FÖLDEÁKI TÖRTÉNETEK

1 Katona Pál: Makó után Földeákon. Földeák, 2006.

2 Földeáki rózsalakodalom. Földeák, 2007.

3 A szentkirályok tisztelete a 150 éves földeáki

templomban. Földeák, 2007.

4. Szent helyek és szent emberek Földeákon. Földeák,

2008.

FÖLDEÁKI TÖRTÉNETEK

4

Szent helyek

és szent emberek Földeákon

Földeák 2008

Földeáki történetek: 4

Szerkeszti

TÓTH FERENC

Fotó

FARKAS SÁNDORNÉ

IMRE LÁSZLÓNÉ gyűjteménye

KÁSZONYI SÁNDOR gyűjtemény

TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA

WÉBER JÁNOS

Térkép

BAKOS ADRIENN

ISSN 1788-2621

ISBN 978–963–06–5410–4

Kiadja: Földeák Község Önkormányzata támogatásával

a Római Katolikus Plébánia

Felelős kiadó: KATONA PÁL

Nyomda: Dornbach–Magony Bt.

Előszó

Az ember létezésétől kezdve kereste a Teremtővel való kapcsolatot. Ami-

kor és ahol kapcsolatba került vele, megjelölte, és szent helyként tisztelte azt

a területet. Így tett már Jákob is, amikor álmában találkozott Istennel, és egy

égig érő létrát látott, amelyen Isten angyalai fel és le járkáltak. Itt ígéretet

kapott Istentől, ezért emlékkövet állított a helyre, olajat öntött rá, hogy jelez-

ze: szent ez a hely.

Azóta – ez több mint három évezrede történt – az ember sok olyan helyet

jelölt meg a földön, ahol rendkívüli kapcsolatba került Istennel, és szentként

tisztelte azt a helyet. Oda járt imádkozni, ott próbált újra és újra kapcsolatba

kerülni Istennel. Ez nagyon sok esetben sikerült is, így alakultak ki a szent

helyek, ahová sokszor emberek ezrei zarándokolnak ma is. Legtöbbször a

csoda az, hogy itt megerősödnek hitükben, és derűsebb világszemlélettel,

helyesebb világképpel folytatják mindennapi életüket.

Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a hívő ember tudja, hogy az el-

sődleges szempont a szent helyeknél, hogy kifejezzük Istenbe vetett bizal-

munkat, hitünket. Amikor megfogalmazzuk kéréseinket, mindig azzal a fölté-

tellel tegyük, ha ez lelkünk javára válik. A kérés lényege mindig az legyen:

Isten adjon erőt ahhoz, hogy tervei szerint tudjuk megoldani az eléje terjesz-

tett kérést. Ha ez így történik, akkor lélekben megerősödünk, és Isten segítsé-

gével jól tudjuk megoldani feladatunkat, amihez Isten segítségét kérjük.

Kevesen tudják, hogy a szovjet asztronauták, mielőtt az űrbe indultak

Csillagvárosból, az űrközpontból, elzarándokoltak a Moszkvához közeli

kolostorvárosba, Zágorszkba. Itt a szent helyen, az istenanya szobra előtt

leborultak, hogy segítségét kérjék a sikeres űrrepüléshez. Hívő lélekkel tet-

ték, ezt magyarázta nekünk az ortodox pap, és magabiztosságot, segítséget

kaptak.

2000-ben gipszágyban szállítottak Lourdesbe egy fiatal lányt. Részt vett a

szertartáson, imádkozott a gyógyulásért. Ugyanúgy gipszágyban szállították

haza, azzal a különbséggel, hogy szomorúan, de reménykedve indult a kegy-

helyre, és most Istent dicsőítve tért haza, és azt magyarázta, ott döbbent rá,

hogy Isten rövid földi élet után mindenkit örök boldogsággal vár. Milyen jó

az Isten, hogy mindenkinek, a legszegényebbnek is, a legbetegebbnek is ezt

az örök boldogságot adja, ha elfogadja tőle. Örüljetek annak a boldogságnak,

amit Isten nektek szánt. Ne szomorkodjatok a jelen bajai miatt. Azok elmúl-

nak hamarosan. Tegyétek meg, amit az Isten kér, és reménykedjetek benne,

akkor boldogok lesztek, úgy mint a Szűzanya. Akkor is magasztalta az Istent,

amikor a kereszt alatt állt, mert tudta, hogy egyszer örök boldogság követke-

zik Isten életében.

4

Ilyen lelkülettel kell imádkozni a szent helyeken: akár a Szűzanya szobra

előtt állunk, akár a kereszt előtt térdepelünk, akár Szent István szobra előtt

fohászkodunk. Ha ezt tesszük, akkor Istentől vagy a baj megoldását kapjuk

meg, vagy – és ez még nagyobb dolog – erőt kapunk bajunk türelmes viselé-

séhez, mint a gipszágyban fekvő lány, mert tudatosodik bennünk, hogy az

igazi értéket, az örök életet szánta nekünk Isten, bár milyen út is vezet oda.

Könnyebb szobrot, keresztet vagy emlékhelyet állítani, mint ezt a lelkü-

letet elsajátíttatni az emberekkel. Mert ehhez nem pénz, nem anyagi javak

szükségesek, hanem Istennel szembeni alázat. Annak felismerése, hogy min-

dent Istentől kaptunk, és ha azt úgy fogadjuk, mint a türelmes Jób, akkor az

igazi, az örök javakat is megkapjuk tőle.

Őseink ilyen lelkülettel állítottak kereszteket. Ilyen lelkülettel zarándo-

koltak a Szűzanya kegyhelyeire, és ezért javukra vált, örök boldogságot

eredményezett áldozatos magatartásuk.

Mi is próbáljunk meg a földeáki kereszteknél, emlékhelyeknél ilyen lel-

külettel imádkozni. Böjte Csaba ferences testvér ezt így magyarázta a je-

gyeseknek: Tedd meg, amit az Isten elvár tőled, ne azon töprengj, hogy tar-

tod el második vagy harmadik gyermeked. És akkor az Isten gondoskodik

rólad és gyermekeidről is. Én sem töprengek azon, hogy az ezredik árvát

befogadjuk-e házunkba. Isten mégis ad ennivalót mindegyikünknek.

Legyen felelősségtudatunk Istennel szemben, és akkor megszületik a

megoldás. A biblia ezt így mondja: „Keressétek előbb az Isten országát és

annak igazságait, a többit megkapjátok hozzá.” Így ápoljuk, gondozzuk,

látogassuk falunkban lévő emlékhelyeinket. Ilyen lelkülettel imádkozzunk

ott, és akkor eredményes lesz erőfeszítésünk.

Földeák, 2008. augusztus 20.

K a t o n a P á l

plébános

5

FARKAS SÁNDORNÉ

A földeáki keresztekről

Az út menti kereszt a legrégebbi időktől megbecsülésnek örvendett. Férfi

kalapot emelt, asszony pedig keresztet vetett, ha elment előtte. Ennek a tiszte-

letnek köszönhető, hogy a száz vagy annál is több éve állított kereszteket a

20. század viharaiban sem rombolták le. Elvétve távolították el helyükről, pl.

a Csicsa-kereszt helyén új ház épült. Inkább arrébb tették, ha útban volt vagy

lóval behúzatták védett helyre, mint pl. a Baráth-Jézuskát.

A mai világban már kevesen vannak, akik vallásos tisztelettel tekintenek e

keresztekre, de látni most is olyat, hogy valaki a kerékpárról is leszáll, hogy

fél térdre ereszkedve keresztet vessen. Akad olyan most is, aki útnak indulva

a faluból kimenet a Mária előtt elmenve azt sóhajtja: Mária, segíts! Vagy

Uram, Jézus segíts!

Keresztet a régi időkben fogadalomból vagy hálából állítottak.

Az útszéli keresztekhez processziók (vallásos körmenet, búcsújáró menet)

is járultak. Aszály idején kivonult a pap, a kántor, a hívek lobogókkal és a

nagykereszttel. Esőért könyörögtek: „Uram, adj esőt nekünk, ha ez így lesz,

elveszünk!” Ezt többször is elénekelték, közben egyházi énekeket is mond-

tak. (Rácz Sándor)

A keresztjáró napokon (ez is processzió volt) a fagyosszentek napjain

(május 12–13–14. Pongrác, Szervác, Bonifác) kiment a pap, a kántor és a

hívek lobogókkal a Baráth-Jézuskához, a Csicsa-Jézuskához és a temetői

Jézuskához, minden nap máshova. Ilyenkor még a bolt is becsukott. A ke-

reszteknél imádkoztak, hogy a jég és a fagy el ne vigye a termést. (Fazekas

Istvánné)

Más szerint a Csicsa, a Tamasi és a templom előtti Jézuskához mentek ki.

Ez valószínűleg időnként változott. Megint mások szerint a keresztjáró napo-

kat „Húsvét hordozta”, talán a nagyböjt idején lehetett. Egyes vélekedések

szerint a keresztjáró napok áldozócsütörtök előtti hétfőre, keddre és szerdára

esnek, tehát húsvét után 40 nappal, pünkösd előtt.

A zárda kertjében nyírott bukszus bokorral körbeültetve volt a Lourdes-i

Mária-szobor (most a templomhajó hátuljában van), májusban minden nap

elimádkozták a lorettói litániát; az egész osztály délelőtt 10 órakor. (Kisalaki

Mihályné Kocsis Vicuka és †Horváth Sándorné Bánszki Etelka) Az apácákkal

mentek a lányok a Máriához, és együtt imádkoztak. (A zárdaiskolában apá-

cák tanították a lányokat, a fiúiskola a főtéren volt.) „Nagy volt még akkor a

vallás…” A zárda udvari kápolnájában volt a Lourdes-i Mária-szobor, annál

minden reggel misét mondtak. Azon a misén a zárda gazdaságában dolgozó

apácák vettek részt. Akik a gyerekeket tanították, a templomba mentek misé-

6

re. „A szent sír is ott volt a szobornál húsvét előtt. Mi, Máriás lányok fehérbe

öltöztünk, és a leventékkel együtt őriztük nagypénteken és nagyszombaton.”

(†Horváth Sándorné Bánszki Etelka)

Álljon itt egy régi imádságos könyvből vett részlet, melyben külön feje-

zetet rendeltek a „búzaszentelés és keresztjáró hétre”. Így könyörögtek a

keresztjáró napokon:

…Ne utálj meg minket könyörgésünkben,

Alkalmas esőket adj szükségünkben.

Éltesd mezeinket szép harmatokkal,

Áldd meg vetésinket bő áldásoddal.

Földünk keménységét lágyítsd esőkkel,

Gyümölcstelenségét újítsd vizekkel.

…Terjeszd mezeinkre bő áldásodat,

Zöld veteményinkre vigyázásodat.

Égi háborútól mentsd határunkat,

Veszedelmes kártól gabonáinkat.

A földet munkánkra tedd gyümölcsössé,

Mi imádságunkra szép termékennyé...

(Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna régi imádságos könyvéből)

A keresztjáró napokat a háború után, 1948-ban tartották meg utoljára Ka-

posi Gyula plébános vezetésével. (Kocsis Miklós)

Márk napján (április 25.), búzaszenteléskor egy faluhoz közeli parcellá-

hoz kimentek, és megszentelték a búzát. Mária-énekeket énekelve vonultak

oda és vissza. Ahhoz a gazdához mentek ki, aki megengedte, hogy meg-

szaggassák a búzáját. „A jó Isten áldja meg a termést,” azért volt. Elmondtak

egy litániát, egy evangéliumot felolvasott a pap, és úgy mentek haza. Akik ott

voltak, egy-egy marékkal vittek a megszentelt búzából. (Rakonczai Józsefné

Bugyi Julianna) Ha beteg lett a jószág, adtak neki belőle. (id. Hajnal István)

A keresztek felirata szinte kivétel nélkül I.N. R.I. = Iesus Nazarenus Rex

Iudeorum = Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ez Jézus keresztfájának volt a

felirata.

7

A felsorolt kereszteken kí-

vül az emlékezet őriz néhá-

nyat. A mai Bacsó Béla utcá-

ban, a hídon túl, a Bikaháznál

emlékeznek egy keresztre

(Bárdi László), ami pléh

Krisztus lehetett. Halesz felé

nézett, északkeletnek, mert a

vihar északról jött például

Illéskor is. Faluvédő kereszt

lehetett. Ez volt a „Süket Rácz

Jóska keresztje” (Rácz Sándor

szerint.) Mások szerint a Si-

mon-ház (a hídon túl jobbra az

első ház) udvarában volt a

kereszt. Sipos József úgy emlékszik, hogy a hídon túl volt a Kiss-féle cse-

répégető, ott állt valaha egy korpusz nélküli fakereszt. A közelben volt a

szérűskert, és a gőzgéppel véletlenül kihúzatták a keresztet. Talán a helyett

állították fel utána a malom előtti keresztet? Megint mások nem emlékeznek

ott keresztre.

Ádók László emlékszik az Inspergerek keresztjére, amit Insperger Elemér

és Pál valamint Kispál Antal állított. Az Óföldeák mellől induló páskomi

dűlőn az első elágazásnál, a majorba vezető útnál volt ez a kereszt. Ez nem

búcsújáró kereszt volt. A gazdák azért építették, mert féltek az úr haragjától

és úgy gondolták, a földjük így mentesítve van a veszélytől. A másik kereszt,

amire emlékszik, a Horgásztó végénél, a régi vágóhídnál, a régi református

temetőnél volt.

Földeákról eljártak Szegedre

is az augusztus 5-ei Havas Bol-

dogasszony napi alsóvárosi

búcsúba. Minden évben gyalog

mentek.

Amely keresztek útba estek,

búcsújáró keresztnek nevezték,

ilyen volt a Csicsa-kereszt, a

Kurunczi-kereszt, a Sipos-

kereszt és a Varga-kereszt.

(Ádók László)

„A háborúban fogságba es-

tem és megfogadtam, hogyha

hazakerülök épségben, elme-

†Horváth Sándorné Bánszki Etelka és

Neparáczki Pál emlékeznek

Id. Hajnal István és Ádók László

felidézik a régi időket

8

gyek gyalog az alsóvárosi búcsúba. Úgy is lett, ’48-ban hazajöttem, elmen-

tem a búcsúba. Három napig tartott, este elmondtunk egy imát a Csicsa-

Jézuskánál, elindultunk, egy nap ott voltunk, utána indultunk haza. Az Ör-

dög-tanyában pihentünk. Varga Ilonka néni végigénekelte az utat. Szent

Ilonának hívták. Nagyon jó hangja volt. Ez volt az utolsó búcsújárás Földe-

ákról Alsóvárosba. Többet nem engedték.” (Kocsis István)

A háború után gyakran imádkoztak a foglyokért:

Kegyelmes jó anyánk

Tekints a foglyokra

Ó, nagy irgalmú Szűzanya

Vezesd őket haza!

(Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna)

2003-ban az Egyháztanács képviselőtestülete megállapította, hogy a keresztek

rossz állapotban vannak. Elhatározták, hogy egy-egy kereszt felett valaki védnök-

séget vállal és azután gondozza, rendben tartja. (ifj. Sipos József)

A papföldi keresztet Bugyi Antal és felesége vállalta, a páskomi keresztet

makói út mellett Sipos Istvánné és Kurunczi Lajos, a Tamasi-keresztet Ko-

vács Jánosné Sipos Olga és Ferenczi Sándorné Sallai Anna. A Baráth-

Jézuskát Kocsis Miklós és Kocsis András már korábban is gondozta, ugyanez

a helyzet a Varga-kereszttel Gencsháton, hiszen ott a család addig is rendben

tartotta. Rajtuk kívül van még néhány segítő kéz, például Gazdagh Lászlóné

Szabó Terézé, aki, ha szükségesnek látja, besegít a gondozásban. (Bugyi

Antalné Váradi Erzsébet)

A keresztek képein látszik, hogy 2004 (az első fényképezés) óta meg-

újultak, megszépültek.

A templom előtt álló kereszt

A templom környéke mindig egyházi terület

volt. A kereszt Rácz Sándor szerint nem a mostani

helyén állt, hanem a Nepomuki Szent János he-

lyén, az meg az Országzászló helyén. Az Or-

szágzászló építésének idején telepítették át Szent

János szobrot a mostani helyére és onnan a ke-

resztet. Mások szerint a kereszt mindig ott állt a

mai helyén. A kereszt egysoros tégla alapzaton

áll, alja kb. 1 méter magas, hatszög alaprajzú fém,

rajta áll a kereszt, azon a Krisztus, a tábla arany-

színű.

A templom előtt álló kereszt

9

Temetői keresztek

A temetői kereszteknél mindenszentekkor a kántor vezetésével a dalárda

énekelt. (Kisalaki Mihályné Kocsis Vicuka). A két temetői feszület közül az

egyik a Návay-kripta közelében, másik a Mártírok utcai kiskaputól befelé, a

kút közelében áll. Ez utóbbit öreg Péli Antal állíttatta 1892-ben. Ez évben két

magyar holdnyi területet vásárolt a temető bővítésére, és az új temetőrész

közepén helyezték el a keresztet. A község melléje emlékkövet is állított az

alábbi felirattal: „Ezen temetőt istenes, jámbor szándékból a földeáki róm.

katholikus hitközségnek ajándékozták öreg Péli Antal és neje Kurunczi Anna.

1892.” A temetőrészt Balaton János 1892. október 9-én áldotta meg. Ezt a

keresztet újíthatta fel Horváth László asztalos. „1934-ben dajkám és öreg-

apám meghalt. Amikor temettük őket, akkor hozta ki asztalos Horváth Laci

és a segédje, Berti Lajos a keresztet, ott állították fel, ahol most a kiskapu

felőli Jézuska van. Ez Mátyás Béla plébános idejében volt, az intézte.” (Ádók

László) A kereszteket a nyolcvanas években Orosz Lőrinc plébános idejében

felújították.

Papföldi kereszt

A papföldi kereszt a Csárdánál lévő Száraz-éri hídnál, a Szárazéri tanya-

sor kövesút felöli végénél, a vasúton belül áll. Ezt a vaskeresztet Oltványi Pál

Návay-kripta felőli temetőkereszt Péli Antal temetőkeresztje

10

plébános a plébánia tanyáján 1855-ben állíttatta;

fenntartására 21 forint alapítványt tett. Ez a

terület (40 hold) mindig a pap és a kántor földje

volt, innen az elnevezés: „Papföld”. A papföld

lement egészen Gajdosig, a vitézi telekig. A

kereszt a papföld védőkeresztje volt.

1957 őszén egy traktor megrongálta a ke-

resztet. Berényi Ferenc elmondása szerint a

termelőszövetkezet kőműves brigádja megja-

vította, és Kis József esperes plébános újra fel-

szentelte. A felépítménye tégla, egyesek szerint

1968–70 körül Megyesi Gyurka bácsi javította

ki, és betonozta körbe.

A felső része díszes, 1,2-1,3 m magas ön-

töttvas feszület Krisztussal. A feszület aljában

ezüstszínű, imádkozó szárnyas angyal, Jézus felett a szentlélek jelképe, a

talpán álló háromszögben egy nyitott szem. A kereszten felirat: IN RI. Kerí-

tése nincs. Néhány éve Bugyi Antal és felesége a két oldalához egy-egy tuját

ültetett. Ők gondozzák a keresztet.

„A tsz idők előtt a tanyasori asszonyok (Bajusz Antalné Veronka néni,

Kiss Lászlóné Juliska néni, Sándor Jánosné Örzsike néni) minden húsvétra

rendbe rakták: megtapasztották, kijavították, bemeszelték a keresztet.” (Barta

Sándorné Sándor Mária)

A szájhagyomány szerint 1849-ben

a fegyverletétel után jöttek haza a szö-

kött szabadságharcos huszárok, a Csár-

da akkor is működött. Az út a Csárda

mögött vezetett el. A katonák bementek

a Csárdába megpihenni, de a vasasok

(császári katonák) rajtuk ütöttek. A

huszárok kimenekültek, tűzharc kere-

kedett. Ezeket a huszárokat oda temet-

ték, ahová később a kereszt került.

(Rácz Sándor nyomán)

A Dehény-kereszt

A Dehény-kereszt a Makó–Hód-

mezővásárhely közötti út és Földeák

nyugat felöli bekötőútjával szemben

vivő dűlőút (a Dehény-dűlő) keresz-

tezésében, a sarokban áll. A kereszt 2,5

… és 2008-ban

Papföldi kereszt

A Dehény-kereszt

11

m magas, fakereszten pléh Krisztus. Felirata: IN RI. Körülötte kb. 1 m magas

kovácsoltvas kerítés, a kerítés felső 20 cm-es sávja fehérre festve. A kerítésen

belül virágokat ültettek.

A keresztet a mögötte álló tanya ingyenes bérlője, majd tulajdonosa,

Dehény Lajos (a festőművész édesapja) állíttatta. Szép kis tanya volt. Mel-

lette nagy gyümölcsös. A családhoz kijárt a plébános, a tanító. Az eredeti

Krisztust Dehény Lajos festőművész festette olajjal. Nagyon szép volt. Ő

rajzolta a temető régi kapuján az angyalokat is, mondta is a népnyelv:

„Pulickán nevelt (értsd: soványka) angyalokat rajzolt!” (Rácz Sándor)

A keresztet a 2. világháborúban, 1944. szeptemberében a harcok folya-

mán keresztüllőtték, több golyó nyoma látszott egymás mellett: egész sorozat

találta el. Egy haditudósító lefényképezte, és a kép megjelent a Magyar Futár

című országos lapban „A háború borzalmai” képaláírással. Az újság a front

előrehaladtával már csak a Dunántúlon jelenhetett meg, ott látták a földeáki

katonák, és amikor hazajöttek, mondták el az itthoniaknak. (Fertály János)

A kereszt így állt egészen 1990-ig, amikor Orosz Lőrinc plébános úr le-

cseréltette, és kerítést állíttatott köréje. A Krisztust Hajnal Lajosné Lóczi Irén

festette újra. A régi keresztet behozták a plébániára. (Kocsis Miklós) Azóta

többen és többször keresték már, hogy felállítsák valahol újra, de nem találták

meg.

Baráth-Jézuska

A Baráth-Jézuskát Baráth Imre (1836 – 1898) és Bakos Erzsébet (1844 –

1931) állíttatta a falu déli határában lévő földjük sarkába, kb. a mostani Vasút

sor végére, a felirat szerint 1929-ben. Az

évszámokat összehasonlítva vagy a hát-

ramaradt Bakos Erzsébet emeltette, vagy

az évszám a renoválás dátumát mutatja.

De a kereszt mindenképpen a család tu-

lajdona volt. A földjüket (ami a volt Ba-

ráth ház kertjétől a Vasút sor végéig terjedt)

a faluval elcserélték egy távolabbira, a he-

lyén telket osztottak és ONCSA házakat

építettek. (A 40-es években az Országos

Nép- és Családvédelmi Alap olcsó telkek

vásárlásával és hitellehetőséggel segítette a

sokgyerekes családok megtelepedését, ház-

építését.) Mások szerint ONCSA házakat a

falu más részein építettek, ezek egyszerűen

csak házhelyek voltak.

Az eredeti helyéről elhozták a keresz-Baráth-Jézuska

12

tet, lóval húzatták be a kertjük sarkába 1949-ben. Akkor sérült meg a tábla

sarka, amin festett írás volt, amit az eltelt 60 esztendő megsemmisített. (Ko-

csis Miklós)

A keresztnek 1,5 m magas malterozott vagy beton alapzata van, rajta az

évszám: 1929. A feszület 0,8–1 m magas, táblája törött, a felirata IN RI. A

kert sarkában áll, a kerítésen kívül, előtte virág ültetve.

Kocsis Miklós és András gondozza, mert a ház kikerült a Baráth-család

tulajdonából.

A valaha állt Csicsa-keresztről

A Csicsa-keresztet a Makói utcai sorompón belüli sarki ház telkén állít-

tatta fel a ház régi tulajdonosa, a jelenleg ott lakónak a dédapja. A kerítésen

kívül állt, de előtte rácsféle volt. Ez is pléh Krisztus volt. A neve a ház akkori

tulajdonosának (Horváth nevezetű) ragadványnevéből lett (Csicsa = nagyon

szép). A kereszt egy olyan találkozási pont volt, mint a falu másik végében a

Mária. A Csicsa-kereszttől indultak az alsóvárosi búcsúba is a búcsújárók. Ez

is faluvédő kereszt volt. A kereszt helyére Cseszkó Imréék új házat építettek

1975-76 tájékán és a keresztnek innentől hűlt helye. A benne lakók szerint a

ház tulajdonosa odaadta a gyerekeknek a vasgyűjtéskor.

Mások szerint bevitték a parókiára, onnan kikerült a temetőbe, a kiskapu

felőli járda mellett állították fel, mert ott a régi már nagyon rossz állapotban

volt. Vancsó János volt akkor a templomatya. (id. Hajnal István)

A harmadik – legvalószínűbb – változat szerint Bakos Roza néni és

Pacskó Mariska néni (anya és lánya, ketten laktak a házukban) vitték el és

felállították a Sallai utcai ház előkertjében. Többen emlékeznek rá, hogy

egyablakos kis ház volt, az utcára drótkerítés, lécből a kiskapu. Az előkert

mindig fel volt kapálva és középen állt ez a feszület. (Kocsis Miklós)

Az utcabeliek nem nézték jó szemmel a kissé bogarasnak tartott nénik

portáján a keresztet, talán féltek is tőle. (Dobos Gáborné)

Nem sokáig állt ott a kereszt. Valószínűleg onnan vitték ki a temetőbe.

A kereszt ma is él azon földeákiak emlékezetében, akik még láthatták.

Pestiné keresztje vagy Tamasi-kereszt

13

A mai Béke utca végén, a régi malom-

nál áll ez a kereszt. Pesti Sándornénak

kocsmája volt és a sarkon boltja. A veje

volt Tamasi Imre. A bolt helyén azután

asztalosműhely lett. Pestiné megmaradt a

kocsmánál. Ez is faluvédő kereszt volt,

valószínűleg megfordították, mert a falu-

védő keresztek mindig a veszély felé néz-

tek. Ha a faluban van, hogy lehetett falu-

védő kereszt? A faluban eredetileg 6 teljes

utca volt és két sor, a nyugati sor és a

keleti sor. A keleti sornak (ma Ady Endre

utca) a páros oldala akkor még beépítetlen

volt, így a kereszt üres területen állott. A

malmot is utána építették. Egy történet a

keresztről: Nagy Tamás bácsi (ragadványneve Zöldkutyás) italos ember volt,

két bivallyal hordta a terményt. Megszomjazott, a bivalyokat odakötötte a

kereszt kerítéséhez, bement a Pestiné kocsmájába iszogatni. Jó meleg lehe-

tett, a bivalyok megunták a várakozást. Megindultak a Száraz-ér felé, hogy a

vízben lehűtsék magukat, vitték a vaskalodát (a kereszt kerítését) és a

keresztet is, hiszen oda voltak kötve hozzá. (Rácz Sándor nyomán)

A keresztet 2004-ben a kocsma (Sirály büfé, népszerű nevén a régi kocs-

márosok után Zoli kocsmája vagy Matildka-kocsma) mai bérlője, Kocsis

János felújította. Szavai szerint azért, mert nagyon rossz állapotban volt és

legalább 150 évesnek mondták. A keresztfát és az előtte álló kopjafát kicse-

réltette, és pirosra festette, új pléh került a feszület fölé a régi csipkés helyére.

Krisztus alakja különösen szépen van újrafestve. A régi kovácsoltvas kerítést

is felújították: darabjaira szétszedték, konzerválták és lebetonozták. A kereszt

környékét kaviccsal töltötték

fel. Tervezték az újbóli felszen-

telést, de elmaradt. A felújítás

óta minden évben javítgatja,

hogy rendben legyen. A kerí-

tésre mindig visznek a hívek

koszorút és virágot.

A képen a régi kereszt lát-

ható a 80-as években, körülötte

balról jobbra Fazekas Istvánné,

†Sáfár Mihályné, Sebők János-

né és †Suba Józsefné, amint

gondozzák a kereszt környékét.

Pestiné- vagy Tamasi-kereszt

A kereszt gondozói

14

Megújítva 2008-ban

†Nagypál Istvánné Erzsike néni mesél

(A fénykép Fazekas Istvánné szívességéből.)

A Páskomi-kereszt a makói út mentén

A páskomi földút és a Földeákról Makóra vezető út kereszteződésében áll

ez a pléh Krisztus.

A kereszt fölötti esővédő pléh csipkésre

van készítve, csipkéi lefelé néznek és félkör

alakúak. A kerítése négy kb. 80 cm magas

festett faoszlop két-két rúddal összefogva.

A kerítés alatt téglaszegély húzódik. A

kereszt alja virággal van beültetve. Több

virágcsokrot és koszorút is elhelyeztek a

kerítésen és a kereszten. Rakonczai János

szerint Tamás Gábor-féle kereszt a neve.

†Nagypál Istvánné Tamás Erzsébet sze-

rint Bálint Gáspár földje szemben volt a

vasúton túl és egy kis sarok a földjéből ide

esett, ő állíthatta. A néni 1937 óta lakott itt

a kereszttől kőhajításnyira és ez mindig is

ott állt. Egyszer Bánszki Tamás festőmű-

vész, tanár festette újra. Többen hordták rá

a virágot még a nehéz 50-es években is,

amikor nem vették ezt jó néven. A tanyájuk

ablakából esténként látták a gyertyák fényét, melyeket azok gyújtottak, akik a

keresztnél a sötétség leple alatt imádkoztak.

Bugyi Dezsőné Antal Mária em-

lékezete szerint is mindig ott volt a

kereszt, vittek rá virágot. Akkoriban

hosszú tanyasor állt a kereszt mögött,

például a Bugyi, Antal, Búza, Szal-

ma, Sipos tanyák. A háború végén a

front átvonulása után katonákat te-

mettek el a kereszt mellett, azokat

azután bevitték a földeáki temetőbe.

Rakonczai Józsefné Bugyi Juli-

anna Búza-Jézuskának említi, mert a

Búza-tanya volt mellette, szerinte ők

állíthatták.

A keresztet néhány éve felújítot-

ták, Sipos Istvánék gondozzák.

15

Az eredeti feszület (2004)

A Kurunczi-Jézuska

Ennek a keresztnek is regényes története van.

A páskomi földút és a Földeák – Óföldeák út

találkozásánál, az 1. km kőnél áll.

Másfél méter magas tégla alapon nyugodott

a kereszt. 2007 tavaszán valaki lefűrészelte, és

ellopta a fémrészt. Nagy felháborodás követte a

hírt, és azonnal közadakozás indult a kereszt

helyreállítására.

A földeáki és az óföldeáki önkormányzat és a

hívek összefogása nyomán 2007. május 20-án

avatták fel az újjávarázsolt keresztet Vass Imre

földeáki és Hajnal Gábor óföldeáki polgármester, települési képviselők, Katona

Pál plébános és a két falu híveinek jelenlétében. Az új kereszt 1 méter magas,

vasból készült, a Krisztus és a tábla aranyszínű, rajta a felirat: IN RI.

A két falu polgármestere jelenlétében

Katona Pál megszenteli a keresztet A keresztalapító leszármazottjai

Mészáros Józsefné, Kurai Istvánné

16

A keresztnek megvan a kézzel írott, három példányban készített, hivatalos

adománylevele, címe: „Keresztfenntartási alapító levél”, melyet Mészáros

Józsefné Bakos Ilona, az egyik keresztalapító dédunokája bocsátott rendelke-

zésemre.

A kereszt alapítólevele

17

Az irat tanúsága szerint Kurunczi József és Pál „két jó testvér” a földjü-

kön fakeresztet állítottak fel és 1900. december 2-án 40 koronát fizettek be a

templom pénztárába, hogy haláluk után annak kamataiból gondozzák a ke-

resztet. Míg élnek, maguk vállalják a kereszt ápolását, javítását.

A száz éve íródott szolgalmi jog bejegyzése

18

1908-ban már gépírással készült egy végzés, ezt Rakonczai János bo-

csátotta rendelkezésemre, akinek az édesapja és anyjának testvérei voltak a

keresztalapítók. Az irat szerint a kereszt körüli „10 négyszögöl területre örök-

időkre terjedő kereszt használati jog a földeáki róm. kath. plébánia egyház

javára bekebelezni rendeltetik.” Mindez 100 éve történt. A kereszt az óta is

ott áll.

A Sipos-kereszt Óföldeák határában

A Sipos-kereszt a Földeákról Óföldeák felé vezető út bal oldalán, Ófölde-

ák határában áll.

A keresztet Vitéz Sipos Sándor állíttatta a saját földje sarkában. Testvére

volt Sipos Mátyás templomatya. Ez a kereszt fel volt szentelve. (Kocsis Mik-

lós) Hívják ezt a keresztet Dezső-Jézuskának is, mert a Návay Dezső földje

volt egykoron, ahol áll.

A kereszt kb. 2,5 m magas, fából készült, rajta a pléh Krisztus. A felirata:

IN RI. A kereszt felett félkör alakban pléh szegély, dísze a lefelé néző félkö-

rökből hajlítgatott sorminta. A kereszt tövében térkő-burkolat, rajta mindig

van virág.

A hívek adományából felújították. 2006. május 27-én az óföldeáki búcsú

alkalmával szentelték fel. A szentmise után Katona Pál plébános, Óföldeák

települési képviselői, az egyházközség képviselői, földeáki és óföldeáki hívek

énekelve jöttek ki a kereszthez, és a plébános úr megáldotta, megszentelte

azt.

A Sipos-kereszt 2004-ben A felújított Sipos-kereszt

19

A Szűcs-kereszt Óföldeákon

A 15. századi erődtemplom romjain újjáépült óföldeáki templom előtt

áll a Szűcs-kereszt.

A kőkereszt kb. 2,5 méter magas, fehérre van meszelve. Körbe 1 méter

magas kovácsoltvas kerítést építettek. A kerítésen belül virágok díszlenek. A

Krisztus és fölötte felirat: IN RI aranyszínű. A kereszt talapzatában kőtábla

áll, felirata:

Imádunk és áldunk

téged oh Jézus mert

szent kereszted által

váltottad meg a világot

1924.

Szűcs Jenő volt óföldeáki, ma makói lakos mesélte, hogy nagyapja, Szűcs

István 1882-ben született, a három év katonaidő után (néhány nap szabadsá-

got leszámítva) még négy évig szolgált az 1. világháborúban a gyalogos tüzé-

reknél. Megfogadta, hogyha épségben hazakerül, azzal köszöni meg, amiért

Idilli környezetben áll a kereszt Óföldeákon

20

életben maradt, hogy valami maradandót épít. 1918. április 18-án jött haza, és

éppen aznap született meg a fia! A kereszt építéséhez hozzá is fogott, 1919-

ben felszentelték. A család mindig hívő katolikus volt, a nagypapa az egyház-

tanács elnöke is volt. Jó kapcsolatot ápoltak a Návay családdal és a minden-

kori pappal, akik közül például Helter László plébános úr gyakori vendég

volt a családnál. Rá úgy emlékszik Szűcs Jenő, hogy igazi elhivatott pap volt

és nagyon jó ember. A nagypapa földet bérelt Návay Arankától, nagyon ké-

nyes és kézimunka-igényes növényt, dohányt kezdett termelni, ami igen jól

jövedelmezett. Mivel jól gazdálkodtak, a család szépen gyarapodott. A ke-

resztet mindig rendben tartotta a család, akik a mai Dózsa György utcában

laktak. Később a leszármazottak elkerültek Óföldeákról, sorsuk elvezérelte

őket. Néhány éve megrongálták a keresztet, ellopták a körülötte lévő kerítés

mozdítható részét. Az alapító lánya, Tóbiás Imréné renováltatta meg, hogy

ismét régi pompájában díszítse Óföldeák egyik legszebb területét.

Varga-kereszt

A Varga-kereszt Óföldeákról a Marosle-

le felé vezető út mellett jobbról, a nagy

kettős kanyar után Gencsháton, az erdősáv-

ban található. Gencs kócsagot jelent, tehát itt

valamikor sík víz lehetett. Návay-földek

voltak itt. Lóvasút is járt arra a Gencsháti

majorba. (Rácz Sándor)

Az alapja beton, a felépítmény tégla, fö-

lötte ismét beton, beleerősítve az öntöttvas

kereszt, rajta a Krisztussal. A talapzat kb.

1,5 m magas, azon a fekete vas kereszt kb.

70 cm magas, csipkés mintázatú, rajta az

ezüstszínű Jézus. Körülötte négy kb. fél

méteres vasbeton oszlop összekötve vasru-

dakkal – ez alkotja a kerítést.

Minden évben vágni kell körülötte a fá-

kat, különben már nem is látszana az útról. Varga Antal elmondása alapján:

„Ott iránta a tanya a mienk volt, ott laktunk, gazdálkodtunk. A tanya ma is

áll, de nem lakik benne senki. Édesapánk akarta építeni a keresztet, de ’47-

ben meghalt. A bátyám, Lajos ’17-ben született, papnak tanult, azért építette

volna édesapám. Egy püspöklelei (ma Maroslele) ember, sógorunk volt, ács

és kőművesmester és én, ketten csináltuk. Kiástuk az alapot, a mester beto-

nozta az alját, utána téglából raktam, mégpedig vásárhelyi vasas téglából (én

magam hoztam Vásárhelyről), ami jól bírja az időjárást. A Jézuska a szegedi

Iparostanonc iskolában készült.

Háttérben a régi tanya

21

Engedélyt nem kértünk, fölszentelve sem volt. Akkor olyan világ járta. A

kereszt a katonai térképeken is föl van tüntetve. Lajos bátyámat Nagyváradon

szentelték pappá ’43-ban, ott volt hitoktató elemi és polgári iskolában. Fény-

képész is volt, jóformán abból élt. 1987-ben halt meg, Nagyváradon van

eltemetve. Az ő emlékére állítottuk, hogy ki tudták taníttatni papnak. Mert

abban az időben nem szerették, ha a parasztember gyereke tanult.”

Hajnal Istvánné Varga Anna szerint 1991–92-ben került sor a kereszt fel-

szentelésére: „Rokonai Béla plébános urat autóval vittük ki a kereszthez, és

akkor szentelte fel. Utána énekeltünk és imádkoztunk, mise is volt.”

A keresztet hallottam Szent Ádók-féle keresztnek is emlegetni, ez a téves

elnevezés azon alapulhat, hogy a Szent Ádók-tanya a Varga-tanya mellett

volt, és valaki azt hihette, hogy ahhoz a tanyához tartozik a kereszt.

Az igási kereszt

Földeákhoz közel eső Igáson állított keresztet 2004. május 20-án szen-

telték fel az áldozócsütörtöki igási búcsú alkalmával a római katolikus, re-

formátus és görög katolikus egyház papjai. A keresztet az egykoron Igáson

élők emlékére állították fel az igási csárda, a Koccintó tulajdonosai: Batik

Antal és családja, Molnár László újságíró, Széll Imre kovácsmester és Kiss

Péter Pál vállalkozó. (Igási Szó, 2004. május)

Varga Lajos (1817–1987) Varga Antal elmesélte, hogy volt

22

Igen sok igási elszármazott, makói és földeáki vendég jelenlétében Ka-

Az ökumenikus szertartás

23

tona Pál akkori makói esperes méltatta a keresztépítők nemes szándékát,

hogy a mára szinte elnéptelenedett igási és bogárzói tanyavilágban egykoron

élt emberekre emlékeztesse az utókort. Minden évben az óta is megrendezik

Igáson az áldozócsütörtöki búcsút, mely húsvét után a 40. napra esik. Ott

lehet enni a híres kemencében sült csülökből, mely a Koccintó specialitása.1

1 A fényképeket Farkas Sándorné készítette.

24

Földeáki keresztek

25

Földeák környéki keresztek

26

FARKAS SÁNDORNÉ

A kálvária és a stációk

„A kálvária a római katolikus lakosságú települések és kegyhelyek egyik

kultikus helye. Az ún. keresztútjárás, a keresztúti ájtatosság gyakorlásának

egyik színtere. Legtöbbször hosszúkás alakú, gyepes terület, amelynek két

hosszanti oldalán 7–7, összesen tehát 14 stáció helyezkedik el, a bejárattal

ellentétes végén pedig rendszerint magaslaton Krisztus és a két lator ke-

resztjei állnak. A keresztény ember, ha erre jár, legalább jelképesen járja

végig Krisztus szenvedéseinek útját a pilátusi ítélettől a sírba tételig.” (Ma-

gyar Néprajzi lexikon)

„A stációk arra emlékeztetik a keresztényeket, miként követték egymást

az események villámsebesen és hallatlanul erőszakosan Jézus földi életének

utolsó óráiban. A vér és kínszenvedés útja Pilátus ítélőszékétől a Golgotáig

vezet: néhány százméternyi kanyargós út, amelyen az elítéltnek végig kellett

cipelnie keresztjét a katonák gyűrűjében, és az evangélium tanúsága szerint

"sok embertől kísérve". Az apostolok elrejtőztek. Csak édesanyja, Mária,

János evangélista és Mária Magdolna kísérték végig.” (Új Ember) Az utolsó

állomás Jézus és a latrok keresztjei. Az ide vezető stációk számát a 18. szá-

zadban 14-ben rögzítették, a ferences gyakorlat elismerésével.

„Kálvária (a latin calva, koponya szóból): magaslat (hegy) Jeruzsálem fa-

lain kívül, a keresztáldozat helye. A szó a Golgota értelmező fordítása: kopo-

nyák helye. A Kálvária Jézus idejében a kivégzések (keresztre feszítések)

helye volt. Földjében beásva álltak a keresztek függőleges szárai, ezekre

húzták föl a vízszintes szárra fölszegezett halálraítélteket.” (Katolikus lexi-

kon)

A földeáki temetőben

a kápolnához vezető út

mentén áll a 14 stáció,

melyeket 1912-ben emel-

tek. 1990-ben az egyház,

a község és a hívek ösz-

szefogása eredményeként

újították fel az igen rossz

állapotba került építmé-

nyeket.

A kálvária a régi stációkkal 1968-ban

27

Az alapjukig visszabontották és helyükre betonból kiöntött, hófehérre me-

szelt oszlopokat állítottak. A munkálatokat Rakonczai János kőművesmester

irányította. Az ő tervei alapján készültek a betonsablonok. A régi stációkat

tégláira szedték, a betonele-

meket egyenként szállították

a temetőbe, és helyben állí-

tották össze. A régi stációk-

ról származó kőlapokat,

melyek az állíttatók nevét

őrzik, az egyik oldalba, az

1990-ben adakozók nevét

őrző táblákat a másik oldal-

ba helyezték.

A stációk bronz dom-

borműveit Návay Sándor

szobrászművész készítette.

Az új stáció formája

Keményen dolgoztak az építők

†Rakonczai János, †Vízhánynyó Mátyás,

id. Pintér Béla, Simon Gyula

28

1. stáció Emeltette 1912.

Hoffmann János plébános

Adományozó 1990.

Sipos Mihály, Bugyi Mária

2. stáció Emeltette 1912. Vass András

és neje Gallyas Teréz

Adományozó. 1990. †Rakoncai József, †Horváth Etelka

és gyerekeik

3. stáció

Emeltette 1912.

Bugyi István és neje Nagy Viktória Adományozó 1990.

Ádók Antal, Farkas Viktória

4. stáció

Emeltette 1912.

Özv. Rakoncai Mihályné Németh Julianna Adományozó 1990.

Neparáczki Ferenc Fodor Piroska

29

5. stáció

Emeltette 1912. özv.

Gilinger Jánosné Czene Julianna Adományozó 1990.

Sipos István plébános

6. stáció

Emeltette 1912. özv.

Mészáros Balázsné Rakonczai Veron Adományozó 1990.

Horváth JánosHarai Julianna

7. stáció

Emeltette 1912. Gilinger Pál és neje Udvari Rozália

Adományozó 1990.

Dauda Lajos Bajusz Ilona

8. stáció

Emeltette 1912. özv. Baráth Imréné Bakos Erzsébet és fia Baráth Mihály,

Bárdi Ilona

Adományozó 1990

Selmeczi Matild, Selmeczi Gyula

30

9. stáció

Emeltette 1912.

Rakonczai Jánosné Sándor Rozál Adományozó 1990.

Antal János Kurunczi Mária

10. stáció

Emeltette 1912. özv. Rakonczai Istvánné

Neparáczkí Mária Adományozó 1990.

Sallai István Kakuja Etelka

11. stáció

Emeltette 1912. Özv. Kurunczi Jánosné Váradi Rozál

Adományozó 1990.

Horváth Istvánné

12. stáció Emeltette 1912.

özv. Bugyi Mátyásné Kovács Katalin

Adományozó 1990. Rácz János Lele Terézia

31

A megújult stációk méltósággal állnak a temető középső útjának két

oldalán. Képviselik azt az összefogást, mely megmutatkozott a templom-

üvegek cseréjének ügyében is.

Az út a Kálváriáig – pontosan a templommal egy vonalban

13. stáció

Emeltette 1912.

Tamasi Ferenc és neje Szántó Viktória Adományozó 1990.

Kövecs Gézáné

14. stáció

Emeltette 1912. Az Élőrózsa Füzér Mária Társulat

tagjai

Adományozó 1990.

Rózsafüzér Társulat

32

Az omladozó Kálvária dombot 2005-ben Katona Pál plébános újraépít-

tette, és akkor cserélték ki a Krisztust ábrázoló keresztet. A régi helyére azt a

feszületet állították, melyet Rakonczai János kőművesmester vásárolt és

őrzött évekig.2

2 A fényképeket Farkas Sándorné készítette. Az archív felvétel Rakonczai János hagyatékából.

A megújított kálvária-domb

33

WÉBER JÁNOS

A Szent István emlékhely

Jelentős dátum lett az életemben

2007. november 4. Ekkor, a földeáki

Szent László templom fölszentelésének

150. évfordulóján került sor a Szent

István emlékhely avatására és megáldá-

sára.

Az elhatározástól e gyönyörű ünnepig

volt jó néhány álmatlan éjszakám, de

bizton állíthatom, maradandót alkottunk.

Remélem, ez az emlékhely 50-100 év

múlva is hirdeti majd államalapító Szent

István tiszteletét, az emberek összefogá-

sának erejét.

Az előzmények

2005-ben megkeresett Csányi József, és

több ember véleményét tolmácsolva

elmondta, vissza kellene állítani az

úgynevezett Csicsa Jézuskát. Az említett feszület a Makói utca és a Vasút sor

sarkán állt 1975-ig Cseszkó Pálék portáján. Az 1975-ös belvízkor Cseszkóék

az új házukat a feszület helyén építet-

ték fel. Sajnos, a feszület további sorsa

ismeretlen. Csányi József azt kérte

tőlem, hogy helyet keresve a feszület-

nek, álljak élére a szervezőmunkának.

A felkérést elfogadva rájöttem, hogy

nem biztos, hogy a Makói utca és a

Vasút sor sarka a megfelelő hely. In-

kább a Hoffmann felvásárló telep és az

ún. répaplacc közti területet találtam a

legalkalmasabb helyszínnek. Ekkor

gondoltam egy merészet, hogy ott

építhetnénk egy olyan kegyhelyet,

mint a falunk vásárhelyi bejáratáná a

Mária kegyhely.

Szent István-emlékhely

Szent István

34

Tervemet elmondtam Katona Pál plébános úrnak, aki azonnal pártolta az

ötletet, felajánlotta segítségét is, sőt jelentős összeget is a megvalósításhoz.

2006. nyarán a Szent László templom tetőszerkezetének felújításakor ren-

dezett ünnepségen Katona Pál plébános úr megkért, hogy mondjam el ter-

vünket Gyulay Endre püspök úrnak is. Elgondolásunkat püspök úr is üdvö-

zítőnek találta, sok sikert kívánt a megvalósításhoz.

El kellett dönteni, hogy melyik szentet ábrázoló szobor kerüljön az em-

lékhelyre. Megbeszéltük plébános úrral, és arra jutottunk, hogy államalapító

Szent István királyunk a legméltóbb.

Később, volt, aki vitatta döntésünk helyességét, de végül Katona plébános

úr érvelése meggyőzte a kétkedőket.

Kezdetektől úgy gondoltam, hogy a szobrot Mészáros Ferenc gödi szob-

rászművésszel tölgyfából faragtassuk. Az igási vadászházban álló kopjafa is

az ő alkotása, amit vadásztársaságunk 2004-ben elhunyt vadásztársaink em-

lékére állított.

Az emlékhely tervezését és engedélyeztetését Inokai Zsolt építészmérnök

vállalta közösségi munkában.

Az 1,5 millió forint költségvetésű munka 2007. szeptember 15-én terep-

rendezéssel kezdődött. Az alapkitűzést 2007. szeptember 20-án Kiss Sándor

építési vállalkozó, ifj. Kiss Sándor és Sipos Gyula végezte. Szeptember 21-én

Körmenet az emlékhelyhez

Körmenet a Szent István-emlékhely avatásához

35

Katona Pál plébános úrral, Bugyi Antal egyházi képviselő-testületi taggal

felkerestük dr. Kiss Rigó László megyés püspök urat, akivel részletesen

megbeszéltük a tervet, az anyagszükségletet, a pénzügyi hátteret.

Elgondolásunkat jó-

nak, példásnak, megva-

lósíthatónak ítélte, és a

püspökség részéről jelen-

tős pénzösszeget ajánlott

fel. A munkát elkezdtük,

és bő egy hónap múlva

helyére került az utolsó

térburkoló elem is.

Az álmatlan éjszakák

mellett számtalan pozitív

élményben is volt részem

az építés alatt. Szinte alig

akadt olyan ember, aki

kérésünkre ne segített volna valamilyen formában. A Földeáki Községért

Közalapítvány számláján gyűltek a befizetések, az egyszerű kisnyugdíjastól

országgyűlési képviselőig, anyagi lehetőségüktől függően járultak hozzá az

emlékhely megvalósításához.

Földeák Községi Önkormányzat jelentős összeggel és közmunkával se-

gített. A Bartal-Trans Kft. és Rakonczai Márton jelentős mennyiségű építési

anyagot biztosított. A Hód-Agro Zrt. a tetőszerkezet építését vállalta. Sokáig

sorolhatnám azokat a magánszemélyeket, cégeket, akik építési anyagokkal,

befizetéseikkel, munkájukkal hozzájárultak a kegyhely megvalósításához.

A megvalósulás

Elérkezett végre 2007. november 4. Kilenc órára hálaadó szentmisére

gyülekeztünk a földeáki Szent László templom fölszentelésének 150. évfor-

dulóján. A misét dr. Kiss Rigó László püspök úr celebrálta, közreműködött a

makói Szent István Egyházi Iskola zenekara.

A mise után a résztvevők a Szent István emlékhelyhez zarándokoltak. A

Himnusz elhangzása után országalapító Szent Istvánra emlékezett dr. Buzás

Péter országgyűlési képviselő.

Az emlékhelyet dr. Kiss Rigó László püspök úr megáldotta és megszen-

telte. A Szózat elhangzása után a résztvevők a kegyelet virágait helyezték el.

A megáldott és megszentelt emlékhelyet minden nap látva, elégedett va-

gyok.

Avatás 2007. november 4-én

Dr. Kiss Rigó László püspök, dr. Buzás Péter makói polgármester

36

Meghatódva látom, hogy az emberek kalaplevéve, keresztet vetve vagy

térdre ereszkedve adják meg a tiszteletet államalapító Szent István királyunk-

nak. Az emberek rohanó világunkban megállnak egy-egy pillanatra az emlék-

helynél.

Hosszú út előtti fohászukban segítséget kérnek, visszaérkezvén szülő-

falujukba hálát mondanak, és nem hagyják, hogy a tisztelet és szeretet virágai

elhervadjanak.3

3 A 30, 31. oldalon közölt fényképeket Farkas Sándorné készítette.

37

A Szent István emlékhely támogatói

Püspöki Hivatal Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyház

Földeák Község Önkormányzatának Képviselő-testülete

Óföldeák Község Önkormányzatának Képviselő-testülete

Kiszombor és Vidéke Takarékszövetkezet – Földeák

Földeáki Dózsa Vadásztársaság

Vázterv Mérnöki Iroda Kft. Szeged

Makó –Térségi Víziközmű Kft.

Hód-Agro Zrt. – Hódmezővásárhely

Magyar Államvasutak – Makó

Váll-Ker Kft. – Makó

Szema Makó Téglagyár Kft – Makó

Bartal Trans Kft. – Makó

Olasz Pékség – Makó

Szabóker Kft. – Makó

Vásárhelyi Róna Kft. – Hódmezővásárhely

Ádok Lajos – Földeák

Almási István – Szeged

Bajusz Katalin – Földeák

Bálint István – Földeák

Barta Sándorné – Földeák

Batiston Luigi és Vadásztársai – Olaszország

Bugyi Antal és neje – Földeák

Bugyi Pál és fia Kft. – Makó

Dr. Buzás Péter – Makó

Csikota József – Makó

Dani Ferenc – Földeák

Dovalovszki János – Földeák

Elek István – Földeák

Fodor Imre – Földeák

Fürge Csaba – Földeák

Görbéné Igaz Edit – Földeák

Gulyás Mariann – Szeged

Hegyi Gyula – Földeák

Hoffelner János – Földeák

Hoffmann Andrea – Makó

Hoffmann Ferenc – Földeák

Hoffmann Gábor – Földeák

Horváth Mária – Földeák

38

Inokai Zsolt – Szeged

Kardos Sándor – Földeák

Katona Pál – Földeák

Kiss Sándor – Makó

Kocsis János – Földeák

Kocsis Miklós – Földeák

Kovács Jánosné – Földeák

Lele Dezső – Földeák

Mészáros Ferenc – Dunakeszi

Mészáros Tivadar – Földeák

Molnár Mihályné – Földeák

Nagy Emil – Dunakeszi

Nádasdi József – Földeák

Neparáczki Lajos – Földeák

Pasguarell Gabriella – Alcsutdoboz

Perneki László – Földeák

Plavkity Dácsin Dusán – Földeák

Ifj. Plavkity Dácsin Dusán – Földeák

Rakonczai Márton – Földeák

Rácz János – Földeák

Sallai Istvánné – Földeák

Sándor József – Földeák

Sipos Gyula – Földeák

Sipos István – Földeák

Süli Sándorné – Földeák

Szabó Istvánné – Földeák

Varga László – Földeák

Vas József – Földeák

Vass Imre és neje Búza Katalin

Veszelovszki András és családja

Vízhányó Ferenc – Földeák

Wagner Mihályné – Földeák

Wagner Péter – Földeák

Wéber Dénes – Makó

Wéber & Wéber Kft.

39

TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA

A Mária-emlékhely

Szűz Mária mennyek gyöngyös ékessége,

Tiszta szeretetnek aranya, szépsége.

Ó, Mária, tenger csillaga, est fénye,

Szegény gyarló ember második reménye!

Te, Szűzanyánk, hittél az angyali szónak,

Azért anyja lettél a mennyei Jónak.

Ó kegyelmek tára, légy hitünk mentsvára!

Mária, Mária! Bűnösök szószólója!

A Mária felé megyek, a Mária felől jöttem… kifejezés szállóigévé vált a

földeáki emberek körében. Igen, mert több évtizede oltalmazza a falut és

Hódmezővásárhely felől a falunkba érkezőket. Máriát, Jézus anyját a legna-

gyobb szentnek tartják a katolikus egyházban. Mária a legfontosabb személy,

aki Jézushoz szorosan kapcsolódik. A bibliából ismerjük mély kapcsolatát

fiával, aki még utolsó leheletével is gondoskodik róla. Ezért kérik milliók a

világon közbenjárását, segítségét: Mária segíts!

Hisszük, hogy a lelked

Kegyelemmel ékes

És Fiad szívéhez

Általad jutunk el,

Édes Szűzanyánk!

Hogyan is lett Földeákon Mária emlékhely? Története nagyon hosszú idő-

re nyúlik vissza. A Mária-szobrot egy német származású, Müller nevezetű

család hozta Magyarországra az osztrák-sziléziai Troppauból. Az 1750-es

években került a délvidéki Temes vármegyei Lippára. Az 1820-as években

Kremser János és Müller Mária vigyázott rá. Később leányuk és férje, Szaba-

dos Lajos pankotai, majd aradi házuk féltve őrzött kincse volt. Gyermekük,

Szabados Berta az esküvő után, 1872-ben hozta Földeákra a főtéri házukba, a

mai Szent László tér 9-be. Ma már az a ház nem áll. Az 1882-es betegsége

után, 1884-ben a család egyetlen, ötéves kislánya, Szabados Leona Mária

Rozália a tanyájuknál súlyos, életveszélyes balesetet szenvedett. A család a

tanyájuk bejáratánál, a baleset helyszínén, a csodálatos gyógyulás után felállí-

totta a Mária-szobrot. Föléje egy kis házacskát építtetett. Földjük egy része a

40

mai Vásárhelyi utca végénél volt, a tanya a jelenlegi Lőkös tanyával által

helyezkedett el. A szoborállítás után, a környéken korábban gyakran előfor-

duló gabonatüzek is megszűntek. A gyermekét kezében tartó Madonna vé-

delmezett.

1884-ben az emlékhelynél az első virágcsokrot Szabados Leona helyezte

el. Hosszú évekig az aratás kezdő napján csak ő tett virágot a szoborhoz.

Minden év január negyedikén, a névnapján a gyertyagyújtás is az ő előjoga

volt.

Ezeket az adatokat Szabados Leonka unokája, Baross László leírása nyo-

mán ismertem meg. A Szabados család istenfélő tagjainak, töretlen hitének és

mély vallásosságának köszönhetjük az emlékhelyet.

Gondolod, hogy kerül életed útjába

egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,

hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,

s lohassza kedved, merészségedet.

Jóságos kéz utadba azért tette,

hogy te megállj mellette.

Nézd meg e követ, és aztán kezdj

beszélni róla Isteneddel,

Őt kérdezd, milyen üzenetet

küld azzal az akadállyal neked?

S ha lelked Istennel találkozott,

utadba minden kő áldást hozott.

(Prohászka: Kő az úton)

Az 1903-ban felavatott Hódmezővásárhely–Makó közötti vasútvonal is

kikerülte Máriát, közvetlen mellette haladt el. Az 1920-as években előfordult,

hogy Mária-napon ünneplőbe öltözött fiúk, lányok kimentek és dicsérték az

üdvözítő szent Anyját. Dehény Lajos, a falu népszerű tanítója minden héten

virággal köszöntötte. A kerítésen levő fedett gyertyatartóba mindig gyertyát

vitt és meggyújtotta.

1940-től 1943-ig a Szabados tanyán és földön Rakonczai János gazdál-

kodott családjával együtt. Lányát, Pető Ferencné Juliska nénit kérdezem a

múltról.

41

Elmondja, ekkor járta ki az első osztályt, és libapásztorként dolgozott,

száz libára kellett vigyáznia. A testvérei is a jószágra vigyáztak. Ő minden

szombat este vitte és meggyújtotta a gyertyát a Máriánál. 1996 óta a mai

napig is ezt teszi. Jó ember volt a Leonka nagysága, ha valamelyik gyerek

beteg lett, mindjárt segített. Amikor kijött a tanyára, mindig megállt a szo-

bornál imádkozni, ez soha el nem maradt – emlékezik vissza.

Akkor még az emberek nagy

többsége gyalog járt ki a munká-

ba. A Mária előtt elhaladva a

férfiak kalapot emeltek, a nők

keresztet vetettek, gyakran meg-

álltak imádkozni. Közös kivonu-

lás lobogóval nem volt jellemző,

csak esetleg búzaszenteléskor, ha

volt ott búzatábla. Juliska néni

férje, Pető Feri bácsi meséli, –

aki a szomszédos Abonyi tanyán

(ma a Betyár csárda) szolgált –

több nyáron lecsapott a villám a

búzatáblára, 4-5 kereszt búza

mindig leégett. Később Mária

oltalma alatt ezek is megszűntek. Sajnos a második világháború után lerom-

bolták.

A szobrot Rakonczai József mentette meg. Lányát, Szabó Sándorné Ica

nénit kértem meg, mondja el a történetet.

Édesapám egyik reggel ment ki a határba dolgozni. Megdöbbenve látta,

hogy a szobor le van döntve.4 Közel laktunk, haza sietett. Láttam, elővette a

saroglyás talicskát, anyával egy paplant tettek rá, és elment. Hamarosan

hazatolta paplanban a Mária-szobrot. Először a kemence kuckójába tették.

Egy ideig nyomozók jártak hozzánk kérdezősködni, ekkor fölvitték a padlásra,

és jó darabig ott hagyták. Szüleim később bevitték a parókiára, sokáig a

folyosó végében állt. Emlékszem, mint kislány, akkor ez az eset félelemmel

töltött el. Anyám, apám nagyon vallásosak voltak, most már értem, így kellett

tenniük. Örülök neki, helyesen cselekedtek.

4 Az utolsó körmenetet a Máriához 1948 szeptemberében vezethették. Humblin Lajos földe-

áki káplán Kisasszonykor a falu északi szélén álló Mária-szoborhoz vezetendő körmenet engedé-

lyezését kérte a makói rendőrkapitánytól, miután a helyi rendőrök ezt megtagadták, és őt ide

utasították. Megkapta, de saját felelősségére! Pedig ehhez a rendőrségnek engedélye nem szük-séges, a bejelentés lehet elővigyázatosság. (Szerk.)

Az egyes generációk így tanították a

Mária-tiszteletet B. Szűcs Mária lányával - virágelhelyezés.

42

Hontalan vagyok,

mert hirdetem, hogy testvér minden ember

s hogy egymásra kell leljen végre egyszer

mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok,

mert hiszek jóban, igazban, szépben.

Minden vallásban és minden népben

és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok,

de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet

és maradok ez úton, míg csak élek

töretlen hittel ember és magyar. (Wass Albert: Hontalanság hitvallása – részlet)

Rácz Dezsőné Rakonczai Rozália a Máriával átellenben levő tanyájukban

született és nőtt fel két testvérével együtt. A földjük szomszédos volt a Sza-

bados birtokkal, csak a kocsiút választotta el. Rozika néni, kérem, mesélje el,

mit látott, mit tapasztalt az itt eltöltött évek alatt.

A kis építményt tataroztuk,

ha kellett. Gondoztuk a környé-

két, sok szép mezei virággal

díszítettük. Az emberek jártuk-

ban-keltükben megálltak, fo-

hászkodtak. Édesapám minden

nap köszönt neki. Kocsival

ment vízért a faluba, ha a Má-

ria elé ért, lelassított, és kala-

pot emelt. Amikor ezt Rozika

néni mondja, könnybe lábad a

szeme a meghatottságtól. Egyházilag úgy emlékszem csak kisasszony-napján

jöttünk ki. Régen sok gyerek is megfordult ezen a helyen. A közelben lakók

közül többen játszottak is körülötte, pipacsot vagy vadvirágot is szedtek,

odavitték. A Mária-szobrot tiszteletben tartotta az egész falu és a környék.

Most rózsafákat vásároltam köréje, azok övezik kívül a kerítés mellett. Az

ünnepre való takarítási munkákba is segítek Juliskának. Egy-két évvel ezelőtt,

mikor még tudtam dolgozni a földemen, láttam autók álltak meg, virágot

hoztak emberek.

Mi viszi oda őket? Mária tisztelete. Bíznak, hisznek Mária segítségében.

A rendszerváltás után Rakonczai János kőművesmester szorgalmazta a

Mária-szobor újra felállítását. Kitartó hitének, erejének következtében sike-

rült is megvalósítania. Sok földeáki ember segítette anyagilag és erkölcsileg

Pünkösd ünnepén

43

szívós munkáját. A szobrot először Nagymágocsra vitte, de ott nem vállalták

el a restaurálását. Majd saját költségén, Makón újíttatta fel. Rengeteget járkált

különböző hatóságokhoz, míg végre sikerült elérnie, hogy a Mária az eredeti

helyére kerüljön. A kis házat föléje Inokai László fia, Zsolt tervezte, a kivite-

lezést ő maga végezte.

Az első zarándoklás a felújított kegyhelyhez 1996. május 26-án, Pünkösd

napján történt, a falunap alkalmával. A lobogóvivők között ott voltak az első

rózsapárok is. A helybeliek és az elszármazottak közül is sokan hosszú me-

netet alkotva, gyönyörű énekekkel magasztalva az Urat, kísérték a keresztet.

A szobrot Marosi János plébános úr szentelte meg. Azóta hagyománnyá vált,

minden évben, a Pünkösdi ünnepi mise után a templomból menet indul a

Boldogságos szent Anyához.

Emlékszem kisgyerekkoromban sokszor elhangzott szüleim beszélgetése

közben, hogy mi a Mária fele lakunk. Akkor még nem tudtam, mit jelent ez.

Diáklányként is többször hallottam anyutól, mikor hazafele jöttünk a munkából –

majd a Máriánál megpihenünk. – Hol az a Mária? Nem láttam semmit a határ-

ban. Ekkor mesélt nekem anyukám a tűzesetekről, a Leonka földjéről, és megmu-

tatta azt a helyet, ahol valamikor Mária állt a kisdeddel. Nagyon szép, nemes

dolog, hogy a falu népe összefogott e szent cél érdekében és visszaállította. Így

most már láthatjuk, a felnövő nemzedékek megismerhetik az önzetlen anyai

szeretetnek csodálatos emlékművét, eredeti formájában.

Tizenkét éve újra vigyázza a falut. Rakonczai Jani bácsi fentről, a csilla-

gok közül nézi, hogy testvérhúga, Petőné Juliska néni hogyan virágozza és

gyújtja meg minden szombaton a gyertyát. A szenthely körüli területet a Pető

család tagjai gondozzák. Kaszálják a füvet, évelő virágokat ültetnek. Locsol-

ják a cserepes virágokat. Ünnep előtt takarítják a kis házat, ha szükséges

kifestik. Gondoskodásuk tiszteletre méltó.

A kerítést mindig friss virág, a tisztelet vagy a hála virágai díszítik. Ez azt bi-

zonyítja, hogy a ma embere is kéri a Szűzanya segítségét. Akik Isten értékrendjét

ismerik, elfogadják és a szerint élnek, azok hisznek, bíznak, megállnak imádkoz-

ni. Szűz Máriához és általa fiához könyörögnek a reményvesztett emberek is,

hogy keservükön, bánatukon segítsenek. A fohászkodók úgy érzik, bajukat csak

az érti meg, aki szintén sokat szenvedett. Szűz Mária tisztelete világszerte elter-

jedt. Nevét örök időkre megőrzik az emberek.5

„Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gondolkozzék, ebben rejlik

minden méltósága és érdeme; egyetlen kötelessége az, hogy helyesen gondolkoz-

zék. A rend, pedig azt kívánja, hogy önmagán, a teremtőjén és a rendeltetésén kezdje a gondolkodást.”

Pascal: Gondolatok

5 Az írásomban szereplő három Rakonczai család tagjai csak névrokonok.

44

FODOR IMRE

A Mária-szobor

Katona Pál földeáki plébános úr megkért, hogy írjak valamit a Mária-

szoborról, ami nem messze van a lakásunktól. Feleségem többszöri biztatá-

sára rászántam magam e gondolatok megírására. Nem volt nehéz dolgom,

hiszen sok mindent hallottam róla, de a 2004-es falunapi elszármazotti ta-

lálkozón megkeresett Baross László földeáki elszármazott, hosszan beszél-

gettünk. Majd a kezembe adott egy füzetet, a címlapon Szabados Leona Má-

ria Rozália anyai nagyanyám, dr. Kovács Józsefné. Kissé felkaptam a fejem,

mi is lehet ebben a füzetben? Nos, ki így, ki úgy emlékezik a Mária-szobor

történetéről. Úgy gondolom, a hiteles történetet Szabados családról Baross

László Szabados Leonka uno-

kája írta meg a családtörténet

leírása kapcsán. Tovább idé-

zem Baross Lászlót:

„Berta dédmamám 1879.

január 4-én, Leona napon

tudta meg, hogy kisbabája lesz.

Mária, mert fogadalomtételük-

nek ez is része volt, és Rozália

az apai nagymama, Szabó

Rozália tiszteletére. Megemlí-

teném, hogy Szent Rozáliának

igen nagy tisztelete volt a faluban. Az Óföldeákon lévő templom egyik oltára

neki, a szent szűznek állít emléket. Újabb fogadalmat tettek 1882-ben – ami-

kor Leonka leányuk nagyon beteg lett, már az orvosok és javasasszonyok is

lemondtak róla –, hogy egy Szűz Mária szobrot állítanak fel, ha egyetlen

gyermekük meggyógyul.

Dédszüleim földjén, amely egy része a mai Vásárhelyi utca végénél volt,

az aratások után összehordott, kazlakba rakott gabona villámcsapás követ-

keztében meggyulladt. A két eseményt összefogva földjükön 1884-ben egy

Mária szobrot állítottak fel. Sipos Erzsébet írt a szoborról, de nem tudhatta,

hogy valójában a két eseményt kapcsolta össze dédszüleim töretlen hite és

mély katolikus vallásossága. Dédapám, Szabados József István némi segít-

ségével személyesen állította fel a Madonna-szobrot. Szülei kérésére az első

virágcsokrot az akkor ötéves Leonka nagyanyám helyezte el. Hosszú éveken

keresztül az aratás első napján csak ő tett virágot a szoborhoz. Minden év

január negyedikén, névnapján a gyertyagyújtás is az ő előjoga volt. A terü-

letet, ahol dédszüleim a Mária szobrot felállították, a népnyelv a mai napig nagy-

A Mária előtt

45

anyám után Leonka földjének nevezi. Miután az 1903-ban felavatott vasút közvet-

lenül szántóföldek mellett haladt el több évben is a gőzmozdonyból kipattanó

szikra a Vásárhely és Makó közötti területen a gabonát többször felgyújtotta,

nagy károkat okozva. Földeák lakóinak a környező földeken lévő gabonája soha

sem gyulladt meg. Édesanyám, Baross Miklósné (Kovács Leona) szerint a kezé-

ben gyermekét tartó Madonna-szobrot Berta dédanyám édesanyja, Kremrer

Mária ükanyám segítségével Aradon rendelte meg. Keresztanyám, Szepessy

Józsefné (Kováts Ilona) úgy emlékezett – halovány emlékeim szerint –, hogy

Lippán készült. Az biztos, hogy az akkori plébános, Németh Sándor (1882–1891)

tanácsát és segítségét kérték, így a lehetséges igazság, ami egy harmadik lehető-

ség is lehet, Szegeden, a püspöki

levéltárban talán megtalálható.”

Eddig az idézet, továbbiak-

ban az én gondolataim.

Az egész falu nagy tiszte-

letben tartotta a Mária-szobrot,

és tartja a mai napig is. Sokat

emlegetik a környéken lakók: a

Mária felé lakunk, a Mária felé

megyünk. Dehény Lajos, a falu

népszerű tanítója minden héten

virággal köszöntötte. A második

világháború után Kiss Ernő ledöntötte a szobrot, Rakonczai József talicskán

hazavitte, és a szalmakazalba dugta el. Majd a szobor nélkül maradt Mária-házat

a vasúton levő kövekkel dobálták, főleg gyerekek törték össze a cserepeket, végül

teljesen eltüntették, a helyét gaz nőtte be. A szobrot a templomba vitték, és évti-

zedeken keresztül őrizték.

A rendszerváltás után Rakonczai János szorgalmazta a szobor újra felállítását,

saját költségén restauráltatta, és a templomba helyezték el. Jani bácsi rengeteget

szaladgált különböző hatóságokhoz, hogy hova is helyezzék el a szobrot. Több

lehetőség is felvetődött, de végül is az eredeti helyére került.

A Mária-házat Inokai László fia tervezte, a kivitelezést is maga végezte, én

kamerával szinte minden eredményt rögzítettem. 1996-ban, a falunap alkalmával

Marosi János plébános ünnepélyes keretek közt szentelte fel.

Azóta újra vigyázza a falut, mindig friss virág díszíti, Jani bácsi fentről nézi,

hogy a húga és a menye ifjú Pető Ferencné motoros fűnyíróval szépen karban

tartja a környéket. Köszönet érte Erzsikének. A kerítést virágkoszorú övezi. A

földeákiak gondoskodása tiszteletre méltó.

Takarítás, virágöntözés

Rácz Dezsőné Pető Ferencné

Rozika néni Juliska néni

46

GILICZE JÁNOS

Két igaz ember: Návay Aranka és László

Návay Dezső (1840–1904) és Návay Cecília (1842–1913) Makón, 1874.

szeptember 15-én kötött házasságából, másodikként született Návay Aranka

(Földeák, 1876. november 6. – †Óföldeák, 1954. október 31.), és negyedik-

nek – egyetlen fiúként – László (Földeák, 1883. február 26. – †Óföldeák,

1954. november 17.).6

Návay Arankára ma is a legnagyobb tisz-

telettel és szeretettel emlékeznek Földeákon és

Óföldeákon egyaránt. Áldozatkész, mindenkin

segítő és jótékonykodó alakjáról legendákat

mesélnek. Tanulmányait 1887–1889 között a

Miasszonyunkról Elnevezett Iskolanővérek

Lippai Intézetében végezte, aztán otthon tevé-

kenykedett a háztartás vezetésében. A társa-

dalom számára hasznossá kívánta magát tenni,

ezért 1914. április 30-án befejezte a Magyar

Vöröskereszt Egyesület önkéntes betegápoló

tanfolyamát. Néhány hónap elteltével, az első

világháború kitörése után már kamatozhatta

szaktudását. A háború alatt számos jótékony

előadást, akciót szervezett, így például a Ma-

kói Független Újság hasábján 1915. május 18-

án felhívást intézett a vöröskeresztes ápoló-

nőkhöz, hölgyekhez, a vak katonák javára szervezett tombola ügyében. Ekkor

már a vöröskereszt helyi fiókegyletének társelnöke. Önzetlen munkálkodása

nem maradt elismerés nélkül. Ferenc Szalvator főherceg, mint a monarchia

vöröskereszt egyleteinek a védnöke, 1915. november 20-án Ferenc József

császár és király nevében a katonai egészségügy körül, a háborúban szerzett

különös érdemei elismeréséül a vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú

díszjelvényét adományozta. Az Erdélyből menekültek ellátásában, segítésé-

ben nagy buzgalmat fejtett ki. Özvegy Szász Ferencné 1916. szeptember 21-

én a következő Návay Arankához intézett köszönő sorokat jelentette meg a

helyi napilapban:

6 A tanulmány bővített változata a szerző által írt: A földeáki Návay család története. Régi

magyar családok 5. Debrecen, 2006. 190–195. oldalakban közölteknek. Az első gyermek Ilona (Földeák, 1875. jún. 21. – †Szeged, 1961.) férje Bóra Árpád, a harmadik Mariska (Földeák,

1879. júl. 1. – †Óföldeák, 1949.) férje dr. Haász Sándor.

Návay Aranka

47

„Láttatok e szép és terebélyes fát, amely a

forró perzselő napsugár ellen nyugalmat,

pihenést ad a fáradt vándornak? Ha ott va-

gyok előtte, úgy érzem magam, mint a bibliai

Mózes érezhette magát az égő csipkebokor

előtt »old le saruidat, mert ahol állsz, az

szent hely«. Áldott legyen minden

vereskeresztes hölgy, de legáldottabb legyen

ő, kinek jóságos szíve méz és balzsam az

üldözött szenvedő kebelnek. Az Úrjézus tíz

bélpoklost gyógyítá meg, de csak egy tére

vissza, ám én nem csak a magam érzéseit

akarom kifejezni, hanem az egész menekült

hadét. Úgy a város atyjai, mint a

vereskeresztes hölgyek meleg szeretettel

vették körül a lelkileg testileg összetört erdé-

lyi menekülteket. Miért is mindnyájunk nevé-

ben kérem, a jóságos Isten áldja meg Makó városát fő uraival polgáraival

együtt, legyen ez a város hatalmas és boldog és a nép az Isten választott

népe.”7

Az újabb elismerés nem maradt el. Návay Aranka 1917. november 14-én

a háború alatt teljesített emberbaráti munkássága elismeréséül megkapta a II.

osztályú polgári hadi érdemkeresztet, amit Justh János Csanád vármegye

főispánja adott át neki, ünnepélyes körülmények között.

Az anyák és csecsemők védelmére Makón, 1920. márciusában megalakult

a Stefánia Szövetség helyi egyesülete. Az egyesület 1921. március 18-án

tartott ülésén tizenegy helybeli egyesület és testület delegáltjaival kibővült. A

közgyűlés elnököt, hatfős igazgatóságot és háromfős számvizsgáló bizottsá-

got választott. Elnöknek Tarnay Ivor megyei főjegyzőt, társelnöknek pedig a

már széles körben köztiszteletnek örvendő Návay Arankát választották meg

egyhangú felkiáltással.8 A karitatív munka mellett lélekszámban egyre gyara-

podó lakóhelye Óföldeák hitéletét Návay Aranka testvéreivel együtt szívén

viselte. Erről Mátyás Béla földeáki plébános a következőket jegyezte föl a

Historia Domus lapjain:

7 Makói Független Újság, 1916. szept. 23. Az elkövetkezendőkben, ahol nincs jelzet, ott a Borbí-

ró Mihály makói lakos által a szerzőnek ajándékozott (köszönet érte!) Návay iratokat használ-

tam. 8 Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltára (a továbbiakban: CSML.ML.) Stefánia Szövetség

iratai. 11/1921. Tarnay Ivor, akinek édesanyja Návay Dezsőnek testvére volt, 1922–1937 kö-

zött Csanád vármegye alispáni tisztjét töltötte be.

Návay Aranka bizonyítványa

48

„Návay László óföldeáki birtokos

megkérte a plébánia hivatalt, hogy te-

kintettel a hívek nagy számára nem e

lehetne havonként legalább egyszer ott

istentiszteletet tartani. Kérésének a leg-

nagyobb örömmel eleget tettem, miután

erre a püspöki hatóság engedélyét is

megkaptam. Az 1923. év március hó-

napjától kezdve, minden hó első vasár-

napján istentiszteletet tartunk, hol én,

hol a káplánom. Az állami iskola egyik

termében tartottuk az istentiszteletet. A

kántori teendőket Filipi igazgatótanító

végezte díjmentesen. Az istentisztelet

igen látogatott volt, az uraságok mindig

jó példával jártak elől, különösen Návay

Aranka úrnő őnagysága, ki fáradtságot,

sem pénzáldozatot nem kímélt, hogy men-

től szebbé tegye az istentiszteletet. Fáradt-

sága nem volt hiábavaló, mert az elért szép eredmény érlelte meg Návay

Lászlóban azt a gondolatot, hogy az eredeti óföldeáki templomot, mely 1870-

től, mint hambár szerepelt, saját költségén teljesen restaurálva adja vissza

ismét magasztos rendeltetésének”.9

1925. augusztus 29-30-án a Hadirokkantak Özvegyek és Árvák Csanád

vármegye Makói csoportja nagyszabású zászlószentelési ünnepséget rende-

zett Makón, ahol a szövetség fővédnöke József királyi főherceg, Glattfelder

Gyula csanádi püspök, Purgly Emil főispán és más méltóságok is nagy szám-

ban megjelentek. A főispán felesége mellett a második kitüntető zászlóanyai

tisztet Návay Aranka töltötte be. 1927 végén az óföldeáki római katolikus

egyház részére az ottani templom és plébánia karbantartására, kibővítésére,

estleges újjáépítésére Návay Aranka, öccsének, Lászlónak egyetértésével 14

és ½ katasztrális hold földet adományozott. Az elismerés most sem maradt

el. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök 1928. december 22-én a követ-

kezőkről tudósította az adományozót:

„Hosszú idő óta épülök azon buzgalmon és áldozatkézségen, amelyet

Nagyságod az Isten dicsőségére s az emberek bajainak enyhítésére kifejt.

Amit pedig az óföldeáki templom építése és díszítése és javadalmazása ér-

dekében Bátyja Urával együtt tettek, főpásztori örömeim egyik legnagyob-

9 Historia Domus.Földeáki plébánia irattára. 1923. évi bejegyzés. A templom felújítását már

korábban elhatározta Návay László és a család több tagja.

Önkéntes betegápolási bizonyítvány

49

bika. A nemes testvérpár áldozatkézségére a Pápa Őszentsége figyelmét is

felhívtam, legutóbbi római látogatásom alkalmával, s rendkívüli nagy örö-

mömre szolgál közölhetni, hogy Szentséges Atyánk ezen buzgalom elismeré-

séért Nagyságodat a Pro Ecclesia et Pontifice érdemkereszttel tüntette ki.

Amidőn ezen kitün-

tetésről Nagyságodat

igen nagy örömmel

értesítem, s annak ado-

mányozása alkalmából

a legmelegebben üd-

vözlöm, hőn kívánom,

hogy pápai kitüntetést

Nagyságod a hívek lelki

élete. A közjótékonyság

és tevékeny felebaráti

szeretet javára, vala-

mint mindannyiunk igen

nagy örömére sokáig

boldogan viselje.”

A püspök a pápai kitüntetés ünnepélyes keretek közt leendő átadására –

személyes megbízottjaként – Bezdán József pápai prelátust, makói apát-

plébánost kérte föl.10

A kitüntetésről természetesen beszámolt a Marosvidék

című napilap is a következők szerint:

„A kegyes életű Návay Arankát, az elesettek, szegények, kicsinyek és

gyámoltalanok jótevőjét, aki legutóbb óriási áldozatkészséggel testvérével,

Návay Lászlóval együtt újra építtette az óföldeáki templomot és plébániát

szervezett, az egyházi élet terén szerzett érdemei elismeréséül magas kitün-

tetésben részesítette a pápa. Az erre vonatkozó pápai okmányt és elismerést

Glattfelder püspök ma küldte meg Bezdán prelátus püspöki helynöknek, aki

ünnepélyes formák között fogja azokat átadni.11

A következő 1929-es évben Návay Aranka szentföldi zarándok útjáról,

Jeruzsálemből arany és ezüsthímzéses selyem baldachinumot hozott, amit

egy mezőkövesdi hímzéses oltárterítővel együtt ajándékba adott a templom

díszítésére.12

1931-ben újabb egy hold szántót adományozott az óföldeáki

római katolikus egyháznak. Cserébe apja, Návay Dezső és anyja, Návay

Cecília lelki üdvéért kellett alkalmanként misét szolgáltatni. Ugyanabban az

évben Joó Antalné Kása Teréziának, Padlás Györgyné Kása Máriának és

Kovács Lajosné Kása Rozáliának – házi cselédjeinek – egyiknek tíz, másik-

10 Makói Belvárosi Plébánia iratai. 1080/1928. 11 Marosvidék, 1929. jan. 8. 12 Makói Belvárosi Plébánia iratai. Esperesi látogatási jkv. Esperesi iratok. 59/1929.

Návay Aranka árvaházi ünnepélyen (középen)

50

nak nyolc, a harmadiknak pedig tizenkét évi szolgálataikért fejenként 1 ka-

tasztrális hold 600 négyszögöl nagyságú földet ajándékozott.13

A Vöröske-

reszt Egyesület választmánya 1934. december 23-án tartott ülésén a Délvi-

dékről kiüldözött magyarok segélyezésére száz pengő adományt szavazott

meg, amit Návay Aranka sajátjából ötven pengővel megtoldott.14

A Stefánia

Szövetség 1935. márciusában jubiláris közgyűlésre készülődött. Az ünnep-

séggel kapcsolatban a Makói Friss Újság március 3-i számában a következő

méltató sorokat jelentette meg:

„A mai közgyűlésnek különösebb jelentőséget kölcsönöz az a körülmény,

hogy ma van 15 éve annak, amikor az

egyesület megalakult. A háború alatt s a

forradalmak idején a vöröskereszt egylet

tartott fenn Makón egy anya- és csecse-

mővédő irodát s annak élén Návay Aranka

a város áldozatkész társadalmának segít-

ségével eredményes munkát is végzett. A

zűrzavaros idők azonban elcsendesítettek

minden egyleti életet, a helyi vöröskereszt

egylet is megszűnt, és ez által csődbe

került a makói anya- és csecsemővédelem

is. Most van másfél évtizede annak, hogy a

nemes szívű emberbarát Návay Aranka az

egyik lapban hosszabb cikk kapcsán beje-

lentette a makói anya- és csecsemővéde-

lem csődjét. Az először összeülő városi

képviselőtestületre apellált s egy »utolsó

segélykiáltással« azt kérte, hogy ne nézze

tétlenül a védőiroda bezárását, hiszen a »jövő generáció megmentéséről van

szó«. A képviselőtestület azonban pénz hiányában nem tudta a kérést teljesí-

teni. Ekkor vette a kezébe a veszendőnek indult ügyet a másik nagy emberba-

rát, Tarnay Ivor, aki a társadalom melegszívű tagjainak bevonásával, majd a

később érkezett amerikai vöröskereszt szeretetadományok felhasználásával

megalakította a Stefánia Szövetséget. Tarnay Ivor és Návay Aranka állnak

ma is a Stefánia élén, s az eltelt 15 év eredményei azt mutatják, hogy nem volt

hiábavaló, amit az anyák és csecsemők érdekében tettek.”

A Stefánia szövetség 1935. július 9-én a vármegyeház nagytermében

rendkívüli közgyűlést tartott. Ekkor került sor az országos új szabályrendelet

13 CSML.ML. VII.6.b. Makó Városi és Járási Bíróság iratai. Telekkönyvi iratok.(továbbiakban:

CSML.ML.Ti.) Földeák. IV. 1110/1931. 14 Makói Friss Újság. 1934. dec. 23.

II. osztályú polgári érdemkereszt

51

alapján a vezetőség átszervezésére. Návay Arankát hosszasan méltatták a

szervezet megyei, városi és földeáki alakulatainak felvirágoztatása érdekében

elvégzett munkájáért, majd megválasztották fővédnöknek.15

Földeákon 1938. március 14-én

megalakult a Szent Vince Szeretet-

hölgyeinek Egyesülete Návay Aranka

elnökletével. A helyi plébános az

alakulás után a következőket jegyezte

meg: „Hogy ez mit jelent egy olyan

községben ahol a szegények eddig

házról-házra járva koldultak, azt

feleslegesnek tartom ecsetelni”,

ugyanis ennek megelőzése, illetve a

szegények szervezett körülmények

közötti segítése volt az egylet fő

célkitűzése. Különböző segélyakciók

mellett pl. Erzsébet napján és kará-

csonykor ajándékot osztottak, télen

pedig tüzelőt kaptak a rászorultak.16

Ugyancsak 1938-ban alakult újjá a

Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet-

ségének Földeáki Csoportja, amely-

nek Návay Arankát díszelnökévé

választották. A Magyar Vöröskereszt Csanád megyei választmánya 1944.

július 8-án tartotta alakuló ülését. A szervező bizottság elnöke, Fejér Miklós

főispán előzetesen levélben megkereste Návay Arankát, és felajánlotta részé-

re a női alelnöki tisztséget. A kérésre az elnök-főispánnak a következőket

válaszolta:

„Megtisztelve érzem magam ezen jelölés által, de korom és megrongált

egészségem miatt nem merem azt elfogadni. Szívben és lélekben hű maradtam

a vöröskereszthez, melyre 1914-ben fogadalmat tettem, és ami még jelenlegi

gyenge erőmből kitelik, azt ma is szívesen az ügy rendelkezésére bocsátom…

A gyűlésen feltétlenül megjelenek, ha csak valami előre nem látott dolog meg

nem akadályoz. Én, mint közkatona szívesen kiveszem részem erőmhöz képest

a munkából!”

Az ülésen valóban megjelent és engedve a nagyszámú felkérésnek, végül

a női társalelnöki posztot elfogadta.17

15 Makói Friss Újság. 1935. márc. 3., júl. 9. 16 Historia Domus. Földeáki plébánia iratai. 1938. 17 CSML Csanád Megyei Levéltára (továbbiakban:CSML.CSL.) VI.503. CS.A.T. Tanfelügyelő-

ség iratai. 1059/1944.

Návay Aranka

52

Návay Aranka apjától 1904-ben még 206 ka-

tasztrális hold földet örökölt. Ez 1945-re már 137

holdra fogyatkozott. Az 1945-ös földreform során

ugyan meghagytak tulajdonában 100 holdat, de

ebből apródonként kénytelen volt a megélhetés

érdekében kisebb-nagyobb területeket eladni.

Ebből természetesen a katolikus egyház, (négy

hold) és magánszemélyek, akik kötődtek a Návay

családhoz nem maradtak ki így Bakacsi Viktória,

Ifj. Rakonczai Márton, id. Rakonczai Márton, id.

Rakonczai Mártonné Lajos Ilona, Csonka János,

Csonka Jánosné Kuklai Ilona feltételezhetően

kedvező áron, talán még ingyenesen is, néhány

holdat megvehettek.18

1950-ben még mindig 36

hold birtokosának mondhatta magát Návay Aran-

ka, de ezt ellenszolgáltatás nélkül – más lehetősé-

ge a „kulákosítás” miatt amúgy sem volt – fel-

ajánlotta az államnak. A nincstelenségben is nem saját gondjaival törődött.

Másokon próbált segíteni. 1945-ben Endrődi Vilma tanítónőt Óföldeákra

helyezték. A volt uradalmi intéző lakásában kapott szállást, de onnan koráb-

ban már minden mozdíthatót elvittek. Návay Aranka látta a sanyarú helyze-

tet, ezért a saját megmaradt holmijából egy ágyat és egy tűzhelyet adomá-

nyozott a tanítónőnek, hogy legalább lefekhessen és tudjon főzni magának.

1946-ban, – hetven évesen – még az iskolában is kamatoztathatták tudását.

Óraadóként német nyelv tanítására vállalkozott az ötödikes és hatodikos

diákoknak.19

Soha, a lehető legrosszabb körülmények között sem gondolko-

zott arról, hogy elhagyja szeretett szülőföldjét Óföldeákot, Földeákot. Egy

ideig László öccsével az ősi kúriában lakott, majd 1950-től 1954-ben bekö-

vetkezett haláláig Libor Lajosné volt szobalánya házában élt, türelmesen

viselve a rászabott és meg nem érdemelt keserű utolsó éveket.

Návay László középiskoláit Szegeden a Kegyesrendi Gimnáziumban vé-

gezte. Nagyon érdekelte az építészet, az építészmérnöki pálya, de a családi

visszaemlékezés szerint egyetemet nem végzett.20

Az első világháborúban a

szegedi 5. honvéd gyalogezred zászlósaként a keleti fronton harcolt, ahol

1915-ben orosz fogságba esett. Volt a tobolszki, omszki, majd a habarovszki

fogolytáborban. Egy, 1917. október 29-én keltezett, Návay Arankához

Habarovszból írt levelében beszámolt sorsáról. Levelében pénzt kért, egyúttal

18 CSML.Ml.Ti. IV. Földeák. 335/1947. 19 CSML. CSL XXIV. 502. Csanád Megyei Tanfelügyelőség iratai. 3443/1946. 20 Návay Ilona közlése.

Návay Aranka

53

örömmel tudatta, hogy a „rettenetes ideglázból és vérszegénységből” majd-

nem teljesen kigyógyult, és a nagy hideget jól tűri. Érdeklődött a családtag-

okról, ismerősökről valamint a „régi” embereiről, Pistáról, Szűcs Vendelről,

Pistáról, Matyiról, Kóti Paliról, Boros Janiról és Rakonczai kovácsról. Arra is

kérte nővérét, hogy mondják meg Rakonczai Lászlónak, aki tőlük a Kerekla-

pos dűlőben földet vett, hogy fia Mátyás megérkezett Omszkba, egészségesen

és hamarosan írni fog haza. Végezetül kérte, részletesen számoljanak be neki

a gazdaságának állapotáról.21

A visszaemlékezések szerint, még a fo-

golytáborban fogadalmat tett arra, hogyha

épségben visszakerül szülőföldjére, a régi

templomot újjáépíti. Erre 1923–1924-ben

került sor Istók Zoltán, a Makó város mérnöki

hivatala mérnökének szakszerű útmutatása

alapján. Návay Aranka, László, Tamás és

Návay Andorné biztosította a szükséges anya-

giakat. Návay László elgondolása szerint a

brassói fekete templom mintájára a torony a

templom északnyugati sarkán épült fel. Visz-

szaállították a gótikus ablakokat, a kórust

megnagyobbították és a karzat új keresztbolto-

zatának pillérei a középkori templom nyugati

zárófalára kerültek. A templombelsőt tojáshéj

színűre festették, a szentély boltozatát arany

csillagokkal díszítették, és a diadalívre színes

indamotívum került. A főoltár, a szószék és a kegyúri pad az elbontott makói

Maros fahíd anyagából készült. A helyreállított templomot 1924. május 24-én

szentelték föl. Az ünnepi aktusról a következők szerint számolt be a

Marosvidék:

„Tudósítónk szerint a templomszentelés lélekemelően szép ünnepségén a

környék úri társadalma és keresztény lakossága impozáns számban vett részt

és igen sokan utaztak ki az ünnepélyre Makóról is.

A templomszentelést Glattfelder püspök végezte, aki a szabad ég alatt

mondott magas szárnyalású beszéddel vezette be a szertartást. Aztán a pap-

ság kíséretében felszentelte a templom külső falát, a családi sírboltot és a

templom harangját.

21 Návay László német nyelvű levele Návay Arankához. Habarovszk, 1917. okt. 29.

Az ifjú Návay László

54

A felszentelés után ebéd volt a szabad

ég alatt, amelyen Purgly Emil főispán

mondott pohárköszöntőt a Návay csa-

ládra. Rámutatott arra, hogy az ősi

Návay család vallásos és hazafias érzése

egy szent harmóniában egyesülve hősö-

ket, tudósokat és önzetlen politikusokat

nevelt a hazának. Ez a tiszta érzés eme-

lete fel romjaiból az ősi templomot is

amelynek búgó harangja a hazafiasság

szent eszméjét fogja hirdetni az emberek-

nek és Magyarország szebb jövőjébe

vetett rendíthetetlen szent hitet fogja

beoltani a lelkünkbe. A Návay család a

múltban és a jelenben is megtette a kö-

telességét a hazával szemben és megmu-

tatta, hogy a hazáért szellemi és anyagi

áldozatokat tud hozni.”22

A templom restaurálása hírlapi forrá-

sok szerint négyezer pengőbe került.23

Návay Aranka és László 1927-ben művészi főoltárt építtettek a templomba.

A bérmálással egybekötött felszentelés körülményeiről ugyancsak beszámolt

a helyi sajtó:

„Két napra szóló ünnepe volt az elmúlt pénteken és szombaton (május

27.–28.) Földeák község katolikus népének. Dr. Glattfelder Gyula megyés-

püspök e két napon a község vendége volt s pénteken Óföldeákon, szombaton

pedig Földeákon osztotta ki híveinek a bérmálás szentségét. A község lakos-

sága a szeretet, tisztelet, hódolat s egyházához s főpásztorához való törhetet-

len ragaszkodását mutatta meg e két napon.

A község határába Szegedről Püspöklelén keresztül érkezett a püspök.

Földeákról a községi elöljáróság, lovas bandériummal az élén s követve a

lakosság színe java által, már reggel hét órakor elindult a püspök elé a lelei

határra. Gyönyörű látványt nyújtott a nemzetiszínű szalagokkal feldíszített

banderisták nagy száma, s a virággal telitűzdelt kocsik hosszú sora.

22 Marosvidék. 1924. máj. 29. 23 Uo. 1927. máj. 22.

Návay László

55

Óföldeákon az óföldeákiak csatlakoztak a menethez, és így értek a

püspöklelei határra, hova a püspök kísérőivel egyetemben háromnegyed

kilenc órakor érkezett. A község határánál vagy 150 ember élén Lukács Ist-

ván községi főjegyző szép gondolatokat tartalmazó szavakkal üdvözölte a

püspököt, aki örvendező lélekkel és szeretettel fogadta a község hódolatát.

Innen Óföldeákra indult a menet, ahol a templom melletti téren a Návay

család fogadta a püspököt, aki ezután csendes misét, majd szent beszédet

mondott s 120 egyént megbérmált…A bérmálás után a püspök és kísérete

Návay László és Návay Aranka vendége volt. A tiszteletére adott ebéden jelen

voltak még Bóra Árpád ezredes, Nagy Gyula főszolgabíró és Ringenbach

főintéző.”24

Az újonnan létrehozott plébánia javadalmazására, mint már említettük

Návay Aranka és László 1927. december 31-én 14 és 1/2 hold földet ado-

mányozott. Az adományozók az adományozási okiratban a következőket

jelentették ki:

„Mely szerint Návay László óföldeáki földbirtokos és alulírott Návay

Aranka óföldeáki földbirtokosnő Óföldeák községben római katolikus temp-

lomot és plébániát állítottunk fel, melynek mindenkori plébánosa a templomi

szolgálaton kívül a kötelező hitoktatást is ellátja és ezzel a község közokta-

tásügyét is szolgálja. Kötelezettséget vállaltunk egyben a templom és a plé-

bánia állandó fenntartására is, különösen, mert a világháború és az azt köve-

tő forradalom következtében az egyházi vagyoni ereje meggyengült, az ál-

lamkincstár pedig, amely a plébánia estleges hiányait a congrua alapján

fedezni köteles, szintén igen nehéz helyzetben van, és így méltányos, hogy a

hívek is hozzanak maradandó áldozatot ezen vallásos és közoktatásügyi haza-

24 Uo. 1927. máj. 29. Bóra Árpád, Návay Aranka és László nővérének Ilonának a férje.

Návay Aranka és László kúriája

56

fias cél érdekében. Ezért én alulírott Návay Aranka óföldeáki földbirtokosnő

jelen nyilatkozatommal az óföldeáki római katolikus egyháznak adom… az

óföldeáki Ágoston dűlőben fekvő, mintegy 14 és ½ kat. Hold területű ingatla-

nomat, összes alkotórészeivel, tartozékaival és jogaival együtt, hogy annak

mindenkori jövedelme az óföldeáki római katolikus templom és plébánia

fenntartására fordíttassék.25

Az óföldeáki plébánosnak megfelelő lakhatásra Návay László 1930. feb-

ruárjában, a birtokában levő un. „kőházat” átengedte a tulajdonjog fenntartása

mellett. Az épület átalakítását saját tervei alapján és költségére hajtották

végre. A lakóház egyik részében a plébános, a másik, kisebb részében pedig a

harangozó lakrészét alakították ki. Ugyanakkor az épülethez portaként aján-

dékozott 528 négyszögöl kertet. A plébániaépület, telek és a templom sorsát,

amelyek tulajdonát képezték a közelgő háború miatt 1943-ban rendezte.

Návay László december 11-én mindezeket – hat katasztrális hold – eladta az

Óföldeáki Római Katolikus Egyháznak 2400 pengőért.26

Návay László az apjától és más családtagoktól 1904-ben örökölt összesen

313 katasztrális holdon gazdálkodott. 1945-ben a földreform idején megvál-

tás alá vonták az akkorra már 227 holdra csökkent birtokát. Meghagytak a

tulajdonában 98 holdat. Ebből a következő években, kisebb-nagyobb föld-

mennyiséget elidegenített. Így pl. 1947-ben huszonkét óföldeáki lakosnak

házhely-kiegészítés, címén változó nagyságú területeket adott el kedvező

áron.27

Návay László, 1949. november 15-én – szociális otthon céljára –

Csanád megye törvényhatóságának ajándékozta három holdas telken álló

25 CSML.ML. Ti. IV. Földeák. 1110/1931. 26 Uo. 5/1944. 27 Uo. 359/1947.

Návay-park

57

szép parkkal övezett kúriáját és az azon lévő gazdasági épületeket, valamint

16 hold szántó használatát. Az eseményről már néhány nappal korában tudó-

sított a Délvidéki Hírlap:

„Az elmúlt napokban a Népjóléti Minisztériumból egy bizottság érkezett

Makóra, hogy a helyszínen tanulmányozza a vármegye szociális intézményeit.

A bizottság Farkas Imre vármegyei szociális titkár társaságában megtekintet-

te a mintaszerűen berendezett óföldeáki vármegyei szociális otthont, amely

nemrég ajándékozás útján a Návay László-féle kastéllyal kibővült. Az új kas-

télyban megfelelő átalakítás után újabb 30 gondozottat helyezhetnek el, a

gondozó személyzet részére megfelelő lakást biztosíthatnak. A kastély mellék-

épületei lehetővé teszik, hogy a szociális otthon részére szükséges élelmisze-

reket, terményeket saját gazdaságában megtermelhesse a vármegyei szociális

otthon. A bizottság kilátásba helyezte, hogy a kastély átalakítására a népjólé-

ti minisztérium 25 ezer forintot utal ki a vármegyei szociális felügyelőség-

nek.”28

A Délvidéki Hírlap még két alkalommal foglalkozott a szociális otthon-

nal. November 17-i számban beszámolt arról, hogy Farkas Imre szociális

28 Délvidéki Hírlap. 1949. nov. 1.

A magtárrá átalakított óföldeáki templom. 1900.

58

felügyelő a minisztériumban járt, a Návay László-féle kastély átalakítási

munkáihoz szükséges pénz – tizenötezer forint – kiutalása érdekében, amire

határozott ígéretet kapott. A december 20-i számban megjelent „Kibővítik az

óföldeáki szociális otthont” című cikkben már nem esett szó az ajándék kúri-

áról, csak arról, hogy a meglevőt fogják az ötéves terv keretében kibővíteni

80 fősről 140 fősre. Mi történhetett az eltelt néhány hét alatt? Az volt a baj,

hogy Návay László az ajándékozásért cserébe saját maga, valamint két nővé-

re Mariska és Aranka holtiglani ellátását, gyógyítását és eltemettetését kérte.

A Csongrád Megyei Tanács nem hagyta jóvá a szerződést arra hivatkozva,

hogy az visszterhes, valamint kifogásolták az épületek állagát. Ennek ellenére

rövid időn belül államosították épületeit, az abban „talált tárgyakat” gazdasá-

gi eszközöket „adóhátralék” miatt „zálogba” vették.29

Návay László sem kerülhette el a ke-

serű „kulák” sorsot. Zaklatták, jelentése-

ket, jellemzéseket írtak róla. Szeretett

falujából nem költözött el. Egy ideig kúri-

ájában, 1950–1952 között a Kispéter

családnál, majd Libor Lajosnénál élt.

1954. április 14-én elkészítette végrende-

letét. Ebben elosztotta megmaradt, mint-

egy 37 kh. földjét. A hagyatékból (ami

nem 37, hanem 52 holdat tett ki) része-

sültek azok, akik korábban földet vettek

tőle, de a forgalomkorlátozás miatt nem

kerülhetett nevükre az ingatlan, eltartói,

gondviselői, nevelt gyermekei, valamint

rokonai.30

Ő volt az utolsó Návay, aki a

valamikori „ősi birtokon”, Földeákon,

Óföldeákon élt és lakott. Utána már csak

temetkezni „tértek vissza” a család egyes

tagjai.

Návay Aranka 1954. október 31-én hunyt el. Halála nagy részvétet keltett

nemcsak Földeákon, hanem szélesebb körben is. Hamvas Endre csanádi

püspök Návay Lászlónak a következő kondoleáló levelet írta 1954. november

15-én:

„Őszinte részvéttel hallottam, hogy kedves Aranka nővére elhunyt. El-

hunyta azonban Isten kegyelméből történt, és ez vigasztal minket a veszte-

29 Uo. 1949. nov. 17, dec. 20. CSML. Csongrád Megyei Tanács iratai. 1950. aug. 28-i VB. ülés.

5200-12/11/1950.VB. sz., XXIII. 201. Makó Járási Tanács Elnöki bizalmas. 001-0019/1953. 30 CSML.ML.Ti. IV. Földeák. 76/1955.

A helyreállított óföldeáki templom

59

ségben. Holnapután, szerdán, felajánlom szentmisémet lelki üdvéért. A Min-

denható adjon neki örök nyugodalmat és részesítse szentjei boldogságában.

Itt maradt testvéreit pedig segítse békés, nyugodt évekhez.”31

Két nappal a levél keltezése után azonban már Návay László lelki üdvéért is

szólhatott a püspöki szentmise, hiszen tizenhét nappal szeretett nővére halála után,

1954. november 17-én ő is elhunyt. A temetésről Kászonyi Sándor32

levélben szá-

molt be távoli rokonának Návay Lászlónak. Néhány sort érdemes belőle idézni:

„Befejeztetett. Vasárnap, november 21-én örök nyugvóhelyére helyeztük az

óföldeáki plébánia-templom utolsó kegyurát. Lezártuk azt a kriptát, amelyet emberi

kéz már soha többé nem fog fölnyitni. Ezzel a temetéssel nemcsak egy változatos, jó

és balsorsban bővelkedő, jótettekben gazdag élet zárult le, hanem kihunyt az utolsó

szikrája is annak a tűznek, melynek melegénél mi és oly sokan annyi kellemes órát,

hetet és hónapot töltöttünk. Óföldeák mindörökre megszűnt létezni ami volt, hogy

szelleme tovább él-e, ezt utódaink a mi temetésünkkor fogják elbírálni…

Vasárnap reggel 8 óra tájban érkeztünk meg Óföldeákra. Rögtön a templomba

mentünk László bácsi ravatalához. Mintha csak aludt volna, úgy feküdt abban a

templomban, melyet ő építtetett. Semmi eltorzulás vagy szenvedés nem volt az ar-

cán, békésen pihent, fehér szakálla nyugodtan feküdt mellén. Aranka néninek még

volt félre tett pénze, abból lett fedezve a temetés. Egyszerű, de tölgyfa koporsóban a

makói kisszámú rokonság… néhány földeáki és a templomot teljesen megtöltő

óföldeákiak jelenlétében helyeztük szülei mellé. Nagyon szomorú volt a temetés, a

múlt és a jelen számtalan emlékének fel-feltörő kavarodása mellett nagyon sok

mindentől búcsúztatott ez az elválás… Hiába is kísérteném meg papírra vetni az

érzéseknek azt a hullámzását, mely úrrá lett fölöttem. Ha mindenbe belegondolok,

nagyjából ugyanazt fogjátok Ti is érezni. Nektek is meg kell azonban állapítanotok

azt, hogy emberré serdülve, megismerve az élet úttalan-útjait, az emberek sokféle-

ségét, csak most tudjuk igazán fölérni azt, hogy milyen egészen különlegesen nagy

és nemes lelkű emberek voltak azok, akik körül vettek bennünket gyermekkorunkban

és egyéniségben, gondolkodásban és tettben milyen összehasonlíthatatlanul nagyok

voltak ők, jó és rossz sorsban, gazdagságban és koldus szegénységben egyaránt.

Olyan szomorú volt ez az egész, hogy azt nem tudom nektek elmondani.

Kezemben volt a Csanádi Püspök úr kondoleáló levele, amelyet László bácsihoz

intézett Aranka néni elhunyta alkalmával. Az a levél és ez a temetés hosszú gondo-

latokat indított meg bennem arról, hogy az alázatosságának milyen hosszú útját

járták meg ők, mielőtt elmondhatták volna Pállal: »A futást elvégeztem…«”33

31 Kászonyi család iratai. 32 Kászonyi Sándor, Haász Sándor és Návay Mária – Návay Aranka és László testvérének –

unokája. 33 Székely Attiláné Návay Mária tulajdonában lévő levél.

60

KÁSZONYI SÁNDOR34

Emlékfoszlányok Návay Arankáról és Lászlóról

Emlékeim nagyrészt családi szájhagyományokon alapulnak. Mivel mint-

egy tíz éven át Óföldeákon Aranka néninél és László bácsinál töltöttem leg-

szebb gyerekkori nyaraimat, testvéreimmel, a rokon valamint a Nádas gyere-

kekkel együtt, sok elbeszélésnek fültanúja lehettem. Ezekből próbálok né-

hány emlékképet felidézni, bár lehetséges, hogy néhány esetben korom miatt

(túl vagyok már a nyolcvan éven), talán nem mindenre emlékszem a legtöké-

letesebben. Közlendőim csak mozaikok, de teljesebbé, színesebbé tehetik

erről a két csodálatos emberről eddig alkotott képet.

Návay László Budapesten akart mérnöki diplomát szerezni. Tanul-

mányait nem tudta befejezni, mert apja meghalt. A család úgy döntött, hogy

László, mint egyetlen férfi jöjjön haza, és foglalkozzon a birtokkal. Ezt onnan

tudom, mert a Návay családon belül viták után született meg ez a döntés.

Návay László igen művelt ember volt, széleskörű ismeretekkel, gaz-

dag könyvtárral. A megyei közéletben részt vett, sokszor hallottam mikor

kijelentette, „Makóra megyek kisgyűlésre”. Nekünk gyermekeknek sokszor

mesélt történelmi eseményekről, művészetről, operákról. Madách Imre „Az

ember tragédiája” című művét több estén át mesélte, majd ezek után bevitt

Szegedre, a szabadtéri játékokra. Gyönyörű előadás volt, Lukács Margit és

Kiss Ferenc nevére most is emlékezem.

A gazdálkodással kapcsolatban említették, hogy a Návayak létesítet-

tek egy lóvontatásút – lóré – szállító hálózatot, vasutat azért, hogy a földeáki

vasútállomásra gazdaságosan lehessen árut szállítani. Návay László a ha-

gyományos szántóföldi gazdálkodás mellett fontosnak tartotta az állat-

tenyésztést. Állatállománya lovakon és szarvasmarhákon kívül, kiváló fajtájú

sertéseket és juhokat tartalmazott. A bárányoknak nagy kereslete volt, még

exportra is jutott belőlük. László bácsi virágmagvak termesztésével sikereket

ért el. Az eladásra szánt virágmagvakat hozó növényeket bolgárkertészeti

módon locsolták, nevelték. Ott voltam, amikor Nyugat-Európából (Hollandi-

ából?) jött a vevő előzetesen megnézni a termelést és a virágok várható ter-

mését.

A karitatív, emberbaráti ténykedésről a következők jutottak eszem-

be: Amikor valaki betegséget jelentett – akár nappal, akár éjjel – kocsit küld-

tek a Földeákon működő orvosért vagy bevitették a beteget a makói kór-

házba. Ennek élő tanúja voltam több esetben. Az első világháború után volt

34 Kászonyi Sándor, Návay Mária, (férje dr. Hász Sándor) Aranka és László testvérének unokája.

Édesanyja Kászonyi Richárd volt Csanád megyei főispán felesége Hász Ilona.

61

egy országos akció a legyengült gyerekek nyaraltatására. Ebben Návay

Aranka és László is részt vett. A családi szájhagyomány őrzi emlékét

Stecina Ferkónak akit, nyaralást követően is támogattak a Návay testvérek

és Budapesten egy honvédségi zenekarnak lett megbecsült tagja. Hasonló-

képen törődtek egy másik fiatalemberrel, aki a tanulmányai után az orvos-

tudomány jelentős egyénisége és a pécsi egyetem kiválósága lett. Prof.

Hámori Artúrnak hívták. Más jellegű volt Varga Lajos esete, amikor a sze-

mináriumi hallgatót anyagi segítség mellett szellemi segítségben is részesí-

tették, hozzájárulva gazdag könyvtáruk használatához.

Návay Aranka megszervezte, hogy négy-öt asszonnyal együtt tá-

mogassák az Országos Oltáregyesületet. Főleg télen jöttek össze a kúriá-

ban, azért hogy a szegény anyagi helyzetben levő templomok részére közö-

sen oltárterítőket és miseruha-díszeket készítsenek csipkével.

Óföldeákon nem volt védőnő. A földeáki védőnő (Szénási Irén) ha-

táskörébe tartozott Ófalu. Rendszeresen a Návay testvérek küldtek kocsit a

védőnőért, akit uzsonnával fogadva Návay Aranka kísért végig Óföldeákon,

hogy a betegek állapotát konzultálva egyrészt megállapítsák a követendő

kezelést, másrészt Návay Aranka folyamatosan figyelje a betegek állapotát,

végezze el a kötözéseket, és szükség esetén intézkedjen.

Návay László az első világháborúban orosz hadifogsága alatt több

fogadalmat tett. Ezek közül az egyik a templom újjáépítésével és annak

támogatásával volt kapcsolatos. Erről már többen többször írtak. A másik

fogadalmában azt vállalta, hogy ha épen hazaérkezik, egy magára maradt

árva gyereket Arankával együtt magukhoz vesznek és fölnevelnek. Való-

ban, László hazaérkezése után együtt elmentek Makón az illetékes szerv-

hez. Kiválasztottak egy kislányt (Nyéki Iluskát). A gyerek nagyon meg-

örült, és azonnal elszaladt, visszatérve egy fiúcskával és azt kérte: „néni, ez

az én testvérem, tessék őt is elhozni”. Aranka ránézett Lászlóra, aki igent

intett. Így került Nyéki Ilus és Nyéki Elek Óföldeákra. Eleket és Iluskát úgy

nevelték föl, mintha saját gyerekeik lettek volna.35

A nevelésük kiterjedt

gyakorlati térre, valamint általános műveltségre egyaránt. Amikor eljött az

idő Nyéki Elek önállósodására, a felnevelőitől kapott lóval, kocsival és

szerszámokkal egy Pest környéki helyen telepedett le, és kertészkedésből

teremtette elő megélhetését. Iluska a makói polgári iskolában tanult, egyú t-

tal Óföldeákon sajátította el a kellő háziasszonyi ismereteket. Kedves, vi-

dám, ügyes lánnyá cseperedett, aki velünk, gyerekekkel is szívesen játszott

mindent, a fáramászástól a bújócskáig. Évekkel később egy bálban ismer-

kedett meg Nádas László mérnök-tanárral. Az ismeretségből szerelem lett,

35 Az 59. oldalon közölt képek dr. Imre Lászlóné gyűjteményéből.

62

az esküvőt Óföldeákon tartották meg. A jó kapcsolat mindig megmaradt

a nevelő szülőkkel.

Iluska és gyerekei minden lehető alkalommal nyaranként Óföldeá-

kon nyaraltak. Felnőve mindannyian a társadalom értékes tagjaivá váltak.

Iluska, Aranka nénit, amikor Libor Lajosné Vicuskánál élt, végső nagy be-

tegségében ellátta és ápolta. Azok, akik személyesen ismerték őket, mindig

hálával emlékezhetnek meg a befogadó és őket ellátó Liborné Vicuska tény-

kedésére. Návay László arra is fogadalmat tett, hogy amíg nem érkezik haza

Óföldeákra, addig semmilyen fejfedőt nem hord. Később megmagyarázta

nekem, hogy bármilyen fejfedő rossz időben átázik, és beteggé tesz. Ezzel

szemben fedetlen fejét letörölve, az hamarosan megszárad és így megszokja

azt a „viseletet”. Ígéretét betartotta, sőt mindhalálig a szerint élt. Igaza volt,

soha nem lett beteg. Különös ember volt: bölcs és nagy tudású, segítőkész,

öntudatos és nagyszívű.

A második világháború végén a front egyre közelebb ért Óföldeák-

hoz. Návay Aranka és László úgy döntöttek, hogy a frontot nem várják meg

lakóhelyükön, de oda majd feltétlenül visszatérnek. Aranka Budapesten lakó

testvérénél – Hász Sándorné Návay Máriánál – vészelte át az időt. László

Nyéki Elek Nyéki Iluska

63

Győrben lakó unokahúgánál – dr. Kászonyi Richárdné Hász Ilonánál – várta

be a hazatérés lehetőségét. A menekülést a front elöl a Kispéter Imre által

hajtott lova kocsin tették meg Budapestig, majd Győrig. A lovakat Győrben

az egyik éjjel ismeretlen tettes ellopta. László bácsi, szokásához híven, Győr-

ben a front átvonulása után minden nap sétált. Viselete egy „malaclopó”

köpeny, feje kopasz, rosszul lát súlyos szembetegsége miatt. Előfordult, hogy

sétája közben szovjet katonai járőrökkel találkozott össze, és egyik-másik

fiatal katona sebesen keresztet vetett magára a keleti egyház előírása szerint.

Azt hitték, hogy pravoszláv pópával találkoztak.

A háború után lehetőségem volt néhányszor meglátogatni Óföldeá-

kon Návay Arankát és Lászlót, egyben bemutatva nekik menyasszonyomat.

Döbbenetes volt változásuk. Egyéniségük és szellemük változatlan Vica

házában is. Aranka súlyos beteg. Lába üszkösödik, kínjai csillapíthatatlanok.

Lábát minden nap újra kell kötözni. Még a beszéd is nehezére esett. Návay

László szinte teljesen vak. Beszéde halk, de jól érthető. Szelleme és tudása

friss és nyugodt. Egyetlen szavában sincs panasz vagy illúzió. Emlékezőte-

hetsége teljes. Liborék házától a „Lajos dombig” is elsétál egyedül. Egyik

alkalommal ő a vak hívta föl nekem, a látónak a gyaloglást gátló körülmé-

nyeket, mi hány lépésre van. Séta közben is bölcs és érdekes dolgokat emlí-

tett nekem, aki két generációval voltam fiatalabb. Például beszélt a Makó

környéki (egy részük már nem létezik) emberi munkával készült honfoglalás

kori halmokról, jeladási feladatukról a hírláncban betöltött szerepükről. Azt is

elmondta nekem, hogy kell kezdeni az ásást, hogy a mélyen fekvő kriptát úgy

érjék el, hogy a koporsót megfelelően lehessen elhelyezni stb.

Návay László bácsi halálának körülményeire is jól emlékszem. Te-

metésén részt vettem, arról Návay László rokonomnak levélben beszámol-

tam. László bácsi halála előtti vasárnap rosszul lett, és az orvos megállapí-

totta, hogy trombózis (mások szerint szívinfarktus) lépett föl. Pulzusa har-

mincra süllyedt, a plébános úrnak az orvos megmondta, hogy már csak napjai

vannak hátra. László bácsi táviratot adatott föl Iluskának, amelyben saját

maga közölte, hogy az állapota válságos. Természetesen Iluska azonnal le-

utazott hozzá. Hallani sem akart arról, hogy korházba szállítsák. Tisztában

volt azzal, hogy ez az utolsó betegsége, nem is akart élni. Meg mondta, hogy

ő hamarosan meg fog halni, ne is próbálják az ellenkezőjéről meggyőzni. A

mór megtette kötelességét, a mór mehet! –így jellemezte őt saját magát az ő

szokott stílusában. Végrendeletét már tavasszal elkészítette, a közben megér-

kezett Ilonka néninek és Iluskának részletes utasításokat adott mindenről.

Levelet írt és diktált, melyben tüzetesen rendelkezett és szabályozott. Általá-

ban kellemetlen érzés végrendeletet olvasni, még akkor is, ha aki írta egész-

séges. Nem lehetett meghatottság nélkül olvasni azt az utolsó levelet, amelyet

teljes szellemi frissességgel a tőle megszokott alapossággal és pontossággal

64

halálos ágyán diktált. Rosszullétei egyre sűrűsödtek. Süllyedéses tüdőgyulla-

dás lépett föl nála. Állapotának rosszabbodását minden egyes tünetnél úgy

konstatálta, mint orvos az idegen betegnél. Halála előtti este egyszer csak

feltette a kérdést Ilonka néninek és Iluskának: melyik a világ legmagasabb

hegysége? László bácsi szeretett ilyen szellemi tornákat végezni, gyerekko-

runkban nagyon féltünk ezektől, mert ha nem tudtunk válaszolni, összeszidott

bennünket. Megválaszolták kérdését, mire megkérdezte: melyik a legmaga-

sabb hegycsúcs? Ilonka néni és Iluska különböző válaszokat adtak, amire ő

megadta a pontos választ. Ismételten hangsúlyozta, hogy a bútorok, amelyek

a szobájában vannak, mind a (Liborné) Vicáé legyenek, nehogy kavarodás

történjen e körül. Ennyire az utolsókig ügyelt arra, hogy biztosítva legyen

mindenkire gondoskodó szándéka. Nem volt hajlandó ágyba feküdni. Abban

a két alacsony kis fotelben feküdt, amely régen a könyvtár mellett állott.

Régente is szeretett önmagában hangosan gondolkodni, ha egyedül volt.

Most többször is elmondogatta, ha rosszul érezte magát: „Ej, de kutyául va-

gyok, kutyául érzem magam!” A rohamokat nem érezte, mert amikor elmúl-

tak, mindig azt mondta, de jól aludtam. A rohamok alatt félrebeszélt. Egy

ízben úgy látszik Aranka nénivel beszélt, mert azt mondta (szerdán): „Jövök

már drágám, pénteken én is ott leszek!” Aranka néni ugyanis pénteki napon

halt meg. Szegény László bácsi valóban ott volt Aranka néninél pénteken,

mert csütörtökön délután hat órakor fájdalom nélkül hirtelen meghalt. Már

kedden vagy szerdán ő maga kérte a plébános urat, és felvette az utolsó kenetet,

meggyónt és megáldozott. Mindenkinek az volt az első megállapítása, hogy

Aranka néni eszközölte ki a Jó Istennél, hogy ilyen hamar magához vette és nem

nyúltak még szomorú egyedüllétének napjai.

Hadd idézzek föl néhány vidámabb emléket. Hogyan telt el egy vaká-

ciós nap Óföldeákon? Reggel Aranka néni és az ott nyaraló gyerekek együtt

mentünk át a parkon a templomhoz. Szentmisén vettünk részt. Ha volt fiú, az

akkor ministrált. Mise után együtt mentünk haza és megreggeliztünk. Aztán

játék, séta, mesélés következett. Déli harangszókor volt az ebéd. Utána szieszta,

ami a kánikulás időben felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt jólesett, de nem

volt kötelező. A délután hasonlóan telt, gazdagítva azzal a lehetőséggel, hogy a

falusi fiúk és lányok is részt vehettek a játékban. A legtöbb mesét Aranka nénitől

hallottuk, kezdve a bibliai történetekkel, egészen a családi vagy magyar történel-

mi eseményekig. Az elbeszélések soha nem foglalkoztak anyagiakról, pénzről,

birtokról stb. Annál inkább – játékos formában is – morálról, kötelességről, em-

berségről. Este újra együtt mentünk a templomba elmondani az esti imát, utána

elmentünk a templom oldalán levő kriptához, hogy meghalt őseinkért, rokonain-

kért, esetleg betegeinkért imádkozzunk. Ezután következett a közös vacsora, ami

után a gyerekeknek el kellett menni aludni, míg a felnőttek – ha szükséges volt –

65

pumpás petróleum lámpa fényénél beszélgettek, pasziánszt raktak ki, vagy olvas-

gattak.

A falu lakóinak engedélyezték, hogy vasárnap délután a kúria szépen

ápolt parkjában sétáljanak. Aranka néni és László bácsi azt mondta, hogy: „Kell

egy ilyen hely, és inkább ez legyen az, mint a kocsma!” Az óföldeáki kúriában

többen és ismételten voltak tartós vendégek a rokon gyerekek nyaraltatásán kívül.

Ilyen volt a helyzete Luj néninek és Hóni néninek, akiknek vezetéknevüket, sőt

keresztnevük pontos írását sem tudtam kideríteni. Luj néni volt az idősebb és

özvegy, Hóni néni nem alapított családot. Teljesen úgy éltek, mintha édes testvé-

rei lettek volna Arankának és Lászlónak. A nyaraló gyerekek szerették őket, mert

„szükség esetén” mindig volt nekik spárgájuk, vagy egyéb „fontos kellékük”

részükre.

Óföldeáki nyaralásaim idején a kúria ablakain még meg voltak a helyei

a záró masszív vasrudaknak, amelyek még Rózsa Sándor betyárjai ellen védték a

lakókat. Soha nem lettek használva ezek a vasrudak, de emlékük históriákat

gerjesztett. Sokszor, másoktól hallottam a kúria titkos szobájának meglétéről

feltevéseket. Erről első kézből tudtam meggyőződni, mert a háború után megmu-

tatták azt nekem. Az épület folyosójában volt egy kanyarulat. Ott volt elhelyezve

a kabátok fogasa. E mögött lehetett a titkos helyiségbe bemenni. Visszaemléke-

zések szerint ez már az 1848-as szabadságharcban is használatban volt.36

36 Az 52–55, 62 oldalon közölt képek Kászonyi Sándor gyűjteményéből.

Karácsony a Návay kúriában

Első sor: Návay László, ölében Kászonyi Vera, dr. Kászonyi Richardné (Hász Ilona),

dr. Kászonyi Richárd, előtte Kászonyi Katalin, dr. Hász Sándorné (Návay Mária) Második sor: Návay Aranka, Strasser Odette nevelőnő, Kászonyi Sándor, Bóra Árpádné

(Návay Ilona), x, Luj néni, Honi néni, Hász-Návay István

66

NÁVAY GÉZA37

Nyaralási élmény Návay Arankánál és Lászlónál

Kedves jó Anyám! Óföldeák, 1938. augusztus 15.

Ne haragudjon Anyám, hogy nem írtam Visegrádra38

, de nem ok nélkül tör-

tént. T.i. Anyám levele aug. 4-én érkezett meg, holott Anyám július 30-án írta.

Ezt én csak később, mikor írni akartam vettem észre. Nem tudtam, hogy meddig

maradnak Anyámék Visegrádon, viszont hiába nem akartam írni. Meg aztán más

is jött közbe. Aranka néni, Anyám levelére következő vasárnap elküldött ben-

nünket Szegedre a szabadtéri játékokra ahol megnéztük Sanyival39

„Az ember

tragédiáját”, és ezt meg akartam várni, hogy elmesélhessem. Vasárnap mentünk

be. Először elmentünk misére a dómba. Aztán felmentünk Ilonka40

néniékhez.

Ilonka néni elvitt minket a „SZUÉ”-ba41

fürödni. Pompás volt. Ebéd után elmen-

tünk a moziba és a cukrászdába. Hazamentünk és vacsora után elmentünk a Dóm

térre. Az előadás gyönyörű volt. Direkt egy élmény. Majd pontosan elmesélem

otthon. Hétfőn jöttünk haza.

Még ilyen szenzációs születésnapom nem volt! Először Ilus néni gratulált és

kaptam 50 fillért. Aztán Aranka néni. Tőle kaptam 5 Pengőt. Ebből négyet eltett

és azt mondta, hogy ha elmegyek akkor adja ide…Már reggel nagy meglepetés

ért. Sanyi újságolja, hogy vagyont érő dolgot kapok László bácsitól egy felté-

tellel. Gondoltam ez valami turpisság lesz. Délelőtt mikor behívnak a tészta körül

14 gyertya ég, László bácsi egy nagy dobozt nyújt át nekem. „Ez a cukor a tiéd,

ha a vakáció hátra levő részében az egynegyedét megtudod emészteni!” Én kü-

lönböző kétségek között átveszem és felbontom. Majd elhűltem! Egy vastag

bőrkötéses könyv van benne. Megnézem a címe: „Corpus juris.”42

És az egész

latin! Délben várt a másik meglepetés. Én vágom föl a tésztát és az első szelet az

enyém. Hozzák a tésztát. Fölvágom. Röcsög. Milyen furcsa gondolom, de azért

ki akarom venni. Mindenki nevet. László bácsi megszólal: „Ne vedd ki!” Akkor

nézem meg jobban. A formája homok és le van öntve csirizzel. Ekkor elviszik és

behoznak egy másikat. Ez már igazi.

Jenő és János bácsit csókolom. Anyám levelét megkaptam, nagyon szépen

köszönöm a gratulációkat. Anyámnak is kezeit csókolom:

Géza

37 Návay Géza (Battonya, 1924. augusztus 15. – Ráckeve, 2005. április 12.) Návay Arankának és

Lászlónak rokona. Návay Géza több ízben nyaralt Óföldeákon. Ezt a levelet Tiszakóródra,

ahol birtokuk volt, írta szüleinek. A levél fiának, Návay Sándornak ajándékaként került a ma-

kói levéltárba. 38 Návay Géza nagyszüleinek, szüleinek Visegrádon is volt háza. 39 Itt vagy Návay Gáza bátyjáról Sándorról (1921–1944) vagy Kászonyi Sándorról lehet szó. 40 Ilonka néni, Návay Ilona Bóra Árpádné, Návay Aranka és László nővére. 41 Újszegeden, a Tisza-híd mellett ma is működő uszoda. 42 Törvénykönyv

67

Tartalom

Katona Pál

Előszó 3

Farkas Sándorné

A földeáki keresztekről 5

Farkas Sándorné

A kálvária és a stációk 23

Wéber János

A Szent István emlékhely 30

Tatárné B. Szűcs Etelka

A Mária-emlékhely 36

Fodor Imre

A Mária-szobor 41

Gilicze János

Két igaz ember: Návay Aranka és László 43

Kászonyi Sándor

Emlékfoszlányok Návay Arankáról és Lászlóról 57

Návay Géza

Nyaralási élmény Návay Arankánál és Lászlónál 63