SZÍNHÁZMŰVÉSZETI E L M É L E T I

ES K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T

X. É V F O L Y A M 3. SZÁM

1 9 7 7 . M Á R C I U S

FŐSZERKESZTŐ:

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:

C S A B A I N É TÖRÖK M Á R I A

Szerkesztőség:

1054 Budapest V., Báthory u. 10.

Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: 1906, postafiók 223.A kiadásért felel:Siklósi Norbert igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,a Posta hírlapüzleteibenés a Posta Központi Hírlap Irodánál(KHI, 1900 Budapest V., József nádor tér 1.)közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala KHI 215-96162pénzforgalmi jelzőszámáraElőfizetési díj:1 évre 144,- Ft, fél évre 72,- FtPéldányonkénti ár: 12,- FtKülföldön terjeszti a„Kultúra" Könyv-és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat,H - 1389 Budapest. Postafiók 149

Indexszám: 25.797

76.3794 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomásFelelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató

A címlapon:

Piróth Gyula az Athéni Timon címszerepében(Szolnoki Szigligeti Színház) (lklády Lászlófelvétele)

A hátsó borítón:

Fehér Miklós díszletterve a Holt lelkekMadách színházi előadásához

TARTALOM

játékszínKOLTAI TAMÁS

Jelenetek önérdekről és felelősségről (1)

HERMANN ISTVÁN

Az üvegszínpad (4)

FÖLDES ANNA

A holt lelkek élő színháza (6)

SZÁNTÓ JUDIT

David Storey bemutatkozik (10)

TARJÁN TAMÁS

Tüll (14)

NÁNAY ISTVÁN

Hamlet - légüres térben (16)

ISZLAI ZOLTÁN

Szovjet színdarabok Kecskeméten (20)

PÓR ANNA

Időszerű-e García Lorca? (24)

GÁBOR ISTVÁN

Bál a Savoyban (28)

arcok és maszkok

PÁLYI ANDRÁS

Napló színészekről (30)

RÓNA KATALIN

Telitalálat, kérdőjellel (35)

négyszemközt

SZÜCS MIKLÓS

Színházi Tájékoztató Központ Budapesten (37)

CSIK ISTVÁN

A legfontosabb a közönség (38)

világszínház

FÖLDES ANNA

Színház születik Portugáliában (39)

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR

A „másik" angol színház, a fringe (45)

játékszínKOLTAI TAMÁS

Jelenetek önérdekrőlés felelősségről

Az Athéni Timon Szolnokon

1

Egyetlen apró jel mindjárt az előadás ele-jén elárulja, hogy Székely Gábor jól ol-vasta el az Athéni Timont. Azt mondja aKöltő az első jelenetben, Timon talp-nyalóit jellemezve: „E perctől, aki társavolt / (vagy tán különb is nála) mind utánaTódul, nála előszobázik, úgySugdos fülébe, mintha gyónna ..." SzabóLőrinc, akinek a Timon a legjobbShakespeare-fordítása, érzékenyen talált ráaz előszobázni szóra, a rendező pedig jófüllel meghallotta, és erre építette föl azelső jelenetet. Előszobázni nem lehetklasszicizáló veretességgel, retorikusan,sem antik tógákban, sem angol reneszánszkosztümökben, porticusok között vagygótikus Erzsébet-kori csarnokokban.Előszobázni csak előszobában lehet.Székely László - aki az egyszerűség rafi-nériájával a papírhajtogatós játékra em-lékeztető díszletet tervezett, ritka lele-ménnyel - reálisan nem is tehetett mást,mint hogy Timon előszobáját ábrázolja,ruhafogassal, amely az odabentvendégeskedők köpenyeitől roskadozik. Aköpenyek és a ruhák hasonlóképpenfunkcionálisak, a legkevésbé sem„elvontak és általánosak", mint egykritikában olvastuk, hanem olyanok,amilyeneket gazdag polgárok, szenátorok,állami hivatalnokok, egy hadvezér, egyfestő, egy költő vagy egy szolga adotthelyzetben viselnek.) De többek is ennél,mert Vágó

Nelly nem „egy kincstartóra", „egykatonára" vagy „egy csavargóra" adviseletet, hanem Flaviust, Alcibiadest ésApemantust öltözteti föl, a szerep és aszínész karakterének megfelelően; úgy,hogy képzettársító ösztönünk neképeskönyvszerűen kifestett történelmikorok elé, hanem a jelenben kalandozzon.

A színpadi tér és a viseletek szigorúfunkcionalizmusából egyértelműenkövetkezik az előadás játékstílusa. Akezdőjelenet után a szereplők nem isszólalhatnak meg másképp, mintszobahangon, pontosabban„előszobahangon". A Költő már idézettszövegéből tudjuk, hogy a sok tülekedőhízelgő Timonnak „úgy sugdos fülébe,mintha gyónna". A fülbesúgás őszinteségetmímelő, halk és meggyőző tónusa azélőbeszéd kollokviális ter-

mészetességét követeli meg. A szereplőkmintha nemis Shakespeare-szöveget mon-danának (van egyáltalán külön Shakes-peare-szövegmondás ?), erős értelmi hang-súlyokkal élnek. (Csak az kár, hogy aszövegmondás gyakran kásás, nemmindig érthető.) A színészek elkövetik aztaz istenkísértő merészséget, hogy köl-tőietlenítik még a legdúsabb tirádákat is.Száraz tárgyiassággal kopognak a mon-datok, a beszéd tempója gyors - de azelőadás ritmusa sokkal megkomponáltabb,mint Székely korábbi rendezéseié, több aváltás és a kitartott pillanat -, a brechtimódon értelmezett szöveg mindenreplikában mögöttes jelentést kap, nemannyira jellemet, mint inkább szociológiaihátteret tár föl.

2

Az Athéni Timon elemzőinek két dologszokott gondot okozni. Az egyik a drámaszerkezeti, poétikai elnagyoltsága, a má-

sik a címszereplő hirtelen átváltása szél-sőséges filantrópiából szélsőséges mi-zantrópiába, ami egyesek szerint nélkülözia kellő lélektani indokoltságot; sőt a kétállapot önmagában is olyan túlzásig fajul,hogy alig hihető. A kifogásokat azzalszokták enyhíteni, hogy Shakespearezsenialitása megenged ennyi önkényesszubjektivizmust, de azért az Athéni Ti-

mont ennek ellenére általában a dráma-költő gyengébb művei között emlegetik.

Ma már könnyű volna megfelelni a„vádakra". Ami a szerkezeti-dramaturgiaihibákat illeti, korunk színháza egyre ke-vésbé rajong a szabályos dramaturgiáért, ajól megcsinált, simán gördülő, rugós-szerkezetre járó darabokért, és többretartja a gyakran formátlan, de görcsössé-gében drámai anyagot, amelyből az életnehéz kataklizmái, válságai szakadnak föl.Timon végtelen tirádáiban, az utolsó kétfelvonás arányokkal, szabályokkalcsakugyan nem sokat törődő, egymásrahányt jeleneteiben pedig a való világolyan döbbenetes erővel mutatkozik meg,

Kun Vilmos mint Apemantus a szolnoki Athéni Timonban

ami bőségesen kárpótol a mívesség hi-ányáért. És Timon indokolatlan szélsősé-gei ? Ha csak egyetlen szóval leírható ma-gyarázatot keresünk rájuk, valóban hiábafáradunk. De vajon Jago Othello-gyűlö-lete, III. Richard gazembersége, Hamlettétovasága indokolható-e egyetlen szóval?

Amióta a színházfölfogás szerte a vi-lágon jótékonyan megváltozott (ez azutóbbi évtizedben következett be), és arendezők Shakespeare darabjait jellem-tragédiák helyett társadalmi drámákkéntfogják föl, az Athéni Timon előadásainakhangsúlya is áttevődött a címszereplőrőla környezet ábrázolására. Már MajorTamást jobban érdekelte 1969-es rende-zésében a világ, mint Timon, Peter Brookpedig egyértelműen metaforát látott aműben, az olajválság sújtotta nyugativilág hanyatlásának tükrét.

A darabon átsütő személyesség arrakésztet, hogy példázatként - úgy ismondhatnánk: parabolaként - kezeljük.Shakespeare-nél gyakran előfordul, hogy acselekmény nem más, mint demonstrá-ció, bizonyítási eljárás, amelyet legtöbb-ször az egyik szereplő önkommentárjaikísérnek. Jago állandóan tájékoztatja anézőt afelől, hogy mit fog tenni, és ennekmilyen következményei lesznek. III. Ri-chard is eldönti, hogy gazember lesz, atöbbi szinte már példázat arról, hogy mikövetkezik a gazemberségből. Á nézőmindkét esetben előre értesül arról, hogymi fog történni (vagy legalábbis minekkellene történnie), és a valódi cselek-ményt összevetheti a beharangozott ese-ményekkel.

Valami hasonlóval találkozunk azAthéni Timonban is. Figyeljük tovább azelső jelenetben a Költő és a Festő párbe-szédét, az előbb idézett részlet folytatásáta talpnyalók Timon-rajongásáról:

KÖLTŐ:..........................................szent aKengyelvasa is : mind csak általaMer lélegzeni.

FESTŐ: Értem. S mi jön azután?KÖLTŐ :

Aztán, mikor a szeszélyes szerencseEltaszítja kegyencét, az egész Függelék,mely mögötte törtetett Négykézláb is ahegyre - bukni hagyja S lábát a mélybeegy se követi.

Alig száz sor hangzott még csak el adarabból, de a rezümét már készen kap-juk.

A többi - demonstráció.

3

A véletlen játéka folytán a Vígszínházcsaknem az Athéni Timon szolnoki be-mutatójával egyidőben tűzte műsoráraEdward Bond Shakespeare-ről szólódrámáját, a F e j vagy írást. „Jelenetekpénzről és halálról" - írta a szerzőszínműve fölé, és a bevezetőben hosszanfejtegeti, hogy milyen áttételeksegítségével magyarázza korunkgazdaságpolitikai viszonyait egyvalóságot és fikciót összekeverő Shakes-peare-életrajz néhány motívumából.Shakespeare-nek annak idején nem voltszüksége rá, hogy magyarázatokat fűzzöndarabjaihoz, de a Bond-színmű alcímetörténetesen jobban illik az AthéniTimonra, mint a Fej vagy írásra.

Közismertek Marx megjegyzései, ame-lyeket a Tőkében és a befejezetlenül ma-radt Gazdasági-filozófiai kéziratokbanTimon pénzről szóló nagy tirádájáhozfűzött. Kenneth Muir marxista igényűelemzésében, amely a Shakespeare és a poli-tika címet viseli, úgy interpretálja Marx

észrevételét, mint amely „megmutatja,hogy Shakespeare milyen mélyen belelá-tott a kialakuló kapitalizmus természeté-be". Ez az értelmezés hozzásegít ahhoz,hogy az Athéni Timonban többet lássunk,mint a barátokban való csalódás vagy ahálátlanság drámáját.

Itt elsősorban az arany, a pénz hatal-máról van szó, vagy tágabb értelembenaz értékek - barátság, hűség, állhatatos-ság, szerelem - áruvá válásáról. Az alter-natíva úgy fogalmazódik meg, hogy le-het-e ragaszkodni az emberi értékekhez,mint Timon teszi, vagy törvényszerű,hogy az anyagi érdek megcsúfolja a leg-szentebb dolgokat is. Edward Bond em-lített darabja lényegében ugyanezt a konf-liktust magának Shakespeare-nek tulaj-donítja, és a stratfordi házába visszavo-nult drámaköltő belső válságaként ábrá-zolja. Eszerint a kapitalizmus áru- éspénzviszonyai föloldhatatlan ellentmon-dást teremtenek az elvont humanistaeszmények és az egyéni érdek között, amiShakespeare-nél úgy jelentkezik, hogymagánéletében képtelen volt azonosulnidrámáinak eszményített hőseivel, és ami-kor a földbekerítő birtokosok mellé állt aszegény kisbérlőkkel szemben, mert asaját haszna így kívánta, akkor maga is aGonerilek morális szintjére süllyedt.

Az élettől megkeseredett, visszavonult,lelkiismereti válságából öngyilkosságbamenekülő Shakespeare és a világot meg-utált, magát száműző, saját halálát testi-lelki önsanyargatással siettető Timonalakja egymásra rímel. De mennyivelgazdagabban ábrázolja a világ kegyetlen-ségét Shakespeare, mint a Shakespeare-tábrázoló Bond! Mennyivel többet tud azemberi természetről, az értékek viszony-lagosságáról, még az érdekek osztálytar-talmáról is. Muir így jellemzi az AthéniTimon Shakespeare-jét: „Mintha csakmegértette volna a kapitalizmus hajnalán,hogy a hatalom az egyik osztály kezébőlátcsúszik a másik osztályéba, és hogy anévleges uralkodóknak egyre kevesebblesz valódi tekintélyük és hatalmuk. Azarany új uralma félreérthetetlenülfenyegette a régi, hierarchikus rendet,mivel olyan rendet állított a régi helyébe,amely függetlenítette magát az erkölcstől.És bár vallási okokból sok puritántörekedett erkölcsös életre, ez az új hata-lom nem ismerte a felelősséget, tevé-kenységét kizárólag az önérdek irányí-totta."

„Önérdek" és „a hatalmon levők fele-lőssége" - úgy tetszik, csakugyan ezek azAthéni Timon tágabb értelmezésének

A „forróvízlakoma" jelenete Shakespeare Athéni Timonjából. A címszerepben: Piróth Gyula

kulcsszavai. Athén szenátorai alig jobbak,mint a cinikus kívülállásával tüntető csa-vargó, Apemantus, éppúgy nem azono-sulnak a közösség ügyeivel. Még a városostora, Alcibiades is személyes sértett-ségből áll bosszút az őt száműző szená-tuson. Művész és gazdag polgár, hadvezérés politikus abban hasonlít egymásra, hogycsak a pénzéhez, hatalmához, pozíciójáhozés tekintélyéhez ragaszkodik. Az önérdekfölülkerekedik a közösség érdekén, afelelősök pedig nem vállalják afelelősséget - erről szól az Athéni Timon aszolnoki Szigligeti Színház színpadán.

Móricz Zsigmond kevéssé hízelgőShakespeare-kritikáinak végén a Timontnevezi a drámaíró legmélyebb darabjának,„amelyben Shakespeare emberileg föl-szabadult, s jelenét összekötötte a követ-kező évezredekkel". Ez a fölszabadulásteszi lehetővé az írónak, hogy „fellélegeznimerjen, hogy szabadon s őszintén lásson,és saját emberi érzésébe merülhessen,hogy csak innen vehesse a meg-ismerésabszolút kritériumait".

Móricz szemében a Timont a jelek sze-rint költőjének személyes indulata emeliegyéb művei fölé. Ez a személyesség min-den kétséget kizáróan a világból való tö-kéletes kiábrándulással egyenlő, és meg-található Shakespeare utolsó műveiben, azAthéni Timonban éppúgy, mint a Troilus ésCressidában s - minden rezignáltmegbékélése ellenére - A viharban.

A móriczi tétel logikájából az a kérdéskövetkezik, hogy vajon a rendezőnek isjoga van-e „saját emberi érzéseibe me-rülni", ha az Athéni Timont, a világun-dornak ezt a mérges kigőzölgését állítjaszínpadra. Móricz alighanem végiggon-dolta e kérdésföltevés elkerülhetetlenkonzekvenciáját, különben nem írta volnale Shakespeare-filippikájának utolsómondatában, hogy „ezt a darabot nemmerik játszani, ezt nem fogja ez a közön-ség tapsolni".

A dilemma nem oldható fölegykönnyen. Ne játsszuk az Athéni Timont,vagy kezeljük „kritikusan"? Adjunk igazatNémeth Lászlónak, aki szerint „Shakes-peare sosem volt olyan közel hozzá, hogyegyensúlyát elvessze, mint most, amikorlegérettebb munkái után hozzáfog átko-zódni"? És még tovább: „Ha ez a véle-ményem az emberekről: nincs dráma, csakhajtógyűrűbe fogott érdem és ábrá

zolásra méltatlan silányság." Így volnavalóban?

Vegyük komolyan azt a rendezőnekszegezett dőre kérdést, hogy: „Ti ennyi-repesszimisták vagytok?"

5

Az ötödik felvonás első színében a Festő(aki a Költővel együtt, úgy tetszik, adráma kulcsfigurájának mutatkozik) akövetkező replikát mondja: „Ígérni, ezkorunk igazi szelleme: tágra nyitja avárakozás szemét! Annál szellemnélkü-libb a megvalósítás, mert hiszen ahhozmár tenni is kell valamit: a szótartás azalsóbb, együgyűbb népek kivételévelmindenütt végképp kiment a divatból.Ígérni nagyon finom és úri szokás; meg-tartani : siralmas végrendelet, vagy bizo-nyítvány, hogy nagyon beteg az esze an-nak, aki csinálja."

Végül is nem tudjuk, hogy milyenkonkrét személyes tapasztalat mondatta kiShakespeare-rel ezt a szarkasztikusankeserű szentenciát. Éppígy nem érdemesfirtatni, hogy a rendezőnek van-e sze-mélyes élménye e tekintetben, van-eszubjektív oka azonosulni a kijelentésigazságtartalmával vagy sem. A rendezőifölfogás nem a szereplők megnyilatko-zásaival való azonosulás vagy nem-azo-nosulás révén érvényesül.

Nem lehet holmi kincstári optimizmustszámonkérni az Athéni Timon rendezőjén,sem pesszimizmusáért elmarasztalni. Akérdés az, hogy mennyire következetes adráma belső logikájához.

Székely Timonja - Piróth Gyula -szélsőségekben tobzódó hős, aki a világtermészetére keresi a választ, és csapon-

gásai a napi erkölcsi tanulságoknál töb-bet: filozófiát fejeznek ki. Ez a Timonnem a filantrópia és a mizantrópia túlzá-saival hívja föl magára a figyelmet, ha-nem azzal, hogy kívülről szemléli csele-kedeteit. Nem ösztönlény, adakozásaibannem idealista és nem naiv. Kezdődő neu-raszténiáján uralkodva ragaszkodni pró-bál az emberi értékekhez, amelyek rom-lását napról napra látni kénytelen. Szé-kely és Piróth Timonja az ár ellen úszik;késlelteti azt a pillanatot, amikor be kellismernie a barátok állhatatlanságát, azönérdek hivalkodását, az egész világkietlenségét - illúzióinak összeomlását.Végső összeomlását, mert hiszen nem isvoltak illúziói, csupán megkísérelte föl-tartóztatni az általános morális süllyedést.

Az előadás első részében a feszültségfokozatosan gyülemlik föl, egészen arobbanásig. A lefojtott suttogások, a de-rített ellenfényben játszódó jelenetek ide-ges vibrálással telítődnek, az egész szín-pad a vihar előtti nyomott atmoszférátárasztja. A félhomályból gyanús alakokkörvonalai bukkannak elő, az utcarészle-tek és a párnázott hivatali ajtókat sejtetőenteriőrök gyors váltakozása egy homá-lyos cél érdekében való tülekedés benyo-mását kelti. Mindenki akar valamit, min-denki jó színben szeretne föltűnni a másikelőtt, miközben fürkészi beszélgető-partnere arcát, hogy kilesse a gondolatait.Hajlongások, óvatos összekacsintások, amindenről értesülni kívánók pofa-fürdője.Mindenütt megjelenni, mindenben résztvenni, rajta lenni a protokoll-listán. Mostéppen Timonnak kell hízelegni, minéltökéletesebbé tenni „azt a határtalanhízelgést, amely az ifjúság és a gazdagságnyomában jár". Ki tudja, mi lesz mégTimonból? De a pohárköszön-

F la v i us , a hűsé ge s k u l c sár ( Papp Z o l t á n ) a v a cs ora je l en e t u t án ( I k l ád y L ás z ló f e l v é t e l e i )

tők udvariassága mögött már ott fészkel agyanakvás, mindenki tart a mellette ülőtől,és a lelke mélyén gyűlöli.

Csak hárman rínak ki a kisszerű alat-tomosok gyülekezetéből. Három - kü-lönböző módon - őszinte ember. KunVilmos frenetikus erejű Apemantusa avilágmegvetés őszinteségének érdemévelkérkedik. Ő szabad és független, nem tar-tozik senkihez, nem köteles elszámolni,nem kell megválogatnia szavait, sem azt,hogy kihez intézi őket, hiszen nem ismer eltekintélyt, és nem fél a hatalomtól. Ebbőlaz előadásból érthető igazán, hogyApemantus kényelmes outsidersége miértvált ki gyűlöletet Timonból. Timonszenved a világ kegyetlenségétől, bele ishal. Apemantus élvezi, és filozófiát kreálbelőle. Piróth Timonja és KunApemantusa ugyanabból a fölismerésbőleltérő következtetést von le. Timon át-kaival önmagát emészti föl, Apemantuscinikusan köp a világra, és ha tehetné,maga rombolná össze. Kun Vilmos játékaaz intellektus szellemi energiáival telített;Apemantusa attól válik hátborzongatóvá,hogy egy lerongyolódott bölcsszarkasztikus humorát és iróniáját keveriútszéli pimaszkodásaiba.

Alcibiades (Körtvélyessy Zsolt) őszin-tesége a tiszta kéz és a szolgálati szabály-zat fegyelme. Ő nem több, mint katona, dehiú katona, aki alig törődik a köz-ügyekkel, annál többet saját sértettségével.A száműzés a szerencséje: nem kell jelenlennie a forró pillanatokban, azösszeomlásnál. Ez teszi lehetővé, hogyvisszatérhessen, és erkölcsi ítélőként,döntőbíróként léphessen föl. Timonnakhozzá sem lehet sok köze.

Flavius, a kulcsár, a hű szolga -- csakbecsületes. Az ő őszinteségére nem hallgatTimon. De ha hallgatna is, nemigenvigasztalódna tőle. Kevéssé vigasztaló az avilág, amelyben csak a szolgák be-csületesek. Papp Zoltán gazdája miattőszintén, lelke mélyéig szenvedő, igazFlaviusa még élesebbé teszi a drámánakazt a lényeges motívumát - amit Muirtanulmánya, de Móricz Zsigmond meg-jegyzése is kiemel -, hogy miközben a fe-lelősök felelőtlenek, szilárd erkölcsi bázi-suk csak a szegényeknek, a hatalom nél-külieknek van.

6

A Timon-előadások drámai nagyjelenete aforróvízvacsora. Székely különös gonddalkészíti elő. A szórt ellenfényben egymásratornyozott székekkel imbolygó

szolgák rituális lassúsággal tálalják föl azóriási üstöket. A feszültség iszonyú erővelrobban ki. Timonból egyszerre szakad fölminden visszafojtott keserűség,kiábrándulás, undor. Ettől kezdve nemmás, mint átkozódó, szennyet okádó em-berroncs.

És itt értjük meg az előadás leglénye-gesebb gondolatát. Székely Gábor Ti-monja arról szól, hogy van egy pont, ahola legjámborabbul tűrő lélek is átszakítja azönmérséklet gátját. Van egy pillanat,amikor nem lehet tűrni tovább, rá kellborítani a forgóvizes üstöket a talpnya-lókra, a haszonlesőkre, az önimádókra, akinevezett tekintélyekre - a felelőtlenfelelősökre. Bármi jöjjön is ezután.

Csakugyan: mi jön ezután? Shakespearedrámájában összeomlás. A világ megérti,hogy szüksége volt Timonra. De nincsvisszaút, Timon leszámolt a világgal ésönmagával. Az összeomlás felelősei hiábakérlelik (természetesen a régi módon,hízelegve), helyette Alcibiadest kapják, az„erős embert", aki nem Fortinbras, nem avérfürdő végére érkezik, hanem magahajtja végre az ítéletet. A városmegérdemli Alcibiadest, és Alcibiadesmegérdemli a várost. Peter Brookrendezésében Alcibiades a széthulló ren-det könyörtelen parancsuralommal, az ál-talános terror fenyegetésével állítja újrahelyre. Székelynél nyomatékot kap az amozzanat, hogy nem mindenki bűnös. Aszínpadon ott fekszenek az áldozatok:Timon és a rendcsinálás halottai. És ekkorhangzik el a felszólítás, hogy csak abűnösöket kell büntetéssel sújtani. A fel-szólítás Alcibiadesnek szól. Választ nemkapunk rá. Az előadás nyitva hagy mindenlehetőséget.

Shakespeare: Athéni Timon (Szolnoki Szig-ligeti Színház)

Fordította: Szabó Lőrinc, kísérőzenéjét sze-rezte: Jenei Zoltán, díszlettervező: SzékelyLászló, jelmeztervező: Vágó Nelly. Rendezte:Székely Gábor.

Szereplők: Piróth Gyula, Kun Vilmos m. v.,Körtvélyessy Zsolt, Papp Zoltán, ÁronLászló, Balázsi Gyula, Benyovszky Béla,Berta András, Czakó Jenő, Czibulás Péter,Fenyő Ervin, Fonyó István, Galkó Balázs,Gáspár Antal, Halmágyi Sándor, HollósiFrigyes, Ivánka Csaba, Lázár Kata, LengyelIstván, Peczkay Endre, Pusztai Péter, SarlaiImre, Simon Péter, Varsa Mátyás, id. TatárEndre, Farkas József, Dezsényi Péter, Mol-nár Mózes, Lipcsi Tibor, Rácz Zoltán;Szennyai Mária, Várady Sándor.

HERMANN ISTVÁN

Az üvegszínpad

Gyurkovics Tibor drámája a MadáchKamaraszínházban

A kétszemélyes darab dramaturgiailaggyanús. Igaz, hogy a dráma dialógusokbólépítkezik, de nem egyből, hanem többől.Az is igaz, hogy előfordul: tulajdonképpenkétszemélyes drámával van dolgunk, éscsupán behoznak még négy-öt szereplőt aszínpadra, hogy ez az avatatlanok előtt nederüljön ki. Most azonban kétszemélyesdrámáról van szó, amelyet több mindenkísér, többek között egy rajongó kislányvallomása arról, hogy ő miért imádja afőszereplő paptanárt, majd egy másikvallomás ugyanettől a kislánytól, melybőlkiderül: bár a paptanár magára hagyta aBalaton közepén, mégis ki-úszott.Egyszóval a kislány szerepe betét, aminem jó a drámának, de adott esetben nemiszavarja a drámai cselekményt, amitillusztrál, anélkül hogy lényegesen to-vábbvinné a gondolatot, s marad a két-személyes dráma, ami nem is kétszemé-lyes, hanem csak egyszemélyes vagy féligegyszemélyes, mint ezt mindjárt látnifogjuk.

Az újságírásban már gyakran tárgyalt snagy port felvert esetről van szó, a pap-tanárról, aki a darabban szilveszter éjsza-káján barlangi túrára megy, s a rábízottgyerekek közül hárman meghalnak abarlangban. A történetben a három halálellenére a szó igazi értelmében drámaiságnincs, ezért magát a történetet nem is le-hetett színpadra helyezni. A drámaiságelső csilláma akkor fénylik fel, amikor azember meghallgatja a paptanárt. EngelhartSimonnak, akit Mensáros László jelenítmeg, tudniillik világképe van. A világképmaga az, ami Gyurkovics Tibort odavezette, hogy ebből az alakból drámai hőstcsináljon. Mert a három gyerek halálalátszólag semmi összefüggésben nincs avilágképpel, de a túra eszméje maga,Engelhart Simon nevelési elvei márvilágképet hoznak a szín-padra, ésMensárosnak végig sikerül úgy alakítaniaaz egész dialógust, hogy a döntő kérdés aző világképe legyen.

Nos, most már közel járunk ahhoz, hogymiért egyszemélyes a két- illetveháromszemélyes dráma. A paptanárralugyanis szembenáll egy vizsgálóbíró, akitökéletesen beleesik Engelhart Simon

csapdájába, s meg van róla győződve, hogya gyerekek halála valóban közvetlenülösszefügg a tanár világképével. Ha nemilyen a világkép - nem lenne halál, és hanem lenne halál, akkor nem is merült volnafel konkrétan, mennyire problematikus ez avilágkép. Így azután a Bálint András általmegjelenített vizsgálóbíró semmiféleösszefogó és komp-lett világképpel nemrendelkezik, legfeljebb azt engedi sejtetni,hogy a fönnálló társadalom általánosvilágképét, világnézetét és szokásjogátmindenképpen jobbnak tartja, mint a tanárelferdült világképét. Holott a tanárnak egycsomó dologban igaza van. S különösenakkor van igaza, amikor a fennállótársadalommal szemben oly módon kezdérvelni: itt az emberek általábanmechanikusan mozognak, kiüresedett aviláguk, s ezért bármilyen megokolással is,de valamiféle célt kell az emberek eléállítani, az ifjúságnak szüksége van konkrétfeladatokra, melyek túlemelik aszokványon, a minden-napon, az életmechanizmusán.

Elméletileg tehát egészen tökéleteskiindulópont, melyet legfeljebb az zavar,hogy mindehhez ebben a műben szük-ségképpen vallásos meggyőződés járul, ésegy világkép azokról a lehetőségekről,melyeket a konkrét feladatok teljesítéseközben kialakuló bajtársiasság hozhat létre.Ez az ereje a főhősnek, s vele szemben avizsgálóbíró időnként mérséklettel,időnként idegesen, sőt egy-egy pillanatramagából kikelve, tulajdonképpen csak azttudja mondani: három gyerek meghalt, s alány is belefulladhatott volna a Balatonba.Vagyis a vizsgálóbíró érvrendszere,melynek része a címben meg-fogalmazott -mondjuk így: aforisztikus -- mondat is, aliglétezik. Viszont a pap-tanár mindaddigérvelni tud, amíg elvekről van szó. Mertelvileg igaz az, hogy helyes dologgyerekeknek valamely célt adni, elvileg azis igaz, hogy az italos dáridókkal szembena természetjárás sokkal értelmesebb dolog.Persze ezekből a rendkívül elvont elvekbőlolyan romantikus következtetésekre jut, mintaz, hogy éppen szilveszterkor kell barlang-túrát rendezni, és a barlang rácsára - mimást - nemzetiszínű lobogót kell kifeszí-teni. (Valószínűleg nem azért, hogy az arrajárók jobban lássák, hanem azért, hogy agyerekekben ez örök élményt fakasszon.)

Már ez gyanússá teszi tehát a tanárgondolkodasának egész szövetét. Egypillanatra a vizsgálóbíró még valaminietzscheanizmust is sejt a tanár gondola-

na nagyobb baj belőle, ha a játék hangjátéklenne, de a Madách Kamarában a két-személyes, illetve egyszemélyes darabokminden hátránya színpadra kerül. Az elsőtörténetet, a barlangtörténetet látszólag mártökéletesen elemezték, mikor következik amásodik, a cserbenhagyott kislány esete,ami gondolatrendszerben az előbbi történetés felfogásmód elismétlése. Ha egymásodik ilyen eset kerül elő, akkordramaturgiailag éppen az volna a fontos,hogy új gondolatot kapjunk. Olyan újgondolatot, amely vagy látszólag vagyténylegesen szembekerül az első részgondolatával, vagy éppen mélysége révénsemmisíti meg - s ezáltal magasabb síkra isemeli az első gondolat eredményeit. Ittazonban ismétlést kapunk. Mégpedigannak a megismétlését, hogy az isten nemszerencsejátékos, ami így önmagábanaligha komoly tanulság, s a tomistateológusoknak éppen úgy nem mondsemmi újat, mint ama filozófusoknak, akiknem szoktak az isten természetérőlgondolkozni.

Mindebből az következik, hogy gyengedráma és érdekes, tanulságos estevolt Az isten nem szerencsejátékos előadása.Tanulságos volt elsősorban az egysze-mélyes dráma nagy és jelentős belsőproblémája miatt, tanulságos abból aszempontból is, hogy ha már egy személyvilágképét sikerül is a színpadra hozni, atöbbi alak vagy kérdéseket vet fel, vagyhangulatilag illusztrál. Végül

MIs

tai mögött, a veszélyesen élni ideáljátakarja kihozni belőle, de ez csak annyi-ban sikerül, hogy a tanár valóban szeretia végsőkig feszült helyzeteket, szeretivégigvinni a vállalkozásait - mindenemberi határig. Amikor már mint embervalamivel nem birkózik meg, akkor te-hetetlenné válik a többi már az istendolga.

Nos, ez az a gondolat, ami miatt vanérték Gyurkovics darabjában. Az emberilehetőségek és azután a baj esetén atehetetlenség vagyis az istenrehagyatkozás, az, hogy az ember elhagytaaz istent, vagy az isten az embert, mintkérdés, végeredményben az emberi tett,tevékenység legdöntőbb pontjait gátoljale. Ha valamit csinálunk, kötelességünkvégigvinni, nem lehet félig élni, és nemlehet félig cselekedni. A tetteinknekmegvannak a konzekvenciái, és akonzekvenciát vállal-ni kell. A tanársem az életben, sem a vizsgálat soránnem vállalja a konzekvenciát. Azemberi tevékenység az ő számáracsupán választás, valami másnak a vá-lasztása, mint ami van, s hogy ennek kö-vetkezményei lesznek? ez már az istendolga.

Ezért szerepel eleinte azérvrendszerek között Teilhard deChardin, de szerepel hetnetulajdonképpen a Teilhard de Chardintmegelőző perszonalizmus is, s ezértválik ez az érvrendszer egyfelől logikusvilágképpé, másfelől bezárttá és tartal-

ensáros László (Engelhart Simon) és Bálint András (Vizsgálóbíró) Gyurkovics Tiborten nem szerencsejátékos című színművében (Madách Kamaraszínház) (Iklády László felvétele)

matlanná. S dramaturgiailag nem is vol-

tanulságos volt a rendezés is, mely Keré-nyi Imre munkája. Mensárost, akinek adrámája folyik a színpadon, sikerül úgybeállítania, hogy egy valóban gondolkodóembert látunk, akinek a gondolkodásafeltétlenül határokba ütközik, s az-utánmár nincs mit mondania. Mensárosremekül hozza az alak logikáját, s meg-akadásai olyan meggyőzőek, hogy vilá-gos: ebből a logikából következnek. Kö-rülötte kering - időnként teljesen indo-kolatlanul izgatott köröket téve - BálintAndrás mint vizsgálóbíró. Kérdései eleintecsípősek, azután önmardosók,mert magától is megkérdezi, hogyan lehetaz, hogy mindez így játszódott le. BálintAndrásnak azt kell keresnie, hogy holrossz az elmélet. Holott az elmélet nembüntethető. S az elmélet önmagában nemrossz, hanem annál is rosszabb, mertkorlátozott. Mert kétféle mértékkel ésérvénnyel mér: egy emberivel és egy is-tenivel. Igy azután Bálint András szerepeés beállítása szerint el van ítélve anélkül,hogy ő ítélhetné el a vádlottat, tudniillikott kell keresnie és úgy kell keresnie, aholés ahogy semmi értelme.

Még jobban aláhúzza ezt a plexiüvegdíszlet, mely hol átlátszó, hol tükörszerű,és nyilvánvalóan két dolgot akar elmon-dani (a díszlet Götz Béla önmagábanszenzációsan ügyes munkája). Az egyikmondandója az, hogy még a Madách Ka-mara színpadát sem tudja betölteni ez adarab, s hogy a színpad tele legyen, ezért aplexiüveg mögé díszleteket vetítenek,az üveget megkettőzik, megháromszo-rozzák a szereplőket (néha meg is törik),egyszóval csodálatosan betölti az üveg-színpadot a sok tükör. S az üvegszínpadmásik nyilvánvaló mondandója, hogylabirintus jellegű. Ezen a labirintusonkeresztül-kasul mászkálnak a szereplők,minden látható ok nélkül, s a labirintusmögül időnként emlékezetbe idéző kü-lönböző sóhajok, hangok hallatszanak,nehogy elfeledjük, hogy az, amiről be-szélnek, mégiscsak három gyerek halála.

De az egész hangulatban van valamiplexiüvegszerű. Olyan, mintha törékeny

lenne, de nem törik. Olyan, mintha visz-szatükrözne, s néha visszatükröz. Olyan,mintha drámát játszanának, s vannakbenne drámai elemek.

Gyurkovics Tibor: Isten nem szerencsejátékos(Madách Kamaraszínház)

Rendezte: Kerényi Imre. Díszlet: GötzBéla. Jelmez: Piros Sándor.Szereplők: Bálint András, Mensáros László,

Kiss Mari.

FÖLDES ANNA

A holt lelkek élő színháza

A tények

Az első testet öltött színpadi Csicsikov V.Toporkov, akinek alakítását megőriz-te aszínháztörténet - a moszkvai Mű-vészSzínház Bulgakov nevével fémjelzett,Sztanyiszlavszkij teremtette Holt lelkekfőszereplője - több mint száz, az övékétmegelőző adaptációról beszél ta-nulmányában. Toporkovnak ezt az uta-lását sem igazolni, sem cáfolni nem tu-dom. De annyi biztos, hogy a MHATévtizedeken át játszott, klasszikussá kris-tályosodott adaptációja mellett új meg újváltozatok, kísérletek is születtek. Be-mutatták a Holt lelkeket Leningrádban,Csehszlovákiában, Jugoszláviában. Alegnevezetesebb színpadi változat -Sztanyiszlavszkijén kívül - Adamové: ezteredetileg Roger Planchon rendezésében1960-ban játszotta a Théâtre Villeurbaine,de az Odeon-beli vendégjáték után németnyelvterületre is eljutott.

Magyarországra harmincöt esztendővela bemutató után, 1967-ben érkezett el amoszkvai Művész Színház Csicsikovja. Apárizsi Nemzetek Színházán sikerrelszerepelt, Sztanyiszlavszkij koncepciójá-hoz egészében és részleteiben is hűségesfelújítás a vendégjáték alkalmával - első-sorban a nagyszerű színészi alakításoknakköszönhetően - kiemelkedő kritikai ésközönségsikert hozott.

A Madách Színház, az évadnyitó éselőzetes nyilatkozatok szerint majd' kétévtizede foglalkozik a Holt lelkek bemu-tatásának gondolatával. Esztendők ótadramaturgiai tartalékában szerepel aMűvész színházi változat. Azután a múltév elején váratlanul Szakonyi Károly ka-pott megbízást az új adaptáció elkészíté-sére.

... és kételyek

A magyar dráma szűk esztendeiben álta-lában a regényadaptációk éltették a szín-házat. A kritika időről időre elmondta amagáét, dramaturgiai tételekkel és ta-pasztalatokkal érvelt, többnyire a művek-ért csatázott, azután kötelező penzum-kéntelvégezte a színpadi változat szem-pontjából negatív következtetéseketeredményező összevetést. Vitába szállt aszínpadra állított, remekmű ihlette élő

képregényekkel, az előadások (állítólagos)népművelő funkciójával, és egyreszenvedélyesebben, egyre idegesebbenvédelmezte hol az elsődleges olvasmány-élményt, hol a drámairodalmat. Néhányszezon alatt közhellyé kopott a hűtlenhűség követelése is, már csak azért is,mert legesélytelenebbnek és legveszélye-sebbnek talán éppen az eredeti mű szel-lemiségét is áthangoló - a Kreutzer szo-ná t á h o z hasonló - hűtlen adaptációk bi-zonyultak.

Mindezt nem a Madách színházi Ho l tlelkek előadásának intonálására szánom -ellenkezőleg. Jelezni és indokolni kívá-nom, hogy alig titkolt szkepszissel ültembe a nézőtérre.

Szakonyi Károlynak a bemutatót meg-előző nyilatkozatai nem oszlatták el bi-zalmatlanságomat. Valahogy túlságosanáltalánosnak és magabiztosnak éreztemSzakonyi programját. Hogy tudniillik nema kevesek által ismert (?) kötelezőolvasmányt kívánja illusztrálni. Hogy nemóhajtja sem kizsigerelni Gogolt, ötletnektekintve remekművét, sem pedig szolgaimódon követni. Mert ő voltaképpen nemis a regényt dramatizálta, inkább arrólbeszélhet, hogy azt élményanyag-kéntkezelve írt belőle egy új, mai drámát.

Nem az Életem, Zsóka és az Adáslibalírikus, szatirikus vénájú, rutinos írójávalszemben voltam bizalmatlan, hanem avállalkozással. Hogy lehet és szabad Go-gol figuráiból mai történetet teremteni.Hogy a XIX. századi orosz életnek ez alazán, epikusan áradó enciklopédiája ki-bírja a drámai koncentrációnak a színpadkövetelte mértékét. Hogy sikerül legyőznia regényillusztráció színpadi hagyo-mányok szentesítette konvencióit és akötelező olvasmányoktól berzenkedő né-zők (és színészek) ellenállását. Az előz-mények és a nyilatkozatok őszintén szólvanem sok jóval biztattak.

Pedig addigra már Szakonyi Károly ésLengyel György túl voltak a munka leg-nehezebb részén. Szakonyi, aki már ko-rábban az Ördöghegy bemutatójakor isdolgozott együtt Lengyel Györggyel,legelőször egy „teljes", minden lehetségesdrámai szituációt kibontó verziót készítetta regényből. Nem mintha arány-érzékébecsúszott volna hiba, hanem mert úgyérezte, hogy csak a regény folyamatánakteljességéből, a lehető leggazdagabbanfelépített jelentsorból képes továbbkoncentrálni a lényegre, azt képes továbbsűríteni. Ebben a szükségesnél éslehetségesnél is hosszabb munkaváltozat-

bvndhksb

C

GdeeiephfkHmGlCaEamelsalOmnbeéf

fHtfkkvmQrskNgléaöd

an Szakonyi végigjárta a szöveg kínáltaalamennyi drámai lehetőséget, megjele-ítette még Kopejkin kapitány kalandját is,e csak azért, hogy a motívumok tartalmiierarchiája, szerkezeti és funkcionálisapcsolata kibontakozzék, és ne kerüljönor semmiféle egységet bontó utólagosővítésre, dramaturgiai lazításra.

sicsikov elindul

ogol remekművének nemcsak történetét,e visszhangját és irodalmát is feleslegeszen a helyen ismertetni. (Szakonyivalllentétben: szakmai lap a mű ismeretébőlndulhat csak ki.) De érdemes utalni azlőző színpadi változatok alapvetőroblémáira. Arra, hogy a kritikai realistaang és a szatirikus világkép mögött éselett létező, mindezt átható irrealitás aorábbiakban nem került színpadra.iányzott a gogoli világ fantasztikumánakegelevenítése. Pedig nyilvánvaló : ha aogol korabeli Orosz-ország csak szegény

ett volna, csak el-maradott és feudális,sicsikov útja és karrierje nemlakulhatott volna úgy, ahogy alakult.hhez a mindent meghatározó, gúzsbakötőnyagi nyomorúságon kívül az adott,egkövült intézményrendszerre és az

llentmondásokban felőrlődött, eltorzultelkű emberek-re volt szükség. Egy olyanajátos, kelet-európai bürokráciára,melynek nem ki-növése, hanem lételeme,ényege a korrupció, a megvesztegetés.lyan, a látszatok szentesítésére hivatottorálra, amelynek túlhaladott

ormarendszerét sem védelmezői, semírálói nem tartják be, de amely mégislég virulens ahhoz, hogy az emberirzelmeket gúzsbakösse, visszájukraordítsa.

Gogol már korábban, A revizorbanelmutatta és leleplezte ezt a világot. Aolt lelkek első részében azután fel is

érképezte: Csicsikov üzleti útja során aöldbirtokos élet és a társadalmi viszonyokövetkeztében deformálódott oroszarakterek különböző rétegei és végletesáltozatai tárulnak fel. Csicsikovot, aki aaga fantasztikus vállalkozásának Donuijote-jaként kalandból-kalandba sod-

ódik, mindannyiszor lényegében azonoszituációban látjuk: Manyilovot, Szoba-evicset, Pljuskint, Korobocskát ésozdrjovot is ugyanarról akarja meg-yőzni. A Legutolsó összeírás óta jobb-étre szenderült, járvány elpusztította, tűzgette, de esztendőkre változatlanuldóköteles jobbágyok felvásárlásánaktlete ugyanúgy frappírozza az eladókat,e ki-ki a maga gazdálkodási elvei, gya

korlata és vérmérséklete szerint reagál. Atárgyalás, az alkusorozat nem egyszerűenanyagi érdekek konfrontációjaként jelenikmeg a regényben, hanem mint a feudálislét termelési-társadalmi és lélek-tanicsődje. Gogol ennek kifejezésére ál-talában nem drámai eszközöket használ:regényének epizódokra tagolt, epikusszövete laza, már-már anekdotikus, lírájaa regény atmoszférájában, szatírája amegjelenítő, leíró és publicisztikai szö-vegrészekben bontakozik ki.

A „dramatizálás" lehetősége, éppenezért, eleve korlátozott. Bulgakov eredetiverziójának szövege nem maradt fenn,vagy legalábbis nem hozzáférhető. (Arendelkezésre álló információk szerint ezvolt az a szöveg, amely a gogoli rea-lizmus fantasztikus elemeire is épített, saz író groteszk látomását az egyes számelső személyben tolmácsolt narrátorszö-veg közelítette az előadás időpontjához.)A Művész Színház tizenkét jelenetesadaptációját mozaikszerűnek, színészikoncertszámok sorozatának jellemezte akritika. Elolvasva a színpadon nem látottklasszikus előadás alapjául szolgáló szö-veget, kiderül, hogy a Csicsikov utazá-sára, a holt lelkek vásárára koncentráltMHAT-változat (amely felépítésébennem nagyon tér el Szakonyiétól) lénye-gében hűségesen tolmácsolja a regénytartalmát. Feltéve, hogy a világnézetiállásfoglalást, a társadalomkritikát és asztorit azonosítjuk a mű tartalmával. Haazonban az eredeti alkotás világát és szel-lemiségét is számonkérjük, akkor kitűnik,hogy a lelkek vásárlására, az alkudozásrakoncentrált jelenetsor a gogoli poémánaklegfeljebb a csontváza lehet. Feltehetőenerre a csontvázra rakódott azután -Sztanyiszlavszkij rendezői zsenialitásá

nak hála - a színészi jellemrajzok húsa, agesztusok és jelmezek bőre, és ezt az ele-venné lett szervezetet hozta mozgásba agondolatokat, érdekeket és szenvedélye-ket szembesítő előadás.

Holt lelkek, 1976

Szakonyi Károly legelső megoldásra váródramaturgiai problémája az volt, hogyanlehet úgy színpadra állítani Csicsikovútját, hogy vállalkozásának öt állomásaegységes cselekménnyé szerveződjön. Ezpedig csak úgy képzelhető el, ha a szín-padi cselekmény nem redukálódik a holtlelkek vásárlására. Ha a látogatások előz-ményét és főként folytatását, Csicsikovmanipulációinak társadalmi visszhangjátés konzekvenciáit is látjuk. Szakonyi egynyilatkozatában említette, hogy a figurákGogoltól származnak, a jeleneteket azon-ban magáénak vallja. Becsületére válik,hogy ennek az állításnak legfeljebb a feleigaz. Hiszen a színpadi változat kulcsjele-netei általában megmaradnak a regény-ben felépített szituációk keretei között, ésmegőrzik a dialógusokat is. Sokszornyomon követhető Szakonyi szerkesztőibravúrja: ahogy a kanyargós eredeti szö-vegből „összevágja" hőseinek párbeszé-dét, maximálisan megtartva a gogoli öt-leteket, fordulatokat, sőt kifejezési for-mákat is. A Szakonyi teremtette jelenetekrendszerint a regény epikusan közölt -elbeszélt, végiggondolt, felidézett -motívumait elevenítik meg, például aKormányzónál tett tisztelgő látogatásalkalmával. A regény szövegében több-nyire valójában benne torlódnak a Sza-konyi számára szükséges információk.Hogy mit mondott, vagy mit mondhatottvolna Csicsikov az adott helyzetben. Azutóbbi eldöntésére Szakonyit a főhős

Jelenet Szakonyi Károly Holt lelkek-dramatizálásából (Madách Színház)

körültekintő és gazdag színpadi jellem-rajza jogosítja fel.

Legfeljebb a kormányzói bál túlnyújtottszerelmi nyomozását sokalltam: a jelenet,amely során Csicsikov a neki küldöttszerelmes levél szerzőjét keresi, eleinteellenállhatatlanul mulatságos, későbbazonban ellaposodik. Csicsikov útjánakföldrajzi, társadalmi hátterét, a látogatásokepizódjait összekapcsoló utazást Planchonhíres rendezése vetített képsorokkalérzékeltette. A Madách színházi módszerjobban szem előtt tartja

a dráma szerkezeti egységének követel-ményét, és a forgószínpad lehetőségeitkihasználva, összekötő színpadi pillana-tokra épül. Kár, hogy ezeknek egy részevégül is megmarad formális funkciót tel-jesítő drámai üresjáratnak.

Mindaz, amit Szakonyi adaptációjánakjellemzésére mostanáig elmondtam, az íródramaturgi munkájára vonatkozik. AGogol művének színpadra állítása soránadódó irodalmi és színházi feladatoktöbbé-kevésbé hibátlan megoldása azon-ban önmagában még nem igazolja Sza

konyi Károly, az író - és a Madách Szín-ház - vállalkozását.

Az előadás második részében azonbanSzakonyi valóban átvette Gogoltól a szót... És kibontakozott az a gogoli ihletésűSzakonyi-dráma, amely valóban nekünkés rólunk szólt.

(Tévedések elkerülése végett, ezzel nemazt akarom mondani, hogy Gogol regényenem nekünk és rólunk szól. Ellenkezőleg:jelezni kívánom, hogy az eredeti mű amaga műfajában és közegében, mindenbeavatkozás, adaptáció nélkül is aktuálismaradt. Ezért klasszikus! És ezért vanszükség különleges indokra és indíttatásraahhoz, hogy a mű sértetlen integritásátvalaki - a legjobb irodalmi, közművelődőindulattal is - megsértse, átalakítsa.)

Szakonyi-dráma?Szakonyi vállalkozását számomra tehátnem a végrehajtott sikeres dramaturgiaiműtét kis híján kifogástalan kivitele iga-zolta, hanem inkább a második részbenfokozottan és közvetlenebbül megnyilat-kozó, a gogolival összhangban kialakítottszuverén, aktuális mondanivaló. Ennekmegnyilatkozása egyébként nem jelenti aklasszikus szöveg elvetését, átírását.Tanulságos - és akár meg is ismételhető -kísérletnek tartom az egyes szöveg-részekösszevetését. A szerződések hitelesítésekörül bonyolódó hivatali jelenetetfeltűnően frissnek, aktuálisnak éreztem, ésőszintén szólva meglepett, amikor mindenmondatát felleltem a gogoli szövegben. Abürokrácia klasszikus kritikájánakérvényét Szakonyi olyan módon aknáztaki, hogy ezzel közvetlenül kapcsolódottmai, közéleti vitáinkhoz. Az ilyen éshasonló eszmei találkozások bátorítottákazután fel a szövegtől való el-térésre is: azÜgyész sorsának kibontása-kor már nemszövegében, csak szellemé-ben hű a Holtlelkek írójához.

Szakonyi drámájában mintha nagyobbnyomatékot kapna N. város közéleti vi-szonyainak rajza is. Gogol a regény pub-licisztikai elemeiben és a szerzői kom-mentárokban jelzi és summázza, de Sza-konyi meg is jeleníti az érdekviszonyokalakulását és a velejéig rohadt kormány-zati rendszer kialakította társadalmi at-moszférát. Mindez nem Csicsikovtólfüggetlenül, hanem körülötte zajlik. Akisváros lakói, akik az imént megfé-lemlítették a csalót, egyszercsak maguk isfélni kezdenek tőle. Gogol regényében ismegjelenik Csicsikov titka - hogy ké-

Márkus László (Szobakevics) és Haumann Péter (Csicsikov) a Holt lelkekben

met vagy revizort, különleges kormány-megbízottat sejtenek benne -, de Szakonyiszínpadán ez a titok a kölcsönös ki-szolgáltatottság és a félelem szituációjá-nak motorjává válik. Csicsikov bebör-tönzése és pénzen vett szabadsága ebben afeldolgozásban nem újabb, rendkívülikaland, hanem a társadalmi anomáliáktörvényszerű megjelenítő formája. Kár,hogy a cselekménynek ezt a szakaszátSzakonyinak nem sikerült fegyelmezet-tebben tömörítenie: egységesebb és erő-teljesebb lenne így a hatás.

Köztudott, hogy Gogolnak azért nem(vagy azért sem) sikerült befejeznie a Holtlelkek tervezett trilógiáját, mert a másodikrészben a már felrajzolt szatírikus-kritikuskép valamiféle revíziójára, feloldásáratörekedett, élettapasztalata és életismereteazonban ellenállt a szándéknak, A Madáchszínházi Halt lelkek szándékában iselkerüli a feloldást. A némileg túlságosanlelassított tempóban bontakozófejlemények után a városháza nagy-termében nyilvánosságra hozott, vérlázítóigazságtétel és Csicsikov búcsúja inkábbfigyelmeztetésnek hat, mint meg-nyugtatásnak. Szakonyi, az adaptáló itttávolodik el legjobban Gogol szövegétől,de a XX. század harmadik harmadánakírójaként hűséges marad elődje és a műmondanivalójához. Itt válik világossá,hogy Szakonyi nem ért egyet azzal a kri-tikusával, aki szerint „ma ezt a történetettörténelmi drámaként kell, lehet értelmez-ni". Legfeljebb a mondat második részétfogadná el, és szándéka szerint úgy idézimeg a régi tegnapot, hogy emberi tanul-ságai a mának is szóljanak. Mert valójábanéppen ez a mához szóló érvény az, ami -nemcsak műsorpolitikai, de irodalmi ésszínházi szempontból is - igazolja a Holtlelkek, mai színpadra állítását. (Szakonyirólszóltam mostanáig, meglehetigazságtalanul. Hiszen a színpadiadaptáció az író és a rendező közös gyer-meke. De lévén, hogy a gyakorlatiegyüttműködés részletei szükségszerűenhomályban maradnak a kritikus előtt,kénytelen vagyok elfogadni, szentesíteni acímlapok jelezte munkamegosztást.)

A látvány elemei

Lengyel György, amikor a Holt lelkeketszínpadra álmodta, abból a provokatív, amű címében is sugallt gogoli gondolatbólindult ki, hogy ebben a világban eleveneka holtak, és holt lelkeknek számítanak azélők. Ezt a felismerést fogalmazza megképi eszközökkel Fehér Mik-lóslátványosan szuggesztív színpadképe

is. A nyitott színpad közepén leeresztettaranykeretes Gogol-portré körül furcsa,rendetlen képtár kavarog. Mozdulatlan-ságában is csupa mozgás. De nem az élet,inkább az enyészet mozgása -- mintha egyódon kastély pincéjében vagy padlásánjárnánk: az ősök már nem is a falon,hanem egymás hegyén-hátán torlódnak. Ászínek megfakultak, porszag kering alevegőben. Azután az egyetlen „színes"

folt, Gogol képe is eltűnik: jelenetrőljelenetre más árnyképek kerülnek a szín-padi háttér előterébe. Á látvány és az el-gondolás félreérthetetlen: a rendező ezzelis hősei és kortársaik árnyékéletére utal.Csakhogy a világos mezőben feketénragyogó biedermeyer sziluettek, ollóvalkanyarított vásári árnyképek valójábannem annyira kísértetiesek, és cseppet semriasztóak. Az alkotók szándéka ellenéreinkább játékos asszociációkat sugallnak,és ezáltal a verbális egyezés ellenére tév-útra kalauzolják a nézők fantáziáját. Azakart színpadi rendetlenség következet-lenül (néha követhetetlenül) kíséri az elő-adást. Az árnyképek üzenete túlságosankevés gondolati támaszt kínál a nézőnek.

Annál egyértelműbbnek, sikerültebb-nek érzem a színpadi figurák megjelení-tését. Lengyel György pontosan végig-gondolta, bemérte a Gogol felidézte és aSzakonyi megszólaltatta figurák közöttmeglevő, elkerülhetetlen különbséget; azezer árnyalatú leírások és burjánzó utalá-sok, megismételhetetlen hasonlatok el-sikkadása következtében létrejött vér-veszteséget. És ennek pótlását nem bíztakizárólag a színészi játékra, hanem segít-ségül hívta a maszkmestert és a jelmez-tervezőt. Bátran mondhatjuk, hogy Gogolminden megidézett hőse mögött négyember áll: a rendezőn és a színészen kívülBajkai István és Mialkovszky Erzsébet.Az NDK színpadjain - elsősorban aVolksbühnén - megcsodált „jellemszob-rászatnak" a Madách színházi előadásezúttal három felejthetetlen példáját kí-nálja. Dayka Margit riasztóan szögletes,öregecske Korobocskája, Márkus Lászlófélelmetes és ordenáré szörnyeteg-Szoba-kevicse, valamint Körmendi János karó-raaszott, nyomorult Pljuskinja a nézőtudatában valószínűleg végérvényesenösszeforr a gogoli figurákkal. Pljuskintépettsége, az övéről csüngő használatitárgyak nyomorúsága következtében elsőlátásra olyan kifejező, hogy a szövegszinte ráadás.

A színészek egyéni tehetségét, ember-formáló készségét egyáltalában nem deg-radálják a színpadi segédeszközök. El

lenkezőleg: a maszkmester segítségével,kellékekkel, trükkökkel teremtett Dau-mier- vagy Hogarth-karikatúrákat idézőkülső megjelenés optimális lélektani fel-tételeket is teremt számukra a mű szelle-mét tökéletesen visszaadó, harsány ésmégis visszafogott komplex játékra. Ko-robocska, Szobakevics és Pljuskin ugyan-is nem egyszerűen karikatúrák: Gogol,amikor leleplezi, meg is fejti jellemük tor-zulását. És aminek érthető indoka, tanul-ságos magyarázata van - mint példáulPljuskin harpagoni vonásainak -, az vég-letességében is emberi marad. Az a stili-zált játékstílus, amit a felsorolt színészekmeghonosítanak, izgalmassá, gazdaggáteszi az előadást.

Csicsikov és a többiekA dráma terheit legnagyobbrészt mégisCsicsikov, azaz Haumann Péter viseli.Olvastam kritikát, amely kifogásolja akülönböző szereplők játékstílusának el-térését és a megidézett földbirtokos ször-nyetegek színészi stílusával szembenHaumann alakításának realizmusát emeliki. Magam is érzem ezt a kettősséget. Deúgy látom, hogy ez Gogol és Szakonyiművéből is szükségszerűen következik.Hiszen ha Haumann valódi szörnyetegetformálna Csicsikovból is, ha megelégedneképmutatásának, aljasságának, önzésénekleleplezésével, ezzel elferdítené a drámaiigazság tengelyét, és végérvényesenelidegenítene bennünket a .hőstől. Ezpedig ellenkezne a mű eszmei tenden-ciájával. Mert Csicsikovnak olyannak kelllennie, hogy ha taszít is, azért felébresszea nézőben a ráismerés fanyar örömét.Haumann Csicsikovjáról „mindent"

tudunk. Hogy előkelősége, megjátszottfölénye is talmi, hogy bárkit hajlandó fel-áldozni anyagi érdekei és karrierje oltárán.De még ennél valamivel többet: hogykétségtelen tehetségét, szorgalmát ahivatal örök packázása, a tehetségetnyomorító falak szorítása és egy torz világembertelen törvénye fordították afonákjára. Ezt a felismerést táplálja azolvasóban Gogol is, amikor a regény záró,publicisztikus szakaszában szinte be-lénkszuggerálja a szavakban is megfo-galmazott kérdést: „Vajon nincs-e ben-nem is valami Csicsikovból?" Haumannjelen idejű Csicsikovjának ez a cinkosankérdő, önkritikusan felszólító attitűd atitka.

Az adaptáció szerkezetéből, a jelenetektartalmi aránytalanságából is következik,hogy a szöveg több szerepet kínál, mintahányat Lengyel György ki tudott oszta-

ni. A felsoroltak mellett és mögött akadtnéhány sikerült karakteralakítás : példáulHoresnyi László Manyilovja, Juhász JácintRendőrkapitánya, de meglehetősen sokvolt a jellegtelen, a szürke megoldás is.

Feltételezhető, hogy N. város polgárairaa rendezőnek sem maradt igazánenergiája, figyelme. Így történhetett, hogypéldául a Kormányzóné és szépségesleánya (Ilosvay Katalin és HüvösvölgyiIldikó) úgy mozognak, úgy„domborítanak", mintha egy másik, régielőadásból léptek volna a Holt lelkekszínpadára. A népes női szereplőgárdábólegyedül Békés Italának, a Postamesternéalakítójának játéka és játékstílusailleszkedett szervesen a groteszk gogolitablóba.

Nehéz feladatot oldott meg kiválóanNémethy Ferenc: az ő Ügyésze, a halvá-nyabb regénybeli indíttatás ellenére, re-mekül beolvad és kiválik. Külső megje-lenésének úri szabályossága és démonikusjellege, tisztviselő tekintetének meghu-nyászkodó alázata és hirtelen felizzó fe-nyegetése a figura társadalmi helyzeténekés belső habitusának ellentmondásaitfejezik ki. Az a konfliktus, amely az ősorsát, útját meghatározza, mélyen gyö-kerezik a Gogol rajzolta múltban, de fe-nyegetően jelen van Szakonyi élmény-világában, drámájában is.

Tudatosan komponálta meg Lengyel

György az előadás szövegen kívüliakusztikus elemeit is. Az előadás atmosz-férája többnyire az élesen naturalista zö-rejek és az édeskés báli zene szembeállí-tására épít. Valójában Csicsikov mindenlátogatásának megvan a konkrét kísérődallama is. A vissza-visszatérő kocsizör-gés és a távoli madárcsicsergés szokatla-nul elevenné, változatossá hangolja azelőadást. Éppen ezért éreztem felesleges-nek a lélekvásár momentumának kiemeltzenei hangsúlyát. A tévékrimikben jelzikilyen figyelemfelhívó nyomatékkal agyilkos és a gyilkosság közeledtét, mintitt Csicsikov látogatásának felszínre kerültcélját.

A Holt lelkek egyik, részleteiben elismerőbírálatában olvastam, hogy a föltámadás,a csoda ezúttal elmaradt. Olcsó dologlenne erre azzal replikázni, hogyGogolnak csak a modelljei haltak meg,hősei tizenhárom évtized óta változatlanulélnek, tehát kár a föltámadásra vár-ni . . .Hiszen az igazság az, hogy „csoda"valóban nem történt. A Holt lelkekbemutatása nem jelent színháztörténetiszenzációt, és Szakonyi Károly dráma-íróipályájának is a maga törte úton kell amagasba ívelnie. Mégis: szerencsés kéz-zel, írói leleménnyel alkotott drámaiadaptáció, gazdag, hatásos, nagyszerűrészleteket eredményező előadás szüle-tett, amelyet alighanem szívesen fogad aközönség. Nem Gogol-pótló, hanem ak-tuális társadalmi szatírát, élő színházatkeres - és talál ! - a Madách Színház szín-padán.

Ezek után, úgy érzem, semmi okunk azelégedetlenségre.

Gogol: Holt lelkek (Madách Színház)Színpadra alkalmazta: Szakonyi Károly.

Rendezte: Lengyel György. Díszlet: FehérMiklós. Jelmez: Mialkovszky Erzsébet.Maszk: Bajkai István. Világítás: Götz Béla.Zenéjét összeállította: Palásti Pál. Koreográfia:Ligety Mary.

Szereplők: Haumann Péter, Dayka Margit,Márkus László, Körmendi János, DózsaLászló, Horesnyi László, Cs. Németh Lajos,Gyabronka József, Bodor Tibor, Hűvös-völgyi Ildikó, Papp János, Szalay Edit, Ju-hász Jácint, Petrozsényi Eszter f. h., Né-methy Ferenc, Dunai Tamás, Békés Itala,Fillár István, Lontay Margit, Garics János,Bay Gyula, Menszátor Magdolna, GyengeÁrpád, Csűrös Karola, Kelemen Éva, DeákB. Ferenc, Gáti Oszkár f. h., Hegedüs Erzsi,Kádár Flóra, Gaál János, Pádua Ildikó,Bakay Lajos, továbbá Frankovits Péter, KisEndre, Putnik Bálint, Szabó Ferenc, vala-mint Csák György, Horineczki Erika, Jut-kovics Krisztina, Medgyessy Pál, MolnárZsuzsa, Seres Gabriella, Szirtes Ágnes, Szo-boszlai Éva, Vizi György, Zsolnay Andrásfőiskolai hallgatók.

SZÁNTÓ JUDIT

David Storeybemutatkozik

A vállalkozó a Kaposvári Csiky GergelySzínházban

I.

David Storey-nak, az új angol dráma„második hulláma" e vezetőszemélyiségének munkásságát úgyszólvánbemutatkozása óta figyelemmel kísértem,és minden új műve után úgy vélekedtem:Storey angol belügy, hazai sikere érthető,de a határokon nehezen léphet túl.Drámáinak problematikája többszörösentávol esik tőlünk. E drámák egy polgári ésezen belül is merőben sajátos jellegű,tudniillik az angol polgári társadalom ta-laján fogantak, és ráadásul nem az osz-tályok összeütközésének sűrűjében tal-lóznak, ott, ahol, ha csak közvetett mó-don, de magunk is járatosak vagyunk;másfelől messzi ívben elkerülik a szá-munkra is átélhető magánszintű (szerel-mi-házassági) tematikát. Nem, a Storey-drámák valamilyen periferiális kérdéstragadnak meg, amely tőlünkmeglehetősen idegen. Tagadhatatlan,hogy Storey, jó drámaíró módján, képes eperiferiális valóságszelet általánosítására,ám ez is nehezen követhető, merttöbbértelmű, többfelől nézhető, nemsűríthető valamilyen tömör, egyértelműmondandóvá. Storey naturalistának túlköltői, abszurd-nak vagy szimbolistánaktúl konkrét; közérthetősége - mert hiszmondatai ön-magukban tökéletesenvilágosak egy-szerűek - csak látszólagos,cselekményessége pedig még ennél iscsalókább, hiszen dramaturgiájánakbravúros töret-lenséggel végigvittalapelve éppen az, hogy a sok, a ma dívóátlagnál jócskán több cselekvésegyüttesen semmiképp se adjon kivalamiféle hagyományos drámaicselekményt.

Megannyi mozzanat tehát, amely a nem-angol s kivált a hagyományos rea-lizmushoz szokott magyar nézőtől idegen;s egyben megannyi mozzanat, amelyhezszínjátszásunknak sem igen van kulcsa.

Persze, valahányszor felvetődik a prob-léma, hogy színjátszásunk és közönsé-günk lemaradt, lemarad valamiről vagyvalakiről, olcsó demagógia volna, harögtön hozzá nem toldanánk a kérdést: ésbaj, ha lemaradunk erről vagy arról azirányzatról, erről vagy arról az íróról?Ami David Storeyt - és még jónéhány,

az ő nemzedékéhez tartozó honfitársát -illeti, mindig is úgy éreztem: bizony, haérthető is. kár. Elsőbben és a felszínen kárazért, mert egy nagy sikerrel mindigérdemes konfrontálódni, kivált, ha ez asiker egy olyan virágzó, sok tehetséggelbüszkélkedő drámairodalmon belül robbanki, mint az angol, ahol nem olyan könnyű alegjobbak közé betörni. De kár azért is,mert ebben a nehezen hozzá-férhető, sőt,számos ponton épp a mi eszközeinknekellenálló oeuvre-ben számos szép, nekünkis szóló érték és gondolat lappang, csak lekellene ásni hozzájuk.

Storey - és ez most nem jellembeli ka-tegória - becsületes író. Az elnyomottak, akisemmizettek, a hajótöröttek pártján áll, ésbár elsősorban a konkrét jelenségek, azemberi csődök tényleges, személyhezkötött megnyilatkozási formái érdeklik,megpróbál rávilágítani a jelenségekszélesebb összefüggéseire, társa-dalmihátterére is. Csakhogy a valóság - ellenáll.Nagyon nehéz szétválasztani az egyéni és atársadalmi összetevőket, egy-értelmű,vádló ujjal rámutatni a felelősökre, vagykivált, épp ily kemény gesz-tussal,valamiféle megoldást jelezni. A korhadásmár túl mélyre hatolt, a szereplők egyközös, fojtogató atmoszféra, homogénrossz életérzés foglyai. Storey eljutbizonyos társadalmi polarizálásig, de úgyvéli, ez a felismerés nem old meg semmit;a börtön akkor is közös marad. És ígyállapodik meg valahol a naturalizmus, arealizmus és az abszurd határterületén, ésírja, az őszinte és keserű szkepszisalapindulatától fűtve, érdekes, nagyontehetséges és nagyon szomorú szín-padijátékait.

Van David Storeynak egy érdekes, jel-legzetes vallomása saját világnézetéről.Mint mondja, nem hisz a politikai cselek-vésben; az élet mára túl bonyolult lettahhoz, hogy egyértelmű politikai gesz-tusok átfoghassák, amellett a politizálóember kompromisszumokra, taktikaicselekre kényszerül, és így először fel-felfüggeszti, majd végleg feladja erkölcsiintegritását. Épp így nem hisz a magán-életben, mint üdvözítő megoldásban sem; aszemélyes kapcsolatok korunkban aszüntelen bomlás és összeomlás állapo-tában vannak. Egy valamiben hisz: agyakorlati: cselekvésben, a közös tevé-kenységben, vagyis a munkában, amely amaga személytelenségében legalább át-menetileg egyesíteni képes. És maga utal

érdemes papírra vetni egy ilyen dolgozatvázlatpontjait.

A munka szép. Szép a folyamat, ahogyana dolgozó ember a semmiből valamit állítelő; és szép az a folyamat is, ahogyanDavid Storey, az író, aprólékos gonddal,nagy technikai és még nagyobbdrámatechnikai tudással a szövegben re-konstruálja ezt az elsődleges folyamatot:egy lakodalmas sátor felépítését - I. fel-vonás -, belső díszítését II. felvonás - éslebontását - III. felvonás. A néző, él-ményrendszere egyik síkján, érzékeli ésélvezi is ezt a kettősen precíz, artisztikusfolyamatot; örül minden felállított ge-rendának, felfüggesztett drapériának, fel-rakott padlóelemnek, az egész, szeme előttépülő objektív valóságnak, amely asemmiből, önmagukban semmitmondóalkatrészekből áll össze jól megtervezett éshibátlanul kivitelezett alkotássá.

A munka szép; mert bármily különböző isaz öt ember, aki építi, bármily érzelmekkötik össze, bármilyindulatok választjákszét őket, amíg a munka tart, addig főtörekvésük közös: rendesen megcsinálni,amit vállaltak. Sőt: bármekkora szakadékválasztja el ötüket, immár mint homogéncsoportot, Mr. Ewbanktől, a címszereplővállalkozótól: ez az antagonizmus amunkafolyamat célját közvetlenül nemérinti. Ahogy a tőkés kézen levő gyárakmunkásainak keze alól is hibátlanalkotások kerülnek ki, melyekben aztán afogyasztók - és köztük maguk a munkásokis - örömüket lelhetik, úgy épül-

David Storey: A vállalkozó. Díszlet: Najmányi László. (Kaposvári Csiky Gergely Színház)

ezzel kapcsolatban két drámájára, aholépp ezért e közös tevékenység, a munkaa főszereplő. Az egyik A vállalkozó, amásik Az öltöző, melyet nálunk atelevízió mutatott be. És a fentiekösszefüggésében vizsgálva mindkettő arealizmus győzelmeként fogható fel,mert bármit hitt róluk az elfogult író(legalábbis keletkezésük idején), ez akét mű erőteljesen cáfolja a munka minttársadalmon kívüli elvont fogalom és,következésképpen, mintabszolutizálható megoldás elvét.

Bizonyításra Az öltöző is alkalmas len-ne. A huszonkét rögbijátékos kétségkí-vül szívvel-lélekkel csügg a meccs mintügy és mint összefogó, mozgósítóeszme sikerén, de odaadásuknakugyanakkor számos nagyon is konkrét,anyagi, erkölcsi, jellembeli összetevőjeis van; a meccsnek mint„munkafolyamatnak" pedig mindelőzményei, mind következményeipontos realitással illeszkednek bele egy,épp a meccs szempontjából nagyon isellentmondásos társadalmiösszefüggésrendszerbe.

Maradjunk azonban inkább A vállal-kozónál, hiszen ez a mű került most ma-gyar színpadra, méghozzá, mondjuk kirögtön, olyan előadásban, amely öröm-teli módon cáfolta meg sok éves aggá-lyaimat.

„A munka szerepe David Storey Avállalkozó című drámájában" micsoda jócím, micsoda hálás téma egy iskolaidolgozathoz! De kezdetben minden köz-hely igazság volt; így hát ma még talán

szépül a sátor, függetlenül építők és épí-tők, sőt, építők és építtetők egymás közöttiviszonyától.

És a munka - csúnya. Csúnya, mertazoknak, akik végzik, rossz a közérzetük,mert egyformán boldogtalan Kay, a hall-gatag, feltétlen engedelmességbe mene-külő művezető, aki, hogy népes családjáteltartsa, egyszer már összeütközésbe ke-rült a törvénnyel, és most örül, hogy ismétvalamelyes pozícióra vergődött; a komor,középkorú, reumás munkás, Ben-nett, akitelhagyott a felesége; sőt, Marshall ésFitzpatrick, a két anarchista ír tréfacsinálóis, akik többé-kevésbé tisztában vannakvele, hogy tiszteletlen-felelőtlenkötekedésükkel csak szubjektívekönnyítenek a lelkükön, de szigorúanszűkre szabott társadalmi mozgásterükbőlsoha ki nem törhetnek - lényegében ez azoka, hogy társaik iránt épp oly kí-méletlenek, mint munkaadóikkal szem-ben. Mert a munka sajátosan érdekes belsőtörvényszerűsége, hogy ha az együttdolgozóknak a munkához való viszonyanem egyértelmű, akkor, változtatási lehe-tőség, perspektíva híján, egymással iskonfliktusaik támadnak. A legboldogabbköztük még Glendenning, az örököstompultságban élő félkegyelmű, akit egyfalás sütemény is kielégít. Igaz, ebben aboldogtalanság-komplexusban szét-bogozhatatlanul keverednek egyéni éstársadalmi mozzanatok; de hiszen éppettől olyan nehéz, olyan elviselhetetlenülnehéz az élet ...

És a munka csúnya, mert miközbenegyesít, szét is választ; szétválaszt, mintláttuk, még egymástól is, de kivált amunkaadótól. Mr. Ewbank maga is selfmade man, alulról indult; szenilis apósameg épp groteszk módon házal a kötéllel,melyet egykor maga vert. Ám ez csakvalamilyen patriarkális külső mázt ken amunkásokhoz való viszonyra, a lényegennem változtat. Mr. Ewbank persze - mertaz élet nem egysíkú - azért is jár annyitemberei közé, mert bizonyos nosztalgiátérez irántuk, és mert ő maga is élvezi amunkafolyamatot mint absztrakciót; defőképp azért jön, hogy ellenőrizzen,számon kérjen, óvja tulajdonát, kicsikarjapénze ellenértékét. És eközben ő isboldogtalan, nem tud örülni siker-élményeinek, karrierjének, és gyötri akontaktuséhség; nem beszél egy nyelvet semunkásaival, se családjával, akár el-hagyják, mint gyermekei, akár mellettemaradnak, mint felesége. Ehhez aztánfilozófiát is kovácsol: „Ha mindannyiun-kat (tehát: munkásokat és munkaadókat

egyaránt - Sz. J.) belegyömöszölnénekegy zsákba, érti, és tűzbe dobnának, nemlenne kár értünk."

Ha ugyanezt vallaná Storey is: vérbeliabszurd író lenne. Storey azonban nem eztvallja, illetve szemléletébe ez az elem isbelejátszik, de annál, ami egyesít, sokkalfontosabb számára az, ami elválaszt:munkások és munkaadók frontjainakhatárvonala, amellyel mindkét fél tökéle-tesen tisztában van. Fitzpatrick, az örökkötekedő, fitogtatott hanyagsággal fogja-engedi el a létrát Mr. Ewbank alatt; szik-rázó dühvel löki félre és fut a létráhozPaul Ewbank, a fiú, aki pedig a munkásokszövetségesének tűnt, és annak is hittemagát, pedig csak rossz lelkiismeretehajszolta bele egy át nem élt, mertszámára át nem élhető szerepbe. A mun-kaadók táborán belül ezt az antagonizmustcsak a menyasszony-lány és jegyese nemélik át, mintegy a másik tábor félke-gyelműjének ellenpárjaiként; ők ugyannem patologikus esetek, de oly mérték-ben eltompultak, életformájuk oly der-medtté kondicionálta őket, hogy tudatukigel sem hatol, amiről a dráma, amiről azélet szól.

Storey egyébként - és ez is a realizmusgyőzelmét jelzi - a lakodalmas sátorbanolyan objektumot talált, amely teljes konk-rétságában is pazarul szimbolikus értékű.Először is, viszonylag kevés az olyantermék, amelynek létéhez hozzátartozik,hogy elkészítői semmisítsék meg - és ezmár önmagában is bizonyos kietlenséget,elmúlásérzetet kelt. (A karácsonyfa ünne-pek utáni leszedése tölt el hasonló hangu-lattal; de ott a fát magunknak díszítettük,az ünnep a miénk volt.) Továbbá: azautógyári munkás például, ha neki magá-nak is van autója, nehezebben érzékelikézzelfogható módon az általa gyártottterméktől való elidegenedését, és a jelen-ség a néző számára is nehezebben ábrá-zolható. De a lakodalmas sátor, amelybenmásnak a lakodalma zajlik, és amelyhez afelépítés és a lebontás között - tehát éppfunkciója betöltésének fázisában - amunkásnak semmi köze, színpadilag isrendkívül gazdag, konkrét jelképe az el-idegenedésnek. (Najmányi László remekdíszlete így valósággal főszereplővé vá-lik.) Nem véletlen, hogy az öt munkástlegföljebb az építésnek mint öncélnakrendje, ökonómiája köti le, a sátor rendel-tetése hidegen hagyja őket, s a lebontásrendjét is épp ily precíz, jelentés nélkülimunkafolyamatként élik át, nosztalgiavagy bármily más érzelmi reakció nélkül.Az, hogy művük miként töltötte be funk

cióját, hogy ezen a munkahelyen egy szí-nes, mások számára életük nagy esemé-nyét jelentő ünnepi esemény zajlott le,számukra tökéletesen közömbös.

*

A munka egységesítő ereje, a munkánakmint absztrakciónak szépsége, boldogítóképessége, amelyről Storey be-szélt,létezik tehát, de csak mint egy sokkalbonyolultabb, ellentmondásos folya-matnak egyik eleme. És ez az ellentmon-dásrendszer a polgári társadalmon belül azegyes ember életében feloldhatatlan. Élnikell, dolgozni kell, és mert az embernekegy élete van, és azt élvezni szeretné,örömét is akarja lelni munkájában, és havalóban szépen, pontosan végzi,óhatatlanul örömet is szerez. De ha mun-kájának végső célja, értelme felől gon-dolkodik, ami ugyancsak elkerülhetetlen,ha eltűnődik rajta, hogy önmagán kívülmég kit boldogít, kit tesz nála összeha-sonlíthatatlanul gazdagabbá ez a munka -akkor a jó íz megkeseredik a szájában. Eza két irányzat egyidejűleg munkál atudatban - és nem ismerek drámát, amelyküzdelmüket, alapvető szembenállásukat,részigazságaikat és kibékíthetetlen ellent-mondásukat keményebben, plasztiku-sabban, árnyaltabban fejezné ki, mint Avállalkozó.

II.

Babarczy László rendezése a drámalényegének felismerésén épül. Ezért nemérthetek egyet a Magyar Nemzet kriti-kusával, aki a sok nagyszerű részlet elis-merése mellett hiányolta a produkcióból„az erős, egyértelmű, fegyelmezett gon-dolatot". E dráma „egyértelmű gondolata"ugyanis épp a többértelműség, a munkaellentmondásossága. Igaz, felléphetnénkolyan igénnyel, hogy ezt a több-értelműséget világosabban, egyértelműb-ben nyilvánítsa ki; kérdés azonban, ilyenigaznak és gazdagnak tűnnék-e akkor is adráma. Mindenesetre : igazsága, gazdag-sága az előadásban mindvégig érvénye-sül, és minden „egyértelmű" értelmezés, aszálak bármelyikének felerősítése-túl-színezése a színház vállalkozásának - egyúj írói világ, egy új színpadi stílus, egy újmondanivalórendszer meghódításának -értelmét kérdőjelezte volna meg.

A rendezést, az előadást nemcsak a tisztaértelmezés dicséri, hanem - ami ez esetbena szokásosnál sokkal nehezebb volt -ennek élményszerű színpadi meg-

valósítása is. A nehézség nyilvánvaló:ahhoz, hogy az értelmezés az előadás egé-szében testet öltsön, a fizikai cselekvés-sorozatot először másodpercekre bontva kikellett dolgozni, utána pedig olyantermészetes könnyedséggel végrehajtani,hogy mintegy aláfestő szerepet töltsön be amondanivaló, pontosabban: a monda-nivalók vezérszólamaihoz képest. A Film,Színház, Muzsika kritikusa, aki a bemutatótáján látta az előadást, még úgy vélte: azelőadás a munkáról szól. Én szerencsésebbvoltam: tíz nappal később olyan előadástláthattam, amely a munkái végző emberekrőlszólt. A munka maga gyönyörű volt -olajozott, elegáns, egy életformatermészetességével gördülő. Ha nehéz, haizzadságos, ha folyton magára vonja afigyelmet, akkor a dráma egy nehézszakmáról panaszkodik. Babarczy Lászlóbrigádja nem azért szenved, mert a munkanehéz, hanem azért, mert nem ad értelmetéletüknek.

Tréfásan úgy fogalmazhatnám: az elő-adást legföljebb némi „balosság" vádjávalillethetnénk. A kaposvári társulat magva,öt kitűnő színész alakította az öt munkást,és egyéni teljesítményeiknél csakensemble-teljesítményük a figye-lemreméltóbb. Vajda László mint Kay, anehéz életű művezető, kevés szövegeellenére is sűrű, drámai jelenléttel élt aszínpadon; társai gúnyára meg-megrándult,munkáltatójával szembeni fásult, gépieskészségessége, közhelyes bólogatása egymindenen túl levő, mindennel leszámoltember fojtogató tragikumát fejezte ki. Kisslstván félnótás Glendenningje egyszerreátélt és elidegenítő alakítás. Egyesjátékmozzanatai felhőtlen kacagástgerjesztenek; máskor, mikor a figurajámbor gyanútlanságát, védtelenségétfejezi ki, megrendít; és ugyanakkor hangotad az író mélységesen keserű ítéletének is:íme, a társadalom, ahol ez az ember alegboldogabb! Rajhona Ádám Bennettjetiszta, pontos, de társaihoz képesthalványabb alakítás. Vajda László különadományával, hogy tehetsége mellé mégolyan színpadi „présence"-t is kapott aszerencsétől, amely csendjeit is kitölti,kevesen rendelkeznek; e hálátlanabbszerep felzárkóztatásához talán arendezőnek kellett volna több lehetőségettalálnia. (Bár meglehet: újabb egy hétmúlva ez is megtörtént.)

Az előadás nagy színészi élményétKoltai Róbert és a pályakezdő HelyeyLászló szerzi, a két ír munkás szerepében.Ez a duett külön elemzést érdemelne;mindenképp az évad egyik csúcstel-

Jelenet A vállalkozóból ( Helyey László, Koltai Róbert, Rajhona Ádám és Kiss István).(Fábián József felvételei)

jesítménye. Miközben összehangoltanegészítik ki egymást és adják egymásnak avégszavakat, mindkettő önálló egyéniség;tréfáik, csínyeik két külön emberi világösszjátéka. Koltai sunyi, prakticista,földhözragadt képzeletű Marshallja magáta tréfát, a tréfák sorozatát élvezi, és úgytetszik, ez többé-kevésbé ki is elégíti;Helyey Fitzpatrickja költő és filozófus is,aki egy attitűdön belül komponál:kegyetlen tréfáival mintegy visszaveri azéleten, az embereken azt, amit elvettektőle, s amitől eleve megfosztották.Harsányan kacagunk rajta; aztán a nevetéselhalkul, megkeseredik, de az újabbmókának megint csak nem bírunkellenállni; Fitzpatrick, az író és a színészFitzpatrickja játszik velünk, és ennyitmegérdemel.

A másik tábor jóval hálátlanabb szerepeihalványabb megformálást kaptak. Ewbankkulcsszerepében Dánffy Sándor korrektenhelyt áll, bár a figura belső drámáját nemtudja olyan fojtott, mély izzássalérzékeltetni, mint a munkások alakítói amagukét, s ezt némi harsánysággalellensúlyozza. A többiek játéka elsősorbana rendezőt dicséri: látszik, hogy pontosinstrukciókat kaptak, és ezeket gondosanigyekeznek megvalósítani.

A Kaposvári Csiky Gergely Színház„angol sorozata" (Delaney: Egy csepp méz,Wesker: A konyha, Arden: Királyi kegy,Storey: A vállalkozó) világosan jelzi: azegyüttesnek programja és mondanivalójavan ezekkel a drámákkal. Az országbanegyedül vállalják e különös drá-

maíró-iskolát, amelyről a mi sajtónkbanis annyi szó esik, de színházaink csak el-szórtan, óvatosan közelítenek hozzá. Atartózkodás - bevezetőben utaltam rá, s aStorey-val kapcsolatos okok mutatismutandis társaira is kiterjeszthetők - bi-zonyos értelemben indokolt. A valóság-gal, az élet, a társadalom nagy kérdései-vel való birkózás ellentmondásos, „sza-bálytalan", művészek és nézők előtt nemegykönnyen behódoló műveket hoz lét-re. De ugyanakkor: itt valóban a nagykérdésekről van szó. Ezek az írók nembújnak ködös, semmire nem kötelezőáltalánosságok mögé, és nem ragadnakmeg az élet sima, kellemes, könnyen át-tekinthető felszínén sem. Aki velük fog-lalkozik, legyen akár alkotó művész, akáralkotó néző, munka közben mai életünk,a mai világ alapvető problémáihoz jut el,és kénytelen ezeket továbbgondolni,megfelelni rájuk, a maga és kör-

nyezete számára érvényes módon. Ezekbena drámákban lehet bízni.Ezekkel a drámákkal még bukni is érde-mes. Ezekkel a drámákkal sikert aratninemcsak művészi: emberi siker is.

Davíd Storey: A vállalkozó (Kaposvár,Csiky Gergely Színház)

Fordította: Várady Szabolcs. Díszlet:Najmányi László m.v. jelmez: CsőváriLenke. A rendező munkatársa: Lengyel Pál.Rendezte: Babarczy László.

Szereplők: Dánffy Sándor, Mészáros Joli,Balázs Andor, Farkas Rózsa, MihályiGyőző, Fekete Gizi, Vajda László,Helyey László, Koltai Róbert, RajhonaÁdám, Kiss István, Galkó Bence,

TARJÁN TAMÁS

TüII

A Cseresznyéskert Szegeden

Csehov darabjainak s köztük elsősorban a

Cseresznyéskertnek lassan sorsa lesz azújabb magyarországi bemutatókon, hogyfölgördül a függöny (ha van), bejön adíszlet (vagy már a székünkbe-fészkelődésideje alatt is előttünk pompázik), s el-játssza a darabot. A színházi alkotó kol-lektíva, elsősorban a rendező és a tervezőfigyelme döntően a díszletre irányul, ezt azelőadás minden egyéb eleménél sokkaltaalaposabban munkálják ki. Ez ter-mészetesen nem lenne baj - ha a világí-tásra, a színészi játék kidolgozására ésösszefogására, minden másra is maradnaerő és ötlet. Sőt, maradna még magára adíszletre is, hogy ne csupán szimbólumo-kat, jelentéseket hatásosan közvetítő, ál-mélkodtató, mellbevágó vagy megrendítőlátvány legyen, de funkciójában, használataközben is alkalmas játéktér.

A Szegedi Nemzeti Színház Léner Péterrendezte előadásának díszletét (és jel-mezeit is) Gyarmathy Ágnes tervezte.Hatalmas tüllfüggönyök mögött sejlik fölLjubov Andrejevna háza, a szobák, azöreg, masszívan barna vagy pattogzóanfehér bútorok - és az emberek.

A tüll négyzetméterei mindenhová be-nyomulnak, és mindenütt jelentenek va-lamit. Behálózzák a házat, mintha finomanbepókhálóznák is, pedig Varja biztosanigyekezett ragyogóvá tenni minden zugot arégóta várt kedves személy haza-érkezésére. És mintha puha, tejfehér ködötis gomolygtatna a tüll, ködöt, amely - nemelégedvén meg a kerttel - birtokba veszi aszobákat is, eltakarja egymás elől azembereket, szigeteli szavukat. Azt hiszik,egymásnak beszélnek, de nem értik amásikat; azt hiszik, mondanak valamit, denem figyel rájuk senki.

Az ősi kertben bizonyára a cseresznye-fák, a szeretett cseresznyefák is tüllszir-mokat virágoznak; és messze, Párizsbantüllcsipkés világ boldogságában élhetettRanyevszkaja földbirtokosnő. S ha mostmajd hazaérkezik, meghitt tüllök fogadják,s ha birtokának dobraveréséről tudomástnem véve estélyt ad, mulatni akar, akkortüllbokréták, tüllmasnik, tüllszegélyekfognak díszelegni minden ruhán.

A szegedi előadás díszlete ki van találva.

Csak az a veszély fenyeget, hogyönmagában is eljátssza a darabot.

Ha valaki ismeri a Cseresznyéskertet,esetleg látta is már, annak a tüll néhányperc alatt betölti küldetését. De termé-szetesen annak a nézőnek a szemével kellnéznünk, eszével gondolkodnunk, szívé-vel éreznünk, akinek a darab, sőt talánCsehov is újdonság. Beleélve magunkathelyzetébe, azt kell hinnünk, hogy az il-lanó, lebbenő hatalmas tüllfüggönyökszámára is igen rövid idő alatt eljátsszák adarabot, fölkeltenek és kioltanak irodalmiasszociációkat, századvégi hangulatokat,havas-ködös-cseresznyefás gondolatokat.

A tüll, ez a nagyon könnyű anyag rá-nehezedik az előadásra; nem kerete, nemszolgálója - inkább tehertétele. Egyszer-kétszer hatásos, szellemes, később márunalmas, sőt alkalmanként nevetséges,hogy az érkező és távozó személyeknekgabalyodó tüllök között kell átvágniukmagukat, s hogy a forgószínpad lassú,nehézkes változásainál a kisebb-nagyobbfüggönyök ide-oda, föl-le gördülnek, utatengedve a zsúfolt játéktér érkezőbútorainak. Gyarmathy Ágnes biztosízléssel, kitűnő beleérző készséggel válo-gatta a bútorokat és tárgyakat, s talánannyira meg is szerette őket - amint ezt azáltala tervezett, szöveget alig, hangulatosfotókat bőven tartalmazó műsorfüzet issugallja-, hogy nem volt szíve sem-mirőllemondani. Pedig ha igaz a régi színházimondás, hogy minden színész annyit ér,ahány poént képes kihagyni, akkor mostigaz lett volna az is, hogy a nemalapvetően fontos kellékek elhagyásávalvagy megszűrésével sikerültebb lenne adíszlet, sikerültebbek lennének a„szűkszavúbb" jelmezek is. Egyébként iszavaró a szimbolikus hatású, nem-naturalista térbeosztású színpad hang-súlyozottan naturális zsúfoltsága. Egyikvagy másik tárgy, bútordarab, kellék aztmondatja a nézővel: nekünk is épp ilyenvan otthon - s ez összhangban van a ren-dezői elképzeléssel; ám ugyanezt a céltegyszerűbben, visszafogottabban méginkább el lehetett volna érni.

*

Léner Péter - amint nyilatkozatából iskiderül - Csehov eredeti elképzeléséhezhíven tragikomédiának kívánta fölfogni a

Cseresznyéskertet: az időt nem érzékelőemberek tragikomédiájának. Jó érzékkelkerülte el a fölösleges aktualizálást, tud-

va: éppen elég szellemi energia van ah-hoz a darabban, hogy egy napjainkban islétező típus kritikája legyen az előadás.Kár viszont, hogy a rendezői koncepciótudatosan leegyszerűsítő: a „távlatos"figurákat a tényekkel, térrel, idővel szem-benézni képtelen vagy gyáva többségszintjére kényszeríti. Jermolaj Aleksze-jevics Lopahin, a kereskedő talán nemtúlzottan vonzó figurája a műnek, deracionális, józan elme. Szegeden pillana-tonként kapja elő az óráját, folytonosansiet - de csak órákban-percekben tudgondolkodni, esztendőkben-tervekbennem. Szabó Kálmán határozottan formáljameg az érzelmek nélküli, s tulajdonképpcsak vagyona által, fitogtatott anyagijavaiban létező embert, aktuálisvonásokkal ruházva föl Lopahint. Ennek aLopahinnak az ésszerűen alakíthatójövőnél sokkal fontosabb a megbosszultmúlt: Szabó Kálmán arcán szinte csakakkor jelenik meg az öröm kifejezése,amikor kikiálthatja: az apám a ti jobbá-gyotok volt még, ti viszont - akarjátokvagy nem akarjátok, akarom vagy nemakarom - az én pénzem szolgálói vagy-tok.

Trofimov, a diák is elvesztette azt, amifélbemaradt egyéniségében vonzó, bum-fordian kedves, eszejárásában, nézeteibenpedig jövőidejű volt. Ifj. Ujlaky Lászlóegy, a kamaszkorból alig hogy kinöve-kedett, ellenszenves, gyámoltalan ésmeglehetősen nagyképű-ostoba alakot hoza színpadra - nyilván Léner Péterelképzeléseivel harmonizálva, hiszen alkataés tehetsége szerint a diák összetettebbvoltát is érzékeltetni tudná. Trofimovráadásul zugivó, folyton előkapdossa alapos üveget. Meglehet, napjaink egyikfiatal értelmiségi típusáról, az élvezetekbemenekülő, mellébeszélő, álműveltentellektüelről akart kritikát mondani arendező? Ha igen: leegyszerűsítő a kritika.

Trofimov gyöngeségéből, kallódásábólaz is következik, hogy Anya megle-hetősen fölöslegessé válik: egy jelenték-telen figura mellett nincs keresnivalója. Afeladat-nélküliség lehet az oka Falu-helyiMagda színtelen játékának, amelyből' csakegy tétova félmosolyra emlékezhetünk.

A Cseresznyéskert-előadások remény-kedve-szorongva várt pillanata mindigFirsz színre lépése. Király Levente recse-gő hangú aggastyánt formál, óvakodva azöregemberszerepek modorosságainakcsábításától; éreztetni tudja, hogy az őhajlott háta tartja még ezt a házat. Léner

Péter egy-két kivételtől eltekintve ará-nyosan megosztott rendezői figyelmébőlFirsznek jutott a legtöbb. Firsz a figuratartalmával és látványával is kulcssze-replő. A történelmi idő és a történés irántiteljes érzéketlenségnek ő a végletes,minden kételkedés nélküli megtestesítője -de az ő érzéketlensége legalábbtörténelmileg indokolható, részben föl ismenthető és minden pillanatban etikus.Neki nincs felelőssége, mégis felelősségetvesz magára minden fuvallatért, amelygazdáját meghűtheti, minden eltöröttporcelánért, amely a ház vagyonát csor-bíthatja, minden eseményért, amely uraikedvét szegheti. Urainak - ha különbözőmértékben is - éppenséggel lenne felelős-ségük: saját sorsukért, a család sorsáért,Oroszország sorsáért; de ők, nevetségesen,kissé sajnálhatóan és mindenképperkölcstelenül, kibújnak a felelősség alól.Etikailag sokkalta értéktelenebbek azinasuknál.

A gondosan kimunkált, de kissé elsie-tett záróképben a fehér tüllfüggönyökalatt-mellett eltörpülő, fekete ruhás Firszalakja: figyelmeztetően és elgondolkod-tatóan kontrasztos látvány. Amikor aházban magára hagyott öreg keserűségnélkül, belenyugvóan tudomásul veszi,hogy itt felejtették, s kiejti kezéből a botot:utolsó pillanatait éli egy letűnő világ. Firszmár nem támaszkodhat a botjára, őreá nemszámíthat Leonyid Andrejevics, tőleviszont végképpen hiába kérne kölcsöntSzimeonov-Piscsik, s így tovább: aSzegeden játszott Cseresnyéskert szereplőiközül senkire (Lopahinra, Trofimovra se)számíthat Oroszország.

Király Levente biztos mesterségbelifölkészültséggel, szereplőtársai elé a hálásfigurával nem tolakodva, funkciójátpontosan érzékelve játssza Firszet; színé-szi munkája az előadás jelentős értéke.

Léner Péter rendezői terve a többiszereplőt nem mozdította el aCseresznyéskert általánosan megszokotthagyományaitól. Valamennyiükre gonddalügyelt, az előadás szervezettsége (igaz,több héttel a bemutató utáni tapasztalatszerint) föltétlenül dicséretes. Kár viszont,hogy a nézőnek van is ideje belemerülni eszervezettség tanulmányozásába, mertnoha egyrészt a díszlet, más-részt azalapvető rendezői gondolat ki-dolgozott, arészletekre már nem mindig jutottelegendő ötlet, néha percekig terjeng azunalom. Ezen a precíz és lélekteli színészijáték sem tud változtatni - bár példáulKovács János (Gajev) ízlésesen

harsány eszközökkel is megpróbál tempót,színt adni egyes lelassuló, megállójeleneteknek. Kátay Endre (Szimeonov-Piscsik) széles gesztusokkal, az alakhozillő tevés-vevéssel igyekszik átvészelni apasszivitás időszakait; Nagy Zoltán(Jepihodov) magas termetét kihasználvaszerencsétlenkedik, új színekkel gazda-gítva ezt a „velem mindig történik vala-mi"-embert. Szendrő Ivánnak „jól áll" Jasaszerepe, de ő - ellentétben KirályLeventével - túl is játssza lehetőségeit,sokszor „tüntetően" van jelen a színpa-

don. Alakja egyébként Trofimovénakkiegészítője: egy másik, még léhább fia-talember-típus kritikája, aki otthonához,családjához nem kötődik, s mindenáronLjubov Andrejevnával akar visszautazniPárizsba - „Nyugatra vágyik". Ami Fa-luhelyi Magdának nem sikerült, az NagyMarinak (Dunyasa) inkább: átvesziSzendrő tempóját, mellé szegődve a túl-zásokban is. A főiskolás Nagy Anikóraviszont épp a túlzott visszafogottság jel-lemző Varja szerepében. Ha színpadi ru-tinja gyarapszik, bizonyára fölszabadul-

Szabó Kálmán (Lopahin) és Barta Mária (Ranyevszkaja) Csehov Cseresznyéskertjében(Szegedi Nemzeti Szinház) (Hernádi Oszkár felvétele)

tabban gazdálkodik majd tehetségével.Egervári Klára (Sarlotta lvanovna) tragi-komikus magánszámokat ad elő, akárelszaladt életéről értekezik, akár gyön-gécske mutatványokkal szórakoztatja amulatozókat. Egyedül van; s magá-nyosságát azzal oldja föl, hogy őszintén,szomorúan, könnyesen sajnálja magát.

Szándékkal hagytuk utoljára Ranyev-szkaját. A Cseresznyéskert több hasonlónagyságú alakja között ő a legfontosabb,körötte történik minden, övé a főszerep.Barta Mária játékán érződik, hogy aszereppel való találkozást ünnepinek te-kinti. Minden mozdulata, hangja helyén-való, jól eltalált, a figurát jellemző. Úgyérezzük azonban, hogy néhány mozdulatés hang hiányzik : az örömé, a „nem aka-rok a bajokra gondolni" fölszabadultságáé,a naivitásé. Megtörtebb, fáradtabbRanyevszkaja a kelleténél - pedig ő csakfelelőtlen, szinte vonzó vidámságában,természetességében lehet középpont. ÉsRanyevszkaja mindig középpont akarlenni, társaságot - biztonságot - tudnimaga körül, nem gondolni üres erszény-re,szaporodó ősz hajszálakra, lecsapófejszékre. Barta Mária LjubovAndrejevnája mintha mindig épp eterheket hordozná magával, minthafolytonosan rágódna, mintha nem isremélné reményeit.

*

A szegedi Cseresznyéskertnek vannaksikerült, sikerületlen és „túl sikerült"

elemei. Tanulságos előadás. Föltehetőensok és összehangolt munka fekszik ben-ne; s a produkció szilárd és következete-sen végigvitt alapgondolaton: a történelmiidő nem-érzékelésén nyugszik. Kár, hogyezt a fontos mondanivalót nem sikerültmindenütt kellő színességgel,változatossággal, ötletességgel közvetíteni- innen a helyenkénti unalmasság, s azérzet, hogy az első felvonásnak legkésőbba közepén már mindent tudunk. A kritikusazonban elsősorban az értékekre akartfigyelni; az előadásból, a díszletből, aszínészi játékból a sikerültet őrzi meg.

Csehov: Cseresznyéskert (Szegedi NemzetiSzínház)

Fordította: Tóth Árpád. Díszlet- és jelmez-tervező: Gyarmathy Ágnes.Rendezőasszisztens: Teszáry Gábor. Rendező:Léner Péter.

Szereplők: Barta Mária, Faluhelyi Magda,Nagy Anikó f.h., Kovács János, SzabóKálmán, ifj. Ujlaky László, Kátay Endre,Egervári Klára, Nagy Zoltán, Nagy Mari,Király Levente, Szendrő Iván, Apró András,Fekete Alajos, Mezey Károly.

NÁNAY ISTVÁN

„Politikai darab-ea Hamlet?"

Shakespeare Debrecenben

Egy képzeletbeli színház próbáján a kö-vetkező párbeszéd zajlik le:

- Rendező úr - kérdi egy idősebb szí-nész -, politikai darab a Hamlet?

- Ez attól függ, hogy mit jelent Dánia ahárom fiatal - a Hamletet, a Laertest és azOpheliát játszó színész - számára -válaszol a rendező. - Vagy talán attólfügg, hogy milyen lesz a mi Fortinbras-unk?

A párbeszédet Jan Kott írja le Hamlet-elemzésében, de tulajdonképpen elhan-gozhatott volna Debrecenben, a SándorJános rendezte Hamlet próbáin is. Hiszenminden alkalommal, amikor a Hamletetszínre viszik, ez az első és legfontosabbkérdés : politikai darab-e, és milyen vég-kicsengésű politikai darab a Hamlet?

Az idézett beszélgetés szellemébenmilyen hát a debreceni Csokonai SzínházFortinbrasa? Pökhendi, nyegle, fölényes.Természetesnek veszi, hogy ölébe hullDánia. Ingerülten, mint akit zavar, hogyminden aprósággal zaklatják, ront be:„Hol az a látvány?" Gyorsan körbepillant,tárgyilagosan, szenvtelenül megállapítja,hogy „Itt koncolás volt", s már menne istovább. Kelletlenül, türelmet-lenülhallgatja végig Horatio közlendőjét, sindul dolgára. Csak futtában, menetközben, félig már a színfalak mögött adjaki utasítását.

Szavaiban semmi meggyőződés, sem-mi megrendülés, protokollszöveget monda leendő király, s a Hamletről mint egynagy király ígéretéről mondottak iscsupán protokoll-udvariasságnak hatnak.

S milyennek érzi a három fiatal Dániát?Laertes és Ophelia se nem jónak, se nemrossznak, élnek benne, nemigengondolkodnak ilyen kérdéseken. ÁmHamlet - Cserhalmi György - elviselhe-tetlennek tartja. Fojtogató levegőjűnek,bűnösnek, korruptnak, aljasnak. S nem-csak - és nem elsősorban - az embereket,az egyes funkciókat betöltőket utálja,hanem mindazt, amit megtestesítenek,amit képviselnek, amit sugároznak. Alégkör elviselhetetlen, a kiszolgáltatottság,a cselekvési lehetőségek szűkössége,

mindaz, ami a levegőben van, szintemegfoghatatlan.

Az akarat nélküli, csupán akaratoskodókirály, a passzív királyné, a szűklátó-körűháziintrikus Polonius, a besúgóknak istehetségtelen Rosencrantz és Guildensternmegtestesítette kisszerű környezet mintmocsár veszi körül Hamletet. E mocsáritenyészet ellen nem lehet a környezethezhasonulva harcolni, itt ütni-vágni kell.Cserhalmi ezt az ütő-vágó fiatalemberttestesíti meg, akinek nem az a problémája,hogy kell-e tennie, v a g y nem, inkább attóltart, hiába áll bosszút apjameggyilkolásáért, mégsem enyhül rosszközérzete, melynek oka: „Dánia börtön".

Amikor a környezet kisszerű képviselőiholtan fekszenek a színen, Hamlet-Cserhalmi halálos sebe ellenére is győz-tesen áll fel. Hiszen kortársaiba vetett hitemondatja vele, hogy lesz folytatásaéletének: „ . . . íme, jóslok: Fortinbrasraszáll Az ország . . ." De az utolsó szava:„A többi, néma csend" - hitetlenkedő,vádló kérdés: hogyan fajultak idáig adolgok, és valóban a néma csend követ-kezik? Aztán merev testtel a nézőtér irá-nyába tompán végigzuhan Cserhalmi.Kidőlt egy hatalmas fa, magával söpörve acsenevész fácskákat, bokrokat. Ezek utánjelenik meg Fortinbras, aki még aClaudiusoknál is kisszerűbb, a hamletibizalomra méltatlan.

A képzeletbeli kérdésre - politikai darab-e a Hamlet? - a debreceni válasz tehátnyilvánvaló. Pontosabban a szándéknyilvánvaló. Az előadás egészénekkörvonalai is. A részletek, s ezáltal azarányok, a hangsúlyok azonban már ko-rántsem egyértelműen nyilvánvalók.

Mielőtt ennek részletezésébe fognék,érdemes eltűnődni azon, mekkora isten-kísértés ma magyar színházban Hamlet-előadásra vállalkozni. Szinte elképzelhe-tetlen, hogy bármely vidéki - és nemcsakvidéki! - színházban a jelenleg rendelke-zésre álló idő alatt tisztességesen fel lehes-sen készülni a Hamletra vagy a Peer Gynt-re, a Holt lelkekre és folytathatnám a sort.Amikor a színészek minden áldott este(sokszor délután is) színpadon vannak, sközben más kötelezettségeiknek is elegettesznek, napi néhány órás próbával csakrutinmegoldások születhetnek. Az áldatlanműszaki állapotok, a korlátozott szcenikai,tervezői lehetőségek tovább rontják azelőadás megszületésének esélyeit. Smindehhez vegyük hozzá - különösen avidéki színházaknál - azt a lelki tényezőt,hogy akár sikeres, akár siker-

telen a produkció, az előadásszám válto-zatlan; a bérletezés, a következő bemutatóegyeztetési-előkészítési folyamata (és ígytovább) megszabja, hogy hány elő-adástjátszhatnak. Tehát semmi sem inspirálja azalkotókat arra, hogy valóban képességeikjavát adják egy-egy produkcióhoz.Másrészről persze igaz az is, hogy a maitársulat-felépítés mellett szó sincs seholsem arról, hogy csaknem azonos művészielveket vallók alkotó közössége lenne egytársulat, olyan közösség, amely abemutatásra választott darabbal együttesenakar és tud vallani, hitet tenni, jó szóvaloktatni.

Mindezek többé-kevésbé igazak a deb-receni színházra is. Azzal árnyalva, hogyDebrecenben bizonyos megújulási folya-matnak lehetünk tanúi. A társulatban igensok a fiatal, s amikor egy-egy műbemutatása mellett dönt a színház vezető-sége, nyilván számításba jönnek olyangyakorlati szempontok, hogy vannak-emegfelelő színészek a szerepekre, milye-nek a technikai feltételek, rendelkezik-e akellő felkészültséggel, mondandóval arendező, hogyan szolgálja a darab atársulatépítés bonyolult pedagógiai-művészi célkitűzéseit, miként illeszkedik aszín-ház a város közművelődésikoncepciójába stb. El kellene gondolkodniazon, hogy nem lenne-e jobb, ha színházaknem mindennap tartanának előadást -hiszen így is, úgy is minden színházi elő-adást jelentősen támogat az állam anyagi-lag - , vagy (miként erre példa a szolnokiés a kecskeméti színház kialakuló gya-korlata) gyakrabban játszanának másvárosok színházában, nem utolsósorban avidékiek a fővárosban. Így hosszabb ideigműsoron tartható lenne egy-egy arraérdemes darab, széthúzható lenne apróbaidőszak, kevesebb bemutatót kellenetartania egy-egy színháznak, ugyan-akkorszélesebb körben válnának ismertté azelőadások.

Mindezeket figyelembe kell venni,amikor a debreceni Hamlet elemzésekor aszándék s a megvalósulás ellentmondá-sairól ejtünk szót. Ugyanis meggyőződé-sem, hogy a jelenlegi színházi gyakorlat-ban lehetetlenség azt a következetességetmegvalósítani, amiről Sándor János pél-dául a színház műsorfüzetében a Hamletkapcsán szól. Ennek ellenére szóvá kelltenni azokat a következetlenségeket, me-lyek a Hamlet előadását a szándékhoz ké-pest lefokozzák.

Az előadás egységét bosszantó apró-ságok - néhány szövegrészletnek azegésztől független értelmezése és hang-

súlyozása, valamint szituációk kiérleletlenmegoldása veszélyeztetik.

Vajon a nagyvonalúságnak, a figyel-metlenségnek vagy a szorító idő kény-szerű következményének tudhatók-e beazok a szemet szúró kicsiségek, amelyek -mert disszonánsak - kizökkentik a nézőtaz előadás hangulatából, megszakítják ajelenet ívét? Például a második fel-vonásmásodik színében Gertrud így szól:„Szegény amott jő, s olvas komoran".Pécsi Ildikó e mondatot előre szegezetttekintettel, a nézőtér felé mondja el. ÁmHamlet a feje fölött egy hídon jelenikmeg. Honnan tudja Gertrud, hogy jőHamlet, amikor éppen ellenkező iránybanéz ? Ez az egy epizód - hiszen a királynélegföljebb hallja, hogy jő Hamlet, látninem láthatja, s arról semmiképpen semtudhat, hogy olvas is - megkérdőjelezi azegész jelenet igazát.

Vagy hogyan kerülhet a sírásók kezébeközönséges lapát, holott a sírt ásni kell,nem lapátolni. Vagy miért szükséges fel-leereszteni egy létrát, ha nem másért, minthogy Cserhalmi néhányszor - akárindokolja a szituáció lélektanilag vagycselekményileg, akár nem - felmásszon,felugorjon rá, illetve levesse magát róla. Alétra általában indokolatlanul, a kelleténélnagyobb szerepet kap. Ez annál is inkábbbosszantó, mivel az ellenkezőjére isszolgáltat példát az előadás, tehát nem-csak formai eszköz lehetne a díszletben.Ugyanis a harmadik felvonás első színé-ben, Ophelia és Hamlet jelenetéhen éppena létra használatával lesz gazdagabbjelentésű a szituáció. Hamlet a „Lennivagy nem lenni"-monológ végén fenn áll alétrán, belép Ophelia, s megszólal:

„Kegyelmes úr, hogy van, mióta nemLáttam fönségedet?"

Cserhalmi elengedi a létra szárát, lábabecsúszik két fok közé, és teste hátra-hanyatlik, keze széttárva, mint egy fordí-tott kereszt; feje egyvonalban Opheliafejével, így válaszol, lefelé csüngve:„Köszönöm alássan; jól, jól, jól." Sokat-mondó kép, benne van a két fiatal kap-csolatának lehetetlensége, amit a követ-kezőkben a csók és az eltaszítás pillana-tonkénti váltakozása is kifejez.

Lényegesebb problémát okoz az, ami-kor egy-egy shakespeare-i mondatot, sortaz egész koncepciótól függetlenül erősítfel a rendező. Például az Egérfogó-jelenetelején Hamlet megkérdezi Poloniust:„Uram, ön játszott egyszer az egyetemen,mondja?" Polonius válasza: „Igen, bizony,fönség; s jó színésznek

tartottak." Ezt a két mondatot úgy értel-mezi a rendező, hogy Poloniusszal ját-szatja el Lucianus szerepét a darabbelidarabban. Amikor a színészek bejönnek,Hamlet kinek-kinek felsegíti köpenyét, ésa jelzett párbeszéd hatására a sárgaköpenyt Polonius kapja meg, aki félre-vonul, majd szerepe szerint megjelenik,papírlapról felolvassa szerepét, és betölti aSzínészkirály fülébe az üvegcse tartalmát.Ez az önmagában érdekesnek tűnőmegoldás a darab egésze szempontjábólmeglehetősen kérdéses, hiszen a királylegfőbb, leghűbb tanácsnoka aligha te-hetimeg ezt a „viccet", a Gonzágo meg-öletésének királyra gyakorolt hatása is-meretében nehezen képzelhető el, hogy aza Polonius, aki résztvevője volt - még halátszólag akaratlanul is - a színjáték-nak,továbbra is oly benső szolgálatokra lennealkalmas a király szemében, mint Gertrudkikémlelése.

Egy másik példa: a negyedik felvonásharmadik színében Polonius megöléseután Claudius elé vezetik Hamletet. A kö-vetkező párbeszéd hangzik el:

Claudius: S hol van ő?Rosencrantz: Künn őrzi társam, és pa-

rancsra vár.Claudius: Hozzák előmbe.

S kétoldalt lefogva behurcolják a fehérvászon kötelékkel szorosan gúzsbakötöttkezű Hamletet, majd Claudius lába elétaszítják. A „Künn őrzi társam"-bólvalóban következhetne az, hogy ily mó-don hozzák be Hamletet, de ehhez olyankirály és olyan udvari légkör, a hatalomolyan ábrázolása szükséges, ami hihetővéteszi azt, hogy így lehet bánni Hamlettel.Mivel azonban az előadás egészen másviszonyokat mutat be, elfogadhatatlan eza megoldás. S tulajdonképpen csak arrajó, hogy Claudius mézes-mázos hangonelmondott, száműzetést bejelentőmondatai közben ő maga bonthassa le aköteléket Hamletről, mintegy jelezve,nem ő tehet erről a bánásmódról, Hamletmaga kereste magának a bajt. A szituációlogikája önmagában és az egészösszefüggésében nem azonos, a kettőebben a megoldásban nem eshet egybe.

Az előadás egyenetlenségeit azonbannem elsősorban ezek a jelenségek okozzák,sokkal inkább egy-egy nagyobb jelenetbelső törései, illetve a remekül ésrutinszerűen megoldott jelenetek válta-kozása.

Az indító jelenet látványa képi kifejezőjea darab atmoszférájának. Sziklafalak

Shakespeare: Hamlet (Debreceni Csokonai Színház). Reviczky Gábor (Claudius), Pécsi Ildikó(Gertrud), O. Szabó István (Laertes) és Mátray Márta (Ophelia)

köröskörül, függőhidak, eltorlaszolt be-járatok, középen, a színpad teljes széles-ségében, vastag láncokon belógatott híd.Ritkán látott találó világítás, mely kiemelia falak robusztusságát, a híd félel-metességét, a környezet sejtelmességét.Két árny rója egyhangú lépteit: az őrök. Azegyik a hídon, a másik a színpadon. A képegyszerre utal középkori várra és börtönre.De a rendező nem hagyja, hogy a nézőtelítődjön a látvánnyal, belehelyezze magáta várható eseményeket előrevetítőatmoszférába megszólaltatja az őröket. Smég mielőtt a varázs teljesen el nem száll,ismét „erősítést" kap az indító képhangulata: éles koppanással felnyílik egyajtó a színpad síkján, és fellép Horatio. Akísérteties koppanás a kezdő kép sugalltabizonytalanságot fejezi ki, a felfelé haladóemberkép pedig jelzi a szerzői utasítást is:emelt tér. A jelenet további részében,akárcsak Hamlet és a Szellemtalálkozójakor a rutin és a találómegoldások váltakoznak. A hideget a fázóemberek hagyományosan naturalistamódon, testüket csapogatva, ugrálva jelzik.A Szellem három alakban jelenik meg,sisakosan, vértesen, hol itt, hol ottfelbukkanva - ez szokványos megoldás, snem túl szerencsés, hiszen ez esetben isigaz, hogy egy többet jelent háromnál.Ahhoz ugyanis, hogy a jelenetfogvacogtató félelmetességét érzékeltetni

talához, s útnak engedi Laertest. Végül átülHamlethez is. Mellé könyökölve szólítjameg: „De hát te, Hamlet, jó öcsém s fiam . .." Gertrud még mindig a nézőknek háttal üla helyén. Csak amikor Hamlet ingerült ésagresszív válaszokat ad Claudiusnak, kel

fel, és lép Hamlet mellé, hogy ő is kérlelje:szüntesse a gyászt, maradjon az udvarban.Amikor Claudius és Gertrud kivonul,Hamlet talpon terem, villámgyorsmozdulattal átugorja a középen levő asztalt,és a királyné helyére ül, szembe a nézővel.Ott mondja el keserű monológját anyjahűtlenségéről. A jelenet képi ésmozgáskompozíciója leginkább filmesgyakorlatra utal, ahogy a képmező nagyrészét elfoglaló elmosódó nagy fej vagyalak mellett a háttér élesen s a kompozíciófolytán még egy premier plánnál ishangsúlyosabban lát-ható. Ez a megoldásegyben arra is jó, hogy a háttal ülő királyipár személytelenségét és jelentéktelenségétjelezze, ugyanakkor Hamlet még szótlanulis hangsúlyos pont legyen. Ahogy a türel-metlen, minden lefojtott energiáját a fizikaimozgásba sűrítő ugrással az elő-térbenterem Cserhalmi, ezzel exponáljaHamletjét. Az már igazi finomság, hogyanyja helyén mondja el anyját vádló sza-vait, mintegy képileg is előrevetítve azt akapcsolatot, amely az előadásban aztánhangsúlyosan jelen van.

E kitűnő jelenetek mellett kielégítetlenülhagy Laertes búcsúztatásának jelenete,vagy az, amikor Polonius fia után küldiRajnáldot kémkedni, mivel ezekrutinmegoldásuk miatt fölösleges betétnektűnnek.

És kifejezetten megoldatlan két kulcs-jelenet, a Hamlet és Claudius, illetve aHamlet és Gertrud közötti, valamint azutolsó: a Hamlet és Laertes vívása utántörténtek.

Az előadás második részét kezdő jelenetaz egyetlen, amelyben nem egy jelzetten isreális helyszínt ábrázol a szín-padkép,hanem osztott a színpad. Jobb-oldalonhatalmas, narancsszínben játszó vörösdrapériával letakart ágy, mögötte egyfelállított lóca lapján mint falon Claudiusfestett arcképe. A színpad bal oldalán kétegymásba helyezett felállított lóca akereszt; a kereszt és az ágy térfelét újabblóca választja el, lapja a kereszt feléfordítva, s rajta egy másik festmény, azöreg Hamleté. Tehát ez utóbbi valamielőtérféle, imádkozó hely, kápolna. Eb-bena helyiségben játszódik le a király megRosencrantz és Guildenstern találkozója, ittjelzi Polonius, hogy megy ki-

lehessen, nem három, de háromszázalakban megjelenő Szellem kéne. Mivelez nem lehetséges, az egyetlen alakbanmegjelenő Szellem jobban megközelíti ateljességet, mint a három alakú. Hamlet-nek már egyetlen alakban jelenik megapja szelleme. Ez a találkozás különbenremeklés. Hamlet kardjával igyekszikút-ját állni a Szellemnek, de azfeltartóztat-hatatlanul nyomul előre. Avívástól egyre kimerültebb Hamlethanyatt esik egy padkára és féléber-félalélt állapotban hallja a füléhez hajlóSzellem szózatát. A rendező és a színészmegteremtette azt a lelkiállapotot,amelyben egy ilyen látomás„megszállhatja" az embert.

Ugyancsak kitűnő térbeli kompozí-ciójú és jó ritmusú az első felvonás má-sodik színe. Azok az elemek, amelyekaz első jelenetben a bejáratokattorlaszolták el, most asztalok, lócák; ahosszabb élre állítva kettős trónszék. Aszínpad elején-közepén óriási asztal, anézőtér felőli oldalán foglal helyet, anézőknek háttal, a király és a királyné.Jobboldalt hátul egy másik asztal,amelynek a végén ül fekete ruhábanHamlet. Baloldalt egy harmadikasztalnál Polonius és két gyermeke. Apompázatos ruhákban tündöklő királyipár hátát és a háttérben meghúzó-dóHamletet látjuk, amikor indul a jelenet,s Claudius szónokol. Miután elbo-csájtotta a követet, átmegy Polonius asz-

fürkészni Hamlet és Gertrud találkozóját, sitt vallja meg bűntudatát Claudius. Le-rogy a kereszt elé, háttal a közönségnek,félig térdelve, félig a kereszten lógva. Ajobb első járáson megjelenik Hamlet,anyját szólítva. Kering a falakat jelző ló-cák között, majd átjut a baloldali szín-térre. Ott kivont kardját Claudius orra elétartja, s Claudiusszal és a közönséggelszemben állva viaskodik a bosszú gondo-latával. Miután eldöntötte, hogy életbenhagyja Claudiust, kimegy a színpadról.Jobboldalt elöl Gertud, hátul Polonius lépbe. A királynét biztató szavait meg-toldjaegy utalással: „Én elvonulok a kárpit mögés itt hallgatódzom" (a szöveg egy része azelőző jelenetből való), és bevonszol egy, azágyat bevonó drapériával azonos színűparavánt, majd mögé bújik. (A kárpitokrólmár a darab folyamán eddig is volt szó,amikor Hamletet ki akarták lesni, de mindez idáig a rejtezést megoldották kárpitoknélkül, a különböző beszögelléseketkihasználva.) Amikor Hamlet és Gertudközött élesedik a vita, a királynésegítségért kiált, Polonius széthajtja - mintegy műanyag napellenző redőnyt - aparaván anyagát, kidugja a fejét, és ő issegítségért kiált. Hamlet, háttal aparavánnak, a hang irányába döfkardjával, hörgés hallatszik, majd ahol azelőbb Polonius fejét dugta ki, kinyúlik egykar, és élettelenül lóbálódzik. A jelenettovábbi része sem mondható sikerültnek,de az eddigiek ki-fejezetten parodisztikushatásúak.

A darab csúcspontja is bővelkedik el-lentmondásokban. Mindenekelőtt a szín-padkép megváltozása érthetetlen. Míg azegész előadás az indító kép zárt terébenjátszódik le, az utolsó jelenetben a díszlethátfalából egy keskeny elemet felhúznak,mögötte óriási fakapu látható (ezen jönmajd be Fortinbras). Igaz, ez is bezártságotjelez, a falakon túl a kapu, azon túl afegyveresek általi bezártságot, de ez más-fajta jelzésrendszer, mint amilyet az egészelőadás használ. A könnyedén, bravúrosanmegoldott vívási jelenettel a rendezőelkerüli annak a veszélyét, hogy önállósultbetétszám vagy ügyetlenkedés legyen azepizód. Ám felfoghatatlan az, ami akirályné halálát követően lejátszódik.Hamlet felkiált:

,,Ó, szörnyű gazság!Be kell az ajtót zárni. Árulás! Kikell nyomozni."

Ekkor a királyné holtteste a színpad bal-oldalán fekszik, Laertes haláltusáját vívja

Jelenet a Hamlet debreceni előadásából (Lengyel János, Novák István, Cserhalmi György,Cserhalmi Erzsi, Csíkos Sándor és Kovács Lajos). ( Kalmár Tibor felvételei )

jukat - Csíkos Sándor és Kovács LajosRosencrantz és Guildenstern szerepében.Velük szemben viszont kitűnő alakotformált Poloniusból Novák István. Ez aPolonius pontosan az az ember, akinek aléte ebből a már vázolt, megfoghatatlan,Hamletet körbefonó hatalmi rend-szerbőlkövetkezik. Ám a Novák megformáltaPolonius is akkor tudná igazán betölteniszerepét ebben a mechanizmusban, ha akirályt és a királynét is hasonló felfogásbanállítanák színre. De Reviczky GáborClaudiusa gondterhelt, enervált. Az előadásegésze nagyon is megengedne egy erőtlen,a Claudiuson túlnövő hatalmi rendszernekkiszolgáltatott királyt, de akkor is súlyánakkell lennie a figurának, hogy ellenfelelehessen Hamletnek. Ugyancsak passzív,tehetetlen, kiszolgáltatott Pécsi IldikóGertrudja.

Ebben a környezetben CserhalmiHamletje sem tud teljes mértékben ki-bontakozni. Légüres térben hadakozik,konkrét ellenfél nélkül. Hiszen azok, akikkörbeveszik, nem tekinthetők vele egyenlőellenfélnek. Az indulat, ami fűti, a színlelésfoka, amivel e környezetben létezni próbál,tetteinek sodra egy hadseregelpusztításához elegendő lenne, ámkörülötte Senkik vannak. De ahhoz, hogySenkik vegyék körül, furcsa módonValakiknek kell lenniük a Senkiknek is. Ezhiányzik az előadásból, s ez nehe-

a jobboldalon. Szintén jobboldalt, hátul,egy asztal mögött ül a király. Hamlet kö-zépen térdel. A kiáltásra semmi nem tör-ténik. Laertes vallomására Hamlet oda-csúszik ellenfeléhez. Ekkor felkel a ki-rály, megkerüli az asztalt, előrejön az asz-tal és Laertes közé, hogy amikor Laertesis meghal, Hamlet „A kardhegy is mér-gezve van? No, méreg, hass tehát!"kiáltásra elvégzett hátrabukfenc végénleszúrhassa a királyt. Képtelen szituáció.Hamlet kiáltására valaminek történniekell. Vagy becsukják a kapukat, vagybeözönlenek a király emberei, vagy kitudja, milyen reakció következhet be. Dea király nem mehet önként a halálba!Márpedig itt a bravúros mozdulat ked-véért ez történik, az ötletért feláldozták ajelenetet.

E kiragadott jelenetek, epizódok fele-más megoldása a már vázolt alapkoncep-ció gyengülésének csupán egyik okozója.Egy másik fontos ok a szereposztásbóladódó súlyponteltolódás. Ugyanis a sze-replők egy része nem tudta megoldanifeladatát. Legelsőül a Fáklyalángban olykitűnő O. Szabó István Laertes szerepét,valamint Mátray Márta Opheliát éppenhogy csak jelezte, a szerepek meghaladtáka fiatal színészek felkészültségét.Ugyancsak halvány, a szükségesnél iserőtlenebb volt - elsősorban azért, merteleve csak besúgónak ábrázolták figurá-

zíti meg Cserhalmi dolgát is. Mert ő végigúgy játszik, mintha valódi közegben élne,küszködne.

Ahogy drótkeretes szemüvegét orrárailleszti, előhúzza kis noteszét, apró ceru-záját, és feljegyzi a Szellem szavát, ahogyismét és ismét eszébe vési a bosszújáhozerőt adó szavakat, ahogy egyszerre filoszés hanyag tartású, ugyanakkor robbaná-

sig feszített mozgásigényű fiatalember,ahogy egyre kétségbeesettebben próbál aszínlelés álarca mögé bújni, ahogymind kikerülhetetlenebbül bizonyosodikmeg arról, hogy meg kell tennie a Szel-lem kérését, végre kell hajtania a bosszút,ahogy tisztasága mellett mer cinikus islenni, ahogy Hamlet filozófiája mellett ahumorát is megmutatja, ahogy egységbeötvöződik a bravúros mozgás, a tisztaszövegmondás, a monológok megeleve-nítése (mozgását dicsérni már-már sértés,de szövegmondásának ugrásszerű javulásaigencsak szót érdemel! Különösen, hafigyelembe vesszük, hogy Arany Jánosfordításának egésze bár konzseniális,mégis egyre sokasodnak azok a részletek,amelyek érthetetlenségig régiesek, múltszázadbeli cikornyákkal terhesek; s szent-ségtörés, tudom, de ahogy Katona Józsefvagy Vörösmarty műveit avatott kézzelnagy költőink „átigazították",meggondolandó: nem kellene-e megtenniugyanezt a Hamlettel is?) - mindezegy jó színész nagy színésszé érését mu-tatja. Es még valamit: tisztelgést egyhajdan szintén debreceni színész - akitHamlet szerepe elkerült -, LatinovitsZoltán emléke előtt.

Eljátszom a gondolattal, milyen elő-adás született volna, ha a produkció egészeolyan hitet, erőt és keserű igazságotsugároz, mint amilyet Cserhalmi GyörgyHamletje!

Shakespeare: Hamlet, dán királyfi (DebreceniCsokonai Színház)

Fordította: Arany János. Díszlet: LangmárAndrás, jelmez: Fekete Mária m.v. Rendező:Sándor János.

.Szereplők: Reviczky Gábor, CserhalmiGyörgy, Cseke Péter, Novák István, O.Szabó István, Pagonyi Nándor, Csíkos Sán-dor, Kovács Lajos, Mohai Gábor, KissLászló, Tenki Ferenc, T. Nagy András,Fésüs Tamás, Sárady Zoltán, Nagyidai Ist-ván, Lengyel János, Kóti Árpád, Seres Jó-zsef, Pécsi Ildikó m.v., Mátray Márta, Cser-halmi Erzsébet.

ISZLAI ZOLTÁN

Szovjet színdarabokKecskeméten

A kör négyszögesítéseNem nagy ügy, de annyit a félreértésekelkerülésére mégis érdemes elmondani Akör négyszögesítése című Katajev-bohó-zatról, hogy eredetileg a NEP-korszakegyetemistáiról szól. Divatáramlat szü-lötte, akárcsak Bulgakov keveset említettkomédiája, a Zója lakása (1926), melynekhősnője varrodának álcázott nyilvános-házat tart fenn. A vígjátéki párcserét vég-rehajtó katajevi gyerekházaspárok fog-lalkozásával nálunk vagy nem törődik arendezés (és ezzel kissé elvész a szereplőklába alól a reális talaj), vagy hallgató-lagosan munkásnak teszi meg őket.(Amitől érthetetlenné válik, hogy miért isa marxizmus klasszikusainak teljes ki-adásaival küszködnek a szereplők mind-végig oly komikusan, és miért nem pél-dául népszerűsítő brosúrákat olvasnak.)

A húszas évek elejének felcsigázott ér-telmiségi hangulatát érzékeltetni pedigigényes rendező számára sem lenne utol-só mulatság. Nem utolsósorban azért, mertaz igazán igényes (és nemcsak mű-sortervet teljesítő) rendező nyilván picitalaposabban tájékozódna a húszas évekizgalmas szovjet színházi légkörében, ésegyfajta rekonstrukciós becsvággyal tu-datosabban megpróbálhatná érzékeltetnihangulatilag a történelmi hátteret. Enélküla fölöttébb jól kiszámított darab (pá-rizsi,1960-as műfaj-meghatározása „une bluettegéometrique") továbbra is enyhén apolitikusmarad. Inkább emlékezteti Neil Simonra amai - jórészt mégiscsak fiatal - nézőket,mint mondjuk, a kor-társ Majakovszkijra,Zoscsenkóra. Pedig A kör négyszögesítése(a depolitizált és dezintellektualizált Négybolond egy pár címen is adták 1958-banMiskolcon, Őzével, Horváth Gyulával aférfiszerepekben) nemcsak virtuózvaudeville, hanem meg-bocsátóan csípősszatíra is volt a maga idején - azéletidegen „balos" túlzások időszerűfricskázása. Okos politikai csú-folódásainak hangsúlyozásával talán ér-vényesebb volna a fiatalság közmondásoshebehurgyaságainak és a gyermeteg pi-kantériának ama keveréke, amely Katajevürügyén sorra-rendre megjelenik magyarszínpadjainkon, főként mint pálya-kezdőrendezők hálás ujjgyakorlata. (Az

1958-as előadást például Horvai István az1972-es Pesti színházit Marton László, az1973-as debrecenit Nagy András Lászlórendezte, és így tovább, egészen a zenés„meglovagolásokig".)

Rendezőink mintha félnének a virtuóztechnikájú darab szordinósra hangszereltközéleti, erkölcsbíráló vonatkozásaitól.Vagy attól, hogy ezekkel együtt nemolyan sziporkázó és modellszerű a darab,mint szinte a dramaturgiai vázlatáig - amasinériájáig - lecsupaszítva és előadva.Óvatosságuk fölösleges.

Még az 1931-es magyarországi bemu-tatón sem érezték a szovjet életforma el-leni agitációnak a művet, pedig - Schöpf-lin Aladár tanúsága szerint - akkor, az ÚjSzínházban „próbálták Katajevet ésdarabját úgy beállítani, mintha valamiellenforradalmi vagy szovjetellenes élevolna. Ez tévedés. Szatirikus vígjátékotírt, a szovjet révén beállított állapotokatkritizálja, de egyáltalán minden ellenzékiszellem nélkül".

Ma ezt úgy mondanánk, hogy az író„belülről bírál", vagy komolykodva:„értünk haragszik, nem ellenünk". Szí-vesen is mondanánk - ha erre az előadásoknyomán bármikor szükség lenne. Ha adarab történelmi hitelessége nem volnaharmadrendű tényező az utóbbi évekmagyarországi rendezéseinek sorozatában.

Így inkább a pergő cselekmény, az élesfordulatok, a hálás szerepek éltetik a be-mutatókat - ha nem is olyan hosszú ideig,mint a Nyemirovics-Dancsenko-színreállítást a moszkvai Művész Színházban.Mindazok az erények tehát, amelyek Ka-tajev dramaturgiai ügyességét, hatás-érzékenységét, komikus szituációteremtőkészségét dicsérik, majd ötven évvel akönnyed komédia megírása után. Jellem-teremtő képességét, publicisztikus szel-lemességét, megértő iróniáját, groteszkgondolati hangsúlyait, a korosztály pszi-chológiájának, viselkedésének ismeretét -ezeket a par excellence írói tehetségétbizonyító kellemességeket - csak akkor ésannyiban élvezhetjük szellemi ráadás-ként, ha akad egy-egy színész, aki a köte-lességét teljesítő vagy „letudó" rendezésenbelül elkapja a figurát, és behozza aszínpadra az ironizált típus teljes „zengé-sét", idézőjeles felhangjaival, nyikkanás-gazdag belső tremolóival. Ilyen szuper-érzékeny színész volt a pesti előadásbanTahi Tóth László (a kétségtelenül leg-mulatságosabb Halász Judit a darabtólfüggetlenebb komikumba tolta át a sze-repet), s ha emlékezetem nem csal, hatá-

sában ilyen lehetett Őze Lajos is Miskol-con, önalakítóan, ösztönös-intellektuálisan, 1958-ban.

Egyáltalán, ennek a még hadikommu-nista viszonyokat i s tükröző komédiánakannál nagyobb az esélye a kibontakozás-ra, minél fiatalosabbra sikerül hangsze-relni az előadást. Amihez - ha a rendezőkambíciója már (vagy m á r i s ) nem eléggéfiatalos, szerencsés esetben, véletlentalálatként hozzájárulhat a szereplőkvalódi ifjúsága, néha még üdeszertelensége is.

Effélének lehetünk tanúi a mű 1976novemberi, kecskeméti, kamaraszínpadibemutatóján, ahol minden inkább meg-látszott az előadáson, mintsem a rendező,Angyal Mária kezenyoma. A mindössze ötjátszó személy együttműködése ugyan-isSzászfay György mutatós (bár inkább maivíkendházra emlékeztető) játékterébenkorántsem volt zavartalan. A folya-matosság megteremtéséhez szükségesartistapontosságot csak elvétve -- inkábbaz első részben - tapasztalhattuk. Külö-nösen az örökké korgó gyomrú lván és akékharisnya Tánya párosa között voltidőnként laza a kapcsolat. Az ő dialógu-saik komikumából vett el jócskán a fö-löslegesen beiktatott mert csak ritkánpoénkimerevítő - szünet. A funkcionálisanbeépített kellékekkel általában sze-retetlenül bántak el a színészek. Jelentés-.tartalmú gesztusaik rendje sem kristályo-sodott ki. Az alkalmi albérlőként a lakásbaberontó Jemeljan megjelenése mindenesetben nem szándékok zavarok, döccenőkforrása lett. (Lehet, hogy azért, mert adaliás Trokán Péternek, az emlékezetesJános királynak egyszerűen szűkös volt aminiszínpad?)

Baj volt a két tevékeny férfihős szerep-fölfogásával. Csernák Árpád Vászjájaszíntelenebb, „fád"-abb, szárazabb volt azösszes többieknél. Pedig talán neki van alegszellemesebb (vagy legszellemes-kedőbb?) szövege. O mondja Ludmillánaka darab szinte egyetlen vaskosabbpikantériájú riposztját (Ludmilla: Majd éna kezembe veszem az ügyek irányítását.Vászja: Csak vedd a kezedbe. Ezértvoltunk az anyakönyvvezetőnél.) SVászjának jut az a szállóigeként idézhetőbemondás, hogy „Egyik éjjel én alszom apárnán es Iván a Marx Károlyon, másikéjjel Iván alszik a párnán és én a MarxKárolyon". Fanyar iróniájáról tesz viszonttanúságot a söprési jelenetben. Azzal,hogy nem hangsúlyozza túl abszolútmegvetését a rendcsinálás mint olyantekintetében. Még finomabb öniróniájátbizonyítja, mikor inkább egyértelműen,

Jelenet Ajtmatov-Muhamedzsanov Fent a Fudzsijamán című drámájából. ( Fekete Tibor és HetényiPál ) . (Kecskeméti Katona József Színház)

kül, hibátlan pontossággal és őrületbekergető öntudattal formálja egyre penet-ránsabban elviselhetetlenné Soproni ÁgiBelső kifejezőereje előnyösen változotta tavalyi F i g a r o h á z a s s á g a óta.Otthon-építő konokság, közömbösség az „elméletiproblémák" iránt, mozdíthatatlankonvenciótisztelet, jóindulatú anyáskodás,sohasem tévedő ízléstelenség és föld-hözragadtság jellemzi „ludmillaságát".Alakítása minden erőltetettséget nélkülöz.Képes arra, hogy tagadhatatlan ham-vassága és bája ellenére a világ másik fe-lére kívánkozzunk mellőle, hogy megpil-lantásakor csökönyösen a pánikszerűmenekülés gondolatával foglalkozzunk.

A csúfondárosan csinos, egyéni arc-játékú Vándor Éva tudóskodó Tányájátkevés korosztályához tartozó színésznőtudná ilyen sokszínűen eljátszani. Jóllehethatározottan átgondolt a szerepfölfogása,és az összes megnyilvánulása tudatos,kitervelt, személyes játéktervétmagátólértetődő természetességgel és il-lúziótkeltő életszerűséggel teljesíti a da-rabban. Neki is remek az öniróniája. Úgyhergeli bele magát a kívánatosságához

mint kétértelműen meglovagolja vágyálmasöprűnyelét a második részben, a Tányávalvaló párjelenetben.

A természetétől szögletesen mozgóCsernákkal szemben Hidvégi Miklós al-katilag természetesebben passzol Iván -Ludmilla töltöttgalambságára és a potya-kaja sültgalambra leső alamuszi-macskafigurájába. Kócos bumfordiságai „be ishozzák" a vidám nézőtéri reakciókat. Rajtalehet a legharsányabban nevetni. Hajlamosazonban a külsőségekre, a magánjátékra.Attól sem riad vissza, hogy társaitmegzavarja a komikus jellemdom-borításban. Tányáját olykor öncélúan - ésrosszkor - meg-megkuncogtatja.

Beszédtechnikáját sem volna igazságosagyondicsérni; nadrágvarró-zabáló jeleneteLudmillával mégis az előadás kedvestízpercével tiszteli meg a sajnos szegé-nyes kecskeméti - kultúrházi -- kamara-színház nézőit, akik hálából még a zsák-vászon padlóról felszálló valódi porértsem haragszanak.

A két lányszereplő - két rendezői teli-találat. A kispolgári Ludmilla hálásabbszerepét minden csábító túljátszás nél-

és fiatalságához kevéssé illő mozgalminovícia-szerepbe, hogy közben egycsöppnyi gunyoros távoltartást őriz:egérutat hagy egészséges érzelmei szá-mára. Nagy gondot fordít a bohózat egyiklegraffináltabb betétjének, a szi-tuációjuknál fogva ellenállhatatlanul -magyar irodalomtörténeti példával élve:„tanárúrkéremes"-en - tragikomikus En-gels-idézeteknek a felolvasására. Amit afővárosi Tánya, Venczel Vera nem tudottelérni, azt megvalósítja Vándor Éva. Eléri,hogy miközben ő majd' belepistul a magasszövegbe, a gyérszámú publikum kimeredtszemmel nemcsak ezen a pompásangyötrelmes szituáción mulat, ha-nemmegsejt valamit az elmélet és gyakorlatszétválasztottságának általánosabbgroteszkségéből és ellentmondásosságábólis. Nemcsak a darab szelíden gunyorosszelleméhez van benső köze VándorÉvának, de az előadás külsőségeinek - ajelmezeknek (Poós Éva) és a kellékeknek -a jelentőségét is ő emeli ki a legkövet-kezetesebben. Két szvettere van. Egy fehérés egy fáradtbordó. Hanyagsága, amivelviseli őket, ijesztő. Holmiját egy-szercsomagolja ki és egyszer be. Még nézni isszörnyű, hogy micsoda rendetlenül. Amitpedig a hátranyalt frizurájából homlokábalógó hajszálai nyomogatása és izzasztásaügyében művel, azért az idegesebb anyáklegszívesebben felpofoznák, haföljuthatnának a pályakezdőszovjethatalom gyermekbetegségeinekvilágát jelentő deszkákra.

A két ígéretes színésznő egyéni telje-sítményeinek - és némileg Hidvégi„magánszámainak" - köszönhető, hogy aközönség (az ötödik előadásé) az el-franciásított-elpestiesített Katajev-vígjá-téknak e z t a változatát is megértéssel fo-gadja.

Fent a Fudzsijamán

Nem távoznak élménytelenül a kiválókirgiz író, Csingiz Ajtmatov drámájának aFent a Fudzsijamánnak nézői sem aKecskeméti Katona József Színházból.

A gondolatébresztő darab szovjet pre-mierje 1973 januárjában volt, a moszkvaiSzovremennyikben (Galina Volcsekrendezte). S bár Ajtmatov nem egyedül,hanem Kaltaj Muhamedzsanov filmdra-maturggal együtt írta, a mű magasrendűkövetelményrendszerével, humánus fe-lelősségérzetével szervesen folytatja -pontosabban újra változó helyzetből ésváltoztatott nézőpontokból veti fel - aSzemtől szembe és A versenyló halála címűprózai alkotásainak kérdéseit; az őszinte

igazságkeresés jegyében nem leleplezi azeszmék megvalósulásának, ellentmondá-sait a gyakorlatban, de föltárja az eszmé-nyi morál közelítésének lehetőségeit, em-beri feltételeit, konkrét esetekben, való-ságos viszonyok között.

Konsztantyin Szimonov - akit a be-mutatóra készült, ízléses műsorfüzet isidéz - világosan megfogalmazza, mirőlszól a darab. „ A Fent a Fudzsijamánvitaelőadás. Vita arról, hogy miként vi-selkedjünk mi, szovjet emberek nehézhelyzetekben, olyankor, amikor az életfelelősségteljes döntéseket követel tőlünk. . . A rossz és az erkölcstelen, a ne-hézségek előtti meghátrálás, az igazságértvaló harc a színpadon nem az önmarcan-golás kedvéért, hanem társadalmi érdek-ből, az erkölcsi norma felemelése érdeké-ben történik."

Írói szándéka, mondandójának katar-tikus célja szerint a jeles és igényes mun-ka szakasztott ilyen. Kötelességet ró arendezőre, hogy egy jottányit se változ-tasson így meghatározható jellegén.

A rendezésnek más buktatókkal is szá-molnia kell a színre állításkor. A mű tud-niillik - jóllehet gondolatilag bővíthető-tágítható lenne - dramaturgiailag nemhibátlan. A kissé körülményes expozí-cióban (sátorverés, tréfálkozás stb.) sorramegpendülnek a kifejlet motívumai.Rövid lenyugtatásuk csak növeli a kíván-csiságot az iránt, hogy mire célozgathategyre feltűnőbb elégedetlenséggel ésepésséggel Mambet, a falusi történelemta-nár barátai- hajdani iskolatársai-, a tör-ténelemkutató Oszipbej, az író-újságíróIszabek és a helybeli agronómus, Dosz-bergen rovására, akikkel együtt bajtársitalálkozón vesz részt egy tréfásan (és jel-képesen) Fudzsijamának keresztelt hegy-csúcson. A csapongó társalgásba „be-dobódik" távollevő ötödik társuk, Szaburneve. Őérte szól később mindvégig aharang. Az ő sorsáért érzi majd magátfelelősnek, kínosan érintettnek, zavaro-dottnak és elkeseredetten tanácstalannakki-ki a maga módján, tudatossága, ge-rincessége, vérmérséklete, belátása vagyfölháborodottsága szerint.

A főtéma megzendítése után azonbanmellékes ügyek következnek. Hosszan-tartó a kirándulásra érkező feleségek be-mutatása, és körülményesen érkezik meg aférfiak régi tanítónője, Ajsa-apa is azivászattal egybekötött kikapcsolódásnakinduló, de véresen komolyra forduló al-konyati-éjszakai tanyázásra. A cselek-mény, a késhegyig jutó vita a másodikvilágháborúban száműzött és rehabilitá

lása után is elveszett, lezüllötten tengődőSzabur ártatlansága és a közülük való,ismeretlen följelentő bűnössége fölött csakszámos újabb kitérő után robban kivégletes hevességgel. Ettől kezdve járgyorsabban a drámai gépezet. Innentőlfeltartózhatatlanok a végül is homálybavisszahulló múltszituációt modelláló,újabb állásfoglalásra késztető friss ese-mények.

A rendező szempontjából nézve ez aztjelenti, hogy ha idáig meg tudta őrizni aproblematikusan sokszereplős előadásegységét, és sokoldalúan éreztetni tudtahősei bonyolult rétegezésű kapcsolatát,egymásrautaltságát, akkor nyert ügye van.A mondanivaló kibontásáért meg-tette atőle telhetőt, s a hatásért sem kell, hogyfájjon a feje.

A Fudzsijama magyarországi premier-jén, Debrecenben Félix László - úgy tet-szik - megpróbálta előzetesen megúszni adolgot. Vízszabályozó gesztussal át-vágtaa lassító, retardáló kanyarodókat.Kihagyogatott dialógusokat, megkurtítottjeleneteket. Aztán kiderült, hogymégiscsak kár volt annyira megmetszeniaz elágazásokat. Nélkülük egyfajta szovjet„Veszélyes forduló"-vá könnyült-lapult,krimisedett az Ajtmatov-elképzelés,anélkül, hogy „priestleysen" kecse-sebbé,arányosabbá lett volna. Az 1974-esmagyar bemutatónak ezt a gyengéjétkórusban fölrótták az itthoni kritikusok.

Szurdi Miklós vállalta a darab egye-netlenségéből következő kihívást: ElbertJánosnak - a Nagyvilág 1973-as októberiszámában olvasható - ismét csak kitűnőszövegéből alig-alig húzott. Alelkiismeretekben zajló személyes drá-mákra figyelve megkockáztatta, hogy -ellentétben a színpadjainkon elég divatostempóhajszolással - nem diktált fergetegesiramot. Sőt, merészen beiktatott -többnyire alkalmas helyeken - a szoká-sosnál hosszabb, feszültségkitartó csön-deket. Célirányosan hagyta, hogy színészeiel-elgondolkozzanak az éppen hallottakon.Nem is lett kurta-furcsa (mertmegoldatlan) krimi a (megtalált „bűnöst"vagy „bűnözőt" nélkülöző) csoportosönvizsgálatból. A belső, a mögöttestartalom így töretlenül kibontakozhatott.Akárha elmélyülten olvastuk volna, itt-ottmeg-megállapodva, nyugodalmasan aszöveget.

A csoportjáték egységét és az árnyaltanösszetett jellemek pillanatonként változóindulati viszonyait nem sikerült elégalaposan átgondolnia, kielemeznie SzurdiMiklósnak. Ami veszteségnek köny-

vveesfvvédsiséenhhvsetsh

plKjumfíeK

dőj„Da"

mfevchkekvhvés

dr

elhető, mert így kevésbé kaptuk „szen-edélyeken átszűrve" a temperamentumokgyediségével dúsított általánosabbrkölcsi tanulságokat. Ettől némiképpzentenciózusabbá vált az aforisztikusogalmazásokkal egyébként is megtűzdeltitadarab. A hősök nem elég tisztázottiszonya egymáshoz, túlcsillapítottarzelmi hullámzásaikat. A rendezői enge-ékenység egészében tette halványabbá azínészek játékát. Egyenként és együttesens lecsavarta szenvedélyeiket. Nem engedtezélsőségesen - azaz meggyőzőbben -rvényre jutni a darab „igaz embereinek"mberséges igazságait. Nem tűnhetett ki aapnál világosabban a megalkuvókamissága. Nem lepleződött leazugságaik természetének társa-dalmieszélyessége és ragályos erkölcstelenségeem. (Hasonló élezetlenség a debrecenilőadást is jellemezte. Mintha rendezőinkapintatból nem akarnák bevallani: azovjet állampolgároknak is lehetnekibáik vagy bűneik.)

A rendezői elgondolásra következtetniersze csak a megvalósult színészi játékbólehet. Ez sem volt meggyőző ezúttalecskeméten. A fölöslegesen ferde síkú

átéktéren (Szlávik István) olykornatkozni látszottak, Vass Éva példa-utató kivételével néha egymásra se

igyeltek a színészek. Az egyéni alakításokve se volt töretlen. A leghálásabb,llenlábas szerepek Forgács Tibornak ésölgyesi Györgynek jutottak.A falun ragadt, de igényességét, gon-

olati rugalmasságát, morális kondíció-játrző általános iskolai tanárt, Mambetetátszó Forgács azonosult a figurával. Nemtitkolta" az „élhetetlen" tanár apró hibáit.e vigyázott arra, nehogy Irigykedőnek,

karnok-bírálgatónak tűnjék fel, akinekmindenről különbejáratú véleménye van" -iként Oszipbej mondja róla a második

elvonásban. Mikor az utolsó jelenetbenlhangzanak csöndes mondatai: „Én nemonok le semmiféle következtetést. Énsak a magam számára tisztáztam aelyzetet", akkor egy integritását kételyeközött ki-küzdő embert látunk magunklőtt, értelmes életcélja közelében. Másérdés, hogy a rokonszenves figurábanalóban benne rejlő visszafogottságangsúlyozása mellett Forgács Tibor nemállalja teljes szívvel, hogy a jó ügyrdekében „advocatus diaboli" legyen, és őem lendíti előre az előadást.

A meglehetősen undorító történettu-ományi kandidátus remekül megírt sze-epével Kölgyesi György nem tudott mit

kezdeni. Kispolgáriságát-szinte egyetlen„bocsánatos" jellemhibáját - egy-egygesztussal még érzékelteti. Ahhoz azon-ban, hogy megmutassa, milyen öntelt,tehetségtelen s mégis veszedelmesenkarrierista ez a bürokrata típus, elégte-lennek bizonyulnak a színészi eszközei.Önleleplező mondatait csak elmondja, ésMambet ellenpólusaként sem jeleskedik.Nagyban hozzájárul, hogy az elmélkedő-átkötő részekben kontúrtalanná mosódjékaz előadás.

Fekete Tibor önmagában ideális Dosz-bergen. Hitelesen sűrűvérű, életszerűenkorlátolt és kisebbségi érzéseiből táplál-kozó sértődött felfortyanásaiban megfe-lelően ellenszenves. Örvendetesen ár-nyaltis tud lenni; a javakat bután habzsoló ésgyerekesen szeretetre vágyó agronómusőszinte tiszteletét az idős tanítónőhöz,Ajsa-apához át tudja velünk éreztetni.

A közepes író, Iszabek Mergenov szel-lemi bakugrásait és sorozatos leleplező-déseit Hetényi Pál megformálása korrektülközvetíti. Belépéseivel azonban néhakésedelmeskedik, és kedvezőbb színekbentünteti fel a kisszerű ügyeskedőt, mintamilyennek Ajtmatovék megírták.

Felesége, Guldzsán szerepében látjukVass Évát. Amíg van szerepe, motorként„húzza magával" a többieket. Aztán el-tűnik a mezőnyben - mert nincs mit csi-nálnia. A továbbiakban rezonőrszöveg jutneki. Szakács Eszter kemény vonásokkalteremt kellemetlenül élő alakot az orvosnőAnvarból, aki a férjével elégedetlen.Biluska Annamária földrajz-tanárnőjeszereposztási tévedés: elképzelhetetlen,hogy Mambet bele tudna szeretni. Ajsa-apa hangulatilag döntően fontos szerepétKoós Olga kapta. A már

sok jó alakításával kitűnt, sokérdeműszínésznő fáradt és színtelen; indiszpo-náltságával megteremti azokat a bizonyossüket csöndeket, melyekben a daraberesztékeinek lírai nyekergését lehet szo-morúan hallani.

Zene- és fényhatás sem hiányzik aszcenírozásból. Túlstilizálttá, stílustalanuljelképessé finomkodja a kődobálójelenetet, amelynek pedig inkább elsza-badultnak, részegnek és fenyegetőnekkellene lenni. A debreceni és a kecske-méti bemutatók tanulságai nyomán talánel kellene gondolkodni azon, hogy asziklagörgés hangjának reprodukálásanem tenné-e félelmetesebbé ezt a műutolsó nagy fordulópontját jelentő -„aranymetszésbe" állított - jelenetet?

„Bölcs, megtisztító erejű darab" -mondta még a moszkvai bemutatók ide-jén a Fudzsijamáról egy lengyel kritikus,Roman Szydlowski. Bölcsessége érvé-nyesült a kecskeméti színházban. Hogy„megtisztító ereje", katartikus hatásacélba találjon, ahhoz fegyelmezettebb,racionálisabb előadások szükségesek.

Csingiz Ajtmatov-Kaltáj Muhamedzsánov:Fent a Fudzsijamán (Katona József Szín-ház,Kecskemét)

Fordította: Elbert János. Díszlettervező:Szláv ik István. Jelmeztervező: SzakácsGyörgyi. A rendező munkatársa: ifj. MózesIstván. Rendező: Szurdi Miklós.

Szereplők: Fekete Tibor, Biluska Anna-mária, Forgács Tibor, Szakács Eszter, Köl-gyesi György, Hetényi Pál, Vass Éva, KoósOlga, Basa István, Kemecsi Ferenc.

Katajev: A kör négyszögesítése (KelemenLászló Színpad, Kecskemét)

Jákó Pál fordítását átdolgozta: AbodyBéla. Játéktér: Angyal Mária és SzászfayGyörgy. Jelmez: Poós Éva. A rendező munka-társa: Rácz Kati. Rendező: Angyal Mária.

Szereplők: Soproni Ági, Csernák Árpád,Vándor Éva, Hidvégi Miklós, Trokán Péter.

Katajev: A kör négyszögesítése (Kecskeméti Katona József Színház). Aképen: Szakács Eszter és Biluska Annamária

PÓR ANNA

Időszerű-e García Lorca?

Még egyszer a Bernarda Alba házáról

García Lorca utolsó drámája sokban túl-lép két paraszttragédiáján, a Vérnászon ésa Yermán. Drámáinak, tragédiáinak közösfeszítő alapélménye az élet teljességérevágyó ember és az eltorzult társa-dalomtragikus összecsapása. Az elbukó hős,vagy inkább áldozat, a megcsontosodottelőítéletek legkiszolgáltatottabbjatermészetszerűleg a nő. A pénz hatalmá-nak feláldozott szerelem és a mindenekfelett őrzött látszat hazugságából szőttvilágban, ahol a nő évszázadosan rögzítetterkölcsi parancsolata a minden szen-vedélyt elfojtó csend, a hallgatás, az élet-re, a virulásra teremtett tragikus sorsúspanyol nő némán hervad, mint (az 1935-ben írt) Rosita leányasszony,

Hajnalórán hogyha nyílik,rőt virága mint a vér.Délutánra megfehérül,szirma tajték, sófehér.Leszáll az éj s ott komorlikhullva hulló levelén.

(Benyhe János ford.)- és „erkölcsét" megőrizve válik „hullólevéllé"; ha viszont nem tud úrrá lenniösztönein és „a vér" és „föld" szimboli-zálta természetes életvágy, a szenvedélyelsodorja, akkor minden kitörés elevetragikus bukásra van ítélve. A Vérnászmenyasszonya (1934) bűntudattal („Tu-dom, hogy elment az eszem, tudom, hogyszívem-lelkem megrohad") állandómegfeszített belső viaskodásban, az elha-talmasodó szerelem sodrásában legyőzetveköveti Leonardót, más asszony hites férjét.„Nem akartam, érts meg, nem akartam! . .. elkapott . . . a karja, ahogy a tengerhulláma elkap." A tragédia bekövetkezteután összeomolva bűn-bánóan, de mertmegőrizte a „tisztességét", befogadástremélve tér vissza a közösségbe, az anyaítélőszéke elé. „Töltsd ki a bosszút, ittvagyok. De ne gyalázz. Tiszta vagyok,mint egy ma született kisded." Yerma nemmeri megtenni a felszabadító döntő lépést.Ragaszkodik a „tisztességhez", ameddőségre kárhoztató, gyűlöletté torzulthitvesi hűséghez. „Nem vétek ellenedsemmiben . . . amit szenvedek, a húsombavan zárva .. .

Okosabb, ha hallgatunk. Majd hordom akeresztem, ahogy tudom." Mígnem azelfojtás, a gyermek utáni vágy őrületbe,férje meggyilkolásába sodorja. - Az életetelfojtó gát bennük, magukban az el-nyomott nőkben van: őrjöngve, pusztulvais azonosítják magukat az évszázadosanrájuk nehezedő fojtogató előítéletekkel.

Bernarda Alba legkisebb leánya Adelavérmérsékletében, szenvedélyességébenYerma és a Vérnász asszonyainak egye-nes leszármazottja, de benne már meg-született az az új spanyol nemzedék,amely tudatos lázadással a maga új igaz-sága biztos tudatában szétrombolja amegkövesedett embertelen törvényeket.Adela bukása a halál által győzedelmes-kedő lebírhatatlan élet szimbóluma. Kez-detben ő is félelemmel, akarata ellenéreteszi meg az első lépést a tiltott szerelem(a gazdag nővérének kiszemelt vőlegény,de a természet által Adelának rendelt ifjúférfi) felé. „ . . . nem akartam, de minthaaz ár sodort volna el", ismétli ő is a Vér-nászban elhangzott vallomást. De a ko-rábbi Lorca-hősnőktől eltérően Adelamár nem azonosítja magát az embertelenhagyomány zsarnokságával, hanem elsőperctől kezdve az ifjúság élni akarásávallázad az anyja által megmásíthatatlannakkikiáltott régi törvények ellen. Ki akartörni a házból, az anyja rendelkezése sze-rint nyolc évig tartó gyász idejére téglá-val befalazott ajtók és ablakok bezártbörtönéből. „Nem akarok rabságban élni,nem akarok szobában megaszalód-ni."

Amikor a nyomában leskelődők fel-fedezik titkos éjjeli találkáit, elszántanvállalja az élethez való jogát: „... hanégyezer sárga templomgyertyát gyúj-tasz, akkor se tudja senki gátját vetni,hogy megtörténjék, aminek meg kelltörténnie." A maga erkölcsi igazánaktudatában vállalja tettét. Tudatosan meg-töri az asszonyokra kivetett évszázadoshallgatást. Ponciának, az öreg szolgálónakmondja, aki befogja fülét, hogy ne hall-hassa tovább: „Csak halld! Eddig féltemtőled, de most én vagyok az erősebb."

Egy társadalomban, amely a középkori

erkölcs nevében bigott barbársággal ítél-kezik a szüzesség elvesztéséről, é4 elva-dult fanatizmussal lincseli meg a gyer-mekgyilkos leányanyát („végezzetek ve-le, mielőtt jönnek a csendőrök", süvöltiBernarda), Adela elszántan vállalja a sze-relem jogát: „Jöjjön ellenem akár azegész falu . . . hajszoljon minden erény-csősz: előttük veszem fel a töviskoszorút,ami kijár a házasember szeretőjének."

Ez már nem a szenvedély sötét folya-mata által elsodort Vérnászbeli házas-ságtörő menyasszony, hanem új időkhírnöke, a látszat erkölccsel emelt fővelszembeszegülő új nemzedék.

Az öt hajadon leányát börtönben tartóBernarda házában már csak ő egymagasaját személyében képviseli a végső pa-roxizmusig a megkövesedett régi rendet,a többi leányon is egyre fokozódóan erőtvesz a lázadás, amelynek végső követ-kezményeit csak Adela vállalja.

A Vígszínház előadásán Sulyok MáriaBernardája a megmozdíthatatlan szikla-tömb hatalmasságával, az udvarház ke-vély nagyasszonya, a rendfőnöknő félel-metességével magasodik háza népe és azegész hőség szikkasztotta kasztíliai falufölé. Vele szemben - egy kolosszussal, azeleve adott túlerővel szemben áll töré-keny testben hősi lélekkel Venczel Veramegrendítően tragikus Adelája. Az erő-viszonyok ilyen ellentéte - Dávid és Gó-liát küzdelme - megsokszorozzák a fenn-álló hatalom ellen folytatott harc hősies-ségét, előre vetítik tragikumát. A nemze-dékek óta begyökeresedett erkölcsi dog-mák ellen egyszál maga harcbaszálló kisteremtmény, a négy fal közé zárt vadga-lamb, a Kádár Kata balladában a kegyet-len „Gyulainé édesanyám" által földbetaposva is kihajtó „liliomszál", messzebbzengő költői asszociációt kelti. De ez azelszánt rab madár eleve olyan hajlít-hatatlan és éles, mint az acél. ( E pontona cikkíró vitába száll Tarján Tamással,aki úgy látta, hogy Venczel Vera csupán„küszködik" a szereppel. - A Szerk.) Azalak első színpadi megjelenésétől kezdveérezzük a figura többrétűségét, szövegmögött átsugárzó tartalmait; a lázadó

A Bernarda Alba házát a Vígszínház és a Szolnoki Szigligeti Színház csaknem egy-szerremutatta be. A kettős Lorca-bemutató ellentmondásos sajtóvisszhangia több olyan kérdést isfelvetett, melyeket érdemes továbbgondolni. Februári számunkban közöltük Tarján Tamáskritikáját a két előadásról. Pór Anna alábbi írásában egyrészt: vitába száll a kritikákegyes megállapításaival, másrészt választ keres arra is, miben áll García Lorcaidőszerűsége, melyek a lorcai játékstílus sajátos jegyei. (A szerk.)

leány a költő szócsöve. Realisztikusabbegyénített személyiség, de egyben szim-bolikus költői transzpozíció is. Egyér-telmű, tökéletes az alak exponálása, amintmagukban fortyogó, megkeseredettnővérei közé rikító zöld ruhájában,nádszál egyenes tartással, kihívó fiatal-sággal besüvít, mint a sötét pincébe az élesfényű napsugár. A zöld szín Lorcalírájában visszatérő szimbólum: az élet, atermészet színe. De ha nem tudnánk,akkor is tudnánk; mert Venczel művésziegyéniségét mindig valamilyen, szavakbanmeg nem fogalmazható, messzebb mutatóköltői lebegés veszi körül. A kis táncosalkatú zöld leány személyisége, finomtörékenysége, intenzív belső vibrálása,szemének szomorúan tüzes lobogása elsőpillanattól kezdve „magában hordjavégzetét"; a túlerővel szembeni kihívómerészség előre vetíti a tragikus bukást,de a bukásban is lebírhatatlan eszme, vagytermészet igazságát sugározza. Ebben arealisztikusan, sőt nemegyszernaturalisztikusan megrendezett elő-adásban valamilyen más világot; a réginépballadák és Antigonék - a darab doku-mentumszerűségén túlsugárzó - Lorcaköltészetének tragikus színekkel átszőttvilágát lopja be a színre.

Mennyi különös egyéni adottság, sa-játos varázs rejlik ennek a fiatal színész-nőnek, úgy tűnik, kevéssé kiaknázott ké-pességeiben. A hazai színpadon nagyon ishiányzó, nehezen érvényesülő, ám annálbecsesebb típust képvisel. Soha-semharsány; befelé izzó, intenzív játéka nemegykönnyen hatol át a rivaldán. Olyangyöngyszem ez, amely csak meg-felelőfoglalatban, adekvát rendezésben éskörnyezetben képes kibontakozni. Ám haa rendezés megsejti benne a rejtettlehetőséget, annál felejthetetlenebb pil-lanatokat tud teremteni ezzel a finomhangszer rel.

Amikor a rendezés mert lényénekdrámai színezetű, táncos költőiségéreépíteni, emlékezetes, szimbolikus hatásúmozzanatok születtek, olyanok, mint az éjleple alatt a dohos pincéből a titkos találkafelé repülő fehér galamb, a fehér ruhábankisuhanó leány víziója a harmadikfelvonásban, vagy a második fel-vonástzáró megrázó erejű drámai kép, amikor akülvilágból behallatszik a bar-bár lincseléshangzavara, és odabent Adela „Engedjétekszabadon! Ne menjetek oda!" kiáltásáraMartirio kegyetlen, Adelára irányítottdöfése: „Aki vétkes, fizessen" a válasz,majd pedig Bernarda vérszomjasőrjöngése: „Izzó vasat te

gyetek a vétke helyére" már félreérthe-tetlenül előrevetíti a harmadik felvonásfeltartóztathatatlan katasztrófáját, akkor akapu felé tóduló, a közönségnek háttal, akülvilági lincseléssel együtt őrjöngőháznéptől elszakadva, velünk szemben aszínpad közepén úgy áll egymagábanVenczel, mintha most meztelenül állnamegkövezetten a falu középkori pellen-gérén. Alig tudom elgondolni, rajta kívülmelyik színésznőnket merhetné a rendezőebben a pózban huzamosabban expo-

nálni a színpad közepén úgy, hogy ezt a(tragikus részeknél olykor nagyonkönnyen felnevető) közönség egy percigsem érezte obszcénnak, hanem annak,ami: „Ecce homo" asszociációnak.Venczel perzselő tisztasága ebben apercben a mártíromság, az inkvizíciólégkörét képes felvillantani. Nem tudjuk,nem is kívánjuk itt taglalni, hogy arendezés szántszándékkal határolta-e elMela alakját (a természetesen megvalósultszerelem képviselőjét) a többi szereplő

Venczel Vera (Adela) és Bánki Zsuzsa (Angustias) a Bernarda Alba háza vígszínházi előadásában](Iklády László felvétele)

aberrált szexualitásának naturalista moz-zanataitól, vagy a színésznő alkatán per-gett-e le hatástalanul a naturalizmus. Azeredmény mindenképpen szerencsés. Aző Adelája ugyanakkor nem mindigszeretetreméltó. Éles és konokul keménymodern leányalak. A lázadó ifjúságkihívó, nyers élességével, undorral fel-hördülve száll szembe torzult környezeteálszentségével, megromlottságával. Kí-méletlen ostorcsapásokat mér jobbra-balra. Van ereje a kezdeti kihívásokbólszerves fejlődéssel a végső összecsapás-ban heroikussá emelni a leányalakot. Avégén halk magába fojtottsággal, konokulelszánt belső tartással tűnik el a színről,mint egy végsőkig feszített, el-pattanófinom hegedűhúr. Nem lehet kétségünk;számára nincsen visszaút. Büszkén,szabadon, ahogy élni akart: üldözőit,gyilkosait arcul csapva, bukásában isgyőzedelmesen lép ki az életből.

Ha már most az élmény hatása alattönkéntelenül keressük ennek a színész-női típusnak elődeit, mintha csakugyan (aVenczellel kapcsolatban már ismerthasonlat) Varsányi Irén feltétel nélküliodaadása, a törékeny testben hősies nőilélek, a Liliom Julikája kísértene. Hatá-rainkon túl talán a törékeny alkatú heroi-kus és vibrálóan finom Ludmilla Pitoeffsajátos líraiságú Sirálya, vagy ElisabethBergner filigrán megjelenésének és inten-zív lobogásának különös jellegzetes el-lentéte merül fel itt-ott emlékeinkben. El-eltűnődöm, hogy a mai magyar szín-padon kibontakozáshoz, sugárzáshozjutottak volna-e ezek a nagy elődök, ezeka csak érzékenyen hozzájuk hangolt zene-karban felejthetetlenül daloló finomhangszerek. Vajon van-e ma ilyenfajtazenekarunk, és - hogy tovább is a zeneihasonlatnál maradjunk - van-e egyáltalánigény és megfelelő hullámhossz, hogyfelfogjuk az effajta muzsikát? Annyi bi-zonyos: ez a finom összehangoltság vaj-mi ritkán jutott Venczelnek osztályrészül.Ezúttal mégis át tudott törni. Fel-fel tudtacsillantani a benne rejlő lehetőségeket.

A szolnoki Szigligeti Színházban más-fajta világ fogad. Horváth Teri Bernar-dája nem a minden életet, mozgást, előre-haladást megfojtó bigott zsarnokságmegtestesülése. Ő ennek a szörnyű, feudá-lis tabukkal teli társadalmi rendnek, akülső körülményeknek az áldozata. (Ez atényező feltétlenül benne rejlik a komp-lex személyiségben, de Horváth Terinél

ezen van a főhangsúly.) Az öt leánnyalitt maradt boldogtalan özvegyasszony.Horváth Teri saját nyilatkozata szerintazt a nehéz életű Bernardát játssza meg,akihez nyolcéves gyászok alatt „hozzánőtt a fekete ruha". Ez a paraszti voná-sokat hangsúlyozó Bernarda kétségtele-nül emberibb és közelebb áll hozzánk.Esendő, magányosan, „férfi módjáraküszködő asszony", a tragédia bekövet-kezésekor, Adela öngyilkossága utánmegtört anya, aki a színpad előterébenzokogva, eszelősen suttogja: „BernardaAlba legkisebb lánya szüzen halt meg, .. .Hallottátok?... Csend! Csend ha mon-dom!. . ." A vég ilyenformán véres ron-gyát a patakban mosó Ágnes asszonyasszociációját idézi, szemben Sulyok Má-ria kategorikus, ellentmondást nem tűrő,diktátori parancsával („Hallottátok ?Csend! . . ."), amelyben a börtön négyfala között történt gyilkosság (mert végsősoron erről is van szó . . . hiszen bele-hajszolták Adelát a halálba) nem szivá-roghat a külvilágba. Mindennél, életnél,halálnál fontosabb a látszat megőrzése :„Senki egy szót se! Az én lányom szűzenhalt meg . . . Hallgassatok . . . Csend.. ."A központi alak kettőssége, az egyénítettszemély és a sűrített szimbólum, a para-bola összetett egysége a szolnoki elő-adásban így eleve megszűnt, és a drámaakár egy Szolnok környéki faluban meg-történt családi dráma közelségébe kerül.Erre utalnak a börtönfalakat idéző spa-nyol udvarház helyett megjelenő parasztidíszletek és jelmezek is. Az ebben a kon-cepcióban következetesen végiggondolt,nagy feszültséggel megrendezett előadáseleve könnyebben befogadhatóvá tette anehezen megközelíthető Lorca-drámát aszolnoki közönség számára. Adela alakjaebben a közegben természetszerűlegsokkal egyértelműbb és közvetlenebb.Nem hordozza az egyénített alak és azíró szócsövének, a lázadás és sza-badságeszmének összetettségét, az egyé-ni sorson túlmutató sugárzását. Egyér-telművé, a szerelemért mindent feláldozónő, az elfojtott élet legyőzhetetlen kitöré-sévé egyszerűsödik. Ebben a rendezőikoncepcióban nem lehet helye több síkú,messzebb mutató koreografikus stilizált-ságnak. Csomós Mari erőtől duzzadó,fiatal teremtés, aki nem repülő galambmódján röppen a találkára, hanem lopvakörülnéz és alsószoknyában, mezítlába-san kioson a kiskapun. Csomósnál min-denkor minden hiteles és spontán. Yermaés a Vérnász fiatal nőinek közvetlen roko-na ő, a természetes ösztönök által sodort

leány, akiben olyan erők tombolnak,hogy „senki sem tudja gátját vetni, hogymegtörténjék, aminek meg kell történ-nie". Nem lett, nem is lehetett belőle atúlerővel szemben mártíromságot vállalóheroikus lázadó, mert Horváth Terivel, abelsőleg bizonytalan Bernardávalszemben eleve Adelát érezzük erősebb-nek. A lebírhatatlan erejű viruló teremtésöngyilkossága szinte a váratlan megdöb-benés erejével hat. (Így éreztük a nézőkreagálását is.) A szolnoki rendezésbentermészetszerűleg humanizálódott Adelamásik ellenfele, halálba hajszolásánakmásik bűnrészese, a korban ésvérmérsékletben hozzá legközelebb állónővér és szerelmi vetélytársa, a púposMartirio is. Lázár Kati nem olyanfölényes hidegséggel mindent értő éslátó, nyugtalanító jelenség, mintKútvölgyi Erzsébet veszedelmes, álnokkis púposa. Lázár Kati meggyőzőalakításában inkább szánandó, mintgyűlöletes, Bernarda embertelenkevélységének közvetlen áldozata. Ade-lához hasonló „szerelmes természete" akényszerű elfojtásokban „mérgezettkúttá" vált. Előttünk torzul, gonoszkodiktovább, míg végül a testvérek általmegvetett „boszorkánnyá" aljasul. - Kárhogy Lázár Kati ebben az egyéni színek-kel gazdagított, megragadó alakításban atragédia csúcspontján, Adela öngyilkos-ságát követő döbbenet közepette nemtudta elég erővel exponálni Lorca végsőhitvallását, amit a költő Martirio szájábaad: „Ezerszer is boldog, mert az övélehetett." Kútvölgyi Erzsébet összeszik-kadt kis púpos gnómja viszont éppenebben a szenvedélyes kitörésben tudotthirtelen, szemünk előtt emberré lenni éstudta egyértelművé tenni a halott Adelagyőzelmét. A színpad közepén mozdítha-tatlan kőszirtként álló, csendet paran-csoló zsarnok Bernarda már legyőzetett.Bár ő még nem akarja tudomásul venni,továbbra is ragaszkodik önámító, hazugfikcióihoz; mi nézők már tudjuk: önmagarombolta szét „házát". A külvilág, a falurövidesen meg fogja tudni Adela tettét ésbelül a börtön, a ház néma, dermedt lakóilelkük mélyén már ítélkeztek: azonosítjákmagukat az elbukott kitöréssel.

García Lorca utolsó befejezett műve az1936-ban készült Bernarda Alba háza1945-ben, röviddel a második világhá-ború befejezése előtt került először szín-padra Buenos Airesben. (Az eredetileg1936 októberére tervezett madridi be-mutatót a fasiszta puccs elsöpörte.) A da-rab elveszettnek hitt kéziratát az Egye-

sült Államokba emigrált Lorca családmindaddig rejtve tartotta. Az időközbeneltelt kilenc év alatt García Lorca a har-coló spanyol köztársaság szimbólumávávált. Ebben a politikai konstellációbanMargarita Xirgu - Lorca hajdani madridimunkatársa és műveinek színre vivője - adarab előadását a spanyol fasizmus bu-kásának (akkor joggal remélt) jelképévéalakította. Ugyanazon év decemberébenvolt a darab európai ősbemutatója Pá-rizsban. Ez az egyértelmű politikaiszimbolika az azóta eltelt évtizedek sorántermészetszerűleg differenciáltabb, átté-telesebb értelmezéseknek adott helyet. Dea darab többrétűségét (ha úgy tetszikibseni vagy pirandellói értelemben vett),parabola jellegét, szimbólumvilágát aLorca-irodalom dandárja és a jelesebbrendezések többsége azóta sem igen vontakétségbe. „Szimbolikus értelmű ön-magában a dráma címe. Jelképes alak amű hőse, a húsból-vérből való, kitűnőenmegformál: típus, Bernarda is. BernardaAlba figurája nemcsak azt foglalja magá-ban, amit a szerep kifejez, hanem a Zsar-nokságnak is jelképe. Az élet utáni vágy-tól hevített Adela sem pusztán az ifjúságjogait követelő fiatal lány, hanem a ki-törni akaró, hatalomra törő új világ jel-képe" - írja Tolnai Gábor.

A szolnoki érdekes, élettel teli előadás-ban a' rendezői felfogás a főalaknak,Bernardának esendő áldozattá való át-hangolásával eleve kiiktatta a darab jel-képes többrétűségét. A darab realisztikusparaszti vonásait kidomborító, NagyLászló nyersen erőteljes költői nyelvénmegszólaló felújítás hatásából ítélve el-képzelhető, hogy a dráma így könnyebbenhozzáférhető a mai néző, még inkább amai fiatal nemzedék számára.

Lehet, hogy Lorcának ez a mesterienmegszerkesztett, sűrített drámaiságú művema nehezebben befogadható, mint néhányévtizeddel ezelőtt. Első bemutatásátkövetően a 4o-es, 5o-es években rohamosanbejárta a világ színpadait, és mintcseppben a tenger, feltárva a spanyoltársadalmat, felfedezés erejű lenyűgözőhatás : ért el. (Emlékezzünk Tőkés Annanagyhasú Bernarda alakítására a KatonaJózsef Színház 1955-ös bemutatóján.) Úgytűnik, az utóbbi években már nem ilyenegyértelmű a darab fogad-tatása. Az egyestragikus részeknél fel-felnevetővígszínházi közönség' kétségtelenülgondolkodóba kellett, hogy ejtsen. Úgyhalljuk, egyik angliai előadáson isfelnevettek a puskát ragadó Bernardán, ésFranciaországban is sajtópolé-

miát váltott ki a darab egyik legutóbbifelújítása.

Ez a mű prózában íródott. Realisztikus,valóságfeltáró, mozgósító doku-mentumnak szánta az akkori viharospolitikai életben egyre inkább aktivizá-lódó író. Dramaturgiai felépítése fesze-sebb, líraisága rejtettebb, mint a balladaihangvételű két paraszttragédia - aV é r n á s z és a Y e r m a . Talán időhözkötöttebb? Műfaja, előadói stílusamindenképp nehezebben megragadható,bukta-tói közismertek. A folklorizmus, aspanyol egzotikum, vagy akár anaturalista, realista vonások, afotografikus dokumentumszerűségegyoldalú hangsúlyozása éppannyiraeltávolítja a művet a mai nézőtől, mint asematikus politikai szimbolikaileegyszerűsítés. Bernarda három évtizedekétségtelenül nagy színész-nőket vonzó,ám erősen próbára is tevő szerep. Ígypéldául az 1974-es párizsi fel-újításkor akiváló Annie Ducaux-t túlontúl ridegnek,intellektuálisnak, az egész rendezéstfagyos-merev, külsőségesenkoreografáltnak találta a kritika. Máskor,1973-ban egy kiváló angol színésznőtkissé gunyorosan a hollywoodi filmekmelodramatikus börtönőréhez hasonlítjaa kritika, v a g y éppenséggel az „afrikaitabuk" nyomása alatt „férfiakért sóhaj-tozó nők" problematikáját érzik kissé

fárasztónak, a mai nyugati Európátóltávolesőnek. Ennyi talán elég e drámaierejű mű előadása és befogadása körülnapjainkban már máshelyütt is egyre-másra felvetődő problémák érzékelteté-sére.

A mű alapkonfliktusa a zsarnoksággákövült fojtogató maradiság és álszenthazugság ellen életet áldozó lázadás, azelőretörő újnak a halálban is győzedel-meskedő küzdelme, úgy véljük, negyvenévvel Lorca halála után sem vesztett idő-szerűségéből. A mozdíthatatlanná kövültdohos fekete „kriptát" kívülről és belülrőlszétfeszítő erők drámai küzdelme maismét ott zajlik szemünk előtt az Ibériaifélszigeten. („Néma és az afrikai napforrósága alatti hideg pokol, egy sötétCerberusz fenyítő ostora alatt tartott élőembereket bezáró kripta volt ez" írjaLorca a művét inspiráló dermesztő alap-élményről, a közvetlen szomszédságbanmegfigyelt Bernarda házáról.) Úgy tűnik, ekülönös mű helyhez-korhoz kötöttségéntúlmutató, általános igazságát megragadókorszerű stílust keresi ma Európa-szerte arendezés. Ha most ennek a fényébentekintünk vissza a két hazai elő-adásra,akkor úgy véljük, a szolnoki elő-adás atudatosan vállalt feladatot, a mű-nek akülső társadalmi szorítás hatása alattbekövetkezett családi drámaként,

Horváth Teri (Bernarda) és Csomós Mari (Adela) a Lorca-dráma szolnoki előadásában(Nagy Zsolt felvétele)

társadalomrajzként való megközelítésétkövetkezetesen végigvitte, hatásosan megis oldotta. De a mű többrétű szim-bolikájával - a „sötét Cerberus"-ból, a kö-zépkori sötétség megtestesítőjéből célza-tosan szánandó embert formálva - máreleve adós kellett, hogy maradjon. Deezen túlmenően a főhős ilyenfajta huma-nizálásával az egész konstrukció, a „hidegpokol", az „élő embereket bezáró kripta"is veszít jelképszerű erejéből, a benneelzárt, torzult élőlények vergődése veszítintenzitásából. A darab ezzel amegközelítéssel csakugyan emberközel-bekerül, de meglátásunk szerint egybenbizonyos mértékig le is szűkült, meg iskisebbedett. Így erről az elismerést ér-demlő előadásról mégsem mondhatjukegyértelműen, hogy megoldotta volna akülönös Lorca-művet, a maga teljességé-ben felragyogtató korszerű rendezési stílusproblematikáját.

A vígszínházi előadásban Sulyok Máriaminden életet elfojtó, mozdíthatatlangránittömb képzetét idéző, kevély nagy-asszonyként megjelenő Bernardájábanszinte eleve adva van a mélyebb szimbo-likájú súlyos dráma további kibontako-zása. Meglepő módon mégsem tudott ki-alakulni a Lorca-dráma sajátos atmosz-férája, hőfoka. Nem született valódi kap-csolat színpad és közönség között, hiszenéppen a tragikus puskajelenetnél fel-felnevető nézőtér meglepő élményénekhatására vetődött fel bennünk (és nem csakbennünk) a darab mai előadhatóságának,illetve előadói stílusának fent jelzett prob-lémája. Képes-e a mai közönség általábanés alkalmas-e kiváltképp a Vígszínházlégköre e mű hullámhosszának befoga-dására? Vajon Tőkés Anna emlékezetestragikus alakítása ma elhihetővé tenné-e,amit a kitűnő Sulyok Mária ezúttal nemtudott teljesen meggyőzővé tenni. Nemtudunk erre választ adni. Sokat változott aközízlés és saját szemléletünk is. Néhányszubjektív megérzésünk mégis aztsugallja, hogy a műben latensen talánbenne rejlő szexuális és egyéb vonatko-zású naturalista mozzanatok ilyen hatá-rozott hangsúlyozása nem segíti elő a műmélyebb szimbolikus erejű sugárzását. Aszínpadról áradó fülledten nyomasztólégkör megérzésünk szerint gátolja a műlíraiságának, tragikus költői atmoszférá-jának kialakulását. A Bernarda háza kü-lönös költőisége talán kevésbé a szavak-ban, mint éppen az atmoszférájában rejlik.Naturalizmusa talán éppen az a buktató,amely miatt egynémely nyugat-európaikritika mostanában az idejét

múlt zolai naturalizmus kísértését vélifelfedezni. Másfelől talán az sem véletlen,hogy a mély benyomást keltő rendezésekfelidézésekor vissza-visszatérő kép aketrecbe zárt fekete madarak vergődésétfelvillantó emlék. Jelezvén, hogy talánmégiscsak a vadul izzó élőlény és a költőiparabola művészi összefonódása tudja ama embere számára megfoghatóvá tenni amű lényegét. A kép ugyanis sajátos mó-don összecseng Lorca alapélményéneklátomásával. „Rabok voltak, szabad akaratnélkül. Sohasem beszéltem velük (aszomszédban lakó, bezárt hajadonokkal),de láttam árnyakként elhaladni őket,mindig is feketében és mindig is némán."Lorca a rendezésben, koreográfiákban látóés alkotó drámaírók ritka géniuszai közülvaló. Talán a mű mélyén rejlő líraiság, aLorcára jellemző tragikus izzás s ekülönös jelképrendszer koreografikusérzékeltetése segíthet a sajátos atmoszféraés mindenkor ott lebegő metafora meg-közelítéséhez. Ezért véltük ezúttal felfe-dezni egyetlen szereplőnek, Venczel Veralázadó leányalakjának a „ragyogva, szik-rá zva futó" csillagok jelképétől inspirált,tragikus hangütésű költőiségében a mo-dern előadói stílus egyik járható útjánakfelvillanását.

Következő számaink tartalmából:

Almási Miklós:

Szerepek és illúziók

Koltai Tamás:

Kulcskeresők,enyhe pöffel a hátukban

Saád Katalin:

Az Özönvíz előtt a Nemzeti Színházban

Bécsy Tamás:

Bánk bán a Tháliában

Berkes Erzsébet:Miként esett el a királyné?

Gervai András:

Beszélgetés Páskándi Gézával

Pályi András:

A kétarcú Kleist?

Ungvári Tamás:Jegyzetek az amerikai színházról

Tarbay Ede :Gyermekszínház a temető mellett

GÁBOR ISTVÁN

Bál a Savoyban

Megjegyzések egy vizsgaelőadáshoz

Minden főiskolai vizsgaelőadás egybenizgalmas verseny is, mert nem ritkánsorsokat dönthet el. Műsorválasztási,szereposztási, pedagógiai és egyéb okokmiatt ugyanis előfordulhat, hogy némelyvégzős hallgató az egész évadban mind-össze egyetlen olyan feladatot kap, amely-ben színészi képességeiről bizonyságot ad-hat. De ha a főiskolás vizsgaelőadás általá-ban is sorsdöntő lehet, akkor még inkábbazzá válhat az operett-musical tanfolya-mon, amelynek résztvevői a többieknéljóval kevesebb alkalmat kapnak a nyil-vános szereplésre. Többszörösen is megkell gondolnia tehát a tanfolyamvezetőjének meg az igazgatóságnak, hogymilyen zenés darabot választ ki a vizsgára,mert a musical-tagozat bemutatkozásaegyben számadás az egész addigi mun-káról, a főiskolán megszerzett ének-, tánc-, beszéd- és mozgáskultúráról.

Idei vizsgaelőadásukon a tanfolyamvégzős hallgatói Ábrahám Pál kedves,fordulatos, üdén mosolyogtató, jó sze-repeket és bőséges játéklehetőséget kinálójazz-operettje, a Bál a Savoyban bemu-tatását kapták feladatul. Csak helyeselnilehet a műsorválasztást, ha a tanfolyamtagjai között a szerepek jól kioszthatók.Ha nem: más operettet vagy musicalt kellkeresni. Nos, hadd mondjam meg mindjártbevezetőben, hogy ezúttal nagyon kevésszerep talált megfelelő gazdára ezen azelőadáson, amely ilyenformánmeglehetősen gyöngén, sőt, félre-sikerült.Ennek néhány okáról részlete-sebbenszeretnék szólni.

A két zongorával, dobbal előadottnyitány hangjai közben a színpadon kórushallható, és nyomban föltűnik, hogy akóristák hamisan énekelnek. Ez még lehetaz izgalom, a vizsgadrukk jele -gondolhatja a jó szándékú bíráló -, dekiderül, hogy az összhang hiánya, abizonytalan, pontatlan, már-már zenei-etlen éneklés távolról sem véletlen tünet.Sajnos, ezek a hallgatók - legalábbis alátott produkcióból ez derül ki - egy-szerűen nem tanultak meg elég jól éne-kelni. Ezt lehetne finomabban és diplo-matikusabban is fogalmazni, de a lényeg -sajnos - ugyanaz marad. Kisebb baj volnaez prózai színészeknél, bár náluk semhátrány a muzikalitás. Em-

ltannvmnvz

vtanahvmokémlutvvf

hrkitakntselciNhlúmméÁht

ei

so

ékszem Vámos László egy régebbi osz-ályának Három a kislány-produkciójára,hol a végzős hallgatók a második felvo-ásban kisebb koncertet adtak. Néhá-yuknak meglepően szép, kulturált hang-aolt, és ekkor arra gondoltam, hogyilyen jól hasznosítják majd ezek a szí-

észjelöltek vidéken - akkor még kötelezőolta pályát vidéki színházban kezdeni -enés darabokban ezt a képességüket.

Most azonban nem prózai színészekizsgáztak, és kénytelen voltam azonöprengeni, hogy vajon ezek a derék ifjak,kiknek egy része - tisztelet a kivételnek -em rendelkezik az ének-tudáslapkövetelményeivel -, miképpen fognakelytállni a pályán? És vajon melyikidéki színház fogja alkalmazni ezeket aost végző operett-tagozatosokat? Hiszen

lyan színészekkel, akiket csak végsőényszerűségből állítanak be elegendőnektudás híján is zenés darabokba,ajdnem minden vidéki szín-ház el van

átva. A most tapasztaltak alapján zenéstánpótlást aligha várhat ettől aanfolyamtól a vidéki társulat. Akkoriszont milyen követelmények alapjánették föl a hallgatókat erre a speciális tarolyamra ?

A túlságosan hagyományőrző, mond-atnám konvencionális, sablonokba me-evedő, hamis manírokat előcsalogató ésevés eredeti ötlettel szolgáló rendezésens múlik, hogy a vizsgázók a megfelelőánc- és mozgáskultúráról is csak kevéssédhatnak számot. Igaz, a kitaposott utakatövető, a közreműködők képességei irántem túlságosan magas követelményeketámasztó koreográfia -- egy-két jobbanikerült táncot kivéve - sem nyújt ehhezlég lehetőséget. De legalább a fiatalokbanenne annyi bátorság és lelemény, hogy hasak egyetlen gesztussal, egyetlen fintorrals, de át-törnék a rossz konvenciók falát!em, a hallgatók többsége máris átvette aosszabb ideje színházban működő pá-yatársak valamennyi modorosságát, ésgy mozog a színpadon, úgy táncol, úgyegy ki száma után és jön be a tapsra,intha tájelőadáson századszor játszaná -

s joggal megunta volna már - azbrahám Pál-operett gyatraelyzetgyakorlatain. Amit egyébként - és aeljesség kedvéért ezt is hozzá kell tenni

megtetéznek Romhányi Józsefnekrőszakolt, csak ritkán igazán szellemes,nkább csüggesztő szóviccei és fordulatai.

Alig akad ezen az előadáson olyanzerep, amelyet megfelelően tudtak ki-sztani. Közülük Straub Dezső a nagyon

kellemes kivétel, aki egyéni bájjal, eredetihumorral, egyelőre még rossz beidegző-désektől mentesen játssza és éli át Musztafabej hálás szerepét, és aki valószínűleg pró-zai darabban is helytállhat. A másik kivé-tel Sirkó László: ő egy ügyefogyott, vé-konypénzű, gátlásos ügyvédet alakít, akibekerült a nagyvilági élet forgatagába, egyszépasszony karjai között élvezkedik a Sa-voy szeparéjában, és aki hagyja magát so-dortatni az operettvégzettől. De ő is,csakúgy, mint Straub Dezső, elsősorbanalakítókészségével tűnik ki, és nem ének-és tánctudásának magas színvonalával.

Ami a többieket illeti, Harmath Alberttávolról sem bonvivánalkat, idegen tőle anőfaló, élethabzsoló, nagystílű Faublasmárki színészi feladata. Tétován keresihelyét a színpadon, és nem egyedül rajtamúlik, hogy nem találja meg. Ez azoperettmárki szemmel láthatóan nem az ővilága. Ferencz Éva ugyan szépen énekel -ha nem is hibamentesen -- és dekoratívjelenség is, de nincs hiteles légköre, nincselegendő vonzereje. Lehet, hogy maibbhangvételű musicalben előnyösebboldaláról mutatkozhatnék be, de a hosszúnászútról boldogan hazatérő, majdféltékenységében bosszút forralóMadeleine-t jobbára másoktól eltanultvagy akaratlanul átvett színészi patro-nokkal alakítja. Szabados Zsuzsát többszerepben láttam a Budapesti Gyermek-színházban, és tanúsíthatom, hogy kedves,kamaszos bája, humora, cserfes,kotnyeles, naiv egyénisége megszíne-sítette a gyöngébb szerepeket is. Ez aDaisy azonban tőle is meglehetősen távoláll, és minden inkább csak nem az azelkényeztetett milliomoslány, akifogadalomból világhírű zeneszerzőkéntkarriert fut be. Szubrettfelaldatba bele-erőszakolva Szabados Zsuzsa keveset tudmutatni tehetségéből, és erre - gondolom -nem a nézőnek kellene rájönnie, hanemazoknak, akik e groteszk alkatot kívánószerepet ráosztották.

La Tangolitának, a forróvérű braziltáncosnőnek át kellene izzítania magakörül a levegőt, hiszen ennek az asszony-nak - szövege szerint - olyan csáberejevan, amellyel a szerelemben fogant há-zasságot is tönkreteheti, és férfiszívekgúláján taposhat. Kishonti Ildikónak eztmég egy csacska operettlibrettó kereteinbelül sem tudjuk elhinni. (Ő is arra kény-szerül, hogy a belülről áradó izzást éstemperamentumot külsőséges, felszínesművi eszközökkel pótolja, és kölcsön-vegyen olyan modoros fogásokat, ame-lyeket idősebb pályatársainál is csak nagy

jóindulattal néz cl a kevés próbaidő miattmindenbe beletörődni kényszerülő vidékirendező. Varga Károlynak feltét-lenülvannak egyéni színei, érezni a tehetségét,és bizonyára jól el tudna játszani együgyesen megírt prózai karakterszerepet.Azonban ő is pótszerekkel él,mindenekelőtt fiatalságát kompenzáljaerőszakolt reszketegséggel, a figurátfölöslegesen megszaporítja tőle idegenmozgással, és szomorú látni, tudomásulvenni, hogy a közönség bizonyos rétegei-ben ez a gesztusinfláció sajnos nem ma-rad hatástalan. Félek tőle, hogy a színészszámára könnyen adódik a hamis követ-keztetés : íme, így kell ezt csinálni, hogytapsot kapjak. Igazabbul: hogy tapsotcsikarjak ki. Van is rá példa, elegendő.

Elképzelhető, hogy túlságosan szigorúvoltam a Színház- és Filmművészeti Fő-iskola operett-musical tanfolyamánakvégzős hallgatóihoz, és egészen biztos,hogy nagyon sokat lehet fölhozni ment-ségükre. Ezért a gyönge, hevenyészett,nyers és kidolgozatlan produkcióért nemis őket hibáztatom elsősorban, hanemazokat, akik a nyilvánosság előttállítottak ki rossz bizonyítványt róluk.Tudom, a Bál a Savoyban nem a dráma-irodalom csúcsa, de még a zenés műfajésem, ám kizárt dolog, hogy egy egésztanfolyam erejéből, képességeiből csupánennyire futná.Őszintén mondom: én lennék a leg-

boldogabb, ha egy következő vizsga-előadás alaposan rámcáfolna, és meggyőz-ne súlyos tévedéseimről a tanfolyamonelsajátított színészi képességeket illetően.

E számunk szerzői:CSIK ISTVÁN a KGM sajtó-és

propaganda-osztályának csoportvezetőjeFÖLDES ANNA újságíró, a Nők Lapja

rovatvezetőjeGÁBOR ISTVÁN újságíró, a Magyar

Nemzet munkatársaHERMANN ISTVÁN filozófus, az ELTE

tanszékvezető tanáraISZLAI ZOLTÁN újságíró, az Élet és

Irodalom rovatvezetőjeKOLTAI TAMÁS újságíró, a SZÍNHÁZ

munkatársaKÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR újságíróNÁNAY ISTVÁN újságíró, a Csepel mun-katársa

PÁLYI ANDRÁS újságíró, a SZÍNHÁZmunkatársa

PÓR ANNA táncesztétaRÓNA KATALIN újságíró, a Hungarian

Travel Magazine munkatársaSZÁNTÓ JUDIT dramaturgSZÜCS MIKLÓS újságíró, a Színházművé-

szeti SzövetségmunkatársaTARJÁN TAMÁS az ELTE XX. századi

tanszékének tanársegédje

arcok és maszkok

PÁLYI ANDRÁS

Napló színészekről

Királyi színészet

A „régi Vígszínház" legenda lett, már-már gyanús legenda, különösen annak anemzedéknek (sőt, nemzedékeknek) aszemében, mely nem láthatta ama régiVígszínház előadásait. Molnár Ferenc, a„jól megcsinált" színház mestere, akinekneve mintegy a régi Vígszínház védjegyevolt, mire visszakerült a Vígszínház re-pertoárjára, sokkal esendőbbnek és mu-landóbbnak bizonyult, mintsem azt haj-dan gondolni lehetett. Innen támadt agyanú e sorok írójában is, aki életkorábóleredően csak hírből ismerheti a hajdaniSzent István körúti előadásokat, hogy alegendás „régi Vígszínház" nem is jelen-tett olyan minőséget, amilyennek általá-ban tartották. És főként: hogy a magyarszínháztörténet e fejezete végleg lezárult,értékei szertefoszlottak az időben.

Most Hernádi Gyula Királyi vadászatá-nak előadása - igaz, nem a Szent Istvánkörúton, hanem a Váci utcában - aztbizonyítja, hogy a régi Vígszínház ma isél. Aki nem látta az előadást, annak e ki-jelentés enyhén szólva is különösnektetszhet. Hernádi darabja köré, mely többesztendőt várt e premierre, másfajtalegendák szövődtek; a viták a bemutatóután még nyilván sokáig gyűrűzni fog-nak, vannak és lesznek, akik a rendezőnszámon kérik majd, hogy nem tárta fel adarab igazi mélységeit, nem aknázta ki aműben rejlő gondolati és történelmiallúziókat. Nem szeretném e vitát eldön-teni (lapunk következő számában a Királyivadászat kritikai méltatására mégvisszatérünk), ám úgy vélem, Hernádi íróiambíciója épp a Molnár Ferenc-i „jólmegcsinált színház" volt, pontosabban aHernádi-féle „jól megcsinált színház"Molnár Ferenc-i „védjeggyel" való ellá-tása. Mindenesetre nagyszerű drámaianyagot adott a rendező Marton Lászlókezébe, hogy az bizonyíthassa a (víg)-színházi mesterségben való profi jártas-ságát.

Ezúttal a leginkább a színész helye érde-kel bennünket ebben a színházban, mert aKirályi vadászat előadásán kiderül az is,hogy e színház bizonyos színészcentrikusszemléletet jelent. Nem olyan értelembentermészetesen, ahogy azt az újabb szín-

házi úttörők értik, hisz a társalgási drámaműfaji okokból eleve lemond sok lehet-séges színészi attrakcióról; de épp SzabóSándor esete rá a példa, hogy e társalgásiszínház mi mindent magába tud ötvözni amodern színészet eredményeiből. S no-haőmellette még több jó színészt látunkezen az estén, az, hogy a „régi Vígszín-ház" életre támad, neki köszönhető.

Szabó Sándor, aki két évtizede Buda-pestről Amerikába „szakadt", most haza-tért. Korábban már fellépett a szegediszabadtéren és Pécsett is ; Erdődy Pálgróf szerepében mégis igazi szenzáció.Mondhatnánk, királyi színészet ez. A ki-rályi jelző ez esetben nem szó szerint ér-tendő, nem is arra kíván utalni, hogy sze-repe szerint magas rangú arisztokratátjátszik, hanem átvitt értelme van: SzabóSándor színészete a legfelsőbb klasszisbatartozik.

Ismeretes, hogy IV. Károly, miután1918-ban lemondott a trónról, 1921-benhazai királypárti politikusok rábeszélésé-re kétszer is eredménytelen kísérletet tett atrón visszaszerzésére. Hernádi darabjá-ban azzal a gondolattal játszik, mi lettvolna, ha a visszatérőben levő királyipárt Erdődy gróf túlzottan elővigyázatosalkalmazottai meggyilkolják, s így meg-szólalásig hasonló alteregókat kell a ki-rály s királyné helyébe állítani. Az áltör-ténelmi játék ragyogó lehetőséget kínálSzabó Sándornak, hogy Erdődy gróf sze-repében megrajzolja egy királypárti arisz-tokrata emberi és történelmi „természet-

Erdődy gróf: Szabó Sándor

rajzát". Vagyis a hangsúly nem azon van,hogy Erdődy gróf, aki hazahívta a királyipárt, tűzön-vízen át királyt teremtmagának a semmiből is; hanem azon,mire kell Erdődy grófnak a királyi pár.Hernádi brilliáns technikával leírja egyszínpadi játszma forgatókönyvét, mely-nek témája - a „hatalom mechanizmusa" -immár bevonult a divatos és jól forgal-mazható témák közé; Szabó Sándort vi-szont Erdődy gróf lépéseinek motivációjaérdekli.

A színpadon a talmi arannyá lehet, s azarany könnyen talminak bizonyulhat.Ami divatos - s ami épp divatossá válik,még inkább - a színpadon akár mitikussáis lehet. Különösen, ha a jelmez törté-nelmi, hisz a történelem, főként a nemzetitörténelem többé vagy kevésbé közösségimítosz is. Szabó Sándor játékában az azigazi csodálnivaló, hogy e „jól megcsináltdarab"

divatos elemeiből is mitikusatteremt, de korántsem a darab ellenére,hanem épp belőle. A Hernádi-Marton-féle„régi Vígszínház" nem idegen közegneki, hanem otthonos; az az érzésünk,„királyi színészetéből" sok mindenszertefoszlana e színpadi óramű nélkül.Színész és előadás szétválasztása,szembeállítása még elméletileg is képte-lenség, mert ezúttal valóban egymásértvannak; mégis igaz, hogy a színházi estetartalma elsősorban Szabó Sándortólered.

Az előadásnak és Szabó Sándor alakí-tásának egyik csúcsa: „Horthy Miklós"látogatása a „királynál" a második felvo-násban. E kettős idézőjel a szituáció kép-lete: itt már nemcsak a király álkirály, dea hozzá látogatóba érkező kormányzó isálkormányzó. Csakhogy míg az álki-rálynak tökéletesen kell játszania a szere-pét, addig a kormányzóét Erdődy grófjátssza, voltaképp „lejelzi". Ha nem hi-tetné el az előadás, hogy valóban HorthyMiklós fog belépni, felét se érné SzabóSándor ragyogó kettős játéka: az Erdődyáltal produkált Horthy; ám ha SzabóSándor nem hivatkozna alakításával anézőtér nemzeti mitológiájára, ha nemkeltene oly asszociációkat, melyek való-sággal végigborzolják a néző idegeit, az-az ha nem lenne ő maga is megszólalásig„alteregója", megtestesülése az Erdődy-féle embertípusnak, úgy a nagy jelenetóraműszerű kidolgozása merő formaliz-mus lenne.

Szabó Sándor természetesen nem teszikatartikussá a szórakoztató színházat.Nem is akarja. De tartalmassá teszi.

Korobocska két hangja

Dayka Margit mint panoptikumfigura? Ezlátatlanban is hihetetlen. Láthatóan is az.

A Holt lelkek a Madách Színházbanszintén „régi vágású" színház, azaz kon-zervatív, az előadás „gépezete" itt isolajozottan működik; ám ezen az esténkorántsem igazolódik úgy a hagyományokfelé fordulás, mint a Pesti Színház Királyivarfásat előadásán. A legkirívóbb példaépp Dayka Margit, aki Korobocskaföldbirtokosnő szerepében, mondhatnánk,ugyancsak királyi színészettel ajándékozmeg, csakhogy itt a „régi vágású" előadásés Dayka Margit klasszikusnak nevezhetőszínészete közt több az ellen-tét, mint aharmónia.

Csicsikovot, ahogy felfelé kapaszkodika szélhámosság szamárlétráján, itt aMadách színpadán csupa panoptikum-figura veszi körül. A sorra becsapottföldbirtokosokat egy-egy éles, rikító vo-nás, szín, gesztus jellemzi; s e karika-turisztikus ábrázolásmódban, mi tagadás,ezúttal kevés az élet. Dayka MargitKorobocskáját eredetileg a vagyonért valóhisztérikus rettegés és a babonásistenfélelem jellemezhette, e kettősségdrámai „kisüléseként" a hirtelen menny-dörgés súlya alatt alkalmasint megfeled-kedzik a vagyon féltéséről. Ez az értel-mezés mosolyt fakaszthat a kabarészín-padon, de kevés egy drámai jellemhez.Dayka megüti az éles, hisztérikus, gya-nakvó hangot, s eljátssza Korobocskaföldre zuhanását, amikor lecsap az isten-nyila. Szó sincs róla tehát, hogy a színészszembehelyezkedne az előadás alaphang-jával, Dayka Margit is onnan indul el,ahonnan a többi panoptikumfigura ala-kítója, csak máshová jut. Belőle is egykarikaturisztikusan túlrajzolt karakterhangja szól, ahogy Csicsikov beállíthozzá. S csak amikor Korobocska felen-ged, amikor már társalog a „kereskedővel",sőt a maga portékáit akarja beajánlani,akkor vált hangot.

Ez a másik hang a meglepetés. Ehhez ahanghoz hosszan gyűjthetnénk a jelzőket:meleg és bensőséges, de érezzük, hogylépre csal. Ravasz anyásdiság van benne,de egy-egy pillanatra az örök nőigondoskodás őszinte segíteni-akarása iselőtűnik a megjátszott póz mögül. Mégistúlságosan. leegyszerűsítenénk DaykaMargit színészetét, ha csak azt hallanánkmeg, ahogy a hamisság, az életbeli sze-repjátszás és az őszinte érzelmek színeitkeveri. Ez a hang sokkal többet tud. Ésfőként: többről tud. Valamiképp ott

visszhangzik benne az élet megannyi kisés nagy dolga: Dayka minden megszóla-lásával önmagáról beszél. Azaz Kora-bocskáról. A kör, amibe von, nemannyira bűvös körnek, mint inkább ateljes emberi élet körének nevezhető. Aszín-padon jelzésszerű a díszlet, asztal,szék, szükséges kellékek; Dayka Margit apuszta szó, a hangszín, hanglejtés erejé-vel falakat von maga köré. Egy oroszföldesúri kúria falait. Berendezi, belakja,belélegzi. A jelenet - Csicsikov és Koro-bocska alkudozása szorongatóan hite-les,megrendítően plasztikus életképpé alakul.

De a hang - minden teljessége ellenére -csak egyik rétege ennek az alakításnak.Dayka Margit olyan színész, aki ezernyiapró megfigyelésből formálja szerepeit,aki mindenütt minden pillanatbandolgozik, mert szüntelenül figyel. Ezúttalis elkápráztat a jellemző gesztusokkal,melyekből Korobocskát felépíti. Azonámulunk, honnan ismeri oly behatóan emúlt századi orosz földbirtokosnőt, s csakmintegy elemeire

bontva játékát, fedezzük fel, hogy e jel-legzetes Korobocska-vonásokat akár apesti utcán is összegyűjthette. Végül is akapzsi kapkodás, a dekoncentráltság, ababonás rettegés, a nyerészkedő kele-kótyaság megannyi áruló jegyéért nemkell feltétlen a múlt századba utazni.Ezek a jegyek mind Dayka Margit sze-mélyes tulajdona: megleste, magábaszívta, magán átszűrte, sajátjaként közlivelünk. S innen az a többlet is, amirőlfentebb már szó volt: nevezetesen, hogyennek a Korobocskának minden szel-lemi-lelki-erkölcsi elhasználtsága és szét-züllése ellenére is van emberi arca, termé-szetes melegsége, amit palástol, szégyell -de ami egyúttal vallomás, a legszebb éslegintimebb színészi vallomások közülvaló.

Másrészről ez a többlet azt is jelenti:Korobocska igazi életet él a színpadon.Talán az a legnagyobb titok, hogy ezt azéletet Korobocskának hívják - és nemDayka Margitnak. Azaz megtörténik azátlényegülés. Megpróbálom ellesni a tit-kot, de csak egyetlen szabad szemmel lát-

Korobocska: Dayka Margit

ható kelléket jegyzek meg: a botot a ke-zében. Ez a bot fenyeget is, szolgálja ésleleplezi gazdáját; ugyanazt az életet éli,mint ő. Mégis amikor az asztalon össze-halmozott tárgyak közt turkál vele, hogya bögréjét közelebb húzza magához,megborzongunk. Egy pillanatra betölti agogoli hideglelés a színházat.

Dayka Margit újabban ritkán játszik„nagy" szerepeket; inkább „kis" szerepe-ket tesz naggyá alakításával. Ezúttal is eztörtént.

Az egyszeri párttitkár eseteAz Egy ülésjegyzőkönyve előadásán a Nem-zeti Színházban jószerivel egész este csakülnek és beszélnek (vitatkoznak) a sze-replők. Mégsem társalgási dráma ez ab-ban az értelemben, ahogy a Királyi vadá-szat; inkább a termelési dráma kategóriá-jába illik, ha minden áron skatulyábaakarjuk helyezni. A műfaji meghatározástalán csak azért érdemel említést, mert atermelési drámának sok hitelrontó műután nem árt a jó cégér. Gelman mint

író visszahelyezi ugyan a termelési drá-mát eredeti jogaiba, de a színpadon a ha-gyománynak, a rossz hagyománynak is,nagy esélye van az érvényesülésre; neve-zetesen az Egy ülés jegyzőkönyvét is fenye-gethette volna a sematikus színre vitel.Nem így történt. Az előadás, melyrőldecemberi számunkban már írtunk, ran-gos évadnyitást jelentett a NemzetiSzínházban.

Ha most újra visszatérünk az Egy ülésjegyzőkönyvéhez, Kállai Ferenc kedvéérttesszük. Kállai Szolomahinja nemcsak ki-emelkedően jó alakítás, hanem értékespélda arra is, hogyan kerülhető el a se-matizmus leselkedő veszélye a termelésidráma tolmácsolásában.

Ki hát ez a Szolomahin, akit KállaiFerenc alakít? Ha a termelési dráma sab-lonja felől nézzük: ő a Párttitkár, akiminden körülmények közt az igazságkimondása és az őszinteség mellett kar-doskodik. Ha a Nemzeti Színház előadá-sát nézzük: Szolomahin nem más, mintegy párttitkár, történetesen annak az épít-

kezésnek a párttitkárja, ahol az egyikbrigád nem hajlandó felvenni a prémiu-mot, s ebből Szolomahinnak mindenfélebonyodalmai támadnak, melyek egy-egypercre, úgy tűnik, erejét is meghaladják, shovatovább igazgatóját is meg kellbuktatnia. Kállai Szolomahinjában nincssemmi az igazság hangos és hivalkodóbajnokaiból, de nincs semmi a sematizmusirreálisra növesztett, nagybetűsPárttitkárából sem; ő hangsúlyozottan egya többi közül; ő az egyszeri párttitkár, akielőbb nem is sejti, miféle etikai éspolitikai vizsga elé kerül a pébé-ülés so-rán, aki a prémium visszautasításánakhírére, miközben a többiek a legkülönbö-zőbb demagóg szólamokat hangoztatják,valószínűleg csak azért hallgat, mert nemszereti az előítéleteket, és kíváncsi a„fellázadt" brigád véleményére.

Kállai Szolomahinját jószerivel az egészelőadás alatt egy hajszál választja el asémától, attól a sémától, aminek legfeljebbriportigazsága lehetne, de drámai igazságanem; de ez az a hajszál, mely az élőszínházat elválasztja a „holt" szín-háztól,mely a lényeges közlendőt elválasztjaközhelytől. S ebben ismét az a jó, hogy aszínész nem másik darabot ját-szik, mintami körötte folyik a színpadon, hanemmindaz, amit ő tesz, szervesen azelőadásból fakad és a darabot, te-hát atermelési drámát, a publicisztikusszínházat élteti, de jóval többet ad, mintpublicisztikus igazságot: az életet. KállaiSzolomahinja természetes hang, emberimagatartás, köznapi létezés: élet a szín-padon.

Olyan alakítás ez is, mellyel kapcso-latban könnyen leírják az eszköztelenjelzőt. De hisz jól megfigyelhető eszközeivannak! A hunyorgások, pillantások,moccanások, felmordulások, félbemaradtgesztusok, tágra nyíló szemek, azértetlenség határát súroló csodálkozás, azigazság kimondásának naiv derűje. KállaiSzolomahinja nem hajlandó más játék-szabály szerint gondolkodni, csak a hét-köznapok egyszeregye szerint, azaz ösz-tönösen is, vállaltan is irtózik a dema-gógiától; de ez sosem a szerephez fűzöttszínészi kommentárként jut a nézőhöz,hanem mint Szolomahin viselkedése, már-már úgy, mint Kállai alkati tulajdonsága.De azt is mondhatnám: a színész emberijelenléte a színpadon. Végül is ez az,amitől a demagógiától irtózó párttitkáralakja nemcsak hogy nem válik magaszínpadi demagógiává, hanememberségének igaz mélységét mutatja

Szolomahin: Kállai Ferenc (a képen: Szersén Gyulával)(Iklády László felvételei)

fel: személyesen érinti meg a nézőt.Személyesebben és közvetlenebbül,mintha lelépne a színpadról, ésmegszólítaná.

Hamlet, akrobata királyfi

Debrecenben bemutatták a Hamletet:ismét született egy előadás, melyet nemnehéz látatlanban szidni. Ennek a debre-ceni Hamletnek ugyanis anekdotikusanelmesélhető hibái vannak; jellegzetesenolyan produkció, mely sokféle, nemegy-szer igen k váló ötlet révén akar modernlenni, de a mű színpadi végiggondolásávaladós marad. Látszólag (vagy nem iscsupán látszólag?) Cserhalmi GyörgyHamlet-alakítása is beilleszthető e képbe;sőt, Cserhalmi akrobata -- rosszmájúanfogalmazva: tornászó - Hamletje kínálja alegjobb anekdotákat a színpadiönkényességről (példaként elegendő tán alétrán fejjel lefelé lógva előadott „Lennivagy nem lenni" monológra utalnunk).

De itt mindjárt arra kényszerülünk,hogy kissé eltűnődjünk a színpadi önké-nyesség fogalmán.

A Hamlet a színdarabok színdarabja, ígyhát Hamlet - a szerep - a főszerepek köztis főszerep. Nem túlzás, ha azt mondjuk:legáltalánosabb színházi köz-kincsünk. AHamlet szavai hovatovábbidézetgyűjteményként hangzanak: az em-beri ismeret és gondolkodásmód immárátlagos műveltségünkhöz tartozó igazságaiezek. Végül is ha van olyan darab, melyetszínházi bibliának nevezhetünk, akkor aHamlet az.

Ha már Cserhalmi Hamletje fejen áll éscigánykereket hány, fordítsuk mi is visz-szájára - a szokásos recenzió ellenkezőjére- az alakítás méltatását. Képzeljük el:Cserhalmi György kijön a rivalda-fénybe,és idézeteket mond a Bibliából. 'Tisztánejti a szavakat, fegyelmezetten ügyel amítoszban megfogalmazott emberiigazságokra, de egyúttal a személyesjelenlét, a személyes közlés intimitásávalfűti át a klasszikus sorokat. Aligha két-séges, hogy ez bizonyos egyszemélyes szín-ház -- és az élmény kivételessége Cser-halmi György kivételes színészi egyéni-ségéből ered.

Mi történik hát Debrecenben?Cserhalmi György kijön a rivaldafény-

be, és idézeteket mond a Hamletből.Tisztán ejti a szavakat, fegyelmezettenügyel a műben megfogalmazott, ma isérvényes emberi igazságokra, de amireigazán odafigyelünk, az a színész szemé-lyes közlendője, ez ad sajátos intimitást aklasszikus szerep jól ismert szavainak.Ebből következik: a debreceni Hamlet

jószerivel egyszemélyes színház. Nemszínészi jutalomjáték, hanem monodráma.Olyan monodráma, melyben gesztusnak,testnek, akrobatikának nagyobb szerepevan, mint a shakespeare-i szónak. S nemutolsósorban olyan, mely inkábbCserhalmi Györgyről szól, s nem arról,amiről Shakespeare beszél. Inkább, mon-dom: mert Cserhalmi Hamletjének azértletagadhatatlanul köze van Shakespeare-hez, de inkább a fonákjáról.

Az, ahogy Cserhalmi bánik a testével,szinte egyedülálló a mai magyar szín-házban. Itt elsősorban nem is arról vanszó, hogy hajlik mint a nád, hogy a pilla-nat törtrésze alatt egész fizikai cselekvés-sort tud „lepörgetni", melynek egyesmomentumai fogaskerékként kapcsolód-nak egymásba; sokkal lényegesebb ennél,hogy a Cserhalmi-balettnek mindig tar-talma van. A legkönnyebben a fiatal La-tinovitsra asszociálunk (mondjuk, a Ro-meót játszó Latinovitsra), annál is inkább,mert Cserhalmi több mesterfogást

eltanult Latinovitstól, például a váratlan,gyors váltásokat, a látszólag indokolatlansarkonfordulásokat, melyek nemcsakfizikailag értendők (ilyenkor többnyire adrámai helyzet, a színpadi összefüggés újaspektusával fordul szembe); de egy-úttalépp e vonatkozásban bizonyos mo-dorosság is veszélyezteti, hisz színésziegyéniségének más a tartalma, mint aLatinovitsé volt.

A debreceni előadás egyetlen igazi teli-találata Cserhalmi farmerszabású, sötétöltözete; teljesen függetlenül attól, hogy aLjubimov-féle Hamlet hatása alatt szü-letett-e ez, vagy sem: az öltözet adekvátCserhalmi egyéniségével. Oly természe-tesen mozog benne, hogy a hamleti vers-sorok ellenére inkább Cserhalmi György-nek látjuk, semmint Hamletnek. De úgytűnik, nem is célja az azonosulás. Cser-halmi egyszemélyes színháza Hamlet-happening. Cserhalmi egyéniségének tar-talma: maga a happening. Az örökölt ér-tékek olyatén megkérdőjelezése, mely-

Hamlet: Cserhalmi György ( Kalmár Tibor felv.)

nek során mindaz, ami hamis, leleplező-dik. Ami pedig megmarad, az valóbanérték. Ha a „Lenni vagy nem lenni" mo-nológot fejjel lefelé lógva adja elő, s azoly tartalmasnak és gazdagnak bizonyul,hogy feszülten figyelünk, akkor ez egy-részt Shakespeare-t igazolja, másrésztCserhalmit: egyrészt magát a drámát,másrészt a Hamlet-happening létjogo-sultságát.

Nem lehetett volna-e ezt a színészi atti-tűdöt - és ezt a rendkívüli tehetséget - egyolyan színházi este keretében kama-toztatni, melyen magát a Hamletet iselőadják? A kérdés Debrecenben nyitvamarad.

Egy női Don Carlos

Ez a cím így degradálóan hangzik, bizo-nyos másodlagosságra utal; mégis indo-kolt. A kecskeméti Stuart Mária, nohakiemelkedően jó, minden részletében vé-giggondolt előadás volt, mégis többé-kevésbé megmarad Ruszt József DonCarlos-rendezésének árnyékában. A DonCarlos nagy és hangos siker volt, újabbszínházi eredményeink jelentős állomása, svégül is a rendező mindazt, amit a StuartMáriában elmond a világról, elmondta mára Don Carlosban. Szakács Eszter mégismagára vonja figyelmünket.

A szerep, melyet akkor Gábor Miklósjátszott, most Szakács Eszter, értelmezé-sében majdnem ugyanaz. A rendező ashakespeare-i történelemszemléletet, a„nagy mechanizmust" olvassa ki Schil-lerből. S noha Ruszt színpadán mindvégigjelen van a történelem, őt elsősorban ahatalom emberi természete érdekli. HaSchiller egyeduralkodó Don CarlosábólKecskeméten inkább „egyedgondolkodó"lett, úgy ez érvényes a Stuart MáriaErzsébetére is. Ez a királynő elsősorban nő,s csak másodsorban király; egy nő, akinekhatalom adatott a kezébe, történetesen az ahatalom, hogy legfőbb vetélytársát, StuartMária skót királynőt foglyul ejtse éskivégezze. A vetélytárs is mindenekelőttemberileg értendő : az, hogy Mária szép ésfiatal, míg Erzsébet nőietlennek tartjamagát, vagyis féltékeny Máriára, mindenmás politikai és felekezeti konfliktustelhomályosít, azokat voltaképp pusztaürügyekké fokozza le. Már-már a schillerivilágkép végzetes leegyszerűsítésévelfenyegetne e szemlélet, ha Szakács Eszternem tartogatna meglepetést.

Ez pedig nem más, mint Erzsébet bel-

Erzsébet: Szakács Eszter (a képen Vándorfi Lászlóval és Hetényi Pállal )

só konfliktusainak árnyalt rajza. SzakácsErzsébet királynője önnön töprengéseinek,féltékeny tépelődésének áldozatává válik.Akit a féltékenység olyan katartikus kínokközé lök, mint őt. az egyrészt belevakul aszenvedésbe, másrészt sokkal érdekesebblesz, mint az, akit irigyel. Aligha véletlen,hogy a kecskeméti elő-adás Stuart Máriájanemcsak szép, ha-nem hízelgő is; s minélinkább behízelgi magát Márk, a közönségkegyeibe, annál erőteljesebb feszültségnek(sokkhatás-nak) van kiéve a néző: SzakácsEszter „durva", „férfias", de valójábannagyon szexepiles Erzsébetét ugyanislehetetlen nem megszeretnie. Ráadásulcsak úgy szeretheti meg, ha Máriát kiveti aszívéből: Mária .,rokonszenvessége"

szándékosan olcsó, már-márszentimentálisan leegyszerűsített,Erzsébeté viszont a jellembonyolultságából, a szenvedésből születik.

Szakács Eszter alakításának igazi értékenem abban rejlik, hogy igen nőies szí-nészalkat létére meri „elcsúfítani", meg-keményíteni, nyerssé tenni magát (bár ez anyerseség is csak részben maszkírozáskérdése, s a lényegesebb része a jellem-rajzból fakad); az igazi érték inkább az,ahogy alakításában a történelmi szerepléstés az emberi gyötrődést összefonja. Azthisszük, csupán egy asszony privátdrámáját látjuk, s csak amikor az előadásmintegy beszippantott e női párbajrokonszenv-ellenszenv csapdájába, amikormint nézőnek választanunk kell, akkordöbbenünk rá, hogy a játék nem a két nőacsarkodásáról, hanem a történelemrőlszólt.

A történelem a színpadon csak emberisorsként érdekes. Szakács Eszter Erzsébetkirályneje után azt is leírhatjuk: az emberisors a színpadon csak történelemkéntérdekes. Ennek az Erzsébetnek a drámájaegyszerre emberi és történelmi sors.

RÓNA KATALIN

Telitalálat, kérdőjellel

Csicsikov: Haumann Péter

A sötét színpad egyetlen fénycsóvávalmegvilágított hátterében gúnyos mo-sollyal a szája körül, fején ellenzős sapká-val, porköpenyben, ládájával a kezében,kissé előredőlve Csicsikov áll.

Haumann gesztusa, ami az állóképbenelénk vetül, már jellemrajz. Testtartása,magabiztos mosolya, kémlelő tekintete afantasztikus szélhámosságokra képesCsicsikové, a korabeli Oroszország gro-teszk világának ember alakú, de nememberformájú hőséé, a hitvány, ravasz-ságra és csalásra mindig kész eszes figu-ráé, akinek esze és ravaszsága akár koravalóságismeretének is tekinthető. AkitHerzen így jellemzett: „maga is lélegzőholt lélek".

Megkezdődik a színpadon a játék, azismeretlen vendég pokoli szélhámossá-gainak sorozata: Csicsikov a kormányzó-nál, Csicsikov az estélyen, Csicsikov ven-dégségben és üzleti ügyekben a földbir-tokosoknál, Csicsikov a Hivatalnál, Csi-csikov arany napjai és Csicsikov bukása,végül Csicsikov távozása.

A városba érkező Csicsikov első fel-adatának érzi, hogy bemutatkozzék akormányzónál. Haumann a színpad kö-zepére siet, megáll, kezét dörzsölve aszínpad mélyét fürkészi, s hanghordozásátpróbálgatva ismételgeti az eltervezett elsőszavakat: „Kötelességem ... köte-lességemnek ...". Aztán hirtelen föl-egyenesedik, helyezkedik, mély hódolattalmeghajol, s máris behízelgő modorbankezdi: „Kötelességemnek tartottam, hogybemutatkozzam nagyméltóságodnak ..."Most kezdődhet mesterkedése: akormányzót elbűvölte, következhetnek atöbbiek. A kormányzó estélyén már Csi-csikov a társaság ünnepelt középpontja.Haumann a nagyvilági Csicsikovot ellen-állhatatlanul kedves, szellemes színekbőlformálja, ám úgy, hogy az magábanhordja a karikaturisztikus vonások kife-jezőeszközeit - egy pillanatra se feledjük,kaméleonként alkalmazkodni tudó emberáll előttünk.

Ahogy hahotázva, érdeklődést mímelveáll a hölgyek koszorújában, ahogy erősengesztikulálva láthatóan érdekes, pikánstörténeteket mesél, már-már magát

is elbűvölik saját szavai - Csicsikov úszik aboldogságban: ebben a világban márelfogadtatta, megszerettette magát, itt mármindenki utána áhítozik. Kezdődhet azüzlet!

Haumann Csicsikov belső állapotának,érzelmeinek, magatartásának legfőbbszemléltetését a testtartásban találja meg.Szinte átformálja testét - színészi tanul-mány a mozdulataiban tettenérhető, be-lülről fakadó változás. Hajlong, kétrétgörnyed, előredöntött testtartása hordozzaa csicsikovi jellemet. Szerénység,meghunyászkodás, a színlelés művészeteárad e tartásból.

Hányféleképpen tud mosolyogni!Hányféle árnyalatát tudja az alázatos mo-solynak, a hízelkedőnek, a gyanakvónak,az ijedt-keresett mosolynak, a kegyetlenülgroteszk nevetésnek, a felszabadultnak ésa sírásba átcsapónak! Ellenállhatatlanulsimulékony a kormányzónál, gúnyosankacag, ha megalkudott holt lelkeire, hasikerült valamelyik földes-urat becsapnia.Megnyerő, elbűvölő mosolyra húzzaszáját, ha asszonyokkal be-szél, tettetettszívélyes a nem várt látogatóval.Valamennyi az adott helyzet legmélyebbkifejezésére megkeresett és meg-leltarckifejezés.

Csicsikov útjának első állomása Ma-nyilov háza. Az ostoba, adakozó, bűbájosföldbirtokos a boldogságtól olvadozik,hogy Csicsikov őt kereste föl először.Csicsikov, amint végre szóhoz jut a lel-kendezéstől, türelmetlenül biccent, hát-ratekint, közelebb hajol Manyilovhoz, shirtelen mondja ki: „lelkeket szeretnékvásárolni". Ötször hangzik el ez a kérés azelőadás során, megteremtve ezzel acsicsikovi ábrázolás alapszólamát. Amozdulatokban az alázat, amíg gyorsanmegkedvelteti magát, s a pillantásban agúny, a győzelem, amikor megszerezte aholt lelkeket.

Haumann mestere a színjátszás külsőkellékeivel való játéknak is. Egy tarkafrakk fölvétele már önmagában is jellem-formáló pillanat nála. Ahogy belenéz atükörbe, ahogy büszkén és elégedettenmustrálja magát, abban benne van Csi-csikov sikervágya és kisvárosi sikereinektitka is. Ahogy mohón, érdeklődve turkála szabó ajánlotta szövetek között, ahogyválogatva, alakjában gyönyörködvemagára próbálja a színes bársonyvégeket -- az önbizalom, az elégedettség moz-dulatai áradnak játékából. Aztán a zseb-kendő. Csicsikov minduntalan zsebken-dőjéhez nyúl. Előrántja, megdörzsöli ahomlokát, játszik vele, megtörli a kezét,

Haumann Péter Csicsikov szerepében (Iklády László felvétele)

elteszi, majd ismét előveszi, izgatottanszorongatja, meg-meglobogtatja. A sze-repnek ezek az apró jelzései, e kidolgozottmozdulatok, e megszerkesztett já-tékelemek egy típus bonyolult és ellen-szenves vonásait hivatottak érzékletesenalátámasztani, megjeleníteni. Ám ezeksohasem válnak különjátékokká, önállómagánszámokká. Szervesen beleépülnek aszituációba és a csicsikovi pszichikumba.A szöveg mögöttes tartalmát jelzikCsicsikov szelleméhez hűen.

Csicsikov diadalát a darabban a csúfosbukás követi. Haumann játékában márelőre jelezni tudta a bekövetkező, a féle-lemmel várt felismerést. „Kerestek ? En-gem ?" - kérdezi szolgájától. A meglepetthang mögött már ott lapul a riadalom, segy újabb rossz, sokat sejtető szóra dühö-sen fölugrik, rémülten üvölt, mint akimegérezte a jövőt, mint aki előtt fölvillantegy látomás, Szibéria képe. Az ügyésszelbeszélgetve zavartan, nyugtalanul néz, bárigyekszik fesztelenül viselkedni, aligpalástolja idegességét. S mi-kor atörvényszéki elnök ártatlan tréfába kezd,Csicsikov megdermed, mint akiben ismétrémisztő képek játszódnak le, és már-mármagyarázkodni kezd.

Haumann úgy formálja meg Csicsiko-vot, hogy megteremti a gogoli légkört, a

Holt lelkek világának atmoszféráját. És

itt mégis kérdőjelet kell tennünk. Csicsi-kov a rendezői látásmód szerint útja soránmindvégig panoptikumfigurákkal ta-lálkozik s nem élő jellemekkel. Ily módonvalójában nincsenek összeütközései, csakhelyzetei. Már az indulásnál kész jellemáll előttünk a szélhámosság teljesvértezetében, s így e panoptikumfigurák-kal szemben nincs emelkedése vagy zu-hanása. Ez az oka Csicsikov viselkedésé-ben a hasonló formai motívumoknak.Hasonlóak a jelenetindítások, a jelenet-felépítések és a befejezések: a mindenalkalommal visszatérő biztos fellépés, asikeraratás, a nyers üzleti ajánlat, a gyorstávozás. A darabból következően így kellennek lennie, hiszen minden ellenfélátlátszóan panoptikumi alkat - tehát akapcsolatok szisztémája is csak hasonlólehet. Ebből következik Haumann alakí-tásának kényszerű monotóniája. Ezt agondolatot igazolja, hogy ha Csicsikovvalós, a többitől eltérő helyzetbe kerül -ilyen találkozása az ügyésszel -, ott ez atöbbi jelenetben kialakított ábrázolásiszerkezet fölcserélődik egy másfajta,lélek-tanilag gazdagabb és árnyaltabbszínészi teljesítménnyel.

Ám a földesurakkal kialakított jelenet-struktúra olyan erős, hogy akkor is ez ajáték meghatározója, amikor a csicsikoviszerepjátszás már véglegesen idegen.

Haumann a börtönjelenetben is tovább-játssza a vidéki világ számára fölvett csi-csikovi szerepet. Ahogy a megvilágosodószínpadon kicsavart testhelyzetbenfekszik, majd dühödten felül, felnyög, és abelépő őrnek magyarázni kezd, mégmindig játszik, pedig itt már le kellenevetnie álarcát, hangjának itt már azőszinteség felé kellene hajlania, legalábbaddig, amíg meg nem érkeznek a „fel-mentő" hivatalnokok. De Haumann itt is aparodisztikus torzkép útját választja, s ígyebben az egyetlen jelenetben maga ispanoptikumfigurává válik.

Az utolsó jelenetben miközben a kor-mányzó a dörgedelmes hercegi üzenetetolvassa, a színpad előterében utoljára fel-tűnik a börtönéből kiszabadult Csicsikovútiruhában, kézitáskájával. Megáll, figyelia díszes gyülekezetet, majd még egy-szergúnyos mosoly villan át tekintetén.

Ez az a kép, amely végül megmarad, haHaumann Péter Csicsikov-alakításáraemlékezünk. Minden benne van ebben abúcsúmosolyban: a gúny, amegkönnyebbülés, a győzelem, agátlástalan élet-művészet - Csicsikovegész jelleme, ahogy azt egy jelentősszínészegyéniség megformálja. Ahogyönképére alakítva, önmagából kibontvamegteremti a gogoli embert, a színpadGogolénál sokkal idillikusabb világában.

négyszemköztSZÜCS MIKLÓS

Színházi TájékoztatóKözpont Budapesten

1976. december 13-15 között az ITIBudapesten kollokviumot rendezett,amelynek témája a drámaíró és a színházkapcsolata volt. Ezen a tanácskozásonjelentette be Marton Endre, az ITI magyarelnöke, hogy Budapesten lesz az ITINemzetközi Tájékoztató Központja. A.kollokvium résztvevői - elsősorbandrámaírók - nagy örömmel fogadták abejelentést. A rendkívül jelentős és fontosközpont létrehozásának körülményeiről,munkájáról Gál Zsuzsát, a NemzetköziSzínházi Intézet magyar köz-pontjánaktitkárát kérdeztük meg.

Kik javasolták a Tájékoztató Központlétrehozását, és hogyan esett a választás ha-zánkra? 1975-ben az ITI XVI. kongresszusán

Nyugat-Berlinben sok szó esett arról,hogyan lehetne a szervezet 59 tag-országának tájékoztatását és tájékozódásátszélesíteni, hatékonyabbá tenni; hogyanlehetne a színházi információcserétmeggyorsítani. A holland küldöttség ve-tette fel, hogy jó lenne létrehozni az ITINemzetközi Információs Központját,amely folyamatosan és rendszeresen tájé-koztatná az egyes tagországok központjainkeresztül a színházi szakembereket alegújabb eseményekről. A kongresszusküldöttei közül sokan ismerték a MagyarSzínházi Intézet nemzetközi hírű doku-mentációs részlegét, és ezért azt javasol-ták, hogy Budapesten legyen a TájékoztatóKözpont. Felkértek bennünket, hogy eztvállaljuk el. Mi ezt nagy örömmelfogadtuk, hiszen a magyar állam a központműködéséhez szükséges anyagi fedezetetbiztosította.

Milyen konkrét feladatai vannak a Tá-jékoztató Központnak?

- Három fő feladata van. Az első éslegfontosabb, hogy az 59 tagországtólévente két alkalommal az ITI hivatalosnyelvein, angolul vagy franciául begyűjt-se az illető ország által legjobbnak ítélt kétbemutat ott nemzeti drámát. Ezeket aSzínházi Intézetben található dokumen-tációval kiegészítve sokszorosítja, és há-rom-három példányban minden tagországITI központjába eljuttatja. Így éven-te többmint száz dráma sokszorosítására

és szétküldésére nyílik alkalom. Ez aszám, azt hiszem, önmagáért beszél. Má-sodik feladata, hogy a tagországoktólkérdőívek alapján begyűjti az új drámákbemutatóiról szóló adatokat, és ezeketévente három alkalommal összesíti és egyún. Tájékoztató formájában szinténeljuttatja az egyes ITI központoknak. ígyáttekinthetővé válik, milyen új drámákszülettek a világban, egy-egy évadban. Aharmadik fő feladata tulajdonképpenazonos a másodikkal, azzal a különb-séggel, hogy nem a drámák, hanem a szín-padi táncprodukciók adatait összesítik.

- Mikor kezdődik az érdemi munka?- Örömmel mondhatom, hogy az egyes

országok felismerték ennek a tájékoztatómunkának az óriási jelentőségét, és 1977.januárjától megindulhat a munka. Az elsőjelentkezők a finnek voltak, őket ahollandok követték, majd sorban a többiország, az NDK, a Szovjetunió,Lengyelország, Izrael stb. Legutóbb atöbbi skandináv országtól kaptunk érte-sítést, hogy küldik a darabokat. Az elsődráma Veijo Meri finn szerző Jokinen ka-tona szerelmi házassága című művét mársokszorosítottuk.

-- A Tájékoztató Központ tehát elsősorbanazoknak az országoknak hasznos, amelyekneknyelve elszigetelt, kevesen beszélik, így nekünkmagyaroknak is.

- Igen. Ezt bizonyítja a központ létre-hozását javasló Hollandia példája, vagyaz, hogy az első drámát éppen a finnekküldték be. Az angolul, franciául, néme-tül, oroszul írt drámák könnyebben hoz-záférhetők, mint mondjuk egy svéd darab.Nagyon nagy segítséget nyújthat aközpont a harmadik világ, a fejlődő or-szágok színházi kultúrájának kialakítá-sához, fejlődéséhez. De tulajdonképpenmindenki jól jár, hiszen a világ dráma-irodalmának legjobbjaival ismerkedhet-nek meg a színházi szakemberek.

- Melyik lesz az első magyar darab, amelyetíz)/ küldünk szét a nagyvilágba ?

- Örkény István Kulcskeresők címűművének fordítása már elkészült. Biztosvagyok benne, hogy az eddigieknéleredményesebben népszerűsíthetjük az újmagyar darabokat, és az semlebecsülendő, hogy első kézből juttathat-juk el a világ drámairodalmának legjobb-jait a magyar színházi szakmához. Való-színűleg egy-egy sikeresebb külföldi drá-ma hamarabb kerül színpadra nálunk,mint eddig, és remélhetőleg a magyardrámák is több ország színházának műso-rára kerülnek. Nagyon fontos az is, hogyezek a sokszorosított kéziratok tájékoz-

tató jellegűek, vagyis jogdíj nélkül ké-szülnek. Az ITI budapesti kollokviumaután december 16-17-én Budapesten ke-rült sor a CISAC, a Szerzői Jogvédő Hi-vatalok Nemzetközi Bizottsága ülésére,ahol az ITI vezetői tájékoztatták a bizott-ságot a Tájékoztató Központ munkájáról.Tökéletes egyetértés alakult ki az ITI és aCISAC vezetői között. Megállapodtakabban, hogy a Tájékoztató Köz-pont általszétküldött drámák sorsát az egyesországok Szerzői Jogvédő Hivatalaifigyelemmel kísérik, hogy minél nagyobbszázalékban színpadra kerüljenek.

-- Ilyen vagy hasonló információcserére volt-emár példa a színházi szakmában ?

- Egyszer igen. Az UNESCO egyszerlehetővé tette, hogy hat darabot szétküld-jenek a tagországok között. Az ITI-nek ezta mostani vállalkozását az UNESCOegyenértékűnek tekinti a Nemzetek Szín-házával. A dráma területén az információsközpont munkája megfelel annak afeladatnak, amelyet a Nemzetek Színházaaz előadások terén betölt.

- I l a már a Nemzetek .Színházát említette,mondjon erről a sokat vitatott fesztiválrólnéhány szót! 1973-ban az ITI moszkvai

kongresszusán határozták el, hogy éventemás-más országban rendezik meg anemzet-közi fesztivált. Ennek azelképzelésnek eddig legjobban a varsóifesztivál felelt meg. 1976-ban Jugoszláviaa BITEF-fel összekapcsolva Belgrádbanrendezte meg a világ színházainaktalálkozóját. A tervek szerint 1977-benFranciaország lett volna a fesztiválgazdája, de a megígért anyagi támogatásta francia kormány visszavonta és jelenlegattól tartunk, hogy ebben az évbenelmarad a nagy szín-házi találkozó. 1978-ban az NSZK rendezi a fesztivált ésvárhatóan a varsóihoz hasonlórendezvényekre kerül majd sor.

Visszatérve a Tájékoztató Központra, nemmindegy, hogy a magyar darabokat kik for-dítják franciára vagy angolra. Mint már említettem a Szerzői Jog-

védő Hivatallal nagyon jó az együttmű-ködésünk. A legjobb fordítókat biztosítjákés a fordítói díjakat is ők fizetik.

- Kik döntik el, hogy az adott évadban melyikkét új magyar drámát sokszorosítja a központ?

- A Színházművészeti Szövetség dra-maturg tagozata javaslatot tesz a szövetségelnökségének, amely az ITI magyarközpontjának vezetőségével és a Kultu-rális Minisztérium Színházművészeti Fő-osztályával közösen dönti el, hogy melyikkét drámát sokszorosíthatjuk.

CSIK ISTVÁN

A legfontosabba közönség

Beszélgetés Sostarics Zsuzsával

Ha operáról hallunk, akarva-akaratlanullátványos képek halmaza tolakszik em-lékezetünkben a zene mellé. Hatalmastablók sokasága, amelyekben a színesenkavargó tömeg is szerves része a lenyű-göző látványosságnak. Régi beidegződésez, konvenció, előítélet? Lehet. De az márcsaknem biztos, hogy száz néző közülkilencvenkilenc elvárja, hogy zenei értékeimellett a szemnek is „lakomát" nyújtson azelőadás.

Az efféle látványosság az Állami Déry-né Színház operaprodukciói számára szinteelérhetetlen. Ez az együttes húsznégyzetméteres, zsebkendőnyi színpado-kon is játszik, az itt dolgozó művészekszámára az ötven-hatvan négyzetméterjelenti a nagy színpadot; monumentálistablókról, amelyek előtt kóristák és tán-cosok nyüzsögnek, még álmodni sem lehet.Marad a másik, a sokkal nehezebb út: a műlényegét megragadó, az elő-adást szolgálódíszlet intim látványossága.

Az eladott menyasszony című Smetana-opera díszlete - ilyen díszlet. A tervezőeljutott a zene, a darab lényegéig; ígyteremtette meg az előadás játékos, vidámközegét, amely szemet gyönyörködtetőlátvány, anélkül, hogy látványossággáválna. Legyőzi a változó színpadméreteket- legyőzi az előítéleteket .. .

A tervező, Sostarics Zsuzsa, hosszúévek óta dolgozik együtt az Állami DérynéSzínház kollektívájával. Napontatalálkozott s találkozik azzal a gonddal,amit a változó méretű, elrendezésű, fel-szereltségű színpadok jelentenek. Ezért, aSmetana-opera nagyszerű színpadképénekürügyén, elsősorban erről kérdezzük: mitjelent ilyen körülmények között, ennek azegyüttesnek tervezni?

- Sok kötöttséget s rengeteg izgalmasfeladatot. Mert a gondok ugyan általá-nosak, de a megoldás mindig csak egyedilehet. Olyasmi, ami a műből, a darabbólfakad. Ahhoz azonban, hogy megtaláljuk amegoldást, azt az egyetlen bizonyosat,érteni, és érezni is kell a darabot. Hogy ismondjam ... Benne kell lenni a darabban!Természetesen ez csak alap-vető, de nemegyetlen feltétele a legjobb

tunk, hogyan lehet a színpadi teret szű-kíteni vagy bővíteni az adott színpadképenbelül; így alakult ki az a megoldás, hogy aszínészek maguk viszik ezt a kerítést, shelyezik el oda, ahová szükséges. Eznagyon ötletes kis játékokra ad lehetőséget.. .

- Elképzelhető, hogy a színészek adjanakötleteket egy-egy ilyen díszletmegoldáshoz?

- A mi színházunkban az a gyakorlat,hogy a díszletnek már az első rendelkező-próbára el kell készülnie; a színész, ami-kor először színpadra kerül, már a készdíszlettel találkozik. Kisebb módosításokratermészetesen sor kerülhet, de a lényegmár adott. Ez tulajdonképpen nagysegítséget nyújt a szerep megformálásához,a mozgások, játékok kialakításáhozszínésznek, rendezőnek egyaránt; annálnagyobb viszont a rendező felelőssége apróbákat megelőző időszakban. Csak ki-forrott, határozott elképzelésekkel kezdhetmunkához; nem lehet a próbák során„kilőni" a kevésbé szerencsés megoldá-sokat. A színészeknek tehát kevés lehe-tőségük van arra, hogy a díszletelképze-lések lényegéhez adjanak ötleteket; éppenezért rendkívül fontos, hogy megtalálják akontaktust az élettelen tárgyakkal,díszletelemekkel, amelyek a színpadonjátszanak; hogy funkcionáljon a díszlet,hogy „használja" a színész! Az

Sostarics Zsuzsa terveiből. Juanita csókja (Déryné Színház, 1961) (Iczkovics Jenő felvétele)

megoldás felfedezésének. A színház kol-lektív művészet; kollektív munkávalszületik a játéktér, s az azt behatárolódíszlet is. Sokszor éppen a díszlet körüliviták adják meg a kulcsot a darabhoz .. .A magam részéről csak úgy tudom fel-fogni a díszleteket, mint az előadás ele-meit; rendkívül kínosan érint, ha meg-tapsolják a színpadképet, mert ilyenkorazonnal érzem: nem sikerült az igazi fel-adatot megoldanom. De ugyanígy zavarha azt tapasztalom, hogy valami hiányzik,hogy a színészek légüres térben mo-zognak, ha az őket körülvevő közegbennincs meg az, amit nekem kellett volnahozzáadnom az előadáshoz. Akkor örü-lök, ha azt hallom, hogy a kifelé áramlónézők az előadást dicsérik. Mert a jódíszlet: a jó előadás díszlete.

Hogyan született meg a Smetana-operaszínpadképe?

Az eladott menyasszonyban a falusi idilltiszta, hamvas bája, természetes egy-szerűsége ragadott meg. Ezt a falusi han-gulatot igyekeztem visszaadni, ehhez ke-restem a megfelelő motívumot, a megfe-lelő anyagot. Kézenfekvőnek látszott aszőnyegmegoldás - mert ez a díszlet vég-eredményben az -, s a bolyhos anyagszinte már ebből következett. A színpadkét oldalára két kis kerítés került. KertészLászló rendezővel azon tanakod-

állandóan változó játszási hely nem csakazért okoz problémát, sőt, nem is elsősor-ban ezzel okoz problémát, hogy itt kisebb,ott meg nagyobb a játéktér .. .

- Mi hát az elsődleges gond ?- Ahol előadást tartunk, csaknem min-

denütt rendkívül szűk az a hely, ami adíszletezésre, a díszletek tárolására ren-delkezésre áll. Így azután szinte elkép-zelhetetlen, hogy egy-egy változásnál át-díszítsük a színpadot. Arra kell töreked-ni,hogy a legkevesebbet, valóban csak alényeget állítsuk a nézők elé. Azoknak azelemeknek, amelyeket felhasználunk,egyszerre több célt is ki kell elégítenie: afotel, ha megfordítjuk, díszkút vagybokor, a falak, ha átforgatjuk őket, újabbés újabb formát mutatnak. A sevillai bor-bély díszlete például lakatokból épül fel.Három lakat áll a színpadon; ha kinyitjákőket, belső tereket idéz, ha becsukják, aszabad ég alatt vagyunk. A három lakatotpersze lehet közelebb s távolabb elhe-lyezni. Nagy szerephez jutnak a külön-böző díszítések, betétek, változtathatóelemek; mindez a művészi munkát is be-határolja. De ami még ennél is jobbanmeghatározza az elképzeléseinket, az aközönség. Olyan falvakban, községekbenjátszik a színház, ahol a nézők túlnyomótöbbsége ritkán találkozik színielőadással.Azt kell elérni, hogy a mű lényege min-denkihez eljusson - kihez-kihez azon afokon, amelyen be tudja fogadni, fel tudjadolgozni a benne rejlő gondolatokat.Ezeken a színpadokon, ezeknek anézőknek nem alkalmazhatunk naturálismegoldásokat .. .

- Ez érdekes. A közhit úgy tartja, hogyazoknak a nézőknek, akik kevésbé járatosak aszínház világában, a naturalista színpad tudjaa legtöbbet nyújtani .. .

- Ez nagy tévedés. A „vájtfülűek" ön-ámító előítélete. Az én tapasztalataim ép-pen az ellenkezőjét bizonyítják. A kisszínpadon, ami egész közel van a néző-térhez, egy minden részletében kidolgo-zott díszlet leleplezi önmagát, elvesztiértelmét, s még „díszletnél" is kevesebb.A néző, amikor beül az előadásra, vár va-lamit. Azt kell elérni, hogy amit kap, azmegfeleljen a várakozásnak; hogy amit lát,az megindítsa a fantáziáját, s saját magateremtse meg önmagában azt a világot,amit a színpadra zsúfolni úgyis le-hetetlen. Éppen ezért nagy a tervező fe-lelőssége: nehogy félrevigye a fantáziátvalami felesleges motívum, nehogy másértelmet adjon a játéknak egy-egy aprótévedés. Rendkívül nagy szerepe van itt azanyagnak; a színpad ott van, szinte a

néző szájában, s az anyag önmagában iskifejez, kifejezhet valami lényegeset. A já-téktér kicsi, s nem is az a probléma, hogya díszletet nem tudjuk nagyítani vagykicsinyíteni; bár, és ez természetes,egyetlen színpadkép sem módosulhatannyit, amekkora a színpadnyílások kö-zötti különbség. Sokkal fontosabb kérdés,hogy mi az, amit a színpadra teszünk.Vegyünk például egy falat. Mit tehetünkrá? Ha egy képtárat kell érzékeltetni,semmiképpen sem képet; legfeljebb kettő,három férhet oda, s azt már egy díszespalota termének, jómódú polgár la-kásának is felfoghatja a néző. Egyszerpéldául egy kandalló szerepelt a díszlet-ben. Üresnek tűnt; kezdtünk azon töp-rengeni, mit tegyünk rá. Ráraktuk ezt, azt,egyre többet, s a kandalló csak mégüresebbé vált. Végül mindet félretettük.Egyetlen tárgyat kerestünk, de olyant,amivel a kandallópárkány s a színpad istele lesz. Érthető, amit mondok? És mégvalamire kell figyelni: vannak olyan ele-mek, amelyek már nem bonthatók tovább;összefüggő rendszert alkotnak. Amikor azátlagosnak tekinthető, Kulich Gyula tériszínpadhoz megtervezzük, kialakítjuk adíszleteket, mindig végig kell gondolni:mi az, ami semmiképpen semnélkülözhető. Így farigcsáljuk a nagyobbanyagot, egészen a már meg-bonthatatlanelemekig. Olyan ez, mint valami variációsjáték ... Persze, sok minden más ismeghatározó szerephez jut: a díszleteketszállítani kell, el kell hogy férjenek azautóban, s lehetőleg olyanok legyenek,hogy a sok szállítás se tegyen kárt bennük.

Ez technikai probléma .. .

Művészi probléma is! Mert a száza-dik, az ötszázadik előadás nézőjének isugyanazt kell éreznie az előadás láttán,mint annak, aki a premierre vett jegyet; sha a díszlet afféle viharvert tákolmánnyáválik, az előadás sem lehet már ugyanaz.Engem, személy szerint ezért izgat akérdés: a közönségnek dolgozom!

FÖLDES ANNA

Színház születikPortugáliában

Hiányos műsorfüzet

Európa más fővárosaihoz hasonlóan,Lisszabonban is kiadják a külföldi turis-táknak, látogatóknak szánt műsorfüzetet,amelynek címe: What's On in Lisbon. Aszép kiállítású, 32 oldalas tájékoztató afővárosi látnivalók után 74 vendéglátó-ipari intézmény címével, telefonszámá-val, különleges ajánlatainak felsorolásá-val válaszol arra a legfontosabb kérdésre,hogy hol együnk és mit igyunk Lissza-bonban. Az istentiszteletek és futball-mérkőzések kezdetének időpontja ugyan-úgy megtalálható, mint a bolhapiac és agolfpályák nyitvatartása. Szerepelnek ahangversenyprogramok és az éjszakaiélet gazdag rovatában bárok, lokálok,fado-klubok és kabarénak nevezett mu-latók csábítják a vendéget. Háromszorlapozom végig a november havi progra-mot, de sem a színház-, sem a moziműsortnem találom. Hirtelen eszembe jut, hogymár az utcai látképből is aggasztóan hiá-nyoztak a világszerte megszokott szín-házi plakátok.

Az első városnéző sétán felfedeztem,hogy a városközpontban épült, nagy ha-gyományú Nemzeti Színház reprezenta-tív épülete is teljesen kihalt: tizenhároméve, mióta kiégett, csak a homlokzatáttatarozták. Az új színpad és a nézőtér,mint hallom, azóta sem készült el. Az1867-ben épült Teatro da Trinidade isbedeszkázott ablakokkal figyelmeztet aszínházi érdeklődés és a színházi élethiányára. És most, ez a felvilágosítástsem kínáló műsorfüzet ... Lehet, hogyegy színház nélküli metropolisba érkez-tem?

Mielőtt végképp elcsüggednék, észre-veszek egy egyhasábos, tizenhat sorosközleményt, amely nagy általánosságbanemlítést tesz azért a portugál színházi ha-gyományokról és a zenés-szatirikus „re-vista" műfajról, amelynek keretében„szép lányok, ismert sztárok és színesdíszletek" garantálják a nyelvet nem be-szélő nézőknek is a kellemes estét. Aszűkszavú közleményben azonbanegyetlen színház neve, címe, műsora semszerepel. Aki ezek után mégis színházbakészül - tájékozódjon a napilapokból.

Küzdelem a küzdő színházértMielőtt Portugáliába indultam, fellapoz-tam A színház világtörténetének ide vonat-kozó fejezeteit. Az opera aranykorát, aXVIII. századi fellendülést ismertetőszakaszok után, a XX. századi fejezetetStaud Géza a következő mondattal in-dítja: „A portugál színház a többi európaiország kulturális színvonalához mértenegyike a legelmaradottabbaknak." ASalazar-diktatúra kulturális klímájánakjellemzése után hozzáteszi: „A színháznem játszik különlegesen jelentős szere-pet a XX. századi Portugália kulturáliséletében."

Ez a kézikönyv azonban 1972-ben je-lent meg. Azóta Portugáliában már mástörténelmi korszakot írnak. És engem azizgat, hogy vajon az 1974-es fordulatután felébredt-e fél évszázados zaklatottálmából Thália, történt-e valami biztatófordulat az ország színházi életében.

Kérdéseimre Luiz Francisco Rebellodrámaírótól, az ITI portugál szekciójánakelnökétől kérek választ.

Dr. Rebellóval - aki civilben jogász,régi kommunista, és a fasizmus legsöté-tebb korszakában Cunhal elvtárs egyikvédője volt a bíróság előtt - irodájában, aSzerzői jogvédő Hivatalban beszélge-tünk.

- Hogyan látja Ön a portugál színház maihelyzetét ?

- Negyvennyolc esztendőn át a fasisztacenzúra elleni harc állt az erőfeszítésekközéppontjában. A diktatúra színházitörvénye 1926 óta volt érvényben. Ennekalapján tiltották be Salazar rendszerébenShakespeare-t, Lope de Vegát és aportugál nemzeti dráma megteremtőjét,Gil Vincentét is. A kialakult gyakorlatszerint minden színházi produkciót két-szer cenzúráztak: először a benyújtottdarabot, azután magát az előadást. 1973-

ban a színházainkra nehezedő nyomásolyan méretű volt, hogy egyetlen komolytársulat egyetlen előadása nem jutott el apremierig. 1974 áprilisában a mű-vészekegy új történelmi, színháztörténetikorszak kezdetét látták. Mindenki televolt hittel, optimizmussal. És csak alelkesedés, a várakozás örömteli heteiután ébredtünk rá arra, hogy a virágzóportugál színházkultúra megteremtésé-nek nem a cenzúra volt az egyetlen aka-dálya. Vagy ha igen, akkor szélesebb ér-telemben, a gazdasági és földrajzi cenzú-ráról kell szólnunk ... Hiszen az országkilenctizedében egyáltalán nem létezettszínház. Állandó társulatok voltaképpencsak Lisszabonban működtek. A színháznélküli országrészekbe legfeljebb alkal-manként jutott el egy-egy fővárosi vagyrövidebb életű portói együttes. De azáltalános gazdasági és kulturális elmara-dottság következtében még erre sem igenvolt igény. Az igazgatók a fővárosban isa pénztár rabszolgái voltak: a műsort aburzsoá közönség igényéhez kellettszabni. A cenzúrát egyetlen tollvonássalel lehetett törölni. De a centralizáció ésaz anyagi kiszolgáltatottság megszünte-tése lényegesen nehezebb feladat. Hogyan kezdtek hozzá a körülmények

megváltoztatásához ?- Nem sokkal a fordulat után létrehoz-

tuk a színházi szakma megfelelő szerve-zeteit, az írók, színészek, rendezők, kriti-kusok és az illetékes szakszervezetek tár-sulását. A politikai pártokon és társadal-mi szervezeteken keresztül bevontuk aközönség képviselőit is. Terveket készí-tettünk az új színházi törvényre, az államiszubvenció elosztására, a fővároson kí-vüli új színházi központok létrehozására.

- Kikre támaszkodtak ebben a munkában ?

Elsősorban azokra a haladó színházi

emberekre, akik már a fasiszta cenzúraellen vívott meg-megújuló küzdelembenbebizonyították, hogy szívükön viselik ademokratikus portugál kultúra ügyét.Voltak olyan független csoportok, ame-lyek április előtt színház nélkül, gyárak-ban és a földeken játszottak. Ilyen volt aBonicreis és a művészileg legérettebb,legismertebb portugál színház, a Kom-muna. Azután egymás után szerveződtekés erősödtek meg a fiatal művészekbőlálló új, hivatásos társulatok is, a Comicos,a Barraque, az Aperto és Cornucopiu.Ezek a fiatalokból verbuválódottprofesszionista csoportok nem konkur-rensnek, hanem szövetségesnek tekintet-ték egymást. Ezt biztosan tudom, hiszenén magam ezeknek az új független szín-házi csoportoknak a képviselője, szószó-lója voltam a rövid életű, forradalmiszellemű színházi bizottságban.

- Mi történt azóta ?A politikai viszonyok változásával és

annak következtében 1975 novemberé-ben feloszlott a testület, és majd' egy évigsenki nem foglalkozott az országbanszínházi ügyekkel. 1976 szeptemberébenazután újjászervezték a bizottságot, de ezmár nem az érintettek, nem a haladóművészek és színházi dolgozók, ha-nem akinevezett protokoll személyiségektestülete. A szakszervezetek képviselői-nek helyét a fasizmus alatt kompromittáltrendező és az ifjú korában színésznő-nekinduló miniszterfeleség foglalta el. Aszínházaknak nyújtható állami szubvenciópedig olyan kicsire zsugorodott, hogy nemis lehet igazságosan elosztani. De amikora húsz független társulat összesenfeleannyi támogatást kap, mint alisszaboni operettszínház, akkor azért ki-világlik az illetékesek politikai elfogult-sága. Az utóbbi hónapokban mindezekkövetkeztében kiéleződött a színházak ésaz állami apparátus harca. A progresszívszínházi emberek az alkotmányra, az ál-lampolgároknak a művelődéshez valójogára hivatkoznak, és arra, hogy a kor-mánynak alkotmány szabta kötelességeennek a jognak érvényt szerezni.És mi ennek a harcnak a várható kime-

netele ?- Nyilvánvalóan ez is a politikai erő-

viszonyok függvénye. A kulturális kor-mányzat újabban teljesíthetetlen feltéte-lekhez - évi z 10 előadáshoz és 50százalékban hazai repertoárhoz - kívánjakötni a jóváhagyott előadásoktámogatását. De azt is úgy, hogy aszubvenció összegéből csak a színházbér,a díszletköltség és a copyright fizethető, aszínészek gázsija

Jelenet A kaukázusi krétakörből (Teatro Aperto)

nem. Ami pedig az állami jóváhagyástilleti, aki csak egy kicsit is ismeri a hely-zetet, tudja , hogy ez valójában gazdaságicenzúrát jelentene. Ezért is ti ltakoznakellene a művészek. Az illetékeseknek az ajavaslata, hogy helyáremeléssel pótoljuk akieső szubvenciót, rendkívül veszélyes.Tovább szűkítné a portugál színház amúgysem túl széles közönség-bázisát. Afüggetlen csoportok mindent elkövetnekazért, hogy ne zárják ki a fiatalságot, amunkásokat a nézőtérről.

- Őszinten szólva engem meglepett, hogya

Teatro Apertóban 80 escudo egy színházjegy.Az állami támogatás csökkentése után

ők végül is ehhez a kényszermegoldáshozfolyamodtak. Talán látta is a szín-házelőcsarnokában az együttes anyagigondjait a közönség elé táró plakátokat.Újabban, éppen a kispénzűek kedvéért,hetente két délután féláron játszanak.

- Még Budapesten hallottam, hogy rövidesenmegjelenik a portugál drámák válogatott kötetemagyar nyelven. De egyelőre elmondhatom,hogy mi otthon szinte semmit nem tudunk amodern portugál drámáról.

- A drámaírók a fasizmus évei alatt semhallgattak. Április 25-e után azt hittük,hogy a cenzúra betiltotta drámák be-mutatásával valóságos színpadi aranykorkövetkezik. Hiszen kinek-kinek csak bekell nyúlnia az asztalfiókba. De azutánkiderült, hogy ezek a fasizmus ellen írott,egykor bátor darabok egy más társadalmi-politikai atmoszférában nagyrészt el-vesztették az erejüket. Ma más közegben,más közönségnek játszunk, és a tegnapibátorság mára legfeljebb dokumentumértékű. Akadnak persze bemutatható da-rabok is, de az új portugál drámánakmégis csak ezek után kell megszületnie.

A következő kérdésem a drámaíróhozszól.

Mindaz, amit elmondtam, rám is vo-natkozik. 1916 óta tíz drámát írtam: az elsőtegy amatőr társulat játszotta, azutánbetiltották A másodikat (amelyet HubayMiklós fordított magyarra) tíz évig nemjátszottak. Amikor a Nemzeti Színházmégiscsak benyújtotta a cenzúrának, jó-váhagyták a szöveget, és csak a premierelőtti napon tiltották be az előadást. Aszínpad szerzők díjával jutalmazott,1961-ben írott drámám azóta sem kerültszínpadra. Most már persze be lehetnemutatni, de nem biztos, hogy érdemes.Higgye el, hogy ez a felismerés mindeníró számára megrendítő.

- „Kénytelen lesz" új darabot írni.Provokatív mondatomra L. F. Re-

bello a felszabadulás utáni esztendőkbőlismerős gondolatokkal válaszol:

- A forradalom óta éppen a haladóíróknak maradt a legkevesebb idejük azalkotó munkára. Valamennyien erőnketmegfeszítve dolgozunk az állami, társa-dalmi és pártszervezetekben. Meg az-után, őszintén szólva, hiányzik a távlat, afényt adó távolság. Meggyőződésem,hogy napjainkban új dramaturgia vanszületőben. Április után az első kísérle-tem a Szabadság, szabadság című politikaimusical egy brazil témát helyez át, térbenés tartalomban, a portugál valóság kereteiközé. A világ szabadsághőseit Spar-tacustól Allendéig megidéző játék alap-gondolata: ne hagyjuk elveszni amegszerzett, szabadságot. Szerkezetemontázsjellegű. Az új darabom címéttalán Hol-játéknak fordíthatjuk. Háromfelvonása három kérdés. Hol voltál 1974április 25-én? Hol található egy, azország vezetésére alkalmas haladó párt?Hol kezdődik valójában az új társadalmirendszer? A feleletet történelmi-társa-dalmi analízisnek, társadalomkritikánakszánom: a szocializmus felé vezető útszínpadi vázlatának. De remélem, még adarab bemutatója előtt kikerül a nyom-dából a Küzdelem a küzdő színházért címűkönyvem, amelyben a most vázlatosanérintett aktuális színháztörténeti, szín-házpolitikai és esztétikai kérdéseketigyekszem részletesen kifejteni.

- Köszönöm az eligazítást.

Brecht: Dobszó az éjszakában (Teatro Cornucopiu )

Brecht - szériábanBudapesti szemmel nézve azért meglehe-tősen szűk ma is a lisszaboni színháziválaszték. Rebello elvtárs hosszas gon-dolkodás után 16 fővárosi színházat szá-mol össze, ám ezeknek a fele csak idő-szakonként működik. Hagyományosanlegnépszerűbb és a legjobbanszubvencionált intézmény az opera és azoperett-színház. Mostanában a prózaidarabokat játszó kommerciális színházakis nehezen vegetálnak. A musicalok ésrevük versenyével ottjártamkormindössze egy Anouilh-komédia és egyAlbee-dráma küszködött, a hírek szerintvitatható mű-vészi és anyagieredménnyel. :\mi Lisszabonbanszínházi ember számára érdekes lehet,azt a független színházak háza-táján kellkeresni.

Nálunk százszor vitatott kérdés, hogymiért nem tudunk igazán, stílusosan ésnépszerűen Brechtet játszani. Portugáliá-ban vitathatatlan igazság: a klasszikusokés a kortársak közül Brecht az, aki a leg-közvetlenebbül szólhat a színház irántmár fogékony közönséghez. 1974 ótaBrecht haladó körökben szinte portugálháziszerzőnek számít. Az első, áprilisutáni Brecht-bemutatók közé tartozott aRettegés és nyomorúság a Harmadik Biroda-lomban. Az idén novemberben három estéttöltöttem színházban - két alkalommalBrecht-drámát láttam. És ezt ezúttal nemis igen lehet műsorpolitikai véletlenneknevezni. Hiszen a három legkifor-

rottabb független együttes közül az egyik -a Kommuna - új produkcióra készül, ésnovemberben nem tartott elő-adást; amásik kettő, a Teatro Aperto és a TeatroCornucopiu pedig en suite Brechtetjátszott.

A Teatro Aperto - a Négyek Színháza.Egy ideig így is nevezték magukat. Mertnégy színész szövetkezett még a fasizmuslegnehezebb éveiben, hogy színházat te-remtsen a külvárosban. Épület híján és aszínházi decentralizáció elve által vezé-relve, a társulat tagjai saját és kölcsönkocsikon utaztak le a vidéki előadásokszínhelyére. Peter Weiss Mackinpot uravolt az első bemutatójuk. A keretek a le-hető legszerényebbek voltak, a társulattagjai az eladott jegyek árából éltek. Azelőadások sikerével és a kollektívaéletképességével vívták ki maguknak aforradalom után az állami támogatást. Mamár a színháznak önálló épülete éshuszonkét tagja van. (Ezeknek mintegy afele színész.) A társulat anyagi gondjai azutolsó esztendőben - a szubvenciócsökkentése és az infláció fokozódása kö-vetkeztében - nőttek. Ugyanakkor a mű-vészi követelmények emelkedtek. Á szín-ház jövedelmét, a szükséges kiadások le-vonása után rendelkezésre álló, nem túl-ságosan nagy összeget a társulat tagjaiegyenlő részekre osztják el. A vezető szí-nészek legfeljebb a színházon kívül vég-zett munkával, tanítással, tévészereplésselpótolhatják jövedelmüket. A kaukázusikrétakör a z első olyan darab, amelyre márhat hónapig készültek. És ez az első olyanelőadás, amely hatodik hónapja telt vagylegalábbis elfogadható házakkal megy.Mindezt Joao Lourenco rendezőtől tudommeg, akinek becslése szerint eddigkörülbelül tizenötezer néző láttaLisszabonban A kaukázusi krétakört. Aspontán jegyet váltó diák- és értelmiségiközönségen kívül bevonják a szín-házmunkájába a szervezett munkáskol-lektívákat is, amelynek tagjai együtt ér-keznek az előadásra.

A kapott információk birtokában kí-váncsian várom magát az előadást. A kö-rülmények - megvallom - engem kevésbélelkesítenek, mint a résztvevőket. Mozijellegű hodályban, dermesztő hidegben,kabátban ülünk és az igazság az, hogylegfeljebb fél ház van. De az elő-adássorozat a kedvező kritikai fogadtatásután immár hetedik hónapja tart, és ez sokmindent megmagyaráz. Tény, hogyamikor magyar ismerőseimtől színházitanácsot kértem, ők is csak a TeatroApertót ajánlották.

Brecht drámáját L. F. Rebello fordítottaés adaptálta portugál színpadra. El-képzelése szerint a prológ és a keret Alan-tejóban, az ország szövetkezetesített vi-dékén játszódik, és ez a tény sajátos poli-tikai aktualitást kölcsönözhetett volna azelőadásnak. Én magam ebből nem nagyonsokat fogtam fel. S hogy ez nem a nyelvikorlátok következménye, azt bizonyítja,hogy a rendezés Rebello véleményeszerint is túlságosan egybe mosta akeretjáték és a példabeszéd előadását, ésígy a stílus differenciáltságának hiányanémileg elhalványította a mű politikumát.

Az előadásról - ha Magyarországonlátnám - legjobb akarattal sem írhatnékdicsérő kritikát. A rendező mindenáronmeg akart küzdeni színháza szegénységé-vel, és görcsös erőfeszítéssel, hagyomá-nyos festett kulisszával, díszes kapukkal,csillogóan dekoratív jelmezekkel próbáltaa felidézett világ meseszerűségét,pompáját megeleveníteni. Nagy gondotfordított a külsőségekre, a kifejező masz-kokra, a mozgalmas, hatásos világításra, afestett valóság színpadi hitelességére. Deaz előadás hitelét nem az aranyozott,kerekes kincsesláda, a színpad közepéregördített kunyhó teremtette meg, hanemnéhány színész szenvedélyes, őszinte já-téka. Gruse, akinek hangja talán nemszárnyal olyan erőteljesen, mint a mosta-nában itthon látott Gruséké, olyan naiv éstiszta parasztlány, hogy már csak ezért ismeghat belülről átélt helytállása. A vi-harban való átkelését az adott szerénytechnikai lehetőségek maximális kihasz-nálásával oldotta meg az előadás. Grusehelyben gyalogol a képzelt szélvészben, smögötte a díszlet az, ami „halad". Esmégis, ezt a majdnem gyermeteg szín-padi beállítást is hitelesíti Gruse mélyrőlfakadó hite, akarata. Az előadás helyen-ként zavaróan patetikus hangvételét is őtudja feloldani. Amikor színpadi gyerme-kének szoptatás közben a popsijára ver, eza gyengéd, valóságos anyai gesztus amaga ironikus naturalizmusával helyre-zökkenti, földre hozza a jelenet hangula-tát. A színpadkép ott válik erőteljessé,ahol a rendező lemond a naturáról, ahol amegkopott és érdektelen festett valósághelyett beéri a kifejező jelzéssel.

A messziről jött - portugálul nem értő,csak a darab alapján tájékozódó - kriti-kusban felötlik: így kellett volna az egé-szet, frissen, merészen, korszerűen elő-adni. De a nézőtéri reakciók kétségesséteszik a mi kritikai észrevételeink illeté-kességét. Mert a portugál diákok, szín-

házhoz nem szokott, egyszerű emberekközött ülve azt látom, hogy a közönséglélegzetvisszafojtva figyeli a létrán egyen-súlyozó színészt, ám fölényesen derül,amikor a színpadon üres tányérból esz-nek. És minél látványosabb, harsányabb aszínpadi cselekmény, annál elbűvöltebbenmulat. Élvezi a harsány dobszót, atrombitát és még a tejszínhabkenegetőbohózati sablonokat is.

Azután elhangzik a gyermek ügyében azítélet, Gruse, a kisemmizett anya leejti akezében tartott nehéz fémtálcát, és hirtelenfelizzik a dráma. A jelenlevő közönségnem asszociál a Marat-Sade-ra, amikore g y színészt nyílt színen dézsábanfürösztenek, nem háborodik fel egy mez-telen fenék láttán, és nem zavarja a szín-padi szalagok tarka libegése. A nézőkláthatóan megörülnek, amikor felfedezik,hogy ugyanaz a színész több szerepbenlép fel. Ez az egyébként zökkenő-mentesen megvalósított kényszermegoldása felismerés, a bennfentesség örömétkínálja a kezdő nézőnek. Ugyanakkoróriási koncentrációt és átlényegülési kész-séget is követelő teherpróbát jelent a szí-nészeknek.

A drámát háromtagú zenekar és kóruskíséri. A feketetrikósok kommentárjai,remek, agitatív songjai hamisítatlanbrechti hangulatot idéznek a színpadra és anézőtérre is. Nagyrészt ennek köszönhető,hogy a krétakör-jelenetre szinte fel-nő,megérik a közönség - a kritikus is elfelejtikorábbi aggályait.

Kétségtelen, hogy a Teatro Aperto jó-szándékú előadása minden lendülete, te-hetsége ellenére magán viseli a portugálszínház elmaradottságának jegyeit is, éssok tekintetben elmarad a világszínházmai követelményeitől. De jelentősége nemis a vitatható színházi kivitelezésben,hanem a vitathatatlan sikerben van: abban,hogy egy színházhoz nem szokottközönséget Brecht gondolataival ébresztrá az átélt igazságtalanságokra, a magaproblémáira, helyzetére, és arra, hogy„iszonyú a kísértés a jóra ..."

Kortársunk, Brecht

Lisszabon főutcájától, az Avenida Li-berdadétól a térképen egy kőhajításnyiravan a Teatro Cornucopiu. A valóságbankanyargós, zegzugos utcákon, dombnakfel vezet az út. S hogy ebben a labi-rintusban mégis célhoz érjenek a nézők, afiatal színház legötletesebb plakátja - egyfelnagyított térkép - segít, amely az odavezető utat mutatja.

A Cornucopiu magját alkotó profesz-

szionista társaság két esztendővel ezelőttminden támogatás nélkül kezdte meg amunkát. Az első bemutatók után a Gul-benkian Alaptól (a portugál kultúra ör-mény származású, Londonban élt mecé-násának nevét viselő kulturális intéz-ménytől) sikerült némi támogatástszerezniük. Április 25-e után pedig ők isrákerültek szubvencióval támogatottszínházak listájára. Valójában a szubven-ciót folyósító művelődési minisztériumazóta sem sokat törődött az együttessel:egy érdeklődő külföldi szakembernek méga színház címét sem tudták megadni. Azállami támogatás az infláció tombolásaidején háromízben csökkent, de a színházJorge Silva Melo rendező szerint kezdimegtalálni helyét a kulturális életben.

Jorge Silva Melo, az együttes egyikalapítója és jelenlegi vezetője, Angliábanfilmrendezést tanult, főiskolai szinten.Hazatérése után választotta művészi ki-fejezési formájának a színházat. Hivatásaszerint rendező, de a színház több pro-dukciójában játszik is. Mint elmondotta,nem olyan nagy az együttes, hogy erre nelenne szükség.Kezdettől fogva magasra emeltük

színházunkban a mércét: tavaly is Brecht-tel nyitottunk. Az idén azután még na-gyobb fába vágtuk a fejszénket. Egy há-rom darabból álló drámaciklust tervez-tünk, amelynek a most előadásra kerülőDobszó az éjszakában csak egy része. A cik-lust a kispolgárság színpadi kritikájánakszántuk. Tehát nem a szerző, hanem atéma az, ami profilt ad ennek a vállalko-zásnak.

Szívesen hallanék erről többet.A mai politikai helyzetben Portugá-

liában megnőtt a kispolgárság szerepe. Azerők polarizálódtak, és egyre nyil-vánvalóbbá vált, hogy a középrétegekenrengeteg múlik. Politikai, társadalmiszempontból sokszor úgy tűnik, hogy akispolgárság a mérleg nyelve. Éppen ezértszeretnénk ráébreszteni a kisembereket amaguk valódi helyére, érdekére. Ésvalljuk, hogy ez a bonyolult politikaiprobléma a munkás- és értelmiségi nézőszámára sem lehet közömbös. Ezért vá-lasztottuk előadásra Gorkij Kispolgárokcímű drámáját, Brecht Dobszóját, és ezérttűzzük műsorra A kispolgár esküvője címűdarabját is.

A Cornucopiu színházaz elmúlt szezon-ban négy, az idén pedig már nyolc be-mutatót tart. Tervei között szerepel Ödönvon Horváth egy darabja, WedekindLuluja és a Woyzeck.

Szeretnénk elérni, hogy a közvéle-mény is számon tartsa a munkánkat. Akritikára nem lehet panaszunk, kezdettőlszövetségesünk. A közönség is támogat,de azért azt érezzük, hogy nem szoktameg a rendszeres színházba járást.Egyáltalában nincs hagyománya példáulLisszabonban a repertoárszínháznak.Ahogy a közönség meghallja egy új be-mutató hírét, eleve lemond az előző da-rabról. Most először kísérletezünk pár-huzamos játékkal. Ez azt jelenti, hogyépületünkben Brecht drámáját, a NémetKulturális Intézetben pedig Kroetz Felső-Ausztria című darabját játsszuk. Nem-csak a bemutatók száma nőtt, de a pró-baidőszak is. Most már eljutottunk oda,hogy egy-egy bemutatóra két és fél hó-napig készülhetünk, méghozzá napi hat-hét órás próbákon.

Cristina Reistől, a színház fiatal dísz-lettervezőjétől tudom, hogy a társulattagjai szinte egész napjukat bent töltik aszínházban. A kollektíva demokratikusszelleme, lelkesedése és ügyszeretete amunkamegosztás flexibilitásában is je-lentkezik. Cristina nemcsak tervez, de hakell, részt vesz a jelmezek elkészítésébenis, az egyes darabokban nem szereplőszínészek pedig nemegyszer világítanak.A tagok fizetése egységes: az állami bér-minimumnak mindössze kétszerese. Ezegyébként a színház megrendült anyagihelyzetének következménye, és össze-függ azzal, hogy a kollektíva úgy dön

tött: inkább lemond a fizetésemelésről,plakátok és műsorfüzetek árusításával, asaját kezelésű büfé jövedelmével pótoljaa színház költségvetését, de ragaszkodika Cornucopiu viszonylag olcsó - 40

escudós helyáraihoz. Ezt már csak azértis fontosnak érzik, mert törzsközönségüknagyobbik része fiatal.

A színház konstrukciója és berendezéseegy amerikai off-off Broadway fél-amatőr együttes otthonára emlékeztet. Akopár, rideg hodályban ácsolt faemel-vény - félig lépcső, félig pad - helyettesítia széksorokat. A nyitott színpadot va-lamiféle salakszerű anyaggal szórták fel,és a földön fehér porból Brecht másodikdrámájának jelmondata rajzolódik ki:„Ne bámuljatok olyan romantikusan."

A színpadon játszódó történet elégszimpla. Anna, a polgárlány, holtnak hittvőlegényét feledve, mással készül kéz-fogóra, amikor váratlanul, szinte kísér-tetként betoppan Andrej. A sokat próbált,afrikai fogságból szabadult fiú avárosban uralkodó zavaros politikai szi-tuációban, az érlelődő, kirobbanó Spar-tacus-forradalom hangulatában válaszútelé kerül. Az egyik oldalon a továbbiküzdelem, a forradalom és a hűség. A má-sik oldalon viszont a régóta nélkülözöttidill, a szerelmi boldogság, a magán-élet... „Testem a csatornában rohadjon el,hogy eszmétek a mennybe jusson?" -teszi fel a hős a végletesen kiélezett, ke-serű, ám az adott politikai konstelláció-

A revista fináléja

ban aktuális kérdést. A dráma egy meg-lazult eresztékű tegnapi világ ma is ér-vényes társadalmi keresztmetszetét kí-nálja. Ellentétben a némileg megszépített,meglágyított, kirobbanó sikerű A kaukázusikrétakörrel, ez az előadás meglepőkeménységgel, kristálytisztán és élesenexponálja a kérdéseket. A színésziteljesítmény eléggé egyenetlen. Andrejjátéka markáns és erőteljes, mindvégigelőtérben tartja a brechti gondolatot. Annajátéka viszont túlságosan teátrális,szépelgő, nála érződik legjobban, hogyegy más szellemű és szemléletű társulatbólszerződött át a Cornucopiuba. Ennek azelőadásnak az igazi főszereplője a ren-dező.

Jorge Silva Melo teremti meg a brechtitörténet atmoszférájának telítettségét éslenyűgöző változatosságát is. A kispolgáricsaládban uralkodó üresség, a családtagokegymáshoz való viszonyánaktartalmatlansága, a jellemrajzokban lap-pangó, helyenként felfokozott iróniamegértéséhez nem kell nyelvtudás. Azidillt kettéhasító szirénahang, a gramo-fonmuzsikát túlharsogó fegyverropogás, aforradalom feszültségét és a történelemórájának ritmusát is érzékeltető met-ronómketyegés, majd az ezzel feleselő svégül mindent túlharsogó dobszó, olyanakusztikus töltést adnak a drámának, amifelfokozza a vázlatos szöveg-könyvdrámaiságát. A forradalom pátosza éskeserve egyszerre jelenik meg aszínpadon. A Spartacus-küzdelem nemdőlt el, és az ár, amit a forradalmárokfizetnek, iszonyatos.

A rendező szabadon és bátran bánik atérrel is. Az első felvonás tárgyakkallehatárolt kispolgári otthona a továb-biakban kitágul. Hatalmas, levegős térnyílik előttünk, a színpad és a közönségközött megsokszorozódik a távolság, s amesszire szakadt játék húzza-vonzza atekintetünket. Festett kulisszák helyett ittdekoratív, modern hátteret látunk. Aszínpadi sötétben megnő a fények,lámpák, neonok, gyertyák szerepe. A for-radalom felzaklatta utcakép mindenfajtanaturalista részletezés nélkül bontakozikki. Szállongó röpcédulák jelzik a törté-nelmi kor és a küzdelem utcai képét. Acselekmény előrehaladtával azután arendező meghökkentő nagyvonalúsággallemond minden hagyományos világításról.Az általa alkalmazott gyertyafénytovábbra is látványos és hangulatos, ám-dea színészi arcjáték megvilágításárateljességgel alkalmatlan. Amikor ennek aszokatlan, Brechtnél szinte stílustalan-

nak tűnő effektusnak az okát tudakolom,Melo így felel :

- A modern színház Brecht előtt rosszulhasználta a fényeket. Brecht éles, fehérvilágítása, világossága lázadás volt egyrossz színházi hagyomány ellen. A mielőadásunk, amely magán viseli az exp-resszionista film stílusjegyeit is, volta-képpen a brechti módszer abszolutizálásaellen lázad, hitünk szerint az író szelle-mében. Szeretnénk elérni, hogy a látványés a hang között kiéleződő konfliktus mégerőteljesebben hangsúlyozza a drámamondanivalóját.

Melo az eszmeiség aláhúzására nem riadvissza a jó értelemben vett teatralitástól. Aröpcédulák színpadi felhője, a vöröszászló hullámzása, a puskagolyó süvítéseszámunkra talán túlságosan direkt kifejezőeszköznek tűnik. De a szín-háztól kétsarokra, a lisszaboni utcán is ott láthatókmég az öles választási plakátok, a mindentelborító forradalmi jelszavak.Portugáliában még nem dőlt el aforradalom ügye. Es ebben a mindennaturális eszközről lemondó, hatásos ésaktuális előadásban mintha politikai dön-tés szertartását celebrálná a társulat. Afiatal közönség tomboló tapsában is enneka választásnak a tudatossága, politikaielkötelezettség érződik.

Új tartalom, régi keretben: a „revista"Tudtommal a hazai dramaturgiai kézi-könyvekben sem szerepel, pedig a revistaleginkább hagyományos színpadiműfajnak tekinthető. Portugáliában a múltszázad közepén honosodott meg, ésrendszerint az esztendő végén került be-mutatásra. Afféle visszatekintés, krónikavolt ez, amelyben változatos keretek kö-zött, jellegzetes, énekes, szatirikus jele-netekben idézték fel, mi történt az elmúlthónapokban. A műfaj szabályai szerintalakított, laza szerkezet azonban inkábbcsak keret, amelyet a revista társulata töltmeg eszmei-politikai tartalommal. Anovemberben műsoron szereplő háromlisszaboni revista közül L. F. Rebello aTeatro Adoque produkcióját ajánlottafigyelmembe. Egyértelműbb és bátrabb is,mint az ide-oda kacsintgató vagy éppenreakciós revisták, és sikere ennek azeszmei elkötelezettségnek, valamint aprodukció művészi kivitelének, áradóötletességének köszönhető.

A Teatro Adoque szegénysége éppenolyan szembetűnő, mint a többi társulaté:a fűtetlen barakképületben a trikóravetkőzött színészek maguk árusítják elő-adás előtt a műsorújságot. Ez a színlap

azonban kivitelezésében, tarkaságában ésötletességében nem emlékeztet a társulatanyagi gondjaira.

A megértés nehézségeibe ezúttal már aprodukció címének feljegyzésekor bele-ütköztem. A Grande Cegada azért lefor-díthatatlan, mert a népi színjátszás egymásik, közismert portugál hagyományárautal. Mintha betlehemesek vagy a busókművészetét próbálnám általános színháziérvényűvé tágítani. A Cegadábanjellegzetes portugál figurák egy csoportjajelenik meg - a feketeruhás fado-énekes, aszerszámait cipelő asztalos, az egyenruhásrendőr, meg a halaskofa -, akik együttkommentálják a színpadi produkcióláncszemeit. Afféle összeverődöttcsoportnak látszik ez, amelynek tagjai azutcán hányják-vetik meg, hogy mi történta városban. Az egyes számok közvetlenpolitikai tartalma néhol ön-magáért beszél.Salazar, Spinola vagy Soares karikatúrájátlehetetlen volt fel nem ismerni. És ahhozsem kellett tolmács, hogy mi történik,amikor valaki a szemétládából előkotor,felpróbál egy horogkeresztesrohamsisakot, és hozzá egy könyvet istalál, amelynek fennhangon szavaltfrázisai minden élőlényt elriasztanak,elkergetnek a közelből . . . (A szavakatnem értettem, de eszembe jutott: a Rossiótér közelében egy könyvesboltban HitlerMein Kampf ját láttam - portugálfordításban!) Az egyik szám félre-érthetetlenül a titulusokat, a rangkórságotgúnyolja, a másikban a cigány tenyér-jósvizsgálja a rendszer vezető politikusainaktenyerét. Á közönség nem várja ki még amondatok végét sem: lépten-nyomonbeletapsol a szövegbe.

A kabaré hangulatú, song-szerű kom-mentárokkal összefűzött számok után(számomra váratlanul) egyszercsak Ku-rázsi mama vonul át szekerével a színpa-don. Az anya és három gyermekéneklassított menete, stilizált mozgása a féle-lem atmoszféráját közénk varázsoló hall-gatása, rebbenő tekintete azonnal meg-ragad. Bár elvi-gyakorlati ellensége va-gyok minden zanzásított produkciónak,drámakivonatnak, a brechti mű énekeskeresztmetszetének, a néma Katrin hősihalálának elementáris hatása alól én semvonhatom ki magam. 1)e a revista nemhagy időt a megrendülésre. A Brecht-dráma víziója után rögtön pezsgő, vidámzene harsan fel, és a színpadon ágáló, hő-börgő maszkos figurák harsány politikaivitája még a zenekar tagjai körében isnevetést ébreszt. Mi történne, ha Salazarvisszajönne? - erre a kényes kérdésre az

együttes tagjai vérfagyasztóan csípősválaszt fogalmaztak. (A többesszám azértis jogosult, mert a revista számainak nagyrészét a társulat tagjai együtt írták, s apróbákon a szereplők csiszoltákvéglegessé.)

Az Adoque ideiglenes barakképületé-ben fagyoskodó nézőközönségének (tud-tommal) egyetlen tagja sem ment haza aszünetben. Ismeretlen nézők összenevetteka széksorokban, egy-egy alulról jövőközbeszólásnak ugyanakkora sikere volt,mint a színpadi poénoknak.

A Cegada verbális közlendői részbenközvetítő, tolmács útján jutnak el hozzám.De vannak a revistának hagyományosanvizuális, fordításra nem szoruló motívumaiis. Az egyik jelenetben például eleven,maszkos marionettfigurák idézik fel aportugál társadalom tegnapi hierarchiáját.A bíró, a rendőr, a pap, a földesúr és azangyal szárnyú cselédlány együttese egylétra körül helyezkedik el, s ki-ki a magaterhét cipeli. Míg azután

létrafokokra telepedő szereplők közülegyszercsak felpattan valaki: az angyalszárnyú, angyal arcú cselédlány fellázad,botjával szétüt elnyomói között, ésemberré válik. A közönség megintképtelen kivárni a sztori kimenetelét,máris beletapsol. Végezetül különbözőkabarétréfák és songok után egy Chaplin-parafrázis következik: a XX. század nagymítosza itt a mese szintjén jelenik meg. Ésújra feltűnik, milyen remek karakterszí-nészek játszanak a Teatro Adoqueban.

Akik képesek arra, hogy századunkirodalmi és filmmitológiáját, annak eszmeigazságát a legszélesebb nézőközönségnektolmácsolják.

Előadás után Ermelinda Duarteszínésznővel beszélgetek. Tőle tudommeg, hogy az agitációs színháznak ez anépszerű fajtája hébe-hóba a fasizmus alatts jelentkezett, de igazi virágzása csak aközelmúltban következett be. A közön-éget a színház közvetlen politikumán ívüleszközeinek változatossága vonzza. Hogyitt revüt és drámát, poézist és poént együttkínálnak. A társulat helyette nem sokbankülönbözik a Brechtet játszó fiatalokétól:közös erőfeszítés, kollektív munka, anyagigondok és ígéretes sikerek , .

Ez jellemzi a küzdő színházért vívottküzdelem résztvevőinek mindennapjait.Fél évszázad mulasztását, bűnét nem lehetkét év alatt behozni. De tucatnyibeszélgetés és három színházi este utánúgy érzem: színház születik Portugáliában.

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR

A ,,másik" angol színház,a fringe

Az egyik angol színházról elég rendsze-resen értesül a magyar olvasó. A RoyalShakespeare Company esetében pedignemcsak értesül, hanem vendégjátékokjóvoltából személyes találkozásra is adó-dik lehetősége nagynéha. Az „egyik angolszínház" a nagy nevű társulatok, aNemzeti, a Royal Court, a West Endvilága. Rendezőire gyakran hivatkoznak akritikusok, színészeit ismerjük angolfilmekből és tévéjátékokból. Az írók ma-gyar karrierje már kevésbé nevezhetőszerencsésnek. Valami furcsa válogatásiszemlélet úgy hozza magával, hogy akönnyen emészthető, egyéni vonásokatcsak módjával viselő szerzők viszonylaggyorsan színpadjainkra kerülnek. Az ér-desebb, világnézettel is rendelkező drá-maíróknak viszont jó szerencséjük van, hahosszú évek múltán legalább könyv-alakban a magyar közönség kezébe jut-nak.

Ezúttal nem a többé-kevésbé „hivatalos"színházi világnak újabb híreiről,gondjairól szeretnék beszámolni. Inkábbaz angol színház határvidékén kalauzol-nám az olvasót. A „fringe" bozótosában,amelyről eddig tényleg édeskeveset hal-lottunk. ( A fringe szó eredeti értelme sze-gély, de jelent külvárost is.)

Előzmények

A kísérleti színház őstörténete meglepőenszegényes. A két háború között, amikor -főleg a húszas években -- Né-metországban, a Szovjetunióban, de acseheknél és a lengyeleknél is virágzott azavantgarde, Londonban mindössze kétszínház működött, a Mercury és a Gate,ahol néhány modernista törekvésű költő,W. H. Auden és Christopher lsherwoodverses darabjait is bemutatták. De ezekteljesen periférikus előadások voltak, akommersz színház egyeduralma még so-káig töretlen maradt. A „jobb emberek" aShaftesbury Avenue-re jártak színházba, amunkásosztály pedig a music hallban egykorsó sör, hirtelen sült marhaszelet mellőlnézte a varietéműsort.

Nem javult sokat a helyzet az 1945 utánielső két évtizedben sem. Társulatokalakultak, majd rövid pályafutás után cl

is tűntek. Ezekre a rövid életű színháziklubokra ma már csak a színháztörténé-szek emlékeznek. Mégis említést érdemelmunkájuk. Abban az időben még ér-vényben volt a színházi cenzúra. A királyifőkamarás - arra hivatkozva, hogy egy-egy dráma rendkívül durva vagyhomoszexuális jeleneteket tartalmaz -megtilthatta nyilvános színházi előadásu-kat. Igy a „rázós" darabok zárt, tagság-hozkötött színházi klubokban kerülhettekcsak színre. A mai, szinte korlátlanengedékenység Londonából visszanézvejóformán hihetetlen, hogy 1956-57-ben aMacska a forró háztetőn és a Pillantás a hídrólelső angliai bemutatói is zártkörűekvoltak. A színre vitt darabok között kevéshasonló jelentőségű akadt. A pop-kultúraelső fecskéi, a teddy boyok, Elvis Presleyés James Dean ihlették meg a legjobbírókat. Arthur Miller 1956-os londonilátogatása után még ú g y látta, hogy a„fringe" legnagyobb része „az élettőlhermetikusan elzárva" folyó üres kísér-letezés, játék a formákkal.

A változást, a fellendülést hozó vérát-ömlesztést két, Angliába települt fiatalamerikai, Jim Haynes és Charles Maro-witz hajtotta végre. 1963-ban, a hivatalosedinburghi művészeti fesztivál idejénegyikük megalapította az azóta világhí-ressé nőtt Traverse Theatre Clubot, má-sikuk pedig színpadra állította az elsőangol happeninget. Óriási feltűnést kel-tettek, nyomukban hetek alatt egész soralig ismert avantgarde amatőr csoport ta-nyázott le a skót fővárosban. Hamarosan afesztivál igazi érdekességét már nem avilághírű zenekarok koncertjei, hanem apadlások, pincék, raktárak hirtelen fel-tűntcsodabogarai, a kísérleti színtársulatokjelentették.

Az 1963-as ellenfesztivál láncreakciótváltott ki. Nemcsak addig ismeretlen,megszállott amatőrök kerültek a figyelemközéppontjába. Kiderült, hogy a hivatalosangol színház nem egy jelentősegyénisége szintén nem akar a régi kere-tek között dolgozni. Nem elégszik megtöbbé a jól megcsinált előadás hagyomá-nyos módszereivel. Gyökeresen újat akar,tartalomban, kifejezési formábanegyaránt. Még abban az évben színrekerült egy kelet-londoni munkásnegyed-ben joan Littlewood Ó, de bájos háborúja.

Ez volt az első előadás, amely a megszo-kott andalító zenés komédiázást a háborúbrutalitásának valódi képeivel váltogatta sszervezte felkavaró, sokkoló hatásúmontázsba.

Peter Brook a következő évadbanCharles Marowitzcal együtt megindította a„kegyetlenség színházát". Ezzel az angol„fringe" lovaggá üttetett, tagja lett egycseppfolyós, állandóan születő és el-halószervezetnek.

Az első öt évben, 1963-68 kötött sokelmaradást pótolt a „fringe". A kommerszszínház angolcentrikus műsorpolitikájávalellentétben a város peremén az európai ésamerikai avantgarde legjobb alkotásaikerültek színre. Marguerite Duras, PeterWeiss és a többi európai - angol társulatokelőadásában. Az amerikaiak eljöttekmaguk. Akkor járt itt a Living Theatre, aLa Mama (a Tom Paine-nel), ChaikinOpen Theatre-ja a Hurrá Amerikával. Errea korszakra esik a Bread and Puppet(Kenyér- és Bábszínház) és Grotowskitársulatának vendégjátéka is.

Bármilyen termékenyítő hatású volt is akülföldi darabok és társulatok megis-merése, jelentőségük mégis jóval kisebb,mint a történelmi eseményeké. A másodikfordulatot, a teljes önállósodást 1968 hoztameg.

A vietnami háborúval kapcsolatosegyetemi összetűzések Kaliforniában, alángoló néger gettók fáklyafénye, a prágaiválság, a párizsi barrikádok éppúgyformálták a kis társulatok világnézetét,mint az éppen akkor elmélyülő északírtragédia, a meg nem oldódó hazai ellent-mondások, a Munkáspárt megalkuvó re-formizmusa.

Kiáltvány helyett

Ha a „fringe" nem Angliában születik,bizonyára egységes mozgalom lesz belőle.És ha az angol nyelv nem utálná annyira afelszólító módot, a felkiáltó jelet, mostbemutatásként idézhetnék a mozgalomkiáltványából. Dehát Angliában vagyunk,meg kell elégednünk néhány példával ésazok óvatos tanulságaival.

Az elmúlt évtizedben mintegy százöt-ven társulat szerveződött. (Ezek egy részemár meg is szűnt, vagy új formábanfolytatja munkáját.) Egyetlen közös vo-násuk a tagadás. A hivatalos színházi kö-rök gúnyosan úgy fogalmazzák ezt meg,hogy a „fringe" tagadja azt a társadalmirendet, amelytől a fennmaradásáhozszükséges pénzt kapja. Jól hangzó para-doxon. Csakhogy a valóság az, hogyigazságosabbak vagyunk, ha megfordítjuka gúnyos megállapítást. Valójában a„fringe" művészei „szubvencionálják" aművészetet. Ahelyett, hogy más, sokkalbiztosabb megélhetést nyújtó pályára

mennének, lelkük, erejük legjavát adják aszínháznak, minimálisnál is alacsonyabbgázsiért.

Akármilyen nehéz, szeretik csinálni.Mert a „fringe" életformát jelent. StephenRea, aki egy kis társulatból került az OldVicbe, azzal magyarázza ezt, hogy jó aszellem. Mindenki mindent csinál. Nem arendező dirigál, hanem együtt találják kiaz előadást. A rendező legfeljebb első azegyenlők között. És mindenki mindenbebeletanul. A darabírástól a díszletfestésigmindenbe. Mert a „fringe" írói még nemadják a gőgös mindentudót. Boldogok, haa színész a darabhoz hozzáteszi a maga ta-pasztalatát, ötleteit is. Most a Nemzeti-ben? Jól fizetett alkalmazott, nem kérik,hogy munkaidején kívül bármit is csi-náljon a színház számára. Megmondják,mi a teendő, ő elvégzi legjobb tudása sze-rint. És bár nem engedheti meg magának,hogy visszamenjen valamelyik külvárosikocsma emeleti különtermébe bagóértjátszani, fájó szívvel gondol vissza az otttöltött időre. Az volt a teljes élet. Mert ottazt csináltak a színpadon, amit őktizenvalahányan akartak. A szellemi füg-getlenség, az önálló színházcsinálás örö-me megérte a sok lemondást. Azért nemkönnyű elhatározás az, hogy az embertartósan lemond a családalapításról, arról,hogy legyen otthona, karrierje. Miért ?Mert Angliában huszonháromezer szín-házművészt tartanak nyilván, pedig azországban mindössze ötször annyi emberél, mint Magyarországon, ahol ezer hiva-tásos színész sincs. Karrier szempontbóltehát csak vesztegeti az éveit az, aki ki-tart a kisszínházi kommunaéletmód mel-lett. Legfeljebb minden tizedik emberneksikerül végül is a hivatalos színházba be-jutnia.

Hivatalost mondok, nem hivatásost.Angliában csak az eredmény érdekes, nema főiskolai diploma. Aki a színháznakszenteli az életét, akkor is színház-művész, ha csak filléreket keres egy sze-gény kerület munkásklubjának komé-diásaként.

Hogyan lesz valakiből „fringe" színész?Az ide vezérlő motívum kétféle lehet. Aszínház szerelme, valamely társulat ügyeiránti odaadás, vagy (de lehet, hogy és) abefutás reménye, hogy egy jó alakításután mégiscsak szerződést ajánl egy nagyszínház. Ez tehát arra is válasz, hogymilyen társadalmi rétegből toborzódnak atársulatok. Mindenünnen. Egyetemetvégzettek, állástalanok épp-úgy vannakköztük, mint biztos polgári

megélhetést föladó, elszánt fanatikusok.Elég sokan mondják, hogy „Amerikábóljöttem". Ezek között a legismertebb Ro-bert Patrick, a Kennedy gyermekei írója, aki -bármilyen hihetetlenül hangzik - több százdarabot írt a hatvanas években az Off-Off-Broadwayn. Aztán amikor a New York-iundergroundnak befellegzett,sokadmagával ő is áttelepült Londonba, segy kiskocsma fölötti hónapos szobábanfolytatja szegénylegény életét.

A „fringe" titka és varázsa az, hogy nemintézményesíthető. Mindig önkéntességialapon szerveződik, lényege a kollektívmunka és döntési jog. Mihelyt valamelyiktársulatot jó eredményei nyomán az államvagy egy magánmecénás fölkarolja,kiszáll belőle a lélek. Ahogy vezetőt,adminisztrációt kapnak, azonnal elillan arégi közösségi szellem, ugyanazok aproblémák jelentkeznek, mint egygyárban vagy hivatalban - vagy éppen egynagy színházban.

Kiké a "fringe"? Mindig egy-egy kisebbközösségé, sohasem a többségé. Dehátmelyik színház és a világ milyen tájánnevezhető a többség művészeté-nek?Mindenesetre a „fringe" társulatokfáradhatatlanul járják az ország legtávo-labbi sarkait is, csakhogy szélesítsék ható-sugarukat.

A teljes igazság még egy megjegyzéstkíván. A „fringe" társulatok egy részerészesül némi állami támogatásban. Ittdolgozik a szakma több mint fele. És a„fringe" a Művészeti Tanács színháziszubvenciójának négy százalékát kapja.Ahogy mondani szokás : ez az éhenhalás-hoz sok, a fennmaradáshoz kevés.

Színház - ebédre

Nyolc éve történt, hogy az Interactionnevű társulat egyik vezetőjének, Ed Bur-mannak feltűnt, mennyi ember lődörögcéltalanul a hosszú, legalább másfél óráslondoni ebédszünetben. Mi lenne, ha ezekaz emberek nem a galambokat etetnék aTrafalgar téren, vagy a parkokban és aTemze-parton sétálnának, hanemszínházat néznének. A játékhely kézen-fekvő : az angol ember nem eszik kiadósebédet. Többnyire munkahelye közelébenvalamelyik pubba tér be, s egy korsósörből, néhány szendvicsből már ki istelik a déli étkezés. Tehát a pubban kelljátszani.

Az ötlet forradalmi volt, a megvalósításmár sokkal kevésbé. Nem is lehetett. Aszínészek és a rendezők koldusszegények.Azok játszanak ebédidőben, akiknekmáshol már nincs helyük. Azokat az

írókat, akiknek máshol még nincs nevük.És olyanoknak, akik mint banktisztvise-lők, hivatalnokok, a középosztály kon-zervatív nézeteit vallják. Az ötödik kor-látozó tényező az idő. A terjedelem nemhaladhatja meg az egy órát.

Mégis, az évek folyamán kialakult aműfaj. Afféle színházi gyorsírás, mindenjellemrajzzal való pepecselés nélkül. Azírók az újságkarikaturisták túlzásaihozhasonló módon utalnak a lényegre, gyor-sítják a megértést. Így aztán egyszer úgyérzi az ember, mintha Vitéz László élőbábszínházát látná, máskor meg színpadiképregénynek tetszik a cselekmény. Azóhatatlan leegyszerűsítések ellenére akad-nak kis remekművek is, melyek közül márnem egy talált utat a BBC rádió, sőt atelevízió műsorára is.

A műfaj legismertebb írója john Grillo.Egy szegény ember története címűmonológjában egy nyilvános vécébenmegesett bizarr eseményekről számol be.Conrad Bromberg Dr. Galley-jében egy

pszichológus diákjainak esettörténet for-májában adja elő házassága rombadőltét.Az 1975-ös nehéz esztendőben csak anagyobb hírverés, a harsányabb színektartották életben ezt a formát. A legis-mertebb sohói pub, az Ambiance példáulaz egész turistaidényben a homoszexuá-lisok problémáit boncolgató írásokat tűzöttműsorra.

A „lunchtime" színész szenvedi meglegjobban az évszakonkénti közönség-ingadozást. Á csúnya őszi, téli hónapok-ban nyolc-tíz helyen is játszanak. Szépidőben, tavasszal ez a szám leesik négyre-ötre, s a pub előtt folyó pár perces, meg-alázóan olcsó becsali játékkal tudják csakelegendő számú turista és csellengőlondoni kíváncsiságát fölkelteni.

A társadalom hullámhosszán

Az angol színház magyar ismerői köré-ben makacsul tartja magát az a nézet, hogya „fringe" afféle színes, bolondos hippiszínház, tele zavaros fejű fiatalokkal, akikfeltűnési viszketegségben képtelenzagyvaságokat ötölnek színpadra. Ezért„fringe" irodalom nincs is, vagy ami akad,az érdektelen.

Ami az e képzelés formai részét illeti,való igaz, hogy a „fringe" színtársulatoklegtöbbje keresi a zajos feltűnést. Minélmeglepőbb formában kínálja valaki aportékáját, annál biztosabb, hogy föl-figyelnek rá. De az Oxford Streeten sembiztos, hogy a legjobb rock vagy soulzenét sugárzó, legötletesebben berende-

zett butikban kapható a legjobb áru. Aszínházi hangulatkeltés valóságos en-ciklopédiáját lehetne megírni a külvárosiszínpadok adta példákból. Nyílt lángonsülő bárányhús, keleti fűszerek illata abárhelyiségben, étel-ital a nézőtéren,gyalulatlan lócák, itt-ott marijuana, hasisédeskés füstje, rikítóan kifestett homo-szexuálisok, színesbőrűek, beavatásiszertartásként a jegyszedő/nő átölelvevezet a helyünkre stb. Mindez olyanmegszokottá, konvencionálissá válhat,hogy egy idő után a hiánya jobban feltű-nik, mint a megléte.

Sokkal fontosabb a „fringe" irodalomkérdése. Az elmúlt tizenhárom évben be-mutatott darabok száma több ezer. Ezekközül csak évente két-három jutott el abelvárosba. Éppen azok, amelyek néze-teikkel, formájukkal leginkább számíthat-tak arra, hogy a középosztály befogadjaőket. A szelekció részben osztályszem-pontú, részben pénzügyi megfontolásokalapján történik. Például john Mc Grathmarxista drámaíró Halak a tengerben címűdrámája bármennyire remek körkép az1975-ös Angliáról, nem juthatott beljebb akelet-londoni zsinagógából átalakítottHalf Moon Theatrenál. Ha egyszer nincsolyan West End-i színháztulajdonos, akiüzletet szimatol benne, akkor nincs elő-adás. A Halak a tengerben munkásokhozszólt (végig is turnézták vele a közép-

angol iparvidéket), olyan kérdésekről,amelyek a munkásságot érintik. A nagykülföldi cégek meneküléséről, a nyo-mukban támadó munkanélküliségről, agyárfoglalásról. Mondanivalóját, hogy amunkásság a gazdasági harcot fejlesszepolitikai harccá, nem kétséges, hogy ke-vesen teszik magukévá London belváro-sában.

Az utóbbi évadok két befutott „fringe"darabja: a Kennedy gyermekei és a Betűrend.Az első sikerének magyarázatát abban lá-tom, hogy népszerű formában vázolta fölaz amerikai fiatalok világát a 60-as évek-ben, s egyúttal le is zárta a nosztalgia-sorozatot az angol színpadon. Ameriká-ról szól, van benne egy csipetnyi egzoti-kum is, és címében karizmatikus nevethordoz.

A Betűrend egy vidéki újság szerkesz-tőségében játszódik, s ez máris biztatóelőjel lehetett a producer szemszögéből.Angliában ugyanis három témáról lehetminden mennyiségben írni: a hadsereg, asajtó és a kórházak életéről. A történetegy mulatságos küzdelemről szól. Egyrendetlen könyvtárosnőt „megdönt"

rendszerető kollégája. Ám amikor akáoszt fölváltja a rend, kiderül, hogy alap csődbe jutott. A dráma sikere össze-függ a Scottish Daily News című lapvalóságos kálváriájával, s azzal is, hogyaz angolok a lelkük mélyén imádják a

Je lene t a Pip Simmons- társula t An die Musik c ímű előadásából

rendetlenséget. Sajátos katarzist vált ki anézőből a befejezés: „Érdemes annyiraerőlködni? Így is, úgy is csődbe jutunk."

A „fringe" drámaírók másik kiútja azismeretlenségből: az állami szektor. Azesély ugyanolyan csekély - mindössze évinéhány darabról lehet szó -, de az anyagimegfontolások kevésbé döntőek. AMcGrath melletti másik élvonalbelimarxista, Trevor Griffiths így egymás utánkét darabbal is szerepelhetett. Mennyi derékember című drámáját a Nemzeti mutattabe. Egy munkáspárti képviselő élet-útjátvillantja fel egy tévéinterjú keretében. Azinterjút az teszi izgalmassá, hogy abeszélgetésben részt vesz fia is, aki mintmarxista egyetemi előadó egészen más-ként értelmezi az apja által előadott angoltörténelmet, s ennek megfelelően teszcsípős megjegyzéseket. Másik drámáját aNottingham Playhouse adta elő, amelypillanatnyilag a legnívósabb vidéki szín-ház. A Komédiások egy esti színiiskolábanjátszódik. A hallgatók két pártra szakad-nak. Az egyik csoport hangadója szolgálniakarja a közönséget, azt kívánja adni, amitvárnak tőle. A másik véglet nem ismermegalkuvást, csak az igazat hajlandó aszínpadról kimondani. Ezek utántermészetes, hogy a vizsgaelőadás után azsüri kit vesz fel az Equitybe, a színészekszervezetébe.

Kevesen válnak országosan ismertté,még kevesebben juthatnak nemzetközihírhez. Á politikailag tudatos, a társadalomhelyzetét elemző „fringe" írók egy részenem is vesz részt az irodalmi hír-névértfolyó versenyfutásban. Ehelyett vállaljaegy kisebb közösség, gyárváros, lakótelepírójának tisztét. Abban a nyelv-járásban ír,azokról a kérdésekről, amelyek közvetlenkörnyezetét jellemzik.

Mindenféle játék

Közönséggyalázás, erőszak, szex, anar-chia, álomszínház, politikaundor s mégsok más motívum is vezérli a társulatokmunkáját, nemcsak a közéleti érdeklődés.Mindezekről beszámolni - még futólag iscsak könyvben lehetne. Egészen különtéma a több millió bevándorlónak játszószínházi hálózat. A négerek, a görögök ésa lengyelek nemritkán mutatnak be olyanprodukciókat, hogy az országos sajtó ishírt ad előadásaikról. Ezek rendszerintszigorúan speciális darabok, egy bizonyosközönségnek. Bár a dolog nem mindig úgysül el, ahogy a társulat elkép-

zelte. Tavaly nyáron egy dél-londoniszegénynegyed ütött-kopott színpadán kisagitprop társulat adott elő egy eléggéösszetákolt, elnagyolt művet az 1926-ossztrájkról. A jeleneteket pol-beat dalokkövették s kötötték össze a mai gazda-ságiválsággal. Érezhető volt a szándék:politikailag iskolázatlan közönséget akar-tak fölvilágosítani a társadalom mozgás-törvényeiről. Azon az estén azonban,mikor a szokásos előadás utáni színész-néző ankét elkezdődött, kiderült, hogy anézők az utrabalos politikai nézetek teljesspektrumát képviselik. Szegény színészek,mikor rájuk zúdultak a Mao-, Trockij- ésRegis Debray-idézetek, alig tudtákelmagyarázni, hogy ők azt hitték,inasgyerekeknek fognak játszani, elnézésta szimpla tálalásért.

Egyetlen előadást említek csak meg amindenfélék közül. A világ-hírű PipSimmons társulat An Die Musikját.Simmons amerikai születésű, évtizedeAngliában él, az USA-ban a néger GeorgeJacksonról, az NSZK-ban a Baader-Meinhof csoportról mutatott be előadást.Hollandiából hozta haza Angliába ezt adarabot, melynek alcíme: Anna Frankálma. Koncentrációs táborban vagyunkvalamennyien. A közönség a tébolyultálmok logikájával szerkesztettmegaláztatásokat lát. A keretjáték előbbegy szörnyű vacsora, melyen a zsidókembercsontokat és ürüléket kénytelenekenni, majd egy hangverseny következik,melyen a perverz SS tiszt hol Schubertet,hol Lisztet rendel a meztelenrevetkőztetett foglyoktól. Néha, aváltozatosság kedvéért válogatott ötle-tekkel kínozza őket. Az előadás végéngázálarcot vesz föl, s kinyitja a halálfejesdobozokat. Csípős, maró füst árad szét aszínpadon és a nézőtéren. A zenekar máralig látszik, de rendületlenül zenél tovább.A nézők nem bírják. Előbb egyenként,aztán csoportosan tódulnak a kijárat felé, skönnyezve, öklendezve, köhögvemenekülnek a szabad levegőre. Senkineksem jut eszébe, hogy a színházi előadásvégén általában tapsolni szokás.

A válság valósága

Peter Ansorge 1975-ben megjelent köny-vében (Disrupting the Spectacle) megjó-solja a „fringe" hanyatlását. Példákkal

igazolja, hogy minden avantgarde szín-házi mozgalom hanyatlani kezdett öt-hatévnyi virágzás után.

Könyve megjelenése óta csakugyantapasztalhatók változások. Az 1975-76-osévadban kevesebb az új előadás, jóformánegyáltalán nem tűntek fel új nevek. Egy-két ismert társulat elpártolt a szín-háztól, smost video-magnóval folytatja munkáját.(A berendezés segítségével saját készítésűavantgarde és dokumentarista filmjeiket atévékészülék képernyőjén lejátszhatjákközönségüknek.) A video mint új műfajmég közelebb hozza az alkotót ésközönségét, különösen, ha nemcsak aköltséges berendezés árán (kb.negyvenezer forint), hanem afilmkészítésben is osztoznak. Az első pél-dák azt mutatják, hogy egy-egy kerületlakossága szívesen hoz áldozatot, ha ahelyi sajtó mintájára saját filmstúdiójalehet.

A kifáradás jelei mögött azonban azanyagi okok a fontosabbak. Lehet, hogyaz angol ipar akkor lett világelső, amikorgyermekmunkát alkalmaztak, és a leg-könyörtelenebb kizsákmányolás folyt. A„fringe" színházban azonban kezdettőlfogva olyan fokú volt a szegénység, hogyez most már fokozhatatlan. AvantgardeHamlet-előadást lehet remekelni két darabkellékkel, öt színésszel és kétvilágítóegységgel. De még ebből is el-venni, ennél is lejjebb szállni? Ha egyilyen krónikusan alultáplált szervezetetarra késztetnek, hogy húzza kissé összébba nadrágszíjat, akkor nem csoda, ha a szíjata nyakára illeszti.

A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI SZÖVETSÉG e

számunk meg jelenése után, március 14-én

tartja ötödik közgyűlését. A színházi szakma

életének ez a nagy jelentőségű eseménye

hivatott értékelni az előző köz-gyűlés óta eltelt

időszak eredményeit, fölmér-ni a megtett utat,

és kijelölni a jövő feladatait. A közgyűlés

előkészítése lapunk zártakor folyik,

munkájára, a beszámolókra és a fel-

szólalásokra viszont - a hosszadalmas nyom-

dai átfutás miatt - csak későbbi számainkban

tudunk visszatérni. (A Szerk.)