvetlen környezetéből indult k i , és a mérgezési gyanú eredőjét sem a kassai fejedelmi ház

ban kell keresnünk. Emlékezzünk csak Szamosközy szavaira, aki „magais úgy vélte", hogy a mérgezés gyanújáról szóló - valóban közszájon forgó - hírek nem a fejedelem környezetéből indultak k i . Rimai Jánoshoz írtlevelében is azt mondja: „Én nem állítom, hogy etetés volt rajta."418

A Prágában lévő külföldi követek legtöbbje már mérgezésről beszél,

de a tettesről vagy felbujtóról csak kevesen alkottak véleményt. Ha alkottak is, azt is általánosságokban tették: „úgy hírlik, Bocskait kancellárjamegmérgezte. 4 1 9 A pápai nuncius is csak arról tud, hogy: „egyiksekretáriusa megmérgezte". 4 2 0

A legnagyobb hatást a néphagyományban kialakuló képzetekre éppenSzepsi Laczkó Máté gyakorolta, vagy éppen ő interpretálta, aki az udvartól távol élő köznemesi rétegek véleményét tolmácsolta históriájában,írásában mindaz megtalálható, ami a néphagyománynak is részévé vált,

vagy volt hajdanában. Sőt a verselői érával megáldott írók is ezt vették átműveikben, melyekben azt, mint a nép meggyőződését, ítéletét és a korközhangulatát tolmácsolták. Szepsi Laczó Máté 42] históriája az, amelyleginkább összefogta, ugyanakkor táptalaját is képezte, a már amúgy isközszájon forgó híresztelések összefogására és továbbéltetésére. Ha nem

Mint azt már fentebb láttuk, ezen halálhírek javarészt Illésházy köréből indultak ki .1 1 8 Lásd: RlMAl Á L L A M I R A T A I , 156. p.1 1 9 Lásd: B E N D A Kálmán 1942. 9. p.1 2 0 M A G Y A R O R SZ Á G G Y Ű L É S I E M L É K E K , XI I. 291. p.1 2 1 A Zemplén megyei Lorántffy család udvari prédikátora. Históriája az északkeleti

megyék köznemesi felfogását tükrözi, erős protestáns felhangokkal. Ide lásd még:B E N D A Kálmán 1955. 76. p.



is indító alapja volt a hagyomány kialakulásának, de kétség kívül a korszak legbővebb és legrészletesebb históriája. így az idők során alkalmassávált arra, hogy abból - hozzátéve vagy éppen elvéve - nemcsak a nép, deaz utána következő historikusok is merítsenek.

Históriájának részletes ismertetése azért is fontos számunkra, mert igen jól mutatja a későbbi korokban létrejött mondai hagyomány fejlődésétvagy éppen visszafejlődését.

KÁTHAY ELFOGÁSÁRÓL, ÁRULÁSÁRÓL ÉS HALÁLÁRÓL

Szepsi Laczkó Mété krónikája

„1606. die ... - decembr. midőn lassan bizonyosan és nyilvánkitudódék, hogy Kátai Mihály megétette méreggel a fejedelmet, a tanácsurak közül a fejedelem némelyeket béhiva, és a dolgot consiliumra

bocsátá , mit kellessék cselekedni? In intimo consilio azt találák: hogymint áruló gyilkost meg kelljen fogni, és várakozásban kell lenni, miremegyén a dolog. E tanács után, egy éjszaka hirtelen mind felhívták azurakat a tanácsházra. Midőn az urak felgyülekeztenek volna, égőszövétnekökkel mindnyájan benn voltának és nem tudák mi dolog volna.

Azonban Kellemesi Mihály, a fejedelemnek egyik intimus consiliariusaszövétnekkel közikben mené és monda: „Urak! azt kérdem nagyságtok tul,mit érdemelne az az ember, a ki az égen való fényes napot, melyet az Isten azért teremtett, hogy az egész földet világosítsa, és a teremtett állatokat melegítő erejével nevekedésökben gyarapítsa és vidámítsa, az égbőlalá lopná, és világosító erejében megron tván, setétségre változtatná?" A zurak azt felelék: „Mivel mind ez világnak kárt tenne az olyan ember, igenszörnyű nagy büntetést érdemelne." Monda ismég Kellemesi Mihály:„Hát az olyan ember mit érdemlene, a ki jól tött urát, kegyelmes fejedelmét, ki az egész országot a hatalmas ellenségtől Isten kegyelmébőlmegszabadította, az Isten anyaszentegyházát megoltalmazta, az országotés a magyar nemzetet régi szabadságára juttatta mint édes atya, halálosméreggel megéteti és elveszti?" A z urak felelének: „Az is hasonlószörnyű büntetést érdemel, mert egész ország ellen vétett." Mondának azurak: „Kicsoda az az ember?" Felele Kellemesi: „Kátai Mihály az, a ki aztcselekedte." A z urak mondának: „Bizony tehát méltó a büntetésre. Azértfogják mint árulót és vigyék fogságra." Ezu tán megfogták Kátait ugyan

ott és fogságra vivék."4 2 2

E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K 1855-62. III. k. 97-98. p.



„1607. Meghalván lassan az mérög bevétel után a fejedelem, KátaiMihály a fogságban igen megbizá magát, azt kérdi vala: „Ki csoda foglyavagyok én? Ki tart engemet is arresto? Akarnám bizony megtudni, és

gondot is viselek jövőben róla." Azután titkon a császárnak leveleket iraés egyebeknek is, melyekben kéri vala a császárt, hogy küldeneMandátumot, hogy a fogságból mindjárást elbocsátatnék, Azután titkonhivá egy fő szolgáját 4 2 3 és committálá, hogy mentől hamarábba leveleket vigye el, és ő felségöktől hamarsággal hozzon kedves választ.A jó ifjú legény követ nem tűrheti, hanem a Malom-utcában tekint estve,madarától elbúcsúzni, hogy oly meszsze utra mené. A szépen szóló madármint Delila, a nyájasság közben kiveszi belőle: hova menne, mi dologban

járna, és mikor indulna; igen fogadá, hogy senkinek meg nem mondja.Reggelre kelve a követ Kassáról elindula és utána eredvén Jászóra mené.

Nem tűrheté a csácsogó szarka, hanem a titkot, házát nyomkodó és látogató hősnek reggel ottan megmondá. Az hitösek levén udvarhoz, NyáriPálnak a dolgot titkon megmondták. Nyári Pál ex consilio a követ utánelküldte estve Kassáról, és megparancsolá, hogy Jászon ott érjék és megfogván viszsza vigyék az udvar hadabeliek. Azok éjjel Jászóra ménének,és megrudakozák a Kátai követének szállását. Reggelve kelve, elkészüle

útára a követ, és a búcsúvétel után fölüle és elindula. A fejedelem szolgáimindjárt rajta lőnek megfogták és mind levelestől Kassára viszsza vivék,honnan az urak sok titkokat megértének. Azután Kátai Mihályt, a megholtfejedelem udvara népe egy hajnalkor a fogságból kihozá, igen mondjavala: „Mit csináltok vitézek? Ugy cselekedjetek, hogy jó legyen, mert

bizony megbánjátok! A romai császárra tiltom magamat." Amazok mondának: „El költél bizony arról!" Midőn a piaczra érének vélle, a kő pelengérhez kezdenek vélle menni. Eszébe vevé, hogy elkölt a tréfáról;

reménkedni kezde. Amazok mondának: „Jer elébb csak, majd elbocsá-tunk". A pelengér alá vivék, és Gymes Ferencz azt kiáltá kivonván azkardját: „Nosza vitézek! tisztessége vesztett áruló az, ki e hitetlen árulótnem vágja." Elsőbben Gymes Ferencz vágta, azután mindnyájan, izrőlizre a sokaság apróra elapritá a fejedelem megétetéséért. Azután mintegykilencz óra tájban a felesége öszvesöpörteté a sok ezer részre aprított testet a pelengér alatt, egy lepedőben fölszedé és ugyan azon nap Kassárólkivivén, azután Mislén eltemettette."424

A név az eredeti szövegből is ki lett húzva.4 2 4 E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , III. 185 5. 100 -1 01 . p.



A közvéleményre a legnagyobb hatást mégis Ortelius históriája gyako

rolta, aki szerint a decemberi gyűlés előtt mérgezte volna meg KátayBocskait. A mérgezés pontos időpontját is tudni vélte, mely időpontot -

1606. október 15-ét - a későbbiekben többször is idézték a krónikák. Tették ezt, annak ellenére, hogy ebben az időpontban már Kátay fogságbanvolt! 42 5 Ő is említést tesz arról a levélről, amelyet a korabeli historikusok

úgy említenek, mint az árulás legfőbb bizonyítékát, melyet a prágai ud

varba címzett, hogy kiszabadítsák fogságából. Erről a lehetséges levélrőlmár N A G Y László is bebizonyította, hogyha létezett is a levél, azt nem

Prágába, hanem sokkal inkább Ecsed várába Báthory Gábornak címez-ték. 426

4 2 5 Ide lásd Bocskai 1606. szeptember 7-én kelt levelét. S Z I L Á G Y I Sándor 1878.

326-327. p.

4 2 6 Bővebben lásd: N A G Y László 1985. 133. p.

228

Kassa látképe



Ortelius és Fessier históriája

Alapvetően, mint azt az alábbiakban látni fogjuk Ortelius históriája,

melyet Fessier 421

krónikája is átvett főként a császári udvar által terjesztetthíreket és nézetet tolmácsolta: „Midőn a bécsi békealku pontjai még kéteseredményűek valanak, Kátay Mihály, Bocskay kanczellárja, október15-én fejedelmét vacsorára hivta magához s őt ezen vendégeskedés köz

ben lassú méreggel megéteté, mire Bocskay rosszul lőn s a bevett mérgesételnek egy részét kihányván, súlyos betegségbe esett. Bocskay Kátaytezen tettéért mindjárt saját házában levő magános kamrába záratta s vasbaverette.428 Hogy Bocskainak méreggel okozott betegségén elég korán se

gíthessenek, a híres lengyelországi Eleázár zsidó orvost hívták el, k i azon ban a gyógyítás reményéről házi orvosaival együtt lemondott.429

Bocskay, betegségének súlyos állapota ellenére, összehíván a pártjánlevő főurakat, kik tanácskozás végett deczember 13-án Kassára gyűltekössze, ezek elé terjeszté a bécsi béke iránt való nézetét, addig is, míg ezeket a legközelebbi országgyűlésnek felterjeszti. Ez volt Bocskaynak azállamügyekben való utolsó intézkedése, mire látván közeledni halálát,deczember 17-én három tanú, u.m. Alvinczy Péter udvari lelkésze, Ör

vendi Deák Pál kincstárnoka s Pécsy Simon titkára előtt végrendeletétmegtéve. Bocskay István nem sokáig élt végrendelete megtétele után,mert még ez év deczember 22-én reggel öt órakor elhunyt.

Bocskay halála után Kátay fenyegetőzve kívánta szabadon bocsátását slevelet írt barátaihoz Prágába, hogy eszközölnének ki egy olyan rendeletet, mely a fogságból való kibocsátását megparancsolja. E levél azonban

Nyáry Pál főudvarmesternek kezébe került; minek következtében január13-án 4 3 0 (1607) reggeli öt órakor Kátay Mihályt hat hajdúval a tömlöczből

kihozatván, a főtéren felállított pellengér előtt földre fektették s darabokrakonczolták. Testének darabjait széthányták s nevét, a pellengérre szegezték. Nyolcz órakor jövének cselédjei s urok testének maradványait lepe-

FESSLER, Ignaz Aurelius VII. 617. p.Tudjuk, hogy nem Bocskai intézkedett Kátay elfogatásáról, hanem tanácsosai.A korábbiakban már Bocatius leiratából tisztáztuk, hogy a zsidó orvos a fejedelem bete gségére könnyű gy ógy ír t ta lá lt vo lna, ellenben Illésházy sugallatára maga Bocs

kai küldte el az orvost, abban reménykedve, hogy ekkori legfőbb bizalmasa majdmegfelelőbb orvoshoz juttatja.Hiteles történeti forrásokból tudjuk, hogy január 12-én történt az eset. Lásd: E R D É L Y IO R S Z Á GG Y Ű L É S I E M L É K E K , V . köt. 319. p.



dőbe szedvén, jajgató özvegyének eltakarítás végett átadták. Tüdejének smájának elhullott darabjaival még délután a gyerkőczök pajkosságbólegymást hajigálták." 431

Mielőtt tovább haladnánk a historikusok által lejegyzett eseményekismertetésében, már az elején le kell szögeznünk, hogy a Kátay Mihálymegölésének időpontja vizsgálódásunk tekintetében irreleváns, hiszen atörténeti irodalom egyértelműen tisztázta a kancellár kivégzésének idő pontját.

Nyári Pá! (Paulus Niary) levele Illésházy Istvánnak (1607. január 14.)

E tekintetben a leghitelesebbnek tekinthető forrás, Nyáry Pál levele,

melyet Illésházy Istvánnak küldött. A levélből Kátay kivégzésének pontosidejét is megtudhatjuk:

„írhatom azt is kegyelmednek, hogy öszve conspirálván itt benn mindaz egész fejedelem udvar népe és az gyalogok, mind kicsinytől fogva nagyig egyben csoportoztanak, kik majd ezernél is többen voltának, egyenlőakarat szerént tegnap előtt [1607] 12 die Jan. öt órakor éjszaka virtadólancsak hajnal előtt szintén reá rohantak Kátayra a hol fogva tartották, kivonták az házbúi és keseredett lélekkel levén, kivitték az pellengér alá és ott

konczrúl konczra, darabra vagdalták, kit hitem szerént írok kegyelmednek, egyikünknek sem volt hírével, mert én nekem az volt szándékomfelőle, hogy onnét más helyre vitessem s törvényig tartassam, valamit reáaz törvény pronunciált volna, abban procedáltunk volna; tudom, hogy aztörvény sem mentette volna meg életét." 4 3 2

Mint a fentebbiekből is látjuk, a kor történetírása nagymértékben aszájhagyományra alapozva alakította ki az eseményekről alkotott személyes véleményét, s attól függően, hogy milyen forrásból szerezte ismerete

it, úgy alakította cselekményét. Hogy mire építjük ezen kijelentésünket,arra a legszemléletesebb példa, a Kátay kivégzésében kulcsszerepet játszószemély kiléte.

A fentebbi históriák, de főként a leginkább ismert Szepsi Laczkó Mátéhistóriája csak egy személyről, Gymes Ferencről tesznek említést - haegyáltalán említést tesznek - , aki központi szerepet játszhatott Kátay M i hály meggyilkolásában. De bármennyire is meglepő, ez a személy a történészek körében is ismeretlen! Pedig egy történeti história hitelessége

4 3 1 Lásd még: B O R O V S Z K Y Samu 1896. Abaúj-Torna vármegye és Kassa4 3 2 S Z I L Á G Y I Sándor 1878. 865. p. Ezen dátumot megerősítendőén lásd még: E R D É L Y I

O R S Z Á GG Y Ű L É S I E M L É K E K , V . kötet. 319. p.



nagymértékben függ a benne résztvevő személyek kilététől! Ennek ellenére a kutatók sajnálatos módon kevés figyelmet szenteltek eme históriábanemlített kulcsfigurának, és szerepének.

Mondhatjuk, fenntartás nélkül elfogadták a Szepsi Laczkó históriájá ban megnevezett személyt, de hogy ki volt ez az egyén - ha létezett egyáltalán - , azt már csak kevesen feszegetik. NAGY László is csak az említésszintjén szól Gymes Ferenc alakjáról, mint írja: „A gyilkosság gyakorlatikivitelezését irányító Gymes Ferenc különben eltűnt. Neve nem fordul előegyetlen későbbi forrásban. További sorsa ismeretlen . . . " 4 3 3 - s a mondat

befejezetlen marad. De tegyük teljessé ezen befejezetlen mondatot: „További sorsa ismeretlen" ... csakúgy, mint korábbi szerepe!

Felvetődik a kérdés: A történeti források szerint semmit sem tudunk azegyetlen győzelemmel végződött szabadságharcunk vezérének, BocskaiIstván „gyilkosának" a megbüntetőjéről? Vagy abban kell-e keresnünkezen anomália okát, hogy a kutatók mindig csak ugyanazon, közismertforrást használják?

Pedig a történeti források tudnak egy olyan, mondhatni méltatlanul „elfeledett" historikusról is - Hídvégi Mikó Ferencről - , aki SzepsiLaczkóval ellentétben egy másik személyről véli tudni, hogy ő volt Kátay

Mihály kivégzője.Hídvégi Mikó Ferencz históriája (1594-1613)

A Hídvégi Mikó Ferenc által megnevezett személy neve már a történészek körében sem ismeretlen, hiszen ő volt Bocskai István testőrségénekkapitánya, nevezetesen Széchy György:

„Mikoron immár sok fáradsági után a békeségnek jó exitusával Bocskai Erdélybe jőni készülne, nem akará Isten, hogy békeséges fejedelem

ségében dominálhasson: élete elvégződék 26-dik Decebrise virradólagKassán. ím az Istennek csudálatosuk az ő dolgai: mert ő tanácsa valakiváltképen ama régi nagy uraknak ártatlan törvéntelen halála. Nemszállhata vénséggel koporsójába, életének jobb korában hala meg; ki,mondotta per veneficas artes, ki, per toxicum; igaz-e, nem-e? Istennél azítélet. Elég az, mihelyt megholt, Kátai Mihályt cancellariusát, ki megfogatott vala ezen suspiciókért, azt ottan a kassai piaczon diribról-darabraaprították, vagdalták, hogy ő lött volna oka halálának. Ebben fő volt

N A G Y László 1985. 136. p.



Szécsi György, ki akkori udvari főkapitánya volt, és az udvar népével cselekedte, cselekedtette"

434

L E N C Z Géza egy újabb nevet is felvet, Kátay kivégzése kapcsán. Amegtorlás koordinátoraként Forgács Ferencet nevezi meg, bár az általa beállított mondabeli környezet erősen emlékeztet Szepsi Laczkó históriá jára - azzal teljesen azonos - csak éppen a megnevezet személy más. 4 3 5

Miként lehetséges az, hogy a fejedelem gyilkosának kivégzését szorgalmazó személy kiléte mind a mai napig kétségeket támaszt? Miért nemvállalta fel senki sem annak ódiumát, hogy ő Kátay Mihálynak, a fejedelem megmérgezőjének megbüntetője?

Nagyon is elgondolkodtató, hogy a leginkább ismert és hivatkozott forrás is egy - a történelemben ismeretlen - egyént nevez meg! Úgy tűniksenki sem volt büszke ezen tettre. Vajon miért?

Legfőképp az támaszt kételyeket e rejtelmes ügy kapcsán, hogy a történeti források mellett a néphagyomány sem őrizte meg ezen személynevének emlékét!

Holott kitől várhatnánk el, - ha nem a nép kollektív emlékezetétől -,hogy emléket állítson azon egyénnek, aki megtorolta a fejedelem halálát!

S, mint azt alább látni fogjuk, a népi indíttatású hagyományok sem neveznek meg egy árva személyt sem! Annak ellenére, hogy a fentebb említett históriákban több olyan történetileg hiteles személy neve is felmerült,aki részt vett, vagy részt vehetett a kivégzésben. Sőt Kátay kivégzésénektörténetét - az évtizedek során - egyre inkább kollektív büntetésként, anép együttes akarataként mutatják be.

N A G Y László - Kátayval foglalkozó tanulmányában - elveti, illetvemegkérdőjelezi a kollektív büntetés lehetőségét. Máig megválaszolatlannak tartja azt a kérdést, hogy: „Hol volt és mit csinált a „népítélet" idején

a politikai ügyekért felelős és az udvari katonák között oly nagy tekintélynek örvendő Nyáry Pál tanácsos, és hol volt Széchy György, az udvari

K A Z I N C Z Y Gábor 1863. 173. p.

A z összevetés érdekében közöljük mindkét változatot. Míg Szepsi Laczkó históriájának idevonatkozó részlete így szól: „A pellengér alá vivék, és Gymes Ferenc aztkiáltá kivonván az kardját: Nosza vitézek! tisztessége vesztett áruló az, ki e hitetlen

árulót nem vágja." A L E N C Z Géza a következőkben adja az eseményt: „a város pia-czán levő kőpellengérhez hurcolják, hol a testőrök vezetője, Forgács Ferencz kardjátkivonván kiáltá: Nosza vitézek! tisztessége vesztett áruló az, ki e hitetlen árulót nemvágja." Lásd: L E N C Z Géza 1907 . 83 . p.



hadak parancsnoka?"436 A z általa felvetett kérdés Széchy Györgyöt érintőrészére - a már fentebb idézett - korabeli történeti író, maga a historikusmár megadta a választ. Tehát a kérdésnek erre a részére adott válasz röviden így hangzik: Széchy György ott volt Kátay Mihály össznépi felkon-colásán!

Hátra van még a kérdés első felének tisztázása, vagyis Nyáry Pál szerepe és holléte az események alatt.

Erre, a Bocskai István életéről szóló - az egyetlen magyar nyelven íródott - históriás énekünk adja meg a választ:

„Bankodnak vitézek es bossonkodnak, / Vrrok halüa fekszik, igenóhajnak, / Gjlkos megjs el, ázzon tanackoznak, / Egj tanaebül indülüanrohan

Vdüar hadnagjanak hadnagjok szolnak, l Tizedessek köz légin talpon

álnak, I Kataj hül tartatik tamadanak, / Varas piaccara kit ki hozanak.Kérdezi Katái, wt hoüa vissik. / Majd hiredüel lessen az hoüa visnek, /

Ázzon közben sok szabija k i voniatek, / Teste darabonkent el vagdaltatek. Nolc oraig teste ot cüdaltatek, / Sok szablia miatta megj corbasodek, /

Niari Palj izzene testet fel szödnek, / Egj golc lepedőben testet fel szedek."437

Ennek értelmében két lehetséges válasz adható a felvetett kérdésre. Azegyik szerint Nyáry Pál - Illéshézinak írt levelében 4 3 8 - hazudik, és részese volt Kátay felkoncolásának. A második lehetséges változat szerint - ésezt, mint fentebb láttuk, több forrás is megerősíti - valóban nem vett résztKátay kivégzésén. Mind az általa írt levél, mind a históriás ének szerintcsak késve érkezett a tett színhelyére - ő intézkedett a darabokra vagdalttest lepedőbe szedéséről is - , így feltételezhetően neki nem volt tevőlegesszerepe a politikai gyilkosságban.

A főbb kérdések tisztázása után tekintsük át, miként alakult a mondaihagyomány ezen eleme.

A későbbiekben a történeti korba ágyazott hangulat ugyan megmarad,de teljesen eltűnik a végrehajtó személyére való utalás, s helyette a Kátay

bűnösségét hangsúlyozó elemek erősödnek meg.

N A G Y László 1985 . 97 . p.Lásd: K O Z O C S A Sándor 193 6. 69 . p.; illetve R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A 1959.

XVII. sz. 1. 2 9 6 - 2 9 7 . p. A szövegben tett kiemelések tőlem.Levelét közli: S Z I L Á G Y I Sándor 1878. 865. p.



Mint alább látni fogjuk, Bocskai halálát követően alig pár évtized leforgása alatt-, de mindenesetre egy emberöltő időszakán belül - márTatrosy György históriája is e felépítést követi.

Tatrosy György történeti feljegyzései (1645.)

„Boczkay István megh bekellik Rudolphus cziazarral szép conditiokalatt. Ismét az ket cziazar keőzeőttis békességet szerze. Végre mikorniugodalomra be szállott volna Cassara az nagy uty arulo emberteőlKatay Mihalitol megh ettettetek (oh atkozot embernek gonosz es feneczielekedete) mely miat megh hala igen szép csiendesens Cassan, die 28december. Az hamis ember pegjegh Katay sok ezer darabban vagdaltatok

ugjan ott es Mislen el temettetek, illien epitaphiummal:

En ki magiary nemzet aruloiaUramnak attam mérget halaiaraKatay Mihály Mislen ez kis sirbanFekszik be hanjva sok ezer darabban."439

Egy század elteltével azonban a historikusok által papírra vetett visszaemlékezések mintha sejtetni engednék azt a be nem töltött űrt, melyet a

korábbi verziókban a végrehajtó személyének hiánya okozott. A hiátus betöltésére, ellensúlyozására ebben az időszakban már egyre többszörtalálkozunk az ítéletvégrehajtó megjelölésével, ugyanekkor már csakszemélyre szabottság nélkül alkalmazzák az addig hiányzó, vagy hiányzónak tűnő elemet. Feloldására a megszokott terminust használva, a hóhérnak, mint ítéletvégrehajtónak a cselekvési körébe utalják az eseménytényleges végrehajtását. Ezzel olyan színezetet kap a népmondai hagyomány is, miszerint a kivégzést törvényes ítélkezés előzte volna meg. Ezze l

is bizonyítva azt, hogy maga a kivégzés is törvényes keretek között zajlottvolna le. Erre utalnak a fogház és tömlöc kifejezések is, bár a valóságbanerről szó sem volt. Holott erről tesz bizonyságot a Gyulai L. Gábor kismarjai nótárius által lejegyzett história is.

4 3 9 D O M O K O S Pál Péter 1957. 247. p.

234



Gyulai L. Gábor által lejegyzett história (1766.)

„Említett Fejedelemnek Cancelláriusa Kátai Mihály uramnak megéte-

tésével vádoltatván Januarius havának 13d l k

napján 1607d lk

esztendőben 5órakor reggel fogházából Kassán ki hozattatván, hat Hajdúk által, a'Pellengérhez vitetett, és ottan öszve vagdaltatott az háta és fél ábrázattyaegészen maradott, a többi része darabonként mint egy nyolczad fél óráigottan maradott a neve Hóhér által a Pellengérre szegeztetett és ki kiáltatott, hogy valaki az ő ártatlanságáról szóllani merisz lene hasonló halállalölettessék meg.

Katáinak egy szóigája négy gyermekkel együtt elvagdaltatott, testeket

öszve szedték és egy lepedőbe betakarván Feleségéhez vitték, de tüdeje,májjá és szíve ottan maradván a gyermekek egymást hajigálták vele." 440

Hasonló véleményen van - nyilván nem mentesen földije Gyulai L . Gábo r írásától - néhány évtizeddel később Habokai Márton is, akikérdés-felelet, egyfajta káté formátumban foglalta össze a Kismarja községgel kapcsolatos tudnivalókat.

Habokai Márton kátéja (1795.)

„Ks: Mitsoda halállal halt meg ez a Fejedelem?Fs: Erőszakos halállal, mert a Secretariussa Kátai Mihály mérget adott bénék i . . . " 4 4 1

.. ."Ks: Hát Kátai hogy lakolt meg gonosz tselekedetéért?Fs: 1607-ik észtben Januáriusnak 13-ik napján a tömlötzből a pellen

gérhez vitetvén, ottan a teste darabokra vagdaltatott, és hóhér által kikiáltatott, hogy valaki az ő ártatlanságáról merészelne szóllani, hasonlóképpen fogna meg büntettetni." 4 4 2

De, mint Nyáry Pál leveléből tudjuk, ez a hivatalos törvénykezés sohasem valósult meg: „nekem az volt a szándékom felőle, hogy onnét máshelyre vitessem s törvényig tartsam" - írja, de ugyanakkor felmentést isad Kátay meggyilkolására: „tudom, hogy a törvény sem mentette volnameg é letét". 4 4 3

Ezt a megállíthatatlan „fejlődési" folyamatott kiválóan szemléltetiSinai Miklós leirata, melyet 1790-ben adott közre a következő címmel:

ü

Lásd: M O L N Á R Balázs 1940. 251. p.1 Közli: T A K Á C S Béla 1975. 25. p.2 Közli: T A K Á C S Béla 1975. 27. p.3 Lásd: SZILÁGYI Sándor 1878. 865. p.



Sylloge actorum publicorum, duae C e l e b r i s suo merítő pacificationisViennensis anno 1606. initae, históriám, articulorum ejus sensum, et denique universam ejus constitutionem luculenter illustrant. Adjungunturillis principis Stephani Botskay de Kis-Mária ultimae voluntatis seutestamenti tabulae; dictam etiam pacificationem Viennensem, & faciemillorum temporum illustrantes. Omnia nunc primum édita opera ac studioVictorini de Chorebo philohistoris.

SINAI Miklós 4 4 4 e művében elsőként tette közzé magyar nyelven Bocskai István végrendeletét, melynek ismertetése után megemlékezik a fejedelem haláláról, annak körülményeiről, illetve Kátay kivégzéséről is:

Sinai Miklós történeti feljegyzése (1790.)„Ezen Testamentum tételét Bocskay István Fejedelemnek egynehány

napok múlva követté a' halála, melly lett 29dik Napján Decembernek1606. Esztendőben, életének 50dik Esztendejében, nem hagyván magaután előbb megh hóltt Feleségétől Hagymási Katalin Aszszonytól issemmi gyermekeket. M i okbul származott ezen, úgy láttzik, idő előtt valóhalála a' Fejedelemnek az kérdésben vevődött elejitől fogva. IstvánfiMiklós Vr Históriájában azt irja, hogy vizi betegségben hólt meg, de azt

sem tagadja, hógy mások, még pedig majd közönségeisen, azt nem tartották volna, hogy Kátai Mihály Romai Hitre által mentt Cancelláriussa méreggel étette volna meg, akkor mikor már a' Bétsi Békesség kötés majdvége felé járna. 4 4 5 A ' miuthogy Kátai Mihály mindnyárt akkor még a'Fejedelem életében meg fogattatott és vasra tétettetvén törvényesseninquiráltak ellene. E' szerént halála után a' Fejedelemnek 18. NapjánJanuariusnak 1607. Esztendőben, minek előtte a' Fejedelem hóltt teste elkisértetnék Gyula Fej érvárra, Katái Mihály az Felsőbbeknek Végzéséből

a' tömlöczböl ki hozattatott, és a Kassaipiaczon a' Város kuttyánál, a'Hayduk által diribrul darabra vagdaltatott, és aprittatott."446

Sinai Miklós 1730-ban született Hajdúbagoson. Tanulmányait 1746-tól Debrecenbenvégezte, majd 1755 őszétől fogva a bécsi, oxfordi és gröningeni egyetemek hallgató

ja . Bővebben lásd: Sz iNNYEl József 1908. XII. köt. 1124-1127. p.

Ide lásd: I S T V Á N F F Y Históriája L. X X X I V . 842. p. Editionis Coloniensis Anni 1623.és Z A V O D S Z K I György Diario in Apparatu ad Históriám Hungáriáé Matthrae Behl.364. p.

S I N A I Miklós 1790. 79-80. p.



Kátay kivégzésének helye, a kassai főtér a „város kútjával" (mai állapot)

Az egymásnak ellentmondó, többségében korszakonként állandóanváltozó híradások arra késztetnek bennünket, hogy áttekintsük milyenállandó, illetve változó elemek formálták a Bocskai halálához és Kátayállítólagos bűnösségéhez kapcsolódó hagyományt.

A BOCSKAI HALÁLÁRÓL, ÉS K ÁTAY BŰ NÖSSÉGÉR L, ILLETVE

KIVÉGZÉSÉR L SZÓLÓ HAGYOMÁN Y FEJL DÉSI FÁZISAI

A hagyomány fázisait alapvetően nyolc motívumra oszthatjuk. A fel

osztás során nem önkényesen kiválasztott stádiumok egymásutániságárólvan szó, hanem a mondai hagyomány továbbélését és fejlődését biztosítóváltozó elemek összevetéséről.

A hagyomány szempontjából az állandó elemek vizsgálata során vagyunk a legkönnyebb helyzetben - természetesen ezzel együtt, a mondai

hagyomány fejlődése ennél sokkal szerteágazóbbá válik -, hiszen állandóságot csak három elem tekintetében találunk.

Ez önmagában is tartalmi jelentéssel bír! Azt bizonyítja, hogy a ha

gyomány alapstruktúrája rendkívül labilis, ami egyben felveti annak alehetőségét, hogy a mondai alap kialakulása idején is több volt a bizony-



talán tényező, mint a konkrétum. Ebből következtethetünk arra is, hogy atörténés megörökítésének idejében maga a forrásközlő sem volt megbízható, vagy éppen maga a forrás - a mondai hagyomány elindítója - pró bálta az eredeti történés körülményeit eleve tisztázatlanná tenni.

Mire alapozzuk ezen állításunkat? Arra, hogy a hagyomány - a megkerülhetetlen egységén kívül - , minden más eleme nagyfokú eltérést mutat.

Különösen említésre és kiemelésre méltó az, hogy az állandó elemekcsak a történés végkifejlete tekintetében mutatnak stabilitást. Az előzmények tekintetében nagyfokú az ingadozás.

így állandó elemnek kell tekintenünk a kivégzés helyét [a kassai piac], a kivégzés módját [sok ezer darabra vagdaltatott, és neve a pellengérreszegeztetett], és a kivégzett eltemetésének helyszínét [Misle]. Bár ez akivégzés pontos helyének meghatározása során már több bizonytalanságitényezőt is felvethet. Ugyanakkor a közelítő próbálkozások egy, ésugyanazon helyet jelölik meg, de a pontosítás, a részletek ismertetése eb

ben az esetben csupán a mondai hagyomány hitelességének bizonyításáraszolgál. így a kassai piac - mint központi hely - továbbra is állandó tényezője marad a hagyománynak, csupán annak pontosításában: pellengér,

pellengérkő, a város kútja tekintetében tér el az emlékezet.

Az okát tekintve változó elemnek kell minősítenünk magának BocskaiIstvánnak a halálát is. A történeti irodalom is kétféle változatot helyezelőtérbe: a vízibetegséget és a mérgezést. A néphagyományban jelenlévőelemek tekintetében azonban egyértelműen a mérgezés vádja domborodikki. A néphit által amúgy is transzcendens tulajdonságokkal felruházottfejedelmet csak az erőszakos halál ragadhatta el az élők sorából, így a népkollektív tudatába egyértelműen a mérgezés szerepel, mint a halált kiváltóok. A fejedelem halálát kiváltó okok között azonban a mérgezés gyanúját

már lényegesen korábban látjuk felbukkanni, mintsem hogy egy konkrétszemélyt is megneveznének hozzá. A néphagyomány fokozatosan haladaz ismeretlentől az „ismert" felé. Azt egyértelm űen leszögezhetjük, hogya kezdeti általánosító megfogalmazásokat fokozatosan, és csak későbbváltja fel egy kézzelfogható személy megnevezése. Kezdetben csak azáltalánosság szintjén fogalmazódik meg a mérgezés lehetősége, s ezt vált

ja fel a sejtelmes elemektől sem mentes, és még mindig megfoghatatlan „kolozsvári leányzó" alakja. A néphagyományba is bekerülő Kátay Mi

hály, mint étető neve, kizárólag Bocskai halála után, sőt nyugodtan kijelenthetjük, hogy csak kivégzését követően került be a köztudatba.



Érdekes fejlődési folyamatot tapasztalunk Kátay kivégzőjének személye körül is. A korábbi változatok ismerni vélik a kivégzés levezénylőjét,de mindegyik mást és mást [Gymes Ferenc, Széchy György, Forgács Ferenc esetlegesen Nyáry Pál] jelöl meg. A történés idejétől fogva már egyszázad elteltével azonban ezen személyek neve kikopik a hagyománybólés helyét az általánosításba tolódó [hóhér, hajdúk] megfogalmazások veszik át. Kátay fogva tartásának helyszíne is ekként változik, az önkényesfogva tartás [Kátay lakása] helyébe 4 4 7 , mintegy legalizálására olyan törvényes helyszínek lépnek be a hagyomány elemei közé, mint a börtön és afogház.

Már korábban említettük azt az álláspontot, miszerint Kátay egy előrekitervelt politikai gyilkosság áldozata volt.

4 48 N A G Y László Kátayval foglalkozó tanulmányában több megválaszolatlan kérdést is feltesz, melyekközül minket - a néphagyomány szempontjából - az a kérdés foglalkoztat, hogy miként lehetséges az, hogy a nép is elfogadta, sőt teljes mérték

ben magáévá tette Kátay bűnösségét. Ez szoros kapcsolatban áll egy másik kérdésével is: Miért csupán a fejedelem halála után két héttel „keseredtek el" úgy a testőrök, hogy a fogoly kancellárt az éj sötétjének a leplealatt felkoncolják? 449

A korábbiakban már szóltunk arról, a nép körében elevenen élő hagyományról és hitről, hogy Bocskai személye, cselekedetei és sorsa elválaszthatatlanul kötődik a pénteki naphoz. Ez a hit, nemcsak az egyszerűnép körében volt ismeretes, de a kor kiváló műveltségű tanult embereikörében is. Ennek értelmében, ha fenntartjuk azt az álláspontot, miszerintKátay bűnössé tételében, és későbbi kivégzésének hátterében Illésházyszerepe áll, akkor azt kell mondanunk, hogy Kátay halálát, halálának nap

ját és pontos idejét is e tervszerűség határozta meg, és ebben kiemelt sze

repet kapott a pénteki nap jelentősége is.Mint tudjuk, Bocskai - december 29-én - pénteken hajnal öt órakor

halt meg, és milyen érdekes egybeesés az, hogy Kátay Mihályt szinténegy pénteki napon - január 12-én -, és pontosan hajnali öt órakor végez

ték ki\

Ez abban a korban, - mikor az emberek tudatát át-, meg áthatotta acsodás jelenségekbe és előjelekbe vetett hit - több jelentéssel bírt, mint

„... fegyveres csoport közeledett a négy hónapja fogolyként őrzött Káthay Mihálykassai házához." Lásd: N A G Y László 1985. 132. p.Lásd: N A G Y László 1985. 91-137. p.

N A G Y László 1985.97. p.



véletlen egybeesés. Ennek értelmében két lehetséges válasz is adható akorábban felvetett kérdésekre. Két válasz, de mindegyik ugyanoda vezet!

Arra, hogy a nép szemében Kátay Mihály volt a bűnös a fejedelemmegétetésében, hiszen a sorsszerűség hite is ezt támasztotta alá a szemük ben. Isten tervszerű büntetését láthatták abban, hogy a kancellárt ugyanazon napon és órában érte el végzete, amikor a fejedelem is meghalt.

Ha viszont a politikai gyilkosság verzióját tartjuk fenn, akkor éppen erre a hitre - a pénteki nap végzetszerűségére - épített kitervelője, így akancellár kivégzésének időpontjának is tudatosan megválasztottnak kellett lennie.

Bármelyik változatot fogadjuk is el, az a Kátayról kialakult képet csakegyféleképpen alakíthatta. A köztudatban - jogosan, vagy jogtalanul -, ővált a fejedelem megétetőjévé.

KÁTAY MIHÁLYRÓL SZÓLÓ ÉNEKEK

Ezt a képet a későbbiekben csak megerősítették a róla szóló versek is,melyek közül a leginkább köztudatformáló erővel „epitáphiuma" bírt.Ezen epitáphiumnak nevezett versek nem igazi sírfeliratok, csupán annakmásai, melyek funkciója az volt, hogy emlékeztessen a fejedelem megéte-tőjére és gyászos végére. Ezen versezetek között több is közszájon forgott, de a teljes vers helyett csak annak egy részletét idézték:

Tatrosy György önéletírása és történeti feljegyzései között - az1640-es években - megemlékezik egy Kátai epitaphium-ról, mely a leiratszerint Kátai mislei sírján volt olvasható. Holott ez csak egy részlete 4 5 0

annak a hosszabb lélegzetű - az alábbiakban majd teljes terjedelmébenismertetésre kerülő — „Az fejedelemnek meg etetőjéről és annakbüntetéséről való enek"- nek.

„En ki magiary nemzet aruloiaUramnak attam mérget haláláraKatay Mihály Mislen ez kis sirbanFekszik be hanjva sok ezer darabban."451

Sinai Miklós 1790-ben közöl egy Kátayról szóló versezet négy strófá ját, de annak íróját már nem ismeri: , , A ' mikor egy valamely Vers iró mégillyen Epitáphiumot irt nékie:

Pontosan az ének 23. versszaka.1 DOMOKOS Pál Péter 1957. 247. p.



Én Katái Mihály Világ nagy példája,A z Epicurusnak voltam Tanitvánnya,Sardanapálusnak követője 's társa,Bachusnak, Venusnak, Voluptásnak Fia.A z Istennek nevét nyilván káromlottamMulandó jószágért Hitem meg tagadtam.Ellenségnek Hazámat, Nemzetem, el adtamVélem jót tett Uramat méreggel itattam.A z élő Istennek olvastam könyvébőlHogyha k i el hinné magát kevéjségből

Nyakra főre jönne le az Uraságból

De ezt tsak gúnyoltam nagyra látásomból.Azért ezt Világ is rajtam tapasztallyaHogy Szent s igaz légyen az Istennek szavaA ' mit érdemlettem imhól azt meg adtaItt nyugszom vagdalva diribrul, darabra."452

Mint a fentebbi két példa is jól mutatja, a nép körében főleg azonrészleteket idézik, amelyekben a legfontosabb két motívum - a fejedelem

megmérgezése és Kátay halála - szerepel.A Kátayról szóló énekek közül jelenleg három változatot ismerünkazon hivatkozással, hogy azok epitáphiumok.

A z első variáns feltehetően egy humanista műveltségű protestáns íróműve. Közelebbit nem tudunk róla. Az antik kultúra elemivel színesítveokolja Kátayt - mint Epicurus eszméinek hirdetőjét - , árulását és gyilkosságát is innen eredezteti.453 A második változatról már fentebb is szóltunk,ez „önálló" versként vált ismerté a nép körében. írásos említéseiben mindig Bocskai végrendelete előzi meg a verset.45 4 A harmadik változat márnémi népi ráhatást is mutat. Szerkesztése, jobban mondva az eredeti változat átszerkesztése is a népi formát követi.

SINAI Miklós 1790. 80. p. Vö.: T H A L Y Kálmán 1871. 123. p.

Lásd még: R M K T . 1959. 621. p.Tökéletes példáját lásd: SlNAl Miklós, 1790. Sylloge actorum publicorum, duaeCelebris suo merito pacificationis Viennensis anno 1606. initae, históriám,articulorum ejus sensum, et denique universam ejus constitutionem luculenter

illustrant. Adjunguntur illis principis Stephani Botskay de Kis-Mária ultimaevoluntatis seu testamenti tabulae; dictam etiam pacificationem Viennensem, &faciem illorum temporum illustrantes. Omnia nunc primum édita opera ac studioVictorini de Chorebo philohistoris. Hely nélkül. 1790.



Hiányoznak belőle a köznép számára értelmezhetetlen antik kultúraelemeire utaló részek, ezek helyét a nép ízlésvilágához közelebb állóközmondások és egyszerűbb szófordulatok veszik át.

KÁTAI „EPITAPHIUMAI"

I.

CANTIO OPTIMA

(A notam Az örök Istennek csuda nagi)

En, Katái Mihali , uelagnak nagi példa,

A z Epicurusnak uoltam tanítoia,Bacusnak, Uenusnak, Voluptasnak fya,Sardanapalusnak köuetöie, társa.

A z istennek neuet niluan karomlottam,Mulandó iozagert hitöm megh tagadtam,Ellenségnek hazam nemzetöm el adam,Uelem io töt vram merögel itatam.

A z elö istennek oluastam köniueböl,Hogj ha ki el hinne magát keuelisegböl,

Niakra fere uetne le az vrasagbol,De azt czak giugoltam nagi keuelisegömnöl.

Azért mindön embör raitam tapasztálba,Hogi szent igaz legiön az Istennek szaua,A z mint erdömlöttem imhol megh mutatta,It fekzöm uagdaluan diribröl darabra.

Szenuettem nagi sokat az arniek uelagban,De többet szenuedök Pluto országában,Leiköm mört uitetik az nagi sebős lángban,Lucifer ördögei kenlodom pokolban.



Bűnöm boczanattiat igertek Romában,De az gilkosagert, de mind czak heiaban,Mise mondas immár nem haznal kenokban,

Apellani neköm nem hadnak Romában.

Megh az nagi Plutoys fel alnoksagomtul,Latuan tudomaniom olaz practichabol,En alnoksagomtul mergös italomtul,Tanituani mört uagiok papa kölikeitül.

Ezt hagiom peldauul, mondom en mindönnek,Hogi soha ne arczon senki ö vranak,

Mört ezön iutalma lezön uigan annak,Mint neköm lattiatok mastan mit attanak.

Pal papa attiamnak en iot nem mondhatok,Rodulphus czazarnak aldast sem keuanokMört feiedelmemet el ueztem miattuk,Kiért mind örökre raitam nagi sok atok.

Ezöket hogi iram kenlodam testömben,

De lelköm megh ioban lelki giötrelömben,Azért az kik latak ioua hagiak ebben,Mint hogi el árultam az io feiedelmet.455

II.

EPITAPHIUM MICHAELIS KATAY

Én Katái Mihály világnak nagy példa,Az Epicurusnak voltam unokája,

Sardanapalusnak követője, társa,Bachusnak, Venusnak, Voluptásnak fia.

Az Istennek nevét nyilván ká romlottam,Mulandó jószágért hitem meg tagadtam,Ellenségnek hazám s nemzetem el adtam,Velem jol tött uram ' méreggel itattam.

R É G I M A G Y A R K Ö LT Ő K T Á R A 1959 . X V I I . sz. 1. 371-372 . p. Lásd még: T H A L Y Kál

mán 1871. 323-324. p.



Az élő Istennek olvastam könyvéből,Hogy ha ki el hinné magát haragjából,

Nyakra főre jőne le az uraságbol,

De ezt csak gúnyoltam nagy kevélységemből.

Azért mind ez világ raitam tapasztalja,Hogy szent igaz légyen az Istennek szova,A z mit erdemlettem ihol azt megatta,Itt nyugszom vagdolva diribrol darabra456

EPITAPHIUM MICHAELIS KATAY

Tsak igaz a' korsót addig viszik vizre,Míg egyszer ezerre töretik, nem tizre.Én Kátai Mihály a' míg meg nem holtam,A z Epicurusnak Tanítvánnyá voltam.Vénusnak, Bachusnak, ezeknek áldozattIndulatom, 's tőlem e' volt föbb Áldozat.A ' testnek szolgálni legjobbnak tartottam,

Isten, vagy embertől semmit-sem tartottam.A ' jó állapottal magamat el-hittem'S hogy abból ki-essem, azt éppen nem hittem,És hogy a' hitetlen kínlódjék veszéjjel,'S egyszer, ha nem nappal, végre el-vesz éjjel.Úgy jár a' k i Istent gonoszul káromol,Hogy reájja éltét el-vesztő kár ómol.E ' lett sorsom nékem, azért hogy vétkeztem,

És a' kegyességet róllam le-vetkeztem.Hitem meg tagadtam, 's melly nagy roszszat vittemVéghez, jó Uramnak mikor mérget vittem,Melly által gonoszul ötet meg-étettem,

Nékem-is Halálos lett azért e' tettem.Ellenségnek hazám 's Nemzetem el-adtam,A ' mellynek az árrát duppláson meg-adtam.Tanulj a' példámon minden! és kegyesen

4 5 6 R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A 1959 . X V I I . sz. 1. 3 7 3 . p. Lásd még: S INAI Miklós

1790. 80. p.



Élj; mert illyen roszsz nem esik a' Kegyesen;'S a' szerentse akár miképpen nevessen;Mert a' gyönyörűség, tsalo szine alatt,

Mikor nem is vélnéd, vég-képpen el-alat,Mint engem, ki itten öszve vagdaltaivá

Nyúgoszom, izekre fel-kontzoltattatva.457

A FEJEDELEMNEK MEGÉTET JÉR L ÉS ANNAK BÜNTETÉSÉR L VALÓÉNEK

Szerzője: Petki János vagy Péchy Simon Nota: Rajtunk Istennek mostan nagy haragja, etc.

Ha kérdi Isten, Kátai, te tőled,Hol vagyon neked kegyes fejedelmed,Mit felelsz arra, mert azt el vesztötted,Testéből lekét méreggel ki űzted.

Teis azt feleld, mit Cain felele,A z barázdából mikor öcze véreFel kiált vala Isten eleiben,

M i nem voltam en öczemnek örzöje.Haj te arulo, örzöje nem voltai,Fejedelmünknek de gyilkosa voltai,

Noha ö tűle nagyra méltóztattál,De mind azokról háládatlan voltai.

Magyar országban nagyob úr náladnál Nem tudom ki volt Katái Mihálynál,

Tiszteddel mindet te fölül haladtai,Fejedelmünknél beczűlletben voltai.

A z mi kegyelmes fejedelmünk téged,Erdemed fölött emelt volt fel téged,

Nagy urasagval latort volt meg téged,Kit nem erdemlött volna meg személyed.

4 5 7 RÉGI MAGYAR KÖLTŐ K TÁRA 1959. X V I I . sz. 1. 373-374. p.



Czak nézte Isten, mit czinalsz, az égből,Ha hala ado lesz hozza ezekről,El feletkezel regi jo tétéről,Gondolatod lön fejedelemségről.

Mint jara Judas ha olvastad volna,Jol tött urának hogy lön árulója,Igaz példa ez mert szent iras mondgya,Önnön maga lön magának hohera.

Tudde mint jara Mydas kevélységben,Mikor Bacchus ezt teve eleiben,

Hogy az mit kerne tűle szükségében,Meg adna neki tellyes eleteben.

Telhetetlenség környeközé szivet,Es azt kivana, valamire kezetÖ ki nyutana, regi természetit

Napnak el venne arany fényességet.

Mikor Bacchus ezt teve eleiben -

Ha valamihez Mydas király nyúlna,El változnának azok mind arannyá -Az Mydas király azt meg bánta vala.

Mert sem ihatik, sem ehetik vala,Telhetetlenség ezt mivelte vala,Étke arannyá ime válik vala,Ezt aldast Mydas viszsza atta vala.

Mydast az utan Phoebus meg czufola,Mert két igen nagy szamár füllel lata,Tégedet bizony kevélység szamárráTött, vagy annalis oktalamb állattá.

Kevélység mit tön kilentz kar angyalnak,Az kik magokban fel fuvalkodanak,Istenök ellen hogy tanaczkozanak,Tudde menyegböl ala hanyatlanak.



Tégedis bizony kevélység nagy székből Noha nem szintén az magass mennyékből De nem sok hejja uri ditsösségből Alá taszita te tisztességedből.

Ha forgott volna Biblia kezedben,Moses könyvének szinten kezdetiben,Meg láttad volna harmadik részében,Mint jara Adam nagyra nézésében.

Mint hogy Istenné akar vala lenni,Mint jot es gonoszt meg akara tudni,

Ezért kelletek neki el változni,Halhatatlanból halandóvá lenni.

Tálam tegedis Isten ö fölsege,A z ezer hat szaz és het esztendőben,Gyertya szentelő havának vegebenIzenként nem tött volna be az földben.

De hogy eltödben jot es gonoszt tudtál,

A z jot el hattad es gonosz forgattál,Urad székiben ülnie akartai,Meg erdemlötted azt az mit találtai.

Ebben fökeppen vettél Istenednek,Annak utamra minden feleidnek,Vetél magadnak es te nemzetednek,De summa szerent az magyar nemzetnek.

Hogy illy kegyelmes jo fejedelmünket,Ugy mint minekünk tagunkat, vérünket,K i által Isten jo eggyessegünketMeg atta vala my bekesegünket:

Czalardul tőlünk el vesztéd méreggel,Fog nélkül való ebnek fegyverevei,Kiért tégedet sok elös fegyverrelEl aprítanak Cassan egy jo reggel.



Melto nem voltai temetni az földben,Hanem vadaknak hollóknak gyomrában,Mindazon által testednek fölibenEgy verset írok emlékezetedre:

En, ki magyari nemzet árulója,Attam uramnak mérget halálára,Katái Mihály Mislen egy kis syrbanTakarván fekszem sok ezer darabban.

A z ezer hat szaz és hét esztendőben ,Kegyelmes uram halála eszömben

Mikor forogna keserűségemben,Szerzem ezeket az Maros menteben.458

A B O C S K A I É N E K E K N É P R A J Z I V O N A T K O Z Á S A I

Említést kell tennünk az ún. Bocskai-énekekről, amelyeknek első közlésekor T H A L Y Kálmán a következőket vallotta: „ezekből nem az események részleteit, mint inkább a kor- és nép hangulatát tanuljuk megismer

ni . "

4 5 9

Ugyanakkor mégis azt kell mondanunk, hogy ezen tisztán népi gyökerű énekek, amellett, hogy természetes módon magasztalják a fejedelmet,némi kortörténeti adalékokkal is szolgálnak. Mind a három ének közvetlenül Bocskai halála után keletkezett. A szerző jóvoltábó l az első kettőneka pontos idejét is tudjuk: Az ezörhatszázban és hét esztendőben / Jó

fejedelmönkhöz való könyörgésben / Az szép kikeletkor büjtnek közepiben / Szörzék ezt versökben az Szent-Jóbnak napján. [1607. május 9.]; illetve Az ezörhatszáz és hét* esztendőben / Szent-Mihály havának utolsó nap ján. [1607. szeptember 30.] A harmadik ének pontos keletkezési idejétmár nem közli írója, azonban annak tartalmából egyértelműen kiderül,hogy azt Kassán szerezték 1607. február elején, még a temetési szertartások kezdetén, de mindenesetre a fejedelem holttestének Gyulafehérvárraszállítása előtt.

Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K 1855. 101-104. p., illetve R É G I M A G Y A R

K Ö L T Ő K T Á R A 1959. X V I I . sz. 1. 374-377. p.

Lásd: T H A L Y Kálmán 1871. 310. p.



A haldokló Bocskai címmel jegyzett ének külön érdekessége, hogyszerzője úgy szerkesztette azt meg, hogy abban a strófák kezdőbetűi afejedelem nevét adják: B O C S K A I J S T V A N .

A fejedelem szájába adva a szavakat, azt az érzést kelti, hogy magaBocskai idézi fel a történteket. A z ének kihagyhatatlan eleme maga amérgezés ténye, ugyanakkor a közelgő elmúlás érzése mellett felfedezhető rajta a végrendelkezés hangulata, miként sorban elbúcsúzik életénekkedves helyszíneitől, de a kiharcolt eredmények jövőbeli megtartásáról isemlítést tesz.

A Bocskayt kesergő énekben, - melynek szerzőjét azonosnak kell tartanunk az előbb említett ének írójával - , már több olyan vonást is felfe

dezhetünk, melyek a nép körében is szájról-szájra terjedtek. Ilyen elemnek kell minősítenünk Bocskai török kapcsolatát: Ifjjú szultán Mehmedőtet szerété. Megkerülhetetlen Kátay említése is, - bár itt nem magát agyilkosság végrehajtását tulajdonítja neki - , hanem csak a felbujtó szere pét: Az Kátay Mihály öleté azt meg. A néphagyomány azon elemének bővülését is jól mutatja az ének, miszerint a kancellár Bocskai királyságára vágyott volna: Mört ő királyságát kívánja vala.

A vers kitűnő példázata a népha gyományba n erősen beépült alapmotí

vumoknak, azoknak, amelyek mindig állandó elemei a kollektív emlékezetnek. Ilyen elem Kátay Mihály kivégzése is, mely olyan intenzíven maradt meg a népi emlékezetben, hogy a mérgezés tudata mellett ezen „sokezer darabra vágás" motívuma egyetlen kortörténeti feljegyzésből semhiányozhat: Darabonként neki testét vagdalták, / Koronája neki sok élöskard lőn. A harmadik énekben szintén e tartalmi elem fogalmazódik meg:Sok részre vagdalva, sok ízre konczolva, / sok dirib-darabba, vettetél pokolba.

Ugyanakkor, több mint megdöbbentő erővel hat ránk a népi emlékezőképesség látszólagos hiánya! Mint azt már korábban is felvetettük, hogynépi emlékezet egyik -ha nem a leglabilisabb eleme - a kancellár [KátayMihály] kivégzését vezető személynek a kiléte. Az ének tartalmi ismeretében már-már elemi szinten is megmagyarázhatatlannak tűnő gyakorlatnak mutatkozik az, hogy már a kivégzést követő egy hónapon belül nemhogy elhalványul, de teljesen ismeretlenné válik a kivégzést irányító személye! Holott a versezet hősként emlékezik meg erről a személyről: Ál

dott legyen annak karja és kardja, / Aki ezt próbálta, mert jó urát szánta.



Hogy lehet az, hogy nevét még a nép rövid távú emlékezete sem őriztemeg?460

Harmadikként ismertetett énekünket: Az idvezült fölséges Bocskai Ist

vánnak, Magyar és Erdély ország fejedelmének szomorú haláláról, töb ben is Debreceni S. Jánosnak tulajdonítják. A „néphez köze l álló , de feltűnő formai kultúrával és költői tehetséggel rendelkező ember, feltehetőleg református prédikátor lehetett."461 Tol lábó l több Bocskait dicsőítőének is származott, még annak halálát megelőzően is. 4 6 2 Többek közöttkiemelendő a fejedelem Álmosdnál aratott diadala emlékére írott méltatása:

MILITARIS CONGRA TULA TIOComitatus Bihariensis: Ad Illustrissimum Principem et Dominum, Dn.

Stephanum Botskai de Kis Maria, Miseratione divina PrincipemTransylvaniae, partium Regni Hungáriáé Dominum, & felicemreliquárum rerum ab eodem divino consilio in elibertionem totiusPannóniáé susceptarum successum. In Gratiam Eiusdem DominiPrincipis, Domini & Patroni sui gratiosissimi, hungaricis rythmiscelebrata & decantata, circa festum Nativitatis Domini Salvatoris nostri

Anno ejusdem, Millesimo Sexcentesimo quarto, per Ioannem S.Debrecinvm, Requisitorem Capituli Varadiensis.

VERSUS DEDICATORII AD EUNDEM D. PRINCIPEM

Botskaides Heros, antiquae gloria stirpis, / Extra spem, nostri Spesanimosa, soli: / Postquam coeperunt bellaces Teutones Hunnos / Perdere,& in nostram Templa sacrare necem. / Quod solus nostram miseratus esipse ruinam, / Te merítő jam nunc Hungarus omnis amat. / Scilicet haecvirtus haec

est laus magna

Rudolphi, / Sic sibi subjectum dilacerare

gregem? / Viderat ista Deus, Deus idem riserat ista, / Ridet is ex alto, prava statuta, polo. / Teque Moses nostrum vocat, & nil tale timentes /Teutonas, Hungaridum pauca per arma fúgát. / Macte animis Heros,noster Comitatus amat te: / Pannóniáé potius te Status omnis amat. / Ettua jam dudum (quibus indulgebit Apollo) / Quisque pius vates, actareferre cupit. / Non equidem invideo, scribant meliora Poètae, / Noshumili parvas lintre secamus aquas, / Cumque nec aera tibi, nec munera

Ide lásd, a témában tett korábbi okfejtésünket is.1 Lásd: R M K T . 1959. 620. p.2

Debreceni S. János költészetéhez bővebbe n lásd : DÉZSI Lajos 1928. 411-418. p.



mittere possim, / (Sic nihil ad Croesi contulit Irus opes,) / Hosce tarnenrythmos tibi consecrare pusillos / Nunc piacúit, quos si te peramassesciam, / Tale tuo post hac conscribam carmen honori, / Quale sciam

nimium te meruisse, Vale .4 6 3

„Hős Bocskay, régi nemzetség dicsősége, földünknek reményen felüllelkesítő reménye: miután a harcias teutonok el kezdték pusztítani a hunokat, és a mi gyilkolásunkra templomokat szentelni, Téged minden magyar méltán szeret, mivel egyedül Te könyörültél meg romlásunkon.

Ez hát a virtusa, ez a nagy dicsősége Rudolfnak, így széttépni a nekialávetett nyájat?

Látta az Isten azokat, nevette az Isten azokat, neveti ő azokat a rossz

határozatokat az égből. És Téged szólít, Mózesünket, és az ilyentől nemfélő teutonokat, a magunk kevés fegyverével megfutamítja. Üdv Néked,nagylelkű hős, a megyénk szeret Téged: jobban mondva Pannónia mindenrendje szeret Téged, és Tied már, (amiért megbocsát Apollo) régen minden jámb or költő, aki az eseményeket elő akarja adni. Bizony, nem irigykedem, írjanak jobbakat a költők, mi kicsiny sajkával sekély vizet hasítunk. És mivel sem pénzt, sem ajándékot nem küldhetek Neked, (ahogyKrőzus gazdagságához semmit sem ad hozzá Irus) most mégis kedvem

támadt, hogy ezeket a csekély verseket Neked szenteljem, és ha megtudom, hogy megszereted őket, majd olyan verset írok a tiszteletedre, amilyet tudom, nagyon is megérdemeltél. Isten Veled." 4 6 4

A fejedelem halálát követően a nép körében is egyre sűrűbben fordulelő, a szabadító hős visszavárásának motívuma, mely az idő távlatábanegyre inkább felerősödik. Ez a folyamat általánosnak tekinthető a népáltal hősként szeretett és tisztelt uralkodó halálát követően, akik megváltották népüke t a zsarnokság igájától.

Ezen felfogás nem egyedülálló népünk hagyományában, gondoljunkcsak Szent László újra és újra fellángoló eszmei segítségére. De említésttehetünk a nép Mátyás királyáról, és máig elevenen ható emlékéről,melynek közmondássá rövidült korábbi változata így szólott: „elkölt azigazság, megholt Mátyás király .../régi Mátyás király, hogy ha felkelne, /

Lásd: R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á RA , X V I I . század. 1. 19 59 . 2 5 6 . p., ide lásd még,

mint korábbi közlést: W A S Y L K I E V I C Z Viktor 1902. 33-37. p.E fentebbi költeményt Debreceni S. János még a váradi káptalan levéltárosaként írta1604. decemberében.



és szemeivel ha reánk nézne, / mint a sebes eső rajtunk könyvezve, / éssok gonosztevőt méltán büntetne. " 46S

A HALDOKLÓ BOCSKAY.

[Decsy-codex]-1607. május 9-kéről. -(„Cantio optima Bocskaidija.")

1. Bátorság lelkömben fölötte nagy vagyon, Noha tagaimban sok fájdalom vagyon,Testem nyavalyákkal terheltetvén nagyon,

Keserüségökkel szivem rakva vagyon.r

2. Oh átkozott ember ki neköm ezt szörzéd,Országommal együtt magamat elveszted,Megvött házaimat pogány kézben ejted, -Möllyel én szivemet jaj! mint keseríted.

3. Cassa, szép városom Isten legyen hozzád,K i tisztességömet neköm oltalmaztad,

Hűségedet hozzám mindenkor mutattad:Én királságomat mert nem rágalmaztad.

4. Szivem hasad rajtad, hogy tűled megválom, Nagy keserűséggel tanácsim említtöm,Mört az földiektűi neköm meg köll válnom,Halállal (kell) bizony ezöntűl megvívnom.

5. Kincses Erdélyország futamjál élőmben,Légy vigasság neköm illy nagy gyötrelemben.

Óh nagy tisztös urak, hol vattok igyemben -Könnyebbséget azért tögyetök testömben.

6. A z én gy ötre Imimet, intlek, halljátok meg ...Jaj! az mérög miatt már szivem hasad meg!Testöm nyavalyáiul nem vidámulhat meg,Jaj az én életöm! Immár nem halok meg?!

A megszabadító hőseink tekintetében lásd még: IPOLYI Arnold 1854. 353-357. p.;illetve bővebben lásd még: SZEKERES Gyula 2004. 350-351. p.



7. Iszonyú k í n o m a t p a l o t á m jajgatja,

Én kiál tásomat ágyas-házam hal l ja ,Csontaim gyötrelmit az ég ha csudáll ja:K i volna az embör ki engöm nem szánna?!

8 . J ü v e l hamar, j üve l hozz ám és Christusom,

Leikömet , e lmémet tenéköd ajánlom,Bágyad t t es töm penig az földnek (meg) adom -Ha lá lom órá ján mindönnek ez t mondom:

9. Szerető fiaim: urak és köznépek!

K i k é n v é g ó r á m o n mastan jelen vattok:F ö l ö tt e j ó n é v e n v e s z ö m s z o l g á l a t t o k -K i k nagy zokogássa l a tyá tokon sirtok.

10. Testöm sok kínokkal noha rakva vagyon:

De eszöm és e lmém ny i lván he lyén vagyon.

Kirá ly i koronám e lő t t e t ek vagyon -Tündöklő zászlómat t i reátok bizom.

11 . Vögyétök föl gondját t kérlek, országomnak,Helt adjatok urak az én intésömnek,U g y adjon j ó t Isten, urak, magatoknak -Immár vége t ve tők mérög-nyava lyámnak .

12. Az hatalmas Isten titokét megáldjon,In tésömmel együvé Erdé lyben bev igyön ,M i d ő n utatokban t i vele tök legyön -Midőn t anács tokban szerencsés sé t egyön .

13. Ne m ég , im má r le lk öm vidd el én Christusom,

Mör t bágyad t t es tömben immár nem tarthatom,

Te szent országodat add meg neköm lá tnom, Nagy s zép d icsős ségben veled i m á d k o z n o m .

14. Az ezörhatszázban és hét esztendőbenJó f e j ede lmönkhöz va ló könyörgésbenA z szép kikeletkor bü j tnek közep iben

Szörzék ezt versökben az Szent-Jóbnak napján.

T H A L Y Kálmán 1871. 319-321. p.



BOCSKAYT KESERG ÉNEK.

[Decsy-codex]- 1607. September 30-káról. -(„Alia cantio.")

Búdosolván én elmém, íme, mire juték,Mört mi királyunktúl mi megfosztatánk,M i kedves atyánktól - az Bocskaitól,K i jütt vala hozzánk nagy jó kedvébül.

Vala ő nekie nagy híre neve,

Midőn nemzetség közt nagy hire neve,K i ez egész földön el kitérjede -

Noha némőllyektül szidalmaztatik.

Iffjú szultán Mehmet őtet szerété:Mört levelében is atyjának irta,Hatalmas császár is mört azt választáOnokájának is mört magát vallja.

Az möllyet Bocskay fiának mondaMidőn barátságát nekie vallja,Hosszú életet is neki kívánja -És hosszú életet neki kívánja.

Immáron mitülönk mi fejedelmünkMegfosztaték tülönk egyik gyámolyunk:A z Kátai Mihály öleté azt meg -Mört ő királyságát kívánja vala.

De megadták neki az királyságot:Darabonként neki testét vagdalták,Koronája neki sok élös kard lőn -Királyi ruhálya vérrel festött lőn.

Temetése neki csudálatos lőnA z Katáménak, mört ki volt lőn (így)Hire-neve neki gyalázatos lőn, -

Királyunk halála siralmunkra lőn.



Óh nagy keménysz ivek k ik nem siratjákMört ezt sok vitézök olly igön szánják;Országa immáron gyászban öltözék,Az ég is fölötte vassá változik.

Óh Úr-Jézus Christus, Istennek fia,Jüvel hamar, jüvel te Szent AtyádtulEz velág láttára fényös fölyhőben -Hogy minden dicsérj ön tégödet mönnyben!

Majdan föltámad az nagy fényös csillag:K in mindön embörök elálmélkodnak,Kinek fényössége nagy csuda lészön -Mintha az égből leszállott volna.

No ti körösztyénök valahol vattok:Az idegön nép közt csúfolván vattok:Az igaz hit mellett ti szenvedjetök -Lám Christus éröttönk halált szenvedőit.

Dicsértessél atya, te szent fiaddalAz Jézus Christussal, az szent lélökkel;Oltalmunk légy nekönk mi szükségönkben,

Neved dicsértessék örökké. Amen.

Az ezörhatszáz és hét* esztendőben [*elírás, 1606.]

Szent-Mihály havának utolsó napjánSzörzém ezt versben szomorú kedvemben.

Neve dicsértessék Istennek mönnyben.4 6 7

THALY Kálmán 1871. 321-323. p.



AZ IDVEZÜLT FÖLSÉGES BOCZKAI ESTVANNAK MAGYAR ÉS ERDÉLY

ORSZÁG FEJEDELMÉNEK SZOMORÚ HALÁLÁRÓL

Nota: Az jo hitű ember szeled ez világon etc.[Nota. Oly búval bánattal]

„Mely alomban merült, oszloptul űressült,Pusztaságra terült, gyalázatra került,Szemeben veressűlt, sziveben keserült,Idejeben venhütt, erejeben gyengült -

Kö szivü magyarság, - kiben az pusztaság,Meg rögzöt az rabság, uyjult az árvaság.Miczoda parasztság tőled - rongyos ország,Ha mostis vigasság, dolgod es nyájasság?

Szomorú ruhával, feketitett gyaszszal,Siralmas ortzaval, el holt ábrázattal,Festett lobogókkal, keserves zazlokkal,

Nézd! az urak haddal, mint mennek bánattal.

Amaz be vont hintó, es hat fekete lo,Kit az sok udvarló körül vött, sok zazloVallyon mire való? Bezzeg sok az jay szo!

Nem nyerit czak egy lo, -s- mind sir az sok baro.

Czendesz szép lépessel, alázatos szinnel,Kit visznek bus szivei, siránkozó szemmel,Mit akarnak ezzel, az sok énekléssel,Az papi sereggel, deákkal, mesterrel?

Född be szemeidet, nyisd meg füleidet,Halhadsza ezeket az siro igéket,El veszszek, ha többet ertel illyeneket;Meg öltek fejünket, jó fejedelmünket!

O váratlan fortély, véletlen jött veszély,Judas szivü személy, iszonyito fekély!Im melly nagy but zerzel, mely karban leledzel,

Jo uradnak kevély, halálla l fízetel.



A Bocskai haláláról szóló ének kezdőlapja (Mihály deák kódexének 240b. lapja)



Kö szivü kegyetlen, etető hitetlen!Tygris volt elmedben, scorpio lelkedben,Uradat bor közben, itatván méregben;Hogy valamenyiben nem szántad szivedben?

S lasd melly nagy jot kapai, czak magadnak artal,Urunkon az halai mert ugyan nem regnal:Lelke az Christusnal, teste az országnál,Hire penig fenn all az egész világnál.

De te - sok kinokra, sok ezer szablyara,Sok szinű halaira, melto gehennara,

Nero maradekja, Judas unokája, - Nem mehetél nagyra az ö halálában.

Sok részre vagdalva, sok izre kontzolva,Sok dirib darabba vettetel pokolba.Áldott legyen annak karja es az kardgya,A z ki ezt próbálta, mert jo urat szánta.

S, hat ty rongyos Musak, szamkivetött Nymphak,

Kiket az magyarság meg unt mind az ország, Noha vattok czufsag, de haladatlansag, Ne legyen parasztság, bennetek az vakság.

Ha udvar nep szánta űtet el annyeraHalalat buvaban, hogy mégis torlotta,

Nem de melto volna tehát siratnia, Nektekis ö rayta könyvet hullatnia?

Bünnelkül egy sinczen földi emberekben,Rágalmazás közben jusson eszetekben,Azt hadgya az Isten Moyses könyvében:Halotakat hirekben tarczuk tisztességben.

Alexander marka ha nem volt ő nála, Nemis volt annyera terjett birodalma,Igy minden ö rea meltan panaszolna,De ki Christus tagja, azt mar meg boczattya.



Fényes szerenczejű, jo emlékezetű,Kit sirat minden szü, mert holtod keserű;

Melly szép tekintetű valal es szép szinű,Melly kegyelmes szivü, melly drága erkölczű!

Magyarok paysa, igazság oszlopa,Jok oltalmazoja, gonoszok rontója!Hova megy az sirban, elölünk az porban,Pasztornelkűl néma ez kevés juhoczka.

Sok farkas környűlűnk, mellyektöl rettegünk,Tudgyuk, hogy vezérünk vagyon egy Istenünk,De drága tűkörünk valal te közöttünk,Kinek örvendeztünk, kivel diczekedtűnk.

Ha te minket el hadsz, mint az hogy elis hadsz,Utannad czak but hadsz, czak keserű jayt hadsz,Minden jot el ragadcz, árvaságra juttacz,Az pusztaságra hadcz, ha nekünk szot nem adcz.

Nedves keszkenöczke kit szememnek könyve,

Sűrűjen meg tölte, meg hata bö vize,Te legy ennek jele, keserűség merge,Hogy be ment lelkemben, szivem közepiben .

No im meg faczarlak: hol vattok mar urak? Nincze fia annak az drága atyának,Itte vege annak az jo akaratnak,Kit ajanlottanak az előtt urunknak?

Meg venhűlt katonák, fizetetlen szolgák,Rongyosult besliak, nyomorodott arvak!Bizonyság az ország, voltatok jo szolgák,Kiről jutalomsag, mennyei bodogsag.

Ne nézzetek dolgát, meg szorult tar hazat,Lattatok jo voltat, kegyes akarattyat,Mutathat Isten mast, faratsag váltságát,K i meg adgya arat, munkatok jutalmat.



Kísérjetek el be ty ötet Erdélyben,Az urak székekben hadd űllyenek helyben,Leszen jövendőben czak hamar időben,Hogy ö nemzetünkben lesz emlékezetben.

Hadat szállítani, törökkel alkunni, Nemettel tractalni, erös frigyet kötni, Népet guberálni, meg telepíteni,Meg válik hordozni, ki lesz czendesz alomban.

No ez Isten dolga, ty ötet azombanFogjatok agyában, szomorú boltyaban,

Vigyetek az sirban, utolsó hazábanHolott nyugvásban, lesz czendesz alomban.

De az vitel közben, keseredett szűben,Sírjatok leiekben, ezt mondván ezenben:Az kihez eltünkben bisztunk leg erösbben,Azt teszszűk az földben romlandó selyeben.

Magyarok bölcz attya, nemzetem szanoja,

Az kit czak mutata Isten -s- meg el hiva,Judas maradeka kit pénzért el olta,Es minket el ronta, tőled hogy meg foszta.

Immár az irigység, nem bant semmi inseg,Drága test, bekeseg legyen mar, könnyebseg,Testedben szép épsegh, lelkedben czendesseg,Christusnal diczösseg, örökös fényesség.

Országod országnál jobb legyen ez rosznal,Kit romlásban hagyal, mert ugy-is talalal;Immár minyajunknal siralmas bánatnál,

Nem marad az bunal, egyéb ohaytasnal.

Többet nem szolhatunk, téged im itt hagyunk,Most czak my siratunk, kik szegények vagyunk,De jöven dőt mondunk, hamar időt hagyunk,Orsagostul sirunk raytad es zokogunk.



Adgya Isten jora, mit szivünk vádolva,Gonoszt tavosztassa, tölűnk el fordicza,Hazánkat meg tarcza, bekesegben hozza,A z ki magyar tagja, tudgyuk ezt kivannya."468

Ezen fentebbi, Bocskai-énekek kapcsán vetődik fel a fejedelem halálához és temetéséhez kapcsolódó azon hagyomány, amelyben említés tevődik Bocskai koporsójáról is.

B O C S K A I H Á R M A S K O P O R S Ó J A

A századok folyamán Bocskai koporsója már-már Attila hármas ko

porsójának 469

mintájára elevenedett meg a nép képzeletében: „Még el semtemették a hajdú királyt, csak a hármas koporsót kisérték utolsó útjáramikor már megkezdődtek a torzsalkodások, ..." - tartja nemcsak a néphagyomány, de a tudomány művelője is . 4 7 0 Felvetődik a kérdés, miként fejlődött hármassá a fejedelem testét burkoló koporsó? Egyáltalán tudjuk-e,milyen koporsóba zárták a fejedelem földi maradványait?

A fejedelem halálát követő legkorábbi históriás énekek pontosan tudnivélik erre is a választ.

Elsőként azt a magyar nyelvű históriás éneket kell megemlítenünk,mely Bocsai életének fontosabb állomásait kíséri végig. 4 7 1 Ebben, ha csaknehezen is - a versszak töredékessége miatt - , de még is értelmezhetőenkiviláglik, hogy a fejedelmet - e históriás ének 362. és 363. strófája szerint - ón koporsóba zárták: „Vy esztendőit koporsóban .. . / Minden rendezt ke... / Testet vrrak öltöztet ... / Koporsoiat ... / Feiet koporsóbaneköss.. . / Mint feiedelmet ... / Mit tistesseg keüant azt ... / Egj on

koporsóban a , . . " 4 7 2

Felmerül a kérdés, miből alakulhatott mégis ki a hármas koporsó képzete, mely egy vas, egy ezüst és egy arany koporsóról tesz említést?

8 Lásd: R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A 1959. XVII . sz. 1. 365-369. p.; illetve lásd még:

M I K Ó Imre 1855. 104-108. p.9 A hármas koporsó néphitbeli értelmezéséhez lásd: SZEKERES Gyula 2004. 333-382. p.0 Lásd: B O L D I S Á R Kálmán 1936. 65. p.1 Hiányosan közli: K O Z O C S A Sándor 1936. 61-69. p. A teljes, de a rongálódás folytán

még így is töredékes, de a Kozocsa által közölttől lényegesen teljesebb változatotlásd: R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A 1959. XVII . sz. 1. 269-298. p.

2 A históriás ének idevonatkozó részletét lásd: R É G I M A G Y A R K Ö L T Ő K T Á R A 1959.

XVII . sz. 1.295.p.



Minthogy Bocskai halálának napjához is csodás elemek kapcsolódtak- lásd a pénteki nap szerepét -, úgy a koporsóba zárásának körülményeisem voltak mentesek az olyan jellegzetességektől, amelyek a nép figyelmét fel ne keltették volna. Ilyen elemnek kell tekintenünk azt a körülményt is, miszerint a fejedelmet csak a halálát követő hetedik napon tet

ték koporsóba.473 A hetedik nap mellett e számosság nem először fordultelő a fejedelem kiválasztotti életében. Gondoljunk csak a Micbán hagyomány, vagyis a Bocskai család eredetmondájának hetedik gyermekére,kinek hat társa a pusztulásra ítéltetik. Itt említendő meg Bocskai hatodikvagy hetedik gyerekként való születésének hite, mely annak ellenére váltnéphitbeli csodás elemmé, hogy azt egyetlen hiteles forrással is bizonyítani lehetne. De említhetnénk a sírja fölé helyezett gyászzászló feliratábanemlített halála előtti hét hónapos betegségét is: „...betegségének VII-ikhónapjában, nem minden gyanú nélkül, hogy ármányosan megmérgeztetett..." 474

Ezek tudatában és ismeretében már feleslegesnek tűnik említenünk anép hitében ősidők óta meglévő hetes szám és a kiválasztottság közöttfennálló hagyományt, mely a fölös számú csonttal, a hetedikként születettgyermekkel és annak táltosbeli képességeivel kapcsolatos. Csodálkozha

tunk-e azon, hogy ezek összefüggésében Bocskainak is kiválasztotti szerepet tulajdonítottak, mellyel együtt járt - sőt kijárt - a különleges, ésmegkülönböztetett temetési mód is, a hármas koporsó képzete.

Annál is inkább elemét kellett, hogy képezze ezen fentebb említetthármas koporsó a Bocskai emlékét őrző hagyománynak, ahogy felmerült- még az Attila hagyományból ismerős - varázsszó, a vaskoporsó elsőnépköltői említése Bocskayt kesergő énekében'. „Országa immárongyászba öltözék, / Az ég is fölötte vassá változik. "

47S Ezt a néphagyo

mányt a későbbiekben megerősítik mind a történeti források4 7 6

, mind atörténeti kutatások. 4 7 7

Lásd: E R D É L Y I O R S Z Á GG Y Ű L É S I E M L É K E K , V . köt. 31 8- 31 9. p.

4 7 4

A gyászzászló feliratának részletét közli: LENCZ Géza 1907. 91-92. p4 7 5 Lásd: T H A L Y Kálmán 1871. 322. p.4 7 6 E R D É L Y I O R S Z Á G GY Ű L É SI E M L É K E K , V . köt. 31 9. p.4 7 7 Lásd: LENCZ Géza 1907 . 81 . p.



KÉT ÉV, KÉT HÓNAP KÉT NAP A „FEJEDELEMSÉGBEN"

Bocskai István halála kapcsán szólnunk kell, arról a hagyományról is,

amely a fejedelem uralkodásának tartamáról, és idejéről tanúskodik4 7 8

. Ehagyomány ún. halmozott számossága mellett, tartalmi jelentése is nagyfokú hasonlóságot mutat - ha nem azonos gyökerekre vezethető viszsza 4 7 9 -, mint a nép körében már korábban is meglévő Szent István-hagyománykör hasonló motívuma.

A kismarjai hagyományból merített, ugyanakkor vissza is hatott arra Habokai Márton kátéja, amelyben a következőket olvashatjuk: „Minekutána uralkodott volna mint Fejedelem két esztendőkig két holnapokig

és két napokig 1606 esztendőben 29 Decemberben Kassa városában megholt."480

Azonban élesen külön kell választanunk ezen uralkodási korszak néphagyománybeli és hivatalos idejét. A fejedelemségben való törvényesuralkodást 1605. február 21 .-tői [Erdély fejedelme] számítjuk. Ez azonbancsak egy év kilenc hónap és nyolc napot számlál, ezért nem lehet alapja anépi hagyománynak. Ha a Kassára hirdetett országgyűlés [1605. április 17.] harmadik napját tekintjük kiindulási alapnak [április 20.], akkor is

csak egy évig, nyolc hónapig és kilenc napig uralkodott.481

Vagyis a népnem a hivatalos törvénybeiktatási időpontot tartotta Bocskai uralkodásának kezdetének, hanem Bocskai első győzelmét, az álmosdi csata napját[1604. október 15.]. Ez már közelebb áll a néphagyományban is említettidőszakhoz. Bár számosságában nem egyezik meg vele, hiszen e periódus„csak" két év, egy hónap és tizennégy napot ölel át, de ezt a nép tudatakönnyen áthidalta azzal, hogy a halmozott számosság erejével erősítse afejedelem emlékét!

A történeti kutatás is nyilvántartja Bocskai kétévi uralkodását, főként azon okból,hogy ezen időszaka a folytonos győzelmek sorozata. Lásd: J A K A B Elek 1894 . 791 . p.A z azonos számosság többszöri ismétlése a mágia erősítésének alapvető eszköze,mely bekerült a népi imádságok eszköztárába is. Ez utóbbihoz lásd: E R D É L Y I Zsuzsanna 1976 .

Közli: T A K Á C S Béla 1975 . 2 5 . p.Ide lásd még Segesvári Bálint krónikáját, melyben a következőket írja: „regnált csakkevéssel többet egy esztendőnél", egy későbbi kézírás az „egy" beírást „két", azazkét évre javította. Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , IV. kötet. 169. p.



A hagyománnyal kapcsolatosan elgondolkodtató, ugyanakkor erősítő jelleggel hat az a párhuzamos hagyomány is, amely Szent István tevékenységéhez is hasonló gondolatokat társít, csak éppen ellentétes előjellel. Mindkét hagyomány közös eleme az erőszakos térítés motívuma, demíg Szent István a pogány magyarokat térítette meg három esztendő,

három hónap és három nap alatt482, addig - ugyancsak a néphagyományszerint — Bocskai a két év, két hónapi és kétnapi fejedelemsége alatt hajtotta igába a Habsburg birodalmat, szerezve meg a reformátusoknak (mellett) a vallásszabadság, és a magyarság számára a béke intézményét.

Mennyire felemás érzéseket kelthet ezen két változat a tartami összevetést követően! Míg Szent István a katolikus hittel térítve tartotta meg a

magyarság ügyét, addig Bocskai István még a pogány törökkel szövetkezve védte meg a magyar érdekeket éppen a katolikus túlkapások 4 8 3 magyarpusztító tervével szemben.

Bocskai István végtisztessége

A fejedelem - még halála előtt, érezve annak eljövetelét - titokban484

testamentumi rendelést tett, amelyben temetésének módjáról és annakhelyéről is szólott: „Mi a mi temetésünknek helyét rendeltük Erdélyben,

Gyulafehérvár ott, mint szerelmes hazánkban, minthogy az odavaló fejedelmek ott szoktak eleitől fogva temetkezni. Kérjük őkegyelmeket szeretettel, nemcsak pompával, sem nagy költséggel, hanem amint állapotunk

A magyarok Szent István e térítését követően 333 esztendeig olyan j ámbor és istenfélő életet éltek, hogy semmit nem kezdtek és végeztek Istenhez való fohászkodás nél

kül. Lásd: R U F F

Andor 1938. 56. p.; illetve M A G Y A R

Zoltán 2000. 142-143. p.A Bocskai halálát követően is megmaradó katolikus ellenesség kiváló példája a:„Cantio de Transylvania et de Consillio Paparum contra Haydones Equitum."cíművers, melynek e helyett csak két strófáját idézzük: „Pápa akaratja: egy magyart másikra / Támasszon egymásra: őket elfogyassa; / Ezt mondván Rómában sok barátkaczagja / Hogy eretnekségért Isten ostorozza! Hlyen híre-neve most az magyaroknak / Szép tisztösség bizony, mert csak hurogatnak, / H itötlennek mondanak, vakoknak neveznek, / Pápa követői ezzel orzúl vernek. Lásd: T H A L Y Kálmán 1871.324-329. p.

December 17-én - vasárnap - magához hivatta lelkipásztorát, Alvinczi Pétert, taná

csosát és kincstartóját Eörvendy Pált, és „secretárusát" Péchy Simon deákot - kitvégrendeletének végrehajtójává is tett - „érezve testében annyi időtől fogva való bete gsége miatt erőtlenségét" tollba mondta testamentumát. Ide lásd: L E N C Z Géza1907. 79. p. Lásd még: E R D É L Y I O R S Z Á G GY Ű L É S I E M L É K E K , V . kötet. 318. p.



és a' mostani időnek fogyatkozása szenvedi, temessenek el bennünket

tiszteségessen. " 485

S, bár a fejedelem egyszerű temetést akart, Homonnay - mint fejedelem jelölt - minél fényesebb temetést kívánt. így az előkészületek azegész januárt igénybe vették.

Erre az időszakra tehető az ún. emléktárgyak kiosztása is, amelyekmindegyike Bocskai hagyatékát 4 8 6 képezte. Ezt azonban élesen külön kellválasztanunk a végrendeletében meghatározott hagyatékozástól, melybentöbbek között nem feledkezett meg arról az asszonyról sem, akinek - mivel a fejedelem szinte minden vagyonát és értékét pénzzé tette és szétosztotta a szabadságharc kezdetén - adósa maradt: „Kun Istvánné asszo

nyomnak Kerekiben, amely 600 forinttal adósak voltunk, megadassék."A fejedelem végrendeletében felsorolt örökösökre itt most nem térünk

ki, csupán említést teszünk arról, hogy a végrendelet által meghatározottadományok nem képezték elemét ezen fentebb említett emléktárgyaknak.Azonban említést kell tennünk a testamentum azon részéről, melyben afejedelem, a Habsburg uralkodónak, és testvérének, mind a török császárnak ajándékot rendelt: „Hagyjuk őfelségének a török császártól küldött

köves szablyának az egyikét és a tarka lovat szerszámostól, amint a vezér

nékünk adta, öltözve vigyék őfelségének.Mátyás herceget őfelségét is követjük, hogy hasonlóképpen mindenek

ről őfelsége nékünk megbocsásson. Hagyjuk őfelsége számára is egyik

köves szablyát és egy lovat öltözetivei együtt.

Török császártól pedig, őhatalmasságától, nagy háládatossággal vesz-szük minden hozzánk való, kegyelmes jóakaratját, hogy a mi állapotunkatnem tekintvén, minden kegyelmességét mutatta előmenetelünkre. Ki t, haIsten életünket nyújtotta volna, minden engedelmes haladással megszol

gáltunk volna őhatalmasságának. Mostan őhatalmasságának mit hagyniolyat nem tudtunk, hanem szinte az őhatalmassága méltóságához illendőajándék is. De mégis, minthogy keresztény császárok tárházából költ

ritka marha, a gyöngy sárkányt hagyjuk ajándékon őhatalmasságá-

Lásd: S INAI Miklós 1790. 77-78. p. Itt jegyzendő meg, hogy R E I S Z I G Ede szerintBocskai István 1595-ben kelt végrendeletében még: „Kis-Marján szülői mellett az általa építtetett sírboltban kívánt pihenni." Lásd: B I H A R V Á R M E G Y E T Ö R T É N E T E . II. 3.

Bocskai saját maga is készített leltárt kincseiről, amely ha töredékesen is, de fennmaradt az utókor számára. Azonban ezen összeírásban kizárólag ékszerekről tesz említést, így abban hiába keressük a halála után kiosztott emléktárgyakat. Az összeírásmegmaradt töredékét közli: S Z A B Ó Károly 1878. 146-153. p.



nak." 4 87 Az alább említésre kerülő - ún. emléktárgyak szétosztásáról afejedelem végrendelete külön már nem rendelkezett. Ilyen ajándéknaktekinthetjük az Illésházy Istvánnak küldött arany pohara?™, amelyből - ahagyomány szerint - a fejedelem szívesen itatta hajdúit 4 8 9, és Boy ti Lászlótárnokmester részére átadott ezüst fazekat is . 4 9 0 Amit Szamosközy történeti feljegyzése is igazol: „Egy öreg ezüst fazokat adattak urunk marhájábólBoyti Lászlónak." 4 9 1 Ezen ezüst fazekat olyan becsben tartotta a megajándékozott, hogy azon nyomban egy kegyeletes verset is vésetett rá, melynek latin szövege a következő:

„Quid? Polycletea si non commendor ab arte?

Arte tarnen maior Polyclete tua. Nam Stephani fueram vas principis; illius atraFata, Ladislao me tribuere meo."

„Ex testamento sermi quondam dni Stephani Ungariae acTransylvaniae principis etc. gen. Ladislao Boyti, epularum principaliummagistro, officiorum ergo datum, anno 1607. die Januarii 24."492

A fentebbi versezet kitűnő példája annak, hogy a nép körében milyenösszkép alakult ki a fejedelemről. Ezt a képet a történeti áttekintések semtudják megváltoztatni, mert benne foglaltatik minden, ami az embereket is

jellemzi. Benne foglaltatik az a kettősség, melyben az esendőségük mellett kimondva, vagy kimondatlanul, de ott találjuk a tökéletesség csíráit is.Az edény felirata a kor humanista műveltségű megfogalmazását tükrözi,melyben - a megszemélyesítés eszközével élve - csak azt fejezte k i , amit

Azonban a koronáról és arról a szablyáról, melyet a fejedelem derekára csatolt a törökmár úgy végrendelkezett, hogy:

yi Az koronát is, kit nékünk török császár adott,

hagyjuk az ország tárházába, úgy, hogy fejedelemségről fejedelemségre maradjon

és annak készen tartassák, aki az országnak ura lészen, avval a köves szablyával

együtt, amelyet adott véle." Lásd: SlNAI Mi kló s 1790.8 Ezen aranypohár nem szerepel a S Z A B Ó Károly által közölt, töredékesen fennmaradt

fejedelmi leltárban. Azonban a Havasalföldön 1595. okt óber 5-én kelt végrendeletének még csakúgy eleme, mint a három aranyos-ezüstös és drágaköves lószerszám.Lásd: R A D V Á N S Z K Y Béla II. köt. 168-184. p. Itt jegyzendő meg, hogy e testamentumában Rudolf királynak ekkor még csak egy a torokgyík és torok fájás ellen alkalmazott kígyókövet hagyományozott.

9

Lásd: S Z I L Á G Y I Sándor 1878. 869.; 871. p.0 LENCZ Géza 1907. 81. p.1 Lásd: S Z I L Á G Y I Sándor 1892. 405. p.2 SZILÁGYI Sándor 1892. 406. p.



a nép már amúgy is magáénak vallott. A szeretetet és tiszteletet, az erőszakos halállal elhalt fejedelem felmagasztalását érezzük, mellyel emberfeletti szférákba emeli a nép - szabadító hősét - a fejedelmet. így válik -

a fennköltség jegyében - az egyszerű, több tucatnyi hasonló ezüstfazék ból, felbecsülhetetlen érték, csak ezért, mert az éppen Bocskai István tulajdona volt. M i ez, ha nem a nép körében végzett ereklyeképzés folyamata? Melynek következő lépcsőjét csak a nép általi szenté avatás követhette!

Erről maga az edény vésete beszél, annak szemlélőjéhez:

„Hogyan? Tán nem becsül engem apolycletesi492 művészet?Polycletesem, még dicsőbb is vagyok a te művészetednél.

Ugyanis István fejedelem edénye voltam; az ő sötétVégzete Lászlómnak juttatott.

Néhai felséges István Úrnak, Magyarország és Erdély fejedelméneketc. végrendelkezéséből Boyti Lászlónak, a fejedelmi tárnokmesternekadatott szolgálataiért, 1607 évben január 24. napján." 494

A fentebb említett ún. adományozott kincsek jelentős szerepet játszottak abban, hogy a néphagyományban kialakuljon egy; a Bocskai által

hátrahagyott kincsekről szóló mondakör is.

BOCSKAI K INCSEI

A Bocskai kincseiről szóló hagyomány alapvetően az elrejtett, és eddigmeg nem talált kincsekről szól, de ennek szerves részét képezik azonadományozottnak tartott értékek is, mint az ún. Bocskai-zászló. A szóhagyomány újabban említést tesz Bocskai arany nyergéről is, de ezt márújabb keletű néphagyománynak kell tekintenünk, mint a szoboszlói lovas

hajdúk leszármazói körében élő, a nyereggel és a hozzátartozó lószerszámmal kapcsolatos régebbi hagyományt.

Az elrejtett, és nem mindenki által megtalálható kincsek csoportjanéphagyományunk kincsekkel kapcsolatos mondáinak azon körébe sorolható, amelyben már a kincs létezésének tudata keveredik egy ősibb hagyománykörrel, az emberi pozitív értékek által megtalálható és elérhető

Polycleitos (i. e. 5. sz.) görög szobrász, aki tökéletesen ábrázolta az emberi testet. A zemberi test arányainak elméletével is foglalkozott. Ennek értelmében itt a harmónia,az abszolút tökéletességre való törekvés művészete.

Fordítás: Lévai László



„mennyei kincs" fogalmával. 4 9 5

A szalárdi hagyományban a kontamináció azon elemével is találkozunk, miként az Attila hagyomány - temetéssel kapcsolatos - motívuma

is szerepet kap a kincs helyének eltitkolásában. A monda szerint Bocskaimindenkit megölet - aki részt vett a kincs elrejtésében - , annak érdekébentéve mindezt, hogy kincse örökre rejtve maradjon a beavatatlan kutatóelőtt.

Bocskai István kincse

„Ezelőtt négyszáz-ötszáz esztendővel Bocskai István volt Adorján várának az ura. Abban az időben a németekkel háborúzott. Az ő összes pén

zét, aranyait, ezüstjeit, az ország fejedelmének és a nagyuraknak mindenkincsét a várban tartották, mert az egy bizodalmas nagy építmény volt.Bocskai a katonaságát a várból irányította.

A német felszólította: futárt küldött hozzá, hogy adja fel a várat, de őnem adta fel. Másodszor is felszólították, de ő azt mondta akkor is, hogynem adja fel népének vagyonát. Miután a futár elment, leült az asztalhoz.

- Szolgám, gyere ide. Hozzál abból a sárga leánykából abban a hosz-szúnyakúban. Igyunk, mert jön a német. Elvisz, még az életünkbe is ke

rülhet.Iszogattak, de nem úgy, mint akárki jöttment, mert ők akkor is csakurak voltak. Azt mondja:

- Szolgám, most már veled osztok és szorzok. Mit csináljunk a rengeteg kinccsel? Elvinni nem tudjuk, menhelyünk nincs. Itt van vagy nyolckád arany, ezüst a pince hátuljában.

A szolga azt mondta:- Uram, ezt be kell falaztatni szépen. Ha akármikor jönnek, addig még

kiszikkad, de be kell álcázni.Gondolkodott a vár ura.- Szolgám, jól szóltál.Akkori időben mestereket hívtak, akik a kincseket befalazták. Amikor

a munkával készen voltak, a vár ura sorba állította őket, és mindeniketmegölette; így akarta titokban tartani a kincsek befalazását.

Ő k aztán elmenekültek, de, hogy hova, merre, ezt nem lehet tudni. E l tek vagy haltak, a németek kezébe kerültek-e, ki tudja?"496

Ide lásd: SZEKERES Gyula 2004. 358-363. p.F A R A G Ó József- F Á B I Á N Imre 1995. 122-123. p. Stanik Anikó gy. Szalárd.



Nem egyedülálló az a hagyomány mikor egy-egy település magáénaktudja, vallja Bocskai-kincseinek őrzését. így van ezzel a zsákai hagyomány is , amely még azt is tudni véli, hogy a kincsek közül egy, Bocskai

aranytálja a mai napig nem került elő. Sőt ezt az aranytálat csak olyanember találhatja meg, aki minden feltételnek eleget tesz. Sőt az ott ásatórégészekről is azt beszélték, hogy Bocskai aranytálját keresik.

Bocskai aranytálja [Zsáka]

„A várba menekített és ott őrzött Bocskai-kincsekre úgy vigyázottmindenki, mint a tulajdon szeme világára. Történt mégis, hogy a várrakényszerített német zsoldosok valahogy elkonfiskálták. Emiatt támadt a

németek meg a magyarok közt nagy háborúság, amikor is úgy megszorították az előbbieket, már akik megmaradtak, hogy visszaadták a kincseket. Egy nagy, díszes aranytál azonban hiányzott, nem került elő. Hiábacsigázták meg a németeket, nem tudtak róla semmit sem. Az a véleménytámadt, hogy ez a nagy aranytál nem is volt az elorzott kincsek között,mert maga Bocskai rejtette el valahol a várban. Nos, ezt a kincset, aBocskai-tálat, azóta is sokan keresik, de nem találhatják meg, mert akikkeresték, nem voltak igaz magyarok, nem a nép javát akarták, nem a tele

pülés előmenetelén munkálkodtak, hanem csak meg akartak gazdagodni ." 4 9 7

A kismarjai hagyomány sem maradhat adós kincsek tekintetében, de ittmár a kincs konkrét megnevezése helyett, annak titokzatosságát hangsúlyozva, kibővül egy alagút motívummal is. Maga a kincs már csak egyhordó arany: „A bihari várbúi alagút vezet egyenesen Nagykerekibe. Aztnem tudom, hogy a Kereki vár a marjaival összeköttetésbe vót, ezt nemhallottam.

Alagútjok vót. Ha a Kereki várat megtámadta az ellenség, azon a 10-12km-es alagúton mentek segítsigire. Még mikor ezelőtt Váradra jártunkmegvót a vár. Még olyan alagút vót, hogy kocsival is lehetett menni azalagútba. De hogy Bocskainak a háborúi hogy zajlottak le, nem tudom.

Még ebbe a marjai várba lehet egy hordó arany is. Itt vót neki századkatonasága a várba." 4 9 8

Lásd: D A N K Ó Imre 2000. 34-35 . p .Kovács Mihály 7 6 . é. Kismarja (Hajdú-B ihar m.) 1 9 5 4 . Bére s András feljegyzése.D M A . - N G y . 3 9 7 . sz. 9. p.



Bocskai hátrahagyott kincseit követően térjünk vissza a fejedelemneknyújtott végtisztességéhez, melynek első állomása Kassán zajlott le.

B O C S K A I ISTVÁN HALOTTI P O M P Á J A K A S S Á N

A fejedelemnek Kassán rendezett halotti pompájáról keveset tud anéphagyomány, amit felidézhetünk belőle az is csak két históriás énekbenmaradt fenn. Sajnálatos, hogy a történéseket bővebben közlő, históriásének fennmaradt kézirata éppen ezeken a részeken töredékes. Azonbanmég így is nyomon követhető a fejedelem halála utáni fontosabb esemé

nyek történései.Említést tesz a fejedelem halálhírének bejelentéséről:„Hírül adaték az török casarnak, / bankodek vrünknak /

büdaj basának." Nem hagyja figyelmen kívül a kassai ravatalozási szertartást követő, Erdélybe való indulásról szóló eseményeket sem.

A fejedelmi háztól az Erzsébet templomig tartó gyászmenet felépítéséről a következőképpen emlékezik meg:

„Hada k mar mint giazban vala, / Jnáulásnap böjt elő első nap

vala, / Fekete hack ket rendet alj vala, / Ket inassat fel öltöztettek vala.Koporsóban testet fel vöttek vala, / Vr fiak kiralj testet visik vala, / Pa pok, deiakok énekelnek vala, / Santalan sok lelek keserik vala.

Gias szasloiat előtte visik vala, / Nolc trombitát előtte fúnak vala, /Templümban tistessegüel vittek vala, / Szép predjcacjo azkor let vala.

Ezzek hogj mind véghez mentenek vala, / Testet az templümban benhattak vala, / Hacirok templüm körnül őrzik vala, / Második napraiütattanak vala.

Harangokat erössen vonsak vala, / Jsmeg feienkent fel gjültenek vala, /Testhez az templümban gjültenek vala, / Eneklenek predjcaltanak vala."

Igaz, hogy a históriás ének Böjtelő havának első napját jelöli meg,mint a szertartás kezdetét. De, mint a történeti forrásokból tudjuk, azt1607. február 2-án tartották meg, ami - érdekes egybeesés -, szintén pénteki napra esett, mint Bocskainak oly sok különleges napja.



A fejedelmi palota, mellette a premontreiek temploma

„Február elseje499

, a temetésre 5 0 0 (sic!) kitűzött nap már eljött, s a fé

nyes gyászszertartás Kassán másnap - péntek volt - véget is ért." 5 0 1 Feb

ruár elsején csak az előkészületek történtek meg, ekkorra gyülekeztek agyászszertartás résztvevői, majd másodikán a fejedelmi palotánál gyász-dalokat énekelvén „nagy fénnyel és pompával" az Erzsébet templomba

vitték a holttestet.

A temetési menet felépítéséről nagyszerű összefoglalást nyújtottLENCZ Géza, így mi csak felvázoljuk, miként is nézhetett ki a halotti

menet felépítése.502

Segesvári Bálint krónikája úgy tudja, hogy: „Eodem anno 1-ma febr. [1607.] indultak

meg az megholt fejedelemmel Bocskai Istvánnal Kassáról." Lásd: ERDÉLYI

TÖRTÉNELMI A D A T O K , IV. kötet. 169. p.0

Ekkor csak a fejedelem holttestének felravatalozása történt meg, míg a temetésiszertartás és maga a temetés csak később, Gyulafehérváron esett meg.

1 Lásd: ERDÉLYI ORSZÁGGYŰ LÉSI E M L É K E K , V. köt. 3 2 1 . p.

2 A halotti menet részletes leírását lásd: L E NCZ Géza 1907. 84-85. p.



BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEM HALOTTI POMPÁJA

A TEMETÉSI M E N E TB E N RÉSZTVEV K RENDJE1607. február 2.

A kassai Erzsébet templom felé.

888812.0Ü0 13.

O O O 14.

0O O O 16.O O O O O O 17.

O O O 18.O 19.

O O O 20.O 21.

• 22.O 23.

>&< 24.

1. fekete ruhás szolgák2. „kék" udvari darabontok3. „vörös" udvari darabontok4. egyháziak5. f ő urak, nemesek inasai6. a kassai százas testület7. a tanács, a bíróva l8. követek9. három „fejedelm ileg díszített" ló

10. Széchy György testő rkapitány11. kopjás lovasok12. négy dobos, és réztombitás13. három „fekete gyássza l" borított ló14. három címeres zászlót vivő ifjú15. udvari nép, kezükben „gyásszal bevont" kopja16. három nemes úrfi: Magyarország, a meghalt

fejedelem, és Erdély címerével ékesített

lobogóval17. Thurzó György, Czobor Mihály, Rédey Ferenc,Mágocsi Ferenc, Thököly Sebestyén,Homonnai György

18. Homonnai Bálint, Nyáry Pál, Báthory Gábor19. a meghalt fejedelem inasa felfordított fekete

zászlóval20. - egy udvari szolga fekete bársony ruhában,

nyakában a fejedelem kardja, kezében afejedelem buzogánya,- a másik szolgánál a török szultántól kapottkorona

- a harmadik fejedelmi fegyverzetben„meztelen kardot vitt"

21. Sennyei Miklós címeres és feliratos, feketeselyem zászlóval

22. a fejedelem rokonsága: Varkots György,

Bocskai István, Bánffy Dénes

23. egy ember arany vésetű , fejedelmi cím erreldíszített ezüst lappal

24 . a fejedelem „nehéz selyemmel bevont" koporsója, rajta a brassói polgároktól kapott korona

25. testamentáriusok

26 . a nem esek feleségei27 . a halottas kocsi28 . a nép



A Szent Erzsébet székesegyház, a fejedelemi ravatal kassai helyszíne

Egy külön kutatás témáját képezhetné annak feltérképezése, hogy mi-

lyen mondai elemek maradhattak fenn azon települések hagyományában,

amelyeket a Bocskai földi maradványait Gyulafehérvárra kísérő menet

útja során érintett.

Itt most csak arra vállalkozhatunk, hogy megadjuk azt az útvonalat, és

azon települések neveit, ahol a halottat kísérő menet megszállt, illetve

lehetőséget biztosított arra, hogy az emberek kegyeletüket leróhassak a

fejedelem koporsója előtt. 503

Itt kell megemlítenünk, hogy ezeken a helyeken mindig megtartották a tradicionális

háromnapi kiterítés szokását.



A HALOTTI MENET ÚTJA, ÉS A „CSODÁS ESEMÉNYEK"

A fejedelem koporsóját végső nyughelyére kísérő halotti menet útvonala kapcsán, a Bocskai körül kialakult transzcendens kultusz alapjaihozkívánunk újabb adalékokkal szolgálni. Ezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megerősítsék azt a nép körében meglévő hitet, hogy fejedelmükkiválasztotti szerepet töltött be. Az erre utaló csodás jelenségeket nemcsak a fejedelem életének történéseiből meríthették - melyek végig kísérték annak minden mozdulatát -, de azt még halálát követően is érzékelhe-tőnek tekintették.

A F E J E D E L E M F Ö LD I M A R A D V Á N Y A I T K Í S É R Ő H A L O T T A S

M E N E T Ú T J A1607. február 3 - február 21.



A történeti kutatások alapján két helyszínről és „két" csodás eseményről is szólnunk kellene, melyeket nemcsak a nép, de a korabeli historikusok is megörökítésre méltónak tartottak. E kettő közül az egyik a Tokaj

nál történt tiszai átkelés lenne. Azonban nem véletlen a feltételes módhasználata, ugyanis a történeti kutatás ezen a helyen - ma divatos szakszóval - csúsztatott! Ilyen esetekben vetődik fel a történeti, de inkábbtörténészi hitelesség kérdése, amikor - az eredeti forrás helyett - többszörösen átvett adatokkal dolgozik a kutató. Bár esetünkben, nevezetesenL E N C Z Géza történeti tanulmányában éppen arról van szó, hogy a tanulmány „színesebbé" tétele érdekében a történész - a történeti kutatásszempontjából is - meg nem engedhető eszközökhöz nyúlt. Összevont,

időt és helyet! Melynek következtében a néphagyomány történeti hitelessége válik (válhat) - megjegyzem, minden ok nélkül - hitel telenné.

L E N C Z Géza, a Bocskai haláláról írt tanulmányában Szepsi Lackó Mátékrónikájára hivatkozva a következőket mondja a tiszai átkelés során ta pasztalt „csodás eseményekről": „Hetedikén egy órakor délután átkeltek aTiszán. Nem volt nehéz az átkelés. Csodálatos langyos idők jártak. Többször láttak január folyamán szivárványt az égen, kizöldült a bodza, virágzott az ebkapor, mintha kikeletet érezne, feltámadást hirdetne annak a

sárban süppedező szekerén vitt fekete koporsó lakójának."5 0 4

Azonban Bocskai néphagyományban fennmaradt alakjának nincsszüksége ilyen mondvacsinált szenzációkra! Arra éppen elég a tényekenalapuló mondai hagyomány is, amely szorosan kötődik a pénteki nap, a„dies Veneris" önmagában is csodálatos, természetfölötti, ugyanakkordetermináló szerepéhez! így a két csodás eseményből csak egyet tartunkkiemelendőnek. Ez pedig, Bocskai földi maradványainak - hajdani születési helyéhez - Kolozsvárhoz kötődik.

A kolozsvári eső csoda

Minden természetes lokálpatrióta törekvés ellenére 5 0 5 nem lehet kétséges Bocskai István születésének helye, melyet - a történeti források isegyértelműen megneveznek - ez pedig, Kolozsvár.

Lásd: LENCZ Géza 1907. 86. p. Ugyanakkor Szepsi Laczkó Máté krónikájában e fentebb idézett jelens égek et 1607. jan uá r elsejére és hatodikára teszi. Ennek bizonyításá

ra lásd az eredeti krónika szövegét: MlKÓ Imre 1855. 115. p.Gondolunk itt azon kismarjai néphagyományra, mely a fejedelem születési helyeként- a család őseinek temetkezési helyére utalva - Kismarját tartja Bocskai István születési helyének.



Ide, a szülőföldre érkezett a Bocskai holttestét kísérő csapat, akiknekfogadására háromezer gyalogos és lovas ment elébe, akik a Gyulafehérvárig vezető úton a fejedelmi koporsó kíséretét adták. így vonultak be Ko

lozsvárra is. „Kolozsvárott már összegyülekezett a kis ország főnemessé-ge és nemessége, kikkel együtt Rákóczi fejedelem a város határkövéigelébe ment a holttestnek. Velők jött egy nagy csapat városi nép, ifjak ésvének, továbbá papok és tanulók nagy száma, kik gyászdalokat énekeltek.Hirtelen a derült ég annyira megváltozott, hogy szerfölötti bő eső borította

be a nedves földet iszapos és tiszta vízzel helyenként váltogatva és mindent gyászszínnel vont be, mintha csak az ég is a jó fejedelem temetésétgyászolni és bánatos aczot mutatni látszanék." Ezt a jelenséget, melyet a

néphagyományban esőcsodaként aposztrofáltak Lencz Géza február17-ére helyezi. 5 0 6 Azonban egy Ipolyi Arnold által közölt levélből - melyet Marcus István a fuleki főkapitánynak írt - tudjuk, hogy Kolozsvárotta fejedelem testét három napig siratták 5 0 7. így e jelenség pontos idejét február 16-ára kell tennünk, hiszen február 19-én hétfőn már újra szekérretették a koporsót, hogy útnak induljanak Tordára. Ezt támasztja alá Segesvári Bálint krónikája is, melyben már szerepel a három napos ravatalemlítése is. így 17-én vitték „az holt testet szép czeremoniával, szép feke

te hadakkal: lovagokkal, vi vén az nagy templomban szép három bársonyzászlókkal." 5 0 8 Tehát ez az ún. esőcsoda509 1607. február 16-án, vagyis pénteken történt, azon a napon, amikor a koporsót kísérő menet beérkezett a fejedelem hajdani születési helyére, Kolozsvárra.

Idézi: L E N C Z Géza 1907. 89. p. Február 19-ére már csak a végső búcsúztatás és azindulás maradt. Lásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , IV. 1862. 169. p.; ide lásdmég: J A K A B Elek 1888. II. köt. 451-452. p.„Kolozsvárra beérénk az fejedelem testével s az templomba bevivén az fejedelemtestét, és ott volt Rákóczi Zsigmond is, kit annak előtte harmad nappalmegesküdtettenek az erdélyiek, és volt harmadnapig az templomban, kit mind azharmadnapig oráltanak az feje fölött, miképen követte meg Magyarországot és Erdélyországot. Annak fölötte az egész várasi nép mind véne és ifja, mind az harmadnapig siratták és megszabadító fejedelemnek siratták onnan kiindulván az testvei, 3.egész hold hosszan az egész várasi nép siratván kisértették, és mind megszabadító fe

jedelmeknek siratták" Lásd: S Z I L Á G Y I Sándor 1878. 651. p.

E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , IV.

kötet. 169. p.

Az esőcsoda transzcendens jelenségének részletes ismertetésére itt nem térünk ki,annak magyar előfordulásait, és európai párhuzamait bővebben lásd: S Z E K E R E S Gyula 2004. 229-234. p.



Ezen idézett levélrészletből azonban nem csak a pontos időpont derülki, de arról is biztos utalással bírunk, hogy a sirató nép már ekkor is meg

szabadító fejedelemként, megszabadító hősként tisztelte és nevezte Bocs

kait.

A népi számmisztika hármassága is nagy szerepet játszott a végtisztesség emlékezete során, gondoljunk csak a levél tartalmára: 3. ezer gyalogés lovas; harmadnapig siratták, 3 egész hold hosszan kísérték. 5 1 0

A fejedelem földi maradványait kísérő menet 1607. február 21-én értGyulafehérvárra, az erdélyi fejedelmek városába. 5 1 1

A FEJEDELEM VÉGS BÚCSÚZTATÁSA, ÉS TEMETÉSE A SZENT MlHÁLY

TEMPLOMBANA különböző források más és más időpontot jelölnek meg a temetés

időpontjaként. Mai napig elfogadott napként kezeljük február 22-ikét, deitt jegyzendő meg, hogy ha február 21-én érkezett meg a menet Gyulafehérvárra és a fejedelemi palotában harmadnapig ott állott, s csak a negyedik nap vitték onnan a székesegyházba. így a megérkezés és a temetésidőpontja nehezen egyeztethető. 5 1 2

De nézzük, milyen emlékekkel rendelkezünk magáról a temetési szer

tartásról. Azt tudjuk, hogy elsőként Tasnády Mihály tartott megemlékezést Bocskai felett, de beszéde nem maradt fenn. Azt azonban biztosanmondhatjuk, hogy többen is búcsúztak a fejedelemtől. Ezt Kismarja hitesnótáriusa, Gyulai L. Gábor is feljegyezte a helyi református egyház jegyzőkönyvébe: „Melly Temetési alkalmatossággal különb féle Magyar ésDeák praedikatiók és oratiok mondattak a' többi között egy oratortól akitis Magyar Moizesnek neveztek arra intettek, hogy a' megholt Fejedelemnek Testamentumot megtarcsák egy más között éllyenek egyességben,

magokat a Bécsi békességhez tarcsák és soha az Ausztria Ház ellen pártotne üssenek." 5 1 3

Ide lásd még - a jelen tanulmányban írott - többszörös számosságról szóló néphagyomány: két év, két hónap, két nap mondabeli összefüggé seiről írottakat.

5 1 1 LENCZ Géza 1907. 90. p., ide lásd még N A G Y László 2000. 265. p.512 Marcus István, mint szemtanú a következőket írta: „Fejérvárra, hogy bevittük, az

fejedelem palotájában vittük és ott csináltak helyt neki s harmadnapig ott állott, onnan az templomban negyednapjára vittük" Lásd: S Z I L Á G Y I Sándor 1878. 651. p.; idelásd még: P. S Z A T H M Á R Y Károly 1868. 162. p.

5 1 3 Közli: M O L N Á R Balázs 1940. 252. p.



Egyedül a Telegdi István

fogarasi lelkész által elmon-

dott halotti beszéd egy rövid

részlete maradt fenn az utókor

számára:

ORATIO FVNEBRIS

in obitum Serenissimi

Transilvaniae ac Romani

Imeprii Principis Stephani

etc. defuncti XXIX. Dec. Anni

MDCVI. Cassoviae.„Amisimus, immo ad

aeternam beatorum sédem

praemisimus serenissimum

Transilvaniae principem

Stephanum, heroem omnis

aeui, omnisque memoriae

incomparabilem. Cuius

partam per illustria virtutisdocumenta glóriám, nulla

oblivio quantumuis inferna

delebit, nullus liuor,

quantumuis mordax, iuste

lacerabit, nullom denique

tempus, licet rerum omnium

edax, ex animis hominum

evellet. Nihil est tam potens, tampque ualidum, tam ad euertendaquaelibet honesta armatum, quod virtutem labi nesciam, ac interitui

minime obnoxiam, corrumpere atque oblitterare queat."514

A halotti beszéd magyar fordítása így hangzik: „Elvesztettük - úgy

mond - vagyis inkább a boldogok örökkévaló helyére előreküldtük Erdély

fenséges fejedelmét, Istvánt, minden kor és minden idő hasonlíthatatlan

hősét. Erénye kiváló bizonyságok által szerzett dicsőségét nem fogja eltö-

A gyulafehérvári székesegyház, a fejedelem

nyugvóhelye

Ezen fentebbi szöveget tartják - Szamosközy István történeti maradványai közöttfennmaradt - azon latin oratio kezdetének, melyet a gyulafehérvári egyházban a te

metés alkalmával 1607. február 22-én Telegdi István tartott. Közli: SZILÁGYI Sándor

1889. 31. p.



rolni semmi, még oly maró irigység sem és nem tépi ki semmi, bár minden dolgokat megemésztő idő az emberek szívéből. Nincs semmi olyanerős, tisztelt dolgok kiforgatására annyira felfegyverzett, mely az elesninem tudó s pusztulásnak alá nem vetett erényt megrontani és elfeledtetnitudja."515

A prédikációkat követően a fejedelmet eltemették, koporsójával együtta brassóiaktól kapott koronát is a sírba tették. Azonban - bármily érdekes,és egyben megdöbbentő is -, de a fejedelem sírjának helyéről megoszlanak a források!

Egyesek úgy tudják, hogy koporsóját: „a Báthory családé mellett, hol

András és Kristóf, továbbá a megholtnak nővére Erzsébet nyugodtak

helyeztek el." 5 1 6

Marcus István korabeli beszámolója, viszont aztmondja: „onnan az templomban negyednapjára vittük és ott eltemettük

János király fia mellé." 511 Erre az ellentmondásra a későbbiekben még bővebben visszatérünk!

A sírra azt a fekete selyemlobogót terítették, amelyet a kassai temetésimenetben Sennyey Miklós vitt51 8, s melyet egyrészről a fejedelem aranyoscímerével ékesítettek, másrészről az alábbi felirattal láttak el:

„A fenséges kismarjai Bocskay István, Isten kegyelméből Magyaror

szág, Erdély és a római szent birodalom fejedelme, a székelyek ispánjatisztelt emlékének, k i jámbor, jóságos, kegyes és szelíd, nagyjelentőségűtettei miatt a haza atyjának czímére érdemes volt. A ki, miután Magyarország ősi szabadsága és jólléte romladozó állapotát, továbbá az ortodoxvallás ostromolt cultuszát, boszuló fegyvert fogván, hősi és átlászi vitézierővel visszaállította és a föld két leghatalmasabb uralkodója, a római éstörök császár között 16 év óta folyton változó és fárasztó hadiszerencsévelviselt háborút (a fáradt keresztyének segélyére jővén) tekintélyével meg

szüntette és lecsillapította, minden jók mérhetetlen fájdalmára, hazánknaknagy csapására és a ker. világ kibeszélhetetlen veszteségére, betegségénekVII. hónapjában, nem minden gyanú nélkül, hogy ármányosan megmérgeztetett (óh gonosz bűntény!) Istenhez bocsátott sóhajok és hő imák utánKassán, Kr. születésének 1606-ik esztendejében, deczember 29-ikén, pén-

5 1 5

Lásd: LENCZ Géza: 1907. 91. p .5 1 6 Lásd: LENCZ Géza 1907. 91. p.5 1 7 S Z I L Á G Y I Sándor 1878. 651. p.5 1 8 LENCZ Géza 1907. 85. p.



tekén reggel öt órakor, életének 49-ik évében, époly lelki bátorsággalmint kegyesen és szelíden az Úrban elaludt."519

Majd a falra függesztették azt az „arany vésetü" - inkább aranyozott -ezüst lapot, melyet a fejedelem címerével ékesítettek, és amely előttecsakúgy ott szerepelt a kassai szertartáson, mint az előbb említett zászló.

A históriai hagyomány Tatrosy György által tudni vél még egy zászlóról. 5 2 0 Csakúgy, mint Gyulai L. Gábor nótárius is, aki feliratát is lejegyezte: „Ezek után a' Test a' Templomban eltemettetvén feje felibe egy zászlófüggesztetett holott is az Epitaphiumot lehet olvasni" 5 2 1

„lile ego magnanismus Heros virtutibus orbus

Inclyta Pannóniáé Christe Coronae Tuae.Tida Tuo postquam pro Nomine Proelia gessiArmaque pro Patriae digna solute tuliTe Duce jam victor Patriamque ruentibus armisSuspendi aversae tristia bella manus

Nunc victus valido non Mart esed arte veneni,Pro Patriae victor vincor ab arte soloChriste mihi, mihi Christe salvis mea Christe voluptas

Cuius eram virus munere quidquid eram.Da (dare namque potes) dum molliter ipse quiescoSuccédât laudi fida corona Tuae.Qua Duce Pannonicas tua gloria sita per orasCrescat in immensum multiplicata Decus

Melly Epitaphium magyarul így vagyon:

Én ki Feő Szüléktől régenten származtamJeles virtusokkal hogy fel ruháztattam

Nemzetem csillagát fénylőre ki hoztamK i hoztam, mert homályt rólla hárítottamVoltam Krisztusomnak igaz hív Sáfára

5 , 9 A zászló szövegét Bethlen Farkasra, illetve Bod Péterre hivatkozva közli: LENCZGéza 1907. 91-92. p.

5 2 0 „1607. Boczkay István teste Erdélyben behozattatek, nagj siralommal esGiulafejervarat igen nagj fejedelmi solemnitassal el temettetek, magjaroknak igen

nagj karara, holot szép versekkel iratot nagj eoregh szazloia, mays ott tündoeklik.Lásd: DOMOKOS Pál Péter 1957. 247. p.521 Gyulai L. Gábor kismarjai nótárius feljegyzése 1766-ból a kismarjai református egy

házjegyzőkönyvében. Ide lásd még: MOLNÁR Balázs 1940. 252-253. p.



Reám bízattatott országa TutoraMagyar Nemzetemnek díszes koronája

Nemesi hírének hellyre állítója

De minek utána nevedért HadakatViseltem Krisztusom számtalan igákatSzenvedtem s érzettem sűrű fájdalmakatÉdes Nemzetemért tömény háborúkat.Vezérlésed által győzedelmes lettemÉjjeli nappali gondoktól ürültemÜrültem mert hozzád menni igyekeztemJevel Te is hozzám kegyelmes segédem

Védelmező kezem már rólad le vészemÉdes Hazám, kihez ragadt vala szívemGondoskodásaimat mentem már leteszemLeteszem mert Jézus készen várja lelkemMert bátor vitézül viseltem magamatSzámos esztendőkig folytattam HadakatMárs oskolájában próbáltam harczokatKóstoltam sokféle mérges italokat

Márs mindazon által énnékem kedvezeBátor tőrt lesseket ellenem elrejtveHogy éltem fonalát hirtelen elmésséDe mégis horgára engem nem keríteMár ládd aba estem amitől nem féltemMindenfelől hadat le csendesítettemígy tartományomban békességben éltemBelső szolgám akkor zárja sírba testem

Méreggel étkemet mert meg elegyítéMellyből részesülvén tetemimet gyötréÉtemnek fonalát így megrövidítéVégre gyászos Boltban Testem Temetteté,Ugy mula életem valamint a páraAz által akinek forgattam javára.Akinek szüntelen vigyáztam hasznáraHalált hoza, szellőt fuvalt reám már ma

Krisztus idvességem; éltem már elmúl aSzegény népem sorsa bánatra fordulaBékességes volta még mire haita



Nyugalomra Testem, hogy e sírja elhagyott népemetRád néznek szemei nyujcs néki örömötHogy ellenségein vegyen győzedelmet,Kinek országlását nyusd messze határraHogy a Te képednek vigyázzon javáraSzent tiszteletednek gyarapításáraLehessen, élhessen mindenek hasznára." 5 2 2

Habokai Márton kismarja község nótáriusa 29 évvel később 1795-bena falu történetének - káté formájú - kéziratos feldolgozásában ismételtentalálkozunk a gyászzászló szövegének ismerteté sével. 5 2 3

Azt tudjuk, hogy a fentebb említett ereklyék, mind a zászlók, mind azezüstlap eltűntek a gyulafehérvári Szent Mihály templomból.De hová tűnt a fejedelem síremléke, és egyáltalán tudjuk-e hova temet

ték?

B O C S K A I ISTVÁN S Í R E M L É K E

Mint arról már fentebb említést tettünk, a Bocskai-szarkofág helyét látszólagos ellentmondás övezi. Miért látszólagos ezen ellentmondás? Több

okból is. Az ellentmondás okát legfőképpen abban kereshetjük, hogy agyulafehérvári székegyházban még fellelhető kő síremlékeket az évszázadok során többször is megbolygatták, sőt nagy részüket teljesen elpusztították.5 2 4

Lásd: M O L N Á R Balázs 1940. 252-253. p.

Róla bővebben lásd: TAKÁCS Béla 1975. 26-27 . p.

Még a fejdelem életében is feldúlták és elpusztították ezen síremlékeket; melyrőlBocskai Thurzó Györgyhöz intézett levele is tudósít: [1605. június 12 . Kassa.] „AzGyula Fejérvári Szentegyházban eltemettetett böcsületes személyeknek sírjainak feltörése, Hunyadi Jánosnak, Ivatskonak, János király Fiának s az édes Anyjának tagjaiés csontjai kihányatása .. . Mindezeket penig az ő felsége vezéri és hada hadnagyi jelenlétében cselekedték az ő felsége Ország oltalmára bocsátott vitézi." Lásd:E C K H A R D T Sándor 1955. 299. p. A templom, Bocskai halálát követően sem kerülhette el az újabb pusztítást: [1658.] „...a dühödt ellenség bém éne a jeles szép épületütemplomba is holott mind a régi fejedelmeknek mind pedig az idősb RákócziGyörgynek temetések felett a drága szép zászlókat és kiváltképpen sokezer aranyak

ban készült fejér és fekete márványkövekből csudálatos mesterséggel csináltatottmonumentumokat mind elrontották, sőt még a fejedelmeknek is régen az előtt eltemettetett holt tetemeket gyalázatosan felhányták és azokat napfényre is kivetették . . . " Lásd: E N T Z Géza 1958. 190. p.



A Bocskai sírjára vonatkozó két forrás látszólag ellentmond egymásnak, miszerint az egyik János király fia mellé, a másik szerint nővére,Bocskai Erzsébet mellé helyezték el a fejedelem koporsóját. A síremlék

helyének beazonosítása okozza a legnagyobb problémát, mivel a SzentMihály egyházában eltemetettek sírkövei majdnem mind elpusztultak, így1791-ben Szereday Antal525 - gyulafehérvári prépost - az általa összeírt33, és az ebből még meg lévő 12 között sem említi Bocskai síremlékét. 5 2 6

Külön érdekessége az összeírásnak, hogy az elpusztult sírkövek közöttsem említődik meg a fejedelem tumbája! Miért?

Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy 1906-ban Boldisár Kálmán mégúgy tudja, hogy Bocskai síremléke megmaradt.527

B A L O G H Jolán - a fellelhető források alapján - elkészítette a székesegyház X V I . századi sírköveinek jegyzékét, melyben említést tesz egy ún.„névtelen" vitézi sírkőről is. 5 2 8 Feltehetjük a kérdést, miként kerülhetettegy ismeretlen vitéz tumbája az erdélyi fejedelmek és előkelőségek temetkezési helyére?

Lássuk, melyik síremléket is jelöli ezen fentebb említett „vitézi sírkő"!B A L O G H Jolán nem véletlenül használta a síremlékre ezen kifejezést,

hiszen ezen rumba egyike azon sírköveknek, melyeket valaha a három

Hunyadi sírládájának tekintettek, nevezetesen Hunyadi László, Hunyadi János, és az ifjabb János király sírjainak. 529

Bennünket a „vitézi sírkő" megjelölése kapcsán - több okból is - aHunyadi János kormányzóénak tartott sírkő foglalkoztat. Mielőtt rátérnénk a részletekre, nézzük ma gána k a sírkőnek a leírását:

„Középen áll a kormányzó emléke. Ennek anyaga is vörös márvány slábtól való oldalát ép úgy, mint annak, egy hozzá nem illő fehér márványlap képezi, a mely kétségkívül a Kendi-czímeres kőhöz tartozott s azzal

egy mester készítménye. Hadi emblémák vannak rajta a késő renaissancemodorában, szépen és korrektül kifaragva.

Szereday Antalról bővebben lásd: S Z I N N Y E I József 1909. XIII. köt. 814-815. p.Közli: E N T Z Géza 1958. 168-173. p. Szereday Antal művének eredeti címe: Collectiocontinens tabulas vetustorum ac recentiorum monumentorum, quae in templo

Alba-olim Juliensi, nunc Carolinensi in Transilvania sunt, fueruntque locata. 1791.„Nyugvóhelyét [értsd Bocskai] a többi régi gyulafejérvári fejedelmi sírokkal együtt a

későbbi osztrák katonai erődítési építkezések alkalmával kegyetlenül megbolygatták,csak remek síremléke maradt meg." Lásd: B O L D I S A R Kálmán 1906. 59. p.A fentebb említett vitézi sírkőhöz lásd: B A L O G H Jolán 1985. 90-99. p.Lásd: V A R J Ú Elemér 1899. 31-32. p.



A kormányzó sír szobra

nem valami elsőrangú mű-

vész munkája. Az alak arány

talan, a hatalmas felsőtesthez

mérten igen rövid lábszárai

vannak, a ruha redői merevek

s igen primitív módon vannak

ábrázolva. Meg is van cson-

kítva barbár módon, az orr, s

az áll le van törve, jobb alsó

karja, alsó lábszára s mindkét

lábfeje hiányzik. Mégis érde-

kes adatokat nyújt Hunyadi

arczképéhez s a XV. századi

viselet történethez.

Az arcz magyaros, kiálló

arczcsontokkal és erősen

domború homlokkal; fölfelé

kunkorított erős bajusz és ke-,

rekre nyírt, az egész alsóarczot körülvevő szakáll ad

nak neki férfias jelleget. Haja

simán le van fésülve s kerekre

van nyírva. Fején sajátságos

alakú prémes sapkát visel, a

melyen elől a homlokra hajló

leffentyü van. Karimájához

toll van tűzve. Testét lehajtottgallérú (talán újak nélküli)

prém-bélésű suba födi, a mely

szét lévén terítve, látni engedi

a felálló, elől azonban kivá

gott gallérú, térden alul érő kabátot, a mely, mint azt a franknói kincstár

XV . századi kabátjain látjuk, hátul hosszabb, mint elől, valóságos frakk.

A kabát baloldali csücske fel van tűzve a hármas zsinórból álló övbe. A

kabátot a mellen sűrű, apró, kerekfejű gombok tartják össze. A széthajtottkabátszárnyak egy alul lévő kurta felöltő szélét engedik látni. A lábszára

kat szűk nadrág borítja, a hiányzó lábfejeken bakancs (sic!) lehetett, a

A vitatott eredetűXVI. századi „vitézi sírkő"



jobb kéz egykor vezéri buzogányt tartott, gömbjének kerek nyoma a pár

nán látható, melyen az alak feje is nyugszik. A balkéz az egyenes pallosra van nyugtatva. A kőlap alsó részén, a két láb közt van a mester jelvé

nye', ennek megfejtése azonban csak hosszas levéltári kutatások révénremélhető.

A párnára a XVI. században rávésték a kormányzó nevét.

J OHANNE S H V N Y A D I CRVINVS, bizonynyal ugyanannak rendeleté ből, a ki a Lászlóéra ráalkalmazta tta a felírást." 5 3 0

Több - az azonosítással össze nem egyeztethető - probléma is felvetődik a síremlékkel kapcsolatosan.

Azt maga V A R J Ú Elemér is elismeri, hogy a tumba oldalai és a rajtuk

lévő fedőlap nem azonos eredetű, ugyanakkor ezekből az oldallapokonlátható domborművekből - melyen a kormányzó életéből vett jelenetekvannak megörökítve - származtat a fedőlapon található alak kilétére. 5 3 1

Ugyanakkor már az oldallapok korbeli különbözősége, és azok eltérő ki vitelezése miatt is a tumbatetőre nézve m esszemenő következtetést nemvonhatunk le. Ha csak azt nem, hogy maga a fedőlap nem Hunyadi Jánostábrázolja!

Ezt az álláspontot képviselte B O N C Z Ödön is - aki a sírkőről szólva -

egyértelmű kijelentést tett: „ez a sírkő a nagy Hunyadinak X V . századbeliemléke nem lehet."532 M i most eltekintünk ezen vélemény részletes ismertetésétől, megtette ezt már helyettünk É B E R László is, aki a következőképpen foglalta össze a síremlékkel kapcsolatos kritikus pontokat: „A mükivitele nagyon is gyarló; a nyugvó alak nem visel vasöltözéket 5 3 3, pedigaz a X V . század síremlékein általános, sőt átmegy a X V I . századba is. Arumban levő képmás ellenkezik Hunyadi János hagyományosarczképével. 5 3 4 A kerek szakáll és kissé felkunkorított bajusz, valamint a

0 VARJÚ Elemér leírása a sírkőről 1899. 31-32. p.1 VARJÚ Elemér 1899. 32. p.

2 BONCZ Ödön 1899. 97-110. p.3 „A könnyű magyar vértezetet, vagyis azt, a melynél a lábak már nincsenek vasba

öltöztetve, a hazai sírokon a X V I . század második felében látjuk feltűnni. .. . Olyansírkövet, a melyen nem hogy hadvezér, de általában valamely világi főúr minden vértezet nélkül lenne ábrázolva, nemcsak a X V . , de a X V I . századból sem ismertünk eddig. Ez csak a XVII . század kezdetén kezd általánosabban szokásba jönni." Lásd:

BONCZ Ödön 1899. 100. p.4 „Borotvált sima képét kétfelé fésült és vállaira lefüggő hosszú és dús haja köríti, a

melyet homlokán boglárral ékesített fonott abroncs szorít le." Lásd: BONCZ Ödön1899. 100. p.



borotvált fej 5 3 5 annak a lengyeles hajviseletnek felel meg, a mely hazánk ban, főképpen Erdélyben, Báthory István ideje táján egy darabig divatra

kapott. BONCZ sorra veszi a nyugvó alak ruházatának egyes részleteit, a

kalpagot,536 mely annyira tipikus, hogy bízvást Báthory süvegnek nevez-hetnők el, a palástot és dolmányt, 5 3 7 a pallost és a sarut és arra az ered

ményre jut, hogy az állítólagos Hunyadi János-féle sírkövön látható vise

let a XVI . század végéről vagy a XVII . század elejéről való." 538

U J F A L U S I József apátkanonok sokkal kategorikusabban foglalt állásttanulmányában a vitatott sírkő tekintetében. A korabeli jegyzőkönyv 5 3 9

szerint: „a templom története után hosszasabban foglalkozott a Hunyadi-sírokkal, és a legújabb kutatások nyomán kikutatta, hogy a Hunyadi

János emléke tulajdonképpen a Bocskai fejedelem sírja, míg a HunyadiLászló emléke a Hunyadi Jánosé." 540

Ezt támasztja alá az is, hogy a fedőlapon található mesterjegy a Seres család mesterjegyéhez kap

csolható. 5 4 1 Arról nem is szólva, hogy ezen mester-

jegy kísérteties hasonlóságot mutat az 1606-ban,

Bocskai István szülőházára felhelyezett emlékköveket készítő kőfaragó(k) mesterjegyével. 542

Jelen pillanatban annyit bizonyosra mondhatunk, hogy a hagyomány által Hunyadi Jánosnaktulajdonított tumbalapon lévő alakon olyan ruha

van, melynek részletei jelenlegi tudomásunk sze

rint nem származhattak a XV . századból, sőt minda ruházat, mind az arcvonások egyértelmű hasonló

éi sírkövön található

mesterjegy

5 Értsd: ami a rumba lapján látható.6 Lásd: BONCZ Ödön 1899. 101. p.7 Lásd: BONCZ Ödön 1899. 103-104. p.8 ÉBER László 1904.334. p.9 Értsd: az Alsófehérmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Egylet

1902. június 15-én tartott felolvasás jegyzőkönyve.0 Lásd: ÉBER László 1904. 332. p. Balogh Jolán említése szerint a rumba fedőlapját Bitay is Bocskai István síremlékének tartja 1608-ból. Ide lásd: B A L O G H Jolán 1985.

303. p.1 É B E R László szerint a fedőlapon található jel Seres mesterjegye, míg B A L O G H Jolán

szerint a Seres-műhelyből, de legalábbis Seres János köréből származik. Lásd: ÉBER

László 1904. 340. p., illetve a Seres családról bővebben lásd: B A L O G H Jolán 1985.

82-83. p.; 303. p.2 A kolozsvári mesterjegyek tekintetében lásd még: SÁNDOR Imre 1913. 59-62. p.



ságot mutatnak a Bocskai István fejedelemről fennmaradt korabeli ábrázolásokkal. Minden jel ezen utóbbi álláspontot erősíti, azonban mindezenfelvetések mellett még is azt kell mondanunk, hogy a „hivatalos", minden

kétséget kizáró magyarázat és bizonyítás ma még várat magára.

Bocskai fejedelmi relikviái

A magyar történeti relikviák tekintetében, meglehetősen mostohán bánt velünk a sors. Mintha csak büntetni kívánta volna a magyar nemzetet, szinte mindegyik történelmi ereklyénk - főként azok, melyek nemzeti

identitástudatunkat voltak hivatottak erősíteni - , jogtalanul elorozva, vagyéppen „csak" rejtélyes körülmények között, de kikerültek a haza védőszárnyai alól. Azért, hogy idegen földön - vagy a világtól elzártan, vagyéppen történeti eredetüket meghamisítva - más nemzetek javainak részeként mutogathassák őket. Vagy éppen „csak" csorbítani kívánták nemzetiönérzetünket. Gondoljuk csak végig, hova tűnt Attila kardja, pajzsa, vagyéppen buzogánya, hol van Bátor Opos sárkányölő buzogánya?542 A felsorolást mindenki kedve szerint folytathatná. De, fogadjuk el a másik oldalérveit is! Ugyan ki tudná bizonyítani, hogy ezen ereklyék valaha valóbane személyek tulajdonát képezték? De kérdem én, ha „csak" egy nemzettudatában, és „csak" a nép hitében töltötték is be ezek a relikviák funkcióikat, akkor mind ez kit zavarhat? Miért hat még ma is zavaróan, ha Attilahagyományát említjük?

De ugyan ezt az ellenállást erezzünk, ha Bocskai - mondjuk ki magyarosan: ellopott - koronáját követeljük vissza!

így feltehetjük a jelen időszakban újra aktualitást kapott kérdést, miértvolt fontos, hogy a Habsburg-ház - Bocskai halálát követően - minden

lehetséges módszert felhasználva megkaparintsa Bocskai koronáját? Hogyan lehetséges az, hogy Bocskai fejedelmi koronája eleddig még csakegyetlen egyszer kerülhetett vissza Magyarországra? Akkor is, „csak"mint ötvösmű 5 4 4 kaphatott bemutatási lehetőséget az 1884-ben Budapestenmegrendezett ötvös-kiállítás 5 4 5 alkalmával! A Millennium idején

Az elorzott ősmagyar emlékekről bővebben lásd: THALY Kálmán 1886. 1-9. p. A z

emlékek lajstromozásáról: „Nro 24. Atilla paizs, aczélybúl való. / 25. Egy tollas-botjais." és további sorsáról lásd: THALY Kálmán 1886. 441-443. p.THALLÓCZY Lajos 1884. 168-. p.Lásd: SZENDREI János 1907. 38. p.



1896-ban, és Bocskai halálának, illetve - a Habsburgok felett aratott győzelem lezárásának becses emlékének - a bécsi békének háromszáz esztendős évfordulója kapcsán 1906-ban már nem kerülhetett magyar földre!Miért? Már maga a kérdés is költői! Azért, mert a nemzeti öntudat, anemzeti szabadság és szuverenitás jelképe i - az ilyen alkalmak során kife

jezetten hatva - mindig magukban hordozzák a szabadság vágyát és azönálló nemzeti lét óhajának tudatát is!

Most, amikor Bocskai győzedelmes szabadságharcának 400. évfordulóját ünnepeljük, újra fájó sebeket fakasztanak ezek a tények, és e fenteb

bi sorok írója csak reményét fejezheti k i , hogy egyszer újra magyar földrekerülhetnek elorozott relikviáink.

Addig is, míg ez valósággá válik, meg kell, hogy emlékezzünk a Bocskaihoz kötődő - a nép hagyományában és hitében kiemelt -, ereklyekéntszámon tartott azon tárgyakról, amelyek egy-egy darabjának birtoklása -vagy csak annak birtoklásának tudata is - nemzeti büszkeséggel töltötte,és tölti el mai napig nemcsak a hajdúk, de minden magyarérzületü emberszívét.

B O C S K A I H A TA LMI JELVÉNYEI

Mielőtt Bocskai - a török császár által - adományozott fejedelemi koronájáról szólnánk, az erről való megemlékezésünket a korona átadásánakkörülményeivel kell kezdenünk. Nem minden célzat nélkül tesszük ezt,hiszen e nevezetes Rákos mezei találkozó - ma már csak mögöttes tartalommal bíró -, de a néphagyományban mélyen gyökerező elemeit és körülményeit, illetve ezek néprajzi vonatkozásait eleddig senki sem tartottamegemlítendőnek. Márpedig, éppen a részletekben van elrejtve a lényeg!

A z 1605. november 11-én, Márton napján - pénteken - megtörtént

eseményről, a korona átadásáról és annak körülményeiről többen is említést tettek. Több olyan hiteles személyről is tudunk, akik írásba foglaltákezen alkalmat, természetesen mindegyikük mást, és mást emelve ki a nevezetes eseményből. Elsőként Bocatiust kell megemlítenünk, akit sokkalinkább az esemény járulékos oldala ragadott meg. Leírásában - mintegytartalmi összefoglalóként - adja csak a korona átadásának menetét. 5 4 6

„Hozzák a koronát meg aranyhüvelyében a kardot, mindkettő szinte roskadozik az

értékes gyöngyök és drágakövek alatt. Beszélni kezdenek a fejedelemhez, aki márközben felállt. A vezír meg egy másik basa felkötik fejedelmünk oldalára a kardot,szerencsét kívánnak neki, ígéreteket tesznek, majd kifejtik, hogy mi ennek a dolognak a jelentősége. Egy másik ruhát is adnak rá, mégpedig egy bíborszínű, coboty-



Alvinczi Péter, kassai prédikátor már magáról a koronázásról írt jegyzeteiben bővebben szól: „... Mehmet basa, a török császár nagyvezére a pestimezőn, elmondhatatlan ünnepségek közt (olyat írok, amit magam láttam),megkoronázta a felséges fejedelmet ezekkel a szavakkal: Ezzel a koroná

val a buszurmány 5 4 7 nemzet győzhetetlen császára felségednek ajándékozza az egész és teljes Magyarországot, ősi szabadságával. Segítsen bennünket - úgymond - a mindenható Isten, és tegye tartóssá ezt a szövetséget a magyar és buszurmány nemzet közt az utolsó ítélet napjáig. Beszédét befejezve megajándékozta a fejedelmet arannyal és drágakövekkel

díszített karddal és dárdával, egy olyan gazdagon ékesített lóval..." 54

*

Istvánffy históriája egy újabb, - igaz meglehetősen homályos - adattal

bővíti a koronázás során kapott fejedelmi ajándékok sorát: „Átadom neked a koronát, a jogart, a kardot és a zászlót, adok nagy hatalmat, kitüntetést, tekintélyt, s azon kívül díszt..."

549 A z eseményről talán a legrészletesebben Homonnay Drugeth Bálint kéziratos naplója számol be: „... annak utána Memhet vezír pasa a török császár küldte koronát nagy tisztességgel megadta őfelségének. Ez ugyanazon vezír együtt a koronával adottőfelségének egy arany hüvelyű, türkezekkel [türkizekkel] rakva igen

szép aranyos kardot és egy handzsárt ajándékon, tizenkét lovakat is ." 5 5 0

Mindezek mellett említést tesz a fejedelem és a hajdúk körében ekkormég elevenen élő ősi szokásról is, de erről majd később szólunk!

Ha összeállítjuk a török szultán által küldött fejedelmi jelvények ésajándékok sorát, akkor a különböző leírások alapján a következő lajstromot állíthatjuk össze: - korona, - jogar, - kard, - bíborszínű ruha [kaftan], - cobolyprémes, arany és ezüst szálakkal átszőtt palást, - zászló,

dárda 55x

- handzsár, - gazdagon ékesített ló, vagy lovak 552

prémes, arany-ezüst szálakkal átszőtt palástot. Fejére teszik a koronát is, elmagyarázzák, hogy ez is mit jelent. A fejedelem elfogadja, hálát ad érte, de az ajándékbaadott korona méltóságát elhárítja magától.. ."Lásd: C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L Y Ferenc 1988. 82-83. p.

7 Értsd: a muzulmán, átvitt értelemben a török nemzet.8 Közli: C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L Y Ferenc 1988. 151. p.9 ISTVÁNFFY Miklós 1962. 472. p.0 Idézi: C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L Y Ferenc 1988. 137. p.1 A dárda kifejezést is e zászló fogalmához sorolhatjuk, hiszen ez a vörös szultáni

zászló szoros tartozékára az arany gömbben végződő rúdra vonatkozhatott.2 Itt jegyzendő meg, hogy ebben a korban a hűbéres uralkodó valódi hatalmi jelvényeita fejedelmi jogar [bot], és az aranyos gömbfejbe végződő vörös szultáni zászló jelentette.



Ezen összesítésből is látszik, hogy az évszázadok során mennyire hiányossá vált a Bocskaihoz kötődő szultáni ajándékok ismerete. Pedig e

tárgyak mind Bocskaihoz kötődnek, s nemcsak a néphagyomány, de atörténeti szakirodalom is jóformán csak a koronára helyezi a hangsúlyt. A buzogányról már-már alig tesz említést, a szultán ajándékaként kapottkardról, pedig szinte semmit sem tudunk.

Ez annál is inkább elszomorító, mivel Bocskainak nem is egy, hanemhárom kardjáról kellene tudnunk, amelyet maga a török szultán küldöttneki! Ezt tökéletesen alátámasztja Bocskai István végrendelete is: „Azkoronát is, kit nékünk török császár adott, hagyjuk az ország tárházába,

úgy, hogy fejedelemségről fejedelemségre maradjon és annak készen tartassák, aki az országnak ura lészen, avval a köves szablyával együtt, amelyet adott véle." Ugyanakkor említ egy másik köves szablyát is, melyetRudolfnak hagyományoz: „Hagyjuk őfelségének a török császártól küldött köves szablyának az egyikét és a tarka lovat szerszámostól, amint avezér nékünk adta, öltözve vigyék őfelségének." De rendelkezik a harmadik szablya sorsáról is: „Mátyás herceget őfelségét is követjük, hogy hasonlóképpen mindenekről őfelsége nékünk megbocsásson. Hagyjuk őfelsége számára is egyik köves szablyát és egy lovat öltözetivei együtt." 5 5 3

Mivel magyarázható mindez, mikor már fentebb láttuk, hogy a Rákosmezei találkozón csak egyetlen kardot vehetett át a fejedelem? Azzal,hogy a török császár háromszor küldött Bocskainak fejedelmi jelvényeket, de azt csak harmadjára, Rákos mezején egészítette ki a koronával!

Bocskai álmosdi győzelmét követően a török szultán minden évben[1604., 1605., 1606.] újra és újra fejedelmi jelvényekkel, és alkalmankéntegy-egy köves szablyával is megajándékozta a fejedelmet.

Elsőként a fejedelem kassai bevonulása után jelent meg nála a szultáni

követ Hadzsi Húszain,554

aki - ahogy azt Szamosközy is lejegyezte:„Bocskaynak ódaiára kötötte az török császártól küldött kardot..."55 5 Márkorábban idéztünk a szultáni követ ekkor elhangzott szavaiból, mégpedigéppen a hajnalcsillag említése kapcsán. A hajnalcsillag - a Vénusz -, és a

A végrendeletre való közléseket lásd: S INAI Miklós 1790.A Kassára küldött szultáni követ érkezését megelőzte a nagyvezér levele, ebben részletes leírás található a fejedelmi ajándékokról: „...mi is elküldtük számodra a zászlót,

kornyétát, két derék lovat, botot, egy hódító kardot s hüdsetünkkel egyenlő jelentőségű díszköntöst." A teljes levelet lásd: T Ö R Ö K - M A G Y A R K O R I E M L É K E K . III. 1868.45-47. p.Lásd: S Z A M O S K Ö Z Y I S T V Á N T Ö R T É N E T I M A R A D V Á N Y A I 1880. 257. p.



Vénusz napja, a „dies Veneris",- mint azt már korábban kifejtettük -szoros kapcsolatban állt Bocskai személyével, illetve életének szerencséstörténéseivel. így már azon sem csodálkozhatunk, hogy a fejedelmi jelvé

nyek első átadása 1604. november 19-én, szintén egy pénteki napon zajlott le. Ahogy azt a „Rerum in vita " latin nyelvű szövegének VI. pontja is bizonyította: „Turcarum Imperatoris vexillum, clavam et frameam, dieveneris adtulerunt Cassoviam 19. novembris." Vagyis: „A törökök uralkodójának lobogóját, buzogányát és dárdáját péntek napján hoz ták megKassára, november 19-én." 5 5 6

Másodszor már Kolozsvárott jelent meg a török szultán követe Húszain bég.551 Erről így számolt be Istvánffy históriája: „. . .Bocskai Er

délybe ment, s Kolozsvárott, miután ott a tartománybeliek esküt tettek, őtfejedelmüknek üdvözölték, amit a csausz, a török szultán nevében, átadvaneki a jogart, a kardot és a zászlót, nyomban megerősített." 5 5 8 Ugyan errőlaz eseményről ezt mondja az előbb már említett „Rerum in vita" X V .

pontja: „Die veneris discessi et perveni ad Principatum TransylvaniaeClaudiopolim, ad locum nativitatis." Ami a következő jelentéssel bír:„Péntek napján távoztam és az Erdélyi Fejedelemségbe, Kolozsvárra, szülőhelyemre péntek napján érkeztem." 5 5 9

Egy újabb pénteki nap Bocskai életében!Harmadszorra, Bocskai a fejedelmi jelképek mellé - a török császár

tó l - immáron koronát is kapott: „Cum vezerio die veneris sub Budaconveni, ubi turcarum imperatoris missam coronam 11. novembris accepi.

X I X . A vezírrel péntek napján találkoztam Buda alatt, ahol a törökökuralkodója által küldött koronát elfogadtam [1606.] november 11-én.

Háromszor, és mindig péntek napján! Lehet, hogy a néphagyománynem minden alap nélkül tartotta fejedelmét kiválasztottnak, akit az Isten amagyar nép megmentésére rendelt?

De térjünk vissza arra - a korábban már felemlített - ősi szokásra,amely Bocskai és az általa vezetett hajdúk kö rében még elevenen élt.

Mint fentebb láttuk, Szamosközy ezen adatot egyértelműen kiegészíti és bizonyítja,hogy ekkor egy kardot is kapott a fejedelem. A Rerum in vita teljes latin szövegéhezlásd: E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , I I I . 1855. 96-97. p.

A fejedelem kolozsvári megérkezéséhez és a fejedelmi jelvények átadásához lásd:E R D É L Y I O R S Z ÁG G Y Ű L É S I E M L É K E K , V . köt. 3 0 6 . p.

I S T V Á N F F Y Miklós 1 9 6 2 . 4 5 8 . p.

E R D É L Y I T Ö R T É N E L M I A D A T O K , III . 1855. 96-97. p.



Mielőtt a fejedelem a törökök táborába lépett volna, az alábbi bevezetéssel: „Piissimi est principis de puturis prospicere." 5 6 0 beszédét

Homonnayhoz intézve - ahogy naplójában írja - „három szót monda": -

bármi történik, Magyarországot el ne hagyja, - a magyarországi urakközött Báthory Gábort mindeneknél feljebb becsülje, - ha vele történikvalami, soha többé ne higgyenek a töröknek!

De, mielőtt - és itt éppen ezen van a hangsúly - a törökök táborába indultak volna: „E három szép őfelsége [értsd Bocskai] intési után fejen

ként háromszor Jézust kiáltanak" 561 és csak ezt követően indultak meg atörökök felé. Azonban nemcsak a török táborba való indulást megelőzőentevék ezt a magyarok, hanem az onnan való sikeres visszatérést követően

is: „Közinkbe jutván azért nagy jó szerencsésen őfelsége [Bocskai], Iste nünknek megköszönvén nagy hálákat adánk arrúl is, hogy a farkasokkal a próféta mondása szerint egyességben hozott bennünket, és háromszor

Jézust kiáltván, mivelhogy az estve immár szintén eljött vala, az őfelségeszép tábora a Rákos mezején őfelsége sátorát környülvevénletelepedék."5 6 2

A fentebbi idézetek két jól elhatárolható időbeli és egyazon cselekvés beli megnyilvánulásról szólnak. A történés idejét és módját tekintve külön

kell választanunk az elkövetkezendő eseményt megelőző, és a megtörténteseményt lezáró, de egyazon lefolyású és mindenben megegyező cselekedetet, amely egyedül a történés időpontjában tér el egymástól. A fenticselekmények - jelesen az egymást követő háromszori Jézust kiáltás -végrehajtásában teljes az azonosság. Tehát a korabeli szokáscselekvés egymegelőző, óvó-védő, tehát preventív, és egy — az eseményt lezáró - , követő szokáscselekvéshez egy úm. hálaadó rítushoz kapcsolódik, melynekmegnyilvánulási elemei mindig azonosak. így a szokáscselekvés alkalma

zási idejét tekintve a kezdő és a lezáró formulát azonosnak kell mondanunk, melyek egy emberfeletti lényhez - az adott esetben Jézushoz - intézett fohászokban nyilvánult meg.

„A jámb or fejedelmek kötelessége gondoskodni a jövőről. "561 Homonnay naplójának idevonatkozó részét lásd: C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L Y Ferenc1988. 136-137. p.

5 6 2 Lásd: C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L Y Ferenc 1988. 137. p.



E háromszori, a felsőbb lény nevének kiejtéséhez kapcsolódó fohászazonban nem minden alap nélkül való a magyarság hagyományában!

A felsőbb istenség áldásának elnyerési vágya - nevének háromszori

kikiáltása - nem volt ismeretlen elődeink korában sem. Árpád tetteirőlszólva így jegyezte fel a krónika: „cum suis de aqua danubii cornuimplens et ante omnes hungaros super illud cornu omnipotentis deiclementiam rogavit, ut dominus eis terram in perpetuum concederet.Finitis his verbis omnes hungari clamaverunt: deus! deus! deus! tribusvicibus et ibi inventus est usus iste, et servatur apud hungaros usquemodo"56 3 A magyarok „mindenféle isteneket nagy kiáltásokkal és ordítással segítségül hívának" - sorolja I P O L Y I Arnold - , megemlítve azt a szo

kást - ami megjegyzendő, ha csökevényes formában, de a mai napig isél —, miszerint a magyarok az áldomás ivás alkalmával háromszor említik

Isten nevét.564

A fentebb említett szokáscselekvés így mind a mai napig permanensenélő néphagyománynak tekinthető. Nyilvánvalóan az évszázadok soránvesztett eredeti jelentőségéből, és koronként újabb jelentéstartalom bővülésen vagy jelentéstartalom vesztésen esett át. De ez a folyamat, mind ahagyományok továbbélésének törvényszerűségei szerint mutatkozik meg,

mindig átalakul, megújul. Lassanként eredeti jelentéstartalmát is elvesztheti, de más formában mindig újraéled, fenntartva az eredeti hagyományemlékét. így alakult át - a kor vallási szemléletének megfelelően - a fohász is, melyet Bocskai és katonái - ha azt átalakítva is -, de az eredetiszokáscselekvést megtartva használatos formulává tették és alkalmazták afensőbb lény szimpátiájának elnyerése végett. Ugyanígy tesz a ma máregyre idősödő korosztályunk - az eladás és vétel melletti áldomásivásmellett - akkor is, ha „csak" egymás egészségére ürítve poharát mondja, a

hajdani preventív és hálaadó rítusból megmaradó fohászt, hogy: Isten,Isten!

„[Árpád] az övéi jelenlétében megtöltötte Duna-vízzel ivókürtjét, és minden magyarelőtt a mindenható Isten kegyelmét kérte erre az ivókürtre, hogy adja neki az Úrmindörökre a földet. E szavak végeztével minden magyar felkiáltott: Isten, Isten, Is

ten - háromszor és innen ered ez a szokás és meg is maradt mindmáig a magyaroknál;" A z eredeti latin szövet közli: IPOLYI Arnold 1854. 41. p.Bővebben lásd: IPOLYI Arnold 1854. 41-43. p.



Bocskai koronái

A TÖRÖK SZULTÁN ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT KORONÁRÓL

A korona átadásának történeti hátterét nem tisztünk elemezni, ezt megtették már helyettünk többen is. Azonban magáról a koronáról, i l l ik néhány szót szólnunk. A koronáról készült úgymond első felmérés 1619.május 20-án készült, mégpedig Rudolf császár kincseinek összeírása során. Ebben a leltárban már Bocskai koronája is szerepelt a következő leírással: „Egy erdélyi egész arany korona. Persa munka, amelyet eredetileg

a török császár ajándékozott Bocskaynak és amelyet Thurzó György palatínus szállított őfe lségének 1610. október 6-án. Van rajta 32 piciny ésnagy türkisz, 90 rubin, 64 smaragd, 22 rubin paliasz és 282 gyöngy. Atetején egy nagy smaragd. Az egész kettős tokban."56 5 Az első, és egyetlenhitelesnek mondható leírás azonban T H A L L Ó C Z Y Lajos nevéhez fűződik. 5 6 6

A koronát a zárt koronák csoportjába sorolja, melynek két fő alkotórésze van, az alsó abroncsos korona és a felső kupola, mely az alsó nyílt

koronába illő. Anyaga arany, súlya 1 kilogramm 88 gramm, magassága23 és fél centiméter. 5 6 7

A korona szerkezeti felépítése

Közli: B O L D Í S Á R Kálmán 1925. 13. p.

T H A L L Ó C Z Y Lajos 1884.168-169. p.

Ide lásd: B O L D I S Á R Kálmán 1926. 65. p.



Abroncsa két részből összeállított, melynek alsó része, a szegély 36keskeny levélből áll, mindegyik tetején egy-egy gyönggyel. Szélét alól 74

szemből álló gyöngysor övezi. Az abroncs felső szegélyét 8 liliom, levélle l váltakozva alkotja. A z egyik liliom hegyén kereszt van, melynekmindegyik szára karéjban végződik. A kereszt az abronccsal nem egymű-vü, de azzal egykorú. A kereszt szárain, meg a szárak között egy-egygyöngy, középen egy rubin van. A többi liliom hegyén egy-egy rubin van,a felületén egy-egy smaragd, rubin s két-két türkiz. A levelek hegyén ru

bin ál l, de hatról ez hiányzik ; a levelek testén egy-egy rubin és smaragdváltakozik. Az abroncson magán 14 négyzetformájú rubin, két füsttopáz,ugyanannyi smaragd van.

A korona felső részét képezi a kupola, ezt nyolc 17-17 gyöngyszembőlálló a kupolára illesztett sor 8 cikkre oszt. A gyöngysorok által határoltmindegyik cikkben 8 vegyes formájú rubin, 4 kisebb-nagyobb smaragd,és 2 türkiz látható. A kupola tetején 8 szirom egy kis nyílt koronát alkot, aszirmok hegyén egy-egy gyöngy. A kis korona közepéből egy „öreg, sodronnyal átfúrt", s hat lapra csiszolt smaragd emelkedik ki .

A korona felülete - kivéve a felső kis koronát, a keresztet és a talpabroncsot - niellos, növénydíszítésű.

A korona niellos véseteinek rajza

A korona belül fekete viasszal van kiöntve, és sárga selyemmel alávar-rott bársonykelmével van kibélelve, a felületet faburkolat erősíti belülről.

A koronához tartozott egy indiai, vagy perzsa selyem és ezüst brokáttal borított ékes tok is.

Itt kell megjegyeznünk, hogy sem a korona alakja, sem annak ékességenem épült be szorosan a néphagyomány mondakincsébe. Ez nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy a korona átadásának közvetlen környezeté

ben is csak egy szűk kör vett, vehetett részt, így csak kevesen szemlélhet

ték meg a fejedelmi fejdíszt.



Bocskai koronázása (Neu eröffnete ottomanische Pforte c.műből. 1694.)

A koronázást követően, - mint tudjuk Bocskai nem viselte a koronát -

így az csak a fejedelem halálakor, a kassai temetési menet során került

közszemlére. Azt már sem a kolozsvári ravatalon, sem a gyulafehérvári

temetésen nem láthatták az emberek, hiszen Homonnay már korábban

visszafordult, és Bocskai kincseivel együtt a koronát is magával vitte.

Ezáltal csak egyetlen mód nyílhatott a korona közelebbi megszemlélésére,mégpedig ha az illető Bocskai közvetlen környezetéhez, vagy azok köré

hez tartozott.

Ebbe a körbe tartozott Bornemisza Váczi Menyhárt is, aki Homonnay

seregében volt prédikátor, így alkalma lehetett a korona megtekintésére,

így azon sem csodálkozhatunk, hogy az általa írt históriás ének az egyet-

len korabeli megfigyelés, és messze a legrészletesebb leírását adja a

koronának: „Külömb külömb sinü köüeküel raküa, / Kik nagj

termettének vala, / Regen Sándor kiraljnak vittek / vala, / Seki esSándornak mind arran vala. / Gardiccais mind drága kü vala, / Jriak tiz

fele drága kü volt volna, / Korona teteiben drága smaragdüs volna, /



Drága hossü göngj semeküel megj raküa. / Arran koporsóban temettetett

volt, / Koporsóira drága karbunkulus volt, / Sapil gemant köüel oldala

rákot volt, / Sötetcegben fenlö vjlagossag volt."

A históriás ének megemlékezik arról a hagyományról is, amely a koro-na eredetét - sőt magát a koronát is - , a világhódító Nagy Sándortól

származtatta. Ez a hagyomány a kortársak körében is el volt terjedve.

Bocskai István töröktől kapott fejedelmi koronája



A különböző véleményekről Bethlen Farkas is megemlékezett: ,,...a'Koronát, mellyet némellyek valamelly Perssiai Királyénak, mások a' Görögökének állítanak lenni". Ezzel szemben Istvánffy más véleményen

volt: ,,a' Törökök azt a' hajdani Konstántzinápolyi Császárok', vagy pedig Bolgár-országi uralkodó Herczegek' néhai koronájának mondották;még is bizonytalan, miféle és honnan került légyen." 5 6 8 A korabeli levelezésekben előforduló adatok, mind görög koronának mondják. 5 6 9

A hivatalos álláspont szerint a korona valószínűleg Bocskai számárakészült, de ha az korábban is meg volt, akkor sem lehetett régebbiX V - X V I . századinál. Ugyanakkor még ma is sok a kérdőjel Bocskai koronáját illetően, melyet maga T H A L L Ó C Z Y Lajos is feltett: Ha a szultán

készíttette a koronát, akkor miként kerülhetett rá a kereszt? Egy régebbikoronát újíttattak meg? Vagy éppen maga Bocskai tétette rá a keresztet?570

A kérdések továbbra is nyitottak, melyekre csak egy újabb - az évfordulókapcsán még inkább időszerű - koronaelemzés adhatná meg a választ.

Mielőtt azonban Bocskai másik koronájáról is szólnánk, nem hagyhat juk figyelmen kívül a korona jelképi, és eszmei utóéletét sem. Kiemeltenkell kezelnünk azt az országosan is egyedülálló történeti emlékünket,amely szoros összefüggésben áll a valódi korona eszmeiségével, sőt an

nak még évszázadokkal később jelentkező hatásával is. Ezen eszmeiségefolytán került - az országban egyedülállóan - a hajdúböszörményi főtérenálló Holló Barnabás által 1906-ban571 készített Bocskai szobor talpazatárais a fejedelem koronája.

J A N K O W I C H Miklós 1828. 1665. p.; 1662. p.; ide lásd még I S T V Á N F F Y Miklós 1962.

473. p.A korabeli levelezésekben előforduló eseteket idézi: T H A L L Ó C Z Y Lajos 1884. 170. p.T H A L L Ó C Z Y Lajos 1884. 178. p.

A szobor felavatásának napján Weszprémy Zoltán a következő beszéddel nyitottameg az ünnepi közgyűlést: „ ...H abár Bocskay az egész Magyarországé volt, mégis alegtöbb just hozzá az általa alapított hajdú város ok formálhatják. A hálás hajdúságmost szobrot emelt a nagy fejedelemnek, hogy némiképen lerója az iránta viseltetettörök háláját. Bocskaynak nagy szelleme védjen meg bennünket hazánk nagygyá te-hetésére irányuló küzdelmeinkben, amiként egykor vitéz kardja védelmezte meg őseinket." Itt kell úm. csak széljegyzetben utalnunk a néphagyományban kialakult ún.esőcsoda motívumára, mely az ősi hagyom ány szerint mindig a kiválasztott megsegítésére, vagy annak emléke kapcsán jelentkezik, mint „természeti jelenség". Az erre

vonatkozó példák közül csak arra az eseményre „esőcs odára" em lékeztetünk, mikor aBocskai földi maradványait kísérő menet a fejedelem szülőhelyére, Kolozsvárra érkezett. Ennek sorába kapcsolható a hajdúböszörményi Bocskai szobor felavatásátkövető felhőszakadás emlékének motívuma is: „A szobor leleplezésének ünnepélye



A hajdúböszörményi Bocskai szobor talapzatán lévő koronaábrázolás

A Bocskai szobor talapzatának felső peremének mind a négy oldalátegy-egy domborműves Bocskai-féle koronaábrázolás ékesíti, amely nemminden ok nélkül kerülhetett oda. Ahogy D A N K Ó Éva mondja: „HollóBarnabás és a szobrot készíttető böszörményiek a Bocskai-féle korona

ábrázolásával a Bocskai biztosította nemzeti függetlenségre, Bocskai szuverenitására céloztak az úgynevezett szent koronát viselő Habsburgokkal

szemben. A nemzeti függetlenségre, az önálló magyar uralkodóra valócélzás korántsem volt idejét múlt a kiegyezés utáni Magyarországon, akövetkezetesen függetlenség-párti Hajdúságban." 572

után d. u. 2 órakor a városháza udvarán rögtönzött sátorban 500 terítékű társas ebédvolt rendezve, de amelyet a hirtelen jött felhőszakadás már a második fogásnál szétkergetett." A szobor felavatási ünnepség részletes leírását lásd: D E B R E C E N I K É P E S

KALENDÁRPUM , 1908. 75-78. p.

Bővebben lásd: D A N K Ó Éva 1977. 82-85. p.



AZ ERDÉLYIEK ÁLTAL ADOTT KORONA

Bocskai második az ún. brassóiak koronájáról tudunk a legkevesebbkonkrétummal szolgálni, így viszont a legtöbb mondai hagyománnyal isez a korona rendelkezett. Azonban ezek a koronával összefüggő mon dákcsak Bocskai korában éltek. Nyomát a későbbi korokban már nem talál

juk.Tudjuk, hogy a koronát Vácon adták át a fejedelemnek 1606. novem

ber 12-én. Bocatius leírása alapján a korona mellé egy palástot és másékszereket is átnyújtottak. 5 7 3 Homonnay már meg is nevezi ezeket az ékszereket: „Itt adták meg őfelségének az erdélyiek a rác despota aranyko

ronáját, mely nem alábbvaló a török császár küldte koronánál, ugyanazonrác király despota aranyövét is aranytollával együtt.. ." 5 7 4 A korona amonda szerint György moesiai despotáé volt, akit Mezed - Amurath szultán vezére - legyőzvén, György Erdélyre tört, s ott dúlni kezdett. Mezedutána indult, s - a brassóiakkal szövetkezett - , Györgyöt legyőzte ésmegölte, koronáját, pedig Brassónak adta.575 A Bocatius által közölt monda szerint a korona Drakul vajdáé volt, akit 1441-ben Jaksics Demetermegölt Szebenben. Istvánffy ettől eltérő mondai hagyományról tesz emlí

tést, miszerint a koronát „bizonyos földalatti rejtek-lyukból ásták ki sazon despotáé volt, ki Moldvaországot járm a alá hajtván, a mi időnkbenismeretessé lőn". Gondolva Basilikus Jakabra, más nevén Heraclides Jánosra, aki 1562-ben magyar székely csapatokkal elfoglalván Moldvát, ottkét évig zsarnokoskodott, míg Szucsavánál megöletett. 5 7 6

A korona sorsáról a továbbiakban csak két adattal bírunk. A fejedelemkassai halotti pompáján még ott volt a töröktől kapott koronával együtt afejedelem koporsóján, majd Bocskaival együtt a gyulafehérvári temetés

alkalmával a koronát is a sírba helyezték. A székesegyház többszöri fel-dúlása miatt azonban további hollétéről nincs semmilyen adatunk.

Lásd: C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L Y Ferenc 1988. 91. p.C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L Y Ferenc 1988. 138. p.

Bethlen Farkas históriája szerint: „Ezek György despotáé, hajdan a' Mae'siai Királyévoltak, kit Mezethus, néhai Amurath Török Császár Seraskierje Országától megfosz

tott..." Lásd: J A N K O W I C H Miklós 1828. 1666. p. Thallóczy Lajos megvizsgálta amonda hátterét, de annak történeti alapját nem találta. Lásd: T H A L L Ó C Z Y Lajos 1884.179. p.

T H A L L Ó C Z Y Lajos 1884. 180. p.



B O C S K A I FEJED ELMI DÍSZBUZ OGÁNYA

A Bocskai ereklyék közül - ha egyáltalán rangsort

lehet felállítani - , második helyen áll az a díszbuzogány, melyet a fejedelem saját kincstárában őriztetett,és azt csak ünnepélyes alkalmakkor vett magához. 577

A buzogány jelenleg a nagyszebeni „Bruckenthal"Múzeumban található. A szakirodalomban leginkábbcsak a Cserna-féle rajzról ismerhetjük alakját, ami azt

is mutatja, hogy ezen ereklye is legalább annyira

„agyonhallgatott" (volt?), mint maga a korona. A fe

jedelmi relikvia iránti tiszteletet mutatja a hajdúvárosok központjaként számon tartott Hajdúböszörményazon kezdeményezése, hogy e díszbuzogányról - a

hajdani hajdúkerületi székhely - legalább egy fotókó piával rendelkezzen. így kerülhetett - H. Fekete Péter

jóvoltából - az akkor még városi-, ma a HajdúságiMúzeum tulajdonába, egy a korának megfelelő minőségű felvétel erről a díszbuzogányról.5 7 8 Ennek a kép

nek a felhasználásával és a buzogányról készült leírássegítségével már egy lényegesen teljesebb képet kap

hatunk Bocskai díszbuzogányának formai jellemzőiről.

A díszbuzogány legjellemzőbb eleme a közepénkiemelkedő borda által kettéosztott nagy gömbfej.Átmérője: 10 cm. A fej, áttört és vésett, virág (szőlő?), illetve levél motívumok kompozíciója által ara

nyozott ezüstlemezzel borított. Ennek áttört közeibőlkiemelkedni látszik az alapot adó kék zománcgömb.Az előbb említett, a gömb kerületén körbefutó kes

keny bordás szalagon egy G-ben álló A betű szerepel

kétszer, ötvösjegy 5 7 9 (?) gyanánt beütve.

Bocskai István fejedelmi díszbuzogánya

Ipolyi Arnold gyűjteményéből közölve: THALLÓCZY Lajos 1884. 170.

A Hajdúsági Múzeum Fotó Adattára, a továbbiakban H M F A . 1671.

Lásd: SZENDREl János 1907. 36. p.



A díszbuzogány fejrésze

A díszbuzogány nyele vörös bársonnyal bevont, melyet a nyél közepén

és végén a fej kialakításának megfelelő, azzal azonos díszítményű, áttört

vésetü és széles borítású övek adják a buzogány hármas osztását. Ezekben

a díszveretekben - az egy centiméter kiemelkedésü rekeszes foglalatok

ban - 60 darab türkiz kapott helyet. A nyél hossza: 63 cm. 5 8 0 A díszbuzo

gány súlya: 1200 gramm. A gömb tetején egy 4, 5 cm hosszú, homorú,

négyoldalú gúla alakú tüske nyúlik ki.A nyél végének lezárásaként alkalmazott domborított lap, a fejedelem

által használatos címert ábrázolja az 1605-ös évszámmal.

A díszbuzogány végrésze, a rekeszes foglalatú türkiz kövekkel

5 8 0 Ebből az adatból is jól kitetszik, hogy a Cserna Károly által készített rajz torzít, rövi

debbnek, mintegy kurczba ábrázolja a buzogányt.



A záró lap megformálása - a

körfeliratot kivéve -, teljes egé

szében megegyezik Bocskai Istvánmásféltalléros pénze előlapjának

formai kiképzésével.581

Azt rögvest leszögezhetjük,

hogy a záró lap nem csupán egy

másféltalléros „körbevágásának"

felhasználásával került a buzogány

végére. Megformálása lényegi

elemeiben ugyan megegyezik atalléron találhatóval, de annak ará

nyai és az ábrázolásban mutatkozó

formai eltérések egyértelműen

bizonyítják, hogy nem annak a

tényleges felhasználásával készült.

Azonban mintaként egyértelműen a tallér előlapja szolgálhatott a dísz

buzogány megformálásának idejében. Felvetődik a kérdés, hogy a záró

lapon található évszám 1605. a török eredet azon módját támasztja alá,

hogy azt - az eltérő időszámítási módból fakadóan 5 8 2 - csak szolgai mó

don másolták-e rá, vagy a készítési időt jelölték vele?

Ez utóbbi nem valószínű, hiszen Bocskai 1605-ben is kapott rangjelző

„botot" a „fényestekintetű" császártól, így a díszbuzogányon sokkal in

kább annak átadási évét [1606.] kellett volna megformálniuk. Azt hiszem,

a történeti tények birtokában nem járunk messze a valóságtól, ha a dísz

buzogány záró lapjának formai világát Bocskai „másféltallérosának"

lemásolásához kell kötnünk, ami újra felveti a Bocskai család és Bocskai

István által használt címerkép nemcsak formai, de tartalmi eltérésénekkérdését is.

A díszbuzogány záró lapja, a fejedelem

által használt címerrel

1 Bocskai másféltalléroséhoz lásd. HUSZÁR Lajos - P A P Ferenc - W INKLER Judit 1996.

25. p.2 Ide lásd a török levelek dátumozását. Ennek megfelelően az 1605-ös évet 1014-el

kellett volna jelölniük. Példaként lásd: TÖRÖK-MAGYARKORI EMLÉKEK, III. 1868.

47. p.



B O C S K A I D Í S Z S Z A B L Y Á J A

A fentebbiekben - Bocskai végrendelete kapcsán - már szóltunk azon

szablyákról, amelyeket mint fejedelmi ajándékot Bocskai István a töröktőlkapott. Azonban, arra nem tértünk ki, hogy e szablyák - bizonyos jelképiösszefüggés alapján - élesen elhatárolhatók egymástól. Ezen ajándékoknem képezték ugyan a szorosan vett fejedelmi jelvények körét, de Bocskai tekintetében mégis különleges jelzéssel bírtak. Legalábbis óriási különbség van az első és az utolsó kard között. Míg az első - amelyet a fe

jedelem Kassán vett át a török követtől - a hódító hősnek szólt, ezt anagyvezér levele is megerősíti: „...mi is elküldtük számodra a zászlót,

kornyétát, két derék lovat, botot, egy hódító kardot s hüdsetünkkel egyenlő jelentőségű díszköntöst." 5 8 3

Addig a Rákos mezőn átadott szablya már a szabadító hősnek, a fejedelemnek szólt. Ezt maga Bocskai is többre tartotta, mint a korábban ka

pott szablyáit, hiszen ezt az „arannyal és drágakövekkel díszített" 5* 4 kardot - a koronával együtt - „hagyjuk az ország tárházába, úgy, hogy fejedelemségről fejedelemségre maradjon és annak készen tartassák, aki azországnak ura lészen, avval a köves szablyával együtt, amelyet adott vé

le."Mint a fentebbiekből is látjuk, maga Bocskai sem választotta ketté a

koronát és az említett díszszablyát. A kettőt egyetlen, szétválaszthatatlanegységként említette meg még végrendeletében is, olyan egységként szóltróluk, melyek egybentartását is szükségesnek tartotta, hogy az az „országurának" mindig rendelkezésére állhasson.

Ennyit tudunk, s nem többet a - fejedelemnek is - oly becses szablyá-ról. Holléte felől azonban nincsenek kétségeink, ugyanoda került és

ugyanott kell keresnünk, ahol jelenleg a fejedelem koronája is van.585

Lásd: T Ö R Ö K - M A G Y A R K O R I E M L É K E K . III. 1868. 46. p.

Alvinczi Péter Bocskai prédikátorának feljegyzése. Lásd: C S O N K A Ferenc - S Z A K Á L YFerenc 1988. 151. p.A fejedelem koronája, szablyája és a töröktől kapott kaftán után érdeklődő kérdésünk

re azonban a következő választ kaptuk a „Kunsthistorisches Museum, Wien" munkatársától: „Von den genannten Objekten befindet sich nur die Krone Stephan Bocskaisin unserem Museum." avagy „A nevezett tárgyak közül csak Bocskai koronája található múzeumunkban."



H A J D Ú D ÍSZVÉRTEZET - BOCSKAI VÉRTJE?

Bocskai korabeli relikviáinak sorát azzal a hajdú díszvértezettel zárjuk,

melyről a hagyomány úgy tartotta, hogy az a fejedelemé lett volna. 586

Szendrei János a következőképpen adja a vért leírását: „Az egész vértezet

áll a szokott magyarformájú, kissé nyomott tetejű, orvassal és hátul forgó

tartóval ellátott, rákfarkas sisakból, mellvértből, amelyekhez a has védel

méül rákpáncél csatlakozik. A vérthez tartozik még egy ovális pajzs is. A

sisak kiemelkedő bordák által tíz cikkre osztott. Különlegesnek mondja,

hogy a nyakvért egészen az ellenzőig

tart és egyúttal mind a halánték-, mind

a fölverteket is alkotja.Az egész vértezet pontozott és vé

sett lomb-ornamentikával és díszes

aranyozással van ellátva." 587

A fentebbi vértezet évtizedeken ke

resztül viselte nevében a hajdú előta

got, mígnem K O V Á C S S Tibor tanul

mányában 5 8 8 - meglehetősen gyenge

lábakon álló „bizonyítékainak" hangotadva - ismételten „megfosztani" akar

ja népünket egy meggyökeresedett

hagyománytól. Tudjuk, hogy eme -

nevezzük úgy, ahogy azt eddig is tet-

ték - hajdúvértezetet a bécsi udvari

fegyver-múzeumban majdan jogutód

jában a „Kunsthistorisches Muse-

um"-ban őrizték, mindaddig, míg1933-ban több műtárggyal együtt

visszaadták a magyar államnak.

Gondolom, különösebben nem kell

részleteznünk azt, hogy a bécsi udvari

kincstár gyakorlatában nem nevezhet

jük szokványosnak azt a momentu- Hajdú díszvértezet

Lásd: SZENDPVEI János 1907. 34. p.

SZENDREI János 1896. 683. p.

K O V Á C S S. Tibor 2000. 154-170. p.



mot, hogy egy Habsburg-házhoz kötődő műkincset egy másik államnakadományozzanak. Pedig Kovács S Tibor éppen ezt bizonygatja: „Igen

valószínű, hogy a „hajdúvértnek" tartott páncél is egykor bécsi uralko

dói vagy főhercegi megrendelésre készült. ,y5i9

Felvetődik a kérdés, akkormiért adták azt vissza a magyar államnak? Hacsak nem azért, mert a bécsikincstárba kerülésnek a körülményei is egyértelműen magyarországi eredetre -használatra, tulajdonra - utaltak!

Hiszen önként egyetlen nemzet sem válna meg jogos tulajdonától, azemlített díszvértezetet, pedig nem nekünk adták, hanem visszaadták]

De kísérjük tovább Kovács S. Tibor téves okfejtését, mely pregnáns példája a logikai abszurdizmusnak: ,JCalmár János már a 60-as évek vé

gén felvetette, hogy a darab nem egy hajdúkapitány vértje, hanem59 0

:»Feltevésünk szerint 17. század közepéről származó olasz munka.«" 591

M i , pedig fel kell, hogy tegyük a kérdést: M i köze a kettőnek egymáshoz? Hiszen az egyik nem zárja ki a másikat! Egy tárgy készítési helyevagy személye nem zárja ki azt, hogy annak használója más nemzet tagjais lehessen. így Kovács S. Tibor azon állítása, hogy a díszvért flandriaimunka, nem zárja ki azt, hogy az a hajdú díszvértezet nevet viselje59 2, hiszen a név nem a készítési helyre, sem a készítőre, hanem a vért használó

jára, annak hajdani tulajdonosára vonatkozik. így egyszerűen érthetetlenmit is akar bizonyítani vagy éppen cáfolni? Az általa felállított elméletlogikai megfeleltetése a következőképpen foglalható össze: a hajdú díszvértezet nem hajdú díszvértezet, mert flandriai munka.

Kovács S Tibor ezen okfejtése alapján Bocskai koronájáról is kimondhatná, hogy az nem a fejedelem koronája: a Bocskai koronája nem Bocskai koronája, mert görög munka. A sort vég nélkül lehetne folytatnunk!

A z pedig, egyenesen megmosolyogtató, hogy a X X I . században egy

kutató gondolatvilágát még mindig az a tudat határozza meg, hogy a hajdúk egytől-egyig bocskoros marhahajcsárok gyülevész hadából állott: „Agyönyörű díszpáncélt elnézve már igen hamar gyanúnk támad, hogy a

Lásd: K O V Á C S S. Tibor 2000. 168. p.K O V Á C S S. Tibor 2000. 168. p.Lásd: K A L M Á R János 1971. 305-306. p.K O V Á C S S Tibor egyébként a vérthez tapadó hajdú előtag első előfordulásának idejé

ben is téved, ugyanis a vért hajdúvértként való első előfordulása nem 1896-ra tehető,mivel már az 1876-ban a „Magyar mű-és történeti kiállítás" kapcsán is ekként szere pelt: „Hajdupánczél aranyos gazdag művezettel az ambrázi gyűjteményből, melybene név alatt ismeretes;" Lásd: I PO LY I Arnold 1876. 486-492. p.



szablyával, csákánnyal és puskával felszerelt - védőfegyvert soha nemviselt - könnyűgyalogos hajdúk egyik tisztjének hogyan lehetett ilyen

páncél ja . A válasz - azt hiszem - egyértelmű, sehogyan."593

Ezekre a kijelentésekre nekünk is igen hamar gyanúnk támad, hogyKovács S Tibor nincs tisztában a hajdúkapitányok és hadvezérek anyagilehetőségeivel.5 9 4

A fentiek ismérvében nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hajdú díszvértezet név az elkövetkezendő korokban is használható, mivel a hajdú elnevezés a használói kortól fogva sajátja a vértnek.

A díszvért létezéséről vallott néphagyomány a későbbi korokban is tartotta magát, és erre bizonyságul szolgálhat nemcsak Ábrányi Lajos mil

lennium kori festménye, hanem azok a hajdúvárosokban megrendelésrekészített Bocskai festmények is. 5 9 5 Ezek is - megőrizve a hajdú díszvértezet hagyományát, a többi Bocskai ereklyével együtt ábrázolják a fejedelmet- a fentebb említett díszvértezethez hasonló páncélzatban, kezébendíszbuzogányával és ékköves kardjával.

A REJTÉLYES „BOCSKAI-ZÁSZLÓ" ÉS A SZOBOSZLÓI CÍMER

A hajdúk körében oly kitüntetett kegyben részesülő „Bocskai-zászlók"

néphagyománybeli emlékét és e zászlók későbbi korokban is tapasztalt -a nemzeti szabadságharcokban betöltött szerepét -, és ezzel együtt a történeti hagyományban betöltött újjáéledési folyamatának bemutatásához -ha csak jelképesen is -, de meg kell fordítanunk az idő kerekét.

A hajdúk még több száz év távlatából - még ha látszólag közvetve is -,de újra Bocskai István - a vissza térő, a halott poraiból feltámadó hős 5 9 6

jelképes segítségét kérték a Habsburgok ellen folytatott 1848-as szabadságharc idejében. Gondoljunk csak az 1848-as szabadságharcban résztve

vő hajdúvárosokból verbuvált Bocskai huszárezredre és zász lóikr a5 9 7

,azokra a Bocskai-alakulatokra, akiknek katonái újra Bocskai zászlajáttűzték a németek ellen vonuló csapataik élére.

KOVÁCS S. Tibor 2000. 169. p.Csak példaként ajánljuk a tanulmány szerzőjének figyelmébe Bocskai legtehetségesebb hadvezéreinek Rhédey Ferenc (1560-1621), vagy Nagy András anyagi helyzetének tanulmányozását.

Ezen festményekről a későbbiekben még bővebben szólunk.A visszatérő, szabadító hős motívumához lásd: SZEKERES Gyula 2004.A Bocskai-huszárezred egyik zászlójának leírásához lásd: NYAKAS Miklós 1999.58-73. p .; 101-102. p.



A hagyomány szerint mindSzoboszló 5 9 8 , mind Nánás városában - még évtizedekkel később is

- elevenen élt az a hit, hogy azzal azászlóval vonultak újra harcba,

melyeket maga Bocskai Istvánadományozott: „Még akkor két ősi

Bocskay zászló volt a hajdúk birtokában, egyik a Szoboszló,másik pedig Nánás levéltárában. Anánási zászlót némelyek nem

mm j f e A k j A h j É ^ ^ J » eredeti Bocskay zászlónak tartják,hanem azt mondjak rola, hogy az

1809 évi nemesi felkelés idejébőlmafk&n zászlót azonban tény, hogy

a köztudat »Bocskay-zaszlonak«tartotta és mint ilyet adták is át

1848-ban a Bocskay-huszároknak»azon reménynyel, hogy dicsőség

ben fogják visszadni«.599

A Habsburg iga alól egyszer

már győzedelmesen kikerülő Bocskai István, a korabeli szabadsághősvisszajövételét és feltámadását váró néphit továbbélését fedezhetjük fel

azon korabeli toborzóban is, mely „Néhány szó a Hajdúkhoz" címmel jelent meg Táncsics Mihály szerkesztésében: „Hajdúk! Testvérek! Ti a

szabadság gyermekei vagytok. Apáitokat a magyarok Istene hítta elő a

népek ezreiből, és a megdöntött zsarnokság vérével szabadoknak

keresztelé kiemelőleg mintegy e hon minden népei közül. Apáitok érdemesek valanak e névre, mert győzelmesen vítták a nemzet szabadságharcait a fondor Ausztria ellen, és szárnyát szegék a nemzetek vérén élődőmadárnak... Emlékezzetek az apákra, és őrizzétek meg az apák tiszta

szent emlékét, őrizzétek meg örök ragyogását a névnek. Ne legyen Hajdúember, kiben ifjú erő van, ki részt ne vegyen a haza védelmében. Le-

gyünk részesei mindnyájan a csapatnak, mely a Bocskay neve

A 17. Bocskai huszárezred zászlója

A

hajdúszoboszlói Bocskai-zászlóra vonatkozó rövid áttekintést lásd: JUHÁSZ

Imre1999. 83-85. p.

A hajdúnánási nép hite is úgy tartotta, hogy az 1848-ban használatba vett zászlóBocskai korából való. Lásd: BARCSA János 1900. 238. p.



kétszázéves hosszú álom után a sír mélyéből ismét az életre hozza át.

Ragadjuk fel legszentebb ereklyénket, szabadságunk zászlóját, Bocskay

zászlóját, melyet apáink emléke és győzhetetlenség szentesítenek

meg."600

Ezen fentebb ismertetett, az 1848-as szabadságharc korában is újjáéledő és egyben új próbatételt is kívánó, sőt megkövetelő ősi Bocskai-zászlók közül a hagyomány szerint ma már csak egynek a meglétérőlvan tudomásunk. A szoboszlói nép hite, és hajdúöntudata úgy tartotta - éstartja mind a mai napig - , hogy ezt a zászlót maga a fejedelem adományozta a Szoboszlón letelepített lovas hajdúvitézeknek.

A zászló történetének első írásbeli említése 1891-ből való - még az

osztrák-magyar monarchia idejéből - , így azon sem csodálkozhatunk, haezen ismertetése meglehetősen visszafogottnak mutatkozik. Szó nem esik

benne a Habsburgokkal folytatott nemzeti küzdelemmel kapcsolatos voltáról: „Nevezetes emlék a lovas hajdúk ősi hadi zászlója is, vastag zöldselyemből, rajta Szoboszló külön czímere: pánczélos lovaggal viaskodótigris, arannyal kivarrva. E zászló, melyet „Bocskay-zászló"-nak neveznek, majdnem sértetlen állapotban, erősen vasalt nyelével és czifrán font

tartószíjazatávaf m együtt Szoboszló birtokában van, hol nagy kegyelettel

a titkos levéltárban őriztetik."6 0 2

Itt meg kell állnunk egy lélegzetvételnyi kitérőre, éppen a fentebbizászló leírásban szereplő - a zászló tartozékait érintő - kiemelten fontosnéprajzi vonatkozások miatt. Ennek jelentőségét éppen az adja, hogy a

tartozékok - kivéve a zászlót tartó vasalt rudazat - az idők folyamán megsemmisültek, vagy lappanganak valahol, így a zászlótartó készségről ez

az egyetlen hitelesnek tűnő leírás. 6 0 3 A „czifrán font ta rtó szíjazat" egyértelműen utal a pásztorok szironyos technikájával készült munkáira, melyet

az ún. hasi bőrből készítettek, és készítenek még manapság is.6 0 4

0 Közli H . F E K E T E Péter 1948. 37. p.1 Roskovics Ignácz rajzát lásd: Az O S Z T R Á K - M A G Y A R M O N A R C H I A Í R ÁS B AN És

K É P B E N . Magyarország. II. kötet. 1891. 315. p.2 Szívós Béla 1891.330. p.3 Maga a zászló 1945-ben - a hadműveleti kiürítés idejében - is viszontagságos utat

járt be. Kiss Mihály városi végrehajtó a város értékeivel ládába csomagolt zászlót is

elmenekítette. Görbehalomról, illetve Brennbergbányáról 1945. augusztus 18-án ke

rült vissza a városba. Az eseményekről annak átélője részletesen beszámol írásában.Lásd: A B O C S K A I ISTVÁN M Ú Z E U M A D A T T Á R A , a továbbiakban: B I M A . 196-70.

14 Ehhez lásd a pásztorok szerszámkészségét és annak készítési technikáit.



Roskovics Ignác rajza

a zászlóról, rúdjár ól

és tartószíjáról

Hitelességét csak növeli,hogy Szívós Béla leírása alap

ján arra kell következtetnünk,hogy 1895-ben a zászló tarto

zékai még megvoltak. Ezt

látszik igazolni az a Roskovics

Ignácz által készített rajz is,

mely az Osztrák-Magyar

Monarchia írásban és Képben

c. megjelent írás „A Hajdú-ság" c. fejezetét volt hivatott

megnyitni.

Ahogy az ábrázolás mutat-

ja, nemcsak formájában, ki

dolgozásában, de a zászlóhasználatában is hitelesnek

tűnő munka. így feltéte-lezhető, hogy a rajz készítőjelátta magát a zászlót és annak

kiegészítőit, de legalábbisazzal megegyezőt biztosan.

Erre utal a zászlórúd aprólékoskidolgozot tsága is, mely

megegyezik a megmaradt rúd

formai elemeivel.



Szívós 1895-ben megjelent írásában röviden összefoglalja azokat a nép

körében ekkoriban még élő hagyományokat is, amelyek a zászló addigi

történetét mutatják: „Ezt a zászlót Bocskai István fejedelem adta a

Szoboszlón letelepedett hajdúvitézeknek, 1606-ban, azon fényes hadiérdemeikért, a melyeket a lefolyt nemzeti háborúban kitartó vitézségökkel

szereztek. Az ékes kis zászló még azután is sok csatatéren lobogott. így a

Szejdi basával vívott harczokban, Kalló ostrománál, a Rákóczy csatáiban

és egyebütt, a hol csak a szoboszlai hajdúk ott harczoltak. Egyszer azon

ban, nem tudni miként, elveszett a zászló, mígnem 1685-ben ismét megta

lálták egy biharmegyei, bagaméri asszonynál, mikor is a hajdúk érte men

tek s diadallal haza vitték Szoboszlóra, még pedig úgy, hogy az út alatt az

akkori hadnagy uram derekára csavarták.Azóta aztán szoros őrizet alatt van. Egy nehéz vasas ládában tartják,

mely egyúttal titkos levéltár is, s csak három különböző tisztviselőnél álló

kulcsokkal lehet hozzájutni.

A zászlót őrző vasas láda (Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló)



Az 1848/49-iki szabadságharcz számos csataterén is ott lobogott a kisBocskay-zászló Fekete Péternek, a régi hajdú-kapitánynak egyik dédunokája kezében, alatta pedig 240 lovas vitéz szolgált, fele részbenszoboszlai, fele részben pedig a többi öt hajdúvárosból.

Ezeket az önkéntes lovasokat, mivel tetszés szerint maguk szerelték felmagukat, s a színes pántlikát kalapjaiktól, valamint a sallangot lószerszámaiktól nem kímélték, a nép «czifra lovasok»-nak nevezte el, s még máigis így emlegetik őket. E derék czifra lovasok aztán kivált a délvidéken, desok más csatatéren is becsülettel meghordozták az ősi Bocskay-zászlót sSzent-Tamásnál kaptak is rá egy nehéz, nemzeti színű szalagot605, melyszintén megvan most is ." 6 0 6 Ellentétben a fent írottakkal, az 1895-ben még

meglévő nemzetiszínű szalag az idők folyamán a zászló egyéb kellékeinek a sorsára jutott, nyomtalanul elveszett.

Mielőtt azonban a sok vitát kiváltó zászló- és az ahhoz kapcsolódó jelképrendszer-értelmezésekről szólnánk, felvetődik a kérdés, hogy ezen„értelmezések" tudatos, vagy tudattalan félremagyarázások, esetleg„csak" elhallgatások eredményeként születtek-e?

A címer és a zászló „átírási folyamatának" ismeretében azt kell, hogymondjuk, a magyar nép ősidőktől fogva ismert jelképrendszerének, ezzel

együtt identitástudatának a kiirtására való törekvések az idők során tovább folytatódtak, amelyek nem fejeződtek be a bécsi békekötéssel sem.Természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy e folyamat annak a „tudományosságnak" az eredménye, amelyben egyes kutatók szolgaian másolvaegymás „eredményeit" - természetesen az elődök hibáit a saját, „új kutatási eredményeikkel" - bővítve az 1970-es évekre odáig jutottak, hogy acímerre, és annak jelentéstartalmára már - maga az adományozó fejedelem - Bocskai István se ismerne rá.

így a következőkben végigjárjuk azokat a stációkat, amelyek során v ilágossá válik az „átírási folyamat". Minden újabb értelmezés ismertetésesorán csak azokat az elemeket emeljük ki, amelyek az eredetitől eltéréstmutatnak, és ezekből majd csak a végén vonjuk le a megfelelő következtetéseket.

Feltehetően több szalagot is aggathattak a zászlóra. Ezek közül az egyik elkészítésérőlSzoboszló városi közgyűlése - 1849. május elsején - Kiss János „rendes hadnagy"

elnöklete alatt határozott, melynek felirata a következő volt: „Ezen ősi zászlót az1848. évben kezdődött magyarhoni szabadsági háborúban az önkéntes Hajdú nemzetőrség lovasosztálya félévig lobogtatta." Közli: JUHÁSZ Imre 1999. 85. p.Szívós Béla 1895. 179. p.



Mielőtt azonban az eredeti forma és jelentés „átírás" menetére rávilágítanánk, elengedhetetlennek tartjuk, hogy ne szóljunk a zászló alaki ismérveiről, és egyben a szoboszlói hajdúknak adományozott címer jelképrend

szeréről.I.

A zászló első részletes ismertetése a Vasárnapi Újság hasábjain jelentmeg - igaz név nélkül - , de mint az sejteni lehet, a szerző S Z Í V Ó S Béla, aszoboszlói honismeret úttörő alakja. írása tényszerű adatokon alapszik, ésmég mentes a téves következtetésektől. Ugyanakkor tökéletes kiinduló

pontot ad a későbbi változatokkal való összevetésre, így teljes terjedel

mében közöljük: „A zászló különben igen vastag, zöld, virágos selyem.Hossza a két csúcsáig 103 centiméter, a szélessége pedig 52 centiméter.Szélei köröskörül széles arany, virágos díszítéssel vannak remekül hímezve, az egyik oldalán pedig szintén hímezve ott látható egy véres kar

dot forgató, ágaskodó tigris, a mely egy páncélos lovaggal párbajt vív. A tigris jelképezi a hadukat, a pánczélos lovag pedig a németet.

A zászló másik oldalán látható hímzett alak már azt jelképezi, hogy ahajdú legyőzte ellenségét. Itt nevezetesen egy királyi koronából fél testtel

emelkedik ki a tigris, mely is diadal jeléül zászlót lobogtat s a legyőzöttnémettől elvett lángdíszítésű paizst felmutatja. így magyarázza meg azalakok értelmét maga Bocskay a szoboszlaiaknak adott adománylevél

ben. 607

A z adomány levél magyar nyelvű, a címerre vonatkozó szövegrészlete a következő:„. . .Ezen igaz és tökéletes nemesség jeléül pedig a következő nemesi címert, jelesül;égszínkék vitézi álló pajzsot, melynek alsó részén zöld mezőben, természetes színé

ben lefestett tigris, hátsó lábán állva, első lábait pedig kiterjesztve, jobb lábában véresszablyát forgatni és egy erősen felfegyverzett páncélos lovassal, aki a bal kezébenegy kerek pajzsot, melynek közepét egy lánggal égő alak körben, elejétől a végéigékesít, jobb kezében pedig vágásra kész kivont kardot tart, párbajt vívni látszik. A

pajzsra nyitott vitézi sisak van helyezve, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona fed, melynek közepéből egy másik tigris emelkedik k i ; a győzelem

jeléül bal lábában az előbbiekhez mindenben hasonló kerek pajzsot, jobb lábában pedig vörös zászlót tart, melyen egy természetes színű sas, felemelt csőrrel, kiterjesztettszárnyakkal, arany lábako n állva sz emlé lhető. A sisak csúcsáról pedig jobbról sárgaés kék, balról fehér és vörös színű takarók, mint foszlányok hullanak le mindenfelől.

A sisak külső széleit igen szépen körülfogják és ékesítik, amint mindezek a mi levelünk elején a képíró ügyes keze és művészete által világosabban kifejezve és lefestvelátszanak. . . ." Lásd: S Z E N D R E Y István 1971. 17-18. p.



Az ún. Bocskai-zászló (Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló)

A zászló rúdja, - mely aligha az eredeti, de mindenesetre szintén na

gyon régi, - nehéz, zöldre festett tölgyfa, erős vaspántokkal. Hossza két

méter és 84 centiméter, felső végén gömbaljú aranyozott lándzsával, az

alsó végén, pedig 21 centiméter hosszú hegyes vascsúccsal.

Hozzá tartozik még a zászlótartó szíj, széles természetes színű bőrből,

egy óriási (27 cm hosszú, s 12 cm széles) rézcsattal. Ezen kívül egy gyö-

nyörű munkájú szironyos bőrtok is járul még hozzá, amelybe lóháton a

rúd vascsúcsa illesztetett.



Szinte csodálatos, hogy ez a háromszázados zászló, annyi hadjárat ésviszontagság közt is, majdnem teljesen épen megmaradt, s csupán a bojt

jai és rojtja hiányoznak, azután meg a pánczélos alak kardhüvelyén lát

szik egy kis sérülés; igen mert ez a hüvely valaha feketével és arannyalvolt hímezve, a derék czifra lovasok pedig akkortájban teljességgel nemszerették a fekete-sárgát, hát az aranyszálakat, bicska heggyel kifeszegették belőle." 6 0 8

Az eredeti címerleírással szemben itt csupán egy esetben - az eredetileírásban szereplő: „lánggal égő alak" értelmezési nehézségéből fakadóan- mutatkozik eltérés. Helyette már itt is a lángdíszítésű pajzsról tétetikemlítés! Alapvetően fontos momentum, hogy az /595-ben készült leírás

szerint a zászlón csak egyetlen sérülés található, mégpedig a lovas kardhüvelyén. Ez a megjegyzés az „átírás" folyamatánakreprezentálásában még rendkívül fontos szereppel fog bírni!

A fentiekben már többször említett „átírás-újraírás" menetének fordulópontját és egyben alapját a BOLDISÁR Kálmán által 1906-ban készültzászló- és címerelemzés nyújtotta. Ez az „elemzés" évtizedeken át - kitörölhetetlenül - rányomta bélyegét a későbbi nemzedé k „ elemzé si" kísérleteire, melyek - az önálló véleményalkotás hiányában - csupán az előd

által örökérvényűnek tartott tézisek szolgai utánzásában merültek ki .II.

Mint azt elemzése mutatja, Boldisár sem tud mit kezdeni a [flammaeardentis figura] jelképi értelmével, hol „aranyos lángszerű alak"-nak, hol„égő láng alak"-jának mondja a pajzs „díszítményét". Azonban, csak innen kezdődik a valódi „átírás tudománya", mint mondja: „...a zászlón

lévő aranyos lábú sas, ráutalás nélkül is a zsákmányul esett császári

hadijelet mutatja" Valóban ráutalás nélküli az amit mond, mert a tigris jobbjában tartott zászlón lévő madáralak korántsem a császári sas leképezése. Már csak azért sem lehet zsákmányul szerzett zászló, mert a győzelem jeléü l, mindig a győzedelmesek zászlóját emelik a magasba, sohasema legyőzötteket! 6 0 9

Szívós Béla 1895. 179. p.Erre az adományozott címer leírása során maga Bocskai is utalt: „a győzelem jeléül... jobb lábában pedig vörös zászlót tart, melyen egy természetes színű sas, felemelt

csőrrel, kiterjesztett szárnyakkal, aranylábakon állva szemlélhető." Még csak nyomasincs arra való utalásnak, hogy azt a császáriaktól vette volna el!





A címer két oldalán lévő tartóoszlopok talapzatán lévő alakokról a következőket mondja: „...a két oldalon férfiak állnak fegyverzettel, az egyik

jobbfe lő l pánczélosan, buzogánnyal, a másik balfelől kardosán, csákány

nyal; a jobbról álló fölött az oszlop fején «Attila» név, a balról eső, különben szakálas alak fölött pedig «Hunnia» van fölírva, [eddig semmigond nincs, ez így igaz!] ami bizonyára a czímerfestő vastag tévedése;

valószínűleg ismételni akarta a hajdúk közös adományú czímerének

oszlopaira kétfelől odaállított Sámsont és Achillest, amely alakok éppen

így karddal, buzogánnyal vannak fölfegyverkezve."610

Ez azonban már nem lehet a véletlen műve, ez már a tények tudatosmeghamisítása! Amit lát, azt ugyan nem tagadja le [Attila és Hun(n)ia],

de annak magyarázata, a néphagyomány - még teljesen ki nem irtott - Attila-kultuszának a meghazudtolása és letagadása. A képíró „vastag"tévedésére fogott magyarázat, pedig egyenesen nevetséges, hiszen magaaz adománylevél szól a képíró munkájának tökéletes voltáról: „... amintmindezek a mi levelünk elején a képíró ügyes keze és művészete általvilágosabban kifejezve és lefestve látszanak." Mindezek ellenére - mintazt látni fogjuk - a zászlóval és a címerrel foglalkozó „kutatók" a későb

biekben feltétel nélkül elfogadták ezt a magyarázatot!

írásában ugyan ráérez a címer és a zászló „beszélő jelentőségére", denem tud felülemelkedni a saját maga által állított korlátok szorításából.Sőt tovább fokozva képzelgését - a további időszakokra is meghatározóerővel hatva - állandósította azt a képzetet, miszerint a sasos zászló „azellenség kezéből ragadott k i " . Hiteltelen alapot szolgáltatva ezzel a nemkellő körültekintéssel vizsgálódó kutatók számára, hogy a későbbiekbenezen zászló a császári ellenség zászlajává, és a rajta lévő madárábrázolás„kétfejű sassá" változhasson!

III.1930-ban egy újabb hibás értekezés látott napvilágot a Bocs

kai-zászlóval kapcsolatosan, melynek apropóját az adta, hogy ebben azévben a zászló egyik szegletének felfejtése során - azt nem tudni mi ok

ból nyúltak a zászlóhoz -, egy írás került napvilágra, melynek szövege akövetkező:

„Jelen Zászlót, mellyet 1606"lk évben Bocskay István erdélyi fejedelemajándékozott a' dicső Hajdú kerület népeinek. - 1849"lk évi Február 5"en -

BOLDISÁR Kálmán 1906. 120. p.



melly időben magyar honunk 1000 éves alkotmánya 's szabadságértAusztria ellen élet halálra küzdött. Az alkotmányos szabadságértKomlósy őrnagy úr vezérlete alatt fegyverre kelt hajdú lovas Csapat a

M.[aros] Vásárhelyen keresztül menvén - kijavította Bartha Sándornészületett Vajda Fáni. Jegyzetté Benedek József Torontálból menekült sz.

bíró ." 6 1 1

A zászló jobb sarkából 1930-ban előkerült cédula felirata

GEÖNCZY József a fentebbi feljegyzésben található „kijavította" szóhoz igazította, és alakította elméletét: „E feljegyzésben említett kijavítás,

az Ausztria elleni hazafias felbuzdulásból a zászló egyik oldalán kihím-zett labanclovas kardhüvelyének osztrák színeit és a másik oldalon kivarrott osztrák zászlón lévő kétfejű sast kibontották. Ennek nyoma a zászlóntisztán kivehető." 6 1 2

1 B I M A . 662-76. A feljegyzés eredetiségét bizonyíthatja, és kizárja azt, hogy esetlegesen egy szoboszlói illetőségű egyén, - a zászló eredetét bizonyítandóan - tette volnaezen feljegyzést a zászlóba. A szövegezés a „Hajdú kerület népeinek" szóló adományozásról tesz említést - a Hajdúkerület későbbi keletkezésű -, mindezek mellett a

zászlót a szoboszlói lovas hajdúk kapták, és ezt láthatóan a feljegyzés készítője nemismerhette.

2 GEÖNCZY József 1930. 489. p.



Valóban csak elméletről kell beszélnünk, mert a valóság nem támasztja

alá Geönczy állítását!

A javítás kapcsán két lényegi elemet kell kiemelnünk, az egyik éppen a

lovas kardhüvelye 6 1 3, melyről valóban feltételezhetjük, hogy az azon lévő

aranyszálakat ekkor távolították el belőle. A kardhüvely aranyszálainak

kibontásának történetét a néphagyomány már korábban ismerte, ezt kö

zölte Szívós 1895-ben: „... a hüvely valaha feketével és arannyal volt hí

mezve, a derék czifra lovasok pedig akkortájban teljességgel nem szeret

ték a fekete-sárgát, hát az aranyszálakat, bicska heggyel kifeszegették

belőle." 614

Petrányi Pál által készített fénykép (Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény)

Azonban 1895-ben még ez az egyetlen sérülés a zászlón! Akkor, ho

gyan lehetne szó a tigris kezében lévő fecskefarkas zászlón lévő madár

alak hiányáról 1849-ben! A meglévő madáralak egyébként jól látható aVasárnapi Újságban megjelent felvételen [1895.] is, de ha a bizonyítás

hoz ez sem lenne elég, akkor már bizonyító erővel kell hatni annak a

fényképfelvételnek, mely nem azonos az újságban közölttel, hanem attól

sokkal későbbi. A zászlóról készült - a Hajdúsági Múzeumban őrzött -

eme felvételen még egyértelműen látszik az egyfejű madár képe.

3 Geönczy itt is terminológiai hibát vét, mikor a hagyomány szerint korábbi történeti

korba, az 1606-ra keltezett zászlón lévő lovast labancnak mondja.4 Lásd a korábban már említett újságcikket: Szívós Béla 1895. 179. p.



Pedig a felvétel idejét az 1920-as évekre datálhatjuk.61 5 Készítőjénekneve is ismert Petrányi Pál, aki az első világháborút követően 6 1 6 bizonyíthatóan a Kálvin-tér 6 szám alatti hajdúszoboszlói műtermében dolgo

zott.61 7 így a legóvatosabb becsléssel is, a zászlón lévő - a címer elemétalkotó - oroszlán fogta zászlóból a madáralak csak 1920 és 1930 közöttkerült kibontásra, tehát jóval 1849 után, így a zászlóban megtalált fel

jegyzés, javításról szóló része nem vonatkozhat a sas kifejtésére.Arról, pedig végképp nem lehet szó, hogy kétfejű sast bontottak volna

ki, mert a zászlón sohasem volt kétfejű sas, ez a fényképfelvételeken is

egyértelműen látszik! Erről egyébként bárki meggyőződhetett volna, ha

veszi a fáradságot, és közelebbről megszemléli a zászló vitatott részét.

Az egyfejű madár kifejtett nyoma a zászlón

6 1 5 A HAJDÚSÁGI MÚ Z E U M HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR A, a továbbiakban H MH A .

2724/67.6 1 6

Petrányi Pál fényképész hajdúszoboszlói munkásságáról és annak idejéről bővebbenlásd: N A G Y Ibolya 1998. 287-291. p.

6 1 7 Ide lásd: SZAKÁCS Margit 1997. 136. p.



így jogosan vetődik fel a kérdés: Miért akarták akkor nem létezővétenni ezt a madárformát? Valaminek az elhallgatása, vagy elfelejtetésevégett? A válasz rendkívül egyértelmű, és a zászló korára vonatkozik! Ha

igaz lenne, hogy a zászlón kétfejű sas ábrázolása volt, akkor az annak a bizonyítéka lett volna, hogy a zászló későbbi eredetű, mint azt a néphagyomány tartotta! De mivel a zászlón még a kifejtést követően is egyértelműen látszik az egyfejű sas, a turul (a magyarság) jelképe, így a zászlókeletkezési idejét már nem lehet későbbi korokba tolni, ahogy azt sokanakarták. Már csak azért sem, mivel - az oklevélen szereplő sas ábrázolásis egyfejű -, ami azt mutatja, hogy a zászló keltezési idejében sem ejthettek ilyen durva hibát!

IV.

A választ, a hajdan elevenen élő - és legfőképp még értett - hagyomány „átírási" folyamatának eredménye adja meg számunkra. Az 1970-esévek közepére mind a címer, mind a zászló jelentéstartalmát - a fentebbismertetett „tudományoskodó folyamat" részeként - még a heraldikaiszabályokat is figyelmen kívül hagyva61 8 - sikerül annyira lebutítani, hogyabból szinte minden ősi jelentéstartalmat száműztek.

Sz. K Ü R T I Katalin már az „átírási folyamat" végén a következőket írtaa címerről és a zászlóról: „A pajzsot koszorú 6 1 9 veszi körül, melynek kétoldalán egy-egy hajdú áll." 6 2 0 A Kassán kelt adománylevél címerképén

látható két vitéz neve «Attila» és «Hunia» már említésre sem kerül!

Mint láttuk, korábban már mondták ezt a két alakot - és főként azok nevét- a képíró tévesz tésének is, de eljutottunk odáig, hogy már tudomást semvesznek róla. Mit nekünk Attila és Hunnia, a szkíta előd és a magyarságkapcsolatának néphagyományban élő nemzeti mítosza! Arról nem is szólva, hogy a pajzs „lángszerű alakjáról" már említés sem tevődik!

Különösen figyelemreméltó - no nem helytálló okfejtése miatt - , hogySzoboszló címerképére - ezzel együtt a zászlóra vonatkozólag is - VajaiSzabolcs véleményére hivatkozva, egy újabb címermagyarázati teóriával

próbálják megokolni annak jelen téstartalmát.

A heraldikai szabályok figyelmen kívül hagyására már Deák Varga József is felhívtaa figyelmet, azonban a korabeli nézetek miatt ez is elhallgatásra került. Lásd. BIMA.2473-89.

Ilyen elnevezést nem ismer a címertan, a sisakról aláomló díszítménynek takaró,vagy foszlány a neve.Sz. KÜRTI Katalin 1975. 650. p.



Mai napig ez az ún. hivatalos álláspont, miszerint Bocskai a Basta feletti győzelmei emlékére éppen az ellenség címeréből vett át részeket.Ennek csak egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy nem igaz!

De nézzük a teória indoklását: „A Básta címerpajzson felfegyverzett,kardot forgató lovas áll, sisakforgóján vörös zászló fekete, kétfejű sasos

dísszel. A Bocskai címerpajzsban a harc lefolyása: lovassal(császáriakkal) harcoló tigris (hajdúk) jelenete látható. A forgón, asisakdíszen a harc kimenetele kapott megjelenítést: a tigris „in signumtriumphi" megszerezte és kiemelte az ellenség pajzsát és fekete sassaldíszített zászlaját - azaz: a Básta címer sisakforgóját." 621

Már korábban szóltunk arról a folyamatról, amelyben a fecskefarkas,

madáralakot magában foglaló zászlót osztrák zászlóként aposztrofálták.Most, íme egy újabb változat, amelyben újra előkerül a kétfejű sasmotívuma, immár az olasz származású Basta sisakforgójáról. Csakhogysem a címerben, sem a zászlón sohasem volt kétfejű sas, a lovasnak semvolt zászló a kezében, amit elvehettek volna tőle stb. innentől kezdve kárVajai teóriájának bárminemű további cáfolata is. Egyszerűen megbukott!

Akkor mire is vonatkozhat a címer és egyben a zászló jelképrendszere?Milyen önálló jelrendszerrel van dolgunk?

A MEGSZABADÍTÓ HÖS, ÉS A SZOBOSZLÓI REFORMÁTUS KENYÉROSZTÓ

TÁNYÉR, MEG EGY ÓN BOROSPALACK ÖSSZEFÜGGÉSE

Első olvasatra talán furcsának, sőt meghökkentőnek is tűnhet a fenteb bi címben összekapcsolt kenyérosztó tányér, egy borospalack és egy megszabadító hős mítoszi alakja. Miféle párhuzam vonható a három között? Amegszabadító hős és a két tárgy közötti hidat éppen az a „provinciálisán

primit ív munka" adja, amivel ezen tárgyak véseteit illették. De lebbentsük

fel a fátylat e két tárgy „díszítményéről". Mindkét tárgyon Szoboszló címere látható, így természetesen szoros kapcsolatban áll - nemcsak témá ja, de formai kialakítása miatt is - az ún. Bocskai-zászlóval.

Az előző fejezetben megismerkedtünk azokkal az elemekkel, melyeketvagy elhallgattak, vagy félremagyaráztak a kutatók. Most ismerkedjünkmeg az érem másik oldalával is!

Sz. K Ü R T I Katalin 1975. 650-651. p. A későbbi tanulmányok is ezt a téves álláspontotvették át: „Bocskai címerfestője ugyanis a kardot forgató lovasban Basta császári tá

bornok címerére utalva a legyőzött császáriakat jeleníti meg. Basta családi címerébenugyanis egy kardot forgató, vörös színű, kétfejű sassal díszített hadizászlót tartó lovas látható. Lásd: N Y A K A S Miklós 1991. 18. p.



Mint azt láttuk, a címer két olda

lán - az oszlopfőkön - két harcos,

és két név olvasható: Attila és

Hun[n]ia. Ezt a felírást csupán képírói tévesztésnek titulálták, majd a

későbbiekben már szót sem ejtettek

róla. Azt kell mondanunk, hogy ez

„természetes" velejárója volt annak

a folyamatnak, melynek célja ezek

nek az elemeknek az elhallgatása

volt! Mert a címerképen lévő mada

ras zászló - a „kétfejűsasos", és„Bastás sisakforgós" - magyaráza

tához ezek a nevek nem kellettek,

sőt gátjait képezték egy gyökerektől

megfosztott téves értelmezésnek.

Pedig Attila és Hunnia ezen egysé

ges rendszer elválaszthatatlan ele

mét képezték és képezik, attól még

akarattal sem választhatók le! Nemírhatók át, csakúgy, mint a vörös,

fecskefarkas zászlón található ma-

. „ , „ , ., , ; , , dár képe, mely Attila hunjaitól A Képes Krónika ábrázolása a turul-

r

/ J

. . J

.

madaras zászló alatt hadbainduló k e z d v e A r P a d magyarjainak IS a

magyarokkal sajátja. Ezt a hagyományt azonban

nemcsak a nép tartotta meg emlé

kezetében, de a Képes Krónika korabeli képírói is megörökítették, miként

a harcba induló magyar sereget vörös zászló alatt ábrázolják, melyen egykarvaly (turul) madár képe látható. De említhetjük Erdély XVII. századra

kialakult címerképét is melyen a Nap és a félhold a székelyeket, a sas a

magyarokat, a hét [4+3] bástya a szászokat jelképezi, mintegy az Erdélyt

alkotó három nemzetet megjelenítve.

Ma már csak említésre sem kerül, a címeren - így a Bocskai-zászlón is

- megtalálható, a pajzs szerves, sőt kiemelt jelentéssel bíró részét képező

lángszerű alak motívuma. Ezzel, az adománylevélben „egy lánggal égő

alak" a „lobogó láng alakja" kifejezéssel társított kép-nyelvi jellel egy

szerűen nem tudtak mit kezdeni!



Ennél a pontnál azonban ketté kell választanunk a címer jelentéstartalmát és annak időbeli síkját. A címeren megtalálható jelzésértékű motívumok egy mélyebb, ősrétegbe vezetnek bennünket, de mindezt úgy te

szik, hogy annak jelentéstartalmát - a mítosz megtartása mellett - az adottkornak megfelelően aktualizálják is. Ez a néphagyomány utolérhetetlen,utánozhatatlan, ugyanakkor kierőszakolhatatlan értékmentési, és túlélésifolyamata! A néphagyományban számtalan olyan mesével, történéssel, ésmondával találkozunk, melyben látensen egy régebbi hagyomány elemitéltetik tovább. 6 2 2 Míg a mesékben ezek a szimbólumok - „mesei elemek"- szintjén válik érthetővé és átadhatóvá, addig a mítoszi történések mondákban való átörökítésének csak egyetlen útja és lehetősége van a fenn

maradásra. A néphagyomány mindig az adott korba illeszti be az ősi mítoszok hagyományát. 6 2 3

Ez adja a címer és jelentéstartalmának kettősségét is!

I.

Egyrészről - ami nyilvánvalóan a hagyományozódás átöröklési periódusának legmegfoghatóbb elemét képviseli - maga a fejedelemhelyezi, aktualizálja - címeradománya és annak pontos leírása révén -

saját korába az eseményeket. Olyan módon teszi ezt, hogy abbanegyetlenegy utalást sem találunk a hajdúkra vagy éppen az ellenségrevonatkozólag! Ezen a történési síkon - történeti ismeretei révén - mégismindenki magától értetődőnek látja, hogy itt a hajdúk, és a császári csa

patok küzdelméről van szó. Éppen ez a látszat adja a hagyományozódáserejét! A nép mindig az aktuális eseményekbe ágyazottan - saját koránakmegfelelően - , a korábbi eseményeket a pillanatnyi korba illesztve képezile, és adja tovább az ősi hagyományok kiirthatatlan elemeit.

A zászló jelképeit taglaló tanulmányok soha sem tettek említést a cí-merbeli tigris jobb lábában lévő véres szablyáról, pedig a véres kard hadra hívó körülhordozásának emléke és gyakorlata elorozhatatlan elememaradt a hun-magyar történelemnek. 6 2 4 így természetes velejárója a törté

nt jegyzendő meg, hogy a folyamatot egy védekezési reakcióként is felfoghatjuk,hiszen számtalan példát tudnák felsorakoztatni arra, miként irtották ezen pogánynaktartott hagyományokat.

Erre példaként is lásd az ún. „veres barátok" monda és a sárkányölő hagyományokösszefüggéseit jellemző átörökítési folyamatot: SZEKERES Gyula 2004. 240-261. p.Krónikáinkban így szerepel: „Volt egy határozatuk, mely szerint - ha az egész közösséget egyformán érintő dolog történik, vagy ha az egész sereg készül hadjáratot indí-



nésnek, hogy a hajdúk [a „véres kard" - Bocskai hívó szava által] a ma

gyarság és a vallásszabadság 6 2 5 intézményét veszélyeztető ellenséggel, a

császári vértes lovassal áll szemben, vív párbajt.

II.

Azonban a pajzson lévő - a lobogó láng alakja - már csak egy másik

síkon kap értelmet, mégpedig a hajdani sárkányölő hős mítoszában.

A kerek pajzson megjelenő

a lobogó láng alak egyértel

műen utal a - hagyományos

(tudatos) és nem az újkori

(másolt) - népművészetbengyakorta ábrázolt napszimbó

lumra, a fény hordozójára,

amelyet elrabolt az őssár-

kány. 626

A református templomok

fakazettáin is megjelenik a

fényhozó alakja, mégpedig a

mondabeli Sándor személyé ben. Kezében nem a Mars

eszköze - a fegyver leledzik,

mint Nagy Sándornál hanem

egy lánggal égő forma.627

Sándor a fényhozó. Tancs (Erdély, 1676.)

tani -, vérrel bekent kardot hordozzanak körül a hunok lakóhelyein és városaiban, s

kikiáltó szava hirdesse: Isten szava és a közösség határozata az, hogy ki-ki jelenjék

meg itt és itt... fegyveresen, vagy ahogy tud, hogy meghallgassa a közösség tanácsát

és parancsát. E szokás a hunok vagy magyarok között sértetlenül megmaradt egészen

Géza vezér idejéig, aki Arpád-fia Taksony vezér fia volt." Lásd: IPOLYI Arnold 1854.

505. p.

A református vallású helyeken alapjaiban továbbéltek - ha látensen is, de máig élnek

- a magyarság ősi hagyományai, és az ezzel kapcsolatos mítoszok emlékei. Gondol

junk csak a református templomok fakazettás mennyezeteire!

Bővebben lásd: SZEKERES Gyula 2004. 184-261. p.

Lásd: P AP Gábor 2003. 176. p.



Ezen összecsengés annál is inkább figyelemreméltó, mivel Bocskai koronáját a néphagyomány históriás éneke - mint azt már korábban említettük - , Nagy Sándor koronájának tulajdonította. 6 2 8

A képlet ismerősnek tűnik a szoboszlói címerből is, miként a legyőzöttellenségtől elvett [a megszabadított] pajzsot [„ melynek közepét egy láng

gal égő alak körben, elejétől a végéig ékesít"] a fényhozó, a Nap szimbólumát láthatjuk újra, immár a koronából kiemelkedő tigris bal lábába fogva , jobb lábában a győzelmet jelző magyar zászlóval. M i ez, ha nem a

fényfelszabadító hős motívuma, amelynek történeti cselekménye - köztessíkon - megegyezik a történelmi eseményekkel is, melyben a m agyarságot, és annak vallásszabadság utáni vágyát 6 2 9 leigázni akaró császári csa

patokat jelképező vértes lovag megfosztatott az általa - jogtalanul - elbitorolt pajzstól. Az asztrális mítoszok szerint is, csak így állhat helyre az akörforgás, amelyben az élet újra eredeti rendjébe áll vissza.

Ezt a helyreállított rendet jelképezik az eddig említést nem kapott kenyérosztó tálon és az ón borospalackon lévő - a művészettörténész szemében „provinciálisán primitív" munkák is. De mindezen jelzők ellenéreezek a „primitív karcolatok" megőrizték azt a népi tudást és annak jelképrendszerét, amelyet a „tanult" m űvészettörténész nem tud értelmezni, mi

vel ezeknek a „primitív" munkáknak a jelentését már csak az egyszerű„tanulatlan" nép ismerhette.

Mielőtt rátérnénk a Bocskai-zászló, a kenyérosztó tányér, illetve az ónborospalack ábrázolásainak összevetéséhez, vissza kell térnünk ahhoz azelemzéshez, amelyben csak „tévesztési folyamat"-nak aposztrofálják az„ Oroszlán - Tigris - Párduc" ábrázo lások különböző megjelenési formáit.

Nézzük, a jelenleg elfogadott tudományos álláspont milyen okokat so

rakoztatott fel az állatalakok6 3 0

ezen eltérésére: 1. - Feledésbe ment az

Lásd: R M K T . 1959. 282-283. p.A vallásszabadság eredeti értelmének kifejtése egy újabb tanulmány kereteit is kimerítené, így csak utalunk arra, hogy a reformáció vallási gyakorlatát folytató népcso portok egy olyan „pogánynak" nevezett vallás alkotóelemeit őrizték meg a magyarság számára, amelyek még ma is néphagyományunk gerincét alkotják.Az állatalakok heraldikai szerepéről, illetve fejlődéséről szólva Bevilaqua Béla a

néphagyományból eredő hatásokról - ugyan elítélve azt - , de le nem tagadható szerepét is elismerve a következőket mondja: „A középkornak miszticizmusra, allegori-zálásokra és szimbo likára hajlandó p rimitív s zemlélete feltétlenül hatott heraldikaiképletek kialakulására, igen régi eredetű mende-mondák nyomát találjuk sok heral-



adományozás e részlete, illetve az adománylevél nem volt közismert! Ezenmagyarázat szerint az 1606-os adományozás után már 33 évvel később aszoboszlói hajdúk nem is ismerték a saját címerük elemeit? 2. - A hímző

emlékezetből készítette a zászlót, vagy az előrajzoló, a címerképet ismertető tévedett! Ezek alapján azt is mondhatnánk, senki sem tudta mit készít,és mit tesz? 3. - „Ezenkívül az állatok bármelyike ismeretlen volt, tehát atévedés fel sem tűnt a készítőnek vagy megbízónak. " Tehát, - a humanistaműveltség korában - mindenki tudattalan, és tanulatlan volt, akik azt semtudták, mi fán terem a tigris-, vagy párducbőrös kacagányl

A z értelmezés nehézségét az okozza, hogy a látszólag egymástól eltérőállatalakok valójában egy azon lény különböző fázisokban való megnyil

vánulása. Ez első hallásra talán túl merész kijelentésnek tűnhet, de ez nemvolt mindig így. A régi heraldikában az oroszlán és a leopárd (tigris) mégugyanazon állatot jelölte. 6 3 1 Ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy azasztrális mítoszokban az Oroszlán kettős tulajdonságokkal bír, melybenmind a tigris végrehajtó, mind az oroszlán elkezdő és befejező szerepe ismegnyilvánul. Az oroszlán az, „aki" helyre teszi a megbomlott egyensúlyt. Erre a különös kettősségre a legpregnánsabb példával éppen népmeséink szolgálnak, itt jelesen a sárkányölő hősök emlékezetét megörökí

tő Vízi Péter és Vízi Pál622

mesei forma testesíti meg ezt a kettőséget, nemcsak az ikerpár révén, hanem az oroszlán és tigris példáján keresztül. Asárkányölő hősök - a fény, a tavasz, az új élet kezdetének, az újjáéledőnap - mítoszának továbbélését, és továbbéltetését - a mesei formán kívül- a nép, történeti mondái által is átörökítette. Gondoljunk csak a Vidmonda633 , vagy az ún. veres barátok monda634 tartalmi jegyeire.

Ezt a mesei és egyben mondai sárkányölő hős fogalmát és formájátörökítette át a jelképek eszközeivel a Bocskai-zászló címerképe is. Azt a

sárkányölőt formálva meg, amelyben az asztrális mítoszok alapjait láthat juk. Az t a küzdelmet menti át, mely a Fény [a Nap] elrablója feletti győzelemmel zárul, hogy - ab ovo- az örök körforgás érintetlen maradjon,mert megszűnésével együtt a világ rendje is felbomlik.

dikai képletben, különösen állatmotívum ú czímerképe n." Lásd: B E V I L A Q U A Béla1913. 3. sz.

Lásd: Á L D Á S Y Antal 1923.

Lásd: B E N E D E K Elek 1988. 431-440. p.A Vid monda történeti korba helyezett változatának elemeit és annak részletes vizsgálatát lásd: S Z E K E R E S Gyula 2004. 184-220. p.

A veres barátok monda történeti hátteréről lásd: S Z E K E R E S Gyula 2004. 244-261. p.



A néphagyomány ezt az ősi képletet ültette át - saját korának megfelelően - az adott történeti szituációba. Ebben a kontextusban a fény elrabló

ja [az ellenség] szerepkörébe az elnyomó és a vallási szabadságot korláto

zó németek kerülnek, akiken a nép körében kiválasztotti erényekkel felövezett - Bocskai István, a későbbi fejedelem [a hajdani sárkányölő hőstmegszemélyesítő alak] és angyalai [a hajdúk] vesznek elégtételt, a sza

badságot [a világosságot] - elrabló elnyomókkal szemben.Az effajta képírás jelentőségét az adja, hogy a néphagyományban az

írásos emlékezetről nem beszélhetünk, így a nép közösségi tudatábanfennmaradt emlékek kizárólag az orális hagyományra, és éppen a fentebbemlített képi hagyományozódásra hagyatkozhattak. A képi gondolkodás

ugyan nem választható el a fogalmi gondolkodás folyamatától - azzalteljes egységet alkot - , de bizonyos esetekben - korokban és szituációk

ban - ez a képi gondolkodás a fejlődési folyamatok mellett is előtérbekerülhet, és dominánssá válhat. 6 3 5 Fokozottan érvényes ez a néphagyomány átörökítési folyamatának képi megnyilvánulásaira, melyben azonősi emlékképek és „képletek" is fennmaradtak, amelyeket az orális hagyomány is már csak úgy tartott meg emlékezetében, hogy azt időről-időre, történeti korokról történeti korokra átalakítva beépítette mondá

iba.A „népművészet" ezen képi ábrázolásaival, „képírásaival" - szimbólumok, és az ezekből felépülő képek formájában - fogalmazza meg a„kollektív tudatalattiból" eredő ősi képét 6 3 6.

Ezzel az - eredetitől eltérő környezetbe épített ősképekkel - alapvetően magát az átörökítés lehetőségét adva meg a hajdani toposzok továbbélésének. A néphagyomány ezen ősi átörökítő eszközét a képírást, mahelytelenül „népművészetnek" nevezik, holott ezen utóbbi - csupán a

formai elemek reprodukálására képes - , s képi megfogalmazásai már nélkülözik azt a tudati tartalmat és formát, amelyekben „elődei" még ismereteket nyújtottak. így az eredeti képírásokban az esztétikai funkció mindigcsak másodlagosnak tekinthető a tudati információk halmaza mellett.

Ennek a következménye az a folyamat is, amelyben a tudati tartalmakat hordozó képírás a tudományos (?) körökben - annak meg nem értésesorán - már csak „provinciálisán primitív" munkává degradálódhatott.

Az ember képi gondolkodásáról bővebben lásd: K I S S Zoltán 1996. 311-328. p.„Az ősi kép - vagy archetípus - ...az ősök számtalan tipikus tapasztalatának megformált eredményei." Az ősi kép fogalmának és kialakulásának folyamatához lásd:J U N G , Carl Gustav 1973. 148-150. p.



Példánknál maradva - a szoboszlói címer leképezési folyamatának -

formai különbözőségét és egyben értékét is - éppen az adja, hogy csupán

a képi ábrázolás keretein belül maradva az egy és „azonos" címerkép, az

idők folyamán más és más periódusát mutatja. Egyazon tudati tartalom,különböző idősíkok keresztmetszetében nyilvánul meg, amely képi

eszközeivel mindig az aktuális időt jeleníti meg.

Szoboszló címere, és formai jelentésében a Bocskai-zászló is az

1606-os időszak képi megfogalmazása, amely egyben az adományozó

fejedelem képi gondolkodását is tükrözi. Az elnyomók feletti győzelem

idejét éljük, ami itt képi szinten is megörökítésre került, de a címer kép

írása utalás is egyben, amelyben - rejtve - ősi képzeteket örökített át, az

adott kor történéseibe ágyazva. Míg a címerképben - a folyamat ábrázolása végett és annak magyarázatául - a korábban már tárgyalt lánggal égő

alak [a fénylény, a Nap jelképe] még annak bitorlója kezében is megtalál

ható [a szabadságharc küzdelem, az elorzott fény, a Nap jelzéseként],

ugyanakkor a koronadíszből kiemelkedő tigris kezében is ott leledzik,

mely - másik kezében tartva a magyarság ősi zászlaját - jelzi a küzdelmes

győzelmet. A győzelmi zászlóval együtt immár tulajdonában van a visz-

szaszerzett pajzs is [a Nap szimbóluma], melyet visszahódított az ellen

ségtől.

Kenyérosztó tányér 1639. (Hajdúszoboszló)

A történeti folyamat képi

ábrázolásában mérföldkő

nek számít az 1639-es ke-

nyérosztó tányéron meg

formált címerkép. Az erede-

titől - és a Bocskai-zászlón

található - címerképtől elté

rő címerábrázolás azonbannem készítőjének hibájából

származik - ahogy azt so

kan gondolják - , hanem

sokkal inkább annak a -

még megőrzött - képírói

képességből, és gondolko

dásból fakad, amelyben az

ősi képzet újraéled. A fényt

elragadó [sárkány] és a

fényt visszaszerző [sár-



kányölő hős] kultusza kap újra képi megfogalmazást. így nem másolásihibából származik - hanem a tudatos képi gondolkodásból fakad az eltérés -, miszerint az ellenséget jelképező lovag kezében már nem találjukott - a fényt, a Napot szimbolizáló - pajzsot, illetve a címerben szereplőtigris alakját. Azt mind a címertáblában, mind a koronadíszben, immáronújra az oroszlán alakja váltja fel.

Ezt látszik igazolni a pajzs képi tartalma is, mely jelentéstartalmábanegyértelműen Nap-szimbólum. Egyébként ezen ősi képírás leképezése akésőbbi keresztény krisztogram jel is. 6 3 7

A z oroszlán jelképi visszatérésére egyérte lműen utal az ezüst kenyérosztó tányér közepén lévő címerábrázolást körbefutó bibliai idézet: „Jel:

V . 5. Győződelmet vett a' Juda béli Oroszlán". Melynek teljes szövegeígy hangzik: „És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a

Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. " [Jel. 5.5]63 8 A bibliai idézet azonbannem csupán a tányéron lévő „címer" - helyesebben íráskép -, vallásoshangulatú illusztrálását szolgálta, ahogy azt korábban gondolták 6 3 9. A bibliai idézet felvésése éppen arra a néphagyományban leledző hitre épült,amely szerint Bocskai István élettörténetének minden jelentősebb napja

péntek, azaz Vénusz napjára esett. Mint azt már korábban is említettük,Bocskai István a nép szemében egyenlő volt a megszabadító hős személyével, s a fejedelem hajnalcsillaggal való azonosítása nemcsak a magyarnéphit szerves részét képezte, de ezt a véleményt osztotta a török udvaris . 6 4 0 Erre a néphagyományban elevenen élő hajnalcsillag-képre vonatkozi k az ezüst tálra véset idézet is, melynek valódi értelméről szintén a Bibli a ad magyarázatot: „ Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekrőlbizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. En vagyok Dávidnak ama

gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. " [Jel. 22.16]

A jelképek alakulásához, alakjához bővebben lásd: H O P P A L Mihály - J A N K O V I C SM a r c e l l - N A G Y András - S Z E M A D Á M György 1 9 9 0 . 1 5 8 - 1 6 0 . p. , illetve M A K R A

Sándor 1 9 8 8 . 8 2 - 9 2 . p.A bibliai idézetek során a Károli Gáspár által magyarra fordított Bibliát vettük ala pul. A kie mel ése k tőlünk.Lásd: Sz. KÜRTI Katalin 1 9 7 5 . 6 5 2 . p.Ide lásd a korábban már elemzett fejedelmi jelvények átadásának során a török követáltal mondottakat!



A református Bibliában található keresztreferenciák (párhuzamos he

lyek, citátumok) csak megerősítik a kenyérosztó tálon található idézet bevésésének néphagyománybeli ihletettségét. Egyben alátámasztja a cí

merkép jelentéstartalmát is: „Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím oroszlán, és mint nős-

tény oroszlán; ki veri őt fel?" [1 Móz. 49.9] „Imé e nép felkél mint nős-

tény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát

nem eszik, és elejtettek vérét nem issza. " [4 Móz. 23.24]

A történeti korba illesztett képírás szerint a császáriak kezében már

nincs a pajzs. Ez is jelképezi, hogy a folyamat egy pillanatnyira lezárult,minden visszatért az eredeti medrébe, és helyére. A cselekvő tigrist fel-

váltja az oroszlán és a vértes vitéz pajzsnélkülisége egyértelműen utalannak veszteségére is. A fény újra felszabadult! De a képírás szerint: - a

két fél [az oroszlán és a vértes] szembenállása még nem szűnt meg!

A fentebbi képírási látásmód és gondolkodás folytonosságát bizonyítjaa szoboszlói református eklézsia által 1830-as évszámmal datált pecsét-

nyomója is. 6 4 1 A pecsét-nyomón a következőfelirat fut körbe:

„PAROCH: IN. ECCLA.

H: C. SZOBOSZLÓVIENSI. 1830. SIGIL.".A pecsétnyomó címer-képében Szoboszló cí

mere látható, azzal a

különbséggel, hogy a

vértes lovas kezéből -

csakúgy, mint a kenyér-

osztó tányéron - itt is

hiányzik a pajzs, illetve a

tigrist - mint meghatáro-zó címeralakot - egyér-telműen felváltotta az

A hajdúszoboszlói református egyház 1830-as oroszlán

pecsétnyomója

641BIM. 91. 312. 1.



Ugyanakkor kiemelendő, hogy a pecsétnyomó megformálásában azoroszlán által tartott zászló még változatlan, illetve a pajzs sem mutat

eltérést az előbb említettel.

Ezzel szemben a népi képírás látásmódját erősítendő, a képírási folyamat következetességét és egyben a történelmi események következő állomását mutatja az 1859-ben készült - ugyancsak a Szoboszlói Reformá

tus Egyházközség tulajdonában lévő - ón borospalackon642 található címerábrázolás.

Itt már állandósulni látszik akét fél szembeállásának történe

ti motívuma, ezzel együtt az

ellenség pajzsnélkülisége is.Míg az 1606-os, - a fejedelemáltal adományozott - címerkép

ben a pajzs még az ellenség, alovas vértes kezében leledzik.

Ugyanakkor két - képileg éstartalmilag is - meghatározó

elemre kell felhívnunk a f i

gyelmet. Mégpedig a sisakdísz ből kiemelkedő már egyértel

műen oroszlán tulajdonságokat

mutató lény kezében lévő

„zászló" és „pajzs" alakjára ésnagyságára. A címer koronadí

széből kiemelkedő oroszlán

kezében lévő pajzs nagysága

félreérthetetlenül utal a hajdanmegszerzett fény fogyó tulaj-i , , , n _. donságaira.

On borospalack, (1859.)

A hatszög-alakú borospalack egymás melletti oldalán található maga a címerkép,

ezzel szemben - szintén két lapon - az ajándékozó adatait találjuk: , ,A'Hajdúszoboszlói reform - Sz = Egyház Úr asztalához készítette Vas Sámuel és nejeSzüts Erzsébet 1859." A fennmaradó két szemközti oldal egyik cikkelyében a koszorúba fogott ágat csőrében tartó galamb motívuma kapott helyet, míg a másik osztás

ban, a koszorúval övezett szőlőfürt motívumát vésték rá.



Ezzel együtt a jobbjáb an lévő „zászló" , sokkal inkább harci kopja tulajdonságait mutatja, mintsem egy győzedelmi zászlóét.

Ne felejtsük el, hogy ekkor a Habsburgokkal folytatott - vereséggel

végződött - 1848-49-es szabadságharcot követő, de még a kiegyezés előtti időket írták. A képi gondolkodás ezen módja szoros összefüggésben álla képi megvalósulással is, sőt csak a kettő tudatában fedhető fel értelme.Ugyanakkor a képi gondolkodás eme formáját tételesen mégsem választhatjuk el a fogalmi gondolkodástól sem. A képírás, - mint neve is mutatja- képi formájába tömöríti az áthagyományozandó elemeket és a kollektívtudat által meghatározott tudást, de ezt sohasem függetlenítette szóbelihagyományától.

A képírás jelentéstartalmának változása a címerképben (1606-1639-1859)

A nép közös tudatában meglévő elemek és hagyományok egészénekcsak egy elenyésző része kapott helyett az úm. hivatalos írásbeliség köré

ben. Gondoljunk csak arra, hogy a krónikáinkban szereplő néphagyomá

nyokat is kétkedve fogadták, fogadják: „Elvalának azonban hanyagolvaannyira, amennyire azoknak a szorosb történeti kritikán túl álló, de a valódi történeti nyomokkal egyiránt becses, ősi hagyományos mondai elemét nem tudta méltánylani, azt üres s hamis mese s mende-mondának

jellemezve folyvást" - mondta ezt 1854-ben Ipolyi Arnoldl643

IPOLYI Arnold 1854. X V . p. A német eredetű (Stummer) családból származó paptudomány iránti elhivatottságát és az eltitkolt magyar hagyomány ok tárgyilagos kutatását és hozzáállását méltón példázza az általa sokszor emlegetett mondása is: „.. .eztvagy amazt tehetném, mint zohori pap, de mint magyar író nem tehetem..." Munkásságához és nemzeti identitástudatához lásd. HOPPAL Mihály 1987. 1-46. p.



Mint a fentiek is mutatják, a népi emlékezet sohasem támaszkodhatottaz írásos történelem átörökítő hatására, így az orális hagyomány kiegészült az ősibb gyökerekre visszavezethető „képírás" gyakorlatával.

Azokban a helyzetekben és korszakokban, amikor a néphagyományszámára a verbális közlés szabad áramlása is akadályoztatva volt, akkoraz átörökítés biztosabbá tétele érdekében a képi megfogalmazás, a képírásmég mindig lehetővé tette ezen értékek átmentését.

A nép képírási tevékenysége a későbbi korokban is megőrizte átörökítő je llegét, viszont két élesen különválasztható oldalra bomlott. Ugyanmindkettőt a „naiv művészet" címszó alatt kezeljük, de míg az egyik,megőrizte jelképi fogalomrendszerét, addig a másik „csak" az orális ha

gyomány - tényleges képi formába öntése által annak - dokumentatívmegerősítését képviseli.

Ez utóbbi formai megörökítés csoportjához tartozik az ún. Bocskai-nyereg hagyománya is.

A „ B O C S K A I - N Y E R E G "

A korábbiakban már szóltunk Bocskai arany nyergének zsákai emléke

zetéről, melyet csak az újkori - talán erőltetett - hagyományok körébekell utalnunk. Lehetséges alapjaként kell megemlítenünk a történeti események azon elemét, mikor Bocskai 1605-ben - erdélyi hadjárata megkezdése előtt - családi kincseit Nagykereki várából, a biztonságosabbnakvélt zsákai várba szállíttatta. 6 4 4

A fentebbi nyereg népmondai létezésén túl az 1920-as években Hajdúszoboszlón még úm. kézzel fogható tárgyi bizonyítékkal is szolgált a néphagyomány, melynek jelentőségét csak a Bocskaitól kapott zászló ha

gyományával rokoníthatunk. A tárgyak - köztük a nyereg - Bocskai Istvántól való származtatásának tárgyiasult emlékét egészen 1930-ig kísérhetjük nyomon, mikor is az adott év júniusában a berlini Hegewald Filmvállalat - egy ünnepi felvonulás alkalmával készített filmjében - mégmegörökíthette mind a zászlót, mind a nyerget645, mely utóbbinak a rákövetkezendő időkben nyoma veszett. De a nyereg hajdani létezését a néphagyomány mellett a fotókópiák is megörökítették.

D A N K Ó Imre 2 0 0 4 . 14. p.

G E Ö N C Z Y József 193 0. 489 . p .



Istenes Szilágyi Mihály bandériumvezető a „Bocskai-nyeregben " (1927.)

Természetesen egy ilyen becsben tartott emlék hagyománya nem múl

hatott el anélkül, hogy azt a dokumentáló-naiv, vagy amatőr népművészet

meg ne örökítette volna. Béres Lajos - a hajdani szoboszlói

lovasbandérium egykori tagja - elsőként 1937-ben, majd 1962-ben is

megörökítette az ún. Bocs

kai-nyerget és lószerszámot. 646

Azt, hogy az általa készített ábrá

zolás mennyire hiteles, most nemtisztünk eldönteni. Azonban elgon

dolkodtató a megfestett lószerszám

ok között lévő nyakdíszen található

hármas bolygó a Hold, Nap és Vé

nusz, a korabeli „szent háromság"

ábrázolása.

Lásd: Béres Lajos emléklaptervezete. A z emléklapon fölül Bocskai István, a város és

a lovasbandérium akkori vezetői kaptak helyet, a hátteret a helyi táj mellett nemesi

címerek és többek között a Bocskai-zászló elemei ékesítik. BIM. 3415-92. Közölve:

NAGY Ibolya 1998. 307. p.



9ç£

Béres Lajos festménye a „Bocskai-nyeregről" 1962. (BIM. 876. 70.)

A korabeli emlékek sorát azokkal a kismarjai tárgyi emlékekkel zárjuk,

melyeket a kismarjai néphagyomány Bocskai adományának tekint. Jele

sen két tárgyról teszünk említést: - Kismarja pecsétnyomójáról és a re

formátus templomban található ún. Bocskai-harangról - , mely kettő, szo

ros összefüggésben áll egymással.

A KISMARJAI PECSÉTNYOMÓ, ÉS A KISMARJAI „BOCSKAI-HARANG"

A PECSÉTNYOMÓ

A Bocskai által adományozott kismarjai pecsétnyomó és a fejedelem

emlékére készített ún. Bocskai-harang ugyan szoros kapcsolatban áll

egymással, de a néphagyományban egyértelműen meglévő emléke mel-

lett, történeti eredetük még a mai napig sem tisztázott!



Kismarja ezüst pecsétnyomója (1606.)

A kismarjai pecsétnyomót

lassan egyfajta misztikum

övezi, s rejtélyességet csak

fokozta, hogy az ezüst pecsétnyomót Masits László

1962-ben647 úm. „egy ismeret

len (?) férfitól a múzeum szá

mára megvásárolta".648

M A S I T S László a követke

zőkben írja le a pecsétnyomó

alakját: „Az ezüstből készült,

henger formájú üreges nyelű pecsétnyomó majdnem szabá

lyos kör alakú pecsételőlapjá

nak átmérője 4,145 cm, vas

tagsága 0,33 cm.

A pecsételőlap közepén szemből ábrázolt díszes öltözetben ülő férfi

látható. Jobb és bal oldalán fejedelmi jelvények: gerezdes buzogány és

szablya van elhelyezve. Körülötte majdnem teljes kört bezáró stilizált

szalagon erőteljes antikva nagy betűkkel latin körirat: PRO DE O ETPATRIA 1606"64 9

M A S I T S László a pecsétnyomón lévő ábrázolást egyér

telműen Bocskai István 1606. szeptember 22-én, Kassán kelt adományle

velében leírtakhoz köti, mint annak tényleges megvalósulását.

Arról azonban a szerző nem szól, hogy ennek előtte Kismarján hasz

náltak-e bármiféle pecsétnyomót is, vagy ezen ezüst pecsétnyomót kell

tekintenünk, az elnyert privilégium első tárgyi emlékének. A kérdés azért

sem hanyagolható el, mert éppen maga a fejedelem, Bocskai István tett

említést - a szerző által is ismert, sőt citált - kassai adománylevélében,egy korábban is létező kismarjai pecsétnyomóról!

Az adománylevél - a kismarjai előjogok felsorolásának - kilencedik

pontjában a következőket mondja: „Nehogy mint eddig, továbbra is kétes

pecsétet használjanak komoly elhatározással, biztos tudomásunk alap-

ján (különös) jóindulatunkból (ilyen) pecsétet (adományozunk [meg-

MASITS László 1971. 475 . p.

Lásd: V A R G A Gyula 2004 . 492 . p.

Az ezüst pecsétnyomó részletes ismertetéséhez lásd: MAS I T S László 1971.

4 7 6 -4 8 8 . p.



hagyjuk]650 nekik) . . . " 6 5 1 Ezekből a szavakból az tetszik k i , hogy a kismar jai közösség - még a mezővárosi rangra való emelkedés előtt már használt egy {kétes) pecsétnyomót! Mégpedig olyat, melyet maga a fejedelem

is ismert {biztos tudomásunk alapján), és ezt a korábbi pecsé tnyomót (jóindulatától fogva) 1606-ban adományozott kiváltságlevelében, helyben ishagyott (meghagyott) nekik. Csakhogy a kiváltságlevélben szereplő leírása fennmaradt ezüst pecsétnyomón lévő vésettél több ponton sem egyezikmeg! A kiváltságlevélben lévő „fejedelmi szék", illetve „fejedelmi trón"kifejezések sehogyan sem illenek bele a kismarjai pecsétnyomón található- egyébként a kornak teljesen megfelelő - bírói szék ábrázolásába.Ugyanakkor a kiváltságlevél „összetett kezekkel ülve" mondja ábrázoltat

ni a főalakot, holott a pecsétnyomón lévő alak a bírói szék karfáján nyugtatja kezeit.

Ezeket az ellentmondásokat csak egyetlenegy módon tudnánk feloldani, mégpedig azzal, hogy a kismarjai lakosok még a kiváltság levél keletkezése előtt - a fejdelem iránti tisztelet je léül 6 5 2 , s nem kevésbé településük különleges jogi státusát erősítendő és hangsú lyozandó - önmagukkészítették volna el azt a pecsétnyomót, melyet a fejedelem maga is kétes

joghasználatúnak ítélt.

Az Osváth Pál által közölt 1896-os fordítás szövegében egyértelműen a „meghagy juk" szó szerepel. Lásd : Osvá th Pál 1896. 13. p.

6 5 1 Az adománylevél legújabb, úm. kritikai fordítása az alábbi: Az adománylevél fentebbhivatkozott - kilencedik részét - teljes terjedelmét az alábbiakban közöljük: „Kilencedszer. Nehogy mint eddig, továbbra is kétes pecsétet használjanak, komoly elhatározással, biztos tudomásunk alapján, (különös) jóindulatunkból (ilyen) pecsétet(adományozunk nekik): (legyen azon) egy meglett korú, kiváló és bátor hősnek képe,

veres köpönyegben, fehér darutollakkal, kimunkált drágakövekkel és több színbenragyogó (veriegatis) gyöngyökkel ízlésesen díszített fekete süvegbe öltözve, aranydíszes karddal felövezve, bíborral bevont, arannyal választékosan ékített fejedelmi trónon komoly méltósággal, összetett kezekkel ülve, egyik oldalán vértől pirosló kivontkarddal, a másikon aranyveretű buzogánnyal, a fejedelmi méltóság eszméjét mintegyélő alakban megtestesítve; (az egész alak) körül ezüst-, réz-, vagy más fémbetűkből bevésve a következő kör irattal: Is tené rt és hazáé rt ! Ezzel a most leírt hiteles pecsé tjükkel és zö ld pecsé tviassz al mostantól fogva minden következő időbe (joguklegyen) a hatáskörükben kibocsátandó minden és bármilyen ügyre vonatkozó bármely levelüket lepecsételni;" Közli: V A R G A Gyula 2004. 503. p.

6 5 2

Kevésbé tartjuk elképzelhetőnek Masits László azon álláspontját, miszerint magaBocskai István kívánta volna, hogy alakja megjelenjen Kismarja pecsétnyomóján.Álláspontját lásd: M A S I T S László 1971. 479. p.



Ez szolgálhat magyarázatul - az adománylevélben szereplő leírássalellentétes - , a korábbi és a későbbi pecsétnyomón található azonos meg-formáltság kontinuus használatára is.

Ehhez azonban azt kell bizonyítanunk, hogy a M A S I T S László által leírt 6 5 3 1606-os ezüst pecsétnyomó előtt léteznie kellett Kismarján egy másik pecsétnyomónak is, amelyre egyébként az adománylevél szövegébenis találtunk utalásokat. Csak ezzel lenne magyarázható, hogy a kiváltságlevélben szereplő leírások nem kerültek rá (át) a későbbi, az immár legitimmé vált pecsétnyomóra. A z újkori történetírás - mind Masits László,mind a város szülötte Varga Gyula azonban csak egy pecsétnyomóról teszemlítést, és ezt ahhoz az ezüst pecsétnyomóhoz köti, mely az 1606-os

évszámot viseli. Ez egyértelművé teszi, azt is, hogy tanulmányaik elkészítése során, elkerülte figyelmüket az 1869-ben íródott forrásközlés, amely

ben egy korábbi pecsétnyomó létéről is említés tevődött. 6 5 4

A korábbi pecsétnyomó hajdani meglétének bizonyítására és a kétségek eloszlatása végett idéznünk kell egy talán elfeledett, vagy legalábbiskevéssé ismert 1869-ben íródott történeti adalékot, amelyet egyben - ezen

pecsétnyomó - tárgyleírásaként is felfoghatunk: „Bocskay István, erdélyifejedelem, 1605-ben Kis-Marja városát pallos-joggal, s ezzel egyidejűleg

arany pecsétnyomóval ajándékozta meg. Ennek lenyomata tallér nagyságú; szélén gömbölyded, apró virágokat mutató vonal vehető ki; közvetlenmellette pedig egy szalag, ily felírással: PRO *** DEO *** ET ***PATRIA *** 1605 ***. Közep én trónon ül egy alak, talán magánakBocskaynak képe; szomszédjában jobbról pallos, balról három ágú buzogány, vagy inkább kormánypácza látszik. - Egy másik, ehhez mindenbenhasonlító pecsétnyomója is van még Kis-Marjának, 1606-ból; ezen a föl-írás és kép ugyanegy az előbbiével, csak az évszám utóbbi egy évvel; ezt,

úgy hiszem, a község másoltatta az eredetiről. Mindkét pecsétnyomó máig [értsd: 1869] is Kis-Marja tulajdona.'* 55 A z eredetre vonatkozó következtetését ugyan megkérdőjelezhetjük, de a pecsétnyomó 1869-es meglétének bizonyosságát nem vonhatjuk kétségbe.

M A S I T S László 1 971. 475 -4 92 . p.

Ezen leírást sem Masits László az ezüst pecsétnyomóról szóló tanulmány szerzője,sem a falu szülötte Varga Gyula előtt nem volt ismeretes, hiszen egyikük sem tettemlítést erről a korábbi - arany - pecsétnyomó hajdani létezéséről. Lásd: M A S I T SLászló 1971. 4 7 5 - 4 9 2 . p., illetve V A R G A Gyula 1978. 31 . p.

M Á R K I Nándor (?) Sándor 1869. 5 0 0 . p. A z idézetben szereplő kiemelések és a [kapcsos zárójelbe] tett értelmezést magyarázó kiegészítések tőlem.



Ezt látszik megerősíteni Kismarja első monografikusának Osváth Pál

nak a munkája is, aki még 1896-ban is pecsétnyomókról tesz említést! 656

A K I SM A RJ A I „ B O C S K A I - H A R A N G "

A Bocskai-kultusz korabeli

megnyilvánulásának körére

utalva szólnunk kell arról az

ún. „Bocskai-harang"-ról 6 5 7 is,

amelyet a néphagyomány sze

rint maga Bocskai István ado

mányozott volna a kismarjailakosoknak 6 5 8 . Az érvényben

lévő hivatalos álláspont szerint

a ma is meglévő, a kismarjai

református templom tornyában

lévő harangot 1616-ban öntöt

ték. Azonban ezen kutatói

vélemény nem állja meg a

helyét! Mielőtt azonban a harang keletkezési idejéhez fű

ződő bizonytalansági tényező

ket, érveket és ellenérvek

megfeleltetnénk egymásnak,

A kismarjai „Bocskai-harang" tisztünk szólni magáról a ha

rangról is.

Annál is inkább, mivel a harang készítésének téves datálása éppen a

harang díszítményeiben rejtezik. A harangon összesen három lényegi dí-szítményt különíthetünk el. Ezek mind térben, mind időben élesen külön

választhatók egymástól.

A templomtoronyban lévő harang peremén körbefutó latin nyelvű fel

irat okozza (okozta) a legtöbb félreértést, hiszen itt található az ominózus,

egyben megtévesztő 1616-os évszám:

Lásd: O SVÁTH Pál 1896. 39. p.

A harang főbb méreteire nézve lásd: MASITS László 1971. 488. p.

VARGA Gyula 1978. 31. p.



„CONFECERUNT HANC CAMPANAM NOBILES OPPIDI KIS

MARJAIENSES IN NOMINE DOMINI JUDICE PRIMARIO

NICOL SARANDI A - O DOMINI 1616."

A harang oldalán, - annak középső, kiemelt jelentésbeli funkcióval is bíró részén - egy kör alakú - 14 cm átmérőjű - díszítmény található,amelyben az 1606-os kismarjai pecsétnyomó 6 5 9 pecsételőlapjára vésettdíszítmény pozitív formáját ismerhetjük fel. Ezen díszítmény nyomán - a

pecsétnyomó és az azon lévő ábrázolás párhuzama révén - alakult ki az a

néphagyománybeli kép is, hogy e fent nevezett harangot maga a fejede

lem adta a kismarjai lakosoknak.

A harang díszítménye és a pecsétnyomó vésete

Azonban a meglévő harang korára a legfőbb bizonyítékot éppen a felsőrészén körbefutó kettős ornamentika között elhelyezkedő felirat adja,

mely latin nyelvű szövege révén a nép körében nem bírt különösebb je

lentőséggel. De ennél sajnálatosabb az, hogy a kutató - a harang készítésiidejét 1606-ra datáló M A S I T S László - figyelmét is elkerülte ezen felirat!

Ugyanis a növényi ornamentikával tagolt felső övezetben a következő -

még különösebb magyarázat nélkül is egyértelmű - felirat olvasha

tó: „RENOVATA ANNO DOMINI 1766."660

A kismarjai pecsétnyomókról (!) a fentebbiekben már bővebben szóltunk a formájárakiterjedő elemzést lásd ott.Értsd: ^Megújítva az Úr 1766. évében."



A díszítmények mintázásának minősége alapján mi nem kívánunkmesszemenő következtetéseket levonni sem a harang készítési idejére,sem a harangöntő mester kilétére, főként nem úgy, ahogy azt - a tévesidőpont meghatározása révén - a M A S I T S László is tette.661

Sokkal inkább utalnunk kell egy hivatalos okiratra, melynek tartalmá ból egyértelműen kiderül, hogy a néphagyomány általi „Bocskai-harang"csak az idők során vált a nép emlékezetében egyidőssé a fejedelem korával és annak személyével. Félreértés ne essék, itt nem a néphagyományszemlélete ellen érvelünk, hanem sokkal inkább a hagyományozódás folyamatának pozitív oldala mellett tesszük le voksunkat, mikor igyekszünk

bemutatni a nép eszmeiségében kialakult emlékképek idealizálásra való

hajlama mellett, a történeti tényekre vonatkozó adatokat is. A látszólagellentmondást tükröző folyamat éppen azt sugallja, hogy a nép körébenélő hagyományok átlépik a történeti síkok által határolt területet. Mindamellett teszi ezt, hogy a néphagyomány mindig egy idealizált képetnyújt, de alapjaiban mégis mindig a gyökerekhez nyúl vissza annak érdekében, hogy az átörökítendő alapeszme túlélje, túlélhesse a „ráerőszakolt"- az olykor hamisnak bizonyuló - történelmi irányzatokat is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a néphagyományban meglévő elemeket fenn

tartások nélkül kezeljük, és azt evidenciaként felfogva alakítsuk ki hozzáaz azt „megerősítő" történeti hátteret és bizonyítékokat. A néphagyománynem igényel ilyen mondvacsinált érveket, hiszen értékét éppen a történetikorokat átívelő - ha kell összemosó - emlékezete adja, melyben mindigaz átörökítendő, és az örök időkre fenntartandó eszme, nézet, akár egyszemély - adott esetben a fejedelem, Bocskai István alakja - nyilvánulmeg.

Az alább említésre kerülő irat nemhogy csorbítaná a néphagyomány

továbbéltető szerepét, sőt éppen erősíti azt! Teszi ezt annak ellenére, hogyaz iratból egyértelműen kiderül, hogy a ma is meglévő harang nem Bocskai adománya, sőt még nem is 1616-os készítésű! M i több a kismarjai pecsétnyomón is megtalálható mintázat csak 1766-ban került a renovált„megújított", - azaz újraöntött - harang oldalára!

Masits László kiindulási alapként a feltételezett 1606-os készítési dátumot vette figye

lembe, így próbálva meg határozni a harang készítési helyét, így mivel maga a kiindulási pont is téves, a készítés helyére vonatkozó következtetéseit is fenntartásokkalkell kezelnünk. Lásd: MASITS László 1971. 488. p. Korábbi téves kormeghatározásátkésőbbi írásában már részben revidiálja. Lásd: MASITS László 2000. 154. p.



A kismarjai harangról (A Tiszántúli Egyházkerület Kézirattára: R. 707.)



„Infrascripti Per Praesentes recognoscimus et attestamur: quod Nos penes Generalem inclyti comitatus hujusce Bihariensis Pro Parte et adInstantiam Oppidi Privilegiati Kis-Marja, ex novissime Praeterita SedeRestauratoria extradatam Remissionem requisiti ad Antelatum OppidumAnno et die infrascriptis exeundo ac Campanam ejusdem Oppidi obveteriorationem ex Turri - - rectifiée depositam conspiciendo,observaverimus dorso eiusdem Campanae inscriptionem tenorissequentis: Confecerunt hanc Campanam Nobiles Oppidi Kis-Marjaiensesin Nomine Domini, Indice Primario Nicol. Sárándy A° D. 1616.

Super cuiusmodi praevio modo per Nos Peracta oculata revisionePraesentes Nostras, Propriis Syngraphis et usualibus Sigillis munitas

extradamus Litteras Testimoniales Signata in Oppido Kis-Marja, die 19â

Mensis Juny Anno 1766.

LS Nicolaus Bárányi, de Varad et Mis..ka HortasBihar. Ord — Jud — Marjai

LS Joannes Báliban — eius — HortasBihar Ordinarius — Jurator Marjai

vertatur

Praesentem Copiam ex vero et genuino originali descriptam et per mecum eodem collatam in omnibus punctis, clausulis, et articulis eidemconformem esse sine Mediante testőr Debreczini Die 12â Mensis JanuariiAnno Domini 1767.

Joannes MeleczkyPro Tabulae Regiae Judice Juratus Nótárius" 6 6 2

A hitelesített másolat latin nyelvű szövegének magyar fordítása a következő: „Alulírottak, mint jelenlevők elismerjük és tanúsítjuk: hogy Mi

ennek a tekintetes Bihari megyének a kormányzójához tartozó Kis-Marjakiváltságolt város részére és kérésére, amely a nemrég lezajlott tisztújítószéken kiadott felmentést kérte, a fentebb említett városba az alább keltezett évben és napon kimenve, és ennek a városnak a harangját, amelyet azelöregedés miatt a toronyból lehoztak, megszemlélve megfigyeltük annaka harangnak a hátán egy feliratot a következő értelemben: ezt a harangot

a kismarjai nemesek készítették az Úr nevében, Sárándy Miklós jeles

útmutatásával az Úr 1616. évében.

A feljegyzés hivatalos másolta a Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára:Kézirattár R. 707 jelzet alatt.



Az előbb említett módon általunk saját szemmel végrehajtott ellenőrzéshez mi, a jelenlévők tanúsító aláírásunkat hozzáadjuk a megfelelő kézírással és szokásos pecsétekkel megerősítve

Kismarja városában aláírva 1766 éve Június hónapjának 19. napján.

Ph Nikolaus Bárányi de Varad et M i . . .ta HottasBihar Ord. Jud... Marjai

P H Joannes Báliban ejusd. HottasBihar Ord. Jurator Marjai

FordítsMegerősítem, hogy a jelen másolat a valódi, eredeti és nem másolatból

lett leírva és általam azzal össze lett vetve annak minden pontjában, záradékában és cikkében, és tanúsítom, hogy közvetítés nélkü l való.Debrecen, az Úr 1767. éve Január hónapjának 12. napján

Meleczky JánosA királyi tábla jegyzője 6 6 3

Az iratból egyértelműen kiderül, hogy valóban létezett egy 1616-banöntött harang, de azon még nem volt jelen a kismarjai pecsét megnagyított mása. Ezt egyértelművé teszi a bizottságnak a jelentése is, mely az

alább következő feljegyzésben részletesen leírja, az „elöregedés" miattmegújításra ítéltetett harangot. Ebben a feljegyzésben azonban a bizottságsehol sem tesz említést a kismarjai pecsétnyomó mintázatának harangonvaló meglétéről! A z viszont már nehezen elképzelhető, hogy ha ez rajtalett volna az elöregedett 1616-os harangon, akkor arról ne tett volna említést a hivatalosan felkért bizottság. A fentebbi irat egyértelmű bizonyítékaannak is, hogy az elöregedett harang helyett öntetett új harang kiöntéséremár a feljegyzés évében sor került, vagyis még 1766-ban.

A fentiek alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a kismarjai református templom tornyában lévő harang - még ha nem is Bocskai korabel i -, de a későbbiekben rákerült fejedelmi szimbólumok által mégis pregnáns példája a néphagyomány azon hagyományozó képességének, mely -a harang által - immáron nemcsak emberi közvetítéssel, hanem Isten hívószavával is egységben tartja a közösséget és évszázados hagyományát.

Az irat fordítása Lévai László munkája.



A B O C S K A I - K U L T U S Z K É P I ME G N Y I L V Á N U L Á S A I É S A VIDÉKI „ P I K T O R O K "

Bocskai István alakját több korabeli metszet is megőrizte 6 6 4, azonbanezektől az ábrázolásoktól lényegesen eltérő képet mutatnak azok a X IX .századi, helyi piktorok által készített festmények, melyek Bocskai emlékét voltak hivatottak ápolni. Külön kiemelésre méltó, hogy Bocskai életnagyságú képe, annak elkészülte óta a kismarjai református templom falát díszítette. [Lásd: I. Tábla] De tudomásunk van arról is, hogy a fejedelmet ábrázoló festmény nemcsak a templom ékességének számított, dea település minden lakásában ott volt a helye: „Ily arczkép csaknem min

den polgár szobáját díszíti, melyet hajdan a város által tartott festő minden polgár számára ingyen festett." - írja Kismarja első monográfiájábanOsváth Pál.665 Mindezek ellenére azonban csak kevesen ismerik e vidékifestő kilétét. Pedig éppen Kis András - Kismarja fogadott képírója - nevéhez fűződik annak a Bocskai festménynek az elkészítése is, amely évtizedekig díszítette a kismarjai református templom falát. 6 6 6 A Kis Andrásáltal készített Bocskai-festmény a X I X . század végére annyira tönkremehetett, hogy az egyház 1905-ben újat festetett helyette. Erre a munkára

1905-ben Dobay Ferencet (1867-1945) kérte fel, aki el is készítette a Kis András festményének másolatát. Ez a Dobay által készített másolat található a református közösség tulajdonában. 6 6 7

Némi bizonyta lanságot vélhetünk azonban felfedezni e fentebbi Bocskai képpel kapcsolatosan, mivel Sz. Kürti Katalin említést tesz, egy Bocskait ábrázoló kisméretű mellképről is, melyet Kis András művének tartott.668 A kismarjai Bocskait ábrázoló festményekkel kapcsolatosan csak

bonyolítja a helyzetet, hogy Ostváth Pál is megemlékezik még egy, szin-

A Bocskait ábrázoló korabeli metszetekről és azok tételes felsorolásához lásd:SZENDREI János 1907. 27. p.

Lásd: O S T V Á T H Pál 1896. 17. p.

Ide lásd: Sz. K Ü R T I Katalin 1977. 177. p., illetve O S T V Á T H Pál 1875. 355. p.

SZ. KÜRTI Katalin 1977. 177. p.

Ez a kisméretű Bocskait ábrázoló mellkép, hajdan a Nagykereki várkastény 1966-os

kiállításában szerepelt. Lásd: Sz. K Ü R T I Katalin 1977. 177. p. Azonban az 1966-bankiállított festmény nem Kis András müve, hanem Szüts János dorogi festő által készített, mely a Hajdúsági Múzeum tulajdona.



tén Kis András által készített festményről, de itt, már nem mellképről,

hanem egy Bocskai arcképről szól . 6 6 9

A Bocskai-kultusz képi megnyilvánulásai során szólnunk kell Szüts

Jánosról670

- a Hajdúkerület által is foglalkoztatott festő munkásságárólhiszen, nevéhez tudomásunk szerint két megmaradt Bocskai festmény iskapcsolható. 1816-ban egy majdnem életnagyságú olajképet festett Hajdúszoboszlóra, és a Hajdúkerületi székházba is elkészítette Bocskai félalakos képét. Az igazság az, hogy a két festmény között időbeli rangsortnem lehet felállítani, hiszen a hajdúböszörményi festmény nincs datálva,így nem tudni milyen alapon helyezhette Sz. Kürti Katalin korban azegyik festményt a másik elé, holott sem történeti, sem levéltári bizonyíté

kokat nem hozott fel kijelentésének bizonyítására.6 7 1

Mert nyilvánvaló az,hogy ilyen rövid korszakolásban - ismerve a két kép technikai kivitelezését, viszont kevésbé ismerve a „piktor" művészi technikájának változásait -, nehezen mondhatunk véleményt Szüts János stílusbeli korszakaitilletően. így a két festmény alkotási idejét, és annak minden kétséget kizáró sorrendjét csak egy részletes levéltári kutatás dönthetné el, de ez mamég várat magára.

A z alábbiakban röviden ismertetjük e fentebbi két festmény jellemző

jegyeit, de jelenesetben - mivel nem tisztünk - eltekintünk azok művészeti értékelésétől.A hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum tulajdonát képező Szüts Já

nos által készített festmény egész alakban, teljes vértezetben és fegyverzetben ábrázolja a fejedelmet.672 A páncélos alak jobb kezében buzogánytfog, melynek feje - csakúgy, mint bal keze - csípőjén nyugszik. A jobbvállán átvetett vörös köpenyének végét jobb kezének könyökhajlatábavetve fogja fel, nyakában az aranygyapjas rend jelvényét viseli. Jobb vállán átvetett zöld szalagot hord, fején vörös tetejű sapka. A bal oldalán

OSTVÁTH Pál 1896. 44. p. Itt jegyzendő meg, hogy a hajdúszoboszlói Bocskai IstvánMúzeum több Kis András által készített festmé ny őrzője. Sz. KÜRTI Katalin 1977.178. p.

Szüts Jánosnak ez idáig csak két világi képét ismerjük, mindkettő Bocskai Istvántábrázolja. Egyéb irányú, egyházi munkásságához és életrajzához bővebben lásd:Sz. KÜRTI Katalin 1977. 171-182. p.Sz. Kürti Katalin a hajdúszoboszlói festményt tartja korábbinak, mint mondja: „ennekmintájára készítette el a böszörményi Hajdúkerületi székházba is Bocskai félalakos

képét". Lásd: Sz. KÜRTI Katalin 1979. 65. p.B I M . 64. 10. L A festmény bővebb, főként művészettörténeti ismertetéséhez lásd:Sz. KÜRTI Katalin 1975. 655. p., illetve lásd még: Sz. KÜRTI Katalin 1979. 65-66. p.



lévő asztal mögötti oszlopon tíz sorba tördelve a következő felirat:„STE. / B O C H K A Y . / D. G. / H U N G A . / TRANS / Q3. / PRIN. / ET. /SICU. / C O M E S " . 6 7 3 Az oszlop lábazatán lévő szövegben megörökítésre

kerültek a kép megrendelői is: „Pingáltatta Ns Nzes és Vitézlő CzeglédyJános 6 7 4 Feő Hadnagy Úr több előljáró társaival együtt tulajdon költségeken." A kép hátoldalán a készítőre és a készítés idejére vonatkozó utalásttalálunk: „anno 1816 / Pinxit Joans Szüts de Norko".

Szüts János másik - szintén a fejedelmet ábrázoló -, de kisebb méretű,félalakos festménye a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum tulajdona. Afestmény ugyan nem szignált, de összehasonlítva a szoboszlói ábrázolással, egyértelmű a készítő azonossága. A megformált alakon csupán a bal

kéz pozíciójában találunk különbséget, mely itt nem a csípőn, hanem akardon nyugszik. A környezet kialakítása bár ugyanazon elemeket tartalmazza - asztal, rajta két tallér - , a kép bal oldalán található felirat némilegkülönbözik a szoboszlóitól, bár jelentésében azonos tartalommal bír:„STE / B O C H K A Y / D. G. / H U N G . / TRANS. / Q U E / PRICEPS / ET /SICUIA / C O M E S . " [Lásd: L Tábla]

A Bocskai-kultusz képi továbbélését mutatja a millennium idejére tehető újabb hulláma, melynek sorát a volt Hajdúkerület központja Hajdú

böszörmény nyitotta meg, Cserna Károly615

Bocskait ábrázoló festményével. A fejdelem emléke képi megörökítésének ismételt vágya azonbankorábbinak mondható, mint annak megvalósulása. Bár a város már birtokában volt egy Bocskait ábrázoló festménynek - hiszen a Hajdúkerület1876-os felbomlását követően Szüts János festménye is Böszörményben,a kerületház épületében maradt -, azonban a város közgyűlése 1843-banmégis amellett döntött, hogy tanácskozási nagytermébe egy újabb képetfestet a fejedelemről. A testület a festmény elkészíttetésével Kálmán

György jegyzőt bízta meg, aki 1846. március 27-én arról számolt be atestületnek, hogy több piktorral is tárgyalt, de mindegyiknél drágállotta akért összeget, így amellett döntött, hogy maga készíti el a festményt.

„Stephanus Bochkay De i Gratia Hungáriáé TransiIvaniaeque Princeps et SiculorumComes" azaz „Bocskai István, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelme,székelyek grófja."

A család őseit már az 1702-es hajdúösszeírás is említi, bővebben lásd: N A G Y László - N Y A K A S Miklós 2001. 91-92. p.Cserna Károly (1867-1944) Életrajzához lásd: M A G Y A R É L E T R A J Z I L E X I K O N 1967. I.kötet. 312. p.



Ajánlatát a testület el is fogadta, azonban a festmény elkészültérőlnincs tudomásunk. 6 7 6

Annál inkább tudomással bírunk arról az 1893-ban el is készültCser«a-festményrőT, amelynek különlegességét éppen az adja, hogy azországban ez az egyetlen olyan - a fejedelmet ábrázoló - festmény, melyen Bocskai koronája is megörökítésre került. 6 7 7 így Cserna ezen a festményen, tökéletesen meg is formálta mind a fejedelem koronáját, mindrangjelző díszbuzogányát. A többi Bocskai-festénytől eltérően egyedüliként örökítette meg a fejedelem által használt címert, mely jobbjábannyílvesszőt tartó, három halmon ülő oroszlánt formáz, melynek farka többágra fosztatott. A festmény által Hajdúböszörmény újra egyedi rangra

emelkedett, hiszen az országban az egyetlen olyan település, amely egyszerre két korona-ábrázolást is magáénak tudhat. Mind a Holló Barnabásáltal készített Bocskai-szobron lévő térplasztika, mind a Cserna-féleBocskai festményen lévő koronaábrázolás egyedüli, és példa nélkül álló.

A festmény egyediségét csak fokozza, hogy tartalmi jegyei között felfedezni véljük a hajdani böszörményi templomerőd 6 7 8 sziluettjét is. Mindezek mellett a festményt mégis maga a kompozíció különbözteti meg atöbbi hajdúváros Bocskai ábrázolásaitól. így Cserna festményét tekinthet

jük a hajdúvárosokban - a millennium idején - újraéledő Bocskai-ábrázolások kiindulópontjaként is. A festményt nemcsak korábbi datálása miatt, hanem eltérő formavilága miatt is elsődlegesnek kell tekintenünk. Ez az egyetlen, olyan Bocskai-ábrázolás, amely első ránézés re is jólelkülöníthető a többi hajdúváros fejedelmet ábrázoló festményeitől. ígyBöszörmény - híven korábbi hajdúkerületi központjához - ezzel is kellőindíttatást nyújtott a Bocskai-kultusz erősítéséhez, és továbbéléséhez. [Lásd: II. Tábla]

A böszörményi kezdeményezést Hajdú vármegye követte, aki Ábrányi Lajost 619 bízta meg egy Bocskait ábrázoló festmény elkészítésével. A későbbiekben ennek - a mára megsemmisült, vagy legjobb esetben is lap-

Bővebben lásd: Sz. KÜRTI Katalin 1979. 66. p.Korábban már szóltunk Holló Barnabás Bocskait ábrázoló szobrán ak talapzatáról,melyen - szintén egyedülállóan - Bocskai koronájának domborműves formája található meg.A festmény készítési idejében, az 1864-ben lebontott erődfal emléke, annak alakja,

sőt anyaga még elevenen élt. Ide lásd: GYÖRFFY István 1927. 18. p. Ábrányi (EÖrdögh) Lajos (1849. december 7. - 1901. május 27.) életrajzához lásd:

Sz. KÜRTI Katalin 1998. 365. p.



pangó festménynek 68 0 - másolatai és reprodukciói68 1 szinte minden hajdúvárosban, illetve háznál megtalálhatók voltak. [Lásd: III. Tábla] Készítésiidejét mindenképpen 1895-re vagy az előttre datálhatjuk, hiszen az Ábrá

nyi festményét alapul vevő hajdúnánási Bocskai ábrázolás 1895-ös keltezésű.

A millennium idejében a hajdúvárosok legtöbbje Kovács Jánost 6 *2 bízta meg a festmény elkészítésével. így Hajdúnánás 1895-ben, Hajdúszo

boszló és Hajdúdorog 1896-ban készíttette el Bocskait ábrázoló festményét. [Lásd: IV-VI. Tábla]

A z 1876-ban megalakított Hajdú vármegye központja - Debrecen városa - is megfestette a fejedelem alakját, melyet 1908-ban Sóváradi Kár

oly készített el. [Lásd: VII. Tábla]Ezt követte Hadház megrendelése, melynek során a város Nagy Sán-

í/ort68 3 bízta meg, aki 1928-ban el is készítette Bocskai alakját megörökítőfestményét. [Lásd: VIII. Tábla]

Ekkor az ún. hat „öreg hajdúváros" közül egyedül Vámospércs nemrendelkezett a fejedelmet ábrázoló festménnyel. Ami igazán nem róhatófel a legkisebb lélekszámmal bíró közösség számlájára. Főként nem, hogyaz abszolutizmus korában - Hajdúkerület feloszlatását követően - a város

véglegesen peremhelyzetbe került, így anyagi forrásai is szűkösnek bizonyulhattak, de ugyanígy sérültek a többi hajdúváros jogai is.

ÖSSZEGZÉS HELYETT

Mára már eltűntek a Bocskai által adományozott kollektív kiváltságok,de mindezek ellenére soha sem tűnt el az adományozó fejedelem, Bocskaiemlékezete. Igaz az elkövetkezendő korok meglehetősen mély nyomokathagytak nemzeti önérzetünk és identitásunk szabad ápolásában, de a nép

körében, annak hagyományaiban, ha rejtve is, de mind a mai napig megtalálhatók a nemzeti lét tudatának csírái, csak fel kell éleszteni őket.

0 Sz. KÜRTI Katalin az Ábrányi által festett képről úgy tudja, hogy az a Déri Múzeumtulajdona, ellenben Fodor Éva a Déri Múzeum jelenlegi művészettörténésze nem tuda festmény létezéséről. Lásd: Sz. KÜRTI Katalin 1998. 365. p.

1 A festmény reprodukciói a Franklin - Társulat Nyomda készítette.2 Kovács János (1852-1924) életrajzát lásd: Sz. KÜRTI Katalin 1999. 478-479. p.3 A hadházi Bocskai-festmény készítőjének azt a Nagy Sándort kell mondanunk, aki

1928-ban Hadház monográfiájának a szerzője volt. Művészi alkatát mutatja a monográfiába készített linómetszetei is. így biztosra vehető, hogy a hadházi Bocskai-festmény készítőjeként is őt kell megneveznünk. Ide lásd: NAGY Sándor 1928.



Ápolni, gondozni kell őket, mert ahogy a gyökereitől megfosztott növénysem növekedhet, úgy a hagyományaitól megfosztott nemzet sem lehetnemzet többé!

Minden korban vállalni kell magyarságunkat, önállóságunkat és összetartozásunkat, mert erre tanít Bocskai végrendelete is: „Ezeknek utána,mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az tanácsomat, tetszésemet,igazán és jó lelkiesmérettel meghagyom s írom, szeretettel intvén, mindaz erdélyi és magyarországi híveinket, az egy- más között való szépegyezségre. Atyafiúi szeretetre az erdélyieket, hogy Magyarországtól, hamás fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországia

kat, hogy az erdélyieket tőlök el ne taszítsák, tartsák ő atyjokfiainak és ővéreknek, tagoknak.

Ha a fejedelemségek, amint szokott lenni, vagy Erdélyben vagy Ma gyarországban változnak, őmagok között a respublikák, az egyezséget akonföderáció szerént tartsák meg és az idő amit hoz, egymás javát örvendjék és egymás nyavalyáját fájlalják és mindenben oltalommal, segítséggel légyenek egymásnak, mert tudó dolog az, hogy a visszavonássalnagy birodalmak is elromlanak, viszontag, az egyezséggel kicsinyek is

nagyra nevekednek. Magyarországot is, a mi nemzetünket, idegen földrőlkiszállítván, az egyezség erre a szép földre plántálta, naggyá nevelte éssokáig floreáltatta [virágoztatta]. A visszavonás viszont megszaggatta,elrontotta és ebbe a jó napba hozta, melyben mostan vagyon szánkban azízi. Az egynehány esztendőkben micsoda romlást hozott, hogy az magyaregymást vágta, rontotta, minden nemzetségeknek, még az nyilvánvalóellenségeinknek is előtte, szidalmunkra, gyalázatunkra, óvjon az Istenminden keresztyén lelkiesméretet annak s affélének csak gondolatjátólis."





IRODALOM

Á L D Á S Y A n t a l , 1923. C ím er t an . In.: A magyar t u d o m án y k éz ik ö n y v e . II. köt.

6. füzet, (szerk. H ó m an B á l i n t ) Budapest, 1923.

Á R P Á D - K O R I L E G E N D Á K É S I N T E L M E K , 2004. Szentek a magyar középkorból I .

(szerk.: Érszegi Géza) Budapest, 2004.

B A L L A G I A ladár , 1884. K e c s k e m é t i W . Pé te r ö tvöskönyve . In.: Archeo lóg ia iÉ r tes í tő , 1884. 201-384. p.

B A L O G H Jo lán, 1985. K o lo zs v á r i k ő fa r ag ó m ű h e ly ek X V I . s zázad . Budapest,1985.

B Á N A l ad á r , 1915. A k i n c s k e r e s é s a néph i tben . In.: Ethnographia, X X V I . évf.

1915 .28-40. p.; 86-93. p.

B A R C S A J án o s , 1900. Ha jdú-nánás város és a ha jdúk tö r téne lme. Hajdú nánás ,1900.

B A R N A G áb o r , 1972-1974. M i t i k u s alakok a H o r to b ág y k ö r n y ék i falvak és a

hor tobágy i pász to rok h iede lemvi lágában . In.: M ű v e l t s é g és H a g y o m á n y .X V - X V I . Debrecen, 1972-1974. 273-297. p.

B É K É S I s tván, 1966. Ma gy ar Pon yva P i taval . Budapest, 1966.B E N D A K á l m á n , 1942. Me gmé rge z ték -e Bocska i I s tván t? In.: Magyar Nemzet,

1942. szeptember 10. 9. p.

B E N D A K á l m á n , 1952. Bocskai Is tván függet lenségi harca. Budapest, 1952.

B E N D A K á l m á n , 1955. A B o cs k a i - s zab ad s ág h a r c . Budapest, 1955.

B E N E D E K E lek, 1988. Vízi Péter Vízi Pál. In.: Magyar mese és m o n d a v i l á g . A

fekete kisasszony. M ó r a K iad ó , 1988. 431-440. p.

B E N E D E K E lek , 1996. A magyar t ö r t én e l em nagyjai. Budapest, 1996.

B E R Z E N A G Y J ános , 1961. É g ig é r ő fa. Magyar m i to lóg ia i t anu lmá nyok . Pécs ,

1961.B E T H L E N Farkas, 1782-1793. H is tó r ia de rebus Transsylvanicis. I - V I . köt. Nagy

szeben, 1782-1793.

B E V I L A Q U A Bé la , 1913. Á l la ta lako kró l s zóló me nd em on dá k ha tá sa heraldikai

t ípuso k k ia laku lására. In.: Turu l , 1913. 3. szám.B I H A R I A n n a , 1980. Ma gy ar hiedelemmonda ka ta lógus . In.: E l ő m u n k á l a t o k a

m ag y a r s ág n ép r a j záh o z. 6. Budapest, 1980.

B O C A T I U S J án o s , 1985. Öt év b ö r t ö n b en . [1606-1610] (szerk.: Csonka Ferenc)

In. : Bibliotheca Historica. Budapest, 1985.

B O G D Á N I s tván, 1987. R é g i magyar mér tékek . Budapest, 1987.



BOLDISÁR Kálmán, 1906. A szoboszlai lovas ha jdúk cz ímeres nemeslevele

1606-ból. In.: Turul, 1906. 24. sz. 116-122. p.BOLDISÁR Kálmán, 1906. Bocskay h ad in ép e . Debrecen, 1906.

BOLDISÁR Kálmán, 1925. Bocskay koronája . Debrecen, 1925.BOLDISÁR Kálmán, 1926. Bocskay koronája. In. : Debreceni Képes Kalendár i

um, X X V I . évf. Debrecen. 1926. 58-65. p.BOLDISÁR Kálmán, 1936. Szabad hajdú telepek. In.: Debreceni Képes Kalendá

r ium, X X X V I . évf. Debrecen, 1936. 61-74. p.BONCZ Ödön, 1899. Emlékek és leletek. Hunyadi J ános kormányzó á l l í tó lagos

s íremléke Gyulafehérvár t t . In . : Archaeologiai Érte sítő , X L X . köt. 2. sz. (Ujfolyam) 1899. 97-110. p .

BUDAI Ésaiás, 1804. Magyarország Históriája. II . 1804. 207. p.

BUDAI Ferenc, 1804. Magyar orszá g polg ár i h is tór iá jára va ló lexikon a X V I .s z á z a d v é g é i g . I - M . N a g y v á r a d , 1804-1805.

BUNYITAY Vincze, 1889. M i c z bán és a Bocskay, Soós s tb . családok származása. In.: Turul. 1889. 30-33. p.

CORNIDES Dál ie l , 1782. Vom Grafen S imon Mitzbán, und seinen sieben zugleicher Zeit geboren Söhnen , den S tammvätern vornehmer, nunmehroerloschener Ungrischer Familien. In. : Ungarisches Ma ga zi n, 1782.145-147. p.

CZUCZOR Gergely - FOGARASI János, 1862. A Magyar Nye lv Szó tá ra . Pest,

1862.CSABA Gy örg y, 1986. Cs i l lagjós lá s . Legenda és valóság. Budapest, 1986.CSIKÓS Zsuzsanna, 1993. A M i c h bán- tö r téne t irodalmunkban. In . : I rodalomtör

ténet i Kö zle mé nye k. 1993. 78-91. p.CSONKA Ferenc - SZAKÁLY Ferenc, 1988. Bocskai k íséretében a Rákosmezőn.

In . : Bibl io theca His tor ica . Budapest, 1988.CSORBA Csaba, 2004. Nagykereki vára . In . : A Bocskai szabadságharc 400. év

fordulója I . Bocskai bihari várai 3. Debrecen, 2004.

CSORBA Csaba, 2004. Sólyomkő vára . Mezőtelegd. In . : A Bocskai szabadság

harc 400. évfordulója I . Bocskai bihari várai 1. Debrecen, 2004.DANKÓ Év a, 1977. A ha jd úb ös zö rm én yi Bo csk ai szobor egyedülál ló részlete .

In. : Múzeumi Kurír . 24. (III . kötet 4. szám) A Hajdú-Bihar megyei M ú z e u m ba r á to k K ö r e K ö r le v e l e . Debrecen, 1977. 82-85. p.

DANKÓ Imre, 2000. Zsáka. In. : Száz magyar falu. Budapest, 2000.

DANKÓ Imre, 2004. Z sáka és a Bocska i - szabadságharc . Rhéde i Ferenc t evéke ny sé ge . In.: Rá lá tá s, V . évf. 1. sz. 14. p. Zsá ka , 2004. 11-18. p.

DÉZSI Lajos, 1928. Debrecen és az Alföld. Debreceni kö l tő éneke Bocskayró l .In.: Debreceni Szemle, 1928. 411-418. p.

DOBOS Ilona, 1971. Tarcal tö r téne te a szóhagyományban . Budapest, 1971.DOBOS Ilona, 1986. Paraszti s zá jhagyomány , város i s zóbe l i ség . Budapest, 1986.



DOMOKOS Pál Péter, 1957. Tatrosy György önéletírása és történeti feljegyzései.In.: Irodalomtörténeti Közlemények, LXI. évf. 1957. 238-261. p.

DONGÓ Gy. Géza, 1914. A tokaji vár története, hadi és műleírása. In.: Adalékok

Zemplén-vármegye történetéhez. X X . évf. 2. sz. Sátoraljaújhely, 1914.97-107. p.DONGÓ Gy. Géza, 1914. Pénteknapi szerencséi a „szerencsi király"-nak. In.:

Adalékok Zemplén vármegye történetéhez.. Sátoraljaújhely, 1914.186-189. p.

DÖMÖTÖR Ákos, 1992. A magyar protestáns exemplumok katalógusa. In.: Folklórarchívum, 1992. 19. sz. 222-223. p.

Dr. MOLNÁR Béla, 1942. Az orvos, a költő, a történetíró - és Bocskai halála. In.:Magyar Nemzet, 1942. október 15. 9. p.

Dr. MOLNÁR Béla, 1942. Bocskai István élet-halál küzdelme az orvostudománynyal. In.: Magyar Nemzet, 1942. augusztus 12. 9. p.DRÖSSLER, Rudolf, 1986. Amikor a csillagok istenek voltak. Budapest, 1986.É. KISS Sándor, 1972. Hajdúhadház helyrajza. In.: Hajdúhadház múltja és jelene.

Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei, 2. szám. (szerk.: KomoróczyGyörgy) Gyula 1972. 115-152. p.

ÉBER László, 1904. A Hunyadiak síremlékei. In.: Archaeologiai Értesítő, XXIV.köt. 4. sz. (Új folyam) 1904. 332-340. p.

ECKHARDT Sándor, 1955. Rimay János összes művei. Budapest, 1955.

ELIADE, Mircea, 1996. A szent és a profán. Budapest, 1996.ENTZ Géza, 1958. A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958.ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK, I-IV. kötet, (szerk.: Szabó Károly) Kolozsvár,

1855-1862.ERDÉLYI Zsuzsanna, 1976. Hegyet hágék, lőtőt lépek. Archaikus népi imádsá

gok. Budapest, 1976.ERDÉSZ Sándor 1968. Ámi Lajos meséi. I-III. kötet. In.: Új Magyar Népköltési

Gyűjtemény, XIII - XV. (szerk.: Ortutay Gyula) Budapest, 1968.FARAGÓ József - FÁBIÁN Imre, 1995. Bihari népmondák. Nagyvárad, 1995.

FEISZT György, 1986. Rövid magyar címertan és pecséttan.In.: Történelemszakköri füzetek, 15. Budapest. 1986.

FEJÉRPATAKY László, 1883. Chapy-címer és a Sárkány-rend. In.: Turul, 1883. 3.szám.

FÉNYES Elek, 1851. Magyarország Geographiai Szótára. I. köt. Pest, 1851.FERENCZI Imre, 1960. Rákóczi alakja az abaúj-zempléni néphagyományban. In.:

Ethnographia, 1960. 389-436. p.FERENCZI Imre, 1962. Bocskai István és szabadságharcának emléke a népha

gyományban. In.: A Déri Múzeum Évkönyve, 1960-61. Debrecen, 1962.

215-231. p.



F E R E N C Z I Imre, 1966. Történelem, szájhagyomány, mondahagyomány. (Egymagyar népmondakör történeti és társadalmi összefüggései) In.:Ethnographia, LXXVII. évf. 1. sz. Budapest, 1966. 49-73. p.

F R A Z E R , James, 1998. Az aranyág. Budapest, 1998.F Ü V E S S Y Anikó, 1982. Pénzásó Pistához, a tiszafüredi táltoshoz fűződő hagyo

mányok. In.: Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Debrecen, 1982.591-608. p.

G E Ö N C Z Y József, 1930. A Bocskai-zászló történetéhez. In.: Debreceni Szemle,1930. 489. p.

G Y A L Ó K A Y Jenő, 1928. A biharmegyei hadjárat 1604-ben. In.: HadtörténetiKözlemények, XXLX. évf. 1928. 259-318. p.

G Y Ö R F F Y István, 1927. Hajdúböszörmény települése. Szeged, 1927.

G Y Ö R F F Y István, 1942. Magyar nép, magyar föld. Budapest, 1942.H. F E K E T E Péter, 1948. Hajdúböszörmény részvétele a szabadságharcban. Hajdúböszörmény, 1942.

H E L L E R Bernát 1909. Magyar mese- és mondaelemek egyetemesebb kapcsolat ban. In.: Ethnographia, X X . évf. 1909. 65-73. p.

H E R P A I Gábor, 1926. Nemes családok Hajdú vármegyében. 1926.H O P P A L Mihály - J A N K O V I C S M a r c e l l - N A G Y András - S Z E M A D Á M György.

1990. Jelképtár. In.: Curiositas, III. (sorozatszerk. Zirkuli Péter) Budapest,1990.

H O P P A L Mihály, 1969. A magyar lidérc-hiedelemkör szemantikai modellje. In.:Ethnographia, LXXX. évf. 1969. 402-414. p.H O P P A L Mihály, 1987. Ipolyi Arnold élete és műve. In.: Ipolyi Arnold: Magyar

Mythologia. A hasonmás kiadás függelékei. Budapest, 1987.H U N Y A D Y Ferenc, 1936. A kismarjai kerület községei. Budapest, 1936.H U S Z Á R L a j o s - P A P Ferenc - W I N K L E R Judit, 1996. Erdélyi éremművesség a

16-18. században. Kolozsvár, 1996.I M R E Mihály, 1987. Nemzeti öneszmélet és politikai publicisztika formálódása

egy 1674-es prédikációskötetben. In.: Irodalomtörténeti Közlemények, X C I -

XCII. évf. 1987-1988. 20-45. p.I P O L Y I Arnold, 1854. Magyar Mythologia. Pest, 1854.I P O L Y I Arnold, 1876. Magyar mű-és történeti emlékek kiállítása. In. Századok,

1876. június 21. VI. füzet. 486-492. p.I P O L Y I Arnold, 1878. Egykorú levél Bocskay temetéséről. In.: Történelmi Tár,

LIX. évf. Budapest, 1878. 650-652. p.I S T V Á N F F Y Miklós, 1962. A magyarok történetéből. In.: Monumenta Hungarica

VI. Budapest, 1962.J A K A B Elek, 1888. Kolozsvár története. Budapest, 1888.

J A K A B Elek, 1894. Új adatok Bocskai István életéhez. In.: Századok,XXVIII. évf. 1894. 771-798. p.



J A N K O V I C H Miklós, 1818. Botskay István Erdélyi Fejedelemnek szerentsésPéntek napjait hirlelő Kolosvári Kö-írásról. In.: Tudományos Gyűjtemény,I. köt. Pest, 1818. 68-73. p.

J A N K O W I C H Miklós, 1828. Botskay István' valóságos Koronájáról, és azonÁl-koronáról, melly a' hajdani Magyar Szent Korona' formájára lévén alkotva, a' Bécsiektől hibássan Botskay Koronájának tartatik. In.: Fel-ső-Magyarországi Minerva, IV. évf. II. negyed. Kassa, 1828. 1662-1668. p.

J U H Á S Z Imre, 1999. A Bocskai-zászló története, rejtélyei. In.: A Bocskai IstvánMúzeum négy évtizede 1958-1998. Hajdúszoboszló, 1999. 83-85. p.

J U N G , Carl Gustav, 1973. Az analitikus pszichológia és a költői műalkotás ösz-szefuggéséről. In.: Művészetpszichológia. Budapest, 1973. 148-150. p.

K. N A G Y Sándor, 1883. Bihar-Ország útirajzok. Nagyvárad, 1883.

K. N A G Y Sándor, 1886. Biharvármegye földrajza ... Nagyvárad, 1886.K Á L M Á N Béla, 1989. A nevek világa. (IV. átdolgozott kiadás) Debrecen, 1989.K Á L M Á N Y Lajos, 1885. Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya. In.: Érteke

zések a nyelv és széptudományok köréből. Budapest, 1885.K A L M Á R J á n o s , 1971. Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971.K A R Á C S O N Y I J á n o s , 1890. Mese-e vagy valóság? In.: Turul. 1890. 120-125. p.K A R Á C S O N Y I J á n o s , 1900-1901. A magyar nemzetségek a XIV. század közepé

ig. I-n. köt. Budapest, 1900-1901.K A Z I N C Z Y Gábor, 1863. Hídvégi Mikó Ferencz históriája (1594-1613. In.:

Monumenta Hungáriáé Historica, VII. köt. Pest, 1863.K I S S Mihály, 1945. Adalékok a Bocskai-zászló történetéhez. In.: A Bocskai

István Múzeum Adattára, BIMA 196-70. 1-7. p.K I S S Zoltán, 1996. Az ember képi gondolkodása. In.: A Déri Múzeum Évköny

ve, LXXI. évf. 1994. (szerk. Módy György és V. Szathmári Ibolya) Debrecen, 1996.311-328. p.

K O M Á R O M I András, 1894. A „bűbájos" Báthory Anna. In.: Századok, XXVIII.évf. 1894. 298-314. p.

K O V Á C S S. Tibor, 2000. II. Lajos király gyermekpáncélja és egy hajdúkapitány

vértje. In.: Folia Archaeologica, XLVIII. Budapest, 2000. 154-170. p.K O Z O C S A Sándor, 1936. (a.) Históriás ének Bocskay Istvánról. In.: Erdélyi Mú

zeum XLI. 1936. 61-69. p.K O Z O C S A Sándor, 1936. (b.) Ismeretlen históriás ének 1606-ból. In.: Irodalom

történet, X X V . évf. 1936. 151-155. p.K L A N I C Z A Y Tibor, 1982. J anus Pannonius. Magyarországi humanisták, (szerk.:

Klaniczay Tibor) Budapest, 1982.L A N D G R A F Ildikó, 1998. „Beszéli a világ, hogy mi magyarok..." Magyar törté

neti mondák. Budapest, 1998.L E N C Z Géza, 1907. Bocskay halála és temetése. In.: Protestáns Szemle, 1907.

71-92. p.



L E T A V A Y Sándor, 1818. Jegyzetek Bocskay István E. F. szerencsés Péntek'napja eránt; 's néhány Erdélyi Fölírások. In.: Tudományos Gyűjtemény,V. köt. Pest, 1818. 132-141. p.

M A G Y A R É L E T R A J Z I L E X I K O N , 1967. I. kötet. Budapest, 1967. 312. p. {CsernaKároly címszava)

M A G Y A R I R O D A L O M T Ö R T É N E T E , 1964-1966. I-VI. kötet, (főszerk.: Sőtér István) Budapest, 1964-1966.

M A G Y A R O R S Z Á G G Y Ű L É S I E M L É K E K , 1917. (szerk.: Károlyi Árpád) XII. évf.Budapest, 1917.

M A G Y A R S Z Ó L Á S O K É S K Ö Z M O N D Á S O K . (5. kiadás) Budapest. 1995.M A G Y A R T Ö R T É N E L M I O K M Á N Y T Á R , 1859. Közreadja: Hatvani Mihály. Napló.

Hírek Bocskay haláláról. In.: Monumenta Hungáriáé Historica Diplomataria,

III. (A brüsszeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból.) Pest. 1859.220-221. p.

M A G Y A R Zoltán, 2000. Szent István a néphagyományban. Budapest, 2000.M A G Y A R O R S Z Á G T Ö R T É N E T I K R O N O L Ó G I Á J A , 1983. I. A kezdetektől 1526-ig.

(főszerk.: Benda Kálmán) Budapest, 1983.M A J L Á T H Béla 1882. Jelentés a Sóvári Soos-család oklevéltárából. In.: Száza

dok. XVI. évf. 1882. 49-56. p.M A K R A Sándor, 1988. A mágia. Budapest, 1988.M Á R K I Nándor (?) Sándor, 1869. Kis-Marja város pecsétje. In.: Századok, XX X.

évf. Pest, 1869. 500. p.M A S I T S László, 1971. Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója. In.: A Déri

Múzeum Évkönyve, 1969-1970. Debrecen, 1971. 475-492. p.M A S I T S László, 2000. Műemlékeinkről - művelődéstörténeti gondolatok. In.:

Hajdú-Bihar évszázadai, (szerk.: Angyal László András) Debrecen, 2000.137-175. p.

M E S T E R H Á Z Y Károly, 1972. Hadház a népvándorlás- és kora Árpád korban. In.:Hajdúhadház múltja és jelene. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei, 2.szám. Gyula 1972. 25-30. p.

M I K Ó Imre, 1858. Szepsi Laczkó Máté krónikája. In.: Erdélyi Történelmi Adatok, III. Kolozsvár, 1858. 51-57. p.

M I K S Z Á T H Kálmán, 1890. Magyarország lovagvárai regékben. Budapest, 1890.M Ó D Y György, 1972. A falu település- és birtoklástörténete a hajdúk megtele

pedéséig. In.: Hajdúhadház múltja és jelene. Hajdú-Bihar megyei LevéltárKözleményei, 2. szám. Gyula 1972. 33-37. p.

M O L N Á R Balázs, 1940. Adatok Bocskai István életéhez. In.: Debreceni Szemle,XIV. évf. 149. sz. Debrecen, 1940. 250-253. p.

M O L N Á R József, 1946. Történeti néprajzi adatok Móricz Pál egyik elbeszélésé ben. In.: Ethnographia, 1946. 18-25. p.



MOLNÁRNÉ Mayer Mária, 1986. Mutatvány Pesty Frigyes B ih a r megyei H e l y névgyűj tésébő l . In.: A B ih a r i M ú z eu m E v k ö n y v e , I V - V . B e re t t yó ú j fa lu ,1986. 217-235. p.

N A G Y Ibolya, 1998. F é n y k é p h a s z n á l a t a ha jdúszobosz ló i pa rasz t ság köréb en .In.: A D é r i M ú zeu m É v k ö n y v e , 1995-1996. (szerk. M ó d y G y ö r g y k ö z r e m ű ködéséve l Sz . Máthé Már ta és Selmeczi L á s z ló ) Debrecen, 1998. 287-309. p.

N A G Y Iván , 1857-1868. M ag y a r o r s zág c s a l ád a i czimerekkel és n em zed ék r en d itáblákkal . I - IX. Pest, 1857-1868.

N A G Y L á s z ló 1983. Bocska i I s tván é le tmű ve . In.: A H a jd ú ság i M ú z eu m Évkön yve , V . Hajdú böszö rmény , 1983 . 57-67. p.

N A G Y László , 1983. Hajdúvi tézek. Budapest, 1983. N A G Y László , 1985. Gyi lkos vagy á l d o za t ? In.: K a r d és szerelem. Török kor i

h i s tó r iák . Budapest, 1985. 89-137. p . N A G Y László , 1988. Erdélyi boszorkányperek. Budapest, 1988. N A G Y L á s z ló - N Y A K A S M i k l ó s , 2001. Ha jdú t i sz tes ség tüköré . In.: Studia

Oppidorum Ha idon ica l ium, V I I . Ha jd úbös zörm ény , 2001. N A G Y Sándor , 1928. Hajdúhadház tör ténete . Hajdúhadház, 1928. NÉM ETH Y Lajos, 18 55 . Adatok a Né me th y csa lád ok genea lóg iá jához . In .: Turu l ,

2. sz. 1855. 1-8. p.B O C S K A Y - S Z O B O R HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN, n. n. In.: Debreceni K ép es K a l en

dárium, 1908. 75-78. p.

N Y A K A S M ik ló s , 1984. A ha jdúk le te lep í tése Bös zörm ény ben . In . :Hajdúság iK ö z l em é n y ek , 13. H a jd ú b ö s zö r m én y , 1984.

N Y A K A S Mik lós , 1991 . Hajdú-Bihar megye c ím e r e i . In.: H a jd ú s ág i K ö z l em ények, 16 . Ha jdúb öszö rmé ny, 1991.

N Y A K A S Mik lós , 1999 . S i l lye Gábor kormánybiz tos t evékenysége és a h a jd ú v á rosok ö n v éd e lm i harca 1848-ban és 1849-ben. In.: Studia Oppido rum

Haidon ica l ium, I. H a j d ú b ö s z ö r m é n y , 1999.O. N A G Y Gábor, 1996. Magyar s zó l á s o k é s k ö zm o n d ás o k . Debrecen, 1966.ORBÁN Balázs, 1870. A székelyföld le í rása . IV. kötet . Pest, 1870.

OSTVÁTHPál , 1875. Bihar vá rm eg ye sárrét i já rá sa le í rása . Na gy vá rad , 1875.OSVÁTH Pál, 1896. B i h a r v á r m e g y é b e n kebelezett K i s - M ár i a (Kismarja) nagy

k ö z s é g és a nagymariai puszta l e í r ása . Budapest, 1896.P. SZATHMÁRY K ár ol y, 1868. G y u l a f eh é r v á r . In.: Vasár nap i Újság , 1868.

159-162. p.; 178-179. p.; 190-191. p.; 200-201. p.PAP G á b o r , 2003. „ A z egek b e s zé l i k . . . " I n.: M a g h ó alatt. 2003. 174-181. p.P E S T Y F R I G Y E S K É Z I R A T O S H E L Y N É V T Á R Á B Ó L 1864. Bihar vármegye II. In.: A

Debreceni Kossuth Lajos T u d o m á n y e g y e t e m Magyar n y e lv tu d o m án y i I n t éze tének Kiadványa i , 66 . s zám (szerk.: Jakab L á s z ló ) Debrecen, 1998.

RADVÁNSZKY Béla, é.n. Magyar c s a l ád é l e t és ház ta r tás . II . köt. é.n. 168-184. p.



R A K O D C Z A Y Pál, 1914. Szigligeti forrásaihoz. In.: Irodalomtörténeti Közlemények, XVIII. évf. 1914. 304-305. p.

RÉGI M A G Y A R KÖLTŐ K TÁRA, 1959. Históriás ének Bocskay Istvánról. In.:

Régi Magyar Költök Tára XVII. század. 1. (szerk.: Klaniczay Tibor és StollBéla) Budapest, 1959. 269-298. p.

R Ó N A I H O R V Á T H Jenő, 1893. Bocskay István háborúja Rudolf ellen. I. rész. In:Hadtörténelmi Közlemények, VI. évf. VI. köt. 1893. 469-634. p.

R U F F Andor, 1938. Mosonmegyei és környékbeli népregék, mesék és mondák.Magyaróvár, 1938.

SÁNDOR Imre, 1913. Kolozsvár czímeres emlékei. In.: Genealógiai Füzetek.XI. évf. 3. sz. Kolozsvár, 1913. 57-73. p.

SCHLEGEL Péter: A pitheni várkápolna felirata. In.: Magyar Sión, 1866. IV. évf.

680-681. p.SELIGMANN, Kurt, 1987. Albertus Magnus. In.: Mágia és okkultizmus az euró

pai gondolkodásban. Budapest, 1987. 134-138. p.SINAI Miklós, 1790. Sylloge actorum publicorum, duae Celebris suo merito

pacifícationis Viennensis anno 1606. initae, históriám, articulorum ejussensum, et denique universam ejus Constitutionen! luculenter illustrant.Adjunguntur illis principis Stephani Botskay de Kis-Mária ultimae voluntatisseu testamenti tabulae; dictam etiam pacificationem Viennensem, & faciemillorum temporum illustrantes. Omnia nunc primum édita opera ac studio

Victorini de Chorebo philohistoris. Hely nélkül. 1790.SOÓS Elemér, 1885. A Sóvári Soós család czímere. In.: Turul. 1885. 3. szám..SOÓS Elemér, 1890. Micz-bán eredete. In.: Turul. 1890. 43-45. p.Sz. KÜRTI Katalin, 1975. A képzőművészetek Hajdúszoboszlón. III. Szoboszló

címere és a Bocskai-kultusz tárgyi emlékei. In.: Hajdúszoboszló monográfiá ja, (szerk. Dankó Imre) Hajdúszoboszló, 1975. 639-665. p.

Sz. KÜRTI Katalin, 1977. Szüts János hajdúkerületi és Kis András kiasmarjai piktorról. In.: Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve, IV. (szerk.: GazdagIstván) Debrecen, 1977. 171-182. p.

Sz. KÜRTI Katalin, 1979. A képzőművészetek Hajdúböszörményben. In.: Hajdúböszörmény építészete - képzőművészete. 1979. 60-100. p.

Sz. KÜRTI Katalin, 1998. Debreceni képzőművészeti adattár I. In.: A DebreceniDéri Múzeum Évkönyve, 1995-1996. Debrecen, 1998. 363-391. p.

Sz. KÜRTI Katalin, 1998. Debreceni képzőművészeti adattár II. In.: A DebreceniDéri Múzeum Évkönyve, 1997-1998. Debrecen, 1999. 453-489. p.

SZABÓ Károly, 1878. Bocskay István erdélyi fejedelem kincseinek összeírása.In.: Magyar Történeti Tár, 1878. 146-153. p.

S Z A B Ó Károly, 1886. Kún László. Budapest, 1886.SzÁDECZKY Lajos, 1886. Báthory István és egy magyarországi összeesküvés.

In.: Századok, X X . évf. Budapest, 1886. 851-866. p.



S Z A K Á C S Margit, 1997. Fényképészek és fényképészműtermek Magyarországon(1840-1945) Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest, 1997.

S Z A M O S K Ö Z Y István, 1855. Epigramma. In.: Erdélyi Történelmi Adatok, III.

köt. Kolozsvár, 1855. 115. p.S Z A M O S K Ö Z Y István, 1855. Euphemisticon. (Carmen de veneris die, quae

Serenissimo Ungariae et Transsylvaniáé Principi Stephano etc. felix etsalutaris saepius illuxit.) In.: Erdélyi Történelmi Adatok, III. köt. Kolozsvár,1855. 111-115. p.

S Z A M O S K Ö Z Y István, 1880. Szamosközy István történeti maradványai.In.: Monumenta Hungáriáé Historica, X X X . 1542-1608. IV. kötet. Budapest,1880.

S Z A M O T A István, 1891. Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten.

Budapest, 1891.S Z Á N T Ó György, 1942. Bocskai István halála körül. In.: Magyar Nemzet, 1942.

augusztus, 18. 6. p.S Z É K E L Y György, 1967. A központosítás kísérlete és válsága. In.: Magyarország

története. I. 1967.S Z E K E R E S Gyula, 2000. A gyógyító táltos. Kígyók - lelkek - sárkányok. A lé-

lekveszteséges betegségek a magyar néphagyományban. Hajdúböszörmény,2000.

S Z E K E R E S Gyula, 2004. „Rejtett hagyományok" Bocskai hajdúinak népmondái

ban. In.: Studia Oppidorum Haidonicalium, XI. Hajdúböszörmény, 2004.S Z E N D R E I János, 1907. Bocskai István fejedelemre és korára vonatkozó egykorú

emlékek. In.: A Magyar Történelmi Társulat Felolvasásai. IV. Budapest,1907.31-42. p.

S Z E N D R E Y István, 1958. A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen,1958.

S Z E N D R E Y István, 1971. Hajdú-szabadságlevelek. Debrecen, 1971.S Z E N D R E Y Zsigmond, 1920. Történelmi népmondák. In. Ethnographia, XXXI.

1920. 45-59. p.S Z I L Á G Y I Sándor, 1897. A magyar nemzet története. V. köt. Budapest, 1897.

597-598. p.S Z I L Á G Y I Sándor, 1878. Bocskay és Illésházy levelezése (1605-1606) In.: Tör

ténelmi Tár, 1878. 282-283. p.; 585. p.S Z I L Á G Y I Sándor, 1878. Illésházy és más főurak levelezése. In.: Történelmi Tár,

1878. 865. p.S Z I L Á G Y I Sándor, 1889. Szamosközy István történeti maradványai. In.: Törté

nelmi Tár, Budapest, 1889. 31. p.S Z I L Á G Y I Sándor, 1892. Ujabb pótlék Szamosközy Történeti följegyzéseihez.

In.: Történelmi Tár, 1892. 402-439. p.



SziNNYEI József, 1891-1914. Magyar írók élete és munkái. Budapest,1891-1914.

SZÍVÓS Béla, 1891. A Hajdúság. In.: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban ésképben. Magyarország II. kötete. Budapest, 1891. 315-334. p.

SZÍVÓS Béla, 1895. A Bocskay-zászló. In.: Vasárnapi Újság, 12. szám. 1895.március 24. 179. p.

SZÍVÓS Béla, 1912. Néphit és népszokások. Alföldi kincskeresők.In.: Ethnographia, XXIII. évf. 1912. 29-36. p.

T A K Á C S Béla, 1975. Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéről. In.: Ahajdúk a magyar történelemben. III. A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei, 28. Debrecen, 1975. 17-33. p.

T A K Á T S Sándor, 1912. A török-magyar lesvetés módja. In.: Századok,XLVI. évf. Budapest, 1912. 729-747. p.

T A K Á T S Sándor, 1922. Nádasdy Ferenc (a fekete bég) ifjúsága. In.: Régi idők,régi emberek. Budapest, 1922.

T Á R K Á N Y SZŰCS Ernő, 2003. Magyar jogi népszokások, (második, bővített kiadás) Budapest, 2003.

TÉRBE Lajos 1936. Egy európai szállóige életrajza. (Magyarország a kereszténység védőbástyája.) In.: Egyetemes Philologiai Közlöny, LX. évf. Budapest,1936. 297-350. p.

T H A L L Ó C Z Y Lajos, 1884. Bocskay István koronája. In.: Archeológiai Értesítő,1884. 167-184. p.

T H A L Y Kálmán, 1871. Ismeretlen históriás énekek. In.: Századok, V. évf. Pest,1871.310-329. p.

T H A L Y Kálmán, 1886. Attila paizsa. In.: Századok, XX. évf. 1886. 441-443. p.T H A L Y Kálmán, 1886. Hagyományos ősmagyar emlékek régi nagy családaink

kincstárában. In.: Századok, X X . évf. Budapest, 1886. 1-9. p.T O L N A I Vilmos 1918. Katona József és Fessier. In.: Irodalomtörténeti Közlemé

nyek, XXVIII. évf. 1918. 1-13. p.T Ó T H Béla, 1896. Mendemondák. A világtörténet furcsaságai. Budapest, 1896.T Ó T H István, 1976. Marcus Aurelius esőcsodája és az egyiptomi kultuszok. In.:

Antik Tanulmányok. Studia Antiqua, XXIII. köt. 1. szám. 1976. 45-51. p.T Ö R Ö K Péter, 1893. Örök Naptár. A Julián, Gregorián és a „Tizedes" naptárak

tekintetbe vételével. (II. bővített kiadás) Hajdúböszörmény, 1893.T Ö R Ö K - M A G Y A R K O R I E M L É K E K , III. In.: Állam-Okmánytár I. kötet, (szerk.:

Szilády Áron - Szilágyi Sándor) Pest, 1868.U J V Á R Y Zoltán, 1960. Balszerencsés napok jegyzéke egy kéziratos könyvben.

In.: Ethnographia, LXXI. évf. 1960. 107-109. p.V A R G A

Gyula, 1987. Egy falu az országban (Kismarja életrajza a felszabadulásig) In.: Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 33. (szerk.: DankóImre) Debrecen, 1987.



V A R G A Gyula, 2004. Bocskai István Kismarjának adott privilégium leveléneknéhány tanulsága. In.:Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai. AHajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 57 . (szerk.: V . Szathmári Ibo

lya) Debrecen, 2004. 491-506. p.V A R J Ú Elemér, 1899. A gyulafehérvári székesegyház sírköveiről. In.:Archaeologiai Értesítő, XIX. köt. I. sz. (Új folyam) 1899. 29-34. p.

V E R E S S Endre, 1913. Basta György hadvezér levelezése és iratai (1597-1607) II.kötet. (1602-1607) In.: Monumenta Hungáriáé Historica, XXXVII. Budapest,1913.518-519. p.

V E R S É N Y I György, 1899. Micbánné. In.: Száll az ének. Kolozsvár, 1899.

374-383. p.

W A S Y L K I E V I C Z Viktor, 1902. Bocskay Istvánt dicsőítő versek. In.: Erdélyi Mú

zeum, XIX. évf. 1902. 33-37. p.W E B E R Samu, 1882. Adalékok a babona és hiedelmek történetéhez.In.: Századok. XVI. évf. 1882. 769-774. p.

W E R T N E R Mór, 1891-1892. A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig.I-n. Temesvár, 1891-1892.

Z A M A R O V S K Y , Vojtëch, 2001. Istenek és hősök a görög-római mondavilágban.Budapest, 2001.





TARTALOM

ELŐSZÓ 7

BEVEZETÉS 9

„A FEJEDELEM EMLÉKEZETE" 15

Kismarja, avagy Kolozsvár? 17Bocskai címere és a Micbán „leszármazók" 40A Micbán monda magyar fejlődési fázisai 43Az ikrek megítélése a néphagyományban 48Mitzbán monda 52A kiválasztott szerepe a néphagyományban 89Bocskai szerencsés Péntek napjait hirdető kolozsvári kő, és felirata 102Rerum in vita 118Euphemisticon 123Históriás ének Bocskai Istvánról 134Sólyomkő vára nevének hagyományáról 155A három „kelecsén madár" 158A valós, és a mennyei alagutakról 159

Kereki vár megvívásának emlékezete 162Perzsi halma vagy Perzse nyilasa? • 166„Hergott" 171Bocskai szabadságharcához kapcsolódó névmagyarázó mondákról 174A bodrogszerdahelyi lelakatolt szájú barát 175A „pitheni" várkápolna felirata 176A titokzatos „pitheni ördög" és ellenfelei 180„Hűbelebalázs" 183A Bocskai kiváltságok hagyományának utóélete 186Fehérlányok a Nagykereki várban 192Kátai megítélése a néphagyomány és a korabeli historikus irodalom tükrében 201

Bocskainak háromszor is halálhírét keltik 203Gyógyítási próbálkozások 209A rubin 209A zsidó doktor 216A javasasszony 220

Nincs több „segítség" 221Kátay bevádolása 223Kátay elfogása és halála a néphagyományba bekerült elemek tükrében 225Káthay elfogásáról, árulásáról és haláláról 226A Bocskai haláláról, és Kátay bűnösségéről,illetve kivégzéséről szóló hagyomány fejlődési fázisai 237

Kátay Mihályról szóló énekek 240Kátai „epitaphiumai" 242A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai 248



Bocskai hármas koporsója 261Két év, két hónap két nap a „fejedelemségben" 263Bocskai kincsei 267Bocskai István halotti pompája Kassán 270

A halotti menet útja, és a „csodás események" 274A fejedelem végső búcsúztatása, és temetése a Szent Mihály templomban 277Bocskai István síremléke 282Bocskai hatalmi jelvényei 288A török szultán által adományozott koronáról 294Az erdélyiek által adott korona 300Bocskai fejedelmi díszbuzogánya 301Bocskai díszszablyája 304Hajdú díszvértezet - Bocskai vértje? 305A rejtélyes „Bocskai-zászló" és a szoboszlói címer 307A megszabadító hős, és egy kenyérosztó tányér, meg egy ón borospalack összefüggése 322

A „Bocskai-nyereg" 334A kismarjai pecsétnyomó, és a kismarjai „Bocskai-harang" 336A Bocskai-kultusz képi megnyilvánulásai és a vidéki „piktorok" 346Összegzés helyett 350

IRODALOM 353

T A R T A L O M 365

FÜGGELÉK





FÜGGELÉK



Kismarja Dobay Ferenc (1905.)

HajdúszoboszlóSzüts János (1816.)

HajdúböszörménySzüts János (1816. ?)



HajdúböszörményCserna Károly (1893.)



Hajdú vármegye Ábrányi Lajos (1895. ?)



HajdúnánásKovács János (1895.)



HajdúszoboszlóKovács János (1896.)



HajdúdorogKovács János (1896. ?)



DebrecenSóvár-adi Károly (1908.)



Hajdúhadházdr. Nagy Sándor (1929.)



Documents

Szekeres Gyula - Agj Vr Isten Mostis Ilj Feiedelmet