Termésidő alatti rovarölőszeres kezelések ............................................. 182A meztelen csigák elleni védekezés .......................................................... 183Eszközök, szerszámok, járművek fertőtlenítése, belépők ................... 183Higiénia .......................................................................................................... 184

A laskagomba betegségei, kártevői és az ellenük való védekezés ......... 186A laskagomba betegségei ........................................................................... 186A laskagomba kártevői ................................................................................ 188Vegyszeres növényvédelmi technológia ................................................... 189Higiénia .......................................................................................................... 190

Egyéb gombák növényvédelme ...................................................................... 191

Hogyan készíthetünk gombacsírát? ................................................................. 193Gombaismeret ................................................................................................... 193A csírakészítés rövid összefoglalása ............................................................. 194Gombatenyészet készítése kémcsőben ......................................................... 194Köztes vivőanyag készítése ............................................................................. 200Csírakészítés ..................................................................................................... 204A csíra megtöbbszörözése ............................................................................... 209Új fajták előállítása .......................................................................................... 210

A gombák felhasználása ........................................................................................... 216A friss gomba felhasználása .......................................................................... 216Gyorsfagyasztás (mélyhűtés) ......................................................................... 217Szárítás ............................................................................................................... 217Ecetes gomba ..................................................................................................... 218Natúrgomba ....................................................................................................... 219Tartósítás sóval ................................................................................................. 220Tejsavas erjesztés ............................................................................................. 221Üzemi tartósítás ............................................................................................... 222

Utószó ................................................................................................................................... 223

Irodalom ............................................................................................................................. 225

A gombákról általában

Helyük az élővilágban

A gombákat régebben alacsonyabb rendű növényeknek tartották. Azutóbbi húsz-harminc év biológiai kutatásai azonban azt igazolják, hogya gombák az élővilág önálló csoportját képezik, vagyis a növény- ésállatvilág mellett külön „gombavilág"-ról is beszélhetünk. A gombákattöbbnyire mikroszkopikus megjelenésük, szaporítószerveik és sejtjeik(spórák) felépítése alapján rendszerezik. A termesztett gombák leg-nagyobb része a bazídiumos gombák altörzsébe tartozik. A legfontosabbrendszertani egységek a törzs, illetve altörzs alatt a fajig bezárólag:osztály, rend, család, nemzetség, faj. A kettős latin elnevezés első tagjaa nemzetségre, második tagja a fajra utal. A bazídiumos gombákrajellemző, hogy spóráik a gomba (termőtest) lemezeinek (1-2. kép)

felületén sűrű, tömött rétegben elhelyezkedő bazídiumokon keletkeznek,rendszerint négyesével, egészen kivételesen kettesével, amint azt pl. atermesztett csiperke elnevezése (Agacicus bisporus) is mutatja.

3. kép. Áteső fényben látható spóraszórás.Ha a közelben shiitakét vagy csiperkét

termesztenek szalmán, a „spórafertőzés"következtében laskagomba is teremhet

közöttük... (Fotó: Szili István)

Gyakorlati szempontból a gombákkal a növénykórtan, az orvosimikológia, az élelmiszeripar (tejtermékek, szeszipar), a gyógyszeripar(antibiotikumok, vitaminok előállítása), továbbá — nem utolsósorban —a gombatermesztés foglalkozik. A mikroszkopikus és „nagy" gombákszerinti felosztás nem jelent alapvető különbséget közöttük, csupána felhasználás (gyűjtés, termesztés) jellegére utal. Vannak gombák,amelyeknek termőteltjei szabad szemmel alig láthatók, mások nem isképeznek termőtesteket. A gombákkal tudományos alapon az álta-lános mikológia foglalkozik.

Életmódjuk

A zöld növények a klorofill (levélzöld) révén a napenergia segítségévelásványi anyagokból, vízből és szén-dioxidból építik fel testüket. Az élő-lények másik csoportja közvetlenül (növényevők) vagy közvetve(húsevők) a növényvilág által létrehozott, felhalmozott szerves anya-gokból él, létfenntartásához szükséges energiáit ezen szerves anyagoklebontása (elégetése) szolgáltatja. E csoport ismét kétfelé osztható.Az állatok „bekebelezik" táplálékukat, a baktériumok és gombák vi-szont a sejthártyán, a sejtfalon keresztül, vízben oldott állapotban,enzimjeik segítségével veszik fel azt. A gombák nagy többsége, köztüka termesztett gombák is, részt vesznek a szerves anyagok lebontásá-ban, humusszá, termőtalajjá való alakításában. A termesztés során anövény szárának, levelének anyagát (lignin, cellulóz, hemicellulózstb.) a gomba lebontja, illetve átalakítja, miközben szén-dioxid, víz éshő keletkezik. A szerves anyagok lebontásához, „elégetéséhez" oxigén-re van szükség, ugyanúgy, mint az állatok vagy az ember esetében.

A szerves vegyületek megszerzésének, lebontásának módját illetőenaz említett korhadéklakó (szaprotrof) gombákon kívül ismerünk mégélősködő (növény- és állatparazita), továbbá együttélő (szimbionta) gom-bákat. Ez utóbbiak közé tartoznak a magasabbrendű növények, fák,gyökerén élő ún. mikorrhizagombák. Ez az együttélés nagyon bonyo-lult, jelenlegi ismereteink szerint mesterséges körülmények közöttnem utánozható. E gombák közé tartozik többek között a föld alattiszarvasgomba, a vargánya, a rókagomba, és a gyilkos galóca is.

A gombák szervezete egyszerű. Tenyésztestük végtelen sok fonalassejtből, hifából áll, s e fonalak összességét micéliumnak nevezzük. E pók-hálószerű fonalak átszövik az alapanyagot (89. kép), s ha a feltételek ked-

vezőek, termőtesteket fejlesztenek,amelyek szintén hifákból állnak ésrendszerint kiemelkednek az aljzat-ból. A termesztett gombák termőtes-te hordozza (többnyire az ún. lemezekfelületén) a szaporítósejteket, vagyisa spórákat, amelyek leválva mil-liószámra kerülnek a légáramba (3.kép). A termesztés során a gombákszaporítására mégsem a spórákathasználjuk, hanem — gyakorlati okokmiatt — rendszerint a micéliummalátszőtt gabonaszemeket. Ezt nevez-zük gombacsírának (90. kép).

Termesztésük

A termesztett gombák a szabadban (vadon) kétféle aljzaton fordulnakelő. Egy részük olyan trágyán, növényi maradványon, avaron telepszikmeg, amelyet más mikroorganizmusok részben már lebontottak vagylegalább is e folyamatot megkezdték. Mesterséges termesztésük is en-nek megfelelően alakult ki. A kétspórás csiperkét (sampinyont) hagyo-mányosan komposztált lótrágyán vagy komposztált szalma-barom-fitrágya keveréken termesztik. A hangsúly a komposztáláson van, amikét-három hétig tart, végül az alapanyag alkalmassá válik a gombaszámára, kevésbé alkalmassá viszont a káros mikroorganizmusok (pl.penészgombák) megtelepedésére. A gombakultúrát azután a termesz-tés folyamán is meg kell védeni a különböző betegségektől, kártevőktől.

A gombák másik csoportja (pl. laskagombák) elhalt fákon, fatuskókonterem. Természtésük során a lehetőleg nem túl régen döntött fa fel-darabolt törzsét oltjuk be gombacsírával.

E két, hagyományos termesztési mődszer mellett ma már számos „át-meneti" eljárás ismert, amelyeket a kultúrgombával versengő számosmikroorganizmus (penészgombák stb.) és állati kártevő (gombaszú-nyoglárvák stb.) távoltartásának különböző módozatai tettek lehetővé.Tehát a csiperkét is lehetséges pl. nem komposztált szalmán termeszte-ni, a laskagombákat viszont csak rövid ideig komposztált szalmán vagyfűrészporon. E különböző eljárások képezik könyvünk elsődleges tárgyát.

A shiitakét Kínában legaláb 1000 éve, a csiperkét Európában mint-egy 350 éve termesztik. A tiszta tenyésztésű gombacsírával való oltásazonban csak századunk elején kezdődött. Azelőtt a csiperke komposzt-ját a természetben található vagy a korábbi telepítésekből származóátszőtt komposztdarabkákkal oltották be, a shiitake termesztéséhezpedig a szabadban (erdőben) elhelyezett rönköket fejszével bevag-dosták, hogy megkönnyítsék a gomba spóráinak megtelepedését. Agombatermesztés igazán csak akkor indult fejlődésnek, amikor labo-ratóriumban előállított gombacsírát kezdtek használni a táptalajbeoltásához.

A táplálkozásban betöltött szerepük

Azt szokták mondani, hogy a gomba húspótló, jóllehet nem feltétlenülemiatt fogyasztjuk. Valóban, a gombafehérje értékes, de amíg a hús-félék átlagosan 20%, a gombák csak 2-5% fehérjét tartalmaznak. Ez aviszonylag alacsonyabb fehérjetartalom azonban biológiailag értékes,bár nem közelíti meg teljesen az állati eredetű táplálékok (hús, tej,tojás) összetételét. Az állati fehérjék tartalmazzák az ember számáranélkülözhetetlen aminosavakat, szám szerint 8-9 félét. A fehérjékbiológiai értékét ezen aminosavak megfelelő arányban és mennyiség-ben való előfordulása határozza meg. Ebből a szempontból rangsorolva,a gombák az állati eredetű fehérjék, illetve táplálékok után követ-keznek. Ha a hús, a tojás és a tej biológiai értékét — az előbbi szempont-ból — 100-nak tekintjük, akkor hozzávetőlegesen a következő rangsortállíthatjuk fel:

tej 100, spenót 60,gomba 80, borsó 50,rizs 80, búza 40,burgonya 75, bab 30,szója 70, kukorica 20.Az esszenciális (nélkülözhetetlen) aminosavak ételünkben kiegészít-

hetik egymás. Például az olyan étel, amely kukoricát és hüvelyeseket(borsó, bab) tartalmaz, teljes értékűnek tekinthető, mert biológiaitápértéke megközelíti a hús- és tejtermékekét. Ugyanúgy teljes értékűlesz a gombás étel, amennyiben a gomba kiegészíti (komplettálja) a kö-ret (burgonya, tészta, rizs) fehérjéit. Meg kell említenünk azonban,hogy a gombafehérje hozzáférhetőségét, emészthetőségét csökkenti a

sejtfalak kitintartalma, ezért a gombás étel elkészítésénél az alaposaprításnak kiemelkedő szerepe van, ugyanígy az alapos rágásnak.

A gombák átlagosan 90% vizet és 10% szárazanyagot tartalmaznak.Ennek a szárazanyagnak már tetemes részét, mintegy 30-35%-át al-kotják fehérjék. A magas víztartalom miatt a gombákat nem a húsfé-leségekhez, hanem inkább a zöldségfélékhez (spenót, karfiol, brokkoli,zöldbab) szoktuk hasonlítani.

A szárazanyag másik fő csoportját (a fehérjék után) a szénhidrátokképezik (nyersrost, glikogén stb.). Találhatók a gombákban zsírsavak(az értékesebb linolsav) és nem túl nagy mennyiségben vitaminok (B 1 ,B 2 , D, nikotinsav-amid, pantoténsav, biotin, aszkorbinsav), továbbá ás-ványi anyagok (foszfor, nátrium, kálium, kalcium, vas), illósavak, aro-más savak stb.

Táplálkozás-élettani szempontból jelentős az a tény, hogy a gombákfűtőértéke (kalőriaértéke) kicsi, ún. telítőértéke viszont — az emészthe-tetlenrost-tartalom miatt — nagy, ezért az energiaszegény étrend részétképezhetik. Cukorbetegek is fogyaszthatnak gombát. Legtöbben azon-ban az íz- és aromaanyagok miatt kedvelik a gombás ételeket. Érzékenygyomrúak, gyermekek és idősebbek azonban tartózkodjanak a túlzottgombafogyasztástől, mert az emésztési zavarokat okozhat. Ugyanez vo-natkozik a vesebetegekre is, a gombák viszonylag magasabb káliumtar-talma miatt.

A fejlett ipari országokban az évenkénti és fejenkénti gombafogyasz-tás 2-3 kg. Magyarországon — a számottevő exporttermelés miatt — agombafogyasztás még mindig elmarad ettől, jóllehet az egy főre eső évigombatermés 2 kg körül mozog.

Egyes gombák gyógyhatásai

Japán kutatók évtizedek óta vizsgálják a Lentinus edodes (shiitake)különböző egészségvédő hatásait, elsősorban állatkísérletekben. A vizs-gálatokat azóta több gombafajra és több irányba kiterjesztették, fi-gyelembe véve a távol-keleti népi gyógyászat ez irányú hagyományaitis. A legtöbb vizsgálatot a shiitakéval végezték. Lényeges tumorgátlóhatást mutattak ki, amennyiben a kísérleti állatokat gombaporraltáplálták (szarkóma-180, Ehrlich-karcinóma stb. visszaszorításamesterségesen fertőzött egerekben, patkányokban). A kedvező hatásbizonyos poliszacharidoknak (a shiitakéban a lentinannak) tulajdo-

nítható több gombánál is. A következő termesztett, illetve termeszthetőgombák mutattak állatkísérletekben valamilyen mérvű kedvező hatástbizonyos daganattípusokkal szemben:

Lentinus edodes (shiitake),Flammulina velutipes (téli fülőke),Coprinus comatus (gyapjas tintagomba),Auricularia auricula-judae (júdásfülegomba),Tremella fuciformis (rezgőgomba),Hericium erinaceus (süngomba),Hypsizygus tessulatus (nincs magyar neve),Kuehneromyces mutabilis (ízletes tőkegomba),Polyporus umbellatus (tüskegomba),Grifola frondosa (bokrosgomba).A megemelkedett vérkoleszterinszintet — emberi táplálkozási kísér-

letekben — igazoltan csökkentette a Lentinus edodes. Amennyiben to-jással fogyasztották, megszüntette annak ilyen irányú káros hatását.Ugyanennél a gombánál bizonyos vírusgátló hatást is találtak. A vérkoleszterinszintjét csökkentették még a következő gombák is: Gano-derma lucidum (pecsétviaszgomba), Auricularia auricula-judae, Grifo-la frondosa. Gyulladásgátló hatást a következő gombák mutattak:Hericium erinaceus, Ganaderma lucidum, Tremella fuciformis, Pholio-ta nameko („nameko" tőkegomba — nincs magyar neve). A vércukor-szintet feltehetően csökkentik: Coprinus comatus, Grifola frondosa.Az immunrendszert kedvezően befolyásoló, jó közérzetet biztosító, aszervezet ellenálló képességét fokozó gombák: Lentinus edodes, Herici-um erinaceus, Ganoderma lucidum, Tremella fuciformis, Polyporusumbellatus. A Grifola frondosa pora a HIV (AIDS) vírus aktivitásátgátolta bizonyos kísérletekben.

Az Egyesült Államokban és Japánban már különböző gombatab-lettákat, -porokat is forgalmaznak (shiitake, süngomba, pecsétviaszgo-mba, bokrosgomba) mint gyógyhatású szereket.

Az elmondottak szerint nyilvánvaló, hogy a gyógynövények mellébizonyos gombák is felsorakoznak és azokkal hasonló elbírálásbanrészesülnek. Csodaszernek azonban ezek sem tekinthetők (az egy máskategória...). Nagyszámú felmérés alapján pl. Japánban télifülőke-termesztőknél kimutatták, hogy körükben az átlagosnál valamivelkisebb bizonyos rákbetegségek előfordulása. Erről, ennyiről van tehátszó, nem többről, nem csodaszerről. Ez is elegendő azonban ahhoz, hogybizakodással tekintsünk az eddigi eredményekre, s hogy az említett

gombák termesztési lehetőségeit megismerjük, fogyasztásukat propagál-juk. Elsősorban a shiitakéra gondolunk, amelynek termesztése — bárszerény méretekben — hazánkban is megkezdődött.

A gombatermesztés nemzetközi és hazai helyzete

Chang (1993) gyűjtése alapján az egyes országok 1991. évi gombater-mesztése a következőképpen alakult tonnában (1. táblázat)

1. táblázat. Az egyes országok évenkénti gombatermése

Ország Csiperke Shiitake Laskag. Bocskorosg.

Fülgomba Téli fülőke Egyéb Összes

Ausztrália 25 510 10 10 25 530Ausztria 2 160 2 610Belgium 30 000 30 000Bulgária 4 000 4 000Csehszlovákia 2 500 500 3 000Dánia 8 000 8 000Dél-Afrika 4 680 4 680Dél-Korea 8 990 12 327 51 782 350 1 349 74 798Egyesült Kir. 118 000 118 000Franciaország 231 000 1 000 232 000Fülöp-szigetek 800 50 500 800 120 2 270Görögország 2000 2 000Hollandia 165 000 350 165 350India 6 000 600 400 7000Indonézia 20 000 15 500 35 000 10 000 80 000Írország 42 000 42 000Japán 2 700 149 000 33 475 160 92 255 58 840 336 430Jugoszlávia 5 000 5 000Kanada 53 100 150 53 250Kína 170 000 340 000 800 000 150 000 440 000 80 000 265 800 2245 800Lengyelország 65 000 100 65 100Magyarország 18 000 5 2 500 20 505Mexikó 10 332 360 10 692Németország 56 000 100 56 100Olaszország 102 000 102 000Spanyolország 62 500 5 000 67 500Svájc 6 050 50 6 100volt Szovjetunió 2 000 2 000Tajvan 6 500 21 000 3 500 3000 2 000 14 000 1 000 51 000Thaiföld 6 000 150 7 000 63 000 4 000 3 80 153Új-Zéland 6 900 11 6 911USA 341 830 1 841 695 351 344 717Egyéb 5 170 50 1 500 400 50 120 2 500 9 790Összesen: 1 590 172 526 094 917 412 252 600 465 330 186 725 334 953 4 273 286

A szerző összehasonlítást tesz az 1986. év és az 1991. év gombaterméseközött (világviszonylatban) és a következő növekedést állapítja meg:

csiperkék 30,9%,shiitake 64,4%,bocskorosgomba 42,1%,laskagomba 442,6%,fülgombák 290,8%,téli fülőke 87,0%,rezőgomba 250,0%,nameko tőkegomba 60,0%.A Korona Gombahíradó (1993/1.) hírei szerint Hollandiában 1993-

ban már 210 000 t csiperketerméssel számoltak. Az európai gombapi-acon érezhető is ez az előretörés. A krefeldi (Németország) gombater-mesztési kutatóintézet kiadványa szerint (Korona Gombahíradő, 1993/2.) a sorrend is megváltozott: a csiperkegombát a laskagombák, majd afülgombák követik, és csak ezután következik a korábban másodikhelyen álló shiitake. (Ebben az esetben is csak becslésről lehet szó).

A megtermelt gomba nagy részét világszerte friss fogyasztásra szán-ják és csak kisebb részét tartósítják. Évtizedekkel ezelőtt p1. a csiperke-gomba esetében többnyire fele-fele arányban szerepelt a friss és akonzervált gomba, az utóbbi években viszont a friss fogyasztás kerültelőtérbe a konzerválás rovására. Legtöbb esetben a nagyobb gombater-melő üzemek saját fel-dolgozási lehetőséggel rendelkeznek, s enneksegítségével vezetik le a piac és a termés ingadozásából származőidőnkénti túltermelést. Ahhoz, hogy a konzerválás egyébként is gaz-daságos legyen (piaci áron vá-sárolt gombával), nagyon különlegeskonzervet kellene előállítani. A laskagomba majdnem teljes egészébenközvetlen fogyasztásra kerül, a shiitake azonban kivétel: a Kínában ésJapánban megtermelt shiitake nagyobb részét szárítják és az egészvilágra exportálják, ugyanis ez a gomba különösképpen alkalmas aszárításra.

Hazai viszonylatban a gombatermesztés az utőbbi években a mező-gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, és ez elsősorban acsiperkegombára vonatkozik. A közölt adatokból kitűnik, hogy Ma-gyarországon 1991-ben mintegy 20 000 t gombát termesztettek, míg1988-89-ben még csak évi 10 000 t-ról beszélhetünk. Mindezt az ex-portlehetőségek bővülése tette lehetővé, s talán az egészséges piaciverseny kialakulása is. A csiperkegomba jelentős részét exportáljuk, alaskagombát pedig szinte teljes egészében. Utóbbinak oka az igen

kedvező ár, ami 20-40%-kal magasabb a csiperke áránál. Ennek el-lenére a laskatermelők nagy része állandó anyagi gondokkal küsz-ködik, sok vállalkozás megy csődbe, de alakulnak újak helyettük, újabbnehézségekkel. Ennek elemzése külön tanulmányt érdemelne, itt azon-ban csak annyit mondhatunk, hogy egyrészt a laskagomba termesztésenagyobb szakmai követelmények elé állítja a termelőt, másrészt atermesztésnek nincs annyira kialakult hagyománya, mint a csiperkének.A végső okot a szakmai felkészültség hiányában jelölhetjük meg.

A hazai gombakutatás a csepeli Duna Termelőszövetkezetben (ésannak Műszaki Fejlesztési Osztályán) a nyolcvanas évek végére telje-sen megszűnt, a szövetkezet felbomlott. Helyette a kutatást nem vetteát állami intézmény. A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet(ahol szintén folyt kutatás) a laskaalapanyag előállítására helyezte asúlyt, s ott is szervezeti változások történtek. A csiperkegombát illetőena látványosan fejlődő kerecsendi Korona Gombaipari Egyesülés vállaltbizonyos kutatási feladatokat. Az itt évente két alkalommal megjelenőKorona Gombahíradó ígéretes folytatása lehet az 1986-ban elindult éscsak a negyedik számig eljutó Gombatermesztési Tájékoztatónak.Ugyancsak szakmai pezsgést visznek a hazai gombatermesztés életébea Korona Gombaipari Egyesülés által immár hagyományosan megren-dezett évenkénti országos gombatermesztési napok előadásokkal, be-mutatókkal és újabban szakkiállításokkal is. 1993-tól adják ki a Ma-gyar Gombatermesztésért Alapítvány Bernátsky Jenő-emlékérmét (ProCultura Fungorum Hungarica Díj), amellyel kiemelkedő termesztőket,kutatókat jutalmaznak.

A gombacsíragyártás terén az utóbbi öt évben annyi változás tör-tént, hogy a csiperkegomba termesztéséhez döntő mértékben import-csírát használnak (a csepeli Duna Termelőszövetkezetben megszűnt acsíragyártás), a laskatermesztéshez viszont elsősorban hazai gomba-csírát, amelyet több laboratóriumban állítanak elő. Mindenesetre amagyarországi csiperkecsíra-gyártás újbóli beindítása az elkövetkezőévek komoly feladata lesz.

A gombatermesztés szervezetét illetően elmondjuk még, hogy mind acsiperke, mind a laskagomba esetében az alapanyag előállítása részbenelvált a termesztéstől, bár az előállítók nagy része maga is foglalkoziktermesztéssel, és az eladott alapanyagon termett gomba nagy részétvisszavásárolja. Tehát — főleg a csiperkénél — az alapanyag előállításakorszerű, nagyüzemi módszerekkel folyik (országosan 6-7 üzemben), atermesztés pedig nagyrészt kisüzemekben. A vállalkozásoknak külón-

böző formái ismertek. Legegyszerűbb kategória a mezőgazdasági kis-termelői (lehet főállású is, a társadalombiztosításnál bejelentve). Ebbenaz esetben az éves árbevétel legfelső határa 2 millió Ft. Az árbevétel1 millió Ft-ig adómentes (1994), s az e fölötti rész 30%-a az adóalap.Sajnos a társadalombiztosítási járulék magas volta egyelőre teljesenirreálissá teszi a 2 millió Ft-os árbevétel elérését, vagyis visszafogja atermelést. Alaposan mérlegelnie kell a termelőnek, hogy milyengazdálkodási formát választ.

Termeszthető gombák

A különböző gombák termesztésének határt szab többek között az atény, hogy mind a gombák, mind a termesztésük kevésbé ismertek, sza-porítóanyaguk pedig nem kapható a kereskedelemi forgalomban.Hazánkban jelenleg (1994) csak a csiperkék, laskagombák és a shiitakecsírájához lehet hozzájutni hazai és külföldi (francia) cégektől. Ez ahelyzet azonban változhat. Könyvünkben ismertetjük a szaporító-anyag (gombacsíra) készítésének viszonylag egyszerű módját, remélve,hogy a gombák, illetve a gombatermesztés iránt érdeklődők lehetőségeiezáltal is bővülnek. Sok helyen, pl. a szomszédos országok magyaroklakta területein is, a gombatermesztés elkezdésének az az első akadá-lya, hogy a gombacsíra beszerzése (még a csiperke és laskagomba ese-tében is) nehézségekbe ütközik. A következőkben felsoroljuk a gomba-termesztési irodalomban előforduló fontosabb gombafajokat. Latinelnevezésük sok esetben, pl. a laskagombáknál vitatott. Várható, hogya számunkra ma még szokatlan nevű gombafajok, mint termesztettgombák, Európában is megjelennek, jóllehet legtöbbjük hazánkban iselőfordul (ha nem, ezt megemlítjük), csak éppen termesztési le-hetőségeikkel nem vagy alig foglalkoznak.

Agaricus bisporus (= A. brunnescens), kétspórás csiperke, sampinyon.Agaricus bitorquis, ízletes vagy nyári csiperke.Agaricus macrosporoides, hortobágyi csiperke. Magyarországon

találták, igen ritka faj, termesztésével csak itt kísérleteznek, közelharminc éve. Nézetünk szerint, ha e faj törzstenyészete kikerült volnapl. Japánba, ott már termesztenék, ugyanis az ottani technológiák egombának jobban megfelelnek.

Agaricus arvensis, erdőszéli csiperke. Európa egyes országaibankísérletileg termesztik más, ritkább csiperkékkel együtt.

Coprinus comatus, gyapjas tintagomba. Kísérletileg hazánkban is(ZKI., Kecskemét) termesztették.

Lepista nuda, lila pereszke. Termesztésével Nyugat-Európában kísér-leteznek.

Stropharia rugoso-annulata, óriás harmatgomba. Hazánkban („va-don") csak Szombathely környékén találták. Termesztését a hatvanasévekben kezdték az akkori NDK-ban. A hazai kezdeményezések ku-darcba fulladtak.

Pleurotus ostreatus, késői laskagomba. Japán neve: hiratake. Hazánk-ban már alig termesztik, a hibrid fajták teljesen felváltották. Hasonlóváltozatai a világosbarna P. o. var. salignus és a fenyőféléken gyakoribbgalambszürke P. o. var. columbinus. Nem minden törzsük igényel hi-deghatást a termőre forduláshoz.

Pleurotus sp. „florida". Egyes kutatók a P. ostereatus, mások a P.pulmonarius változatának tartják. Magyarországon ezzel a „fajtával"kezdődött az egész éven át tartó intenzív termesztés a hetvenes évek-ben, gyengébb minősége miatt a hibridek felváltották.

Pleurotus ostreatus x P. sp.„ florida".E hibrid fajtákat termesztik Ma-gyarországon és Európa-szerte. Előállításuk Gyurkó Pál nevéhez fűződik.

Pleurotus pulmonarius, nyári laskagomba. A hazai törzsek egy részehasonlította „floridához", más részük inkább a „szakához". Hangsúlyoz-nunk kell azonban, hogy e megfigyelések csak néhány, esetlegesenbegyűjtött törzsre vonatkoztak, továbbá, hogy véleményünk szerint efaj hazai populációjából igen értékes törzseket lehetne begyűjteni!

Pleurotus cornucopiae (= P. sapidus) erestönkű laskagomba; színevilágossárgás. Termesztése nem terjedt el. Feltehetően a szállítást-tárolást kevésbé bírná, mint a ma termesztett fajok, fajták.

Pleurotus eryngii, ördögszekér laskagomba. Vannak nagyobb vál-tozatai is (P. e. var. ferulae, var. nebrodensis). Igen jó ízűnek tartják,húsa kevésbé rostos, de termesztése nem annyira „egyszerű", mint máslakskagombáké. Termesztésével leginkább Olaszországban foglal-koznak.

Pleurotus pulmonarius var. sajor-caju, „szaka" laskagomba. Kínábanfőnixgomba néven termesztik. Egyáltalán nem lebecsülve a többi ter-mesztett laskagombát, ezt a fajt még ízletesebbnek tartják, tartjuk. Azeredeti Pleurotus sajor-caju fajt a kutatók a Lentinus nemzetségbehelyezték át, s a termesztésben ilyen néven elterjedt laskafajtát a P.pulmonarius egy változatának tartják. Ez a laskagomba is távol-keletiszármazású, hasonlóképpen az alábbiakban felsoroltak többségéhez.

Pleurotus cystidiosus. Fehéres krémszínű. A hozzá hasonló P. abalo-nus kissé sötétebb árnyalatú, Görögországban is megtalálták.

Pleurotus citrinopileatus, távol-keleti, szubtrópusi rokona a szinténsárgás P. cornucopiaenek.

Pleurotus euosmus, a P. ostreatus melegkedvelő rokona a Brit-szigeteken.

Pleurotus djamor. Rózsaszínű. Közeli rokonai a P. eous, Pl. flabella-tus, Pl. salmoneo-stramineus. Trópusi, szubtrópusi faj.

Lentinus edodes, shiitake. Hazánkban nem fordul elő a szabadban(vadon). Egyes kutatók a likacsgombák (Polyporaceae) családjáhozsorolják, mások a pereszkékhez (Tricholomataceae), Lentinula edodesnéven. Kiváló aromájú gomba, amely gyógyhatású is. Termesztése ha-zánkban is elkezdődött.

Agrocybe aegerita, déli tőkegomba. Kitűnő ízű, hazánkban csak kí-sérletileg termesztették. Ugyanez a helyzet a következő három gom-bafajjal is: a laskagombák viszonylag könnyebb termeszthetősége ezeketháttérbe szorítja.

Flammulina velutipes, téli fülőke. Japánul enokitake. Csak a Távol-Keleten termesztik.

Kuehneromyces mutabilis, ízletes tőkegomba. A neve kifejezi alényeget, kísérleti termesztése (főként Németországban) mégis minthaabbamaradt volna.

Hypholoma capnoides, fenyő-kénvirággomba. Hazánkban kísérletitermesztésével nem foglalkoztak. A másik két, nálunk sokkal gyako-ribb kénvirággomba (sárga, vöröses) termesztésére is vannak utalások,a hazai fajok (törzsek) azonban — ellentétben a ritka és ehető fenyő-kénvirággombával — mérgezőek.

Pholioto nameko, „nameko" tőkegomba. Távol-keleti faj.Hypsizygus tessulatus. Japánban és az Egyesült Államokban kezdték

termeszteni az utóbbi években. Hazánkban is előfordul ugyanúgy, mintrokon fajai (Lyophyllum decastes — csoportos pereszke stb.). Ez utóbbitermesztésével már Véssey Ede is kísérletezett. A fent említett okokbólháttérbe szorultak, bár jó ízű gombák.

Tremella fuciformis, rezgőgomba. A távol-keleti országokban kisebbmértékben termesztik.

Auricularia auricula, A. polytricha, fülgombák. Mindkettőt a Távol-Keleten nagyban termesztik.

Ganoderma licidum, pecsétviaszgomba. A taplógombákhoz tartozik.Egészségügyi céllal kezdték el termeszteni néhány éve. Japán neve:reishi, kínai neve: ling-chi, a Távol-Keleten életfagombának is hív-ják.

Griofola frondosa, bokrosgomba. Japán neve: maitake. Ehető ésgyógyhatást is tulajdonítanak neki.

Polyporus umbellatus, tüskegomba. Mint az előző.Hericium erinaceus , süngomba. Ez is ehető, gyógyhatású.Morchella angusticeps és rokonai, M. conica (hegyes kucsmagomba).Morchella esculenta, ízletes kucsmagomba. Amíg az összes előző

gombák a bazídiumos gombákhoz, a kucsmagombák a tömlősgom-bákhoz tartoznak. A kucsmagombákat az Egyesült Államokban sza-badalom alapján termesztik, nem túl nagy mennyiségben. Ez az utóbbiévtized mikológiai meglepetésének számít, és új fejezetet nyitott egyesgombák termeszthetőségét illetően (nem mikorrhiza gombákra gondol-unk — az még nehezebb probléma).

Tuber spp., szarvasgombák. Csak „természetutánzó" termesztésükrőllehet szó, a többi mikorrhizás gombával együtt. A gomba spóráival vagytiszta tenyészetével erdei csemetekertek magonacait „fertőzik", hogymajd 10-15 év múlva — az erdőben — gyűjthető legyen alattuk aszarvasgomba. Bővebben lásd: Delmas, 1978 (in Chang—Hayes, 645-681. p.), Szemere L. (1970).

Gombatermesztési alapanyagokés előkészítésük

Ugyanazon az alapanyagon többféle gomba is termeszthető és viszont:ugyanannak a gombának többféle aljzat is megfelel mind az összetételt,mind az előkészítés módját illetően. Az alapanyagokat összetételük,előkészítésük és a rajtuk termesztendő gombafajok szempontjából a kö-vetkező csoportokba oszthatjuk.

Farönk, fatuskó. A rönköket oltás után néhány hónapig zárt térbenátszövetjük, majd kertben, árnyékos, szélvédett helyen a földbe süly-lyesztjük, ahol kedvező időjárás vagy kezelés (öntözés) esetén akár többéven át teremhetnek. Hazánkban a laskagombát termesztik így.

Komposztált trágyák, szalmafélék. A meghatározott minőségű trágyátvagy trágya-szalma keveréket benedvesítve és kazalba rakva (hogybegyulladjon) többször átforgatjuk és meglocsoljuk, aminek következ-tében 15-20 nap alatt komposztálódik. Ezen eljárás üzemi változa-tában az alapanyagokat csak 7-10 napig tartják kazalban (3 átfor-gatással, amit forgatógépek végeznek), majd ezután megfelelő helyi-ségben, „alagútban", egy tömegben hőkezelik. E hőkezelés irányítotthőmérsékleti és szellőzési viszonyok között meg végbe. A folyamatelején 57-60 °C-on 5-10 óráig pasztőrözik („fertőtlenítik") az alap-anyagot, majd 3-5 napig 45-50 °C-on tartják levegős (aerob) feltételekmellett. Ez alatt az idő alatt elszaporodnak bizonyos mikroorganizmu-sok (hőkedvelő, termofil baktériumok, gombák), amelyek tevékenységeigen alkalmassá teszi az alapanyagot a termesztett gomba számára.A hőkezelésnek ezt a második szakaszát kondicionálásnak nevezik.A jövő technológiájának irányába mutat az az eljárás, amelynek soránaz egész komposztálási folyamat lerövidül és az említett hőkezelőhelyiségben zajlik le. Ezután a komposztot beoltják gombacsírával,„ágyazzák", zsákolják vagy blokkokba préselik, amelyeket polcokonhelyeznek el és később takarófölddel (tőzeggel) letakarnak. Így készítikel az alapanyagot a csiperke és még néhány gomba számára. A kom-

poszt rendszerint lótrágyából vagy baromfitrágya és szalma keverékébőlkészül vagy mindkettőből, de egyéb anyagok is szóba jöhetnek. Ez azalapanyag nitrogénben gazdag, sötétebb színű. Faanyagon termő gom-bákat hiába próbálnánk rajta termeszteni.

Rövid ideig pasztőrözött és fermentált szalmafélék. A hetvenes évek-ben magyar kutatók fejlesztették ki ezt az eljárást, elsősorban alaskagombák számára. A módszer a csiperke alapanyagának hőke-zelését utánozza lerövidítve. A szalmát, kukoricaszárat stb. aprítják,nedvesítik, majd hőkezelik. Ez szintén két lépcsőből áll. Első sza-kaszban — ládákban vagy ugyancsak „tömeghőkezelő" helyiségben — azalapanyag hőmérsékletét gőzzel 60-70 °C-ra viszik fel, mintegy 5-10órára. Ez a tulajdonképpeni pasztőrözés, amelynek során a legtöbbkáros szervet (penészgombák, gombaszúnyoglárvák stb.) elpusztul.Ezután a hőmérsékletet 45-50 °C-ra csökkentik és az alapanyagotmegfelelő levegőellátás mellett 2-3 napig ezen a hőmérsékleten tartják(kondicionálás). Az így hőkezelt anyagot becsírázzák, perforált fólia-zsákokba töltik és zárják. Az aljzatra jellemző még az alacsonyabbnitrogéntartalom, a szálasabb szerkezet, a világosbarna szín. A termésa zsákok oldalán jelentkezik.

A következőkben azokat az eljárásokat ismertetjük, amelyek soránugyancsak cellulóz- és lignintartalmú melléktermékeket (mindenféleszalma, fűrészpor stb.) használnak fel, de nem vetik alá semmilyenmikrobiológiai eljárásnak (fermentálás-kondicionálás), hanem ellen-kezőleg: minden versengő mikroorganizmust, kártevőt elpusztítanakvagy számukat olyan alacsonyra csökkentik, hogy ne zavarják a későb-bi kultúrgomba fejlődését. Ezen eljárásokat szinte kizárólag a farontógombák (laskagomba, shiitake stb.) termesztéséhez dolgozták ki, s ma-gyar kutatóké az érdem (Z. K. I., Kecskemét), hogy felfedezték: a ha-gyományosan komposzton élő csiperke is termeszthető az így hőkezelt,szinte „nyers" szalmán.

Sterilezés. A módszert Távol-Keleten fejlesztették ki a shiitake, a télifülőke és egyéb gombák termesztéséhez. Az alapanyag rendszerint rizs-vagy búzakorpával dúsított fűrészpor, amelyet nedvesítés után hőállóműanyag zacskókban sterileznek 1 bar (atm) nyomáson. Az oltás, majdaz átszövetés is steril körülmények között zajlik! Európában ez aköltségesnek tűnő eljárás nem honosodott meg annak ellenére, hogyKínában, Japánban stb. órási tömegű gombát állítanak elő vele. Eu-rópában megelégedtek a hőkezelés enyhébb változataival, amelyeksorán nem törekednek teljes csírátlanításra. A módszer a régóta ismert

pasztőrözés, részleges csírátlanítás. Az ilyen módon kezelt alapanyag-ba kissé több gombacsíra kell, csírázás és átszövés alatt igen higiéniku-san kell eljárni, nehogy az aljzatban elszaporodjanak a megmaradtvagy a lehűtés és csírázás során belekerült mikroorganizmusok(penészgombák, baktériumok), szúnyoglárvák vagy más kártevők.

Gőzölés 100 °C-on 1 óráig („félsteril" módszer). Az eljárást ugyancsakaz említett intézetben (Zöldségtermesztési Kutató Intézetben) fejlesz-tették ki. Jellemzője, hogy a megdarált vagy szecskázott szalmafélétvagy szalma-fűrészpor stb. keveréket szárazon gőzölik, majd hideg víz-zel hűtik le, nedvesítik be. A kis számban visszamaradt káros penész-gombák esetleges későbbi elszaporodását a megfelelő higiénián kívülkis mennyiségű gombaölő szer (Fundazol) adagolásával is ellensúlyozzák.

Hőkezelés 60-80 °C-on. A felaprított alapanyagot benedvesítik, majdugyancsak egy tömegben gőzölik. Hőmérsékletét 60-80 °C közé viszikfel és 24, illetve 3 óráig ezen a hőmérsékleten tartják. Vigyázni kellazonban arra, nehogy az alapanyag hőmérséklete 90 °C-ra vagy e föléemelkedjen, mert akkor az aljzat — érdekes módon — fogékonyabb leszaz újrafertőződésre. A túlságosan nagy mértékben elpusztított baktéri-umok ugyanis mikrobiológiai űrt hagynak maguk után, ami kedvez akésőbb, elsősorban a lehűtés és csírázás alatt, óhatatlanul rákerültmikroorganizmusok ismételt megtelepedésének, elszaporodásának.

A hőkezelés (pasztőrözés) még többféle módon is elvégezhető, a lé-nyeg ugyanaz marad. Kistermelők, hobbitermelők pl. kosárban vagymegfelelő zsákban 70-80 °C-os vízbe is bemeríthetik az alapanyagot1 óra időtartamra, illetve amíg lehűl.

Ismertek még egészen különös előkészítési módszerek is (ezekkelkönyvünkben nem foglalkozunk, mert jelentőségük csekély), ilyen pél-dául az alapanyag erjesztése víz alatt több napon keresztül vagy vegy-szeres áztatása kalcium-hidroxidos vagy hipós vízben, esetleg for-malinos gázosítása még száraz állapotban. Az ilyen és ezekhez hasonlómódszerek csak kicsiben próbálthatók ki, komolyabb termelést sem-miképpen nem alapozhatunk rájuk!

A 2. táblázatban összefoglaljuk a gombatermesztésben használatosalapanyag-előállítási módszereket, az ezeken termeszthető (vagy felte-hetően termeszthető) gombákat, feltüntetve a termésidő alatt megkívánthőmérsékletet is (ez utóbbi szintén nagymértékben befolyásolja gomba-termesztési lehetőségeinket), gondoljunk itt az évszakokra, a különféletermesztési berendezésekre (pince, épület, fóliaház stb.), azok fűtésére,szellőztetésére.

2. táblázat. Alapanyagok és gombák,a termésidő optimális hőmérsékletének feltüntetésével

Komposztáláskazalban,

Pasztőrözésután levegős Sterilezés

Csak pasztőrözés Hőmér-sékletiGőzölés GőzölésGombafajok Farönk majd fermentálás (2-4 óra) szárazon nedvesen igény ter-

hőkezelés (kondicionálás) (100 °C), (60-80 °C), mésidö -

(10-20 nap) (3-4 nap) 1 óra) 24-3 óra) ben (°C)

Agaricus bisporus +? +? 12-20A. bitorquis + +? +?! 22-26A. macrosporoides +? +? + +? 15-20A. arvensis + 15-20Coprinus comatus + +? +? 16-21Lepista nuda + 12-18Stropharia r.-a. + 15-21Volvariella volvacea + 28-34Pleurotus ostreatus + + + + + 10-15P. „florida" + + + + + 15-25P. - hibridek + + + + 15-25P. pulmonarius + + + + + 15-25P. cornucopiae + + + + + 15-25P. eryngii + + +? +? 12-20P. „saca" + + + + + 15-25P. cystidiosus + + + + + 18-27P. citrinopileatus + + + + + 20-29P. euosmus + + + + + 18-27P. djamor + + + + + 18-30Lentinus edodes + + + + + 10-27Agrocybe aegerita + + + +? +? 15-25Flammulina velutipes + +? + +? +? 8-16Kuehneromyces m. + +? +? +? +? 15-25Hypholoma capnoides + ? +? ? ? 10-16Pholiota nameko + ? + +? ? 12-18Hypsizygus tessulatus + ? + ? ? 12-18Tremella fuciformis + ? + ? ? 20-27Nuricularia auricula + ? + ? ? 15-234. polytricha + ? + ? ? 18-283anoderma lucidum + + ? ? 20-273rifola frondosa + 7 + ? ? 12-18lericium erinaceus + 7 + ? ? 15-24

A táblázatban szereplő kérdőjelek azt jelentik, hogy az illető gombátcsak kísérleti mértékben termesztették azon az alapanyagon, illetőlegtermesztéséről nincs tudomásunk, de legalább kipróbálásra érdemesnektartjuk. Az A. bitorquisnál (nyári csiperke) a felkiáltójel arra vonat-kozik, hogy ZKI. (Kecskemét) kísérleteiben a 100 °C-on gőzölt szalmánez a gombafaj, pontosabban ennek egy helyi fajtája, nagyon figyelem-

reméltó terméseredményeket adott. Az utolsó oszlopban megadotthőmérsékleti értékek csak tájékoztató jellegűek. Néhány °C eltérés le-és fölfelé egyaránt lehetséges, azonkívül a termőtestképződéskiváltásához a legtöbb gombafajnál előnyös a néhány °C-kal ala-csonyabb hőmérséklet. A shiitake esetében vannak „téli" és „nyári" (sőtátmeneti) típusú fajták. A téli törzsek hőmérsékleti igénye termésidő-ben 16-18 °C, a nyáriaké 21-27 °C. A termőtestek kialakulásához itt iselőnyösebb a néhány °C-kal alacsonyabb hőmérséklet.

CHAMPIGNON-UNION KFT.A következő szolgáltatásokkal állunk

a Tisztelt gombatermelők rendelkezésére:

• komposztértékesítés• szaktanácsadás,

• export tevékenység,• gombafelvásárlás

Rendszeres oktatóprogramokkal is segítjüka termelők munkáját.

Felvilágosítás, jelentkezés a következő címen:

1224 BUDAPEST, BARTÓK BÉLA ÚT 115/8TELEFON: (22) 72-411 • TELEFON/FAX: (22) 68-682

KOMPOSZT ÜZEMÜNK: TÖK (23) 341-282

A kétspórás csiperke(sampinyon) (Agaricus bisporus)

hagyományos termesztése

Az alábbiakban a csiperkegomba egyszerűbb termesztésmódját írjukle, amelynek célja a közvetlen környezetünk, esetleg helyi boltok,piacok, éttermek, üzemi konyhák ellátása, kiegészítő tevékenységként.A termőterület általában kevesebb 100 m 2-nél. „Főállású" kisüzemitermesztéshez, több száz m-en, célszerűbb kész, becsírázott zsákoskomposztot vásárolni. Ebben az esetben az alapanyagot előállító cégrendszerint visszavásárolja a gombát. Saját komposztüzem létrehozásatehát nagyon meggondolandó; ennek egyébként is gátat szab a nagyberuházási költség. A következő fejezetben ehhez is megadjuk azalapismereteket, az alábbiakban pedig az egyszerűbb, „háztáji", „hob-bi" jellegű komposztkészítés módját írjuk le.

Az alapanyagot 15-20 napig kell komposztálni. Ez a művelet csakfaluhelyen végezhető, ahol állattartás is folyik, illetve engedélyezett.A kész, zsákos komposzt azonban már lakóház alatti pincében, alagsor-ban is elhelyezhető. Egész évben lehet komposztálni kertben, udvaron,de egy köves vagy döngölt padozatú helyiség (régi istálló, fészer, pajta,ól) még előnyösebb, részben az esetleges csapadék, másrészt a gomba-legyek könnyebb távol tartása végett. Ezek ugyanis már a komposztotis megfertőzik (rápetéznek), elszaporodnak rajta, később aztán a követ-kező nemzedék „kukacossá" teszi a gombát is. A téli hónapok kivételé-vel a termesztés sikere nagymértékben függ attól, hogy mennyiresikerül távol tartani e kártevőket a komposzttől (még ágyazás után is!),majd pedig a termő kultúrától. Felszíni épületbe nyáron ne telepítsünkvagy csak a legkisebb ajánlott mennyiséget. Nyáron minél mélyebbpincében termesszünk kétspórás csiperkét, mert a 20 °C felettihőmérsékletet nem kedveli, nem terem. A termesztés egyes fázisait az1. rajzon szemléltetjük.

Komposztálás

Az alapanyag lehet tisztán lótrágya, lehetőleg friss (1-2 hetesnél nemrégibb) és szalmás. Jobb a trágya, ha a lovak főként szénát és abrakot,illetőleg minél kevesebb zöld és lédús takarmányt kaptak. Érett, fekete,szalonnás vagy túlzottan kiégett trágya nem alkalmas. Lótrágya hi-ányában szükségmegoldásként használhatunk szavasmarha-, sertés-,birka- vagy nyúltrágyát is, de ezek is minél frissebbek, minél szalmá-sabbak legyenek. Ha kevés bennük az alom, előkezelt szalmát kellhozzáadni. Ennek mennyisége lehet ugyanannyi, mint a trágya (súly-arány) vagy akár annak kétszerese is. Komposztkészítéshez használ-hatjuk (kizárólag előkezelt) szalma és baromfitrágya keverékét is.Ez utóbbi mindenképpen száraz, apró jellegű, hízócsirketrágya legyen.Az almozás lehet fűrészpor, tőzeg, pelyva. A száraz szalma tömegéhezviszonyítva 20-30% csirketrágyát használjunk.

A komposztkészítés legfőbb eszköze a vasvilla és a locsolókanna.A komposztálás folyamán az alapanyagnak át kell forrósodnia, ezért

legalább 1,5 m széles és ugyanilyen magas, tetszőleges hosszúságúszögletes kazlat vagy ha kevés az alapanyagunk, akkor egyszerű,kisebb szénaboglyára emlékeztető kupacot készítünk. Ehhez legalább300-400 kg trágyára, illetve 8-10 kisméretű szalmabálára vagy ennekmegfelelő mennyiségű szalmára van szükség.

Összerakáskor a trágyát először kissé szétterítve, öntözőkannávalalaposan belocsoljuk, majd a csomókat teljesen szétrázva kazalba vagykupacba rázzuk, rakjuk. Ezt a műveletet hívjuk összerakásnak.

A kazlat ezután felülről ismét jól megöntözzük, egészen az elfolyáshatáráig. Közben, ha erősen szalmás, meg is taposhatjuk. 300-400 kgátlagos nedvességű trágyához 100-200 liter vizet adunk. A vízadagolásmértéke függ az eredeti nedvességtartalomtól és az évszaktól: meleg,száraz, szeles időben több vízre van szükség. Végül az összerakott ka-zalnak 65-70% vizet kell tartalmaznia. Ha markunkkal egy csomőterősen összeszorítunk, csepegnie kell belőle a lének. Ha a komposztá-lási folyamat elején nem adunk elég vizet, hanem például későbbpótoljuk, akkor az ammónia is később távozik, veszélyeztetve a csírát.Az alapanyagok alapos szétrázása és egyenletes összekeverése ugyan-csak igen lényeges követelmény, de könnyebben elsajátítható, mint avízadagolás mértéke.

Ha a komposztkészítéshez szalmát is használunk — tehát egyéb trá-gyákhoz adva —, a szalmát mintegy 5-10 napig előnedvesítjük, hogyösszerakáskor már puhább, barnább legyen. Árpaszalmánál 5 nap iselegendő. A szalmát 0,5-0,7 m magas halomba rakjuk, önözőkannávalbelocsoljuk, majd letapossuk. Ezt a műveletet (átvillázás, locsolás,taposás) 2-3 naponként megismételjük. A kisméretű bálákat kibontat-lan állapotban is belocsolhatjuk, 2-3 naponkénti átrakással. Az össze-rakott bálák bemelegedése elősegíti a szalma puhulását és vízfelvételét.

Mind a szalma több napos előnedvesítése, előérlelése, mind a trágyaösszerakása során tegyünk a vízbe nitrogéntartalmú műtrágyát. A kö-vetkező műtrágyák, illetve levéltrágyák közül választhatunk: kar-bamid, pétisó, ammónium-nitrát, ammónium-szulfát, Mikramid, Pere-trix, Volldünger, Wuxal, Plantosan. A trágya nedvesítéséhez valame-lyik műtrágyát, a szalma nedvesítéséhez inkább valamelyik levéltrá-gyát használjuk. A locsolóoldat töménysége trágya esetében 0,2%-os,szalmánál 0,3%-os lehet. 1001 vízre számítva ez 200 g (20 dkg), illetőleg0,3 1 (3 dl).

Az így előérlelt, előnedvesített szalmához ezután keverjük hozzá abaromfitrágyát vagy az említett trágyák valamelyikét, majd ezután

„építsük fel" a kazlat (vagy kupacot), alaposan szétrázva, összekeverveaz alapanyagokat. Itt jegyezzük meg, hogy kizárólag csak szalmából (+műtrágya vagy levéltrágya) is készülhet komposzt, de ha van rálehetőség, inkább szalma-trágya keveréket használjunk.

Forgatások. Összerakás után 3-4 naponként és 3-4 alkalommal a kaz-lat alaposan felrázzuk és újra szögletes formába rakjuk. Az első for-gatást az összerakás után a negyedik napon végezzük el (pl. ha szom-baton összeraktunk, akkor az első forgatás szerdán legyen). A többiforgatás között egy nappal rövidebb időt javaslunk, az utolsó, negyedikforgatást pedig az előző után a második napon végezzük el. Tehátpéldánkból kiindulva, ha az összerakás szombati napon történt, akkora forgatások napjai sorrendben a következők: szerda, szombat, kedd,csütörtök. Természetesen egy-egy nap eltolódás nem okoz problémát,télen, hideg időben még előnyös is lehet. Az első átrázáskor már nemadhatunk semmilyen műtrágyát, csak tiszta vizet, s ez a továbbiforgatásokra is érvényes, kivéve a gipszet. Az első átforgatáskor mégelég sok vízre van szükség, mert a kazal közepe a forróságtól, széle pedig(száraz, meleg, szeles időjárás esetén) egyébként is kiszárad. Az elsőforgatáskor célszerű gipszet keverni a trágyához, ennek mindenképpenjótékony hatása van. 100 kg alapanyagra 2 kg-ot számolva, a gipszetforga-tás előtt a kazalra szórjuk; így átforgatáskor egyenletesen bele-keveredik. A második és a későbbi forgatások idején már alig vagyegyáltalán nincs szükség vízadagolásra.

Két nappal a harmadik forgatás után ismét felrázzuk a komposztotés újra kazalba rakjuk (negyedik forgatás), majd másnap csírázhatjuk,zsákolhatjuk. A kész komposzt még szálas szerkezetű, de csavaró moz-dulattal könnyen szakad, puha, sötétbarna, kellemes illatú, nedvesség-tartalma 62-68%, markunkban összeszorítva rugalmas, de egybenmarad és nem csepeg belőle nedvesség, sőt kezünket sem piszkítja! Szú-rós ammóniaszaga nem lehet már, ez megölné a csírát. Nem valószínű,hogy az ismertetett technológia mellett (csomómentes szétrázás, alaposösszekeverés) ez előfordul, de ha mégis, egy átrázást és egy napot mégiktassunk be. Ha a komposzt túl nedves, keverjünk hozzá 100 kg-ként0,5-1,0 kg gipszet. Nedvességtartalmát mérjük meg, ez nagymérték-ben hozzájárul komposztálási tapasztalataink bővüléséhez. Vegyünktöbb helyről mintát, keverjük össze, ebből mérjünk ki pontosan 1 kg-ot,amit napon vagy sütőben (zsírpapíron) csörgősre szárítsunk ki. Eztvisszamérve 320-380 g-ot (32-38 dkg-ot) kell kapnunk. Ha nem ennyit,illetve lényegesen kevesebbet vagy többet mértünk, akkor vagy túl sok

Takarás után önözőkannával megöntözzük a zsákokat. A víz csak atakarőanyagot nedvesítse be, a komposztba semmiképpen ne folyjon le.Ez a mennyiség m 2-ként, vagyis 4-6 zsákra, kb. 1-2 1-nek felel meg.Amennyiben tudunk szerezni formalint (pl. gyógyszertárban), ebbe azelső öntözővízbe tegyünk 10 1 vízhez számítva 0,5-1,0 dl-t. Az elkövet-kezendő 2-3 hétben („lappangás") csak annyi a dolgunk, hogy a takaró-anyagot időnként finoman megöntözzük, hogy teljes vastagságábanmindig nedves, nyirkos legyen, a túlzott öntözéstől azonban óvakod-junk, nehogy a komposzt beázzon.

Takarás után is lényeges szempont a gombalegyek távol tartása.Növényvédő szerekkel azonban már csak legfeljebb a zsákok környékekezelhető. Egyedül a Piretrinből szórhatunk egy keveset a takaróanyagfelszínére (ahogyan az ételt megsózzuk). Ne feledkezzünk meg a szúnyog-hálókról, a légyölő, légyfogó csíkokról sem!

Termés

A termesztőhelyiség a lehetőségek szerint legyen teljesen sötét. Hő-mérséklete 14-22 °C között legyen, ingadozhat is, de tartósan 20 °Cfeletti hőmérsékleten a kétspórás csiperke nem terem. A nagyban valótermesztés felszíni épületben nyáron nem tanácsos. A korábban máremlített helyiségek mellett megemlítjük még, hogy jól szigetelt fóliasá-torban (bővebben lásd a következő fejetezetet) ősszel és tavasszaltermeszthetünk csiperkét (télen fűtéssel), de hangsúlyozzuk: nyáronnem. Felszíni termesztőhelyiségben nyáron csak az ízletes (nyári) csi-perke termeszthető (lásd ott).

A zsákok környékét gyakran locsoljuk meg a levegő párásítása vé-gett, és gondoskodjunk légmozgásról is (pl. gyenge kereszthuzat). Leg-nagyobb gond a mindenütt jelen lévő aprő gombalegyek, gombaszúnyogoktávol tartása, a gomba „kukacosodásának" megakadályozása, rovarölőszerekkel ugyanis sem a gomba, sem a takaróanyag nem kezelhető! Ezalól egyedül a Piretrin háztartási légyölő porzószer kivétel, gombáraazonban ez sem juthat! Chemotoxot ne használjunk, mert a gomba be-veszi a kellemetlen szagot. Csak az elsötétítés, szitahálók, légyfogók se-gíthetnek, az említett lehetséges vegyszeres kezelésekkel kiegészítve.

A gomba „hullámokban" jelentkezik, 8-10 naponként. 4-5 ter-méshullám (40-60 nap) utána komposzt összeesik, „leterem", a kártevők,

betegségek is elszaporodnak benne. 100 kg komposzt 5-15 kg gombátadhat attól függően (különösen nyáron és ősszel), hogy mennyire si-került távol tartani a gombalegyeket, természetesen normális átszö-vődést is feltételezve. A szedésre érettség nem a gomba nagyságától, ha-nem az alakjától függ: karcsúbb lesz, és a lemezeket borító hártya márkitapintható a kalap alján. Az esernyőszerűen kinyílt, barna lemezűgomba még fogyasztható, de nem piacképes. Nagyobb szedések után„gyomláljuk" ki a csonkokat, az esetleg beteg, barna, lepuhult kisgom-bákat. A keletkezett lyukakat, üregeket pótoljuk ki friss takaróanyag-gal (tiszta vödörből, tiszta kézzel!). Ezután öntözzünk (0,5-1,5 1/m 2 ). Ahelyiség padozatát gyakran locsoljuk fel, így a takarőanyag sem száradki olyan hamar, és a párás levegő szükséges a gombakezdemények ki-alakulásához is. A szellőztetés most se maradjon el!

Szedéskor a gombák tönkjének alsó, földes részét késsel vágjuk le,hogy rekeszbe rakva ne szennyezzék egymás kalapját. A frissen szedettgomba papírzacskóban (nem fóliában!), hűvös, szellős helyen 1 napig,hűtőszekrényben (itt már célszerűbb a fóliazacskó) 2-3 napig tárolható.Lehetőség van a gomba mélyhűtésére is, fagyasztószekrényben (lásdkönyvünk utolsó fejezetét).

Amennyiben a gombát értékesítenénk, szedés után azonnal vagymásnap korán reggel, szellős rekeszben vigyük rendeltetési helyére,mert egyébként hosszabb ideig (több napig) csak hűtőtárolóban, 2-3 °C-on tárolható. A gomba árusítása esetén — ha kérik — mutassuk fel acsíravásárlási bizonylatot vagy (a megfelelő egészségügyi rendeletbenis így szerepel!), írásban igazoljuk (keltezés, a személyi igazolvány szá-ma, aláírás), hogy a megnevezett gombát mi termesztettük és nem „va-don" gyűjtöttük, vagyis termesztett gomba. Ez ugyanis szabadon áru-sítható, nem kell kijelölt helyen árusítva, piaci gombaellenőrnek bemu-tatni, mint a szabadban gyűjtött gombákat. Csupán az említett igazo-lást kérhetik tőlünk (esetleg még piacon helyjegyet, és a vevőnek szám-lát kell adnunk, amennyiben számlakötelesek vagyunk).

Letermés után a zsákokat távolítsuk el, helyüket 5-10%-os hipósoldattal fertőtlenítsük. Termő zsákok közelébe ne tegyünk újakat!A letermett komposzt trágyaként felhasználható.

A kétspórás csiperke(sampinyon) (Agaricus bisporus)

kisüzemi termesztése

Ebben a fejezetben ismertetjük a komposztálás és a szorosabb értelem-ben vett termesztés minden lényeges szakmai, biológiai jellegű vonat-kozását. A nagyüzemi komposzt-előállítás és a gombaházi termesztésműszaki feltételeit azonban nem tárgyaljuk teljes részletességgel, mertezzel csak néhány nagyüzem foglalkozik, másrészt meghaladja feladat-körünket. A gombatermesztőknél (és a komposzt-előállítóknál is!) első-sorban nem műszaki, hanem szakmai, biológiai, növényvédelmi, higiéni-ai problémák szoktak inkább jelentkezni, főként terméscsökkenés for-májában. Utalunk viszont két kitűnő szakkönyvre, az egyik német nyel-vű (Lelley, 1991), a másik angol (Griensven, 1988). E könyvek mindenlényeges műszaki ismeretet tartalmaznak, az építészet, a nőtechnikaés a klimatizálás vonatkozásában. Itt jegyezzük meg, hogy amíg Ma-gyarországon viszonylag olcsón (havonta 20-40 Ft/m2 áron) lehet bérelni,esetleg vásárolni használaton kívüli istállókat, addig nem érdemesfelszíni gombaházat építeni.

Mivel az átfedéseket szeretnénk elkerülni, azoknak, akik behatőb-ban meg akarnak ismerkedni a csiperkegomba termesztésével, feltét-lenül javasoljuk, hogy olvassák át az előző fejezetet, a termesztés egy-szerűbb formáját, mert ezt szükségesnek tartjuk a helyes termesztésiszemlélet kialakításához, s bizonyos dolgokat itt nem ismétlünk meg.

Az üzemi csiperketermesztéshez, amennyiben nem kész, vásárolt kom-poszttal dolgozunk, szükség van egy betonpadozatú komposztálóhangár-ra, komposztáló-, forgatógépekre, hőkezelő helyiségekre, csírázó- észsáktöltő gépsorra stb. Nagyüzem nem dolgozhat teljesen hagyományosmódon (ahogyan azt az előző fejezetben leírtuk), elsősorban a kézimunkaerő hiánya miatt (a munkanélküliség nem játszik szerepetebben). Már kisüzemi szinten (több 100 m 2 termőfelület) is célszerűrendelkezni fedett komposztálótérrel és egyszerűbb, házi kivitelezésűforgatógéppel. Ilyet már sokan használtak, s néhány kisüzeminek

,számító gombatermelő épített hőkezelő kamrát is. Mint említettük,részletes műszaki leírásokra nincs módunk, de minden fontos ismeretetközlünk ahhoz, hogy megfelelő szakember segítségével a szükséges

- feltételek kialakíthatók, az építészeti, épületgépészeti, lakatos, vil-lany- és vízvezeték-szerelési stb. munkák elvégezhetők legyenek.

számítógépes programokkal vezérelt hőkezelést vagy klimatizálástilletően azonban utalnunk kell az említett, angol nyelvű irodalomra,jóllehet a komposzt hőkezelését már szinte minden nagyüzem enneksegítségével végzi. A technikai fejlődéssel azonban a higiéniai szemléletnek is lépést kell tartania, és nem nélkülözhetők a „hagyományos"termesztés szakismeretei sem!

! Termesztő- és komposztálóhelyiségek,berendezések és használatuk

A gombatermesztés gazdaságossága jelentősen függ a termesztőhelyi- ség megválasztásától, ezért igyekezzünk minden kedvező adottságot

kihasználni. Ebből a szempontból vidéken jobbak a lehetőségek, mint a főváros közelében.

Mélyen fekvő, föld alatti pincében egész évben lehet kétspórás csi- perkét termeszteni (nyári csiperkét nem!). A félig a földben lévő, pl.

alagsori helyiségekben lehetőleg úgy telepítsünk, hogy a szedési időből minél kevesebb essen június--július—augusztusra. Még fokozottabban

érvényes ez a felszíni épületek helyiségeire. Csak kivételes időjárásesetén lehet megfelelő termésátlagra számítani. A termesztő minden-képpen válaszút elé kerül: vagy nem telepít, vagy megoldást keres ol-csóbb hűtésre, hogy a termesztőhelyiség hőmérséklete nappal seemelkedjen 20 °C fölé.

Könnyűszerkezetes felszíni építményekben (fóliasátor, üvegház) csakősztől tavaszig telepíthetünk úgy, hogy a termésidőnek még egy kisrésze se essen a három legmelegebb nyári hónapra. Ezzel együtt is kellőhőszigetelésre és árnyékolásra, télen fűtésre van szükség. Manapságmár a mélyen fekvő pincéket is fűtik télen, mert a komposztálás —amellyel a pince tartósan felfűthető — rendszerint nem itt folyik, hiszena termesztők nagy része kész, becsírázott (zsákos) komposztot vásárol.

A telepítés tervezéséhez, a helyiség megválasztásához, kihaszná-lásához szükséges a termesztési ciklus (1. rajz) ismerete. Mély pincében

építmények esetében is!) higiéniai okokból teljes mértékben el kellhatárolni az ilyen környezettől (gyomos terület, termőföld, zöldség-félék, szalma, trágya stb.). A termesztőhelyiség a környezettel csak aszellőzőnyílásokon keresztül érintkezhet, ezeket pedig kivétel nélkülapró lyukú szúnyoghálóval fedjük, még a ventilátorok nyílásait is. Errea célra a közönséges szúnyogháló nem felel meg, csak a fémből vagy azolcsóbb műanyagból készült szitaszövet (pl. a kútháló, kapható akerecsendi Gombatermesztési Szakboltban). Indokolt a külső fényteljes kizárása, részben a meleg, részben a gombalegyek miatt is.

A pinceépítés nagyon költséges, semmi esetre se kezdjük ezzel agombatermesztést. Csak többéves, eredményes termesztés után lehet

! szó komolyabb építkezésről. Az elmondottakat figyelembe véve telepít- hetünk csiperkegombát épületek alagsorába, használaton kívüli istállók-

ba, magtárakba stb., de meg kell oldani a szellőztetést és fűtést, ki kell zárni a napfényt, szigetelni kell az ablakokat. Legtöbbször az épület

állagának, tetőszerkezetének javítását is el kell végezni.A komposztot rendsze-

rint fóliazsákokban he-lyezzük el egy vagy többszinten (2. rajz, 16. kép).A ládás és a polcos, hol-land típusú termesztésMagyarországon nem ter-jedt el.

illetően tágak a lehetősé-gek, mert a külső hőmér-sékletnek kisebb a jelen-tősége, sőt hideg időszak-ban általában jobbak akomposztok. Higiéniaiokokból csak mezőgaz-dasági környezetben kom-posztálhatunk, ahol azállattartás is (szarvas-marha, sertés) engedélye-zett, vagy mint faluhe-lyen, természetes. Elvi-leg a szabadban is lehet

mindegy, hogy mikor telepítünk. Félig vagy teljesen felszíni helyiségek-ben figyelemmel kell lenni az évszakokra. Itt a telepítés (a becsírázottzsákok elhelyezése) első időpontja rendszerint augusztus vége—szeptem-ber eleje, utolsó időpontja március eleje-közepe (igen masszív, vastagfalú épületnél március vége). Több helyiség használatakor az egyes te-lepítéseket eltérő időpontokban végezzük, így a szedési munkacsúcsoknem esnek egybe és a piac ellátása is egyenletesebb lesz. Figyelembevehetjük a kereslet alakulását is, mert pl. május második felétől ál-talában csökken a gomba iránti igény, majd a zöldborsószezon után is-mét nő. Karácsony előtt fokozódik az igény, újév után csökken. Azértékesítés azonban sok tényezőtől függ (helyi, közeli piacok, exportstb.), így előfordulhat, hogy a termesztés bővítésével javulnak azértékesítési lehetőségek.

A fóliás berendezések, esetleg üvegházak használata két alapvetőproblémát vet fel. Az egyik a klíma, a másika higiénia. Tulajdonképpennem igazi fóliasátorról van szó. Lényeges elem a vázszerkezet, a fóliárakívülről szigetelőanyag kerül. Még „ablakokat" sem hagyhatunk, tehátszükség van belső világításra. A berendezés vázának olyan erősnek kelllennie, hogy elbírja a szigetelőanyagot, ellenálljon a szél és a hónyomásának. A szélesebb (8-10 m) berendezést célszerű középen feltá-masztani, T alakban rögzíteni. Ha faanyagból építjük a vázat, etényezőket még inkább figyelembe kell venni.

A könnyűszerkezetes építmény belső fala a fóliasátoréhoz hasonló. Aváztartó csövekre, rudakra stb. merőlegesen, 30-40 cm-enként célszerűhorganyzott drótot kifeszíteni, hogy minél kisebb legyen a fólia belógása.Erre kerül tehát az első fóliaréteg, majd a szigetelőanyag és a külsőfólia. A két fóliaréteg között többféle szigetelőanyag helyezhető el, aszigetelőképesség azonban feleljen meg a 3-4 cm vastag műanyag hab(nikecell, hungarocell) szigetelőképességének. Megfelelő pl. a követ-kező rétegezettség is: fólia, erre gyengébb minőségű fedéllemez (kátrány-papír) 10 cm-es átfedéssel, 2-3 cm vastag hőszigetelő anyag, fólia, majdlegkívül jobb minőségű fedéllemez (T-500-as Akvavit csupaszlemez) 20cm-es átfedéssel, 3-4 mm vastag horganyzott dróttal leszorítva azátfedéseknél. A hőszigetelő anyagot illetően igyekezzünk minél olcsób-bat beszerezni, tehát alapos „piackutatást" végezzünk. A külső lemeztmeszeléssel, fehér olajfesték vagy ezüstfesték felhordásával tegyükfényvisszaverővé.

A fóliás, illetve könnyűszerkezetes berendezést mezőgazdaságikörnyezetben szokták elhelyezni. A gombatermesztést azonban (egyéb

komposztálni (egész évben), de ha mód van rá, inkább fedett, betonozottpadozatú térben komposztáljunk. A kazal környéke így könnyebbentisztán tartható, a komposzt kevésbé fertőződik és az időjárás viszon-tagságainak, esőnek, erős szélnek kevésbé van kitéve. Lényeges aszellős környezet. Összefoglalva: a komposztálótérnek, helynek legyenoldala (szélvédelem), teteje (csapadék ellen) és szilárd padozata, amelynem érintkezik a külső talajjal, esőlével. A komposztálás során igen sokvízre van szükség, ezért a közelben legyen vezetékes víz.

A termesztőhelyiségek megvilágíthatók villannyal (pincében 24 Vfeszültség), a foglalatok legyenek víz- és páramentesek. Gáz- és karbid-lámpák beszerzése ma már nehézségekbe ütközik.

Télen a megfelelő, legalább 14-15 °C-os hőmérséklet fűtéssel teremt-hető meg. Kisebb, 50-100 m 2-es helyiség fűthető bármelyik hagyo-mányos, lakóházakban használatos módszerrel, ezenkívül legegy-szerűbben propán-bután palackról, előírásszerűen (nyomáscsökkentő,biztonsági mágnesszelep stb.) működtetett hősugárzóval, de csak felszínihelyiségben. Olajfűtés esetén olaj, olajgőz ne kerüljön a termesztőhelyi-ségbe, mert ettől a gombák torzulhatnak. Nagyobb helyiségek hőlég-fúvóval fűthetők, a meleg levegőt fóliatömlővel vezetjük végig a mennye-zet alatt. A berendezést a helyiség légterén kívül helyezzük el, egymásik, különálló kis helyiségben, de a kazán ventilátorának szívóc-sonkját ugyanolyan átmérőjű csővel meghosszabbítva vigyük ki aszabadba, hogy friss levegőt szívjon, ne a kazántér többnyire olajszagúlevegőjét (11. rajz).

A termesztőhelyiség szellőztetését lehetőleg úgy oldjuk meg, hogy azelhasznált levegő a padozat szintjéből távozzon. Télen ezzel fűtési költ-séget takaríthatunk meg, azonkívül, hogy a szén-dioxid egyébként is azalsó szinten halmozódik fel. Egyszintes pincei termesztésnél (télen)még ventilátor nélkül is megoldható a szükséges légcsere: egy 15-20 cmátmérőjű műanyag vagy eternitcsövet lehozunk a padozat közelébe, le-hetőleg a pince legmélyebb, illetőleg a bejárattól legtávolabbi pontján.E csövön a levegő mint egy „kéményen" távozik, az utánpótlást szolgálófriss levegő pedig az ajtó közelében, kétoldalt elhelyezett, hasonló kereszt-metszetű nyílásokon lép be. Itt is célszerű (különösen nyáron) kisebbteljesítményű (500-1000 m 3/óra) ventilátorral fóliacsövön keresztül egyen-letesen elosztva befúvatni a levegőt. Az is jó megoldás, ha a cső aljáraszereljük fel a ventilátort úgy, hogy kifelé nyomja a levegőt. Inten-zívebb, többszintes termesztés esetén azonban mesterségesen oldjukmeg a szellőzést.

A szellőzés mértéke az alap-anyag mennyiségétől és a ter-mesztőhelyiség hőmérsékle-tétől, továbbá a gombakultúrafejlődési állapotától függ. (Errea termesztési résznél bővebbenkitérünk. )A légcserét célszerűúgy megoldani, hogy helyisé-genként egy ventilátor mind afriss levegő befúvását, mind abelsőlevegő függőleges irányúmozgatását (cirkulálását) me-goldja (3. rajz). Ezt egy vagykét, megfelelőképpen elhe-lyezett csappantyú megoldja,így tetszés szerint beállíthat-juk a külső és belső levegő ará-nyát, sőt lehetőség van csakkülső vagy csak belső légcse-rére (keverésre, cirkulációra)is. A teljes kapacitás a termőfelület 1 ml-ére és 1 órára legalább 10-15légköbméter legyen. Másként kifejezve: 80-120 m 3/óra/1 t komposzt.A ventilátor teljes kapacitására nincs mindig szükség, ezért óraszerkezet-tel szakaszosan is működtethető, illetve kisebb frisslevegő-igény eseténa csappantyú állításával növelhetjük a belső visszacirkuláció arányáta külső friss levegő rovására. Még ezzel együtt is szó lehet óraszerkezetről,amit tetszés szerint beállíthatunk, pl. úgy, hogy minden őrában 15percet működjön. Az ábrán látható elvezető gyűjtőcsatorna helyettesít-hető több kétoldalt (lent) elhelyezett nyílással, amelyekre finom lukúszúnyoghálót (szita- vagy kútháló) teszünk vagy e nyílásokat csővelfelfelé meghosszabbítjuk, amint az az ábrán látható. Csak kivételesesetben, rövid helyiség esetén léphet be (és ki) egy oldalon a levegő(3. rajz).

A légbefúvásra és -elosztásra szolgáló fóliatömlőn a nyílások fölfeléés lefelé is elhelyezhetők. Lefelé azonban csak akkor nézzenek a lyukak(30-40 mm átmérő), ha a cső út felett helyezkedik el, így a közvetlenlégáram nem irányul a gombákra. A lyukak összkeresztmetszete nehaladja meg a cső keresztmetszetének a felét. Elhelyezésük ne szabá-lyos legyen: a ventilátor felé sűrűbben, a fóliacső vége felé fokozatosan

ritkábban helyezzük el a lyukakat. A beszívó- (nyomó-) csonkot ne azépület napos oldalán helyezzük el. A visszacirkuláció lehetősége hőlég-fúvó esetében is megoldandó, mert nincs mindig szükség a teljes friss-levegő-kapacitásra (alacsonyabb hőmérsékleten) és energiát is megta-karíthatunk ezáltal (11. rajz).

A nyári hűtés megoldása is szükségessé válhat, bár jelenleg a gom-batermesztők nem nagyon élnek ezzel a lehetőséggel. Mivel ilyen irá-nyú hazai gyakorlat még nem alakult ki, röviden említést teszünk alehetőségekről, rábízva a megoldást a jó műszaki érzékkel rendelkezőgombatermesztőkre, esetleg klimatizálással foglalkozó szakemberekre.

Egy 200 m 2 termőfelülettel (kb. 20 t komposzt) rendelkező felszíni, jólhőszigetelt falú (k = 0,7 W/m 2 x K mennyezet = 0,4) termesztőhelyiséghűtési teljesítményigénye 10-20 kW (télen a fűtési igény 25 kW).A hűtés annyit jelent, hogy pl. nappal a helyiség levegőjének hőmér-sékletét 30 °C-ról 20 °C-ra csökkentjük (belső légkeverés mellett).

Ilyenkor éjszaka célszerűbb sok friss levegőt bevezetni és a hűtéstszüneteltetni. Freonos hűtőgéppel költséges termesztőházakat hűteni,akkor inkább szüneteltetik a termesztést vagy nyári csiperkét telepí-tenek. Kétspórás csiperke esetében is csak a viszonylag egyszerűbb ésolcsóbb lehetőségek jöhetnek szóba. Ilyen berendezés a lemezes, hidegvizes hőkicserélő (rekuperátor), amely — megfelelő szakértelmetfeltételezve — házilag is elkészíthető. A már említett, 200 m 2-es ter-mőfelületű helyiség levegőjének lehűtéséhez óránként 5 m3 hideg vízreis szükség lehet, ami óriási mennyiségű vizet jelent, különösen, hasokkal nagyobb a termőfelület. Csak egyféle megoldás jöhet számítás-ba, vagyis vezetékes vízről nem lehet szó. Amennyiben mód van rá ésvan hozzáférhető talajvíz, két kutat kell létesíteni (az egyik lehet csőkútis), így az elfolyó „fáradt" vizet visszavezetjük a másik kútba, amelyikaz előzőtől kissé távolabb van.

Télen a beáramló és az eltávozó levegőt kell (kellene) hőkicserélőnkeresztül egymással szembe vezetni, így egyszeri beruházással hosszúidőre mérsékelhetjük a fűtési költségeket (lásd még a laskagombánál).

Hűtőhelyiség nélkül elképzelhetetlen a gombatermesztés. A hűtőhe-lyiség mérete sok tényezőtő függ (termőfelület, piac). 2-3 °C-on a gombatöbb napig, legfeljebb egy hétig tárolható a hűtőhelyiségben, de ez márkényszermegoldásnak számít. Tájékoztatásul közöljük: a padozat hőát-bocsátási tényezője 0,6 W/m 2 x K, a falaké 0,3. A helyiséget 5-10 cmvastag poliuretán habbal, illetve hungarocellel béleljük ki. A hűtőka-pacitás 160 kcal/óra/m 3 = 6000 kJ/óra/m3 legyen. A gyors lehűléshez

erős ventilációra van szükség, hogy a rakatok közepe is minél előbblehűljön. Sajnos ez súlyveszteséggel jár, amit különböző hűtéstechnikaimegoldásokkal igyekeznek megakadályozni. Egyik ilyen lehetőség avákuumhűtés. A vákuumkamrában a gyors párolgás gyors lehűlésteredményez. 15-20 perc múlva a rakomány 2 °C-ra hűl le és átvihető ahagyományos hűtőhelyiségbe. Kevesebb a száradási veszteség akkor is,ha a hűtőelemeket túlméretezzük (a megadott hűtőkapacitás erre vo-natkozik). „Pozitív" ventilációval is gyorsítható a lehűlés a hűtőhelyisé-gen belül, bár ezt a megoldást ritkán választják. A jégbankos", „jégak-kumulátoros" hűtés tekinthető a legkorszerűbbnek, amelynél a vizethűtik le közel fagypontra, és a jeges vizen keresztüláramoltatják alevegőt, ami által az páradús lesz és nem szárítja a gombát. Az erőslágáram egyben biztosítja a rakomány gyors lehűtését is.

Komposztálás

A kétspórás csiperke a szabadban („vadon") leginkább bolygatott, trá-gyás talajon, korhadó növényi maradványokon terem. A legkönnyebbentermésztésbe vonható gomba, nem véletlen, hogy évszázadok óta ter-mesztik is. Sokféle táptalajon megél, a komposzttól a nyers szalmáig. Atermészetben azonban szalmán ritkán fordul elő, mert azt — ha ned-vességet kap — egyéb mikroorganizmusok kezdik lebontani, és csakkésőbb telepedhet meg rajta a csiperke. E gombának egyik legtermésze-tesebb táptalaja a komposztálódott lótrágya. (Ezért találták leggyak-rabban a kertészek melegágyai vagy a lovak által gyakran járt helyekkörnyékén.)

A komposztálás során a lótrágyát vagy egyéb alapanyagot magashőmérsékleten (kazalban), hőkedvelő baktériumok, sugárgombák,penészgombák segítségével, néhány hét alatt olyan állapotba hozzuk,amely a természetben több hónapig is eltartana. Közben kizárjuk sokmás káros versengő szervezet jelenlétét, életlehetőségét, Régóta tudottdolog az is, hogy a komposzt nitrogéntartalma (N) és a terméseredményközött pozitív összefüggés van, ezért nem készítenek komposztot tisz-tán szalmából, bár ennek is van lehetősége, amint azt a kísérletek is iga-zolták.

A komposztálás alatta mikroorganizmusoknak vízre és oxigénre vanszükségük, ezért a kazlat időnként meg kell forgatni, s a meleg követ-

keztében elpárolgott vizet pótolni. A szalmás szerkezet a forgatásokközötti időszakban is lehetővé teszi (bizonyos mértékig) a kazal levegő-zését. E légáramban a hőmérséklet-különbség nagy szerepet játszik(„pipál" a kazal), kivéve a nyári hőséget, amikor kisebb a „hőlépcső" akazal és környezete között. A forgatás azonban segít ezen, ráadásul aforgatás következtében az alapanyag egyöntetűbb lesz, a különbözőalkotórészek összekeverednek. A mikroorganizmusok elbontják a köny-nyebben hozzáférhető anyagokat (a vízben oldódó szénhidrátokat),amelyek ha megmaradnának, kedveznének a konkurens baktériumok-nak, penészeknek. Eközben értékes tápanyagok (cellulóz) is lebontód-nak, veszendőbe mennek, de ezt szükséges rossznak tartjuk, ugyanis akomposztálás során felszabaduló ammóniának is el kell távoznia.A keletkező „biomassza" és a maradék rostanyagok (cellulóz, hemicel-lulóz, lignin) a komposzt lehűlése után kedvező tápanyagai lesznek acsiperkének. Sokat vitatkoztak a kutatók a keletkező nitrogénben gaz-dag lignin-humusz komplexum hasznos szerepéről, de ma már úgytűnik, enélkül is lehet csiperkét termeszteni. A csiperkére igen károsammónia kezdetben elősegíti a szalma megpuhulását, vízfelvételét,később egy része beépül a biomasszába, másik része elillan. A túl magas(70-80 °C) hőmérsékletek és az ammónia kedvező hatását (a forgatá-sok, vagyis a komposztálás ún. I. fázisa alatt) szintén „kikezdték" amerészebb kutatók, s ennek nemcsak környezetkímélő jelentősége van(az ammónia a savas esők egyik felelőse), hanem az I. fázis lerövidítésével,sőt elhagyásával,tetemes szárazanyag megmarad a csiperke számára.A termofil mikroorganizmusok antibiotikumszerű anyagokat is termel-nek, amelyek később védik a csiperkét a versengő penészektől. Aztszokták mondani, hogy a komposzt szelektívvé, vagyis kizárólagosanalkalmassá válik a csiperke számára. Mégis a gombatermesztés egészfolyamata a versengő szervezetek (penészek, fonálférgek, atkák, legyekstb.) elleni küzdelemből áll, melynek kimenetelétől függ a termés nagy-sága.

A fejlődés mértékére jellemzőek a termésátlagok. Hazánkban a hat-vanas években még jövedelmezőnek bizonyult az 5-10 kg-os termésát-lag (100 kg komposztra számolva), a csak forgatásokkal előkészítettkomposzton. Azóta, a többirányú fejlődés és a forgatások után alkal-mazott hőkezelés eredményeképpen lényegesen emelkedtek a ter-mésátlagok; 15-25 kg-ra. A jövedelmezőség is csak 12-14 kg-oS termés-átlag felett kezdődik. Hollandiában például, ahol csúcstechnolőgiávaldolgoznak, ez a határérték 20 kg fölött van, vagyis a költségek szorosan

követik az emelkedő termésátlagokat. Ahhoz, hogy ott jövedelmezőlegyen a gombatermesztés, valóban legalább 25 kg gombának kell te-remnie 100 kg komposzton. Mindennek ellenére, hazai viszonyok közöttmegfelelő szakértelemmel és munkával eredményesen lehet dolgoznihagyományos, kisüzemi mődszerekkel is.

Komposztkészítés lótrágyából

A trágya összerakásához, forgatásához ma már ritkán használnakkizárólag vasvillát. A legegyszerűbb segédeszköz egy garattal ellátottforgő szöges henger, amely a szétrázást könnyíti meg. A trágyát agaratba kell villázni, és a kidobott, feltépett anyagot vasvillával kazal-formába igazítani. Megfelelő alakú „sablon" alkalmazása és időnkéntitovábbhúzása megkönnyíti a szögletes forma kialakítását. A forgatásnehéz fizikai munkája további gépesítéssel teljesen kiküszöbölhető. Pl.a régi kazalból villás homlokrakodó, vagy markoló a némileg módosítottszervestrágya-szőró gépre rakja a komposztot, erről a forgó szögeshengerek hátrafelé kidobják a széttépett komposztot a sablonba (4.kép). Néhány termelő külföldi minta alapján házi kivitelezésben készítettforgatógépet, a nagyüzemek azonban eredeti, külföldi (pl. holland)összerakó- és forgatógépekkel dolgoznak (5. kép).

Gombatermesztésre legalkalmasabb a sport- vagy tenyészlovaktrágyája, elsősorban a takarmányozás és a megfelelő almozás miatt.Igáslovák trágyája csak akkor használható, ha azok szénát és abrakot(lehetőleg valamennyi zabot is) kapnak. A lédús vagy zöldtakarmány-nyal etetett lovak trágyája (főleg nyáron) kisebb értékű. A gombater-

mesztőknek a legtöbb problémát a lótrágya helytelen tárolása okozza.A friss vagy egy-két hetes trágya a legmegfelelőbb. Minél kevesebb le-gyen a „kiégett", száraz, szürke részek aránya, de érett, fekete, „szalon-nás" részek egyáltalán nem lehetnek benne. A trágya tehát erősenszalmás, aránysárga színű legyen. Az elszállított trágya a komposztáló-térben már „biztonságba" helyezhető, feltéve, ha tető alatt van. Itt 60-70 cm vastagon, lazán szétterítve (a leendő kazal helyén, vagy amelletthosszában) akár hetekig is tárolható. Egyszintes, zsákos telepítéshez atermesztőhelyiség 1 m 2-ére 60-80 kg friss lótrágyát számítunk, kétszint esetén ennek dupláját és így tovább.

A trágya összes nitrogéntartalma függ a szalma és az ürülék arányától,a taposás, illetve a vizelettől való átitatás idejétől stb.; szárazanyagraszámítva 1,1-1,4% körül mozog. Nagyobb termésátlag érhető el a nitro-géntartalom növelésével. Ilyen anyagok azonban csak az összerakásigadhatók a trágyához, mert később adagolva a komposzt nem tudja„kidolgozni" a keletkező ammóniát.

Szervetlen nitrogénforrás az ammónium-nitrát (34%), az ammó-nium-szulfát (20,5%), a karbamid (46%), a mészammon-salétrom vagypétisó (25-28%). A leggyakrabban használt szervesnitrogén-tartalmúdúsító anyag a baromfitrágya, 2-4% nitrogéntartalommal (a száraz-anyagra számítva). A többi dúsítő (4-7% nitrogén, a szójaliszt, alucernaliszt, a malátacsíra, a sörtörköly stb.) drágább, ezért ritkánhasználatos, jóllehet ezekből feleannyi szükséges, mint a baromfi-trágyából. A baromfitrágyával szemben szigorú feltételeket támasz-tunk: az alom lehet fűrészpor, tőzeg, polyva, szalma, de apró és szárazjellegű legyen. Ennek a követelménynek elsősorban a hízó csirkéktrágyája felel meg, de csak friss állapotban vagy teljesen száraz (fedett)körülmények között tárolva! A régi, bomlott, csomós vagy kiégettbaromfitrágya több kárt okoz-hat, mint hasznot. A nitrogéntartalmúanyagok hozzáadása után a trágya összes nitrogéntartalma 1,5-1,8%legyen, ami a komposztálás végére 1,7-2,1% lesz. Ennél nagyobbnitrogéntartalom gondot okozhat és a termést sem növeli ami körülmé-nyeink között. Mennyiségét laboratóriumi analízissel (Kjeldahl) ál-lapítják meg, azonban a komposzt tapasztalati úton is összeállítható,mert pl. szalmás lótrágyához több baromfitrágya adható.

Az előnedvesítések napjainak kezdetét mínusz előjelű számmal, azösszerakás napját nullával, a forgatások napjait pozitív számmal szokásjelölni, pl. —3, 0, 4, 8, 12, 15, 17 (azaz tizenhetedik nap).

A trágyát megérkezésekor 60-70 cm vastagon és 4-5 m szélesen

elterítjük a kazal helyén, gépi összerakás esetén mellette. Ha túl szá-raz, főleg nyáron, célszerű 2-3 napig előnedvesíteni, mert azonnal össze-rakva nem volna képes a szükséges mennyiségű vizet egyszerre felven-ni. A belocsolást ajánlatos tömlővel végezni, mert a száraz trágya igensok vizet kíván. Az ilyen anyagot tehát naponta egyszer vagy kétszeralaposan belocsoljuk, ügyelve arra, hogy ne legyen túl nagy az elfolyás.Hi-deg, esős időben azonban előfordulhat, hogy a trágyához még össze-rakáskor is kevés vizet kell adni. Egy átlagos, 50% nedvességet tartal-mazó trágyához a 70% eléréséig tonnánként 650-7001 víz szükséges azelőnedvesítés és összerakás folyamán, egyenletesen elosztva.

A szétterített trágyára az utolsó napon, belocsolás előtt egyenletesenszétterítjük a nitrogéntartalmú műtrágyák egyikét vagy helyette abaromfitrágyát. Karbamidból tonnánként 2 kg, pétisóból 3 kg, ammóni-um-szulfátból 5 kg szükséges, lehetőleg vízben oldva. Baromfitrágyábóltrágyatonnánként 30-60 kg-ot adunk, a szárazból kevesebbet (30 kg),a nedvesből többet (60 kg). Igen lényeges az alapos elkeverés; csomókegyáltalán nem maradhatnak, mert ebben az esetben számíthatunkarra, hogy ammónia marad a komposztban a csírázáskor és egyébversengő szervezetek (penészek, atkák, fonálférgek) jelentkezhetnekaz átszövés alatt.

Összerakáskor ügyeljünk Összerakás :

a kazal méreteire (4. rajz):szélessége és magassága egy-aránt 1,6-1,8 m legyen. Nyá-ron kisebb, illetve keske-nyebb, télen magasabb és szé-lesebb lehet. Az apróbb jelle-gű trágyára szintén a kisebb,szalmás trágyára pedig a na-gyobb méretű kazlak a meg-felelőbbek. A kazal hosszúsá-ga nem lényeges, egy folyó-méteren kb. 1 t trágyával szá-molhatunk. Ha villával dol-gozunk, akkor a lapos ha-lomból igen alapos szétrázásközepette építjük fel a szög-letes kazlat. Célszerű először mindig egy kisebb, 60-70 cm magaskupacba rázni a trágyát, meglocsolni, majd berázni a kazalba és ismét

meglocsolni. Száraz jellegű trágya esetén egy kupacra akár kétkanná-nyi vizet is kiöntözhetünk. Az összerakás befejezése után az egészkazlat még egyszer felülről megöntözzük, egészen az elszivárgás (ki-folyás) megkezdődéséig. A kazal szabályos, szögletes legyen. Oldalátigazítsuk egyenesre, a lehullott trágyát az elszivárgott lével együtt amunka befejeztével takarítsuk fel, rakjuk a kazal szélére. Nyitottabbkomposztálóhelyen, különösen szeles időben vagy télen, a kazal szélétmindig erősen tömörítsük, a közepét hagyjuk lazán. A gépi összerakástaz említett berendezésekkel (homlokrakodó vagy markoló, trágyaszóró,sablon) végezzük (6. kép), ügyelve a vízadagolás megfelelő és egyenletesbeállítására. Ehhez is tapasztalatra van szükség ugyanúgy, minta kéziösszerakáshoz.

6. kép. Kazalrakás sablon segítségével. Ezután jön a forgatógép, s az lesza valódi összerakás. Vannak speciális összerakó gépek is (Fotó: Tóth István)

A forgatások időpontjára megadott séma nem tekinthető merevnek,egy-egy nap elcsúszás nem okoz különösebb gondot, sőt, ha előrehala-dottabb bomlásban lévő trágyát sikerült csak szerezni, egy forgatás kiis maradhat. Nyáron a kazal előbb bemelegszik, előbb használődik el azoxigén, mert a kisebb hőmérséklet-különbség miatt csökken a kazalbana légmozgás (oldalról befelé, majd középről felfelé), ezért nyáron leg-

alább egy nappal sűrűbben forgatunk (amikor a kazalban csökkennikezd a hőmérséklet), így a komposztálási idő néhány nappal rövidül.Célszerű tehát a kazalba trágyahőmérőt helyezni, így figyelemmelkísérhetjük a belső hőmérsékletet. Ez 70 °C-ra is felmehet, ami előnyös-nek tekinthető. További alapszabály, hogy a komposztálás előreh eladá-sával a forgatások közötti időtartam rövidül, a kazal méretei (szélesség,magasság) pedig csökkennek.

Az első forgatásra összerakás után 4 nappal kerül sor (pl. a szom-baton összerakott kazlat szerdán forgatjuk először). Első forgatás előtta kazal tetejére egyenletesen szórjunk ki tonnánként 20-25 kg gipszet.(Külföldön használnak ipari melléktermékként keletkező gipszeket,amennyiben nem tartalmaznak káros anyagokat, pl. nehézfémsókat.Gipsz keletkezik a foszforsavgyártás, foszfátbontás és ipari tej savgyártásközben is. E gipszek lassabban kötnek és olcsóbbak.) Forgatáskor észrefogjuk venni, hogy — különösen a kazal „vállai" alatt — száraz, kiégett ré-szek is lehetnek. Ekkor még az első forgatáskor is adunk vizet, de anegyedét vagy az ötödét annak, mint az előnedvesítés és az összerak ásidején. A kazal belső (alsó) része nem komposztálódik kedvezően, ezértis van szükség az alapos szétrázásra, összekeverésre. Ezt legjobban úgyérjük el, hogy először 60-80 cm-es kupacba rázzuk ki a trágyát, ha szük-séges, meglocsoljuk (pl. fél vagy egy öntözőkannányi víz), és ezután be-rázzuk az új kazalba. A külső részek belülre, a belsők kívülre kerülje-nek. Forgatógépen ezt a „tüskék" állása teheti lehetővé. Egyébként, hajól sikerült az összerakás (és nem volt túl meleg, száraz, szeles az idő),akkor első forgatáskor nem vagy szinte alig kell vizet adni. Apróbb, ned-vesebb, idősebb, sötétebb trágya nedvesítésével azonban vigyázzunk,mert túl sok víz hatására levegőtlen lesz a kazal, a végtermék pedig fe-ketés, szalonnás („zsíros"), esetleg még ammóniás is. Nitrogéntartalmúműtrágyát vagy baromfitrágyát első forgatáskor már nem szabad adni.

A második és a harmadik forgatásra 3-4 napos időközönként kerüljönsor. Vizet rendszerint már nem adunk, csak akkor, ha az előző for-gatáskor rosszul ítéltük meg a vízadagot, s a komposzt itt-ott kiszáradt,zörög. Ha viszont a kazal egyéb részei túl nedvesek, ne adjunk vizet. Haa harmadik forgatáskor úgy látjuk, hogy az anyag túl nedves (markunk-ban összeszorítva csepeg), adjunk hozzá még tonnánként 5-10 kggipszet. A harmadik forgatás előtt a kazal tetejére szórjunk ki egyenle-tesen por alakú szuperfoszfátot (esetleg vízben oldva), 3 kg-ot tonnán-ként. Zárt helyiségben a forgatások alatt tárjuk ki az ajtókat, hogy akomposzt minél több friss levegőt kapjon. Mély pincében forgatva,

nyáron, még ventilátort is célszerű használni, kiszívatni az elhasznált,szén-dioxidos levegőt.

A harmadik forgatás után kb. három nappal felrázzuk a kazlat széles,50-60 cm magas halomba. Ezzel a komposzt egyneművé válik, és a ben-ne kialakulő 45-55 °C hőmérséklet kedvező a mikroorganizmusok szá-mára. Két nap múlva ismét felrázzuk a komposztot, de most még szélesebb,40-50 cm magas, egyenletes vastagságú rétegbe, majd rászórjuk a szem-csírát, és összekeverés után zsákolhatjuk a termesztésre kész alapanyagot.

Ne felejtsünk el minden kazalról naplót vezetni, amelybe mindenadatot rögzítünk! Ennek később feltétlenül hasznát vesszük. 100 kgszalmás, száraz lótrágyából 100 kg (vagy több) komposzt készülhet,nedves, vizes lótrágyából csak 80-90 kg.

A jó komposzt nedvességtartalma 65% körüli (erről az előzőekbenmár leírtak szerint győződjünk meg), szálas szerkezetű, de a szal-maszálak csavaró mozdulatra könnyedén szakadnak, nem szúrják akezünket. Markunkban összeszorítva a komposzt rugalmas, kisséösszeáll, nem csepeg, színe csokoládébarna, kezünket nem piszkítja be,szaga kellemes. Szúrós szagú ammóniát egyáltalán nem tartalmazhat,sőt az a jó, ha már felrázáskor sem tartalmaz. Ha csírázás előttifelrázáskor ammóniaszagot érzünk, akkor ismét rakjunk 50-60 cmmagas halmot, és egy-két nap múlva rázzuk fel csírázáshoz. Itt említjükmeg, hogy a komposzttal érintkező tárgy (villa) okozta sérülésselazonnal forduljunk orvoshoz az esetleges tetanuszoltás érdekében!

Összefoglalva az elmondottakat, a komposztálás menete vázlatosana következő (az adagok 1 t-ra vonatkoznak):

—3. nap: 60-70 cm magas réteg előnedvesítésének megkezdése,majd folytatása (-2., —1. nap);

0. nap: összerakás, 2-4 kg nitrogénműtrágya vagy 30-60 kgbaromfitrágya, vízadagolás;

4. nap: első forgatás, 20-25 kg gipsz, esetleg kevés víz (a gipszigen lényeges, nem hagyható el);

7-8. nap: második forgatás, vizet rendszerint már nem adunk;10-12. nap: harmadik forgatás, 3 kg szuperfoszfát, kevés víz, ha

szükséges, gipsz, ha szükséges, a szuperfoszfát nemannyira lényeges;

12-15. nap: felrázás (50-60 cm magas rétegbe), víz csak kivételesesetben, permetszerűen adandő, ha a komposzt szárazvolna;

14-17. nap: csírázás, zsáktöltés.

Minden művelet (szétterítés, forgatások, felrázás) után (kivéve acsírázást) permetezzük meg vagy porozzuk meg a trágya, illetve akomposzt felszínét és környékét rovarölő szerrel (lásd a növényvédelmifejezetet). Felrázáskor már csak a kevésbé veszélyes Piretrin porozó-vagy a Chinetrin 25 EC permetezőszer használható, mert utána 2 napmúlva csírázás következik. Ezek a kezelések (és a zsákolás utáni ba-sudinos kezelés) nem hagyhatók el.

Megemlítjük az egyéb trágyák felhasználási lehetőségét is, azzal amegjegyzéssel, hogy használatukat csak kísérleti mértékben javasoljuk.Irodalmi adatokból a sertéstrágya felhasználásáról van konkrét tu-domásunk, a következő figyelmeztetésekkel: a takarmányozás alapja adara és lényeges a bőséges szalmaalmozás.

A trágyának frissnek kell lennie, komposztáláskor kevesebb vízrevan szükség, a kazalméret kisebb, a gipsz használata igen lényeges, akazlat tömöríteni nem szabad.

A szarvasmarhatrágyával kapcsolatban még kevesebb az adat. En-nek valószínű gyakorlati okai vannak, mert ez a trágya nehezebbentárolható, hamar levegőtlenné, tömötté válik, és jellegénél fogva isnehezebben kezelhető. Egyébként teljesen friss, igen szalmás marha-trágyából is jó komposzt készíthető, de az említett dúsítókon kívül aszerkezet javítására célszerű összerakáskor mintegy 5-10% darált ku-koricacsutkát is adni. Ez elősegíti a kazal „begyulladását". A marha-trágya kevésbé „heves", mint a lótrágya, bár mikroflórája igen kedvezőa komposztálást és a hőkezelést illetően.

„Szintetikus" komposztok

A lótrágya pőtlására az USA-ban már a harmincas évektől kezdve pró-bálkoztak (Lambert, Stoller, Sinden) az ún. szintetikus komposztokhasználatával. Az Egyesült Államokban sok helyen évtizedekig széna,kukoricaszár és -csutka volt a legfontosabb alapanyag, jelenleg világ-szerte a szalma, a távol-keleti országokban pedig mindig a rizsszalniáthasználták komposztkészítésre, amihez csak nitrogéntartalmú műtrá-gyát adagolnak.

A szintetikus komposztok két fő alkotórészből állnak. Az egyik a jószerkezetet adó, csekély nitrogéntartalmú (0,5-0,8 szárazanyag- %),rostos növényi maradványok (szalmafélék, kukoricaszár, -csutka, ci-rokszár, mindenféle pelyvák, maghéjak, puhafák fűrészpora stb.)

önmagukban vagy egymással keverve. A másik összetevő (szintén egyvagy több) nagyobb, 2-7% nitrogéntartalmú anyag, amelyek közülmanapság leggyakoribb a baromfitrágya (lásd az előzőekben). Fontosszempont az első csoportba tartozó szalmafélék és egyéb anyagok ára,szállítási, tárolási lehetősége (bálázás, préselés) stb. Ugyanez

vonatkozik (ár, beszerezhetőség, szállítás, tárolás) a második csoportot ké-pező anyagokra. Nagyon fontos, hogy a baromfitrágya bomlásmentes,friss, száraz, apró legyen, és a gombatermelő is száraz, fedett helyen tá-rolj a azt. Arra nézve, hogy a kétspórás csiperke az alapanyagok milyenszéles skáláján képes megteremni, jó példa az a kísérlet, amelyben kom-posztált fenyőtűn mint illóolaj-lepárlás után visszamaradt hulladékon,nagyon szépen termett (Orosz Pál személyes közlése 1980-ban).

Az említett két, különböző jellegű anyagot tehát olyan arányban kellkeverni, hogy a végső nitrogéntartalom 1,5-1,8% legyen, amint azt alótrágyánál láttuk. A kukoricaszárat 30 cm-es darabokra kell tépetni(megfelelő géppel), a kukoricacsutkát pedig meg kell darálni, 15-20mm-es rostát használva.

A szálas anyagokat, szalmaféléket 1-2 hétig elő kell nedvesíteni, érlelni (erről az előzőekben már volt szó), hogy alkalmassá váljanak azösszerakásra. Ez 2-3 naponkénti kézi vagy gépi átforgatást jelent kb. 1m magas halomba, alapos belocsolással, taposással egybekötve. Az elő-nedvesítés ideje függ az évszaktól és pl. a szalma esetében annak fris-sességétől, az előnedvesítés alatti szalmahalom magasságától (0,5-1,5m), a szalmaszálak hosszától stb. Az új szalmának kétszer olyan hosszúidőre van szüksége a megpuhuláshoz, mint a réginek. Télen is hosszabbidőre van szükség, mint nyáron. A búzaszalma lassabban puhul meg,

mint pl . az árpa szalma. A szakirodalomban megadott előnedvesítések ide

' je 7 és 15 nap között váltakozik. Ha megfelelő géppel aprítjuk a szalmát(nem túl apróra!), akkor 3 nap elég a nedvesítésre. Számos receptet ösz-

,' szeállíthatunk tetszés szerint, illetőleg a lehetőségeket és az árakatfigyelembe véve. A külföldi receptek mind komposztálásra és utána hő-kezelésre épülnek, a hagyományos komposztálás már háttérbe szorult.Gyakran készítenek ún. félszintetikus komposztot is, ahol az előkezelt

, (néhol a friss) szalmát összerakáskor keverik a lótrágyához. Hollandi-I ában nyáron pl. 40-60%-ig is elmennek a szalma (+ baromfitrágya)

felhasználásában, mert az istállókban ilyenkor kevesebb a trágya.Hasonlóképpen járnak el hazai nagyüzemeink is.

A leggyakoribb szintetikus komposzt szalmából és baromfitrágyábólkészül, legismertebb a holland (Gerrits) recept. E szerint (megfelelő

analízis alapján, amely a nitrogén- és víztartalomra vonatkozik) 1 tszalmához 0,5-1,0 t baromfitrágyát adnak. Az adott esetben a nitrogén-tartalom miatt elég lenne 0,5 t csirketrágya is, de érdemes többet adni,mert így több komposzt készíthető, és ezáltal olcsóbbá válik az alap-anyag. 1 t szalmából és 1 t baromfitrágyából hőkezelés után így mintegy2,0-2,3 t kész komposzt lesz. Hagyományos komposztálás esetén ter-mészetesen még kísérleti termesztéshez is csak kevesebb baromfitrágya(0,3-0,6 t) ajánlott, a nedvességtartalomtól függően. Az egyik leglényege-sebb szempont a baromfitrágya tökéletes elkeverése; nedves, csomós,darabos részek nem maradhatnak!

Az elmondottakat figyelembe véve kiindulási alapul szolgálhat akövetkező összetétel:

—1 t szalma (kukoricsaszár stb.),— 300-600 kg baromfitrágya (szárazból 300 kg, nedvesből 600 kg),— 40-50 kg gipsz (e nélkül nem készíthető szintetikus komposzt),— 3000-4000 1 víz (összerakásig).A szalmafélék, bár kezdetben nehezen veszik fel a vizet, könnyen

túlvizezhetők, ami kevésbé tűnik fel. Összerakás után a kazal szélétfokozottabban kell tömöríteni, így az ammónia is nehezebben illan el(most ez még előnyös), a szalma jobban megpuhul. Egy további (USA)recept a sok közül:

—1/3 rész szalma,—1/3 rész darált kukoricacsutka (vagy feltépett szár),—1/3 rész baromfitrágya,15 napos előnedvesítés, majd összerakás (+ gipsz). A továbbiakban

négy forgatás 7 nap alatt, majd hőkezelés.Jelentősége azonban nem a megadott recepteknek van, hanem a meg-

felelő elméleti alapok elsajátításának, majd a gyakorlati tapasztalatokmegszerzésének. Vannak termelők, akik a baromfitrágyát két részlet-ben adagolják (az előnedvesítések kezdetén és összerakáskor), megintmások az előnedvesítés 3-4. napján adják a szalmához. Holland módsz-er például a következő: 1 t szalmát alaposan összekevernek 500 kgcsirketrágyával és esőszerűen megöntözik 3000-4000 1 vízzel. Az alulkifolyó levet — az áztatótér kiképzéséből következően — visszacirkulál-tatják a szalmahalomra, 7-10 napon keresztül. Ezután ugyanennyi ló-trágyával jól összekeverik, egyúttal e nedves anyag 1 t-jához isméthozzáadnak 100 kg csirketrágyát. A keveréket 3 nap múlva traktorralledöngölik és elkezdik ismét locsolni, visszacirkuláltatva az elfolyó trá-gyalevet a lapos halomra (kazalról még nem beszélhetünk). 3-4 nap

múlva (ez a 0. napi összerakás) az anyag 1-t-jához ismét hozzáadnak100 kg csirketrágyát és 25 kg gipszet, összekeverik és kazlazógéppel2 x 2 m-es keresztmetszetű kazalba rakják. A 3. és 6. napon forgatás kö-vetkezik forgatógéppel. Másnap vagy harmadnap a komposztot elszál-lítják a hőkezelő-termesztő helyiségekbe (a vevőkhöz). A legutőbbiévekben ez a technológia módosult: a komposztot „alagútban" hőkeze-lik, egy másik „alagútban" átszövetik („tömegátszövetés"), majd dúsítjákés ezután szállítják a vevőhöz, a termesztőházak polcaira, ahol mind-járt le is takarják az így elkészített ágyakat.

Hőkezelés (pasztőrözés, kondicionálás)

A hőkezelés a komposztálás folytatása és befejezése, ellenőrzött kö-rülmények között. A kazalban való komposztálást (I. fázis) megszakít-va a komposztot ládákban, polcokon vagy ún. tömeghőkezelő helyiség-ben helyezik el (1,8-2,0 m vastagságban, rácspadozaton), és ellenőrzöttszellőzési és hőmérsékleti viszonyok között tartják 5-10 napig (II.fázis). A hőkezelés elején a hőmérsékletet rendszerint gőzzel 6-8 órára57-59 °C-ra emelik (csúcshő) a kártevők elpusztítása végett, majd erősszellőztetés mellett 45-50 °C-ra csökkentik és ezen tartják több napiga kedvező mikroflóra kialakítása céljából (kondicionálás). Amikor máraz ammónia teljes bizonyossággal eltávozott, illetve mennyisége akritikus érték alá csökkent, az 50 °C körüli hőmérsékletet egy naponbelül 25-30 °C-ra viszik le (külső friss levegővel), és elvégzik a csírázást.

Ma mára nagyüzemek mind hőkezelnek (hazánkban a hetvenes évekelejétől), és néhány főállású gombatermelő is próbálkozik, illetve dolgozikhőkezeléssel. A hőkezelés azonban csak megfelelő higiéniai környezet-ben termésnövelő. A hőkezelt komposzt érzékenyebb a fertőzésekre,ezért gombatermesztő helyiségek között vagy azok közvetlen közelébennem lehet hosszú távon eredményesen dolgozni. A hőkezelő helyiségvagy helyiségek építése elég költséges és csak több száz négyzetméte-ren folytatott termesztés mellett kifizetődő. Kezdő termesztő a szakis-meretek elsajátítása után hagyományos eljárással, kisüzemi szinten isfolytathat jövedelmező termesztést.

Ládás vagy polcos hőkezelés. Ahol polcokon (5 szinten) hőkezelnek(ma már egyre ritkábban, lásd az előbb említett holland rendszert),ugyanitt csíráznak géppel (egyzónás rendszer), ahol pedig ládás hőke-

zelés van (6-8 szinten), ott a hőkezelés után a ládák a csírázógépsorra kerülnek, innen pedig a termesztőhelyiségbe (4-5 szint). Itt tehát

speciális hőkezelő termek vannak (szigetelés, gőz, szellőzési rendszer),míg a polcos rendszereknél mindegyik helyiséget fel kell szerelni eberendezésekkel, és ennek megfelelően szigetelni. Elektromos beren-dezések páravédelméről gondoskodni kell, a dugaszolóaljzatok (kon-nektorok) a helyiségeken kívül vannak. Egy láda- vagy polcnégyzetmé-

terre 120-140 kg komposzt kerül, ennek kb. 25%-a elvész a hőkezelésalatt. Ládás, polcos üzemekben a komposztálás néhány napos előned-vesítésből és három forgatásból áll. Jellemző menetrend:

—6. nap: kb. 10% baromfitrágya bekeverése, előnedvesítés laposkazalban;

— 3. nap: átforgatás, nedvesítés;0. nap:összerakás, vízadagolás;4. nap: I. forgatás, 25 kg/t gipsz (igen lényeges!), ha kell, víz;7. nap: II. forgatás;9. nap: III. forgatás (ha kell víz), majd töltés, hőkezelés.

Ez a recept az elmúlt években gyakori volt Hollandiában. Harmadikforgatáskor az anyag még nyers, („zöld"), erősen ammóniás, összeszorít-va csepeg, bepiszkítja a kezet.

—A pH: 8,2-8,4;— összes nitrogén; 1,8% (szárazanyagra vonatkoztatva),—ammónia-nitrogén: 0,3-0,4%,—víztartalom: 72-74% (zsákos termesztéshez 68-70%).Az első fázisban is vannak különbségek az egyes országok (és ter-

mesztők) között. A holland komposzt nitrogéntartalma elég nagy (1,8%),másutt 1,5-1,6%-ra törekszenek, így a hőkezelés rövidebb ideig, 5-6napig tart, szemben a holland (Vedder-féle) 7-11 nappal, a több am-mónia miatt. Az előnedvesítés és a forgatások idejének tartama álta-lában azonos, ezen belül pl. hosszabb előkészítés utána forgatások idejerövidülhet. Ahol az alapanyagot összerakás előtt megfelelő géppel kisséaprítják és keverik (homogenizálják), az előkészítés ideje legfeljebb

i 1 nap. A hőkezelés idejét rövidíteni lehet nagyobb szénhidrát- és kisebbnitrogéntartalmú (0,5-1,5%) anyagok összerakáskor való adagolásával.Ezek az anyagok „kímélik" a komposzt nitrogéntartalmát, és az ammó-nia is hamarabb eltűnik. Ilyen a szőlőtörköly, az almatörköly, a cukor-répapulp (-pép), a melasz, a gyapotmaghéj, a kakaóbabhéj. Az adagoltmennyiség 1 t 70% víztartalmú anyaghoz 20-30 kg. Ha a hőkezelésrekész komposzt túl nedves lenne, a harmadik forgatáskor 10-20 kg-ot

kevernek ezekből hozzá. Hőkezelés alatt a fokozott anyagcsere követ-keztében csökken a komposzt nedvességtartalma.

A hőkezelő helyiség& hő-és páraszigetelt falának hőátbocsátási együtt-hatója kb. 0,6 W/m 2 xK (= 2,1 kJ/m 2 x h x 'C). A ventilátor teljesítményekomposzttonnánként és óránként 200-250 m 3 vagy a helyiség térfoga-tának 15-20-szorosa. Ebből nagyobb rész visszacirkulál, a kisebb részfriss levegő a folyamat igénye szerint. A friss levegőt szűrik. A légcserefelülről lefelé öblítő jellegű legyen, és intenzív belső légkeverés szüksé-ges, nehogy az alsó polcok vagy ládák hidegebbek maradjanak. Gőzszük-séglet (0,5 bar) 8-10 kg/t komposzt/h. Kazánkapacitás 5443-6700 kJ/t/h, kb. 1,7 kW/t. Az egész folyamat automatizált, programvezérelt lehet.

A hőkezelés menete a következő (holland módszer, a tömeghőkezeléselterjedése következtében ma már megszűnőben). A komposzt hő-mérséklete a ládák keresztmetszetének átlagában 57-58 °C-nál nemlehet magasabb, ezen az értéken is csak 6-8 óráig. A levegő maximálishőmérséklete 57 °C lehet. A töltés napján és éjjelén a komposzt hő-mérsékletét belső légkeveréssel és több-kevesebb friss levegővel ki-egyenlítik. Erre azért van szükség, hogy a csúcshő alatt egyik ládában

vagy polcon se legyen kiugróan magas, 60 °C feletti a hőmérséklet. Azegalizálás alatt a komposzt hőmérsékletét mindenütt 45-50 °C-ra ál-lítjuk be, 30-40 °C-os léghőmérséklet mellett. Másnap, friss levegő nél-kül, a levegő hőmérsékletét gőzzel 56-57 °C-ra viszik fel, és a fűtés sza-bályozásával 6-8 óráig ezen a szinten tartják. Nem baj, ha a komposzthőmérséklete ezalatt 60-62 °C-ra megy fel, mert ez csak a belső részek-re vonatkozik, ahol az érzékelők vannak (4 db egy 20 t anyag elhelye-zésére alkalmas helyiségben). A külső részek hőmérséklete annyi, minta levegőé. Ezután a gőzbevezetést megszüntetik, és sok friss (szűrt)levegővel (30-50 m3/t/h) a levegő hőmérsékletét 15-20 °C-kal csökken-tik, amelynek hatására a komposzt hőmérséklete csökkenni kezd. Akondicionálás alatt a továbbiakban már nincs fűtés. A szellőzés (frisslevegő) mértékével szabályozzák a komposzt és a levegő hőmérsékletétúgy, hogy a komposzt átlaga 45-50 (48) °C legyen (5. rajz). Ez az át-laghőmérséklet a komposzt és a levegő hőmérsékletét érzékelő mű-szerek adataiból adódik. A kondicionálás 4-6 napja alatt a komposzt ésa levegő hőmérséklete közeledik egymáshoz, és a kondicionálás végefelé már csak 15-25 m3/t/h friss levegőt kell a cirkuláló rendszerbe

8. kép. A hőkezelő helyiség álpadozatabetongerendákkal. A rések aránya itt

elmarad a megkívánttól (Fotó: Szili István)

bevezetni. Amikor az ammónia teljes biztonsággal eltűnt, gyors lehűtéskövetkezik maximális mennyiségű friss levegővel (a csappantyú teljesátállításával). A kondicionálást a legkisebb bizonytalanság esetén isegy nappal még meg kell hosszabbítani. Ha a csúcshő alatt a komposztátlaghőmérséklete 60 °C fölé emelkedne, ez utólagos ammóniafelsza-badulással jár, és még hosszabb kondicionálásra lesz szükség. A készkomposzt jellemzői:

—pH: 7,0-7,5,—összes nitrogén: 1,8-2,0% (szárazanyagra vonatkoztatva),— az ammóniatartalom (ammónia-anhidrid) 0,1% alatti (száraz-

anyagra vonatkoztatva),—víztartalom: '10-72% (zsákos termesztéshez 66-68%).A komposzt pH-ját (amely az ammóniatartalommal is összefüggés-

ben van) megfelelőműszerrel, ennek hiányában indikátorpapírral mér-jük a 7,0-7.5 és7,5.8.7tartományban mérő papírok(Vegyszerbolt, Józsefkrt. 65.)megfelelően tájékoztatnak akémhatásról, ha érzékszervivizsgálattal (szaglással) isegybekötjük. Mintegy 0,5 kgátlagmintát 0,51 vízben szét-nyomkodunk, és megvizsgál-juk a komposztié pH-ját.Egyébként a komposzt leve ahőkezelés vége felé egyre tisz-tább, világosabb lesz. Amikora következő napi minta selesz már világosabb, a kom-poszt feltehetően kész. Ta-pasztalt termesztő már a hő-kezelő levegőjének szagárólis meg tudja állapítani, mikorkezdhető el a lehűtés. Véle-ményünk szerint jól hőszi-getelt fóliasátorban elhelye-zett ládákban (igen erős, füg-gőleges irányú belső légke-verés mellett), szükség sze-

rinti gőz- és frisslevegő-adagolással, ez a hőkezelési módszer kisüzem-ben is elsajátítható — kellő figyelemmel és szakismerettel. Ehhezazonban fele mennyiségű baromfitrágyát és egy forgatással többet (+ 3nap) javaslunk.

Hőkezelés tömegben. A tömegben való hőkezelésnek több előnye van,részben szakmai (egyszerűbb a szabályozás), részben technikai. A hő-kezelő alagutat szállítószalaggal töltik, homlokrakodóval vagy mű-anyag kihúzóhálóval (speciális gépek) ürítik. Építése gazdaságosabb,mert kisebb berendezésben több anyag fér el. A csúcshő eléréséhezkevesebb, 5-6 kg gőz kell tonnánként és óránként, bár e megtakarításegy részét a fő szerepet játszó centrifugális ventilátor felemészti. Igazinyereségre csak akkor számíthatunk, ha mellőzzük a gőzfűtést éskizárólag a komposzt saját hőenergiáját hasznosítjuk. Ma már azüzemek jelentős része így dolgozik.

A tömeghőkezelő (6. rajz) tehát zárt rendszer, amelybe külső frisslevegő, és esetleg gőz juttatható. A levegő alulról felfelé átjárja a kom-posztot és visszacirkulál. Az „alagutak" különböző nagyságúak, 30-130t komposzt befogadására alkalmasak (Hollandiában ennél nagyobb ka-pacitású alagutak is épültek a közelmúltban), de kisebb üzemben 10-20 t-s berendezés is létrehozható. Az utóbbiak szélessége általában 3 m,ugyancsak 3,0-3,5 m a rácspadozat feletti magasság.

A következőkben a tömeghőkezelő fontosabb jellemzőit foglaljukössze.

Álpadozat (rácspadozat). A ré-sek nyílása (8. kép) az összfelület25%-a. Az álpadozatot keresztbenelhelyezett, élükre állított, lefelé kis-sé ék alakú betongerendákból ké-pezik ki. Traktorok bejárása esetén(nem kihúzóhálós rendszernél) alulközépen is alátámasztják. A ge-rendákon nyugszik a csúszóhálő,ezen a kihúzóháló. (Ezeket a hálókatrendszeresen kell tisztítani, mert arések eltömődnek.) A komposztrétegmagassága 1,8-2,0 m, a komposztsűrűségétől és a ventilátor teljesít-ményétől függően. 1 m 2-re kb. 800-1000 kg komposzt jut.

Ventilátor. Centrifugális, 200t/h teljesítménnyel, 130 mm vízosz-lopnyomással (1300 Pa). Gyengébbventilátorból még nagyobb kapaci-tásúra van szükség. Meghajtás ék-szíjjal vagy közvetlenül. A légcsa-tornák keresztmetszete azonos anyomócsonkéval, kívül szigeteltek.

Csappantyú (légterelő lapát).„ , • ,. Ezekkel szabályozható a friss levegő

9. kép. A hőkezelő helyiség töltése aránya. Modern üzemben a hőérzé-kesebb üzemben homlokrakodóval kelő által működtetett segédmotor

(Fotó: Tóth István) mozgatja, de lehet kézi állítású is.Padozat. Anyaga könnyűbeton, alatta hőszigetelő réteggel. Felülete

páraszigetelt, a ventilátor felé 3-5%-os lejtéssel. A rácspadozat 60-80cm-rel felette, betonperemen helyezkedik el. Zárható lefolyóval ren-delkezik. Minden hőkezelés után tisztára kell öblíteni.

Ajtók. A nagy hőkezelők mindkét végükön teljes keresztmetszetbennyitottak. Az ajtók szigeteltek; előttük kétoldalt függőleges sínben

10. kép. Hőkezelőt töltő gép nagyüzemben (Fotó: dr. Tasnádi Gábor)

helyezik el a jól illesztett, kiszedhető deszkákat, amelyek a komposztvégét tartják (11. kép).

Falak, mennyezet. A homlokrakodók miatt stabil falakra van szük-ség; a falon helyezkedik el a hő- és páraszigetelő réteg. A falak hőát-bocsátási tényezője 0,4-0,6 W/m 2 x K. A belső felület páraszigetelt.A szintén hő- és páraszigetelt mennyezet lehet pl. alulról befestetthullámpala, efölött szigetelőréteg.

A tömeghőkezelő épülhet betonból, esetleg téglából, a kisebb lehetkönnyűszerkezetes is. A nagy, 50-100 t anyag befogadására alkalmastömeghőkezelők váza többnyire 10 cm vastag vasbeton, beleértve amennyezetet is. Belülről, a komposzt felől, vízzáró festékkel (Bonomit,Bitulax, Bitugel) több rétegben lekenik. Mivel a komposzt eléggé tapade kátrány alapú festékekhez, a komposzt magasságáig erre még egyébvédőréteget is helyeznek (pl. enyvezett faforgács lemezt szögelnek fel).A vasbeton külső oldalára, felül is, többrétegű vízzáró festék és errefedéllemez vagy többrétegű fólia kerül. Ezen kívül, körös-körül helyez-kedik el az 5-10 cm vastag szigetelőanyag (Styrofoam, Roofmate, Ni-kepanel stb.), majd egy sor tégla, illetve megfelelő lapos tetőszerkezet.Kisebb hőkezelő helyiség más felfogásban is épülhet. Lényeges szem-pont belülről a tökéletes páraszigetelés, kívülről (alulról is) pedig a hő-szigetelés. Ha a téglafal átázik (gőztől), télen szétfagy, a repedésekeneltávozik a gőz egy része, és a hőszigetelő réteg is tönkremegy. Mégkisebb, 10-20 t-s hőkezelő épülhet könnyűszerkezetes kivitelezésben,az elmondottak szerint. Külső váza lehet fenyődeszka vagy fém, ezenbelül helyezkedik el az 5 cm vastag szigetelőanyag, belülről 2 mm vas-tag alumíniumlemezzel fedve, légmentesen illesztve. A rácspadozat islehet alumíniumrostély, alulról megerősítve. Tömeghőkezelő helyiséga hagyományostól eltérően is kialakítható. A komposztot tartó falak —a munkagépek miatt — 6-8 cm vas-tag vasbetonból vagy erősebb fém-lemezből (kívülről szögvastartókkal)készülnek, és az egészet körbevesziegy hőszigetelt fóliasátor. Az első éshátsó fal lehet könnyűszerkezetes,ugyancsak pára- és hőszigetelt.

A hőkezelés a harmadik forgatás-sal alaposan felrázott komposzt be-töltésével kezdődik. A komposztothomlokrakodó vagy markoló helye-

23

4 5 6 7 r

7. rajz. A tömeghőkezelés diagramja (Vedder nyomán)

zi a töltőgépre, amelynek vége lehet speciálisan ide-oda mozgó, a he-lyiség szélességében. A komposzt kézi erővel is elegyengethető, derátaposni nem szabad. A töltés folyamatos, gyors és egyenletes legyen (9-11. kép)!

A hőkezelés elviekben a ládás-polcos hőkezeléshez hasonlóan zajlikle. A hőmérők a rácspadozat alatt, a hőérzékelő mellett és a komposztlegfelső rétegében vannak. Töltés után itt is egalizálás következik,mintegy 12-15 óráig, több-kevesebb friss levegővel 45-48 °C-ra állítvabe a levegő és a komposzt hőmérsékletét. Ezután a hőmérséklet-szabályozót 57-59 °C-ra állítják, ezzel megkezdődik a fűtés, vagyis agőz bevezetése a rácspadozat alá. Közben csak igen kevés (5%) frisslevegőt juttatnak be. Az 57-59 °C-ot 6-8 óráig tartják, gőzzel vagyanélkül. Ezután több friss levegő bejuttatásával a komposzt hőmér-sékletét 45-50 °C-ra csökkentik, mintegy 10-15 óra alatt. A kondici-onálás ezen a hőmérsékleten 10-15% friss levegővel folyik kb. 5-6napig, az ammónia megfelelő (10 ppm alá) szintre való csökkenéséig.Ez Drager-féle koloriméterrel ellenőrizhető. Az utolsó nap a komposzthőmérsékletét még 45-48 °C-on tartják, majd sok friss levegővel gyor-san a csírázás hőmérsékletére hűtik le.

A kondicionálás alatt a friss levegő arányát úgy szabályozzák, hogya komposzt alatti és a komposzt feletti levegő hőmérséklete között 5-7°C-nál nagyobb különbség ne legyen. A cirkuláló levegő szén-dioxid-tartalma nem haladhatja meg az 1,5-2,0%-ot (ez is ellenőrizhetőkoloriméterrel). Nagyobb gyakorlattal érzékszervi úton (szaglással) ismegállapítható az ammónia eltűnése a levegőkibocsátó csappantyúnálvagy csőnél. A hőkezelés folyamatának hőmérsékleti görbéjét a 7. rajzszemlélteti.

A hőkezelés során előforduló hiányosságokat (levegőtlenség, nemmegfelelő hőmérséklet, ammőniamaradványok, fertőzés stb.) a követ-kező tényezők idézhetik elő:

— a ventilátor elégtelen teljesítménye (vagy az ékszíj lazasága), nempontos hőmérők,

— a levegő valahol kikerüli a komposztot (pl. oldalt, ha a gerendákvégei közötti hézagok tömítetlenek vagy fedetlenek),

— a levegő a réseken megszökik, illetve bejut,—nem megfelelő a hő- és páraszigetelés,— a komposztréteg egyenetlen, a levegő kikerüli a tömöttebb he-

lyeket, csomőkat,— eltömődött a rácsozat, vagy ha a komposztot tömörítették,

— nem tartották be a megfelelő szellőzést (nagyok a hőmérséklet-különbségek, szén-dioxid, ammónia túlzott jelenléte),

—nem a megadott görbe szerint haladtak, pl. a komposzt túlmelege-dett, vagy nem volt elég gyors a lehűtés,

— nem szűrték a friss levegőt, ezáltal a komposzt penészekkel stb.fertőződött,

— a rácspadozat alatt elfekvő komposztmaradványok különböző pe-nészfertőzéseket okozhatnak, ha nem mosták tisztára minden hő-kezelés után.

Az előző ponttal kapcsolatban megemlítem, hogy a megfelelő szűrés(1 um felett) hazai viszonyok között nehezen valósítható meg, ezért afriss levegőt beszívó csövet célszerű kéményszerűen felvinni a magas-ba, ahol kevésbé poros, nem szennyezett a levegő.

A gőz nélküli hőkezelés nagy tapasztalatot igényel. A szigetelésnek,a tömítésnek tökéletesnek kell lenniük. A kevésbé aktív komposzthoztöltés előtt nagy szénhidráttartalmú dúsítóanyag (az előzőekben emlí-tettek szerint) adható. Télen célszerű egy hőcserélő rendszer alkalmazá-sa, amellyel az eltávozó levegő hőenergiájának egy része átadható a be-áramló friss levegőnek. Az üzemek ma már gőz nélkül hőkezelnek;enélkül is jelentősek az elektromos költségek (radiálventilátor!).

Az utóbbi években világszerte felmerült az alapanyag készítésévelkapcsolatban az az igény, hogy a szárazanyag-veszteség kisebb legyen,kevés ammónia (környezetvédelem!) keletkezzen, és a szagártalom(környező lakosság) is lekerüljön a napirendről.

A kutatók a külső forgatások (I. fázis) elkerülésére és az egészelőkészítés egy tömeghőkezelőben való végzésére („indoor composting")törekednek.

Ezen törekvések—évtizedekkel ezelőtt —három irányzatból születtekmeg. Ha ehhez hozzávesszük a szintetikus komposzt alapanyagának, aszalmának és egyebeknek a bevezetését (Sinden, 1938; Lambert, 1941;Stoller, 1943), akkor ezt már a negyedik irányzatnak tekinthetjük. Eszálak az utóbbi években összefutni látszanak.

A „belső" komposztálás első próbálkozásai Stoller (1941) nevéhezfűződnek, aki egy forgó dobban készítette el az alapanyagot. Ez a be-rendezés volt az „előképe" a tömeghőkezelő helyiségnek, amelyből azelsőt Olaszországban (Giordani és Francescutti) építették, 1971-ben.Magának a hőkezelésnek (kondicionálásnak) a biológiai jelentőségétugyancsak Lambert (1941) fedezte fel Amerikában. A komposztálásidejének lerövidítése Sinden és E. Hauser (1950) érdeme. Hayes ésRandle (1968) oldható szénhidrát (melasz) alkalmazásával továbbrövidítette a komposztálás idejét (az ammónia előbb eltűnt a komposzt-ból). O. Till hamburgi kutató 1962-ben „bebizonyította", hogy a kom-posztálás bizonyos értelemben felesleges. Szintetikus, steril alapanya-gon végzett kísérleteit Huhnke (1965) fejlesztette tovább. A franciakutatók is jelentős eredményeket értek el, így Laborde és Delmas 1969-ben kidolgozta a gyorskomposztálás (E. P. S.) alapjait, elhagyva a kintikomposztálást, és az alaposan összeaprított, összekevert alapanyagotládákban hőkezelték (akkor még nem voltak alagutak, tömeghőke-zelők).

Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, a „gyors" és „belső" kom-posztálás lényege napjainkban abból áll, hogy a kiindulási anyagot ösz-szeaprítják. Pl. a szalmát szecskázzák, de a lótrágyát is megdaráljákvagy igen alaposan „megdolgozzák" — ha egyáltalán lótrágyát használ-nak. Ezután dúsítják az anyagot (baromfitrágya, szójaliszt stb.), gipszetés vizet is adnak hozzá, 70-72%-os nedvességtartalomig. Az aprításmellett a másik igen fontos tényező a keverés, amihez sajátos beren-dezéseket alakítottak ki, de erre a hagyományos forgatógépet is használ-ják. A kiindulási anyaghoz adagolhatnak még vízben oldható szén-hidrátokat is, mint amilyen pl. a melasz. A hőkezelésnek két fajtáját

alkalmazzák. Az egyik a hagyományos, könyvünkben is leírt eljárás,a másik némileg eltér ettől és még kissé körülményesnek tűnik (La-borde et al., 1993). A gyorskomposztálási eljárást gyakran kötik összeátszövés utáni (takarás előtti) dúsítással (szójaliszt).

Csírázás, átszövés

A fajtákat illetően elég nehéz maradandó megállapításokat tenni, mertnéhány év alatt kicserélődhet a választék. Hazánkban jelenleg külföldifajták vannak forgalomban, és úgy látszik, hogy e fajták eléggé hason-lóak. Néhány termesztő külön megrendelésre barna kalapszínű gom-bát is termel (exportra), ami külföldön sem gyakori. Az ún. biotermesz-tés teljesen véletlenül kapcsolódott össze a barna törzsekkel. A fehértörzseket — hogy némileg egyszerűsítsük az osztályozást — háromcsoportba oszthatjuk: pikkelyes darabos (pl. az U1 , a Somycel 205,Sylvan 100), sima kalapú darabos (pl. Somycel 608) és viszonylag simakalapú, nem annyira darabos és valamivel gyorsabb fejlődésű és aleginkább használt fajták. A termesztési körülmények azonban olyanmértékben befolyásolhatják a termőtestek nagyságát (vagyis a képződőtermőtestek számát), a kalap simaságát vagy pikkelyességét, hogy ezutóbbi fajták között nem tudunk lényeges különbséget tenni. Mindexportra, konzerválásra vagy hazai friss értékesítésre megfelelnek.A termesztők néha azonban kitartanak egyik vagy másik fajta mellett.

Az utóbbi egy-két évben a következő gyakoribb fajtákkal találkoz-tunk: Somycel 209-609), Somycel 612, Sylvan 130, Le Champion 229,International 501 (ír) stb., valamennyi hibrid törzs. A Hauser 60,4 és ahazai változat (D10) laposabb, sima kalapú, jellegzetesebb fajta volt, dema már nincsenek termesztésben, mert a darabos-pikkelyes fajtákkal(U1, 205) és a 608-cal egyetemben néha gondot okoztak a termesz-tőknek, amennyiben — főként nyáron — nehezebben fordultak termőre.Ebben leginkább a komposzt hőmérséklet-csökkenésének elmaradása,esetleg szaprobionta fonálférgek vagy cecidlárvák jelenléte játszottközre, azonkívül a pikkelyes-darabos fajtákon gyakrabban előfordul-hat a „barnagomba" és a „vizesgomba" betegség. A jelenleg forgalombanlévő fajtákat illetően tehát inkább csak a közös tulajdonságokat tudjukkiemelni, mint amilyen a sokoldalú hasznosíthatóság, a gömbölyded,viszonylag sima kalap, a tartós hártya (sokáig fedi a lemezeket), a köny-

nyebb termőre fordíthatóság. A termőtest nagyságát, darabosságát vi-szont meg kell tanulnunk befolyásolni. Az említett fajták viszonylag job-ban elviselik a kissé magasabb (19-21 °C-os) termesztési hőmérsékletet.

A gombacsírát 51-es fólizacskókban vagy 51-es üvegekben (tartalma41) forgalmazzák. Az utóbbi időben megjelentek a 10 kg-os fóliazsákokis, ugyancsak steril kivitelben.

A gombacsírát hűtőhelyiségben, 2-3 °C-on kell tárolni, eredeti gön-gyölegében (kartondobozokban), hézagosan. Különösen vonatkozik ez afóliazacskókra, zsákokra, azok így hetekig, 1-2 °C-on pedig hónapokigtárolhatók. A hosszabb szállítást célszerű hűtőkocsiban végezni, bárnéhány órát (országon belül) hűtés nélkül is elvisel a csíra. Szellős,hűvös helyen, levegős-hézagos elrendezésben néhány napig tárolhat-juk felhasználás előtt. Az üvegek jobban bírják a tárolást-szállítást,ugyanis a gombacsíra biológiai hője az üvegen keresztül könnyebbeneltávozik, mint fólián keresztül. Amennyiben a csírát gombaszállító(hűtő-) kocsiban szállítjuk, a kocsi rakfelületét 10%-os hipós vízzelalaposan mossuk fel, illetve utána még öblítsük is le. Amennyiben ez azelővigyázatosság nem foganatosítható (ellenőrizhető), jobb, ha más,gombával, szeméttel, letermett anyaggal nem érintkező járművei szál-lítunk. Ugyancsak igen veszélyes a gombacsírát gombahűtőben tárolni.Legvégső esetben a csírát (kartonokat, üvegeket) helyezzük alaposanlemosott műanyag szedőrekeszekbe vagy csak erre a célra elhelyezettpolcra. Akik a gombát a hűtőben válogatják, nem nyúlhatnak a gomba-csírás göngyölegekhez! Felhasználás előtt a zacskókat, üvegeket (apapírkupakot is) hipós ronggyal át kell törölgetni!

A csíra természetesen nem lehet penészes vagy elöregedett (sárgaszín, vattás foltok), vásárláskor erről győződjünk meg. Amíg a csíra szépfehér, kellemes illatú, az esetleges vattás foltok eltávolításával még fel-használható, ugyanis a vattásodás (abnormális micéliumfejlődés) a kom-poszton, takaróanyagon is megjelenhet, bár ha előfordulása nem tömeges,nincs különösebb jelentősége, nem okoz terméscsökkenést. Amennyi-ben nem vagyunk meggyőződve a csíra életképességéről, tegyünk kon-zervesüvegekbe kész komposztot és egy-egy üvegbe egy-egy csíragön-gyölegből tegyünk 30-40 szemet a komposzt közé, az üveg oldalához,hogy láthatóbbak legyenek a szemek. 20-25 °C-on, 3-5 nap múlva azegészséges szemek körül fehér micélium fejlődik, és hozzánő a kom-posztszálakhoz. Amely szemek barnák, „mezítelenek", változatlanokmaradnak, azok életképtelenek. A penészek nagy részének ugyancsakfehér micéliuma van, de ha az ilyen szemek ki is fehérednének, nem

nőnek hozzá a komposzthoz, és hamarosan zöld, szürke stb. színűvéválnak. (A gombacsírára még egy későbbi fejezetben visszatérünk, lásdcsírakészítés.) Az üvegek, zacskók tartalmát csak a felhasználás előttrázzuk fel, korábban ne.

A csírázásra kész komposzt ismérveiről az előző fejezetekben máresett szó. Most csak az esetleges ammóniamaradványokra vagy mégkissé aktív komposztra utalunk (ami egyébként előnyös), amely csírázásután bemelegedhet, különösen vastagabb rétegben vagy nagyobb, eset-leg szorosan egymáshoz tolt fóliazsákokban. Elősegíti ezt a helyiségmagasabb hőmérséklete (25 °C) és az ilyenkor ajánlatos (nyáron éjsza-kai) szellőztetés hiánya. Tehát csak a teljesen ammóniamentes kom-poszt csírázható be. Régebben nem is csírázták be azonnal a komposz-tot, hanem mérték az ágyások vagy a zsákok belsejének hőmérsékletét,és amikor az egy-két nap múlva se ment 30 °C fölé, akkor csírázták be(10 cm mélységig). Mostanában mindenütt a zsákos termesztést alkal-mazzák, padozaton vagy polcokon elhelyezett zsákokon. Kisebb meny-nyiségű termesztéshez természetesen ládák is használhatók 20-25 cmvastag, tömörített komposztréteg-gel. A felületi csírázást felváltotta akevert csírázás. A külföldi ládás,polcos (és zsákos) üzemek is mindkevert csírázást alkalmaznak, meg-felelő célgépekkel. Annak a j elenség-nek, hogy a zsákokból sokszor ki-pusztul a csíra, nem feltétlenül emódszer az oka, hanem a termelő,aki nem volt figyelemmel az emlí-tett körülményekre. Ugyanis, ha azammónia legkisebb nyomát észlel-jük, a komposztot még egy-két napig50-60 cm-es halomban fektetni kell,illetve tovább kell hőkezelni (hailyen a technológia).

A komposztot csírázás előtt köz-vetlenül felrázzuk, szétrázzuk és a 12. kép. Csírázás-zsákolás kisebb

40-50 cm magas rétegre egyenlete- üzemben (Fotó: Mazur Ildikó)

sen elterítjük a szétmorzsolt gombacsírát, majd alaposan összekever-jük a komposzttal, végül fóliazsákokba töltjük. A csírázás gépesíthető(12-13. kép).

A gombacsíra mennyisége 100 kgkomposztra számítva 0,5-1,0 1 le-het, ennél többet felhasználni feles-leges és költséges. A csíra mintegy10%-át mindig hagyjuk meg, és acsírázás befejeztével szórjuk a zsá-kok, a komposzt felszínére.

A fóliazsákok mérete kisimítva78 x 75 cm (szélesség—magasság) kö-

13. kép. Csírázó-zsákoló gépsor, bal rüli, 0,2 m 2 termőfelülettel, de ettőloldalon a felhodó szállítószalag vége eltérő is lehet. A falvastagság 0,01—

(Fotó: Kdvesdi Béla) 0,02 mm. Az említett méretű zsák-ba enyhén tömörítve 18-20 kg kom-

poszt fér, 30-35 cm magasan. Több termelő használ magasabb és kes-kenyebb, szögletes aljú, ún. talpas vagy redős zsákokat is, amelyek nemdőlnek el, termőfelületük 0,13 m 2 és 20-25 kg-osak, magasságuk 60-70cm. Ezek a zsákok nyáron nem érhetnek össze, de télen jól jön a„biofűtés", mert 12-15 °C-os helyiségben szorosan egymás mellé rakjákőket. A túlmelegedés veszélye e magasabb és keskenyebb zsákokbanvalamivel kisebb.

Csírázás után a zsákok száját visz-szagyűrjük (14. kép) nem egészen akomposzt magasságáig. A zsákokatmegfelelő rendben elhelyezzük a pa-dozaton, illetve, ha vannak, a polco-kon is. A helyiséget alaposan kita-karítjuk, az összesöpört komposz-tot a szemétbe dobjuk.

Ezután következik az egyik legfon-tosabb növényvédelmi kezelés, ame- 14. kép. „Zsákgyűrés", rácsírázáslyet csírázás után minél hamarabb el (Fotó: Szili István)kell végezni. A zsákok (ágyak) felszí-nére egyeletesen szórjunk ki helyiség-négyzetméterenként 20 g Basudin5 G granulátumot (a zsákokra és az utakra egyaránt). 100 m 2-es helyiség-ben tehát egy szint esetén 2 kg-ot. A második szint kezelésekor már csaka komposzt felületét vegyük figyelembe (lásd a növényvédelmi fejezetet).

Átszövés alatt a micélium 24-26 °C-on (a komposztban mérve) növek-szik leggyorsabban. A komposztban néhány °C-kal mindig magasabb ahőmérséklet, minta helyiségben. A különbség nagysága több tényezőtől

függ. Rendszerint még a 16-18 °C-os helyiségben is rendesen átszövődika komposzt, természetesen néhány nap késéssel. Ennek megfelelően azelső terméshullám is késik, de ez nem okoz gondot, hacsak nemhalasztunk el egy jó értékesítési lehetőséget. 20 °C levegő-hőmérsékletfölött már fokozottabban ellenőrizzük a zsákok belsejének hőmérsékle-tét, mert a melegedés önmagát serkentő folyamat lehet. 33 °C-oskomposztrétegekben a csíra elpusztul. Nyáron tehát még fontosabb ahőmérséklet ellenőrzése, és ha a zsákok belsejének hőmérséklete megkö-zelíti a 28 °C-ot, intenzíven kell szellőztetni, különösen éjszaka. Ha akomposzt vagy a meleg miatt fennállhat a bemelegedés veszélye, nerakjuk a zsákokat szorosan egymás mellé. Két alkalommal emelkedhetkritikusan a hőmérséklet: az első csírázás után, amikor még a komposztis szolgáltat meleget, a második az átszövés 10-15. napja, amikor mára csíra „dolgozik". A túlmelegedést mindkét esetben minden eszközzelmegkell akadályozni. Átszövés alatt tehát csak az esetleges bemelegedésmiatt kell szellőztetni, különben nem. Ha a komposzt felszíne nedves,lecsapódásos (ez lehet a bemelegedés következménye is), szórjunk ki100 m 2-re 5-10 kg gipszet és szellőztessünk.

Csírázás után egy héttel ellenőrizzük a micélium terjedését. A sze-meknek 2-4 cm átmérőjű, szürkésfehér „udvara" van, és kellemesgombaillat érezhető. Ha a szemek barnák és élettelenül fordulnak ki akomposztból, nem tapadnak a szalmaszálakhoz, esetleg zöldpenésze-sek, sürgősen „rácsírázásra" van szükség, hátha ez még segít. Vagyispótlólagos csírát kell szórnunk a komposzt felszínére és 10 cm mélyenbeledolgoznunk, sőt lyukakat is fúrhatunk (zsákonként 3-4 helyre), ésezekbe is néhány szemcsírát szórunk. A rácsírázás lehetőleg ugyanaz-zal a fajtával történjen, bár a korábban említett fajták csírái kever-

* hetők. A csíra a melegtől, az ammóniától (vagy mindkettőtől) pusztul-hat el, esetleg fertőzött vagy elöregedett volt. Ha a szemek egy részecsírázás után néhány nappal erősen zöldpenészes lesz, akkor fertőzöttcsíra is kerülhetett a jó közé.

Átszövés alatt télen fűtésről kell gondoskodni, a gazdaságosság ha-.táráig. Az esetleges füstgázok bekerülése ilyenkor még nem ártalmas.Szárazabb vagy nagyobb hőingadozású helyiségben a komposztot újság-papírral vagy fóliával befedjük, a fóliát azonban takarás előtt egy-kétnappal le kell venni, és ha lecsapódásos a komposzt felszíne, szellőzte-téssel le kell szárítani. A takarőpapírt, fóliát nem szabad többszörfelhasználni. Ha az ágyak felszíne erősen kiszáradna, takarás előtt fi-noman megpermetezhető. Modern külföldi üzemekben, ahol igen szi-

Ború higiéniai feltételek mellett dolgoznak, több helyen átszövés után(a csírázástól számított 10-12 napon) dúsítják az átszőtt komposztot. Alegtöbb esetben 0,3%-os formalinnal kezelt, granulált szójalisztet alkal-maznak, 1 kg/100 kg mennyiségben. Külföldön többféle készítmény vanforgalomban (Milli Ckamp, Super spawn, Spawn Mate, Calprozymestb.).

Takarás

Takaróanyag nélkül a komposzt nem hoz termőtesteket. Ez a kétspóráscsiperkére jellemző tulajdonság. A takaróanyag teremti meg azt akülönleges mikroklímát, amelyre a termőtestkezdemények kialaku-lásához szükség van. A gombák ezenkívül innen fedezik vízszükség-letük egy részét is. A takaróföld legfontosabb jellemzője a levegő- ésvízgazdálkodás. Az agyag elég sok vizet tud megtartani, de levegőtlen,kiszáradva cserepesedik. A homok jó szerkezetű, de a vizet elengedi. Atalaj humusztartalmának nagy szerepe van mind a szerkezet, mind avízháztartás szempontjából. Régebben speciális, csak erre a célra bá-nyászott mészkőport használtak a mély fekvésű pincékben, ahol nemkellett a gyors kiszáradástól tartani. A terméseredmények növeléseérdekében azonban már a dél-budai pincékben is nagy humusz- és rost-tartalmú tőzeget kevernek a kőporhoz. Külföldön csaknem mindenütta tőzeg dominál a takaróanyagokban, bár léteznek még tiszta kőporthasználó, intenzív termesztést folytató üzemek is. A franciaországi pin-cékben is többnyire agyagos, márgás mészkőport használnak. A tőzegsok helyen barnás, rostos Sphagnum tőzeg, amely erősen savanyújellegű, ezért többféle arányban mészkőport, mészkőőrleményt kever-nek hozzá. A hazai, nam savanyú síkláptőzeg megfelelő alapanyag atakaróföld előállításához. Ilyen tőzeget az országban sokfelé bányásznak,pl. Pötrétén és/vagy a kitermelő gazdaságtól, vagy a kertészeti, talaj-erő-gazdálkodási stb. kft.-ktől szerezhető be. A komposzt-előállító üze-mek többnyire ellátják vásárlóikat megfelelő minőségű tőzeg-kőporkeverékkel. Lényeges szempont, hogy a tőzeg tiszta, egészséges, friss le-gyen, megfelelő szemcsenagyságra darálva és rostálva. A túl nagy,1-2 cm feletti rögök nem előnyösek, mert nehezen fertőtleníthetők.A tőzeges takaróanyagon intenzívebben, néhány nappal korábbanjelenik meg az első hullám. Minél tőzegesebb tehát a takaróanyag,annál kisebb a gombák átlagtömege, de ez nem feltétlenül hátrány.

Ahol darabos gomba elérése a cél, ott nagyobb kőporarányra vanszükség, bár az ilyen „fehérebb" takaróanyagon is elaprósodhat agomba a környezeti tényezőktől függően. Takaróanyag-receptek:

1. Mészkőpor + 20-30 térfogatszázalék tőzeg (építőipari mészkőporis megfelelő vegyes szemcsenagyságban és 5 mm felső határral).

2. Homok + 20-30 térfogatszázalék tőzeg.3. Vályogtalaj + 20-30 térfogatszázalék tőzeg + 2-5% mészkőpor

(takarmánymész, futor, mésziszap); a vályogtalaj a 2., 3. ásónyomlegyen, mert a felső rétegben sok a gyommag és a rovar.

4. Tőzeg + 20 térfogatszázalék cukorgyári mésziszap. (Többféle mész-iszap létezik a víztartalmat, illetve a keletkezés módját illetően.Legalább fél év pihentetés után használjuk fel.) A takaróanyag-ke-veréket még eredeti, „száraz" állapotban fertőtleníteni kell (lásd anövényvédelmi fejezetet). A takaróanyagot a helyiség fertőtleníté-se után (és a komposzt érkezése előtt) szokták behordani az egyiksarokba, és ott fertőtleníteni vagy már fertőtlenített állapotbanszállítják. Még jobb, ha külön erre a célra szolgáló helyiség áll ren-delkezésre, ahol a takaróanyag fertőzésmentesen tárolható, hiszena szedések, javítások után maradó üregeket csak fertőzésmentestakaróanyaggal szabad pótolni, és ezt a helyiségben meghagyottanyagról nem mondhatjuk el, még kevésbé a helyiség előterébenhagyottról.

A takarás régen kialakult és bevált időpontja az átszövés vége, amelya csírázás után 12-14 nappal következik be. Általában csírázás utánkét héttel szoktak takarni. A takaróföldet talicskákkal, vödrökkel hord-ják szét, a zsákokra adagolhatók vödörrel, lapáttal egyaránt. Kézzelvaló elsimítás után a vastagság (egyenletesen) 3,5-5,0 cm körül legyen.A kőporos takaróanyaggal vékonyabban, a tőzegessel vastagabban takar-nak. Ezt a munkát csak a takaróföld viszonylag száraz állapotában le-het megfelelően elvégezni. Több külföldi üzem takaróanyag-csírázást al-kalmaz erre a célra kifejlesztett tőzegcsírával, ugyanazzal a fajtával, ami-vel a komposztot csírázták. Így a takaróanyag is előbb átszövődik, a ter-més kissé előbb jelentkezik és egyenletesebb lesz. Nálunk nem terjedtel ez a módszer. Néhány termelő átszőtt komposztot kever a takaró-anyaghoz hasonló céllal, de ez higiéniai szempontból nem helyeselhető.

A takarás után takarítás, majd öntözőkannás öntözés következik. Haa takaróanyagban a kőpor dominál, akkor négyzetméterenként 11, haa tőzeg dominál, akkor 21 juttatható ki. Holland intenzív üzemekben isegy alkalommal csak 1-1 1-t juttatnak ki m 2-enként, de a komolyabb

öntözéseket a takarás után 4-5 nappal kezdik. Az első öntözés egyúttalnövényvédelmi kezelést is jelent, mert az öntözővízbe különböző gom-baölő szereket keverünk a pókhálós penész és a mólébetegség ellenimegelőzés céljából. Alkalmazott szerek: formalin, Chinoin Fundazol 50WP, Sporgon stb. A részletes leírás a növényvédelmi fejezetben talál-ható.

A takarástól az első terméshullámig

A takarást követően — a hőmérséklettől függően — 8-14 nap múlvamegjelenik a micélium a takaróanyag felszínén. Ez alatt a 8-14 napalatt a hőmérséklet 18-22 °C között lehet, az évszaktól függően. Nemtörténik azonban semmi baj, ha a hőmérséklet alacsonyabb, mondjuk15-17 °C, legfeljebb az időpontok, illetve az első szedés ideje 5-10nappal kitolódik. A szellőztetés még nem lényeges, hacsak nem szüksé-ges hűteni a belső levegőt, erre azonban ritkán van szükség. A magas,90-95%-os relatív páratartalmat az utak, esetleg az ágyak (zsákok) ön-tözésével alakíthatjuk ki. A takaróanyagnak mindig nyirkosnak, ned-vesnek kell lennie. Pincében általában kevesebb önözésre van szükség,mint a felszíni épületben. Egy-egy öntözéskor (apró lyukú rózsájú lo-csolókannával) 0,5-1,01/m 2 vizet juttatunk ki. Az öntözővíz nem juthatle a komposztba, mert akkor az esetleg még nem teljesen átszövődöttkomposzt felső rétege megrothad, fekete, nyálkás lesz, és elszaporod-nak a szaprofág fonálférgek. A micélium az ilyen, túlöntözött (esetlegkorábban lecsapódásos) réteget csak itt-ott képes áttörni, aminek kö-vetkeztében hiányos lesz a termőtestképződés. A termesztőhelyiség jel-legétől (felszíni, pince), az évszaktól (télen szárazabb levegő), a takaró-anyag összetételétől, vastagságától függően több vagy kevesebb öntözésrevan szükség. Mindenesetre az öntözések első fő ideje (a közvetlenültakarás után kijuttatott 11/m 2-en kívül) a takarás utáni 4-8. nap közöttvan (2-4. öntözés). A „bolygatás", „felgereblyézés" után — ahol ezt alkal-mazzák — kevés vizet adunk. A legközelebbi intenzív öntözések ideje:borsó nagyságtól a szedés előtti napokig befejezve. Szedés előtt egy-kétnappal már ne nagyon öntözzünk, mert a gombák tönkje megnyúlhat,szedéskor jobban elszíneződik, s a baktériumos foltosodás veszélye isnagyobb (nyáron-ősszel). A borsó nagyságtól kezdve néhány nap le-forgása alatt akár 4-6 1 víz is kijuttatható, vagyis annyi liter, ahány kggombát várunk m 2-ként.

Az utóbbi években hazánkban is több termelő alkalmazza a „felgereb-lyézést", amit a hetvenes években Hollandiában és az Egyesült Királyság-ban kezdtek alkalmazni. Lécre szerelt szögekkel, vagy (Hollandiában)speciális géppel végzik ezt a műveletet, és a takaróanyagot rendszerintteljes vastagságában fellazítják. Bizonyos esetekben azonban csak atakaróréteg felső 1/3 részét gereblyézik fel. E műveletet a takarás utáni 7-9. napon végzik. A felgereblyézés következtében egyenletesebb lesz a ter-mőtestek megjelenése, vagyis nem csokrosan, hanem egyenként jelent-keznek a termőtestek. Mindezen kívül a gépi szedés elengedhetetlen elő-feltétele lett a bolygatás, és arra is rájöttek a termelők, hogy a pikkelyes-darabos fajták enélkül csak nehézkesen fordulnak termőre, illetve ke-vés termőtest képződik. Ennek a jelenségnek azonban más oka is van.

A várható gombakezdemények számát (ettől függ, hogy darabos vagyapró lesz-e a gomba) több tényező befolyásolja. A kritikus időpont akkorjön el, amikor a micélium nagyobbtömegben kezd megjelenni a takaró-anyag felszínén. A termesztők ezt ajelenséget kifutásnak, átütésneknevezik (15. kép). Ez az állapota hő-mérséklettől is függ, általában a ta-karás után 8-15 nappal vagy a máremlített felgereblyézés után 4-6nappal következik be. A termőtest-képződést elősegíti a komposzt hő- 15. kép. „Sodródás", ebben az állapotban

mérsékletének csökkenése, a levegő dől el, hogy mennyi termőtest képződik,

szén-dioxid-tartalmának csökkehé- apróbb vagy darabosabb lesz-e a gomba

se (a takaróanyag felszínén), továb-(Fotó: Szili István)

bá a levegő relatív páratartalmának csökkenése. Természetesen ehhezmég hozzá kell venni azt a tényt is, hogy minél tőzegesebb a takaró-anyag, általában annál több termőtest képződik. Ez azonban nem jelentiazt, hogy kizárólag kőport használva, az előzőleg említett három tényezőmegfelelő alakításával ne lehetne sok termőtestet „előcsalni". Minden-esetre a tőzeges takaróanyagon néhány nappal előbb jelentkezik az elsőterméshullám, és a takarőanyag vízháztartása kedvezőbb.

Az öntözésről már tettünk említést. Attól az időponttól kezdve azon-ban, amikor a micélium mindenütt megjelenik a takaróanyag felszínén— és ekkor kezdődik az intenzív szellőztetés — nem szabad locsolni. En-nek az időszaknak azonban nedves takaróanyaggal kell nekiindulni.A szellőztetés kezdetétől számított 4-5. napon, amikor már kialakultak

a „tűfejek", lehet finoman, permetszerűen öntözni (0,5-1,0 1/m 2 ). Erő-sebb öntözés hatására ugyanis a gombakezdemények elhalhatnak,különösen a pikkelyes-darabos fajtáknál. Ha az első terméshullámidején képződnének a következő hullám kis gombái, nedvesnek kelllennie a takaróanyagnak, mert e kis gombák sokszor vízhiány követ-keztében lepuhulnak, és csak később alakul majd ki a következőhullám. Ha kénytelenek voltunk a szedés előtti napokban öntözni,öntözés után erősebben szellőztessünk, hogy a gombák leszáradjanak.

Takarás után a páratartalom magas lehet, egészen a szellőztetés meg-kezdéséig (kifutásig). Ettől kezdve csökkenhet (85% RH), mert a kissészárazabb levegő elősegíti a „sodródást" (a gombakezdemények kiala-kulását), de közben a takaróanyag nem száradhat ki. 4-5 nap múlva,amikor a „tűfejek" már döntő többségben kialakultak, ismét emelked-jen a páratartalom 90-95%-ra. Erre azért van szükség, nehogy túl sokkezdemény jöjjön létre, mert az túlzott elaprósodáshoz vezetne. Borsó-mogyoró nagyságtól azonban az ilyenkor esedékes öntözések ellenéremár megint 80-85%-ra csökkenhet a páratartalom (megfelelő szellőz-tetéssel, az útöntözés elmaradásával). A kissé szárazabb levegő előse-gíti a gombák saját párologtatását, ami kedvez növekedésüknek. Ha túlsok termőtest képződött, a takaróanyag szárazabb, a levegő pedigpáratelt - ez sok „csenevész", könnyű gombát eredményez.

A hőmérséklet szerepét illetően a komposzt hőmérséklete a meghatá-rozó. Amikor kifutás, átütés után (alatt) megkezdjük az intenzív szellőz-tetést, a komposzt hőmérsékletének ekkor kell drasztikusan csökkennie,hogy elegendő termőtest képződjön. A régebbi pikkelyes-darabos fajtákakkor hoztak kevés termőtestet, ha ilyenkor a komposzt hőmérséklete 20°C fölött maradt. E fajtáknál célszerű 16-18 °C-ra csökkenteni a komposzthőmérsékletét, különben az egész termésidő elhúzódik, ami önmagábannem feltétlenül káros jelenség, mert a gomba minősége viszont jobb, da-rabosabb. Legtöbb esetben azonban az elhúzódó termés az atkák, fonál-férgek, cecidlárvák megjelenése miatt veszélybe kerülhet. A jelenlegelterjedt fajták esetében elég, ha a komposzt hőmérséklete 22-25 °C-ról18-20 °C-ra csökken. Nagyobb hőmérsékletesés elaprósodáshoz ve-zethet. Amikor a kisgombák kialakultak, a komposzt hőmérséklete me-gint emelkedhet (20-22 °C). A komposzt hőmérsékletét szellőztetésselcsökkentjük, ami nyáron többnyire csak klímaberendezéssel érhető el.

Sok helyen mód van mára levegő szén-dioxid-tartalmának mérésére.A szakkönyvek általában meg is adják a kritikus értékeket. A szén-dioxid-tartalom csökkenése is hozzátartozik a termőre fordításhoz.

Az optimális érték termőtestképző-déskor 0,07-0,09 térfogatszázalék.Télen ez az érték felmehet 0,1-0,14%-ra is, ami a fűtési költségekszempontjából kedvezőbb. Maga-sabb szén-dioxid-tartalom mellettkevesebb, darabosabb gomba fejlő-dik, esetleg a micélium vastagon ki-fut a takaróanyag felszínére („stró-ma"). A szellőztetés mértéke a ki-

16. kép. Első terméshullám futáskor a legnagyobb, 80-120 m 3/t,(Fotó: Szili István)h, illetve másként is kifejezve 10-20

m3/m2/h, a hőmérsékletnek (15-20 °C) megfelelően. Ez a légmennyiségaz összes cirkuláltatott levegőt jelenti, amelyben a friss levegő arányakb. egyharmad. A várhatő első hullám (16. kép) nagyságára is kifejez-hető a frisslevegő-igény: 1 m 3/m 2/h/kg gomba. A termés előtt álló kul-túra azonban nemcsak fokozott mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki, ha-nem egyéb illó gázokat is, mint pl. az etilén és az aceton, de összesenlegalább 10 féle anyagcsereterméket mutattak ki. Némelyik fajta, mintpl. a régi D 13 a hiányos szellőztetésre - az említett gázok miatt - a kis-gombák felrepedésével válaszolt. Többek között ezért is kellett mel-lőzni.

Az elmondottakból remélhetőleg kitűnik, hogy a termőtestek nagy-ságát nemcsak a fajta határozza meg, hanem elsősorban az említett kli-matikus tényezők is. Olyannyira, hogy pl. holland, klímaberendezésselrendelkező termelők előre meghatározzák a gomba kívánt méretét attólfüggően, hogy pl. konzervnek vagy a nagyobb gombákat igénylő frisspiaci ellátásra szánják terméküket.

Termésidő

Klíma. A második hullám idején a hőmérséklettől függően még mindigelég sok levegőre van szükség (4-6 m 3/m 2/h), de a termésidő előrehala-dásával tovább csökken a szellőzési igény (3-5 m 3 ). Pincében termeszt-ve a második hullám néha nagyobb, mint az első, ezért gyakran aprómarad a gomba. A tűfejképződéskor erősebben szellőztessünk (8. rajz),de se a levegő, se a takaróanyag ne legyen ilyenkor száraz. Célszerű az

8. rajz. A korszerű holland csiperketermesztés folyamata (Vedder nyomán)

első hullámot mielőbb leszedni, hogy borsó nagyság idején a másodikhullám is megkapja az első öntözést. Ha ez az öntözés késik, a másodikhullám minősége gyengébb lesz.

Szedés, ápolás. A gombák akkor érik el szedési érettségüket, amikora kalap széle kissé eltávolodik a tönktől, és a lemezeket fedő hártya ta-pinthatóvá válik. Ez a tűfej állapottól számítva 5-8 nap, a hőmérsék-lettő (14-20 °C) és a takaróanyag tőzegtartalmától függően. A gombaszedhetőségére nem a nagyságából, hanem az alakjából következtet-hetünk: a tönk megnyúlik, a gomba „karcsúbb" lesz.

A gombát ovnrR rRavarrí mozdulat-tal vesszük le, és a tönk alsó, földesrészét késsel levágjuk (17. kép). Atermést a legtöbb helyen 6 kg-os mű-anyag rekeszekbe vagy más, az igé-nyeknek megfelelő göngyölegbe sze-dik. A tárolási veszteség miatt a 6kg-os rekeszbe 10-20 dkg-mal töb-bet teszünk. A gombák osztályozását

. . .—k igenyelt vagy a luala-17. kép. Szedés exportra (Fotó: Szili István)

illetoen a vevőkkult szokásokat veszik figyelembe.

Exportra kisebb méretű, egyenletes nagyságú gombák felelnek meg.Rossz termelői szokás — és ez a piaci viszonyokat is tükrözi —, hogy a

rekesz aljába apróbb, esetleg hibás vagy kinyílt gombák is kerülnek. Akülföldi piacokon általában a kisebb, de egészséges és zárt gombák akeresettek.

A leszedett gombát lehetőleg 1-2 órán belül vigyük hűtőhelyiségbe(2-4 °C), de ha a termesztőhelyiségen kívül 1-10 °C-os a hőmérséklet,ez is megfelelő az ideiglenes tárolásra másnap reggelig. Így esetlegkétnapi szedést összegyűjthetünk az elszállításig. Nagyobb volumenű(200-300 m2-nél nagyobb) termesztéshez azonban nélkülözhetetlen ahűtőhelyiség, mert ezzel lényegesen csökkenthetők a szállítási költségek:2-3 napi szedést összegyűjtve egy „körúttal" értékesíthetjük a termést.

Egy terméshullám leszedése 2-3 napig tart, a szedési teljesítmény(15-60 kg/h) a gombák számától, nagyságától és a minőségi követel-ményektől függ. Szedés, illetve hullám után ún. javítás következik, amiabból áll, hogy a tönkmaradványokat, a beteg, lepuhult, barna kisgom-bákat „kigyomláljuk", majd a következő munkamenetben tiszta mű-anyag vödrökből fertőtlenített takaróanyaggal pótoljuk a lyukakat atakaróanyag egyszerű beleszórásával („homokolás"). Ezután a követ-kező hullám kifejlődése érdekében öntözünk. E műveletet a szükséglet-nek és a körülményeknek megfelelően a következő szedésig még egy-szer-kétszer megismételhetjük. Ha szedés előtti napon is kell öntözni,utána erősebben szellőztessünk, hogy a gombák szárazak legyenek.Azokon a helyeken, ahol esetleg kevés gomba termett, lényegesen keve-sebb vízre van szükség.

A hullámok 8-12 napos időközökben követik egymást, a hőmérsékletés a fajta függvényében. Modern, felszíni épületekben négy hullámotszoktak szedni 40-50 nap alatt. Pincében a termésidő jobban elhúzódik,különösen télen. Ilyenkor már nem is tartják számon a hullámokat, agomba is kiegyenlítettebben és mind kevesebbet terem. A második hó-nap végére sokszor már a micélium is „eltűnik" a komposztból a kár-tevők és a betegségek elszaporodása miatt. A termés mennyisége 12-25kg között alakulhat, de lehet ennél kevesebb, ritkán több is, a körül-ményektől függően.

A termésidő alatti vegyszeres növényvédelmi kezelések eléggé korlá-tozottak. Némi lehetőség van a móléfertőzés, a légyfertőzés csökkentésére(formalin, Sporgon, Bladafum stb.), de az esetleg előforduló fonálférgek,atkák és cecidlárvák ellen ekkor már nem tudunk védekezni. Minderrőla növényvédelmi fejezetben részletesen szólunk.

A termésidő végén a letermett, rendszerint igen fertőzött, illetveannak tekintendő alapanyag kihordása higiénikus legyen, ne fertőzzük

meg vele az új telepíté s eket! Az elmondott szempontok azért lényege-sek, mert a hazai term é sátlagok viszonylag alacsonyabb voltáért a hi-giéniai és növényvédelni teendők hiányos ismerete vagy elmulasztásafelelős. A korszerű külföldi, felszíni gombaházakban a letermett kultúrát„kifőzik" (70 °C-on 12 őráig tartják), és így az elszállításkor nem fertőzikmeg vele a környezetet. Vegyük még hozzá ehhez, hogy sok helyen szű-rik a termesztőházak ki- és bemenő levegőjét, hogy egyéb intézkedéseketne is említsünk. Csak ilyen környezetben képzelhetők el az olyan kor-szerű és termésnövelő eljárások, mint a tömegátszövetés, a takaráselőtti dúsítás, a takaróanyag-csírázás, a felgereblyézés. Mindez közelsem jelenti azt, hogy hazai termésátlagaink a fent említettek hiányaellenére ne lennnének növelhetők. Erre egyéb „tartalékokkal" rendel-kezünk, csak élni kell velük!

Termesztés 100 °C-on gőzölt szalmán

Ezt az eljárást a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetbendolgozták ki és szabadalmaztatták (Balázs—Kovácsné, 1988). Az aljzatelőkészítése a laskagombáéval azonos, 4-51 szemcsíra felhasználásával,100 kg benedvesített aljzatra vonatkoztatva. A továbbiakban a csiperkezsákos termesztésének megfelelően járnak el. A terméseredményekalacsonyabbak ugyan, de kisüzemi keretek között ennek kisebb ajelentősége, mert ez az eljárás egyszerűbb, mint a komposztálás. Azeljárás eredményesnek bizonyult azAgaricus bitorquis (nyári csiperke)termesztésében is. A legjobb eredményeket egy kecskeméti törzzselérték el. Nincs azonban tudomásunk arról, hogy e módszert a gyakor-latban alkalmaznák.

Az ízletes (nyári) csiperke (Agaricus bitorquis)termesztése

Az Agaricus bitorquis zömök, rövid tönkű gomba (18. kép). Kalapjatöbbnyire lapos, széle erősen begöngyölt. Tönkjén két gyűrű található.Az alsó gyűrű (bocskor) a kis gombát körülvevő burok maradványa, akésőbb megjelenő felső gyűrű a tulajdonképpeni gallér. Kalapja sely-

mes, fehér, fogásra elszíneződhet.Húsa is kissé vörösödő. Bolygatotttalajon, árokszélen, utak, töltésekmentén, városokban a járdák mel-lett találkozhatunk vele. Európábana hatvanas évek végén kezdték ter-meszteni Hollandiában és Belgium-ban. Később a csepeli Duna Tsz isfoglalkozott vele, de csak kísérletijelleggel. Üzemi termesztése külföl-dön is korlátozott, bár könnyen te-nyészthető (táptalajon, szemcsírán),termeszthető gomba. Melegkedvelő.Átszövési optimuma hasonló a két-spórás csiperkééhez (25 °C körüli,esetleg néhány fokkal magasabb),termesztés alatt azonban legalább5-7 °C-kal magasabb hőmérsékle-tet igényel (25 °C). A viszonylag ma-

18. kép. Agaricus bitorquis,gas hőmérséklet ellenére tenyészide- ízletes csiperkeje kissé hosszabb, mint a kétspórás (Fotó: Kovácsné dr. Gyenes Melinda)csiperkéé. Ez a két tulajdonság saj-nos a kártevőknek és a kórokozóknak is jobban kedvez, tehát a termesz-tését ez is korlátozza.

Előnyei:—vírusbetegségekre nem érzékeny, a móléra is kevésbé,—gombája tetszetős, a szállítást, tárolást jobban tűri,—nyáron is termeszthető felszíni épületek helyiségeiben.Hátrányai:— a gomba, bár jobban tárolható, hamarabb kinyílik,— egészben konzerválva az alsó gyűrű leszakadozik, szeletelve job-

ban színeződik,—ha túl kevés a levegő, a kalapon „légmicélium" jelenik meg, a kalap

ettől könnyebben megbarnul,—ha öntözés után nem szellőztetünk erősebben, a tönk szedéskor

(vágásfelületnél) jobban vörösödik,—erősebb aromája van, ezt nem mindenki kedveli,—kártevőkre, betegségekre a magasabb hőmérséklet és a hosszabb

tenyészidő miatt gyakrabban kell számítani, illetve nehezebb a

védekezés („velőpenész", zöldpenészek, baktériumos foltosodás,atkák, gombalegyek),

— csírázáskor még a kétspórás csiperkénél is érzékenyebb az am-móniamaradványokra!

Termesztéstechnológiája teljesen azonos a kétspórás csiperkénél le-írtakkal, figyelembe véve a magasabb hőmérsékleti igényt (20 °C alattmár nem lehet termeszteni). Néhány apróbb eltérés és megjegyzés:

1. Átszövés alatta komposzt felszínét fedjük le fóliával (vagy papírral,amelyet időnként megpermetezünk), ezt azonban 2-3 nappal a taka-rás előtt távolítsuk el, nehogy a komposzt felszíne nedves maradjon,mert ez később a takaróanyag alatt átszövetlen, fekete maradhat.

2. Kissé nedvesebb takaróanyagot használjunk, és a takarás utánne öntözzünk azonnal, hanem csak 5-6 nap múlva. Ekkor tehe-tünk az öntözővízbe vegyszereket (Fundazol 50 WP, Sporgon,formalin), de a formalinból csak fele annyit, mint a kétspóráscsiperkénél (bővebben lásd a növényvédelmi fejezetben).

3. Szellőzési igénye a kétspórás csiperkénél említett adatoknakkb. afele.4. Óvatosabban, kisebb vízadagokkal kell öntözni.5. Fokozott higiénia, fokozott védelem a gombaszúnyogoktól. Az el-

sötétített kultúra csak ventilátorokon keresztül érintkezhet akülvilággal.

6. Rácsírázást ne alkalmazzunk!7. A K-32-es fajtánál mellőzzük a „gereblyézést" (a takarás utáni 8-

9. napi fellazítást ne alkalmazzunk), a K-26-os fajta gereblyézhető(egészen a komposztig).

8. Takarás előtt ne alkalmazzunk dúsítást (szójaliszt...).9. A K-32-es fajta konzerválásra alkalmasabb.

10. Léteznek még melegigényesebb (28 °C), ún. trópusi törzsek is(Somycel—AGC W20).

Megemlítjük még, hogy az ízletes csiperke is termeszthető (kísérleti-leg) a laskagombánál használatos aljzaton (Balázs—Kovácsné, 1988).

A gyapjas tintagomba (Coprinus comatus)

A Coprinus comatus közepes nagyságú gomba (19. kép), kalapja kezdet-ben hengeres, tojásdad, 3-4 cm átmérőjű, 5-10 cm magas, gyapjas,pikkelyes. Színe fehér, a kalap „teteje" (közepe) okkeres, barnás. Lemezei

fehérek, igen sűrűn állnak, egy-kétnapon belül alulról felfelé megfeke-tednek, elfolyósodnak (autolízis).Tönkje szintén fehér, rostos, szálasszerkezetű, de fogyasztható (célsze-rű „karikákra" vágni). Előfordul fü-ves helyeken, bolygatott, laza talajo-kon, szeméttelepeken, parkokban,nádasok mellett. A legjobb ízű gom-bákhoz tartozik. Addig fogyasztható,amíg húsa fehér, kalapja zárt, ke-mény, hengeres. Ellentétben a rán-cos tintagombával, a gyapjas tinta-gomba alkohol mellett is fogyaszt-ható. (A ráncos tintagomba kalapjahamvasszürke, szürkésbarna és fel-tűnően ráncos. Ez is jóízű, de alko-holfogyasztással kipirulást, vértó- 7 9. Kep. copnnus comarus, gyapjasdulást okoz.) A Kalmár—Makara— tintagomba (Fotó: Tóth István)Rimóczi-féle Gombászkönyv (1989)gyapjas tintagombára tett megjegyzése (a mérgezéssel kapcsolatban)nem tűnik megalapozottnak.

Felhasználásával kapcsolatban el kell mondani, hogy hamar elfolyó-sodik, ezért nagyon fiatalon le kell szedni, így hűtőszekrényben 1-2napig tárolható. Egyes vélemények szerint hideg vízbe téve hűtőszek-rényben jobban eláll. A gyapjas tintagomba önbomlási folyamata blan-sírozással (5 perc főzés forró vízben) megállítható, így tovább eláll,illetőleg konzerválható vagy mélyhűthető is. Külföldi (holland és más)kutatók foglalkoznak jobb tárohatóságú törzsek szelektálásával, illetvespóramentes törzsek előállításával. Mint korábban említettük, bi-zonyos kedvező egészségügyi hatásokat is felfedeztek e gombával kap-csolatban, ami a cukorbetegek számára előnyös lehet. Lehetséges, hogya tartósítóipar számára a jövőben értékes alapanyag lehet, egyelőreazonban csak hobbitermesztésről beszélhetünk saját fogyasztásra. Sza-porítóanyaga nincs kereskedelmi forgalomban, jóllehet előállítása vi-szonylag könnyű, szaporítóanyaga még fapálcikákon is fenntartható(lásd a csírakészítésnél), ami utal arra is, hogy termesztése során afűrészpor is szóba jöhet.

Termesztésbe vonását a hetvenes évek közepén kezdték el az akkori

NDK-ban (Dieskau), majd Hollandiában, lótrágya komposzton és szal-mán. Hazánkban a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet fog-lalkozott vele.

Egyik termesztési módja teljesen megegyezik a kétspórás csiperketermesztésével, htrágyából vagy bármilyen szintetikus alapanyagbólkészült komposzton. Némi eltérés csak abban van, hogy ez a gombakevésbé érzékeny az ammóniamaradványokra, így a komposztálás (pl.a II. fázis) egy-két nappal előbb befejezhető. A termőtestek képződéséhezbizonyos mennyiségű fényre is szükség van. Termeszthető hőkezeltszalmán is, vagy 100 °C-on 1 óráig gőzölt szalmán (lásd a laskagom-bánál); ezt az eljárást ugyancsak a kecskeméti intézetben dolgozták ki.A csírázástól kezdve azonban a csiperkéhez hasonlóan kell termeszteni.

Erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis),lila pereszke (Lepista nuda)

E gombákat is csiperkekomposzton termesztették kísérletileg, hason-lóan a csiperkegombához, ezért teszünk róluk itt említést. Mindkétgomba jóízű, ismert, szabadban gyűjtve piacainkon (a piaci gombael-lenőrnek való bemutatás után) árusítható. Termesztési lehetőségeiknekegyelőre nincs nagy jelentősége. A kutatók keresik azokat a törzseket,változatokat, amelyek magasabb termésátlagot hoznak. Az érdeklődőkbővebb felvilágosítást találhatnak a szakirodalomban (Lelley, 1991).

A letermett csiperkekomposzt hasznosítása

A letermett csiperkekomposztot trágyaként, talajjavítóként szoktákfelhasználni. Az alábbiakban ehhez fűzünk néhány, a csiperkeiroda-lomban talált megállapítást, javaslatot. Ezenkívül a felhasználónak isismernie kell az illető növénykultúra igényeit, mert csak ezután leheteldönteni a letermett komposzt alkalmasságát.

A letermett komposzt só- és szervesanyag-tartalma viszonylag ma-gas, 0,6% nitrogént, 0,8% káliumot és 0,6% foszfort tartalmaz frissanyagra vonatkoztatva, beleértve a takaróanyagot is. Mésztartalma6%, sótartalma 18-25%, szervesanyag-tartalma 20%, pH-ja 6,3. Kalci-

umtartalma miatt alacsony pH-t igénylő növények alá nem ajánlott.Inkább szántóföldi, mint kertészeti kultúrák trágyázására javasolják,bár jónak találták a káposzta, a karfiol, a bab és a zeller esetében is.Nem javasolt magas sótartalmú talajoknál, sóérzékeny növényeknél,palántáknál, paradicsomnál, reteknél, endíviánál. Biogáz előállításárasem alkalmas. Előnyt jelent viszont alacsony nehézfémtartalma. Kísér-letileg felhasználták bizonyos cserepes növényeknél tőzeghez kever-ten, továbbá konténeres cserjéknél (Contoneaster, Cornus, Forsythia,Weigela).

Bármilyen felhasználás esetén előnyére válik néhány hónapos kom-posztálás, kilúgozódás, de célszerű műtrágyával (N, P, K) feljavítani.Tőzeggel való keverése előnyös. Felvetődött a benne esetleg találhatócsiperkekártevők (atkák, fonálférgek, cecidlárvák) nemkívánatos je-lenléte, de nincs konkrét bizonyíték káros hatásukra. A cecidszúnyogoklárvái minden rothadó zöldségfélében előfordulhatnak, de nem elsődle-ges kártevőkként.

Régóta ismert dolog, hogy a letermett gomakomposzt takaróanyag-ként is felhasználható, amennyiben szabadföldön 2-3 évig 30-40 cmvastagon fektetik és néhányszor átforgatják, miközben talajjal is keve-redhet. Az esők jó hatással vannak rá, csökkentik a sótartalmát. Cél-szerű más anyagokkal, pl. tőzeggel keverni, de mindenképpen gőzölés-sel kell fertőtleníteni felhasználás előtt (ládákban, 5 óráig tartani 60 °C-on).

Egyetlen, szigorúan tiltott felhasználási terület: a gombatermesztőne használja trágyaként a gombatelep közelében! Amennyiben takaró-anyagnak óhajtja felhasználni, ez a lerakat is több kilométeres távolság-ban legyen!

A laskagombák (Pleurotus spp.)termesztése farönkön

A laskagombát az NDK-ban az ötvenes években, hazánkban a hatvanasévek elején kezdték nagyobb mértékben termeszteni farönkön. Anagyüzemi termesztés nem vált be, de a háztáji keretek között ma is eza legegyszerűbb módszer. A termesztés rövid folyamata: a nem túlrégen döntött fát feldaraboljuk és beoltjuk, a rönkök megfelelő helyenátszövődnek, s ezután kihelyezhetők a kertbe, részben földbe süllyeszt-ve, ahol 3-4 évig teremnek, rendszerint ősszel.

Fajták

Régebben kizárólag a késői laskagombát oltották rönkre, amelynekismertebb fajtái a P5, az L2, az Lsz, a Som, a VL6 stb. voltak. Az utőbbiévekben már hibrid fajtákat telepítenek farönkre, ezek közül legis-mertebb a HK35, de tulajdonképpen minden faj és fajta termeszthetőfaanyagon, hiszen ez a természetes tápanyaga. A hibridek vagy másnéven a nyári fajták tavasszal, nyáron is hozhatnak termést. A csíra-laboratóriumok egyébként a késői fajtákkal már nem is nagyon foglal-koznak. Mindenesetre a hibrid fajták ősszel egy hónappal korábbankezdenek teremni, arra nézve viszont, hogy a késői fajták ősszel, illetvetél elején tovább teremnének, nincsenek tapasztalataink. Az intenzívtermesztés során a hibrid fajták is teremnek alacsonyabb hőmérsékleten,akár 8-10 °C-on is. Szabadban, farönkön a hibrid fajták húsosabbtermőtesteket hoznak, mint a zsákos termesztésben, magasabb hőmér-sékleten.

Milyen fafajok jöhetnek számításba?

Ez a kérdés a laskagomba termesztésének és kutatásának egyik mosto-ha területe. A szerzők egymás adatait veszik át több-kevesebb meggyő-ződéssel. Sokkal többet mi sem tudunk mondani. A következő közhe-lyek ismételhetők: akác és tűlevelű fafajok kevésbé alkalmasak, annakellenére, hogy a természetben mindegyiken előfordul a laskagomba,igaz, más-más gyakorisággal. A lucfenyő fűrészpora, forgácsa alkalmastermesztésre, az akácé csak kivételes esetben. A szerző például ter-mesztett Pleurotus pulmonariust akácforgácson, ugyanez a H7 és a G24esetében nem sikerült. A csonthéjas, mézgásodó gyümölcsfákat nem ja-vasolják, bár Véssey Ede (személyes közlés) cseresznyefarönkön ter-mesztett laskagombát. Ezek a kérdések akkor vetődnek fel, ha valakikivágja régi gyümölcsfáit és gombát szeretne rajtuk és a fennmaradó tus-kón termeszteni. Sajnos az öreg fák más farontó gombáktól is fertőzöt-tek lehetnek, ezért eleve bizonytalan a beoltásuk eredményessége. Aztviszont határozottan állíthatjuk, hogy az almatermésűek és különösen adió kedvelt táptalaja a laskagombának. Az erdei fák közül megfelelő abükk, a nyár, a fűz, a csertölgy, a gyertyán, a szil, a juhar, a hárs, agesztenye és még több más faj is. Az akácot, a nemes tölgyet azonban nemjavasoljuk, a fenyőfélék meg amúgy sem szerezhetők be. Vitatott pl. azéger és a kőris termesztési értéke, bár az égerről tudjuk, hogy jó shiitake-alapanyag. Amikor tehát laskagombát szeretnénk termeszteni, ne úgyvessük fel a kérdést, hogy kiszáradt a kajszi vagy útban van egy szilvafa,hanem próbáljunk megfelelő fát (pl. nyárfát, fűzfát) vásárolni, amikorvalahol irtás van. A nyárfáknál is tegyünk azonban különbséget aszínes (barnás) és a fehéres faanyagú fajták között, az utóbbiak javára.

Nem közömbös a kivágott fa állapota sem. A reves, pudvás, taplógom-bás fa nem megfelelő. Ugyancsak bizonytalan a teljesen friss döntésű,lédús faanyag oltása is, mert belsejében kevés az oxigén, és még egyébgátlóanyagokat is tartalmazhat. A laskagomba ugyanis nem kifeje-zetten élősködő, az egészséges fát nehezen képes megtámadni. Meg-felelőbbnek tartjuk tehát a néhány héttel vagy legfeljebb 1-2 hónappalkorábban döntött fát, amely veszített egy kicsit nedvességtartalmából(pl. 50%-os víztartalma 40%-ra csökkent.) A teljesen kiszáradt faoltásra alkalmatlan, illetve többnapos áztatásra szorul. Ez azonbaneléggé bizonytalan kiindulási alapanyag, mert a farontó gombák el-uralkodhattak rajta, és így csak csekély termést várhatunk.

Oltás, átszövés

A hosszabb rönköket fűrészeljük fel rövidebb, 30-35 cm-es darabokra.Ezután az átszövés helyén (verem, pince, garázs, kazánház, régi istállóstb.) a hengerekből rakatot építünk oly módon, hogy a vágásfelületekalá, közé és tetejére vékony, 0,5 cm-es rétegben elterítjük a kezünkkelszétmorzsolt gombacsírát. A csíra 2-51-es fóliazacskóban vagy üvegbenkapható. 11 csíra 40-50 kg faanyag beoltásához elegendő. Megbontat-lan göngyölegben hűvös, szellős, száraz helyen több napig tárolható.

Tárolás közben a göngyöle-gek ne érjenek egymáshoz.

A fahengerekból készültrakatot belső helyiségbencsak fóliával, szabadban fó-liával és ráterített földdelvédjük a kiszáradástól, nap-fénytől (9. ábra). Az átszövé-si és érlelési idő 15-20 °C-on3-5 hónapig tart.

Hosszabb, nehezebb, fekvőrönk esetében fúrt lyukakbavagy befűrészelésekbe is he-lyezhetjük a szaporítóanya-got, bár a lyukak elég kicsitámadási felületet jelenteneka gombának. Az ilyen oltásta termőhelyen végezzük el, arönköt félig földbe süllyeszt-jük és fóliával, majd földdeltakarjuk. Egyedi farönköket,Földben hagyott tuskókat isbeolthatunk a termőhelyen.Az ilyen tuskókat se oltsukFúrt lyukakkal, mert a gyö-kérnyomás (víz) következ-tében a csíra befulladhat.

Termőre fordítás

Tavaszi, nyári oltás esetén augusztus végé, őszi vagy téli oltás eseténtavasszal a rakatot szétszedjük, és az egyes tinköket kertben, kerítések,sövények, falak északi oldalán, tehát árn:ékos és szélvédett helyen,egymástól 20 cm-re földbe süllyesztjük, nintegy 2/3-3/4 részig (20.kép). A rönkök, illetve a gomba ké-sőbb a talajból is vesz fel nedvessé-g-et, ásványi anyagokat. Aj ól átszőttrönkökön fehér, kellemes illatú mi-2éliumszövedék található, a fát fel-hasítva látható, hogy a kifehéredettFaanyagot a gomba birtokba vette.

A helyben oltott rönkökről átszö-vés után lebontjuk a földtakarót ésa fóliát, vagyis szabaddá tesszük a

20. Átszőtt rönkök kihelyezéserönk felső részét. A rönkök körülemelhetünk szélvédő földsáncokat

(Fotó: Tóth István)

vagy deszkákat, esetleg 20-30 cm magas fóliakerítést. A gyomok is vé-denek a széltől és napfénytől, bár az ilyen helyen előszeretettel tanyáznaka gombaszúnyokok is, amelyek lárvái nyárm vagy kora ősszel károsít-hatják a gombát. Száraz időjárás esetén a rörköket és környéküket meg-öntözhetjük, különösen akkor, amikor esEdékes a termőre fordulás.A késői laskagomba csak ősszel, párás, ködös időjárás esetén, az elsőerősebb lehűlések után kezd teremni, és a télbeálltáig 2-3 terméshullámvárható. A nyári (hibrid) fajták tavasszal nyáron is teremhetnek,hosszabb esőzések után. A rönkök köré szórhatunk ki szalmát, hogy azeső ne verje fel a talaj szemcséket a gomba lemezei közé. A kihelyezettrönkök 3-4 évig az időnkénti öntözésen kívű más kezelést nem igényel-nek.

A szedésre érett laskagomba kalapja kissé kiterül, de széle mégbegöngyölt (21. kép). Nem szabad várni, amíg a kalap széle kiegye-nesedik, netalán tölcséresedik, kifakul, mert akkor már a kalap húsaszívós, rágós lesz. Inkább túl fiatalon vegyük le a gombát, mint elkésve!

A termés összes mennyisége a fa eredeti tömegének 15-25%-a, determészetesen ennél kevesebb is lehet, az említett körülményektőlfüggően. A legtöbb gombát rendszerint a második év őszén szedhetjük.

9. rajz. A laskagomba termesztése farönkön

21. kép. Termő gyökértuskó (Fotó: Tóth István)

A laskagomba termesztésének e módszere kissé intenzívebbé tehetőazáltal, hogy a rönköket veremben, használaton kívüli melegágybanvagy fóliasátorban stb. helyezzük el, amellyel meghosszabbítjuk az őszitermésidőt.

Rönkös termesztésnél a gombaszúnyogok kártétele ellen csak úgytudunk védekezni, hogy teljesen gyommentes környezetben termesz-tünk, de akkor más módon kell megteremteni a kellően párás mik-roklímát. Szerencsére a gombaszúnyogok a laskagombát nem túlzottankedvelik, szemben pl. a csiperkékkel.

A laskagombák (Pleurotus spp.)termesztése szalmaféléken,

fűrészporon, saját fogyasztásra

A termesztés rövid áttekintése, fajták

Az alapanyagot felapítjuk, nedvesítjük, majd hozzákeverjük a szét-morzsolt gombacsírát, végül perforált fóliazsákokba töltjük. Megfelelőhelyiségben az aljzat 20-30 nap múlva átszövődik, kifehéredik, összeáll,és kedvező körülmények között a zsákok felszínén lévő lyukakonkeresztül megjelennek a gombakezdemények. A termésidő egy-kéthónapig tart, különböző tényezőktől függően.

A fajták elég gyakran változnak. A késői laskagomba fajtáit felváltjákazok a hibrid fajták, amelyek nyáron is, télen is termeszthetők. Későilaskagombát csak augusztus végén olthatunk először, így a terméskezdete szeptember vége, amikor a hőmérséklet már gyakran esik 10 °Calá. A késői fajták termőre fordításához ugyanis hideghatásra, „hideg-sokkra" van szükség. Tavasszal legkésőbb márciusban telepíthetjük ezeketa fajtákat, hogy május végével leteremjenek. Mint említettük, az eddigimegfigyelések szerint a hibrid fajták is termeszthetők télen. Ezzel szem-ben a legnagyobb nyári melegben, hosszan tartó kánikulában e hibrid faj-ták is nehezen fordulnak termőre, illetve csak akkor, ha jön egy átme-neti, néhány napos lehűlés. A régi fajták közül a G24-es tűrte legjobbana meleget, de csíráját már nem gyártják, az exportképesebb HK35-öskiszorította.

Felhasználható az egészséges, száraz gabonaszalma, kukoricacsutka,kukoricaszár, cirokszár, repceszalma, lenszalma, kenderpozdorja, to-vábbá a szója-, magborsó-, maglucerna-, lőhereszalma. E négy utóbbitazonban ne használjuk tisztán, keverjük gabaonaszalmával vagy fűrész-porral. Használható még a friss, egészséges, száraz, durva szemcséslombosfa- (lásd fent a rönkös termesztésnél) vagy lucfenyő-fűrészpor,

-forgács is. Apró szemcsés fűrészport csak durvább anyaghoz kevervehasználjunk, ez fokozza azok (pl. szalmaszecska, forgács) víztartóképességét. Vegyes fűrészporban minél kevesebb legyen az akác és anemes tölgy. Ha a fűrészporban sötétebb, ázott, penészes részek van-nak, a termesztés sikertelen lesz, elsősorban a cecidszúnyog lárvái miatt.(Ez a szalmafélékre is vonatkozik.) A szálas anyagokat 1-3 cm-re szecs-kázzuk (22. kép) vagy őröljük, a kukoricacsutkát kalapácsos darálóval0,5-2 cm-es szemcsékre daráljuk. A különböző anyagok egymással kever-

22. kép. Kis teljesítményű, villanymotorral 23. kép. Az alapanyag gőzöléseműködtetett szecskavágó kisüzemben, keverő- (nedvesítő-csírázó)

(Fotó: Szili István) tartállyal (Fotó: Szili István)

hetők. A benedvesítés tiszta betonon, fólián, tepsiben vagy kádban történiköntözőkannával, ha lehet forró vízzel, amelybe Chinoin Fundazol 50 Wpgombaölő szert keverünk (100 1 vízhez 1 dkg, 10 1 vízhez kb. egymokkáskanállal). Fundazol helyett jó még a Topsin-M 70 Wp vagy aKolfugo 25 FW is. 10 kg száraz alapanyaghoz 15-161 fundazolos vizetadunk, miközben többször átforgatjuk. Biztonságosabb a nedvesítés,ha a felaprított anyagot fél órára 60-70 °C-os (fundazolos) vízbe merítjük(zsákban, kosárban), majd hagyjuk lecsurogni, lehűlni. Üzemi termesztésesetén célszerű gőzölő'berendezést készíteni (23. kép), amelyben a felaprí-tott alapanyagot még száraz állapotban 1-1,5 óráig 100 °C-on gőzöljük,majd hideg vízzel nedvesítjük.

Csírázás

Az alaposan benedvesített (65-70%-os víztartalom), majd lehűlt alap-anyaghoz, tisztára mosott betonon, fólián vagy kádban hozzákeverjüka kézzel szétmorzsolt gombacsírát. 40-50 kg nedves anyaghoz 5 1 csírát

keverünk, többször átforgatva. Ezután az alapanyagot erősen tömörítveperforált fóliazsákokba tömjük, és a zsákok száját szorosan bekötjük. Akisimítva 40-50 cm széles zsákokba 60-70 cm magasan 10-12 kg aljzatfér, vagyis pl. 1 üveg csírával 4-5 ilyen zsák készíthető. Szélesebb zsá-kokat ne használjunk, mert (nyáron) a közepük befülledhet. A zsákokoldalát kb. 10 mm vastag, hegyes tárggyal 10 x 10 cm-es kötésben ki-lyuggatjuk (bőrlyukasztóval ez előre elvégezve sokkal szakszerűbb). Akülönböző fajták csíráit ne keverjük egymással!

Átszövés

A zsákokat tiszta, szellős, 15-20 °C-os helyiségben (pince, alagsor,garázs, folyosó, gazdasági épületek helyiségei stb.) szövetjük át a pa-dozaton, földön vagy polcokon úgy elhelyezve, hogy ne érjenek egymáshoz.Helyüket előzőleg kitakarítjuk és hipós vízzel fertőtlenítjük. Elhelyezésután azonnal porozzuk meg a zsákokat és környéküket valamilyenrovarölő szerrel (Piretrin, Mala, Domotox, Diazinon 5 G, Galition 5 G).Ezenkívül rakjunk ki a zsákok és nyílások közelébe légyölő csíkokat,légyfogókat. Az átszövés a hőmérséklettől stb. függően 15-25 napigtart. Télen is biztosítsunk legalább 15 °C-ot. Ezután megjelennek agombakezdemények.

Termőre fordítás, termés

A kifehéredett blokkokat az átszövés helyén vagy átszállítva egyébhelyiségben, esetleg árnyékolt fóliasátorban termesztjük le. A zsákokatálló helyzetben vagy 2-3 zsákot egymásra fektetve termesztjük le apadozaton vagy a polcokon. A termesztés feltételei: magas páratarta-lom, intenzív szellőztetés, kevés természetes vagy mesterséges fény (pl.hideg-fehér fénycső). A jelenlegi törzsek (HK35, 65, 48, 123, PS-szakastb.) egész évben termeszthetők 15-25 °C-on. 10-12 °C-on már nagyonlassú a fejlődés. A gombakezdemények a fólián készített lyukakonbújnak elő. Ha átszövés alatt a fólia elvált az aljzattól, célszerű mégegyszer erősen tömöríteni a zsákot és jó szorosan újra bekötni. Agombaszövedéknek ez nem árt. Régebben átszövés után a főliát felha-

sogatták vagy levették. Ma már ez nem szokás, mert az aljzat köny-nyebben kiszárad és beáztatása körülményes, bár nem lehetetlen.A padozatot naponta locsoljuk fel, hogy a levegő párás legyen, de a gom-bákat ne öntözzük meg. Ha a szellőztetés nem kielégítő, a gombák tönk-je megnyúlik, megvastagodik, a kalap tölcséresedik, kanalasodik.Torzulhatnak a gombák olajszagtól, füstgázoktól, vegyszerektől is.Az említett rovarölő szerekkel nem kezelhetjük a gombákat, legfeljebba padozatot. A termés szakaszosan jelentkezik, a termésidő 1-2 hónapigtart. Ezután a blokkokat távolítsuk el messzire, helyüket takarítsuk éshipós vízzel fertőtlenítsük ki. Letermett blokkok mellé ne tegyünk úja-kat! A még fehér, egészséges, penészmentes aljzat sertésekkel, ju-hokkal, szarvasmarhákkal feletethető. A várható termés a nedves aljzatsúlyának 15-25%-a. A túlérett gomba kalapja kifakul, kiterül, rágóslesz, fokozódik a spóraszórás is, ami allergiát, köhögést válthat ki, eztne várjuk meg! A fiatal gomba tönkjének felső része is fogyasztható, havékony karikákra szeleteljük. A kalapot is a rostok irányára merőlege-sen apítsuk fel. Legegyszerűbb elkészítési módok: rántva, paprikásnak,pörköltnek, levesbe, tojásos gombának, fasírozottnak, szendvicsekhez,salátának stb.

A házi tartósítás módja (aprítás után): szárítás (majd darálás), natúrvagy ecetes eltevés kétszeri kidunsztolással vagy a félkész étel mély-hűtése. (Lásd könyvünk utolsó fejezetét.) Az időben, fiatalon leszedettés elkészített laskagomba (különösen az ún. „szaka" fajta) sokak szerintfelülmúlja a sampinyont. A friss gomba levelekre szedve és becsomagol-va hűtőszekrényben 2-3 napig, a gombás étel egy-két napig tárolható.Laskagombát soha ne tároljunk melegben, fóliazacskóban! A termesz-tett laskagomba szabadon, szabad áron értékesíthető. Ha szükséges, atermesztésből való származását igazolni kell.

Az üveges gombacsíra száraz, hűvös helyen 1-2 hétig eltartható, el-színeződése (sötétebb foltok), nedvesedése, nem jelent feltétlenül érték-romlást, ha az alapszíne fehér marad. Ha postán szállítva az üveg eltö-rött, a csírát néhány napon belül fel kell használni. A csírában ne ma-radjanak üvegszilánkok, illetve az ilyen blokkokat letermés után ne ad-juk állatoknak. Fóliazacskós csírát nyáron nem szabad postán szállítani,és lehetőleg hűtőben vagy hideg helyen hézagosan kell tárolni, mertmelegben előbb befülled, mint az üveges csíra.

A laskagombák (Pleurotus spp.)üzemi termesztése

A termesztés rövid áttekintése

A „nagyüzemibb" technológia szerint az alapanyagot aprítják, nedvesí-tik, majd kb. 10-40 t befogadóképességű tömeghőkezelő helyiségekbenhőkezelik: 60-70 °C-on pasztőrözik, majd 45-50 °C-on kondicionálják.Az egész folyamat mintegy 3 napot vesz igénybe. A másik eljárás azutóbbi években kezdi kinőni a kisüzemi szintet. Az alapanyagot aprítják,szárazon 100 °C-on 1 óráig gőzölik 1-10 t-s gőzölőben, majd hideg vízzelnedvesítik, csírázzák, zsákolják. Mindkét eljárást Magyarországondolgozták ki, az előzőt 1969-70-ben, az utóbbit 1979-80-ban. Ez nemjelenti azt, hogy csak így készíthető laskaaljzat, vannak többé-kevésbéeltérő eljárások is (rövidebben ugyan, de ezekre is kitérünk).

A becsírázott aljzat megfelelő helyiségben 20-30 nap alatt átszövődik,kifehéredik, összeáll, és kedvező körülmények között (termesztőhelyi-ségben) a zsákok perforációin (a lyukakon) megjelennek a gombák.A termésidő különböző tényezők függvényében 1-2 hónapig tart.

Néhány kisüzem az 1 órás gőzölést 200-5001-es tartályokban végzi.Az említett két eljárás azonban „középúton" átfedi egymást, mert egy5-10 t-s hőkezelőben, ami kb. 15-30 m 3 térfogatú tartálynak felel meg,némi műszaki eltéréssel mindkét módszer alkalmazható.

A nagyobb alapanyaggyártók a zsákok egy részét maguk termesztikle, másik részét eladják, de a gombát rendszerint visszavásárolják ésexportálják. Jelenleg Magyarországon szinte mindenki exportra ter-mel, többnyire a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok megüre-sedett egykori istállóiban, óljaiban — megfelelően kitakarítva, kifer-tőtlenítve és átalakítva azokat.

A laskagomba termesztésére a csiperkénél javasolt összes helyiségtí-pus megfelel, de a laskagombának kevés természetes vagy mesterségesfényre szüksége van. Lényeges különbség a két gomba termesztésébenmég az, hogy a laskagomba nyáron is termeszthető felszíni épületben.Itt meg kell jegyezni, hogy a jelenleg elterjedt fajták (elsősorban acsaknem kizárólagos HK35-ös) a legnagyobb melegek idején (25 °Cfelett) nem fordulnak termőre vagy leáll a termés mindaddig, amígnéhány napos lehűlés be nem következik. Ugyanígy volt ez a H7-esfajtával is. A G24-es viszonylag jól bírta a magasabb hőmérsékleteket,de az exportkihozatal ilyenkor annyira lecsökkent (világos, apró ter-mőtestek), hogy ezért nem volt érdemes termeszteni. A még régebbi„Florida" — ezzel kezdődött a hazai üzemi laskatermesztés 1969-70-ben— ugyancsak termett nyári melegben, de csak konzerv minőséget. Erresajnos manapság nincs szükség. Így az egyszerű, hőálló, ezüsttel be-festett fóliasátrak csak tavaszi és őszi termesztésre ajánlhatók.

Átszövetésre lehetőleg masszív téglaépületek helyiségeit, illetve alag-sorokat, pincéket használjunk. Az átszövés és a termesztés egyarántfolyhat ugyanabban a helyiségben vagy kinevezhetünk külön átszövető-és külön termesztőhelyiségeket. Télen ez célszerű lehet akkor, amikoraz átszövetőhelyiséget jobban kihasználva polcokon helyezzük el ablokkokat és így fűtési költséget takarítunk meg, ugyanis a micélium istetemes hőt termel. A helyiség minden m 2-ére 200 kg-ot is elhelyez-hetünk minimális fűtéssel, erre is csak az átszövetés első néhány nap-jában van szükség. Természetesen fokozottabban kell ügyelni a zsákokbelsejében uralkodó hőmérsékletre, állandó belső (és esetleg külső)légkeverés, légcsere mellett. Nyáron jobb, ha a termesztőhelyiségbenszövetünk át. Ettől csak akkor térünk el, ha a termesztést melegebbjellegű, könnyűszerkezetes építményben folytatjuk. Ekkor feltétlenülérdemes masszívabb, hűvösebb épületben átszövetni, mert ha átszövésalatt nem tudjuk a zsákok belsejének hőmérsékletét 28 °C alatt tartani,könnyen befülledhetnek, bepenészedhetnek.

A túl nagy, több 100, esetleg 1000 m 2-es helyiségeket célszerűbbkisebb egységekké átalakítani — két okból. Az egyik a piac folyamatosellátása, a másik higiéniai. Egy helyiségben ugyanis nagyjáből egykorúanyagokat helyezzünk el, legfeljebb egyhetes különbséggel, ne többel.

A helyiségek padozata lehet földes-homokos, kavicsos, téglával kira-

10. rajz. A zsákok elhelyezése a laskagombatermesztésében

Mint említettük, fóliasátorbancsak tavasszal és ősszel termeszt-hetünk, a sátrat kívülről árnyékolnikell (24. kép) annyira, hogy bentfélhomály uralkodjon. Erre a célrakülönböző anyagokat használha-tunk, de legcélszerűbb a nádtakaró.Ha a sátor 10-15 m-nél nem hosz-szabb, elegendő, ha a két végén kapmegvilágítást, de úgy helyezzük el,hogy a végeit se süsse a nap köz-

24. kép. Egyszerű laskagomba-termesztő vetlenül, illetőleg azokat is árnyékol-ház tavaszi (esetleg nyári) és őszi juk. A belső árnyékolás nem meg-

termesztéshez, tetején fényvisszaverő,„golyónyomott" alufóliával, északi oldala

felelő. A sátor két végén nagy abla-fóliából készült. Az átszövés nem itt történik kokat képezhetünk ki, amelyeket

(Fotó: Szili István) szitahálóval látunk el. Így is cél-

kott vagy betonozott. Fólia le-terítése szükségtelen, sőt nemis előnyös. Amennyiben a zsá-kokat a padozaton helyezzükel, egymásra rakva is (2-3zsák) csak mintegy 100-110kg-mal számolhatunk m 2 -en-ként (10. rajz). Ha a zsákokategysoros (esetleg iker-) polco-kon három szinten helyezzükel, akkor is csak 110-130 kgaljzat fér el a helyiség 1 m 2-én.Alacsonyabb belmagasságúépületek (ólak, istállók) eseté-ben ez a mennyiség elegendőis, különösen nyáron. Ameny-nyiben több polcon még többanyagot helyezünk el, fokozot-tabb gondot kell fordítani aklimatizálásra, mert kisebbüzemzavar, figyelmetlenség kö-vetkeztében az összes termő-test tölcséresedhet, torzulhat.

25. kép. Időkapcsoló, amellyel a ventilátorszakaszosan működtethető

(Fotó: Szili István)

1. rajz. Fűtés és szellőztetéshőlégfúvóval

szerűbb azonban téglaépületben, pincében átszövetni és csak a 15-20napos, átszőtt zsákokat vigyük át a fóliás berendezésbe. A termesztő-házakkal, -helyiségekkel kapcsolatban utalunk a csiperkegombávalleírtakra.

A termesztőházak, -helyiségek fertőtlenítéséről a növényvédelmifejezetben lesz szó (takarítás, fertőtlenítés, meszelés).

Szellőztetés

A megfelelő légcsere a laskatermesztés sarkalatos pontja, különösen;

ha hűtéssel, fűtéssel és párásítással együtt vizsgáljuk. A laskagom-bának általában négyszer-ötször nagyobb a szellőztetési igénye, mint acsiperkének. A maximális ventilátorkapacitás 300-500 m'/t/h, a hő-mérséklettől, évszakoktól függően. A termesztőhelyiség levegőjénekelfogadható szén-dioxid-tartalma a gombák fejlődésekor 0,06-0,07%(600-700 ppm Dráger-csővel mérve), de mindenesetre 0,1%-nál nem na-gyobb. A szellőzés megfelelő mértéke tapasztalati úton is elsajátítható.A túlzott légcsere, légmozgás is káros, mert — különösen, ha kissé szá-razabb a levegő—a kis gombák leszáradnak, a nagyok széle felpöndörödik,sárgul, szárad. A szükség szerint fűtött, hűtött, illetve párásított le-vegőt fóliatömlőn vezetik be a helyiségbe a mennyezet alatt, felfelé vagyaz útra (nem a zsákokra) irányuló lyukakkal. A visszacirkulációs lehe-tőséget biztosítani kell, mert nincs mindig szükség a maximális frisslevegőre (például télen vagy nyáron, nappal), a helyiségben viszontállandóan mozognia kell a levegőnek. Az elhasznált levegő elvezetése

alulról, több helyről (a helyiség olda-lán elhelyezett nyílásokon keresz-tül) történjen. Az épületen kívül eze-ket a nyílásokat célszerű csővel fel-vezetni 3-4 m magasságba. Nagyobbhelyiségben a belső légkeverés javí-tása céljából a fóliatömlőtől kissétávolabb helyezzünk el lefelé „dol-gozó", kisebb kapacitású ventiláto-rokat (pl. ablakszellőző típus), hogya légmozgás akkor se szüneteljen,ha a főventilátort leállítottuk [szedés

közben vagy ha óraszerkezettel (25. kép) szakaszosan működtetjük].Nem engedhető meg, hogy a zsákok körül szén-dioxid-burok alakuljonki, ezt folyton el kell „mozdítani". Sok esetben a belső légkeverés iselegendő erre, és takarékoskodhatunk a friss levegővel (amikor fűtenikell) vagy kevesebb külső meleg levegőt hozunk be (nyári melegben,napközben). A 27. képen látható „istállóban" (400 m 2 alapterület, 40 t

anyaggal) egy 12 000 m 3/h teljesítményű axiális ventilátor biztosítja alégcserét és a légkeverést. Ezek a ventilátorok mintegy 200-300 Panyomáskülönbséget hoznak létre. A szellőzéssel kapcsolatos egyébinformációkat (lyukak elhelyezése a fóliatömlőn, szúnyoghálók, gom-baszúnyogveszély stb.) lásd a csiperketermesztésnél.

Fűtés

November végétől február végéig gondoskodni kell a fűtésről. Bármi-lyen fűtés megfelel a hőlégfúvótól (11. rajz) a melegvíz-fűtésen keresz-tül a fűrészporos vagy szalmafűtésű kályhákig, ha a következő felté-teleknek eleget teszünk: lehetőleg az előmelegített levegőt (26. kép)vezessük be a termesztőhe-lyiségbe, egyenletesen eloszt-va (fóliatömlővel), továbbáégéstermék vagy olajszag nekerüljön be a helyiség leve-gőjébe.

Télen az átszövetés alatttakarékoskodhatunk a fűtés-sel, ilyenkor 20 °C-os helyi-ség-hőmérséklettel kezd-jünk, amit a 4-5. napon el-kezdhetünk csökkenteni, ésa 10. naptól már 15 °C is ele-gendő, ami maradhat ter-mésidő alatt is. A hőkicse-rélés lehetőségeiről már acsiperketermesztésnél tet-tünk említést (12. rajz). Azesetleges hőkicserélőket úgy

26. kép. A levegő fűtése (hűtése)hőkicserélővel (kaloriferrel), kisüzemben

(Fotó: Szili István)

27. kép. Szellőztetés laskatermesztőházban (volt istálló). A külső vagy a képenlátható belső nyílás részleges vagy teljes

lezárásával a belső légkeverés frisslevegő-aránya tetszés szerint szabályozható.

Nyáron, nagy melegben, nappal a külsőnyílást zárják, éjszaka a belsőt

(Fotó: Szili István)

kell megépíteni, hogy könnyen hoz-záférhetőek legyenek, és a rátapadóport, laskaspórákat vízsugárral letudjuk mosni.

Tehát termesztőhelyiségben le-hetőleg ne alkalmazzunk közvet-len fűtést (ott elhelyezve a kályhát).A meleg vizes fűtés egyszerűbbmódját is alkalmazhatjuk, amikora műanyag gégecsöveket a szedő-utak szélén helyezzük el, hogy neakadályozzák a közlekedést.

12. rajz. A hőkicserélés egyik lehetséges elvi vázlata

Párásítás

A legszakszerűbb megoldás az, hogyha a levegőt már a légcsatornaelején magasnyomású szórófejekkel párásítjuk. Télen gőzfúvókákat isalkalmazhatunk, amennyiben gőz áll rendelkezésre. Kellően párásított

levegő esetében szinte nincs is szük-ség padozatlocsolásra. Különösentélen fontos a levegő előpárásítása.Rossz megoldás a meleg levegő be-vezetése és a padozatlocsolás, mertaz egyenletlen klíma következtébena termőtestek minősége nagyon vál-tozó lesz. Némileg javít ezen a hely-zeten az a szellőzési rendszer, ahola meleg (száraz) levegő a helyiséghosszában (27. kép) sok helyen,egyenletes elosztásban lép be (pl.fóliatömlőn) és ugyanilyen elosztás-ban (a padozat szintjéből sok hely-ről) távozik. Igy a párásítás pado-zatlocsolással is megoldható, de ezcsak a végső megoldás legyen.

Átszövetés alatt és a termőtestekképződése idején magas páratarta-lomra van szükség. (Erre a termesz-tési résznél még kitérünk.)

Megvilágítás

Ha lehetőségünk van rá, természetes fényt alkalmazzunk (nyílások azészaki oldalon!). A laskagombáknak a természetes nappali fény szá-zadrésze elegendő. Ha erre nincs mód, helyezzünk el hideg, kékes fé-nyű fénycsöveket (F-7), 15-20 m 2-re egyet. Annyi fény elegendő,amennyi mellett az újságot még olvasni tudjuk. Számokban kifejezve ez70-150 luxnak felel meg, napi 8-10 órán keresztül, a termőtest-kezdemények megjelenésétől, illetve az átszövetés 15-20. napjátőlkezdve. A teljes fényhiány is okoz elváltozásokat, de a torzulások(tölcséresedés, hosszú szár stb.) mértékét a szellőztetés mértéke mégjobban befolyásolja. Amikor például a megnyúlt szárú, fiatal gombák azegyik irányból jövő fény felé dőlnek, ez nem feltétlenül a fény-, hanema levegőhiányra (illetőleg a szén-dioxid és egyéb illóanyagok túlsúlyára)utal.

Laskagombafajták

Egy korábbi fejezetben áttekintettük a termesztésbe vont laskafajokat.Hazánkban az utóbbi 2-3 évben a HK35-ös hibrid fajtát termesztik, sszerepel ez a fajta több külföldi csíralabor (pl. Somycel) választékábanis. A HK35-ös magyar fajta a Gyurkó Pál által előállított sorozat (H5,H7, G24) csúcsán áll, ami az exportképességet jelenti. Ma már nehézvolna bármelyik korábbi fajtát külföldre eladni. A HK35 egyesíti a későilaskagomba és a H7 előnyös tulajdonságait. Ha spóraképzése gyengébblenne és hőmérsékleti igényét, pontosabban a termőre fordításhozszükséges hőmérséklet felső határát (20 °C körül)' még 5 °C-kal tud-nánk emelni, akkor nehéz volna kifogást emelni e fajtával szemben. Ekét tulajdonság más laskafajtákban, illetve -fajokban külön-különmegtalálható. Franciaországban az INRA kutatói már három spóranélküli törzset állítottak elő, a legutolsó egy P. pulmonarius törzs(3300). Elképzelhető, hogy mint P. pulmonarius néhány °C-kal maga-sabb hőmérsékleten is termőre fordul, piaci állóképességét stb. azonbannem ismerjük. A pulmonariusok általában minőségben elmaradnak aHK35 mögött, kivéve a szaka törzset (amennyiben valóban ide sorolhat-juk). Ez jó exportminőséget adna, de barnás színe még nem kedvelt azexportőrök részéről. Spóragazdag, a hideget és a meleget még a HK35-nél is kevésbé bírja. A P. pulmonariusok közt van tehát spóra nélküli,jó piac- (tárolás-) képes fajta. Meg kell találni a 25 °C-on is termőreforduló törzseket, s ezek jó tulajdonságait kombinálni.

A másik lehetséges út a HK35 és a G24 keresztezése és az utódokközül a megfelelő törzs kiválasztása. Ugyancsak célszerű volna a régi„Florida" típus felhasználása elsősorban a melegtűrő képesség és a jókeresztezhetőség miatt.

Francia és olasz csíralaboratóriumok (pl. Somycel, Italspawn, LeChampion) néhány hibrid és a spóramentes törzsön kívül a következőlaskagombafajok csíráit árusítják: P. ostreatus, P. cornucopiae, P. co-lumbinus, P. pulmonarius, P sajor-caju (szaka), P. eryngii. Ezek közüla P. columbinus kissé hasonlít a HK35-re, valamivel talán világosabb,néhány nappal később fordul termőre, a meleget valószínűleg mégkevésbé tűri, kalapja szép, ép szélű. A késői laskagomba változatánaktartják, minősége szintén kiváló. Léteznek ezenkívül a kifejezettenhideget kedvelő P. ostreatusnak olyan törzsei vagy igen közeli faj-rokonai, amelyek a columbinushoz hasonlóan kissé magasabb hő-

mérsékleten is termőre fordulnak. Ezek felkutatása is fontos lenne(mint a pulmonarius törzseké), de ma Magyarországon nemhogy neme-sítés, de — hazai érdekeltségben — még fajtabegyűjtés és szelekció semfolyik, megfelelő állami intézmény hiányában.

Ugyancsak figyelemre méltóak azok az eredmények, amelyeket aspóra nélküli törzsek, hibridek előállításában német és francia kuta-tók (Eger, Imbernon stb.) elértek. Itt említjük meg, hogy a hazai,Gyurkó-féle H1 hibrid szintén spóraszegény volt, az ezzel gyakranegyüttjáró tölcséres alakkal.

A jelenlegi fajtaválaszték tulajdonképpen eléggé szűk. Hazai labo-ratóriumokban a HK35 kapható, esetleg ennek hasonló változatai (123,65, 48 stb.), továbbá a szaka (28. kép) és esetleg—külön kérésre — a régi

28. kép. „Szaka" (Fotó: Szili István)

H7, G24. Az importcsírák magas árai megkérdőjelezik felhasználásukgazdaságosságát. Ezzel kapcsolatban két cél fogalmazódik meg: biz-tosítani a HK35-nek és a hozzá hasonló törzseknek az optimáliskörülményeket, ezenkívül szorgalmazni a hazai nemesítést, elsősorbana spóramentesség, illetőleg a néhány °C-kal magasabb hőtűrő képességirányába.

A gombacsíra

Kapható 5 1-es üvegekben, 21-es (hazai) és 51-es (külföldi) fóliazacskók-ban. Az 5 1-es üvegeket megbontatlan állapotban, szellős, hűvös helyentöbb napig tárolhatjuk, akár elfektetve és egymásra rakva is, de azegyik sor üveg kupakjához ne érjen hozzá a második sor üveg talpa,mert így a pára megreked az üvegekben, a gomba azonnal belenő a pa-pírkupakba, hidat jelentve befelé a penészgombáknak. Hűtő-helyiség-ben hosszabb ideig tárolhatjuk az üvegeket: 2-4 °C-on több hétig. Akisebb, de különösen a nagyobb fóliazacskók csak hűtőhelyiségben tá-rolhatók, az egyes zacskókat kartonpapírrral elválasztva egymástól,hézagosan. Az ilyen csírát kartondobozokban, hűtőkocsival kell szál-lítani. Melegben, ömlesztve elhelyezve a zacskókat, még néhány óraalatt is befülledhetnek, károsodhatnak.

A csíra -1-2 °C-ot is elvisel néhány napig. Pontosabb adattal ezzelkapcsolatban nem rendelkezünk.

A csíra felszínének esetleges elszíneződése (barnás, szürkés, feketésfoltok) és nedvesedése nem jelent feltétlenül értékromlást, ha összes-ségében fehér marad. Az egyöntetű sárgás szín azonban már az elöre-gedés jele. Vásárlás előtt göngyölegenként győződjünk meg arról is,hogy a csíra penészmentes-e (lehet zöld, szürkés, sárgás, pirosas stb.).Ha kiszedéskor a csíra nagyon kenődne, keverjünk hozzá gipszet, hogypergő, adagolható legyen. Ennek többnyire a búza túlfőzése az oka, amiönmagában még nem rontja a csíra értékét, de kellemetlen. Azonban azöreg csíra is kenődhet, s ez már nem jó jel.

Amennyiben meg akarunk győződni a csíra életképességéről, egy be-főttesüveg aljára terítsünk egy réteg szemet (nedves vattát is helyez-hetünk melléje, hogy biztosítsuk a megfelelő páratartalmat) és az üve-get fedjük le papírlappal, majd helyezzük 20-25 °C-os helyiségbe. 3-5nap múlva a szemek kifehérednek, fehér, vattaszerű micéliumréteg ve-szi körül a szemeket, ismét összeállnak, kellemes illatuk lesz. Ha aszemek többsége „mezítelen", barna marad, netán penészedik, akkor acsíra vagy elöregedett, vagy penészes volt. Egészséges csíraszem néhánynap alatt nem penészedik meg, még a szubsztrátumban, vagyis azsákos aljzatban sem. Ha csírázás után egy héttel a zsákokban csak aszemek körül található penész, akkora csíra fertőzött volt, még ha nemis látszott rajta. Előfordul ugyanis, hogy a laskamicélium ránő a pe-nészes foltokra, de ettől a penészgomba nem pusztul el, csírázás után

fejlődésnek indul. Egészséges, de régebbi, hűtőben tárolt csírábólhasználjunk 10-20%-kal többet, hogy a 2-3 napos indulási hátránytkiegyenlítsük.

Termesztési alapanyagok

Az előző fejezetben felsorolt alapanyagok ugyanolyan felfogásban hasz-nálhatók. Itt csak azt hangsúlyozzuk ismét, hogy az anyag legyen szá-raz, bomlásmentes. Ezen a téren ne kössünk semmiféle kompromisszu-mot. A beázott, penészes, kiégett vagy sötét részeket ne használjuk fel.Ha már bekerült a telepre ilyen anyag, akkor rakjuk félre és szállítsukel, amikor nem folyik csírázás a közelben. Egyébként ahogy az ered-ményes csiperketermesztés már a lóistállók környékén a trágya meg-felelő kezelésével, tárolásával kezdődik, ugyanígy az eredményes laska-termesztés is az egészséges, jól tárolt alapanyaggal. Amennyiben mitároljuk az alapanyagokat, a fűrészport, kukoricacsutkát, tároljuk fe-dél vagy fólia alatt úgy, hogy víz ne folyhasson alája. A bálákat szak-szerűen rakjuk össze, szalma- vagy fóliaborítással. Körbálákat egyen-ként is tárolhatunk lefedés nélkül: hengeres oldala ne érjen a földre,tegyünk alá pl. használt autógumiköpenyt. A kukoricaszárnál különö-sen ügyeljünk a minőségre, mert szárazon való begyűjtése nehezenoldható meg. A szalmának ma már olyan magas az ára (400-600 Ft/100kg), hogy elvárhatjuk a megfelelő begyűjtését és tárolását vagy erről issaját magunk gondoskodjunk. Várható, hogy a szalmáért való versen-gés (papíripar stb.) miatt célszerű lesz egyéb anyagokat is beszerezni,amelyek még viszonylag olcsóbban hozzáférhetők. Ezeket az anyagokatbizonyos arányban, akár 50%-os mértékben is keverjük a megszokottszalmához, és végezzünk velük próbaátszövetéseket. Két-három hétalatt elég tapasztalatot szerezhetünk az óvatos továbblépéshez. Csakpéldaképpen említjük, hogy a cukornád, a gyapot, a kávé, a mák, anapraforgó stb. cellulóz- és lignintartalmú melléktermékeit sokfelé avilágon laskagombával is hasznosítják. Lényeges szempont, hogy e mel-léktermékek, szalmák, héj ak, pelyvák stb. alacsony nitrogéntartalmúaklegyenek. A hazai pillangósok és hüvelyesek szalmáját ezért önmaguk-ban ne használjuk. A repceszalmával, len- és kenderpozdorjával önma-gukban is megprőbálkozhatunk, először csak kísérleti mértékben.

Az alapanyagokat aprítani, darálni kell, kivéve, ha már eleve ígykeletkeztek (fűrészpor, forgács stb.). A szalmaféléket, kukorica- és

29. kép. 24 kalapácsos daráló.A meghajtómotor 10 kW-os, óránként

0,6-08 t alapanyagot őröl meg(Fotó: Szili István)

ne kerüljenek a berendezésbe. Ah,kapcsolatban van a hőkezelő tarttisztítása elengedhetetlen, mert in-nen visszafertőződhet a frissen hő-kezelt alapanyag.

A megfelelő aprítás azért lénye-ges, hogy az anyag felvegye a szük-séges, 70-72 °C-os vízmennyiséget.Ezt utólag, kiszárítási próbával el-lenőrizzük! Ha csak szecskázunk,célszerű a víztartó képesség foko-zása érdekében fűrészport vagycsutkadarát keverni a szalmához,hogy azonnal nedvesíthető legyen.Ellenkező esetben az anyagot 1-2m magas halomba rakva és két-há-romszor átforgatva néhány napigelő kell nedvesíteni. Ez azonbancsak szükségmegoldás legyen. Akalapácsos daráló szétzúzza a szal-maszálakat, így az azonnal képesfelvenni a szükséges vízmennyi- 30. kép. SZÖ-1 típusú

séget. Arra is ügyelni kell azon- bálabontó-szalmaőrlő. A meghajtómotor30 kW-os, óránként 0,5-0,8 t szalmát őrölban, hogy az esetleg túl apró, poros

meg. Manapság már — száraz gőzöléshez -anyag (fűrészpor, kukoricacsutka közvetlenül a hőkezelőbe fújjákstb.) ne vegyen magába túl sok vi- a szalmadarát (Fotó: Szili István)

cirokszárat 1-3 cm-es darabokraszecskázzuk, a kukoricacsutkát pe-dig kalapácsos darálóval (15-25mm-es rostát használva) daráljukmeg. Szecskázás előtt az anyagokatkissé benedvesíthetjük, hogy ne po-rozzanak annyira. Vannak egyéb,nagyobb teljesítményű bálatépő,aprító- és darálóberendezések is (29-32. kép). A szalmánál is használha-tunk kalapácsos vagy ehhez hason-ló darálót, de csak szárazon. Ügyel-jünk arra, hogy fémdarabok, kövekol porelválasztót alkalmaznak és ezállyal, ennek rendszeres és alapos

31. kép. Láncos szecskavágó, 32. kép. RSW-130 késes szecskavágó.

régebben traktorral hajtották A meghajtó villanymotor 7 kW-os, óránkénti

(Fotó: Szili István) teljesítménye 0,4-0,5 t szalmaszecska(Fotó: Szili István)

zet, mert pl. a 80%-os víztartalom átszövési nehézségeket okoz esfokozza a baktériumos betegség esélyeit.

Apelletált anyagok felhasználása ígéretes lehetne (olcsóbb szállítás,tárolás), magas áruk azonban gátló tényezőnek számít. Kísérletezhetünkazonban hőkezelés nélküli felhasználásukkal is. Amennyiben gőzöljük,számítsunk a térfogat-növekedésre. Benedvesítése során a meleg vízvagy gőz használata gyorsítja a vízfelvételt. Apró jellege miatt szinténcsak adaléknak használjuk, pl. szalmaszecskához vagy egyéb, darabo-sabb anyaghoz.

Megemlítjük még, hogy célszerű lenne „elmozdulni" a csak szalmábólvaló alapanyag-előállítás bevett gyakorlatától. A szalma kémiai össze-tétele kissé egyoldalú, gondoljunk az ugyancsak egyoldalú műtrágyá-zásra, monokultúrára, soványabb talajokra. Nincs ugyan bizonyítva,de joggal feltehető, hogy a kissé összetettebb anyag jobban szolgálja agomba fejlődését és befolyásolja összetételét, ízét, termőképességét stb.

Hőkezelés

Gőzölés 100 °C-on, 1 óráig. Kisüzemben a gőzőlőberendezés lényege egy500-1000 1-es, beillenthető lemeztartály (23. kép), amelyet kívülrőlhullámpapírral szigetelhetünk - kivéve, ha a melegítő víztér az edényaljában van kiképezve. A gőzölés a felmenetel után 100 °C-on 1-1,5óráig tart, nem tovább, mert a „túlfertőtlenített" anyag érzékenyebb azújrafertőződésre! A vizet rendszerint egy másik, kisebb tartályban

13. rajz. Laskaaljzat kisüzemi hőkezelése

forraljuk és a gőzt csövön vezetjük az alapanyagot tartó rács alá (13.rajz). A gőzfejlesztő lehet házi kivitelezésű, de szakember által készített.Lényeges szempont az, hogy vagy túlnyomás nélkül, vagy egy-két tizedbar túnyomáson dolgozzon. Ez utóbbi esetben 1-2 m magasan elhe-lyezett tágulási tartály biztosítja az alacsony túlnyomást, tehát arendszer nyitott és nem is zárható! Amennyiben a víz forralásáhozgázégőt használunk, azt minden esetben szakemberrel állíttassuk be!Nyomáscsökkentő és biztonsági mágnesszelep nélküli készüléket nemszabad üzemeltetni, és a gázpalackok (PB) használatához is megfelelőismeretek szükségesek! Egy gőzfejlesztővel felváltva két tartályt is

33. kép. GF-125-ös gyorsgőz fejlesztő.Teljesítménye 250 kg gőz óránként,olajfogyasztása 18-20 I/h. 15-20 t

?lapanyaghoz való szalmaőrlemény szárazgőzöléséhez (Fotó: Szili István)

elláthatunk. Amíg azonban az egyik tartály kiürítése megkezdődik, amásik tartály már legyen lezárva, a helyiség felmosva és kiszellőztetve!Az alapanyagot erősen tömörítve rakjuk a tartályokba. Kiborítás utána benedvesítés (70-72% víztartalomig) fundazolos vízzel történik. A 33.képen nagyüzemi gőzfejlesztő látható.

Közepes nagyságú üzemekben 5-20 m 3-es, nyitható, szigetelt lemez-tartály is használható, pontosan a csiperkénél ismertetett tömeghőke-zelőhöz hasonlóan (34. kép). 20 m 3 körül tehát már kell egy megfelelőkapacitású (200 m 3/t/h), hőálló (nem műanyag) radiálventilátor is,amely gőzölés alatt teljes belső cirkulációra van állítva. A töltés legtöbbesetben gépesített, de nagyon egyenletes legyen, nehogy a gőz kikerül-hessen egyes részeket.

Kitermeléskor az alapanyagot kézi erővel vagy műanyag ki-húzóhálóval (35-36. kép) juttatják a nedvesítőcsigára (37. kép), amely-

35. kép. Kihúzóhálós rendszerű, házi 36. kép. A kihúzóhálót feltekerő hengerkészítésű nedvesító-csírázó gépsor és az alapanyagot felhordó szállítószalag

(Fotó: Szili István) (Fotó: Szili István)

nek felső részén megy végbe a csírázás (38. kép). A benedvesítés hideg(normál) vízzel történik, amely 0,01%, vagyis 10 g/100 1 ChinoinFundazol 50 Wp gombaölő szert tartalmaz. Megfelel a Topsin-M 70 Wpvagy a Kolfugo 25 FW is. A becsírázott aljzat a zsáktöltő garat(ok)bahullik. Néhány termelő a zsáktöltést is gépesítette (39. kép). Ezekheza nagyobb tartályokhoz, tömeghőkezelő berendezésekhez már nagyobbteljesítményű gőzfejlesztőkre van szükség (33. kép), és megfelelő műszakiismeretekre.

Gőzölés 60-80 °C-on. Ahogyan már említettük, az alapanyag előkészít-hető nedves pasztőrözéssel is, 60-80 °C-on. Erre a célra kisebb vagynagyobb tömeghőkezelő helyiségek vagy hőszigetelt, ellenőrizhetőhőmérsékletű tartályok szükségesek, ahol a belső légcirkuláció biztosí-

34. kép. Kisebb méretű (kb. 10 m3-es)tömeghőkezelő tartály.

Száraz gőzöléshez is tanácsoscentrifugális ventilátorral felszerelni

(Fotó: Szili István)

37. kép. Nedvesítőcsiga, a végén 38. kép. A csíraadagoló felülnézetbencsíraadagolóval (Fotó: Szili István) (Fotó: Szili István)

tott a gőzölés alatt, hogy a kívánthőmérséklet mindenütt azonos le-gyen és ne lépje túl az előírt értéket,illetve kevesebb se legyen annál.Az alapanyagot ennél az eljárás-nál kellőképpen benedvesítik ésazután hőkezelik (gőzölik), tehátenergiaigényes folyamatról vanszó. A hőmérséklet 60 és 80 °C kö-zött váltakozik eljárásonként. Van-

39. kép. Kisebb átmérőjű zsákok így is nak technológiák, ahol a 60 °C-ottölthetők! (Fotó: Szili István)24 óráig tartják, mások a 70 °C-ot

5 vagy a 80 °C-ot 3 óráig. A lehűtés intenzív külső légcserével (szűrtlevegővel!) történik, majd a csírázás ugyancsak szűrt levegőjű helyiség-ben, igen higiénikus viszonyok között. A szűrés itt azt jelenti, mintáltalában a gombatermesztésben: minden 2-3 mikrométernél nagyobbpenészspőrát kiszűrnek. Szerintünk ezt helyettesíthetné az igen ma-gasból szívott levegő. Hazánkban az alapanyag előkészítésének itt leírtformáját nem nagyon alkalmazzák.

Pasztőrözés-kondicionálás. A benedvesített alapanyagot tömeghőke-zelő'ben (régebben ládákban), a csiperkénél ismertetett elvek szerinthőkezelik. A különbség lényegében csak annyi, hogy az egész folyamatrövidebb, az elmélet azonban ugyanaz. A pasztőrözés 65 °C-on 10 óráigvagy 70 °C-on 3-5 óráig tart. A mikroflóra nem „sérül meg" annyira,hogy a hasznos gombák, baktériumok elpusztulnának, mert nekik akondicionálás idején van fontos szerepük. A kondicionálás 45-48 °C-ontörténik, időtartama legalább 48 óra, mintegy 10-15% friss levegő

adagolásával (a belső keverés kezdettől folyik, részletesen lásd a csi-perkénél). A kondicionálás alatt elszaporodő mikroorganizmusok tevé-kenységének eredményeképpen az alapanyag a csírázás után bizonyosvédettséget élvez a penészekkel szemben. Itt említhető meg, hogy kí-sérletképpen a pasztőrözést gőz nélkül is elvégezhetjük az anyag sajátbiológiai hőjével, esetleg a nedvesítővízbe adagolt 0,1-0,2%-nyi melaszalkalmazásával, ami elősegíti a bemelegedést. Kevés friss levegőt ada-golva (csak a mikroorganizmusok számára) a hőmérséklet 2-3 nap alatteléri a 60-65 °C-ot. Ezt az értéket 10 óráig tartjuk, azután lehűtéskövetkezik (több levegővel) a kondicionálás hőmérsékletére (45 °C).Télen célszerű nőkicserélőt alkalmazni, hogy a felmelegedés ne húzód-jon el nagyon. A tartálynak, helyiségnek jól szigeteltnek kell lennie.

Sterilezés. Európában s így hazánkban is ez az alapanyag-előkészíté-si eljárás egyáltalán nem honosodott meg. Tulajdonképpen a sterilezés-sel nem fejeződik be az eljárás, mert utána steril, laboratóriumi kö-rülmények között végzett oltás következik. Minden kis (2-3 kg-os)egységet kézbe kell venni... A legnagyobb fokú sterilitás ellenére azilyen üzemek is állandó „penészgondokkal" küszködnek, ki többel, kikevesebbel, a technológia szigorúságától függően. Talán csak a shii-takénál jöhetne szóba ez az eljárás, tekintettel a magas felvásárlásiárakra (1994-ben 1 kg első osztályú exportlaskagomba 250 Ft, 1 kgshiitake 700-800 Ft). Érdemes megemlíteni azt az előnyt is, hogy azalapanyag dúsítható (pl. 10 rész száraz fűrészpor, 1-2 rész búzakorpa),ami lényeges termésnövekedéssel jár. Anélkül, hogy elemeznénk asteril eljárás gazdaságosságát, úgy tűnik, hogy a közeljövőben nemterjed el hazánkban, ezért itt csak utalunk az egyik legkiválóbb iroda-lomra (Paul Stamets, 1993), ahol ez a mődszer teljes részletességgel ésszakmai felelősséggel le van írva. Annyit még megjegyzünk — mert azeljárás lényeges eleme —, hogy a hőálló műanyag zacskók sterilezésevégbe mehet nyomás alatt, autoklávban: tökéletes légtelenítés után 3-4 óráig tartva az 1 bar nyomást (121 °C). A sterilizálás történhet túl-nyomás nélkül tartályokban is, 12 óráig 90-95 °C-on tartva a zacs-kókat, gőz segítségével. (Lásd még a shiitake termesztésénél.)

Merítés meleg vízbe. Kistermelők eljárása lehet. Az aprított alap-anyagot 70 °C-os vízbe merítjük, majd mintegy fél óra múlva a vizetleeresztjük és az anyagot a csírázás hőmérsékletére hagyjuk lehűlni. A„bemerítés" tulajdonképpen úgy is történhet, hogy a tartályt megtöltjükaz alapanyaggal, a tetejét ráccsal lezárjuk, majd feltöltjük 70 °C-osvízzel, illetőleg alulról melegítjük, ennek megfelelően alakítva a beren-

dezést. Kutatók megfigyelték, hogy az áztatott és lecsurgatott anyag—itt legalább kétnapos hideg vizes áztatásra gondoljunk— a „kilúgozódás"folytán megszabadul bizonyos anyagoktól, aminek következtében át-szövés alatt kevésbé van kitéve a bemelegedés és penészedés veszé-lyének. Ezenkívül friss, új szalma esetében elejét veszi a némelyik las-kafajta esetében előforduló átszövetési hiányosságoknak (a szaka ezalól is kivétel). Egyébként az új szalmákkal előforduló problémáknaknem a szántóföldön használt gyomirtó- vagy növényvédőszer-marad-ványok az okai, hanem más, még nem teljesen ismert tényezők. AHK35-ös fajta az új szalmára feltehetően nem annyira érzékeny. Annakidején a G24-es előnyt élvezett ebből a szempontból a H7-tel szemben.A fentebb említett hideg vizes áztatás után — a leírt technológiában —pasztőrözés következik (60 °C, 24 óráig).

A hőkezelés higiéniája

Bármilyen módszerrel végezzük a hőkezelést, az alábbi szempontokatvegyük figyelembe:

1. A lehűtés a csírázás hőmérsékletére gyors legyen, erre igen tiszta,szűrt vagy magasból levezetett levegőt használjunk. A száraz gő-zölésnél a hideg víz hűti le az anyagot.

2. A csírázóhelyiség és a személyzet nagyon tiszta legyen. A helyi-séget pormentes, tiszta levegővel szellőztessék. Alapanyag-aprítás,bolygatás ilyenkor nem folyhat a közelben.

3. A csírázóhelyiségben nem penészedhetnek a falak, a mennyezet(hőszigetelés, időnkénti vegyszeres, fundazolos meszelés).

4. A nedvesítő, csírázó gépsort minden működés után tökéletesen ta-karítsuk, mossuk le. A gépsorok, szállítószalagok réseiben a leüle-pedett szalmapormaradványokon elszaporodhatnak bizonyos pe-nészgombák, cecidszúnyoglárvák, a csíraadagolóban a penész-gombák.

5. A hőkezelő helyiség vagy tartály rácspadozat alatti részét mindenhőkezelés után mossuk tisztára. A porleválasztókat cseréljük, tisz-títsuk, fertőtlenítsük, mert ahol ilyen berendezés van, ez forrásalehet a rejtett és tartós penészfertőzésnek.

6. Itt is felhívjuk rá a figyelmet: minden csíraegységet gondosan vizs-gáljunk meg kiszedés előtt, és csak egy-két göngyöleg csíráját

keverjük össze előre, mert egy észrevétlenül maradt fertőzött üvegvagy zacskő sokkal több zsákot fertőz meg!

7. A mintegy 0,01%-os (100 ppm) Fundazol viszonylag hatásos a ki-sebb fertőzésekkel szemben, de fel kell készülni a vegyszermentestermesztésre is. Vannak országok, ahol ez az eljárás nem engedé-lyezett, és vannak felelős kutatók, akik kijelentik: egy technológianem függhet növényvédő szertől. Mindenesetre a csak pasztőrözés-sel kezelt alapanyag érzékenyebb az újrafertőzésekre, mint a leírt,kombinált eljárás (60-70 °C-on pasztőrözés, majd 45 °C-on kondi-cionálás).

A dúsítás problémája

Az eddigi kutatások egyértelműen igazolták, hogy a fűrészporhoz ésszalmafélékhez adagolt magasabb tápanyagtartalmú szerves anyagoka laskagombánál is lényeges hozamemelkedést biztosítanak — sterilfeltételek mellett. A tajvani, japán és kínai shiitaketermesztők mártöbb mint 20 éve tisztában vannak ezzel, és a fűrészport száraz súlyraszámítva 10-20% rizs- vagy búzakorpával dúsítják. A nedvességet70%-ra állítják be (vagyis az alkotórészeket vízzel összekeverik), fólia-zacskókba rakják és sterilezik. Más gombáknál is ezt a receptet használ-ják. A pasztőröző-fermentáló (kondicionáló) eljárásokban még nem si-került a dúsítást úgy megvalósítani, hogy előbb-utóbb ne vezetett volnaerősebb penészfertőzésekhez. A csak pasztőrözést alkalmazó eljárá-soknál azonban van némi remény. Előfeltételnek számít a dúsítóanyagalacsonyabb százaléka és a szalmával, fűrészporral stb. együtt való hő-kezelése, bár a dúsítóanyag pasztőrözése külön menetben is elvégezhető.Biztató kísérletek folytak a csiperketermesztésben használt, takaráselőtti (ott már említett) dúsítószerekkel is. Ezek többsége 0,3-0,6%-osformalinnal denaturált, „stabilizált" szójaliszt-granulátum, amelynektápanyagfeltárása késleltetett. Tehát amire hozzáférhetővé válik, ad-digra a laskagomba (vagy a shiitake) átszövi az aljzatot és elnyomja azesetleg jelen lévő penészeket. Az adagolt mennyiség e szójakészít-ményekből a nedves alapanyag 0,5%-a, csírázáskor adagolva. Mintdúsítóanyag szóba jöhet még (nedves súlyra számítva) a búzakorpa, alucernaliszt, a fűliszt, a sörtörköly (1-3%), a tyúktolliszt (0,5%).

Közelről sem mondhatjuk azonban, hogy a dúsítás kérdése megol-dott, és elsősorban csak azért beszélünk róla, hogy a hazai, kísérleti

megfigyelések elkezdődjenek. Annyit még meg lehet jegyezni, hogy adúsítás a szaka laskagomba esetében vezetett a legtöbb sikerre. Tulaj-donképpen a megemelt csíraadag számítana a legegyszerűbb dúsítás-nak, ezzel kapcsolatban azonban gazdaságossági számításokat kell vé-gezni (lásd még a csírakészítésnél!)

Korábbi hazai és saját megfigyelések alapján az átszövést szinteminden vizsgált gomba esetében meggyorsította bizonyos levéltrágyákalkalmazása. Külföldi vizsgálatok is alátámasztották pl. az ammóni-um-nitrát és egyéb műtrágyák kedvező hatását. Ezek alapján kísér-letre javasoljuk egyes levéltrágyák (pl. a Wuxal, a Peretrix, a Volldün-ger stb.) adagolását a nedvesítővízhez (a technológia szerint hőkezeléselőtt vagy után), 0,1-0,2%-os töménységben (1-2 dl, illetve 100-200 g/100 1). Megpróbálkozhatunk esetleg még — a benedvesített aljzat sú-lyára számítva — 1%-nyi lucernaliszttel is. Ez a viszonylag alacsonymennyiségű dúsítószer feltehetően a kondicionálással egybekötött elő-készítés során nem okoz esetleges ammóniakeletkezést, mert erre a las-ka és shiitake nagyon érzékeny. Meg kell azonban jegyezni, hogy a dú-sítóanyagot nem a mikrobáknak, hanem a laskagombának szánjuk,ezért a dúsítás eredményességét kísérletekkel kellene igazolni. A pasz-tőrözéses eljárásoknál (70-80, 100 °C) egyértelmű, hogy a dúsítóanya-got a kultúrgomba kapja, a kérdés csak az, hogy hogyan kerüljük el aversengő penészek elszaporodását. Ezért is szerepel egyébként ezekbena technológiákban a kultúrgombát szerencsére kímélő, penészgátlónövényvédő szer (Benomil és rokonai).

A dúsítási lehetőségek rendszerint átszövés alatt szoktak meghiú-sulni: az intenzívebb anyagcsere-folyamatok következtében a hőmér-séklet még a szokásosnál is jobban megemelkedik, és ha nincs megfelelőhűtési-szellőztetési lehetőség (pl. nyáron vagy nagyobb zsákok hasz-nálatánál), a zsákokban túl magasra (30 °C fölé) emelkedik a hőmér-séklet, aminek következtében előtérbe kerülnek a rendszerint jelenlévő penészspórák, amelyek pl. 35 °C-on sokkal gyorsabb növekedésreképesek, mint a laska vagy a shiitake. Ezen utóbbiak micéliuma 35 °C-on már nem is növekszik, sőt legyengülhet (40 °C fölött rövid idő alattel is pusztul). Megemelt csíraadagnál is számítani kell erősebb hő-mérséklet-emelkedésre, az átszövés alatt.

E témakört már többször érintettük, hiszen nehéz elválasztani ahőkezelés folyamatától.

A száraz állapotban 1 óráig 100 °C-on gőzölt aljzatot ez idő letelteután megfelelő méretű tálcára vagy a lemosott, fertőtlenített betonpa-dozatra borítjuk. Kisüzemben jó megoldás a rácsos álfenékkel ellátott,gördíthető keverőtartály, amelyben ventilátor segíti a gyors lehűlést(23. kép). 100 kg légszáraz anyagra 180-200 1 vizet számítunk. A víztartalmazzon 0,01% Chinoin Fundazol 50 Wp gombaölő szert a későbbipenészgomba-fertőzés esélyének csökkentésére. 100 1 vízhez 10 g-otadunk. Ha azonos alapanyaggal dolgozunk és hosszabb időn keresztülnem fordul elő penészfertőzés, a Fundazol adagját a felére csökkent-hetjük (5 g/100 1). Fundazol helyett a hasonló hatóanyag-tartalmúTopsin-M 70 Wp és a Kolfugo 25 FW is megfelel.

A benedvesítéssel egyidejűleg az alapanyag is lehűl, és 30 °C-on mármegkezdődhet a csírázás. 100 kg benedvesített alapanyaghoz kb. 4-5 1csírát keverünk, amit előzőleg szétmorzsolunk. A csírával összekevertanyagot erősen tömörítve perforált fóliazsákokba töltjük. A nedvesenhőkezelt anyagot a már említett tisztasági viszonyok között hűtjük le.A csak pasztőrözött (60-80 °C) anyaghoz ugyancsak 4-51 csírát keverünk,a kondicionálthoz 3 1 is elegendő.

A zsákokat előzőleg perforáljuk úgy, hogy több zsákot egymásra he-lyezve 15-20 mm-es bőrlyukasztóval lyukakat készítünk, 10 x 10 cm-eskötésben. Ne legyenek lyukak a zsák felső, bekötött részén és oldalt se,ahol az egymás mellé rakott zsákok majd érintkeznek a termésidő alatt.Megfelelő zsákok készíthetők a kisimítva 40-45 cm széles és 0,04-0,06mm vastag fóliatömlőből. A mintegy 1 m hosszú tömlőből végül 60-70cm magas, 10-15 kg-os zsákok lesznek. Szélesebb zsákokat nem ja-vaslunk, mert az aljzat az átszövés alatt könnyen túlmelegszik. Hamégis nagyobb zsákokat alkalmaznánk, töltés után ütögessük laposraőket, hogy vastagságuk ne legyen több 25 cm-nél. Töltés után a zsákszáját szorosan kössük be. Nagyobb üzemben az anyagmozgatás, ned-vesítés, csírázás gépesíthető, részben a zsáktöltés is (35-39. kép).

Egyes külföldi üzemekben különleges kiképzésű alumíniumkonté-nerekben végzik az átszövetést és részben a termesztést is. Pl. a téglaalakú konténereket oldalukra állítják, egymásra rakják, így függőlegestermőfal keletkezik, de más elrendezések is vannak: hosszú, álló henger,

42. kép. Zsákok elhelyezése egy sorban,három szinten (Fotó: Szili István)

43. kép. Termőre helyezés padozaton,két sorban (Fotó: Szili István)

középen szellőzőcsővel stb. Mivel a fóliazsákos termesztés olcsőbb éspraktikusabb, hazánkban ez terjedt el. Mindenesetre az átszőtt blokkok-ból képzett rakatok mégsem jelentenek tökéletes megoldást, mertbelsejükben néhány fokkal magasabb a hőmérséklet, mint pl. egyedi, 10kg-os zsákoknál, s a nyári melegben ez még jobban hátráltatja atermőre fordulást, illetve a soron következő hullám beindulását.

Átszövés

A zsákokat az előzőekben már javasolt helyiségekben (a lényegesebbszempontokat megismételve: lehetőleg masszív épületben, pincében,alagsorban, mesterséges szellőztetés mellett) szövetjük át. Bomló szer-ves anyag, zöldségfélék, gyomok, kidobott laskaaljzat stb. nem lehet aközelben. A nyitott ajtók, ablakok, rések szintén veszélyesek.

40. kép. Átszövetés alacsonyabbhelyiségben (régi istállóban), padozaton,egy sorban. Nyáron a nagyobb zsákokattöltés után kissé laposra kell nyomkodni

(Fotó: Szili István)

A zsákokat padozaton (40. kép) vagy polcokon (41-42. kép) helyez-hetjük el. Mindenütt alapvető követelmény, hogy nem érhetnek egy-máshoz. Több helyen kell mérni a zsákok belsejének hőmérsékletét, és_ha a 25 °C fölé emelkedne, netán megközelítené a 30 °C-ot, intenzívenkell szellőztetni, főleg éjszaka, hogy a keletkező hőt elvezessük. Ekkortöbb friss levegőre lehet szükség, mint termésidő alatt, ilyenkor tehátnem cirkuláltatjuk vissza a levegőt, hanem csak külső beáramlásra ál-lítjuk a csappantyút. Két bemelegedési csúcs van, az első közvetlenül csí-rázás után, a szaporodásnak induló mikroorganizmusok miatt, a má-

sodik, a veszélyesebb, a 7-15. napon,a micélium által termelt hő követ-keztében. Ezért 15 °C-os helyiségbenis átszövethetünk, télen mérsékelvea fűtési költségeket. Egyébként bi-zonyos mérvű szellőztetés minden-képpen ajánlatos az átszövés végefelé, hogy a gombakezdemények majda lyukaknál induljanak fejlődésnek.Fényre még nincs szükség, és a párais csak azért fontos, hogy a zsákokmég a perforáciőkon keresztül se szá-radjanak ki (90-95% RH).

A zsákok elhelyezése után minden felületet, a zsákokat is, porozzukvagy permetezzük meg rovarölő szerrrel, ezenkívül helyezzünk kirovarölő csíkokat, légycsapdákat, ragadós légypapírokat is. A porozástvagy permetezést megfelelő időközökben ismételjük meg (lásd anövényvédelmi fejezetben).

Termőre fordítás, termés

Ha módunk van rá, célszerű ugyanott termeszteni, ahol átszövettünk,a zsákok mozgatása nélkül vagy átrakásával (41-43. kép). A gombákkétoldalt, a szedőút felé nőnek a lyukakon keresztül. A perforáción valótermesztésnek több előnye van: az aljzat nem szárad ki, könnyebb aklimatizálás, a szedés, higiénikusabb az eltávolítás. Az első hullámután (vagy már előtte) sok helyenleszedik vagy felhasogatják a fóliát.Meggyőződésünk szerint ez csakkényszermegoldás (lazák a zsákok,hiányos a szellőztetés). A nagyfőlia-zsákok fala vastagabb, zsugorodás-kor nem követi az aljzatot, elválik.A nagyobb zsákméretnek más, sú-lyos hátránya is lehet (bemelegedés).

Az átszövődött, összeállt, kife-héredett zsákok a termesztőhelyen

41. kép. Konténeres átszövetés(Fotó: ifj. Balázs Sándor)

egymásra is rakhatók (10. rajz, 43. kép), de összefüggő, magas falatsemmiképpen se alakítsunk ki. Minden zsákoszlop külön helyezkedjenel. Az egymásra rakott és erősen lenyomkodott (ez nem árt!) zsákok ol-dalán a fólia megfeszül, még akkor is, ha lazábban töltötték. Így azon-ban kisebb lesz a termőfelület, a termésidő alatt is fokozódhat a be-melegedés, és nem lesz eléggé egyenletes a termésképződés. Ennek másokai is lehetnek. A nagyüzemek valamilyen módon (néhol talpazatraerősített acéltüskékre húzva) mindenütt egymásra rakják a nagyzsákokat, még polcok esetén is (kettesével). Számunkra legmegfele-lőbbnek azonban az egysoros, polcos elrendezés tűnik. Ha megfelelőklímát alakítunk ki, egyenletes terméshullámot és minőséget kapunk,nem áll fenn a befülledés veszélye, és 10 kg-os zsákok esetén a nyáritermesztés is biztonságosabb, kevésbé áll le a termés.

A szellőztetés 300-500 m 2/t/h légmennyiség a hőmérséklet (évszak) ésa fajta függvényében, a szükségletnek megfelelő visszacirkulációval.Kisebb szellőzési igény mellett óraszerkezettel, szakaszosan is működtet-hető a ventilátor, de belső légkeverésre mindig szükség van (lásd méga Szellőztetés című fejeztet). A termőtestek torzulása az esetek túlnyo-mó részében a hiányos szellőztetés következménye. A termőtestek kép-ződése idején magas, 90-95%-os relatív páratartalomra van szükség. Ké-sőbb, a gombák növekedése során, elegendő a 80-90%-os is, sőt ilyenkorkifejezetten káros lehet a nagy páratartalom (túlöntözés), mert ha ez azaljzat nagy nedvességtartalmával és hiányos szellőzéssel jár együtt, agombákat baktériumos betegség támadhatj a meg (lásd még a Párásítás cí-mű fejezetet). A gombakezdeményeket, a gombákat nem szabad locsolni!

A fűtéssel a fajta hőmérsékleti igényét elégítjük ki, szem előtt tartvaa gazdaságosságot. A késői laska 12-15 °C között terem optimálisan, dea hibrid fajták is termeszthetők ezen a hőmérsékleten. A nyári hibridfajták egyébként 15-25 °C között teremnek megfelelően. Rövid ideig(nap közben) a 30 °C-ot is elviselik, bár az egyes fajták között vannakkülönbségek. Mind jobban beigazolódik az a tény, hogy alacsony hő-mérsékleten (12-15 °C) is a hibrid fajtákat célszerű termeszteni. Télena terméshullámok között se szüneteltessük a fűtést (a szellőztetéstcsökkentjük), mert az újabb terméshullám kialakulásához ked-vezőbb a 20-25 °C a zsák belsejében, mint a 10-15. A következő hul-lám megindulása előtt (vagyis az előző után 7-10 nappal) ismétcsökkentsük a fűtést és növeljük a szellőztetés mértékét, 90-95% RHmellett.

A megvilágításra a gombakezdemények perforációkon való megje-

lenésétől kezdve van szükség: napi 8-10 óra időtartammal 50-150 luxmegvilágításra.

A termésidő alatt a növényvédelem az esetleg nagyobb mennyiségbenmegjelenő (sokszor a hiányosan átszőtt zsákokból előrajzó) gomba-szúnyogok elleni védekezésből áll. A szúnyogok nem károsítják a gom-bát, csak az aljzatot, azt is elsősorban akkor, ha csírázáskor, zsáko-láskor, átszövés alatt hozzáférnek. Ez az elsődleges fertőzés. Ha nemvédekezünk ellenük, több termesztési ciklus után számuk a kritikusértékre növekedhet, s a lárvák szinte „kieszik" a micéliumot a zsákok-ból. A gombaszúnyogok, gombalegyek ellen a vegyszeres védekezés le-hetősége a termésidőben nagyon korlátozott, részben azért, mert vegy-szer nem juthat a termőtestekre, másrészt pedig a termőtestkezde-mények a legkisebb vegyszerszagtól is elpusztulnak vagy torz, csöke-vényes gombákká fejlődnek. Tehát csak teljes hullámvölgyben, a gom-bák leszedése után permetezhetünk Chinetrin 25 EC-vel, esetleg po-rozhatunk Piretrin porzószerrel. Ha a csírázás és az átszövés alatt ele-get tettünk a higiéniai és növényvédelmi követelményeknek, előírá-soknak, nem kell súlyosabb kártétellel számolnunk. A szúnyogok, le-gyek elterjedését minden eszközzel (csapdák, légyfogók, szitahálókstb.) próbáljuk megakadályozni vagy legalább mérsékelni!

Intenzív termesztés esetén mintegy 3, külterjes termesztés esetén(olcsóbb berendezésben) 4-5 terméshullámot várunk meg, ami kb. 1-2hónapig tart. A letermett blokkokat több száz méterre távolítsuk el atelepről, a helyiséget (helyiségeket) takarítsuk, majd fertőtlenítsük ki.Ez az utóbbi 10%-os hipós oldattal való áztató permetezésből áll (A vagyX betétes légzésvédőt használjunk). Földes helyiségben, illetve fóliasá-torban telepítés előtt a talajt is fertőtlenítsük 20 g/m 2 Basudin 5 G vagyGalition 5 G kiszórásával, begereblyézésével.

Télen üzemszervezési okokból előfordulhat, hogy a laskaaljzat meg-fagy. Amennyiben nem száradt ki, tavasszal, a hőmérséklet emelkedésé-vel a termés ismét megindul, de előtte a télen leszáradt kezdeményeketszedjük le.

A letermett aljzat szétzúzva komposztként vagy esetleg tüzelőanyag-ként felhasználhatő. Az egészséges, fehér, penészmentes blokkokszarvasmarhákkal, juhokkal, esetleg sertésekkel, azok takarmányánakkiegészítéseként, óvatosan adagolva (szoktatással) feletethető.

Szedés, értékesítés

A hőmérséklettől és a fajtától függően a hibrid fajták termőtestkez-deményei a csírázás után 15-20 nappal, a későbbi fajtákéi 30-35nappal jelennek meg apró „dudorok" formájában. Teljes kifejlődésükhöz– ugyancsak a hőmérséklet függvényében – 4-10 napra van szükség. Ahibrid fajták tenyészideje jóval rövidebb, mint a késői fajtáké. Aterméshullámok (44. kép) 10-15 naponként jelentkeznek, a gombamennyisége fokozatosan csökken.

44. kép. Szedésre érett termőtestek (Fotó: Szili István)

A gombákat le kell szednünk, mielőtt a kalapok kissé begöngyöltszéle kiegyenesedne. Később a kalap kiterül, kifakul, esetleg tölcsére-sedik. Ilyenkor szedve húsa rágós lesz (és feltehetően késlelteti akövetkező hullámot is). Az ilyen gombák tartósítás céljára sem alkal-masak, legfeljebb szárítva, gombapor készülhet belőlük. A túlérettgombák nagy mennyiségben szórják a spórát, ami allergiát, köhögéstválthat ki, és ez szükségessé teheti légzésvédő (ipari porvédő)használatát. Szedés előtt mindenesetre teljes kapacitással friss levegőbeszívására kell állítani a ventilátort, hogy minél több spóra távozzon

4b1 a helyiség levegőjéből. A szedéskor a csokrokat letörjük a per-!forációról és egy nagyobb rekeszben összegyűjtve az ugyancsak szellőscsomagolóhelyiségbe, illetve -helyre visszük, ahol a csokrokat „levelek-re" szedjük szét, a tönk alsó részét a vevő kívánsága szerint levágva.

Exportkövetelmények: 10 cm-nélnem nagyobb átmérőjű, fiatal, ép, be-göngyölt szélű kalap, 1 cm-nél nemhosszabb szárral, a kívánt göngyö-legben (45. kép). Igen alacsony szin-tű kereskedelmi kultúrára vall az el-öregedett csokrok ömlesztett árusí-tásának gyakori látványa a hazaipiacokon.

—A gombának a hűtőpulton lenne a 45. kép. Csomagolás exportrahelye 2-4 °C-on, ízlésesen csomagol- (Fotó: Szili István)

va! A hazai piac sajnos nem tart itt.A laskagomba még a csiperkénél is rosszabbul tűri a szállítást, tá-

rolást, hamar kiszárad, a széle berepedezik és sárgul, ha a rekesz nemszellőzik, befülled. A napi szedést legkésőbb másnap, kora reggel szál-lítsuk rendeltetési helyére. Az értékesítést előre meg kell szervezni éspontosan ütemezni. Alaposabb piackutatásra van szükség, mint a csi-perke esetében. A gomba szabadáras, a piaci kereslet a nyári hónapok-ban csökken. Kapcsolatban lehetünk nagyobb üzemi konyhákkal, ven-déglátóipari vagy kereskedelmi egységekkel is. Ahol a laskagomba érté-kesítését bevezettük (megfelelő friss minőségben!), ott tartós igényreszámíthatunk! A gombát hűtőhelyiségben 4 °C-on 2-3 napig, 1 °C-on egyhétig tárolhatjuk.

Értékesítéskor a gomba termesztésből való származását igazolnikell.

A várható termés a becsírázott aljzat tömegének 15-25%-a. 100 kgaljzat tehát – 3-5 terméshullámot bevárva – 15-25 kg gombát terem-het, a gomba szárát is beleértve, ami 20-30%-ot is kitehet, a szakánálviszont 10% alatt van. A laskagomba felhasználásáról, tartósításáról azutolsó fejezetben szólunk.

A termesztés során előfordulóleggyakoribb problémák

. Torz, kanalas, tölcséres, hosszú szárú, karfiolszerű, abnormális gom-bákat okozó tényezők:—hiányos szellőzés,— növényvédő szeres füstölés, olajszag, füst, vegyszerszag; felmerült

már bizonyos, az elöregedett fólia által termelt illó anyagok károshatása is, de kísérletileg ezt nem igazolták,

— átszövés alatti túlmelegedés, amely különösen az első hullámbanokozhat abnormális termőtestképződést, de egyes fajták (pl. a HK35-ös) még a termésidő alatt is hajlamosak lehetnek a túlmele-gedésre; nagy zsákok, széles termőfal, hiányos szellőztetés stb.hatására, az említett tünetekkel; ez a kérdés is tudományos vizs-gálatot igényel,

— az alacsony, 10 °C alatti, ingadozó hőmérséklet nagy vagy ingadozópáratartalommal, különösen a hibrid fajtáknál.

Baktériumos foltosodást, nyálkás rothadást (elhalást) előidéző té-nyezők:— nagy (95-100%) relatív páratartalom, hiányos szellőztetés, az

aljzat túl nagy (80%-os) víztartalma, közvetlen locsolás,— eddig még ismeretlen tényezők.A foltos, hiányos átszövődés okai:— nem megfelelő, elöregedett, barna, elvizesedett vagy fertőzött

gombacsíra,— betakarítás utáni friss, esetleg gyomos szalma vagy kukoricaszár,— rosszul tárolt, erősen bomlott alapanyag,—nagy nitrogéntartalmú (esetleg gyomos) árpa-, zab-, továbbá szó-

jaszalma (szójaszalmát csak búzaszalmával keverve használjunk,először mindig csak kísérletképpen),

—a hőkezelőt egyenetlenül töltöttük vagy egyéb okok miatt bizo-nyos részek nem érték el a 100 °C-ot egy órán át vagy az egyéb,előírt hőmérsékletet; ilyenkor a gabonamagvak utólag kicsírázhat-nak,

—az aljzat átszövés alatt befülledt, mert túl magas volta hőmérséklet,hiányos volt a szellőztetés, túl nagy zsákokat készítettek, átszövésalatt a zsákokat egymásra rakták vagy túl magas volt azok víztar-talma,

— a higiénia hiánya: nem tiszították rendszeresen a csírázó gépsort,penészes környezetben csíráztak vagy ilyen környezetbe helyeztékel a zsákokat stb.; nem védekeztek szakszerűen a gombaszúnyog-fertőzés ellen, a gombaszúnyogok, gombalegyek lárvái elszaporod-tak az aljzatban, ez a legsúlyosabb probléma, mert fertőző és

terjed.Laskagombaaljzat vásárlásakor ragaszkodjunk a kész, kifehéredett

zsákokhoz, illetve magunk is csak ilyet értékesítsünk. Ellenőrizzük amegfelelő nedvességtartalmat is!

A shiitake (Lentinus edodes)termesztése

A shiitake (Lentinus edodes, újabban Lentinula edodes néven is) ter-mesztése Kínában kezdődött. Az első írás a gombát termő rönkökkezeléséről (áztatás, ütögetés) a Sung-dinasztia (Kr. u. 960-1127)korából való. Japánban kínai parasztok vezették be termesztését aXVI—XVII. században. A XIX. század végén a bevagdosott fákat spóra-szuszpenzióval oltották be. A fűrészpor alapú gombacsírát a XX. századelején kezdték használni Japánban. Európában német, majd osztrákkuatók a harmincas években dolgozták ki a rönkös termesztés mód-szerét, de a gomba termesztése nem terjedt el. Hazánkban a hatvanasévek közepén kísérleteztek farönkön és fűrészporon való termesztésé-vel (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron), de ennek a kezdeményezés-nek sem lett folytatása; a nyolcvanas évek második felében a csepeliDuna Tsz állított elő fűrészpor-kukoricacsutka alapú átszőtt blokkokat.Nagy fejlődésről azóta sem beszélhetünk, csupán néhány termelőfoglalkozik a shiitake termesztésével.

A shiitake a csiperke és laskagomba után a harmadik legnagyobbmennyiségben termelt gomba a világon. A legnagyobb termelő Kína ésJapán, egy nagyságrenddel kevesebbet termel Tajvan és Dél-Korea,ismét egy nagyságrenddel kisebb az USA és Franciaország termelése(1. táblázat).

A shiitake a Távol-Keleten őshonos, így hazánkban nem fordul elő aszabadban (talán ahhoz is évtizedek kellenek, hogy a termesztésből„kivaduljon"). Elhalt faanyagon él, nem élősködő, tehát az erdőket nemveszélyezteti. Közeli rokona, a pikkelyes nyárfagomba (Lentinus tigri-nus) viszont gyakori Magyarországon, de szívós húsa miatt nem nagyonfogyasztható.

A shiitake (48. kép) kalapja 5-10 cm széles, kezdetben kúpos, be-göngyölt szélű, majd szétterülő (47. kép). Kalapja világosbarna, vörös-barna, világosabb színű, kissé szálasnak, pikkelyesnek tűnő burokma-

radványokkal. Lemezei fehéresek, lehetnek kissé rozsdásak, különö-sen a sérüléseknél. Spórapora fehér. A tönk 3-5 cm hosszú, 0,8-1,3 cmvastag, fehéres, világosbarna burokmaradványoktól szálas, pikkelyes.A kalap húsa fehéres, jellegzetes, fokhagymára emlékeztető szaga van,ami határozott, de kellemes, igazi „erdeigomba-illat". Nem véletlenülhívják Kínában illatos gombának.

A gombát nyersen vagy szárítva forgalmazzák. A megtermett gombanagyobb részét szárítják (Kínában, Japánban). Szárítmánya kiváló,világmárka. Számunkra kissé szokatlan aromája ellenére igen jóízű,különleges ételek készíthetők belőle. Kedvelt csemege mind hazájában,mind a fejlett ipari országokban. A mindenütt szaporodó kínai éttermekhazánkba is elhozták. Termesztésének viszonylagos bonyolultsága,egzotikus volta, gyógyító híre miatt ára többszöröse a laskagombáénak,a csiperkéének. Amióta a kutatók állatkísérletekben kimutatták érel-meszesedés elleni, vírus- és tumorgátlő hatását (lentinan), az érdek-lődés fokozódik iránta. Mindez nem jelenti azt, hogy nagyobb mennyi-séget alapos piackutatás nélkül el lehetne adni belőle!

Termesztés farönkön

Hazai tapasztalatokkal — a laskagomba termesztéséhez hasonló tech-nológiával — nem rendelkezünk. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalánnem lehet úgy termeszteni, mint a laskagombát. Meg is próbálkoztakvele néhányan, valamennyi gomba termett is, tehát kísérletileg foglal-kozhatunk vele, hobbi szinten. Az sem valószínű, hogy kelet-ázsiai,rönkös technológiája elterjedne, hiszen a laskagomba termesztése(rönkön) megmaradt a kedvtelés szintjén. Biztosak vagyunk viszontabban, hogy Kínában vagy Japánban a shiitake rönkös technolőgiájaalkalmas volna laskatermesztésre is, más kérdés azonban, hogy a piaca shiitakeszárítmányt igényli, a laskáét egyáltalán nem.

A shiitakénál a 8-20 cm átmérőjű és 1 m hosszú rönköket a vágásután 4-8 héttel oltják be (nem a frissen kivágott fát). Leggyakoribb fafaja pasaniafa, vagyis a shiifa (a „take" gombát jelent), a gesztenye rokona.Termeszthető a gomba egyéb, részben Kelet-Ázsiában is előfordulófafajokon, most csak a nálunk is ismert fajokat soroljuk fel: csertölgy,gyertyán, bükk, nemestölgy, éger, nyír, gesztenye, juhar, kőris, nyár,fűz stb. Az oltóanyag fűrészporcsíra vagy átszőtt fapálcikák, ékek,

amelyeket a rönkök oldalába mintegy 15 x 8 cm-es kötésben elhelyezett,8-10 mm széles és 30-40 mm mély, fúrt lyukakba tömnek, illetőleg azékeket kalapáccsal ütik be. A fúrást speciális fúrógéppel végzik. Az át-szövés erdőben, árnyékos helyen vagy mesterséges árnyékoló alatttörténik és 6-12 hónapig tart. A rönköket különböző formájú rakatok-ban helyezik el és a termésidő alatt ferdén kitámasztják. Általábantavasszal és ősszel teremnek. Termőre fordításhoz a rönköket előzőlegvízben áztatják, majd magas páratartalom mellett megjelennek atermőtestkezdemények. Szedés (terméshullám) után a rönköket pihen-tetik, miközben nedvességtartalmuk ismét csökken. Húsz-harmincnap múlva áztatással ismét kiváltanak egy terméshullámot. Ősszel is,tavasszal is 2-2 hullám jelentkezhet, de a gombafajtáktól, kezeléstőlfüggően a termésidő jól széthúzható és ütemezhető is. A rönkök fólia-házban is elhelyezhetők. Mesterséges öntözés, kiszárítás stb. mellett atermésidő még jobban megnyújtható.

„Steril" termesztés

Szintén a távol-keleti országokból terjedt el ez a módszer. Az USA-banrészben alkalmazzák, a francia termesztők inkább pasztőrözéssel készí-tik elő az alapanyagot. A termesztésmódok ismertetésénél és a laska-gomba termesztésénél már szóltunk a steril eljárásról, illetve magáróla sterilezésről. Mivel hazai elterjedése nem várható, itt is csak rövidenemlékezünk meg róla.

Az alapanyag dúsított fűrészpor. A fafajok azok, amelyekről az előzőrészben szóltunk, de itt még a fenyőfélék fűrészpora (luc-, jegenye-,esetleg erdei-, borovi-) is szóba jöhet, 50%-ban egyéb fűrészporhozkeverve. A fenyőfűrészpor frissen nem olyan jó, mint fél-egy év állásután, természetesen szárazon tárolva. A szemcsenagyság 2-4 mm.Dúsítóanyagok lehetnek: búza-, rizs-, rozskorpa, zabliszt, szójaliszt,esetleg kukoricadara. A dúsítóanyag mennyisége: 4 rész fűrészpor(száraz tömeg), 1 rész korpa. Ahol légköri nyomáson sterileznek, ott akorpa mennyisége fele az előzőnek. Megfelelő keverőberendezésben(mint a betonkeverő) az anyagokat összekeverik és a nedvességtartal-mat 60-65%-ra állítják be, és még — a nedves tömegre számítva — 1-2%gipszet is keverhetnek az alapanyaghoz. Töltés 1,5-2,5 kg-os polipro-pilén fóliazsákokba, dugózás vattadugóval, vagy más módon oldják meg

a szellőzést („lélegeztetőablak" a fólián, oltás után a zacskó szájátlehegesztik).

Sterilezéskor a zacskókat hézagosan kell elhelyezni (megfelelő állvány-zaton), hogy a gőz hozzájuk férhessen, ezután légtelenítés, felfűtés éshőn tartás következik. Ez az időtartam a zacskók nagyságától, azalkalmazott nyomástől és a dúsítás mértékétől függ. A 2-2,5 kg-os,erősebben dúsított anyagoknál a hőn tartási idő 1 bar nyomáson(121 °C) 4-5 óra, csak tiszta fűrészpor esetében 2-3 óra. Nyomás nélküligőzölőtartályban a gőzölés 90-95 °C-on 12 óráig tart. Lehűlés után azoltás steril körülmények között, oltóhelyiségben, szemmel, fűrészpor-ral vagy oltópálcikával menjen végbe. A nagyobb, lapos, tégla formájúzacskókat célszerű átszőtt szemmel oltani, majd a zacskó zárása (bedu-gaszolás vagy hegesztés) után szétrázni benne. Amennyiben pálcikávaloltják, 10-15 nap múlva kell az addig átszőtt részt szétrázni, hogy azátszövés ne tartson túl sokáig. Gépesített, modern üzemekben folyé-kony, „rázott" tenyészettel (gombamicélium-szuszpenzióval) is oltanak.A „steril" termesztés további vonatkozásait illetően utalunk az iroda-lomra (Stamets, 1993; Przybylowicz—Donoghue, 1988; Oei, 1991; Lel-ley, 1991).

Hőkezelés pasztőrözéssel

Az eljárás lényegét már ismertettük (gőzölés nedves állapotban 60 °C-on, 24 óráig stb., gőzölés, szárazon 100 °C-on, 1-1,5 óráig és nemtovább). Részletesebben lásd még a laskatermesztésnél is. A gőzöléstartályban vagy hőkezelő helyiségben történik. A laskatermesztésnél10 (esetleg 15) kg-os zsáknagyságot javasoltunk (legfejlebb 25 cm-esátmérővel), a shiitakénál 5, legfeljebb 8-10 kg-os zsákokat tartunkoptimálisnak. Perforációkra ugyanúgy szükség van a levegőigény mi-att, bár később a fóliát le kell húzni, mert a shiitake — kisebb lévén alevegőigénye — nem „talál ki" a lyukakon. Megemlítjük még, hogy fa-vagy műanyag rekeszekben (perforált fóliával bélelve, majd visszahajt-va a fóliát a 8-10 cm vastag aljzatra) tégla alakú blokkok is készíthetők.Ezeket később nem lehet alámerítve áztatni (mert széttörnek), hanemmegszúrkálva, és hogy a vizet jobban magukba szívhassák, perme-tezésekkel kell az áztatást helyettesíteni — a polcon.

A pasztőrözés nem nyújt kellő védelmet a későbbi penészedés ellen,ezért csak igen óvatosan szabad bánni a dúsítószerekkel, vagyis az

említett dózis töredékét szabad csak használni (a nedves tömeg 0,5%-át). Megpróbálkozhatunk esetleg a mikroorganizmusok számára nehe-zebben hozzáférhető tyúktoll-, lucernaliszttel, esetleg a csiperketer-mesztésben használt, formalinnal kezelt szójakészítményekkel, legfel-jebb 1 tömegszázalékig (nedves aljzatra vonatkoztatva). Ebben azeljárásban már szalmaszecska is szerepelhet a technolőgiában, esetlegkukoricaszár, darált kukoricacsutka, lenpozdorja stb., legfeljebb 50%-ig, esetleg kellő kipróbálás után még nagyobb arányban, de a fűrészpormennyisége feltétlenül maradjon 20% (száraz tömegre vonatkoztatva).A laskánál leírtakhoz hasonlóan a shiitakénál is használunk Funda-zolt, a nedvesítővízhez adagolva. Egyelőre— sajnos — erről nem mondha-tunk le.

Hőkezelés pasztőrözésselés kondicionálással

Itt is vegyük figyelembe a laskagombánál elmondottakat. Az alapanya-gokat illetően az előző pontot, vagyis fűrészpor lehetőleg mindig szere-peljen az összeállításban. Tehát ennél az előkészítési módnál valóbanmár csak a tyúktoll- és a lucernaliszt, továbbá az említett, formalinnalkezelt, késleltetett felhasználású szójalisztkészítmények (esetleg méga melasz, sörtörköly, olajipari magvak présmaradványa) használhatók,azok is csak lépésről lépésre, kísérleteket végezve.

Ugyancsak javasoljuk a laskagombánál említett ásványi anyagokat(ammónium-nitrát, levéltrágyák), amelyek steril körülmények közöttsaját megfigyeléseink szerint is határozottan meggyorsították a fapál-cikák átszövődését, és ez a puhafáknál (nyár, fűz, luc) különösenelőnyös, mert azok gyengébb minőségű alapanyagoknak számítanak,mint a „kemény"-fák (tölgy, bükk, gyertyán stb.).

Fajták, csírázás

A hőkezelt alapanyagokat mindig kevert csírázással oltjuk be. A hi-giénia igen nagy fontossággal bír (lásd a laskagombánál), mert alegkisebb, technológiai-higiéniai figyelmetlenség is „zöld" zsákokateredményez (Trichoderma, Penicillium stb. penészek).

A gombacsíra mennyisége legalább kétszerese legyen a laskagom-bánál leírtaknál, vagyis 100 kg nedves aljzatra vonatkoztatva 8-101. Ezfelfogható részben dúsításnak is. Még több csíra adagolása mégelőnyösebb lenne (biztosabb átszövés, gyorsabb termőre fordulás, ma-gasabb termés), de itt már valóban felmerülnek gazdaságossági kérdé-sek is. Létezik egy, a szerző által kidolgozott „csírafelszaporítási"eljárás, amelynek során a felszaporítás is gabonaszemen történik. Errea csírakészítésnél részletesen kitérünk, itt csak annyit jegyzünk meg,hogy bár a csíraadag további emelése (10-15 1/100 kg aljzat) felesle-gessé teszi a dúsítást (az ásványi anyagok maradhatnak!), mégis, magaez az eljárás annyi figyelmet igényel, hogy ennek hiányában mégfokozottabb lehet a penészfertőzés. A shiitakecsíra tárolását illetőenutalunk a csiperke- és laskacsíránál elmondottakra.

Az alapanyag előkészítéséhez hasonló súlyú probléma a megfelelőfajta kiválasztása. Ennek több oka van. A legfontosabb talán az, hogynem rendelkezünk kellő számú jól ismert fajtával, továbbá a meglévőfajták termesztési tulajdonságaival sem vagyunk minden vonatkozás-ban tisztában. A hazai laboratóriumokba bekerülnek külföldi fajtákbizonyos jelekkel, sokszor nem az eredetivel. Az esetleges jogi problé-mákat most figyelmen kívül hagyva, elég annyit leszögeznünk, hogyegy adott fajtát több termesztési kísérletben is ki kell próbálni, hogymeggyőződhessünk arről, hogy pl. melyik hőmérsékleti csoportba tar-tozik. A világviszonylatban „közkézen" forgó mintegy 100 törzs háromfő csoportba osztható.

Fejképződés, Növekedés,Hidegkedvelő 8-16 °C 10-15 °CÁtmeneti 16-20 °C 15-20 (24) °CMelegkedvelő 16-20 °C 15-25 (27) °C

Mivel fajtaleírásokkal, katalőgusokkal nem rendelkezünk, a szak-könyvekből csak azokat a fajtákat említjük meg, amelyek átmenetiek,vagy „nyáriak", ugyanis e törzsek nagy része termeszthető alacsonyabbhőmérsékleten is, ekkor gombájuk nagyobb, vastagabb húsú és sötétebblesz, mint melegben. A fő probléma itt is ugyanaz, mint a laskagombákesetében: kevés fajta tűri a nyári meleg időszakokat (felszíni épület-ben), vagy ha teremnek is, apró, világos kalapú gombákat hoznak.

A német nyelvű irodalomban (Lelley, 1991) nyári törzs (12 °C alattnem termeszthető) az LE-5, LE-53, LEM. Átmeneti: LE—Z3 (10-20 °C),egész évben termeszthető az LE-2. Amerikai átmeneti törzsek: 82/a,

510, 512, 859, CS-15, CS-41, melegkedvelők: 512, 851, 852, 853, CS-24, CS-125. Feltehetően átmeneti a francia Royal Champignon 600,610, a Somycel 4066, 4080. Sok egyéb fajta forog közkézen az európai éshazai laboratóriumokban, azonosításuk, termesztési próbájuk szük-séges lenne. Stamets (1993) kifejlesztett egy Kínából származó törzset,amely az első hullámot a csírázás után 30-35 nappal hozza (StametsCS-2). Korábban is termőre fordítható lenne, de igazán szép hullámotaz említett időre produkál. Ugyanakkor a hazánkban is ismertebbtörzsek normális körülmények között kétszer ennyi időt igényelnek.Elképzelhető, hogy e törzsek bizonyos termesztési „praktikákkal"(hőmérséklet-csökkentés a megfelelő időpontban stb.) korábban istermőre fordíthatók, de erre vonatkozólag nincsenek megbízható, eg-zakt kísérletek. Ehhez valóban arra volna szükség, hogy állami intézetvegye kézbe a fajták begyűjtését, ellenőrzését. Azonban, mint már alaskagombafajoknál említettük, ezen a téren az utóbbi két évtizedbennem történt előrelépés.

Átszövés, érlelés

Mint említettük, a kicsi, 5 kg körüli zsákokat javasoljuk rácsos polcokonelhelyezni (14. rajz). Átszövetés alatt, esetleg külön átszövetőhelyiség-ben, a polcokon lényegesebben több zsák helyezhető el, mint ter-mésidőben. Lényeges szempont, hogy az egyes zsákok nem érhetnekössze, továbbá ellenőrizni és kézben kell tartani a hőmérsékleteket.A blokkok közepének (mag-) hőmérsékletéről van szó, amely 20-26 °Cközött optimális. Mivel az átszövés alatt hő keletkezik, a belsőhőmérséklet könnyen 28-30 °C-ra vagy e fölé emelkedik, és ekkor teretnyernek a különböző penészgombák (az esetleges Fundazolos kezelésellenére is, hiszen az csak mérsékli a penészek tevékenységét). Ahőmérséklet emelkedését kétféleképpen csökkenthetjük: vagy le tud-juk hűteni a helyiség levegőjét 15-16 °C-ra (télen, késő ősszel, koratavasszal), vagy ha nem, intenzív légcserével (külső-belső) elvezetjük ahőt a zsákok környékéről (ha csak 30 °C-os levegőt tudunk bevezetni, eznem fog sikerülni). 25 °C-os belső hőmérséklet mellett, ha állandóanáramlásban van a levegő, még tudunk segíteni. Ha 25 °C mellett „áll"a levegő a helyiségben, a zsákok befülledhetnek. Minden lehetőségetmeg kell tehát adnunk a bemelegedés elkerülésére az évszak, a helyiség

megválasztásával és a ventiláció kiépítésével (lásd a laskagombánál),végső megoldásként valamilyen hűtéssel.

A shiitakénak átszövés alatt is szüsége van fényre (50-100 lux), ésszintén hideg fényű fénycsövek kellenek, mint a laskánál, amennyibennincs természetes megvilágítás.

14. rajz. A blokkok elhelyezése a shiitake termesztésében

A növényvédelem megegyezik a laskagombáéval (gombaszúnyogok!)Amennyiben első hullám előtt nem szándékozunk meríteni a blok-

kokat, tartsunk magas páratartalmat (85-95%) a helyiségben.Az átszövetés és érlelés időtartama sok tényezőtől (csíramennyiség,

hőmérséklet, fajta, alapanyag) függ, aminek következtében 30-80nappal számolhatunk. Maga a micélium rendszerint már a 15-20.napon birtokba veszi az aljzatot, de ezután még olyan változásokonmegy keresztül, ami viszonylag hosszabb-rövidebb ideig eltart.

A shiitaketermesztés fázisai

Az átszövetés-érlelés az első fázis. Az érlelési szakaszban a micéliumfeldúsul, erősen összetartva a blokkot, az alapanyag felszínén filcsze-rűen, túrószerűen megvastagszik, később dudorok alakulnak ki afelszínén és a felszíni fehér szín kezdetben foltosodik, végül nagyrésztbarnává válik. A fóliát a dudorok megjelenése és kezdeti barnulásaután leveszik, majd a barnulás folytatódik, végül az egész blokk többé-kevésbé barna lesz. Ez az az időpont, amikor a blokkok termőrefordíthatók. A továbbiakban négy termesztési ciklus következik, eléggéeltérő, de körülhatárolható feltételekkel:

Termesztési ciklus Hőmérséklet Páratartalom FényIndukálás(1-5 nap) 10-15 °C 100% —

permetezés v.merítés

Fejképződés(5-10 nap) 8-20 °C 95-100% 500-2000 lux

törzsfüggőNövekedés, szedés(9-14 nap) 10-27 °C 70-80% 500-2000 lux

törzsfüggőPihentetés(7-20 nap) 20-25 °C 40-50% 500-2000 lux

A fejképződés és a növekedés alatt bizonyos fokú légcserére isszükség van.

A fólia levételének időpontja, termőre fordítás(indukálás, fejképződés)

A fejlődés állapotától és a fajtától függ. Ez utóbbi tényező a legkritiku-sabb. Léteznek olyan fajták (ezeket keresik a termelők), amelyek méga blokkok fehér állapotában termőre fordíthatók. Néha ez más fajták-nál is előfordulhat bizonyos alapanyagokon (amelyeket a shiitake

jobbankedvel, mint pl. a csertölgy) vagy más magas csírázási aránynál,

esetleg a hőmérsékleti viszonyok kedvező hatása eredményeképpen.Ilyenkor azonban kissé torz, zömök gombák nőnek. Az említett amerikaifajta (CS-2) már a 30. napon szép és sok gombát hoz. A fólia levételénekidőpontját tehát igen nehéz meghatározni. A zsákok kifehéredése, amicélium megerősödése (keményen összetartja a zsákot) után bizonyoskiemelkedések, dudorok keletkeznek, amelyek megemelik a fóliát (46.kép). Ez a 30 40. napon következhet be. Amennyiben a fajta és a kezeléserre utalna (termőre fordíthatóság),a fóliát levehetjük, és a termőtest-képződéshez szükséges feltételeketbiztosítjuk: megvilágítás 400-500lux (egyesek szerint 500-2000!), aszellőztetés megkezdése (50-70 m 3/t/h vagy 4-5-szörös óránkénti helyi-séglégcsere, vagy a szén-dioxid-tar-talom 1000 ppm-re vagy az alá vi-tele), a hőmérséklet csökkentése afajta igényeinek megfelelően (lásd a 46. kép. Miután a dudorok megjelentek,fejképződésnél a táblázatban), a a fóliát levesszükpáratartalom magasan (90-95%) (Fotó: Kovácsné dr. Gyenes Melinda)tartása padozatlocsolással, levegő-párásításssal, mint azt a laskagombánál tárgyaltuk. Stamets (1993)95-100%-os páratartalmat javasol. Amikor megítélésünk szerint ele-gendő (nem túl sok) kezdemény „pattant ki" (mint amikor a pattogatottkukorica felreped), azonnal csökkenteni kell a páratartalmat, hogytöbb kezdemény ne alakuljon ki.

Más szerzők akkor veszik le afóliát, amikor mára zsák felszínénekmintegy a fele megbarnult. Lelley(1991) szerint a fólia levétele utánolyan feltételeket kell kialakítani,amelyek elősegítik a blokk felszíné-nek teljes megbarnulását: kevésszellőztetés (elsősorban csak belsőlégkeverés), 90-95% RH, 22-25 °C.Ez az időszak mintegy 10-20 napig 47. kép. Kis méretű, jól megbarnulttart, és amikor a blokkok kellőkép- shiitakeblokkokpen megbarnultak (47. kép), ter- második terméshullámbanmőre fordítják. Ez kissé több lég- (Fotó: ifj. Balázs Sándor)

cserét jelent, napi 4-5-szöri, ködszerű permetezést (a blokkokat is!), ahőmérséklet 20 °C-ra, illetve az alá vitelét. A fény természetesenszükséges. Az utóbbi időben az első hullám megjelenését is bemerítés-sel indukálják (sokkhatás), bár meg kell jegyezni, hogy vannak szerzőkés eljárások, ahol nem merítenek, hanem másképpen biztosítják anedvességtartalmat (magas pára, gyakori permetszerű öntözés). La-pos, téglaszerű blokkoknál ez is elképzelhető, előtte célszerű azonbanmegszurkálni a blokkokat, hogy jobban bevegyék a vizet. Tehát még azelső terméshullám kiváltásában sincs egység a termesztők (és a ku-tatók) között. Mindenesetre, ha már az első hullámot is merítéssel(hideghatás-nedvesítés) váltják ki, merítés előtt hagyják kissé kiszáradnia blokkokat, miközben legalább 20-25 °C-on tartják (Lelley, 1991).A merítéssel kapcsolatban eltérőek a vélemények. Az irodalomban 24-48 órát említenek, a gyakorlatban azonban rövidebb ideig áztatják ablokkokat, nehogy túlságosan sok vizet szívjanak magukba, ami azutána gombák erős minőségromlásához vezethet, különösen, ha áztatásután nem szárítják le kellőképpen a blokkokat. Maga a beáztatás különtechnikai felkészülést kíván. A tartályba előbb behelyezik a blokkokat;felül rostéllyal, rudakkal rögzítik, majd a tartályt feltöltik.

A távol-keleti országokban sok helyen a 1,5-2 kg-os zacskókat átszövésés érlelés után a padozatra helyezik, sűrűn egymás mellé, a fólia felsőrészét levágják, és gyakori permetezéssel biztosítják az „indukálást".Az első hullám után megfordítják a zacskókat, itt is levágják a fólia(most már) felső részét. A pihentetés (száradás) után újra öntöznek, sa blokkocskák a padozatról szívják fel a szükséges vizet (és amit felülrőlkapnak). Így váltják ki a következő, második terméshullámot, éslegtöbbször ezzel be is fejeződik a termesztés. Másutt 4-5 hullámot isbevárnak.

A termőtestek növekedése, szedés

A szellőzés mértéke ugyanannyi, mint a fejképződésnél (50-70 m 3/t/h),a hőmérséklet, páratartalom és fényerősség adatait az előző tábláza-tokban ismertettük. Tehát viszonylag alacsonyabb páratartalomra vanszükség, különösen a szedés előtt 8-12 órával (szellőztetés!), mert ez azidőszak határozza meg a gomba viselkedését a tárolás alatt. A vizes,nedves gombák igen könnyen baktériumosodhatnak, nyálkás, rotható

foltokkal. Stamets (1993) kihangsúlyozza, hogy már a fejképződés alattis erős páraingadozásokra törekszik, vagyis miután permetezett (blok-kokat, gombakezdeményeket is), utána fokozza a szellőzést, hogy mi-hamarabb csökkenjen a páratartalom és a blokkok felszíne leszáradjon.A zöldpenészek ezt nem kedvelik! Azonkívül a polc rácsos volta biztosít-ja a szabad légmozgást a blokk körül. Már az áztatás vagy permete-zések után (indukálás) sem szabad hagyni, hogy a blokkok sokáig„lucskosak" maradjanak. Amikor szellőzéssel kissé leszárítottuk ablokkokat, útöntözéssel, légpárásítással tartani kell a 90-100%-os RH-t, ami a fejképződéshez szükséges, anélkül, hogy — mint mondtuk — ablokkok sokáig vizesek maradnának. A termésidőben is így járunk el,de a páratartalmat egy-egy nedvesítés, permetezés után levisszük(szellőztetéssel) az ilyenkor előírt mértékre (60-80%). A gombákatakkor kell leszedni, amikor már „kinyíltak", láthatóak a lemezek, de akalap széle még begöngyölt (48. kép). Csonkokat ne hagyjunk vissza!

48. kép. Termő shiitakeblokk. (Fotó: ifj. Balázs Sándor)

Szedhetünk csak kézzel, a gomba tönkjét megfogva, csavarő mozdulat-tal vagy késsel. A gombák szárát azután vágjuk rövidebbre: hossza kb.annyi legyen, mint amilyen széles a kalap, exportra 2 cm. A gomba

tönkje legtöbbször (amikor vékonyabb) szívós, nem ehető, máskor,különösen a túl korai, kissé torz gombákat hozó első hullámban, szépenszeletelhető. Némelyik fajta az első hullámban hajlamos torz gombákra(pl. 610), mások kevésbé (LE-5). A gomba kalapjának tónusa részbenfajtabélyeg. Pl. az említett 610-es sötétebb kalapú, mint az LE-5.Ezenkívül a hőmérséklet és a páratartalom is befolyással van a színre,sőt még a fény is: alacsonyabb hőmérsékleten, túl magas páratartalommellett sötétebb gombák fejlődnek.

A shiitake jobban tűri a tárolást, még a csiperkénél is. Szellős, hűvöshelyen 2-3 napig tárolható szellős csomagolásban (nem fóliában, hanempl. zsírpapírban). Hűtőszekrényben 4-6 °C-on egy hétig, 0 és + 2 °Cközött 2-3 hétig.

Eredeti hazájában többnyire szárítják, mesterséges szárítókban,egészben, 1-2 cm-es tönköt hagyva. A levegő hőmérsékletét 40-50 °C-on tartják 16-18 óráig, majd 1 óráig 60 °C-on. A legjobb minőség aszépen berepedezett kalapú „donko", majd a „koko" és végül a „koshin"következik, a nyáron termett, kisebb, vékonyabb kalapú gombákból.Természetesen mindez a fajtákkal is összefüggésben van. Hazánkbana felesleges, el nem adott gomba szeletelve való szárítása javasolható.Napon szárítva D-vitamin-tartalma növekszik, tehát az el nem adottgomba tartósítására legmegfelelőbb a szárítás. A shiitakét nem szoktákkonzerválni.

A termésmennyiség a technológiától függ. A dúsítás nélküli termesz-tésben 15-20 kg/100 kg kész aljzat, a„steril" termesztésben (dúsítás)25-50 kg, tehát magas termésátlag érhető el.

A spóraallergia (köhögés, esetleg hőemelkedés) a shiitake esetében isismert jelenség, de a shiitake kevesebb spórát képez, mint a laska. Nevárjuk meg a gombák túlérését, szedés előtt szellőztessünk, ha szüksé-ges viseljünk porvédőt!

Pihentetés

A táblázatban szereplő feltételek közül kiemeljük a 20-25 °C-os hőmér-sékletet. Ezt télen sem nehéz biztosítani, mert minimális szellőztetésrevan szükség. 10 nap után a blokkok termőre fordíthatók, de tovább istárolhatók ilyen állapotban. Nedvességtartalmuk azonban 30-35%alá nem mehet, mert ilyen erős kiszáradás következtében a micélium

elhal vagy legyengül, és fogékonyabb lesz a penészfertőzésre. A shiitakeesetében tehát a termés időzíthető.

A növényvédelmi kezelések a legyek elleni védelemből állnak. Abaktériumos foltosodást, rothadást termesztéstechnikai eljárásokkalakadályozhatjuk meg. A penészek elszaporodása esetén az erősenfertőzött blokkokat el kell távolítani, esetleg a gyengébben fertőzöt-teket külön kádban és vízben kell beáztatni. Ebbe az áztatóvízbetehetünk egy kevés Fundazolt (1001 vízbe 5 gr-ot, ami 50 ppm-nek felelmeg). A blokkokon található kisebb penészfoltokat kézi permetezővelkezelhetjük, a vízbe tegyünk igen kevés hipót vagy formalint (101-be 20ml-t).

A fentiekből kitűnik, hogy a shiitake tenyészideje jóval hosszabb,mint a laskagombáé, de még így is nagyon változó lehet attól függően,hogy mikor szedjük az első hullámot és hogy hány terméshullámmalszámolunk, vagyis összesen kb. 4-6 hónap.

49. kép. Stropharia rugoso-annu/ata,harmatgomba (Fotó: ifj. Balázs Sándor)

Egyéb gombák termesztése

Harmatgomba (Stropharia rugoso-annulata)

Az óriás harmatgombát a hatvanas évek közepén vonták termesztésbeaz NDK-ban. A hazai termesztési kísérletek 1970-ben kezdődtek, és ahetvenes évek végén néhány gazdaság megpróbálkozott külterjes ter-mesztésével is, de ennek nem volt folytatása. Jelenleg még a szapo-rítóanyaga sem szerezhető be. Az érdeklődést az a tény váltotta ki, hogya gomba termesztése viszonylag egyszerű: a szalmát beoltás előttcsupán be kell nedvesíteni, és az aljzat használaton kívüli, régi palán-tanevelő ágyakban is elhelyezhető. A harmatgomba hazai termesztéseaz NDK-ban szerzett tapasztalatokra épült, figyelmen kívül hagyva azta tényt, hogy a gomba klimatikus igényei ott könnyen kielégíthetők

(alacsonyabb hőmérséklet, nagyobbpáratartalom), egyúttal a kártevőkáltal jelentett veszély is sokkal ki-sebb, s ez — a hosszabb tenyészidőttekintve—nem elhanyagolható szem-pont. Így hazánkban a harmatgom-ba termesztése majdnem mindignövényvédelmi problémákba torkol-lott (csigák, bogarak, atkák, szú-nyogok stb.). Ezt részben kiküszö-bölte a Kecskeméten kidolgozott át-teleltetéses eljárás, azonban ez semtalált követőkre. Ehhez a propagan-da és részben a gombacsíra hiányais hozzájárult.

Az óriás harmatgomba (49. kép)nagy termetű, vastag húsú gomba.Kalapja a fajták szerint a sárgásfe-hértől a vörösbarnáig változhat, raj -

ta és főleg a szélén burokmaradványokkal. Fiatalon a kalap bőreragadós. Lemezei szürkéslilák, elöregedve lilásfeketék. A tönk fehéres,a gallér fölött csíkozott. A gallér többnyire kétrétegű, felül bordázott,alul pikkelyes. Húsa fehér, retekszagú, fiatalon jóízű. Az NDK-ban aburgonyavermek szalmáján figyeltek fel rá. Hazánkban ritka, előszöra szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat kámoni díszfaiskolaitelepén találták, fűrészporos aljzaton (Makara, 1978).

Legegyszerűbben szalmabálákon (takaróanyag nélkül) termeszthető(Lelley, 1991), bár a hazai szárazabb, melegebb klíma mellett ez nemnagyon jöhet szóba.

Termesztőberendezések. Mivel elsősorban háztáji, hobbitermesztés-ről van szó, külön berendezéseket nem javaslunk építeni. Néhányzsákot elhelyezhetünk pincében, alagsorban, folyosón, garázsban, régigazdasági épületek helyiségeiben, kevés természetes vagy mesterségesmegvilágítás mellett. Elhelyezhető továbbá az aljzat használaton kívü-li, árnyékolt palántanevelő ágyban, a keretekre melegágyi szalmataka-rót helyezve (15. rajz), árnyékolt üvegházban, fóliasátorban is, de ezek-

15. rajz. A harmatgombaágy keresztmetszete

ben a berendezésekben is sok gondot okoznak a kártevők, hiszen mégaz épületben lévő helyiségben is nehéz az aljzatot és a gombát megvéde-ni. Az aljzatot — a csiperkéhez hasonlóan — fóliazsákokban, ládákban vagyaz említett süllyesztett ágyakban (kertben) ömlesztve helyezzük el.

Alapanyagok, előkészítésük. A harmatgomba legközismertebb alap-anyaga a szalma, de ezenkívül felhasználható a lenszalma, a kukorica-csutka, az akác kivételével a lombosfa-fűrészporok, -forgácsok (kevertena fenyőforgács, -fűrészpor is). Szalmát azonban lehetőleg mindig tartal-mazzon az alapanyag, bár külterjes termesztésnél forgács-fűrészpor ismegfelel.

Az alapanyag előkészítése az aprításból és a nedvesítésből áll, esetlegmég hőkezelést is alkalmazhatunk. A szalmát csak zsákos, ládás,„benti" termesztéshez célszerű szecskázni, a kukoricacsutkát meg kelldarálni (20-30 mm-es rostát használva). A nedvesítést különbözőkép-pen végezhetjük. A szalma nedvesítése 5-7 napig tart, többszöri locso-lással, átforgatással. Aprított anyag 2-3 nap alatt is benedvesíthető.A végső nedvességtartalom 65-70% legyen. „Benti" termesztéshezcélszerű az alapanyagot hőkezelni, amennyiben ez különösebb beru-házás nélkül kivitelezhető. Kétféle eljárás közül választhatunk, bármeg kell jegyeznünk, üzemi termesztési tapasztalataink nincsenek.A pasztőrözés vagy a pasztőrözés és kondicionálás alkalmazható akorábbi fejezetekben leírtak szerint úgy, mint a laskagombánál szoká-sos, kísérleti jellegét azonban hangsúlyoznunk kell. A nedvesítővízbemindenképpen tegyünk 100 1 vízre számítva 10 g (1 dkg) ChinoinFundazol 50 WP-t. Kisméretű bálák (Lelley, 1991) felbontatlanul isbeáztathatók, alámerítéssel 2-3 napig (a második napon eresszük le avizet és az új áztatóvízbe tegyük a Fundazolt) vagy többszöri folyamatosöntözéssel 4-5 napig (a Fundazolt itt is az utolsó napok öntözővizébetegyük).

Csírázás, ágyazás, átszövés. A gombacsíra a harmatgomba termesz-tésénél kulcskérdés. Részben azért, mert jelenleg — tudtunkkal — nemkapható Magyarországon, a külföldi csírák meg túl drágák ahhoz, hogytúllépjük a hobbi szintjét, igaz, ezt nem is javasoljuk. Kezdetbenszalmacsírát használtak a csírázáshoz, de a törzsfenntartással prob-lémák voltak, így most ezt nem árusítják. A szemcsíra használatát(elvileg az is készíthető) nem javasoljuk, mert a hosszú átszövődés és akülterjes termesztés során a zöldpenészek és rovarkártevők veszélyez-tetik a csíraszemeket.

A csírakészítéshez tartozik ugyan, de itt említjük meg, hogy aharmatgomba-tenyészetek fenntartása szokványos módon, maláta-agaros táptalajon nehézkes. Célszerű ezt a táptalajt még zabliszttel ésélesztővel dúsítani (lásd a csírakészítésnél), sőt ajánlott még a táptalaj-hoz termesztési alapanyagot is adni, pl. kukoricacsutkát vagy szalmát,porított formában. A kémcsöves vagy Petri-csészés táptalajról a gombátgabonaszemekre visszük, erről pedig a csírát jelentő anyagra, amineklegmegfelelőbb a szecskázott szalma, kukoricacsutka-dara és fűrészporkeveréke (lásd: csírakészítés).

Az előkészített, benedvesített alapanyaghoz hozzákeverjük a szét-morzsolt (szalmacsíra esetében darabokra tépett) csírát (3-5 1 100 kg

nedves aljzatra), majd szorosan zsákokba, ládákba tömjük, illetőlegtiszta lábbelivel 20-25 cm-es végleges vastagságban a süllyesztettágyakba tapossuk. Ez utóbbiak lehetnek régi palántaágyak, vagy 1-1,5m széles és 20-30 cm mély, fakerettel ellátott ágyak, lehetőleg árnyékoshelyen, fák alatt elhelyezve, és a közvetlen napfény ellen árnyékolva.Ágyazás után az aljzat felszínére szórjunk ki m 2-enként 10 gramm(1 dkg) Basudin 5 G-t, esetleg Galition 5 G-t. Az ágyak, zsákok felszí-nét a kiszáradástól laza fóliatakarással védjük. Mivel a harmatgombaátszövés alatt nem kedveli a magas szén-dioxid-tartalmat (ellentétbena többi gombával), a takarófóliát előzőleg több helyen perforáljuk.

Az átszövés optimális hőmérséklete 20-25 °C. Alacsonyabb hőmér-sékleten (15-20 °C) is átszövődik azonban a harmatgomba, kevésbéveszélyeztetve a kártevőktől. Az átszövési idő mindenképpen hosszú,40-60 napig is eltart.

Éppen a hosszú tenyészidő és, a kártevők (gombalegyek, atkák,bogarak, csigák) miatt a harmatgomba telepítését célszerű ősszel(szeptember—októberben) végezni, így az átszövődés (késő ősszel éskora tavasszal) és a termés (tavasszal) nagyobb biztonságban van.

Takarás, lappangás, termés. A csírázás után 3-4 héttel, amikor azaljzat nagy része már átszövődött, takarjuk le a felszínét 4-5 cmvastagon takarófölddel, a csiperkénél ismertetett módon. A takaró-anyag összetétele azonban eltérő, ugyanis mészkőporra nincs szükség,mert a harmatgomba az enyhén savanyú (pH 6) takaróföldet kedveli.Előnyös a tőzeg és a melegágyi (vagy kerti) föld keveréke, 20% fűrész-porral keverve. A takaróanyagot a csiperkénél elmondottak szerintfertőtlenítjük. Takarás után az első öntözéskor tegyünk a locsolóvízbeChinoin Fundazol 50 WP-t (1001-hez 40 g-ot), ezúttal nem a mólébeteg-ség, hanem a zöldpenészek ellen, amelyek megtelepedhetnek a takaró-anyagon. A takaróanyagot később is tartsuk nyirkosan, a túlöntözéselkerülendő. Átszövés és lappangás alatt (takarás után) a kártevőketigyekezzünk távol tartani (lásd a csiperkénél, a laskagombánál és anövényvédelmi fejezetben).

Átteleltetéses termesztés esetén a takaróföldet november közepéighordjuk fel, majd a fagyok beállta előtt végezzük el az ágyak külsőfagyvédelmi takarását, dupla fóliával.

Március elején a külső fóliatakarót távolítsuk el, ilyenkor az árnyé-kolót is levehetjük, mert a márciusi napfény még nem okoz az aljzat-ban túlmelegedést, sőt elősegíti az átszövődés befejeződését, illetvea termés indulását. A takarőanyagot időnként öntözzük meg, hogy

51. kép. Agaricus macrosporoides,hortobágyi csiperke (Fotó: Albert László)

52. kép. Agaricus macrosporus,nagyspórás csiperke (Fotó: Szili István)

állandóan nyirkos legyen, ahogyan az a csiperketermesztésben szo-kásos. Áprilistól a védőkeretek feltámasztásával fokozzuk a légcserét,hogy ezzel elősegítsük a termőre fordulást. A termőtestek kialakulásá-hoz legmegfelelőbb a 10-16 °C, a növekedésükhöz a 15-21 °C.

Termő harmatgombaágyat (50.kép) semmilyen rovarölő szerrel nemkezelhetünk, csak az ágyak környé-kére szórhatunk ki pl. Basudin 5 Gvagy Galition 5 G granulátumot,esetleg Piretrin-tartalmú porozó-szert a gombalegyek, gombaszú-nyogok elriasztására. Ugyanezt te-hetjük a csigaölő szerekkel is.

A termést akkor kell szedni, ami-50. kép. Termő harmatgombaágy koralemezeket borító fátyol (gallér)

(Fotó: Tóth István) márj ól tapintható vagy éppen felsz a-kadt. A szétterült lapos kalapok fo-

gyasztási értéke csökkent, az elöregedett harmatgomba esetleg gyo-morpanaszokat is okozhat, míg a friss, félig zárt kalapú gomba kiválócsemegének számít. A tönk is fogyasztható. Nyersen ne együnk har-matgombát! A fajtákat illetően csak annyit tudunk elmondani, hogy amintegy 10-15 évvel ezelőtti termesztések során a sárga kalapú ésdarabosabb Gelb, valamint a kisebb, vörösbarna kalapú Winnetoufajtákat használták.

A termésidő 2-3 hónapig tart, az egyes hullámok 3-4 hetenként köve-tik egymást. A várható termés 3-6 kg/m 2 , kivételes esetben több is lehet.

A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy amennyiben rendelke-zésünkre áll gombacsíra, a harmatgomba termesztését csak hobbiszinten javasoljuk, az ún. átteleltetéses termesztést alkalmazva.

Bocskorosgomba (Volvariella volvacea)

A bocskorosgombát leginkább a szubtrópusi, trópusi, országokban(Kína, Thaiföld, Tajvan, Indonézia) termesztik, elsősorban rizsszal-mán. A szalma rövid előkezelést igényel (nedvesítés, esetleg pasztő-rözés), ami 4-5 napnál nem tart tovább. A termesztés szabadban vagy(bambusz-) házakban, polcokon történik. Az ágyakat a legtöbb esetben

vékony takarófölddel takarják. Az első termőtestek a csírázás után8-12 nap múlva jelentkeznek.Mind az átszövetés, mind a termesztés30-32 °C körüli hőmérsékleten folyik. A magas hőmérséklet mellettjellemző még a rövid tenyészidő.

A hetvenes évek elején a Kertészeti Egyetem ZöldségtermesztésiIntézetében kidolgozták hazai termesztést szalmán (Szabó, 1990),azonban az alacsony termésátlag és a rossz munkakörülmények (nyá-ron, fóliasátorban 30-35 °C-on) nem kedveztek a módszer elterjedésének.További információkat az idézett irodalmakban találhatunk (Szabó,1990; Stamets, 1993; Lelley, 1991).

Hortobágyi csiperke(Agaricus macrosporoides)

A hortobágyi csiperke (51. kép) atermesztés szempontjából sokkal fi-gyelemre méltóbb lehetne. Ha ezta gombát pl. Japánban ismernék,feltehetően szerepelne a sterilezettalapanyagokon termesztett gombákközött. Mint önálló fajt Bohus G.írta le, 1974-ben. Korábban A. mac-rosporusként került be a csiperke-irodalomba (Uzonyiné, 1965), pedigaz A. macrosporus (nagyspórás csi-perke, 52. kép) feltehetően nehezentermeszthető gomba, bár erre isvannak irodalmi utalások...

A hortobágyi csiperke micéliumaa csiperkefaj ok között kiemelkedőengyors növekedésű, viszonylag köny-nyű termeszteni. Már a malátaaga-ros táptalajon, kémcsőben is fejleszttermőtestkezdeményeket. Mezőgaz-dasági hulladékanyagon, nagyobbüvegekben steril tenyészete is ter-mőre fordul. Hollandiában évek óta

kísérleteznek a hozzá hasonló A. arvensisszel , de ez meg sem közelíti ahortobágyi csiperke termesztési lehetőségeit.

E gombafajt mindössze kétszer találták a szabadban, 1954-ben aHortobágyon és 1974-ben ugyanott, a Nagyiván melletti legelőn. Talánmár ki is pusztult. Tiszta tenyészete sajnos hajlamos a degenerálődás-ra, így a legtöbb laboratóriumból kiveszett. jelenleg egy menedzseriro-da keretében (Innovus-Coop, Mikotech) foglalkoznak kísérleti termesz-tésével. A kutatók, termesztők számára egyelőre tehát nem hozzáfér-hető, hacsak elő nem kerül ismét a szabadből, esetleg a Hortobágyról.Nem tévesztendő össze azonban az itt gyakori sziki csiperkével. (A.bernardii), amely nagy gomba, de tönkje zömök, rövid, kalapja erősen„cserepes", húsa erősen vörösödő, illata nem kellemes.

Az A. macrosporoides küllemre az igen nagy termetűA. macrosporusés a kisebb, hosszú, karcsú tönkű A. arvensis között helyezkedik el.Kalapja fehéres, sárgás, szőrös, pikkelyes, középen berepedező. Tönkjea kalaphoz viszonyítva zömök, vastag, gallérja igen fejlett, széle foga-zott. Húsa elvágva idővel gyengén rozsdásodik, vörösödik, gyakranánizsszagú. Spóráinak mérete 8,0-9,5 x 5,0 5,5 um, az A. arvensisé 6,5-8,0 x 4-5 }un. Ez utóbbinak a húsa nem vörösödő, legfeljebb gyengénsárga színű lesz, erősen ánizsszagú. Az A. macrosporus igen nagytermetű, és spórái is nagyok (10-12 x 6,5-7,0 hm). A szintén igen nagytermetű szekszárdi csiperke (A. maskae) kalapja erősen pikkelyes,kissé rózsaszínes, szürkés árnyalatú lehet, húsa vörösödik, gallérjafejletlen. A pontos meghatározás specialisták feladata (Természet-tudományi Múzeum, Növénytár). Egyébként az ismeretlen gombáttáptalajra leoltva (lásd a csírakészítésnél) hamarosan meggyőződhe-tünk arról, hogy A. macrosporoidesről van-e szó: a fajt gyors növekedé-sű, fonalas micéliuma és később az apró, gömbölyű gombakezdeményekigazolják.

A hortobágyi csiperke kiváló ízű gomba. Előnye, hogy szintetikusaljzaton is termeszthető. Az eddigi kísérletekben a következő tulajdon-ságokat lehetett megállapítani:

—micéliuma gyors növekedésű,—pasztőrözéssel és kondicionálással vagy csak pasztőrözéssel előké-

szített, mérsékelten savanyú mezőgazdasági hulladékanyagon istermeszthető, esetleg hagyományos csiperkekomposzton is,

—az aljzat takarása nem feltétlenül szükséges, bár a gombák takarő-anyagon „szabályosabban", egyenesebben állnak,

—a termésidő alatt 16-20 °C-ot igényel, az ingadozó hőmérsékletelősegíti a termőtestek kialakulását,

— a termőtestek normális fejlődéséhez fény szükséges (kb. 100 lux),—viszonylag kevés szellőzésre van szükség,—kedvező feltételek között nagy hozamokra képes.Az alapanyagokat illetően előnyös volt a kukoricacsutka, a szalmá-

val és fűrészporral (nyár) kevert kukoricaszár, esetleg lucernalisztteldúsítva. A 0,5-1%-os Wuxal lombtrágyaoldattal nedvesített, pasztő-rözött aljzaton az átszövési idő a felére rövidült, a terméseredménypedig lényegesen emelkedett (László Ferencné személyes közlése, 1972,csepeli Duna Tsz). Egyes gombák tenyészetének laboratóriumi fenn-tartása nehézkes (mint azt láttuk a harmatgomba esetében is), amicélium az egyes átoltások után mind lassúbb növekedésű lesz,eltűnnek a hosszanti micéliumkötegek, és nem jelennek meg termőtest-kezdemények az agaros táptalaj felszínén, ami annyira jellemző erre agombára (az A. macrosporusnál is előfordulnak, de annak micéliumakezdettől fogva lassan növekszik a malátaugaros táptalajon). Ezenháromféle módon próbálhatunk segíteni. Az egyik a harmatgombánálmár említett táptalajdúsítás (kémcsőtenyészetben) a termesztési alap-anyag megdarált porával, táptalajfőzéskor. A másik: gyakori vissza-térés termőtestszövet- vagy spórafelvételhez, a harmadik: a szép, agombára jellemző kémcsövek tartós tárolása (lásd a csírakészítésnél).A szép tenyészetekből (kémcső) nagyobb nehézség nélkül készülhetszemcsíra.

Ördögszekérgomba (Pleurotus eryngii)

Ördögszekér-laskagomba néven is ismert. Kalapja barnás, domború,majd lapos, esetleg tölcséres vagy lehet kajla. Lemezei fehérek, a fehértönkre mélyen lefutók (53. kép). Egyes mezei, pusztai ernyős virágzatúnövények (Eryngium, Peucedanum, Ferula stb.) lepusztult karógyö-kerén terem, ősszel. Közepes nagyságú, igen jó ízű gomba, megelőziebben a többi laskagombát. Húsa nem szívós, jól szárítható. Vannaknagyobb testű változatai is (ferulae, nebrodensis). Micéliuma ugyanoly-an gyors növekedésű, mint a többi laskagombáé.

Mesterségesen hazánkban termesztették először, az ötvenes évekvégén, komposztált széna és fűrészpor keverékén (Kalmár, 1960).

53. kép. Heurotus eryngii, ördögszekérgomba(Fotó: ifj. Balázs Sándor)

Később hőkezelt, továbbá sterilezett anyagokon (kukoricacsutkán) istermesztették. Steril kultúrájával francia kutatók is foglalkoztak ahetvenes években, zabbal dúsított szalmán és kenderpozdorján.A fűrészport nem találták megfelelőnek. 15-21 °C-on termeszthető,tenyészideje hosszabb, mint a laskagombáké. A legegyszerűbb, 100 °C-on gőzölt laskaaljzaton (szalmán) nem termeszthető kiegészíthetőknélkül, ezzel kapcsolatban célszerű kísérleteket végezni különbözőalapanyagokon. A pasztőrözött, majd kondicionált aljzat feltehetőenalkalmasabb. Perforáción keresztül nem képes termést hozni, de meg-próbálkozhatunk vízszintes termőfelülettel is, pl. ládában, esetleg acsiperkéhez hasonlatos talajtakarással. Olaszországban sterilezett,dúsított aljzaton termesztik: az átszőtt műanyag zacskókról eltávolítjáka hőálló fóliát, majd a blokkokat üvegházban sűrűn egymás mellé atalajba süllyesztik, és az így kialakított hosszú ágyásokat tőzegestakaróanyaggal fedik. Mint említettük, az átszőtt blokkokról levéve afóliát, megfelelő páratartalom (90-95%) mellett a blokkok felszínén iskialakulnak a termőtestek. Szemcsírát könnyű készíteni, de a termesz-téstechnológia (kivéve a steril termesztést) nem kiforrott. Legutóbb akecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben foglalkoztak kísérle-ti termesztésével.

A Lyophyllum nemzetségbe több,hasonló faj tartozik (L. decastes, L.fumosum, L. connatum, L. lorica-tum). Csoportosan a talajon növő,zömök gombák (54. kép). Kalapjuksárgásbarna, szürkésbarna vagy fe-

lemezek_ fehérek, a tönk54. kép. Lyophyllum decastes, csoportos lbéres, a

pereszke (Fotó: Albert László) szintén fehér, alul összenőttek. Ez alegfontosabb ismertetőjelük, vagy-

is közös alapből kinövő gombák. Véssey (1980) steril kukoricacsutkaaljzaton a laskagombákhoz hasonlóan termesztette. Ebből a szempont-ból valószínűleg az ördögszekérgombához állnak közelebb. Igen jó ízűgombák. Nincs tudomásunk arról, hogy jelenleg akár kísérleti szintenis foglalkoznának termesztésükkel.

Laskapereszke (Lyophyllum ulmarium)

Egyes kutatók az ugyancsak a pereszkefélék családjába tartozó Hyp-sizygus nemzetségbe sorolják, mondván, hogy nem a talajon nő, mint aLyophyllum nemzetség tagjai. Mivel a laskapereszke a laskagomba-félék családjához is közel áll (fán növő, kissé féloldalas, „kajla" kalap),ezért ide is sorolták már, bár lemezei nem lefutók. Kalapja sárgásbar-na, szürkésbarna, gyakran négyszög alakú, vizenyős foltokkal, későbbbe is repedezhet.

Japánban, újabban Észak-Amerikában is a laskagombákhoz hason-lóan termesztik. Stamets (1993) igen sokra értékeli ezt a fajt, a P.eryngiivel és a H. tessulatusszal együtt: fogyasztási értéküket a laska-gombák elé helyezi, kiemeli azt a tényt, hogy kevesebb spórát képeznek,mint a laskagombák, ezenkívül állatkísérletekben mind a L. (H) ulmar-ium, mind a H. tessulatus tumorgátló aktivitást mutatott—eddigi japánvizsgálatok szerint. Hazai termesztési kísérletekről nincs tudomá-sunk.

A gomba az alacsonyabb hőmérsékleteket kedveli. A primordiumok(termőtestkezdemények) képződéséhez 10-13 °C, a termőtestek

55. kép. Agrocybe aegerita,déli tőkegomba

(Fotó: Kovácsné dr. Gyenes Melínda)

Az Agrocybe aegerita csoportosvésű, közepes vagy apróbb termetű,meleget kedvelő gomba (55. kép).Kalapja a természetben sárgásbar-

: na, gyakran berepedező, ráncos, aszélén fehéres. Lemezei sárgásak,majd rozsdabarnák. A tönkje meg-nyúló, görbe, galléros, fehéres, alulbarnás. Lombos fák (nyár, fűz, szil,juhar stb.) tövén, tuskóján terem.Igen jó ízű gomba, már az ókoriItáliában is ismerték. Farönkön alaskához hasonlóan termeszthető,de intenzív, fűrészpor alapú steri-lezett aljzaton is kísérleteztek velefrancia kutatók. Ez sem olyan „ki-adós", mint a laskagomba, talánezért szorult háttérbe. Pedig—egyál-talán nem lebecsülve a laskagom-bákat — kiváló ízű gomba, és azok

növekedéséhez a 13-18 °C az optimális, legalábbis az eddig külföldöntermesztésbe vont törzsek esetében. Hazánkban is előfordul, lombosfák (nyár, fűz, szil stb.) törzsén, nyáron és ősszel.

Hypsizygus tessulatus

Hazánkban is előfordul, magyar neve nincs. A csoportos pereszkékhezhasonló, de nem a talajon, hanem a laskapereszkékhez hasonlóanlombos fák törzsén él. Kalapja sárgás-, szürkés-, krémbarna. Japánbantermesztik, sterilezett, dúsított fűrészporon, a shiitakéhoz és laskák-hoz hasonlóan. Előnyös tulajdonságait az előző gombánál említettük.Hazánkban még nem foglalkoztak a termesztésével.

Déli tőkegomba (Agrocybe aegerita)

elé helyezendő. Amíg a laskagombák valóban jó „ízhordozók" (fűsze-rezhetők), addig a déli tőkegomba önmagában is kellemes, sajátosgombaízű.

Csírája nem kapható. Könnyen termeszthető, laboratóriumi körül-mények között is termőre fordul. Termesztésével a kecskeméti Zöldség-termesztési Kutató Intézetben foglalkoztak. A laskagombákhoz hason-lóan intenzíven is termeszthető azzal a megjegyzéssel, hogy a szalma-félék mellett célszerű fűrészport, forgácsot is keverni az alapanyaghozA legmegfelelőbb aljzat és hőkezelési eljárás kidolgozása még hátra-van. Stamets (1993) faforgács ágyásokban, szabadban is javasoljkülterjes termesztését, takaróanyaggal fedve az ágyakat, a harmat-gomba termesztéséhez hasonlóan. Zsákos termesztés esetén a per-forációkon keresztül nem terem, bár a kellő levegőzés miatt ezekreátszövés alatt is szükség van. A fóliát termőre fordításkor le kell venniA termőtesteket szívesebben hozza vízszintes, mint függőleges felületenJapánban és Kínában már elkezdték a termesztését.

Ízletes tőkegomba(Kuehneromyces mutabilis)

A Kuehneromyces mutabilis lombosfák tuskóján nagy csoportokban nö-vő, kisebb gomba (56. kép). Kalapja,lemezei, tönkje sárgásbarna, a ka-lap húsa fehér. A tönk a gallér alattsűrűn felálló vagy felkunkorodó, ki-csi, barna pikkelyekkel fedett. Ter-mesztési kísérleteket a laskagom-bákkal párhuzamosan végeztek ve-le. A negyvenes évek közepén Né-metországban már kiterjedt tuskó-oltásokat végeztek. A volt NDK-bankezdetben a laskagombával párhu-zamosan termesztették lombos fá-kon (nyár, fűz, nyír, bükk, éger,tölgy, kőris, juhar stb.). A csonthéj as 56. kép. Kuehneromyces mutabilis, ízletesgyümölcsfákat nem kedveli. A las- tőkegomba (Fotó: Albert László)

kához hasonlóan termeszthető, de nyáron a tuskókat jobban kellárnyékolni, a széltől védeni, permetezni, mert ez a gomba tavasztólőszig teremhet. Intenzív termesztése (hőkezelt fűrészpor és szalmaalapú aljzaton) nem javasolt állítólagos hosszú tenyészideje miatt(Gramss, 1978). Ebben az irányban azonban tovább kellene folytatni akutatást, mert a gombának sok változata lehet. A csíra ugyanúgykészülhet, mint a laskagombáé, gabonaszemen, esetleg dúsított fűrész-poron.

Az ízletes tőkegombához nagyon hasonlít a mérgező fenyves turján-gomba (Galerina marginata), de mint a neve is mutatja, ez fenyvesektalaján fordul elő, és karcsú tönkje a gallér alatt nem szemcsés-pikkelyes, hanem szálas, szaga pedig dohos.

Téli fülőke (Flammulina velutipes)

A laskagombák viszonylag könnyű termesztése, a látványos eredményegyelőre háttérbe szorít minden más gombát, amelyet hasonló, esetlegkissé bonyolultabb technológiával lehetne termeszteni. Valószínű azon-ban, hogy egy idő után a változatosságra való törekvés e kisebb gombákiránt is felkelt; az érdeklődést A téli fülőke (57. kép) esetében pl. a

hobbitermesztők még a csírakészí-téssel is megpróbálkozhatnak a las-káéhoz hasonlő módon, mert ez akis gomba minden szempontbólhálás. Enyhébb tél végi napokonakáctuskókon, nyárfákon, diófák ol-dalán, néha egészen magasan je-lenik meg. Kalapja mézsárga, közé-pen roszdasárga, ragadós. Tönkje

57. kép. Flammulina velutipes, téli fülőke felül sárga, lefelé mind sötétebb,(Fotó: Tóth István)

barnásfekete, bársonyos. Van telje-sen fehér változata is (Albert L., személyes közlés). Csoportosan terem.Az átszövetés hőmérséklete, mint a legtöbb gombáé, 20-25 °C. Atermésidő alatt a késői laskáéhoz hasonlóak az igényei (8-15 °C).Alapanyaga megegyzik a laskagombákéval, esetleg több fűrészporral.Feltehetően perforáción is terem, erre vonatkozóan még kevés a tapasz-talat.

Tajvanban, Kínában és Japánban iparszerűen termesztik, hason-lóan a shiitakéhoz — már ami az alapanyagot és annak előkészítésétilleti. Termesztéséhez nemcsak lombosfa-fűrészport, hanem egy évigfektetett fenyőfűrészport is használnak, lombosfi-fűrészporral 1 : 1arányban keverve. A dúsítás ugyanaz (rizskorpa,búzakorpa), mint ashiitakénál. A termesztéshez sajátos, 11 hőálló poipropilén műanyagpoharakat (a sterilezés miatt) használnak, amelyekbe 0,5 kg aljzatottömnek. Mind a töltés, mind az autoklávozás utáni oltás gépesített.Termőre fordítás után, amikor a gombakezdemények megjelentek, apalackok szájára mintegy 10 cm magas viaszos papírhengert húznak,aminek következtében a szén-dioxid-tartalom feldúsul, és ez arrakészteti a sok apró gombát, hogy felfelé törekedjenek, ezért tönkjükmegnyúlik. A mintegy 10-15 dkg gombát egyszerre, egyben szedik le éscsokorba kötve árusítják. A vékony „szár" is fogy asztható. Többnyirecsak egy hullámot szednek le,a másodikat nem érdemes bevárni.

Fenyő-kénvirággomba(Hypholoma capnoides)

A legtöbb kénvirággomba csopor-tosan, faanyagon terem. Kalapjukélénksárga, lemezeik kezdetbenzöldessárgák, zöldesbarnák, elöre-gedve sötétbarnák. Ez alól kivétela fenyő-kénvirággomba (58. kép),mert lemezein nincsen zöld szín:szürkéből, kékesszürkéből válnakbíborbarnává. Ezt azért hangsú-lyozzuk, mert a hozzá hasonló sárgakénvirággomba (H. fasciculare) és avöröses kénvirággomba (H. subla-teritium) mérgezők, és gyakoribbakis. Ugyancsak mérgező a hozzá ha-sonlő, de nem elhalt tuskón, hanema talajon termő, már említett feny-ves turjángomba is. Amennyiben 58. kép. Hypholoma capnoides,tehát az erdőben gyűjtött fenyő-kén- fenyő-kénvirággomba (Fotó: Albert László)

59. kép. Pholiota nameko,nameko tőkegomba

(Fotó: Kovácsné dr. Gyenes Melínda)

virággombából szándékoznánk szövet- vagy spórafelvételt készíteni, apontos meghatározást illetően forduljunk szakemberhez (hivatalospiaci gombavizsgálat, Kertészeti Egyetem Növénytan Tanszék, Ter-mészettudományi Múzeum Növénytár).

E gombának szerepe lehetne kivágott fenyőrönkök elkorhasztásában.Intenzív termesztésével hazánkban még szintén nem foglalkoztak.Sterilezett fűrészporon (dúsítás nélkül) termeszthető (Stamets, 1993),feltehetően a téli fülökéhez hasonló technológiával is.

„Nameko" tőkegomba (Pholiota nameko)

Hazánkban nem fordul elő. Mintminden tőkegomba, csoportosan ésfaanyagon terem. Kalapja narancs-sárga, fiatalon nyálkás, ragadós.A távol-keleti országokban termesz-tik, a shiitakéhoz hasonlóan. Ter-meszthető farönkökön is, de első-sorban dúsított, sterilezett fűrész-poron termesztik. A termőtestekképződéséhez 10-16 °C és igen ma-gas páratartalom (98-100%) szük-séges. Növekedési optimuma 13-18°C, tehát inkább a hűvöset kedveli,mint a shiitake „téli" törzsei vagy akésői laskagomba. Jóízű gombánaktartják, hazánkban Kecskeméten (Z.K. I.) foglalkoztak vele, kísérletilegtermesztették 100 °C-on gőzölt szal-mán, illetve szalma-csutka keveré-ken (59. kép). Termesztéséhez afenyő-fűrészpor is felhasználható,lombos fák fűrészporával vegyesen.

Fülgombák(Auricularia auricula, A. polytricha)

A júdásfülegomba (A. auricula-judae) hazánkban is előfordul bod-zán, akácfán, eperfán, fűzön stb.(60. kép). Termőteste fül alakú, fél-oldalas, ráncos, sárgásbarna, vörös-barna, kocsonyás tapintású. Mind-két fajt a távol-keleti országokbantermesztik farönkön, fűrészporon,gyapotmaghéjon, a shiitakéhoz ha-sonló módon (a dúsított fűrészporthőálló fóliazacskőkban sterilezik,majd steril körülmények közöttoltják stb.) A távol-keleti A. poly-

tricha magasabb hőmérsékleten(23-28 °C) termeszthető. Kifejezet-ten csak Ázsiában termesztik. Fris-sen vagy szárítva árusítják. Szokat-lan megjelenése és íze nem kedvez

60. kép. nyugati elterjedésének. UgyaneztHirneola (Auricularia) auricula-judae,

júdásfülegomba elmondhatjuk a rezgőgomba (Tre-

(Fotó: Albert László) mella fuciformis) esetében is.

Pecsétviaszgomba(Ganoderma lucidum, „Reishi", „Ling Chi")

A taplófélék családjába és a lakkos taplők nemzetségébe tartozik,erdőtalajon terem (gyökérélősködő, gyengeségi parazita, szaprofita).Hazánkban dísznek gyűjtik és a virágkötészetben is használják. Akalap féloldalas, fényes, színe sötét vörösbarna, széle fehér. Az ugyan-csak termesztett G. tsugae nálunk nem fordul elő, kifejezettebbenszaprofita. Ezenkívül még több faj is ismert, de a G. lucidum törzseiközött is nagy különbségek vannak, amennyiben létezik sárga, piros,bíbor és fekete változata is.

Termeszthető lombos fák tuskóin (tölgy, juhar, fűz, szilfa stb.) alaskagombához hasonlóan. Félintenzív termesztése során a rönköketegyedi „cserepekben", konténerekben helyezik el, árnyékolt üveghá-zakban. A beoltott rönkre még fűrészport raknak, erre takaróföldet.Intenzív termesztése dúsított, sterilezett fűrészporon folyik. Az átszö-vés vége felé a műanyag zacskók dugóját vagy fedelét leveszik úgy, hogya zacskó nyílásában még „megrekedjen" a szén-dioxod, és a páratartal-mat igen magasan (95-100%) tartsa. Így a fejlődő termőtestek száramegnyúlik. A gomba növekedése lassú, több mint 2 hónapig tart.Fényigénye megegyezik a fán növő gombákéval, általában 500-1000lux. Hőigénye termésidő alatt 20-27 (30) °C. Amikor a kalapok kiala-kultak, növelik a szellőzés mértékét. A gomba akkor szedésre érett,amikor a kalap széle kifehéredik.

A pecsétviaszgombát Kínától Malaysiáig termesztik, újabban a nyu-gati országokban is hozzákezdtek intenzív, fűrészporon való termesz-téséhez.

Kínában a népi gyógyászat évszázadok óta számon tartja, de a majaindiánok is ismerték. Teaként fogyasztják vagy tablettákat, kivonatokatkészítenek belőle. Jelenleg már Észak-Amerikában is a természet-gyógyászok érdeklődésének középpontjába került. Ettől függetlenültudományos publikációk is jelennek meg e gomba gyógyhatásávalkapcsolatban.

Bokrosgomba (Grifola frondosa, „Maitake")

A likacsgombákhoz tartozik, hazánkban is előfordul, ehető. Csoporto-san, „bokrosan" nő lomberdőben fák (tölgy, bükk stb.) tövén vagy atalajon. A kalapok féloldalasak, nyelv alakúak, összenőttek, színüksárgásszürke, szürkésbarna, a kalap felszíne szálas-pikkelyes. Gyen-geségi parazita, szaprofita.

Termeszthető farönkön, fűrészporon. A beoltandó rönkök — ellentét-ben a laskagombánál mondottakkal — lehetnek más farontó gombákkalfertőzöttek (Stamets, 1993). Sterilezett, dúsított fűrészporblokkokon istermeszthető, 12-18 °C-on. Az átszövés és érlelés mintegy 60 napig tart,az első hullám további 30-35 nap múlva szedhető.

Ugyancsak gyógyhatású gomba, több ország kutatóintézetei vizsgál-ják tumor- és HIV- (AIDS-)vírus-gátló hatását. Hazánkban nincs tu-domásunk kísérleti termesztéséről.

Itt említjük meg a nálunk szintén előforduló tüskegombát (Polyporusumbellatus), amely a bokrosgombához hasonlóan feltételezett gyógy-hatásokkal rendelkezik. Tönkje sokszorosan elágazik, de az ágak végénlevő kis kalapok szabályosak, nem féloldalasak. A kalap barnás, felszínénszálas-pikkelyes. Termesztése bonyolultabb, mert a talajban a micéli-um szkleróciumokat képez és majd csak ezekből fejlődnek ki a termő-testek. A szklerócium gömbölyded, kemény, gumószerű micéliumkép-let, amely ellenáll a fagynak, szárazságnak. A kucsmagombáknáltalálkozunk még ezzel a fogalommal.

Süngomba (Hericium erinaceus)

A régebben Dryodon erinaceus né-ven ismert gomba (61. kép) a gere-bengomba-félék családjába tartozik.A lemezes gombáknál a spórák alemezek felszínén, a likacsgombák-nál a likacsok (csövecskék) belsőoldalán, a gerebengomba-féléknél akalap alsó részén található, rövi-debb-hosszabb tüskék, csapok fel-színén képződnek. A sörénygombáknemzetségéhez tartozó süngombatermőteste legyezőszerű, féloldalas,tapló alakú, alsó-oldalsó (néha felső)részén hosszú, lelógó, fehéres tüs-kékkel, „sörénnyel". Lombos fák tö-vén, törzsén, korhadó anyagán te-rem ősszel és télen. Ehető. 61. kép. Hericium erinaceum, süngomba

Rönkös termesztése a shiitake (Fotó: Albert László)termesztéséhez hasonló. Sterilezett,dúsított fűrészporon ugyancsak termeszthető. Micélima malátaagaronlassan fejlődik, ez azonban különböző tenyésztési technikákkal korri-gálható (Stamets, 1993). Hazai kísérleti termesztéséről nincs tudomá-sunk. Vélt gyógyhatásai miatt Kínában e gombából is készülnektabletták. Frissen is fogyasztják, de szárítható és rövid főzés után sósvízben tartósítható, vigyázva, hogy a tüskék ne törjenek le.

Fekete kucsmagomba(Morchella angusticeps)

62. kép. Morchella escu/enta, ízletes kucsmagomba (Fotó: Albert László)

A kucsmagombák termesztését Stamets (1993) könyve alapján ismer-tetjük. Az első sikeres termesztést Ron Ower végezte 1982-ben, azEgyesült Államokban. Az eljárást 1986-ban és 1988-ban szabadalmaz-tatták, és azóta is sikerrel termesztik ezt a gombafogyasztók közt igennagy becsben álló, jóízű gombát. Termesztése azonban még mindigugyanazon farm keretén belül folyik, eddig még nem talált követőkre.A szabadalomra való tekintettel Stamets a Morchella angusticepstermesztési lehetőségeit ismerteti, már elsősorban „külterjes" módsze-rekkel. A mikológiatudomány szempontjából azonban a kucsmagom-bák termesztése tisztázottnak tekinthető.

Az említett szabadalom az ízletes (sárga) kucsmagomba (62. kép), aMorchella esculenta termesztésére vonatkozik. Ennek igen közeli roko-na a M. deliciosa és a M. crassipes.

A fekete kucsmagomba (M. angusticeps) közeli rokon faja a nálunkugyancsak ismert M. conisa (hegyes kucsmagomba) és a M. elata(nyúlánk kucsmagomba).

A kucsmagombák az eddig tárgyalt bazídiumos gombákkal szembena tömlősgombákhoz tartoznak, ezen belül pedig a csészegombák rendjébe,a kucsmagombafélék családjába. A termőréteg, ahonnan a spőrákszabaddá válnak, a „kucsma" redői mélyedéseinek felszínén található.A rendszertani „távolság" ellenére a kucsmagombák is — hasonlóannéhány bazídiumos gombához (Polyporus umbellatus, P. tuber-regiumstb.) — a talajban szkleróciumokat képeznek. Ezekből a kémény, gumó-szerű, dió nagyságú „kitartó" képletekből fejlődik ki a termőtest a talajfelszínén. Mindez egy befőttesüvegben is reprodukálható: az üveg alsőfelében elhelyezett, a kucsmagomba által ászőtt tápanyagdús közeget(pl. gabonaszemet) lefedünk tápanyagban szegény közeggel, pl. tőzeg-mohával, homokkal. Egy idő után a micélium belenő a tápszegény felsőközegbe, s ott szkleróciumokat képez. A fény ezt a folyamatot hátráltat-j a. Kiszáradás, majd vízzel való telítődés után, megfelelő hőmérsékletenkialakulhatnak a termőtestek, a „talaj" felszínén.

A szerző (Stamets) a fekete kucsmagomba szabadbahi termesztésétírja le. Az általa vezetett csíragyártó cégtől (Fungi Perfecti) lehetfűrészpor alapú csírát vásárolni. A 2,0-2,5 kg csíra segítségével mint-egy 2-9 m 2-es kucsmagombatelep létesíthető. A legegyszerűbb módszera következő: erdőben, kertben, ősszel olyan helyet keresünk, aholtűzrakás volt, tehát hamu, megégett famaradványok vannak. A csírátelássuk a hamu és a fadarabkák közé, a talajt ezután megtapossuk ésmegöntözzük. Ha elég eső esett, a következő áprilisban már várható agombák megjelenése. Eső hiányában reggel vagy este néhány percesöntözés segíthet. Érdekes jelenség, hogy az ízletes kucsmagomba iselőszeretettel jelenik meg „tűzjárta" helyeken. Bonyolultabb módszer:szintén szükség van fahamura (fatüzelésű kályhából, tűzrakó helyről).45 1 tőzegmohát, 23 1 talajjal kevert fahamut, 4,5 1 gipszet összekeve-rünk. Megfelelő, árnyékos helyen eltávolítjuk a feltalajt, a fenti keveré-ket 10 cm vastagon leterítjük (alaposan belekeverve a gombacsírát),majd visszaterítjük rá az eltávolított talajt ugyanilyen vastagságban,és alaposan beöntözzük. E műveletet ősszel végezve, tavasszal várhatóa termés. Később a telep „kiterjedhet" és a gombák nagyobb távolság-ban is megjelenhetnek.

A csíra a következőképpen készülhet: hőálló fóliazacskókban steri-lezett fűrészport átszövetett gabona- vagy fűmagszemmel beoltunk (a

fűrészpor felszínére szórjuk). Átszövés után a blokk csíraként fel-használható vagy több ilyen blokkot a talajba helyezünk (megfordítva,hogy a gabonaszemek kerüljenek alulra), és 10-15 cm vastagon tőzeg-mohával letakarjuk. A tőzegmohához előzőleg 10% gipszet keverünk.A. blokkokat természetesen megszabadítjuk a fóliától, így ássuk be atalajba. Előnyös, ha a telepet tűzrakó helyen létesítjük vagy fahamutkeverünk a blokkokat körülvevő talajhoz.

A kucsmagombából viszonylag könnyen készíthetünk tenyészetetszövetoltással vagy spórával. Micéliuma gyorsan növekedik a táptala-jon, színe kezdetben fehéres, majd megbarnul és mikroszkleróciumokatképez. Hosszabb fenntartás (több átoltás) után ez a képessége meg-szűnhet (lásd a hortobágyi csiperkénél írtakat és a csírakészítést).

A gombák növényvédelme

A kétspórás csiperke betegségei és kártevői

Vírusok

A vírusok a hifasejtekben, spórákban élnek, így fertőzött spórákkal vagyfertőzött micéliummal terjednek. A fertőzött spórák könnyebbencsíráznak, mint az egészségesek. Kicsírázva a beteg hifák összenőnekaz egészségesekkel. A vírussal fertőzött micélium lassú növekedésű(malátaagaros táptalajon is, ha a beteg gombábd szövetoltást vég-zünk). A károsodás mértéke a fertőzés időpontjától . és a fertőző anyagmennyiségétől függ. A beteg területen a takaróanyag „üres" marad,ahol különböző penészgombák (pl. Botrytis sp, Sporendonema sp. stb.)is megjelenhetnek, az üres folt szélén pedig beteg, apróbb, megnyúlt,előbb-utóbb megrothadó gombák nőnek. Színük is megváltozhat, lehetszürkés vagy egy-egy barna példány jelenik meg a fehérek között.A beteg gombák hamarabb kinyílnak, mint az egészségesek (spóraszó-rás!), kalapjuk félrebillenhet. Akadhat köztük elviesedett példány is.A fertőzött spórák a légárammal eljuhatnak a csírázás, átszövés alattálló kultúrák légterébe, komposztjába. A fertőzött micélium hiányosfertőtlenítés következtében életben maradhat a polcok, ládák réseiben,és megfertőzheti a következő telepítést. A fertőzés aztán a továbbiak-ban még nagyobb méreteket ölthet. Mivel csak a rokon csiperkefajtákmicéliuma nő össze, vírusveszély esetén célszerű váltogatni a fajtákat.A fehér, sima kalapú törzsek nem fertőzik a pikkelyes kalapúakat ésviszont. Sajnos az új hibrid fajták mindkét irányba közvetíthetnek.A barna fajták egyesek szerint kevésbé érzékenyek és rezisztens azA. bitorquis (ízletes csiperke) is, de ez csak nyáron telepíthető.

Állítólag a vírussal fertőzött gomba megdarázva 3-4 perc múlvamegfeketedik, azonban ez sem fogadható el teljes biztonsággal, csakspeciális intézetek által végzett tesztekkel bizonyítható a vírusrészecs-kék jelenléte (Fletcher, 1986). Más betegség is mutathat a vírusokéhozhasonló tüneteket. A vírussal fertőzött ágyon a termés fokozatosancsökken, márpedig ez nem mondható el a „vizes gombára", sem a „barna

gombára". A sárgapenésszel fertőzött komposzton is hasonló gombáknőhetnek, de a penész a komposztban megtalálható. Hazánkban nincsmég felderítve a gombavírusok esetleges jelenléte. Külföldön, ahol ez abetegség megjelent, ott valóban komolyan kellett venni a higiéniaieljárásokat. Általánossá vált többek között a termésidő végén alkal-mazott „kifőzés" (70 °C-on 12 óráig) és az átszövető helyiségek levegő-jének szűrése. A kifőzés természetesen csak olyan helyiségekbenvégezhető el, amelyek a hőkezelő helyiségek műszaki feltételeivelrendelkeznek. Az átszövés alatti fólia- vagy papírtakarás is az esetlegesfertőzött csiperke spórákat tartja távol a komposzttól. E takarót hetentekétszer megpermetezik 0,5%-os formalinoldattal. A fertőzött csiperke-spórák 2-6 évig életben maradhatnak, de a komposzt szakszerű hőke-zelését nem élik túl.

Baktériumok

Múmiabetegség (Pseudomonas sp.).Ritkán fordul elő, de veszélyes. Abaktériumok a hifák sejtjeiben él-nek, a betegség a komposztban igengyorsan, napi 30 cm-t terjed. A beteggombák elbarnulnak, esetleg ki-száradnak, a termés leáll. Ahol azsákos termesztést bevezették, ottcsökkent a jelentősége, de aholhosszú polcokon termesztenek (hol-land rendszer), ott továbbra is veszé-lyes. A fertőzés körülményei nemnagyon ismertek. Nem túl veszé-lyes betegség.

Baktériumos barnafoltosság (Pse-udomonas fluorescens = P. tolaasii).

63. kép. Baktériumos foltosság Tavasszal és ősszel gyakoribb, illet-(Fotó: Albert László) ve, amikor túl nagy a páratartalom

a termesztőhelyiségben, és az öntö-zés után lassan száradnak meg a gombakalapok. Helyi probléma,külföldön azonban nőtt a jelentősége, különösen az utóbbi években.Szaprofág fonálférgek is terjeszthetik. Még + 4 °C-on is terjed!

A kalapon alig bemélyedő, sárgásbarna, nedvesen fénylő foltokjelennek meg (63. kép). Ha a foltos, pöttyös gombát megöntözik, 12 óramúlva az egész kalap sugarasan, sávosan aranysárga, világosbarnalesz. A Verticillium által előidézett foltokat sokan baktériumos fol-tosságnak vélik. A verticilliumos foltok is barnák, de nem nedvesek,mélyebbre hatolnak, és a felületüket később szürke penészgyep borítjabe (ez már a konídiumok tömege). A baktériumos foltosság ellen aszellőztetés fokozásával, az öntözővízbe kevert hipó (0,2 1/100 1 víz)kijuttatásával védekezhetünk, esetleg 0,2%-os formalinnal is. Egyesoszágokban a hipós vízzel való locsolás nem engedélyezett az esetlegesklórmaradványok miatt. A hipót, formalint „erős" szedés után használ-juk, hogy a következő napon ne legyen szedés! Külföldön a biológiaivédekezés lehetőségével is kísérleteznek.

Még két baktériumfaj említhető meg a csiperkekultúrában, az egyika lemezeken idéz elő barna, nyálkás foltokat (P. agarici), a másikvilágossárga, sárgásbarna foltokat okoz, elsősorban a kalapok szélén(P. gingeri).

Gyomgombák, versengő penészek

Ezek egy része akkor szaporodhat el, ha a komposztálás vagy a hőke-zelés nem volt megfelelő. Hozzájárulhat ehhez régi, „zöldetetésű",rosszul tárolt, kiégett vagy éppenséggel „szalonnás", fekete lótrágyabekerülése is. A túlkomposztálás, a túlvizezés, a túlzott nitrogéndúsítás,a levegőtlen hőkezelés, a rosszul elkevert baromfitrágya, az egyenlőtlentöltés a hőkezelőben, a túl magas hőmérséklet a hőkezelés alatt, a lúgos,ammőniás vagy nyers, nem eléggé kidolgozott komposzt stb. mindelősegíthetik valamelyik penész megjelenését a hőkezelés végén vagymég gyakrabban az átszövés alatt. Leggyakoribbak az ún. gipsz- vagylisztpenészek: Scopulariopsis fimicola, Papulospora byssina, Botryotri-chum piluliferum, Sporobolomyces sp.(rózsaszínes), a Trichotheciumroseum (rózsaszínes), illetve a Coprinus fimetarius, Oedocephalum sp.Thielavia thermophila, Chaetomium olivaceum.

Más esetben, ha például a komposzt nitrogénszegény vagy kondi-cionálás alatt alacsony (45°C alatti) volt a hőmérséklet (emiatt köny-nyebben túlmelegszik a komposzt átszövés alatt), és visszamaradtakkönnyen felvehető szénhidrátok, a következő penészek szaporodhatnakel: Trichoderma spp., Aspergillus spp., Penicillium spp., Doratomycesmicrosporus.

64. kép. Fehér gipszbetegség takarás előtta komposzt felszínén és a komposztban is

(Fotó: Szili István)

nídiumai gömbölyűek, 6,0-7,5 umtermesztéstechnológiákban (külfödóan visszatérő probléma.

Barna gipszbetegség (Papulosporaaz átszövés alatt, de takarás utánkifelé fokozatosan megbarnuló föl(um-nél is nagyobbak lehetnek, ezé

Vannak továbbá olyan penészek is, amelyek csak részben a technoló-gia hiányosságai miatt, esetleg ismeretlen okokból fordulnak elő vagyegyszerűen csak a megfertőződés következtében. Ezek lehetnek közöm-bösek, de antagonisták, „ellenlábasai" is a csiperke micéliumának.Ezek jelentősége — mint a többi penészeké is — időnként, helyenkéntváltozik (Sporendonema purpurescens, Diehliomyces microsporus, Chry -sosporium spp., Sepedonium sp., Sporotrichum sp., Trichoderma spp.,Pythium artotrogus, Chromelosporium fulva = Peziza ostrachoderma,Oidiodendron sp. stb.).

Az utóbbi években felmerült az a gyanú is, hogy nyár végén a mégtúlságosan friss, új szalma, illetve az ilyen szalmát tartalmazó lótrágyaugyancsak a komposzt rendellenességéhez vezethet. Ennek feltehetőenaz az oka, hogy a friss viaszréteg miatt a szalmaszálak nehezebbenpuhulnak meg, ráadásul még a meleg időjárás miatt a kazlak levegő-zése sem tökéletes. Ez tehát inkább technológiai probléma, és nemvalamiféle növényvédőszer-maradék miatt gyengébbek a nyár végikomposztok.

A következőkben röviden jellemezzük a fontosabb penészgombákat.Fehér gipszbetegség ( Scop ulariop -

sis fimicola). Átszövés alatt jelent-kezik a komposztban (64. kép), dekésőbb a takaróanyag felszínén ismegjelenhet azt a benyomást keltve,mintha foltokban gipszet szórtunkvolna ki. A csiperke micéliumávalversenyez, terméscsökkenést csaktömeges megjelenése okoz. Ha a fel-tételek a csiperkének kedveznek,részben átszőheti a gipszes foltokatis. Megjelenése komposztálási, hőke-zelési hiányosságokra, lúgos (8-8,5)pH-ra utal. Láncokban lefűződő ko-nagyságúak. Jelentősége a modernldön) visszaszorult, nálunk állan-ra

byssina). A komposztban fejlődik; megjelenhet nagy, fehér, közepétőltokban. A barna papulospórák 100

ért e barna bevonatot ujjunk között

szétmorzsolva szemcsésnek érezzük, ezenkívül átható gyógyszerszagothagy maga után. Ez a betegség is a trágyát és a komposztot minősíti, deönmagában nem veszélyes.

Botryotrichum piluliferum. Magyar neve nincs. Hőkezelési problémárautal; hasonlít a csiperke micéliumához, de púderes, szürke megje-lenésű. Kétféle konídiumot képez, a nagyobbak gömb alakúak (10-21}mi), a kisebbek láncokban keletkeznek, nagyságuk 2,8-4,2 x 1,4-2,8um. Ivaros alakja (Chaetomium piluliferum) ritka.

Olajzöld trágyapenész (Chaetomium olivaceum). Megjelenése am-móniamaradványokra utal. A komposztszálakon apró, 0,5-1,0 mmnagyságú, olajzöld gömböcskék (a gomba termőtestei, peritéciumai)ülnek. Nehéz észrevenni, mert sötét színű és a komposzt belsejébentalálható.

Trágyatintagomba (Coprinus fimetarius). Komposztálás vagy átszövésalatt jelenhet meg nagy tömegben, a komposztból kiemelkedve. Hosszú,fehér, vékony szárú gombácska, a kalapja hamar elenyészik, feketénszétfolyik. Legtöbbször semmilyen gondot nem okoz. Komposztálási,hőkezelési hiányosságokra (lúgos pH, ammónia) utal, mint az előzőpenészgombák, viszont nem antagonistája a csiperkének, de leszed-hetjük (65 kép).

Barnapenész (Oedocephalum sp.).Szürkés, barnás, rózsaszínes pe-nészgyepe nemcsak a komposztbanjelenhet meg mint ,jelzőpenész",hanem a túlfertőtlenített takaró-anyagon is. Ujjaink közt szétdör-zsölve ez is „grízes" tapintású, de azérdességet nem a papulospórák, ha-nem a konídiumtartó bunkó alakúfeje, illetve ezek tömege okozza. 65. kép. Tintagombák trágyán, szalmán.A gömb alakú fejen képződnek a A gombák kalapja már kezd elfolyósodni,25-30 x 15-18 um nagyságú, tojás elenyészni (Fotó: Szili István)

alakú konídiumok. Nem veszélyes.Thielavia thermophila. Magyar neve nincs. Nagy, fehér micélium-

telepei a hőkezelés végén vagy a csírázás után jelenhetnek meg.Közepük lazacpiros, majd drapp színű lesz. Termésidő végén ugyanittapró, 190-260 um (0,19-0,26 mm) nagyságú, fekete gömböcskékettalálunk. Ezek a gomba termőtestei, bennük a tömlősgombákra jellemzőspórákkal. A korábbi, piros, drapp színű konídiumtömeg ugyanennek

a gombának az ivartalan fejlődési formája, amelyet régen külön gom-bafajként a Sporotrichum nemzetségbe soroltak.

Fekete seprőpenész (Doratomyces microsporus, D. stemonitis). Átszövésalatt szaporodhat el a komposztban. Konídiumtartói 2 mm magasságú,seprőszerű képletekbe állnak össze, a konídiumok (6-8 x 4-5 }ím)láncokban fűződnek le a „seprű" végén. Megjelenésének kedvez akomposzt csekély nitrogéntartalma, továbbá a kondicionálás alattialacsony hőmérséklet. Egyéb zöldpenészek társaságában szokott elő-fordulni.

A termésidő végén, kihordáskor (ha a komposztot megbolygatják)konídiumai légúti panaszokat, allergiát okozhatnak.

Fahéjpenész (Chromelosporium fulva, ivaros alakja: Peziza ostraco-derma). A konídiumtartó ágvégei hosszúkásak, felfújtak, rajtuk sokapró konídiummal (3-5 um ).

A túlpasztörizált vagy túlfertőtlenített takaróanyagon képezhetfahéjbarna penészgyepet, amely később eltűnik.

Trichoderma fajok. Zöld színű penészek, külföldön az utóbbi évekbennőtt a jelentőségük. Ennek oka lehet az új penésztörzsek kialakulása,új termesztéstechnológiai elemek stb. A spórák (konídiumok) a fialidokvégén, fejecskékben képződnek, a fialidok palack alakúak és a konídi-umtartóra merőlegesen, többnyire örvökben állnak. Mindhárom gya-koribb faj lehet patogén is (a csiperke micéliumán vagy a termőtestenélősködik), de alapjában véve korhadéklakók. A T. viride telepe mély-zöld, a komposztban vagy a takaróanyagban fordul elő. Toxintermelésemiatt a gomba szövetei elhalnak, barnulnak és a kalapon is mélybarnafoltok jelenhetnek meg. A T. koningii gyapjas, halványzöld telepei atakaróanyag felszínén is terjedhetnek, s a gombákat is beborítva (apőkhálóspenészhez hasonlóan) azokat elrothasztják. A takaróanyag(tőzeg) alacsony pH-ja kedvez növekedésüknek. Angliában újabban a T.harzianum okoz gondot, és többnyire a komposztban fordul elő.A zöldpenészek előfordulásának gyakori velejárója a piros paprika-atkák tömeges elszaporodása. Az atkák a penész konídiumát fogyaszt-ják.

A hazai gombatermesztésben gyakori, „barna gomba" (66-67. kép)elnevezésű betegséggel kapcsolatban is felmerült e penészgombákjelentősége (Szarka, 1986). Feltehető, hogy ezt a szövet- és kalapbar-nulást is a Trichoderma és a Fusarium fajok toxinjai idézik elő. A kérdéstovábbi alapos vizsgálatot igényelne, mert helyenként és időnkéntjelentős termésveszteséggel jár a barna gombák megjelenése (a pikke-

lyes-darabos törzseken gyakoribb). A zöldpenészek előfordulását higiéni-ai okokkal is kapcsolatba hozzák, mint pl. a „rácsírázás" (a kevertcsírázás után a felületre is szórnak csírát) vagy a csírázógépek rend-szertelen vagy hanyag fertőtlenítése, a csíra helytelen tárolása, fer-tőzöttsége stb.

66. kép. „Barna gomba" betegség (Fotó: Albert László)

Sárgapenész. Több konídiumosgomba okozhatja ezt a súlyos beteg-séget, bár hazai gombapincéinkbencsak egy fajról beszélhetünk. A gom-ba valószínűleg élősködik a csiper-ke micéliumán. Mindig csak átszö-vés után jelentkezik, leggyakrab-ban a termésidő második felében.Volt azonban arra is példa — igenkorai és súlyos fertőzés esetén —,

67. kép. Szürkésbarna gombák fehérekhogy szép átszövődés után csak között: a „barna gomba" betegség első jelenéhány beteges termőtest jelent (Fotó: Szili István)

meg, és az egész komposzt „besárgult". Megjelenése után a terméscsökken, a gombák többnyire megnyúlnak. Nyitott kérdés, hogy az ún.falábú (néha lemez és hártya nélküli) gombát (68. kép) ez vagy egyéb

penészgomba jelenléte vagy más ismeretlen tényező okozza-e. Érdekes, hogy a falábú gomba után előfordulhat még normális gomba is.sárgapenészek közül (Myceliophthora = Chrysosporium spp., Sepedonium sp., Sporotrichum spp.) hazagombapincéinkben valószínűlegfranciaországi pincékben Nono;

68. kép. „Falábú" gombák, feltehetően ‚,konfetti" (C. sulphureum = C. mer

valamelyik komposztban élő penészgomba darian) károsít. Még nem azonosítoxikus távhatásának eredményeképpen tották. A konídiumok igen apró'

(Fotó: Szili István) (3-5 x 2,0-2,5 um ), oválisak, egyesével keletkeznek a hifán (konídium

tartót, klamidospórákat nem találtunk). A fertőzött komposzt úgy néki, mintha zöldessárga porral szórták volna be. Szaga igen jellegzeteserről is felismerhető. Később a komposzt barna lesz, a csiperkemicéliunés a sárgapenész egyaránt eltűnik, és ekkor mára szaprofág fonálférgekatkák is elszaporodnak. Az egészséges komposztból csak akkor tűnik ea micélium, ha valamilyen kórokozó vagy kártevő elpusztítja.

A sárgapenész elszaporodását (a fertőzés idején és mértékén kívül)fajta érzékenysége és a komposzt állapota is befolyásolja. A túl nedvesfekete csomós, „zsíros" komposzt elősegíti a terjedését. Általában véve

a hőkezelt komposzt is érzékenyebba fertőzésre, mint a hagyományosElsődleges fertőzést okozhatnak pla komposztba jutott mezőgazdaságtalaj ok (esővízzel, sárral, porraljárművek kerekeivel). Sokkal veszé-lyesebb azonban a fertőzött, leter-mett komposzt szétszóródása vagyközeli tárolása. Csak megfelelő hi-giéniával védekezhetünk elleneEgyes kutatók szerint a komposz-táláskor adagolt szuperfoszfát elő-nyös.

Ajakrúzspenész (Sporendonema purpurescens = Geotrichum sp.). Nevéta színéről kapta. Fehér micéliuma kissé bolyhosabb a csiperkénél.Legtöbbször a takaróanyag rögei között észlelhetjük (69. kép). Későbba telep a szögletes szaporítósejtek (arthrospórák) tömegétől piros színűlesz. A komposztban is előfordulhat. Feltehetően a túlzott nitrogén-dúsítás (sok baromfitrágya vagy túl sok szervetlen nitrogénműtrágya)is kedvez neki, vagy egyszerűen csak a higiénia hiánya (a hőkezelőhelyiség rácspadozata alatti részt rendszeresen kell tisztítani, védenikell a friss komposztot a közelben lévő fertőzött vagy letermett kultúrátólstb.). Nagy terméskiesést ritkán okoz.

Velőpenész (Diehliomyces microsporus). A tömlős gombák osztályánbelül a szarvasgombafélék rendjébe tartozik. Micéliuma a komposzt-ban világos, krémszínű. A dióbélhez, velőhöz hasonló termőtestei akomposztban vagy a takaróanyagon jelennek meg. Erős fertőzés eseténa helyiségben klórszag érezhető. Ritkán fordul elő, de nyáron veszélyeslehet, mert melegkedvelő. Az ízletes csiperke termesztésében igen nagygondot okozhat, különösen az erre érzékenyebb fajtáknál. Életmódjanem tisztázott, lehet élősködő is. A fertőzés első forrásaként a mezőgaz-dasági, kertészeti talajok szerepelnek. Egyedüli védekezési lehetőséga higiénikus komposztálás és a hőmérséklet csökkentése (15 °C-ona fejlődése leáll). A beteg foltokat locsoljuk le 5%-os formalin-oldattal.

A termőtesten élősködő parazita gombák

Verticilliumus betegség vagy száraz mólé (Verticillium fungicola varfungicola). A csiperkegomba legismertebb, egyik legveszélyesebb beteg-sége, amely ellen viszonylag könnyű védekezni, nem úgy, mint pl. asárgapenész vagy az atkák ellen. Abban az üzemben veszélyes, ahol atermesztés minden fázisa egy időben, egymás közelében megtalálható.A termőtestet minden fejlődési stádiumában megtámadhatja (70. kép).Képződhetnek gömbölyded „puffancsok", torz, felrepedt termőtestekvagy egyszerűen csak kalapfoltok, amelyekről a baktériumos folto-sodásnál már szóltunk. Amikor a fehér puffancsok vagy a barnakalapfoltok megszürkülnek, ez a konídiumok tömeges (milliós!) megje-lenésére utal. A konídiumok keletkezésük után nyálkás csomőbanegybe maradnak az örvösen elhelyezkedő fialidok végén. Közvetlenültehát nem kerülnek a légáramba (később a porral igen!), hanem öntö-zővízzel, kézre tapadva, rovarok (szúnyogok, atkák stb.) által terjed-

70. kép. Száraz mólé (Fotó: Szili István)

nek. A kalapfoltosság a termésidő vége felé általánossá válik. Csak atakaróanyagban képes megfertőzni a gombakezdeményeket, a kom-poszt nem fertőzhető meg. Ebből következik, hogy a takaróanyagvédelme a legfontosabb. A megelőző védekezés egyrészt higiéniai,másrészt vegyszeres. A higiénia a takaróanyag fertőződésének meg-akadályozásából áll, továbbá a már kialakult, beteg termőtestek azon-nali, higiénikus eltávolításából. A vegyi védekezés lehetséges Sporgon50 WP-vel a takarás utáni első öntözővízzel (esetleg később) kijuttatvavagy formalinos öntözéssel. A korábban hatásos, benomil hatóanyag(Chinoin Fundazol 50 WP) a rezisztencia gyors kialakulása miattveszített a jelentőségéből. Külföldön a benomil mellett tiofonat-metil-és karbendazimtartalmú szereket is használtak, sőt a klór-talonilhatóanyagú Daconilt is. A még régebbi Cinebet már jóformán sehol nemhasználják. Hazai kísérletekben a Ortho-Phaltan is tűrhető eredménytadott (takarás utáni öntözéskor), de a Fundazol, majd később a Sporgonminden egyéb szernél jobbnak bizonyult. Nagyobb járvány kitöréseazonban formalinnal is megakadályozható.

A csiperkeirodalomban még két Verticillium-változattal találkozha-tunk. Az egyik a V. fungicola var. aleophilum, a másik a V. psalliotae.

Mindkettő melegkedvelő és kalapfoltokat idéz elő. Túl magas (22-27°C) hőmérsékleten, esetleg az ízletes csiperke kultúrájában okozhat-nak problémát. A V. psalliotae konídiumai kifli alakúak.

Nedves mólé (Mycogone perni-ciosa). Régebben kisebb jelentőségevolt, de az utóbbi években ismét azérdeklődés középpontjába kerültnálunk ez a betegség (71. kép). Tud-tuk róla, hogy a magasabb, 18-22°C-os hőmérsékleten szaporodik elinkább — természetesen csak akkor,ha az egyéb feltételek is fennállnak,mint elsősorban a nem megfelelőhigiénia. 1992 óta az egész ország 71. kép. Nedves mólé

területén előfordultak súlyos fer- (Fotó: dr. Tasnádi Gábor)

tőzések. A „puffancsok" a takaró-anyagban jelentkeznek, sokszor az első terméshullám előtt. Ez annaka jele, hogy a takaróanyag már a takaráskor fertőzött volt. A fertőzéstehát történhetett a tárolóhelyen, szállítás közben, a telepen valótárolás idején vagy takaráskor. A fertőzés forrása lehet termő betegkultúra, letermett anyag, szedési hulladék, gomba, gombásrekeszekstb. A spórák terjedhetnek szerszámokkal, eszközökkel, szedőrekeszek-kel, járművekkel, öntözővízzel, porral (széllel), állati kártevőkkel (gom-baszúnyog) stb. A Mycogone micéliuma megél a talajban elfekvő tőzeg-ben, szedési hulladékokon. Klamidospórái 3 évig is életben maradhat-nak. Mind a Verticillium, mind a Mycogone „vadon" élő gombákon is elő-fordul, mégis nehezen feltételezhető, hogy innen tömeges fertőzésinduljon ki.

Lehetséges védekezés a higiéniai eljárásokon kívül: takarás utánbeöntözés 1%-os formalinos oldattal (21/m2 ), egy hét múlva 0,3 g/m 2 (100m2-re 3 dkg) Chinoin Fundazol 50 WP kijuttatása, szintén öntözővízzel.Fundazol helyett használható a Kolfugo 25 FW is, esetleg a Sporgon 50WP. Ahol igen nagy a fertőzés, célszerű a takaróanyag nagy részénekeltávolítása (a puffancsokkal együtt), majd teljesen friss takaróanyagfelhordása és meglocsolása 1%-os formalinos oldattal (2 1/m 2 ).

A Fundazollal és Sporgonnal szemben még nem alakult ki reziszten-cia a Mycogone esetében. (Fletcher, 1992). Hogy mégis mi lehet az okaidőnkénti szinte katasztrofális előfordulásának, arra nézve álljon ittnéhány feltételezés.

72. kép. Pókhálós penész(Fotó: Szili István)

1. Alapvető higiéniai hiányosságok (a lehetőségeket előbb részle-teztük), aminek következtében az „átlagos" fertőzöttségnek (spóra-számnak) akár többezerszerese is fennállhat, ami lényegesenlerontja a gombaölő szerek hatékonyságát.A Mycogone egyes törzsei kevésbé érzékenyek a Sporgonra (ez nemrezisztencia, hanem adottság), márpedig évek óta minden gomba-termelő Sporgont használ! Vagyis a Mycogone esetében lehet, hogya Fundazol használata előnyösebb volna.

2. A gombaölő szerek állandó használata kedvez egyes tűrőképesebbtörzsek elszaporodásának.

3. Célszerű volna váltogatni a szóba jöhető vegyszereket.4. A viszonylag alacsony dózis szintén kedvez a tűrőképesebb törzsek

elszaporodásának. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy pl.a Sporgon esetében a hazai engedélyezett dózis a Növényvédőszerek, termésnövelő anyagok, 1994 c. kiadványban tévesen jelentmeg, nem 0,15-0,3 hanem 1,5-3 g/m 2 .

A vegyszerek használata azonban a védekezésnek csak egyik oldala,és a törekvéseknek inkább arra kell irányulniuk, hogy a lehető legke-vesebb vegyszerrel dolgozzunk. Erre meg is van a lehetőség, ha mindenlehetséges tényezőt figyelembe veszünk!

Pókhálós penész (Cladobotryumdendroides =Dactylium dendroides).A termésidő vége felé szokott előfor-dulni az elhanyagolt termesztőhe-lyiségben. Kezdetben fehér, majdrózsaszín árnyalatú szövedéke van(a spórák, illetve a konídiumok tö-megétől). Kihordáskor a spórák lég-úti zavarokat okozhatnak (köhögésstb.). Szövedéke a takaróanyag fel-színén gyorsan terjed (többnyire köralakban), s az útjába eső gombákatis bevonja, megrothasztja (72. kép).

Külön nem szoktak védekezni ellene, mert a takarás utáni öntözésselkijuttatott Fundazol is és a Sporgon is hatásos ellene. Ha mégis többhelyen előfordul, szedjünk le minden ép gombát, és töményebb forma-linos oldattal (1001 vízbe 0,51) locsoljuk meg a kultúrát. Az öntözővízbetehetünk még 20 g Chinoin Fundazol 50 WP-t vagy Sporgon 50 WP-t.

Nem fertőző betegségek

A„ lepuhulásnak"(amennyiben nem állati kártevők, pl. a gombaszúnyog-lárvák okozzák) helytelen öntözésből, szellőztetésből adódó termesz-téstechnikai okai vannak. Terméskiesést nem okoz.

A torzulásokat, repedéseket a hiányos szellőztetés, az olajgőzökidézhetik elő. Üreges gomba elő szokott fordulni hullámok között vagytúl magas páratartalom következtében. Ismeretlen okai is lehetnek atorzulásoknak, de ezek nem genetikai megváltozások, hanem valami-lyen külső tényező (penészek toxinjai a komposztban, fonálférgek,vegyszerek stb.) káros következménye lehet.

A vizesgomba oka ez ideig ismeretlen, de az biztos, hogy nem fertőző.Sajnos az első terméshullám legszebb gombáit sújtja. A sima kalapúfajták kevésbé érzékenyek, mint a pikkelyesek.

A „szélső hullám" jelenségét a zsákok közepének átszövés alattibemelegedése vagy a takaróanyag vékonysága, esetleg valamely álta-lunk ismeretlen tényező idézi elő. Előfordul, hogy a komposzt felsőrétege a lecsapódástól vagy a túlöntözéstől feketén megrothad, és amicélium nem képes áttörni ezt a réteget.

A fátyol és lemez nélküli gombák megjelenését klimatikus vagy egyébtényezők (pl. valamelyik komposztban élő penész toxinjai) idézhetikelő. Genetikai (csíra) eredete nem valőszínű. A szerző sok esetbenkészített csírát ilyen gombákból, de ez a csíra mindig egészségesgombákat eredményezett.

Az erős micéliumkifutást szellőzési hiányosság okozza. A tenyérnyi,erősen vattás foltok „vattás" gombacsírától is származhatnak.

Ha a takaróanyagot áttörhetetlen micéliumréteg tartja egybe, eztsztrómának nevezik. Egyik oka a takarás utáni elégtelen öntözés,másik oka lehet a magas hőmérséklet és páratartalom, a nagy szén-dioxid-tartalom, végül pedig a gombacsíra, illetve a fajta genetikaimegváltozása, bár erre kevés tudományos bizonyíték van. Mindeneset-re, ha a takarőanyagon erősebb kifutás van, és a szellőztetésre semreagál megfelelően, felkaparással (szöges fadarabbal kissé „megbo-ronáljuk") segíthetünk rajta. Ez a felkaparás ma már a legmodernebbtechnológiák része.

Fonálférgek

Szabad szemmel nem látható kártevők. Fonálszerű testük alig éri el a0,5-1 mm hosszúságot. Vannak biomasszával, baktériumokkal táp-lálkozó, szaprofág fajok (pl. a Rhabditis és a Cephalobus nemzetségben)és szájszuronnyal rendelkező, parazita fajok (Ditylenchus myceliopha-gus, Aphelenchoides composticola), amelyek a micéliumot károsítják:kiszívják a hifasejtek tartalmát.

A szaprofág fonálférgek ágyazás után kezdenek szaporodni, különö-sen a túl nedves vagy lecsapódásos komposztban. Azokon a területeken,amelyeket a micélium átsző, nem tudnak elszaporodni a szabad víz-rétegek hiánya miatt. Egyébként annyira szaporák, hogy egyetlenpéldánynak két hét alatt elvileg 100 millió ivadéka is lehet, és 1 ganyagban — megfelelő módszerrel — 10 ezer példányt is megszámolha-tunk. Ha a komposztban nem, akkor a tőzeges takaróanyagban iselszaporodhatnak, amire a pikkelyes fajták érzékenyek lehetnek. To-xikus anyagaik zavarhatják a csiperke micéliumának növekedését,ezért jelenlétük nem kívánatos. Irodalmi adatok szerint a pikkelyes-darabos fajtáknál terméscsökkenést idézhet elő a takaróanyagban valótömeges előfordulásuk. Túlszaporodáskor milliószámra rajzanak ki akomposztból, a takaróanyagból és mindenre (kéz, szúnyogok, atkák,szerszámok, gombák, szedőládák stb.) rátapadva mindenfelé elterjed-nek. Kiszáradva anabiotikus állapotba kerülnek, és később a porral istovaterjedhetnek. A nedves hőre érzékenyek.

A parazita fonálférgek nem ennyire szaporák, és életük a micélium-hoz kötött, ezért csak a termésidő vége felé, illetve többszöri termesztésután szaporodhatnak el, ha nem megfelelő a higiénia. Petékkel szapo-rodnak, és két hét alatt az egyedszám 30-100-szorosára növekedhet.Például a D. myceliophagus 35-40 napos élete során 50-60 petét rak, ésa fejlődési ciklusa 18 °C-on 26 nap, 22 °C-on 11 nap. Nem rajzanak kiolyan tömegesen, mint a szaprofágok, nem gyülekeznek úgy a takaró-anyag felszínén és a fóliazsákok szélén, mint a szaprofágok, hanemfertőzött komposztmaradványokkal terjednek. Ezek is túlélik akiszáradást, és akkor mára porral is terjedhetnek. Visszamaradhatnaka padozaton, a polcok faanyagában stb., és ha nem tökéletes a fer-tőtlenítés, megfertőzhetik a következő telepítést is. A fertőzött kom-posztban a micélium eltűnik, illetve csak néhány vastagabb szál maradmeg. A komposzt összeesik, sötét, nedves lesz, szaga az erdei földére,gyeptégláéra, haléra emlékeztet. Utánuk elszaporodnak a szaprofágok.

Meghatározásuk specialisták feladata, bár 400-600-szoros nagyítássalegyszerű fénymikroszkőppal is megállapítható (a behúzott szájszuronyjől láthatő), hogy parazitákról van-e szó (16. rajz).

16. rajz. A fonálférgek vizsgálati módszerei (Andrássy—Farkas nyomán)

Megfelelő komposztálással, hőkezeléssel, a higiéniai előírások meg-tartásával, alapos helyiség-, láda- vagy polcfertőtlenítéssel védekez-hetünk ellenük. A fóliazsákokat nem szokták többször felhasználni, bárkimosásuk, fertőtlenítésük (a gombateleptől távol, attól teljesen füg-

getlen helyen) elvben megoldható. Az 5%-os hipós vagy formalinosfertőtlenítés után ismét tiszta vizes öblítés szükséges. Ez fa- és mű-anyag ládákra is érvényes. Mint érdekességet, megemlítjük, hogy aFundazol és a Dimilin mérsékelt fonálféregölő mellékhatással is ren-delkezik.

Ugróvillások

1-2 mm hosszú, igen apró, hosszúkás, szárnyatlan, szürkés rovarok.Csak nagyobb tömegben vehetők észre. Fokozatos fejlődésűek, ezértkisebb-nagyobb egyedeket láthatunk közöttük. Ha menekülni nemtudnak, egy „pattanással" eltűnnek a szemünk elől. Szerves hulla-dékokon, micéliumon, gombán is táplálkozhatnak. Megfelelő higiéniaesetén nem szoktak elszaporodni és nagyobb kárt okozni. Csiperke-kultúrában gyakori az Achorutes armatus.

Kétszárnyú rovarok (legyek, szúnyogok)

Ha pl. nyitott abalkú gépkocsival nyáron megállunk egy vidéki ud-varban vagy kertben, kis idő elteltével megfigyelhetjük őket a szélvédőbelső oldalán. Ugyanez a helyzet, ha mezőgazdasági környezetbenfelállítunk egy fóliasátrat, mert néhány óra múlva az összes, gombáraveszélyes „muslicát" felfedezhetjük a fólia belső oldalán. Ilyen körül-mények között néhány nap leforgása alatt több száz, sőt több ezermuslica fertőzheti meg például az átszövés alatt álló kultúrát, aminekkövetkeztében 2-4 hét múlva (a hőmérsékettől, a faj szaporaságátólfüggően) már 50-100-szor annyi egyed rajzik elő az aljzatból, továbbveszélyeztetve az aljzatot és a gombát is. Elképzelhető, hogy ha szabadteret engedünk fejlődésüknek, néhány telepítés után annyira fertőzöttlesz a környezet, hogy a lárvák egyszerűen „kieszik" a micéliumot azaljzatból, vagy „szitává" rágják a gombákat.

A gombatermesztés megkezdése előtt ezt a tényt mindenképpenfigyelembe kell venni.

Púpos legyek vagy bolhalegyek (Phoridae család, leggyakoribbakközülük a Megaselia fajok). Igen apró, 2-3 mm hosszúságú, moz-gékony legyecskék. Figyelmünket könnyen elkerülhetik, bár a he-lyiség ablakában vagy a bejárat, szellőző környékén felfedezhetjükőket.

A bolhalegyekre jellemző, hogy szaporodásukhoz fényre van szükség,így csak nyílások, ablakok közelében szaporodnak el, teljes sötétségbennem. A Megaselia halterata a komposztban és a takaróanyagban amicéliumot károsítja. A M. nigra lárvái a gombákban élősködnek, akalapot „szitává" rághatja. Mindkét faj lárvája 3,0-3,5 mm hosszúságú,fekete fejtokjuk nincs. Mivel főként termésidő alatt károsítanak, nehézvédekezni ellenük. (Ezért hangsúlyoztuk, hogy lehetőleg zárt és sötéthelyiségben termesszünk, és a helyiség csak ventilátorokon keresztül„érintkezzen" a külvilággal.) A boltokban kapható szúnyogháló nemalkalmas sem a bolhalegyek, sem a többi szúnyog-, illetve légykártevőtávol tartására. Ehhez még apróbb lyukú hálóra (pl. molnárszitára,kútszitára) van szükség! Mindenesetre a nyílások közelében helyez-zünk el (ragasztós) légyfogókat, légycsapdákat, rovarölő csíkokat. Avegyszeres védekezésre a következő fejezetben még kitérünk.

Gyászszúnyogok vagy árnyéklegyek (Lycoriidae = Sciaridae család).Több faj ismeretes, a budapesti pincékben feltehetően a Lycoriellasolani károsít. Nem kizárólag gombakártevők, mindenütt megjelenhet-nek, ahol szerves anyag van, még a szobai virágcserepek földjében is.Lárváik rothadó zöldségfélékben is előfordulnak. A szúnyog (73. kép)3-4 mm hosszú, fekete színű, lomhamozgású. Ha a védekezést elha-nyagoljuk, a legveszélyesebb kárte-vőkké válnak. A szúnyogok a trágyá-ba vagy a leágyazott komposztbarakják tojásaikat (egy nőstény akár170 darabot is!). A trágya és a kom-poszt szaga csalogatja őket. Alárváka komposztban észrevétlenül fej-lődnek. Fejlődési ciklusuk a hőmér- 73. kép. Gombaszúnyog, Lycoriella sp.séklettől függ. Hozzávetőleg: 15 °C- (Fotó: Szili István)on 30 nap, 20 °C-on 25 nap, 25 °C-on20 nap. A kifejlett szúnyogok a takarás után, az első hullám idején (ahőmérséklettől függően) rajzanak elő. Ennek a nemzedéknek a lárváimár a takaróanyagban fogyasztják a micéliumot, de a kicsi vagy anagyobb gombákat is (74. kép) károsítják. A lárvák 5-6 mm hosszúak,fekete fejtokjuk van. E parányi fejtok alapján szabad szemmel ismegkülönböztethetők a púpos legyek lárváitól. Mivel az elsődlegesfertőzés (komposztálás, átszövés) hosszabb ideig tart, a kirajzás iselhúzódik. Ezért később, a termésidő alatt a nemzedékek egybemosód-

nak, így a populáció egy része imá-gó-, más része tojás-, lárva- és báb-állapotban van. A rovarölő szeresfüstölés csak a repülő alakokat pusz-títja el, a bábokra, a lárvákra és atojásokra nem hat, ezért a füstölésttöbbször meg kell ismételni. Alap-vető növényvédelmi feladat e kár-tevők ellen a kazalkezelések elvég-zése, majd az ágyazás, illetve a zsá-

74. kép. Gombaszúnyog kártétele kolás után azonnal granulátum (Ba-(Fotó: Szili István) sudin, Diazinon) kiszórása, amit a

következő fejezetben részletezünk.A szúnyogok betegségeket, kártevőket (spórákat, atkákat, fonál-

férgeket) hurcolnak magukkal. Fénycsapdára nem repülnek olyan jól,mint a púpos legyek.

Lapospotrohú muslicák (Scatopsidae család). Az árnyéklegyekhezhasonlóak, kissé feketébbek, zömökebbek, fényesebbek. Életmódjuk ishasonló. A csiperketermesztésben ritkábban, a laskatermesztésbengyakrabban fordulnak elő.

Gombaszúnyogok (Mycetophylidae család). Lárváiknak szintén fe-kete a fejtokja, de nagyobbak, hosszúságuk megközelíti az 1 cm-t. Erdeigombákban gyakoriak. Az esetleg szabadban termesztett gombákbanis előfordulhatnak.

Gubacsszúnyogok (Cecidomyiidae család). A gombatermesztésbenszereplő fajok nem gubacsképzők. Hazai azonosításuk még csak rész-ben történt meg, pedig időnként jelentős károkat okoznak. A csiperke-termesztésben a fehér lárvájú faj, feltehetően a Heteropeza pygmaeafordul inkább elő, a laskatermesztésben a sárga lárvájú (Mycophilaspeyeri) a gyakoribb. Lárváik igen aprók, 1-2 mm hosszúságúak ésvékonyak. Méretük szerint a gyászszúnyogok lárvái és a fonálférgekközött helyezkednek el. A lárvák szabad szemmel egyenként aligláthatók. A csiperketermesztésben a nagy tömegű lárvát már szabadszemmel is ézrevehetjük a zsákok szélén, a laskatermesztésben pediga narancsszínű lárvatömegek tűnnek fel a fólián, a lyukak környékén.Főként lárvanemzéssel szaporodnak; egy anyalárvában egy hét alatt20-30 leánylárva keletkezhet. A termésidő második felében egy maréktakaróanyagban akár 15-20 ezer példány is előfordulhat. Főleg amicéliumot, de a kis gombákat is károsíthatják. A lepuhult kis gombák

barna, nyálkás felszínén már szabad szemmel is láthatók a lárvák,természetesen, ha tudjuk, hogy mit kell figyelnünk. A szúnyogok ritkánészlelhetők, legfeljebb az ablaküvegen. Igen aprók, 1,5 mm hosszúak,karcsúak, törékenyek.

Mivel a cecidlárvák a fonálférgekhez hasonlóan élnek és terjednek,csak helyes technológiával és megfelelő higiéniai rendszabályokkalvédekezhetünk ellenük.

Végül megemlítjük még, hogy a gombatermesztésben előfordulhat-nak még a púpos legyekhez hasonló Leptocera heteroneura (

Sphaerocerdaecsalád) és aDrosophilaspp.(Drosophilidaecsalád = muslicák)fajok is.

Pókszabásúak

Különböző atkák tartoznak ide. Igen apró, fénylő, csepp alakú éskülsejű élőlények. Hosszúságuk 0,5 mm-nél is kisebb, szabad szemmelnem nagyon láthatók. A rovarokkal szemben nem 3, hanem 4 pár lábukvan, testük kevésbé tagolt. A gombatermesztés szempontjából három,illetve négy csoportba oszthatjuk őket. Tulajdonképpen négy rendszer-tani családba is tartoznak: Tarsonemidae (Tarsonemus spp.), Pyemoti-dae (Bakerdania sp., Pseudopygmephorus spp. stb.), Tyroglyphidae(Tyrophagus spp., Caloglyphus spp.),Gamasidae (Eupodidae),( 17. rajz).

A hazai gombatermesztésben szerepet játszó fajok azonosítása, fel-dolgozása nem történt meg. Legveszélyesebbek a micéliumot károsítóatkák, amelyek a komposztban és a takaróanyagban élnek. Az általukokozott legjellegzetesebb tünet a gombák tövének szívogatása. (75.kép). A gomba tönkje elvékonyodik, barnul és csak egy vékony micé-liumköteggel érintkezik a takaró-anyaggal. A nemzetközi irodalom-ban a Tarsonemus myceliophagustemelik ki. A TermészettudományiMúzeum Állattárába bevitt káro-sítókat T. confususnak határoztákmeg. Ezek a sárgásbarna atkák 0,18mm nagyságúak, és viszonylag las-san szaporodnak: három héten ke-resztül naponta egy tojást raknak.Ennek ellenére az utóbbi években 75. kép. Atkakártétel (Tarsonemus sp.)igen súlyos károkat okoznak, ami a tönk alsó részén (Fotó: Szili István)

semmivel! Termő kultúrát semmilyen rovarölő szerrel nem perme-tezhetünk, legfeljebb füstölhetünk, mint a gombaszúnyogok esetében.Ennek azonban csak gyérítő hatása lehet, különben is, az atkák egyrésze az ágyak belsejében és a takaróanyagban él. Legfeljebb annyittehetünk, hogy az atkák áthurcolását megakadályozzuk. A fertőzésttovábbvihetjük lábbelivel, kézzel, ruhával, szedőrekeszekkel, szerszá-mokkal. Az atkák viszonylag lassan mozognak, saját maguk kis tá-volságot tesznek meg, viszont egy gombaszúnyog 20 atkák is „cipelhet"magával.

A következő csoportot a piros paprikaatkák képezik. Ezek tömegeselőfordulása valóban látványos, mint ahogy a nevükből is kitűnik.Nagyságuk 0,25 mm körüli, hátsó részük szögletes. Többnyire penész-gombákon (Trichoderma, Monilia stb.) élnek, tehát csak ott szaporod-nak el nagymértékben, ahol a komposzt nem megfelelő. Szaporodásukgyorsabb, mint az előző fajoké: egy nőstény 5 nap alatt 160 tojást islerakhat, és fejlődési ciklusa 24 °C-on 13 nap, ezért már az első hullámidején nagy tömegben hagyják el a komposztot. A takaróanyagrögöktetején és a gombák kalapján gyülekeznek (nevüket a megjelenésükrőlkapták), s a gombaszedőknél esetleg allergiát is kiválthatnak. Azemlített intézetben a következő fajokat határozták meg: Bakerdaniaquadrata, Pseudopygmephorus pygmaephoriphae, P. centriger.

Üvegházi gombatermesztésben találkoztunk a gyökératkákhoz tar-tozó Tyrophagus similis kártételével. Ez az atka a gombakalapon apróüregeket rág, 0,3-0,5 mm nagyságú, igen lassú mozgású, világos színű,lágy, áttetsző testű, hosszú szőrökkel. Nem tartják igazi kártevőnek.

A komposztálás végén, az átszövés alatt, sőt a takaróanyagon isláthatunk néha pirosas színű, hosszú lábú, gyorsan mozgó, sürgő-forgó0,5-1,0 mm nagyságú atkákat. Ezek nem kártevők, kisebb atkákkal,fonálférgekkel, légylárvákkal táplálkoznak, vagyis „ragadozó" atkák(Gamasidae). A gombaszedőket irritálhatják.

17. rajz. A csiperketermesztésben előforduló atkák habitusképeia - Tarsonemus sp., b - Pygmephorus sp., c - Tyrophagus sp., d - Caloglyphus sp.,

(Pinkerton-Vedder nyomán)

szomorú bizonyítványt állít ki gombatermesztésünk higiéniai ál-lapotáról. Bezzeg, amikor a termesztő felfedezi a kártételt, mindjárt aztkérdezi, hogy mivel lehet permetezni... Meg kell mondanunk, hogy

Meztelen csigák

A gombatermesztésben több faj károsít. A hűvös, nedves körülménye-ket kedvelik. A szabadban élők fejlődése egyéves, a tojás vagy a féligkifejlett ivadék telel át. A nagy termetű meztelen csigák fejlődése(pincékben) 1,5-2,0 év, élettartamuk 2-3 év, ezalatt több száz petétrakhatnak le. A védekezésről a következő fejezetben lesz szó.

A kétspórás csiperke növényvédelmitechnológiája

A fertőtlenítő- és növényvédő szerek használata

A vegyszereket megfelelő helyen elzárva kell tartani, nehogy gyer-mekek, avatatlan felnőttek, állatok hozzáférhessenek! Erre munkavég-zés közben is ügyeljünk. Felhasználás előtt mindig olvassuk el azeredeti göngyöleg feliratait, hogy tájékozódjunk annak kezeléséről,veszélyességéről.

Mindig az eredeti göngyölegben tároljuk a növényvédő és fertőt-lenítőszereket, hogy a felcserélés és az összetévesztés veszélyét kizár-juk. A szer neve mindig olvasható legyen a göngyölegen! Több tragédiaszármazott már abból, hogy boros-, sörös-, üdítőitalos üvegbe töltöttéka mérget.

A növényvédelmi munkákat úgy végezzük, hogy környezetünket neszennyezzük, hogy a szerek ne juthassanak élelmiszerbe, takarmányba,ivó-, álló- vagy folyóvízbe. A mérőeszközöket a szerekkel együtt tárol-juk, de a védőfelszereléseket ne!

A munkavédelmi előírásokat a göngyölegen megadott utasítás sze-rint tartsuk be! Zárt térben még szigorúbban a feltételek, erre amegfelelő helyen utalunk.

A munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási időket tartsuk be!Munkavégzés előtt és közben ne fogyasszunk alkoholt, munka közben

ne dohányozzunk, munka után alaposan tisztálkodjunk, mosakodjunk.A növényvédelmi munkát mindig a helyiség belsejéből kifelé haladva

végezzük. Kezelés, különösen fertőtlenítés után a helyiséget zárjuk leés ellenőrizzük a belépést tiltó tábát. A figyelmeztető táblát mármunkavégzés előtt tegyük ki. A formalin gőzei lakott területre nemjuthatnak. Ha ez a veszély fennáll, ne használjuk! A fertőtlenítéstmindig másodmagunkkal végezzük, hogy esetleges rosszullétkor se-gítséget tudjunk kérni! Fertőtlenítés közben „A" vagy „X" betéteslégzésvédőt kell használni, még hipó esetében is. A formalint ne öntsükhipós tartályba (és viszont), mert robbanhat.

A kiürült göngyölegeket kommunális hulladékként, a szervezettlakossági szemétgyűjtés keretében szállíttassuk el.

A fertőtlenítőszerek (formalin, hipó, klórmész) nagyobb tételben

beszerezhetők: Alfa Kereskedelmi Rt., Bp. IV. Dugonics u. 15., Poli-chem Kft.—Vegytek, Bp. V. Kozma u. 3. Kisebb tételben: VegyszerboltBp. VIII. József krt. 65., továbbá gyógyszertárakban (formalin), ház-tartási boltokban (hipó, klórmész). A gomba- és rovarölő szerek beszer-zési lehetősége ismert, néhány rovarölő szer (Piretrin, Mala, Domotoxstb.) háztartási boltokban is kapható, bár ezeket inkább csak a laska-termesztésben használhatjuk, elsősorban zsákolás után, a zsákok éskörnyékük kezelésére. Nagyobb mennyiségű Piretrint célszerű a Phy-laxiánál (Bp. X. Szállás u. 5.) beszerezni.

Bármilyen vegyszeres növényvédelmi kezelést végzünk, vezessünkróla naplót. Mérgezés gyanúja esetén ezzel tisztázhatjuk a helyzetün-ket.

Helyiségfertőtlenítés

Fertőtlenítés előtt a helyiséget takarítsuk ki, a szerszámokat, polcokatazonban hagyjuk benn! A fertőtlenítést permetezőgéppel végezzük(falak, mennyezet), a padozatra azonban öntözőkannával is kijut-tathatjuk az oldatot. 100 m 2 alapterületű helyiségnél a falak, a padozatminőségétől függően 50-100 1 oldattal számolhatunk. Mielőtt a fer-tőtlenítést elkezdenénk, tegyünk ki a bejáratnál belépést tiltó táblát,stabil feliratot!

Fertőtlenítésre használható szerek:—5%-os nátrium-hipoklorit-90 (ballonokban kapható),—10%-os háztartási hipó,— 5%-os formalin- vagy—3%-os klórmészoldat,—frissen oltott mésztejes lemosás.A fertőtlenítés csak légzésvédő („A" betét) használatával végezhető.

A polcokat, szerszámokat is permetezzük le, áztatásszerűen. A munkabefejezése után a helyiséget zárjuk le, majd két-három nap múlvaszellőztessük ki. Megjegyezzük, hogy a formalin hatása 0,5% káliszap-pannal, a klórmész hatása pedig 0,5% ammónium-szulfáttal vagy ecet-tel fokozható. Ha a helyiségben erős atkafertőzés volt, a fertőtlenítésenkívül végezzünk még általános permetezést Mitac 20 vagy Neoron 500EC, vagy Anthio 33 EC permetezőszerekkel (0,2%-os dózis). Zárt helyi-ségről lévén szó, feltétlenül használjunk „A" vagy „X" betétes légzés-védőt, illetve amilyent a szer előkészítőjének előírnak (a göngyölegenmegtalálható)! A helyiséget ugyanúgy zárjuk le, mint fertőtlenítéskor.

Kazalkezelések forgatások után

Mind az összerakás, mind a forgatások befejezése után takarítsuk ki ahelyiséget, sehol ne hagyjunk elszórt, letaposott trágya- vagy komposzt-maradványokat. Ezután permetezzük meg a kazal felszínét és környé-két a következő rovarölő szerek valamelyikével:

— Chinetrin 25 EC 0,1%-os,— Cyperil 10 EC 0,1%-os,—Reslin 25 EC 0,1%-os— Ripcord 20 EC 0,1%-os,— Sumithion 50 EC 0,2%-os,—Anthio 33 EC 0,2%-os,—Actellic 50 EC 0,2%-os oldattal,— Galition (Buvatox) 5 G (a felület minden m 2-ére 5 g-ot —, azaz fél

dkg-ot szórjunk ki, Basudin 5 G-t ne most, hanem csírázás utánhasz-náljunk).

— Bi 58 EC (= Rogor L-40 EC) 0,1%-os oldattal.Fokozott figyelmet fordítsunk a Bi 58 EC használatára, mert magas-

abb mérgezési kategóriába tartozik, mint az előtte felsoroltak.A permetezéseket zárt térben „X" vagy „A" betétes (vagy amilyet a

szer göngyölegén az előkészítőnek előírnak) légzésvédő használatávalvégezzük. A trágya csak „belépőkön" keresztül legyen megközelíthető.

Csírázás utáni rovarölőszeres kezelés

A zsákok vagy ágyak elrendezése után az ágyakra (a zsákokra), azutakra gumikesztyűs kézzel azonnal szórjunk ki egyenletesen 20 g/m 2

Basudin 5 G vagy Diazinon 5 G, vagy Diazol 5 G, vagy Drawizon 5 Ggranulátumot. 100 m 2-es helyiségben, tehát egy szint esetén, összesen2 kg szert szórjunk ki. A gyászszúnyogok ellen ez a leglényegesebb, elnem mulasztható kezelés, és más szerrel nem helyettesíthető. A Gali-tion 5 G, a Buvatox 5 G kevésbé alkalmas, csak akkor használjuk, ha azelőzőeket nem tudjuk beszerezni. Decemberben, januárban, február-ban a dózist felére csökkenthetjük (10 g/m 2 ).

A takaróanyag fertőtlenítése

A takaróanyagot a termesztőhelyiségben, nem a bejáratnál, hanemlegbelül vagy teljesen elkülönített, tiszta helyiségben célszerű fer-tőtleníteni. Odaszállítására mindig a helyiség fertőtlenítése után kerül-jön sor! Gondoskodjunk a maradék takaróanyag higiénikus, elkülönítetttárolásáról. A termesztőhelyiségben tehát a takarás után ne maradjonsemennyi takaróanyag, mert a szedéstől kezdődően fertőződik, és ígynem használható már a szedés és javítás utáni „homokolásra". Erre acélra tehát külön tárolóhelyiséget nevezzünk ki, megfelelő helyen.

A fertőtlenítést formalinnal végezzük, lehetőleg 15 °C-on vagy ma-gasabb hőmérsékleten. 1 m 3 takaróanyagra 11 formalint juttassunk kimintegy két öntözőkannányi vízzel, egyenletesen rálocsolva átlapá-tolás közben. Ezután a kupacot két napra fóliával takarjuk le, majdegyszer-kétszer lapátoljuk át, hogy kiszellőzzön. Ha szükséges, mégfelhasználás előtt is lapátoljuk át, hogy szúrős szaga eltűnjön, mert ezártalmas az egészségre. A takaróanyag gőzöléssel is fertőtleníthető,ládákban, 60 °C-on, 5 óráig, hőkezelő helyiségben. A 60 °C-ot pontosanbe kell tartani, nem szabad túllépni.

Takarás utáni gombaölőszeres kezelés

Kétféle öntözést végezhetünk takarás után közvetlenül. Ha hozzáju-tunk Sporgon 50 WP-hez, csak ezt tesszük az öntözővízbe, mégpedig100 m2-re 150-300 g-ot, vagyis egy 2001-es hordóba legalább 10-15 dkg-ot, s ebből 2 1/m2-t kijuttatva. Egy hét múlva feleekkora dózissal (75 g/100 m2 ) megismételjük a Sporgonos öntözést.

Sporgon híján a 200 1-es hordóba tegyünk 1 1 formalint és 40-60 gChinoin Fundazol 50 WP-t. Fundazol helyett jó a Topsin—M 70 WP vagya Kolfugo 25 FW is. A formalint 50-60 g Ortho-Phaltannal helyette-síthetjük (lásd még a „mólé" betegségeknél!).

Takarás utáni rovarölőszeres kezelés

Nyáron, a felmelegedő termesztőhelyiségben a takarás utáni öntöző-vízbe (a formalin vagy Fundazol vagy Sporgon mellé) 100 m 2-re számít-va tehetünk 200-300 g (20-30 dkg) Dimilin 25 WP-t is a gyászszúnyog-

és a Megaselia halterata-lárvák ellen. A M. nigra termésidő alatt csaka gombát veszélyezteti, így ez a kezelés a kártevők ellen kevésbéhatásos. Megjegyezzük, hogy a Dimilin 25 WP bár engedélyezett és nemmérgező, de drága szer, tehát fontoljuk meg, hogy egyéb — esetleghigiéniai — eljárásokkal (csírázás utáni Basudinos kezelés, elsötétítés,megfelelő szúnyoghálók, légyfogók kihelyezése vagy takarás után egyáltalános, Chinetrinnel való permetezés) nem helyettesíthető-e.

Későbbi öntözések

A legelső öntözés utáni további öntözések alkalmával mindig tehetünkaz öntözővízbe formalint: a 2001-es hordóba 0,51-t, még termésidő alattis. Termésidőben, ha mólé vagy pókhálós penész jelentkezne, egy nagyterméshullám után szedjünk le minden gombát, még a kisebbeket is,majd öntözzük meg a kultúrát a takarás után ajánlott formalin-Fundazol tartalmú öntözővízzel.

Termésidő alatti rovarölőszeres kezelések

Ha gombaszúnyogokat észlelünk, munkavégzés után füstöljünk Uni-fosz 50 EC-vel. A szert (5 m1/100 m 3 ) újságpapíron égetjük el. Pl. egy1000 légköbméteres helyiségre 50 ml-t (fél dl) használunk fel, 3-4helyen elfüstölve, belülről kifelé haladva. A művelet egész időtartamaalatt viseljünk gumikesztyűt és „X" vagy „A" betétes légzésvédőt. Ezigen lényeges előírás, mert az Unifosz erős méreg, és tömény szerreldolgozunk, így az „előkészítők" kategóriájába tartozunk, azonkívül afüstöt is tilos belélegezni. Ha a gombaszúnyogok folyamatosan rajza-nak elő, akkor hetenként kétszer is füstölhetünk. Füstölés után zárjukle a helyiséget, a belépést tiltó táblát már füstölés előtt tegyük ki!Másnap reggel, munkakezdés előtt szellőztessünk ki.

Kistermelőknél engedélyezett az Actellifog füstpatron. A 20 g ható-anyagot tartalmazó patron 600-700 m 3-re elegendő. A patronok elhelye-zését, „meggyújtását" belülről kifelé végezzük.

Nagyüzemben, növényvédelmi képesítéssel rendelkező szakemberközreműködésével, engedélyezett a Bladafum II füstpatron használatais (1 patron 400 légköbméterre), hasonló óvó rendszabályokkal, vagyis„X" betétes légzésvédőt minden füstölésnél kötelező használni! Ha az

első hullám előtt erősebb gombaszúnyograjzást észlelnénk (pl. 1 m 2

falfelületen 2-3 szúnyog), permetezhetünk 0,05%-os Chinetrin 25 EC-vel, de csak abban az esetben, ha utána még 4 napig nem várhatógombaszedés. Az említett dózis: 10 1 vízbe 5m1.

Termésidő alatt minden egyéb lehetőséget meg kell ragadnunk agombalegyek, gombaszúnyogok irtására: szúnyoghálóval, fénycsap-dákkal, ragadós légyfogókkal, rovarölő csíkokkal, Soveurode sárgalapokkal, különösen a nyílások környékén.

A meztelen csigák elleni védekezés

Helyenként kellemetlenek lehetnek és nagy kárt okozhatnak. Mérgekkiszórásával és egyszerűbb eszközökkel védekezhetünk ellenük. Amérgek (Delicia, Mesurol, Metaldehid 5 G) nem kerülhetnek a zsákokra,hanem kizárólag csak a padozatra, a csigák búvóhelyének környékére,elsősorban a falak mentén. A dobozokon található utasítást olvassuk el!Egyszerűbb, veszélytelenebb módszer, ha a következő anyagok valame-lyikét szórjuk el a csigák útvonalán: égetett mész, műtrágya, konyhasó,fahamu. Csalétkeket is helyezhetünk ki: földbe süllyesztett söröspohár,répa, burgonya. Az összegyűlt csigákat elpusztítjuk.

Eszközök, szerszámok,járművek fertőtlenítése, belépők

A szerszámokat megfelelő helyen, tisztítás és lemosás után 5%-os hipósvagy 2%-os formalinos oldattal kezeljük. Minden helyiség bejáratánálhelyezzünk el át nem léphető tálcákat laticellel, amelyeket hetentelegalább egyszer kezeljünk gomba- és rovarölő szerrel. A gombaölő szerlehet Chinoin Fundazol 50 WP és Ortho-Phaltan együtt, a rovarölő szerBasudin 5 G, vagy Galition 5 G. Az USA-ban, ahol alig használnakmérgeket, egyes üzemekben a belépőkre, padozatra, 2-3 naponkéntkonyhasót, mészport vagy gipszet szórnak. A fonálférgek és a cecid-lárvák lábbelivel, kerekekkel való áthurcolását ez is megakadályozza!

Higiénia

Fő szempont a mólé, a sárgapenész, az atkák, a fonálférgek, a cecid-szúnyoglárvák és a csiperkespórák átvitelének megakadályozása.

Fertőző anyagok:— a szedési, javítási hulladék és minden, ami ezekkel érintkezik; a

gombás rekeszeket a telepre vitel előtt fertőtleníteni és mosni kell,— a gomba, a gombás rekeszek és minden, ami ezekkel érintkezik, a

csiperkespórák is veszélyforrásnak tekintendők (vírusok),— a letermett kultúra, kihordás közben is,— az előbbieket szállító járművek,—nagyüzemekben a nem fertőtlenített, elpiszkolódott csírázó gépsor

vagy a hőkezelő helyiségbe beszívott poros levegő vagy a hőkezelőrácspadozata alatt hagyott komposzthulladék, egyéb, a komposzt-telepen széthagyott, taposott komposzthulladék.

Veszélyeztetett anyagok:—a friss trágya, szalma, baromfitrágya és mindezek a szállítás,

kezelés, forgatás, hőkezelés alatt,—gombacsíra, ha fertőzött jáművel szállítják és gombával együtt

tárolják (tehát ez elkerülendő!),— a komposzt a csírázáskor, szállításkor, elhelyezés közben, átszövés

alatt,— a takaróanyag szállátáskor, tároláskor, takarás közben,— a homokolásra meghagyott takaróanyag.A fertőzések terjedése lehetséges:— a szállítóeszközökkel (ezek rakfelülete, futófelülete); a szállítóesz-

közök fertőtlenítését nagyüzemben ne a gépkocsivezetőre bízzuk,hanem azt mindig vezető beosztású egyén személyes ellenőrzésemellett végezzék el,

— a szerszámokkal, eszközökkel: (lapátok, seprűk, tömlők, vödrökstb.),

— a lábbelik, a kéz, a ruhák, az öntözővíz, az öntözőkannák stb. útján,— a gombaszúnyogok, legyek maguk is terjednek, de magukkal viszik

a móléspórákat, az atkákat, a fonálférgeket, a fertőzött csiperke-spórákat stb.,

— porral, légárammal, ventilátorokkal,— a sárgapenész csak a kihordástól kezdve fertőz,— a már létrejött fertőzést a takaróanyag fellazításával, „bolyga-

tásával" is terjeszthetjük.

A tömegátszövetés higiéniája (lásd még Griensven, 1968):— a tömegátszövető helyiséget ki kell takarítani, a rácspadozat alatti

részt kimosni, majd a helyiséget ki kell gőzölni (70 °C-on, 6 óráig),ezután lehet betölteni a csírázott komposztot,

—a kitermelőgépeket, gépsorokat le kell takarítani, fertőtleníteni,úgyszintén az étszállítógépeket, a csírázó és töltő gépsorokat is,

— átszövetés alatt szűrt levegővel (speciális szűrők!) kell szellőztetnivagy igen magasból kell szívni a friss levegőt (vagy a kettőtegyszerre),

—az átszövődött anyag kitermelése előtt a kitermelő-, zsákoló-,préselő- stb. gépeket szintén fertőtleníteni kell,

—kitermelés utána tömegátszövető helyiséget tisztítani, fertőtlenítenikell,

—be-és kitermelés közben, vagyis csírázáskor, majd az átszőtt anyagkiszedésekor a közelben letermett anyagot bolygatni, mozgatninem szabad, sőt ne legyen a közeli „alagutakban" még hőkezeléscéljából történő betermelés se! (legalábbis ugyanazon az oldalon),

— azok a dolgozók, akik csírázáskor és az átszőtt anyag kitermelésekoritt dolgoznak, ne a termesztőhelyiségekből jöjjenek ide, sőt tisztaruha és fertőtlenített lábbeli szükséges,

— a gépek fertőtlenítésére 2%-os formalint használjunk, lehetőlegelőző nap; a higiéniai követelmények megvalósításának, végre-hajtásának legyen közvetlen felelőse egy személyben.

Az eredményes gombatermesztéshez mindezeket figyelembe kellvenni. A szerszámokat ne vigyük át egyik helyiségből a másikba, amunkákat úgy szervezzük, hogy mindig a legfiatalabb telepítésnélkezdjünk dolgozni, és termő kultúrából ne járkáljunk át a fiatalabbavagy az átszövés alattiba. A fertőzés annál veszélyesebb, minél koráb-ban fertőződik meg egy kultúra s mennél több kórokozóspórával,fertőzött csiperkegomba-spórával, atkával, fonálféreggel, cecidlárvávalstb. Sok károsítót áthurcolunk pl. a szedőrekeszekkel. Ezeket is fer-tőtleníteni kell, mielőtt az első három terméshullám alatti helyiségbevisszük őket. A gombatermesztők nemcsak a saját, friss telepítéseiket,hanem egymáséit is megfertőzik a szedőrekeszekkel. A szedési, javításihulladékokat gyűjtsük fóliazsákokba, majd bekötve mindennap távolít-suk el.

A laskagomba betegségei,kártevői és az ellenük való védekezés

A laskagomba betegségei

Versengő penészgombák. Többnyira olyan gombákról van szó, amelyekrendszerint párhuzamosan növekednek a laskagomba micéliumával azátszövés alatt. Egyedül talán a Trichoderma fajok azok, amelyekélősködhetnek is a laskagomba micéliumán, de ezek is elsősorbanszaprofiták, cellulóz- és ligninbontók. A leggyakrabban előfordulópenészgombafajok a Monilia, azAspergillus, a Penicillium, a Trichothe-cium, a Trichoderma és a Botrytis, Mucor, Fusarium stb. nemzetségbetartoznak. A piros, a szürke és a zöld legkülönbözőbb árnyalataibanfordulhatnak elő. A pasztőrözött, majd kondicionált alapanyagon nehe-zebben telepszenek meg, mint a 100 °C-on részlegesen sterilezett,illetve csak pasztőrözött anyagon, bár megjelenésük erősen függ afertőző spórák számától is. Az átszövés biztonságosabbá tehető bi-zonyos gombaölő szereknek a nedvesítővízhez való hozzáadásával.Ezeket a szereket a laskagomba jól tűri. A leggyakrabban alkalmazottszer a Chinoin Fundazol 50 WP, de használható helyette a hasonlóhatóanyag-tartalmú Topsin—M 70 WP vagy a Kolfugo 25 FW is. Az ál-talunk javasolt dózis 50-100 ppm, ez 100 1 nedvesítővíz esetében 5-10g-ot, vagyis 0,5-1,0 dkg-ot jelent.

Az átszövetlen helyeken gyakran előfordulnak a fólia alatt „tekergő"hosszú, vékony fehér szárú trágyatintagombák, ezek apró kalapjakésőbb feketén elfolyósodik, elenyészik.

A versengő penészgombák tevékenységét a higiénikus előkészítés-sel, csírázással és zsáktöltéssel, továbbá a megfelelő (nem túlméretezett)zsákok használatával és az optimális hajtási hőmérséklet tartásávalakadályozhatjuk meg.

Élősködő gombák. A nagy gombák termőtestén élősködő gombákközül előfordulhat a pókhálóspenész, míg a mólé- (verticilliumos) be-tegségről csak irodalmi utalásokból van tudomásunk. A csiperkénélismertetett pókhálóspenész itt is csak elhanyagolt kultúrában, le nemszedett gombamaradványokon szaporodik el. Ha veszélyes méreteketöltene, szedjünk le minden gombát, gombakezdeményt (lehetőleg hullámután), és permetezzük meg a zsákok, blokkok felszínét 0,05%-os Chi-noin Fundazol 50 WP-vel (10 1 vízbe 5 g).

Baktériumok (Pseudomonas to-laasi = P. fluorescens). Valószínű-leg a túl nagy páratartalom és ahiányos szellőztetés következtébenfordulnak elő. A kalapon nyálkás,barna foltok keletkeznek (76. kép),a gombakezdemények pedig nyál-

76. kép. Baktériumos foltok laskagombánkásan lesárgulnak, lebarnulnak, el-pusztulnak. Legeredményesebben a

(Fotó: Szili István)

klíma javításával, a páratartalom-csökkentésével (jó a 80-85%) véde-kezhetünk ellene. Hullámvölgybenmeglocsolhatjuk a zsákokat 0,2%-os hipós vagy 0,2%-os formalinosoldattal. Egyébként a kis gombák,illetve a termő zsákok nem locsol-hatók! A padozaton se álljon víz, éstartsunk nagyfokú tisztaságot. Minta csiperkénél is említettük, a bak-tériumos foltosodás még + 4 °C-on isterjed, ezért a hűtőhelyiségben + 1°C körüli hőmérsékletet biztosít-sunk, és barna foltos (kalapon, leme- 77. kép. Hiányos szellőztetés (esetleg mégzeken, tönkön) gombát ne tegyünk füstgázok is) hatása a laskagombára

egészségesek közé. (Fotó: Stengl Tamás)Torzulások. A különféle termő-

testtorzulásokról (77-78. kép) a ter-mesztési részben tettünk említést.A torzulások mértéke a karfiolsze-rű, korallszerű képződményektől amegnyúlt, esetleg vastag tönkű, kiskalapú kanalas termőtestek min-denféle változatáig terjedhet. Ezek 78. kép. Káros klimatikus tényezők (túloka többnyire a hiányos szellőzte- magas páratartalom, lehűlés, hiányostés, esetleg valamilyen vegyszer, nö- szellőzés) hatása. A kalapok kissé

vényvédő szer gőze, gáza. A torzu- rendezetlenül állnak, színük néha lehetbarnás. Előfordul az is, hogy a kisgombáklósokat illetően különbség van az ráncosak, szemcsések, s ez a

egyes fajták között, továbbá a kul- „szemcsézettség" megmarad a gombatúrák fázisai között. Gyakran elő- kalapján is (Fotó: Szili István)

fordul például, hogy ugyanabban a helyiségben egymás mellett termőkét telepítés közül a korábbi anyagon szép második hullám van,ugyanakkor a későbbi telepítésen torz első hullám. Az első hullám előtta legérzékenyebb a kultúra a klimatikus tényezőkre, de előfordulhat azis, hogy például valamely külső hatásra (pl. lehűlésre) a különbözőbiológiai fázisban lévő anyagok eltérően reagálnak, vagyis lesz olyanközöttük, amelyeken torzulnak a gombák, másokon viszont nem. Aklimatizálás lehetőségeiről, fontosságáról a termesztési részben beszá-moltunk.

A laskagomba kártevői

A laskagomba termesztésében jelenleg a kártevőknek nagyobb je-lentősége van, mint a betegségeknek. Az eredményes, folyamatostermesztés egyik alapfeltétele a kártevők elleni céltudatos védekezés.

A kártevők többsége nem a termőtestet, hanem az aljzatot támadjameg, és a gombamicélium fogyasztásával okozza a kárt. A blokkok,zsákok belsejében szaporodnak el, különösen akkor, ha létrejöhet afertőzési lánc a következő telepítés irányába.

A meztelen csigák helyenként veszélyesen elszaporodhatnak (azellenük való védekezésről a csiperkegombánál szóltunk, ezek itt isérvényesek).

A fonálférgek és az atkák a rosszul átszövött aljzatban szinténelőfordulnak, de az elmúlt évek, sőt évtizedek során nem okoztak lé-nyeges károkat, így nem tekintjük őket veszélyes kártevőknek. Ugyan-ezt elmondhatjuk a rovarokhoz tartozó ugróvillásokról és a bogarakrólis. Meghatározó jelentőségük nincs.

A valóban veszélyes kártevők ugyancsak a rovarok osztályába tar-tozó kétszárnyúak rendjéből kerülnek ki. Az ide tartoző családok fon-tosabb képviselőit, nemzetségeit a kétspórás csiperke kártevői között,a Kétszárnyú rovarok c. fejezetrészben leírtuk. Itt nem is foglalkozunkvelük részletesen, csupán fontossági sorrendben felsoroljuk az egyescsaládokat: gubacsszúnyogok, lapospotrohú muslicák, gyászszúnyogok,púpos legyek. Előfordulhatnak természetesen más családba tartozókétszárnyúak is, de kisebb a jelentőségük.

Vegyszeres növényvédelmi technológia

Belépők. A csírázó-, átszövető- vagy termesztőhelyiségek bejáratánálhelyezzünk el ki nem kerülhető fertőtlenítő- és növényvédő szerestálcákat (laticell, lásd a csiperke növényvédelménél leírtakat).

Gombaölő szerek az alapanyagba. A nedvesítővízbe adagoljuk, rend-szerint a Fundazolt. (Lásd az előző fejezetekben.)

Rovarölő szerek belekeverése az aljzatba. A hőkezelés bármelyikformája elpusztít minden lényeges kártevőt, és ha a csírázás, átszövésalatt is távol tartjuk őket, nem okozhatnak problémát. Rovarölő szerek(mérgek!) hozzákeverése csak ott merül fel, ahol nem törődnek ahigiéniával. Bár igen kevés és nem túlságosan mérgező vegyszerbekeveréséről van szó (csírázáskor), mégis korszerűtlennek tartjuk eztaz irányzatot. A kísérletek és a szermaradék-vizsgálatok a következőszerekkel folytak: 50 g/t Dimilin 25 WP, 300 g/t Basudin 5 G, 400 g/tGalition 5 G. Vagyis engedélyezve nincsenek. A Dimilin csak a Sciarid-és Phorid-lárvák ellen hatásos, a cecidlárvákra való hatása nem egy-értelmű.

A zsákok elhelyezése után az átszövetőhelyiségben. A zsákok elhelye-zése után minden felületet, a zsákokat is permetezzük vagy porozzukmeg a következő szerek valamelyikével:

— Chinetrin 25 EC 0,1%-os,— Cyperil 10 EC 0,1%-os,—Reslin 25 EC 0,1%-os,—Ripcod 20 EC 0,1%-os,— Sumithion 50 EC 0,2%-os,—Anthio 33 EC 0,2%-os,—Actellic 50 EC 0,2%-os oldattal vagy— Basudin 5 G vagy Galition 5 G porozás, a felületek minden m 2-ére

5 g-t szórjunk ki.A permetezést a 3., a 6. és a 9. napon, ha a porozást választottuk, azt

a 6. napon ismételjük meg. Ha a kezelés nem lenne hatásos, másnapismét permetezzünk, de a dózist emeljük másfél-kétszeresére. A ha-tékonyságot úgy ellenőrizhetjük, hogy fehér füzetlapokat rakunk kitöbb helyen a fal mentén a földre, elsősorban ablakok közelében, demásutt is. A kezelés után a legyeknek, szúnyogoknak erre rá kellhullaniuk.

Termésidő alatt a gombaszúnyogok ellen. Hullámvölgyben perme-tezhetünk az említett Chinetrinnel, illetve a fent említett első 4 szer

valamelyikével. A permetezőszer gombára nem juthat, még a kisgombákra sem! Ezenkívül helyezzünk ki ragadós légyfogókat, légy-csapdákat, Soveurode sárga lapokat.

A vegyszerek kezelése, felhasználása során vegyük figyelembe acsiperkegomba növényvédelmi technológiájánál elmondottakat.

A helyiségfertőtlenítés jelentőségéről és módjáról szintén a csiper-kénél szóltunk, azok itt is érvényesek.

Higiénia

Javasoljuk a csiperkegombánál leírtak áttanulmányozását. Itt arrahívjuk fel a figyelmet, hogy a laskatermesztésben a fertőzésre fogéko-nyabb időszak rövidebb, a hőkezeléstől az átszövés teljes befejeződé-séig, a blokkok kifehéredéséig tart. Ezután már nincs nagy jelentőségeaz esetleges fertőzésnek.

Az alapanyag tárolása. Lehetőleg ne a hőkezelő, csírázóegység kö-zelében tároljuk a felhasználandó anyagokat. A kazalban lévő szalmátkönnyebb megvédeni az esőtől, de a kukoricacsutkát, a fűrészport, aforgácsot stb. lehetőleg szín alatt tároljuk, mert ha megáznak, igennagy mértékben elszaporodnak bennük a penészgombák és a kártevők.Igaz ugyan, hogy ezek hőkezelés alatt elpusztulnak, de addig alaposanelfertőzik a környéket, és lábbelivel, járművekkel, széllel, porral meg-fertőzhetik a hőkezelt, csírázás alatt álló vagy átszövetés alatti kultúrát.A tartós, eredményes munkához tehát szárazon kell tárolni az alap-anyagokat. Egy-egy szállítmány lerakása után — különösen, ha meg-ázik — szórjunk ki az alapanyag felszínére 10 g/m2 Basudin, Diazinonvagy Galition 5 G granulátumot.

Hőkezelés, csírázás, zsáktöltés. A hőkezelő helyiség szívócsonkjátvigyük fel minél magasabbra. Ezek a helyiségek ne essenek az alap-anyag tárolása, aprítása felől fújó uralkodó szélirányba. A hőkezelésvégén való lehűtéskor a ventilátor tiszta levegőt fújjon keresztül azalapanyagon. Még kisebb egységek, kisüzemi hőkezelő, illetve gőzölőbe-rendezések esetében is legyen lehetőleg egy „piszkos" és egy „tiszta"oldal. (Ez utóbbi a gőzölt anyag kiürítése, a csírázás felől.) Ha ez nemlehetséges, a kiszedés, a nedvesítés, a csírázás, a zsákolás idejéreteljesen szellőztessünk ki, mossuk fel a padozatot, hogy a száraz, illetvekezeletlen aljzat pora semmiképpen se juthasson rá a már gőzöltaljzatra. Nagyüzemekben ezenkívül még a csírázó gépsort is rendszere-

sen fertőtleníteni kell. Szükség van fertőtlenítőszeres belepőkre is.Bővebben lásd még a laskagomba termesztésénél.

Átszövetés. Az átszövetés alatt álló anyag nem érintkezhet termővagy letermett anyaggal, sem hőkezeletlen alapanyaggal. Minden le-hetséges közvetítést zárjunk ki! Olyan üzemben, ahol régi, letermett ésfrissen csírázott aljzat egymás közelében található, nem számíthatunktartósan jó eredményre! Az esetleg hiányosan átszövődő, nagyon foltoszsákokat lehetőleg távolítsuk el, mert ezek egész idő alatt fertőzésiforrások. Egy helyiségen belül egy hétnél nagyobb időeltolódás nelegyen az anyagok között.

Termesztés. A telepen és környékén mindig legyen tisztaság, ahulladékokat fóliazsákokban gyűjtsük és mindennap szállítsuk el!Belépőkre itt is szükség van, elsősorban a kártevők (cecidlárvák)széthurcolásának megakadályozására. Hullámok között a padozatotlegalább egyszer locsoljuk fel 2%-os hipós vízzel.

Egyéb gombák növényvédelme

Ízletes csiperke. Kártevői és betegségei nagyjából megegyeznek akétspórás csiperke károsítóival, a vírusfertőzésre azonban rezisztens,és a mólébetegségre sem annyira érzékeny. Mint már utaltunk rá, abetegségek közül a komposztban, a takaróanyagban élő velőpenészveszélyesen elszaporodhat, ezért fokozott higiéniára van szükség.Ugyancsak nagy veszélyt jelentenek az állati kártevők, amelyek kellőszakismeret és felkészültség hiányában gazdaságtalanná tehetik atermesztést. Fellépésüknek a magasabb termesztési hőmérséklet azoka. A higiénia és a növényvédelem tehát ugyanaz, mint a kétspóráscsiperkénél, de azt a nem túl lényeges eltérést megemlítjük, hogy ittajánlatosabb átszövés alatt papírral vagy fóliával takarni a komposz-tot, a takarás utáni öntözést pedig — mint azt már e gomba termesz-tésénél is említettük — néhány nappal későbbre halasztani és csökken-teni a formalin dőzisát: 200 Les hordóba csak 0,5 l-t tegyünk.

Harmatgomba. Hazai termesztésének rövid története során a zöld-penészek (szalmában, takaróanyagban) és az állati kártevők jelen-tettek nagyobb veszélyt. Ha termesztésére megint sor kerülne, esetlegvalamivel belterjesebb módon, a termesztéstechnológiánál elmondottútmutatásokat kövessük, amelyek a higiéniát és a növényvédelmet

illetően értelemszerűen megegyeznek a csiperke- és a laskagombánálleírtakkal. Itt is lényeges, hogy termő kultúrát, gombákat nem kezel-hetünk közvetlenül növényvédő szerekkel!

Shiitake. E gomba termesztéstechnológiája az alapvető szemponto-kat illetően megegyezik a laskagombáéval. Hazai tapasztalatok mégnincsenek, de várható, hogy átszövés alatt a konkurens penészgom-bákkal itt is meg kell küzdenünk. Egyéb higiéniai, növényvédelmikérdésekre vonatkozóan is a laskagombánál elmondottak legyenekmérvadók.

Hogyan készíthetünk gombacsírát?

Gombaismeret

Megfelelő szakmai felkészültséggelés gyakorlattal házilag is készíthe-tünk gombacsírát, saját magunkrészére (79. kép). Ehhez a szóbanforgó gombafajok pontos ismereteszükséges, még akkor is, ha pl. apiacon vásárolt termesztett laska-vagy csiperkegomba szövettenyésze-téből kívánunk gombacsírát készí-teni. Még ebben az esetben is kétsé-ges lehet a fajta pontos azonosítása,tehát igyekezzünk teljesen megbíz-ható információkra támaszkodni.

Egyéb gombafajokból úgy készíthevalamelyik csíralaboratóriumból kéngi gombavizsgáló által ellenőrzött,illetve piaci „gombaellenőrrel" azon(nak. Megbízható ismeretet nyújt a G(pest XI. Ménesi út 44., Kertészetiszervezett gombaismerői tanfolyamségét is igénybe vehetjük, aki legaláTovábbi segítséget jelent Kalmár-című könyve vagy a hasonló régebb

79. kép. A laskagomba micéliumának útja.A továbbiakban a törzs fapálcáról

fapálcára oltva is fenntartható(Fotó: Kövesdi Béla)

ünk tenyészetet, hogy vagy kérünkcsöves kultúrát, vagy piaci, hatósá-azonosított gombát vásárolunk,

síthatjuk, és azt oltjuk le magunk-mbasz akoktatási Bizottság (Buda-s Egyetem) általelvégzése. Olyan személy segít-

)b középfokú tanfolyamot végzett.Vlakara—Rimóczi: Gombászkönyvkiadványok.

80. kép. A táptalaj kiadagolása(Fotó: Szili István)

A csírakészítés rövid összefoglalása

A kívánt gomba tiszta tenyészetét vagy kémcsőben kapjuk, vagy ma-gunk készítjük. Ehhez agaros (kocsonyásító anyag) táptalajt kell főzni,kémcsövekbe adagolni és kuktában sterilezni. A még forró kémcsöveketelfektetjük, hogy a táptalaj ferdén szilárduljon meg (82. kép). Erre atáptalajra oltjuk a kívánt gomba belsejéből vett szövetdarabkát, amely-ből kiindulva a vattaszerű gombafonalak benövik a táptalaj felszínét(85. kép). A csírakészítés legegyszerűbb esetében kisebb üvegekbefőzött búzaszemeket helyezünk, ezt sterilezzük (dunsztoljuk), majdlehűlés után a kém csőből kis tenyészetdarabkát helyezünk a búzára, ésamikor (2-3 hét múlva) a gomba micéliuma teljesen átszőtte a szeme-ket, azt gombacsíraként felhasználjuk. Az egész folyamathoz egy-kéthónap szükséges. (Minden háztartásban ismerik a befőttek kidunsz-tolását. Ez is egy „táptalajkészítési" mód, és gyakran a természetelvégzi az „oltást" is, amelynek során a véletlenül az üvegbe kerültnéhány penészspórából szép penészgombatelepek fejlődnek.)

Gombatenyészet készítése kémcsőben

Hozzávalók:— 160 x 15 mm-es kis kémcsövek (Tanért, Bp. VIII. Rákóczi út. 5.),— malátakivonat (Vegyszerbolt, Bp. VIII. József krt. 65.),— agar vagy por alakú elfo-agar (Vegyszerbolt),— papírvatta a kémcsövek, üvegek zárásához (gyógyszertárak),—borszeszégő (Tanért),— denaturált szesz (spiritusz) (háztartási boltokban).Táptalajfőzés. A legegyszerűbb, minden gombánál alkalmazható

táptalaj az agarral merevített malátakivonatos oldat. Malátakivonathelyett azonban használható szárított sörgyári malátacsíra, burgo-nya-, zab-, búzafőzet, amelyhez (a malátacsíra kivételével) 0,5-1,0%(5-10 g/1) szőlőcukrot adunk. Ez utóbbi gyógyszertárakban kapható.Amennyiben agart sem tudnánk beszerezni, készítsünk szilárd tápta-lajt. Ennek több módja is lehet. A kémcsöveket vagy félig•megtöltjükvékony burgonya- vagy sárgarépaszeletekkel, vagy 1/3 részig búzasze-mekkel, majd vizet öntünk rá, hogy ellepje. Mindegyik esetben dugózás,

majd sterilezés következik. Célszerű többféle táptalajjal is megpróbálkoz-ni, ha nem kapunk malátakivonatot. A szárított malátacsíra sögyárak-tól szerezhető be. A búzát vagy zabot főzés előtt kávédarálóban durvánmegdaráljuk. A legegyszerűbb táptalaj összetétele:

—20 g malátakivonat (vagy 30 g malátacsíra, illetve búza- vagyzabdara),

— 20 g agar, szálas vagy porított,— 1000 ml (1 1) csapvíz,— 5 g szőlőcukor, ha a táptalajt burgonya, vagy búzadara főzetéből

készítjük.Az agart 1 1 vízben, lassú tűzön addig főzzük, amíg fel nem olvad.

Szálas agarnál ez az idő 15-20 perc, por alakúnál 5 perc. Ezutánhozzáadjuk a 20 g malátakivonatot, és 1-2 percig még kevergetjük,vigyázva, hogy ki ne fusson. Malátacsíra, búzadara stb. esetében azanyagot 20 percig főzzük, majd tüllhálón leszűrve hozzáadjuk azoldathoz az agart, s állandó kevergetés közben, lassú tűzön azt isfelolvasztjuk, vigyázva, hogy ki ne fusson. Közben az elfőtt vizet 1 1-reegészítjük ki. Kiegészíthetjük még a táptalajt fél mokkáskanálnyi(késhegynyi) szójaliszt és ugyanennyi élesztő hozzáadásával. A gombákszeretik a kissé savanyú táptalajt, ezért adhatunk 11 táptalajhoz (főzésközben) 1 tabletta citrompótlót is. A pH-t (kb. 6) lakmuszpapírral (aVegyszerboltban kapható) ellenőrizzük.

A még meleg tápoldatot tölcséren keresztül, kanállal vagy tű nélküliorvosi fecskendővel adagoljuk ki (80. kép), mintegy félig töltve akémcsöveket. A kémcsövek száját lehetőleg ne szennyezzük be a tápol-dattal! Ezután következik a dugózás. A többrétegű papírvattát 4-5 cmszéles csíkokra vágjuk fel, a rostokra merőleges irányban. A papírvattátmagunk felé sodorva készítjük el adugót, majd az óramutató járásávalellenkező irányú, csavaró mozdu-lattal dugjuk bele a kémcső szájába,legalább 2 cm mélyre. A dugók oly-an szorosan álljanak, hogy csaknagyobb erőfeszítéssel lehessen ki-csavarni őket. A dugósodrást cél-szerű 1-2 réteg papívattával befe-jezni (illetve még külön rátekerni),így a dugók oltás közben sem nyíl-nak szét.

81. kép. A kuktába 5 cm magasan vizettöltünk, majd a kémcsöveket behelyezzük.

A dugók nem érhetnek a vízbe.Ha magasabb kuktával rendelkezünk,

a kémcsöveket kémcsőkosárral együtt isbeállíthatjuk (Fotó: Szili István)

82. kép. Sterilezés után a táptalajtferdén szilárdítjuk meg(Fotó: Kövesdi Béla)

83. kép. A termőtest belsejéből kisszövetdarabkát vágunk ki

(Fotó: Szili István)

Sterilezés, dunsztolás. A kém-csöveket nagyobb méretű kuktábansterilezhetjük (81. kép), fémkosár-ban vagy pohárban elhelyezve. Akuktába előzőleg töltsünk 6-8 dlvizet. Az sem baj, ha a kémcsövekalsó része vízben áll, csak el ne dől-jenek. A dugókat teljesen fedjük letöbb- (2-3) rétegű alufóliával, külön-ben a kondenzvíz beszivároghat. Asterilezés (sípolás után takarékraállított lángon) 1 óráig tart. Ezt köve-tően kb. félóra múlva a kukta ki-nyitható, azután a kémcsöveket ki-emelve egyenként elfektetjük úgy,hogy a tápoldat ferdén szilárduljonmeg (82. kép), de a dugóhoz ne ér-jen. 3-4 óra múlva a táptalaj meg-szilárdul, a dugók leszáradnak. Akémcsöveket ezután lazán a kém-csőkosarakba vagy poharakba he-lyezve száraz, tiszta helyen tárol-juk, egészen a felhasználásukig. Atáptalaj néhány hétig is eláll, de le-hetőleg minél előbb használjuk fel,mert közben lassan kiszárad.

Ha nincs megfelelő magasságúkuktánk, a kémcsöveket az előbbiekben leírtakhoz hasonlóan elhe-lyezve és lefedve fazékban is sterilezhetjük, víz fölött (nem baj, ha azaljuk vízbe ér). Az egy óráig tartó gőzölést másnap — vagyis 24 óraelteltével — megismételjük. Közben a kémcsövek maradjanak a fa-zékban.

Oltás. A kémcsövekben beszerzett gombatenyészetet célszerű mind-járt átoltani saját táptalajunkra. Amennyiben nincs kémcsőkultúránk,magunknak is elkészíthetjük a teljes biztonsággal ismert gombából.

Az oltást legcélszerűbb konyhában végezni, de tiszta, szélcsendes,napos időben a szabadban is olthatunk. Felmosható padozatú belsőhelyiségben (pl. konyhában) oltva igen fontos előkészületeket fogana-tosíthatunk. A helyiséget 10-20 percig nyitott ablaknál alaposan ki kell

196

szellőztetni. Minden vízszintes felületet — elsőként az oltóasztalt, leg-utoljára a padozatot is — le, illetve fel kell törölni 2%-os hipós oldattal.Penészes falak eleve kizárják az eredményes oltás lehetőségét, deelőzőleg minden más penészforrást (szemétláda, ételmaradék, kenyér-tároló, illetve minden gyanús, dohosodó ruhaanyag stb.) is el kelltávolítani. Felmosás után kimegyünk a szabadba vagy az erkélyre, aholalapos fésülködés és ruharázás következik. Oltás közben viselhetünkkönnyű vászonsapkát vagy kendőt, ezt is ki kell rázni! Ha külön oltó-helyiséggel (bejárat a szabadból!) rendelkezünk, az is legyen száraz,ahova igen magasból (alumíniumcsövön) vezessük le a tiszta levegőt,hogy a helyiségben állandó túlnyomás uralkodjon. Oltás közben aventilátort célszerű kikapcsolni. Ki- és beadagoláskor azonban mindiglegyen bekapcsolva!

Ruharázás után bemegyünk, bezárjuk az ablakot, és hozzáfogunk azoltáshoz. Ennek kellékei: oltókacs, oltófogó (fapálcikákhoz), keskenypengéjű kés, vagy szike, borszeszégő, denaturált szesz (széles talpúpohárban vagy Erlenmeyer-lombikban), golyóstoll, címke, gyufa, befőt-tesgumi, légfertőtlenítő és rovarölő szpré (Lysol, Chemotox). Az oltó-kacs tulajdonképpen egy acéldrót, amelynek vége 2-3 cm hosszanlapított, a lapos rész legvége pedig kanálszerűen kissé le-, illetvefelhajlított.

Szövettenyészet készítése előtt a gombát kívülről fújjuk le fertőtlenítő-és rovarölő szerrel, sőt a kezünket is a fertőtlenítővel. Ezután a gombátóvatosan kettétörjük, és a fertőzésmentesnek tekinthető kalap- vagytönkhús közepéből kivágunk egy borsónyi szövetdarabkát (83. kép),majd azt a kémcsőbe, a táptalajközepére helyezzük (84. kép). Oltáselőtt a kés vagy a szike pengéjétlángoljuk le, majd mártsuk spiri-tuszba. Nem baj, ha sistereg. Ezutána kést érintsük a lánghoz és várjukmeg, amíg az alkohol leég rőla. Eztkövetően használjuk csak vágásra.A gombadarabkát jobb kezünkkel akésen (szikén) tartva vagy felnyár-salva, bal kezünkbe fogjuk a kém-csövet, és azt vízszintesen tartvajobb kezünk kisujjával (a láng fölött)kicsavarjuk az előzőleg már kilazí-

197

85. kép. Szépen fejlődő gombatenyészetkémcsőben (Fotó: Tóth István)

86. kép. Szép, fonalas és nem előnyös,„vattás" csiperkemicélium komposztagaron

(Fotó: Szili István)

84. kép. A szövetdarabkát behelyezzük a táptalajra (Fotó: Szili István)

tott dugót, és a táptalajra helyezzük a szövetdarabkát (84. kép). Ezután— a kémcsövet még mindig vízszintesen tartva — a láng fölött csavarómozdulattal visszahelyezzük a dugót. Ha szükséges, a gombadarabkáta kémcső ütögetésével lerázzuk a táptalajra. Ügyeljünk azonban arra,hogy oltás közben ne a láng fölött, hanem mellette helyezzük be aszövetet a kémcsőbe, mert a hőtől elpusztulna. A kémcső száját tehát adugó kivétele után is és visszahelyezése közben is lángoljuk le egy

pillanatra. Egy gombából több kém-csövet is beolthatunk, ezek ugyan-azt a jelet, nevet kapják. A címké-zést mindig oltás előtt végezzük el(dátum, gomba neve, jele). Ajánla-tos naplót is vezetni, amelyben min-den adatot feltüntetünk, hogy a te-nyészeteket később is azonosítanitudjuk, és ne keveredhessenek összeegymással. Az együvé tartozó kém-csöveket befőttesgumival fogjuk ösz-sze. A leoltott szövetdarabka 20-25

198

°C-on néhány nap múlva kibolyhosodik, majd a gomba szövedékelassan benövi a táptalaj egész felületét (85. kép).

Oltás előtt célszerű az összes kémcső vattadugóját lelángolni, mertazok esetleg porosak, szennyezettek lehetnek.

Kémcsőből oltva kémcsőbe az oltást oltókaccsal végezzük. A gombáttartalmaző kémcsőből az oltókacsot fogó jobb kezünk kisujjával kicsa-varjuk a dugót. A lelángolt, spirituszba mártott és leégetett (majd párpillanatig hűtött) kaccsal kivágunk egy kis táptalajdarabkát a hozzátartozó micéliummal. együtt. Ezután láng fölött lezárjuk a kémcsövetés letesszük, majd szintén a bal kezünkkel felvesszük az „üres" kém-csövet, láng fölött kicsavarjuk a dugót, és a láng mellett belehelyezzüka tenyészetdarabkát a táptalaj közepére, s láng fölött ezt is bedugaszol-juk. A kémcsövet félretesszük, az oltókacsot pedig függőlegesen alángba tartva leégetjük, spirituszban lehűtjük, lelángoljuk, majd fél-retesszük úgy, hogy a tenyészettel érintkező része ne érjen hozzásemmihez. Oltás közben a kémcsöveket mindig vízszintesen kell tar-tani, a tenyészetet pedig mindig gyors mozdulattal vegyük ki vagyhelyezzük be, mert a kémcső szája a lelángolástól forró, és a micéliumettől is károsodhat. Ha oltás közben a dugó lángot fogna, leheletünkkeloltsuk el.

Tenyészetek fenntartása. Átszövés alatt a kémcsöveket 20-25 °C-os,tiszta, száraz, pormentes helyen tartsuk. Tulajdonképpen ezután is ittmaradhatnak. Mivel a táptalaj idővel beszárad, legkésőbb félévenkéntát kell oltani a tenyészeteket friss táptalajra. A csíra vivőanyagánakszámító gabonaszemeket vagy fapálcikákat lehetőleg mindig frissen,nem régen átszőtt táptalajról olt-suk be. Beszáradt tenyészetet csakagaros táptalajra oltsunk át. Idő-közben tapasztalatokat gyűjthetünkarra nézve, hogy milyen az egészsé-ges, szép, az adott gombára jellemzőés milyen a degenerált, vattás, szek-toros micélium, illetve hogyan nézki a baktériumos vagy penészes fer-tőzés. A csiperke micéliuma pl. akkorszép, ha aránylag gyors növekedésűés fonalas micéliuma van (86. kép).A vattás micélium nem kívánatos,az ilyen kémcsöveket kiszelektál-

199

juk. Ezért mindig több kémcsövünk legyen ugyanabból a gombatörzs-ből. A tárolt kémcsövek dugóit időnként fújjuk le Chemotoxszal, mint-egy 0,5 m távolságból (nehogy a címkéken feloldja az írást). Erre ésáltalában a tisztaságra azért van szükség, hogy elkerüljük az atkafer-tőzést, ami tönkreteheti munkánk erredményét. A tenyészeteket cél-szerű havonta átnézni, a dugókat ismételten lelángolni. Nyirkos helyena kémcsövek befertőződhetnek, a penészgombák fonalai a dugón isáthatolhatnak. Télen a kémcsöveket hideg, száraz helyen is tárolhat-juk, de ne fagypont alatt. A hűtőtárolást (0-2 °C-on) nem javasoljuk,mert az nagyobb műszaki és szakmai felkészültséget igényel. A dugó-kat többször is felhasználhatjuk, de fontos, hogy kifejezetten szárazkörülmények között tároljuk. A kémcső zárásakor (a táptalaj kiadagolásaután) az ilyen dugóra, ha szükséges, néhány réteg papírvattát teker-hetünk, hogy szorosan álljon. A tenyészetek évekig való tárolását lásda szakirodalomban (Ubrizsy—Vörös, 1968, 152. old.; Oei, 1991, 229. old.;Chang—Hayes, 1978, 119. old.; Fassatiová, 1984, 27. old.)

Köztes vivőanyag készítése

A kémcsőből közvetlenül a gombacsírát képviselő gabonaszemekre isvihetjük a micéliumot, de gyakorlati okokból célszerűbb köztes vivő-anyagra oltani, majd ezzel oltani be a csíraüvegeket. A köztes anyagszempontjából a gombákat három csoportra oszthatjuk. Az első csoport-ba tartoznak a könyvünkben tárgyalt csiperkefajok, a lila pereszke, aszegfűgomba — ezekből a köztes vivőanyag is (ha egyáltalán készítünk)ugyanolyan gabonaszemekből áll, mint a gombacsíra. Ezeket a gom-batörzseket azonban mindig táptalajon tartjuk fenn. A második cso-portba a harmatgomba, a tintagomba és pl. az őzlábgomba (Macrolepi-ota procera) tartozik, ezekből a köztes vivőanyag gabonaszemekből is,hurkapálcából (fapálcikákból) is készülhet. A harmadik csoport köztesvivőanyagát fapálcikákból szoktuk készíteni, és ezekkel oltjuk be agabonaszemeket, vagyis a csíra vivőanyagát. A gombatörzseket fapál-cikákon is fenntarthatjuk, 10-12 havonkénti felfrissítő átoltással.A kémcsöves tenyészetekre (ezeknél a gombáknál) a későbbiekbengyakorlatilag nincs is szükség. Ezek a gombák faanyagon teremnek,mint a laska, a shiitake, a tőkegombák, a téli fülőke, de ide sorolható azördögszekérgomba és a csoportos pereszke stb. is.

1. Gabonaszemeken. A gabonafélék közül a búza, a takarmánycirok,a rozs jöhet szóba. A köles megfőzése nehézkes, mert a szemekkönnyebben szétfőnek. Legjobb a tiszta, jó minőségű takarmány-cirok, de azt igen nehéz beszerezni, ezért a búza a legkézenfekvőbbalapanyag, bár a laskagombáknak az árpa is megfelel.

A búzát kb. fél óráig főzzük, majd elzárva a lángot 20-30 percig„szívatjuk" és csak ezután engedjük vagy öntjük le róla a főzővizet.A szemeknek határozottan meg kell duzzadniok, de szét ne főjenek,vagyis a szemek közepe nem maradhat fehér, lisztes, hanem„üveges" legyen. A víz leeresztése után hagyjuk még 10-20 percigszikkadni, majd kiöntjük egy tepsibe, ahol gipsszel és kalcium-kabonáttal (modellgipsz, bécsifehér) alaposan, négy-ötször átfor-gatva összekeverjük a búzaszemeket. 101 főtt szemhez 0,3-0,4 kggipsz és ugyanennyi bécsifehér kell. A szemek így még sterilezésután sem tapadnak össze. A shiitake csírájához csak gipszet te-gyünk, természetesen dupla adagot. Egyébként függetlenül azemlített adagoktól, mindig annyi port használjunk (ha kell, töb-bet), hogy a szemek a keverés végére szárazon peregjenek.

Keverés után az üvegek töltése következik. Ezek lehetnek sima,fehér, átlátszó falú üdítőitalos üvegek, 2 dl-es pálinkásüvegekköztes vivőanyagnak vagy 5/8-os, 5/4-es konzervesüvegek (ez utób-biak már csírának). Mindig csak 2/3 részükig töltsük meg azüvegeket, hogy majd fel tudjuk rázni. Ezután lezárjuk az üvegeket,vagyis ugyanúgy dugózzuk őket, mint a kémcsöveket, de higiéniaiokokból célszerű még egy zsírpapír kupakot is a dugóra helyezni,amelyet befőttesgumival szorítunk rá. Ezt majd csak oltás előttvesszük le, és utána ismét visszahelyezzük. A konzervesüvegekettöbbféleképpen zárhatjuk, ugyancsak lehetővé téve a légcserét.Legegyszerűbb mód a csavaros (Hungarocap) fedéllel leszorított,6-8 rétegű papírvatta. Oltáskor a kupakkal együtt a papírvatta islecsavarodik és így túl nagy lesz a nyílás, ami kedvez a fertőződés-nek, ezért választhatunk bonyolultabb zárási módszert is (92.kép), de ehhez a fémlapka közepére mintegy 25 mm átmérőjű nyí-lást kell vágni, sőt a papírvatta közepére is. A sorrend a következő:fémlapka, 8 rétegű papírvatta fekete gumigyűrűvel leszorítva éskörülvágva, egy papírvattacsomó (a leeső részekből is összehajtogat-ható) a nyílás közepére, majd egy-két rétegű zsír-, nátron- vagypergamenpótló papír két fekete befőző gumigyűrűvel leszorítva.Oltáskor a papírt levesszük és a papírvattacsomót felemeljük.

200 201

A sterilezést főzés és töltés után hamarosan, még lehetőleg aznapel kell végezni, a délutáni főzéssel, keveréssel azonban várhatunkmásnapig. A csírátlanítás (sterilezés) végezhető nagyobb, maga-sabb kuktában vagy fazékban, mindkettőben vízfürdő felett, gőzben.Nem baj, ha az üvegek alsó része vízben áll, sőt ferdén is elhelyez-hetők, ha így több fér el. A sterilezés azonos a táptalajkészítésnélelmondottakkal, csak hosszabb ideig tart: kuktában, sípolás utántakarékon 2 óráig sterilezünk, fazékban szintén ennyi ideig, de 24óra múlva megismételjük úgy, hogy közben nem vesszük ki azüvegeket az edényből. A sterilezőedényt (kuktát, fazekat) hagyjukmagától lehűlni. A sterilezett üvegek elvileg sokáig, gyakorlatilagnapokig várhatnak a beoltásra, de azért ne hal asszuk túl sokáraaz oltást. Addig is tiszta, száraz, pormentes helyen tároljuk őket.Autoklávban — feltételezve a megfelelő ismereteket — az 11-es üve-gek sterilezése tökéletes légtelenítés után 1 bar nyomáson, 2 óráig,51-es üvegeké 1 baron 3 óráig tarthat. A sterilezési idő lejárta utána fűtést megszüntetjük, a készüléket magától hagyjuk lehűlni100 °C-ra (0 bar). Ekkor vagy később az autokláv kinyitható.

Az oltás kémcsőből, oltókaccsal történik, a már elmondott elvekszerint. A gombát tartalmazó agardarabkát az üveg oldalához,kissé a felszín alá helyezzük. Pár nap múlva kibolyhosodik ésátszövi a környező szemeket. Amikor már 4-5 cm-es „udvara" van,teljesen szétrázzuk, hogy gyorsítsuk az átszövést. A csiperkésüvegek így (20-25 °C-on) kb. 2-3 hét alatt elkészülnek. Konzer-vesüvegeket nem szoktunk tovább oltani, mert kissé nehézkes,1 db üdítősüvegből viszont akár 5-10 konzervesüveg is beoltható.A tenyészet így a kémcsőből egy 2 dl-es üvegbe, búzaszemre kerül,innen ismét búzaszemre (ez lesz a gombacsíra), és ezzel be isfejeződött az átoltások sora. Újabb oltóanyagot megint szép kém-csőtenyészetről indítsunk. (Ennek gyakorlati okai vannak).

2. Fapálcikákon. Felhasználhatók a kereskedelemben kapható,vékony hurkapálcák vagy a vastagabb (4-5 mm, megfelelőhosszúságúra darabolt) fapálcikák. Ilyen pálcikákat a mutatványos-boltok árusítanak céllövöldék számára. Érdemes nyárfa pálcikákatbeszerezni, és mindig ezt használni, mert a gombák nagy részenem szívesen áll át pl. nyárfáról hársra vagy egyéb fára. A pál-cikákat növényi kóróval is helyettesíthetjük, legelőnyösebb azaranyvessző (Solidago sp.) teljesen kiszáradt, tél végén gyűjtöttkórója. A pálcikákat feldarabolás után 5 -6 óráig lassú tűzön

202

főzzük. A főzővízbe tehetünk 101-re számítva 100 g lucernalisztet,20-30 g malátakivonatot (vagy szárított malátacsírát), esetlegmég 0,5%-nyi lombtrágyát (Wuxal, Peretrix stb.). Főzés után apálcikákat célszerű még egy éjszakára a vízben hagyni (a beszívottvizet pótolva). Másnap a pálcikákat 2-3 dl-es üdítőitalos üvegekberakjuk, majd a főzőléből rátöltünk annyit, hogy az alján 2-3 cmmagasan álljon. Ezt a pálcikák még sterilezés közben felszívhatják,de ha marad, az sem baj. A dugózást az eddigi elvek szerintvégezzük, a sterilezést szintén: kuktában 2,5 óra, fazékban 2 x 2óra (autoklávban 1 bar nyomáson és 121 °C-on 2 óra).

87. kép. Kémcsőből 88. kép. A törzstenyészetként fenntartotta laskatenyészet köztes kisebb üvegekről az oltópálca nagyobb

vivőanyagra, fapálcikákra kerül üvegbe kerül. Üzemi csírakészítésnél(Fotó: Szili István) ez lesz a köztes vivőanyag

(Fotó: Kövesdi Béla)

Oltáskor a tenyészetdarabkát apálcikákra helyezzük (87-89. kép).Az átszövés 20-25 °C-on megy vég-be, ezután a pálcikák oltáshoz fel-használhatók, de száraz, tiszta kö-rülmények között hónapokig vagyakár egy évig is tárolhatók, mégszobahőmérsékleten (20-25 °C) is.Búzaszemeket több hónapos pál-cikával is beolthatunk, ha mégegészben ki tudjuk venni az üveg-ből. Az átszövetés alatt a vattás (93.kép), rendellenes micéliumnöveke-désű (esetleg fertőzött) pálcikás a köztes vivőanyagot képező fapálcákat

a micéliumfonalak, és birtokba veszik89. kép. Az oltópálcáról megindulnak

üvegeket selejtezzük ki. (Fotó: Kövesdi Béla)

203

Csírakészítés

A fejezet elején említett első és második csoport gombáiból (csiperkékstb.) a köztes vivőanyag (búzaszem) is szerepelhet gombacsíraként, deha több szaporítóanyagot akarunk készíteni, akkor a kis, 2-3 dl-esüvegekből oltjuk be a csíra vivőanyagául szolgáló konzervesüvegeket(90. kép). Egy 2 dl-es üvegből 5-10 nagyobb üveget olthatunk be. Azért

90. kép. Szemcsíra, kisebb üvegekben (Fotó: Szili István)

célszerű konzervesüvegekben készíteni a csírát, mert azokból köny-nyebb kiszedni, és a kuktában is jobban, gazdaságosabban helyezhetőkel. A gombacsíra ugyanúgy készül, mint ahogy azt a köztes vivőanyagkészítésénél leírtuk.

Oltáskor a vivőanyagot tartalmazó üveget ütögetéssel felrázzuk(előtte azonban hipós ronggyal töröljük át), majd a zsírpapírt levéve, azüveget vízszintesen tartva, kicsavarjuk a dugót, lelángoljuk az üvegszáját, és a ferdén elhelyezett csíraüveg nyílásán keresztül (felemelvea papírvattacsomót) beletöltünk kb. 0,5 dl vagy valamivel kevesebbszemet. Ezután ismét lelángoljuk az oltóüveg száját, és vízszintesenletesszük. Nem szükséges minden betöltés után visszazárni. A csíraüvegszájára a betöltés után azonnal visszahelyezzük a papírcsomót, majd jószorosan a zsírpapírt, és nyithatjuk a következő üveget. Először csak a

204

pergamenpapírt vesszük le, a papírvattacsomőt azonban csak az oltáspillanatáig szabad felemelni.

Az oltás befejezése után a beoltott üvegeket fel kell rázni, hogy agomba micéliumát hordozó szemek egyenletesen elkeveredjenek, le-hetővé téve ezzel a legrövidebb átszövési időt. Az átszövés 20-25 °C-ontörténjék, és amikor már szinte mindenhová eljutott a gomba micéliu-ma (1-2 hét múlva), még egyszer rázzuk fel az üvegeket. A felrázáseredményeképp szebb, egyenletesebb lesz a csíra, az esetleges fer-tőzések jobban megmutatkoznak arra az időre, amire az egészségesüvegek elkészülnek, vagyis a szemek egyenletesen, fehéresen kibolyho-sodnak és ismét összeállnak. Ez a felrázás után kb. 4-6 nap múlvakövetkezik be.

A harmadik gombacsoport (laskagombák, tőkegombák stb.) esetébena szemcsíra mindig konzervesüvegekben készül, mert a kész csíraannyira összeáll, hogy szűk nyakúüvegekből nehézkes volna kikapar-ni. A konzervesüvegeket átszőttfapálcikákkal oltjuk be: a lelángolt,fertőtlenített fogóval egy pálcikátkiveszünk az ugyancsak vízszinte-sen tartott pálcikásüvegből, majdaz előre elkészített nyíláson keresz-tül az üveg középvonalában a sze-mek közé szúrjuk (91. kép). Újab- 91. kép. Az oltópálca behelyezése, aban a papírvattarétegre nem is ké- papírvattát átszúrva (Fotó: Szili István)

szítünk külön nyílást, hanem a pál-cikával szúrjuk át, így még kisebb arés, amelyen egy-egy porszem vagypenészspóra oltás közben bekerül-hetne. A 92. kép az üveg teljeszáróberendezését mutatja.

Több üveg beoltása esetén nemszükséges minden pálcika kivételeután lezárni a törzstenyészetet, csaka legvégén. Közben mindig vízszin-tes helyzetben tesszük le, vigyázva,hogy el ne guruljon. Az oltást tiszta,higiénikus körülmények között vé-gezzük ugyanúgy, ahogyan a kém-

92. kép. Az 5 l-es üvegek zárása.Kisebb üvegek is zárhatók így

(Fotó: Kövesdi Béla)

205

93. kép. Laskagomba micéliumánaknormális és abnormális (vattás) fejlődése

fapálcákon (Fotó: Szili István)

206

csőoltásnál láttuk. A fogót minden pálcika után le kell lángolni, deezúttal nem kell spirituszba mártani, csak egyszerűen letenni, lehető-leg úgy (pl. egy drótkeretre), hogy a fogó lelángolt része ne érjen hozzásemmihez, még az asztalhoz sem. A forró, illetve meleg fogó nem teszkárt a pálcika által hordozott micéliumban, nyilván azért, mert a belsőrésze is tartalmazza a gombafonalakat. Olyan hosszú és keskeny fogóravan szükség, amellyel ki tudjuk venni a pálcikát az üvegből. Ilyen fogótaz OMKER bizományi üzletében is lehet vásárolni (Bp. VII. Rózsa F. u.29.). A papírvattacsomót szintén csak az oltás pillanatára emeljük fel,és a fogó letétele után azonnal tegyük vissza a zsírpapír kupakot is.

A „hajtatás" (átszövés), mint említettük, 20-25 °C-os helyen 2-3 hétigtart. Az üvegeket nem mozgatjuk, nem rázzuk, megvárjuk, amíg a fehérmicélium teljesen átszövi a gabonaszemeket. Kivételt talán csak ashiitakéval érdemes tenni, mert viszonylag lassú növekedésű. Ezértoltás után mintegy 10 nappal — amikor a pálcika környéki szemek márátszövődtek — alaposan felrázzuk az üvegeket, hogy a gomba micéliumamost már sok helyről kiindulva, hamar birtokba vegye az üveg tar-talmát. A laskagombát nehezebb és felesleges is szétrázni. Annyiragyors növekedésű, hogy egyetlen, középre helyezett pálcikából kiindul-va a micélium 15-20 nap alatt még az 5 1-es üvegeket is átszövi. Nemérdemes tehát két-három pálcikával oltani, mert ez tovább növeli afertőzési veszélyt.

Ha oltás után 2-3 héttel — a csíra elkészülésének várható idejére — agomba micéliuma mellett zöld vagy egyéb színű penészfoltok jelent-keznének, ez annak a jele, hogy az üveg oltás közben befertőződött. Haa szemek barnásak, nyálkásak és savanyú szagot árasztanak, ez azt

mutatja (az esetek többségében),hogy a sterilezés nem volt tökéletes,és a túlélő baktériumok elszaporod-tak. Az általunk megadott sterilezésiidőtartamok mellett ez a veszélykicsi. Baktériumos fertőzés oltásközben viszonylag ritkább. A pon-tos és következetes adminisztrá-cióból (címkék, oltási napló) rend-szerint kikövetkeztethető a fertőzésoka. Igen ritkán előfordulhat, hogya pálcikák észrevétlenül baktérium-mal fertőzöttek, és ilyenkor ez, nem

94. kép. Fertőzött (baktériumos) csiperkecsíra. Oka legtöbbször hiányos sterilezés,vagyis tökéletlen légtelenítés vagy a szükségesnél alacsonyabb hőmérséklet,

illetve rövidebb idő (Fotó: Szili István)

pedig sterilezési elégtelenség a fer-tőzés oka. Ha a gyanús pálcikákat,illetve a pálcikákról lekapart gom-bamicéliumot malátaagaros tápta-lajra visszük, kiderül, hogy valóbanbaktériumokkal fertőzött-e.

A kész csíra szobahőmérsékletencsak pár napig tárolható, mert pl. acsiperke esetében előbb-utóbb vat-tás csomók kezdenek növekedni, ésez rontja a csíra értékét. A vattásnövekedési forma, mint degenerá-ciós jelenség, a laskánál is előfor-dul, tehát az ilyen pálcikákat, pálci-kásüvegeket ki kell selejtezni. Ter-mészetesen a csiperke köztes vivőanyagát is alaposan szemügyre kellvenni, nem tartalmaz-e kezdődő vattásodási gócokat. A csiperkecsíra2-4 °C-on több hétig, 1-2 °C-on hónapokig tárolható. A laskacsíra nem

207

95. kép. Fertőzött (baktériumos)laskacsíra. Oka lehet hiányos sterilezés,

baktériummal fertőzött oltópálca, ritkábbanoltás közbeni fertőződés

(Fotó: Szili István)

96. kép. Normális és vattás csiperkecsíra 97. kép. Nem igazi vattásodás(Fotó: Szili István) laskacsírán, csak „szépséghibának"

tekinthető (Fotó: Szili István)

98. kép. Az oltópálcáról kiinduló 99. kép. Vattás, kiselejtezendő laskacsíra.„szektorok" laskagombacsírán. Az üveg többi részét csak vékonyan futja

„Szépséghibának" tekintendő, érdekes át a micélium. Ez a jelenség is a köztesjelenség, oka nem ismert vivőanyagon (fapálcákon) kezdődik, oka

(Fotó: Szili István) rejtélyes (Fotó: Szili István)

ennyire kényes, szellős, hűvös helyen a kész üvegek egy-két hétig iseltarthatók, bár számíthatunk arra, hogy szürkésen, barnásan elszí-neződhet és egy kevés vizet ereszthet, különösen, ha túlfőzzük a búzát.2-4 °C-on a laskacsíra is tárolható 1-2 hónapig. A

laskacsíra életképességérőlmeggyőződhetünk, ha valamennyit kikaparunk és tiszta üveg-be helyezzük, s az üveget papírral lefedjük: 3-4 nap múlva az egészségescsíraszemek kibolyhosodnak, kellemes illatot árasztanak. Ha a kiboly-hosodás csak részleges és a szemek többsége barna marad, akkora csíramár kevésbé életképes. Ha a szemek 3-4 nappal a kiszedés utánmegzöldülnek, akkor valószínűleg fertőzött volt a csíra. A 93-99. kép agombacsíra rendellenességeit mutatja be.

208

A csíra megtöbbszörözése

Mivel egy-egy alkalommal csak kevés üveget tudunk sterilezni, viszony-lag egyszerű eljárással csírakészletünket öt - tízszeresére növelhetjük.Erre a célra mindegyik gombafaj esetében megfelel a kukoricacsutka-dara (esetleg — a megfelelő gombáknál — fűrészporral keverve). A csut-kát 0,5-1,0'cm-es darabokra kell darálni, majd kb. egy óráig lassú tűzönfőzni fundazolos és levéltrágyás oldatban. 10 1 főzővízre 2 g ChinoinFundazol 50 WP-t és 0,5 dl levéltrágyát (Wuxal, Peretrix stb.) számí-tunk. Lecsurgatás és lehűlés után tiszta helyen, tepsiben vagy kádbanhozzákeverjük a gombacsírát, majd az anyagot 5 l-es uborkásüvegekbetöltjük. A shiitake esetében a csírával együtt egy kevés gipszet iskeverhetünk az alapanyaghoz (minta gombacsíránál). Az 51-es üvegek-re befőttesgumival azonnal szorítsunk fel 6-8 réteg papírvattát, ésszórjunk a papír tetejére rovarölő szert (Piretrin, Basudin, Galition).Mivel az átszövés fokozott hőfejlődéssel jár, az üvegeket 15-20 °C-os,tehát hűvös helyiségben szövessük át. Ügyeljünk arra, hogy átszövésalatt ne érintkezzenek egymással. Nyáron ezenkívül még fokozottanszellőztessünk is. 10-15 nap múlva elkészül a kukoricacsutka alapúgombacsíra. Ez valamivel jobban bírja a tárolást: lassabban öregszik el,szobahőmérsékleten is tárolható 1-2 hétig. Tiszta, száraz, szellős he-lyiségben tároljuk, ahova se gombaszúnyogok, se egerek nem juthat-nak be.

Lehetőség van a szemcsíra megháromszorozására is, igen szigorúfeltételek mellett, a csiperkét és a lassú növekedésű gombákat kivéve.A módszer alkalmazható a laska- és a shiitakecsíra esetében. Annyibúzát kell főznünk, hogy főzés után porral megkeverve kétszer annyilegyen, mint a rendelkezésre álló gombacsíra. A főzővízbe (10 1-re)előzőleg itt is tegyünk 2 g Fundazolt. A búzát most „szívatás" nélkül,egészen addig kell főzni, amíg a szemek teljesen megduzzadnak, de mégnem főnek szét, a szemek közepe nem lisztes, hanem üveges. Ekkorelzárjuk a fűtést, leeresztjük (vagy szitán lecsurgatjuk) a vizet, és a főttbúzát tiszta tepsibe tesszük, ahol ugyanúgy megkeverjük gipsszel ésbécsifehérrel, mint azt a csírakészítésnél leírtuk. A shiitake esetébencsak gipszet keverjünk a búzához a kalcium-karbonát (bécsifehér)helyett is. A csírát üvegenként kell megháromszorozni. Vagyis egytiszta lavórba kiszedünk egy üveg csírát, tiszta kézzel szétmorzsoljuk,majd kétszer ennyi lehűlt, porral megkevert búzát teszünk hozzá.

209

Alapos átkeverés után három tiszta üvegbe töltjük (egyik lehet a csírásüveg is), papírvattával zárjuk. Itt még jobban kell ügyelni oltás közbena tisztaságra, átszövés alatt pedig még 15-20 °C-os helyiségben isventilátor kell, hogy mozgassa a levegőt az üvegek körül, amelyeketlegalább 5 cm távolságra rakjunk egymástól. 20 °C-nál melegebbhelyiségben az eljárás nem alkalmazható. 3-5 nap múlva a csíra szépenátszövődik, kifehéredik, és ettől kezdve hűtőbe (2 °C-on) kell tárolni.Ennek az eljárásnak a shiitake termesztésében lenne jelentősége, ahola csíra jelenti (a könyvünkben ajánlott technológiáknál) az egyedülidúsítási lehetőséget, ami vásárolt csíra esetében magas költséget je-lent. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez az eljárás igen komolyfelkészültséget és hozzáállást kíván meg, mert ellenkező esetben mégtöbb penészfertőzés lehet a következmény. Mi is csak kísérleti jelleggelajánljuk a módszert.

Új fajták előállítása

E fejezet első részében (Gombaismeret) már utaltunk arra, hogy meg-felelő gombaismerettel szabadban gyűjtött gombából is készíthetünkgombacsírát. Tulajdonképpen ez már új fajtát is jelent az illető gom-bafajon belül. Az egyes, könyvünkben szereplő gombafajoknál utaltunkazok hazai előfordulására is. Kétspórás csiperkét elég nehéz gyűjteni,mert ritka faj, a szabadban termő példányok általában nem fehér,hanem barna kalapúak. Az ízletes (nyári) csiperke sokkal gyakoribb. Alaskafajok közül legközönségesebb a késői laskagomba, a nyári laska(P. pulmonarius) viszont sokkal ritkább, pedig ezt lenne érdemes minélnagyobb számban begyűjteni, hiszen nyáron is termeszthető (lásd alaskafajták ismertetését). A P. eryngiit ősszel gyűjthetjük, füves pusz-taságokon. Érdemes begyűjteni déli tőkegombát, ízletes tőkegombát,csoportos pereszkét, gyapjas tintagombát stb. Ebből a szempontbólvalóban nélkülözhetetlen egy „gombászkönyv".

Egy fajon belül több fajtát, „törzset" is begyűjthetünk és termesztésiértéküket összehasonlíthatjuk. Hazánkban sajnos minden ilyen mun-ka úttörő jellegű. Ezért is ismertetjük röviden az új gombafajtákelőállításának egyszerűbb módját, amely nem igényel különösebb be-rendezést, beruházást, legfeljebb a kémcsövek mellé még Petri-csészé-ket kell beszerezni. A normál Petri-csésze 10 cm széles és 2 cm maga.

Kb. 15-20 ml táptalajt töltünk bele, miután megszilárdult, zsírpapírbacsomagoljuk (egy-két réteggel) és kuktában, víz fölött, vízszintesen,hézagosan egymás fölé elhelyezve sterilezzük, mint a kémcsöveket.Sterilezés után is óvatosan vegyük ki a csészéket a kuktából, hogy nebillenjenek félre, mert ha a táptalaj beszennyezi a csésze peremét, ezkésőbb utat nyit befelé a penészgombáknak. Tehát jobb még melegenkiszedni a Petri-csészéket, így a papír gyorsan leszárad. Oltáskor aPetri-csészét kicsomagoljuk, és a fedélnek csak egyik felét emeljükmeg annyira, hogy behelyezhessük a gombatenyészet-darabkát (oltó-kaccsal). Ezután a fedelet visszahelyezzük, a csészét ugyanazzal apapírral becsomagoljuk, és ráírjuk az adatokat (az oltási naplóba isbejegyezzük!).

A bazídiumos gombák bazídiumain (a lemezek felszínén) rendszerintnégy spóra képződik. Ezekből kettő az egyik, kettő a másik párosodásitípushoz (nemhez) tartozik. Az egyik nemet +, a másikat—jellel szoktukjelölni. Egy ilyen spórában, szaporítósejtben, illetve annak sejtmagjábanfél kromoszómagarnitúra található, vagyis haploid, mint általában azivarsejtek. Egyetlen, spórából származó micélium lassú növekedésű ésrendszerint terméketlen, vagyis nem fejleszt termőtestet. Ha azonbankét, ellentétes nemű haploid hifa találkozik, összeolvadnak, és diploidhifa keletkezik, amelynek minden sejtjében már két sejtmag van. Ezekegymástól függetlenül osztódnak, amikor a növekedés során új hifasejtkeletkezik. Ez a „magpáros" állapot jellemző a most már gyorsannövekedő micéliumra, amely a táptalajt vagy aljzatot átszövi. A termő-test is ilyen hifákból épül fel. A gomba lemezeiben, pontosabban atermőréteget alkotó, egymás mellett sűrűn elhelyezkedő bazídiumok-ban a két ellentétes mag végül összeolvad, majd két számfelező osztódá-son megy keresztül, s a négy leánysejtmag mindegyike egy-egy spórábavándorol. Az összeolvadáskor a tulajdonságok összekeverednek, így anégy új haploid spóra a „szülők" tulajdonságait négy új kombinációbantartalmazza.

Amikor egy gombát „lespóráztatunk" (1-2. kép), majd e spórákattáptalajra visszük, ott csírázás után hamarosan összeolvadnak a meg-felelő hifapárok, és így sok-sok új egyedet kapunk (multispórás sza-porítás).

Megfelelő technikával rendelkező nemesítők egyedi spórákat csíráz-tatnak s ezeket keresztezik. A dolog azonban ennél kissé bonyolultabb.Nézzük például a laskagombát. A haploid spórákból fejlődő micélium-tenyészetek párosodási típusa csak kereztezési próbákkal állapítható

210 211

meg. Ráadásul a párosodási típust nem egy gén két formája (allélje),hanem két gén több allélje határozza meg. Az egyik gént „A"-val jelölve,ennek alélljei: A1 A2 , A3 stb. A másik gén esetében ugyanez B1B2B3 stb.Ezeknek a jelöléseknek nincs külön értelme, hanem csak egymáshozviszonyítva. Normális termőtestek akkor szoktak képződni, ha a kétpárosítandó haploid micélium párosodási típusa eltérő, pl. az egyikA1B2 a másik A2B1 , vagy A3B4 stb. tényezőket tartalmaz. Mindebből azkövetkezik, hogy széles földrajzi körből begyűjtött „monospor" (haploid,egy spórából származó) törzsek nagy valószínűséggel párosíthatók.Amennyiben ismerjük a szülők tulajdonságait, megfelelő új kombinációkállíthatók elő, de csak akkor, ha a párosodási típusuk ezt lehetővé teszi(vagyis különböző).

A laskagombafajok egymás közt rendszerint nem keresztezhetők,bár Gyurkó Pálnak (1984) sikerült keresztezni a P. ostreatust a P.pulmonariusszal. A genetika legújabb módszerei még itt is segíthetnek.Ami esetünkben az új fajta előállításának egyszerűbb, kevésbé hatékonymódja áll rendelkezésre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ilyen,viszonylag egyszerű, hagyományos úton állították elő a legismertebblaskafajtákat a késői és „floridai" laskagomba keresztezésével (Gyurkó,1984). A két, különböző gombát tiszta, esetleg sterilezett papírlapralespóráztatjuk (zárt térben, pl. egy nagyobb edény aljára helyezve apapírt és rá a gombát egy napig). Ezután mindegyik „spóradobatból"lelángolt (steril) és lehűlt oltókaccsal lekaparunk azonos mennyiséget,és steril vízbe helyezzük. A steril vizet úgy állítjuk elő ledugaszoltkémcsőben, mint a táptalajt, vagyis ugyanúgy sterilezzük, esetleg atáptalajjal együtt. A spórákat jól összerázzuk a kémcsőben, majd egycseppet e spóraszuszpenzióból Petri-csésze közepébe, táptalajra oltunk(odacseppentjük). Néhány nap vagy egy-két hét múlva a spórák ki-csíráznak, természetesen számtalan kombináciőban összeolvadnak, ésgyorsan (kör alakban) terjedő micéliumtelepet alkotnak. Célszerű többPetri-csészét is készíteni, mert óhatatlanul lesz fertőzött is közöttük,hiszen a spóráztatás nem „steril" körülmények között történt. Esetlegegy Petri-csészébe 3-4 spóraszuszpenzió-cseppet is elhelyezhetünk, denem középen, hogy e telepek széléből legyen módunk további leoltá-sokat végezni. Ha mindig a telep széléről oltunk át (Petri-csészeközepére) egy kis darabkát, három-négy átoltás után egységes telepetkapunk, sugárirányú „szektorok" nélkül. Ezután a tenyészeteket kém-csövekre oltjuk, külön elnevezésekkel. A kémcsőből a tenyészet fapál-cikára kerül, majd csírát készítünk a termesztési próbákhoz. Ha az így

nyert törzsek egy része már a táptalajon, kémcsőben (szobahőmérsék-leten) is fejleszt korallszerű termőtestkezdeményeket, biztosak le-hetünk abban, hogy nyári törzzsel van dolgunk. Egyéb tulajdonságok(szín, tönkhosszúság, kalaphúsminőség stb.) a termesztési próba soránderülnek ki.

Két, eltérő laskafajta (törzs) egy-más mellé oltva (Petri-csészén) talál-kozásuk vonalában „gátat" képez(100. kép). Ha nincs gát, akkor felte-hetően azonos fajtákról van szó.Kivétel lehet ez alól: egyetlen hibridlaskatermőtest „szaporulata" közöttelőfordulhatnak egymástól eltérőtörzsek is, amelyek mégsem ké-peznek gátat. Az ismert kereske-delmi fajták (H7 G24, HK35) egy-mással gátat képeznek.

És itt eljutottunk egy még egy-szerűbb, új fajta előállítására alkal-mas módszerhez, amit a szerző ishasznált. Amennyiben termőtest-szövetből készítünk tenyészetet, azfajtaazonos marad. Egy késői las-kagomba spóraszaporulata feltehe-tően mind késői lesz, a nyáriak (P.pulmonarius) utódai pedig nyáriaklesznek, bár egyéb tulajdonságaik-ban lehet több-kevesebb eltérés. Haazonban bármelyik hibrid törzset lespóráztatjuk, annak utódai igensokfélék lesznek (késői, nyári, hosszú szárú, rövid szárú, szürke, barnastb.). Vagyis alkalmasak új törzs előállítására. Természetesen a hibridekspóráit is keverhetjük, így még nagyobb változatosságot nyerünk.

Egyetlen (hibrid) termőtest legegyszerűbb spóráztatása a követke-zőképpen történhet: tiszta, nyugodt levegőjű helyiségben (esetleg la-boratóriumi oltóhelyiségben) egy Petri-csésze fedelét felemelve a gom-bát 10-20 másodpercig közvetlenül a Petri-csésze, illetve a táptalaj fölétartjuk, majd a fedelet visszahelyezzük, a csészét becsomagoljuk. TöbbPetri-csészével is megtehetjük ezt, hosszabb-rövidebb „expozícióval".Egy-két hét múlva a spórák kicsíráznak, kombinálódnak egymással, és

213

100. kép. Idegen, különbözőlaskagombafajták micéliumai kiemelkedő

„gátat" képeznek egymással(Fotó: Szili István)

212

102. kép. Fajtakísérlet (Fotó: Szili István)

innen végezhetünk leoltásokat új Petri-csészék közepébe. Ezután még2-3 átoltást végzünk mindig a telep széléből, hogy genetikailag minélstabilabb törzset kapjunk. Lesznek természetesen baktériumos éspenészes telepek is, de ezeket kikerüljük, illetve kiselejtezzük (101.kép).

101. kép. Spórafelvételek (csiperke) „tisztítása" több átoltással.A Petri-csészék kinyithatók, a törzsek már kémcsövekben vannak (Fotó: Szili István)

A csiperke nemesítése nem ilyen egyszerű, és talán kevésbé isérdekes, hiszen sok kereskedelmi törzs van forgalomban. Saját magunkrészére ezekből is készíthetünk gombacsírát. Itt inkább hazai törzsekbegyűjtése volna érdekes, mint ahogy ezt az ötvenes-hatvanas évekbenkutatóink tették. Ki tudja, milyen értékes törzsanyag „megy veszendőbe"(ezt más gombáknál is elmondhatjuk). A kétspórás csiperke szaporo-dásbiológiáját illetően egyedüli helyet foglal el a termesztett gombákközött. A bazídiumon nem négy, hanem kettő spóra keletkezik, mind-egyikbe eleve két ellentétes párosodási típusú maggal. Így a kétspóráscsiperke monospórás tenyészete diploid, és termőtestet képez. A bazí-diumokban a két haploid mag összeolvad, és két számfelező osztódással4 haploid leánysejtmag keletkezik, mind a 4 a tulajdonságok új kom-binációival, a párosodási típust illetően azonban kétfélék, és az el-

214

lentétes előjelű magpárok kerülnek egy-egy spórába. A keresztezéshagyományos módja itt nem lehetséges. Fritsche úttörő munkásságával(1966) azonban talált megoldást: ha két eltérő fajta csíráját összekever-jük, a hifák között spontán sejtmagcsere jön létre, így a bazídiumonolyan spórák is lesznek, amelyek mind a két szülőtől származó sejtma-got tartalmazzák. Sok ilyen monospórás tenyészetet letermesztve ki-szelektálhatjuk a kedvező kombinációkat mutató törzseket. Ez a nem-esítési munka sem eléggé hatékony. Azóta a csiperkénél is kidolgoztákaz egy sejtmagot tartalmazó haploid tenyészetek előállításának mód-szerét, s a modern génsebészet (plazmafúzió stb.) segítségével, tudatos„párválasztással" lerövidítik a szelekciós munkát (Chang et al, 1993).Mindettől függetlenül a kétspórás csiperkénél is alkalmazhatjuk a régimódszereket: monospórás törzsek előállítása a mikrobiológiában is-mert szélesítési eljárással vagy multispórás tenyészetek több átoltásonkeresztül való „megtisztítása", vagyis minél egységesebb törzs létre-hozása, mint ahogy a laskagombánál is láttuk. Kevert csírázás esetén(lásd Fritsche) a keletkezett termőtesteket lespóráztatjuk, és ezekből iselőállíthatunk új törzseket, új tulajdonságokkal. Egy-egy törzsnek,fajtának sok-sok termesztési kísérletben kell igazolni alkalmasságát.Még akkor is sok lehetőség áll ren-delkezésünkre, ha egyszerűen csaka szabadban begyűjtött gombákszövettenyészete jelenti az új tör-zset, gondoljunk csak a laskagom-bák óriási változatosságára, még egyfajon belül is! Egyéb gombák ese-tében pedig alig áll törzsanyag ren-delkezésre, s fajtaválasztékról egy-általán nem is beszélhetünk (102.kép).

215

A gombák felhasználása

A friss gomba felhasználása

A kulturált értékesítés egyik feltétele a gombák tönkjének alsó, földesvagy táptalajos részének levágása. Előfordul azonban még, hogy alaskagombát csokrosan árusítják, ami több szempontból is kifogásol-ható. A laskagomba összetapadt levelei hamarabb befüllednek, meg-romlanak, mint szétszedett állapotban. A csokrokat tehát mielőbbszedjük szét és szellős körülmények között helyezzük el. A laska nembírja olyan jól a tárolást, mint a csiperke, ezért szobahőmérsékleten egynapnál tovább ne tároljuk. Csomagolóanyaga lehet papírzacskó, kosár,de semmi esetre sem nejlonzacskó. Fóliát csak hűtőszekrényben valótároláskor használhatunk, de megfelel a többrétegű papír is. Hűtő-szekrényben 5-10 °C-on 2-3 napot kibír a gomba, eközben a csiperkekissé kinyílhat, és a laskagomba is „öregszik", kalapja kiterül, esetlega széle berepedezik, a húsa pedig kissé szívósabb lesz. Üzemi termesz-tés esetén hűtőhelyiségben, 1-3 °C-on, 5-6 napig tárolható mindegyikgombafaj, kivéve a gyapjas tintagombát, amely csak 1-2 napig tarthatóel. Érdekességként említjük meg, hogy a nálunk is jól ismert dobozoskonzerv gombát (Kínában) szedés után azonnal vízbe dobják, és így jutel a feldolgozás helyére (Koronczy, 1986).

Gombás ételt hűtőszekrényben legfeljebb 1-2 napra tegyünk csak". el.A „zsírjára" teljesen lesütött gomba a romlékonyságot illetően a sülthúsokhoz hasonlóan kezelhető.

A gombásétel-receptekkel kapcsolatban utalunk a speciális recept-könyvekre (Lévai, 1986; Lexáné, 1987), de a szakácskönyvek, sőt agombászkönyv (Kalmár és társai) is tartalmaznak ételrecepteket, ezértitt csak rövid felsorolással emlékeztetünk a különböző felhasználásimódokra, a teljesség igénye nélkül. A gombákból készíthetők levesek,tojásos gomba, paprikás, pörkölt, rántott gomba, fasírozott, rizsesgomba, (majonézes) gombasaláta, főzelékfeltét, fűszeres-paradicsomossvéd gomba, továbbá felhasználható sült húsokhoz, szendvicsekhez stb.

A gombás ételek megszokott adalékai, fűszerei: só, paprika, hagyma,bors, petrezselyem és zöldje, babérlevél, torma, zeller, sárgarépa, mus-tár, koriander, kakukkfű, tárkony stb. A laskagomba kevésbé aromás,ezért jól fűszerezhető, de pl. a shiitakét Koronczyné (1988) szerint csakvöröshagymával és pirospaprikával célszerű ízesíteni, bár az egyéniízlések ezen a téren különbözőek lehetnek.

Gyorsfagyasztás (mélyhűtés)

A gombát a könnyen romló zöldségfélékhez (zöldbab, zöldborsó, karfiol)hasonlóan kezeljük. Mélyhűtés előtt alapos tisztítást, majd mosást(három vízben) kíván. Ezután a gombát előfőzzük (blansírozzuk 4-5percre lobogó forró vízbe dobjuk). A főzővízbe tegyünk 0,2% citrom- vagyborkősavat a gomba elszíneződésének megakadályozására. A gombátszűrőkanállal kiszedjük, folyó hideg vízzel lehűtjük, majd hagyjuklecsurogni, szikkadni. Ezután megfelelő nagyságú adagokban fólia-zacskókba vagy műanyag dobozokba tesszük, és hűtőládába helyezzükaz előírt technológiai utasításoknak megfelelően.

A laskagomba mélyhűtési lehetőségeit többek között Bontovics Lajos(1984) hangoztatta, mégpedig rántott gomba formájában. Az előfőzöttgombakalapokat (tönk nélkül!) panírozzuk, majd így mélyhűtjük. Tas-nádi G. (1987) számolt be a kész, rántott gomba gyorsfagyasztásáról(USA), amelyet fogyasztás előtt csak fel kell melegíteni. A gyapjastintagomba mélyhűtéséről is vannak irodalmi adatok: előfőzés utánvajban, sóval, borssal fűszerezve megpárolják, majd lehűtik. A hűtőládákelterjedése a gombák házi tartósításának is tág teret nyújt. Nemcsak azelőfőzött gomba fagyasztható, hanem a hagymás zsírban (olajban)megpárolt, szeletelt gomba is. Tóth László szerint (személyes közlés) ahibrid laskafajták nyersen is fagyaszthatók, egyesek a csiperkét isfagyasztják nyersen.

Szárítás

A gyapjas tintagomba kivételével az ismertetett gombafajok mindszáríthatók. A laskagomba szárítás után nehezen puhul vissza, ezértcélszerű megdarálni (dió- vagy kávédarálóval), és ízjavítóként adha-

216 217

tunk hozzá egy kevés shiitakeszárítmányt is. Megdarálva a laskagom-ba tönkje is felhasználható. A gombákat szárítás esetén se hagyjukelöregedni, időben szedjük le, mintha frissen fogyasztanánk. A gombátcsak tisztítani kell, mosni nem. A szeletek vastagsága 3-4 mm legyen.

A szárítás végezhető napos, száraz, meleg időben, szabadban, padlá-son, fészerben stb. A gombaszeleteket mindig egy rétegben helyezzükel cserényeken, hullámpapíron, csomagolópapíron. A cserény léckeret,amelyre rozsdamentes drótszitát, esetleg műanyag hálót (szúnyoghálótstb.) feszítünk ki. A gombát időnként meg kell forgatni, éjszakára nemszabad kint hagyni. Lakásban fűtőtest, tűzhely fölött, sütőben, ke-mencében is száríthatunk gombát, alapvető követelmény azonban,hogy a hőmérséklet csak 40-50 °C legyen, legfeljebb rövid ideig 60 °C.A jó szárítmány 12-14% vizet tartalmaz, csörög, a gomba húsa fehérmarad, pattanva törik. A megbarnult, megégett szeletek használhatat-lanok! A szárított gombát légmentesen zárható, csavaros üvegekben,csavaros műanyag dobozokban tároljuk.

A szárítmányt a felhasználás előtti estén kell beáztatni (alaposmosás után), hogy másnapra megpuhuljon.

A szárítmányból gombadarát, -lisztet is készíthetünk, amit ilyenformában tárolunk, ugyanis így kevesebb helyet foglal el, kevesebbüvegre van szükség. Célszerű az őrleményt szitával kettéválasztanidurva gombadarára és -lisztre. Ez mártásokhoz, levesekhez, húsételekízesítéséhez, rántott húsok készítésekor a zsemlemorzsához kevervestb. használható.

A szárított gombát bükkfa fűrészporral meg is füstölhetjük: cserénye-ken sós vízzel megpermetezzük, szikkadás után füstöljük, majd szárít-juk. Az ilyen gomba pl. levesnek felhasználva a füstölt húséhoz hasonlóízt ad.

Ecetes gomba

Az előkészítés folyamata: tisztítás, mosás, előfőzés (blansírozás) 0,2%-os citrom- vagy borkősavas vízben (a gomba 5 percig legyen 100 °C-os— forrásban lévő — vízben). A hideg vizes hűtés, majd lecsurgatás,szikkasztás után a gombát üvegekbe rakjuk. Tiszta, higiénikus körül-mények között fel is szeletelhetjük, és így rakjuk az üvegekbe.A szeletelésre sor kerülhet az előfőzés előtt és utána is, de sokan csaka nagyobb darabokat vágják ketté.

A feltöltőlé, amit fel kell forralni, 2% ecetsavat és 4% sót tartalmaz-zon. Az ecet mennnyiségét a rendelkezésre álló ecet töménysége (5, 10és 20%) határozza meg. Ha pl. 1 1 vízhez 2,5 dl 10%-os ecetet adunk,akkor az 2% ecetsavat tartalmaz. A használatos fűszereket már aforralás előtt beletesszük a felöntőlébe, majd amikor felforr, hozzá-adjuk az ecetet és a sót. Szokásos fűszerek: bors, babérlevél, esetlegkevés tárkony (a lé felöntése után egy szelet vöröshagymát is helyez-hetünk a gomba tetejére). A felöntőléhez tartósítószert is adunk 1 g/1(0,1%) mennyiségben (11-hez késhegynyit). A gyógyszertárakban jelen-leg a benzoesavas nátrium kapható, de engedélyezett a kálium-szorbátis, ami sokkal korszerűbb és egészségesebb, de még nem kerültkiskereskedelmi forgalomba.

Az üvegekbe helyezett gombára ráöntjük a még forró felöntőlevet, ésmozgatással eltávolítjuk a megrekedt légbuborékokat. Az üvegekettöltsük tele, és csavaros fedővel zárjuk. Ügyeljünk a hornyok, illetvekörmök számára (4-4, 6-6), mert ha nem a rá való lapkát használjuk, azüveg tartalma — a tökéletlen zárás következtében — megromlik. Az üve-geket két réteg celofánnal is zárhatjuk, s a két réteg közé szórjunk egykevés tartósítószert (benzoesavas nátrium, szalicil), mert a penészeknyirkosabb helyen a celofánon megtelepedve jutnak be az üvegbe.

Az 5-8 dl-es (500-800 ml-es) üvegeket vízfürdőben hőkezeljük (kigőzöl-jük, dunsztoljuk). Az üvegeket nagyobb fazékban félig vízbe állítjuk, afazekat lefedjük, és a vizet lassú tűzön forraljuk. A csírátlanítás(gőzölés) időtartama a forrástól számítva 20 perc. Ezután a hőforrástelzárjuk, a fazék fedelét levesszük, de az üvegeket hagyjuk a vízbenállva kihűlni. Amennyiben nem használtunk tartósítószert, 24 óramúlva ismételjük meg a kigőzölést.

Az ecetes gomba példájára gombasalátát is készíthetünk. Ebben azesetben csak a felöntőlé változik, amennyiben literenként 40-60 gcukrot, esetleg ízlés szerint egyéb fűszereket (hagyma, mustár, korian-der, szegfűszeg, szegfűbors stb.) is adunk.

Natúrgomba

A natúrgomba hasonlít az ecetes gombához, de kevesebb sót, továbbáecetet nem tartalmaz, ezért hosszabb hőkezelést igényel. A natúrgombaközvetlenül (akár a levével együtt) felhasználható gombás ételek készí-

218

téséhez. Az ecetes gombához hasonlóan készül: tisztítás, mosás, 5perces előfőzés (blansírozás) rozsdamentes edényben, 0,2%-os citrom-vagy borkősavas oldatban (0,2% = 2 g/1; egy csapott kávéskanálnyicitromsav kb. 4 g). Ezután lehűtés következik 0,1%-os citrom- vagyborkősavas oldatban. Esetleg blansírozás előtt fel is szeletelhetjükrozsdamentes késsel (konzervüzemben a blansírozott gombátszeletelőgéppel aprítják fel). A gombát azonban gyakran egészbenteszik el, és csak a nagyobbakat vágják ketté. A felöntőlé, amit felfor-ralunk, literenként 1% sót és 0,1% borkő- vagy citromsavat tartalmaz.A forró levet ráöntjük az üvegekbe rakott gombára, mozgatással eltávo-lítjuk a légbuborékokat, majd csavaros fedővel zárjuk, és vízbe állítva,fazékban csírátlanítjuk. A kisebb, 5 dl-es üvegeket 30, a nagyobbakat(7-8 dl) 60 percig tartjuk 95-100 °C-os vízfürdőben, fedő alatt. Az időletelte után a fedőt levesszük a fazékról, és a vízben állva hagyjukkihűlni az üvegeket. Hatékonyabb a csírátlanítás, ha 24 óra múlva mégegyszer gőzöljük az üvegeket. 20-30 perc 95-100 °C-on elegendő az 11-es üvegeknek is, sőt, ha kétszer gőzölünk, akkor az első alkalommal iselegendő a 30 perc.

Tartósítás sóval

A gombát tisztítjuk, mossuk, a nagyobbakat kettévágjuk, majd azelőzőekben leírtak szerint 3-5 percig blansírozzuk. Kiszedés után hidegvízzel hűtjük, majd félóráig lecsepegtetjük. Ezután a gombát az előfőzésutáni tömegéhez mérten 18%-nyi sóval összekeverjük és tisztára mo-sott üvegekbe vagy kimosott, kiforrázott polietilén (műanyag) hordók-ba, vödrökbe tesszük. Fél nap múlva a térfogatcsökkenés miatt újabbelőfőzött gombával egészítjük ki az üvegeket (hordót), majd 18%-os sósvízzel teljesen feltöltjük az edényeket, hogy a gombát ellepje. Az ígytartósított gomba 10 °C-nál nem melegebb helyiségben (pincében) többhónapig tárolható. Az előtartósításnak ezt a módját nagyüzemek isválaszthatják, ha a termést vagy annak egy részét nem tudják értékesí-teni vagy azonnal feldolgozni. A sózott gombát általában konzervüzem-ben végtartósítják, kimosva belőle a felesleges sót. A megfelelő ízt agombadarabok megrágásával ellenőrizzük.

A 3-4 hétre való ideiglenes tartósítás menete: tisztítás, mosás, majdsózás (200 g só 1 kg gombához), töltés, felöntés 20%-os sóoldattal.

Mivel a sózott gomba felhasználásakor, illetve végtartósításakornagy mennyiségű a leengedendő sós víz, környezetkímélőbb a Vedder(1978) és Lelley (1991) által leírt, ugyancsak néhány hétre szólóelőtartósítás: tisztítás, mosás, blansírozás, szeletelés, töltés 10 1-esüvegekbe vagy műanyag vödrökbe, felöntés 2% sót és citromsavattartalmazó oldattal. A citromsavval a felöntőlé pH-ját 4,5-re kellbeállítani, az edényeket hideg, hűvös helyen kell tárolni. Az egészelőkészítési műveletnek maximálisan higiénikus körülmények közöttkell lefolynia. ApH pontos beállítása igen lényeges. 2-4 °C-os helyiség-ben az anyag 3-4 hétig tárolható.

Tejsavas erjesztés

A volt Csehszlovákiában és Szovjetunióban tartósítottak így gombát(Bötticher, 1974). Az előfőzött, blansírozott gomba súlyára számítva1,5% konyhasót, 1,5% cukrot adagoltak, és hordóba tömték, fafedővelleszorították és vízzel felöntötték annyira, hogy a gombák mindig apréslé alatt legyenek. Az erjedést aludtej adagolásával indították be.Legutóbb Kress és Lelley (1991) foglalkozott a laskagomba sava-nyításának lehetőségével — igen jó eredénnyel. Ők a szeletelt és blansí-rozott gombához nem adagoltak cukrot, csak konyhasót (1,6%), illetőlega felöntőlé fele-fele arányban felfőzött víz és 3-7 napos savanyúká-poszta-lé volt. A készítmény mind 4 °C-on, mind 25 °C-on 6 hónapigromlásmentes maradt, ugyanígy a kontroll, amelynek felöntőleve csaksteril víz volt, káposztalé nélkül (ennek pH -j a a folyamat kezdetén kissélassabban csökkent, de a 2. nap végére itt is a kritikus 4,5 alá ment).Javított a termék minőségén, ha kierjedés után hőkezelték a lezártüvegeket (100 °C-on, 2 percig). Így a gomba nem puhult meg. A sa-vanyítással élvezhető termék állítható elő. Bötticher (1974) szerint, haaz ilyen gombákat nem savanyúságként kívánjuk fogyasztani, le kellforrázni (majd a vizet leönteni) vagy egy éjszaka vízben állni kellhagyni, hogy a savak kioldódjanak. Az erjesztett laskagomba szöveteifellazulnak, emészthetősége javul.

220 221

Üzemi tartósítás

Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény végrehajtásáról kiadott10/1988. (VI. 30.) MÉM—SZEM rendelet értelmében mezőgazdaságikistermelő is foglalkozhat iparszerű élelmiszer-előállítással. A rende-let megjelent a MagyarKözlöny 1988. június 30-i 29. és a MÉM Értesítő1988. december 21-i számában. Az iparszerű élelmiszer-előállítás csakengedélyezett üzemben, előírt szakképesítés birtokában, a közegész-ségügyi, állategészségügyi és az élelmiszer-higiéniai jogszabályokbanmeghatározott és az előállítandó élelmiszerre irányadó előírások meg-tartásával folyhat. (Részletesen lásd Szenes E.-né, 1992).

A gombatartósítás hozzá tartozik a gombatermesztéshez. Egyesországokban a megtermelt gomba 30-50%-át konzerválják, bár a ten-dencia a friss áru irányába mutat. Sajnálatos az a szemlélet, illetve méginkább gyakorlat, hogy rendszerint a harmadosztályú, a piaci értékesítés-ből kimaradt (kizárt) terméket tartósítják. A laskagomba megfelelőszeletelésével is vannak gondok. Mindezek a problémák a tisztességespiaci verseny kialakulásával remélhetőleg megszűnnek.

Megemlítjük, hogy a gombaleveskocka (MSZ 08-0193-78) mellettújabb szabványok is készültek, mint pl. a sózott rókagomba, amitulajdonképpen a csiperkére, laskagombára is vonatkozhatna, vagy anatúrgomba (MSZ 08-1443/7-1988), amely a csiperkére és a laskagom-bára vonatkozik. Egyelőre a natúrgomba terén látjuk a legsürgősebbfeladatokat, hiszen a friss gomba nem juthat el mindig mindenhova, ésa vásárlók is bebizonyították (lásd kínai dobozos csiperkegomba), hogyigénylik a megbízható, állandó minőségű gombakonzervet, és nemcsaka natúrgombát!

Gombakonzerv készítéséhez további speciális ismeretek szükségesek(Kardos—Szenes 1972; Szenes—Oláh 1991). Az üvegeket vízfürdőn ste-rilezik. Az 1 1-es üvegek sterilezési menetrendje 117 °C-on és 0,8 bartúlnyomáson: 25 perc felmenetel, 60 perc hőn tartás (117 °C-on), 15 perclemenetel. Ehhez a gyors lehűtéshez ellennyomásos autokláv szüksé-ges. Természetés (lassú) lehűlés esetén valamivel alacsonyabb hőmér-sékleten, illetve kissé rövidebb ideig is tarthat a sterilezés. Mintemlítettük, üzemi tartósításhoz, autoklávok használatához megfelelőképzettségű tartósítóipari (konzervipari) szakember közreműködéseszükséges.

Utószó

Könyvünk mindazoknak szól, akik érdeklődnek a gombatermesztésiránt vagy már gyakorló termelők. Elsősorban kistermelőknek, kisüze-meknek ajánljuk, de a nagyüzemek szakemberei is érdeklődéssel for-gathatják, mert minden lényeges szakmai problémával foglalkozik,kivéve talán a gépesítés konkrét műszaki feltételeit, bár az alapelvekhiánytalanul megtalálhatók benne. A hangsúlyt a termesztés bizton-ságát leginkább meghatározó biológiai, higiéniai, növényvédelmi is-meretekre helyeztük.

Az eredményes gombatermesztéshez szakismeret, szorgalom, ki-tartás és termesztési tapasztalatok szükségesek. Bármelyik gombatermesztéséhez körültekintően, kis befektetéssel fogjunk hozzá! Egy-egy sikeres termesztést nehéz megismételni, mert változnak a körül-mények (legfeljebb nem vesszük észre!). Szükség van tehát alaposismeretekre, és több termesztési ciklusban szerzett tapasztalatra.A legjobb befektetés az (és termelni is akkor tudunk legolcsóbban), haszakmai ismereteinket bővítjük. Azonban az eredményesnek mondhatótechnológiától való bármilyen jelentéktelennek látszó eltérést is csaktöbbszöri előzetes kirpóbálás után vezessünk be, párhuzamosan arégivel. Ahhoz, hogy pontos következtetéseket vonhassunk le (akár jó,akár rossz termés esetén), minden műveletről, adatról, hőmérsékletekrőlstb. vezessünk naplót!

Komolyabb vállalkozás esetén nemcsak a termesztés szakmai, hanemegyéb, gazdasági jellegű vonatkozásaival is meg kell ismerkednünkFontosnak tartottuk a szaporítóanyag-készítés és a gombafeldolgozásalapjainak leírását, hogy ezzel is bővítsük lehetőségeinket. Hasonlóokokból foglalkozunk a még kevésbé ismert, nálunk nem vagy aligtermesztett gombákkal.

A szövegben csak ott utaltunk az irodalomra, ahol azt fontosnaktartottuk, továbbá, ahol helyszűke, illetve könyvünk jellege miatt nembocsátkozhattunk részletekbe.

222 223

IrodalomKöszönetet mondok a lektoroknak, dr. Tasnádi Gábornak az egészkézirat ellenőrzéséért, különösképpen a csiperkegomba termesztésévelkapcsolatos hasznos tanácsaiért. Kovácsné dr. Gyenes Melindának alaska-, a shiitake és az egyéb gombák termesztésének átnézéséért, dr.Győrfi Júliának a növényvédelemmel, higiéniával kapcsolatos fejezetekbírálatáért.

Végül hálával tartozom még sok „gombás" kollégának, gombater-mesztőnek is, akiknek tapasztalatait könyvemmel — remélhetőleg —tovább tudom adni.

Törökbálint, 1994. szeptember

Szili István

Albert L.—Babos L. Bohus G.—Rimóczi I.—Siller J.—Vasas G.—Vetter J.(1990): Gombahatározó. OEE Mikológiai Társasága, Budapest

Andrássy I.—Farkas K (1988): Kertészeti növények fonálféreg-kártevői.Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Babos M. (1985): A Pleurotus eryngii var. ferulae előfordulása Magyar-országon. Mikológiai Közlemények, 1/2:41-47.

Balázs S. (1982): Termesztett gombáink. Akadémiai Kiadó, BudapestBalázs S. Kovácsné Gyenes M. (1986): Termesztési kísérletek a gyapjas

tintagombával. Mikológiai Közelmények, 1:43-47.Balázs S. Kovácsné Gyenes M. (1988): Einige Erfahrungen über dem

Substratbedarf der Kulturpilze. Der. Champignon, 28. 320:31-36.Balázs S. Kovácsné Gyenes M. (1989): Champignonanbau auf Stroh

ohne Kompostierung. Der Champingon, 29. 336:37-42.Bánhegyi J.—Bohus G.—Kalmár Z.—Ubrizsy G. (1983): Magyarország

nagygombái. Akadémiai Kiadó, BudapestBánhegyi J.—Tóth S.—Ubrizsy G.—Vörös J. (1985): Magyarország mik-

roszkopikus gombáinak határozókönyve. Akadémiai Kiadó, Buda-pest

Benedek A.—Gyurkó P. (1968): Eljárás Lentinus edodes étkezési gombafaanyagon történő termeztésére. Szabadalmi leírás, 155015.

Bognár V.-né—Deák T. (1978): Savanyúságok. Mezőgazdasági Kiadó,Budapest

Bohus G. (1974): Agaricus Studies, IV. Annales Historico-NaturalesMusei Nationalis Hungarici, Budapest, 66:77-85.

Bohus G. (1978): The introduction of Agaricus macrosporoides intocultivation. Acta Agronomica Academiae Scientiarum Hungariae,27. 3/4:282-313.

Bohus G.—Koronczy I.-né—Uzonyi S.-né (1961): a termesztett csiperkePsalliota bispora (Lange) Treschow. Akadémiai Kiadó, Budapest

224 225

icher, W. (1974): Technologie der Pilzverwertung. Verlag EugenUlmer, Suttgart.

isahanan, P. K (1993): Identification, names and nomenclature ot*common edible mushrooms. Proceedings of the First InternationalConference of Mushroom Biology and Mushroom Products. TheChinese University of Hong Kong, Hong Kong. 21-32.p.

Camphell, A. C.—Slee, R. W. (1987): Commercial cultivation of Shiitakein Taiwan and Japan. Mushroom Journal, 170:45-53.

Chang, S. T. (1987): World production of cultivated edible mushroomsin 1986. Mushroom Journal Tropics, 7:117-120.

Chang, S. T. (1993): „Mushroom Biology: The Impact on MushroomProduction and Mushroom Products". First International Conferenceon Mushroom Biology and Mushroom Products. Keynote Lecture.The Chinese University of Hong Kong, Shatin, N. T., Hong Kong, 8-35. p.

Chang, S. T.—Buswell, J. A.—Miles, P. F. (1992): Genetics and breedingof edible mushrooms. Gordon and Breach Science Publishers, NewYork

Chang, S. T.—Hayes, W. A. (editors) (1978): The Biology and Cultivationof Edible Mushrooms. Academic Press, New York

Chihara, G. (1993): Medical aspects oflentinan isolated from Lentinusedodes (Berk.) Sing. Proceedings of the First International Confer-ence on Mushroom Biology and Mushroom Products. The ChineseUniversity of Hong Kong, Hong Kong. 261-266. p.

Derks, G. (1992): A high-yielding, modern tompost that simplifies theindoor system. Mushroom Journal, 509:23-24.

Derks, G. (1992): The high-yielding, simple indoor composting system.Mushroom Journal, 510:14-15.

Dobray E.-né (1988): A befőzéstől a fagyasztásig. Mezőgazdasági Kiadó,Budapest

Eder, J. (1988): Kulturführung im Pleurotus-Anbau. Der Champignon,28. 319:26-34

Fassatiová, O. (1984): Penészek és fonalasgombák az alkalmazottmikrobiológiában. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Flegg, P. B.—Spencer, D. M.—Wood, D. A. (1985): The Biology andTechnology of the Cultivated Mushroom. John Wiley and Sons,Chichester

Fletcher, J. T.—White, P. F.—Gaze, R. H. (1986): Mushroom Pest andDisease Control. Intercept, Polteland, Newcastle-upon-Tyne

Fletcher, J. T. (1987) Weed moulds. Mushroom Journal, 174:198-200.

Fletcher, J. (1992): Mushrooms — fungicides and disease control. Mush-room Journal, 506:19-21.

Fletcher, J. (1993): Can disease be far away? Mushroom Journal,522:19-20.

Fritsche, G. (1966): Versuche zur Frage der Merkmalsübertragungbeim Kulturchampignon Der Champignon. 6. 55:4-12.

Gerrits, J. P. G. (1988): Compost treatment in bulk for mushroomgrowing. Mushroom Journal 182:471-475.

Gerrits, J. P. G. (1992): Treends in composting. Mushroom Journal,508:46-51.

Gramss, G. (1978): Der Anbau von Speisepilzen. In Michael-Hennig-Kreisel: Handbuch für Pilzfreunde, Band 1. VEB Gustav FischerVerlag, Jena, 84-125. p.

Grierson, P. (1992): Autumn composting — Aagh!! Mushroom Journal,512:29.

Griensven, L. J. L. D. (editor) (1988): The Cultivation of Mushrooms.Darlington Mushroom Ltd., Rushington. Somycel, Langéais

Győrfi J. (1986): A laskagomba baktériumos megbetegedése. Gomba-termesztési Tájékoztató 2:48-53.

Győrfi J. (1986): Új probléma a csiperkegomba-termesztésben, az ún.barna gomba. Gombatermesztési Tájékoztató, 1:42-43.

Győrfi J. (1990): A termesztett gombák növényvédelme. In: Szabó I.szerk. A csiperke, a laska és más gombák termesztése. 271-306. p.

Gyurkó P. (1973): Laskagomba. In Balázs S. (szerk.) Gombatermesztés.Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 179-223. p.

Gyurkó P. (1984): Pleurotus cultivars in Hungary. Proceedings of theInternational Symposium on Substrates of Mushroom Growing andCultivation of Pleurotus Species. Part II. Budapest, 18-33. p.

Hilber, O. (1989): Valid, invalid, and confusion taxa of the genusPleurotus. Mushroom Science XII. Part. II. Braunschweig. 241-248. p.

Hodeau, G.—Olivier, J. M.—Libmond, S.—Bawadikji. H. (1991): Improov-ment of Pleurotus cultivation. Science and Cultivation of EdibleFungi. Maher, Balkema, Rotterdam. 549-554. p.

Horváth S. (1980): Mikrobiológiai praktikum. Tankönyvkiadó, Buda-pest

226 227

Imbernon, M.—Brian, C.—Laborde, J. (1984): Breeding in Pleurotusgenus: selection of new strains for the development of cultivation inFrance. Proceeding of the International Symposium on Substratesfor Mushroom Growing and Cultivation of Pleurotus Species. Buda-pest, Part II. 34-42. p.

Kalberer, P. (1992): Moderne Methoden des Pleurotus-Anbaus. DerChampignon, 32. 369:176-184.

Kalmár Z. (1960): Termesztési kísérletek ördögszekér-tölcsérgombá-val. Kísérletügyi közlemények, kertészet, 52/c kötet, 4. füz. 119-125. p.

Kalmár Z. Makara Gy.—Rimóczi I. (1989): Gombászkönyv. Natura,Budapest

Kardos E.—Szenes E.-né (szerk). (1972): Konzervipari zsebkönyv. Mező-gazdasági Kiadó, Budapest

Korona Gombahíradó (1993): Korona Gombaipari Egyesülés, Kere-csend. 1-2.

Koronczy I. (1986: A Kínai Népköztársaság gombatermesztéséről.Gombatermesztési Tájékoztató. 2:18-27.

Koronczy L -né (1987): A csiperkekomposzt. Gombatermesztési Tájékoz-tató. 1/2:8-22.

Koronczy I.-né (1988): A shiitake a hazai termesztésben. Kertészet ésSzőlészet, 51/52:10.

Kovács F. (1990): Állathigiénia. Mezőgazdasági Kiadó, BudapestKovácsné Gyenes M. (1977): A harmatgomba termesztésének lehetőségei

Magyarországon. Dissz. kézirat.Kovácsné Gyenes M. (1983): Laskagomba termesztése szárazon hőke-

zelt szalmán. Mikológiai Közlemények, 1/2:53-58.Kovácsné Gyenes M. (1986): Termesztéstechnológiai kísérletek a gyap-

jas tintagombával. Gombatermesztési Tájékoztató, 1:35-41.Kovácsné Gyenes M. (1990): A shiitake termesztése. In: Szabó I. szerk.

A csiperke, a laska és más gombák termesztése. 246-253. p.Kress, M.—Lelley J. (1991): Preservation of oyster mushrooms by lactic

acid fermentation. Science and Cultivation of Edible Fungi. Maher,Balkerma, Rotterdam. 665-671. p.

Kuklis K. (1983): Gombatartósítás. In Terpó A. (szerk.): Gombaismeret,forgalmazás, ellenőrzés. Kertészeti Egyetem, Budapest

Kurtzman, R. H. (1991): One-day Phase I. and II: Mushrooms from less.Science and Cultivation of Edible Fungi. Maher, Balkema, Rotter-dam. 165-168. p.

Laborde, J. (1987): Vorschláge zur Verbesserung der Pleurotus Kultur.Der Champignon. 27. 313:48-53.

Laborde, J.—Lanzi, G.—Francescutti, B.—Giordani, E. (1993): Indoorcomposting: general principles and large scale development in Italy.Proceedings of the First International Conference of MushroomBiology and Mushroom Products. The Chinese University of HongKong, Hong Kong. 93-113. p.

Laborde, J.—Olivier, J. M.—Houdeau, G.—Delpech, P. (1987): IndoorStatic Composting for Mushroom Cultivation. In: Wuest—Royse-Beelman (editors): Cultivating Edible Fungi. Elsevier, Amsterdam,91-100. p.

Lanzi, G. (1987): The Cultivation of the Oyster Mushroom in Italy. In:Wuest — Royse — Beelman (editors): Cultivating Edible Fungi. Elsevi-er, Amsterdam, 443-447. p.

Lelley, J. (1985) Pilze aus dem eigenen Garten-Anbau, Ernte, Verwen-dung, BLV Verlagsgesellschaft, München.

Lelley J. (1987): Az ehető gombák szerepe az éhezés elleni harcban.Gombatermesztési Tájékoztató. 1/2:23-31.

Lelley, J. (1991): Pilzanbau. Umler, Stuttgart.Lemke, G. (1972): Praktische Erfahrungen bei der Champignonbrut-

herstellung. Der Champignon, 12. 126:3-18.Lévai J. (1986): Terítéken a gomba. Mezőgazdasági Kiadó, BudapestLevanon. D. (1993): Mushroom cultivation: environmental problem to

enviromental benefit. Procceedings of the First International Confer-ence on Mushroom Biology and Mushroom Products. The ChineseUniversity of Hong Kong, Hong Kong. 331-338.

Lexáné Regéczi M. (1987): Gombaételek. Minerva, BudapestLinfoot, H. (1989): Single Zone Composting at Minskip Mushrooms.

Mushroom Juornal, 195.93-97.Liu, G.—T. (1993): Pharmacology and clinical uses of Ganoderma.

Proceedings of the First International Conference of MushroomBiology and Mushroom Products. The Chinese University of HongKong, Hong Kong. 267-273. p.

Losonczy Gy. (1968): Iatrogen infectiók. Medicina Könyvkiadó, Buda-pest

MacCanna, C. (1985): Commercial Mushroom Production. Foras Ta-luntais, Dublin

Makara Gy. (1978): Az óriás harmatgomba előfordulása hazánkban.Mikológiai Közlemények 3:160-161.

229228

Meulepas, A. F. (1987): Het uitzweten van compost in een teeltcel. DeChampignoncultuur, 1:9-17.

Middlebrook, P. (1992): Summer peak heating - autumn cropping.Mushroom Journal, 512: 25-27.

Middlebrook, S. (1992): Beating those summer composting blues. Mush-room Journal. 510:17-21.

Miller, M. W.-Dong, S. C. (1987): Commercial Cultivation of Shiitake inSawdust Filled Plastic Bags. In: Wuest-Royse-Beelman (editors):Cultivating Edible Fungi. Elsevier, Amsterdam. 421-426. p.

Musil, V. (1987): Pilzanbau-Nebenerwerb aus technischer sicht. DerChampignon, 27.311:13-24, 312:17-26.

Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok 1994. I-II. FM Agrár-környezet-gazdálkodási és Növényvédelmi Főosztálya, Budapest

Oei, P. (1991): Manual on Mushroom Cultivation. Tool Foundation,Amsterdam

Olivier, J. M. (1987): Evolution of the Phytopathological Situation inthe French Caves. In. Wuest-Royse-Beelman (editors): CultivatingEdible Fungi. Elsevier, Amsterdam, 351-360. p.

Olivier, J. M. (1994): Developments in the cultivation of specialitymushroom with emphasis on Pleurotus and Shiitake. MushroomInformation Anno XI-N. 6:5-19.

Olivier, J. M. (1993): Controllo delle patologie e dell' igienie nellacoltivazione di Pleurotus e shiitake. Mushroom Information, 10/11:20-27.

Overstijns, A. (1984): Die Kompostierung (Phase I.) und die Fermenta-tion (Phase II.) in der Praxis, auf Grund von Untersuchungen undErfahrungen. Der Champignon, 24. 275:17-23.

Parker, G. (1992): Season of mists and mellow fruitfulness. MushroomJournal, 512:21.

Peberdy, J. F.-Hanifah, A. M.-Jia, J. (1993): New perspectives on thegenetics of Pleurotus. Proceedings of the First International Confer-ence of Mushroom biology and Mushroom Products. The ChineseUniversity of Hong Kong, Hong Kong. 55-62. p.

Perrin, P. S.- Gaze, R. H. (1988): Controlled environment composting.Mushroom Journal, 183:509-510.

Przybylowicz, P.-Donoghue, J. (1988): Shiitake Growers Handbook,Kendall-Hunt Publishing Company, Dobuque, Iowa

Randle, P. E.-Smith, J. F. (1986): Economic aspects of compost supple-mentation. Mushroom Journal, 165:297-305.

Rasmussen, C. R. (1962): The secrets - if any - of high cropping yieldstold in 57 paragraph. MGA Bulletin, 151:303-311.

Rucklidge, D. (1992): Autumn growing. Mushroom Journal, 512:28-29.Samp, R. (1992): Avoiding the autumn fall. Mushroom Journal, 512:23-

25.Schmithals, K-Schildbach, R. (1992): Der Anbau des Südlichen

Schüpplings (Agrocybe aegertia) auf Schüttsubstraten mit Trebern.Der Champignon 32. 367:78-82.

Seaby, D. (1987): Infection of mushroom compost by Trichodermaspecies. Mushroom Journal, 197:355-361.

Sinden, J. W.-Hauser, E. (1984): The Nature of the Composting Processand its Relation to Short Composting. Mushroom News, 7:28-32.

Sinden, J. W.(1987): The American mushroom industry. MushroomJournal, 173:165-169.

Sinden, J. W.-Peaker, J. A. (1992): Comments on summer composting.Mushroom Journal, 510:16-17.

Stamets, P. (1993): Growing Gourmet and Medicinal Mushrooms. TenSpeed Press, Berkeley

Stoller, B. B. (1987): Quick composting. Mushroom Juornal, 180:379-383.

Stubnya Gy.-né (1986): A Budapesti Nemzetközi GombatermesztésiSzimpózium előadásainak első kötetéről. Gombatermesztési Tájékoz-tató. 1:56-62, 2:65-70.

Swatton, A. (1993): Update on Cobweb Disease (Dactylium): MushroomJournal, 522:21-23.

Szabó L (szerk.) (1986): A laskagomba termesztése. MezőgazdaságiKiadó, Budapest

Szabó L (szerk.) (1990): A csiperke, a laska és más gombák termesztése.ILK MODUL Vállalkozási Iroda, Budapest

Szarka J. (1986): Élősködő gombák csiperkén. Kertészet és Szőlészet,35. 2:7.

Szemere L. (1970): Föld alatti gombavilág. Mezőgazdasági Kiadó, Buda-pest

Szenes E.né-Oláh M. (1991): Konzervipari Kézikönyv. Integra-ProjektKft., Budapest

Szenes E.-né (1992): Zöldségek, gyümölcsök tartósítása savanyítással,tejsavas erjesztéssel. Integra-Projekt Kft., Budapest

Szili I. (1990): A csiperke és más gombák háztáji termesztése. Mezőgaz-dasági Kiadó Kft., Budapest

230 231

Szili I.—Véssey E. (1980): A csiperke és más gombák háztáji termesztése.Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Takáts T. (1978): A hulladék faanyag közvetlen felhasználása bio-massza-termelésben. Mikológiai Közlemények, 1/2:71-75.

Tasnádi G. (1986): A csiperkegomba termesztésének fejlődése és jövőjeMagyarországon. Gombatermesztési Tájékoztató, 1:7-34.

Tasnádi G. (1987): Az USA gombaiparáról, üzemlátogatások és konfe-rencia Pennsylvaniában. Gombatermesztési Tájékoztató, 1/2:33-66.

Tasnádi G.—Rácz J. (1991): An intensive method for growing mushroom(Agaricus bisporus) in plastic bags in caves. Mushroom Science XIII.Dublin 799-803. A. A. Balkema, Rotterdam

Terpó A. (szerk.) (1983): Gombaismeret, forgalmazás, ellenőrzés 1-2.Kertészeti Egyetem. Gombaszakoktatási Bizottság.

Tóth L.—Szili I. (1986): A laskagomba termesztési technológiái. In.:Szabó I. szerk. A laskagomba termesztése 136-156.

Ubrizsy G.—Vörös J. (1968): Mezőgazdasági mycologia. Akadémiai Ki-adó, Budapest

United Nations Environment Programme and Co. (1989): Environmen-tal Helth Criteria, Formaldehide. World-Health Organization. Ge-neva

Uzonyiné Látkóczky A. (1965): Investigations into some conditions forspore germination, and data on the establishment of growing condi-tions for Agaricus macrosporus. Mushroom Science, VI:65-76.

Uzonyi S.-né (1969): Csiperkegomba-komposztok. Témadokumentáció.Agroinform, Budapest

Vedder, P. J. C. (1978): Modern Mushroom Growing, Educaboek-Culemborg, Stanley Thornes — Cheltenham

Véssey E. (1971): Adatok az ördögszekér-laskagomba termesztéséhez.Mikológiai Közlemények 3:121-131.

Véssey E. (1973): A barna óriás harmatgomba. Élet és Tudomány, 28.8:372-374.

Véssey E. (1976): A laskagomba termesztése. Élet és Tudomány, 31.16:755-757.

Véssey E. (1977): Lila pereszke termesztése. Az Élet és TudományKalendáriuma, 348-353. p.

Vetter J. (1985): A Pleurotus nemzetség mai rendszeréről és biokémiaihátteréről. Mikológiai Közlemények, 1/2:25-40.

Vetter J. (1989): Az általános mikológia alapjai. Tankönyvkiadó, Buda-pest

Vetter J. (1993): Gyógyhatású gombáinkról. Mikológiai Közlemények,32. 3:61-73.

Visscher, A. R. (1984): Experimenten met oesterzwammen. De Champi-gnoncultuur, 2;55-63.

Weig, C.—Eder, J.—Habegger, R. (1989): Der Shii-take-Anbau, aktuelleErkenntnisse. Der Champignon, 332:22-32.

Wood, D. A.—Smith, J. F. (1988): The Cultivation of Mushrooms 1., 2.,3., Mushroom Journal 187:633-637, 188:665-674, 189:688-690.

Wuest, P. J.—Bengston, G. D. (editors) (1982): Penn State Handbook forCommercial Mushroom Growers. The Pennsylvania State Universi-ty.

Zadrazil, F. (1974): The ecology and industrial production of Pleurotusostreatus, P. florida, P. cornucopioides and P. eryngii. MushroomScience IX./1:621-652.