Tandori Dezső

Egy talált tárgy megtisztítása

34

Digitális Irodalmi Akadémia© Petőfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2011

„…s mint talált tárgyat visszaadja…”

(József Attila)

56

Változatok homokórára

1969–1970

78

A damaszkuszi út

Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,

legfőbb ideje, hogy.

9

(Mondjuk:) Koan 1970-ből

Nem természetes, hogy

(mondjuk:) ?

10

Lépcsők se föl, se le

Nem kívánok semmi elérhetetlent:

nem kívánok semmi elérhetőt.

A *t kivánom.

––––––

*

Mindig

nünk kell valami

iránt, nehogy

hessünk valami iránt.

Ugyanaz fellebbenti, elfedi

––

Mi kezdődhetne

anélkül, ahonnan!

––

Vagy nem fér-e el ugyanott

egy meglevő és egy hiányzó?

Szükség van-e egyáltalán

erre a megkülönböztetésre?

––

„Csak árnyékomat nézte,

nem látta, hogy mosolygok;

csak engem nézett,

nem látta, hogy”

11

Vízköpők

I.

Előbb, előbb!

Csak aztán, aztán!

II.

…vigyázok, nehogy;

igaz, jobb lenne: mire.

Csak mert

minden percnyi idő: megnyert idő

és elveszített – *

––––––

* a hiányzó szó is dőlt betűkkel.

III.

…megint valahova

tesz, még ha

megkérdem is a jelszót:

„Mindig

bb előtte és utána” –

…Előtte és utána; nem tudhatjuk…

12

IV.

…ugyanaz, mint ami

más; mert

„soha”: mindig csak

onnan van, igaz,

„onnan”: mindig csak –

– Még mielőtt, még miután; mert

egyszerre – hova lennénk?

13

Változatok homokórára

„A leg, a legbb – nincs!

De a leg, a legbb sincs.”

Rögtön előbb, utóbb.

És aztán elkezdünk ugyanott, ugyanonnan,

elkezdünk ugyanoda; mert

aminek meg kell lennie,

el kell maradnia,

legjobb, ha itt van

bennünk, ott van

kívülünk. Csak

mi vagyunk, akik

meglennénk sehol nélkül,

semmikor nélkül.

14

A legrövidebb út: két pont közt

Másképp, mint: – ehhez

nem lenne

(mim?) – nem lenne

m; azt hiszem,

több időt is

kiván, mint

ugyanaz. A legrövidebb út:

két pont közt. Ennyi még

meg is

történik: kimégy

valamiért

visszajössz

valami nélkül.

15

Az estély

„– Majd még, majd még!

S kivánom, hogy ha nem, hát mégse!”

––

„– Ugyanúgy a legnehezebb…”

„– Igen, igen; nem ugyanaz történik.”

––

„– Hogy hol? Hát alighanem a –”

––

„– Hol és mikor:

egymásba tipor!”

––

„– Nem történik soha;

soha nem ugyanaz.”

„– Nem is ugyanaz soha.”

––

„– Hány óra?”

„– Mikor?”

––

16

„– Hol, honnan, hova benépesül,

mikor, mióta, meddig eltelik.”

„– Hahaha! Ez az Érkezés–Indulás tábla.”

„– Nem, azt azért ne higgyétek, hogy az

esős időért jöttünk le nyaralni,

fizettük le a szobabért stb.”

––

„– Oda-vissza: ez

bármiről kiderülhet.

Jobb várni legalább

az egyik irányba.”

––

„– Főleg tréfásan kell vigyázni:

mindenki botcsinálta.”

„– Majd én megkímélek valakit, én meg!”

––

„– Csak ugyanoda érdemes.

Ha ugyanott nem is.”

––

„– Nem is biztos.

Csak aztán igaza lett.”

––

17

„– Isa pur… Milyen por van.”

„– De ami nem a kezdet, nem a kezdet.”

––

„– Csak ne! Inkább –”

„– Nincs, ami ne.”

„– Valahogy jól-

esik, ebben megállapodhatunk, de hogy

valahogy esik

jól, ebben már –”

––

„– És nincs kizárva –”

––

„– Még hogy mid-hogyanod!

Még hogy mikorod-holod!”

18

Teddy és Johanna

I.

„– Találós kérdés:

– Mi az?”

II.

„– Nem halod?”

„–”

„– Mit csinálsz helyette?”

19

Horror

akkor inkább

el

gat-getek

Rémületemben

20

Egy találkozás megbeszélése

Ott leszek

hol nélkül,

te is,

mikor nélkül.

Kettőnk közül

majdnem szemközt ülök le.

21

Les adieux

Milyen rég láttam!

Azt hiszem, kezdek rá hasonlítani –

(Ő már alighanem

valaki másra.)

„A szembeállítások, azonosítások:

körbeforgatott útjelzőtáblák;

különösen végzetesek

a mindig egyhelyben maradóra.”

22

Kavafisz-haiku

Már fél három!

Milyen hamar

elmúlt egy év.

23

Kant-emlékzaj

A fűnyírógép (odakint)

Villanyborotvám (odabent)

24

N. A.

Beléptünk – és nem tikk-takkolt a lakás.*

* (Vagy más, hasonló értelmű hasonlat. A szerz.)

Törött tengelye – ott feküdtél

egyszál lepedőbe takarva:

Noxyron-tablettáid, nyugtatóid

szétgurultak a megállt szerkezetben.

25

Vízjel W. S.-nak

A kevesebb-mint-ugyanaz

holnyi helyet se kér egészen;

semelyikfelől oldalaz

maga s más egyenesszögében.

26

Egy domborítás két fele

Időpont, többesszámban.

Leendő ugyanaz.

27

Halottas urna két füle E. E. Cummings magángyűjteményéből

)

(

28

A zarándokútról

Könyv:

egyetlen üres

lapnyi:

sem-jeleid:

hol tartasz.

29

Sem-jelek

– próbáld egymás után,

próbáld egyszerre mind,

próbáld se így, se úgy –

Egy szó:

más értelemben;

egy hangsúly:

másutt –

Az azonosság lyukkártyái:

u. a.,

u. b.

stb.

Két talizmán

közös

fedele:

nyílt tér,

zárt tér –

Talált tárgy:

dobókocka

középpontja –

Egy

-ból, -ből;

egy

(évszáma ismeretlen) –

a leletek számbavétele

30

az összes variáció

helyett –

s próbálj úgy gondolni az időre:

FOGLALT-tábla

egy üres asztalon.

31

A berendezkedés

Hogy emlékeztesse rá:

„Ide még jön valami” –

odatett valamit.

32

Cím, u. a.,

aztán a

kezdete s ami

még: kitöltendő

hely;1

nélkül

lenne csak

valahogy másképp

de így

marad

–––––––––

1 hiányzó szó

33

A szonett

a

b

b

a

a

b

(Ennél a sornál megakadt,)

b

a

c

d

d

c

d

c

(aztán mégis folytatta és befejezte.)

34

Salon; évszám

ELŐTÉR

(Elhelyezési nehézségek)

Ahol már van,

oda, kétségtelen, lehetne –

csak ott már van,

stb.

I. TEREM

(Mobil)

Egyik fele hiányzik.

Most megvan. Most a másik.

(Ready made)

Szaporítjuk a

, fogyasztjuk.

(Önkioltó; mobil)

Ha már nincs is mindig,

mindig van.

(Tárgy és tér)

kivételével,

igen, mindig épp annak az egynek a

––––––

Megj.: A két sor, mint két „malmozó” ujj,

forog.

35

II. TEREM

1. (Szeriális kompozíció)

Két *

közt

nem lehet nem

lenni.

Egy **

-ról, -ről

egyedül is

le lehet maradni.

***

––––––

* egyáltalán, két

** egyáltalán, egy

*** folyt.; fogyó sor

2. (A * megközelítése)

Egy **, melynek nyomán

semmiképp nem gondolhatunk egy másik

*** ra.

––––––

*

**

*** u. a.

III. TEREM

1. (Modell)

(Egészen pontosan) mi

van a (? hol)

(Egészen pontosan) hol

van a (? mi)

36

2. (Op-maszk)

Aki nem ugyanaz,

mint aki nem ugyanaz –

3. (Domborítás)

Folytatódott*; **, pedig

olyan szépen** indult*.

––––––

* kurzív

** másfajta kurzív

A III. ÉS A IV. TERMET ÖSSZEKÖTŐ FOLYOSÓ KÉT FALFÜLKÉJE

1. (U. a.)

*

––––––

* bármi más

2. (Időpont*)

nem tudni melyik

––––––

* több különböző

IV. TEREM

1. (Om)

Betű a következő sor elejé

n.

Vagy**

*

––––––

* bármelyik betű

** bármelyik betűre végződő szó

37

2. (***)

* **

––––––

* Bármely kezdőbetű

** itt folytatódik;

*** cím; a folytatásnak megfelelően.

38

Kotyogó-kő egy korsóban

Majd; (nem én:

én nem.)

39

Magángyűjtés

Vajmi keveset

tudtam meg a *-ról, -ről.

Megtudtam például, hogy **;

de azt már például nem tudtam meg, hogy **.

––––––––

** : ld.: *

40

Egy kövület forgatókönyve

mi mondható róla

mondható róla

innenső

visszhang-töredék

foto:

rád akar

zuhanni egy üvegtábla

többször

ugyanaz: ugyanannyiszor

más

– – – – – – – – – – – – – – – – –

rész rég elkezdődött.

Az idő múlásában nem leljük

(u. azt)

leljük az idő múlásában.

reklám:

(ha most nem is)

A VILÁG ÜRES LEHETETT

(később lesz)

41

A VILÁG ÜRES

(lesz min)

A VILÁG

(mi lesz min)

––––––

: lábjegyzet hiányzó jelölése

42

Egy városnézés szellemképe

1. TORANJ SEN-ŽAK*

2. OPERA**

3. BOGORODIČNA CRKVA I OSTRVO STAROG GRADA***

4. TURNELSKI MOST ****

5. TRG SLOGE *****

6. PON-NEF I SKVER DI VER-GALAN ******

7. TRG VOGEZI *******

8. CRKVA SEN-ŽERMEN DE PRE ********

9. KANAL SEN-MARTEN *********

10. SVETO SRCE, MONMARTR **********

11. MLIN DE LA GALET ***********

12. ULICE PREDGRADA ************

13. MOST SLOGE *************

14. GRENELSKI MOST I STATUA SLOBODE **************

15. AJFELOVA KULA ***************

–––––––––

*************** REPRODUKCIJE

************** REPRODUKCIJE

************* REPRODUKCIJE

************ REPRODUKCIJE

*********** REPRODUKCIJE

********** REPRODUKCIJE

********* REPRODUKCIJE

******** REPRODUKCIJE

******* REPRODUKCIJE

****** REPRODUKCIJE

***** REPRODUKCIJE

**** REPRODUKCIJE

*** REPRODUKCIJE

** REPRODUKCIJE

* REPRODUKCIJE

(BERNAR BIFE: PARIZ NOLIT/BEOGRAD 1963)

43

Az innenső és a túlsó part

I.

Kérdőszó; jelző (határozó);

(lét-) ige (feltételes jelen); névmás (3. sz. „részes”); időhatározó.

II.

1.); 2.);

3.); 4.); 5.);

–––––––––

1.)

2.)

3.)

4.)

5.) Hiányzó

kérdőszó;

jelző (határozó)

(lét-) ige (feltételes jelen);

névmás (3. sz. „részes”);

időhatározó.

44

Hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból

Lesz vigasz

Lösz vögösz

Lasz vagasz

Lisz vigisz

Lusz vugusz

45

Ugyanez elmondható bármiről

46

Életrajzi töredék

(1970)

4748

Életrajzi töredék

„1946-ban

(1947-ben? legalább 1947-ben, de még

semmiesetre sem 1945-ben)

ismerkedtem meg a gombozással. Két, nagyjából hasonló

életkorú – nálam 4, illetőleg 5 évvel

idősebb barátomtól is tanulhattam,

nem tudom, melyikükkel játszottam először,

a negyedik emeleten, felettünk lakóval,

vagy az óbudaival, mindenesetre

ők voltak első ellenfeleim: mérkőzéseink

többnyire az ő győzelmükkel végződtek.

Nekem akkoriban még – ha a későbbiekkel vetem össze

a helyzetet – jóformán nem volt csapatom sem. Őrzök

néhány játékost; igen kezdetlegesek; de tulajdonképpen

megdöbbentő arra gondolni, hogy

a reszelés igen egyszerű (és mint – nem itt –

látni fogjuk: igen bonyolult) műveletét

valakinek először kellett

elvégeznie gombjaimon, és ez – egészen biztos –

óbudai barátom volt. „Egyenesre” reszelt nekem,

ami nem volt tisztességtelen eljárás,

hiszen az ő gombjai is egyenesre voltak reszelve;

s bár később tökéletesítettem a reszelésen,

és főként (?) körbereszelt játékosokkal

értem el majdhogynem átütő sikereimet

(ez már 1962-ben volt, s előtte:

1961-ben), amikor a Rádió-klubban

meglepetésre döntőbe jutottam

egy 1 Ft-os alapon játszott villámtornán,

és (hát-ez-a-srác-meg-honnan-jött létemre)

azon nyomban kellemes, baráti feltűnést keltettem,

49

és hamarosan a RÖLTEX csapatához igazoltak.

De erről majd később. Egyelőre még csak ott tartunk,

hogy – néha – vasárnaponként szüleimmel

átjártunk óbudai barátomékhoz,

ahol – többnyire – vereséget szenvedtem; párszor

a negyedik emeleten lakó barátom gombjait is

kölcsönkértem, ami nem sokat változtatott a helyzeten;

a negyedik emeleti barátommal meg

általában hétköznap délutánonként játszottunk,

és az általa kiírt „kupákban”

(eleve kisebb kapussal és játéktudással, kezdetlegesebb

gombokkal, és négy évvel fiatalabban)

mindig az ő csapatai mögött

végeztek csapataim, így a legjobbjuk számára barátom

külön „dícsérő oklevelet” adományozott, ami

többnyire a 4., vagy ha csak két-két csapattal indultunk,

a 3. helyet jelentette nekem a tornán. Még csak

itt tartunk: 1946-ban vagy 47-ben; innen kell folytatni

– bármilyen vonzó lenne is most rögtön

arról írni, hogyan kellett kétszer is abbahagynom

(másodszor: végleg) a klubszerű játékot 1962 májusa, illetve

1962 novembere táján; az első alkalommal közvetlenül

a Budapest-bajnokság nyolcas döntője előtt,

ahova – ha jól emlékszem – bejutottam,

de P. stílusjegyeiről („képeiről!”) irandó

egyetemi szakdolgozatomra kellett szánnom

azt a napot és éjszakát (meg is írtam a dolgozatot

azon a napon és éjszakán; nehogy magyar nyelvtanból

vizsgáznom kelljen – hogy magyar nyelvtanból

vizsgáznom ne kelljen –, azért választottam ezt a

stilisztikai témát, afféle mondvacsinált nyelvtani izét;

s nekem lett egyedül négyes szakdolgozatom, a többiek mind

ötöst – jelest – kaptak a csoportban); másodszor pedig

– miután újra visszatértem, és hamarosan főszerepet játszottam

a Dél-Pesti Vendéglátóipar

csapatának legyőzésében (négyes csapatmérkőzés volt,

körbe, mindenki mindenkivel; a kezdő

50

négyesbe nem állítottak be,

valaki azonban igen gyengén kezdett, beugrottam a helyére,

és egymás után két győzelmet arattam. Szünet következett,

az utolsó mérkőzés volt csak az enyém megint; egy Baross-utcai

KISZ-klubban játszottunk, fűrészporral volt

felszórva a padló. Kölcsönkértem a fiúktól egy tízest,

kiballagtam a Körút és a Baross utca

kereszteződéséhez, s a koraesti fényben úszó

tükrös nagybüfében

virslit ettem, és már nem is emlékszem, mit

ittam rá; visszaballagtam, és küzdelmes mérkőzésen,

ahol az 1:1-es – vagy bármilyen –

döntetlen is elég lett volna hajdan közepes,

de dél-pesti vendéglátóipari korszakában

igencsak megerősödött ellenfelemmel szemben,

némi szerencsével, igaz, mégis:

győztem, megnyertem a harmadik mérkőzést is); e csapatgyőzelem

volt utolsó klubszerű szereplésem,

mert másnap elhelyezkedtem egy I. úti

iparitanulóintézetben, ésatöbbi –

Mondom, jó lenne már itt tartani, s főként:

ilyen veszélytelenül

szólhatni mindenről, dehát egyelőre még csak ott

folytathatom, hogy …”

51

Közjáték, képekkel

(Hódolat Utrillónak)

1.

1960 vagy 61 nyarán (az

évszám nem fontos) barátom A. meghívott,

töltsek vele néhány napot

a S.-i (sümegi) művésztelepen, ahol

főiskolás osztálytársaival

néhány hétig szervezetszerűleg, mégis: az iskolai oktatás

megszokott formáihoz képest meglehetősen

kötetlen gyakorlatféleségen vett részt.

Meghívását elfogadtam, viszonozván nyomban egy

L.-i (lellei) meghívással (oda én

készültem egyébként), és egy

kimondottan borús napon útnakindultam

a nyári menetrend szerint a Balaton

északi partján rendszeresen közlekedő

gyorssal. A fülkéből, ahol, ha jól emlékszem, egyedül

ültem, balkéz felől látszottak a tó

haragosfehér hullámai, pár fűzfa a parton,

és jobbkéz felől szőlősdombok,

az északi part dombvonulata. B.-t

(Badacsonyt) elhagyva, a vonat valamelyest

északnak kanyarodott T. (Tapolca)

felé; itt át kellett szállnom; A. természetesen

csak a S.-i vasútállomáson várt, megbeszélésünk

szerint. Elvette csomagomat, együtt

mentünk (fel, azt hiszem) a helybeli általános

iskolához, melynek tantermeiben a művésztelepet

berendezték. A hátsó fronton lévő tantermek

ablakai az épület mögötti utcára

néztek. A tantermekben

52

elhelyezett priccseken éppúgy ki lehetett

bírni néhány napot, mint ahogyan a L.-i telken

a sátor szalmára-terített pokrócán, később. A művésztelep

szervezetszerű napirendjén kívül állva,

nem kellett megjelennem az egyébként nem kötelező

ebéden, a helyi vendéglőben (bizonyára költségtérítéssel,

vagy a művésztelepen való részvételért előre lefizetett

költségekből fedezett) elkölthető vacsorán –

amivel nem akarom azt mondani, hogy az ebéd

n elkölthető vacsorán. Nem emlékszem, hogy a három nap alatt

egyetlen ebédnél is jelen lettem volna; nem is tudom,

a strandról felmentünk-e egyáltalán ebédelni; de mivel

a művésztelepen tartózkodók az ebéd költségeinek

bizonyos hányadát is biztosan előre befizették,

nem hiszem, hogy a pénzükért ne akartak volna legalább

megebédelni. Ezekszerint a strand, melyet

– hétköznap lévén – javarészt a művésztelep lakói

népesítettek be, dél tájban alkalmasint kiürülhetett;

bár az is igaz, hogy nyári szünidő lévén,

a strandot valószínűleg a helyi iskolásgyerekek

népesítették be (akiknek a tantermeiben a priccseket

elhelyezték), így tehát a strand, ahova többnyire a kabinsor

mögött drótvágó ollóval kitágított kerítésrészen át

jutottunk be, térítésmentesen, délben nem valószínű, hogy

kiürült volna. Vacsorakor érkezhettem akár később is, mint a

szervezetszerű étkezés ideje. Azt hiszem, többnyire (ha ugyan

– három napról lévén szó – ez utóbbi

kifejezés egyáltalán helytálló lehet) éltem ezzel a lehetőséggel.

Hogy aztán külön asztalnál étkeztem-e ilyenkor, vagy

a többiekkel egy asztalnál,

hogy ugyanazt ettem-e, mint a többiek, vagy

mást, velük egy asztalnál ettem-e ugyanazt, vagy

külön asztalnál, ésatöbbi, nem tudom, de könnyen meglehet, hogy

étlap szerint ettünk mindnyájan. A művésztelep

lakói közül senkivel nem ismerkedtem össze; hacsak

H. L. festőnövendéket, az amatőr könnyűbúvárt nem

számítom, akivel hármasban barackot lopni mentünk,

53

és néhányszor a várdombbal szemközti kisebb dombvonulaton

található magán borkimérést is felkerestük, melynek

bekerítetlen udvarán, a fák alá kitett

fonott székeken üldögélve alighanem

bort ittunk, és – bizonyára – a táj

szépségében gyönyörködtünk, ahogy a hold

előbukkant a romos falak mögül, megvilágítván

a tüskés bokrocskákkal tarkított enyhe lejtőt.

A baracklopás nem töltött el különösebb örömmel.

Aznap délután kirándulást tettem, melyet nem hiszem, hogy

tudatosan időzítettem volna úgy, hogy

S.-be visszaérve a szervezetszerű vacsorát lekéssem,

mindazonáltal nem hiszem, hogy aznap is le ne

késtem volna; ami nem számított, mert a társaság

(külön asztalnál? több asztalnál, ahol is mindenki

azzal ült együtt, akivel szivesen volt, vagy egy hosszú,

esetleg több összetolt asztalnál?) bőven elüldögélt

vacsora után. Többen panaszkodtak, nem

haladnak munkájukkal; mások elégedettek voltak, haladtak

munkájukkal; két fiú, a hálóteremben

szüntelen heves gesztikulálással kisért beszélgetésbe

merülve ült az egyik priccsen, suttogóra fogott hangjukat

nem tudtam kivenni; vacsoránál

nem emlékszem kis csoportozatukra,

lehet, hogy nem ültek együtt; egyikük később

öngyilkos lett. De ez már nem S.-en történt. Három

nap múlva távoztam S.-ről; A.-val vonatra

szálltunk, H. L. kikisért minket az állomásig, segített

sátorcsomagjainkat cipelni, ami nem sokat jelentett, mert

T.-i átszállásunkkor, B.-i hajóraszállásunkkor, majd

– megérkezvén a déli partra – F.-i (fonyódi) vonatraszállásunkkor,

végül L.-(é)n az állomástól kb. 350 métert

kettesben kellett cipelnünk az egyébként nem túlságosan

nehéz csomagokat; csak épp a másik kezünk is tele volt

(sportszatyrokkal), és így a támadó

szúnyogok ellen nem igen tudtunk védekezni, bár azt hiszem,

ilyesmiről szó sem volt akkor, szúnyogok

54

a rákövetkező évben kínozták A.-t, mikor

M.-F.-fel (későbbi feleségével), akivel egyébként

azon a nyáron, közös

L.-i tartózkodásunk után, ugyancsak a főiskola

által szervezett V.-i (visegrádi)

nemzetközi táborozás során ismerkedett meg, amikor

tehát

Marie-France-szal ment táborozni

A.-ra (Akarattyára), mivel – sajnos – az L.-i táborhelyet

bárhogy szerettem volna, biztosítani a számukra nem tudtam.

Pedig nagyon jól éreztük magunkat L.-(é)n; a telek

sokkal kellemesebb táborozási lehetőséget nyújtott, mint az

A.-i (kivételesen megism.: akarattyai) part nyújthatott, ahol

A. és M.-F. tulajdonképpen a

vadidegennek vágott neki, és nehéz csomagjaikat

is meglehetősen vadul benőtt, bozótos parton cipelve,

a szúnyogok alaposan összecsípkedték őket, mint később

nevetve-bosszankodva mesélték.

2.

(Képek jegyzéke)

1. A szerző, vasúti fülkében ülve; hajladozás közben a pillanat tört

részére megmerevedő parti fűzfák, hullámtarajok, szürke ég.

2. Részeg vasutas a T.-ról S. felé közlekedő

elsőosztályú kocsi zárt fülkéjében izzadni kezd

a kisütni készülő nap fényében.

3. A. jellegzetes üdvözlő mozdulata a S.-i állomáson,

a pillanat tört részére megmerevedve.

4. Az általános iskola mögött húzódó

„Ramapulóver utca” részlete.

5. A. félig kész képe.

6. A. kész képe. (Másik; jelenleg szerző tulajdona.)

7. A., félig kész képe előtt, jellegzetes elégedetlenkedő

mozdulattal, a pillanat tört részére megmeredve.

8. A strand (színes felvétel: kék ég, zöld víz).

55

9. A S.-i vendéglő, ahol a művésztelep lakói vacsoráztak.

10. A S.-i vendéglő cimbalmosa játék közben, a pillanat…

stb. (Stb.: a továbbiakban = a pillanat…)

11. S. látképe (képeslevelezőlap).

12. „Az általános iskola első emeleti vécéje eldugult.”

(Folyosórészlet, elárasztva.) (Ezért kellett az emeleti

hálótermekből is a földszintre járni, ahol viszont – mint

A. elmondta – H. L. festőnövendék, az amatőr

könnyűbúvár az egyetlen használható fülkében

füzetes regényeket és B. Russell műveket olvasott.)

13. H. L. a magán borkimérés előtt ül, kezében borospohá.

14. A., festőállvánnyal (a „félig kész kép”, mely végül

nem készült el a L.-i utazás előtt).

15. A szerző; a S.-ről kivezető poros úton.

16. Szerző, a Cs. (Csabrendek) felé vezető „úton”;

(négykézláb a bozótosban, hegynek fel).

17. Szerző, a Cs.-i kocsma különtermében,

sóskiflivel, sörrel, levelezőlappal.

18. Levelezőlap; Cs.-i keltezéssel, S.-i pecséttel;

A. magángyűjteményéből (eltünt).

19. A barackosban.(Szerző egy árokban hasal és arra gondol,

milyen messze van már a néhány órával azelőtti

délután, amikor kellemesen besörözve menetelt

S. felé, és megpillantotta a síkságból kiemelkedő,

jelenleg vaksötétbe burkolózó várdombot. Szerző

félelme a csősztől; félelme alaptalan.)

20. Gombaszedés a S. környéki erdőben. A. és szerző,

vigyorog (stb.).

21. A S.-i vendéglő pincére. Vigyorog (stb.). A. és szerző,

kezükben egy kosár mérges gomba.

22. Rohanás B.-ban a hajóállomásra. A. és szerző,

csomagokkal (stb.).

23. Elégedetten üldögélve a hajón, melyet B.-i

pirított máj evés miatt majdnem lekésnek.

24. A L.-i sátor részlete.

56

25. Az első fürdés a L.-i telekről. (A. jellegzetes mozdulatokkal

gázol be a vízbe, szerző jellegzetes mozdulatokkal

gázol be a vízbe A.-tól néhány méterre (stb.).

26. Szerző felolvas A.-nak a horgászstégen.

27. Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz (szerző németből fordít).

(Insel-Bücherei; eredeti.)

28. A. a nádkapuban vetődni próbál szerző

fejesére, a labda azonban a kapu előtt kb.

két méterrel hull a vízbe.

29. A fejelőpálya. Vízmélység: kb. 80 cm. Kapuk

távolsága: kb. 5 m. Hullámzó víz (stb.).

30. Dobolás összetört literes borosüvegekkel éjszaka,

a L.-i telken. A. dobol, szerző „énekel”. (Műsor:

You Are My Dest.; Bicska M.; Armstrong-trombitaszólók.)

31. A L.-i tejivó. A. és szerző, tejjel (stb.).

32. A L.-i elsőosztályú „Vöcsi” étterem.

A. és szerző, meggylevessel (stb.).

33. A L.-i tejivó. A. és szerző, csomagokkal; tejjel.

34. A L.-i állomás délután. A. és szerző, csomagokkal, vonatra várva.

35. A. vonata Sz. (Szemes) felől közeledve (stb.).

36. Szerző integetni készül a vonat lépcsőjére

sátorcsomagokkal felugró A.-nak (stb.).

37. A. vonata eltünik a kanyarban; szerző

nem emlékszik, elköszönt-e (végülis) A.-tól,

mert valami más kötötte le a figyelmét.

(Egy sportujság.)

38. Szerző a L.-i állomás eszpresszójának kerthelyiségében,

sör mellett, ujsággal. Még mindig nem tudja,

elköszönt-e (végülis) A.-tól. (A. integetett

a lépcsőről, szerző is integetett. Nem emlékszik azonban,

mit mondott, s hogy mondott-e egyáltalán valamit A.-nak

búcsúzóul.)

39. Szerző vonata F. (Fonyód) – közelebbről: B. (Boglár) –

felől érkezik (stb.).

40. Szerző a vonaton észreveszi, hogy a L.-i kerthelyiségben

felejtette az ujságját: (Valami más

kötötte le a figyelmét.)

57

41. A. levele S.-ről (kivételesen megismételve: Sümegről).

A. a F.-B.-i hajóátkelésről számol be. A nap

aranyhídja; a hullámok (stb.). Hosszan ír

barátságukról; a R. könyvről; számos

dologról, stb. (Stb.: innen kezdve más jelentésben.)

42. Szerző A. levelét keresi (1970). (Most.)

Nem találja, stb.

43. Szerző A. levelezőlapját keresi, melyet

V.-ról (kiv. megism.: Visegrádról) kapott 1960 vagy 61

nyarán (koraőszén). A. „közjátékok”-ról írt; közjátékokról és

véglegességről (vagy: bizonyosságról), valamint

a kitűnő V.-i pirított májról.

44. Szerző nem találja A. lapját, stb.

58

Előkészületek és születésnap

Nevelőtanári munkaköröm az I. úti

tanulóotthonban többnyire délelőttjeimet

tette szabaddá, ezekkel aztán nem sokat

lehetett

kezdeni, lévén hogy a „műszak”

(kedd kivételével)

délben kettőkor kezdődött, és már

déli egy órakor el kellett indulnom hazulról,

hogy – többszöri átszállással – idejében

kiérjek. Kedd reggel hatkor kezdtem, de elég

volt fél hétre kimenni (ötkor kezdtem, de elég volt

fél hatra?), végigjártam a hálótermeket,

ébresztettem. Az orrfacsaró büdösség,

mely

a két ágybavizelő terméből áradt, valamint a

húsz-huszonöt alvó ember után

hajnalra ágybavizelés nélkül is

óhatatlan összegyűlő büdösség

engem mégis:

(jelző keresendő: milyen?) nosztalgiával

töltött el nemcsak a következő, de

minden – munkábaállásom óta – elmúlt

kedd iránt. És bármily

természetes, hogy mindez elmúlt,

s bármennyire elmúlik is mindaz, amiről

ma szeretném, hogy múljon el, azt hiszem, ha egy délutáni

műszak után hazatérőben, este tíz

után, a hóviharban

leszakadt villanyvezeték, melybe

a buszmegállónál belebotlottam, s legalábbis

59

azt hiszem, ütését éreztem, de előrebuktam a hóban,

megszabadultam, és a megállóba

éppen beálló (jobb szó keresendő, visszamenőleg)

autóbuszra felugrottam, szóval ha ez a leszakadt

vezeték halálos áramütésben részesít egy

(miért ne rövidítsem nevem így: T. D.?)

T. D. nevű

részesít egy nevű, két nap híján huszonnégy éves

nevelőtanárt, aligha méltányolhatnám

az események mindenkori alakulásának

méltányosságát (ld. előbb, visszamenőleg), vagyis

igazságérzetem Paul Pennyfeather-i patikabillegőjén

nem játszadozhatnék az egymást kiegyensúlyozó

mennyiségek által

kiszorított

levegő térfogatviszonyaival: lelkem

kevéske igaz s valós tulajdonával. Amivel

azt akarom mondani csupán, hogy (a hóvihar péntek

délután volt) a nevelőtanár mindig különösen ingerlékeny,

ha a heti egy szabadnapját joggal igénylő portás

helyett

szombatról vasárnapra virradó éjjel

ügyeletre, vagyis kapuzárásra osztja be az igazgató. Lehet,

hogy ez számos foglalkozási ág

művelőinek

semmit se mond, de ha már P. P.-t említettük

(róla már semmiképp nem lesz

szó többé, jelen vállalkozásunk keretében; másutt, máskor

annál inkább, reméljük), említsük az egyebütt már

említett M.-et, aki

a Malasztos Magdaléna Mélakórház ápolói

minőségében kellett, hogy főápolója meghagyása szerint

óvakodjon az öntörvényű ténymegállapítástól,

s aki

bármiféle foglalkozási ágtól

féltette (történetesen a szerelem szabta)

60

status quójának (juknak) előnyeit, sőt: meglétét.

Különösen ingerült voltam-e, ezt így

7–8

év távlatából nehéz rekonstruálni (óvakodjunk),

voltam-e, mikor szombatról vasárnapra

virradó éjjel kapuzásra (ügyeletre) osztott be igazgatóm,

méghozzá épp 1962. december 7-ről 8-ra virradó éjjel?

Súlyosbította a helyzetet a vasárnapra (19

62. december 8. délelőtt 10 órára) meghirdetett

szülői értekezlet, amelyre már hajnali negyed négykor

megjött az első érdekelt Szabolcsból,

pálinkás üveggel az aktatáskájában, s – nem mindegy volt-e? –

Zlahub Illés apjával koccintottam

elsőként huszonnegyedik

születésnapom hajnalán. Aztán

déltájban szabadultam; álmos

pofámmal sikerült elérnem,

hogy igazgatóm nem kényszerített

beszélgetést folytatni a szülőkkel, s így

a játék- és a tanulószoba közt ingázva, le-leüldögélve,

elbóbiskolva töltöttem el a déli tizenkettőig

tartó szolgálat idejét, melyből

fél órát ráadásul el is engedett igazgatóm, lévén hogy

ebédelni indult a társaság az alagsorba,

s ezt hivatalos szolgálatnak semmiképp

se tekinthette, (bár a tanulók

egyébkori étkeztetése a

nevelőtanár kötelessége volt). A buszmegállóban

egyedül várakoztam, körülöttem

tócsákban állt a piszkos hólé. Odahaza

beágyaztam előző napról, aludni már nem

dőltem le, féltem, esetleg kábult lennék estére.

Még uborkáért, kenyérért, borért, paprikás

szalámiért, nápolyiért, mogyorós csokoládéért

s egy új dugóhúzóért leszaladtam a boltba.

Szüleim üdvözletét (a levél

61

M.-ról – Mátrah.-ról – érkezett, előző

nap déli postával) még

vásárlás előtt olvastam el. (Üdvözlet

helyett stb., visszamenőleg.) Ujságot vettem.

A. és M.-F. (A későbbi felesége)

érkezett elöbb, F. L. később. Együtt

voltunk hát négyen. F. L. vadonatúj négygombos

öltönyében jött üdvözlésemre; A. azt a

nagyméretű vásznat hozta el

ajándékba, melyet

a Kis Svábhegyen (Martinovics

hegyen? A.-val egyik

nevén se illettük a hegyet, egyszerüen

feljártunk, ő festett, én nézelődtem, jólesett, hogy

nem én csinálok valamit, s aztán

később

is,

szombat

délutánonként, gyakran feljártam, egyedül, ujsággal,

letelepedtem a magas fűben, néztem odalent a várost,

a szélben rohanó fű hullámtaraját a hegyoldalban),

szóval azt a vásznat, melyet odafent a hegyen

festett. Megtörténtek a gratulációk, bizonyára

koccintottunk F. L. (F. Laci) badacsonyijával.

F. L. az egyik nagy fotelba telepedett le, félprofilban

a zongorának, ahol akkor

senki nem ült, A. és M.-F. a díványon ült, én egy

párnán a földön (széken a kis kerek asztalnál). A zongora

alatti padlólámpa meg a másik szoba

félig becsukott ajtaja alól kiszűrűdő fény

elegendően megvilágította a szobát. Később (elkezdtem és)

abbahagytam a zongorázást; egyébként A. kérésére

ültem le, A. elmesélte közben a Cs.-váraljai (csikóváraljai)

éneklést, a dobolást a széttört

literes borosüvegek fenekével-nyakával a vaksötétben, az avarban

(amit később ugyancsak emlékezetesen, de talán

másodkiadásízűen ismételtünk meg a L.-i telek kellős

62

közepén, ugyancsak éjszaka); majd – elfogyott a b.-i – F. L.-val

lementünk a közeli Halásztanyába, pecsenye fehér (hegyvidéki

s.) (siller?) volt csak, azt hoztunk. De már nem fogyott

belőle sok. Örültem, hogy A. és M.-F. együtt ül

a zongora mögötti díványon: F. L. a zongora melletti

fotelban ült, le-lecsukló

szemmel, kicsit megborostásodva. A zongora alatti

padlólámpa és a másik szoba lámpájának

ajtó alatt átszűrődő fényében ültünk. Másnap

hétfő volt, számomra délutáni műszak.

63

Tallózás az őszi–tavaszi táblázaton

Szeretem ezeket a hétköznapokat, mikor épp csak le kell

ugranom reggel – amikor épp csak

leugrom reggel a hídig, vagy egy megállót

átvillamosozunk, és

– no igen – egyedül

kell hazajönnöm, de

legalább hazajöhetek; néha

mindjárt a hídfőtől, esetleg gyalog, végig a parton,

rugdosva az évszaknak megfelelően ezt-azt,

és – szerda kivételével – mindig

sportujsággal. Legszivesebben a

(nehéz megmondani, miféle) cikkeket olvasom,

és emlékszem egy (két, több)

(nehéz megmondani, mire) – nyilván más is. De azt hiszem,

kevesen emlékeznek errefelé a Partizán-

Radnicski Nis mérkőzésre (1:0, Belgrádban

játszották tavaly ősszel), nem is valószínű, hogy

valaki egyáltalán emlékszik (nek feltünt).

Érdekes, hogy

náluk

most fejeződött be a bajnokság, és olvasom a sportban,

hogy a Partizán a második helyen végzett. Tavaly ősszel

ott voltunk épp aznap, mikor a Nis

még veretlenül érkezett Belgrádba; ha nem is

a bajnokság legelején tartottak, de úgy

jól az elején még, a hatodik-hetedik

fordulónál. Gyalog

mentünk föl a

– előveszem Belgrád-térképünket –

Trg bratstva i jedinstvától

(a vasútállomástól)

64

a Nemanjinán (a

n) a Trg Dimitrija Tucovičára,

(a Slavija szálló terére),

onnan tovább a Bulevár JNA-n,

(az ottani Néphadsereg útján). Szembe

kaptuk a tömeget, bár

eloszlottak a parkban kétfelől. Lámpa-

gyújtás órája lehetett, a kertvendéglők

forgalma megélénkült; katonák

mindenütt, persze, mondtam

kérdésedre, a helyi Honvéd

játszott. Egy tüzoltótól

(vámostól? milicistától?)

megkérdeztük az eredményt

a Nemanjina és a Balkanska

sarkán. Ez még odafelé

volt (szabadságunk elején; a városból

persze visszafelé a Kralja

Vladimirán lévő diákszállónkba); ekkor még a Nis

megtartotta vezető helyét, gólaránnyal,

a későbbi bajnok Crvena Zvezda

előtt; mire

visszajöttünk a tengerről, nem is egészen

két hét múlva, már leszorult a

(második? harmadik?) helyre; most pedig

a bajnokság végeredményét olvasva a sportban,

nem látom az ott feltüntetett

első hat közt (de a kiesők közt

sincs; s végtére egy újonccsapattól

– szép bármi). Az idén

nem megyünk le szeptemberben, kevés

az időnk; pénzből még

futná valahogy (május–június: Mark Twain,

közben egy

Handke, majd folytatom a félbehagyott

Janouch könyv, a Beszélgetések Kafkával

fordítását, s aztán:

65

Murphy, Beckett „jelbenszületett”-je,

akit

életre ítélt szerencsejóslatával a hatpennys álfakír,

s így munkát vállalt szerelmük érdekében), mondom, a pénz

nz szerezte tavasszal a legtöbb pontot, így hát

érthető második helyezése. És most már

valami meccsre is kimennénk, persze,

nemsokára kezdődik az új

tavaszi–őszi, bár még

csak az osztályozókat játsszák a feljutásért. Szeretem

ezeket a hétköz-

napokat; mire

hazaérek a Dunaparton, kiolvasom a sportot,

(főként a), otthon beágyazok,

előveszem a (Mercedes), az (Optima)

írógépet, fel (lendítem), fel (tornázom)

a Párizs-íróasztalra (típusjelölés), odaviszem a szótárt,

indigót rakok (három másolattal) tíz adagba

(ha kevés van éppen: hét adagba, de hét

adagba mindenképpen, különben

szaporátlan a gyors cserélgetés), és csinálom a Mark Twaint,

a Handkét,

a Janouchot, a Beckettet. Mikor hogy. Közben

a rég nem olvasott „Kedvenc könyveink”-polcról

előkotrom a Belgrád-térképet, megkeresem

a Trg stb.,

t, a Bulevár

t. Tőlem

– tizenegy nap kivételével – akár

ősz is lehetne; a Radnicski Nis

másodéves újonc lesz, a Partizán

– lefogadom – akármilyen tavaszi–őszi

pontelosztással

sem nyeri meg a bajnokságot idén sem,

s a szeptembert már Randall Jarrell-nek hívják,

(Beckett is már csak a tizenegy nap miatt

csúszik át augusztusra), s egyáltalán:

66

a szeptembert, októbert stb.

(hónapok neve) nálam is hivatalnak, mint

nálad a hét öt napját mindig,

annak tizenegy napnak a

kivételével, amit magunkra szánhatunk, egytagban, a háromszázhatvanötből,

és ha nem is a tengeren,

a „gyaloglós” déli parton

kedvünkre labdázgatunk, és majd

ezek a hétköznapok is végetérnek.

6768

Az amatőrség elvesztése

(1969–1970)

6970

A puszta létige szomorúsága

Szerettem volna, ha úgy van.

Nem volt úgy.

Kértem: legyen úgy.

Úgy lett.

71

Koratavasz

„Innom túl sok volna, túl világos:

de e lassú, váró mozdulattal

tündöklése már elönti elmém.”

(Rilke; Nemes Nagy Ágnes ford.)

Most már csaknem biztosra vehető

hogy bajnok lesz a Cagliari. Vasárnap

pontot vitt haza Torinóból, és a

befejezés előtt hat fordulóval

két ponttal vezet. Ráadásul a

Juventus Firenzébe utazik,

a szardíniai bajnokjelölt

pedig két idegenbeli nehéz

(Roma, Juventus!) mérkőzés után

végre hazai pályán játszik. (Ez már

nincs benne a következő heti

totóban.) – Négy olasz meccsre lehet

tippelni egyébként: a Brescia–Napoli,

a „főmeccs” Fiorentina–Juventus,

a Lazio–Inter s végül a Torino–

Roma találkozóra. Így tehát

a Milan – nem hiszem –, a Lanerossi,

a Bari, a Verona, a Palermo,

a Bologna vagy a Sampdoria

jön számításba a Cagliarinak.

Ami a torinói rangadót

illeti (2:2, félidőben

1:1; 72 000 néző),

a bajnoki címre legesélyesebb két

csapat izgalmas küzdelmet vívott.

A 28. percben Niccolai, a

Cagliari középhátvédje fejéről

a Cagliari hálójába pattant a labda.

Öngól, 1:0. A 45. percben

Riva fejesgóllal egyenlített.

72

A 70. percben Lo Bello

11-est ítélt a Juventus

javára. Haller büntetőjét

Albertosi kivédte, de Lo Bello

megismételtette a 11-est,

és másodszorra Anastasi már

nem hibázott. A 83.

percben Riva rughatott 11-est.

Ezt Anzolin majdnem kivédte, az

erős lövés ugyanis a kezéről

pattant be a hálóba. 2:2.

A többi mérkőzésen is akadt

meglepetés. A legnagyobb: a Brescia

3:0-ás győzelme Bolognában,

s az Inter pontvesztése. Idegenben

nyert még a Torino (–Verona, 1:0),

s a forduló üde színfoltja volt

egy 4:0 – : Lazio–Palermo…

73

A bethlehemi istállóból egy kis jószág kinéz

Hc3

74

Táj két figurával

c5

c6

c7

c8H

Hh6

Hg4

Hf6

Hh7

Hg5

He6

Hd8

75

A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn

76

Az a bizonyos árnyalati különbség

– Nem mindegy? – mondják –,

melyik?

(Megnevezés:

stb., folytatható, megvan.)

Aki csak ezt látja,

nem érzi

azt az árnyalatnyi különbséget,

mely az egyik (a találomra történő, a valódi)

megnevezést

a másik (a találomra történő, a valódi)

megnevezéstől

(Megnevezés:

stb., folytatható, megvan.)

elválasztja.

Ha a kettő egymás mellé kerül,

már megállapítják: óriási a különbség.

Én azonban akkor is azt mondom:

csak egy árnyalatnyi

(stb., folytatható, megvan.)

77

Egy szó alibije

(Az Országh-szótárból)

1.

futózápor; széllökés, szélroham

– levegőre/sétálni megy –

lehelet, szusz, fújás (hangszeré, orré)

titkos értesülés, tip, bizalmas tanács

buborék, hólyag (öntvényben)

légypiszok, légyköpés (húson)

2.

a vihar az ajtóhoz csapja az esőt

– vihar tombol – a part felé hajtja a hajót (szél)

hát téged mi szél hozott?

lefújja a port egy könyvről

ágyúcsőhöz kötve végez ki embert

valakinek csókot dob/int

viszályt/egyenetlenséget szít

felszítja a tüzet

pipázik

habozó, egyszer így beszél, másszor úgy

trombitát fúj/megszólaltat

saját dicséretét zengi

78

kiürít tartályokat (tengeralattjárón)

felfúj (állatot takarmány)

kifullaszt (lovat)

kiéget/kiolvaszt/kicsap biztosítékot

– mit bánom a költségeket!

fütyülök rád! egyen meg a fene! le vagy szarva!

3.

fúj (szél)

(erősen) fúj a szél

szélvihar van/dühöng

bármi történjék is…

ha törik, ha szakad…

kifullad, liheg

hagyja, hogy a lovak kifújják magukat

szól (fúvóshangszer)

kilövell (fecskendőnyílásán a bálna)

henceg, kópéskodik

elpattan, kiég (villanykörte)

kiég, kiolvad, kicsap (biztosíték)

4.

ide-oda ráz/repít valamit

szétszór (faleveleket)

– a szél összekuszálta a haját

elfúj, elkerget, eloszlat, elvisz

szétoszlatta/elvitte a ködöt

a szél magával ragadta a vitorlákat

79

ledönt (fát, kéményt), megdönt (gabonát)

kiürít/kifúvat kazánt

a szél lesüvít a kéménybe

benyom (ajtót)

„az ajtókat dinamittal törték be”

besúg, „beköp” valakit

váratlanul beállít, látogatóba benéz

henceg, fingik

szappanbuborékot ereget/fúj

no de ilyet!

felrobbant bombát

lerepül, elrepül (kalap)

5.

az ajtó kinyílt/kitárult a szélrohamtól

elfúj, elolt (gyertyát)

megindít, befúvat (nagyolvasztót)

kifújja, kihajtja a levegőt (a gázcsövekből)

agyonlő/főbelő valakit

felfújja az arcát

kialszik (gyertya)

szétpukkad, leereszt, defektet kap (gumiabroncs)

kiolvad, kiég (biztosíték)

elromlik

megromlik

tönkremegy

80

6.

elül, elvonul (vihar, zaj)

elsimul (zavar)

lezajlik (valami), elalszik (ügy)

túl vagyunk rajta

hagyjuk ezt elmúlni (v. feledésbe menni)

várjuk meg a kedélyek lecsillapodását

7.

(a szél) himbál (ágakat)

forgat, táncoltat (faleveleket)

ide-oda mozog, himbálődzik (ág, gally)

ide-oda libben/forog, gurul (száraz levél)

felrobbant (hidat, épületet)

légbe röpít (aknát, lőporraktárt)

felfújtat (gumiabroncsot), fényképet felnagyít

– erős szél kerekedik

a szél esőt hoz/jelent

81

Philip Marlowe magándetektív névjegye, teleírva

(Miért ne – ?)

Ha egyszer

lehetőségem van rá: ha

van rá lehetőségem: miért ne – ?

bár nem hiszem; bár

tudom, hogy nincs. De

(Plusz költségek: Ph. Marlowe)

akár idézhet

– ha ez nem feltételezne valamit –

nék is (csak az azonosítás

kedvéért: nem is volt olyan jelenet,

csak a kép

volt olyan, maga a címlap)

– igaz, mindez feltételezne valamit –

nék is, arról nem is beszélve

(Plusz költségek: folyt.; idézett mű: a címlap)

szólva, hogy. nadrágja lötyögősebb

(volt; kinek a)

– ő fogta balról* (revolverrel; de még így is

érdekelne: melyik)

s nem érdekel, hogy a másik feszült;

82

egy

z volt még látható (*: ua. jobbról) a címlap

másik széle felé, csak nem a ké

hiányzott, hanem a kar, mandzsettából,

s a pasas többi része. Ennyit a

(Idézetek)

plusz költségekről, egyelőre.

De ha már a címlapra van lehetőség,

– talán egy váratlan sugallat

hatására cselekedett –

van a többire is; és most a

részek következnek, azok a

részek („Az olajaknában van – mondta –,

oszlásnak indult szörnyüség.”) így hát.

lementünk; …hely: csupa

rozsdás (csak az azonosítás

kedvéért: így hívták véletlenül az eltűntet)

fém, régi fa, elcsendesedett fúrótornyok és

olajtajtékos aknák,

(Plusz költségek; megtérítve a napi*1 mellett)

Ennyit a

képekről. De az már

feltételezne valamit

– minden kép önmagát –,

a történet ismeretét:

nincs szükség

mert mindez semmiség ahhoz

83

(Idézetek, folyt.; monológok: Ph. Marlowe)

képest, amit (folyt. köv.; és

még valamit: majd)

nincs bennem semmi érzés, sem-

(kilyukadunk

valahova –)

mi gátlás,

és olyan pénzéhes vagyok, hogy a

béremért, ami kitesz napi *2

kockára teszem az egész

kihívom magam ellen a

meg a haverjainak gyűlöletét

k elől ugrálok félre és

t eszem a

ban, majd búcsúzóul

annyit mondok, hogy nagyon szépen köszönöm

és remélem, ha bármi akad, ezután

is eszébe fogok jutni,

én mindenképpen itthagynék egy névjegyet

ha valami felmerülne. Teszem mindezt napi *3

ért – s egy kicsit talán azért

hogy megóvjam, ami kevés

(hi) te maradt még egy megtört öreg (megtört? öreg?)

nak (folyt. itt:) nem arról van szó, hogy meghal… arról, amit

előtte végig kell gondolnia

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

84

*4 t kaptam a

(ld.: nak) tól; nem kértem, de ő

megengedheti magának, hogy kifizesse.

Még (pénzösszeg; az előbbi kétszerese) kaphatok azért,

hogy megtalálom

*5 t („*6 nem volt rossz fiú. Én

nem szerettem. Azt hiszem, egyenes

ember volt. Épp hogy számomra egyszerűen nem jelentett

semmit, így vagy úgy, élve vagy holtan”), ha tudom.

(Névmás, megszólítva, magázva, az előbbi nőhöz) most

(pénzösszeg; az előbbi tizenötszöröse) t kínál nekem.

Ez már igazi nagymenővé avat.

(az előbbi összeg) ért saját otthonom lehetne,

t és

t vehetnék. Még nyaralni is elutaz-

hatnék s nem kellene

arra gondolnom, hogy esetleg kihagyok

emiatt egy megbízást;

ha egyszer

(Plusz költség; saját)

lehetőségem van rá:

bár nem hiszem; de

most az egyszer én is

(nem mindegy? hogy eddig: másképp?

nem mindegy? – összehasonlításunk

bárkivel, önmagunkkal is csak

komputer-boxolás, mint mondjuk egy

Joe Louis – Cassius Clay meccs)

most én is úgy, most meg akarom én is úgy

85

ahogy

mindig vágyakoztam rá,

ahogy

(És mégse)

szerettem. Beszálltam és elindultam lefelé.

Ugyan, mit tesz az,

gondoltam, hol fekszik az ember,

ha egyszer

meghalt. Egy (ld. fentebb)

mélyén,

vagy márványobeliszk alatt a hegytetőn?

Olaj és víz, szél és levegő; mind egyremegy

(aztán nem szólítgatjuk többé a halottat

– hagytunk neki mindig egy csésze teát, az most megmarad –

nem szólítgathatjuk örökké;

aztán megint csak szólítgatjuk – )

s már nem bánja, milyen mocskos módon

t meg és hogy

magam is

ennek a mocsoknak

arról nem is beszélve

(Idézetek; saját)

miféle papírok

hátlapjára írok.

– „Kedves – (név, megszólítás),

értesítjük, hogy

tunknál folyik a jövő

évi

galom előkészítése. Ezzel kapcsolatban tájékoztatjuk;

hogy a

(galom kb. március 1. és november 1.)

közötti időben bonyolódik le.

az eddigiekhez hasonlóan

86

ban és

dön

kodnak.

Tájékoztatjuk egyben, hogy ezévben is indítunk

ami

– ig lesz (megtartva). A

k minden alkalommal

(időpont) kor kezdődnek.

Ezévben is számítunk az Ön

munkájára. Kérjük, amennyiben Ön is kiván

(ld. előbb) tunknál

kát vállalni

gileg láttamoztatott

deni sziveskedjék.

Amennyiben ezévben nem kiván”

(Idézetek; Ph. Marlowe; bef.)

← VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE →

Magam is részese voltam ennek a

Nem használt semmit VÉGE VÉGE

Nem használt semmit. Arra volt jó, hogy

VÉGE VÉGE

gondoljak s hogy

ne lássam egyszer soha többé.

87

Tekercs

„Nem, nem kívánom vissza soha többé.”

(Samuel Beckett: Az utolsó tekercs)

Erre majd emlékezni akarok.

Ami, ahogy: folytonos

(folytonos mi?) – folytonos,

ha már

történik. Térdig

(folytonos: térdig.)

begázoltam, aztán már csak

a továbbiak következhettek,

mégis

elfordultam, párhuzamosan

haladtam a parttal (erről volt szó!),

óvakodtam: megóvott

– ettől tehát következ-

hetett bármi. Nyár

lett újra, az volt az utolsó

(az utolsó) borús nap, nyár lett, vízmosásos

éggel, tulsó parttal.

Látszottak odaátról a (szőlő)

dombok, látszottak a szőlő

(dombok), pár (prés) ház,

pár prés (ház), szemközt.

Ilyen éles v

olt minden. Estére

(besötétedett?) besötétedett, csak az utak

tették kevésbé feltünővé

(mit? mit tettek kevésbé feltünővé?);

az öntvénybeton járda. Nappal

88

itt lépni

is

alig

lehetett, keresztülestünk a

napozókon, de éjszakára

szétoszlottak. Odakint

szél fújt: fű és homok, csattogott a

vászon

(erre nem is

emlékszem:) a vászon

nadrágunk. (Magába

szívja a test a nappali forróságot, este kibocsátja,

éppen ezért

dupla öröm.); éppen ezért dupla öröm

magasnyakú pulóverben

vacogni. (Volt egy

kék

magasnyakú pulóverem;

megfoltoztuk a gallérját, az ujját,

ma is megvan), erről már

volt szó: mentünk,

s a kerítések és a gömbakácok közt,

a járdán

(ami volt, minden) ilyen volt: – kb. másfelet

lehetett lépni

egy darabján

egy irányba

mentünk, mentem. Erősen

tűzött a nap

a felhők mögött, a szél most

nappal fújt, átcsapott a

bástya-szerűen kiképzett öböl

89

rőtes-barna kőszegélyén, úszott az

egész part. Persze, mindez egy másik

napon. Őszibarackot

vett (igerag) a szomszéd

községben, végigállta (igerag) a rövid

(fontos ez?) a rövid sort; víz

spriccelt majdnem a padig,

(ahol)

meghámozta (igerag) a gyümölcsöt,

eldobta (stb.) a héját, a zacskó-

ba előbb beletörölte (stb.) a kést. Magas

kerítés vette körül a teniszpályát,

ázott volt a salak; a parki

úton, a sarkon, befordult egy

kisfiú, biciklivel. A fagylaltos, a lángos

bódéja zárva volt; távoztam; nem jártak körül a parton

sószóróval, kukoricával; de délutánra,

emlékszem: kiderült. Vízmosásos

nyár lett (az utolsó, és –)

még felkéredzkedtem épp egy szekérre,

de nem vitt végig, én viszont

(érthető), érthető, ott akartam

maradni a közelben, egyre

közelebb akartam maradni; kocsikenőcsös

lett a lábam, lekászálódva. Este

jólesett a hűs, a test

elnyeli és kibocsátja, jólesett az

üveg, a nád

zörgése. A nád- meg az üvegzörgés. A – (italféleség) –.

Emlékezni akarok erre. (– nem is itt –)

Igen. Emlékezni akarok erre.

90

Az amatőrség elvesztése

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

(SZEMÉLYESEN!)

– bár nem mondom, hogy ez volt az első

BÁR NEM MONDJA, HOGY EZ VOLT AZ ELSŐ

ilyen eset, de hogy akkor nem mehettem vissza,

ILYEN ESET, DE HOGY AKKOR NEM MEHETETT VISSZA,

rossz volt, nagyon rossz.

(SZEMÉLYESEN!)

– emlékezetesen érintett.

EMLÉKEZETESEN ÉRINTETTE.

Emlithetném azt a felhőt is

EMLITHETNÉ AZT A FELHŐT IS,

amely jó fél-úton „üldözött”

AMELY JÓ FÉL-ÚTON ÜLDÖZTE

és azt hittem, utolér az esővel,

ÉS AZT HITTE, UTOLÉRI AZ ESŐVEL,

de meg tudtam tartani előnyömet

DE MEG TUDTA TARTANI ELŐNYÉT

és – aztán nem tudom, mi lett vele.

ÉS AZTÁN NEM TUDJA, MI LETT VELE.

Elfelejtettem.

ELFELEJTETTE.

Változott a táj is,

(SZEMÉLYESEN!)

– éreztem: változik a táj is,

ÉREZTE, VÁLTOZIK A TÁJ IS,

elágazott az út: mehettem volna

ELÁGAZOTT AZ ÚT, MEHETETT VOLNA

a partmenti jegenyesoron, jől ismertem;

A PARTMENTI JEGENYESORON, JÓL ISMERTE;

91

miért mentem mégis a félsziget belseje felé?

MIÉRT MENT MÉGIS A FÉLSZIGET BELSEJE FELÉ?

Nos – nem tudom.

NOS, NEM TUDJA.

De hamar letértem a műútról;

DE HAMAR LETÉRT A MŰÚTRÓL;

hadd említsem itt azt a kis facsoportot,

HADD EMLÍTSE ITT AZT A KIS FACSOPORTOT,

melyet az útelágazás háromszögében láttam,

MELYET AZ ÚTELÁGAZÁS HÁROMSZÖGÉBEN LÁTOTT,

bár azt hiszem, fontosabb dolgokat nem említek közben.

BÁR AZT HISZI, FONTOSABB DOLGOKAT NEM EMLÍT KÖZBEN.

Említhetném a rengeteg biciklit a hajógyári telepen

EMLÍTHETNÉ A RENGETEG BICIKLIT A HAJÓGYÁRI TELEPEN

– nem is tudtam, hogy ott van a hajógyári telep –,

NEM IS TUDTA, HOGY OTT VAN A HAJÓGYÁRI TELEP –,

említhetném a döngő acéllemezek zaját:

EMLÍTHETNÉ A DÖNGŐ ACÉLLEMEZEK ZAJÁT:

elég hosszan a kerítés mellett vitt utam;

ELÉG HOSSZAN A KERÍTÉS MELLETT VITTE ÚTJA;

aztán a sárguló nádasokat néztem, már a vízben

AZTÁN A SÁRGULÓ NÁDASOKAT NÉZTE, MÁR A VÍZBEN

– mondom, ősz volt –,

MONDJA, ŐSZ VOLT,

csak nagy ritkán húzott el mellettem egy-egy kocsi,

CSAK NAGY RITKÁN HÚZOTT EL MELLETTE EGY-EGY KOCSI,

gyalogosokkal pedig alig találkoztam.

GYALOGOSOKKAL PEDIG ALIG TALÁLKOZOTT.

A Csúcshegy felé vágtam neki,

A CSÚCSHEGY FELÉ VÁGOTT NEKI,

leheveredtem valami levendulásnál,

LEHEVEREDETT VALAMI LEVENDULÁSNÁL,

– jól mondom, azt hiszem –

92

JÓL MONDJA, AZT HISZI

és feküdtem a napon.

ÉS FEKÜDT A NAPON.

Levetettem az ingem.

LEVETETTE AZ INGÉT.

Aztán megelégelhettem egy idő múlva,

AZTÁN MEGELÉGELHETTE EGY IDŐ MÚLVA,

mert továbbindultam.

MERT TOVÁBBINDULT.

Feltekeregtem az ösvényen az első magaslatra,

FELTEKERGETT AZ ÖSVÉNYEN AZ ELSŐ MAGASLATRA,

majd a domb nyergén mentem tovább,

MAJD A DOMB NYERGÉN MENT TOVÁBB,

és még két vagy három magaslatot érintettem.

ÉS MÉG KÉT VAGY HÁROM MAGASLATOT ÉRINTETT.

A kilátónál nekitámaszkodtam a korlátnak,

A KILÁTÓNÁL NEKITÁMASZKODOTT A KORLÁTNAK,

– mögöttem egy apa mutatta körbe a fiának a tájat –

MÖGÖTTE EGY APA MUTATTA KÖRBE A FIÁNAK A TÁJAT,

– mögöttem egy apa fényképezte a fiát a fenyőknél –

MÖGÖTTE EGY APA FÉNYKÉPEZTE A FIÁT A FENYŐKNÉL,

megvártam, míg elmennek

MEGVÁRTA, MÍG ELMENNEK

s egyedül maradhatok a kilátón.

S EGYEDÜL MARADHAT A KILÁTÓN.

Láttam lent az út folytatását,

LÁTTA LENT AZ ÚT FOLYTATÁSÁT,

megismertem a rövid kis fasort,

MEGISMERTE A RÖVID KIS FASORT,

azt a négy-öt fát,

(SZEMÉLYESEN!)

azt a négy-öt fát, melyet már a multkor megjegyeztem;

AZT A NÉGY-ÖT FÁT, MELYET MÁR A MULTKOR MEGJEGYZETT;

lenéztem az öbölbe,

LENÉZETT AZ ÖBÖLBE,

láttam a nádas közt pár deszkapallót,

93

LÁTOTT A NÁDAS KÖZT PÁR DESZKAPALLÓT,

de ilyen magasból nem tudhattam: milyen a bejárás különben,

DE ILYEN MAGASBÓL NEM TUDHATTA: MILYEN A BEJÁRÁS KÜLÖNBEN,

úgyhogy „nem mertem volna megfürdeni”.

ÚGYHOGY NEM MERT VOLNA MEGFÜRDENI.

Házakat láttam persze, szétszórva;

HÁZAKAT LÁTOTT PERSZE, SZÉTSZÓRVA;

és ahogy sokáig néztem a víz párás felszinét,

ÉS AHOGY SOKÁIG NÉZTE A VÍZ PÁRÁS FELSZINÉT,

belekáprázott a szemem.

BELEKÁPRÁZOTT A SZEME.

Elég nagy kerülővel mentem le a faluba vezető országútra.

ELÉG NAGY KERÜLŐVEL MENT LE A FALUBA VEZETŐ ORSZÁGÚTRA.

(Tehát mégsem mentem egészen körbe.)

TEHÁT MÉGSEM MENT EGÉSZEN KÖRBE.

Találtam egy kocsmát,

TALÁLT EGY KOCSMÁT,

körülötte még nem láttam házakat,

KÖRÜLÖTTE MÉG NEM LÁTOTT HÁZAKAT,

és bent is majdnem egyedül voltam,

ÉS BENT IS MAJDNEM EGYEDÜL VOLT,

ha az egyik sarokban beszélgető pincért nem számítom.

HA AZ EGYIK SAROKBAN BESZÉLGETŐ PINCÉRT NEM SZÁMÍTJA.

Mondhatom, jólesett üldögélni a hűvös helyiségben.

MONDHATJA, JÓLESETT ÜLDÖGÉLNI A HŰVÖS HELYISÉGBEN

Emlékszem: gulyást ettem,

EMLÉKSZIK: GULYÁST EVETT,

volt egy pohár söröm, két sóskiflim,

VOLT EGY POHÁR SÖRE, KÉT SÓSKIFLIJE,

kijöttem egy tizesből.

KIJÖTT EGY TIZESBŐL.

Aztán felsétáltam az apátsághoz,

AZTÁN FELSÉTÁLT AZ APÁTSÁGHOZ,

94

elálldogáltam közben az eléggé mocsaras belső tó partján,

ELÁLLDOGÁLT KÖZBEN AZ ELÉGGÉ MOCSARAS BELSŐ TÓ PARTJÁN,

keresztülvágtam valami gazdasági udvaron,

KERESZTÜLVÁGOTT VALAMI GAZDASÁGI UDVARON,

ott mentem el a meteorológiai állomás mellett,

OTT MENT EL A METEOROLÓGIAI ÁLLOMÁS MELLETT,

vagy nem is tudom;

VAGY NEM IS TUDJA;

fent természetesen megnéztem ujra az apátságot,

FENT TERMÉSZETESEN MEGNÉZTE UJRA AZ APÁTSÁGOT,

és lekanyarogtam a kikötőhöz.

ÉS LEKANYARGOTT A KIKÖTŐHÖZ.

Ide jutottam volna a parti jegenyés úton,

IDE JUTOTT VOLNA A PARTI JEGENYÉS ÚTON,

ahol – ezt mondanom sem kell –

AHOL, EZT MONDANIA SEM KELL,

szintén jöttem már,

SZINTÉN JÖTT MÁR,

sőt, többnyire arra jöttem.

SŐT, TÖBBNYIRE ARRA JÖTT.

Csak úgy próbaképpen mentem vagy pár száz métert

CSAK ÚGY PRÓBAKÉPPEN MENT VAGY PÁR SZÁZ MÉTERT

visszafelé most is ezen az úton, mielőtt továbbindultam

VISSZAFELÉ MOST IS EZEN AZ ÚTON, MIELŐTT TOVÁBBINDULT

a révhez (mert aztán a déli partról utaztam vissza).

A RÉVHEZ, MERT AZTÁN A DÉLI PARTRÓL UTAZOTT VISSZA.

Élveztem az árnyékot:

ÉLVEZTE AZ ÁRNYÉKOT:

a napot most eltakarta a hegy;

(SZEMÉLYESEN!)

most a félsziget árnyékos felén voltam;

MOST A FÉLSZIGET ÁRNYÉKOS FELÉN VOLT;

két óra felé járt, ráértem,

KÉT ÓRA FELÉ JÁRT, RÁÉRT,

95

elténferegtem egy kicsit a Sport-szálló körül a parkban;

ELTÉNFERGETT EGY KICSIT A SPORT-SZÁLLÓ KÖRÜL A PARKBAN;

emlékszem: az egyik ilyen utamra

EMLÉKSZIK: AZ EGYIK ILYEN UTJÁRA

magammal vittem egy könyvet is, a Félkegyelműt

MAGÁVAL VITT EGY KÖNYVET IS, A FÉLKEGYELMŰT

s itt olvasgattam egy padon.

S ITT OLVASGATOTT EGY PADON.

Megettem útközben egy zsemlecipót sajttal,

MEGEVETT ÚTKÖZBEN EGY ZSEMLECIPÓT SAJTTAL,

jól megéheztem mégis.

JÓL MEGÉHEZETT MÉGIS.

Beültem a Sport-szálló üvegteraszára,

BEÜLT A SPORT-SZÁLLÓ ÜVEGTERASZÁRA,

majdnem egy szintben ültem a vízzel,

MAJDNEM EGY SZINTBEN ÜLT A VÍZZEL,

és néztem –

ÉS NÉZTE.

Ez máskor volt,

(SZEMÉLYESEN!)

Ez, mondom, máskor volt,

EZ, MONDJA, MÁSKOR VOLT,

de tudom: most elmondhatom, ahogy akarom.

DE TUDJA: MOST ELMONDHATJA, AHOGY AKARJA.

Csak amikor megtudtam, hogy nem mehetek vissza,

CSAK AMIKOR MEGTUDTA, HOGY NEM MEHET VISSZA,

– bár nem ez volt az első –

(SZEMÉLYESEN!)

bár nem mondom, hogy ez volt az első –

96

Egy Kosztolányi-vers

Most harminckét éves vagyok

Nap Hold kelte óra perc

Nap Hold nyugta Ha haldoklom, ezt suttogom:

3 5019 45

3 5019 45

3 5119 45

3 5119 45

3 5219 44

3 5319 44

3 5419 43

3 5519 42

3 5519 41

3 5619 41

3 5719 40

3 5819 39

3 5919 39

4 0019 38

1 2118 30

2 0619 26

3 0120 10

4 0520 44

5 1321 10

6 2221 31

7 3021 48

8 3622 02

9 4222 16

10 4822 30

11 5622 45

13 0623 04

14 2123 26

15 3923 56

3 50*19 45*

3 50*19 45*

3 51*19 45*

3 51*19 45*

3 52*19 44*

3 53*19 44*

3 54*19 43*

3 55*19 42*

3 55*19 41*

3 56*19 41*

3 57*19 40*

3 58*19 39*

3 59*19 39*

4 00*19 38*

1 21*18 30*

2 06*19 26*

3 01*20 10*

4 05*20 44*

5 13*21 10*

6 22*21 31*

7 30*21 48*

8 36*22 02*

9 42*22 16*

10 48*22 30*

11 56*22 45*

13 06*23 04*

14 21*23 26*

15 39*23 56*

4 0119 37

4 0219 36

4 0319 35

4 0419 35

4 0519 34

4 0619 33

4 0819 32

4 0919 31

4 1019 30

4 1119 29

4 1219 28

4 1319 27

4 1419 26

4 1519 25

4 1719 23

4 1819 22

4 2019 21

16 57––

18 080 38

19 061 36

20 222 51

20 474 18

21 065 48

21 257 17

21 438 42

22 0110 04

22 4311 23

22 0112 43

22 4814 01

23 2215 15

––16 24

0 0217 23

0 5418 10

1 5618 46

4 01*19 37*

4 02*19 36*

4 03*19 35*

4 04*19 35*

4 05*19 34*

4 06*19 33*

4 08*19 32*

4 09*19 31*

4 10*19 30*

4 11*19 29*

4 12*19 28*

4 13*19 27*

4 14*19 26*

4 15*19 25*

4 17*19 23*

4 18*19 22*

4 20*19 21*

16 57*––*

18 08*0 38*

19 06*1 36*

20 22*2 51*

20 47*4 18*

21 06*5 48*

21 25*7 17*

21 43*8 42*

22 01*10 04*

22 43*11 23*

22 01*12 43*

22 48*14 01*

23 22*15 15*

––*16 24*

0 02*17 23*

0 54*18 10*

1 56*18 46*

talán ez az, amire mindig vártam.

––––––

* már mult időben

97

A. Rimbaud a sivatagban forgat

(Kép)

– helyett:

– helyett –

Most próbáljatok

teljes

életnagyságban

helyett –

(The Time Element)

Minthogy

mindnyájan előbb

vagy utóbb

vagy

legalábbis ugyanakkor –

– van, amit viszont nem lehet

másképp, és én azért mondom, hogy inkább

ne, és akkor legjobb az is, ha

mindjárt

(Statiszták; két geg)

Itt nincs e –

Ne zavard a –

98

(Ami)

Majd, eleitől fogva;

mert

miért is ne lehetne akár egy

t is

ni, vagy egy

* is (*: bármiféle rag)

ni, kinek hiányzik

két

közt akár a legrö

bb út is

Csak tudnánk közben mihelyett

(Hang: a panaszfalnál, beszédhibával)

Néha a várakozás

tól teljesen el

térően tör

ténik, néha viszont mégis a várakozás

nak meg

felelően törté

nik, most már csak azt kel

lene tudni, mikor hogy tör

ténik;

(A panaszfal vígasza)

Í

gy is, ú

gy is

bbfleképp

rténik,

hát nem

mind

gy,

99

mfleképp tö

rténik;

(És ami elmarad)

És ami elmarad:

mindig ezen belül valami még;

mert az utolsó

– és ide több szó illik – után

kezdődik a kisértés.

(Sugallat)

(Haiku; a csillagok alatt)

Azt a stb., stb.,

ahogy a stb., stb.,

nem látta senki.

(Statiszták; rekviem)

Leszedtük

az elíziumi feliratokat

ITT NINCS ELEFÁNTCSONT

NE ZAVARD A HASZONÁLLATOT

Elmarad egy jel

! tlob a innem dzek, ruhtrA

Arthur, kezd menni a bolt

100

A Sátán körbemutogatja Jézusnak a világot

(Naív mester munkája; részlet)

a

abba

abbahagy

abbamarad

abban

abból

ablak

abnormis

abortusz

abrak

abroncs

abrosz

abszolút

absztrakt

abszurdum

ács

acsarkodik

ad

adag

adalék

ádámcsutka

ádáz

addig

adminisztráció

adminisztratív

adminisztrátor

adó…

101

Rimbaud mégegyszer átpergeti ujjai közt az ábécét

102

Egy talált tárgy megtisztítása

(1969–1970)

103104

Egy vers vágóasztala

„Ha a Giocondáról, vagy teszem azt, Tizian Kesztyűs férfijéről ránk maradhatott volna egy skatulyára való amatőr fénykép, vagy a hangjuk magnetofonszalagon, vagy egyenesen néhány tekercsnyi szines hangosfilm felvétel… bizonyára volna némi érdekessége annak is, hogy levetíthetünk egy-két ilyen töredékes, a modellek valóságos életéből vaktában megőrzött kockát.”

1.

Ha első mozi-élményemre gondolok,

több dolog jut az eszembe.

Az emlékezés sajátosságai

eluralkodnak az emlékezés

tárgya felett,

ráadásul még tökéletlenebb

kompozíciót is alkotnak, mintha teljes

hiányuk miatt kellene szomorkodnunk.

A fenti idézet véletlenül

bukkant elő; nem hiszem, hogy tudatosabban

befolyásolta volna bármiféle

„törekvésemet”, ha az „A. Rimbaud

a sivatagban forgat” esetében

ilyesmiről egyáltalán lehet szó.

Mégis: befolyásolhatta és ez így is

történt nyilván, megszámlálhatatlan

105

apró erő egyike lehetett.

De ha ez így igaz, könnyű belátni,

hogy – miként ezt oly sokszor olvashatjuk

könyveket bevezető írói instrukcióként –

mindez csak játék.

Nem is lehet más; Rimbaud:

valamennyiünk számára „képzelt alak”

csupán, köröttünk sürgő-forgó

embertársainknál, akiket mindenféle

tulajdonsággal ruházunk fel magunkban

(a dolognak csak

erről a vonatkozásáról

beszélnék mindvégig; az úgynevezett

„megcáfolhatatlanul valóságos”

tényekről itt kevés szó lesz), tehát

az élőknél A. Rimbaud bizonyos módon

kétségkívül kevésbé eleven.

Nem hiszem, hogy élő ember vers-címbe

helyezhető ilyenképp; az akadályfutást

is mindig kellékekkel rendezik, nem

egymáson ugrálnak át a részvevők.

Fájó, hogy valamelyest mégis ez

történik, még így is. Nem tartom szép dolognak

az ilyesféle cím-adást.

Kívül helyezünk vele valamit

önmagunkon. Hiszen: érdekelne-e

Rimbaud, ha nem az érdeken

lenne a hangsúly? ha nem tartanám

– önző módon – alkalmasnak arra,

hogy valamit kivetítsek reá,

a róla bennem élő képzet

síkjára? Rendkívül egyszerű lenne

kimondani: mit. Mégis: hiba lenne.

Hiszen akkor szavakba önteném

mindazt a kétkedést, melyhez nyilvánvalóan

jogom van, amennyiben hordozom,

106

de hirdetni nincs jogom, hiszen a dolgok

állásáról, saját személyemen kívül,

nem sok elképzelésem lehet,

nem tudom, kimondva mi, hol mit jelent.

A Rimbaud-képzet viszont éppen ez:

„ő nem szavakba öntötte…” Hanem?

De ha – dokumentumszerűen akár –

tudhatnánk is róla valamit,

az is kevés lenne, hisz valamennyi

pillanatáról információval

kellene rendelkeznünk, lévén hogy ő

sem mindig egyformán gondolta stb.

Azt hiszem, az ilyen bizonytalanság

– lassanként – legnagyobb bizonyosságunkká

válik. A nehézségek elhanyagolhatóvá

lesznek; s így már a továbbiakban

csak részlet-nehézségekkel bajlódunk, a

nehézségek nehézségeivel.

Ahogy azt bevezető Gioconda-

idézetem szerzője írja egyik

könyve élén: „az elbeszélés

nehézségeivel”. Így lesz az „élet” –

„műfaj”. Hiszen az elbeszélés:

már maga is valamiféle nehézség.

Talán az akadályfutás

ténye, lehetősége maga. S a „műfaj”

helyett – választhatjuk az „életet”.

Azt hiszem, igencsak romantikus

képzeteink közé tartozik Arthur Rimbaud.

2.

Első mozi-élményem kétségtelenül

nem az volt, hogy túlságosan

„hátra” vettek nekem jegyet, s így

– nem látván jól a feliratokat –

107

másfél órán át nem tudtam mit látok.

De bármikor történt is ez

ugynevezett alapvető

élmény lehetett. Mármost kétségkívül

ennél is régebben esett az,

hogy – ha utólag visszagondolok –

egy másik előadáson pedig

féltem a moziban. Eléggé furcsa,

ahogy ezt ma rekonstruálhatom.

Az, hogy féltem, úgy „bizonyítható”,

hogy most már nem tudnám felidézni,

hol is volt az a mozi, ahova

elvittek. Ez azonban – érzem –

teljességgel egybeesik

azzal az állapottal, hogy akkor

nem tudtam, hol vagyok.

Vagyis hogy olyasféleképpen

ültem abban a moziban, mint ahogy

a légópincében érezhettem magam,

mikor nálam négy évvel idősebb

barátom (hat- és tízévesek voltunk)

felkapott s elkezdett velem

össze-vissza rohangálni

az egyébként jólismert folyosókon

a fáskamrák deszka- és betonfalai

között. De mármost azt, hogy

leoltotta-e a villanyt és azért

volt minden vaksötétben,

vagy a szememet kötötte be:

nem tudnám megmondani.

Hajlandó vagyok azt hinni, hogy egyiket sem

tette, de mivel én most nem tudom

akkori valómban kinyitni a szemem,

joggal gondolhatom,

hogy szemem zárva volt.

Folytatom; sokkal későbbi film-élményem

egy „Ilyen hosszú távollét” című film.

108

Emlékezete-vesztett

clochardja, Albert Langlois nyilvánvalóan

mindent megtett volna azért az

asszonyért, aki felismerni vélte benne

húsz éve elveszített férjét.

Csak éppen emlékezni nem tudott

mindarra, amiről az asszony

beszélt neki, hogy emlékezetét

felébressze; arra tehát, ami

valaha összekötötte őket. És

ilymódon csak az egyetemes részvét,

az esetlegesen fellobbanó

szeretet vezethette, ugyanaz

az ösztön, mely ollót fogó kezét

a folyóiratokból való

képkivágások során.

(A képesujságokat a szeméttelepen

találta és külön

zsákba gyűjtötte. A kivágásokat pedig

– legdrágább, komolyan vett kincseit:

államfők, autómárkák, szinészek,

bútorok stb. fotóit – külön ládában. A háza

is ládákból volt. Ugyanabban a

ruhában aludt; amelyben

napközben járt. A hulladékszedéshez

azonban kesztyűt húzott.)

Nem hiszem,

hogy mindez egyenes összefüggésben

lenne – nemhogy az A. Rimbaud…-val –,

de más egyébbel sem, amit

– pontatlan szavakkal egy ember

„gondolkodásmódjának”, „beállítottságának” stb.

szokás nevezni. Egy biztos: eszembe

jutott, elmondhatom. Valamiféle

szeméttelepen gyűjtjük-e kincseinket?

Hogyan áll a dolog

emlékezetünkkel? Igényelhet-e bármi,

109

ami a kezünk alól kikerül,

olyasféle teljességet,

amiben nekünk magunknak

(méghozzá: önmagunkként)

sincs részünk? Vagy éppen ezért?

S nemcsak igényelhet, hanem

mindez egyenesen kötelező?

Valami módon, kétségkívül: igen.

Valami módon az a konkrét fel nem

ébreszthető emlékezés, amelyre

a másiknak szüksége van belőlünk,

több, mint az Egyetemes Bármi.

De – egymássá alakulhat a kettő.

Műfajjá az „élet” és életté a „műfaj”.

Ha A. Rimbaudnak (a róla olvasott

képeskönyveknek, a róla alkotott

fogalmaimnak stb.) tartoznék hűséggel csupán,

ha a filmnek lennék adósa, hogy

ürügyül kölcsönvehettem, nos, az imént

elmondottakkal mindent elintézhettem

volna, méghozzá: gyanítom, hogy majdnem

feleslegesen. Mindez azonban nincs így.

3.

A versek címei – úgy tapasztaltam –

fontosakká is válhatnak. Sok mindent

lehet velük csinálni.

Szerkezeti egységbe kerülhetnek

az anyaggal. De mi itt az anyag?

Folyamat, amelynek eljutunk

a papíron leírt első betű

által határolt kezdetétől

a papíron látható utolsó

– hiányzó –

írásjellel jelzett

110

– nem jelzett – végpontjáig.

Közben történik mindenféle. Hogy miért?

s hogy miért éppen így? Egyébről se

beszéltem eddig.

Legfeljebb összeszámolhatnám

a versbeli „akadályokat”; ezeken

mindenki átugrál majd vagy éppenséggel

megbotlik egyik-másikukban –

– már aki végigmegy a pályán.

Végigmehetek én is, újra.

A Kép-ben embereket „állít be” A. Rimbaud;

s vajon a „helyett”: nem maga a tűző

nap káprázata-e, vajon nem sugallja,

hogy az egyik alak, egyik alakzat

helyett lehetne akár egy másik is,

sőt: az egész beállítás helyett

történhetne akármi más is;

tovább megyek: hogy Rimbaud

forgathatott volna is csakugyan, vagy –

még korántsem végül – babrálhatna helyette

ezekkel a háttérből kétségkívül

kirajzolódó alakokkal más is?

De ha ezt „jelenti” mindez: miért nem

lehet így elmondani? Nem tudom;

jó lenne bizonyára, ha így

el lehetne; tisztázni kellene azonban

előbb az így és a másképp fogalmát.

Nehogy az egyik a másik helyett

kerüljön a képbe (ami csak egy

bizonyos határig nem baj). De akkor

már azonosultam is a leírt szavakkal

melyek – forma szerint – nem mondanak mást,

mint hogy: „helyett”. Ez a feladatuk

ama kirajzolódó alakoknak

is: helyett; ezt kell tenniök,

egy módosítószót kell tenniök.

Ez – kutyakötelességük. Dehát

111

nem nevetséges-e minden eféle

kutyakötelesség? S főként – a sivatagban?

(Megint egy romantikus képzetünk!)

Nem nevetséges-e

ez az ugráló rendező?

Viszont: „ugrál”-e csakugyan?

Kérdések, megválaszolhatatlanul.

Nem is fontos, mi a válasz. Elég az,

ha éreztünk már legalább

néha olyasvalamit, mint „a világ”

túlkompenzáló jósága; ahogy

a panaszfal túltesz töredékes

dadogásukon, ahogy mindegy neki,

mit mondunk, egyetlen dolog számít:

hogy emberi nyelven dadogunk. És hogy

el ne szomorodjunk, mint szegény Rimbaud

a nyilván keservesen haladó

felvételek közepette, melyek

egykor majd, persze

értékes dokumentumnak, nagyszerű

teljesítménynek, tökéletes

hiábavalóságnak, málló anyagnak és

vakító szellemnek, meg ki tudja

még minek nem számítanak; nehogy

annyira elszomorodjunk tehát,

hogy következő szomorúságunkat

esetleg ne legyen kedvünk bevárni,

a világ inkább túldadog

minket és ebben igazán nincs

szégyellnivaló. Ezt úgy

nagyjából felismergetjük. Poénjeink

el sem puffanhatnak, mire

(statisztáinkkal) megszólaltatnánk őket,

rekviemmé lesznek, talán –- miértünk.

A szavak meg hol

rövidnek, kevéskének bizonyulnak,

112

hol naphosszat elhallgatnánk őket, hol meg

elég, ha csak a felét-harmadát

írjuk le a leírhatónak.

Hiszen a foghíjas reklámfeliratoknak

nincs-e ugyanannyira „igazuk”, mint

hibátlanul villogó párjuknak? Egy mondás

jut az eszembe, valakié,

ilyesféleképpen: ha egy

vers többet érhetne, mint mondjuk

egy hajnali káposztaföld, vagy a

falu bolondjának összes dolgai,

(vagy egy clochard; filmbéli, ráadásul,

egy szeméttelep vagy egy sivatag;

egy elefántcsontért való

sivatagbavonulás hallomásból

ismert ténye stb.) – ha ez így

lenne tehát, a vers maga

nagyon-nagyon keveset érne. És most

eszembe jut még valami. Forgattam én is

filmet. Vagy legalábbis majdnem én.

4.

1960-valahányban történt. Barátom

A. szerzett valahonnan egy kamerát.

Azt hiszem, elég régi és rossz

masinát, s – nem értek hozzá, úgy

mondom, ahogy ő – „kazettás” filmet.

Az anyagot áron alul

kapta, a filmfelvevőgépet

két hétre – (hat hétre? négy hétre?) –

kölcsön. Budán és Balatonakarattyán

forgattunk. A. tudta, mit akar. Legalábbis

„valahogy” tudta.

Egyetlen szót le nem írtunk a dologból,

egyetlen szót hozzá nem tettem ahhoz,

113

amit A. elmondott nekem a filmről.

Játszanom kellett a filmben. Nem tudom, kit.

Lépcsőkön kellett fel- és lerohannom.

Vizivárosi utcákon támaszkodtam

ma már nem létező falakhoz. Rácsokon

néztem be, kapualjakban tüntem el.

És nem tudtam, és mégis pontosan

tudtam, miért. Soha ennél pontosabban

nem tudtak semmit. Vagy talán – mégis?

Talán csak én nem akartam volna

pontosabban tudni valamit? Talán ott,

a mozi leghátsó sorában is

vezeklésül ezért kellett hiába

meresztgetnem a szemem? Már akkor régen?

Talán a clochard is ezért…? Csak

én – nála „civilizáltabban”? Fürdőkáddal,

„szellemi élettel”? (Noha

ezekben a dolgokban, azt hiszem,

nem kell különösebben

elkapatottnak éreznem magam; de baj azért nincs.)

5.

Mintha most születne meg az A. Rimbaud,

most, hogy ezeket a sorokat írom.

Mit számít, akár sose

lássam! s csakugyan: talán sose

olvasom el ujra. Már nem kell. De eddig –

még kellett. „Mindaz a kétkedés, amelyhez

nyilvánvalóan jogom van, amennyiben

hordozom, de hirdetni nincs jogom,

hiszen a dolgok állásáról saját

személyemen kívül nem sok elképzelésem

lehet, nem tudom, kimondva mi, hol, mit jelent –”

– Később, igen.

Később többnyire megkapjuk a választ.

114

Arra például: mit is írtunk.

Legalábbis nagyon gyakran történik így.

Addig: nos, addig terjed a kutyakötelesség,

melyet majd – minek a határát

átlépve? –: semmire cserélhetünk.

Valami már nem-őriznivalóra;

valamire, ami több mint a „vers”,

de – néha – csak a „vers” után több annál.

Még ennyit sem szabadna így kimondanunk.

115

Egy talált tárgy megtisztítása

I.

(Törlendő segédegyenesek)

Hogy egyáltalán

szólhassunk

hosszúra nyúlt W.-i tartózkodásáról,

hogy érkezését, távozását

– (ugyan)oda, (ugyan)onnan –,

rengeteg mászkálását (közben),

e csatangolások látszólag céltalan ismétlődését

térben

egyáltalán elképzelhessük,

(ahogy mintha egy üres városban bolyongna):

szólnunk kell

a Plac Trzech Krzyżyre torkolló, innen nyíló

utcákról: a Wiejskáról, a Brackáról,

a Mokotowskáról, a Żurawiáról, a Hożárol,

a Książęcáról, az Aleja Ujazdowskieről,

s miután ezeket megemlítettük,

tágítani kell valamelyest a kört, de

egyelőre még csak magán a Wiejskán, a Mokotowskán, az Aleja

Ujazdowskien, s még itt sem a Piękna utcáig,

az Ujazdowski- meg a Łażenki-parkig,

a Koszykowáig, vagy netalán a

Plac Unii Lubelskiejig,

ahova ezeken az útvonalakon mindig eljutott,

hanem csupán annak megállapításával,

hogy az említett három utca

(illetve köztük egy „fasor”)

a Trzech Krzyży térről

116

sugár-alakban ágazott szét; de ha már valóban

nekilendülünk, mondjuk, az Aleja

Jerozolimskiere vezető Brackán,

s eljutunk az Aleja Jerozolimskietől (a Poniatowski

híd felé nézve) balkéz felől eső,

kőlapokkal borított kis térre,

ahova a Hibnera, a Szpitalna, a Widok és

– a már említett Żurawiát és Hożát

derékszögben metsző s a Mokotowskával a Piękna utcánál

hegyesszögben összefutó –

Krucza utca torkollik:

ha tehát a Krucza utcával nem egészen párhuzamos,

az Aleja Jerozolimskiere nem egészen merőleges

Bracka utcán indulunk el,

az ő egyik leggyakoribb útvonalát követnénk.

Mert míg az Aleja Ujazdowskien való gyaloglást

(méghozzá: szállásáról el, oda vissza, egyképp)

hegedű- vagy zongoraversenynek, a Wiejskán

valót kamarazenének, a Mokotowskait meg

nagyzenekarból bizarrul kihallatszó

fa- vagy rézfúvós szólamnak érezte mindig

(vagyis: most, utólag), a Brackát

egészen hétköznapi, nagyvárosi zörgésnek, zajnak (akkor).

Mindezzel bizonyára azt akartuk

mondani, hogy

sokat – nagyon sokat – gyalogolt. Itt

kétségkívül kellemes kitérőt

jélenthetne annak megállapítása, hogy

mászkálásai közben

le is ült sokfelé; mindjárt első nap például

több padon – a Kultury-parkban, az ivókútnál –,

a sugárút-szélességű lépcsőn,

valami Piękna utcai kávézó teraszán a posta mellett,

egy kúszórózsával befuttatott vaskerítés

betonlábazatán a Plac Unii Lubelskiejt és az

Aleja Ujazdowskiet összekötő Bagatela utcában,

117

egy üres kőmedence mellett valahol az Aleja

Róż vagy a Szopena utca környékén,

továbbá – ezt ő talán még fontosabbnak

érezte (akkor) – : le szeretett volna ülni – többek között –

a Koszykowán, a Kruczán, a Hożán, ésatöbbi;

valamint hogy – bár leülhetett volna –

nem ült le az Ujazdowski parkban, a Łażenkiben

(a Bagatela utcához közel eső Chopin emlékműnél),

– első nap legalábbis nem, később aztán

ott is, mindenütt, padokra –,

és még sokhelyütt. Leült azonban

– igaz, szintén nem első nap (akkor járműre

egyáltalán nem is szállt) – egy trolibuszon is,

melynek útvonalát (a Plac Unii Lubelskiej, az Aleja

Ujazdowskie, a Koszykowa környékén) később különösen

megkedvelte, mondhatni: a gyaloglás után

közvetlenül ez a trolibuszvonal volt a legjobb: igen,

ez itt

kellemes kitérő lehetne. Mindezzel azonban csak

tágítani akartuk azt a kört,

ahova a Trzech Krzyży téren lévő szállásáról

a Wiejskán, az Aleja Ujazdowskien, a Mokotowskán

(erre ritkán indult el!)

eljuthatott. De nekilendülhetnénk a Bracka

irányában is, akár nem is magán a

Brackán, hanem

az Aleja Jerozolimskie balkéz felőli kis terétől

a Poniatowski híd felé haladva

ugyancsak balra nyíló Nowy Świat utcán,

végig a – folytatását képező – Krakowskie Przedmieścién,

ki a Plac Zamkowyre, onnan

az Óvárosba – így is az ő (másik) leggyakoribb

útvonalát követnénk. Kellemes kitérőt

jelenthetne itt annak megállapítása, hogy közben

többfelé étkezett is, helyesebben:

főként egyfelé, a Krakowskie Przedmieścién, s megemlíthetnénk

118

annak a két-három ételnek a nevét, melyet

különösen megkedvelt (ő most

bizonyára nem állná meg, hogy a nagyon szárazon készített,

kicsit megpirult lekváros omlettet s a pirozski nevű

tésztaféleséget külön ki ne emelje), melyeken kívül

mást alig evett. Az ételek emlegetésekor

(neki)

bizonyára eszébe jutna az az eset,

mikor megéhezvén – s mászkálásain örökké magával hurcolt

oldaltáskájában lévő tízóraiját unván –

ez utóbbit odalökte egy padja körül ólálkodó

kóbor kutyának, hogy aztán nyugodt szívvel mehessen ebédelni,

de a kutya

a nyomába szegődött, be akart menni vele a vendéglőkbe,

ahol is ő hosszadalmasnak találta, hogy

a tiltakozni készülő pincéreknek

elmagyarázza a dolgot, esetleg segítségüket kérje,

ezért inkább

a Kilińskiego egyik kapualjába tért be hosszas bolyongás

után, s ott egy belső udvart találván, rácsukta a kutyára

az ajtót, s futva

menekült, részben az ugatásra előkerült házmester,

részben a pillanatokon belül újra kóbor

kutya elől a Miodowa kis palotáinak irányában. De hogy

akár ennek a kétségbeesett, akár más, sokkal nyugodtabb

s látszólag céltalanabb óvárosi manőverezéseinek

útvonalát

(térben)

elképzelhessük, meg kell ismerkednünk az Óváros

– a térképen külön kis négyzetbe foglalt s felnagyított –

utcarendszerével; egyáltalán: most mindjárt

magunk elé kell terítenünk W. térképét, és türelmesen végig-

néznünk a lehetséges útvonalkombinációkat, hogy

hosszúra nyúlt tartózkodásáról legalább

valamelyest is tárgyszerűen szólhassunk.

119

II.

(Tartózkodási gyakorlatok)*;**

* (Ami az eddigiek ismeretében nem hat idegenül.);

1. Megérkezése (az Aleja Jerozolimskie „végén” lévő pályaudvarra).

2. A villamos lépcsője (ahonnan az utolsó pillanatban leugrik, és – éjfél körül – újabb ajánlatot fogad el leendő szálláshelyére vonatkozóan).

3. Szállása a Trzech Krzyży téren (ötemeletes épület két park közt).

4. A hátsólépcső, ahol minden nap fel- ill. leszalad, kettesével (nem: kettesével) ugrálva át a fokokat.

5. A zuhanyozó (mielőtt szállásadójával éjszakai sétára indul az Óvárosban, lezuhanyozik) (itt).

6. Szobája, melyet szállásadója kiürít (átköltözik egy másik szobába) a számára.

7. Az Aleja Jerozolimskie sarkán lévő utazási és jegyiroda. Két jegyüzértől – nagy örömmel – belépőt vásárol a szombat-vasárnapi nemzetközi (stb.) re.

8. A szálláshelye alatti park. Egy padon aznapi ujságot talál, benne aznapi moziműsorral.

9. Az ivókút. (Arcot mos.)

10. Többszöri leüléssel az Ujazdowski parkig. (De nem megy be.)

11. Az ivókút (folyt.), melyről másnap a nemzetközi (stb.) után szivesen elbeszélgetne szállásadójával ill. annak barátjával ill. a többiekkel. (Mert: ld. 12. pont.)

12. A helybeliek számára a nemzetközi (stb.) helybeli részvevői ismerősebbek, mint neki. (Év közben összeállított eredménytáblázatát nem vette elő egyszer sem.) (Helyszín: felfelé a park sugárút-szélességű lépcsőjén.)

13. A hazaiak számára az ivókút is nyilván ismerősebb. (Hogy jön ez ide! Helyszín: a kőlapokkal borított kis tér sarkán lévő nagyáruház alagsori csemegeboltja; erős neonfény; bevásárlás a nemzetközi – stb. – sikeres befejeződésének örömére. Főleg italféleségek; két üveg uborka.)

14. Egy üveg uborka (bevásárlás saját céljaira).

120

15. Két szál erősen megfogyatkozó kolbász (hazulról hozott). (Átlopózás saját szobájába, ivászat közben, ahol tör/harap a kolbászból, hogy bírja a stb., ld.: „több üveg…”)

16. Bírja. Szállásadója – és a társaság – úgy véli, hányni jár ki.

17. (Másodmagával) „fogja” szállásadója fejét a mosdóban. (Szállásadója megkönnyebbül.) (bizonyára megkönnyebbül.)

18. Meghívások (a társaság tagjaitól) (másnap esedékes utazásokra; – nyilván – autón).

19. A meghívásokkal kapcsolatban (tanusított tartózkodó magatartása; a szobát még nehány napra elkéri szállásadójától).

20. Időpont: kb. d.e. 10 óra (hétfő) (másnap).

21. A zuhanyozó(ba menet) (ból jövet) (egyetlen ismerőssel sem találkozik).

22. Helyszín: ld. Törlendő segédegyenesek. (Időpont: hétfő) (kedd) (szerda).

23. A helybeli (sport) ujság egy példánya. (Tárgy: a nemzetközi – stb. – eredményeinek összehasonlítása a tavalyi ill. az idei világ – stb. – val, vel.) (Előveszi saját táblázatait.)

24. Időjárási változatok (végig kedvező, száraz, szeles, napos idő). (Az iméntiek kombinációi; napok – hétfő, kedd stb. – külön.)

25. Napos száraz időben egy kőmedence mellett. Kúszórozsák (ugyanaznap).

26. (… időben a) (helyszín; valamelyik irányban elindulva)

27. A portás fülkéje a hátsó lépcső lengőajtajánál. (Tárgy: ébresztéssel kapcsolatos kérés a portásnál.)

28. Helyszín: ld. 27. pont. (Tárgy: ujabb ébresztéssel kapcsolatos kérés; mentegetőzés ébresztés hiábavalóságáért.)

29. (Előbbiek ismétlődése.) (Napok: külön.) (Közben: a kőlapokkal borított tér sarkán lévő utazási és jegyirodában; odahaza G.-be váltott jegyei érvényesek; érdeklődés alkalmas vonat után.)

30. Gondolatai.

31. Színhely: még mindig W. (még mindig nem G.).

32. Elgondolások G.-ba (a tengerhez) történő utazásáról. Éjszakai vonat gondolata (menetrendje a kis stb. sarkán lévő stb. üvegvitrinjében).

33. Moziműsor. Egy előadás időpontjának (esti előadás időp.) egyeztetése a vonat indulásával.

121

34. Mozi a Wolában. Megközelítése (villamossal; villamosút leírásának elhanyagolása; villamosútról – K.-ban – ld. III. rész: A megtisztogatás).

35. Villamos peronján a mozi felé (mégis valami a villamosútról). Mozi megtalálása. Este 8 után a Wolában. (Földszintes házak közös udvara, száradó lepedőkkel, a mozi mellett.)

36. Villamos peronján mozi után az Aleja Jerozolimskie „végében” lévő pályaudvar mellett elhaladva (egy másik pályaudvar felé) (mégis valami a villamosútról, folyt.).

37. Szövő(?)gyár kivilágított termei az éjszakában (még a villamos úton) (a peronról nézi; eltünnek).

38. Villamossal végig az Aleja Jerozolimskien (keresztezve a Kruczát, a Brackát, a Nowy Światot) (ill.: egyiket sem keresztezve). Pályaudvar.

39. A G.-ba induló éjszakai vonat. Beszállás rakodórámpák mellől.

40. A G.-ba induló éjszakai vonat (zsúfolt fülkéje). (Alvási kísérletek.) (Ölében oldaltáskája. Oldaltáskáján: a feje.)

41. G.-ban nem találja a tengert. (Időpont: megérkezés után G.-ba.)

42. Esős idő G.-ban. Reggelizés (odabent); eső (odakint). Nem kap (lekváros omlettet).

43. Üres (piszkos) félliteres bögre (a talponálló pultján, visszanézve). Eső (odakint). Katedrális (odakint és odabent).

44. Utcák G.-ban. (Nem találja a tengert.) Gyártelepek (valószínűleg közel jár a tengerhez).

45. Felszáll a (3-as) villamosra.

46. (Villamosút kertvároson át: ld. III. rész, K.-ban.) G. üdülővárosa: S.

47. Tevedés: a 3-as villamos végállomása még nem S. (Busszal tovább – ill. busszal vissza – S.-ba – ill. S.-ból.)

48. (S.-ban: a gyógypark – kis templom zárva; mozgóárusok a parkban; gyógykút, BAR–DANCING–RESTAURANT, móló.) (A S.-i móló) (borús idő, erős szél; hajó indul). (A S.-i mólóról látszanak a G.-i gyártelepek, a G.-i katedrális tornya.) (Átszállás buszról a 3-as villamosra, visszaúton.)

49. Néhány óra a G.-ból vissza W.-ba induló vonatig.

50. A W.-ba induló vonat megrohamozása. Állóhely (és még kb. 20 személy) a hátsó peronon. Kb. 5 órás út vissza W.-ba; ideális hely a122peronon, a kb. 2 cm-re lenyomható ablak mellett.

51. Egy (ex) korcsolyabajnokkal kettesben (közös erővel) lenyomják az ablakot (kb. 2 cm-re).

52. Levegő az ablakon át.

53. Beszélgetés (kb.10 napja először „beszélget”).

53. Fütyörészgetés, énekelgetés (egy – ? – dallam).

55. Tartós fütyörészgetés. Az (ex) korcsolyabajnok és családja W.-i címének (tudatos) (elfelejtése) (felírásának tud. elf. stb.).

56. (Előzetesen: meghívás stb., ld. 55. pont.) Már a rakodórámpás pályaudvar is ismerős (kb.). (Nála érdeklődnek valami után) (saját ismeretlen honfitársai). (Csak a helybeliek nyelvén beszél velük) (pár szót, továbbállva) (eufórikus boldogsággal továbbállva).

57. Vissza a Trzech Krzyży térre. Szállásadója (ill. stb.) még mindig sehol.

58. Még egy nap W.-ban. Óvárosi séták. (Napfényes telefonfülkék. Bőrülések a bisztróban. Fa a pirostégla-intarziás falú bisztró előtt. A fa árnyéka.) (Újra hosszú, egybefüggő, zárójeles mennyiségek.)

59. Környékbeli kisgyerekek. Ujabb beszélgetés (az Óvárosban, bélyegekről. Egy kisfiú szegődik hozzá. További kisgyerekek szegődnek hozzájuk).

60. (Az Óvárosban; ill.: talán már egy kicsit kívül is az Óvároson.)

61. Ajánlatok bélyegcserére. Csaknem erőszakos elszakadó hadmozdulatok. (A Krakowskie Przedmieścién fellélegzik.)

62. Lebombázott ház helye (gyep, pár pad, kavicsos sétány) közvetlenül a Hotel B. (Hotel Bristol) mellett.

63. A Hotel Bristol. (Követek és nagykövetek?) (érkeznek diplomáciai kocsikkal.) A Hotel Bristol (mellékutcai bejárata mellett az enyhén lejtős utcán sorakozó diplomáciai kocsik).

64. A Hotel Bristol (körüli esti élet. Szórakozásról és jövedelemről történő gondoskodások). (Rajta kívüli – v. más helyes kifejezés – személyek.)

65. A festő „kokainnal”. (Akit az Óváros bástyájáról ismer.) (Megjelenik a Bristol főbejárata előtt. Kezében fakoffer. A fakoffert egy Cortina csomagtartójában helyezik el.) (rajta kívüli személyek.)

66. Nem érkezik több (követ, nagykövet?).

67. Nem megy lekváros omlettet enni.

123

68. Az alkony (aznap).

69. „Kinek? Miért? Hogyan?” (Rajta kívüli személyek, folyt.)

70. Végülsem. (Az alkony fényei a toronyépületek kőlapokkal borított falán. Ott megy a kőlapokkal borított falú toronyépületek tövében. Másnap szép idő lesz.)

71. Este. „A levegő kristályos törésfelületei.” (Marhaság; úgysem kap ilyen levelezőlapot.)

72. Nem küld levelezőlapokat. (Ld. 69. és 70. pont).

73. Válasz egy (több) kérdésre (elmarad).

74. Fel a hátsó lépcsőn. Kérés a portáshoz.

75. Szállásadói csomagolás közben érik (megérkeznek). A csomagok (az oldaltáska és a – zöld! – sportszatyor). Tartóztatják.

76. Meghívás (körülmények mellőzése) (itt) (vinyak-ra) (meghívás).

77. Elutasítása stb., stb. (Majd: vinyak, stb.)

78. Végül: (végülis) szállásadója (másodmagával) fogja a mosdóban a fejét. (Majd: újabb üvegek, stb.) (Majd: egyedül hány.)

79. Ujra a mosdóban. Meghívás újbóli elutasítása. (RAJTA KÍVÜLI SZEMÉLYEK) (+ vinyak hatása) (kolbász és uborka hiánya).

80. Szállásadóitól való búcsú (elmaradása). Ébredés rövid alvás után. Már a zuhanyozóból (feltakarította) visszajövet találkozik az ébresztésére érkező portással.

81. Taxi a Trzech Krzyży téren. Futás sporttáskával (és oldaltáskával).

82. Ismerős pályaudvar (rakodórámpa). Az L.-ba induló vonat. (Pontosabban: indulás K. felé, L.-on keresztül.).

83. , és egyéb kimaradt pontok.

–––––––

** (Ami az eddigiek ismeretében idegenül hat) (ld. bármelyik ponttól kezdve fentebb).

124

III.

(A megtisztogatás)

Ha lesz ideje, ha később

visszagondolhat – ezzel kezdi. Kezdjük

inkább így: W.-ból

vonaton ment K.-ba, jó egy napi út

volt; eredetileg hajóval

akart menni, de a kabinjegy

helyi pénzben számolva túlságosan

drágának bizonyult, kabin

nélkül az út meglehetősen

kényelmetlennek. De mintha már odahaza

elhatározta volna: nem megy hajóval; hiszen

(akárcsak a G.-i kirándulásra)

vasúti jegyet vett már odahaza

W.-ból L.-on át K.-ba.

Elég nagy kerülő. Végül aztán

L.-ból annyi lett, hogy a W.-ból K.-ba vezető

rövidebb útvonal helyett csakugyan

L.-on át utazott, de épp csak

húsz-huszonöt perce volt átszálláskor; el sem

hagyta az állomás területét, L.-ból

ennyi lett. De – nem is érdekelte; K.

érdekelte; K.-ban járt már valamikor, és azt is tudta,

hogy W.-ban (két hányás közt) kapott

ajánlólevele épp abba a szállóba szól,

amelyben annakidején, első K.-i tartózkodásakor

nem sikerült megszállnia (elhagyta valahogy az

igazolványait). Mármost

a W.-ból L.-en át tett kerülőt

nem bánta meg; sőt, valamelyest

megnyugtatta lelkiismeretét

a kihasznált jegy. L.-tól P.-ig (P. volt

az utolsó átszállóhely K. felé) régifajta

termes kocsiban döcögött, mindenféle

125

helybeliek, csomagjaik-kecskéik közt szorongva,

olykor – P. felé közeledve? – szinte egyedül,

(„táncolhatott volna akár”). Kinézett az ablakon. Kezdett

megnyugodni W. után. (Hogy jön ez ide?) A sík táj

teljesen érdektelen volt, ilyet

odahaza is láthatott; az ablakon befújt

a közelgő, majd mégis elvonuló

eső szele. P.-ben tűzött a nap, még

a mozdonyitató kürtős csapja sem a kiszáradt

betonporba csöpögött (megkockáztatta volna

ezt a viccet, de semmilyen nyelven

nem akart beszélni) (ez is, hogy jön ide??) (de még

idegen szóhoz is túlságosan kiszáradt a nyelve,

a szájpadlása). A büfé

zárva volt. Végre

befutott a K.-i expressz. Alig

talált helyet; mikor végre akadt egy,

egészen magától értetődően

foglalta el. Feltünt neki,

utitársai milyen jólöltözöttek, így, másodosztályon is.

Persze, szombat volt; sokan mentek

szórakozni K.-ba. És K.-ban is

nagy volt a tolongás, mindjárt az állomáson,

a hajdani várfal helyén húzódó,

fákkal, századforduló-táji (hogy jön ez?)

házakkal szegélyezett körúton. Valami

baj lehetett a villamosokkal (nem volt áram?),

így aztán gyalog vágott neki, útközben

kiszemelt egy kellemesnek látszó véndéglő-félét,

ahol majd sörözni fog, gondolta, eszik egy jó

omlettet (sajtost, lekvárost), ha elintézte

a szállodai szobája ügyét. A vendéglő épp a Várkörút

és a rá merőleges Kertvárosi sugárút sarkán

volt; itt villamosra szállt, a villamos

kellemes, fás vidéken haladt, balfelé ligetek, rétek,

jobbkéz felől a városi sportuszoda (ez az, így kell ezt;

de most végre lehet is!), a strand. Elhatározta,

126

ide eljön egyszer. A villamosvégállomás

a város szélén lehetett; egyébként

odalátszott a szálloda, nem volt messze; csomagja

– egyszál napszítta-zöld, trapézalakú sporttáska –

(– és oldaltáska! –)

nem volt túlságosan nehéz; a sarki vegyeskereskedés

nem volt zárva; vett egy

üveg

(citromos?) üdítő italt, s magával vitte, hogy a

szállodai szobában elfogyassza (legyen mit

innia). Hajnali fél hatkor indult W.-ból, most

érkezett meg a K.-i szállodába. A szállodában

várnia kellett, míg előkerül,

akihez ajánlólevele szólt. De nyomban látszott:

nem lesz semmi baj, nem lenne egyébként sem. Csak

még néhány óráig várnia kell. Visszavillamosozott hát

a kertvárosi körvégállomástól

a strand kékre festett kabinsorát

nézegetve a várkörúti vendéglőig.

(Épp akkor zárt a vegyeskereskedés,

mikor elhaladt előtte.) A vendéglőben

csakugyan

evett,

a sör nagyon ízlett; tetszett neki, hogy harmatos

a pohár a hideg sörtől. Jól

érezte magát sportszatyor nélkül,

(otthagyta a portán). Kisétált

a főtérre, megnézegette az

ismerős épületeket. A szökőkút

körül most is ömlött-áradt a kőlapokon a víz, galambokat

etettek. A szállodába visszatérve

megkapta szobáját, arra a kérdésre, hány

napra kéri, megmondta, hány napra

kéri (három napra, mondta). Mikor

a szobába belépett, lebukófélben volt a nap.

A szálloda a város szélén állt, rétek

húzódtak körülötte, egyelőre gondozatlanul, új

127

épületek nélkül, a távolban – jobbkéz felől –

néhány toronydaruval; balkézre volt a város

– tornyokkal, háztetőkkel. A réten át,

a város tornyai és a daruk között,

vöröslött a lebukó nap. Kicsomagolt,

(jóformán alig volt mit), jól lezuhanyozott a fürdőszobában,

(két szobának volt egy közös

fürdőszobája), majd a szobába visszatérve,

ágya szélén üldögélt. Zenét hallott, az akkoriban divatos

finn népi táncból alakított tánczenét; lenézett

– áthajolva az erkély korlátján –

hat emeletnyi magasból a szállodához tartozó étterem

kátrányos tetejére. Onnan jött volna a zene? Mint végül

kiderült: a felette lévő emeletről (helyesebben:

a kettővel felette lévő emeletről). Felment,

épp csak bepillantott a bárba; az akkoriban divatos

tánc követelményeinek megfelelően

vonultak (alighanem körbe), egymás vállát fogva a táncolók.

Vissza is ment saját emeletére. Két

napot töltött K.-ban; nem ebédelt,

nem vacsorázott többet a Várkörút-sarki

vendéglőben; eléggé szerencsétlenül ebédelt-vacsorázott

egyébként. A szállodai tisztviselő; akihez ajánlólevele

szólt, szerzett neki ingyen ebéd-vacsora-kártyát,

éttermükbe; egy este kivételével megszökött az étkezés

elől. A városban megint végigjárta a különböző épületek

egy részét, nem töltött hosszú időt

a meglátogatott műemlékeknél. A dómban, első ottjártakor,

nagyon tetszett neki egy ráccsal elkerített kis

imádkozó-oldalfülke; most ez a hajdani

élménye nem ismétlődött meg. A Várkörúton sétálgatva

– mindkét nap – elolvasta az ujságban

egy bizonyos sportág bizonyos küzdelmeinek

pontversenyéről szóló tudósítást; a rovat természetesen

a hazaiak eredményeivel foglalkozott bővebben,

értesült azonban honfitársai

128

helyezéseiről is. Negyednap hajnalban indult haza a vonata.

Nagyon korán

kellett kelnie, ébresztéséről

a szállodai tisztviselő gondoskodott, házitelefonon,

valamint elintézte azt is,

hogy egy vendégváró különbusz

sofőrje kivigye az állomásra. Elég lassan

készült el, bedobálta holmiját a sporttáskába, hosszadalmasan

zuhanyozott, az üveget otthagyta a polcon.

Előző este visszaválthatta volna,

a vegyeskereskedés a villamos

körvégállomásnál még csak épp zárni készült.

Keresztülhajtottak az alvó városon.

Egészen más irányban, mint a kertvárosi villamosvonal,

az uszoda, a Várkörút; ez utóbbinak

mégis a sarkára érkeztek meg (a Várkörút sarkán volt a

pályaudvar). Hosszan, dideregve várt vonatára; a busz

két-három órával korábban hozta ki. Az állomás

neonlámpái kialudtak a hajnali ködben, a nap

első stb.

a hajnali ködön; nedves volt a pad

három szál deszkája. A várakozás ideje

eléggé unalmasan telt. Aztán

összeállították a helybeli

vasutasok a szerelvényt is. Ha

lesz időm, ha később

visszagondolhatok,

nem lesz a végső

e hajnal hajnala, e fél-éj,

nem lesz e szálloda,

e távozás, a lift linóleum

csusszanása, vagy a

korlát, a hosszú fémcső,

a lépcsőforduló

recés üvege, falbalapuló

nyomógombok süket

129

fülében zizegő neon –

nem lesz a végső –

Kulcsom ráfordítom.

(ha lesz ideje, ha később)

(visszagondolhat,)

(A SZÁLLODA ELÉGGÉ

RÉSZLETES LEIRÁSA)

(Kulcsát ráfordítja.)

(NAP, EST, HAJNAL, DÉL, ÉJSZAKA

MINDIG ÖNMAGA HAJNALA,

NAPPALA, DELE, ÉJE, ESTJE.

EGY SE, MELY EGY SE.) (?)

Ma reggel a reggel elmarad

– minden egyszerre nem megy.

Amíg a hallba lejutok,

vagy a lift, vagy a lépcsőház üres lesz.

Egyetlen nyomot hagyhatok.

(Amíg a hallba lejut,)

(Ha más is nem megy épp!)

(Egyetlen nyomot hagyhat)

(A NAP LEMEGY. UGYANOTT FEJEZŐDNEK

BE A NAPOK, A HÓNAPOK;

MINDEGY, MENNYI ELŐLEG,

AMIT EGY PERCHEZ HOZZÁSZÁMÍTOK,

(AMIT EGY PERCHEZ HOZZÁSZÁMÍT

HONNAN SZAMÍTOM VESZENDŐNEK.)

(HONNAN SZÁMÍTJA VESZENDŐNEK.)

Még egy mosdás. Csomagolás helyett.

Mézítláb megáll pizsamád.

Hűvösség az erkélyen át.

Nyújtózol. Borzongása megcsap.

Kád, zuhany, permetverte csempe.

Ilyenkor is melegcsap.

Szappanozkodás, végeérhetetlen.

Kétszer megmosod a fejed.

Csomagolás helyett.

(Mezítláb megáll pizsamája.) (?)

(Stb.)

(

130

(ŐRZÜNK MAGUNKBAN EGY

KÉPET A TÁVOZÁSRÓL.

MULANDÓ FÖLDI KEGY

EGY PONTTÓL ELHATÁROL.)

Hirtelenebb

nem lesz majd a halál sem.

Kulcs fordul át,

félig eltünsz a zárban,

félig elviszed, félig ittmarad,

egy félnapod félig nyitvamarad –

– Megérkezel:

a nap szobádba lobban,

személytelen

égtájak négy sarokban.

Megéhezel, megszomjazol,

papírból étkezel olcsón,

egy fél kenyér

marad utánad a tükörpolcon,

üres üveg,

betétje visszaváltatlan –

Hajnali négy.

Rács van a bolton.

131132133134

A lélek és a test – Nagy ének és kis ének

(Intarzia)

A

z

e

l

s

ő

b

e

t

ű

a

z

e

l

s

ő

s

o

r

b

a

n

v

a

n,

a

m

á

s

o

d

i

k

b

e

t

ű

a

m

á

s

o

d

i

k

s

o

r

b

a

n

v

a

n

stb.

135

Első rész

I.

Akárhogy is, ezt (mit?)

fölébe írhatom: mert

( – ezt: „Aki elveszti egészét,

megleli stb.)

(részeit; kieg.) – mert

MILYEN RÉSZLETES VOLT! mennyivel

RÉsZleTEseBb, hogysem egészét

elveszíthette (hettem, ill.:

a férfi szereplő, majd)

volna, ellenkezőleg: Ő,

(nagy kezdőbetűvel, nem a

férfi vagy női szereplő, ő veszíthetett

el hat személyt, ezek

kombinációit, ezek

közül egyet [nagy

kezdőbetűvel volt! bármely

betű (pl. betű) egyébként, csak

meg kell egyeznünk, minek a

(pl. betű)je nagyra (pl.)

változtathat (pl. változtathat) ó.] Mennyivel

bb

volt, akármiben egyezzünk is meg.

S már most (most már) kiigazítva (részeit se),

most már idegen egészeit (ha vannak), most már

elvesztem, meglelem (kiválasztotta

136

legalább azt az egy személyt? Valamikor

szín-nagybetűivel). Mondta:

emlékszem, mondta (ez megint másik személy),

emlékszem, mondta (még nem a későbbi két

közül), e. m. (e. m.),

e. m. = emlékszem, mondta,

e. m. = ez (megint) (másik).

E.m. = ez csakugyan megint másik, nagy

kezdőbetűvel, e. (bármely betű + pont) = ez megint

másik, sajtóhibával. Mondta:

és (és van neki egy egész kollek

NEKI egy egész

ciója, és:) addig csakugyan nagy kezdőbetűvel,

(ma is emlékszem rá!) (talán: ma is emlékeztet rá)

volt, amikor (ma is, ma is, amikor)

nem kellett megegyeznem (nünk, nie: válogathatott.), mert

(mindegy, másik személy, fehér

FÉNYE felbontásaként) mondta, és én

egyáltalán gondolhattam Nevére. [vagy: bármely

hiányzó szó (v. bármely*), nagy

kezdőbEtűvel.]

––––––

* hiányzó szó - - - - - - (jelölése)

- - - - - - ból folyt. Eldönthetetlen: rövidítése

volt-e csupán? s nagy kezdőbetűvel

folytatódik a mondat, valamiképp

riverrun, past Eve and Adam’s: máris

érthetőbbé tettük (tettük + válik): összeadás,

semmi semmivel nem lett

több riverleli részeit,

aki elveszti egészét, megrun: ebből

indultunk ki, később majd sokkal (nagyon is!)

(csak még meg kell egyeznünk: mivé)

bbé válik.

––––––

137

Lábjegyzet hiányzó csillaga; nem vezérel

– se kis, se nagy – kezdőbetűvel (kezdőbetűvel?),

– ha ez mondható. (Mondta! tegyük

idéző-

jelbe:’

„Mondta” – nevet-

séges) – [: mondott egy nevet, tegyük

ba, be; töröljük a ragot

a hangosított változatból, akkor

megkapjuk azt a (?) teret, ahova], de akkor még

mindig a jelről volt csak szó és nem a szóról.

Őrzöd

pár töredékét (idézőjelbe, onnan hogy: „őrzöd”)

„Őrzöd…” stb. (a pillanat varázsa elmúlt;

ez volt itt a

Legfontosabb Zárójel), hagyjuk abba –

„idegen egészeit”.

II.

Valamikor, szín-nagybetűivel,

kiválasztotta azt az egy személyt, és erről

mások igazán jobban tudnának mesélni mint az a –

– máris milyen hosszúra nyúlik. Mások

sokkal inkább (tudnának beszélni), kiválasztotta,

elveszítette (6 + a kombinációk közül válogatva; áldozzunk itt a)

nk itt a + (ld. fentebb)

nak is, itt, ahol a folytatás következhetne.

Áldozzunk a fentebb, nak is; hiszen

mivel tettük? az egymásrakövetkezés

(a fogalmak párosítása) által: kiválaszt, elve-

szít (anya-

nyelvünk; legyünk biztosak a

138

tosak a helyes elválasztásban), áldozzunk ritmusával,

ahogy egy áldozat nyomán

eltűnik a szentélyből ritmusával, ahogy egy

átlényegített áldozat nyoma

eltűnik a nem tudjuk honnan. Foly-

tathatnánk, eddig elmerészkedtünk, az

elhagyott (fentebb említettük, jelöljük

itt csak többes számát

k

ben (egyszerűsítsünk: ne jelöljük többes számát,

kezdjünk neki megint:)

ben; egyszerűsítsük, leegyszerűsítettü.

k. Ezdhetnénk, folytathatnánk, elég

megismételni csak a, mily meglepő

(„Valamikor, szín-nagybetűivel”) – legalább

olyasvalamire emlékezhetünk, amire csak

(egyszerűsítsünk:) amire nélkülünk, enélkül,

nem. Min

(két részt elválasztó számjelölés)

kezdünk gondolkodni, ha viszontlátjuk? (Eddig kétszer – ) Ki min;

a [nevezzük így, kisérleti

személy, tételezzük fel (nem nagy-

betű; leegyszerűsítve) ő-

t (névmás, tárgy – hát nem nevetséges?) őt, leegyszerűsítve

a két] kiválasztott, elveszített személy

(ó, ó, beleolvad, nagyon is beleolvad!)

a „valamikor” után

feleslegesnek tart bármely elválasztást,

és (esetleg) a „szín” és a „nagybetűivel” („szín-nagybetűivel”)

közt a kötőjelet.

III. (= az imént ki nem

tett számjelölés; összeadás: semmi semmivel nem lett

több): de mintha már (itt kezdődik a MÁSODIK

139

RÉSZ) erről is lett volna szó, igen erről is volt szó, a

kivételes pillanatok(ról), melyeket (csak épp ezeket)

nem kiméljük (mi v. a többi 5 személy) aztán.

De a – (elhagyja az idézőjelet, valamelyik a hat közül)

– (nem az idézőjelet hagyta el, de ezáltal) –

(épp itt nem folytatható)

ám kezdjük így:

Folytatható. Vagy: folyt. (U.a.) És folytassuk: részletesebb

volt, igen, az előző sor végén levő szó: hangsúllyal,

az előző sor végén levő szó nem betűjeles kifejezéssel.

Második rész

IV.

Egy pont, mit tesz

egy pont. Folytatható utána

(elhagyták a tengert, a gyerekkori huzatot

hazavitték, az iménti se mind idézet). Leejtjük a hangsúlyt,

le (fel) húzzuk az ablakot, igen, búcsúzóul

felhúzzuk az ablakot, kötőjel, pont. Elhagyott (kitett)

idézőjelben (vesszők is pompásan alkalmazhatók): a tenger.

A tenger két ablak idézőjelében. De először

megpillantják. Részletesebb volt, rész

letesebb

volt, de aztán

megpillantották – (épp fordítva!) – (két személyről

van szó). És (ugye, folytatható; ugye, milyen

rettentő részletesen folytatható.)

V.

nt a karsztos hegy mögül, világos nappal volt, órák

száma szerint reggel; de világos volt

már a (az? elő kellene venni a térképet)

140

(hegyek megnevezése) hegyek közt is, de annak

nem volt semmi köze a tengerhez

(ugye, milyen hosszadalmas? – „részletes”-et mondtunk

az imént – ugye, semmi köze?)

búcsúzóul. Aztán az egész még egynéhányszor

(hacsak nem választanak más útvonalat)

ismétlődik. Hacsak nem választanak új uticélt.

Lenyomkodták nagynehezen a vonatablakot, meg-

pillantva a tengert. Tulajdonképpen ehhez

a tengernek semmi köze. (Meg kellene állapodni, már mondtuk.)

Kiszálltak (miután átkanyarogtak a karszton),

a hét kastély (ide jöhetne idézőjel) közül

a vonat csak kettőnél (megállt?) állt meg. (Lehet,

hogy két vonat kerülte egymást, az odafelé meg a

visszafelé közlekedő vonat.) Aztán már csak a kikötőöblöt

kellett (stb., kivételes pillanataikhoz mindennek

semmi köze) megkerülniök (az egész vonatútnak semmi

köze; ez utóbbi kijelentés: túlzás).

VI.

Sós a kékje, a rajzok. Ez végre szó szerint van.

Úgyhogy továbbmehetünk. A kőülések

kivert fogai a fűtribün dombján –

marhaság; ez egész

másutt van, a (meg kellene nézni a Budapest-térképet)

Csömöri úti pályán, megközelíthető (és elhagyható)

a 44-es villamossal. Illetve:

ott sincsenek (bár alighanem: vannak)

kitöredezett, gyepborította kőülések, de

ott beszélgettek (az iménti két személy közül itt az egyik

azonos) (a másik nem) arról, hogy Paul Pennyfeather szülőatyja

öngyilkossági szándékkal beúszott a tengerbe,

a parton hagyta ruháit, aztán visszaúszott, és

felöltözvén parton hagyott ruháiba (stb., stb.: nyilván) –

141

Úgyhogy ezt a passzust itt ne is zárjuk le. Tény viszont, hogy

a j.-i (jelsai) (kezdődik!) öbölben, ahol fürödtek

(két személy; akik a karszton át közeledtek a vonattal),

egy kis temető fala húzódott közvetlenül a tengerpart mellett,

s látszottak a (ide alkalmas jelző) sírkövek.

Mármost – tény – (mármost, természetesen) a kövek közt

itt is fű volt. (Mármost tény: a kövek közt itt is fű volt.)

De sokszor megtették (úszva) azt a távolságot!

De sokszor megtették azt a távolságot úszva.

VII.

– És most (és most egy kis párbeszéd), és most, nevetni fogsz,

megmondhatom: valahányszor beleereszkedtünk a vízbe

(később elmondja majd – a párbeszéd férfiszereplője –,

hol s hogyan ereszkedtek bele a vízbe), valahányszor

leúsztunk a temetőkápolnáig, volt bennem mindig egy

kis (meg kellene keresni a megfelelő jelzőt; volt benne

– nyilván – „valamiféle”, „egyfajta”) félelem. Nem is tudom,

mitől. Nem is tudom (ez már a másik – a női – szereplő, tehát

itt kimaradt egy rész a párbeszédből, most a másik – a női –

szereplő mondja, hogy volt benne egy bizonyos félelem,

csak – de lássuk inkább:), szóval nem is tudom,

(ez már megintcsak a párbeszéd része!) volt bennem mindig

(volt bennem is mindig – bizonyára) egy bizonyos félelem,

valahányszor bementünk a vízbe. Nem a cápától – (Nem cápától; jav.)

(És itt a – férfi – szereplő közbevág:) – De nekem a

cápától! igenis a (folyt.) – vagy nem is tudom. De valami

ilyesfélétől. – Nem, nem – (a női) – nekem nem attól, csak valami

(nem attól, csak valamiképpen; teljes szöv.) Már jó egy évre rá

beszélgettek ily módon (ez már nem a párbeszéd

része), ismételjük csak meg: – De nekem a cápától! igenis attól,

nem tagadom, féltem, valahányszor csak… vagy legalábbis:

lenéztem a mélybe, valahányszor ott úsztunk el afölött a nagy

láda vagy micsoda fölött, és a konzervdobozok

142

megcsillantak a vízben (a mélyben; helyesb.) A NŐI HANG: – Nem, nem,

nekem nem a (nem attól stb.). Már nem az utazásukról hozott

C. (Calv.) gin mellett

üldögéltek (igen, ez itt a helyes szó), hanem a

(utána kellene gondolni pontosan, miféle ital)

mellett [bár helyesebb lenne azt mondani:

egy üveg (ld. fentebb)]. A nagyobbik szobában ültek és

visszagondoltak az ott töltött időkre. Égett a gázfűtéses cserépkályha.

VIII.

Az ott töltött idők! a hol! (Mind, mind sorra: ez a

„fűtribün dombja” után következett.) Délelőtt korán

(későn? milyen részletes) keltek, gyakran nem is

reggeliztek otthon (legfeljebb: ittak a „fekete borból”),

elhaladtak az asztalosműhely előtt,

keresztül a fasoron, át a piacon (el a buszvégállomás

mellett, ahova megérkeztek), a karnyujtásnyi-széles,

kétfelől kőfalakkal (határolt?)

utcákon a

(sikátorokon a pékbolthoz) (a legutolsó két szó már

zárójelen kívül). Zárójelen kívül megérkeztek a pékbolthoz,

így, utólag.

IX.

Így, utólag (feleslegesnek érzi) nem érezték a halszagot akkor

sem érezték (máshova kellene tenni az írásjelet), nem

érezték már a halszag írásképét; kis halászfalu volt.

De mondjuk inkább így: Kis

halászfalu volt, mondjuk inkább: egy ugrásnyira volt a

buszvégállomástól a kikötő; a mozi (vagy milyen) ház, mondjuk,

a moziház választotta csak el a kikötőtől

143

(a – ld. fentebb, az volt egyben a piactér), az volt egyben

a piactér is, a buszvégállomás a posta előtt, az volt a piactér

is, alig egy-két asztal. Szőlőt, fügét

stb. árultak, nem volt túlságosan délvidéki

(„hely”-nek megfelelő szó), de mondták: jönnek

ide ilyenkor októberben (novemberben? igen, novemberben, csak

szeptember volt, mikor mondták, nem mondhatták: ilyenkor) pl.

Skóciából is;

nem mondhatták: ilyenkor. Szeptemberben

jártak le mindig (kétszer kétszer, így kopírozódhatott

egymásra két

; így választható külön; így nem

választható soha, soha külön, mondhatjuk) – tegyük a

pontot a zárójelen belülre, nem érdemes folytatni.

Lássuk, mi van még.

X.

1 (fel) húzták az ablakot (NAGYBETŰVEL!); megpróbálta

másodszor is eladni,

megpróbálta másodszor is eladni ezt a trükköt (nevezzük. Tegyünk

vesszőt is a pont után:, de ez vajon, egybekopírozódva,

nem a pontosvessző-e?), mintha akkor

(hogy folytatódik? hogyan; telj. szöv.) – itt

pompásan, igen, itt

itt pompásan folytatható.

dhattak volna. Csak megfelelőképp kerüljön egy sorba: részletes

már csak azért is, de ne –

lytatható, kimondottan a megérkezéshez találták ki.

(Az előző két sor

közt elmaradt szünet.) A szárazföld után

viziút következett, több

helyen kötöttek ki végül, mint (várták?), a térkép

nem lehetett eléggé részletes. Mindenütt látták (kurzívval; ehhez

ugyanis nekik semmi közük nem volt. Nézték) a kikötőbelieket

144

(ezt később pontosan meghatározni! Bizonyára

azokról van szó, akik kijönnek – bámészkodni stb. – a hajóhoz; ők

mindenesetre nem vártak ismerőst, még csak az hiányzott

volna!), de a teraszosan kiképzett barna kőpart (földpart)

on is sokan napoztak (a délutáni napon). A moziház

nak éppen a tulsó felén kötött ki a hajó, mint ahol a busz

megáll. A hajó a kikötőben kötött ki.

[Elválasztó számjegy elmarad; a j.-i (kezdődik) felkiáltó-

jel elmarad] dszer (külön sor elmarad) süti el a régi trükköt,

(ő tudja! „ó, ó, beleolvad” stb.), csak épp nem az

(egyébként nem egyszer tegezett) Ő-t írja csupa (ld. fentebb), hanem

kimondottan a megérkezéshez illik.

A megérkezés botorkálásaihoz (használjunk az utóbbi helyett más szót).

Bár

egy nap tulajdonképpen kimaradt (ezzel

kapcsolatos számítgatásaikat később

megismerhetjük; ld. harmadik

„rárajzolás” tervezete, FÜGGELÉK), átaludták a

(a, az, tulajdonképpen az éjszakát aludták át) –

botorkálásaikhoz, ahogy a barna földpart (ld. előbb)

kőszegélyén (ezt érdemes:)

ahogy a barna földpart kőszegélyén

eljutottak egy darabig, de tovább nem.

Alulról kerülték meg a kempinget. Arról volt szó,

hátha azidén (így!) más strandot találnak, nem a

temető végében lévő világító-fényes (értelmetlen!)

móló (nem használt, használaton kívüli móló)

öblét, azt a derékszöget, melyet a kis móló

képzeljünk egészen kis mólót, világítótoronnyal a végében)

– póznára szerelt villogólámpával a végében –

(ne képzeljünk valamiféle világítótornyot)

amit (ld.) meg a temetőfal alatti gyalogút meredek

(esetleg: sziklás) fala bezárt. A sziklákról egyébként

(ha idéznénk a párbeszédet, megtudhatnánk; nyilván

volt ilyen párbeszéd, valakivel, valakikkel; valakinek

– valakiknek – nyilván elmondták, hol ereszkedtek

145

bele a vízbe; megtudhatnánk: a sziklákról

ereszkedtek bele a vízbe), tehát a

sziklákról pompásan bele lehetett ereszkedni a vízbe.

Két kő közt

indultak el (gumipapucsban: kék és fehér

– kék és fehér! – gumipapucsban) (elhisszük, hogy ez nekik roppant

, tehát: elhisszük, hogy ez nekik roppant fontos, de –

és itt hagyjuk abba);

XI.

nt a (mikor volt ez! mikor!) mögül.

[Telj. szöv.: (de azért fejezzük csak be) mögül. Sőt:

kis-zárójel nélkül a ritmus kedvéért.]

(Betoldás az előző sorba a „ritmus” után: mikor

volt ez! mikor!)

ntak a kemping alatti teraszosan kiképzett földpartot szegélyező

kőfal omladékán, elhaladtak – kezükkel támogatva – (itt-ott)

, támogatva a kőfalat (egyéb részein), egymás

után lépegettek kőről-kőre. [A megérkezés

délutánján. A megérkezés (legalább egy sorban) délutánján.]

(Kiválóan) Nem találtak

(kiválóan) alkalmas*

* és most folytatható:

fürdőhelyet, ezért hát megmaradtak

a két év előttinél, rekordjuk is

itt volt: a temetőkápolna

utáni (egyik fa; a „fa” is zárójelbe került, az „egyik”

kívül kell, hogy kerüljön) egyik (nem túlságosan délszaki)

(nem túlságosan délszaki?) fánál (őszintén szólva,

erre nem emlékeztek, de alighanem fenyőnél)

AZ EGYIK NEM TÚLSÁGOSAN (telj. szöv.) DÉLSZAKI FÁNÁL

VOLT A REKORDJUK! (Hangosított változatban: kiabálva; ld.

előbb. Égett – ).

És most egy (itt se – itt se? – kezdtük még)

egészen egyszerű kijelentés. Megegyezhetnénk (aligha találunk

146

ilyenkor erre már más vállalkozót, nem is

túlságosan önkényesen – jó vicc! – válogatunk a rendelkezésre álló

6-ból), megegyezhetnénk hát ebben a személyben (t.sz. első),

hogy a „Nem úsztak tovább annál a kilógó (?) fenyőágnál”

kijelentés

olyasmit jelöl, mint hogy

(hiányzó sor jelöli a megegyezést) (Pont

megfelelő elhelyezése)(. = melléklet)

XII.

dító lenne kimondani; pedig: milyen pompás

lehetőségek helyett vállalkoztunk még erre is. Ott tar-

tottunk, hogy

(pékhez). A sikátorokon. Odabent, a pékboltban. (Ez afféle

– megpróbálja

szer ugyanazt eladni – „képek jegyzéke”.) Kiflikkel, (még meleg!)

buktákkal, kenyérrel a pékbolt előtt.

Első nap reggel a (hely, ld. az imént). Szőlő

és pékárú eligazgatása a (még tiszta)

vállraakaszth. piros (pir.) szatyorban. Aztán

(már akkor) olajos lett. Már akkor (napolajos lett; vagyis:)

hazatérve a Helenka Goić-féle penzióba, pékárú, szőlő ill. a boltban

– de nem a moziház melletti „büdösboltban!” – vásárolt

holmik kirakosgatása, a strandra – a kis mólóra –

szükséges holmik összekészítése. Reggeli

elkészítése. Mi említendő itt még? Esetleg:

két csomag sóspálcika a (egy harmadik bolt a piactéren)

ból. Fagylalt (a kikötőre néző másik kis térről; de ez

többnyire inkább délután, hazatérőben). Ezek a

(kb.: dolgok).

147

XIII.

[Az eléggé áldatlan fogsorú

férfi főszereplő azóta is

összehasonlítja a piactéri bolt és a

(kb. a) valamikori „városkapu” között

elfogyasztott sóspálcikák

ropogós-puhaságát az odahaza kapható ugyanilyen

(import) sóspálcikák – (egyszerűen: sóspálcikákkal)

sóspálcikákkal, vagyis – némiképp –

megmaradtak emlékezetében ezek a

(a moziház mellett a kikötő vizét hirtelen

megpillantva, a nagy kőlapokkal <borított>

kikötő-térre kilépve, elhaladva a Bascia

kerthelyisége mellett, külső kőfala mellett, elhaladva

a másik kertvendéglő, utcavendéglő mellett, az

ujságárus pavilonja mellett a kiöblösödő kikötőrészben

himbálózó halászbárkák ill. más csónakok mellett,

a hajdani városkapuban levelezőlapot áruló helybeli

mellett), ezek a sóspálcikák. Ne, ne forduljunk vissza.]

XIV.

junk vissza, hány pompás kezdet

ért érdemes

lenne; meg különben is: mielőtt

– másoktól, hogyne! nem róluk van szó

itt most; másoktól hogyne lenne

egyre messzebb, amit korábban mondtunk. Ha valaki másnak

bármi köze lesz is emlékezésük

mechanizmusához, ha ezt az emlékezés mechanizmusának

nevezzük (a gázfűtéses cserépkályha), bizonyára

a (mik?) elhelyezéséhez (az elhelyezéshez),

a vesszők, pontok és zárójelekéhez, melyeket

(merő udvariasságból?) (melyeket talán)

148

merő (–

ből) eszközölt a mondatát befejezni eszközölt a

(képtelen)

ra képes férfi szereplő. Helyette

majd nem lesz képtelen, sose volt

(ra képes) (például: befejezni) (ni; bármely főnévi igenév

végződése), tehát azt mondtuk: nem lesz

képtelen majd – ni képes – AZ a nagy ő,

még ha más szót ír is már

nagybetűvel az imént nevezett személy, még ha

nincs is többé az a nagy eldadogva.

Ennél

rosszabb is volt, rosszabb is lesz; mikor

– tengerből kiemelt, sós víztől csöpögő füvekre

(a sós, a víztől, a csöpögő: felesleges)

emlékeztető

mikor a kb. a torok táján

található (?) ideggócból (?) elindul

a tengerifű vagy (bármilyen, nem okvetlenül tengeri) gyökér

alakú (írjuk így, alkalmatosabban: gyökér-alakú fájdalom)

(a „fájdalom” szó zárójelen kívül) (és idézőjelen

kívül!), amikor tehát elindul lefelé és felfelé

ez a (ld. az imént) ez a ld. az imént. Vagyis: lesz

jobb és (vagyis lesz jobb és rosszabb) rosszabb. Akkor is

mit csinál (és itt most döntenünk kell a személyről)

„akkor is mit csinál a férfi szereplő: bemegy

(ha otthon jön e „roham” – rohamnak

aligha nevezhetjük –),

beleereszkedik a fürdőkádba, és meg-

nyitja a csapot, hogy kellő zaj legyen, és vár.

149

Harmadik rész

XV.

Belebukott, belebukik –

belebukott (belebukik)

a sós vízbe, vagy gondolhatunk

egyebekre is, amire visszatért, amire már

csak itt, csak ezek után az előzmények

után térhetett vissza, itt milyen jó a

(nem itt, eggyel feljebb) külön sor.

Valamit ez is (nem is így értem)

vigasztal, úgy inkább (talán, hogy:) valamit még

itt is lelünk. Hány pompás.

„Hány pompás idézőjel”, vagy –

– hány pompás idéző. De hiszen ezt már mondtuk.

(Más személy, emlékszem, lehet,)

s akkor még azt is, hogy mit.

(„Mondta”; itt arról van szó.) (volt szó.)

Valamikor, volt szó valamikor. Kiválaszt;

hogy párosítsuk is valamivel.

Sokkal inkább

kiválasztotta (égett

– ezt is mondtuk már kétszer –, elég

utalás ez arra, hogy jóval később volt. És most így folytathatjuk:)

Melyikük is, vajon melyikük is

(csak ezt ne mond – bizonytalan személyrag – tuk volna).

XVI.

Ezt így

kellene már [eléggé benne járunk,

mondhatni: közeledünk a temetőkápolnához, annál

sose úsztak beljebb (tulajdonképpen: kijjebb, vissza a

helység felé a villogólámpás mólótól; persze nappal) (és itt

kár volt elpuskázni egy zárójelet)], eléggé benne járunk

150

ahhoz, hogy már így kezdhessük: Harmadik rész, tizenhat.

Váltogatják egymást a (csak tudni kell,

mik), váltogatják. Bár ez a penzió

utánuk bezárt. Mehettek volna hajnali

félötös (telj. szöv.: a félötös stb.)

hajóval. De délután

néztek visszafelé

– igaz, másutt –

a hajóról. (Igaz, másik hajóról.)

De mondták. (:)

XVII.

Visszajönnek (mennek); jönnek, mennek,

pékhez, ki a

mólóra, kikerülik a döglött (borzot, macskát).

(Az autógarázsban rendszeresített

borkimérés előtt; délután, mikor

hazaigyekeztek, már nem volt

ott, csak a nyoma.) Mindez ilyen egyszerűen elmondható.

A többi csak – csak hogy hányadik nap volt, legfeljebb.

(Számjelölés) napig tartózkodtak (hely megjelölése, pl.:

ott); ez is (egyszerűen elmondható; ez is egyszerűen elmondható).

jességgel hatlan, jességgel (jesen) ható: efféle

ellentétek közt igazán könnyű lenne boldogulni. De hogy

(de hogy ott voltak? mondjuk inkább:) ehelyett mi volt.

(Kanyarodjunk másfelé.) A vonat délnek csak –

elég későn (ez összefügg; a két

sor) kanyarodott délnek; hajnalodott már; Knin-t

odafelé

világosban – Knin? mit Knin! –

látták. Azután kezdődött a karsztos. Le

lták az

(ablako) (tárgy)

151

Ehelyett mi volt. Már az ülőhelyek számozásával

megkezdődött, még a Keletiben (pályaudvar

neve Budapesten). Hagyjuk abba időben az egészet.

XVIII.

Nem szabad bennefelejteni őket

egyik (megkeresendő, miben)

sem [ilyesmire gondolunk: pl. a délután három

órakor szinte szabályszerűen

– igen, órakor indult –

parti (tengeri?) szél]

ben –

rag: néhány sorral korábban; de ezek

nem olyan természetű dolgok, melyekről csak úgy egyszerűen

elmondható: „ha valamivel előbb, vagy ha valamivel

korábban (később)” – „később”: ezt

ki se merték mondani, később aztán

kimondják és elrontják. Nem szabad,

nem

szabad bennefelejteni őket a túlerős

napsütésben, persze, volt

velük épp erre alkalmas napolaj, összekészítvén

a strandcsomagot, ezt is belerakták a vállraakasztható

piros szatyorba, melyet – a délelőtt árnyas öbölre

hajló fenyők alatt (pl. az autógarázsban

rendszeresített borkimérés előtt, a kavicsos „délutáni öböl”

mellett, a termőfal alatt stb.

elhaladva) felváltva vittek.

XIX.

Nem, ezt a lapot nem játssza meg; folytatódik

mondata valamiképp úgyis (itt: más szórend).

Megtehetné: hány pompás

152

lehetőség(nek van) csúcsa, akkor az övé még mindig csak

egyé (volt; minden egyéb

utána lett. A karsztos hegyek közt kanyargó vonat

ablakán a korareggeli száraz

napsütésbe kihajló két személy is.)

Kiválasztotta azt az egy személyt –

(sokkal inkább következhetne: következett is)

– mivel tette? (ték? Most már

mindennek a MAGYARÁZATA KÖVETKEZIK – nevetséges! – ha

ez kell; törölhető, hangosítás

nélkül is) – mivel? az egymásrakövetkezés

eltünik a szentélyből ritmusával.

„Mert ami nem a (idézi), az nem a (idézi: kezdet, erre

gondol; már az imént is)” – egymásbanyomódik

– két, több, mind (?) – az ablakot, folytatható, utána;

de előbb: megpillantották, búcsúzóul.

Hazavitték, itt tartunk (az iménti se mind idézet),

a hajó kifarolt a kikötőből, oda

busszal lehetett csak eljutni. A viziút

előtt szárazföldi következett. S még mindig, mindig

lehetett volna, nem lehetett

(?) maradni. Leejtjük a hangsúlyt, idézőjelben.

Két személyről van szó, nagynehezen.

XX.

Amikor a tengerparti nagyváros

konfekció-kirakata előtt álltak, a napellenző ponyva

alatt, ott is valami sikátorban, nem gondolhatták,

hogy majd ezt érzik (s alighanem: visszaúton

álltak már a konfekció-kirakatnál, tehát az egész tárgytalan.

Mondták, visszajönnek, ld. FÜGGELÉK). Mondták

(mondtuk).

153

Ehhez a tengernek semmi köze. (Ez végre szó szerint van megint.

„hogy be ne fejezzük

soha senkinek a nevét” – a női szereplőről van szó –

„miatta”.) „El kell” (és ezt a férfi szereplő mondja)

„felejtenem” (nie), „hogy” (marhaság, hogy nincsenek

sehol, J.-n voltak – kezdődik! Ez ki? –, leúsztak, hányszor

leúsztak a temetőkápolnáig. Később, érdekes,

mindketten szóbahozták ezt a fürdést), tehát: „hogy nem vagyunk

sehol, s legalább rólad azt kell

hinnem” (legalább róla azt kell hinnie:

ott van) – (most már nem érdemes idézni; tudjuk: megint

a női szereplőről van szó) –.

(Egyébként az, hogy szóbahozták – csak ott

fürödtek, persze hogy szóbahozták. Továbbá:)

Eleven elzárkózásukat megéri (más személyben

írja a férfi szereplő, és ezt

most is megerősíti. Annak ellenére, hogy pl. a hajón

– odafelé – feszült volt köztük a hangulat.)

De ennek is az volt csak az oka.

XXI.

Eleven elzárkózásuk minek oka? Az, hogy még így se tudnak eléggé:

(ld. fentebb), az az oka. Mindegy,

hol volt a fűtribün. Alig úsztak be. (Az imént:

eleven elzárkózásuk; itt örökké

bizonyítékokat várnak egymástól;

eléggé emésztően eleven.) De többször beúsztak.

Napjában többször feltápászkodtak fürdőtakarójukról (kék!)

s beleereszkedtek a vízbe.(A férfi szereplő

a hajóról – odafelé – gondolt arra, hogy beleugrik.

Erre nem került sor.) De délutánra (koradélutánra)

megelégelték; túl nagy volt a meleg, illetve:

enyhült már, nem volt rá annyira szükség

154

(fürdésre szükség), a koradélutáni szélben

persze nem feledkeztek kint.

(lutáni szél, megmozgatta a tengert,

feléjük jöttek a hullámok – tőlük el? –, a parti

– jó vicc! parti! – templom harangkongatása nem

hallatszott el hozzájuk óránként, de a nap

állásáról stb.)

(ként kongatott. Olykor egész váratlanul meghallották.)

Úgyhogy tulajdonképpen

többször is fürödhettek volna.

XXII.

Volt egy öböl, ahol majdnem fürödtek.

Nem a kempingtábor alatti fizetőstrand

(ott talán meneteles homokföveny is volt)

– (mondták: meg kell nézni jövőutánra, harmadszorra,

ld. FÜGGELÉK) – nem; ez a hajdani városkapu

után (jóval utána) jött, a fenyőfás

úttól az első vízfelőli lejárónál; de ott csak

délután volt nap; egyébként hűs folyótorkolatként

(ellenőrizendő; pontatlan)

ként csillogtak a sekély víz színe alatt a kavicsok,

a kavicsszőnyegen egész a kavicsszőnyeg

végéig be lehetett menni, onnan tovább

más talaj felett (talajon). De talán (biztosan)

azért nem ott fürödtek, mert ott nem volt

alkalmas napozóhely.

155

Negyedik rész

XXIII.

Ismeretlenebb mindez

(legalábbis amíg nem tudjuk:

minél, addig annyit

kell mondanunk:)

bb mindez

nél. És ehhez eleven

elzárkózásuknak semmi köze.

Ismeretlenebb (tételezzük fel, mégis)

a megszakításoknál, zárójeleknél,

ide-oda helyezgetett (ld.), ismeretlenebb az

elhagyott, kirakosgatott idézőjelek (rag, stb.) –

mert az ezekből adódó (meghatározandó: mit?)

mégiscsak itt ismertük meg. Itt előszörre

találkoztunk velük. Ritmusával kiszáll nem tudni honnan,

ritmusával nem tudni mi. De ritmusával; de össze-

gyűjthető, számlálható (Elhagyja a nem tudni mit)

– nekik pedig egyetlen

(majd megemlítjük, mijük)

XXIII. (folyt.)

nekik pedig egyetlen párbeszédük maradt csak fenn.

Akárhányszor visszapergethető, de

egy párbeszéd csak. Pedig bizonyára beszélgettek

már az elszámozott üléseken

eltöltött éjszakán is, ennek az éjnek a hajnalán az

első átszálláskor, első szálláshelyükön (bármit

csináltak; leghelyesebb az imént

megkezdett felsorolás visszavonása) – bár bizonyára

több ízben is beszélgettek, szó szerint csak

156

az az egy párbeszédük maradt ránk

(lapozzunk csak vissza, látni fogjuk: a)

ról (ről). És ezzel minden végképp –

XXIV.

Függelék

[Harmadik útjukat már hazafelé

eltervezték. Többször elmondták,

majd hogy le nem írták. Elsősorban:

hálókocsin indulnak, kb. délelőtt

érnek – városnév –

ba, ott töltik a napot, helyesebben:

este kilencig ottmaradnak. Este kilenckor

azzal a csak hálókocsikból álló szerelvénnyel

utaznak majd tovább a tengerpart felé,

amelyik – a D. expressz – most legutóbb

a szemük láttára hagyta el a pályaudvart,

és a tengerparti nagyvárosba jónéhány

órával korábban érkezett, mint ők.

Akkor elérhetik a délelőtti

hajócsatlakozást, és már délben

J.-ban lehetnek. Miután elhatározták, hogy

több időt töltenek J.-ban is, egyáltalán:

akkorra már szabadabbak lesznek,

több idejük lesz, miután

mindezt elhatározták, megbeszélték, nincs jogunk

feltételezni, hogy meg ne fordult volna

bennük, gondolatban, néhány kép

– nem távolodóban immár, távolodóban például

a nagy szigettől valamelyest már a

part felé közelebb eső zsebkendőnyi

kis sziget mellett fel-felugráló delfinektől,

(hogy egészen személytelen

157

dolgot említsünk) – eszükbe jutott néhány

kép, látták – kételkedhetünk-e benne –

a kikötőkben (ahogy a kikötőkben), ill. a

teraszosan kiképzett barna partokon (sziklákon),

ill. legalábbis: a napfényben –

ill.: legalábbis, és

mindenképpen: odafelé.]

158

[Jegyzetek]

*1

(nevetséges) pénzösszeg; a továbbiakban: ua.

*2

(nevetséges) pénzösszeg; a továbbiakban: ua.

*3

(nevetséges) pénzösszeg; a továbbiakban: ua.

*4

ua. összeg kb. tíz-tizenöt napra (plusz költségek)

*5

ld. előbb, a szövegben: „így hívták véletlenül az eltűntet”.

*6

ld. előbb, a szövegben: „így hívták véletlenül az eltűntet”.