ÉliteLa femme

12 La femme 2014. tél 2014. tél La femme 13

NÉGY BOLDOGEMBER

Bár egészen más területen dolgoznak, teljesen eltérő az életformájuk, vendégeimnek sok közös jellemzőjük

van. Legfőképp: azt csinálják, amit szeretnek. És elismerik őket itthon és külföldön egyaránt. Két-kétalkotó ember, egymás társai a szó legszebb értelmében.

Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péterszínművészek

S. Takács Andrásés Cseke Eszter dokumentumfilmesújságírók, az On the Spotalkotói

Szerző: Zétényi Lili

Fotó: Tóth Milán

HA

J, SM

INK

: OSC

AR

HA

IR A

ND

BEA

UTY

106

1 BU

DA

PEST

, PA

ULA

Y E

DE

U. 3

7.

Zétényi Lili: A beszélgetés előtt olvasgattam ró-latok, és azt gondoltam, de jó, végre négy bol-dog ember! Aztán láttam, hogy Andráséknakazt mondta valahol egy külföldi újságíró, nemtudom, milyen kontextusban, hogy „you luckybastards”. Hogy szerencsés gazfickók vagytok.Cseke Eszter: Bangkokban mondta egy CNN-riporter.S. Takács András: Amikor kiderült, hogy miarról forgatunk, amiről szeretnénk, ami minketérdekel.Zétényi Lili: Párhuzamként rögtön adja magáta Szerencsés Dániel, amikor megismerte Pétertaz egész ország. Hány éves voltál akkor? Rudolf Péter: Huszonkettő. Előtte a Cha-cha-cha, aztán a Szerencsés és a Jób lázadása – kölyök-képemnek köszönhettem. Mázli.Zétényi Lili: Eszter, neked mi volt a SzerencsésDánieled?Nagy-Kálózy Eszter: A Csinszka.Zétényi Lili: A rendező, Deák Kriszta rögtönbenned gondolkodott?Nagy-Kálózy Eszter: Az első indulásnál nem, detalán akkor még nem is voltam főiskolás. Aztánkiderült, hogy Kriszta gyermeket vár, tehát leg -alább egy évet várni fog a film indításával. Ami-kor újra belekezdett a forgatásba, pontosan nemtudom, milyen okból, de egy főiskolást keresett.Egyik filmes óránkon ott ült, nézte, hogyan dol-gozunk, én akkor még semmiről sem tudtam,majd egy kis időre rá felhívott, és felkért, hogyjátsszam el Csinszkát. Szerintem hihetetlen bá-torság egy főiskolásra bízni egy ekkora szerepet.Hálás vagyok Krisztának ezért a döntéséért. Ez-zel indult a pályám.Zétényi Lili: Mit gondoltál akkor?Nagy-Kálózy Eszter: Én mindig filmezni akar-tam, nekem a színészet eredetileg a filmezéstjelentette. Az, hogy ilyen fiatalon elkezdtemforgatni, nagyon nagy dolog, de nekem termé -szetes volt. Elsősorban filmszínésznő szerettem

volna lenni. A színház később jött, sok mindentkellett megtanulnom, hogy a színpadon is ott -honosan érezzem magam.Zétényi Lili: Nem voltál megijedve?Nagy-Kálózy Eszter: Húszévesen kellett felépíte-nem egy karaktert 16 éves korától 40 éves koráig.Kriszta nagyon jól vezetett engem, és nagyonmakacs, addig gyűrte a jeleneteket, amíg olyannem lett, amilyet szeretett volna. Fantasztikus szí-nészekkel dolgoztam együtt, én, kis fiatal kezdő,de csodálatosan fogadtak, és segítettek.Zétényi Lili: Egyébként az is közös benntek,hogy mindannyian a színművészetire jártatok.Persze más-más szakra, más időben. Előtte márvolt diplomátok?Cseke Eszter: Néhány évig jogot tanultam, deabbahagytam.Rudolf Péter: Találtunk megint egy közös pontot,mert eredetileg engem is a jogra vettek föl, de a ka-tonaság után inkább a színművészetire mentem.Nagy-Kálózy Eszter: Az én szüleim is szerették vol-na, hogy a jogra is jelentkezzem, biztos, ami biztos…

Cseke Eszter: Mindig a jogi kar a jolly joker!Nagy-Kálózy Eszter: Ez is egy lehetséges út volt.De én akkor azt mondtam a szüleimnek, hogy fölösleges, mert én mindenképp színész leszek.Zétényi Lili: Simán elfogadták?Nagy-Kálózy Eszter: Anyukám is színésznőszeretett volna lenni, így végül én az álmai betel-jesítője lettem. Apukám féltett, de én biztos vol-tam magamban, eltántoríthatatlan voltam, csakszínésznek tudtam elképzelni magam.Zétényi Lili: Mindegyikőtöké álomszakma. A színészet és az általatok művelt újságírás is. Aztcsinálni, amit annyira szeretsz, annál nincsenszebb dolog. Eszter, András, jól láttam, hogy tiosztálytársak voltatok?Rudolf Péter: Ez milyen osztály volt?

La femme

14 La femme 2014. tél

Nagy-Kálózy Eszter:„Sosem gondoltam, hogy

a pályához igazítom az életemet, de imádom, amit csinálok, még

mindig ugyanolyan lázba jövök egymunkától, mint 25 évvel ezelőtt.”

Élite

Mindenből egy vanszituációskomédiasorozatM1

FOTÓ

: MTI

mert most megy vele interjút készíteni. Mondtam, jó, decserébe hadd vigyem a statívot. Hát jó, hozd! Elmen-tünk, megcsinálta az interjút, és amikor elváltunk, emlí-tette, hogy a CNN-nél van egy gyakornoki program, ad-jam be a jelentkezésem. Így kerültem oda.Zétényi Lili: De voltál a BBC-nél is…S. Takács András: Igen, ugyanazon a nyáron.Zétényi Lili: Aztán jött a Clinton-interjú.S. Takács András: Amikor Clinton Budapestre jött,előre bejelentették, hogy senkinek nem ad interjút. Meg-tudtam, melyik szállodában vacsorázik, és odamentem.Zétényi Lili: Na jó, de álltál kinn a tömegben?S. Takács András: Biciklivel legurultam a garázsba. Aztánfölmentem, kiléptem a liftből, és kirúgott az első biztonsá-gi őr. Szerencsére jött egy kanadai turista, mondta, hogy őitt lakik, akarok-e bejönni. Persze. Akkor gyere! És egyszercsak megjelent Clinton, de nem fogadta senki, mert a má-sik ajtónál várták. Én meg odaugrottam, egy testőr karó-rájával a gyomromban megálltam, és kinyögtem, hogyMr. President, mire odalépett, és kezet nyújtott. Két testőrölelésében feltehettem Clintonnak néhány kérdést, de mi-vel másnak nem nyilatkozott, ez akkor nagy szám volt.Zétényi Lili: Ezek nagy dolgok!S. Takács András: Nem, ezek hülye kis történetek.Rudolf Péter: Nekem imponál. Némi gátlástalanság azújságírószakma része. Megszállott vagy, nekem ebből ezderül ki. Pedig olyan szolid úrnak tűnsz így „civilben”.S. Takács András: Ne hülyéskedj! Civilben szolid vagyok…Rudolf Péter: Erről jut eszembe egy anekdota, amitLaurence Olivier-vel illik elmondani. Eljátssza a Hamle-tet, a királynő megnézi, le van nyűgözve, üzen LaurenceOlivier-nek, hogy a híres koponyával a kezében jöjjön elhozzá. Egy forró éjszakát töltenek együtt, a királynőboldog, hálás, ilyen jó még soha sem volt. Másnap me-gint megy a színházba, Olivier Othellót játszik, a király-nő megint odáig van, üzen, hogy jöjjön abban a feketemaszkban. Megint jön egy csodálatos, őrült éjszaka. Ta-lán jobb volt, mint tegnap. Erre azt kéri, legközelebb jöj-jön Laurence Olivier-ként. Erre a színész visszaüzen:nem lehet, civilben impotens vagyok…Nagy-Kálózy Eszter: Ahogy telnek-múlnak az évek, az ember egyre inkább kételkedik saját képességeiben.Az önmenedzselés abszolút távol áll tőlem, mint ahogyaz is, hogy folyton rólam szóljanak dolgok. Nyilvánezért is van három gyerekem. Sosem gondoltam, hogy apályához igazítom az életemet. Megszállottan dolgo-zom, imádom, amit csinálok, még mindig ugyanolyanlázba jövök egy-egy munkától, mint 25 évvel ezelőtt. Éslehetetlen helyzetben levő produkciókban is sokszorrészt vettem, ha a munka, a cél fontos volt, de néha azt

érzem, nem akarok mindenáron színész lenni, csak ad-dig, ameddig van bennem hit.Cseke Eszter: Ez a belső szabadság a legfontosabb.Zétényi Lili: Péter, te filmeket is rendeztél, ott pénze -k ért is kell küzdeni. Ez neked megy?Rudolf Péter: Nem egyszerű, de minél inkább hiszelabban, amit meg akarsz valósítani, annál nagyobb hitteltudsz kiállni a dologért. Nem magamat képviselem, ha-nem egy fontos ügyet. Ez az ügy érdemli meg a támoga-tást – nem én. Nem kuncsorgok. Persze ehhez hozzátar-tozik, hogy a színészi minőségemben eltöltött évtizedekhozadékaként talán egyszerűbb dolgom van, nem nullá-ról indulok egy-egy ifjú marketingessel való tárgyalásba.Zétényi Lili: Hiszek abban, hogy jó időben kell lenni jóhelyen. Akár a CNN-nél, akár a Spektrum Tévénél, nem?

Cseke Eszter: Csak addig szerettünk volna mi is egy nagy nemzetközi hírcsatornának dolgozni, amíg rá nemjöttünk, micsoda béklyóban működnek, és hogy kábéegy négyzetméternyi szabadságuk sincsen. Ahhoz képestez a fajta felszabadult életforma, amelyben mi mozogha-tunk, ahol szerencsére nem korlátoznak minket a szerző-dések sem a tartalomban, sem a témákban – ez a legna-gyobb kincsünk. Egy olyan pillanatban hagytuk ott a dvd-t a Spektrum Tévé portáján, amikor épp eldöntöt-ték, hogy szeretnének végre saját gyártású műsort, denem tudták, pontosan mit. Megnézték a filmünket, és azt mondták, figyeljetek, ebből csináljatok tízet. Sze-rencsére senki nem akart belőlünk tévés arcokat csinálni.Zétényi Lili: Mi volt az első film témája?Cseke Eszter: Gáza. Borzasztóan izgatott bennünket,hogy valahogy bejussunk oda, és mást mutassunk. A hét-köznapi valóságot igazi emberi történeteken keresztül,hogy a film átlépje a nézők ingerküszöbét. Mert egyéb-ként állandóan csak azt hallják, hogy Gázában már me-gint lőnek… és akkor mi van? Kanalazzuk tovább a va-csoránkat…Zétényi Lili: Valami olyasmit akartatok elmondani, amia hírekből kimaradt. Ez a mottótok azóta is.

Élite

2014. tél La femme 17

Cseke Eszter: Színművészeti egyetem, televízi-ós rendező, műsorvezető.S. Takács András: …és a mi osztályunk tanultelőször dokumentumfilmezést is.Cseke Eszter: Ez életünk egyik nagy mázlija!Zétényi Lili: Na, megint a mázli!Cseke Eszter: És a legnagyobb szerelem.S. Takács András: Amikor felvételiztünk, mégnem tudtuk, hogy dokumentumfilmezés is lesz.Egyébként én a közgázra akartam menni…Zétényi Lili: Te pesti fiú vagy?S. Takács András: Budai.Zétényi Lili: Ja, az egészen más.S. Takács András: Erre a kérdésre nem lehet más-hogy válaszolni… Az országos szakmai tanulmányiversenyen az első tízet automatikusan fölvették arraa szakra, amit választott. Nekem ez a nemzetközigazdálkodás volt a közgázon. A színművészeti felvé-telijére már el se akartam menni, mert engem az új-ságírás érdekelt, a műsorvezetés önmagában nem…Cseke Eszter: A kereskedelmi televíziózás hibáiaddigra már fényesebbek voltak a napnál…S. Takács András: Vitray Tamás, akivel 16 éveskoromban csináltam egy interjút, azt mondta, nehülyéskedjek, legalább nézzem meg a felvételin,hogy mik az elvárások. Aztán az ő hatására meg-változtattam a felvételi jelentkezésemben a sor-rendet, ahol a filmművészeti addig az utolsó he-lyen volt. Egy évvel később elkezdtem a közgázt,de annyira unalmas volt a filmezéshez képest,hogy az első vizsgaidőszak előtt otthagytam.Zétényi Lili: Eszter, te Kolozsvárott születtél.Tavaly voltam először ott, és nagyon tetszett…Cseke Eszter: Nagyon sokat adott Kolozsvár, akisebbségi lét és az is, hogy aztán emigráltunk.Tízéves voltam, az áttelepülés valóságos sokkvolt. Ide-oda költöztünk a kilencvenes évek Ma-gyarországán. Apám orvos, mégsem volt egy- szerű egzisztenciát teremtenie, megfelelő helyettalálnia a családnak. Az volt a sokkoló, hogyelég csúnyán fogadtak minket.Rudolf Péter: Nem volt befogadó a közeg?Cseke Eszter: Voltak, akik sokat segítettek, pél-dául bútorokat adtak az ürességtől kongó szolgá-lati lakásunkba, de alapvetően nem volt befoga-dó a közeg. Többször lerománoztak a suliban. Rudolf Péter: Én még ilyet sohasem hallottam,pedig sok erdélyi színészkollégánk van.Cseke Eszter: Jött egy szeplős, vörös hajú, er-délyi kislány, akinek évente új osztályba kellett

beilleszkednie egy új országban. Ez azonban felis vértezett sok mindenre: megtanultam küzde-ni és megvédeni magam. Tulajdonképpen hálásvagyok érte, mint ahogy azért is, hogy Erdély-ben empátiát szívtam magamba már kicsi ko-romtól fogva.Zétényi Lili: És összevissza költöztetek?Cseke Eszter: Összevissza, a világ legfurcsábbhelyein laktunk, például a farkasgyepűi tüdő -szanatóriumban, ahol apám osztályvezető főor-vosként dolgozott. Gyönyörű erdő volt körü-löttünk, mégis abszurd volt ott élni, a kerítésnéltitokban bagózó tüdőbetegekkel. De laktunkDevecseren is…Zétényi Lili: És aztán fölkeveredtetek Budapestre?Cseke Eszter: Drámatagozatos suliba jöttemBudapestre, aztán a jogot félbehagyva elmen-tem Amerikába tanulni és dolgozni, néhány év-vel később jött a filmművészeti és a dokumen -tumfilmezés.Zétényi Lili: És ott rögtön egymásra találtatok? S. Takács András: Igen. Már az első nyáron,amikor Eszter az ARTE rendezői kurzusán vettrészt, én meg Londonban voltam gyakornok, ésa BBC-ből ingyen telefonálhattam…Cseke Eszter: …munka után felhívott, állandó-an ötleteltünk.Zétényi Lili: Mennyire kell rámenősnek lenni aszakmátokban? Mindig elmondják a színészek,hogy olyan nincs, hogy megmondom a rendező-nek vagy az igazgatónak, ezt vagy azt a szerepetszeretném eljátszani. Ugyanakkor sem színész-ként, sem újságíróként nem lehet ülni a sarok-ban, és arra várni, hogy egyszer csak majd tálcánjön a fantasztikus lehetőség. Tetszett Andrássztorija, amikor azt mondta, ha nincs az őszödibeszéd, akkor nem biztos, hogy az lesz, aki lett…S. Takács András: Bekapcsoltam a tévét, és ottállt Nick Robertson, a CNN haditudósítója a Bla-ha Lujza téren. Az őszödi beszéd miatt állt a bál.Gondoltam, ha már itt van Budapesten, megpró-bálok találkozni vele. Végighívtam az ötcsillagosszállodákat, és kértem Robertsont. Az egyikbenkapcsolták, azt mondta, egész éjszaka dolgozott,hívjam később. És ezzel levágta a telefont.Zétényi Lili: De később fölvette…S. Takács András: Hát föl. Egyébként a hotel-ben követtek el óriási hibát, hogy fölkapcsoltakegy vadidegent. Odamentem, nagyon kedvesvolt, érdekelte, mit kérdeznék Orbán Viktortól,

La femme

16 La femme 2014. tél

Rudolf Péter:„Ha felmegy a függöny, teljesen mindegy,

ki és mi voltál előtte, aznap újra kellbizonyítani. Aztán egy jó este értelmet ad

visszafelé is a napnak. De bennem rengetega kérdés a hogyan továbbal kapcsolatban.”

Cseke Eszter: Ahhoz is ragaszkodtunk, hogy afilmek ne hangalámondással, hanem feliratozvamenjenek, a nézők eredeti hangon hallják a meg- szólaló embereket, ne egy magyar színész hangján.A hang hozzátartozik az emberhez akkor is, haMagyarországon nem szeretnek feliratot olvasni.S. Takács András: Visszatérve a szabadságra, aburmai forgatásunk után Bangkokban találkoz-tunk a CNN egyik ismert riporterével, aki néztea nyersanyagunkat, és kérdezte, hogy még holforgattunk az idén, és hova megyünk legköze-lebb. Elmeséltük a menetrendünket, mire a har-minc–negyven közötti, de már kiégett sztárri-porter szomorúan azt tanácsolta, hogy ezt aszabadságot semmiért ne adjuk föl! Neki ki vanadva, hogy hol, mikor, hány percben és milyenformában kell hírt gyártania, mi meg követhet-jük a saját érdeklődésünket…Zétényi Lili: Ismétlem, boldog emberek vagy-tok, amiért nyilván nagyon meg kellett dolgozni.Cseke Eszter: És vigyázni kell rá!Zétényi Lili: Hogy kell vigyázni rá?Cseke Eszter: Úgy, hogy tudatosan meg kellbecsülnünk a lehetőséget, amit kaptunk: nemengedhetjük meg magunknak, hogy kiégjünk.Volt egy időszak, amikor két csatornának csi-náltunk filmeket. Nem mertünk nemet monda -ni egyiknek sem, annyira örültünk, hogy dol-gozhatunk, és nem gondoltunk bele, hogy ez

mivel jár majd. A végén azt éreztük, hogy hamost nem állunk le, ha mindent kitermelünkmagunkból, akkor hamarosan mi is úgy fogunkkinézni, mint az a bangkoki riporter. Akkor aztmondtuk, na jó, ezt nem!S. Takács András: Így is majdnem bediliztünk,utána négy hónapra teljesen leálltunk, és elutaz-tunk Délkelet-Ázsiába…Zétényi Lili: A kiégés veszélye felmerült valahanálatok is?Nagy-Kálózy Eszter: Tíz évvel ezelőtt párhuza-mosan játszottam a Nemzetiben és az Új Szín-házban is, közben utaztam folyamatosan. Ak-kor úgy éreztem, biztosan egy idegkimerülésfolytán, hogy el fogom felejteni a szövegemet.Példányokat lapoztam olyan előadások előtt,amelyeket már nem tudom, hányszor játszot-tam, annyira féltem. És tényleg: minden alka-lommal bakiztam vagy kihagytam valamit.Egyszerűen elfáradt az agyam, jelzett a szerveze-tem, hogy nem bírja tovább. Egy egész évadonát tartott ez a rettegés. De jött a nyár, akkor pi-hentem magam, és az egész megszűnt. De azt,hogy kiégés, azt nem éreztem soha.Rudolf Péter: A délkelet-ázsiai ideiglenes kivo-nulás gondolata nekem is nagyon tetszik. Van,hogy keserves elindulni a színházba. Szégyel-lem, de ez az igazság. Engem nyomaszt, ijeszt a folyamatos nulláról indulás. Hétkor felmegy afüggöny, és teljesen mindegy, ki és mi voltálelőtte, mit tettél le az asztalra. Aznap kell újrabizonyítani. Ahogy öregszem, ezek a félelmekcsak fokozódnak. Aztán ha elkezdődik az elő -adás, átbillenek, és nincs pillanat, hogy ne „tol-nám ezerrel”. Egy jó este pedig értelmet advisszafelé is a napnak. De bennem rengeteg akérdés a hogyan továbbal kapcsolatban. Még,mondjuk, eljátszom harminc szerepet, de mi isa dolgom az életben? Játszani vagy Nagyszalon-tára menni, ahol az árvaházban elmesélte a ne-velőnő, hogy egy kisgyereket csak négykézlábtudtak etetni, mert kutyaólban nőtt fel? Lehet,hogy oda kellene mennem, és a gyerekekkel hó-napokig csinálnom valamit, amit csak én tudok.Én, szemben a mellettem ülő hölggyel, aki azén jobbik énem, folyamatosan megkérdőjele-zem, hogy azt kell-e csinálnom, amit csinálok…Nagy-Kálózy Eszter: Péterben sokféle képességvan: rendez, játszik, ír. És sok energia is, hogyezeket megvalósítsa.

18 La femme 2014. tél

Cseke Eszter:„Az a felszabadult életforma, amelyben

mozoghatunk, ahol nem korlátoznak minketa szerződések sem a tartalomban, sem

a témákban, az a legnagyobb kincsünk.”

2014. tél La femme 19

ÉliteLa femme

A Monte-Carlói TelevíziósFesztiválon az On the SpotGázáról szóló filmje nyerte 2013-ban a dokumentumfilmkategória nagydíját, az Arany Nimfát

hetet a legnagyobb szír menekülttáborban egy családdal,és végül olyan szinten engedtek minket közel, hogy ottlehettünk, amikor megszületett a babájuk. Annyira mű-ködött köztünk a kémia, hogy végül sírva váltunk el. Raj-tuk keresztül arcot kapott a szír tragédia, sok mindentmegértettünk. Ezek után kutya kötelességünk oroszlán-ként harcolni azért, hogy ezt a filmet minél többen lássák.Ennél nagyobb motivációt elképzelni sem lehet…Zétényi Lili: Melyikőtökkel állnak szívesebben szóba?Vagy ez teljesen változó?Cseke Eszter: Ez attól függ. A törzseknél sok mindentnem tudtunk volna megcsinálni, ha nem különböző ne-műek vagyunk. Gyerekekkel, nőkkel nyilván én tudtamjobban kapcsolatot teremteni…S. Takács András: Az a legfontosabb, hogy partnerkéntpróbálunk beszélgetni mindenkivel. Nem az van, hogymegérkezik a sztárriporter a magángéppel, és eltölt egynapot az amazóniai törzsnél, hanem megpróbálunk együtt élni velük. Legyen szó törzsekről Pápuán, diktá-torok gyerekeiről Ugandában vagy amerikai csapatokrólAfganisztánban…Cseke Eszter: Hogy hányféleképpen állnak hozzánk, az attól is függ, beszéltek-e már úgynevezett fehér emberrel,vagy nem. És ha igen, mit gondolnak róla. Volt olyan törzs,ahol istenként kértek tőlünk Algopyrint, volt, ahol utálattalnéztek ránk. Mind a kettő nagyon rossz volt, mert vagy ör-dögként, vagy istenként kezeltek, de velük egyenlő ember-ként semmiképpen nem. Ezért volt annyira felszabadító,hogy Etiópiában, amit gyakorlatilag soha nem sikerült gyarmatosítani, lazán kiröhögtek minket, ha valamit rosszulcsináltunk. Jó érzés volt bénának lenni az ő közegükben.Zétényi Lili: További projektek? Mi a jövő évadotok,mit terveztek?S. Takács András: A jövő őszi filmeken dolgozunk. Ezlesz a hetedik On The Spot-évad. Hogy miről szól majd,az egyelőre maradjon titok.Zétényi Lili: Péter, mikor láthatjuk a Kossuthkiflit? Rudolf Péter: A vágást befejeztem, de van még dologbőven. Most jön az utószinkron, keverés, sok-sok CGI,fényelés, stb. Március 15-én indul a vetítés. Hat egymástkövető hétvégén lesz látható, főműsoridőben.Zétényi Lili: Mi az a CGI?Rudolf Péter: Számítógépes trükkök. Szomorú, hogy nincsegy olyan mezőváros, amelyen át tudsz hajtani egy postako-csival. Mindenhova odapiszkított a történelem. Ezzel a tech-nikával fel lehet dúsítani a képet, kitisztítani későbbi koroképítményeit, vagy nulláról felépíteni 3D-ben egy egész vilá-got. Végtelen lehetőségek, teljesen belezúgtam.Zétényi Lili: És az egyik főszereplő Eszter, aki közbenmár el is köszönt tőlünk, mert játszik este.

Rudolf Péter: Igen, nagyszerű maszkkal egy nagyoncsúnya öregasszonyt játszik benne. Majd’ háromórássminkje volt. Mindig rácsodálkozom a fegyelmezettségé-re. A filmezés egyik legfontosabb eleme a koncentráció.Az egész napos tébolyban épp akkor kell topon lenni,amikor rád talál végre a kamera. Én szétszórtabb alak va-gyok. Többfelé akarok megfelelni. Az ő iránytűje sosemállítódik el. Szóval ő a jobbik énem. Nem ostorozommagam tovább. Nekem is vannak előnyeim. A nyugha-tatlanságomból adódik az is, hogy ennyire izgat, hogyanállnék helyt a világban. Működne-e az agyam egy másikkultúrában, a világ másik felén?S. Takács András: Egyszer gyertek el velünk!

Rudolf Péter: Én nagyon szívesen. Sőt! De hosszabbtávra egyelőre nem tervezhetünk. A szüleinknek nagyszükségük van ránk. A gyerekek már akkorák, hogy felő-lük mehetnénk, de azért karácsonykor ők is élvezik, hogyannyian üljük körbe az asztalt…Cseke Eszter: Irigyellek benneteket, három generációegyütt…Zétényi Lili: Hányan szoktatok lenni?Rudolf Péter: Pár éve még tizenhárman voltunk. A 101éves nagyanyám testvérével együtt, aki sajnos már nincsköztünk… nagy csapat…Zétényi Lili: Mondom, hogy te egy „Szerencsés Dániel”vagy!Rudolf Péter: Én pedig hálás vagyok ezért a találkozásért!Cseke Eszter: Hát még mi!Rudolf Péter: Szabad emberek vagytok, és ezért meg isdolgoztatok. Nyilván szerencsétek is volt, sok minden egy-beesett, de ehhez ti kellettetek, és azt látom, hogy ezt tud-játok, nem evidenciaként kezelitek ezt a helyzetet. Kitalálnivalamit, végigcsinálni úgy, hogy ráadásul még értékelik is!Ez a hármas egység végül is a boldogság egyszerű útja!Zétényi Lili: Ez egy szép zárszó! Köszönöm, hogy ittvoltatok.

(A helyszínért és a vendéglátásért köszönet a Déryné Bisztrónak.)

Élite

2014. tél La femme 21

Rudolf Péter: Először Bubik Pista ment elLondonba egy évig lovakat gondozni. Ezt énsoha nem engedhettem meg magamnak.Cseke Eszter: Pedig ti lazán vissza tudnátoktérni egy év után.Nagy-Kálózy Eszter: Azt én is el tudom kép-zelni, hogy egy-két évig valahol máshol lakunkés mást csinálunk.Rudolf Péter: A mi szakmánkban ezt nem te-hetjük meg. Iszonyú etikátlan lenne. Most öt-hat darabban játszunk, ami jelent 15–20 estét.Elsősorban nem attól félnék, hogy amikor visz-szajövök, nem kapok munkát, mert valószínű-leg vissza lehetne állni. Nem ez a kérdés. Egy- szerűen inkorrekt lenne a színházakkal szem-ben. Cserbenhagyás.Zétényi Lili: Sokat játszottatok együtt?Rudolf Péter: Az első tíz évben semmit.Zétényi Lili: De az És Rómeó és Júlia?Rudolf Péter: Az volt az első.Zétényi Lili: Otthon a mesterségről beszélget-tek, vagy inkább a családról, gyerekekről?Rudolf Péter: Persze. A családról. Meglehető-sen hamar sokan lettünk. Egyszer csak lett egykét és fél éves lányom. Egész pontosan a megis-merkedésünk pillanatában. Utána gyorsan jöt-tek a többiek.Zétényi Lili: De filmben játszottatok, rendez-ted is Esztert, most a Kossuthkifliben…Nagy-Kálózy Eszter: 2000-ben dolgoztunkelőször együtt, az És Rómeó és Júlia című előa-dásunkban és a Karády-filmben.Rudolf Péter: Csodálkoztam, hogy senkineknem jutott eszébe, hogy összeosszon minket.Azóta ez megváltozott, egyrészt a színházistruktúra kicsit oldottabb lett, másrészt a mi hely zetünk is sokat változott. Több beleszólá-sunk van a saját életünkbe.Nagy-Kálózy Eszter: Akkoriban más-más társu-latnál voltunk, akkor merevebb volt ez a rendszer.Rudolf Péter: Vámos Miklós ötlete volt az ÉsRómeó és Júlia, eredetileg a kettős jelenetekrekoncentrálva képzelte el, aztán a munka közbenkitágítottuk a játékot az egész darabra.Cseke Eszter: És rivalizálni szoktatok egymással?Rudolf Péter: Nem, soha.S. Takács András: Tehát egy férfi színész egynői színészre sohasem féltékeny?Rudolf Péter: Lehet féltékeny, de ebben is sze-rencsénk volt, minket nem tett próbára az élet.

Nem volt hosszasan olyan időszak, amikor azegyikünknek nagyon nem ment, a másik pedigrobogott. Nyilván nem egyszerű egy ilyen hely-zetben együtt örülni vagy keseregni…Nagy-Kálózy Eszter: Lehet, hogy egy nő köny-nyebben dolgoz föl egy ilyen helyzetet…Rudolf Péter: Amikor megkértem Eszter kezét– elég gyors ritmusban történt minden, egy hó-nap „ismerkedés után” –, a jövendőbeli anyó -sommal kanyarogtunk Kaposvár felé Eszterpremierjére, akkor mondta Eszter édesanyja ezta számomra fontos, bölcs mondatot: „Péter,szerencsés vagy, mert a lányom nem délelőttiszínésznő…” Egyikünk sem Desdemona vagyMercutio otthon.Nagy-Kálózy Eszter: De bennetek sem volt ri-valizálás?Cseke Eszter: Amikor elkezdtük, még nemtudtuk, ki mit fog ehhez hozzátenni, és nyilvána bizalom sem volt olyan, mint most. De meg -lepő módon valahogy mégis automatikusanment minden.Rudolf Péter: Az ötleteket hogy találjátok ki?Ültök egy kávézóban?S. Takács András: Repülőn, valahonnan vala-hova. Egy évből nyolc hónapot nem Magyar -országon töltünk.Zétényi Lili: Azt mondják, hogy lakva ismer -szik meg az ember, de szerintem utazva! Óhatat-lanul konfliktus és hiszti van. Volt-e olyan, hogyazt mondtátok a másiknak, menj a csudába?Cseke Eszter: Volt, egyszer-kétszer…Zétényi Lili: Ki a hisztisebb?S. Takács András: Én.Zétényi Lili: Tetszik, hogy azonnal bevállaltad!És mire vagy hisztis?S. Takács András: Mindenre… A legrosszabbaz volt, amikor idegenlégiósokkal kellett együttélnünk az esőerdőben, iszonyatos körülményekközött. Ráadásul állandóan cenzúráztak, leállí-tották az interjúkat, így aztán a film leginkábbarról szólt, hogy mi csetlünk-botlunk a dzsun-gelben, mégis ez lett a legnézettebb műsorunkaz összes közül. Szomorú.Zétényi Lili: A nézettség mennyire izgat ben-neteket? Mondjuk, hogy szabadság így, szabad-ság úgy, ugyanakkor mindannyian olyan műfaj-ban vagytok, ahol a közönség nagyon fontos.Cseke Eszter: Azért nagyon harcolsz, ami a szív-ügyed. Amikor például együtt töltöttünk egy

La femme

20 La femme 2014. tél

S. Takács András:„Az a legfontosabb, hogy partnerkéntpróbálunk beszélgetni mindenkivel.

Legyen szó törzsekről Pápuán,diktátorok gyerekeiről Ugandában vagyamerikai csapatokról Afganisztánban…”