A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

VI. É V F O L Y A M 11. S Z Á M

1 9 7 3 . N O V E M B E R

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐHELYETTES:

C S á B á I N É T Ö R Ö K M Á R I A

Szerkesztőség: 1054

Budapest V., Báthory u. 10.

Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havonta

A kézi ratok megő rzésére és visszaküldésére

nem vál lalkozunk

Kiadja a Lapkiadó Vál lalat ,

Budapest VII . , Lenin körút 9-11.

Levélcím: 1906, Postaf iók 223.

A kiadásér t felel :

Sik lósi Norber t igazgató

Ter jeszt i a Magyar Posta

Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,

a Posta hírlapüzleteiben

és a Posta Központi Hírlapi rodánál

(KHI, 1900 Budapest V., József nádor tér 1.)

közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással

a KHI 215-96162

pénzforgalmi je lzőszámára

Elő f i zetési dí j:

1 évre 144 ,- Ft , fél évre 72 , - Ft

Példányonkénti ár : 1 2 , - Ft

Külföldön el előfizethető a Kultúra külföldi

képviselőinél (Budapest 62, Postafiók 149)

Kül földön ter jeszt i a

„Kultúra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat,

H - 1389 Budapest. Postafiók 149

Indexszám: 25.797

73.2562 - áthenaeum Nyomda, Budapest

Íves magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Béla

vezérigazgató A címlapon:Bást i Lajos J u l i u s Caesar szerepébenárthur Jens az összeesküvés című televíziósdrámájában

A hátsó borí tón:

áz ünnepi előadásra az ember tragédiájadíszletét Köpeczi Bócz István tervezteA nagyváradi ál lami Színház most ünneplifennállásának 170. évfordulóját . A bemutatónovember 18-án lesz

TARTALOM

B. I .

Használat i utasítás (1)

játékszín

ÉVFORDULÓK

MÉSZ LÁSZLÓNÉ

Titánok vétke (3)

Csokonai Színháza (9 )

BERKES ERZSÉBET

Hevesi Sándor (11)

SZÉKELY JÚLIA

Emlékezés Hevesi Sándor rendező i tanfolyamára (15)

Nyári játékok

NÁNAY I S T V Á N

A színház Népstadionja (22)

GÁBOR I S T V Á N

Budapest i szabadtéri játékok 1973-ban (25)

v i l á g s z í n h á z

SZÁNTÓ ERIKA

Major Rómaója Stratfordban (23)

KATONA Á D Á M

Páskándi Apáczai-drámája Kolozsvárott (31)

négyszemközt

MÉSZÁROS TAMÁS

Huszonötödikék (34)

KOROMPÁI JÁNOS

Elmélkedés színházról, színjátékról - kri t ikusan

( Beszélgetés Bulla Elmával) (39)

arcok és maszkok

BÁNYAI GÁBOR

Játék a játékosról (41 )

FÖLDES ANNA

Hegedüs Ágnes emlékére (44)

Használati utasításA SZÍNHÁZnak ez a száma novemberi

keltezést visel, az olvasó kezébe abban ahónapban jut, amely a kalendáriumban azőszutó nevet viseli, a színházi naptárbanpedig már a szezon dereka, vagy leg-alábbis mellkasa. De ha a képzeletbeli -és nyilván ezért nyájas - olvasó kinyitja alapot, akkor az 1973-74-es idény da-

rabjainak mégnyomát sem látja, és nyilván vacogni

kezd, ha a „budapesti szabadtéri játékokról" olvas és közbenkinéz az ablakon az őszi fákra, vagy a szürke ég-boltra. Ez azidőeltolódás az olvasó számára bosszantó vagy érthetetlen, aszerkesztő számára azonban olyan, mint a kavics a cipőben,melynek madzagját hiába próbálja, nem tudja kioldani, és mertsietnie kell, továbbszalad, vagy inkább cammog és sántikál,kaviccsal a talpa alatt. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy ezeketa sorokat augusztus 28-án írom, és hogy a lap cikk-anyagát anyár derekán állítottuk össze, akkor nyilván megérti és elnézi azolvasó, hogy ennek a bevezetőnek a Használati utasítás címetadtuk.Ősszel megjelenő színházi lapot nyáron írni és szerkeszteni

akkora ellentmondás, hogy ha abszurd drámát nem is, de ab-szurd bohózatot kevésbé képtelen témából is írtak. az ok köz-ismert: ennek a negyvennyolc oldalas lapnak a megjelentetésé-hez két teljes hónapra van szüksége a nyomdának. És erről nemaz áthenaeum Nyomda tehet, hanem az - ha a használati utasí-tást egy kis elemezgető töprengéssel folytathatom -, hogy anyomdák fejlesztését a nagy ipari beruházások korában, a negy-venes évek végén és az ötvenes években, teljesen elhanyagoltuk,azután a megfelelő gazdasági egyensúly létrehozása más, pa-rancsoló feladatokat rótt a népgazdaságra, és csak az utóbbiidőben kezdi a nyomdaipar utolérni önmagát. Szép könyvek,színes nyomatok, ízlésesen kiállított lapok (például a miénk,mert ez az áthenaeum érdeme, nem a szerkesztőségé) dolgábana nyomdák már majdnem behozták a hátrányt, de afolyóiratokkal még baj van. És itt az okot nem azidőeltolódásban, hanem egy szemléleti hézagban kellkeresnünk. S ebben már nemcsak a nyomdák ludasak, hanem azegész kulturális és tájékoztatási közélet. Hosszú ideig nem voltfontos az időszerűség. Jó lesz egy nappal, vagy egy héttel,vagy egy hónappal később is - ez a patópálság uralkodott el asajtó körül. Ma már ennek is vége, hírszolgálatunk szinkronbanvan a nagyvilággal a napilapokban, a reggeli és estikrónikákban, a tévé-híradókban; nem marad el a hetilapokban,de a havi folyóiratok „kívül maradnak a körön", hogyVörösmartyt idézzem, aki szintén szerkesztett folyóiratot.

az áthenaeum Nyomda vezetősége és a SZÍNHáZ szer-kesztősége együttes erővel bízik abban, hogy ezt a két hónapothamarosan meg lehet felezni, s akkor már nem kötelez bennün-ket minden szám előállítása szerkesztési bukfencre. Reméljük,hogy az 1974-es novemberi számot szeptemberben állítandjukössze és akkor már írhatunk a jövő évi első bemutatókról, nempedig a budapesti és a szegedi szabadtéri előadásokról. Igaz, amostani számunk úgy akarja jóvátenni az időhátrányt, hogy -még meg is növeli. Régi jó magyar szokás és virtus szerint aszükségből erényt csináltunk, és az időszerűség helyett örökértékeinkhez fordultunk. Csokonai, Madách és Hevesi Sándorévfordulóinak ideje ez. Mind a három nagy névnek van mon-danivalója, „üzenete", ahogy divatos szóval írni szokták a maiszínész, rendező és a színházba járó közönség számára is.

Hevesi Sándor életét, küzdelmeit, pályájának viszontagságait,sikereit és - színházi ember volt! - bukásait Berkes Erzsébetgondos cikke idézi föl. Valóságos szakmai csemege SzékelyJú-

lia hosszabb tanulmánya, vagy múltba pillantó naplója: „Em-lékezés Hevesi Sándor rendezői tánfolyamára." Székely Júliahallgatója volt ennek a tanfolyamnak és részben főiskolai jegy-zeteiből, részben emlékezetéből írta a cikket. Pontosak lehetteka jegyzetek, jó az írónő emlékezőtehetsége, mert Hevesi Sándorszínházvezetői szemléletét, rendezői elveit és gyakorlatát, azt azépítő, szerkesztő, szerkezetet teremtő munkát, amelyet ő te-remtett, Székely Júlia írása hitelesen és érdekesen adja vissza.

A Madách-évfordulót művelődési közéletünkben kissé elhal-ványította a Petőfi-évforduló. Nem lehetett két titánt egyszerreünnepelni. A „titán" szót azért említem, mert ez Mész Lászlónécikkének a címe: „A titánok vétke." A tanulmány a Madách-vitához szól hozzá, de ezúttal nem a Tragédián keresztül, hanemvégig ismerteti, elemzi Madách többi drámáit, a színpadi lehe-tőség, a színpadszerűség, az előadhatóság szempontjából. Ke-resztury Dezső elévülhetetlen érdeme, hogy - ahogy ő jelezte -élő színpadra alkalmazta a Mógest és a Csák végnapjait. MészLászlóné cikkének olvasása után elkerülhetetlen a kérdés: nemvolna-e érdemes alaposan szemügyre venni, ha nem is a koraiCommodus tragédia-zsengét, de a Nápolyi Endrét újra, a Férfi ésnőt, a Mária királynőt, a Csak tréfát? Milyen gazdagok vagyunkMadáchban, vagy milyen gazdagok lehetnénk.

Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulója, sze-rencsénkre, november i7-én lesz és így legalább ennek a tör-ténelmi időszerűségnek eleget tudunk tenni. A nagy lírai költőalkatában sok volt a színészből. Erre utal, ezt bizonyítja az azidézetsorozat, amelyet Dombi Márton és Gaál László Csokonai-életrajzából közlünk. Hogy a színpadhoz mennyire értett, nemkell bizonyítani annak, aki a Tempefőit vagy a Karnyónét is-meri.

A szükségből erényt csinálás további használati utasítása: be-számolunk Gábor István és Nánay István cikkeiben, már némitávlattal, a nyár sikereiről és félsikereiről. A Szegedi SzabadtériJátékok vitája azóta tart, mióta a szegedi Dóm téren színházatjátszanak. Nánay István ehhez a vitához szól hozzA néhánygondolattal és ötlettel. Magyarországon nem volt nyáronszínház, de itt van a Világszínház-rovatunk, StratfordtólKolozsvárig. Szántó Erika egy újfajta Rómeó és Júlia-előadástlátott Stratfordban. Cikke már itt volt nálunk kéziratban,amikor Hubay Miklós az ÉS-ben egy londoni tudósítás alapjánis fölfedezte azt, amit Szántó Erika látott és átélt: a KirályiShakespeare Társulat előadásában Terry Hands rendezéseugyanúgy közelítette meg vagy oldotta meg a mai Rómeót, mintMajor Tamás Buda-pesten. Páskándi Géza Apáczai-dámájáról,amelyet a Békés megyei Jókai Színház előbb mutatott be, mintPáskándi szülő-városa, Kolozsvár (ott a címe „Tornyotválasztok"), Katona ádám kolozsvári színikritikus ír, nagyhelyzetismerettel és szeretettel elemezve az erdélyi magyarszínjátszásnak ezt az eseményét.

Közelebb - még közelebb - a mához és Budapesthez hozzaaz olvasót Mészáros Tamás beszélgetése a HuszonötödikSzínház vezetőivel, Korompay Jánosé Bulla Elmával és BányaiGábor portrétanulmánya Básti Lajos tévébeli Julius Caesar-alakításáról. Ezek a beszélgetések arról, tanúskodnak, ami aSZÍNHáZ című lap szerkesztőségének meggyőződése: amagyar színházi világ fellendülőben van, és a viták, azösszecsapások, a haragok, a sértődések, amelyeknek lángját,vagy olykor csak fojtó füstjét látja és érzi a színházba járó ésújságolvasó közönség is, a fejlődés jele, nem a tespedésé; anövekedés láza, nem a betegségé. Nagyon reméljük, hogy azoka bemutatók, elsősorban a magyar darabok, amelyeket e számmegjelenésekor már látott a közönség, Eörsi István, GaraiGábor, Gyárfás Miklós, Hubay Miklós, Szabó Magda,Szakonyi Károly új művei még világosabba ésfélreérthetetlenebbé teszik ezt a felismerésünket. B. I.

Érfordulók

MÉSZ LÁSZLÓNÉ

Titánok vétke

Tisztelgés Madáchnak

A jubileumi év elhallgattatja a bíráló sza-vakat, a Tragédiát más-más megközelítés-ben, de a remekmű iránti tisztelettel elem-zik avatott méltatói. A különböző - gyak-ran egymásnak ellentmondó - sokféle ol-vasás-értelmezés ma nem a mű megol-datlanságát, inkább kimeríthetetlen gaz-dagságát bizonyítja.

A Madách-vita azonban nem zárult le,s nemcsak a Kritika véleménymontázsaemlékeztet erre. Miközben a Tragédiaszínpadképességét itthon és külföldön si-keres előadások bizonyítják, az irodalom-történet kutatói továbbra is szembeállítjáka költő Madáchot a drámaíróval.

„Művét sokszor színre vitték. Több-nyire látványosság, öblös szavalmány lettbelőle. Ezáltal ellenzői rendszerint aztlátták bizonyítottnak, hogy rossz dráma,azaz rossz mű. A Tragédia azonban, voltróla szó, nem dráma, még csak nem is»könyvdráma«, hanem drámai költemény... Talán ha díszlettelenül, lemondva aszavalásról, az »előadásról« egészenpuritánon, több hangú felolvasással, mintegy lélek belső vitáját vinnék a közönségelé, érvényesülhetne a költemény drámaieleme is." (Németh G. Béla: Türelmetlen éskéslekedő félszázad. Szépirodaalmi, 1971.)

A Tragédia bizonyára előadható orato-rikus megoldásban is, de a modernszínház hozzászoktatott bennünket ahhoz,hogy „egy lélek több szólamú belső vi-tája" megjeleníthető, eljátszható, akár el-táncolható. A színház a jelenben él. A mű-veket a hatás lehetősége, s az üzenet érté-ke alapján érdemesíti bemutatásra, nemhagyományos műfajelméleti kategóriákalapján választ. Elfogadja a drámaiságkövetelményét, de tágabban értelmezi, mia drámai. Új iránti fogékonysága, nyi-tottsága folytán a múlt alkotásait is maiszemmel mérlegeli. Korunk elvont, pa-rabolisztikus művei érlelték a Tragédiaadekvát játékstílusát, s értő-élvező kö-zönségét is. S ha elfogadjuk, hogy min-den előadás a színházművészet nyelvén

Omodé nádor fiai, János (Sinkó László) és Miklós(Madaras József) az utolsó árpád-házi hercegnő-vel, Erzsébettel (Pápay Erzsi ). Jelenet a NemzetiSzínház Csák végnapjai előadásából (IkládyLászló felvétele)

kifejtett mai értelmezés, akkor nem a ro-mantikus liberalizmus válságával szembe-néző Madáchot, hanem a mű számunkrais érvényes, mert megválaszolandó kér-déseit, pozitív és negatív magatartás-mintáit, emberi-értelmes létezésünk lehe-tőségeit és akadályait kell elénk állítania.

A Mózes és a Csák végnapjai bemutatásátkövetően már nemcsak a színpadraállítás problémái vetődtek fel. az elmé-leti és gyakorlati kérdések etikai színe-zetet nyertek: szabad-e hozzányúlni amadáchi szöveghez? Szabad-e jelenete-ket átcsoportosítani, drámai hősökettöbb fénnyel, árnnyal, új karakterjegyek-kel színpadra állítani? Más oldalról pe-dig: nem végzetes mulasztás-e szemfedőtborítani drámai hagyományainkra, ame-lyekből élő erővel szólhatna a nemzetiöntudat ifjúságunkhoz? Nem provinciá-lis álszerénység-e elismerni Brecht, Dür-renmatt jogát akár Shakespeare átkölté-sére is, de megtiltani a tudósnak, hogygyengéd kézzel, szakértelemmel frissítse,formálja a madáchi szöveget? Nemes cé-lok, sok jóhiszeműség, szélsőségesen el-lentétes álláspontok. S a vita hátterébena kimondatlan ellentmondás: nem egy-séges értékrendszerünk, eldöntetlen akérdés: mit tekintünk drámának?

Feltámaszthatók-e Madách művei,van-e hozzánk szóló üzenete, vagy műveicsak irodalomtörténeti érdekességek,csak kegyeletes aktus a két produkció?

Drámavilág

Madách palettájáról hiányzik a szürke.Világa nem ismeri a közönyt. Vulkánitalajra lépünk, minden keletkezőben,pusztulóban, folytonos mozgásban van.Hőseiben szenvedélyek izzanak, nincsemberi kapcsolat, rokoni kötelék, barát-ság, szerelem, amelyet ne szaggatnánakkibékíthetetlen ellentétek. A magánéletkonfliktusait át- meg áthatják a tágabbkörnyezet feszültségei, egyén sohasemcsak egyénnel áll szemben, érdekei, esz-méi, etikai döntései csoportokhoz kötik,amelyekben egyszerre otthonos és ide-gen, szövetséges és ellenség. Mindenművében eszmék, erkölcsi elvek, világ-képek csatáznak, de sohasem áttetsző el-vontsággal, a gondolat mindig egy -sokszor titáni mértékű - hős sorsának,magatartásának éltetője, szenvedélyénektartalma. az író szemhatára tágas, idő éstér hatalmas távlatait fogja át, mítoszihősök éppúgy fellépnek színpadán, minta történelem alakjai, kortársainak hason-

másai, az elképzelt jövő szereplői. Evi-lági és másvilági lények találkoznak aFöld és az univerzum határán. Romanti-kus életérzés és világlátás? az is. Deéppúgy rokon az emberi létezést világ-drámaként láttató barokk drámával, snem lehet idegen az emberiség egészétérintő problémákkal viaskodó korunktól.Szürke emberekkel nem lehet új világotteremteni. Madách szövetségesünk leheta pozitív szenvedélyek ébresztésében.

Szophokleszből elvont drámaelméletitételei vitathatók, a szándék tiszteletreméltó: a legmagasabb mércét állította felkövetendő például. A legnagyobbaktóltanul, s a legtöbbet akarja: mindent pó-tolni. Megteremteni a magyar király-drámákat, a magyar sorstragédiát, fel-vetni és megválaszolni az emberi nemegésze számára a hamleti kérdést.Minden adva van: a kor színvonalán állófilozófiai, humán éstermészettudományos képzettség,erkölcsi igényesség, drámai látásmód,fantázia. Csak egy hiányzik: az elevenszínházi gyakorlat, az ellenőrzés éspróba lehetősége. játszhatók-e a szi-tuációk? Lejön-e a drámai szöveg a ri-valdán? áttekinthető-e a cselekmény?Hogyan hat a mű egésze? Nem álltmellette jó érzékű, gyengéden erőszakosdramaturg, nem edzették sikerek ésbukások, nem befolyásolta értő kritika.Magyar nyomorúság, kedvezőtlenegyéni körülmények - magyarázat, nemmentség. Mit ért el egymaga?

Zsengék

A koraérett kamasz első drámai szózuha-taga már az egész életét betöltő nagyeszmével viaskodik, a szabadság ködös,de szépséges ideáját fürdeti vérbeCommodus zsarnoksága. A szabadságmég csak érzelmi tartalom, vágykép, azsarnokság működése azonban nagyon isvalóságos. Nemcsak gyilkos őrületétábrázolja, az ehhez vezető utat is, ahízelgőket pártoló öntömjénezést, ahatalmasok unalmából eredőmindenkívánást. A zsarnokság mindentmegront, beszennyez, nincs előlemenekülés, csak a halálban. Ez a negatívszabadság azonban nemcsak azellenállni bátor egyest őrzi meg ember-nek, ezzel telik be a pohár, ez ad erőt ahabozóknak a cselekvésre.A drámaszerkesztés reménytelenül

zsenge, elfogadhatatlan rémmesei fordu-lataival, képtelen szituációival. Szövegezsúfolt, görcsös, néhol iszonyúan dagá-

Madách Imre Az ember tragédiájának megírása előtt is írt drámai műveket, amelyeketkevéssé ismer a köztudat. Pedig ezek nélkül az „előtanulmányok" nélkül aligha teljesa nagy drámaíró portréja. Születése 150. évfordulója alkalmával ezeknek a műveknekaz eszmevilágát, dramaturgiáját idézzük.

lyos. Mégis: Lucius hátborzongatóanexpresszív őrültségének filozófiai fel-hangjai egyszerre emlékeztetnek Shakes-peare mélyértelmű bolondjaira, s vetítikelőre Petőfi Felhők-ciklusát. A halálraítélt Condianus romantikus tirádáibanpedig nemcsak a hamleti „mily álmokjönnek a halálban" kérdés vetődik fel,hanem az ádámi probléma is: „miértadám éltem, üdvöm, boldogságomat".Maternus, a felszabadult szolga a franciaforradalom eszméit képviseli antik mél-tósággal, ő a fiatal Madách szócsöve:„Vezérünk az ész legyen és isteni szava"- „Istenim a tény, a jog". Maternus adrámaköltő első népvezére, akit híveicserben hagynak.

A Nápolyi Endrében megteremti Com-modus ellenfiguráját: az igazságos, népétszerető királyt. Endrének nem sok közévan történelmi előképéhez, Nagy Lajosfénye hull rá, s az író a maga királyesz-ményét rajzolja benne. A felvilágosulturalkodó vallási türelmet hirdet, a meg-győződés szabadságát, részvéttel fordul aszenvedőkhöz. Petrarcával a költészetértékéről társalog, de a tett elsőbbségétvallja: „a férfi nem álmodozni lőn, erőskarokkal kell néki megragadni a sorsgyeplőit".

Madách beleállítja hősét egy helsingőriromlottságú udvar ellenséges közegébe,végigvezeti a kiábrándulás iskoláján, mígmegérik a halálra. Endre alakjában, mo-nológjaiban, sorsában is sok a hamletielem. Egyedül áll egy világgal szemben,a kizökkent időt kell helyretolnia. Abosszú és kétségbeesés félőrült példá-zatokban robban ki belőle, keserű iró-niával, kétértelmű udvariassággal. Mi-kor akaratlanul eszközzé vált leghűbbbarátja halálában, leszámol életével, nyu-

galommal megy sorsa elébe. Durazzocsaknem Fortinbras szavaival rendeli elvégtisztességét.

Jó néhány figura szintén shakespeare-iihletésű: Ágnes, a hatalom fanatikusa, fiauralomra juttatásáért démoni gonosz-sággal szövi terveit, Robert barát jágóitudatossággal intrikál, szervez, uszít:„zavarok istene, jöjj, s ez összefont érde-kekbőlalakíts káoszt, melyből én magamnakvilágot teremtek".Johanna a romantikus képzeletvilágbanfogant, de Philippa, a dajka, kerítő ésbizalmas szerepkörében összetettebbalak: mindenkit elad, megvásárol, elárul,de úrnője óhaját habozás nélkül, életeárán is teljesíti.

Á drámai történést melodráma-elemekkuszálják, Sanchia eseményszála A királybolondjából került a nápolyi színtérre, azorgyilkos merényletek, a vetélytársakméregpohara is a romantikus kelléktár-ból származik. Madách azonban erőtel-jesen motiválja a halál aratását. Jelenet-technikája is fejlődött. az expozíciót ki-válóan oldja meg. Mielőtt Endre be-lépne, Ágnes dühkitörését halljuk, smintegy előrejelzésként az olasz kíséretzúgását: „Hátra a magyar ebekkel." Errerímel majd az a jelenet, amelyben vere-kedő olasz és magyar harcosokat kell akirálynak szétválasztania. Ellenpontozniis megtanult az író: az elhunyt királytgyászoló özvegyet gyengéden vigasztalóEndre lelépését követi az udvaroncoknyegle viháncolása. Talán nem véletlen,hogy az egyetemisták éppen a NápolyiEndrét formálták a maguk amatőr szín-padára. A fiatal király emberi tisztasága,ártatlan pusztulása az ifjúságban kelthetleginkább visszhangot.

A görög minta követése

A Férfi és nő a görög mitológiából veszitárgyát, közelebbről Szophoklész Trachisinők című drámájából. Herakles tragédiá-ját azonban teljesen újjá formálja. Nemrosszindulatú istenek mérik a hősre avégső csapást, nem dodonai jóslatok vál-nak valóra. Legfőbb konfliktusa félisteni,azaz tulajdonképpen emberi szituációjá-ból fakad, a test és szellem dualizmusá-ból, amely majd Ádám űri szárnyalását ismegfékezi.

„Én istengyermeknek születtem egykorS anyámtól csak sárgépemet nyerém,Hogy korcs legyek, sem ég, sem föld fia,Hogy mint korcsszellem fölfelésovárgjak,Hogy mint sár másszak a földnekporában."Mintha a szellem férfiprincípium volna,Herakles gőgje a megalázó testhezkötött-ség béklyójának érzi a szerelmet. Jolehűtlensége nemcsak szerelmi vereség,egész pályájának összeomlása. Nem aNessos-ing kínjai késztetik máglyáralépni, hanem a szabadság vágya, mene-kül, hogy földi nő ne lehessen győztesfölötte. Hebében reméli megtalálni esz-ményi társát, az örökifjú női ideált. Szá-munkra ugyan hallatlanul komikus azégből csókot hintő Hebe drámai vég-szava : „nesze", mégsem vitás, hogy a műHerakles apotheózisával végződik. Ma-dách ambivalens érzései azonban meg-mutatkoznak Deianeira és Jole árnyaltmegformálásában, a lantos trubadúr-ra-jongásában. Á dráma érdekessége éppena férfi-nő párharc korai felvetése; lírában,drámában egyaránt a századvégrejellemző a téma, az utóbbi műfajbanStrindbergnél tetőz.

Á mű formájában szorosabban kap-csolódik a görög mintához. Cselekményeegységes és gyors lefutású, a hősökegyetlen megszállottság sugallatára cse-lekszenek, szenvedélyeik végletesek, sor-sukban, tetteikben a végzet működik.Költőien alkalmazza a baljós előjeleket, sa legfőbb drámai vétekben, a hübriszbenHeraklesszel Deianeira is osztozik.Viszont a kórus alkalmazását tudatosanelveti, túlságosan korhoz kötöttnek érzi.Drámájában csak a hűséges szolga, Jo-laus fűz döbbent kommentárt az őrültnagyok tetteihez.

Ezúttal nem a drámatechnika tökélet-lensége teszi kérdésessé a mű hatását.ámennyire modern lehetett ez a mítosz-átköltés a maga idején, annyira elavult-nak tűnik most. Hacsak nem játsszuk a

Rátkai Márton A civilizátor 1945-ös előadásában

titánt patologikusnak. Ez elég görög len-ne - az istenek nemegyszer bocsátottakidőszakos őrültséget elbizakodott hőse-ikre - s elég mai.

Történelmi drámák

Madách enged a reformkor erkölcsikényszerének, történelmi témákat dolgozfel. A nemzeti tudatformálást azonbannem a múlt nagyszerű példáinak feleleve-nítésével szolgálja. Inkább önismeretre,önbírálatra szólítja osztálya tagjait. „Hazaés haladás" ellentmondásos kérdésgu-bancában még érettebb fővel is nehézvolt kioldozni a szálakat, nem volna jogosmai történelemszemléletünket kérniszámon a drámaírón. De észre kell ven-nünk, milyen sok ponton érintkezik lá-tásanódja a miénkkel. Műveiben a tör-vényes trónöröklés és trónbitorlás küz-delmei, a nemzeti és idegen király hatalmiviaskodásai a feudális oligarchia csoport-és magánérdekeivel fonódnak össze. azurak dolga, ki lesz a király, a népnekmindegy, kinek a nevében vetnek ki újadót, a polgárok lapulva várják, ki győz,hogy eléje térdelhessenek hódolatukkal, sorvoslásra váró siralmaikkal. Jellegzetesmadáchi vonás, hogy mind a Mária

királynő, mind a Csák végnapjai közép-pontjában fiatal leányalak áll: Nagy Lajosleánya; Mária, s az utolsó Árpád-házi:Erzsébet. Mindkettő vonzó, trónra-ol-tárra illően eszményített, mégis egyéniség.A két királynő eltérő személyiség-jegyei,ellentétes szerepköre ellenére drá-maszerkezeti szempontból azonos funk-ciót tölt be. Minden lényeges szereplő ahozzájuk való viszonyában kap pozitív,negatív vagy közömbös értékminőséget,minden akció értük vagy ellenük megyvégbe. A két dráma közötti minőségikülönbséget részben az okozza, hogy ez astrukturális elv a Mária királynőben

maradéktalanul érvényesül, a Csák

végnapjaiban azonban egy másik, nemkevésbé lényeges elvvel kereszteződik.

Madách Máriája nem azonos GyárfásMiklós megálmodott és álmodó hősnő-jével. az eredeti minden törékenységeellenére erősebb, büszkébb, „villámot ésrózsát tart a kezében". Nemcsak tiszta-sága irtózik a szoknyavadász Zsigmond-tól, királyhoz méltatlan gyávasága méginkább taszítja:

„A nő csak férfiunak hódolhat meg,Bajnoknak a királynő"

Gara a királynő szépségét akarja poli-tikailag kamatoztatni, Mária azonban nemnői eszközökkel akar a pártos urakrahatni:

„Kívánnék más eljárást, mint királyhozIllik. Küzdést, nem tettetett mosolyt."

Szerelmét nem érdekből, politikából,anyai tanácsra fojtja el, sorstudata dik-tálja. A trónra születés egyben hivatás,ez adja a „hideg fényt", ez parancsolja,hogy Forgáchot veszélyes lovagi szolgá-latokkal bízza meg, s fogadja el Zsigmon-dot férjül:

„Egy van, aminekákármi nagyság, szégyen nélkül,büszkénHajolhat meg - ez a sors végzése"

Sem anyja, sem a nádor nem hagyja ön-állóan dönteni, de Mária nem tudatlan,riadt gyermek. Okos, csípős szavai za-varba hozzák az érseket, s az „ország-pártoló" jó rokont is. Nem bábjátéknaknézi koronáját - ahogyan anyja mente-

geti a lemondatás jelenetében. Nagy La-jos lánya szól itt:„Lemondhat-e a sas magas röptérőlVagy az oroszlán nyúllá válhat-e?"Máriában ismét testet ölt minden Ma-dách-hős tragikai vétsége: a gőg. De ép-pen sorstudata hatására alakul át a meg-próbáltatásban belső méltósággá, emberitartássá. Madách nem ad aktív szerepetMáriának a véres trónviszályban, csak aszenvedőkkel való együttérzését mutatjameg. A mű végére nem marad senkije,akihez kötődött, a keserves próbábanmegtanulta, hogy „a bérc mentől ma-gasb, annál kopárabb", nem marad bennetöbbé gyengeség, királynő.

Es micsoda iszonyatos, véres kaval-kádban formálódott. A hatalomért, ran-gért, birtokért harcolók, a sértett gőgből

A veszprémi Petőfi Színház Hubay Miklós átdolgozásában mutatta be a Csak tréfa címűl í rai vígjátékot. Dobos Ildikó (Zordy Jolán) és Demjén Gyöngyvér (ándaházy lika) (Iklády László felvétele)

lázadók, az öncélú zavargást kedvelőkfolytonos küzdelmében. A mai szövet-séges holnapra áruló lesz, táborok, fron-tok zűrzavarában maguk a résztvevőksem ismerik ki magukat:„Nem ismerek közös ügyet, csak harcunkközös, de célja mindeniknek más,egyik Garát utálja, más hatalmatvadászik és tán honáért lelkesülez, mig amaz csak bőrét biztosítja."Madách nem egyéníti azonos mértékben amellékfigurákat, de Erzsébet és Zsig-mond, a nádor, a zágrábi érsek, Palizsnayés Laczfy nemcsak jól körülrajzolt ala-kok, hanem részben magatartási, részbentársadalmi típusok is. Ha Forgách lovag-szerelmét, Palizsnay fogadalmát leszá-mítjuk, Madách művét nem annyira ro-mantikus történelemképnek, mint inkábbdemitizáló, leleplező történelmi tükörnekérezzük. Talán Shakespeare-ből leste el azerőviszonyok ábrázolását, vagy kortársaitvetítette vissza a múltba.

A történelem mozgalmassága, s a hite-lességre törekvés nehézkessé teszi a cse-lekménybonyolítást. Madách nem mer kétegymást közömbösítő motívumotegyetlen erőteljes szituációvA összevonni.Drámai szempontból feleslegesen ismét-lődnek Zsigmond sikertelen hadjáratai,unalmassA válnak az egyre érkező lengyelkövetek. Lelassul a tempó a Durazzo jó-hiszeműségét hitelesítő nápolyi jelene-tekben. Egy nyelvi lektor tanácsai se let-tek volna haszontalanok. A türelmetlen,hírre szomjas Palizsnay ilyen körülmé-nyesen kérdezősködik:„Mi lesz mindebből! alakod baráti,Ellenséges rajt a kifejezésS e kettő zagyvaléka volt beszéded.Mondd meg, mit kívánsz, ismersz, nincstürelmem."Madách erőteljes történelmi víziója azon-ban minden szerkezeti, stiláris ügyetlen-sége ellenére eredeti formájában is szín-padot érdemelne.

A Mária királynőben a centrális szer-kesztési elv következetesen érvényesül. ACsák végnapjaiban Erzsébet passzív kö-zéppont, értékjelző szerepe nem olyanvilágos, a dráma középső részében egyidőre el is tűnik. Erzsébet alapmagatar-tása a lemondás, önfeláldozás, vezeklés.A „cselekvő" szerepet Csákra osztotta azíró. A dráma felújításával kapcsolatbankét vitakérdés vetődött fel. az egyik tör-ténelemszemléleti probléma. Csák a feu-dális anarchia egyik legfőbb képviselője-ként negatív történelmi figura. RóbertKároly viszont központi hatalmat erősítőintézkedéseivel, a polgárság megerősíté

sével pozitív irányban befolyásolta az or-szág fejlődését. Madách művében mind-két személy ellenkező erkölcsi értékeléstkapott. A másik probléma dramaturgiai:Csáknak a műben nincs magához méltóellenfele. A dráma ezért sebészi beavat-kozással került színre, s ennek jogosságátsokan vitatják.

Maradjunk az eredeti műnél. Madáchnyilván a nemzeti függetlenség kivívásátszorgalmazza az Árpád-házi és az idegenuralkodó szembeállításával. Sajnos azanalógia hibás: az ánjouk nemzeti tör-ténetünkben más szerepet játszottak, minta Habsburgok. De téved, aki Csák titáninagyságát egyértelműen pozitívértékűnek fogja fel Madách művében. Ezellentmond az író elméleti megfontolá-sainak is, a dráma tanúságának is. Ma-dách felfogása szerint a tragédiának álta-lában egy hőse van, az ellenálló közeg amellékszereplőkből adódik össze. A hősnagy ember, sok pozitív értéket képvisel,de megsért valamilyen elfogadott erköl-csi törvényt, szenvedély, gőg vagy tévesválasztás következtében. Ez magávalhozza a bukás szükségességét és a katar-zist: a nézők az erkölcsi világrend helyre-állása vagy a megmásíthatatlan végzethatására megnyugszanak az érzelmi meg-rázkódtatás után.

A dráma világának egyetlen hőse Csák.álapelve az abszolút királyhűség, a tör-vényesség, a jog szolgálata. ábban a pil-lanatban azonban, amikor az országgyű-lés Róbert Károlyt megválasztotta, Csákdöntés elé kerül: mit tartson a megvál-tozott helyzetben törvényesnek. Mint-hogy a királyhoz csatlakozók mindegyi-kében számítás, érdek, megalkuvás lát-szik az elhatározást indokolni, s mint-hogy be nem vallott gőgjében a csata-vesztést nem tudja véglegesnek elfogad-ni, Erzsébethez marad hű. A királylányezt nem igényli, sőt éppen az ellenkező-jére vágyik. Nem akarja, hogy nevéheztöbb vér tapadjon, hiszen a béke prog-ramját akarta megvalósítani:„Nem vittem volna harcra népemetáratva hírre hírt, miként apáimDe a békének szép virágaitÁpolni otthon, volt vágyam, reményem"

Erzsébet szereti gyámatyját, értékeli hű-ségét, emberi nagyságát, de bírálja Csákerőszakos nemzetboldogító törekvéseit:„De hogyha a jog nem kell senkinekHa nem zúg a nép láncai közöttS békében inkább óhajt élni rabkéntMint háborúban szabadon .. .

Erővel adni üdvötOly zsarnok elv, mint láncot"

Mellékproblémaként már itt találkozunkazzal, ami a Mózes legfőbb konfliktusalesz: szabad-e a népet zsarnoki módon„boldogítani". A királylány nemcsakszóban ítéli el Csák terveit. A passzív Er-zsébet egyetlen önálló lépése a hős újhadi vállalkozását hiúsítja meg: zárdábamenekül, hogy Csák ne használhassa felaz ő trónigényét jelszavául.

Csák törvényen kívül keresi a törvé-nyességet, anarchiában a szabadságot, detéves választását Madách nemcsak em-beri nagyságával teszi vonzóvá. az elha-gyott oltár szolgálata mindig méltóságosszerep, s itt a lovagköltészet fénye is be-ragyogja: az utolsó Árpád-házi egy töré-keny árva leány. A hős tragédiája, hogyemberi értékei, energiái hasztalan pusz-tulnak el, a történelem logikájával ellen-tétes irányban lehetetlen cselekedni.

Csák magatartásából azonban követ-kezik egy megoldhatatlan dramaturgiainehézség: elégiát lehet róla írni, igazidrámát nem. A cselekmény statikus hely-zetből indul, Csák egyetlen tragikomikusakciója Erzsébet vállra emelése. Azutántöbb éves várakozás, sikertelen toborzó-út, s a királylány szökése: nem a titániméretekhez, sorsvállaláshoz méltó ese-mények. Csák nagyságát sem tetteibőlállapíthatjuk meg, a többi szereplő tiszte-lete, félelme hitelesíti. Meg háborgásánaknyelvi ereje.

A dráma másik alapvető hibája, hogyadós marad az ellentétes választás pozitívlehetőségeinek bemutatásával. Ez rész-ben az egy hős-koncepció következmé-nye, részben a felületesen értelmezettnemzeti függetlenség-gondolat okozza.Ez utóbbinak a drámán belül az az érték-rendszer felel meg, hogy minden szerep-lőt Erzsébethez való viszonya minősít.Így csak az árulás, a megalkuvás és ha-szonlesés példái lehetnek a Károly Ró-bert körüli urak, Zách története pedigjárhatatlannak mutatja be becsületes em-ber számára az uralkodóhoz vezető utat.Ez több, mint Károly Róbert helytelenmegítélése. Azt sugallja, hogy a nemzetifüggetlenségért folytatott harc az egyet-len emberhez méltó magatartás, még hareménytelenül bukásba visz is. Ennek amondanivalónak lehetett volna mozgó-sító hatása a forradalom előtt, ha a műszínre kerül. A Teleki László álláspontjátvalló Madách érett fővel sem változtatottműve tendenciáján. A nemzeti eszmé-nyekhez való hűsége azonban nem teszi adrámát kevésbé problematikussá.

A Mária királynőben a hősnő jelleme eltudja hitetni a körülötte izzó szerelmi

szenvedélyeket, s e magánéleti érzelmekösszefonódnak a közéleti küzdelmekkel, aCsákban véletlenszerű, és valószínűtlenDávid szerelmi őrülete, s a szerelmi szál afő eseménnyel csak esetlegesen kapcso-lódik. A számtalan melodrámaelem semsegít a mű szerkezetén, stílusán. Már a műindítása, a rozgonyi tömegsír jelenete azegész dráma sírköltészet-hangulatátmeghatározza.

A magyar Mizantróp

A negyvenes évek társadalmi szatírája aCsak tréfa. A mű erényei és gyógyíthatat-lan hibái egy tőről fakadnak. Madách koraminden bűnét egyetlen műben akarjamegbélyegezni, a teljességigény azonbanagyonbonyolítja a cselekményt és túlzot-tan megnöveli a szereplők számát. A kí-méletlen gúnnyal ábrázolt nemesi társa-sággal szemben ellenpéldát akar állítani,de ezt a hőst más műfajba kívánkozó ka-rakterjegyekkel látja el. Moliére Mi-zantrópja tragikomikus, mert az udvariintrikákból, s csalfa imádottja szerelmicselszövéseiből filozófiát kovácsol, s em-bergyűlöletté szélsőségesíti. Zordy Loránvalójában tragikus hős, csalódottságamélyebb, indokoltabb, embergyűlöletretöbb oka van. Közéleti szereplésében ahaladás szolgálata vezette, s legfőbb ba-rátja buktatja ki a képviselőségből. azellene szőtt intrikák súlyos következmé-nyekkel jártak, anyagi csődbe, egziszten-ciális fenyegetettségbe sodorták. Szerel-mese nem közönyből vagy játékból ál-dozta fel, hanem a közvéleménynek, tár-sasága értékrendszerének rendelte alá ér-zéseit. Zordy egyetlen hibája a valóság-ismeret hiánya, ez azonban nem teszi ne-vetségessé, mert hamar kigyógyul belőle,s komor, ostorozó prófétává válik.

A drámavilág egységét megbontja,hogy ezt a hőst szélsőségesen karikirozottszereplők veszik körül. Pedig a szatíraegyébként telibe talál. Megyei és országostisztségek adásvétele, birtokpörökbonyolítása, érdekházasságok előkészítésefolyik Széphalminé szalonjában. Előbbhatározzák el, ki lesz a követ, az-tánválasztják ki a megfelelő propaganda-szólamot, amelyet eszmeként a zászlajáraírjon. A politikát piszkos kis kalandokirányítják, s szerelmi ígéretekkel vásárol-ják meg az igazságszolgáltatást.

„Mink határozzuk a jogot is,Mely szerint ítélünk."

A szabadelvűek társasága is érdekszövet-ség, a bosszú, az ingyen evés-ivás vagy azérvényesülés vágya öltözik politikai

szólamokba. A társadalomkritika nagy-szerű szereplehetőségeket kínál.

Mindennek bemutatására azonban Ma-dáchnak túl sok színhelyre, jelenetre, bo-nyolult pénz- és birtokügyi összesúgá-sokra, beszélgetések kihallgatására, ál-arcos szerepcserére van szüksége. az úritársaság erőszakolt véletlenként Zordyremetekunyhója előtt tesz sétát, hogy ahős kihallgathassa beszélgetésüket. A ro-mantikus szerelmi bonyodalmak, a pár-baj, s végül a méreg sajnos teljesen ellen-tétben állnak a szatirikus műfajjal.

Pedig van a drámában egy érdekestechnikai lelemény is, egy „színház aszínházban" jelenet. Szellemesen bíráljaaz előre szervezett bukással, előregyártottkritikával a korabeli színházi életet. Ko-mikus formában a drámaíró maga szol-gáltatja itt a darabja ellen felhozható ki-fogásokat: műve nem arisztotelészi, nemklasszikus. A szereplők megduplázása,önarcképükkel való szembesítése szintepirandellói ötlet.

Ha valaki vállalná a merészséget, hogykíméletlenül húzzon a darab melodrámairészleteiből, sikerrel állíthatná színre aCsak tréfát. Nemcsak a szellemes, kímé-letlenül gúnyos Madách felidézésére, ha-nem azért is, mert az általa bírált visszás-ságok, emberi gyarlóságok alakváltozataimai életünkből sem hiányzanak. Madácharisztophanészi egyfelvonásosát, a Civi-lizátort úgysem támaszthatjuk föl. Túl-ságosan korhoz kötöttek az ötletei. Istvángazda patriarchális-provinciális magyarparadicsoma nem eszményünk, mégHabsburg-ellenes, bürokrácia-ellenestendenciáival sem.

A Mózes

Izrael története a XIX. sz. irodalmábannemzeti létkérdéseinket szimbolizáló jel-képrendszerré lett. Ebből az összefüggés-ből természetszerűen adódott a következ-tetés, hogy Madách a Mózesben a nemzetboldogabb jövőjének, Kánaán eléréséneklehetőségét és feltételeit ábrázolja, a nem-zeti és szabadságeszmények iránti rendít-hetetlen hűségre és harcra buzdít.

Keresztury Dezső az élő színpadra al-kalmazott Mózes utószavában (Marvető,1966.) összetettebb alkotásként értelmezi adrámát. A műben nem „a mindentmagábanyelő nemzeti szenvedély" kife-jezését látja. Roppant méretű sorsdráma-ként elemzi: „Egy kimagasló egyéniségráébred hivatására, átadja magát sorsá-nak, megteremti ennek mitológiáját,megvalósításának eszközeit s végigjárja

válságait: átgázolva, elbukva és mégismegdicsőülve végzete útján. Népvezér: anéptől kapja s arra kényszeríti az új, azigazibb sorsot. az ő példájára és sugal-mazására végül a nép is akaratába veszifel sorsa kényszerűségét." Kereszturygondolatébresztő felsorolással utal adráma aktuális vonatkozásaira is: „kö-zösség és vezéregyéniség, jövő és hagyo-mány, szabadság és áldozat, törvény ésönös én, eszme és tulajdon, erőszakos el-nyomás és önként vállalt fegyelem" vi-szonyában.

A Mózes a z ember tragédiája szom-szédságában keletkezett, a nemzeti sors-kérdéseket ebben is az emberiség szint-jére emelve, általánosítva vizsgálja aköltő. Ezért választ ősi, mítoszi tárgyat,amelynek anyagáról már lefoszlottak azegyedi-esetleges vonások. A mítoszabsztrakt és konkrét egyszerre, alkalmasaz elvont-általános mondanivalók érzékimegjelenítésére. E mondanivalók feltá-rásához vezet, ha megfigyeljük, mikéntformálja át az író a dráma nyersanyagát,Mózes bibliai történetét. Mózes öt köny-vének főhőse a kiszámíthatatlan, félelmesúristen. Véres viszontagságokon hajtjakeresztül választott népét, hogy a magakultuszának tökéletes végrehajtójává ne-velje, délibábként lebegtetve előtte azígéret földjének reményét. Mózes isteneszköze, tolmácsa, végrehajtó hatalma.Nem maga választotta sorsát, az úr hívtael a feladatra. Nincs önálló tette, mindigparancsra cselekszik.

Madách Mózese nem eszköz. Magaválasztja sorsát, lelkében hordja, szinteteremti istenét. Benne születik meg az újnép eszménye, amelyhez méltóvá gyúrja,könyörtelen szobrászként az eleven tö-meget. Madách a hőse magánélményévé,látomásává változtatja az úr megjelené-seit. Csak Mózes hallja Isten szavátmennydörgésben, lángra gyúlt bokorban,ködoszlopban. A drámaíró lehetőlegkihagyja a csodákat, vagy racionalizálja.Sejteti, hogy a tizedik csapás vérengzőangyalát Mózes küldi rettentő út-ára, s világosan ábrázolja, hogy a láza-

dókat Józsué keze által „nyeli el a föld".A Mózes ismét egyetlen hős drámája. Demíg Csák reménytelenül el van zárva atettek lehetőségétől, Mózes szenvedé-lyéhez méltó teret talál, s egy népet szö-vetségesül, ellenszegülőül. A dráma me-nete ennek a mindig megújuló küzdelem-nek egy-egy fordulóját, mikrodrámájátfogja egységbe. Nem „dramatizálteposz", ahogy a kortársak látták, hanemepikus szerkezetű dráma, amelynek min-

j

den képe új, másfajta feszültséget hordozegy nagy konfliktus keretében a megol-dást nyújtó ötödik felvonásig. A mű kü-lönböző mellékalakjai a nép egyes cso-portjainak magatartási mintáit képviselika történet különböző szakaszában. azalakok plaszticitása, a lényegkiemelő tö-mörség az antik drámákra emlékeztet.Mint ahogy az egész mű barbár ereje,Mózes irtóztató és nagyszerű alakja is agörög tragédiákat idézi fel.

A hős jellemvonásainak nyersanyagamár az első képben előttünk van. Inkábbtaszít, mint vonz. Okos, mint a kígyó,nem vesztegeti idejét hiába: tudja, ho-gyan férkőzzék a fáraó kegyébe. Nem-csak javasolja, készséggel meg is valósí-tanA a kemény kéz politikáját. Első sike-rét így nyugtázza :

„Megnyílt előttem a legfényesebb útA trónig - és miért csupán a trónig ?"

Érthető, hogy nem örül származása tit-kának. De Jókhebéd jó agitátor, s Mó-zesben új, másfajta nagyság vágya kezdalakot ölteni. Csak hozzá méltó néppelhajlandó azonban sorsközösséget vállalni.A szabad választás lehetőségét magahiúsítja meg a tiszttartó megölésével.Madách igen gondosan építi fel ezt a je-lenetet. Mózes gyilkos indulatát nem a

meggyalázott, félőrült Mária látványa,hanem Áron esdeklése lobbantja fel. Nembírja elviselni, hogy szégyenkeznie kellmiattuk. Most már csak egy út van előtte,így tettét mindjárt jelképesen értelmezi:

„Mert elborzadtam a vérbün miatt Mitegy egész nagy népen elkövetnek"

A nép azonban még nem érett Mózesnemzettervére. Ő maga sem a vezérsze-repre. Övéi érkezésének hírére azonbanmagára veszi a népvezér feladatát:

„A szellem, mely mások felett ragyogniÉl bennem, szárnyat bont, hogy népemértInduljon harcba, s érte égjen el"

az égő csipkebokorban Mózes születikújjá: roppant öntudata, egyéni hiúságaküldetéstudattal ötvöződik, azonosul aszereppel. A küldetés ettől kezdve sors-ként, végzetként határozza meg mindenlépését. Ez készteti, hogy eltépje benső-séges emberi kötelékeit. A hivatástudatforrasztja össze népével, s ez választja eltőle. A nép élni akar, Mózes eszméimegvalósítását követeli tőle. az emberekboldogságot kívánnak, ő áldozatot. Sza-baddá akarja tenni őket, és leigázza iszo-nyú fölényével, háta mögött isten hatal-mas árnyával. Mózes, a szabadító, Mó-zes, a véreskezű zsarnok : Madáchember-ábrázolásának remeklése.

A bibliai történet nem ismeri az elbiza-kodottság tragikus vétkét. De Jehova egyharagos pillanatában Mózest is kire-kesztette Kánaánból. A mítosznak ezt amotívumát Madách is felhasználja. Már aCsák végnapjaiban, Erzsébet imájábanmegfogalmazódott hogy isten megölte azsidók „elbízott véneit, hogy túlragadvaföldi büszkeségtől zsarnokképpen nemondják: Ím, mi voltunk, kik hont sze-reztünk Izrael fajának". Madách meg-ajándékozza Mózest a szép halál kegyel-mével, de a hős tudja, miben vétkezett.Nemcsak a szolgaság megrontott népe, azsarnok sem léphet az új országba.

az új nép -,az igen. De micsoda iszo-nyatos áron! És megtanulták-e a szenve-désben a törvényt? az összekovácsolttestvériség, a hagyományban edződöttnemzeti öntudat törvényét biztosan. Delehet-e az öntudatos fegyelem törvényétvak engedelmességben tanulni? Lehet-eszabadságot tanulni a felelősségteljes cse-lekvés lehetősége nélkül? Madách tudtaábrázolni, hogyan fordul az individuálisszabadság a maga ellentétébe. A nép sza-badságra érésének folyamatát nem ábrá-zolta. Egy művéből sem hiányzott a nagyember és tömeg, vezér és nép konfliktu-sa. Egyikben sem ábrázolta ilyen mély-ségben, a megoldás ekkora vágyával.

Jelenet a Mária királynő bemutatójáról a Szegedi Nemzeti Színházban (Hernádi Oszkár felvétele)

CSOKONAI SZÍNHÁZ

Haladta a tíz esztendőt már, mióta elte-metve heverednek Debrecennek homok-ja között a Csokonai hamvai: de az őnem koporsóba való lelke, nemcsak fel-tördelte sírjának boltozatait, hanem újerőt vévén szintén a földtől, mint a Her-kules egyszeri bajnoktársa, maga a haláláltal lett halhatatlanná. Hanem midőn az őlelke, neve s versei győzedelmesen rep-kedtek most is mindenfelé a magyar égboltozati alatt; midőn az ő lelkének me-leg lehellete hevítgeti még ma is az általamegérzékenyült Hunnia fiainak s leányi-nak ajakait s melleit: másfelől az ő for-málódása, az ő környülállásai, az ő törté-neti s az ő élete igen kevesektől esmér-tetnek, egy század múlva pedig talánsenkitől se.

Teljességgel el nem lehet hallgatni, to-vábbA mivel minden tanítóinak s mások-nak is egész életében különösen szemébetűnt, az a nagy elevenség, tűz, s aktoritehetség, mellyel ő már gyermekkorában,a beszélő és cselekvő személyeknek min-den indulatait, magokviselését, cseleke-detét, s egész módját, szokását a bámu-lásig követni tudja, nagy korában pedig,mikor valamit beszélt, vagy előadott, azegész társaságnak szemét s lelkét magáraragadta. Mikor ő tanuló korában közön-ségesen beszélt (deklamált) az egész os-

kola füllé vált, és egy examenben a tekin-tetes Fodor úr szava szerént „egynagytekintetű patrónus azt az ítéletet hoztaakciója felől, hogy már az teátrumon is sokvolna". Azt pedig említenem se szükség,hogy ez a test által véghez menni szokottakció nem a testnek, hanem a léleknek,kivált az elevenen s energiával érezőléleknek tulajdona.

Hát az akciókban vagyis az indulatoknakkülső jelekkel való kifejezésében micsodamesteri érzéssel bírt Csokonai? Már odafeljebb említettem, hogy ő akció nélkülbeszélni nem tudott, annyival inkábbdeklamálni. Mindenkor elevenen leszelőttem az a szívható megjelenés, midőnő a palástos Minervától végbúcsút akar-ván venni, a debreceni Kollégiumban,egy a maga nagyságát s megsértetésétmélyen érző lélekkel, egy az elválás miattvérkiedző szívvel állott fel, több mintötödfél-száz tanulótársai között, hogytőlük örökre búcsút vegyen. A legfelsőbbpotenciára emeltetett az ő meggyúlt lelke,és valahány szikrát bocsátott ki magából,mindaz az ő szájának, szemének, tagjainakmozdulatai által sokszorozódván,elektromi batteriás villám gyanántlövődött keresztül az ötödfélszaz ifjún,és az egész auditórium egy néma ránga-tódzásba jött. Én még igazán tüzes ésrettenetes akciót a teátrumon kívül csakezt az egyet láttam. Szemével, szájával,haja szálaival, karjainak s tagjainak min-den mozdulatival beszélt, indított, s on-totta ki a meggyűlt érzést. Hasonlót lehetmondani a gróf Rhédey Lajosné felettvéghezvitt akciójáról is. Véghezvitteugyan az irigység itt is, amit véghez vihe-tett ennek gyalázatjára, nevetségessé valótevésére, és az ő érzékeny megkeserítésé-re: de a közönség szava decidált és ezenakció legjobban megdicsőíteni gondolta-tott mind ezen szomorú pompát, mind agróf ízlését és választását. Ez a Csokonaiutolsó hattyúi szava ugyan nem egy-könnyen fog kiesni a jelen-volt gyüleke-zet emlékezetéből.

A „Cultura" előadásaaz exameneknek végére érvén egy szín-játékot adtak a nagyobb tanulók, fenn aziskolai pódiumon a széles folyosón, me-lyen gróf Festetics György is jelen volt éssok mások. Ezen játékban, amennyirevisszaemlékezem, főszerepe volt Pofók-nak, aki egy magyar paraszt gazdát ábrá-zolt, kinek szolgája Kanakus volt ésÁbrahám zsidó.

Csokonait 1799. július 12-én a Rákóczi-

Bercsényi nótáért Sárközy és a gróf ismegintették, Sárközy az intésről meg-levő levelében is emlékezik, a gróf pedigazt mondta Csokonainak, köztudomásszerint:

- Kérem, az ilyesekért oskolánkatfundamentumostól elhányathatják, vi-gyázzunk !

De azért nem kell gondolnunk, hogyazért akár Sárközy, akár a gróf Csokonai-ra nehezteltek volna, vagy hogy az éne-ket gúnyolták volna, éppen nem. Sőt bi-zonyos, hogy Sárközy barátilag becsülte,szerette, a gróf pedig azt javallotta Sár-közynek és Csépán fiskálisnak, hogy Cso-konait a rendes professzorság felvállalá-sára beszélnék rá, mert a grófnak Csoko-nai tetszett.

A szereplőkA Pofók-játék célja nevelés és nemzetiség.Pofók és Kanakuz szerepe a nemzetisé-get neveletlen ábrázatba terjesztette elő.A neveltebb személyt egy kisasszony ésifjú képzeték leginkább, ez hegedűn isjátszott, amaz klavíron, és mellette éne-kelt. Ezt Ágoston János tanuló adta, úgyazonban, hogy a muzsikálás és éneklésalatt a függöny le volt bocsátva, mert a

Kétszáz éve született a magyar felvilágosodás és rokokó legnagyobb költője, aki akorai magyar drámaírásnak is kiemelkedő alakja. Négy színdarabja maradt ránk - Améla Tempefői, Gerson du Malheureux, A cultura, Karnyóné - és ezek mellett kortársakvisszaemlékezései, amelyekből színpadismerete, előadókészsége is kitetszik. Drámaimunkásságát méltatlanul felejtik el színházaink: Csokonai dramaturgiája, szellemesdialógusai, diákos humora ma is friss; termékenyítően hatna színházi életünkre.

lölt pauzáinál mindannyiszor salvék lö-vettek. Ez köztetszéssel végbemenvén, egykis-idő-vártatva az auditóriumba mentek agróffal az urak és nagy-közönségből kiketbebocsátottak. És elkezdődött a játék,melyet a nagyobb tanulók ezen cím alattadtak: Karnyó vagy a vén kalmár és felesége. Ajáték végével Sárközy álbert mondott egyérdekes beszédet, melyben szinte azonhatalmasságok érté-keltettek, akiket elébbCsokonai oltárfáról maga dicsőite. Végelévén az e napi derék időtöltésnek, végelett a diligenciának is és a tanulók szüretivakációra elbocsáttattak.

Vagynak akik némely darabjai s némelyszabadabb szavai miatt benne alacsonygyarlóságot sejtenek. Én azt gondolom,hogy aki a kor szelleméhez és a társaságnagyobb részének szokásához alkalmaz-tatja magát, írását s beszédét, az a társa-ságnak egyes tagjainál erősebb megrova-tást nem érdemel. Elhiszem, hogy Cso-konai, ki a társalgás törvényét szeme előlnem tévesztette, egy kedvben csapongó,vagy tósztozó társaságban se nemkülöncködött, se nem hipokritáskodott, deazt tudom, hogy ha ilyen társalgási viszonynem kényszerítette, valamintmértékletessége úgy tiszta erkölcse ésbecsületessége ellen senkinek kifogásanem lehetett. Aki Csokonait nem is-merteis, de esmerte anyját, tanítóit, barátait,annak feddhetetlen életéről, tisztaerkölcséről ellenállhatatlanul meg kellgyőződnie.

klavírozást Csokonai tette és csak a mel-lette való éneklést Ágoston.

Közép vagy mellesleg szerepet Ábra-hám zsidó vitt. Horváth József szerepelteezt jelesen, az aki Karnyónéban Karnyónétadta elő. az egész játék nagy tetszésbenrészesült, a neveletlen magyarnakügyetlen Haj Rákóczi, Bercsényi !-énekénkívül, melyre mind Sárközy, mindFestetics remarköt tettek. Ábrahám zsidóbeszédéből pedig, ki legnagyobbtetszéssel játszott, e szavakra elevenenemlékezem:Huszonnegyedik szeptember,Ide jöjjön minden ember!

A második előadás

Ezen szavak meghívó szavakul valánakmondva, szeptember 24-re, amikorranagy készületek tétettek. Csokonai Mi-hály úr egy oltárforma alkotmányt ké-szíttetett, annak fele részén egy zömök

piramis. az alkotmány fal mellé lőn al-kalmazva, ennélfogva a hátulsó oldalnem volt látni való, hanem a három lát-ható oldalakon mindazoknak a hatal-masságoknak címerei voltak szépen ki-metszve, melyek a franciák ellen akkorhadba állottak és némely írások, például:Dieu est mon droit, Honni soit qui mal y pense.Készen lévén az alkotmány, a szélesfolyosóra vagy pódiumra helyeztetett ésestére belerakott mécsek által kivilá-gosíttatott. Este gróf Festetics és sokurak ide gyűltek és a népség, amennyibelefért. Ekkor Csokonai ünnepélyesenlépvén fel a címeres alkotmány elébe, an-nak emeltebb álló helyén eleven akcióvalelolvasA a z igazság diadalmát, vagyis :Mantua visszavételét megünneplé 1799.szeptember 4-én. Hogy pedig az igazságdia-dala annyival is érdekesebb lenne, azoskolán kívül mozgó ágyúkat rendeltCsokonai úr, melyekből a versezetnekkije-

Csokonai halála

Szinte megjegyzést érdemel, hogy ezenjóasszony, valamint mind a két fiai iscsaknem halálok órájáig (mint aféle hek-tikusok) eszeken voltak. NevezetesenMihály, a halálra várt, mikor szája ésnyelve már koromfeketére üszögült, és azorvos is érzését már el nem titkolhatá,jóbaráti és a kollégiumi ifjak őtet utoljáralátni betegágyához számosan jövének,ezek között estveli kilenc órakor egySoltra János nevűt egész barátsággal ígyszólíta meg:

- Nem auffürolna az úr doktor Szent-györgyi úrnál? ... Én is mindjárt auf-füroltatom az urat a Jézus Krisztusnál.

E szavak után a látogatók arcaitkönnyek boríták el, s a tréfás haldoklóegy-pár óra múlva élni megszűnt.

Jókai édesapja, Jókay József akvarellje Csokonai A cultura című darabjának csurgói előadásátörökítette meg

BERKES ERZSÉBET

Hevesi Sándor

1873-1939

A két évszám, mely Hevesi Sándor életéthatárolja, egyben azt az időt is kijelöli,amikor a magyar színjátszás kapitalistaszerkezete kialakult, virágzott, s több fá-zisban megismétlődő válságait élte. Enneka korszaknak volt színikritikusa,rendezője, igazgatója, fordítója és elméletiszakírója Hevesi Sándor. Tehetsége,munkabírása és munkafegyelme nemcsakemberi-művészi példa, de egy rendkívülösszetett színháztörténeti periódus doku-mentuma is.

Színikritikák - rendezői program

Valóban igaz a rendező művészetére is az,amit Ódry Árpádra emlékezve HevesiSándor elmondott: a színész alkotásaolyan, mint a hóból gyűrt szobor. Elolvad.Megsemmisíti az idő.

Hevesi azonban kivételes képességűszínházi ember volt: nemcsak rendezett ésolvasott, de írt is. Rendezői munkáját igenszéles körű elméleti tájékozottság ésönálló elméleti alkotómunka egészíti ki, sezeket a nézeteit teoretikus rendszerbe isfoglalta. Ha tehát arra már nincs is mó-dunk, hogy elméletét gyakorlatával szem-besíthessük, azt mindenképpen megte-hetjük, hogy nézeteit a színházi világgyakorlatával - máig érvényesen - össze-vessük.

Amikor első színibírálatai megjelentek,a főváros színházi életét két prózaiintézmény - a Nemzeti Színház és a Nép-színház valamint egy zenei életet irányítóközpont, az Operahaz uralta. azalkalmanként még működő német színházhatásában ugyan tovább élhetett, de 1889-től - leégésétől fogva - művészi té-nyezőnek nem számított; s a különféleszórakozóhelyek „színházi" műsora sem.A prózai játékok stílusának korszerűségéta Nemzeti Színház jelentette, ez azonbantávolról sem állt hivatása magaslatán.1892-ben az évadot értékelő HevesiSándor - alig tizenkilenc éves korában -ezt írja az ország első színháziintézményéről a Magyar Szemlében:

. az Opera mellett NemzetiSzínházunk valóságos hamupipő-ke ... Á kopott díszletekhez, dísz-öltözékeknek csúfolt jelmezekhez

járul a hajlék szerénysége. Ma már ahajlék sem felel meg igényeinknek.Nem mondhatjuk azt sem, hogy atagok fizetése valami nagyon méltá-nyos, pedig a takarékossági sziszté-mának éppen a Nemzeti Színházbannincs helye . . . Á tragédiai ensemblenagyon gyenge lábakon áll, mert nemis iparkodnak kiegészíteni. az egészszezon alatt 14-szer játszottakShakespeare-darabot, korántsemméltó előadásban. A Rómeó és Júliaelőadása - kivéve Márkus ismertremek alakítását - szánalmat keltő.Nincs igazi Rómeónk, nincsMercutiónk, nincs Dajkánk, Hamletetegy vidéki színész - Somló Sándor -alakításában jobban élveztük, mint ami tragikus hősünktől. A tragédiaiösszjátékról nem is szólok. NagyImre deklamációjának bilincseibennevelődik, s színészeik a pathetikusiskola igájában nyög-nek. A NemzetiSzínháznak nevelnie kell tragédiairánt fogékony közönséget, mert mostnagyrészt csak a banális irántfogékonyak. Nem eléggé gondolkodóa közönség - aminek egyébkéntszínikritikánk az oka. A kritikánakáltalában nevelő és termékenyítőhatással kell bírni. Nálunk egyikkelsem bír. A magyar színikritikaahelyett, hogy nevelné a közönséget:félrevezeti."

A korántsem udvarias hangú bírálategyfelől haragosokat szerzett Hevesinek,másfelől szövetségeseket. A színház kor-szerűségéért aggódók számára ugyanis azilyen jellegű bírálat- s Hevesi szép szám-mal írt ilyeneket - programnak tetszett.Meggyőződésük volt ugyanis, hogy aszínházépület s az ezzel járó szcenikaiadottságok megreformálásán túl, új mű-sor, színészek és játékstílus kívántatik,valamint ennek megfelelően új közönség.

az 1896-ban megnyíló Vígszínház kel-tette azt az illúziót, hogy a korszerű, mo-dern színjátszás hajléka lesz. Hamarosankitetszett, hogy újításai a nemzeti színháziavittsággal szemben csupán formálisak.Mint 1955-ben Lukács György erre akorszakra emlékezve leírta, a Vígszínháznaturalizmusa a dzsentroid életvitelmértékei szerint kialakult polgárság íz-lésvilágának felelt meg. S nem is csak íz-lésének moráljának is.

Hevesi tehát továbbra is azt sürgeti bí-rálataiban, hogy a Nemzeti Színház adjonhajlékot a realista színjátszásnak. Mű-

veltsége, szák mai megállapításainak hi-tele arra késztetik a Nemzeti vezetőségét,hogy segédrendező-dramaturgi minőség-ben leszerződtessék Hevesi Sándort.1901-ben kerül a színházhoz, de munkájátjó pár évre lehetetlenné teszi egy sze-rencsétlen affér: a kövérkés, ügyetlenülöltöző, raccsoló segédrendező egy próbaalkalmával szokatlan instrukcióival úgyfelingerelte a színház vezető tragikáját -Jászai Marit -, hogy a szerepet a nagytekintélyű heroina a segédrendező fejéhezvágta. az új utakat járó fiatalember-nekvolt már annyi ellensége, hogy a ki-színezett kis szcéna, megjárva a színháziélet berkeit, egy időre hiteltelenítse tö-rekvéseit.

Műhely és elméleti munka

19o4-ben azonban rendkívüli fordulat állbe a színházi világban. Megalakul a Thá-lia Társaság,. Lukács György már idézettemlékezésében így ír erről (Csillag, 1955.

1.sz.) : „Ötven évvel ezelőtt meglehető-senromantikus történések játszódtak leminálunk. Három fiatalember, alig ki-kerülve a gimnáziumból, Benedek Mar-cell, Bánóczi László és én, elkezdtük ter-vezni újsághírek, színdarabolvasás, azÁntoine-féle francia szabad színpad s aBrahm-féle ,német Deutsches Theater it-teni vendégjátékai alapján, hogy Ma-gyarországon is legyen realisztikus szín-művészet. Ez az álom csak álom maradtvolna, ha ez a három fiatalember nem ta-lálkozott válna össze Hevesi Sándorral, aNemzeti Színház akkori segédrendezőjé-vel, egy - mint a későbbi események mu-tatták - rendkívüli színházi emberrel, akiakkor, mint mondani szokták, »lógott« aNemzeti Színházban ..."

A vállalkozás műkedvelő és frissen vég-zett színészek alkalmazásával jött létre.Szokatlanul nagy próbaidővel dolgoztak, sfordító, rendező, színész és közönségegymásra találásából együttes szüle-tett.ámire nem vállalkozott a hivatásosszínház, arra itt lehetőség nyílt: a dekla-máló színház, a hamis ideálokat kiszolgálónaturalizmus helyett realista ábrázolástteremtettek a színpadon. S nemcsak aművelt modernek s nemcsak a sznobok,de a munkásközönség is értette, tapsaivalhitelesítette a vállalkozást.

Hevesi mindazt, amit színikritikáibanmint követendő mértéket vallott, most agyakorlatban is kipróbálhatta, s rend-szerbe foglalhatta. Á négy évig működőThália Társaság rendezője ekkor veti pa-pírra azokat az elméleteit, melyek későbbis meghatározták munkásságát. Két

Hevesi Sándor a Thália Társaság fiatal rendezője

könyve jelenik meg 1908-ban: a z előadás

művészete és A színjátszás művészete. Ezutóbbi a magyar színházi szakirodalom-ban mindmáig alapvető mű, s rendszeré-nek jelentősége Sztanyiszlavszkij, Pisca-tor és Brecht jelentőségével mérhető.

A színészértKözéppontjában a színészi teljesítményösszetevőinek meghatározása áll, ésennek kapcsán tárgyalja mindazt, amibőlaz újkori színjátszás megteremtődik.Történeti folyamatában vizsgálja a szín-játszást, s megállapítja, hogy az ember-ábrázolás korábban a puszta szóra ha-gyatkozott, s mindent, ami ezzel össze-függött, csak jeleztek. az újkori színjátszásmár ábrázol, s ezért a színésztől nemcsupán a szót igényli, hanem teljes habi-tusát, amihez csakis kiegészítő minőség-ben járulhatnak hozzá a társművészetek.A színész éppen ezért nemcsak utánozza avalóságot, hanem átéli, mégpedig azzal acéllal, hogy a szemlélőt is átélőjévé te-gye. A színész átélése kettős : teszi és el-lenőrzi is azt, amit ábrázol, éppen avég-ből, hogy a felkeltett hatással tisztábanlegyen, s mindvégig irányíthassa azt.Hogy ennek milyen mértékig képes meg-felelni, minősíti a színészt: komédiás,virtuóz, művész kategóriákat állítva. azelső lényege, hogy alakoskodik. A máso-dik soha sem mond le magáról, alakotcsak olyat ölt, melyben személyiségétmegcsodáltathatja. A művész nem sze-mélyével hat, hanem egyéniségével. Nemimitál, nem átalakít, hanem alakít. Ezérttud mindig más lenni - szerepe, művészifeladatának követelményei szerint. Éppenezért a színházi illúzió - mely külsőd-

legességek és belső képességekillúzióteremtő erejéből születik - akkorigazi, ha ezzel a művészi egyéniséggelajándékoz meg. Egy korábban - 1906-ban- írt cikkében így határozza ezt meg:

„A szerelmes színész régente az lett,aki oly szép és megnyerő volt, hogyelső látásra bele lehetett szeretni.Tehát nem az volt a szerelmes szí-nész, aki szeretni tudott, hanem akitszeretni tudtak, lett légyen bár olyanbuta, mint a tök. Á szerelmes szere-pek merő sablonná merevedtek.Igazán jól csak a jellemszínészek ad-ták, akik nem voltak mindig szépfiúk, sőt néha egyáltalában nem vol-tak szép fiúk, és a szerelem allürjeihelyett a szerelem lélektanát hoztáka színpadra. Ma tehát nem az a kér-dés többé, hogy hány percent való-színűséggel szerethet bele a hősnő ahősbe, hanem mindenekelőtt az,hogy miképpen tudja a hős a sze-relmet ábrázolni. az illúzió kérdésetehát a külsőségekből áthelyeződött abelsőbe, a lélekbe."

Természetesen nem feledkezik meg arrólHevesi, hogy az esztétikus külső, a kelle-mes hang fontos lehet a színésznél, eze-ket azonban korántsem tartja mindenekfölött megkövetelhető kritériumnak.Gazdag példatárral bizonyítja, hogy Gar-rick-tól Clairon kisasszonyig a nagy szí-nészek közül hány volt a civil életben je-lentéktelen külsejű és hangú.

Ugyanígy finom megkülönböztetéseksorán át tud meggyőzni arról, hogyvalódi színművésszé csak művelt,intelligens színész válhatik, de arra isfelhívja figyelmünket, hogy a színésziintelligencia különleges kategória. Nemszaloncsevegések szellemesfordulataiban nyilvánul meg, s nem iskell hogy ott megnyilvánuljon, hiszennem ott alkot. A színész terepe a színpad,megfigyeléseinek hite-lességét, ízlését,feladatértését csakis az alakítás dönthetiel.

az a megkülönböztetett figyelem, ami-vel Hevesi egész pályáján át követte aszínészeket, számos művészi és emberigesztusában kifejezésre jut. Hogy Hevesimiként adott instrukciót, arra kiválópélda -- szépírói tevékenységnek semmegvetendő emlékirat - Gellért Lajosé,aki a Thália Társaságban mint kezdőszínész lépett fel, s Ibsen KísértetekjénekOswaldját játszotta. Gellért elmondja,hogy egy egész éjszakán át hogyan ve-zette rA Hevesi szerepének funkciójára sígy feladatának lényegére anélkül, hogy

tartására, hanghordozására nézve határo-zott utasítást adott volna. Hevesi aztakarta, s el is érte, hogy a megtestesíten-dő figurát saját testében érezze, s habi-tusának belső törvényei szerint valósítsameg mozgásban, hanghordozásban: ala-kításban. Nyoma sincs itt idomításnak,lelkizésnek s kivált előjátszásnak, mégis alegerősebb ráhatás következett be: arendező felfogásának lényege szerint for-málta szereppé a színész feladatát.

A Thália Társaságnál szerzett rendezőitapasztalatai a Nemzeti Színháznál bon-takoztak ki, ahol 1908-1 z-ig mint ren-dező működött, majd - az Operaháználtöltött néhány évi munka után - főrende-zője lett az ország első prózai együttesé-nek, 1922-32 között pedig igazgatója is.

A meggyőződés összhangját megte-remtve nemcsak munkatársakká, de ba-rátokká is formálta színészeit. A beteges,öregséggel küszködő Blaha Lujzának ta-lálja ki A nagymamát, s nem átallja - sőtkitüntetésnek tekinti -, hogy a művész-nőnek maga vigye szerepét el, s a Nép-színház utolsó évében még egyszer kivé-teles sikerre segítse ezt aművészasszonyt. De később ugyaneztmegteszi Jászai Marival is, s ugyanígyhódítja meg Ódry Árpádot is, a korábbantársadalmi drámákat játszó színészt, aklasszikus repertoárnak s a magabarátjának. Álljon itt ennek bizonyításáraBajor Gizi levele, melyet A néma leventepremierje után írt Hevesinek :

„Szombat reggel - ágyban. Ince út i8.Sándorkám - édes angyalom, szívembőlköszönök magának mindent - a sikert - ategnap estét - az elkövetkező estéket -színészetem gazdagodását - a Maga szavait- tanítását - bölcsességét - jóságát -szavaiból, oktatásaiból még sokáig fogokéldegélni - édes jó mesterem - áldja meg azén jó istenem magát - ölelem, csókolomörökké hű - Gizije"

Könnyen mondhatjuk, hogy a színésztermészetesen mindig hálás annak a ren-dezőnek, aki őt a sikerhez hozzájuttatta.Így tehát ezt a levelet is megkérdőjelez-hetnénk. De el kell hárítanunk ezt az ér-velést, mert nem a puszta siker, hanemennél lényegesen több az, amit Hevesi le-velezéséből s személyes kapcsolatainakértékéből bizonyíthatunk: egész életén át,akkor is, amikor a Nemzeti Színházéléről elmozdították, hála és szeretetnyilvánul meg a színészekben iránta. azoly gyakran s nem is jogtalanul háládat-lannak nevezett színészvilág Hevesiről aszeretet és a mély elkötelezettség hangjánnyilatkozott.

Bánffy Miklós díszletterve Weber Oberonjához. az Operahaz előadását Hevesi Sándor rendezte 1914-ben

Talán nem szorul külön magyarázatra,ha azt állítjuk, hogy ennek oka abban van,hogy Hevesi nem egyszeri sikerekhezsegítette színészeit, hanem a közösmunkák alkalmával egyéniségük kibon-tásához. Á megtalált képességek, a sze-repfelfogás helyes módja, beszéd, mozgásés alakteremtés mélyebb összefüggé-seinek elsajátítása később is hasznára váltazoknak, akik útmutatása mellett dolgoz-hattak.

A közönségértHevesi tehát - s ezt soha nem felejtették elszínészei - klasszikus szerzőkkel egyen-értékűnek tartotta színészeit, már azokat,akiket művésznek tartott. A színész be-csületének - és ami ezzel szinte azonos -valódi értékének jogaiba helyezése mel-lett nem feledkezett meg azokról sem,akikért a játék folyik: a közönségről. Máridézett ifjúkori cikkében is úgy nyilatko-zott, hogy a közönség azért fogékony abanalitásokra, mert azt adja neki aszínház. Nevelni kell a közönséget, hogyvalódi értékekre is fogékony legyen. Egymásik írásában - Tragédia kell a népnek ? -azt is érezteti, hogy nem egyszerűen mű-sorpolitikai okok miatt szokott le a kö-zönség az igényesebb drámákról, hanem

belső kényelemből is, s ennek társadalmiokai vannak. Ezt írja:

„Á népnek, amely csak volt - sokszorkellett a tragédia, a közönségnek,amely ma is van, soha sem kel-lett.A nép, akár görög, akár spanyol,akár angol volt, mindent át-fogóéletösztönével, a tragédia borzalmainis keresztül tudott hatolni, ésmegifjodva, megacélosodva került kia tragikai vérfürdőből. A tragédia ahalált győzi le a halállal .. . atragédiát néző és a tragédiát élvezőember megjárja a poklot, vagyis azélet mélységeit, hogy magára esz-mélhessen. A tragédia a legnagyobbéletszenzáció, amelyet a művészetkitalált. De amikor a nép helyett aszínházakban megjelent a közönség,a tragédiának le kellett szorulnia avilágot jelentő deszkákról. Mi jóltudjuk, honnan való ez a közönség,amely kelletlen arccal fordul el a tra-gédiától, mert azt is tudjuk, mikorkezdődött el ez az elfordulás. Á tra-gédia hanyatlása és sorvadása össze-esik a polgári osztály föllendülésé-v e l . . . Olyan korban élünk, aholnincs nép, csak közönség, amely ma-gába térésre, megrázkódásra és meg-

indulásra, fellendülésre és felemel-

kedésre nem hajlandó - hogy miért,azt most ne kutassuk -, amely meg-szabja az irodalom és színház határait,korlátot állít minden mélységnek ésmagasságnak."

Hevesi tehát tisztában volt azzal, hogynem csupán a színházak bevételhajszájátkell azért kárhoztatni, hogy a közönségnem fogékony az irodalmilag is igényes,súlyosabb mondanivalók iránt. Ezért kí-sérletet tett arra, hogy a tragédia művésziélvezésére megtanítsa a közönséget, s ígyérje el azt, hogy a megrázkódtatás, amagára ismerés művészi élményét a tár-sadalmi okok felé terelje. MindenekelőttShakespeare és Moliére drámáinak kor-szerű, igényes felújításait tűzte célul, sezzel egyidejűleg azt a szervezési mun-kát, hogy ezeket az előadásokat a legszé-lesebb rétegek, mindenekelőtt az ifjúságmegnézhesse. Klasszikus és Shakespeare-ciklusai - melyeket mindig hétfőn tar-tottak, s így hétfői ciklusok néven vonultbe a köztudatba - valóban új színházlá-togató közönséget hívtak életre. Nemkevés azoknak a száma, akik a húszasévek végén, harmincas évek elején diák-fővel ismerkedtek meg a legnagyobbszínpadi szerzőkkel, s tanultak meg szín-

Egy kép a 20-as évek emlékezetes Shakespeareciklusából. Ódry Árpád mint III. Richárd. az 1923-aselőadás rendezője Hevesi Sándor

házat nézni, tragédiát élvezni. Ha igaz,hogy Hevesinek több színésznemzedéklehet hálás azért, hogy művészi feladatá-nak mibenlétére ráébresztette, úgy igaz azis, hogy egy nemzedéknyi diák tanultameg szeretni és igényelni a legrangosabbszínházat.

A színház azonban Hevesi korában ka-pitalista vállalkozás volt. ánnak tekin-tették még az állami dotáció révén kivé-teles helyzetet élvező Nemzeti Színházatis, melynek - mint jeleztük - 1922-3 2 kö-zött igazgatója volt. Éppen emiatt olyananyagi gondokat kellett vállalnia Hevesi-nek, melyek nem felelhettek meg művésziambícióinak. Emellett bizonyos politikaielvárásoknak is meg kellett felelnie. Né-hány évi szerencsés „hajózás" után aNemzeti Színház Kamaraszínháza is csaktovább növelte a gondokat. Hogy ezekközepette sem tett le Hevesi a klasszikus-ciklusokról, az mindenképpen művészi,etikai nagyságát igazolják. Végül azon-ban a színházak deficitje s az a személyeshajsza, amit jogtalan vagy túlzott mér-tékben felvett honoráriumok miatt indí-tottak ellene, arra késztetik, hogy meg-váljon a Nemzetitől. Ez utóbbi személyesjellegű vádak alól tisztAzta magát, s aztis bebizonyította, hogy fordítói, át-dolgozói jogdíjainak tetemes részét nemvette fel, mert nem jelölte meg munkájátilyen vonatkozásban is a színlapon; hamégis több honoráriumhoz jutott, mintszínigazgató kollégái, az csak azért volt,mert lényegesen többet fordított, írt, dra-matizált.

Mindez azonban nem állíthatta meg azta hajszát, mely ellene irányult. A Kle-

belsberg kultuszminisztert felváltóHóman Bálintnak nem Hevesi-szabásúdirektorra volt szüksége. Politikája másembert kívánt erre a posztra, ezért mindeneszközt alkalmasnak talált arra, hogyHevesit eltávolíthassa. (Érdekességként: aSzínházi Intézetben van néhány levél afiatal Hóman Bálinttól, aki barátjánál ér-deklődik - maga külföldön lévén -, hogy aThália Társaság ügyei hogyan alakul-nak.az érdeklődés mellett mély rokonszenv sdiákos izgalom fejeződik ki a sorokban,azt dokumentálva, hogy a fiatal Hóman,mint annyian mások is, fiatalabb éveiben aprogresszív művészi törekvéseknek„szurkolt".) Hóman jelöltje a NemzetiSzínház élére Németh ántal volt, akinéhány évvel később el is foglalta ezt aposztot, 193 5-44 között vezette aszínházat, s lényegében folytatta HevesiSándor számos törekvését: Ibsen-, Mo-liére-, Shakespeare-darabokat újított fel, sa magyar klasszikusok közül is azokat aműveket, melyek Hevesi életútján ismindújra színpadra kerültek, például azember tragédiáját.

Amikor Hevesi ellen megindult a haj-sza, azt írta naplójába: „Igazolnak? Vagyigazolom magam ? Mit kell vagy mit le-het itt igazolni? Engem egyetlen emberigazolhat: az utódom." Hevesinek mégéletében meglehetett az elégtétele: utód-ja, ha a művészi színvonalból nem akartveszíteni, csak azon az úton járhatott,amit már ő kijelölt.

Ez az eszmei elégtétel azonban, s azok asikerek, melyeket még a Magyarszínházban rendezőként arathatott, nemkár-pótolhatták. A beteg embert fizikaiállapota tette egyre kimerültebbé, s amélyen megsebzett művészt egyrefalánkabbul nyelte magába a kapitalistaszínház siker-hajszája - irodalmilagértéktelen darabokat rendezett. De mégezeknek az utolsó esztendőknek is voltkét felhőtlen sikere: 1937-ben újrarendezia III. Richárdot, saját fordításában, s két,azóta is sikeres Heltai-művet segítszínpadra: A néma leventét, s az ezerkettedikéjszakát.

az író köszöneteAmikor 1932-ben a „hivatalosok" elfor-dulnak Hevesitől, a Nyugatban megjelentegy - Hevesi egész művészegyéniségétméltató - cikk, Móricz Zsigmond tollából.A kor nagy írójának sorai álljanak itt,mert közvetlenül is jól jellemzik Hevesit,s jól jellemzik közvetetten is: Móriczugyanis számos olyan gondolatot mond ela színházi alkotómunkáról, amit

csakis Hevesitől hallhatott, tanulhatottmeg.

„A színháznak egészen különös le-vegője van, amely nem hasonlítsemmiféle más üzeméhez. A termelőüzemek valami haszonérték előállí-tására szolgálnak, a színház a káprá-zat és hangulat sikeres és hangulatostermelésére törekszik. . . . Ez a célegy olyan belső kelléket kíván megkivétel nélkül minden munkástól,ami más termelői ágaknál nem szük-séges: ihletet. Ihlettel kell bírnia azigazgatótól a portásig, a főszereplő-től az utolsó statisztáig, a díszletter-vezőtől a kulisszatologató munkásigmindenkinek. Ez az ihlet hasonlít aköltői ihlethez. Teremtő, találékony,tehetséges és szerelmes lelkialkatottételez fel . . . Nincs nagyobb átka aszínháznak, mint a tökéletes hivatal-nok-típus, vagy a szorgalmas kőmí-ves-jelleg, aki a téglát pontosan teszia téglához, s mikor a déli harangszókondul, leteszi a kalapácsot. Aszínházi embernek nem szabadismernie a munkaidőt, itt állandóláznak, elragadtatásnak éselbűvöltetésnek kell lennie -különben megdöglött a játék . . . Estea művészet villanyozza fel alelkeket, nappal a rendező akarata ésenergiája . . . Hevesi Sándor - egyboldog ember munka közben, aki él-hal, s benne van mindenben, ami aszínpadon történik.A siker aztán isten kezében van. Asikert előre még ki nem számítottasenki. A közönség kapcsolódása adarabhoz teljesen titokzatos. De egybizonyos, az, hogy ő - Hevesi Sándor- minden darabhoz, amit kezébe vett,egész szívét, lelkét, mindenfantáziáját és hitét odaadta.Nemes és tiszta lélek és minden eset-re a legmunkásabb életek közül valóélet, amit harminc év óta a NemzetiSzínházban eltöltött.Írók, színészek, és közönség csakszeretetet, odaadást és becsületesmunkát kaptak tőle." (Nyugat, 1932.június 16.)

*

Messze vinne annak pontos felmérése:mennyit köszönhet Hevesinek halála utánközel harmincöt évvel színházművésze-tünk. Írásait olvasva, művészetének tárgyiemlékei között kutatva mégis kétségtelen:a XX. század magyar színpadmű-vészetének első korszerű, európai rangúrendezője volt.

SZÉKELY JÚLIA

Emlékezés Hevesi Sándorrendezői tanfolyamára

Mint Hevesi Sándor rendezői tanfolya-mának egykori hallgatója, részben főis-kolai jegyzeteimből, részben pedig emlé-kezetből írom e tanulmányt. Hevesi elő-adásainak anyagából e cikk csupán ízelí-tőt kíván adni.

Rapszodikus, izgalmas előadások vol-tak ezek, igen nehéz volt jegyezni. Egy-két percnél tovább Hevesi sohasem ma-radt a tárgynál, túl sok volt a mondaniva-lója, s egyszerre mindent közölni akart,ami a tárggyal kapcsolatban eszébe jutott.Rendszeres, professzoros pontosságról ajegyzetet író hallgató nemis álmodhatott.Művész volt ő inkább, mint tanár, elő-adásaira is úgy emlékszem, mint művésziélmények sorozatára. De éppen, mertművész volt, mindaz, amit tanított, a lát-szólagos rendszertelenség ellenére is tel-jes egészet adott.

az eredeti előadás és a jegyzet közötttermészetesen nagy a különbség. Nemgyorsírással jegyeztem, s így rengeteg ér-dekes utalás, elkanyarodás, példa kima-radt, amire csak hézagosan emlékezem.De igyekszem Hevesit mindenütt sajátszavaival idézni, az élőbeszéd elevenségétvisszaadni, s ennek érdekében még a pon-gyolaság vádját is hajlandó vagyok vál-lalni.

A rendezés elmélete I.

A színházi előadáshoz négy tényezővelkell számolnunk:1. Író. 2. Színész. 3. Közönség. Rendező.

A rendező szerepe közvetítés a közön-ség és az író között a színész segítségével.A rendezés elméletében tehát háromszempontot veszünk figyelembe:

I. A rendező viszonya a szerzőhöz.(Dramaturgiai szempont)

II. Á rendező viszonya a színészhez.(Játékmesteri szempont)

III. A rendező viszonya a közönséghez.(Beállítás, aktualizálás, politikastb.)

A rendező viszonya a szerzőhöz

(Dramaturgia)A rendezőnek láthatóvA és hallhatóvAkell tennie az író szövegét. Első feladata:

az olvasás. Hogyan olvasson a rendező?Másként olvas darabot a kritikus ésmásképpen a közönség. A kritikus érték-megállapításokat tesz, és állást foglal aművel szemben. Megállapítja a mű fejlő-déstörténeti helyét és esztétikai értékét.ánalitikusa, meghatározója a darabnak.Ezzel szemben az olvasó azért olvas, hogyélvezzen. E z t a kétféle olvasást kell arendezőnek önmagában egyesítenie. ámellettlátnia és hallania kell az olvasott szövegets a benne rejlő játéklehetőségeket.Olvasás-módjában tehát benne kell lenniea spontán olvasásnak, ahogyan aközönség olvas, 2. ugyanakkor a kritikusérték-megállapító ereje sem hiányozhatikbelő-le. Van harmadik fajta olvasás is. Eza legfontosabb, mert ez a speciálisrendezői olvasás. Ezt Lessing„Weiterdenken"-nek nevezi„Hamburgische Dramaturgie"-jában.(Weiterdenken = továbbgondolás.)Vannak dolgok egy színdarabban, me-lyeket az író elkezd, de aztán nem fejezbe. Ezeket kell a színésznek játékával foly-tatnia és befejeznie. Mert színpadon sem-mit nem kezdhetünk el, amit be nem fe-jezünk. Hasonlóképpen a színpadon kívülnem történhetik semmi, mindent a szín-padra kell hoznunk, azt is, ami kint tör-ténik, s csak beszélnek róla. Már maga anémajáték is a hallgató színészre nézve„Weiterdenken". az író csak azt írja meg,amit az egyik szereplő mond, de nembeszél arról, amit a többi szereplőből abeszélő színész kivált. A rendezőolvasásában tehát a szerzőnek is bennekell lennie. Látnia, hallania kell azt, amit aszerző elképzelt, de nem írt bele adarabba. A rendező olyan szerző helyettállt a színpadon, aki a színpadimesterséget is tökéletesen érti.

Stílus. A rendezőnek ismernie kell adráma történetét, mert a különböző népekés korok drámái azok különbözőtechnikáját jelentik.

Egy darab előadásánál két álláspontlehetséges : i. a darabot a mai közönség-hez közel vinni, 2. a darabot eredeti szel-lemében, vagyis korának és műfajánakmegfelelően adni. Á darab döntő eleme aműfaj, ez adja meg a darab stílusát. A stí-lus a legvalószínűbb, leghihetőbb formájaa darabnak.

Sokszor a rendező a stílus kedvéértstilizál. Ez helytelen. Helyesen úgy fog-juk fel a stílust, hogy az az illúzió legma-gasabb foka, a legművészibb megjelenésiforma. Ez mindig meghatározható. Aholpéldául a darab unalmassA válik, ott rend-szerint a stílusban van hiba. A műfajimeghatározás tehát igen fontos, mert ez

zel a darab stílusát határozom meg, vagyisazt, hogy mi jellemzi a darabot a játékszempontjából?

A stílus, a darab és a valóság viszonya. Aweimari Németország rendezői példáulminden darabot így határoztak meg : „einSpiel" (Játék). Hangsúlyozni kívánták,hogy színpad, komédia, játék, amitmutatnak, s nem kell komolyan venni. Ezpéldául stilizálás. Ma már tudjuk, hogyennek ellenkezője, a naturalizmus, tulaj-donképpen szintén stilizálás, csak eltit-kolja önmagát, és mást akar mutatni,mint ami. Itta szándék is, az értelmezés istéves. Mindent csak annyiban stilizálunk,amennyiben a valósághoz viszonyítvastilizáljuk.

A műfaji meghatározás szempontjábóllegcélszerűbb, ha a dramaturg és a rendezőegyazon személy.

A dramaturgia történetében Lessingvolt az első, aki dramaturgián a drámatechnikáját, színpadi felépítését értette, s aszíndarabokat nem irodalmi szempontbóltaglalta. A „Hamburgische Dramaturgie"mindvégig színpadtechnikai dolgokattárgyal. Egyetlen irodalmi momentumotemlít Lessing: hisz a polgári dráma, apszichológiai dráma lehetőségében. Apszichológia pedig már irodalmi szem-pont, ami a reneszánsszal kezdődik. Ek-kor kezdődik a dráma irodalmi felfogásaés magyarázata. Ugyanakkor azonban élta commédia dell'arte, a tiszta játék is.

A görög dráma még abszolút tisztadráma. A reneszánsz tudósok ezt nem vet-ték figyelembe, mert ők csak olvasták agörög drámát, tehát csakis irodalmiszemmel nézték. Nem gondoltak arra,hogy ezek nem annyira írott, mint inkábbelőadott művek voltak. A francia klasszi-cisták azt hitték, hogy ők a görögök kö-vetői, tiszta drámát csinálnak, követvénaz arisztotelészi hármasegységet (cselek-mény-, hely-, időegység). Pedig tévedtek.Racine akaratán kívül pszichológiai drá-mát írt, annak ellenére, hogy látszólag éskülsőleg művei a görög drámákhoz ha-sonlatosak. De a franciák a racionális,rendszerető gall szellemetbelemagyarAzták árisztotelészbe.

A mai drámának a göröghöz voltakép-pen nincs semmi köze. Legfeljebb talánannyi, amennyit abból a reneszánsz át-vett. Ezek inkább külsőségek voltak. Areneszánszon kívül közvetlen hatás csakSeneca révén jutott el hozzánk a görögdrámáról.

A mi színpadunk a görög színpadtólsemmit sem vett át, a misztériumszínpad-

tól is csak keveset. A mai színpad a kocs-maudvarokból fejlődött.

A modern drámában kezdetben kétirányzat ütközött össze: a görög drámáknyomán haladó tudományos és népies ten-dencia. Shakespeare-ben a népies és nem aklasszikus tendencia érvényesül. Általábana népi tendencia túltengése az angol, aklasszikusé a francia, a népi és klasszikustendencia egyensúlya pedig a spanyoldrámát jellemzi. Shakespeare-nél sokszorkeveredik mindenféle stíluselem. A velenceikalmárban például népmesei, vígjátéki,tragikai elemeket találunk. Ezért nem lehetitt stilizálni, mert ez az egyes elemekhangsúlyozását jelentené. Ez helytelen. Deugyancsak el kell ítélnünk azt a romantikusértékelést is, amely szerint Shakespeareegyáltalán nem való színpadra, mertannyira „színtiszta irodalom", hogy csakolvasásra alkalmas.

Mi a rendező szabadsága a darabbalszemben? Itt csak egy norma van: az íz-lés.A nürnbergiek a Makrancos hölgyetbohózattA durvították vissza, pedigShakespeare éppen a bohózat állapotábólemelte ki a drámát magasabb, emberibbrégiókba. Makrancos Kata szerepeShakespeare-nél lélektanilag felépített,fokról fokra művészien, ökonomikusanbeosztott jellemfejlesztés. A nürnbergiekezt figyelmen kívül hagyták, s Katalin sze-repét a cirkusz eszközeivel próbálták kife-jezni. Ez a stílus, illetőleg stílustalanságnem más, mint a rendező túltengése aszerző és a színész kárára. Ez tulajdon-képpen Reinhardt kezdeményezése, bárReinhardt később észbekapott, és letérterről az útról, s művészibb célokat tűzött kimaga elé.

A shakespeare-i stílusnak és kompozí-ciónak tipikus példája A makrancos hölgy.Shakespeare vett egy középkori témát ésegy másik vígjátékot (Katalin és Biancatörténete). A kettőnek semmi köze egy-máshoz, párhuzamosan halad, s csak azutolsó felvonásban találkozik. Miért vettfel Shakespeare mellékcselekményt, ezeketa commédia dell'arte-figurákat, mi-kor voltegy pompás témája ? Azért, hogyközbeiktatott jeleneteikkel múljék az idő.Mert az idő is puhítja Katalint. A mel-lékcselekmény jelenetei alatt érik a dolog.Á jellemfejlesztés érdekében kell az idő-nek múlnia, s ezért Shakespeare néha két-három mellékcselekménnyel dolgozik. ASok hűhó semmiértben például három mo-tívumot vonultat fel, három különbözőműfajt! Egy drámát, egy bohózatot és egyvígjátékot. Reinhardt ezen megakadt, ésegységes stílust keresett e darab ren-

dezésénél. Egyetlen bohózati stílusbatömörítette az egész darabot. Úgy segítettmagán, hogy János hercegből egyszerűenbohózati figurát csinált. Shakespeareugyanis kevés súlyt helyezett erre a figu-rára. az volt az ötlete, hogy egy embereldob egy bolond szót, és az mindentmegmérgez. De ez nem bohózati elem!Ilyen daraboknál a stílusegység nevetsé-ges követelmény. Érdekes példa A velenceikalmár. Ebben a darabban Shylockkiszaladt Shakespeare kezéből, s a víg-játékból: váratlanul tragikus figura leszbelőle. De Shakespeare egy triviális meg-oldással hirtelen végetvet a tragédiának, sez gátolja meg Shylockot abban, hogytragikus hőssé váljék. Hogy aztán a víg-játékba visszatérhessen, megírja az ötödikfelvonást, amelyben Shylock már nemszerepel.

Ilyen daraboknál nem a stílus egységétkell keresni, hanem éppen ezt a tarkaságotkell organizálni, összehangolni. Nem lehetegy másfajta dráma stílusprincípiumátezekre ráhúzni, és tiszta műfajt keresni ott,ahol sohasem volt.

A húzás. A húzásokban nemcsak dra-maturgiai szempontok irányadók, hanemrendezőiek is. Ezt a munkát a rendezőnekvagy dramaturgnak (itt is legjobb, ha akettő egyazon személy) már a próbákmegkezdése előtt kell elvégeznie.

Legelső húzási szempont az idő. Hamlet

például kb. 4000 sorból áll. Egy há-romórás előadás pedig körülbelül 2400-

2500 verses sort bír el. Itt tehát szüksé-gessé válik a húzás.

A Burgtheater egykori rendezőjét,Laubert racionalista szempontok vezettéka darabok meghúzásánál. Ő, igenegyoldalúan, csak a színszerűséget tartottaszem előtt. Szerinte mindent ki kell húzni,ami nem tartozik szorosan a cse-lekményhez. Ez helytelen, mert nemcsakaz érthetőség irányadó, hanem az érlelődésiprocesszus is. A jellemek fejlődése pedigidőt vesz igénybe. Ezt a szempontot isfigyelembe kell venni a húzásnál.

A színpad belső törvénye az akció. A szóönmagában nagyon könnyen marad pusztaszó. Márpedig színpadon csakis akciórakell törekedni. Ezért minden szövegetakcióvá kell alakítani, s minden szövegetki lehet húzni, ha akcióval pótolható.

Hamletben minden alakot Hamlet sze-mén keresztül kell nézni. Ezért halvá-nyabbak a többi alakok. Így például aszellemjelenetnél a felületes szemlélő azthinné: lehet húzni, mert a szellem sokatbeszél. De Hamlet melankolikus

lélek, neki kell a sok beszéd. EllentétbenLaertesszel, akinek egyetlen szó is elégahhoz, hogy végsőkig föltüzelje. Ham-letben minden szerepet Hamlethez vi-szonyítva kell nézni, és a húzásnál ez isirányadó. De nemcsak ez. A Polonius-Laertes párbeszédből sem hagyhatunk kisemmit, mert ebből kiderül, hogy Polo-nius gondos, jó apa. E jelenet nélkül csaka bolond maradna meg belőle, nem volnaoly teljes ember, mint aminőnekShakespeare megalkotta. A színjátszásrólszóló jelenet, amelyben Hamlet a színé-szeket tanítja, nem tartozik szorosan adarabhoz, Hamlet jellemzése is könnyennélkülözhetné. Mégsem hagyható ki, mertnagyszerű jelenet. Ugyanez vonatkozik anagy monológra is. Ellenben a homályossorok, ismétlődések, bőbeszédű részekmindig meghúzhatók. Hamlet anyjávalvaló jelenete például valamikor régen kétpéldányból íródott össze. Ez okozza, hogyHamlet ebben a jelenetben sok mindentkétszer mond el. Itt erős húzásra, gondosmegfontolásra van szükség. Polonius ésRajnáld jelenete a II. fel-vonáshólkihagyható, mert sem a cselekménynek,sem a jellemek fejlesztésének nem ártunkvele.

Erősen cselekménydús darabnálkönnyebb a húzás, mert van egydirektivánk : maga a cselekmény. Deazoknál a daraboknál, amelyeknél nem acselekmény a fontos, hanem azatmoszféra és a jellem-rajz, már sokkalnehezebb dolgunk van. Csehovnál ésGogolnál például nem a cselekmény afontos, hanem az atmoszféra és ajellemrajz. Van ugyan történés a Csehov-darabokban is, de ez az emberekbelsejében megy végbe. Csehovnál at-moszférikus történés van. Egy Csehov-darabban a levegő egyre inkább ritkul, azemberek szinte megfulladnak. Egy Cse-hov-drámából egyetlen sort sem lehetkihúzni! Sztanyiszlavszkij a moszkvaiMűvész Színházban speciális új stílustteremtett meg. 100-120 próbával készítettelő egy Csehov drámát. Őnála a rengetegcsehovi szöveg mind feloldódik játékban.Ezt másként, mint 100-120 próbávallehetetlen volna megoldani. Itt aztánhúzás nincs, de nem is kell!

A hosszú, sok beszédet a tempó foko-zásával sem lehet mindig megoldani. Agyors beszéd unalmas s értelemzavaró. Ahosszú, sok beszéd lassú játékban felold-va célravezetőbb. Molière-nél azonbanfordítva áll a dolog, őnála a gyors beszéd,olykor a hadarás maga az akció, s a hu-mor fokozását eredményezi.

A gyorsaság és lassúság nem öncél, ha-

nem módszer, amellyel a beszédet akció-vA tudjuk tenni. Egyszer a lassúság, más-szor a gyorsaság által érjük el a célt: azakciót. Húzni tehát éppen ott kell, aholsemmiképpen nem tudjuk akcióvA tenni a szö-veget. Ez a húzás legáltalánosabb elve.Még az ismétlődést sem lehet mindigkihúzni, mert sokszor ennek drámaialapja, kompozicionális szerepe van, séppen abban van az akció, hogy a figuraugyanazt többször elismétli. PéldáulOthellóban Jágó egyre nyomatékosabban,egyre hangsúlyozottabban ismétli : „Végypénzt magadhoz."

Húzni tehát csakis az egész kompozícióalapos ismeretében lehet.

Különösen fontos ez egy, a mai szín-padunktól eltérő színpadra írott darabnál.Nálunk a függöny például időmúlástjelent. Shakespeare-nek nem volt füg-gönye, ő az időmúlást beiktatott jeleneteksegítségével érzékeltette. (Például aHamlet II. felvonásában a Polonius-Rajnáld-jelenetet a mi függönyös szín-padunkon nyugodtan kihagyhatjuk.) Ebbőlis látjuk, hogy sokszor egy régi írószínpadának a megértése ad irányítást ahúzásokra nézve.

A tiszta konstrukciójú dráma felé valótörekvés bennünket igen gyakran arrakényszerít, hogy Shakespeare-t meghúz-zuk. Shakespeare nyelve ugyanis nemtiszta drámai nyelv. Van benne retorika,líra, epika is bőven. Shakespeare korábannem volt regény, verseskötet, hanem csakdráma. az ő korában a színház voltminden, ezért oly zsúfoltak Shakespearedrámái. Másrészt ez a zsúfoltság olyan,mint barokk festményeken a sok ránc. Haezt levennők róluk, éppen lendületüktőlfosztanánk meg őket. A Shakespeare-daraboknál nagyon kell ügyelni apszichológiai időre is, amelyre a közön-ségnek van szüksége. A rövidítés esetlegvalószínűtlenebbé, hihetetlenebbé teszi atörténetet.

Garrick, a 18. századi nagy színészHamletből kihagyta az V. felvonásbelisírásójelenetet. Ez a korízlésből fakadt. A18. századi angol ízlés ugyanis klasszikus,tiszta tragédiát követelt, nem tűrte meg atragédián belül a komikus jeleneteket. Ké-sőbb aztán a kor ismét a shakespeare-i ke-vert tragédiának kedvez: szinte kizárólagtragikomédiát ismer, ahol a tragikus éskomikus elválaszthatatlanul összefolyik.

Mielőtt tehát a sírásójelenetet kihúz-nók, meg kell néznünk, mi van előtte ésmi van utána. Előtte egy rettenetes tra-gikus feszültség van, Ophélia halála.Utána Ophélia temetése, de ezt megelőző-

Egy évvel halála előtt, 1938-ban készült ez a fénykép Hevesi Sándorról aMagyar Színház művészeinek társaságában

végül pedig nagy színészi produkció szolgá-latába kell állítani. Magyarországon példáulországos, majd világsiker lett Elektrából.Mert Jászai Mari olyan színészi alakítástnyújtott benne, hogy külföldről isideözönlöttek az emberek, hogy lássákJászai Élektráját. Ez kizárólag színészisiker volt. Azóta sem láttak az emberekilyen hatalmas tragikai erőt színpadonmegnyilvánulni. Ugyanez történt Fran-ciaországban, ahol Oidipusz királytMounet Sully, francia színész alakította.Németországban viszont Reinhardt ren-dezői bravúrját bámulták meg az emberek,ez által lett az Oidipusz királyból nagy siker.Ez egyik sem darabsiker.

A görög drámákat azonban nagyonsikeresen dolgozták át az írók. Pl.:Hoffmanstahl, Cocteau, Goethe, Hasen-clever, Grillparzer, Racine, Giraudoux stb.

A nehézség már a témákban megmu-tatkozott. A görög drámák meséi ugyan-isnem függetlenek a kor vallási, erkölcsifelfogásától. az a kor adta meg ezeknekművészi, vallási, erkölcsi létjogosultságát.A mese egyes részeit, amelyekhez pedig ahagyomány követelményei szerint azírónak ragaszkodnia kell, nem tudja elfo-gadhatóvá tenni. Ezt kell, hogy az átdol-gozó korának megfelelően aktualizálja. Ti-pikus eset Hoffmanstahl Élektrája. A görögvilágban Élektra valláserkölcsi kötelességea vérbosszú. Itt ez erkölcsi posztulátum.Hoffmanstahl ezt pszichológiaimomentummal, a bosszúszomjjal helyet-tesíti. Ezáltal az ő Élektrája patologikussáválik, A hosszúszomj kielégülése utánÉlektrának nincs többé létjogosultsága, sezért Hoffmanstahlnál Élektra a darabvégén meghal.Goethe és Racine másként aktualizál-

leg még a koponyajelenet. A shakes-peare-i szimfonikus kompozícióban ez ajelenet nyugvópontot jelent. Tehát, ha adarabot forgószínpadon játsszuk, és nemfelvonásokra tagoltan (ami közel járShakespeare-hez), továbbá, ha nem tar-tunk szünetet, akkor ez a jelenet feltétle-nül szükséges. Ezenkívül a sírásójelenet-nek más szerepe is van. Shakespeareugyanis a két sírásót díszletnekhasználta. Erre nekünk nincsszükségünk. A második sírásójelenetetazonban ennek ellenére sem húzhatjukki, időmúlási, jellemfejlesztési ésközönséglélektani szem-pontból. De azelső sírásójelenet kihagy-ható, ha előttefüggöny, szünet és egy jó dekoráció van.E húzás mellett szól az is, hogy a darabnagyon hosszú (húzás nél-kül 5 óra!).

Mindezekből látható, hogy Shakes-peare-nél a húzásnak egészen más prin-cípiumai vannak, mint egyebütt.

Görög dráma. A görög drámákat nemmeghúzni kell, hanem átdolgozni. Ennektöbb oka van. Nálunk Német- és Fran-ciaországgal ellentétben a görög darabo-kat filológusuk fordították (Csiky Ger-gely, Csengery). Nálunk tehát e drámákatmindenekelőtt meg kellene szabadítani afilológiától. De nemcsak ez az akadály.Hanem például a kórus szerepeltetése,ami modern színpadon szinte megoldha-tatlan az eredeti formában. Akadály to-vábbá a közönség hiányzó köztudata.ágamemnont nehezebb színpadra hozni,mint Krisztust, mert Krisztus maszkja aköztudatban él, míg ha ágamemnonthozzuk színpadra, félóráig is eltart, míg aközönség megérti, kiről van szó.

A görög tragédiát tehát elsősorbanmeg kell szabadítani a filológiától, má-sodsorban át kell dolgozni, aktualizálni,

ják görög témájukat. Goethekereszténnyé írta át Iphigeneiát, a

keresztény meg-bocsátás motívumátalkalmazva. Racine viszontpszichologikusan dolgozta fel Phaedrát. Agörögök úgy fogták fel Phaedrát, hogy azembert megszállhatja valamely kívülrőljövő szenvedély az istenek átkakövetkeztében. Racine Phaedrájátbelülről szállja meg ugyanez a szen-vedély, s ragadja végzete, a tragédia felé.Ami Hoffmanstahlnál patologikus, azRacine-nál tragikus, mélyen emberi.

A görög drámát évenként egyszer, ün-nepi játékok alkalmából adták elő. Tehátünnepi diszpozíció kellett hozzá, mind aközönség, mind a színészek részéről. Amodern korban ezt a diszpozíciót legfel-jebb a wagneri elképzelés biztosítaná abayreuthi ünnepi játékokkal kapcsolat-ban.

A mai színjátszás az úgynevezett„Guckkasten" típusú színpadot szoktameg. A görög tragédiára azonban előnyö-sebb az amphiteatrális típus. (A shakes-peare-i színpad a kettő keveréke volt.)

Mindezek alapján megállapíthatjuk,hogy a rendező dramaturgi viszonya aszerzőhöz - ami a rendező munkájánakelső része - igen alapos előtanulmányt,felkészültséget, fáradságot igényel. Csakez után kezdhet munkájának második ré-széhez, a színésszel való kapcsolatánakkiépítéséhez.

A rendező és a színész

(Játékmesteri szempontok)Minden művész megszerezheti objek-

tivitását művével szemben, kivéve a szí-nészt. Mert a színész egy a műalkotásá-val, míg a művészet más területein kettenvannak: művész és műalkotás. Ezt ahiányzó kettősséget, objektivitást kép-viseli a rendező.

A rendező feladata itt két részből áll:1. A szereposztás. 2. A darab realizálásaszínpadon.

A rendező hatása legerősebb az elsőpróbán. Ezt ki is kell használni. az utolsópróbán már gyönge a rendező hatása, azelőadások folyamán még inkább gyöngül.Hogy a rendező hatása mindvégig meg-maradjon, ahhoz olyan kollektív munkaszükséges, mint amilyen az orosz társu-latoknál található. Itt mindig az együttesegységes munkája s nem az egyes szerep-lők kiugró teljesítménye a cél.

A rendezőnek minden színésszel más-képpen kell bánnia. Egy nagy színésznélakinek kifejlődött technikája van, minélkiforrottabb, megállapodottabb, annál

kevesebbet érhetünk el, mert már nemalakítható. Egy nagy egyéniséget csakbelső meggyőződés fordíthat meg. Itt aszuggesztivitás, a meggyőzés ereje kell,hogy hasson.

A drámai előadás anyaga a szöveg, aszínész anyaga: az ő saját teste és lelke; arendező anyaga: a színész. Ha azonban arendező egy nagy színésszel áll szem-közt, akkor ez a megállapítás módosítá-sokra szorul.

Sokszor a színész rendező is. A görö-göknél szerző, színész és rendező egy sze-mély volt. Azóta azonban (HerbertSpencer fejlődéselmélete) lezajlott a dif-ferenciálódás folyamata e téren is.

Helyes-e, hogy a színész játsszon a darabban,melyet rendez ?

Néhány évtizeddel ezelőtt az olasz tár-sulatoknál volt egy főszínész, aki rende-zett is (például Zacconi, Novelli). Ma eza szisztéma már Olaszországban is csődötmondott. Ennek oka az, hogy ma márEurópában az együttesjáték jutott túl-súlyra. az előbbi esetben egy virtuózszínész szerepelt a középpontban, akit je-lentéktelen színészek vettek körül. Mamár ez elképzelhetetlen. Megváltozott arepertoár. Egy Csehov-darabot nem lehetjelentéktelen színészekkel eljátszatni. Itta legkisebb szerepet is csak jelentékenyszínészre lehet rábízni. Csehov-darabok-nál legfontosabb tényező az atmoszféra.És az a színész, aki játszik, nem figyelheterre. Ezt csak alulról, a nézőtérről lehetkézbentartani. Igaz, hogy Sztanyiszlavsz-kij néha játszott is azokban a darabok-ban, melyeket rendezett, de ő húsz olva-sópróbát is tartott, s ezenkívül még szazpróbát. Ahol százhúsz próba áll egy elő-adás rendelkezésére, ott minden lehetsé-ges.

Általában nem helyes, ha a színész ját-szik is a darabban, melyet rendez. Van-nak azonban kivételes esetek, példáulHamlet. Ebben a darabban minden alakota főszereplőn keresztül kell nézni és látni,a főszerepet játszó Hamlet tehát, ha rend-kívüli színész és rendező, játszhatja ésrendezheti a darabot.

Visszatérünk arra az esetre, amikor arendező és a színész két személy. Kétdologban lehet megfogni a legjobb szí-nészt is:

1. Amikor önmagát játssza a szerephelyett. Ezt ő maga a legritkább esetbentudja ellenőrizni. Ezt csakis a rendezőtudja leleplezni. A személyes, privátgesztusokat, hangsúlyokat, saját szoká-sait kell észrevennie és azonnal kiküszö-bölni.

2. Amikor más szerepekből visz átújabb szerepekre jól bevált, sikert aratottgesztusokat, hangsúlyokat, amelyek azújabb szerepbe nem valók, de szabadulnitőlük magától nem tud. Ezt az egyikszerepből a másikba átvitt hangsúly-gesztus stb. komplexumot jóindulatilagrutinnak, objektíve azonban modorosság-nak nevezzük.

Minden színészben van valami bizony-talanság. Ezt kell a rendezőnek megszün-tetnie. Minél öntudatosabbA teszünk ben-ne mindent, annál biztosabb lesz.

Hogy oldódik meg a rendező és a szí-nész felfogásának ellentéte? Ha teljesenmegoldhatatlannak látszik a probléma,akkor engedményeket kell tennünk, s eznem is olyan nagy baj, mert a közönségúgysem veszi észre. A tökéletes előadáscsak illúzió. Magának az előadásnakszuggesztiója oly erős, hogy a kisebbhibák teljesen elmosódnak. Nem baj te-hát, ha kisebb-nagyobb stílustörés van aszínész játékában. A stílusbeli egységsokszor mechanikussá válik. az egységveszedelmes lehet, ha mint ketrecet kény-szerítjük a színészre. az egységnek nemlogikailag, nem stílusbelileg, hanem ha-tásbelileg kell érvényesülnie. Magának azelőadásnak valóban egységesnek kelllennie, de az szuggesztív egység legyen.A mechanikus egységesítés mindig cső-döt mond. Végeredményben helyes min-den művészi egységre való törekvés, demint dogma, mint törvény, lehetetlen. Arendezőt nem szabad összetéveszteni akarmesterrel. A zenekar mechanikusvalami, legfontosabb tagját is ki lehetcserélni két nappal az előadás előtt. A ze-nekar a hangszerek által már egységesí-tett, közös nevezőre hozott együttes,melyben az egyéni hang a legritkább ki-vételképpen érvényesül. A színpadon vi-szont igen nagy érték az egyéni hang. Arendezőnek éppen ezt kell érvényesítenie.A rendező helyzete ellentétes a karmes-terével. Ugyanis minél jobb a színésziprodukció, annál inkább eltűnik a ren-dező. A jó egységes társulat egy organi-zált lélek, de nem istrumentum, amelyena rendező játszik, mint a karmester a ze-nekaron. (A zenekarhoz még leginkább agörög színjátszás hasonlít, koturnusaival,maszkjaival, megszabott hangjaival.)

Nézzük tovább a rendezőnek mintjátékmesternek munkáját azután, hogy aszerepeket már kiosztotta. Hol engedhet aszínésznek, hol nem? Úgynevezett sze-repdaraboknál, ahol a darab nem annyiraaz együttes munkáján, mint inkább egyesszerepeken nyugszik, inkább engedhet

a rendező meggyőződéséből a színészkedvéért. Itt a szerep önmagát viszi. Devannak jelenetek, melyek nem a szerepet,hanem a darabot viszik előre. Ezeknél ajeleneteknél már nem engedhet, sőt ittinkább túlzásba kell vinnie követelmé-nyeit, mert ezek azok a jelenetek, melyekaz előadások folyamán esnek. A szerep-jelenetek inkább javulni szoktak, mert aszínészt mindig a szerep érdekli, soha-sem a darab. Felőle a darab akár meg isbukhat, csak neki legyen sikere.

A közönséggel a darabot csak akcióvallehet érzékeltetni. Kétféle akció van: 1.Drámára vonatkozó akció: ez a cselekmény.2. Színpadra vonatkozó akció: ez a játék.

Elsősorban magát a beszédet kell ak-cióvá tenni. Itt legfontosabb a hangsúly.Olyan fontos, minta díszletnél a világítás.A hangsúly attól függ, hogy mi annak aszónak az akcióértéke, gesztusértéke. Haerre gondolunk, akkor értjük meg, milyborzalmas volt az a régi szokás, melyszerint minden jambikus sorban egyetlenhangsúlyos szó van. Mily gyerekes sza-valássá teszi ez a beszédet! Ez a ritmusfélreértéséből eredt. Összekapcsoltak tel-jesen független, össze nem tartozó dol-gokat, viszont összetartozókat elválasz-tottak egymástól. És mindezt a ritmusürügyén! A régi Nemzeti Színházban,Paulay Ede igazgatása alatt két ellentétesirány küzdött egymással e kérdésben:Paulayé és Szigetié. (Szigeti akkora Nem-zeti Színház legnagyobb művésze volt.)Paulay teóriája az volt, hogy a magyarnyelv a jelzőket hangsúlyozza, Szigetiszerint pedig a főnevet. Persze, mind-ketten hamis teória alapján állottak: agrammatikából indultak ki, s nem gon-doltak arra, hogy a hangsúly nem a gram-matika kérdése, hanem a pszichológiáé.az a legjobb hangsúly, amelyik legérzé-keltetőbbé teszi a mondatot. Nem lehetsemmit függetlenül, önállóan elmondaniúgy, hogy ne legyen kapcsolata azzal,amit előtte vagy utána mondanak. A ren-dezőnek a szöveget a dikció szempontjá-ból kell vizsgálnia. A színészi tendenciamegy a recitálás felé. Ezzel szemben arendezői tendencia az, hogy a szöveget arecitálás stádiumából az akció stádiumábategyük. A beszédet ízekre kell szedni. Eza modulációban érvényesül. S ahol ahangmoduláció már nem segít, ott kez-dődik a játék. Van egy irányzat, amelyszerint leghelyesebb, ha a színész csakfélig tanulja meg a szöveget, h o g y minéltermészetesebben hasson beszéde. Ezpersze túlzott és lehetetlen naturalizmus.

Az igazi művészet az, amikor nem atermészet marad meg természetnek, hanem aművész lesz újra természetté.

az a színészi felfogás, hogy természe-tesnek kell lenni, helyes. De a természe-tesség nem mindennapiságot jelent. Aművészet retortáján keresztül az író szán-dékát kell természetessé tenni. áz, amit aszínpadon látunk, valóság legyen, deugyanakkor művészet is. Illúziót kellkelteni. Azzal, hogy valóságot adunk,emberit.

az alakot a színésznek úgy kell meg-alkotnia, ahogyan az író elképzelte. Aszöveg olyan, mint kivonat egy emberből.Ebből a kivonatból kell a színésznekmegteremtenie az író által elképzelt teljesembert.

Egy rendezői ötletért színészi lehető-ségeket és képességeket feláldozni nem

szabad. Mindent a rendező csinál, csakegyet nem: nem ő játszik! Élményszerűvéegy előadás csakis a színész egyénisé-génát lehet.

A színésztől tehát elsősorban az átéléstkell követelnünk. Minden más, dikció,játék stb. szükséges, de nem elégséges. azimpulzív és intellektuális diszpozícióknem ellentétek és értékükben sem külön-bözők. Csak különböző módszerek, utakugyanazon cél elérésére. A cél az átélés.A színész a szövegből meríti az átélést.Minden szövegből tehát akciót kell csi-nálnunk. (Ideértjük a modulációkat és atempókat is.) az instrukcióknak az aprórészletek g való elkészítése és lerögzítésea rendezőpéldányban nem egészen helyesdolog. Jobb, ha ez csak a rendező fejébenvan meg, mert különben süket és vak aszínész jó dolgaival szemben. A helyes

Bar tos Gyula, mint Harpagon a Nemzeti Kamaraszínház 1925-ös előadásában.Rendező : Hevesi Sándor

az, hogy minden előadás maga teremtsemeg a maga rendezőpéldányát.

A próba tulajdonképpen közös átélés.A tudatos elemet a rendező képviseli, azöntudatlant a színész. A rendező el tudjamagát választani munkájától, a színészazonban fizikailag elválaszthatatlan alko-tásától. Csak nagyon nagy színész emel-kedik odáig, hogy látja és hallja önmagát.Ez a színészi tudatosság legmagasabb fo-ka. Igaz, hogy gyakran hidegségre vezet.

az igazi átélés az, ha a színész sajátmaga fölé kerül. az út idáig kétféle lehet:I. intellektuális, 2. intuitív. A színészsaját magának objektuma, s úgy kell ma-ga fölé kerülnie, hogy ezt az objektumotnem zavarja. Ezért a szöveget nem logi-kailag kell megérteni, hanem drámailag.A rendező tehát nem logikailag, hanemdrámailag magyarázza meg a színészneka szöveget. Nem a szavakért és a szavak-ban van a dráma, hanem az emócióbanés az akcióért.

Hogyan válik a dikció akcióvá ? A szí-nész, amikor játszik, akkor beszél és mo-zog. E kettő az, amivel a szerep átélésétdemonstrálja, ezzé válik a dialógus. azélmény - maga a gesztus. Ezt a gesztust,vagyis élményt kell minden mondat, min-den szünet, minden mozgás mögött ke-resnünk. A beszéd a hallhatóvá, a moz-gás a láthatóvA vált gesztus. (Gesztus,nem gesztikuláció!) Ha valaki nem beszélés nem mozog, drámailag azért mégbeszél is és mozog is. Színpadi törvény,hogy amikor az egyik színész beszél, amásik némán beszél. A hallgatás is beszéd,a mozdulatlanság is gesztus. A színpadonsemmi sem szünetelhet, mert a színpadfolytonos történés, folytonos akció, más-különben nincsen feszültség és nincsenillúzió.

Mi a dráma lényege ? A krízis. (Válság.Ennek előkészítése, kirobbanása.) A krí-zis az a perc, melyben egy emberi sorsösszesűrűsödik. A színpadon ennek meg-felelően a krízis színpadi megvalósulása:a feszültség. az egység a krízis egysége. Akrízis aktív vagy passzív reakcióban fe-jeződhetik ki, dialógusban, de történések-ben is.

A beszéd. Négyféle színpadi előadás-módot, beszédmódot lehet megkülön-böztetni: retorikus, lírai, narratív és drámai.Mind a négyet megtalálhatjuk egy esteegy színészben. Ez a négy kategória ma-gában foglal mindent. A rangfokozat anégy beszédmód között a következő: el-ső a drámai. Ez a legjobb. Második a lí-rai, ez áll legközelebb a drámaihoz. Kö-zel van a gesztushoz, mert a líra is él

mény. Harmadik a retorika. Még ez isélményszerű, sőt vannak nagyon jó reto-rikai hatások. Legutolsó az epikai. Ezmár csak egyszerű közlés, egyáltalán nemvaló színpadra.

A legdrámaibb mondat is leronthatólírává, epikává, retorikává. És fordítva is.Antonius gyászbeszéde retorika vagydráma ? Ez érdekes példa. Itt ugyaniskettősség van. A gyászbeszéd természe-ténél fogva retorikus. Látunk egy embert,aki szónokol. De e szónoklat mögöttdrámai szándékok rejtőznek. Antoniusgyászbeszéde a partnerek felé retorika, anézők felé dráma. Ennek a kettősségnekegyik felét sem szabad elhagy-ni.Látszólagos retorika alatt drámai játékot kellprodukálni.

A színésznek a beszéd technikáját megkell tanulnia, tudnia kell. De ez még nemelég. Valamit értelmesen elmondani, ez aszínpadon kevés. Ez lehet célja tanárnak,de a színésznek ez legföljebb eszköz. Deolyan eszköz, amely esetleg talán mégnélkülözhető is a színpadon. Tairov je-gyezte föl, hogy egy nagy orosz színész-nek egyszer egy kitörésnél nem jutotteszébe hirtelen a szöveg két utolsó sora.Mire az történt, hogy zenei hatásra tá-maszkodott. Teljes átéléssel, emócióvalmondott fonetikailag érthetetlen szava-kat. S a hatás mégis teljes volt. Ez a leg-jobb példa arra, hogy a közönség a szín-padon emóciót akar s nem szavakat. Sok-szor meg sem értik, mit mond a színész,de a gesztusból kitalálják.

A színészi mozgás. A színész privátmozdulatainak nagy hatása van színpadimozdulataira. A mozgás, akár a beszéd,ha nem átkomponált, hanem „ösztönös",naturalista, legtöbbször rossz, művésziet-len. A filmnél rájöttek arra, hogy a moz-gást öntudatosítani kell. Chaplinnek pél-dául soha még egyetlen pongyola moz-dulata nem volt. A film tehát e téren igenegészséges módon befolyásolta a szín-padot.

A spontán mozdulatot nem szabadmegengedni a színésznek. árra sem hi-vatkozhatik, hogy a spontán mozgásőszinte és közvetlen. Legőszintébbek afűzfapoéták, sokkal „őszintébbek", mintPetőfi vagy Arany. A legnagyobb költőknem bízták műveiket az „ihlet" pillana-taira. Hanem inkább újból és újból javí-tották, átdolgozták műveiket. A költőnekez a tevékenysége nem más, mint kritikaibeavatkozás, az emóció utánszükségesnek vélt kontroll. Ha a színész-nek nincs meg a kontrollja, önkritikája,akkor a rendezőnek kell beavatkoznia. A

színész szeret a próbákon ilyeneket mon-dani: „Én ezt így érzem." Ez nem helyes.Nem az a fontos, hogy mit érez a próbána színész, hanem az, hogy mit fog érezniaz előadáson a közönség!

A színész azt hiszi, amit ő érez, az márfeltétlenül jó is. Itt egy paradoxonhoz ju-tottunk: a modorosság a legspontánabbszínész veszedelme. Pethes Imre sohasemvolt modoros. az ő mozdulatai mindig akarakterből fakadtak. A vörös tatárbanEcse Pál sötét, nehézvérű alak. Pethesmozdulatai ebben a szerepben nehezek,medveszerűek voltak. az ösztön címűdarabban viszont egy svihákot ideges,nyugtalan, gyors, kapkodó mozdulatokkaljátszott.

Tehát a mozgást is meg kell formálni,de szigorú, kemény kontrollal, kritikávalés önkritikával. az új orosz színpadlegértékesebb törekvése ebben az irány-ban halad. Egy könyvre volna itt szükség:a mozgás történetére. A jelmezt, adíszletet is az tudnA helyesen megtervez-ni, aki azt a mozgáson keresztül rekonst-ruálná.

A színpadon mindennek élménnyé kellválnia; ezt a legkisebb mozgásban is ke-resztül kell vinni. Csak olyan mozdulat-nak van létjogosultsága, mely szoroskapcsolatban áll a karakterrel, a szituá-cióval, a cselekménnyel.

Két fő típusú színész van: 1. a táncosvagy mimikus színész, akinek fő erősségea mozgás, 2. a retorikus színész, aki be-szélni jobban tud, mint mozogni. A régiekinkább retorikusak voltak, a film hatásáraazonban erősen kifejlődtek a mimikaiképességek. A rendező feladata, hogy abeszédet és a mozgást összehangolja,stiláris egységbe foglalja.

A jó mozgás nem a festői, nem a szép,hanem a drámai. Mint ahogy nem az azigazi drámai dialógus, amelyben szép sza-vak vannak, hanem az, amelyikben a sza-vaknak drámai súlyuk, jelentőségük van.Nem Rostand az igazi drámaíró, hanemRacine, akinek egyáltalán nincsenek szépszavai. Ugyanez az elv érvényesíthető amozgásnál is.

A három szempont, melyet a rendezéselméletével kapcsolatosan megállapítot-tunk: i. A rendező viszonya a szerzőhöz.2. A rendező viszonya a színészhez. 3. Arendező viszonya a közönséghez. Elér-keztünk a z. szempont vizsgálatának vé-géhez. Megállapítottuk, hogy e másodikfejezetben a rendező szerepe csak másod-sorban játékmesterség, elsősorban a sze-reposztás feladatával kell megküzdenie.Mégis le kell szögeznünk, hogy a játék-

mesterség a rendezői feladatok leglényege-sebbje. Nehezebb s döntőbb súlyú még adramaturgi teendőknél is. A jó rendezőtehát elsősorban jó játékmester.

És most elérkeztünk a 3. szemponthoz:

A rendező és a közönségA színház aktuális művészet. Mindenkornak, minden társadalomnak megvan amaga közönsége, a maga külön játék-stílusa. A játékstílus sohasem függetle-níthető két dologtól: r. a darab szövegétől,2. a közönségtől. Ha egy rossz darab rosszelőadásban tetszik a közönségnek, azéppen olyan baj, mintha egy jó darab jóelőadásban megbukik. az anyagi siker nemigazolja a színházat erkölcsileg.

Mejerhold és Piscator hangsúlyozza,hogy a színház mindig a ma színháza le-gyen. Csakhogy ez nem olyan egyszerű.az úgynevezett ma szinte naponta vál-tozhatik. Relatív dolog a „ma". A ren-dezőnek, ahhoz, hogy lépést tartson amával, állandóan olvasnia kell a képző-művészeti, orvostudományi, társadalmi,zenei stb. folyóiratokat s a napi sajtót. Denemcsak olvasnia, hanem tudnia is kellmindent. Vegyük például a díszletet! Adíszlet, akár festett, akár architektonikus,akár reális, akár stilizált, függ aképzőművészet mindenkori állásától.áppiáék függetleníteni akarták a színpadota festészettől. Mejerhold szintén. Afestőiséget azonban ennek ellenére is ki-hozta a színészek csoportja.

A színpad nem irodalom, de nem isképzőművészet. A festészet elvi kikü-szöbölése mégis lehetetlen, mert a szín-pad kompromisszum. Egy drámának azelőadása ugyanannyira függ a térbeli, mintaz időbeli keretezéstől.

A közönség szempontjából nagyonfontos a színpadon az idő . Mennyi időtvagyis pszichológiai folyamatot veszigénybe a darab a színpadon? A darabcselekménytartalma mennyi idő alattrealizálható ? Ezért van olyan nagy kü-lönbség olvasott és előadott darab között.Amit a színházban három óra alattjátszanak el, azt legföljebb másfél óra alattolvassuk végig.

Ha rendezői szemmel olvasok egydarabot, az annyit jelent, hogy valőrbenolvasom a szavakat. Szinte előre lesem aközönség arcán a hatást. A némajáték aszínpadon időt kíván, olvasás közben nem.De a közönségnek szüksége van anémajátékra, ha a darabot nézi. A Bánk bánmásodik felvonásában a pártütők túlgyorsan pártolnak át Bánkhoz. Itt kevés apszichológiai idő, ezért kell sok drámai

szünettel játszatni a jelenetet. A JuliusCaesarban már elég idő telik el Antoniusgyászbeszéde alatt a tömeg átfordulásá-hoz. A fontos itt az, hogy a rendezőnektudnia kell, pontosan mennyi időre van aközönségnek szüksége ahhoz, hogyelhiggye, ami a darabban történik.

Shakespeare nem pszichologikus drá-maíró. Fejlődő lelkeket Racine, Ibsen ésCsehov ad. Shakespeare-nél a szituációfejlődik. Ő a közönség pszichológiájávaldolgozik. Még Hamlet sem olyan pszi-chologikus dráma, mint Racine drámái.Ha Macbethet pszichologikus drámaíró írtavolna meg, akkor úgy kezelte volnatémáját, mint Racine a Britannicust. Vagy-is megírta volna azt a lelki folyamatot,amikor egy emberből gonosztevő lesz.Racine-nál Britannicusban ez a lelki fej-lődés ott végződik, amikor Nero az elsőgaztettet követi el. Macbeth pedig már amásodik felvonásban megöl egy embert.Mi mégis elhisszük. Shakespeare nem azalak pszichológiájából fejleszti ki az elsőgyilkosságot, hanem a közönség pszicho-lógiájával, vagyis a színházi idő zseniáliskihasználásával dolgozik. Shakespeare aközönséget preparálja, s ez már várja,mikor öli meg Macbeth a királyt. Nem azalakot preparálja, hanem a közönséget.Hogy az alaknak lelkifurdalásai vannak,Shakespeare-nél ez nem pszichológia,hanem fantázia dolga. Legpszichologi-kusabb darabja Hamlet, mert ebben ön-magát írta meg. Racine Britannicust ésBerenicét Tacitus néhány sorából csináltameg. Néhány sort így drámává fejleszteni:ez a pszichológia. Shakespeare nagy,epikus történetet vett, s az alakokmegelevenedtek nála. Ő sohasem keresi,mit miért tettek az alakok, hanem felso-rakoztatja a szituációkat, és kiéli azokat.az utat egyik szituációból a másikba nemrajzolja meg. A shakespeare-i dráma szin-tétikus. A pszichologikus dráma anali-tikus. Shakespeare úgy bánik az idővel,mint se előtte se utána senki. Mindig ak-kor játszat le előttünk valami szenzációt,mikor mi azt már az előzmények alapjánelhisszük. Tapasztalatlan drámaírókrendszerint a jelenet elején mondanak elvalamit, amit csak a jelenet végén volnaszabad kimondani, amikor a közönségmár megérett rá, és elhiszi. Ezért kellsokszor jeleneteket megcserélnie a dra-maturg-rendezőnek. Ez indokolja a hú-zásokat és beírásokat is. Színpadon mind-ennek csak akkor szabad megtörténnie,amikor az elhitetésre már megérett. Ehhezpedig a közönség lélektanának alapos ismereteszükséges.

A térbeli keretezésnél fontos a közönségképzőművészeti ízlése. Itt két szem-pontotkell szem előtt tartani: i. a keretvonatkozzék el a kortól, és ne legyen ki-zárólag aktuális, z. de ugyanakkor tük-rözze a mai életet, a mindenkori valósá-got.

A rendező és a közönség viszonyánakkérdéséhez tartoznak még a következőkérdések: mi a reális színpad, és mi a sti-lizált színpad ? Mi nevezhető stilizált-ságnak ? Hányféle lehetősége van ennek ?Mennyiben stílus a realizmus? Hogyanfüggenek össze ezek a stílusok a színpad-kerettel ? Minő eredmények szűrődtek leaz utolsó évtizedek alatt? Mi maradt megántoine, Brahm, Belesco s a naturalistákpróbálkozásaiból? És mi maradt megSztanyiszlavszkij törekvéseiből? Hogyankell ezekkel szembenézni, és mit lehetmegvalósítani? Mi a haladás, atovábbfejlődés útja? Milyen lesz a jövőszínháza?

Részben és körülbelül ezek azok a kér-dések, melyekre a rendezőnek meg kellfelelnie, ha a közönséggel áll szemközt.

*

Hevesi rendezéselméletének harmadikfejezetét, a rendezőnek a közönséggel valóviszonyát tulajdonképpen csak igenhiányosan vázolhatta fel. Hevesi ugyanisx939-ben, tehát jóval a felszabadulás előtthalt meg, s így nem ismerhette azt aközönséget, melynek bizonyára nagylelkesedéssel csinált volna jó színházat.Mint ő maga mondotta: „A ma színházaszinte naponta változhatik." Nos, ez a magyökeresen megváltozott. Sajnos, ezt aváltozást Hevesi már nem érhette meg. Smivel, mint mondotta, „a színház aktuálisművészet", rendezéselméletének harmadikrészét, melyben a rendező és a közönségkapcsolatát tárgyalta, nem dolgozhatta kikedve szerint. De a ma színházának nemez az egyetlen vesztesége, mely Hevesiidő előtti halálával érte. Hevesi gyakranmondogatta, hogy ha ő Arany Jánoskortársa lehetett volna, akkor a világlegnagyobb balladaköltője egyszersmind aXIX. század egyik legnagyobb drámaírójais. Mert ő nem engedte volna, hogy AranyJános, ez a szerinte minden idők egyiklegnagyobb drámai tehetsége meghaljonanélkül, hogy egyetlen drámát ír!

Ki tudja, ha ez a nagy színházművész észseniális dramaturg tovább él, nem találtavolna-e meg és nevelte volna már fel a madrámaíróját?

Nyári játékok

NÁNAY ISTVÁN

A színház Népstadionja

Szegedi meditáció a népszínházról

Tizenötödik évadját fejezte be a SzegediSzabadtéri Játékok. A jubileumokat szá-montartó és megünneplő korunkban misem természetesebb, mint hogy ez ünne-pélyes évad számvetésre késztessen.

Tizenöt év alatt 244 előadást tartottak,a nézők száma meghaladta az egy milliókettőszázezret. Nagy számok.

Ezek láttán megnyugtató derűlátássalnyugtázhatnánk: lám, lám, milyen remekeredmények! az ország lakosainak többmint egytizede úgy szereti a színházat,hogy nyáron, rekkenő hőségben felke-rekedik, és vonaton, autóbuszon, sze-mélygépkocsin jónéhány kilométert uta-zik egy-egy színházi este kedvéért. Errőlvan-e szó valóban?

Minden tényleges kultúrpolitikai ered-mény ellenére sem mondható, hogy aszínház elsöprő sikert arat nálunk, s azország különböző vidékeiről a várhatószínházi élmény miatt zarándokolnánakSzegedre az emberek.

Akkor hát miért? az utazásért, a ki-rándulásért, a látnivalókért, és többekközött a színházért is, de csak úgy, ahogypéldául Esztergomba templom- és vár-nézni mennek az emberek.

Egy Kecskemét környéki téesz veze-tője ezt így fogalmazta meg: „A téesz-nek meghatározott kulturális alapja van.Ezt így is, úgy is el kell költeni. Ebből azösszegből többek között kirándulásokatszervezünk legjobb dolgozóinknak, vagynyugdíjasainknak. Nem lehet mindig atörténelmi borvidékeket meglátogatni !Érdemes a kirándulásokat úgy tervezni,hogy a könnyebb szórakozás is megle-gyen, és a kulturális élmény se maradjonel. Legyen birkapaprikás, borozgatás, éslegyen színházi este."

Ugyanerről Molnár Gál Péter AbodyBélára hivatkozva Olvasópróba címűkönyvében így ír: „halászlé és prima-donna, pusztamérgesi és külföldi ven-dégszereplő, jól szervezett vendéglátásés somlói galuska, tiszta ülő párnák éshideg szódavíz majdnem olyan fontos aszabadtéri játékoknál, mint maga a pro-dukció. A strandolás majdnem egyen-értékű előidézője az élménynek, mint azénekesek tiszta intonációja, a jó vasútiközlekedés, mint a szcenírozás ötletes-sége."

Azaz a Szegedi Szabadtéri Játékokcsak az egyik, bár kétségtelenül a leglé-nyegesebb, meghatározó összetevője aszegedi nyárnak, a szegedi idegenfor-galmi szezonnak, amit a 15 éves jubile-umra kiadott díszes album így fogalmazmeg: „A Játékok sorsa és jövője egy ös-vényen, kézenfogva jár Szeged általánosgazdasági és kulturális fejlődésének ügyé-vel."

Éppen ezért - a Molnár Gál Péter-Abody idézet „majdnem"-jeinek tartal-mát is bolygatva -- érdemes a jubileumkapcsán elgondolkodni a SzabadtériJátékokról. Annál inkább fontos ez, merta Szabadtéri Játékok egy hónapja alattannyi néző fordul meg az előadásokon,mint más színházban egy teljes, tízhónapos évadban. Ugyanakkor a nézőkjelentős részének az itt szerzett élményaz első színházi élmény, mely eldöntheti:nézővé válik-e, ezután, vagy közömbö-sen, rosszabb esetben ellenségesen visel-tetik a színház iránt. Rendkívül nagy fe-lelősség terheli tehát a nyári kikapcsoló-dás hónapjaiban a színházi kultúra "nép-stadionjának", a Szegedi Szabadtéri Já-tékoknak az igazgatóságát.

Benkő Gyula (Menelaosz) és Sulyok Mária (Hekabé) A trójai nők szegedi bemutatóján(Iklády László felvétele)

Mi élteti a Szegedi Szabadtéri Játékokat? A téeszek kulturális alapjából ide-látogatóközönség? A kishatár-forgalom turistái? Vagy a zenebarát, magasabb műélvezetrefogékony külföldiek? A Dóm téri színház funkciójának elismert érdemei ésperspektívája a 15. évad után.

A Szegedi Szabadtéri Játékok helyét ésszerepét úgy határozták meg, hogy „aművelődés nyári, üresebb hónapjaibantartalmas, vonzó művészi programot kí-náljon tíz- és tízezreknek; nagy műveket,igényes előadásban, reprezentatív sza-badtéri kivitelben, a hazai művészgárdaélvonalával és jeles külföldiekkel, s ezzelegyúttal megalapozza nemzetközi te-kintélyét is." „Népszínház legyen, magyarnépszínház."

Népszínház lett-e a Szabadtéri Játékok?Ha a nézők óriási száma ennek kritériuma,akkor igen. De hitem szerint ezönmagában kevés ahhoz, hogynépszínháznak tekintsük a Játékokat.

Ezzel kapcsolatban idézzük Ront Fe-rencet, a Szabadtéri Játékok egykorimegálmodóját: „Á korszerű szabadtérijáték nem puszta látványosság, nemegyfajta nyári szórakozás a sok közül, ha-nem a nézők belső aktivitását felszabadító,az egyéneket tudatos közösséggéösszekovácsoló, magatartásalakító, és ezenát társadalomfejlesztő tömegünnepély,amely legfőbb feladatát csak sajátosszabadtéri művészi módszerekkel telje-sítheti"; illetve Csaplár Ferencet (Tisza-táj1972. 10.): „Közösségi gondolat, szellemiizgalom nélkül nincs igazi népszínház."

E gondolatok, követelmények vajonérvényesülnek-e a Szegedi SzabadtériJátékok produkcióiban? Azt hiszemeléggé: Nem is érvényesülhetnek a 1 5 évalatt kikristályosodott, már-már megme-revedő műsorszerkezet miatt. A műsorugyanis a „mindenkinek a kedvére valót"

elv szerint készül, s évente mindig tar-talmaz egy klasszikus magyar vagy vi-lágirodalmi prózai művet, egy daljátékot,egy magyar és egy külföldi operát, egybalettet és népi együttest. az idén MadáchImre: Mózes, (a Nemzeti Színházvendégjátéka), Gershwin: Porgy és Bess, (aMagyar Állami Operahaz vendégjátéka),Bellini: Norma és Borodin: Igor herceg, (aBelgrádi Opera vendégjátéka), a János vitéz(Petőfi évforduló ürügyén!), az UkránÁllami Táncegyüttes mű-sora, valamint aHegyen-völgyön lakodalom, a nemzetköziszakszervezeti nép-tánc fesztivál gálaestjeszerepelt az ünnepi műsoron.

A 15 év előadásainak közel egyharmadaopera és daljáték, ötöde prózai mű, tizedebalett, illetve néptánc bemutató volt. Alegtöbbször a z ember tragédiáját játszották(hat bemutató, 24 előadás);

a János vitéznek 18, a Háry Jánosnak ésErkel Hunyadijának 16, az Állami NépiEgyüttes műsorainak 14, a Cigánybáró-

nak 13, Erkel Bánk bánjának és az áidá-nak u, a Csínom Palkónak 9 előadása volt.E kilenc mű előadásai az összesnek 53,5százalékát teszik ki, a további 46,5 szá-zalékot 39 mű előadásai alkotják. A Sza-badtéri Játékok igazgatósága jogosanbüszke arra, hogy a Madách mű, vala-mint az Erkel operák országosnépszerűsítéséért igen sokat tett, emellettpersze látni kell, hogy a kilencleglátogatottabb mű között hány daljátékvan, s ezek együttes előadásszáma milymagas.

az eklektikusságot kezdetben a lehe-tőségek szabták meg, később azonbantudatosan vállalták, mondván: Magyar-országon nincs annyi színházba vihető

ember, hogy érdemes lenne kialakítani éshosszabb ideig életben tartani egymeghatározott, vállalt profilt,ugyanakkor egyetlen profilhoz sincsenekmeg - a tér lehetőségeit és korlátaitfigyelembevéve - a megfelelő drámák,darabok, szerzők.Ez okoknál azonban fontosabbnak érzema gazdasági indokokat. Horváth Mihály,a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójafejtette ki; ahhoz, hogy 15-16 estén átmegtöltsék a nézőteret, stabil,egységesen magas színvonalú, kétes kí-sérleteket, új bemutatókat csak módjávalvállaló, nem a szenzációt kereső, hanemszolid, de biztos, a régi sikerek felidé-zésétől sem idegenkedő műsorpolitikakell. Hiszen a szervezés már januárbanmegindul, s szinte látatlanban veszikmeg a jegyeket a leendő nézők.

A Szegedi Szabadtéri Játékok színhelye és környezete

Jelenet a Vámos László rendezte szabadtéri Rómeó és Júliából (Iklády László felvétele)

A jegyek 8 0 százalékát Csongrád me-gyén kívül, 8 5 - 9 0 százalékban szervezés-ben adják el. A nézők 2 5 százaléka falusi,kisvárosi, 7 5 százaléka városi, ezen belül5 - 6 százaléka budapesti lakos ; legtöbbenBékés és Borsod megyéből, a Nyírségből,Szekszárd környékéről, de mégSopronból is szép számmal jönnek. Ennéltöbbet nem-igen tudnak a Játékokirányítói a közönség összetételéről.

Tehát rizikót nem vállalhatnak, egy-egy rosszul sikerült est évekre visszavet-heti a látogatottságot. A nézőnek érezniekell, hogy nem csapják be. Ha nem istudják biztosan megmondani, hogy mitfog látni, azt garantálni kell, hogy ér-demes lesz eljönni, a néző az előző évekszínvonalánál rosszabbat nem tapasztal.

E tisztán üzleti szempont mellett per-sze vannak olyan tényezők is - egyezte-tési, szerződtetési gondok, az új szerzőijogi törvény, a nemzetközi egyezmények- amelyek befolyásolják a műsor-politikát.

Ezek ismeretében, vajon hogyan ér-telmezhető a sokat emlegetett népműve-lési feladat? áz, hogy nyaranta több tíz-ezer embert ismertetnek meg a színház-zal? Hogy műsorpolitikájukkal igényesnézősereget nevelnek ? Egyáltalán miértszükséges az eklektikus műsor, amikor anézők döntő többsége úgyis csak egyet-

len előadást néz meg? És sorolhatnánkkételyeinket.

Mert tudva tudjuk, meglehetősen szűkkörben hat a színház, mégis idejétmúlt,korszerűtlen népművelési koncepciótsejtet az a „néphez való lehajlás", aho-gyan a kiválasztott „nagy" mű „reprezen-tatív" előadását átnyújtják az „egyszerű,tanulatlan, műveletlen" embereknek,lássanak csudát. Ugyanakkor például amagas színvonal igénye miatt idegennyelven énekelnek számos produkcióbanaz énekesek, ezáltal szinte automatikusankizárják a nézők jelentős részét a művekteljes értékű élvezetéből (lásd az idei Igor

herceg előadását, amikor is tömegesenhagyták el a nézők a tribünt).

Amikor a tv-ben az ember tragédiáját azegész ország kétszer is látta, hiú ábrándazt hinni, versenyre kelhet Szeged a műszéles tömegekhez juttatásában a tévével.Ebben a helyzetben nyilván csak akkorvan létjogosultsága a Tragédia újbólibemutatásának, ha minden előzőeknélmás, közérdekűbb mondanivalót tudnakáltala hirdetni. Hiszen más a fel-adata akét közvetítő eszköznek: a tévéelvégezheti a mű megismertetését ésmegszerettetését, a színházi előadásnak aszínház szeretetét, a színháznézés mű-vészetét kell elplántálnia, az élő műalko-tás közösségi élményét kell létrehoznia.

De vajon milyen színházi eszménytképviselnek a Szegedi Szabadtéri Játékokelőadásai?

A nézőtér és a színpad óriási méreteimegkövetelik, hogy hangerősítővel dol-gozzanak, ami azzal jár, hogy a színpaditérkompozíciók a mikrofonokat körül-álló statikus csoportokból adódnak, hogya színpadi beszéd dinamikáját alegtökéletesebb keverő berendezés semtudja követni, így torz,. érthetetlen lesz aszöveg, az ének, a zajok sokszor erő-sebbek, mint a beszéd és így tovább.

Uralkodó kifejezési forma - a teretkitöltendő - a nagyszámú statisztériamozgatása, de ez a kevés próba, a jól-rosszul verbuvált emberanyag miatt azesetek többségében csak a legegyszerűbbmozgásokra, vonulásokra, jobbára csakcsellengő álldogálásra szorítkozik.

A darabok kiválasztásánál és színre-vitelénél a legfőbb szempont a látványos-ság, ami önmagában nem lenne baj, hi-szen a látvány erejével is lehet hatni,gondolatokat megfogalmazni - példa erreHont Ferenc első Tragédia rendezése - de ajátékok előadásain - olykor-olykor - alátvány csak a látványért van, a tablók, astatisztéria, a színek és fények nemakarnak többet jelenteni, mint amitelsődlegesen jelenthetnek (ellenpélda:Marton Endre Mózes rendezésében a

nép, a tömeg mozgásának megkompo-nálása).

A pompásnak tűnő díszletek, jelmezek,a sok tánc, ki-bevonulás, világításieffektus mögött végülis elsikkad a lé-nyeg, a darabok gondolatvilága. Mertazok a jelen gyakorlat szerint az 5. sortólhátrafelé egyre kevésbé hatnak, s csak azarcnélküli játékosok színes kavalkádjalátszik.

Ez a színpadi forma ellentéte a ma tért-hódító gondolatokra koncentráló szín-játszásnak, s nem lehet csodálkozni, haezután az a néző, aki Szegeden kapja elsőszínházi élményét, elutasítja majd a más-hol látott előadásokat. MegkockAztatoma feltevést: a sokat emlegetett szegedinéző-passzivitás, a szegediek elpártolásasaját színházuktól nem kapcsolatos-e aSzabadtéri játékok hatásával. A nézőketelandalító élményt keresnék a kő-színházban is, de az nem vállalkozhat aszabadtérihez hasonló műsorra így nem istudna produkálni azt a kiállítást, mint aszabadtéri. A néző unalmasnak és sze-gényesnek érzi a kőszínházi előadást,mert nem hasonlítható a szabadtéri moz-galmasságához, látványosságához.

*

Visszakanyarodva meditációm kiindulá-sához, minden megkérdőjelezhető voná-sával együtt is éltetője a Szegedi Szabad-téri játékok a város idegenforgalmának, aSzegedi Ünnepi Heteknek. A színháziprogramon kívül évről évre több, illetverangosabb művelődési, szórakozásilehetőség vár a látogatóra. A hagyomá-nyos - idén már 24-edszer megrendezett -nyári tárlat, a szakszervezeti néptáncfesztivál, a szegedi ifjúsági napok, a mű-velődéselméleti és pedagógiai nyári egye-tem, ipari, mezőgazdasági vásár, sport-versenyek, orgonahangverseny, idősza-kos kiállítások teszik teljessé a SzegediÜnnepi Hetek programját. A város erre ahónapra kicsinosodik, tiszta lesz (leg-alábbis a főútvonalak), a szegediek százaivesznek részt a vendégfogadásban,kalauzolásban, kiszolgálásban.

Minden együtt, a színház, a különbözőprogramok, a Tisza, a hangulatos városegyüttesen vonzza a hazai és külföldituristákat. De csak rövid tartózkodásra. á.látogatók zöme szervezett utas, és különvonattal, autóbusszal érkezik Szegedre, snéhány órás városnézés, eszegetés, és aszínházi előadás megtekintése után márindul is haza. De akik hosz-

szabb időt szánnak a szegedi látogatásra,azok is aránylag rövid időt töltenek a vá-rosban, 1972-ben ezek a turisták is csakátlagosan 2,05 napot töltöttek itt. Ennekoka a szálloda- és elszállásolási lehetősé-gek szűkössége, a másik azonban az,hogy két előadásnap között szinte sem-miféle más esti program nincs.

Más nyári fesztiválokat rendező váro-sokban a „hivatalos" nagy színpad mel-lett számos kisebb színpadon, pódiumonis folynak előadások. (Sokszor vonzób-bak, mint a nagyok!) Szegeden adva vana második színpad, az újszegedi szabad-téri, amelyet két éve újítottak fel, s nemsok ráfordítással minden igényt kielégít-hetne. Meggondolandó, nem lehetne-e aSzegedi Szabadtéri Játékok programjai-nak néhány, kevésbé látványos, inkábbkamarajellegű előadását erre a „másodikcsatornára" áttenni. A szervezésbeli,szerződéskötés körüli problémák mindenbizonnyal megoldhatók lennének. áma-tőr együtteseknek is helyet adhatna azújszegedi színpad – Avignon-ban példáula karmeliták kolostorának udvaránláthatók minden évben a legizgalmasabbkísérleti-amatőr produkciók.

A több játéktér jobban szolgálna azesetleges profilszűkítést is, hiszen a Sze-gedi Játékok - Balázs Béla által is meg-fogalmazott módon - a közép-európaiországok színházainak találkozója le-hetne, és felhagyhatna a csaknem kizá-rólagosan 19. századi témák, művek, stí-lusok életbentartásával, és korunk, a 20.század színházává válhatna.

Á színházi problémák mellett megol-datlan Szeged nyári koncert élete. Nehe-zen képzelhető el, hogy ne lenne igénynéhány jól kiválasztott programú, ésközreműködőjű hangversenyre, pedig aZenélő udvar koncertek állítólag épp azérdektelenség miatt haltak el.

Úgy tetszik, a Szegedi Szabadtéri já-tékok akkor válik népszínházzá, ha aDóm téri előadások - a 6000-es nézőtéráltal determinált - látványközpontúságahelyett létrejönne a várost átszövő álta-lános „tömegünnepély" más esti kulturá-lódási lehetőségekkel, a kiállítások szép-re nevelő hatása mellett a kulturált em-beri magatartás példáival, igényfelkelté-sével. Amit az üzletek rendezett kiraka-taitól a kulturált kiszolgálásig, az egy-szerű, de szép szálláshelyektől, a szín-vonalas, de nem drága éttermekig, biszt-rókig, „talponállókig", az itókázástól aműélvezetig sok minden egységesenszolgálna.

GÁBOR ISTVÁN

Budapesti szabadtérijátékok 1973-ban

Sajátos arculatú volt az idei nyári évadBudapesten. A sok évi átlaggal szembena magvasabb műfajokban hozott újat,eredetit, míg a könnyed szórakoztatásbana műsor jórészt kitaposott utakon haladt.Mert íme: a Margitszigeti Szín-padonháromszor előadták Lamberto Gardellivezényletével-akit a BudapestiSzabadtéri Színpadok igazgatósága ötévre főzeneigazgatónak szerződtetett aSzigetre - Verdi Requiemjét, bemutattákCsenki Imrének Puskin történetére éseredeti cigányfolklórra épülő operáját, aCigányokat, és két-két estén a Nabuccót,illetve az Otellót játszotta az idei nyári sze-zon rangos' vendégtársulata, a nápolyiSan Carlo Operaház. Elővették néhány-szor a tavalyi sikeres produkciót, Verdiifjúkori művét, az áttilát is, és megren-dezték dicséretes módon a nemzetközifolklór fesztivált.

Ezzel szemben a másik két szabadtériszínpadon kevés nyoma volt a kezdemé-nyezésnek. Megzenésítettek egy régifrancia bohózatot - Válni sem érdemescímmel játszották a Városmajorban -, aBudai Parkszínpadon pedig a Gül babátadták elő verses, átdolgozott formában.

Válni sem érdemesA sokoldalúságáról ismert napilap-kriti-kus, aki egyforma szakértelemmel szólhozzá a balett, a dráma, a film, az opera,a kabaré és A Bach-oratóriumok kérdései-hez, a tőle megszokottnál is nagyobb in-dulatba jött. Haragját az váltotta ki, hogyegy kritikusnak álexander Bisson és án-tony Mars bohózata a városmajori válto-zatban nem' tetszett. Pontosabban meg-fogalmazva nem hatott számára sem azújdonság, sem az eredetiség varázsával.

A kritikus, aki ezért alaposan meg-kapta a magáét - én vagyok. Egy folyó-irat hasábjain a napilapénál részleteseb-ben fejthetem ki, miért nem tetszett ez azegész produkció a Városmajorban. Bis-son és Mars műve, eredeti címén az Egyválás meglepetései kereken 85 esztendővelezelőtt, 1888-ban keletkezett. De haddírjam le ide nyomban azt az elkoptatottközhelyet, hogy azért, mert valami régi,

még nem biztos, hogy jó is. Vagy más-képpen: azért, mert a darab a maga korá-ban jó volt, napjainkban nem kötelezőujjongással fogadni. ábban az időbenBissonék bohózata része volt annak avonulatnak, amelynek egy-egy pereménés kiszögellési pontján Feydeu, Bataille,Hennequin, Flers és Caillavet nevei ta-lálhatók. Ebben a tisztes sorban azonbanBisson neve ragyog a leghalványabbfénnyel. Egy tévésített bohózatáról írva aLes Lettres Française kritikusa epésenjegyezte meg 1963-ban: „Bisson nemrendelkezik sem Feydeu precizitásával,sem Labiche költői képzelő erejével."Ugye, szükségtelen bizonyítani, hogy ha-sonlatait nem is a legmagasabb irodalomrégióiból vette a francia kolléga.

De ettől még eltekinthetnénk, hiszenha Bisson nem is oly kiválóság, mintFeydeu és Labiche, nevetni még lehetne adarabján. Említsek Bissonnál gyengébbhoni szerzőket, akiknek darabjai siker-szériát futottak be? Csakhogy ott a bök-kenő, hogy Bisson és Mars fölött eljárt azidő; humorán alig tudok nevetni. És félő,hogy nem bennem, hanem a darabtémájában van a hiba.

A Válni sem érdemes - korábban sokegyéb címmel játszották - bemutatásaidején valamiféle társadalmi mondaniva-lót rejtett magában; ha enyhén is, dekigúnyolni látszott az akkori franciaválási törvény fonákságait. De kit érdekela múlt századi merev válási törvénymanapság, amikor hazánk a válási sta-tisztikában a világranglista élén halad?ázonkívül Bissonék, meg a későbbi fel-újítások idején sok baj volt az anyósok-kal, őket gúnyolja ki ez a bohózat. Hasemmi más, az anyósnak a családbanmegváltozott funkciója is jelzi a társa-dalmi talaj földrengésszerű robbanását;ilyen körülmények között aligha fakasztmosolyt egy olyan darab -- bármilyenrégi is -, amelynek ez a központi magva.Szívesen értek egyet azzal a Tolna me-gyei kollégámmal, aki egy alkalmi tár-sulat előadásának méltatását - akkoribanMadame Belzebub címmel játszották adarabot vidéken - így kezdte: „ákárhogyis szeretném másként meghatározni, setöbb, se kevesebb, mint egy hosszú, két-órásra nyújtott anyósvicc ez a darab."

ágyúval lőnék verébre, ha tovább bon-colgatnám a Bisson-darab gyöngeségeit;nyári bemutatását csak az abszolút igény-telenséggel lehet indokolni.

Illetve lehetne még egy indoka: olyanrendezői, színészi telitalálat, aminek pél-dául három évvel ezelőtt lehettünk tanúi

a Charley nénje városmajori előadásán,Kerényi Imre jóvoltából. A Charley nénjese sokkal bölcsebb darab a Bissonénál,bár annak alapszituációja - egy fiú, akiönmaga nagynénjévé válik -, időt-lenülmulatságossA teszi az egész csacs-kaságot. Simon Zsuzsa nem ismételtemeg régebbi önmagát, azokat a főiskolaivizsgaelőadásokat, amelyeknek csupa -mozgásból, táncból, lendületből össze-kovácsolt produkciói kitörölhetetlenülmegmaradnak az emlékezetben. Most arendező kevesebbel is beérte: átgondol-tan meghatározott néhány örökéletű víg-játék-típust - a veje életét megkeserítő,mindig zsörtölődő anyóst, a hódító kül-sejű bonvivánt, az örömöktől még nembúcsúzó öregurat, a munkájával elégedet-len, tehetséges muzsikust, szerelmének akonyha oltárán áldozó fiatalasszonyt stb. -ezeket belehelyezte Bisson és Mars gé-pezetébe, és meg nem unta végesvégte-len, hogy az a nóta mindig úgy megyen.(ád vocem nóta: Behár György válogattaössze a bohózathoz tucatnyi szerzőtől azenét, és ha nem érezni stílustörést, ez aválogatás érzékenységét, Behár íz-lését,szakmai biztonságát dicséri.) Nem történtsúlyosabb hiba, tulajdonképpen mindenkia helyén volt, de valamilyen furfangosötlettel ezt a helyet jobban, maibbszemlélettel is ki lehetett volna jelölni.Könnyedén kínálta az alkalmat ehhezFehér Miklós színpadképe a magavázlatosan vidám elnagyoltságával; adíszlet megfordítása és tükörképe a má-sodik részben a szituációk változatlan-ságát bizonygatta, ötletesen.

az előadáson a fiatalabb évjáratú szí-nészek munkája tetszett jobban. Szom-bathy Gyula például, mint Henry Duvalzeneszerző abba a sokszor megírt bohó-zati helyzetbe, hogy a komoly zene irántelhivatottságot érző komponista kény-telenségből a könnyű zenéből él meg,belevitt valamit egy spleenes fiatalemberkeserveiből, kudarcaiból, anélkül, hogy avígjáték mérlegét fölborította volna.álmási Éva, mint Duval első feleségeösztönösen megérezte, hogy e csekélyszerep eljátszásához a régi eszközök márnem elegendőek, ezért olykor kiforgattabelsejéből a vérmes Yvette-et, és úgymozgott, mintha néma filmet perszif-lálna. A határozott tehetség jeleit mutattaMányai Zsuzsa is Gabrielle, a másodikfeleség szerepében: alkati adottságaitkedvesen és túlzás nélkül hasznosítottacsacska konyhatündérként, aki férjét agyomrán át ejti rabul. Suka Sándor azok-nak a társaságába tartozik, akik áttételes-

ségével együtt vállalták ezt a játékstílust;öregedő gyarmatáru-kereskedője a műfajtelitalálata, jó mozgáskultúrával, táncosfrisseséggel. Papp János viszont, akit atársulat legfiatalabb tagjai közé so-rolhatunk, kissé idegenül mozgott eb-bena számára valószínűleg ismeretlenvilágban, és nem tudta, milyen az a hó-dító külsejű fiatalember, akit sem neki,sem a közönségnek nem szabad komo-lyan vennie.

Nehezebb a kritikus helyzete, amikorSchubert Éva produkcióját akarja meg-ítélni. Ez a tehetséges színésznő ugyanissokáig nem jutott egyéniségéhez méltófeladathoz, és íme, most a Városmajor-ban övé lehetett az anyós hálás szerepe.A kritikus azért van nehéz helyzetben,mert őszintén becsüli a művésznőt, ésmert Schubert Éva nem is játszottrosszul. Csak éppen nem azt alakította,aki ma lehetne egy nyári bohóságban, ésamely stílushoz némely kedvező tényezőjó ösztönzést adhatott volna. Sztereotí-piákat kaptunk csak tőle, sokszor bevált -éppen ezért már jól ismert - színészikellékekkel, fanyar fintorokkal, a gro-teszkségnek olyasféle elemeivel, amelyek-ből hiányzott az idézőjel, a nézőkkel valóösszekacsintás. Mensáros László meg-jelent a színpadon, olykor énekelt is, deennél többet nem tett, noha lényegesentöbbre futotta volna sokra becsült mű-vészi erejéből. Ha interjút készítenékvele, az volna az első kérdésem: miértelégedett meg ennyivel?

Gül BabaVáltozatos és egymástól eltérő volt a kri-tikai fogadtatása a másik nyári szórakoz-tató produkciónak, a Gü l Babának is.Nekem tetszett, mert az előbb említettbohózattal szemben azt adta, amiHuszka-Martos operettjének a lényege:mesét, pompás muzsikát, látványt,mulatságot, romantikát. A Gül Babánnem akartam számonkérni azidőszerűsítést, a persziflálást, a modernjátékstílust; nem egy-szer voltunk tanúiannak, hogy az operett, minél naivabb acselekménye, annál nagyobb indulattaldobja le magáról ezeket a fölöslegesen éserőszakkal reáaggatott külsőségeket. Haaz átdolgozó a cselekményt lényegesenmegváltoztatja, porrá hullik szét amesének amúgy is gyönge váza, hakülönleges társadalmi mondanivalóvalruházza föl, nevetségesen idézőjelbekerül a zene.

Romhányi József szerencsére jól láttaezeket a veszélyeket, és az alaphelyzetennem változtatott, csak inkább tömörí-

tette azt, és megnövelte Gül Baba szerepét,az egész cselekményt is személye körécsoportosítva. A prózai szöveget a tőlemegszokott rutinnal megverselte, amimindenképpen a szövegmondás előnyérevált, mert eleve kizárta, vagy legalábbiscsökkentette az operettben sem kívánatosnota benéket.

Különös, hogy Csinády István, ami-kormeseszerűen stilizált díszletekre,mézeskalács-házakra, sajátos levegőjű,színes operettvilágra van szükség az elő-adásban, mindig újból és újból bebizo-nyítja tehetségét, remek ízlését. ázértkülönös ez, mert saját színházában viszont,amikor ilyen színpad szükséges, akkorvendéget hívnak meg díszlettervezőként.Lehetséges, hogy a tehetséges művészezért változtatott munkahelyet az idén?Elég az hozzá, hogy Csinády színpada aszabadtéren ismét gazdag fantáziájú, jószínhatású, amellett kedvező játék- éstánclehetőséget kínál, és mégis olyan, amitnem kell, nem szabad komolyan venni,hiszen csak festett kulissza-világ.

Zeneileg is az igényesség jellemzi aBudai Parkszínpad előadását. Nem e fo-lyóirat elsődleges feladata, hogy HuszkaJenő zenéjének értékeit, az ízlésesen ma-gyarosra stilizált, kiválóan meghangszereltmuzsikát értékelje. Ha mégis utalok erre,csupán azért teszem, mert meggyő-ződésem: a közönségnek mind tekinté-lyesebb részében a zene hódít a cselek-ménnyel szemben, számukra a muzsikaélteti az egész előadást. Néhányszor tanúilehettünk annak, hogy a FővárosiOperettszínházban elfeledkeznek erről, ésmegelégednek azzal, hogy a klasszikusoperett zeneileg éppen csak megálljon alábán. Nos, a Budai Parkszínpadot nemilletheti ilyen vád: a MÁV Szimfonikusokkitűnő együttesének közreműködéseoperaházi karnagy, Bolberitz Tamásavatott, precíz irányításával azt a többletetadta, ami nélkül ma már nem érdemes egy-egy Huszka-, Jacobi-, Kálmán-operettetszériában eljátszani. Még mindig a zeneiigények felől közelítve az előadáshoz, aFővárosi Operettszínház ének- és tánckaraönmaga legjobb színvonalán vett részt - arendezés jó-voltából valóban résztvett, ésnem kívül-állóként szerepelt - a játékban.

A Gül Babát Seregi László rendezte, ésaz egymástól eltérő kritikák éppen az őmunkáját dicsérték vagy bírálták első-sorban, ami érthető is, hiszen a rendezőfelelőssége az operettnél sem kisebb, mintbármely más drámai műfajnál. Ne-

kem tetszett Seregi munkája, főképpenazért, mert tartalmas, érdekes, hangulatosés derűs keretet biztosított a játék-hoz. Arendezőnek modern musicale-ken edzettrutinja - a szó jó értelmében --diadalmaskodott a rossz operettes köz-helyeken. Olykor ugyanis az operettoperának álcázza magát, és a rendező arégi beidegződésekhez ragaszkodva tab-lók, állóképek, mozgás nélküli, érzelem-mentes áriák és duettek sokaságávA vál-toztatja a cselekményt. Ha Seregi Lászlórendezésében korszerűségről beszélhe-tünk, ezen ebben az esetben azt értem,hogy a műfaj különféle elemeit egységbeszervezte, a népszerű dalok kedvéért nemállította le a játékot, hanem minden moz-zanatot jó átmenettel az üde mesébe il-lesztett. Ahol ez mégsem sikerült neki, ottlegalább olyan hibás volt a színész is, minta rendező.

Két alakításra gondolok ezzel kapcso-latban: Pataki Lászlóéra és Berkes Já-noséra. Pataki László, aki áli baba sze-repében lépett föl, olyan sablonokat hozotta színpadra, amelyektől a legtöbb vidékitársulat is régen megszabadult már.Legalább 20-30 évet elkésett ez azalakítás: akkoriban elegendő volt az ope-rettben a daliás megjelenés, a kackiástartás és az érces baritonhang. az utóbbiegyébként Patakinak is értékes tulajdon-sága, amelyet jobban lehetne hasznosítani.Berkes János néhány évvel ezelőtt azautóbalesetet szenvedett Palcsó Sándorhelyett beugrással megmentette a mar-gitszigeti János vitéz előadást. Akkormegdicsértük a merész vállalkozást, ésbizalmat előlegeztünk neki, hogy későbbmeggyőzőbb lesz a játéka. Berkes azon-ban később, az Operettszínház Dohányonvett kapitány - előadásán még nem bizo-nyított: merev volt és valamiféle opera-énekesi allürökkel szerette volna pótolniazt a csekély emberábrázolást, amit azértaz operett sem nélkülözhet. A tenoristaegyelőre keveset hasznosított az akkoribírálatokból, és most, a Gül Babában iséppen olyan klisékkel játssza Gábor diá-kot, mint korábbi szerepeit. Azt kellgondolnom; Berkes János valamilyencsökönyös makacssággal föltételezi, hogy aközönség még ma is elolvad egy széphang hallatán. Pedig ez a fiatal, tehetségesművész saját intézményében, azOperaházban és az Erkel Színházban ismeggyőződhetik arról, hogy az igazi si-kernek ma már nagyon sok összetevőjevan az éneklésen kívül.

Ez a megállapítás semmiképpen semvonatkozik a címszereplőre, Bessenyei

Ferencre, aki nemcsak a színészi mesterségtitkait ismeri mindenestől, hanem meg isbecsüli azokat, és amellett nagyon szépenénekel. A stílus egyébként sem ismeretlenBessenyei számára, hiszen vidékibonviván korában Gábor diákot is sokszorjátszotta. az ő különleges tehetsége ésművészi alázata kell hozzA azonban, hogygyökeresen hátat fordítson a régi színpadiszokásoknak, amelyek-kel régebbi időkbenbizonyára sok tapsot lehetett kicsikarni aközönségből. Bessenyei tehetséggel ésleleménnyel meg-találta az aranyközéputat az üres sablonok és a drámaialakítás között; jól tudta ugyanis, hogy azelőbbi már rangján aluli lenne, az utóbbipedig cirkalmasan ellenkezőjére fordítanAaz előadás stílusát. Rezignált, bölcs embertalakít tehát, akinek már csak egyetlenlányában és rózsáiban telik öröme, és akielég tapasztalt ahhoz, hogy ha kell,mindkettőtől megváljék. Játékának ezenkívül van még egy, alig látható rétege -Bessenyei arra is ügyel, hogy erre ne hívjaföl külön a figyelmet -, ahogyan kissékívülről és felülről tekint operettesönmagára, erre a derék, jószívű, naiv GülBabára.

Mujkó cigányt Németh Sándor, azOperettszínház egyik legtehetségesebb, azutóbbi években a legtöbbet fejlődött tagjajátssza. Ó is jól ismeri ezt a műfajt éshozzáértéssel szolgálja; mindez szükségesis ahhoz, hogy elkerülje a szerepveszélyes, kellemetlen buktatóit. Lehet,hogy kezdetben volt valamilyen bántóancigányos a játékában, de azon az előadá-son, amelyen én láttam, ez már lekopottróla. Németh Sándor a fogvacogtató fé-lelemre tette a hangsúlyt, de ezt olyanelementáris erővel játszotta el, mintha aCsongor és Tündéből vagy a Varázsfuvolábólvette volna a mintát. az eredendőgyávaságot humorral tetézte, csakúgy,mint nem kevésbé tehetséges partnere,Felföldi Anikó, akinek temperamentumosmozgása, remek tánckultúrája és groteszkalakítókészsége elismerést érdemel.Nagyon jó volt Kishegyi Árpád isZülfikárként. Ez a tehetséges művész, akinemrégiben ünnepelte operaházi tag-ságának negyedszázados jubileumát, pél-dát adott arra, hogyan kell komolyan venniaz operettszínpadot, anélkül, hogy aközönség észrevenné a humoros alakításmögötti fáradságos munkát.

Lehoczky Zsuzsa, aki a szép Leilátjátszotta, megtette mindazt, ami ehhez azalakításhoz szükséges, de mintha aművésznő nem elég jól gazdálkodnékszínészi készletével és nem gyarapítaná

Huszka népszerű operettjét, a Gül Babát Seregi László rendezte meg a Budai Parkszínpadon.Képünkön Lehoczky Zsuzsa (Leila), Bessenyei Ferenc (Gül Baba) és Berkes János (Gábor diák) (Iklády László felvétele)

azt újabb vonásokkal. Olykor úgy érzem :túlságosan biztosra megy, a rutinjárahagyatkozik és nem nagyon keres újutakat. Nem hiszem, hogy elsősorbanLeila az a szerep, ahol sok újdonsággallehet kísérletezni, de éppen Bessenyeipéldája mutatja, hogy alig van olyan szí-nészi feladat, amelybe nem lehetne életetlehelni.

Hogyan kell Verdit játszani?

Színészi és szcenikai szempontból alighaszükséges részletesebben szólni a nápolyiSan Carlo Operahaz vendégjátékáról,hiszen az olasz operaházak köztudottanstaggione-rendszerre épülnek, ahol afolyamatosságot csak az ének-, zenekar ésnéhány állandó szereplő biztosítja. Amibőlaz következik, hogy az előadás színészinívóját az éppen rendelkezésre álló, illetveleszerződtetett énekesek művésziképessége, az operajátékról vallottelképzelése szabja meg. Egységes stílusrólbeszélni tehát meddő dolog, hiszen azelőadás jellege - néhány nagy fesztivál-produkciót kivéve - egy-két hevenyészettpróba után dől el.

A San Carlo Operahaz Nabucco- ésOtelló előadásainak zenei elemzésére aMuzsika című folyóirat és nem aSZÍNHÁZ hivatott. Annyit talán itt ismeg-

jegyezhetünk azért, hogy a pesti közönségtanulságos példát kaphatott arra, hogyankell az átlagosnál jobban megszólaltatni azenekarban és a színpadon Verdimuzsikáját. De hogy miképpen kell Verdit1973-ban játszani, arra vonatkozóan kevéstanulsággal szolgált a két nápolyi előadás,vagy ha igen, akkor inkább negatívtanulsággal: így, ilyen századeleji módonnem szabad. Carlo Maestrini rendeztemindkét előadást, és munkájában főképparra ügyelt, hogy a Margitszigeti Színpadtágas terének megfelelően szélesvásznúrahúzza szét a játékot. Ezért a statisztéria alegkülönbözőbb jelenetekben csatárláncbafejlődik ki, hogy kitöltse a teret, égőfáklyáival pedig gyakorta izgalombantartja a nézőket, hogy melyik bokor fogfölgyulladni. A kórus és az énekesek javaolyannyira becsüli a közönséget, hogy egypillanatra sem akar elszakadni tőle:mindig szembefordulnak velünk. Néhányszép, látványos tabló előnyösenváltoztatna a helyzeten, ha nem érződnékmögötte az erőltetetten hatásra törekvés, agépies be-állítás.

Koltai Tamás kollégám cikke arról,hogyan kell nálunk Shakespeare-t játszania Royal Shakespeare Company budapestivendégjátéka után, érthetően

nagy viharokat kavart. Úgy gondolom, aza cikk, amely azt kérdezné, milyen legyenaz Operahaz Verdi-stílusa a nápolyiakszigeti turnéja után, nem váltana ki ilyenéles polémiát. Mindenki valószínűlegegyet értene abban, hogy noha a pestiművészeknek, rendezőknek van még mitcsiszolniuk ezen a stíluson, a nápolyi SanCarlo Operahaz ehhez kevéskezdeményező erőt adott. Szcenikailagpersze, és nem zeneileg, mert ez utóbbiterületen - a sok közül csupán az Otellonegyedik felvonására gondolok - van mégbőségesen tanulnivalónk a nápolyi-aktól.Ez azonban már más lapra tartozik.

Bisson-Mars-Tabi: Válni sem érdemes (Város-majori Színpad)Rendező: Simon Zsuzsa, koreográfus: BogárRichárd, vezényel: Behár György.

Szereplők: Schubert Éva, álmási Éva, Má-nyai Zsuzsa, Mensáros László, Suka Sándor,Szombathy Gyula, Papp János

Huszka-Martos-Romhányi: Gül Baba (BudaiParkszínpad)Rendező: Seregi László, vezényel: BolberitzTamás.

Szereplők: Bessenyei Ferenc, Berkes Já-nos, Kishegyi Árpád, Hadics László, Fel-földi Anikó, Lehoczky Zsuzsa, Pádua Ildikó,Németh Sándor, Pataki László

világszínházSZÁNTÓ ERIKA

Major RómeójaStratfordban

Londoni levél

1.

Ha valaki megkérdezett volna: mitakarsz első angliai utad első színháziestéjén látni? - habozás nélkül a Rómeó ésJúliát választom. A Rómeó és Júliát,amelynek budapesti próbáin végignéztemMajor Tamás lázas küzdelmét, hogy amaga hite szerint hívja életre a művet. ARómeó és Júliát, amelynek nem-csak asorai tapadtak meg bennem, ha-nem avégső színpadi pillanatok otthoni„élettörténete" is, Törőcsik tudatosanvállalt „magándrámája", kockázatvállalása,el nem fogyó ereje, a csapat (mert igenisvolt csapat) széthullása és talpra-állásai,kis árulások és csendes cserben-hagyás, adrámában a „dráma", amely a magavérével táplálta a régit, a több szaz évvelezelőttit. álkalmatlan vagyok hát a pontos,tárgyilagos beszámolóra, hiszen az énstratfordi Rómeó és Júliámra az elsőpillanattól az utolsóig rákopírozódott amásik, az otthoni. És megdöbbentett a kétélmény közössége, letagadhatatlan,szembetűnő és lényegi rokonsága. Ami-kor ezeket a sorokat írom, nem tudok nemgondolni arra a kajánságra, amellyel ahazai és külföldi előadások egyezéseit,hasonlóságait nyugtázni szoktuk,feltételezve, hogy a sűrűsödő külföldi utaklegújabb divatú szellemi vásárfiáteredményeztek, s a gazdagabb vagy agazdagabbnak hitt asztalról elcsent por-tékáról van szó. . . Í g y hát, hadd jegyez-zem meg, hogy egy új, alig néhány hóna-pos előadás itthonival való rokonságárólbeszélek. Dehát erről később.

2.

Először arról, ami olyan erősen hatott aTerry Hands rendezte-létrehozta elő-adásban, hogy eltakart minden más él-mény-emléket: az erkélyjelenetről. azerkélyjelenetről, amely minden Rómeó ésJúlia-előadás szíve, s szinte minden Ró-meó és Júlia-előadás rosszul, aritmiásanműködő szíve. az erkélyjelenetről, ame-lyet megfürdettek már holdfényben,könnyekben, virágillatban, józan, nap-palifényben, meghintettek már százfélefűszerrel; kamaszbájjal és türelmetlen

erotikával, szólt már égi és földi szere-lemről, volt egyszerű és bonyolult, igaz éshazug, jó és rossz, alkotói már minden utatbejártak, csúcsokra jutottak ésvisszafordultak. S mindez fel is szívódottbennünk, mintha mindet láttuk volna,automatikusan egyik megoldáson szá-monkérjük a másikat, hiányérzeteink ésigényeink vannak, nosztalgiáink és néhaúgy tűnik, unjuk az egészet. A közönségnem szereti az erkélyjelenetet, miközbenerőszakosan követeli, hogy valaki meg-szerettesse vele.

Amit Stratford-ban láttam, elhitettevelem, hogy mindig ilyennek akartam,sose másnak. S így természetes, így igazés egyszerű. A művész - szerencsés pilla-nataiban - mindig valami ilyen készet,egyszerűt, mindnyájunkban kimondásravárót fogalmaz meg. Valaki kimondjahelyettünk és mi ráismerünk.

Megszoktuk, hogy az erkélyjelenet két,egymás mellett megszólaló, egymástmegszakító költői monológ. A szonettekköltője kér helyet a drámaíró mellett.Szómágia, amely a Rómeó-szerelem és aJúlia-szerelem egymástól szinte függetlenfelidézésére vállalkozik. A csúcs - éppezért - általában rögtön az elején van: Júliamagányos, önfeledt kitörésénél. Aszerelmesek valóságos párbeszéde el-halványodik e mellett az éjszakára bízott,szenvedélyes üzenet mellett. Á két sze-relmest nem befolyásolja a másik jelen-léte lényegesen, egy távollevő kedvesttalán éppen így, ilyen szavakkal és gesz-tusokkal szeretnének. A R.S.C. előadásamegteremti az erkélyjelenet egységét ésállandóan fokozódó feszültségét. Hogyan?Terry Hands rendezői elképzelésenemcsak életre hív egy különleges dísz-letmegoldást, hanem annak minden lehe-tőségét (néhány pont kivételével) a vég-sőkig ki is használja. A nyitott színpadotegyetlen, vastraverzekből készült áll-ványzat tölti be. Engem Franz Kafkaámerikájának hazai színpadképére is em-lékeztetett, de kietlen-kemény kontúrjaivalnem áll távol Major Rómeó és Júlia-előadásnak kocsiemelvényeitől sem. Ez azállványzat többszintes vashídként ível át aszínpadon. Legmagasabb szintje adja azerkélyjelenet színhelyét. A Terry Handsrendezte erkélyjelenet lényege ki-robbanóerejű mozgások sorozata, fent és lent.Rómeó és Júlia az érzések nyug-talanságától hajtva megérinteni vágynakegymást, s az érintésnek ez az elemi erejűkívánsága minden mást - félelmet, óva-tosságot, s a szavakat is - elnyomni lát-szik. A két „monológ-folyam" ezúttal

nem áll készen bennük, s nem is vágynakelmondani, s csak azért van, hogy mégisszavakat ölt a szerelem, mert a létre nemjött érintés feszültsége világra löki őket. Aszó nem cél, csak azért válik olyanékessé, mert átvállalja, amit a kéz, a testmondhatna a másiknak. A szerelemről,amely követelődző és vad, s nem a holdranéz, s kétségbeesett és ösztönös. Rómeóés Júlia megbabonázottan bámulnak egy-másra, kinyújtott kezük már tudja, amitők még nem. Akarják egymást, hiszenkülönben mi lendítené keresztül ezt a két,eddig olyan zavartalanul a saját világábabeilleszkedett fiatalt a százados gyűlölkö-dés falán.

A szemükben érvényét vesztette amegszokott. A törvény. A távolság. Amagasság, a mélység. Nyújtóznak, bot-ladoznak, ágaskodnak, kapaszkodnak,groteszk kétségbeeséssel szaladgálnak,Júlia odafent, a vasrácsozaton, Rómeóodalent, a makacsul felemelkedni nemtudó talajon, hogy ujjuk hegyével érint-hessék a másik ujja hegyét. Rómeó vakcsodahittel ugrik neki újra és újra a vas-nak, mint a gyerek, aki a sokadik kudarcután sem hiszi el, hogy az áhított gyü-mölcs elérhetetlen magasságban van fe-lette, egyre fokozódó dühvel ütődik-csa-pódik-ugrik a levegőbe, tíz körömmelkapaszkodna a közömbös semmibe, s Jú-lia ugyanilyen kétségbeesett csodavárás-sal hajolna ki a rácsok közt. Már-már si-kerül, a kezük olyan közel . . . Szintemegnyúlik a karjuk, a testük ... Sistereg alevegő' a stratfordi színházban, szín-padés nézőtér elektromos áramkörébenminden szó szikrázva kifényesedik. Igen,attól, hogy a jelenet ledobja magáról amegszokást s nem a szép szavak számáraakar csak alkalmas szószéket biztosítani,épp a szavak kapják vissza eredeti fon-tosságukat és színüket. Nem a költőShakespeare szól ki szerelmesei mögül,hanem azokból buknak elő a szavak té-petten és megszenvedetten. az erkély-jelenet megmutatja magát: a holdfény-romantika elvont általánosságát ledobjamagáról, egyszerre érezzük meg mélysé-ges, felkavaró erotikáját és mélységestisztaságát, egyszerre vall testről és lélek-ről, a felnőtté érés varázsos játékairól ésaz ösztönök mélyen kavargó drámáiról.

3.

A kietlen vasrácsok Rómeó és Júliája eléri,amit annyi sejtelmes-hangulatosra világí-tott, díszletezett Rómeó és Júlia hiába pró-bált: nézői átélik azt a feszültséget, amelyöntörvényűen magyarázza a színpadi sza-

vakat, elragadtatást és szenvedést. Azt,ami a Shakespeare-szöveg mélyén márannyiszor rejtve maradt.

Mégis - tegyük fel a kérdést, amit azangol kritika is szigorúan feltett, s Majorrendezésének is legkeményebb „botrány-köve" volt -, miért a kietlen vashidalás, aszáműzött finom fények helyett a józanvilágos? Vajon egyszerűen csak jól mű-ködő játéktér lenne a színpadot betöltővasszerkezet, amely lehetővé teszi a fentés lent, a kint és a bent zavartalan váltásait ?Nemcsak ez a feladata, mert ha csak ezvolna, nem volna ilyen kihívóan funkcio-nális. A kemény kietlenséget nem igyek-szik enyhíteni semmi. Ennek a díszletneknincsenek „önmentségei". (S nem kap-ható olyan következetlenségen, mint Ma-jor rendezésében Lőrinc barát más elő-adásokból „kikölcsönzött" cellája.)Összefüggő, kemény kontúrjaierőszakosan árasztják egy erőszakos korlevegőjét. Vízszintes és függőlegesegyenesek szabdalják darabokra aszínpadteret, s ebben a feldarabolódottvilágban a szerelmesek kétségbeesettenpróbálják feszegetni a rácsokat.

Széthullott, erőszakos világ? Eljutot-tunk a kérdéshez, amely körül Major Ró-meó és Júlia rendezése után olyan friss erő-vel lángolt fel a vita. Mi zajlik a színpa-don, s mi a drámában ? „Magántörténet",amelyben ha a véletlen is úgy akarja,meghalnak az egymásra szomjas szerel-mesek? Terry Hands válasza - amelyetszenvedélyes kritikai összecsapás kísért -egyértelmű: a Rómeó és Júlia nem a sze-relmeseket elveszejtő véletlenek könnyeshistóriája, hanem kemény-kegyetlen tár-sadalmi dráma, amelyben a feudális anar-chia erőszakos fogaskerekei ledaráljákazokat, akik nem tudnak, nem akarnakbeilleszkedni. A gyöngéd történet helyettegy brutálisan kiélezett történetet kapunk,s ettől a ténytől a hirtelen támadtszerelem szenvedélye nemcsak belső, ahősökben rejlő, hanem külső magyaráza-tot is kap. Nem egyszerűen két család el-lenére születik ez a szerelem, hanem egyegész világ ellenére: keményebbnek kelllennie a vasnál, tüzesebbnek a tűznél,hogy ne enyésszen el, még mielőtt igazánmegszületne.

4.A színészek. Estelle Kohler kristály-keménységű Júliája sem csak a szerelem-ről akar vallani, hanem erről az egész világellenére született szerelemről. S arról a ma-gányról, amelyen a szeretett másik semtud segíteni . . . A döntés, a vállalás ma-

gányos kényszere, a félelem, a fájdalomzárt burái fontosabbak a rendező és a szí-nésznő számára, mint a szerelem ujjongó -hangjai. Meg sem próbálnak az előadás-ban valamiféle egyensúlyt kiügyeskedniRómeó és Júlia közt. Timothy Dalton istudatosan abból formál alakot, amelybemás Rómeó-színészek gyakran heroikuserőfeszítések után belebuknak. Nem akarfelnőni érett megszenvedettségben Júliamellé. Engedi, hogy az előadás arról isszóljon, hogy még a kölcsönös szerelemsem két szavatoltan azonos emberi álla-pot és minőség találkozása, nincs szó ér-tékek egyenértékű cseréjéről. az igazidráma Júliáé, a világgal való ütközésigazi ütése az ő testén-lelkén csattan, mígRómeó egy elragadtatott szerelem nevé-ben a jogait követeli, s fájdalma hango-san leválik róla, tehát - ha a halál nemszól közbe - akár meg is szabadulhatnatőle az idő kibékítő keze által. Júliávalmás történik: személyiségéhez a szerelemnem hozzáadódik, mint valami értékes ésszínes többlet, a szerelem átforgatja ésáthangolja egész valóját. Szerelme talánelmúlhatna az időben, de ő maga többénem az, aki volt. Rómeóval megesett aszerelem, Júlia fájdalommal világra hoztafelnőtt-önmagát.

Estelle Kohler nem rokona a vala-mennyiünk tudatában élő Júliáknak. Nemtesz bájos és megható önvallomást, mint ameghatóan fiatal Júlia-színésznők, s nemis lényegül csodával határos módonkamaszlánnyá, mint a sikereik csúcsánálló érett művészek, akik jutalom-játékkA teszik a szerepet, s a mesterség„trükkjeivel" illúziókeltőek. EstelleKohler számára Júlia kora lényegtelen, skortalannA teszi a néző számára is. Ő ma-ga talán harminc év körül járhat, de sok-kal fiatalabb is lehet. Csontos, mégis tö-rékenynek ható teste, szenvedésre ki-nyíló arca nem azt a lelkiállapotot keresi,amely a kamaszkor végén, mint általános-ság, szinte mindenkit jellemez, hanem azta mindenkiben bekövetkező pillanatotbányássza elő magából, amit érzelmi fel-nőtté válásnak nevezhetünk. S miután azérzelmi kamaszkor (jobb kifejezés hiá-nyában próbálom így nevezni az érzelmimélység hiányát, a feloldódás képtelen-ségét, a dolgokban való részleges és felü-letes jelenlétet, a szenvedés képtelenségét,s ami ezzel együtt jár - az öröm képtelen-ségét) korlátlan ideig tarthat, egy teljeséleten át is - Júlia életkora valóban ér-dektelen.

Azt állítottam, Estelle Kohler nem ro-kona a korábbi, tudatunkba beépült Jú

liáknak. Hozzá kell tennem: egy kivétel-lel. Törőcsik Mari ember-Júliája (vagyahogy Molnár Gál Péter jó ráérzéssel ne-vezte: „fiú-Júliája" . . .) ugyanazt keres-teés ugyanazt találta meg: a szerelembenvaló emberré válás kínját.

Boldogság nélkül való Júliák? - kér-dezheti csalódottan az olvasó és a néző.Miért esik annyi szó szenvedésről, kín-ról? Törőcsik és Estelle Kohler Júliájamegválaszolja ezt a kimondatlanul is lé-tező kérdést. Mozdulataikban, hangjuk-ban tökéletesen összeforr az öröm a fáj-dalommal, a félelem és kiszolgáltatottságaz erővel - mindketten eljátsszák az ön-magukra ráébredők boldogságát és tér-iszonyát is.

5.Kiismerhetetlenül összekuszálódott, ki-számíthatatlan indulatokkal terhes világ astratfordi Rómeó és Júlia világa. Egy tehe-tetlen és akarattalan herceg áll a piramistetején, akiben meg sem születik az igényarra, hogy békét teremtsen. Csak békessé-get akar, nem igazi békét. Nincs vélemé-nye arról, ami körülötte-mellette dúl,nem feltárni akarja ennek az ellentmon-dásoktól szabdalt világnak a törvényeit,csak megúszni a számára is áttekinthetetlenkonfliktusokat. A zárójelenetben szinteelégedett: a véren vett, csak pillanatokigtartó álbékesség kielégíti. A kenetteljeskibékülésben ő sem hisz, de a hitlátszatát kelteni praktikusnak ítéli.Kemények az ütések a vastraverzek Ve-ronájában, de az irányuk, a „ki kit üt"rendszere kusza. A szavak elvesztettékvalódi jelentésüket, a hangsúlyok ön-árulkodóan hamisak. A szerepjátszás amindennapi élet szükséges, morállá emelteszköze. A szülők érzelemszegények,kapcsolattalanok, ezért hát arra szorul-nak, hogy harsogó és látványos módonjátsszák szülő-szerepüket. Paris szerel-mest játszik, Benvolio jóbarátot, Mercu-tio lázadót, de érzelmeik elhagyták őket,s ettől szenvedni is elfelejtettek már.

Hol vagyunk már attól a közhelytől,hogy a véletlenek és a családi viszály el-veszejti a szerelmeseket? Helyébe akülönbözés drámája lép, méghozzá egy fel-izzó határpillanatban. Rómeó, de min-denekelőtt Júlia mindaddig tökéletesenilleszkedtek maguk is a rendszerré szilár-dult hamisjátékba, amíg a szerelem indí-totta, egész lényüket megmozgató föld-csuszamlás (nem azonos mértékben), dealkalmatlannA nem tette őket a konfor-mizmusra. Nem készültek lázadásra, sőt... valamilyen módon folytatni sze-

retnék az életet, ahogy azelőtt. Csakhogyerre belülről alkalmatlannA váltak. Júlialegalább a dadához fűződő kapcsolatátszeretné megőrizni régi életéből. Rómeóvégül is öl, verekszik, mint azelőtt tettevolna, de a régi helyzetekbe belezuhanószemélyiségük nem azonos a régivel. Avéletlenek mélyén ennek a szívós régi-neka mozgása érhető tetten. A veronai utcákpuskaporos hangulata ugyanaz, a karokbanmost is kész az ütés, az apák éppúgyhatároznak gyakorlatias házasságokról,mint azelőtt, s ha a herceg rokonáról vanszó, hát most is elég ok van a sietségre, adadát nem válthatja meg jó szíve a szolga-beidegzésektől, hiszen hogyan létezhetneannak hiányában.

Minden változatlan, csak ők nem. Mintmár említettem, még Mercutio is azestablishment része . . . (Nem úgy, mint ami előadásunkban, ahol ő is kívülálló, ő iskülönbözik, csak őt a ráció gettózza be,nem az érzelem.) Hát hol itt a véletlen ?

Élhetnek-e?

6.

Minden előadásnak -- a legjobbaknak is -vannak olyan pillanatai, amikor a kapcsolatszínpad és nézőtér között megszakad.Ilyenkor előtűnnek a tévedések, a hiányok,az üres részletek, okvetetlenkedőkérdéseink támadnak - kizuhantunk akörből, amit a színház körénk vont. Lehet,hogy az előadás nem is azokon a pontokona legkevésbé tökéletes, lehet, hogy vannaknagyobb szakadások is. Úgy hiszem,inkább az a döntő, hogy hisznek-e apillanatban azok, akik épp a színpadonvannak, akiknek mi, nézők átengedtükmagunkat. az értelmetlen és hittelenszínpadi lét jelenete volt Stratford-ban azenészek betéte. Szándékosan használom abetét kifejezést: az volt. Nem töltötte be, snem tölthette be a szerepét, mert TerryHands elszakította a siratási jelenettől,egymásutániságra laposította azegymásmellettiséget, s a legendásanfegyelmezett angol epizodisták - a helyzetvalódi értelmének hiányában - üresenágáltak.

A hajszálrepedést önerejéből befor-rasztotta az előadás, de azokban a percek-ben bennem erősebb volta több mint egyévvel ezelőtti pesti, nemzeti színházi él-mény, mint az akkor jelen idejű stratfordi.

S arra gondoltam, talán nem is olyanhitvány vigasz a látszólag rögzíthetetlen,megóvhatatlan-illékony színház számára apontatlan emlékezet.

KATONA ÁDÁM

PáskándiApáczai-drámájaKolozsvárott

az 1970-ben megjelent kötet, majd né-hány, folyóiratban közzétett dráma és többmagyarországi premier után végre 1973tavaszán Kolozsvárott is a színháziközönség elé került egy egész estét be-töltő Páskándi-háromfelvonásos, a Tornyotválasztok. (Megjelent a Korunk múlt évi 1.és 2. számában.)* A marosvásárhelyiHarag György rendezte Apáczai-darabbemutatóját mint műsorpolitikaifrontáttörést is ünnepelhetjük, mert A ki-rály köve félsikert hozó kolozsvári elő-adása, vagyis 1969 óta időről időre csaktervként, közönségcsalogató ígéretkéntszerepelt színházainknak a bérletkötésekidején közzétett műsorrendjén Páskándiegyik-másik munkája. Miután végre méltómegszólaltatásban került színpadra azApáczai, vagy más címen: a Tornyot vá-lasztok, az a vélemény, amit eddig csak

* A drámát nálunk Apáczai Csere Jánoscímmel a Békés megyei Jókai Színház mu-tatta be; 1973 februárjában Földes Annabírálatát közöltük lapunkban erről azelőadásról

félszájjal hirdettünk - hogy Páskándikönyvszínházának java eléri a legjobbak:Sarkadi, Illyés Gyula, Németh Lászlószínvonalát -, mindenki, az eddig fanyal-gók vagy kétkedők számára is kétségbe-vonhatatlan ténnyé vált.

A gazdag lelkivilágú, jól meghatározottszemélyiségű, biztos kézzel megrajzoltfőhősök mindig időszerű emberi-társadalmi kérdések fölött csapnak össze,ütköznek meg Páskándi drámájában. Atudomány, az értelem és a tudás sza-badságjoga, a gondolkodó-kétkedő ésmindig többre-jobbra törő, jelenével elé-gedetlen értelmiségi keveredik kibékít-hetetlen konfliktusba környezetével és azönmagát erkölcstelenné tevő hatalommal.Időtlenül örök, klasszikus kérdések ezek,akár a zsarnokölés erkölcsösségé-nekkérdése is, mégsem hat közhelyszerűáltalánosságokat vagy akár igazságokattaglaló tézis- vagy tandrámaként a Tornyotválasztok. Igazi drámaként élveztük, mert atörténelmi környezet, a XVII. századierdélyi fejedelemség színpadra idézettvilága, meg az időszerű tanulságokatkínáló sorsú, mindig különös érdeklődésreszámottartó tragikus életű Apáczai CsereJános nagyszerű egyénisége alkalmaskeretet, lehetőséget biztosított Pás-kándinak a mondandóját hordozó, köz-vetítő, nagy hatású konfliktus és az ér-zékletes, több dimenziójú főhős megfor-málására. Páskándi természetesen nem az

A gyulafehérvári hitvita. Horváth Béla (Basilius) és László Gerő (ápáczai)Páskándi Géza Tornyot választok című drámájának kolozsvári előadásában

elemi vagy középiskolás történelemköny-vek illusztrálására vállalkozott, mint nemegy pályatársa, amikor valós történelmiszituáció és egykor élt, történelmi érdekűszemélyiségek színpadra állítását vállalta.Számos mozzanatában történelmileg ishiteles az Apáczai-dráma (akárcsak a Dá-vid Ferencről szóló Vendégség), azonbannem ez, a hősök és cselekményvazvalóságos mivolta, hanem az újraterem-tés, újraálmodás életes írói hitelessége,szándékolt mondandójának, egészébensikerült művészi-esztétikai megszerkesz-tése miatt mondhattuk sikeres kolozsváribemutatója, színpadon kiteljesedése után:van igazi drámánk!

A Tornyot választok második felvoná-sában egyszeri történelmi helyzetet idézfel: Apáczai 165 5. szeptember 24-én Gyu-lafehérvárott - II. Rákóczi György feje-delemnek mint döntőbírónak jelenlété-ben - nyilvános vitát folytat az angol for-radalom elől Erdélybe menekült BasiriusIzsák professzorral. De ez a történelmi je-lenet csak alkalom a nemes mondanivalóegyértelmű kifejezésére-ábrázolására.

Apáczai Csere János, ez a XVII. szá-zadi nonkonformista alkotó-értelmiségi,kultúránk és történelmünk egyik legra-gyogóbb alakja, tiszta lelkű, messzi jö-vőbe tekintő hős volt, aki saját koránakvisszahúzó erőivel csatázva romboltamindazt, ami a szellem világossága terje-désének útjában állott. De nemcsak rom-bolt, hanem épített is. Építette a szellemotthonát: tanult, művelt, gondolkodnitudó és merő tanítványokat nevelt, élő-szóval és írásaival. Tudjuk, hogy miutánnagyratörő fejedelme GyulafehérvárrólKolozsvárra száműzte, diákjai követték atűzvész pusztította, szegényes, egyetlenelőadóteremből álló Farkas utcai isko-lába. Vonzóerejének titka nemcsak euró-pai, valóban enciklopedikus műveltségevolt, hanem a többre-jobbra törő, alkotóember másokat magával vonzó sodrásais. „ A lendület, a lendület ! - Ezt szeretem énminden dolgomban, így a tanításban is" -vallotta ő maga. Könnyű elképzelnünk,hogy milyen lelkesedéssel hallgatták anem gazdag főúri sarjakból verbuválódotttanítványai, és milyen erős ellenérzésselolvashatta a vita idején a leggazdagabbmagyar földesúr, a lengyel trónrareménnyel aspiráló, szándékaiba későbbbelebukó II. Rákóczi György erdélyi fe-jedelem a Magyar Encyclopaedia előszavá-ban megfogalmazott „rendbontó", puri-tanista nézeteket: „nem azokat tartom iga-zán nemeseknek, akik aranyláncot kötnek nya-kukba, akik palotáik falait és előcsarnokait

tisztségekre emelkedett őseik képeivel díszítik,hanem azokat, akik igazi javakkal: valóbansaját javaikkal akarják feldíszíteni ön-magukatés hozzátartozóikat, vagyis műveltséggel, jóerkölccsel és ékesszólással . . . A szerencseajándékai - mint az országok, városok, testiszépség - mulandók, de amit erény és munkaszerzett, az maradandó. Ezt a vagyont nempusztíthatja el sem vas, sem lánc, sem rabló,sem a mostoha idő." És ha mind-ehhez méghozzávesszük, hogy Apáczai koránakleghaladóbb, a dogmák és az érzésselátélt hit bástyáit romboló bölcselő,Descartes eszméit hozta haza Hollandiá-ból, az ész mindenhatóságát valló karte-zianizmust, meg azt, hogy a reformátusegyhaz szervezetét mai szóval élve: de-mokratikusan - az alsóbb néposztályok-nak is beleszólást biztosítva a vezetésbe -újjáalakítani szándékozó presbiteriánusoknézeteit is vallotta, nem kell továbbkeresgélnünk Rákóczi ellenérzéseinek in-dokait. A dráma szó szerint idézi az em-lékezetes, 165 5 őszi gyulafehérvári vitánelhangzott fejedelmi megállapítást: „apresbiterianizmus út az independentiz-mushoz", s tudjuk, hogy az independen-sek fejezték le I. Károly angol királyt. Séppen előlük, az ő forradalmuk előlmenekült Franciaország és Konstanti-nápoly után Gyulafehérvárra a néhai I.Károly udvari papja, Basirius Izsák pro-fesszor, s lett szükségszerűen nemcsakvetélytársa, hanem eszmei-elvi ellenfele isa magát nyíltan presbiterinek vallóApáczainak.

Ebből a szembenállásból fejlődött ki atörténelmi, valamint a drámabeli konflik-tus, amelyben a jövőt és a haladást képvi-selő, de a hatalmi erőszakkal szembenerőtlen Apáczainak kellett elbuknia. álul-maradt, alul kellett maradnia a nyilvánosvitában is, mert nyíltan csupán élete koc-káztatásával vállalhatta volna nézeteit svelük a mártíromság töviskoszorúját - ésmert talán maga sem számolt tanításainakesetlegesen történelmet alakító, forradal-mas következményeivel. Nem vitatkoz-hat tehát egyenrangúként ellenfelével avésztörvényszéki tárgyalássA fajuló hit-vitán, egy eleve elfogult „osztálybíróság"előtt. (Érdemes emlékezetünkbe idéz-nünk A király köve hasonló „törvény-széki" jelenetét!) Tudjuk, hogy aszópárbajban vereséget szenvedett„rebellis professzor" toronybóllevettetésre ítélte-tett, de azt is, hogyRákóczi döntésének végrehajtásaelmaradt, Apáczai a fejedelmi kegyelemután „csupán" a fejedelmi városbólKolozsvárra űzetett. az ítélet azonbanígy, végrehajtatlanul is - vagy

ahogyan telitalálattal Páskándi mondja:„elhalasztva" is - ítélet. Jelképessége tö-retlen. Apáczai Csere János sorsa idézi aGalileiét és a Servetét csakúgy, mint atörténelmünkben is föltalálható elbukó,megtiport többiekét: Kecskeméti VégMihályét, Misztótfalusi Kis Miklósét pél-dául.

Három hős vállán nyugszik a tulajdon-képpeni dráma egész konstrukciója. Atöbbieknek csupán a három főhőshöz:Apáczaihoz, Basiriushoz és II. RákócziGyörgyhöz kapcsolódva van funkciójuk acselekményben. A második felvonásban ahitvitát játszatja el Páskándi, a harma-dikban pedig kedvenc, „választott"temploma tornyában az ítélet végrehaj-tására várakozó, az elvesztett vitábanvállalt és nem vállalt nézetei, eszményeifölött vívódó, meditáló Apáczait mutatjabe. A fejedelmi palotában zajló első felvo-násban harcos ellenfelei és véleményüketnem nyilvánító elvbarátai, a harmadikbanpedig csak az utóbbiak társaságában lépelénk a címszereplő. Keresztúri Pál, afejedelem udvari papja, a Diák és DobyLászló tiszteletes a presbiterianussággal,kartezianizmussal vádolt Apáczai híve,támogatója; passzívan, semmit sekockAztatva rokonszenvezik veleCsavaró József és Szeredai álbertiskolamester is. Csulai György püspök,Rhédey főkapitány képviselik azellentábort. az Apáczai-pártiakviszonyulása közművelődésünk,anyanyelvi tudományosságunk,természettudományos műveltségünkn a g y úttörőjéhez változatosan motivált, akétszemélyes ellentábor képviselőié pedigcsupán jelzett: az előzők szerepe, még haegyik-másikuk párhuzamos is, jóljátszható, az utóbbiaké viszont szinteegyáltalán nem. (Esetleg egy, a mi szín-padjainkon sajnos ritka, gazdag eszköz-tárú, nagy színészegyéniség saját szemé-lyiségjegyeivel gazdagítván „lehelhetnelelket" ebbe a két szerepbe.)

A kolozsvári előadás sajnos a szerep-építésnek ezt a hiátusát nem hidalta át.Higyed Imre és Mihály Pál, a püspök és afőkapitány köntösében csak fizikailagvolt jelen a színpadon. A két iskolames-ter alakja a vésztörvényszéki hitvitát kö-vető harmadik felvonásban kiteljesedett,pontosan körvonalazódott. álakítóik:Andrási Márton és Barkó György tisztes-séggel meg is birkóztak feladatukkal. Ahatalom előtt gyáván meghunyászkodó,mindenkor körülményeitől determináltszürke átlagember modelljei ők, akiknekigazi helyük a darab fináléjábanfölvonuló, a kivégzés szenzációjára váró

tömegben lenne, csupán mert véletlenüléppen nem földmívelők, szatócsok, kéz-művesek, hanem iskolamesterek, róják másmiliőben, jellegtelen tájak szegélyezteéletútjaikat. Ok azok a „barátok", akik haállásfoglalásuk nem veszélyes számukra,készséggel tesznek hitet korábban elárulttársaik mellett. S ezzel le is csillapítjáklelkiismeretüket. Szeredai ígymentegetőzik Apáczainak: „Nemszólhattunk. Minket is a fejedelem fizet, bekell látnod, többre sose számíthatsz, mintarra, hogy titokban eljövünk hozzád, éstitokban egyetértünk veled."

A fejedelem papja (Senkálszky Endre)rokonszenves értelmiségi és inkább „vál-laló" egyéniség, noha sohasem rohan fej-jela falnak. Nem az ő fajtája rombolja le alerombolható börtönfalakat - de segít afaltörő, tragikus sorsú pályatársainak.Hasonló pályára állította az író Dobytiszteletest (Márton János), annak atemplomnak papját, amelynek tornyát adrámabeli Apáczai ítélete végrehajtásaszínhelyéül „választotta".

A darab harmadik felvonását az ön-magával vívódó elítélt monológjai megDobyval, majd a két iskolamesterrel ésvégül Keresztúri Pállal folytatott dialó-gusok alkotják. Mindez szerzői kitalálás,azonban mindvégig hiteles, drámai dikcióés a történtek meg az adott helyzet néholfilozofikusan mély értelmezése. Rendkívülsűrű, gazdag mondandójú szöveg:művészileg, esztétikailag az utol-sókötőszóig hiteles. És nagyszerű lehetőségetkínál az Apáczait megformáló LászlóGerőnek pályája egyik legszebbteljesítményére. László elsősorban a szö-veg intellektuális finomságait tudta fel-színre hozni és kevésbé a végletes élet-helyzetből adódó zaklatottságot. Valamiveltöbb, apáczaias „lendület" kellenealakításában, ez azonban, azt hiszem, al-katától idegen. Ezért marad adósunk sajnosa halálfélelem érzékeltetésével, például afejedelem kegyelmét hozó Keresztúri Pálérkezése előtti pillanatokban. Felejthetetlenazonban ott, ahol a „torony-választás", akülönösen a Kant utáni filozófiábangyakran előtérbe kerülő akarat-szabadságsajátos formájáról, a különböző kivégzésimódokról, az elítéltek meg-alázásáról vagya fejedelem besúgóiról, a lelki restségről, atudomány erejéről, használatáról éshasznosságáról értekezik.

A gyulafehérvári iskola vezető pro-fesszorául meghívott ellenforradalmárBasirius a királyi-fejedelmi hatalom sér-tetlenségének, az egyházi szervezet ko-

rabbi formájában megőrzésének híve.Sohasem feledheti egykori ura porbagördülő véres koponyájának látványát, sezt az emléket fölidézve figyelmeztetiErdély fejedelmét a presbiteri nézetekveszedelmes következményeire.Álláspontja épp annyira szilárdanmegalapozott, hatalmat védő érvei,indokai a saját aspektusából épp annyiraegyértelműen igazak, mint eszmeiellenfele, Apáczai álláspontja és érvei. azerdélyi tudós ha nem vállalja is aforradalmár independensek nézeteit, hanem küzd is, mint Cromwell a hatalomért,hanem „csak" a haladásért, az anyanyelvűiskolAztatásért, a természettudományokoktatásáért, a gondolat és tudásszabadságáért harcol, mégisszükségszerűen szembekerül a zsarnokihatalommal. Apáczai és Basirius drámabeliszembeállításának van egy kételyeketébresztő vonása. Basirius a vitában végigőszintén kifejtheti és ki is fejti nézeteit,hiszen a döntőbíró, a fejedelem érdekeitképviseli, Apáczainak, a darabbeliApáczainak pedig - mivel nem szol-gáltathatja ki magát - kényszerhelyzeté-ben az „erkölcstelen" megoldást, néze-teinek letagadását kell vállalnia.

„Igenis Platónnal tartok, aki azt szerettevolna, hogy az uralkodók filozofáljanak ésa filozófusok uralkodjanak. Elegem van abutaságból, a sötétségből .. . Mindenből,ami eszem és eszünk ellen történik!Hazudtam a fejedelemnek!" - vallja meg aharmadik felvonásban ő maga. Nos, ez azerkölcsi vétség, ez a ha-zugság nemApáczait, hanem az őt kényszerítőkörülményeket, környezetét, az érte kinem álló eszmetársait, valamint a hatalmiszóval igazságtevőket szennyezi be. Ésmégis, ennek a második felvonásbelihazugságnak, csakúgy, mint a vitaelvesztésének bemutatásától tartózkodottPáskándi, föltehetően főhőse meg-aláztatásától, deheroizálásától tartva; in-kább az adott helyzetben egyértelműen„becsületesen" viselkedő Basiriust ár-nyékolta be néhány negatív vonással. Ezta, véleményem szerint, szükségtelenülkisszerűen ravasz Basirius-értelmezéstvállalta a szereposztás is. az angolpaptanár alakítását a tőle idegen szerep-körben tisztességgel helytálló HorváthBélára bízták, és a rendezés is ezt a felfo-gást, értelmezést segítette. Pedig egy erős,a maga meggyőződését tisztán vallóBasiriussal szemben vereséget szenvedőApáczai talán nem kevésbé lett volna hő-sies hős, viszont meghurcoltságában,megalázottságában feltétlenül emberibbember. Igy viszont, amikor utólag saját

magát vádolja hazugsággal, óhatatlanulfölötlik bennünk egy indiszkrét kérdés: avita során észre sem vette, hogy letér azigazság útjáról, hogy megtagadja eszméit?

A kolozsvári előadás legsikerültebbszínészi teljesítményét Héjja Sándor (II.Rákóczi György), valamint az első felvo-nás két szereplője, a két lábatlan koldus:Vadász Zoltán és Pásztor János nyújtotta.Nyúlfarknyi jelenésében jól helytálltJancsó Miklós (Diák) is. Héjja eszközeiegyre gazdagodnak, megoldásai egyre ár-nyaltabbak, színesebbek: messze meg-előzte fejlődésében korosztálybeli kartár-sait. az első felvonásban és az utójátékbanremekelt Vadász Zoltán és Pásztor János.Szerepüket talán ők emelték megleginkább, árnyaltan szenvedélyes, válto-zatos tempójú, mindvégig erős intenzitásújátékukkal. Kétségtelen, hogy PáskándiGéza remek szerepeket írt számukra:nemcsak élethelyzetüket föltáró, a vártkivégzés borzongató hangulatát előlegezőszöveget, hanem egy esetlegesstrukturalista stílusvizsgálat számára va-lóságos csemegét jelentő, sokféle közve-tett mondandót és direkt szerzői reflexiótközvetítő, helyenként biblikusan tömörvagy példabeszéd jellegű költői-dráma-írói remeklést. Mégis úgy vélem, hogy afőkonfliktus vonatkozásában a két koldusrészletező bemutatása, jellemzése ön-célú;az önmagában remekbe sikerült - és egykorábbi Páskándi-drámatípust (Abosszúálló, A kapus) idéző - első felvonásfölborítja az egész mű szerkezeti arányait.

Befejezésül a rendező, a rendkívül tu-datos Harag György, célratörően ered-ményes munkáját kell dicsérnem. HaragGyörgy az elmúlt két esztendőben közepesdarabokból megrendezte Marosvá-sárhelyen a hat romániai magyar színházlegjobb előadásait - most örvendhetünk,hogy méltó feladatra talált. Kölönte Zsoltpuritán, „díszlettelen" díszleteinekjátékterét ötletesen, céltudatosan az írómondandójának erősítésére sikerült ki-használnia. Ennyire hatásos színészveze-tést pedig Major Tamás Shakespeare-rendezése óta nem láttunk Kolozsvárott.Nem riadt vissza, mint már korábban sem,az erős, expresszionista hatásoktól,sikeresen fokozva ezekkel a drámai fe-szültséget. A hangerősség és a ritmusrendkívül nagy skáláján tudja játszatniszínészeit; a forró sikerű előadások egyikfőszereplőjét ünnepelhetjük személyében.Külön ki kell emelnünk az előadásrendkívül hatásos, egyéni invenciójúfináléját.

négyszemköztHuszonötödikék

Beszélgetés Gyurkó Lászlóval,Berek Katalinnal, Szigeti Károllyalés Rigó Lászlóval

A z t hiszem, ha az alapítóhoz akarok fordulni,akkor Gyurkó Lászlótól kell magkérdeznem :miért érezte szükségét egy huszonötödikszínháznak?

Gy. L.: Ennek a színháznak a gondo-lata kezdettől hármunké volt, ezért meg-próbálok Berek Katalin és Szigeti Károlynevében is válaszolni. A magyar színházelsősorban a beszédre épül, eztulajdonképpen hagyomány, mert szín-játszásunk nem ment át a két világháborúközött a világszínház megújító kísérle-tein. Aztán átörököltük a régi iskolátnegyvenöt után is. ázok a törekvések,amelyeket Majorék indítottak akkoriban anépszínház felé, nagyon hamar elhaltak,és megmaradt egyfajta, én úgy nevezném:akadémikus színjátszóstílus. Mi ezenbelül nemigen találtuk a helyünket.Magam darabíróként kezdtem, Berekszínészként, Szigeti koreográfusként, s amagunk területén mindhárman másszínházra vágytunk. Hazudnék, ha aztmondanám, hogy kikristályosodottelképzeléseink voltak erről az újszínházról. Inkább tapogatództunk, éscsak később, a gyakorlatból éreztünk rá,hogy mit és hogyan akarunk. Számomraegyébként talán a moszkvai TagankaSzínház adta az első lökést, annak azeszmei mondandója és játékstílusa. Őketsokat láttam, és azt hiszem, valamiképp aző tanítványaik-ként indultunk.

A Taganka nem képvisel egyetlen, pontosankörülhatárolható játékstílust. Műsorukonklasszikusok, maiak, és különböző műfajokszerepelnek. Mit éreznek az átvehető, követhetőlényegnek ?

Gy. L.: Úgy mondhatnám, hogykomplex játékstílust akarunk megvalósí-tani. A gesztus, az akrobatika, a zene és atánc egyenrangú eszközök a szövegmellett. De ez csak az egyik alapszándék.Nekem régóta problémát jelentett a ma-gyar színházak strukturális öröksége is.az ezerszemélyes színházak hálózata.Hogy másfajta színházat nem ismer iga-zán a közönség. Ezek a színházak a be-fogadóképesség miatt óhatatlanul min-denevőkké váltak. Operettől Molnár Fe-rencig, Shakespeare-től a mai magyardrámáig terjed a repertoárjuk. Es ez a

színházeszmény tőlünk távol esik. Miolyan színházat akarunk csinálni, amelynek a mondanivalójával alapvetőenegyetértünk és fontosnak tartjuk a maitársadalom számára, amellett természete-sen, hogy művészi értékét is jelentősnektartjuk. Ezt csak egy kisebb színházbanlehetett megvalósítani, a mammut-színház erre nem alkalmas. Politikusszínháznak is nevezhetném a miénket, denem szeretem a kifejezést, merthozzátapad a piscatori értelmezés. A napipolitikát színpadra vinni - ezvéleményem szerint a hetvenes évekbentúlhaladott, bár nyugaton még csinálják.

Itt is csinálják még, és azt hiszem, itt istúlhaladott ..

Gy. L.: Szerintem is. Politikus színhá-zon azt értem, hogy csak jelentős társadal-mi problémákkal foglalkozunk. Tennes-see Williams-t nem tartom rossz írónak,mi mégsem játszanánk, mert a világképeszámomra itt és most egyszerűen érdek-telen. Nem hiszem, hogy a magyar nézőproblémáira választ tudok vele adni.

Ellentmondásnak érzem, hogy ez a programaz ország egyik legkisebb színházáé legyen, shogy ez végül is vezetői szándéka szerint való.

Gy. L.: az eredeti elképzelés egy há-rom-négyszaz személyes színház volt. Demiután hivatalosan már megalakították aszínházat - mint ismeretes - még egy tel-jes esztendeig semmiféle helyiségünknem volt, majd nagy nehezen befogadottminket a KISZ Művészegyüttese, aholegy körülbelül százszemélyes terembenkezdtünk dolgozni, dehát örülnünk kel-lett, hogy egyáltalán helyet kaptunk va-lahol. Később az Újságíró Szövetségszékházába kerültünk, s itt ismét csakörülhetünk a létezésnek, jóllehet ez semhaladja meg a százas befogadóképessé-get. Amikor ideköltöztünk, tudtuk, hogyez nem felel meg a céljainknak, de mostmár a további munkára egyenesen béní-tóan hatnak a helyiség korlátozott lehe-tőségei. Nemcsak mondandónk, hanemstílusunk is egyre inkább a népszínházfelé vezet, és ezen a tenyérnyi színpadonmár nem tudjuk megvalósítani azokat atérformákat, amelyeknek kialakítása já-tékmódunk lényegét jelenti, és gondolatitartalmaink talán legfontosabb kifejező-eszközei. Ettől eltekintve, a hét első felé-ben nem is a miénk a színházterem, mert amegállapodás szerint akkor a MUOSZrendelkezik vele. Ebben a társbérleti ál-lapotban a próbaidő-koncentrálás lehe-tetlen, és persze csak rendkívül kis kö-zönségnek tudunk játszani. Ez természe-

tesen visszahat a produkciókra, s akarva-akaratlan bizonyos mértékig stiláris érte-lemben is elvisz a kevesek színháza felé.Pedig megalakulásunk óta soha nem voltgond a szervezés. Elbírnánk a nagyobbházakat.

Kezdetben vitákra, asztal melletti beszél-getésekre marasztalták előadás után a közön-séget. Miért maradtak el ezek a spontán ta-lálkozók ?

Gy. L.: Nincs helyiségünk. Kizárólag ezaz oka.

A színház egy meglehetősen lazán körvona-lazott koncepció jegyében indult el azzal, hogya szöveg mellett az újabb és ugyanakkor ősibbkifejezőeszközökkel kívánt élni. Ez a szándékazonban idő múltával meg kell hogy határozzonközelebbről is stílusokat. Van-e például akortárs világszínháznak olyan irányzata,amellyel rokonságot éreznek ?

Sz. K.: Nem hiszem, hogy szigorúankötődnénk egy-egy iskolához. A cél az,hogy visszaadjuk a mozdulat, az en-semble-játék, és a térdramaturgia jelentő-ségét. Mi most ezen az úton vagyunk. Ki-forrott szinten csinálni ezt, ahhoz évekkellenek. Például az a beszédmodor, amitma a nagy színházak használnak, nem öt-vözhető a koreográfiával. Tehát a mes-terséget alapjaitól kell másképp csinálni.Ha a beszéd csak eszközeink egyike, ak-kor idomulnia kell a többi eszközhöz.Ritmusában, a recitálásban, és sok más-ban. Ezt nehezíti, hogy az igazi testkul-túra ismeretlen a mi színházainkban, amozgás nem hordoz jelentést, maradt atest képessége, a kultúrája nélkül. Enneka kifejlesztése is hosszú folyamatot igé-nyel.

Vagyis stúdiómunkát. De úgy tudom, éppenebben az évadban szüntették meg a színházamatőrstúdióját, amely a korszerűen képzettszínészutánpótlást volt hivatva biztosítani .. .

B. K.: Igen, mert el kellett döntenünk,hogy a készülő produkciók próbáiratartjuk-e fenn az időt és a helyiséget,vagy a továbbképzésre. S mert előadásttartani kell, az előbbi mellett döntöttünk.Persze, ez rövidtávú megoldás, ezzeltisztában vagyunk. Még két év ilyen kö-rülmények között, és nincs 25. Színház.Megrekedünk. Mert hasznos volt, hogyszükségképpen meg kellett szoknunk asüllyesztő, a träger és a többi színpadimanipuláció hiányát, és olyan eszközök-höz nyúltunk, amelyek csak a színészbenlelhetők fel, az ember adottságaiban, atestben. De ennek a fejlődési iránynak ismegvan a maga öntörvénye, ez is lehető-ségeket kíván; nevezetesen több próba-időt és nagyobb színpadteret a miénknél.

Gyurkó László: A búsképű lovag a HuszonötödikSzínházban. A Lantos szerepében Jobba Gabi

Egy naiv kérdés: nem találnak megfelelőbbkörülményeket? Hiszen nem egy művelődésiotthonban kihasználatlan a színházterem.

Gy. L.: A kérdés valóban nagyon naiv.Számtalan helyen próbálkoztunk már.Vannak helyiségek, amelyeket mi, hogyúgy mondjam, rendeltetésszerűbbenhasználnánk, mint jelenlegi tulajdonosai.De még a legmagasabb szintű döntésselsem lehet elérni, hogy egy vállalat vagyüzem lemondjon a színházterméről, hamégoly nagyritkán veszi is igénybe. Bár-milyen szomorú, ebből presztízskérdéstcsinálnak.

Értem. Illetve nem értem. Hát akkor be-széljünk másról. A 25. Színház művészei anézők közvetlen közelében látszanak. Lehet-e

egy ilyen „intim" előadást az igazi partner, aközönség nélkül próbálni? Nem mutat üres

nézőtér előtt minden eszköz és megoldás hamisképet?

Sz. K.: Ez valóban probléma. Éppenezért nálunk nyílt a próba. az utcáról isbejönnek az érdeklődők, tehát mondjuk aszínház „drukkerei". Így mindig körül-belül tíz-tizenöt ember előtt folynak apróbák, még az első rendelkezők is. Kez-detben ez nagy ellenállásba ütközött aszínészeknél. Megérttettük, hogy a mipróbánk nyilvános gondolkodás, bárkibejöhet és elmondhatja a véleményét.

Nem tudom, része van-e ennek a próba-módszernek a fejlődésben vagy jobb szóval: azeszközök tisztázásában, de én úgy látom, hogy

amíg a Tou-O igaztalan halálában a mozgások

gyakran öncélú artisztikummá oldódtak, addig aSzerelmem Elektrában már összefogottabb,erőteljesebb a koreográfia, a Don Quijotérepedig már a higgadt, átgondolt beállítások a

jellemzőek. Es nem utolsósorban itt jelent megegy sajátos, groteszk humor, amely már aszínpadképből is fakad.

Sz. K.: Hogy ki milyen mozgásanyagottud felhasználni, azt ismeretei melletttermészetesen a darab is megszabja. ADon Quijote írói anyaga például elő-hívta a folklórt. És én azt ismerem is alegjobban. Már a Luzitán szörnyben és aMaratban is alkalmaztam tulajdonkép-pen. De a Don Quijotéban szervesen beletudtam é p í t e n i a szituációkba, míg azElektránál kicsit még különvált a folklór.B. K.: Szeretnék közbeszólni. A har-

mincas években a Színművészeti ákadé-mián tanított egy nagyon ostoba tanár,aki nek mégis telitalálata volt ez a mondás :minden darab más. Tehát természetes,hogy ami jó az Elektránál, az nem jó aDon Quijoténál, és természetes, hogy aszínház minden bemutatójával más stílustvalósít meg. A mű kiköveteli magának a

formát. Minden műnek vallom azt a jogát,hogy másmilyen legyen, mint az előző.A színház csak egyetemességében folytat-hatja önmagát. A színház játék. Ezértnem mondjuk azt, hogy munkaidő, ha-nem, hogy játékidő. A játék szó, mintfogalom pedig magában rejti a beszédet,a dalt, a recitálást, az ősiséget, asámánságot, a táncot - az ég egy világonmindent magában kell hogy foglaljon.

Nem biztos, hogy az alkotónak meg kell

fogalmaznia, mi az, amit csinál. De ha mégismegteszi, akkor nem kellene pontosabbnaklennie?

B. K.: Valószínűleg akkor is erregondolt, amikor beszélgetésünk elejénmegkérdezte, hogy miért volt szükségegy huszonötödik színházra. Nos én márakkor provokálni akartam. Csodálkozomazon a kérdésen, hogy miért kell újszínház egy országban? Sok új színházkellene, és mindegyik más kellene hogylegyen. Provokálom tehát az egészmagyar szellemi életet, amelyben lehetsé-ges egy ilyen kérdés, mert meg kell mon-danom, hogy ezt nagyon gyakran felte-szik nekünk. Miért kérdés az, hogy minekaz új ? Nem vallhatja magát művésznek,aki azt mondja, hogy negyvenéves va-gyok, most már csak a pozíciómat aka-

rom őrizni hetven éves koromig, ésennek érdekében ugyanolyan színházatakarok csinálni, mint eddig. Csak az ilye-nek kérdezhetik, hogy minek egy újszínház ? Mi hiszünk abban, hogy ma csi-nálni kell az újat is, és hiszünk annak is,aki holnap azt fogja mondani, hogy nemilyen újat akar, hanem másmilyet.

Én nem abban kételkedtem, hogy szükségvan új színházra. Kérdésem arra vonatkozott,hogy milyen céllal, milyen szándékkal, ha úgytetszik milyen programmal jön létre az a bizo-nyos új? Ha azt mondja, a 25. Színház arravállalkozott, hogy minden darabhoz alegjobban megfelelő játékstílust keresse, ezt eltudom fogadni. Volt és van is hasonlóprogramot hirdető színház a világon. De azt iselfogadom, ha egy társulat egyetlen módszerkeretei között dolgozik. Mert így is születnek jóelőadások.

B. K.: ázok olyan színházak, aholegyetlen rendező uralkodik. Nálunkhárom rendező volt eddig, de ide szá-míthatjuk még Jancsót, és ebben az évad-ban Iglódi István is belépett. Tehát többrendezőegyéniség vesz részt a színházmunkájában, ami természetessé teszi,hogy itt nem lehet egyforma stílusról be-szélni, hiszen ki-ki hozza a magáét. Deabban egyetértünk valamennyien, hogy a

A Huszonötödik Színház Utópia címmel egy előadásban mutatta be Hernádi Miklós Falanszter és ántikrisztus című darabjait

legmélyebb gondolatiságot is egy olyanjelzésrendszerrel próbáljuk meg átadni aközönségnek, hogy azt egy általános is-kolát végzett ember is megértse. Ezt pe-dig nem lehet filozófiai fejtegetésekkel.Ehhez látvány, zene és ének kell, vagyisaz érzelemre ható összes eszközt visszakell hozni a színházba.

És kire hárul a színházvezetés feladata ?Gy. L.: Ezt a színházat kollektíva ve-

zeti, amelybe az itt jelenlevőkön kívülmég Iglódi is beletartozik. Senki nemkészít el szereposztást egyedül. áttól apillanattól kezdve, hogy egy rendező kéz-bekapja a darabot, az egész kollektívanapokon vagy heteken keresztül átbeszélivele az elképzeléseit. Amikor aztánelkezdődik a próbafolyamat, attól kezdve őaz úr a színpadon.

A színészeknek mi a szerepük ebben azirányítási rendszerben? Milyen mértékigszólhatnak bele a színház dolgaiba ?

Gy. L.: Hogy minden színész bele-szóljon mindenbe, ugyanúgy, mint avezetőség tagjai, az elképzelhetetlen .. .

Sz. K.: Ha megengeded, hadd szóljakközbe. Nálunk a próbaidő két és fél-három hónap. És nem utolsósorban

azért, hogy a színész felszabadultabbandolgozhasson, több választási lehetőségelegyen a szerepformálás terén. az általá-nos színházi struktúrában a próbaidőszaksokkal rövidebb, pedig hol van arra biz-tosíték, hogy minden próbanap telitalá-lat? A produkciók éppen hogy összeáll-nak a főpróbáig, a gondolatok tehát nemlehetnek közösek. Millió szükségtelenkompromisszum jön létre. Nálunk a szí-nész szerepe egészen más, mi több kísér-letet tudunk tenni annak érdekében, hogymegnézzük egy megoldás ellenkezőjét,vagy változatait. És ebben nyilvánul meg aszínész érdekeltsége. Azt kívánjuk tőle,hogy gondolkozzon, hogy ne egy géplegyen csak, miután a rendező elmondta amagáét. Így a színésznek beleszólási jogaés lehetősége van a próbafolyamatba, denyilván nem szól bele abba, hogyanzajlik az adminisztráció, vagy hogyanosztunk szerepet.

az előbb beszéltünk róla, hogy a mozgás-képzéssel párhuzamosan változnia kell a be-szédstílusnak is. Ebben a színházban szintekameraközelben játszanak, a színész állandóanpremier planban van, tehát a természeteshangerőhöz és beszédhez kerül közelebb. Deezt gyakran mégis a koreográfia teatralitásá

hoz kell idomítania. Hogyan lehet a színészjátékban ezt a két követelményt koordinálni ?

B. K.: Kétségkívül nehezen, nem issikerül minden esetben. De vegyünk egypéldát. Van a Don Quijotéban egy jelenet,amikor a narrátor azt mondja: „Ez itt egygazdag gazda" - ezt jelezzük mozgással észenével. Aztán : „Ez egy szegényszolgalegény" - ezt is jelezzük mozgássalés zenével. A gazdag a szegény fölé áll, sráemel egy botot. Jaj! Jaj! Jaj ! - mondja aszolgalegény, miután mereven elzuhan.Ha ezt ordítaná, akkor én elmennék aszínházból, de ő a következőket csinálja:emelkedik a bot, a színész merev testtelzuhan, és öt centivel a föld felettkitámasztja magát, majd nagyon csende-sen megszólal: Jaj, jaj, jaj - és elhiszem.Sajnos, ezt nem lehet igazán leírni.

Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogyegy viszonylag hosszú színészi pálya utánrendezzen?

B. K.: Gellért Endre volt a tanárom, és őfelajánlotta nekem, hogy elvégezhetem arendezői tagozatot is. De az az idő-szaknem volt alkalmas arra, hogy egy nőrendezzen, a színházi élet az ösztön kor-szakát élte, és aki nem mutatta magát elégostobának, arról az volt a feltételezés,

A búsképű lovag színpadképe. (Iklády László felvételei)

hogy nem is jó színésznő. Később nemvéletlenül mentem olyan gyakran pó-diumra, kedvem volt az önálló szerkesz-téshez, a gondolkodáshoz. És amikor ez alehetőség a 25. Színházban megnyílottszámomra, megvallom hatvan éves ko-romban is éltem volna vele. En nem hi-szek abban a színészben, abban a művész-emberben, aki kilencvenéves korában isnem képes megújítani önmagát.

Es miért várt ezzel a szándékkal közel kétévtizedet ?

B. K.: Mert a helyek foglaltak aszínházi életben, és nem hiszem, hogyvalaha módom lehetett volna erre, ha a25. Színház nem nyílik meg. Én egyetlenszínházban éltem le az addigi életemet,nem tagadom meg, tiszteletem azért, amitott tanultam, becsülésem a kollégáknak, arendezőknek, nem rivalizálni akarok ve-lük, csak élni, dolgozni és újat csinálni.

Gy. L.: A hazai vezető rendezők egy-része maga is színész volt, mégis csodál-koznak, hogyan juthat eszébe egy szí-nésznek, hogy rendezzen? Nemrégibenolvastam egy nyilatkozatot, hogyha vala-ki rendező akar lenni, akkor menjen el afőiskolára, s végezze el a rendezői szakot,más út nincs. Ez tarthatatlan álláspont.

Mint például az is, hogy olyan színészek,mint Darvas Iván és Gábor Miklós esz-tendők óta könyörögnek, de nem kapnakrendezést.

Önöknél a rendezők választják meg fel-adataikat ?

Gy. L.: A műsorválasztás is közösentörténik. Mi csak kevés darabot tudunkbemutatni, egy évadban kettőt legfeljebbhármat, mert a próbaidőből nem enge-dünk. Ugyanis ha túl gyorsan kell létre-hozni valamit, akkor az első reflex mindiga sablon. Ebből a meggyőződésünkbőlkövetkezik, hogy a műveket nagyon megkell válogatnunk, és a vezetőség mindenegyes tagjának egyet kell értenie a mű-sortervvel.

És mi szabja meg a válogatás konkrétabbszempontjait ?

Gy. L.: Ebben a pillanatban példáulnehezen tudnám elképzelni, hogy Ibsentjátsszunk, mert az a stílus, amit most csi-nálunk, meghatározza a drámairodalombizonyos körét. Ezenkívül pedig kezdet-től arra törekedtünk, hogy elsősorban maimagyar írók drámáit mutassuk be. A kétutóbbi szezonban sikerült ezt meg-valósítani. Megkeressük magunknak azt

a néhány írót, akiről úgy véljük, hogytudunk együtt dolgozni. Ez nem könnyű,hiszen a drámaírás nem áll olyanszínvonalon nálunk, mint például a köl-tészet .. .

B. K.: Helyesebben a mi színházunk-nak megfelelő profilú drámaírókban nemáll olyan jól. Elegen gyűlölnek már ben-nünket, már csak az hiányzik, hogy azírók is .. .

Gy. L.: Dehát miért? Változatlanulállítom, ahogyan a magyar regény sohanem volt olyan jó, mint a líra, úgy a ma-gyar dráma sem olyan jó. Ezen nincs mitmegsértődni.

az imént azt mondta, nem véletlen, hogy nemjátszanak Ibsent. Tehát bizonyos dramaturgiáknem felelnek meg. Meghatározná, hogy etekintetben mi a vígválasztó? Shakespeare-tesetleg játszanának ?

Gy. L.: Shakespeare-t, Madáchot,Goethet nyugodt lélekkel. Vagyis mind-azokat a szerzőket, akik a komplexitásraalkalmat adnak és egy elidegenítőszínházat képviselnek. Ibsendramaturgiájához hozzátartozik anegyedik fal. Vagy itt van Csehov. Avilág egyik legnagyobb írójának ismerem,de még nem tudjuk játszani. Remélem,egyszer eljutunk egy

olyan széles eszköztárig, amelybe Csehovis belefér.

A z t hiszem, figyelmet érdemel, hogy az újformákkal kísérletező színházak, például azamatőrök, műsortervükben nem vállalják aklasszikusokat. Pedig egy formakultúra, egy újszíni stílus erejét végső soron az határozzameg, hogy elbírja-e a nagy remekeket is.

B. K.: Ezt mi is így látjuk. A Tou-O

igaztalan halála klasszikus volt.Gy. L.: Igen, de azért valljuk be, hogy

nagyon magunknak kerestük, és magunk-ra is szabtuk. A Tou-O mégsem Shakes-peare.

B. K.: Shakespeare dramaturgiájameggyőződésem szerint az összes hagyo-mányos dramaturgiától elüt, ezért is lehet,hogy amit Brook a Szentivánéji álombanmegcsinált, az iskolapéldája annak, hogyebben a percben hogyan aktuálisShakespeare minden durva erőltetés nél-kül.

A 25. Színház színészei fiatalok. A főiskolamegadja azt az alapképzést, amelyre ittszükség van ?

Sz. K.: A képzésen túl sem ad meg sokmindent. Nekem mániám, hogy egyművészi forradalom új morált is követel.Nagyritkán találkozom olyan fiatalember-rel, aki tudomásul venné, hogy a pályaelején jár, és attól még nem tud mindent,hogy főiskolát végzett. A mérnök a dip-lomájával még nem mérnök. az orvossem. Egy műért igazán megdolgozni, ez ami színházi életünkben nem szokás. Ér-tem ezen azt az intenzitást, amellyel egyzenész vagy egy táncos gyakorol. Ezt azalázatot vagy szemléletet, mintha elfelej-tenék tanítani.

Önöknél mit jelent a színházi morál?Sz. K.: Itt túl a tehetségen, túl az adott-

ságon, valami plusz is kell. Vállalni kellezt a fajta munkát, amelytől jóval keve-sebb idő marad filmre, tévére, rádióra. Apróbák ideje alatt mindenki bent ül, akárpárjelenet, akár monológ folyik, akárjátszik a többi színész a jelenetben, akárnem. Egy négyórás próba után nálunklátok fizikai értelemben hullafáradtembert, de soha nem hallom kibúvóként amunka alól, hogy én ezt már tudom, márátvettem.

Gy. L.: Nagy hiba lenne, ha a színész-etika problémáit a főiskola nyakába akar-nánk varrni. Két szempontból is általánosszínházi problémáról van szó. Nemhiszem, hogy van még egy foglalkozásMagyarországon, amelyben a színészhezhasonlóan, az emberek huszonkétéveskorban abbahagyják az önképzést. Ez sokévtizedes beidegződés. A másik, ami

szintén fontos: nálunk a színház nemvilágnézetet és nem közéletet formálóintézmény. Egy festő vállalja, hogy kop-lal, egy író vállalja, hogy havi ötszaz fo-rintot keres, a színész nem. De nem azért,mert rosszabb művész, hanem, mert ott-hona, a színház nem tölti be azt a funk-ciót, amit a többi művészet, hogy megakarja változtatni a világot. Magyaror-szágon a színház szórakoztató, és nemvilágmegváltó intézmény.

B. K.: Ehhez kapcsolódva: a fiatalokkorán sztárolva kerülnek ki a főiskoláról,és amikorra már fel tudnának mutatnivalamit önmagukból, már nem érdekesek.Egyébként is kicsit késeinek tartom, hogyvalaki huszonkétéves korban legyen kezdőszínész. A színészi élet pillanatnyi. Afestő és az író műve megmarad, de aszínésznél érthető ez a fajta kapkodás,hogy a neve forogjon. Ez életösztön, sezért az önképzés helyett az önérvénye-sítés marad. Hiszen amikor harmincéveslesz és kezdené megtanulni a szakmát,akkor azt mondják rá, hogy öreg. Teháthuszonkét-huszonhárom éves korában,kikerülve a főiskoláról, azt mondja, hogymost kell a karrieremet megalapoznom.

Most voltaképp védi vagy támadja ezt a„korai sztárolást" ?

B. K.: Természetesen támadom, de nema színészeket tartom érte felelősnek,hanem azt a helyzetet, amelyben egy szí-nésznek úgy kell éreznie, hogy ha a kar-rierjét harmincéves koráig nem csináljameg, akkor elpusztult. A színész életétteljesen másképp kellene felfogni, meg-ítélni, mint eddig. az ország ma egyiklegjobb színésznőjének a lábai elé omlott aszakma, amikor még nem tudott sem-mit.Aztán amikor valóban szenzációs lett,akkor éveken keresztül, mint a kopaszcsirkének, úgy verték a fejét. És bizony elkellett hagynia egy bizonyos kort, mirenagynehezen bebizonyíthatta, hogy mártudja a szakmát. De volt idő, amikorcsaknem azt írta róla a sajtó, hogy hagyjaott a pályát.

Jó, hogy megérkeztünk a sajtóhoz. Mi avéleményük a színházi kritikáról?

Gy. L.: Nem mondhatom, hogy aszínházi kritika nagyon magas színvona-lú, de szerintem ez azzal van összefüggés-ben, hogy színházkultúránk sem az. Nemhiszem, hogy kitermelődhetnek európailátókörű kritikusok egy olyan országban,amelynek a színházi élete nem európaiszínvonalú. Nem hiszem, hogy a kritiku-sok tudnák megszabni a színházak dolgát.A színházaktól kellene olyan impulzuso

kat kapniok, amelyeken felnőhet egykritikus-nemzedék.

B. K.: Ezzel nem értek teljesen egyet,mert ez a tyúk vagy a tojás kérdése. Vanúgy, hogy egy nagy elmélet lendít egy-egy művészeti ágon.

Gy. L.: A kritikus bírál, és csak azttudja bírálni, amit lát, de nem mondhat-ja, hogy tessék így vagy úgy rendezni.

R. L.: Nekem sem egyezik Gyurkóval avéleményem. Én azt hiszem, hogy nagyszínház nem lehet nagy színházelméletnélkül, és persze ez fordítva is igaz. Alengyelek átmentek az utóbbi ötven év-ben a színházművészet valamennyi stá-cióján, és legalább tíz kitűnő színházi teo-retikust tudok mondani, akik ezen aszínházon nőttek fel, ugyanakkorazonban rendkívül nagy erővel hatottakrá, húzták előre. Egyébként az utóbbiidőben már vakság nem észrevenni, hogyvannak olyan színikritikusaink, akikodafigyelnek a világra és elméletiigénnyel próbálják megfogalmazni adolgokat. És meggyőződésem, hogy ezeka kritikusok már korszerűbben látják azeurópai vagy a magyar színházproblémáját, mint a vezető színháziemberek. Nem véletlen, hogy a közelmúltvitáiban bátran gondolkodtak színházistruktúra és formanyelvösszefüggéseiben.Őszintének tartják a kritikai állásfoglalá-

sokat ?B. K.: Tény, hogy sok kritikusunk töb-

bet tud, mint amennyit meg mer írni.Gy. L.: Hosszú évekig úgy éltünk, hogy

semmiről nem tudtunk, ami a világbantörténik. Ebből óhatatlanul az lett, hogyígy jó, ahogy nálunk van. Ez a fel-fogásmind a mai napig sújtja a színész-gárdát,mert nem láttak modern színházi előadástMoszkvában, Londonban, Var-sóban,vagy Bukarestben. És ma sem láthatnak,mert amikor ott színházat játszanak, ők isjátszanak itthon. A nyár legfeljebbLondonban alkalmas időpont egy-egyprodukció megtekintésére. Ez olyan, mintamikor egy festőnek úgy kell festenie,hogy nem látott Picassót, egy író, aki nemolvasott Thomas Mannt vagyHemingwayt. Ezek elképesztő dolgok.Egyszerűen nem vagyunk bekapcsolódvaa világ színházi áramlatába és ettőlprovinciális a magyar színház. Ha aszakemberek végigjárhatják a fél világot,és láthatják, hogy itt meg ott mit csinál-nak, akkor majd lesz színházelmélet ésgyakorlat.

Gondolom, nem a szorgalmas másolókatáhítja?

Gy. L.: Persze, hogy nem. Tájékozott,

képzett és ugyanakkor önálló gondolko-dású színházi emberekről beszélek.

Tegyük fel, hogy a színházi emberek ilye-nek, de ők is azt mondják, hogy ha abban abizonyos ezerszemélyes színházban kell al-kotniok, akkor kénytelenek úgynevezett min-denevővé lenni, mert különben üres lesz anézőtér..

Gy. L.: Akkor szíveskedjenek elmennia nyolcszázszemélyes Tagankába, vagy aBulandra Színházba, de mehetnek Brechtszínházába is és megnézhetik a varsóiNemzeti Színházat. Ezek nagy-színházak.

Tehát népszínházat lehet nagyszínházban iscsinálni? Akkor talán nem a méretekkel vana b a j . . .

Gy. L.:: A népszínház közönségneve-lést jelent, szolgálatot és nem kiszolgálást.A színháznak ki kell nevelnie a maga kö-zönségét, itt kezdődik. De addig változ-tatni sem tudunk, amíg nem tudjuk, hogyki a közönség ? Annyit sem tettünk meg,hogy ezt megpróbáljuk felmérni. Csakelképzeléseink vannak arról, hogy kikjárnak színházba, de hogy valamiféleegzakt vizsgálat lezajlott volna, erről nemtudok.

Önök sem tudják, kinek játszanak ?R. L.: Nálunk. tapasztalat, hogy a kö-

zönség nyolcvan-kilencven százaléka fia-tal, huszonötéven aluli. Többségük ta-nuló, és ez már meghatároz közös voná-sokat.

Igen. Többek között egy sovány pénztárcát.A 2 f . Színházban pedig 36,- Ft-osegységhelyár van.

R. L.: Ezt mi is képtelenségnek tartjuk.Egy színházban, amely politizál, aháromszorosát kell fizetnie a nézőnek,mintha elmegy a Kamara Varietébe. De atöbbi prózai színház is lényegesen ol-csóbb. Ezt a kis nézőtér miatt állapítottákmeg így, mert nagy a ráfizetés. Meg-jelennek hivatalos statisztikák, amelyekkimutatják, hogy nálunk az egy jegy-revaló ráfordítás 162,- Ft volt a 71-esévben, tehát mi vagyunk az államnak alegdrágább színház. A színházigazgatóiértekezleten ez állandó téma, a fejemhezis vágják az igazgatók - akik közül mégcsak egyet vagy kettőt, ha láttunk aszínházunkban az évek során --, hogymibe kerülünk mi nekik .. .

B. K.: Tudtommal valamennyiszínházunk deficites, nem?

R. L.:... Mi is tudjuk, hogy művészi ésszínházpolitikai terveink homlokegyenestellenkezőek annak a helyiségnek azadottságaival, amelyik a Népköztársaságútja 101. második emeletén létezik.

Elmélkedés színházról,színjátékról - kritikusan

Beszélgetés Bulla Elmával

árisztotelész a művészi utánzás egyik mód-jának tartotta a színművészetet, nem válasz-totta külön a drámaírás művészetétől, az iro-dalmi aspektustól. Vajon napjainkban ezhelytálló?

De még mennyire helytálló. áriszto-telész mindig logikus és etikus volt. Aművészi utánzást háromfélének jelzi,olyannak, amely az eredetit szépíti,olyannak, amely az eredetihez hű és olyan-nak, amely az eredetit eltorzítja. Ebbenbenne van az idealizmus, a realizmus és anaturalizmus. Tessék csak kicsit bele-olvasni a Poetikába és retorikába.

Ez igaz, de nem mondok talán újat azzal,hogy napjainkban sok az irodalmi, a rendezői„új", ugyanakkor egyes darabok a közönségkörében értetlenségbe ütköznek, nem egyszer adarabokról írt kritikák is.

Nemcsak napjainkban, az újat mindignehezen értették meg. Ami az újbannemcsak új, hanem maradandó érték is,az előbb vagy utóbb mindenki számáraérthető lesz. Hogy csak a legnagyobbpéldákat említsem, ády és Brecht, vagyzenei vonatkozásban Bartók. Ezekben azesetekben a kritikusnak bizony nem-csakkritikát kellene írnia, hanem meg-magyarázva, értelmezve segíteni a közön-séget ennek az újnak a megértésében.

Divatból vagy ki tudja miért, sokan be-szélnek színházi válságról. Mi Önnek erről avéleménye, mit tart a színház jövőjéről?

Amióta színház van, mindig voltszínházi válság és amíg a világ világ lesz,mindig lesz színház.

- Ha jól tudom, közel másfélszaz darabbanjátszott fő- vagy egyéb szerepet, nem egyben -mint éppen a Macskajátékban és azádáshibában is - éveken keresztül. Aszínházszerető nézőnek gyanútlanul is az azérzése támad, szinte kialakul benne a véle-mény, hogy továbbfejleszti a produkciót. Vi-szont - erről panaszkodik a néző és a kritikus- sok színház esetében az figyelhető meg, hagya premierrel befejezettnek tekintik az alkotóifolyamatot, csupán a mű „megtartására"

törekednek.Ezt roppant udvariasan fejezte ki. Saj-

nos nagyon sokan a premier után nem-hogy továbbfejlesztenék a produkciót,hanem az előadások növekvő számával

egyidejűleg egyre inkább - hogy pesti-esen fejezzem ki magam - „dobják" aszerepet és ezzel persze a darabot is. Enminden egyes előadáson úgy megyek aszínpadra, mintha először játszanám aszerepet és sohasem felejtem el, hogy akiklenn ülnek, először is látnak. Ha megvalaki esetleg többször megnézi a dara-bot, annak meg aztán éppen nem lehetcsalódást okozni. Nem?

A színházlátogatók és rajongók nevében isköszönöm ezt az odaadást. Ha viszont már adarabnál tartunk, nem árt néhány szót ejtenia színészi önállóságról. Talán egyezik avéleményünk abban, hogy a darab megírása-kor az író önállóságot élvez. Kevésbé mond-ható ez el az előadást illetően a színházról,megformáláskor a rendezőről. A legkevesebbönállóságot a színművész élvezi. Vajon ennekvan-e negatív vetülete a játékra ?

ámilyen élvezet próbálni egy jó, meg-értő rendezővel, aki meg is hallgatja azembert, olyan kín és örömtelen egy ma-kacs, a maga igazát a színészre mindenáron ráerőszakoló rendezővel dolgozni.Reinhardt sose mondta meg az első pró-bákon mit l kar tulajdonképpen (pedigbiztosan tudta), hagyta, hogy a színészsaját fantáziáját is használja. Csak későbbkezdte el irányítani. Ami az írót illeti,ugyanígy, ha egy darabról van szó, na-gyon sok a példa, hogy a próbák alatt akollektíva segítségével milyen sok jószületik.

Lukács György úgy vélekedik a színművé-szetről, hogy az esztétikai képződmény nemválik le a testi aktivitásról". az Önalakításaiban finom gesztusainak láttángyakran idéződnek balett emlékek. Acselekvés és a színpadi mozgás napjainkban aszínpadon azonban nem mindig harmonikus.

- Ha a rendező és a színész a cselek-vést jól értik a színpadi mozgásnak föl-tétlenül azonosulnia kell a cselekvéssel.Technikailag ma már minden színművé-szeti főiskolán a növendékeket erre iskiképzik.

Végezetül szabad légyen még egy kérdést.az utóbbi esztendőkben egyre gyakoribbakkülföldi társulatok budapesti illetve magyar-országi vendégjátékai. A színművész szemé-vel: milyen új jelenségeket hoznak, hoztakezek a magyar színjátszásba?

- Erről már annyit beszéltek, írtak okosés nem olyan okos emberek. Min-denesetre mindnyájunk számára tanulságlehet ezekből a külföldi vendégjáté-kokból, hogy mi minden újat merhetnénkmi is.

Korompai János

BÁNYAI GÁBOR

Játék a játékosról

Néhány szó Básti LajosCaesar-alakításáról

Napjaink dramaturgiájának egyik igenkedvelt és gyakorta használt kelléke az,amit jobb szó híján csavarásnak nevezünk,értve ezen olyan kiinduló helyzetet,alapkonfliktust, amely a valóság igaznakvélt, netán igaz szituációit száz-nyolcvanfokos fordulattal mutatja be. Ezzellátszólag olyan bonyodalom kerül a műközéppontjába, amely nem sok közösségettart a valódival - lényegében azonbanéppen így tud az író igazán az eredetiproblémáról beszélni. Mindez csak akkorélvezhető, ha a csavart szituációnakönmagában is helytálló dramaturgiaifunkciója van, ha úgy képes hatni, hogyelőadás közben sem a rendező, sem aszínészek nem leplezik le. Ha ugyanis acsavarás puszta ötletté degradálódik -persze nem az ötletet akarom én ezzellekicsinyelni! -, akkor a nézőt becsapták:elvették a játéktól azt, aminek éltetnie kell- a hitelét. Mindez persze legalább annyiramúlik a játék megvalósítóin, mint magánaz írón. Ha a rendező vagy a színész nemveszi komolyan azt, amiről maga is tudja,hogy csak eszköz a játék végső egységénbelül, akkor beleesik az ilyen típusúdarabok csapdájába: magyarázójává, snem megjelenítőjévé válik a színpadiműnek. A feladat éppen nehézségébenhordja az izgalmát, az érdekességét:milyen játékfelfogással lehet elkerülni abuktatókat, hogyan lesz az előadás jó?!

Éppen az előbb elmondottak miattvártam különös érdeklődéssel Arthur Jens„az összeesküvés" című, eredetileg istévére írt darabját. Ez a színmű az is-merttörténelmi história megcsavarását, JuliusCaesar és Brutus össze-csapásánakmegkérdőjelezését használja fel drámaialapanyagként. A történet is-mertségétnem a történelemnek köszönheti - legalábba köztudatot illetően -, hanem Shakespearedrámájának, pontosabban a belőle készültfilmnek. Ez a tény is kiélezi azokat alehetőségeket,

árthur Jens: az összeesküvés című tévéjátékábanBásti Lajos Julius Caesart, Kozák AndrásBrutust játszotta

amit a történetnek Jens által kidolgozottváltozata magában rejt. A lényeg: Caesarmaga szervezte meg saját meggyilkol-tatását. az ötlet valóban kitűnő, hiszenegészen új vetületben képes ezzel az írófelmutatni a zsarnokság természetét. Demég sok egyebet is: egy ember hol tuda-tos, hol ösztönös halálfélelmét, a törté-nelem manipulálhatóságát, a hősiességértékvesztését, a történelem álcázottszükségszerűségét.

Egyetlen pillanatig sem volt kétséges,hogy ez a darab egy színész képességein,alakításának rezdülésein állhat vagy buk-hat. Mégis : elsősorban nem ennek az ala-kításnak a milyensége érdekelt. Hogymost mégis leginkább erről fog szó esni,arra Básti Lajos alakítása késztetett -megvallom utólag, a darab megtekintéseután jutottam erre az elhatározásra. Hogyez érthetőbb legyen, még azt is hozzá kelltennem, hogy Básti mellett még KozákAndrás játékáról is szeretnék néhány szótejteni - úgy érzem ugyanis, hogy ez adarab lehetőséget adott két kiváló színé-szünknek képességei javának mozgósí-tására, a kritikusnak pedig arra, hogyegymás mellett és egyszerre szemlélhesseazt a két „játékstílust", amit ők kettenképviselnek talán a legszembetűnőbben.

Játékstílus és egyéni jegyek

Itt mindjárt meg is kell állnunk egy pil-lanatra. Létezik-e ilyen vagy olyan játék-stílus, avagy ezt csak a kritikusok, esetlegnagyképű színészek találták ki? Mind-egy- legalábbis a dolog lényegét illetően -,hogy ez a kérdés néha más köntösbenjelenik meg: ösztönös és tudatos színészek„ellentéte", meg azoké, akikegyéniségükre szabják a szerepet, illetveazoké, akik ezt feladva belebújnak a sze-rep bőrébe. Tagadom, hogy lennénekmindenható módszerek, amelyek szerintfel lehet építeni szerepeket, s a színészdolga mindössze csak annyi lenne, hogykiválasztja a neki éppen tetsző metódust.Ebben az értelemben tehát nem hiszek ajátékstílusokban: azt azonban fölös-legeslenne tagadni, hogy az egyéni jegyeken túlmégiscsak létezik nem is egy olyan közösvonás színészeinknél, mely hasonlóstílusra utalhat. Persze ezt sem lehetmerev kategóriák közé szorítani, tehátigen szerencsétlen dolog hagyományos éskorszerű stílusról beszélni például.Ezeknek az elvi fejtegetéseknek azigazolására szeretném felmutatni Básti ésKozák nagyszerű alakítását Jens tévé-játékában.

Jens Caesarja tudatos zsarnok. az a fajtaember, aki tisztában van saját ké-pességeivel, lehetőségeivel és egyszer-smind korlátaival is. Tudja, hogy bátranjátszhat az emberekkel: az a sakkjátékos ő,aki minőségelőnyének fölényében néhamár bölcs is tud lenni, már tanácsokat istud adni az ellenfélnek, sőt már annakbábuit is ő mozgatja. Básti Lajos előszörezt a sakkozót jeleníti meg a darablegelején. Gúnyosan, ajkát bigygyesztvehallatja merénylőinek név-sorát, kérdez,irányít - érezzük az első pillanattólkezdve, hogy ő van felül. Itt szinte statikusBásti játéka: az arcjáték nem változikjeleneten át, az alaphangot csak egy-kétszándékoltan fölösleges és a fölénythangsúlyozó mozdulat erősíti. Ebben apillanatban úgy tűnik, hogy ez a szereptovább nem fokozható, az alak ebben astádiumában szoborba önthető. Kerülnéma szót, hiszen lejáratott és rosszízű, mégiski kell mondanom: Básti felvesz egy pózt,ami a tökélyig van fejlesztve, s ebbemerevíti a szituációt is. Ezen a pontonmindez még csak eset-legesnek tűnik, demár itt is telitalálatnak érezzük. Értenicsak akkor kezdjük, amikor Básti-Caesarkiesik egyszer a szerepéből. Ez akkorkövetkezik be, amikor megtudja agyilkosság módját. Két dolgot játszik elekkor a színész: először a meglepődésthiszen valami nem úgy történt, ahogyszerette volna -, majd pedig a hirtelenfélelmet, amit itt még csak a halálnemkegyetlensége vált ki belőle. Ragyogójelenet: Bástiból egyszerre tör ki a düh ésa rettegés, az utóbbi azonban elnyomja azelőbbit. Ismét egy kidolgozott póz vagynevezzük gesztusnak. Félre-hajtja a fejét J-

ennek később még jelentése lesz -, majdlassan hátrálni kezd. Úgy szűköl eközben,mint a megriadt kutya. Tétovamozdulatokkal botladozik, riadtszemekkel néz körül, mintha segítségetvárna - maga sem tudja, hogy kitől. Demindez csak egy pillanatig tart, s utánaismét azt a fölényes sakkjátékost látjuk,aki először jelent meg a szemünk előtt.Most már azonban Caesar elárulta magát:mindenkit és mindent le tud győzni, de ahalállal - pedig ettől fél a legjobban - ősem bír; a terv itt fordul először kiagya-lója ellen. ázért is kellett erről viszonylaghosszabb án szólni, mert a riadt Caesarmég egyszer megjelenik majd a darabban,s BA ti akkor is ezekből az elemekbőlépíti fel a szituációt. Egyelőre azonbanmég nem árul el többet a figurából, mintezt a két pózt - hogy melyik a valódi, azekkor még csak sejthető,

Julius Caesar (Básti Lajos) ötletet ad Antoniusnak (Bitskey Tibor) beszéde elkészítéséhez

Nagyjelenet helyett

Ezután következik az a jelenet, ami ha-gyományosan a dráma csúcspontját je-lenthetné: Caesar és az ifjú Brutus össze-csapása. Jens azonban nem engedi eztmeg. Brutusból fantomot csinál, alakjatehát ekkor csak puszta kitalálás, ponto-sabban odaképzelés. Caesar nem folytatigazi vitát Brutussal, csupán a megkez-dett színjátékot folytatja. A színésznekéreztetnie kell, hogy Caesar most is ját-szik, még önmagának is, hogy hatalmátpróbálgatja - de csak egy szellemen, csaka képzeletében. Es Básti pontosan el isjátssza ezt. Nyilvánvalóvá teszi, hogy acsászár itt most további pózokat ésgesztusokat, mimikát és hangsúlyokatgyakorol csak. Jens két „biológiai"fegyvert ad a színész kezébe: a császársüket az egyik fülére, s néha epilepsziásrohamai is vannak. Básti egyiket semjátssza el a darab folyamán, csak jelzi,hogy ha kell, ezt is elő tudja szedni.Megmutatja, hogy milyen is akkor, ami-kor süket - a fej félrehajtása -, s milyenegy epileptikus roham. De Básti éppazzal teszi hitelessé Caesar figuráját,hogy ezeket is csak eszközként értelmezi,láttatja a nézővel, hogy Caesar maga isszínész. Itt válik ez az alakítás bravú-rossá: anélkül érzékelteti mindezt Básti,hogy közben kitekintene a szerepből,kívülről próbálnA eljátszani. Caesar szen-

vedélyes játékos: Bástinak azt is sikerülérzékeltetnie, hogy ez a szerepjátszásannyira az élettere a császárnak, hogymár maga sem tudja egészen pontosan,van-e igazán őszinte pillanata.

Nem a hagyományos zsarnokot, a ke-gyetlen számítót játssza el Básti. Nem kí-sért egyetlen pillanatra sem a Shakes-peare-figura megvalósítása - és ez nem-csak annak köszönhető, hogy itt némilegmás előjellel megírt az alak már eleve is.Kozák Andrásnak még nehezebb dologvolt elszakadni az angol drámaíró meg-álmodta alaktól - lévén az ő szerepe eb-ben a darabban igen kevés. Mindösszekét jelenete van - mindkettő bravúrosmegoldás. Először akkor látjuk, amikorCaesar képzeletben vitatkozik vele: ittKozák segít Bástinak azzal, hogy ő is egypózt jelenít meg, hiszen nyilvánvaló, hogyCaesar számára Brutus: is csak egy-fajtagesztusban él. Kozák egy interjúbanelmondta, hogy ő mindig a folyamatotigyekszik eljátszani, nem a külön szituá-ciókat. Itt erre nincs lehetősége: Jensnél acsászár irányít, az pedig mindig jelene-teket hoz létre, szinte statikus állóképe-ket. Kozák sokkal „takarékosabb", mintBásti, ő a pózt gesztus nélkül, egyetlenarcmozdulattal csinálja meg: kicsit össze-húzott szemöldöke s az összeszorítottszáj sugallja a császár elképzelését Brutusalakjáról. Kozák tehát eljátssza azt, amit

Caesar gondol Brutusról: gyerekes dur-cásságot és megtörhető erőt, látszólagosbiztonságot és legyőzhetetlen makacs-ságot. Csak a hangja játszik: beszélget,meglepődik, fenyeget, számonkér és el-lenkezik. Kozák itt egy bábút kelt életre -Caesarnak erre van szüksége terveihez.Amikor azután a valóságban is megjele-nik Brutus, Kozák leleplezi, hogy a csá-szár pózai hamisak: bár ebben az utolsójelenetben Caesar megint felülkerekedik -de csak egy újabb színjáték révén, ami-nek Brutus most már a császár ellenéreválik befejezőjévé. Kozák hallatlanulegyszerű eszközökkel érzékelteti, hogy őmár kiszáll a játékból, azaz lezárja azt:csendes mosollyal köszönti a császárt,léptei magabiztosak, hangja magabizto-san cseng, gesztusai nyugodtak; egy ki-csit oldalra áll a többiektől - ő már nemide tartozik. Három mondatot mond - demár tudjuk, hogy nem Caesar a nyertes.

A teatralitás leleplezése

Mielőtt azonban eddig a pontig eljutnánk,még tanúi lehetünk két Caesar-nagyjele-netnek. az első kétszeresen is kulcsfon-tosságú: egyrészt valóban kiderül, hogy acsászár igazi lételeme az a játék, amelyetemberekkel folytathat, másrészt itt Bástiis előszedhet minden rejtett játék-tartalékot, végre nyíltan eljátszhatja - ajátékot magát. árra a jelenetre gondo-

Az orvos (Győrffy György), Julius Caesar (Básti Lajos) és Antonius (Bitskey Tibor) árthur Jens az összeesküvés című tévéjátékában

lok, amelyben betanítja Antoniusnak azemlékbeszédet, amelyben kioktatja to-vábbi teendőit illetően. A teatralitás tu-datos leleplezése ez az ellenállhatatlanulkomikus jelenet. - Álljunk csak meg egypillanatra! A „teátrális" szónak két je-lentése van: értsük úgy is, hogy „szín-padi,színházba való", s ne csak a pejoratívértelmezésére gondoljunk. az említettjelenetben ugyanis mindkét formájábanérvényesül a szó jelentése: a darabbanCaesar rosszízű teatralitása kerül ekkorvégképp napvilágra; Básti viszont„eljátssza" a másik jelentést is, ponto-sabban annak karikatúráját. Minket ezutóbbi érdekel most jobban. - Ebben aszituációban a színész nem új eszközöketteremt: célját azzal éri el, hogy a már eddigis felhasználtakat nagyítja fel. S ezdarabbeli funkcióján túl azt a veszélyt isjelzi, amit Básti „játékstílusa" ezen azestén szerencsésen elkerült: a megjelenítésnem vált a szó rossz értelmében teátrálissá.

Básti-Caesar tanítja Antoniust: meg-mutatja, hogy mivel lehet „színpadi" hatástelérni. A gesztusok szélesek és lát-ványosak, a hang érces és szárnyaló. Bástitudja, hogy a dikció nagyon fontos -mintha manapság erről egyre többenfeledkeznének meg! Nála minden mondat,minden egyes közlés több ívből épül fel, sezek az ívek nem is mindig a

nyelv szigorú normáihoz igazodnak. Iga-zolásuk értelmi és érzelmi hitelükben rej-lik. A mondatok hangsúlyviszonyait Bástilegtöbbször önkényesen, de nem ön-célúan borítja fel. Csak egyetlen kis példa:Antonius a „De ki vagyok én?"kérdésében a ki-t hangsúlyozza - nyelvileghelyesen; Caesar kijavítja, mondván, alényeg az én szócskán van. Nagy-szerűjellemzés, plasztikus kifejező esz-köz ezBástinál, gyakorta használja is.Szándékosan nem törekszik az élőbeszédhatását kelteni, dikciója tudatosan szín-padi. (Csak zárójelben jegyezném meg,hogy Kozák András sokat emlegetett„eszköztelenségének" egyik hatásos esz-köze, divatos kifejezéssel „titka" a színészsajátos, a köznapi beszédet plasztikussánemesítő dikciójában rejlik szerintem. Eztemeli legjobb alakításaiban olyan szintre,ami szinte fölöslegessé teszi nála agesztusokat.) Mindez már régenbeletartozik Básti eszköztárába: se-gítségére van ebben hangjának rugalmas-sága, az a képessége, hogy színben és erő-ben pillanatról pillanatra képes változtatni.Szövegmondása méginkább erősíti azt azérzésünket, hogy a színész mindentstatikus szituációkra, mondhatnánkpózokra bont le a szerepnek meg-felelően,s mindegyiket a legapróbb részletigkidolgozza.

A fizikai cselekvésá. dikción túl 'ezt segíti a fizikai cselek-vések pontosan megvalósított rendszere.Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogyennek milyen nagy jelentősége van egyszerep felépítésében. Azonban itt isjelentős veszélyek leselkedhetnek a szí-nészre - erre számos példát hozhatnánképpen Básti Lajos alakításaiból, amikorezek a cselekvések, gesztusok manírokkAöncélúsodtak nála. Ezúttal azonbanminden a helyén volt. Ahogyan a körmétráspolyozza, miközben Antonius a beszédelmondását gyakorolja, ahogyan némabeállásokkal mutat példát a helyestesttartásra - egyetlen szó nélkül is ér-zékelteti Caesar mélységes megvetését éslenézését Antonius iránt. Ahogyan a rab-szolga felolvasását hallgatva a levegőbenkiüti az Euripidész-szöveg ütemeit, mi-közben merően maga elé mered: mindennézőt meggyőz arról, hogy a császárt mostminden érdekli, csak éppen a fel-olvasásnem. Ez azután le is lepleződik abban ajelenetben, ahol Caesar egy kétségbeesettkísérlettel megpróbál kimenekülni a sajátmaga gyártotta kelepcéből. Ennek aképnek már a puszta koreográfiája isszinte mindent elmond: a hátrahőkölések,a fölhorgadások, az összeesések, a zavartés tanácstalan körülnézések, avisszakozások és menekülések azt idézikfel és bővítik ki, amivel

Básti már a darab elején is egy pillanatraérzékeltette a császár megriadását. Ez ariadtság itt végképp félelemmé növi kimagát. Ehhez a színész egy-két perc alattszinte minden idevágó emberi szituációteljátszik - pusztán mozdulatokkal. Néhánypóz szinte fel is idéz egy-egy régebbiszerepet: itt nem zavaró mind-ez, sőtéppen a kidolgozottságával váliknagyszerűvé és nélkülözhetetlenné.

Azt mondják Bástiról, hogy elsősorbanszínpadi színész, a televízió intimitásanem való az ő játékstílusához, az őeszközeihez. Ezt nem hiszem. az min-denesetre biztos, hogy az elmúlt évben,években jónéhány nagy siker bizonyította- ennek éppen az ellenkezőjét. Nincsenektévés eszközök és tévétlenek a színészekjátékában - elnézést a szörnyűszócsinálásért! -, csak hiteles és rosszmegvalósítások léteznek. A tele-vízióintimitása nem jelenti a színpadi esz-közökszáműzését, legfeljebb azok meg-felelőalkalmazását, netán új vonásokkal valókiegészítését. Ez az új Básti esetében mostmimikájának hallatlan kifinomultságavolt.

Még egyszer a stílusokról

Mindig kivételes élményt jelent egy-egynagy színészi alakítás tanújának len-ni.Básti Lajos alakítása e kivételes él-mények közé tartozik. Játékának ebben adarabban stílusteremtő ereje volt:nemcsak a hatalom epileptikusan meg-szállott játékosát játszotta el, hanem azíró felfogását, ha tetszik világnézetét is.

az elmondottak után talán már jobbanérthető, miért is húzódoztam annyira azegyes játékstílusok merev elha-tárolásától. Kétségtelen ugyanis, hogyKozák András eszköztára látszólag pu-ritánabb megoldásokat rejt, mint példáulBásti Lajosé. az is lehet, hogy mind-kettőjük neve mögé még felsorakoztat-hatnánk egy-két olyan pályatársukét,akik némileg hasonló úton járnak. Vi-szont ahhoz sem kellene túl sok fantázia,hogy számtalan, tőlük és egymástól is el-térő „stílusú" színészt megemlítsünk.Amit mi sokszor stílusnak nevezünk, azaz esetek többségében nem más, mintrossz és zavaró manír - márpedig az iga-zán jelentős alakításokból épp ezek hiá-nyoznak. A megvalósult szerep nemennek a függvénye - természetesen ittmost az ideális esetre gondolok. Es végülis egy színészt a legjobb, az ideálisalakításai határoznak meg leginkább -ezek is teszik a néző számára feledhetet-lenné.

FÖLDES ANNA

Hegedüs Ágnes emlékére

Hány esztendeje kellett volna megírni ezta portrét, pályaképet Hegedüs Ágnesről?Tíz éve, amikor a fiatal, tehetségeskarakterszínésznő Angliai Erzsébetszerepében megtalálta önmagát? Vagy ötéve, amikor pályája, Kurázs i mama tragé-diájának felzaklató megformálásával, úgyhittük, csúcsra ért? Vagy még később,1971-ben, amikor éppen két évtizedettöltött már a pályán ? De még a szolnokiMacskajáték izgalmas, újszerű sikere utánis jókor lett volna .. .

A halasztgatás, a késedelem csak mostvált jóvátehetetlenné. Amikor a kritikus,a szerkesztő és az olvasó is tudja: a ter-vezett portréból megszenvedett búcsúlett, s az érzékeny művészarc változó vo-násai véglegessé merevedtek. HegedüsÁgnes színész profilja, ha eleven is, mégisemlék lett, mert új szerep, új alakítás, újsiker már nem módosíthatja.

Írott emlékek között lapozgatva talál-tam egy jellemző mondatára. A legpózta-lanabb, civilben legszerényebb színésznőa tavalyi miskolci vígjátékfesztivál elő-estéjén így vallott önmagáról a SzínháziMagazin rádióriporterének: „1951-benkaptam meg a diplomámat. az életemazóta színházi élet volt. Sokat játszottam,nagyon szépeket játszottam, remélem,hogy fogok is." Nem hiszem, hogy össze-gezésnek szánta, még kevésbé búcsúnak.Hiszen csak egy szereptől búcsúzott: az-nap játszotta utoljára a Szolnoki Szigli-geti Színház együttesével a Macskajátékot.És mégis, amit ebben a nyilatkozatábanelmondott, olyan, mintha művészi vég-rendelete lenne. „Sokáig tartott, amígmegtaláltam magam. Karakterszínész va-gyok, húszévesen sem voltam naiva al-kat. Nem hiszek a könnyű sikerben, min-den szerephez úgy kezdek hozzá, hogyazzal a pályát is elölről kezdem. Nemcsakminden szereppel, minden alkalommalújra kell kezdeni a pályát. Tulajdonkép-pen minden este újra kell kezdeni. Mertminden este új közönség ül benne, min-den este valami frisset kell adni, nem ategnapit felidézni, hanem a mait meg-szülni."

Tagadta, hogy szerep-álmai lennének.Azzal érvelt, hogy a régen vágyott, dé-

delgetett szerepek, amikor végre elérhe-tővé válnak, többnyire csalódást hoznak.A színészben hosszú idő alatt felgyűlt ér-zelmek és gondolatok a figurába sűrítveritkán formálódnak igazán jó alakítássá.Inkább váratlan, j ó ú j szerepekről álmo-dott. És mai magyar darabokról, fiatalokés öregek, szerzők és költők drámáiról,pezsgő színházi életről.

Ez a vallomása - ritka kivétel volt. Igaz,nem is igen ostromolták őt nyilat-kozatokért az újságírók. De ha mégis rá-nyitották az öltöző ajtaját, többnyire vagya megformált színpadi alakról, vagy azéletben, jelmez nélkül oly sok oda-adással játszott anyaszerepéről beszélt.Csak ha ezekből kizökkent, akkor fogal-mazta meg a nagy nyilvánosságnak (deakkor a rA jellemző érzékeny intelligen-ciával, félreérthetetlen szabatossággal)művészi elképzeléseit, saját pályájánaktanulságait.

A felkészülés évei

Mindenki másnál régebben kíséremfigyelemmel Hegedüs Ágnes pályáját. Ésminősítettem is, hivatalból - még azönképzőkörben. Amikor a gimnáziumbüszkeségei közé tartozott, szavalt ésszervezett, és azt hiszem, természetesnektartotta, hogy teljesítményét többnyire„jegyzőkönyvi dicséretben" részesítettük.Mint ahogy természetesnek tartotta azt is,hogy a versmondás - csak játék, élvezet. Ajövő, a pálya, amire készülni kell -- azorvosi hivatás. Azután, az utolsópillanatban, mégis a Színművészeti Fő-iskolára adta be a kérvényét. A gimná-ziumban még Éva volt, de már a kezdetkezdetén Ágnesra változtatta a nevét. Alegnehezebben édesanyja szokta meg. Haotthon telefonon keresték, előfordult, hogyazt felelte : „Hegedüs Ágnest ? Igen, adom. . . Évikém, telefon!" Nyomtatásbanelőször már így szerepelt, harmad-éveskorában egy vizsgaelőadás színlapján.

Nádasdy Kálmán tanítványai a MagyarElektrával vizsgáztak, az akkor negyed-éves Vámos László rendezésében. A haj-dani tanítványok, osztálytársak, azótamesterek: az Elektrát játszó Kohut Mag-dán kívül Sinkovits Imre, Szirtes Ádám,Keres Emil, Márkus László, Örkényi Éva,Lénárt Judit neve szerepel még aszínlapon. És a harmadéves Hegedüs Ág-nesé, aki a kórust játssza - egymagában, sakire már akkor felfigyel a kritika. Szazszerep után, már betegágyban emlékezettvissza Hegedüs Ágnes azokra az

alakításokra, amelyeket változatlan ér-vénnyel vállalt. ámelyekről azóta is aztérzi, hogy így kellett, s máshogy nem le-hetett eljátszani. S az első a legkedveseb-bek, a kegyelemben részesült emlékekközül, ez az öregasszonyként meg_ jelení-tett kórus volt.

Színészi pályája papírforma szerintszerencsésen indult. Először a Néphad-sereg Színháza szerződteti, s nagyon ha-mar a Nemzeti Színház. Miért nem ugrottki már ekkor, a pályakezdés éveiben abolyból? Ki tudja. Bizonyáraösszefüggött azzal, hogy alkata éséletkora vala-miképpen konfliktusbakerültek. Szőkén és húszévesen sem voltsoha naiva, s ami a főiskola homogénközösségében szerep-osztásszempontjából előny-hiszen csupahamvas naiva között sokszorosan becsü-lendő az, aki karakterszerepekre vágyik, sennek érdekében örömmel csúfítja, öre-gíti magát -, az egy korban heterogén,felnőtt társulatban, ahol a művészi hierar-chia és a munkamegosztás is részbenéletkor függvénye, feltétlenül hátrány. Devalószínű, hogy még ez a probléma semfogalmazódott meg akkoriban, sem aszerepet osztó rendezőkben, sem a kezdőszínésznőben. Hegedüs Ágnes egyébkéntis más főszerepet kapott ebben az időben:kismama volt, gyereke született. Igazipályakezdése kitolódott. Voltaképpenmunkahelyét sem választotta: férjét,Berényi Gábort, a Csokonai Színházújonnan kinevezett főrendezőjét követteDebrecenbe. Itt azután kitárultak előtte akapuk: pezsgő színházi élet, szerepek,barátok ... Még sokkal később, ismert éselismert szolnoki színésznő korában isnémi nosztalgiával; gondolt vissza rá.Szolnoki színésznőnek érzi magát, denem szolnoki asszonynak. Debrecenbenminden más volt. Ott barátok vették kö-rül, míg Szolnokon inkább csak ismerő-sök. Debrecenben élénk zenei élet volt, sa színház körül gyűrűző társadalmimozgás. Latinovits Zoltán a Ködszurká-lóban így emlékezett erre az együttesre:„Összetartoztunk. Ismertük, becsültük ésszerettük egymást. Aki elesett, fel-emeltük. Ha elestem, felemeltek. Aki el-bízta magát, helyretoltuk. Ha elbíztammagam, helyrehúztak. Itt mindent tudás,szeretet és humor irányított, önbizal-munkat az együvétartozás emelte .. .Társulat volt ez a javából, céhtörvénye-ken alapuló, igazi együttes. Kiváló szak-emberek vezettek, játszottak, álmodtak ittszínházat akkoriban."

Hegedüs Ágnes már az első évben,1955-ben kedvére való szerepet kap

Násztyát az Éjjeli fneredékhelyben. A BerényiGábor rendezte előadásról, a többi közöttB. Nagy LáSzló ír elismerő kritikát. azorosz utcalány után, más világok másfélehősei következtek. Hegedüs Ágnes Violakisasszonyt játssza a Légy jó

mi ndhalá l i gban , azután egy Sheridan-komédiát és Priestley Veszélyes fordulóját.

Schiller, Shakespeare és a többiekDebrecen után a következő, leghosszabbállomás: Szolnok. A vidéki színházistruktúra parancsa szerint itt minden ve-zetőszínész örökké színpadon van. He-gedüs Ágnes évente négy-öt szerepet iseljátszott. Shakespeare-t és Fehér Klára-darabot, Schillert és operettet. az egyikelső szolnoki interjúban még arról pa-naszkodik, hogy nincs talentuma az ének-lésre („Prózába öntöm a szívemet ..."1961. jan. 22., Szolnokmegyei Néplap),majd néhány év alatt, erős akarattal ésszorgalommal, ezt is megtanulja. Vidé-ken mindent tudni kell ... A Kurázsi mamasongjainak remek előadásáért lelkesedőbarátait már azzal tromfolja le évődve,hogy „ez semmi, hallottatok volna engema Csárdáskirálynőben ..."

Pályáján az első szolnoki mérföldkőAngliai Erzsébet volt, Schiller StuartMáriájában. Negyvennyolc órával apremier előtt így vallott a szerepről:„álapvető dolognak tartottam, hogymegkeressem azokat az emberivonásokat, amelyektől olyan lett ez azasszony, amilyen. Azaz a gonoszság, akétszínűség páncélja alatt megkerestem aszerencsétlenség, a magányosságvonásait. Ezzel próbálom maiemberközelségbe hozni Angliai Erzsébe-tet. Hiszen igen sok olyan érzést ábrázolSchiller mélységes szenvedéllyel, amely amai emberre is jellemző. Vajon nincsolyan, aki karrierizmusból, vagy félté-kenységből szeretné eltenni vetélytársátútjából? Vajon nincs olyan ember, akitúlságosan szereti, ha hatalom van a ke-zében? Ezért tartom időszerűnek a StuartMáriát, ezért szeretném Erzsébet alakjátsokrétűvé, érdekessé és izgalmassátenni." (Szolnokmegyei Néplap, 1962. 1.11.)

az eredmény igazolta a szándékot. Er-zsébet félelmetesen rút maszkja, vissza-fojtottan is parancsoló hangja mögött ottzihált a sértett, és sérelmei következtébenbosszúvágyó asszonyi lélek. Mert akegyelmet nem ismerő fattyúkirálynőHegedüs Ágnes alakításában embertelen-ségében is emberi maradt. Kérlelhetetlenkirálynői modorában árnyalati gúny lap-pang: a figura sajátja, de a színészi játék

által különös hangsúlyt kap, mert azasszonyi rútság és hiúságösszeütközésének kifejező eszközévéválik. A hős önmagára kényszerítettfegyelme a színészt ar>

legszigorúbb ökonómiára, mértéktartásraszorítja, de kitörései éppen ezáltal kap-nak sokszoros energiatöltést. HegedüsÁgnes erre a kontrasztra építette játékát.S ha volt gyengesége alakításának, azcsak egy lehetett: Erzsébet drámájávábillentette át a Stuart Máriát.

Hegedüs Ágnes a színpadon állást fog-lalt, a többi között éppen a klasszikus sze-repek korunkhoz szóló mondanivalójá-nak tudatos vállalásával. Shakespeare-relnem Júliaként találkozott .Először Margitkirálynő volt a III. Richárdban. AzutánRegan következett a Lear királyban. Abemutató tan végignézte az előadásrólkészült fényképeket. az egyik az őRegan-alakításának csúcspontját ragadtameg, azt a pillanatot, amikor Glostertmegvakítja a bosszú, és Lear király kí-gyószavú lánya vérszomjas fenevaddAdühödve követeli, hogy az első kiontottszemet köve se a másik, s úgy nézi azöregember fájdalmától megittasodva apusztítást. Ehhez a képhez fűzte a NőkLapjában megjelent kommentárját. „Amai Reganokhoz és Gonerilekhez isszerettünk volna szólni, azokhoz, akik-nek valahol talán éppen úgy igazuk van,mint Lear lányainak, mégis kivetkőzveemberségükből, szörnyeteggé torzulnak.Lear a maga tévedésének, vétkének ál-dozata, de lányai taszítják őt abba a fene-ketlen mélységbe, amelyből már nincskiút. Került' a felesleges gesztusokat,csak a szövegre, a shakespeare-i szóra tá-maszkodva szerettem volna életre kelteniRegant. Régen vágyom erre a szerepre,de már azt hittem, elkerült. Hiszen seholsem mutatják be a Lear királyt - Regankedvéért." (1964. II. z9.)

Kurázsi mama győzelmeBrechtet Hegedüs Ágnes 1968-ban ját-szott először, és rögtön a legizgalmasabb,legösszetettebb hősnő- és anyaszerepet,Kurázsi mamáét. A vidéken szokásospróbaidő sokszorosát fordította a sze-repre Lakásba zárkózva tanulta a szöve-get, azután korrepetitorral a songokat.Kurázsi mama kedvéért leszokott a ciga-rettáról is, hogy a hangját kímélje. Bármaszkja perek alatt elkészült, s a bizton-ságot adó mindennapi skálázás sem vettsokkal többet igénybe, esténként márháromnegyed hatkor ott ült az öltöző-ben. Szüksége volt arra az időbeli senki-földjére, hogy a jelenből a XVII. század-

ba érjen. Hogy minden idegszálábanmarkotányosnévA alakuljon.

Berényi Gábor rendezéséről és Hege-düs Ágnes alakításáról még a legkurtábbkritika is elismerően nyilatkozott. Hite-lesnek és brechtinek értékelték - s ez nemkis dolog a hazai Brecht-előadások törté-netében. Vajda György Mihály aSzolnok-megyei Néplapban még azt ismegfogalmazta, hogy ez az előadás„díszére válnék az ország bármelyikszínpadának". S a többi kritikussalegybehangzóan megállapítja, hogy arendező „mindenekelőtt rátermettfőszereplőt talált Hegedüs Ágnesszemélyében. A művésznő valóbanmegfelelt a szerep minden feltételének.Erélyes egyénisége, erős hangja és jóénekhangja, határozott a mozgása, ki-tűnő humora van, s mindezeket kellő he-

lyen és kellő mértékben juttatja ér-vényre."

Hedegüs Ágnes a dráma több mint egyévtizeden átívelő cselekményét tökéletesművészi egységbe fogta, de ezen belül jódramaturgiai érzékkel hangsúlyozta afigura belső életének csúcspontjait. azegyik ilyen volt A nagy kapituláció dala.Amikor rázendít: egy a sors ellen lázadó,az emberben kételkedő, de a maga igaz-ságában és életismeretében bízó asszonytlátunk, két keze tehetetlenségében ismajdnem gúnyosan rebben a térdén, az-után, hogy végiggondolja és végigéneklia maga lamentációját - szemünk előttroppan bele az igazságba. A dal végéreérve az ajka lebiggyed, ráncai is mélyeb-bek; fejét öregesen ingatva, mintha amegadás szobrát mintázná. A kisember,

aki ha elsírta könnyeit és kiadta mérgét -végül is nem tesz panaszt. De nemcsak azénekében, még a hallgatásában is erővolt. Úgy kopasztja a kappant a főkapi-tány konyháján, hogy érzékelteti: erősebba hatalmasoknál. Megedzette a gyaloglás,a küszködés, hányatott életének mindenviszontagsága, és az a tudat, hogy fiaitfelnevelve betöltötte hivatását. HegedüsÁgnes arcára munka közben kiült agyönyörűség: a főkapitány szobájábanKurázsi fia énekelt. az anyai szeretetritka, lírai pillanatainál is bonyolultabb,sűrítetten drámai feladat Kurázsi mama ésaz őt alakító színész számára megtagadnisaját halott fiát, hogy megmenthesse amásikat, az élőt. És Hegedüs Ágnesalakításának ez a pillanat volt talán acsúcsa: amikor eltűri, hogy fia testét adögtemetőbe vigyék és még egy torzmosolyt is vet a katonákra, és csaktávozásuk után engedi kitörni testéből azállati, hangtalan sírást. Akkor rogy összea fájdalomtól némán.

Drámateremtő színésznőA legnagyobb szolnoki siker is - kevesekünnepe volt. Még ha vendégként el is ju-tott a színház rendszeresen Salgótarján-ba, alkalmanként Ceglédre, vagy akárBudapestre is, még ez a megszaporodottnézőtábor sem mérhető ahhoz, amely aképernyőn találkozott HegedüsÁgnessel. Ott kapott országosnyilvánosságot, Kurázsi mamája utánnem sokkal, Nusi nénije is, Jókai AnnaFejünk felől a tetőt című drámájában. Ez aNusi néni Hegedüs Ágnes alakításábanegészen más volt, mint a megelőző évekpiedesztálra emelt proletár-anyája.Kegyetlenebb, durvább, igazságtalanabbnáluk, önző és úrhatnám, de a rászakadómagányban mégis tigrisanyaként harcolóember, szeretetre éhes, szerencsétlenasszony. Hegedüs Ágnes talán Kurázsimamából és a világirodalom nagyanyaszerepeiből is merített alakításához:az emberi nagyság és törpeségkettősségét nem váltogatva, hanem egy-egy helyzetbe, mondatba sűrítva ér-zékeltette. Alakítása nemcsak színészigyőzelem volt, hanem reveláció is azok-nak, akik Jókai Anna drámaíró tehetsé-gében kételkedtek. A szerző még évek-kel később is hálás szeretettel emlékszikvissza a szolnoki társulatra, a másfél hó-napos megfeszített közös munkára, sarra, hogy Berényi Gábor rendező és aszínészek hogy hittek a darabban. „He-gedüs Ágnes Nusi néni nehéz, borotva-élen táncoló szerepében ,megcsinálta' adarab végét. Én bizony túl sok szöveget

Hegedüs Ágnes (árkagyina) a Sirály szolnoki előadásának egyik jelenetében

írtam oda, a reménytelenség, a bevégzettélet kiáltásait, szép, teátrális mondatokat.Ő ezeket nem használta. Helyettebecsukta az üres konyha ajtaját. Kezétrajtafelejtette a kilincsen. Majd felemeltea tömött ócska bőröndöt. Bal kezébenhalott anyja ócska napernyője. Nézte.Aztán el-indult, csosszanó léptekkel, nemhallatszott, csak az ernyő koppanása.Kiment a kapun, s a kapu becsukódottmögötte, hosszú, panaszos nyikorgással.Mindig vastapsot kapott. Pedig nem voltebben látványosság, különösebb színpadifortély. Csak igaz volt. Mert a szerepetnem csak játszani, hanem vállalni is kell ..."(Jókai Anna: A színház többet érdemel, FilmSzínház Muzsika, 1972. XI. 25.)

Hogy mit jelentett Hegedüs Ágnesnélez a vállalás, arról ezúttal már szinte egy-behangzó szuperlativuszokban emlékezikmeg a kritika. Koltai Tamás a Nép-szabadságban Hegedüs Ágnes illúziói-hoz, rögeszmékhez ragaszkodó, elnyűttNusi nénijét hibátlan alakításnak értékeli.Lukácsy András a Magyar Hírlapban„hátborzongatóan erőteljes" színészi já-tékról ír, s azért dicséri Hegedüs Ágnest,mert „annyi színe van az emberi gyenge-ség, rosszaság, a beszűkült ostobaság áb-rázolására, amennyi kevés színészünktőltelik ki manapság". Gábor István a Ma-gyar Nemzetben arról ír, hogy „HegedüsÁgnes ezt a nagyon bonyolult, haragbólés dacból, önző szeretetből és gyűlöletbőlösszegyúrt szerepet roppantbensőségesen, a jellem alakulásánakminden külső és belső motívumávalegyütt játszotta el, kitűnően". BerényiGábor rendezését és Hegedüs Ágnesjátékát együtt méltatja Mihályi Gábor aKortársban. „Egyöntetűen érvényesül arendezői koncepció, a színészek átélik,belülről vállalják szerepüket, deugyanakkor kíméletlenül, szen-timentalizmus nélkül le is leplezik az ál-taluk megformált alakot. Életek omlanakössze, remények fulladnak kudarcba, de aszínészek egy pillanatra sem lágyulnak el,nem keresik részvétünket. Ez a világ,ezek az emberek megértek a vereségre,megérdemlik bukásukat. De a színészeknem esnek az ellenkező végletbe sem,nem szörnyeket, hanem élő embereketjelenítenek meg, akiknek kisszerű, gro-teszk tragédiái végül is egészséges neve-tést, e világ elutasítását váltják ki a né-zőkből ... A színészi játék hitelességét misem bizonyítja jobban számomra, hogyamikor elolvastam a regényt, a re-gényfigurák tökéletesen azonosultak kép-zeletemben a Szolnoki Színház szereplői-vel. Hegedüs Ágnes (aki ezzel az alakítá

sával újra bebizonyította, hogy nagy szí-nésznőink sorába tartozik - félelmetesensokat tudott az általa formált deklasszá-lódott, megöregedett, megkeseredettöregasszonyról, Nusi néniről)." (Kortárs,1970. január)

A zárójelbe szorított besorolás az,amelyben kimondatott, amivel addig ésazóta is adósak maradtunk: hogy Hege-düs Ágnes nagy színésznőink sorába tarto-zik.

Macskajáték - Orbán Béláné

A magyar drámáért folytatott tervszerűés szívós küzdelemben a következő szol-noki láncszem, a következő siker a Macs-kajáték ősbemutatója volt. Amikor Ör-kény István a Szigligeti Színháznak adtaa darabot, még nemigen volt szokás a vi-

déki ősbemutató. Örkény azonban, a Tó-ték sikeres szolnoki szériája után, bízottSzékely Gáborban, a színház kitűnő fiatalrendezőjében, és bízott Hegedüs Ágnes-ban is. „Olyan hősnőre volt szükségem,akiben megvan egy pletykás, hazudós,nagyszájú kofa közönségessége és egygörög tragika fensége, aki önként lép ahalál elé. Én ezt a hősnőt HegedüsÁgnesban véltem megtalálni" -mondotta. (Szolnokmegyei Néplap,1971. jan. 15.)

A színésznő a bizalomra élete legjobbalakításával válaszolt. És amikor a rádió-ban Orbán Bélánéról kérdezték, szokat-lan, túláradó lelkesedéssel vallott róla.„Vígjátékot játszani bizonyos értelembenbonyolultabb, komolyabb, izgalmasabbfeladat, mint akár egy klasszikus tragé-diát. Hosszú színészi pályám során meg-

Nus i nén inek (Hegedüs Ágnes) e l k e l l hagyn ia boldog-szomorú é ve inek sz ínhe l yé t .M ö g ö t t e a f i á t j á t s z ó Kr á n i t z L a jo s ( I k l á d y L á s z l ó f e l v é t e l e i )

tanultam, hogy a közönséget nemes esz-közökkel megnevettetni nehezebb, mintkönnyzacskókra hatni ... Orbánné furcsa,izgalmas, torokszorítóan érdekes ésmégis felszabadultan komédiázó stílusátigyekeztünk megkeresni az előadásban ...Soha életemben szereppel ennyit nemfoglalkoztam, ennyi fejtörést, ennyimunkát, ennyi energiát szerepre még nemfordítottam. Világéletemben mindenszerepemre nagyon becsületesen ésrengeteg munkával készültem fel. Mégisazt éreztem most, hogy itt a bevált mód-szerekkel, a megszokott eszközökkel,mozgásvilággal és beszédkultúrával nemmegyek semmire. Nem akartunk szok-vány vígjátékot csinálni a Macskajáték-ból, sőt még komédiát sem. Megpróbál-tuk megkeresni azt a borotvaélen táncolóérdekes és izgalmas színpadi kifejezésfor-mát, amelyik életet ad ennek a darab-nak."

az eredményt illetően a kritikusi véle-mények megoszlottak. Voltak, akik nemértették meg, harsánynak, túlhevültnek,naturalistának érezték Hegedüs Ágnesjátékát, a lírát hiányolták belőle, vagyszüntelen aktív színpadi jelenlétét éreztéktúltengésnek. Mások viszont elragadta-tottan fedezték fel, hogy így is lehet ko-médiázni. „Hegedüs Ágnes mindvégigpáratlan iramot diktál, megtölti a színpa-dot Orbánnénak a felszínen tüskés, né-melykor úgyszólván elviselhetetlen, deigényei és vágyai gazdagságában mégisvonzó, túlzásaiban is magávalragadó lé-nyével. Nagy mesterségbeli tudás egyesülitt rendkívüli emberi és emberséges áb-rázolásmóddal" - hangsúlyozta a rádióLáttuk, hallottuk rovatának kritikusa. Egymásik kritika szerint: „Hegedüs Ágnes -Örkénnyel egyetértésben és a műszelleméhez híven - nem szépítette, fino-mította, romantizálta a hősnőt, nem aján-dékozta őt meg az írott figurából hiányzólírával a színpadon. Vállalta nemcsak hű-ségét, hanem harsányságát is. Hangosvolt, már-már durva, de hiszen Örkényhőse szájaskodó, alakoskodó pörlekedé-séről szólt, és a történetben megelevení-tett ,legszentebb érzelmeit' is - a fonák-járól mutatta. Orbánné nemcsak a termé-szet, az öregség ellen lázad, de komi-kumba fulladó szenvedélyét is egy zakla-tott, makacs lélek értelmetlen és remény-telen handabandázásával kompromittál-ja." (Orbánné hűsége, Nők Lapja, 1971.febr. 13.)

S hogy az idő is a kritikusi elismeréstigazolta, s nem a kételyeket, alátámaszt-ja, hogy Miskolcon Hegedüs Ágnes erre

kapta meg a legjobb női alakítás díját, svendégként nagy sikerrel játszotta aMacskajáték főszerepét Szegeden is. Ör-kény tragikomédiájának budapesti pre-mierje, Sulyok Mária vitathatatlanul ki-tűnő alakítása után, egyszercsak napnálvilágosabbA vált, hogyan közelíthettékmeg ketten két oldalról, hasonló művésziigénnyel, de eltérő koncepcióval Orbán-né alakját. Á különbség részben a két elő-adás születésének eltérő körülményeiből,részben a két színész életkori differenciá-jából adódott. Hegedüs Ágnes egy újmagyar dráma születésének vált nem egy-szerűen részesévé, de motorjává is Szol-nokon. Lényegében Székely Gáborralegyütt alakította ki azokat a groteszkszínpadi szituációkat, amelyekben OrbánBéláné jelleme, törpesége és nagysága,kisszerűségében is tiszteletre méltó élni-akarása kibontakozott. Á figurán kívülHegedüs Ágnes a mű szokatlan színpadinyelvének elfogadtatását is a maga ügyé-nek érezte. Orbánné mohó életvágyávalszubjektíve is azonosította magát, ma-kacs szereleméhségét azonban, azasszonyisága teljében levő nő fölényévellátta, s mert ráérzett az öregasszony ér-zelemtúltengésének szomorú komiku-mára, nem félt őt kinevettetni sem. (El-lentétben Sulyok Máriával, aki a készszínpadi mű eleven figurájának minél tel-jesebb, árnyaltabb, lírai színekkel moti-vált megteremtésével szolgálta a drámát.)Nem rangsorolni kell tehát utólag semkettőjük alakítását, annál kevésbé, mert amű más-más rétegeinek jogos elő-térbeállítása - a drámai hős jelleménekgazdagságát dokumentálta. De haddmondjuk el utólag is, kései jóvátételként,hogy e figura teremtő társszerzője Hege-düs Ágnes volt és maradt.

A Macskajátékkal nem ért véget Hege-düs Ágnes szolnoki pályája, de ez volt acsúcs. Egy szezonnal később, BerényiGábor budapesti főrendezői kinevezésétkövetően, az ő életében is változás követ-kezett be. Férje a József Attila színháziposztjának elvállalásakor nem szabottfeltételeket, hitte - mint ahogy vala-mennyien hittük -, hogy Hegedüs Ág-nesre szükség van Budapesten. Hányszorláttunk akkor és azóta is drámákat,amelyeknek egyik vagy másik szerepét aző testére szabták, s más játszotta - hal-ványabban; ne firtassuk. Hiszem, hogynem egyes emberekben, hanem talán amerevségéből lassan oldódó színházistruktúrában volt a hiba, vagy abban aközszellemben, amely a langyos nyugal-mat többre értékeli a lázas nyugtalanság-

nál, s amelyben sokan félnek a vitára-tettre kész, s az ügy érdekében önmaguk-kal és környezetükkel szemben is maxi-malista tehetségektől. És Hegedüs Ág-nesről barátai és ellenségei is tudták, hogyezek közül való. Á színháznak élt ésszínházi ügyekben, pontosabban a színházügyében nem ismert sem kegyelmet, semtréfát.

Sok évvel Budapestre költözése előtt,amikor a Film Színház Muzsika riporterefeltette Hegedüs Ágnesnek a kényes kér-dést, hogy nem vágyik-e fővárosi szín-padra, így válaszolt: „Sokáig vártam, nemszépítem, ki ne várná. De most már én amagam örömére játszom, és itt sza-badabban tehetem. Annyian csúsztak fél-re azok közül, akik Pestre mentek. Hol aza színház, ahol én ennyit dolgozhatnék?Ilyeneket? Ennek a kilenc évnek súlya isvan. Emlékek, harcok ... hogymagyarázzam? És valahova már eljutot-tam. Lejjebb nem adom." (1964. júl. 3.)

Lejjebb nem adom ... Évek múltán isez volt a hitvallása, ez volt a szerencséje,ez lett a tragédiája. Színpadi tragédiákhelyett negyvennégy éves korában a sa-játját kényszerült eljátszani.

Megíratlan, végigélt drámájának leg-keservesebb tanulságát már sokak sírjánálmondottuk el, de Hegedüs Ágnest siratvaújra meg kell fogalmazni: magunkatszegényítjük, ha nem becsüljük, óvjukértékük szerint - s még időben - a te-hetségeket.

KÖVETKEZŐ SZÁMáINK TáRTáLMÁBÓL

Sziládi János:

Magyar bemutatók vidéken

Berkes Erzsébet:

Szilvai Gyula házassága

Spiró György:Don Juan avagy tévéjáték aszínpadon

Nánay István:

Mitől korszerű egy előadás?

Koltai Tamás:á. N. Osztrovszkij amagyar színpadon